diff options
Diffstat (limited to 'old/63611-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63611-0.txt | 6888 |
1 files changed, 0 insertions, 6888 deletions
diff --git a/old/63611-0.txt b/old/63611-0.txt deleted file mode 100644 index ae583da..0000000 --- a/old/63611-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6888 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Olvasás közben, by Hugó Ignotus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: Olvasás közben - Jegyzetek és megjegyzések - -Author: Hugó Ignotus - -Release Date: December 05, 2020 [EBook #63611] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** - -OLVASÁS KÖZBEN - -Ugyane szerzőtől megjelent: - -_A Slemíl keservei._ Verses elbeszélés. 1891. Grill. - -_Versek._ 1895. Singer és Wolfner. - -_Vallomások._ 1895. Singer és Wolfner. - -_Változatok a G-húron._ Magyar könyvtár. Lampel. - -IGNOTUS - -* - -OLVASÁS KÖZBEN - -JEGYZETEK ÉS MEGJEGYZÉSEK - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1906 - -Franklin-Társulat nyomdája. - -_PIKLER GYULÁNAK_ - -_BARÁTSÁGGAL S HÓDOLATTAL_ - -_Mai ember már alig tud mezitláb járni, s alig gondolkozik máskép, mint -könyvből._ - -OLVASÁS KÖZBEN - -Engem minden meghat, néha könyhullatásig megindít, ami emberi munkával -függ össze, ami emberi erőfeszítésre emlékeztet, ami kicsiben vagy -nagyban képét mutatja a hősiességnek, melylyel nemünk az ő mezítelen és -védetlen szomorú állatiságából jóvá, nemessé s müveltté küzdötte föl -magát. A szépséget is ugy szeretem igazán, ha ily emlékeztetés vegyül -hozzá; lehet, hogy ez már a kultúra túlfinomultsága: de érzésem s -itéletem szerint a vad embernél, a vad állatnál s a vadregényes -természetnél nemcsak közelebb áll szivemhez, de szemem számára is -szebbnek tetszik az ápolt és jól öltözött ember, a szelídített és -tenyésztett mén, s az olyan természet, melyen meglátszik az emberi -munka. Nemcsak meghatóbbat, de szebbet sem tudok, mint alkonyat -világánál végig nézni hegyek hátán s vizek futásán, s mint a Mars -ábrázatának csatornavonalain: ameddig a szem ellát, fehér utakon, -kövezett partokon, táblázott hegyhátakon mindenütt meglátni, hogy nem -látsz egy követ, egy göröngyöt, egy erdőzugot, mely meg ne érezte volna -az ember hatalmát, s szépsége már emberi beavatkozást ne lehelne. -Millet, Millet, Millet jut eszembe, s eszembe jut, hogy ő már -megfestette a gyönyörü hőskölteményt, amit nemzedékünknek kéne megírnia: -az embert az ő munkája közepett, a parasztot az ő szántóföldjén. Mi a -szép, mi a szín, vonal és levegőbeli szépség ezeken a szikkatag képeken, -esti levegőbe vesző rideg krumpliföldön s faczipős parasztemberen, ha -nem a himnusz, mit a belőlük kiáramló esti lég zsong füledbe, keserves -fáradtságról s elandalitó pihenésről?… S ne mondjátok, hogy ez -természetellenes. Magunk is természet vagyunk, s magunkon át nézünk bele -a természet műhelyébe. Mint ahogy mi átalakitjuk a föld fölszinét, ugy -munkálnak ennek alakitásán lények miriádjai; kősziklák az ő -csigamaradványaik, s a fekete föld megjárta az ő belök csatornáit; -tüdőkből s pórusokból száll föl a felhők közé, gyarapitván a folyók -vizét s a tenger világalakító hullámzását. Minden él, minden dolgozik, a -halál átmenet egy munkából a másikba, s ami szépség a világon van: mind -egy-egy munka emlékoszlopa. - -* * * - -Nagyapám átimádkozta életét, apám átremélte, én tudomásul veszem. - -* * * - -A felelősségtől mindig féltem, tán mert kötelességek dolgában eléggé -aggodalmas vagyok. E félelem inkább ösztönszerű volt, mint tudatos, mig -egyszer a következők nem estek meg velem. Karonülő kis fiammal -igyekeztem a nyaralói villamos felé, s bolondjába, pesti ember módjára, -szaladni kezdtem, hogy a kocsit elérjem, – szaladtam, megbotlottam s -elestem. Hogy megingás és esés közben mit éreztem, mit gondoltam, mitől -tartottam és min mesterkedtem, az nem tartozik ide – de ösztönszerű, s a -rettegéstől ügyessé és czélszerüvé tett kapkodásaim közt, melyekkel a -kis fiut ugy igyekeztem tartani, hogy esésem közben kár ne essék benne, -világosan megláthattam, hogy a különben értelmes, korához képest okos és -számos esésben és zuzódásban tapasztalt és meggyávult kis ember a -legtökéletesebb gondatlansággal és nyugalommal ül karomban, minden -ijedség és minden védekezés nélkül, noha jól látja, hogy elzuhanóban -vagyunk. Hirtelen sziven kapott az átértés, hogy e kis teremtésnek -élete, szervezete, teste-lelke, mindene rajtam épült – azon a -föltevésen, hogy én vagyok e világon a legbölcsebb és leghatalmasabb -lény, kinek szava a legszentebb igazság, s kinek karja mindig és minden -körülmények közt, a legérthetetlenebb helyzetben is föltétlenül -bátorságos menedék és biztos támaszték. Ekkor futott végig a hátamon s -ült ki hideg verejtékkel homlokomra először lesujtó, aránytalan és -eltörpítő hatalmával a felelősség. - -* * * - -Ha a gyerekek tudnák, hogy a nagyok mily gyerekek! - -* * * - -_Gnóthi szeauton_ – mintha ez oly könnyű volna, még azzal a másodkézből -való Énnel szemben is, ki érzékeim révén tudomásomra jut! Van egy -közmondás az önző emberről, hogy első előtte az Én, aztán megint az Én, -majd még mindig az Én, azután jő a Semmi, s mind ezek után következik a -Te meg az Ő. Ez igy lehet erkölcsiekben, de abban az érzékleti -tanfolyamban, melynek neve tudatosság, a sorrend éppen a megforditott, s -a legnagyobb egoista, a gyerek, mindenekelőtt a Semmivel ismerkedik meg, -majd elkövetkezik a Te meg az Ő, s csak nagysokára, másfél vagy két éves -korában kezd elméjében földerengeni az Én. S a kurzus ilyetén -beosztásának végzetes következménye van: az, hogy minden teremtett -állatok s minden ismerőseim közül legkiváncsibb magamra vagyok, de -legkevésbbé magamat ismerem. Mert az emberek megismerésére való -ábéczémet másokról való tudomásaimból alkotom össze; az embereket abból -ismerem, hogy’ és mint járnak, beszélnek, öltözködnek, milyen a hangjuk, -nézésük, irántam és másokhoz való viselkedésük. Ezzel az ábéczével -szakasztott ugy járok, mint a nyelvvel; mint ahogy gondolatok helyett -szavakban gondolkozom (ezt kitünően vette észre Fritz Mautner, bár nem ő -látta meg először), azonképpen az emberekről is az ő valóságuk helyett -az ő külsőségeik ábéczéje szerint gondolkozom. Mire eljutok a -tudatosságnak oly magas fokára, hogy magam felől kezdjek gondolkozni, -addigra ez az ábéczé már végkép beleevődött idegeimbe. Már pedig e -másokról lefejtett ábéczével csak igen bizonytalanul olvashatok magamban -– magamban, kiről egészen más természetü adataim vannak, mint másokról; -magamban, kinek cselekvéséről, járásáról, hangjáról, beszédéről, -nézéséről s ezer egyéb külsőségéről sohasem lehet olyan objektiv képem, -mint a másokéról. Másokat egyszerüsitve látok, nagy vonalakban; -fölszinesen, de teljesen, mint a messziről nézett erdős hegyhátat. De -magammal szemben az erdő legközepén állok, s a sok fától nem látom az -erdőt. E keserves fogyatékosság lehet oka némely betegesen értelmes -embernél az ő beteges hiuságának. Anélkül, hogy magát másoknál többre -tartaná, sőt talán mert rosszat és bántót sejt magáról: az őrülettel -játszó kiváncsisággal tanulmányozza magát, kisérletez magával, s lesi és -kémleli: hogy’ hat másokra, s e másokban milyen kép és milyen vélekedés -él róla. - -* * * - -_Gesichtsentrée_jok van, mondták a régi pesti mulatóhelyeken a -kiváltságosokra, kiknek fizetség nélkül szabad bejárásuk volt, s a -jegyszedő nem követelte tőlük a bilétát, mert rájuk ismert ábrázatukról. -A szép emberek ilyen _Gesichtsentrée_val születnek világra. - -* * * - -Mire megtanulod, hogy kiabálnod kell, hogy észrevegyenek, addigra -elveszted a hangodat. - -* * * - -Jó ember vagyok: nem haragszom arra, akit megbántottam. - -* * * - -Nincs könnyebb, mint megbocsátani, s nincs nehezebb, mint belenyugodni -abba, amit megbocsátottunk. - -* * * - -Az erkölcsi parancsolatok igen ravaszul vannak megfogalmazva: második -személyben. Ne lopj – vagyis _te_ ne lopj; lopok én kettő helyett. - -* * * - -A bölcs a férfi s a nő közt való viszonyt nézi; a moralista a férj s a -feleség közt valót. A bölcs a gyermeket, a moralista a törvényes vagy -törvénytelen gyermeket. A bölcs a szerelmet, a moralista a tilos vagy -törvényes szerelmet. Egy ostromlott várban a Dumas fils igazságainak -javarésze értéktelen volna. A bölcs, ha ethikus, az erkölcscsel -foglalkozik. A moralista az erkölcsökkel. S ez a több sokkal kevesebb. - -* * * - -A moralista gyáva, mert mikor megüt, arra számít, hogy diskvalifikált -arra, hogy visszaüthesd. - -* * * - -A moralistának az emberek iránt való érdeklődését a káröröm fűti. - -* * * - -Ne irigyeljük szegénytől: a káröröm a szegény ember öröme. - -* * * - -Nincs szebb az emberi testnél, kivéve, ha lyukas nadrágból látszik ki. - -* * * - -Okos ember: azt mondja, amit én. - -* * * - -Kilenczven évet élt – micsoda egoista lehetett! - -* * * - -Annyira már el kellett volna jutnunk, hogy valamint hivatalunkban -biztosítottunk magunknak három-négy hetet szabadot és munkátalant: egész -életetünknek is legyen efféle szabadságideje – néhány esztendő, mikor -könnyelműek lehetünk és bolondokat tehetünk büntetlenül s következmények -nélkül. - -* * * - -Mulatságos és megalázó megfigyelni, hogy pénzszerzéshez nem kell -értelmesség, még csak polgári okosság sem. Akárhány embert ismerek: nagy -vagyon urát és megszerzőjét, aki egyszerüen buta – nemcsak, hogy nem -értelmes, de ostoba is. Vannak alsóbbrendü állatok, akiknek ha kiszedik -agyuk velejét: nyugodtan élnek és kereskednek tovább. Pénzszerzéshez, -ugy látszik, elég ilyen állatnak lenni. - -* * * - -A konfortáblis lónak annyival jobb a dolga, mint nekünk, munkás -embereknek, hogy ellenző van szeme mellett, s nem lát jobb életet a -magáénál. Ha álltában elszundikál vagy elgondolkozik, bizonyára nincs -elragadtatva életétől, de mindenesetre azt gondolja: «ilyen az élet, -jobb volna megdögleni». Ha azonban látna és összehasonlítana, azt -gondolná: «kutyának való az ilyen élet; meg tudnám gyilkolni, akiké -jobb». - -* * * - -Az amerikai embernek az a titka, hogy teljesen azonositja magát azzal, -amit cselekszik. S nem mindazonáltal, hanem éppen ezért tud oly könnyen -mesterséget változtatni s ma éppoly veszekedetten bankárkodni, mint -amily veszekedetten vargálkodott tegnap. - -* * * - -A siker titka: megvetni az embereket, de számba venni őket; senkit sem -tartani nagynak, de senkit se venni kevésbe. - -* * * - -Vannak, akik egyre a _holnap_ban élnek, a _máshol_ban s a _máskor_ban, s -a _mostan_t, az _itten_t s az _ezt_et lerázzák magukról, sietve és -idegesen, mint valami utolsó akadályt – s mégis: a _ma_ ellen azzal -narkotizálják magukat, hogy ézsaui módon eladják egy tál lencséért, egy -pillanatnyi nyugalomért vagy haladékért mindenestül a dicső _holnap_ot. - -* * * - -Mi a legnehezebb munka? Az, amit elvégezni eszébe sem jut az embernek, -vagy amihez lusta vagy ami derogál neki. Herkulesnek nem nehéz herkulesi -munkákat elvégeznie, de csak halála után jut az istenek közé. Aki már -életében boldogulni akar, annak sem röstellenie, sem szégyellenie nem -szabad a pisliczár munkát. Egy fényes tehetségű és fényes pályát -befutott férfi mesélte el egyszer a pályafutása titkát. Kis -legénykoromban, ugymond, egy nénikémnél laktam, ki jól bánt velem és -szivesen megfőzte kedves ételemet, a töltött káposztát. De én ezt az -ételt ugy kedvelem, ha van benne egy kanál tejfel. A nénikém többnyire -lusta volt egy kanál tejfelért lemenni a pinczébe. Én azonban sohasem -voltam lusta, én mindig lementem egy kanál tejfelért a pinczébe – s ez a -pályám titka. - -* * * - -Hány emberrel megesik, hogy mint festő vagy író vagy politikus vagy -tudós korán és hirtelen eljut bizonyos helyre, de aztán megáll, s néha -még ezt a helyet is elveszíti. Ez azt mutatja, hogy az ember mindig -megkap és elér annyit, amennyi tehetségének kijár, de ennek -megtartásához vagy ennél többhöz már külön tehetség kell. Egy munkáért -az élet csak egyszer fizet. - -* * * - -Aki tehetséges ember létére nem vitte semmire, csak magára vethet. S -igazsággal panaszkodnia sem szabad. Azzal, amit el nem ért, vesse össze -azt, amit elmulasztott, ami alól kibujt, ami elől kitért s amitől -megkiméltetett. A mérleg futja. - -* * * - -Hányan nem tudják akarni, amit szeretnének! - -* * * - -Az akarat nélkül való ember legjobb esetben annyira viheti, mint Dalton, -a szinvakság felfedezője: megcsinálja a fogyatkozása elméletét, de -segíteni nem tud rajta. - -* * * - -Vannak, akik igen szeretnének vakmerőek lenni. Csak nem mernek. - -* * * - -Félek, hogy becsuknak, annyira el tudom képzelni a sikkasztó -lélekállapotát. Rég megvan az az elméletem, hogy a legtöbb elhibázott -élet kezdeteiben öngyilkosságra rendeződött be; az embere addig -gondolta, hogy: legföljebb megölöm magamat, mig aztán a _legföljebb_ -bekövetkezik, de a _megölöm_ magamat elmarad. Mivelhogy a _legföljebb_ig -eljutni, vagyis életüket elhibázni sokkal könnyebb, mint életüket -helyrebillenteni vagyis megölni magukat. A mi tipikus sikkasztónknak, a -vármegyeinek, bizonyára nem a bűneire rábukkanó alispán mondja -legelőször, hogy: öld meg magad, ez a legegyszerűbb megoldás. Bizonyára -mindegyiknek kezdettől fogva ott a zsebében a revolver, hogy kéznél -legyen, mikor jön a rovancsolás. - -Minden sikkasztó afféle ébrenálmodó ideológus, akinek tudatában -elmosódik, vagy ingadoz az élet s az ábránd közt való mesgye; rokon a -költőkkel, prófétákkal és mártirokkal, akik szintén álmaik szerint -akarják elrendezni az életet. Az első gondolat ez lehet: ó élet, -mennyire külömbözöl az én ábrándjaimtól! A második: még a halál is jobb -az ilyen életnél! Ezek a merev alapvonalak; ezekre fonódnak a hajlékony -és szeszélyes arabeszkek. Például: csak egy évig szeretnék kedvem -szerint élni, aztán nem bánom, jöjjön a halál! Vagy: bolond, aki -becsületesen él; egyszer csak jön a halál, aztán mi haszna volt a -becsületességének?! A lelket két part közt hányja a hab: az egyik az -élet, amely rossz, pedig jogom volna arra, hogy jó legyen – a másik a -halál, amely elkerülhetetlen, de hatalmamban áll, hogy időhatárát -legalább egy irányban kedvem szerint tologathassam. Igy támad a -gondolat: halállal orvosolni meg az életet; rövidebb élettel váltani meg -a jobb életet; az élet egy részével fizetni azért, hogy a másik része -ábrándjaim szerint alakuljon. - -Azt hiszem, arra a legkevesebb sikkasztó számit, hogy bűnére nem -bukkannak rá; csak úgy tesz, mintha ebben biznék, ezt a reménységet csak -elhiteti magával. Ellenben bizonyos, hogy minden egyes tételnél, ha egy -forint huszonkét krajczárt vág zsebre s ha háromezernégyszáztizenkét -forintot könyvel el hamisan: mind erősebben érzi, hogy simán már nem -igen fog lebonyolódni a dolog; szerencsére egy golyóval az egész csomót -átlőhetni. Szóval: egész ábrándprogramm tárul igy a gyenge lélek elé; -tiz, tizenhat, isten tudja hány ponttal, melyek közt egyik vakmerőbb, -egyik lehetetlenebb, egyik megvalósíthatatlanabb s az embere gyenge -lelkéhez aránytalanabb a másiknál – úgy hogy végtére az egész nagy -terjedelmű programmból csak az első, mert a legkönnyebb pont váltódik -be: a sikkasztás. A többin megtörik a sikkasztó ereje. Sikkasztani -könnyű, de meghalni nehéz; az ilyen gyenge bűnös afféle koczaturista, -aki föl tudott kapaszkodni a hegyre, mert fölmenni könnyű, de nem tud -lemászni róla, mert lemászni nehéz. Persze, ezt csak akkor veszi az -ember észre, mikor már fönn van. - -* * * - -Mi a legnagyobb kegyetlenség? Megmondani az igazat annak, aki úgyis -tudja. - -* * * - -A csősz lövöldözhet, Carvernak csak találnia szabad. - -* * * - -Az első osztályú férfi magától értetődően megköveteli az asszonytól a -szerelmet s barátjaitól a girót. - -* * * - -Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy senkinek -szivébe a lelkiismeretén át visszajutni nem lehet. - -* * * - -Ahol a csikó egyszer megbotlott, ott ló korában is meghorkan. Hamar -megszokod, hogy megsüvegeljenek, s ha kiváló férfiak s szép asszonyok -elkényeztetnek, s jók és kedvesek hozzád: hamar megtanulod érezni magad -s ehhez képest viselkedni is. De volt tanáraidnak ekkor is megzavarodva -köszönsz, s az asszonynyal szemben, ki leánykorában nem szeretett -viszont, nem találod meg hangodat s önbizalmadat. - -* * * - -Az ábrándozó ember, azt tartják, megszokja a könnyű és fáradozás nélkül -való győzedelmet; elgondolásaiban kielégülést talál, – ha tán nem is -teljeset, de mindenesetre akkorát, hogy lustaságában s renyheségében -inkább a kielégülés e tökéletlen, de kényelmes módjához forduljon a -valóságos elérés fáradságos módjai helyett. Ez mélyen járó megfigyelés, -és nagyjában a dolog igy is áll, de talán nem egészen. Az ábránd, az -elképzelés és elgondolás néha olyan jogczimek és szerzett jogok érzetét -vési az idegekbe, melyekre a valóság támasztékot nem adott, s az -akaratnak s a leleménynek nincs hatalmasabb ösztökélője a jogczimnél s a -szerzett jogoknál. «Vágyakodásimból»… jut eszembe egy régi versem: - - Vágyakodásimból, elgondolásimból - Te leány, egymáshoz közünk van örökre, - Nem tudom elhinni, hogy te ne tudj róla, - Nem tudom elhinni, hogy téged ne kötne! - -S aki ezt nem tudja elhinni, az nem is tud ugy viselkedni, mintha hinné; -az akarást pótolja benne a dacz és a megszokás. - -* * * - -Nagy férfiak életrajzát a szeretőiknek kéne megirniok. - -* * * - -Annyi legalább bizonyos, hogy senki annyi szunnyadó s gazdája előtt is -rejtett értéket ki nem csal a férfiból, mint az asszony, akinek tetszeni -akar, s a szerelem, amely áthatja. Viszont a legfegyelmezettebb férfi -sem tud ura lenni, a szerelmi lankadások óraiban, rossz kedvének s rossz -tulajdonságainak. Férfi, még a legélesebb eszű is, férfiról csak -közvetve s következtetéssel itélhet; az asszonynak, még ha nem is -lélekolvasó, okmányok s adatok állanak rendelkezésére. - -* * * - -Férfi és nő közt ugynevezett önzetlen barátság nincsen. Még pedig azért -nincs, mert nő is szerepel a dologban. Nem mivel két külömböző nemü -emberi állat kerül össze a játékban, hanem mivel ezek közül az egyik nő, -azaz olyan állat, akinek nincs tehetsége a barátságra. Vagyis: férfi és -nő közt ugyanazért nem lehetséges barátság, amiért nő és nő közt nem -lehetséges – nem azért, mert hamar elkövetkezik a nap, mikor nem -olvasnak tovább, hanem azért, mert, mondom, a nő egyáltalában nincs -együtt-olvasgatásra berendezkedve. Nekem erős és sötét gyanakvásaim -vannak a körül, hogy ez miért van így, de mióta minden kis lyány -elolvasta titokban a derék Willy ismeretterjesztő munkáit, nem tudok -elfogulatlanul s arra számitva irni, hogy ugy sem értik meg szegénykék. -Csak pedzem, hogy e titok kulcsát hol keressétek. Ott, hogy a férfiak -nemcsak arról nevezetesek, hogy közöttük erős barátságok vannak, sőt a -legszoknyavadászabb férfi sem tud férfitársaság nélkül élni, hanem arról -is, hogy mentül férfibb a férfi, annál kevésbbé tudja megérteni azokat a -szegény szerencsétlen férfitársait, akik férfiakhoz is tudnak vagy csak -férfiakhoz tudnak lírai költeményeket irni. A nőknél megfordítva van: -utálják egymást, de nem testre; a leglángolóbb asszonyi verseket Sappho -irta, s nem férfiakhoz; a leánybarátság s az anyai szeretet sem egyéb, -mint szerelem, s a nő élete vagy csupa szerelem, vagy nem élet. - -* * * - -Rendszerint nem is tudjuk, mennyire igaz, amit pletykálunk. - -* * * - -Vannak asszonyok, akikről még nem szabad beszélni, s vannak, akikről már -nem érdemes. Némely asszony csudálatos gyorsan futja meg ezt az utat. - -* * * - -Asszony mondta: Ne legyen az uramra féltékeny. Akit nem szeretünk, annak -csókját leveszi rólunk a mosdóvíz. - -* * * - -Az asszonyok a csúnya asszonyokat nem szeretik, mert csúnyák, s a -csinosakat nem szeretik, mert csinosak. - -* * * - -Az asszony az apagyilkosságot is megbocsátja, ha értte követték el. - -* * * - -Lelkében minden asszony katholikus. - -* * * - -Az asszony azt a kedvesét szereti a legjobban, aki őt egy másiktól -hóditotta el. - -* * * - -Az asszonynak két dolog iránt nincs érzéke: a maga kötelességei iránt s -a más kötelességei iránt. - -* * * - -Ajánlom minden férfinak, aki töprenkedve találgatja a női lélek nyitját -s minden egyes esetnél értetlenül áll a nagy titok előtt, melynek neve -asszony: ajánlom, hogy minden egyes esetben gondolja el, mit tett volna -ő annak az asszonynak helyében. Száz eset közül százban azt találja -majd, hogy szakasztott ugyanúgy cselekedett volna, s az asszonynak _az_ -a titka, hogy egészen olyan ember, mint a férfi. - -* * * - -Az csak a férfi rabszolgatartó ostobasága, s nem a nő rabszolga -rosszasága, hogy az asszonynak alakoskodnia kell, s hóditania úgy kell, -mint a régi lovagoknak: lebocsátott sisakrostélylyal. Ha csalódunk: az -asszony nem csalt, csak levetette az inkognitót, melyet a mi szultáni -ostobaságunk erőltetett rá. - -* * * - -Aki azt állítja, hogy a nő éppugy ember, mint a férfi, ezzel még nem -állította, hogy, mint a rab népeken, a nőn is meg ne éreznék az -évezredes kiskoruságban tartottság. Gondoljuk csak el, hogy nem is -rendkivüli s nem is elképzelhetetlen olyan nő, ki soha, életének egy -pillanatában sem volt egyedül, magában. Micsoda lelki világa lehet az -ilyennek? - -* * * - -Asszony mondta: Ne bánjon velem rosszúl – én nem tudom szeretni, akit -gyűlölök! - -* * * - -Én meg nem tudom gyűlölni, akit szeretek – s ez a szerelemben a -legszomorúbb kiszolgáltatottság. - -* * * - -Nem hogy mit _akarsz_, de hogy mit _nem akarsz_, ebben áll az élet, -melynek csak egy czélja van: elkerülni a fájdalmat. - -* * * - -Van Péterfy Jenőnek egy rettenetesen pontos szava. Plátóról írja: «A -fogalmi világ szép rendjében lelkünk elmerül, s erősödve, _nyugodtabban -tűri az életet_, mint mikor valami tökéletest látott…» Mikor kivégezte -magát, levelet találtak nála, s az is így kezdődött: «_Nem tudom tovább -tűrni az életet…_» Az életet _tűrni_ kell, ez a legveleje. - - - - -TEMETŐJÁRÁS. - -Én: irtózom a haláltól. A másokétól még jobban, mint a magamétól. Testi -utálatot kelt bennem, és, ami ezzel iker: megvetést. Megaláztatásnak -érzem a halált, mely csak élhetetleneket s értékteleneket érhet, s -mondhatatlanul megcsökkennek előttem a nagy emberek, ha meghalnak. -Valaki, aki többé nem számit. Hogy’ lehetne az nagy ember? - -Mentül több halált érek meg, annál jobban gyülölöm az életet. Mert mind -világosabban látom, hogy a halál nem megszakitja az életet, hanem az -élet megkezdi a halált. Nem pitvara a kriptának, hanem már maga a -kripta. Az a tudat, hogy a halál műhelye, megutáltatja velem a világot. -S az a tudat, hogy mind halandó, lenézeti velem az embert. Vajda János -hősnek itélte az embert, mert tud élni, mikor tudja, hogy meg fog halni. -Én ezt a tiszteletet nem érzem, ha százszor eltökéllem, sem tudom -érezni. Hiába, csak az a hős, aki győz. Hős volna az ember, ha lebirná a -halált. De így? Nincs az a hős és ártatlan vértanu, aki furcsa, -szánalmas, utálatos, tehát, mindent összevéve, nevetséges ne volna, -mikor a puskagolyótól egy félszeget ugrik, vagy az akasztófán kiölti a -nyelvét. Az egész élet _egy_ ilyen félszegség. Furcsa, szánalmas, -utálatos, nevetséges, a halál előre küldött szorongásától veritékes. -Undorodom tőle, tőletek, magamtól. Meghalsz, gazember, gondolom -magamban, ha rossz és hatalmas embert látok. Meghalsz, majom, gondolom -magamban, ha szép és boldog embert látok. Meghalsz, szegény féreg, -tulajdonképp már meg is haltál; baj, csalódás, korai vénség, betegség, -nyomoruság: mind már a halál kikészitő rothadása volt – ezt gondolom, -ezt érzem, ezt didergem magamban, ha szegény, szerencsétlen, alulmaradt -embert látok. Ezt, mindig ezt. - -Minden lehúnyó este, minden fölvirradó hajnal mélyebben vájja belém a -halál tudatát. Mindenért, amiről minden földerülő nappal biztosabban -tudom, hogy az élet megtagadja tőlem, egyre ocsmányabb kárörömmel -kárpótol a tapasztalás, hogy azok is megvénülnek és elpusztulnak, akik -mindent elérnek. Megdöglötök, elrothadtok, gondolom magamban röhögve. -Jó, becsületes, irigységet nem ismerő ember vagyok, s mégis ezt -gondolom. Ha az élet csakugyan élet volna, nem ronthatna meg igy, nem -aljasithatna le ennyire egy jó, becsületes, irigységet nem ismerő -embert. Csakis úgy teheti, hogy át van itatva a halál rondaságaival; -hogy élet nincs is, csak születés van és halál van, s menten a születés -után megkezdődik a halál, a romlás, az elbüzhödés. Hogy mindennap uj -ráncz, hajunk hullása, erőnk megrokkanása mutassa a végét. Hogy minden -egyes nappal egy-egy régi kedves álom ágaskodjék az ellen, hogy ezentul -is tovább szőjem – hiába szövögetsz, ugymond; láthatod, hogy kifogytál -az időből, s már rá sem érsz, hogy én valóra válhassam! Ha a -természetben egy csöpp szemérem volna, nem oltott volna belénk annyi -eszméletet, hogy e kegyetlen csalását meglássuk. De nem szégyelli magát, -mert buta. Tombol, kéjeleg a gonoszságban, orrunk alá dörgöli a halált, -nekünk embereknek legjobban, mert a világ minden teremtett állatai közül -mi tudnók legjobban, hogy mily csoda dolog volna az élet, ha volna a -világon élet. Mi szükség volt megtudatnia, hogy mindnyájan halandóak, -életünk rendjén egyre haladóak vagyunk? A föld enélkül is foroghatott -volna, mi enélkül is meghalhattunk volna. Az ő gyilkos törvényei igy is -uralkodhattak volna, de, ha már megszülettünk s élet nem vár ránk, -legalább részünkül jutott volna az élet délibábja. Igy semmink sincs, -és, tudván, hogy életünk nem élet, a föld szinén is temetőben járunk. - -Ám, azt hiszem, maga a temető még olyan időkből való, mikor az ember nem -volt bizonyos a halálban. Véletlen balesetnek nézhette, mely eddig ugyan -mindenkit elért, de nem bizonyos, hogy ezentul is igy lesz. Mig a halál -az ő rothatag lehével átfülleszti az életet, az ember az ő vad, az ő -isten-ember előtt jogos élhetnékjével az életet át próbálta vinni a -halálba. Bár ne tette volna! Vagy valami jobb, csöndesebb, sikkasztóbb -módot talált volna erre, mint a temető borzalmas durvaságát! Ha valahogy -ki tudta volna hazudni a halált tudomásunkból; ha gondos összeesküvésben -iktatnánk ki az életből mindent, ami a halálra emlékeztet, mint ahogy -fürdőhelyeken éjjel, titokban lopják temetőbe a halottakat, hogy a vidám -vendégek ne tudjanak róla! A halottakat, hiszen ugy sem segithetünk -rajtuk, minden mód el kéne tenni láb alól; tetemüket elhamvasztani, -nevüket kitörülni, képüket elpusztítani, s minden nemzedéknek, ha már -megszületik, ujra kellene próbálnia megkezdeni az életet. - -De az emberiség kötélidegzetü pásztorcsorda volt; ha valahol -kimivelődött, menten rajtaütöttek a friss baromiságú népek, s az ő vad -babonáikat hagyták benne szokásainkban s szertartásainkban. Mily -szörnyüséges megmarczangolása idegeinknek a temetés! Nyilván akkor -állapodott meg, mikor a paraszti emberiség még kivánta a fájdalmat, mint -ahogy ma a parasztember a kapadohányt kivánja, meg a paprikát és a -hagymát. Nem elég maga a halott, még ki is kell teriteni, még a -gyertyafénynek, a gyászos szineknek, a fojtogató zsolozsmáknak kinzásai -is kellenek, csak hogy jól meggyötörjük magunkat! S mindezeken felül a -temető. Ez az emlékeztető raktára a halálnak. Ez a rothadás kertje. Hogy -ez mire való! Nem tudok ennél rettenetesebbet, ökrendeztetőbben -utálatosat, lesujtóbban magalázót. Hogy’ szabad annak nyomának maradni, -annak a vérlázító elviselhetetlenségnek, hogy aki tegnap volt, az ma már -nincsen? - -Nem tudom, mindenki ugy van-é ezzel, de én, ha valaki elmondja előttem, -mit ebédelt, egyszerre mintha a hasának üvegfala támadna, rétegenkint -ott látom benne poshadni és savanyodni az egész ételsort. S így vagyok a -temetővel is. Mellette elmenet mintha keresztmetszetben látnám, s ott -látnám a föld gyomorban, ahogy bezabálta őket, a sirok vaczkaiban -gémberedni, férgesedni s elgennyedni a halottakat. Kegyelet? Elmerülés? -Talán megenyhülés is? Nem, nem; csakis utálat, csakis kétségbeesés, -csakis düh és lázadás; valami vad, háborgó, az élet semmi balságával -szemben nem érzett boszuvágy, s mikor a sir dombjánál állok, s ott tudom -– nem: ott látom magam alatt egy-két kéznyujtásnyira a rothadni ledugott -dögöt, aki nemrég ember volt, kedvesem volt vagy barátom volt, s aki -tulajdonkép még ma is az, aki volt, ugyanazon testi valóságban: ó, akkor -nemcsak, hogy megértem a sirfertőzőket, akkor azt nem értem, hogy -közömbösen vagy szent érzésekkel tudunk járni a sirok felett, hogy meg -nem vadulunk, hogy fel nem bőszülünk, s nem a temetőbe tesszük át -tivornyáinkat, s nem a sírokra nászágyainkat – csak azért is, csak azért -is, csak azért is! - -Irtózom a haláltól, s csak azt az egy jót tudom benne, hogy, ha már -megvan, legalább engem sem kimél meg s én is meg fogok halni. Sokáig ugy -sem birnám, hogy egyre elnézzem, s minden egyes nappal jobban meg jobban -tudjam, inaim megereszkedése sugja meg, álmaim elfakulása, reményeim -ellankadása, várakozásaim hitetlenné válta vájja tudomásomba, hogy én is -halandó vagyok. Ha már meg kell halnom, akkor jó, hogy meghalok. - - - - -KILENCZ ÓRA TÁJT. - -Kilencz óra tájt a megfeszített fiatal férfi meggyötrött tetemét -mindenestül megülte a zsibbadság. - -Hat órától fogva setétség volt az egész tartományban. Hideg harmat -csapódott le az árnyékba borult kiaszott földre; még akin ruha volt is, -megdermedt ültében vagy álltában. A megfeszítettnek gyakor böjttől, -hitvány tápláléktól, sok virrasztástól lefogyott mezítelen testét a -hidegség, a vérvesztés, a gyötrelem, a megszakadó inak gyuladása, a vér -keringését magakasztó, mellet, torkot fojtogató függés hozzáfásitották a -kereszt fájához. - -Csak a feje élt még. Fájt, lüktetett, tehát élt. Kezét, karját nem -érezte már, csak az az érzése volt, hogy kidagadni készülő szemét és -halántékát jó volna valamivel visszaszorítani. És szomjuságot érzett, -retteneteset. Megduzzadt s a láztól cserepes nyelvének és ajkának bőre -öntudatlan remegéssel itta be a levegő harmatját. Nem igen tudott már -magáról. Kergetődző látomásai, a kinnak gyönyörüsége, küldetéses -életének felczikázó képei, a mostani gyötrelmes betetőzésnek repeső -ihlete, fény, hang, forróság, sajgás és didergés: mind belevesztek egy -általános szivárványos szikrázó zúgásba. - -Egyszerre föleszmélt. Érzése teljesen elvált testétől, elkülömbözött a -keresztfától. Szakadék szélén érezte és látta magát, szürke homályban, -nedves didergésben, elmondhatatlan egyedülvalóságban. A szakadék -mélyébe-láthatatlanúl feneketlen. Széle megállhatatlan keskeny. -Köröskörül semmi, a mélységben semmi. Semmi és senki. És nyugtalanság -fogta el, mintha valamit várna, mintha valamitől félne, mintha valaminek -híját érezné. Uj érzés volt ez, amit most érzett először. Teljesen uj -érzés, amit sosem ismert annak előtte. Uj volt, s uj volt a rémület is, -mely megdermesztette, s uj volt a szédület, mely megingatta. A testnek s -a léleknek ez összecsukló szorongását nem érezte még akkor sem, mikor a -magas hegyen állott, hová a kisértő vitte volt, hogy elkápráztassa a -világ minden országainak dicsőségével. - -Meg akart állani, hátraszegett fővel, de nem tudott. Kivül, belül nem -volt miben megfogódzani. S ez a hiányosság belül még ijedelmesebb volt, -mint kivül. Uj volt, ismeretlen volt, iszonyatos volt. Mindezen perczig, -mióta csak emlékezett: valamitől való teliség, valamiben való -bizonyosság, mindig s mindenben való előre tudás volt minden érzésének -alján. A gyermeki sor derengésében, az ifju kor rajongásában, a -férfiélet higgadtságában, ismeretlenségben és imádat közepett, -üldöztetésben és összeütközésben, csodatételek közt és -megpróbáltatásokban, a templom sokadalmában s a puszta magánosságában, -vizek felett, hegyek oldalán, a nyavalyások áhitozása s a fejedelmek -magasztossága előtt, tegnap Gethsemánéban lelki elborulásban, ma a -Golgotha hegyén testi gyötrelemben, a kereszt alatt roskadva, a -keresztre rászegeztetve, epével megitatva, értetlenektől szidalmaztatva: -ez a bizonyosság, ez a bátorságos maga tudása mindig megvolt benne. S -most egyszerre elveszett. - -Hol van? Hová lett? - -Keresni kezdte. - -Fölkiáltott a homályos magasságba, ahol az égnek kellett lennie. -Lekiáltott a mélységbe, ahol földnek kellett lennie. Sehonnan semmi -felelet. Még viszhang sem. A szakadék pereme pedig, mintha kifeszített -kötél lett volna a semmiség fölött, keskenyedni kezdett, eltolódni, -ingani és hullámozni. - -Ujra kiáltott, tompa erőfeszitéssel. Kiáltott jobbra, kiáltott balra, -kiáltott maga körül, mind iszonyodóbban, mind szédülőbben, mind -hörgőbben, mindenfelé, valamerre csak világnak kell lennie, s a világ -felett úr az Örökkévaló. - -Az Örökkévaló… A homályba szédülőn hirtelen egyet rántott valami. -Valósággal megrántotta, megmarkolta és megrázta, testében, hátulról, a -vállánál fogva, hogy majdnem visszaesett, majdnem lezuhant bele. Eszébe -jutott valami. Eszébe jutott, hogy ő, az Urnak szerelmes fia, kiben az -megengeszteltetett; ő, ki megkereszteltetett a pusztában kiáltó által; -ő, kinek eljövetele megiratott a szent könyvekben s megmondatott a -próféták által; ő, ki lélektől viteték, ördögtől megkisérteték és -csodákban hatalmas vala: hogy ő sohasem szólott, mint Mózes, -szemtől-szembe az Urral és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek -által, hanem az Urnak hasonlatosságát látván. - -Sosem gondolt erre ennek előtte. Soha, egy árnyékkal sem. Soha, -kételkedők közt sem. Soha, megpróbáltatások közt sem. Soha, tünődés közt -sem. Soha a papi fejedelmek, a vének, az irástudók előtt sem. Soha, egy -perczre sem. És most… - -A mélységből zúgás hatott fel hozzá, mint valamely tenger harsogása. S e -harsogással egy habban hányódott maga is. - -Most, mikor minden elvégeztetett… Most, mikor betelt minden, ahogy -megiratott… Most. - -Ha nem szólott vele az Ur szinről-szinre, miképen szokott ember szólani -barátjával; ha ez a próba nem bizonyitja az igazság igaz voltát: -igazság-é akkor ez az igazság? - -Hátha csak káprázat? Hátha minden csak káprázat volt? - -Hátha csak böjtök látomása volt, tünődések megjelenése, álmoknak -tükröződése? - -Hátha csak csalódás volt, mint a hideglelősöknél látni? Becsületes -csalódás, jó lélekkel elhitt csalódás, a valóság minden megfogásaival -megfogható csalódás, de mégis csalódás? - -A harsogás mind orditóbbra vált, a homályosság mind fojtogatóbbá, a -talaj mind ingatagabbá, a hányódás mind iszonyatosabbá. - -S ha mégsem ő volna ama küldött: kicsoda ő akkor? - -S ha élete és megfeszíttetése, minden csodák és minden beteljesedések -mind csak véletlenségek volnának, mert semmire nem nyomatott rá az Ur -szinről-szinre való láttatásának pecsétje: mi volt akkor ez az élet, mi -lesz akkor ez a halál, mi volt mind e magasztosság s mi volt mind e -kínszenvedés, ha nem megváltatása az emberek fiai nak s nem helye -váltása az ember fiának az Ur jobbkeze felől? - -Bősz fájdalom nyilalt át rajta. Megint érezte magát, egész testét, a -keresztfán. Egy perczre csak, de e percz alatt, az élet utolsó -nyilallatával: gyanu, gyanu, gyanu czikázott végig kihülő testén, révülő -elméjén. - -– _Elóhi_, istenem! – hördült fel fuldokolva, s vad erőlködéssel vetett -egyet magán. - -– Eliát látja, – suttogott a sokaság; – most jő tüzes szekéren, hogy -fölvigye az Urnak jobbkeze mellé… - -De nem jött senki. - -– _Elóhi, elóhi!_ – kiáltott nagy felszóval a haldokló, – _lama -sabaktani_, miért hagytál el engem! - -Kelet felől fergeteg támadt, hogy a föld megindula s a kősziklák -megrepedezének. Ő pedig kibocsátá lelkét. - -A navarrai királyné novelláinak elején szerencsés megmenekülésről van -valahol szó, melyben _csak_ a szolgák s egyéb cselédek pusztulnak el a -vizáradatban, gazdáik azonban életben maradnak. Azon időkbeli szolga -vagy cseléd ilyen mesén bizonyára egy perczre sem akadt fönn – ma egy -királyné is meghökkenne rajta. Pedig navarrai Margit már eretnek volt, -tehát gondolkozó ember, – s viszont az ő idejének még össze-vissza nincs -négyszáz esztendeje. Mégse lehet azt mondani, hogy a világ lassan -haladna. - -* * * - -Egy nagy igazságtevés érzése lappang az emberekben, mikor mosolyogva -nézik azt az érthetetlen ellentmondást, hogy földesurak mentek már -tönkre, de ispánok soha, s a kisfizetésü katonaorvosok közt több a -háziúr, mint a nagyjövedelmü czivilorvosok közt. Alkalmasint jobban -tudnak takarékoskodni. S ne botránkozz meg e hangon, erkölcsös olvasóm, -mert nem bizonyos, hivatalos kiküldetésre nem tegnap mentél-e villamos -vasuton, s vágtad zsebre a fiakkerpénzt? Ez az, amit mellékjövedelemnek -szokás nevezni, s ki tudna megélni a mai világban, ha nem volnának -mellékjövedelmei? Mindenki «csinál magának» egy kis mellékjövedelmet; -akinek valami köze van valamihez, igyekszik azt hasznosítani, s ahány -kézen átmegy valamely dolog, annyi kézen marad el belőle egy-egy kevés. -Lehetne-e megélni a mai fizetésekből és jövedelmekből? Elbirnák-e az -adóterheket, ha csakugyan mindenki a jövedelme tizenhárom százalékát -adná oda adóba? Szolgálhatnád-e az államot, ha csakugyan nem juttatna -többet annál a penészes száraz kenyérnél, amit törvény szerint adhat? -Pénzért és jó szóért mindent megkaphat az ember, s ez még mindig jobb, -mintha nem lehetne megkapni semmit. Az egész társadalom s minden egyese -titkos összeesküvésben él a saját társadalmi rendje ellen, s nem is -tehet máskép, mert különben nem tudná elviselni ezt a társadalmi rendet. -Mi volna a világból, ha a gazdagok csakugyan annyira gazdagok volnának, -s a szegények csakugyan annyira szegények, ahogy lenni kellene? Hogy’ ne -fulladnánk meg a törvények rettenetes hurkaiban, ha titokban egy keveset -nem tágithatnának rajtuk? A világ rendje szerint az erősebb fölfalja a -gyengébbet – s ez rettenetes volna, ha a gyenge olykor egérutat nem -találna. A világban a rablás és a gyilkolás az eredeti törvény, a lopás -már kieszelés, czivilizáczió, mely a gyilkos törvényt emberibbé teszi. -Rablás, szabad lopással enyhítve: ez bizonyára nem ideális társadalmi -rend. De valameddig a társadalmi rend nem egyéb, mint valamivel -komplikáltabb és differencziáltabb, de alapjában változatlan mása a -természet eredeti kizsákmányoló barbárságának, még mindig jobb a -tolvajokkal enyhített rablóvilág, mint a szigoru Catóé, melyben csak -tigrisek és áldozatok vannak. - -* * * - -A legnagyobb bugris eddig Herbert Spencer volt, és, igaz, a legnagyobb -tudós is. De bugrisnak még nagyobb, semmint tudósnak, mert még akkora -tudós sem tudta bebizonyítani, mint Spencer, hogy igaza volna akkora -bugrisnak, mint Spencer. - -* * * - -A bugris világ teljes kimerültsége az irodalmon kívül a női divatban is -megmutatkozik. Semmi ujság, semmi czélszerűség, semmi alkalmazkodás a -mához; csupa lélektelen majmolása a Louis quatorzenak s a Louis -seizenek. Megérett az agyonveretésre az olyan világ, amelyikben már a -költőknek s a szabóknak sincs uj ötletük. - -* * * - -A jó Ruskin roppantul fölháborodik azon az embertelenségen, hogy «a -legolcsóbb piaczon vásárolok, s a legdrágábbon adom el». Oktalan harag. -Elvégre a piacz ott olcsó, ahol a jószág nem kell, s ott drága, ahol -kell; aki ehhez simul, az még igen jó és becsületes ember lehet; ez, -magában véve, nem volna embertelenség, s a gazdaságban nem is _ez_ az -embertelenség. - -* * * - -Ha a gyomrokat is oly könnyű volna megnyugtatni, mint a -lelkiismereteket, nem volna szocziális kérdés. - -* * * - -Bizonyos fokig tetszetős az a szocziális igazságtevés, mely a jövőben s -az eljövendő uj rendben a testi s a szellemi munka mai merev -elválasztottságát meg akarja szüntetni. Bizonyos fokon túl azonban -antikollektivista és reakcziós ideál, mert ellenkezik a kollektivizmus -alapjával: a munkamegosztással. A kollektivizmus azért szükégszerű -eljövendő gazdasági és társadalmi fok, mert szükségszerüen elkövetkező -termelési fok; a kollektivizmuson belül jobban és tervszerűbben lehet -munkát organizálni. Hogy egy ember többféle munkát végezzen, az -reakcziós, mert a termelést egy roppant fokkal lejebb szállító gondolat. -Nem is szoczialista követelés ez, hanem anarchista. A jó, a nemes, a -ragyogóan intelligens és csókolnivalóan naiv Krapotkin is effélét kiván, -s emlékirataiban büszkén meséli el, hogy ujságjait ő maga szedte és -nyomtatta, s ez nem ártott sem neki, sem az ujságoknak. Helyes. De hát a -betüket ő maga öntötte-e? A nyomtató gépet ő maga csinálta-e? S az ólmot -s a vasat ő maga bányászta-e? - -* * * - -A szoczialista agitácziónak nagy fogyatékossága, hogy habituális -savanyusággal történik. A szoczialista agitátornak verbungos huszárnak -kéne lennie, aki tánczol, iszik és bokréta van csákójára tüzve. Ez még -csak hazugság sem volna, mert hiszen ezt akarja a szoczializmus: -tánczot, italt és bokrétát minden anyaszülte embernek. Engemet legalább -mindig elsavanyit, mikor a szépség s a boldogság meghóditásának -ugyanabban a kámzsában s ugyanazokkal a taglejtésekkel vágnak neki, -amivel Savonarola parancsolta máglyára a képeket s a selyemköntösöket. - -* * * - -Az a baj éppen, hogy nálunk minden tisztességes ember szoczialista. Nem -a tisztességes emberek azok, akik a dolgokat nyélbe ütik. Az uj világ -majd akkor kezdődik, mikor a szocziálizmusnak nálunk is lesznek -törtetői, tőzsérei, konczlesői, túlordítói és szemforgatói. - -* * * - -Furcsa, hogy azokat nevezik álmodozóknak, akik valósággal személyes -ellenségei az álom két elsőszülött ikrének: az Istennek s a Tulajdonnak. - -* * * - -Bájosabb szádizmus kevés van, mint azoké a szépségen csüggő lelkeké, -akik a szocziális igazság eljövetelétől a világ elszürkülését várván, -azt kivánják, hogy inkább dögöljön meg a szegény ember, de a vasárnapi -munkaszünet s az esteli boltzárás ne szakítsa meg a nagyvárosi élet -betegesen gyönyörü lüktetését… és így tovább. Fehérruhás lyánykák -szurják így ki a macska szemét, mert azt az aranyos kis kanári madarat -féltik tőle. Nem ugyan kegyetlenségüknek, de félelmüknek egy végtelenül -nagy és előkelő ősét tudom: Heinét, akiben azonban a jó ember erősebb -volt a művésznél, mert bár a kommunizmus eljövetelétől a világ -elkaszárnyásodását várta, _mégis_ kommunistának vallotta magát, vagyis -azt tartotta, hogy inkább dögöljön meg a szépség, de ne legyen a világon -szegény és kitagadott ember. Ó mily igaza volt e dicső embernek az ő -jóságában! S mily érthető volt az ő félelme a Foruier-féle -falanszter-szoczializmus idejében! De a mai Heine mosolyogva gondolna a -hajdaninak félelmére. A mai már nemcsak eszével, de szivével is tudná, -hogy a szegény ember is ember, s ha a szépség emberi dolog – pedig az – -akkor nem kell a szépséget senki ember fiától félteni. Elvégre a -munkások felszabadulása lesz-e az első felszabadulás a világon? Elvégre -az a híres Medici-világ, mely a renaissanse szépségeinek kitartója volt: -nem a polgári rend hatalomra jutása volt-e? S ma már nem mindenütt ez a -felszabadult polgárság uralkodik-e, s nem tágultak-e mindenfelé, a -hajdani vílághoz képest, a szabadság határai, s vajjon ma kevesebb -szépség van-e a világon, mint hajdan volt? Visszacserélnők-e a vasárnapi -munkaszünettől s az esti boltzárástól annyira féltett mostani -nagyvárosainkat a lovagvárak hajdani romantikájával? A polgárság -parlamentjei, igazságügyi palotái, modern arczképei és lakóházai -csunyábbak-e, mint a hajdani várak, a templomok és szentképek voltak? -(Mellesleg mondva: ezeknek maecenátusa is jórészt polgári volt.) A -mostani munkás máris egyfelől megihlette, másfelől a lehető -legteljesebben élvezi a Gerhart Hauptmann darabjait, a Meunier szobrait, -még az Anatole France ironiáját is. A szoczializmus és a kollektivizmus, -ha beteljesedik s valóra válhatik, a mostani öt-hat százalék helyett -száz százalék művelt, jómódú, tehát művészi élvezetre képes s azt -ilyenformán meg is követelő embert állít a társadalomnak s a szépségnek, -s az egész dolgozó világ, a munkája öregjét gép-rabszolgákkal végeztető, -_egy_ áthéni piacz lesz, hol a vargák az Eszkilosz tragédiáit -sugallották és élvezték. - -* * * - -Akik a mai világban még polgári politikán dolgoznak, s a polgári -osztályt akarják megteremteni, olyanok, mint a rabkórház orvosa, aki a -beteg akasztófajelöltet szerető gonddal állítja talpra, csakhogy mentől -előbb felköthessék. - -* * * - -Amerika most azon töri fejét, hogy’ maradhatna meg úgy a szabadság -hazájának, hogy becsuk mindenkit, aki már amerikai polgár, és kilök -mindenkit, aki még nem az. - -* * * - -Értem, hogy szoczialistáink haraggal nézik a mind erősebb és nyiltabb -ellentállást, melylyel az Egyesült-Államok az Európából való bevándorlás -ellen fegyverbe állanak. De van e dolognak viszája is. Mert abban meg az -amerikai munkásoknak van igazuk, hogy hiába minden szervezkedésük és -jobb sorsra való törésük és eljutásuk, ha az európai hajók szakadatlan -ontják a tudatlan, a nyomorult, az éhbérre is éhes és szervezhetetlen -jövevény munkást, a sztrájktörőt, a bérlenyomót. És bármily dicső dolog, -emberi szemmel nézve, hogy aki otthon kenyeretlen földönfutó, talál a -tengeren túl kenyeret és hazát: haladásnak nem haladás. Az -elégedetlenség s a kétségbeesés _otthon_ szükséges mozgató és erjesztő; -ne legyen szellentyűje kifelé, hanem otthon feszítse a kazánt -megszakadásig Nekünk magunkat kell szerveznünk, nem Amerikát. Minden -egyes kivándorló nem csak egygyel kevesebb munkása a békés nemzeti -termelésnek, hanem egygyel kevesebb katonája is a fejlődésért folyó -polgárháborúnak. - -* * * - -Hajdan az volt a szabadság, hogy tudjak parancsolni s ne akarjak -engedelmeskedni, – ma az, hogy ne akarjak parancsolni és tudjak -engedelmeskedni. - -* * * - -A szerencsétlen ember mindig igazságtalan, és, mint a vadember a -mennydörgés mögött, balsorsa mögött emberi hatalmat s emberi -rosszakaratot keres. - -* * * - -Ha a sokaság angyalokból állana, fölösleges volna megváltani, s az igaz -demokráczia nem arra törekszik, hogy az emberek egyformán nyomorultak -legyenek, hanem hogy minden ember Párizsból hozassa szappanát és -Londonból ingeit. Minden megváltásnak azon kellene kezdődnie, amin a -keresztyén kezdődött, mely az embereket mindenekelőtt megfürösztötte a -Jordán vizében. - -* * * - -Az úr, a született úr, csodálatos erővel hat a szegény emberre. Tudjuk -ezt mindnyájan, kik fogcsikorgatva küzdünk az arisztokráczia ellen, s -már e fogcsikorgatásunkkal meghajlunk, impliczite, az arisztokráczia -előtt. Tudjuk ezt mind, kik megvetéssel nézünk az elszegényedett úrra, -mert e megvetésünkkel elismerjük, impliczite, hogy az úrnak joga van a -gazdagságra s a hatalomra. Tudjuk ezt mind atheisták, kik az Isten -helyébe gőgösen állítjuk a Természetet, s ezzel elismerjük, impliczite, -hogy az uraság valami formája nélkül képtelenek vagyunk elképzelni a -világegyetemet. A paraszt őszintébb mint mi; tudja, hogy van -arisztokráczia, s ehhez képest viselkedik is. - -* * * - -Nem tudom, nevetséges lett volna-e Beethoven, ha hajlong és hajbókol -herczegek és királyok előtt. De irtózatosan nevetséges volt, mikor -valahol Karlsbadban tüntetően s hogy Goethét méltóságra tanítsa, -odaczövekelte magát összefont karral és szemére húzott kalappal az út -közepére, hogy a szembejövő legmagasabb uraságoknak kétfelé le kellett -térniök az útról. Amit különben a mi Petőfink is megtett volna, aki egy -ízben csak azért is belenézett a napba, s majd hogy meg nem vakult bele. -Ez a dacz s ez a csak azért is való szembenézés minden hajbókolásnál és -hajlongásnál hódolóbb meghajlás a szembejövők vagy a fönragyogók hatalma -és jelentősége előtt, mert azt mutatja ki, hogy _van_ jelentőségük, -éppen mikor azt akarja kimutatni, hogy _nincs_. - -* * * - -Azt sem tudom, vajjon Herbert Spencer, aki gyönyörűen kimutatta, hogy -czím meg érdemjel egy sorban áll a vadak üveggyöngyeivel és -madártollaival, nem lett volna-e nevetséges, ha elfogadja a rendjelet, -amivel a német császár megkínálta. De irtózatosan nevetséges volt, mikor -_nem_ fogadta el. Ennek a miértje mélyen belevág valamibe, amiről a -radikális és tudományos alapon épülő politikai taktikának sohasem szabad -megfeledkeznie, hogy tudniillik, ha kimutattam valaminek erkölcstelen -vagy szennyes okokból és kezdetekből való fejlettségét, még nem -következik: sem az, hogy az ma ne lehetne erkölcsös és tiszta, sem főkép -az, hogy ne lehetne mindazonáltal számba venni való hatalom. S kivált -azt kell számba vennem, hogy e mindenesetre megvolt hajdani jelentősége -az idők során mélyen belevájódott idegeinkbe, s megcsökkenésének -tudomása e barázdákat még át nem símíthatta. Fogyatékos hát az a -taktika, mely úgy dolgozik, mintha az embereknek már érzésükben is benne -élne, ami egyelőre csak tudomásukban él benne. - -* * * - -Ime, éppen a rendjel – hiába tudod, hogy mi, azért mégis megneveli -önérzetedet; tudomásod hiába berzenkedik ellene: érzésed lebirja. Azt -érzed, hogy vele külömb vagy mint nélküle, s ha ez az érzés illuzió is: -az élet sem egyéb, mint illuzió, s van-e pompásabb valami, mint a -kézzelfogható illuzió? Gyerekkoromban egyszer otthon a lim-lom között -egy fekete pápaszemet találtam, domborút, nagyüvegűt, melyet ha -felvettem, kicsi vézna gyerek lévén, olyan voltam vele, mint egy -megvakult makimajom, de egyben, mivel az üveg nagyító volt s mindent -nagyobbnak láttam rajta, nemhogy magamat kisebbnek éreztem volna, hanem -inkább nagynak, testesnek, tekintetesnek. Rettenetesen kinevettek érte; -magam is elszörnyedtem, ha a tükörben ilyen fekete pápaszemesen láttam -magamat, – mégis szemfájást szinleltem s három álló hónapon át viseltem -azért az érzésért, azért az illuziós, de mégis meglévő és kézzelfogható -érzésért, hogy nagyobb vagyok, mint amekkora vagyok. Minden rendjel -ilyen pápaszem, s nevesse ki bár maga is magát, aki kapja, mégis boldog -vele, mert külömbnek érzi magát vele, mint nélküle. - -* * * - -Magához ahhoz, hogy az embernek politikai befolyása legyen, nem kell sem -aktiv, sem passziv választójog. Akkor sem, ha az ember asszony. Erő nem -vész el nyomtalan, s lehetetlen, hogy a roppant erőmennyiség, mely az -emberi nemnek, szebbről nem is szólván: nagyobbik felében -fölhalmozódott, nyomot ne hagyna annak történetében. S itt ne -gondoljatok mingyárt arra a szembeszökő példára, melyet -maitresse-gazdálkodásnak keresztelt el a goromba történetírás. Ilyen -nyilt befolyás nem is igazi befolyás; e nyílt volta egyben árulója is, -és védekezni lehet ellene, legrosszabb esetben ugyanily úton. Mint ahogy -védekeztek is mindig; a szép asszonyságokat, kik az ő bájaik -teljességével nyiltan ráültek a nemzetekre, gyakorta elkergették s -mindig ártalmatlanná tették. Ő ellenük nem is nehéz eljárni; ugyanazt a -szelindeket, melyet rendszerint fölülről szoktak lefelé uszítani: az -Erkölcsöt a plebs teljes sikerrel szabadíthatja rá e szép bestékre. -Jóval fontosabb kérdés a törvényes befolyásoké. Ki tilthatja el a fiút -attól, hogy édes anyja előtt szivét ki ne tárja? Ki a feleséget, hogy az -ura szíve dobogását ki ne hallgassa? Ki egyáltalában az asszonyt attól, -hogy részt ne vegyen az ura dolgaiban, s mivel végre is e dolgokból -alakul az ura sorsa, bele ne szóljon a _kettejük_ sorsába? Mentül -erkölcsösebb, mentül tisztább, mentül szentebb az ilyen asszony, annál -nagyobbak a jogczímei. E jogczímek még növekednek is, mind fokozottabb -erővel, ama páratlanul szivós és föltétlenül jogos háború során, melyet -újabban tudatosan viselnek az asszonyok az ő jogaikért. Noha koronás -asszonyok minden időben voltak, a férfiak régi rabszolgatartó maximája, -az: asszony neve hallgass, nagy ideig királyi magasságokban is féken -tartotta az asszonyi befolyást. Ki mentül férfibb ember volt, király -vagy kanczellár vagy miniszter, a dolgaiba annál kevésbbé szólhatott -bele az asszony, mert azon időkben a férfinak néma rabszolgája volt az -asszony. Ez ujabban éppen a viszájára fordul. Ki mentül egészebb férfi, -királytól vasúti bakterig, annál inkább érzi az erő noblesse obligeát, s -annál engedelmesebben hajlik meg a jogok előtt, melyek a gyenge nőt -megilletik. E jogok pedig, mondom, növekvőben vannak. Ma már a perzsa -sahnak is bele kell törődnie, hogy udvari vagy követségi ebéden kezet -csókoljon a társaság legföbb személyiségének, a ház asszonyának. Minden -czeremóniában, mely nem szorosan állami aktus, nemcsak részt vesznek, de -az oroszlánrészt kapják nemcsak a királyasszonyok, de általában az -asszonyok, a mágnásoknak, s főtisztségeknek, a minisztereknek feleségei. -Még a franczia köztársaságban is M. Loubetval bevonul az Elyséebe Mme -Loubet is, sorra járja a kórházakat fogadja a vendégeket; fejedelmi -személyiségek, kik az elnököt meglátogatják, Mme Loubetnél is leadják -névjegyüket. S miért? Mert a kitünő hölgy az elnök felesége. -Hasonlóképen áll vagy állott a dolog Mme Waldecknél, Mme Millerandnál s -a többi politikus urak asszonyságainál. Szándékosan a republikát említem -példának, mert a dolog itt a legkirívóbb, itt, ahol a politika a -hagyományos formákat és czeremóniákat összébb szorította. Nos, a kérdés -az, hogy mind e megtiszteltetések minek a révén érik például Mme -Loubet-t? A felelet egyszerű: azért, mert a tiszteletreméltó hölgy az -elnök felesége. Egyszerű? A dolog éppen nem ily egyszerű. Vessétek föl a -kérdést: hát, franczia alkotmány szerint, van az Elnöknek felesége? Ez -nem bolond kérdés; a mi alkotmányunk például igenis ismeri a király -feleségét; a magyar király felesége közjogi személyiség, kit meg is -koronáznak. De Mme Loubet? Ő a Mme Loubet felesége s nem az Elnöké; -föltétlenül, mert a franczia alkotmány az Elnök feleségét nem ismeri. -Egészen bizonyos, hogy ha M. Loubet nem volna elnök, Mme Loubet nem -járná sorra a kórházakat s nem kapna fejedelmi névjegyeket. Mind e -dolgok nem neki szólanak, hanem az Elnök feleségének, kit azonban a -franczia alkotmány épúgy nem ismer, mint ahogy az enrópai alkotmányok -nem ismerik a miniszterek, elnökök s főtisztségek feleségeit, s mind ez -úri hölgyek társadalmi formák útján olyan jogokat élveznek, melyeket a -törvény, mely róluk meg nem emlékezik, meg sem ad nekik, tehát amelyek -őket meg sem illetik. Ez így van – de szeretném én azt a királyt, -elnököt, minisztert s általában azt a férfiembert látni, ki az ő -hitestársának, neve viselőjének s gyermekei anyjának meg ne adná vagy -tőle elvenni hagyná azokat a jogokat, melyeknek híja az asszonyt -társadalmi fölfogás szerint kisebbíti és megalázza? Ez olyasmi, mint a -párbaj; törvény tilthatja, de férfiember meg nem fogadja, - -* * * - -Azonban, itt a bökkenő: a szertartás nem mindig üres szertartás. S a -nagyúr s az ő felesége négyszemközt nem beszél mindig csak szerelemről, -s ki tilthatja meg egy okos vagy épp azért kedves, mert nem túlságosan -okos asszonynak, hogy megmondja nézetét mindenről, még az ura -politikájáról is? Vagy ha például mikor a megkivánások édes ideje -megérkezik, a szép asszony nem turkesztán dinnyét kiván meg, hanem egy -miniszternek a fejét vagy klerikális egyházi politikát vagy egyéb -effélét? Hol az a férj és leendő apa, ki ilyesmit meg tudna tagadni? - -Az asszonyi befolyás nyilvánvaló, és eszembe sem jut azt állítani, hogy -nem jogos és nem helyes. Azt sem mondom, hogy vissza kéne szorítani – -annál kevésbbé, mert ha kéne sem lehetne. De másról van szó: arról, hogy -egy meglévő erő, szabályozatlanság hiján, károkat is okozhat. Állam és -társadalom minden erőt, mihelyest hatásai észrevehetőek, el nem nyom -ugyan, mert nem is lehet elnyomni, de igenis szabályoz, mert szükséges -is, hogy szabályoztassék. Már most a dolog úgy áll, hogy mikor az -asszonyságok tündérujjai belenyulnak a politikába, ez ujjak annyiban is -tündérujjak, hogy durva földi dolgokban nem járatosak. A királyfiak -belesavanyodnak a rettenetes sok polgári és haditudományba, amin -tizennyolcz éves korukig át kell magukat rágniok; a minisztereket -megőszítik a bizottsági vallatások s a parlamenti harczok; tisztek és -hivatalnokok számára ott vannak a meg-megújuló vizsgák és kvalifikácziós -törvények; a királyok személyes hajlandóságainak útját állja az -alkotmány s a parlamentárizmus – ezenközben pedig a politikát olyanok -csinálják, akik bizonyára bájosak, jók, nemesek, szeretetreméltóak és -elmések, de tanulni nem tanultak egyebet, mint francziául, angolul, meg -egy kicsit imádkozni, harczot nem ismernek egyebet, mint tennis- és -polo-partikat, és, neveltetésüknél fogva, erkölcsi, tudományos és -társadalmi világfelfogásuk ma sem emelkedik túl a bájos -Marie-Antoniettén, ki mikor megtudta, hogy a nép azért haragszik, mert -nincs kenyere, naivul kérdezte: hát mért nem eszik kalácsot?! -Gondoljátok el: ha az öreg Vilmos császár egy cseppel gyengébb ember, -odaveti Bismarckot a kellemes Auguszta királyné haragjának – s mi lett -volna akkor a német egységből? Pedig Auguszta királynénak igaza -lehetett; a vasember életének csak egy regénye volt: a házassága, ami -nyilvánvalóan azt mutatja, hogy nem volt afféle asszonyoknak való ember, -mert az asszonyok a férfiakat nem éppen államférfiúi képességeik szerint -itélik meg, – annát kevésbbé, mennél ösztönszerűbb ez az itéletük, s -mennél inkább latolgatás nélkül itélő szimpátia vagy antipátia -formájában jelentkezik, Nem az a baj, hogy asszonyok szólnak bele a -politikába, hanem az, hogy az asszonyok személyében olyan lények, kiknek -világnézete nem terjed túl a társasjátékon, kiket, társadalmi szokás -szerint, olyan mesterséges rövidlátásban és paposságban neveltek, hogy -egy jómodorú gyóntató mindig kedvesebb előttük, mint egy rosszmodorú -államférfi. - -* * * - -Ám, ha mindez így áll, akkor nyilvánvaló, miben állhat csakis a -szabályozás. A dolog egyszerű. A nők emberek. Embereknek jogaik és -kötelességeik vannak. Tehát a nőknek meg kell kapniok az emberi jogokat, -s vállalniok kell az emberi kötelességeket. Ennyi az egész. Amik a női -befolyásnak viszásságai, nem a nők természetéből következnek, hanem a -nők helyzetéből. A nők tudatlanok – de ez menten megszünnék, ha éppúgy -joguk és kötelességük volna a tanulás, mint nekünk. A politikára való -befolyásuk jogtalan és ellenőrizhetetlen – de ez is menten megszünnék, -ha ép annyi joguk és kötelességük volna a politikában, mint nekünk. Igy, -hogy jogaik nincsenek, Ide törekvéseik vannak s bizonyos erő ő bennük is -van: kerülő rejtekutakra szorulnak, házasság révén jogokat bitorolnak, s -befolyásukon s ennek minden következéseiben rajta és benne van a -jogtalanság s a bitorlás minden sötét bélyege és tulajdonsága. Ám amely -perczben az asszony is lesz _valaki_: nem szorul rá, hanem az ura révén -legyen _valami_. S ha jogait nyiltan gyakorolja, nem fordíthatja azokat -ellenőrizhetetlen rosszaságokra. - -* * * - -A nők politikai befolyásának szabályozására nem specziális törvények -vagy intézmények kellenének. Ez megint jogtalanság volna s megint -rejtekutakat nyitna a jogtalan és káros befolyásnak. Nem kell és nem is -szabad egyebet tennünk, mint amint eddig tettük egyéb rabszolgaságok -megszüntetésénél: a már meglevő jogokat ki kell terjeszteni a -felszabadítandó rabszolgákra, s a már meglévő intézményekbe őket is be -kell ereszteni. Mindazt, amit a nők titkos és kártékony befolyásáról el -lehet mondani, el lehetett mondani annak idején a zsidók befolyásáról, s -el lehet mondani ma is a jog nélkül való csőcselék befolyásáról. Mert ki -hiszi, hogy a zsidóknak ne lett volna befolyásuk már az emanczipácziók -és reczepcziók előtt is? Volt, de gonosz befolyás volt; a hálószobák s a -tőzsérboltok befolyása. S ki hiszi, hogy a jogtalan csőcseléknek még -Törökországban is ne volna befolyása? Volt és van, csakhogy az utcza -befolyása, a bombáé, a pálinkáé vagy a kávéé, a hivatlanságé, az -elbolondíthatóságé. Ahol e titkos befolyásokon segítettek: hogy’ -segítettek? Mindig azzal próbálkoztak meg elébb, hogy kivételes -törvényekkel s intézményekkel mintegy purgatoriumba eresztették be a -zsidókat vagy a csőcseléket, ahol féljogok s félkötelességek tisztító -tüzében nemesedjenek hozzá a teljesjogúság paradicsomához. A vége mindig -az volt, hogy még rosszabb, még viszásabb lett minden; a rabszolgaéhség -még mohóbb, a rabszolgabefolyás még kártékonyabb. Az egyetlen segítség -az volt, hogy abba hagytak minden külön törvényhozást és külön testre -szabott intézményt, s a teljes jogot teljesen továbbterjesztették. Ebben -a perczben a rabszolgából ember vált, s a kártékony rabszolga-befolyást -fölváltotta a hasznos emberi munka. Bizonyos, hogy amely perczben a -nőket a tündéri sor aljasságából fölszabadítják az emberi sor -méltóságába, a kezük épp oly becsületesen és hasznosan dolgozó emberi -kéz lesz, mint amily kártékony és veszedelmes ma a tündérujjak -motozkodása. - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_… Sokszor írtam arról, hogy a mi -rabszolgaságunkban az a legszomorúbb, hogy magunkat is rabszolgákká -tett, s idegeinkbe saját érzésünk szerint is helyes világrend gyanánt -véste be azt a rabszolgaállapotot, melybe testi gyengeségünknél fogva -kerültünk. Hány okos, elmés és művelt nő akad, aki szintén «nőiességet» -követel a nőktől! Vagyis azt, ugyebár, hogy csicseregjünk, mint a madár, -és, tekintet nélkűl egyéni hajlandóságainkra vagy állapotunkra, -ugráljunk ágról-ágra. Hogy lesikáljuk, levasaljuk vagy lemasszírozzuk a -redőt most már nemcsak a férfiak, de az egymás homlokáról is. Hogy -bármiről, amivel gondolkozó lény létünkre épp oly tisztában lehetünk, -mint akármelyik mathematikai tanár vagy villamos kocsis, olyan bájos -bárgyusággal beszéljünk, mintha nem tanultunk volna írni-olvasni. Hogy -virágok legyünk, amiknek kelyhük és szirmuk van – és így tovább, – -köztünk legyen mondva: én napokig rosszúl szoktam lenni ezektől a -virág-hasonlatoktól, s még czélozni sem merek rá, micsoda _boshaft_ -gondolatok és képzetek támadnak bennem olvastukra. De hát végre is: a -férfiak részint csacsik, részint rabszolgatartók, és szeretnek bennünket -olyanokká stilizálni, amilyenek szeretnék, ha volnánk. De maguk a nők -is! Maguk ők is, akik önmagukról tudhatják, hogy a nő se nem madár, se -nem virág, se nem tündér, hanem ember. Ma már a parasztról s a munkásról -is elismerjük, hogy ember. Ma már a gyermekek emberi jogaiért is küzdünk -és izgatunk. Ma már Hanzinak, az okos lónak is megengedjük, hogy esze és -értelme legyen, talán kevesebb, mint a mienk, de olyan, mint a mienk. -Csak a nőknek nem engedjük meg. Nem, még mi magunk nők sem. Küzdünk -nemünk fölszabadulásáért, emberi jogáért és méltóságáért, – de -valósággal megrettenünk, ha e fölszabadulásnak nyomait is látjuk, ha -mint ahogy a rabszolgaság élvezeti tárgygyá alakította, a szabadság -élvező emberré szabadítja föl a nőt, s ha a maga emberi természetének -visszaadott nő képmutatás nélkül élni is kezd egyéniségével vagy -hajlandóságainak. Érteni azért értem ezt a jelenséget. Meglátom másutt -is, nemcsak a nő-kérdésben nálunk nőknél. Látom publiczistáknál, akik -himnuszokat írnak a sztrájk jogáról, de elkékülnek mérgükben, ha az ő -szedőik is sztrájkolnak. Látom filantrópokon, akik küzdenek az -egyenlőségért, de elborúlva hajtanak át agrárszocziálista falvakon, ahol -a paraszt már nem süvegeli meg őket úgy, mint a szomszéd faluban. Látom -szinésznőkön, akik nem tűrhetik, hogy a szolgálónak szeretője legyen, és -nagyságos radikálisokon, akik elcsapatják a kalauzt, ha nem segíti le az -iszákjukat. Az uj állapotok mindig kényelmetlenek számunkra, akár magunk -küzdöttük is ki ezeket az ujságokat. Hogy a magunk dolgánál maradjak: -csak azt kell nézni, hogy mióta leánygimnázisták is vannak: az -iskolázatlan nagynéniknek mily kellemetlenek ezek a lyányok, akikkel -szemben ők végre is nem édes virágok, hanem egyszerűen tudatlan libák, – -de mily kellemetlenek a fiatal urak számára is, akik dühösen siratják -velük szemben azt az egyetlen præjüket, hogy eddig csak ők tudtak -latinul deklinálni, most a lyányok is tudnak. Ez azonban rendjén van – -sem a nénik, sem az úrfiak nem küzdöttek a nőemanczipáczióért. De sohase -felejtem el, mikor most nehány hónapja Amerikában egypár helyütt egy -társaságba kerültem egy honfitársunkkal, aki itthon rettentően adja a -feministát. Amerikában a nők: emberek; akárkivel egyérő és egyenjogú -embernek tekintik magukat, ennek vannak el is ismerve, sokban -alkotmányosan is, és ehhez képest viselkednek is. Látták volna az én -feministámat, mikor az ő budapesti szultánallürjeit sehogysem tudta -applikálni itt, ahol az asszonyok nem odaliszkok. Látták volna -elhalaványodni, mikor kérdő és rendreutasító pillantást kapott ott, -ahova hódítói biztossággal ereszkedett le, s még inkább – s ez a -nevezetes! – elpirúlni, sőt kedvét veszíteni ott, ahol ő – elég csuda, -de tetszett, s ezt szemérmeteskedés nélkül megmondták neki. Lesujtottan -kisért haza, éjnek idején, holdvilágos nyáron, a csodaszép Central-Park -fasorain végig, kis, kétüléses cab-ben – s látszott rajta, hogy -gyávának, egész természetéből kivetkezettnek, lefokozottnak s -elférfiatlanítottnak érzi magát, mert nyugodtan ülhettem a lábától a -kocsiban. Mikor a fogadó kapujánál elbucsúztunk, így szóltam hozzá: -«Kedves Mózses, maga is csak vezetget bennünket az Igéret földjére, de -az ottvaló életbe belehal…» - -* * * - -A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb -megunják, majd meggyűlöljék s végezetre agyonkínozzák egymást. A czél -nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Mi ennek oka? Alkalmasint az, -hogy e szövetség többnyire férfinak és nőnek találkozása, kik között az -ember és ember közt való viszonynak némi módosító mellékíze van. Igen -szép és igen erkölcsös beszéd, hogy a férfi s a nő viszonyának, főkép -pedig a házasságnak nem szabad tisztára az érzékek hevűletén épülnie, -hanem ezenfelűl barátságon, vonzalmon, egymás megértésén és -megbecsűlésén. De végre is ezek az érzések összeköthetik egymással ő -felségét, a szultánt s ő szentségét, a római pápát is – annak a _még -valaminek_ pedig, mely e tisztes érzésekhez a szerelemben s a -házasságban hozzájárul, megvan az a gonosz tulajdonsága, hogy visszahat -e tisztes érzésekre, még pedig úgy, mint a napvilág; ha kisüt, ezek is -fölragyognak, ha kialszik, ezek is elhomályosodnak. Már most nem -állítom, hogy nincs a világon örök szerelem, bár még nem volt szerencsém -találkozni vele. Ám a legörökebb, a legállandóbb szerelem is olyan, mint -bizonyos villamos áramok: folytonos kigyúlások és kialvások sorozata, s -ezekkel, mondom, együtt gyulad ki és, ez a bökkenő, együtt fordul -viszájára az egymásban való baráti és emberi gyönyörködés. Ez már magát -a szerelmet is igen kényes és kormányozhatatlan dologgá teszi, -legfeljebb az emberi műveltséghez képest leleplezetten azzá, aminek -egyszerű rokonainknál, az állatoknál leplezetlen őszinteségben látjuk: -dühös és fájdalmas marakodássá, melyben mintegy boszút állunk egymáson -azért, hogy mi, akiknek minden porczikánk azt súgja, hogy magunknak -éljünk, az élet rendjén mégis ennyire egymásra szorulunk. Ám a szerelem -anarkia, melyben jogot és kötelességet önkéntes megegyezés, valóságos -erő előtt való meghajlás, valóságos gyengeséggel való visszaélés -osztogat és állapít meg, – időről-időre, akár perczről-perczre ez erők -váltakozásához képest váltakozva. A házasság e váltakozáshoz nem tud -hozzásímulni. Merev, mint minden írott szerkezet. Szabályozni akarja -azt, ami szabályozhatatlan. Állandóságot parancsol arra, ami -változékony; kötelességgé teszi, ami csak önkéntes adó lehet, s ezzel, -az érzékek hamis optikája révén, személyében és mindenestül -meggyűlölteti velünk azt, akiben pedig csak a kényszerűséget gyűlöljük – -mint ahogy minisztereket buktatunk, pedig csak kormányt akarunk -buktatni. A Tristram Shandy édes apja minden este lefekvés előtt fel -szokta volt húzni a fali órát, aztán odaült csevegni kedves neje -ágyához. Az asszonyság ezt annyira megszokta, hogy ha az ura ott -feledkezett a kandalló mellett a bibliaolvasásnál, odakiáltott hozzá az -ágyból: Mr. Shandy, ne felejtse el fölhúzni az órát! Ime a házasság – s -ha az egyházatyák el is hiszik, hogy ez megfér a szerelemmel s az -erkölcscsel, azt csak nem hihetik, hogy megfér a barátsággal, a -vonzalommal, az egymás megértésével és megbecsülésével? - -* * * - -Mindez áll még az örök szerelemre is. De nemcsak örök szerelem van a -világon, s ha az első szerelemről sem tehetünk, hogy’ tehetnénk a -többiről? Legfeljebb lemondhatunk róla. Ez a lemondás lehet magasztos, -lehet dicső, lehet erkölcsös; lehet olyan titkos, hogy csak az isten tud -róla, s lehet oly tökéletes, hogy a vér is elfelejti, mig a szivből az -agyvelőbe ér. De a sziv nem felejt, s valahol ő rá szükség van, ott érez -és éreztet, s mentül kevesebbet szabad éreztetnie, annál többet érez. S -nemcsak az egyik sziv érzékeny: a másik is az; megérzi a legcsekélyebb -változást, és vérzik bele. Ilyenkor maga a szerelem is szomoru, -fájdalmas, elviselhetetlen. De a házasság ennél is több: -elviselhetetlenség, amit el kell viselni. - -* * * - -S ekkor előállanak a bölcsek és javítani akarják a házasságot. -Elismerik, hogy sok a viszássága, s enyhíteni akarnak rajta. Meg akarják -könnyíteni a válást: a gyengébb, a kizsákmányoltabb félnek, az -asszonynak, emberi jogokat akarnak biztosítani a házasság rabságán -belül. S nem veszik észre, hogy a rabság azért rabság marad, aminek nem -a hibái a hibák, hanem ami maga a hiba. Hogy a férfi asszony nélkül el -nem lehet, az éppoly örvendetes vagy szomoru adottsága a természetnek, -mint az, hogy dolgoznunk kell, hogy megélhessünk. De _emberi_ intézmény, -melyhez a természetnek semmi köze, hogy egyik embernek a másik hasznára -kell dolgoznia, s _emberi_ intézmény, melyhez a szerelemnek semmi köze, -hogy férfi és nő csak házasságban kerülhessen össze. Igaz, a -természetben is előfordul a házasság. De elsőbb is többnyire olyan -okokból fordul elő, mint az embereknél, tudniillik gazdaságiakból; a -terület, amit például az oroszlán egy éjszaka alatt meg tud járni, nem -tud többet eltartani két nagyevő állatnál s azok kölykeinél. Aztán meg -mi közünk nekünk a természethez, ha megszabadulhatunk tőle? Az is -természetes volna, hogy négykézláb járjunk és füvet együnk, mégis kocsin -járunk és pástétomot eszünk. A természetnek csak két kényszerűségétől -nem tudunk, amig élünk, megszabadulni: az éhségtől s szerelemtől. Ami -elménk és erőnk van, mind arra kell fordítanunk, hogy e két -legyőzhetetlen kényszerüséghez képest mentül kellemesebben rendezzük el -életünket. Nem ilyen berendezés: sem a mások hasznára való dolgozás, sem -a házasságba beleszorított szerelem. - -* * * - -A házasságot ma két gyökér tartja. Az egyik a mai gazdasági rend, s ezen -belül nemcsak maga a magántulajdon, hanem főkép az, hogy a nők nem -tudják magukat eltartani. Ahol a nőnek van keresete, mint például a -szinház körül, vagy ahol férfi és nő egyformán keres vagy nem keres, -mint a nép körében, ott az erkölcs és a házasság fölötte ingatagon áll, -s így állana a legfelsőbb rétegekben is, ha erősen nem tartaná a -tulajdonjog, melyet odafenn hatalom, elsőszülöttségi intézmények s egyéb -effélék különös becsületben tartanak, s ha, mint az orosz abszolutizmust -a bomba, az uri házasságokat nem enyhítené a házasságtörés. A másik -gyökér a szülőnek a gyermek iránt való szeretete, melylyel az állam a -legszemérmetlenebb módon visszaél – többek közt úgy, hogy a nőt semmivel -sem kárpótolja azért a szolgáltatásért, hogy neki polgárokat szállít. -Már most nem szorul az én tollamra, mert éppen elégszer kifejtették, -hogy a mai gazdasági rend, s ezen belül a nők keresetképtelensége sokáig -fenn nem nem állhat, mert már is elviselhetetlen kezd lenni még azok -számára is, akik híznak tőle. De ki kéne egyszer fejteni, s alkalomadtán -vállalkozom is rá, hogy szakasztott így áll a dolog a gyermek -szállításával és nevelésével is. Mentül inkább tudatára ébredünk annak, -hogy a gyermek is ember, akinek jogai vannak, de gyenge palánta, akit -nem lehet elég fáradsággal és művészettel gondozni: annál lehetetlenebb -lesz, hogy e végtelen nehéz és végtelen erőt és időt fogyasztó -kötelesség minden gondja és terhe a szüléket nyomja, és, viszont, ne -tekintessék éppoly munkának és szolgáltatásnak, mint minden egyéb, -amiért kárpótlás vagy bér jár. Mihelyt a nő maga is el tudja magát -tartani, vagy jobban mondva, nem szorul férfira, hogy éhen ne haljon: -nevethet azon a férfiasságon, mely a nőket szerelmi életük szerint -osztályozza, – s mihelyt a gyermek nem lesz megölő gondja az anyának, és -sorsa nem azon fordul meg, van-e apja: menten vége lesz mindenestül a -házasságnak, mely a nőnek az éhségtől vagy a becstelenségtől való -félelmében kötődik, s a gyermekért való reszketés miatt nem bomlik föl. - -* * * - -Ha mindezzel szembe azt vetik, hogy: hogyan, meg akarod tiltani, hogy -két szerető szív egy életen át hiven kitartson egymás mellett, a férfi -az ő asszonya s az ő gyerekei mellett? Dehogy, de lehet az házasság -nélkül is, sőt házasságon belül; Victor Hugo, például, házas létére egy -életen át híven kitartott – a szeretője mellett. - -* * * - -S hogy mindez erkölcstelenség, s ellenkezik az isteni és emberi -törvényekkel? Hát akkor a házasság-tisztelő egyház mégis a saját papjait -mért tiltja el (vagy megója?) a házasságtól? - -* * * - -Ez az Ellen Key meg ez az Edward Carpenter, meg mind a többi -kölcsönkönyvtári próféták, kik különben inkább Németországban próféták, -mint saját hazájukban: minden bizonynyal igen derék, igen becsületes, -igen jóravaló, igen elmélkedő és igen értelmes asszonyságok és uraságok, -s amit mondanak, az javarészt szent igazság. De hogy is mondta Tisza -István? Az is igaz, hogy ma csütörtök van, még sem mondok róla -szónoklatot. Nem bizony, és, kivált, nem vágok hozzá próféta-ábrázatot. - -* * * - -Mikor ezt valahol kiírtam, egy kemény eszű és biztos tollú irónő, -Neményi Erzsébet, kitanított, hogy a prófétának nem ujságok kitalálása a -tisztje, hanem az a szent vajákosság, mely a kirakatokban forgalomba -kerülésük előtt elfakult igazságokat csillógóra tudja átsikálni, s e -csillogással tudja ráhipnotizálni a sokaságot arra, hogy az igazságot -forgalomba fogadja. Ez ellen nem szólhatok, mert ez igaz. Át kell -látnom, hogy egyfelől a próféták sohasem mondtak uj dolgokat, csak az -intellektuálisokban földerengett igazságokat népszerűsítették látnoki -szivóssággal, másfelől nem az intellektuálisok fölrázására kellenek a -próféták, hanem a sokaságéra. Sőt tovább is kell mennünk, s észre kell -vennünk, hogy az intellektuálisok nem is valók prófétáknak, mert a -túlságos értelmesség nem kedvez a tökéletes meggyőződésnek – prófétának -pedig csak az való, aki maga is föltétlenül s a kételkedés legkisebb -maradéka nélkül hisz abban, amit másokkal el akar hitetni. Igaza van -Neményi Erzsébetnek: Beecher-Stowe asszonyság inkább volt jó lélek, mint -nagy lélek, s ezért tudott többet tenni a rabszolgaság megtörésére, mint -az előtte próbálkozott nagy lelkek. - -* * * - -Sőt el kell ismerni, hogy ezeknek a kölcsönkönyvtári prófétáknak -hivatásuk, nagyon komoly rendeltetésük van. E hivatás nyilván ugyanaz, -mint a szoczialista agitátoroké, noha Ellen Key az ő két kedves -tárgyában: a nő- s a gyermekkérdésben nem olyas véglet, mint a -társadalmi és gazdasági mozgalomban a szoczialdemokráczia, hanem olyan -középszer fél, mint a polgári radikalizmus. Ellen Key nem hirdet -radikális feminizmust, felforgató nőemanczipácziót, sőt álmaival és -tanításaival teljesen a mai család s a mai társadalmi rend alapján áll. -Innen az ő nagy hatása azokban a polgári rétegekben, melyek érzik ugyan -a mai intézményeknek s a mai rendnek fogyatkozásait s viszásságait, de -egyben sokkal inkább hasznavévői is e rendnek s ez intézményeknek, -hogysem másfajta világra vágynának vagy másfajtát csak el is tudnának -képzelni. Ám e szűkebb mezőségen is áll kicsiben, ami áll nagyban a -szocziális és gazdasági mezőség egész hatalmas területén. A fejlődést s -a változást itt sem azok fogják kikényszeríteni, akik a mai rendnek -kiváltságosai, hanem azok, akik mostohái és kerítés mögül nézői. A nő s -a gyermek jogát nem azok fogják kiküzdeni, akik a mai szolgaságon belül -mégis husos fazekak mellett ülnek, hanem azok, akiknek csakis káruk és -rabságuk származik a mai világrendből. Tehát azok a nők, akik nem sokat -elmélkednek családról és kitartottságságról, mert nem jutnak el családi -élethez s maguknak kell eltartaniok magukat; a vagyontalan vén szűzek, -az utczára vetett leányfővel anyák, a vadházasságban élő népbeli -asszonyok, a gyárban s a mosóteknő mellett senyvedő munkásnők, a -szemétdombon felnövő zabigyerekek, a fegyházak s a csókpiaczok számára -születő emberpalánták, s mindazok a szabályhoz képest óriási többségben -lévő kivételek, akik vagy bele sem jutnak a családba, vagy egy rabsággal -több számukra a család. Jó ház-e, szentegyház-e a mai család, s -általában a házasság s a nő- és gyerektartás, azt nem nézik a rajta -kívül rekedtek, hanem ráfogják a csákányt, amiért ők már nem fértek -bele. - -* * * - -S itt kezdődik, e csákányok közeledtével, az Ellen Keyk hivatása. Ők -végzik azt a munkát, amely belevág a Lassalle abbeli mélységesen -tudományos megfigyelésébe, hogy az uralkodó rend maga-maga alatt vágja a -fát. A kitartottság s a kiváltságosság sem fenékig tejfel; tele van -viszásságokkal s elviselhetetlenségekkel. Viszont, ha ezeken változtat, -a fejlődés nem fér meg a régi falakon belül. Minden új szabadság új -terhekkel is jár, s a szűz vállak e terheket nem birják. Az emberi -fejlődés minden terén így van ez. Az egyháznak császárok és tudósok -kellenek, hogy mindenhatóvá tegyék, de nem tudja keze alatt tartani a -világi hatalmat s a tudományt. A királyoknak pénz és katona kell, de a -bankár pénzt csak országoknak ad, nem királyoknak, s az ország csak úgy -ad katonát, ha ez a katona az övé is. A kapitalizmus fejlődése -megköveteli a termelés és a fogyasztás szervezését, kartellokkal és -trösztökkel – s ezzel fele úton elébe vág a köztulajdonnak, mely a -kapitalizmust megdönti. És így tovább, és így tovább – s mikor az Ellen -Keyk s az Edward Carpenterek a szerelmes ember, a nő és a gyermek -számára új jogokat, jobb bánásmódot, megfelelőbb életet követelnek, -olyan terheket rónak a mai családra s a mai szülékre, melyeket azok el -nem birnak. A magánháztartás mind kevésbbé birja már el a művelt ember -kényelemre való igényeit. A családi életen belül nem fér el az a nő, aki -több vagy egyéb is akar vagy kénytelen lenni, mint az ura nősténye, a -gyerekei anyja s az egész család szolgálója. S én apa és te anya nem -tudjuk a mi fogyatékos eszközeinkkel, a mi ezerfelé való -lekötöttségünkkel, a mi dilettáns ügyetlenségünkkel úgy nevelni s úgy -ellátni gyermekeinket, ahogy’ már átlátjuk s a jó és nemes Ellen Keyk -átláttatták velünk, hogy kellene. A családot akarják mindenféle helyes -és nagyon is megokolt reformokkal ráfordítani tulajdonképeni -rendeltetésére. Csakhogy ezek a reformok gyengítik a család -viselőképességét, mint ahogy a velenczei harangtorony abba roskadt -össze, hogy a toronyőrnek szűk volt az ő földszintes szállása, s mind -többet vájt ki falaiból. Ha valaki azon időkben csákányt fogott volna a -Campaniléra: csodálkozott volna, mily könnyen omlik össze csákánya -alatt. - -* * * - -Igen, a családot s a házasságot szakasztott az a végzet fenyegeti s -olyan mód fenyegeti, mint a magántulajdont s a kapitalizmust. Egyfelől -belső fejlődésbeli szükségei vetnek fel benne olyan reformokat, amiket -el nem bir. Másfelől a külső ostrom ellen való védekezés kényszeríti -olyasmik megtételére, amikkel fele úton utat nyit az ostromlóknak. A -családot s a házasságot egyformán kerülgetik a benne élők, akiket -fojtogat, s a kivüle állók, akiket megrövidít. Például: a törvényes -gyerek, akinek jogai vannak, s a törvénytelen gyerek, aki jogokat -követel. Például: a férj s a feleség, aki unja egymást, de nem válhat a -gyerek miatt, s a legény s a leány, aki kivánja egymást, de fél a -gyerektől. Az asszony, aki a maga erejéből akar megélni, s ha meg tud -élni, nem akarja magát szerelméért kitartatni, s a némber, aki ha eladja -magát, nem akar a vevője előtt becstelen lenni. Például – de minek -néhány példa, mikor minden egyes eset egy-egy példa? S minden egyes -példa azt is megvilágítja, hogy a legkülönbféle társadalmi, gazdasági és -politikai vonatkozások egybefonódtak, s nincs külön asszony- és -gyerek-kérdés, mint ahogy nincs külön munkáskérdés, hanem van egy nagy -és mindent egybefoglaló kérdés: az, hogy a mai gazdasági és társadalmi -rend emberi életet biztosít-e minden ember számára? A felelet az, hogy: -nem – s ezzel együtt dőlt el a sorsa s egy megoldásban fog elkövetkezni -a felbomlása minden mai intézményének. Ez nem azt jelenti, hogy egy -bizonyos napon vagy épen egy nap alatt, hanem igenis egy időben folyó s -egymásba patakzó fejlődésbeli folyamatban. E folyamatot mindenki -sietteti, aki egy és más helyen javítani, mert megmenteni akarja a mai -világot. Ellen Key igen értelmes úri nő, de nem hiszem, hogy át tudná -érteni, mily veszedelmes izgató ő az ő saját arany középszere ellen. - -* * * - -Bizonyos, hogy minden rabszolgaságok közt a gyermekeké szűnik majd meg -utoljára. - -Először azért, mert ők a leggyengébb elnyomottak. - -Másodszor, mert ép ezért nem tudnak magukon segíteni, és másoknak kell -segíteni rajtok. - -Harmadszor, mert legjobban rászorulnak mások jóságára és -áldozatkészségére, sőt enélkül elpusztulnának. - -Negyedszer, mert senkivel szemben annyi igaz magja nincs a -kizsákmányolók szent frázisainak, mint a gyermekkel szemben, s ha a -munkás nevet is azon, hogy a haza akkor is szent, ha mostoha, s a nő -nevet is azon, hogy a férfi a világ urának született: a gyermek nem -nevethet azon, hogy apa a legtökéletesebb lény, anya a legdrágább, mert -ez – bizonyos fokig – többnyire igaz is, ezenfelül pedig a gyermeki elme -hajlik az itélet nélkül való elhivésre. - -Ötödször, mert egy rabszolgaságnak sincs annyi húsos fazeka, mint a -gyermekének. - -Hatodszor, mert egyiknek sincs annyi gyökere a természeti adatok közt, -mint ennek. - -Mindazonáltal a szülő s a gyermek közt való viszonynak némely -jogtalansága már ma is szembeötlő. Tulajdonkép mi jogom van valakinek -parancsolnom, s egész életére kihatóan a magam ízlése szerint -alakítgatnom őt, csak azért, mert életét nekem köszönheti? S még ezt nem -is nézve: társadalmi intézményül mily rettenetes és igazságtalan, hogy -valakinek egész jövendője, mert neveltetése s életre való -fölszereltetése azon forduljon meg, mely osztálybeli s mily vagyoni -állapotu emberek voltak szülői? A szegény ember s a gazdag ember közt -való aránytalanságnak miért kell a kaszt végzetességével folytatódnia a -szegény ember fiában s a gazdag ember fiában? S még egy körrel szűkebbre -lépve: a gazdag ember mért kényeztetheti, a szegény ember mért -kínozhatja agyon gyermekét? _Ez_ a szabadság még csak a mai világrendből -sem következik; Amerikában a hatóságok már igen nagy hatalommal és -hatáskörrel nyulnak bele a gyermekek nevelésébe, ellátásába és -megvédésébe. - - - - -A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL. - -Vala pedig Karácson havában, hogy az Irástúdók beutazván a városokat s a -falvakat, mindenfelé csöndességet találnának. - -S nem hallatszék kis gyermekek sivalkodása, s nem hallatszék azoknak -nevetésök. - -S nem találtaték kis gyermek országszerte a hajlékokban, hanemha egy és -ritkán ha kettő. - -Szólának ezért az Irástúdók, mondván: Bizony bűnösök ezek. - -S szólának a falvak öregeinek, mondván: Bizony, ti öregek, bűnösök -vagytok. - -S szólának a férfiaknak s az asszonyoknak is, mondván: Bizony, ti -férfiak és asszonyok, bűnösök vagytok. - -Mert a kis gyermekek ünnepe vagyon ma, s a Megváltó születék gyermeki -formában. - -S imé a ti hajlékaitokban nincsenek gyermekek, hanemha egyen, s ritkán -ha ketten. - -És szóla a Megváltó, mondván: Ne tiltsátok meg a kis gyermekeket, hogy -hozzám ne jöjjenek, mert ilyeneké a mennyeknek országa. - -S imé üresek a pitvarok s az udvarok, s nincs kis gyermek, hogy a -Megváltó elejébe menne. - -Avagy uj Heródes támada-é, hogy elküldvén szolgáit, levágatna minden -gyermekeket határitokban, két esztendőseket s azoknál kisebbeket? - -Avagy nem mondá-é az Ur: hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, -a te magod is megszámláltathatik, és számláld meg a csillagokat, ha -azokat megszámlálhatod: igy lészen a te magod? - -S nem ölé vala meg az Ur Ónánt, ki nem akart az ő báttyának magot -támasztani? - -Bizony mondjuk néktek: lésztek ti ezért gyülölségesek mindenek előtt. - -Az aratásra való gabona sok lészen, de az arató kevés lészen. - -Jaj nektek, kik az Urtól mélységesen elrejtitek a ti tanácstokat, s -cselekedeteitek sötétségében azt mondjátok: Kicsoda lát minket s kicsoda -veszen minket eszébe? - -Mert olyan lészen, mint a por, a ti ellenségteknek sokasága, s az -erőseknek sokasága, mint a polyva, mely elragadtatik a széltől és lészen -hirtelen és hamar. - -Felelének pedig az öregek, mondván: Mi nem félünk. - -Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok, siralmas énekeket énekeltünk -néktek, és nem sirtatok. - -Nemdenem: ha igaz egyik szó, igaz akkor a másik is? - -Ha pedig nem igaz az egyik szó, igaz lehet-é a másik? - -Tekintsetek az égi madarakra: azok nem vetnek, sem aratnak, sem a csürbe -nem takarnak, mindazáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. - -Mi pedig nem vagyunk drágábbak azoknál. - -Mert mi vetünk és aratunk és csürbe is takarunk, mindazáltal minél több -az arató, a gabona annál kevesebb. - -S könnyebb a tevének általjutni a tü fokán, s könnyebb a gazdagnak -béjutni a mennyeknek országába, mint a szegénynek megnyerni, amit kér, a -keresőnek megtalálni, amit keres, és a zörgetőnek megnyittatni. - -Mert szoros kapu és keskeny ut, amely viszen az életre, s nem találjuk -meg azt, hanemha kevesen vagyunk. - -Mert a rókának barlangja vagyon, a vadgalambnak fészke vagyon, de a -szegény ember fiának nincs hol lehajtania fejét. - -Mert a róka nem oroszlánya a rókának, s a vadgalamb nem vércséje a -vadgalambnak, de az ember farkasa az embernek. - -Pusztaságban lakunk és zúgolódik egész népünk a pusztában. - -De estve nem jönnek fürjek, hogy a mi táborunkat ellepnék, s mikor a -harmatszállás megszünnék, ímé, nincsenek a pusztának szinén apró -gömbölyegek. - -Ekképen ha megadtuk a Császárnak, ami a Császáré és Istennek, ami -Istené, s ha megmérjük a Gómerral, ami megmarad: bizony, aki sokat -szedett vala, sokja vagyon, aki keveset szedett vala, kevese vagyon, -akik sokan vannak, kevesök vagyon, s akik kevesen vannak, sokjuk vagyon. - -Nemcsak Istennek minden Igéjével él az ember, hanem kenyérrel is, a -kövek pedig csak a gazdagoknak változnak kenyérré. - -S öt kenyerekből és két halakból ha nagy sokaság ejénd, meg nem -elégedéndnek egyen-egyen. - -S felelének a férfiak is, mondván: Mi sem félünk. - -Mert ha fiaink megnőttek, mint a latrokra, nem úgy jönnek-é rájok, -fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfognák őket? - -S valaki köztük nem fog fegyvert, nem kell-é fegyverrel vesznie? - -Bizony mindennek, akinek vagyon, adatik és megszaporittatik, akinek -pedig nincs, amije vagyon is, elvétetik tőle. - -Minden gonosz és rest szolgák tudjuk már, hogy az ur ott is arat, ahol -nem vetett, és ott is takar, ahol nem vetett. - -Mi haszontalan szolgák pedig vettetünk a külső setétségre, holott van -sírás és fogaknak csikorgattatása. - -Ha pedig gyüjtünk kincset e földön, a rozsda és a moly meg nem emészti, -a lopók ki nem ássák és ki nem lopják, de lészünk kedvesek Isten és -ember előtt. - -S felelének az asszonyok is, mondván: Mi sem félünk. - -Ahol a mi gyermekünk vagyon, a csillag nem áll meg a hely felett. - -Királyok nem tesznek néki tisztességet, kincseket nem hoznak elő, s nem -adnak néki ajándékokat, aranyat, temjént és mirhát. - -A mi leányainknak, ha lámpásikban nincsen olajok, az eszes szüzek nem -adnak nékik, s ha szólándanak a vőlegénynek, mondván: Uram! Uram! nyisd -még nékünk az ajtót, a vőlegény felelénd, mondván: Bizony mondom néktek, -nem ismerlek titeket. - -Ha pedig a városban bünösek, az ő sok büneik nem bocsáttatnak meg nékik, -mert igen szerettek. - -S ha fiaink átmennének Genezáret földére, minekutána hiába várták volna -az öt kenyerek csudáját: mikor a hajónak evezésében veszekednének, az -éjtszakának negyedrészekor senkisem jár mellettök a tengeren, mondván: -Bátorságosak legyetek, én vagyok, ne féljetek. - -A mezők liliomainak megvagyon az ő öltözetök, de az ember kisdedeinek -nincsen ruhácskájok. - -Ha lehetséges, hogy elmuljék ő tőlük a pohár, nosza muljék el őtőlük a -pohár. - -S ha a kis gyermekeké a mennyeknek országa, nosza maradjanak ők a -mennyeknek országában, - -Hallván ezeket az Irástúdók, elszomorodék az ő lelkök mindenfelől. - -Fölnézvén pedig a magasságos mennyekbe, csak setétséget látának ottan. - -S ezen nap nem vala békességök a jóakaratu embereknek. - - - - -SZERELMI TÖRTÉNET. - -– _Emma asszony meséiből._ – - -A multkor, egy végsőt vonagló jouron, valaki, férfiember, akivel magunk -ültünk egy fülkében, egyszerre elhallgatott, letette csészéjét, s olyan -à propos-s hangon, mint akinek éppen most jut valami eszébe, azt kérdi -tőlem: - -– Emma, tudja, hogy mi mind a ketten megöregedtünk? - -Én egyet hörpintettem a teámból s a csésze széléről feleltem: - -– Köszönöm szives kérdését, tudom. - -Az emberem elpirult: - -– Talán megbántottam? - -Én fejemet ráztam: - -– _No mention_, mint az egyszeri udvarias ember mondta, mikor elgázolták -és a ló belelépett a szemébe. - -… A fülke voltaképp csukott erkély volt, s én az ablaknál ültem, ahonnan -kiláttam a Dunára, melynek szürke bőrét himlőhelyessé petyegette a -szakadni kezdő télvégi eső. A híd lábánál egy toprongyos munkásféle -lökött el magától, egy hajszál híja, hogy nem a vizbe, valami vedlett, -rongyos némbert, akivel odajövet, egy negyedórával azelőtt nagy -röhögések közt láttam kergetődzni a híd íve alatt. Én is letettem -csészémet, egy darabig belebámultam a leszálló estébe, a láthatatlanná -szürkülő esőbe, aztán megráztam egypárszor a kalapomat, mint a pompes -funêbres-lovak a tollbokrétájukat: - -– Tisztelt úr, mondok magának valamit. Tudom, hogy maga tulajdonképp nem -egoista, sőt magából a szamaritánus beszél. De végre is én legalább már -asszony vagyok, akinek gyerekei vannak, továbbá annyira vén mégsem -vagyok, hogy egészen bizonyos volna, hogy _így_ fogok meghalni, anélkül, -hogy tulajdonképen a szerelmet megismertem volna. Ellenben ma olvastam -az ujságban, hogy odakinn a szegényházban egy százhárom éves hajadon -haldoklik. Százhárom éves! Hajadon! És haldoklik! Lássa, ha maga igazi -szamaritánus és igazi lovag, akkor most rögtön kocsiba ül, kihajtat a -szegényházba, és nem engedi, hogy ez a szegény nő _így_ haljon meg, -anélkül, hogy a szerelmet megismerte volna! - -… Miért gondolják a férfiak, hogy a szerelem oly nagy dolog? Azért, mert -ők kellenek hozzá? Én nagyon tisztelek mindent, ami emberi, sőt mindent, -ami állati, de egészen biztos vagyok benne, hogy a szerelmes szerelem -bizonyos mértéken és koron túl éppúgy csak szokás és megszokás, mint a -dohány vagy a szesz, ami nélkül igen jól el lehet az ember. Igaz, hogy -én azt is bolondnak tartom, aki nem iszik vagy nem dohányoz, noha jól -esik neki – én bizony megtenném, ha kivánnám. De beteg ember, aki nem -tud meglenni szesz, dohány és regény nélkül. Nem keresem az életben a -holdvilágot, de mindig valami nevetségeset és sértőt találtam az udvarló -férfi abbeli pretenziójában, hogy én, intelligens lény, tőle, két lábon -járó földi teremtéstől, exaltálódjam. Hogy fantaziáljak róla. Hogy -megbóduljak tőle. Az életnek egyáltalában nincs értelme és tartalma, s a -temetők kapujára azt kellene fölírni: _Tant de bruit pour une omelette!_ -De aztán nem is echauffirozom magam, hogy az én életem egy nuance-szal -kisebb vagy nagyobb szamárság legyen, s végül, a nagy leltározáskor, -egygyel több vagy kevesebb semmi találtassék benne. - -Az uramat azért siettem az ügygyel pukkasztani. Ez sohasem árt. Mikor -vacsora után bevonult pálinkázni a szobájába, utána mentem: - -– Hallja, máma valaki ajánlkozott, hogy hajlandó megszakítani segíteni a -maga oldalán való életem egyhangúságát. És figyelmeztetett, hogy elmult -a szép nyár, használjam fel az órákat, mert az idő eljár. - -– Úúúgy… dünnyögte a nagyságos úr, roppant egykedvűen. – És maga mit -felelt? - -– Én? Semmit sem feleltem. De a dolog nyugtalanít. Úgy érzem magam, mint -a sivatag utasa, mikor megérzi, hogy közeledik a számum. - -A nagyságos ur nevetett és vállamra tette kezét: - -– Teringettét, ezt szépen mondta. Hát tegyen is úgy, mint a sivatag -utasa. Mikor az érzi, hogy jön a számum, a tevéje mögé bujik, s úgy -várja be, míg a vész elvonul. - -– Maga nemcsak szép, hanem szerény is – feleltem. – Jó, hát majd maga -mögé menekülök a kisértés elől. Holnap vasárnap van, vigyen ki a -Margitszigetre. A gyerekeket ellátom másfelé, és kettesben leszünk, -egyedül. - -… A szigeten kevesen voltak, és fülledt volt, mint egy filharmóniai -hangverseny. Kigomboltam a spenczeremet, aminek az asztrakánja már -darabonkint mállott le rólam a végtelen tél után. Hallgattam és -unatkoztam. A nagyságos úr detto. A nehéz, párás levegőtől a lábunk -olyan volt, mint az ólom. A sziget derekán leültünk egy padra. Egy csomó -karcsúra kopasztott tölgyfa meresztette karjait ég felé. Az egész olyan -volt, mint egy szekularizált szent berek. Az Arany János tölgyei előtt -ültünk. - -A padon mindenféle firka, még tavalyról maradt. Naturalista iskola. -Mindegy: szerelem kell a népnek. Magam is szerelemre gondoltam. -Asszonynak nem szabad unatkoznia, mert mindjárt szerelemre gondol. - -A nagyságos úr megérezte. Igen komolyan nézett rám, szomorúan gúnyos -mosolygással: - -– A teve nem szuperál, úgy-e babám? Ne telefonáljak annak az önkéntes -mentőnek, akiről az este beszélte, hogy ajánlkozott? - -Elszégyeltem magam, s másról kezdtem beszélni. Irodalomról! Borzasztó, -mikor egy asszony az urával irodalomról beszél. Ettől már csak egy lépés -van addig, hogy az anyagi helyzetről beszéljen vele. - -– Furcsa, – mondta ő – hogy ennél a maga Arany Jánosánál milyen kevés -szerepe volt a szerelemnek. Mintha nem is lett volna költő és művész, -pedig bizony isten az volt… - -– Igen, – feleltem én – csakhogy paraszt volt és magyar. Paraszt, tehát -igazában erkölcsös, szemérmetes és igénytelen. Magyar, tehát keleti vér, -szultán. Nézze: hiszen csoda, hogy a szerelmet mennyire ismeri. De csak -a mienket, asszonyokét. Azt is csak a feltétlen imádót, azét a lyányét -vagy asszonyét, aki maga-magát nem is érzi, csak lobog vagy titokban -hervad a szeretett férfiért vagy vetélkedik az ura szerelméért. A -férfi-szerelem pedig az a patrice, az a poinçon, ami ennek a matrice-nak -megfelel, a szultán, aki biztosra veti a zsebkendőjét; nap az ő -szerelme, kire süt, az olvad. A magyarnak méltóságán alul van, hogy -boldogtalanul legyen szerelmes és törje magát egy asszony után. -Megvallom magának, – megvallhatom, mert nincs rajta mit megvallani – -hogy egyszer Abbaziában, mielőtt maga lejött értem, két hétig sülve-főve -együtt voltam egy török úrral. Nagyon kellemes ember volt, és művelt, -tökéletes párisi. De nekem feltünt, hogy soha egyébről nem beszélt, mint -arról, hogy ő «már» szeret engem. Egyszer sem jutott eszébe megkérdezni, -hogy én «már» szeretem-e őtet. Ez magától értetődött. - -– No, és nem volt igaza? - -– Nem. Én is magyar vagyok, és ragaszkodom a paritáshoz. - -… Beesteledett. Fölszedelőzködtünk. Visszaindultunk az alsó szigetre, -hogy meguzsonnázzunk. A nedves talajon hangtalan lépéssel tértünk ki a -főutra. Mikor kibukkantunk, egy magas barna férfi hirtelen lekapta -karját egy karcsu szőke asszonyka derekáról. Fürkészve néztek ránk, hogy -láttuk-e? Az asszonyka erőltetett elfogulatlansággal kiabált az ura -után, hogy mit szalad előre. Az visszafordult és megvárta őket. Magas, -komoly, öregedő ember volt. Két gyerek volt vele, egy kamaszodó fiu s -egy növőben levő lány. Az asszony is, a partnere is ismerős volt -előttem, s egy percz alatt eszembe jutott, honnan. A nyáron lesz kilencz -éve, hogy a kiállításon láttam őket délutánról délutánra. Az asszony -akkor fiatal menyecske volt, s az ura derék, szép szál ember, aki minden -este kijött értük a kiállitásba. Értük, mert a magas barna férfi már -akkor is az asszony körül volt, csakhogy fiatal ember volt még, kilencz -évvel fiatalabb. Nekem már akkor is, ahogy báró Berzsenyi mondja, -rabbinus-szemem volt az effélék iránt, s láttam, hogy a fiatal ember -hiába vesződik. Most meg azt láttam meg, hogy nem vesződik hiába, de -egyuttal, ahogy a szituacziót megitéltem, a dolog még nem lehetett régi, -legfeljebb három hetes. Szegény ember megszolgálta. Kilencz esztendeig! - -A kioszkban a mi asztalunk mellé ültek, az asszony szembe került velem, -de kitért pillantásom elől. Szegényke hallgatag volt; a férje a kis -lyánynyal beszélgetett, halkan, szeretettel, a barátja pedig leverten és -bűntudatosan nézegetett át hozzám. Egyszerre az asszonyka is átnézett, -könybe lábadt szemmel, kérlelően. - -Én melegen, megértően, megbocsátóan néztem vissza, csak a szemem -szögletével kérdeztem: - -(– Hát érdemes volt?) - -Az asszonyka vállat vont. Majd odafordult az urához és hangosan szólt -hozzá, úgy, hogy mi is meghallottuk: - -– Borzasztó lehet úgy meghalni, hogy az ember nem is élt… - -Az ő ura csodálkozva nézett föl, én pedig ránéztem az enyimre: - -– Hallja? - -– Hallom – felelte ő. – De biztosítom, hogy ez az élet nem volna magának -való élet. Képzelje, hogy maga volna így kiszolgáltatva ennek a kis -szőkének, mint ő van magának! - -Hazakészültünk. Az uramnak igaza volt. Bolond, aki nem iszik és nem -dohányoz, mikor kedve is van hozzá, öröme is telik benne. De még -bolondabb, aki erőnek erejével erőlteti magát hozzá, holott örömet nem -okoz neki, csak idegessé teszi. - -Nehlyudov Dimitrij herczeg egy nyári estén körülbelül ezeket írta -naplójába: «Nagy Sándor, Czézár, Nagy Péter – ez mind _bliktri_. A -világtörténelemnek az a legnagyobb eseménye, hogy az 185*-ik esztendő -egyik nyári estéjén egy szegény, ágrólszakadt tiroli énekes egy óra -hosszat énekelt és mandolinozott Luczernben a körülötte nevetgélő -asszonyságoknak és uraságoknak, s mégis, egyiküknek sem jutott eszébe, -hogy a nyavalyásnak odadobott volna bár egy rézpolturát is.» Ez a -Nehlyudov a Tolsztoj egy régi novellájának, a _Luczern_nak a hőse, s az -öreg Tolsztoj e névre kereszteli az ő legutolsó regényének a -_Föltámadás_nak hősét is. Ez a Nehlyudov, ha naplót irna – s amilyen -romantikus, bátran irhatna naplót – e naplójába effélét irhatna: «Mózes, -Krisztus, Buddha, van benne valami: ez is megváltás. De az igazi -megváltás az, hogy én, muszka herczeg, feleségemmé akarok tenni egy -Maszlova nevü utczai leányzót, kinek annak idején, egy holdvilágos -éjszakán, én vettem el azt a kis tőkéjét, mely az ő formájú szegény -cselédlyányoknak egyetlen velükszületett java.» Nehlyudov ezt nem irja -meg, de három vaskos köteten át kaczérkodik e gondolattal. Dicséretére -legyen mondva: a _megváltás_ nem ő rajta mulik, a maga jószándékától -félig ittas, félig megrökönyödött gyenge jellemen, aki az ő megváltó -_anwandlung_ját annyira viszi, hogy a lopási historiába keveredett -leányzót elkiséri Szibériába is. Hanem mulik a lyányon, a női mivoltában -reális Maszlován, aki átérzi a nagy úr s az utczai leány közt való -viszonynak teljes természetellenességét, s Nehlyudov herczeg helyett egy -Simonsohn nevü politikai fogolyhoz megy, aki afféle utczai proféta. Így -találja meg a zsák a maga foltját, így _támad föl_ a Maszlova a maga -módja szerint, s Nehlyudov csak ezentúl fog föltámadni, egy új -regényben, melyet a hetvenhét éves Tolsztoj ki tudja, meg fog-e még -irhatni, s ha igen és ha bele is fog, ki tudja, az ő reális és igazmondó -tolla nem nyargal-e el vele a reális életfelfogás felé, hogy megint a -legkitünőbb praktikus czáfolatát irassa meg vele az ő neo-evangelista -próféta-ábrándjainak? Mert _ez_ a nagy Tolsztoj állandó tragediája: -sokkal jobban ismeri az életet, s becsületes iró lévén, sokkal kevésbbé -tudja meghamisítani, hogysem rá tudná huzni az ő nem e világból való -kaptafájára. Mert, nyilvánvaló, az okos Maszlova adja meg a legjobb -feleletet a Tolsztoj parasztevangyéliomára. Az uraságba beleromlott -bűnös világot nem lehet többé mesterségesen visszarontani a paraszti, -evangyéliomi primitivségbe. Ha mégoly igaz is, hogy minden ember egyenlő -s egy atyának fiai vagyunk valamennyien: a Nehlyudovok épp oly kevéssé -valók a Maszlováknak férjekül, mint ahogy Jean Jacques Rousseau, a mult -századbeli Tolsztoj, nagyon rosszul járt azzal a paraszt-szolgálóval, -akit – _retournons à la nature_ – feleségévé tett. Nem, a világnak ma -már csak egy megváltása lehetséges: az, hogy mind valamennyien -Nehlyudovok legyünk, mind csupa gőgös és gazdag nagy urak. Erre -határozottan több lehetség van az emberiségben, mint az evangyéliomi -lemondásra. Az egész emberiségnek kell felemelkednie, nem pedig azoknak -is letörnie, akik már egyszer _felül_ voltak. S ezért volt több igazság -Ferdinand Lassalle-ban, aki redingote-ban s galamb-szürke keztyűben -akarta megváltani az emberiséget, mint van Tolsztojban, a profétában, -aki munkás-zubbonyban és kaptafa mellett törekszik erre. S Tolsztoj, az -író, a tökéletes művész, akinél jobban kevesen ismerik az embert, -irásaival önkéntelen igazat ad a Lassalleoknak. - -* * * - -Balzac születését mindössze két nap választotta el Beaumarchais -halálától. Érdekes megfigyelni, mint forgunk e két alak körül; a köztük -való ellentétet vagy összefüggést mint érezzük ösztönszerűen; maguk a -Beaumarchais üzletei s a Balzac pénzábrándjai mint vezetnek bennünket -nyomra, s mégis ezt a nyomot mint vétjük el. Megállapítjuk, hogy -mindketten üzletemberek voltak, de az egyik jó végre jutott, a másik -rosszra. Megállapítjuk, hogy az egyik megkezdte a forradalmat, a másik, -irásaiban, szinte learatta. Látjuk, hogy Beaumarchais még az urakról ir, -míg Balzac már a bourgeoisie megírója. Csak azt nem látjuk meg, hogy -maga Balzac is már bourgeois volt, s ezzel az ő esetének az a kulcsa, -hogy ő kezdte meg sorát azoknak az iróknak, akik nem a más pénzén éltek, -hanem a magukén. - -* * * - -Beaumarchais még lakája volt az uraknak – s ha szemtelen lakájuk volt, -ha igazat mondott is nekik, és, amiben külömben kevés volt a tudatosság, -kikezdte is hatalmukat: ez nem változtat a valóságon, hogy belőlük élt, -az ő segitségükkel vagy az ő lóvátételükkel. Az úr meg a pap meg a -király, mig csak övé volt az ország, a hatalom s a dicsőség, ugyahogy -mindig Mæcenás volt, aki a vargával, borbélylyal, szabóval és inassal -együtt az írót is eltartotta. Néha, igaz, inkább cseppent, mint -csurrant, de mig az urak voltak az urak, a mesterember valahogy mindig -megélhetett náluk. Lőn azonban, hogy az urak uraságának befellegzett, s -a varga meg a szabó maga ura lett. Az uj úrnak pedig nem kellett énekes -madár, s az írók úgy jártak, mint a kanári, akit kieresztettek -kaliczkájából, hogy éljen meg ezentúl a maga emberségéből. A bourgeois -nem indult Maecenásnak, s ezzel az irók számára uj korszak kezdődött. - -* * * - -Egészen a XIX. század elejéig a művészek kitartott emberek voltak. Ez a -kitartottság benne volt a vérükben, s eszük ágában sem volt szégyelleni. -S hogy nem szégyelték: e szemérmetlenségük egy mély gazdasági igazság -ösztönszerü sejtelme volt. Kiki amilyen javakat termel, annyi joga és -módja van az életben. Ha én czipővel látom el embertársamat, ő kenyeret -ad érte, de nem több árát, mint amennyi czipőt én adtam, mert ha én -drága árat szabok, elmehet a szomszéd vargához, akitől ugyanily czipőt -vehet. A verssel, muzsikával, képpel meg szoborral némikép másképen áll -a dolog. Olyan verset, amilyet én írok, kerek ezen a világon senki más -nem tud irni. Viszont az én versem nem szól egy embernek, nem vásik el -egy esztendő alatt, hanem minden embernek egyformán tulajdona, s minden -időkre ép marad. Én tehát olyan jószágot tudok termelni, amit csak én -tudok megcsinálni, s csakis akkor, ha az élet aprólékosságaival nem kell -vesződnöm, ha a kenyerem biztos, és lelkem minden képességét e munkámra -fordíthatom. Minthogy az én jószágom az egész világ kincse, ennek a -világnak kötelessége megadni a módot, hogy ezt a jószágot meg is -csinálhassam. Egyszóval: jogom van arra, hogy kitartsanak, mint ahogy a -földnek joga van arra, hogy táplálják és megmunkálják, ha buzát akarnak -tőle, s a gyémánt megkövetelheti, hogy áldozzanak rá, ha gyönyörködnek -benne. Akinek nem kell az én kincsem, ám hagyjon elvesznem éhen, de -akkor azt a jogomat sem veheti el, hogy megvessem az ő baromiságát, mely -a kérődzők közömbösségével halad el az én gyémántbányáim mellett. - -Ez a megismerés lappang a művészek lelkében; ezért nem láttak szégyent -az ő kitartottságukban; ezért hajlongtak szolgamód a Mæcenás előtt, s -emelték ugyanekkor sértetlen önérzettel csillagokig az ő magasztos -üstöküket. S ezért nincs ma sem az a művész, legyen bár a gőgösök -leggőgösebbje, aki átallaná elfogadni a sine curát, s nincs az a költő, -legyen bár a leghajléktalanabb, aki becsületre s méltóságra egy sorban -ne tudná magát a paloták uraival. A bugris, ki maga megdolgozik minden -garasért s becsülete aszerint nő, amint a pénzeszsákja meggyarapszik: ám -vesse meg az éhenkórászt, kinek bár betevő falatja nincsen, mégsem akar -dolgozni, s ha tisztes keresetet adnak neki, neveti kötelességét s -gúnyolja kenyéradóját. Az éhenkórász meg őt veti meg, a barbárt, aki -bele tudta magát dolgozni a hatalomba, de úr lenni nem tud. Mert az úr -Mæcenás. - -Balzac művész volt és bugris. A művész tudta, hogy a teremtéshez -gondtalanság kell, de a bugris az ő új világnézetével már szégyelte -volna, hogy e gondtalanságot másnak köszönhesse. A bugris nem igen -mæcenáskodik, de maga sem szorul Mæcenásra. S ha ez a bugris véletlenül -művész, belepusztul abba, hogy maga akar a maga Mæcenása lenni. - -* * * - -Sokat szidták Guizot-t az ő híres _enrichissez-vous_jáért, mint ahogy -mindig szidjuk azokat, akik igazat mondanak. Valójában ő csak a -szinigazságot mondta – a bourgeois hatalomra akart jutni, a hatalom a -világ javaival való rendelkezés, a világ javai egyelőre még a régi urak -kezén voltak, s a bourgeois csak úgy tudott hozzájuk férni, ha utalványt -tudott rájuk kimutatni, vagyis: pénzt. Guizot nem mondott egyebet, mint -azt az egyszerű igazságot, hogy a bourgeoisnak, ha meg akarja tartani a -hatalmat, gazdagnak kell lennie, s a régi urak elől a hatalmat úgy -zárhatja el legbiztosabban, ha elszedi tőlük a hatalom kulcsát: a pénzt. -A bourgeois-história ezért pénzhistória; a bourgeois regénye ezért -finánczkönyv; Balzac, aki a bourgeoist megirja, ezért vesződik -folytonpénz-problémákkal – s hogy épen ő vált a bourgeois megírójává, -annak – a művészet szubjektiv dolog! – megvan az a szubjektiv kulcsa, -hogy maga is bourgeois volt, aki megértette, mert a maga bőrén -tapasztalta ki a bourgeois hányattatásait, kínjait és sóvárgásait. A -régi regényírók hősöket irtak le, isteneket és istennőket, akik sohasem -esznek, sohasem dolgoznak, s egyéb gondjuk sincs a szerelemnél. Mert a -régi urak valóban ily istenek és istennők voltak, akiknek semmi gondjuk -nem volt és mindenre ráértek – s a művésznek, aki kegyükön élt, szintén -megenyhítették az élete gondjait. Az uj regény már az uj embert írja le, -kinek szerelmeit megzavarja a kenyér gondja, kinek az életen való kedvét -megmérgezi a munka kényszerűsége, s ki a költőt is részvétlen lökdösi -ugyanebben a keserves küzdelemben. Beaumarchais boldog öregséget töltött -a maga palotájában, mert a mások pénzén építette. Balzac kimerülten -esett össze a palotája küszöbén, mert a maga pénzén kellett megépítenie. - -* * * - -Az irodalom kezd túlságosan irodalmi lenni. Nemcsak azzal, hogy -szeréntúl sok a könyvről irt könyv s a regényekre gondoló regényalak, -hanem mert ezek az alakok, az újabb költők kedves hősei s lelkükből -lelkezett emberei, túlságosan a lelkükből lelkezettek, többnyire maguk -is irók vagy legalább is _Schöngeist_ok és _literary gentleman_ek, s -nagy sor, ha olyik szemérmetesebb vagy objektivságra törő elbeszélő -festő- vagy szobrász-bőrbe bújtatja őket. Ez nyilván összefügg a -demokrata fejlődéssel, mely mind erősebben arrafelé hajlik, hogy az író -s egyéb czigányember is ember, sőt uriemberszámba vétessék. Hajdanában -nem így volt; a költő épp olyan utolsó és megvetett ember volt, mint a -bolond vagy a varga vagy a kukta vagy bárki más, ki az uriemberek -testi-lelki jóvoltát szolgálta, engedelmes cselédül. S a költők maguk is -ezekül s ilyenekül tudták és nézték magukat; hőseiket az urak közül -válogatták, s époly ritkán jutott eszükbe magukfajtát is betolakodtatni -a irodalomba, mint ahogy a szabónak nem jutott eszébe magának öltenie -fel a prémes, virágos, sujtásos és drágaköves mentét. Még a Goethe -Tassojában bizonyos egyenlő rangban áll, a Goethe érzésén belül, a költő -a fejedelemmel, nem tudom, hogy mert vagy noha maga Goethe is udvari -ember volt, s az ő nagyherczege már nem nézte cselédnek. Ám mióta a -világ az intellektuálisoknak áll, az intellektuálisok kezdenek igen-igen -türelmetlenek lenni; kezdenek emberszámba nem venni mást, mint -intellektuális embert s lassankint megírni érdemesnek sem itélnek -másfajtát. Mint ahogy a demokrácziát ma már figyelmeztetni kell olykor, -hogy elvégre a grófok is lehetnek emberek, a költőket sem árt -emlékeztetni, hogy lehet ember, lehet hős, lehet megírás tárgya másfajta -ember is, mint akinek az a mestersége, hogy a maga legbelsőbb dolgait a -mások orrára kösse. - -* * * - -Régi regények olvasása közben sokszor megzavar a furcsa kérdés: miből -éltek ezek az oroszlánszivű vagy ördögi lelkü emberek? Mi volt a -foglalkozásuk, hogy a nap s az éjszaka minden órájában ráértek elkövetni -az ő bámulatos hőstetteiket vagy rettenetes gazságaikat? Miből telt -nekik az ő drága kedvteléseikre, s mily társadalomban éltek, hogy a -rendőrség oly ritkán avatkozott dolgaikba? A régi regény a foglalkozás -nélkül való emberek birodalma volt, s mint a földi országokon, a mesék -országán is ezért uralkodott a főnemesség. S nyilvánvaló, hogy az egész -regényirásnak mindenestül föl kellett kavarodnia, mihelyt a regény -hősnője nem volt többé az a bizonyos grófné, aki idegesen tépdesi finom -zsebkendőjét, hanem talán éppen az a varróleány, aki a szemét ezen a -finom csipkekendőn vakra varrta. Teszem a mi Kóbor Tamásunk hősei mind -olyan emberek, kiknek regényei esteli nyolcz és tíz óra közé esnek, -mivel elébb munkában van az ember, később pedig kapupénzt kell fizetni. -Az élet e köreiben, nyilvánvaló, nem a külső körülmények váltakozásából -fejlik a cselekmény, mert itt a külső körülmények nemcsak mindig, de -mindenkinél egyformák. Így keletkezik a cselekmény centripetális -törekvése, az emberek belseje felé – s ebből tudnám legjobban -megmagyarázni, a naturalista regényt mint követte oly gyorsan nyomon az -analista regény. - -* * * - -A novella s a regény közt nemcsak terjedelemre van különbség, hanem -természetre is. A _cselekvés_ lefolyását zavarják a leirások, az -epizódok s az elmélkedések, míg egy _passziv_ történetet érdekessé -tesznek és megvílágítanak. A cselekvő mese ezért rövid, – bőbeszédő -előadásra pedig csak passziv cselekmények valók. Az eszményeket tárgyazó -költői munkákat aktivokra és passzivokra osztanám; drámaiakra s -epikusokra. A régi iskolás műfajoknál maradva: dráma a tragédia, a -vígjáték s a novella, éposz a regény, az éposz s az olyan színdarab, -mint a Faust s Az ember tragédiája. A Toldi Szerelme, amily gyönyörű -különben, abban fogyatékos, hogy Arany János hatalmas erővel drámaivá -tette az époszt, de mégis epizódokkal s leirásokkal zavarta meg a gyors -lepergést követelő cselekményt – gyönyörűekkel, de fárasztókkal, mert -helyükre nem valókkal. Egyszóval: a novella embere _cselekszik_ valamit, -a regény emberével pedig _történik_ valami. A novella hőse egy kristály -magva, mely az egész folyamatot maga idézi elő, s minden szál, minden -sugár ő benne fut össze. A regényé pedig olyan, mint a folyam, mely -lassú indulással keresi föl a legkülönbféle vidékeket, el-elkalandozik, -meg-meg visszatér, mellékfolyókat vesz magába, míg elér a tengerbe: a -házasságba vagy a halálba. A régi regényben a romantika völgyein s -ligetein át hömpölygő folyam volt, míg ma a Styx vize, mely a lélek -sötét alvilágát bujdossa végig. Ez az oka, a regénynek ez a passziv -természete, hogy a mai regények hősei félbenmaradt, energia nélkül való -férfiak, vagy pedig, még gyakrabban, asszonyok. Mert hisz az asszony -természettől fogva arra rendeltetett, hogy ő ne cselekedjék, hanem -történjék vele valami. - -* * * - -Az öreg Menzel egyszer komoran nézte a földszintről a Wallenstein -előadását. Uj szereposztás volt, uj felfogás, uj diszletek – valaki -bátor volt megkérdezni az öreg urat, hogy’ tetszik neki az egész -história? Az öreg szárazon felelt: «Kérem, én igen érdeklődőm -Wallenstein és a harmincz éves háboru iránt. De mért jő közbe ez a Max -Piccolomini, hogy az ő magánszerelmeivel untasson engem?» Az öreg -rajzoló, aki mindig pontosan és biztosan eltalálta a dolgok velejét, itt -is szabatos volt. Valóban: mi közünk nekünk a Max Piccolomini -magánszerelmeihez, mikor Wallensteinról s a harmincz éves háboruról van -szó? Történelmi dráma csak akkor lehet az, ha a történelem valóban dráma -volt, s szerelem akkor való bele, ha az volt ama bizonyos történeti eset -főmozgatója, sőt ez az eset nem is volt egyéb, mint szerelmi történet. -Ezért gyönyörű, páratlan, igaz, fenséges, csodálatos és örökké friss a -Shakspere Antonius és Cleopatrá-ja, mert ez a szerelem valóban -történelmi jelentőségü szerelem – mint Shakspere után száz évvel Pascal -mondta: ha a Cleopatra orra történetesen pisze, az egész világtörténet -máskép alakult volna. - -* * * - -Nem a történelmi drámának mult ideje, csak a történelemből -előrángatottnak. Még a magunk történelme sem vájódott be mindenestül -idegeinkbe, pedig a történelmi dráma eseményeinek s embereinek legalább -nagyjában ismerőseknek kell a néző előtt lenniök, különben a szükséges -magyarázatok s fölvilágosítások, a rokonsági összeköttetések feltárása s -az előzetességek vázolása, ezek a szinpadról lehangzó csillagjegyzetek -úgy megterhelik a mesét, hogy a hallgató nem tudja nyomon követni, s -érdeklődése elfásul. Minden nemzet történetében vannak korszakok, -melyeknek emléke kiveszett a közemlékezetből, s ilyenekből Shakspere is -hiába merítene. Aztán meg az, hogy valaki valakit agyonvert, s ezért -aztán őt is agyonverik, magában még nem dráma, s az akasztott ember nem -eo ipso drámai hős. - -* * * - -A művészet souverain, mindent meg szabad csinálnia, amit meg tud -csinálni. Ha a drámairónak úgy tetszik, hogy ne embereknek, hanem -eszméknek vagy tulajdonságoknak a tragédiáját irja meg: ne legyünk -szűkkeblűek, ehhez is joga van. Hiszen mindnyájan elismerjük, hogy -haladás volt, mikor Hauptmann a Takácsokban ilyesmit próbált. Csak az a -baj, hogy az eszmék vagy a tulajdonságok nem azon nyersen s nem a maguk -lábán szaladgáljanak a világon, sőt, mint az aluminium, csakis -vegyületben találhatók: emberekben és eseményekben. Hogy tehát a -drámaírónak mindenesetre embereket és eseményeket kell szinpadra vinnie: -az éppúgy nem az esztétikusok önkényes kieszelése, s éppúgy a természet -sajátságos fogyatkozásainak szövetkezése, mint az, hogy nincs az a -Liebig, aki máskép jutna aluminiumhoz, mint hogy bizonyos agyagnemeket -tesz kohójába. Az ember pedig akármilyen, de: él. S éppen ez az, amit az -Ibsen emberei elmulasztanak megtenni, ami annál furcsább, mert egyre az -élethez való jogukat hangoztatják. Két árnyék, amint kezet fog egy -halott felett – micsoda gyönyörű kép! Ezzel a képpel végződik a John -Gabriel Borkmann – de Ibsen csak hiszi, hogy csupán végződik. Valójában -már ezzel kezdődött, ezen folytatódott is, mint az Ibsen legtöbb -darabja. S bármit mondotok: ez nem az Észak fogyatkozása. Föltéve, hogy -a skandináv ember csupa alvajáró: az alvajárónak is van lépe, mája, -veséje és főképp vére, mint ahogy van a Jacobsen, a Knut Hamsun s a -Geijerstram embereinek. Csak az Ibsen főztje hasonlatos a zsidó -konyháéhoz, mely a husból előbb kisózza és kiáztatja az élet nedveit, s -a halovány rostokhoz aztán sóval, borssal, hagymával, gyömbérrel és -sáfránynyal hazudja hozzá az élet ízét és szinét. Az elmésség s a -dialektika, a lelemény s a következetesség, az elrendezés s a fölépítés, -a kiszámított egyszerűség s a vakítóan tiszta tálalás materiális, -spirituális és hangulatbeli fűszerszámaival senki biztosabban nem bánik, -mint Ibsen. De vannak, akik futtában lövik le a vadat, a husát azon -párologva nyársalják frissen tört ágra, puszta földön, rőzselángon -pirítják meg – és nincsen ennél jobb étel a világon. - -* * * - -A februáriusi forradalom ereklyéi közt ott látni egy nemzetőr-puskát, -melynek hegyébe szurony helyett paraplé van tűzve. Ilyen az Ibsen -forradalmársága. - -* * * - -_Wer den Dichter will verstehen, Muss in Dichters Lande gehen._ Ez arra -is áll, hogy a költőt túlságosan agyon ne sejtelmezzék. Több elmés és -finom kritikus mutat rá, mint szímbolumra, hogy az Ibsen emberei mind -kézi táskával járnak, mintha egyre úton volnának valamely felé. Holott, -aki járt Krisztiániában, tudhatja, hogy ott, nyilván, mert sokan laknak -kívül a városon s csak este térnek haza, majd mindenki ilyen kis -bőriszákkal jár, amiben van hálóing, fogkefe, hajsütő vas vagy sommás -kereset, csak éppen probléma nincs benne. - -* * * - -Hauptmann Gerhard nagy költő, igazi költő, bár igen kevés dolga sikerült -teljesen. De egy sincs, aminél köny ne szöknék a szemedbe, észrevévén, -hogy mire gondolt ez az ember és mit akart megcsinálni. - -* * * - -Mikor Sudermannak valamelyik darabját adták nálunk, a mi Bródy Sándorunk -annyira fölháborodott, hogy még német voltát is megtagadta tőle. Ez már -nyilván túlzás. Sudermann úr nem Hebbel, nem Hauptmann, de azért német. -A németség két típusban mutatkozik az emberiség előtt. Az egyik az a -doktor Mayer, aki megtalálta az energia megmaradásának törvényét, mely -ujjáalkotta a tudományt. A másik az a doktor Jäger, aki olyan fehérneműt -talált ki, amit egy esztendőben egyszer kell csak mosni. - -* * * - -Hebbelről jut eszembe, mily feltünő ennél a nagyon nagy embernél, hogy -főképp verseiben, mennyire küzd a nyelvvel s a formával. A versein -különösen meglátszik, hogy az eleve kész mondanivalóra kívülről rá -erőltetett forma, mely nem segíti a kifejezést és nincs rá szükség a -hatás teljességéhez. Biztos vagyok benne, hogy ha ma élne, nem irna -verset, – ebben csak kora divatjának hódolt. Drámáit sem igen írná -versben, noha a hatodfeles jámbus igazában nem vers, nem az még -Shaksperenél sem, s igazában nem volt az még hajdan való olasz novellás -és fabulista származásban sem. Legfeljebb verspótlék, azaz hogy inkább -prózapótlék, olyan időkből, mikor a próza még nyers, kiforratlan, durva -és kezelhetetlen volt, s a költő, ha lendületes akart lenni, a -vers-ritmus külsőségével pótolta, amit belső numerust a prózának megadni -nem tudott. Ujabban is meg-megtörténik ez, teszem Dickensnél, a bájos -barbárnál (az angol mind barbár egy csöppet), hogy mikor különösen -magasztos lélek feszül benne: egész paginákat ír meg jámbusban. Különben -nálunk is egyik-másik ösztönszerüen tapogatodzó dilettáns is beleesik, -ha különösen zamatos akar lenni, java próza közben az alexandrínusba. - -* * * - -A Wilde fajtájú pózoló írók olyanok, mint Lenau volt, mikor a -postakocsiban őrültséget színlelt: már ez is őrültség volt. Az igazi -költő akkor is őszinte, mikor komédiázik. Saját magát komédiázza. - -* * * - -Isten Francziaországot védi, s istent M. Paul Bourget védi. Szegény -isten! - -* * * - -Dumas fils a nők barátja volt, M. Paul Bourget az asszonyok pédicureje. - -* * * - -Mikor Dante hítta a császárt: az magasztos volt. Mikor M. Paul Bourget -király után nyöszörög: az nevetséges. Ebbe a különbségbe pusztul bele a -rojalizmus. - -* * * - -Az idők mesgyéjén álló prófétáknak szomorú a sorsuk; a maguk nemzedéke -számára a tartalmuk túlságosan új, a következők számára pedig a formájuk -túlságosan ódon. Kemény Zsigmondot nem igen érthették meg, akiket a -Dumas père s a Walter Scott játékossága gyönyörködtetni tudott, s nem -igen tudják élvezni, akik a Maupassant s az Anatole France elegancziáján -nevekedtek. - -* * * - -A Kemény Zsigmond stílusa a tipikus álmatlan-stílus. Olyik helyt -lendületes, magával ragadó, valósággal elmésen és leleményesen kifejező -– ilyenkor az írója kialudt volt vagy lázasan izgatott. Többnyire -azonban bágyadt, pongyola, erőtlen; a mondanivalót az intellektus utolsó -erőfeszítésével éppen csak hogy kifejezett – ilyenkor az írója nyilván -kialuvatlan volt. Különben Balzac is, bár duzzadt a mondanivalótól, majd -mindig pongyolán, kúszáltan s erőltetetten írt, nyilván ugyanezen okból, -mert azért néha és néhol, teszem stilizált boccacciós novelláiban, -föltétlen ura nyelvnek és formának. - -* * * - -Általában nem olyan szamárság az a _moebius_osdi, mely idegbetegséget -szimatol a szellemi munkások életerajzában. Ezzel a feltevéssel, éppen -az idegbeli rabló-gazdaság okozta álmatlanságéval, és, ami ezzel együtt -jár, a frisseség, az izgékonyság s a memoria egyenetlenségével, sok -pálya görbéjét meg lehet magyarázni. Például olyan irókét, kiknek -pályája hamar és vakító föllobbanás után hirtelen s ettől fogva állandó -hanyatlás. Olyanokét is, akik érthetetlenűl egyenetlenek, s az róluk a -benyomásunk, hogy nem urai a saját képességeiknek, s nem számíthatni -arra, hogy mi kapja meg érdeklődésüket. Innen van, hogy sok megrendelt -dolog balul sikerül, és sok arravaló ember a «legnekivalóbb témát» -kétségbeejtően elrontja. - -* * * - -A Maupassant tragédiájában bizonyára nagy része volt az asszonynak, – -annak a sok úri asszonynak, aki ez isteni _snob_ mohó vágyának s égő -becsvágynak meghódolt. Van egy novellája, két ilyen nagyúri -asszonyságról, amint forró nyári reggeli után becsípnek chartreusetől, s -ez alkoholos bizalmasságban az egyik édes angyal elmeséli a másiknak, -hogy az ő hat láb magas lakája mennyire szerelmes őbele. Micsoda -mulatság ilyen édes angyal számára az ilyen hat láb magas óriás! Micsoda -húmor van abban, mikor az asszonyka elmeséli, mint zengette ő a lakája -jelenlétében, csak úgy akadémikus általánosságban, a tisztaság -dicséretét – s a hosszú legény mint fürdött meg attól fogva mindennap a -folyóban, s mint árasztott olyan pacsuli szagot, hogy az embernek -belefájdult a feje, s a szobalyányok s a pesztonkák mily hiába epedtek -utána! S egy szép délután, mikor a szép asszony a szép inassal magában -kocsikázott ki, hirtelen rosszúl lett, s aléltságában fűzőjét a szép -lakájjal oldatta meg… A menyecske csönget, s a novella végén az ajtóban -áll a legény, reszketve, némán, mint egy szerelmes szobor. – Ez -Maupassant egyik legjobb, legpokolibb szarkazmusú novellája. Ily pokoli -kegyetlenséggel csak saját magukat lehet kikaczagni. - -* * * - -A magyar paraszt, tudvalévő, a világ legértelmesebb s -legtisztességtudóbb parasztja. Ezt mindenki tudja, mindenki vallja. S -tudja ezenfelül azt is, hogy ezt a derék parasztot orra alá dörgölik -mindenkinek, a ki nem hatóságilag engedélyezett hazafiság szerint -szereti a hazát. A magyar paraszt a múlt és a jövendő, a netovább és a -mindtovább. Jó. Annál különösebb és észrevenni valóbb, hogy ez a dicső, -ez a remek fajta minden esztendőben vármegye szám fordít hátat -hazájának, s megy tengeren túl. Ennek, úgy-e bár, nyomának kell lenni -abban az irodalomban, melyre hivatalból nyomták rá az elismerő bélyeget, -hogy csak ez a magyar, ez az igazi? Nos: nincs. Igen szép könyvek és -novellák szólnak arról, hogy’ eszik, hogy’ alszik, hogy’ szeret, hogy’ -vásárol kaszát, hogy’ betegszik meg, hogy’ hal meg, vagy hogy’ gyógyul -meg a magyar paraszt. De sehol sincs megírva, hogy’ éhezik a magyar -paraszt, hogy’ lázad föl, hogy’ sustorog benne a gyűlölet, hogy’ szánja -rá magát, hogy itt hagyja ezt a földet, melyhez beteg szerelem köti -minden porczikáját. Az úr meg a paraszt a mi elbeszélő irodalmunkban még -mindig a régi olajnyomatos stílusban lakik és mosolyog együtt, a szó -minden értelmében kinyalt rokokó bájosságában. Egy csöpp izzadság nem -párállik, egy csöpp igazság nem öklöződik ki ebből az ártatlan -költészetből. A magyar politikusok úgy politizálnak, mintha a harminczas -években élnének, s a magyar írók úgy írnak, mintha a magyar paraszt s a -magyar birka otkolonyban fürödne. Csak orruk ismeri a magyarságot, amint -alája dörgölték, de szemük még mindig nem tanúlta meg, hogy meglássa. - -* * * - -Nincs utálatosabb a foglalkozásosan hazafias történetírásnál. Azaz hogy -van: a szeretetlen történetírás. Mindig viszket a tenyerem, ha Bonfinit -olvasom. Itt élt a zsírunkon, de egy-egy régibb krónika figyelmesebb -átolvasása, egy leveles láda lelkiismeretes átlevelezése ára fáradságra -sem méltatott bennünket, mikor rólunk írt. Annyira lenézett bennünket, -hogy művelt ember létére mulat a mi dolgainkban való járaratlanságán. Az -élősdi. - -* * * - -A régi erdélyiek óta alig vannak memoire-íróink; helyüket kiszorították -a krónikás anekdotázók. S ez is jobb a semminél; ha, Macaulay szerint, a -tudománynak szüksége van téglahordókra s malterkeverőkre, a történetírás -sem lehet el olyan mindentudók nélkül, akik, mint a tótasszony a -fásszekér után, lélekszakadva futnak a história szekere után, hogy -visszadobják rá, ami lepotyog róla. - -* * * - -A helyes magyarság törvényeit pontosan és teljesen kifejtenünk nem -sikerült eddig sem a _parasztok együgyü csacsogásából_, sem a Pázmány -Péterek tudatos nyelvmüvészetéből. A megismerésnek csak addig az első -fokáig jutottunk el, hogy tudjuk, hogy nem tudunk, s nyelvészeink az ő -nyelvőrködésükkel veszedelmesen hasonlítanak a majomketreczek népéhez, -ahol a lakók egymás bundájában kereskednek, diadallal eszik meg, amit -találtak – és ebből élnek. - -* * * - -A magyar nyelv dolgának nem II. József ártott, hanem Metastasio. -Magyarok voltak-e azok a tánczmesteri és _concetti_s lelkek, akiknek a -mi _állat, állandó, állhatatos_ szavunk nem volt elég kifejező s elég -előkelő, s meg kellett gyarapodnunk az _anyag_ s a _szilárd_ szóval? - -* * * - -S a mi tősgyökerességeink! Ki a megmondhatója, hogy abban, amit ma a nép -beszédjében tősgyökerességnek érzünk, mennyi a latinosság s a -németesség? Az igen messzi finn és török filológián kivül mi -ellenőrzésünk van erre? A latinból szolgamód, sőt e szolgaiságával -kaczérkodó, mert abban kultúrtettet látó kódexfordítások? Teszem a -Károli Gáspár németből való s igen ügyefogyott biblia-fordítása révén -éppen népi nyelvünkbe teméntelen sok németesség szivárgott bele, melyet -ma mind kenetes tősgyökerességnek érzünk. - -* * * - -Az Arany János tudatossága kisérteties. A Buda Halálának hun szájba -adott metaforái közt nincs egy is, melynek adatai ne fordulhatnának elő -pusztai és vadásznép ismeret- és gondolatvilágában. - -* * * - -A hasonlat arra való, hogy egy rövid képben pontosabban mondja el -mondanivalómat, mint köteteken át való kifejtéssel tehetném. De csakis -erre való; olyan, mint beszéd közben a gesztus. Rettentőek azok az -emberek, akik egyre gesztikulálnak, s azok az irók, akik ok nélkül -halmozzák a hasonlatokat. - -* * * - -Ám azért ne nézzétek le a gesztust – ne legyetek ebben a merev -angolszászok dupejei. Nincs az a kidolgozott nyelv, mely tökéletes -tolmács volna – elmédtől a nyelvedig annyi minden elpotyog, hogy valóban -a kezed kell hozzá, hogy legalább egy részét megmentsd. Aki eltilt a -gesztustól, az arczjátéktól s az éneklő beszédtől, beszédedet egy csomó -kulturfokkal taszitja mélyebbre. - -* * * - -Idézni csak ritka vagy új mondást szabadna, mey mindenkinek a nyelve -hegyén ott kisértett dolgot bökkent ki végre szerencsésen. Vagy, igenis, -egészen régit s közönségesen ismertet, mely már rég nem azt jelenti, -amit jelent, hanem ezer használat rendjén ezer új vonatkozást szedett -magába, s valamennyit egymaga pótolja. - -* * * - -Bámulatos, hogy a költői dikczión is mennyire úr a _valeur_ törvénye. A -jó költőnél minden szónak megvan a maga helyzeti energiája. A -legelkopottabb szó, melynek hallatára idegeink már alig rezzennek meg, -helyes alkalmazással egész világokat varázsol elénk. Goethe ezt irja a -_Mignon_ versben: - - Und Marmorbilder stehn und sehn mich an… - -Itt az elkopott s a semmitmondó _stehen_ ige tökéletesen kifejezi s az -olvasóban fölkelti azt a hatást, amit szobrok, főképp antik szobrok -látása szokott benne fölkelteni. (Statue!). Igaz, hogy az antik hatást -még a _sehn mich an_ is neveli. _Und Marmorbilder stehn und sehn mich -an…_ le se kell hunynom a szemem, hogy magam előtt lássam a loggiákat, a -bolthajtásos tornáczokat, fehér, néma, vak és közömbös szemükkel mégis -vesémbe néző szobrok sorával. – Vagy Arany Jánosnál, mikor a nagy -jelenet után Toldi elmegy Piroskáéktól: - - Nagy keserű búgás leve bucsuzása, - S ment, hogy soha többé Piroskát ne lássa. - -Erre a _ment_ szóra mintha a Gellérthegy zuhant volna bele a Dunába; a -folyó megnyilik, fölcsap az égig, lezuhan, háborog, és utána csend és -pusztulás - -* * * - -Ha költő volnék, s könnyen és bőven termelő: becsvágyam volna, hogy a -magyar vers dikczióját is szigorúan megkössem, úgy mint a prózáét, s -ahogy meg van kötve a franczia vers dikcziója. Művészetem épen az volna, -hogy versemet a telekkönyvi kivonatok mondatkötésében írjam, de azok -mégse legyenek telekkönyvi kivonatok. Ez persze csak egyéni sportom -volna, senki másnak nem ajánlom, hiszen inkább a mi versünknek nagy java -az _inverzió_nak, a szórakás és mondatfűzés szabadságának tág -lehetősége, s mi volna a Buda Halála ilyen sorok nélkül: - - Bíró ha itélnék, kalmár noha mérnék: - Ilyen igazságot tenni bizony félnék. - -Művészet dolgában azonban mégis igazam volna. Bizonyos, hogy a megkötött -nyelv magasabb fejlődési fok a szabad nyelvhez képest, úgy mint a próza -magasabb fejlődési fok a vershez képest. Valójában a vers a kötetlen -beszéd s a próza a kötött – s a régi s a fejletlen népeknek, s ma is a -népnek költészete költőibb a teljesen kiművelt nemzetekénél. Az angol -vers, még a Poe raffinált, a hivatalos költők akadémikus verse is szinte -friss barbárság a legvadabb francziáknak vagy épen D’Annunziónak -verseihez képest. Kötött nyelvű versekben aztán abban volna a költő -főművészete, amit föntebb a szók helyzeti energiájának neveztem. - -* * * - -Könnyen, bár méltatlanul ki lehet figurázni s karrikaturává torzítani a -filologizáló irodalomtörténetet. Érdekes, bár nem fontos, hogy a -_Szózat_ból, ha nem is tudnám, ki írta, ki tudnám olvasni, hogy -dunántúli ember, mert így rímel: - - Nincsen számodra hely… - Itt élned, halnod kell… - -tehát a _hely_ szót nyilván _hel_nek ejtette. Ám ugyanígy be tudnám -bizonyítani azt is, hogy Arany János meg Petőfi pöszén beszélt, mert -Arany János az _sz_-et _f_-nek ejtette, ilyen rímet írván a Szondy két -apródjába: - - Immár fedi vállát bíborszinű kaftán… - Odakünn hideg éj sziszeg aztán… - -Petőfi pedig az _r_-et ejtette _v_-nek, mert ő meg így rímel: - - Gyermek vagyok, gyermek lettem ujra, - Lovagolok füzfasípot fujva. - -* * * - -A magyar hangsúlyos vers abba ment tönkre, amibe a magyar zene: hogy -fejlődésében megakadt, mert elrejtezett a népbe. A kurucz idők végéig a -magyar zene s a magyar vers gazdag és váltózatos volt, s minden sajátos -volta mellett együtt haladt a nyugati haladással. A Balassi s az Amadé -strófái vetekszenek az olasz strófákkal. De mikor rajtunk ütött az -idegen világ: a magyar nyelvvel együtt a magyar vers s a magyar zene is -leszorult a nép körébe, s e szükségkép szűk körnek szükségkép egyszerű -és kevés foglalatú világához bizony hozzásorvadt és hozzászegényedett. -Mire aztán magyar nyelv, magyar vers, magyar zene újra mindeneké lett, -még a réginél is szűkebb lett már az új világ és minden rétegek új -tartalmának befogadására. - -* * * - -A magyar vers ellen sokat vétkezett az elmélet. Majd annyit, mint a -magyar nyelv ellen. Az oka is egyforma lehetett; akik a magyar -nyelvészetet megkezdték, többnyire nem ismerték a magyar nyelv -törvényeit, s akik a magyar verselő elé szabályokat szabtak, többnyire -nem érezték ki a magyar vers belső törvényeit, kivéve, természetesen, -Arany Jánost. De még ő is hibázott néha; hiba, a magyar vers lelkével -ellenkező például a ragrím ellen való hadüzenet, melyben ő is részt -vett. A rím nem véletlenség s nem pusztán ügyesség dolga. Köze van a -tartalomhoz, a vers mondatszerkezetéhez, s ezen belül a gondolat -menetéhez. A magyar versnek, mint különben minden versnek, nemcsak külső -formája van, hanem belső is, s a külső forma tükre a belsőnek. A magyar -ritmus nemcsak ütembeli, hanem gondolatbeli is, s a magyar strófa a -gondolatmenetnek is szakasza, melyen belül a párhuzam s az ellentét -uralkodik, mind a kettő módosított ismétlés formájában. Ez ismétlésnek -külső formája pedig épen a mondatnak szintaktikai és grammatikai -egyformasága; a második sor tartalmában fokozhatja vagy ellentétbe -állíthatja az elsőét, de ugyanolyan mondattani formában, ugyanolyan -szórendben és grammatikai alakban, mint az elsőé. A sorok végén tehát -ugyanazon grammatikai kategoriáju szó áll, ugyanazon esetben vagy módban -– s ha e szók rímelnek, e rím ragrím. - -* * * - -A verselés kitanulhatatlan dolog; kitanulhatatlan, mikkel okoz a vers -olyan érzéki hatásokat, melyek erősítik tartalmának értelembeli -hatásait. Néha mulatságos, micsoda ilyen titkokra bukkan rá az ember. -Itt van Petőfinek ez a négy sora: - - Elvittelek volna, mint nap a harmatot, - Mint az esti szellő a rózsalevelet – - De most, mint a nyilvesszővel a zaklatott - Megsebzett oroszlán: ugy megyek el veled. - -Ennek harmadik sora verstan szerint gyalázatosan rossz; hiányzik belőle -a diæresis; alexandrinus létére nem oszlik pontosan két félre: - - De most mint a nyilvesz|| szővel, a zaklatott… - -Azonfelül rossz az is, hogy az oroszlán főnév két jelzője közül az -egyik, a _zaklatott_, a harmadik sor végén van, a másik, a _megsebzett_, -a negyedik sor elején, tehát a mondat tagolódása nem esik össze a -versével. Mindazonáltal ez a vers gyönyörű, s a két utolsó sornak -diæresis és sorvég nélkül való egybepatakzása olyan hatalmas és -tombolásában is méltóságos erővel csap le idegeidre, mint a megsebzett -oroszlán ordítása és futása, mely más, mint a megsebzett macska -jajgatása és elinalása. - -* * * - -A klasszikus költőket lehetne is, kellene is fordítás közben -modernizálni. De a legkülsőbb formát, a versmértéket megváltoztatni -kényes, mert a külső mérték belső gondolatmenetet tükröz vissza, s aki -ezt felforgatja, könnyen a vers lelkét zilálja meg. Főkép nálunk, ahol -(jól tették-e, rosszul, arról ma hiába rekriminálunk) megpróbálkoztak a -nyugati s az antik versmértékkel – s a próba, sajnos, sikerült, mert -nyelvünk, sajnos, időmértékes versre is alkalmas, vagyis a versnek olyan -rendjére, mely gondolatainak rendjétől elüt. Az idegen mértéket ma már -aligha irthatjuk ki verselésünkből; a magyar mértékkel úgy vagyunk, mint -a magyar köntössel: vagy paraszti ruha, vagy ünneplő, de hétköznap angol -gunyában járunk. Nem mondom, hogy egészséges hagyomány, azt sem mondom, -hogy szükségkép lett (a XVIII. század derekáig költőink magyar mértékben -ültették át hozzánk a nyugati strófákat) – ám e hagyomány megvan, -egybenőtt érzésünkkel, s elevenbe vágnánk, ha kimetszenők. Ám az antik -versben egyet mindenesetre modernizálhatna a fordító: az istenek, a -hegyek, a folyók s egyebek nevét, olyankor, mikor ezek csak -megszemélyesítések vagy jelképek. _Jupiter, Ceres, Mars, Hadria:_ -latinul egyebet jelent, mint magyarul; a latin azt érezte s gondolta -hallatukra, mint mi az _isten, föld, háború, tenger_ hallatára. -Gimnazista koromban megpróbáltam ilyenfélekép lefordítani a _Justum ac -tenacem_ ódát. Két első strófájára most is emlékszem s ideírom; mértékre -sántit, nyelvre döczögős, de megmutatja mire gondolok: - - Ki szándokában állapodott s igaz: - Sem a sokaknak rosszravivő szava, - Sem a nagyúr parancsos képe - Nem teszi lelkiben ingataggá; - - Sem a tengernek bús haragos szele, - Sem a nagy isten rettenetes nyila – - S ha sarkiból kiroppan a föld, - Nem remeg ő, ha lesujtja romja. - -* * * - -Két év óta az európai sajtót bejárja az ébenfából faragott drámairónak, -Henri _Becque_-nek talán egyetlen megmaradt verse: a _Je n’ai rien qui -me la rappelle_. Megpróbáltam lefordítani – eredeti formájában, mert -hiszen ez az aczélból kovácsolt vers _belül_ is szonett. Vesződség -közben azonban magyar mértékben is igyekeztem összekalapálni. Ime -mindkét formájában: - - A neve nálam már nem él, - Emlékem tőle nincs egyetlen: - Se kép, se hajfürt, se levél – - Gyülöltük egymást mindaketten. - - Én durva voltam és kevély, - Ő lángoló volt és kegyetlen – - Igy szeret a hűtlen személy, - S én boldogtalan így szerettem. - - Egy napon, annyi köny után, - Üdvösség, csóközön után - Mégis csak elszakadtunk végül, - - Mint két ellen, ki kimerült, - Kit már a gyülölség se fűt - S kiejti a fegyvert kezébül. - - Nincs tőle semmim, hogy eszembe juttassa: - Emlékbe hajfürtöm, nincsen róla képem, - Levelét nem őrzöm – gyűlöltük mi egymást - Mindenféleképpen. - - Én nekidurvulva, dühösen szerettem, - Ő gyötre kegyetlen’, búja szerelemben – - Igy szereti egymást hűtelen asszony meg - Boldogtalan ember. - - Egy nap széllyelmentünk, idegenné válva, - Annyi üdvösségnek, annyi csóknak, annyi - Könyűnek utána, - - Mint két konok ellen, összetörött, megvert, - Kit már a gyülölség sem kapat erőbe, - S elejti a fegyvert. - -* * * - -Zsidóról való fordításra a mi nyelvünk és verselésünk igen alkalmas, -nyilván a keleti gondolkodás, a gondolat menetével való verselés -közösségénél fogva. Főképp a magyar alexandrinus, ez a testté vált -antithezis és parallelizmus. Valamikor megpróbáltam a Jeremiás Siralmait -ilyen mód lefordítani. Az elejét ide irom: - - -ÉCHÓ. - -Jeremiás Siralmai első fejezetéből. - - Jaj, milyen magában ül az özvegy város, - Aki oly népes volt, ma milyen magányos, - Aki olyan úr volt, jaj, ma milyen szolga, - Tegnap hatalom volt, ma hübér a dolga! - … Éjten-éjjel könnye végig pereg arczán, - Barát is ellennel üte pártot harczán, - Szakmányba, robotba veretett Jehúda, - Szorosba szorúlva menekülő útja… - - Síoni útakon vándorok nem gyűlnek, - Puszta kapui közt ünnepet nem űlnek, - Sóhajtoz a papja, szüze jajveszékel, - Önnönmaga terhe keserű kedvével. - Ellenese fő lett, boldog a bántója, – - Isten e sort rája sok büneért rója, - Isten akaratja, hogy rabszíjjra fűzve - Fiait az ellen maga előtt űzze. - - A Sion leánya szépsége leolvadt, - Fejedelmi futnak, mint a bujdosó vad, - Mint a kergetett őz, legeletlen, étlen, - Üldői elébe roskadva erőtlen… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - Napjaiban búnak, gyötretve a gondtól - Jeruzsálem a mult hunyt fényire gondol; - Segitetlen hullott ellenség kezébe, - Nevetik a vesztét, nincsen aki védje; - Bűnös Jeruzsálem, mint a kivert némber, - Megveti, ki látta meztelenségében, - S hogy szennye befolyta ruhája szegélyét - Szörnyű sülyedésben nem látta be végét. - - Nézdd nagy bajom, isten, hogy’ nő meg az ellen, - Hogy’ nyujtja ki karmát sok kincseim ellen; - Nézd, szentek szentjébe a pogány had árad, - Községedből őket noha ki is zártad. - Zokog az éhes nép, betevője nincsen, - Kenyeret vásárol a sok ősi kincsen, - Megromlik a lelke étlen, kenyeretlen: - Ó, nézdd, örök isten, milyen falánk lettem! - - Nem kivánom néked, vándor utas ember… - Tekints ide, szánj meg nagy veszedelmemben, - Gyászt láttatok-é már, mint mostan amílyet - A haragos isten im énvelem űlet? - - Csontomba magasból üszköt leröpített, - Lábam elé hálót vesztemre terített, - Megtépte a szívem, megtörte a lelkem, - Jaj, a pusztulásnak dobott oda engem! - - Kezében az Úrnak bűneim igája: - Nyakamba keríti, szorosra viszálja; - Idegen kéz tartja leszögezve vállam, - Idegent hítt isten gyülekezni nálam. - - Hőseim’ szétzúzva hullatja a porba, - Mint őszszel a szőllőt, szüzeim tiporja, - Nincs, aki vigaszszal lelkemet éleszsze, - Nyakamon az ellen és fiaim messze… - -* * * - -A mi parasztunk húsevő állat – s nem tudom, ez kulturképtelenséget vagy -kulturképességet jelent-e. Elmélet szerint kulturképességet kell -jelentenie; mentül nagyobb igényű a nép, annál nagyobb a fogyasztás, a -termelés, az erőkifejtés, a kultura, s minden kulturnemzet -meggazdagodása alsó osztályai igényeinek megnövekedéséből származott. De -viszont nálunk nem a husevő magyar paraszt boldogul, hanem a fukar s -rosszul táplálkozó sváb. S magyarnak elképzelhetetlen, micsoda -szegénység volt az, melyből a német népek mai gazdagságukba fölverődtek. -Van Gottfried Kellernek egy svájczi novellája, melyben egy kisvárosi -család idilljét rajzolja, amint a gyerekek összevesznek a kásás tál -körül, mert kiki úgy ás kanálkájával mesgyét a kásába, hogy a tetejére -öntött zsír őfelé ömöljön. A gyerekek azon a csöpp zsíron vesznek össze, -mely a halom kása tetején árválkodik – s ez a svájczi költő szemében -idill! Vagy van Hebbelnek egy szép verse, melyben elmeséli, hogy mikor a -multakon elmereng, apja-anyja képével egy kutya alakja is kikel a -sírból. Ez a kutya volt néki dajkája, nevelője, gondviselője, játszó -pajtása, akivel együtt játszottak, együtt háltak, egy kenyéren éltek. -Igy tartott ez mindaddig, míg, mint a vers mondja, a kutyának bűnül nem -rótták fel, ami a fiúnál erényszámba ment: azt, hogy nőtt és -gyarapodott. A kenyér nem futotta kettőre, a kutyát el kellett adni s a -kis fiú magára maradt, nevelő és pajtás nélkül – s ezt nevezik ők -gyermekkori emléknek! - -* * * - -Mintha igaza lett volna Plátónak, aki szerint e földre küldetésünk előtt -az ideák országában éltünk, s a földi dolgok fogalmait onnan hoztuk -magunkkal: vannak írók, akik a nosztalgia szépítő s alakító -emlékezetével nézik a dolgokat, s bár világosan látják azokat, -olyanoknak írják le, aminőknek csak kéne lenniök. Részletekben -realísták, az egészben fantaszták, s aki írásaikat szó szerint veszi és -logikával méri, úgy jár, mint a mosómedve, ha czukrot kap: addig -mártogatja a vízbe, mig elolvad a talpai közt. - -* * * - -Vannak derék, illedelmes, megnyugtató írók, akiknek kerítés van elméjük -körül s az én elmém kerítéseit sem bántják. De vannak komisz, tolakodó -és nyugtalanító írók, akik nemcsak maguk látnak tovább az orruknál, de -engem is rákényszerítenek, hogy tovább lássak, vagy legalább is tovább -nézzek. Lelketlenségük abban áll, hogy a pénzemért nem is a saját -gondolataikkal ajándékoznak meg, hanem magamból préseltetnek velem új -gondolatokat, s mikor leteszem könyvüket: nemhogy megszabadulnék tőlük, -de akkor kezdenek igazán velem lenni. Azok az igazán nagy könyvek, -amiket az olvasó kétségbeesetten tesz le: Hát kellett ez nekem?! - - - - -HOLUBÁR. - -Hatszáz éve, hogy Petrarca született, ötszázharmincz, hogy meghalt, s az -ő szonettjei mégis… hadd állok itt meg egy perczre. - -Az öreg Spencer hátrahagyott önéletrajzában feltűnést keltett vagy húsz -sor, melyben a vén angolszász az ő szokott száraz öszinteségével -megírja, hogy nem ismer unalmasabb s nevetségesebb olvasmányt a régi jó -Homérosznál. Semmi sem tetszik neki benne. Még a világról való gyermeteg -felfogás sem, melyet inkább barominak itél, mint gyermetegnek. Még az -események sem tetszenek neki, melyek, úgymond, utálatosak s egyhangúak. -Még az emberek sem, akik egyszínű árnyékok. Még az előadás bája sem -kapja meg, még a híres állandó jelzők sem gyönyörködtetik, sőt ezek -azok, amik különösen kétségbeejtik, őszi eső módjára kopogó -egyformaságukkal. Az olvasó megdöbben, de aztán elgondolkozik, mint -mindenen, amit Spencer ír. Lehetséges ez? Ennyire tévedtek volna -évezredek, vagy legalább is évszázadok, melyek műveltség s ízlés -dolgában a mi ágyunk megvetői voltak, s amiken végig, mind e mai napig, -a művelt európai emberiség gyönyörűséggel olvasta, iskoláiban örök -mintának tanította Homéroszt? Vagy Spencer tévedt volna ennyire, az a -Spencer, ki nemcsak hogy Arisztótelesz és Spinóza óta a legtöbbre -gondoló elme volt, de, különösen kisebb tanulmányaiban, a leglégiesebb, -a legművészibb művészetnek: a stílusnak oly finom megértője? Hiszen -igaz: mi mai emberek a homéroszi verseket bizonyára nem élvezzük -ugyanazzal az élvezettel, mint a régi görögök. Világuknak ismeretével, -czélzásaikról való tájékozottsággal, sajátosságaik iránt való türelemmel -kell nekikülnünk – csupa megszerzettséggel s eltökéléssel, amire a régi -görög csakúgy nem szorult rá, mint mi nem, ha nekiülünk olvasni Miltont. -De végre is a mai művelt japán vagy indus ember, ki más vallás és más -világnézet hagyományaiban nevelkedett, ugyanúgy állhat szemben Dantéval -és Miltonnal, mint mi állunk szemben Homéroszszal vagy Kalidászával – s -lehetetlen, hogy a Dante borongó fönsége, a Milton fülledt szertelensége -meg ne kapja még akkor is, ha minden sorához lexikonból s szótárból kell -kikeresnie az értesültséget. Hiszen éppen Dantéval magunk sem állunk -sokkal jobban, sőt sokszor azzal az örökkévaló költővel sem, ki nálánál -ötszáz évvel áll hozzánk közelebb: Goethével. Ki olvassa, még -fajtájabeli ember is, Dantét, Shaksperet, Goethét azzal a meg nem -akadással, azzal a tökéletes vele egy úton járással, mint ahogy mi -olvassuk Arany Jánost, s általában a mai minden nemzetbeli művelt ember -olvassa például Gustave Flaubert-t? Mindazonáltal ki ne érezne -olvastukra szinte testi gyönyörűséget, s kinek ne fokozná e -gyönyörűségét, ne tenné ízesebbé s változatosabbá, hogy hol itt, hol ott -olyasmire akad bennük, ami magában véve, a mi mai ízlésünk szerint, már -szárazság, ízetlenség vagy értéktelenség, de az _egészet_ éppúgy -megízesíti, mint az ételt a fűszerszám, ami magában szintén -élvezhetetlen. Nem, Spencernek bizonyára nincs igaza, Homéroszról -szólván. Nemcsak a jó Homérosz: a jó Spencer is aludt néha; ő is olyan -volt, hogy ami ereje volt, az volt fogyatkozása is, s ez a csupa -tudatosság és csupa értelem ember nem tudta átérezni az együgyűség s az -ártatlanság bűbáját. Nem, Homéroszról való itéletében nincs igaza, de -igaza volt abban, igazi spenceri cselekedetet mívelt azzal, hogy ez -itéletét le merte írni. Mert ahogy ő volt Homéroszszal, úgy vagyunk -sokakkal, kiket a hagyomány nagy művészekül állít térdhajtó tiszteletünk -elé, és sokan, kik művészi átérzésre fogékonyabbnak merik magukat itélni -az elfogult öreg angol tudósnál. Sokakban gyönyörködünk vagy elhitetjük -magunkkal, hogy gyönyörüségünk telik bennük, kikkel szemben ez érzésünk -csakis eltökéltség, s vagy gondolat vagy bátorság nélkül való meghajlás -a hagyomány tekintélye előtt. Idegeinket hihetetlen könnyűséggel csalja -meg a sugallat – hogyne csalná meg épp azt a fajta itéletünket, a -művészit, mely tisztára idegek munkája? De ha, megfordítva: kellő -eltökéltséggel, fegyelmezett függetlenséggel úgy ülünk neki olvasásuknak -vagy úgy fogunk bele nézésükbe vagy meghallgatásukba, hogy csak az -tessék bennük, ami igazán tetszik: nem egygyel szemben feltámad bennünk -a szentségtörő kérdés: ugyan mi tetszhetett ezen a mi szegény apáinknak, -őseinknek, hajdankori embertársainknak?! - -Itt van példának a derék Petrarca. Az irodalomtörténetnek legkihívóbb -incselkedése, hogy történeti hatás, nyelvi jelentőség s időbeli sorrend -az olasz irodalom történetében ezt a férfiút elutasíthatlanul melléje -állítja éppen Danténak és Boccacciónak: egyiknek a legfenségesebb, -másiknak a legüdítőbb jelenségnek, kikről azon időkből művészi s emberi -mintáinkról emlékezésünk maradt. Petrarca sem nem igazi költő, sem nem -igazi művész. Nem is lehet költő, mert nem őszinte, nem is lehet művész, -mert pedáns. Kieszelt érzelmeivel, kicsiszolt formájával tipusa azoknak -az irodalmi iparosoknak, kik manapság vagy akadémiai ódákat, vagy -operetti versikéket írnak, aszerint, hogy a közönség mely rétegénél -számítanak fogyasztókra, s az üzlet mely ágában igyekeznek -egyedárúságra. Megjegyzem, hogy én ezen kortársainkról a világért sem -akarok becsmérlően szólani; a fogyasztás azt mutatja, hogy szükség van -rájuk, a szükség pedig jogot ad nekik az életre – s a kellő szerénység, -maguk értékelésében a kellő alázatosság határain belül, s valameddig -maguk sem követelik, hogy munkájuk értékelésében az igaz művészek mellé -állíttassanak: keresetük s munkásságuk éppoly tisztes, mint minden egyéb -ipari foglalkozás. Ám Petrarca nem tekintette magát ilyen -mesterembernek, s joga volt, hogy ne tekintse, mert mások sem -tekintették annak. Ha ő maga kételkedett volna tehetségében s -hivatottságában: ott volt egész kora, mely elandalodott az ő költészete -báján; ott voltak társai, a nagy költők s nagy művészek, kik társuknak, -sőt mesterüknek tekintették. Ha előre lát vala századokba: századok -itélete erősítette volna meg önérzetében, s ha nem veti meg, mint a régi -magyar krónika, a köznép együgyű csacsogását, erősítésül s igazolásul -szállott volna fel hozzá e mélységekből költészetének viszhangja. Ez nem -lehet csalás s nem lehet képzelődés. Petrarca sem nem igazi költő, sem -nem igazi művész, de az emberiség számos nemzedékére, s e nemzedékeken -belül vezérlő s ihletett itéletű lángelmékre azon mód hatott, ahogy csak -a legnagyobbak hatását tudjuk elképzelni. Az életben sokszor találkozunk -hivatalosan s a közvéleménytől elismert előkelőségekkel, kiknek ez -elismertetését sehogysem tudjuk tehetségükkel arányban levőnek -tekinteni. Ilyenkor azt mondjuk, hogy nincs ugyan tehetségük, de megvan -bennük az érvényesülés tehetsége. Miben áll e tehetség? Abban, hogy -olyasmiket cselekszenek, amik az embereknek jól esnek. Ugylátszik, -vannak költői, festői vagy egyéb ily szépművészeti alkotások, melyeknek -szintén _ez_ a tehetségük van meg. Nem jók, de jól esnek az embereknek, -s valameddig az emberek nagy többségének jól esnek, addig olybá kell -vétetniök, mintha jók volnának. - -A lélektan tudományának mai csudálatos nekilendülésében, melyben annyi -kiváló elme kutatja a művészet lélektanát is: néhány legkiválóbbnak -érdemes volna magát a _divat_ lélektanára vetnie. Hiszen máris -megállapított igazság, hogy annak: mit érzünk szépnek, tartalma s -természete csakúgy változik ismereteink változásával, mint azé, hogy mit -érzünk jogosnak, erkölcsösnek s igazságosnak. De érdekes volna ugyanily -törvényszerűen kiszűrni, hogy mi az és van-e egyáltalában a világon az -az _általános emberi_, amiről Goethe idejében annyit beszéltek; vagyis -mi az a szép, ami minden időkben s mióta emlékezünk, egyformán a szépség -hatásával volt az emberi érzékekre, függetlenül az idők váltakozó -divatjától? Ez egyszerűnek tetsző kérdés, csak az benne a kényes, hogy -körülbelől ellentmondás, mert majdnem azt kérdi: mi az, ami minden -időkben a szép érzését keltette föl az emberekben, függetlenül attól, -hogy mi kelti föl bennük a szép érzését?! Mert amily igaz, hogy a -tekintély sugallata sok divatját mult szépséget fogadtat el szépség -gyanánt a lelke mélyén unatkozó unoka előtt, olyan igaz az is, hogy a -divat nem puszta sugallat; hogy keletkezése s uralma idejében az, ami -divat volt, valósággal s a tekintély sugallata nélkül is tetszett az -embereknek; hogy megragadta s elandalította őket, hogy viszhangzott -lelkükben s belemarkolt idegzetükbe, oly hatalommal, mely érthetetlen az -unoka előtt. Különösen érthetetlen, ha éppen olyan régiekről van szó, -kiknek nagysága s fensége még az unoka itéletében is változatlan épen -ragyog; kiknek elméjéhez s értelméhez a mai ember is úgy tekint föl, -mint legfejlettebb példájához az emberi lélek képességeinek. Ilyen -esetekben különösen bele kell őrülnünk abba, ha tudomásul vesszük, miben -tudott gyönyörködni például Lionardo, kit értelem, itélet s ízlés -dolgában az emberiség legnagyobb nevelői közé kell számítanunk még akkor -is, ha, amit inkább csak sejtek és bizonyítani semmivel sem tudok: ha -elméleteinek s kitalálásainak egy része nem az ő maga elméjében termett, -hanem az araboktól tanult lett volna. Lionardónál, az ő feljegyzéseiben, -számos anekdota is található, amiket a nagy ember itt-ott hallott, s -amiket bizonyára nem jegyzett volna fel, ha nem mulattatják s nem -gyönyörködtetik. Nos: ezek az anekdoták oly együgyüek, oly alantasak s -kézzel foghatók, hogy hozzájuk képest a lőcsei kalendárium csupa Anatole -France-i czélzás, finomság és irónia. Valamennyinek a hagyományos -_megadta neki_ a csattanója; mind akörül forog, hogy miután egyik ember -a másikat lemarházza, a másik milyen módon adja tudtára az egyiknek, -hogy emez a marha s nem ő. Ezenfelül ez anekdóták a nagy Lionardo -előadásában még hosszadalmasak is; oly nehézkesen vannak elmondva, -hegyük úgy elvész az előadás s az elmélkedés körülményességében, hogy -ilyen terjedelműre a mai iró nagy lelki események taglalatát meri csak -szétlapítani. S Lionardónak mindez tetszett! Lionardót ez megnevettette! -A Lionardo értelmét e fordulatok megcsiklandozták, s a Lionardo -formaérzékét e megszerkesztés kielégítette! Foglalkoztatta, megkapta s -kielégítette, csakúgy, mint ahogy a Petrarca költészete századokon át -valóban gyönyörködtetett, valóban meghatott, elandalított, még -bátortalan, szinte bocsánatkérő utánzásra is serkentett olyan művészeket -s elméket, melyek az értelem fellegvárában, a művészet kincsesházában -nagy magasságban s dús gazdagságban tündökölnek a Francesco Petrarca -földszintes pipereboltja fölött! - -Holott a mi mai érzésünk szerint Francesco Petrarca sem abszolute, sem -relative nem nagy költő, mint ahogy nem tudjuk sem abszolute, sem -relative nagy férfiunak tekinteni azt a Holubárt, kit pedig Hollós -Mátyás, a nagy, az átható elméjű Hollós Mátyás méltónak itélt arra, hogy -fegyverét összemérje vele. Mert a mi mai érzésünk szerint a testi erővel -való mérkőzés a parasztok, a gyerekek s a vademberek dolga, s egymást -nem e szerint mérjük – Hollós Mátyás azonban még e szerint is mérte, s -ez azt mutatja, hogy akármily Mátyások vagyunk, tudtunkon kivül -mindannyiunkban bennünk lakik egy rész aznapi Holubár is. - -A történelem is temető, melyben a sírok mélyén a halottak mellett ott -porladnak, penészednek, fakulnak és rozsdásodnak kincseik és ékességeik. -Minden korszak egy csomó olyan értéket visz magával sírba, amelyért kár, -s amely igy örökre elvész. Az alkotmányos királyság sohasem teremhet oly -bűnösen gyönyörű virágokat, mint a versaillesi királyok förtelmesen édes -élete. A nemességgel együtt a büszkeségnek s a lovagiasságnak sok drága -formája is elbukott. A hit hanyatlásával sok üdvözítő magasztosság is -elhanyatlott. A tehnika minden haladása teméntelen szépségeknek, -erényeknek s ügyességeknek került életébe. A puskapor a személyes -bátorság s a testi erő csodáit robbantotta föl, – s aki a puskát, a -gyújtót, a vasutat s a keményített gallért kitalálta, megölt -számlálatlan sok elegancziát, leleményt, élvezetet és mozdulatot, mely a -vasemberek tűzdörzsölésétől, az íjj megfeszítésén s a lovagláson át a -mellfodornak minden öt perczben való kellemetesen kényeskedő -elrendezéséig mind e dolgok körül kifejlett. A könyvnyomás mai gondja, a -sokszorosítás sokféle finomsága nem pótolhatja a kódex-írás bensőséges, -személyes finomságait, s a miniatűrök meleg művészetét. Értékek légiói -pusztulnak el így, s a világ czézárja, az emberiség, fájdalmasan kiált -olykor a száguldó időre: Varus, add vissza légióimat! - -* * * - -Ilyen visszasíró kiáltás foglaltatik az alexandrinus korszakokban. Ahol -a bányák kimerülnek, a temetőket kezdik felásni, s a teremtő nagy -géniuszok után következnek az arhaizáló nagy talentumok. Mikor az új idő -minden ujsága kifejlett, s nagyjait tönkreutánozták: a dekadens világ s -a dekadens művészet a multak szépségeit próbálja feleleveníteni. Néha az -ilyen pseudo-renaissance igazi renaissance-szá válik; a décadence -arhaizáló formáinak pompás csigaházába észrevétlen beoson a születő idők -meztelen csigája. Vigyázzunk itéletünkkel, ha egy-egy különös művész -meghökkent bennünket. Lehet, hogy csak a mult kisért, de az is lehet, -hogy már a jövendő ébredez benne. - -* * * - -John Ruskinre, William Morrisra s Walter Cranere gondolok, három maga -erejéből lett emberre, ki képes volt egy nagy nemzetet művészetre -nevelni. Ez az ő nevelő munkájuk is az a legjobban kipróbált pedagogia -volt, mely a nagyapák példáján neveli az unokákat. Alexandrinizmus-e -vagy renaissance az arhaizáló művészi mozgalom – arról még nem záródtak -le az akták. Elvégre a renaissance sem a maga ujjából szopott; -Brunelleschi s Michel Angelo is tanult, tanulni pedig annyit tesz, mint -élni azok tapasztalataival, akik előttünk éltek. Ha titánok emléke nem -is marad meg az Olympus e napjainkbeli ostromából, megvan az a nagy -érdeme, hogy az életet ismét elvegyítette a művészettel, egyiket -megtermékenyítette a másikkal, s mint a protestantizmus a Szentírást, a -papok s a bonczok titkos kabbalájából mindenek érthető közkincsévé tette -a szépséget. - -* * * - -Ebben a jegyben született ujjá az iparművészet, vagyis az a mesterség, -mely a mindennapos életet szépséggel akarja átitatni. Ez az, amit, régi -időknek holt értékét, az uj művészet kiásott és uj életre keltett. A -barbárnak kikiáltott középkor volt alapjában a legművészibb korszak. A -középkor fossziliái: a mai keleti népek mutatják ezt, kiknél a táncz, a -szőnyegszövés, a mesemondás s a cserepesség mind csupa népies mesterség, -vagyis a szépség az a lélekző levegő, mely nélkül e különben világtól -elmaradt népek nem tudják elgondolni az életet. Nos: az egész középkor -ilyen volt. Ami emlékünk azon időkből megmaradt: lehet naiv, -ügyefogyott, primitiv, de mindig szép. Maga az a fanatikus vallásosság, -mely az akkori egész emberiséget eltöltötte: a mi mai szemünkkel nézve -lehet őrültség, de szép őrültség, mert művészivé szublimálja az életet. -A _saltimbe_, kiről a franczia legenda mesél, a vásári komédiás, ki az ő -együgyüségében a Miasszonyunknak mással szolgálni nem tudván, az oltár -előtt legszebb bukfenczeivel kedveskedik a Szűz Anyának: ez az akkori -egész ismert emberiség. Nem volt bukfencz, amit azon időkben ne in -majorem Dei gloriam vetettek volna, s ezért ne vetették volna oly -szépen, amint csak kitelt tőlük. Minden sor, amit írtak, minden nóta, -amit eldaloltak, minden kő, amit házba raktak, s minden kard, amit -megkovácsoltak: mind az isten dicsőségét szolgálta, s ezért szépnek -kellett lennie. E szépség, mely áldozat volt az istenségnek, egyuttal, -öntudatlanul, kárpótlás volt az emberiség számára. Az istennek szentelt -lemondó, aszkéta vagy háborus és küzdelmes élet nyomorúságát ez az -állandó és mindent körülhullámzó szépség tette elviselhetővé. Ezért volt -természetszerű fejlődés, és nem, mint a Savonarólák misztikus -együgyüsége hitte, pogány elfajulás, hogy a pápaság maecenátust -jelentett, s az egyház mintegy hivatalból is egybeolvadt a művészettel. -Az élet fájdalmát, a munka kényszerűségét szépséggel megédesíteni: a -modernség ezt tanulta a középkortól, s ez a pszihológiája annak, a -Morrisok s a Cranek mért izennek hadat a gépmunkának, mely az ő hitük -szerint az embert is géppé alacsonyítja. A munka legyen élvezet, -élvezetet pedig, úgy érezték, csak a kézi munka adhat, melyben kiki -átérezheti a szinte testi kéjt: egyéniségének megtermékenyítő -átömlesztését az élettelen matériába. Ugyan: nincs igazuk. A géppel való -bánás neveli az ember önérzetét; kormányzó, áttekintő, alakító léleknek -és hatalomnak érzi magát, csak emberhez méltó állapotok közepett legyen -ura a gépnek. Ám e hamis nyomon helyes megismeréssel ezért lettek -szoczialisták, jobban mondva, megfordítva: az ő szoczialista érzésük -tette evangyéliomukká a művészetet. Mint az elhalt Morris, Crane is a -maga módja szerint ir, rajzol, fest, cserepet éget, kárpitot sző, az -élet minden vonatkozásába beviszi a művészetet, s a szoczialista ujságok -május elseji ünnepi számainak ő rajzolja első oldalát. Ez nem sport, nem -szalon-filantrópia – ez egységes és rendszeres tudományos meggyőződése -ezeknek a férfiaknak, kik azt tartják, hogy a középkor óta máig némely -tekintetekben nem haladtunk, hanem hanyatlottunk, s mikor a mai -emberiséget meg akarják váltani, a középkor legerősebb szerét adják be -néki ostyául: a szépséget. - -* * * - -Ami magát Walter Cranet illeti, ő az ő saját mesterségében a középkornak -még egy nagy értékét éleszti ujjá: a vonalat. Ez is olyan érték, mely a -tehnika egy tökéletlenségével függ egybe. A régi festészet első fokban -rajzolt, aminek ezer és egy okon túl legfőbb oka alkalmasint az volt, -hogy a régi idők festéke merev és határozott. Az olajjal kevert festék -lágy és olvadékony; hajlékonyságával, átömlésével s lazuros -áttetszőségével szinte mását tudja adni a fény s az árnyék ama -játékának, melyben szemünk a világot látja. A tempera-festés, mely a -festéket tojásfehérjével keveri, merev marad e lágy tökéletesség mögött. -Ám e fogyatkozásából erénye fejlett: a rajz, a vonal. A lágyság és -elmosódottság közepett, melybe a cinquecento után mind édesebben és -émelyitőbben belefestettük magunkat: a megcsömörlött szem számára -valóságos megnyilatkozás volt egy-egy primitiv mester, a Raffael előtti -olaszok s a renaissance-szal bár egyidős németek, kik azonban, mint az -építészetben a gotikát, az uj festészetben is megtartották uralkodónak a -rajzot. S ah, a vonalaknak éppúgy megvan a maguk külön szépsége és külön -nyelve, mint volt a régi idők mozdulatainak, melyeket új találmányok -vagy divatok fölöslegessé tettek. Éppen az a törekvés, mely a művészetet -az életbe akarja átvinni, a dekorativ művészet, mely annyiszor -találkozik a plasztikával, a butorok éleivel vagy a betüknek, -olvashatóság szempontjából szükséges, éles körvonalaival; a metszetekkel -való reprodukczió, a szövés, a himzés, az üvegfestés, a csipkeverés és a -cserepesség tehnikus kényszerüségei mind vonal és rajz után kiáltoznak – -s nem véletlenség, hogy az eddig legtökéletesebb iparművészet, a japáni, -vonalas művészet. A Giotto naivságában mennyi a kifejező erő, a -Botticelli stilizáltságában mennyi a kifinomultság, az ujkor kezdetéről -való fametszetekben mennyi a plasztika s a jellemzetesség! Ez értékek -mind ott porladtak a sirokban – s az angolok, kik a maguk régi értékeit -oly soká tudják megtartani az életnek, ezeket a régi értékeket is -kiásták s ujjáélesztették. A prerafaeliták e nagy érdemét nem -kisebbítheti semmi tulzásuk, különczködésük, s törekvéseikkel nem mindig -lépést tartó tehetségük. - -* * * - -Szép ez a _Buchschmuck_os világ, kivált ahogy Németországban kialakult. -Nem tudom, jó William Morris: így képzelted-e, mikor föltámasztottad -elrejtezéséből a könyv s a nyomtatás művészetét! Hiszen maga az a -gondolat, hogy a nyomtatás ne csak olvasható legyen, de szép is legyen: -az gyönyörű és helyes. De _olvasható_ is legyen, teringettét, ne csak -szép, és igazában csakis akkor szép, ha olvasható. A szép nyomás nemcsak -olyasmi, mint a szép kép, hanem olyasmi is, mint a szép csizma: -használatra való. Használnom pedig csak úgy lehet, ha olyan, amilyennek -megszoktam; ha valahol szent a hagyomány s a megegyezéses megszokás: az -irásban s a nyomtatásban különösen az, mert maga a betű sem egyéb, mint -hagyományos és szokásos megegyezés, hogy ez a házformájú ákom-bákom _A_ -hangnak olvasandó. Kialakult a könyvkolumnának az a formája, hogy a czím -vastagabb betűvel nyomassék s a sor közepére tétessék; hogy a kikezdések -egy-két betűnyivel beljebb kezdődjenek; hogy a levelek számozása -páratlan leveleken jobbra, párosokon balra fölül találtassék. Most pedig -itt a _Buchschmuck_, s a czímet oldalvást írja, a számozást alúl, s a -kikezdést a sor elején kezdi. Miért? Szebb így a kolumna? Nem, csak -pofonvágja konszervativ érzésemet, mely, ha valahol, úgy az olvasás -tehnikájában szent és jogos. S a szeczessziós írások, melyekbe – mert -hisz ez a szeczesszió – minden könyvkötő, pallér és czímfestő beleleheli -az ő egyéniségét, s a megszokott római betűt úgy össze-vissza fonják, -nyomorítják, sanyargatgatják, hogy a villamoson a _köpködni tilos_ tábla -olyan, mint a török császár névmonogrammja a passzaroviczi békelevélen, -s három kocsit teleköpök, mire kibetűzöm! - -Ám ez végre is a pallérok, a könyvkötők s a czímfestők ostobasága, -amitől nem volt ment a renaissance sem. De maguk a művészek, az igaziak -is, sokat hibáznak, éppen művészi szempontból, ebben a _Buchschmuck_os -áramlatban. Hogy, mint az angolok, a németek is fölélesztik szép, régi, -tizenhatodik századbeli betűiket, abban mindenképpen igazuk van. De az -effélével is vigyázni kell. Minden fölélesztés egyben arhaizálás is, -aminthogy az egész Morris-irány arhaizáló áramlat volt, kívül-belül, az -angol művészetben. A régi formáju betűk s a nyomtatás régi stilusa e -stilusnak megfelelő hangulatot is keltenek az olvasóban, kivált a -finomabb idegű és ízlésű s történeti érzékű olvasóban – pedig a -_Buchschmuck_ ugyebár ezekre számít? Itt van előttem egy német havi -szemle, melynek nyomtatása igen szépen eleveníti föl és modernizálja a -régi német ponyvanyomás betűit. Egyben kikezdések helyett inicziálékkal -kezdi az új szakaszokat, s ezek az inicziálék gyönyörű czopf-stilusban -vannak megrajzolva, kivétel nélkül valamennyi. No már most az ilyen -czopf-stilusos rajz az ilyesmire fogékony emberben czopf-stilusos -hangulatokat kelt; én előttem legalább feltámad láttára az egész czopfos -világ, s ifjú Werthernek érzem magam s kinai csészéből felpárolgó -kávéillat csapja meg orromat. S ebben az egyforma hangulatban olvassam -el Hauptmannak egy színdarabját, Geijerstramnak egy novelláját, Oscar -Wilde memoárjait, Demelnek egy versét, olvassak könyvbirálatot, színházi -jelentést, esztetikai elmélkedést és társadalmi szemlét 1905 január -derekán. Ez művészietlen dolog, mert e forma érzéki hatásai pofonvágják -a külömböző tartalom értelmi hatásait, s azonkívül ütik az egyes darabok -külömböző stilusának és megcsinálásának ugyancsak érzéki hatását. - -* * * - -Az illusztráczió művészietlen, hacsak arra nem való, amire Wagnernál az -ének, a vers és a díszlet: hogy a zenével _együtt_ s csak _mind -együttvéve_ fejezze ki, amit a költő mondani akar. De a jó költő már -maga mondott el mindent, amit akart, nincs _szüksége_ a rajzolóra. S a -jó rajzoló is maga és egészen elmondja _ugyanazt_. Tehát zavaró, bántó -és túlterhelt pleonazmus támad, ha egyszerre beszélnek. Egy finom német -költőnek, Rainer Maria Rilkének, van néhány rövidke, egy-két strófás -csodaszép tájképe. Ezek fölé egy ugyancsak finom rajzoló: -Vogeler-Worpsewede lehelt oda egy pár fejléczet s egyéb diszítést, -ugyanazon tájképet s hangulatot rajzolván meg, mint a vers. Külön a -versek és külön a rajzok elragadóak volnának – együtt zavaróak. - -* * * - -Egy tulajdonjogba s a művészet népszerűsítésébe vágó dologgal nem -foglalkozunk eléggé, pedig viszás és bántó, s én bizonyos vagyok benne, -hogy az eljövendő új világrenden belül tenni is fogunk e viszásságról. -Kérdésem ez: joga van-e akármelyik pénzeszsáknak, vagy akár finom ízlésű -amatőrnek is ahhoz, hogy, bármennyit fizetett is érte, valamely művészi -dolgot teljesen magáénak tekintsen, s ha kedve tartja, elzárja a többi -ember elől? A művészet közkincs s a művészi dolog is az, s élvezetét a -többi ember elől elzárni époly jogtalanság, mint aminő az erdők -elzárása. S ha Wanamaker úr mégannyit adott is érte: nincs joga engem -eltiltani attól, hogy a Munkácsy Miltonját láthassam. (Gondolom, ez a -kép van nála.) Előkelőbb gyüjtők és műbarátok érzenek is e körül valami -kötelességfélét; mind több az olyan magángyüjtemény, mely bizonyos -napokon megnyílik az érdeklődők előtt. De ez csak kegyelem és szeszély, -holott itt jogról van szó, arról, hogy nekem jogom van minden művészi -dologhoz hozzáférni, s a művésznek joga van megkövetelni, hogy, akárki -váltotta is magához az ő munkája tulajdonjogát, az közkincse lehessen -mindenkinek. Bizonyos, hogy az eljövendő szebb és jobb világban a -magántulajdon mindenekelőtt a művészi dolgokon fog megszűnni; -kinek-kinek módja és joga lesz úgy ékesíteni az ő otthonát, ahogy csak -kedve tartja, de mentül ékesebb lesz ez az otthon, annál természetesebb -lesz, hogy nyitva álljon mindenki számára, akit érdekel. - -* * * - -S ez az új rend, ha elkövetkezik, még egy bántó viszásságon segít majd. -Érthetetlen előttem, hogy főképp képek és szobrok dolgában mint -fejlődhetett ki a galériás rendszer, egészen a múzeumok, képgyüjtemények -és képkiállítások művészietlen barbárságáig. Mentül inkább beleélem -magamat a képek látásába s szeretetébe, annál jobban kétségbeejt az a -képtelenség, hogy a képek egymás mellé és egymás fölé halmozva -szorongjanak előttem. Elvégre minden kép egy-egy külön világ, a -színeknek egy-egy külön tanulmánya, külön világítással s külön -éghajlattal. Mindegyikbe külön-külön kell magát beleélnie, aki igazán -meg akarja látni s meg akarja érteni. De hogy’ lehessen ezt megtenni, -mikor egyik üti a másikat, a másik beleszól az egyikbe, amannak színei -megzavarják emezét, emennek hangulata tönkreteszi amazét? Képet -tulajdonképp nem szabadna másképp nézni, mint teljesen elsötétített -szobában, melyben világosság éppen csak a kép területére esik. Voltaképp -a szobámban egymagában felfüggesztett kép hatását is megzavarja, világát -megzilálja a fal, a szoba, minden bútor, szőnyeg s bármi egyéb, ami vele -együtt látszik. De mindezt még valahogy hozzá lehet válogatni, el lehet -úgy rendezni, hogy a figyelmet el ne térítse, a képbe ne kiabáljon bele. -Ám semmimód nem lehet korlátozni egy másik képnek s még kevésbbé több -másik képnek abszolút elütő voltát. Még rokon képek sem valók egymás -közelébe, mert ugyanazon motivumok erősítik egymást, holott a jó képen -úgyis megvan minden motivumnak a megkivántató ereje és mértéke. Sehol a -galériás rendszer bántó voltát nem éreztem annyira, mint a Louvre -egynémely termében, ahol, ha egyéb nem: egy szép formáju ablak vagy egy -hasas ázsiai váza menten agyonverte valamely primitiv olasz kép -hangulatát, s a képek vetekedve teszik egymást tönkre. Hiszem, hogy az -eljövendő kollektivista világban a képkollekczióknak bealkonyodik; a -képek el lesznek osztva magánházakban s középületekben, s a nap bizonyos -óráiban így gyönyörködhetik bennük mindenki. - -* * * - -Az arczkép tulajdonképpen líra a festészetben; az arczképfestő azért -művész a fotografushoz képest, mert az arczképbe nemcsak _a másikat_ -festi bele, hanem saját magát is. Hony soit qui mal y pense – de mindig -van abban regény, ha férfi-festő asszonyképet fest. A két teremtésnek, -aki az arczképben találkozik: az ábrázoltnak s a festőnek örökre köze -van egymáshoz. Vannak férfikéztől festett asszonyi arczképek, melyek -olyanok, mint egy estélyi beszélgetés, valamely kemény eszű és gyengéd -lelkű asszony s az ő figyelmének s érdeklődésének sugarai alatt -zárkózottságából fölengedő művészember között. Mert az elzárt -művészlélek kapujánál az asszonyi mosoly a _Szezám nyílj meg_. - -* * * - -Sokszor elmélázok azon: mint lehet, hogy a festők közül éppen a -legnagyobb pogányok tudják vászonra vetni, ami a kereszténységben a -legkeresztényebb, mert a pogányságból teljesen hiányzik: a néma -szenvedést, a szelíd bánatot? Böcklin, aki az ő _Pietá_ján egy szál -sötétkék fejkendővel négy evangyéliomnál beszédesebben mondja el a -Szűzanya fájdalmát: Böcklin bizonyára csak olyan pogány volt, mint -lehetett Herman, a kheruszk vezér, s lehettek, mielőtt s miután -fölvették a keresztséget, mind a gótok, longobardok és alemánok. De -végre is Böcklin germán – s nem egészen bizonyos, hogy a középkori -kereszténység spiritualizmusa, föl egészen a dantei szublimálódásig, nem -teljesen és kizáróan germán: frank, gót, longobard vagy mit tudom én -milyen elegy? De ime, itt van Tizián, kinél nyugodtabb és hidegebb -pogány nem élt sem Numa Pompilius, sem Nero és Domitianus idejében, s -kinek lelki őseit egyenesen az uzsorás Catók s a harácsoló Sallustiusok -közt kell keresni. Honnan és hogy’ vette ez a hűs kalmárlélek a -szenvedésnek s a jóságnak azt a végtelen arisztokrácziáját, mely az -Adógaras Krisztusának arczán halványlik? - -* * * - -Böcklin az a cohaerer, amit a Marconi telegráfja keres; az a tökéletes -érzékenység, mely a legtávolabbról feléje omló hullám érintésére is -egész valóságában átalakul. S e világon nemcsak hogy minden hullámzik, -de minden egy is; világosság, szín, melegség és teméntelenség, vonzódás, -elegyülés, elpárolgás és megalakulás, hervadás és virág zás, lenyügözött -erőlehetségek s szabadon tomboló erőforradalmak, hangok, vonalak -mélységek és kiszögellések: mind egyazon valóságnak egyazon -örökkévalóságban való egybehullámzása; százféle rezgésnek hegyei -völgyei; hegyek a völgyekkel, völgyek a hegyekkel összetalálkoznak, -elsímulnak vagy föltornyosodnak, s a figyelő művész idegszálain isteni -váltakozásban száguldanak végig, föl az agy velejébe, ahol másvilágát -alakítják ennek a végtelen világnak. De másvilág – ez mégsem jó szó. Ez -a kis világ magával az ő emberével együtt elválhatatlan s el nem -választható része az egész mindenségnek; az ő valósága annak valóságból -való, az ő rezgései belehullámzanak annak rezgéseibe, annak törvényei ő -rajta sem törnek meg, s valahány porczika van benne, mind egy-egy -kapocs, mely rokonságba fűzi az egész világgal s annak minden -jelenségeivel. A világ annyira egységes, hogy mi kis egységek mind az ő -nagy egységébe tartozunk, s hónak, hegynek, csillagnak, melegségnek s -világosságnak: testvérei vagyunk, mert egy atyánk vagyon -valamennyiünknek… - -Böcklin helyébe odatehetném akármelyikünket, odatehetném az egész -emberiséget, oda általában mindazt, aminek érzékei vannak s a mindenség -átnyargal rajtuk. De ő mindezeket tudta is; eszmélve festette végig az -életet, s nemcsak rokon volt a mindenséggel, de tartotta is vele a -rokonságot. - -* * * - -Van egy ember, akivel szeretnék ismerős lenni, – kár, hogy meghalt, több -háromszáz esztendejénél, a haarlemi sínylők házában. Ruysdael Jakab ez, -ez a slemílje a festészetnek, kinek minden képe csupa meghitt nagyság s -merengő élhetetlenség. Különös kép, a Gobineau tollára való, elképzelni -ezt az álmatag lelket, amint körülötte patakzik a vér, vagy folyik a -vásár, vígan vágtatnak a Wouwermann lovasai, repülnek a hadi s a kalmár -gályák, s bizsereg az a csapszéki s magánélet, melynek örök -kultur-históriája a németalföldi intérieur-képek – s az álmok álmodója -ezalatt romok közt bujdokol, vadon sűrűjében, besüppedő temetőkben, s a -jelen dicsősége közepett a mult fájdalmait siratja. Vannak, akiknek -fájnak a századok – valami édes, csöndes, szerény fájdalommal, mely sem -eget nem kér, sem a viharral nem daczol, de a maga igénytelen, -visszavonult egyedülvalóságában nagyobb úr a lármás jogczímeknél. Ez a -Ruysdael Jakab a haarlemi sínlők házában is nagyobb úr volt, mint -mindazok, akikért körülötte a vérnek tengere ömlött. - -* * * - -A szürkeségnek is van mosolygása. Ha két órai keserves tengeri nyavalya -után kiszállasz a dán parton, a finom párán átrezeg a nap, s az ég, ez a -csudálatosan finom és, nem tudok más szót, elegáns elegye az -aczél-szürkének s a gyenge fűzöldnek, az ég valósággal mosolyog. Persze, -különös mosolygás ez. Ismersz-e embert, kinek kimért járása, szabatosan -metszett arcza, nemes homloka s árnyékos szemehéja száz lépésről -elárulja, hogy aki itt jő: úr, gőgös, intelligens és szomoru? Éveken át -láthatod napról-napra, mindig egyformának, mindig úrnak, mindig -gőgösnek, intelligensnek és szomorúnak. Egyszer aztán megismerkedtek, s -bemutatkozáskor elmosolyodik. Istenem, hisz ez még mindig ő, de, hitted -volna-e előre: bájosan és melegen! Amire éveken át nem gondoltál, pedig -napról-napra mágneses erővel vonta magára gondolkodásodat: most -észreveszed, hogy ennek a férfinak szíve van. Nemcsak úr, hanem ember -is, még pedig jó ember. S ez a férfias bájosság, ez a gyengéd gőgösség, -ez a mosolygó megvetés – hiszen tudom, szép a veresen lángoló indulat, -szép az éjsötét mélabánat, szép az azurkék szerelem, de ez az elegáns -aczélszürke tónus mégis csak legszebb az egész világon. - -* * * - -Van még egy fajta szürkeség – nem a legszebb, de én mégis legjobb -szeretem a világon. Ha Marcheggen innen ér a vasut, valamivel Pozsony -előtt hirtelen szürkeség vegyül a fű zöldjébe, a levegő kékségébe, s ez -a szürkeség, ez a sáros, poros, sárgába játszó fakultság eltart egész -Magyarországon, végig vonul Oláhországon is, egészen Törökországig, ahol -szikkadt vöröses sárgaság váltja föl. Ez a magyar szín – bizony – a por -színe, mely beleszól nálunk minden színbe, még a napsütésbe, még a veres -rokolya lángolásába is. Legszebben s legtudatosabban Fényes Adolf -találja el – igaz, hogy ő kecskeméti ember. - -* * * - -Munkácsy, bár a neve Lieb Mihály, s bármily idegen volt iskolája s -érdeklődése, színben és vonalban éppoly megdöbbentő képmása a -magyarságnak, mint írásban s a szó zenéjében Berzsenyi Dániel, Kemény -Zsigmond és Arany János. Főképp e két utóbbi, kikkel annyira rokon a -lélekfestésben, s ennek szinpadiasan drámai módjában. A magyar állat nem -a párducz, hanem a bika: a hangtalan forrongó sűrűvérű indulat, melyből -a cselekvés hirtelen pattan ki, mint a fekete felhőből a villámcsapás. A -magyar előadás is, ahol nem mesélő, ilyen villámcsapásosan drámai: -hirtelen, de roppant erővel odavetett jelenetek, melyeknek nagy -vonalaiba ezer részlet van beletemetve. A magyar géniusz szigorú -szemöldökű asszony. Nem könnyed, nem fecsegő. Nem is elmés, a szó -kávéházi értelmében, s járása lassubb s nehézkesebb, hogysem fürge -lehetne. Horáczius bizonyára fürgébb és könnyedebb, mint a mellette -szinte korlátoltnak tetsző szűkszavú s nehézkes Berzsenyi. De micsoda -magasságokban és mélységekben járt ez a bikanyakú magyar, ki római -társaságban alighanem czéltáblája lett volna a Martialisok elmésségének, -míg, mint Toldi Miklós, hirtelen lobbanással közéjük nem hajította volna -héttollú buzogányát! Ebben meg Berzsenyivel rokon Munkácsy: értelmének s -ösztönének gígászian fájdalmas tapogatódzásaiban, melyek sohasem -jutottak el az Arany s a Kemény dicső tudatosságáig. S a nehéz, mert -mély gondolkozásnak a kifejezésért való irtózatos küzdelme, mint -általában a lelki küzdelem, gond, fájdalom és törődés: ez az agylágyulás -igazi szerzője, a testi betegség csak ágyát veti meg. - -* * * - -Nézz ki a természetbe: ott lövell szemedbe a nap sugara, teli -elektromos, kemikus és minden fajta erővel, termékenységgel s -nagyszerüséggel. Mit tudod te, mely forradalmak, események, kiválások és -megalakulások eredménye e fénysugár; a nap s az egész világegyetem mely -válságaiból s történeteiből fakadt ki, amik viszont mind bele vannak -hüvelyezve az ő rezgésébe, s nyoma egyiknek sem veszett benne. Ha -nekiállasz spektroskóppal, lencsével, mindenféle iparkodással és -számítással: mind e történeteknek egy milliomod részét talán -kiolvashatod belőle. De magának szemednek elmondja-e mindezeket; -maguknak érzékeidnek ad-e belőlük többet, mint egy édes, titokzatos, -elmosódó és zsibongó sejtelmet, melyet eszed darabokra bonthat, de -érzésed egységesen szí magába, s nem súg róla többet, mint hogy _szép_ -vagy _jó_? Ha megszólal a hegedű: kötelességed-e tudomást venni a -birkáról, akinek beléből a hurja készült, a lóról, akinek farkából a -vonója, az esett marháról, akinek csontjából az enyve – és így tovább, -ami mind igen érdekes dolog, teljesen egyenrangu a művészi -érdekességgel, de pontos elmondója nem az a c lesz vagy az a g, ami a -hegedűről elröppen, hanem elmondják a kereskedők könyvei, a -természettudósok megfigyelései, a mesterségek tanításai – és így tovább. -Mely szabályok szerint s mennyit mondhat el valamely művészet: pontosan -megadódik az eszközei természetéből. Szín és vonal szokás, megegyezés és -hagyomány szerint szimbolizálhat valamely értelmi dolgot, de természet -szerint ki nem fejezheti. Megegyezhetünk benne, hogy a kereszt jelentse -a megváltást, s a veres kereszt az irgalmasságot. De valójában nem fejez -ki többet, mint egy merőleges és egy vízszintes vonalat, amely egymást -derékszögben metszi, vagy két ugyanilyen vörös mezőséget, mely, ha a -belőle jövő színes, kemikus és egyéb rezgések szerencsésen interferálnak -egymással, s így nem fájdalmasan, hanem kellemesen érintik idegeinket, e -szerencsés találkozás folytán a Szép érzését okozza bennünk. De viszont -igenis vannak vagy lehetségesek színek, vonalak, mik, melyek együttvéve -kelthetnek bennünk olyan magasztos hangulatot, olyan fölséges érzést, -mint a megváltás vagy az irgalmasság szemlélete vagy gondolata. Ám ha -szavakkal mondom, hogy: jobbra egy patak, balra egy szarvas, közepütt -sárgaság – ez inkább az ostobaság érzését kelti bennünk, mint az -irgalomét vagy a megváltásét. Kép nem lehet néma, minden kép beszél, de -szóban azért nem lehet pontosan elmondani, hogy mit. - -* * * - -Igen, igen, kiált fel a pallér, egyéninek és eredetinek kell lenni, mint -Olbrich és Vandevelde! És menten _azon mód_ egyéni és eredeti, mint -Olbrich és Vandevelde. - -* * * - -A művészetbeli igazságok egymásnak homlokegyenest ellentmondanak, s ma -az egyik igaz, holnap a másik. A művészet nem tudomány, ahol csak egy -igazság van; a művészetben annyi az igazság, ahány a művész, ahány az -ember, s ahány a kor, mely az embert megszülte. Mikor a renaissance -egyszerü nagy vonásai komplikálódni kezdtek s a rablókat fölváltották a -diplomaták: a barokk lett az igazság, az ő hajlásaival és hullámaival. -Mily igaz volt a rococo a szentimentális, a gyengéd, a czifrálkodó -időkben, az odalehelt bűnök, virágos gazságok idejében! Mikor Napoleon -egy álomarasznyi időre föltámasztja a régi Róma rabló-mathematikáját, az -empire-stilus is igazság, az ő mathematikus hidegségével. Mikor Hegel -kimondta, hogy csak eszme van, az igazság az ideális festészet volt, az -ő kinyalt erdeivel, csukott levegőjével s hosszu lábú embereivel. Mikor -Büchner kimondta, hogy csak anyag van, a naturalizmus volt igaz, az ő -szabad fényével, plein airjével, impresszionizmusával. És így tovább és -így tovább – s ha ma, hetedfélszáz évvel Aquinói Szent Tamás után, végre -valahára belátjuk, hogy a czél termi a törvényeket, s az adalékokból -fakadnak az eszmék: ma örök igazság a szeczesszió, mely a művészi -formákat az anyagok természetéből s a dolgok rendeltetéséből fakasztja -ki. - -* * * - -A szeczesszió darwinizmus a művészetben: a körülmények termik a -formákat. Persze: ez tulajdonképp minden időkben így volt, csakúgy, mint -ahogy a halból kifejlett a béka, még mielőtt Goethe vagy Darwin -megmagyarázta volna, hogyan. A tégla, a kő és a fa; a havas, az esős és -a szeles éghajlatok; a nyilvános istentisztelet vagy a magános lakás -természete, szüksége vagy rendeltetése szerint fejlődik a román stilus -vagy a gótika, a lapos háztető vagy a menedékes, a tarka diszítés vagy a -geometrikus, a templom vagy a magánház. Az ostobaság ott kezdődik, ahol -a malter-palotákat a terméskő törvényei szerint formálják; ahol a -nagysága minus tíz fokos közép-éghajlat alatt olyan erkélyen sóhajt, -amilyenen Julia sóhajtott Verónában; mikor gipszből ugyanazon diszítést -csinálják, amit a norvég hajós faragott fából, s a párisi jobber ó-görög -templomban ül a spanyol papírok romjain. Ez tehát nem stilus, hanem -szamárság – viszont ami a mai szeczesszióban frisseség és kitalálás, -időfolytával stílussá fog megállapodni. Az új építő stílus onnan indul -ki, hogy ma már vassal építenek, tehát nincs értelme azoknak a -formáknak, melyek a kő, a fa s a tégla teherviselő módjából s -képességéből fakadnak, s a nagy áruházak, pályaudvarok és műcsarnokok -beosztás, hely- és világításbeli szükségeihez alakul. A bútorok úgy -épülnek, akárcsak a híd: a fa teherviselő törvényei szerint (és persze, -aszerint, hogy, emberi testnek kell például a székbe helyezkednie). A -diszítésnél kezdtünk rájönni, hogy nincs értelme a budapesti -szobasarokban álló hasas vázát azzal a rajzzal diszíteni, melylyel egy -mór király mozaik padlója volt kirakva. Ha a vázára képet festek: azt a -valóságot, hogy felületének egyes pontjai, domborusága vagy homorusága -szerint közelebb vagy távolabb fekszenek a szememhez, szépen -fölhasználhatom arra, hogy a perspektiva elhelyezkedése szerint a kép -közelebbi vagy távolabbi részeit fessem a megfelelő helyre. Ha valami -nyitott, nem bimbóvá formálom, hanem kinyilt virággá. Abból, hogy -bizonyos égetési módokat csak hizonyos szinek birnak el, kifejlődik az -északi porczellán finom, tompa szürkéskék szine, mely kinálkozik az -észak téli pusztáinak vagy ködös tengereinek ábrázolására. Az olasz -hegytetők remegő napos levegőjéből fakad a Segantini himzéses módja, -melylyel keresettség csukott szobát megfesteni. És így tovább… s valahol -s valahányszor az embereknek megjő az esze, lelkiismerete s jóizlése: -politikában, művészetben szeczesszió támad. Tartani addig tart, míg -megint elveszítik eszüket, lelkiismeretüket, jóizlésüket. Mert ez is -megtörténik, néha ugyanazokkal, akik megtalálták. - -* * * - -Nem tudok annak komikumától megszabadulni, ha bármely szép emlékszobron -a talapzat reliefjein ott látom ugyanazt az embert, aki teljes -nagyságában fenn áll a talapzaton. Szakasztott az antropologiai intézet, -ahol egymás mellett egy kisebb meg egy nagyobb koponya; az egyik a Rózsa -Sándoré, gyerekkorából, a másik ugyancsak az övé, öreg korából. - -* * * - -A látomások épp annyira és semmivel sem kevésbbé valóságok, mint bármely -kézzelfoghatóság. Ami képet látok, mikor valakit elképzelek: éppoly -igazán megvan, mint maga az az ember. Annyira valóság, hogy még szoborba -is lehet faragni; legalább a Rodin Balzac-szobra ilyen szobor; nem -Honoré de Balzacnak agyagból gyúrt mása, hanem (hogy felsőbb -leányiskolai mondatfűzéssel mondjam): annak a szobra, ahogy Balzac -eszünkbe jut. - -* * * - -Hogy ilyesmit akart-e Rodin e szobrában megcsinálni? Semmi közöm hozzá, -ő maga sem tudhatja. Lehetetlen, hogy Shakspere meg Arany János mindazt -tudatosan csinálta volna meg, ami csodálatos mindenre való gondolást ki -lehet nálunk mutatni. De mégis minderre gondolniok is kellett. Éppen -Arany Jánosról írt volt egyszer valaki sok helyes és okos megfigyelést – -s egy ilyet így kezdett: Jól tudta Arany János… Az öreg úr, aki a -tanulmányt maga is elolvasta, morcsosan írta a margóra: Tudta a fene!… -Nem volt igaza; tudta, csak nem tudott róla, hogy tudja. - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… Lássa, én azt hiszem: kétféle képmutatás -van. Az egyik, amely megbotránkozik minden meztelenségen és pazarul -alkalmazza a világ legnevetségesebb (æsthetice is legnevetségesebb) -intézményét: a fügefalevelet – a másik, amely azt állítja, hogy benne -soha és semmi festett vagy rajzolt meztelenség más gondolatot nem kelt, -mind azt: ó, mily isteni a művészet, ó mily szép az emberi test, ó mily -dicsőek a vonalak – és így tovább… Higyje meg, azok a frázisok, amiket a -meztelenség, a művészi souverainitás és a naturalia non sunt turpia -védelmére és hirdetésére mondanak, gyakorta épp oly üres, sablonos és a -mondójától csak hite ellen, valóságos vagy képzelt lelkiismereti -kényszerből kinyögött fecsegések, mint az erénycsőszök üres fecsegése. -Éppugy, mint ahogy nem lehet igazi tudós és igazi gondolkozó, aki _csak -azért is_ atheista és büszke arra, hogy atheista: nem igaz művész és nem -igaz műértő, aki csak azért is, gőgből, boszantásból, henczegésből, -vagy, ahogy a geniek mondják: elvből meztelenkedik. A forradalom -slagvortjait ész nélkül utána papolni éppoly gyáva rabszolgaság, mint a -legitimizmuséit – azt hiszem, mellesleg, azért sültünk föl eddig minden -forradalommal; a rabság rabszolgái egyszerüen a szabadság rabszolgái -lettek. Néha elképedve látom, hogy egészen intelligens emberek is milyen -gondolat nélkül fogadják el és tartják kritika nélkül kötelezőnek a -legnagyobb szamárságokat csak azért, mert régi szamárságok – ami -különben általában így van – hány embert tisztelünk, aki valaha fiatal -szamár volt, csakis azért, mert most vén szamár!… Nézze csak! nem -mondaná maga is, habozás nélkül, hogy: a teremtés remeke az emberi test, -nincs szebb az emberi testnél! Mondja csak: igazán hiszi ezt? Igazán így -van ez? Ójé, akik ilyet mondanak, azok sose voltak uszodában vagy -gőzfürdőben. Mondhatom, amit én láttam emberi testet, az rendszerint -csunya volt – nagyon, nagyon, nagyon ritka esetekben volt szép, s ekkor -sem az emberi test volt benne szép, hanem _ez_ a példány emberi test -volt, történetesen, szép. Ezt csak úgy mellékesen mondom, mert hiszen a -művészetre egyáltalában nem kötelező, hogy amit lefest vagy lerajzol, az -legyen szép, hanem maga a munkája. De ekkor aztán, tisztelt revoluczió, -ne is tessék a disznóságot azon a jogon reklamálni a művész számára, -hogy az szép, hanem azon az egyetlen elfogadható okon, hogy – mint a -Molnár Feri Józsijának – lehet szépen is disznókodni, s a művészeknek, -mint az udvarlóknak, minden szabad, amit meg tudnak csinálni. Az emberi -test… parbleu, én ismerem az európai gyüjteményeknek egy jó részét, de -soha és sehol, merem ismételni: soha és sehol, még a Rodin-kiállításon -sem láttam olyan képet vagy szobrot, mely az emberi testet igazán és -teljesen olyannak ábrázolná, amilyen; egészben sem, részleteiben meg -éppen nem. Ha ezeket a sorokat férfiak és lyányok is nem olvasnák, csak -mi asszonyok volnánk egymást közt, roppant mulatságos megfigyeléseimet -mondhatnám el erről a témáról. Jól értsen meg, barátom: én nem azt -mondom, hogy nem lehetne vagy nem volna szép olyannak ábrázolni az -embert, ruha nélkül is, amilyen, de igenis kiemelem a faktumot, hogy nem -ábrázolják úgy. Mi az oka? én nem tudom, de ez a megfigyelésem: ha nem -is tesz türelmessebbé az erénycsőszök hamissága, képmutatása és -zelótasága iránt, de igenis gyanakvóvá, türelmetlenné és idegessé tesz a -művészi szabadság nagyhangu hirdetése ellen…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ismeri ezt a nevet: J. J. Widmann? svájczi ujságíró és kritikus; én -mindent elolvasok, amit tőle találok, mert kedves, művelt és csiszolt -intelligenczia, és, főképp, igaz művész-ember, aki tele van megértéssel -és bocsánattal a művészet iránt. Nos, tudja, hogy ez a név egyszer miben -fordult elő? Egy hirben, mely egy aaraui tanárnőnek – isten áldja meg -ezt a derék, nemes teremtést, Mühlberg-Sutermeisternénak híják – arról -az akcziójáról szólt, melylyel az anyává lett leányoknak meg akarja -szerezni jogot, hogy magukat asszonynak titulálják és tituláltassák. -Ugy-e, ennek a kivánságnak megokolására nem kell sok szót vesztegetni – -és mégis, hinnék-e, azok közt, akik a dolgot egypár jó vagy rossz -vicczel akarták elütni, ott volt J. J. Widmann is. Kedvesem, maga is -tudja, mert magáról tudhatja, hogy vicczel elütni olyasmit szoktunk, -aminek igazságát átértjük ugyan, de az érzésünk, előitéletből, nem tud -megnyugodni benne. Hát nem különös, hogy ugyanaz a Widmann, aki a -művészetben nem ismer előitéletet, társadalmi téren nem tud letenni -előitéleteiről? És nem különös, hogy mer a szabadságért kiáltani a -művészetben, mikor megijed a szabadságtól a társadalomban? Persze, hogy -a szobrok meztelenek-e, vagy nem, abban a kritikus uraknak kevés -személyes érdekük van, ellenben abban, hogy lyányainkat több vagy -kevesebb akadály válaszsza el attól, hogy illetlenek legyenek, abban -lehetnek családapai érdekeik. De ekkor meg ne tessék oly gúnyosan -beszélni azokról, akik leányaikat nemcsak az eleven, hanem a kőből való -férfiaktól is féltik, – ez nem niveauban való külömbség, csak -temperamentumban. Barbároknak tartom azokat a szabadsághősöket, kik csak -ott türik a szabadságot, ahol nekik hasznos vagy – mindegy. Hölgyeim és -uraim, szabadság csak egy van a világon, s a művészet csak akkor lesz -szabad, és joga is csak akkor lesz a szabadságra, ha a világ szabad -lesz. Egy szabadság nem állhat meg a másik nélkül; nem lehet a művészet -igazán szabad, ahol a társadalom rab, s ahol igazán szabad a művészet, -sokáig a társadalom sem lehet rab. Ezért szidják a doktor urak a -művészetet, s a szocziálisták ezért védik. Aki igazán komolyan akarja a -művészet szabadságát, tessék _a_ szabadságért veszekednie, _minden_ -szabadságért, például a nőknek azért a szabadságáért is, hogy úgy -éljenek, ahogy tudnak. Mert higyje meg, az a svájczi indítvány, az -anyává lett lyányok javára, idők jele. Amig csak a szolgálólyányok -lettek anyává, az ördög sem törődött ezzel a dologgal. De ujabban, mióta -a nők is dolgoznak és keresnek, egyre több az a nő, aki nem szorul -férjre, hogy meg tudjon élni, s ugyanannyival több az a lyány is, aki -nem vár házasságra, hogy anyává legyen. S mihelyt ezek nemcsak szolgáló -lyányok, hanem polgári lyányok is, a polgári körökben is kezdenek -érdeklődni a nők emanczipácziója iránt. Ma még a vicczelődésnél -tartanak, mert még kevés a kis gyerek. Ha sok lesz, meglesz a szabadság -is…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… A gyermekek… istenem, el sem tudom gondolni, mit érezhet gyermeke -ágyacskájánál az olyan anya, akinek nem szabad annak lennie. -Félórákhosszat el tudom nézni az én alvó kis fiamat, s elgondolom -olykor, mennyi szépség és költészet lakik ebben a nevetséges kis emberi -testben, ebben a prózai kis emésztő masinában! Furcsa, az embernek fele -élete, az első fele, abban telik el, hogy kiábránduljon a világból, az -életből, a valóságból, ebből a rettenetes prózából, amiért egy csöppet -sem hasonlít az olajnyomatokhoz, a Jókai-regényekhez és mindahhoz, amit -gyerekfővel és érzéssel szépnek találtunk, és csakis ezt találtuk -szépnek. Micsoda borzasztóság: a Berend Ivánok s a márványsimaságu -belvederi Apollók után a dohányszagu szőrös unokabátyák! Életünk második -felében, mikor az élet összes fogásait végigkóstoltuk: akkor kezdünk -beletanulni, hogy a poézist abban keressük és abban találjuk, amiben -lehet: a valóságban. De azt azért sohasem hiszem el, hogy a művész nem -való egyébre, mint hogy a valóságot másolja. Nem mintha ez nem lehetne -művészet, de eddig föltünően kevés művésznek sikerült. Hogy visszatérjek -az emberi testre: még egyszer mondom, nem ismerek művészt, aki egészen -olyannak ábrázolná, amilyen. Van, aki igyekszik, hogy hivebben ábrázolja -a régi olajnyomatoknál, és nem mondom, hogy egy-egy uj festő vagy -szobrász egy-egy megdöbbentő ujsággal ne állna elő, amiről azt mondjuk: -micsoda merészség ily pőrén merni ábrázolni a valóságot! De furcsa, hogy -ez a valóság sem valóság, az uj ember csak másképp hazudik, mint a -régiek. Mindezek a forradalmak és forradalmárok olyanok, mint az öreg -Zola, aki telekiabálta a világot az ő disznóságaival, hogy ha törik, ha -szakad, meg kell irni az igazat – most pedig lassankint és szégyenkezve -rájövünk, hogy ez a kedves vén gyerek a maga disznóságaiban éppoly -felhőkben járó romantikus volt, mint volt az öreg Dumas az ő -olajnyomataiban. Engem most elragadnak a Rodin szobrai, azzal is, hogy -mily borzasztóan reálisak, – de meg merek esküdni, hogy husz év mulva -magam is azt fogom mondani: micsoda limonádés forradalom, micsoda hazug -igazság!…» - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… a szomszédszobában az öcsém a Peer -Gyntet játszsza, s én azon gondolkozom, mit gondol mellette? Az öcsém -csöndes és komoly fiú, kiben csak ujabban támadt a zongorához való -tehetség? vagy hajlandóság? nem tudom, de kedve van hozzá, s szeretem -hallgatni, amint nyugodt türelemmel teszi túl magát a saját játéka -fogyatékosságán, s élvezi ezen keresztül Grieget, mint ahogy egy -ripacstrupp játékán keresztül is élvezi az ember Shaksperet. Ha ez a -kedve és tűrelme megmarad, nagy jót szerez magának egész életére, mintha -valami vidéki kis kastélyt örökölt volna, ahová mindig visszavonulhat, -ha másutt nem találja helyét. Irigylem a fiút, hogy a muzsikával ilyen -jó barátságra tudott lépni – nekem az csak akkor volna ilyen jó barátom, -ha vittem volna annyira, hogy magam tudjak produkálni, variálni és -improvizálni; így, az a zene, amit más írt, az én számomra túlságosan -kimondott, túlságosan határozott, túlságosan egy más valaki érzéséhez -kapcsolódó valami, mely nem az én érzésemhez simul, hanem inkább zavar -benne, mintha más valaki is volna a szobámban, mikor ki akarom magamat -sírni. A költőkkel is így vagyok; nekem csak egy költő tudna írni: én -magam, ha költő volnék. Igy a hímzéshez kell menekülnöm, amiben vittem -némi művészetre; órákig a ráma fölé tudok görnyedni, hogy vásznába vagy -szövetébe beletűzködjek mindent, ami gyötör és foglalkoztat; a -vágyódásokat s az elégedetlenségeket, elszalasztott alkalmakat s örökre -elmult lehetőségeket. Néha erővel megszúrom az ujjam, hogy a vér jelezze -a csöndes, a titkos, a senkitől sem tudott kis kálváriákat, melyeket a -tűm hangyalépésben haladva vált ki lelkemből. Gépiesen s mégis akaratom -szerint halad ez a munka, mint a hajnali álom, melyet magam kormányozok, -hogy merre járjon, de mégis előre megrajzolt nyomokon jár, s nappali -szenvedéseim virágai s visszatérő vonalai rajzolódnak ki belőle… De -azért el tudom képzelni, hogy mást a zene ugyanúgy szolgál, mint engem a -saját ábrándozásaim; el tudok gondolni finom és hallgatag kis vidéki -asszonyokat, akik vékony, fürge ujjal messze fényes világból való -mesebeli királyfit idéznek maguk elé a fehér csontbillentyűkből, -amelyeket csak meg kell nyomniok, hogy hopp, ott legyenek, ahol akarnak. -S talán épen Grieg az, akinek szárnyán legmesszebb tudnak szállani; a -Szahara fejedelmi sátrába, ahol lyányalakot váltott tündérek ringják és -hajladozzák bűvös tánczaikat, amiknek zenéjet jégtűk összeütődéséből -szűrte ki az északi zenész a déli nap forrósága számára; az Észak -örvénylő tengerébe, ahol dermedt karral s elfuló lélekzettel küszködik a -fuldokló lelkiismeret a rája zuduló tajtékos itélettel; el mindenfelé, -ahová csak a henczegő képzelődés elragadhatja az egy helyben való -kenyérkeresethez, vagy befőttkötözéshez lelánczolt szegény emberi -állatot… Mi mindent nem gondoltak, mi mindent nem éreztek egy-egy -Chopin-ballada mellett a hatvan-hetven év alatt, amióta az megszületett -s öt világrészben minden zongorán játszszák minden fajtájú emberek, nők -és férfiak, öregek és fiatalok! Vajjon mikor a költője lelkéből -kiszakadt, benne zsongott-e abban az a mindensége a fájdalomnak, az -epedésnek és elandalodásnak, ami azóta millió ember emlékezetében -hozzája kristályosodott? A szegény, törékeny, babonás lengyel el tudta-e -gondolni az események, a történetek, az előfordulások teméntelenségét, -amit egy ugyanazon taktusa juttat eszébe: egy embernek ezt, másnak -amazt? Nekem sohasem tetszett a Longfellow híres verse _I shot an -arrow_; a művész munkája nem nyíl, amely egy darabban talál s amit meg -lehet találni, hanem olyan, mint a Jókai ichor-lövegei, amik milliárd -szilánkká robbanva porladnak szét, a kilövője maga sem tudja, merre -mindenfelé a világon, s minden egyes szilánkja úgy éget, viszket, -pusztít vagy gyógyít, mint az egész…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ha vidéken élnék, talán jobban rászorulnék a zene segítségére, mint -itt a nagyvárosban, ahol megtalálom az elmélkedő elszóródás legfőbb -eszközét: a sokaságot. Mert nem igaz, hogy a magánosság kedvez legjobban -a képzelődésnek. Legalább engem a magánosság lever és eltompít, s -szárnyát szegi képzeletemnek. Egyedül kell lennem, hogy gondolataimmal -lehessek – de sok ember között. Utazni már csak azért is szeretek, mert, -amit itthon meg nem tehetek, kiülhetek a kávéház elé az utczára, s -nézhetem magam körül az emberek sürgését. A természet előtt _alle -Achtung_, de én nemcsak képmutatóknak, hanem a természetimádást csak -pózolóknak tartom azokat az embereket, akik a világot két részre -osztják: hegyekre, vizekre és poloskás fejőkunyhókra, amiktől el kell -ragadtatva lenni, s nagyvárosokra, selyemruhákra és ötemeletes -hotelokra, amiket meg kell vetni. Hát kérem: én, azért, mert fürdeni -szoktam és kedvelem a vászonbattisztot: már nem vagyok természet, csakis -a tehén az s a fejős lyány bőrnadrágja? Ami a világon van, az mind: -természet; a szempilla, mely magától nőtt védelemül a szemem köré, -semmivel sem kisebb eltávolodás a természettől, mint a rizspor, amit -magam rakok föl, hogy a szél ki ne fújjon. Sohasem fogom átlátni, hogy a -világnak az a része, amit a szél, a nap, a víz, a vakondok és az -esőgiliszta alakított és módosított, mért volna szebb vagy igazabb, vagy -természetesebb annál, amit mi teremtettünk s mi formáltunk a magunk -izlése és kényelme szerint. Ha én természet volnék, nem ismerném el, -hogy csak a víz meg a föld az enyém, a képek, a szobrok, a nagy -gondolatok és a nagy toilettek már nem. A pille szárnya ép oly -mesterségesen és összeválogatva, épen csak hogy hosszabb időn át -kirajzolódott és kialakult valami, mint az a Lalique-broche, ami -zománczczal és drágakővel éri el ugyanezt a hatást. Imádom a tengert az -ő hullámzásával és váltakozásával, de imádom a partját is, ahol öt -világrész vidám és gazdag embere szaladgál előttem, s a kaszinót, ahol -Redfern-ruhákat láthatok. Igen, sok embert, aki egyenkint és együttvéve -mind érdekel; akikhez ismeretlenül hozzá tudom szőni az ő külön kis -regényeiket, aztán tipelni és tudakozódni, hogy eltaláltam-e; -képzeletben párokat hozni össze, mikor ők maguk még nem is gondolnak rá, -s mulatni, büszkének lenni a szimatomra, mikor pletykálni kezdenek -róluk. Igen, barátom, ennyire gyenge nő vagyok – de annyira nem vagyok -már gyenge, hogy ezt titkoljam vagy leplezni akarjam, vagy épen -gyengeségnek találjam. Nem, kedvesem, bátran megvallom, hogy én az -embereket nem szeretem ugyan túlságosan, de az embert nagyon, s -roppantul érdekel minden kedvessége, bolondsága, naiv titkolódzása, -melylyel nem tudja, hogy amit fontoskodva vagy félve hallgat el, jószemű -ember száz lépésről leolvassa az orráról. S én, hizelgek magamnak, ilyen -jószemű asszonyember vagyok, s hálás vagyok az én kedves kétlábú -állat-felebarátaim iránt, hogy mindegyikük egy kölcsönkönyvtárra való -mulatságot szerez nekem puszta megjelenésével…» - -* * * - -_(Emma asszony leveleiből.)_ «… Van bennem valami a kis lyányom felmenő -ágbeli honvágyából, mikor sóhajtva könyököl a térdemre: istenem, -anyikám, mért nem ismertelek téged, mikor akkora voltál, mint én! Azon -túl vagyok, hogy ezer esztendő előtt szerettem volna születni; a -renaissance-idők után sem vágyódom, mióta egyszer egy éjszakán át -beleszőttem magamat ebbe a képbe, s nagy meglepődéssel arra a fáczitra -bukkantam, hogy én azok közt a tigrisemberek és párduczasszonyok közt -még olyan konyhaszolgálóságig nem jutottam volna el, akinek van némi -halovány sejtelme arról, micsoda nagy dolgok történnek körülötte. De az -furcsa nekem, hogy nálamnál nem sokkal idősebb emberek úgy járnak-kelnek -mellettem, mintha őstörténeti idők masztodonjai volnának, s -egyéniségükből megcsap olykor a hetvenes évek illata, mint a nagyanyám -leveleiből a levendulaszag. Ezt a szép időt sajnálom, hogy -elmulasztottam, s utolsó szárnycsapásait csak gyerekfővel éreztem… -Pálmay Ilka bocsássa meg nekem, hogy ebben a kellemetlen összefüggésben -emlegetem, de épen az ő láttára sajdul föl bennem ez a nosztalgia – s -nem ok nélkül; ő is ez utolsó szárnycsapások levegőjét szítta magába, s -ennek hatásai élnek benne tovább, mikor már más fuvalmak járják. Az az -ötven éves köz, ameddig egypár okos ember megfigyelései szerint a párisi -hatások Budapesten még tovább rezegnek, néha kisérteties pontossággal -érzik meg. Nemrég volt ötven esztendeje, hogy III. Napoleon császár -lett, s nálunk ujabban meg-megujul a hetvenes évek stilusának emléke, -mely nem egyéb, mint a bas-empire stilusa, a III. Napoleoné s a szép -Eugéniáé, a megnemesedett polgárságé. Meg kéne egyszer írni, hogy’ -került ez a stilus a hetvenes évekbeli Bécsbe, épen akkor, mikor maga a -császárság megbukott s a császár elpusztult, nyomorultul, mint a beteg -macska; Offenbach hogy’ élt tovább Straussban, III. Napoleon Beustban -meg Andrássyban; hogy’ itta át ez a stilus a bécsi mágnásvilágot, hogy’ -szivárgott át a mi kaszinónkba, s ebből kisugározva hogy’ töltötte be -minálunk a nyolczvanas éveket. Pálmay Ilka ennek a stilusnak a neveltje, -mint ahogy az ő métierje, az operette is együtt született s együtt -pusztult el ezzel a világgal – ezzel a könnyelmű, egy iczipiczit -parvenü, de mégis finom világgal, amely tele volt édes hunczutsággal, -ennivaló szeretetreméltósággal, tudatos elegancziával, amit még most is -megtalálni Párisban, de a bécsi Ringeken, meg a szinpadon is, igézően -megtestesülve két nagy szinészben, akiknek csak meg kéne halniok, hogy -soha többé el ne felejtsük őket: Coquelinben és Sonnenthalban. Igen, -barátom, tartsanak bár világtól elmaradt libának, akinek semmi érzéke -olasz verizmus, belga szeczesszió és norvég szimbolizmus iránt: én -imádom az öreg Sonnenthalt, s ha ő meghal, vele hal meg az egyetlen -férfi, akiért bolondságot tudnék elkövetni. A mai művészet tudhat -tombolni és suttogni, sziszegni vagy hörögni – de csevegni vagy -elmosolyodni senkisem tud úgy, mint ők, Coquelin és Sonnenthal; csevegni -és elmosolyodni, előkelően leülni és kellemesen fölállni, állakat -szeretetreméltóan megcsípni, vállakat biztatóan megveregetni, a -dolgokhoz finom szemöldökemeléssel csak éppen hogy újjhegygyel érni, ami -lehet, hogy fölszinesség, de lehet úri tartózkodás is. Az, az; úri világ -volt, barátom, ez a parvenüvilág; ezek a szabólegényből lett tekintélyek -arisztokraták voltak, belülről talán egy kicsit üresek, mint a legtöbb -arisztokrata, de kívülről perfekten előkelőek, mint ma már mind kevesebb -arisztokrata. Pálmay Ilka az ő világukból való; későszülött gyermekük, -aki az ő Gounod-valczerra járó mozdulataival (a Faust is bas-empire!) -nem találja helyét ebben a Sidney Jonesos világban…» - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -«… Ilyen Náday is. Ugyan épen azt nem találok benne, amiről nevezetes: -párisiasságot; az ő finomsága nem eléggé Versailles, brutalitása pedig -nem eléggé Montmartre. Náday – tessék felháborodni ezen a sottiseon – -Náday tisztára Bécs, csakhogy az a magyar Bécs, mely a Freudenautól az -Imperiálig gummirádleren tengeti ártatlan életét; az elpusztíthatatlan -Knaakok, Blaselek és Thallerek közzül való, aki a szalónvígjátékba viszi -bele azt a kedves _resches_séget, amitől ugyan XIV. Lajos megfordulna a -sírjában, de ami jól esik nekünk a császárnékban, akik maguk szoptatnak, -a császárokban, akik virslit uzsonnáznak sörrel, s a fiakkeresben, aki -fütyörészve köszön a gawlirnak. Egészség, nagyszerű egészség, kitünő -alvás és semmi idegesség; állandó hajlandóság a hecczre, a mókára, s -annak kifigurázására, hogy vannak a világon emberek, akik egészen -komolyan beszélnek hochdeutschul, sőt francziául is. Fordítsd mindezt -magyarra, és megvan Náday, csak még egy vonással, amit a bécsiből -kipusztított a policzáj, a pestiben meg épen a bécsi policzáj -fejtesztett ki: a politikai és koronaherczeg-utczai szatirával; legjobb -szerepe nem a Párisi, hanem a svihák Poprádi, amit sans peur et sans -reproche ad be a földszinten ülő svihák poprádiaknak…» - -* * * - -A mi szinészeink többet szavalnak, mint beszélnek, mert szavalni: -közhely, beszélni: egyéniség. - -* * * - -Igazán szinházi nagyváros Európában egyelőre csak kettő van: Páris és -Bécs. Mindkettő ősi fészke a politikai hatalomnak s a gazdagságnak, ami -ennyire együtt, oly régi idő óta s ily állandóan alig volt meg még egy -helyütt. Innen az a fényűző előkelőség, melyben Róma és Milanó sem éri -utol Bécset, nem hogy Berlin vagy München. Mint Párisban, Bécsben is -négy-öt nemzedéken át a világuralom kisugárzása szivárványozta be a -lelkeket, s a világ négy tájáról özönölvén oda az arany-trágya, buja -földjében kisarjadt a legszebb emberi bűn: az izlés. Nekem nagy -elégtételem, hogy akik a bécsi népet antisemitasága s eldurvulása miatt -annyira meg tudják vetni, most egészen ilyen jelenségeket -tapasztalhatunk Párisban is, melynek népére csak nem mondhatják rá, hogy -buta és korlátolt. Igazában ez a nép nem értéktelen, csak, az idők -átmenetében, ellentétbe került benne a demokrata osztályérdek az -izlésének s hagyományainak megfelelő s fényüzésével közvetetlen pénzbeli -érdekeket is jelentő arisztokrata világon való csüggéssel. Az ember -minden ily kétségében – mi telhetik tőle? nagyot üt botjával a szamár -fejére. De olyan szinészet, mint a bécsi, csakis olyan városban -támadhatott, melynek, ha császárjai egy kicsit filiszterek is: -filiszterei egy kicsit császárok, mæcenási hajlandóságokkal. Párison -kivül Bécs az egyetlen város, melyben a szinház közönségül biztosan -számithat kivétel nélkül mindenkire, aki levegőjét szíjja. A bécsi nép -közönségnek születik, s a bécsi kongresszuson kezdve a Hanswurston át a -szeczesszióig lankadatlanul figyelmes nézője minden spektákulumnak, ami -szó szerint nézni valót jelent. Ennek a népnek érdemes császári -munificzencziával egyet-mást megmutatni, s az idegen is szivesen tódul -oda, ahol van mit látni. Bécs tulajdonkép olasz város volt, a Metastasio -városa, csak éppen hogy ura hatalmas volt s népe jómódu, mely -komédiásait maga tudta eltartani s egy helyhez tudta őket kötni, amit -Róma és Milanó még ma sem tud elérni. Bécsben a szinház általánosan -közügy, különösen pedig minden egyes embernek szivbeli ügye. Ezért -szinházi város Bécs, és ezért jók a szinházai. - -* * * - -Mme Réjaneról meg tudjuk állapítani, hogy’ játszik: kitünően, -tökéletesen, a mesterség a kisujjában van. Duséról nem tudunk -megállapítani semmit – sokkal szerelmesebbek vagyunk bele. - -* * * - -Minden uj művész, és, ami ezzel egyet jelent, minden uj művészet egy-egy -Krisztus, akinek nem kell szablya, nem kellenek fegyverek és fustélyok – -elég, ha némán támadói elé áll, s vár, mig megismerik. - - - - -MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE. - -«Én, Meunier Constantin, ép elmével, s közel végemben való -megnyugvással, ime, leírom végrendeletemet. - -Amit hagyok: mindeneknek hagyom. Kivánom, hogy mindenek osztozkodjanak -rajta; mentül többen osztozkodnak, annál több jut egyre. - -Amit örökül hagyok: annak a titka, miként lehet, mint a kátrányból -illatot, az izzadságból szépséget kiszűrni. - -A görnyedésnek hősi vonalait, a feszülő izmokon a nap játékait hagyom -nektek örökbe – s ez nagyobb örökség, mint gondolnátok. - -Mert az idő, mely most eljövendő, az izzadságnak, a görnyedésnek s a -feszülésnek ideje lesz, egyformán mindenek számára. S jó tudni, hogy ez -egyformaság, ha kezdetei szürkék, kormosak, fojtogatók és robbanásosak -lesznek is, végső soron mégsem lesz sülyedés, hanem mindenek egyformán -emelkednek rangban a szépség s a hősiesség felé. A szépség nem vész el, -hanem mindeneken szétárad, az úriság s a hősiesség nem roskad össze, -hanem mindenki úr lesz és hős, minden ember Atlasz lesz, ki vállán -tartja a világot, és szép lesz, és úri lesz, és hősi lesz e -fáradságában. - -Örökül hagyom nektek a biztató, a sarkaló, a vigasztaló titkot, hogy az -Igazságnak, a Tudásnak s a Munkának dulások és vergődések után egyszer -mégis csak eljövendő világa a Gyönyörködésnek is világa lesz, s akkor -majd a Sokak nem féltékeny gyűlölői, hanem lélekzsendítő Maecenásai -lesznek a Kiválasztottaknak. - -Jó ezt tudnotok a megpróbáltatások fenyegetése közben s a jövendő -küszöbén, s édes tudnom nekem, mikor e megpróbáltatások elől s e jövendő -küszöbe előtt kell kihanyatlanom a lét, a munka s a küzdelem édes -megszokásából.» - - - - -MADAME RÉCAMIER. - -Reggel tíz óra volt. - -Madame Récamier fölébredt, s feje fölé nyúlva meghúzta a falon ott -csüngő himzett csengetyü-pántot. - -Belső szolgálója tálczán hozta be, kinai csészében, az újfőzetű -csokoládé-italt, melyet az ágyban iván ki, a szép asszony fölkelt, -átment benyíló öltöző-szobájába, hol a kád langyos szamártejjel tele -várta, s mindenféle szerszámokkal fölszerelt asztal mellett a fürdető -asszony leste parancsát. - -Karcsu tetemét itt megszabadítván minden külső és belső -tisztátalanságtól, alacsony fapadon engedelmesen eléje feküdt a -némbernek, ki szagos eczetbe mártott gyapjuszövettel dörgölte végig a -szép asszonyt, majd izzó dióhéjjal itt is, ott is lepörkölte rózsás -testéről a felesleges pihét, s melegített vászonlepedőbe burkolván -úrnőjét, a lába s a keze körmét simára, gömbölyűre s korallszinre -csiszolta. - -Így adta át a fésülő-asszonynak, ki a szép asszony haját gondosan -kisűrűzte, vigyázva átfestette, csigákba sütötte, s átkötötte fehér -szalaggal s a szalag fölött gyöngyfüzérrel. - -Az öltöztető komorna pedig selyemharisnyát húzott asszonya lábára, s -térden alul hímzett szalaggal kötötte át, ugyancsak szalaggal kötözvén -szinte talpára a mélyen kivágott aranyfüst topánkát. Patyolatból való -igen kevés alsó ruhájának vállfűző nélkül vetette, szinte lehelte föléje -az egybeszabott, könnyü felső ruhát, melyet mellen alul széles, puha, -ránczokba vetett selyemövvel kötött át, hátul pedig, derékon alul, -megnedvesítette a vékony fehér szövetet, hogy jobban s tapadóbban térjen -vissza, mint a genfi bölcs kivánta, a természethez. - -A szolgálók elvonulván, a szép asszony vissza-átment hálószobájába, s -pipereasztala titkos fiókjából üvegecskéket, pamacsokat, tégelyeket, -szarvasbőrt s nagyító tükröt véve elő, szemébe cseppentett valamit, -mitől a szem feketéje sejtelmessé tágul, arczán pedig fölkeltette az -álmatag rózsákat. - -Továbbá igaz rózsát is tűzött egyet, pirosat, a hajába, kettőt, -hosszuszárut s ugyancsak pirosat, bal mellén alul övébe, s közben -néminemű gyökérfélét rágcsált, melytől a lehellet megillatosodik. Ruhája -kivágását gyémántcsattal tűzte hegybe; nyakát fedetlen hagyta; mezítelen -alsó karjára csipkefélkeztyüt húzott, ujjaira pedig egy szafir, egy -smaragd, s jobb kisujjára egy feketére futtatott ezüstből való -halálfejes gyűrűt. Kezébe gyöngyházlegyezőt vett, s derekára, úgy hogy a -kendő rojtos két vége a két könyöke hajlásából folyjon alá, ezüst -csillagokkal átszőtt fátyolkendőt vetett. Még egyszer megnézte magát -elől-hátul a nagy álló tükörben; egy pillantást vetett a kandalló -órájára, mely féltizenkettőt mutatott; ajtó felé menet meg-megállva és -visszanézve kipróbálta mosolyát, szemöldöke és csuklója ivét s foga -csillogását. - -Így nyitott be fogadószobájába, hol reggeli hódolatra várták, s -szétnézvén az egybegyülteken, szelíd mosolylyal szólott: - -– Itt vagyok, uraim, de csak egy föltétellel: ha olybá vesznek, mintha -férfi volnék! - - - - -_L’ART POUR L’ART._ - - -1. - -A tenger szürkéskék volt, üdítő, elandalító, mint a hajnali félálom. A -délelőtti nap arany fénye oly könnyü lábbal járt hullámain s e hullámok -is oly lágyan s fecscsenés nélkül fodrozódtak, mintha vizük megaludt -volna. A vízzel s fénynyel együttrezgő levegő szinte láthatóan perdült -vissza az égbe, szakasztott mint ahogy ugyancsak hajnali félálmában -szokott az ember lekeringőzni a lépcsőn s felröpködni a mennyezetig. Egy -fiatal festővel ültünk a hajó hidján, a scheveningeni partot néztük, s -képekről beszélgettünk. Lelkesen beszélt, családi bensőséggel. Így -beszélhet egy Habsburg ötödik Károlyról, Németalföldről és -Spanyolországról. - -De én hirtelen megszakítottam. S azt kérdeztem tőle: - -– Nem tudja, járt-e Byron Hágában, s ha igen: az ő idejében Hágában -volt-e már a Rembrandt Saul és Dávid képe? - -– Nem tudom, – csodálkozott ő. – De miért kérdi? - -– Megmondom, – feleltem. – Amiket most oly szépen kifejtett, ha nem is -ily szépen, de nem egyszer kifejtettem magam is. S nem is mi találtuk -ki, sem maga, sem én. Épp oly közhelye már az értelmes æsthetikának, -mint amilyen volt a régi értelmetlennek az az ostobaság, hogy minden -képnek egy-egy eszmét kell képeznie. Dehogy kell. _L’art pour l’art._ A -festő nem novellista. Nincs köze egyébhez, mint színhez, fényhez, -árnyékhoz és vonalhoz, s nem is mond egyebet, mint színt, fényt, -árnyékot és vonalat. Foltokat rak egymás mellé, viszonyít egymáshoz, old -fel egymásba, s ez éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi -mesterségnek. Novellát írjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek -a filozófusok. Ez így van – azaz dehogy is van így. Mert én, ha festő -vagyok, megtehetem, hogy ne akarjak többet mondani, mint színt és fényt -és árnyékot és vonalat. De csak a magam száját foghatom be, nem a -színét, a fényét, az árnyékét, a vonalét. A világ nem néma, s minden -beszél benne, öt, hat, hét nyelven, már ahány érzéket meg tud állapítani -a tudomány. Láttunk-e valaha fényt, árnyékot, színt vagy vonalat, ami -nem volt egyéb, mint fény, árnyék, szín, vagy vonal, s nem mondott semmi -többet, mint hogy ő fény meg árnyék, meg szín meg vonal? S ha nem teszek -egyebet, mint hogy lefestem egymás mellé a violaszínt, indigót, kéket, -zöldet, sárgát, narancsot, vöröset, akkor sem pusztán hét színt jelent -ez, hanem, hülyítsem bár el magamat mesterségesen, akkor is szivárványt -jelent, s akkor is gondolok mellé valamit. Könnyü nektek azt mondanotok: -ne láss ezen a Sargent-arczképen egyebet, mint a sárga színek egy -kristályalakulatát, melynek magja a lilaszín ővszalag az ábrázolt lady -derekán. Csakugyan nem látok rajta, csakugyan nem olvasok ki belőle -egyebet? S ha künn ültök a Café de la Paix előtt, s azt a kedves -sportotokat üzitek, hogy kitipelitek minden arramenőről, ki fia lehet, -honnan való s mi a mestersége: mi egyébből szűrítek le e -következtetéseket, mint színekből, foltokból, fényből, árnyból és -vonalakból, mert hisz egyéb adatotok nincs is az ipsékről, mint szín, -folt, fény, árnyék meg vonal? S azt hiszitek, hogy szín, folt, fény, -árnyék meg vonal, mihelyt vászonra vetettétek, menten megkukul, csak -azért, hogy igazatok legyen a ti _l’art pour l’art_-otokkal? S most -rátérhetek Byronra és Hágára. Ugyebár nevetséges, ha én magyarázom -magának, mennyire festőien festői, mennyire abszolutan s művészien -művészi kép a Rembrandt Saul és Dávid képe? Még a katalogus is -belepirul, mikor megemlékszik róla, különösen keletien tobzódó -színpompájáról, mely e csodálatos mester képei közt páratlanná teszi, -noha fény és árnyék játéka dolgában sem igen hágnak elébe egyéb képei. -Ki meri azt mondani, hogy ez a kép, ez az abszolut kép, ez a színben, -foltban, fényben, árnyékban és vonalban bujkálkodó szivárványrendszer -_nem_ novella? és krónika és etnográfiai és pszihológiai tanulmány – én -legalább sehol a kisírt zsidóságnak, a belső okokból való -boldogtalanságnak, a férfiölő neuraszténiának ilyen csodaképét nem -láttam, mint ez a gyötrődő zsidókirály, aki a nehéz kárpitba törli és -rejti a szeme égését, az orra tekerő nyilalását, mialatt a fiú lágy -újjal hinti feléje az olvadékony hangokat… _Azt mondom, lantos, -megrikass, vagy e nehéz szív megszakad!_ fuldokolja e kép minden foltja, -színe, vonala és árnyéka, – s ezt énekelte Rembrandt után kétszáz évvel -George Noel Gordon Byron, a Héber Énekekben, Saulról és Dávidról: - - Lelkem sötét – ajzd fel megint - Hárfád – úgy elkel az nekem; - Mit lágy ujjad fülembe hint: - Hadd olvadok az éneken. - Ha van remény, nem idegen - E szivtől: dagaszszad felé, - Ha lappangat könyűt e szem: - Váltsd ki, ne égjen el belé. - - De rázz meg és velőmbe hass, - S fojtsd el a vídám hangokat: - Azt mondom, lantos, megrikass, - Vagy e nehéz sziv megszakad; - Dajkálta ezt a gond sokat - S fájt virrasztó nagy éjeken: – - Most vagy egyszerre megszakad, - Vagy megenyhül az éneken… - -Ebben a versben nincs szivárványszinü turbán, nincsenek váltakozó -foltok, árnyék nem játszik benne fénynyel, fejek és vállak nem futnak -össze benne hullámvonalba, s mégis ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, mint a -Rembrandt Saul és Dávid képe, s nekem e kép előtt éppugy könnybe lábadt -a szemem s kedvem lett volna az orromat valami nehéz bársonykárpitba -fujni, mint mikor először olvastam s zümmögtem magamban hosszu, -álmatlan, hallgatag éjszakákon: - - My soul is dark – oh! quickly string - The harp I yet can brook to hear… - – – – – – – – – – – – – - I tell thee, minstrel, I must weep, - Or else this heavy heart will burst. - - -2. - -A sör elmondhatatlan jó volt; az olvasztott dió medveczukor lett volna -hozzá képest. Egész München s ezenfelül Európa és Amerika ott tolongott -a Hofbräubeli hordók körül, s elmondhatatlanul szőke asszonyok, hátul a -kalapjuk karimájáról nyakukba folyó csipkefátyolokkal, öblögették a -söröskancsókat, alkudtak a retkes kofával, s énekelték Tristán és -Isoldét. Egy fiatal muzsikussal ültünk egy mocskos padon, s mialatt -képzeletem fásulttá csókolta magát az orrom előtt egy kéznyujtásnyira -elérhetetlenkedő asszonynépen: a muzsikus halkan, finoman, lelkesen -beszélt, beszélt, beszélt, közbe egyet-egyet dudolva, magyarázatul. - -Megszakitottam. - -– Programmzene – jó. De engedje meg, a saját érdekében, hogy ne vegyem a -dolgot szószerint. Mert végre is amit maguk zenészek gondolatnak -neveznek, az lehet zenei gondolat, de amint bennem, hallgatóban, -idegfolyamatul jelentkezik, nem gondolat, hanem érzés, annyira -kipéczézhetlen, hogy pusztán logikus és szabatos szavakkal nem tudnék -hallgatómban ugyanilyen érzést fölkelteni. Ha százszor azt állitjátok, s -bizonyára hiszitek is, hogy novellákat és értekezéseket hallottok ki a -muzsikából, én százegyedszer tagadom ezt. Természetesen: bizonyos -események vagy akár gondolatmenetek is kelthetnek föl bizonyos -hangulatokat. Hasonlóképpen: a zenei hangok bizonyos rendje s egymásba -folyása is fölkelthet bizonyos hangulatokat. Nagyon lehetséges olyan -muzsika, amely szakasztott ugyanabba a hangulatban ringat, mint a Romeo -és Julia, vagy a Descartes értekezése a módszerről. De olyan nincs, -hogy, ha a muzsikus előre meg nem mondja, hogy ő ezt meg ezt az eseményt -vagy gondolatmenetet akarja muzsikájával ábrázolni: nyolcz tökéletes -muzsikus, aki együtt hallgatja, mind a nyolcz ugyanazt értse belőle, s -ha szavakkal próbálja megközelitően elmondani, ugyanazon szavakkal -mondja, s általában hogy többet értsen s határozhasson meg belőle, mint -egypár érzésbeli általánosságot, mint aminő a vígság, a szomoruság, a -skurrilisság. Ha pedig megmondja, s egy darab telenyomtatott papirost -nyom a markodba, akkor nem a zene mondja el, amit mondani akart, hanem a -papiros. Kivéve azt a kedves zenei vicczet, mikor a kisbőgőn az emésztés -körébe vágó hangokat utánoznak, nincs muzsika, amelyről pontosan meg -lehetne mondani, ha a muzsikus maga meg nem mondta előre, hogy a tavasz -ébredését, vagy a hajnal ébredését, vagy a lyányka szerelmének ébredését -akarja-e képezni. S ez természetes, mert a zene érzést kelt, az érzések -pedig nem ugyanazon mód s ugyanazon kategóriák szerint, s általában nem -is annyira differencziáltak, mint az értelembeli fogalmak –, s egyfelől -a tavasznak, a hajnalnak s a lyányka szerelmének ébredése körülbelül -ugyanazon érzéseket kelti bennünk, másfelől tizmilliárdfélekép lehet -zenei hangokat ugy kombinálnom, hogy körülbelül ugyanolyan érzést -keltsenek bennem, mint a tavasz, a hajnal s a lyányka szerelmének -ébredése. A zenészeknek kellene végre olyan bátraknak lenniök, hogy azt -mondják: _L’art pour l’art._ A zenész nem novellista. Nincs köze -egyébhez, mint hangokhoz; s nem is mond egyebet, mint hangokat; ezeket -rakja egymás mellé, viszonyitja egymáshoz, oldja fel egymásba, s ez -éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát -irjanak a novellisták, s eszmékkel ám vesződjenek a filozófusok. - - -3. - -Egy fiatal költővel voltam együtt. Megvallom, ez a költő magam voltam, -mikor még fiatal voltam és költő voltam. Pitymallott, a teherkocsik -robajával velerezgett ágyam, s én igy szóltam magamhoz: - -– Érzést és gondolatot egymástól elkülömböztetni nem lehet. Az értelmi -hatás is érzéklet, s az érzéklet is értelmi. Nincs szín nincs hang, -nincs érzéki hatás, ami mellett ne gondolnánk semmit, s nincs gondolat -és történet, ami mellett ne éreznénk. Ime az a vers, mely most bennem -forr, sustorog, kavarog, feszül és bizonytalankodik. Egyelőre nem is -tudom, mi lesz belőle, egyelőre csak fülembe zsong, lehunyt szemem előtt -szivárványlik, s hideglelősen vet ide-oda az ágyon. Egy-egy szó válik ki -e gomolygásból, s nem tudom kimérni: csengésével vagy értelmével -képezi-e azt a hangulatomat, azt az érzésemet, azt a mondhatnékomat, -amely kiváltotta. Ha meglesz a vers és jó lesz: rímnek, ritmusnak, -szavak szinének és rendjének legalább is annyi része lesz hatásában, -mint értelembeli tartalmának. S ez nemcsak versnél van igy s nemcsak -lírában, de így van még olyan tökéletes mathematikában is, mint a -Flaubert regényei. Ő is egy szóval mondhatna-e oly sokat, s mondhatná-e -pontosan azt, amit akar, ha minden szó kimérhetetlenül többet nem -mondana, mint amennyit mond, s ha egyáltalában szónak, hangnak, színnek -vagy művészi mesterségnek határai volnának, s ha egyáltalában volnának a -világegyetemben határok, osztályok és külömbségek egyebek, mint amiket -mi kivülről, mesterségesen viszünk beléje, durva kényelmetességből? Ha -akarom: a kő beszél; ha akarom, a szó hallgat. A művészetnek csak egy -törvénye van: csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni. - -Van egy kedves gondolatom, mely, úgy látszik, végig fog kisérni az -életen, mert immár húsz esztendeje, hogy hozzám-hozzám csatlakozik: -utczán jártomban, szőnyegen hevertemben, a magános ábrándozás -negyedóráiban, mikor az ember újra gyermek, amit úgy is mondhatnék, hogy -megtalálja önmagát. Teljes kárpítképpé nőtt képzeletemben e sok -elgondolás, ahogy napról-napra tovább szövődik, növekedik, szinesedik, -meg-meggyarapodva egy-egy új szállal, mely mind megmarad emlékezetemben, -egy sem fakul ki belőle. Ez a gondolat: elgondolni, mit csinálnék, ha -enyém volna az Andersen sárczipője, mely viselőjét valamely régi király -idejébe varázsolja vissza – teszem engem a Szent Istvánéba. Ilyenféle -gondolattal úgy tudom Mark Twain is foglalkozott, de ezt a regényét nem -olvastam s nem tudom, milyen eredményekre jut benne. Az én eredményeim, -mondhatom, nagyon gyászosak. Mert úgy szemre nagyon tetszetős gondolat: -micsoda nagy, dicső, tetemes, tudós és félelmetes férfiú volnék én a mi -mai tudásunkkal fölfegyverkezve azokban a tudatlan időkben! De hogy -részletekbe merülök: a perspektiva éppen nem kedvező. Mily gyászos -figura volnék én a kemény harczosok közt, az én vívási tudományommal, -mely a battuto-figuránál nem terjed tovább!… Igen, de én tudok puskaport -csinálni, könyvet nyomtatni, telegrafálni, vasutat, hajót, dynamogépet -szerkeszteni… azaz hogy megálljunk: tudok? tud az ördög! Csak beszélni -tudok mindezekről, tudni a húsz század minden nagyszerűségei közül csak -a leydeni palaczkot tudom megcsinálni, s ennek sem tudnám honnan -megszerezni a sztaniólját s a pecsétviaszkját. Az egyetlen nagy dolog, -mit a szent király fejéhez vághatnék, az volna, hogy ő majomtól -származik – s ez éppen elég volna arra, hogy a szent király kardot -rántson és ketté hasítson. - -* * * - -Tudni is, mint szeretni, a maga bőrén tanul meg az ember. Megismerkedni -valamely tudomány ma megállapított igazságaival, nem ér többet, mint a -lexikonban megolvasni: mi a szerelem. Nem megy át az ember vérébe, nem -tud vele tovább gondolkozni; csak tud róla, de nem vette tudomásul, s -csak hiszi, hogy elméje ennek nyomán jár tovább. Mint ahogy minden egyes -ember, mire megszületik, gyorsan és nagyjában végigment fajának egész -fejlődésén, minden egyes ember elméjének is mintegy be kell futnia a -tévedések s elkalandozások egész útját, melyeken át az emberiség mai -tudomásaihoz eljutott. Csak annak válik vérévé minden mai igazság, aki -tud minden régi tévedésről és hazugságról. - -* * * - -A tudományra mindenféle tisztelettel szabad nézni, csak babonással nem. -S mindenféle szemmel, csak lemondóval nem. Örök tökéletlensége, végzetes -fölszinessége közepett nincs is egyéb mentsége s életre való jogosítója, -mint az, hogy mindenkinek való, mindenki számára szükséges, mindenkinek -köze van hozzá, mert valójában semmi egyéb, mint egyre változó, mindig -tökéletesedő, de mindig tökéletlen használati utasítás az ember számára -s a mindenség felől; szakasztott olyan, mint egy spirituszlámpához vagy -szedőgéphez vagy folttisztító szerhez való használati utasítás; utasítás -arra, mily fogásokkal és ügyességekkel használhatjuk fel magunkat, a -többi embert, az eget, a földet, a világegyetemet együtt vagy -külön-külön arra, hogy boldoguljunk és boldogok legyünk. A tudományt -tehát éppen nem tudománytalanság a haszon, a gyakorlatiság szemével -nézni, s akik ezzel szemben oly gyönyörü haraggal szónokolnak a -tudományos _l’art pour l’art_ról, az igazság kedvéért való -igazság-kutatásról, az érdekeletlen, _voraussetzungslos_ igazságról: -azok nagy hevükben éppen azt nem veszik észre, hogy miért kell a -tudománynak igaznak és érdekeletlennek lennie. Azért, és az ember -szempontjából csakis azért, mert a nem igaz tudomány megbizhatatlan és -hasznavehetetlen, s gyakorlatban csak oly tudással élhetek s olyan -elméletet alkalmazhatok, mely a lehetőségig hű, teljes és elfogulatlan -adatokat vagy legalább is hozzávetéseket ad rendelkezésemre az -alkalmazandó, a működésbe hozandó és számításba veendő dolgokról. Ha -tudományom nem _voraussetzungslos_, éppoly kevéssé vehetem hasznát, mint -nem vehetem hasznát a spirituszlámpához mellékelt használati -utasításnak, ha abban legalább megközelítően hű adatok nem vétetnek -számba a spiritusz, a bádog, a víz és az égés természetéről. - -* * * - -Ó, a tudomány! Az ember mégis csak a legcsókolnivalóbban, imádni, előtte -térdet hajtani valóan szemtelen állat! Főképp a tudós ember. Nincs -szemtelenebb vakmerőség, mint a tudományos feltevések. Vakmerőség, -semmire, de éppen semmire sem támaszkodó elbizakodottság: feltenni, hogy -a világ egységes; hogy minden jelenség alapjában ugyanaz s valamennyin -ugyanaz a törvényszerűség az úr. Honnan gondoljuk ezt? Mi jogon? És -mégis ezt gondoljuk – s ez a gondolat a legbujább termékenységű -megtalálása volt az emberiségnek. Ezzel a vakmerő feltevéssel merészelt -soha embert nem látott mezőségekre rálépni, s oly biztossággal -járni-kelni rajtuk, mintha otthon volna. S itt is a szemesnek, azaz hogy -a szemtelennek állt a világ. Egy new-yorki siheder mulatságból megtette, -hogy egy darab revolverrel benyitott kocsmákba, vasuti kocsikba, -tánczvigalmakba s elkiáltotta: _hands off_, föl a kezeteket! – s az -emberek rémülten tartották föl a kezüket, s ellenkezés nélkül hagyták -kiszednie tárczájukat és órájukat. Így imponált a _minden egy_nek egy -darab revolvere a világ minden dolgainak; rémülten _hands off_oltak, s -hagyták magukból kiszedni legbelsőbb titkaikat. A siheder röhögve -mesélte, csattanóul, mikor a rendőrség végre mégis lefülelte, hogy a -revolvere azonfelül még töltetlen is volt. Lehet, hogy jő majd egy új -filozófus, – a filozófusok a tudomány rendőrei – aki megállapítja majd, -hogy a _minden egy_ nem is igaz; olyan revolver, aminek nincs magja. Ám -jöjjön, mi már kirevolvereztünk vele minden kirevolverezhetőt, s az egér -s a nyul meddő ahhoz képest, amily termékeny volt a tudományok számára -ez a vakmerő, ez a szemtelen, ez a semmitől meg nem okolt feltevés! - -* * * - -A tudomány éppoly fantasztikum, mert fantázia és kitalálás dolga, mint a -hivatalból képzelet dolgai: a művészet, a költészet. A tudomány is -lutri, melyben a ternót, az igazságot, meg kell álmodni. Hányan -pusztulnak ki minden vagyonukból és reményükből, mire végre beüt a -szerencse! Az a szegény szerumos Marmorek majd hogy el nem pusztult -bele, mert úgy látszik, hazardra játszott. Behring a bölcs játékosok -közül való, akik szisztéma szerint játszanak, szívósan, türelmesen, -csüggedetlen. De azért ő is csak játszott, és játszott Koch is, és -játszanak még azok is, akik papiroson biztosan számítják ki a -repülőgépet, megdönthetetlen és teljesen kipróbált mathematikai és -fizikai igazságokat alkalmazva. Akármily tudatosan keresik is e -csodaszerszámot, mégis csak megálmodni fogja valaki, és csak akkor lesz -meg. Tiszteljük az álmodozókat, mert minden jó tőlük való. - -* * * - -A tudományos genialitás igen relativ valami. Az ember, mint tudós, akkor -botlik legnagyobbat, mikor legnagyobbat lép. Bizonyára roppant lángelmék -voltak azok az az első régiek, kik a földet tányérnak vagy korongnak -kezdték elgondolni, mely a mindenségben lebeg. Hasonlóképpen lángelme -lehetett, akiben először vetődött föl a kérdés, hogy igen ám, de akkor -mi támasztja meg e tányért, hogy le ne zuhanjon a semmiségbe? Ám -ugyanezen első és második számu lángelmék továbbgondolás nélkül és -teljes kielégüléssel nyugodtak meg abban, hogy e tányért egy irdatlan -nagy elefánt tartja a hátán, – s csak nagy sokára jutott eszébe egy -harmadik számu lángelmének, hogy hát akkor az elefánt min veti meg a -lábát? - -* * * - -Olvasás közben áll meg legjobban az ember esze az emberi ész -fogyatékosságán. Mert ha a szamarak: szamarak, az nem csoda. De a -legélesebb, legtudományosabb elmék néha csodálatosan, nevetségesen, -érthetetlenül meghibbannak. Egy kitünő itéletü szocziologus, Achille -Loria, hidegvérrel írja le a következő mondatot: «… Spencer abbeli -állítását, hogy az emberi társadalomban is igazolódik a legalkalmasabb -megmaradásának általános törvénye, durván megczáfolja a valóság -legegyszerűbb megfigyelése, mely azt mutatja, hogy a létért folyó -küzdelemben nem a legjobbak győznek, hanem a legravaszabbak, a -leghitványabbak, a leggazdagabbak…» Ime: egy éleseszű, mély gondolkozásu -tudós, miközben nemcsak ismeri Spencert, hanem tovább is gondolkozik -rajta: összevéti egymással az _alkalmas_ és a _jó_ fogalmát, s -elcsodálkozik azon, hogy a létért való küzdelem nem folyik a lovagiasság -szabályai szerint. Holott a legalkalmasabb megmaradásának törvénye annál -megtámadhatatlanabb, mert tulajdonképp pleonazmus, s az egész -darwin-spencerei elmélet minden külső, induktiv bizonyíték nélkül -levonható logikai kifejtése, sőt tulajdonképp, mondom, pleonasztikus -körülírása a megmaradás fogalmának, mert hiszen ami megnem maradt, az -nem volt alkalmas arra, hogy megmaradjon, megmaradni csak az tud, ami -alkalmas arra, hogy megmaradjon, s ami nem alkalmas a megmaradásra, az -nem is maradhat meg. Ezt megérti minden parasztgyerek, de Loria, aki -megérti Comteot, Marxot és Spencert, ezt nem érti meg, s mérni akar -(mert hiszen törvényeket akar megállapítani) olyan minden korban s -minden helyen más és egyre változó és mindennek inkább, mind -mértékegységnek való fogalommal, mint aminő az erkölcsi jóság és -derékség. S az a nevezetes, hogy Loria ugyanakkor esik ebbe a tévedésbe, -mikor ugyanazt a Spencert czáfolja és támadja, aki ugyanígy összevétette -az életrevalóságot az erkölcsi derékséggel. - -* * * - -De botlik Spencer egyébkor is. Az ő szintetikus filozófiája elején egy -éleseszű rész a vallás és a tudomány határairól és végső gyökérszálainak -találkozásáról szól. Azt mondja: a tudomány csak érzékeink szolgáltatta -adatokat fog össze törvényszerűségbe; hogy mi van vagy hogy van-e valami -ez adatok alján, az előttünk megismerhetetlen, arról csak hitünk lehet, -nem tudományunk. A vallás legvégsőbb gyökere pedig szintén az, hogy a -dolgok végső okát nem tudjuk megismerni – s ezen épül a vallásos hit. -Itt találkozik hát a vallás a tudománynyal, itt válnak el egymástól, s -itt kezdődik a vallásnak életre való jogosultsága. - -Ha ezt olyan valaki mondaná, aki egyébként a vallás és a hit -keletkezésével és fejlődésével nem foglalkozott: akkor sem volna igaz, -de szép, s ezért megbocsátható tévedés volna. De Spencer! A -szocziológus! Az agnosztikus Spencer, aki a leghalálosabb csapásokat -mérte a gnosztikus tudákosságra, mely abban a képzelődésben ringatódzott -hogy megismerheti a megismerhetetlent! Spencer ne tudta volna, hogy -akármit mondanak a teológusok, mikor szegények a vallást össze akarják -egyeztetni a tudománynyal: ez az összeegyeztetés egyenesen azért -lehetetlen, mert a vallásos hitnek éppen az a lényege, hogy a -megismerhetetlent megismeri, a megérthetetlent megérti, a -megoldhatatlanra magyarázatot ád, még pedig az érzékek adataiból naivul -összeszerkesztett magyarázatot. A Szentháromság titka, melyben egyszer -három az egy; a feltámadás, melyben a halott él; a mennyország, mely -elfér ugyanott, ahol tudom, hogy levegő van s a földhöz hasonló sok -csillag: mind nem érthetlenség, hanem jól megértett s a szabályt -szentesítő kivétel az érzékeken innen való világ rendjén belül, amelybe -folyton bele is vonatkozik, olyan következésekkel, melyeket az érzékeken -innen való világ rendje és törvényszerűsége szab meg. A teológia, mikor -azt mondja, hogy az isten lénye megismerhetetlen, tudva vagy tudatlanul -téved, mert ezt a lényt igen jól ismeri, ez a lény emberi lény, aki a -többinél sokkal szabadabban mozog a fizika törvényei közt. A vallásos -hit tehát nem megfelelője vagy hasonlója vagy párhuzamosa, hanem -ellentéte, ellensége, felfalója a tudományos hitnek, – s a vallás már -gyökerében is az, ami koronájában: naiv, primitiv vagy képtelen -magyarázata ugyanazon dolgoknak, melyeket a tudomány vagy másképp -magyaráz, vagy megmagyarázhatatlannak állapít meg. - -* * * - -Furcsa elgondolnom, hogy unokám úgy gondol majd az én mai tisztult, -tökéletes, előitélet, elfogultság s tudománytalanság nélkül való -tudásomra, ahogy én gondolok az alkímiára. - -* * * - -Megszokhattam volna, elég gyakran megesik, de azért még mindig bizonyos -megilletődés fog el, ha a mi utczáinkon japán vagy amerikai embert -látok. Emberkerülő létemre ismerkedni próbálok velük; kiváncsi vagyok -rájuk – félek: kiváncsibb mint ők miránk, mert ők nyilván ugyanúgy -járnak-kelnek és vizsgálódnak nálunk, mint Bécsben, Londonban, vagy -Párisban, vagyis úgy, ahogy én járok-kelek Münchenben vagy Velenczében; -otthonosan, megszokottan, idegen színre festett határsorompókon át és -idegen beszéd berregése közben is tartva a jussom e világra, mely az -enyém, mert megértem, s fejlődése nem sujt le, nem aláz meg, nem tesz -kisebbé és nem kerekedik fölém, mert már beleszülettem. Így élnek majd -gyermekeim is, figyelem és elmélázás nélkül, telefonnal, lifttel, -villamos vasuttal és Auer-fénynyel, mert ez az ő számukra mind oly -készen talált természetesség, mint a levegő, a szabályozott Dunasor, -vagy az én számomra volt a vasút, a telegráf s a váczi utcza. De én, ki -nem vagyok öreg ember, még ismertem és koppantóval vidítgattam a -faggyú-gyertyát; még iskolai dolgozatot írtam a Rudolf királyfi -házasságát ünneplő kivilágításról, melynek tündéri fénye nagyobbára -viaszos mécsekből fakadt, s város csudája volt, közben, a lánczhídon -sistergő két villamos ívlámpa. Az én szemem még most is gyuladt első -kávéházi éjszakáim ugrándozó gáz pillangóitól, s estéről-estére ujra -kiélvezem a nappali világosságot, melylyel a mai világítás nagyobb -utczáinkat elönti. S viszont akármennyire kiélvezem a mai tehnikát: egy -csöpp ellenséges indulat is lappang bennem iránta. Ha a lift nem jár, s -gyalog kell felkoczognom a negyedik emeletre; ha Svájczban, Tirolban, -vagy Norvégiában szekérháton kell utaznom; ha összeveszek a telefonos -kisasszonnyal s hordárra szorulok: kényelmetlenségemben is az a fajta -elégtétel fog el, amit a házmesterleányból lett primadonna érezhet, ha -négyszemközt pletykál az öltöztető-asszonynyal. Az automobilra, mely még -csak a leggazdagabbak fényüzése, azzal a vágyakozó lemondással nézek, -ahogy nagyapáink néztek a fürdő-szobás palotákra vagy a privilégiumos -törvényhozásra; kivánkoztak is bele, de egyben elfogódtak is arra a -gondolatra, hogy valaha itt belül kerülhetnének. Fiaink már unatkozni -fognak az alkotmány sánczain belül, mint ahogy gróf Goluchowsky Agenor -unatkozik az udvari bálon, mert idegeiben egy bevájódás sem súgja, amit -az ilyen bálba került bécsi szabóval kiáltatott az elfogódás: «Dobjatok -ki, mert csak szabó vagyok!» - -* * * - -Az emberöltő, mely alatt a mi nemzedékünk fölserdült, a tehnika száguldó -haladásával mérhetetlenül átalakította a világot. Annyira gyors e -haladás, hogy őseinknek sokkal lassúbb fejlődési menetéhez szokott -idegeink alig tudnak vele lépést tartani. A XVIII. század végétől fogva, -mikor a gépek uralma megkezdődött, akkora különbségek támadtak, vagy a -régi különbségeknek olyan fokozódásai, amekkorákat a régi világ nem -termelt, őseink nem ismertek. El lehet mondani, hogy a mi kulturánkon s -időkorunkon belül, tehát Európában és ezer éven át, kevéssel ezelőttig a -fiatal s az öreg ember világnézete közt nem volt sokkal nagyobb a -különbség, mint a hetven év előtti s utáni divatok közt. Mint ahogy a -lyány a nagyanyja menyasszonyi ruhájában léphetett oltár elé, az unoka -is élhetett a nagyapa tanácsaival, mert _egyazon_ világról nagyobb vagy -kisebb ismeret és tapasztaltság különbsége volt csak közöttük. Ma nem -élhetünk nagyapáink tanácsaival, mert ők maguk mondanak le róla, -csüggedten és elfogódottan, hogy minékünk tanácsot adjanak. A -fejlődésnek az a szédületes száguldása, mely most nem pár évről pár -évre, hanem olykor öt évről öt évre is teljesen átalakítja a világot: -megfélemlíti és letorkolja a mai embert, kit, mire megvénül, alapjától -tetőzetéig más világ vesz körül, mint amilyet ő harmincz esztendős -koráig megismerni s megérteni tanult. - -* * * - -A mult század elejéig a két legnagyobb zökkenő, amin Európa átesett, -előbb a renaissance volt, Amerika felfedezésének, a könyvnyomtatás és -puskapor feltalálásának nagyjában egybeeső jelenségeivel, majd meg a -gépeknek a XVIII. század végével megkezdődő uralma. Ma, el lehet -mondani, a géptehnikán belül egy-egy találmány, a gazdasági és -társadalmi szervezkedésen belül egy-egy intézmény magában is olyan -jelentőségü és hatású, mint általában volt Amerikának felfedezése s a -gőzgépnek kitalálása. A negyven év, mely alatt az ember férfiból -aggastyánná vénül, hat-hét ilyen egyetemes változást és fenekestől való -átalakulást is teremt, s e hat-hét közön át a mai hetven éves ember nem -érezheti már oly biztosan a mai világnak az 1860-adikival való szerves -összefüggését, mint ahogy egy 1540-beli öreg úr biztosan és világosan -láthatott az ő tizenötödik századbeli szemével. - -Mi magunk fiatalabbak is: csak lélegzetelfulva tudunk lépést tartani a -saját magunk teremtette fejlődéssel. Idegeink, melyekbe még -gyermekkorunk világának képe van belevájódva, szinte lebeszélnek arról, -hogy ebbe a nagyuraságba bele merjünk ülni, s oly természetesen s -magától értetődően tartsuk rá jussunkat, mint arra a világra, mely -születésünkkor vett bennünket körül. Ez bizonyára általános emberi -vonás, és minden időkben így volt – s minden idők reformátorai s -megváltói előtt legfőbb akadályul a rabszolga-konszervativság állt, -melylyel a fölszabadítandók a lelkük mélyén maguk sem tudták teljesen -átérezni szabadságra való jogaikat. - -Ám ez a jelenség semelyik időben nem ütközött ki oly gyakorta, mint -most, mert az átalakulások soha oly gyorsan, mint most. Én, a modern -gondolkodású, világpolgár hajlandóságú, s magam is még nem rég -gyerek-ember: nem tudom utczáinkon elfogódás nélkül látni a japán -tanulót, berlini fogadóban a kinai követet, és, akárhol utazom nyaranta, -az amerikai inváziót, – mert az én gyermekkoromban az átlag ember előtt -még mesevilág volt Japán és Kina, s mérhetetlen messzeség volt Amerika. -Hiába tudom, hogy ma Japánba nem nehezebb eljutni, mint volt száz -esztendő előtt Madridba, s a Budapest–New-Yorki rövid utat hiába tettem -meg magam is – én, aki megismerő vágyammal s egyvérből valóságunk -átlátásával átölelném az egész világegyetemet: idegeimben még mindig nem -értem meg eléggé ehhez a már mindenek számára hozzáférhető, testünkből -kiinduló térmértékünk, élettartamunkhoz tapadó időmérésünk számára is -hamar átfogható földgömbünkhöz, mert én még olyan napokban születtem -mikor a középeurópai számára oly magától értetődő volt, hogy sohase -jusson el Japánba, mint ahogy unokáink számára az lesz magától értetődő, -hogy ne jussanak el a holdba vagy a Mars csillagba. - -* * * - -Azonban: az amerikai s a japáni számára már ma is máskép áll a dolog. A -mi természetes konszervativságunkon túlnő az ő természetes -forradalmiságuk. A minket elkábító tehnikai fejlődések javarészt -Amerikában támadnak – s mint a bort s a ruhát, e szédületes építmény -számára a megfelelő kulturális alapot is Európából kell áthozniok s -alája építeniök. Japán pedig abban a páratlan forradalomban, melylyel a -mult század harmadik harmadában egy csapásra átvette a mi egész -fejlettségünket: mint _egészet_ vette azt át, _egy_ roppant -megrázkódással, míg mibennünk annak minden egyes részlete külön-külön -okoz ily átmenetbeli rázkódást. A japán számára az európai kultura -beözönlése óriási, rettenetes meglepetés lehetett, s nehéz lehetett -átértenie, még nehezebb átéreznie, hogy erre őneki is joga van. Ám azóta -aztán semmi ujság sem lepi meg, és mindegyikre ráteszi kezét. -Ingadozásunkat s huzódásunkat, melylyel habozunk birtokunkba venni azt, -ami a mienk, lebirja az ő példájuk, akik könnyed természetességgel -vesznek birtokba minket, s mosolyogva biztatnak, hogy, követve őket, -vegyük mi birtokba őket, ahogy azt a mai tehnikai fejlettség és -gazdasági kialakulás nemcsak megengedi, de lassankint meg is -parancsolja. Míg a mi diligeanceon járó eszünk számára nagy dolog, hogy, -mint háromszáz esztendő előtt, ma is misszionáriusokat küldjünk Kinába -és Japánba: a gyorsvonaton járó amerikai fejlettség már magára a -legkonszervativebb európai alakulatra, a katholika egyházra is tartja a -jussát, s olyan új áramlatokat kavar fel benne, melyekhez képest, úgy -lehet, a reformáczió csak gyenge kisérlet volt. A new-yorki ember, ki -nyaralni Svájczba és fürdőzni Osztendébe jár, a japáni ifjú, ki tanulni -átszalad Európába s Amerikába: olyan lehetőséggel él, mely ma már -valójában a mi számunkra is megvan, s az ő csábításuk végre is rá fog -bennünket venni, hogy mi is így cselekedjünk. Úgy Amerikának, mint -Japánnak egész Európában elhintett szervezetei ezerféle csalogatással -környékezik meg az európai embert: ingyen hajókkal, kongresszusokra való -meghivásokkal s világkiállításokkal, hogy ne tartsa a maga kicsinysége -számára túlságos tágnak ezt a földgolyót, sőt inkább érezze szűknek a -maga jogos világpolgársága számára. Japánnak s Amerikának már nem csakis -egy, egyetlen egy olyan Türr Istvánja van, aki e földön bárhol kiköt, -mindenütt vannak kedves, személyes jó barátai, s ez nem elhalaványítója, -hanem inkább felfrissítője az ő magyar érzésének, hazáján való -csüggésének, vérei iránt való szeretetének. - -* * * - -A kozmopolitaság, melylyel fiaink már büszkén tartják majd jogukat erre -az egész kerek világra, nem lesz (legalább nem ez lesz) megölője a -nemzeti egyéniségeknek. Ha egyéb fejlődési szükség meg nem ingatja a -nemzeti kategoriát: a kozmopolitaságtól épúgy tovább fejlődhetik, mint -ahogy soha az egyes ember szabadsága, egyéni különségének érzése és -tisztelete akkora nem volt, mint a mi egyre jobban szoczializálódó -időnkben, mikor az embert mindinkább áthatja a tudat, hogy nem szégyen -keréknek lenni a társas élet gépezetében. Erre is példát a már ma -kozmopolita japánok és amerikaiak mutatnak, kikben nemcsak magukban -lobog a legbüszkébb egyéni, faji és nemzeti öntudat, de a legfinomabb -érzékkel, a legnemesebb gyengédséggel értik meg, tisztelik és találják -természetesnek az európaiaknak ebbeli olyan különbségeit, melyeket mi -egymással még véres harczokban is alig tudunk elismertetni. Akárhány -köztünk időző amerikain észrevettem, hogy minden fáradság nélkül s -fontosságának teljes méltánylásával tudja megérteni a mi Magyarországunk -közjogi helyzetét és igényeit, melyeket némettel, angollal, franciával -vagy stájer emberrel nem igen tudunk megértetni. Viszont származásánál -fogva vallásos és pártember létére sehogy sem tudta megérteni, hogy, míg -alapjában istentelenek vagyunk s politikai nézeteinkben is ingadozók, -miért gyülöljük és üldözzük egymást vallásunk és pártállásunk miatt? Míg -mi európai nemzetek egymás utánzásától nemzeti egyéniségünket féltjük, a -japáni inkább azt tudja, hogy nemzeti megmaradását a könnyüségnek -köszönheti, melylyel hajdan az egész kinai kulturát átvette, s ma -mindenestűl az európait teszi ennek helyébe. Azt tartja, hogy minden az -övé, ami a másé – mi még a magunkét is félve kerülgetjük. Ebben áll a mi -öregségünk a tengerentúliak fiatalságához képest, s csak fiainkban -fogunk hozzájuk fiatalodni. - -* * * - -Ó, mindnyájunk apja, Renan! Nagyságodat csak akkor látom igazán, ha a -jó, derék, okos, becsületes, bátor, felvilágosodott, éleseszű és -mindentudó David Friedrich Straussot olvasom. Az ő nagy biztonságában -micsoda korlátolt bugris volt ő hozzád, bátortalanhoz képest, s az ő -mindentudása mily tudománytalan a te mindent megértésedhez képest! Te -keresztény pogány voltál – ő szabadgondolkozó mucker. - -* * * - -Az atheista imája: Édes jó istenem, művelt és tudományosan gondolkozó -ember létemre magától értetődik, hogy nem hiszek benned. De, remélem, -nem veszed rossz néven? - -* * * - -Különbözöm, tehát vagyok. - -* * * - -Élni annyit tesz, mint a más rovására élni. Táplálkozni annyit tesz, -mint mást megemészteni. Erőnek lenni annyit tesz, mint más erőt lebirni. -S ha ez így van: hát nem volt igazad, derék Proudhon, igazad még úgy is, -ahogy nem gondoltad? A természet e rendjében egyáltalában lehet-e enyém -egyéb, mint amit lopok? - -* * * - -Tudós és lelkes könyvet szeretnék, ily czíműt: _Állati iparkodás és -kézművesség._ Takács írná meg benne a madarak fészekrakását, a hernyók -gubószövését, mérnök és építész az odvakat, a barlangokat, a -víziműveket, amiket a hangya, a méh meg a hód épít – és így tovább. A -természettudós pedig felkutatná e kifejlett iparok kezdeteit, első -nyomait és továbbfejlődését alacsonyabbrendű és osztályú állatoknál, s -azokon kezdve e fejlettekig. - -* * * - -A legrégibb időbeli primitiv eszközökön az a legfeltünőbb, hogy mennyire -nem primitivek. A legeslegrégibb barlanglakó kőbaltája sem olyan, hogy -én, fejlett, mai s kézi ügyességben is gyakorlott ember nagy vesződség -és türelmes gyakorlat nélkül egyre-kettőre meg tudnám csinálni. Ez maga -is bizonyság arra, hogy a kor előtt, melyből első emberi emlékeink -valók, már mérhetetlen messze időkben kellett embernek élnie a földön. -Elvégre az első felragadott hajítókőtől az első tudatosan lehasított -kőig, az első mesterségesen lecsiszolt kőtől az első nyélre kötözött -vagy éppen a nyél számára átfúrt kőbaltáig nem lehetett rövidebb az út, -mint ezektől a baltáktól a szedőgépig s a Krupp-ágyúig. - -* * * - -A czivilizáczió semmivel sem természetellenesebb, mint az ősállapot; a -világnak mindig az a rendje, ameddig eljutott. - -* * * - -A világon csak egy dolog természetes: a csoda, mert ezen nem kell tovább -gondolkozni. - -* * * - -Az erkölcs: erkölcstelenség, mely közérzéssé lett. - -* * * - -Nagy gyönyörűség az álom s nagy jótétemény. Az a mély álom is, melyhez -akaratomnak köze nincsen, és zsarnoki fenséggel emelkedik túl tudásomon -s tapasztalatomon. De még szebb a hajnali álom, ez az édes kaczérkodás -az ébrenléttel, ez a derengő hajnala az értelemnek, mely, mielőtt -egészen elfoglalná a kormányszéket: bibort, aranyat s mámoros szellőt -küld maga előtt megvesztegető hirmondókul. Még ringatódzom az álom -hullámain, de kezemben tartom már a kormányszalagot. Édes csalódásban -valóságnak érzem még, ami csak káprázat, de már magam szabom meg, hogy -mi kápráztasson. Van eszem, hogy olyasmit válasszak, amit szeretek, s ó -mily öröm, éppen csak ennyi eszem van! Az a kárörvendő több, mely egy -óra mulva már pihent erővel mondja rá mindenre, hogy: szamárság, hiúság, -képtelenség, lehetetlenség – az még nem mer előkerülni. Az majd csak -együtt jön a kisérettel, mint ahogy a királyok sem küldik előre a -hóhért. - -Átélni amit akar – egy embernek ha jut milliók közül. Ez bizonyára a -legjava jó, de csak az akarat geniejeinek osztályrésze. Az akarat -talentumainak be kell érniök félsikerekket s fél boldogsággal. De vannak -s számuk egyre gyarapszik, betegei is az akaratnak, kiken még a véletlen -szerencse sem segíthet, mert ami csöpp cselekvőképesség akad bennük, -mind arra fordítják, hogy az isten szerelmére valahogy el ne érjék azt, -amit megkivántak. Micsoda vígasztalan élet volna az övék, ha kárpótlásuk -nem volna, De van. Ugyanaz az ellenhatás, mely a beteg tüdő kavernáit -megtölti reménységgel, az akarat hiányosságait kifoltozza álmokkal. Csak -szemüket kell lehunyniok s menten tudnak akarni, – akarni oly -hatalmasan, hogy e roppant hatalom előtt, mint a vihar előtt a palánkok, -sorra ledőlnek az élet akadályai. Ez az akarat ronthat s teremthet száz -világot, egy kávéház sarkában vagy egy hintaszék öléből. Ezek a világok -oly tökéletesek, hogy a Daniel Defœ leltározó képzelete sem találna -bennük hiányosságot. S ezek az emberek oly föltétlen urak, hogy az ő -országukban ellenzék nincsen. Szamárság, hiuság, képtelenség és -lehetetlenség arrafelé ismeretlen, elköltözött, meghalt. Ó szép világ, ó -gyönyörűséges világ, örökös hajnali álom! - -* * * - -Ó képzelet, jövel s hazudj nekem. Hazudj amennyi csak beléd fér, amennyi -csak belém fér, hazudj még ennél is többet: vágyam, hitem, éber álmom -menten valóra váltja. Meg kellene vakulnom a sötétségtől, ha te világot -nem gyujtanál; el kellene tikkadnom, a hosszantűréstől, ha te a czélt -előlegbe nem adnád. S a világtól is meg kellene undorodnom, ha te nem -szépítenéd. Nézd, az eszemet guzsba kötöttem – ó, most hazudj, hazudj, -míg föl nem szabadul! - -Nem akarok megállani ott, ahová az öt érzékem tilalomfát állított. Nincs -türelmem megvárni, míg fölfedezik a messzelátót, a nagyító üveget, a -Carnot-féle tételt, az energia megmaradását, az æquivalentiát, a -csillagködöket s az idegek elektromosságát. A feleleteket is szürkéllem, -amiket eddig kaptam – túlságos egyszerűek, túlságos természetesek, semmi -csudálatos nincs bennük. Az én lelkem pedig csudára szomjúhozik; nem -szabályra, hanem kivételre. Vagyis, prózában – ha a tudós azt mondja: -nem tudom, nem is fogom megtudni, hogy van-e valami és mi az érzékeimen -túl, én bizony meg nem várom, míg ő kitudja, hanem előre megmondom neki, -hogy ott nem lehet más, mint a jó isten meg azok az áldott jó kis -angyalok. Továbbá azzal sem érek sokat, ha a tudós elismeri, hogy -mindennek van oka s a mában okvetlen megvannak a holnap magvai, de a -közbeható és módosító erők oly teméntelen sokfélék, hogy ő nyomon nem -követheti valamennyit s így sem a multat, sem a jövendőt nem számíthatja -ki belőlük. Én bizony nem várok, míg ő mégis kiszámítja, hanem -egyszerűen kivetem a kártyán, hogy mi volt tegnap s mi lesz holnap. S -aztán, ha elrémülök azon a gondolaton, hogy én, én! én!! én is meghaljak -s belőlem ne maradjon semmi: túlságos szürke nekem az a megnyugtatás, -hogy ne féljek, élni fogok műveimben, gyermekeimben, az utódok -emlékezetében, a cselekedeteim maradványában, a levegő szénsavában, az -anyaföld nitrogénjében, a bab foszforjában s a spódium-gyár -osztalékaiban. Ha ellenben jön egy jó és derék ember, és biztosít -afelől, hogy ne féljek, mindenesetre tovább fogok élni, egyelőre csak -lélekben, de később még testben is – ez annyira biztató perspektiva, -hogy ennek fejében szivesen elengedem neki a bizonyítékokat. Vigye el az -ördög a bizonyítékokat. Hiszek neki, mert szeretek neki hinni. - -* * * - -De hát még ha bizonyítékkal is szolgál. Hátha belenézek a kútba, s a -vize sötét tükrén valóban ott látom ragyogni a szent Szüzet, karján az ő -drága gyermekével. S ha kivetem a kártyán a jövendőt, s a jövendő -valóban úgy következik be, mint a kártya mondta. S mikor ujjamat -ráteszem az ezüst forintosra, az valóban elkezd kalandozni az ábéczében. -S ha elmegyek Lourdesba s valósággal meggyógyulok. Mindezek megtörtént -valóságok, amiket a tudós magyarázhat halluczinálással, -autoszuggesztióval, véletlenséggel, öntudatlan idegmunkával, -izomrángással, de folyamatukat épp oly kevéssé tudja, ma még, -bebizonyítani, mint akár a pap vagy a spiritista. Egészen rajtam áll, -kinek higyjek inkább: a papnak, a tudósnak, vagy a spiritistának. - -* * * - -De nem is kell mindig tudománytalanul gondolkoznom. Az az állítás, hogy -a gondolat csak olyan váladéka az agynak, mint a nedvek a mirigyeknek, s -hogy a lélek külön egyénisége és élete _ennek folytán_ lehetetlen: -valósággal tudománytalanság, mert alaptétele hamisság. Egyszerűen nem -igaz, hogy a gondolat olyan váladéka az agynak, mint a nedv a mirigynek, -s a mai tudomány még a mirigyek munkájával sincs egészen tisztában, -nemhogy az agyvelőét tisztán látná s általában az életet átértené. -Ellenben a legszigorúbb tudományosság szerint is a priori semmiképpen -sem lehetetlen, hogy vannak a világon olyan valóságok, entiák, -existentiák, amiket mi érzékelni nem tudunk. Sőt a priori ez a -valóbbszínű; a természetről az ő kábító sokféleségében nem szabad -föltennünk azt a szegénységet, hogy teremtő munkájában ott állt meg, -ameddig a mi érzékeink terjednek. Vagyis a test nélkül való lélekből egy -rész: a test nélkül való valóság már nem lehetetlen. De tovább is, a -hipnózis és a szuggesztió csudáin túl, a tudomány, a legkomolyabb -tudomány is kisérletekkel állapította már meg az érzéklet kihelyezésének -lehetőségét, mikor például egy viaszgolyóbist szúrok meg tűvel, s a -betegem ujja sajog és vérzik bele. Ime tehát a második lehetőség: a -léleknek a testen túl való helyezkedése. Vegyük ehhez harmadikul a -telepatiának s a doppelgängereinak egypár hitelesnek tetsző meg nem -czáfolt, de viszont a mai tudománynyal meg nem magyarázható esetét: ez -olyan három alapkő, amelyre kinek-kinek izlésétől, hajlandóságaitól, -tudásától s lelki fegyelmezettségétől függ, hogy mit építsen. A lélek -halhatatlansága nem következik belőle, de az sem, hogy a lélek a testnek -egyszerű váladéka. Nem következik belőle, hogy a Petőfi Sándor lelke -éppen ezüst forintosokat válasszon ki a megnyilatkozásra – de viszont az -sem, hogy akár mi valaha ne találjunk módot a lehetséges testetlen -valamik tudomásulvételére, akár ők ne, hogy velünk az ő valóságukat -tudassák. Vagy nincsenek-e fénysugarak, vegyi sugarak, amiket mi -érzékelni nem tudunk, de kieszeltünk gépeket, melyek helyettünk megmérik -őket? Nincsenek-e agentiák, melyeknek valóságát meg nem értjük, de -hatásaikból vissza tudunk rájuk következtetni? Minden lehetséges, csak -nem mindennek találtuk meg a nyitját. - -* * * - -Abban talán mindnyájan megegyezünk, hogy a sakk, legyen bár még oly -elmés, finom és érdekes játék is, semmi veszteségét nem jelentené az -emberiségnek, ha kimaradt volna életéből. Elvégre a művészet, ha csak -szép játék is, legalább üdít és mulattat mindenkit, akinek érzékei -vannak. A tudomány, ha még oly elvont is, bizonyos kiváncsiságainknak ad -táplálékot. Még a sportok is legalább frissítik a testet, s megszerzik -képességeit némely ügyességekkel. A sakkjátékkal nem jár semmi efféle -mentség. Kimerítőnek kimerítőbb a legelvontabb tudományos munkánál, s az -emberét, aki mesterségül míveli, hamar belesodorja a félőrültségbe. -Viszont haszna sincs semmi, még annyi sem, hogy, mint némelyek állítják, -az elmét élesebbre köszörülné. Nem, inkább megbénítja az elmét, mikor -leköti egy fixa idea számára; élesíteni pedig nem élesíti, mert a -sakkember nem lesz, hanem születik, nem tanul, hanem készen pattan elé a -Jupiter homlokából. Aki valamely sportban edzette izmait, másutt is -hasznát veheti fürgeségének s rugalmasságának. A speczifikus sakkgeniek -elméje minden más téren terméketlen, s úgy vagyunk velük, mint az -ugyancsak misztikus számoló-geniekkel, kik már négy éves korukban fejből -számolnak gyökökkel és logaritmusokkal, de még harmincz éves korukban -sem viszik annyira, hogy tisztességes és rendes kettős könyvvitelt -nyugodtan lehetne gondjukra bízni. Egészen bizonyos, hogy azok a -sakkgeniek, akiket egyre a Napoleonokkal s a Moltkékkal méregetnek -össze, még őrmesternek sem volnának valók, nemhogy hadvezérnek. -Vigyázzunk itt a megkülönböztetésre: megtörténhetik, hogy a nagy írók, -hadvezérek, zenészek vagy mérnökök közt kitünő sakkjátékosok akadnak. De -ezek a sakknak még oly magas fokon is mindig csak dilettánsai maradnak, -ellenben sohasem történt meg, hogy az igazi sakkosok, a speczifikus -sakkgeniek valami egyéb téren és főképp valami produktiv formában ki -tudták volna mutatni az ő kombinativ, következtető és elrendező -geniejöket. Nem, az ő genijök csakis ebben a vérlázítóan meddő -gyerekségben nyilatkozik meg, hasonlatosan ahhoz a szerencsétlen -emberhez, akit Párisban egyszer pénzért mutogattak, s képességeinél -fogva valóságos kormányozható donjouannak kellett volna lennie, de soha -szerelmi ügyei nem voltak s utódok a nevét nem fogják viselni. - -A számoló s a sakkozó genie ebbe a kategoriába tartozik: a _túltengés_ek -patológus esetei közzé – s ha a pajzsmirigy túltengésével, a golyvával, -még eddig nem is büszkélkedett senki, igenis voltak már fogművészek, -akik az állkapczájukkal hintáztak, struczemberek, akik üveget ettek, -hajgeniek, akik fürtjeikkel mázsákat emeltek, bőrgeniek, akik a kés -nyomán nem véreztek, – s a természet, mely nem ismeri el a mi -mesterséges megkülönböztetésünket test és lélek között, így terem -sakkgenieket és számológenieket is, kiknek kombináló girusuk vagy isten -tudja micsodájuk teng túl ilyen betegesen. Az elmének e golyvája nemcsak -a számoló s a sakk-genie képében jelentkezik a betegségek történetében. -Közel rokona a szkolaszta genie, melynek megdöbbentő példáit mutatja a -talmudisták s a jezsuiták rettenetes kazuisztikája, s általában a jognak -s metafizikának története. Itt is, mint ott, az elme legszebb képességei -meddő játékba fogultak, teljesen elveszítve érzéküket a valóság s a -komolyság iránt. Itt is, mint ott, ugyanazon nagy lelki erőknek teljes -képtelensége a reális munkára – csakhogy míg a számoló genie Frankl -Izidorokat egyszerűen elküldik a hivatalból, ahol rosszul vitték a -könyvet: a Sanchezek, sőt még a lángelméjű megsejtő Hegelek kieszelései -is beteggé tettek egész nemzedékeket. - -* * * - -A _herbert_ek tragikuma nyilván abból sarjad, hogy, mint Schopenhauer -jól látta meg, értelem és ebbe vágó tehetségek dolgában anyánkra ütünk, -tehát ők is nem apjuk, hanem anyjuk örökösei, kik viszont, a szerelmi -_wahlverwandschaft_ tréfájából, rendszerint ellentétei, mert kiegészítői -az apáknak. A _herbert_ tehát, bizonyos külső és felszínes -hasonlatosságon belül, apjával voltakép ellentétes egyéniség, kit -azonban a megszokás, az utánzás és a közvelemény nyomása ugyanolyan -munka elvégzésére s ugyanazon pálya megfutására hajt, amivel s amin apja -lett nagygyá. Pedig még, ha az apja művészi vagy politikai tehetségének -egy darabja vagy akár teljessége netalán meg is volna benne: hátha nem -örökölte apjának ötletességét, vagy kitartását, vagy izgató képességét, -ami nélkül a tehetség tehetetlen? - -* * * - -Pedig, ebben az egyben bizonyos vagyok, egyforma egyéniségeknek agyforma -a sorsuk, néha nevetségesen aprólékos részletekig. A világ s az élet egy -csomó állandó erőhatás, melylyel szemben az egyéniség egy kis csomó -ellenható erő. Mint a kalapos mértékvevő masinájában a rugalmas -halcsontok: úgy nyomulnak felém az élet adalékai egyforma nyomással, s -úgy helyeződnek el pontosan a koponyám hegyei és völgyei szerint. -Egyforma koponyáknak egyforma a kalapellipszisük, s egyformán alakul -életsoruk is. - -* * * - -Érdemes volna arravaló orvostudósnak kimérnie, milyen hatással van egy -épkézláb s jószervezetű harminczesztendős ember belső részeire, ha -valami szerencsétlenség folytán például le kell vágni mind a két lábát? -Bizonyos, hogy szive, tüdeje, gyomra: mind úgy fejlődött és alakult, -hogy nagy tetemet lásson el vérrel, levegővel, táplálékkal, s az is -bizonyos, hogy fele akkora testnek mindebből csak fele annyi kell. A -kérdés tehát az, hogy 1., az operáczió után is a régi mennyiséget -kebelezik-e be s a régi teljessegű munkát végezik-e ezek a szervek, s e -túlfűtöttség nem árt-e a megcsökkent testnek, vagy 2., kevesebbet -vesznek-e be s kevesebb munkát végeznek-e, s ez ekkor nem árt-e ezeknek -a szerveknek, melyek nagyobb munkára szoktak? - -* * * - -Gyógyítani tulajdonkép szakasztott olyasmi, mint eczetet gyártani vagy -sört főzni vagy káposztát savanyítani. Előttem egy vegyület: a beteg -test. A föladat s a kérdés ez: mit kell ehhez a vegyülethez hozzáadnom, -vagy mit kell belőle elvennem, hogy olyan folyamatot indítsak meg benne, -melynek vége egy más vegyület: az egészséges test? - -* * * - -Az egészségi, főkép étkezésbeli szabályokat sem lehet generalizálni. Még -bizonyos klimák alatt sem, mert nemcsak a mai s az azon helyt való klima -szerint kell igazodniok, hanem hajdan való klimák szerint is. -Nyilvánvaló, hogy a ma Európában és Amerikában élő lakosság nagy része -még nem nagyon régen származott át távol keletről és délről, s hogy -számlálatlan nemzedékeken át szervezete kevés húsételen, kevés alkoholon -s főkép növényi táplálkozással fejlődött. Ezek nyilván megkeserülik, -hogy olyan világba csöppentek bele, melynek rendjét, szokásait és -étkezése módját a mérhetetlenül hosszabb idők során húson és sörön -nevekedett, és szervezetükkel ehhez a táplálkozáshoz alakult északi és -nyugati fajok szabják meg. - -* * * - -Ha az antialkoholizmusnak nemcsak szándéka volna nemes, de alapgondolata -is igaz volna: az iszákos germán fajták ma rabszolgái volnának a józan -latinoknak, s a Kelet bornemisza népei uralkodnának az italnak hódoló -részeg Nyugaton. Pedig nem így van; a keleti népek tespednek, a latin -népek hanyatlanak, a germánság uralkodik, sőt minden uralom _eo ipso_ -germán, mert még a latin népek arisztokrácziája is germán vérség. -Tudományban, mesterségekben, sőt friss testi erőben az iszákos németség, -angolság, amerikánus és skandináv míveltség vezérli a világot, nyers, -középkori természetű terjeszkedő erőre pedig leghatalmasabb a pálinkaivó -orosz. Általánosságban nem az az igaz, hogy a szesz ártana az -emberiségnek, hanem az, hogy szüksége van rá, különben, a teljesen vad s -állatnál is vadabban élő törzseket kivéve, nem is élne szeszszel. Hogy, -ellentétben a többi állatokkal, él vele, annak az az oka, amiben az -ember a többi állatoktól különbözik: a czivilizáczió. A czivilizáczió: -védekezés a természet ellen; az emberi czivilizáczió: a körmön, fogon, -szőrön, odun és csordán túl terjedő védekezés. Már most, úgy látszik: -mentül több és jobb módokon védekezünk a természet ellen, e módok annál -jobban csökkentik egy természetes védelmünket: a testnek, hogy úgy -mondjam, deszinficziáló képességét. A vad természetben nincs betegség; -ott csak halál van vagy élet; a betegséget a czivilizáczió teremtette -meg. Nincs benne kétség, hogy amit így a czivilizáczió révén ellentálló -képesség dolgában veszítünk: aludt-tejtől pezsgőig, beteltől dohányig, -máktól teáig azt akarjuk izgató szereinkkel pótolni – csakúgy, mint -ahogy az influenzát konyakkal gyógyítjuk, a kolerát pezsgővel, melyek, -ha nem egyenesen, hát közvetetlen ama hatások leküzdésére valók, melyek -a szív verését gyengítik, gyuladásokat okoznak és így tovább. Az alkohol -nem egyéb, mint a czivilizáczió ellen való orvosság. - -* * * - -Hát akkor kinek árt az alkohol? Megmondom: annak, akinek nem használ. -Vagyis a teljesen kimerült, megmérgezett, védekező képességében végképp -megrontott szervezetnek, kinek ebből az izgató szerből már akkora adag -kellene, mely viszont sokaságánál fogva teszi tönkre a szervezetet, -amely, mint az egész természet, közép mennyiségekre van berendezve. (Ha -példa tetszik: itt a melegség, mely, láz formájában, a szervezetnek -automata orvossága, de bizonyos fokon túl gyilkos.) Árt továbbá azoknak, -kik a szeszt olyan elegyben szedik, mely maga is kártékony, mint a -romlott sör, festett bor, vitriolos pálinka. Árt az iszákos embernek, -kinél azonban az ivás nem ok, hanem következmény – például a -szívtágulásosnak. Árt a beteg vagy gyenge embernek, kinek sok egyéb is -megárthat, akár a kenyér is, vagy, mint a szopós gyereknek, a csibehús -is. És árt, főképpen, a mesterségesen beteggé tett embernek, kinek maga -az élete módja kész betegség, mert baromi életet él, mely nem felel meg -az állati szervezet egy föltételének sem. Ilyen baromi életet él, a mai -társadalmi és gazdasági renden belül, majd minden munkás és szegény -ember. - -* * * - -Érdekes megfigyelni: Jókainak és Mikszáthnak összes munkáiban nem esznek -s nem isznak annyit, mint Dickensnél lépten-nyomon. - -* * * - -A _weismannizmus_ képtelenség. Lehetetlen, hogy a szerzett tulajdonságok -ne öröklődnének, mert lehetetlen, hogy a változások, melyek a test -bármely részét érik, bármily lehelletszerüen, de mégis egész testünkre, -egész szervezetünkre és ebben azokra a részecskékre is, ne hassanak, -amelyekből az utód lesz. (Ezt az _egész_ testünkre való hatást a mi -Piklerünk mutatta ki megdönthetetlenül; Semon, az ő _Mneme_-elméletével, -csak jóval utána következett.) Persze: ha megvágom az ujjam, azért a -fiam nem születik sebhelyesen. De ha én is, fiam is, unokám is, és -mérhetetlen időn át mérhetetlen sorban minden leszármazóim állandóan -ugyanazon mód üljük meg a lovat vagy földön ültünkben sarkunkon -guggolunk: bizony késő utódaink csámpásak lesznek, mint ahogy csámpásak -némely keleti népek, s ezt igenis szerezték és örökölték. - -* * * - -Émile Zola egyszer megvizitáltatta magát egy csomó doktorral, mind csupa -válogatott speczialistával – s búcsú után a sváb legény nem örül úgy a -visum repertum-ának, mint amily diadalmas elégtétellel tetette ő az -ujságokba e vizsgálatok eredményeit. Különös eredmények, annyi bizonyos. -A vörös kutyáról s a vörös lóról szóló általánosításon kívül nincs a -gazságnak, az őrültségnek s a nyomoruságnak az a néphitben megállapodott -vagy tudományosan kimutatott testi és lelki ismérve, amit a tudós urak a -Terre iróján meg ne találtak volna. Aki végignézett e litánián, sok -mindent nem érthettett meg. Nevezetesen azt nem, hogy a nyavalyáknak az -az obeliszkje, akit Émile Zolának neveztek, hogy közeledhetett akkor -elég jó testi, lelki és pénzügyi állapotban s minden mocsoktól ment -előélettel az ő véletlenűl megszakadt életének gondolom hatvanadik -esztendeje felé? Hogy van az, hogy, mint piromániásnak illik, már két -esztendős korában nem gyujtotta föl maga fölött a házat? Hogy van, hogy -elsőfoku degenerátus létére nem bicskázta le játszótársait, nem ölte meg -apját, később revolvert nem fogott tanáraira, majd, a nyomoruság -napjaiban, kenyeret nem lopott s váltót nem hamisított; hogy ifjúkori -kicsapongások nem vitték sirba, maga magára kezet nem fogott, valami -jöttmenttel össze magát nem adta, és bombával mért nem robbantotta föl -az akadémiát, mely oly konokul elzárta előle kapuit? S viszont: hány -olyan ember sétál a Lipótmező egy árnyas kertjében, s hány olyan ember -dolgozik a váczi fegyház bűzös műhelyeiben, aki talán szakasztott -azokkal a nyavalyákkal és szakasztott abban az összetételben bővelkedik, -mint amilyenek révén Emile Zola hivatalos próbával bélyegeztette magát -elsőrendü degenerátus genienek: hogy van hát, hogy az egyik szelvényt -hamisított, a másik kétszer házasodott, a harmadik lovat lopott, a -negyedik zsidót gyilkolt, de egyik sem újította meg kora művészetét, -egyik sem forgatta föl a világ irodalmát, egyik sem nyomta rá belyegét a -kritikára, s egyik sem lopta bele magát az emberiség gondolkodásába! S -való igaz: Julius Cæsar, Nagy Sándor és Napoleon epilepsziás volt. De -Gusztáv Adolf vagy Moltke vagy Bismarck nem volt epilepsziás, mégis -legények voltak a talpukon. S nem bánom, Goethéről, a testi és lelki -egészségnek eleddig példádlanul tökéletes harmóniájáról, egy-két inkább -dichtungos, mint wahrheitos megjegyzéséből hadd következtesse Lombroso, -hogy a nagy Goethének halluczinácziói voltak, s legyen bár igaz, hogy -Homérosz vak volt, Shakespeare tolvaj és Musset alkoholista: mi tudunk -egy elsőrendü geniet és igazi költőt, aki se nem lopott, se nem ivott, -se nem halluczinált, sem a nyavalya nem törte, sem szeme nem volt rossz, -sem esze ki nem hibbant, s huszonhét évet eleget élt arra, hogy a Petőfi -Sándor nevet bevésse a művelt emberiség emlékezetébe. Hasonlóképpen nem -tudok semmi rosszat sem Washingtonról, sem Franklin Benjaminról, sem -Lessingről, sem Deák Ferenczről, s ha igaz is, hogy Helmholtz -epilepsziás volt, az is igaz, hogy Marx vasegészségben élt hetven -esztendeig. Azokat a testi jegyeket, melyeket Lombroso a lángelmén, az -őrültön s a gonosztevőn talál, nem találja meg valamennyin, csak egy -bizonyos százalékukon, s én bennem él a gyanu, hogy, ha sorra vizsgálnák -mindazokat az embereket, kik sem lángelmének, sem gonoszságnak, sem -őrültségnek bizonyságát nem adták, ama sötét jeleket ugyanakkora -százalékban lehetne megtalálni testünkön. Voltaképpen az egész kriminál- -és geniál-antropológus evangyéliomból csak annyi marad meg igazságnak, -hogy csakúgy, mint a fűszerkereskedők közt: a poéták, a hadvezérek s a -nagy emberek között is vannak egészséges vagy beteg, okos vagy bolond -emberek; hogy valamint a lélek egy a testtel, a bolondság is testi -betegség; s hogy aki vállalkozik arra a koczkázatra, amit valamely -bűntett elkövetése jelent, annak vagy a nyomoruság vette el az eszét, -vagy sohsem volt helyén az esze. Az igazságok közt nincs rangkülönbség, -s én bizonyára nem kicsinylem ezeket az igazságokat. De épp ezek -kedvéért kell megállapítanunk, hogy minden lépés, amely ezeken túlment, -legalább mindeddig, vakmerő általánositás volt, tehát fölöttébb -tudománytalan. Ugy vagyunk a genie s a bűnös testi tipusaival, mint a -race-okkal, melyeket az avatatlan menten fölismer és ezer lelki, testi, -gondolkodás és stílusbeli jellemzetességeit ismeri, – de mihelyt avatott -szem nézi, ezek az ismérvek összefolynak, elhomályosodnak, kézzel -foghatatlanná válnak. - -* * * - -Ha igaz, hogy a természetben nincs ugrás: az egészség s a betegség közt -sem lehet ellentét, csak fokbeli különbség. A tárczám egy rejtett -zsebében évek óta ott hordok egy keskeny kék szalagot, és ha magam -vagyok, otthon vagy úton, víz hátán vagy erdő sürüjében: loppal -kikeresem és bolond fővel csókolgatom. A szívem beledobban – ennyi az -egész. De vannak emberek, akik számára efféle kis kék szalag vagy -zsebkendő vagy czipellő minden lehetséges tekintetekben fölér azzal, -akitől kapták – s ezek az emberek már betegek, és _fetisista_ néven -nyomorognak a Krafft-Ebing gyüjteményében. Ha köhögsz a portól, mely -tüdődbe jutott: a tüdővész első lépcsejére léptél, s a neuraszténia csak -harmadik emelete a bágyadságnak, melylyel egy átmulatott éjszakáért -fizetsz. S a bűn? Istenem: mindnyájan bűnösek vagyunk. Ha rosszkor vagy -contremineben, s azokra gondolsz, akik haussera mentek: máris vétettél a -tizedik parancsolat ellen; s ha Nizzában eltöftöföz melletted Irina -Pavlovna herczegnő, ez a szőke abszurdum, ez a kékszemü lehetetlenség, s -te a soha el nem érés dühével lábtoppanva fordulsz e tovarepülő -_de-már-ebből-nem-eszel_ után: máris megtetted az első lépést a felé a -túlzott elragadtatás felé, melynek legfelső fokáról fegyházzal emlékszik -meg a büntető törvény. - -* * * - -Bizonyára: a büntetőjog kritikája nem lehet elég erős és tiltakozó. De -egyről nem szalad megfeledkeznie, éppen, mikor arról beszél, hogy a -büntett mindig a társas élet terméke, s a büntetésnek viszont mindig az -elkövetőjé egyes emberi személyéhez alkalmazottnak kell lennie. Nem -szabad elfelejtenie, hogy éppen azok a rétegek, melyek a legtöbb bünöst -szolgáltatják, tudatlanságuknál s gondolkodás nélkül való baromiságuknál -fogva tele vannak társadalmi elfogultságokkal s előitéletekkel; -elmélkedés nélkül hisznek a törvény, az erkölcs és minden hagyományos -szólam szentségében és igazságában; minden büntettet bűnnek, minden -büntetést igazságosnak tekintenek, tehát a lelkük mélyén azt is, amit ők -követtek el s ami őket sujtja. Ez mégis némi relativ és szubjektiv -lehetőséget és jogosságot biztosít a büntetés számára, melynek abszolut -és objektiv jogosságát senki sem tudja bebizonyítani. A büntető -igazságtevés számára a haddelhadd csak akkor kezdődik majd, mikor minden -ember művelt lesz és gondolkozó. - -* * * - -Ha az ember álmában megüti lábát, menten hozzáálmodja, hogy leesett a -Gellérthegyről s beleütötte a hüvelykujját a vámházba. Igy álmodnak -hozzá a klassziczitás szerelmesei mindenféle nagyszerű szükséget ahhoz a -valósághoz, hogy a görög-latin iskola nyakunkon maradt kölöncz, olyan -időkből, mikor úgy e nyelvek ismerete, mint a görög s a latin irodalomé -és tudományé szakasztott olyan gyakorlati eszköz és élelmesség segítő -ismeret volt a középkor istenes tudatlanságához s barbár származásu -intézményeihez képest, mint ma a modern nyelvek s a modern természeti és -társadalmi tudományok ismerete a klassziczitásban megfeneklett iskolás -műveltséghez képest. - -Arisztótelesz teméntelen sok szamárságot foglal össze természettudomány -czímén, de mégis haladás volt, gyakorlati haladás, ő hozzá magához térni -vissza az ő tudását összekuszált barbár tudákosságtól. Ugyanilyen -gyakorlati hasznú volt a római jog tökéletes rendszerének megismerése a -barbár jogászság közepett. Szakasztott olyan renaissance és gyakorlati -haladás volt ez, mint az eredeti görög és római építészethez való -visszatérés az ugyancsak római-görög származásu, de barbár kezeken -elbarbárosodott román és gót építészettől. Szóval, a humanisták époly -hunczut és földhöz tapadt materialisták és szabadgondolkozók voltak, -mint akik ma torkig vagyunk a humanista iskolával. A latin iskola -csökevény maradvány olyan időkből, melyekben szükséges és eleven szerv -volt. - -* * * - -Ám a csökevény nemcsak fölösleges, de kártékony is. A vakbél nemcsak -haszontalan, de veszedelmes is, méreg gyüjtője, gyuladás okozója. Az -antik ideálokon való csüggés igy szemre magasztos, valójában azonban -barbár és brutalis reakczió. Ideálok mindig valóságokból fakadnak s -valóságos kiformálódásra törnek – s hogy’ szabad nekünk ma, a huszadik -században, a gépi munka s az emberi szolidaritás világában olyan -világrend ideáljain hevülnünk, melynek szükséges, elmellőzhetetlen, -életében gyökeredző intézménye volt a rabszolgaság? Szamár az – ezt -Engels mondta – aki rossz néven veszi a görögöktől a rabszolgatartást. -De gazember, aki ma is rabszolgatartó szeretne lenni. S a klasszikus -iskola önkéntelen büntársa ennek a gazságnak, s nem véletlen, hogy a -humanista iskola megmaradásáért ugyanaz az istenesség hevül most -hirtelen, s a klassziczitás jóhiszemü bajvivóit azok biztatják -leglázasabban, akiknek ősei annak idején legveszekedett ellenségei -voltak a renaissance humanizmusának, s a pápaság elpogányodása ellen -kitalálták a jezsuitaságot. - -* * * - -Az egyoldalú római-görög klassziczitás többek közt éppen annak állja -utját, amire, állítólag, főképpen való: hogy a mai ember megérezze a -multtal való összefüggését, s a mai műveltségnek első gyökérszálai felé -rezegjen vissza emlékezése. A görög-latin monopólium kisikkasztja -történelmi érzésünkből Asszíriát, Babilont, Indiát, Egyiptomot, -Karthágót, Zsidóországot, amelyek mind jobban vagy legalább is úgy -hatottak a világra, s első sorban éppen a görög s a római műveltségre, -mint a görög s a római miránk. Ostoba kulturgőgöt s ezzel veszedelmes -élhetetlenséget is nevel belénk, melylyel egyedül idvezítőnek csakis a -mi kulturformáinkat érezzük, s lenézzük s fitymáljuk a keleti -műveltséget. Ha iskoláink igazi iskolák volnának: nem ott kellett -volna-e már megtanulnunk, amire Lihungcsangnak és Togónak kellett -bennünket megtanítania?… Lihungcsang?… Togó?… Én az ország egyik legjobb -gimnáziumába jártam s tanáraim közt tudósnak is, embernek is nem egy -elsőrendü akadt. Azonkívül rossz kölyök is voltam, aki össze-vissza -olvastam tücsköt-bogarat, s volt egy kis kagálunk, melynek sportja volt -a műveltség. Nos: első éves jogász voltam, mikor végre nekiültem, hogy -végig olvassam a XIX. század történetét, s pontosan megtudjam, ki volt -az a Cavour, Palmerston, III. Napoleon és Bismarck, akiknek isten bizony -volt annyi közük a magyar nemzet sorsához, mint, akit fiaink elé -példának állítanak, a különben igen derék és hősi Leonidásnak. - -* * * - -A képzeletről csak hiszszük, hogy korláttalan szárnyalás; igazában egy -helyben való topogás tapasztalataink körül. Uj dolgot elképzelni nem -tudunk, csak a régieket kombinálgatjuk, s már ezért is hiába jósolgatjuk -meg, akár tudákoskodó kabbalával, akár őszintén bevallott szeszélyes -vakmerőséggel a jövőt. Hiszen csak meg kell nézni a _Kétezer év mulva_ -czímű elképzeléseket, hogy megjelenésük után husz esztendővel mily -gyászosan elavultak a valóságos fejlődéshez képest. - -* * * - -Az emberiség élete egyben mindenesetre olyan, mint az egyes emberé: -abban, hogy az élet megtöri s lemondásba igázza. Mikor az emberiség maga -felől gondolkozni kezdett, a természetnek különösen két kegyetlensége -ellen lázadt föl: az ellen, hogy az emberi élet oly szemtelenül, oly -égbekiáltóan, oly hasznavehetetlenül rövid, s az ellen, hogy ragadozó -állatoknak kell lennünk, kiknek táplálkozása más teremtéseknek életébe -kerül. A legrégibb utópiák, a görögök államregényei, az ő legjobb -világaikat e két tengely körül forgatják. Az egyik százötven esztendőre -nyujtja az emberi életet, a másik az embereket nem is halatja meg -természettől fogva, hanem az öreg emberek, ha már nagyon elöregedtek, -megkoszoruzzák fejöket s maguktól ugranak a tengerbe. S mind e szép -elképzelésekben az emberek nem esznek hust, hanem növényi táplálékon -élnek boldogan, erősen és békességben. Háromezer esztendő óta kisért ez -az ábránd a mai emberiség vágyakodásában s elképzeléseiben (s ki tudja, -már azelőtt is, a régi kulturákban mennyit kisértett) – s a mai párisi -vegyészet, mely mesterséges táplálék kieszelésén töpreng, s a mai párisi -fiziológia, mely a test öregségét okozó falósejtek megfékezésének -föladatát veti föl: tulajdonképp ugyanezzel a két problemával vesződik. -De ime, a legpárisibb párisi s a legemberebb ember: Anatole France is -megirta az ő utópiáját _(Sur la pierre blanche)_, s ebben az -elképzelésben az emberi élet megnyujtásáról már nincs is szó, a -mesterséges táplálkozás pedig félig-meddig csütörtököt mondott. -Háromezer év alatt az emberiség megtört, s már álmában sem mer -szembeszállni a valósággal. Az élet elől az álomba menekülünk, de -álmunkat is markában tartja az élet. Egy rég megírt kis versem jut -eszembe, egy álmatlan éjszakám szülötte: - - Makacsul űlök kapud előtt, álom, - Kinyiltát görcsös türelemmel várom, - S bár lüktet a fő s csikorog a fog: - Csak azért is aludni akarok. - - Csak azért is, ha tán hiába is, - Ha, mint az ember, gyáva álma is, - S az élet úgy megtöri és veri, - Hogy üdvét megálmodni sem meri. - -* * * - -Ez a gyávaság különben kezdettől fogva benn kisért az emberiség -álmaiban. Az ábrándos görög is időhaladékot és udvariasságot könyörgött -csak a természettől; az egyik csak megduplázni akarta az élet -esztendeit, a másik pedig csak azt nem akarta, hogy a halál erőszakosan -és szomorusággal csapjon le ránk, az öreg emberek úgy is, maguktól is -megölik magukat, és vidáman cselekszik ezt, koszoruzott fővel. Örök -ifjuságról s örök életről már régen nem merünk álmodni, s arról sem, -hogy az örök élet örök boldogság volna. A komor zsidó felfogás, hogy az -örök élet örök büntetés, már benne kisértett a vidám görögben is. - -* * * - -Van ez utópizálásnak egy lesujtóan mulatságos oldala is: az örök emberi -ostobaság, mely örökké akkor mutatkozik legvilágosabban, mikor az ember -értelmes és lángelméjű. Bizonyos, hogy ezek a tudományos álmodók az -emberiség leggeniálisabb példányai voltak, s e genialitás alól nem -kivétel az a csoportjuk sem, mely e most említett görögökön kezdve le -egészen Jean Jaques Rousseauig a _Retournons à la nature_-t álmodja meg -utópiának. Mint a tudomány egész történetében, itt is a geniális emberek -mindent meglátnak, csak azt nem, ami az orruk előtt van. Mind a régi -görögök, mind Jean Jacques tapasztalásból is, hallomásból is ismerhettek -barbár, sőt vad s mindenesetre a magukénál fejletlenebb népeket, -hallhattak azok életéről, szokásairól, erkölcséről és állapotáról, -ismerhették a parasztokat s a matrózokat, s azonfölül az állatoknál is -megláthatták, mit jelent és miben áll a természetes állapot. Mért -gondoltak el mégis és nyilvánvalóan jóhiszeműen, természetes, eredendő -és czivilizáczió előtt volt állapotnak és rendnek olyan idilli állapotot -és rendet, melyhez az embernek sokkal nagyobb műveltsége és -fegyelmezettsége szükséges, mint ameddig eljutottak akár a farkasok, -akár a medvék, akár a görögök, akár a francziák? - -* * * - -Zeneszó csap fel hozzám az utczáról. Leteszem a könyvet, s kikönyökölök -az ablakon. Elsőbb egy csomó czigánykereket vető utczai gyereket látok, -majd egy nagyszakállú embert, aki rémítő komolyan emelget egy -czifragombos pálczát; mögötte egy csomó ember tüdejeszakadtából fújja a -réztrombitát, leghátul pedig ennivaló kis poni-ló czepekedik rettentő -nagy szamárbőr-dobbal. Utánuk végtelen sorban egy csomó kékruhás ember -emelgeti taktusra a lábát – csupa felnőtt ember, akinek az a legfőbb -igyekvése, hogy az isten szerelmére mind egyformát lépjen. Mellettük -gyalogol egy másik felnőtt ember; egy darab vas a kezében, és furcsa -mozdulattal köszönt vele egy harmadik felnőtt embert, aki ott lovagol -velük szemben, s az a legfőbb büszkesége, hogy kabátján aranyból van a -gallér, ezüst rajta a csillag, s a nadrágja varrásán két ujjnyi veres -posztó fut végig. Felnőtt emberek, kiknek élete abban telik el, hogy -rézgombokat fényesítsenek, egyformán lépjenek, s nevetséges -mozdulatokkal fáradjanak égető napfényben!… Ó mily gyerekes dolog – s -istenem: ez a legkomolyabb dolog a világon! - - - - -A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE. - -A kegyelmes úr a bécsi szalonemberbe oltott megyei ember vidámságával -bicczentett vissza, s korához képest fürgén biczegett a klub felé, – az -én öreg barátom pedig, végig a Dorottya-utczán, a Váczi-utczán s a -Kossuth Lajos-utczán, így elmélkedett: - -– Kedves fiatal barátom, hiába ütődik meg négyszáztizenötödször azon, -hogy én tisztelem a szamarakat. Igenis, én tisztelem őket, jobban -mondva: nem őket tisztelem, de magunkat nem tisztelem. Magát, meg -magamat, meg azt a sok értelmes embert, aki leszamarazza az egész -világot, de ez nem óvja meg attól, hogy maga is a legnagyobb -szamárságokat el ne kövesse, föltéve, hogy egyáltalában elkövet valamit. - -Én hallgattam s mosolyogtam. Az öreg úr folytatta: - -– Ő exczellencziája bizonyára nem lángész. Azt sem állítom, hogy -miniszterelnök korában tulságos genialitással kormányozta volna az -országot. Nem hiszem, hogy ha ő lett volna a jó isten, a világ -egyáltalában megteremtődött volna, akár nyolcz nap, akár nyolcz -milliárdszor billiárd esztendő alatt. De most, miután a világ már meg -van teremtve, egészen jól elkormányozná. Őszszel esőt küldene, nyáron -szárazságot, a bűnt megbüntetné, az erényt megjutalmazná, és soha -semmiben nem akadna meg, mert mindent természetesnek találna, úgy a -világ berendezéset, mint saját hatalmát. Egyszóval: ő magától értetődően -elintézné a világ dolgait; maga meg én azonban oly különösnek, oly -magasztosnak s oly bonyolultnak látnók a világ szerkezetét, úgy éreznők -a felelősséget a ránk bízott lelkek sorsáért s a magunk végességét a -feladatunk végtelenségéhez képest, hogy kiülne homlokunkon a verejték és -megszöknénk. Ezért tisztelem én a szamarakat, s nem bízom a magam -fajtájában. - -Föltettem magamban, hogy az öreget ma nem zavarom semmi közbeszólással. -Iróember volt, ki megszokta, hogy órákhosszat üldögél papirosa előtt, -melyen mindig ő beszél s az ellenvetéseket is maga mondja el. -Lassankint, egy élet megszokása rendjén, leszokott arról, hogy -beszélgetni tudjon. Csak előadni tudott. Hallgató csak arra kellett -neki, hogy helyeseljen, értelmes hallgató csak azért, hogy meg is értse, -amit hall, s ne csak udvariasságból helyeselje. Körülbelül úgy, mint -ahogy vannak milliomosok, kiknek az orvos csak tyukszemvágásra kell, de -ez az orvos aztán egyetemi tanár legyen. S csakugyan: az öreg úr hálás -pillantással nyugtatta, hogy befogom a számat, és vidáman folytatta: - -– Nem mintha én hinnék a Shakespeare szentencziájában, hogy az eltökélés -természetes színét a töprengés halaványnyá betegíti. Itt van czáfolatul -mindjárt maga Shakespeare, ki ugyancsak töprenkedett a világ minden -dolgain, de azért igen épkézláb drámákat tudott irni, s vagyont is -tudott szerezni. Ez a töprenkedésről való elmélet lárifári, amit csak -azok találtak ki, a maguk igazolására, kikből a cselekvés tehetsége -hiányzik. Nem igaz, hogy árt a töprengés, csak az az igaz, hogy nem -használ. Sem a töprengés, sem a tanulás, sem a világ dolgainak -legtökéletesebb ismerete. A tanulás és a tapasztalat csak azoknak -használ, akik nem szorultak rá. Akik természettől fogva tanácstalanok, -tehetetlenek vagy itéletben gyengék, azok hiába informálódnak, -elmélkednek s tanulmányozzák a történelmet s a döntvénytárakat. Épp oly -ügyetlenek lesznek, mintha semmit sem tanultak volna. Tudásuk csak fel -van raktározva elméjükben, de az alkalmakon nem látják meg, hogy azokra -illik, amit ők tudnak. Napoleonnak, ha előtte hegy állott, mögötte folyó -s körülötte három ellenséges hadsereg, nagy hasznára lehetett, ha -ilyenkor eszébe jutott, hogy Hannibál is volt egyszer ilyen helyzetben, -s akkor így meg így segített magán. De legrosszabb esetben Napoleon -akkor is tudott ilyenkor segiteni magán, ha a Hannibál viselt dolgaiból -semmi előzetes eset nem jut eszébe, ellenben magának vagy nekem ilyen -esetekben sem Hannibal nem jutna eszünkbe, sem az, hogy mit kell vagy -lehet ilyenkor tenni, hanem az, hogy: a teremtésit, hogy kerültem én -ide! mennyivel jobb volna otthon lenni a Báthory-utczában! - -Az öreg úr elnevette magát, kedvesen, barátságosan, mintha más beszélne, -s neki kéne nevetésével biztatni, hogy folytassa. Én is vele nevettem, s -az öreg folytatta: - -– Azt hiszem, a tanulással is úgy vagyunk, mint az étellel: ehetünk -beafsteaket, vagy spenótot, töltött káposztát vagy birkasajtot, csak az -marad meg bennünk, ami már meglévő matériánkat gyarapítja. Kedves fiam: -ön a multkor elmagyarázta nekem Spencert, Marxot, Machot és Hertzka -Tivadart. Ugy-e megértettem? Ugy-e olyan kérdéseket tettem, amiket nem -tehettem volna, ha nem tudom, miről van szó? Ugy-e az ön előadása -hézagait még magam pótoltam, sőt magam fejtettem ki, hogy úgy van, ez az -igazság; sőt hiszem is, hogy így van és ez az igazság. De olvassa el, -amiket azóta írtam: van-e bennük nyoma az én új felfogásomnak? Van ám, -majd megmondtam minek. Én hégeliánus vagyok s az leszek koporsóm -zártáig, s a maga új embereiből csak az ment át idegeimbe, ami már -Hegelben is megvolt belőlük, – holott én Hegelt utálom, tudományos -kalandornak tartom, aki sok mindenre ráhibázott, de legtöbbször tudva -csalt, mikor elakarta hitetni, hogy ő tud valamit olyan dolgok körül, -amikről épp oly keveset tudott, mint egy gyermekkertész vagy egy -bizottsági előadó. De látja: én magam is efféle ember vagyok; van -bizonyos helyes intuiczióm némely nagy dolgok felől, minden egyéb felől -pedig elméleteim vannak, melyek egymásnak ellentmondanak, melyek semmit -sem magyaráznak meg igazán, melyek sohasem illenek egészen arra, amire -vonatkoznak s a valóságot össze-vissza kell prokrusteseznem, hogy -teóriáimba belefektethessem; amely intuicziómban magam sem bízom igazán, -de amely elméleteket mégis mindig mindenre ráhuzok, remélve, hogy -ráillenek. Ám, tudja mit: Marx is ilyen ember volt, sőt Spencer is; a -legigazabb tudományos értelem, a legbecsületesebb logikai ovatosság sem -ótta meg őket attól, hogy könnyelmüen ne általánosítsanak, hogy helyes -előzményekből hamis következtetést ne vonjanak; hogy sejtelmeikre úgy ne -építsenek, ahogy csak bizonyosságra szabad, hogy hiányzó szemek helyett -czérnával ne kötözgessék össze a lánczot, sőt tudva le ne zárják -szemüket a valóság előtt, csakhogy hajlandóságaik szerint való képet -rajzolhassanak a világról. Mit használt e becsületes embereknek az ő -becsületességük, e tudósoknak az ő tudományuk? - -Az öreg úr sóhajtott, elhallgatott s szemüvege mögött, ahogy oldalvást -láttam, elmerengett. Egyrészt jól eshetett neki, hogy az elmélkedés -bizonytalanságában ily kiváló férfiakkal kerül egy társaságba, másrészt -e bizonytalanság megfélemlítette. Hirtelen belekapaszkodott karomba, -mint ahogy megkapja paplanát, a ki azt álmodja, hogy megnyílt alatta a -padló, s most esik le a negyedik emeletről. Aztán megint csak nevetett, -eleresztette karomat, s ettől fogva hozzám beszélt ugyan, de nem nézett -rám: - -– Annyi azonban szent igaz, hogy a cselekvés emberei nem sokat törődtek -az elméletekkel. Nem hiszem ugyan, hogy egy Bismarcknak vagy éppen egy -Napoleonnak elméje ne tudott volna végig követni valami elmélkedést, -amiből minden tanárjelölt le tud szigorlatozni. De bizonyos, hogy a -világ végső dolgain nem sokat törték elméjüket, s olyan kérdések, amikre -nem tudunk vagy legalább ma nem tudunk felelni, egy perczre sem -nyugtalanították őket. De ne higyje, hogy ártott volna nekik, ha -rágondolnak a legmélyebb s legérthetetlenebb dolgokra. Ez csak nekünk -árt, kikből a cselekvés képessége hiányzik, de mi akkor sem tudnánk -cselekedni, ha csak egyszerű szamarak volnánk, nem filozófusok. Ők pedig -éppen úgy tudtak cselekedni, noha sem istenről, sem a világ legvégsőbb -okairól nem tudtak semmi bizonyosat, mint ahogy Faraday vagy Lord Kelvin -a legcsudálatosabb gépeket meg tudta szerkeszteni, noha gondolkozott az -anyag s az erő legvégsőbb kérdesein, s nem jutott ezekben semmi -bizonyosságra. Látja, ez az: ahhoz, hogy a világot igazgatni tudjuk, -csak egypár felszínes, gyakorlati törvényét kell ismernünk, nem pedig -valamennyit s a legmélyebbeket is, melyekkel ezek a felszínesek -kézen-közön összefüggenek. Igaz: a természetben nincs ugrás, de a -természet gyakran elégeti a hidat, amin keresztül valahová eljutott, s -nekünk, hogy az innenső parton háziasan rendezkedhessünk be, éppen nem -szükséges visszamennünk a tulsó partra. Sőt nem is kell tudatosan -tudnunk a dolgok rendjét; elég, ha idegeinkben benne van a dolgok -ösztöne, s idegeink bölcsen és okosan cselekszenek, mialatt elménk a -legszamarabbul gondolkozik. Nézze például Bismarckot vagy Goethét: a -szamárságnak egész katekizmusát lehetne összeállítani abból, amiket ők -politikai vagy esztetikai elméletnek hirdettek; Bismarck védővámos volt, -junker és antiszoczialista, Goethe pedig klassziczista volt: -mindazonáltal Bismarck igen jó politikát csinált s Goethe igen jó -verseket. Ellenben én nekem a legnagyszerűbb, a legigazabb elméleteim -vannak a politikáról, s be tudom bizonyítani minden miniszterről, hogy -szamár, – de a gazdaasszonyomat nem tudom elküldeni, egy főispánt nem -tudnék áthelyezni, s ha ujságot szerkesztenék, az a világ legrosszabb -ujságja volna. - -Köny csillogott az öreg úr szemében, mikor levonta a tanulságot: - -– Igen, kedves fiatal barátom, én tisztelem a szamarakat, mert a -szamarakból néha millió embertársuknak volt mérhetetlen hasznuk, én -ellenben még magam sem láttam hasznát, soha, hogy olyan borzasztó okos -ember vagyok. Van egy olasz közmondás: a szótól a tettig nagy út van még -hátra. Ez sem igaz így; a szó s a tett között nincs egyenes összefüggés. -Vannak, akik okosan beszélnek, s tenni egyáltalában nem tudnak; vannak, -akik bolondok, amíg beszélnek, de bölcsek, mikor cselekszenek; vannak, -akik szó nélkül cselekszenek, s vannak, akik maguk sem tudják, mennyire -másképp cselekszenek, mint ahogy beszélnek. Néha a beszéd is tett, néha -a tett sem mond semmit. A szó és a tett két külön világ, melynek semmi -köze egymáshoz. Lehet, hogy mialatt mi itt sétálunk, a klubban kiütött a -palotaforradalom, s ő exczellencziája tizenötödször kerül abba a -helyzetbe, hogy, mint kipróbált utilité, átvegye a miniszterelnökséget. -Amit mondani fog: mindenesetre szamárság lesz, amit tenni fog, csak -talán lesz az. S ez az ő præ-je mi előttünk, kik úgy reszketünk attól, -hogy szamárságot találnánk elkövetni, hogy ebbeli félelmünkből lett -egész életünk egy szamárság. - -Kinában az udvari borbélynak az a próbája, hogy egy legyet kell -beretvával kettévágnia a menny fiának orrán, de úgy, hogy a felséges -orrnak bántódása ne essék. Aki ezt nem tudja, az nem való császár -borbélyának és császár miniszterének, s utána az ország úgy marad, mint -akit beszappanoztak, de meg nem beretváltak. - -* * * - -A czél szentesíti az eszközöket, de csak úgy, ha elérik. - -* * * - -A politikában nem mentő, hanem súlyosító körülmény, ha az ember nem -tudta, mit cselekszik, - -* * * - -Knowledge is power. Az egyház nyilván azért jutott világhatalomra, mert -az első papok voltak az első tudósok is. - -* * * - -Eszméket diadalra olyanok juttatnak, kik azokat vagy nem értik, vagy -félreértik. - -* * * - -A közvéleményt meg lehet mérgezni, de csak olyan méreggel, ami izlik -neki. - -* * * - -Még olyan elme is, mint Deák Ferencz, azt hitte, tudj’ isten mekkora -bölcsességet mond, ha az ujságíró elé csak egyetlen paragrafust szab -törvényül: _Hazudni pedig nem szabad._ Valójában Deák Ferencz igen -megakadt volna, ha csupán olyan ujságírója van, mint volt a szegény és -geniális Kemény Zsigmond báró, aki csakugyan nem hazudott soha, s -egyetlen becsvágya az volt, hogy czikkeinek minden mondata egy-egy külön -gondolat legyen. S épp ezért, igen, épp ezért: Kemény Zsigmond a -képzelhető legrosszabb ujságíró volt. - -Már maga Deák sokkal inkább értett az ujságírás mesterségéhez, s az ő -híres husvéti czikke, melyben komoly képpel és szemöldökrándulás nélkül -tudja azt írni a régi császárokról, hogy ahol gonosz tanácsosok -elrontották a népek dolgát, ott az ő áldott jó szivük javított rajta: a -történeti igazságnak ez a fenségesen czélzatos megmásítása örök példája -marad az okos, a szerencsés, a maga óhajtását másokba saját akaratuk -gyanánt átsugallani tudó hírlapi czikknek. Ha ma olvassuk, s elfogultság -és tekintetek nélkül olvassuk e híres czikket, meg kell vallanunk, hogy -sem formája nem a legtökéletesebb, sem tartalma nem a legigazabb. -Mindazonáltal és minden bizonynyal egyike a legjobb, mert czéljait -legjobban szolgáló hirlapi czikkeknek. Tárgyalásának nyugodt hangja -megnyugtató altatódal volt azokban a nyugtalan, álmatlan, összeesküvéses -időkben. A fejedelem személyével való példálódzás útmutató volt a -zsák-utczába került s fejjel a falnak ment kamarilla számára. A lojális -beszéd pedig annak a férfiúnak ajkán, ki legjobb barátait és legdicsőbb -társait ott látta lógni az akasztófákon, vagy látta egyet ugrani s a -porban elvágódni a tiroli vadászok puskája előtt: ez a beszéd -megnyugtatta Bécset, hogy a magyar úgy tud feledni, mint kevés nemzet e -világon. Ime: ez a husvéti czikk jelentősége; az, aki mondja, az, amit -akar, az, amit elhallgat, és az, amit hozzátold. Mindezekből tökéletes -és maradék nélkül való igazság legfeljebb abban van, amit elhallgat. S -aki ezek után azt meri mondani, hogy Deák Ferencz hitvány jellem volt, -erkölcstelen hízelgő és nemzetrontó áruló: az követelje az ujságoktól, -hogy igazságot írjanak, csakis igazságot és teljes igazságot. - -* * * - -Mióta a világot szemlélem: mind azt látom, hogy még eddig minden ujság -elpusztult, amelyiknek az volt a czíme, hogy _Igazmondó_ – hacsak már -maga ez a czím is hazugság nem volt. Nincs olyan ujság, amelyik igazat -mondana – nem, mert az ujságírók hazug betyárok, hanem mert az ilyen -ujság két hétnél tovább nem él. Az olyan ujságot tudniillik, amelyikben -igazság van, csakis igazság és teljes igazság, nem olvassa senki, nem -veszi senki, ennek folytán nem is hirdet benne senki, s a kiadó beadja a -kulcsot. Az ujság se nem erkölcsi, se nem irodalmi vállalkozás, hanem -üzleti vagy legalább is érdekbeli. Ne haragudjanak e kijelentésért, s ne -mondják, hogy czinikus. Tegyük föl azt a hála istennek nem lehetetlen -esetet: azt, hogy az ujság nem _egy_ ember üzleti érdekét, vagy _egy_ -kottéria politikai törekvését szolgálja, hanem a kiadó az ő üzleti -érdekét a közönség érdekében látja. Hát ugyan, mondják meg, kérem: -valóban érdeke a közönségnek az igazság? Ha igazat akarnánk írni, azt -kéne írnunk: «Úgyis meghalunk mindnyájan, mit vesződünk ebben a rövid -életben? A kenyeret egymás szája elől esszük el és szomorú vadállatok -vagyunk valamennyien. Azonkívül oktalan állatok is, kiket szent -hagyományok és örök eszmék ürügyén járomba lehet fogni és meg lehet -fejni. Hogyan tiszteljük az anyákat, mikor ugyancsak ők, nem lehet -másképp, a házasságtörő asszonyok is?…» És így tovább és így tovább – s -ha az ujságok így írnának s az emberek így éreznének, az emberiség három -nap alatt felakasztaná magát. Ehelyett az ujságok azt írják, hogy a -munka nemesít, az ember isten képére termett, az eszme örök, és minden -anya szent. S az emberiség hízik tőle, és boldogan szúr le harmincz -fillért vagy egy krajczárt, aszerint, amint a Times ringatja ábrándokba -vagy a Friss Ujság. - -* * * - -Minden ujság valami pártot szolgál, mely ha nem is politikai párt, -ugyanazon eszközökkel dolgozik, mint a politikai pártok. Vagyis: az -igazságnak czélzatos megmásításával; az igazságnak azzal az egyik -darabjával, mely benne találtatik minden pártban, az igazság ama másik -darabja ellen, mely hiányzik az egyik pártból, mert megvan a másikban. -Teljes igazság épúgy nem találtatik sehol, mint ahogy vannak vegyi -elemek, amiket mindeddig tisztán előállítani nem sikerült. Igazságot sem -látunk az életben máskép, mint elválhatatlanul összekeveredve -hazugsággal. Az igazság csak a tudományban czél, az életben eszköz. A -fizikában, igen: az elektromosság törvényei arra valók, hogy ott -legyenek. Az életben azonban arra valók, hogy részint villamos vasutat -hajtsunk velük, részint egyetemi tanárok legyünk a révükön. Van eset, -mikor az igazság hasznos – ilyenkor az ujságban igazság is találtatik. -Van eset, mikor az igazság ártalmas – ilyenkor az ujság hazudik. - -Azt a legridegebb erénycsősz is elismeri, hogy vannak dolgok, amiket nem -szabad megírni s vannak dolgok, amiket meg kell írni. Ez a megszorítás -és ez a kényszerítés: hogy’ fér ez meg a tiszta igazsággal, csakis az -igazsággal s a teljes igazsággal? Ha pedig, akármicsoda tiszteletreméltó -tekintetből, a hazuságnak az ujságban kaput nyitottunk: nem erkölcs -dolga többé, hanem izlésé, érdeké vagy ügyességé, mely ponton csapjuk be -előtte az ajtót. Némely, egyébként ártatlan jubiláris czikkektől, le -egészen a Rochefort-fajtájú tollal való orgyilkosságokig csak fokozat -van, de erkölcsbeli különbség nincs. Ha pia is, mégis csak fraus. Még az -igazat is hazudnia kell az ujságnak. Igazabb és megokoltabb érzés még -nem volt a világon, mint aminő annak idején szegény királynénk -meggyilkoltatása körül eltöltötte a magyar szíveket, s megtöltötte két -héten át egyvégbe a magyar ujságok leveleit. S ment volt-e mégis ez -öszinte gyász jelentkezése a tudatos túlzástól s a mérték nem tartás -tudatos izetlenségétől – sőt abban is, ahogy mi ezt a mi mélységes -fájdalmunkat és kesergő gyászunkat a hűvösebbnek maradt bécsiek orra alá -dörgöltük: nem foglaltatott-e az igazságnak olyan czélzatos kihegyezése, -amilyen nem volna való sem a fizikába, sem a csillagászatba? S ime a -közéletbe való, sőt ott szükséges – azt az ujságot pedig elégetnék, -amely valamely közáramlat ellen az igazság örök parancsaival merne -előhozakodni. Persze, erre azt felelik, hogy nem is volna baj, bár -elégetnének minden ujságot. Lehet. De, úgy gondolom, egy-egy ujságot -mindenki kivenne ez autodafé alól, s mindenki azt az ujságot, amelyik ha -az igazságot nem is találta el, de eltalálta az ő szája izét. - -* * * - -Káprázatos elgondolni, hogy 1799 június havában, vagyis fél esztendővel -brumaire tizennyolczadika előtt, ugyanakkor, mikor az ujdonsült franczi -republikát négyfelől verték: Svájczban, Németalföldön, a Rajna vidékén -és Olaszországban; mikor Itáliát elvesztették s Egyiptomban Bonaparte a -prófétát játszotta s majd hogy hálójába nem került Nelsonnak: hogy -ezekben az időkben a franczia nemzetnek és törvényhozásnak nem volt -sürgősebb dolga, mint megállapítani, milyen mértékkel mérjen ezentúl az -emberiség. Pedig ez nem véletlenség. A métermérték, mely mintegy a föld -gömbjéről leszakított mértékegység: bár gyenge tapogatódzás, de már -tapogatódzás afelé a természettudományi felfogás felé, hogy ha mi -emberek a mi minden emberi vonatkozásainkkal beletartozó és hozzáfűzött -részei vagyunk a világegyetemnek, okosan csak úgy rendezhetjük -életünket, ha nem kis ujjunkból, vagy, mértékről lévén szó, -hüvelykujjunkból szopott álomelméletek szerint rendezzük, hanem az -_egész_ természetből kivont igazságok szerint. A métermérték mintegy -szimboluma az új világfelfogásnak, mely nem maga az ember körül forgó -önkényes kieszelések mértékével mér többé, hanem a világegyetem -arányaiban gyökeredző egységek szerint. - -* * * - -S hogy a franczia törvényhozás ilyesmikre ráért, akkor? Hiszen egyebet -sem csinált akkor, mint ilyesmit. Hiszen az egész franczia forradalom -nem volt egyéb, mint ilyesmi. Mérésekkel, számításokkal, elvonásokkal és -következtetésekkel bizonyos törvények és igazságok megismerésére jutott -akkor az emberiség – s a tudományos meggyőződés fanatizmusával fogott -hozzá a franczia polgárság, hogy az életet mindenestül belegyömöszölje -az elvont igazságok Prokrustes-ágyába. A franczia forradalom minden -prokrustesi szörnyűségeit ez magyarázza meg – lábfűrészelő és -nyaknyujtogató kegyetlen erőszakosságát, mely a magasabb czél -szentségeért nem riadt vissza a vérontás gyilkos eszközeitől sem. Ez a -prokrustesi módszer vele jár minden világboldogítással; az Augusztus, a -Krisztus, a Mohamed s a Dsingizkán világimperiuma ugyanígy -terjeszkedett, s alapjában Bismarck is ugyanezt az igazságot foglalta -röpke szóba, mikor kimondta, hogy a korok kérdéseit nem szavazás dönti -el, hanem vér és vas. Maga a természet is vérrel és vassal: a gyengébbek -legyilkolásával, millió magvak elpusztításával, az erősebbek s az -ügyesebbek diadalával s elharapódzásával terjeszti az ő igazságait. Igaz -azonban, hogy nekünk embereknek a mi elménk nagyszerűségét abban kellene -kimutatnunk, hogy olyanformán tudják egybeilleszteni a természet örök -igazságait, hogy egyfelől ez összeszerkesztés a mi érdekeinknek -kedvezzen, másfelől e szerkezet diadalra jutása ne kerüljön vérbe s ne -szoruljon vasra. Ha valamely igazság prokrustesi műtétekre szorul, az -azt mutatja, hogy nem helyes szerkezet, nem fakad tökéletes -megismerésből, mert számításainál vagy nem ismert vagy elhanyagolt egy -csomó adatot és mennyiséget. Sok igazság volt a római világfelfogásban, -sok igazság a keresztyénségben és sok igazság a franczia forradalomban. -De a teljes igazság, úgy látszik, egyikben sem volt meg, különben nem -került volna annyi vérbe a világnak hozzájuk való alakítása, s a világ -is, alighogy nyomásuktól megszabadult, nem öltötte volna föl utánuk sok -részben a régi formáját. - -* * * - -E számításbeli tévedést a franczia forradalomról most már pontosan -megállapíthatjuk. A nagy forradalmárok, akik a vallásos dogma -világrendje ellen az értelem nevében fogtak fegyvert, maguk is -dogmatikusai és doktrinairjei voltak az ő értelmüknek, melyet -mindenhatónak hittek, holott akkor még legkezdetén is alig volt a -megismerésnek. Úgy jártak, mint járnék én, ha tudnám, hogy egy -melegített levegővel megtöltött gömb fölvisz a levegőbe, s én menten -rábíznám a magam életét s az emberiségét egy ilyen gömbre. A gömb -fölfordulna vagy elégne, s az emberiség lepottyanna s nyakát szegné. Az -a csöpp természet- és világismeret, melylyel a mult század francziái az -encziklopédisták révén rendelkeztek, nem alakította őket új emberekké, -hanem a régi, dogmákon nevelt emberanyagot találta bennük, melynek a -néhány, fogyatékos, töredékes és tökéletlen természeti igazság csak arra -jött kapóra, hogy ezekről az új ugródeszkákról annál merészebb s -ábrándosabb ívekben tehesse meg az ő régi világboldogító ugrásait. A -Marat-k, Dantonok s Robespierrek még egészen a Torquemádák s az Albák -véréből való vér voltak, csak éppen hogy más agyrémekért érveltek forró -olajjal és hüvelykszorítóval, vagy pisztolylyal és nyaktilóval. A -_Szabadság, Egyenlőség és Testvériség_ hármas egysége egy csöppel sem -matematikusabb, mint az inkviziczió Szent Háromsága. A franczia -forradalom azért szorult a prokrustesi módszerre, mert ebből a hármas -igazságból indult ki, mely minden inkább, mint igazság. Mert nem igaz, -hogy az ember szabadnak születik, inkább: rabszolgának születik, a -természeti erők, a vadállatok, az embertársak, az éhség s a szerelem -rabszolgájának. Az sem igaz, hogy egyenlőnek születünk; inkább kezdettől -fogva roppant fokbeli különbségek vannak köztünk erőre, képességre, -ügyességre s fejlettségre. S végre az sem igaz, hogy testvérekül -születünk; inkább: gyilkos ellenségeül születünk egymásnak, _homo homini -lupus_, akik egymás elől esszük el a kenyeret, foglaljuk le az odvakat -és szüreteljük le a szerelmet. Szabadság, egyenlőség és testvériség felé -csak az igyekezhetik, aki tisztán látja, hogy nem szabadsággal, -egyenlőséggel s testvériséggel indultunk utnak. - -* * * - -A szabadság, mint a tenger vize, a szomjuságot nem oltja, hanem neveli. - -* * * - -… A föld alatt megszenesedett élet, a föld szinén megelevenedett szén – -sehol e földtekén annyi erő nincs egy csomóban, mint a Maas és a Schelde -folyása körül. Igaz, sehol annyi nem folyt abból a különös nedvből, -melyről most a tudomány is megállapítja, amit a babona már háromezer -esztendeje tud: hogy minden erők kvintesszencziája. Még nekünk -magyaroknak is elképzelhetetlen, hogy, csak a középkor derekától fogva -is, mennyi vér folyt Németalföldön, s éppen annak déli felében, mely ma -Belgium néven külön királyság. Ahány becsvágy, érdek vagy gondolat -hat-nyolczszáz éven át megmozdult, mind e földön kereste véráldozatait. -Fernand Khnopff, az ő, nagy szimbolistájuk, sötét denevérnek -ábrázolhatná történelmüket, mely egy kövér, de szomorú rubensi asszony -meglékelt koponyájából szí vért és agyvelőt. A mélabús rozsdaréteg, mely -e Khnopffoknak, Mæterlinckeknek s Jef Lambeauxknak akár vérszegény, akár -robusztus művészetét belepi, mind e tenger vér vasszemcséinek -lecsapódása. Vallónban is, flamandban is olyan fajta lakik e földön, -mely, bár tud nagyokat inni, enni, szeretni és nevetni, tréfát nem igen -ismer. Nincs érkezése megismerni, mert, mint némely hiszterikáknak, a -testét ahol csak érintik is, ott menten kiserken a vér – az egyetlen -dolog, mely e nevetséges életben nem tréfaság. - -* * * - -E vérpárától átivódott világban minden sűrűbb, mint másutt. A köd, a -szénfüst, a vér, az indulatok. Vannak területei, melyeken, akkora -helyen, mint keresztben-széltében az Andrássy-út hossza, hét-nyolczszáz -emberi lélek, megfelelő számú igás és háziállattal: nem sétál vagy -gyülekezik, hanem él, lakik, dolgozik s a földet túrja. Az élők ily -sűrüsége még csak Kína némely helyein találtatik, ott is mint az emberi -műveltségnek és iparkodásnak bár a mienktől formára eltérő, de rangra -azzal legalább is felérő netovábbja. Csipkeverés, szőnyegszövés – -erőnek, időnek, egészségnek és kitalálásnak légies aprólékosságba való -beleölése, a túlműveltségnek e pazarlása, melyben az ember a -természettől való legvégsőbb eltávolodásában a természet ősi -pazarlásával találkozik: a kinai s a japán iparművészettel rokon -különösségül vált sajátosságává e földnek. Anélkül, hogy az emberiséget -valaha vezette volna, semmi emberi e néptől idegen nem maradt, s a -csaták, melyekben vérzett és edződött, az emberiség csatái voltak. Véges -emberek személyében, gyarló érdekek formájában – mint ahogy a -világegyetem gondolatai nevetségesen apró élethez való ragaszkodások és -kölcsönös fölfalások formájában indulnak meg és fejlődnek tovább. S -akármint értékeljük is egyenkint a Belgiumban időről-időre váltakozva -tülekedő érdekeket és veszekedő embereket: a vér, mely ilyenkor a -kövezet közeiből kibugygyan, fölkelti a rokon áramlatot minden emberi -vérkeringésben. _Tua res agitur_ - -* * * - -Az emberiség ama nagy ügye, melynek erőpróbái az egyre megujuló belga -forradalmakban mennek végbe, legbelsőbb velejét kifejtve, a következő: - -Az osztályok és érdekek harczába, melynek formájában a történelem -folyik, a legujabb fejlődés új, módosító mozgatót vetett. Ezt röviden a -tehnika föllendülésének szokás nevezni, s mihelyt e szót halljuk, menten -gépekre gondolunk, olajszagot érzünk, képzeletünk lendítő kerekekkel -telik meg, hajtó szíjakkal s pörölyök dübörgésével. De nemcsak aczélból -való gépek vannak. A gépben nem az aczél a fő, hanem a lelketlen -automataság s a kérlelhetetlen biztosság. Ugyanaz a módosulás, melylyel -a gazdaságban a gép teremtette meg a modern rabszolgaságot: a lelketlen -automataság s a kérlelhetetlen biztosság valami szerkezete révén -végbement az emberi küzdelmi módok egyéb terein is. Külsőre a géphez -legközelebb a fegyver áll: ágyú, gyorspuska, óraműves löveg, voltaképen -maga is gép, mely a nyers testi összeroppanás formájába ugyanazt a -rabszolgateremtő kilátástalanságot vitte be, mint a többi gép a -gazdaságiba, s amit a közbeszéd abban a helyes megfigyelésben foglal -össze, hogy ágyú ellen nem használ a barrikád. Ugyanily automata a -közjogban az alkotmány, a társadalomban a jog – mind csupa keservesen -kiküzdött vívmánya a modern fejlődésnek, s menten kiküzdetése után -megakasztója is. (E gondolat nem az én megfigyelésem; szépen kifejtve -megtalálhatják a Pollák Illés _Erősek és gyengék_ könyvében.) Mint a -gazdasági hatalom birtokosainak a gép: a politikai s a társadalmi -hatalom birtokosainak a fegyver, az alkotmány s a jog lelketlen és -kérlelhetetlen ereje csakhamar monopoliumuk lett, melynek birtokában -személytelenségbe s felelőtlenségbe vonulva, érdekeik vak megvédését -nyugodtan bízhatják ez automatákra. Az erőszak hajdani világrendjében az -alulmaradottak a jog bárdjával üthettek rést a privilégiumok várkapuin. -Ma ezt nem tehetik, mert maga a privilégium is: jog. Hajdan az -alulmaradottnak, ha ereje volt, joga is volt részt kérni a hatalomban. -Ma, ha erejét kifejti: az jogtalan erőszakosság, igazságtalan -hatalmaskodás, a jövendő számára gonosz példaadás. Minden zsarnokságok -közt, melyek alatt eddig az emberiség nyögött, az alkotmányosságnak s a -jogrendnek e zsarnoksága a legmerevebb s legelviselhetetlenebb. Hajdan a -nemesek elkergették a királyt, a paraszt elkergette az urat, a polgár -elkergette a papot, aztán vagy kibékültek, vagy nem, de mindig annak -volt igaza, aki kergetett, s nem annak, akit kergettek. Ma, aki a -szerzetektől megvonja a népbutítás lehetőségét, vét a tanítás szabadsága -s a vallási türelem ellen. A munkás, aki bérmozgalomba áll, -szerződésszegő. A katona, aki nem akar apjára lőni, lázadó. A képviselő, -aki obstruál, szétrobbantja a parlamentarizmus kereteit. S aki, mint a -belga nép, azt mondja: elég erősek vagyunk, hogy meg tudjunk állani a -magunk lábán is, s nincs szükségünk arra, hogy a trónról egy vén viveur -és üzletember, kormányszékekről az ő ügynöki kara s a klastromokból a -herék serege diktálja, hogy mit szabad tennünk, mit nem: az vét az -alkotmány ellen, mely az uralkodót szentnek és sérthetetlennek -deklarálja, s alkotmányváltoztatáshoz kétharmad többséget követel. Hogy -a népnek ez a többsége valójában megvan, az mindegy – a belga választási -törvény szerint nincs meg. S hogy a nép, mikor általános választó jogot -követel, hogy a klerikális rendszert leszavazhassa, nem támad, hanem -védekezik: az ellen, hogy népiskoláit a papok bezárják s még neveljék az -analfabéták amúgy is huszonöt százalékát; az ellen, hogy roppant -fogyasztási adókkal szíjják el polgári erejét egyházi czélokra; az -ellen, hogy a katonafogó és helyettesállító rendszerrel a -nagyhatalmaktól körülvett kis országot védetlen hagyják s az ország -védelmét a gazdagok válláról teljesen a szegényekére hárítsák át – ezek -ellen s e gazdaságban és művészetben elsőrendű nép fejlődésének -mesterséges megakasztása ellen: mindez nem változtat azon a valóságon, -hogy a belga törvényhozásban ma az általános és prókátor kikötésekkel -(mint amilyen a hirhedt pluralizmus) meg nem hamisított választójog -számára többség nem találtatik. Volt egyszer egy nép, a világ -lelketlenebb népe, mely a jog mesterségében is legtovább vitte, s csak -az ő zsarnoki lelkéből lelkezhetett a hóhéri mondás: _fiat iustitia, -pereat mundus_. A belga nép e szörnyű tétel igézetét akarja megtörni, s -műveltségének s szabadságának világát akarja megmenteni attól, hogy a -jog s az alkotmányosság elpusztítsa. S valahol az igazság a jognak, a -szabadság az alkotmánynak lelketlen gépuralma alatt nyög, az emberek -dobogó szívvel figyelnek Belgium felé, ahol legelébb kell eldőlnie -annak, hogy gép, ágyú, jog, alkotmány, hatalom és konokság ellen -igazság, akarat, összetartás és önfeláldozás elég fegyver-e? - -* * * - -A hires íróknak, művészeknek s más efféléknek, akiket mikor forradalomba -s egyéb politikai lázadásba keverednek, nem mernek szimplicziter -felakasztani: ezt az ő immunitásukat nem szabad irigyleni vagy -jogtalannak nézni. E harag akkor volna igazságos, ha csakis az ő bőrük -ügyéről volna szó. De nem arról, legalább nem csakis arról van itt szó, -hanem közügyről. Forradalomnak vagy az igazság olyan kierőszakolásának, -amilyen például a Dreyfus-ügy volt, szüksége van olyan emberekre, akik -immunisak, vagyis büntetlenül merhetnek olyasmit, amiért mást -felakasztanának. Ez az ügynek nyeresége, annak számára szükséges -ellensuly, és hatalom a másik táborral szemben, melyben ott állanak a -királyok, a mágnások, a papok, a tekintélyek, akik mind ilyen immunisok, -akiket nehéz felakasztani, s akiket a sansculotte is szent áhitattal huz -lámpavasra. - -* * * - -A restaurácziókat mindig az teszi lehetségessé, hogy a forradalmaknak is -vannak Bourbonjai, akik nem tudnak sem feledni, sem tanulni. - -* * * - -Az első mai király, ugy gondolom, Louis Philippe volt – de hát ő manapi -iskolán ment is keresztül. Ő volt az első, aki személyes nyomoruságból -tudta, hogy szegénynek lenni rossz; személyes tapasztalásból, hogy még a -tanitó is ember, és közvetetlen szemléletből, hogy manapság a legolcsóbb -népszerüség is hatalmasabb a legdrágább öröklött jogoknál. Ő benne -termett hát meg elsőnek az a modern tipus, amely vagyont gyüjt ma, mert -nem tudja, mi történik holnap; minden áramlatnak enged, mihelyt -meggyőződött, hogy az erős; a fiait elküldi katonának s a feleségét -betegápolónak. Ki uri módon teszi, ki kevésbbé előkelően, de a legtöbb -megteszi. A népek számára a demokráczia iskolája nem a republikák -voltak, s nem a XVI. Lajos kivégeztetése. Ez a véres példaadás nem -alázta meg a királyságot, sőt mártiromsággal még magasztosabbá tette, s -a republikák ingatag bizonytalan sága hamar vágyat kelt olyan erősebb -kéz után, melynek emberi gyöngeségét a hagyomány hatalma pótolja. De a -nagy Napoleon s a kis Napoleon: ez a két császár volt az, aki a világot -kigyógyitotta a királyságból. Bábát és végrehajtót nem képzelhetek, hogy -embert tisztelni tudjon: mert látja, mikor megszületik, s látja, mikor -megalázkodik. Ilyen tanulságos látvány volt a világ számára a mindenféle -kis napoleoni királyságok megszületése, s a régi fejedelmek porig való -megaláztatása. Mikor a római német császár leánya vérpadon halt meg, az -ő kiömlő hősi vére biboros fényt sugárzott a királyi méltóságra. De -mikor az osztrák császár leánya feleségül ment a korzikai rablóhoz; vagy -mikor, egy félszázaddal később, az angol királynő testvéri csókot -váltott harmadik Napoleonné asszonysággal, született Montijo Eugénia -kisasszonnyal: ezek a békés, szerelmes és barátságos események szinte -korszakosabbak voltak a nagy franczia forradalomnál. - -* * * - -A mostani perzsa sah képét, ha akkora úr volnék, mint ő, kifaragtatnám a -fáradtság szobrának, arczát abból a sárga régi elefántcsontból, -amilyenből az indusok mozdulatlan bálványai készültek, testét -fénytelenre rovátkolt fekete márványból, s a szemét, hiven természet -után: üvegből… Sok fáradt embert láttam már életemben; munkában -elcsigázottakat, tivornyákban elpetyhüdteket s az életbe belefásultakat; -sorra elvonulnak előttem a szerkesztőségek, a kávéházak, a szedőtermek s -a kaszárnya-inspekcziók hajnali fáradt alakjai – de a fáradtság -világrekordját mégis csak ez a hatalmas nagyúr éri el, ki a Nagy Frigyes -mintájára, ugy látszik, maga is belefáradt abba, hogy rabszolgáknak -legyen a királya. Mint az ivóvizét, a törülköző kendőjét, a rendjeleit s -a fotografáló gépét: a királyok királya a fáradtsága levegőjét is -mindenfelé magával viszi; a gyorsvonat, ha őt viszi, reggeltől fogva -késő estig teszi csak meg a Bécsből Budapestig való négy-öt órás utat; a -könnyű udvari kocsik lassan gördülnek vele végig a csukott boltajtójú -utczákon, a lovasrendőrök ügetve koczognak mellette, s a menete előtt -karikázó detektiv-bicziklisták föl-fölbillennek a nagy lassuságtól. A -szinház egy órával később kezdődik és korábban végződik, mint máskor, s -mig a nagyúr fáradtan rátámaszkodva egyik könyökére, a másik karjával -nehézkesen emeli szeméhez a gukkert: ami idő ebbe eltelik, a páholy -könyöklőjétől a nagyur szeméig, az embernek eszébe juttatja az arab rege -Aliját vagy kicsodáját, ki mig a fejét elmeritette a dézsába, majd -kiemelte belőle, a dsin egy élet minden gyötretéseit és válságait -átálmodtatta vele ez idő alatt. - -* * * - -Naszr-Ed-Din, a mai sah apja, különb és műveltebb ember volt a fiánál, -noha ő sem lehetett volna tánczmester Párisban. Féltette életét a -fiától, kit ezért egy vidéki kormányzóság számkivetettségében tartott, s -Mozaffar-Ed-Dint trónraültéig, meglett ember koráig, nem érte a finomabb -udvari levegő. A különbség köztük afféle, mint lehetett annak idején, a -középkorban, Anjou Róbert Károly és Trencséni Csák Máté között. Ilyenek -lehettek, mint ma a sahok, azok a ma már elképzelhetetlenül nagy és -hatalmas urak, kiknek ez az erő s ez a hatalom adta meg a jogot, hogy -jenseits von Gut und Böse, vértől csepegő ujjakkal, halálhörgéstől -körülvéve, rablásban, gyujtogatásban, fosztogatásban és hatalmaskodásban -tobzódva mégis csupa tiszteletet és hódolatot keltő fenség és méltóság -maradjanak. Ha kisebb ember csak századrészét is elköveti mindannak, ami -a Csák Máté lelkiismeretét terhelte: a középkori igazságszolgáltatás -bizonyára kerékbe töri és négyfelé vágatja. De mikor Csák Máté elrabolta -a király jószágait s fölperzselte az apátságokat, Frà Gentile, a pápa -bibornoka, az ő kedves fiának nevezte őt, kinek minden megbocsáttatik, -ha a király kezéhez békél. Gőgösnek, korlátoltnak, hirtelen haragúnak s -lelke fenekéig gonosznak maradt meg a történelem emlékezetében a -középkori nagy urak tipusa – s mégis, a mi mai szemünkkel nézve is, nem -kevésbbé tekintetes és hódolatra késztő alakok, mint voltak a maguk -idejében. A Hungária fogadó fölszolgáló pinczére bizonyára a kis ujjában -műveltebb, okosabb és nyugodtabb lelkiismeretü ember, mint a sah, kinek -itt jártakor szeszélyeit türte. S mégis, amerre a sah megfordul, sehol -sem tudnak az ő nagyuri méltóságának igézetétől megszabadulni. - -* * * - -Ez a méltósága: ez csudálatos, és a világ nagy uraiban ma már nem -találtatik. Párját csak egyet tudok: a magyar parasztét. Bizonyos, hogy -a magyar nép ruhájának nem egy darabja: a báránybőrsüvegen s a -subagalléron át le a gatyáig, perzsa származásu, s nemcsak a -székelykapu, de különösen a kúnsági parasztábrázatok kemény metszésében -is megtalálni a perzsa vonásokat. Ahogy a sah kocsijában végigömlik: -birkabőr süvegével, deres, hosszú bajuszával, lassu kézintegetésével s -rövid vastag ujjaival, gőgjével, méltóságával s szótalan nyugalmával, -szakasztott a kékbeli gazdag öreg magyar paraszt, ki az ő együgyüségében -s miveletlenségében is önkéntelen tiszteletet kelt maga iránt. S itt -megint Csák Mátéra gondolok, s az az érzésem, hogy a régi magyar nagyúr -tipusa a gazdag magyar parasztban hiven átszármazott a mi nyugatibb -napjainkba. Ebben semmi rendkivüli nincsen, sőt ez a folklorénak egyik -legismertebb jelensége. Mint ahogy a hektográ masszájának szinéről az -írás lassankint alásülyed legalsó rétegeibe: a népnek erkölcsei és -szokásai nem mások, mint az ő régi uraiknak századok rétegein át -hozzájuk leszállott módja és erkölcse. A sváb paraszt papucsa, kurta -nadrágja s hosszú ünneplő kabátja kétszáz esztendős úri viselet; a -lengyel zsidó kaftánja és hajtincse a régi lengyel nemesség ünneplő -viselete, s a mi kalotaszegi varrottasunk a régi erdélyi udvar uri -asszonyainak himző munkája. A Csákok s az Ujlakiak is így maradtak meg a -mi vásárra ballagó deres bajuszu öreg parasztunkban – s ha majd, -századok multán, a teheráni karcsu tornyokon az orosz kettős kereszt -ragyog: a pétervári császári néprajzi társaság valamelyik arra -léghajózgató tagja a stácziónál elandalodva nézegeti majd a jegypénztár -előtt tolongó perzsa parasztot: «ilyen lehetett Mozaffar-Ed-Din, az -utolsó középkori nagyur!» - -* * * - -Ha olyan szomoru nem volna, s általában a szabadság javaival össze nem -függene a zsidók sorsa, tulajdonképp kárörömmel kéne nézni. Mert ők -találták ki azt a türelmetlen, bosszúálló, mindenkire féltékeny s -mindenbe beleavatkozó istent, akinek nevében őket nem tűrik, őrajtuk -állnak boszút, őrájuk féltékenyek, s őket verik ki mindenhonnan. - -* * * - -Furcsa következések teremnek a zsidók s a niggerek képtelen helyzetéből. -Minden fajta az emberi szépség fogalmát önönmagáról mintázza, mert -környezetéből szüri le. De a mai zsidó és nigger nyugati népeket lát -maga körül urakul s előkelőkül; képek és szobrok, melyeken szépséget -tanul, ezekről mintázottak – s most már maga sem látja magát szépnek. - -* * * - -A zsidók tragédiájába vág bele az is, hogy tanítómestere kiki csak a -saját fajtájának lehet, mert a tanító üt, ütést pedig idegentől nem -tűrünk. Az igazság szobrának mindig valami talapzaton kell állania, s az -igazság érdeke, hogy talapzatánál fogva föl ne dönthessék. Széchenyi -István megadóztathatta a nemest, fölszabadíthatta a jobbágyot, s üthette -tüzes ostorral az elmaradt magyart. Őneki senkisem vethetett gáncsot, -mert maga is magyar volt, maga is úr volt, ki magyar földön a maga -földjén vetette meg a lábát. De gondoljátok el, hogy Ballagi Mórnak -jutott volna részül hirdetni mindazt, amit Széchenyi hirdetett! A zsidók -gyakran kerülnek abba a hamis helyzetbe, hogy a maguk személyével -ártanak az igazságnak, s az igazság hirdetésével ártanak a maguk -személyének. Mert egyfelől, főképp még nemrég, legtöbb helyütt valóban -idegenek voltak, más földről jöttek, és sokban ma is kivül szorulnak az -uralkodó fajok és osztályok életén, s ezeknek sem erényeit, sem hibáit -nem szívhatják teljesen magukba, s nem osztoznak sem átlátásaikban, sem -elfogultságaikban. Másfelől jórészt _alulmaradt_ nép és osztály lévén, -az uralkodó társadalom hibáit vagy elfogultságait a maguk bőrén érzik. -Tehát: egyfelől elfogulatlanabbúl látják meg az elfogultságokat, -másfelől elfogultabban nézik. Ilyenek azok az ellentmondások, amikből a -tragikum fejlik. - -* * * - -Mint majd mindenből, amibe zsidók fognak bele: a czionizmusból is farce -kezd fejleni. Ez erősen antisemita izű megjegyzésnek tetszik, pedig nem -az. Mert ez a fejlemény igen természetesen következik abból, hogy a -zsidóság helyzete más, mint mindenki másé, viszont csak azok a dolgok -komolyak és sikeresek, melyek a világ megállapodott és megszokott rendje -és módja szerint mennek végbe. Mi volna a veleje, az értelme, az -elfogadhatósága a czionizmusnak? Az, hogy azok a zsidók, akik pusztán -azért, mert zsidók, hontalanok, kitagadottak és üldöztetés áldozatai: -hazát találjanak, ahol otthon lehetnek és szabad emberi sorban élhetnek. -Ám ez egyszerünek tetsző czél előtt erdősürüségben merednek a dilemmák. -Például: efféle ügyeknek támasztékai és munkásai természetesen a -hatalmasok s a műveltek Ám a zsidóságnak egyéb összefogó kapcsa nincs, -mint a zsidó vallás, viszont a zsidóság műveltjei és hatalmasai -természet szerint közömbösek a vallási dolgok iránt; ugyis, mint -műveltek, ugyis, mint hatalmasok, vagyis olyanok, akiket már elfogadtak -teljes értékü embereknek, tehát nem igen csüggenek azon az egyetlen -külömbségen, mely elfogadtatásuknak oly sokáig utjában állott. -Teremtsenek hát, ugyebár, más kapcsot, például a tudatos faji és nemzeti -érzést? Ennek is sok a nehézsége. Elsőbb is a zsidóságnak egy nagy -rétege – s éppen az, melyet a czionizmusnak kéne megváltania – -fanatikusan, őrületesen, semmi más európai vakbuzgósághoz nem foghatóan -vallásos, még pedig a vakbuzgóság ama veszedelmes formájában, mely nem -tudatlanságban gyökeredzik, mint a szláv paraszté, hanem, mint a -középkoré, megcsontosodott és megkövesedett, félreértett, -agyonmagyarázott és eleven életét vesztett istenes tudományban. Ez a -fanatikus zsidóság nem fogadna el hazának olyan hazát, mely nem -elevenitené meg ezt a ma csak könyvekben és ghetto-szokásokban lappangó, -végelgyengülésben élő rendszert, mint ahogy máris tűrhetetlen -terrorizmussal teszi tehetetlenné azt az intellektuális tábort, mely a -czionizmust tulajdonképpen meginditotta, még pedig igazán önzetlenül -inditotta meg – mert mit keresne az angol, a holland, az amerikai zsidó -Sionban? S ez éppen a másik bökkenő. Nemzeti érzés, annak mai értelmében -és szinte bölcseleti tudatosságában csak a műveltekben lehet, tehát -csakis azokban, akik a világi műveltséghez hozzájuthatnak, vagyis -többnyire a jobbmóduakban. Már most a legtöbb országban, ahol a -zsidóknak jól megy soruk, egyuttal minden egyéb dolguk is jól megy; a -herczegprimásokat ugyan nem közűlök válogatják, de, ha egyébként az -uralkodó osztályokba és foglalkozásokba tartoznak, mindenesetre külömb -ugy emberi, mint polgári életük az uralkodó fajtabeli kis emberekénél -vagy éppen proletárokénál. Kivéve talán az egy Ausztriát, ahol nincs -egységes nemzet, s a zsidót, ha nem is üldözik, de utálatos módon -piszkálgatják: valahol a zsidó a nemzeti érzés és tudatosság -lehetőségeig eljutott, ott az az érzés eleven adatokból, vagyis -környezetének adataiból és személyes érdeklődéseiből, szokásaiból és -érdekeiből ölt testet, nem pedig irásbeli és filozófiai szerkezetből, – -vagyis angol, franczia, német, magyar, olasz vagy hollandi nemzeti érzés -gyanánt terem meg, nem pedig zsidó nemzeti érzés gyanánt, amihez éppen a -két legfontosabb adat hiányzik: az objektum, a nemzet (mert zsidó nemzet -nincsen), s a szubjektiv érzés, mely a zsidóban a zsidó iránt ritkán -több az emberbarátinál. A miniszterviselt olasz zsidó Luzzatti és -valamelyik kisenevi áldozat közt sokkal nagyobb az érzés- és -gondolkodásbeli távolság, s a testi, a lelki, az erkölcsi közösség híja, -mint ugyancsak e kisenevi ember s a muszka czár ő felsége között, – -legfeljebb, hogy Luzzattinak fáj a szive a szegény páriáért, a muszka -czárnak pedig nem fáj. Lehetetlen, hogy ezt a Luzzattit sokkal több -szeretet fűzze a zsidókhoz, mint fűz minden tisztességes embert a -finnekhez, a lengyelekhez vagy az örményekhez, – és sokkal több -történeti s művészi érdeklődés, mint fűz minden művelt embert a -görögökhöz, a rómaiakhoz, az asszirokhoz s az egyiptombeliekhez. Aki -zsidóban pedig a műveltség, a gondolkodás és a másokért égő érdeklődés -az átlagoson fölülemelkedik: az, ha becsületes lélek és elfogulatlan -elme, nem állapodhatik meg afféle ábrándos és régieskedő -papiros-alakzatnál, mint a czionizmus, hanem gondolkodásával, erejével -és érdeklődésével a szocziális probléma felé fordul – csakugy, mint -ahogy Edison nem bricska megszerkesztésén töri a fejét, hanem elektromos -akkumulátorú gépkocsién. Igen sok zsidót lelkesithet – bár aligha -lelkesitheti ugy, mint a régi Hellasz emléke – a régi Zsidóország -dicsősége. Ám egy jövendőbelié, melynek szinét a többi világtól ezer -esztendővel elmaradt orosz és oláh zsidóság adná meg, s melybe egyéb -országbeli zsidóknak egész egyéniségük, minden hagyományuk, -hajlandóságuk és megszokásuk megtagadásával s akkora áldozattal kéne -beletörődniök, amilyet még a muszka sem követel a finntől: az legfeljebb -olyan játékos pozőr-elméket lelkesithet, mint a szegény Herzl Tivadaré -volt, vagy oly elsavanyodottat, mint a különben geniális Max Nordaué. -Egyszóval: a nemzeti eszme is éppen azokat a zsidókat teszi a czionizmus -számára használhatatlanná, akik nélkül a czionizmus soha zöld ágra nem -vergődhetik. - -* * * - -Ám ez nem minden. A czionizmus kilátástalanságát bizonyossá az teszi, -hogy az a zsidóság, melynek révén a zsidókérdés lassanként világszerte -megoldódik, egyáltalában nem számithat a czionizmusban. Nem pedig azért, -mert a zsidóságban világszerte most megy végbe az a folyamat, melyen -minden egyéb európai nép roppant régen tulesett: a valláscsere. Mi volt -oka annak, hogy már a régi időkben nem ment végbe, az fejtegetni messze -vinne. Ide tartozik azonban az, hogy éppen mióta a művelt világban a -vallás nem legelsőrendü kategoria, s mióta mindinkább külsőséggé válik, -amiben több a megszokás vagy a politika, mint a hitbeli tartalom: azóta -a zsidó is könnyebben hagyja el ősei hitét és könnyebben cseréli át -valamely uralkodó hitre. Mentül könnyebb e lépés, ami azzal arányos, -hogy egyfelől elég közömbös-e a társadalom a vallási dolgok iránt, -másfelől elég türelmes-e arra, hogy az együttszenvedés becsülete és -kötelessége ne füzze a zsidót az ősi hithez – mondom, mentül könnyebb e -lépés, annál gyakoribb is, természetes befejezéseül és megpecsételéseül -annak a teljes beolvadásnak, mely minden művelt és türelmes nemzettel -szemben kötelessége is, törekvése is a zsidóságnak. Természetes dolog, -amin csak hivő, de épp ezért nem elfogulatlan elme csodálkozhatik, hogy -éppen ott, ahol egyfelől a vallás csak játék, másfelől a zsidók -reczipiáltsága és beolvadtsága a lehető legteljesebb: hogy éppen -Olaszországban a kiválóbb zsidó családok ifjabb nemzedéke jobbadán -megkeresztelkedett. Természetes, mert hogy a zsidó vallás ily sokáig -fenn tudott állani, azt csakis a ghetto-rendszer magyarázza meg. Nos: ez -a legvégsőbb következéseket levonó beolvadás az egyik megoldója a -zsidókérdésnek. A másik, a nagy megoldás: olyan világrend kialakulása -lesz, melyben fajta, nemzet vagy vallás külömbsége nem lesz válasz ember -meg ember között. Ennek eljöveteleért is a beolvadt zsidók jobban -dolgozhatnak, mint a különmaradtak, mert az idegenség bélyege, melyet a -rosszakarat rájuk süthet, nem teheti gyanussá magát az ügyet. Bármint -legyen azonban: a zsidóság társadalmi és politikai elismertetéseért -tovább küzdhet a beolvadt zsidóság, de a zsidóság nemzeti kialakulásáért -nem – s épp igy: a szoczializmus magáévá teheti a muszka és az oláh -zsidók dolgát, mint ahogy teszi is, az örmények s a maczedonok dolgával -együtt, de nem segithet mesterségesen tenyészteni uj nemzetet, mikor a -meglevőkkel is éppen elég a baja. - -* * * - -Mikor a régi magyar portyázni ment, avarokat, kazárokat s egyéb zsidókat -hagyott itthon, hogy ha valaki valakit ütni akar, ezeket üsse. Már -akkor! Ezer év előtt! - -* * * - -Azt mondja a mi parasztunk, hogy a politika az urak hunczutsága. S igaza -marad, valameddig a politika a hunczutok urasága. - -* * * - -Magyarország az okos emberek országa; sehol akkora százalék okos ember -nincs, mint nálunk. Csak egy baja van a magyar okosságnak: a dölyfösség. -Okulni csak az alázatosság tud, s a falnak vágtató paripának fölébe -kerekedik a tapogatódzó öszvér. - -* * * - -Vakard meg a magyart, bármi nagyságában s fejlettségében, s elébed tünik -a búsuló magyar. - -* * * - -Valaki megfigyelte, hogy a mi dolgozó, sőt a munkába beleőszülő és -belehaló állam- és egyéb közférfiaink alapjában oktalanul és -gyümölcstelenül pocsékolják el erejüket és idejüket olyan lélektelen -aktarágásban, amit minden diurnista jobban elláthatna, mint a -nagyméltóságú százkaru Briareusok. Ez valósággal így van, s a kegyelmes -vagy méltóságos vagy nagyságos napszámos uraknak csak az a mentségük van -rá, hogy ez a lázas semmittevés minálunk általánosan el van terjedve. -Azzal a munkával, amivel leplezni akarjuk, hogy nem csinálunk semmit, -elvégezhetnők a Herkules összes munkáit. Csakúgy, mint ahogy ismert -okos, elmés, geniális, nagyszabású, vezérlő vagy legalább is exponált -embereink egytől-egyig polihisztorok és encziklopédisták lehetnének -azzal a folytonos fáradsággal, igyekvéssel és adhoc-informálódó -lélekjelenléttel, amelylyel egyre leplezniök kell, hogy nem tanultak -semmit és nem is tanulnak semmit. - -* * * - -Minálunk nem divat a munka. A tejjel-mézzel folyó országban, ha kevesebb -is a tej és méz, mint hajdanán, de még mindig, ha nem csurran, cseppen -annyi, hogy ne kellessen dolgozni érte. Minálunk csak három fajta munka -van. Egyik, amelyik a legverejtékesebb erőfeszítésekkel és fáradságokkal -játszsza ki azt a kényszerűséget, hogy dolgozni kellessen. A másik, -melynek tipikus példája a magyar paraszt híres nyári virtusa: amelyik -emberfölötti és utánozhatatlan erővel és sietséggel végez el valami -roppant munkát, hogy e fáradsága árán annál tovább henyélhessen. A -harmadik a gavallériából vagy féltékenységből való: melylyel az ember a -maga dolgát ugyan el nem látja, de robotol más helyett vagy -belekotnyeleskedik a más dolgába. Csak azt a munkát nem ismerjük, -amelyik az igazi munka: hogy kiki a maga mesterségéhez és -hajlandóságához lassú, nyugodt, de kitartó és egyenletes munkával elsőbb -rendszeresen és gyökeresen megszerezze a kellő ismereteket, ezeket -ugyanígy tökéletesítse és fejleszsze, s ezekkel ugyanígy dolgozzon -tovább, élete fogytáig, a maga körén belül s a maga számára. Ha az -Akadémia arra tűzne ki díjat, hogy vizsgázzon le egy magyar ügyvéd négy -nap alatt summa cum laude a pathológiai anatómiából: arra menten akadna -vállalkozó, sőt nyertes vállalkozó is. De hogy ugyanaz az ügyvéd, ha -negyven esztendősnél idősebb, vállalkoznék-e arra, hogy levizsgázzon az -új perrendtartásból: az nem egészen bizonyos. - -* * * - -Nálunk az a szokás, hogy leköteleznek és boldoggá tesznek azzal, amihez -tulajdonképp minden szivesség nélkül jussod van. A mi hazánk az az -ország, ahol az özvegyek örömkönyeket sírnak, ha megkapják a rongyos pár -nyugdíjgarast, melyért szegény uruk nemcsak megdolgozott, de fizetett is -– s a kis hivatalnok rendes és neki isten-ember előtt kijáró -előléptetésével a minisztere örökre lekötelez négy képviselőt és három -szerkesztőt. - -* * * - -Ritka helyütt értik úgy, mint nálunk: elvenni a kedved attól, amit -tudsz, s belehajszolni abba, amihez nem értesz. - -* * * - -Gáspár Artur barátomnak van egy kitünő szava: a politikusnak, úgymond, a -legtisztességesebbnek s legradikálisabbnak is, alkalmazkodnia kell az -ország akusztikájához. Ó mily igaz – különösen olyan beszélő országban, -mint a mienk! - -* * * - -A magyar született szónok, csak könnyen beleesik a pohárköszöntőbe. -Nyilván, mert lusta előre meggondolni, mit mondjon, s míg egyik ötlete -után másik támad, ezt a közt is beszéddel kell kitöltenie. - -* * * - -Valaha a pestis volt a _morbus hungaricus_, mi a csömört ismerjük annak, -de valójában a megrokkanást lehetne ennek nevezni. Amily gyakori eset -nálunk fiatal embereknek országos szereplése: más országokhoz képest -olyan ritkaság magyar embert ötvenedik esztendején túl friss erőben s uj -munkában látni. A magyar azon kezdi, hogy megőszül, s azon végzi, hogy -elcsöndesedik. Nemcsak Berzsenyinek, Bajzának, Vörösmartynak, -Széchenyinek, Kemény Zsigmondnak, Tóth Kálmánnak, Somssich Pálnak, -Munkácsy Mihálynak volt utolsó néhány esztendeje élő halál, de még Deák -Ferencznek s Arany Jánosnak is az életük utolsó tíz esztendeje lassú, -kínos, meg-megpihenő, de egyre haladó haldoklás volt csak. Arany -Jánostól származik a _sok kerített óriás fenék_ről való szomorú szó. A -magyar alkotás a töredékek világa; megrekedt pályák, félbemaradt munkák, -lecsüggedt szárnyalások szegik a magyar géniusz útját. Alig van magyar -nagyság, aki egész dolgot alkotott volna, s alig magyar egyéniség, mely -egészen kiélte, munkáiban egészen kiaknázta volna magát. Fekvésünk-e az -oka, mely minden magyarra rárója az emberfeletti fáradságot, hogy -egyenkint mind átugorja az ötvenesztendős közt, melyet a történelem és a -geográfia a magyar haladásnak s a nyugati fejlődésnek közibe iktatott? -Vagy ezzel kell fizetnünk a sok természetes genialitásért, mely a -magyarral veleszületik? Daudet mondja valahol, hogy e világon mindenért -fizetni kell – s a gavallér magyar fizet is, két marékkal, a legnagyobb -fizetséggel: élettel, egészséggel, dicsőséggel. - - - - -MAGYAR MESE ÉS LEGENDA. - -Vettétek-e észre, hogy a magyar népmesében sokkal kevesebb a -változatosság, mint a kelet ezeregyéjszakáiban, a nyugati kék mesékben? -Amilyen bájos a magyar népmese, annyira egyhangú, s mint ahogy a nótáját -szereti egyformán lejtetni, emelni és kicsengetni, a meséjét is így -szereti a legkülönféle fonalakból egy mintára szőni és kerekíteni a -magyar. Kötetszámra menő népköltési gyüjteményekből jó, ha féltuczat -különböző mesét lehet kihámozni. Pedig sem lélek szegénységére, sem -képzelet bágyadtságára nem vall ez egyhanguság. A magyar népmese tele -van mély megfigyeléssel, meglepő fordulatokkal, s egyszerűségéhez képest -aránytalanul magasrendű humorral. Nem is az üresség egyhangúsága ez, -hanem a vágyakodásé – egy állandó vágyé, mely soha be nem telő éhséggel -kér új meg új táplálékot a képzelettől, s ennek minden adatait a maga -állandó hajlandósága szerint mind azonegygyé alakítja. A hazulról -elszakadt királyfi, ki álruhában, szegény sorban tengődve, keserves és -gyakorta alacsony munkában, szívósan és türelmesen, kitartásával, -becsületességével s leleményes okosságával végtére elnyeri a szép -királykisasszonyt: ez a magyar népmese, ez _minden_ magyar népmese. Ha -huszat-harminczat elolvasok egyfolytában, a könyv kiesik kezemből s úgy -tetszik, mintha e meséket nem is elmondanák, hanem maga a királyfi -álmodná. Ahogy estéről-estére lefekszik, s éjszakáról-éjszakára ott -virraszt a jószág mellett: nyitott szemmel álmodozva valónak álmodja a -szive vágyát, mindennap más formában, más színekkel, másfelül kerülve -neki, de mindig ugyanazon álmot, mely a lelket tartja benne, hogy a -nehéz megpróbáltatásban még a czél előtt el ne csüggedjen… - -… A mese: reménység, a legenda: visszatekintés. S a magyar legenda -szintén egyhangúságával különbözik az idegentől. Még a régiekben van -némi változatosság; ahogy krónikáink ezeket följegyzik: különböző -hányattatásoknak, fordulatoknak, világnézeteknek s gondolatköröknek, -kelet és nyugat, pogányság és keresztyénség összeütközéseinek különböző -lenyomásai látszanak bennük. Hunyadi Jánosig tartanak a magyar legendák -– Hunyadi Jánostól fogva csak _egy_ magyar legenda van. És pedig: a -Hunyadi Mátyásé, a hódító nagy királyé, ki nagygyá, hatalmassá, világ -urává tette a magyart, de egy napon fügével _megétették_, s vége volt -Mátyásnak s a magyar dicsőségnek. Vagy a Fráter Györgyé, ki a kígyó -okosságával már éppen egy abroncsba készül fogni a császártól s a -szultántól visszacsalt hazát, mikor rajta tör az idegen vezér s orozva -leszúrja. Vagy a Zrínyi Miklósé, ki maroknyi őrségével megakasztja -útjában a világverő szultánt – de ott is kell vesznie nyomorultan a -szigeti várban, míg néhány mérföldnyire tőle tétlen vesztegel a -felszabadítására küldött német ármádia. Vagy második Zrínyi Miklósé, -kinek az volt bűne, hogy nagyon is megverte a törököt s magyar sereget -akart teremteni, s egy szép napon vadászaton megölte a vadkan – micsoda -vadkan, megmondja egy fölirás a bécsi múzeumban egy régi puska agyán: -_Én vagyok a vadkan, ki megölte gróf Zrinyi Miklóst!_ Vagy a Petneházy -Dávidé, ki Tököly hadnagyából császár hadnagyává pártolva, első mászta -meg a budai vár falát, kitűzve oda a magyar zászlót, melynek helyébe a -török őt magát köti föl, de vitézei még élve levágják; vitézségeért -grófi rangot kap, s mikor ennek lakomáját lakja a német urakkal, -egyszerre csak megérzi ételében a mérget, kirohan a palotából, föl a -lova hátára, vad vágtatással vágtat neki hegynek-völgynek, mígnem lealél -lováról s meghal. Vagy a toscanai Leopoldé, a kalapos király utódjáé, ki -mihelyest visszaadta a magyarnak ősi alkotmányát, hirtelen meghalt. Vagy -a Sándor főherczeg nádorispáné, a magyarok barátjáé, ki ha nem is tudta -megmenteni Martinovicsékat, de meg akarta menteni Magyarországot, s -Thugut uram gondoskodott róla, hogy Laxenburgban épp akkor robbanjon fel -egyszerre s idönek előtte a császárné tiszteletére rendezett tüzijáték, -mikor az ifjú nádorispán vizsgálgatja, s halálra sebesül égésétől. És -így tovább… ezek a legendák élnek, terjednek, támadnak -tartóztathatlanul. Még az se kell, hogy igazak legyenek – a költő Zrínyi -Miklós vadászaton s vadkan által történt halálát például hiteles és -megbízható tanu, Bethlen Miklós erdélyi magyar úr írja meg az ő igen -becses emlékirataiban. Még a _non e vero ma ben trovato_ -elfogadhatóságát sem kivánja e legenda; Petneházy Dávidról például -kiderítette a történelem, hogy sem első nem mászta meg Buda várát, sem -grófi rangra nem emeltetett, sem egyáltalában nem igen vették annyira -számba, hogy érdemesnek tartották volna megmérgezni. Második Leopoldról -bizonyos, hogy természetes halállal halt meg, és arra sincs semmi -bizonyság, hogy a laxenburgi rakétákat csakugyan Thugut miniszter -robbantatta fel – mindegy, a magyar így tudja, így hiszi, így tudja -nagyon is elhinni, s nincs az a hirtelen halál, melyhez ne _ezt_ a -legendát kötné. Még Amerikában is a kivándorlott szegény tót meg magyar -paraszt megkuporgatott garasait már tíz esztendeje nem azzal csalja-e ki -akárhány ügyes csavargó, hogy felöltözik vedlett veterán-ruhába, mellére -tűz egypár cotillon-rendjelet, s megsúgja a szegény embernek, hogy ő a -Rudolf királyfi, nem halt meg, csak a zsidók akarták elveszíteni; az -öreg király fél tőlük, s színre úgy tett, mintha agyonverette meg -eltemettette volna, valójában azonban mást temettek el, az öreg király -meg kilopta a fiát Amerikába, hogy ott szerezzen pénzt, megszabadítani -vele a magyart a zsidótól. Nincs az a keserves csalódás, mely ezt a -hitet kiverné a szegény paraszt fejéből, szívéből; ha megcsalódik: csak -az az egy ember volt csaló, de a királyfi él és megszabadítja a magyart. -Így várják vissza Kossuth Lajost is, talán még azok is, akik itt -énekelték a nótáját az ő sárga fakoporsója mögött, végig e nagy városon, -a múzeumtól a kerepesi temetőig. Így volt még csak nemrég egy kitünő -generálisunk: madi Kovács György. A mokány kis magyar szerezhetett volna -érdemeket nemzete körül: csak svarczgelb maradt volna, kinek még magyar -voltát sem akaródznak elismerni. De hogy egyszer egy hadgyakorlaton -megvert egy német generálist – ami bizonyára nagy és fontos cselekedet -volt, de végre is megtörténik minden hadgyakorlaton – egyszeribe nemzeti -hőssé lett, siratni valóvá, mint minden magyar hős. Hiába a valóság, -hogy senki az ő diadalát rossz néven nem vette, sem lovagias ellenfele, -sem kegyelmes királya; hogy változatlan kegyelemben haladt tovább fényes -pályáján, s még, amit ő maga alig nézett volna el más tábornoknak: -betegnek is szabad volt lennie – az állandó magyar legenda menten -birtokba vette az ő marczona kis alakját, s nem adja ki a történeti -igazságnak. Hiába az a másik lehetőség is, hogyha igazán áldozata lett -is volna diadalának, akkor sem éppen magyarsága okán; hiszen a kitünő és -igazi hadjáratokban is győzedelmes Kuhn generális valóban efféle -cselszövéseknek lett annak idején áldozata, de senkisem mondja, hogy -azért, mert német volt. Mindhiába: madi Kovács Györgyről megmarad a -legenda, hogy el kellett pusztulnia, mert dicsőséget szerzett a magyar -fegyvernek, bizonyságát adta a magyar katonai képességnek, jogczímet -szerzett a magyar külön hadseregre… - -Mi az oka ennek: könnyű megmondani. A kicsiny népek tragédiája, -melyeknek külső ereje nem arányos hivatottságukkal, s hogy az életben -megállhassanak, az élet nem egy drága javáról le kell mondaniok. Az elme -megnyughatik e lemondásban, a szív meg nem nyugszik benne soha, s a -féllábú függetlenségben az elmetszett félláb helye egyre sajog. -Vágyaival a nemzet pártfogókat keres, csalódásaiért cselszövéseket okol. -Még hitében is országát az isten anyjának ajánlja: a legfőbb pártfogónak -s közbenjárónak az Úr zsámolyánál. Szeretete pedig a fájdalmas anyáé, -holt fiakkal bukott reménységeket gyászolóé. - - - - -_CSAU MÉIN._ - -Együtt ültünk a fogadó halljában, villamos fényben, remek kandallótűz -körül, melyben gerendaszám izzottak a drága keményfahasábok – errefelé, -boldog Norvégiában, ilyen fával fűtenek. Mi férfiak, mylord meg én, -feketében, fehér nyakkendősen, mylady kivágott esti ruhában, vagyonérő -prém válltakaróval. Szép két szál emberi teremtés volt; nem egészen -fiatal már, de friss, üde és rugalmas. Az utazás s a fogadó-élet -demokrácziája hozott így össze bennünket, ebéd után való kis csésze -kávénál, melyet mylord meg mylady, s önkéntelen utánzással magam is, -azzal a bizonyos könyökemeléssel szállítottunk föl szájunkhoz, mely a -mértani ív maga körül való megfordulásához hasonlít, mikor gömböt készül -leírni. - -– Mylady megbocsát, szóltam; nem udvarlási szándékból mondom, de a -bizonyításhoz szorulok rá annak megállapítására, hogy mylady a -legtökéletesebb s legelőkelőbb szépség, melyet az életben látnom -adatott. Ez különben, nem nehéz észrevennem, magának myladynak is -meggyőződése. Hasonlóképpen ő lordsága olyan tökéletes férfialak, -aminővel eddig csak a mi Jókaink regényeiben találkoztam, s talán még a -Velasquez egy képén, a don Fernando d’Austria képmásán, csak azzal a -mylord javára való különbséggel, hogy ez a spanyol Habsburg már erősen -degenerátus, míg mylord maga az egészség. Ezt, mondom, meg kell -állapítanom, hogy félre ne értessem, ha azt hiszem, hogy mylord a lelke -mélyén földmives, vagy, ha úgy tetszik: kocsis; mylady pedig a -legszédítőbb fejőleány, ki valaha sajtárt emelt a majorságokban. - -Csak angol tud oly szeretetreméltóan, oly melegen s biztatóan -elmosolyodni, mint mylady s mylord rám mosolygott – én pedig folytattam: - -– Tévedés azt hinni, hogy a parasztban nincs úriság. A szertartás nem a -nagyok kiváltsága, sőt mentül mélyebbre szállunk, annál több a -szertartásosság, s ahogy mi a mi kávés csészénket ajakunkhoz emeltük: -rikító szabadosság ahhoz képest, mint emeli szájához, szent -cselekedetül, a kannibál a megölt ellenség húsdarabjait. Tudom, mylady -ősanyái hosszú fölfelé menő sorban, évszázadokon át udvari hölgyek -valának, mylord apái pedig már Hódító Vilmos idejében urai voltak -földnek, erdőnek, vadnak és parasztnak. De az uraság s a királyság -magában nem teszi; a zuluknak is vannak királyaik és nemeseik, -teméntelen idők óta. Ő ladységük, mylady ősanyái, a szűz királynő -udvaránál füstölt odalast reggeliztek, s megittak utána tea helyett egy -pint sört; mylordnak pedig csak ő lordsága, az ő dicső emlékezetű -dédapja kezdte meg a szokást, hogy ne csak palástot, köntöst és ujjast -váltson, de inget is. Igaz, a mai nemzedék lázas igyekvéssel igyekszik -jóvá tenni az ősök ebbeli mulasztásait – de nem teheti jóvá; natura non -fecit saltum; nemcsak az udvarképesség: a fürdőképesség is őspróbát -kiván. S maga a fürdő sem teszi; XIV. Lajos akkor fürdött nemcsak -először, de utoljára is, mikor a tudós nő megfürösztötte. A műveltségben -való élés ősi volta teszi – s ebben egész Európa, mindenestül, messze -elmaradt a Kelet népei mögött. Itt Európában is: francziák, olaszok, -spanyolok és oláhok – igen, még az oláh pásztornép is – továbbá a -magyarok is előtte járnak a germánságnak s a szlávságnak, mert ereikben -sok van a régi római, etruszk, görög, arab és török vérből. De, kivált -önök angolszászok, roppant fiatalok. Az önök ősei még maguk is fákon -élhettek, mikor az indusok már kimélni kezdték a lombok közt kergetődző -majmokat. Ez roppant különbség a radzsák javára, s az angol alkirályok -rovására… - -Elfelejtettem megmondani, hogy mylady széke karjára gyönyörű indus shawl -volt vetve. Csak angol tudja figyelmét oly művészien megosztani, ahogy -mylady s mylord félszemmel a shawlt kereste, de szemüket mégse vették le -rólam. Én tovább beszéltem: - -– Sehol sem láttam annyira e különbséget, mint New-Yorkban, a kínai -fertályban. Ha egyenest a Waldorf-Astoriából vagy a Holland-Houseból -mentem volna oda, az még nem tenné; elvégre az amerikai urak és hölgyek -valóban kocsisok s fejőleányok, nemcsak képletesen. De volt szerencsém -kevéssel azelőtt Brüsszelben az odavaló Metropole-fogadóban éppolyan -előkelő s szeretetreméltó angol társasággal együtt lehetnem, mint most -myladyé s mylordé, s egyre erre kellett gondolnom a fojtó bűzű kinai -boltokban, az alacsony menyezetű kinai vendéglőben. Mennyire pinczérek -az európai gentlemenek a kinai pinczérhez, mennyire boltoslegények a -kinai boltoshoz képest! Mily finom ezeknek a kezük, mily előkelő az -alázkodásuk, mily értelmes a mosolyuk, mily lágyak a mozdulataik! -Természetes: a kegyetek ősei csak az eke szarvát fogták vagy a fegyver -agyát, míg e pinczérek s kalmárok apái, úgylehet, már tízezer éve -elkerültek a gorombább s nehézkesebb foglalkozások mellől, s a finomabb -mesterségek vagy az elmebeli munka fürgébb s megkülönböztetett -mozdulataiban iparkodtak. Még ma is: az önök sportja a teljes erőnek -kiszámított kifejtése, de nem a finom munka pepecselésében való -kényszerű mérséklése, visszafojtása, forgatása s alkalmazása. Értelmüket -mindössze néhány száz esztendeje, hogy tudva dolgoztatják, míg ezeknek -már a testét is úgy átitta az értelem, mint ahogy a világ legcsúfabb -embere, Voltaire, vénségére szinte kiszépült, annyi emlékbélyeggel -alakította a maga formájára e rút ábrázatot a gyönyörű elme. Myladytől -éppen ma az ebédnél hallottam a kétségbeejtő megjegyzést, hogy enni -eszik, mert éhes, sőt sokat eszik, mert nagyon éhes, de igen mindegy -számára, hogy mit eszik. Ez különben nem elég; Amerikában nem is illik -törődni étellel – nemcsak, hogy nem nőies, mint még százötven év előtt -európaszerte volt, de nem is férfias. Azt hiszem: önök egy -hiányosságukat emelik erénynyé, egy fogyatkozásukat parancscsá. Igaz, -hogy az önök étele nem érdemli meg e nevet. Sótalan és sületlen húst -nyakonöntenek sóval, eczettel, paradicsommal mustárral s méntával – s ha -a jó isten maga nem adta volna, hogy külön-külön a húsnak, eczetnek, -paradicsomnak s méntának tűrhető legyen az íze, az önök étele semmiben -sem különböznék attól, mintha kavicsot ebédelnének. A sajtjuk fagygyú, -amit vörös borral öntenek le, a boruk szesz, amit megczukroztak. A -franczia, de még az olasz is, óriási magasságban áll önök felett, mert -főz, mert megszerkeszti az ételeket, mert árnyalatait ismeri az ízeknek, -s ezerféle fogással kényszeríti ki a vegyületekből. Az önök ételében -vér, eczet, fagygyú, czukor oly rikítóan kerül egymás mellé, mint -katonáik kabátján a lángoló vörös s a vakító arany. S mi európaiak mind, -még a francziák is, kiknek crêmejei, párolt húsai és pástétomai, még az -én magyar honfitársaim is, kiknek rétesei vagy paprikásai annyira finom -árnyalatúak, hogy az önök ínye követni sem tudná: mind eltörpülünk a -kinaiak főztje mellett, melynek csak bolond anekdotákból hallottuk -hírét, de bele nem kóstoltunk – holott ezek az anekdoták is mit -bizonyítanak egyebet, mint azt, hogy a kinai égen, földön, lombok közt s -tenger mélyén, madárfészekben s czápa uszonyán, születésben s -rothadásban, tűzben s jégben, lüktető testben s lomha agyagban keresi s -hajszolja az ízeket, melyek külön talán rosszak, de együtt mennyeiek. A -new-yorki Oriental Restaurantban, 3. Pell-Street, _csau-méin_t ettem, -ami metélt tészta, csontjáról lefejtett csibehússal. De micsoda metélt -volt az, s micsoda csibehús! A tészta kisült palacsintatészta, melynek -minden egyes, vékonyra metélt szála különálló volt, püffedt és -olvadékony, mint a pomme paille. Mégis az egész egy eledel volt, a -szemcsésen porhanyó hússal egybepárolt; ízük egymásba hatott, s gyömbér, -sáfrány, bors, fagygyú, só s egyéb ilyen, külön-külön borzasztó izek, -együttvéve s az ő kiszámított keverésükben, hihetetlenül, szinte -légiesen finom egységes zamattá alakultak ez ételben. A nekem idegennek -adott nehéz késsel-villával szinte vandálság volt feldúlni e remek -halmot; a szomszéd asztalnál egy japán fiatalember két fapálczikával -ette, s tanítgatta e művészetre mellette ülő amerikai barátnőjét. Hiába -tanítgatta – ehhez a művészethez tízezer esztendősnek kell lenni! -Megtanulhatjuk, hogy e két pálczikát szögben kell egymáshoz illeszteni, -s az így alakult csúcsra rája, rajta pedig szájukhoz lehet kapni akár a -vizet is, de ahogy a japán azokat a pálczikákat fogta, forgatta, szögbe -döfte s szájához kapta: azt, mondom, a nyugati parasztkéz csak -nyolczezer év múlva fogja megtanulni… - -Csak angol tud oly mozdulatlanul megmozdulni, ahogy mylady az ő -félkeztyüs kezét mylordéra nyugtatta. Én meg igy végeztem: - -– Mert, viszont, nemcsak a tartózkodásban van finomság; néha a -merészségben is. A mi asszonyaink sohasem tudnák eljárni a keleti nők -vakmerő tánczait – de ne is tegyék, nem illenék nekik; nem részegitőek -volnának, hanem nevetségesek. Mikor ebéd után való ivásra egyszer -mylordnak egy pár kiváló honfitársával együtt maradtam, ezek az urak – a -hölgyek természetesen visszavonultak – széles jókedvükben tánczra -kerekedtek. Micsoda táncz volt ez! Mint mikor az ember leszáll a lóról, -s rúg egypárat, hogy a zsibbadtságot kiüzze térdéből. A pánczélos ősök -ereszkedhettek igy térdre, vasvértezetükben, mozdulatlan felső testtel, -a sirboltokban, mint ahogy e gentlemenek mulattak. Pedig mégis -groteszkek voltak; nem férfiasak, hanem nevetségesek. Látnák csak a mi -magyar urainkat tánczolni! Tánczolni, kurjogatni, öklüket rázni, -kabátjukat elhajitani, s mégsem lenni nevetségesnek! De ez mind semmi a -messzebb kelethez képpest. Mylady bizonyára volt már Konstantinápolyban, -áthajózott Skutariba, s megnézte a tánczoló derviseket. Én is láttam -őket. Nem csodálkozott azon, hogy nem nevetségesek, s nem is tartanak -attól, hogy nevetségesek lehetnek? Pedig tarthatnának tőle, mert ezek a -dervisek nem holmi alja-népség; vannak köztük előkelő kalmárok, sőt -katonák is; azt a hórihorgas szerecsen-őrnagyot bizonyára mylady is ott -látta már köztük, kire minden konstantinápolyi utas emlékszik. Teremtő -isten: hogy’ járt ennek az óriásnak a feje; hogy’ csavarodott a nyaka, a -dereka; hogy’ topogott a lába, hogy’ himbálódzott a karja, hogy’ -egybeszaladt homloka meg a szemöldöke, miközben szemehéja lecsukódott s -orralyika tágult és melle zihált, mint a beteg lóé! És mégsem volt -nevetséges, hanem rettenetes volt és szép volt, igen: szép és férfias; a -velünk volt nyugati menyecskék kipirult rámeredésén, mélázó -hazasétálásán láttam, hogy szép és férfias volt. S vették észre a perzsa -formáju egyházfit, ki a dervisek körül szorgoskodik? Mikor a tánczba -belemelegszenek, egymásután oldják le s nyujtják oda a szolgának -kábultan, behunyt szemmel, bizonytalan mozdulattal, turbánbéllelő -süvegjüket, zekéjüket, minden fölösleges ruhadarabjukat; ő meg -lábujjhegyen megy oda, fejedelmi fejbicczentéssel áll meg előttük; -megértő, rajongó, hódoló, de magára is tartó szemöldökkel, szemmel s -ajakkal néz föl rájuk; szelid biztossággal veszi el a süveget vagy a -zekét, behunyt szemmel ajkához éreti, s lábujjhegyen viszi egy sarokba. -Hol az a marquise és hol az az abbé, hol az a nyugati előkelőség vagy -akár kényeskedés, mely külön vagy együtt csak távolról is meg tudná -közeliteni azt a bájos méltóságot, azt a férfias lágyságot, amivel ez az -utolsó ember ezeket a szennyes rongyokat ezekről az átizzadt állatokról -leszedte!… - -Mylady és mylord mélázva bicczentett a fejével, én pedig elhallgattam. A -zsarátnok összeomlott, a hall kiüresedett, a pinczérek ásitottak. Mylady -és mylord felállott; reggel utazni készültek, és bucsuzóra kezüket -nyujtották. Csak angol tud oly jólesően kezet rázni, mint ők -shakehandeztek velem. - -VÉGE. - - - - -TÁRGYMUTATÓ. - - Emberi dolgokról 9–33 - TEMETŐJÁRÁS 34–42 - KILENCZ ÓRA TÁJT 42–48 - Társadalmi dolgokról 49–97 - A MALTHUS EVANGYÉLIOMÁBÓL 98–104 - SZERELMI TÖRTÉNET 105–114 - Irói dolgokról 115–161 - HOLUBÁR 162–172 - Művészi dolgokról 173–227 - MEUNIER CONSTANTIN VÉGRENDELETE 228–229 - MADAME RÉCAMIER 230–233 - L’ART POUR L’ART 234–244 - Tudásbeli dolgokról 245–306 - A SZAMÁRSÁG DICSÉRETE 307–318 - Politikai dolgokról 318–363 - MAGYAR MESE ÉS LEGENDA 364–373 - CSAU MÉIN 372–383 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -24 |kadaszkodni a hegyre |kapaszkodni a hegyre - -27 |férfi-sem |férfi sem - -34 |TEMETŐJARÁS |TEMETŐJÁRÁS - -48 |ezikázott végig |czikázott végig - -70 |Vilmos csúszár |Vilmos császár - -84 |kénysze-szerűségétől |kényszerűségétől - -84 |fordítanunk, kogy |fordítanunk, hogy - -128 |a zemberek |az emberek - -136 |származá-ásban |származásban - -147 |Errre a |Erre a - -180 |fesztészetben |festészetben - -220 |kölcsönkönytárra |kölcsönkönyvtárra - -244 |nemesak versnél |nemcsak versnél - -259 |h rdárra |hordárra - -262 |saját maguuk |saját magunk - -262 |felődéssel |fejlődéssel - -269 |annyi-tesz |annyit tesz - -269 |let het-e |lehet-e - -284 |tulajponkép |tulajdonkép - -290 |Zolánek |Zolának - -309 |Körülbalül |Körülbelül - -312 |tndományos értelem |tudományos értelem - -313 |haj-hajlandóságaik |hajlandóságaik - -345 |rnhájának |ruhájának - -354 |megvagadásával |megtagadásával - -354 |kötetel |követel] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK OLVASÁS KÖZBEN *** - -***** This file should be named 63611-0.txt or 63611-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/6/1/63611/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |