diff options
Diffstat (limited to 'old/63607-h/63607-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/63607-h/63607-h.htm | 6983 |
1 files changed, 0 insertions, 6983 deletions
diff --git a/old/63607-h/63607-h.htm b/old/63607-h/63607-h.htm deleted file mode 100644 index b6dbd35..0000000 --- a/old/63607-h/63607-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6983 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Galambos Pál naplója; -Jobbadán Amerikában by Viktor Rákosi</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -h2 i { - font-size: 75%; - line-height: 300%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<pre style='margin-bottom:6em;'>The Project Gutenberg EBook of Galambos Pál naplója; Jobbadán Amerikában, -by Viktor Rákosi - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: Galambos Pál naplója; Jobbadán Amerikában - -Author: Viktor Rákosi - -Release Date: November 02, 2020 [EBook #63607] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK GALAMBOS PÁL NAPLÓJA; JOBBADÁN -AMERIKÁBAN *** -</pre><hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Rákosi Viktor -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">ii. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">GALAMBOS PÁL -NAPLÓJA<br /> -–<br /> -JOBBADÁN AMERIKÁBAN</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Rákosi Viktor Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">II</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">GALAMBOS PÁL -NAPLÓJA<br /> -–<br /> -JOBBADÁN AMERIKÁBAN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCIII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Rákosi Viktor</span></span></p> -<h1>GALAMBOS PÁL NAPLÓJA<br /> -–<br /> -JOBBADÁN AMERIKÁBAN</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCIII<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP -NYOMDÁJA</span></p> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>MONTE-CARLO.</h2> -<p>Arra neveltek a szüleim, hogy költsek és nem arra, hogy -keressek. El is költöttem mindent, a mit rám hagytak, urasan, -előkelőn. Egy reggel aztán öreg inasom, a ki mindig ismerte vagyoni -viszonyaimat, igy szólt:</p> -<p>– Urfi, összes pénzünk ezer forint.</p> -<p>– Akkor majd kölcsön veszünk.</p> -<p>– Hitelünk is kimerült már. Nem kapunk mi már széles e hazában -egy krajcárt sem.</p> -<p>– Hát mit csináljunk, Mihály gazda?</p> -<p>– Nekem van egy gondolatom, urfi. Váljunk el. Én megyek haza, a -falumba. Maga meg világgá bujdosik, elmegy olyan országba, a hol -nem ismerik, a hol tehát megpróbálhat dolgozni.</p> -<p>– Mondasz valamit öreg, utolsó barátom. Hol az az ezer -forint?</p> -<p>– Azt nem adom oda urfi, csak mikor már felült a vonatra.</p> -<p>– Nem bizol bennem?</p> -<p>– Nem. Én itthon eladom a butorokat, a képeket, a szobrokat s -abból kifizetem a becsületbeli adósságait. Föl vannak nálam -jegyezve. De az urfi menjen el innen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> Itthon már -nem lehet más emberré. Nem járhat a villamoson olyan utcákon, a -melyeken eddig számozatlan fiakkeren robogott.</p> -<p>– Igazad van. Olyan bölcs vagy, mint egy arab kalifa. -Kinevetnének, lenéznének, sajnálkoznának fölöttem. Utazom.</p> -<p>Fölmentem Bécsbe és felültem a nizzai direkt luxusvonatra. -Zsebemben ezer forinttal megérkeztem Monte-Carloba. Itt akartam uj -életet kezdeni.</p> -<p>Valamelyik görög (vagy talán francia?) bölcs mondja, hogy a -szerencsét sohse éri utól az, a ki kergeti. Ez rajtam is -beteljesedett. Egy darabig csak tanulmányokat tenni jártam a -játékbarlangba, aztán megállapitottam a szisztémámat s játszani -kezdtem.</p> -<p>Nagy tét állt. Ha nyerek, maradok ur, ha vesztek, megyek -Amerikába hotelszolgának.</p> -<p>A sors nem akarta mindjárt, hogy hotelszolga legyek. A szerencse -kacérkodott, flirtelt velem. Rám mosolygott, a hajamat simogatta, a -lábamat nyomogatta – de mikor én a biztatásra, mint afféle ügyetlen -udvarló, merészebb lettem, hátat forditott.</p> -<p>Egy este vagyonom lement tiz napoleonra. Visszamentem Nizzába. -Óvatosságból vettem egy revolvert belőle. Hátha később nem telik. -Megvigasztalt a tudat, hogy köztem és a hotelszolga közt ez a -fegyver áll még.</p> -<p>Másnap a Hôtel d’Angleterreben ebédeltem. Jól étkeztem, erős -bort ittam. Azt akartam, hogy az este Monte-Carlóban kitünő -kondicióban üljek a játékasztalhoz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> Az igazi játékos testét is -gondosan elkésziti az ütközetre.</p> -<p>A szomszéd asztalnál egy igen csinos hölgy ült. Párisi -elegáncia, de nem a drágább fajtából, mutatkozott rajta. Inkább -rossz szokásból, mint érdeklődésből merőn néztem rá. Ő -visszanézett, aztán elpirult és lesütötte a szemét.</p> -<p>Ez nem normális.</p> -<p>Mikor fölvetette a szemét és látta, hogy még mindig rá nézek, -elnevette magát.</p> -<p>Teremtucscse, ez ismerős lesz.</p> -<p>Kiment a terraszra kávézni, utána mentem, köszöntem neki, -melléje ültem s franciául kezdettem diskurálni.</p> -<p>– Ugyan? – szólt ő nevetve és magyarul, – hát annyira nem ismer -rám? Mennyivel hivebb az én emlékező tehetségem? Hja, egy leány -sohse felejti el azt, a ki őt megcsókolta.</p> -<p>Én megcsókoltam? A dolog egyre rejtélyesebb lesz.</p> -<p>Végre ő őszintén kipakolt. Emlitett egy hirneves primadonnát, a -kinél ő – szobalány volt. Én pedig járatos voltam a házhoz. Egy -napon összevesztem ott egy gróffal, s tökfilkónak neveztem őt. Nem -tehetek róla. – Nem tartozom az egyletileg szervezett s a -kereskedelmi törvényszéknél bejegyzett demokraták közé, a kik -minden grófot eo ipso tökfilkónak tartanak – de ez a gróf tényleg -az volt. Másnap sulyos föltételekkel párbajt voltunk vivandók. -Mikor elmentem, az előszobában a szobacicus <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -szenvedélyesen a nyakamba borult, megcsókolt, s a fülembe -sugta:</p> -<p>– Vigyázzon, a gróf kitünő lövő.</p> -<p>Ez az előttem ülő elegáns hölgy volt az akkori szobalány.</p> -<p>– Rózsi! – kiáltottam.</p> -<p>– Az.</p> -<p>– Csak nem voltál szerelmes belém?</p> -<p>– De igen.</p> -<p>S arca biborvörös lett.</p> -<p>– Szegény lány, és én nem is álmodtam róla. No most alkalmad van -rá, hogy kiszeress belőlem.</p> -<p>– Hogyhogy?</p> -<p>– Tönkrementem. Szegény ördög vagyok. Összes vagyonom hét arany, -meg egy revolver.</p> -<p>A leány elsápadt.</p> -<p>– Minek az?</p> -<p>– Olcsó expresszvonat a másvilágra. No, de légy nyugodt, ma este -még szerencsét próbálok. Hát te hogy kerültél ide?</p> -<p>– Emlékszik még…</p> -<p>Szégyenkezve közbevágtam.</p> -<p>– Bocsásson meg Rózsi, most veszem észre, hogy én magát egyre -tegezem… ezentul magázni foglak…</p> -<p>– Ahogy parancsolja, – felelt a lány kellemes mosolylyal, – -tehát a kis Lucinay vicomte, a ki attaché volt a bécsi francia -nagykövetségnél, magával vitt Párisba. Énekelni és táncolni -tanittatott… aztán Amerikában is jártam. Énekesnő lettem s -szerencsét csináltam. <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p>– Gratulálok. Ilyen a sors. Egyik föl, másik le. Játszani jött -ide?</p> -<p>– Játszani. Tegnap is százezer frankot nyertem.</p> -<p>– Maga volt az? Hallottam beszélni, hogy a párisi -Miracle-szinház egy tagja rengetegül nyert…</p> -<p>– Hisz az én vagyok!</p> -<p>– Ne mondja!</p> -<p>Beszélgettünk még mindenféle szamárságot, aztán felültünk a -vonatra és átmentünk Monte-Carlóba. A lánynak roppant jókedve volt -s egyre villogtatta fehér fogait. Négy órakor leültünk játszani. -Hétszer tettem hét aranyat – elvesztettem. Megtapogattam a -revolveremet. A helyén volt. A szivem is.</p> -<p>Fütyörészve jöttem ki a teremből. Miért is busuljak? Nem itt -vesztettem el a vagyonomat; itt csak ezer forintot hagytam. Igaz, -hogy ez az utolsó mentőhorgonyom s ez is elszakadt. Gombház, ha -leszakad lesz más. Pardon, igazitsuk ki, lesz más – világ.</p> -<p>Lenéztem a magas terraszról a tengerre, mely fölött, mintha a -nap arany lehellete lett volna, ugy uszott a nyári levegő. Mi szép -az élet, kár hogy oly keveseknek szép! A porladó ősök, a -megforditott cimer, a családi sirbolt körül őrt álló nagy jegenyék -egy pillanatra eszembe jutottak… Ez volt a bucsu hazámtól… Aztán -eszembe jutott a nizzai morgue, a hol üveg alatt megfagyva, -meztelenül ki leszek téve a kofák kiváncsiságának és részvétének… -aztán eszembe jutott a traveillani szomoru völgy, az idegenek -temetőjével… <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> ott fogok nyugodni s mához egy évre már a -keresztfám ki fog dőlni és senki sem lesz, a ki visszadugja.</p> -<p>Egy kéz érintette vállamat. Rózsié volt.</p> -<p>– Nos uracskám, vesztettünk?</p> -<p>– Mindent.</p> -<p>– Lestem, s szaladtam maga után, hogy meg ne szökjék.</p> -<p>– Hát mit akar velem csinálni?</p> -<p>– Vigyázni, mig ujra megjön az esze.</p> -<p>– Bajosan jön az meg többet.</p> -<p>– No, majd meglássuk.</p> -<p>Ezzel belém kapaszkodott.</p> -<p>– Tudja-e, hogy megint nyertem huszezer frankot.</p> -<p>– Bolond szerencséd van.</p> -<p>– Az. Hol vacsorálunk?</p> -<p>– Nem vacsorálok én már fiam, nincs egy vasam se.</p> -<p>A lány biborvörös lett, lopva rám-rám nézett, sokáig hallgatott. -Végre megszólalt:</p> -<p>– Adok én magának… kölcsön… a mennyit akar… Roppant sok pénzem -van.</p> -<p>Egyszerre összefutott a szemem előtt a világ. A park beleszaladt -a tengerbe, az ég meg leszakadt a vizbe. Vörös lett minden -előttem.</p> -<p>– Nem, Rózsi, – feleltem halkan, – csak nem hiszed, hogy a régi -jó időkben adott borravalókat most visszakérem tőled. Isten -veled.</p> -<p>A leány szeméből kicsordult a könny. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>– Nem, nem ugy gondoltam, ne vegye sértésnek… csak a szeretet -sugallta szavaimat…</p> -<p>– Köszönöm Rózsi, te jó leány vagy és én nem haragszom rád…</p> -<p>Intettem neki s lehaladtam a lépcsőn. Lent, a ciprusfák közül -még egyszer köszöntem neki. Lassan intett egyet a zsebkendőjével s -aztán a szeméhez vitte.</p> -<p>… Egy ékszerkereskedőhöz mentem s odaadtam a gyürümet. Hatvan -frankot adott érte. Testvérek közt megért háromszázat. De hát elég -lesz nekem a bucsulakomára. Visszamentem Nizzába. Megsemmisitettem -mindent, a mivel kilétemet megállapithatják. Inkognito akarok -meghalni. Ne tudja a halál, hogy milyen becses zsákmányt, az utolsó -Galambost viszi magával.</p> -<p>Vacsora után a kávéházba mentem… Német turisták pezsgőztek, kik -ezer frankot nyertek Monte-Carlóban. Lármáztak és garázdálkodtak. -Az egyik egy sörös poharat tele töltött pezsgővel és elkezdett -kiabálni:</p> -<p>– Azt a szomoru szamarat nyakon öntöm.</p> -<p>És felém közeledett. Én magam elé tettem a revolvert s -szólék:</p> -<p>– Nézze uram, én éppen főbelőni készülök magamat s azon -gondolkozom, hogy ne küldjek-e magam előtt néhány hencegő németet a -másvilágra.</p> -<p>Halotti csönd lett. A németek fizettek és elkotródtak.</p> -<p>Egy magas barna ember, a ki látta a jelenetet, odaült -hozzám.</p> -<p>– Ön meg akar halni? <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>– Meg.</p> -<p>– Ajánlok erre önnek egy jobb módot.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Álljon be az idegen légióba. Ön fiatal, erős, a kalandokat -biztosan szereti. Talán uj életet kezdhet… Mindenesetre, ha elunja -a dolgot, bármely pillanatban főbe lőheti magát.</p> -<p>… Másnap az idegen légió katona-passzusával a zsebemben utban -voltam Marseille felé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<h2>A LÉGIÓBAN.</h2> -<p>Az az ur, a kinek biztatására a nizzai kávéházban beálltam a -francia idegen légióba, azt is mondta:</p> -<p>– A légióban ugy el van ön temetve, mint a pinty. Sohase tudja -meg senki, hogy hova lett. Olyan csöndesen elpusztul valahol -Afrikában vagy Tonkingban, hogy a kakas se kukorékol utána. Lehet -azonban, hogy valami bolond szerencséje akad, kitünteti magát, -megkapja a francia polgárjogot, s átlép a francia hadseregbe… Szép -karriert csinálhat…</p> -<p>Ezeken a szavakon gondolkoztam, mikor a gyorsvonaton Marseille -felé robogtam.</p> -<p>Különös pályafutás, az bizonyos… Egy magyar ur, a ki beáll -verekedni idegen nemzethez, mint egy középkori kondottieri, a kinek -egyebe sincs jó kardjánál és bátor szivénél. Hát odahaza nem volna -már számomra semmi munka? Boldog-e a nép, gazdag-e az ország, erős -és hatalmas-e a gentry, hogy egy ősi sarja ilyen nyugodtan, mint -én, beáll kalandornak azzal a kilátással, hogy egykor valami -tonkingi mocsárban felfalják a vadállatok?</p> -<p>Az az egypár csöpp, a mi kuruc őseim véréből <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> még -megmaradt bennem, sugallta ezeket a gondolatokat. S végre is -beláttam, hogy ha odahaza zsákot hordok, akkor is nemesebb munkát -végzek, mint ha a francia hadseregben tábornokságig viszem s -visszafoglalom Elzasz-Lotharingiát.</p> -<p>Beláttam. De másokra nézve láttam be. Tegyenek ugy az utánam -következő hajótöröttek. Számomra nincs visszatérés a régi -hazába.</p> -<p>Carpengrasseban beült hozzám egy fiatalember. Sétapálcáján és -kendőbe takargatott kis pakkon kivül semmi sem volt a kezében.</p> -<p>Vele beült egy jól táplált ur is, a ki rögtön elővette a -<i>Petit Meridional</i> cimü lapot és bele mélyedt.</p> -<p>A fiatalember kölcsön kérte az én lapomat és beszélgetni -kezdtünk.</p> -<p>Pár szó után bizalmas tónusba csaptunk át, mert kölcsönösen -kiderült, hogy a légióhoz megyünk.</p> -<p>(A <i>Petit Meridional</i> olvasója egy percre letette lapját és -figyelmesen végignézett.)</p> -<p>Uj ismerősöm olasz volt s nagy bőbeszédüséggel elmondotta, hogy -könnyelmü adósságok elől menekülve szánta magát erre a -kétségbeesett lépésre.</p> -<p>– S ön?</p> -<p>– Monte-Carlo.</p> -<p>– Elég, ne folytassa. Van pénze?</p> -<p>– Van vagy hatvan frankom.</p> -<p>– Tehát nem kapott foglalót a légió irodájában?</p> -<p>– Nem, nem is kértem.</p> -<p>– Nekem a foglalóból van még harminc frankom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> Tudja mit? -Csapjuk össze s álljunk meg Marseille előtt Rochegrandeban.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Fölséges hely. Mulassunk egy napot s egy fitying nélkül -vonuljunk be a légióhoz. Aztán, ha nyakunkon lesz a vasiga, ugy sem -ugrálhatunk többet.</p> -<p>– Nem bánom.</p> -<p>Ekkor a <i>Petit Meridional</i> olvasója letette lapját s -nyájasan igy szólt hozzánk:</p> -<p>– Uraim, legyenek szivesek egyenesen Marseillebe menni, mert -holnap indul a transzport Afrikába.</p> -<p>– Mi köze magának hozzá? – kérdé Tagliano.</p> -<p>– Hatósági közeg vagyok, – felelt szerényen a jól táplált -ur.</p> -<p>– Talán éppen mouchard (spicli)?</p> -<p>– Nem, de titkos rendőr.</p> -<p>– S meg van bizva, hogy minket Marseillebe szállitson?</p> -<p>– Körülbelül. Főképp önt, Tagliano úr, a ki már megkapta a -foglalót.</p> -<p>– Nohát, ez szemtelenség, gentlemanekkel igy bánni. Spicli ur, -ön lesz szives kiszállni.</p> -<p>– Hogy érti ezt?</p> -<p>– Ugy, hogy takarodjék ki a kupéból, különben megfojtom.</p> -<p>– De hisz a vonat robog.</p> -<p>– Annál rosszabb önre nézve.</p> -<p>– Ön megőrült.</p> -<p>– Készüljön. Majd számolni fogok. Egy… <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>A detektiv nyugodtan revolvert vett elő. De mielőtt fölhuzhatta -volna a kakasát, megragadtam és kicsavartam a kezéből.</p> -<p>Azalatt Tagliano kinyitotta az ajtót s mielőtt -megakadályozhattam volna, egy szempillantás alatt kilóditotta rajta -a boldogtalant.</p> -<p>Meghült bennem a vér. Tagliano utána nézett.</p> -<p>– A gazfickó fölugrik és fenyegetődzik. Semmi baja. Adieu!</p> -<p>Megtörölte a homlokát és leült. A revolvert vizsgálgatta.</p> -<p>– Az üzlet egy revolvert jövedelmezett tisztán. Csak azt -sajnálom, hogy elmarad a rochegrandei muri, mert a történtek után -nekünk egyenesen Marseillebe kell mennünk, hogy el ne -csipjenek…</p> -<p>– De a marseillei pályaudvaron is elfoghatnak. Az az ember azóta -bizonyosan föllármázta már a rendőrprefektust.</p> -<p>– Pedig az baj… egypár esztendőt a nyakamba sóznak…</p> -<p>– Ez hamarább is eszébe juthatott volna.</p> -<p>– Minek? Mi olaszok előbb végrehajtjuk a tettet s csak azután -gondolkozunk, hogy miképp bujjunk ki a következmények alól.</p> -<p>– No hát gondolkozzunk.</p> -<p>Tagliano cigarettára gyujtott. Mig abban tartott, egy szót se -szólt, de mikor a végét kihajitotta az ablakon, fölkiáltott:</p> -<p>– Megvan! <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Azzal egy darab papirosra a következő táviratot irta:</p> -<p class="center"><i>Commandant de la legion étrangère</i></p> -<p class="right"><i>Marseille</i><br /> -<i>Caserne Napoleon…</i></p> -<p>Ma este 8-kor érkezünk. Légión esett sérelem férfias -megboszulása miatt le akarnak tartóztatni. Kérünk -ellenintézkedéseket.</p> -<p class="right"><i>Tagliano, – Galambos</i><br /> -uj légionisták.</p> -<p>– Igy, ezt a legközelebbi állomáson föl fogjuk adni s minden -rendben lesz.</p> -<p>– Gondolja?</p> -<p>– Hogyne! Nem ösmeri a légiót. Egyenként a legelzüllöttebb -alakokból állhat, de a testületi szellem, a testületi becsületérzés -roppant módon ki van fejlődve benne. Az egyén ott semmi, a légió -becsülete azonban szent. Rendkivül összetartanak. Nem tudom, mi fog -történni, de valami történik, az bizonyos.</p> -<p>A vonat megállt Marseille rendező-pályaudvarán. A perronon egy -napbarnitott tengerészhadnagy stentori hangon kiáltott:</p> -<p>– Tagliano, Galambosz legionáriusok szálljanak le.</p> -<p>Sietve leugrottunk s a hadnagy előtt tisztelegve megálltunk.</p> -<p>– Tagliano, Galambosz, a kik táviratoztak?</p> -<p>– Igen, hadnagy ur. <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>– Kövessenek!</p> -<p>Egy tágas batárba ültünk, szembe a hadnagygyal.</p> -<p>– A rendőrség a központi pályaudvaron várja önöket, a parancsnok -azért intézkedett igy. Mit csináltak?</p> -<p>Tagliano gyorsan és dühösen előadta neki az ügyet.</p> -<p>– Okosan tette, hogy kidobta a maflát, – szólt röviden a -hadnagy.</p> -<p>A hadnagy ideiglenesen a légióhoz volt beosztva szolgálattételre -s testtel-lélekkel hozzája szított.</p> -<p>A kaszárnyában az este konszignálták a legionáriusokat. Kétszáz -rekruta s egy század régi legionista várta ott az elszállitást. A -kantin előtt, az udvarban pipáltak és várták a két hőst. Köztük -kellett elmennünk, hogy a parancsnok irodájába jussunk. Nagy -kiváncsisággal mustráltak s én is érdeklődve néztem szét jövendő -bajtársaim közt.</p> -<p>– Jó estét, fiuk! – szóltam, megemelve kalapomat.</p> -<p>– Jó estét, camarade, – felelt vissza tiz-husz hang.</p> -<p>Egy öreg katona kivette szájából pipáját, s szólt:</p> -<p>– Ne féljetek, gyerekek, megvédelmezünk.</p> -<p>– Bizunk a légióban s az ördögtől se félünk, – kiáltott vissza -Tagliano.</p> -<p>Helyeslő mormogás zugott végig a katonákon.</p> -<p>A parancsnok egy legionista kapitány volt, a kit az uj -transzport átszállitásával biztak meg. Viharvert, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> keményképü -ember: sok öldöklést láthatott már életében. Tagliano előadta az -ügyet.</p> -<p>– Bolond dolog, nem tudom, hogy másznak ki. No majd meglátjuk. -Mi volt ön eddig? – kérdé felém fordulva.</p> -<p>– Gazdag ur.</p> -<p>– Szép foglalkozás. S ön?</p> -<p>– Ügyvédjelölt, – felelt Tagliano.</p> -<p>– Szóval tanult emberek. Örvendek. Sandruze!</p> -<p>Egy káplár előlépett.</p> -<p>– Vezesd a két legionistát a szobájukba.</p> -<p>Egy kicsit megmosakodtunk, aztán lementünk a kantinba -vacsorálni. Ott már Sandruze előadta ügyünket s mindenki meleg -kézszoritással fogadott. Mondhatom, hogy sokkal több finom uri -kezet fogtam meg, mint munkában megdurvultat. Sandruze már azt is -tudta, hogy itt járt a rendőrfőnök titkára s kérdezte a -parancsnoktól, hogy hova lett az a két legionista, a kiknek este -nyolckor kellett volna megérkeznie? Mire a parancsnok ártatlan -arccal azt felelte, hogy bizonyosan a városban mulatnak s csak -reggel fognak berukkolni.</p> -<p>Tiz óra tájban (mi még a kantinban mulattunk) sietve jött vissza -a titkár; a rendőrfő biztosan tudja, hogy a parancsnok kocsin -hozatta be a legionistákat a külső állomásról. A parancsnok nem -tagadta.</p> -<p>– Nos, akkor adja ki.</p> -<p>– Előbb kihallgatom őket, mert nekem is van közöm hozzájuk. -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>– Jó, de reggel érte jövünk, ha kell, karhatalommal.</p> -<p>– Legyen szerencsém.</p> -<p>Ez volt a párbeszéd a parancsnok és a titkár közt. A titkár -távozása után a tengerésztiszt is sietve elhagyta a kaszárnyát. A -légiót pedig cakkumpak, a rekrutákat cókmókjukkal az udvarra -kiállitották és számba vették. Éjfélkor megjelent a hadnagy és -jelentette, hogy a behajózásra minden készen van. A kaput kitárták. -Indulj!</p> -<p>Dob- és trombitaszó nélkül bevonultunk a kikötőbe s egy óra -mulva mindnyájan a <i>Baudin</i> szállitóhajón voltunk. Négy órára -behajóztak tisztjeink s nyolc órakor már a fényes nagy vizeken -lebegve haladtunk Afrika felé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<h2>A BAUDIN FEDÉLZETÉN.</h2> -<p>A <i>Baudin</i> szállitóhajó az idegen légió negyedik ezredének -két századával s kétszáz, a légiónak szánt rekrutával utban volt -Algier felé.</p> -<p>Éjjel, hirtelen történt a behajózás, a mi kedvünkért, kik a -detektivet a vonatról ledobtuk.</p> -<p>A nagy, elektromos lámpások fényénél láttam, hogy összes -bajtársaim a fedélzeten vannak, s nézik, mikor a külön gépek -csikorogva huzzák föl a két óriási vasmacskát. S láttam az arcokon -a megkönnyebbülést, mikor a gőzhajó kürtje tompa búgással -jelentette az indulást. Ugy látszik, nem egy embernek volt oka -örülni a fölött, hogy örökre hátat fordit a vén Európának, hol -bizonyára élénk összeütközésben volt a hatóságokkal.</p> -<p>Még a kapitány nem nyomta meg a gépházba vezető csengetyü -gombját, de már a kormánykerék csikorgott s a hajó lassan fordult -önmaga körül. E pillanatban a vizből egy kiáltás hangzott, egy -reflektort a hang felé irányoztak s a fénysávban egy emberfej -jelent meg.</p> -<p>– Dobjatok le egy kötelet! – kiáltott felénk.</p> -<p>A kapitány intésére egy mentőöv odarepült eléje, <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> az -ismeretlen belekapaszkodott s a kötélnél fogva a matrózok fölhuzták -a födélzetre.</p> -<p>Pár perc mulva a viztől csurgó alak ott állt a kapitány előtt, -mi meg kiváncsian körülötte csoportosultunk.</p> -<p>– Ki vagy? – kérdé a kapitány.</p> -<p>– Pietro, sziciliai matróz.</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>– Beállni az idegen légióba.</p> -<p>– Ez Champsaur kapitány dolga.</p> -<p>A mi kapitányunk előlépett a tömegből.</p> -<p>– Miért jösz az utolsó percben s ilyen föltünően? – kérdé -Champsaur parancsnok.</p> -<p>– Szöknöm kellett, mert még szerződésem köt a -<i>Taorminá</i>-hoz.</p> -<p>– Ez nem ok arra, hogy ilyen kalandos módon toppanj ide, fiam. -Te rossz fát tettél a tüzre.</p> -<p>A matróz hallgatott.</p> -<p>– No, csak ki vele, fiam, vannak a légióban, hál’ Isten, szép -számmal, a kik apró gazságok miatt menekültek ide.</p> -<p>A rekruták röhögtek a kapitány tréfáján.</p> -<p>A sziciliai fölvetette a fejét.</p> -<p>– Hát bizony én, parancsnok ur – loptam.</p> -<p>Mintha a tömegen morgás futott volna végig.</p> -<p>– Mit loptál? – kérdé egyszerre rideggé lett hangon a -parancsnok.</p> -<p>– Elloptam a kormányos aranyóráját és az <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> ágyamba -rejtettem. Éppen most vizsgálják a legénység hálótermét s ezért -jónak láttam hirtelen elvitorlázni.</p> -<p>– Bitang gazember vagy, a légiónak nincs rád szüksége. Félicien! -– kiáltott a kapitány.</p> -<p>Egy óriás káplár lépett elő.</p> -<p>– Dobd vissza a sziciliait!</p> -<p>A káplár villámgyorsan fölnyalábolta a remegő olaszt s minden -habozás nélkül áthajitotta a korláton, a tengerbe.</p> -<p>A légió magához térve meglepetéséből, hurrát orditott, Champsaur -nyugodtan fölment a kapitányi hidra, a kapitány jelt adott a -gépészeknek, hátul a hatalmas csavarkerék zugva kezdte verni a -tengert, mely fehér tajtékot turt.</p> -<p>– Vesszetek a tengerbe! – kiáltott vissza éles hangon a -sziciliai, a mint fölbukott a viz alól.</p> -<p>– Köszönjük, hasonlóképp! – feleltek vissza karban a -legionáriusok.</p> -<p>Elsiklottunk a temérdek hajó közt, elhaladtunk a világitó torony -mellett, a gépek teljes erővel kezdtek müködni, a hatalmas hajó -zúgott, rengett s a vizbe furódó orra ölmagas hullámokat vert -föl.</p> -<p>Aludni tértünk. Mondhatom, hogy igen különös gondolatok közt -hevertem bele koporsószerü ágyamba. Eltemettem magamat. Öt évi -rabságot esküdtem Franciaországnak, melyből ha szabadulni -igyekszem, büntetésem halál. Nagyokat sóhajtottam és foroghattam, -mert Tagliano, a ki a fölöttem levő ágyban feküdt, megszólalt: -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<p>– Busul?</p> -<p>– Egy kicsit.</p> -<p>– Megbánta, hogy fölcsapott a légióba?</p> -<p>– Nem. Érdekel ez az idegen, nyers és vad katona-élet és -kiváncsian várom a folytatását. De néha eszembe jut, hogy bizony -okosabban is csinálhattam volna az életet. Mint ur jöhettem volna -Afrikába, oroszlánt vadászni, e helyett mint közkatona jövök ide -borjut cipelni s esetleg ismeretlen feketéket megölni ismeretlen -fehérek érdekében.</p> -<p>– Bizony, bizony, – sóhajtott Tagliano, – oroszlán helyett -borju. Nagy esés.</p> -<p>– Aztán meg rosszul esik ezt az öreg, kényelmes, jól -berendezett, uri Európát elhagyni… a hol sok jó barátunk és oly sok -szép, vidám barátnénk van…</p> -<p>Egy szemközt fekvő norvég fiu fölemelte a fejét s beleszólt:</p> -<p>– Én is sajnálom a földet, a hol bölcsőm ringott és a hol -édesanyámtól járni és beszélni tanultam…</p> -<p>Erre már sok fej megjelent a koporsók szélén s lassankint -beszélgető társasággá lettünk. Többen pipára gyujtottak. Egyik -megszólalt:</p> -<p>– Boldog az olyan ember, a ki még honvágyat is érez!</p> -<p>Különös, keserü hangon szólt. Mindenki ránézett s a norvég igy -szólt:</p> -<p>– Ön is csak született valahol.</p> -<p>– Szibériában, ólombányászok által lakott faluban. Az apámat, a -ki tanár volt Moszkvában, azért küldték <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> oda -számüzetésbe, hogy elpusztuljon. Óh, mert jaj az okos embereknek -minálunk! A boldogtalan aztán nemhogy elpusztult volna, de -megházasodott… igy születtem én. Van nekem hazám? Hazám nekem az a -föld, a melyet apám mindennap megátkozott, mikor az ólommérget -fujva ki tüdejéből, a nehéz napi munkából hazaérkezett? Hazám nekem -az a föld, a melyen rabláncok csörgésén, a felügyelők kancsukájának -csattogásán kivül egyebet nem hallottam?… Aztán kegyelmet kaptunk. -A kegyelem ugy szólt, hogy örökös számüzetés, de megforditott -irányba, Európába… Igy kerültünk Párisba. A hol annyi a nyomoruság, -mint ott, nekünk már kevés hely jut. És anyám sokszor visszasirta -azt a sivár, puszta szibériai völgyet, melyben a mi disznóólszerü -házunk állott, a végében egy kis zöldséges kerttel… Mit sirassak én -Európán? Bár sohse látnám többet.</p> -<p>S az orosz kis fapipájából elkeseredetten fujta a füstöt. -Mindnyájan bizonyos szánalommal néztünk rá.</p> -<p>A norvég megszólalt:</p> -<p>– És nekem, érzem, mégis fájdalmat okoz, itt hagyni ezt a -világrészt, melynek pedig csak legterméketlenebb részét nevezhetem -hazámnak. Mindig előttem áll az a kis faház, a magas éjszakon, a -feneketlen fjord sötét vize mellett, hol annyiszor hallgattam, -fejemet anyám ölébe hajtva, a téli viharok üvöltését, s -szikladaraboknak tengerbe zuhanását. Mintha a viharos tenger orditó -titánjait a földi titánok hajigálták volna. Szép ország az, uraim… -De el kellett jönnöm, mert kenyér nem terem benne… Mérföldekre -terjedő nagy területek lakatlanul, <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> pusztán állnak, s még se fér -el több ember benne… Én egyszerüen pályának választottam az idegen -légiót, hogy éhen ne haljak…</p> -<p>Csönd lett.</p> -<p>– S önök? – kérdé a norvég, rám és Taglianóra nézve.</p> -<p>– Ur voltam, eltékozoltam a vagyonomat s éppen főbe akartam -magam lőni, mikor az idegen légió ügynöke megcsipett.</p> -<p>Tagliano igy szólt:</p> -<p>– Körülbelül ez az én történetem is.</p> -<p>Csönd volt egy ideig. A bajtársak visszaheveredtek ágyukba, csak -az orosz és a norvég ültek még. Az orosz körülnézett és szólt:</p> -<p>– Uraim, ugy látom, hajótöröttek vagyunk mi mind a négyen s -hozzá elég intelligens emberek. Vegyük ugy, hogy a légió a mi -puszta szigetünk, melyre a sors kivetett. Tudják mit? -Szövetkezzünk, hogy egymás sorsán könnyitsünk…</p> -<p>– Helyes! – kiáltottunk.</p> -<p>– Esküdjünk testvériséget, – inditványozta Tagliano, – ez igy -szokás.</p> -<p>– Helyes.</p> -<p>Tagliano egy kis ezüst-feszületet vett le a nyakáról s -megcsókolta.</p> -<p>– Talizmán. Anyámtól való.</p> -<p>A kinyujtott feszületre mindegyikünk rátette jobb kezének két -ujját s Tagliano diktált.</p> -<p>– Esküszünk, hogy egymást semmiféle bajban <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> el nem -hagyjuk. Hogy egymással mindig utolsó falat kenyerünket, utolsó -korty vizünket megosztjuk. A csatákban összetartunk, ha közülünk -megsebesül valaki, cserben nem hagyjuk, egymást pénzzel is -támogatjuk, a följebbvalók eshetőleges kegyetlenségei ellen együtt -védelmezzük magunkat. A ki esküjét megszegi, hitvány becstelen -ember s azt a többi köteles elpusztitani. Isten minket ugy -segéljen.</p> -<p>Elmondtuk utána az egészet.</p> -<p>– Csókoljátok meg a keresztet – sugá Tagliano, – akkor titeket -is védeni fog.</p> -<p>Megcsókoltuk a keresztet, kezet fogtunk, megcsókoltuk egymást és -lefeküdtünk.</p> -<p>Sokáig nem tudtam aludni, különösen egy a német sorozás elől -megszökött elzászi gyerek sóhajtozása és zokogása miatt. Már este -egyre csufolták a fiuk jajveszékeléseért, de ő folyton azt -hajtogatta, hogy megszakad a szive; ő csak most érzi, hogy nem tud -elválni hazájától; miért szökött meg – ugymond – hazulról, miután -uj hazája sem tud vele mást csinálni, mint hogy katonának viszi, -még pedig mint hallja, sokkal sulyosabb szolgálatra.</p> -<p>Most azután láttam, hogy a fiu leszáll ágyából és kisompolyog a -teremből.</p> -<p>A következő percben egy puskalövés dördült odakint, a -födélzeten. Talpra ugrottam és fölrohantam. Odafönt zürzavaros -szaladgálás volt.</p> -<p>– Mi történt? – harsogott szócsövön a kapitányi hidról. -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Egy rekruta a vizbe ugrott, – felelt vissza egy légióbeli -katona, a ki puskával őrt állott.</p> -<p>A gép járása lassabbodni kezdett, majd egészen megszünt. Rövid -kommandószavak hallatszottak. A matrózok futottak a kis csónakot -vizre ereszteni. Ezalatt a villámos reflektor köröskörül kutatta az -éjszaka sötétségét. A hajó farán őrt álló legionárius a puskáját -igazitotta s igy szólt a hadnagyhoz, a ki e pillanatban termett -ott:</p> -<p>– Hadnagy ur, fölösleges a csónakot leereszteni, azt hiszem, -agyonlőttem a szerencsétlent.</p> -<p>– Miből gondolja?</p> -<p>– A lövés után nagyot kiáltott s azóta semmi hangja… ime ott van -ni!</p> -<p>A hajó mögött a tenger teljes villámos fényben ragyogott. S a -viz tetején fekve megjelent a boldogtalan elzászi fiu, véres -fejjel, nyitott szájjal s a viz sodra által huzva, sebesen uszott a -hajó után. Az odatódult rekruták megdöbbenve nézték a bizarr -látványt és sápadtan, szótlanul tekintettek egymásra. Itt ugyan nem -tréfálnak az emberekkel!</p> -<p>A másodkapitány odajött, messzelátón nézte egy kicsit a hullát s -aztán a hidra kiáltott.</p> -<p>– C’est fini! En avant! (Vége van! Előre!)</p> -<p>A matrózok visszapakkolták a csónakot, a gépek ujra zakatolni -kezdtek, a reflektorok elaludtak, a hajó röpült s mi visszabujtunk -hálószobánkba. De a világért sem mertem a szoba vizre nyiló kis -kerek ablakára nézni, mert az az impresszióm volt, hogy a véres -ábrázat rám <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> vigyorog onnan… Szegény gyerek, neki két -hazát adott a végzete. És egy harmadik hazában keresett -boldogulást… Ötven milliomod magával német, negyven milliomod -magával francia lehetett volna… és mégis ily nyomorultan kellett -elvesznie. Mi vár én rám?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<h2>A KÁPLÁR.</h2> -<p>A <i>Baudin</i> a pirkadó hajnal fénye mellett lassan uszott be -Algier kikötőjébe. A város aranyos kupolái, tornyai és minaretjei -csillogtak a születő fényben. Apró házai mintegy ótalomért huzódtak -a hatalmas erőd lábához, mely uralkodott az egész város fölött. Az -erődben éppen a réveillet fujták s a friss trombitahang messzire -elszállt a tiszta levegőben.</p> -<p>Előbb az idegen légió két százada szállt ki, nagy pontonokon, -aztán ezek félkörbe álltak a kikötőben s minket rekrutákat vittek -ki a partra. A kör összezáródott s megindultunk az erőd felé, -fegyver közé fogva. Száz frank foglaló volt minden rekruta -zsebében, azért vigyáztak olyan nagyon rájuk. Nem egy ember volt -köztük, a ki ugy gondolkozott, hogy ingyen áthajózik Afrikába, ott -kereket old s terv és ész nélkül elkalandozik a fekete kontinensen. -Micsoda keserves csalódás lett ezeknek az ostoba képzelődéseknek a -vége.</p> -<p>Az erőd udvarán az ezredes és pár tiszt várt ránk. Spáhik, -turkók, s afrikai vadászok lézengettek körülöttük. Fölolvasták a -névsort, konstatálták, hogy ki veszett a tengerbe, az ezredes -végigjárt köztünk s több izben <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> mormogá: <i>felséges -fickók</i>, aztán a káplárok pléhcsajkákat osztottak ki, -megmutatták, hogy hol osztják a reggelit s azzal -<i>abtretoltattak</i>. Reggelire pompás tejes kávét s egy-egy -hófehér cipót adtak, mely a mi prófuntunk mellett valóságos -kalács.</p> -<p>Alig nyeltük le az utolsó falatot, összedoboltak bennünket. A -front előtt ujra ott állt az ezredes és Champsaur kapitány.</p> -<p>– Álljanak külön, a kik egy szót sem tudnak franciául.</p> -<p>Rövid mozgás, magyarázgatás után valami száz főből álló csapat -képződött. Ez legnagyobb részt poroszokból állott, de volt közte -angol, olasz, hollandi, spanyol, amerikai.</p> -<p>– Álljanak külön, a kik csak franciául tudnak.</p> -<p>Erre is képződött egy tekintélyes csapat. Ezek a belgák és -francia svájciak voltak.</p> -<p>Erik a norvég, Wladimir az orosz, Tagliano és én nem mozdultunk -egymás mellől. Velünk együtt állt ott még vagy harminc ember.</p> -<p>– S önök?</p> -<p>– Mi, parancsnok ur, ugy látszik, minden nyelvet beszélünk.</p> -<p>– Helyes. Bretonville hadnagy, vezesse valamennyit a magazinba s -estére olyan uniformisban legyen minden katona, mintha skatulyából -huzták volna ki. Holnap majd beosztjuk önöket a légióba.</p> -<p>A hadnagy sugott neki valamit.</p> -<p>– Igaz. Mind megkapták a foglalót? <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>– Én nem kaptam meg, parancsnok ur, mondám, folyton megtartva -katonás merevségemet.</p> -<p>– Jól van. Tizenkettő és egy közt jelentkezzék a légió első -ezredének pénztáránál. Volt ön katona?</p> -<p>– Igenis, parancsnok ur, huszár voltam az osztrák-magyar -hadseregben.</p> -<p>– Mindjárt meglátszik. Elmehet.</p> -<p>Mikor a ruharaktár felé mentünk, egy vén legionista káplár, a ki -hallotta beszélgetésemet Champsaur kapitánynyal, csatlakozott -hozzám.</p> -<p>– Látom, hogy ön ur volt civilkorában – szóla.</p> -<p>– Az voltam.</p> -<p>– Szeretne egy kicsit jobban öltözködni?</p> -<p>– Hogy az ördögbe ne!</p> -<p>– Akkor jöjjön velem.</p> -<p>Oldalt eltünt. Intettem három pajtásomnak s utána eredtünk. -Hátsó kapun mentünk be a magazinra felügyelő őrmesterhez s egy -félóra mulva pompás, testhez álló, hófehér extra-egyenruhában, -tiszti cipőben voltunk, kis kokett, fehér käppivel a fejünkön. A -Lebel-fegyverhez való kis gyiklesőt is azonnal derekunkra -csatolhattuk – s perfekt legionáriusok voltunk.</p> -<p>– Nem akarnak a városban ebédelni? – szólt, szemével csiptetve a -káplár.</p> -<p>– Persze, hogy akarunk.</p> -<p>– Nos, kérjenek engedélyt Champsaur parancsnoktól.</p> -<p>– Fog-e adni?</p> -<p>– Mondják, hogy caporal Crébillonnal mennek <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> ki. Az én -vagyok. Én elég garancia vagyok arra, hogy nem szöknek meg.</p> -<p>S egy alig észrevehető mozdulattal a derekára szijjazott -revolverre tette a kezét.</p> -<p>Az engedélyt este hétig csakugyan megkaptuk, a foglalómat -fölvettük, s vigan indultunk kifelé.</p> -<p>Az erőd kapujánál egy nagy csomó zsidó tanyázott. Szép, hosszu -szakállu, bibliai alakok, olajbarna arccal, kifejező fekete -szemekkel, nem az az éjszaki szláv korcsivadék, melyet oly sokszor -láttam felvidéki birtokunkon, ragadozó madáréhoz hasonló félelmes -arcával. Wladimir nem is akarta elhinni, hogy ezek zsidók, annyira -hozzászokott a hazájában látható elromlott tipushoz.</p> -<p>A zsidók azért tanyáztak ott, hogy civilruháinkat és egyéb -ingóságainkat megvegyék. Tagliano vissza is futott rögtön s lehozta -régi életünk emlékeit. Ebből is bevettünk negyven frankot. Tagliano -alkudott velük s mondhatom, hogy a kereskedők a bőbeszédü olaszban -mesterükre akadtak.</p> -<p>Gazdagnak éreztük magunkat, mikor a városba leszálltunk. -Käppinket félrevágtuk s az ifjuság bizalmával, boldogan -tekintgettünk szét a keleties utcákon.</p> -<p>Mindenki megnézett bennünket, de volt is mit. Wladimir és Erik -két szőke Herkules volt, azzal az álmos vagy álmodozó kék szemmel, -mely Turgenyev regényhőseinek a sajátsága. Tagliano koromfekete -nápolyi volt, gondosan ápolt Viktor Emánuel-bajusszal. Magas, sugár -termetén gyönyörüen állt a légió fehér ruhája, mely kacér -ellentétül szolgált az ő feketeségéhez. Magam <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> sem voltam -utolsó legény, felpödört bajuszommal s IV. Henrik-szabásu, hegyesre -nyirt szakálammal. Ki is jelentette Crébillon, hogy elegánsabb -legionáriusokat, van tiz éve, hogy nem látott. Büszkén is lépdelt -előttünk, mint egy kocsis, a ki nagyurakat visz a hintóján.</p> -<p>– Milyen dejeunert parancsolnak? – kérdé, – elég lesz fejenkint -tiz frank?</p> -<p>– Elég.</p> -<p>– Akkor gyerünk a <i>Hôtel Beau Rivage</i>-ba.</p> -<p>Volt már egy óra, mikor oda értünk, irtóztatóan kiéhezve. -Crébillon a tengerre néző terraszon terittetett, sátor alatt s -először jégbe hütött sört kért. Azután megrendelte a couverteket, -előbb a fölszolgáló garçonnak tiz frank borravalót igérvén. Mint a -farkasok estünk neki a jó ebédnek. A terrasz lassanként megtelt, -többnyire angolokkal, egy láthatatlan zenekar operákat kezdett -játszani. Egypár üveg vörös bornak gyorsan a nyakára hágtunk s -Crébillon kipirult arccal adott a tálalásra vonatkozólag -utasitásokat a pincérnek, a miből láttuk, hogy meglehetős -szakértő.</p> -<p>– Mondja csak, káplár ur, mi volt ön azelőtt? – kérdé -Tagliano.</p> -<p>Az öreg magasra emelt egy pohár bort és gusztálta. Aztán egy -hajtásra magába temette.</p> -<p>– Ne bolygassuk a multakat fiaim. A légiónál nincs mult, csak -jövő. Kivánom, hogy szebb jövő várjon rátok, mint a milyen én rám -várt.</p> -<p>Dobolt az asztalon.</p> -<p>– Hej, sok szép, előkelő urfit vezettem én már be <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> a légióba. -S hova lettek? Csontjaik ott fehérlenek a bacninhi őserdőkben… s -még csak nem is férfias tusában, a zászló alatt, mitrailleuse-ök -siketitő kereplése s a fekete zászlósok vad üvöltése közt szálltak -a sirba… a mocsárból kiszállt sápadt halál, a láz fojtotta meg -őket… vagy a kolera söpörte el.</p> -<p>Tagliano is fölhajtott egy pohár bort, csettentett a nyelvével s -hetykén szólt:</p> -<p>– Eh, csak egyszer hal meg az ember s ugyancsak szörnyen -mindegy, akár négylovas hintón viszik ki a nápolyi Santa Croce -temetőbe, diszes papi kisérettel és szép énekszóval, vagy ott -földelik el Kelet-Ázsiában, a kinai határ mellett… és a kapitány -imádkozik fölötte, miközben a bajtársak három sortüzzel bucsuznak -el tőle…</p> -<p>Crébillon figyelmesen hallgatta, aztán megszólalt:</p> -<p>– Szépen beszélsz fiam, de miért nem vallod inkább azt, hogy -csak egyszer él az ember s igyekezzél az életedet szépen -berendezni…</p> -<p>Tagliano sóhajtott.</p> -<p>– Azzal már elkéstem. Most összes filozófiám abból áll, hogy meg -tudjak békülni helyzetemmel, nyugodtan várjam a szenvedéseket s el -legyek készülve korai halálomra.</p> -<p>Most megszólalt az orosz:</p> -<p>– Légy fatalista, mint én. Én nem ismerem el a szabad akaratot. -Ha nekem van szabad akaratom, miért ne legyen a sajtkukacnak is? -Miért legyen éppen nekem és csak nekem? Azt csak az ember képzeli, -hogy a teremtett lények közt rangban külömb, mint a sajtkukac. Ezt -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> a sajtkukac is képzelheti magáról s épp -ugy vindikálhatja magának a szabad akaratot, mint mi. Nincs szabad -akarat. Semmiféle tettünkért nem vagyunk felelősek, mert mindent, a -mit teszünk, végzetszerüleg kell tennünk, utunk ki van szabva – -mondjuk, – a csillagokban. Én tehát nyugodtan várom a jövőt, mert -nem változtathatok rajta.</p> -<p>– És te? – szólt a káplár, oldalba döfve Eriket, a ki -elmerengett a tengerre.</p> -<p>– Engem anyám megtanitott hinni és imádkozni. És én megtaláltam -Istent a tenger mélyében és az ég magasságában. Nem felejtem el -örömömben, eszembe jut bánatomban. Nyugodt vagyok, mert vigyáz -rám.</p> -<p>… És én ott ültem és a napnak egész sugárkévékben hulló -aranyától ragyogó tengerre bámultam, mely eddigi hitvány, ostoba, -sivár életemtől elválasztott. És öröm fogott el, hogy mérhetetlen -vizek tornyosulnak közém és régi életem közé. És öröm fogott el -arra a gondolatra, hogy szenvedni… és a szenvedések által -megtisztulni fogok. Hirtelen eszembe jutott egy gyerekkori -imádságom, melyet tizéves korom óta nem imádkoztam. -Elmormogtam.</p> -<p>– Mit csinálsz? – szólt az orosz.</p> -<p>– Imádkozom.</p> -<p>Mély csönd lett az asztal körül. Crébillon megtömte kis -fapipáját és rágyujtott. Vagy öt füstkarika után megszólalt:</p> -<p>– Kár fiuk, igazán kár, hogy ezeket a sok szép filozofiával és -mély vallásossággal bélelt koponyákat <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> holmi -zulukafferek fogják beverni csatabárdjaikkal… vagy azok a gaz -tonkingi piráták lándzsára tüzve viszik valami nagyhasu mandarin -elé, a ki ezért nekik egy <i>csin</i>-t fog fizetni, a mi testvérek -közt is fölér két souval… nom d’un chien… a gazember ennyire -becsüli a fehér ember fejét.</p> -<p>– Igaza van! – kiáltott Tagliano, – én annyit sem adnék a -mandarin fejért, <i>levágatlanul</i>. – Erre már nagy koccintás -volt. Crébillon kezdett elázni. Karomra tette a kezét.</p> -<p>– Nagyon szeretlek benneteket fiuk, sajnálom, hogy elhagytok, -négy ilyen kiváló fickóhoz rég nem volt szerencsém. Én sem vagyok -ám valami rongy ember, ne higyjétek. Jó családból származom. Az -apám ügyvéd volt Brüsszelben, jó nevelést kaptam…</p> -<p>Hallgatott egy darabig, mintha haboznék, folytassa-e?</p> -<p>– Ma is ur vagyok, ha közbe nem jön… az apám meghalt… az anyám -férjhezment és én a lakodalom napján, mikor a templomból -visszajöttek, agyonlőttem a gazembert, mielőtt anyámat megcsókolta -volna…</p> -<p>Ujra elhallgatott.</p> -<p>– Elmenekültem… Egyenesen a légióba… Elrészegesedtem bánatomban, -azért nem vittem semmire. Négy hadjáratom van s csak káplár vagyok… -Óvakodjatok a pálinkától, demoralizál, állattá tesz… Fizessetek, -menjünk török kávét inni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>KATONAÉLET AFRIKÁBAN.</h2> -<p>Az algieri ebéd jó ize sokáig megmaradt a számban. Hosszu ideig -nem volt szerencsém urnak való ételhez. Sőt gyakran olyat kaptunk, -hogy egyáltalán nem volt embernek való.</p> -<p>A kompánia pénze teljesen elfogyott s a tiz centime napi lénung -állt csak rendelkezésünkre, hogy életünket egy kissé -megfüszerezhessük. Képzelhetik, hogy micsoda füszer telik ki öt -krajcárból.</p> -<p>A mint a pénzünk elfogyott, Crébillon kegye is elfordult tőlünk. -A vén alkoholista utolsó kedvezése az volt, hogy kivitte, hogy -négyünket egy szakaszba (escouade) tegyenek. Ezért kicsalta utolsó -öt frankunkat s aztán más zsákmány után nézett. Nem is vettem rossz -néven szegénytől.</p> -<p>Az algieri erődben nem igen pihentünk meg. Reggel ötkor -réveillet fujtak, összeálltunk s kimentünk a városon kivül, katonai -mozdulatokban gyakorolni magunkat, előbb mindenki fölhörpentvén -huszonhárom centiliter mennyiségü feketekávéját. Félkilenckor -visszatértünk és kilenc órakor kiosztották <i>la soupe du -matin</i>-t, mely áll száz gramm levesben főtt marhahusból -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> és egy kis főzelékből. Ezen elrágódhatik -az ember tiz óráig, akkor <i>retraitet</i> fujnak, s délután két -óráig, mig a nagy forróság tart, nincs a katonának semmi dolga. Két -órakor réveille, megyünk az iskolába, vagy belső, kaszárnyai -munkára. Ez tart félnégyig. Akkor ujra gyakorlatra vonulunk s ott -vagyunk félhatig. Hatkor kiosztják a <i>soupe du soir</i>-t, az -ebédet, a mi ugyanaz, mint reggel, kivéve, hogy kétszer egy héten, -csütörtökön és vasárnap, sült hust kapunk, burgonyával. Azt már -emlitettem, hogy minden második nap ezerötszáz gramm kenyeret -kapunk. Hamar rájöttünk azonban, hogy ezt legjobb egy -ültőhelyünkben megenni, kölömben a legionáriusok ellopják. A koszt -ugyanis nem tulságosan bőséges s ez a sok kiéhezett európai alak -sohse tud jóllakni.</p> -<p>Crébillontól hallottuk, hogy ez a nyári beosztás, junius -elsejétől szeptember tizenötödikéig. Télen másképp lesz.</p> -<p>Megjegyzendő, hogy tiz napon át, a mig Algierban voltunk, se -ezredest, se kapitányt, se főhadnagyot nem láttunk. Egy fiatal -hadnagyocska járt ki velünk, a ki szörnyen unta a mulatságot, -félreült lapokat és regényeket olvasni s minket teljesen a belga és -porosz altisztek önkényére bizott. Hogy aztán ezek gorombáskodás és -taszigálódás terén mit vittek véghez, az képzelhető. Az is igaz, -hogy ritka elzüllött bandával volt dolguk; az intelligens ember, -kit a szerencsétlenség hajtott ide, kis töredék köztük, a -legnagyobb részük professzionátus csavargó, a ki soha semmiféle -mesterséget nem tanult, urat maga fölött, gazdát egyáltalában nem -ismert s életében <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> öt percig komolyan nem dolgozott. -Vasszigor kell hozzá, ilyen embereket a katonai fegyelemhez -szoktatni. Volt is pofon, guzsbakötés, kurtavas és börtön -rakásszám. De azokkal, a kik jól öltözködve érkeztek ide, az élet -hajótöröttjeivel, nem volt semmi baj. Ezek pariroztak.</p> -<p>Egy reggel a hadnagy két afrikai vadásztiszttel és három -Alcazar-kávéházbeli énekesnővel jött ki a gyakorló térre. Ugy -látszik, egyenesen a kávéházból jöttek, kocsin. Részegek voltak s -egész uton énekeltek. Kint aztán elhelyezkedtek s a kocsiból -mintegy páholyból nézték a rekruták gyakorlatait, buzditó -kiáltásokat intézvén hozzájuk. Egy magas fal megrohanása és -megmászása volt a föladat. Egymás hátán, egymást fölhuzva, öt perc -alatt tul voltunk rajta, aztán visszafelé csináltuk meg ugyanezt. A -hölgyek tapsoltak, ujongtak s mikor sorba álltunk, szemlét -tartottak fölöttünk. Tőlem hat embernyire egy csinos, kis bajuszu, -torreador külsejü spanyol állt. A hadnagy szeretője megállt előtte -s arcul legyintette őt batiszt zsebkendőjével, szólt:</p> -<p>– Te tetszel nekem, fiu.</p> -<p>A spanyol elnevette magát s könnyedén felelt:</p> -<p>– Este hétkor gyere a kaszárnyába.</p> -<p>– Szemtelen! – kiáltott a hölgy, a hadnagy pedig a kezében vitt -chartreuse-ös üveget ugy vágta a spanyol fejéhez, hogy a -szerencsétlen vérbe borulva dőlt ki a sorból. Két káplár fölragadta -és valami kuthoz vitte.</p> -<p>A légió meg sem moccant, de zugás futott végig a sorokban s a -vad fiuk tekintete összevillant. Akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> nem -értettem meg ezt a tekintetet, de megértettem a következő évben, a -hoang-hoi csatában, a hol a hadnagy <i>négy golyót kapott a hátába -és elesett</i>. A legionáriusok ekkor boszulták meg az algieri -brutalitást. Az ezredorvos konstatálta a dolgot, de a tisztek nem -mertek vizsgálatot inditani. A tonkingi őserdőkben nem lehetett a -légióval sokat okoskodni.</p> -<p>A vadásztisztek boszusak voltak a chartreuse elpocsékolásáért s -a visszavonulást inditványozták. A káplárok hátra arcot -kommandiroztak s mi hátat forditottunk a nemes kompániának. Engem -ezalatt az a szerencse ért, hogy a bizalmas modoru hölgy hátba -vágott s azt kiáltotta: <i>Ez a fickó ugy tartja magát, mint egy -király! Szeretnék a szeme közé nézni!</i> Szerencsémre, a káplárok -marsot kommandiroztak s igy megszabadultam a kellemetlen -következményektől. Azt azonban hallottam, hogy a hadnagy a hölgyet -bestiának nevezte.</p> -<p>Este fönt a bástyán pipáztunk és a város felséges keleti -panorámáját bámulva, tárgyaltuk az ügyet. A vén Crébillon lelkünkre -kötötte, hogy nagyon vigyázzunk magunkra a tisztekkel szemben, mert -a gyarmatokon s különösen a légióval szemben, minden meg van nekik -engedve. Bármely pillanatban agyonlőhet, nyomorékká tehet, folyton -becsukhat, a legiónárius nem mehet rapportra s nem kap igazságot. S -megjegyzendő, hogy a börtönben töltött idő nem számit, azt az öt -éven fölül még utána kell szolgálni.</p> -<p>És itt az öreg nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Magam is igy ragadtam itt. Megszöktem, elfogtak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> hat hónapi -fogságot kaptam. Ez megtörtént kétszer. Apróbb rakoncátlankodások -miatt is kaptam összesen körülbelül két évet, ez már három év. E -nyolc év alatt tökéletes vén katona lettem, mint Napoleon régi -gárdistái. Gép, nem emberi lény…</p> -<p>– Gép, de olaj helyett pálinkával kentek, – szólt egy vén -legionárius s a katonák röhögtek.</p> -<p>Crébillon különös tekintettel nézett végig rajtunk.</p> -<p>– Pálinka? Hagyd el Muller, nagy találmány az: az a szegény -embernek, a mi az urnak a morfium. A pálinka segitett nekem -eltemetni a multat és elviselhetővé tenni a jelent. Öreg napjaimra -idekerültem az algieri depotba, penzióba s itt kényelmesen eltöltöm -hátralevő időmet. Nem tudnának engem innen bottal se elverni.</p> -<p>Igy üldögéltünk a bástyán, mig csak takarodót nem fujtak. Ekkor -kivertük a pipánkat s még egy pillantást vetve a vak afrikai éjben -lent égő lámpákra s a messzeségben sziporkázó csillagokra, -nyugalomra tértünk.</p> -<p>Tizenkettedik napon kiosztották köztünk a Lebel-puskákat. Aznap -a fegyverrel való bánásmódra tanitottak, másnap a régi legionisták -elmentek Oránba, mi megkaptuk a patrontáskát is, elül-hátul egyet s -kivonultunk rendes szolgálattételre.</p> -<p>Egy éjjel, két órai fárasztó őrtállás után, éppen le akartam -feküdni, mikor riadót vertek. Tiz perc alatt az udvaron állt a -légió, fegyver alatt. Az erőd nagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> kapui dörögve csapódtak szét -s mi, sulyba fogott fegyverrel, futólépésben indultunk le a -városba.</p> -<p>Mikor a hegyről lefelé kanyarodtunk, már láttuk, hogy hová -megyünk. Tüz volt az arab városrészben, a tüz világa volt a -direkció.</p> -<p>Tiz perc alatt ott voltunk, a bámész tömeget hátra szoritottuk, -aztán a mi századunk gulába rakta a puskáit s fejszét, létrákat -ragadott, hogy majd az égő ház tetejére jutva, leverje az éghető -anyagot. A városi tüzoltóság is ott állt egy nagy fecskendővel s a -kapu kinyitását várta, hogy az udvaron az égő házhoz férjen.</p> -<p>Az égő ház egy dusgazdag arabsé volt, a ki három házas fiával s -a saját, mint a tüzoltók beszélték, három feleségével és nagyszámu -cselédséggel lakott a terjedelmes, összeépitett házcsoportban.</p> -<p>Fejszével megdöngettük a kaput, kinyilt rajta egy kis ablak s a -gazda kinézett.</p> -<p>– Mit akartok?</p> -<p>– Eloltani a tüzet.</p> -<p>– Eloltom én a fiaimmal és a cselédeimmel.</p> -<p>– Ne okoskodjál, nincs hatalmadban eloltani.</p> -<p>Az arab becsukta az ablakot.</p> -<p>– Törjétek be kaput! – kiáltott Champsaur kapitány.</p> -<p>A legionisták hamar egy gerendát keritettek, harmincan ragadták -meg egyszerre s a következő percben ágyulövéshez hasonló -dördüléssel zuditották neki a kapunak.</p> -<p>– No még egyszer! – kiáltottam le a magas <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> falról, -melyen Taglianóval (egymást fölsegitve) lovagoltunk.</p> -<p>A gerendaütés másodszor dördült, a kapu recsegett. S én láttam, -hogy az öreg arabs, megfenyegetve bennünket fekete öklével, hat -fátyolos asszonyt, a kik az udvar egyik sarkában siránkoztak, -beterel az égő házzal összeépitett épületbe. Ez az asszonyokat -rejti el előlünk.</p> -<p>A kapu a harmadik ütésre széttárult, a fecskendőt gyorsan -betolták a ház mellé s mig vagy harminc ember a szivattyu kádjába -hordta a vizet, megkezdődött az oltás. Az arabs a fiaival félre -állt s olyan képet vágott, mintha a dolog őt legkevésbbé sem -érdekelné.</p> -<p>Mi vagy hatan parancsot kaptunk, hogy menjünk föl annak a háznak -a tetejére, hová az öreg az asszonyokat dugta, s verjük le a -tetejét, mert a tüz csak ezen az uton terjedhetett tovább.</p> -<p>Ezen a házon rácsos ablakok voltak. Ez lehetett az asszonyok -háza, a hárem.</p> -<p>Mikor a létrát a ház oldalához támasztottam, érzem, hogy egy -sulyos kéz megragad és hátraránt.</p> -<p>Az öreg arabs volt. Soha ily gyülölettel telt tekintetet még nem -láttam, elannyira, hogy hideg borzongás futott végig rajtam. De -rögtön hallottam Champsaur kapitány hangját.</p> -<p>– Őrség!</p> -<p>Vagy tiz ember szaladt be az utcáról, szuronyos puskával. -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>– Szoritsátok oda a sarokba ezt a vén gazembert a fiaival együtt -és vigyázzatok rájuk.</p> -<p>A négy arabs egyszerre körül volt véve s a sarokba taszigálva. A -legionisták puskatussal dolgoztak.</p> -<p>Mialatt ez történt, a hárem padlásán, ugy látszik, már régebben -lappangó tüz kitört s az egész tető egy pillanat alatt lángban -állott.</p> -<p>Champsaur káromkodott mint a jégeső s a harmadik még tüzmentes -ház tetejére rendelte a legionistákat. Ekkor figyelmeztettem, hogy -az éppen most föllobbant házban hat asszony van. Már sikoltozásuk -is hallatszott. Bizonyosan a zsarátnok már kezdett közéjük -hullani.</p> -<p>Champsaur az arabshoz lépett és a kulcsot kérte, hogy az -asszonyokat kihozhassák. Az arabs tagadólag intett.</p> -<p>– Ember, meg vagy őrülve? Hisz ott vesznek!</p> -<p>– Vesszenek ott inkább, semhogy a ti szemeitek lássák őket.</p> -<p>Champsaur elfordult, s dühödten üvölté:</p> -<p>– Fiuk, a gerendát! Törjétek be ezt az ajtót.</p> -<p>A háremből kétségbeesett sikoltások hangzottak. Ezuttal én is a -gerendához kaptam. Az ajtó az első ütésre beszakadt. A nyiláson -füst tódult ki, utána asszonyok rohantak ki, levegő után kapkodva. -Az arabsokhoz futottak, s a lábuk elé kuporodtak.</p> -<p>– Mind itt van? – kérdé tőlem Champsaur kapitány. <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span></p> -<p>– Csak hatot láttam kijönni, azt hiszem, egy még bent van, mon -commandant! – feleltem.</p> -<p>– Menjen be érte.</p> -<p>Olyan száraz hangon mondta, mintha cigarettáért küldött volna -valakit a boltba. Én azonban vizbe mártott zsebkendőmet a számra -kötve, kezembe égő fáklyát kapva, habozás nélkül berohantam… A -füsttel telt nagy szoba közepén (körülötte már égtek a szőnyegek) -egy csodaszép fiatal arabs nő feküdt elájulva. Ugy képzeltem, hogy -az öreg arabs kedvenc felesége. Arca födetlen, hófehér nyakán és -mellén megtépve a ruha, nyilván ő maga szaggatta meg, mikor a -rémület és füst fojtogatni kezdte. A tüz eléggé világitott, a -fáklyát tehát elhajitottam s a nőt ölembe vettem, ugy, hogy sápadt -feje jobb vállamon feküdt. Igy magamhoz szoritva (éreztem szive -dobogását), áttörtem a füstön s félig elvakulva az udvarra -érkeztem.</p> -<p>… Az első, mit hallottam, egy rekedt orditás volt, abból a -sarokból, hová katonáink az arabs házigazdát és fiait szoritották. -Aztán az öreg arabs egy irtóztató lökéssel széttaszitotta az -őrséget s egy ugrással előttem termett. Mielőtt elfordulhattam -volna, az arabs kése megvillant, s <i>markolatig merült a -boldogtalan nő meztelen mellébe</i>. Aztán kirántotta kését a -sebből s övébe dugta. Vérsugár szökelt ki a sebből s elboritotta a -nőt, meg engem is. Arcom, szemem, szám s mellem tele volt vérrel. -Éreztem, hogy a boldogtalan kettőt rándul, hallottam, hogy sóhajt, -láttam, hogy egy pillanatra fölnyitja gyönyörü barna szemeit, -melyekből végtelen rémület <span class="pagenum"><a name="Page_43" -id="Page_43">-43-</a></span> tükröződött le… aztán behunyja a -szemeit, vége… A meglepetéstől, a rémülettől félig őrülten ledobtam -a gyöpre s Vladimir nyakába estem, a ki azt hitte, hogy én vagyok -megsebesülve.</p> -<p>… És ekkor az öreg arabs letakarta a nőt fehér burnuszával, -ráborult és hangtalanul siratta. Órákig feküdt ott mozdulatlanul, -nem törődve azzal, hogy mi történik körülötte.</p> -<p>Csakugyan a kedvenc felesége volt.</p> -<p>Reggel kilenckor vonultunk vissza a kaszárnyába, az arabs még -akkor is ott feküdt a földön, az asszony ruhájába temetett -arccal.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<h2>A SIVATAGBAN.</h2> -<p>Soká nem felejtettem el ennek az öreg embernek gyülölettől -eléktelenitett arcát s vad lánggal szemeimbe furódó tekintetét; -valamint sokáig álmodoztam a gyengetestü, remek asszonyról, kit egy -percre karjaimban szoritottam, s a ki ott dermedt meg, kilehelvén -lelkét.</p> -<p>Crébillon káplár akkor figyelmeztetett, hogy ne igen őgyelegjek -az erődön kivül, mert nem lehetetlen, hogy az arabsok leskelődnek -rám s életemre törnek.</p> -<p>Bünöm az volt, hogy érintettem az asszonyt s legtovább -gyönyörködtem szépségében.</p> -<p>Nem sokáig kellett óvakodnom: egy napon a légió parancsot -kapott, hogy menjen Oránba, majd ott szétosztják a belső afrikai -posztokra.</p> -<p>Crébillonban volt annyi emberség, hogy bár ránézve elvesztettük -minden vonzó erőnket, mert már egy krajcár extra-vagyonunk se volt, -mégis melegebben bucsuzott el tőlünk.</p> -<p>– Eddig urak voltatok, – mondá, – még Európában éltetek. Most -kezdődik az afrikai élet, az unalom, a közönséges, durva munka. Nem -vidám dolog ez, fiuk, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> higyjétek el. Mire ide a partra -visszakerültök, lehet, hogy már épp olyan elállatiasodott, -megkérgesedett alakok lesztek, mint én. Tanácsaim ezek: tartsatok -össze ti négyen, életre-halálra, igy tudtok csak magatoknak egy kis -poziciót csinálni a tisztek és a legénység előtt; ne bizzatok az -arabsokban, a kik sokszor szökésre csábitanak, csakhogy aztán -elfoghassanak és a kormánytól az öt frankokat fölszedhessék, a mi -itt a visszaliferált szökött katonáért jár; harmadik és legfőbb -tanácsom: óvakodjatok az asszonytól, akármilyen szinü is a bőre. A -bennszülött asszony miatt bajba keveredtek az arabokkal, az európai -asszony meg itt ugy megbolondul, mintha vér helyett vitriol folynék -az ereiben. Még a csókja is olyan, mint a vipera csipése.</p> -<p>Oranban szétosztották a rekrutákat. A mi századunk egy este -cakkumpakk, kellő öszvér-trainnel, gyalog megindult Ain-Szefra -felé. Ott váltottunk föl egy legionista századot, mely már hat -hónapja Ain-Szefrában állomásozott.</p> -<p>Egész éjjel masiroztunk s hajnal hasadtakor benne voltunk a -sivatagban. Nem hiszem, hogy Grönland hómezői ennél pusztább, -megdöbbentőbb, szomoru látványt nyujtanának. Egyforma, szürke -homokdombok, homokvölgyek végtelen láncolata, itt-ott egy kis -elárvult gizgaz. Ha egy kis szél támad, egész homokfelhőket emel a -magasba s onnan fölülről szitálja rád, mint a finom esőt. Orrod, -szemed, szád tele lesz vele, vakulsz, köhögsz, prüszkölsz, de nem -védheted magad ellene.</p> -<p>A legionáriusok káromkodtak, fohászkodtak, kiki <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> a -temperamentuma szerint és sokan elkeseredve a földre vetették -magukat, hogy ők tovább nem mennek. A vezető hadnagy hidegen -figyelmeztette az illetőt, hogy tizenkét botot kap, ha nem kel -talpra, a mi rendesen használt is. A ki komolyan megbetegedett, azt -öszvérre tették s két oldalról két katona támogatta.</p> -<p>A karavánutat, a melyen mentünk, fehérlő csontok jelezték. A -mint beszélték, elhullt állatok csontjai voltak, de bizony, én azt -hiszem, lehettek köztük embercsontok is.</p> -<p>A menetelés olyan volt, hogy masiroztunk éjfél után két órától -délelőtt tizig, akkor délután hatig hirtelen felütött sátraink -alatt aludtunk, aztán megebédeltünk, fölpakkolóztunk s masiroztunk -éjfélig, a mikor ujra kétórai alvás következett. A forróságot -rendesen elhevertük.</p> -<p>Különös örömünkre szolgált, ha estefelé valami árnyékos oázisra -bukkantunk, hol rendesen hosszabb pihenőt tartottunk a tiszta -forrásviz miatt. Ilyenkor a hadnagynak első dolga volt -fegyveresekkel körülvétetni a forrást, különben az eltikkadt -katonák rögtön megrohanták volna. Csak mikor már tábort ütöttünk, -levetkőztünk, lehütőztünk, volt szabad a forráshoz járulni s égető -szomjunkat lecsillapitani. Hej, micsoda komisz italnak tetszett e -mellett az elmult napjaimban elfogyasztott pezsgő. Hogy tért vissza -tőle elzsibbadt tagjaimba az élet, velőmbe a jókedv, egész valómba -a ruganyosság. Azután meritettünk vizet a főzéshez, erre inni -kaptak az öszvérek s végtére mosakodásra került a sor. Miután -megebédeltünk, rágyujtottunk a jól megtömött fapipára <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> s a gyepen -hanyatt fekve, fejünket a borjura hajtva, elfeledkeztünk minden -szenvedésünkről.</p> -<p>A végtelen sivatagra gyorsan szállt le az afrikai est. Nem is -szállt, hanem hirtelen ráesett, nem is az est, hanem az éj. -Átmenet, esti szürkület nem is volt: a napvilágból egyszerre -koromsötét éjszaka lett s az öt perc előtt még tiszta kék égbolton -most már millió csillag ragyogott. Ilyenkor Wladimir elővette a -balalajkáját (olyanféle, mint a bácskai rác citera) s elkezdte -rajta halkan verni azokat a bús Volga-menti hajósnótákat, melyek -ugy hangzanak, mintha valami élve eltemetett ember énekelné a föld -alól. S én elgondolkoztam rajta, hogy én is egy ilyen élve -eltemetett ember vagyok, a ki hitvány, dologtalan életemet elhoztam -ide, befejezni a vad sivatagban. Vajjon mit csinálnak most otthon? -A Margit-szigeten? A kioszkban? Tátrafüreden? A turfon? De elmém -kerekei egyre lassabban forogtak, a tábor moraja egyre halkabban -zúgott a fülembe, még azt hallottam, hogy Taglianót a sergent -őrségre kiáltotta, félig lehunyt szempillám alól láttam a gulába -rakott fegyvereket, s a lobbanó tüz fényénél megvillanó -szuronyokat, aztán édes lethargiába estem… elaludtam…</p> -<p>Valamelyik este egy a homok alól egy kissé kilátszó romvároson -haladtunk keresztül s a tulsó oldalon, oázison, egy arabs falu -közelében ütöttünk tábort. Mire megvacsoráltunk, a szemhatáron -teljes pompájában kelt föl a hold s mi elhatároztuk, hogy egy kis -látogatást teszünk norvég testvérünknél, Nielsennél, a ki bent a -romok közt őrszemnek volt kiállitva. Különös érzések vettek -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> rajtam erőt, a hely olyan volt, mint a -félig kiásott Pompéji. Talán Carthagónak, vagy valamelyik másik pun -városnak a romjai közt jártunk? Itt egy nagy civilizáció volt, itt -államférfiak, hadvezérek és hősök születtek és államot alkottak, -mikor még Páris helyén a Szajna lakatlan mocsarai terültek s London -helyén a rengetegben kőbaltájával medvét kergetett a vad kelta… -Nielsen egy oszlopsoros magas kapunak támaszkodva állt, lövésre -tartott puskájával; a kapu olyanforma volt, mint Septimius Severus -diadalíve Rómában… A magas, vállas norvég, szoborszerü -mozdulatlanságával, a teljes holdfényben, festői látványt nyujtott. -S a mint messziről néztem, elszorult a szivem arra a gondolatra, -hogy majd egykor az őrtálló sárgabőrü ázsiai zsoldos épp igy veti -vállát a lipótvárosi bazilika kupolaromjainak s nem sejti, hogy a -lába mozdulására meginduló és legördülő homokszemek micsoda nemzet -temetőjét alkotják. Jó darabig pipálgattunk ott az éles holdfényben -s hallgattuk a sakálok rekedt üvöltését. De a fáradtság végre -győzött költői hajlamainkon s visszamentünk a táborba.</p> -<p>Éjfélkor a sergent fölébresztett, engem és Wladimirt. Wladimir a -romvárosba, én meg a falu irányába mentem őrségre. A hold már -lenyugodott s oly sötét volt, hogy a sergent lámpással szedte össze -a szakaszt s lámpással vezetett bennünket az őröket fölváltani. -Régi afrikai veterán volt, több zsinór diszitette a karját. -Utasitásul különben csak annyit mondott, hogy ha valaki vagy valami -a sötétben mozog, s az első megszólitásra nem felel, habozás nélkül -lőjjem le. Egy rekrutának, a ki bővebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> -fölvilágositásokat kért, azt mondta, hogy fogja be a száját, itt -mindenki praxisból, a maga kárán lesz jó katona, nem Sorbonne ez, -hogy előadásokat tartsanak. Egy kicsit hallgatott, aztán -hozzátette:</p> -<p>– Csak azon imádkozzál, rekruta, hogy oroszlán ne kerüljön -eléd…</p> -<p>– Oroszlán? – hebegte a fiu.</p> -<p>– Az. Mert az oroszlán kitünően lát a sötétben s mielőtt -rálőhetnél, megesz.</p> -<p>A sergent oldalba döfött, hogy ugy-e jó tréfa; de mondhatom, -hogy elég kegyetlen tréfa egy parasztfiuval szemben, a ki nem -tudja, hogy Tartarin lőtte agyon az utolsó algieri oroszlánt, az is -vak volt és az állatseregletből szabadult ki.</p> -<p>Egy homokdombra állitottak, arccal a falu felé s a koromfekete -éjszakán kivül semmit sem láttam. A táborból idehallatszott, a mint -öszvéreink az abrakot ropogtatták; néha hosszan nyeritett -valamelyik állat; talán elfogyott a zabja, vagy talán álmodott -valami szépet, azt, hogy ló. Majd ismét összeveszett két öszvér, -rugta és harapta egymást vad nyihogással. Azután rendesen tompa -csattanás következett; valamelyik hajtsár közéjük ütött egy -deszkával; erre ismét csönd lett. A tücskök milliói ciripeltek egy -darabig, majd puskalövések dördültek; sakálokra lőttek az őrszemek; -a lövésekre rendesen kórusban a tábor körül idegtépő üvöltés -keletkezett. Mondhatom, hogy izgatottan meresztettem szememet az -alaktalan éjszakába s lövésre tartott puskám remegett. Nagy -erőfeszitésembe került, hogy ne lőjjek. Miért? Tudja <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> Isten. -Csupa félelemből. Azt hittem, a lövéssel elriasztom az éj -láthatatlan lényeit.</p> -<p>Egyszerre vad zaj riadt a sötétben, a falu felől. Mintha a -homokon siető léptek dobogtak volna. Igen, léptek közelednek.</p> -<p>– Qui vive? – kiáltám stentori hangon.</p> -<p>– La Françe, – felelt egy ismerős hang.</p> -<p>– Ki vagy? – kérdém halkabban.</p> -<p>– Tagliano legionárius, ne üss zajt, pajtás.</p> -<p>– Galambos vagyok. Az istenért, hogy hagyhattad el a tábort?</p> -<p>– Egy kabil gazember becsalt a faluba, hogy majd mulatunk, s az -arabok agyon akartak ütni. Adio!</p> -<p>Eltünt a sötétségben. A falu felől egy csapat ember égő -fáklyákkal, lármázva közeledett.</p> -<p>– Állj! – kiáltottam rájuk harminc lépésről.</p> -<p>Két arabs odajött hozzám s tört franciasággal kért, hogy keltsem -föl a parancsnokot, mert panaszuk van.</p> -<p>– Én nem mozdulhatok innen.</p> -<p>– Akkor majd fölkeltjük mi.</p> -<p>– A ki beljebb jön, azt lelövöm.</p> -<p>Az arabok hátráltak. De tiz lépésnyire tőlem tevealomból -hatalmas tüzet raktak s a körül olyan üvöltözést csaptak, hogy a -hadnagynak meg kellett hallania. Meg is hallotta, ki is jött, -fegyvertelenül, de a hat főből álló főőrség feltüzött szuronynyal -mögéje sorakozott.</p> -<p>Közeledtére szétvált a tömeg s a tüz fényénél egy véres alakot s -egy összekötözött legényt láttam a földön heverni. Az arabok -lecsillapodtak, egyikük előlépett s <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> francia-arabs nyelven valami -vádbeszédfélét mondott, melyből megértettem annyit, hogy egy -legionárius egy hárembe akart hatolni s mikor rajta csipték, -levágott egy embert a szuronyával és elmenekült. Követelték a -hadnagytól, hogy adja ki azt a katonát.</p> -<p>– Vajjon maga volt-e ott az én katonám? – kérdé a hadnagy.</p> -<p>– Nem. Ezzel a kabil öszvérhajtsárral, a ki itt megkötözve -fekszik.</p> -<p>– S mit akartok csinálni az én öszvérhajtsárommal?</p> -<p>– Megölni.</p> -<p>(A megkötözött kabil kínosan jajgatni kezdett.)</p> -<p>– S meghalt a ti emberetek?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Nos, egy haldoklóért két emberélet? Ez sok. Elégedjetek meg a -kabillal.</p> -<p>Az arabok morogtak.</p> -<p>– Azzal a hitvány szudáni korcskeverékkel? – kiálták többen.</p> -<p>(A hajtsár szivszaggatóan jajgatott.)</p> -<p>– Csend! – kiáltott a hadnagy, – szuronyt szegezz!</p> -<p>Klipp-klapp – két mozdulattal a puskák vizszintes helyzetbe -jöttek s a szuronyok a tömeg felé fordultak.</p> -<p>– Kotródjatok! – kiáltott a tiszt s hátat forditott nekik.</p> -<p>– Parancsnok ur, parancsnok ur! – sivitott a kabil. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Ez volt utolsó szava; az arabok dühödten rávetették magukat, s -jóformán darabokra vagdalták, lábbal taposták. A legionisták a -rémülettől dermedten nézték a látványt, ujjam görcsösen kereste a -ravaszt, szerettem volna beléjük lőni.</p> -<p>– Egy sortüz nem ártana, mon commandant, – mormogott a -káplár.</p> -<p>– Hová gondol? Két hét alatt ki volnék csapva a hadseregből, – -felelt a hadnagy.</p> -<p>És halálsápadtan visszament a táborba, hol azonnal riadót -vertek.</p> -<p>Az arabok dühös fenyegetések közt távoztak, az őrszemeket -bevonták, s a légió menetkészen állott. A hadnagy lóra ült, -meggyujtotta a fáklyákat, kihuzta a kardját, s szólt:</p> -<p>– Ki volt az a legionárius, a kit ez a boldogtalan kabil a -faluba vitt?</p> -<p>Tagliano azonnal előállt.</p> -<p>– Holnap guzsba kötlek a napon.</p> -<p>Tagliano lehajtotta a fejét.</p> -<p>– Megérdemlem! – felelt egyszerüen.</p> -<p>… Némán megindult a csapat. Én leghátul ballagtam, közvetlenül -az öszvérek előtt. Egész éjjel elfojtott zokogás kisért. A -fölkoncolt kabil apja sirdogált mögöttem, a ki szintén a hajtsárok -közt szolgált…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>A KIGYÓ.</h2> -<p>Az afrikai hajnal épp olyan rövid, mint az esti szürkület. -Egyszerre csak elkezd világosodni keleten az ég alja s öt perc -mulva már teljesen nappal van.</p> -<p>A kabil öszvérhajtsárnak az arabok által való fölkoncolása után -virradatig egyhuzamban masiroztunk. Akkor megálltunk tizenöt -percre, ittunk egy kortyot a vizes tömlőkből s ujra meneteltünk -nyolc óráig. Akkor tábort ütöttünk.</p> -<p>Tagliano lehajtott fejjel, komor arccal ült köztünk, mintha nem -is hallotta volna, miről van szó. Gyöngédlelkü fiu volt s nem a -várható büntetés sujtotta le, hanem a boldogtalan kabil legény -halála. Hiába magyaráztuk neki, hogy ő nem oka semminek. A kapzsi -kabil csábitotta a kalandra egy kis borravaló reményében. Őneki -eszeágában sem volt elhagyni a tábort. Csak rázta a fejét s egy -szót sem felelt beszédünkre.</p> -<p>Alig ittuk meg a kávét, jelentkeztünk a hadnagynál s hivatkozva -Tagliano ártatlanságára, kegyelmet kértünk neki.</p> -<p>A hadnagy szó nélkül végighallgatott, aztán igy felelt:</p> -<p>– Ez már maga inszubordináció, hogy ide mertek <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> jönni, a -büntetés elengedését kérni. De erre nem szabok büntetést, mert még -rövid ideje katonák s azelőtt bizonyára fegyelmetlen, kóbor életet -éltek Európában. Nem adhatok kegyelmet. A légiót csak vasszigorral -lehet összetartani. Ha lazán veszem a dolgot, mind elpusztultok, -mert mindig kijátszszátok a parancsot. Aztán meg már valamennyitek -előtt kijelentettem, hogy kiköttetem Taglianót, a kabilok is -hallották, nem vonhatom vissza, mert kinevetnek. Fordulj, mars!</p> -<p>Kimenet hallottam, mikor parancsot adott Siraudin káplárnak -arra, hogy hajtsa végre a parancsot. Siraudin maga mellé vett négy -embert, Taglianót közrefogta s elvezette a tábortól mintegy száz -lépésnyire. Csak annyi időm volt, hogy Siraudinnek fülébe sugjam: -három legionistának egyheti pálinka-adagját megkapja, ha -emberségesen bánik el bajtársunkkal. A káplár beleegyezőleg -hunyoritott.</p> -<p>A legionisták elfordultak, csak egy csapat kabil követte a -csoportot. A kikötés abból áll, hogy a deliquenst a derekánál fogva -egy cölöphöz kötözik, állva, aztán a ballábát fölhuzzák és a -jobbkezéhez kötik. Órákig igy állni féllábon, különösen a sivatag -forró napja alatt, iszonyu dolog. A vérkeringés is eláll az ember -egyes végtagjaiban.</p> -<p>Nem láttuk, hogy mi történt, de azt hallottuk, hogy a kabilok -iszonyu lármát csaptak. Siraudin ugyanis ülve kötözte oda -Taglianót, nem is egy puszta cövekhez, hanem egy fához, melynek -lombjai némi árnyékot is adtak. A megölt kabil apjának izgatására, -az öszvérhajtsárok <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> ez ellen óvást emeltek s a zajra mi is -odasiettünk egypáran.</p> -<p>– <i>Balayez moi la place!</i> – kiáltott ránk Siraudin. -(Tisztitsátok meg a helyet!)</p> -<p>Nekünk sem kellett több. Puszta kézzel szétpofoztuk a kabilokat, -a kik sebes trappban menekültek vissza állataikhoz. Tagliano -kényelmesen elhelyezkedett a fa tövében. Siraudin rám hunyoritott, -mintha kérdené, hogy meg vagyok-e elégedve, aztán a káplár a -norvéget őrnek rendelte a kikötött mellé s mindnyájan visszatértünk -a táborba, hol egy egész pléhkulacs pálinkát adtam a káplárnak.</p> -<p>Vagy egy óra mulva egy reconvaleszcensz spáhi káplárral, a ki -velünk tért vissza állomására, Taglianóhoz sétáltam.</p> -<p>Tagliano és Nielsen a norvég, kedélyesen diskuráltak, vagy -harminc lépésre tőlük ült egy kabil, a ki ütemesen előre-hátra -lóbálva magát, hangosan imádkozott.</p> -<p>A fölkoncolt kabil fiu apja volt.</p> -<p>Mig én bajtársaimmal diskuráltam, a spáhi a vén kabilt figyelte. -Egyszerre csak odajött hozzánk.</p> -<p>– Tudjátok-e, ki az a kabil ott? – kérdé.</p> -<p>– Tudjuk. Az apja annak, a ki miatt Tagliano itt ül.</p> -<p>– Hát azt tudjátok-e, hogy mit csinál?</p> -<p>– Bizonyosan imádkozik.</p> -<p>– Nem. Átkozódik. Rettenetes átkokat mond. Száradjon el a fa, -mely Taglianónak árnyékot nyujt, süljön meg a vére a forróságtól, -gyulladjon meg az agyveleje a <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> naptól s mozduljanak meg a -sivatag viperái, hogy az ő egyetlen fiának gyilkosát halálra -marják.</p> -<p>Tagliano nagyot sóhajtott.</p> -<p>– Igaza van. A fiát vesztette el.</p> -<p>– Kergesd el! – mondá Nielsen a spáhinak.</p> -<p>– Azt nem, hanem eléje vágok átkainak.</p> -<p>Ezzel a kabil felé ment, előtte letérdelt, keresztet vetett -magára s arabsul igy szólt:</p> -<p>– Hatalmas Isten, a kiben mi keresztények hiszünk, a kinek -egyszülött fia, a mi Jézusunk meghalt értünk a keresztfán, hogy -minket büneinktől megváltson: vedd pártfogásodba szegény -szolgáidat, hogy a gonoszok átkai elforduljanak fejünktől, -amen!</p> -<p>A kabil dühödten fölugrott.</p> -<p>– Allah nagy és hatalmas és Mohamed az ő profétája, – -kiáltott.</p> -<p>A spáhi káplár keresztet vetett magára. A kabil eltakarta arcát -és elfutott.</p> -<p>– Óvakodjék ettől a vén fickótól – figyelmeztetett a spáhi, – -gyáva faj, korcskeverék, de a boszu néha vakmerőségekre is képessé -teszi.</p> -<p>Négy óra mulva Siraudin eljött a delikvensért. Hogy a hadnagyban -azt a hitet keltsük, hogy parancsa keményen végrehajtatott, Nielsen -és én összefogózkodtunk, Taglianót a kezünkre ültettük s ugy vittük -vissza a táborba. A kabilok néma csoportban, sötét tekintettel -néztek bennünket.</p> -<p>Még nem volt itt az indulás ideje. Tagliano borjuját a feje alá -tette, s mélyen elaludt a tikkasztó forróságban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> Csönd volt -a táborban, a legtöbb ember aludt, csak azok zajongtak, a kik -vizért mentek a forrásra.</p> -<p>Mikor a vizzel visszatértünk, a kabilok éppen tüzet raktak az -ebédhez.</p> -<p>A mi tüzünk mellett a vén kabil, ellenségünk térdelt, rakta és -szitotta. A mint megláttam, egy ugrással ott termettem. Azt hittem, -meg akarja ölni Taglianót, a ki tőle két lépésnyire mélyen -aludt.</p> -<p>A kabil fölemelkedett és szilaj tekintettel végigmérve engem és -társaimat, lassan odébb ment.</p> -<p>Ha Tagliano egészséges lélekzetét nem hallottam volna, azt -hittem volna, hogy a vén gazember már végzett vele. A vizet -föltettük s csakhamar gőzölögni, majd forrni kezdett. Ekkor -Tagliano megmozdult. Nagyot nyujtózkodott, majd a hátáról a jobb -oldalára fordult.</p> -<p>Éppen szólni akartam hozzá, mikor velőtrázó sikoltással talpra -ugrott, kezével mellét kezdte söpörni s lábával rugdalódzott.</p> -<p>Egy vipera gördült le róla. Feketefejü, sárgapettyes testtel, a -legmérgesebb, leggyilkosabb fajtából.</p> -<p>A körüle állók rémülten tágitottak, a messzebb levők -odarohantak. A kabilok is. Siraudinnek volt csak annyi -lélekjelenléte, hogy puskatussal szétzuzta a viperát.</p> -<p>– Itt csak egy segit, – kiáltott a vén afrikai katona, – -kabilok, van-e köztetek méregszívó?</p> -<p>Azonnal megértettem.</p> -<p>– Négy légionista egy hónapi lénungját kapja, a ki kiszivja a -mérget a sebből. <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>A kabilok elfordultak.</p> -<p>Ekkor jelent meg Wladimir. A szó szoros értelmében leteperte -Taglianót, a ki közben letépte ingét, hogy a sebet megnézze; az -orosz a kis, alig látszó szuráshoz illesztette száját s teljes -erejével szivni kezdett.</p> -<p>Én és Nielsen szenvedő bajtársunk fejét fogtuk. Az olasznak -szeméből könnyek gördültek végig arcán. Nehezen lélekzett és szemei -néha elfordultak.</p> -<p>Mindez egy pillanat müve volt. A hadnagy is ott állt már a spáhi -káplárral. A spáhi megnézte a viperát és szólt:</p> -<p>– Itt nincs mentség. Ennek a kigyófajnak a csipése föltétlenül -halálos.</p> -<p>És levette käppijét. A hadnagy is. Mind levették sapkájukat. -Wladimir abbahagyta a szivást, de térdelve maradt és oroszosan -keresztet vetett magára. Mi bajtársunk fejét a borjura helyeztük. -Már nem látott, beszélni sem tudott, de kezei kutatva jártak körül. -A mi kezünket kereste. Odaadtuk neki. Nem eresztette el, ugy halt -meg. Szép arca eltorzult, elkékült, ajkán sárgás hab jelent meg, -kettőt rándult s a müvészlelkü, daloskedvü olasz fiunak örökre vége -volt. A legionisták mind letérdeltek s egyikük olaszul elmondta a -Miatyánkot.</p> -<p>E percben a vén kabil furakodott előre, ránézett a halottra s -szólt:</p> -<p>– Hát kinek az Istene erősebb, te kutya? A mienk, vagy a tietek? -Allah meghallgatta az ő jámbor szolgájának kérését. Hahaha!</p> -<p>Világosság gyult a fejemben: ez a gazember csempészte -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> Tagliano keblére a kigyót. Torkon -ragadtam és kiálték:</p> -<p>– Fiuk, fogjátok le, ez a gyilkos: ez hozta ide a kigyót.</p> -<p>Egy perc alatt keze-lába össze volt kötve. Egy darabig -dühöngött, orditott és tajtékzott, aztán hirtelen lecsillapult és -mindent bevallott.</p> -<p>A legionisták össze akarták apritani, de a hadnagy nem engedte. -Kimondta rá az itéletet: függeni fog. Mosakodjék meg és imádkozzék. -Aztán jön a kivégzés.</p> -<p>Komor nyugalom szállt a táborra. Megettük az ebédet, aztán -fölszedtük a tábort s fegyverbe álltunk egy fa körül, mely alá az -elitéltet hurcolták. Két spanyol legionárius vállalkozott az -elitélt fölhuzására… Mivel orditani kezdett, megpördültek a dobok… -Én behunytam a szememet… mikor ujra kinyitottam, a szerencsétlen -ott kapálódzott két ölnyi magasban a föld felett.</p> -<p>– Előre arc! Indulj! – hallatszott a parancs. S oly szivesen -forditottunk hátat mind e helynek. Csak tiz perc mulva néztem -hátra. A vörös alkonyi égre feketén, élesen rajzolódott le a -magányos fán függő kabilnak immár mozdulatlan teste…</p> -<p>… Szegény Taglianót a fehér lepedőbe takarva magunkkal vittük s -másnap sziklás vidéken kősirba tettük, hogy a hiénák ki ne -áshassák.</p> -<p>Tehát egy a négy közül már elpusztult. Vajjon mikor kerül miránk -a sor?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<h2>A PÁRISI FIU.</h2> -<p>Egy tehát már elpusztult a négyes szövetségből: szegény, -nótákban és tréfákban kifogyhatatlan olasz pajtásunk. Lehorgasztott -fővel, komor csöndben haladtunk egymás mellett; én, Nielsen a -norvég és Wladimir az orosz. Éreztük, hogy Taglianóval a mi -jókedvünk is meghalt s a kemény katonaélet vigasztalanságának egész -sulyával ránk szakadt.</p> -<p>A pusztában való masirozásunk nemsokára megszünt, mert elértük -Meseriát. Ez a hely déli Algeria egyik fensikján fekszik, a -Dsebel-Antar hegyláncolat lábánál. Az egész áll egy megerősitett -kaszárnyából s egy faluból, melynek huszonöt-huszonhat háza s -kunyhója van. A faluban arabok és négerek laknak.</p> -<p>Meseria közel lévén a marokkói határhoz, erős helyőrséggel volt -ellátva. Ott feküdt az idegen légiónak egy teljes zászlóalja, -körülbelül hétszáz ember, egy század szenegáli tirailleur (néger -gyalogcsapat) és két század katonafegyenc, a mit ugy hivnak: -<i>compagnie de disciplinaires</i>. Ezek a párisi hadtestből -kiselejtezett javithatatlan csirkefogók, a kiknek semmiféle -börtönbüntetés <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> nem használt s azért küldettek ide, hogy -gonoszságukat az afrikai szolgálat megtörje.</p> -<p>Meseriai bevonulásunk meglehetősen zajos és ünnepélyes volt, -bár, – mint hallottuk, – a Simeux kapitány lakásán elkövetett nagy -és kiderittetlen lopás még mindig izgalomban tartotta a kedélyeket. -A párisiak a kaszárnyát szépen drapirozták, a helyőrség fegyver -alatt várt bennünket s mikor a falu végén trombitáink megharsantak, -a zenekar, mely természetesen szintén a párisiakból telt ki, a -<i>Marseillaise</i>-t játszotta.</p> -<p>Mi helyettünk egy század Oranba volt visszatérendő. Ezt -elbucsuztatni és a mi megérkezésünk örömére másnap lakoma volt a -kaszárnya fegyvertermében. Az ilyen alkalmakra a légiónak s más -ezredeknek is van tartalékalapja. A lakoma kitünő volt: a párisiak -főzték és szolgálták föl, ők muzsikáltak is hozzá, de meghiva nem -voltak. Őket párbajképtelen regimentnek tartották.</p> -<p>A lakomán oly finom kotletteket ettem, a melynél finomabbat Noël -és Patard (a nagy boulevardon) vagy Durand (a Madeleine-téren) is -alig produkál. Ebéd után nagy táncmulatság következett s a nőket -kékszalagos fiatal katonák markirozták. Ebben már a párisiak is -résztvettek s hatalmas kankánjukkal közelismerést keltettek.</p> -<p>Befejezte az estét egy Racine-tragédiának, már nem emlékszem, -hogy melyiknek, a paródiája. Ezt is egy párisi irta, s a párisi -fiuk adták elő. Mondhatom, hogy noha magunk közt voltunk, s egy -asszony se volt a teremben, a katonák egész illedelmes, mulatságos -dolgot produkáltak. Nyoma se volt azoknak az aljas, durva, -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> szemérmetlen vicceknek és akcióknak, -melyeket Budapesten csemege gyanánt élvez a közönség egy rétege, – -azt lehet mondani: rendőri asszisztenciával.</p> -<p>A darab végeztével a párisiak tombolva kiabálták:</p> -<p>– Guise herceg, Guise herceg!</p> -<p>– Ki ez a Guise herceg? – kérdém a szomszédomat.</p> -<p>– Ez a darab szerzőjének a csufneve.</p> -<p>S meg is jelent csakhamar a szinpadon egy nyeszledt párisi alak, -s käppijével kecsesen köszöngetett mindenfelé.</p> -<p>– Nagy tehetség, de a legnagyobb gazember az egész helyőrségben, -– mondá mellettem egy káplár.</p> -<p>– Micsoda, kicsoda külömben?</p> -<p>– Ő azt mondja, hogy Charentonban született, egy hid alatt s -akkor kapta az első fürdőt, mikor az anyja a Szajnába akarta -fojtani. Nem ösmeri <i>Életrajzom</i> cimü versgyüjteményét?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– A katonák már éneklik is. A nótáját is Guise csinálja -mindegyiknek. Kár, hogy rossz vége lesz a fickónak.</p> -<p>– Életrajzom, életrajzom! – üvöltöttek a legények.</p> -<p>A párisi ujra köszönt.</p> -<p>– Életemnek főcélja lévén az önök nagybecsü tetszését -kiérdemelni, – kezdé fakó, szintelen hangon, – <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> bátor -leszek előadni a <i>Ma biographie</i> cimü dalciklusomat.</p> -<p>– Halljuk! Csönd legyen!</p> -<p>– Kérek egy hegedüst a szinpadra.</p> -<p>A zenekarból egy hegedüs egyszerre mellette termett, s Guise -herceg vékony verébhangon, de sok melegséggel és pompás -pointirozással elénekelt egy csomó párisi kuplét. Hősei a párisi -fattyugyerekek vagy árvák voltak, a kiket rossz társaság, a -törvények szigora, s az emberek szivtelensége elront s börtönbe, -vagy a nyaktiló alá kerülnek. Például:</p> -<p><i>Sohse mondta nékem senki, hogy fiam. Csak pofont kaptam az -élettől és nem csókot. Nem imádkoztam soha a mindennapi kenyérért, -de hát a gazdagok se imádkoznak, mégis megkapják, én pedig nem -kaptam meg. Mit csináljak? Loptam. A börtönben a csavargók -elrontottak, kitanitottak, többé nem voltam képes a becsület utjára -visszatérni. Egy lény szeretett: Nanette. Mikor betegen feküdtem, -lopott számomra, hogy éhen ne haljak. S oh, a sergot-k (sergent de -ville) elcsipték, elszakitották tőlem. Sohse láttam többé.</i></p> -<p>A refrén mindig ez volt:</p> -<p><i>Óh Szajna, csak egyszer ha látnám partodat,</i></p> -<p><i>Od’adnám érette szép ifjuságomat.</i></p> -<p>S a vad katonák könnyes szemekkel bömbölték utána ezt a két -sort. Mondhatom, hogy megható volt e szegény, elzüllött fiuk -arcában égő honvágy, különösen mert tudtam, hogy nem állják ki az -afrikai klimát s elpusztulnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> az utcsinálás kemény -munkájában, a mire itt használják őket.</p> -<p>Minthogy a tisztek már visszavonultak, szabadabb lett a -mulatság. Guise herceg előadta az egyes tisztek karikaturáját, -óriási kacagások közt. Hogy komandiroz a lovas, a gyalogos, a -tüzér, hogy sétál, hogy kurizál, hogy káromkodik. (Rá hat évre -láttam ezt csak Párisban a hires Paulustól.) Hogy beszél a svájci -legionárius, hogyan a lengyel. A fickó kifogyhatatlan volt a -tréfákban s hálás közönsége tomboló tetszéssel jutalmazta. Sápadt -arca kipirult, látszott rajta, hogy boldog, mert a dicsőség italát -szürcsöli.</p> -<p>Egyszerre csak látom, hogy idegen legionárius ugrik a szinpadra, -átsiet rajta s alig észrevehetőleg odasug valamit Guisenek. Ez -elsápad, aztán bekiáltja a terembe:</p> -<p>– Uraim, egy kicsit pihenek, addig táncoljanak!</p> -<p>A zenekar játszani kezd, a katonák táncba fognak. Guise pedig az -egyik ablakon kiugrik, az ott bebámuló szenegáli fekete zsoldosok -közé.</p> -<p>E pillanatban föltüzött szuronynyal egy legionista patrol lép -be, hadnagy vezetése alatt.</p> -<p>– Hol van Jean Bartet?</p> -<p>(Igy hivták a kis párisit.)</p> -<p>– Pihen. Mindjárt bejön.</p> -<p>– Mi az? Mi történt? – kiabálják össze-vissza a katonák.</p> -<p>Egy perc alatt hire futamodott, hogy ő volt az, a ki öt nap -előtt ellopta Simeux kapitány aranyóráját és <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> láncát s -eladta egy marokkói kereskedőnek. A kereskedő elutazván és -biztosságban érezvén magát, futárt küldött a kapitányhoz s elárulta -neki a tolvajt.</p> -<p>– Vegyétek körül a házat! – kiáltott a hadnagy az őrségnek.</p> -<p>– Fölösleges! – felelt egy hang a szinpadról.</p> -<p>Jean Bartet volt.</p> -<p>– Csipjétek el!</p> -<p>– Egy pillanatra, hadnagy ur! Mondja, kérem, micsoda büntetés -vár rám?</p> -<p>– Deportáció Numeába.</p> -<p>– Köszönöm. Még messzebb menjek Páristól! Soha. Megálljatok! -Csak egy pillanatnyi türelem! Uraim, egy percig szökésre gondoltam, -de az éj oly sötét és a sakálok oly utálatosan üvöltenek. Mit -csinálok ebben a nagy, bolond Afrikában? Ha már nem élhetek -Párisban, minek éljek egyáltalán? Csak azt sajnálom, hogy nem a La -Roquette előtt halok meg, Deibler ur keze alatt… s miközben fejem a -megvillanó kés csapása alatt lehull, barátaim a szomszéd -háztetőkről bucsut üvöltenek, a lányok pedig zsebkendőt -lobogtatnak… Isten veletek, fiuk… ha valaha visszatértek -Franciaországba, csak olyan képviselőre szavazzatok, a ki fölemeli -a hadi budgetet… hogy a szegény piou-piou ne legyen kénytelen -lopni, lénungja kiegészitésére…</p> -<p>– Fogjátok el! – kiáltott a hadnagy.</p> -<p>– Késő! Adieu!</p> -<p>Ezzel villámgyorsan előrántott egy revolvert s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> következő -percben átlőtt fejjel, véresen rogyott össze. Meghalt.</p> -<p>Megdermedten álltam ott. Mennyi tehetség és mily feneketlen -romlottság volt ebben a fickóban. Ez volt a legérdekesebb tipus, -mely a párisi nép söpredékéből valaha elém került.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<h2>AZ AIN-SZEFRAI FEHÉR ASSZONY.</h2> -<p>Ha visszagondolok afrikai katonaéletemre, ugy tetszik, mintha az -egész egy gonosz álom lett volna.</p> -<p>Vad, őrületes gondolat volt beállani az idegen légióba s -fölesküdni öt esztendőre rabszolgának. Az én kényelmes, elpuhult, -egyforma európai életem után ez a bizarr, fárasztó, viharos, -izgalmas katonaélet, hol már eddig is a legrendkivülibb dolgoknak -szemtanuja voltam, igazán megviselte idegeimet.</p> -<p>Nevetnem kellett, mikor hajnali időben ásóval, kapával a -vállamon, a századommal kimentem a határba stratégiai utat -csinálni, én, a ki otthon önkéntes koromban rapportra jelentkeztem, -mikor egy tiszt egyik kaszárnyafogságom ideje alatt le akart -küldeni a kantinba szivarért. A rapporton leendő kardbojtom -megsértése cimén bepanaszoltam a tisztet (a kinek külömben -megtagadtam a szivarhozatalt, de rendelkezésére bocsátottam a -putzmeiszteremet), a minek az lett a vége, hogy egy hónapra ujra -becsuktak.</p> -<p>Néha halálos unalom fogott el ebben az irgalmatlan sivatagban, -napokig nem szóltam egy szót senkihez, <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> csak -jártam-keltem, gondolat, vágy, terv nélkül, mint egy fölhuzott óra, -mely hasonlathoz szivem verése szolgáltatta az egyhangu -tik-takot.</p> -<p>De bár lelkem gyakran beteg volt, testileg kitünően éreztem -magamat. Egykor sápadt arcom barnapiros lett, termetem -kiegyenesedett, petyhüdt izmaim megkeményedtek s visszanyertem azt -a katonás tartást, ruganyosságot, a mozdulatok könnyüségét, -kecsességét (a miben mégis bizonyos tartózkodó, büszke feszesség is -nyilvánul), mely annyira jellemzi otthon a huszártiszteket s melyet -a bécsi garnizonban igy jeleznek: <i>stramm und fesch</i>. -Hétköznap utat csináltunk vagy gyakorlatot végeztünk, kivéve a -legforróbb órákat, vasárnap pihentünk. Nem igy a szegény párisiak. -Ezek egész héten a legkomiszabb munkát végezték s vasárnap -fegyvergyakorlatokat tartottak, tehát jóformán sohse pihentek. -Mintha a hadügyminisztérium direkt azzal az utasitással küldte -volna le a szegény ördögöket, hogy: nekem élve vissza ne küldjétek -őket.</p> -<p>A redoute-szerü kaszárnya és a falu körül az egyetlen vegetáció -az <i>alfa</i> volt. Ez az alfa olyan kenderszerü növevény, melyből -az arabok szövetet készitenek. A mi hófehér legionárius ruháink s -kincstári ingeink is ilyen szövetből készültek. Eleinte elég durva -volt, de négy-ötszöri mosás után megpuhult és kellemesen simult a -testhez.</p> -<p>De hagyjuk ezeket az unalmas részleteket s meséljük tovább az -eseményeket szárazon, röviden, a hogy szemünk előtt legördültek. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Egy napon Meseriába staféta érkezett Ain-Szefrából. A teveháton -érkezett katona azt jelentette, hogy Ulad Szidi seik emberei s a -Beni-Lhasszen törzs, szorosan a marokkói határ mellett, föllázadtak -és Joli kapitány, az ain-szefrai térparancsnok, a ki a -legelőretoltabb s igy a legveszedelmesebb poziciót őrzi, sürgős -segitséget kér.</p> -<p>Arra a hirre, hogy egy kis háboru lesz, általános örömriadal -támadt Meseriában. A verekedést mindenki százszor többre becsülte a -butitó unalomnál.</p> -<p>A futár érkezése után egy órával már cakumpakk álltak azok a -boldogok, a kik elsősorban mérhették össze fegyverüket az -arabokkal, névszerint: a mi századunk az idegen légióból, egy -szakasz párisi és a szenegáli néger csapat.</p> -<p>Századunk vezetését Franger kapitány vette át, a minek mindenki -örült, mert ő olyan ember volt, a ki alatt a katonák sokat fáradtak -ugyan, de gyakran és kitünően kosztoltak s a mi fő, bort vagy -pálinkát mindennap kaptak. Ő katonái számára minden jót kicsikart -az intendaturától.</p> -<p>A katonák különösen azon örültek, hogy most kipróbálhatják a -Lebel-puskák értékét. A szerencsétlen arabok bizonyára nem -sejtették, hogy micsoda gyilkos erő közeledik feléjük.</p> -<p>Mögöttünk az élelmi- és lövőszert, meg vizet szállitó öszvérek -és tevék tömegével, neki vágtunk a sivatagnak. A menetet bezárták a -marhát hajtó kabilok: a friss hust hajtották utánunk.</p> -<p>Nem irom le még egyszer a sivatagon való átvonulásunkat, -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> táborozásainkat, éjjeleinket, a mikor a -sakálok százai üvöltöztek folyton a tábor körül. Ez bizony minket -alvásunkban legkevésbbé se háborgatott. A lázadók sem háborgattak, -s mi bevonultunk Ain-Szefrába a nélkül, hogy rettentő fegyvereink -hatását kipróbáltuk volna.</p> -<p>Ain-Szefra környéke épp oly sivár volt, mint Meseriáé, a falu is -csak két öreg zsidóból állt, a kik a helyőrség számára pálinkát -mértek. De maga a kaszárnya, vagyis a redoute, egészen más képet -nyujtott. Először is az egész egy kis oázis körül volt épitve s -magas falai és vöröstetejü őrtornya messze ellátszottak a -pusztaságban. A kaszárnya udvara jóval nagyobbra terjedt, mint az -oázis, de mindenütt tele volt ültetve fával, cserjével, az épületek -és utak tiszták, mindenütt csin és rend látszott.</p> -<p>Rögtön tisztában voltam vele, hogy ez csak asszonyi hatás lehet. -Ugy is volt. És a kérdéses asszony nem volt más, mint Joli -kapitánynak, a helybeli térparancsnoknak a felesége.</p> -<p>Mindjárt bevonulásunkkor megismerkedtünk vele.</p> -<p>Estefelé volt, fáradtan és porosan érkeztünk Ain-Szefra alá. -Joli kapitány kivonultatta elénk a helyőrséget (két század turko -volt) s őrült dobolással és trombitálással fogadtak.</p> -<p>Mi szembe sorakoztunk velük, tisztelegtünk s szintén vadul -megpergettük a dobjainkat.</p> -<p>– Pihenj! – volt utána mindkét félen a kommandó. Franger és Joli -leszálltak a lovaikról, s a front előtt melegen üdvözölték egymást. -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Ekkor jelent meg madame Joli. És mily hatásosan jelent meg! -Fogadni mertem volna, hogy párisi szinésznő volt. (Később tudtam -meg, hogy egy provencei olajkereskedőnek a leánya.) Kis könnyü -kocsin jött, melyet két fehér öszvér vont. Mögötte arabs -lovászgyerek ült feszesen, összefont karokkal. Az asszony valami -könnyü, áttetsző piros foulard-ruhát viselt, melyen keresztül -vállának és karjának fehérsége csak ugy villogott. Nagy barna szeme -és hosszu szempillája volt, félig nyitott szájából elővillogtak a -fehér fogai s álla alatt egy édes kis toka gömbölyödött. Azt -mondják önök: ejnye, be jól megnézhette… Édes Istenem, akkor már öt -hónapja nem láttam európai nőt s igy érthető, hogy Joliné -megjelenése egészen elbüvölt.</p> -<p>Ugyanilyen hatás alatt lehetett Franger kapitány is, mert -azonnal torkaszakadtából kommandirozott:</p> -<p>– Présentez les armes! (Tisztelegj!)</p> -<p>Mondhatom, hogy soha ily hévvel és szabatossággal nem -tisztelegtem életemben, még akkor se, mikor boldogult -Edelsheim-Gyulay augusztus 18-án szemlét tartott fölöttünk a -Vérmezőn.</p> -<p>Az asszony megállitotta öszvéreit, átadta a gyeplőt az inasnak, -hátradőlt az ülésen s remek mosolylyal szólt:</p> -<p>– Köszönöm, kapitány. Hogy van? Kérem mutasson be a fiuknak.</p> -<p>A kapitány egész rendes bemutatást csinált.</p> -<p>– Madame Joli… Idegen légió, második ezred, harmadik zászlóalj, -első század. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Az aszony fölemelte egy kicsit a szoknyáját, csak annyit, hogy -láthattuk pici fehér vászoncipőjét és piros selyemharisnyáját és -leugrott a kocsiról.</p> -<p>– Jó napot, fiuk! – kiáltott felénk.</p> -<p>Mi csak álltunk bámulva és feszesen, de a párisiak lefőztek. -Őket, szegényeket, be se mutatták, mégis egyszerre, mint egy -sortüz, ezt kiáltották vissza:</p> -<p>– Bon jour, madame!</p> -<p>Az asszony már egészen ott állt előttünk s tisztjeink köréje -gyülekeztek, a kit nem ismert, azt bemutatták. De az asszony a -légiót nézte. A legelső volt az óriási Nielsen (ezt otthon -flügelmannak hivják), mellette állt Wladimir, utána következtem én. -Jól láttam, hogy az asszony azonnal észrevette a bronzszinü, szőke -bajuszu, nagy kékszemü norvég óriást. Csakugyan meg is -szólitotta:</p> -<p>– Mióta katona ön?</p> -<p>– Öt hónapja, madame.</p> -<p>– S mi volt azelőtt?</p> -<p>– Naplopó.</p> -<p>– S hol lopta a napot?</p> -<p>– Norvégiában.</p> -<p>Az asszony Wladimirra mutatott.</p> -<p>– Hát maga miféle náció?</p> -<p>– Orosz vagyok.</p> -<p>– Ejha, csupa jegesmedvét kaptunk volna? Mi volt azelőtt?</p> -<p>– Szerencsétlen ember.</p> -<p>– Nem rossz. S miért jött ide? <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>– Meghalni.</p> -<p>– Meghalni? Maga csacsi! – nevetett az asszony s konstatáltam, -hogy behizelgő, dallamos kacagása van.</p> -<p>Most következtem én.</p> -<p>– Hát maga kicsoda?</p> -<p>– Franciaország katonája.</p> -<p>– De azelőtt, a multban ki volt?</p> -<p>– Pardon, madame, a multat eltemettem. Ne bolygassuk a -halottakat.</p> -<p>– Igaza van barátom… Tiszt urak, ma nálunk vacsorálnak… -Adieu!</p> -<p>És ezzel ellebegett, mint egy tünemény… Mi pedig barakjainkba -vonultunk… Mondhatom, hogy egész este olyan különös szivfájásom -volt. Eszembe jutott régi vidám életem… a budapesti asszonyok édes -suttogásai… az a gyönyörü város ott a Duna partján… a -Margit-szigeti majálisok… csónakázások a hatalmas vizen… -atléta-bálok… a Hangli… Ez az asszony az egész európai civilizációt -egyszerre eszembe juttatta… Én pedig itt ülök egy kaszárnyai durva -vaságyon, messze bent Afrikában, a sivatag közepén… hallgatva -névtelen kalandorok állati horkolását s holnap már tán mór lovas -hurcolja magával levágott buta fejemet, Marokkó felé, diadalmi -jelvény gyanánt… Ezt a főt, melyet hajdan annyiszor szeretettel -simogatott anyám… melyre annyi szeretetteljes barackot nyomott -apám, mikor a kitünő középiskolai bizonyitványokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> -hazavittem… De sok szép reményt pocsékká tettem, én istenem…</p> -<p>Wladimir a bibliát olvasta, Nielsen a lámpába bámult. Kivülünk -az egész szoba aludt. Valószinüleg nagyot sóhajthattam, mert -Nielsen megszólalt:</p> -<p>– Te se tudsz aludni, Pál?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Mire gondolsz?</p> -<p>– A multra.</p> -<p>– Tehát mégis fölásod a halottakat?</p> -<p>– Nem, de hisz tudod, hogy a halottak maguktól is haza -járnak.</p> -<p>– Tudom. Északi ember vagyok, hazám ködös, sötét, fanasztikus, -rémekkel és szellemekkel tele… de én nem arra gondolok. Engem a -jelen nyugtalanit.</p> -<p>Ránéztem.</p> -<p>– A fehér asszony?</p> -<p>– Az. Mikor rám tekintett, a hideg futott végig rajtam. Eszembe -jutott a dralleni fjord halászlegényének históriája. A tengerek -fehér asszonya ránézett, megigézte és megölte… Ez az asszony engem -meg fog ölni.</p> -<p>Nagy teste összeesett, lehorgasztotta fejét.</p> -<p>– Fáradt vagy? – kérdé rövid szünet mulva.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Gyere ki egy kicsit az udvarra.</p> -<p>Szép holdvilágos éj volt odakint. A katonák egy része még kint -pipálgatott s hallgatta az öreg turkók előadását a marokkóiak -harcmodoráról. Az oázis fái alatt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> a forrás mellett csak egy -ház állott, abban lakott Joli kapitány. Világos ablakai -tárva-nyitva, a tisztikar zongora mellett énekelt és -pezsgőzött.</p> -<p>Nielsen arra vonszolt s az ablak alatt megálltunk. Éppen az -asszony ült a zongorához. Egyszerre csönd lett s az asszony lágy, -tremolázó hangon régi provencei szerelmes dalokat énekelt. Éreztem, -hogy Nielsen keze remeg. Rekedt hangon szólt:</p> -<p>– Isten látja lelkemet, nem a haláltól félek. De óriásilag izgat -az a kérdés: micsoda szerepet fog ez az asszony az én életemben -játszani? Mert fog, az bizonyos. Érzem.</p> -<p>Az ének a nóta közepén hirtelen megszakadt. A következő percben -az asszony megjelent a kivilágitott ablak keretében.</p> -<p>– Ki van ott? – kiáltá felénk.</p> -<p>– Két legionárius, – feleltem vissza.</p> -<p>– A norvég is?</p> -<p>– Igen, – felelt Nielsen és előrelépett.</p> -<p>– Látja ezt a poharat a kezemben?</p> -<p>– Látom.</p> -<p>– Hopp! Kapja el! Vigyázz! Megvan?</p> -<p>– Meg.</p> -<p>– Hozzon friss vizet a forrásról.</p> -<p>– Megérezte, hogy nézem, – morgott a norvég és futott a vizre. -Mikor visszatért, láttam, hogy az asszony a tisztek zajos, -koccintgató csoportja felé forditja arcát, de kezét hátranyujtotta -a sötétbe. És Nielsen levette käppijét és megcsókolta a fehér -kezet. Ekkor az asszony <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> kifelé fordult, átvette a vizet és egy -hajtásra megitta.</p> -<p>Nielsen egy ugrással mellettem termett. Izgatottnak látszott. -Karon ragadott s kiáltá:</p> -<p>– Gyere, feküdjünk ki a falra. Hallgassuk a pusztai sakálok -üvöltését.</p> -<p>Ez volt első jelenete az ain-szefrai drámának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<h2>NIELSEN ERIK SZERELME.</h2> -<p>A franciák a harmincas évektől kezdve sokat verekedtek Algir -birtokáért s egy csomó jónevü tábornokuk és hadvezérük az afrikai -iskolából került ki. A francia regényekben és szindarabokban már -komikusan stereotippá lett az az öreg, egyenes lelkü és jószivü -tábornok, a ki a saint-cyri katonai iskolából az első számok -egyikével távozván, első babérait Afrikában szerezte. Ma már ez nem -iskola a francia tisztikarnak, mert csak apró csetepatéik vannak az -arabokkal. Most már könnyü munka a győzelem. A Lebel-fegyver oly -fölényt biztosit az európainak, mely előtt eltörpül az arabsnak -halálmegvető bátorsága. Ezt láttam abban a kis városban, melybe -Ain-Szefrába való érkezésünk után három nappal indultunk.</p> -<p>Mikor elindultunk Ain-Szefrából, ezzel még nem voltam annyira -tisztában s azért egy kicsit számot vetettem magammal. -Végigfutottam multamon s belenyugodtam abba, hogy itt a marokkói -határon veszszek el és otthon sohse tudják meg, hova lettem és mely -temetőben <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> porladnak csontjaim. De mikor hajnalban a -kürtök riadója megdobogtatta szivemet s a kaszárnya udvarán -fegyvereink villogtak a kelő nap fényében: mégis az az eltökélés -támadt bennem, hogy drágán adom el az életemet. Hiuság volt ez, -vagy életösztön, ezzel nem vagyok tisztában.</p> -<p>Joli kapitány felesége is kijött bucsut venni tőlünk. Az ismert -éjjeli jelenet óta nem foglalkozott többet velünk. Tudta jól, vagy -legalább is kitalálta, hogy a norvég szivét megsebezte, s csupa -kacérságból szinte tüntetőleg kerülte a légió katonáit, holott, ha -akarta volna, mindennap találkozhatott volna velünk. S jól -számitott a kigyó, mert e magaviseletével elérte, hogy Nielsenben a -szenvedély egyre mélyebbre ásta magát. Megsápadt, szemei beestek s -szeme fehére elsárgult. S tekintetében csak akkor láttam ujra tüzet -lobogni, mikor a harcba rukkolás hajnalán az asszony megjelent -köztünk.</p> -<p>Joli kapitány bolondja volt az asszonynak s mindent megengedett -neki. Az asszony élt is az engedelemmel bőven. Ugy sétált a katonák -közt, mint egy markotányosné, s hol leereszkedőleg, hol bajtársi -bizalmassággal beszélt hozzájuk.</p> -<p>A légió frontja előtt állt meg legelőbb.</p> -<p>– Isten önökkel, uraim! Sok szerencsét!</p> -<p>Ezalatt folyton Nielsent nézte.</p> -<p>– Vigyázzanak a bőrükre! Sajnálnám, ha egy is a fübe -harapna.</p> -<p>– Engem is sajnálna? – kérdé Nielsen.</p> -<p>– Miért ne? <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Vissza fogok térni madame, ha ön parancsolja.</p> -<p>– Parancsolom! – szólt az asszony és szeme nagyot villant.</p> -<p>Azzal tovább ment fehér csipkés ruhájában. A colonne össze volt -állitva, s mi neki vágtunk a pusztaságnak.</p> -<p>– Szerelmes vagy abba az asszonyba? – kérdé Wladimir Nielsent, a -mint az előcsapatban hárman külön ballagtunk.</p> -<p>– Nem tudom megmondani, – felelt komoran a norvég, – őrületes, -vérforraló vágygyal gondolok rá szakadatlanul, s minden egyéb -vágyat és gondolatot kiöl belőlem.</p> -<p>– Kacérkodik veled, az bizonyos, de óvakodjál tőle, – -mondám.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Emlékszel, mit mondott az öreg káplár Algirban: ne -foglalkozzunk az itt lakó európai asszonyokkal. A klima, párosulva -az unalommal, félbolonddá teszi őket, de minket is. Vesztünkbe -rohanunk.</p> -<p>– Hát aztán? Micsoda veszedelem várhat rám? Nyakig ülünk a -komisz életben. Mi lehet ennél rosszabb? A halál? Igy is szivesen -halok meg, bármely pillanatban, hát még ha asszony szerelme -sugározza be utolsó óráimat.</p> -<p>Wladimir fejét csóválta.</p> -<p>– Nem ugy indulsz, fiu, ez az asszony inkább gyötrelmedre -szolgál, mint örömedre. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>– A gyötrelem is édes, ha ő okozza.</p> -<p>Erre nem szólhattunk semmit, annál kevésbbé, mert a távolból -porfelleg látszott, s nekünk az előcsapat zöméhez kellett vonulnunk -<i>(replier)</i>.</p> -<p>Tiz arabs lovas jelent meg. A vezetőjük nyugodtan fölszólitott, -hogy vonuljunk vissza, mert különben megbánjuk.</p> -<p>– Vigyázz! – kiáltott hadnagyunk. – Cél! Tüz!</p> -<p>Egyszerre roppantak a puskák s az arabok el voltak fujva. Kilenc -leesett a lóról s csak egy menekült, nyeregben ülve, eszeveszett -vágtatással.</p> -<p>De a kilencet hiába kerestük a földön. Az arabs ugy ül a -kengyelében, hogy ha leesik is, lábánál fogva függve marad s ha -csak megsebesült, rendesen visszamászik a lovára. De ha meghalt, hű -lova igy akkor is megmenti.</p> -<p>Egy arabs került csak a kezünkbe, a kinek a lova golyót kapott a -szügyébe és összeroskadt. Az arabs föltápászkodott, láttuk, hogy -fehér ruhája csupa vér, s vadul forgatva puskáját, közénk lőtt. -Mellettem egy legionárius, szelid, hallgatag, szolgálatkész fiu -orra bukott, néhányat rángatózott és meghalt.</p> -<p>Az arabs vad diadalorditást hallatott. Egyszerre hatan lőttünk -feléje. Elesett, végigterült a lován. Oda futottunk. Átölelve -tartotta paripája nyakát, a dühtől és a halálküzdelemtől eltorzult -arcát felénk forditotta. Nem tudtam rá nézni. Félrefordultam. Egy -tompa zuhanást <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> hallottam magam mögött. Valaki -puskatussal szétlocscsantotta a haldokló fejét.</p> -<p>– Kár a lováért, – jegyezte meg a hadnagy, – fiuk, a lovakat -egyáltalán kiméljétek, mert annak az ára az ezred pénztárába -megy.</p> -<p>– Eltemessük? – kérdé valamelyik jószivü gyerek.</p> -<p>– Lesz ennek elsőosztályu temetése, ne félj! – felelt az -őrmester s fölfelé mutatott.</p> -<p>Oda néztünk, a fejünk fölött, nem is nagyon magasan, valami tiz -sas kóválygott.</p> -<p>– Az igaz, – mondá egy katona, – ha már választani kell, inkább -a sasok egyenek meg, mint a férgek.</p> -<p>Igy csevegtünk, a mig Franger kapitány a fősereggel oda nem -érkezett, s az ügyet elő nem adtuk neki. Megnézte az elesettet, -fegyvereit, lószerszámját, nyergét a tevékre rakatta, s tovább -masiroztunk.</p> -<p>Valami hatszázra tehető azoknak az araboknak a száma, a kik -föllázadtak a marokkói határon. Ennyi fegyverest állitottak ugyanis -ellenünk sikra. Nem akarom a hadjárat leirásával önöket untatni. Az -arabok kétszer támadtak meg, mindig éjjel. Vad vágtatással rohantak -ránk, ugy számitván, hogy egyszerüen átgázolnak a táboron, s minket -betaposnak a földbe. Nálunk azonban a tábornak csak a fele aludt. A -másik fele fegyverrel a kezében őrködött s az őrszemek első jeladó -lövésére készen állt minden oldalról; a mint az őrszemeket -fölvettük, megkezdődtek a röviden és élesen roppanó <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> sortüzek. -Vaktába lőttünk, mert alig láttunk valamit. Igy is alig két-két -arabs tudott a táborig eljutni. Jól emlékszem rá, hogy egy éppen -előttem emelkedett ki a sötétségből, csak annyi időm volt, hogy -szuronyomat a lova szügyébe döfjem. A ló azonban, mely itt épp ugy -harcol, mint a gazdája, dühösen beleharapott a mellettem álló -legionárius vállába s magával rántotta a földre. Az arabs -lebukfencezett róla, egyenesen a katonák közé, de estében is -vagdalkozott hosszu késével s a fiuk meglepetten tágitottak. -Mielőtt fölemelkedhetett volna, a hadnagy revolverrel átlőtte a -koponyáját.</p> -<p>A két összetüzésben valami száznegyven arabs esett el, három -falujokat fölgyujtottuk s erre mind Marokkóba szöktek. A mi -veszteségünk huszonkét ember volt, közülök hatot a napszurás ölt -meg, leginkább a párisiak közül.</p> -<p>Mikor visszatértünk Ain-Szefrába, parádés szemlét tartottak -fölöttünk. Madame Joli ujra megjelent fehérszamaras kocsiján s a -könyökére támaszkodva, oldalt hajolva, egy szálas, tiszta fehérbe -öltözködött, érdekes, szép arcu tengerészhadnagygyal -beszélgetett.</p> -<p>Nielsenre néztem. Majd elnyelte tekintetével az asszonyt s arca -hol elborult, hol földerült, mint a föld, mikor a nyári nap gyorsan -futó felhők közt bujkál. A derü az asszonynak, a boru a -tengerésznek szólt. (Itt megjegyzem, hogy ha a légiónál tiszthiány -volt, rendesen a tengerészettől tettek át tiszteket, mert mind a -kettő gyarmati csapat, <i>troupe coloniale</i> s egy fővezetés, a -tengerészeti minisztérium vezetése alatt áll.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Karját, hadnagy ur! – szólt az asszony, s leszállva -kocsijáról, felénk közeledett.</p> -<p>Épp előttünk megállt.</p> -<p>– Ah, örömmel látom, hogy önök szerencsésen megjöttek, – mondá -és Nielsenre nézett.</p> -<p>A norvég egy kicsit megbiccentette a fejét.</p> -<p>A hadnagy nevetett.</p> -<p>– Bravó, asszonyom, ön, ugy látszik, nagyon jó viszonyban van a -fickókkal.</p> -<p>(Ezt a kifejezést használta: <i>gaillard</i>.)</p> -<p>Nielsen öldöklő pillantást vetett rája. A hadnagy -arisztokratikus modorban beszélt, bizonyosan előkelő család fia -volt.</p> -<p>– Istenem, miért ne? – felelt az asszony sóhajtva, – hisz -unalmamban már magam is félig katona lettem ebben a sivatagban s -bajtársaknak tekintem őket.</p> -<p>– Madame, ön annyira megszokta az uniformist, hogy ha véletlenül -egy elegáns civilember jönne ide, annak önre épp olyan varázsa -lenne, mint Európában az asszonyokra az egyenruhának, – szólt a -hadnagy.</p> -<p>– Körülbelül igaza van.</p> -<p>– Van velem civilruha is, vigyázzon, majd kisérletet teszek.</p> -<p>– Óh, nem ijedek meg, – kacagott az asszony.</p> -<p>Én nem voltam egy cseppet se szerelmes ebbe az asszonyba, de az -a sértő modor, a hogy ott előttünk bizalmaskodtak, mig a tisztek a -katonákat egyenként inspiciálták, föllázitotta a véremet. Mintha mi -nem is férfiak, hanem káposztafejek lettünk volna. Értek valamit az -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> asszonyokhoz és tisztában voltam azzal, -hogy ez a kapitánynétól kiszámitott kacérság volt, a norvég -kinzására. Nielsenre néztem. A fiu halálsápadt volt, s láttam, hogy -patrontáskájának fölcsapott teteje (mert töltényvizsgálat is volt) -remeg. Nagy indulat háboroghatott benne. Ő is megszégyenitve érezte -magát, hogy ott álljon, mint a cövek, mint egy inas, s ne -szólhasson bele az uraságok beszélgetésébe.</p> -<p>Szerencsére a hadnagy hátra-arcot kommandirozott s mi egész -kéjjel hátat forditottunk a párnak. Az asszony elkacagta magát.</p> -<p>– Milyen ostoba ez a Trésfeu! Most én itt bámuljam a legionisták -hátát. Hozza el a legyezőmet a kocsiból, hadnagy ur.</p> -<p>Nielsen félig hátrafordult.</p> -<p>– Imádkoztam önért, látom: használt, – mondá félhangon az -asszony.</p> -<p>– Hiába imádkozott; a haláltól megmenekültem, de itt -elkárhozom.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Agyonkínoz. Nem sajnál?</p> -<p>– Féltékeny a hadnagyra, maga csacsi? Előkelő, finom, müvelt -fiu, egy bretagnei grófnak a fia, csak szépen kell vele bánnom… No, -engesztelésül adok egy rózsát. Csitt!</p> -<p>A rózsa Nielsen tölténytáskájába repült. A hadnagy visszatért. -Nielsen ujra elfordult, a rózsát megcsókolta s a bluza alá -rejtette.</p> -<p>– Hová lett a rózsája? – kérdé a gróf. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>– Ennek a legénynek adtam, – felelt az asszony s a legyezővel az -én vállamra ütött, – az apja hollandi kertész s ő maga is nagy -virágbolond.</p> -<p>Udvariasan visszafordultam.</p> -<p>– Köszönöm, asszonyom, hogy virágnyelven beszélt s nem nevezett -egyszerüen bolondnak.</p> -<p>A hadnagy rám nézett.</p> -<p>– Maga, barátom, kertész létére nagyon is előkelően beszél.</p> -<p>– Óh, hadnagy ur, a müveltség néha előfordul ám alacsonyabb -körökben is – és megforditva. Ismertem én már olyan grófot is, a ki -ugy beszélt, mint egy – kertész.</p> -<p>Az asszony kacagott és tovább ment. Még csak a hadnagynak -következő megjegyzését hallottam.</p> -<p>– Furcsa keverék ez a légió! Az ember náluk sohse tudja, hogy -rablógyilkossal, vagy mágnással áll-e szemközt… Meg kell szoknom -őket…</p> -<p>Tehát gróf és breton. Ennek az asszonynak különös vágya van a -normann-angol-szász keverékre. Mindegyiket magába bolonditja, a -másik segitségével. De mi lesz ennek a vége? Itt vannak a hősök: a -bretagnei gróf és a norvég katona, itt a hősnő: a provencei -asszony. Kész anyag egy Daudet-, Feuillet-regényhez, vagy egy -Sardou-drámához. Csakhogy a publikum: Wladimir és én, szorongva -vártuk az előadást. S szomoruan néztünk össze, mikor este Nielsen a -hervadt rózsát abba a médaillonba gyömöszölte, melyben édesanyja -arcképét viselte a nyakába akasztva.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<h2>NIELSEN ERIK HALÁLA.</h2> -<p>A hadjárat fáradalmai ágyba döntöttek. A kórházba kerültem, a -hol jobb kosztot és több bort kaptam. Valami rossz láz lappangott -bennem s az orvos annyi kinint nyeletett velem, hogy félig -megsiketültem. De a lázt kikergette belőlem.</p> -<p>Bajtársaim, a mennyiben nem patroliroztak Furn-Hassza és Meseria -felé, mindennap meglátogattak. Egy hét mulva azonban már -visszamehettem a századhoz s nagy bámulatomra látom a fiukat a -kaszárnyába bevonulni a breton tengerészhadnagy vezetése alatt. -Akkor tudtam meg, hogy Villeboist, a ki könnyü sebet kapott, -szabadságolták s helyette Kerlac grófot osztották be a -századhoz.</p> -<p>Nielsen sötét arccal hallgatot ránk, miközben Wladimir a dolgot -nekem mesélte.</p> -<p>– Nem jó vége lesz a dolognak, – mondá Nielsen; – ez a breton -észrevette, hogy az asszony jó szivvel beszélget velem, s nincs az -a nap, hogy erre ne jönne, csakhogy egy kicsit diskurálhassunk. Ő -maga kérte, hogy a mi századunkhoz tegyék, csak azért, hogy a -markában tarthasson. <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Mesebeszéd.</p> -<p>– Agyrém.</p> -<p>– No, majd meglássátok.</p> -<p>A káplár lépett be.</p> -<p>– Nielsen, – szólt, – a hadnagy ur rendeletéből tudatom, hogy -maga holnap reggel hatkor szobát megy surolni Joli kapitányhoz. -Megértette?</p> -<p>Nielsen elsápadt és dacosan vetette föl a fejét.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Hogy értsem ezt?</p> -<p>– Ugy, hogy nem megyek szobát surolni.</p> -<p>A káplár szeretett bennünket s jóindulattal szólt:</p> -<p>– Ne okoskodjék, Nielsen. A mi parancs, az parancs, -ellenszegülni nem szabad.</p> -<p>– Mondja meg a hadnagynak, hogy hozassa el az inasait -Bretagneból vagy a matrózait a hajóról, mert én neki szobát surolni -nem fogok.</p> -<p>Közbeléptem.</p> -<p>– Nézze, káplár ur. Elegen vannak a légióban, a kik ezt szó -nélkül megteszik, hagyjon békét Nielsennek.</p> -<p>A káplár vállat vont.</p> -<p>– Nem lehet, fiuk, a hadnagy határozottan Nielsent -emlitette.</p> -<p>– Mondtam ugy-e, hogy hiába nem jött a századhoz, – mormogott -Nielsen, – a fogát feni rám.</p> -<p>Akkor hirtelen megváltozott a hangja s igy szólt:</p> -<p>– Jól van, káplár ur. El fogok menni.</p> -<p>A káplár arca kiderült.</p> -<p>– No lássa, hogy lehet magával okosan beszélni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Sarkon fordult s elment.</p> -<p>– Mit akarsz tenni? – kérdé Wladimir.</p> -<p>– Elmegyek, hogy az asszonynyal beszélhessek.</p> -<p>– S aztán?</p> -<p>– Ha ő is benne van a komplottban: megölöm.</p> -<p>– Őrült.</p> -<p>– Ne beszéljetek! Itt magasabb hatalmak intézkednek.</p> -<p>Azzal levetette magát az ágyára s bármit szóltunk is hozzá, nem -felelt. Reggel mi kirukkoltunk, ő pedig öt másik legionáriussal -ment a kapitányékhoz.</p> -<p>Mondhatom, hogy ez egyike volt életem legkínosabb -délelőttjeinek. Egész délelőtt nem szóltunk egy szót egymáshoz -Wladimirral.</p> -<p>Mintegy tizenegy órakor bevonultunk az erődbe, Nielsen az ágyán -hevert és pipált. Megálltam előtte.</p> -<p>– Nos, fiu, mi történt?</p> -<p>– Semmi.</p> -<p>– Suroltál szobát?</p> -<p>– Hogyne. Még pedig a kapitányné hálószobáját.</p> -<p>Leraktuk a cakkumpakkot, kipucoltunk mindent és Wladimirral a -kantinba mentünk egy kis gyomorerősitőre. Híttam Nielsent is, de -azt felelte, hogy hagyjuk őt.</p> -<p>– Aludni akarsz?</p> -<p>– Csak álmodozni.</p> -<p>Összenéztünk az oroszszal és szó nélkül távoztunk.</p> -<p>– Nos, mit szólsz hozzá? – kérdém Wladimirt.</p> -<p>– Ugy látszik, mintha ez a fiu át volna szellemülve <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> és egészen -más világban járna. Teljesen az asszony kezében van.</p> -<p>– Kár.</p> -<p>– Már miért volna kár? Igaza van a fiunak. Ha két hét mulva az -asszony megunja és elkergeti, akkor se volna kár. Legalább két -hétig boldog volt Erik. S ennek, mint jóbarátja, csak örülök.</p> -<p>– Én is örülök, csak sajnálom Eriket, mert katasztrófa lesz a -dologból.</p> -<p>Az orosz különösen mosolygott.</p> -<p>– Igaz, ez a kaland sietteti az ő halálát. Sajnálom, hogy el -kell válnunk. De nem tart sokáig. Odafönt biztosan találkozunk mi -is, a kik idelent annyira szerettük egymást. Tagliano, szegény -olasz pajtásunk, már vár s meglásd, mi is rövid időközökben Erik -után megyünk.</p> -<p>Nagyot sóhajtottam.</p> -<p>– Te tán sajnálod itt hagyni a földi életet?… szólt az orosz. – -Látszik, hogy fiatal vagy és keveset szenvedtél.</p> -<p>Éppen felelni akartam, mikor egy fiatal legionárius ült mellénk, -valami kicsapott straszburgi diák, a kit a francia időkből ott -maradt katonaszobornak megkoszoruzása miatt szakitottak le -erőszakosan Németország kebléről. Óvatosan körülnézett, aztán -németül szólt hozzám:</p> -<p>– Nagy kópé az a maguk norvég barátja.</p> -<p>– Mit beszél?</p> -<p>– Igazat. Egy asszony van Ain-Szefrában és pedig milyen remek -asszony… s az ő szeretője. <span class="pagenum"><a name="Page_90" -id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>– A kapitányné? Bolond beszéd.</p> -<p>– No, már kérem, ilyet ne mondjon, bajtárs. Én a saját -szemeimmel láttam mindent.</p> -<p>– Hol?</p> -<p>– A kapitányék lakásán. Én is ki voltam küldve, a lakást -surolni. Hogy csókolták egymást, az az asszony majd megfojtotta -Nielsen pajtást.</p> -<p>Vállára tettem kezemet s a szeme közé néztem:</p> -<p>– Remélem, nem pletykált senkinek?</p> -<p>– Hova gondol?!</p> -<p>– S nem is fogja senkinek elbeszélni?</p> -<p>– Isten ments, ne tartson engem olyan hitvány fickónak… Csak -maguknak szóltam, mert tudom, hogy vérszövetségben vannak…</p> -<p>– Jól van, bajtárs, számithat hálánkra, sőt barátságunkra.</p> -<p>Kezet szoritottam vele, Wladimir is, a mi a fiut nagyon boldoggá -tette, aztán gondterhesen mentünk szobánkba…</p> -<p>Tehát Erik sorsa meg van pecsételve.</p> -<p>Három nap mulva Erik fegyverpucolás közben ellőtte a balkeze -kisujjának a hegyét, az orvos bekötözte s azt mondta, hogy otthon -kisebb munkákra lehet használni.</p> -<p>Az őrmester erre a kapitányné konyhájába rendelte s mi -elvesztettük szem elől. Mintha meghalt volna ránk nézve, soha föl -se nézett a legénységi szobába.</p> -<p>Ekkor történt, hogy élemiszer-szállitmányt eszkortáltunk -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> Furn-Hasszánba s az elgazeiri -hegyszakadékok közt az arabok váratlanul megrohantak. Verekedve -huzódtunk visszafelé a lapos földre s ott egy tömegbe állva, -szembeszálltunk a fölkelőkkel. Csakhogy akkor már huszonkét -emberünket lepuffantották, én meg puskatussal olyan ütést kaptam a -fejemre, hogy ájulva estem össze.</p> -<p>Wladimir közrefogott néhány derék fickóval, öszvérre tett s igy -megmentett. Mikor magamhoz tértem, az ain-szefrai erődben, a saját -ágyamon feküdtem, bekötözött fejjel, mely ugy kongott, mint egy -óriási üres hordó.</p> -<p>A katonaorvos konstatálta, hogy ha három nap alatt el nem -patkolok, két hét mulva berukkolhatok a századhoz. Különben -gratulált a koponyámhoz, tudakozta, hogy miféle náció vagyok s -kijelentette, hogy egy ilyen ütés alatt bármely francia koponya -pozdorjává tört volna, még az auvergneieké is.</p> -<p>A mi ezután történt, arra csak ugy emlékszem, mintha seblázamban -álmodtam volna. Magam nem szerepeltem benne.</p> -<p>Egyedül, félig alva, hevertem a legénységi szobában. A század -Joli kapitány alatt kora reggel portyázni ment.</p> -<p>Nyilik az ajtó s berohan Erik. Egyenesen az őrmester ágyához -ment, annak a hatlövetü revolverét leakasztja és kifelé siet.</p> -<p>– Erik! – szóltam gyönge hangon.</p> -<p>Hirtelen visszafordult. <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92">-92-</a></span></p> -<p>– Rosszul vagy, Pál? Egyszer meglátogattalak, de nem ismertél -meg. Viz kell?</p> -<p>Intettem, hogy igen. A nagy cserépkorsóból megitatott. Aztán -odatérdelt az ágyam fejéhez. Fülemhez hajolt és szólt:</p> -<p>– Ne busulj, fiu, meg fogsz gyógyulni. Az orvostól hallottam. -Biztosra veszi.</p> -<p>Azt hiszem, szomoruan mosolyogtam rá.</p> -<p>– Meg fogod látni hazádat, szülőföldedet… Isten veled, édes -fiam…</p> -<p>– Erik, hová mégy? – kérdém gyönge hangon.</p> -<p>– Hosszu utra. Isten veled!</p> -<p>Lehajolt és megcsókolt. Éreztem, hogy két könnycsepp hull -szeméből az arcomra. A kezét igyekeztem megfogni.</p> -<p>– Erik, Erik! Mi bajod?</p> -<p>– Isten veled! – fölugrott és kifutott.</p> -<p>Valami ismeretlen nagy rémület rohant meg. Föl akartam ugrani az -ágyból, de erőtlenül hanyatlottam vissza. Csak azt hallottam még, -hogy odakint riadót fujnak s a szenegáli négerek vad orditás közt -futnak fegyvereikért. Aztán elájultam.</p> -<p>Délben rázott föl a straszburgi diák, a ki, mint maródi, a -konyhába volt beosztva.</p> -<p>– Mi történt, bajtárs? – ez volt az első kérdésem.</p> -<p>– Nem tud semmit? Szörnyü dolgok történtek!</p> -<p>– Mi, mi?</p> -<p>– Nielsen agyonlőtte madame Jolit. Az asszony kikergette a -szobájából, mint egy kutyát, s kijelentette, <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> hogy -többet látni se akarja… Erre ő fegyverért szaladt, visszajött és -lelőtte… Az udvaron kergette és háromszor rálőtt a sikoltozó -asszonyra.</p> -<p>– Mi lett Nielsennel?</p> -<p>– Mikor az asszony elesett, ráborult, sirt, haját tépte, a -halottat csókolgatta, vérét szürcsölte… mikor pedig a szenegáliak -hegyibe jöttek, fölugrott és agyonlőtte magát.</p> -<p>– Meghalt?</p> -<p>– Meg.</p> -<p>… Behunytam a szememet és elhatároztam, hogy mindez csak -lázálom… Nem tudom, meddig feküdtem igy… Mikor ujra kinyitottam -szememet, Wladimir ült mellettem. Megkerestem a kezét és gyöngéden -megszoritottam.</p> -<p>– Igaz mindez? Vagy rossz álom?</p> -<p>– Álom. Igyál vizet és ne törődjél semmivel.</p> -<p>– Add ide a kezedet.</p> -<p>Megfogtam a kezét és oly édesen aludtam, mintha édesanyám -őrködött volna fölöttem.</p> -<p>Egy hét mulva egészen jól voltam, s Wladimir karján kimehettem -az udvarra. A mint a szabadban nagy lélekzetet vettem, egyszerre -tisztán emlékeztem mindenre.</p> -<p>– Wladimir, ketten vagyunk?</p> -<p>– Ketten.</p> -<p>– Hol van szerencsétlen barátunk?</p> -<p>Wladimir fölmutatott az ég kék végtelenségére.</p> -<p>– Ott. <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– De eltemették legalább?</p> -<p>– A kapitány kidobatta a sivatagba. A sakálok százai marakodtak -rajta egész éjjel. Reggelre már a csontjait se találtuk meg. De én -megjelöltem a helyet, s oda járok imádkozni.</p> -<p>– Wladimir, vezess oda. Imádkozzunk!</p> -<hr class="tb" /> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<h2>EL ÁZSIÁBA!</h2> -<p>Nielsen rémtette után türhetetlen lett a légió helyzete. Joli -kapitány vad szenvedélylyel szerette a feleségét és sötét -gyülölettel nézett minden legionistára. De különös figyelmet -szentelt azoknak, a kikről a durva ruha alatt is látszott, hogy -egykor az uri osztályhoz tartoztak. Ezeket rendelte mindig a -legkomiszabb munkára. Napról-napra kivonultunk, ásóval, kapával a -kezünkben, utat csinálni, vagy az elhatalmasodott, elburjánzott -kaktuszokat irtani. S mikor fáradtan, mint a kutyák, s éhesen -hazatértünk, az udvarban sorbaállitva appelnominal-lal, diáknyelven -katalogus-olvasással szekiroztak bennünket. Éjjel pedig rendesen -riadót fujtak, s szakadó esőben masiroztattak tiz kilométernyire és -vissza, minden cél és haszon nélkül.</p> -<p>A légió morogni kezdett. Sötét, emberevő ábrázattal álltak a -glédában s a kapitányt egy tigris tekintetével kisérték. Ez azonban -nem törődött vele, sőt annál jobban kegyetlenkedett.</p> -<p>Mikor aztán a kapitány egy részeg legionistát ököllel leütött, -akkor betelt a mérték.</p> -<p>Egy forszirozott éjjeli menetelés alatt valaki rálőtt -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> a kapitányra, s kilőtte alóla a lovát. -Ugy lezuhant, hogy elveszitette az eszméletét.</p> -<p>A légió dermedten megállt. A tisztek és altisztek azonnal előre -futottak, s részint revolverrel, részint puskával körülállták a -kapitányt, mert azt hitték, hogy ez lázadás, s a légió mindnyájukat -masszakrirozni fogja.</p> -<p>Egy darabig farkasszemet néztünk egymással. A hold bevilágitotta -a különös jelenetet, a zord afrikai sivatag közepén.</p> -<p>A kapitány magához tért, kihuzta a kardját s kilépett tisztjei -köréből.</p> -<p>– Szakaszonként előre! Fegyvervizsgálat! – kiáltott messze -csengő hangon.</p> -<p>Igy akarta megtudni, hogy ki lőtt éles patronnal. A cél -mindnyájunk előtt világos volt. Egy éles hang megszólalt a -zászlóalj hátsó sorában.</p> -<p>– Kilőni a fegyvert, de a levegőbe! Készülj!</p> -<p>A kézbe kapott fegyverek zöreje hallatszott.</p> -<p>– Kész! A levegőbe! Tűz! – kiáltott az iménti hang.</p> -<p>A zászlóalj sortüze dördült. Tessék most fegyvert vizsgálni. -Minden puskacső egyformát mutatott.</p> -<p>A kapitány toporzékolt és kivont karddal a légiónak rohant. De -tisztjei lefogták. Egy jóképü és kedvelt fiatal hadnagy vette át a -vezetést s hazavitte a zászlóaljat. Hallgatag, komor menetelés volt -ez. A kapitány és tisztjei utánunk kullogtak.</p> -<p>Az erődhöz közel a tisztek elsiettek mellettünk s nemsokára -hallottuk, hogy odabent megfujták a riadót. <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p>Le akarnak bennünket fegyverezni. Wladimirre néztem.</p> -<p>– Mit csináljunk? – kérdém halkan.</p> -<p>Wladimir hátrafordult.</p> -<p>– Fiuk, ez élet-halál harc köztünk és a kapitány közt, – szólt -félhalkan; – adjátok ki a jelszót, hogy az udvarban négyszögbe -állunk és lassan hátrálunk a mi kaszárnyaépületünk felé. Ha aztán -azt megszálltuk és védhetjük, akkor alkudozhatunk a -kapitánynyal.</p> -<p>A légión végigfutott a parancs.</p> -<p>– Csak az én kommandómra hallgassatok! – adta tovább -Wladimir.</p> -<p>– Megértettük! – jött vissza a felelet a sorokból.</p> -<p>Szivdobogva haladtunk be az erőd kapuján. Ott már nagy félkörben -állva vártak ránk a fegyenc-század, a szenegáli néger tirailleurök -s a spáhik csapatja gyalog.</p> -<p>A négerek előtt állt a kapitány.</p> -<p>– Jobbra át! – vezényelt a hadnagy.</p> -<p>– Négyszögbe! – felelt vissza Wladimir, s a zászlóalj -villámgyorsan karréba állt.</p> -<p>– Vigyázz! – kiáltott ujra Wladimir, – a kaszárnyánk felé lassan -hátrálj!</p> -<p>A négyszög pár másodperc alatt a házhoz ért s ajtón, ablakon -beugrált. Mire a kapitány magához tért meglepetéséből, már minden -be volt zárva, az ablakok matracokkal betömve, az ajtók gerendákkal -eltorlaszolva. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> A Wladimirtól kiválasztott emberek a -lapos háztetőre siettek, a többi lent őrködött.</p> -<p>– Nyilt lázadás, – orditotta a kapitány. – Megálljatok -gazemberek, kipörzsöllek a fészketekből.</p> -<p>A tisztek az udvar közepén tanácskozásra gyültek össze. Jó -félóra mulva közeledett felénk a rokonszenves hadnagy.</p> -<p>– Hé, legionisták! Ki a vezetőtök?</p> -<p>– Én, Wladimir.</p> -<p>– Ön? Jó. A kapitány azt kivánja, hogy adják ki azt, a ki -rálőtt.</p> -<p>– Nem lehet. Örüljön a kapitány, hogy ép bőrrel menekedett.</p> -<p>– Ha nem fogadnak szót, ostrommal beveszi a házat és -megtizedelteti a légiót.</p> -<p>– Legyen szerencsénk! – felelt Wladimir, – majd meglátjuk, ki az -erősebb. Különben valamennyiünket el nem pusztithat s hacsak egy is -életben marad a légióból, az az egy meg fogja őt ölni.</p> -<p>– Ez az utolsó szava?</p> -<p>– Ha ellenben okos lesz, eláll minden további inkviziciótól és a -mai lövést csak figyelmeztetésnek veszi, akkor mi is visszatérünk -az engedelmesség utjára.</p> -<p>Hangját mindenki hallotta, a ki az udvarban állt.</p> -<p>– Még tán bocsánatot is kérjek a légiótól? – kiáltott a -kapitány. – Hadnagy ur! Szakitsa meg az alkudozásokat. Majd az én -gondom lesz, hogyan bánjak el a lázadókkal.</p> -<p>A tisztek visszavonultak; az erőd falaira dupla <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> őrszemeket -helyeztek el, az udvar és a kapu őrizetére a senegáliakat -rendelték, a kik nagy tüzeket raktak. Wladimir öt embert a háztetőn -hagyott vigyázni, a többi pedig lement a nagy kaszárnyaterembe, a -helyzetről tanácskozni. A vad fickók arcán egy kis meghökkenés -mutatkozott. Tudták, hogy nagyot mertek s ha most okosan nem -viselik magukat, számukra se irgalom, se kegyelem.</p> -<p>Wladimir fölhágott egy ágyra s szólt:</p> -<p>– Bajtársak! Itt az ideje, hogy higgadtan számot vessünk -magaviseletünk következményeivel. Ha kiadjuk Fernandezt, a ki a -kapitányra rálőtt, agyonlövik, az bizonyos. Azt pedig nem -engedhetjük meg, hogy ő meghaljon, holott a kapitánynak a hajszála -se görbült. Mi tehát az ő ügyével közösséget vállalunk, vagyis a -lázadás utjára lépünk. Mi vár ránk? Vagy megostromolják a házat s -akkor nagy vérontás lészen, vagy ki akarnak éheztetni s ezt nem -várjuk be. Egy golyó a szivben: sebaj, katonahalál. De az éhségtől -összeroskadni: ocsmány dolog. Ha tehát huszonnégy óra alatt nem -támadnak, akkor előkészületeket teszünk a kitörésre. Cakkumpakk -neki vágunk a sivatagnak, Tunisz felé s ott beállunk a bey -hadseregébe…</p> -<p>– Ha kell, beállunk töröknek! – kiáltott egy olasz.</p> -<p>– Jobb életünk lesz, mint ebben az istenverte sivatagban, a hol -még hozzá rugdalnak bennünket, mint a kutyát, – folytatta Wladimir. -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Ugy van, helyes! Jól beszél! – kiabálták a katonák.</p> -<p>A háztetőről sietve jött le egy őr s jelentette:</p> -<p>– Egy spáhitiszt, két legénynyel, most vágtatott el Furn-Hassza -felé…</p> -<p>– Segitségért ment, tehát ostromolni fognak.</p> -<p>– Jó, csak jöjjenek!</p> -<p>Harci láz villant meg a szemekben. Wladimir megvárta, mig a zaj -lecsillapul, aztán folytatta:</p> -<p>– Első dolgunk, számba venni élelmiszereinket s beosztani. -Mindenki hordja ide az elemózsiát.</p> -<p>Nagy sürgés-forgás volt egy darabig s a földre teritett -katonaköpenyeken valami háromszáz prófunt halmozódott össze. A -mihez száznyolcvanan voltunk.</p> -<p>– Hogy állunk viz dolgában?</p> -<p>Szerencsére távollétünkben az otthon maradt maródiak az összes -dézsákat telehordták vizzel s igy ezzel is bőségesen el voltunk -látva.</p> -<p>– Bajtársak, e perctől kezdve tilos a mosdás. A vizes-dézsákat -is állitsátok ide sorba… Reggel, délbe, este kap mindenki egy karaj -kenyeret és egy pohár vizet. A kiosztásra Galambos felügyel -Pillerrel, Krebákkal, Zimmermannal és Szigorinnal. Ők ügyelnek arra -is, hogy napközben a készletet senki meg ne dézsmálja… Jó lesz -igy?</p> -<p>– Jó, jó! – kiáltottak a katonák.</p> -<p>Egy vén legionista a fejét csóválta.</p> -<p>– Én azt mondom, parancsnok, hogy vágjuk ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -magunkat, mielőtt a segitség megérkezik. Most több sánszunk van a -szabadulásra.</p> -<p>Wladimir intett, hogy nem.</p> -<p>– Maradjunk csak. Azt hiszem, hogy még békésen is elintézhetjük -az ügyet, anélkül, hogy egyetlen bajtársunkat is föláldoznók…</p> -<p>– Bár ugy lenne, de én nem hiszem. Nekem különben teljesen -mindegy, most gebedek-e meg, vagy tiz év mulva. Csak dohányom -legyen.</p> -<p>Ez a cinikus öreg katona egy Marnier nevü, kalózpofáju belga -volt, a legnagyobb zsivány a légióban. De nem pénzt, csak pálinkát, -dohányt és prófuntot lopott. Ezt is hirtelen abbahagyta már jó idő -óta. Mivel én sokszor adtam neki dohányt, irántam különös -jóakarattal viseltetett. Soha nem tegezett és a jelenlétemben nem -káromkodott, pedig a légióban ugyancsak divatban volt a káromkodás, -a világ összes nyelvén.</p> -<p>Hajnalhasadtakor ketten kerültük föl Marnierrel őrnek a -háztetőre. Nem igen voltam beszédes hangulatban. Államat a puskámra -támasztva, bámultam a fölkelő napot. Egyszerre csak megszólal -Marnier:</p> -<p>– Bajtárs, valami titkot akarok önnek elárulni.</p> -<p>– Beszéljen.</p> -<p>– Titkom az élelmezési kérdésbe vág. Tudja-e, hogy a légió -házából alagut vezet az erőd élestárába?</p> -<p>– Most hallom először.</p> -<p>– Ugy bizony. Mikor először ide kerültünk, egy távozó barátom -három pakli dohányért elárulta, hogy az alagut az ő ágya alatt -kezdődik s az éleskamra faláig <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> ér, s ajánlotta, hogy -folytassam. Meg is tettem. Be is fejeztem.</p> -<p>– Mivel?</p> -<p>– Szuronynyal.</p> -<p>– Nehéz lehetett.</p> -<p>– Próbált embernek nem nehéz. Ceutában gályarab voltam, s onnan -ily alaguton szöktem meg. Mióta itt vagyok, hat kilóval hiztam, -mert pompásan élek… és okosan… csak annyit eszem, hogy észre ne -vegyék a hiányt. Csak az a bajom, hogy a mult héten a két -szomszédom, két akasztófára való spanyol észrevette, hogy éjjel az -ágy alá bujok és eltünök. Rám lestek és rám rontottak… Most már -őket is élelmeznem kell… Ugy látszik, a sergent-fourrier, meg a -sergent-major, a kik onnan a szakácsnak kiadnak, maguk is lopnak, -mert különben a mi nyomainkat észrevennék.</p> -<p>– Hát miért árulja el mindezt nekem?</p> -<p>– Miért? Ön ugy se osztozkodik a lopott holmin, azt tudom. Aztán -meg, ha csakugyan a kiéheztetésünkhöz fognak, akkor, ha önnek -tetszik, áthordhatjuk az egész kamarát ide.</p> -<p>– Helyes. Egyelőre ne szóljon senkinek. Majd, ha ugy fordul a -dolog, figyelmeztetem Wladimirt.</p> -<p>– Helyes. Csak azt akartam elérni. Most már egy becsületes ember -is tud a dologról, nemcsak az a két spanyol gézenguz.</p> -<p>Reggel, a mikor a <i>distributiont</i> (élelemkiosztás) fujták, -a legionisták sovár szemmel nézték a konyha körül sürgő -bajtársaikat, kezükben a párolgó csajkával. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> Morogva -rágódtak a karaj kenyeren és itták hozzá a vizet.</p> -<p>– Tetszik egy kis sajt? – sugta Marnier.</p> -<p>– Köszönöm, nem eszem.</p> -<p>Éreztem, hogy a sajtevés bajtársaim cserbenhagyásával volna -egyenlő. Nem akarok különb kosztot, mint az övék.</p> -<p>Délfelé nagy bámulattal látjuk, hogy a kiküldött spáhik -visszatérnek, s közöttük egy staféta lovagol, öt afrikai -lovas-vadász kiséretében.</p> -<p>Mi történt?</p> -<p>A staféta, egy chasseur-tiszt, a kapitány házába ment. Egy -negyedóra mulva látjuk, hogy egy fiatal hadnagyunk sietve közeledik -felénk.</p> -<p>– Hej, legionisták, ott van Wladimir?</p> -<p>– Itt vagyok, hadnagy ur.</p> -<p>– Parancs jött a tengerészeti minisztériumtól, a légió azonnal -megy Szidi-bel-Abbeszbe, onnan Oránba és onnan Tonkinbe…</p> -<p>– Tonkin? Tonkinbe megyünk?… Halljátok, fiuk… Ázsiába -megyünk…</p> -<p>Egy legionista a levegőbe dobta a sapkáját.</p> -<p>– Hurrá, Tonkin!</p> -<p>– Hurrá, hurrá! – kiáltott a sereg, mely e percben már -zsufolásig megtöltötte a háztetőt.</p> -<p>– Mi történt Tonkinben? – kérdém a hadnagyot.</p> -<p>– Lázadás… Háboruba megyünk…</p> -<p>– Vive la guerre! Éljen a háboru! <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Mikor a zaj lecsillapult, Wladimir szólalt meg:</p> -<p>– De hadnagy ur, előbb talán el kellene intézni ügyünket a -kapitánynyal.</p> -<p>– Törődik is veletek a kapitány… áthelyezték a -tengerész-gyalogosokhoz, a hol azelőtt szolgált s azonfelül a -legutóbbi hadjáratért becsületrendet kapott.</p> -<p>– Nem akar bosszut állni?</p> -<p>– Eszeágában sincs. Azt mondta, mit okoskodjék tovább veletek, -ugy is ott vesztek mind Tonkinben.</p> -<p>– Becsületszavára?</p> -<p>– Becsületszavamra. Ha legkisebb bajotok történik, én állok a -lázadás élére.</p> -<p>– Hurrá, éljen a hadnagy!</p> -<p>Igy ért véget szerencsésen a lázadás. A kapitány még az este ott -hagyott bennünket s a chasseurökkel Szidi-ben-Abbeszba utazott. Mi -pedig bucsulakomát csaptunk, dupla adag rummal… A mi azonban a két -spanyolnak nem volt elég, mert egy hordó rumot loptak az alaguton -át, s azt egy félóra alatt többedmagukkal megitták… A miből óriási -verekedés lett, az egész garnizonnak bele kellett avatkoznia. De -már későn volt… a két spanyol agyon volt verve. Azt hiszem, Marnier -keze benne volt, mert a vén közkatonában volt bizonyos zsivány -becsületérzés s komisz dolognak tartotta akkor is lopni, mikor ugy -is jól ment a sorsuk.</p> -<p>Jegyzőkönyvet vettek föl az esetről, s meginditották a -vizsgálatot. Máig sincs befejezve. Egész szolgálatom alatt ilyen -ügyekben egyetlen komoly vizsgálatot <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> se láttam. Ki törődött -ennek a nagy csürhe kalandornak az életével?</p> -<p>… Tán csak nekem jutott az eszembe, mikor a két olaj-barna fiut -véresen kiteritve láttam, két granadai vagy barcellonai -öregasszony, a kik mától kezdve hiába várják haza a kedves -fiukat.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<h2>TONKIN FELÉ.</h2> -<p>Hajnalban utrakeltünk Szidi-Bel-Abbesz felé, homoksivatagon, -kaktuszokkal benőtt földeken és sziklás, kemény talaju vidékeken -keresztül. Leirtam már ezt az afrikai marsot, nem akarok ujra -rátérni, de azt mondhatom, hogy volt mit cipelnünk. Mindegyikünk -hátán egy óriási, fekete vitorlavászon-borju, tele a holmikkal, -minden második ember egy összegöngyölitett sátrat visz, a kinek -nincs sátra, az viszi a főzőkészüléket. A sátor és borju negyvenkét -kiló. Ehhez jön a Lebel-fegyver, magazinjában nyolc patronnal, négy -és fél kiló, azonkivül még kilencven töltény. Ha hozzá veszem a -kétliteres kulacsot, melyet reggel mindig megtöltöttünk vizzel -(ebből főztünk levest, kávét, ittunk és mosdottunk), hát -beláthatják, hogy a szegény legionárus ugyancsak görnyedt a hosszu -mars alatt, – néha ötvenkét kilométert is tettünk egy nap -alatt.</p> -<p>Szidi-Bel-Abbesz egy közönséges arabs város, melynek már vasuti -állomása is van. Ha csak szabad időm volt, az állomásra mentem s -bámultam a vonatok jövését-menését. Rosszul fejeztem ki magamat. -Nem bámultam, valósággal élveztem, mert abba az édes illuzióba -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> ringattam magamat, hogy Európában -vagyok. Különben pedig a városon kivül, rozoga barakkokban laktunk, -melyeken keresztülfujt a szél és beesett az eső. De ez még hagyján. -Karácsony felé közeledtünk s gyakran dühöngött a bóra, a mely -lehütötte a hőmérsékletet s havat hozott. A barakktábor körül -kiállitott őrök sokszor dermedten rogytak össze s a patrol hordta -be őket a helyükre.</p> -<p>Mondanom se kell, hogy én és Vladimir boldogok voltunk a hó -láttára. Orosz és magyar hazánk jutott eszünkbe, a csengő szánok, a -vadászatok, a korcsolyázás. S karácsony este egy kis fát -gyujtottunk a barakkban, nagy bámulatára elvadult társainknak, a -kik bizonyára azt se tudták, hogy micsoda ünnep van ma. Vladimir -egy kis Szűz Máriás amulettel lepett meg, én pedig őt egy csinos -fapipával, melybe belefaragtam a nevét. Sőt Marniernek, a vén -belgának is vettünk közös erővel két pakli dohányt s egy üveg -pálinkát.</p> -<p>Éjfélkor pedig elmentünk a dominikánusok kis templomába misére. -Társaink, a kik nem voltak szolgálatban, az abszinttől félig -ittasan hevertek, vagy daloltak a barakkokban. Dupla porció -abszint: ez jelentette náluk az ünnepet.</p> -<p>A légió rakoncátlan legényei és az arab lakosság közt -folytonosak voltak a surlódások. Uj év előtt az ezredes parancsba -adta, hogy elvárja, hogy az esztendő első napján a légió -tisztességesen viseli magát. Nagy oka volt erre az ezredesnek, mert -az ujévet a légió rendkivüli kihágásokra szokta felhasználni. Ugy -volt most is. Életveszélyes <span class="pagenum"><a name= -"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> volt e napon -Szidi-Bel-Abbesz utcáin mutatkozni. A légió részeg katonái -bajonettel hadonászva tántorogtak ide-oda és mindenkit inzultáltak. -Ebből nagy verekedések támadtak, s estig hét arabot és két spanyolt -öltek meg. Az arabokról jegyzőkönyvet vesznek fel, s ezzel az ügy -el van intézve, a spanyolok dolgában egy kis vizsgálat is volt, de -a vége mégis csak jegyzőkönyv, melyből kiderül, hogy a -szerencsétlen hispániai öngyilkos lett, vagy szivszélütés ölte -meg.</p> -<p>Mi ebéd után Vladimirrel kávéházba mentünk s ott sakkoztunk -estig egy müvelt arabbal, a ki Párisban a Louis le Grand-liceumot -is elvégezte. A városban is vacsoráltunk s utána egy kis puncsot -eresztettünk meg. Éjfél tájban óriási zenebona támadt. Egy csapat -legionárius, abból a kiéhezett, elzüllött fajtából, mely egy korty -pálinkáért odaadja a kenyerét, betört a vásárcsarnokba rabolni. A -bent levő két arab őr revolveréhez kapott s két legionistát -halálosan, négyet könnyen megsebesitett. Mire a katonaság -megérkezett, az épek mind elillantak s csak a haldoklók és -sebesültek jajgatása hallatszott. A két arab őr a szó szoros -értelmében darabokra volt tépve, vagdalva. A nagy kravallra a -lebujokból mind oda tódultak a legionisták s a sebesültek -elszállitása alatt szitkozódva fenyegették az arabokat, hogy -fölgyujtják a várost. Az ezredes riadót fuvatott s turkókkal -összeszedette és a táborba vitette az összes legionistákat.</p> -<p>Hogy kik vettek részt a betörésben, sohse lehetett megtudni. A -halottakat eltemették, a sebesültek fölgyógyultak, de nem -árulkodtak, néhány jegyzőkönyvet fölvettek <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> – s -ezzel vége volt. Annyi azonban bizonyos, hogy a rablásban Marnier, -az öreg csirkefogó benne lehetett, mert három napig olyan -fenomenális borjubecsinált levest főzött nekünk, sok karfiollal, -hogy (mint az öreg magát kifejezte) még a köztársaság elnöke is azt -mondta volna: <i>Édes Marnier, adjon még egy tányérral</i>.</p> -<p>Az öreg ragaszkodott hozzánk, mint egy hű kutya, mert emberileg -bántunk vele s a viselt dolgait sohse bolygattuk. Az pedig sokat ér -a légióban, ha az embernek egy ilyen félelmes, mindenre elszánt, -semmitől vissza nem riadó protektora van.</p> -<p>A véres ujesztendőnek mégis lett egy eredménye: parancsnokságunk -megsürgette az ezrednek Tonkinbe való elszállitását. Az ellátás ez -időben roppant rossz volt. Ha egy arab kereskedőnek nem csináltam -volna francia fogalmazványokat, a mivel pár frankot kerestem, -jóformán folyton koplaltunk volna Wladimirrel. Az idő se kedvezett. -Éjjel hó és fagy, nappal folytonos eső. S a légiót rossz -magaviselete miatt szigoritott szolgálattal büntették. A szolgálat -áll reggel hólapátolásból, aztán őrtállásból. Két óra helyett három -óra hosszat kellett őrtállani s félig megdermedve kerültünk vissza -az őrszobába, helyesebben őrsátorba, melynek összes butorzata két -pad, ezen kucorgunk, igyekezvén, hogy lábunk a tócsákba ne érjen, -melyekkel a föld tele van.</p> -<p>Ezekben a napokban tüzte fel az ezredes Joli kapitány mellére a -becsületrendet, ugyanakkor egy őrmester <i>médaille militaire</i>-t -kapott. A dolog nagy parádéval történt, a város főpiacán -kirukkoltak a spáhik, a turkók <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> és mi. A parádét a spahik -ezredese vezényelte. Befelé fordulva négyszöget képeztünk. A -négyszög egyik oldala turkókból, két oldala a légióból, negyedik -oldala spahikból állt – ezek voltak a legszebbek, lóháton, -vörös-fehér burnuszszal. A négyszög közepén legelől foglaltak -helyet Joli kapitány, mellette az őrmester, mind a ketten kivont -karddal. Mögöttük állt egy-egy tiszt a spahik, turkók és a légió -zászlajával. Ezek mögött az összes dekorált tisztek és altisztek, -szintén kivont karddal. Az ünnepeltek előtt állt a két ezredes. Az -egyik csengő hangon, francia modorban nagy beszédet vágott ki, -melyben sűrűn szerepelt a <i>zászló becsülete, Franciaország -dicsősége, a nemzeti hagyományok, a gall vitézség</i>. A beszéd -után a keresztet Joli kapitány mellére tüzte, kivont kardjával -kétszer vállon ütötte, megölelte és két orcáján megcsókolta. A -zenekar a <i>Marseillaiset</i> játszotta, mi tisztelegtünk. Az -őrmester se lovaggáütést, se csókot nem kapott, csupán kézszoritást -és <i>Marseillaiset</i>. A civil közönség levett kalappal nézte a -parádét s hallgatta utána a Carnot dicsőitésére készült <i>Père la -Victoire</i>-t, melyet akkor már Paulus világszerte hiressé tett. -Megjegyzem, hogy a zenekar se a Marseillaiset, se az utóbbit nem -tudta tisztességesen eljátszani.</p> -<p>A napok és hetek unalmasan teltek. Közben az orvos megvizitált -és kiválogatta azokat, a kik a tonkini szolgálatra alkalmatlanok. -Érdekes volt a légió egy tonkini zászlóaljának a visszaérkezése. -Kétszázkilencvenheten mentek el innen egy év előtt és -nyolcvanhárman tértek vissza. Összenéztünk Wladimirral, mikor egy -tonkini <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> legionista ezt nekünk elbeszélte. Ez a -biztos halál. A hazajöttek is száraz, kiaszott, sárga alakok -voltak, mint a kisértetek. A halál csiráját hordták ők is magukban. -Sokat beszéltek a kiállt veszedelmekről, a mi csak fokozta a -vágyunkat, hogy oda jussunk.</p> -<p>Február vége felé tavaszodni kezdett, gyönyörü lett a természet, -s délben már nagy melegek jártak. Ez időtájt kaptuk meg uj, tonkini -egyenruháinkat, mely áll egy teljes sötétkék ruhából, duplasor -sárga gombbal; sapka helyett vászonból készült, parafával bélelt -angol sisakot kaptunk. Nincs az az egyéves önkéntes, a ki október -elsején jobban feszitsen a Koronaherceg-utcán, mint a hogy mi -feszitettünk végig a kis arabs városon. Mindenki utánunk nézett, s -nem egyszer hallottam az asszonyoktól: <i>Szegény fiuk!</i> Sok -ezer délceg legényt láttak már ezek innen elvonulni, a kik közül -csak néhány szomoru rom tért vissza.</p> -<p>Mióta a tonkini uniformist megkaptuk, nem kellett szolgálatot -tennünk, urizálhattunk egész nap, csak éppen pénzünk nem volt -hozzá.</p> -<p>Még a general de division látogatásán kellett átesnünk. -Váratlanul jött és éjjel allarmiroztatott bennünket, s -<i>feldmässig ausgerüstet</i> kellett kivonulnunk. Fél egykor -fujták a riadót és reggel 5 órára voltunk készen. Akkor is -hiányzott a tiszteknek és altiszteknek a fele. Furcsa kis -állapotok!</p> -<p>Végre március 14-ikén vasutra ültünk. Szokás szerint az egész -garnizon, csengő zenével, az állomásra, <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> kisért, -és ott elbucsúztatott. Könnyü szivvel hagytuk ott az utálatos -várost.</p> -<p>Oránba robogtunk. A kikötőben ott lebegett a <i>Bien-Hoa</i> -nagy hadi szállitógőzös, mely minket Tonkinbe volt viendő. Mikor -már a parton álltunk sorban, várva a behajózást, futva jött utánunk -a kaszárnyából egy altiszt. Az inspekciós tiszt küldte, mert egy -csomó legionistának levele volt. A jószivü fiu sietett, mert tudta, -hogy most már hónapokig nem kaphatnak hirt hazulról.</p> -<p>Képzelhetik meglepetésemet, mikor az őrmester az én nevemet is -szólitja.</p> -<p>Levelem volna nekem, a kinek senkije sincs a világon? Megdobbant -a szivem, éreztem, hogy a vér az arcomba fut.</p> -<p>Hát nem vagyok elég jól eltemetve? Ki érdeklődik irántam? Hogy -tudott kiásni?</p> -<p>Egy hang a sötétségből, egy árny a multból. Istenem, mi lehet -ez? Taszit-e tovább az utamon, vagy visszahí?</p> -<p>Átvettem. Női irás volt, Budapestről jött. Reszketett a -kezemben.</p> -<p>– Mi az? – kérdezte Vladimir.</p> -<p>– Levél hazulról.</p> -<p>– Kitől?</p> -<p>– Sejtelmem sincs.</p> -<p>Milyen kis kapu az a levél, s a mult összes emlékei egész -rajokban tódulnak ki rajta. Éreztem, hogy gyengülök, -elérzékenyülök. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Eh, torlaszoljuk el a kaput, nincs mult. Meghaltam! – mormogtam -magamban s a levelet olvasatlanul összetépve, beledobtam a kikötő -piszkos vizébe.</p> -<p>A szennyes áradat magával ragadta – én félrefordultam.</p> -<p>Tiz perc mulva a hajón voltunk, a gőzkürt tompán búgott, a -<i>Marseillaise</i> csengett, a hajó megmozdult s mi Vladimirrel, -épp ugy, mint a többiek, lobogtattuk a zsebkendőt. Kinek?… Hm… -Senkinek… Afrikának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<h2>BU-LAM ISTEN.</h2> -<p>Harmincnégy napig utaztunk a <i>Bien-Hoa</i> nevezetü hajón, mig -végre megérkeztünk Szaigonba, Indo-Kinának francia kézben levő -részére. Az utazást nem részletezem. A hajó annyira tele volt, mint -egy kiránduló gőzös, mely vasárnap este Visegrádról Budapestre -hazatér. A mi annyit jelent, hogy folytonos zürzavar, -taszigálódzás, rendetlenség közt éltünk egy hónapon át. A szuezi -csatornán és a Vörös-tengeren iszonyuan szenvedtünk a hőségtől, az -Indiai tengeren egy kis tajfun táncoltatott meg bennünket, -Kolombóban pedig öt legionárius a tengerbe ugrott s a partra -uszott, hová nem lehetett őket követni. Ezek voltak az utazás főbb -eseményei. De mindez minket nem érdekelt, mi a rejtélyes Ázsia felé -szegeztük vágyakozó tekintetünket, hol a legérdekesebb kalandokra -számitottunk.</p> -<p>Mondanom sem kell, hogy rendkivül boldogok voltunk, mikor ujra -szilárd szárazföldet éreztünk a lábunk alatt, s a hajó zsufoltságát -a tengerészeti gyalogság pompás, tágas, modern kaszárnyájával -cseréltük föl. Az udvar közepén egy nagy medence volt, tele friss -vizzel, ebben annyiszor megfürödtünk, a hányszor csak ráértünk; -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> különben a szennyesünket is ebben -mostuk. A medence egyuttal büntetésül is szolgált, persze nem az -altisztekkel, hanem csak a magunkfajta közlegényekkel szemben. Ha a -légionisták közül valaki ugy viselte magát, hogy a bajtársi -szellemet megsértette, a többiek kilestek egy alkalmas pillanatot s -ruhástul a vizbe dobták (mint a császárság alatt a spicliket a -Szajnába); megtörtént, hogy cakkumpakk katonákat, fegyverestől a -vizbe dobtak. S a legszigorubb inkvizició se tudta a tetteseket -kideriteni; maga a szenvedő fél se mert árulkodni, mert akkor -egyszerüen – ujra beledobták. Kétszer, háromszor, mig be nem fogta -a száját.</p> -<p>Szaigonban április közepén már olyan meleg volt, mint nálunk -juliusban. Mi vár itt ránk majd nyáron! Előre is borsódzik a hátam. -A város különben csinos, van egy európai nivón álló állatkertje, -egy Gambetta-szobra, mely kisebb, de jobb, mint a párisi -Gambetta-szobor. Wladimirral egyszer kimentünk, megizlelni a kinai -konyhát. Potom pénzért kaptunk két tojást, szamarit (valami -rizskásás hust), gombócot, mely belül gyümölcscsel és mézzel van -töltve, s ittunk rá jó sok sum-sumot, vagyis rizspálinkát. Ez -különösen Marniernek izlett s két este holtrészegen szállitottuk -haza.</p> -<p>Pár nap mulva ujra a <i>Bien-Hoára</i> mentünk, mely most már -ágyukkal volt ellátva, s elindultunk Hai-Fongba, a pirátok ellen. A -<i>Bien-Hoán</i> három napig haladtunk, akkor ágyunaszádokra tettek -át s ugy mentünk a Sárga folyamon egész Fu-Lang-Tongig. Elől ment a -kommandáns hajója, orrán a kinai révkalauzzal, <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> a ki -jobb- és balkarjának emelgetésével dirigálta a kormányost. A -vezérhajó után egy egész kis flotta uszott, tele legionistákkal, -tengerész-katonákkal és anami gyalogsággal. Ha valami gyanus részre -érkeztünk, csónakot le, s mind a két oldalra egy-egy század anamita -legény ment ki, a kik majom-ügyességgel átkutatták a környéket, s a -part mentén futva kisérték az ujra elinduló hajókat.</p> -<p>Egy izben szintén kiszállt, éppen a mi hajónkról, egy anamita -káplár tiz legénynyel, hogy a baloldali gyanus bokrot egy kissé -megzörgesse. Ez a káplár nagyon intelligens benszülött volt, a ki -államsegélylyel az 1889-iki párisi kiállitást is meglátogatta. Alig -haladtunk tovább száz métert, látjuk, hogy a mi káplárunk -embereivel megjelenik a parton, s szörnyen integet. A hajó megállt, -a csolnakot leeresztették, s a csapatot visszahozták.</p> -<p>– Mi baj, káplár? – kérdé az anamiták főhadnagya, egy kolerikus -délfrancia.</p> -<p>– Főhadnagy ur, én nem vállalok az embereimmel szolgálatot, mig -a nap le nem nyugszik és ujra föl nem kel.</p> -<p>– Ugyan miért, gyermekem? – kérdé a főhadnagy.</p> -<p>– Mert láttam Bu-Lam istent, egy malacfejjel a szájában.</p> -<p>– Bu-Lam? Miféle isten az?</p> -<p>– Az nekem istenem, a kit imádok, a kit a malacfejjel -megbecstelenitettek; nem akarom, hogy szerencsétlenség <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> érjen, -s azért ma nem teszek olyan dolgot, a mihez az isten segitsége -szükséges.</p> -<p>A francia dühbe jött.</p> -<p>– Eh, lári-fári, neked nem Bu-Lam az istened, hanem én. Előre, -mars vissza!</p> -<p>Az anamiták morogtak.</p> -<p>– Főhadnagy ur, én nem vagyok gyáva; nézze, itt a mellemen a -katonai érem; én öt sou zsoldért szolgálok, holott odaát, a -pirátoknál, minden levágott fehér fejért tiz frankot ád a -mandarin.</p> -<p>– Visszamégy, vagy nem?</p> -<p>– Nem!</p> -<p>– Nesze!</p> -<p>És a kezében lévő sétapálcával ugy vágott rajta végig, hogy -arcából kibugygyant a vér.</p> -<p>Az anamita káplár hátratántorodott és meghorkant benne a vad -indulat. Öklei összeszorultak. Társai elorditották magukat és -nagyot toppantottak. De különben helyben maradtak, főképp mert egy -pillanat alatt négy legionista állt előttük szegzett -szuronynyal.</p> -<p>A káplár bő ujjasába törölte kiserkedt vérét és szólt:</p> -<p>– Agyonüthetsz, uram, de nem megyek.</p> -<p>A kolerikus francia talán közéjük rohant volna bottal, de a mi -parancsnokunk elvonszolta. Ugyanakkor hangzott a parancs:</p> -<p>– Légió! Második szakaszból tiz önkéntes Wladimirral kimegy! -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Az első jelentkező persze én voltam. Utasitásunk az volt, hogy a -folyam partján haladjunk fölfelé s egypár járóőrt küldjünk kissé -beljebb.</p> -<p>A csónakot a tiz legionista ugy lenyomta, hogy a viz egészen a -pereméig ért. Az orrán állt Wladimir, s figyelmesen fürkészte a -hallgatag parti őserdőt, mely felé a matrózok egyenletes -evezőcsapásai vittek.</p> -<p>– Nom d’un chien, – káromkodott Marnier, – többet nem -borotváltatom magamat anamitával. Vad ember ez mind s gyülöli a -fehéret. Egyszer eszébe jut valami, krik, egyet vág, aztán elszalad -a fejemmel a mandarinhoz.</p> -<p>Schulz, egy hórihorgos porosz, az ő komikus franciaságával -megszólalt:</p> -<p>– Nyugodt lehetsz, öreg bandita, a legostobább anamita is tudja, -hogy a te fejedért nem ád a mandarin semmit.</p> -<p>A katonák röhögtek.</p> -<p>– Csitt a glédában, – szólt rájuk Wladimir, – fogjátok be a -szátokat és nyissátok ki a szemeteket.</p> -<p>Pár perc mulva kézügyben a puskával, a partra ugráltunk s -óvatosan kutatgattuk az erdőt, de megmaradva a part mellett. Én -Wladimirhoz tartottam magamat. Egyszerre csak az erdőből egy hang -hallatszik:</p> -<p>– Salut, bourgeois!</p> -<p>– Ki az? – kiáltott Wladimir.</p> -<p>– Megtaláltam az Istent, gyertek ide!</p> -<p>Egy kis tisztáson egy undok, valami budhista templomból -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> ellopott ülő bálvány volt, nagy, tátott -szájában a malacfejjel. Ez téritette vissza az anamitákat. Marnier -persze azonnal a malacfejet kezdte vizsgálni, hátha be lehetne -sorozni az éléstárba. De eldobta, mert kukacok mászkáltak már -rajta. Utána meg fölrugta Bu-Lamot is.</p> -<p>Szélcsend volt. Egy falevél se mozdult. Csak a tisztás szélén -rezgett egy platán. Meglöktem Wladimirt, s a fára mutattam.</p> -<p>– Ezt ember mozgatja.</p> -<p>Közelebb léptünk. Abban a percben majomügyességgel egy -benszülött siklott, majdnem zuhant le a fa törzsén. Mire puskánkhoz -kaptunk, már eltünt a fák közt. Egy tucat lövés ment utána… az -erdőben nagy nyüzsgés, morgás, búgás támadt… mintha fölvert állatok -vagy emberek robognának tova. Éles vijjogás, sivitás, ágak -tördelése hallatszott. Mi önkénytelenül is vállat vetve egy csomóba -álltunk a tisztás közepén.</p> -<p>– A folyamhoz! – kiáltott Wladimir. – Marnier, erre, vezesd -őket!</p> -<p>S mutatta az irányt. Ő leghátul maradt, én persze vele. A -tisztás szélén egy fa mögül visszanéztem. Ötven-hatvan lépésnyire -egy óriási platán ágai szétváltak, egy pirossipkás piráta jelent -meg, s célba vette Wladimirt. De megelőztem, jó Lebel-puskám nem -hagyott cserben, egy durranás: s a rabló sziven találva, -kiterjesztett karokkal bukfencezett le hatvan láb magasságból. -Aztán retiráltunk tovább.</p> -<p>A parton azalatt már három csolnak kötött ki, tele <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> -legionáriusokkal, a kik értünk jöttek, ha talán bajba volnánk.</p> -<p>A parancsnok a hajóról kiáltott:</p> -<p>– Pirátok?</p> -<p>– Tele van velük az erdő.</p> -<p>– Hasra!</p> -<p>Lefeküdtünk a földre, a monitor orral fordult felénk, s a fejünk -fölött egypár golyót küldött Creusot remekéből a sürübe. Az -ágyudörgés hatalmas visszhangot vert föl, az erdőt még jobban -megbolygatta, s most már ezer meg ezer láthatatlan lény orditozott -és menekült benne. És nekem eszembe jutott, hogy itt száz meg száz -fakunyhóban a barna anyák most reszketve térdelnek gyermekeik -mellé, s imádkoznak: <i>A fehér ördögöktől ments meg uram -minket</i>. És kihez imádkoznak? A buta Bu-Lamhoz, a kit a vén -Marnier fölrugott? De hátha ez a durva bálvány csak az ő együgyü, -barbár képzeletük, alacsony értelmük hibája, s ez ösztönszerü -jelkép mögött (és erről nekik sejtelmük sincs) az egy igaz Isten -rejlik, a ki őket is megteremtette… Akkor bizony mi csakugyan fehér -ördögök vagyunk s gazságokat követünk el velük.</p> -<p>Nem sok időm volt filozofálni, mert csónakba komandiroztak s -visszamentünk a hajóra. A hajó ment még vagy hat kilométert s -esteledvén, horgonyt vetettünk.</p> -<p>Csillagtalan, holdvilágtalan, sötét éj volt. Alaktalan homály -vett körül bennünket. Az ágyunaszádokon egymásután elpihent az -élet, csak az őrök lépéseinek kopogása <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -hallatszott s az árbocon égett egy-egy lámpa. Vacsora után -komótosan elnyujtózkodtunk Vladimirral, mert ez éjjel nem volt -szolgálatunk, s rögtön el is aludtunk.</p> -<p>Arra ébredtem, hogy valaki ráz.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Keljetek föl, a légió folytatja az őrséget.</p> -<p>Gaudrion káplár volt.</p> -<p>– Hány óra?</p> -<p>– Négy óra éjfél után.</p> -<p>– Hisz négykor az anamiták veszik át.</p> -<p>– Épp azért folytatjuk, mert az anamiták megszöktek.</p> -<p>Erre már talpra ugrottunk Wladimirral.</p> -<p>– Mi az ördög?</p> -<p>– Ugy van, pajtás. Hajónk összes anamitái itt hagytak, a -megütött káplárral együtt. A koromsötétségben csöndesen -leereszkedtek a vizbe s kiusztak a partra. Az őrszemek nem vettek -észre semmit.</p> -<p>Mit volt mit tenni, mi pihentek sorakoztunk, fegyverbe léptünk s -a födélzetre mentünk. E percben a tiszti szobák felől vadállati -orditás hallatszott.</p> -<p>Oda siettünk. A parancsnok tántorgott elénk, halálsápadtan, s az -egyik tiszti kabinba mutatott. Berohantam, lövésre készen tartott -fegyverrel…</p> -<p>A puska kiesett kezemből s megdermedve álltam meg. Az ágyban, -irtóztató vértócsában, egy fejetlen holttest feküdt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Mindent megértettem: Aristide Sylvain volt, a délfrancia -főhadnagy, a ki bottal megütötte a káplárt. Ez se fog, szegény, -többet a marseillei Cannebiêren fesziteni… A bandita, mellén a -francia hadiéremmel, tenyerén Carnot kézszoritásával, elvitte a -szép barna főt a mandarinhoz.</p> -<p>Igy rugott vissza bennünket Bu-Lam.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<h2>KATONAÉLET AZ ERDŐBEN.</h2> -<p>Őszintén megvallom, hogy Kináról és Tonkinről soha semmiféle -tudományos utleirást nem olvastam s csak annyit tudok róluk, a -mennyit Afrikából jövet a hajón tanultam. Itt ugyanis volt egy -derék tengerésztiszt, a ki hetenként kétszer előadást tartott az -ázsiai francia gyarmatokról s lakosaikról s minden előadását azzal -végezte: <i>Fiaim, vizet sohse igyatok és ne részegeskedjetek, -különben az ördög elvisz benneteket.</i> Ezt aztán, de csakis ezt -megjegyezte magának a legionista, de egyuttal hozzátette: Hát mi a -menykőt fogunk inni azokban az istenverte országokban?</p> -<p>Azért emlitem csak tudatlanságomat, hogy ne vegyék rossz néven, -ha valami földrajzi, álattani vagy növénytani badarságot követek -el. Afelől nyugodtak lehetnek, hogy a mit láttam, azt hiven -leirom.</p> -<p>Sylvainnek, a megölt dél-francia tisztnek helyét egy -tengerészhadnagy foglalta el, a kinek a megszököttek helyett egy -harmincfőnyi anamita csapatot bocsátottak a parancsa alá s mentünk -tovább. A megölt Sylvaint telekovácsoltuk nehéz vassal, lepedőbe -varrtuk s tengerészmódra a viz alá sülyesztettük. Egy sortüzzel -bucsuztunk <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> el tőle, s mikor a bugyborékoló vizbe -meresztettem tekintetemet, magam is ugy éreztem, mintha a fejem -átkozottul mozogna a törzsökén. Bár nem nagyon ragaszkodtam ahhoz, -hogy ezt a bolond főt valaha visszavigyem Európába, a halálnak ez a -neme mégis borzalommal töltött el.</p> -<p>Megérkeztünk Fu-Lang Tongba, hol száztizenöt legionista, köztük -én és Wladimir, s harminc anami lövész, a megfelelő podgyászszal a -partra szállt. A város tizenöt-husz házból s hét-nyolc templomból -áll. Minket egy ilyen pajtaszerü templomba szállásoltak, melynek -eresze majdnem a földig ér, de belül szép, faragott oszlopsorok -diszitik. A templomok körül palliszádok vonultak. Ez már katonai -munka. Alig helyezkedtünk el templomunkban s alig hagytuk el a -hajót, a szakasz-szakácsok jelentik a parancsnoknak, hogy egy falat -élelmiszerünk nincs. A kapitány nyugodtan utalt arra, hogy a -garnizon tőszomszédságában egész csomó apró falu van, szerezzünk -onnan. A katonák ezt parancsnak vették és elszéledtek. Egy óra -mulva malaccal, libával, kácsával, tyukkal, nyers hussal -megterhelve tértünk vissza. Marnier még egy hordó bort is guritott -maga előtt. Igy aztán a szakácsok pompás ebédet készitettek, melyre -feketekávé és rummal kevert forralt viz következett. Megjegyzendő, -hogy az emlitett falvakat teljesen üresen találtuk, a lakosok -elmenekültek előlünk.</p> -<p>Este korán lefeküdtünk, de már egy órakor talpon voltunk, hogy -állomásunkra, Na-Namba masirozzunk. Harmincnégy kuli hozta a -podgyászunkat, s én, Wladimir, <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> Marnier, Schultz voltunk -kirendelve, hogy vigyázzunk a teherhordókra. Parancsunk az volt, -hogy a ki jobbra vagy balra kilép a libasorból, azt szó nélkül le -kell lőni. Ezt a parancsot a vékonydongáju, gyenge anamita legények -is tudták s iszonyu ijedt tekintetet vetettek puskáink felé.</p> -<p>A mint a hajnal első derengése föltetszett az égen, egy -gyaloguton nekivágtunk az őserdőnek, telepakkolt borjuval és -százhatvan patronnal. A mint a nap fölkelt, rögtön tikkasztó lett a -meleg. Nagy bámulatomra a legnagyobb gonddal ápolt földek, -kukorica, ricinusz, tök, saláta, burgonya közt vitt el utunk. -Tizenkét órára egy lakóitól elhagyott faluba értünk, hol azonnal -ingre vetkőztünk, mert ruhánk facsaró viz volt. Itt, az alacsony -bambuszkunyhókban megpihentünk. A falu környéke csupa rizsföld -volt, mely, mint mindenütt, itt is folyton viz alatt áll. Ezenfelül -büzhödt mocsarak környékezik a falut. A legszomjasabb ember is -undorodva fordul el ettől a mocsárviztől, de ha akart volna se -ihatott volna belőle, mert a parancsnok fegyveres őröket állitott -melléje. A ronda vizet előbb megforraltuk s aztán teát főztünk -belőle. De még igy is émelyitő volt s bizony nem egy könnyelmü -ember, a kit a szomjuság gyötört, lopott egy csajka vizet a -mocsárból.</p> -<p>Másnap reggelig pihenve, ujra utra keltünk, s délelőtt Na-Namba -érkeztünk, mely hosszabb időre állomáshelyünkül volt kitüzve. -Na-Nam erőd kis dombra van épitve, a domboldalon kisebb -kaszárnyaépületek, sárból és bambuszból, a csucson a -<i>fellegvár</i>, mely büszke <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> cim azt jelenti, hogy a -dombtető földdel megtöltött kosarakkal van körülsáncolva, s a -kosarak tetejéről két revolverágyu néz alá a völgybe. Minket a -domboldalon levő házikókba szállásoltak, az <i>első emeleten</i> (a -hogy a dombcsucsot nevezték) tengerészek voltak. Bármilyen -primitivnek tetszett előttem az egész védelmi berendezés, tény, -hogy a pirátok ellen pompás oltalmat nyujt s a legváratlanabb -éjjeli rohammal se tudták eddig bevenni.</p> -<p>A régebben ott tanyázó s szolgálatban nem levő legionisták élénk -hurrával fogadtak bennünket és sapkájukat nehányszor a levegőbe -dobálták, mikor vidám trombitaszóval a tágas, elkeritett helyre -bevonultunk. Alig hogy fegyvereinket elhelyeztük a kijelölt házban, -kisiettünk körülnézni és ismerkedni. Akkor láttuk csak, hogy ezek a -régiek minő sárgászöld szinüek, beesett arccal, lesoványodott -testtel, meggörbedt tartással. Engem legelőször egy fiatal, -tejfölös száju suhanc szólitott meg ezzel:</p> -<p>– Nincs az urak közt osztrák?</p> -<p>– Van, kettő, – feleltem, – ön talán osztrák?</p> -<p>– Nem, magyar vagyok.</p> -<p>– Akkor honfitársak vagyunk, – mondám magyarul.</p> -<p>– Igazán? – kiáltott ő is magyarul, s mind a két kezét elém -tartotta, – ezt a szerencsét nem is mertem remélni. Kicsoda, ha -szabad tudnom?</p> -<p>– Galambos Pál, Budapestről.</p> -<p>A fiatalember erre egy Magyarországon kitünően <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> hangzó -régi nemesi nevet mondott. Én azonban csak Kertésznek fogom őt -hivni. Bámulva néztem rá.</p> -<p>– Ön bámul, ugy-e? Hja uram, ön egy haszontalan, szüleinek sok -bánatot okozott boldogtalan fiut lát maga előtt, a ki önmagát az -idegen légióba számüzte, hogy kijárja a szenvedések iskoláját.</p> -<p>– S mióta legionista?</p> -<p>– Egy évig szolgáltam Afrikában és egy éve vagyok Tonkinben. -Istenem, de jól esik magyarul beszélni. Két év óta nem volt részem -benne. Azért kérdezősködtem az osztrákok után, mert velük tartjuk a -kompatriótaságot.</p> -<p>– Hej, Pál! – kiáltott Wladimir.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Gyere csak ide.</p> -<p>– Jőjjön, Kertész ur, bemutatom egy kebelbarátomnak.</p> -<p>Wladimir is egy oroszt fedezett föl, s azzal akart -megismertetni. Néhány perc mulva a két orosz és a két magyar a -kantinban ült, párolgó tea mellett.</p> -<p>Wladimir barátja, Rosztov, magas termetü, nagyszakállu, -harmincöt-negyven éves férfi volt, a kinek mellét már hadiérem -diszitette s őrmesteri rangot viselt. Tőle tudtuk meg, hogy itt -körülöttünk az erdő hemzseg a fekete-zászlós banditáktól, kiknek -vezérét Dü-Namnak hivják. Dü-Nam külömben kedélyes fickó, csak -minden harmadnap szokott támadni s a közbeeső napokon fegyverszünet -van, mely alatt a mi komandánsunkkal levelet szokott váltani. -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>Rosztov fölvitt a dombra s észak felé mutatott.</p> -<p>– Nézzetek ebbe az irányba, ugy-e két dombot láttok?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Nos, az innenső a postaállomás, a tulsó pedig Dü-Namnak a -vára. Ha mi Dü-Namnak izenni akarunk, vörös zászlót tüzünk a -középső dombra, azt ő meglátja, odaküld és a zászló alatt találja -az üzenő levelet, melyre hasonló módon felel.</p> -<p>– De ha ilyen közel van a rablóvezér vára, miért nem pörköltétek -ki? – szólt Vladimir.</p> -<p>Rosztov nevetett.</p> -<p>– Látszik, hogy regruta vagy Tonkinben. Először az a vár csak -igy torony iránt látszik közelnek. Másodszor veszett mocsarak közt -van, melyekben mind bent vesznénk. Harmadszor, ha oda tudnánk -vergődni, egészen alája, ott semmit se látnánk belőle, mert -ötszörös élő bambuszsövény veszi körül. Negyedszer, ha ezen is -áthatolunk, az egész banditahadat elnyeli a föld, mert a várból -több kilométer hosszu alagut vezet ki, valahová az erdőbe. -Ötödször…</p> -<p>– Elég! – nevetett Wladimir, – ennyi argumentum előtt meg kell -hajolnom.</p> -<p>– Rosztov őrmester! – hangzott lent az udvarban.</p> -<p>Egy káplár kereste az oroszt és jelentette neki, hogy a kapitány -hivatja. Rosztov elsietett. Ugy tiz perc <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> mulva -ujra megjelent az udvaron, kezében vörös zászlóval.</p> -<p>– Postát viszek Dü-Namnak. Van kedvetek velem jönni?</p> -<p>– Van.</p> -<p>– Semmi teher, puska, husz patron, szurony.</p> -<p>Fegyvereinkért siettünk. Mikor ujra az udvarra léptünk, egy -szakasz legionista éppen sorakozott. A marskolon ilyen volt: elől -két anami lövész, utána Kertész, Wladimir és én, mögöttünk Rosztov, -azután a szakasz. Oldalt harminc-negyven lépésnyire anamiták -biztositották az oszlopot. A fegyverét mindenki lövésre készen -tartotta. Nekem ugy tetszett, mintha több izben árnyalakok ugrottak -volna föl a magas füből és tüntek volna el a sürüben.</p> -<p>Rosztov mögöttünk menve, elbeszélte, hogy miről van szó.</p> -<p>A kapitány az elfogott rablókat egyszerüen főbe szokta lövetni. -De vette észre, hogy ez nem hat. A fanatikusok ezt dicső, katonai -halálnak tekintik, dacosan szemébe néznek, s a halálbüntetésnek ez -a neme a benszülöttekre nézve nem szolgál elrettentő például. -Elhatározta tehát, hogy ezentul ő is nyakaztat. Ezt már a -benszülöttek becstelen és rémitő halálnak tekintik. De hogy -nyakaztasson, ahhoz hóhér kell. Neki nincs, ellenben Dü-Namnak van -tiz. A levélben tehát ajánlatot tesz, hogy adjon el neki egy -hóhért, kap érte tiz aranyat.</p> -<p>A tiz arany egy kis tubákos pikszisbe helyezve ott is volt -Rosztov zsebében. Mondhatom, hogy nagyon kiváncsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> voltam -ennek a kis kelet-ázsiai tranzakciónak a sikerére.</p> -<p>Egy óra alatt ott voltunk a középső dombon, a rajta álló póznára -fölkötöttük a vörös zászlót, s két kő közt kivájt üregben -elhelyeztük a pénzt és a levelet. Aztán visszavonultunk egészen az -erődig. Utközben tréfásan kifejtettem Rosztovnak, hogy Dü-Nam urat -meg kéne tanitani az optikai telegráfra, a mivel nagyon meg volna -könnyitve az érintkezés. Ő egész komolyan azt felelte rá, hogy majd -megmondja a kapitánynak.</p> -<p>Mire visszajutottunk az erődbe, a vörös zászló már nem lengett a -póznán, jeléül annak, hogy Dü-Nam a levelet átvette.</p> -<p>Nem telt bele egy óra, a vörös zászló ujra megjelent a szokott -helyén. Rosztov, mi és a szakasz ujra elindultunk. A dombon egy -hatalmas kinai feküdt, kezén-lábán erősen megkötözve. Ugy látszik a -maga jószántából nem akart a szolgálatunkba állni, azért Dü-Nam -jónak látta megkötöztetni. Mellette egy kétélü, széles bárd hevert -a füben.</p> -<p>Mi persze rögtön elmetszettük a köteleit, közrefogtuk és -erődünkbe vittük, nem feledkezvén meg a vörös zászlóról és Dü-Nam -leveléről se.</p> -<p>Otthon a kapitány verandája elé állitottuk a néma fickót, s a -kapitány, kinai tolmácsa segitségével, azonnal kikérdezte.</p> -<p>– Azért kötöztek meg, mert nem akartál jönni?</p> -<p>– Azért uram. <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– És miért nem akartál jönni? Azt hitted, bántódásod lesz -itt?</p> -<p>– Nem itt. Ott!</p> -<p>És Dü-Nam erődje felé mutatott.</p> -<p>– Hogyan, ott?</p> -<p>– Tudd meg, uram, hogy Dü-Nam azt mondta: Eladtalak a francia -parancsnoknak, de ezentul ugy bánunk veled, mintha francia volnál, -vigyázz, hogy a körmeink közé ne kerülj. Erre én könyörögtem, hogy -hadd maradjak vele, de ő eltaszitott.</p> -<p>– Ne félj, a francia nagy és hatalmas nemzet, a mi fegyvereink -olyanok, mint az ég villámai és jaj annak, a ki hozzád mer -nyulni.</p> -<p>– Köszönöm uram, ti vitézek és erősek vagytok; de az ő barátjuk -az erdők sürüje, az éj sötétje, a mocsár, a bozót, a hegység minden -rejteke s láthatatlanul hozzák rátok a halált. Csusznak mint a -kigyó, leselkednek mint a tigris. Vigyázzatok, vigyázzatok!</p> -<p>Mondhatom, borsódzott a hátam, mikor a tolmács ezeket a szavakat -leforditotta. A kapitány fölkelt.</p> -<p>– Munkára! Hol vannak a foglyok?</p> -<p>– Ma nem, – felelt a hóhér tompán.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Mert ma halt meg a feleségem. Dü-Nam előttem ölette meg, hogy -könnyebben elszakadjak onnan. Még vérét se itta be a föld.</p> -<p>Sárga, csontos, buta arcán mintha meghatottság látszott volna. -Szemei gyorsan pislogtak. <span class="pagenum"><a name="Page_132" -id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Egyszerre fölvetette a fejét.</p> -<p>– Melyik az én házam?</p> -<p>Megmutattuk neki.</p> -<p>Vállára vette széles, villogó bárdját s lehajtott fejjel, szó -nélkül elballagott. A durva katonák csoportja meghatott csendben -bámult utána.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<h2>A HÓHÉR ESKÜVŐJE.</h2> -<p>A hóhér, egy izmos, hosszu kinai fickó, elfoglalta az erődben a -neki kijelölt házat, de nagyon csalódnak önök, ha azt hiszik, hogy -valami rettentően komor férfiu volt, a ki mindig a bakót adta. Sőt -a köznapi életbe is azonnal beletalálta magát, a mennyiben a -kommandáns háza körül inasi teendőket végzett s egész passzióval -pucolta az egyenruha gombjait s a kapitány cipőit. Olyan volt, mint -egy kuvasz. De ha a kapitány foglyokat hallgatott ki, akkor -emberevő ábrázattal ott állt mögötte, széles, fényes pallosát -nyugtatva vállán, s ha a kapitánynyal rukkoltunk ki, akkor is fogta -a bárdját s elfoglalta helyét a kapitány mögött.</p> -<p>Másnap mindjárt nyilt alkalma ügyességét bemutatni.</p> -<p>Két bandita volt az erőd börtönében, ezeket hozták elő. A két -fekete fickó egész kihivóan lépett a kapitány elé, de egyszerre -megrogytak és összetörtek, mikor házából kilépett s hivatalos -helyét elfoglalta Lan-Csu, bárdját néhányszor megsuhogtatva a -levegőben.</p> -<p>Hanem azért nem vallottak semmit. A kapitány különösen Dü-Nam -erődjének titkait, hozzáférhető részeit <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> -kutatta, de erre vonatkozólag éppen semmit nem tudtak mondani. Mi -katonák köröskörül feszült figyelemmel követtük a tárgyalás -menetét.</p> -<p>A kapitány intett Lan-Csunak, ez kimért léptekkel a banditákhoz -ment, a kik ezalatt egy csomóba csavarták a copfjukat, ledobták a -felsőruhájukat, letérdeltek, előre nyujtották a nyakukat és -behunyták a szemüket.</p> -<p>Lan-Csu közéjük állt s onnan még egyszer a kapitányra -nézett.</p> -<p>– Vallani fogtok? – kiáltott a kapitány.</p> -<p>Nem jött rá felelet.</p> -<p>– Allez! – szólt a kapitány.</p> -<p>Lan-Csu körülnézett. Végighuzta szemei előtt a bárdot, mintha -élét vizsgálná. Majd a körmével próbálta meg. Aztán egyet villant a -bárd s a jobboldali bandita feje lehullott. Nyakából két sugárban -magasra szökelt a vér. A fej előre gurult, a test azonban hanyatt -vágta magát, mintha a sujtás percében az életösztön ellenlökést -adott volna. Éreztem, hogy rosszul kezdek lenni s elfordultam. A -legionisták azonban vad gyönyörüséggel nézték, az anamiták pedig, -nemcsak a tirailleurök, hanem a falubeli asszonyok és gyerekek is, -ujongtak és tapsoltak. Ez olyanféle mulatság lehet nekik, mint az -európaiaknak a térzene.</p> -<p>Bizonyos távolságra elvonultam a csoporttól s mikor -visszanéztem, Lan-Csu már a két vértől csepegő fejet a külső -palliszádokból kiálló karóra tüzni vitte. Azután más ruhát vett -föl, pallosát gondosan megtörülgette, <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> -megköszörülte, olajjal bekente s ment a kapitány csizmáit -fényesiteni.</p> -<p>Kertész mondta később, hogy mégis csak furcsa érzést kelt az -emberben, mikor a kapitány <i>kutyamosója</i> ilyen kábitó -ügyességgel ütögeti le embertársainak a fejét. Megjegyzem még azt -is, hogy a gazember <i>félkézzel</i> csapott!</p> -<p>Egy napon magas bambusznád ágyamon hevertem és néztem a -legénység majmainak birkozását (minden harmadik legionistának volt -egy szelid, ügyes majma), mikor belép Wladimir.</p> -<p>– Te, a hóhérunk nősül és engem kért föl tanunak. Gyere -másodiknak.</p> -<p>Azonnal leugrottam az ágyról. Vőfély leszek egy tonkingi -esküvőn! Ezt is kevés ember mondhatja el magáról.</p> -<p>Kint várt ránk Lan-Csu.</p> -<p>– Puskát hozni! – szólt.</p> -<p>– Puskát, lakodalomra?</p> -<p>– Hadd el, – szólt Wladimir, – nem ösmerjük a helyi -szokásokat.</p> -<p>– Aztán a kapitány tudtával történik mindez?</p> -<p>– Természetes. Sőt a kapitány azt rendelte, hogy teljesitsük -minden kivánságát.</p> -<p>Mikor a puska a vállunkon volt, Lan-Csu is vette a pallosát s -együtt a körülbelül száz lépésnyire fekvő, nyájas képü laota falu -felé irányitottuk lépteinket. A kistermetü, barátságos képü, -zengzetes hangu asszonyok és leányok édességeket, zöldlevelü teát, -sum-sumot kinálgatva <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> hemzsegtek körülöttünk, s mi hárman -valósággal Gullivereknek tüntünk föl, a mint a liliputiak közt -sétáltunk. Vajjon melyik lehet a Lan-Csu menyasszonya? A fickó -vizsga szemekkel tekintett körül s akkor jöttem rá, nagy -bámulatomra, hogy még csak most választ. Egy elragadó kis baba, én -tizenkét-tizenhárom évesnek néztem, tipegett folyton előttünk és -dallamos hangján kinált valami befőttet. Egyszerre csak Lan-Csu -megfogja és szól:</p> -<p>– Ez jó lesz.</p> -<p>A kicsike nagyot sikoltott.</p> -<p>– Ösmered? – kérdé Rosztov, a ki fegyvertelenül követett -bennünket.</p> -<p>– Nem én, de tetszik nekem.</p> -<p>A leány halálsápadt lett és kétségbeesetten sikoltozott. -Megértette, miről van szó. Ki akarta magát tépni, de a kinai erősen -fogta. A nép tágult mellőlünk, de nagy körben körülfogott és mig az -asszonyok visitoztak, a férfiak kiabáltak.</p> -<p>Most kezdtem érteni, hogy miért kell a Lan-Csu lakodalmához -puska?</p> -<p>Egyszerre csak egy öreg ember és egy fiatal ember rohantak a -körbe, az utóbbi három kis cigányporontyot öntött elénk az öléből. -A helyzet tisztázódott. Az öreg ember az apja, a fiatalember a -férje, a három poronty a gyereke volt Lan-Csu kiszemelt arájának. A -kinai óriás elé térdeltek és szivrehatóan könyörögtek neki, hogy ne -vigye el tőlük a napfényt, az üditő forrásvizet, az áldott -árnyékot, egyszóval mindnyájuk gondviselőjét, az asszonyt. -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> Lan-Csu széles pofáján, a mint a -gyerekeket meglátta, széles vigyorgás jelent meg. A három gyerek -csak fokozta előtte az asszony becsét. Hisz igy mindjárt kész -családi életet kap, nem is kell rá várakozni; az apróság kedves -csicsergése azonnal be fogja tölteni puszta hajlékát. Aztán az -ügyet a következő sorrendben intézte el:</p> -<p>Először is fölrugta a laota férjet, a ki vagy három ölnyire -gurult s ott mint egy beteg pávián nyöszörögve összeesett. Majd -négykézláb mászva, félig hason csuszva a tömeg közé menekült. Most -lehajolt és az apjának két aranyat adott a lányáért (mert a férj -jogát az erősebb ember megsemmisitheti, de az apa jogát a -legerősebb ember is köteles respektálni, mert azt a vadak is -tudják, hogy az apa jogát a természet törvénye állapitja meg) s -megparancsolta az öregnek, hogy a gyerekeket vigye az erődbe, a mit -az habozás nélkül meg is tett.</p> -<p>Ekkor körülnézett, balkarján a remegő kis asszonynyal és -kiáltá:</p> -<p>– A pap jöjjön ide!</p> -<p>A már ekkor lecsillapult néptömegből egy ősz férfiu, a laoták -papja lépett ki.</p> -<p>– A templomba megyünk.</p> -<p>S nekünk is intett, hogy kövessük. Vladimir és én puskával s még -egypár kiváncsi legionárius, köztük Rosztov és Kertész -fegyvertelenül, mentünk utána.</p> -<p>– Meglesz az esküvő? – kérdém Kertészt.</p> -<p>– Nem hiszem; a kinai csak a laota nőt fogja kényszeriteni, hogy -örök hüséget fogadjon neki. Ő nem tesz fogadást idegen bálvány -előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>A templom olyan volt, mint mindazok, melyeket eddig láttam. -Kivül száraz szalmateteje majdnem a földig ért, de belül elég tágas -és magas volt. Közepén egy undok bálvány ült, nagy üvegszemekkel, -óriási nagy szájjal, mögötte papok álltak. Ez elé az alak elé -lépett az uj pár. Vladimir és én nagy félkört irtunk le -szuronyunkkal, mire az utánunk tódult néptömeg tisztességes távolba -huzódott.</p> -<p>A szertartás azon kezdődött, hogy a hóhér egy aranyat dobott a -bálvány szájába, mire az olyan jóizü röfögést hallatott, mint egy -jóllakott disznó. Az ezután következőkre már zavarosan emlékszem, -de emlékezni fogok, a mig csak élek… Alig kezdtek a papok valami -kardalba és táncba, egyszerre csak valami villanás cikázik végig -fejünk felett, a szalmatető égő foszlányokban kezd a fejünkre -hullani és sürü füst támad.</p> -<p>– Felgyujtották a templomot! – kiáltott Wladimir.</p> -<p>– A kapuhoz! – kiáltott Kertész.</p> -<p>A laoták már ekkor orditva, jajgatva futottak az egyetlen -kijáráshoz.</p> -<p>Ott megtorlódtak és egymást tiporták. Se be, se ki. Némelyek, a -papok is, mint az őrültek rohantak föl s alá, eltakarva a szemüket. -Mások előttünk fetrengve könyörögtek, hogy mentsük meg őket. Én -félig elvakulva kapkodtam levegő után.</p> -<p>Rosztov lélekjelenléte tért vissza leghamarább.</p> -<p>– Légió! Vigyázz! – üvöltött mennydörgő hangon, – ragadjátok fel -a bálványt, törjük ki vele a falat! <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>– Hurrá – kiáltott a legénység, s a jajgató papokat -félretaszigálva, a hét vagy nyolc legionista egy pillanat alatt -lekapta trónjáról az undok állatot.</p> -<p>– Légió! Erre! – mennydörgött másodszor Rosztov hangja.</p> -<p>A fal mellett álltunk, lihegve, félig vakon, félig megfulladva a -füsttől.</p> -<p>– Emeld! – orditott Rosztov, – rajta!</p> -<p>Irtóztató dühvel lóditottuk a falnak a bálványt. Tompa zuhanás -hallatszott.</p> -<p>– A fal kidőlt. El ne ereszd a bálványt! Előre, indulj!</p> -<p>Ledöntöttük a falat, nagy kaput ütöttünk az égő tetőn s kint -voltunk a szabadban, az Isten napfényes, szabad ege alatt. Mintha a -pokolból tértem volna vissza.</p> -<p>– Dobjátok el az öreget. A ki ég, hamar hemperegjen egyet a -mocsárban, – hallatszott ujra Rosztov szava.</p> -<p>Elhemperitettük a bálványt, melyet addig mind görcsösen -szorongattunk a kezünkben.</p> -<p>A mint egy jó nagy lélekzetet vettünk, sietve körülnéztük -magunkat. Csak a szakállunk, bajuszunk, ruhánk pörkölődött meg -kissé, de komolyabb bajunk nem történt.</p> -<p>Utánunk tört ki vad rivalgással a hóhér, fogai közt a pallossal, -két karjában az asszonynyal. Mindkettőjük könnyü ruhája lobogva -égett. A hóhér egyenesen a mocsárhoz futott, beledobta az asszonyt -s utána maga is <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> belehempergőzött. A papok is s egy -csomó laota a mi kapunkon tört ki s mind a mocsárba futott -megfürödni.</p> -<p>Egyszerre csak egy roppanás hallatszott s a templom összedőlt. -Vagy husz laota ott veszett a főkapunál. Segiteni senkin se -lehetett, hisz az itt elbeszélt dolog körülbelül három perc alatt -folyt le.</p> -<p>Az egész légió, a tisztek is ott álltak már s elbeszéltük nekik -az eseményeket.</p> -<p>– Micsoda kaland, micsoda kaland! – mormogá Kertész.</p> -<p>Ránéztem. Halálsápadt volt.</p> -<p>– Te fiu, én is olyan vértelen vagyok, mint te? Hisz iszonyat -rád nézni.</p> -<p>– Vigasztalódjál, pajtás, te is olyan vagy, mint a fehérre -meszelt fal.</p> -<p>– Te, ha mi ezt egyszer a Szikszayban, vagy a Hangliban -elbeszéljük, mindenki hazug embereknek fog bennünket tartani.</p> -<p>Kertész szomoruan mosolygott.</p> -<p>– Szerencsére sohse leszünk abban a helyzetben, hogy a -kalandjainkról otthon meséljünk. Nézd ezt a csomó embert itt -körülöttünk: öt nem fogja ezek közül Európát meglátni.</p> -<p>E pillanatban egy rémalak jelent meg előttünk. A hóhér volt, -tele sárral, cafatokkal, égésekkel, ölében hozta az asszonyt.</p> -<p>– Parancsnok! Az asszony meghalt. Nekem pedig a félszemem -kiégett. <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>A borzadály moraja futott át a tömegen. Lubin ezredorvos -előlépett. A kinai folytatta:</p> -<p>– Engedd meg, hogy ezt az asszonyt, a kit nagyon megszerettem, -mikor a nyakamba kapaszkodott és gyönge életének utolsó szavait -fülembe lehelte, az erdőbe vigyem és eltemessem.</p> -<p>– Menj! De előbb az orvos beköti sebeidet.</p> -<p>– Nem. Majd szedek rájuk magam gyógyitó füveket.</p> -<p>Azzal megfordult, s ölében az asszonynyal, fogai közt a -pallosával, elballagott az erdőbe.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<h2>A SZENT KROKODILUS.</h2> -<p>A templomégés után életünk sokáig minden esemény nélkül -folydogált. A helyőrség nagyon elbetegesedett, s azért egy -folyammenti erődbe helyeztek át, melyet valamivel egészségesebb -helynek mondottak. A lappangó lázak azonban itt is gyötörték a -legénységet s rövid idő alatt csontvázzá soványodva, mint a -kisértetek ődöngtünk ide-oda s ziháló mellel szivtuk be a mocsarak -kigőzölgését. Néha oly általános eltespedés vett rajtunk erőt, hogy -ötven lázadó elég lett volna ahhoz, hogy ellentállás nélkül -kardélre hányjon bennünket.</p> -<p>A rendes szolgálat az volt, hogy minden harmadnap negyven -legionista a viz mellett lement tizenhét kilométernyire, s ott -megvárta a legközelebbi katonai állomás détachementját, mely a -postát, orvosságot, élelmiszereket és parancsokat hozta. Ezen az -uton voltunk mi összeköttetésben a civilizált világgal. Ilyenkor -egy csomó kulit is vittünk magunkkal, hogy legyen, a ki az átveendő -holmit vigye.</p> -<p>Két ilyen utamban meglehetős veszedelmeken mentem keresztül. Egy -alkalommal belebotlottunk egy vándorló kigyófajzatba, melyet a -benszülöttek <i>akká</i>-nak <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> neveztek. Csöndesen és -fáradtan masiroztunk, mikor egyszerre csak valami különös sziszegés -üti meg füleinket az erdő mélyéből. A benszülöttek elorditják -magukat: <i>Akka! akka!</i> azzal mindenik villámgyorsan fölmászott -a legközelebbi fára. A legionisták megálltak és habozva néztek -egymásra és a hadnagyra. A benszülöttek kétségbeesve kiabáltak és -integettek, hogy mászszunk utánuk. Végre az egyik legionista -letette a puskáját s neki a legelső fának. Ez megtörte a jeget, -csakhamar a többiek is utánozták. Egymást huzva, tolva, mindnyájan -följutottunk s kiváncsian vártuk a történendőket. Egyszerre csak az -erdőből ezer meg ezer kigyó tört ki s kuszott a folyam felé. Ez -volt a veszedelem. Az akka csipése pár perc alatt öl s ezért -menekültek előlük a benszülöttek. Különös, utálatos és -hátborzongató látvány volt a tömérdek sziszegő, csuszó-mászó állat -tovahullámzása. Egymás hátán gázolva törtek a viz felé, mely -elnyelte s elsodorta őket. Tiz perc alatt vége volt a vándorlásnak, -de a benszülötteket egy félóra mulva is csak azzal lehetett -lecsalni a fáról, hogy a ki nem jön le, azt lelőjjük.</p> -<p>A benszülöttek ugy magyarázták a dolgot, hogy az erdő valahol -tüzet fogott s ez üzte el az akkákat. A tüztől ugy félnek, hogy a -legközelebbi vizhez menekülnek s tömegesen beleölik magukat.</p> -<p>A másik kalandom egy tropikus vihar volt, mely utközben szakadt -ránk. Nem irom le, hogy milyen, hisz ez már középiskolai -olvasókönyvekben is megtalálható, de az bizonyos, hogy a mérsékelt -égöv legirtóztatóbb zivatara <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> ehhez képest csak -kismiska. Ez elől is a fákra kellett menekülnünk, mert a földön egy -méter magas szennyes áradat hömpölygött végig s ugy föláztatta a -talajt, hogy utána térdig gázoltuk a sarat. Félóra mulva azonban -már ujra forrón sütött a nap s a vizes földből gőzölgő pára -valóságos köddel vett körül bennünket. Alig lehetett benne -lélekzetet venni.</p> -<p>Egy napon Dü-Namnak egy küldöttje érkezett az erődbe, kék -zászlóval. Náluk a kék szin jelenti azt, hogy békés szándékkal -közelednek. A küldött azt jelentette, hogy a szegumi templomból -megszökött a szent krokodilus s a ki megfogja és -visszaszolgáltatja, száz arany jutalomban részesül. A szent -krokodilus abban különbözik a profán krokodilustól, hogy tetején, a -fején, hátán és farkán egy sárga vonal huzódik végig. De az ilyen -állat a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A története pedig az, -hogy valami hindu próféta ellenségei elől menekülve, egy széles -folyóhoz ért, melynek partján tömérdek krokodilus tanyázott. Két -tüz közé szorult és biztosra vette vesztét. Ekkor istenéhez -fohászkodott. Abban a percben kiemelkedik a vizből egy irtóztató -nagyságu, sárgahátu krokodilus, szétmarja társait, a kik rémülten -menekülnek előle, odasimul a próféta lábaihoz s mikor az ráült, -beviszi a vizbe s átuszsza vele a folyamot. Megmenekült. A próféta -hálából parancsba adta hiveinek, hogy ezentul minden sárgahátu -krokodilust szent állat gyanánt tiszteljenek s ne merjék -megölni.</p> -<p>Egy ilyen nagyrabecsült állat szökött meg a szegumi templomból. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Mikor a katonák előtt kihirdették, hogy miről van szó, csak -nevettek és a vállukat vonogatták. Bizony ha ők krokodilussal -találkoznak, megölik, nem nézve, hogy sárga-e a háta vagy más. De -volt ott egy Padrone nevü olasz káplár, egykor szobafestő, a kinek -a dolog szeget ütött a fejébe. A száz arany nagyon csábitotta s -iszonyuan fölcsigázta a fantáziáját. Nem is hiába. Kitalált -valamit. Először is este lement a folyamnak egy bizonyos pontjára, -hol a krokodilusok sétálni szoktak s fogott egy ilyen pikkelyes -szörnyeteget a következőkép: Száz kulit vitt magával, mindeniknél -volt három cövek és egy fejsze. Azután egy kecskegidát huszonöt -lépésre a parttól kikötött, s mind elbujtak. Alig telt bele öt -perc, egy szörnyeteg már a gida felé mászott. Mikor odaért, s -eltátotta rettentő száját: hirtelen kirohantak rejtekükből a -benszülöttek, körbe álltak s gyorsan leverték a cövekjeiket. Mire a -vadállat észrevette, már nem menekülhetett. Ekkor orrára és farkára -pányvát vetettek, s nyolcvan ember ugy kihuzta kétfelől, hogy nem -mozdulhatott. Most Padrone az egész krokodilust körülcövekelte s -ugy lekötözte, mint a liliputiak Gullivert. Meg se tudott -mozdulni.</p> -<p>Másnap aztán különböző növényekből és földből sárga festéket -készitett és hozzálátott a krokodilus preparálásához. Valami -huszszor végigfestette a vonalat s estére már készen volt vele. A -katonák mind lementek megnézni s roppant mulattak Padrone -munkáján.</p> -<p>– Hát a viz nem mossa le, mester? – kérdezte valaki -csufondárosan. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Bolond, olajfestékkel van az csinálva, egy év alatt ha -lekopik.</p> -<p>Harmadnap elküldött egy kulit Szegumba, azzal az üzenettel, hogy -megvan a szent állat, jőjjenek érte.</p> -<p>Szegum a viz mellett fekszik, vagy két órával feljebb, mint a mi -erődünk. Négy pap jött le egy hatalmas dereglyén s egyuttal -lerendeltek kétszáz embert, hogy majd visszafelé huzza a hajót, a -viz sebes sodra és gyors folyása ellen.</p> -<p>A papok nem tudtak hova lenni örömükben, mikor a gyönyörü sárga -állatot meglátták. Több izben leborultak és örömkönnyeket -morzsoltak szét a szemükben.</p> -<p>– Ki találta meg?</p> -<p>Padrone előlépett.</p> -<p>– A föld szelleme, a vizek tündére és a levegő apja vigyázzon -lépteidre, gyermekem. Az egyik óvjon, mikor a földön jársz, a másik -ügyeljen rád, ha vizbe esel, a harmadik álljon melletted, mikor a -levegőbe szállsz.</p> -<p>A tolmács leforditotta Padronénak a szónoklatot. Az olasz -szerényen felelt:</p> -<p>– Az utóbbit tartsd meg magadnak, atyám; mert én csak akkor -szállhatok a levegőben, ha felhuznak valami fára…</p> -<p>A legionisták röhögtek. Az olasz folytatta:</p> -<p>– Ellenben a száz aranyat máris szeretném látni.</p> -<p>– Öntsétek le a szent állatot néhány vödör vizzel, – szólt a -pap, – nagyon el van tikkadva.</p> -<p>Tulajdonkép meg akarta próbálni, hogy nem megy-e le a festék. -Padrone még több vizet öntetett az <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> állatra, sőt egy -rongygyal végig is dörzsölte, mire a pap rögtön átnyujtott neki -száz darab szép aranyat.</p> -<p>– Fiam, te nagy szolgálatot tettél a mi vallásunknak, a -taolingnak. Ha a szent állat nem kerül meg, elzüllöttünk volna. -Szivesen látunk barátaiddal ünnepélyünkön, melyen a szent állatot -meg fogjuk tisztitani a földi salaktól és ujra elhelyezzük -aranyketrecébe.</p> -<p>Padrone bizalmatlanul pislogott.</p> -<p>– Ki biztosit?</p> -<p>– Ne félj, én a körmök szolgája és az arany ketrec őre, a ki a -főpap után következem, itt maradok addig, amig ép bőrrel vissza nem -jösz.</p> -<p>– Ez már más. Ki jön velem fiuk, mulatni Szegumba?</p> -<p>A katonáknak nem nagy kedvük volt, de én és Kertész mégis -jelentkeztünk. A kapitány, értesülvén a dologról, eleresztett, de -előbb a körmök szolgáját zár alá tette. Mindegyikünk egy jó -hatlövetü revolvert rejtett a keblébe, Padrone azonkivül egy jól -megtömött vászontarisznyát akasztott a nyakába; egyikünk se tudta, -hogy mi van benne.</p> -<p>A papok jól megkötözték pikkelyes pátrónusukat, gerendákat -dugtak alája, vagy harminc ember nekirugaszkodott s a hajóra vitte. -Mi is ott foglaltunk helyet, s a kulik vad rivalgással huzni -kezdték a bárkát fölfelé.</p> -<p>Valami három óráig tartott, mig Szegumba értünk. Miközben a -krokodilust partra vitték, Kertész igy szólt:</p> -<p>– Fiuk, én már vén tonkingi katona vagyok, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> -megtanultam nem bizni ezekben a gazemberekben. Ha baj lesz, a -folyam felé vonulunk vissza, s a hajóra menekülünk. Itt vannak az -evezők, a csáklyák. Nézzétek csak, egy szál kötéllel van kikötve, -azt elvágjuk a szuronynyal, egy védi a visszavonulást a többi -belöki a hajót az árba…</p> -<p>– Bölcsen beszélsz, fiu, – felelt Padrone, – ugy lesz, ha baj -lesz.</p> -<p>Esteledett s fáklyafénynél egy roppant öreg ember közeledett, -fehérruhás emberektől körülvéve: a főpap. Körüljárta a krokodilt, -megnézte.</p> -<p>– Ez kisebb, mint a szent állat. Mit szól hozzá az idegen? – és -felénk fordul.</p> -<p>Padrone meghajolt.</p> -<p>– Én azt mondom, hogy nem állitom, hogy ez az a szent állat, -mely a szegumi templomból megszökött; de hogy ez is szent állat, a -vak is látja.</p> -<p>A főpap figyelmesen hallgatta s helyeslőleg biccentett. Aztán -parancsolt valamit és intett. Az emberek rögtön tüzet raktak és egy -vaskondért akasztottak fölibe, melyben valami barnás lé csakhamar -forrni kezdett.</p> -<p>Meglöktem Padronét.</p> -<p>– Rosszat sejtek. Azzal a levessel a maga festékét akarják -kipróbálni.</p> -<p>– Nem félek tőle, – sugott vissza az olasz, – azt ugyan -semmiféle levessel le nem mossák.</p> -<p>Én azonban közöltem aggodalmamat Kertészszel, a ki erre egy -önkénytelen mozdulattal revolvere agyára tette a kezét. A hajótól, -mely már egészen sötétségben <span class="pagenum"><a name= -"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> volt, mintegy harminc -lépésre voltunk, egészen körülvégve taolingokkal.</p> -<p>– Két ugrás, – mormogá Kertész, észrevevén szemem irányát.</p> -<p>Ezalatt a főpap egy fehér kendőt a füstölgő barna lébe mártott s -a krokodilhoz közeledve, a sárga hátát kezdte dörgölni. Padrone -egészen közelhajolva nézte. Egyszerre csak nyugodtan fölemelkedik, -s miközben a nép csak diadaltól sugárzó arcát látta, halkan -közömbös hangon odaszólt hozzánk:</p> -<p>– Vonulj lassan a hajó felé. A festék lejön.</p> -<p>Hanyagul ódalogtunk a part felé. E pillanatban a főpap nézte a -krokodil megdörgölt hátát, de nyilván nem látott jól, mert intett a -fiataloknak, hogy jőjjenek közel és nézzék meg. Az egész nép -odafigyelt és mi szerencsésen kivül jutottunk az emberi körön. -Éppen futólépést indultunk a part felé, mikor a papok elorditották -magukat:</p> -<p>– Árulás, gazság, csalás! Ez nem szent krokodilus! Ez festett -krokodilus!</p> -<p>Óriás ugrással a hajón termettünk, csak Padrone guggolt le a -sötétben, levette a tarisznyáját és meggyujtotta. A következő -percben utánunk ugrott, a kötél már el volt vágva s egy lökéssel -husz lépésre taszitottuk a bárkát.</p> -<p>Vérszomju orditással rohant le a partra a tömeg. De ekkor, éppen -az orruk előtt, hatalmas robbanás hallatszott s békák, tüzkarikák, -csillagok és napok kezdtek <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span> ugrálni, forogni, szikrázni a -toalingok orra előtt. Mind rémülten hátráltak.</p> -<p>Padrone kacagott.</p> -<p>– Föláldoztam a tüzijátékot, melyet nektek julius 14-ikére -készitettem, de látjátok, hogy szükség volt rá. Még utánunk usztak -és elkampóztak volna a gazemberek. Előre, be a legsebesebb -árba!</p> -<p>Egy óra mulva otthon voltunk, bajtársaink általános örömére.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<h2>AZ ÉGETT POFÁJÚ.</h2> -<p>A folyammenti kis garnizon julius 14-ikének megünneplésére -készült. Ezt a francia gyarmatok legtávolabbi zugaiban is megülik, -a hol csak egy szál fehér ember van. Kezdődött a dolog azzal, hogy -julius 12-ikén napiparancsban adták ki, hogy julius 14-ikén csak a -fele helyőrségnek szabad berugni, a másik felére julius 15-én kerül -a sor. A mi bölcs intézkedés volt, tekintettel arra, hogy -ellenségtől voltunk körülvéve. (A szeszes italok élvezése különben -teljesen el volt tiltva, mert a pálinkaivás nagyon fogékonynyá -teszi az embereket a helyi betegségek iránt.) A kapitány mindjárt -ki is számlálta azokat, a kik julius 14-ikén fognak a respublika -tiszteletére a sárga földdel közelebbi érintkezésbe jutni. Julius -13-ikán este nagy kivilágitás volt, a fákat teleaggatták kinai -lampionokkal, azután lampionos menettel vonultunk a kapitány háza -elé és szerenádot adtunk. A mi hangszer volt, mind előszedtük, s -pokoli dobolást és trombitálást vittünk véghez. Végül elénekeltük a -<i>Marseillaise</i>-t. Azután a helyőrség fele megkezdte az ivást, -mely célból 25 liter kincstári abszent osztatott ki. Ezt -szürcsölgették <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> vizzel föleresztve. De ez az éjszaka -még nagyon csendes volt. Reggel hatkor fegyverbe állt az egész -helyőrség, százharmincöt legionista és százhetven anami lövész s a -kapitány szemlét tartott. Mikor a front előtt végiglovagolt apró -kis ponniján, a zászlók meghajoltak, a dobok megperdültek, a -trombiták megharsantak s mi tisztelegtünk. Nagy tömeg benszülött -lakosság állt ott és gyönyörködött bennünk. Majd eldefiliroztunk a -kapitány előtt s a hadnagyok és altisztek a kapitányhoz mentek, hol -<i>vin d’honneur</i> volt, vagyis a köztársaság elnökének -tiszteletére egy pohár bort ittak, notandum, a betegek borából.</p> -<p>A légió ezalatt szétoszlott, hogy hozzáfogjon az ünnepi ebéd -készitéséhez. Mi nyolcan voltunk egy házban, ezt hivják egy -szekciónak. Az ilyen háznak se deszkaajtaja, se üvegablaka nincs, -az ablakokon és ajtókon egyszerüen szunyogháló van, melylyel a -moszkitók ellen védekezünk. Ágyunk négy magas bambuszrudra van -kifeszitve. Itt tanyázunk, heverünk, alszunk, pipálunk, ha nincs -semmi dolgunk. A földszintet állataink foglalják el. E nevezetes -julius 14-ikén állatállományunk a következő volt: két egész pici, -pár napos párducféle állat, melyet a benszülöttek pumnak neveznek, -négy kutya és egy papagály. Ez utóbbival egy kis bajunk volt: én és -Kertész erre a szóra tanitottuk <i>betyár</i>, a két orosz erre a -köszönésre <i>blagadarju</i>, a többiek hol erre, hogy -<i>filou</i>, hol erre, hogy <i>mörder</i>. A madár ugy oldotta meg -a nemzetiségi kérdést, hogy egyiket se tanulta meg. Kisded elméje -belezavarodott a különböző nyelvekbe. Most következett <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> a -szekció éléstára: tizenegy tyuk, két kakas, öt kacsa, két liba, -valamennyit arcunk verejtékével loptuk a szomszéd falvakban. Hat -tyuk, két liba és két kacsa esett áldozatul a nemzeti ünnepen, -melyen mindenki segitett egy kicsit főzni a szakácsnak. Mondhatom, -hogy Tannenberg német bajtársunk fényes ebédet főzött s mi pompásan -lakmároztunk, utána pedig bor, pálinka mellett danolgattunk. Ebéd -után az erőd udvarán volt versenyfutás, dijbirkózás, póznamászás, -majd bál. Esti szürkületkor a garnizon kiszemelt fele holtrészeg -volt, a szolgálatban levő másik fele pedig pityókos, mert azért -lopva az is iddogált egy kicsit. Én már délután ötkor lefektettem -Kertészt, Rosztovot és Wladimirt, magam pedig kint sétáltam, sőt -mikor a sötétség teljesen beállt, egy részeg legényt fölváltottam -az őrállomásán, csak ugy privát diligenciából, mert képtelen volt a -puskát tartani. Bizony ha ez éjjel a fekete-zászlósok megrohannak, -valószinüleg ellenállás nélkül másznak át palliszád-sorainkon.</p> -<p>Ez ünnep után pár nappal három fegyvertelen anami ember -jelentkezett az erődben, s a kapitánynyal óhajtott beszélni. A -kapitány egy félóráig értekezett velük a verandán, s csakhamar hire -terjedt az érdekes dolognak: Luong-Tom-Hi, a fekete-zászlósok egyik -leghirhedtebb vezére, találkát kér a kapitánytól. A kapitány azt -üzente neki, hogy rendelkezésére áll, de a kelepcétől óvakodjék, -mert pórul jár. Erre Luong-Tom-Hi a következő javaslatot tette:</p> -<p>Egy félóra járásnyira az erőd fölött, szegezzenek egy tutajt a -folyam közepén a fenékhez. Ő a jobbpartról, <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> a -kapitány a balpartról, négy fegyvertelen ember által hajtott -csónakon a tutajra megy, s ott megbeszélik a megbeszélendőket. -Náluk se szabad fegyvernek lenni.</p> -<p>A kapitány elfogadta a föltételt, de a parti bokrokban hatvan -legionista hasalt, ő maga pedig egy csinos, de kitünő amerikai -revolvert csusztatott a zsebébe.</p> -<p>A derék vezérnek ugyanis irtóztató rossz hire volt. A -franciáknak legfélelmesebb ellenségei közé tartozott. Ő maga óriási -termetü és rettentő erejü ember volt, a ki vad kegyetlenségeket -követett el, ugy a benszülöttek, mint az európaiak közt. -Közönségesen <i>égett pofájunak</i> hivták, mert az arcát valami -puskarobbanás éktelenül elcsufitotta, feketévé és lyukacsossá -tette. Ötszáz főnyi csapatjában vasfegyelmet tartott fönn s a -franciák nem egyszer érezték sulyos ökölcsapásaikat.</p> -<p>Mit akarhat ez az ember? A tisztek szörnyen törték a fejüket -rajta, de nem tudtak semmiben se megállapodni.</p> -<p>A találkozón én voltam egyike azoknak a katonáknak, a kik a -csónakot a tutajhoz hajtották. Mondanom se kell, hogy fegyvereink, -ágak alá rejtve, a csónak fenekén feküdtek.</p> -<p>Luong-Tom-Hi már a tutajon állt. Hosszu sárga selyemköntös -omlott le óriási testéről, fején egy tányéralaku sapka volt, -mellette egy szolga állt és napernyőt tartott föléje. Arcába -néztem: a vér meghült bennem. A pokolból előbujt ördög nem lehet -rútabb. Az arca össze-vissza volt tépve, ide-oda ráncigálva. Mintha -karddal összeszabdálták volna s aztán az orvosok rosszul varrták -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> össze: a szája szögletét az egyik -füléhez, az orra hegyét a másik füléhez. Szinte keresni kellett, -hogy hol van ezen a pofán a szem, a száj. A kapitány maga is -meghökkent, mikor közeledtünk.</p> -<p>– Teringettét, miféle vadállat ez? – szólt félhalkan.</p> -<p>A tutajon két szék volt. Mikor a kapitány föllépett, a rút vezér -udvariasan meghajtotta magát s az egyik székre mutatott. A mint a -kapitány leült, ő is azonnal helyet foglalt. A szolga odaállt és -mindkettőjük fölé tartotta a napernyőt. A tolmács meg tőlük öt -lépésre guggolt.</p> -<p>– Te nem bizol bennem, vezér, – szólt a kinai.</p> -<p>– Miért mondod ezt?</p> -<p>– Látom, zsebedben revolvert hoztál.</p> -<p>A kapitány zavarba jött, kihuzta a revolvert zsebéből és -csónakunkba dobta.</p> -<p>– Pedig ha nem bizol bennem, akkor hiába jöttünk össze. Mert -akkor azt se fogod elhinni, a mit mondani fogok.</p> -<p>– Beszélj!</p> -<p>– Gaz módon bánnak velem. A mandarinok megdézsmálják a pénzemet, -igy akármeddig verekszem, nem gazdagodhatom meg. Átállok hozzátok. -Izenj a kormányzónak s hozd meg a feleletét.</p> -<p>– Nem fogja elhinni és nem is felel rá.</p> -<p>– El fogja hinni, ha megirod neki, hogy hat feleségemet és -tizenhét gyermekemet biztositékul a kezetekbe adom?</p> -<p>– Igy már el. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>– No hát, akkor ird meg. És tedd hozzá, hogy ötszázadmagammal -állok be. Olyan ötszáz legénynyel, a ki fölér tizezer fehérrel. A -kiken nem fog a betegség, mert itt születtek az ingoványban és itt -nevelkedtek föl az erdőben. A kik ösmernek minden zugot és bokrot, -várat, buvóhelyet, falut és mandarin-kéjlakot. A kik megeszik a -hust és a kenyeret, de elélnek a fagyökéren is és poshadt sarat -isznak rá és nem árt meg nekik. A kiket ti fényes nappal se láttok, -de a kik titeket sötét éjjel is látnak, mikor, mint a kigyó, -előörseitek közé kúsznak és lekanyaritják a fejüket.</p> -<p>– Jól van, vezér, még ma futárt küldök a kormányzóhoz; te meg -add mellém egy biztos emberedet, a kivel üzenhessek neked, ha -megjött a kormányzó felelete.</p> -<p>– Itt van a levelem a kormányzóhoz, ebben vannak a föltételeim. -Addig pedig béke legyen köztünk, óvjanak az ég szellemei s a földi -rossz manókat tipord össze, valahányszor lábadat lépésre -emeled.</p> -<p>Ezzel mélyen meghajtották magukat egymás előtt s a találkozás -véget ért.</p> -<p>Három hét mulva megtörtént az ujabb találkozás. Ezalatt a -tonkini kormányzó Párissal is értekezett táviratilag s a -tengerészeti minisztérium budgetjébe havi tizennyolcezer frankkal -többet állitottak be. Ennyit kapott Luong-Tom-Hi (de 30.000-et -kért).</p> -<p>Negyven fegyveres kiséretében jelent meg a második találkozás -után egy héttel, hogy nejeit és gyermekeit nekünk átadja. De a -galáns franciák az asszonyokat meghagyták neki s csak a gyerekeket -szállitották el Bac-Ninhbe. <span class="pagenum"><a name= -"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> A negyven ember öt nap -alatt az erőd egyik sarkában remek ötszobás házat épitett -gazdájának, s mikor ez készen volt, Luong-Tom-Hi megjelent ötszáz -fegyveresével (marconább, fegyelmezettebb és jobb katonaságot sehol -a világon nem láttam) és fölesküdött a francia zászlóra. A -fegyvereseket egy nagy rakás asszony és gyerek követte s három nap -alatt az erőd mellett egy uj falu keletkezett, boltokkal, -kávéházakkal.</p> -<p>Uj katonáink épp annyi zsoldot kaptak, mint mi: öt napra egy -frankot és hét sout. De ellenséges földön szabad rablás volt -számukra biztositva. Hogy milyen nagy szolgálatot tettek ezek a -franciáknak, majd elmondom. Most csak vasfegyelmük jellemzésére -ennyit emlitek: egy napon riadót vertek s Luong-Tom-Hi egyik -katonája ópium-részegség miatt nem jelent meg. A kinai szörny -odament a házához s a boldogtalant álmában fejbelőtte.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<h2>A HINDU.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Luong-Tom-Hi tehát, a kit népe az égett pofájunak hítt, ötszáz -emberével beállt hozzánk, havi tizennyolcezer frank fizetésért.</p> -<p>Szaigonból is érkezett egy század <i>marsouin</i> -(tengerész-gyalogság), egy század zuáv, egy század légió, két darab -Gatling-féle golyószóró, megfelelő legénységgel, mindehhez -hozzávéve Luong-Tom-Hi fenegyerekeit, megpróbálhattuk a rebellisek -legveszedelmesebb fészkének, Dü-Nam erődének a bevételét.</p> -<p>A főparancsnokságot Brisard őrnagy foglalta el, egy régi tonkini -verekedő, a ki többször keresztül-kasul barangolta az országot, -adott és kapott sebeket, sőt már a lázt és a kigyócsipéseket is -kiheverte, szóval egészen aklimatizálódott.</p> -<p>Első dolga volt nagy haditanácsot hivni össze, mely elé azt a -kérdést terjesztette, hogyan lehetne Dü-Nam várát minél kevesebb -veszteséggel és minél hamarabb elfoglani. A haditanácsban résztvett -Luong-Tom-Hi is, a kinek a tolmács minden szót leforditott. -<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>A tisztek sokat himeztek-hámoztak ide-oda, csak Luong-Tom-Hi nem -szólt egy szót se. A tanácskozás a szabadban történt, meglehetős -hangos szóval, s minden szót hallottam én is, a ki az őrnagy lakása -előtt álltam őrt.</p> -<p>– Te, Pál, – szólt Wladimir, a ki ott pipázgatott közel hozzám, -egy oszlopnak támaszkodva, – ez az őrnagy vagy nagy szamár, vagy -nagyon okos ember.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Mit csap itt országos vásárt a haditerv megállapitásából? Hisz -ezt holnap Dü-Nam is fogja tudni.</p> -<p>– Tán épp’ azért teszi.</p> -<p>– Ez az én föltevésem második része. Ezt csak Dü-Nam számára -kovácsolják s titokban egy másikat fogunk végrehajtani, a mi nagyon -meglepi majd a pirátákat.</p> -<p>– Ez a valószinü.</p> -<p>– Nézd, égett pofáju barátunk milyen megvető arccal néz körül. Ő -is ostobának tartja a parancsnok eljárását.</p> -<p>A tanácskozás csakhamar véget ért. Ugy nagyjából megállapitottak -egy közönséges haditervet: a zuávok innen, a légió eminnen, a -tengerészek onnan fognak az erőd felé nyomulni. De mikor az őrnagy -fölkelt, intett az égett pofájunak, a ki a tolmácsával követte. A -parancsnok szobájába mentek, mely előtt álltam s igy a beszélgetés -minden szavát hallottam.</p> -<p>Az őrnagy az óriás vállára tette kezét.</p> -<p>– Luong-Tom-Hi! Nagyon komor pofát vágtál a <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> -tanácskozás alatt. Megmondom, hogy mért. Azt gondoltad magadban: -miféle szamár ez, a ki haditervét az egész helyőrség jelenlétében -állapitja meg.</p> -<p>– Igazad van, parancsnok, hisz ha az uniformisod zsinórjai -tudnák, még azokat is le kellene fejteni és a tüzbe dobni.</p> -<p>– Helyesen beszélsz, vén jaguár, de csalódol, ha azt hiszed, -hogy mi a megállapitott haditerv szerint fogunk eljárni. Azt csak -hadd fecsegjék el az árulók, az nekünk csak használhat. Az igazi -tervet most fogjuk megállapitani, mi ketten.</p> -<p>Luong-Tom-Hi meglepetten kiáltott föl:</p> -<p>– Ember vagy a talpadon, vezér! Most értelek csak. Öröm veled -dolgozni, vén kigyó. Nos, hát nekem van már egy jó tervem.</p> -<p>Sokáig beszélgettek. Végre áttértek a részletekre. Luong-Tom-Hi -a zsákmánynak a felét és Dü-Nam asszonyait követelte. Az őrnagy -beleegyezett, s ennek jeléül tenyereltek egymással. Ekkor -Luong-Tom-Hi elővette revolverét s fölhuzza a sárkányát.</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>– A tolmácsot fejbelőni.</p> -<p>– Megbolondultál?</p> -<p>– Nem, mon commandant, de ő tudja a tervünket… s ha ez az -ellentáborba átszivárog, mind ott veszünk a vállalatnál.</p> -<p>A fiatal kinai (a ki a francia konzulátuson tanulta meg a gallok -nyelvét) ezt már az őrnagy lábai előtt fetrengve, könyörögve -tolmácsolta. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– Én bizom benne, – szólt az őrnagy.</p> -<p>– Rosszul teszed.</p> -<p>– Bizom benne, de azért vigyázok rá. Hé, legionista!</p> -<p>Beléptem a szobába.</p> -<p>– Kiáltson ide egy káplárt.</p> -<p>Kiléptem a tornácra s lekiáltottam az udvarra:</p> -<p>– Caporal Marnier!</p> -<p>Az öreg Marnier csakhamar a szobában termett.</p> -<p>– Marnier, ezt a kinait egy üres kunyhóba helyezi, egy ember -éjjel-nappal mellette lesz, töltött fegyverrel, s ha valaki a -benszülöttek közül szóba áll vele, mind a kettő agyonlövendő: a -tolmács is, meg a benszülött is.</p> -<p>Ezzel az intézkedéssel a rablóvezér is meg volt elégedve.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Egy zivataros éjjel, mikor az orkán menydörgéssé erősülve -tombolt az őserdőben, a légiót fölkeltették. Nem riadóval, -egyenkint rázták föl és sorakoztatták az udvarban, még pedig -cakkumpak. Abból is láttuk, hogy hosszabb utra megyünk, mert minden -legény két skatulya amerikai huskonzervet kapott s még husz kulit -raktak meg élelmiszerekkel.</p> -<p>A viharfáklyák lobogó fényénél Brisard őrnagy és az égett pofáju -ellenőrizték az elindulást. A zuávok már egy órával előbb -elindultak. Vezetőül kaptunk tiz <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> embert Luong-Tom-Hi -csapatjából. A légiót Cavalier kapitány, Le Breton és Coulmier -hadnagyok vezették.</p> -<p>Mikor a kiosztás, fegyver- és töltényvizsgálat megtörtént, az -őrnagy négyszöget formált, befelé forditott arccal s a közepére -állva szólt:</p> -<p>– Bajtársak, hosszu és veszélyes utra mentek, mely nemcsak -bátorságotokat, hanem kitartástokat is kemény próbára teszi. -Legyetek méltók a légió vitézi hirnevéhez s ne feledjétek, hogy ez -olyan vállalat, melyben könnyen meg lehet szerezni az előléptetést, -sőt a keresztet is! Vigyázzatok a vezetőitekre, ha gyanusan viselik -magukat, lőjjétek le irgalom nélkül. Előre, Isten nevében! -Franciaországért!</p> -<p>– Lám, lám, – dörmögött Rosztov, – az őserdőben még a -republikánusnak is eszébe jut az Isten.</p> -<p>A tisztek kezetfogtak az őrnagygyal s a csapat lassan, -zajtalanul kivonult az erődből. Oly sötét volt, hogy még az előttem -ballagó katonát se láttam. A vezetők szabdalták elől az utunkban -levő ágakat, ugy hogy mi, kik leghátul a kulik után bezártuk a -menetet, már aránylag elég kényelmesen haladtunk. Néha egy-egy kuli -jajgatása akasztott meg: mezitláb lévén, tüskébe lépett a -szerencsétlen. Egy jól alkalmazott puskadöfés azonban elfelejttette -vele fájdalmát s további szolgálatra kényszeritette.</p> -<p>A mint hajnalodott, egy sürü bokrosban tanyát ütöttünk s egész -estig ott maradtunk. Tüzet rakni nem volt szabad s igy csak a -magunkkal hozott hideg feketekávét élvezhettük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span></p> -<p>A vihar egész nap változatlan erővel dühöngött. Rettentő volt az -erdő folytonos, fülsiketitő zugása. Estére azonban megenyhült s mi -remek holdvilágnál haladtunk tovább.</p> -<p>Hirtelen megállt a csapat. Az eleje az erdőszélen állt, egy -tisztás előtt, melyen egy mély álomba merült falu állt.</p> -<p>A tisztek és a vezetők tanácskoztak. Tovább vonulhattunk volna -ugyan észrevétlenül, de reggel a lakosok észreveszik nyomainkat s -azonnal jelentést tesznek Dü-Namnak, a ki ebből megtudhatja -csapatmozdulatainkat s vagy elfut, vagy idő előtt ránk csap.</p> -<p>A vezetők azt javasolták, hogy körül kell venni a falut és -mindenkit lemészárolni. A francia tisztek természetesen ettől -visszaborzadtak. Cavalier kapitány azt inditványozta, hogy a főbb -embereket magunkkal kell vinni, ez talán féken tartja a többit. A -vezetők vállat vontak. Nem tetszett nekik a terv, de hát mit -csináljanak, mikor a fehérek olyan nyulszivüek és ugy irtóznak a -vérontástól.</p> -<p>A falut, lövésre tartott fegyverrel, körülfogtuk. A vezetők -szintén fölpedzették Remington-fegyverüket s kiléptek a tisztásra. -Nesztelen léptekkel futottak a legnagyobb házhoz és belökték az -ajtót.</p> -<p>Kiabálásra, sikoltásra, sőt lövésre is el voltunk készülve, de a -csönd maradt csöndnek. Láttuk, hogy a vezetők öt-hat házba -bekukkantanak, végül megállnak, tanakodni látszanak s aztán -vállravetett fegyverrel visszatérnek a kapitányhoz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Bizonyosan üres a falu. Lakói megszöktek.</p> -<p>– Mehetünk, vezér, – szólt az egyik piráta.</p> -<p>– Nem találtatok senkit?</p> -<p>– De találtunk, csakhogy halva.</p> -<p>– Halva?</p> -<p>A megdöbbenés moraja futott át a katonákon.</p> -<p>A piráta közömbös hangon folytatta:</p> -<p>– Itt jártak a Dü-Nam fojtogatói. Álmában megfojtották a falut. -Ott fekszik mind egymás mellett: férfi, asszony, gyerek. Gyerünk! -Ezek nem fognak elárulni.</p> -<p>Egy pillanat alatt végigfutott a hir a légión s halálos -borzadálylyal néztünk ki a holdsütötte tisztáson álló fekete -kunyhókra, melyekben eltorzult arccal annyi áldozat hever.</p> -<p>Sietve haladtunk, mintha menekülnénk e borzalmas helyről. -Senkise szólt egy szót se: a halál alakja suhant el mindenki előtt -s megfagyasztotta ajkán a hangot.</p> -<p>A két orosz keresztet vetett magára.</p> -<p>– Megálljatok, fiuk, – szóltam s Kertészt is odaintettem, – -irtóztató ellenség elé megyünk, lehet, hogy mind ott veszünk. Egy -fogadásunkat akarom fölujitani. Ne feledjétek el, semhogy az -ellenség kezébe kerüljünk, az utolsó patronnal egymást lőjjük -agyon.</p> -<p>Kezet szoritottunk.</p> -<p>– Mi az? – kérdé Marnier, a ki a leghátulsó escouade-ot -vezette.</p> -<p>Elmondtam neki a fogadást. <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>– Igazatok van, fiaim. Nekem is van egy jóbarátom, a ki az -utolsó percben nem fog cserben hagyni.</p> -<p>És ezzel a revolverét félig kihuzta a tokjából.</p> -<p>– Pompás szervisz. Hat személyre van berendezve. Előbb jön öt -kutya, aztán a hatodik, a legnagyobbik kutya, én.</p> -<p>Reggel ujra megállt a csapat. Száz ember letette a fegyvert, -ásót, kapát fogott s egy puszta dombot körülárkolt. Aztán hosszu -cölöpöket faragtunk s belül körülcövekeltük az árkot. Az igy -keletkezett kis erőd megszállására a mi szakaszunkat rendelték, a -tapasztalt Marnier vezetése alatt. A domb azért volt alkalmas, mert -alatta egy forrás volt, oly közel, hogy ha a kulacsunkat madzagra -kötöttük, az erődből ledobva is meg lehetett meriteni.</p> -<p>Estefelé Cavalier összegyüjtötte a mi szakaszunkat és igy -szólt:</p> -<p>– Fiuk, a parancs igy szól: Nyitva tartsátok a szemeteket és a -fületeket. Ha a piráták erre akarnak menekülni, gyorstüzzel vissza -kell riasztani őket. Látjátok ott a távolban azt a magas -hegycsucsot? Ha azon éjjel lángoszlopot, nappal pedig füstöt -vesztek észre, azonnal összeszeditek magatokat, s teljes -gyorsasággal a hindu Ahmed vezetése alatt észak felé törtök. Öreg -Marnier, megértetted?</p> -<p>– Meg, mon commandant.</p> -<p>– Ahmedre azonban vigyázzatok. A többiek azt mondják, hogy -ravasz hindu.</p> -<p>– Mi még ravaszabbak leszünk, mon commandant. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Azt beszélik róla, hogy ha nem érzi Luong-Tom-Hi jelenlétének -a sulyát, hajlandó az árulásra.</p> -<p>– Majd belefojtjuk ezt az árulást.</p> -<p>– Jól van. Hat napra élelmet és egy kulit is hagytam itt, a ki -főzzön. Salut, mes enfants!</p> -<p>– Bonne chance, mon commandant! – felelt a szakasz.</p> -<p>Egy félóra mulva távozó bajtársainkat elnyelte az őserdő és a -terjedő homály. Mi pedig ott maradtunk a rengetegben: huszonnégy -európai, egy hindu és egy kinai. Marnier azonnal rám és Kertészre -bizta Ahmedet és én tüstént a természetrajzával kezdtem -foglalkozni. Elővettem az angol tudományomat, melyet a régi jó -időkben Monte-Carlóban miss Sampsontól szereztem, fizetvén érte -négy hónapra hatezer frankot, s ezzel közeledtem Ahmedhez. Nagy -örömemre ő is törte az angolt, mert a második bengál dsidásezrednél -szolgált négy évet és igy megértettük egymást. Kijelöltem neki a -fekvőhelyét köztem és Kertész közt, a kivel megállapodtunk, hogy -négyóránkint fölváltva virrasztunk, hogy a hindut szemmel -tarthassuk. Ahmed elmondta, hogy régebben, mikor ő még nem volt -francia katona, milyen gazdag fiuk szolgáltak a légióban, ő négyet -szöktetett át Indiába s ezektől ezer rupiát kapott. A mit aztán -kockán s egyéb szerencsejátékon elveszitett. Én pedig, hogy az -árulásnak még csak gondolatát is kiverjem fejéből, elmondtam neki, -hogy ezen az expedición mindnyájan meg fogunk gazdagodni. Dü-Nam -erődjében mesés kincsek vannak fölhalmozva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Ő a fejét csóválta.</p> -<p>– Ne hidd, uram, hogy sikert aratunk. Mind ott fogjuk hagyni a -fogunkat. Ha a föld fölött győzünk, Dü-Nam a föld alá buvik s oda -nem követhetjük. Különben is tizezer embere van és mi egy maroknyi -nép vagyunk. Sohase látjuk mi a várát. Ránk gyujtja az erdőt, bele -csal a mocsárba. Sohse fogjátok meglátni többé hazátokat. Jó -éjszakát!</p> -<p>Egymásra néztünk Kertészszel.</p> -<p>– Megborzad az ember, ha ennek a fickónak a torokhangu jóslatait -hallja. S ha meggondolom, hogy erre van bizva a vezetésünk.</p> -<p>Kertészre nem tett olyan rossz hatást, mert nem értette egészen -jól.</p> -<p>– Csak feküdjél le, öreg, majd vigyázok rá.</p> -<p>Nem kellett sok biztatás, elnyultam a pokrócomon s fülemre -huztam a köpenyegemet. Még egy ideig hallottam, hogy a kapu előtt -álló őr egy orosz nótát fütyürész, aztán elaludtam.</p> -<p>Arra ébredtem, hogy valaki megszoritja a karomat. A hold -lenyugodott, koromsötétség borult az erődre.</p> -<p>– Te Pali! – sugta Kertész, – a hindu megszökött.</p> -<p>Felültem.</p> -<p>– Szerencsétlen, elaludtál?</p> -<p>– Nem. Sőt mikor a hold lement, felültem és szememet folytonosan -az ő ágyára szegeztem. De nem láttam semmit ebben a pokoli -sötétségben. Hirtelen gyanu támadt bennem s tapogatni kezdtem. Nem -volt ott. <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>– Semmi zörejt sem hallottál?</p> -<p>– Semmit.</p> -<p>– Hát kigyó ez az ember?</p> -<p>Valami tárgy repült be az erődbe s kint zuhanás hallatszott.</p> -<p>– Adieu, french soldiers! (Agyő francia zsoldosok!) – kiáltott -kivülről Ahmed hangja.</p> -<p>– Aux armes! – orditottam és fegyverrel kezemben két ugrással -kint termettem. Néhányan fáklyát gyujtottak, a többiek mellettem -futottak.</p> -<p>– Mi az? – szólt Marnier.</p> -<p>– Ahmed szökik!</p> -<p>Az erdő szélén a sötétben megszólalt a hang:</p> -<p>– Sohse fogjátok többé meglátni hazátokat. Jó éjszakát!</p> -<p>Tizen lőttünk a hang irányába. A levelek lehulló forgataga -zörgött egy darabig, aztán minden csöndes lett. Marnier káromkodva -lefutott a dombról, s keresztülesett valamin.</p> -<p>– Fáklyát ide? Mi ez?</p> -<p>A legionista őr volt, fej nélkül.</p> -<p>– A fejet elvitte!</p> -<p>– Nem vitte el, – felelt Wladimir, s egy sápadt, véres fejet -tartott a fáklya fénye elé.</p> -<p>Az elszörnyedés kiáltása tört ki a keblekből… én nekem meg egy -könny gördült alá a szememből. A fej szegény Rosztov barátunké -volt. Azt dobta vissza a bandita az erődbe.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<h2>AZ EZERÉVES TEMPLOM.</h2> -<p>Képzelhető a szakasz megdöbbenése. Az egész csapat dermedten -állt s a fáklyák vörös fényénél egymás arcán kereste a -félelmet.</p> -<p>Elhagyott bennünket az egyetlen ember, a ki itt tájékozni tudja -magát. Elhagyott gyilkos tettel, gonosz, ellenséges szándékkal. Tán -már egy fél óra mulva cimborái, pokolbeli fenevadak fognak minden -oldalról kisded menedékhelyünkre támadni s megkezdődik az -élethalálharc.</p> -<p>Kéz nehezedett a vállamra. Kertészé volt.</p> -<p>– Gyere sirt ásni.</p> -<p>Gépiesen, lassu léptekkel az erődbe mentünk, ásóért, kapáért, s -a domb alján, egy fa tövében gyorsan gödröt kezdtünk ásni. -Valamennyien odasiettek s puszta kézzel vagy szuronynyal -segitettek. Ezalatt egy sziciliai fiu a vastag fába szép keresztet -vésett a bicskájával. Legalább nem törik ki a vadállatok, vagy a -vademberek. Tiz perc mulva szegény jó pajtásunkat már leeresztettük -a sirba és behantoltuk.</p> -<p>Előbb azonban levetkőztettük, fejét törzséhez illesztettük, -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> s az egész testet egy sátor fehér -lepedőjébe göngyölgettük.</p> -<p>– Vigyázz! Imához! – hangzott Wladimir szava.</p> -<p>Mind levettük a sapkánkat és letérdeltünk. A sziciliai olaszul -elimádkozta a Miatyánkot.</p> -<p>– Elég! – szólt Marnier rekedt hangja az imádság után, – vissza -mind az erődbe s készüljünk a védelemre.</p> -<p>Odabent felelősségre vont bennünket s mi elmondtuk neki a dolgot -ugy, ahogy volt.</p> -<p>– Főbelövethetnélek benneteket, – mondá nyersen.</p> -<p>– Tessék! – feleltem, s vállat vonva ott hagytam.</p> -<p>– Ne bolondozz öreg! – szólt rá a káplárra Kertész, – nemsokára -nagyon meg találnád bánni, hogy két jó legionáriussal kevesebb áll -melletted.</p> -<p>A kuli lépett Marnier elé.</p> -<p>– Engem elereszteni, káplár.</p> -<p>– Mit beszélsz?</p> -<p>– Elereszteni kulit. Kuli megtalálni Ahmedet, nyissz, levágni -fejét. Nincs semmi baj.</p> -<p>– Gazember, te is meg akarsz szökni? Csak maradj itt és főzz -mindjárt kávét.</p> -<p>– Ha nem menni azonnal, nem megtalálni Ahmed.</p> -<p>– Csitt! Rakj tüzet!</p> -<p>– Nem rakni tüzet. Pirátok jönni tüstént. Minket mind megölni. -Kuli nem maradni.</p> -<p>Marnier kihuzta revolverét. A kuli térdre esett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– Oh káplár, nem bántani kuli. Kuli jó fiu, tüzet rakni.</p> -<p>És csakugyan oly buzgalommal fogott a munkához, hogy egy félóra -mulva mindnyájan egy nagy bögre forró fekete kávét kaptunk. A mi -egy kis meleget és bátorságot öntött tagjainkba.</p> -<p>A kaput elsáncoltuk, belül apró földhányásokat csináltunk, aztán -a szakasz fele lefeküdt aludni, a szakasz másik fele pedig fölvont -fegyverrel állt köröskörül, belül, a fal mellett a földhányásokon s -belebámult az alaktalan éjszakába. A gyáva kulit Marnier biztosság -okáért megkötöztette.</p> -<p>Én az őrtálló részhez tartoztam. Egész éjjel nem történt semmi. -De a csend s a vak homály idegessé tett. A szemem káprázott és a -fülem zúgott tőle. Egyszer Wladimir jött hozzám s elbeszélgettünk -rettentő véget ért pajtásunkról. Majd Kertész is oda jött, a ki -jobban ismerte s tompa suttogással, szaggatott mondatokban Rosztov -halálát, vagy vigasztalan helyzetünket tárgyaltuk. Egyikünk se -tudott aludni. Marnier azonban ugy horkolt, mintha otthon, Belgium -nyájas földjén, a szülei házban aludt volna.</p> -<p>Végre virradt. A mi itt annyit tesz, hogy a koromsötétből -egyszerre nappali világosság lett, a mi visszaadta lelkem -nyugalmát. Éreztem a fiatal erőt karjaimban, jó fegyvert -szorongattam a kezemben, százhusz ellenség halála rejlett a -patrontáskámban, tehát önbizalmam is visszatért. A mint -fölváltottak, végigterültem fekvőhelyemen s mély álomba merültem. -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>Mikor fölébredtem, már magasan járt a nap. A kuli vigan főzte az -ebédet, huslevest és rizskását száritott hallal, az őrök helyükön -voltak, mint éjjel, s a kapun csak egy kis nyilás volt, melyet egy -pillanat alatt be lehetett tömni. Marnier intett, hogy közeledjem. -Egy kis haditanácsot tartott azokkal, a kiket legjobban -kedvelt.</p> -<p>– Fiuk, helyzetünk meglehetősen kétségbeejtő. Ha az üldözött -pirátok erre akarnak kitörni s mi közéjük puskázunk, rájok -ijeszthetünk és esetleg visszariaszthatjuk őket. De hátha Ahmed -idehoz ezer olyan embert, a kiket senki se szorongatván, nyugodtan -megostromolhatnak bennünket. Hisz azok ezt a rongyos fészket -egyetlen rohammal elfoglalhatják, s első sortüzünk halottait ide -bedobhatják közénk és maguk is utána ugorhatnak: ilyen vad -támadásra vagyok én elkészülve.</p> -<p>– Az a kérdés, hogy gyorstüzzel hányat lőhetünk, mig ők az erdő -szélétől az erőd faláig futnak? – kérdém.</p> -<p>– Legalább ötöt minden ember.</p> -<p>– Nos, mondjuk, összesen százötvenet. És minthogy tömegbe -lövünk, ez jelent az ő részükre legalább négyszáz halottat és -sebesültet. Ez megtöri a rohamot.</p> -<p>Marnier komoran nézett maga elé.</p> -<p>– A számitásod helyes, de ez nem ér semmit. Ezeknek a -gazfickóknak százféle módjuk lehet a rohamon kivül az erőd -elfoglalására.</p> -<p>– Miféle módjuk?</p> -<p>– Ha én azt tudnám, akkor előre elkészülnék a védelemmel. De ki -láthat a fekete lelkükbe? <span class="pagenum"><a name="Page_173" -id="Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Ratinszki, a lengyel, megszólalt:</p> -<p>– Én mint orosz katona résztvettem a turkománok ellen viselt -hadjáratban. Ott egyszer kipörköltek bennünket egy ilyen faerődből, -azzal, hogy valami égő szurokkoszorukat lövöldöztek ránk. A -legénység fele vagy megégett, vagy megfulladt.</p> -<p>– Ezt a módszert ők is ösmerik, – szólt Marnier, – ez ellen -pedig nem védhetjük magunkat. Csak már legalább a füstöt látnám -azon a hegytetőn, akkor tudom, hogy kezdődik a kombinált támadás s -a pirátoknak nincs külön idejük velünk vesződni.</p> -<p>Marnier mögött fölmerült a kuli sárga arca.</p> -<p>– Kuli nem rossz ember. Kuli ismerni vidéket, segiteni franciát. -Nem messze van egy templom. Ott jobb, mint itt, káplár. Ott nem -félni pirátától.</p> -<p>– Merre van?</p> -<p>– Itt hátra.</p> -<p>– Vladimir! Öt emberrel nézd meg! Óvatos légy!</p> -<p>Persze az ötben én is bent voltam. Fegyvert fogtunk.</p> -<p>– Előre, kuli, vezess!</p> -<p>Fölhuzott fegyverrel az erdőbe mélyedt a kis csapat.</p> -<p>– Régi templom, – szólt a kuli, – kuli nagyapja kis fiu volt, -már akkor régi templom volt. Ezek a nagy vastag fák kis bokrok -voltak, templom már akkor öreg templom volt. Visnu Isten ott aludni -hétezerhétszázhetvenhét esztendő előtt. Azóta szent templom. -<span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Van hozzá falu? – kérdém.</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Hát pap?</p> -<p>– Kuli apjától hallotta, van egy öreg szent pap, a kinek fák -adni, madarak hozni eledelt. Kuli nem ismerni őt.</p> -<p>Olyan sürüségen mentünk át, hogy bajonettel kellett szétvagdalni -a bokrokat.</p> -<p>– Fogd nyakon a kinait, – szólt Vladimir tört németséggel, – -mert elillan.</p> -<p>Kraft, a porosz, Ratinszki, meg Bertolini, a sziciliai, voltak -velünk. Egyszerre csak elkezdenek veszetül topogni, káromkodni és -puskatussal szétütögetni.</p> -<p>– A kigyók, a férgek fészke! – kiáltott a kuli, – jaj, katona -ur, segits rajtam, nincs cipőm!</p> -<p>– Kapaszkodjál a hátamra!</p> -<p>A kuli egy perc alatt a hátamon termett s remegve átölelte a -nyakamat. Legalább nem kellett fogni s szabad lett a kezem. A mire -nagy szükségem volt, mert a következő pillanatban a legundokabb kis -kigyók, férgek milliói nyüzsögtek el lábam alatt s ugyancsak -gázolnom s puskatussal ütnöm kellett őket.</p> -<p>– Siess előre, mindjárt vége, – figyelmeztetett a kuli.</p> -<p>Leghátul voltam a nem éppen édes teherrel s bajtársaim után -siettem, a kik egészen kimelegedtek a nagy munkában. Szerencsésen -áthaladtunk a csuszómászók telepén. A kuli leszállt a hátamról, -megfogta a kezemet, megcsókolta s jól a szemem közé nézett. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>– Te megmenteni kulit. Kuli jó fiu. Nem felejteni el.</p> -<p>E percben az erdő szélére érkeztünk s meglepetve kiáltottunk -föl. Egy alacsony domb alján találtuk magunkat, a tetőn egy -szikladarabokból durván összerótt épület állt. Barna és mohos volt. -Oldalából, tetejéből fű sarjadzott, fa nőtt ki. Szegletei, rései, -lyukai tele voltak madárfészekkel. A tisztáson egész rakás gém, -daru, gólyaformáju madár sétált. Csicsergés, csiripelés, berregés -töltötte meg a levegőt. A kuli intett és mi a dombot megkerültük. -Egyszerre a kapuval álltunk szemközt, s akkor egy szikladarabon -ülve egy hófehér szakállu aggastyánt láttunk, a ki a napon -sütkérezett.</p> -<p>– A szent pap, – suttogott a kuli, – nem lát bennünket. Vak.</p> -<p>Megindultunk feléje. Egyszerre irtóztató zajjal vagy ezer madár -rebbent a levegőbe. Észrevettek. Az öreg fölkelt. (Az itt következő -beszélgetést, melyet a kuli tolmácsolt, később állitottam össze.) -Kiterjesztette karjait és rekedt torokhangon megszólalt:</p> -<p>– Mi bajotok kis madaraim? Mi vész közelit atyátok felé? -Ellenséget láttatok? Idegen emberek hatoltak magányunkba?</p> -<p>Az erdőből a madarak ijedt sikoltozása felelt.</p> -<p>Ekkor az aggastyán a következő szavakat kiabálta:</p> -<p>– Bálem, bálem, zorgodi, nálesz!</p> -<p>Egyuttal háromszor tapsolt. Erre valamelyik kősarokból sziszegve -hullámzott elő egy kétméteres kigyó, az agg elé járult s ott -összetekerődzött, de fejét felénk <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> emelve, folyton -sziszegett. Az öreg lehajolt hozzá, mintha a sziszegését hallgatta -volna. Mi borzadva megálltunk. Aztán ujra fölemelkedett és -szólt:</p> -<p>– Kik vagytok? Jó barát, vagy ellenség?</p> -<p>– Jó barát. Fehér katonák vagyunk és fegyvert viselünk, de nem -bántunk senkit, a ki nekünk békét hágy. Tisztelünk téged, aggastyán -és tiszteljük Visnu szent hajlékát.</p> -<p>– Fehér katonák, ti ölni és rabolni jöttetek ide, ti -megszentségtelenititek templomainkat és összetöritek isteneinket. -Mit kerestek itt a madarak világában, melyet ember lehelete oly -ritkán fertőztet be? Mit zavarjátok az én erdőm csendjét, életem -nyugalmát? Mit háborgattok imádságomban? Mit kényszeritetek arra, -hogy imádság helyett hozzátok intézett beszéd mocskositsa be -ajkamat? Nem tudtok ti meghalni otthon, hazátokban? Eljön értetek a -halál ott is, miért jöttök eléje, hogy hamarább belétek fojtsa -rongyos életeteket? Vissza, mert rátok eresztem a nagy kigyót, hogy -belétek döfje a halált.</p> -<p>– Lelőjjem? – kérdé Kraft.</p> -<p>– Nem bántani szent embert, – rimánkodott a kuli, a kit a beszéd -alatt a hideg rázott.</p> -<p>Vladimir töprengve nézett rám. A templomot ki kellett kutatnunk, -az bizonyos, de irtózott a gondolattól, hogy kezet emeljen az -agastyánra.</p> -<p>– Öreg ember, – szólt, – mi ki akarjuk kutatni a templomot, de -semmihez nem nyulunk és semmit el nem viszünk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span></p> -<p>– A templomot? Ti, fehér férgek? – rikácsolta az öreg.</p> -<p>Abban a percben a kigyó magasra emelte a fejét és utálatosan -sziszegett. Kraft és Ratinszki egyszerre célba vették a fejét és -lőttek. A dög feje szétlocscsant, de teste görcsösen ugrált, -vonaglott a gyepen, s valami fekete lét fröcskölt szét, ugy, hogy -mind undorodva tágitottunk.</p> -<p>Az aggastyán a dörrenéstől hátra tántorodott és reszketve -támaszkodott a templom falához.</p> -<p>– Öreg ember, – szólt Wladimir, – vonulj vissza és imádkozzál. -Ne félj, mi nem bántunk. Tisztelettel nézünk fehér szakálladra, de -kigyódat megöltük, mert gonosz állat volt. A mennydörgő halált -bocsátottuk rá, mely, tudod, ha akarjuk, utóléri a madarat is, még -ha ezer lépésnyire röpül is az ég magasságában.</p> -<p>– A kigyóm, a kigyóm! – siránkozott az öreg. Mintha összes -energiáját elveszitette volna. Bement a templomba, leült a -szögletbe, valami piszkos lepellel eltakarta a fejét és nem -törődött semmivel. Lehet, hogy sohse hallott puskadurranást, s az -törte meg ennyire.</p> -<p>Mi kikutattuk a templomot. Bent egy négykaru kőbálványon kivül -nem találtunk semmit. E mögött állt a kődiván, melyen Visnu -nyugodott. A falak azonban tele voltak kinai irással és primitiv -dombormüvekkel. Tetejére, mely lapos volt, kőlépcső vezetett. Ez -már valóságos vár volt, pompásan lehetett védeni. Csak az volt a -baj, hogy innen nem láttunk arra a hegyre, honnan a jeladást -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> vártuk. Igy Marnier azt határozta, hogy -az erődben maradunk, de ha baj lesz, a három kilométernyire levő -templomba hátrálunk. Mindjárt csináltunk is utat az erdőn át és -most már nyugodtabban vártuk a bekövetkezendő eseményeket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<h2>ÉJJELI HARC.</h2> -<p>Életem legválságosabb időszakához érkeztem, a mi alatt azt -értem, hogy ránk szakadt a harc, háboru és veszedelem, hogy hosszu -időn keresztül ne hagyjon el bennünket.</p> -<p>Ott álltunk az erődben, várva bajtársaink távoli jeladását, hogy -elinduljunk Dü-Nam erődje ellen. Ebben a várakozásban, hátunk -mögött a régi templommal, már a negyedik este szállt le ránk.</p> -<p>Kertész jelentette Marniernek, hogy egypár ijedt vad csörtetett -keresztül a tisztáson. Azt meg mindnyájan láttuk, hogy egy -majomcsapat menekült arra, a régi templom felé.</p> -<p>Marnier egypár régi tonkingi katonával összeállt, e -jelenségekről beszélgetni. De megint csak a kuli tudott okosat -kisütni.</p> -<p>A tüz mellett kuporgott s ugy félfüllel hallgatta a -tanácskozást. De, ugy látszik, mindent hallott, mert hirtelen -fölállt, mellére bökött és szólt:</p> -<p>– Kuli tudni.</p> -<p>– No, beszélj fiu!</p> -<p>– Baj, nagy baj, – folytatta fejcsóválva és ijedt <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> hangon -a sápadt legény, – ellenség jönni köröskörül, erdőben. Éjjel -megtámadni posztot.</p> -<p>A katonák meglepetve néztek össze.</p> -<p>– Igaza lehet.</p> -<p>– Igaza is van.</p> -<p>– A megfigyelése egészen helyes.</p> -<p>Pár perc mulva az egész szakasz tudta, hogy a kuli mit mond.</p> -<p>– Igen, állatok futni emberek elől. Emberek közeledni hozzánk. -Együtt meghalni kulival mind.</p> -<p>És a szálas, szakállas, bajuszos, marcona férfiakon -körüljártatta furcsa vágásu, bamba szemeit. Most Marnier szólalt -meg:</p> -<p>– Fiuk, ez élethalálharcot jelent. Készüljünk rá. Először is -Pontarlier, konyhafelügyelő, dupla porciót adsz ki vacsorára.</p> -<p>Helyeslő mormogás hallatszott a csapatban. A vén katona -praktikusan fogta föl a dolgot, tudta, hogy a jóllakott legionista -ugy verekszik, mint száz ördög.</p> -<p>– Azután adj ki bőven fekete kávét és rumot. Lakomát csapunk -ma.</p> -<p>– Hátha ez lesz az utolsó vacsoránk, – szólt Kraft, a porosz -Herkules, elgondolkozva.</p> -<p>– A mig a vacsora készül, mindenki megnézi a fegyverét, s -cakkumpakk öltözködik. A megmaradt élelmiszereket elosztjuk és a -borjuba pakkoljuk. A kulacsokat töltsétek meg vizzel. Vacsora után -a pléhedényeket is. Szomjasak leszünk a puskaporfüsttől… -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>A szakasz gyorsan végrehajtotta a parancsokat. Csend volt, csak -a puskakakasok csattogtak.</p> -<p>Szegény Schultz, egy fiatal elszászi fiu, láztól gyötörve, az -egyik sarokban feküdt, s képtelen volt arra, hogy egy pohár vizet -igyék. Mikor észrevette az előkészületeket, siránkozó, gyönge -hangon megszólalt:</p> -<p>– Elmegyünk, káplár ur?</p> -<p>– Nem, de támadást várunk.</p> -<p>– Káplár ur, az ég szerelmére, ha retirálnak, ne hagyjanak itt -engem.</p> -<p>Marnier sötéten nézett rá.</p> -<p>– Ne félj, fiu, nem hagyunk itt.</p> -<p>Kraft a fülembe dörmögte:</p> -<p>– Jobb volna egy revolvert adni neki. Hadd lőjje főbe magát, ha -szorul a kapca.</p> -<p>Marnier lépett hozzánk.</p> -<p>– Azon gondolkozom, nem volna-e okosabb, most mindjárt a régi -templomot elfoglalni. Itt ugy se soká tarthatjuk magunkat.</p> -<p>Ez komoly és megfontolandó megjegyzés volt, de Pontarlier -dobolni kezdett pléhkanalával a kotláján, a mi azt jelentette, hogy -kész a vacsora. Letelepedtünk, legtöbbnyire a tűz körül, s -mondhatom, fenomenális étvágygyal ettünk. Először is jó levest, -huskivonattal erősitve. Azután juhhusos rizskását. Majd előkerültek -a katonai iszákokból különböző, tudja isten hol összelopkodott -holmik: sajt, mustár, hagyma. Mindenki kinálgatta társait. Marnier -körülnézett. <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Fene nagy a testvériség most, a halál árnyékában. Máskor a -szemét kilopnátok egymásnak.</p> -<p>– Én csak arra vagyok kiváncsi, – szólt Kraft, a ki vacsoráját -leghamarább eltüntette, – hogyan leszünk a dohánynyal és a -pálinkával?</p> -<p>– Azt nem kapsz, – mondám a porosz óriásnak.</p> -<p>– Nem bizony, – szólt Wladimir, – tudod, hogy a valódi -legionista életét és vérét föláldozza pajtásáért, de dohányát és -pálinkáját soha meg nem osztja.</p> -<p>– Hisz az tartja bennünk a lelket, – szólt a kis sziciliai, -miközben egy ágacskából fogpiszkálót faragott és hófehér fogai közé -dugta.</p> -<p>– Nézzétek a palermói őrgrófot, – gunyolódott Kraft, miközben a -csipős mustárt kenyérre kente, mint a vajat, – még arra is van -gondja, hogy kipiszkált foggal masirozzon a másvilágra. Látszik, -hogy előkelő briganti-körökben nevelkedtél.</p> -<p>– Nem is a mecklenburgi istállókban, – vágott vissza az -olasz.</p> -<p>– Ne bántsd, hisz tudod, hogy csaposlegény volt Potsdamban, – -szólt bele Kertész, – azzal a speciális megbizással, hogy kidobálja -a rendetlenkedőket.</p> -<p>Kraft megvetőleg nézett körül.</p> -<p>– Hisz ha alkalmasabb időben volna, megmutatnám nektek, -barázdabillegetők, hogy az egész szakasz nem tud lebirni.</p> -<p>– Csitt! – szólt Marnier, – majd lesz alkalmad nemsokára a -pirátákon megmutatni. Vizért menjetek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> -Mindjárt sötét lesz. Félszakasz teljes készenlétben a falra! Kuli, -a kávét!</p> -<p>A kimosott pléhedények egy perc alatt megteltek vizzel és sorba -voltak állitva, hogy az eltikkadt harcosok szomjukat olthassák. -Egypár fáklyát a földbe tüztünk, hogy adott pillanatban -meggyujthassuk. A kuli szépen körülhordta a kávét, az őrök is -kaptak. Egyszerre megállt Marnier előtt:</p> -<p>– Káplár ur, kulinak nincs fegyver, adj neki szegénynek.</p> -<p>– Minek neked, fiu?</p> -<p>– Kuli harcolni, s ha vége, puff, fejbelőni magát, hogy piráták -el ne fogják.</p> -<p>– Adj neki Marnier, jó fiu az, megbizhatsz benne.</p> -<p>A kuli hálás mosolylyal nézett rám, átvett a káplártól egy -revolvert, megcsókolta és a keblébe rejtette. Eközben egészen sötét -lett. A tűz világa vörös fényt vetett ránk, a mint ott puskáinkat -térdünk közé fogva, hallgatagon bámultunk magunk elé s apró -fapipánkat szivtuk.</p> -<p>– Fiuk! – szólt Marnier halkan, mintha a piráták már ott -fülelnének a fal tövében, – ne retiráljunk most a templomba?</p> -<p>– Ezt világossal kellett volna megtenni, öreg, – felelt -Wladimir, – ezt a poziciót meg kell tartanunk reggelig, ha már -eddig bent maradtunk. Akkor is bajos lesz retirálni, föltéve, hogy -sebesültjeink lesznek.</p> -<p>– Hát akkor itt maradunk. Ez a parancs.</p> -<p>Kertész hozzám hajolt. <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Pali, ha elesem, a jobbik belső zsebemben három levél van, -szüleimhez, testvéreimhez és egy barátomhoz. Vedd magadhoz, s ha -valaha kijutsz ebből a pokolból, küldd el nekik.</p> -<p>Megszoritottam a kezét.</p> -<p>– Nyugodt lehetsz.</p> -<p>– Megteszed-e azt is, hogy megirod, milyen körülmények közt -haltam meg?</p> -<p>– Megteszem.</p> -<p>– És neked nincs semmi kérésed?</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Apád, anyád, testvéreid?</p> -<p>– Nincsenek.</p> -<p>– Barátaid?</p> -<p>– Nincsenek. Én már meghaltam régen. És halottnak is hisz -mindenki. Az, hogy nemsokára egy tonkingi golyó átfurja a szivemet, -részemről semmi különös intézkedést nem tesz szükségessé. -Elbucsuztam az élőktől, leszámoltam az élettel. Egykor vidáman és -léhán éltem, aztán számüztem magam a légióba s remélem, hogy itt -hagyom a fogamat.</p> -<p>– Mind itt hagyjuk, – mormogott Kertész, – s talán évszázadok -telnek el, mig ujra fehér ember vetődik e helyre, s látva szétszórt -csontjainkat, nem is sejti, hogy ezek a civilizáció első pionirjai -voltak.</p> -<p>Észrevettem a tüz meg-meglobbanó fényénél, hogy Wladimir hosszu, -meleg pillantást vet rám. Mi már régen elhelyeztük egymásnál a -végső akaratunkat. Én tudtam, hogy az ő belső zsebében van egy -levél édesanyjához <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> cimezve. S ő is tudta, hogy énnekem -nincs izenetem senki számára a világon.</p> -<p>E pillanatban egy lövés dördült s a falnál álló Ratinski, a -lengyel, átlőtt mellel zuhant az erőd közepébe.</p> -<p>– Nom d’un chien! – üvöltött Marnier, – feleljetek! Fedezzétek -magatokat!</p> -<p>Wladimir, Kertész meg én kezet szoritottunk s egy ugrással -egymás mellett a palliszádnál termettünk. Nem kellett kommandó -senkinek. Vén, tapasztalt katonák voltunk mind. A honnan a magányos -lövés fölvillant, azonnal odalőttek öten s a fölhangzó halálorditás -és átkozódás bizonyitotta, hogy a golyók találtak.</p> -<p>Irtóztató lárma felelt a lövéseinkre. Köröskörül az erdő mintha -megelevenedett volna. Majd egy hatalmas kürt szava zugott végig, -majd pedig éles fütyölések hallatszottak. Egyszerre golyózápor -sivitott el fejünk fölött. Azonnal riposztiroztunk a tüzvonal -irányában.</p> -<p>– Most lebukni a fejjel, mert ők is meglátták a tüzvonalunkat! – -rikácsolt Marnier.</p> -<p>Ideje volt a figyelmeztetésnek, mert egy második sortüz -recsegett, mely már sokkal alacsonyabban ment. A golyók -megkoppantották a palliszádok tetejét. A mint a földön térdelve -hallgattam ezt a barátságos kopogtatást, hátranéztem. Szegény -lengyelünk már meg volt halva, Kraft pedig a tüz mellett guggolt és -parázszsal pipára gyujtott.</p> -<p>– Te Marnier! – szólt Wladimir. – Ebben a pokoli sötétségben el -lehetünk készülve, hogy hason idecsusznak, s két ugrással a -nyakunkon teremnek. <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– Ha pedig égő fáklyát tüzünk az erőd ormára, kitünő célpontul -szolgálunk nekik.</p> -<p>– De legalább nem lepnek meg. Csak hadd lövöldözzenek. Nem -mutatjuk magunkat. De ha rohannak, megjelenünk és lepuskázzuk -őket.</p> -<p>– Jó, hát gyujtsd meg a fáklyákat.</p> -<p>Két fáklyát föltüztünk a vár fokára s meggyujtottuk. Pompásan -égtek s bevilágitották a tisztást az erdő széléig. Hatalmas üvöltés -és sortüz felelt rá az erdőből. De nem tett senkiben sem kárt. -Ekkor ujra kürtszó bugott végig az erdőn, s a következő percben -olyan orditással, hogy a szivünk megreszketett bele, száz meg száz -sárga ember tört ki az erdőből és rohant az erőd felé.</p> -<p>Most kezdődött a Lebel-puska szerepe.</p> -<p>A huszonegy legionárius köröskörül egymás mellett állott s a -lehető leggyorsabban lőtt a tömegbe. Mint mikor a jégeső veri a -cserépfödelet, ugy recsegtek a mi puskáink. Nem céloztunk, kapásra -lőttünk… Sohse felejtem el a dühtől, gyülölettől és a -halálfélelemtől eltorzult arcok tömegét, mely előttem hemzsegett, -orditott, toporzékolt. Első lövésünkre tizével buktak föl, de -helyükbe ujak tódultak, veszettül forgatva széles pallosukat. -Mintha láthatatlan vezérek korbácsolták volna ki őket az erdőből. A -sapkám leesett, homlokomról folyt a verejték, torkom kiszáradt, -kezem reszketett, az ujjam vérzett a villámgyors töltéstől. Egész -tiz lépésnyire közel férkőztek hozzánk. Ekkor már az orditás, -jajgatás, vérszag, lőporfüst, puskaropogás félőrültté tett s -valósággal önkivületi állapotban öldököltem. Ilyen közelről, azt -<span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> hiszem, a golyó hat embert is átütött -egyszerre. Irtózat fog el, ha rágondolok. A roham alig tartott öt -percig. Az erejét megtörtük. Egyetlen egy piráta tudott a -palliszádig jutni s ezt balvégzete éppen Kraft elé hozta. Az óriás -torkon ragadta, megfojtotta, aztán odavágta a rohanók közé. Rémült -orditással tágult onnan mindenki. A tér kiürült. Csak a halottak és -sebesültek maradtak ott. Ez utóbbiak jajgatva hempergették ide-oda -szenvedő testüket.</p> -<p>Mindnyájan a vizes-csajkákhoz rohantunk s nagyot ittunk. Ekkor -néztünk csak körül s konstatáltuk, hogy négy emberünk esett el a -harcban. Most is emlékszem rá: semmi különös megdöbbenést nem -keltett bennem ez a dolog, sőt bizonyos irigységgel néztem rájuk. -Mily jól eshetik nekik a halál! A csend! A pihenés!</p> -<p>A legtöbb legionista a fegyverét pucolta és vizsgálta, s a -jóbarátok konstatálták egymásról, hogy még életben vannak.</p> -<p>Mikor a kürt ujra búgott, már csak tizenheten álltunk a falra. -Nem akarom ennek a rohamnak a részleteit is leirni, de a piráták -legjobb lövészei az erdőszélről puskáztak ránk, oly eredménynyel, -hogy nyolc emberünk bukott le a sáncról. Hét meghalt rögtön.</p> -<p>A roham megtört és elvonult. Összenéztünk. Kilencen voltunk.</p> -<p>– Végünk van, – szólt komoran Marnier, a ki már egészen -berekedt, – a harmadik rohamot nem birjuk ki.</p> -<p>– Hátha eltávoztak? – szólt Kertész. <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Szó sincs róla.</p> -<p>– Itt nincs menekvés, – szólt a sziciliai, – lőjjük agyon -magunkat.</p> -<p>A sebesült, egy touloni tengerészgyalogos, a kinek tüdeje volt -átlőve, felkönyökölt.</p> -<p>– Igazad van, pajtás, én jó példával járok elől. Ne legyek -terhetekre.</p> -<p>Ezzel fölfogott egy a földön heverő revolvert és főbelőtte -magát.</p> -<p>Emlékszem rá, hogy ez roppant megrenditett bennünket. A -sziciliai lehajolt és fölvette a revolvert.</p> -<p>– Gyáva fickó! – hörögte Kraft és kiütötte a kezéből, – van még -remény! Hát a templom?</p> -<p>– Annak a védelmére is kevesen vagyunk már.</p> -<p>Valaki meglökött hátulról. A kuli volt. Odahajolt hozzám és ezt -sugta a fülembe:</p> -<p>– Kuli szeretni franciát. Francia jó ember. Templomba van isten -négy kézzel. Ha megfogni kezét, piráta nem bántani franciát.</p> -<p>– Igazat beszélsz?</p> -<p>– Igy van. Sietni oda, csak neked mondom.</p> -<p>Persze azonnal közöltem társaimmal a fölfedezést. Uj remény -tette ruganyossá zsibbadt tagjainkat. Kint jajgattak a haldoklók és -sebesültek, az erdőben száz halál leselkedett, s mi szentül hittük, -hogy eljutunk az erdőig.</p> -<p>Az egyik fáklyát eloltottuk, a másikat ugy helyeztük el, hogy -arra felé, amerre az ut volt a régi templomhoz, teljes sötétség -uralkodott. Egypár katonasipkát a palliszádokra tettünk s a -puskákat ugy támasztottuk, <span class="pagenum"><a name="Page_189" -id="Page_189">-189-</a></span> hogy fönt a szuronyok hegye -kilátszott. Aztán Kraft a nyakába vette a beteget, s a kuli után, -lehajolva, kiment a kapun. Utána én, aztán Vladimir, Kertész, -Bertolini, két lotharingiai és egy osztrák legionista, végül pedig -Marnier. Ott hagytuk a halál tanyáját. A puskát mindegyikünk -fölhuzva vitte.</p> -<p>A piráták nem őrizték az erdőszélt, nem is álmodtak arról, hogy -mi megszökjünk. Azonkivül, mint a kuli mondta, a halottakért -imádkoznak. Alig haladtunk az uton száz lépést, megszólalt a -csatakürt, s rémes orditástól visszhangzott az erdő.</p> -<p>– Előre, előre! Fussunk! – kiáltott Marnier.</p> -<p>Szaladni kezdtünk, s ruhánk csakhamar rongygyá volt tépve, mig -sebzett arcunkról csurdogált a vér. A hátunk mögött ujabb orditás, -majd puskaropogás hallatszott. Megrohanták az erődöt. Az erőd nem -felel. Behatolnak. Látják a halottakat. Ámulnak. Most Ahmed odajön, -s megmondja, hogy a többi elszökött. Orditás. Ez annyit jelent, -hogy utánuk! „Gyorsan, gyorsan!“ – kiált a kuli, ki előttünk -szaladt és hangjával izgatott bennünket. Az orditás közeledett. -Nyomunkban vannak. A hold éppen akkor kelt föl, mikor elértük a -tisztást. Az öreg pap ott ült a küszöbön.</p> -<p>– Atyám! – kiáltott a kuli, – az idegenek Visnu oltalmáért -esedeznek!</p> -<p>– Siva haragja söpörjön el benneteket, átkozottak! – kiáltott az -öreg és fölegyenesedett.</p> -<p>Ekkor érkezett oda terhével lihegve a derék Kraft, <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> s olyat -taszitott fejével az aggastyánon, mint egy bika. Az öreg két ölre -bukott.</p> -<p>– Gyujtót, Marnier! – kiáltott Kraft, – hol az a bálvány?</p> -<p>Egy perc alatt a kilenc legionista, a beteg és a kuli ott állt -az idomtalan szörnyeteg alatt s a karját fogta. Ideje volt. A -templom nyomban rá megtelt vadul orditozó, utálatos alakokkal. Én -és Marnier folyton gyujtót gyujtogattunk, mig fáklyát nem hoztak -be. Köpködtek, fenyegettek bennünket, de egy ujjal se nyultak -hozzánk. A kuli igazat mondott.</p> -<p>Egyszerre csönd lett. Egy selyemruhás vezéralak jelent meg.</p> -<p>– Franciák, ti az istenség védelme alatt álltok. A hajatok szála -se fog meggörbülni. Én mondom, Dü-Nam vezér, és jaj annak, a ki ez -ellen vét. Takarodjatok ki!</p> -<p>A csőcselék egy szempillantás alatt eltisztult. Csak egypár -alvezér- és testőrforma alak maradt bent.</p> -<p>Vánkosokból és szőnyegekből pompás ágyakat rendeztek, teát, -dohányt, vizet adtak s azzal magunkra hagytak.</p> -<p>Elkábulva fogadtuk mindezt.</p> -<p>Azzal a gondolattal tértünk e mozgalmas nap után nyugalomra, -hogy Tonking legelső gavallérjával hozott össze a szerencsés -véletlen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<h2>A RABLÓK FOGSÁGÁBAN.</h2> -<p>Képzelhető, hogy a véres éjjeli harc után mily remekül -pihentünk, mily jóizüen aludtunk Visnu templomában. A legionistának -megvan az a jó természete, hogy az adott pillanatot ki tudja -élvezni. Őt nem háborgatja az, hogy az imént még vértengerben -gázolt és száz halállal állott szemben; valamint nem bántja az a -gondolat se, hogy tán a következő percben megragadják és kiviszik -az utra, hogy a fejét leüssék. A hogy a multját elfeledte, ugy nem -törődik a jövőjével. Most is ugy aludtunk, mint akármelyik kültelki -nyárspolgár, a ki jól végzett napi munkája után nyugalomra tér, az -ő rendes házában, az ő rendes ágyában.</p> -<p>Marniernak az volt a szokása, hogy éjszakánkint fölkelt, egy -pipa dohányt elszítt, s ugy aludt tovább. Ilyenkor rendesen -fölrázott valakit, hogy vele diskuráljon. A fölrázás alatt az -értendő, hogy vaktában belerugott a sötétségbe s a ki reagált rá, -az volt az áldozat. Annak kellett vele eszméket cserélni.</p> -<p>Ez éjjel a rugás engem ért.</p> -<p>– Mi az? – mordultam rá, – ugyan hagyj már <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> aludni, -vén szamár. Azt hiszem, rászolgáltam a pihenésre.</p> -<p>– Te, Galambos, mit gondolsz, micsoda sorsot mértek ránk ezek a -banditák? – felelt a vén katona, cseppet se reflektálva a -gorombaságomra.</p> -<p>– Mi bajod, Marnier? Nem ismerek rád. Te félted az életedet és a -jövő aggaszt, te, a ki velem együtt minden poklokon ép bőrrel -keresztültörtél?</p> -<p>– Tudja a fene, de ha a La Roquette fogházban utolsó éjszakámat -tölteném, azzal a biztos tudattal, hogy reggel az igazgató, az -ügyész, Deibler ur és pribékjei fognak felkölteni azzal a kéréssel, -hogy legyek szives a fejemtől elbucsuzni: nyugodtabb volnék. De mi -vár itt ránk? Kínhalál vagy örökös rabság.</p> -<p>– Bánom is én, hagyj aludni.</p> -<p>– Azt hiszem, nem igen számithatunk arra, hogy Brisard őrnagy -vagy Cavalier kapitány, a kik Dü-Nam ellen az expediciót vezetik, -segitséget hozzanak nekünk…</p> -<p>– Hisz Dü-Nam itt van, a miből az következik, hogy a francia -expediciót is szétverte…</p> -<p>– Gondolod?</p> -<p>– Persze, csak nem hagyta ott a várat üresen…</p> -<p>Velőtrázó sikoltás hallatszott az egyik sarokból. Rémülten -ugrottunk talpra, s Marnier gyujtót gyujtott. Az ajtóban is -megjelent egy piráta, égő fáklyával.</p> -<p>A sarokban Schultz, a szegény beteg elzászi hempergett föl s -alá, elkékült arccal, tajtékzó szájjal, mintha borzasztó belső -kínok gyötörték volna. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>Mellettem megszólalt a barna arcu tonkini kuli, a ki ide -vezetett bennünket:</p> -<p>– Meghalni, skorpió megcsipni.</p> -<p>A piráta egészen közel lépett a fetrengőhöz, s egyszerre -hozzávágott valamihez a fáklyával.</p> -<p>A skorpió volt. Csunya, utálatos, rákformáju, fekete féreg. A -fáklya tüze egyszerre megölte, s büzhödt szagot gerjesztett. -Ezalatt Schultz kínjait lecsillapitotta a halál. Hosszan -kinyujtózkodott, nagyot lélekzett s vége volt. A legionáriusok -szétdult arccal néztek rá, Bertolini volt az első, a ki magához -tért:</p> -<p>– Fiuk, itt nem maradhatunk. Ez a förtelmes halál vár -mindnyájunkra idebent.</p> -<p>– Nem, – szólt kuli, – döglött skorpió szaga elriasztani többit. -Maradni.</p> -<p>– Fene bizik ennek a kulinak a tudományában. Gyerünk ki.</p> -<p>Összeszedtük a pokrócainkat, s kimentünk a templom elé. A -tisztáson táboroztak a piráták, nagy tüzek körül. Fegyvereik -francia módon (föltüzött bajonettel) gulákba voltak rakva, őreik is -a tábor körül rendesen kiállitva. Látszik, hogy francia katonai -szolgálatból megszökött anamiták tanitották be őket. Voltak -lándzsás és pallosos csapataik és voltak európailag szervezett -puskás ezredeik. A tábor közepén állt Dü-Nam sátra, előtte valami -sötét rakás magaslott. Nem tudtam tisztába jönni vele, hogy mi -az?</p> -<p>A legionisták közt lecsillapodott az izgalom, pokrócaikba -burkolózva, csakhamar ujra elaludtak. Marnier <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> is. -Változatosság okáért most én gyujtottam pipára, s a templom falának -támaszkodva, néztem az alvó tábort.</p> -<p>A templom körül őrt álló piráták közt föltünt egy szép, szálas -alak, nemcsak azért, mert folyton körülöttem ólálkodott, hanem -azért is, mert oly szabályosan, hogy katonailag mondjam, -<i>fórsriftmészig</i> járkált föl s alá s tartotta a puskáját, mint -akármelyik vörösnadrágos piou-piou az elnöki palota előtt Párisban. -Mikor megint mellettem ment el, halkan rászóltam franciául:</p> -<p>– Fogadni mernék, hogy szolgáltál nálunk, barátom.</p> -<p>– Nem csalódol, uram, – felelt ő türhető franciasággal, – de -fordulj be ott a templom sarkán, itt nem merek veled beszélni. A -tüz nagyon ide világit.</p> -<p>Szót fogadtam neki. A katona csakhamar ott termett, s ott föl -alá sétálva előttem, lassu hangon beszélgettünk.</p> -<p>– Megszöktél?</p> -<p>– Meg. Sokat botoztak bennünket, keveset kaptunk enni, a zsoldot -lefogták. Miért dolgozzam ingyen? Francia rosszul bánik anamita -tirailleurökkel.</p> -<p>– A legionistákkal is.</p> -<p>– Tudom. Sok barátom legionisták közt.</p> -<p>– Mi az a sötét halom a vezér sátra előtt?</p> -<p>– Öreg pap ravatala. Megöltétek.</p> -<p>– Mi? Nem.</p> -<p>– Melle be volt zuzva. Meghalt.</p> -<p>Most emlékeztem rá, hogy mikor sebesen menekülve a templom elé -érkeztünk, Kraft, a ki a beteg <span class="pagenum"><a name= -"Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> Schultzot hozta, mint a -bika, fejjel föltaszitotta a papot, a ki elénk állt. Hát biz ettől -meghalhatott.</p> -<p>– Most mi lesz?</p> -<p>– Mihelyt feljön a hold, papok kezdik imádságot; aztán, ha nap -feljön, uj imádságot kezdik ravatal körül.</p> -<p>– Aztán?</p> -<p>– Először imádkoznak, hogy bolyongó lelke ha a holdba téved, -fogadják ott szivesen istenek és szellemek… Aztán könyörögnek -napnak, hogy lelke fehér szárnyát össze ne pörzsölje, mikor -harmincháromezer évig ott röpül mellette, hogy Bráhma kebelébe -jusson, a hetvenhetedik paradicsomba…</p> -<p>– Aztán?</p> -<p>– Aztán meggyujtják máglyát, pap elég.</p> -<p>– Szép, de mi lesz velünk?</p> -<p>A katona hallgatott.</p> -<p>– Nem értetted, jó vitéz? Nem büntetnek-e meg, mert megöltük a -papot?</p> -<p>A katona némi habozással, vontatottan igy felelt:</p> -<p>– Francia, ne kutasd a jövőt. Reméld, hogy jót hoz.</p> -<p>Rossz sejtelem borzongott végig rajtam.</p> -<p>– Az Isten áldjon meg, mondj meg mindent.</p> -<p>– Titeket a máglyába raknak elevenen, s ott égtek el. -Megmondtam, készülj el rá.</p> -<p>Éreztem, hogy elsápadok. A falhoz kellett támaszkodnom, hogy el -ne essem. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>– Hát a bálványisten nem védelmez meg bennünket? – hebegtem.</p> -<p>– A ki papot megöl, azt senki és semmi nem védelmezi. Az öreg -szent pap volt, több mint száz éves. Az istenek haragja éri azt, a -ki boszut nem áll haláláért. Lesülyed a fekete világba s mezitláb -vándorol a tüskékkel kirakott uton, sziszegő kigyók és orditó -tigrisek közt… Nektek az ő máglyáján kell elégni, vagy Dü-Nam -hatalmának, szerencséjének, lelki nyugalmának, vitézi erejének -vége, s vén asszony lesz, mig el nem jön érte a fekete arcu Sungó, -a fekete világ angyala…</p> -<p>– Köszönöm, jó vitéz, – ezt feleltem, s bátor, büszke és katonás -akartam lenni, mikor igy szóltam, de remegő hangom rám cáfolt.</p> -<p>A katona tovább sétált, én pedig óvatosan fölkeltettem -bajtársaimat. Pár perc alatt megtudták a vérfagyasztó ujdonságot, s -halálos rémülettel néztünk egymás szeme közé.</p> -<p>– Lőjjük agyon egymást, – ez volt Kraft inditványa.</p> -<p>– Mivel? Nincs semmi fegyverünk.</p> -<p>– Rohanjuk meg az őröket, csavarjuk ki kezükből a fegyvert, pár -másodperc alatt végezünk egymással.</p> -<p>– Bolond, – szólt Marnier, – ha már puska van a kezünkben, -gázoljunk keresztül a pirátokon…</p> -<p>– Mindnyájan ott veszünk, – mormogott Martin, az osztrák.</p> -<p>– Hisz épp ezt akarjuk.</p> -<p>– Nohát, Isten veletek fiuk, tegyük meg, – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> Kraft -és vad elszántsággal, emberevő ábrázattal talpra ugrott, – még -egyszer, utoljára életemben kiverekszem magamat.</p> -<p>A kis kuli vállamra ütött.</p> -<p>– Mi kell, fiu?</p> -<p>– Ne még, ne még. Még nincs vége. Kuli imádkozni szent madárért. -Ha szent madár szólni, mikor nap első sugara csókolja fatetőt, -akkor isten izeni, hogy elhalasztani paptemetés, áldozat is.</p> -<p>– Buta beszéd, – szólt Marnier.</p> -<p>De nekem valami azt sugta, hogy hallgassam meg a mi kis fonnyadt -gyerekarcu kulinkat, a ki már annyi jó tanácscsal szolgált.</p> -<p>– Miféle szent madár az?</p> -<p>– Ksámi-madár, soha nem látja senki, hajnalba énekel s boldog, a -ki hallgatja, mert isten beszél hozzá. Legionista mondta egyszer -nekem <i>fülemile</i> nevezni, kicsike, szürke madár, de torkában -gyönyörü hang…</p> -<p>Bertolini előlépett.</p> -<p>– Mit beszél ez a fickó fülemiléről?</p> -<p>Szembe fordultam a kulival.</p> -<p>– Ugy-e, fiam, azt mondod, hogy te imádkozol, hogy -hajnalhasadtakor megszólaljon a fülemile, vagyis a ksámi, mert -akkor elhalasztják a pap temetését és a mi elégetésünket?</p> -<p>– Azt mondani én, uram.</p> -<p>– Ostobaság, abban csak nem bizunk, hogy éppen napkeltekor meg -fog itt a fülemile szólalni? – szólalt meg Kraft. <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– Pedig bizhatsz, vén porosz, mert tudd meg, hogy én a fülemile -dalát oly kitünően tudom utánozni, hogy szebb az eredetinél…</p> -<p>Ezt Bertolini mondta.</p> -<p>– Te, Bertolini?</p> -<p>– Én, fiaim, négy évig olasz bohóc voltam a Cirque d’hiverben -Párisban. Ha igaz az, a mit ez a kuli mond, mindenesetre nyerünk -egy napot… Ne féljetek, gyerekek, érzem, hogy kimászunk a -csávából…</p> -<p>– Csodálatos egy fordulat, – mormogott Kertész.</p> -<p>Egészen belekábultam a dologba. A halál kegyetlen képét az élet -reménye egyszerre kiszoritotta a szivemből. Az átmenet oly gyors -volt, hogy elszédült bele a fejem.</p> -<p>– S ha nem válik be a fülemile? – kérdém.</p> -<p>Bertolini vállat vont.</p> -<p>– Arról már nem tehetek. Az nem az én művészetem bukását, hanem -a kuli rosszul értesültségét jelenti. Különben Párisban mindig -zajos tapsot kaptam rá.</p> -<p>– Akkor jön a verekedés, s meghalunk a viadalban, mint -becsületes harcosokhoz illik, – dünnyögött Kraft, s félelmetesen -emelgette iszonyu ökleit.</p> -<p>A beszélgetést vad üvöltés szakitotta félbe. Teljes pompájában -kelt föl a hold, s a papok megkezdték hozzá az imádkozást, -artikulálatlan, harmóniátlan, szaggatott, éles énekhangon. Az alvó -tábor egy kicsit megmozdult, fölébredt, nyujtózkodott, azután ujra -mozdulatlanságba merült.</p> -<p>Órákig tartott ez a vad hangzavar, mely fölzaklatta minden -idegünket. A hold megtette fölöttünk az <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> utját, -s a fák mögött ujra eltünni készült. Bertolini lassan odább -hengergette magát, s egyszerre bemászott a templomba. Mialatt a -hold távozott, a tábor ébredezett, s az emberek térdenállva halk -torokhangon kisérték a papok énekét. A zümmögés egyre erősebb lett, -végre már körülöttünk mindenki térdelt s erősebb-gyöngébb -kiáltások, mormogások, vakkantások, sikoltások, rikácsolások közt -hajtogatta a fejét, le a földig.</p> -<p>A hold eltünt, koromsötét lett, mire hirtelen csend állt be. Mi -szivdobogva lestük a történendőket.</p> -<p>Egyszerre az óriás fák tetején megjelent a hajnal pirkadása. Az -egész tábor ég felé emelt arccal várt… S ekkor az ezeréves templom -tetején, tisztán, gyönyörüen csattogni kezdett a fülemile… Mindenki -előre nyujtott fejjel figyelt, de pár másodperc mulva ezer torokból -tört ki az orditás:</p> -<p>– Ksámi, ksámi!</p> -<p>S a földre borultak.</p> -<p>Bertolini csattogott tovább. Oldalt néztem. Kraft, a vén betyár, -a földet rágta, hogy röhögését elfojtsa. Wladimir is észrevette, s -jót rugott rajta, mire a porosz magához tért.</p> -<p>– Állat, mit röhögsz, – szólt az orosz, – ezeknek a vadaknak -igazuk van. Az Isten van itt jelen. A mi hatalmas, irgalmas -Istenünk, a ki megmenti az ő szegény szolgáinak az életét…</p> -<p>… Öt perc mulva kaptuk az üzenetet, hogy Visnu megnyilatkozott, -s kivánságára tüzhalálunkat egy nappal elhalasztották.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span></p> -<h2>A SZABADULÁS.</h2> -<p>A ksámi-madár, Bertolini barátunk fülemileutánzó tehetsége, -megmentett bennünket egy napra.</p> -<p>Intettem annak a katonának, a ki az éjjel őrt állt mellettünk és -megkértem, hogy hozzanak fát, hadd rakjunk tüzet.</p> -<p>A tüz körül üldögélve, megbeszéltük kilátásainkat, miközben -kávét főztünk. Az bizonyosnak látszott, hogy másnap hajnalig nem -kellett félteni a bőrünket. Volt tehát elég időnk a menekülésnek -valamely módját kitalálni.</p> -<p>Mikor a párolgó friss kávé készen volt, a legnagyobbik csajkát -teletöltöttem, s odaintettem a kulit, a ki a tüz körül -szorgoskodott.</p> -<p>– Fiam, – szóltam hangosan, – én és társaim már több izben a te -okos és bölcs tanácsaidnak köszönhetjük, hogy megmenekültünk a -haláltól. Ezért te most tőlem megkapod az én kávéporciómat. Isten -áldjon meg!</p> -<p>Megöleltem és megcsókoltam s átnyujtottam neki a kávét.</p> -<p>– Kuli bon garçon, kuli mindig veletek lenni, hiven segiteni, ha -lehet. Köszönöm.</p> -<p>Megitta a jó kávét egy szuszra. Wladimir azalatt előkotort a -zsebéből egy Napoleon-aranyat és átadta neki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Bertolini kezet szoritott vele és becsületszavára igérte, hogy -mindennap tiz cigarettát fog neki sodorni.</p> -<p>Kertész két darab kétszersültet nyujtott át a kulinak.</p> -<p>Marnier megigérte, hogy ha kiszabadulunk, jutalomra fogja -előterjeszteni a felsőbbségnek.</p> -<p>Még Kraft, a vén gonosztevő is megerőltette magát. Előkotort a -borjuja fenekéről egy fapipát, megtömte, átnyujtotta a kulinak, s -megigérte, hogy dohánynyal is el fogja látni…</p> -<p>– Két emberre valót már aligha tudsz tőlünk összelopkodni, – -szólt nevetve Bertolini, a mire a porosz olyan barackot nyomott a -talián fejebubjára, hogy annak a szeme is könnybe lábadt.</p> -<p>A kuli meghatottan fogadta az adományokat és sorba kezet akart -csókolni a katonáknak. Azután letérdelt előttem, balkezét a szivére -tette, jobbkezét pedig ég felé emelve esküdözött, hogy halálig -hiven fog szolgálni bennünket.</p> -<p>Tiz órakor értünk jött egy tiszt, hogy Dü-Nam kihallgatásra vár -bennünket a sátorában.</p> -<p>A sátor egy nagy francia tábori konyhasátor volt, s belül a -szakácsok telemázolták ilyen föliratokkal: <i>P. N.</i> (propriété -national = nemzeti tulajdon), <i>liberté, égalité, fraternité</i>. -A sátor egyik végén állt Dü-Nam, hosszu, egyenes kardjára -támaszkodva, két oldalán egy-egy óriás, kezében a hóhérpallossal. A -sátorban köröskörül katonák álltak, kivont karddal. Mi Dü-Nammal -szembe álltunk, s <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> egész köszönésünk egyszerü katonai -szalutálás volt. Egypáran közülünk aggódva néztek a kivont kardos -katonákra, s aztán a nyakukat tapogatták. Dü-Nam leült a szőnyegre, -s intett, hogy foglaljunk helyet. De mi már csak a puszta földre -ülhettünk. A beszélgetés tolmács utján folyt.</p> -<p>– Franciák, – kezdte a vezér, – sajnálom, hogy megöltétek a -papot, mert én szolgálatomba akartalak fogadni. Azt akartam, hogy -francia mintára nagy, erős hadsereget szervezzetek nekem… de a -papot megöltétek, s nektek utána kell mennetek, hogy a másvilágon -hordozzátok őt a lótuszpalankinban, mikor a szent bráhminok lelkeit -megy látogatni…</p> -<p>– Vezér, – szólalt meg Wladimir, – mi nem öltük meg a papot. -Nézd meg, fegyver nyoma nincs testén. Golyó át nem járta, puskatus -össze nem törte, kard nem hasitotta. Meghalt, mert már öreg volt, s -testét összetörte a kor. Meghalt ijedtében, megölte a rémület.</p> -<p>– Melle ököllel vagy puskával volt bezuzva.</p> -<p>Kraft megszólalt:</p> -<p>– Én mentem neki a sötétben fejjel, nem láttam, hogy ott -áll.</p> -<p>– Mindegy, megöltétek és meg kell halnotok, igy parancsolják ezt -törvényeink, melyeket a papok őriznek a smaragd-templomban. És -nekem a törvényeket végre kell hajtanom, különben kardom vasa fává -változik, férfilelkemből pedig gyáva báránylélek lesz…</p> -<p>Látszott rajta, hogy sajnál bennünket. Ekkor megszólaltam én: -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>– Jól van, vezér, ha meg kell halnunk, meghalunk, katonák -vagyunk, s a halál készen talál bennünket. De legalább lövess -agyon, méltatlan hozzád, a nagy vezérhez, hogy jó katonákat, mint -mi, kínoztass.</p> -<p>– Itt a törvény parancsol, a papok intézkednek, én pedig nem -segithetek semmit.</p> -<p>– A tonkini szent inkvizició, – mormogott Kertész.</p> -<p>– A ksámi-madár egyszer megmentett és mi engedelmeskedtünk neki. -De a következő hajnalban látni fogja halálotokat a tüzben.</p> -<p>– Vezér, – szólt Kertész, – mondd meg, mi történt -bajtársainkkal, a mi vezérünkkel.</p> -<p>– Isten, a mi oltalmazónk elvette erejüket. Harcoltak, -elfutottak, tönkrementek. Az erdei vadaknak százötven fehér test -jutott lakomául. Váram tetejét háromszáz karóra tüzött fej ékesiti. -A többi futva-fut délfelé, nyomukban katonáim, üvöltve, mint a -jaguárok.</p> -<p>Megdöbbenve néztünk össze.</p> -<p>– A halottaknak és sebesülteknek fejét vettük, a kik ép testtel -kerültek kezembe, azok fogolyként váramban őriztetnek.</p> -<p>Intett, emberei két nagy ládát hoztak be, s előtte -kinyitották.</p> -<p>– Ismeritek ezt, ezt, ezt? – S ezzel egyenruhadarabokat dobált -elénk.</p> -<p>Brisard őrnagy, Cavalier kapitány uniformisaira ismertünk. Az -egyik zsebből egy kis médaillon gurult ki. Semmi kétség, ez az -őrnagy viselő ruhája. Ösmertem jól <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> a médaillont: egy szép -szőke párisi asszony arcképe volt benne, egy kis angyalarcu -babával. Könny szökött a szemembe. A boldogtalanok nem is sejtik, -hogy az ő egyetlen mindenük megcsonkitott holttesttel hever az -őserdőben, vadállatok martalékául…</p> -<p>A médaillont zsebembe csusztattam. A kihallgatás véget ért, -komor csöndben, lehajtott fejjel távoztunk.</p> -<p>Sokáig nem tudtunk magunkhoz térni. Megint a kuli zavart ki -gondolataimból.</p> -<p>– Beszélni kulikkal. Dü-Nam készülni innen délre Lu-Csang ellen, -hol barátságos törzs, francia őrség van. Oda szökni éjjel.</p> -<p>– Szökni, de hogyan?</p> -<p>– Kuli nem tudni, de utat tudni. Francia kitalálni, hogyan -szökni.</p> -<p>Bertolini jött oda hozzám, Wladimirral. Az olasz igy szólt:</p> -<p>– Ideje, hogy fölrázzuk magunkat a lethargiából és menekülésen -gondolkozzunk. Nevetséges, hogy ennyi európai ne tudna tuljárni -ezeknek a barmoknak az eszén.</p> -<p>– Van valami eszméd?</p> -<p>– Kezd lenni. Wladimirral már közöltem.</p> -<p>– Nos, halljuk.</p> -<p>– Folytatjuk a ksámit. Leleplezem, hogy a ksámi az én torkomban -van, s ez a csuda tán annyira imponál nekik, hogy nem mernek -hozzánk nyulni.</p> -<p>– Kétségbeesett gondolat, de a helyzetünk is kétségbeejtő, meg -kell próbálni. De a ksámival ugy kellene <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> őket -dirigálni, hogy összekavarodjanak, s azalatt mi fegyvert ragadva, -eloldaloghassunk.</p> -<p>– Szóval a sötét éjjeli órákban?</p> -<p>– Ugy van.</p> -<p>– No, majd ezen még gondolkozunk. Egyelőre feltünően szimulálom -az őrültet, hadd lássa a táborban minden ember, hogy Visnu lelke -készül bennem kvártélyt foglalni. Kraft!</p> -<p>A porosz megmozdult.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Gyere ide, szükségem van az erődre.</p> -<p>Pár pillanatig heves gesztusokkal magyarázott neki valamit. -Azzal az olasz elindult a táborban, Kraft pár lépéssel hátrább -követte.</p> -<p>Mi feszülten figyeltük.</p> -<p>A sziciliai ég felé meresztett szemekkel, mint egy bolond, -lassan haladt a piráták közt. Néha összecsapta a kezét és nagyot -kiáltott. Ha benszülött vagy tüz volt az utjában, azon is átgázolt. -A benszülöttek fölugráltak, s kiváncsian nézték. Aztán letérdelt, -mintha imádkoznék. Majd hanyatt feküdt és az eget nézte. Végre a -tisztás szélére ért, s hangos énekszóval háromszor körülfutotta. -Akkor elkezdett őrült sebességgel cigánykereket hányni, ugy hogy -egészen forgó keréknek látszott, aztán a templomhoz szaladt, s -hátát a falnak vetve, egy óráig mozdulatlanul állt.</p> -<p>Bajtársaink egy ideig nyugtalankodtak, de megmagyaráztuk neki a -dolgot. Maga Dü-Nam is érdeklődött, <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> mire azt feleltük, hogy -szegény bajtársunk valószinüleg megőrült. Mi azalatt körülnéztünk, -merre fogunk kitörni, s honnan fogjuk a fegyvereket fölkapni. Közbe -pedig a Dü-Nam által küldött rizskásából és husból pompás ebédet -csináltunk s ugyancsak jóllaktunk. Kertészszel odamentem -Bertolinihoz, szinlelt kétségbeeséssel néztem, s odasugtam -neki:</p> -<p>– Gyere enni, mert sok erőre van szükséged.</p> -<p>– Vigyetek erővel, – sugta vissza.</p> -<p>Fölkaptuk és a tüzünkhöz vittük.</p> -<p>– Tömjetek, – sugta.</p> -<p>Két ember lefogta, egy etette, itatta. A benszülöttek nagy -csoportban állták körül, s azért Bertolini jónak látta a szemeit -forgatni és néha keservesen énekelni.</p> -<p>Egyszerre csak kitépte magát az etetők karjai közül, s elkezdett -a kezén járni. A benszülöttek elbámulva tágitottak. Bertolini igy a -tenyerén végigment a táboron, Kraft utána. Egyszerre az olasz ujra -talpra helyezkedett, s egy óriási ugrással Kraft vállán termett. A -porosz meg se rendült, s összefont karokkal, némán türte, hogy az -olasz az ő válláról bámulja az eget.</p> -<p>Az egész tábor megrőkönyödve nézte a jelenetet. Egyszerre a -Cirque d’hiver volt olasz bohóca, mint egy darab kő, lezuhant a -földre, s ott maradt, de Kraft fölnyalábolta, mint a kis gyereket, -tüzünkhöz hozta s ledobta. Betakartuk.</p> -<p>Kraft mellém ült, odaintette Marniert, az összes legionistákat -és a kulit, a benszülöttek azt hihették, hogy mi betegünk fölött -folytatunk megdöbbent tanácskozást. <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>– A terv ez, – szólt a porosz, – a mint sötétedik, de még -mielőtt a hold feljön, ő vállamra áll, imádkozik, s ekkor egyszerre -beléüt a ksámi. Ezzel a legnagyobb tüz köré gyüjtjük a tábort. Ti -azalatt a homályban csöndesen fegyvert fogtok, s elpárologtok. -Marnier, fuss a régi, földult táborunkhoz. Mi is arra vonulunk, -miközben a ksámi folyton csattog a Bertolini torkában. Ott -megvártok, s aztán együtt menekülünk, ha lehet, ha pedig nem, -együtt halunk, a ki angyala van a feketebőrü banditáinak. Van rumja -valakinek? Adjatok egy kortyot.</p> -<p>– Jó lesz, – szólt a kuli, – ha táborig jutni, megmenekülés, -azután már én vezetni csapatot. Most menni mesélni anamitáknak, -hogy félni tőlünk.</p> -<p>S a kis ember eltünt a táborban, előkésziteni a hangulatot a -ksámi megérkezésére.</p> -<p>Az erdő már homályosodott s az éj árnyai gyorsan közeledtek. -(Vagy tán a haláléi? Ki tudná megmondani?) Bertolini ujra megkezdte -müködését. Tüzes zsarátnokot tett a foga közé, s ilyen kivilágitott -szájjal, bozontos hajjal, vad torokhangokkal elkezdte kerülni a -tábort, egyre szükebb körben. Kraft követte.</p> -<p>Élénk izgatottság támadt. Minden rendü és rangu katona, asszony, -gyerek, teherhordó összébb és összébb szorult, gyült a tábor közepe -felé. Mi szivdobogva lestük, s viszont jóformán észrevétlenül az -erdő felé nyomultunk. Már ott álltunk, a hol a puskáink, -patrontáskáink voltak egy halomra dobálva. Itt szünetet tartottunk. -Egészen sötét volt már. Egyszerre csak a középen lobogó vezéri tüz -fényénél, a tömeg feje fölött, tehát Kraft vállain, <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -megjelenik Bertolini alakja s panaszosan, nyöszörögve égfelé -terjeszti karjait. Az egész tábor ott állt, háttal felénk. E -percben már minden legionistának kezében volt a puska, s oldalán a -patrontáska és szurony. A földre bukva, hason csusztunk a homályban -az erdő felé. Ekkor Bertolini éleset sikoltott, s elkezdett -fülemile módjára csattogni.</p> -<p>– Ksámi, ksámi! – orditott a tömeg, s leborult a földre. Mi -pedig már fölemelkedtünk az erdőben, s futni kezdtünk a két nap -előtt tört uton, elől a kulival.</p> -<p>Nem telt bele husz perc, ott voltunk, s nem telt bele huszonöt -perc, két alak törtetett utánunk a sürüből: Bertolini és Kraft.</p> -<p>– Hoztatok nekünk puskát? – zihált a porosz.</p> -<p>– Nesze, fogjátok, puska, patron.</p> -<p>– A bolondok még most is hason imádkoznak, – nevetett -Bertolini.</p> -<p>– Előre, kuli! – szólt Marnier.</p> -<p>S a kis vakmerő csapat ellenkező irányban megint az erdőbe -mélyedt. Nem szólt senki egy szót se. Elől ment a kuli, hátul én, -nógatni az elmaradozókat. De nem igen kellett nógatás: az élet -reménye felé szaladtunk a koromsötét éjben, tépett ruhával és -bőrrel, kezünkben szorongatva végső menedékünket, jó puskánkat. A -kuli halk ugatással adta az irányt s mi meg félhangon ezt morogtuk: -<i>en avant, en avant!</i> Egyszerre éreztük, hogy az erdő elmarad, -s valami embermagasságu puhaságban gázolunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>– Zohard, Zohard, – kiáltott a kuli, – francia, megmenekülni, -előre gyorsan!</p> -<p>Teljes erőnkből futottunk vagy tiz percig. Ekkor a kuli -megállitott.</p> -<p>– Meggyujtani Zohard, Dü-Nam nem lehet követni minket.</p> -<p>Most értettük meg. A finom, selymes, száraz, papirosnál -gyulékonyabb tonkini fű zónáján, a Zohardon mentünk át. Ha ezt -fölgyujtjuk, nincs az a piráta, a ki követni tudjon, kivéve, ha -szárnya van.</p> -<p>Gyujtóink és a szénanyalábok segitségével egyszerre tiz helyen -fölgyujtottuk. Mintha puskaporba vetettünk volna szikrát, ugy -futott végig a tüz a Zohardon. A vad legionisták egymás nyakába -borultak örömükben.</p> -<p>Megmenekültünk.</p> -<p>Az óriás porosz megfogta a kis kulit, megcsókolta, aztán szépen -a nyakába ültette, hogy ne fáradjon annyit, s szólt:</p> -<p>– No, most vezess tovább, polgártárs!</p> -<p>Marnier is vidáman kiáltott:</p> -<p>– Szakasz, indulj!</p> -<p>Ma is csudálom, hogy a Marseillaise-re rá nem gyujtottunk!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<h2>BEFEJEZÉS.</h2> -<p>Miután a harcoknak és háboruknak, a vérnek és a szenvedésnek, a -kalandoknak és viszontagságoknak végére értem: meg kell felelnem -arra a kérdésre, melyet oly sokan és annyiszor intéztek hozzám, -hogy honnan vettem én Galambos Pál naplóját?</p> -<p>Sokan azzal gyanusitottak, hogy én magam vagyok ez a Galambos -Pál, a mit mint állitást visszautasitok, de mint kritikát -megköszönök, mert azt bizonyitja, hogy oly közvetetlenséggel irtam -meg e romantikus történeteket, mintha a tulajdon szemeimmel láttam -volna.</p> -<p>Nem, kedves olvasó, Galambos Pál nem én vagyok, bár meglehetős -kalandvágyó vér csörgedez ereimben, s bár nagyon sokat utaztam -müvelt országokban, hogy a civilizációt elsajátitsam, s talán -ugyanannyit utaztam exotikus országokban, hogy a civilizációt – -elfeledjem.</p> -<p>De Galambos Pál élő, létező alak, csak kalandjai vannak számos -legionárius élményeiből összegyurva. Régen volt, mikor én -Galambossal és bajtársaival megismerkedtem, maga a megismerkedés is -egy regény, s ezt fogom itt elbeszélni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Egy napon, mikor még (mint mondani szokás) ifjuságom virágában -voltam, az orvosok azt vették észre, hogy ezen a virágon féreg -rágódik. Olyanforma tünetek mutatkoztak, mintha a tüdőm lett volna -megtámadva. Azt a tanácsot adták, hogy a fecskével és gólyával -költözködjem el én is egy szebb hazába, hol az örök tavasz melege -meg fog gyógyitani.</p> -<p>Neki vágtam tehát Olaszországnak, sütkéreztem Montekarlóban és -Génuában, barangoltam Korzikában, henyéltem Nápolyban és -heverésztem Sziciliában.</p> -<p>De mindenütt fáztam. Mintha a nap engem nem is ért volna. Mintha -fölöttem örökké egy fekete felhő tanyázott volna, mely árnyékban -tart és követi léptemet.</p> -<p>Vagy talán a halál árnyéka ez? Összeborzadtam erre a gondolatra, -s eszembe jutott az én hideg, havas, megdermedt, de oly kedves -hazám, melyet sohase fogok többé látni. S erre a gondolatra -megutáltam Taormina világraszóló szépségét, s kedvem jött magas -szikláiról az alattam zugó tengerbe vetni magamat.</p> -<p>Minthogy éppen karnevál vége volt, hushagyó keddre lementem -Taorminából Katániába, hogy egy kicsit kimulassam magamat az olasz -bolondságokon.</p> -<p>A farsangi mulatság fényesen sikerült, nagyon is fényesen. -Tudniillik az álarcos körmenetben résztvett Sironi is, Szicilia -leghirhedtebb briganti-vezére, egész bandájával, a mit a csendőrök -észrevevén, el akarták fogni őket. A nép az ünneprontást rossz -néven vette, s a brigantiknak fogta pártját, a miből csinos kis -zendülés lett. E zavargás alatt ismerkedtem meg egy -hajóskapitánynyal, <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> a ki velem egy házba szorult, melyből -butorokat dobáltak az utcára, s revolverből lövöldöztek le a -csendőrökre. Mikor aztán egy piemonti ezredet inditottak az utca és -a ház ellen (Sziciliát csupa felső-olaszországi katonaság tartja -megszállva), akkor a kapitány megveregette a vállamat és -fölszólitott, hogy meneküljünk. A mi nagyon egyszerü volt, mert a -házak tetején tiz perc alatt a negyedik utcában voltunk, s husz -perc mulva a tengerparton, egy kávéházban üldögéltünk, abban a -kellemes tudatban, hogy hála Isten, jól kifarsangoltuk magunkat. A -mi a kapitányra komolyan értendő, de én bizony rettentő izgatott -voltam, s bevallottam tengerész-barátomnak, hogy a hetvenhetedik -öregapám se látott ilyen karnevált. Különben később magamba -szálltam, s bevallottam, hogy bizony nálunk is verekedéssel szokott -az ilyen mulatság végződni, csakhogy minálunk <i>bucsu</i>-nak -hivják.</p> -<p>A kapitány, ugy látszik, a lövöldözés terén élénk tevékenységet -fejtett ki, mert ott a kávéházban hirtelen kijelentette, hogy ő már -megrakodott, s a <i>Monreale</i> nevü gőzhajóján még az éjjel -elindul Algériába. Menjek vele. Elvisz ingyen.</p> -<p>– Nézze, ha ön beteg, csak Afrika forró homokján gyógyul meg. -Önnek meleg, sok meleg, borzasztó sok meleg kell. Itt nem találja -meg, ott igen. Két nap alatt ott leszünk. Csapjon föl!</p> -<p>Fölcsaptam. Egy matróz azonnal a <i>Monreale</i>-ra vitte a -podgyászomat, s három órakor éjjel bucsut vettünk Sziciliától. -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>Igy kerültem Algériába, hol Oránnál vetettünk horgonyt. -Vesztemre jöttem ide. A városban tifusz dühöngött. Öt nap mulva láz -kezdett borzongatni. Orvost hivattam, a ki kijelentette, hogy -<i>fièvre typhoide</i>-om van, s azonnal elrendelte, hogy a -kórházba szállitsanak, még pedig a katonai kórházba, mert másutt -már nem volt hely. A teremben, a melybe kerültem, Tonkinből most -hazahozott lázbeteg legionisták feküdtek. Ha életem hátralévő -napjai (vagy mondjuk évei) alatt mindig rózsák közt, verőfényben -járok, se felejtem el ez ázsiai lázbetegek kórtermét. Valami -huszonnégy csontváz feküdt ott, vagy teljes érzéketlenségben, -sárgával befutott szemüket a plafonra szögezve, vagy kínosan -hánykolódva és nyöszörögve. Mindenféle nyelven hivták ott az -Istent, szüleiket, barátaikat, majd vad átkozódások s halk -nyöszörgések következtek.</p> -<p>Első éjjel, mikor magam is lázban ott feküdtem köztük, ugy -tetszett, hogy valaki magyarul <i>vizet</i> kiáltott. Fölültem s -hallgatóztam. A mellettem lévő ágyban egy egészen fiatal gyerek -hempergett, ő esdekelt vizért. Azonnal fölkeltem, de már az -inspekciós káplár, mellén a tonkini vitézségi éremmel, magas, -sápadt, rendkivül szép, intelligens arcu, de roppant lesoványodott -fiatalember megelőzött, s a betegnek egy pohár vizet adott.</p> -<p>Franciául szóltam hozzá:</p> -<p>– Ez a fiatal legionista magyar?</p> -<p>– Az. Valamint én is.</p> -<p>– Én is az vagyok, – feleltem magyarul, – kihez van szerencsém? -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<p>– Én Galambos Pál vagyok (egészen más nevet mondott, de azt nem -árulhatom el), ez a fiatalember Kertész.</p> -<p>– Most jöttek haza Tonkinből?</p> -<p>– Most. Még pedig milyen rossz állapotban. Én már valahogy -utközben, a tengeren kiláboltam, de bajtársaim odavannak. S önnek -mi baja?</p> -<p>– A tifusz kerülget, idehoztak, mert a civil-kórházakban nincsen -hely.</p> -<p>Galambos még egyszer megszoritotta a kezemet.</p> -<p>– Két év óta nem beszéltem honfitárssal, csak ha a légióban nem -akadt. Ugyan beszélgessünk egy kicsit, ha van ereje hozzá.</p> -<p>– Szivesen, ugy se tudok aludni.</p> -<p>– Ugy tetszik, mintha már száz éve elkerültem volna hazulról. -Beszéljen mindent, a mi csak eszébe jut, rám nézve lelki -fölfrissülés lesz.</p> -<p>Az ágyam szélére ült, s mohó kiváncsisággal hallgatott. Az -otthoni élet képei oly elemi erővel rohanták meg, hogy feje -lassan-lassan lehanyatlott a mellére. Azt hiszem, könnyezett. -Mialatt beszéltem, egyre azon törtem a fejemet, hogy miféle -históriát hallottam az ő nevével kapcsolatban? Hopp, megvan!</p> -<p>– Tudja-e ön, hogy Z. báró meghalt?</p> -<p>Hirtelen fölkapta a fejét.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Örökösök nélkül halt meg, s önt az összes európai lapokban -kerestette. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<p>– Igazán?</p> -<p>– Persze.</p> -<p>A fiatalember fölugrott, s nagy léptekkel kezdett föl s alá -járkálni. Végre megállt előttem.</p> -<p>– Tudja mit jelent ez?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Ez azt jelenti, hogy többé nem vagyok szegény ember. Mert Z. -báró ezer holdjának én vagyok az örököse.</p> -<p>– Nos, remélem, hazajön?</p> -<p>Tompa hangon felelt:</p> -<p>– Még három évig kötve vagyok a légióhoz. Rab, elátkozott rab -vagyok; elkárhozott lélek vagyok. Különben sem hagyom itt szegény -Kertész pajtásomat. Rosszul van?</p> -<p>A fejemet simitottam.</p> -<p>– Tegyen a fejemre egy kis jeges borogatást.</p> -<p>– Szivesen. Aztán aludjék egy kicsit.</p> -<p>Elaludtam, s hajnalban fölébredtem. Sokkal jobban éreztem -magamat. Ugy látszik, Galambos egyre rakta rám a jeget. A mint -megmozdultam, azonnal odajött.</p> -<p>– Jobban van?</p> -<p>– Sokkal. Mintha a lázam csökkent volna. Ugyan üljön ide és -mesélje el két évi légióbeli életét.</p> -<p>Az éjjel végighallgattam az egészet. A Dü-Nam hatalmából való -kiszabadulás után rongyosan, éhesen, betegen érkeztek a -legközelebbi erődbe, honnan Hanoiba expediálták s három hónap mulva -Algériába inditották <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> őket. A kis kuli a kormánytól -szolgálataiért egy nagy rizsföldet kapott, s mikor mi elindultunk -haza, már meg is házasodott.</p> -<p>– És barátai hol vannak?</p> -<p>Fájdalomtól rezgő hangon felelt:</p> -<p>– Hanoiba már csak Marnier, Wladimir, Kertész és én érkeztünk -meg. Odáig elpusztult a kis sziciliai, a ksámi-madárral a torkában, -a rettentő Kraft, a ki a folyamba fuladt utolsó éjjel, s a többi -mind-mind. A hajón meghalt legjobb barátom, Wladimir, a ki most a -Veres-tenger fenekén nyugszik, s ugy látszik, el fogom vesziteni -Kertészt is.</p> -<p>– Ugy vettem észre, hogy csöndesen alszik.</p> -<p>Galambos odalépett, s hirtelen letérdelt.</p> -<p>– Meghalt! – hörögte s térdre csuklott.</p> -<p>Fölugrottam az ágyból, Galambos mellé térdeltem, s áhitattal -elimádkoztam a szegény, sokat szenvedett magyar fiu fölött a -Miatyánkot. Galambos utánam morogta.</p> -<p>Egy vén káplár lépett be.</p> -<p>– Nos, fiam, mi baj? – kérdezte Galambost.</p> -<p>– Meghalt.</p> -<p>– Ketten maradtunk! – felelt rekedten a káplár, azzal katonásan -käppijéhez emelte jobb kezét, folytatta: – Isten veled, fiam, jó -barát, vitéz katona voltál, szerettünk mind. Adieu.</p> -<p>Ez a káplár Marnier volt.</p> -<p>– Hallod Marnier, én ebben a pokolban nem maradok többé. -Mindenki meghalt, a kit szerettem… <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>– Hát én? – felelt szemrehányólag az öreg.</p> -<p>– Te velem jösz. Tudd meg, hogy örököltem otthon, gazdag vagyok, -ez az ur, honfitársam, hozta a hirt…</p> -<p>– Hisz már káplár vagy, medáliás káplár, jobb dolgod van.</p> -<p>– Nem, nem maradok. Visszatérek régi hazámba, ott könnyebben -kezdek uj életet, mint itt, barátaim véres, lázas, fejetlen -holttestei közt. A jövő éjjel szökünk…</p> -<p>Most nekem is eszembe jutott valami.</p> -<p>– Uraim, a kikötőben, a Hôtel de France irányában van egy kis -olasz gőzös, a <i>Monreale</i>, azt hiszem, hasznukra -fordithatják…</p> -<p>– Jó, köszönjük. Isten önnel, uram. Viszontlátásra, -Budapesten.</p> -<p>Galambos melegen megszoritotta a kezemet. Marnier még megállt az -ágyam előtt és szólt:</p> -<p>– Fiatalember, adjon egy vizitkártyát, elviszem az önök -konzulátusához, hadd jelentkezzék önért, különben egy hét mulva ugy -viszik önt Tonkin felé, mint a besózott disznóhust. Itt nem értik a -tréfát, s e sok elpusztult élet helyett friss legionistákra van -szükség.</p> -<p>Megszoritottam Marnier kezét.</p> -<p>– Most pedig egyelőre ajánlom, hogy holnap szimuláljon iszonyu -lázat, s orditson, mint az oroszlán. Adieu!</p> -<p>Meglehetős aggodalmak közt vártam a virradatot. Még a délelőtt -folyamán eljött az osztrák-magyar konzul, s megkönyörülvén -fiatalságomon, a lakására vitetett. Én azonban annyira jól éreztem -magamat, hogy azonnal a <span class="pagenum"><a name="Page_218" -id="Page_218">-218-</a></span> <i>Dunkan</i> nevü angol gőzösre -költözködtem, mely az este indult Gibraltáron át Angliába. Angol -területen biztosabban éreztem magamat.</p> -<p>Öt nap mulva olvastam a <i>Petit Journal</i>-ban a két -legionista káplár szerencsés szökését, sőt azt is, hogy Nápolyban -kötöttek ki, a <i>Monreale</i> nevü hajón.</p> -<p>Rá két hónapra hazamentem, s az első, a mi a kezembe akadt, -Galambos levele volt, melyben falusi birtokára hitt.</p> -<p>Ott készitettem el jegyzeteimet, s azokból készült ez a napló, -melyben azonban (nem tagadom) fantáziámnak nem csekély része -van.</p> -<p>Adieu!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<h1>JOBBADÁN MIHÁLY AMERIKÁBAN.</h1> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221"><br /> --221-</a></span></p> -<h2>ELSŐ FEJEZET.<br /> -<i>A háziur távirata.</i></h2> -<p>Jobbadán Mihályt fölösleges bemutatnom. Önök mindnyájan ösmernek -egy-két házmestert s minden házmesterben van egy-két vonás az én -Jobbadánomból. Ha az alak mégis ismeretlennek tetszik önök előtt, -csupán annak tulajdonithatják, hogy a házmesterek kizárólag éjjel -nyitnak kaput s éjjel minden házmester fekete. Vagyis a jellemző -vonásai nem ismerhetők föl.</p> -<p>Hogy én Jobbadánban hamarabb fölfedeztem a jellemző -tulajdonságokat, mint mások, ezt annak köszönhetem, hogy hajnalban -szoktam haza járni. S hajnalban nem minden házmester fekete.</p> -<p>Némely ember, ha dühbe jön, vagy ha be van csipve, mutatja magát -igazi mivoltában. A házmestert csak a kapunyitáskor lehet igazi -mivoltában fölismerni. Igy én Jobbadánt egészen lelke mélyéig -kitanulmányozhattam.</p> -<p>Jobbadán Mihály alelnöke a Hunyadi János asztaltársaságnak, mely -azonban se hadi erényeket nem ápol, se keserüvizet nem iszik, s igy -a Hunyadi névhez <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> semmi joga sincs. De hát ezt eddig -senki se firtatta, én se firtatom. Sokkal nagyobb dolgoknak nincs -joga sokkal nagyobb dolgokhoz (mint pl. Angliának Indiához) s ezt -se feszegeti senki.</p> -<p>Jobbadán Mihály ama házmesterek közé tartozik, a kik lemondásnak -és áldozatnak tekintik azt, hogy ők házmesterek. Az ilyenektől a -kapunyitás kegy és leereszkedés, melyet bizonyos fájó mosolylyal, -az elnyomottak, a pályatévesztettek fájó mosolyával teljesitenek. -Sokáig tünődtem azon, hogy Jobbadán mely hivatásról mondott le, -midőn a házmesterség rögtelen ösvényére lépett. Nem sikerült -megtudnom. De képzeljék el Napoleont, a ki a harmincéves háborut -hallja maga körül tombolni, ő pedig kénytelen posztót mérni, teszem -azt, a lipcsei szabómestereknek. Ilyen volt Jobbadán Mihály.</p> -<p>Hunyadi János demokratikus irányu asztaltársaság volt s Jobbadán -ott igen erélyesen szokott föllépni a mágnások, a papok, a zsidók, -szóval mindazok ellen, a kiknek házuk s a mi fontosabb, kapujok -van, melyet szegény embereknek nyitogatni kell. Gyakran kifejtette, -hogy a zárt kapu a rabszolgaság jelképe, mert mindenütt, a hol -rabok vannak, egy egész csomó kapunak bezárva kell lenni. Enélkül -rabok nem képzelhetők. A házmester tehát a szabadságot képviseli, -mert hivatásszerüleg nyitogatja a zárt kapukat. A kapupénzt -óvatosan elkerülte, mert nem volt népszerü tárgy mindazon -hunyadijánosok előtt, a kik nem voltak házmesterek.</p> -<p>Jobbadán olvasott ember volt. Az ujságot mindig végigböngészte s -könyveket is szorgalmasan bujt. A <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> könyvekben nem annyira az -értelmet, mint inkább a szép kifejezéseket kereste s a mi neki -megtetszett, azt megjegyezte és használta.</p> -<p>Mikor alelnökké választották, gratuláltam neki, mire ő igy -felelt:</p> -<p>– Érdem előzi a méltóságot.</p> -<p>– És miféle érdem? – kérdém, a ki igen jól ismertem az ő -nyelvét.</p> -<p>– Szónoklat és intelligencia.</p> -<p>– És akkor miért nem tették meg mindjárt elnöknek?</p> -<p>– Közeli elhunyás miatt, több, mint bizonyos.</p> -<p>– Az elnök beteg?</p> -<p>– Nem mondható, de megrendült egészségnek örvend. A borivás -okszerütlenségét sinyli.</p> -<p>– Sokat iszik?</p> -<p>– Inkább gyakran, de sokat.</p> -<p>Egy idő óta Jobbadán a szokottnál tovább várakoztatott a kapu -előtt. Máskor se siet a nyitással, de sohse szóltam neki, mert -tudom, hogy fáj neki a kapunyitás. Az utóbbi időben azonban -Jobbadán vasuti vonatnak kezdte magát érezni s csak a harmadik -csengetésre indult el. Egyszer aztán megszólitottam:</p> -<p>– Jobbadán ur, nagyon sokáig várat magára. Hogy lehet olyan -mélyen aludni?</p> -<p>Jobbadán végignézett, s felelt:</p> -<p>– Alvás a tőke öröme.</p> -<p>– Hát maga nem alszik?</p> -<p>– Jelenleg keveset. Éjjel soha. <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<p>– Hát mit csinál?</p> -<p>– Fejtörést folytatok.</p> -<p>– Valami baja van?</p> -<p>– Nincs, de lesz.</p> -<p>– Váltója jár le?</p> -<p>– Mellékes gond. Más bántalmaz.</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Mondani nem lehet. Mutatni igen. Holnap bátor leszek.</p> -<p>Másnap beállit hozzám, s oda ád egy táviratot.</p> -<p>A táviratot a háziur küldte fürdőről. Rövid, de megdöbbentő -volt:</p> -<p><i>Jobbadán! Készüljön föl az utra. Pár nap mulva indulunk -Amerikába, a chicagói kiállitás megtekintésére. Perthey.</i></p> -<p>Jobbadán feszült figyelemmel leste vonásaimat. Nem árultam el -meglepetésemet.</p> -<p>– Nos, hát fölkészült?</p> -<p>– A kezdetlegen tul vagyok.</p> -<p>– Mennyiben?</p> -<p>– Két pipám tisztázva van, tiz pakli dohány együtt. Nőm esernyőm -megvarrását végig eszközölte. Komótsipkám bojtja fölvarrva…</p> -<p>Itt megakadt.</p> -<p>– Jobbadán ur, ez nem elég, – mondám neki igen komolyan.</p> -<p>– Nincs tudomásom a többletről.</p> -<p>– Vagyis nem tudja, mi kéne még egy amerikai utra? <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span></p> -<p>– Zajos helyeslés, – felelt Jobbadán, a mi annyit tett, hogy -fején találtam a szöget.</p> -<p>– Ösmeri Amerikát, vagyis hallott már róla valamit? – kezdém az -eximinálást.</p> -<p>– Nem vagyok oda járványos s ezért tulnyomó bennem a Merikára -vonatkozólag az ismeretek távolléte.</p> -<p>– De azt tudja, hogy az egy egészen más világrész?</p> -<p>– Tudom.</p> -<p>– Hogy roppant messze van?</p> -<p>– A tekintetes ur kilépésétől függ.</p> -<p>– Én nem léptem ki, Jobbadán ur, de vannak sokan, a kik ott -jártak.</p> -<p>Jobbadán arca hirtelen kiderült, s bátrabban nézett a -szemembe.</p> -<p>– Ugy van! – mondá, – Kolumbács Kristóf. Olvasmányok utján -észleltem.</p> -<p>– Helyes, igaza van, Jobbadán ur. Ha Kolumbács históriáját -tudja, azt is tudja, hogy sokáig kell tengeren utazni, mig -odaér?</p> -<p>– Viz nem baj. Uszás segit.</p> -<p>– Igaz, igaz. (Minek ijesztgessem, mikor Kolumbustól ugy megjött -a bátorsága? Ugy fogta föl Kolumbust, mintha az neki egy amerikai -ismerőse volna, a ki ott várja őt a parton.)</p> -<p>Elővettem a földglóbust s megmutattam neki, hogy a -Liliom-utcából hogy lehet Amerikába jutni.</p> -<p>– Furfangos elme munkája, – jegyzé meg Mihály <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> gazda a -glóbusra, – de a Merika távolsága nincs messzebb három -arasztnál.</p> -<p>– Azért megtart két-három hónapig, a mig kigyelmetek megjárják -és megnézik.</p> -<p>– Két-három hónap? Nagyon huzamos. Nőm bánata erős lesz.</p> -<p>S Jobbadán elszontyolodott. A mi már napok óta gyötörte, ismét -erőt vett rajta: valami homályos sejtelem, hogy ez az utazás sok -kellemetlenséget és veszedelmet fog rá hozni. Nőt, hunyadiakat, -alelnökséget, tekintélyt, poziciót: mindent itt kellett hagyni, s -fölmászni arra az ördöngös földgolyóbisra.</p> -<p>Leirtam neki, hogy mit vigyen magával s ő eltávozott. Másnap -láttam, hogy kiforditott Ferenc József-kabátban söpri az udvart. -Jobbadán ugyanis, mióta alelnök lett, sohse mutatta magát -ingujjban, sőt annyira ünnepélyes lett, hogy csak Ferenc -József-kabátban lépett a nyilvánosság elé. De most jónak látta -kiforditani; spórolt vele az amerikai utra.</p> -<p>Ugyanaz nap beállitott hozzám Jobbadán és könyveket kért a -<i>Merikáról</i>. Ránéztem s szólék:</p> -<p>– Jobbadán, maga sirt. Egy könnyet látok még a bal szeme -csücskében.</p> -<p>– Meghatottság gyümölcse.</p> -<p>– Meg van hatva?</p> -<p>– Meg. Rátabucsuzás elsejétől.</p> -<p>– Maga bucsuzik valakitől rátákra?</p> -<p>– Nőmtől.</p> -<p>– Miért nem az utolsó napon egyszerre? <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span></p> -<p>– Nőm szivgyengesége miatt, melyet az orvosok gyógyászati -bizonylattal konstatáltak. Egyszerre nem birná ki, megrepedne a -szivburok kamarája, billentyüstől, – mint a doktor mondá. Ma -törlesztettem az első bucsurészletet.</p> -<p>– S a neje sirt?</p> -<p>– Kezdett, ekkor befejeztem a jelenetet. Könnyem azután támadt. -Férfi nem árulja el magát.</p> -<p>Jobbadán megrakodott a könyvekkel s eltávozott.</p> -<h2>MÁSODIK FEJEZET.<br /> -<i>Bucsu a szülőföldtől.</i></h2> -<p>Harmadnapra Mihály gazda visszahozta Amerikáról szóló -könyveimet.</p> -<p>– Már mind elolvasta? – kérdém.</p> -<p>– Részleg mind.</p> -<p>– Miért nem valamennyit?</p> -<p>– Időhiány, előkészületek tulbősége, s uj módszer az olvasást -illetőleg.</p> -<p>– Miféle módszer?</p> -<p>– Nőm kitalálmánya, éjjel vánkos alá tévén a könyveket, fejbe -megy a tartalom.</p> -<p>– Ej ha, ezt magam is megpróbálom.</p> -<p>– Ajánlandó és célarányos.</p> -<p>Mihály gazda, ugy látszik, nyugodtabb volt már. Érezte, hogy -kezd tisztába jönni Amerikával s azt is észrevette, hogy körülötte -a tisztelet fokozódott. A hunyadijánosok közt óriási föltünést -keltett a hir, hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> alelnök Amerikába megy. Sokan -kétkedőleg rázták a fejüket; sokan nem rázták a fejüket, de -kételkedtek, azt azonban ugy a fejrázók, mint a fej nem rázók -elhatározták, hogy az alelnököt fényesen el kell bucsuztatni -Európától.</p> -<p>Az elnök este kilenc órára hivta össze a rendkivüli közgyülést -az <i>Arany kapukulcs</i>-hoz cimzett külvárosi vendéglő kerti -helyiségébe. Kivonult a vak ember az asztaltársaság -diszharmonikájával, mely ugy szólt, mint egy orgona, kivéve, hogy -kizárólag hamis hangokat bocsátott ki magából. Ennek folytán a -nóták oly geniálisan jöttek ki belőle, hogy a Rákóczy-indulót a -Marseillaisetől nem lehetett megkülömböztetni. Sokan azzal -gyanusitották a vak muzsikust, hogy lát s azért nem tud -játszani.</p> -<p>Jobbadán Mihály Ferenc József-kabátja oly fényesre volt kefélve -– nem, nem is kefélve, hanem subickolva – hogy a legkényesebb -asszony meg tudta volna előtte a frizuráját csinálni. Mikor -beléptünk a helyiségbe, (mert én is meg voltam hiva), a zenekar a -Hunyadi-indulót vagy az Oh du lieber Augusztin-t játszotta; nem -tudtam tisztán kivenni.</p> -<p>A második fogásnál felállt az elnök s a következő felköszöntőt -mondá:</p> -<p>Uram, uram, Jobbadán Mihály alelnök uram, szállok az urhoz! -(Jobbadán fölállt, s begombolta a ferencjózsefet.) Elérkezett az -óra, s nemsokára itt lesz a perc is, melyben te elhagyod körünket -és arra az utra lépsz, melyet Kolumbus és utána Széchenyi -kijelöltek a magyarnak. Sok mindenféle ember áthajózott már a -tengeren, <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> de alelnök és házfelügyelő még egy se, -s igy jogosan várhatjuk, hogy az uj világrész örömmel tekint -személyed megérkezése elé. De tudjuk jól, hogy az utazás nagyon -veszedelmes, cápák és hajótörések leselkednek az utas életére. Te -azonban nyugodtan várhatod a cápákat és hajótöréseket, mert ha -tested le is száll a tenger mélyébe, emléked itt fönn marad a -földön, még tán valamivel följebb is, tudniillik itt, a Hunyadi -János-társaság körében. Intézkedéseinket meg fogjuk tenni, hogy ez -ne maradjon puszta igéret, s Jobbadán Mihály netáni elhalálozása -esetére máris van szerencsém a következő határozati javaslattal -föllépni:</p> -<p>1. A Hunyadi János-asztaltársaság mély fájdalommal veszi -tudomásul szeretett alelnökének élete 45-ik évében történt korai -elhunytát s elhatározza, hogy sirjára emléket állit.</p> -<p>2. A temetésen testületileg részt vesz, sőt a részvételre -táviratilag az összes fővárosi asztaltársaságokat felhivja.</p> -<p>3. A koporsóra koszorut tesz.</p> -<p>Dörgő taps fogadta az elnök előterjesztését s ugy látszott, -mintha azt egyhangulag elfogadták volna. Jobbadán oda ment az -elnökhöz s könnyekig meghatva, melegen megrázta a kezét.</p> -<p>– Az inditvány zajos helyeslésének egyhangusága fokozza az -irántami tisztelet becsértékét, – mondá Jobbadán, a mint a -meghatottságtól szóhoz tudott jutni.</p> -<p>– Szót kérek! – hangzott keresztül a lármán egy éles hang. -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Smirgli volt, a női- és férfi-öltöny-készítő.</p> -<p>– Halljuk Smirglit! – kiabáltak néhányan. Ezek az ellenzékiek -voltak, a kik a választáskor a mostani elnök ellenében Smirglire -szavaztak.</p> -<p>Smirgli felállt és igy szólt:</p> -<p>– Tisztelt polgártársak! Sajnálom, hogy az elnök ur határozati -javaslatát nem helyeselhetem egész terjedelmében. Sőt egész -terjedelmében elvetem. <i>(Mozgás, ellentmondás.)</i> Majd ki fogom -magyarázni magamat. Én Jobbadán alelnök urat tisztelem és becsülöm, -s szivesen hozzájárulok, hogy korai elhunyta esetén emléke lelkes -ovációkban részesittessék. Csak a gyászjelentés helyes kitöltésére -vonatkozólag vannak némely aggodalmaim. Honnan lesz a temetés, ha -tisztelt és szeretve becsült alelnökünket, a tengeren elhalálozván, -a vizbe vetik? Másodszor: hová állitjuk a sirkövet, holott az ő -sirja a tenger, esetleg a cápák gyomra lészen? Harmadszor: hogyan -helyezzük koporsójára a koszorut, holott koporsója se lészen neki, -köztudomásu lévén, hogy a hajókon elhunytakat zsákba varrják, -mindig kivétetvén a m. kir. propelleren Budára utazó elhunytak. -Ezekre nézve kérném az elnök ur szives fölvilágositásait. -<i>(Általános mozgás.)</i></p> -<p>Az elnök nem jött zavarba. Első inditványát azonnal visszavonta -s helyette a következőket terjesztette be:</p> -<p>1. Gyászmise a megboldogultnak lelkiüdvéért.</p> -<p>2. A megboldogult arcképének leleplezése és</p> -<p>3. A sirkő átruházása az elhunyt özvegyére.</p> -<p>Az ujabb inditványt élénk helyesléssel elfogadták <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> és -Smirgli is kénytelen volt belenyugodni. Miután Jobbadán is könnyek -közt biztositotta a társaságot, hogy a tervezett gyászováció -életének legszebb napja lesz, az elnök ünnepélyesen kihirdette a -határozatot.</p> -<p>Következett a harmadik fogás, melynek elfogyasztása közben -Jobbadán fölemelkedett, s a következő beszédet mondta:</p> -<p>– Tisztelt polgár- és tagtársak! Az elnök ur igen tisztelt -szavainak hizelgése sokkal jobban meghatja belsőségemet, mint a -mennyire külsőségemen látszik. Érdemeim pedzése mélyen érintette -lelkiállapotomat, a miből kifolyólag csak rövidesen terjeszkedhetem -ki a köszönetre. Nem tudom, hogy mi végezet vár reám a földgömbön, -különösen azon bizonytalan ingatagságon, melyet a tudomány -apparátusa tengernek nevez, de én nem habozom azon kijelentéssel -élni, hogy bármily sors beteljesülése várjon reám: legfőbb -törekvésem azon célt irányozza, hogy friss egészségnek örvendve -térjek vissza hazámba, illetve a Liliom-utcába. Én, uraim, elmegyek -a Merikába, s itt hagyom a Hunyadi János-asztaltársaság kebelzetét. -Itt hagyom nőmet, itt hagyom a házat, melyre felügyelek, s most -örvendek, hogy gyermektelen családapa vagyok, s nem kell leendő -árváim gondoskodását eszközölni. Szives figyelmükbe ajánlom becses -emlékem fentartását, mert magtalanul hunyván el, nevem fenmaradása -özvegyem halálával bizonytalanságnak néz elébe. Köszönet és hála -rebegése az én kötelességem, melynek teljesitését ezennel -foganatositottnak tekintem. Éljen az elnök ur! Éljenek a tagtársak, -s adja Isten, <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> hogy szerencsés visszatérésem esete -minél gyorsabban, annál biztosabban bekövetkezést szenvedjen.</p> -<p>Zajos tetszés fogadta az ékes beszédet s megkezdődött az ivás. -Jobbadán a háziurat várta s ezért tiz órakor haza ment. Vele én is. -Utközben megszólitottam:</p> -<p>– Jobbadán ur, irhatna nekünk a neve alatt amerikai -leveleket.</p> -<p>– Hirnevem szempontjából?</p> -<p>– Arra is jó; de meg pénzt is adunk érte.</p> -<p>– A minimális kvantum tekintetéből mennyire számithatnék?</p> -<p>– Levelenkint tiz pengőre.</p> -<p>– Tekintetességed garantirozza az igéret biztosságát?</p> -<p>– Akár előre lefizetek ötven forintot.</p> -<p>– Nyugtatványilag elismerendem.</p> -<p>Másnap volt az elutazás. Ott voltam én is. Délután két órakor -mentek a bécsi gyorsvonaton. Félkettőkor a háziur igy szólt -Jobbadánhoz:</p> -<p>– Jobbadán! Hozzon egy komfortáblit, indulunk.</p> -<p>Jobbadán fejet csóvált, s mondá:</p> -<p>– Gyöngéllem az erőt.</p> -<p>– Micsoda erőt?</p> -<p>– Keveslem a lószámot.</p> -<p>– Miféle lószámot?</p> -<p>– Kérem, nagyságos ur, a Merika messze van. Földgömbileg -kinéztük. Erősebb inditás kell a hosszu utra. Nem célarányos a -konflis. <span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>Ezzel elment és hozott egy fiakkert, melyre minden pakkot -fölraktak. Jobbadánné sirt.</p> -<p>– Férfinak nem eleme a sirás. Száraz szem dacára a sziv -megszakadhat, – mondá Jobbadán. – Isten veled, Borcsa, ha keres -valaki, mondd meg, hogy a Merikába mentem.</p> -<p>Ezzel megcsókolta a feleségét. Ez volt a rátabucsuzás harmadik -részlete. A háziur jött, Jobbadán felült a bakra, s még egyszer -végignézett a Liliom-utcán, a házon, a kapun és az asszonyon, -szóval: mindazon tárgyakon, melyek neki Európában legkedvesebbek -voltak.</p> -<h2>HARMADIK FEJEZET.<br /> -<i>Jobbadán megszólal.</i></h2> -<p>Természetes, hogy Jobbadán megszólalását nagy türelmetlenséggel -vártam. Megkértem a háziurat is, hogy sürgesse belső inasnak -kinevezett házmesterét a levélirásra s Perthey ur mindent -készségesen megigért. Végre pár nap mulva kaptam egy levelet -Hamburgból. Megjegyzem, hogy én Jobbadán leveleit átdolgozva teszem -közzé, a nélkül, hogy eredetiségükből bármit is elvennék.</p> -<h4><i>Első levél.</i></h4> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tekintetes tisztelt uram!</p> -<p>Én, tetszik tudni, az utazásnak ellenzéke nem vagyok, mert -tapasztalati civilizációnak kell az elmét megvilágitani, ha az -embernek kvalifikája nincsen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> Felfogásom szerint a -kvalifika hiányosságát azonban betölti a fejtehetség, sőt erősen -gyönge az elmebéli állapot, ha a kvalifikával a fejtehetség nem -kapcsolatos. Azért bizva remélhetem utazásom eredménytelenségének -szives elmaradását.</p> -<p>Vonatkozással a Liliom-utca 7-ik számu házra, tessék megmondani, -illetve átaladni nőmnek az izenetet, hogy az öntöző kánák -használata, udvarlocsolási esetekben, mellőztetni kéretik, mert a -III-ik emeleti vizhiányosság panaszai lesujtólag érintik a -háziurat. Ha az ugynevezett kánikula a forróság türhetetlenségét -jelzi, nőm ablakvirágainak öntözése is halasztassék az rendes őszi -esőzések záporáig. Ugy van!</p> -<p>Az utazási részletek látásom-előtti tartózkodása ezideig -csekélynek mondható, mivelhogy uram podgyászának kivihetőségén és -bevihetőségén fáradozok. De észleletem megfigyelte azt, hogy a mint -eltávoztunk Magyarországtól, a magyar nemzet fogyni kezd és Bécsben -már egészen elfogy. Németből ennyit egy rakáson nem észlelék -belföldi életemben, legföljebb a régi józsefvárosi bucsukon. -Lakhatik itt több egy milliónál. Körülbelül.</p> -<p>Utazási megállásunkat hamar félbeszakitotta a továbbutazás -hirtelensége. Mikor a fölébredés erőt vett rajtam, már csehek közt -voltunk. Ezek már nem örvendeznek oly busás sokaságnak, ellenben -csehül beszélnek. Fülem ugy fogadta a cseh nyelvet, mintha -hámozatlan mogyorót ropogtatnának héjastul. Inkább ellenszenvileg, -mint hasonszenvileg hat. <span class="pagenum"><a name="Page_235" -id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>A Csehországban kezdett alvást már megint Németországban szakitá -félbe a fölébredés. A java német még csak itt kezdődött. Akár -bajornak, akár szásznak neveződik, csak német a szegény. Itt jutott -csak eszembe, s ezt izenetileg mondom nőm számára, hogy ha -Kwiczaláné a második emeletről ujólag leöntené a mosogató vizet, a -további eljárás a kerületi kapitányság elbánása utján -foganatositandó. Mert a főkapitányi gócpontot nem illeti meg a -kihágási elbirálás.</p> -<p>Ötödnapra megérkeztünk oda, a honnan már csak egy hidon kellene -keresztülmenni, hogy a Merikában legyünk. De a hid nincs készen. -Nem is lesz. Mert nehezmények lehetetlenné teszik az épités -eszközlését. A tengernek nincsen feneke és az oszlopzatok -elhelyezése a vizben függene.</p> -<p>Azt a várost, a hol most lakunk, de csupán időleg tartózkodva, -Hamburgnak mondja a háziur. Kivezetvén a tengerpartra, mely itt -csak háromszor olyan széles, mint a Duna, megnéztük a hajót, mely -elszállitásunkra várakozólag pihen a vizen. Tekintetes ur! -Ezernégyszáz dunai propeller összeépitve, mennyiségileg nem ér föl -ezen egy jármű kül- és belfoglalatával. Ha nőm a takaritási -folytonosságot a szobaurakra nézve el nem hanyagolandja, pénzbe nem -szorul meg, szükséget szenvedőleg. De finom eljárás és -megbizhatóság összpontosuljon további eljárásában, mert lakó -táplálja a háziurat, szobaur a házfelügyelőt. A rászorulás ténye -kényszeritőleg hat a szegény emberre, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> -üzenetileg tessen nőm munkásságát nevemben szigoritani, s a sárga -nyári cipők kisubickolását elháritani.</p> -<p>A nagyságos ur az első osztályu helyzetet váltotta meg magának, -magam a másodlagos utazás élveit kaptam fizetve a Merikáig. -Mindjárt be is hajóztunk, csónakázás utján. Mert a part távolsága a -hajó közelségétől csónaki közvetitést tett szükségessé.</p> -<p>A részemre kiutalványozott szobában osztás müveletét hajtottuk -végre egy szabómesterrel. Hajón a házfelügyelők becsülete -tetemesebb, mint Európában. Mert én az első emeleti ágyat kaptam -sorsbeli gyufahuzás utján, a szabó pedig ez uton a földszinti ágy -könnyebb hozzáférhetőségét foglalta el. Csupán az szolgált -nehezményemül, hogy az ágyba fekvés kizárólagosan lajtorja -közvetitésével volt eszközölhető. Tényleg.</p> -<p>Továbbá, ha a levél netáni hibái, nagybecsü igazitás révén, -nyilvánossági jogot nyernének, esedezem azt igéretszerüleg jövőre -is megcselekedni.</p> -<p>Melylyel, postai késedelem eshetősége miatt, ezennel zárom -levelemet stb. stb.</p> -</div> -<h4><i>Második levél.</i></h4> -<p>Jobbadán kihajózott a sik tengerre, lehajózott a csatornán s az -angol partokon feladta második levelét, melyből átveszem a -következőket:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Csupa viz, csupa viz és közbül laknak az angliusok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> A -vizközi állapot környülállásait tekintetem nem láthatja, a térbeli -távolság miatt. A mi pedig a szabólaktárs horkolását illeti, a -térbeli közelség miatt kellemetlenül érint. Bizonyára igaz, hogy a -tekintély jutalma szenvedés, mert első emeleti uri ágyamból a hajó -mozgása miatt már két izben földszintre hurcolkodtam, felmondás -nélkül, éjjel, álmomban. Goromba ébredés, de jogorvoslat kizárva, -mert a hatóság az állam nyelvezetét nem érti.</p> -<p>Első reggel átkeltem az elsőrendü helyzet megtekintésére, hogy a -nagyságos ur ruháinak és cipőjének kitisztitását személyesen -eszközöljem. Egy tengerész megállitott, és kérdezte, hogy mit -akarok szándékommal. Én nem mutattam be magamat személyileg, mert a -személyazonosságot ismeretlen egyénekkel szemben megválogatom, csak -a tovább haladást akartam folytatni. Ekkor ő meglökött, mire -kalapom a tengerbe esvén, készült Nagy Jánosnál Cegléden, örökre -elvesztettem fejemről a hazai ipart.</p> -<p>Ha a tekintetes ur a IV–X. kerületi elüljáróságnál sziveskednék -följelenteni az ügyet elbirálás céljából, nem a kalap végett, de -hogy idegenbe is erélylyel képviselve legyen az ipar joga és a -magyarság védelme. Nőm értesitését a kalapra vonatkozólag mellőzni -kérem, mert a sajnálat és 2 frt 50 kr. veszteség szivfájdalma -erősen hatna rá.</p> -<p>Melylyel maradtam stb.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<h2>NEGYEDIK FEJEZET.<br /> -<i>A vihar.</i></h2> -<p>Jobbadán gazda szerencsésen megérkezett Amerikába s utközben -megirt levelei közül kettőt a háziur azonnal postára tett. Ezek a -következők:</p> -<h4><i>Harmadik levél.</i></h4> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tisztelt Nagyságod!</p> -<p>Másnap a Nagyságos ur, kalaptalanságom révén ürügyet találván, -egy matrózsipka fejemrei illetékességét tette szóvá. Részemről -tiltakozás ellenesete nem foroghatott fenn, mert alárendeltségi -érzetemmel párosult a kalaphiány türhetetlensége. Beleegyezési -helyeslésem után megkötötte az alku vásárát egy cethalzsiros fekete -sapkát illetőleg, mely azonban fejbőségem térfogatát tekintve, -szüknek bizonyult, azért én szalmakalapot inditványoztam, -javaslatilag, tényleg. A nagyságos ur helyeslése találkozván a -kalap árával, a kalap birtoka csakhamar részemen volt s azonnali -betáblázása a fejemre kideritette a teljes passzolást.</p> -<p>Hallgatási kérelmem, multkori kalapveszteségemre nézve és nőmet -illetőleg, ilyenformán fölöslegessé vált, mivel az uj kalapért az -elégtétel a nagyságos ur erszényében rejlett, a mi nőm -szivfájdalmait elviselhetőkké teszi. Azért kérem őt kimeritő -értesités által a tájékozás medrébe terelni. Köszönöm. <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>A pipázásra vonatkozó hátramaradottság a hajón fenforgó idegenek -közt erősen észlelhető. Mikor tajtékpipámat, ezüstkupakkal és -nemzetiszinü bojttal, legelőször a födélzeten megtöltve és -rágyujtva, pöfékelés utján bemutattam, egy tiszt odajött és fogaim -mellékéről kihuzván, nem adta vissza. Elbámulás után határozott -<i>miérttel</i> kutatván az indokolást, a pipa nagyságában rejlő -tüzveszedelem mentségéhez folyamodtak, katlannak állitván a tajtom -nagy öblözetében sercegő hazai muskatály-dohányt.</p> -<p>Utalva pipázási lehetetlenségem szenvedő állapotára, kis -makrapipát nyertem válaszul, melyet azonnali próbatevéssel -kezeltem. A tömés sikere kielégitő, habár az öböl térfogata -elenyésző csekély. A rágyujtás kényes és nem kecsegtető kisérlet, -mely a bajuszt elégéssel fenyegeti. Tajtom hosszu nyeléért -esedeztem, kapitányilag, de tengeren bizalmatlanság uralkodik -minden pipa iránt, mely a szemtől távol tölti napjait, miközben a -dohányégés benne folyamatban van. Még a tüzoltófőparancsnok -személye is bizalmatlansági tényező, mikor tengerenni pipázás -engedelméről van szó. Nem firtattam tovább a szabályrendelet -illetéktelen beavatkozási erőszakosságának ellenzését. Minek?</p> -<p>Megtöltöttem tajt-pipám kis unokagyermekét muskatálylyal és -átadván földszinti szabólaktársamnak, rágyujtási kérelemmel -fordultam hozzá. Szabólaktársam bajuszhiánya indokolja ezen saját -találmányu ötletem végrehajtásában a személyválasztást. -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> A szabó rágyujtási három szipákolása -után a pipa azonnali visszavételét eszközöltem, s a szipákolásnak -részemrőli folytatása következett. Igy mentettem meg bajuszom -csuffátételét, az elégés kizárásával.</p> -<p>De az élvezet nagysága nem felelt meg ötletem sikerének. A -makra, kupakhiány és szárrövidség miatt, orromba füstölgött, s -tekintetemet marta. Köhögés bekövetkezése, könnyezés ködfátyola, s -nyelvbőr hiányom közeledése, a pipázás gyors abbahagyására birtak, -földhözvágás utján, a mi ingerültségi kirohanásra birta személyzet -gorombábbjait.</p> -<p>– Minek neveztek? – kérdém nyugodt lélekkel a nagyságos -urat.</p> -<p>– Marhának, – felelt ő nagysága halkitott suttogással, -tekintettel alelnöki tekintélyem érzékenységére.</p> -<p>– Idegen nyelv nem számit. Csakis a becikkelyezett államnyelv -becsületsértése állapithatja meg a rágalmazást.</p> -<p>Igy maradtam sikerrel tekintélyi magaslatomon, egyuttal -rendreutasitva a gorombasági jogtiprás gyakorló tengerészeit. Mint -mindig.</p> -</div> -<h4><i>Negyedik levél.</i></h4> -<div class="blockquot"> -<p>Tekintetes ur! Kellemetlenségi érzés fogja el a lelket, mikor a -leves ki van tálalva, az asztal pedig bicceg. A férfiu öklével üt -rá, hogy neje siessen a papirossal, melynek láb alá tolása az -asztal európai egyensulyát megszilárditja. Nohát tessen -nyilvánossági <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> joggal felruházni azon kijelentésemet, -hogy tengeren az asztalnak nem egy, hanem mind a négy lába inog -egyszerre. Ez szent.</p> -<p>Ilyet értem én személyesen a Merikába menet. A vihar alatt. A -szárazföldi vihart ez semmiségi panaszszal illeti. Esik az eső ott -is, de földre talál és elfolyik a kanálisban, mig a Dunára nem -akad. De ha itt az eső leesik, csak vizre talál, hová folyjon -szegény? Ott marad és elkeveredik a többi vizzel, fölereszti a -tengert, higabb lesz és ha sokáig esik, másnap már nem olyan sós a -tenger és meg is lehet inni, szegzárdival.</p> -<p>Ágyamban a fekvés lehetetlenséggé vált, mert kidobott a szoba -közepére; a szoba közepéről a falnak való röpülés kellemetlenségét -élveztem. Ha a födélzet szabad levegőjének szivását kezdtem, az -idegenek megfogtak és betuszkoltak a nagy szálába, melyben csak -ebéd idején szoktunk megjelenést tanusitani.</p> -<p>Másnap megint csak fölmentem, kapitányilag intézkedést kérni, a -horgony lebocsátására, hogy a hajó fix állapota, mint mozdulatlan -helyzet, mozgásunk szabadságát visszavivja. Megint betuszkoltnak -érezvén magam a nagy terembe, mit láttam? A kormányos nevenapját -ülő kivándorlók hevertek szerteszéjjel össze, s elannyira sokat -ittak, hogy mind rosszullétnek örvendtek. Gyönge legények ezen -tisztelt embertársak, mert a hallomás értesitése szerint, nem oly -sok vala az ivás mennyisége. <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>Magam is felhörpintésre forditottam két kupicát, de angol -keserüvel…</p> -<p>… Ezt a nyilvánosság kizárásával, csak zárt ülésileg -méltóztassék kezelni. A két kupica illuzóriussá teheti alelnöki -tekintélyemet s majdan elnöki megválasztásom esélyeinek reményét. -Ime, uram:</p> -<p>A két kupica angol keserütől becsiptem, a rosszullét -legalacsonyabb fokáig. A tengeri berugás szenvedéseinek első izbeni -élvezése kizár minden további pályázást ez állapotra részemről. -Isten bizony.</p> -<p>Betegen zárva levelezésem végét, maradok stb.</p> -</div> -<h2>ÖTÖDIK FEJEZET.<br /> -<i>A háziur levelei.</i></h2> -<h4><i>A háziur első levele.</i></h4> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tisztelt uram!</p> -<p>Ön csodálkozni fog, hogy Jobbadán helyett én irok, de neki -kiránditották a kezét csuklóban, s most jéggel borogatja. Ugyanis a -födélzeten a kivándorlók azzal mulattak, hogy egymást a kezüknél -fogva huzták, eldöntendő, hogy ki az erősebb. Én és Jobbadán -néztük. Egyszerre megszólal Jobbadán:</p> -<p>– Huzási erőben fölényes a magyar. A kisérlet nem fölösleges, -próbatét és dicsőség szempontjából.</p> -<p>– Nono, Jobbadán. Ezek erős fickók ám.</p> -<p>– A mi az erőt illeti, arra magam is vonatkozom. A lepipálás -kizártnak tekinthető.</p> -<p>Ezzel levetette a kabátját, beállt a virtuskodók közé, s a -következő percben a karja ki volt ficamodva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Egy római szenátor nyugalmával mondá:</p> -<p>– A fájdalom nagysága eltörpül a levelezés lehetetlensége miatti -bánat mellett.</p> -<p>Ekkor megigértem neki, hogy majd irok helyette, mig a keze meg -nem gyógyul. Nagyon meg volt hatva, s igy szólt:</p> -<p>– Ezen jószivüségi nyilatkozat hálámat összpontositja. -Erősen.</p> -<p>Melléje adtam egy szerecsent, a ki majd a pakkot segit neki -leszedni a hajóról. Jobbadánnak nem tetszett a dolog, a mit ki is -fejezett:</p> -<p>– Bizalmatlansági gyanumat fokozza a szinvegyülék feketesége. A -természet suvikszát nem helyeselhetem a pofa arculatján.</p> -<p>– No, csak barátkozzék meg vele.</p> -<p>– Az államnyelv elhanyagolása miatt az érintkezés kizárólag -jelekben nyilvánulhat.</p> -<p>– Nem bánom én, hát mutogassanak és beszéljenek jelekkel.</p> -<p>– Igenis, a süketek jelzési rendszerére fogunk áttérni, a -némákkal szemben. Magyarhonban már észleltem a nyelv külső -tüneteit.</p> -<p>Megérkezve Newyorkba, egy hétemeletes hotelbe szálltunk, melyről -Jobbadán igy szólt:</p> -<p>– A kapupénz nagyságának örömeit ellensulyozza lépcsőmosás -fáradalma.</p> -<p>De mikor látta, hogy a fölhuzó gép öt másodperc alatt fölvitt, -megcsóválta a fejét és mondá: <span class="pagenum"><a name= -"Page_244" id="Page_244">-244-</a></span></p> -<p>– Házbani vicinális emeleti vasut találmányát Európa nem siet -alkalmazásba venni.</p> -<p>Egyuttal megkért, hogy irjak azonnal, mert a levélirást becsessé -teszi a sietség, mely az otthonvalók örömét a gyorsabb megkapás -által fokozza.</p> -<p>Ezért siettem irni. Maradtam stb.</p> -</div> -<h4><i>A háziur második levele.</i></h4> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tisztelt uram!</p> -<p>Van szerencsém önnek, igéretemhez képest, tudomására hozni -Jobbadán Mihály viselt dolgait, minthogy ő egyáltalán képtelen -arra, hogy tollat vegyen a kezébe.</p> -<p>Uram! Jobbadán Mihály megbolondult. Először a szerecsenekkel nem -tudott megbarátkozni. Tudniillik otthon, az állatkerti cirkuszban -egyszer fölfedezett egy józsefvárosi fiut, a ki feketére -suvikszolva, szerecsen inas volt. Azóta nem hisz a szerecsennek -valódiságában s nem megy a fejébe, hogy miért suvikszoltatja be -magát annyi felnőtt ember, mikor a fehér szin mégis csak -kellemesebb és szebb.</p> -<p>– Fortélyos titok rejlését gyanitom, – mondá több izben.</p> -<p>– Dehogy, ezek mind született szerecsenek, – feleltem neki -ilyenkor.</p> -<p>– Mélyebb észlelő előtt nagyságod állitása kétes értékünek -tetszik, bocsánat, – volt rá az ő felelete. <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span></p> -<p>Én vállat vontam és nem törődtem vele többet. Egy napon nagy -botrány támadt hotelem kapuja előtt. Jobbadán megnyálazta az ujját -s végighuzta egy szerecsen hordár pofáján. A hordár nem nyálazta -meg egyik ujját se, de végighuzta mind az ötöt Jobbadán képén. Én a -vendéglő szalonjából rohantam ki a jelenetre. Akkorra már Jobbadánt -is fogták, meg a szerecsent is fogták.</p> -<p>– Mi történt, Mihály? – kérdém szigoruan.</p> -<p>– Bizonylat és valódiság kikutatása céljából képenni ujjhuzást -eszközöltem.</p> -<p>– A szerecsenen?</p> -<p>– Igenis; egy ujj nem sok, annyival voltam bátor.</p> -<p>– És ő?</p> -<p>– Szent István birodalmában poflevessé minősitik az ő -válaszát.</p> -<p>Bevonszoltam a szalonba.</p> -<p>– Miért nyálazta meg a szerecsent, boldogtalan?</p> -<p>Jobbadán körülnézett és nagy óvatossággal a fülembe sugta:</p> -<p>– Leleplezési szándék vezérelt.</p> -<p>– Hogyhogy?</p> -<p>– Nagyságod nincs értesülve?</p> -<p>– Nem vagyok.</p> -<p>– Én teljesen tisztába jöttem a dolog mibenlétének legrejtettebb -titkaival. Szerecsenek a Merikának legrégibb lakói, azért fehérek -tisztelik őket, megbecsülvén <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> a szegényebbeket évi -fizetéssel. E célból számos fehér besuvikszoltatja arcát, nem -tudván másképpen megélni. És jogtalan fizetést huz állampénztárból, -ellenőrzési közegek hanyag eljárása folytán.</p> -<p>– Kitől hallotta?</p> -<p>– Egy jó barátomtól. Fehérvári gyerek és pincér itt -Csikágóban.</p> -<p>– De föltéve, hogy ez igaz, mi köze magának hozzá?</p> -<p>Jobbadán rám nézett, egy darabig gondolkozott, aztán igy -szólt:</p> -<p>– E kérdés váratlanul éri tudatomat, mert nagyságodról -felteszem, hogy a csalást hivatalból üldözendőnek tartja. Vagyis -mindnyájunknak kötelessége ál-szerecsenek leleplezése által az -államkincstár terhén könnyiteni.</p> -<p>– Jól van, jól, de máskor mégis hagyja békén a szerecseneket. -Látja, hogy goromba fráterek.</p> -<p>– Igaz. Gorombaság tekintetében hazánkban csak pincelakókkal -versenyezhetnek és pedig esőzápor idején, mikor pincéket elönti a -felszakadt kanális vize. De pofleves nem tarthat vissza -leleplezésemben a további eljárás foganatositásától.</p> -<p>Ettől az esettől kezdve jobban vigyáztam Mihály gazdára, mint -eddig, s azt vettem észre, hogy bizonyos búskomorság kezd rajta -erőt venni. Mikor megkérdeztem, hogy mi baja, kitérőleg válaszolt. -Azt hittem, a honvágy bántja és biztattam, hogy egy hét -<span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> mulva haza indulunk. Ez egy kicsit -fölviditotta, de nemsokára visszaesett régi búskomorságába.</p> -<p>Egyszer csak látom, hogy egy csengetyüt vesz és haza hozza -magával.</p> -<p>Aztán hallom, hogy éjjel csenget, többször, erősen, hevesen. -Hallom azt is, hogy dörmög magában: „Mindjárt, mindjárt!“ Azzal az -ajtóhoz csoszog, a kulcsot kétszer megforditja zárában, valakit -beereszt s nagyot köszön neki:</p> -<p>– Jó estét kivánok, nagyságos ur!</p> -<p>Arra ujra bezárja az ajtót. És igy ment ez egy éjjel -többször.</p> -<p>Eleinte át akartam futni, megtudandó, hogy miféle rejtélyes -vendéget fogad Jobbadán, de hirtelen megálltam és a fejemre -ütöttem: egyszerre megfejtettem az egész jelenetet.</p> -<p>Ennek az embernek nem a hazája, hanem a kapuja hiányzik!</p> -<p>A molnár nem tud aludni, ha a malma nem jár; Jobbadán meg nem -tud aludni, ha minden éjjel ötször-hatszor föl nem keltik, még -pedig csengetyüszóval.</p> -<p>Elhatároztam, hogy meglepetést szerzek neki.</p> -<p>Kibéreltem egy hétre egy kis faházat, a milyen Chicagóban van -háromezer. Van benne villámos világitás, vizvezeték, telefon s ha a -szél összedönti, másfélóra alatt föl lehet állitani.</p> -<p>Két lakás volt benne. Egyiket Jobbadánnak szántam, a másikat -magam foglaltam le. Akkor aztán <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> összepakkoltunk, magamhoz -vettem Jobbadánt s ünnepélyesen átadtam neki a házfelügyeletet. -Mihály gazda könnyekig meg volt hatva, megnyomta az elektromos -csengetyü gombját s szólt:</p> -<p>– A hang erőssége előmozditja a kapunyitás gyorsaságát.</p> -<p>Mikor bejártuk a házat, mely ugyancsak ropogott lépteink alatt, -megtapogatta a falakat s mondá:</p> -<p>– A minőség megfelel a mennyiségnek.</p> -<p>– Hogyhogy?</p> -<p>– Az anyag komiszságát ellensulyozza az épitmény kicsinysége. -Tartóssága iránt kételyeim vannak, de használhatósága szembetünő. -Próbatét meghozza a további tapasztalatot.</p> -<p>Ezzel fogott egy széket, kitette a kapu elé, ráült, pipára -gyujtott és meg volt elégedve.</p> -<p>A rákövetkező éjjel háromszor jöttem haza s Jobbadán őrült -gyorsasággal nyitotta ki a kaput, még otthoni hatosokat is nyomtam -a markába, hogy illuziója teljes legyen; de lelkiismerete -tiltakozott ellene.</p> -<p>– Szolgálati viszonyom nagyságoddal szemtelenségi következtetést -vonhat maga után, rám vonatkozólag, ha a hatost elfogadom.</p> -<p>– Nem tudja meg senki. Különben maga itt nem tartozik házmester -lenni, csupán belső inas.</p> -<p>– Nagyságod helyeslését nem birálhatom felül, – szólt s eltette -a hatosokat.</p> -<p>Ettől kezdve nem mozdult el hazulról. Semmivel se lehetett a -házból elcsalni. <span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>– Legalább irt haza levelet, ugy-e? – kérdém.</p> -<p>– Kedélyállapotom nyugalma csak ujabb keletü s csak most jutok a -fogalmazás kezdetéhez nyugodtan.</p> -<p>– Akkor ne is vesződjék, mert holnapután indulunk haza.</p> -<p>– Tehát a dolgok elvégzése rendben van?</p> -<p>– Mindent elvégeztem.</p> -<p>Tisztelt uram! Ime ez a magyarázata annak, hogy Jobbadán az -utóbbi időkben nem kereste föl önt leveleivel. Maradtam stb.</p> -</div> -<h4><i>A háziur harmadik levele.</i></h4> -<p>Jobbadán Mihály egy newyorki fogadóban reggel hét órakor -fölkelt, s nem tudta, mit csináljon önmagával. Azt tudta, hogy -előttevaló este hetvenötig olvasott, mig a vonat felért arra az -emeletre, melyen ő lakott. Ez tehát legalább is olyan magasan -fekszik, mint a Gellérthegy. Az ajtón nem mert kimenni, mert attól -félt, hogy nem talál vissza a szobájába, az ablakon meg ki se mert -nézni, félvén, hogy le fog szédülni. Az ablaknál, szépen egy -csomóba csavargatva, nagy tömeg kötelet talált, mely arra szolgált, -hogy tüz esetén a bentszorult utas ott leereszkedjék. Jobbadán -Mihály tehát derekára kötötte a kötelet és kidugta a fejét az -ablakon. Nagyon tetszett neki ez a találmány, s elhatározta, hogy -otthon a harmadik emeleti lakóknál a <i>kötél alkalmazásának -gyakorlatát meghonositja</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>Miután madártávlatból kigyönyörködte magát, bár nem látott -semmit, elhatározta, hogy fölkeresi a gazdáját, <i>ruhatisztitási -szempontok elintézése okából</i>. Az ajtó külső részén egy szög -volt, erre ráakasztotta a kalapját, hogy ujra rátaláljon a -szobájára, azzal elindult. Végigment a folyosón, s a legvégén -talált egy lépcsőt, mely <i>fölfelé</i> vezetett. Mihály gazda már -tudta, hogy fölötte nincs több emelet, ez tehát a padlásra vezethet -csupán. Visszafordult, hogy a folyosó másik végénél keresse a -<i>leszállás eshetőségét</i>. Nagy örömére meg is találta a -garádicsot, lesietett rajta, de az alatta levő, vagyis hatodik -emeleten a garádics véget ért. Jobbadán ujra végigment a folyosón, -megint nem talált sehol lépcsőt.</p> -<p>– A lépcsőkészitők üzeme pangásnak örvend a Merikában, – mormogá -Jobbadán, – hol járnak le s föl a Merikaiak?</p> -<p>Különösen hol járnak le: ez érdekelte Mihály gazdát. Egyszerre -csak egy kis ajtóból előtte terem egy szerecsen. No majd ez -megmagyarázza.</p> -<p>– Svarc ur, – szólitá meg Jobbadán, mert tudván, hogy a -szerecsen idegen, nem szólithatta Feketének, – kérem, Svarc ur, nem -tetszik tudni a lépcsőfokok garádicsának hol- és mibenlétét?</p> -<p>A szerecsen vigyorgott, de nem felelt. Jobbadán tisztában volt -vele, hogy ez sem érti az állam hivatalos nyelvét.</p> -<p>– Barátom, én lemenetelt akarok eszközölni, – és lefelé -mutatott. <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>A szerecsen betolta őt egy kocsiba, melynek tetején lámpás -égett, ez a helyi érdekü emeleti vasut volt. Jobbadán csak hatvanig -számolt s már lent voltak az udvarban, a miből azt következtette, -hogy ez a vasut is lejtőnek gyorsabban megy, mint hegynek.</p> -<p>A portástól megtudta, hogy gazdája az ötödik emeleten lakik, de -nem volt bátorsága ujra fölmenni. Leült egy székre, s megvárta -odalent. A cipője rettenetesen piszkos volt, s röstelte. -Megszólitotta tehát a portást németül. A portás összeszidta. -Jobbadán ugyanis a német nyelvet otthon kizárólag a lakókkal való -gorombáskodásra szokta használni, s e nyelvből csakis az -erőteljesebb kifejezéseket tudta. A cipősuvikszolást is ugy adta -elő, hogy a portás rögtön kidobással fenyegette. Végre megértették -egymást.</p> -<p>– A hotelben nem tisztitanak cipőt. Ez utcai ipar nálunk. Tessék -a szerint berendezkedni.</p> -<p>Jobbadán tehát igy okoskodott: Ha a hotelben tisztitanak cipőt, -az ajtó elé szokás rakni, ha az utcán tisztitanak, akkor -mindenesetre a kapu elé kell rakni a cipőt. Kitalálja az ember -lassanként ennek a fene a Merikának a fortélyos furfangját, ha -gondolkozik.</p> -<p>Ezzel Jobbadán nyugodtan lehuzta a cipőit, kitette a kapuba, s ő -maga sem messze onnan leült egy pinceablak-mélyedésbe. A -hotelszemélyzet nem törődött vele; az amerikai nem ér rá mással -foglalkozni.</p> -<p>Egyszer csak jön egy ember, fölemeli és nézegeti Jobbadán -cipőit. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>– Csak fényesre atyafi! – kiáltott neki Mihály gazda, – ne -sajnálja a subickot az igénybevétel után erősen megdörzsölni.</p> -<p>Az idegen ember barátságosan mosolygott, s azzal eltávozott -Jobbadán cipőivel. Negyedóra mulva Mihály gazda igy szólt:</p> -<p>– Lelkiismeretes munka huzamossága ellen kifogás nem tehető.</p> -<p>Ujabb tiz perc mulva már igy szólt:</p> -<p>– Visszahozás késedelme aggályt keltőleg hat, átalában.</p> -<p>Ujabb tiz perc mulva már határozottabban nyilatkozott Mihály -gazda:</p> -<p>– Lopási gyanum erősödni kezd belsőleg. Késedelem, idegennel -szemben, becstelenségi föltevésre jogosit.</p> -<p>Háromnegyed óra mulva pedig fölkelt s igy kiáltott:</p> -<p>– A jogtalan eltulajdonitás esete fönforogván, távozhatom. A -mezitlábasság szégyenét az ismeretlenség leszállitja.</p> -<p>Ezzel visszasétált a vendéglőbe, de a portásnak mégis megmondta -németül, hogy az utcai cipőtisztitás ipara fokozza az -eltulajdonitás szenvedélyét, s ő (mihelyt uj cipője lesz) kefét -vesz magának, s önhatalmulag fog eljárni cipőivel szemben.</p> -<p>Mire a portás ezt felelte:</p> -<p>– Ha uraságod még egyszer fog velem gorombáskodni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> a -békebiróság előtt szerzek magamnak elégtételt. Vén krokodilus!</p> -<p>– Nem hazai állat, s igy a sértés nem állapitható meg biztosan, -– gondolá Jobbadán, s eltünt a vicinális vasut torkában.</p> -<h2>HATODIK FEJEZET.<br /> -<i>Jobbadán Mihály megérkezése.</i></h2> -<h4><i>Jobbadánné sir.</i></h4> -<p>Magam is elutazván fürdőre, huzamos ideig mit se hallottam -Jobbadán gazdáról s már egészen meg is feledkeztem róla. Mikor -hazatértem, a legelső, a kit megpillantottam, Jobbadán Mihályné -született Pandur Veronka volt (abból az ivánfai Pandur-családból, -melynek minden férfitagja bucsui verekedésekben hunyt el hirtelen, -nem tudni, miféle betegségben). Jobbadán Mihályné fekete pápaszemet -viselt és gyászruhát varrt. Mikor engem meglátott, félretette a -ruhát és elővette a zsebkendőjét s elkezdett sirni. Sirt mindaddig -a mig a zsebkendője csupa viz nem lett. Ekkor abbahagyta s bement -tiszta zsebkendőért. Azután ujra a lakása küszöbére ült s megint -sirni kezdett.</p> -<p>– Lassabban sirjon, asszonyság, – figyelmeztetém, – nagyon fogy -a zsebkendő.</p> -<p>– Te… heg… nap vo… volt mo… mosás, v… va… van e… he… elég, – -zokogá.</p> -<p>– Különben mi baja?</p> -<p>– Ö… hözvegy le… leszek.</p> -<p>Megdöbbentem. <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>– Hogy érti ezt? Jobbadán meghalt?</p> -<p>– Nem, – felelt kevésbbé zokogva, mert ez a zsebkendő is vizes -volt már. Nem csuda, akkora könnyei voltak, mint egy tyuktojás.</p> -<p>– Hát mi történt vele?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Tehát még haza is jöhet?</p> -<p>– Igen ám, csakhogy akkor már készen lesz az özvegyi ruhám.</p> -<p>– Hát miért varrta meg?</p> -<p>– Az ő levele miatt.</p> -<p>– Irt magának levelet?</p> -<p>– Tessék, itt van.</p> -<p>Ezzel kihuzta a zsebéből Jobbadán levelét, az egyetlent, melyet -hozzá irt.</p> -<h4><i>Jobbadán balsejtelmei.</i></h4> -<p>A levél még New-Yorkból kelt és igy szólt:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tisztelt nőm!</p> -<p>A viszony huzama, mely husz évi boldog házaséletünk vörös -fonalát alkotta, azon veszélyben forog fenn, hogy elszakad. Utazási -eljárásunk idáig szerencsés körülmények kedvezőségével -örvendeztetett meg bennünket, de most az idő és a tenger őszi -lehidegülése az óriási cethalak kedélyállapotában olyan borzasztó -változást szült, hogy a legnagyobb hajók csak félve mennek ki a -vizre, a mérges halak közé. Csupán a gőzerő fórja biztositja -csekély mértékben az utazás szerencséjének <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -valószinüségét. Ha ez se kedvez és a sötétség miatt a gyorsaságot -lassuságra kell átváltoztatni: akkor az elveszés bizonyossága a -végrendelet megcsinálásáig fokozódik. Mi most várjuk a hazatérési -alkalmat… de ha nem kisérné szerencse földi pályám vizi részleteit, -Isten veled, tisztelt nőm, ne feledd el, hogy én el nem feledtelek, -azért te se felejts. Vagyonhiány meggátol bővebb végrendeleti -intézkedésben, de aprósági tárgyaim szives gondozását nagyérdemü -figyelmedbe ajánlom. Ha netán jelen levelem végrendeleti -szinvonalat érintene, hatóság előtt bélyeghiány pótlását eszközöld, -sürgősen. <i>Hunyadi János</i>-asztaltársaság halálom eseténi -összehivását, rendkivüli közgyülésre, elnöki jogkör eszközli, -távollétem miatt. Az ismerősök üdvözlésével nem terhellek, -visszaemlékezés folytán mindig gyarapodván szomorusági okok. Isten -veled, tisztelt nőm, a viszont nem látásra, mert igy muszáj a sors -végezete miatt.</p> -<p class="right"><i>Mihály.</i></p> -</div> -<p>Ez bizony szomoru levél volt, de nem bizonyitott semmit Jobbadán -halála mellett. Vigasztalgattam Jobbadánnét, a mennyire tőlem telt, -de ő kijelentette, hogy ha tudta volna leánykorában, hogy ily korán -özvegységre jut – máshoz ment volna feleségül.</p> -<p>– Hát nem szereti Mihály gazdát?</p> -<p>– Nagyon szeretem, de ha meghalt.</p> -<p>– Nem halt meg, ha mondom.</p> -<p>– Tekintetes ur nem ismeri a megboldogultat. Nagyon komoly -ember, s ha valamit ir, az szentirás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> -<p>– Én csak azt mondom, hogy Mihály gazdát látni fogjuk még.</p> -<p>– Talán odafönt, – mondá az asszony szomoruan, s felmutatott a – -második emeletre.</p> -<h4><i>Jobbadán él.</i></h4> -<p>Három nap mulva Londonból az én nevemre a következő levél -érkezett Jobbadántól:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tekintetes mylord ur!</p> -<p>Talán nőmhöz intézett levelem kapcsán értesült arról, hogy -tengeri viszontagságok általi fenyegetés közt szerencsésen átestünk -a tenger sima tükrén, a nélkül, hogy betörtük volna. Megérkezvén -London országába, a nagyságos ur hirét vette, hogy a tulsó parton, -azaz Magyarországon, sőt annak fővárosában is ujólag járvány a -kolera, szükségesnek látta itt bevárni a barakkórházi kimutatások -kedvezőbb eredményét. A magam részéről kérem nőm szives beoktatását -a köztisztaság ügyében oly irányban, hogy a fővárosi tanács -plakátuma a kapu alatt kiragasztassék, még pedig jó alacsonyan, -hogy a kisebb termetü lakók szemrontás nélkül elolvashassák. -További foganatbavételek egyelőre nem szükségesek, ellenben tavaly -megspórolt piros fertőző téglapor elhintésének eszközlése sürgősen -tanácsos, nehogy az egészség biztossága fenyegettessék. Különösen -Strammerné konyhaajtaja elé kérem a hintést, mert ő panaszkodott -mindig gyomorfájdalmakról. Londoni tartózkodás tartamát háziur -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span> belátása szabályozza. Most már -kecsegtet a hazajutás reménysége, melylyel maradtam mylord urnak -alázatos szolgája</p> -<p class="right"><i>Jobbadán Mihály.</i></p> -</div> -<p>A levelet kötelességemnek tartottam azonnal megmutatni született -Pandur Veronkának, a ki pedig éppen másnapra (vasárnapra) tervezte -özvegyi ruhájának bemutatását a Rókus-templomban. Konstatáltam, -hogy a jó asszony örömében épp annyi zsebkendőt telesirt, mint -bánatában, s az özvegyi ruhát e szavakkal tette félre:</p> -<p>– Egy ilyen fekete ruha tiz-tizenkét évig is eláll.</p> -<p>Nem világositottam fel őt afelől, hogy Mihály gazda még tovább -is elállhat.</p> -<h4><i>A megérkezés.</i></h4> -<p>A Hunyady Jánosok vacsorával, tombolával és világpostával -összekötött <i>zártkörü</i> táncestélyt hirdettek, melyre a -jegyeket huszonöt krajcárjával minden borbélymühelyben és -rövidárukereskedésben árulták. A jegyekre rá volt nyomtatva, hogy -<i>Amerikából hazatért alelnökünk tiszteletére</i>, s hogy kezdete -pont fél 8-kor. Pont félnyolckor <i>Az arany kapukulcs</i>-nak -nemcsak kerti, de egyéb helyiségei is annyira megteltek, hogy a -pincérek (a hölgyek folytonos sikoltásai közt) három pohár sört is -szétlocsoltak a tömegben, a mig egyet rendeltetése helyére tudtak -juttatni. S a kabátok és ingek, a fejek, kalapok és frizurák régen -nedvesek voltak már, mikor a gégék legnagyobb része még mindig -száraz volt s csikorogva bömbölte: „<i>Sört, sört!</i>“</p> -<p>Pont nyolc után öt perccel érkezett meg Jobbadán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> karján -vonszolva tisztelt nejét, a ki olyan tubákszinü ruhát viselt, hogy -a ki ránézett, azonnal prüszkölni kezdett. Az éljenek szünni nem -akartak, de végre mégis megszüntek. Ekkor egy hang elkiáltotta -magát:</p> -<p>– Halljuk az elnököt!</p> -<p>Az elnök talpig feketébe öltözködve előlépett s szóla:</p> -<div class="blockquot"> -<p class="i2">Tisztelt alelnökünk, szeretve tisztelt utazó ur!</p> -<p>Mikor pár hónappal ezelőtt egy ismeretlen világrész -felkutatására elindultál, azt hittük, hogy többé nem lesz -szerencsénk becses visszatérésedhez. Elutazásodkor én egy -inditványt terjesztettem elő, mely netáni halálod esetén emléked -megünneplését célozza. Ez inditványban megvolt a koszoru, a -sirkőfelállitás s a testületi kivonulás. Akkor elvetették, mert -halálod csakis tengeren történhetvén, koporsódul a tenger, esetleg -a cethalak gyomra volt kiszemelve. De ujra szárazföldre érkezvén, -mi sem tart immár vissza bennünket attól, hogy emléked -megörökitését meg ne próbáljuk. Ennélfogva egyelőre inditványozom -azt, hogy <i>Jobbadán Mihály sirjára kőemléket állitsunk</i>, a -többit a halál esetén összehivandó rendkivüli közgyülés fogja -megállapitani.</p> -</div> -<p>Dörgő helyeslés fogadta az inditványt, s Mihály gazda az elnök -karjai közé dőlt. Azután felállt egy székre s igy szólt:</p> -<div class="blockquot"> -<p>Uraim és milordok! (Élénk tetszés és a meglepetés moraja. -Senkise értette a megszólitást. Jobbadán se. Jobbadánné büszkén -nézett körül.) A meghatottság <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> sajtolása oly erősen -szoritja szivemet, hogy a beszélés nehézségét nem tudom leküzdeni. -Azért röviden csak ezzel az egy szóval felelek: <i>Éljen a Merika! -Éljen a szárazföld!</i> Határozottan…</p> -</div> -<p>Többet nem tudott mondani, sirt, s ezzel megkezdődött a -mulatság.</p> -<p>Éjfél felé haza akartam menni, de Jobbadánné megszólitott:</p> -<p>– Ne tessék elmenni, tekintetes ur, nem tudok mit csinálni az -urammal.</p> -<p>– Hogyhogy?</p> -<p>– Először életében becsipett.</p> -<p>– Ugyan!</p> -<p>– Tessék csak ránézni. Milyen vörös és hogy üti az asztalt. -Szóljon neki és vigye el; másra nem hajt.</p> -<p>Odaléptem Mihály gazdához:</p> -<p>– Jobbadán ur, az amerikai levelek irodalmi részét szeretném -elintézni, pénzügyileg.</p> -<p>Az öreg fölkelt és követni akart, de megtántorodott. Megkapta a -karomat és ijedt hangon suttogta:</p> -<p>– Tudtam, tudtam… ne hagyjon el tekintetes ur!</p> -<p>Kiértünk az utcára, Jobbadán rettenetesen tántorgott és sirni -kezdett.</p> -<p>– Mi baja?</p> -<p>– Megkaptam, megint megkaptam…</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– A tengeri betegséget. Sohse lesz kigyógyulás belőle, halál oka -lesz, halottkémileg. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Szerencsére hazaértünk a Liliom-utcába.</p> -<p>– Tudja mit, Jobbadán? Én tudom a gyógyitás módját. Ha vizen kap -valaki ilyen betegséget, szárazföldre kell mennie. Ha szárazföldön -kapja, vizbe kell mennie. Gyüjjön.</p> -<p>Ezzel a vizvezetéki csap alá nyomtam a fejét s öt percig -ráeresztettem a vizet. Öt perc mulva Jobbadán olyan józan volt, -mint a csap, (mert kérem, tévedés azt hinni, hogy a csap részeg, -hiszen nem tartja meg magában a bort).</p> -<p>– A kurát zajos helyesléssel, szerzőjét köszönettel illetem és a -lefekvést mint utókurát tekintem.</p> -<p>Ezzel Mihály gazda eltávozott, én meg lezártam az ő amerikai -utját.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_6">6</a></td> -<td>Vére megszólalt</td> -<td>Végre megszólalt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_63">63</a></td> -<td>vékony verébhagon</td> -<td>vékony verébhangon</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_72">72</a></td> -<td>volt a ezlőtt</td> -<td>volt azelőtt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_111">111</a></td> -<td>az állomásra,</td> -<td>az állomásra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_117">117</a></td> -<td>amaniták morogtak</td> -<td>anamiták morogtak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>malcfejet kezdte</td> -<td>malacfejet kezdte</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>Gyerük ki</td> -<td>Gyerünk ki</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td> -<td>valamai sötét</td> -<td>valami sötét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_222">222</a></td> -<td>hámesterség</td> -<td>házmesterség</td> -</tr> -</table> -</div> -<pre style='margin-top:6em'> -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK GALAMBOS PÁL NAPLÓJA; JOBBADÁN -AMERIKÁBAN *** - -This file should be named 63607-h.htm or 63607-h.zip - -This and all associated files of various formats will be found in: -http://www.gutenberg.org/6/3/6/0/63607/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - -</pre> -</body -</html> |