diff options
Diffstat (limited to 'old/63564-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63564-0.txt | 10110 |
1 files changed, 0 insertions, 10110 deletions
diff --git a/old/63564-0.txt b/old/63564-0.txt deleted file mode 100644 index 369ddc2..0000000 --- a/old/63564-0.txt +++ /dev/null @@ -1,10110 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs -vége (2. kötet), by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this ebook. - -Title: A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége (2. kötet) - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: October 29, 2020 [EBook #63564] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK -S MÉG SINCS VÉGE (2. KÖTET) *** - -Eötvös Károly Munkái - -XI. KÖTET - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -II - -Eötvös Károly Munkái - -XI. - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -EÖTVÖS KÁROLY - -A NAGY PER, - -MELY EZER ÉVE FOLYIK S MÉG SINCS VÉGE - -MÁSODIK KÖTET - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája Budapest, VIII. ker., Üllői-út 18. szám. - - - - -A SÖTÉTSÉG NAGYOBB LESZ. - - -I. - -(Matej vallani kezd. – A tárkányi veszteglés. – Ismeretlen zsidó -holttestet hurczol a vizben. – Megegyeznek Herskóval a -holttestszállitásra. – A tokaji intézkedések. – Felöltöztetik -Tisza-Ladánynál a holttestet. – Matej egyéb kijelentései.) - -Vizsgálóbiróék nem csalódtak egészen. A csendbiztos hatalmasnak -bizonyult. Ereje és sikere csodálatos lett. A vizsgálóbiró gonosz -bölcsessége egyelőre diadalt aratott. Matej Ignácz csakugyan vallott a -csendbiztos kezén. - -Volt már vallomása, melyet junius 30-án Nyiregyházán tett. Ebben -határozottan tagadja, hogy a tetemsikkasztásról s a csonkafűzesi -holttest szállitásáról tudna valamit. Ez a vallomása mindenben összevág -a többi összes tutajos vallomásával. - -Most másként beszélt. - -Előadja, hogy junius 10-én délután 1 és 2 óra közt értek Kis-Tárkány és -Nagy-Tárkány közt a Tiszán ahhoz a ponthoz, a hol kikötöttek. Ez -szombatnap volt. Ott vesztegeltek a következő vasárnapon is és csakis -hétfőn reggel indultak el onnan. - -Vasárnap dél tájban a tutajosok nagyobb része a sáfárral, Herskó -Dáviddal együtt bement Agárdra egyet s mást vásárolni s kissé -pálinkázni, de három-négy óra mulva mind hazatért, azonban Herskó -nélkül. Herskó néhány perczczel később egyedül jött vissza. - -A tutajosok nagy része ittas volt s alkonyat felé már mind aludt a -tutajok kalibáiban. Este 8 órakor napnyugta táján csak négyen voltak már -a parti fűzesben. Ez a négy ember volt: ő, aztán Csepkanics, a -kormánybiró s két más ismeretlen tutajos, kiknek nevét s származását nem -tudja. Ezek az ő tutaján voltak eddig, Mező-Váriban fogadták fel őket, -de itt Tárkányban önként elmaradtak s igy csak Csepkanicscsal ketten -vezették a tutajt Tokajig, a hol aztán Selever Jánost fogadta fel a -sáfár harmadiknak. - -Nap szállata után már Csepkanics is bevonult a kalikába s csak ő és -Herskó maradtak a parton. Ő azért, mert a legközelebbi tanyára akart -menni, hogy magának a juhászoktól turót vegyen. - -Itt jut Matej Ignácz az ő vallomásában nagy fordulathoz. Igy folytatja: - -Elindult a parton a juhászok felé. A mint mendegél: szemébe ötlik egy -zsidó. A zsidó felülről jön lefelé közvetlenül a viz szélén s valamit -guzsnál fogva vonszol maga után a vizben s egyenesen az ő tutajok felé -tart. Az ő tutajuk felé, a melyről a két ismeretlen tutajos szolga már -végleg eltávozott s a melynek kalibájában már Csepkanics, a kormánybiró, -éjjeli nyugalomra tért. - -Utánanéz a zsidónak s látja, hogy Herskó Dávid a sáfár ott áll a parton -s várja a zsidót, a ki egyenesen feléje tart. Ő is megfordul utjában, -nem megy most már turót venni, hanem nézi a két zsidót, mit csinálnak -ezek? Valamelyest beszélnek egymással s azután Herskó átveszi az idegen -zsidótól azt a tárgyat, a mit az a guzsnál fogva maga után vonszolt. - -Ime holttest volt ez a tárgy. - -Odamegy a két zsidóhoz, de mire odaért volna, az idegen és ismeretlen -zsidó már visszaindult s ment a parton egyenesen fölfelé, a honnan jött. -Herskó pedig fogta a guzst s annál fogva a holttestet a tutajig huzta. - -A holttesten nem volt egyéb, csak egy térdig érő ing. - -Kérdi Herskó Dávidtól: - -– Mit csináltak? - -Herskó azt felelte: - -– Nincs itt semmi nézni valód, eredj innen dolgodra. - -Ő azonban kiváncsi volt s tovább is nézte a sáfárt s látta, a mint ez a -holttestet a maga tutajáról a vizben végig vonszolta s átvitte -Csepkanics tutajára s ahhoz hozzákötözte. - -A mint ezt végignézte, ő is belépett a partról erre a tutajra, melyen ő -volt Csepkanics mellett a tutajos szolga s melyhez most már ismeretlen -holttest volt odakötve. - -Herskó ránézett s ezt mondta: - -– Hallgass, sok pénzt kapsz! - -Ő nem felelt semmit, lefeküdt a kalibában Csepkanics mellé, Herskó pedig -hazament a maga tutajára. - -Másnap hétfőn, junius 12-én korán indultak. Indulás előtt Herskó a maga -tutajáról áthajitott hozzá egy rögöt, egy darabka kemény földet. Ő -odanéz: ki hajigál s miért hajigál? Látja, hogy Herskó integet kezével s -éppen ő hozzá intéz szó nélkül hivó intést. Ő szintén szó nélkül átment -Herskó tutajára, hol ez hozzá igy szólt: - -– Vigyázz a holttestre, én is vigyázok, hogy le ne szakadjon s a -tutajtól el ne maradjon. Ne szólj róla senkinek, sok pénzt kapsz! - -Ő nem szólt senkinek. - -Vencsellőnél kikötöttek. Kikötés után Herskó átment az ő tutajára s azt -kérdezte: - -– Nem romlott-e meg, nem pusztult-e el a holttest? - -– Nem. - -A zsidó nem hitte. Odament a holttesthez s gondosan megnézte maga. - -Tokajban szerdán, junius 14-én este kikötés után a tutajosok mind -bementek a városba, de ő Herskóval a többitől különválva együttmaradt. -Herskó itt adott neki 56 forintot, a mostani pénz szerint 112 koronát és -pedig négy darab öt forintos bankjegyet s 36 darab egy forintosat, -melyből 26 darab bankjegy volt, 10 darab pedig tallér. - -A felső tiszai nép még ma is tallérnak nevezi a nagyobbfajta ezüst -pénzdarabot. A 18-ik században Magyarországon is divatos pénznem volt a -tallér nevü kétforintos ezüstpénz. Az ily forintot rénes forintnak is, -konvencziós forintnak is nevezték, minthogy ezüst tartalmát nemzetközi -szerződéssel állapitották meg. A magyar nép »pengő« forintnak nevezte. -Annyit ért, mint három ezüst Máriás huszas. Kelendő pénznem volt a 19-ik -század közepéig, azon túl nem. A későbbi osztrák ezüst forintnál többet -ért egyhuszad részszel, vagyis tiz fillérrel. De azért Magyarország -keleti részein a köznép mind máig a tallér szót használja. - -Herskó nagy óvatosságot tartott szükségesnek. Azt mondta Matejnek: - -– A pénzről ne szólj senkinek, ne is tartsd magadnál, hanem hadd itt -Tokajban valakinél, még irást se végy róla, Szegedről visszajövet -magadhoz veheted. - -A szó parancsként hangzott Matej füleiben. - -Ezután együtt betértek egy kis boltba, mely a Bodrog folyó közelében -volt s arra nézett. Mindenféle apróságot árulnak ott s ő is vett – a -tanu – nyomban egy pipát. Ott találtak a boltban egy zsidót s egy -asszonyt, a zsidó feleségét. Az asszony éppen terhes állapotban volt s a -boltból el is távozott csakhamar. Csak hárman maradtak ott. Ő, meg -Herskó és a zsidó boltos. - -A zsidó boltos magas termetü, barna szinü, fekete szakálu, szikár s -mintegy 30–35 év körüli ember volt, ráismerne egyenesen. Herskó beszélt -vele valamit zsidóul, de ő nem értette, mit. Azután a zsidó boltos ő -hozzá fordult magyar nyelven, de a mikor észrevette, hogy ő magyarul nem -jól beszél, tót nyelven szólt hozzá: - -– Ad ide nekem a pénzt, majd én megőrzöm számodra s mikor visszatérsz: -megosztozunk rajta. - -E szóra ő 54 forintot átadott a boltosnak szó nélkül és csupán 2 tallért -vagyis forintot tartott meg magánál. Herskó annyit szólt közbe: - -– Irás nem kell. - -E szóra nyugodtan adta oda a pénzt. - -Másnap csütörtökön, junius 15-én, Herskó 8 vagy 9 liter pálinkát vett -Tokajban s ezt osztogatta a tutajosoknak. Pénteken délután 2 és 3 óra -tájban Tisza-Eszláron alul kötöttek ki, de nem az eszlári oldalon, hanem -az átelleni tisza-ladányi oldalon, még pedig egy folyamhajlatnál a -fűzesek alatt s itt voltak junius 17-ikének, szombat napnak reggeléig. - -A pénteki nap alkonyán Herskó sáfár egyedül maga sétálgatott a parton -mintegy két órai időn keresztül, de a tutajra nem hozott semmit. -Estefelé ő is felment Csepkanicscsal, Seleverrel s a Tokajban hozzájuk -szegődött magyar emberrel, Galsi Istvánnal a partra tüzet rakni. -Tutajukon ők nem rakhattak tüzet, mert az ő tutajuk terhelés nélkül -üresen ment s azért a szél ellen a tüzet nem vehették körül semmivel. A -széltől nem védhették meg. A mint ott voltak a parton hárman a tűz -körül, Herskó odasompolygott hozzájuk s őt ruhájánál fogva megrántotta s -intéssel a tutajra lehivta. - -– Feküdjél le a kalibában s ott légy mig csak nem hivlak. - -Engedelmeskedett. - -Esti tiz óra tájban Herskó egy rögöt hajitott hozzá. Erre ő a kalibából -kiment, Herskó ott várta s a tutaj végére vezette s ime a holttest akkor -már a vizből kiemelve a tutajon feküdt. Más nem emelhette ki, mint -Herskó. A ki azt mondta: - -– Most felöltöztetjük a holttestet, emeld föl! - -Ő engedelmeskedett. Hóna alatt fogva fölemelte a tetemet. - -Herskó karján egy csomó ruha volt több darabból. Ezeket egyenként huzta -föl a holttestre. - -A fűzesben lassan susogott az éjjeli szellő. A tutajon levő tüzek s a -parti tüzek már hamvadoztak. A lassan hömpölygő folyamárnak nem volt -hangja. A tutajosok mélyen aludtak valamennyien, ki a kalibában, ki a -parton a fűzesben. Ők ketten zavartalanul, nyugodtan öltöztették a -halottat. - -Legelőször lehuzták róla az inget s azt a vizbe lökték. Ez nem Solymosi -Eszter inge volt. - -Azután ráadtak egy kurta inget s azon alul egy pendelyt. A minőt a -tiszaparti paraszt lánykák viselnek. - -Felső testére felhuztak egy rongyos női kabátot, ugynevezett otthonkát -vagy benemérőt, könyökén és vállán szakadozottat. - -Alsó testére szines, de szintén rongyos szoknyát adtak. - -Nyakába és derekára vastag kendőt illesztettek, hátán összekötve. - -Balkezének csuklójára egy kékes szinü sötét kendőt kötött a zsidó s abba -fekete festéket helyezett el, melyet előbb egy sárgás papirosba -csomagolt. A papiros olyan volt, mint a gyufatokok papirosa s a -milyenben dohányt is szoktak adni a boltosok. - -Mikor mindez megvolt: akkor a zsidó a holttestet megint visszaeresztette -a vizbe s a balkéz csuklójára kötött kendőt gyengén a tutajhoz kötötte s -neki ily utasitást adott: - -– Ha a holttest le talál szakadni: ne nyulj hozzá. Hadd menjen a maga -utján. - -Senki se látta ezt a műveletet. Csak ők hárman tudták. A zsidó, a halott -és ő. Egyik se szólt róla senkinek. A tutajosok aludtak. Sokan közülök -részegek is voltak, mert Herskó folyton kinálgatta nekik a pálinkát. -Idegen pedig nem járt ott az éjszakában. Még nappal is ritkán jár ott -ember. - -A holttestet többé ő se látta, csak a tiszadadai parton a -Csonkafűzesben, a mikor már a csősz kihuzta a partra. - -Azt a zsidót, a ki a holttestet Tárkány alatt a sáfárnak átadta, nem -ismeri. Tisza-Kerecsenyben látta először. Egy kis tutajon volt, melyen -hasitványfát szállitott. Vele volt a tutajon egy orosz és egy oláh -tutajos. Ezek nevét se tudja. Az oláh tutajost velük együtt fogták el -Szolnokon s együtt kisérték Nyiregyházára. - -Mi tudjuk már, hogy ez a tutajos Drimusz György volt. - -Matej azonban még vallott valamit. - -A tetemszállitó ismeretlen zsidót – ugymond – Jankelnek szólitotta -Herskó. Ez a zsidó középtermetünél magasabb, szikár, szőke, sőt sárgás -szakálu, hosszas arczu, hunczutkája – pajesze fülén alul ér; szemei -szürkések, orra kissé lefelé hajló, bajusza kicsiny és sárgás szinü s -lefelé lógó. - -– – Ebből állott Matej Ignácz julius 5-iki vallomása, melyet Tisza-Lökön -a csendbiztos keze alatt tett éjnek-éjszakáján. - -Ennek a tisza-löki csendbiztosi vallatásnak jegyzőkönyvét Bary József -vizsgálóbiró irta. Az ő kezeirása az egész. - -Külön jegyzőkönyvvezető nem volt jelen, tehát nem is irta alá a -jegyzőkönyvet. Nem irta alá maga Matej Ignácz se. Igaz, hogy a -törvényszék előtt azt jelentette ki, hogy ő se irni, se olvasni nem tud. -Ezt a jegyzőkönyv záradékában meg kellett volna jegyezni és csupán már e -miatt is külön birósági tanut vagy jegyzőkönyvvezetőt kellett volna -alkalmazni. Igy szól a törvény s ezt parancsolta volna a törvényes -gyakorlat. - -A vizsgálóbiró törvénynyel és törvényes gyakorlattal nem törődött. -Biztos volt abban, hogy e miatt se az ügyet ki nem veszik a kezéből, se -fegyelmi büntetésben nem részesül. - -A jegyzőkönyv záradékában ott van a szokásos ákom bákom: »A jegyzőkönyv -felolvastatik s tolmács utján megmagyaráztatik.« - -Ki bizonyitja ezt? - -Csupán a vizsgálóbiró aláirása. – Ez se felel meg a törvénynek. - -De ki volt hát a tolmács? - -Matej Ignácz nem tudott magyarul, csak oroszul, a vizsgálóbiró pedig nem -tudott oroszul, csak magyarul. Kellett tehát tolmácsnak lenni köztük, de -ez a tolmács se irta alá a jegyzőkönyvet. – Ujabb törvénysértés. - -E hiányt azonban ugy a hogy pótolta a vizsgálóbiró. Julius 30-án -jegyzőkönyvbe veszi, hogy minden alkalommal Karanczay József volt a -tolmács. Ez a Karanczay közönséges börtönőr volt; – tudatlan és -tanulatlan ember. Sok ravaszság lakott benne, holmi apróbb fegyelmi -kihágások is terhelték. Könnyen el lehet hinni, hogy közönséges paraszt -beszéd tolmácsolására teljesen képes volt, de azért e fajta embert -alkalmazni ily fontos ügyben tolmácsul még se felelt meg a törvénynek. - -De hát elvégre is mindez csak alaki dolog. Bármily szabálytalanul, -bármily szokatlan, sőt törvénynyel ellenkező módon dolgozott is a -vizsgálóbiró: azért Matej Ignácz vallomása igaz lehetett s mindaz, a mi -a vallomásban benne van, megfelelhetett a valóságnak. A mint a királyok -és országkormányzók aláirása és hét pöcsétes levele még nem föltétlen -bizonyság arra, hogy minden igaz, a mi abban a levélben meg van irva: -ugy a legpongyolább és legkuszább vizsgálóbirói jegyzet se állja utját -annak, hogy valóságos igazság ne lehessen az, a mi abban a jegyzetben -benne van. - -Matej Ignácz tovább is beszélt. - -Julius 14-én Nyiregyházán ujra kihallgatták. Itt már a tisza-löki -csendbiztos komor alakja se állt rém gyanánt a háta mögött. Ujra -megerősitette tisza-löki vallomását. Sőt holmi apróbb részletekkel -megtoldotta. Elmondta ugyanis, hogy ő tutajos társainak a holttestről -semmit se szólt. Elmondta, hogy nem tudja, vajjon Herskó Dávid a guzst -levette-e a holttest jobb kezéről. Elmondta, hogy a holttest még junius -18-án, vasárnap reggel is a szál, a tutaj alatt volt, mert ő még akkor -is ott látta. Nem is ő eresztette el a hullát s nem is tudja, miként -szabadult az a szál alól. - -Julius 29-én ujra kihallgatták. Ekkor kijelentette, hogy egyáltalában -nem tudta, miért kellett a holttestet szállitani. - -A következő napon julius 30-án a törvényszék elé állitották a czélból, -hogy hitelesitse vallomását. Szokatlan és törvényellenes eljárást -követett ezzel a törvényszék. Se a vádlottak, se a védők nem voltak ott. -Se nem idézték, se nem értesitették őket. Maguk a védők is csak a -hirlapokból később tudták meg e törvényszéki dolgot. De bizony azért a -nagyközönségnek nem volt ez ellen semmi kifogása. - -Itt Matej ismételte egész vallomását, de uj részletekkel állott elé. - -Herskó Dávid nem Tokajban, hanem már Tisza-Kerecsenyben átadta neki a -bérpénzt, az 56 forintot. - -Azt a tokaji kis boltos zsidót, a kinél 54 forintját letette, Vider Mór -tokaji lakosban ismeri föl. - -Most már világosan emlékezik arra, hogy annak a kabátkának könyöke, -melyet a holttestre felöltöttek, foltos volt. Csodálatos -emlékezőtehetség! Éjjel volt, esti 10 óra után, a felöltöztetés ott -Eszlár alatt a tiszaladányi füzes árnyékában, a holdvilág is felhők -alatt bujkált, a ruha se az ő kezében volt, hanem Herskó kezében, ő csak -hóna alatt átfogva tartotta a holttestet és mégis tudja, hogy folt volt -a kabátka ujjának könyökén! - -Herskó Dávid Tisza-Lökön alól, a dadai Csonkafűzeshez már közel mondta -neki, hogy most már elbocsáthatja a hullát, de ő ezt nem cselekedte. - -A törvényszék megmutatta neki azokat a ruhadarabokat, melyeket a -csonkafűzesi halottról leszedtek. Ő ezekben határozottan felismeri azt a -ruhát, melyet a ladányi fűzesnél ő és Herskó a csempészett halottra -öltött. - -Végül elébe állitották Smilovics Jankelt s ebben nyomban és tisztán -megismeri azt a zsidót, a ki Tárkány alatt Herskónak a holttestet -átadta. - -Nagyon fontos és nagyon érdekes részletek ezek. S ha igazak: -nyomatékosságuk nagyságát a vérvád perében elvitatni nem lehet. - -De hát igazak-e? - -Matej Ignácz nagy emlékezőtehetsége még bámulatosabb volt egy év mulva. -A következő 1883-ik év julius havának 3-án és 4-én hallgattuk meg a -törvényszék nyilvános tárgyalásán. Itt ujabb finom részletekkel állott -elő. - -Mikor a ladányi fűzes alatt álltak: látott estennen egy zsidó asszonyt, -a mint az ruhanemüt hozott s azt átadta Herskó Dávidnak. – Ebbe a ruhába -öltöztették a meztelen holttestet. - -Megjegyezte, hogy a holttestnek erős szaga lesz. Erre Herskó betömte az -ő orrát falevéllel, hogy ne érezze a szagot, ne panaszkodjék. - -A holttestet ugy kötötték guzszsal a talp alá, hogy azt látni ne -lehessen. A guzs mogyoróvesszőből s mintegy 3 láb hosszu volt. - -Hogy a holttest hány éves lányé lehetett: erre nincs véleménye. Ha férfi -lett volna, akkor tudta volna magát életkora felől tájékozni. - -Vider Mór tokaji zsidótól sohase kérte vissza pénzét. - -Véletlenül álltak meg Tárkány alatt is, Eszlár alatt is. Amott a szél -miatt, emitt a kis Tiszába tévedés miatt. Ép ugy véletlenül álltak meg a -dadai Csonkafűzesnél is, mivelhogy a szétesett tutajt helyre kellett -állitani. - -Herskót, mint az ő falujabeli lakost jól ismerte s egyszer már korábban -is tutajozott vele. Smilovics Jankelt is többször látta már. - -Ezek voltak fontosabb uj nyilatkozatai. Ezek között már van néhány, -melyet nem fontolt meg előre, s melyre senki sem tanitotta be, ha ugyan -egyáltalán betanitották. Van egy-kettő olyan is, mely ha igaz: akkor a -holttest csempészése nem igaz. - -De erről később beszélek. - -Jól emlékszem erre az emberre. Életkora 28 év. Tartalékos katona volt -még akkor. Erőteljes alak, piros napsütötte arczczal. Egyetlen szavát se -tudtam elhinni, ha csak többi társa is ugyanazt nem mondta. De azért -bámulatba ejtett. - -Gyorsan beszélt, s a legrövidebb kérdésre is sokat beszélt. Vagy -csakugyan ugy történt a holttest csempészése, a hogy elbeszélte – vagy -utóbb maga is szentül hitte, hogy ugy történt. Vagy pedig oly gyors -gondolkozásu és erőteljes képzelésü rossz lélek volt, a kinél -természetté vált a hazudozás s a ki éretlen igazságszolgáltatási -viszonyok közt kenyérkeresetként üzi a hamis tanuskodást. Magyarország -északkeleti részén vannak vidékek, hol száz meg száz keresztyén és zsidó -ember akadt egykor ily szereplésre. Gyönge birák és hitvány ügyvédek -közreműködésével lehetővé vált ez időnként. - -Matej Ignácz egyenesen állt a biróság előtt, mint a hogy rendes katona -szokott. Minden kérdésre rögtön felelt, de akár a biróság, akár a vád- -és védelem képviselői intéztek hozzá kérdést: felelete közben soha se a -kérdezőre nézett s nem is a tolmácsra, hanem mereven a földre maga elé. - -Vallomásáról ezer részletet közöltek a hirlapok, s megvilágitották azt -minden oldalról. A vérvádban való hit régen elgyengült már, a mikor még -a tetemsikkasztás hite élénken élt. Még ma is él az akkori nemzedék -lelkében. Lehetetlennek tartották, hogy ily különös és szövevényes -esetet paraszt észszel ki lehessen gondolni. Annyira összefüggő oly sok -részlet alig is lehet puszta képzelődés szülötte. - - -II. - -(Herskó vallani kezd. – A vizsgálóbiró előtt semmit se tud, a -csendbiztos kezén mindent tud. – Matejjal egyezően beszél. – A -vizsgálóbiró és társai hittek-e a hullacsempészetben?) - -De hát mit szóltak ehhez a zsidók? Hiszen két zsidót, Herskó Dávidot és -Smilovics Jankelt közvetlenül érintette a vallomás. Az ő cselekményükről -szólt. - -Herskó Dávid első kihallgatása – mint már emlitettem – junius 29-én -Nyiregyházán történt. Ebben hiven adta elő tutajuk történetét -Bustyaházától Tisza-Dadáig és azon alul Kőtelekig. Ebben szó sincs a -holttest csempészetéről. Ugy beszél, mint a többi tutajos. - -Julius 4-én őt is kikisérteti a vizsgálóbiró Tisza-Lökre, de 5-én -ötödmagával visszaviteti Nyiregyházára. Nyilván nem állott szándékában a -csendbiztos kezén hallgatni ki őt. Nem is remélhette, hogy zsidó létére -bevallja a holttest csempészetét. - -Azonban Matej Ignácz vallomása változtatott a dolgon. - -Ez a vallomás julius 5-ike és 6-ika közti éjszakán került jegyzőkönyvbe -s a vizsgálóbiró éjfél után 1–2 óra közt, tehát már 6-án fejezte be az -irást. Nyomban lovas futár ment még a hajnalon Nyiregyházára, hogy -Herskót hozzák ki azonnal. - -Kihozták idejében még délelőtt. - -E napról két vallomása került jegyzőkönyvbe. Az egyik nappal, a másik -éjjel. - -Nappali vallomásában semmit se tud a holttest csempészetéről s -határozottan valótlannak jelenti ki Matej egész előadását. Kijelenti azt -is, hogy Tisza-Kerecsenyben nem álltak meg, de a mint ott tutajuk -elhaladt, látta Smilovics Jankelt, a ki épen akkor ott rakodott. Ismeri -Smilovicsot tizenöt vagy húsz év óta, mert az Vajnágra való, az pedig -Bustyaháza közelében fekszik, sőt Szeklencze, az ő lakása, sincs oda -távol s a Tiszánál gyakran találkoztak. Holttestet nem vett át senkitől, -nem kötött semmi tutajhoz, nem is öltöztetett s nem is tud róla semmit. -Matejnak se adott Tokajban 56 forintot, magának se volt egyetlen -fölösleges forintja se. Smilovicscsal szólt ugyan néhány szót, de csak -annyit kérdeztek egymástól: ki hova megy tutajával? - -Ez volt a nappali vallomás. Ez már második vallomása volt Herskónak. Az -elsőt junius 29-én Nyiregyházán tette, ezt a másodikat most julius 6-án -fényes nappal a tisza-löki szolgabiróságnál. - -Mind a kettőben egy nyomon beszélt. Az egész tiszai útnak s a -csonka-fűzesi holttestnek történetét ugy beszélte el, mint tutajos -társai. - -Nappali vallomásának jegyzőkönyvén van azonban egy végszó, – a -vizsgálóbirók szokásos mondataiból álló. Ez a végszó arról értesiti az -olvasót, hogy Matej Ignácz szembesittetett Herskó Dáviddal s Herskó -Dávidnak szemébe mondott mindent. Mikor, hol és miként vették át a -holttestet, miként kötözték a tutaj alá, mikor és hol öltöztették fel, s -mit adott ezért Matejnek Herskó. - -Matej hiven és részletesen szemébe mondott Herskónak a sáfárnak mindent. -E tény után a vizsgálóbiró örök emlékül azt jegyzi föl a papirosra, hogy -szembesités után Herskó kijelentette, hogy most már kész vallani ő is. - -A hivatalos adatok s a birósági iratok szerint tehát egészen simán ment -minden. Huzódozott, kertelt, ingadozott ugyan a zsidó egyideig, de a -mint Matej szembemondásából látta, hogy a biróság ugy is tud már -mindent: hát akkor ő is magába szállt s ő is töredelmesen bevallott -mindent. - -Vallomásának lényege következő: - -Junius 7-én szerdán délután haladott el tutajával Tisza-Kerecseny alatt. -Smilovics Jankel ott rakodott a parton s a mint őt meglátta, odakiáltott -hozzá. Zsidó nyelven beszélt, hogy a keresztyének ne értsék. - -– Herskó, elviszel-e egy holttestet jó fizetésért a tutajon? - -Ő készséggel felelt: - -– El! Hol a holttest s hova kell vinni? - -Smilovics azt válaszolta: - -– Valahol az utban majd magam adom át a holttestet s ott megmondom azt -is, hova kell vinni. - -Ennyit beszéltek egymással, semmi többet. Smilovics tovább rakodott, ő -meg tovább usztatta tutaját alá felé. - -Kis- és Nagy-Tárkány közt junius 9-én, pénteken este kötöttek ki. Ott -maradtak hétfőn, junius 12-én reggelig. Azért maradtak annyi ideig, mert -szombat az ő ünnepje volt, vasárnap pedig a tutajosoké. Ünnepen nem -szokás tutajozni, de különben a szél is fujt. - -Vasárnap esti 9–10 óra tájban Smilovics egy kis tutajon oda jött az ő -tutaja mellé. Smilovics tutaja 3–4 darab rövidre vágott szálfából állt, -s szinte szokatlanul kicsiny tutaj volt. A holttest a kis tutaj alá volt -kötve jobb kezénél fogva egy vessző-guzszsal. - -Ott Smilovics átadta neki a holttestet azzal az utasitással, hogy vigye -el Tisza Dadáig, de ott aztán ereszsze el. Hadd menjen a holttest, a -hova viszi a viz. - -De azt is megmondta Smilovics, hogy a mikor majd Eszlár alatt -elhaladnak, ott egy asszony vár rá a parton. Az asszony 30–35 év körüli -barna nő lesz. Egy csomó ruhát fog majd neki átadni, melyet a holttestre -fel kell öltenie. Elmondotta részletesen azt is, melyik ruhadarabot -miként kell a tetemre felhuzni. Ad át az asszony egy szines kendőt is s -abba papirba göngyölve valami festéket. Részletes utasitást adott arra -nézve, miként kösse ezt a kendőt a holttest balkezére. Az asszonynyal -nem kell sokat értekeznie, az már meg lesz oktatva eléggé, s tudja azt, -kinek adja át a ruhákat. Mindezért kap ő jutalmul Smilovicstól 120 -forintot, a mai pénz szerint 240 koronát. Át is adott nyomban 56 -forintot. Átadná a többit is, de most nincs nála annyi pénz. Majd -Szolnokon kifizeti az egész összeget vagy visszajövet valahol az útban. - -Smilovicsot azután az egész úton nem látta Ároktőig s a tisza-nánai -Gólya-csárdáig. - -A tetemszállitás történetét ezentul szórul-szóra ugy beszéli el, mint -Matej. A tokaji pénzletételt, a ladányi kikötést, a holttest -felöltöztetését s a csonka-fűzesi megállást. Csodálatosan összevág a két -ember emlékezőtehetsége. De uj részleteket is tud Herskó. - -Eszlár alatt déltájban haladtak el. Ő természetesen ügyelt a partra, a -mint utasitásában volt s csakugyan meglátta a Smilovics által leirt -alaku asszonyt, a mint a Tiszaparton álldogált s a folyamon alá s föl -tekintgetett. Kezében összekötött ruhacsomagot tartott s bele-belenézett -a vizbe. Délután 2–3 óra tájban kötöttek ki Eszláron alul a -tisza-ladányi oldalon. Az asszony csolnakon ment oda. Ő elébe ment az -asszonynak, ki e szavakkal adta át a ruhákat: - -– Itt vannak ezek a ruhák. Jankel küldötte neked arra a holttestre. - -Zsidó nyelven beszélt, hogy senki más ne értse. A zsidó nyelv alatt a -galicziai zsidó kiejtésü német nyelvet kell érteni. - -A ruhák fehér kendőbe voltak kötve. A fehér kendőt az asszony nem adta -át, azt elvitte vissza magával. - -A további részleteket megint teljesen ugy adja elő, mint Matej. De ezen, -ha igaz a történet, nincs mit csodálkozni. Junius 12-ike s julius 6-ika -közt csak huszonöt nap telt el. A holttest szállitása rendkivüli eset. -Se Matej, se Herskó soha nem cselekedtek ilyet még életükben. S aztán a -tizennégy napi börtön magányában százszor végig gondolhatták az eset -részleteit. Tehát ha csakugyan igaz a történet, emlékezetük egyezése -természetes. - -Julius 14-én, most már Nyiregyházán ujra kihallgatták Herskót. Azt -mondta: semmiből se vette észre, hogy a tutajosok valamelyike tudott -volna a dologról. Talán Csepkanics György tudhatott valamit, mert ő -mindig azon a tutajon volt, mely alatt egész héten át uszott a holttest. - -Julius 29-iki nyiregyházi vallomásában szintén van érdekes részlet. -Elmondta, hogy Vider Mór tokaji szatócsot már régebben ismerte, mert -többször vásárolt be nála. Ezért tudta odavezetni Matejt a czélból, hogy -ez a nála levő pénzt annak kezébe tegye le. Vider Mórral a holttestről -semmit se közölt. - -De kijelentette azt is, hogy ő maga se tudta, mire való a tetemszállitás -s miért vállalkozott arra Smilovics. Ő csak azért lett Smilovics -eszköze, mert megörült a 120 forintnak, minthogy ő szegény ember. - -Julius 20-án Matejjel egyidejüleg az ő vallomását is hitelesitette a -törvényszék. A törvényszéki elnök sok kérdést intézett hozzá a holttest -csempészése tárgyában. Készséggel megfelelt, a hogy tudott, minden -kérdésre. - -Általánosságban s egészben megerősitette tisza-löki éjszakai vallomását. - -Matejjel egyezőleg e vallomását azzal igazitotta ki, hogy az 56 forintot -nem Tárkány alatt, hanem még Kerecsenyben átadta Matejnek s még 4 -forintot igért is hozzá, hogy a 120 forint jutalomból annak is annyi -jusson, mint neki. - -Az elnök azt is kérdezte tőle: miért kellett a tetemszállitás -cselekményébe idegen embert is beavatni? – Okosan felelt rá. Azért -kellett, hogy neki legyen segitsége a holttesttel való bajlódásban. És -épen Matejt kellett beavatni azért, mert ennek tutaja volt üres, e tutaj -nem volt semmivel megterhelve. - -Smilovics neki se mondta meg a holttest-csempészet okát, czélját s -különös titkait. Csak annyit mondott, hogy Eszlár felé kell a tetemet -szállitani. - -Az eszlári asszony, a ki a ruhákat átadta, nagyon magyaros kiejtéssel -beszélte a zsidó nyelvet. Egészen ugy, a hogy a tiszaparti magyar falvak -zsidósága beszél. - -A törvényszék előtt fölmutatták neki azokat a ruhákat, melyeket a -csonka-fűzesi halottról vettek le. Fölismeri ezekben azt, a mit neki az -eszlári asszony átadott s a mibe ő a Smilovics-adta holttestet -felöltöztette. - -Végül a törvényszék szembeállitotta őt Smilovicscsal s ennek szemébe is -megmondott mindent meglehetős határozottsággal. - -A törvényszék ülése és tárgyalása nyilvános. Ott joga van megjelenni -minden tisztességes, felnőtt embernek. Különös joga van ott megjelenni a -vádlottnak és a védőnek. Ez a jog oly erős, hogy ha a vádlottat és a -védőt e jog gyakorlásától elzárják: akkor a törvényszék egész eljárása s -minden cselekménye semmis. Igy rendelkezik az alkotmány. Ezt igen jól -tudta a törvényszék s ennek daczára erről a hitelesitési tárgyalásról se -a vádlottakat, se a védőket nem értesitette. - -Titokban végezett mindent. Maguk a védők is csak a fővárosi lapok -harsogó czikkeiből értesültek a törvényszék titkos eljárásáról. Én nem -hittem a lapoknak. Lehetetlennek tartottam az ily műveletet. Nem láttam -rá példát életemben. - -De hát elvégre megtörtént. A biróság nagy elfogultságát bizonyitja ez. -De bizonyitja azt is, hogy a törvényszék se fegyelmi -felelősségrevonástól, se a közönség felriadásától nem tarthatott. - -Sok ember azt hitte ez időtájban, hogy minden szabad s minden jogosult, -a mi a zsidók ellen irányul. - -S a társadalmat még se lehet e miatt derüre-borura elitélni. - -Ha a zsidók csakugyan idegen halottat csempésztek Solymosi Eszter -ruhájába öltözötten a biróság elé: akkor az eszlári vérvád már -felfogható alakot nyer. Eddig Sarf Móricz csendbiztosi vallomásán kivül -semmi se terhelte a vádlottakat. Ez a vallomás éretlen kölyök vallomása -volt. A holttest hiányában még arra sem volt elég komoly tanuság benne, -hogy Solymosi Eszter eltünt volna az élők sorából. - -De ruhája megvan: akkor azt tőle el kellett venni. Ha élne: jelét adta -volna annak, hogy ruhájától megfosztották. Ha pedig ruhája zsidók kezébe -került, ha zsidók öltötték azt idegen holttetemre: akkor a zsidók félre -akarták vezetni a büntető biróságot. Ilyet pedig csak akkor tehetnek: ha -érzik bűnös voltukat. - -S ime e rettenetes dolgot most már nem csak az orosz tutajos, hanem a -zsidó sáfár is töredelmesen beismeri. Tudja, hogy törvényt kell ezért -állania; tudja, hogy szenvednie kell e miatt, tudja, hogy hitsorsosainak -sok bánatot okoz s az üldöztetés keserü végzetét idézi föl felekezetére: -mégis bevall mindent. - -S egyenesen rávall bűntársára is: Smilovics Jankelre s az eszlári -ruhaátadó asszonyra. S ezek is zsidók! - -Vajjon elhitte-e a vizsgálóbiró s az a titkos tanács, mely neki -segitett, a holttest csempészetét? Elhitte-e, hogy a holttest ugy került -a dadai Csonkafűzesbe, a hogy Matej és Herskó elbeszélte? - -Ez a kérdés sokszor fölmerült agyamban. Véglegesen s határozottan soha -se tudtam magam előtt e kérdést eldönteni. Most se tudom. Gyakori s -benső érintkezésben kellett volna lennem az emberekkel s őket s -gondolkozásukat csupán csak e czélból meg kellett volna gondosan -figyelnem, hogy lelkiismeretesen kimondhassam a feleletet. Vagy azt, -hogy elhitték, vagy azt, hogy maguk se hitték. - -Hogy sok részlet valótlansága előttük is nyilvánvaló volt: ez nem -dönthet hiszékenységük fölött. Az elfogultság képes minden bizonyságot -legázolni. Az elfogultság erős hitet teremt s a vizsgálóbiró és a titkos -tanács hajaszáláig tele volt elfogultsággal s a hitnek ereje független -attól, hogy van-e benne, s mennyi benne az igazság? - -A vizsgálóbiró nyomban elrendelte Herskó vallomása után, hogy Vider Mór -tokaji boltos zsidót fogják el s vezessék szine elé. De nyomban -elrendelte távirat utján azt is, hogy Smilovics Jankelt tartóztassák le -s rab gyanánt kisérjék Nyiregyházára. - - -III. - -(Smilovics Jankel egyénisége. – Első vallomása. – Lassanként -elhatározza, hogy ő is vall. – Nyiregyházán bevallja a hullacsempészet -regényes történetét. – Uj adatokat hoz szinre. – A holttest különös -szaga. – Vallomása ellenkezik Matejjal és Herskóval, de Tisza-Lökön -összeegyezteti ezekkel vallomását.) - -Smilovics Jankelt már másnap, julius 8-án elfogták Técsőn s julius 9-én -már Nyiregyházán a vizsgálóbiró kezén volt. - -Zsidó vallásu és származásu, 43 éves, Remetén született s vajnági lakos -Máramaros vármegyében. Van felesége s egy gyereke. Vagyona nincs, -büntetve vagy vád alatt még soha nem volt. Napszámos munka után éldegél. -Tutajozni is szokott s a tutajon sáfár volt. Tudományos miveltsége -semmi, csak zsidó kézirati betükkel tud irni s olvasni is kevéssé. - -Herskó alakját elfeledtem s most, mikor e sorokat irom, husz év mulva -alig emlékszem rá. Smilovics alakjára meglehetősen emlékezem. Magasabb -fajta, középtermetü, szikár, előrehajlott fejü, vörös szőrü, apró szemü -ember volt; arczának jellege nem héber, hanem sokkal inkább tatár. - -A Smilovics név gyakori lehet a Volga vidékéről hozzánk költöző -észak-magyarországi zsidók közt. Smile vagy Smüle a Sámuel héber névnek -változata. Smilovics szlávos képződéssel azt jelenti, a mit a héber Ben -Sámuel, magyarul: Sámuel fia. - -Érdekes lélek volt ez a Smilovics Jankel. Kis lélek, kis ész. Őt nem -gyötörték, nem kinozták Tisza-Lökön a csendbiztosi magányban és mégis -vallott, mégis sulyos terheket vállalt lelkiismeretére. Sőt volt idő, a -mikor szentül meg volt arról győződve, hogy a csonkafűzesi holttestet -csakugyan az eszlári zsidók csempészték. - -Nyiregyházán julius 9-én hallgatták ki először. Ekkor részletesen -elmondta tutajútjának naplószerü történetét. - -Veil Salamon szentesi fakereskedő megbizásából s annak számára -tutajozott. Május 21-én vasárnapon indult Remetéről hét tutajjal s 15 -tutajossal. Váriban még húsz tutaj s 29 tutajos csatlakozott hozzá. Itt -junius 3-ig vesztegelt. Tutajainak s tutajosainak száma itt -jelentékenyen megcsökkent. Miért s miként: nem tartozik a nagy perre. A -biróság se tartotta fontosnak. Junius 5-én délután Tisza-Kerecsenybe -ért. Itt sokáig késett s innen már csak két tutajossal indult. Szirkó -Mihálylyal és Drimusz Györgygyel, a kikről már megemlékeztem. Junius -14-én Szalók alatt, 15-én Dombrád mellett, 16-án Gáva alatt esteledtek -meg s kötöttek ki s 17-én reggel 9–10 óra tájban értek Tokajba. A -következő napot itt töltötték s 16-ának reggelén 6 órakor indultak -innen. Junius 26-án hétfőn reggel értek Szolnok alá, a hol e napokban -minden tutajost elfogtak, tehát őket is. Drimusz Györgyöt el is kisérték -Herskó szeklenczei tutajosaival együtt Nyiregyházára, de őt és Szirkót -nem. Őket szabadon bocsátották. - -Hogy ő bárkinek bárhol holttestet adott volna át: határozottan tagadja. - -A szeklenczei tutajosok közül, kik a holttestet a Csonkafűzesnél -megtalálták, név szerint egyetlenegyet se ismer. Csak Mező-Váriban tudta -meg azt is, hogy ezek szeklenczeiek. Ott látta őket először, azután -Tisza-Kerecseny alatt, később junius 20-án Ároktőnél s végre 21-én a -tisza-nánai Gólya-csárdánál találkozott velök. - -Ez volt első vallomása. Ez egészen összevág társainak Drimusznak és -Szirkónak előadásával. - -Ez után hat napon át volt módja tünődni Nyiregyháza börtönében. - -A börtönök azonban nemcsak tünődésre valók, hanem társalgásra is valók. -Egy oduban több rab fészkel. Elitélt rab és vizsgálati fogoly. A ki -szabadul vagy a kit máshová hurczolnak: helyébe más jön. A külső -világból jön, a hol mindent tudnak és mindenről beszélnek az emberek. S -a hol szentül meg van győződve s a napnál tisztábban látja minden ember, -hogy a zsidók álnok módon az eltünt lányka ruhájába öltöztettek idegen -holttestet s ezt a biróság kezébe csempészték. Minthogy pedig a holttest -nyaka ép volt: ezt azért cselekedték, hogy a vérvád alatt levő zsidók -megmeneküljenek. - -Smilovics minden nap hallotta ezt rabtársaitól is, börtönőreitől is. - -Az őrmester Kozák s a börtönőr Karanczay semmi kétséget lelkükhöz -férkőzni erre nézve nem engedtek. S nem is titkolták meggyőződésüket. -Többi társuk se titkolta. Sőt a rabok előtt s kivált a zsidók előtt -ugyancsak előhozakodtak minden terhelő jelenségről, melyek száma -napról-napra szaporodott s mind sulyosabbá vált. - -Herskó töredelmes beismerése minden kétségnek véget vetett. - -Smilovics tünődött. Parányi elméje elkezdte szárnyait emelgetni. Mégis -csak meg kell fontolnia: mi lenne jobb? Az-e, ha ő is vall, a hogy a -vizsgálóbiró kivánja, vagy az, ha tovább is mindent tagad? - -Azt is hallotta a rabok tanácskozásai közt akárhányszor, hogy a -tetemsikkasztás bűne nem is nagy bűn. Néhány hónapi vagy talán félévi -fogság. Ha vall: el is eresztik nyomban s ha utóbb elitélik is: egy-két -hónap nem a világ. Ha pedig nem vall: ott tartják vizsgálati fogságban -az egész nyáron, őszön, télen át. Hiszen mikor kerül végső tárgyalásra -ilyen szövevényes nagy per? S aztán felesége, gyermeke miből él az -alatt, ha a kenyérkereső ott ül a börtön odujában. - -Arra határozta el magát, hogy vall. - -De hát mindent még se vall meg. Apró eszéhez mért volt erkölcsi érzéke -is. Ugy gondolkodott: ha az ember igazságban jár is: akkor is czélszerü -némi hazudozás. Hát akkor miért ne tenné, ha már csupán csak hazudnia -kell? Miért szoritkozzék arra, a mit tőle a vizsgálóbiró vár? Miért ne -bizonyitsa be, hogy ő vezetés nélkül a maga erejéből is elő tud koholt -részletekkel állani? - -Julius 15-iki nyiregyházi vallomása már ennek a tünődésnek eredménye. - -Előadja ebben, hogy Tisza-Kerecsenyben junius 5-től 14-ig ácsorgott -tutajával. Innen junius 11-én vasárnapi napon berándult Eszenybe, hol -adósa volt. Adósának neve Kesztenbaum Gimpli. Követelése 5 forint volt. -Ezt akarta behajtani. Volt azonban Szent-Mártonban is adósa, valami -Rubinstein Májer nevü zsidó. Ez ellen 6 forintnyi követelése volt. Ezt -is be akarta hajtani. Eszenyből tehát egyenesen át akart menni a -szentmártoni partra. - -Át is ment. - -Ott rév van a Tiszán, dereglyén kell átmenni. A mint átért s fölment a -partra: ime ott látott egy lovas szekeret, félreállitva valami cserje -mellé. A szekéren két ismeretlen zsidó ember. - -Egy pillanatig nézte őket s ez alatt az egyik zsidó őt odaintette. -Menjen a kocsihoz. - -Odament. A zsidó azt mondta, hogy ő eszlári lakos, szatócs, társa is -eszlári zsidó s az az ő fuvarosa. Megmondta mindkettőjük nevét, de -bizony ő már elfelejtette a neveket. - -Elbeszélte az a kocsin ülő zsidó az eszlári vérvád esetét. Üldözik, -nyaggatják, tömlöczözik a zsidókat mindenfelé. Ám a budapesti zsidók -ötezer forint jutalmat adnak a szerencsés találónak, a ki az eltünt -lánykát élve vagy halva előkeriti. Ime holtteste ott fekszik az ő -kocsijukon. Vállalkozzék Smilovics arra, hogy a biróság kezébe juttatja -a holttestet. Bizonyosan hozzátette a két zsidó, hogy ha vállalkozik: -övé lesz az ötezer forint, s nekik annyit adjon, a mennyit akar. - -Smilovics gondolkodott. Az ötezer forint, tizezer korona nagy pénz. -Szegény embernek nagyon jól esnék. Csakhogy erős gyanuja támadt arra -nézve, hogy ha csakugyan hatóságok, biróságok üldözik a zsidókat: azt a -nagy pénzt mégis alig adják ők oda egy rongyos zsidónak. Hanem azt igen -könnyen megteszik, hogy pénzadomány helyett vasra verik s a börtönbe -zárják. Miért merte ő az eltünt lányka holttestét megtalálni? - -Első gondolata az volt, hogy ő bizony erre nem vállalkozik. - -Az alatt, mig igy beszélgetnek: csak látják ám, hogy négy tutaj -ereszkedik lefelé a Tiszán szemük előtt. Smilovics mindjárt felismerte -őket. Ezek a szeklenczei tutajosok, a kiket Mező-Váriban látott. Nyomban -azt tanácsolta a két zsidónak, hogy a holttestet adják át a -szeklenczeieknek. - -A két zsidó elfogadta a tanácsot. - -A két ló ki volt fogva, hogy legelészszen a parti füvön. Megnézte jól a -két lovat. Egyik sárga volt, a másik fekete. A boltos nyomban meghagyta -a fuvarosnak: fogjon be. A boltos összefogdosta lovait, fölszerszámozta, -befogott s elindultak vizmentében. - -Smilovics is felült a fakó szekérre a két zsidó és a holttest mellé. - -Kisérték a szeklenczei tutajosokat. Ezek a vizen, ők a parton. Hol -eltüntek előlük a tutajok, a mint a part és a parti füzesek, szilvások -és nyárasok elfödték előttük a vizet, hol pedig szemük előtt uszott -lefelé minden tutaj. - -Útjuk hosszu volt. - -Kocsijuk a Tisza balpartján koczogott előre, hol rendes utakon, hol -dülőuton, hol csak a gyepen, haraszton. - -A tisza-szent-mártoni rév nem ott van, a hol a falu legközelebb fekszik -a folyamhoz, hanem több mint egy kilométerrel följebb Szalóka irányában. -Innen a két Tárkány közt levő kikötésig vagy huszonöt kilométer a -távolság a vizen s annak partján. Vannak ugyan átló utak is, de -Smilovics ugy beszélte, hogy a parton követték a tutajokat. - -A vizsgálóbiró vakon fogadta el Smilovics beszédét. Nem birálta meg -sehogyse a fakó szekér utrendjét. Ha csakugyan a folyam partján -döczögött előre a tetemszállitó szekér: akkor Zsurk, Záhony és Györöcske -falvakat kikerülniök nem lehetett. - -A halott, Smilovics képzelete szerint, valami szalmaalomban feküdt a -kocsi fenekén. A halott nem volt felöltöztetve, csak valami rongyos ing -volt a testén. De le volt takarva valami pokróczfélével. Igy ment volna -vele három zsidó három falun keresztül fényes nappal. - -Ezt elhinni nagyon erős dolog. - -Halottat szállitani hatóság engedélye nélkül nem is szokás, nem is -szabad. Ez a zsidókat ugyan nem akadályozhatta, mert hiszen ők épen bűnt -akartak elkövetni; – a merénylők a hatósági rendszabályokat nem szokták -tisztelni. - -Csakhogy a népnek az a babonás hite, hogy a mely határon idegen halottat -visznek át: azt a határt okvetlenül elveri a jég s azért a nép a -halottvivőknek utját állja s ha ezek erőszakoskodnak, őket agyon is -veri. - -Jól tudta ezt mind a három zsidó s lehetetlen, hogy eszükbe ne jutott -volna, hogy őket valamelyik faluban mégis csak tetten érik. S akkor jaj -lesz árva fejüknek. Az egész országban zúg és harsog a zsidók elleni -gyülölködés. Az eszlári keresztyén szüzről mindenki tud immár. Egyéb se -kellett volna, csak az, hogy három idegen zsidó kezén találjanak -leánytetemet: halálnak halálával pusztul el az a három zsidó. - -Abban se bizakodhattak, hogy az emberek figyelmét elkerülik. Tudták ők -azt jól, hogy falvakon, népes pusztákon a mezei kutyák figyelmét el nem -kerülhetik. - -A kutya szaglása óriási. A dögszagot és a halott ember szagát messze -dülőföldek távolságából biztosan megérzi. S megy a szag után. S hallat -olyan különös üvöltő hangot, melyről a falusi ember mindjárt tudja, hogy -valami rendkivüli dolog történik, hogy a három zsidó szekerén valami -szokatlan állapot van. - -No, de mindegy. Ezzel a vizsgálóbiró nem törődött. Smilovics beszéde a -zsidók ellen szólt, örömmel iktatta tehát a beszédet papirosra. Annál -nagyobb örömmel, minél képtelenebb volt az. - -Bizonyára készakarva nem kérdezte Smilovicstól azt se, volt-e nagy szaga -a halottnak. Pedig nagy szaga volt. Hiszen Eszlár száz meg száz -kilométernyire van Tisza-Szent-Mártonhoz. Azzal a két rossz gebével a -két eszlári zsidó egy hét előtt oda nem érhetett, mert hiszen bujkálva -kellett nekik haladni, népes helyeken éjszakákon vonulni keresztül s a -tolvajutakat keresni fel mindenütt. S aztán nyári meleg napok jártak, a -holttestnek nagy feloszlásba kellett átváltozni. - -A vizsgálóbiró ezzel se törődött. Csak beszéltette Smilovicsot. - -A szeklenczei tutajosok naplemenetkor kötöttek ki Kis- és Nagy-Tárkány -között. S a hol kikötöttek: ott a három zsidó is megállt halottas -szekerével. - -Smilovics leszállt a szekérről, odament a viz partjára s kihivta a -partra Herskót. Herskó kijött, de kihozott magával két tutajost is. -Smilovics nem tudja nevüket. A parton azután elkezdtek öten tanácskozni. -Smilovics, Herskó, az eszlári boltos zsidó s a két tutajos. Az eszlári -fuvaros zsidó, ugy látszik, nem vett részt a tanácskozásban. - -De melyik volt az a két tutajos? - -Az egyiknek bizonyára Matej Ignácznak kellett lenni s a másik nem -lehetett más, mint Csepkanics György. Csak ez a két ember volt az utolsó -és üres tutajon. - -Csakhogy ez a beszéd sehogy se vágott össze se Herskó, se Matej, se -Csepkanics vallomásával. - -Mindegy; – a vizsgálóbiró igy vette irásba. - -Megállapodtak öten. Herskó vállalkozott a holttest elszállitására s -vállalkoztak a tutajosok is. Az eszlári boltos zsidó adott nekik pénzt, -de mennyit: ezt Smilovics nem tudja. - -Herskó s a két tutajos vette le a szekérről a tetemet s vitte be a -tutajra. - -Vallomása végén azt mondja Smilovics, hogy a tetem fel volt öltöztetve -ugy, a hogy a Csonkafűzes alatt megtalálták. Még a föstékes kendő is ott -volt balkeze csuklóján. - -Biztos abban, hogy az eszlári boltos zsidót és fuvarosát fölismerné. - -Ha igazat beszélt: föl is ismerhette Smilovics a két zsidót. Hiszen nagy -eset volt ez, a minőt nem ért még, egész nap együtt volt a szekéren a -két zsidóval s az eset óta még csak harminczhárom nap telt el. A -feledésre nem elég idő. - -– – Ez volt Smilovics julius 15-iki vallomása Nyiregyházán. - -Nem tetszett a vizsgálóbirónak a maga egészében. Nem is tetszhetett. -Hiszen sok lényeges körülményre nézve homlokegyenest ellenkezett Herskó -és Matej vallomásával. Ezek pedig mégis ketten vannak. Az ellenmondást -ki kellett egyenliteni valahogy. - -Nyiregyházán nem lehetett. Ott a börtön is, a vizsgálóbiró hivatalos -helyisége is nagyon népes és zajos volt. Füle volt a falaknak is. Nem -volt más mód. Smilovicsot ki kellett vinni Tisza-Lökre. Ott van a -csendbiztos. A csendbiztosnak szépen bevall mindenki mindent. Hogy miben -állott a csendbiztosnak ez a hatalma: ezt majd később beszélem el. - -Harmadnap mulva julius 18-án Smilovicsot már Tisza-Lökön találjuk. Ugy -beszél ekkor már, mint a karikacsapás. Egyenesen, a hogy csak kivánják -tőle. - -Csakhogy megint sok uj dolgot hoz fel az esemény mélységeiből. - -Azt mondja: junius 5-én hétfői napon érkezett Kerecsenybe. Kedden vagy -szerdán érkezett ugyanoda tutajon egy fejérmegyei ismerőse, névszerint -Fógel Amsel zsidó. Ő éppen rakodni akart, a mikor Fógel hozzáment s -elbeszélte neki a tisza-eszlári esetet, melyet ő még nem tudott apróra. -S elmondta azt is, hogy a zsidók a gyanutól menekedni akarnak s hogy -magukat tisztázhassák, egy másik idegen holttestet akarnak a Tiszán -leusztatni épp ugy felöltöztetve, a miként az eltünt lányka, Solymosi -Eszter volt. De a holttest nála van. Kérte őt, vegye át tőle a -holttestet s vigye le Eszlárig s azon alul ereszsze el. - -Beszélgetés közben Smilovics természetesen tudni akarta, hogy kitől ered -a terv s honnan való a tetem. De Fógel Amsel meglehetősen zárkozott -volt. Annyit azonban mégis elárult, hogy őt mások bizták meg e -vállalattal s megbizóinak egyike Mendelovics Niszen nevü vajnági lakos -zsidó. - -Igért neki Fógel e vállalatért 500 forintot, ezer koronát s nyomban át -is adott 80 forintot. - -Ő nem vállalkozott erre, de azért megállapodtak abban, hogy gondoskodik -ő majd emberekről, a kik Fógel utasitása szerint leusztatják a -holttestet. Ez után Fógel előállott azzal, hogy Tisza-Szent-Mártonnál -lesz majd a holttest, ott adja át két eszlári zsidó s utasitásul adta -azt is, hogy a holttestet majd Eszlár alatt öltöztessék föl Eszter -ruhájába. - -Herskó emberei, a szeklenczeiek junius 7-én haladtak el Kerecseny alatt. -Nem álltak meg. Ő rögtön felismerte Herskót, ki régi ismerőse. Csónakon -ült, utánament Herskónak, beszélt vele, megállapodtak a -tetemszállitásban, meghánytak-vetettek minden körülményt s Herskó 120 -forintért vállalkozott az egészre. - -Ezután ujra elbeszéli a két eszlári zsidóval Tisza-Szent-Mártonnál való -találkozását. Most már azt mondja, hogy a holttest nem volt -felöltöztetve, csak valami ing s talán valami szoknyaféle volt még -rajta, egyéb semmi. A haja hiányzott. - -Az eszlári zsidók, mihelyt a holttestet átadták, nyomban kocsira ültek s -elhajtottak. Sietésük okául azt mondották, nekik mielőbb otthon kell -lenni, hogy Eszter ruhájának átadása iránt intézkedhessenek, hogy azt -Herskóék, mikor odaérnek, késedelem nélkül átvehessék. De a ruhát nem ők -fogják átadni, hanem egy közép életkoru barna zsidóasszony. - -A két eszlári zsidó nevét elfelejtette, de a boltos zsidót, a mikor az -eszlári zsidókat elébe állitották, Grosz Márton eszlári lakosban, a -fuvaros zsidót pedig Klein Ignácz szintén eszlári lakosban ismeri föl. -És pedig határozottan fölismeri mind a kettőt. Ezeknek volt szekerük s a -szekér előtt egy sárga s egy fekete lovuk, Tisza-Szent-Mártonnál. S ezek -adták át a holttestet. - -Ezt a vallomását fentartja Smilovics október 19-én is. - - -IV. - -(Oly sok közremüködő után a csempészett holttest eredetét könnyü -kipuhatolni. – Még se tudják kipuhatolni. – A zsidók szentül hiszik a -hullacsempészést. – A börtön magánya. – Rózenberg. – Smilovics levelet -ir a börtönben Rózenbergnek.) - -Smilovics vallomása után még szövevényesebbé, még homályosabbá vált az -eset az ellenkező látszat daczára is. A sötétség még nagyobb lett. - -Közreműködő gyanánt ugyan most már sok ember lett megnevezve. Herskón, a -két tutajoson s Smilovicson kivül ott volt Fógel Amsel és Mendelovics -Niszen s ott volt Grosz Márton és Klein Ignácz. A holttestről valamennyi -tudott s nagyobb részük látta is, szállitotta is. - -Most már majdnem lehetetlenség volt ki nem deriteni, hogy ki volt hát -életében a csonkafűzesi halott, ha nem Solymosi Eszter volt? Hiszen -nyomról-nyomra, emberről-emberre könnyen el lehetett jutni idáig. A -tisza-löki csendbiztos varázsló hatalma előtt csak gyerekjáték lehetett -az embereket rábirni, hogy ezt is megvallják. Hiszen már okuk se volt -erről hallgatni. Ha a többit mind szépen bevallották: bevallhatták a -holttest eredetét is. Helyzetük ezzel nem vált volna kényelmetlenebbé s -vétkességük nem nagyobbá. Sőt enyhithettek volna sorsukon. Siettethették -volna az ügy befejezését s önmaguk szabadulását. - -Hát miért nem tettek vallomást? Készitsünk most az esetről, a mint e -pillanatban előttünk áll, egyszerü, világos, tiszta képet s ne törődjünk -oly aprólékos részlettel, mely a fődologhoz szükségképen nem tartozik. - -Az eset egyszerü képe ez lesz: - -Solymosi Eszter lányka eltünt ápril 1-én. A zsidók ellen vád kerekedik, -hogy ezek nyakát vágták, vérét vették, holttestét elsikkasztották. - -Hetvenkilencz nap mulva, junius 18-án, a dadai Csonkafűzes alatt női -holttest bukkanik föl a Tiszából, mely Solymosi Eszter ruhájában van. - -Nyaka nincs elvágva, vérét nem vette senki. Ha ez volt Solymosi Eszter: -akkor a zsidók ellen támasztott vád alaptalan. - -A vádolt zsidók életre-halálra tagadják a vádbeli cselekmény -megtörténtét. - -Biróság által fölhivott szakértő orvosok teljes határozottsággal -kimondják, hogy a csonkafűzesi holttest nem lehet Solymosi Eszteré. Mert -ez a lányka 14 éves életkoru szűz volt, a holttest pedig legalább 18 -éves elvirágzott nő holtteste. Ez a nő legfeljebb tiz nap előtt -halhatott meg s teteme legfeljebb négy nap óta van a vizben. - -Minthogy Solymosi Eszter ruhája volt rajta: kétségtelen, hogy titkos -kezek öltöztették föl, a kik Solymosi Eszter ruháját megszerezték s az -ismeretlen idegen nő holttestét valahonnan elsikkasztották. - -Ilyet tenni se nem szokás, se nem szabad. Valami különös és fontos oka -lehetett erre annak, a ki ezt elkövette. - -Ez az ok az eset különös körülményei szerint nem lehetett más, csak a -vérváddal terhelt zsidók megmentése. Csupán csak ezért csempészhették a -hatóságok szeme elé a csonkafűzesi holttestet. - -Ha ez igaz: akkor a zsidók kezének bent kell lenni a vállalatban. - -S valóban Matej Ignácz tanuságot tesz arról, hogy az ő tutaján s az ő -tudtával és közreműködésével csempészték a holttestet junius 11-től -18-adikáig, őt erre Herskó Dávid kérte föl, Herskó Dávid Tisza-Tárkány -alatt kapta junius 11-én a holttestet. - -Herskó Dávid zsidó. - -Töredelmesen beismeri, hogy Matej igazat beszél s egyenesen bevallja, -hogy neki Smilovics Jankel adta át a holttestet junius 11-én Tárkány -alatt, de már junius 7-én tudatta ezt vele Tisza-Kerecsenynél. - -Smilovics Jankel is zsidó. - -S némi tekergődzés után utóbb ez is nyiltan beismeri, hogy igenis ő adta -át a holttestet ugy, a mint Herskó elbeszéli, de őt erre Fógel Amsel -vette rá, a kit meg ezzel Mendelovics Niszen bizott meg. Valósággal -pedig Grosz Márton és Klein Ignácz szállitotta hitvány fakószekerén a -holttestet Tisza-Szent-Mártonba. - -S Fógel, Mendelovics, Grosz és Klein: mind valamennyi zsidó. A mi -természetes. Vérvád terhelte zsidók mentségére első sorban csakugyan -zsidóknak kellett vállalkozni. - -Minden összevág. - -Maguk a zsidók is szentül hiszik a tetemsikkasztást és -holttest-csempészetet. A kik távol laknak az eset szinterétől: azok nem -tudják, mit gondoljanak s miként magyarázzák az eset megtörténtét. A kik -közel vannak, a kiket terhel a vérvád, azok lelke keserüséggel telik meg -s átkozzák Herskót és Smilovicsot s ezek zsidó társait, a miért ilyenre -vetemedtek. - -Maga Smilovics rendithetlenül meg van győződve a holttestcsempészet -valódiságáról. Ennél különösebb és érdekesebb lelki tünetet életemben -nem láttam. Csodálni lehet s elmélkedni fölötte. - -Smilovicsnak nem volt börtöntársa. Mint vizsgálati fogoly maga volt -külön oduban elzárva. Emberekkel csak akkor találkozott, ha -ételét-italát beadták vagy a többi rabbal együttesen naponkénti egy órai -sétáját végezte, vagy ha a börtönőr egyszer-másszor ajtót nyitott rá. -Beszélgetnie ilyenkor se volt szabad. - -A szabad járás-keléshez szokott emberre nézve irtózatos állapot ez. A -kényszerü magányosság, ha nincs rá erkölcsi ok s ha nincs benne emberi -igazság, rettenetesen meggyötri a lelket. - -De át is alakitja. Vagy megszeliditi a vad lelket, vagy dühöngésre -lázitja a szelidet. Vagy elmélkedésre birja, a melyik eddig csak -cselekedni tudott és szeretett, vagy bűnök, merényletek, kétségbeejtő -kisérletek szövésére készti a legjobb szivet is. Imák, könyek, átkok, -dühöngések, álnokságok, gyilkos tervek, léleksorvadások a kényszerü -magánosság szüleményei. - -Smilovicshoz, mig teljes vallomást nem tett, éjjel-nappal bejárt a -vizsgálóbiró. Ijesztette, fenyegette, biztatta, rémitette. Különösen -azzal biztatta, hogy ha töredelmesen bevallja a holttest csempészetét: -akkor elereszti őt, hazamehet, keresheti kenyerét, istennek szabad -napjában gyönyörüségét lelheti. - -Elvégre a tiszalöki csendbiztos kezén megtette vallomását. S várta ennek -fejében a szabadulást. - -Matejt, Herskót, Csepkanicsot el is eresztették, de őt nem. Belökték -magános oduba s azóta a vizsgálóbiró se látogatta többé. - -Volt ideje a tünődésre s ő valóban tünődött. - -Ott volt a börtönben, mint tudjuk, Rózenberg Hermann eszlári lakos zsidó -is. Más oduban s rabtársakkal összezárva. Volt egyebek közt egy Oláh -Sándor nevü vizsgálati fogoly rabtársa is s volt egy másik is: Szilágyi -József nevü. - -Ezt a Rózenberget is azzal vádolták, hogy bűnrészes a vérvádban. De ő -félvállról vette ezt a vádat; – szabad száju, nyilt beszédü ember volt. -Mindig azt beszélte fűnek-fának mindenütt, hogy az eltünt lányka -élve-halva előkerül mihamar, mert a zsidók azt el nem emésztették. - -Efféle beszéde miatt Bary vizsgálóbiró gyanuba vette utóbb, hogy talán a -tetemsikkasztásban is bűnös. - -Az efféle beszédből kifogyhatatlan volt a börtönben is. Rabtársai s a -börtönőrök a közös sétákon s egyébként is csak ilyesmit hallottak tőle. - -Kinevették. - -A rabok közt is volt keresztyén tábor, zsidó tábor. Köztük is folyt -tanácskozás s képződött közvélemény. A közvélemény, ha ingadozott is a -vérvád kérdésében, de sziklakemény lett a holttestcsempészet kérdésében. -Nem is lehetett másként. Hiszen két zsidó is volt köztük, a ki apróra -beismerte a csempészetet. - -Rózenberg még azután is kézzel-lábbal hadonázott a holttestcsempészet -ellen. Rabok és őrök egyaránt kinevették. - -– Bolond zsidó! Mit kiabálsz, mit rugódozol? Hiszen valóságos zsidó van -köztünk, a ki ezt beismeri, mert maga is segitett a csempészetben. - -Ezt egyik rabtársa mondta Rózenbergnek. - -Rózenberg kijelentette, hogy ezt nem hiszi. El nem hiszi még a -prófétáknak se. El nem hiszi addig, mig az a zsidó neki meg nem irja. De -ha magyarul irja, még akkor se hiszi el. Csak az esetben hiszi el, ha -zsidóul irja. Másként csalás lesz, ámitás lesz. - -Sohase derült ki, hogy Rózenbergnek ez a feleselése miként jutott -Smilovics füleibe. Csak az a bizonyos, hogy odajutott. És ugy jutott -oda, hogy Smilovics szentül hitte, hogy a holttestcsempészők egyike -mindenesetre ez a Rózenberg. - -Ez szeptember hó első felében történt. - -Smilovics tünődött. Mit csináljon? Ő szabadulni akar. Most már bizonyos, -hogy addig nem szabadulhat, mig minden zsidó be nem vallja a -holttestcsempészetet. Hátha ő rá tudná venni Rózenberget a töredelmes -beismerésre. Ő is megszabadulna hamarosan s javára lenne ez a többi -zsidónak is, mert előbb vége lenne a nagy pörnek. - -Hiszen ugy is csak kétségtelen, hogy a zsidók csempészték a holttestet. -Herskó nemcsak bevallotta, hanem neki már szemébe is mondta. S ő maga -is, akarva nem akarva apróra beismerte. Hát akkor miért makacskodik ez a -Rózenberg? Miért állja utját annyi szegény, sanyargatott zsidó -szabadulásának? - -Ostoba Smilovics! Az nem jutott eszébe, hogy hátha a többi zsidó -vallomása is csak ugy készült, a miként az övé! - -Kapta magát szeptember 17-én s levelet irt Rózenbergnek. Miként jutott -tollhoz, tintához, papiroshoz: isten tudja. A börtönbeli rabok elől -pénz, fegyver, irószer tökéletesen el van zárva. Neki azonban mindene -lett, mikor levelét meg akarta irni. - -S megirta a levelet zsidó nyelven, a hogy Rózenberg óhajtotta. Sohase -látta Rózenberget, nem is beszélt vele, nem is hallotta kivánságát, -mégis kivánsága szerint cselekedett. - -Az a zsidó nyelv romlott német nyelv volt, kéziratos zsidó betükkel -irva. - -Hogy és miként fért azután Smilovics Oláh Sándor rabhoz: ez se derült -ki. Oláh Sándornak kezébe adta a levelet azzal a megbizással, hogy ez -adja át azt Rózenbergnek. - -A levélben szivére beszél annak a Rózenbergnek. Ne késleltesse makacs -tagadásával az ügy befejezését. A holttest csempészete ugy is tisztába -van már hozva… Herskó és ő ugyis beismerték. Vallja be hát Rózenberg is. -Segit ezzel a zsidókon is és saját lelkiismeretét is megnyugtatja, -vétkének terheit megkönnyiti. - -Oláh Sándor titkon kezébe adta a levelet s Rózenberg elolvasta azt. - -Hanem bármily titokban történt is az egész dolog: bizony nyomban -megtudta ezt a börtönőrmester s a királyi ügyészség. Pedig se Smilovics, -se Rózenberg nem jelentette föl. - -De az is igaz, hogy Oláh Sándor rabnak se lett e miatt semmi bántódása. - -Smilovicsot természetesen nyomban vallatóra fogták. Beismerte hüségesen, -hogy ő irta a levelet s ő küldte Rózenberghez. Mert hát ő is jól tudja, -hogy a holttestet a zsidók usztatták, tehát Rózenberg is vallja be -valahára bűnös tettét. - -A sajtó is gyorsan megtudta a levél történetét s megismerte szövegét is. -Rettenetes fegyver lett ez a vérvád hiveinek kezében. Lehetett is. Mert -ezt a levelet csakugyan nem a tisza-löki csendbiztos erőszakolta ki s -nem a vizsgálóbiró ügyeskedése szülte. Azt már a zsidó csakugyan lelke -bensőjéből szabadon szerkesztette. - -A mint ezt Smilovics a következő esztendőben a nyilvános tárgyaláson is -őszintén bevallotta. - -Smilovicsot többször kérdezte a biróság az eset felől. S kérdezte -birósági komolysággal, tisztességgel, törvényes módon. Felelhetett ugy, -a hogy akart. - -Állt a csendbiztos előtt is s ránehezedhetett lelkére az erkölcsi és -testi kényszer valódi vagy képzelt sulyának ijesztő hatalma s e suly -alatt mondhatta azt, mit akart vagy a mit vallatói akartak. - -Mondta is. - -De a mikor Rózenberghez irta levelét: akkor nem állott semmi külső, -semmi erkölcsi kényszer alatt. Akkor csak két erő dolgozott lelkében. Az -egyik erő a börtön lakóinak már megingathatlanná erősödött ama -meggyőződése, hogy az idegen holttestet csakugyan a zsidók csempészték s -ez a meggyőződés már az ő lelkén is teljesen urrá vált. A másik erő -pedig az életnek az az ösztöne: benne vagyunk a bajban, szenvednünk -kell, a szenvedést megröviditheti az őszinteség, legyünk tehát őszinték -valamennyien s ezzel siettessük az ügy befejezését. - -Okos felfogás, az élet sok igazságával teljes. - -De éppen azért föltétlenül bizonyos, hogy ha Smilovics tudta volna, hogy -az idegen holttest honnan ered s kinek a holtteste: megmondta volna -egész nyiltsággal nyomban. A mikor Rózenbergnek a levelet irta: akkori -lelki állapotában megmondta volna minden esetre. - -Azért nem mondta meg, mert nem tudta. - -De más se tudta. - -Hiába mesterkedett a vizsgálóbiró s a titkos tanács erélyes, de vak -elméje, az idegen holttest eredetének még csak sejtelméig se tudtak -eljutni. Mert felfogásuk képtelenség volt s utjuk, a melyen jártak, -hamis út. Ezen az úton elbódultak. - -Pedig olyan egyszerü volt az eset. - -Folyam partján jól ismert ruhában eltünt egy lányka. Hetek mulva ugyanaz -a folyam fölvet egy lánykatetemet ugyanabban a jól ismert ruhában. Sok -furfang és sok rossz indulat kell már a puszta gondolathoz is, hogy a -tetem idegené s nem az eltünt lánykáé. - -Ezt a gondolatot csak az mentheti, ha utóbb napvilágra jön, hogy ki volt -hát, a mig élt, az idegen tetem? - -A vizsgálóbiró a csendbiztos segitségével mindenre talált feleletet, -csak erre a kérdésre nem. - -Erre nem lehetett beoktatni se Matejt, se Herskót, se Smilovicsot, se a -többi zsidót és nem zsidót, mert erre maguk a vizsgálóbirák, az orvosok, -a csendbiztosok és pandurok se tudtak feleletet találni. - -Ime a tetemusztatás elméletének egyik nagy hibája. - -Van azonban több is. Néhányra rámutatok. - - -V. - -(A hullacsempészet elméleti birálata. – Miért bizták tizenöt tutajosra? -– Miért volt a holttest annyi kézen? – A falevéllel bedugott orr érez-e -szagot? – Miért biztak mindent véletlenre? – Miként erősitették a -holttestet a tutajra?) - -Ha a zsidók csakugyan idegen holttestet akartak a biróság elé -csempészni: miért kellett azt épen Herskóra bizni, a ki tizennégy -keresztyén tutajossal, tehát egész sereg emberrel uszott a Tiszán -lefelé? Hiszen ép ugy rábizhatták volna olyan tutajra, melyen csak két -vagy három teljesen megbizható czinkos van. Azt csak minden okos és -minden oktalan ember elgondolhatta előre, hogy tizennégy be nem avatott -tutajos közt sokkal biztosabban kipattan a titok, mint két-három -beavatott közt. - -Menjünk tovább. - -Mendelovics Niszen gondolta ki a tetemusztatást s bizonyára nagy pénzt -vagy nagy igéretet kapott erre valakitől. Hát miért nem cselekedte ő -maga? Hiszen ő csak olyan sáfárkodó koldus zsidó tutajos volt, mint a -többi. Miért adta volna ő a hasznot másnak? Miért bizta ő a -foganatositást Fógel Amselra? Hát ez miért bizta Smilovicsra? Hát -Smilovics miért bizta Herskóra? Hát Herskó miért bizta csupán csak -Matejre? Hiszen a tutajon ott volt Csepkanics is s épen Csepkanics volt -a kormánybiró, az idősebb, az okosabb és a figyelmesebb. Azt csak jól -tudta Herskó, hogy Csepkanics naponként többször megvizsgálja a tutajt s -lehetetlen, hogy hét egész napon át észre ne vegye a holttestet. Ha -csirkeészszel fontolta is meg a dolgát: inkább Csepkanicscsal kellett -összebeszélnie, mint Matejjel, – a józan ész azonban azt parancsolta, -hogy inkább mind a kettővel értsen egyet, mint csupán az egyikkel. - -S aztán az is kétségtelen, hogy a titkot őrizniök, a holttestre -vigyázniok kellett, hogy el ne legyenek árulva s tervük dugába ne -düljön. De hát akkor miért fogadták föl Tokajban épen a tetemusztató -tutajra az idegen és ismeretlen Selever János tutajost? És miért -fogadták be ugyanarra utazó vendégnek Galsi Istvánt, a törökszentmiklósi -magyar embert, a kinek se zsidóval, se oláhval, se oroszszal, se -semmiféle tutajossal semmi összeköttetése nem volt s a kinek jó füle, jó -szeme s jó orra van s rögtön elbeszél mindent, ha valamit észre talál -venni? - -Egyik oktalanság a másik után. - -A folyam árja Tisza-Lök körül odaüti épen a tetemusztató tutajt a -parthoz s a tutaj két-háromfelé szétesik. Épen az esik szét, a melyhez a -holttest van erősitve. Ki kell kötniök e miatt Csonkafűzesnél, minden -tutajos odasiet segiteni s a megbomlott talpat összeróni. S a holttestet -vagy annak szagát nem veszi észre senki. Tizenöt többnyire fiatal ember -közül senki. - -Képzelhető-e ez? - -A vizi holttest szaga nagyon különös és nagyon erős. Ilyen szaghoz -nincsenek az emberek hozzászokva. Erősebb és különösebb szag ez, mint a -ganéjdombé vagy a kátránygyáré, vagy mint a mocsárgázé. A viz se -nyelhette el szagát. Hiszen a tetem a viz szinén uszott s időnként kis -része a viz mozgása közben felszinre került. Tehát a szagnak bóditónak -kellett lenni. Még se vette észre senki. Holott a mikor a dadai csősz -kivonszolta a partra: akkor mindenki észrevette s irtózott tőle. - -Az emberek hiszékenységével egyenest játékot üz a vizsgálóbiró a -holttest szagának kérdésében. - -A jegyzőkönyv papirosán azt jegyzi föl Matej vallomásaként, hogy a mikor -a tisza-ladányi oldalon öltöztették a holttestet, minhogy nagyon erős -szaga volt, Herskó falevéllel betömte Matej orrlyukjait. - -Balgatag beszéd. - -Mintha egy 28 éves erős katonaember, mint Matej, mással engedné az -orrlyukjait betömetni s ha már épen ezt akarja: ily kényes dolgot nem -maga végezne saját orra körül! Hiszen az orrlyukban babrálni kutya, -macska s egyéb házi állat se engedi meg. - -Aztán falevéllel tömni be! Micsoda vad gondolat ez! Természetesen füzfa -vagy rekettyefa leveléről lehetne szó, mivelhogy ott más fa nincs. -Herskó pedig bizonyára nem hozott Bustyaházáról egy nyaláb -fenyőfalevelet, hogy ezzel utközben tutajosainak orrát betömködje. - -Szerencsére se Matej, se a csendbiztos, se a vizsgálóbiró nem tudta, -hogy kámforos vagy karbolsav-oldatos pamut is van a világon; – különben -bizonyára ezzel tömte volna be Herskó a tutajos orrlyukjait. Jó eleve -beszerezte volna a tokaji gyógyszerésznél! - -Falevéllel! - -Mintha a falevél élő egészséges ember orrába gyömöszölve utját állaná a -szaglásnak! Hiszen a szag, az illat, a bűz olyan finom és oszlott anyag, -hogy annak tömöttségét a tudomány képtelen meghatározni. Olyan az, mint -az üstökös csillag farkának a teste. Akárhogy tömjék be az orr lyukjait -falevéllel: keresztül hatol az minden falevélen, mintha az utjába se -állana. Csak a megfelelő vastag érczen nem tud a tetemszag áthatolni. - -Még ennél is furcsább dolgokat puhatolt ki Bary József vizsgálóbiró. - -A két eszlári zsidóval Grószszal és Kleinnal Tisza-Szent-Mártonig viteti -a félig meztelen s egyébként is födetlen holttestet két rossz gebén s -hitvány fakószekéren. Tisza-Szent-Márton a Tisza folyása mentén mintegy -130 kilométer távolságnyira van Tisza-Eszlártól. Ha itt-ott átló úton -ment is a két zsidó: akkor is vagy 100 kilométernyi kocsiutat kellett -tennie. A parttól messze nem mehettek, mert hiszen tutajost kellett az -útban keresniök. Útjuk tehát igy is, ugy is több napra terjed. Már csak -azért is, mert forró juniusi időben nappal az erős rothadásban levő -födetlen holttesttel falukon, városokon, népes lakott helyeken át nem -botorkálhattak. Nappal utszéli zsidó csárdák ólaiban vagy parti füzesek -sürü ligeteiben kellett elbujniok és csak éjszakákon át merészelhettek -tovább-tovább haladni. Igy is veszélyes volt kisérletük. - -El lehet ezt hinni akárminő tanunak? - -Szüksége volt erre annak a két tetemszállitó zsidónak? S kikerülhetlen -szükség nélkül vállalkozik-e ilyen bolondságra akárki is, ha csak nem -eszeveszett? Sok napon át minden órában a fölfedeztetés veszélye elé -állani s ezzel a vérvádterhelte zsidókat ujabb gyanuval terhelni! - -S aztán ha már a holttestet hurczolták magukkal: nem vihették volna -magukkal Solymosi Eszter ruháját is? Tárkány alatt nem lehetett volna a -tetemet ép oly könnyen felöltöztetni, mint Eszlár és Tisza-Ladány -között? Ha pedig csak itt volt kényelmes az öltöztetés: a sok napi -kóborlás mellőzésével nem lehetett volna magát a tetemet is itt adni át? - -S ez még mind semmi! - -Véletlenül találkozik Smilovics Fógel Amsellel, tehát véletlenül kapja -tőle a holttestcsempészetre a megbizást. Ha ő nem késik annyi ideig -Kerecsenyben: nem ér oda tutajával s nem éri őt ott a fejéregyházi Fógel -Amsel. S akkor nincs csempészet. - -Véletlenül keresi föl adósait: Kesztenbaum Gimplit Kerecsenyben s -Rubinstein Májert Szent-Mártonban. Ha nem keresi föl őket, vagy néhány -órával később ér a szentmártoni partra: nem találkozik a tetemhurczoló -két zsidóval s megint nincs holttestcsempészet. - -Véletlenül találkozik Herskóval is Kerecsenynél. Ő a parton áll s ez ki -se köt, hanem csak uszik tovább a tutajon. Három szóval végzik el -egymásközt az üzletet. Képzelhető ez? Hihető ez? Hogy két máramarosi -koldus zsidó ily nagy felelősséggel s esetleg nagy pénzzel, de börtönnel -is járó ügyben egy-két percz alatt három szóval végezze dolgát s kösse -meg az ügyletet? Nem ugy megy ez ott, mint a tőzsdén szokás. Ez az -osztály százszor értekezik egy kis ügyben is, mig meg tud állapodni. S -ha már megállapodott: még akkor is visszatér rá tizszer. Természete ez s -ősi szokása. S ha véletlenül nem áll a parton az alatt az öt-hat percz -alatt, mig Herskó a vizen elvonul: nincs holttestcsempészet akkor se. - -De még ennél is czifrább az az ostobaság, melylyel a holttest -eleresztését kigondolták. - -Matej egyenesen és határozottan azt állitja, hogy ha tutajukat a meder -oldalához nem üti a folyam árja: akkor meg se állanak Csonkafűzesnél, -hanem mennek tovább s viszik a tetemet magukkal. Akkor nincs »dadai -holttest«. És azt is határozottan állitja, hogy ha szél és áradat nem -fenyegeti őket: akkor nem állnak meg Tisza-Ladánynál s nem találja ott -őket a tisza-eszlári zsidó asszony Solymosi Eszter ruháival. - -Tehát ez mind véletlen! - -A képtelenségek sorozatának még itt sincs vége. - -Smilovics határozottan azt vallja a vizsgálóbiró előtt, hogy ő azt -nyerte és Herskónak ő is azt adta utasitásul, hogy a holttestet -Tisza-Lökön alul eresszék szabadon s bizzák sorsára. Vigye a viz, a hova -akarja. Ez a vallomás teljesen összevág Matej és Herskó beszédével. - -Ha ez igaz volna: akkor teljesen oktalan és értelmetlen az egész -holttestcsempészeti furfang. - -Hiszen mi lehetett ennek czélja? - -Az, hogy a holttest a viz szinén maradjon, továbbá, hogy azt kellő -helyen és időben észrevegyék s végre, hogy a nyiregyházi biróság szeme -elé csempésztessék. Csak igy lehetett elérni, hogy ép nyaku áltetem -szerepeljen Solymosi Eszter holtteste gyanánt. - -Ámde, ha a holttestet a vizen szabadjára hagyják s azt majd Titelnél -veszik észre a Tiszában vagy a Vaskapu-zuhatagoknál a Dunában vagy -Várnánál a Fekete-tengeren: akkor hiábavaló az egész mesterkedés. Senki -se gondolhat arra, hogy ez az eltünt eszlári lányka álteteme s hogy ezt -valahonnan valamikor a zsidók a biróság félrevezetése végett -csempészték. S ily hiábavaló és nevetséges dolgokra miként -vállalkozhattak volna a zsidók, miért költötték volna a pénzt s miért -koczkáztatták volna bőrüket és szabadságukat? - -A napfény se világosabb ennél. - -Pedig a képtelenség még tovább is tart. - -Az enyészetben levő holttest nem mindig uszik a viz felszinén s időnkint -nem is sokáig. Ha megtelik rothadási gázzal s ha valami idegen suly vagy -akadály a viz fenekén nem tartja: akkor felszinre jön. De mihelyt itt a -gáz belőle valami természetes módon, a test nyilásain át kiszabadul, -azonnal visszaereszkedik a mélybe. S ha megint megtelt elegendő rothadó -léggel: csak akkor bukkanhat fel ismét. - -Már most, ha Tisza-Lökön alul szabadjára eresztik a tetemet: ki állhat -arról jót, hogy az rögtön el nem merül s az emberek szemei elől örökre -el nem tünik? Ki állhat arról jót, hogy ha felbukkan is: ez nappal -történik s emberek szeme láttára s nem éjszaka s nem lakatlan és kietlen -folyamrészeken, a hol ember észre nem veheti? - -A vizsgálóbirónak, a titkos tanácsosnak, a csendbiztosnak s a -panduroknak parányi bölcsesége nem terjedt odáig, hogy mindezt -elgondolja s a holttestcsempészet tervét ily oktalanságokkal -haszontalanná és nevetségessé ne tegye. - -Ha volt tetemsikkasztás és holttestcsempészet: ezt bizonyára eszesebb -férfiak s nagyobb pénzzel dolgozó emberek tervezték, mint a Mendelovics -Niszenek s ennek foganatositását nem bizták volna oly szedett-vedett -dibdáb alakokra, mint Amsel, Jankel, Herskó, Matej, Grósz és Klein. Nem -biztak volna mindent a véletlenre, a holttestet nem oly pőrén hurczolták -volna s nem faluztak volna vele napokon át s nem usztatták volna -Tárkánytól Csonkafűzesig hét napon és éjszakán keresztül. - -Mindazt, a mit a vizsgálóbiró Matej, Herskó és Smilovics vallomásairól -jegyzőkönyvbe vett, durva paraszt észszel gondolták ki. Semmi se -bizonyitja ezt jobban, mint az a furcsa ötlet, a mire szorultságukban -fanyalodtak, a mely szerint a holttest a tutajhoz volt erősitve. - -Miként szállithatták a holttestet a tutajon? - -Háromféle módon. - -Az egyik mód az, hogy rálökik a tutajra csak ugy pőrén, leplezetlenül, a -hogy Smilovics átadta. – Ez lehetetlen volt, hiszen minden tutajos meg -tudott volna mindent azonnal. S a holttest szaga elvitte volna a titkot -a partokra is. - -A másik mód az, hogy a holttestet szekrénybe csomagolják, gondosan -elzárják s ugy viszik tova. Ez esetben is felkölti minden tutajos -figyelmét nyomban az idegen tárgy s nem nyugszik addig egy se, mig meg -nem tudja: mi van a szekrényben. S aztán a szekrénynyel együtt nem -lökhetik bele a vizbe. Azzal nem érik el a czélt. A szekrényt föl kell -nyitni, a tetemet kiemelni s ugy tenni a vizbe. De ez már szintén -feltünő munka. - -A harmadik mód az, hogy a tetemet odakötik a a tutaj alá. – Ezt a módot -gondolták ki. - -De mivel kötik és miként kötik? - -Lánczczal, kötéllel, szijjal, terhelővel, lazsnakkal, madzaggal, sodrott -vagy sodratlan szalaggal, posztószéllel, zsinórral, vászonnal vagy -szines kelmével oda nem köthetik, mivelhogy efféle kötőeszközöket -tutajos ember használni nem szokott. Minden efféle kötelék feltünő volna -s az unalom által gyötört tutajos nem nyugodnék addig, mig ki nem -kutatná, hogy honnan került ez a szokatlan jószág, miért van az a -fenyőszálon vagy hevederfán által kötve s mi van arra a tutaj alatt -függesztve vagy erősitve? Egy óráig se mehetett volna a tutaj: -Csepkanics, Selever vagy Galsi István már észreveszi a különös állapotot -s vagy megkérdi, mi az? – vagy pedig szó nélkül addig motoz és turkál -körülötte, mig végre is fölfedezi a titkot. - -Ez az élet. S az élet igen gyakran egészen más, mint a vizsgálóbirák -jegyzőkönyve vagy a szakértők véleménye, avagy a biróságok itélete. -Gyakran egyetlen hajszáltól, a ruhának egy lencsenagyságu -szennyfoltjától, valamely állat szőrének szinétől vagy egyetlen -karczolástól függ, hogy a vádlottat halálra itéljék vagy ártatlanságát -elismerjék. Mert e tünetek természeti jelenségek s a természet törvényei -szerint keletkeztek. A természet törvényei nem alkusznak. E törvényeket -száz tanu esküje se tudja megczáfolni, semmiféle szakértő se tudja -elvitatni, a legokosabb biró se tudja megsemmisiteni. Csak az lehet -igazság, a mi e törvényekkel megegyezik. - -A tutajos guzst szokott kötőeszközül használni. A vizsgálóbiró, -csendbiztos és pandur esze tehát jó nyomon járt, mikor készpénzül vette -Matej és Herskó ama szavát, hogy a tetemet guzszsal kötötték a tutaj -alá. - -De a guzst a tetemnek nem a nyakára, nem is a derekára, nem is a lábára -illesztették. Hanem a jobb kezének csuklójára. - -Ennek is oka van. Itt már a szakértő orvosok esze is belejátszott a -dologba. - -Ugy találták ugyanis és ugy is volt, hogy a holttest jobb kezén az -alkaron a könyöktől a csuklóig a lágy izomrészek hiányoztak s az alkar -csontjait a kézfej tövéhez csak az inak és az erek kapcsolták, de bőr és -izom már nem. - -Ime megvan a megoldás! A jobb kéz csuklójára kötötték a guzst s hat-hét -napon át ez a guzs dörzsölte le az alkar bőrét és izomrészeit. Nosza -tehát Matej és Herskó: annál inkább ragaszkodjatok a guzshoz! - -Azt azonban elfeledték a tudós pandurok és szakértők kigondolni: milyen -hosszu volt a guzs. - -Többféle nyers vesszőből szokás a guzst csavarni. Mindenféle fa nem -alkalmas rá. A vékony guzst rendesen mogyorófavesszőből csavarják. A -tutajosok mogyorófaguzst használnak. Határozott nyilatkozatuk szerint a -tetemet is mogyorófaguzszsal kötötték a tutaj egyik fenyőszálához. A -guzs, mint teljes biztossággal megmondták, három láb hosszu volt. Tehát -90–100 centiméternyi. - -No most folyamodjunk a természet törvényéhez s annak mértékével mérjük -meg: igaz-e Matej és Herskó beszéde s igy történt-e a dolog? - -A guzsból két hurkot kellett csinálni. Az egyik hurok a holttetem -kézcsuklójára, a másik hurok a fenyőszálra kellett. S mindegyik hurok -bogához legalább 40 czentiméter hosszu guzs kellett, hogy a hajlitásnál -se a guzs el ne törjön, se annak boga könnyen ki ne oldódzzék. A két -hurok tehát összesen 80 czentiméter. Nagyon finom guzsnak kellett lenni, -hogy ennyiből is kikerüljön. - -Már most számitsunk tovább. - -Husz czentiméter átmérőjünél vékonyabb fenyőszálakból nem csinálnak -talpat. A melyik ennél vékonyabb a vastag végén, az már csak -födélfaszámba jön. Ámde a hurok karikájának ilyen vastag fenyőszálnál is -legalább 65 czentiméter hosszunak kellett lenni. S ha most a két hurok -közti függő részre is 15–10 czentiméter hosszuságot veszünk: ime kijön, -hogy az a guzs nem három, hanem legalább öt láb hosszuságu volt, ha -egyáltalán guzs volt. - -Herskó tévedhetett a hosszuság megitélésében, mert ő zsidó és sáfár s -guzst csavarni és kötözni nem szokott, de Matej nem tévedhetett. Ő meg -tudja itélni a guzsról, hogy az derekáig ér-e, vagy feje tetejéig. A -három láb hosszu derekáig ér, az öt láb hosszu a feje tetejéig. - -Ime tehát volt azoknak a panduroknak és szakértőknek lángeszük -kigondolni a dolgot, de az a lángész csak csonka-béna volt. A természet -egész törvényén végig gondolni nem tudott. Se pandur, se Matej, se -szakértő soha meg nem kisértette igy kötni holttestet fenyőszálhoz, hát -csak ugy félvállról gondolomra sütötték ki a guzs három lábnyi -hosszuságát. Azt hitték, a bolondnak a fapénz is elég, a közönségnek igy -is jó lesz. Nem is gondoltak arra, hogy munkájukat majd a vádlottak -védői észszel, gonddal, figyelemmel meg fogják birálni. - -– Ezzel bevégzem a sötétség fejezetét. - -A holttestcsempészetről szóló birálatom csak elméleti természetü. Csak -azt akartam ezzel bebizonyitani, hogy ez a csempészet ugy, a miként -annak részeit és egészét a vizsgálóbiró a csendbiztos segitségével -megalkotta, tele van oktalanságokkal. - -Birálatom daczára a csempészet megtörténhetett. Abból, hogy valamit -oktalanul csináltak, még nem következik, hogy azt meg nem csinálták. Az -orvosszakértők véleménye alapján más megoldás nem lehet, csak egyedül a -holttestcsempészet. S valóban Matej, Herskó és Smilovics vallomása -igazolja a szakértőket s megdöbbentő valószinüségre emeli az áltetem -csempészetének komoly gyanuját. Az igazság uj elemét kell napfényre -hozni, hogy bekövetkezzék a világosság. - - - - -A VÉDELEM. - - -I. - -(Miért kell a védő? – A bűnös ember szenvedése. – Heumann Ignácz ügyvéd. -– Egyénisége. – Az ügyvéd és a közvélemény. – A fiskális, az advokátusz, -a prokátor, a mezei ügyvéd. – Heumann erélye csökken. – Felesége.) - -Vádlottnak védő kell. - -A vádlott a törvény üldözöttje. A törvény vak és süket, se lát, se hall. -De gondolkozni és érezni se tud. Ha tudna, akkor se volna szabad -gondolkoznia és éreznie. A gondolkozó és érző törvény alkuba -bocsátkoznék s ha azt cselekedné: megszünnék törvény lenni. A törvény -csak embert, számot és mértéket, csak szavakat és fogalmakat ismer. Az -egyént, az esetek természetét, a lelkek háboruit nem ismeri. Ott minden -bűntett annyiféle, a hányféle az ember, a ki azt elkövette. De a törvény -minden bűntettet csak egyféle alakban ismer. Mégis azt akarja, hogy a -büntetés megfeleljen a bűnnek. - -A törvényt emberek kezelik és alkalmazzák. Ezek az emberek a birák. -Tanult és gyakorlott elmék, köztisztelet környezi őket, hitvány -jutalomért nagy munkát kell végezniök s hatalom van a kezükben. Akkora -hatalom, a mekkorának egyes ember ellenállni nem tud. Tehát félnek is -tőlük. Sok ember boldogsága, vagyona, joga, önérzete, élete s életöröme -függ naponkint a biró hatalmától. - -Miért kell a védő? - -Hiszen a bűnöst meg kell büntetni. Ha józan eszü: akkor is; – ha beteg -elméjü: akkor is. Az embernek és a társadalomnak kincsét meg kell -védelmezni, azokat martalékul a bűnösöknek nem lehet átengedni. A -bűnösöket ártalmatlanná kell tenni még akkor is, ha őrültek. Hogy az -ártalmatlanná tétel mily módon történjék, az már nagyon is mellékes -kérdés. A büntető hatalom gyakorlása nem egyéb, mint a társadalom -önvédelmi jogának gyakorlása. Ez a jog szent és mindenek fölött való. -Ezzel szemben a halálos büntetés kérdése csak a henye elmék játszi -mozgalma. - -A védő lassitja, gyakran neheziti a büntető eljárást. Néha meg is -hiusitja. Néha kiragadja a bűnöst a büntető hatalom kezéből. Mire való -hát? Hiszen a bűnösnek bünhődni kell. - -A mult századokban nem volt védő. A vádlottak rendszeres védelméről nem -gondoskodott se az állam, se a társadalom. Védje magát a vádlott, a hogy -tudja. Ez volt az emberek felfogása. S volt igazság ebben a felfogásban -is. Magyarországon a rendszeres védelem alig százötven esztendős; – a -szabad, független és okszerü védelem nem sokkal idősebb ötven -esztendősnél. Még ma is élnek emberek, a kiknek ifju vagy gyermekkorában -a legsulyosabb büntetéssel járó hütlenségi vádak ellen a védelem nem -volt szabad és független. Az állam megengedte a látszatért, de béklyót -tett kezére-lábára, lakatot szájára, tilalmat irására. - -Más művelt országban se volt sokkal biztosabb a védelem joga. - -A védelem nagy jogi intézményét lassankint mégis felállitották a művelt -nemzetek. - -Több okuk volt erre. - -Az egyik az, hogy gyakran tévedtek a birák. Gyakran itéltek el ártatlan -embereket. A birák erkölcsi felelősségét czélszerü volt megosztani a -védelemmel. - -A másik ok az volt, s ez valóban sulyos ok volt, hogy köztapasztalás -szerint a vádló tiszteket, a közvádlókat, a nyomozó rendőrséget, a -vizsgálóbirákat, a birósági szakértőket s gyakran még az itélőbirákat is -boszuérzet, szenvedély, elfogultság, önző gondolat vezérli s azért a -törvény alkalmazásánál feledik az igaz mértéket. Kellett tehát a védelem -ellenőrző szerepe, hogy egy bűnre se jusson nagyobb büntetés, egy bűnöst -se sujtson ádázabb itélet, mint a mekkorát a törvény megenged s az -igazság megkövetel. - -S volt másik ok is. A szeretet. Az érző szivek könyje. A könyörület és -részvét istenhez méltó indulata. - -Vannak sötét és gonosz lelkek, a kik mindig sötétek és mindig gonoszak. -Vannak a bűnösök között is, de vannak azok között is, a kik elég ügyesek -és szerencsések a büntető törvény kezét egész életen át kikerülni. Az -ilyenek iránt alig tudnék könyörületet érezni. - -De kevés az a gonosz lélek, a ki mindig gonosz lélek. - -A legtöbb bűncselekmény nem a lélek természetéből folyik s nem az egész -ember s nem az egész élet cselekménye. A legtöbb bűncselekményt rövid -idő érleli vagy pillanat szüli s alkalom, fellobbanó szenvedély vagy -véletlenségek kedvezése segiti elő. - -Már most a bűnös ott nyomorog a törvény kezében. Becsületének örök -elvesztése, önérzetének örök bénitása fenyegeti. Fenyegeti az, hogy meg -kell válnia családjától, vagyonától, az élet minden örömétől s talán az -élettől is. - -Mondhatatlan kín gyötri összeroskadt lelkét. - -Keserü megbánás érzete nyomakodik agyára és szivére. Hiszen nem volt ő -azelőtt rossz ember s jó ember tudna lenni ezentúl is. S ime el kell -vesztenie mindent örökre. - -Voltak szerettei. Szülő, testvér, hitves, gyermek, jó barát. A kiket -sirat s a kik siratják. A kiknek támasza és kenyéradója volt s a kik -most éheznek. Többé nem segithet rajtuk. Vannak a kik átkozzák s a -kiknek többé be nem bizonyithatja, hogy ő nem oly rossz ember, a -milyennek kikiáltják. - -Ott ül a börtönben, talán elvetemült alakok közt. - -Fekvőhelye keskeny és hideg. Levegője büzhödt. Étele-itala hitvány. Jó -szót nem hall senkitől. - -Őre taszigálja, őrmestere ugy beszél vele, mint a kutyával. A rendőr -nyaggatja, a vizsgálóbiró faggatja, az itélőbiró gunyolja, paczkáz vele, -védelmét meg nem hallgatja, szivébe nem lát, bele nézni nem is akar. Ha -fölnyitja száját: durva szóval hallgatásra intik. - -Jól van. Ez a bűnös ember sorsa. Ám a megbánás megtisztitotta már -megtévedt lelkét s meg is tudna nyugodni a büntetésben. Hiszen kell -vezeklenie. De égen-földön nincs senkije, a ki vele emberségesen -szólana, jószivü pillantást vetne rá s vigasztaló hangot intézne hozzá. - -Minő gyötrelem ez! - -Hamlet királyfi tünődik. A nagy britt költő mérhetlen lángelméje -tolmácsolja tünődését. S a mikor az emberi lét legnagyobb szenvedései -fölött tünődik, eszébe jut: miként bánnak a szegény, bajos emberrel a -birák, hivatalnokok, hajduk, börtönőrök. Ime: ez is a legnagyobb -szenvedések közé tartozik. Vajjon a halál megszabadit-e ezektől? Vajjon -a másvilágon megszabadulunk-e a hatalom ellenséges végrehajtóitól? -Vajjon nem paczkáznak-e velünk ott is? Nem ütnek, dobnak, rugnak, -taszigálnak-e ott is, mint a rongyot, az útban álló göröngyöt, a -szélfujta szemetet? - -A mesebeli királyfi s a nagy britt költő nem ismerhette a védői -intézményt. - -A védő szeretettel járul a bűnöshöz. Kikérdezi, meghallgatja türelemmel, -inti, oktatja, vigasztalja. Óvja a kétségbeeséstől, felismeri mentségeit -s kikeres mindent, a mi enyhithet sorsán s nyugalomra birja az összetört -lelket. - -A mi az orvos a kínlódó betegnek, a mi a gyóntató atya a haldoklónak: az -a védő a bűnösnek, a kit a vád sulyos terhe nyom s a kit a védőn kívül -mindenki elhagyott immár. - -Ha a végső itéletet kimondták: azután már lassankint elmulik a bűnös -kínzó lelki gyötrődése. Tudja sorsát, ismeri végzetét s számot vet vele. -De a végső itéletileg szüksége van a vigasztalásra. - -A védőnek van tudása is, kötelességérzete is, van bátorsága is. -Szembeszáll a közvádlóval, kárvallottak boszuérzetével, a törvényszék -tévedéseivel, a szakértők furfangosságával s a birák elfogultságával. -Föltárja a mentséget, ha van s föl az enyhitő körülményeket, ha -fenforognak. S az elitélt végighallgatja, megnyugszik a biráskodásban, -meghajlik az itélet igazsága előtt. Mert hiszen nem volt elhagyatva, -neki is volt szószólója. - -Kellett a védő azoknak is, a kiket a vérvád terhe üldözött. Sokan voltak -már. A holttestcsempészet gyanuja nagyon megszaporitotta számukat. - -Szegény ember volt mind. - -Ők maguk nem is gondoltak arra, hogy mindegyik külön-külön valljon -ügyvédet, vagy más irástudó embert védőjének. Önkényt pedig nem igen -akadt volna védő. A gyülölködésre fölzaklatott közvélemény veszélyes -rohama fenyegetett mindenkit, a ki a zsidókat védelmezni merte. Egész -vidékenként alig akadt néhány bátor és eszes férfiu, aki arra intse a -zajongókat, hogy várják be legalább az ügy nyilvános tárgyalását s az -első biróság itéletét. - -A mostani nyugodtabb korban alig lehet a tömeg akkori gondolkozását -elképzelni. - -A nyiregyházi törvényszék területén, éppen a biróság székhelyén Heumann -Ignácz volt a legderekabb és legtekintélyesebb ügyvédek egyike. -Származása s vallása szerint zsidó. Nős, családos ember. Jeles jogász. -Ugy emlékszem, a bécsi jogi egyetemen végezte tanulmányait. Ez az -egyetem az alaki, a történelmi s a megszabott anyagi jog mezején jeles -tanerőkkel rendelkezett ezelőtt negyven évvel. De a gyakorlati jogélet -mezején kezdeményező buvárkodásra nem igen biztatta az ifjuságot. A -tudomány nagy birodalmában szerte megállapitott elveket és tételeket s -azok történeti kifejlődését nagy sikerrel adta elő, de arra kevéssé -buzditotta hallgatóit, hogy az egyéni jogesetek keletkezését, fejlődését -s elágazásait különös gonddal figyeljék s a jogtudomány tételeit a -figyelés alapján önmaguk is önállóan törekedjenek megszerkeszteni. A -fűnek-fának ismerete akkor teljes és igazi, ha a füvet és fát -csirázásától kezdve szemléljük különös figyelemmel. És nagyon szép és -nagyon gyümölcsöző buvárkodás az, ha a jogot az esetek csiráiból már -tanulmányozhatjuk, a mint azok a társadalom talajából, az emberek -szenvedélyeiből s érdekeiből kisarjadzanak. - -Nemcsak jogtudóssá kell nevelni az ifjuságot, hanem gyakorlati jogászszá -is. - -Heumann Ignácz eléggé gyakorlati jogász volt, a jogi viszályok afféle -eseteiben, a minők a vidéken elő szoktak fordulni. Az ő vidékén -nincsenek nagy gyárak, sok milliós vállalatok, nemzetközi forgalmi -bankok, tengeri szállitások, világhirü könnyelmü szépségek, milliós -játékbarlangok. Óriási vagyoni értékek összeütközése, mérhetlen hiuságok -élet-halálharcza, nagy alakok szereplése, nagy szenvedélyek tombolása -ott ismeretlen. Ott csak adóssági perek, apró kereskedelmi villongások, -szabályos örökségi viszályok, mezei bűnesetek, kisméretü csalások, -fellobbanó indulatszülte gyilkosságok merülnek föl. A szövetkezett -tömegek szenvedélye se érlelődött még meg. Csupán kis emberek és egyes -emberek érdekeinek, jogainak, szenvedélyeinek s hiuságainak zürzavaros -csatározásaiból áll az a jogi élet, mely az ügyvéd közbenjárását eltüri -vagy megkivánja. - -Ebben a legjelesebb vidéki ügyvédek egyike volt ő. - -A törvényszék elnökével bizalmas viszonyban, a birákkal szemközt a -kölcsönös becsülés állapotában, a vármegye előkelő uraival s nemeseivel -meglehetősen barátságban. Családos ember, volt már gyermeke. Volt -szerény vagyona is. Adóssága nem volt. Az ügyvédségtől eltérő mindennemü -vállalkozást szigoruan s következetesen elutasitott magától. Egészen -természetes, hogy az eszlári vádlottak első sorban rágondoltak s -rábizták ügyük védelmét. - -A nagy perhez nem volt eléggé kifejlődve elméje s ehhez nem volt elég a -közönséges jogtudomány s a mindennapi, bármily jeles ügyvédi ügyesség. -Az egyéneknek s a társadalomnak annyi oldalról való ismerete, annyi -orvosi és mérnöki tudás, a kis emberek életmódjának oly mély -megfigyelése kellett a nagy perhez, minőre az ügyvédek nem szoktak -készen állani se Magyarországban, se más országban. - -De erélye, tiszta és nemes gondolkozása s nagy kötelességérzete megvolt. - -S megvolt művelt és nemes gondolkozása nejében is. - -A mily erős volt az izgatás a zsidók ellen, a mily szilaj volt a -gyülölet az eszlári vádlottak ellen: oly gyorsan és erősen fejlődött ki -a gyülölség Heumann ellen is. - -Ügyvéd volt és zsidó s védelmezni merte azokat, a kiket tenger árjaként -boritott el a közgyülölet. - -A ügyvédet talán sehol se szereti a tömeg s az ügyvédi foglalkozást -talán sehol se becsülik eléggé. Ugy vannak vele, mint a gyógyszertárral. -A kinek nincs szüksége rá, elkerüli. A kinek szüksége van rá: az is fél -tőle némileg. Kényszeritő szükség nélkül senki se keresi fel s a kik -fölkeresik: rendszerint azok is azt hiszik, hogy többe kerül, mint a -mennyit ér. Minden művelt társadalomnak ezer ötlete, példabeszéde, élcze -és adomája van az ügyvédek ellen. A nép képzelete ugy bánik az -ügyvéddel, mint a mostohával vagy mint az anyóssal. - -Sok ügyvéd megérdemli, az ügyvédség nem érdemli meg ezt a sorsot. De ez -a sors kikerülhetetlen, kivált ott, a hol sok az ügyvéd. Az ügyvédi -pálya a tudománynak, a kormányzatnak s a magasabb műveltségnek pályája. -De az ügyvéd sohase alkot, mint a tudós, a művész, a feltaláló, a -törvényhozó s a kormányzó. Az ügyvéd mindig csak tataroz, javit, -helyreigazit, egyenget, kiegyenlit s a szakadásokat, töréseket, -viszályokat, villongásokat törekszik rendbehozni. Ha sikerült: abban a -felek főleg a maguk érdemeit s a biróság érdemeit látják. Ha nem -sikerül: a kudarczért és veszteségért a felek is, a biróságok is főleg -az ügyvédet okolják. Végül mindig dijazni kell az ügyvédi munkát s -rendesen a munka befejeztével. A munka értékét, ha már az be van végezve -s a multra tartozik, alig tudják az emberek eléggé megbecsülni. A -sikertelen munkát dijazni éppen nehéz. S az emberek itélő-tehetsége jól -meg tudja mérni, mi hasznot látott az ügyvéd munkájából, de azt már -kevésbbé tudja megmérni, hogy az ügyvéd munkája minő bajt, minő -zavarokat s mekkora kárt háritott el. Az ügyvédi munka feladata s -természete pedig inkább az, hogy a feleket bajtól óvja, semmint, hogy -azoknak hasznot hajtson. Sok ügyvéd közt sok a gyönge, sőt a hitvány is. -De a kormányzók közt, az uralkodók közt s a hatalmasok közt aránylag -sokkal több a hitvány. Csakhogy nekik erejük van a felelősséget másra -háritani, az ügyvédeknek pedig erre nincs erejük. S az ügyvédek tulnyomó -része vagyontalan. Vagyonos ember kevés van közöttük. S ez a körülmény -nagy ok arra nézve, hogy az ügyvédi intézmény sokkal kisebb becsülésben -részesül, mint a papi, vagy katonai intézmény. Papnak, katonának -becsülést biztosit az erős szervezet s az abban rejlő hatalom és -összetartás. Ez hiányzik az ügyvédnél. - -S a munka dijazásának kérdése a közvélekedésben még mindig nem tiszta -eléggé. Európában legalább még mindig vannak nagy társadalmi rétegek, -melyek a rég mult századok felfogásától menekülni nem tudnak. A nagy -urak tisztességét hajdan épen nem csorbitotta, ha rablásból uraskodtak, -de végkép megölte volna, ha bérért végeznek mindennapi munkát. Bérért -dolgozni csak szolgának és inségesnek való állapot. - -Ebből a felfogásból még ma is sok lappang az emberek elméjében. - -Az ügyvédi állás magas míveltséget követel. Magasabbat és szélesebbet, -mint a papi, katonai, uralkodói, vagy született törvényhozói állás. Hogy -a papot, katonát, uralkodót, kormányzót, bankárt, főrendü törvényhozót -minden munkájáért, sőt még henyéléseért is busásan fizetik: ezt mindenki -okosnak és természetesnek találja. A társadalom, a tudomány, az irodalom -s a hivalkodó tömeg annyi okot talál rá, hogy szinte elszédül bele a -gondolkodó agy. Ám sokkal több ok van arra, hogy az ügyvéd, orvos, -tanitó, köztisztviselő munkáját még jobban fizessék. A tudomány tanitja -is ezt, de a tömeg a tanitásra nem sokat ad. Orvos, tanitó, -köztisztviselő fizetésének kérdése hidegen hagyja, az ügyvédi dijazás -pedig gunyra serkenti a tömeget. - -Az elmék efféle működésének okát bizonyára meg lehet találni. - -A mai ügyvédség egészen más Magyarországban, mint a régi volt. - -A régi ügyvéd hatalmas volt, nagy tekintélylyel, biztositott vagyoni -jóléttel s nagy hatáskörrel. - -Volt ügyvédje az államnak és kincstárnak. Volt minden püspökségnek és -uradalomnak. Volt a vármegyének, a királyi városnak s minden -törvényhatóságnak. Ezek rendesen kinevezett, vagy megválasztott s -állandó évi fizetéssel ellátott ügyvédek voltak s rendesen egész -életükre szólt az ügyvédi megbizás. Ezeket fiskálisoknak nevezték, -minthogy a fiskust, magyarul: a kincstárt képviselték. Voltak királyi, -érseki, püspöki, káptalani, apátsági, uradalmi, vármegyei és városi -fiskálisok. Az utóbbiakat magisztratuális fiskálisnak nevezték. -Tekintélyük nagy volt, mert nagy hatóságokat képviseltek. Hajdan az -uradalmak is közhatóságok voltak, minthogy birósági, közigazgatási -hatalmat gyakoroltak. Fiskális nélkül a hatalmat gyakorolniok nem -lehetett. A vármegyéknek több fiskálisuk volt. Az egyik jogi tanácsadó -volt a közigazgatásban s védte a jobbágyot urasága ellen. A másik az -árvákra ügyelt. A harmadik és negyedik közvádló volt a büntető ügyekben -vagy a vádlottak közvédője. A vármegyék régi felfogása ép ugy -köztisztviselők által gondoskodott a vádlottak védelméről, mint a hogy -gondoskodott a vádemelésről. A védelemért a vádlottnak nem kellett -fizetni. A vármegye rendes tiszti fizetéssel látta el a védőt. -Magyarország egyik legnagyobb államférfia, Deák Ferencz, fiatal korában -Zalavármegye tiszti fiskálisa volt s a vádlottak védelmével -foglalkozott. - -Ritkább esetekben, különösen ha vagyonos volt a vádlott, ennek külön -védője is volt. Állithatta védelmére maga a vádlott. Az ilyen védőnek a -neve volt advocatus. Ma az ügyvédet latinosan advokátusznak nevezik -általában. - -A prókátor név megint más. Ez a latin procuratorból származik. A -magánjogban s különösen a birtokjogban a középkori adományi rendszer -állott fenn Magyarországban a mult század közepéig. A birtokjog peres -kérdései óriási kérdések voltak. Tizenöt-husz év előtt egy-egy pert -elintézni nem lehetett. Nagyon sok per ötven, hatvan, száz évig -eltartott. Az ily perek viteléhez különös jogtudás volt szükséges. Erre -a fiskálisok nem igen voltak képesek. Öt elsőfoku birósága volt az -országnak e perekre. Egy királyi tábla s négy kerületi tábla. E táblák -székhelyén laktak a nagy birtokjog ügyvédei. Ez ügyvédeket nevezték -prókurátoroknak. A közéletben tabuláris prókátoroknak. - -Ma prókátor név alatt mindenféle ügyvédet értenek. Némileg gúnyos -értelemben használják ezt a szót. - -Olyan ügyvéd, a ki se fiskális, se advokátusz, se prókátor nem lehetett, -kevés volt Magyarországban 1840 előtt. Számuk alig rughatott kétszázra. -A közönség csirkeprókátornak vagy mezei prókátornak nevezte őket. -Kámpesztrisz prókurátor: ez volt latinos nevük. - -Ma az ügyvédek legnagyobb része egyénileg ilyen független, önálló s nem -kizárólag egyetlen megbizóhoz kötött állásban van. Az ügyvédi iroda -teljesen egyéni magánvállalat s nem tiszti és hatósági foglalkozás. De a -jogrendszer is megváltozott vagy hatvan év óta. A hajdan mezei ügyvédnek -nevezett mivelt osztály ma legalább háromezer ügyvédből áll. Ide nem -értve a megyei, városi, vállalati, takarékpénztári és bankügyvédeket. - -De a mily arányban növekedett az ügyvédek száma, oly arányban csökkent -az ügyvédek tekintélye. Az élet harcza tolongásra kényszerité a -sokaságot. A tolongás összeütközésekkel, surlódásokkal jár. A surlódás -legelőször a tekintély zománczát koptatja le. - -Heumann tekintélye rohamosan hanyatlott, mihelyt a vérvádlottak védelmét -elfogadta. Először az izgatók kezdték tépdesni jó hirnevét, azután a -tömeg s lassanként barátai is. Egyszer csak jelszóvá vált, hogy az, a ki -a zsidók védelmére kel, még gonoszabb, még utálatosabb, mint maguk a -vádlottak. Heumannt és családjának tagjait sértő szavakkal úton-útfélen -bántalmazták. Utóbb éjszakánként ajtaját, kapuját, ablakjait döngették. -Testének, sőt életének biztonságát is fenyegették. - -A sajtó szitotta a tüzet. Az ügyvédi testületek hallgattak. A nemzet -vezetői, az országos ügyek élén álló férfiak nem merték szavukat -fölemelni. Azt hitték: elvesztik a népszerüséget. Egy-két magas egyházi -férfiu nyilatkozott jó szivvel, kenetes szavakban, de csak -általánosságban a vérvád és a zsidók üldözése ellen. Nem volt semmi -sikere. A kormányzó-férfiak nagy része maga is hitte a vérvádat. De akár -hitte, akár nem, mindenki megállapodott abban, hogy az ügynek szabad -folyást kell engedni s a biróság dolgába beleavatkozni nem szabad. - -Ki az a biróság? - -E kérdésre nem ügyeltek. Eszükbe se jutott meggondolni, hogy egy -növendék aljegyző mint vizsgálóbiró, egy kurta észjárásu alügyész, -egy-két nyers erkölcsü csendbiztos s egy-két tanulatlan, tapasztalatlan -orvos nem képviselheti egészen, méltán a nagy, művelt nemzet biróságát. - -Heumannban elég férfiasság, elég elszántság volt. De utóbb erélye -csökkenni kezdett. Sikert nem mutathatott föl. S oktalan szigorusággal -zárkóztak el előle mindenütt. Az akkori büntető eljárás szerint a -vádlottakkal nem érintkezhetett. De a tanukkal legalább a törvények -szerint beszélhetett volna. Igazán csak egy tanu volt – a gyerek Sarf -Móricz. A védőnek csak tudnia kellett volna, hogy ez a tanu épelméjü-e -vagy háborodott? Szabadon és önkényt beszél-e, vagy meg van riasztva? S -a mit vall: honnan meriti ahhoz tudását? Csakugyan látta-e, hallotta-e a -mit beszél, vagy képzelődés is vezeti vagy rábeszélés is irányozza? - -De ez a tanu fogva volt. Hét zár alatt állott. Hozzá még csak nem is -közelithetett. - -Lassankint belátta, hogy védői kötelességét önérzetes férfiu módjára nem -teljesitheti. Reáomlik a közgyülölet minden átka, ügyvédi munkáit se -végezheti. De lassankint meg is vonják tőle a bizalmat. S ha nincs -munka: kenyér se lesz. Rá és családjára vigasztalan, sötét jövő borul. -Szegénység és nyomor. - -Közölte feleségével mindezt. De azt is, hogy a védelemről le akar -mondani. Le kell mondania. - -Az asszony gyakran erősebb, mint a férfi. A nagy sziv, ha asszony -keblében dobog, nem fél, nem számit, nem bölcselkedik. Azt felelte -férjének: - -– Nem mondasz le! Ha életünkkel játszunk is, te a szegény vádlottakat, a -kik benned biznak, el nem hagyhatod. Ki védje hitünk sorsosait, ha mink -is megfutamodunk? Ne félj a szegénységtől. Együtt koldulunk, egymást el -nem hagyjuk. - -A férfi omló részei rég összevegyültek már a föld porával. Az asszony -most is él. Nem emlékszem, hogy tizenkilencz év óta találkoztam volna -vele. E néhány sor örökitse meg nevét. - -Heumann megmaradt mindvégig a védelemnél. Ez a szóváltás feleségével -junius tizedike körül történt. Azonnal felutazott Budapestre, az ország -fővárosába, hogy a zsidóság illetékes férfiainál jelentést tegyen arról, -minő végzetes arányokban s minő fenyegetőleg fejlődik a nagy per előre -napról-napra. Pedig akkor még a csonkafűzesi tetem nem bukkant föl a -Tisza hullámaiból. - - -II. - -(A zsidók központi irodája. – A Kagal. – A központi iroda megkér: -vizsgáljam meg Sarf Móriczot. – Megvizsgálom. – Tünődöm: elfogadjam-e a -védői tisztet?) - -Egy kis központi irodájuk volt Budapesten a magyar zsidóknak 1871 óta. - -A magyar zsidóknak nincs központi hatóságuk, nincs országos szervezetük. -Minden hitközség önálló hitközség, egyiknek a másikhoz semmi köze, egyik -rabbi akkora, mint a másik, egyik hitközségi elnök és előljáróság olyan, -mint a másik. A zsidók versengő, vitatkozó, a külső kényszert egyáltalán -nem türő természete meg nem engedi, hogy ők egyetemesen kötelező állami -egyházalkotmány alá hajtsák fejüket. - -Általánosan érdeklő ügyeik azonban mégis vannak. Ezelőtt harminczhárom -évvel országos alkotmányozó gyülésre seregeltek össze, hogy maguknak -egységes szervezetet alkossanak. Viszály lett a tanácskozás vége. Addig -csak volt közöttük valami egység. De azóta neológ, orthodox és statusquo -községekre váltak szét. A szétválás nagyon sok vagyonmegosztási és -egyházi adózási kérdést vetett föl. E kérdéseket önmaguk el nem -intézhették s az elintézést a kormányra kellett bizniok. Ezekhez egyéb -kérdések is járultak. Ám a kormány messze van s jártasság kell ott az -ügyek sürgetéséhez. Minden községnek minden ügyet más-más emberre bizni -nehéz és költséges. Czélszerünek látszott a kormány székhelyén valami -központi ügynökségfélét állitani fel, a minő volt hajdan a nemesség -számára a magyar kanczellária székhelyén az ugynevezett udvari agentura. - -Igy alakult Budapesten egy kis szervezet, melyet Központi Irodának -neveznek. Elnöke kezdettől fogva egyszerü, derék magyar zsidó: Schweiger -Márton; titkára pedig egy jeles ügyvéd, Simon József jogtudor. Az én -tudásom szerint ebből áll az egész Központi Iroda. Nem hatóság ez. Külön -törvény se fennállását, se szervezetét nem biztositja. Csak azok -dolgában jár el, a kik hozzá fordulnak. Hatásköre az egyes megbizáson -túl nem terjed. S hatásköre általában csak abból áll, hogy egyes -esetekben értesitést s néha kérdésre véleményt ad a kormánynak. - -Később az orthodox zsidó községek számára is szerveztek ily természetü -központi irodát. - -Nyájas olvasóm, talán csodálkozik azon: miért emlitem föl e dolgokat, -holott ezek a nagy perre nem tartoznak. - -A nagy perre nem tartoznak, de történetével mégis összefüggenek némileg. - -A nagy per idején ugyanis a sajtó széltében-hosszában hiresztelte, hogy -Magyarország zsidóinak van egy titkos hatóságuk, melynek Kagal a neve. -Rejtélyes testület ez, titkon dolgozó, erős esküvés által megkötött -férfiakból álló. Mérhetlen pénz fölött rendelkeznek. Védi a zsidókat -mindenütt, mindenben és mindenki ellen. Van befolyása császárokra, -királyokra, kormányzókra, törvényhozókra s kiváltképen a sajtóra is. Ez -veszi kezébe majd a vérvádlottak ügyét is. Ez irányozza majd az -ügyvédeket, ez ejti meg a biróságokat s ez dolgozik azon, hogy a zsidók -számára meghóditsa a világot. - -Izgalmas időben a legképtelenebb hireket hiszi a tömeg leginkább. A -kagal szó azóta vidám jelzővé vált, akkor ezren meg ezren esküdtek rá. - -Heumann egyebek közt a Központi Iroda titkárját Simon Józsefet -értesitette az eszlári ügy részleteiről, azonban természetes és -általános emberi érdeklődésből igen kényes dolog volt akkor akár a -Központi Irodának, akár a budapesti zsidóknak ez ügyben közvetlenül -beavatkozni. - -Miről van szó? - -Megvédelmezni az eszlári vádlott zsidókat. - -Ámde évenként és vidékenként száz meg száz a zsidó vádlott az egész -országban, mert hiszen a törvény ellen a zsidó is csak ugy vét, mint a -keresztyén. - -A többi zsidó vádlott dolgába nem avatkozik se a Központi Iroda, se a -budapesti zsidóság. Védje magát mindenki ugy, a hogy tudja. S bánjék el -a biróság mindenkivel, a hogy érdemli. Ez a helyes felfogás A keresztyén -vádlottakat se védelmezi semmiféle titkos vagy nyilvános központi -ügynökség, ne védje hát a zsidókat se. - -S ha mégis védelmezné az eszlári zsidókat? Ha a budapesti zsidóság mégis -beavatkoznék a nagy perbe? Mit jelentene ez? - -Azt jelentené, hogy a zsidóság, az egész zsidóság érzi a vád terhét. Azt -jelentené, hogy a szűzvér-szerzés bűne nem egyes emberek, nem az eszlári -zsidók egyéni bűne, hanem minden zsidó bűne. Azt jelentené, hogy a -zsidóságban még mindig dolgozik valami rejtélyes irtóztató vakhit, mely -vérontásra serkent s melyet a mivelt keresztyén társadalom el nem -türhet. - -A végső pontban azt jelentené: ki kell irtani a zsidókat. - -Mulhatatlanul ide vezetne a zsidógyülölők eszejárása. - -De másik oldala is van a dolognak. - -Eddig a zsidóság magukra hagyta az eszláriakat s ime az izgatás mégis az -egész zsidóság ellen folyik. Sőt az egyetemes zsidóság ellen irányzott -izgatás hozta egy csomó véletlenség segélyével felszinre az eszlári -vérvádat is. Ha bűnösök a vádlottak, ám akaszszák fel őket. De ha -ártatlanok: ne hagyják őket elveszni. Segiteni kell őket, hogy -ártatlanságuk kiderüljön. A zsidógyülölők kezéből legalább kiesik egy -mérgezett fegyver. Olyan fegyver, melyet a tömeg legkönnyebben -forgathat. - -Lassanként ez a nézet szövődött meg a fővárosi zsidóság vezető -férfiainak elméjében. De Heumann Budapestre jöttekor, junius közepén, -még nem. - -Azonban junius 16-án fölkeresett engem Simon József ügyvéd, a Központi -Iroda titkára s arra kért, utazzam el Nyiregyházára, keressem föl Sarf -Móricz gyereket s vizsgáljam meg, vajjon mi nyomatéka lehet az ő -vallomásának? Mekkora az értelmisége? Szabadon nyilatkozik-e, vagy -lelkére valami külső, idegen hatás nyomakodik? - -Az ügy igazán érdekelt engem is, mint minden művelt és értelmes embert a -kerek földön. Készséggel vállalkoztam erre. Ügyvédi megbizást nem -fogadtam el, erről talán ekkor még szó sem volt köztünk. Semmiféle külön -meghatalmazást se fogadtam el. Nem is lett volna: kitől. Mint olyan -ember, a ki észlelni szeret, mentem Nyiregyházára a különös jelenséget -megfigyelni. - -Előbb felkerestem Kozma Sándort, az ország királyi főügyészét. Bizalmas -benső barátom volt. Közöltem vele, mit akarok. Kértem: figyelmeztesse a -nyiregyházi királyi ügyészséget, hogy járjon kezemre s ne akadályozzon -abban, hogy a gyereket megtekinthessem. - -A királyi főügyész hajlandó volt erre. Sőt örült azon, ha én is -körülnézek Nyiregyházán s észleléseimet én is közlöm vele. Azért küldte -le helyettesét Székely Ferencz főügyészt is. Az én megfigyelésemre sokat -adott. Tizenegy év előtt 1871-ben én is királyi ügyész voltam, vagy -nyolcz hónapon át, vele mint akkori főnökömmel néhány komoly -igazságszolgáltatási kérdésben bő értekezésem volt. Nagyrabecsülte apró -irodalmi műveimet is. Még biztatott is, hogy csak siessek a tanut, Sarf -Móriczot megismerni. - -Junius 18-án utaztam Nyiregyházára. Véletlenül épen azon a napon, a -melynek délutánján a tutajosok a csonkafűzesi holttestet meglátták. -Erről azonban a nyiregyházi birói köröknek még e napon sejtelmük se -volt. - -Másnap reggel fölkerestem Székely Ferencz királyi főügyészt s közöltem -vele óhajtásomat. Sarf Móriczot akarom látni s vele akarok beszélni. -Kissé aggodalmaskodott, mintha őt is meglepte volna már az idegen szemek -odapillantása elleni féltékenység. Azonban még se vonakodott. Csak arra -kért, hogy az ő társaságában keressem föl a gyereket és hogy az ügyről -se ne kérdezzek tőle, se ne mondjak neki semmit. És arra kért, hogy -siessünk. Egy holttestről érkezett a reggeli órákban jelentés, neki -annak megszemlélésére Tisza-Dadára kell utazni. - -E holttestnek akkor semmi jelentőséget sem tulajdonitottunk. - -Tiz óra tájban mentünk a fogházba. Ez a fogház egy régi, avult -földszintes épület volt, ma nincs meg, diszes fölház emelkedik helyén. -Feltünt már akkor nyomban, hogy a börtönőrmestert előre értesitették -arról, hogy »idegen« tesz látogatást, tegye meg tehát a kellő -intézkedéseket. - -Nem is álmodtam arról, minő gyanu kisért mindenkit, a ki a titkos tanács -tagjaival nem állott bizalmas lábon. - -Egyenesen az őrmester szobájába mentünk a helyettes királyi -főügyészszel. Ott volt a tanu. Maga az őrmester volt vele a szobában s -még egy börtönőr. - -Ott állott hát a fiu előttem. Az igénytelen zsidó gyerek, ócska, fakó -ruhájában, melyet még hazulról hozott. Sárgásszőke piros arcza, nem épen -rövidre nyirt haja, komolyan és félénken néző szemei, ideges tipegése s -idegesen mozgó kézujjai. Arcza elég értelmes. Nemcsak a hülyeségnek, de -még a lassu, vontatott észjárásnak sincs az arczon semmi nyoma. -Megczirogattam haját s megtapogattam koponyáját. Nincs-e koponya -alakulásában valami rendetlenség? Nem találtam semmit. - -Külsőleg tehát egészséges agyu. Annak a vélekedésnek, hogy talán hülye a -gyerek, külsőleg semmi nyoma. Hogy látásai, káprázatai, képzelgései -volnának: ezt a föltevést se támogatja arczának egészséges szine. - -Ime a tanu, a ki rettenetes titkokat tud s azokról már vallomást is -tett. A kinek szavain nyugszik az irtóztató vád, melynek sulya alatt egy -világtörténelmi hitfelekezet vonaglik. A kinek beszédére már oly sok -ember elvesztette szabadságát s még édes apja is ott szenved a börtön -odujában. - -Beszélnem kellett volna vele. Szóra kellett volna birnom. S mi másról -beszéljek, mint az ügyről s annak körülményeiről? Miből itélhetném meg -inkább gondolkozása helyességét? - -Ám erről, éppen csak erről nem lehetett beszélni. Megigértem a -főügyésznek. - -Hány éves? Hány testvérje van? Jól alszik-e? Van-e étvágya? Mit tanult -eddig? Kik a pajtásai otthon? Kikkel és miként szokott játszani? Mivel -tölti idejét a fogságban? Imádkozik-e? Kit óhajtana látni? Mi szeretne -lenni az életben? Tud-e már jól irni, olvasni, számot vetni? Kit szeret -legjobban? Kiket ismer rokonai közül? Volt-e már Tiszán túl? Látott-e -már várost? Fél-e a bikától vagy a szomszédok kutyáitól? - -Csak efféle dologról lehetett vele társalognom. Mindjárt az első szónál -kezdtem. - -– Hány éves vagy fiam? - -A fiu hallgatott. Csak nézett rám mereven. - -– No beszélj hát! Hány éves vagy? - -A fiu aggodalmas arczczal nézett Kozákra, a nagyfejü és hatalmas termetü -őrmesterre. Egész nézésében az a félő kérdés rejlett: vajjon szabad-e -neki ezt az idegen, ismeretlen ur kérdésére megmondani. - -A királyi főügyész nyájas, biztató hangon szólt hozzá. - -– Ne féljen Móricz, feleljen bátran! - -E szóra az őrmester is intett fejével, mintha beleegyezett volna abba, -hogy a fiu feleljen kérdésemre. - -Felelt is. Megmondta életkorát. - -Ez nekem untig elég volt. Megköszöntem a főügyész szivességét, -üdvözöltem a fiut és az őrmestert s indultam kifelé. - -Nyomban megmondtam a főügyésznek, hogy nem vagyok kiváncsi tovább a -fiura. - -Hiszen nem tanu ez, hanem bálvány. Kifaragva, megidomitva, kiföstve s -odaállitva a világ elé. De ugy, hogy senki közelébe ne juthasson, senki -meg ne tapinthassa, gondosan meg ne szemlélhesse, meg ne vizsgálhassa. -Nem a maga valóságát mutatja ez, hanem azok művészetét, a kik -kifaragták, megidomitották, kiföstötték s bálványnak odaállitották. - -Nem is romlott lélek ez, mint akkor a zsidók általában hitték. Hanem -agyongyötört lélek. A ki meg van riasztva, a kit örökös félelem alatt -tartanak s a kinek lelke tele aggodalommal és reszketéssel. A kinek -közelében senki sincs azok közül, a kik eddig szerették s a kiket eddig -ő szeretett. Hanem körülötte vannak a csendbiztosok, pandurok, -börtönőrök, rabok és faggató urak. Nem futkározhat többé a tiszaparti -sima gyöpön a szabad verőfényben; e helyett ott kell vesztegelnie a -sötét falak között a börtön hideg téglapadozatán. Enni, innivalója van -ugyan, de kegyetlen ijesztéssel el van attól tiltva, hogy egyetlen szót -is másként ejtsen, mint a hogy börtönőrei szemöldöke megengedi. - -Hiszen nekem még azt se merte megmondani saját jószántából, hogy hány -esztendős. - -Nem is tanakodtam aztán senkivel tovább. Hazajöttem a fővárosba s -elmondtam véleményemet a tanuról Kozma Sándornak és a ki erre megkért, -Simon József ügyvédnek is. - -Két Sarf Móriczczal van dolgunk ebben a nagy perben. - -Az egyik a megfélemlitett tanu, a ki mindig retteg, csupán felsőbb -engedélyre szól és csupán annyit mond, a mennyire engedelmet kap. Ez a -tanu egyszerü alak s nem is nagyon érdekes. - -A másik a kikészitett tanu, a hetyke alak, a zsidógyülölő zsidó fiu, a -teljesen átidomitott lélek. Ezzel találkozunk az ügy nyilvános -tárgyalásán. Ez már a legérdekesebb alakok közé tartozik, a kiket csak -valaha az irodalom és az élet és a történet felszinre hozott. E munkának -aligha az nem lesz legszebb fejezete, a hol ezt a tanut fogjuk apróra -megismerni. - -Hazajöttömkor nem volt sok időnk Sarf Móricz fölött tünődni és -tanakodni. A csonkafűzesi tetemhez csodálatos vélemények kapcsolódtak. -Fölmerült a holttestcsempészet vádja. A vizsgálóbiróság emberei nem -tartottak titkot. A sajtó tárogatóin minden nap ott harsogott az -álhalott csempészetének s a tetemsikkasztásnak ezer részlete. S mind -olyan részlet, a mely csak terhelte a zsidókat. S most már lassankint -azok is hittek a vérvád alaposságában, a kik eddig azt képtelenségnek -tartották. Hiszen ha ártatlanok lettek volna a zsidók: Solymosi Eszter -ruhájában nem csempésztek volna idegen holttetemet. S akkor nem is -került volna kezükbe az eltünt lányka ruházata. A nagy közönség -fölzaklatott indulata s lázongó képzelete vád alá helyezte már az egész -zsidóságot. - -Az ország előkelő zsidói csakhamar arra a meggyőződésre jutottak most -már, hogy a dolgok folyását összetett kezekkel tovább nem nézhetik. A -budapesti kiválóbb férfiakhoz százanként jöttek vidékről, sőt külföldről -is az izenetek és levelek, hogy valamit tenni kell, mert a zsidóság -helyzete, kivált egyes vidékeken, napról-napra kinosabbá és -türhetetlenebbé válik. - -Egyebet nem lehetett okosan tenni, mint védelemről gondoskodni. Minden -erélye és lelkes buzgalma daczára is maga Heumann Ignácz annyi vádlott -védelmét sikeresen nem végezhette. - -Junius utolsó napjainak egyikén eljött hozzám a Központi Iroda titkárja, -Simon József ügyvéd s fölkért arra, vállaljam el a vádlott zsidók -védelmét s engedjem meg, hogy erre nézve a vádlottak nekem -meghatalmazást adjanak. - -Nem kérdeztem tőle, ma sem tudom, kinek megbizásából intézte hozzám e -kérést. Az ügy fontossága mellett eszembe se jutott ez iránt érdeklődni. -Ügyvéd voltam, alakilag tehát elvállalhattam a védő feladatát. Csak azt -a kérdést kellett megfontolnom: vajjon egyéniségem s közéleti állásom -alkalmas-e arra, hogy a szerencsétlen vádlottak jogait a birósági -eljárás terén eléggé megóvhassam? - -E pontnál nyájas olvasóim türelmével, magamról és családomról s magyar -közéleti állásomról néhány részletet el kell mondanom. S beszélnem kell -védőtársaimról is, kiket segitségül magam mellé vettem. E társaim voltak -kezdetben Horánszky Nándor és Funták Sándor. Később az ügy nyilvános -tárgyalásán még másik két társam is volt: Friedmann Bernát és Székely -Miksa. Később róluk is bőven emlékezem. - -Első pillanatra ugy látszik: a védő egyénisége nem tartozik a per -történetéhez. Az ügy benső igazságaihoz semmi esetre. De én ugy hiszem, -mindenki meg fog győződni arról, hogy a per története nem volna teljes, -ha belőle a védők egyéniségének ismerete hiányoznék. - -Hogy az illetékes férfiak miért fordultak hozzám s én miért vettem magam -mellé segitségül Horánszky Nándort és Funták Sándort: ez jól meggondolt -dolog volt s egyáltalán nem véletlen. - - -III. - -(Családom és származásom. – Családom története. – Politikai multam és -szerepem. – Aggodalmaim. – Éjjeli tanácskozás. – Előrelátásom.) - -A zsidógyülölet szitói ugy vélekedtek s azt hirdették, hogy én is zsidó -családból származom. A németországi sajtóban el volt terjedve, hogy -öregapám neve Goldschmied volt, a ki a nagy Napoleon elleni háborukban a -bécsi udvar számára hadsereg-élelmezési szállitással foglalkozott s -ezért kapott volna a keresztyénségre áttérése után uj nevet és magyar -nemességet. - -Egészen helyes dolog lett volna, ha igy lett volna is. De ez a hirlelés -alaptalan. - -Családom ősi magyar keresztyén család. Nemesi előneve: Ráczkevi. -Ráczkeve Pestvármegyében fekszik, a Duna egyik nagy szigetén, a -Csepelszigeten, melyet akkor, a mikor a magyarok ezer év előtt mai -államterületüket elfoglalták, az államalapitó első vezérfejedelem Árpád -vett birtokába. Családom egyik ága több száz éven át itt lakott, a Duna -keleti ágának partján, a XVII-ik század végéig. - -A családi hagyomány egyik nagy ősének Eötvös Jánost tartja, a kiről a -hazai történetirás emlékezik. Ez Ráczkevéről Budára költözött a XIV-ik -század végén. Buda akkor királyi székvárosa volt Magyarországnak, magyar -és német lakossággal. A német polgárság volt összetartóbb, vagyonosabb -és hatalmasabb. Ennek kebeléből szokták választani a város biráját, a ki -akkor első tisztviselője volt a székvárosnak. Eötvös János azonban -annyira megnyerte a polgárság s kivált a magyarok bizalmát, hogy -1408-ban őt választották meg birónak. A mennyire az iratok és -hagyományok visszavezetnek a multba, ő lett volna az ország -székvárosának első magyar birája. - -A német polgárság azonban ezt nem türte el. A magyar faj akkor nem -szeretett várakban, erőditett városokban lakni. Budán is kisebbségben -volt. A német polgárság a régi szokás, a régi szabadalom megszegésének -tekintette az uj választást s faji uralmának veszélyét látta abban, ha -elnézi, hogy magyar legyen az első tisztviselő. Összeesküdött hát Eötvös -János ellen, házát megrohanta, magát agyonütötte s holttestét a Dunába -bedobta. Ez beiktatása után harmadnapra történt. A magyarság nem tudta a -véres merényletet meggátolni, de városbirájának holttestét mégis -megmentette s azt nagy gyászszal eltemette. - -De nem maradt meg a puszta gyásznál. Elpanaszolta nagy sérelmét nyomban -a szomszédos falvak nemességének s ez boszura gerjedve fegyvert -ragadott, a városba betört, a német polgárságot megrohanta, házait -fölégette s ezer meg ezer embert lemészárolt. A ki menekülhetett: az a -királyi udvarba menekült. A királyi palota akkor is azon a helyen volt -körülbelül, a hol most. Zsigmond király éppen itthon volt s királyi -seregével alig tudott a vérontásnak véget vetni. Nagy tárgyalás -következett az eset után. Buda városa uj szabadalmat kapott, melyben a -magyarság tisztviselői joga biztositást nyert. Ennek mintájára készült -utóbb a többi királyi város szabadalma is. Eötvös János halála tehát -nagy közmiveltségi és nemzeti elhatározásra szolgált alkalmul. - -A család sorsa azután századokon át az volt, a mi a legjobb hazafiaké s -a legnemesebb magyar fajé. - -Mióta a magyar nemzet Habsburgot választott királylyá, azóta e nemzetnek -folyton véres harczokat kellett vivnia a török ellen is, a német ellen -is. A török országát akarta elvenni, a német pedig alkotmányát, -függetlenségét s lelkiismereti szabadságát. De még nyelvét s nemzeti -jellemét is. - -A tiszta magyarság a hitujitásnak mindjárt kezdetén a protestáns s főleg -a Kálvin-féle nézetnek hódolt meg egész lelkével. Magyarsága, -függetlenségi érzete összeolvadt hitével. A habsburgi politika egyaránt -irtotta a hitujitást, a magyarságot s a szabadság intézményeit. De a -jólétet és a vagyonosságot is. Egyetlen népfaja sincs Európának, mely -hitének szabadságáért, fajának föntartásáért, függetlenségeért s -alkotmányos jogaiért annyit harczolt s annyit vérezett volna, mint a -magyar. - -Az Eötvös-család ott volt minden harczban a törökök ellen is, a -Habsburgok ellen is. - -I. Lipót király alatt hóhér-tábornokának, Caraffának üldözései elől -Eötvös János 1680 körül a hajduk közé menekült a tiszai alföldre s -Hajdu-Böszörményben ütött tanyát. A családnak az az ága, melyből én -származom, ekkor vesztette el gömör- és beregmegyei jószágait. Csak ugy -tarthatta volna meg, ha a római katholikus vallásra tér át. Inkább -vagyonát vesztette el, mintsem hitét hagyja el. - -Az elszegényedett család fiai a papi és tanári pályára siettek. A -menekülő Eötvös János fia, szintén János, már nagy-kőrösi pap volt s -ennek mind a két fia szintén. - -István fiát Duna-Szent-Györgyre Tolnavármegyébe választották meg -lelkésznek. Ez már itt szép vagyonra tett szert. Sok gyereke közül egyik -volt Ferencz, az én öregapám, a ki a mult század elejétől kezdve már -mostani birtokunkba, a veszprémmegyei Mező-Szent-Györgyre lépett be -házasság és öröklés utján. E birtokot részint leányági, részint fiági -öröklés utján 1595 óta birjuk szakadatlanul. - -Apám Eötvös Lajos volt. Voltak apró birtokai több vármegyében. -Gazdálkodó kis nemes volt; – a mult század negyvenes éveinek nagy -alkotmányi küzdelmeiben Veszprém-, Tolna-, Zalavármegyék gyülésein -mindig résztvett. Az 1848-iki függetlenségi harczban észrevehető -tevékenységet fejtett ki az osztrák sereg ellen s érdemes munkát végzett -a haza védelmében. - -Testvéreim közül Lajos öcsém nagy tehetséggel és csodálatos buzgósággal -tudományos irói pályára készült. Irodalomtörténeti buvárlatai s apróbb -irodalmi művei korán feltüntek. Fiatal korában halt meg 1872-ben. - -Én korán megszereztem az ügyvédi oklevelet. 1865-ben és 1866-ban, kevés -ideig a magyar kálvinisták pápai jogakadémiáján a bölcsészeti tanszéket -foglaltam el. A következő évben Veszprém vármegye tiszti ügyésznek -választott. Az 1871-ik év végén a veszprémi királyi törvényszék mellé -közvádló királyi ügyésznek neveztek ki. De 1872-ben a veszprémi -választókerület már országgyülési képviselővé választott. Az -országgyülésen a többséghez, az akkor ugynevezett Deák-párthoz -csatlakoztam. - -E párt vezére az agguló Deák Ferencz volt, a kinél tisztább elmét s -nemesebb egyéniséget a világ egyetlen nemzetének története se ismer. Ez -különös figyelmére és barátságára méltatott s azért pártja főlapjának -politikai vezetője s vezérczikkirója lettem 1873-tól kezdve három éven -át. - -A következő országgyülésre nem vállaltam megbizást. A többséggel nem -rokonszenveztem, a kisebbséggel sok lényeges kérdésben nem értettem -egyet. Birtokomra mentem gazdálkodni. Az 1876-ik év elején Széll Kálmán -pénzügyminiszter meghivására a pénzügyminiszteriumban foglaltam állást, -de az Ausztriával való gazdasági kiegyezés ez év ápril havában oly -irányt vett, melylyel nem tudtam kibékülni s azért állásomról lemondtam -s vármegyém májusi közgyülésén már a kormány ellen erélyes ellenzéki -föllépést sürgettem. - -Az országgyülési közjogi ellenzéknek, a magyar függetlenségi pártnak -akkori törekvéseivel nézetem teljesen összevágott. 1876-ban és 1877-ben -birtokomon gazdálkodtam s vármegyémben az ellenzéket vezettem. Családi -körülmények arra inditottak, hogy az 1877-ik év végén Budapestre, az -ország fővárosába jőjjek lakni. Irodalmi működés nem jutott eszembe. -Hogy foglalkozás nélkül ne legyek, gyakorló ügyvéd lettem s irodát -nyitottam. Igy és akkor lettem ügyvéd. Az élet delén álló, már nem -fiatal ember erejével kezdtem ezt a pályát. Nem e pályára készülve, -természetesen az e pályához a fővárosban szükséges sok ügyesség nagy -része bennem egészen hiányzott. - -Az 1878-ban megnyiló ujabb országgyülésre megint képviselőjévé -választott a veszprémi kerület. Ekkor már Deák Ferencz nem élt. Az -ország ügyei oly irányba fordultak, hogy én a parlamenti ellenzék -erősitését s az országos függetlenségi párt emelését tartottam -szükségesnek. E párthoz csatlakoztam. - -Jeles férfiak álltak akkor e pártnak élén. Oly férfiak, a kik -résztvettek a harmincz év előtt lezajlott nagy függetlenségi harczban s -fiatal koruk eszményeiért még mindig nagy szenvedélylyel tudtak -lelkesülni. A kik, ha bágyadni találtak volna, lelkük mindig ujra -felüdült az átélt nagy harczok dicső és gyászos emlékein. A kik a nagy -korszak elvei fölött nem alkudoztak s a nemzeti végczél felé vezető úton -apró napi sikerekért meg nem engedték volna maguknak se a kitérést, se a -henye ácsorgást. Akkor még élt a nemzet egykori vezére, az ország -választott kormányzó fejedelme, Kossuth Lajos. A szabad Itália adott a -nagy bujdosónak menedéket, de bármily messze volt is országa határaitól: -voltak igaz hivei a függetlenségi párton, kik időnként fölkeresték, nem -azért, hogy nevével hivalkodjanak, hanem azért, hogy maguk számára az ő -gondolkozásáról és szenvedélyeiről mértéket vegyenek. - -E pártnak parlamenti működésében, vidéki gyülésein és sajtóbeli -munkálkodásában nagy részt vettem. Talán nagyobbat, mint egyenkint -bármelyik tagja. Szónoklataim tetszést arattak, irásaimat szivesen -olvasták az emberek. A közönség lassanként – okkal vagy ok nélkül – a -párt egyik vezéremberének kezdett tekinteni. Sokan hitték azt, hogy a -párt erősségéhez én is jeles adaggal járultam. Sok jóindulat -nyilatkozott e felfogásban. De valami igazság is lehetett benne, mert -bár a tömeg szenvedélyeinek soha nem hizelegtem, az 1881-iki -választásnál több mint husz kerület hivott meg képviselőjelöltjének s -két nagy és nemes kerület meg is választott. Nagy-Kőrös városa s a -duna-vecsei kerület. - -Nagy harcz kerekedett gondolkozásomban s érzéseimben, mikor a vádlottak -védelmére felhivtak. Mit csináljak? Vállalkozzam-e a védelemre, vagy -átengedjem azt másnak? - -A kérdés nem volt könnyü. - -A munkabér, az ügyvédi tiszteletdij mértéke nem jöhetett számitásba. Nem -is jött. A nagyközönség felfogása s korunk gondolkozása nagyon fontosnak -tartja az anyagi érdeket. Az embereknek s még az országos közférfiaknak -elhatározásában s cselekvésében is, ha mikor azt szemléli, arra gondol -első sorban: mi haszna van az illetőnek az elhatározásból és -cselekvésből? A tömeg hite szerint a zsidóság kezében van sok ország -területén a világ pénze. S a ki oly helyzetben, a minőt a nagy per -teremtett, megvédi a zsidóságot, az bizonyára százezres, vagy talán -milliós munkabérhez is könnyen juthat. Ilyen a közvélekedés, kivált -izgatott időkben. - -A nagy per ügyvédi dijairól egykor nyilatkoztam már az országgyülés -képviselőházában. Fontos okok birtak rá. E munka folyamán teljes -részletességgel közlöm e dijak történetét. Ez is egy vonás lesz korunk -jellemében. Egyelőre itt csak azt jegyzem meg, hogy a mikor a védelem -átvétele fölött tárgyaltam: egyetlen szó se esett a munka dijazásáról -senkivel. - -Más aggodalmak bántottak. - -Nem ismertem az ügyet. A hirlapok közléseit én is figyelemmel kisértem, -az izgató hirlapok harsogó zaja ott zúgott az én fülemben is. Annyi -tisztán állott előttem, hogy a nyilvánosságra jutott részletek nem -igazak s a megtörtént esetnek e részletekből lassanként megalakuló képe -hamis. Hamis azért, mert keresztyén szüz vérének egyházi vagy vallásos -indokból eredő kiontása lehetetlen. Ámde kettős feladat állhatott -előttem. Az egyik az, hogy a vizsgálat terhelő adatainak hamisságát -kideritsem. Ezt lehetőnek tartottam. Rendes körülmények közt mindennapos -bűnperben közönséges védőügyvéd részéről ez is elegendő munka. - -De az én közéleti állásomnak, önbecsülésemnek s kötelességérzetemnek ez -meg nem felelt. Nekem a másik nagy és nehéz feladatra kellett -vállalkoznom. Arra, hogy kideritsem azt, a mi valósággal történt. Miként -tünt el az eszlári lányka s minő elfogultsággal, könnyelmüséggel, sőt -vétkes indulattal dolgozott a vizsgálat, hogy a lányka eltünéséből a -vérvádat alkothassa meg? Csupán odáig juttatni a nagy pert, hogy a -zsidók ellen nincs bebizonyitva a vérvád, nekem nem lehetett elég. A -gyanu csupán ily eredmény után fennmaradt volna a zsidóság ellen. Nekem -be kellett bizonyitanom, hogy mindaz, a mivel a zsidókat terhelik, az -első szótól az utolsóig valótlan; – minden terhelő adat koholt; – minden -terhelő tanu és jelenség hamis s a vádlottak csak a biróság végzetes -tévedésének és csodálatos elfogultságának áldozatai. - -Lehetséges-e ez? - -A biróságnál nem remélhettem komoly segitséget. Hiszen éppen a biróság -elfogultsága ellen kellett volna a segitség. Másutt kellett azt keresni. - -A kormány férfiainál se találhattam pártolást. Az igazságügyminiszter -maga is hitt a vérvádban. Ez Pauler Tivadar volt, jogtudor, jeles tudós, -a budapesti egyetemen a büntetőjog tanára s tudományos iró. De -gyakorlati jogász sohase volt s elméje, gondolkozása csak tanszékileg -volt erősen kifejlődve. A jog nemcsak tudomány, hanem élet is. Ő a jogot -csak mint tudományt ismerte; – arról mint gyakorlati életről alig volt -fogalma. S még ha lett volna is: akkor se avatkozott volna bele az -ügybe. S nemcsak azért nem, mert maga is hitt a vérvádban s a nagy per -vádlottainak bűnösségében, hanem sokkal inkább azért nem, mert tökéletes -gonddal és figyelemmel tartotta tiszteletben a maga hatáskörét is, a -biróságét is. Az ügy a biróság kezében van. Abból azt kivenni, vagy -annak vezetésébe belekapkodni, lehetetlennek vélte. - -A kormány elnöke Tisza Kálmán volt. Több mind hét év óta állt már az -ország kormányzatának élén, hatalmas pártja volt a parlamentben s azon -kivül is, – birt a korona bizalmával teljes mértékben, a közfelfogás -szerint mindenható volt. Ám a hatalom megszerzésében s megtartásában -ügyes és gyakorlati gondolkozásu férfiu volt. Erre nézve a legsikeresebb -eszközöket mindig megragadta s azok felhasználásáról semmiféle nagy -eszméért, semmiféle eszményi czélért le nem mondott. Oly erős, sőt -erőszakos volt a zsidók elleni felekezetes izgatás, oly egyetemesen -népszerü a vizsgálat iránya és működése, hogy ez irányt megváltoztatni, -e működést megzavarni a teljes népszerütlenség állapotába juttatta volna -a kormányzatot. Gyakorlati államférfi erre alig vállalkozhatott. Tisza -Kálmán semmi esetre se vállalkozott volna. - -A népszerüség, ha zajos és egyetemes, alkotmányos államban csodálatos -hatalom. A ki azzal viadalra száll, a ki annak ellentáll, a ki annak -haragját és fölgerjedését vakmerően maga ellen zuditja: annak a -kormányzás és törvényhozás teréről vissza kell vonulni. Lehet tudós, -lehet iró, lehet bölcselő, érdemei nagyok lehetnek nemzete iránt s -dicsősége sok nemzedékre kiterjedő, de gyakorlati kormányzó s -tekintélyes törvényhozó alig lehet. Nagyon kevés kivételt ismer a -nemzetek története ezen a mezőn. - -A sajtó nem lehetett szövetségesem. Ő tüzelt legjobban. - -A pártok még kevésbbé. Az ellenzéki pártok meg nem engedték volna, hogy -a vizsgálatba, mig megkezdett irányában halad, bárki beavatkozzék. De -meg nem engedte volna a kormánytámogató többség se. Még akkor se engedte -volna meg, ha erre a királyi trónról jön az intés. Pedig erre se -lehetett számitani. A királyi udvar se szereti a zsidókat. Akkor éppen -nem szerette. Mint a közeli s távoli vihar: ugy zugott a zsidók elleni -gyülölködés akkor Oroszországban, Romániában, Ausztriában s egész -Németországban. S zugott Magyarországban is. S a királyi udvarok, ha -káruk nincs belőle, mindig szeretik a népszerüséget s mindig szivesen -hajolnak meg előtte. - -Volt néhány barátom az országos közélet férfiai közt. Kerkapoly Károly, -az ország egykori pénzügyminisztere; Bittó István egykori miniszterelnök -s Szilágyi Dezső, ellenzéki vezérférfiu, később igazságügyminiszter s a -parlament elnöke. Tekintélyes és kiváló férfiak, nagy és kölcsönös -bizalom állott fenn közöttünk egykoron. Mindegyikkel volt alkalmam -eszmét cserélni e kérdésben. Mindegyik látta és érezte tisztán, hogy a -felekezeti gyülölködésnek az országos ügyek kezelésében szerepet engedni -czélszerütlen s esetleg káros és veszélyes is lehet, de azért mindegyik -ugy látta, hogy ez idő szerint hálátlan és sikertelen, sőt koczkázatos -dolog lenne a nyilt és erélyes felszólalás. Mindegyiknek az volt a -nézete: meg kell várni a nagy per végét, a vizsgálatba pedig beavatkozni -nem tanácsos. Óvtak és intettek ettől engem is. - -Valahogy kiszivárgott a hire, hogy engem a védelem vezetésére -felszólitottak. Akkor a főváros negyedik kerületében, a belvárosban -laktam a Ferenczrendü szerzetesek palotájában. Ott volt ügyvédi irodám -is. - -Junius 25-én éjjeli 11 órakor fölkeresett két képviselőtársam. Az egyik -függetlenségi párti, a másik kormánypárti volt. Utóbbi akkor nagy -személyes ellenfele, vagy – helyesebben mondva – haragosa a kabinet -elnökének. Hallották, hogy engem fölkértek a védelemre s most egyenesen -azért jöttek ily szokatlan órában hozzám, hogy a védelem elvállalásáról -lebeszéljenek. Figyelmembe ajánlották, hogy huszonnégy óra alatt egy -harmadik képviselőtársamtól, a függetlenségi párt egyik vezérférfiától -is érkezik hozzám erre nézve bizalmas levél – Erdélyből. - -A levél másnap csakugyan megjött s fontosságánál fogva kivételesen -megőriztem. A levél s a két képviselő együtt a helyzet következő képét -tárta fel előttem: - -Az Ausztriával való szövetséget lazitani kell, holott Tisza Kálmán -kormányzata azt mind szorosabbra füzi s ezzel Magyarország erőit -bénitja. Tisza Kálmán megbuktatásával tehát nagy nemzeti czélt érünk el. -Ám Tisza Kálmán a nyers anyagi érdekek egyénenkénti legyezgetésével s -mind mondani szokás, a korrupczióval tartja fenn uralmát, a korrupczió -szálai pedig a zsidóság kezében vannak. A zsidóság ellen most elemi -erővel dühöngő gyülöltséget pártszervezésre kell a jó hazafiaknak -felhasználni. A jelszó: »Le a korrupczióval, le a zsidósággal, le Tisza -uralmával«. Ma ezt megérti mindenki s egyetlen hatalmas föllépéssel -győzhetünk. A parlamentben csaknem készen áll erre az egységes ellenzék. -Ha én belemegyek: belemegy a függetlenségi párt 80 taggal, a mérsékelt -ellenzék 20 taggal s a kormánypártnak 33 tagja nyomban csatlakozik. S -engem tesznek meg az igy alakult párt vezérévé. Rám nagy és fényes jövő -vár s az országra kétségtelen haszon. - -Nagyon meglepett, de nyomban nagyon el is kedvetlenitett ez a felfogás s -ez a javaslat. - -A függetlenségi pártnak neve volt »1848-as és függetlenségi párt«. - -1848-ban két nagy dolgot végezett Magyarország. Az egyik az volt, hogy -eltörölte a középkori hűbériség még fennálló intézményeit s -megalapitotta a törvény előtti egyenlőséget s az egyházak és felekezetek -egyenjoguságát. S ime most az alakuló uj párt 34 év mulva a zsidó -felekezetet a jogtalanság állapotába akarná visszaszoritani! - -Ez beszennyezése lenne az 1848-iki lobogónak s meghamisitása a -függetlenségi pártnak. Szomoru visszaesés régi betegségbe. - -A másik nagy dolog, a melyet 1848-ban végeztünk: a nagy függetlenségi -harcz, hogy szabadok legyünk Ausztriától és a Habsburgoktól. - -Azt az eszmét s azt a nemzeti szenvedélyt, mely a függetlenségi -háboruban nyert alakot, képviselte a függetlenségi párt. És képviselte a -nemzeti érdekek korlátai közt a szabadelvü haladás irányát. - -De ha most már e párt a felekezeti izgatás talajára lép át, azon -szervezkedik s szervezetébe egyéb pártelemek szövetségét is befogadja: -nyomban elveszti történelmi erősségeit, szakit a nagy multnak dicső -hagyományaival, nemzeti jellege elhomályosul s a helyett, hogy -történelmi párt maradna, a napi és időszaki eszmeáramlatok fuvataga -által engedi magát elborittatni s e fuvatag ereje és iránya szerint fog -ingadozni. - -Jól emlékszem szavaimra, a melyekkel képviselőtársaim javaslatát -elutasitottam magamtól. - -– Hiszitek-e azt, hogy a nemzet ez idő szerint képes nagy függetlenségi -harczra s egyuttal kész is arra? - -– Nem hisszük. - -– Én se hiszem. A felekezeti gyülölség utálatos eszköz politikai czélok -elérésére, de ha függetlenségünk kivivására alkalmas volna: magam is -gondolkozóba esném, ne használjam-e föl? Azonban nem alkalmas. Ha e -gyülölködés megerősödik: a tömeg legrosszabb szenvedélyeit kelti föl s -ingerli kitörésre. A vezetés csakhamar kiesik kezünkből s a bujtogatók -kezére száll. Az ő kezükből pedig a fosztogatók veszik át. Vajjon -tetszenék-e néktek, ha egy szép napon Tisza Kálmán azt a jelentést tenné -a parlamentben, hogy tegnap az egyesült függetlenségi és nemzeti párt -népgyülést tartott Pozsonyban vagy Miskolczon, gyülés után a tömeg a -zsidók boltjait és raktárait kezdte fosztogatni, kénytelen voltam tehát -katonasággal állitani helyre a rendet? Én ilyen jövendő előkészitésére -nem vállalkozom. E helyett azt tanácsolom: álljunk a felekezeti izgatás -elé egész mellel s küzdjük le azt egész elszántsággal. - -A függetlenségi párt elnöke Mocsáry Lajos volt. Nemes gondolkozás, erős -hazafiság, arany jellem. Bizalmas barátság kötött hozzá. Másnap közöltem -vele az éjszakai tárgyalást s egyuttal kijelentettem, hogy veszélyesnek -és kalandosnak tartom az uj pártalakitási tervet s e terv csak arra -indit, hogy habozásom szünjék meg s a védelmi megbizatást fogadjam el. - -Erős magyar gondolkozása daczára Mocsáry Lajos se örült e -kijelentésemnek. Ugy látta, egy időre megbénitja politikai működésemet -ez a vállalat s ez nem lesz hasznára a függetlenségi pártnak. - -Nemes tanácskozás fejlődött ki köztünk. Élénken emlékszem egyes -részleteire. - -Megjegyeztem, hogy törvényes jogomban áll ugyan a hozzám intézett kérést -megtagadni, de annak megtagadásában mégis nagy erkölcsi gyöngeség -rejlenék. Az orvos se tagadhatja meg a halálos beteg orvoslását s az -ügyvéd se a szerencsétlenek védelmét. Kétszáz év előtt a mi -egyházainkat, a magyar protestánsokat is gyilkos erélylyel üldözte a -felekezeti dühöngés ürügye alatt a habsburgi erőszak, rokonainkat hóhér -kezébe, egyházaink lelki tanitóit gályarabságba hurczolták: vajjon a -közélet szereplő férfia megengedhette volna-e magának akkor, hogy az -üldözöttek keserü jajgatása elől füleit bezárja s a védelem enyhitő -segitségét megtagadja? Bűnösek-e vagy ártatlanok az eszlári zsidók: nem -tudom. De most már nem is csupán az a kérdés, mert hiszen a felizgatott -tömeg indulata odáig fokozódott, a hol már az egész zsidó felekezetet -fenyegeti, de fenyegeti egyuttal társadalmunk nyugalmát is. - -Mocsáry Lajos csak ugy látta és érezte ezt, mint én. Nem is nagyon -törekedett lebeszélni aztán, de hű barátként óvatosságra intett. Sok -baja lehet – ugymond – a párt néhány tagjával, mivelhogy ellenem a párt -kebelében is elkezdenek majd izgatni, a melyet neki mint elnöknek kell -majd meggátolni. - -Értesitettem Simon Józsefet, hogy a védői megbizást, ha törvényes -alakban a vádlottaktól jön, elfogadom. De van hozzá föltételem is. - -Kifejtettem előtte, hogy a vállalatban az ügyvédi munka lesz a legkisebb -és a legkönnyebb. Nem a közvádlóval s nem a birák elfogultságával kell -nekem a nagy harczot megvivnom. - -Hanem a felizgatott közvéleménynyel, a gyülölködés ellenséges -indulatával, az ezernyi rágalommal és gyanusitással. Egy nagy -bajvivásnak lesz majd tanuja az ország, a melyben az egyik fél én -leszek, a másik fél a tömegek szenvedélyei. A jó és nemes lelkek majd -részvéttel, talán rokonszenvvel is nézik harczomat, de segitségemre meg -nem mozdulnak. Várják ezt majd a koronától, a parlamenttől, a nemzet -nagyjaitól, hogy bölcseségük szavát s tekintélyük sulyát ők emeljék fel -a felekezeti izgatás ellen. Ők pedig sok mindenféle komoly vagy nem elég -komoly okból hallgatni fognak. Hallgatni fognak mind a nemzet -kormányzói, az egyházak fejedelmei, a pártok vezérei, az ország főbirái -s a mérhetlen uradalmak birtokosai. Hirneves tudósok, költők, tanárok -nem emelik föl szavukat. Mind, valamennyien csak a bajvivás végét -várják. - -De nem hallgatnak s nem várakoznak majd a közélet ama kis és nagy -emberei s a napi sajtónak ama számitó férfiai, kik a nép szenvedelmét a -maguk részére gyümölcsöztetni óhajtják is, képesek is. Minő könnyü és -élvezetes dolog lesz ezek előtt a védőt a gyülölet áradatával -elboritani. Az igazság egykor győzni fog ugyan, de addig még sok idő -telik el. S az az idő nem az enyém lesz, hanem az izgatóké. - -Igen jól láttam előre mindent. - -Minden jelentékeny férfiuval együtt egy időben születik meg annak egy -csomó ellensége. S együtt nő fel vele s el nem hagyja őt soha. Én is -valaki voltam már az országos és irodalmi közéletben, körülöttem is -hemzsegtek már a nyilt vagy titkos ellenségek: minő élvezet lesz ezeknek -a közgyülölködés egy részét ellenem irányozni. - -De hát mindez egy percznyi aggodalmat se okozott nekem. A küzdő pálya -nem rózsás pihenő s tudtam, hogy a küzdelem elé kell menni. - -Végre is az igazságot győzelemre vinni, a felekezeti gyülölködést -megszüntetni s a tömegeket lecsillapitani: ez volt a czél. S szentül meg -voltam győződve, hogy alkalmas férfiak, kitünő védőtársak segitségével -ezt biztosabban elérem, mintha magánosan maradok. Védőtársakat kerestem. - - -IV. - -(Horánszky Nándor. – Funták Sándor. – Egyéniségük. – Az ügyvédi dij -kérdése. – A kit a közvélemény üldöz.) - -Én a védelemben pártállásomnál fogva a közönség vélekedésében a -függetlenségi pártot képviseltem. Társaimat ugy akartam megválasztani, -hogy a nagy bajvivásban a parlament minden pártja képviselve legyen. -Tehát a mérsékelt ellenzék, a közép-párt is és a szabadelvü kormánypárt -is. - -A mérsékelt ellenzéknek kiváló tagjai voltak. Főrendüek, nagy uradalmak -urai, főpapok, volt miniszterek s előkelő képviselők, kik azóta lettek -miniszterek és államtitkárok. Egyik vezére gróf Apponyi Albert volt, -kire diszes jövő várt s egyik kiváló tagja Horánszky Nándor volt, -tanulmányai s életmódja szerint gyakorló ügyvéd. - -E pártból ő rá esett választásom. - -Ős, nemes család sarjadéka volt. Ősei Magyarország északi részén voltak -honosak s jelentős birtokosok. Szepes- és Sáros-vármegyékben már a XVI. -század elejétől kezdve előkelő megyei tisztviselők s országgyülési -követek is kerültek ki a családból. Házasság utján az ország legjelesebb -felvidéki családaival volt rokonságban. - -Ő Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyében Szolnokon volt gyakorló ügyvéd. Jó -gyakorlati ügyvéd hirében állt, jeles elme volt s nagy tekintélyre tett -szert a vármegyében. Kedélyes egyéniség, megnyerő modor, jó pajtás: -nagyon megkedvelte közönsége s 1872-ben a szolnoki kerület a parlament -tagjává, képviselővé megválasztotta. - -Először a balközépnek nevezett közjogi ellenzéken foglalt helyet Tisza -Kálmán vezérlete alatt. 1875-ben, a mikor a nagy pártok összeolvadtak, -kormánypárti lett s Tisza kormányának hive. E párton sem maradhatott -sokáig. 1876-ban a kormánypárt kettészakadt s jelentékeny része -független szabadelvü párt neve alatt az ellenzékre ment át. Ezzel -tartott Horánszky is. - -Ez az ellenzék több néven és többféle átalakuláson ment át, végre -nemzeti párt név alatt szervezkedett s Horánszky Nándort választotta -elnökévé. E minőségben is naponként nőtt tekintélye a parlamentben. -Fényes szónokká nem vált, de pénzügyi s közgazdasági tartalmu beszédeit -mindig nagy figyelemmel hallgatták. Közben Budapestre költözött, a -fővárosnak állandó lakosa lett s ügyvédi irodát nyitott. Szerény -vagyonra is szert tett. - -Pártja 1899-ben megszünt, egyesült a szabadelvü kormánypárttal. -Tekintélye az uj viszonyok közt fokozatosan emelkedett s az uj kormány -elnökének, Széll Kálmánnak legbizalmasabb tanácsadója lett. Végül az -1902-ik év tavaszán elfogadta a kereskedelmi miniszteri tárczát. De -néhány hét mulva sulyos betegség kioltotta életét. - -Egy párton sohasem voltam vele, de mig a nagy egyházpolitikai küzdelmek -őt az ellentáborba nem hajszolták, gyakorta érintkeztünk, sok kérdésben -bizalmas eszmecserébe bocsátkoztunk s különösen a nagy per idején erős -rokonszenv is fejlődött ki köztünk. - -Fölkerestem személyesen s megkértem, legyen védőtársam. Vállaljon a -védelemben akkora munkát, a mekkorát akar s bizza rám a többit. - -Eléje terjesztettem aggodalmaimat. Eléje a küzdelem előrelátható -természetét és méreteit s mindazt, a mit a jövendőből láttam. Nyiltan -megmondtam neki, hogy nem annyira ügyvédre és jogászra, mint sokkal -inkább hű, nemes, igaz bajtársra van szükségem. - -Vállalkozott készséggel. - -Közölte-e barátaival Horánszky, hogy én őt a védő tisztségének -elvállalására felhivtam s tanakodott-e e fölött pártjával: nem tudom. -Valószinünek tartom. - -Másik társamul, mint emlitém, Funták Sándort szemeltem ki. - -Ő korosabb férfiu volt, mint én, s régi fővárosi ügyvéd. Jó neve volt s -egy hires bűnpörben feladatának, mint védő, jelesen megfelelt. - -Szerbiának a mult század elejétől kezdve két fejedelmi családja volt, -mely örök viaskodásban állott egymással. A Karagyorgyevics családot -letaszitotta a fejedelmi székről az Obrenovics-család. 1868-ban -Obrenovics Mihály volt a fejedelem, felesége magyar grófnő. A száműzött, -de a trónról soha le nem mondott Karagyorgyevicsék magyar nagybirtokosok -voltak. Mihály fejedelmet 1868-ban a Belgrád mellett fekvő Topcsider -nevü kertben fényes nappal orvul meggyilkolták. A gyilkosok meglakoltak -a véres büntettért. De a szerbiai vizsgálat azt deritette ki, hogy az -egyik Karagyorgyevics herczeg volt a felbujtó. A herczeg Magyarországon -tartózkodott. A magyar állam őt nem adta ki, hanem maga állitotta -büntető törvényszék elé. A herczeg védője Funták Sándor volt. - -Funtákot később az ország legnagyobb ügyvédi kamarája, a budapesti -kamara, elnökévé választotta. Azután parlamenti képviselővé lett s a -kormánypártnak volt tagja. A nagy per idején nem volt már képviselő, -politikai befolyása alig volt, de megvolt jó neve s rokonszenves -egyénisége. - -Fölkerestem, közöltem vele tervemet, szivesen vállalkozott társamul. - -Mindjárt érintette azonban az ügyvédi tiszteletdij kérdését. Közöltem -vele nézetemet, de egyuttal gyöngéden tudattam vele, hogy nézetemet nem -akarom ráerőszakolni, de mégis Horánszkyval együttesen kell e fölött -tanácskoznunk. - -Értekezletre hivtam őket magamhoz. - -Funták nézete az volt, hogy dijkötvényt kell szereznünk s abban a -munkabért, az ügyvédi tiszteletdijat megfelelő összegben meg kell -állapitani. Nagy koczkázat elé megyünk. Ő ugyan nem kételkedik abban, -hogy költségünket és fáradságunkat megtéritik, de ha a veszély elmulik, -az emberek gyakran szükkeblüek s a végzett munka igazi becsét akkor már -nem igen látják meg. - -A szerep a nagyközönség felizgatott indulata miatt gyülöletes. Mig a -nagy per tart, addig egyéb ügyvédi munkát alig végezhetünk. Pedig -eltarthat egész éven át s tovább is. Ha bevégződik, a keresztyének nem -hozzák hozzánk azontul az ügyvédi megbizásokat, a miért érzületük -ellenére a zsidókat megvédelmeztük. De a zsidók se hozzák, mert -gyakorlati gondolkozásu emberek s belátják, hogy a mi kezünkben ezentul -sokkal nehezebben megy ügyük sikerre, mert a biróság tagjai közt is -sokan vannak, kiknek gondolkozásában a felekezeti gyülölség -többé-kevésbbé meggyökeredzett s a miatt boszusak ránk. - -Igy indokolta nézetét. - -Horánszky felfogása teljesen megegyezett az enyémmel. - -Az ügy szerintünk nem közönséges ügyvédi feladat s ilyennek az ügyvédi -tiszteletdij kérdésében se tekinthetjük. Sulyos politikai okok szólnak a -mellett, hogy a védelemre vállalkozzunk, ha tehát egyéni helyzetünk a -vállalkozást megengedi: tisztünket még akkor is teljesitenünk kell, ha a -nagy per egészen igénybeveszi is időnket és munkánkat s ha mindent saját -költségünkön kell is végeznünk. Tehetjük azt, hogy a védői tisztet nem -fogadjuk el: erre is lehet elég okunk. De hogy elfogadjuk-e vagy se: e -kérdésnél a tiszteletdijra gondolni se szabad. - -Horánszky szavaihoz én hozzátettem, hogy nekem különben se szokásom -ügyvédi dijkötvényt elfogadni. Ha irodám vezetői néha megállapodtak is -előre valami dijban: ezt ellenemre s tudtomon kivül tehették, de -bizonyos, hogy életemben sohasem érvényesitettem semmiféle dijkötvényt -vagy előzetes megállapodást. Hiszen az ügyvéd nagy esetekben sohase -tudja előre, mennyi és mily természetü munka vár rá. A vérvád nagy -perében erről sejtelmünk se lehet, tehát a dijkötvénynek tárgyát se -ismerjük. Olyan dijat pedig, melyet megfelelő munkával meg nem -érdemeltünk, ugy sem fogadhatnánk el senkitől semmi czimen. - -Funták is nemes gondolkozásu férfiu volt, de másként fogta föl a -világot. De azért nem erőltette a kérdést, sőt kedélyesen kinevetett -gondolkozásunkért, a mikor pedig abban utóbb ő is megnyugodott. Azonban -e szavakkal végezte vitáját: - -– A világ mégis rajtunk köszörüli nyelvét, a mig élünk. S ha valamikor -nyakunkban koldustarisznyával bolyonganánk az emberek között, még akkor -is ujjal mutatnának ránk: ime az álnokok, megfizették őket a zsidók; ime -koldustarisznyát akasztanak nyakukba, pedig egy milliójuk van a -tarisznyában! - -Soha többé a dijazás kérdése köztünk föl nem merült s megbizóinkkal -szemben se volt róla szó soha. - -Nem hivalkodás vezeti tollamat, a mikor ezeket közlöm. A kornak s az -embereknek jelleméhez tartozik ez is s kötelesség hű képet rajzolni -mindenről. - -Egyébiránt szerény, de tisztes dijazásban mégis volt részünk. A munka -végére tartozik erről beszámolnom. - -A fogságban levő vádlottak családját Heumann Ignácz értesitette, hogy -hajlandók vagyunk védelmükre vállalkozni, ha ők erre fölkérnek s -megbiznak bennünket s ekként törvényes alakot nyer tisztünk. - -A vizsgálóbiró julius 1-én hallgatta meg a vádlottakat s jegyzőkönyveket -vett föl nyilatkozatukról. Engem Sarf József a zsidó templomszolga -bizott meg és felesége Müller Léni s végül Bukszbaum Ábrahám, a -galicziai metsző. - -Horánszky Nándort hat eszlári lakos vádlott bizta meg, ugymint: Junger -Adolf, Braun Ábrahám, Veiszstein Lázár, Lusztig Sámuel, Taub Emánuel és -Rózenberg Hermann. - -Funták Sándort két pályázó metsző bizta meg: Svarcz Salamon és Braun -Leopold. - -Igy értesitett bennünket a vizsgálóbiró. - -Egyelőre nem volt semmi tennivalónk. Julius közepén együtt elmentünk -Nyiregyházára s Heumann védőtársunknál s a törvényszék elnökénél -jelentkeztünk. Most már nem emlékszem biztosan, hogy védetteinket -személyesen láthattuk-e, vagy csak a vizsgálóbiró utján levélben -értesitettük őket. - -Az ország zsidó lakosaira megnyugtató hatása lett a hirnek, hogy a -védelemre vállalkoztunk. De az izgató hirlapok annál jobban tüzelték -ellenünk a gyülölködő tömegeket. Egyetlen lépést se volt még alkalmunk -tenni a vizsgálat érdekében és már többféle cselekményünket -szellőztették ama hirlapok hamisan s gyülöletes irányzattal. Kénytelenek -voltunk nap-nap után nyilatkozni a sajtóban. Csak rontottuk vele -látszólag a helyzetet. Utóbb nem törődtünk a támadásokkal. Az se ért -semmit. - -Politikai párttá még nem alakult a felekezeti izgatók tábora, de már -hatalmas társadalmi rétegek képződtek, melyek a zsidók elleni gyülölet -szitásában politikai czélt tüztek maguk elé. E czélra hasznosnak, sőt -szükségesnek látták, hogy azokat, a kiket a vérvád terhel, minden áron -bűnösnek mondja ki a biróság. Bennünk e czélra jutás akadályait látták s -azért ellenünk nyomban heves támadásokat intéztek. - -Ha a mai társadalom üldözőbe vesz valakit, ha a vád önmagában is komoly -és gyülöletes, s ha az üldözés indulataiban vallásos elfogultság is -szerepel, mely képes magával ragadni a tömegeket s végül, ha politikai -czélt is kapcsolnak az üldözés sikeréhez: akkor csaknem lehetetlen az -üldözöttnek menekülése. Rosszabb a helyzete, mint az elmult századokban, -a mikor még nem volt sajtó, nem volt táviró, nem voltak társadalmi -betegségekből keletkező pártok s nem voltak többségen alapuló kormányok. -Az egyes embernek, a fejedelemnek, a birónak, a kormányzónak zsarnoksága -nem oly hatalmas és veszélyes, mint a többségnek vagy éppen a tömegnek -zsarnoksága. Az egyes ember érezni, gondolkodni s alkudni tud, de a -fölizgatott tömeg nem tud. S nem is akar. Ő csak sikert, kielégitést -akar s a kit üldözőbe vesz: azt minden áron el akarja tiporni. - -A védők nem áltatták magukat azzal, hogy munkájuk könnyü lesz és hálás. -A vád részleteit nem ismerve még, a végső győzelem teljességében se -bizhattak egyelőre. Csak fenséges hivatásuk tudata s a férfias -kötelességérzet volt meg bennük. Ez volt erősségük. - -S ez elég volt egyelőre. - -Friedmann Bernát és Székely Miksa védőtársaim csak egy év mulva léptek a -védelem küzdő terére. Valódi szerepük a nyilvános tárgyalásnál kezdődik. -Ott fogok róluk megemlékezni. - - - - -TÜNETEK. KALANDOK. TÉVEDÉSEK. - - -I. - -(Grósz Márton és Klein Ignácz. – Szegény ember alibije. – Grósz és Klein -alibije. – A lovak szine magyar nyelven. – A sárga ló meg a fekete ló. – -Lichtmann az ügyes.) - -Apróságokból áll ez a fejezet. El is maradhatnának, ha a nagy per hű -képét nem akarnám egészben az olvasó elé állitani. Az igazság kérdését -náluk nélkül is tisztába lehet hozni. De szint és zománczot, fényt és -árnyékot nyujtanak a kornak s a szereplőknek alakjához. A tudósnak, a -jogásznak, a birónak nincs rájuk szüksége. Az iró azonban nem mellőzheti -őket, mint az épitő s az iparos nem mellőzheti műve diszitményeit. - -Smilovics azt mondta: két eszlári zsidó szállitotta rongyos fakó -szekéren a holttestet Tisza-Szentmárton és Tárkány körül. Rá is mutatott -a két eszlári zsidóra. Az egyik volt Grósz Márton, a másik volt Klein -Ignácz. - -A vizsgálóbirónak kötelessége volt e két zsidót vallatóra fogni. - -Grósz Márton tisza-eszlár-ujfalusi lakos, mezei gazda, de csak néhány -holdnyi haszonbéres szántóföldön, 45 éves, nős, hat gyermeke van, kissé -házsártos természetü, de előélete büntetlen. Összes vagyona némi -ingóságból áll. Butor, ágybeli, ruhanemü, gazdasági szerek összes -értékét négyszáz koronára becsüli a községi előljáróság. - -Smilovics egyenesen szemébe mondta, hogy ő volt az egyik zsidó, a ki a -csempészett holttetemet átadta. - -Miért tette ezt Smilovics? - -Ez a kérdés különösen érdekes, noha nem tudok rá tökéletesen megfelelni. - -Az egész holttest-csempészetből természetesen egyetlen szó sem igaz. -Maga Smilovics és minden társa csakhamar visszavonta minden vallomását s -külső körülményekkel is igazolta, hogy egész vallomása puszta koholmány -volt. Erre azonban később terjeszkedem ki. - -De bizonyos, hogy volt idő, a mikor Smilovics is, Herskó is bámulatos -részletességgel beszéltek a holtestcsempészetről. S bizonyos, hogy akkor -meg kellett jelölniök két eszlári zsidót, olyat, mint a ki a tetemet -szállitotta. - -De hát miért éppen Grószt és Kleint jelölték meg? Hiszen volt Eszláron -harmincz-negyven zsidó. Ők nem ismertek közülök egyet se. Épp oly -könnyen és véletlenül jelölhettek volna meg más két zsidót is. - -Grószra és Kleinra bizonyára neheztelt valaki a titkos tanács tagjai -közül, a kik a vizsgálóbiró füleit tele suttogták. S ez a valaki éppen -csak ezt a két zsidót akarta kissé sarkantyuja alá venni, kissé -megtoporzékoltatni. - -S ebben a nagy per sorsára némi szerencse volt, a mint ez utóbb majd -kiviláglik. - -Junius 11-én vasárnap vették át a holttestet a tutajosok Herskó és -Smilovics szerint. Grósz és Klein adta át a holttestet Tárkánynál, tehát -Grósznak és Kleinnak junius 11-én Tárkánynál kellett lenni. Minthogy -pedig rossz kocsival, rossz lovakkal s rossz utakon jártak s Tárkány -Tisza-Eszlártól bármely úton is 50–60, sőt több kilométer távolságra van -s a rothadó holttesttel nappal, szabadon nem is lehetett népes helyeken -észrevétlen járni: ennélfogva Grósz és Klein már junius 9-én se lehetett -Tisza-Eszláron s előbb, mint 12-én este, haza nem érhetett. A két -embernek tehát legalább négy napon át junius 9-től 12-ig hazulról távol -kellett lenni. - -Ez könnyüvé tette Grósz és Klein védekezését. Csak az otthonlétet -kellett nekik bebizonyitaniok. Az alibit, miként a jogászok mondják. - -Csakhogy szegény embernek, kis embernek, falusi jelentéktelen embernek -gyakran igen nehéz, gyakran lehetetlen bebizonyitani, hogy -hetek-hónapok, évek előtt melyik napon hol volt, mit csinált, kikkel -érintkezett. - -Hivatalbeli ember, gyári munkás, heti béres, vasutas, tengeri hajós, -irka-firkával foglalkozó könnyebben bizonyithat. Mikor és hol járt, -mikor és minő munkát végzett s miféle bért kapott: van nyoma a -papiroson. - -De a szegény falusi embernek sehol semmi nyoma. Az ő emlékezete csak -nagy dologhoz tud kapcsolódni. Tűzveszély, árviz, jégesés, születés, -halál, nagy ünnep, betegség, ökre, lova, malacza hullása, szüret, -disznótor s egyéb efféle egy időre, néha egész életére leszegezi -emlékezetét, de egyéb nem. A minden nap megujuló gondok hihetetlen -gyorsasággal törlik el az elmult napok apró eseményeinek képét. - -Grósz Mártonnak különös szerencséje volt. - -Sógorának, Szüszmannak junius 3-án halt meg egy kis gyermeke s ezt -4-ikén temették el. Grósz Márton az általános szokás ellenére nem -vehetett részt a temetés körüli teendőkben, mert 3-án megbetegedett s -4-én ágynak esett. - -Arra már minden épelméjü, felnőtt ember emlékezik, hogy néhány hét előtt -hány napig volt fekvő-beteg. Junius 4-ike vasárnap volt. Elmondta Grósz, -hogy szombatig, 10 éig ágyban feküdt, de ekkor mint vallásos ember, -okvetlenül templomba akart menni. Fölkelt tehát s nagy gyöngesége s -felesége intései daczára is elindult az isten házába. Hanem bizony nem -volt ereje odajutni, megint csak le kellett feküdnie. - -Hivatkozott tanuként feleségére, hivatkozott a 72 éves öreg Groszbereg -Illésnére, a kik apróra bebizonyitották az e napokon át tartó -betegségét. Hivatkozott a 18 éves Gyulay Zsuzsánna s a 16 éves Nagy -Borcsa hajadonokra, kik szomszédjainál, Einhorn Józsefnél és Májernál -voltak szolgálatban, a kik napokra ugyan biztosan nem emlékezve, azt -mégis igazolták, hogy a nyár elején több napon át beteg volt. - -Elmondta Grósz, hogy junius 13-án, kedden ujra megkisértette a -fölkelést. Valami ügye-baja miatt be akart menni Ó-Faluba a -községházához. De ereje elhagyta utközben. Csak Pap József törvénybiró -malmáig tudott menni. Szerencséjére szemközt jött egy kocsin Szilvássy -Jánosné birtokos urnő, ment volna ki a szőlőjébe s útja az Ujfalun -vezetett át. Ez meglátta az erőtlen, vánszorgó embert, fölvette -kocsijára s elvitte haza. Az urnővel együtt volt kocsiján cselédje, -Hatalovszky Mária is. Mind az urnő, mind cselédje eskü alatt igazolták -az esetet. - -Ez se volt elég. - -Éppen e betegsége alatt kiment hozzá a nyiregyházi törvényszék -végrehajtója, hogy valami adósság miatt lovát, szekerét, ágybelijét -elharácsolja. A végrehajtóval együtt volt valami irnok, aztán a kisbiró -s egy szakértő becsüs. Valamennyi ágyban fekvő betegnek találta Grósz -Mártont. Akadt egy tanu, özvegy Pásztor Józsefné, Csuha Mária, ki -emlékezett arra, hogy a beteg számára tőle is kértek hasfájás ellen -orvosságot. - -Hát bizony volt itt alibi elég. Halál, temetés, betegség, birói -végrehajtás, elég emlékeztető biztos jelenség. De azért mind nem -használt semmit. A birói végrehajtót ki se hallgatta a vizsgálóbiró. - -Hanem e helyett Grósz Mártont faggatták, nyaggatták, Tisza-Lökre -hurczolták, tyukólba zárták, csendbiztos kezére adták s utóbb is -vizsgálati fogság czimén a börtönbe zárták. - -Ez julius közepén történt. Bérelt kis gazdaságában már elvégezte az -aratást s felesége kint volt a tarlón. Ha őt elzárják: mindene odavesz. -Takarodás, cséplés elmarad, hitelezőjével nem végezhet, bérbeadója -elveszi lovát, kocsiját, felesége és hat gyereke mehet koldulni. - -Panasza nem segitett rajta. - -Pedig bizonyos volt, hogy 10-én és 11-én Tisza-Szentmártonban nem -szállithatott holttestet s 12-én azt Smilovicsnak és Herskónak át nem -adhatta. - -Hát Klein Ignácz, a czimbora, miként tudta magát védelmezni? - -Ezzel ugyan csuffá lett a vizsgálóbiró minden furfangja és bölcsesége. - -Ez 31 éves katonaviselt ember volt. Még a honvédség kötelékébe tartozott -s nem ijedt meg hamarosan a maga árnyékától. Smilovics ugyan neki is -szemébe mondta, hogy ő adta át a holttestet Tisza-Tárkánynál, de azt a -feleletet, a mit erre Kleintől nyert, nem kedves emlékei közt őrzi meg. -Ha a vizsgálóbiró, a csendbiztos s Karanczai fogházőr meg nem gátolják: -kegyetlenül összemarczangolta volna a vörös szakállu Smilovicsot a -szembesitésnél. - -Klein szegény ember volt. Összes vagyona nem ért száz koronát. Volt egy -kétkerekü hitvány talyigája s egy görhes lova. Ezen járt ki kora -reggeltől késő estig a Tisza-Eszlár körüli tanyákra. Szalagot, bábut, -gyerekjátékot, szatyingot, filléres gyürüket, csillogó semmiségeket -árult s ha ötven-hatvan fillért megkeresett naponként: azt már -szerencsének tarthatta. Maga, lova csak úton-útfélen élt ingyen -adományból, útszéli zöldségből. Estére kelve hazament hűségesen nejéhez. -Néha az éjfél, néha a hajnal vetette haza. Vevőközönsége is csak szegény -tanyai cselédségből állott. - -Csufneve volt: a lótoló. A rossz, kavicstalan dülőutakon sok kátyu, sok -mély homok imitt-amott. Görhes, vén lova meg-megunta a talyigát s akkor -megállt a kátyuban vagy a homokban és se jó, se rossz szóra meg nem -mozdult a világért sem. Mit tett ilyenkor a szegény zsidó? Leszállt a -talyigáról, vállát nekifesszitette a lova farának s elkezdte lovát -tolni, taszigálni előre. - -Nem kellett több. Valaki meglátta s elhirdette a faluban. Nyomban -elnevezték lótolónak. A magyar mezei ember vezeti, szidja, üti lovát, ha -nem mozdul, arra is rávetemedik, hogy a kocsit tolja, de arra már nem, -hogy a lovát tolja. - -Nos hát a lótolóra akarták rábizonyitani, hogy ő szállitotta a -holttestet. - -Ám a holttestet négykerekü fakó szekérrel s két lóval hurczolták -Smilovicsék szerint. De a szegény kis lótoló zsidónak csak kétkerekü -talyigája s egyetlen görhes lova volt. Hogy lett hát két kerékből négy s -az egy lóból kettő? Valaki bizonyára kocsit, lovat adott neki a -vállalathoz. - -De ki lehetett az? - -Klein Ignácz, a lótoló, azt állitotta, hogy ő egész napokon és éjjeleken -át az egész nyáron soha se volt távol. Hivatkozott feleségére, a -szomszédokra s a vele egy házban lakókra. Tegyenek tanuságot mellette. - -Feleségére nem adtak semmit. Felesége is volt, zsidó is volt, -tanuságának nem volt nyomatéka. - -Szomszédjai voltak: Csuha Ferenczné, született Mocsár Mária, azután -Kovács Józsefné, született Farkas Zsófia, Cseres Andrásné, született -Bodnár Mária és Nagy István. Szegény emberek, szegény asszonyok, Kleinék -jó ismerősei, naponként átjártak egymáshoz csevegni s egyet-mást -kölcsönkérni. - -Mindezek semmit sem tudtak arról, hogy a lótoló egy vagy két egész napon -s éjszakákon távol lett volna a háztól. - -Csuha Ferencz azonban mégis tudott valamit. Ez is szegény zsöllér ember -volt, mint Klein és pedig házatlan zsöllér. 1882-ik évi ápril 24-én. -Szent György napkor ugyanabban a házban fogadott bérelt lakást, a -melyben Kleinék laktak. Lakásuk egy pitvarra nyilt, egymás mellett volt, -Csuha mindent tudhatott. - -Azt mondta: a lótoló az egész nyáron át csak három izben volt távol s -mindig két napon s két éjszakán át. Egy izben, bizonyosan tudja, hogy -Nyiregyházán járt, de hogy két izben hol járt, nem tudja. A napokat se -tudja. De azt tudja, hogy lovával együtt volt távol s hogy egy izben -Grószberg szekerét kérte el, egy izben pedig a Matyi, dohányos ember -szekerét kérte kölcsön. - -A Matyi dohányost könnyü volt kipuhatolni. Ez Antal Mátyás nevü szegény -ember volt. Ez igenis bevallotta, hogy tőle egy napon elkérte kocsiját a -lótoló, reggel elutazott vele, de másnap reggel visszajött. - -Ezzel hát nem boldogult a vizsgálat. A tárkányi holttestszállitáshoz -három-négy nap és éjjel volt szükséges. Ezt az utat Matyi szekerén -megtenni nem lehetett. - -Grószberg szekerével se mentek semmire. Ebből éppen nem sült ki semmi. - -Mindegy. A bölcs vizsgálóbirónak ez nem okozott fejtörést. Négykerekü -kocsit akárkitől kaphatott a két zsidó, habár ki nem lehet puhatolni is, -hogy kitől. Csak azt a kérdést kell tisztába hozni, hogy honnan és kitől -került a két ló? - -Itt akadt meg már kegyetlenül a vizsgálóbiró. - -Julius 15-én különös gonddal kérdezte ki Smilovicsot, milyen szinü volt -Tisza-Szent-Mártonnál a holttestszállitó zsidók lova? Smilovics -határozottan azt mondta, hogy az egyik sárga volt, a másik fekete. Meg -kellett hát keresni ezt a két lovat. - -A lótoló zsidó lova sötét pej volt. A magyar embernek százféle szava van -a lószinek jelzésére. Fekete, fehér, szürke, deres, vasderes, barna, -fakó, sárga, aranyszőrü, tarka, aranyalmás, téli szennyes, hóka, kesej, -egérszinü, daruszőrü, vörös és pej s még néhány: mind a ló szőrének -szinét jelzi. De a pej is sokféle. Világos pej, sötét pej, sárga és -piros pej. A sötét pejt gyakran fekete pejnek is nevezik. Ebben némi -ellenmondás látszik, mert hiszen a fekete: fekete, a pej pedig vöröses -szint jelent. Miként vág ez össze? Mégis összevág. Hiszen a lónak -annyiféle szine van, mint a madárnak, vagy a pillangónak. Csakhogy a -lószinek közt sok az összeomló és szétfolyó szin s a magyar parasztnak -mindegyikre van jelző szava. - -A lótoló zsidó görhes sötét pejszinü lovát bizvást el lehetett a -Smilovics-látta fekete lónak fogadni. Csak a sárga lovat kellett most -már fölfedezni. - -Nosza vizsgálóbirák, királyi alügyészek, csendbiztosok, pandurok, -fogházi őrök, eszlári öreg birák és kisbirák s mindenféle önkénytes -vérvádlók: keressetek valami hitvány sárga lovat. A melyik illő legyen a -fakó szekérhez, kenderhámhoz és a lótoló görhes lovához. Keressetek -minden áron s előteremtsétek a föld fenekéről is. Mert máskülönben -csuffá lesz az igazság s a bekötött szemü istennő, Justitia, görcsöket -kap és sivalkodni talál. - -Kerestek sárga lovat. - -Volt Tisza-Eszláron egy vagyonos zsidó bérlő, valami Lichtmann Jakab -nevü. Uradalmi birtokot bérelt s Ó-Faluban lakott egy tiszaparti magas -dombon épült urasági kastélyban. Élete delén levő 42 éves, családos -ember volt s eszlári fogalmak szerint elég vagyonos. Vagyonát mintegy -25–30 ezer koronára becsülte a községi előljáróság, de ő maga is. - -Erre gondoltak első izben. Nagy gazdasága van, tehát lehet neki sárga -lova is. S aztán ehhez a mindenféle vérvádhoz, tetemsikkasztáshoz, -álhalott csempészethez elvégre is pénz kellett. A többi zsidó szegény -volt, miképen a templom egere. Neki kellett pénzének lenni. De ha neki -nem lett volna is, a nagy világ nagy zsidói bizonyára nála helyezték el, -mint vagyonos embernél, a szükséges összegeket. A titkos tanács minden -áron szerette volna őt a vizsgálatba bele vonni. Az alkalom most itt -volt. Adjon számot Lichtmann a sárga lóról. - -Jól ismertem husz év előtt e férfit. Él-e még: nem tudom. Azóta nem -láttam. Még meg kell róla emlékeznem e mű folyamán később is. - -Érdekes alak volt. Félig tanult, félig paraszt falusi zsidó uracska. -Ruházkodása, minden szava, minden mozdulata kissé félszeg. Mindenből tud -valamit, mindenhez hozzászól s ha engedik: mindig beszél. Maga is, -felesége is jó lelkü, mosolygó arczu, vendégszerető, kissé rátarti s -komolykodó. De a komolyság nem egészen jól áll neki. A zsidók szeretik -maguk közt az ilyen embert, csakhogy tudálékosnak nevezik a maguk -nyelvén. - -Én nagyon megkedveltem. Ő ugyan tuljárt a titkos tanács és a -vizsgálóbiró eszén. Sok derüs órát szerzett a jó embereknek és sok -boszuságot a vérvádaskodóknak. - -Ő mindjárt a vizsgálat kezdetén látta, hogy akármi történt az eltünt -lánykával: a zsidókat életre-halálra fogják üldözni s a melyik eszlári -zsidó a vizsgálóbiró körmei közé kerül, az el van temetve egyelőre s a -varju se károg utána jó ideig. - -Figyelő elméjével hamar észrevette, hogy minden zsidóhoz ez az első -kérdés: ez és ez napon hol jártál, ez és ez órában mit csináltál, kik a -tanuid, mivel bizonyitod állitásodat? Vagyis az alibi. - -Alibi? - -Nem volt jogász, nem értette a latin nyelvet, de nyomban utánajárt: mi -az az alibi? - -Megtudta. - -Nosza késedelem nélkül beszerzett magának egy jegyzőkönyvet s abba -beleirta nagy gondossággal minden napját, minden óráját, kivel, mikor és -miről beszélt, hol járt, merre utazott; Tokajban, Nyiregyházán, -Debreczenben, Miskolczon mit csinált, kikkel érintkezett, hova szállt, -hol ebédelt, hol hált, ki volt a kocsisa, társasága; mit és hol -vásárolt, mikor mennyi pénzt kapott és fizetett. Fölirt mindent -kétségbeejtő pontossággal és részletességgel. A minden oroszok czárjáról -nem vezetnek olyan pontos naplót, a minőt önmagáról és háza népéről ő -vezetett. Nagy Napoleonról tizezer könyvet irtak már, de élete folyása -még se oly bizonyos, mint erről a válságos esztendőről Lichtmann Jakabé, -a tisza-eszlári egyszerü bérlőé. - -A hatás nem maradt el s ez a hatás megsemmisitette a vizsgálóbiró, a -titkos tanács és csendbiztosok minden furfangját. - -Őt is elzaklatták Smilovicscsal, Herskóval, Grószszal és Kleinnal együtt -Tisza-Lökre a szolgabiróhoz és a csendbiztoshoz. Őt is megkisértették -faggatni éjjel-nappal két napon át. De mind nem ért az semmit. - -Nem is jegyzőkönyvéből, hanem csupán emlékezetéből megfelelt ő mindenre. -A jegyzőkönyv eléghet, elveszhet, azt ellophatják, elkobozhatják, de -neki az se árthat. Megtanulta könyv nélkül. Nincs az a naptár a világon, -a melyik pontosabban tudná a napokat, neveket és ünnepeket, nap keltét -és nyugtát, vásárokat, a hold járását, mint a hogy ő tudta a maga -dolgát. Utóbb is ugy elriasztotta magától a vizsgálóbirót s annak minden -kijáró-bejáróját, hogy csakhamar békességben hagyták. Imádkoztak is, -hogy közel se legyen hozzájuk. - -A sárga ló dolgába s a tetemszállitás költségeibe sehogy se tudták -belekeverni. - -De hát hol is az a sárga ló? - -Rettentő munkát forditott a vizsgálóbiró erre a kérdésre. - -Utóbb is kisütötte, hogy a lótoló zsidó, mikor a Matyi dohányos szekerét -kölcsönkérte, a maga lova mellé kölcsönkérte Braun Ábrahám lovát is s -igy meglett a két ló. A vizsgálóbiró nagy bölcsen az eszlári -községházánál befogatta Matyi dohányos szekerébe a két lovat, felültette -az első ülésbe jobbról Klein Ignáczot, balról Grósz Mártont s igy a -fogatot bemutatta Smilovicsnak. - -– Ez volt-e az a szekér Smilovics? - -Smilovics immál-ámmal felelt. Bánja is ő: ez volt-e, nem ez volt-e. - -A vizsgálóbiró mesterkedésének nevetni való lett az eredménye. - -Mert hát Braun Ábrahám lova nem sárga volt, hanem szintén sötét pej. Az -egyik sárga, másik fekete ló helyett tehát két egyszinü fekete ló volt a -kocsi előtt. - -Ez hát nem lehetett a tárkányi tetemszállitó fogat. - -Azután Matyi dohányos kegyetlen biztonsággal állitotta, hogy másnap -hajnalban már visszakapta kölcsönadott szekerét, tehát az -Tisza-Tárkányból ennyi idő alatt meg nem fordulhatott, de még odáig se -érhetett volna el azzal a két rossz gebével. - -S a furfangos lótoló zsidó más meglepetésekkel is tudott szolgálni. - -Először is bebizonyitotta, hogy ő balkézre kocsis, nem jobb kézre. Tehát -az éppen lehetetlen, hogy az ülésben ő ült volna jobb felől s Grósz ült -volna balfelől. A vizsgálóbiró az ő nyers tapasztalatlanságával gorombán -akarta elütni ezt a kicsi dolgot. De az eszlári előljárók lóval bánó -gazdaemberek s kinevették a vizsgálóbirót. Igazat adtak a zsidónak. A -hogy a balkéz, balláb sohase lehet jobbkéz, jobbláb: épp ugy nem lehet -az, hogy a balkézre hajtó, ha ketten vannak az ülésben, a jobb oldalon -üljön. Megbolondulna különben az ostor is, a gyeplő is, a ló is. - -A legmulatságosabb mégis az volt, hogy a lótoló bebizonyitotta, hogy ő -nem egy halott lányt, hanem három eleven zsidó asszonyt vitt akkor -fuvarba, ugymint: Veiszsteinnét, Jungernét és Sarfnénak az édes anyját. -Hivatkozott Gerjákné és Nagy Istvánné keresztyén asszonyokra, a kik -látták, a mikor a három asszonynyal elindult Nyiregyházára és -hivatkozott az éjjeli őrökre, a kik látták, mikor hajnalban velük -hazaérkezett. - -Smilovicsot hát hiába tanitották be Grósz és Klein ellen. Olyan tisztára -hozták ezek a maguk dolgát, mint a napfény. - -De hát mai napság, a mikor husz esztendő telt el az eset óta, -mindenkiben önkéntelenül az a kérdés támad: vajjon miért kellett a -vizsgálatnak a kétkerekü és négykerekü szekér s a sárga és fekete ló -kérdésével annyit bajlódni, mielőtt tisztába hozta volna, hogy Grósz és -Klein hol vette a holttestet? - -Hiszen az első kérdés, a főkérdés, sőt az egyetlen kérdés végre is abból -áll, hogy ha az a két zsidó csakugyan holttestet szállitott, hol vette -azt? Honnan keritette? Mikor, miként, ki által szerezte? - -Faluhelyen holttestet észrevétlenül szerezni majdnem lehetetlen. Holmi -szegény embernek éppen lehetetlen. Nagy városokban gazdag emberek nagy -pénzzel s különös ügyességgel és szerencsével nagy ritkán talán -szerezhetnek. Kórházakból, tantermekből, halottnéző helyekről, -temetőbeli halottasházakból talán szerezhetnek. Nagy koczkázattal s az -illető őrök és kezelő személyek megvesztegetésével. Képzelődő -regényirók, régi idők mesemondói beszélnek efféle esetekről. De hogy -tiszaparti magyar faluban két koldus zsidó észrevétlenül jusson -holttesthez: nagy dolog ez még futó ötletnek is. - -Izgatott időkben gyanakvó lelkek nyavalyás képzelődése szörnyü -képtelenségeket tud elgondolni. A titkos tanács sugalmazására akkor -egész részletességgel tudtak beszélni arról, hogy a lembergi valamelyik -kórházból miként sikkasztották el egy borotvált-testü zsidó asszony -tetemét; miként szállitották Máramaros-Szigetre; miként gondoskodtak -arról Fógel Amsel és Mendelovics Niszen; hogy kerülhetett az -Tisza-Eszlárra Grósz és Klein kezébe; miként utazgattak ezek a tetemmel -napokon s éjszakákon át a Tisza partján; miként vártak véletlenül jövő -tutajosokra: Smilovicsra és Herskóra, s miként adták ezek a tetemet át -Csepkanicsnak és Matejnek, a két orosz tutajosnak. Oly ostoba, oly -esztelen, oly durva meseszövet! Mintha két-károm teljesen megbizható -eszes ember ezt a tetemszállitást nem százszor jobban és biztosabban -végre tudta volna hajtani, mint husz-harmincz ismeretlen koldus zsidó és -megbizhatlan tutajos! Mintha bármi elképzelhető ok lehetett volna arra, -hogy a holttestet először leszállitsák Máramaros-Szigetről -Tisza-Eszlárra, onnan meztelenen fakó szekéren ujra fölszállitsák -Tisza-Szent-Mártonba, hogy onnan megint leszállitsák Tisza-Dadáig. S -aztán ebben a hetekre terjedő egész bolond utazgatásban a millió szemü -társadalom sehol se vegyen észre semmit s a vizsgálóbiró mégis -kipuhatoljon mindent, de ő se Nyiregyházán törvényes kihallgatások -rendén, hanem Tisza-Lökön a csendbiztossal és a panduroknak -segitségével. - -Ez az egész felfogás és eljárás szomoru világot vet a vizsgálóbirónak s -titkos tanácsosainak nemcsak elmebeli állapotára, de erkölcsi -felfogására is. - -A száz meg száz ivnyi vizsgálati irathalmazban egy betü se fordul elő -arra nézve, hogy Grósz és Klein miként juthattak a holttesthez. Minden -irás csak arra tör, hogy a holttestet ők szállitották. Pedig hát addig -csakugyan nem szállithatták, mig valahogy hozzá nem jutottak. - -Egyébiránt nem terhelte őket semmi. Különös szerencsével háritottak el -magukról minden gyanut. Semmiféle házkutatás se deritett ki semmit. -Ilyen nagy dolgot jelentékeny haszon nélkül nem végez senki. A két zsidó -minden pénze alig volt több néhány fillérnél. De azért elzárták őket -szigoruan. - -S a mit Grósz előre megmondott: szórul szóra bekövetkezett. Koldussá -lett mind a két család. Grósz felesége hat kis gyermekével együtt falusi -kéregetésből tengette életét mindaddig, mig csak férje ki nem szabadult. - -– Térjünk azonban egyéb furcsaságra. - - -II. - -(Tóth Borcsa testét, mikor aludt, megméri két zsidó. – A vizsgálóbiró -napokig vizsgálja az esetet. – Kisül, hogy az egész dolgot ugy álmodta -Tóth Borcsa.) - -Junius végén s junius elején a tisza-dadai holttest felbukkanása után -sajátságos hir kezdett szállingózni Eszláron. A hir azt mondta, hogy a -zsidók éjjel egy keresztyén leány holttestét, mig ez aludt, megmérték. -Az eszlári öreg biró valahogy tudtára adta ezt a vizsgálóbirónak. - -A vizsgálóbiró nagy dolgot látott ebben. - -Igaz, hogy a test hosszát megmérni sem nem fájdalmas, se nem veszélyes, -se nem tilalmas. A katona ujonczokét mindig megmérik. Most már a rabokét -is megmérik. Gyerekek, lányok gyakran mérkőznek egymással. Játékból is, -pajzánkodásból, kiváncsiságból is: melyik magasabb a kettő közül? - -Nincs benne semmi. - -Igaz. De itt keresztyén lány testét zsidók mérték meg és éjjel mérték -meg és beleegyezése nélkül mérték meg, mert akkor cselekedték vele, -mikor a legédesebb álmát aludta. - -Különös! Mit akartak a zsidók? Ok nélkül ezt nem cselekedték. Ki kell -puhatolni gondosan az eset körülményeit. Ki tudja, mi sül ki a dologból? - -Vizsgálóbiró, alügyész, a vizsgálat egész készsége nekidől a dolognak, a -király nevében megindul a gépezet, az állam erői egy pontra irányozvák; -készülnek az idézések, kihallgatások, végére mehetetlen jegyzőkönyvek. -Mivelhogy megmérték egy leánynak a teste hosszát. Igaz, hogy a hajaszála -se görbült meg bele. Sőt nem is tudta, mert a legjobb alvásban volt, a -mig mérték és még csak kis ujjal se nyultak hozzá. De ez mindegy. A -zsidók fondorkodása ez a mérés, a titkot föl kell deriteni. Az is igaz, -hogy harmincz-negyven ember szenved a börtönben. És a vizsgálat napokig -eltarthat s az alatt az a sok ember ok nélkül szenved. Azok ügyét -elővenni mégis fontosabb dolog lenne. Lélekre és igazságra is kellene -adni valamit. - -Mindegy, a leánymérés dolga a legelső. - -A leány neve Tóth Borcsa, 16 éves, református vallásu, eszlári -származásu, szolgáló lány. - -Van Tisza-Eszlár-Ófaluban egy zsidó kiskocsmáros, a neve Römer Jakab, -ennél szolgál. - -A leány korán kel, tehát korán is fekszik. A mint vacsoráját megeszi s -elmosogat: nyomban lefekszik s a mint fejét lehajtja, tüstént elalszik s -alszik mélyen, mint a kősó. Ágya a pitvarban van nyáron át kemény -nyoszolyán. Az utczáról is látni, lehet, kivált holdvilágos éjjelen. - -Az eset junius 23-án történt éjszaka. Ő aludt nyugodtan. Odalopódzkodott -ágyához gazdája, Römer Jakab s egy másik zsidó, Klein Ignácz nevü, -elővettek egy hüvelykmérő szalagot s a mint ott kinyujtózva feküdt: -megmérték a feje tetejétől a talpáig. Ő ugyan nem tudja, nem látta, mert -aludt, hanem Szalkai Eszter ismerőse jól látta, ez beszélte neki is. -Mióta a tiszadadai holttest előkerült: azóta különben is fél a -zsidóktól. Az eset után nem is mert otthon hálni, hanem átment -Szakolczai Zsófiékhoz. Ott hált. Nem tudja, hogy vele mit akartak a -zsidók. Sok zsidó jár gazdájához éjszakánkint s ott a maguk nyelvén -tanácskoznak, de ő nem érti beszédüket. Elbeszélte az esetet Oláh -Zsuzsinak is, sőt azt is elbeszélte, hogy a zsidók böléndeklevelet -gyüjtenek. Azt se tudja: mirevaló. - -A mit a képzelgő és álmodozó gyereklányka nem tudott: tudnia kell azt a -vizsgálóbirónak. Az a mérés sulyos terveket árul el. - -Junius 23-án ugyanis a szakértő orvosok észleléséből bizonyossá lett, -hogy a dadai holttest nem Solymosi Eszter holtteste. A zsidók -fondorkodása s áltetemszállitása tehát nem sikerült. Uj kisérletet kell -tenni. Uj holttestet kell orozni s a Tiszába bocsátani. Azért mérték meg -Tóth Borcsa testét, vajjon ő alkalmas lenne-e? Az eltünt lányka ruhája -testére illenék-e? A böléndeklevél is alkalmas arra, hogy annak főzete -kioltsa az életet. - -Ime a zsidóüldöző hirlapok meséje. Ezért fontos a mérés. Ezért kell azt -gondosan megvizsgálni. - -A vizsgálóbiró nyomoz mindent s megidéz és kihallgat mindenkit. Römer -Jakab és Klein Ignácz semmit sem tudnak az egészről. Eszük ágában sem -volt a Borcsa testét méregetni. Szalkai Eszter is kijelenti, hogy ő -bizony nem látta a mérést, csak azt látta hogy a két zsidó ott áll s ott -beszélget a Borcsa fekvőhelye közelében. Szakolczai Zsófi is kijelenti, -hogy ő hozzájuk ugyan el nem járt hálni a Borcsa. - -Utoljára is az sült ki, hogy a Borcsa lány csak ugy álmodta az egészet. - -S a mig a vizsgálóbiró bölcsesége mind a két szemére vakon a Borcsa -lánynak bolondos gyermekálmai után hiába futkosott, addig a vizsgálat a -főuton csakugyan nem mozdulhatott előre s a tömérdek elzárt szegény -ember hiába esenkedett igazságért. - -A világ néha csakugyan bolond! - - -III. - -(Orvok éjjel sirt bontanak. – A dombrádi elveszett lány. – Rosenberg -Herman Eszterkutató buzgalma. – Hosszu fogsága.) - -Keresték azonban az eltünt lánykát zsidók és keresztyének egyaránt. -Keresték égen, földön s föld alatt s a Tisza árjaiban is. Keresték -utálatos vakmerőséggel is. - -A csonka-fűzesi holttest hivatalos és nem hivatalos vizsgálói csakhamar -világgá kürtölték, hogy a tetem nem az eltünt lánykáé, hogy az egy -idegen ismeretlen zsidónő teteme s hogy azt a biróság félrevezetésére a -furfangos zsidók csempészték a Tiszába. - -De honnan csempészték? - -A hol eltünt lányról, vérvádról, ismeretlen holtakról, Tisza-hozta -tetemről, messze földről jött orosz tutajosokról van szó: ott a köznép -képzeletének minden hurja erősen feszül s ábrándok, sejtelmek, álmok és -látások gyötrik a lelkeket. - -A holttestet bizonyára nem messze földről hozták. Ez volt az emberek -első gondolata. A titkos tanács Herskó és Smilovics meséit az első -napokban még ki nem tudta gondolni. Sokkal természetesebbnek gondolták, -hogy a holttestet közelből szerezték valahonnan. - -De hát honnan szerezhették volna, ha nem a zsidó temetőből? A zsidó -asszonyt csak zsidó temetőben lehet találni. - -A junius 24-ike és 25-ike közti éjszaka csöndes, méla éjszaka volt -Tisza-Eszláron. A hold kevéssé világitott, de az ég csillagos volt. -Nagyvárosi ember vaksötétségnek tarthatta volna az éjszaka homályát, de -a mezei ember szeme élesebb, jobban megszokta a sötétséget, jobban lát -éjjel a szabadban. - -A zsidó temetőt ezen az éjszakán megbolygatták. Rideg lelkü vakmerő -emberek felbontottak egy sirt. A legujabb sirt bontották föl. Szentül -hitték, hogy onnan került Csonka-Fűzes alatt a Tiszába a női tetem. - -A temetőt faluhelyen éjszakánként senki se őrzi. Halottaikat nem féltik -az emberek. Mélyen vannak a föld alatt, nehéz volna az orvoknak -odajutni. S miért is jutnának oda? A halottnak nincsen ára. A halottat -nem lehet használni semmire. S aztán a halotton a felbomlás törvényei -uralkodnak. Az enyészet dolgozik a sirnak mélyén. S az enyészet alakja a -bomló holttesten rideg, kietlen, visszariasztó, irtózat keltő. A sirnak -dohától, a koporsónak férgeitől mindenki fél. Miért őriznék hát -éjszakánként a temetőt? Őrzi azt a vallásos érzés is, az érző lelkek -andalgó kegyelete is. Szegény halott, hadd pihenjen. Örök nyugodalmát -hadd ne bántsa senki. Üdvösségkereső lelke hadd szálljon békén az -örökkévaló biróság itélőszéke elé. - -Igy érez a nép s ezért nem is bántja a halottakat. - -Csakhogy a felekezeti gyülölség se a holtat, se az elevent nem kiméli. - -De azért hiába turta föl a sirnak gödrét. Nem találta üresnek. Szüszmann -Jakabnak junius 3-án halt meg Samu nevü négy éves fiacskája, a kit 4-én -temettek el abba a sirba. Ott találták durva szövetbe burkolt porladó -tetemét. Fölvették, megnézték s aztán arczczal a föld felé forditva, a -gödör fenekére visszafektették. Immel-ámmal néhány maroknyi porondot -szórtak föléje. Ugy találták meg reggel a felbontott sirt. - -Bizony ez utálatos cselekedet volt. És bűnös is. A törvény szigoruan -bünteti azt, a ki a sirokat háborgatja. A vizsgálóbiró bizonyára -gyorsan, ügyesen s erélyesen fogta a dolgot s nyomban kipuhatolta s a -törvény elé állitotta a tetteseket. - -Dehogy állitotta. Eszébe se jutott a vizsgálat. Nem is szánhatott időt -hozzá. A Borcsa lány kusza álmait kellett neki megfejteni. Ugy kivánván -a jogrend, köznyugalom és az igazság. - -* * * - -Egy-két nap mulva Dombrádon tünt el egy serdülő lányka. Vajda József -dombrádi lakosnak Mária nevü lánya veszett el. Tizenhárom éves és három -hónapos életkoru, középmagasságu, zömök termetü s korához képest jól -fejlett lány volt. A szolgabiró, mikor erről értesiti a vizsgálóbirót, -leirja az eltünt lányka ruháját is. A körülmények szerint teljesen -valószinü, hogy a lányka a Tiszába ugrott. Vajjon nem ez-e a -csonkafűzesi holttest? - -Bizony nem. - -A vizsgálóbiró feje már ekkor a Herskó–Smilovics-féle mesékkel volt tele -s azért nem is ügyelt e kérdés földeritésére. Jól cselekedte. Ez a -lányka más ruhában tünt el, mint Solymosi Eszter. A csonkafűzesi -holttesten Solymosi Eszter ruhája volt. S aztán a dombrádi lányka -holtteste sehogy se lehetett oly előre fejlődött feloszlásban, mint a -csonkafűzesi holttest. - -* * * - -Kegyetlenül megjárta az eltünt lányka keresésével Rózenberg Herman. - -Eszlári zsidó, Ó-Faluban lakik, 38 éves, szatócs, feleséges, gyerekes -ember, a végzetes zsidó husvét napján a pályázó metszőket jólelküen meg -is vendégelte, nála szolgált Solymosi Zsófia, az eltünt lányka -testvérje. - -Ő a világért se hitte, hogy Eszter elveszett, meghalt volna. Egyetlen -eszlári zsidó se hitte azt. Valamennyi bizton reménylette, hogy a lányka -egyszer csak előkerül s erőben, egészségben hazatér. Volt ugyanis némi -gyanujuk, hogy a lánykát az eszlári urak valamelyike tüntette el, hogy a -zsidókat kelepczébe hajtsa, de hát arra számitottak, hogy ez nem egyéb, -mint kegyetlen és ostoba tréfa, melynek igy vagy amugy csakhamar vége -szakad. - -A ki zsidó: az is csak olyan képzelődő, mint a ki nem zsidó. Az ő -agyafurt elméje is csak ugy keresi a titok nyitját, mint bárki másé. - -Lichtmann Jakab junius 10-ike körül valami levelet kapott valahonnan, -hogy Zemplén vármegye felső részén Sztropkó vidékén Mergiskán nevü -faluban a papnál van egy szolgáló, egészen magyar lány, hasonlit -Solymosi Eszterhez. Az egész vidék lakossága tót vagy orosz. A köznép -ott nem beszél magyarul, miként kerülhet tehát oda magyar lány? Nagy -dolog ez. Meg kell azt a lányt vizsgálni. - -Rózenberg ismerte Esztert, mert ennek nénje, Zsófi, nála volt szolgáló. -A két testvért tehát többször látta. Lichtmann mindjárt felszólitotta -Rózenberget, menjen Mergiskánba. - -Ment. Tokajban az ottani zsidóktól kapott utiköltséget s elindult a -hosszu útra. Bodrog-Keresztur, Homonna és Sztropkó felé ment, odaért -Mergiskánba, megnézte a lányt; látta, hogy az nem Solymosi Eszter s -nyomban visszafordult. Varannón, Őrmezőn s Tokajon át jött haza. - -Ugy látszik, Lichtmann Jakabtól ő is megtanulta már az alibi -megjegyzésének fontosságát. El tudta utját s napjait beszélni -részletesen. - -Mind nem segitett ő rajta. - -A mint hazajött, eljárt neki a szája a keresztyének előtt is. Elmondta, -hogy a zsidók ártatlanok, keresztyén szüz vérét nem ontják, az Isten meg -is segiti őket, az eltünt lányka előbb vagy utóbb élve vagy halva -előkerül. - -Igaz: valami nagy bűnt ebben a beszédben fölfedezni nem lehet. - -Azonban a vizsgálóbiró három tanura is akadt Rózenberg ellen. Hegedüs -József, Kovács János és Varga Zsuzsánna volt a három tanu. Ezek -vallomása szerint ő azt mondta volna, hogy az eltünt lányka élve vagy -halva három nap alatt okvetlenül előkerül. - -S ime előkerült. - -Ő ezt Mergiskánból hazajövet után junius 16-án beszélte s ime junius -18-án a csonka-fűzesi holttest Eszter ruhájában felbukkant. - -A dolog teljesen világos. - -Ő járt messze földre Eszter után. Ő mondta meg előre: mikor jön elő az -eleven, vagy a holt lányka. Elő is jött a mondott időben. Tehát szent, -hogy az áltetem szerzésében, a holttest csempészésében bűnös. - -Rögtön viszgálat alá helyezték, bezárását elrendelték s a nyiregyházi -börtönbe elhurczolták. - -Ott meg ujabb balsors érte. Smilovics irt és csempészett át hozzá a maga -börtönéből egy levelet, hogy miért tagad, miért hátráltatja tagadásával -az ügy befejeztét, miért nem vallja be a csonka-fűzesi álholttest -csempészését, hiszen a zsidók is bevallották már, Herskó egyenesen -megmondott mindent, Rózenberg makacssága az oka, hogy annyi zsidó oly -régóta szenved. - -Nyavalyás Rózenberg! Most már igazán nem tudta, hogyan meneküljön a sok -gyanu alól. Most már maguk a zsidók is azt hiszik, hogy ő csempészte az -áltetemet. Hiába adta át a levelet a börtön-őrmesternek, hiába -jelentette fel a fogházi rend megbontása miatt Smilovicsot s -levélhordóját, hiába kapálódzott a vádak ellen: ülnie kellett egész -esztendőn át. - -Pedig a napfény világosságával bizonyitotta be alibijét. Ő Herskóval, -Smilovicscsal és a tutajosokkal Szentmártonnál és Tárkánynál nem -találkozott, mert ő akkor még otthon volt Eszláron; – de Grósznak és -Kleinnak se adhatta át junius 9-én a holttestet, mert hiszen ő csak -12-én indult el Sztropkóra azért a holttestért, melyet rá akarnak -tukmálni. - - -IV. - -(Mi a véletlen? – A tisza-löki vizi holttest. – A biró és szakértő -tévedései. – A csongrádi vizi holttest, a kinek nincs feje. – A hirlapok -kimondják: ez a Solymosi Eszter. – Egy tokaji lakosnak elszökik a -szolgálója. – Az eszlári zsidópap virágoskertje. – Az abauji zsidók -szövetsége holttestet szerezni. – A hernád-németi titok.) - -A véletlen nagy ur. Ez igazán az uraknak ura. És csodálatos lángelme, -melynek titkaiba a korlátolt emberi elmének előre betekinteni nem lehet. -Gazdagabb, tevékenyebb, találékonyabb, mint a tudósok, költők, művészek -lángelméje, a mely pedig besugározza a világot, az elmult ezredek -homályát s még a messze jövendőt is. - -A természet törvényei millió irányban működnek szakadatlanul s -milliószor találkoznak, ütköznek össze s vágják keresztül egymást minden -szempillantás alatt. S a szakadatlan működés s a milliónyi találkozás és -ütközés a tünetek megszámlálhatlan raját állitja elénk. A tünetek kis -részét előre is sejtjük, legnagyobb részét nem is sejtjük, föl se -ismerjük, meg se figyeljük. Ezek a véletlenek. - -Az emberi lélek kicsinysége, könnyelmüsége, tudatlansága, hivalkodása s -rossz ösztöne is a természeti törvények összeütközésének egyik tünete. -Ha már most a silány lélek hatalomhoz jut, ha neki uralkodni, -kormányozni, itélni kell, ha az emberek lelkébe s a tünetek titkaiba -kell benéznie, hogy az igazságot megkeresse s annak győzelmét -biztositsa: mit csinál, mire jut, minő sikert mutat? - -Nevetséges és szomoru, mert buta és erőszakos minden dolga. Annál -nevetségesebb és szomorubb, minél nagyobb buzgalom és tevékenység -nyilvánul működésében. S ha az esetlegek csodálatos találkozásaira, ha -nem mindennapi tünetekre, ha a nagy véletlenekre bukkan: akkor éppen -megszünik tájékozottságának minden biztossága. Csak elfogultsága, vagy -ösztöne, hatalmaskodó vágya erősödik. Kivált, ha környezetében -támogatást, a tömegek felfogásában biztatást, a felizgatott szenvedélyek -rokonszenvében dicsőséget talál. Gyönge uralkodók, hiu kormányzók s -elfogult birák kezén ilyenkor sorvadoz a jóllét s vérzik el az igazság. - -Talán sohase volt erre kiválóbb példa, mint a nagy per. S ezért érdekes -ennek többé vagy kevésbbé minden részlete. S azért kell fölemlitenem a -tisza-löki holttest történetét is. - -Április 28-ikán, a mikor még az eszlári zsidók ellen meg se indult a -vérvád vizsgálata, egy női hulla bukkant föl a tisza-löki parton a -Tiszában s éppen ugy a parthoz ütődött s éppen ugy állott meg ott, mint -a hogy a tutajosok a csonkafűzesi holttestről beszélik. - -Kimegy a helyszinére a szolgabiró, ifjabb Zoltán István s kiviszi -magával Kiss Jenő orvostudort s járási orvost, mint hivatalos szakértőt. -Ugyanazt, a ki a csonkafűzesi holttestet is vizsgálta. - -A szakértő jól megnézi a holttestet. Bőre elszinesedett, arcza duzzadt, -bőre fölülete foszladozó, haja egészen hiányzik, miként a csonkafűzesi -holttestnél is hiányzott. - -Előszámlálja ruháját is. - -Kékszinü cselédvászon ruhája van. Ujjasán lapos, kerek csontgombok. -Nyakán fekete apró gránátgyöngyfűzér. Jobbkeze névtelen ujján -sárgagyürü. Lábán fehér harisnya s rongyos czipő. - -Életkora: körülbelül 15 év. - -A vizben körülbelül három hét óta lehetett. - -Igy mondja a szakértő. Ugyanaz, a ki a csonkafűzesi holttestnek is -szakértője. - -Érdekes dolgok sülnek ki ebből. Nyájas olvasóim nagy része nem is -sejtheti előre. - -Egy hónap mulva, május 30-án már folyik a vérvád. Az eszlári zsidók már -ott gunnyasztanak a börtön fenekén. Bary vizsgálóbiró e napra tüzi ki a -holttest kiásását s ujra való megvizsgálását. Kirendeli szakértőkül Kiss -Jenő s dr. Horváth László orvosokat, a kik a csonkafűzesi holttestnél is -szakértők lettek és Csurgay H. József orvostudort, vidékbeli községi -orvost. - -A vérvád indokából történik a kiásás és uj vizsgálat, tehát a -bebörtönzött zsidók bőrére folyik az eljárás. Ezek védője, Heumann -Ignácz folyamodik, hogy ő is jelen lehessen a szemlénél s hogy a -törvényszék orvosa, Flegman Miksa orvostudor is idéztessék oda. - -Elutasitják kereken. Igaz, hogy a törvények szerint föltétlen joga van -hozzá. De az mindegy. Zsidók a vádlottak, tehát a vizsgálóbiró szerint -az ő hivatalos eljárásába zsidó ügyvéd és orvos, habár a törvényszék -tekintélyes orvosa is, bele ne tekinthessen. Ha nem tetszik neki az -elutasitás, adjon be panaszt a felsőbb birósághoz, de ő nyomban -teljesiti a kiásást és birói szemlét. - -Igy is lett. Mire a vádlottak a budapesti királyi tábla, mint -főtörvényszék utján jogukhoz jutottak volna, akkorra az ujra kiásott, -földarabolt s megint eltemetett holttest régen enyészetnek indul s talán -ujra föl is támad. - -Megtartják hát a birói szemlét. - -Először is tisztába kell hozni, vajjon a sirt és a benne fekvő tetemet -ápril 28-ika óta nem háboritották-e meg? Három kifogástalan tanu akad. -Czitrom Ábrahám, Weiszhauz Sámuel és Fógel Izrael tisza-löki lakosok -eskü alatt bizonyitják, hogy a sir és a tetem érintetlen. - -Azután az eltünt lányka rokonai és jó ismerősei megszemlélik a tetemet: -vajjon nem Solymosi Eszter-e? Az anya Solymosi Jánosné, továbbá Eszter -nénje Zsófia, azután Solymosi Gáborné, Gyányi Gábor és felesége -határozottan kijelentik, hogy a holttetem nem Eszteré. Más a növése, -termete, foga, ruházata. - -Igazuk van. - -Végül föl kell ismerni a halottat. Vajjon ki volt hát, a mig élt? - -Kihallgatják Braun Sámuelné tokaji lakost. Az ő lánya veszett el, a 18 -éves Braun Amália. Azután kihallgatják Braun Jozefát, az ő testvéröcscse -volt az eltünt Amália s kihallgatják férjét is, Jatzinger József -szobafestőt, az eltünt lányka sógorát. - -Mind a három tökéletesen fölismeri az eltünt Braun Amáliát. Ruhája -különösen bizonyos. Egy kelméből való édes anyjáéval. Kérik is maguknak -a gránátgyöngyöt és a sárgagyürüt. - -A lányka eltünése igy történt: a lányka anyjával lakott Tokajban, január -5-én vagy 6-án a Tisza jegére ment valamiért, a jég leszakadt alatta, a -jég alá merült s a viz elsodorta; – ápril 28-án, tehát 112 nap mulva a -viz Tisza-Löknél kivetette s a parthoz sodorta. - -Ezzel bevégezték a vizsgálatot. Helyesen, alaposan, igazságosan. - -S most lehető röviden hasonlitsuk össze a két eljárást. A csonkafűzesit -s a tiszalökit. - -Mind a kettőnél ugyanaz volt a vizsgálóbiró: Bary József, és a vezető -szakértő orvos: Kiss Jenő. - -A tisza löki holttestet nem fosztották meg ruházatától s nem lökték -meztelenen az emberek elé, mert hiszen meztelenen nem lehetett volna -fölismerni. – Ellenben a csonkafűzesi holttestről lehuztak minden ruhát -s meztelen mutatták meg a tanuknak, hogy valamikép föl ne ismerhessék. - -A tisza-löki holttestnek is, a csonkafűzesinek is teljesen hiányzott -minden haja. A rothadás folytán elhullott, kimállott, letöredezett. A -tisza löki holttestnél nem mondták, hogy a fej le van borotválva s hogy -ez a nő zsidó volt. Ellenben a csonkafűzesi holttestről kimondták, hogy -a fej le van borotválva, tehát az a nő zsidó volt. Pedig erről meg az a -bizonyos, hogy nem zsidó nő volt. - -Ilyenek gyakran a szakértők s az elfogult tanulatlan birák. - -Kiss Jenő orvostudor azt a véleményt adta a tiszalöki tetemről, hogy -körülbelül három hétig volt a vizben. Pedig bizonyos, hogy 112 napig, -tehát 16 hétig volt a vizben. Hát mit ér akkor a csonkafűzesi tetemről -kinyilvánitott véleménye, mely szerint az csak három-négy napig volt a -vizben? - -S azután ugyanez a szakértő 15 éves életkorunak mondta a tisza-löki -halottat, holott erről teljesen bizonyos volt, hogy elmult már 18 éves. -S viszont a csonkafűzesi halottat legalább 18–20 évesnek jelentette ki, -holott erről bebizonyosodott, hogy csak 14 éves! - -A nyilvános tárgyaláson kérdést intéztem Kiss Jenő orvostudorhoz, hogy -ha a tisza-löki holttestnél ily nyilvánvaló tévedésekbe eshetett, vajjon -nem lehetséges-e, hogy a csonkafűzesi holttestnél is tévedhetett? - -– Az nem lehetséges! - -Ez volt felelete. - -Pedig a négy szakértő közt, a ki Csonkafűzesben szemlélte a holttetemet, -ő volt a legtanultabb és legtapasztaltabb. - -* * * - -A csongrádi fejetlen holttest is emlitésre méltó. - -November 6-án Csongrádnál a Tisza árjaiból női holttest bukkant föl. A -Tisza hozta mindenféle tutajos és zsidó segitsége nélkül. Hozta pedig -Eszlár felől; – onnan folyik a Tisza Csongrád felé. Feje nincs a -holttestnek. Azt levágták. A nőnék tehát vérét vették. - -Ime az eltünt lányka: Solymosi Eszter! - -Semmi kétség. Hiszen Sarf Józsefnek három vagy négy esztendős fiacskája, -a kis Samu azt beszélte a vizsgálóbiró előtt is, mások előtt is, hogy a -metszők levágták Eszter fejét. Ime az öntudatlan kis gyerek mégis -igazságot beszélt. - -A vizsgálati iratok még ekkor is hét závárral voltak előlem elzárva. -Tartalmukat, titkaikat még ekkor se ismertem. De az ügy részleteiből -mégis sokat tudtam s annak képe, a mi valósággal történt, lelkemben már -meg volt rajzolva. Az igazságnak arcza, habár itt-ott homályos -vonalakban, ott állott akkor már szemeim előtt. Csak még nem tudtam -volna eléggé bebizonyitani a világ előtt. A törvény időhöz, -alakiságokhoz köti a védő munkáját. S az időhatárok és az alakiságok -eddig még nem engedték meg, hogy tudásommal s véleményemmel nyiltan -föllépjek. - -De habár az igazságnak még homályos volt is arcza: azt tökéletes -tisztasággal láttam, hogy a vizsgálóbirónak minden munkája s munkájának -minden jelentős része elfogultság, tévedés, erőszak s tökéletes -hamisság. Jóhiszemüleg végezhette ő minden munkáját, de azért munkájának -összes eredménye csodálatos hamissággá alakult át. Mert minden gondolata -alaptalan, minden lépése téves s minden eszköze helytelen volt. Abban -pedig kételkedni nem lehet, hogy oly nehéz és szövevényes ügyben, a minő -a tiszaeszlári vérvád, téves gondolatokkal s helytelen eszközökkel vak -utakon az igazsághoz el nem juthatni. - -Tudomásom forrásai ezek voltak: - -A törvényszék elnökével, Egressi Nagy László királyi alügyészszel, Bary -vizsgálóbiróval s Trájtler Soma orvostudorral, ki a csonkafűzesi -holttestet vizsgálta, alkalmam volt néhányszor hosszabb-rövidebb ideig -társalogni. Titkolódzásuk szokatlan és feltünő volt. Csodálatosan féltek -attól, hogy az ügy valamely részletébe idő előtt bele találok -pillantani. Még azt se közölték velem egészen, hogy melyik vádlott -micsoda váddal van terhelve. Megjegyzéseik pedig, melyeket birálatom -elháritására odavetőleg tettek, éppen gyerekesek voltak. - -Meggyőződtem, hogy felfogásuk alaposságát, igazságuk biztosságát féltik -tőlem. Magam is voltam tisztviselő, közvádló; magam is végeztem -itélőbirói és vizsgálóbirói dolgokat. A hivatalos titok megőrzésének -fontosságát magam is gyakorlatból ismertem. De egészen más: megőrizni a -hivatalos titkot s egészen más: félni attól, hogy idegen szem bele talál -tekinteni a birói eljárásba. - -A csonkafűzesi holttest fölött tartott birói szemléről s orvosszakértői -vizsgálatról szóló iratok már birtokomban voltak. - -Zurányi Kálmán tanuval akkor már beszéltem. Ő már akkor engem -fölkeresett s előadásából a holttest sok nagy titkát megismertem. - -Ezek voltak tudásom főforrásai. - -Tudásomból, véleményemből nem csináltam titkot. Nagy előterjesztésemen, -melynek alapján az uj vizsgálatot el kellett rendelni, már egy hónap óta -dolgoztam s ez már akkor készen is volt és sajtó alatt volt. Az -igazságügyek miniszterével, Pauler Tivadarral igen heves szóváltásba -kellett keverednem, a miért türi azt a törvénytelen állapotot, hogy egy -kezdő, tapasztalatlan aljegyző, mint Bary, minden ellenőrzés nélkül -végezhessen ily nagyfontosságu birói munkát s hogy a zsidóüldöző -hirlapok minden hivatalos titokhoz nyomban eljuthatnak, a védőket és -vádlottakat pedig a törvény világos megszegésével minden joguktól -elzárják. A sajtó emberei s a parlamenti körök ösmerték azt a -kijelentésemet, hogy a vihar nem szórja ugy szét a pelyhet, mint a hogy -Bary és társai minden munkáját szét fogja szórni a nyilvánosság és a -védelem. - -Ekkor bukkant föl a csongrádi fejetlen holttest. - -A zsidóüldöző sajtó, mintha vezényszóra történt volna, egyszerre -felsüvitett, hogy ezt a holttestet Bary aljegyzőnek kell megvizsgálni. -Másnak kezére bizni nem szabad. Ily irányban tett lépést a nyiregyházi -törvényszék elnöke is. A fejetlen holttest Solymosi Eszter teteme. A -vérvád vizsgálatát eddig Bary végezte, tőle ezt elvenni nem lehet. - -Igy érvelt a sajtó. - -Ragyogóbb czikkek még soha se láttak nyomdafestéket, mint a minők akkor -megjelentek, hogy a nagyközönséget és a biróságot már előre is rábirják, -hogy a fejetlen női test az eltünt lányka, a zsidók által megölt lányka -teste. - -Emberek hazudnak, vádlottak tagadnak, birák tévednek, országok -kormányzói huzzák-vonják-halasztják az igazságot. Hamis tudomány, önző -érdek, tilos szenvedély, pénznek hatalma, zsidók világszövetsége ért -egyet s dolgozik össze, hogy eltakarja a véres nyomokat s a legyilkolt -ártatlan szűznek az igazságát az örökös sötétség boritsa el. Ám a -természet a maga fenségében áll a szűznek védelmére. Az ős természet, az -ős igazság. A Tiszának csendes árja meghallotta a lánya után zokogó bús -anya hangját s tiszta hullámkarjain felmutatta a holttestet. Ide -nézzetek! E szó hangzik ki áradatának morajából. Én vagyok az ős folyam, -a természet romolhatatlan ereje. Se pénzetek, se hizelgéstek, se a -könyörgés engem meg nem tántorit, se hamis tudománytok meg nem bódit. -Itt az igazság az én karjaimban. - -Ily hanggal töltötték meg a hirlapok az ország fülét; ily eszmékkel a -népnek lelkét. - -Igy kellett menni a fejetlen halott vizsgálatára. - -De az igazságügyminiszter maga se merte, maga se akarta többé csupán -Baryra bizni ezt a dolgot. A szegedi törvényszék területén van Csongrád, -tehát a nyiregyházi törvényszék se rendelkezhetett maga. A miniszter -november 9-én ugy intézkedett, hogy Megyery Géza, a nyiregyházi -törvényszék birája vezesse a szemlét és a vizsgálatot s Bary József ne -legyen ott egyéb, csak jegyzőkönyvvezető. - -Egyébként is nagy gondosságot gyakoroltak. - -Királyi ügyésznek Havass Imrét, a budapesti törvényszék közvádlóját -küldték ki. Eljárásában rideg, keményfejü, az igazság iránt erős érzékü -férfiu. - -Orvosi szakértőnek Scheuthauer Gusztáv orvostudort, a budapesti egyetem -hirneves tanárát s az ország első szakemberét alkalmazták. És Aigner -Károly orvostudort, a szegedi királyi törvényszék jeles orvosát. - -Tanukul is előkelő férfiakat alkalmaztak. Csemegi Antalt, a járás -főszolgabiráját, Bojnitzer Antal orvostudort, Csongrád város tiszti -főorvosát s Borsos János orvostudort, a város tiszti alorvosát. Itt hát -a csonkafűzesi szakértői és birói eljárás kusza munkájától félni nem -lehetett. - -A tetem a város köztemetőjének halottas kamrájában feküdt. Koporsóba -volt helyezve. - -Első dolog volt megbizonyitani: ez-e az a holttest, a melyet a Tisza -6-án este fölvetett? - -Vincze Pál, Sági István és Szénási István csongrádi lakosok találták -6-án este a városon felül a fűzesben. A fűzes bokrok közt libegett, -odasodorta a folyam árja. Megismerték a testet, a rajta levő -feketekendőt s a lábain levő csizmát. - -Minden más ruha hiányzott a testről. Csak egy fekete terno vállkendő -volt a mellén s tehénbőrből készült patkós csizma a lábain. A lábafején -a csizmán belül négy nyüstös házi vászonból való kapcza. - -A ruha azt bizonyitja, hogy valami szegény zsöllér-, vagy -cselédlány-féle lehetett. - -A feje s öt felső nyakcsigolyája hiányzik, valamint mind a két alkarja -is a könyöktől fogva. Terhes állapotban volt mintegy négy hónap óta, a -mikor meghalt. Halálának okát meghatározni nem lehet. Valószinüleg -öngyilkos volt, a Tiszába ugrott. Legalább 22 éves életkoru lehetett, de -több is. Valószinü, hogy egy év óta halott, de lehet félév óta s másfél -év óta is. Az emberi testek enyészete nem egy módon történik. A rothadás -foka szerint meghalhatott fél év előtt, de másfél év előtt is. Feje és -nyaka ugy vált el, hogy valószinüleg valamiben fennakadt s a testet tőle -a hullám sodra ugy szakasztotta el. A fejjel együtt 140 czentiméter -lehetett az egész test. - -Ez a vizsgálat eredménye. - -Biró, közvádló, szakértők, tanuk teljesen egyetértettek ebben. - -A halott fölismerését meg se kisértették. A Tisza hozhatta azt 800 -kilométer távolságból is. Hány falu, város van a folyam két partján ily -nagy messzeségben! S régóta halott már. Talán nem is volt senkije se, ki -utána sirjon, utána kérdezősködjék. Apátlan-anyátlan árva ugy elveszhet, -mint beteg madár az erdőben. Kivált, ha szegény, vagyontalan! - -Hát bizony nem ő volt az eltünt szegény eszlári lányka. - -A lapok süvöltése kárbaveszett! - -Mesék, babonák, pajkosságok, bárgyu tervek tolultak a vizsgálóbiró elé -seregesen. A nagyközönség ösztönszerüleg sejtette, hogy Bary József s a -mögötte levő titkos tanács minden úton elindul nyomozni, csak az út -iránya a zsidók ellen mutasson. Hogy az az út megszakad, vagy -ingoványban vész el: ezzel nem törődtek. Névvel vagy névtelenül: egyik -följelentés a másikat érte. - -Heyduk Ambrus tokaji lakos azt jelentette, hogy volt egy Leskó Mária -nevü szolgálója. Nem bánt vele rosszul, mégis megszökött. Bizonyára a -zsidók szöktették meg, vagy tüntették el. - -Miért tették ezt a zsidók? - -Ám nyomozza ki a vizsgálóbiró. - -Hogy csakugyan elszökött-e a lány s ha elszökött is; mi közük ehhez a -zsidóknak: – mindez nagy kérdés. Csak az a feladat, hogy a zsidók ellen -kell forditani az esetet. Különösen a sajtóban. - -Jött névtelen levél, mely teljes bizonyossággal közli, hogy Eszter -holtteste a zsidó pap kertjében két virágágy közé van eltemetve. A -feljelentő eleven elmével gondolta el, hogy a vérétől megfosztott -szűznek ott kell nyugodni a zsályák, ménták, rozmaringok, hajnalkák -tövében. - -Minő sugaras kép ez a vérvád sötétségei között! Miként tudja heviteni a -hiszékeny közönség képzeletét! - -Hogy azután a virágágy közt nem volt meg a holttest, de nem volt meg a -kertben a két virágágy se, sőt, hogy a zsidó papnak még kertje se volt, -mivelhogy Tisza-Eszláron még zsidó pap sem volt: ezzel már az izgató -sajtó éppen nem törődött. Ilyen bosszantó és száraz igazsággal minek -zaklatni a hivő embereket? - -Jött följelentés Abaujvárról, hogy Svarcz Mózes abaujvári és Dájcs -Sámuel és Merer Sámuel zsujtai zsidók szövetkeztek arra, hogy az -áltetemet megszerezzék s a Tiszán Csonkafűzes alá leusztassák. Ezek az -usztatás idején Máramaros-Szigeten jártak, itthon pedig azt beszélték, -hogy Pozsonyban jártak. Bűnösségük nyilvánvaló. - -E három zsidónak az volt a szerencséje, hogy Bary ugy belekeveredett már -Herskóba és Smilovicsba és a tutajosokba, hogy az abauji három zsidóval -éppen nem volt ideje és kedve törődni. Különben ők se kerülték volna el -a könyörtelen vizsgálatot. - -Tanult emberek is tele voltak följelentő és nyomozó buzgósággal. - -A tisza-eszlári katholikus papnak, Adamovich Józsefnek valami rokona -volt jegyző Hernád-Németiben. Bizonyára tőle kapott valami intést vagy -értesitést arra nézve, hogy tegyen jelentést a vizsgálóbirónál a -hernád-németi titokról. Tett is A. J. névaláirással. - -Mi volt a hernád-németi titok? - -Van ott egy csárda, a Garádicsos csárda. Zsidó a csárdása. Rózenberg -Jakab a neve. Van a csárdásnak egy keresztyén szolgálója, a ki azt -beszélte, hogy a falubeli metsző, két idegen zsidót rejteget az ő -hajlékában. - -Ime ez a hernád-németi titok. - -A vizsgálóbiró nyomban elrendelte a kegyetlen vizsgálatot »minthogy azok -a zsidók a dadai – csonkafűzesi – álhulla előállitásával gyanusithatók«. - -Ez immár a vizsgálóbiró eszejárásának egyik remek részlete. - -Még azt se tudja, hogy az a szolgáló beszélt-e valamit; azt se tudja, -mit beszélt: azt se tudja, igaz-e az, a mit beszélt; azt se tudja, -járt-e ott két ismeretlen zsidó, ki volt az a két zsidó s ha ott volt, -mi járatban volt ott; – azt se tudja, rejtegette-e őket a metsző az ő -hajlékában, de még azt se tudja, van-e hát hajléka is a metszőnek; – -tehát semmit se tud, de azért már tudja, hogy azt a két ismeretlen -zsidót az áltetem csempészetével lehet és kell gyanusitani. - -Előre azzal a vizsgálattal! - -Kihallgatnak egy csomó embert, kihallgatnak mindenkit, a kit ez ügyben -elcsiphetnek. Kihallgatják a községi jegyzőt Adamovichot, továbbá a -metszőt Fischerl Náthánt és feleségét. Kihallgatják a csárdást Rózenberg -Jakabot s feleségét a csárdásnét. Kihallgatják Székely Jánost, a ki -alighanem kisbiró vagy éjjeli őr, azután öreg Mácsi Jánost, a ki -háztulajdonos és Üveges Máriát: a szolgálót. S kihallgatnak még egy -csomó zsidót, Steinfeld Maximiliánt, Dájcs Jakabot s ki tudja még kit. - -S vajjon mi sült ki a rettenetes vizsgálatból, nyomozásból, -házkutatásból, szemléből s mindenféle birói eljárásból? - -Kisült, hogy a metszőnek nincs háza, bérben lakik öreg Mácsi Jánosnál, -ezzel egy udvarban és sohase rejtegetett magánál se egy zsidót, se -kettőt. - -És kisült, hogy falusi koldus zsidók járnak és kéregetnek ős idők óta -ott is s hogy valamikor két koldus zsidót ott ért el az éjszaka s ott -hált mind a kettő a csárdában, mivelhogy másutt nem kaptak éjjeli -szállást, a csárda pedig arravaló. - -Semmi se sült ki más. - -Hogy azután egy csomó eljárási költséget kénytelen volt az állam -kifizetni, s hogy az alatt, mig az eljárás folyt, harmincz-negyven ember -kénytelen volt a börtönben ok nélkül ülni s a hernád-németi titok -földeritését várni: ez is kisült ugyan, de az már mind nem tartozik a -dologra. - - -V. - -(A Bodrog vizének titka. – Az öngyilkos ifju vallomása. – A regény -tetszik a közönségnek. – Az egész pajkos koholmánynak bizonyul.) - -Hát a pajkosság esetei! - -A tömeg sohase oly dühös, sohase oly buta és sohase oly ábrándos, hogy -egyesek gúnyra, vidámságra, elbóditó ötletre, pajzán cselszövényre -képesek ne lennének. A pajkos lélek a halálban is talál derüs tüneteket -s isten szine előtt is tud visszás ötletre fakadni. - -Szinte csodálom, hogy a vizsgálat intézőinek furfangja és -gyámoltalansága több pajkos beavatkozásra nem ingerelte az embereket. -Volt ugyan nem egy, de én csak egyet akarok elbeszélni. - -A nyilvános tárgyaláson voltunk már, a mikor a törvényszék elnöke -előállott ez esettel. - -Bodrog-Olaszi mellett folydogál a Bodrog vize, a Tisza legnagyobb -jobboldali mellékfolyója. Egyik vasárnapon, julius 1-én két falubeli kis -parasztgyerek játszadozik délelőtt a parton. A viz széle kissé mocsaras, -a térdig érő vizben ugrándoztak. Az egyiknek neve: Gyöngyösi Jancsi, ez -7 éves. A másiknak neve: Péter Miska, ez 6 éves. - -Játékközben üvegpalaczkot pillantanak meg a pocsolyában. Fölveszik, -megnézik, lemossák. A palaczk erősen be van dugva parafával. A palaczk -belül üres, de egy darab papir van benne. A papiron irás látszik. A két -kis gyerek nem tud olvasni még, az üveget beviszik a Jancsi apjához, -idősb Gyöngyösi Jánoshoz. - -Az öreg se tud olvasni s azért ki se veszi a dugót az üvegből. Nem is -sokat törődött vele. De másnap mégis beviszi a községi öregbiróhoz -Koleszár Ferenczhez s annak átadja. Csináljon vele, a mit akar. - -Az öregbiró kinyitja az üveget, kiveszi belőle a papirost s elolvassa a -rajtalevő irást. Elálmélkodik tartalmán. Az irás az eszlári ügygyel, a -vérváddal van kapcsolatban. No ez már nagy dolog. A levelet át kell adni -a községi jegyzőnek: Balog Jánosnak. A jegyző is elolvassa s ő még -sokkal jobban tudja, hogy ez igazán nagy dolog. - -A levélben szomoru történet van megirva. A levelet Löki János gépész -irta. Igy szól: - -»Jun. 30. Meghasonulva a világgal s emberekkel, a kétségbeesés s az -életunalom a halál karjaiba kerget. E sorok midőn napvilágot látnak, már -halott vagyok. De mielőtt meghalnék, egy vallomást tenni kötelességemnek -tartom.« - -»1882 jun. hónapban dadai tiszaparti fűzesekbe rejtettem el kedvesemet -Timár Julcsát, kit, miután hűtlen lett hozzám, a folyóba fojtottam. Az -eszlári bűntény folyamatban lévén, fölfedezték, illetve megtalálták Dada -mellett kivégzett kedvesem hulláját. Az igazság érdekében tehát bevallom -ezt s a nagy szenzácziót keltett bűntény érdekében felfedezni a valót s -adatot szolgáltatni az igazságszolgáltatásnak, töredelmes szivvel -bevallani, a jó lelkiismeret szavának engedve Isten nevének bizonyságul -hivásával kötelességemnek tartom!« - -»A haldoklók nem hazudnak.« - -»Löki János s. k. okl. gépész. - -Ime a levél. - -Megnéztem jól. A papiroson semmi különöst nem vettem észre. Az irás se -nem zsidónak, se nem kereskedőnek irása. Egészen gömbölyü betük, a -vonalak hajlásában semmi szögletesség, a vonások mindenütt egyenlő -vastagok és egyenlő szinüek. A kéz mindig egyenlően nyomja a tollat. A -ki irta: németül vagy nem szokott, vagy nem is tud irni. De mégis tanult -embernek, gyakorlott kéznek irása. Ilyen iró igen sok csak a kálvinisták -közt van. Ő köztük vannak igen sokan, a kik magasabb miveltségük daczára -se tudnak németül, irni pedig éppen nem szoktak németül. Közel van a -magyar kálvinisták sáros-pataki nagy főiskolája. Onnan kerülhetett az -üveg a Bodrog vizén Bodrog-Olasziba. - -Tehát diák-csiny az egész. - -Azonban az eset, a miről a levél szól, nem lehetetlen Hűtlen kedvesét -már sok szenvedélyes ifju meggyilkolta, s aztán önmagát is elemésztette. - -Regényekben, hirlapok hasábjain, szinpadon, törvényszékek tárgyalásain -sok hasonló eset fordul elő. Ifjak, nők, ábrándos lelküek, dologtalan -emberek elméláznak ily esetek fölött s megőrzik azokat emlékezetükben. - -Nem ujság az ily eset, tehát hisznek benne. - -A bodrog-olaszi jegyző a levelet hivatalosan a nyiregyházi törvényszék -elnökéhez küldte nyomban s az elnök nyilt tárgyaláson előterjesztette. - -Az én felfogásom magáról a főügyről az volt, hogy a csonkafűzesi -holttest az eltünt lánykának, Eszternek holtteste. A védelemnek az volt -a czélja, hogy ez a felfogás jusson diadalra. - -Az elnök felfogása s általán az ugynevezett hivatalos felfogás az volt, -hogy a csonkafűzesi holttestet a zsidók védelmére s a vizsgálat -félrevezetése végett a tutajos zsidók csempészték. - -A nagy tömeg felfogása szivesen csatlakozott az elnökéhez. A nagy -tömegnek csak az volt a forró vágya, hogy a védelem ne győzhessen. - -A nagy tömeg hát szivesen fogadta a bodrog-olaszi regényt. Mit erőlködik -a védelem? Hiszen most már nyilvánvaló, hogy a csonkafűzesi holttest nem -Solymosi Eszter, hanem Timár Julcsa. Tehát a fődologban a hivatalos -felfogásnak van igaza. - -Az elnök nem is akart az esettel tovább foglalkozni. Elégnek vélte annak -nyilvánosságra hozását. De én nem csatlakozhattam hozzá. - -Kétségtelen volt, hogy az esetnek éle az én felfogásom ellen irányul s a -védelem ellen szinezi és fokozza a közvélekedést. Ennek be kellett -vágnom utját. - -Rögtön felszólaltam s követeltem a gondos vizsgálatot. Érvelésem világos -volt és nagyon egyszerü. - -Vagy az sül ki, hogy az egész eset csak koholmány és pajkos cselekvés s -ha csakugyan ez: akkor ne rontsa a védelem igazságos sikerét. - -Vagy pedig az sül ki, hogy a szomoru eset valósággal megtörtént s a -csonkafűzesi halott csakugyan a szerelmese által meggyilkolt Timár -Julcsa. – Ez esetben pedig a zsidók ártatlansága nyomban napvilágra jön. -Mert hiszen akkor csakugyan nem usztattak ők a Tiszán áltetemet és -Solymosi Esztert se ők emésztették el. Hanem elemésztették azok, a kik -által Solymosi Eszter ruházata Timár Julcsa testére került. - -Mert hiszen a csonkafűzesi halotton kétségtelenül Solymosi Eszter -ruházata volt. Tehát nem a zsidók, hanem csak Löki János, Timár Julcsa s -közelállóik tudhattak arról, miként szerezték meg Solymosi Eszter -ruháit. - -Nagy és mivelt közönség töltötte meg a tárgyalási nagy termet. De ez -zsidóellenes indulatokkal volt tele. Előterjesztésem meglepte s -elbámulásra birta a közönség minden tagját. - -– Bizony a védőnek igaza van. Vagy – vagy! - -Ezt jelentették a meglepetés miatt elbámult arczok. - -El kellett rendelni a vizsgálatot s abból az sült ki, hogy se Löki -János, se Timár Julcsa nem volt soha a világon. Koholmány az egész -bodrog-olaszi regény. - -Csak két év előtt, a nagy per után tizennyolcz év mulva jelentkezett -nálam egy jó arczu, művelt uri ember, megmondta nevét s tudatta velem -előkelő tisztviselői állását, a melyet itt tölt be Budapesten. Kérdezte -tőlem: emlékszem-e még a bodrog-olaszi üvegre s a benne lévő irásra? - -– Emlékszem. - -– Most már megmondhatom, hogy az az irás az én kezem irása. Sárospataki -diákok voltunk akkor, hárman főztük ki ezt a pajkosságot. - -Megmondta társainak nevét. Egyik név országosan ismertté lett azóta. - - -VI. - -(A ki magát hitsorsosaiért feláldozza. – Az igazi hős. – Lelkének -hányódása. – Elszántsága. – A biróságnál jelentkezik. – Nem hisznek -neki. – Földönfutóvá lesz, mikor kiszabadul.) - -Lássunk nagy példát. Férfias eltökéllésnek, halálos elszántságnak, hősi -elhatározásnak fenséges példáját. - -Ott sorvad a börtön nyirkos téglapadozatán a vézna termetü vádlott -zsidó. A napnak tiszta sugara alig ér szemeihez; erdők, mezők illatos -levegője távol van tüdejétől; a csillagos eget sohase láthatja, a -nappali égboltot is csak naponként egy órán át. A börtönnek zárt udvarán -magas falak között, a mikor rabtársaival együtt kiparancsolják járkálni. -Fegyveres őr vigyáz rá akkor is, hogy ne beszélgessen, ne sirjon, ne -panaszkodjék, ne is ábrándozzon. Hanem kimért lépésekkel mozogjon előre -sorosan, pontosan. Ez a parancsolat, puskatussal kap intést -oldalbordájára, ha nem teljesiti a parancsolatot. - -De hát ez a börtön, ne érzékenykedjünk miatta. - -Igaz, hogy még nincs elitélve, még nem bűnös, hanem csak vádlott. Igaz, -hogy a vérvádra nézve ártatlannak érzi magát, azonban ezt majd a törvény -dönti el valamikor. Igazságos, komoly birák kezében lesz a törvény; – a -mit ők mondanak majd: meg kell abban nyugodnia. - -Svarcz Salamon ez a vádlott, az eszlári metsző. Harmincznyolcz éves már, -feleség és négy gyermek sir utána. Miből élnek a nyomorultak? - -Hitvány termet, betegesnek látszó rokkant alak. Csak bajusza és szakála -tömött és hosszu, mint az ókori zsidóké. Hálni jár bele a lélek. Csak -két apró fekete szeme van tele tűzzel-lánggal. Csak abban látszik élet. - -Kegyes lélek. Vallásos áhitattal van tele. Születése, természete, -véralkata, nagy szegénysége, egyházi foglalkozása: mind kegyességre és -áhitatra birja Szent imáit reggel és este s vallásának ünnepnapjain -mindig buzgón végzi. - -Nem maga van az oduban. Rablók, duhajok, gyilkosok, orvok, gyujtogatók -vannak melléje zárva váltogatva. Betyárok, istentagadók felesen. Imáiba -belekurjantanak, csuf szavakkal megzavarják, zokogását kiröhögik, -taszigálják jobbra-balra, vallásáért kigunyolják. Meg nem engedhetik, -hogy fohásza egyenesen jusson föl Izrael Istenéhez. - -De hát ez a börtön. A rabnak csak nem lehet olyan jó dolga, mint a -papnak. Panaszra pedig hiába menne a porkolábhoz. Csak azt a feleletet -kapná: - -– Miért imádkozik annyit. Miért zavarja örökké rabtársait? - -Nem is megy panaszra. A zsidó végzethivő. Ha az ő istene ugy rendelte, -hogy zsidó legyen, üldözést és gyötrődést szenvedjen, hát abban meg kell -nyugodnia. - -De meg kell-e hát? - -Önnönmagára nézve nyugodt a lelke. - -Ő már élt. Látta a világot. Örült az örvendezőkkel és sirt a sirókkal. -Alapitott családot, nemzett fiakat és leányokat. Izrael nevét -fentartotta. Rá most már jöhet bármi sors. Halál, vagy hosszu rabság. -Szentül hiszi, hogy ugy is halálos betegség emészti már őt; a mi a -napokból még hátra van, miért ne várhatná azt be csöndesen, az isteni -végzetben megnyugodva! - -De miért szenvednek hitsorsosai? S a kitanulhatatlan végzet miért -rendelte azt, hogy éppen általa és miatta szenvedjenek? Mit vétett ő -Izrael istene ellen? Mit vétett ő hitsorsosai ellen? És mit vétett az -emberek ellen? - -Lelke érzékeny, már talán meg is törött. Hangja, mikor beszél is, -hasonlatos a sirásnak hangjához. Szegény, nyomorult zsidaja; éjszakákon -át zokog. Nem maga miatt, hanem üldözött hitsorsosai miatt. Minő -áldozatot hozhatna ő, hogy megmentse őket a keserü üldözéstől. - -Nehéz gondolat gomolyog elméjében. Nagy érzés, nagy eszme az ő kis -lelkében. Vajjon a sors, a melybe jutott, nem Istennek végzése-e? Ismeri -a szentirást. Jól ismeri kivált Mózesnek öt könyvét. Lelke elandalog a -szent történeteken, a nagy tanulságokon. Hiszen az Ur Ábrahámot is -megkisértette. Hogy vinné magával Morijának földére az ő egyetlenegyét, -a kit szeret, az ő Izsák fiát s áldozná azt meg égő áldozatul azon a -hegyen, melyet neki megjelölend. - -Vajjon becsesebb-e ő a világnak, mint volt Izsák az ő édes apjának? -Hátha ő is megáldozná magát! Hátha ezzel megszünnék hitsorsosainak -minden veszedelme? - -De miként? - -Irtóztató vád terheli őket az emberek szemében. Megöltek egy gyermeket, -egy ártatlan szüzet s vérét vették szertartásbeli czélokra. Isten látja, -hogy ők ebben ártatlanok. De kivilágosodik-e az ő ártatlanságuk? E miatt -kell szenvedni a zsidóságnak. És szenved az idők végeig, ha csak -egyetlen kis homály marad is az emberek elméjében. - -Pedig marad. - -A vallásbeli gyülölet szenvedélye áldozatot követel s el nem csillapodik -addig, mig áldozatát meg nem kapja. Akkor majd azután elcsillapodik. - -Hadd legyen ő az az áldozat! - -Magára veszi a bűnt. - -Kigondol valamit. Agyonütötte a lánykát s azután holttestét beledobta a -Tiszába. Bizonyára neki elhiszik. Akár találják meg a holttestet, akár -nem: el kell hinniök, mert hiszen éppen az a vád, hogy valamelyik zsidó -ölte meg a lánykát. Hát legyen ugy, hogy ő ölte meg. - -Hátha él a lányka s egyszer csak üdén, erőben, egészségben hazatér? Mi -lesz akkor? - -Ez a gondolat nem gyötri sokáig. Ő vele elvégzi dolgát a törvény hamar. -Őt felakasztják s porladó teteme ott pihen már a föld alatt. Kitudódik -ugyan, hogy ő a biróság előtt nem mondott igazat s hogy neki ártatlanul -kellett halált szenvednie. De azért őt nem kárhoztatják. Halálával nem -vétett senkinek, hitsorsosait pedig megmentette az üldözéstől. Inkább -akadnak majd jó lelkek, a kik a fájdalom igaz könyjét ejtik, ha -végzetére gondolnak s a kik jó szivvel áldják meg emlékezetét. - -Mi lesz nejével és gyermekeivel? Miből élnek? Hova sodorja őket az élet -vihara s az emberek megvetése? Az ő neve a gyilkos neve marad. Csak ez a -név marad örökség gyanánt gyermekeire. És a nyomor. A nyomortól ugy sem -mentheti meg őket, de nevének öröklött gyalázatától megmenthetné őket. S -ime a helyett, hogy megmentené: ő maga időzi föl rájuk az ádáz jövendőt. - -Lelke ugy hányódott, mint viharban a haraszt. Egyik rettenetes gondolat -a másik után. Egyik keserü érzés a másik után. Egyik fölemeli, a másik -lesujtja azt a hánykolódó lelket. - -Talán beteg is már az a lélek. - -Nem beteg. Csak a test erőtlen. Se a test, se a lélek nem birja el -könnyen a nagy gondolatokat, a sulyos érzéseket. Néha ájulás környékezi. -Gyakran kitörnek forró könyei. Az élettől megválni mégis nehéz. - -Hiszen az élet kötelesség. Nagy, szép és fönséges kötelesség. A jó -embernek azt a kötelességet mindvégig teljesiteni kell. Mindaddig, mig -istennek intésére a természet az alól föl nem menti. Csak a halálnak van -joga e kötelesség alól föloldani. S szabad-e ezt vakmerően siettetni? - -Minden érzése vonaglott. Egyik gondolat a másikat űzte, hajszolta. -Vonakodott a döntéstől. Nehéz volt az utolsó elhatározás. Ma még ne! -Majd holnap! - -Julius 18-án tette meg Smilovics Tisza-Lökön a csendbiztos kezén az ő -sulyos vallomását. Julius 19-én a börtön minden lakója tudta már -Nyiregyházán, hogy mi történt. - -Az történt, hogy a zsidók idegen nő tetemét usztatták le a Tiszán, ezt -felöltöztették az eltünt lányka ruhájába s odacsempészték Csonkafűzes -alatt a biróság elé. Tehát ők rejtegették Eszter ruháját; tehát ők -vették azt le a lányka testéről, tehát bizonyos immár, hogy a gyenge -szűznek ők ontották vérét! - -Börtönőrök, rabok, ujak és régiek mind megtudták ezt nyomban s mind csak -ezt beszélték maguk között. - -Egyik rab nem gyűlöli a másikat. Ritka köztük a házsártos, a -viszálykodó. Sőt rokonszenv, az összetartás bizonyos érzése támad -köztük. Akár bűnösök, akár ártatlanok: most egy sorsnak részesei. Ha -bűnös is: most már szenved. A szenvedés látása könyörületet ébreszt s -kioltja a gyűlölködés indulatát vagy legalább csillapitja. De a nagy -izgalomnak ez esztendejében még a rabok közt is volt zsidó-gyűlölő. Még -a rabok közt is akadt, a ki odakiáltott a vérvád üldözöttjeire: - -– No kutya zsidó, most már ti is fölkerültök az akasztófára! - -Csak azért is akadt, hogy ilyen szóval kedvében járjon az ádáz indulatu -börtönőrnek. Mert a börtönőrök közt is akad, a ki kedvteléssel gyötri a -rabokat. Durva lélek, a ki igy mutatja, igy bizonyitja s igy gyakorolja -az ő hatalmát. - -A szegény, háborgó lelkü metsző is értesült e napon mindenről. Most se -hitte a zsidók bűnösségét. Most is szentül meg volt győződve, hogy többi -társa se bűnösebb, mint ő maga, de értelme mégis belezavarodott az ügy -rejtelmeibe. Nem lehet csodálni. Hiszen most már maguk a zsidók is -bevallják, hogy az áltetemet ők usztatták, Eszter ruháját rá ők -öltötték. - -Szemei előtt most már elborult minden. - -De azt ott a börtönben látta is, érezte is, hogy a zsidókra még -kegyetlenebb napok várnak, mint azok voltak, a melyeket már nagy -bánatban eltöltöttek. - -Leszállt az est. Elővette esti imáját s nagy szomoru lélekkel és sürű -könyhullatással bocsátotta azt fel a magasba. Szerdai napnak estéje -volt. A mint elvégezte egyik imáját, elkezdte a másikat. - -Egész éjjel nem hunyta le szemét. Hol feküdt, hol üldögélt, mereven, -rabágyának kemény deszkáján. Hajnal felé lett teljessé elhatározása. -Elszántsága megérett. Szabaduljanak hitsorsosai, ő hadd vesszen el. - -Reggel azt mondta az őrlegénynek, hogy Kozák őrmesterrel óhajt beszélni. -Odavezették. Az őrmestert megkérte, kisérje őt a biróság elé, most már -vallani akar. - -Az őrmester futott a királyi ügyészhez, az ügyész sietett értesiteni a -törvényszék elnökét s néhány percz mulva az elszánt szegény zsidó ott -állott a biróság termében. Az elnök, az ügyész s egyik törvényszéki biró -előtt. - -Vézna termete görnyedt, keze reszket, inai roskadoznak, hangja bágyadt. -Hosszu napok, éjszakák óta küzd már a gyötrő gondolattal. De arcza -elszánt, szemeiben különös fény. - -Az elnök ridegen, hivatalosan kérdi. - -– Ön kihallgatásra jelentkezett, mit akar? - -– Eltökéltem magam, meg akarok vallani mindent. - -Az elnök intésére a hivatalszolga széket tesz melléje. - -– Üljön le. - -Leül s folytatja beszédét. - -– Én öltem meg azt az eszlári lányt, Solymosi Esztert. Ne vádoljanak -mást senkit. Ne kínozzák a többi szegény zsidót. Én vagyok a tettes. -Csupán én vagyok a bűnös. Szálljon a törvény én reám. - -Az elnök figyelmezteti: beszélje el az esetet részletesen. Több kérdést -is intézett hozzá beszédközben. - -Ő nem ismerte a lányt, sohase látta azelőtt, nevét se tudta, ő nem volt -ismerős Tisza-Eszláron. Ama napon, április 1-én kis ideig ő maga állt az -imaház előtt. Arra jött a lány. Oda röhögött a zsidókra s az imaházra és -csufságos szavakkal gyalázta a zsidókat. Ő hirtelen indulatba jött, -valami volt a kezében, azzal a lánykát fejbeütötte. Nem akarta -agyoncsapni, csak megfenyiteni. A lány elesett s többé nem mozdult. Ő -nézte, tapintotta, fölemelte, a lányban nem volt élet. Meg volt halva. Ő -megijedt. Nem mert szólni senkinek. A lányka holttestét bevonszolta az -imaház kertjébe s ott gazzal, szalmával, szeméttel betakarta. Ott volt -estélig. Akkor felnyalábolta, elvitte a Tiszáig s a Tiszába beledobta. -Nem volt társa senki. Nem is látta az ő dolgát senki. Ime most itt áll: -itéljék el, kész a halálra, másokat ne bántsanak. - -Fejüket rázták az urak. Egyetlen szavát se hitték el. De azért a -jegyzőkönyvbe irták a vallomást s aláiratták a bűnössel. - -Jól tették, hogy nem hittek neki. Nagyon ügyetlen gyilkos volt az a -szegény zsidó. Sejtelme se volt arról, milyen az igazi gyilkosság s -miként kell annak részleteit elbeszélni. Száz kérdést intéztek hozzá a -részletekről. Honnan tudná ő a részleteket? - -Hány órakor történt az eset? Honnan jött a lány s merre tartott? Mi volt -a kezében? Hát ő miféle gyilkos szerszámmal tudta ugy megütni, hogy -egyetlen ütésre szörnyet halt? Hiszen nem történik az se oly könnyen, se -oly gyorsan. - -Minderre az elszánt ember nem volt készen. Nem gondolta ki apróra az -egészet. Ötölt-hatolt. Sok kérdésre éppen nem tudott felelni. - -De annál állhatatosan megmaradt, hogy ő ölte meg a lánykát s ő vetette a -halottat a Tiszába. - -Boldogtalan ember! Bizony nem tudtad te elérni, hogy szavaidat -elhigyjék. Nem tudtál te hitsorsosaidon segiteni. Még magadon se. Ezer -gúnyt és csufságot idéztél föl magadra. Mindenki röhögött rajtad. Ujjal -mutattak rád őreid és rabtársaid: ime a hős, az áldozat, a zsidóság -megmentője! A te kis lelked nem látta azt, hogy a mikor a zsidóüldözés -hullámai magasra hánykódnak, a mikor tombol a felekezetes szenvedély: -akkor egyetlen rongyos zsidó nem elég égőáldozatnak. Több kell oda, más -kell oda! - -Addig zaklatták, addig faggatták a szegény embert, mig utóbb idő multán -kénytelen volt elismerni, hogy csak társai iránt való szánalma s vallása -és hitsorsosai iránt való mélységes szeretete birta rá a nagy -elszántságra. - -Az emberi lélek belső harczainak mégis fenséges tüneménye volt e nagy -elszántság. Sikere nem volt, nem lehetett, de azért ragyogó példa marad, -emlékezésre mindenkoron méltó. - -– S mi lett sorsa ennek az embernek? - -Egy évig és harmadfél hónapig ott senyvedett a börtönben. A biróság -akkor ártatlannak találta s szabadságát visszaadta. Most már mehet haza. - -– Haza? - -Hova mehessen ő haza? - -Tisza-eszlári metsző-állását el nem foglalhatta. Nyiregyházán fogadott -lakást, hogy majd ott telepszik meg s él a hogy’ tud. Egy hét mulva -elüldözték onnan. - -Akkor elköltözött Kis-Várdára. Ismerősei voltak ott. Fogadott lakást s -kért telepedési engedélyt. Kérését megtagadták, tovább kellett -bujdosnia. - -Elment Beregszászra. A közeli faluban, Benében, született, de kis -korától kezdve Beregszászon nevelkedett. Ott járt iskolába, ott voltak -rokonai, ott volt igazi otthona. Onnan is kiutasitották. - -Fölment panaszra és segitségért az ország kormányzó elnökéhez Tisza -Kálmánhoz. Az se tudott rajta segiteni. Utóbb is az ország fővárosába -költözött. Itt legalább elfér mindenki. - -Még ő is: a hős, a koldus, a földönfutó. - - - - -LEGYEN VILÁGOSSÁG! - - -I. - -(Zurányi Kálmán tanusága. – Szakolczai Julcsa biztosan fölismeri -Solymosi Esztert. – A biróság mulasztása. – Kozma Sándor főügyész. – A -jóhiszemü tanu, mint hamis tanu. – Mit vétett a biróság a mulasztással?) - -Hagyjuk el a zavarost, a kusza világot, a minduntalan ránk boruló -sötétséget, a készakarva támasztott ködöket, a butaság és fajgyülölet -szenvedélyeit, a szivtelen cselszövényeket. Keressük meg az igazságnak -ama részeit, a melyekről a vizsgálóbiró nem vett föl jegyzőkönyvet. -Keressük meg azt, a mi a vizsgálat mögött van. A mit a vizsgálat -elrejtett a helyett, hogy napvilágra hozott volna. - -A csonkafűzesi holttesten Solymosi Eszter ruhája volt. Az a ruhája, -melyben utoljára látták őt, mint élőt. - -Az egyenes úton járó józan elme e tünetre azt mondta volna: ime Solymosi -Eszter holtteste. És azt mondta volna: nyaka nincs elvágva, vére sincs -kiontva, a zsidók ártatlanok. - -Mennyit kellett a vizsgálatnak vétkeznie, mig ezt az okos felfogást -eltiporhatta! - -Volt egy tanu, az eltünt lánykának jó ismerőse, Szakolczai Julcsa, a ki -a fölismerési eljárásnál junius 19-én tökéletes biztossággal fölismerte -Solymosi Esztert. E tanu nyilatkozatáról Bary e szavakat iktatta -jegyzőkönyvbe: - -»Szakolczai Julcsa a fogak, szemek és lábak után itélve, határozottan -állitja, hogy a hulla Solymosi Eszteré.« - -Ha a vizsgálóbiró nem fiatal, tanulatlan aljegyző, hanem komoly férfi s -kiképződött birói lélek: nem marad meg ennél a néhány szónál, hanem nagy -gondosan jegyzőkönyvbe veszi: mit mondott Szakolczai Julcsa Eszternek és -a holttestnek szemeiről, fogairól és lábairól s igy a holttestet miért -mondja határozottan Solymosi Eszterének? - -Hiszen ez volt a főkérdés. Lehet ezer tanu, a ki a holttestben nem -ismeri föl az eltünt lánykát, de ez mind nem ér semmit egyetlen igaz -tanuval szemben, a ki fölismeri. Tehát e tanu szavait föl kellett volna -jegyezni. - -Ma, húsz év mulva és nyugodtabb időben mindenki ajkán ott lebeg a -kérdés: miért nem hozta helyre a védő a vizsgálóbiró mulasztását? Miért -nem sietett Szakolczai Julcsát magánuton megkérdezni s szavait a -törvényszéknek bejelenteni? - -Mentségem teljes. - -Én csak juliusban, hetek mulva kaptam a védői megbizást. És azután még -akkor se tudtam Szakolczai Julcsáról és vallomásáról semmit. Hét zár -alatt álltak az iratok. Az egész vidéken nem ismertem senkit, a kit az -ellenőrző nyomozással megbizhattam volna. Csak szeptember végén küldte -meg a biróság a fölismerési és bonczolási jegyzőkönyvet. Addig eszembe -se juthatott volna bármi irányban a nyomozás. - -De azután se. Hiszen csak ugy tombolt a gyanusitás a védők ellen. -Egyelőre föltétlenül a vizsgálat embereire kellett biznunk mindent. - -Azonban jött segitség. - -November 3-án idegen, ismeretlen férfi jelentkezett irodámban azzal, -hogy az eszlári bűnügyben akar velem beszélni s bizalmas értesitést -nyujtani. Bejelentették s elfogadtam. - -Harmincz éves, de jóval fiatalabbnak látszó férfi volt. Neve Zurányi -Kálmán, tisza-löki lakos, gyógyszeres Nyilt, tiszta, értelmes arcz, -bizalomkeltő. Rendes szokásom volt ismeretlen emberek arczát, ha dolgom -volt velük, jól megfigyelni. Ez ügyben éppen nagy óvatosságra volt -szükség. A sajtó erős támadásokat intézett ellenem csaknem naponként. -Sokan jöttek hozzám s nem mindig őszinte indulattal. Zurányi arcza, -beszéde s egész modora jó hatást gyakorolt rám. - -Elmondta, hogy a csonkafűzesi holttestet jól megnézte. Junius 18-án este -is s a junius 19-iki fölismerési eljárásnál is. Hivatalos tennivalója -nem volt, nem is idézték, csak a tisza-löki uri társasággal ment oda a -birói szemlére, melynek a törvények szerint ugy is nyilvánosnak kell -lenni. - -Elmondta azután, hogy a mikor Szakolczai Julcsa jól megnézte a halottat -s határozottan kimondta, hogy az Solymosi Eszter, a királyi alügyész -durván rárivallt. - -– Hogy mered te azt olyan biztosan állitani? - -A tanu először megrezzent a durva szóra, de azután magához tért s -daczosan feleselt. - -– Hogyne merném, mikor meg kell esküdnöm s jól látom, hogy az. - -– Hát tudsz-e valami különös jelet, a miről fölismered? - -– Igenis tudok. A mult esztendei Szent Mihálynap táján a tehén rálépett -a jobb lábafejére és sebet ejtett rajta; – a forradás nyoma azóta mindig -nagyon meglátszott. - -Az alügyész odanézett, de nem látta a forradást. Megint rárivallt a -lányra. - -– Mutasd meg hát a hegedést. - -Szakolczai Julcsa közelebb lépett, jól megnézte a holttest jobb -lábafejét s ujjával odamutatott egy helyre a lábfejen. - -– Itt kell lenni, de nem látszik jól, mert a lábfej tele van iszappal. - -A jelenlevők nagyrésze a hangos szóváltás által is vonzatva, odament. -Látni akarták a hegedés nyomait. De a holttest nem volt megmosva. Ugy -volt, a hogy a vizből s a hogy a sirgödörből kivették. A lábujjak köze s -a lábfej felső homoru része be volt vonva a Tisza finom iszapjával. - -Zurányi Kálmán nem volt rest. Ott volt kéznél egy bádogkanna, megfogta, -a Tisza vizéből telemeritette, odament a halott mellé s a kannát magasra -tartva, a vizet lassan a lábfejre csurgatta. S a viz tisztára le is -mosta az iszapot. - -Bátran szólt megint Szakolczai Julcsa, odamutatva a hegedésre: - -– Tessék most megnézni! - -Csakugyan ott volt a tehéntaposás okozta hegedés. A jobb láb -hüvelykujjának tövében barnás sárga folt s ennek megfelelő részen kisebb -mélyedés. Egész biztonsággal lehetett látni, hogy ez jó idővel azelőtt -történt erőszakos nyomás vagy ütés okozta sebnek maradványa. - -A tanu-lány szavait mindenki hallotta, a sebhelyet mindenki látta. -Különösen megnézte minden orvos. Leggondosabban megnézte K. Horváth Géza -szigorló orvos s maga Zurányi Kálmán. - -Döntő körülmény volt ez. Az orvosok szavára Szücs János tisza-löki -fuvaros ujra megmosta a lábfejet csutakkal s az orvosok ujra megnézték a -hegedést. S a három orvos a jól látszó sebhelyet egykori kisebb bőrseb -maradványának állapitotta meg, de egyuttal maguk között úgy egyeztek -meg, hogy az a Szakolczai Julcsa által előadott tehéntaposásnak meg nem -felelhet. - -Ez volt Zurányi Kálmán közlése. - -Első pillanatban hihetetlennek tartottam mindazt, a mit elmondott. Hisz -az irtózatos dolog! A szakértők véleménye csak vélemény. Okos vagy -bolond, de csupán csak vélemény. Hogy a hegedés eredetéről és -természetéről mi az ő véleményük, az az ő dolguk, az itéletmondás úgy se -rajtuk áll. De hogy ily tökéletes tanuvallomás után a tanu szavait -jegyzőkönyvbe ne vegyék s a szakértők a látleletben a nyilván fölismert -s az annyi ember által jól megnézett sebforradást föl ne emlitsék: azt -erkölcsi lehetetlenségnek tartottam. Hiszen az ilyen birói és szakértői -szemle rosszabb a gyilkosságnál, undoritóbb a méregkeverésnél. Az egész -országban zug a felekezeti szenvedély, bomlás fenyegeti a társadalom -rendjét, annyi ember sinylődik a börtön fenekén, annyi szegény család -életöröme van pusztulóban s ime egy igaz szó, egy igaz lépés jóvátehetne -mindent s elejét vehetné annyi igazságtalanságnak, annyi keserüségnek – -s azt az igaz szót ki nem ejti, azt az igaz lépést meg nem teszi senki! - -Dehogy hihettem én Zurányi szavaiban. - -Elővettem az orvosi látleletet. A külvizsgálati rész 15-ik pontjában -szóról-szóra ez áll: - -»15. Az alvégtagok (magyarán mondva: a lábak) a hátsó részen kékes, -szederjes hullafoltokkal festvék, különben épek, régi hegeknek még -nyomai se fedezhetők fel.« - -Tehát régi hegnek, régi sebforradásnak még nyoma sincs! - -Mutattam ezt Zurányi Kálmánnak. - -Elmondtam neki, hogy ha annyi ember látta azt a jegyet; ha olyan -tökéletes tanu, mint Szakolczai Julcsa, annak alakját és helyét előre -megmondta, azután meg is mutatta, sőt még eredetét is elbeszélte: akkor -az a vizsgálóbiró s az a négy orvos a világ minden kincseért se merte -volna azt a látleletet aláirni. - -Zurányi egyszerü férfias komolysággal azt felelte, hogy a dolog ugy -igaz, a hogy ő mondotta el. - -Kételkedésem meg nem szünt. Kérdeztem: - -– Valaki biztatta vagy ugy küldte hozzám? - -– Senki. Sőt idejövetelemről nem is tud senki. De nem tudtam megnyugodni -azokon, a melyek azóta történtek, hiszen velem együtt mindenki arról -volt akkor meggyőződve, hogy a csonkafűzesi holttest csakugyan a szegény -eltünt Solymosi Eszter holtteste. - -– Hát miért nem jelentkezik kihallgatásra az igazság felderitése végett -Bary vizsgálóbiró urnál? - -– Nem tehetem. Azon a vidéken nem volna maradásom. Életem se lenne -biztos. - -Gondosan néztem arczát. Ez az ember vagy háborodott elméjü, vagy pedig -nemes lelkü, igaz ember. - -Közlésének, ha titkon marad, nem vehettem hasznát, de ha nyilvánosan meg -nem teszi, nem is hihettem benne. - -– Hát arra kész lenne-e, hogy budapesti biróság előtt eskü alatt tegyen -vallomást? - -Nem nagy hajlandóságot mutatott. Aggódott jövendője miatt. -Figyelmeztettem, hogy e nélkül az ő nemes elhatározása nem sokat ér s -lelkének nyugalma különben is csak akkor lehet teljes, ha a becsületes -ember egész kötelességét teljesiti. - -Beleegyezett. - -Siettem Kozma Sándorhoz, a királyi főügyészhez. Közöltem vele Zurányi -Kálmán leleplezéseit. Bámult ezeken ő is, de hihetetlennek tartotta ő -is. Bizalmasan tanácskoztunk, miként lehetne Zurányit biróság által -kihallgattatni. - -Nagy aggodalomban volt s oka volt rá. - -Mindenki tudta, hogy az ő egyenes és tiszta lelke s az ő nemesen -gondolkodó elméje a vérvád lehetőségének még gondolatát is elutasitja -magától s hogy a zsidók üldöztetését igazságtalanságnak s a kor -szégyenének tekinti. A gyülölködő sajtó e miatt folyton támadta őt. -Borzasztó gyanúsitás kerekedett ellene. Megvesztegették a zsidók -pénzzel. Ezt suttogták az emberek a kocsmától kezdve a nemzeti kaszinóig -s a miniszteri palotákig. - -Vagyona nem volt. Ősi birtokát már előbb el kellett adnia. Magas állása -miatt a fővárosban lakott s csupán hivatali fizetéséből kellett élnie. -Sok gyermeke volt: fiak és leányok. Neje már elhalt s gyermekeinek -tökéletes nevelést akart adni. Adott is, de ez nagy költséggel járt, -adósságot csinálni pedig nem akart. - -Ugy élt, mint szegény kishivatalnok. Kicsiny lakás, régi egyszerü -butorok, olcsó ruházkodás, szerény étkezés. A fényüzésnek minden nemétől -szigoruan tartózkodott. Se kocsin járás, se fürdőzés, se szinház, se -vendégeskedés. Még szivarja is olcsó. Minden költségeskedő társaságot -került. Nem tellett semmire, a mi nem mulhatatlanul szükséges volt. - -S meg merték gyanusitani! - -Néhány barátjának szűkebb körü társaságára szoritkozott. Lelke nagy -nemzeti ábrándokkal, ifju korának nagy eszméivel s kötelességének egész -érzetével volt tele. Ugy látszott, hogy a gyanusitásokat bölcs -nyugalommal türi, de keblében nagy fájdalom háborgott. Hát már a hosszu -életén át kiképződött szilárd jellem se lehet ment a gyanusitástól? -Állása is megrendült. Kormánykörökben már nyugdijazásáról beszéltek. De -voltak keserü pillanatok, a mikor ő is arról gondolkodott, hogy -félrevonuljon, otthagyja a közéletet. Nem volt érzékenykedő. Erős férfi -volt, a közélet harczaiban száz kisérletnek ellenálló edzett lélekkel. S -mégis kicsordult könye, ha nagy ritkán baráti körben szóbajött az undok -gyanusitás. - -Mindenesetre szokatlan dolog, hogy Zurányit ne a nagy per birósága, -hanem budapesti biróság hallgassa ki. Nem törvénytelen, de szokatlan. E -miatt támadt a főügyésznek aggodalma. - -Végre legyőztük az aggodalmat. Az napon már nem lehetett, de november -4-én korán előterjesztést nyujtottam be hozzá s az eset rövid -megjelölésével kértem Zurányi sürgős kihallgatását. - -Volt egy kitünő aljárásbiró Budapesten, most már nem is tudom, melyik -biróságnál. Neve: Gajzágó Manó. Az ő kezébe jutott az ügy s ő Zurányi -Kálmánt november 5-én kihallgatta. Zurányi hit alatt előadta mindazt, a -mit nekem elmondott. Csak két lényegtelen dolgot hagyott el. Egyik az, -hogy a királyi alügyész durván rárivallt Szakolczai Julcsára s a másik -az, hogy a kanna vizzel először ő tisztitotta le a holttest lábát. - -Most már hihetővé, vagy legalább sokkal hihetőbbé vált a dolog. Hiszen -ha nem igazat beszélt volna: büntetést idéz saját fejére, a mit okos és -becsületes emberről föltenni nem lehet. - -Kihallgatását nem jelentettem be se a törvényszéknek, se a -vizsgálóbiróságnak. Azt gondoltam: tegye ezt a királyi főügyészség. Ő se -jelentette be. Ugy fogta föl igen helyesen a dolgot, hogy a kihallgatási -jegyzőkönyv csak arra való, hogy annak alapján Zurányi Kálmánt a -végtárgyalásra idéztesse tanunak. Végre is az a fontos, a mit a -végtárgyaláson a nyilvánosság előtt a keresztkérdésekre fog mondani s a -mit nyilvános esküvel erősit meg. - -Julius 10-én 1883-ban, a tárgyalás tizenhetedik napján került rá a sor. - -Vallomása remek példa arra, miként kell a tanunak előtte lefolyt esetet -vagy felbukkanó tüneményt megfigyelni. - -Őszinte tanu igen sok van, igaz tanu igen kevés. Mert nem abból áll ám -az igaztanuság, hogy a tanu az ő lelkéből s igaz meggyőződéssel adja -elő, a mit tud. Ez ugyan szükséges az igaz tanusághoz, de nem elég. - -Minden tanu véleményt alkot magának arról, a mit hall, tapint s a mit -érzékeivel általában észrevesz. Kétféle véleményt alkot. Az egyik -véleményt arra nézve, hogy mit vett észre s mi lehetett az a tünet, a -mit észrevett? S a másik véleményt arra nézve, miből áll az eset, a -melynek valamelyik tünetét észrevette? - -Sok tévedése lehet a tanunak arra nézve, hogy mi az, a mit észrevett. -Ajtóbecsapódásnak vagy játékröppentyü robbanásának hangját pisztolylövés -hangjának véli s úgy adja elő a biróság előtt. Tömeges verekedésnél -Péternek betörik a fejét; a seb olyan, mintha fokossal ejtették volna, a -tanu Pál kezében látott fokost s jó lélekkel azt vallja: Pál okozta a -sebet. Pedig János okozta egy nagy pinczekulcscsal, melyet azonban a -tanu nem látott. Nagy országban évenként százezer tanu esik efféle -tévedésbe. - -Még végzetesebb s gyakoribb a tanu másnemü tévedése, a mikor magáról az -esetről s annak miként történt lefolyásáról alkot magának előre -véleményt. - -Egy-egy baleset vagy bűnös cselekmény rendesen több részletből áll. -Valaki meghal mérgezés miatt. Önkényt vette-e be a mérget vagy orvul más -adta be neki: ez a kérdés. Mi volt a méreg? Mikor, hol és ki készitette? -Miként jutott a méreg a halott házába, kezébe vagy közelébe. Kiről mit -beszélt halála előtt a halott? Kire haragudott? Kitől félt? Ki mit -beszélt azok közül, – kik közelében voltak? Kinek volt haszna halálából? -Igazán mérgezés okozta-e a halált? Az a méreg okozta-e, a melyet a -halott közelében vagy közelállói birtokában találtak? Mily helyzetben -találták a holttestet? - -Száz kérdés, húsz tanu, ezer kisebb-nagyobb tünet. A tanuk tudják már, -vagy előre véleményt alkotnak maguknak arról, hogy mi történt. S minden -tünetet, melyet észrevettek, ugy adnak elő, hogy teljesen összevágjon -azzal az esettel, a melyről szentül hiszik, hogy ugy történt, a mint ők -gondolják. Tehát nem a nyers, száraz tünetet adják elő, hanem azt szinte -öntudatlanul átalakitják úgy, hogy tanuskodásuk iránya egyetlen pontba -jőjjön össze és csupán csak azt az esetet világitsa meg, melyet ők -maguknak előre elgondoltak. - -Jó lélekkel vallanak, teljes meggyőződésük szerint vallanak s mégis -hamisan vallanak. S a szakértők még gyakrabban, még súlyosabban -tévednek, mint a tanuk. - -Zurányi tanuskodása csodálatraméltó. - -Félig hivatalos, félig önkénytes jelenlevő volt a csonkafűzesi holttest -mellett s maga egyedül több tünetet vett észre a holttesten, mint -valamennyi szolgabiró, vizsgálóbiró, pandur, tanu, szakértő összevéve. - -Gondosan megnézte a halott orrát, orrczimpáit. Az orr le volt lapulva s -elferdülve. Nem volt természetes állásában. Horváth Géza orvos -kiigazitotta, fölpeczkelte, hogy Solymosi Eszter ismerősei esetleg -jobban ráismerjenek. - -Megnézte fogait. A felsők rendesen állottak, az alsók közül hat fog -kissé rendetlenül nőtt, egymásra dült. - -Lehunyt szemeit figyelmesen felnyitotta s azok szivárványának szinét -tüzetesen meg akarta határozni. - -Megnézte a szempillák szőreit. A felsők lemállottak, az alsókból csak -ötöt talált, a többit nem találta. - -Az emlőkről határozottan látta, hogy azok teljesen fejletlenek. Semmi -domborodásuk nincs. - -Gondosan méregette elméjében, mennyi idős lehetett a lányka? Lehetett 14 -éves, ennek elég fejlett. De lehetett 17 éves is, csakhogy ilyen korunak -fejletlen. - -Megvizsgálta a halott kezére kötött kendőben levő sárga papirost s a -kendőn levő föstékmaradványokat. Ezekből kis mennyiséget össze is -gyüjtött s hazavitt Tisza-Lökre. Másnap a királyi alügyész elkérte tőle -s azóta a fösték szőrén-szálán elveszett. - -A tehéntaposás okozta sebnek forradását, mint döntő fontosságu tünetet -különös gonddal figyelte meg. Megnézte – mint mondotta – húszszor is. -Lerajzolta magának szabatosan. Nagyobb volt egy akkori ezüstforintosnál. -Kissé tojásdad alaku s a hüvelykujj tövétől a harmadik ujj tövéig nyult. -El tudta mondani szinét, széleinek s közepének minőségét. - -Kulcsos kérdéseket intéztek hozzá az elnök, a védők, az egyetemi hires -tudós tanárok. A mit jól megnézett; arról megmondta: igy volt. A mit nem -nézett meg jól, arról is megmondta: erre nem tudok felelni, mert ezt nem -néztem meg jól. - -Szakolczai Julcsa döntő vallomásáról épp oly tisztán tanuskodott, mint a -hogy előttem elbeszélte. Még uj jellemző részlet is jutott eszébe. - -A lányra igy rivalltak rá: - -– Hogy mered te Solymosi Eszternek állitani a halottat, holott azt se -tudod, hogy fiu-e vagy lány? - -A halott meztelenen feküdt ott, ágyéka kis rongygyal letakarva; feje -kopasz s domboru, mellén a női emlőknek semmi nyoma. Szinte jogosan -mondhatták Szakolczai Julcsának, hogy nem tudhatja: fiu-e vagy lány a -halott. - -De Szakolczai Julcsa jól megnézte a jobb lábfejét s az ott levő hegedést -s nyugodtan felelte: - -– Megesküszöm az élő Istenre, hogy szegény Solymosi Eszter ez a halott! - -Az elnök, a nagy közönség, a titkos tanács tagjai, a vármegyeház urai s -a csonkafűzesi szakértő orvosok csak ugy hüledeztek Zurányi Kálmán -rettentő leleplezéseire. Kirivó szakadásokat okozott ez a tanu a -vizsgálat szövevényén. S a szakadásokon át tisztán lehetett látni az -igazságot. - -Az igazság pedig abból állott, hogy az eltünt lányka sértetlen ép -testtel jutott a Tiszába s az enyészet által megroncsolt teteme junius -18-án bukkant föl a folyam árjaiból. Élete utolsó napján viselt ruhája -ott volt a tetemen s élő testének különös jegyét a lábfejen megmutatta -Szakolczai Julcsa. - -Mit kellett volna most tenni a vizsgálóbirónak? - -Kötelessége tiszta volt. Csak birói feladatáról nem volt szabad -megfeledkeznie. Csak a józan ész ösvényéről nem volt szabad letérnie. - -Első kötelessége volt Szakolczai Julcsa vallomását jegyzőkönyvben -pontosan felirni. - -– Ezt elmulasztotta. - -Második kötelessége volt a lábfejen talált különös jegyet alakja és -minősége szerint a birói szemlejegyzőkönyvben leirni, akármit beszélnek -egyébként az orvosi szakértők. – Ezt is elmulasztotta, sőt megengedte, -hogy az orvosok azt vegyék irásba, hogy a holttest lábán semmiféle -egykori hegedésnek semmi nyoma. - -Különös kötelessége volt kikutatni, hogy mikor és mily körülmények közt -taposta meg a tehén Solymosi Eszter lábát? Eszter 1881. évi -szeptemberben és októberben Olajos Bálintnénál szolgált Szilvássyné urnő -tanyáján. Ott történt a tehéntaposás. A lányka napokon át sántitott s -lábafeje be volt kötve s árnika-gyökérrel házilag gyógyitva. Az összes -tanyabeliek tudtak az esetről. Olajos Bálintné éppen mindent tudott. -Akadt volna tiz tanu is. – Mind e dolgok kipuhatolását megfoghatatlan -módon elmulasztották. - -Kötelessége lett volna a holttest keze csuklóján kendőbe kötött sárga -csomagoló papirost s a Zurányi által gyüjtött föstékmaradványokat -megőrizni s Kohlmájer boltosnak megmutatni. Kohlmájer majd megmondta -volna, hogy im e festéket e papirba takarva adta április 1-én Solymosi -Eszternek. – Mindezt a vizsgálat elmulasztotta, sőt mind a sárga -papiros, mind a festék a biróság eljárása közben kézen-közön -szőrén-szálán elveszett. - -Szabad volt ezeknek elveszni? - -Hiszen ezek anyagok, külső tárgyak, száz tanu vallomásánál s ezer -szakértő véleményénél fontosabb dolgok. Ezek minémüségét se eltagadni, -se elvéleményezni nem lehet. - -Ott volt Csonkafűzesen junius 19-én egy eszlári gyerek, Solymosi -Eszternek jó ismerője, játszó pajtása, szegről-végről rokona is. Mikor a -tetemet mérték: a gyerek előállott a gyerekész ős igazságösztönével s -kijelentette, hogy Eszter olyan magas volt, mint ő, összemérkőztek -elégszer. Nosza nyomban megmérték a gyereket s ime oly magasnak -találták, mint a holttetemet. - -A vizsgálóbiró ezt se vette jegyzőkönyvbe. Ezt is eltitkolta a -vizsgálat. Pedig a többi mellett ez is igen fontos körülmény. A -gyereknek még nevét se jegyezték föl. - -A vizsgálat föl az országos szakértőig kutatgatta a sárkányvér nevü -gyánta természetét, – egész birói küldöttséggel járt az után, hogy mit -álmodott a varjulaposi csárdás szolgálója, mikor éjjel a kocsishoz -bement az istállóba, – tanuk egész seregét hallgatta ki arról, miként -álmodta meg Tóth Borcsa, hogy őt édes alvása közben megmérték a zsidók, -– az abauji Garádicsos csárda szolgálójának fecsegésére egész csapat -biró és tanu lett mozgósitva: ezek ostobaságok voltak, ezekre a -mindenható állam birói figyelmét ki kellett terjeszteni. De az egyszerü, -józan, természetes dolgok, tünetek és tárgyak megállapitását el kellett -mulasztani, nehogy az igazság nyomban kiderüljön. - -Mert káprázat és rögeszme hatalma nehezedett a vizsgálóbiró és titkos -tanács lelkére. S a hatalom sulya alól nem tudtak szabadulni. És elfogta -őket a bizonykodás szenvedélye is. Vak ez a szenvedély, mert az emberi -hiuságból nő ki s azzal táplálkozik. Ha már egyszer felállitották a -vérvádat s annyi embert löktek miatta a börtönbe, hát ők most már ebből -törik-szakad nem engednek. Mit szólna a világ, ha kitudódnék, hogy ők a -vizsgálat első lépésénél már elbódultak s mint ittas ember a ködben, -azóta mindig téves uton jártak? Inkább előre, csak tovább-tovább a téves -uton! - - -II. - -(Zurányi vallomásának igazolása. – Az orvosok is beismernek valamit. – -Súlyos mulasztásuk. – A szakértő sohase vallja be, hogy valamihez nem -ért. – Szakolczai Julcsa az itélőbiróság előtt. – A hazugság. – Olajos -Bálintné és Solymosi Gáborné igazolják a tehéntaposást. – Szücs János -paraszt, a remek tanu.) - -Azonban Zurányi tanuskodása oly döntő fontosságu, hogy e tanuskodás -belső értékét minden oldalról meg kell vizsgálnunk. Lehet-e kétség e -tanuság belső igazsága fölött? Vajjon mit szól hát ehhez a többi tanu? - -Erkölcsi értéke alig lehet amaz orvosok nyilatkozatának, a kik a birói -szemlén s a holttest bonczolásán közreműködtek. Ők Zurányi Kálmán -tanuságának benső valóságát el nem ismerhetik. Ha elismernék, sulyos -büntettbe, hamis tanuságba keverednének önkénytesen, mert akkor el -kellene ismerniök, hogy látleletük a döntő pontban hamis volt. De azért -nekik is joguk van e kérdésben nyilatkozni, őket is meg kellett erre -nézve kérdeznünk. - -Trajtler Soma orvostudor volt a vezető orvos. Őt észrevehető -izgatottságba hozta julius 10-én Zurányi leleplezése. Bent volt a -tárgyaló teremben a közönség közt ő is s mindent hallott. Már julius 10 -én sietett felszólalni s kijelenteni, hogy Szakolczai Julcsa -tanuskodását ő is hallotta, de a mikor a tetem lábait megmosták: azokon -sebforradás jelét senki se látta a világon. Ez csak ugy félvállról tett -odavető nyilatkozata volt julius 10-én, de később 13-án annyit beismert, -hogy a Szakolczai Julcsa által mutatott helyen talált ugyan valami -jelet, de nem találta fontosnak és semmi esetre se tehéntaposásból -eredett hegedésnek. Ezért nem emlitette föl a látleletben. - -Ily módon nyilatkozott Kiss Jenő orvostudor is. - -K. Horváth László sebész és fia K. Horváth Géza szigorló orvos már -másként beszél. Az egyik öreg ember, az orvosi és sebészeti tudományokat -az 1830-as években hallgatta s azóta falun lakva az élettan és orvostan -azóta földeritett titkaiba nem igen hatolt be. – A másik fiatal ember -ugyan, 31 éves, de már rég elhagyta az egyetemet s évek óta mezei gazda. -A tudománynak csak töredékeit s műszavait ismeri. - -Azonban vallomásukat nem ez teszi kétséges értéküvé. Hanem elfogultságuk -s az a rögzött ösztönük, hogy nekik semmire másra ügyelniök nem szabad, -csak arra hogy látleletüket megvédelmezzék s magukat is, társaikat is -megóvják minden kérdésben a tévedés lehetőségének látszatától is. -Jóhiszemü tanuk, de veszedelmesek. Bizonykodók. Azért, hogy nekik legyen -igazuk: feláldoznak minden igazságot. - -Ők is határozottan emlékeznek Szakolczai Julcsa vallomására, de azt -állitják, hogy a mikor a tetem lábát először megmosták, látszott ugyan a -jel a lábon, de mikor másodszor is még jobban megmosták: a jel -lassanként eltünt, ugyannyira, hogy a mikor a tetemet Eszlárra bevitték -s ott kézzel, ruhával és szalmacsutakkal ujra lemosták: a jelnek szine -is, körvonalai is teljesen megsemmisültek. - -S ez igaz lehet is. - -Olajos Bálintnét is kihallgatták a nyilvános tárgyaláson julius 7-én. -Tele volt a vérvád hitével is, a megfélemlités nyomai is meglátszottak -minden szaván s kegyetlenül óvakodott ő is, nehogy egyetlen szava is a -vádlottak javára irányuljon: mind a mellett némi sikerrel járt az a -törekvésünk, hogy a tehéntaposás történetét előttünk felvilágositsa. - -Nála szolgált Solymosi Eszter, nála taposta meg lábát a tehén. - -Mikor? E kérdésre nem tudott biztosan felelni. Csak azt mondta: az eset -után még három hónapig volt nála Eszter. Az 1881. évi deczember 31-én -hagyta el nála a szolgálatot, tehát a tehéntaposás csakugyan a Szent -Mihálynap körüli időre esik. Szakolczai Julcsa jól emlékezett ez -időpontra. - -A tehén Eszternek mezitelen lábára lépett. Jókora területen leszaggatta -a bőrt. Három hétig fájt a lányka sebje. Nem feküdt vele, csak bekötötte -s ugy sántikált. Orvos nem látta a tanyán, csak utilapuval s efféle házi -szerekkel gyógyitották. Genyedésbe nem ment a seb s egy hét mulva már -behegedt, de vörös és dagadt volt még ezentul két hétig s egyuttal -fájdalmas is. - -Ennyit lehetett a seb természetéről Olajos Bálintné tanuskodásából -kivenni. De azt is mondta, hogy gyógyulás után a sebnek semmi látható -jele nem maradt. - -Ebben nincs igaza. Nemcsak orvos tudja, hanem minden ép szemü és ép eszü -felnőtt ember tudja, hogy olyan szakitott sebnek, mely a bőrt -elroncsolja s mely 13 és fél éves tisztavérü, egészséges gyermeknél -három hétig fájdalommal jár s még behegedés után is két héten át vörös, -dagadt és érzékeny, megmarad a nyoma rendszerint hosszabb ideig, gyakran -egész életen át. - -Szakolczai Julcsa jól ösmerte a hegedés alakját. Volt alkalma jól -ismerni, minthogy Olajos Bálintnénál, mint igen közeli rokonánál, -gyakorta megfordult. Olajos Bálintné ugyanis családi nevén Szakolczai -Erzsébet volt Julcsának vérbeli közel rokona. Szücs János tanu ugy adja -elő a dolgot, hogy a mikor Szakolczai Julcsát felszólitotta a -vizsgálóbiróság, hogy nézze jól meg a halottat: ez a Solymosi Eszter-e: -a tanulány odalépett a halotthoz, jól megnézte s azt mondotta: - -– Ha a lábán megvan a jegy, ez a Solymosi Eszter. - -Ekkor a halott lábáról az iszapot lemosták, a jegy kitünt, a lány jól -megnézte s egész határozottan azt mondta: - -– Ez az! - -S ezután beszélte el a jegy eredetét, történetét. - -A jegyet szine és alakja szerint teljesen fölismerte tehát Szakolczai -Julcsa is, Zurányi Kálmán is, Szücs János is. - -Hogy a szakértő orvosok a jegyet nem tehéntaposásból eredett sebforradás -maradványának tartották: erre alaki joguk megvolt. Csupán alaki joguk. -Hiszen, hogy valamely tünetről mi a véleményük: az az ő dolguk. -Kötelesek saját véleményüket terjeszteni a biróság elé. Hogy aztán az a -vélemény lehet helytelen, lehet tökéletesen alaptalan s ellenkezhetik a -tárgyi igazsággal: arról ők nem tehetnek. Ennek oka vagy a tudomány -hézagossága, vagy az elme-erő kicsinysége, vagy a megfigyelés -gyöngesége. Nagyon sok szakértő nagyon gyakran belesik ebbe a -szerencsétlenségbe. - -De már ahhoz nem volt joguk, hogy a mikor Szakolczai Julcsa rámutatott a -különös jegyre: ennek fölemlitését s leirását elmulaszszák. Hiszen a -látlelet nem azért szükséges, hogy csak a szakértőnek lehessen -véleménye. A lelkiismeretes biró a jogviszályok legtöbb esetében ugy se -veheti figyelembe a szakértői véleményt. Csupán a véleményt nem is -szabad itéletben alapul vennie. De a látlelet adatai igen is fontosak -mindenkor. - -Egyébként is csodálatos volt a csonkafűzesi holttest birói és orvosi -vizsgálata. - -Ha az élő ember bőrén egykor seb volt, mely a bőr felső kérgét is, de -magát az irhabőrt is elroncsolja: a gyógyulás után annak jegye megmarad. -A jegynek alakja különbözik a szerint, a mint a roncsolást külső -metszés, szurás, lövés, vagy zúzódás okozta s némileg különbözik még a -szerint is, a mint a belülről jövő fakadás okozta. Ha a forradás nyoma a -teljes gyógyulás után is megmarad: bizony az rendszerint hosszu ideig -megmarad. Nagy Napoleon testén is találtak, mikor meghalt, egykori -sebesülésből származott hegedési jegyeket. E jegyek némelyike kisebb, -másika nagyobb volt. Találtak olyat is, a melyről soha senki nem tudott -semmit s a melynek történetét soha se tudták kipuhatolni. Az ily -hegedési jegy a holttestnek különös jele, melyről a jegy ismerői -kétségtelen biztossággal föl tudják ismerni a halottat. És csakis azok -tudják, ha a holttest nagy rothadásban van, ha sokáig állt vizben, ha -puffad s arczának minden vonása elvesztette már régi alakját és szinét -és ha meztelenen teszik oda a tanuk elé. - -A tehéntaposás különös alaku hegedési jegyet hagy maga után, mert a -tehén patájának, mely a zuzódást okozta, különös alakja van. A hogy -Szakolczai Julcsa megmutatta s a hogy Zurányi Kálmán lerajzolta a -hegedési jegy alakját: már maga az alak utalt arra, hogy az csak afféle -sértésből származott, a minőt tehénpata vagy hozzá hasonló test külső -erőszakkal okozhat. - -Mindezt összevéve Solymosi Eszter meztelen testének éppen e hegedési -jegy volt különös ismertető jele. A holttestet Csonkafűzesnél fölismerte -ugyan öt rokona, ugymint Lóczi János, Solymosi János, Jakab János, -Juhász József és Juhász Andrásné, de mindezek tanusága eltörpült -Szakolczai Julcsa tanusága mellett. Mert különös ismertető jelre, a minő -csak Eszter testén lehetett, egyik se tudott rámutatni, csupán csak -Szakolczai Julcsa. - -Tárgyilag csak ő az igazi tanu. - -Az egész vizsgálatnak az a legnagyobb bűne, hogy az ő tanuságát -részletesen meg nem örökitette. Minden további bolondság ebből -származott. - -Még az is, a hogy a vizsgálóbiró a hegedési jegy megállapitásához az -orvosi szakértőket oda eresztette s nekik abban szerepet és befolyást -engedett. - -Elvégre a faluhelyen minden nap előforduló és szemmel látható hegedési -jegyeket felismerni szakértőre éppen nincs szükség. A falusi sült -paraszt, az utolsó bivalyos legény is csak oly biztosan fölismeri azt, -mint a világnak legelső nagyhirü szakértői összevéve. Sőt bármily -furcsán hangzik felfogásom, az ép szemü és józan eszü nyers paraszt -tanuskodása az igazságszolgáltatás czéljaira sokkal jobb és sokkal -többet ér, mint a szakértők minden tudománya. - -A szakértő okoskodik, egybevet, összehasonlit, elmélkedik, magyaráz s a -lehetőségek millió esetlege közt futkároz. S minthogy mindenről van -véleménye s megvan alaki joga, hogy véleményét kimondja: ennélfogva -akként lép föl az emberek előtt s ugy áll a felek s birák elé, mint a ki -mindentudó. - -Negyven év óta vagyok innen-onnan a gyakorlati jogélet embere s -rendszerint elég gondos figyelemmel kisértem az életnek hozzám közel -mozgó tüneményeit, de még olyan szakértővel nem találkoztam, a ki a biró -s a fél előtt férfias komolysággal kijelentette volna: ez s ez ügyben -nincs véleményem, mert e s e kérdésekre tudásom nem elég. - -Ilyen szakértőt én nem láttam. - -A józan eszü, tanulatlan paraszt pedig odaáll a biró elé s a kérdésekre -azt mondja: ezt tudom és igy van, igy történt; – vagy azt mondja: ezt -nem tudom, nem láttam, nem hallottam. S ez az igaz tanuság. S az ily -tanu is nyomban sulyos tévedésbe eshetik, mihelyt a szakértő elmebeli -működésének mezejére tér át s véleményt kezd magának alakitani s azt -másokkal közölni akarja. - -A korszerü igazságszolgáltatás szakértők nélkül el nem lehet. -Szövevényessé lett már a társadalom életének s az emberek működésének -minden része. De a jog minden komoly barátja óvakodjék attól, hogy a -szakértőknek tág szerepkört nyisson. Hogy minden jogi viszály az -igazságszolgáltatás mezején a jog és igazság uralmával nyerjen -megoldást: ahhoz csak jó biróra és becsületes ügyvédre van szükség, de -minél kevesebb szakértőre. Az egészséges birói elmét gyámság alá -helyezni nem szabad. A röst birói elmének pedig nem szabad módot -nyujtani arra, hogy az igazságszolgáltatást hanyagul rábizza a -szakértőre. - -A nyilvános tárgyaláson 1883-ik évi julius 7-én Szakolczai Julcsát is -kihallgatták. Szomoruságot okozott nekem az a félénkség, az az -ingadozás, az az össze-vissza való beszéd, a melylyel a vallomás alól ki -akart bujni. - -Meg volt törve igazságérzetének minden erélye és bátorsága. A titkos -tanács a községi biró Farkas Gábor segitségével kegyetlenül el tudta egy -év alatt késziteni az eszlári tanukat. - -Minden fölismerési tanu azzal jött a biróság elé, hogy a csonkafűzesi -halott nem lehetett Eszter, mert Eszternek fekete-barna szeme volt, a -csonkafűzesi halottnak pedig kék szeme volt. S azután a csonkafűzesi -halottnak görvélyes forradás volt a nyakán, Eszter nyaka pedig tiszta -volt. - -Mint a karikacsapás: oly egy nyomon járt a tanuk nyelve a két ok körül. - -Pedig egyik se volt igaz. Az orvosi látleletet mind a kettőre nézve el -lehetett fogadni, mert maguk az orvosok s Zurányi Kálmán és Szücs János -tanuk is tökéletes határozottsággal bizonyitották, hogy a holttestnek -fekete volt a szeme, nyakán pedig semmiféle forradásnak nem volt nyoma. - -Azután a tanuk közt 1882-ik évi junius 19-én és 20-án egyetlen egy se -akadt, a ki a holttest szemét kéknek látta s a nyakon levő forradást -észrevette volna. Egy év mulva pedig a nyilvános tárgyaláson valamennyi -tanu erről beszélt. - -Igaz, hogy 1882 junius 19-én is akadt egy tanu, Jakab János nevü, a ki -Solymosi Eszternek tartotta a holttestet, egyebek közt azért is, mert -ennek is éppen olyan kék szeme van, mint Eszternek volt. S a mikor arra -figyelmeztették, hogy hiszen Eszternek fekete szeme volt, csak azt -felelte: éppen olyan volt, mint ennek a halottnak, ő ezt tartja kéknek. - -Ez egyéni tévedés. - -S ha csak egy-két eszlári tanu akadt, a ki egy évi képzelődés s -magarábirás után kék szemről s görvélyes forradásról beszél: még ezt is -elfogadtam volna képzelgésszülte tévedésnek. - -De valamennyi igy beszélt. A mi azt bizonyitja, hogy a tanuk -összebeszéltek előre és pedig egybehangzó feleletre beszéltek össze. -Rátanitotta őket valaki. - -Csakhogy ily kiáltó valótlanságra erkölcsi erőszak nélkül egész tömeg -embert megtanitani nem lehet. S ez az erkölcsi erőszak meglátszott -nyomaiban Szakolczai Julcsán is. - -Volt egy felnőtt hajadon lány Eszláron, a kit az apja halálra keresett s -agyon akart ütni azért, mert vallomása a zsidókra kedvező is lehetett -volna. A biróságnak kellett beavatkozni s a lányt apjától megmenteni. - -Szinte megérthettük, miért látszott Szakolczai Julcsán a megfélemlités -nyoma is. - -Azt nyiltan bevallotta, hogy Csonkafűzesnél a tetemben fölismerte -Solymosi Esztert, de mentegetődzött e nagy vétke ellen. - -Három mentséget hozott fel. - -Egyik mentsége az volt, hogy a faluban is, Csonkafűzesnél is mindenki -Eszternek mondta a halottat, hát ennélfogva ő is csak annak mondta. - -Másik mentsége az volt: »Buta fejjel mondtam, nem jól cselekedtem!« - -A harmadik mentsége az volt, hogy félt és reszketett a holttetem -látásától, hát ijedtében csak rámondta, hogy ez a szegény Solymosi -Eszter holtteste. - -Mind e mentségek üres volta nyomban kitünt. - -Mert az ép lelket nyomorékké tenni nem lehet s a fiatal szivben az -igazság érzetéből mindig marad annyi, a mennyi elég arra, hogy az -emberek észrevegyék. - -A lány hazudott, mikor a birósággal el akarta hitetni, hogy ő nem -emlékszik semmire. Hazudott, mikor azt mondta, hogy a Csonkafűzesben -csak buta fejjel beszélt. És hazudott, mikor azt mondta: félt a -holttetemtől. Hiszen jól hallották a tanuk, minő bátran feleselt a -királyi alügyészszel. - -De a mig hazudott: nem mert a szemünk közé nézni. Szine minduntalan -változott, kezének nem találta helyét, szemei a földön tétováztak, -beszéde akadozott. - -A hazugság, ha komoly ügyben nyilvánul, undoritó. A hazug ember -erőlködése ugy fel tudja háboritani az embert. A gyermek hazudozása még -fájdalmat is okoz. - -De édes tünet az, mikor olyan fiatalt látunk, ki valamely külső hatalom -nyomása alatt minden áron hazudni akar, – de arra semmi áron se képes. A -ki minden szavával mozdulatával és pillantásával elárulja, hogy most -hazudik; – megmondhatná az igazságot, de nem teheti s annak legyen esze, -a ki hallgatja. - -Ilyen tünet volt ott a biróság és nagy közönség előtt Szakolczai Julcsa. -A közönség zsidógyülölő volt, ez a lány a szája ize szerint beszélt, de -annak a közönségnek még se volt benne gyönyörüsége. - -Nem is lehetett. - -Mert a kihallgatás rendén szelid kérdéseinkre lassankint mégis teljes -határozottsággal mondta el, hogy a forradás jegyét csakugyan látta a -halott lábán, sőt kérdésünkre a saját lábán szemlélhetőleg is -megmutatta, hol volt és mekkora volt a jegy. A hüvelykujj tövétől -kezdődve terjedt a második és harmadik ujj tövéig. - -Tehát éppen ugy, a mint Zurányi Kálmán lerajzolta s julius 10 én a -biróság előtt élőszóval is elmondta. - -S a lány már teljes nyugodtsággal nézett szemünk közé s hangja se -tétovázott tovább, a mint e vallomásával lelkéről a sulyos terhet -ledobhatta. - -Még egy tanu maradt a vérvád terjesztői közt, a ki nyilatkozott a -tehéntaposásról. Ez Solymosi Gáborné özvegy asszony volt, Eszternek -nagynénje, Solymosi Jánosnénak testvérje. Ő is látta az eleven sebet. A -lány lábának bőre volt – ő szerinte – lezuzva s a seb csunya volt. - -Csunya seb alatt a köznép nem egyszerü sérülést vagy horzsolást szokott -érteni. - -Nagyon érdekes és nagyon fontos Szücs János tanuskodása. Ez az a remek -tanu, a kiről már egyszer hosszasabban szólottam. - -Nem véletlenül látta a halottat. Nem a kiváncsiság vezette közelébe se -junius 18-án este, se 19-én napközben. Fuvarban szállitotta oda a -hivatalos urakat, birói megbizásból kezelte, emelgette, mosta s temette -a halottat, – tehát teljesen jogos és törvényes uton jutott ahhoz az -alkalomhoz, hogy azt jól megszemlélhesse. - -Gyanusitották őt is, mint mindenkit, a ki nem a vizsgálóbiró és titkos -tanács tetszése szerint beszélt. De a gyanusitás csak üres szavakból -állott s azt könnyen elháritotta magáról. - -Tanuságát éles, gondos, mély megfigyelése és szabatos beszéde teszi -remekké. Az orvosi szakértőknek is óriási anyagot nyujthatott az ő -beszéde. Ha a holttest szőrén-szálán eltünt, elveszett volna: az orvosi -szakértők csupán az ő megfigyelése alapján is kitünő véleményt -alkothattak volna maguknak az eltünt leány koráról, termetéről, -nagyságáról, rothadási állapotáról s különös ismertető jeléről. - -Emlékezett arra, hogy K. Horváth Géza s mind az urak maguk közt az ő -füle hallatára azt beszélték, hogy bizony nem más az a halott, mint -Solymosi Eszter. - -Gondosan megnézte a halott szemeit és nyakát. A szemek feketék voltak, a -nyakon semmi forradásnak jele nem volt. - -A termetet felfuvódottnak látta. Több vizi holttestet látott már -életében. Legközelebb a tokaji zsidó lánynak Tisza-Lök alatt felbukkant -holttestét is, de saját édes fiáét is, ki a Tiszába fult. Biztosan meg -tudja különböztetni, melyik a termetes, melyik a kövér, melyik a -felfuvódott test. - -Gyönyörüen indokolta, hogy miért véli fiatal leány holttestének a -csonkafűzesit. - -Összehasonlitotta magában a tokaji zsidó lányéval. Ez 18 éves életkoru -volt. - -– Fiatalabbnak néztem, ugymond, a csonkafűzesi halottat, mint a -tisza-lökit. - -Megnézte az emlőket mind a kettőnél. A tisza-löki halotté ki volt -domborodva, ki volt fejlődve; – a csonkafűzesi halotton a domborodásnak -semmi nyoma. Az emlőbimbók kicsinyek s a bimbók udvara még teljesen -hiányzik. Az udvarnak semmi látható nyoma. - -Teljesen összevág e nyilatkozattal egy csomó eszlári tanúnak vallomása. -A fölött nem beszéltek a tanuk össze, hogy a csonkafűzesi halott -emlőiről mit beszéljenek. A bimbót mind kicsinynek mondta, – udvart és -domborodást egyik se látott. - -Pedig a test eme részei szembetünők, a fölismerési tanuk ezeket meg -szokták nézni s nem szokták elfeledni. - -De összevág e remek tanu észlelése Zurányi Kálmánéval is. Ez is egészen -»fejletlen«-nek látta az emlőket s föl se tünt neki, hogy a négy -szemlélő orvos is, a mikor irónnal jegyezte a látlelet adatait, az -emlőkről azt jegyezte föl: »fejletlenek«. De nagyon feltünt neki azután, -mikor napok mulva meglátta a hivatalos látleletet s ebben e szavakat -találta: - -– Emlők elsoványodottak. - -Minő óriási az élettani különbség a »fejletlen« emlő és az -»elsoványodott« emlő között! Hiszen elsoványodott emlője százesztendős -aggnőnek is lehet, a fejletlen emlő pedig csak gyereklány különös -sajátsága. - -Józan eszü és éles szemü paraszt sohase eshetett volna ily durva -tévedésbe! - -Bámulatos gondossággal vizsgálta meg Szücs János a holttest balkeze -csuklójára kötött kendőt s annak tartalmát is. A biróság előtt egy -kendővel szemléltetőleg mutatta meg: minő volt a kötés. A sárga papirost -is megnézte. Az elázott volt. - -A fösték nem volt elázva. Jérczetojás nagyságu, még összeálló tömegben -volt. Hogy ily nagyságu és fontosságu ugynevezett »bűnjel« a -vizsgálóbiró s annyi szakértő szemeláttára elveszhetett! - -Furcsa ez! - -A tehéntaposás-okozta nyom se kerülhette el az ő éles szemét. - -Elmondotta, hol vették az öntöző kannát. Magamnak is feltünt, miként s -honnan juthatott oly elhagyatott helyre, mint a Csonkafüzes, a birói -szemléhez az öntözőkanna. Ám Szücs János tudta, hogy talált holttesthez -mennek, azt esetleg meg kell mosni, oda tehát vizmerő-edény kell, kért -hát utközben ő dohányültetvényesektől öntözőkannát. Igaz, hogy a -szolgabirónak is eszébe jutott ez. - -Többen öntözték és mosták a holttestet. Ő is, Zurányi is, különösen K. -Horváth Géza is. Mosták kézzel, rongygyal, szalmacsutakkal is. - -Mikor a lábfejről letisztitották az iszapot: nyilván kitünt a -sebforradás nyoma. - -Ő csak akkor vette észre s akkor nézte meg jól, mikor a lány Szakolczai -Julcsa odamutatott: - -– Ez az a forradás! - -A jegy nem egészen kerek volt. Kissé hosszukás. Sötétebb szinü volt ott -a bőr, mint másutt, de nem egyszinü. Az öreg lábujj felett volt a jegy. - -Hosszasan néznie nem engedték az urak. A mint a lány megmutatta: őt -onnan rögtön elparancsolták az urak. Ne nézze, ne bámulja azt a -forradásos jegyet, Solymosi Eszter testének e különös jelét. - -Miért cselekedték ezt az urak? Hiszen a vizsgálat érdeke, az igazság -kideritése azt követelte, hogy azt a jelet minél több tanu lássa s élő -világ biztosan tudja. Hiszen igy nyomban vége lett volna az egész vérvád -czimü hajszának. - -Szücs János alkalmatlan tanunak látszott. - -Más kellemetlensége is volt. - -Ő öltötte le a holttestről a ruhadarabokat. Minden darabnak jól megnézte -szövését, szabását, föstéseit. - -Mikor a holttest mellől elparancsolták: félreállott negyven-ötven -lépésnyi távolságra. Ott találkozott Solymosi Jánosnéval, a bánkodó -anyával. Egy kendőt lát nála, mely ugyanazon szövésü és föstésü, mint a -minőt a halotton látott. A szegény anyát figyelmezteti erre a fontos -körülményre. - -Vétett ezzel? - -Dehogy vétett. Egészen rendes, természetes emberi dolgot művelt. Sőt -annak is igaza volna, a ki azt mondaná, hogy tisztes kötelességet -teljesitett. - -Ám a királyi alügyész meghallotta szavait. S mértéktelen düh támadt -benne. Oda ment Szücs Jánoshoz s azt mondta neki rivalgó hangon: - -– Takarodjál innen vén gazember, mert felruglak! - -Ez a királyi alügyész volt: Egressi Nagy László. Nem rosszlelkü ember, -hanem olyan, a minőt a magyar nyelv hóbortosnak nevez. Nyers, ötletes, -gunyolódó, hirtelen fellobbanó, a társadalmi érintkezés finomságaival -semmit nem törődve, falusi ösztönökkel teljes. A vérvád hitében lelke -fenekéig elfogult. Dühbe hozta az, hogy az a mezei paraszt mindent lát, -mindent jól megnéz, mindent tudni akar. - -Szücs János elképedt erre a durva támadásra. Ő a maga együgyü, de -természetes tiszta eszével azt gondolta, hogy a hol az ember szeme és -keze dolgozik, ott legyen az esze is egészen s a mit tapasztal: azt -jegyezze meg jól az ő lelkében. Ugy hitte, igy készül az -igazságszolgáltatás. - -Nem hagyott magával paczkázni. Odament kocsijához, lovaihoz s kezdte -lovait fölszerszámozni. - -– Itt nem maradok az istennek se. A helyett, hogy megköszönnék a munkát, -még összeszidnak az urak. - -Indulni akart hazafelé. - -A panduroknak volt több eszük. Hozzámentek, megkérlelték, szép szóval -ott marasztalták. A királyi alügyész is meggondolta a dolgot s nem -bántotta tovább. - -Igy maradt ott ez a nagy tanu tovább is a holttest közelében. Igy -segitett tovább a holttestet becsomagolni, s még e nap estéjén -Tisza-Eszlárra szállitani. - -Most egy pillanatra vissza kell térnem K. Horváth László és K. Horváth -Géza szavaira. - -Bőséges beszédükből az tünt ki, hogy a mikor a holttest lábát az -iszaptól leöblintéssel megtisztitották: a tehéntaposás jegyét ők is -látták, vagy legalább valami foltot a Szakolczai Julcsa által mutatott -helyen ők is vettek észre. De a mint azt a helyet jobban megmosták s -rongygyal is ledörzsölték: a folt elmosódott. A mikor pedig részint a -Csonkafűzesben, részint Tisza-Eszláron szalmacsutakkal is ledörzsölték: -minden nyom tökéletesen elenyészett. - -Ebben igazuk lehetett. - -A holttest régen a vizben volt már s a vizben való rothadásnak nagy -fokáig jutott el. A körmök már leváltak, a hajzat kimállott és részben -letöredezett, a bőrnek felső rétege, az ugynevezett felhám lefoszlott, -sok helyen az irhabőr is foszladozott. Egészen természetes tehát, hogy a -sokszoros dörzsölésre az egykori sebforradásnak legalább szine -elenyészett, sőt még több is elenyészhetett, mint a szine. A hegedés -határvonalán némi kis emelkedés is lehetett ott, a hol a roncsolt bőr az -ép bőrrel összeforrad. A szalmacsutak-dörzsölésre az annyira rothadó -testen még az a kis emelkedés is eltünhetett. - -* * * - -Ime megvizsgáltuk Zurányi Kálmán vallomásának belső értékét. - -Hogy az eltünt lányka lábát eltünése előtt félévvel a tehén eltiporta s -a lábon három hétig gyógyuló csunya sebet ejtett: ezt bebizonyitotta -Olajos Bálintné és özvegy Solymosi Gáborné. - -Hogy a seb forradásának nyoma mily alaku volt s a lábfej melyik táján -feküdt: ezt elmondta és a holttesten is, de a biróság előtt saját lábán -is megmutatta Szakolczai Julcsa. - -A seb hegedésének jegyét alakra és szinre nézve határozottan látta -Szakolczai Julcsán kivül Zurányi Kálmán és Szücs János. - -Mind e tanuk arra nézve, hogy a forradás nyoma látható volt-e s az a -jegy, a mit láttak, forradás maradványa volt-e: épp oly illetékes tanuk, -mint az orvosi szakértők. Jogilag is, erkölcsileg is épp oly -illetékesek. Mert ép szemük és józan eszük és megfigyelési akaratuk és -alkalmuk épp ugy meg volt, mint az orvosi szakértőknek s az egykori seb -hegedésének külső nyomait épp oly tökéletes biztossággal ismerik, mint -az orvosok bármelyike. Hiszen egész életen át százat és ezeret látnak. - -Bizony megvolt a csonkafűzesi holttesten Solymosi Eszter különös -ismertető jele. Nemcsak a ruha, nemcsak a festék, hanem a sebforradás -jegye is. A vérvád hívei nagyon szétkürtölték a világban, hogy a ruhát -ráölthették a zsidók, de már a félév előtti csunya seb hegedési jegyét a -zsidók se varázsolhatták a halottra. - -De hát akkor mit beszéltek az emberek tetemusztatásról, -holttestcsempészetről, tutajosok halottszállitó rejtelmes vállalatáról? - -S maguk azok a nyavalyás zsidók: Herskó és Smilovics miként vállalhatták -magukra a tetemusztatásnak s a biróság félrevezetésének undok bűneit? - -E kérdésekre a tisza-löki titkok adják meg a feleletet. - - - - -A TISZA-LÖKI TITKOK. - - -I. - -(Miként keletkezett a hullausztatás gondolata? – A tutajosoknak -Tisza-Lökre hurczolása. – Vay György csendbiztos. – Ősei és jelleme.) - -Az orvosok junius 20-án elkészitették a halott külső és belső -vizsgálatáról szóló jelentésüket és szakértői véleményüket. - -E vélemény szerint a halált nem okozhatta vizbefulladás, hanem tüdővész, -tüdőlégdag, májzsugorodás és gyomorhurut s az ezek által előidézett -vérszegénység okozta. - -Ha ez igaz: akkor a halott nem lehetett Solymosi Eszter. Hiszen ezt -erős, egészséges, piros arczu lánykának ismerte életében mindenki. S -ilyen egész kórházra való sulyos betegséggel nem lehetett volna testi -ereje arra, hogy szolgálatba lépjen, nehéz munkát végezzen, éjjel-nappal -talpon legyen. Olajos Bálintné és Huri Andrásné semmiképen se fogadta -volna magához szolgabér mellett szolgálónak. - -Az orvosok véleménye szerint a holttest legföljebb három napig lehetett -a vizben s legföljebb tiz nap óta lehet halott. - -Ez se vág össze Solymosi Eszter végzetével. - -A lányka 79 nap előtt ápril 1-én tünt el. Hol volt tehát elrejtve, ha -csak tiz nap előtt halt meg? S ha tiz nap előtt halt meg és csak három -nap óta van a vizben: hol volt akkor holtteteme hét napon át? - -Nehéz kérdések ezek mind. - -Az orvosok véleménye szerint a csonkafűzesi holttest legalább -tizennyolcz, de valószinüleg már huszadik életévét is eltöltött egyéné. - -Ha ez igaz: akkor éppen nem lehet szó Solymosi Eszterről, hisz ez csak -tizennégy éves és három hónapos fejletlen lányka volt, a mikor -elveszett, – tehát 18–20 éves nem lehetett. - -Az orvosok nem mondják meg: kit gondoltak ők a csonkafűzesi halottnak. -Nem is mondhatják meg. De a törvényszék előtt elejtett szavaik elárulnak -annyit, hogy elfogultságukban ők is ugy vélekedtek, mint a vérvád hitét -terjesztő hirlapok. - -Valami kórházból keritettek egy halott nőt, azt a zsidók a tutajosok -segitségével leusztatták a Csonkafűzes alá. Utközben valahol -beleöltöztették Solymosi Eszter ruhájába s ekként oda csempészték a -vizsgálóbiró szemei elé. - -Ez volt a vélekedés. Ezt bebizonyitani lesz most már a vizsgálat -feladata. - -Ki jött erre a gondolatra először? Ezt kipuhatolni ma már alig lehet. -Ezelőtt húsz évvel se tudtam kipuhatolni. Azok, a kik a vizsgálat körül -a főmunkát végezték: a vizsgálóbiró, a királyi alügyész, s a -törvényszéki elnök élnek még, talán ők meg is mondhatnák, de még ez se -valószinü. Ők szentül hitték a tetemusztatás és holttestcsempészet -szövevényes meséjét s náluk valószinüleg a dolgok ama képe rögzött meg -az emlékezetben, a melyett Matej, Herskó és Smilovics elbeszélése tár -szemeink elé. - -Akárki gondolta ki a mesét: annak esze az orvosi szakértők véleménye -alapján természetes uton járt. Ha a holttest nem Solymosi Eszteré volt, -akkor azt valahonnan ugy kellett csempészni, mert Solymosi Eszter ruhája -másként nem kerülhetett volna az idegen testre. - -Ha csempészték: ez csak a szeklenczei tutajosok tudtával és -beleegyezésével történhetett, mert hiszen az ő utolsó tutajuk mellett -bukkant föl a tetem. - -Ha pedig a tutajosok közt zsidó is van: annak a zsidónak mindent kell -tudnia. - -Ime ez a gondolatok egymásból fakadó természetes lánczolata. - -A tutajosokat megfogták s köztük zsidót is találtak: Herskó Dávidot a -sáfárt. Ezeket kellett vallomásra birni első sorban. A vizsgálóbiró -junius 28-án, 29-én, 30-án és julius első és második napjain gondosan -kihallgatta, de a tetemusztatás és csempészet semmi nyomára nem akadt. -Oly részletesen, oly egybevágóan beszélte el a tutajút egész történetét -külön-külön mind a 15 tutajos, hogy beszédük valóságában kételkedni se -lehetett. Hogy valaki mind a tizenöt szegény, egyszerü s gyámoltalan -eszü napszámost beleavatta volna a titokba: ezt föltenni se lehetett. -Voltak köztük öregek és fiatalok, s kisebb-nagyobb eszüek, volt köztük -egy magyar ember is: Galsi István, ki Tokajtól kezdve velük volt több -napon át: teljes képtelenség, hogy egyiknek vagy másiknak beszédjéből ki -ne pattant volna valamelyes gyanus körülmény, ha ugyan tudtak valamit a -halott csempészetéről. Pénzt se találtak náluk, a házkutatás se járt -sikerrel. Sehol semmi jelenség. - -A vizsgálóbiróság maga is nyomban elejtette azt a vak föltevést, hogy -minden tutajos tudott volna a dologról. El is bocsátott már julius 2-án -egy idegen és nyolcz szeklenczei tutajost és csupán hét szeklenczeit -tartott fogva. - -Herskó Dávidot azért, mert ez zsidó volt és sáfár s erre irányult a -főgyanu. - -Csepkanics Györgyöt, Matej Ignáczot és Selever Jánost azért, mert ezek -voltak az utolsó tutajon, a melynek közelében a holttetem felbukkant. - -Szavinecz Pétert és Matej Pétert azért, mert az első és második tutajon -ezek voltak a kormánybirák. - -Végre Höcska Györgyöt azért, mert ennek volt ásója. Az az ásó, melyet -Galsi Istvántól Tokajban vett meg. - -Julius 3-án és 4-én a vizsgálóbiró Tisza-Dadán hallgat ki egy csomó -embert s tart ujabb nyomozást arra nézve, miként találták meg a -csonkafűzesi holttestet. - -Julius 4-én elrendeli, hogy a fogva tartott tutajosokat kisérjék -Tisza-Lökre. Ott folytatja velük a kihallgatásokat a szolgabirói -hivatalnál. A pandurok ki is viszik oda valamennyit. - -A vizsgálóbiró nem hallgatja ki őket. Szóba se áll velük, hanem e -helyett julius 5-én délelőtt átmegy Tisza-Eszlárra, délután pedig -végzést hoz, melyben elrendeli, hogy Matej Pétert, Szavinecz Pétert, -Höcska Györgyöt, Selever Jánost és Herskó Dávidot kisérjék vissza -Nyiregyházára. Csak Csepkanics György és Matej Ignácz maradjanak -Tisza-Lökön. - -Mi ez? Talán megzavarodott volna a vizsgálóbiró elméje? - -Nyiregyháza Tisza-Lökhöz messze van. Gyalogszerrel talán 4–5 órai -utazás, a hogy valaki menni tud. A pandur lóháton jár, a vizsgálati -fogoly gyalog baktat. Azok a tutajosok ártatlanok, de ha utóbb -bűnösöknek találná is őket a törvény: ma még csupán gyanu terheli őket, -semmi más. Ma még az alkotmány minden személyi jogukat biztositja az -emberekkel való szabad érintkezés kivételével. Még a gyanu se valami -sulyos bűnre vonatkozik. Nem öltek, nem raboltak, nem gyujtogattak, a -fölséget nem sértették, senkinek tudatosan kárt vagy sérelmet nem -okoztak. Miért hajtják tehát őket, mint a csürhét, hol előre, hol hátra? - -Minő jogon hajszolja őket a vizsgálóbiró Tisza-Lökre? - -Ki szabad őket hallgatni lakásukon vagy tartózkodási helyükön, vagy a -vizsgálóbiró hivatalos helyiségében s a törvényszék székhelyén, sőt ha -van ok rá: a bűntett szinhelyén is. Ám Tisza-Lök se nem hivatalos -helyiség, se nem székhely, se nem szinhely. A vizsgálóbirónak épen nincs -joga ahhoz, hogy a vizsgálati foglyokkal kengyelfutást vagy mulatságos -kirándulást rendezzen. - -Azonban ki ütköznék meg ezen. A vizsgálati foglyok koldusok, gyámoltalan -szegény emberek, panaszukat senki se hallgatná meg, panaszkodni nem is -mernek, védőik semmit se tudnak a kengyelfutásról, nincs is talán -védőjük, rokonaik pedig messze földön, a magas Máramarosban. A varju se -károg utánuk. - -De mégis jól megfontolt dolog ez a tisza-löki ide-amoda való futkározás. -Van ennek oka. Ok nélkül efféle bolondságot vizsgálóbiró nem csinál. - -Ugyanis Tisza-Lökön lakik a csendbiztos. Ha a tutajosok a vizsgálóbiró -előtt semmit sem tudnak: át kell őket adni a csendbiztos kezére. Ott -majd tudnak. Sarf Móricz, a zsidó gyerek se tudott semmit, mig át nem -vitték Nagyfaluba Recsky András csendbiztos szelid hajlékába. De mihelyt -átvitték, alig töltött ott egy éjszakát, nosza tudta mindjárt, miként -vették vérét Solymosi Eszternek a metsző zsidók. - -Csendbiztos és éjjeli vallatás: ez a kettő majd kideriti az igazságot. - -A csendbiztos, Vay György, előkelő hatalmas nemzetség ivadéka. - -Ősei Árpáddal jöttek ki Ázsiából s foglaltak földet a Duna-Tisza táján. -Ősi birtokukat Vaját Szabolcs vármegyében az első foglalással szerezték -s több, mint ezer év óta birják szakadatlanul. Mikor a honfoglaló -magyarok Európa felé jöttek, a Tanáisz-folyamon szarvas mutatta meg -nekik az átkelést. A Vay-nemzetség ősei rugtattak a szarvas után első -sorban s a gázlón ők jöttek át először. Nemesi czimerükben ezért van ott -a szarvasfej. Első keresztyén ősük 994-ben vette föl a keresztséget -Szent István királylyal együtt s birtokállásuk s nemzetségi -leszármazásuk hétszáz év óta kétségtelen okiratokkal igazolt. - -Bőven ontották vérüket a nemzet minden nagy harczában. A török ellen, a -német ellen s a hitujitás nagy küzdelmei közt mindig az elsők között -voltak. Rákóczi fejedelem szabadságharcza nem egy Vaynak örökiti meg -nevét a magyar nemzet történetében. A csendbiztos is hires kurucz -hősnek, Vay Lászlónak dédősunokája. - -A családnak egyik ága a 18-ik század közepén már bárói rangra emelkedett -s a bárói ág egyik sarjadéka a 19-ik század első felében grófságot -nyert. A csendbiztos ágazata megmaradt köznemesnek, de azért a vármegyék -életében épp oly tekintélyes volt, mint a főrendü ágazat. Csak az ujabb -kor gondolkozása tesz már köztük kölönbséget. - -A csendbiztos már nagyon szerény vagyont örökölt s azt se tudta -gyarapitani, sőt érintetlenül megtartani se. Már apja, öregapja s -dédapja idején is sok testvér közt sokfelé háramlott az ősi vagyon, neki -is – a mint tudom – sok testvérje volt, nem is nevelték szerény -kenyérkereső foglalkozásra, valamelyes hivatalt el kellett fogadnia. -Szabolcsvármegye kis-várdai járásának lett csendbiztosa 1870-ben. 1876 -óta a tisza-löki székhely csendbiztosa. - -Gyöngéd és nemes felfogás uralkodott a vármegyék nemességében. Sok nagy -és jeles család ivadékát elejtette a sors; a nemesség ugy vélekedett: az -elejtettet neki föl kell karolnia. Kárhoztatták is, gunyolták is -időnként ezt a felfogást. A közhivatalt csak arra érdemes férfinak kell -adni. A közérdek meg nem engedheti a családi összebeszéléseket, a -sógorság-komaság hatalmaskodását. Elmult a középkor s a törvénybeli és -közjogi egyenlőség korszakában minden születési előjognak, minden -személyválogatásnak meg kell szünni. Ez az uralkodó nézet ma már. - -S igaza van. Egy szavam sincs ellene. A közélet porondján e nézet -mellett harczoltam magam is egész életen át. Még a nagy perben is -szükséges volt ez irányban küzdeni. Hisz e perben meg a vallási előjogok -babonája hatalmaskodott, holott az előjogoknak az alkotmány szerint, -régen meg kellett szünniök s én mindenféle születési, osztálybeli, -vallási, meg uralkodói előjogoknak ellensége vagyok. De azért a magyar -nemességnek a lelkekben élő hagyományaira kegyelettel gondolok s e -hagyományok zománczaiban meglátom és elismerem azt, a mi bennük szép. - -S bizony szép a nemzetért élő ősi családok elszegényedett ivadékairól – -a mennyire lehet – gondoskodni. - -Vay György csendbiztos a nagy perben rideg léleknek, nyers modoru -pusztai embernek mutatkozott. Nem volt alkalmam vele közelebbről -megismerkedni; – csak a nyilvános tárgyaláson folytatott beszédekből, -vádlottak és tanuk rávonatkozó kijelentéseiből alkothattam róla magamnak -véleményt. E véleményben pedig sok van, a mi rá nézve nem kedvező. - -Kegyetlenkedett a foglyokkal. - -A foglyokkal való durva bánásmód minden mívelt nemzetnél előfordul, -pedig szigoru törvény tiltja mindenütt. A kinzó vallatás Magyarországon -el van tiltva már 1790 óta. De nyomai itt is maradtak. A mit a -természettudósok atavizmus néven ismernek: meg van az nemcsak a -természeti, hanem az erkölcsi világban is. Évezredek szokása élettani -változást idéz elő lassanként a szervezetben s e változás a -törvényhozások külső parancsára nyomban meg nem szünik. Katonák, -csendőrök, rendőrök agya és foglalkozása különösen alkalmas arra, hogy a -nyilvánosság elől elzárt titkos vallatásnál gyakran a gyötréssel járó -faggatás utálatos szokása fölelevenedjék. - -A vallás, vallomás, vallatás különös értelmü szavak a magyar nyelvben. -Minden szónak van története, – e szavaknak nagy történetük van. - -Megvallani: e szó eredetileg s a nép felfogása szerint annyit jelent, -mint megbirni, elbirni, kiállani. »Megvallja-e ez a szerszám azt a -terhet?« »Megvallja-e ez az ember azt a munkát?« »Szégyent vall, kárt -vall, becsületet vall.« Igy használja e szót a nép ezer változatban. - -A »vallás« eredetileg azt jelentette: hitvallás, latinul: confessio, a -hitnek minden kinzás, üldözés, erőltetés daczára is elszánt megtartása s -magára vállalása. - -A bevallás már birtokjogi műszó a magyarban. Azt jelenti, a mit a latin -nyelvben: fassio. Ha valamely nemes ember kénytelen volt birtokát -eladni, a birtokot hiteles helyen a vevő részére bevallotta. - -Ha a vádlott a biró előtt bűnét elismeri: azt mondják, megvallja, vagy -bevallja bűnét. Ha el nem akarja ismerni, akkor vallatóra fogják, -gyötrik, kinozzák, kényszeritik. Ez a vallatás. - -A régi magyar törvényhozásban, de némely külföldiben is gyakran kétféle -vallomás állott az itélőbiró előtt. Az egyik a vallatással kierőszakolt -beismerés s a másik az a beismerés, melyet a vádlott kinzás nélkül -önkéntesen tett. Ez utóbbit benevolens fassionak vagy még rövidebben -benevolumnak nevezte a magyar törvénykezés. - -Volt magyar neve is: »törödelmes vallomás.« De már ez a szó is: -törödelmes, furcsa sejtelmet támaszt bennünk a szó történetére nézve. Ma -a töredelmesség erkölcsi megbánást jelent; a dacznak megszünését, a -léleknek megtörését jelenti, de eredetileg bizonyára azt jelentette, -hogy a vádlott testben-lélekben összetörve állt a biróság elé s ugy -beszélt, a hogy a közvádló, vagy a biró akarta, mit sem törődvén már -azzal, mi történik már vele ezen túl. - -Vay György csendbiztosban erős hajlam volt arra, hogy a keze közt levő -vádlottal gorombán bánjék. Sok panaszt tettek ellene e miatt. Fegyelmi -uton – számát se lehet tudni, mennyi eljárást folytattak ellene. Bűnvádi -ügye is több volt, s több izben el is itélték a biróságok. A budapesti -királyi tábla mint másodfoku biróság Rácz Imre és társai panaszára 1880. -évi november 9-én fél évi börtönre s hivatalvesztésre itélte, mely -itéletet azonban a legfelsőbb biróság lényegesen enyhitett, 100 forint -birságban s esetleg husz napi fogságban marasztalván őt. A nagy per -folyama alatt is több fegyelmi és bűnvádi följelentés volt ellene. Egyik -pandurja a nyilvános tárgyaláson egyenesen azzal vádolta, hogy a -pandurok ruhapénzét is elköltötte s a legénységnek nem adta ki. Bűnpörei -alatt Szent-Mihályon lakott s a községi előljáróság azt bizonyitotta, -hogy teljesen vagyontalan. - -Erőszakos természetét jól ismerte a vizsgálóbiró s alig lehet -kételkedni, hogy éppen ez okból adta át neki vallatásra a tutajosokat. -Ebben van némi mentsége a csendbiztosnak. Valamint abban is, hogy a -társadalom izgatottsága miatt akkor sajtó, kormány, biróság és parlament -csaknem mindent elnézett, a mi a zsidók ellen történt. A ki legjobban -üldözte őket, bizonyos foku és természetü népszerüségre az tarthatott -számot. - - -II. - -(Csepkanics vallatása. – Kinjai. – Inkább meghal, mintsem hazudjék. – A -reszkető Matej mindent bevall, a hogy kivánják. – Szabolcsi Miksa -szerepe. – Hosszas vonakodás után Herskó is mindent vall.) - -Julius 5-én tehát – mint érintettem – minden tutajost visszavittek -Nyiregyházára, csak Csepkanicsot és Matejt hagyták Tisza-Lökön. - -Csepkanicsot a vizsgálóbiró 5-én reggel átkisértette Tisza-Eszlárra. -Mutassa meg azt a helyet, a hol Eszlár és Tisza-Ladány közt junius 16-án -a tutajosok kikötöttek. Megmutatta. A vizsgálóbiró megjegyezte, hogy e -helyütt a Tisza medrét május 21-én halászokkal kikutatta s itt Solymosi -Eszter holttestét nem találta. - -Ezért bizony Csepkanicsot nem kellett oda vitetni. De ez volt az ürügy a -tisza-löki kirándulásra. - -Délre már Csepkanicsot megint visszakisérték Tisza-Lökre s ott Matej -Ignáczczal együtt elzárták. Az elzárás egyelőre estig tartott. - -Napközben az urak jól mulattak, a vádlottakat ki nem hallgathatták. A -királyi alügyésznek ott volt a vadászkutyája is. Tisza-Löktől keletre, a -várostól csak néhány kilométernyire jó vadászterület van a Hajnalos nevü -pusztán. Odamentek ki vadászni s ott vadászgattak szürkületig. - -A mi ezután történt, azt Kazimir József pandur beszéli el részletesen. - -A szolgabiró gyümölcsös kertjében volt egy üvegház. Ott volt Csepkanics -és Matej elzárva. A szolgálattevő pandurok: Kazimir József és Róka -Sándor. A tolmács szerepét Karanczai József fogházőr végezte. - -A vizsgálóbiróság kiadta a parancsolatot, hogy Csepkanics és Matej -vetkőzzenek le ingre-gatyára. Levetkőztek. Süveget, dolmányt, övet, -bocskort leöltöttek s mezitláb és hajadon fővel maradtak. - -Először Csepkanicsot vitték vallatóra a csendbiztos elé. A -csendbiztossal együtt volt Karanczai, a ki tudott oroszul. De sokat -tudott a tetemusztatás részleteiről is. - -Honnan tudta, a mit tudott? - -Ez az a nagy kérdés, melyre sohasem tudtam határozott feleletet nyerni. - -Ekkor még se Matej, se Herskó, se Smilovics nem beszélt erről egy szót -se. Az urak se tudtak ekkor még a tutajosoktól egyebet, csak annyit, -hogy Herskó, mikor tutajával Esseny alatt elhaladt, ott egy parton álló -zsidóval néhány szót váltott s aztán azt tudták, hogy Herskó tutajai -Tárkány alatt is, Eszlár alatt is kikötöttek. Ebből készült az a mese, -hogy a tetemusztatásra Essenynél került össze a két zsidó, továbbá, hogy -a holttestet Szent-Mártonnál s Tárkánynál kötötték a tutaj alá s végre, -hogy azt Eszlár alatt öltöztették Solymosi Eszter ruhájába. - -Mindezt Karanczai jól tudta, mert a csendbiztos intésére ezekről -kérdezte a tutajosokat. De minderre Csepkanics nem tudott felelni. - -– Nem tudok semmit. Nem láttam, nem hallottam semmit. - -Ez volt minden felelete. - -A csendbiztos parancsára le kellett feküdnie a földre. Hanyatt feküdt. -Két lábát a bokánál Kazimir pandur zsineggel összekötötte. - -A tutajos el nem tudta gondolni, mit akarnak vele. Csak a csendbiztos -rettenetes haragját látta s káromló és fenyegető szavait hallotta. -Rémüldözött. - -Ujra kérdezte Karanczai, de megint csak nem tudott felelni. - -A csendbiztos odaszólt a pandurhoz. - -– Eredj, hozz be vesszőt. - -Kazimir kiment, egy reengrot szilvafáról levágott késével három vékony -ágat, letisztitotta róla a falevelet s ment a szobába. - -– Vallasz-e? - -A tutajos látta a három pálczát, de azért azt felelte: - -– Nem tudok semmit. - -A csendbiztos azt parancsolta Kazimirnak: üsse a tutajos talpát. - -A pandur elkezdte ütni, csakúgy csattogott. - -A talpverés keleti országokban egykor divatos volt. Magyarországon -sohase volt szokásban. Ez tisza-löki találmány volt, de éppen csak a -nagy perben alkalmazták. - -Az ember talpa érzékeny, ha kiskorától kezdve lábbelit visel. A tutajos -kiskorától kezdve, nyaranta mindig mezitláb jár, talpának bőre meg is -vastagodik, meg is kérgesedik s ezért nagy fájdalmat bir el. - -Két pálcza csakhamar foszlányokká töredezett. A szilvafaágban nincs nagy -szivósság. - -De azért a tutajos mégis nagy fájdalmakat szenvedett. Két kezét imádkozó -helyzetbe összetette, ugy könyörgött, hogy ne bántsák. - -– Ha édes anyámra tudnék valamit – ugymond – még arra is kimondanám, de -én nem tudok semmit. - -Kazimir a pandur el volt fáradva. Éjjel Nyiregyházáról kisérte a -tutajosokat, délelőtt Eszláron volt, délután az urakat kellett -vadászatra kisérnie; se nem aludt, se nem evett rendesen egész éjjel és -egész nap. Bágyadt volt. A csendbiztos ugy vette észre, gyengén üti a -tutajos lábát. - -Rárivallt. - -– Hát csak igy tudod ütni? Nem ettél még ma? - -Boszuság fogta el a pandurt is s a mekkorát csak tudott: akkorát ütött a -pálczával a tutajosnak most már nem a lábára, hanem a fejére. - -A tutajos nem vallott. - -Ekkor lábairól levágták a köteleket, fölemelték s az asztalhoz vezették. -A tutajos kifujta magát egy pillanatra. - -A csendbiztos elővette a gyüszüt. Azt a gyüszüt, melynek sokkal durvább -alakját a kinzó vallatás századaiban hüvelykszoritónak nevezték. Két -vasszelet, melyet a kéznek hüvelyk- vagy mutatóujjára fektetnek alul és -felül s egy vascsavarral összébb-összébb szoritanak. Az ujjak végein -apróbb véredények közt az idegek sok finom szála végződik. A tapintás -érzéke az ujjak végén a legélénkebb. A körömágy is tele van ideggel. A -sértések itt igen fájdalmasak. - -A gyüszü tilos szerszám. Alkalmazását keményen büntetik a biróságok. De -ezelőtt negyedszázaddal még sok csendbiztos használta titkon. Azonban -leginkább csak nagy gonosztevőknél, rablóknál, gyilkosoknál. A használás -bebizonyitása nagyon nehéz s azért az elgyötört ember hiába panaszkodik. -Használat után megkékül, megzöldül az ujj, de ez a szin gyorsan elmulik -s az izomnak ellapulása is gyorsan szünik. Pandur, rendőr, csendbiztos -pedig soha be nem vallja. - -A gyüszüt a csendbiztos maga tette a tutajos ujjaira s a csavarral maga -szoritotta össze a vaslemezeket. Lassanként szoritotta. A fájdalom -lassanként kezdődött s fokozódott, később élessé, czikázóvá, -türhetetlenné lett s az ujjakról fölterjedt a karra is. - -A csendbiztost dühbe hozta a tutajos ellenállása. Különben is nyers, -hirtelen haragu, fellobbanó természetü volt. Komor arczával s rekedt -hangjával s káromló szavaival riogatta a makacs embert. Sehogyse tudta -megérteni, miért nem vall ez a tutajos. Hiszen nem zsidó. A zsidók neki -se inge, se gallérja. Baja se támadhat nagy a tetemusztatás -fölfedezéséből. - -Azonban hiába káromkodott, hiába kékültek meg az ujjak a szoritó vas -alatt, hiába magyarázgatott Karanczay: a tutajos nem tudott semmit. - -Nem fiatal ember már a tutajos, közel volt már az ötvenedik életévéhez. -Ugy emlékezem, ennél is idősebbnek látszott. Jó magas termetü, csontos -szikár alak volt, becsületes, komoly, kissé szomorunak látszó arczczal. -Ugy látszik, hideg vérrel tudta türni a szoritó vas fájdalmait. Vagy -talán benne is feltámadt a halálos dacz. A mily elszántan törekedett a -csendbiztos a sikerre: oly elszántan őrizte ő a maga igazságát. - -– Megdöglesz, kutya, a kezem alatt, ha nem beszélsz. - -A tutajos csaknem nyugodtan felelt. - -– Hát megdöglöm, eleget éltem, de nem hazudok. - -E néhány szó nincs benne a jegyzőkönyvben. Ezt már Kazimir pandur -többünk előtt a kihallgatás befejeztével beszélte a törvényszék -lépcsőcsarnokában. Jegyzeteim közt igy találom. - -– Eleget éltem! - -Nagy szó ez. Az elszántságnak és a kétségbeesésnek szava. De a hős -léleknek s a nyomoruságnak szava is. Ötven éves koru egészséges ember -előtt a következő esztendőknek még nagy becsük van. Ha ugyan nem -nyomorusággal volt teljes az elmult ötven év. Nem minden élet egyenlő -értékü. De a korszerü felfogás szerint minden élet megér egy hazugságot -s nagy kinoktól menekülni még hazugság árán is érdemes. De az orosz -tutajos lelke nem korszerü, divatos kelméből volt szőve. Elnyühetetlen -végi darócz kelme volt az a lélek. - -Nem hazudott. - -Ez pedig nagy dolog volt. A vizsgálóbiróság esze szerint Csepkanics -vette észre először a felbukkant holttestet, a mint sodorta azt a folyam -árja. Ő látta meg lábait, ő adott róla hirt társainak, ő volt az utolsó -tutaj kormánybirája, az ő tutaja közelében történt a felbukkanás: neki -mindent kellene tudnia, ha csakugyan ugy csempészték az áltetemet. - -A vizsgálóbiró szerint ugy csempészték. Csepkanicsnak tehát – -törik-szakad, tanuvá kell lenni. - -Bizony nem lett ő tanuvá. - -Utolsó szava nagy hatással volt a csendbiztosra is. A csavart -megtágitotta s a gyüszüt levette az ujjáról. Belátta, hogy emberére -akadt, a ki, ha agyonütik, se enged a rátukmált beszédnek. Tovább -kinozni nem akarta. - -A meggyötört ujjak gyorsan kezdtek kékülni és dagadozni. A csendbiztos -azt parancsolta Kazimir pandurnak, huzogassa meg az ujjakat. A pandur -meghuzogatta. - -Matej Ignáczra következett a sor. Ezt is levetkőztették, ennek is meg -kellett oldania bocskorát is. - -Kazimir pandurt is megejtette a hivatali vakbuzgalom. Mikor Matejhez -ért, hogy ezt a csendbiztos elé vezesse, azt mondta neki. - -– Te is megmondj ám mindent, mert különben te is ugy jársz, mint a másik -tutajos. Az már ugy is megvallott mindent. - -Matej fiatal férfi volt, ekkor csak 28 éves, erős, egészséges. De az ő -lelke már más szövetből készült. - -Félt, reszketett, mikor a pandur vezette a haragos nagy ur elé, a -csendbiztos elé. Kezei annyira reszkettek, hogy a pandur a törvényszék -előtt szemlélhetőleg is megmutatta, minő félelem nyomta meg e tutajos -lelkét. - -Nagy aggodással kérdezte a pandurtól, hogy mit mondott Csepkanics? Miket -vallott? Ő nem hagyja magát kinozni, ő mindent megmond készséggel, de -nem tudja, mit beszéljen. - -No de ott volt Karanczai. Ez már tudta, miként történt a tetemusztatás. -Matej nyomban kijelentette, hogy ő kész tanuskodni mindenre. - -Kész is volt. Vallomására a jegyzőkönyvet julius 5-ről keltezi a -vizsgálóbiró. De az 6-án fejeződött be, mert éjfél után, sőt hajnali 1 -óra után ért véget. E jegyzőkönyvben van az áltetem usztatásának -története először részletesen leirva. - -Matejjel a csendbiztos nem is vesződött sokáig. A mikor ez készséggel -nyilvánitá a vallomására: rögtön átadta Karanczainak és a -vizsgálóbirónak. - -Mikor a jegyzőkönyv elkészült, ugy hajnali két óra felé az urak -elküldték Kazimir pandurt a városba szilvapálinkáért és szarvas -süteményért. A háziur aludt egész családjával és cselédségével, a -boltból kellett az effélét beszerezni. Mire a pandur a szilvaszeszszel -visszaérkezett, már készen volt a birói végzés is, a mely szerint Herskó -Dávid tutajos sáfárt haladéktalanul ki kell kisérni a nyiregyházi -börtönből Tisza-Lökre. - -Hogy e szokatlan és törvénytelen intézkedés helyett miért nem inkább -maga a vizsgálóbiróság ment Nyiregyházára, hivatali székhelyére Herskót -kihallgatni: ennek oka egyszerü. Nyiregyházán nem volt alkalmas -csendbiztos s nem volt a lakott házaktól messzefekvő szolgabirói kerti -helyiség, a hol a vádlottat feltünés nélkül lehessen nyaggatni s a hol, -ha kegyetlenül találják csiklandozni, jajgatását senki ne hallhassa. - -Kazimir pandur késedelem nélkül ment Nyiregyházára szekéren. A -törvényszéki elnököt nem találta otthon, de némi késedelemmel mégis -megkapta Herskót s déli 12 órára kiért vele julius 6-án Tisza-Lökre. - -Azt kapta utasitásul, hogy Herskót feltünés nélkül vigye, az emberek, a -mennyire lehet, ne láthassák. - -A pandurnak különös tiszte az engedelmesség. Zárt kocsit természetesen -nem adtak neki, zsákba nem tehette a zsidót, mint a vásári malaczot s a -nyitott fakószekéren még se volt szabad senkinek se meglátni Miként -szállitotta ki tehát? - -Pandurészszel kitalálta. - -Lebegő ülést szerzett kocsijára, az ülés alatt van egy kis szűk hely, -valami jól termett macska meglehetős kényelemmel el is férne ott. Oda -gyömöszölte be Herskót s keményen meghagyta neki, hogy se ne mozogjon, -se ne jajgasson, se hangosan ne szuszogjon. Maga pedig puskásan, -fegyveresen felült az ülésbe. - -De nem is akadt volna ember, a ki elgondolhatta, vagy csak elképzelhette -volna is, hogy a pandur alatt tutajos zsidó kuporog. Szegény Herskó, -majd megfuladt, mire Tisza-Lökre értek. - -A mi ezután történt, arról Kazimir pandur már semmit sem tud. Két éjjel -már nem aludt, másfél nap óta rendesen nem evett s az éhségtől és -fáradtságtól már majdnem eldült. Adtak neki egy forintot s egy napi -szabadságot. - -Bary József vizsgálóbiró, Vay György csendbiztos és Karanczai fogházőr -világért se beszélték volna el a törvényszék előtt Herskó faggatásának -történetét. Csak a vizsgálati iratok sovány adataira s Herskó szükszavu -elbeszélésére vagyunk utalva. - -Két jegyzőkönyvet vett föl az napon Herskóval a vizsgálóbiró. Az egyiket -délután, a másikat este és éjjel. Az elsőben még semmit se tud Herskó, a -másodikban pedig már Matejjel megegyező módon beszéli el a -holttestcsempészetnek s az áltetem usztatásának részletes történetét. - -A kétféle vallomás közt azonban történt valami. A vallatás. - -Hogy a vallatás miként történt, arról Herskó több izben nyilatkozott. -Első izben a szeklenczei előljáróság előtt 1882. évi augusztus 22-én. Őt -ugyanis, valamint Matejt és Csepkanicsot augusztus elején szabadlábra -eresztették s ő is, mint társai, egyenesen hazament Szeklenczére. -Mindennapi természetes dolog, hogy ott a rokonok és ismerősök százféle -kérdést intéztek hozzá: miért tartott oly hosszu ideig a tutajos út, mi -történt velük útközben, miként bukkantak a holttestre, miért fogták el -őket, mi volt a vád ellenük, miért vállalta magára a holttest -csempészését, az áltetem usztatását, miért keverte gyanuba a zsidókat? -Herskó erre alig felelhetett mást, mint hogy gyötörték, kinozták, -kényszeritették. - -Alig hiszem, hogy saját akaratából panaszt emelt volna e miatt. Szegény -ember, gyámoltalan zsidó, gyáva idegzet, agyonijesztgetett lélek: örült, -hogy túl esett a bajon s hogy végre kiszabadult a birák, pandurok, -csendbiztosok kezéből. Ha panaszt emel: ujra biróság elé kerül. Ujra -idézgetik, huzzák-vonják, Poncziustól-Pilátusig kergetik, Nyiregyházára -hajszolják s azután mi a haszna? Hogy zsidóüldöző korban rongyos tutajos -zsidó miatt birónak, pandurnak hajaszála se görbül meg s ő elégtételt -ugy se nyer: teljesen bizonyos. A mi pedig eddig történt, a mit eddig -szenvedett, azt megváltoztatni ugy sem lehet. - -Sok mérsékletre, sok önuralomra, sok bölcseségre tanit a szegénység. - -Azonban volt körülöttünk akkor egy zsidó fiu, Szabolcsi Miksa nevü. Ha -nem csalódom: Szabolcs vármegyében született. Rabbinak készült, -meglehetős műveltségre tett szert s különösen nagy jártassága volt a -zsidó szent könyvekben. Tele volt magyar érzéssel s faja és hitsorsosai -iránt buzgó ragaszkodással. Lelke fenekéig érezte a zsidóság minden -fájdalmát. Szerény hirlaptudósitó volt ekkor s e foglalkozásból élt. -Később az »Egyenlőség« czimü hirlapnak lett tulajdonosa és szerkesztője. -A fiatalember és fiatal zsidó rajongása vett akkor erőt rajta. Abban az -ábrándban élt, hogy az eszlári lányka eltünésének rejtélyét ő fogja -földeriteni s a zsidók igazságát ő hozza napfényre. Bátor volt e -törekvésében a vakmerőségig s fáradtságot nem ismert. Rajongása, -tapasztalatlansága s lázas mozgékonysága sok félszegségbe is -belékergette. A vérvád hivei s a vizsgálat vezetői különösen haragudtak -rá. - -Ő augusztus közepén elutazott Máramaros vármegyébe Szeklenczére, -fölkereste Herskót s meg akarta tőle tudni, mi lehetett annak oka, hogy -az áltetem-usztatást magára vállalta? Herskó felelete az volt, hogy őt -és társait Tisza-Lökön kinozták. Szabolcsi nem nyugodott addig, mig -Herskót, Matejt és Csepkanicsot rá nem birta, hogy a kinzás miatt -emeljenek panaszt az illetékes hatóságnál. - -A szeklenczei községi előljáróság előtt tették meg a följelentést. A -községi biró, egy hites előljáró s a jegyző vették föl erről augusztus -22-én a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv tartalma nagyon általános. Előadja -a három tutajos, hogy ők Nyiregyházán igazán vallottak, de azután -Tisza-Lökön a csendbiztos veréssel ujabb s egészen más vallomásra birta -őket. Megkötözték s bottal és korbácscsal addig verték mindhármajukat, -mig csak a csendbiztos kivánata szerint nem vallottak. Ily körülmények -közt apjukra is rávallottak volna. - -A máramaros-szigeti királyi törvényszék vizsgálóbirája ujra kihallgatta -őket szeptemberben s ekkor Herskó azt beszélte, hogy Vay György -csendbiztos őt öklével fejbevágta, azután bottal végighuzott rajta, -oldalba is döfte s másfél liter meleg vizet erőszakkal megitatott vele. -Fájdalmában és rémületében igy vallott terhelőleg önmaga s a zsidók -ellen. - -Azt kérdezték tőle: miért nem mondta ezt el a nyiregyházi törvényszék -előtt, mikor tisza-löki hamis vallomását hitelesitette. - -Azért nem – ugymond – mert vallomásának julius 30-án történt -hitelesitése előtt, közvetlenül Bary vizsgálóbiró magához rendelte s azt -igérte neki, hogy ha a törvényszék előtt változatlanul jóváhagyja -terhelő vallomását s a tisza-löki dolgokról nem panaszkodik, akkor -nyomban szabadlábra helyezi, ellenkező esetben pedig ottmarad az ő -kezében – ki tudja meddig. S azután a törvényszéki ülésen, hol a -hitelesités történt, jelen volt a vizsgálóbiró is s ő e miatt nem mert -szabadon nyilatkozni. - -1883-ik évi julius 3-án a nyilvános tárgyaláson beszélte el harmadizben -a tisza-löki vallatás történetét. - -Szaggatott előadásában az a lényeges, hogy ő Tisza-Lökön elszántan -vonakodott a holttest átvételére és usztatására vonatkozó hamis -vallomást megtenni, de fenyegették s ijesztgették folytonosan s végül -Matej Ignáczot szembeállitották vele, a ki a szemébe mondta az egész -usztatási koholmányt. Ő Matej szemébe is határozottan tagadta ezt, de -azután Matejt eltávolitották, őt pedig a csendbiztos ismételten kézzel -fejbevágta s bottal is ütötte s botja végével ismételten oldalba lökte. -Jelen volt e bántalmazásnál a vizsgálóbiró, a királyi alügyész s -Karanczai fogházőr. A harmadik oldalba döféstől az alügyész mentette -meg. - -Akkor vizet itattak vele, rumos üvegből mintegy másfél liternyit. Még -erre se akart vallani. Az asztalon zsineg volt. A csendbiztos azt kezébe -vette s őt azzal rémitette, hogy megkötözik. Ő magánosan volt, védője, -tanuja, bátoritója senkise volt, a megkötözéstől nagyon félt, benne -voltak már a julius 6-ika és 7-ike közti éjszakában, egész nap nem -evett, éhes volt, el volt gyötörve, mind teste, mind lelke elvesztette -már az ellenállás képességét – elvégre magára vállalta mindazt, a mit -Matej szemébe mondott. - -Hogy mit vezettek jegyzőkönyvbe az ő vallomása gyanánt: nem tudja. - -Karanczai volt a tolmács. Azt beszélte magyarul, a mit akart. Ő maga -magyarul nem beszél, csak oroszul és romlott német nyelven. A -jegyzőkönyvet a vizsgálóbiró magyarul irta s azt előtte orosz nyelven -föl nem olvasták. - -Valóban furcsa is az a jegyzőkönyv. Más körülmények közt fegyelmi -büntetés érte volna a miatt a vizsgálóbirót. - -A királyi ügyész például nem lehetett volna jelen a vádlott -kihallgatásán. Itt jelen volt a faggatásánál, a kinzásánál s a -vallatásnál. - -A vizsgálóbiró maga nem vehet föl, maga nem irhat jegyzőkönyvet, hanem a -törvény szerint jegyzőkönyvvezetőnek kell mellette e munkát végezni. Ez -a tanuja, bizonysága, de ellenőre is a vizsgálóbirónak. A vizsgálóbiró, -a mint ez mindennap előfordul, lehet elfogult, lehet szenvedélyes, -boszus, elkeseredett, feledékeny: kell mellé a tanu, a kinek jelenléte -higgadtságra s figyelemre birja észrevétlen is. S a jegyzőkönyvvezető -egyuttal tanuja és bizonysága a vádlottnak. - -Bary aljegyző nem törődött a törvénynyel. A törvény alakszerüségeire nem -is gondolt az ő vérvádkereső vakbuzgalma. - -A tolmács se irta alá a jegyzőkönyveket. Se Matejét, se Herskóét, s -azután teljesen tudatlan és neveletlen fogházőrt nem is szabad -tolmácsként alkalmazni. Hol van a biztositék, hogy ily ember teljes -értelmi hüséggel adja elő mindazt, a mit a szintén műveletlen s -agyonrémitett vádlott szaggatottan, töredékesen elbeszél vagy -elnyöszörög. - -De hát elvégre hajnal felé készen lett Herskó vallomása. S most már az ő -személyében akadt zsidó is, ki a jegyzőkönyv szerint önként bevallotta a -tetemusztatást, a vérvádnak s a zsidók bűnösségének nagy bizonyitékát. -Sőt vallomása még ujabb két vagy esetleg több zsidót is sulyosan terhel! -Smilovics Jankelt, a tutajost és Vider Mórt, a tokaji szatócsot s -esetleg az ismeretlen eszlári zsidó asszonyt, a ki Solymosi Eszter -ruháját Tisza-Ladány alatt átadta. - -A vizsgálóbiró felfogása szerint igy kellett annak lenni. Hiszen az csak -természetes, hogy a valódi tettesek mindenfelé csak a zsidók lehettek, -nem a keresztyén tutajosok. - -Smilovics Jankel elfogatását s a tokaji szatócs kinyomozását el kellett -rendelni azonnal. A kinyomozás gyorsan történt. Vider Mór szatócs már -julius 7-én és Smilovics Jankel már két nap mulva, 9-én a vizsgálóbiró -hatalmában volt. - -A szatócsot nem nyaggatták. Nem is hagyott magára tukmálni semmit, még -Matej szembemondása után se. Nála nem járt se Matej, se Herskó; – ő nála -se pipát nem vásárolt, se 56 forintot el nem helyezett Matej; – ő soha -se látta, hírből se ismerte egyiket se. Azért csak börtönben kellett -ülnie sok ideig. Ugy emlékszem: vézna termetü, vértelen arczú, gyönge -izomerejü fiatal zsidó ember volt. Szinte csodálkoztam, hogy a -csendbiztosék vele semmi nyaggatási kisérletet nem tettek. Szinte ugy -látszott, nem hagyta volna magát sokáig gyötörni, inkább vallott volna, -mint a karikacsapás. - - -III. - -(Smilovics Jankel. – Az éjjeli vallatás. – Mi a rab éjszakája? – -Smilovics vall. – Utóbb vallomását visszavonja. – A hullacsempészet -meséjének keletkezése. – Smilovics lelkének mélységei. – Leonidás és -Zrinyi más, mint Smilovics. – Szegény ember ne legyen hős.) - -Smilovics Jankel egészen más egyéniség. Eredeti és különös lélek. A -ledér és önző gondolkozásnak valóságos mintaképe. Ugy vallott maga ellen -és a zsidók ellen, a hogy csak a vizsgálóbiró óhajtotta. Nem is kinozták -egy pillanatig se. Könnyelmüen keverte az ügybe Fógel Amselt és -Mendelovics Niszent, Grósz Mártont és Klein Ignáczot. Vallomását ugyan -visszavonta s a törvényszék 1883-ik évi julius 2-iki tárgyalásán a -visszavonást annyira, a mennyire indokolta is, de ha terhelő vallomását -tőle független tárgyi körülmények hamisnak nem bizonyitották volna: -egyetlen szavát se hitte volna el senki, mikor magát ártatlannak -bizonyitá. Nem hittem volna neki magam se. Gondolkozásának sivársága oly -kedvezőtlen hatással volt rám is. - -De érdekes törvényszéki alak kétségtelenül. - -Először, mint már emlitettem, Nyiregyházán hallgatták ki julius 9-én. Ez -a vallomás igaz. Tutajútjának minden részletét üde emlékezőtehetséggel -mondja el. Ekkor még a holttestről s annak usztatásáról nem tud semmit. - -Ezután a hetedik napon, julius 15-én vesznek föl vele ujból -jegyzőkönyvet. Ebben már regényiró képességével beszéli el, miként -találkozott a tetemszállitó két eszlári zsidóval s azután Herskóval s -miként vette amazoktól s miként adta át emennek a holttestet. - -Vajjon mi történt julius 9-ike és 15-ike közt? Nem kinozták. Ismételve -határozottan mondja a nyilvános tárgyaláson, hogy őt nem kinozták, -testét nem bántották, testi fájdalmat nem kellett szenvednie. - -Miért vallott tehát másként? Miért nyilatkozott akként, hogy önmagát is -oly sulyosan terhelje? - -Azt mondja: faggatták és fenyegették. Fenyegették azzal, hogy -beláthatatlan időkig marad a börtönben. Azután meg fölváltva -kecsegtették és biztatták. Ha vall: néhány nap mulva, egy-két hét mulva -szabadon eresztik s többé nem lesz bántódása. - -Hat napon át folyt makacs lelkének puhitása. Elég-e hat nap arra, hogy a -gyötört lélek önmaga ellen s más ártatlan emberek ellen forduljon? - -Attól függ, minő az a lélek az ő eredeti alkatában? - -A vizsgálóbiró cselekedte ama hat napon át a szünetlen faggatás dolgát. -Azt mondja Smilovics: részint magához rendelte, részint hozzáment a -tömlöczbe a vizsgálóbiró talán ötvenszer is. Fölzaklatta nem egyszer -éjnek-éjszakáján is. Egyik szavával rémitgette, másik szavával -kecsegtette. Ezt cselekedték kétségtelenül társai is: rabok, fogházőrök. -Önkényt, szokásból, vagy kitanitva cselekedtek: mindegy. A régi -tömlöczök állandó gyakorlata ez. - -Éjjeli faggatás! - -Különös dolog ez. Nyiregyházán és Tisza-Lökön sokszor és sok emberrel -megtette ezt a vizsgálóbiró és a csendbiztos. A kis Sarf Móriczot is -éjjel birták rá Nagyfaluban a vallomásra. Csepkanicsot, Herskót. Matejt, -Grószt és Kleint és Fogelt is éjjel abajgatták. - -Nem Bary aljegyző találta ki az éjjeli munkát. Furfangos vizsgálóbirák -már előtte is gyakran vélekedtek ugy, hogy sikeres munka, gyors és remek -vallatás biztosabb éjjel, mint nappal. Ha nagy büntettről s valódi -gonosztevőről volt szó: az emberek nem ütköznek meg az éjjeli -vallatáson. Sőt megdicsérik a vizsgálóbiró erélyét, buzgóságát, -szerencsés kezét. Derék biró. Még az éjszakát is munkában tölti. A -vádlottat senki se sajnálja. Ki szánakozik a nagy gonosztévőn? - -Mindez természetes. - -De hátha ártatlan ember az, a kit éjszaka faggatnak? Hátha ártatlan -ember lelkét töri meg az éjszakánkint való zaklatás? - -Pedig megtöri, ha a lélek nem elég erős, vagy nem eléggé vad. - -Az éjszaka alvásra való. Leszáll a nap, megszünik a világosság, ránk -borul a sötétség, eláll a zaj, csöndesség uralkodik, szemünk-fülünk nem -akad munkára s nem ad munkát az agynak. De az agy is elfáradt a napi -munkában. Sok vért kellett neki gondolattá feldolgoznia. Áhitja a -pihenést ő is és áhitja a testnek minden része. Az élethez tartozik az -alvás. Az élő világ minden alkata nyugodni akar. A növény, az állat, az -ember, az érzések, a gondolatok egyaránt. S a rabnak kétszeres szüksége -van rá. Kivált ha a rab ártatlannak érzi magát. Hiszen egész nap -szakadatlan tünődések, kinzó aggodalmak gyötrik lelkét. Mikor szabadul? -Mikor lesz megint ép a becsület, teljes a szabadság s virágzó a vagyon? -Mikor látja ismét a szeretteit? S azután a rémképek! A gyerek sir, az -asszony beteg, az agg és tehetetlen szülők éheznek és fáznak! - -Bizony a rabnak éjszakán át szükséges az alvás. Mig alszik: lelke is -pihen, szenvedése is. De joga is van hozzá. Hiszen még élő ember. S -kivált ha csak vizsgálati fogoly. Még nem tiporta el a törvény. Még -szabad is lehet. S ha ártatlan: szentül hiszi, hogy szabad lesz. Nem -szabad tőle az álmot elrabolni. - -Azonban rátör a vizsgálóbiró. Rátör első álmában esti tíz vagy tizenegy -órakor vagy az éjfélnek perczeiben. S ujra kezdi s minden éjjel ujra -kezdi a vallatást. - -Smilovics azt mondja: ötvenszer is faggatta Bary aljegyző. Talán nincs -igaza. Ez a szám magasnak látszik. De hogy sokszor rányomakodott: -bizonyos. E miatt a koldus zsidó Volner a törvényszék előtt is előállott -e panaszszal. Utóbb a királyi alügyész Egressi Nagy László is -összeveszett e miatt a vizsgálóbiróval. A börtönök felügyelete a királyi -ügyészség dolga. Ő felelős a törvény szerint a börtönrend fentartásáért. -De Bary aljegyző ezzel nem törődött. Keresztül-kasul járt éjjel-nappal a -börtönön, rendelkezett foglyokkal és börtönőrökkel s utóbb is megbontott -minden rendet. A királyi alügyész nem türhette tovább. Viszály tört ki -köztük. A királyi alügyész hirlapokban a nyilvánosság elé hozta az -ügyet. A vége az lett, hogy az alügyészt elmozditották onnan s az ügyet -kivették a kezéből. A vizsgálóbiró maradt győzedelmes. - -De legyőzte utóbb Smilovicsot is. - -Smilovics mindaddig ellenállott, mig Herskót szemébe nem állitotta. -Herskó huzódozva ugyan, de szemébe mondta Smilovicsnak, hogy ő adta át a -holttestet s ő adott pénzt is annak usztatására. - -Smilovicsot »vörös zsidó«-nak nevezték. Vörös volt haja, bajusza, -szakála s vörös szeplővel tele az arcza. A vörös embert némi előitélet -kiséri Magyarországon. Talán másutt is. Furfangosnak vagy fondorkodónak, -vagy rossz embernek tartják a vörös embert. A zsidóság a nagy per idején -pokolra kivánta a vörös zsidót. Véletlenül Sarf Móricz is vöröshaju volt -kissé. - -De azért Smilovics mégis fékezhetetlen dühre gerjedt s mégis szemközt -köpte Herskót, mikor ez a holttestusztatás regényes meséjét szemébe -mondta. - -Hanem a düh gyorsan lelohadt. Helyet engedett a ravasz megfontolásnak. -Ezután már sikeres lett a vizsgálóbiró riasztgatása és kecsegtetése. -Beszélt Smilovics, mint a gép, ha meginditják. Többet tudott ezentul, -mint Matej és Herskó összevéve. - -Nyomban vitték Eszlárra és Tisza-Lökre. Megjáratták vele a két község -közötti utat sokszor. Meg kellett mutatni: ki az a két eszlári zsidó, a -kitől ő Tisza-Szentmártonnál átvette a holttestet. Ujabb és ujabb -részleteket kellett elbeszélnie. Julius 18-án már Tisza-Lökön vett fel -vele a vizsgálóbiró jegyzőkönyvet. Ebben nagy elmére mutató -találékonysággal rajzolja meg az áltetem csempészetének mesterei képét. -Ebben már Fogel Amselt és Mendelovics Niszent is belerántotta az -usztatás történetébe. - -Valósággal nem is volt Smilovics ostoba ember. A vizsgálati fogság alatt -tökéletesen megtanult magyarul beszélni, a mi nem mindennapi dolog. De -elmességét a nyilvános tárgyaláson még jobban be tudta bizonyitani. - -Ezután három hónapon keresztül nem zaklatták. Ő se panaszkodott, de a -vizsgálati iratok közt sincs semmi nyoma. Csak október 19-én hallgatta -ki ujra a vizsgálóbiró s ekkor is változatlanul megmaradt hamis -vallomása mellett. - -Sajátságos. Ekkor már maga is szentül hitte a holttestusztatás -megtörténtét. Azt ugyan tudta, hogy a mit erről beszélt: mindaz -valótlan, de a mit erről mások beszéltek, azt hitte. E hitében irta -Rózenberg Hermanhoz szeptember 17-én azt a levelet, a melyről már -korábban megemlékeztem. - -Később nagy tusakodás támadt lelkében. Százszor meg százszor kérdezte -magától: vajjon miért is kellett neki ezt a hamis vallomást tennie? - -Hogy ne kinozzák? - -Jól van. Ezért érdemes volt megtennie. Okos ember csak nem kinoztatja -magát, ha azt puszta beszéddel, ha mindjárt hazugsággal is elkerülheti. -Most már azonban nem kell félnie a kinzatástól. Novemberben, -deczemberben a védők is beleavatkoztak már a vizsgálat vezetésébe. -Értesült a börtönben valamikép arról, hogy én november 12-én nagy -előterjesztést nyujtottam be a törvényszékhez, a melyben a -vizsgálóbiróság eddigi téves és hibás működése kegyetlenül szét van -zilálva. Érezték valahogy az összes foglyok, hogy Bary aljegyző -korlátlan hatalmának most már vége s hogy Tisza-Lökre kirándulni, nappal -a Hajnalosi pusztán vadászgatni, éjszakánként a csendbiztos segélyével a -vádlottakat nyaggatni ezentul nem lehet. Nem kellett most már a -kinzatástól tartani. - -Ámde ő nemcsak félelemből vallott hamisan. Hanem azért is és leginkább -azért, mert a vizsgálóbiró nyomatékosan megigérte neki és sokszor -megigérte, hogy mihelyt vall, nyomban szabadon bocsátja. - -Hova lett hát ez az igéret? - -Elmult az 1882-ik esztendő. Ő julius 7-ike óta rab. Olyan rab, mint a -többi, a ki szilárdan megmaradt az igazság mellett. Mit ér akkor a hamis -vallomás, ha az embert még szabadon se eresztik miatta? - -Rosszul számitott. Rossz üzletet csinált. Ez a gondolat nem hagyta -nyugodni. - -Végre megszünt lelkének tusakodása. Elhatározásra jutott. Neki jóvá kell -tennie, a mit eddig önmaga ellen vétett. Elvégre elég volt a börtönben -fél évig sinylődnie. 1883. évi január 11-én jelentkezett a királyi -ügyészségnél és kérte ujból való kihallgatását. Elrendelték. Ekkor aztán -elmondta, hogy mind julius 15-iki, mind julius 18-iki vallomása hamis. -Nyiregyházán rémitették és kecsegtették, Tisza-Lökön disznóólba zárták, -azért vallott. Egyuttal hivatkozott alkalmas tanukra, hogy ő junius -11-én át se adhatta a holttestet Tisza-Szentmártonnál és Tárkánynál s -Herskóval, Grószszal és Kleinnal akkor és ott nem is találkozhatott, -mert ő ezen az egész napon át Tisza-Kerecsenyben volt, Benczi nevü -korcsmárosnál étkezett; tudja ezt a korcsmáros felesége, fia s leánya is -s tudják Veintag Ignácz őrladányi és Vein Samu gergelyi lakosok, a -kikkel tanácskozott, tárgyalt, társalgott egész nap. Tisza-Kerecseny -pedig Tárkánytól jó 35 kilométernyire van s ő nem madár, hogy oda-vissza -röpülgessen. - -Képzelhető az elámulás, mely e vallomásra meglepte a vérvádhivő és -tettes-kutató urakat. Hiszen ha Smilovics most igazán beszél: akkor -Matej és Herskó egész holttestusztatási meséje szemen szedett hazudozás. -Akkor a csonkafűzesi szakértők munkája is tévedés, tudatlanság és -ámitás. Akkor összedül az eddigi vizsgálat minden mesterkélt eredménye s -akkor Szakolczai Julcsa beszéde szentirás és szegény Solymosi Eszternek -nem ontotta vérét senki. - -Akkor a vérvád ostoba babonává sülyed s a zsidók ártatlanok. - -Csakhogy én előttem most már az lett fontossá a nyilvános tárgyaláson: -miféle munkát végzett Smilovics lelke, a mikor arra a leleményes és -részletes vallomásra szánta el magát, a mely most már hamisnak -bizonyult? - -Mert vallomása nem pusztán betanitott vallomás volt. Nem is csupán a -hozzá intézett kérdésekből állitotta össze a koholt történetet. - -Matej és Herskó igy cselekedett. - -Az egész usztatási mesét a vizsgálóbiró titkos tanácsa költötte. Volt -néhány szilárd pont, a mely körül a mesét meg lehetett szőni. - -A szakértő orvosok azt mondták, hogy a csonkafűzesi holttest nem -Solymosi Eszter. A ki ezt elhitte: akár bárgyu, akár okos észszel, ebből -csak azt következtethette, hogy a holttest tehát valamely idegen -nőszemélyé. - -Ámde a holttesten kétségtelenül Solymosi Eszter ruhája volt. Minthogy ez -a ruha önmagától a holttestre rá nem mászott: valakinek a holttestet föl -kellett öltöztetni. - -De hát az a valaki hol vette a ruhát? - -Bizonyosan a zsidók adták neki. Még pedig az eszlári zsidók. Hiszen a -vérvád szerint ők emésztették el Esztert, tehát a ruha csak az ő kezükbe -kerülhetett. - -Most az a kérdés merült föl: honnan került az idegen nőszemély -holtteste? - -Eszlárról és környékéről senki se hiányzott, tehát más vidékről kellett -azt megszerezni és odaszállitani. - -Hogy ki szállitotta oda: az kétségtelen. A tutajosok szállitották oda, -mert az ő tutajuk mellett találták. Bizonyára kellett zsidónak lenni a -tutajokon, mert keresztyénre és ostoba tutajosokra ily nagy és titkos -dolgot a zsidók nem bizhattak. - -Ennyiből állott a csonkafűzesi és eszlári halottszemle után a gondosan -kikoholt mese. Tovább fejleszteni a mesét egyelőre nem lehetett, mert -csak ennyire volt elegendő támaszték. Be kellett várni, hogy a tutajosok -közt lesz-e zsidó? - -Lett. Köztük találták Herskó Dávidot. A mese valószinűbbé vált. - -A tutajosok oroszul beszéltek, de az urak nem tudtak oroszul. Kellett -teljesen megbizható s tőlük teljesen függő ember, a ki tolmács legyen. -Ilyet találtak Karanczai József fogházőr személyében s azért ez időtől, -a tutajosok kézrekeritésétől kezdve a fogházőr mindig az urak körül -volt. Ő volt a tolmács, a tanu, a vallató és kinzó segéd, a foglyok -kisérője, időnként még a pandurok parancsnoka is. Ő vele közölték az -egész összeszőtt font mesét. - -Csepkanicscsal nem boldogultak. Ez a tutajos minden gyötrésnek ellenállt -s megtörni nem tudott. - -De Matej már más ember volt. Ő már akkor is megrémült, a mikor még kis -ujjal sem nyultak hozzá. Kész volt vallani mindent. Csak azt nem tudta, -mit valljon. Ámde jól tudta ezt Karanczai. Ennek kérdéseit, oktatásait, -egész elbeszélését mohón szivta magába Matej, hogy azután a tutajút -részleteivel kiegészitve, körülményesen elmondhassa a vizsgálóbiró -előtt. - -A mesébe bele lehetett volna illeszteni, hogy a holttestet -Bustyaházától, vagy Máramaros Szigettől, vagy Mező-Váritól usztatták -Herskó és a tutajosok. Ám a titkos tanácsnak száz oka volt arra, hogy -ezt meg ne kisértse. - -A tutajok elindulási szinhelye Bustyaháza volt. Matej csak olyan mesét -mondhatott, a mely Bustyaházánál kezdődik. Ámde itt még kicsiny a Tisza, -a tutajok összerovását csak itt kezdték, itt száz meg száz ember jár -éjjel-nappal a parton is, a vizen is. Lehetetlen elképzelni, hogy ha itt -holttestet csempésznek: valaki azt észre ne vegye. S aztán éppen nem -volt arra semmi támaszték, hogy akár Herskó, akár más, miként vitték -volna oda Máramaros-Szigetről a holttestet. - -A titkos tanács fejében sokáig mozgott Máramaros-Sziget. Ez nagyobb -város, itt sok zsidó lakik, itt már gazdag zsidók is vannak, gazdag -zsidók nélkül pedig holttest szerzése és szállitása meg nem -történhetett. Ehhez pénz kellett. Szegény napszámos zsidó ilyesmire nem -is gondolhatott önmagától. - -Van ennek nyoma az iratok közt. - -Julius hónapban névtelen levél érkezett Máramaros-Szigetről a -nyiregyházi törvényszék elnökéhez, melyben az iró elmondja, hogy öreg -Vájzer nevü szigeti zsidónak volt egy szolgálója, a ki megbetegedett, -kórházba került s ott meg is halt. A szigeti rabbi és Káhán Kálmán -szigeti gazdag zsidó tervezte ki az áltetem csempészését. Az elhalt -szolgáló holttestét alkalmazták erre a czélra. Káhán adta a pénzt az -usztatáshoz Smilovicsnak. - -Ezt a levelet az elnök átadta természetesen a vizsgálóbirónak. Csináljon -vele, a mit tud és akar. - -A levél alapján való intézkedésre azonban nem került sor. Talán utóbb -azt is megértjük: miért nem. - -Honnan eredt ez a levél? Ki irta ezt? - -Ez a kérdés nincs földeritve. Valami könnyen nem is lehetett volna. De -nekem ez a levél sok tünődést okozott. - -Megnéztem jól, a papirosnak, tintának vagy kézirásnak mását nem -találnám-e meg a nyiregyházi, tiszalöki vagy eszlári papirosok, tinták, -vagy kézirások között. Tele voltam utóbb már gyanuval magam is. A -levelet nem valami képzelődő máramaros-szigeti ember ötletének -tartottam. Ki tudná azt Máramaros Szigeten, hogy Smilovics holttestet -szállitott, holott teljesen bizonyos, hogy holttestet se ő, se más nem -szállitott. - -A névtelen levél betüiben s tintájában Karanczai József fogházőr -kezeirását véltem fölismerni. Természetesen csalódhattam is. Hiszen -Karanczaitól egyéb irást, mint neve aláirását nem is láttam. Az ő -nevében csak 12 betü van, ebből is kettő nagybetü, a vezeték- és -keresztnév kezdő betüje. Tehát csak 10 betü vonásait hasonlithattam -össze, holott a magyar nyelv 28 betüvel irja szavait. Nem is szóltam -róla a biróság előtt. Nem is volt rá okom valami nagy, mert a rabbi -ellen és Káhán ellen ugy se inditották meg a vizsgálatot. - -A titkos tanács Mező-Várit is kihagyta a holttestszállitás meséjéből. -Itt sokáig időztek a szeklenczei tutajosok, de itt is száz meg száz -ember zsibong éjjel-nappal a parton s a tutajokon. Ez nagy tutajrakodó -hely. Zsidó is nagy számban tanyázik itt. Ügynökök, sáfárok, tüzifa- és -épületfatulajdonosok, kocsmárosok, boltosok, pálinkamérők. Nagyon nehéz -lett volna ezek közül egy vagy két zsidót kiszemelni, a kivel Herskót a -holttest kérdésében összekapcsolhatták volna. Erre a titkos tanács nem -vállalkozott. - -Valami ezután következő kikötőt kellett kiválasztani. Az volt a kérdés: -hol találkozott Herskó másik zsidóval? - -A szeklenczei tutajosok vallomásából kiderült, hogy a mikor junius 7-én -Tisza-Kerecseny alatt elvonultak, a parton Smilovics Jankel állott s ez -zsidó-német nyelven néhány szót váltott Herskóval. Jó messziről történt -a szóváltás, mert Herskó a Tisza közepén vonult lefelé, Smilovics pedig -a szárazon volt. - -Smilovics személyében meglett tehát az a zsidó, a ki a holttestet -átadhatta. E körülmény megint olyan támaszték volt, a mely körül a -titkos tanács Karanczai segélyével tovább szőhette, tovább fejleszthette -a tetemusztatás tündérmeséjét. Smilovics, a furfangos »vörös zsidó« is -alkalmas volt erre egy ideig. - -Csakhogy Smilovics nem csak annyit mondott, a mennyit a titkos tanács -kigondolhatott, hanem annál sokkal többet. Kinek juthatott volna eszébe -például az eszenyi és tisza-szent-mártoni kirándulás Kesztenbaum -Gimplihez és Rubenstein Májerhez? Kinek lehetett volna sejtelme is Fogel -Amselről és Mendelovics Niszenről? - -Igaz, hogy Smilovicsnak, ha már magára vállalta Karanczai segitségével -Herskó beszéde után a holttestet, arra is meg kellett felelnie, hol -vette hát ő azt a holttestet? Ám az eszlári sugdosások után rámutatott -Grószra és Kleinra; ime ezek hozták. De annál kevésbbé kellett neki -Fogelt és Mendelovicsot mégis berántani a hinárba. - -S egyebekben is szinezte-himezte, tarkitotta a tetemusztatás meséjét. - -Azért gerjesztette fel kiváncsiságomat, vajjon minő utakon járt az ő -lelke, a mikor hamis vallomását megcsinálta? - -Nyilatkozatai, melyeket a julius 2-iki nyilvános tárgyaláson tett, -bevilágitanak lelke mélységébe. A törvényszéki elnök, a közvádló királyi -főügyészi helyettes, én és védőtársaim intéztünk hozzá kérdéseket. - -Miért vallott hamisan? - -– Kérdeztek, fenyegettek, ijesztgettek! - -– Kénytelen voltam vallani, mert féltem, hogy a csendbiztos elé visznek -s megkinoznak, a mint láttam, hogy Fogelt kinozzák. - -De hiszen őt nem kinozták! - -– Engem nem kinoztak. Hiszen épen azért fecsegtem össze mindent, hogy ne -kinozzanak. - -– Agyon hagyjam magam ütni? Édes apám husz év előtt meghalt már, de -azért arra is rámondtam volna a tetemusztatást. Mert én ugyan szegény -ember vagyok, de azért élni akarok a világon. - -Annyit csak tud, hogy a törvény a kinzást, botozást, testi fenyitést -szigoruan tiltja. - -– Törődnek is azzal az urak, meg a pandurok. Hát Fogelt miért kinozták? -Az én törvényem se különb, mint a Fogelé. - -Miként ijedhetett meg a puszta fenyegetésre? Azután mi sulya van a -fenyegetésnek, ha kis ujjal sem nyultak hozzá? - -– Éjszakánként járt be hozzám a vizsgálóbiró. Volt nálam ötvenszer is, -mindig fenyegetett. Tisza-Lökön mögöttem állt a csendbiztos és három -pandur. Ha ott nem lettek volna, én is másként beszéltem volna. Egyszer -bezártak a disznóólba. Hát ez talán jó mulatság? Azután itt ülni a -tömlöczben esztendeig. Hát ez nem kinzás? Nem fenyegetés? - -Miért nem jelentkezett a törvényszéknél mindjárt s miért nem tett -panaszt? Majd segitett volna a törvényszék! - -– Mit tud a buta ember? Mit tud az olyan paraszt, mint én vagyok? Nem -vagyok én tanult ember. Ha nyolcz vagy tíz iskolát végeztem volna, majd -én is másként beszéltem volna. Az oláhnak meg tudtam mondani; ezt a -szeget ide vagy amoda verd be, de egyebet mondani nem tudok. Mit -tanultam én az életben? A tutajkormányt vezetni. Ha malomnak megy neki a -tutaj, onnan azt eltaszitani. Hajszra vagy csáléra tartani. Ha nagy a -szél: kikötni s ott lefeküdni. Jól enni, inni és aludni! - -Miért épen Grószra és Kleinra fogta rá a holttest szállitását? - -– Valakire rá kellett fognom. Véletlen volt az egész. Ép ugy ráfoghattam -volna másik két eszlári zsidóra! - -Hát Fogelt és Mendelovicsot miként keverhette bele az ügybe. Tudta, hogy -elfogják őket is. Ez lelkiismeretlenség. - -– Láttam, hogy bajban vagyok. Olyan embereket választottam ki, a kikről -tudtam, hogy igazolni tudják magukat s akkor én is megszabadulok. -Mendelovics sógorom volt. - -– Másért se nagyobb kár, mint értem. Szenvedjen más is, ha nekem -ártatlanul szenvednem kell. - -Látta Fogelt, mikor a vizsgálóbiró szakálánál fogva huzta állát fölfelé -s azután, mikor őt kituszkolták, hallotta jajgatását. Nem esett meg a -szive? - -– Mit csinálhattam? Hát engem üssenek? - -Igy beszélt Smilovics. - -Hiven idéztem szavait a jegyzőkönyvből. Csak a szétszórt mondatok egy -részét hoztam össze csoportonként. Igy beszélt – álmélkodásunkra! - -Vajjon igaza volt-e? - -Nem volt igaza. - -Hazudni komoly ügyben nem szabad. Ha kinozzák, ha kerékbe törik, ha -kegyetlen halállal pusztitják el, ha börtön fenekén kell elrothadnia, ha -szép s nemes vidámságu élet vár rá s e helyett a poklok gyötrelmei -töltik meg minden nappalát s minden éjszakáját: hazudni akkor se szabad. - -Ez az igazi erkölcs. Ezt tanitja a vallás. Ezt csöpögtetik szivébe -gyermekségétől kezdve. Az igaz erkölcs magasságába kell felnőni az -emberi léleknek. Ha oda nem nő fel: akkor állat marad. Ne hivatkozzék -Jézusra az, a ki megszegi a törvényt. De ne hivatkozzék Mózesre se. -Szakadjon el Istentől s minden szentjeitől. Szakadjon el még a jó -lélektől is. Mindent el kell türni és szenvedni az igazságért, mint a -hogy a hősök, a szentek, a vértanuk, a hitvallók, Izrael igaz fiai s az -elmult korszakok dicsőséges alakjai eltürtek, elszenvedtek. - -Erre oktatnak a tudósok és a bölcsek, a szentirások és a fényes példák s -a művészet nagy alkotásai: költemények, festett képek és faragott kövek -és hősi dalok. - -Te vörös zsidó, te Smilovics, te megszegted a törvényt s megrontottad az -igazságot. Hamis szavakat ejtettél ki szádon, nyelved álnok munkát -végezett s ártalmas meséiddel keserves bajba keverted Grószt és Kleint, -Fogelt és Mendelovicsot. S mindezt megcselekedted azért, mert féltetted -a bőrödet. Gyarló elméddel ugy okoskodtál, hogy inkább másokat -kinozzanak, semmint téged kinozzanak. Példát vehettél volna Svarcz -Salamon metsző esetéből. Te erős, egészséges férfi voltál, ez a metsző -pedig ösztövér, kiéhezett, inarogyott, erejefogyott szánalmas alak. S ez -mégis keserü elszántsággal odaállott a biró elé, mondván: én öltem meg -az eltünt lánykát, én dobtom tetemét a Tisza vizébe, engem akaszszatok -fel, fajomat és felekezetemet ne bántsátok! De te vörös szakálu -Smilovics, te jobban szeretted a te hitvány életedet s testi épséged -nyomorult kényelmét, semmint az igazságot s a magasztos önfeláldozás -hősi erényét. - -És mégis van számodra mentség, noha meg se érdemled. - -Bizony csak állat az ember nagyrészben s nem csupán csak istennek -szentje. Az állat pedig menekül a bajtól és fájdalomtól, a hogy’ csak -tud. Mit érne az a világnak, ha egy nyomoruságos tutajosban is halálra -kész hősi lélek laknék? Neki az evezőt kell huzni s a kormányrudat -tartani, nem pedig a thermopiléi szorost védelmezni, vagy Szigetváránál -Szolimán világverő török szultánnak utját állani. Azt az evezőt pedig -mindennap kell huzni, mert különben másnap már nincs kenyere se neki, se -éhező porontyainak. Könnyü Leonidásnak hőssé válni, a ki király volt s a -kinek országa volt. És Zrinyi Miklósnak is könnyü, a ki zászlós úr volt -s a kinek tizenhat vára és uradalma s nagy hadserege volt! Siró asszony, -éhező gyerek tőlük nem kért száraz falatot mindennap. S aztán nekik nem -is kellett Thermopilét és Szigetvárát évről-évre mindennap védelmezni. -Egy napon és egy halállal levetettek magukról minden gondot s egészen -elvégezték munkájukat, holott a nyavalyás tutajosnak kora tavasztól késő -őszig mindig huzni kell az evezőt, mert neki meg az a dolga. S a hősök -után megmaradt az ország is, a tizenhat uradalom is. De mi marad a -tutajos után? Zsiros kalap, elnyütt szürdolmány, foszladozó bocskor. -Ezek miatt nem érdemes hőssé lenni. S a hellének hős királyának s a -magyarok hős vezérének nevét ajkukra vették a történetirók és a -lantosok, elzengték s örökké zengik dicsőségöket minden nemzetnek s -minden korszaknak számára az idők végeig. De ki törődik a rongyos -tutajossal, ha még olyan nagy hős lenne is, mint amazok? Holttestét -gödörbe rugják; gödrét földdel befödik; a földet tavaszra ellepi a fű; a -füvet juh, kecske, disznó lerágja s azzal vége az életnek, a névnek és -emlékezetnek örökké. - -Hőssé lenni nem szegény embernek való ipari foglalkozás. - -– Mit tanultam én az életben? - -Ezt a kérdést veti föl önmaga előtt vörös Smilovics. De meg is felel rá -e szavakkal: - -– Jól enni, inni és aludni! - -Hejh, te tutajos, – a te lelked tökéletessége még csak akkora, a mekkora -tíz ezer év előtt volt a te ősödé, a vademberé. De mégis akkora, a -mekkora majd csak néhány száz év mulva lesz unokádé, az agyon művelt és -éheztetett emberiségé. A messze multnak s a közel jövendőnek vagy te -igazi mintaembere. Önző és okos. A ki semmi mással nem törődik, csak -önmagával. Megvetésre méltó, de azért igazságát elvitatni nem lehet. -Talán jobb még, de semmi esetre se rosszabb, mint azok az urak, birák, -csendbiztosok és pandurok, a kik őt a disznóólba zárták s a kikről a -világ azt tartja, hogy ők az igazságot szolgáltatják ki. - - -IV. - -(Mendelovics Niszen könnyü szerrel igazolja magát. – Fogel Amsel és -tanui. – Vallatása. – A tyukól. – Az egyiptomi harmadik és negyedik -csapás. – Fogel inkább meghal, semmint vallomást tegyen. – A pandur lova -előtt. – A sötét börtön.) - -De mi történt hát Fogellel és Mendelovicscsal, a kiknek történetét eddig -még el nem beszéltük? - -Mendelovicscsal gyorsan végezhetünk. Az ő története rövid. - -Vajnági lakos, 44 éves életkoru zsidó. Van neje és négy gyermeke. -Tutajos sáfár. Eddig még nem állott törvény előtt. Erkölcsi -bizonyitványa jó. - -Közvetlen tanu nem terhelte őt, még hamis tanu se. Csak Smilovics ejtett -ki száján annyit, hogy Fogel Amsel emlitette neki, hogy Mendelovics is -tudott a holttestszállitásról. Ezt julius 18-án mondta Smilovics s a -vizsgálóbiró nyomban elrendelte Mendelovics elfogatását. Másnap julius -19-ikén már elfogták és Nyiregyházára kisérték, julius 20-án pedig már -kivitték Tisza-Eszlárra s ott vallatóra fogták. - -Nyugodtan s határozottan igazolta magát. - -Haas nevü fakereskedő részére szállitott tutajokat. - -Bustyaházáról május 19-én indult el. Tehát oly időben, a mikor még a -vérvád vizsgálatát a rendes biróság meg se inditotta, a mikor még se -zsidó, se biró nem is álmodhatott arról, hogy esetleg áltetem -csempészetére és usztatására is rákerülhet a sor. Junius 28-án ért -tutajaival Szegedre. Oda kellett az épületfa. Utközben látta Fogelt -Mező-Várban junius 5-én vagy 6-án. Fogelt különben már 7–8 éve óta -ismeri. - -Házkutatás tartottak nála. Nem találtak nála semmi gyanus dolgot. De 40 -forintnyi készpénzt találtak. Bary aljegyző ezt gyanusnak vélte. Ám e -pénz kérdését tisztába hozta. Haas fakereskedő könyvvezetője, Grünfeld -adott neki a tutajszállitási vállalat árában kialkudott dijként 300 -forintot. Ebből 260 forintot kifizetett a tutajosoknak, 40 forint pedig -megmaradt saját dijaként. - -Nem kinozták. Sokáig nem is faggatták. Minden állitása igaznak -bizonyult. A tetemsikkasztás koholói szerint se lehetett még szó -Mező-Váriban junius 5-én vagy 6-án a holttestről. Ez idő után pedig ő -nem találkozhatott se a szeklenczei tutajosokkal, a kiket Herskó -vezetett, se Smilovics tutajaival. Ezek mind később indultak s több napi -viziuttal jártak utána s őt el nem érhették, mert ő állandóan saját -tutajain tartózkodott. - -Nem vált be tehát se vádlottnak, se tanunak. - -Ostobaságnak bizonyult az a birói cselekmény, a mely szerint elfogták, -hurczolták, előzetes vizsgálati fogságba helyezték. Törvényesen még meg -se lehetett idézni a nyilvános tárgyalásra. Nem is idézték meg. - -Fogel Amselnek más lett a sorsa. - -Ez Fejéregyházán lakott Máramaros-Sziget mellett. Már idősebb ember, 50 -éves, zsidó, van neje s hat gyermeke. Ez is tutajos sáfár s ez év -tavaszán Haas Miksa máramaros-szigeti fakereskedő tutajait szállitotta ő -is. - -Julius 18-án, rendelték el letartóztatását, 19-én Nyiregyházára kisérték -s másnap őt is, mint Mendelovicsot Eszlárra vitték s 20-án vettek föl -vele először jegyzőkönyvet. - -Elmondta, hogy május 30-án indult el tutajaival Máramaros-Szigetről s 6 -kötésen 24 emberrel julius 6-án ért Szolnokra. - -Junius 12-én, hétfőn érkezett Eszenybe s ott vesztegelt 23-ig. Ez idő -alatt valamelyik napon ment el Smilovics Eszeny alatt a Tiszán s ő -váltott is vele néhány szót. Határozottan visszaemlékezve, ez 18-án -vasárnapon történt. Ő parton állott, Smilovics a nagy vizen ment lefelé. -Smilovicsot tiz év óta ismeri. Odakiáltott hozzá a partról: - -– Miért megy a nagy vizen? - -– Kicsiny a tutajom s van elég emberem. - -Ez igaz is. Meg nem terhelt tutajjal s elég emberrel az áradó nagy vizen -is biztosan lehet menni. Zátonytól, malomba vagy partba, vagy -sarkantyuba ütközéstől meg lehet a tutajt menteni. - -Fogel és tanui tisztába hozták a tutajok egész utirendjét. Junius 4-től -8-ig időztek Mező-Váriban. Eszenybe érkezésük előtt 8-án, 9-én, 10-én és -11-én este Badallón, Kis-Aron és Vásáros-Naményon felül s Nagy-Lónyán -kötöttek ki s háltak meg, ugy értek 12-én Eszenybe. - -Itt rakták meg a tutajaikat Bájer Herman kisvárdai fakereskedő részére. -Sümeghy Istvánnak a parton levő faraktárából 163 ölnyi tüzifát -terheltek, e miatt kellett ott annyi ideig vesztegelni. - -Tanukra hivatkozott Fogel, a kikkel igazolni törekedett utazásának -napjait s naponként való hollétét. - -Tanui első sorban tutajos társai voltak. Három ugynevezett oláh. Nevük: -Popovics Bazil, Horka Bazil és Hörba Bazil. Ezekkel ment egy tutajon. -Java idejebeli fiatal férfi mind a három s jóravaló embernek látszik -mind a három. Semmi gyanu se merült föl arra nézve, hogy valaki -megoktatta volna őket, hogy miként valljanak. Fogel nem tudta előre, -hogy őt miért fogják el s miért kisérik Nyiregyházára, Eszlárra, -Tisza-Lökre. A fogságból hivatkozott e tanukra, tehát ezekkel se ő, se -az ő utasitása szerint senki más előre nem beszélhetett. - -E tanuk határozottan beszélnek mind első kihallgatásuk alkalmával, mind -a végtárgyalásnak junius 28-iki napján. Beszédjük összevág. Kijelentik -eskü alatt, hogy Fogel Máramaros-Szigettől kezdve lefelé mindig velük -volt. Különösen Eszenyben időzésük alatt junius 12-től 24-ig velük -töltött éjt és napot, a tutajtól sohasem távozott s ha élelemért ment a -faluba, oda is mindig másod- vagy többedmagával ment. Velük dolgozott -mindenben. - -Igazolták, hogy Tisza-Kerecsenyben nem kötöttek ki, ott meg sem álltak, -hanem Vásáros-Naménytől megállapodás nélkül mentek a lónyai határig s -junius 11-én Nagy-Lónyán kötöttek ki s ugy mentek 12-én Eszeny alá. - -Az eszenyi tartózkodást igazolja Bájer Herman kisvárdai kereskedő is. E -tanu a tárgyaláson nem csupán emlékezetből, hanem naplója segitségével -beszélt. Fogel Eszenyből irt neki levelet, ő 14-én ment Eszenybe s ettől -kezdve 24-ig jól tudja Fogel ottlétét. Hogy nappal mindig vele volt -Fogel, azt teljes biztossággal igazolja, mert a terhelésnél, az -ölfa-berakásnál mindig együtt volt a tutajosokkal. - -Kihallgatták Csonka István eszenyi lakost, a Sümeghy-féle faraktár bátor -tekintetü kerülőjét is. Nyilt eszü kálvinista magyar paraszt. Fogelra -nem emlékezett határozottan. - -– A nyáron át, ugymond, több csatában érkeztek oda zsidó sáfárok; egyik -több, másik kevesebb ideig volt ott, ő bizony nem tudja, melyik volt a -Fogel. - -Igy beszéltek a többi kerülők is: Barta András, Halász Péter, Molnár -István. Semmi gondjuk a sáfárokra. Egyik sáfár olyan, mint a másik. Nem -barátkoznak ők semmiféle sáfárral. - -Hol találkozhatott volna tehát Fogel Smilovicscsal? - -Smilovics junius 5-től 14-ig Kerecsenynél állt tutajával. Fogel 11-én -ment el Kerecseny alatt, de nem állt meg. Itt tehát a holttest -csempészete fölött nem lehetett tárgyalni. - -Fogel 12-től 24-ig Eszeny alatt állott tutajaival. Itt 14-én vagy 15-én -haladt el Smilovics az ő tutajával, de ő se kötött ki e helyütt. Az -összebeszélés tehát itt is lehetetlen volt. - -Van még egy lehetőség. - -Hátha a két sáfár junius 12-ikétől 14-ig éjszaka találkozott egymással? -Hátha vagy Smilovics ment át Kerecsenyből Eszenybe, vagy pedig Fogel -Eszenyből Kerecsenybe? - -Csakhogy a két hely közti távolság a legrövidebb úton is 19 kilométer, s -a ki egész nap fát hord a tutajra: az ezt az utat gyalog oda-vissza 8 -óránál kevesebb idő alatt meg nem teszi. Kocsija-lova nem volt egyiknek -se. A tutajosok mind azt állitották, hogy Fogel mindig velük aludt a -kalyibában. Junius közepén az éjszakai sötétség nem több hat óránál, sőt -annyi sincs. Fogel távollétét okvetlenül észrevették volna. De arra -sincs semmi jelenség, hogy Smilovics elhagyta volna Kerecsenyben -éjszakára tutaját. - -Különben a titkos tanács tetemusztató meséjébe se vág bele Fogelnek és -Smilovicsnak Kerecsenynél vagy Eszenynél való találkozása. Hiszen e mese -szerint Smilovics már junius 11-én átadta Herskónak és Matej Ignácznak a -holttestet, tehát Smilovics és Fogel ugymondott összebeszélésének idejét -előbbi napokon kell keresni. - -De hát mely napokon? - -Smilovics junius 5-én ért Kerecsenybe, tehát neki Mező-Váriból legalább -4-én reggel el kellett indulnia. A két kikötő egymástól tiszai úton 70 -kilométer. Fogel pedig 4-én ért Mező-Váriba, vagy ha ide ért volna is -például 3-án este, a tárgyalásra csak kevés idő jutott s legföljebb -éjszakai idő. - -Ez ugyan nem volna akadály. Bűnös emberek éjjel is tudnak tárgyalni. S -aztán holttest fölött tárgyalni az éjszaka, a sötétség különösen -alkalmas. - -Csak egy nagy akadálya van e föltevésnek. A tetemusztató mese szerint a -holttest, melyet Csonkafűzesnél találtak, legfeljebb tiz nap óta halott. -A mese szerint tehát az junius 8-ika előtt még eleven volt. No az pedig -mégis bizonyos, hogy olyan nőnek holttestéről, a ki még junius 8-án él, -már junius 3-án nem tanácskoznak azok a nyavalyás tutajosok. Ehhez már -nagy érdek, nagy számitás, csodálatos gonoszság kellene. Középkorban, -fejedelmi udvarok cselszövényeiben, regényköltők lázas álmai közt -előfordulhat ilyesvalami. Koronáért, nagy örökségért, hatalmi vagy -szerelmi őrültségből el lehet képzelni, hogy valamely élőt e vagy ama -napon el lehet és el kell tenni láb alól. De szegény napszámos munkások, -a kik életükben sohase láttak jó napot és sohase számitanak hirre, -dicsőségre, nagy vagyonra, királykisasszony kezére, országhóditásra: -ilyen bolondságra nem adják fejüket. - -És azután a tetemusztató mese szerint se nem Fogelnél, se nem -Smilovicsnál volt a holttest, hanem a két eszlári zsidónál. De hát -honnan került az a két eszlári zsidó kezére? És honnan tudta volna azt -Fogel és Smilovics, hogy két földig szegény eszlári zsidó majd junius -9-én elindul Eszlárról, kopott fakó szekér a készségük, sárga és fekete -két görhes ló a vontatójuk, meztelen női holttest lesz feldobva a szekér -deszkájára s ily állapotban majd ott várják a tisza-szentmártoni parti -fűzesekben Smilovicsot, a kit sohase láttak, hogy neki átadhassák a -holttestet? Smilovics pedig ott várja Herskót, a ki bizonyos órára -Tárkány alá érkezik tutajával s itt mulhatlanul kiköt tizenötödmagával s -átveszi tovább usztatásra a halottszaggal teljes rothadó tetemet. - -Hiszen teljes lehetetlenség a tutajnak utját, kikötését, mikor s honnan -indulását, mikor s hová érkezését napokkal előre biztosan meghatározni. -Egy áradás, egy keletkező szél, egy malomba ütközés, egy guzsnak -elszakadása, egy hevedernek elpattanása, egy ünnepnap, egy rendőri -közbelépés, egy tutajos lerészegedése napokra meggátolhatja a -továbbhaladást. Hát ha akár Smilovics, akár Herskó oda nem ér a kitüzött -helyre s a megszabott időre: az a két zsidó tovább kóborol vagy ott a -parti fűzesekben bizonytalanra tovább ácsorog a halottal napokon és -éjszakákon keresztül? Hiszen nem afrikai és amerikai rengeteg ott a -Tisza partja! Lakott helyek, művelés alatt álló földek s művelt -lakosságu községek azok. Nyári nap és éjszaka el nem mulhat ott a -nélkül, hogy csőszök, kerülők, mezei munkások, izenethordók, járókelők, -jószágitatók, vizértmenők, halászok, révészek tutajosok ott meg ne -fordulnának. - -Éles és furfangos elmének kellett volna annak lenni, a ki a -halottcsempészetet a biróság félrevezetése végett kitalálta. Miként -lehet ilyen elméről akkora bárgyuságot föltenni, hogy a halott -csempészését végrehajtani ily módon kisértse meg? - -Nyájas olvasóm bizonyára unalmasnak találja ez apróságos dolgokat. De -legyen türelemmel. Nem regényt készitek. A regényiró könnyen tulteszi -magát a gyakorlati élet apró nehézségein. A regénybeli alak könnyen -átugorhat a folyam egyik partjáról a másikra, sőt még egyik világrészből -is a másikba s kalapdobozban is szállithat holttestet, ha ugy akarja. De -az életkörülményekkel és esetlegekkel teljes s a leggondosabb tervek, -javaslatok s elméletek is dugába dülnek gyakran hajszálnyi akadékon. - -A tetemusztató mese megkészült. Beránczigált önmagába egy csomó élő -embert. A ledér észszel folytatott vizsgálat valószínüvé tudta tenni a -mese kereteit, egyébbel azután nem is törődött. A zsidók elleni -gyülölködés lobogó szenvedélyei közt az emberek képzelődése megelégedett -a puszta keretek látszatával. A belső tartalmat nem vizsgálta, nem is -ismerte. Sejtelme se volt a tiszalöki éjjeli vallatásokról. Hiszen még -nekem se volt, a kinek pedig magas kötelessége volt mindent gondosan -megfigyelni. Ma is akad még ember, a ki esküszik a tetemusztatásra. A -balvélekedések mindig vetekednek a józan felfogásokkal s gyakran ők a -győzők. Ha tehát tisztán akarunk látni, meg kell vizsgálnunk a dolgok -belső valóságát. - -Fogel és Smilovics még a tetemusztatási mese szerint is csak ugy -keveredhetett a dologba, ha ők már előre is értesülést nyertek -valahonnan az egész tervről. De hogy a művelet létrejöhessen, a -holttestet valakinek már korábban Eszlárra, vagy Eszlár közelébe kellett -varázsolni; másként Grósz és Klein azt nem szállithatta volna -Tisza-Szent-Márton füzeseibe. El se képzelhető, hogy más módon -történhetett volna az egész. - -Csakhogy a titkos tanács furfangjának és a vizsgálat ügyeskedésének -határt szabott a lehetetlenség. - -A holttest eredetét ki kell nyomozni, ha az csempészett holttest volt. A -holttestet nem ugy hordja a szél, mint a falevelet. A tisza-löki -vallatás állithatott ugyan elő tanukat és hamis beszédeket, de ezek mind -nem érnek semmit, ha a holttest eredetét földeriteni vagy legalább is -valószinűvé tenni nem lehet. - -Ám a vizsgálóbiró bölcsesége ezt meg se kisérlette. Fogelt is csak -annyira akarta Tisza-Lökön rábirni, hogy fogadja el Smilovics hamis -tanuságát igaznak s vállalja magára a csempészetben való részességet. - -De Fogel Amselban sziklára bukkant. - -Vallatásának történetét a nyilvános tárgyaláson 1883. évi julius 5-én -beszélte el. - -Egy évvel előbb, julius 20-án vitték Nyiregyházára lakásáról, -Fejéregyházáról. Csak két-három órát töltött a börtönben s vitték -nyomban Tisza-Eszlárra. Ugy mondja el, hogy egy grófnő házában zárták -el. A faluban csakugyan volt akkor egy grófi kastély. Ott hallgatták ki, -de a grófi kastély a jegyzőkönyvben nincs emlitve. Elmondta hiven -tutajozásának történetét, de határozottan tagadta a tetemusztatási -vádat. - -Szemébe állitották Smilovicsot, a ki egyenesen a szemébe mondta, hogy ő -gondoskodott a holttest megkeritéséről. Ő szeme közé köpött -Smilovicsnak. Ez a megvetésnek legmagasabb jele, mely az -észak-magyarországi zsidóknak különös szokásuk. A szembeköpés egész -napkeleten el van terjedve a mohamedán vallásu fajoknál Tibetig és -Kináig. Bizonyára a zsidók is onnan hozták valahonnan Ázsiából. Haragot, -méltatlanságérzetet, botránykozást, utálatot, megvetést fejeznek ki -vele. A felindulás egyik természetes mozdulatának kell tekintenünk. -Némely állat is gyakorolja haragjában, meglepetésében vagy ijedtségében. -Ilyen a kigyó, a medve s némely macskafajta. - -A szembesités nincs emlitve a jegyzőkönyvben, a mi természetes. Jelen -volt a kihallgatásnál és szembesitésnél a királyi alügyész is, a mit -tilt a törvény. De a szembesitést is tiltja a vizsgálóbirónak. Ez a -nyilvános tárgyaláson a tárgyalásvezető elnök joga és feladata. - -Fogel szilárd maradt a szembesités után is. Ekkor a királyi alügyész -kiment a szobából, csak hárman maradtak bent: Fogel, a vizsgálóbiró és -Karanczai fogházőr. Ujabb faggatás minden siker nélkül. A vizsgálóbiró -dühbe jön s fékezhetlen indulatában saját kezével arczul üti Fogelt. -Fogel, bár élemedett, de eléggé magabiró ember, az ütésre se el nem -ájul, se meg nem tántorodik. A vizsgálóbiró vékony dongájunak látszó -fiatalember, keze nem sulyos. - -Ezután kiviszik a grófi kertbe s Karanczaira bizzák. Ez a fogházőr a -czipővarga mesterségét tanulta. A czipővarga huzza-vonja, fesziti, -rámázza, varrja, szegezi, lyukasztja, ragasztja, nyesegeti a bőrt. -Karanczai azt hitte, hogy az emberrel is oly könnyen lehet bánni, mint a -czipellőbőrrel. Megbizói is azt hitték, hogy Karanczai elég ügyes erre. -Csak elég gonosz és furfangos volt. Faggatta, ijesztette s kecsegtette -Fogelt. Szentül el akarta vele ott a kertben hitetni, hogy legfeljebb -két-három hétig ül, ha szépen bevall mindent, a hogy’ Smilovics -cselekedte. - -Fogel nem hallgatott rá. - -Ujra bevitték a szobába a vizsgálóbiró elé. Ujabb sikertelen faggatás. A -vizsgálóbiró ekkor azt parancsolta, itassanak vele vizet. Karanczai -behozott két kancsó vizet. Smilovicsot ujra eléje állitották s ez ujra -szemébe mondta, hogy ő beszélt neki először a holttestről, ő igért az -usztatásért 500 forintot s ő adott előre 80 forintot. Fogel szilárdul -ellenállt e beszédnek is. Ekkor megitatták vele a vizet s kivitték a -kertbe. - -Este átkisérték Tisza-Lökre. - -Minden áron vallania kell, – igy gondolta a vizsgálóbiró. Ha nem vall: -megszakad a tetemusztatás fonala és egész eddigi munkája hiábavaló lesz, -mert az ál-tetem kilétéről s honnan való eredetéről semmit se fog tudni. - -Tehát vallania kell, ha kinzás árán is. - -Éjszakára tyukólba zárták, a mely tele volt tyukkal. - -Tudni kell: mi ez! Kevés ember sejti, mit jelent tyukólban tölteni az -éjszakát! - -Hogy aludni nem lehet, az még kicsiny baj. A tyukok álmodnak s álmukban -hol egyik, hol a másik hangosan beszél. A kakas éles, harsogó hangon -kiáltja ki az időt, mint a tárogató. Éjjeli tizenegy órakor először, -éjfél után egy órakor másodszor, három órakor harmadszor. Zárt helyen és -szendergő ember fülében kegyetlen hang ez. - -De ez semmi. - -A tiszalöki tyukól fáskamrának készült, padlása gerendákból és -léczekből. Oda felmennek a tyukok fogaslétrán s teleülik a gerendákat és -léczeket s a ki oda nem fér, az ott guggol a létra fokain. Egyetlen hely -sincs a tyukólban, a hol az álló ember feje felett tyuk ne ülne. Oda -volt két nap előtt bezárva Grósz Márton is. Ő szerinte ötven-hatvan tyuk -lehetett ott. - -A tyuk ürülékének irtózatos szaga van. Még nehezebb és erősebb, mint a -holttestnek. Kivált nyár közepén, a mikor a tyuk főleg rovarral -táplálkozik. Undort, émelygést, ájulást idéz elő az a szag. Menekülni -tőle nem lehet. Lefeküdni se lehet. Elmondta azt Grósz Márton. A tyukól -padozatán halmokban hever a hetek, hónapok óta felgyülemlett guanó. A ki -arczra feküdnék rá: irtózatosat kellene szenvednie. A ki hanyatt -feküdnék rá: annak arcza, szeme, orra lenne tele az állati ürülékkel. - -De a legnagyobb baj mégse ez. Hanem a mindenféle férgek. Ám legyünk -kissé természettudósok s vessünk egyetlen szempillantást a férgekre. - -A tyuk kedves és hasznos állat. Esze, beszélő képessége, vidámsága, -rettenthetlen bátorsága, kicsinyeiről való gondoskodása bámulatos. Lelki -élete a legfönségesebb természeti tünemények közé tartozik. Mindig -csodálkozom, hogy nagy irói képességgel nincs még gyönyörüen megirva s -kedves olvasmányul nincs az ifjuság kezébe adva. - -De a hol nem tartják tisztán éjjeli tanyáját s nem ápolják eléggé: ott -meglepi a féreg. Nemcsak a tyukot lepi meg. Még nem jutottam -halászmadárhoz s kisebb vagy nagyobb csérhez a Balatonon, a melynek -feje, nyaka, szárnya tele ne lett volna a tyuk férgeivel. - -A tisztátalan tyukólat meglepik a tetvek, a balha, a csótán, az óvantag. -Egyik gonoszabb és utálatosabb, mint a másik. Tele van velük a föld, a -padló, a fal s a falnak és fának minden sarka és repedése s az embert is -csak ugy megrohanják, mint a tyukot. - -Napkeleti népek jól ismerik ezt a veszedelmet. Sok ezer év előtt is -ismerték már. Mózes második könyve leirja azt a tiz csapást, melylyel az -erős boszuálló Jehova isten meglátogatta Egyiptom földjét és népét, a -miért a makacs büszke Faraó el nem engedte költözni a zsidókat a -szolgaság földéről az igéret földére. A szentirásbeli harmadik és -negyedik csapás megvan nálunk mindig a tisztátalan tyukólakban. A -földnek pora átváltozik tetvekké s ártalmas férgekkel megtelik minden. -Ház, konyha, éléstár, nyugvó ágy, főzőedény, étkező-asztal, még az -istenáldotta kenyér is. Igy mondja a szentirás. - -Az óvantag, a tyukólak e rettenetes lakója, micsoda állat az! - -Hugó Viktor a költészet teremtő erejével irja le »A tenger munkásai« -czimü regényében, hogy a fenevadak miként pusztitják el az emberek -életét s miként emésztik föl az eleven hust és vért. Az oroszlán, a -tigris, a farkas, a czápa, az óriáskigyó s különösen az irtózatos -százkaru, a Polypus Gyganteus. De az óvantag nem jutott eszébe. Talán -nem is ismerte. - -Apró állat. Nem nagyobb egy hosszukásnak képzelt lencseszemnél. Népünk -azt hiszi, hogy öt-hat képes megölni egy anyatyukot egy éjszaka. -Tyukjaink gyakran szomoruan tántorognak az udvaron, vagy félreállnak egy -sarokba, bokor alá, árnyékba és ott gubbasztanak Nem szólnak, nem -csevegnek, nem társalognak, nem esznek, bizonyosan óvantag marta meg -őket az éjszaka. - -Éjjel és sötétben jön elő a repedésből orvul, észrevétlen támad. Az -ember szagát megérzi három méter távolságból. Rögtön rárohan. Vért szí, -csipése égő, fájdalmas. A többi féreg csipése hozzá képest csak gyönge -viszketés. Szine undok, szaga utálatos, fél tőle s kerüli őt még a mezők -erős idegzetü pusztai embere is. - -Efféle tyukólba, ilyen férgek közzé zárták Fogel Amselt. Itt töltötte az -éjszakát. De kitöltötte. Elszántsága meg nem csökkent. - -Reggel bevitték a kertilakba a vizsgálóbiró szine elé. Ujra faggatták. - -– Én igazságban vagyok, hallgassák ki huszonnégy tanumat, ne bántsanak. - -Igy felelt. - -A vizsgálóbiró megint arczulütötte mérgében. De azután kiment a -szobából. Hanem ottmaradt Karanczai. - -Nyomban belépett egy magas, vörös ember, a csendbiztos, s komoran azt -kérdezte Fogeltől: - -– Tudod-e, ki vagyok én? - -– Én nem tudom, én itt idegen ember vagyok. - -– Nohát én vagyok a csendbiztos s engem a törvényszék meghatalmazott, -hogy addig üsselek, mig az igazságot meg nem mondod. - -Fogel igy folytatta tovább elbeszélését a törvényszék előtt: - -Ő azt felelte, ha ütik is, ha agyonütik is, ő semmit se tud a -holttestről, hallgassák ki tanuit, azok igazolják másuttlétét. - -A csendbiztos azt mondta: - -– Nézz a szemem közé! - -Ő odanézett s erre a csendbiztos háromszor felütötte az állát öklével. -Rögtön tele lett a szája vérrel. - -Vizet hoztak neki, hogy száját mossa ki. Azután a csendbiztos azt -parancsolta: igyék vizet. Karanczai hozta a vizet kancsóban. A kancsó -azonban eltörött s akkor vederben hozta. Ő ivott. Ha nem ivott, -töltötték bele a vizet. Utóbb nem tudott lábán állni, elesett a földre. -Ott a vizet kihányta. Ezután ujra a csendbiztos elé állitották, ki -tovább folytatta a faggatást. De ő csak azt mondta: ő nem tud semmit. -Ekkor három vagy négy pohár keserüvizet kellett innia. A csendbiztos -nagyon haragos volt s haragjában megivott két pohárka pálinkát. - -Sőt még őt is megkinálta pálinkával, de ő nem fogadta el. - -Ujabb faggatás következett, de ő következetes maradt. Ő mást nem -mondhat, mint a mit eddig mondott. Ekkor kezét zsineggel hátrakötötték s -egyik halántékán Karanczai megfogta a haját s a hajánál fogva föl -akarták emelni. A hajhuzás épen a halántékon a legfájdalmasabb. De nem -tudták fölemelni, mert a haja kiszakadozott. - -Ezután se vezetett sikerre a faggatás. - -Ekkor azt parancsolták neki, vetkőzzék le. Le kellett vetkőznie -anyaszült meztelenre. Kivezették a szomszéd szobába. Az vastagon tele -lett hintve szalmával. Azt parancsolták: feküdjék le a szalmára. -Rémületében azt gondolhatta: megpörkölik, mint a hizott disznót. De nem -tették. Inkább rémitgetés volt az egész. A mint ott a szalmán feküdt -meztelenen, megint felszólitotta a csendbiztos, hogy valljon. Ha nem -vall, lábánál fogva fölakasztja. - -Fogel már ezt is hitte kinjában és rémületében, de azért Smilovics hamis -tanuságát még se tette magáévá. - -– Holttestről semmit se tudok. Hallgassák ki tanuimat. - -Ezt ismételte untalan. - -A csendbiztos ugy látta, Fogel el van szánva a halálra inkább, semmint a -tetemusztatás bárgyu meséjét erősitse meg. Abbanhagyta tehát a további -nyaggatást és erőltetést. A további kinzást már nem vélte czélszerünek. -S azután felelőssége is eszébe jutott némileg. Bánjék el tovább a -zsidóval a vizsgálóbiró, ha ugy akarja. Hiszen neki még csak -kihallgatnia se lett volna szabad. - -Fogel felöltözött. De a csendbiztos parancsára rögtön mennie kellett -Tisza-Eszlárra a vizsgálóbiró elé. Karanczai vitte a vallatás -sikertelenségéről az izenetet. - -Jellemző volt az Eszlárra vonulás módja is. - -Mikor felöltözötten az udvarra kilépett Fogel, egy talyiga már készen -állott, egyes ló eléje fogva, az ülésben Karanczai és egy szolgabirói -hajdu ült s egy pandur lóháton. A parancs az volt: a ló orra előtt -kergessék Fogelt. - -Mig a városból ki nem értek, rendes lépésben mentek. Azután ügetésre -fogták. Elől Fogelnek kellett futni a pandur lova előtt, a pandur után a -talyiga Karanczaival. Fogelnek valósággal futnia kellett, különben nyaka -közé és inaira huznak a karikással. Igy fenyegették s Fogel elhitte ezt. - -A tisza-löki szolgabirói lakástól a tisza-eszlári községházáig épen 8 -kilométernyi az út. Julius 21-én éktelen meleg volt s nagy por az egész -uton. Fogel a tyukólban egész éjjel nem aludt, egész éjjel és egész nap -nem evett, folyton faggatták és gyötörték, annyi vizet itattak vele, -hogy kinjában a földön fetrengett, s ily állapotban a pandur lova előtt -kellett futnia több mint egy földrajzi mérföldön át. - -Minő durvaság ez! Minő törvénytelenség ez! Minő vakmerő bűn az -igazságszolgáltatás embereitől! - -Eszláron a grófi kertben volt elzárva estélig. Éjjel Nyiregyházára -kisérték társaival. Szomoru volt ez az éjszakai út, melynek részleteit -később beszélem el. - -Julius 22-én hajnalban érkeztek Nyiregyházára. Ott Fogelt egyes kicsiny -börtönoduban magánosan helyezték el. Itt volt 12 napig, augusztus 2-ig. - -A faggatás itt is tartott, Smilovicsot itt is szemébe állitották. A -vizsgálóbiró csak abban erősködött, hogy fogadja el Smilovics állitását, -a mely szerint ennek Eszeny körül nyolczvan forintot adott a holttest -szállitásáért. - -Nem fogadta el. - -De most már ismerte a vádat s magányos odujában volt ideje és alkalma -végiggondolni tutajutján s visszaemlékezni az út minden napjára és -éjszakájára. Huszonnegyed magával tutajozott, volt hát tanuja elég, a -kikkel másuttvoltát – az alibit – igazolni tudta. Okos ötlet támadt -elméjében. - -Egyik szembesitésnél azt mondta Smilovicsnak: - -– Mondd meg hát, melyik napon adtam én neked 80 forintot? - -S odafordult a vizsgálóbiróhoz. - -– Mondja meg ezt nekem a tekintetes úr is! - -Smilovics és a tekintetes ur egymásra néztek. A napot egyik se tudta. A -meséből kifelejtették. Nem jutott eszükbe eddig napot határozni s azt a -mesébe beilleszteni. - -Smilovics és a tekintetes ur együtt bementek más szobába s ott hosszu -ideig tanakodtak. Azután visszajöttek és Smilovics csakugyan mondott egy -napot. Hogy azon a napon hol jártak: jól tudta Fogel s nyomban, most már -harmadszor, kérte alibi-tanuinak kihallgatását. - -Hiába kérte. Utóbb is csak három tanut hallgattak ki, kikre már -hivatkoztam. Popovics, Hörka és Horba Bazilt. Ezek feleletét is csak -nagy általánosságban jegyezték föl. Mind a három igazolta Fogelt. -Valószinüleg még meggyőzőbben igazolta volna a többi husz tanu. Ezek -megkérdezéséről csak akkor lett volna joga a vizsgálóbirónak lemondani, -ha Fogelt mint ártatlant elbocsátja. - -Azonban a vizsgálóbiró nem ártatlan zsidót keresett, hanem bűnös zsidót. - -Dehogy bocsátotta el Fogelt. Sőt külön sötét egyes oduba zárta el -tovább, mint három hétre. - -Rettentő erőszak! Csupán elitélt bűnöst lehet és szabad ekként gyötörni -s azt is csak akkor, ha a börtön rendet veszélyesen forgatja fel. -Vizsgálati foglyot soha se szabad, bármit csinál. Ha embert öl a -börtönben: akkor sem szabad. Előbb birája elé kell állitani s elitélni. - -Azt hitte a vizsgálóbiró, hogy a sötét egyes odu majd megtöri a sáfárt. -Hiszen szabadsághoz szokott ember számára iszonyu gyötrés is az. Nem -látni embert, nem látni napvilágot heteken át! Csakhogy az igazságért -meg kell jegyeznem, hogy e hihetetlen eljárásban még vétkesebb volt a -királyi alügyész, ki első sorban felelős azért, a mi a börtönben -történik. - -A sáfár nem tört meg, hanem a helyett megbetegedett. Sulyos és fájdalmas -betegség lepte meg az agyonkinzott s már élemedett 50 éves embert. A -törvényszéki orvos járt hozzá. Azért mégis benthagyták a sötétben három -hétig. - -Utóbb, mint emlitém már, Egressi Nagy László királyi ügyész kezéből -kivették az ügyet s Havas Imre királyi ügyészre bizták. Ez a budapesti -törvényszék királyi ügyésze volt. Országszerte tudták, hogy a zsidók -iránt nagy ellenszenvet táplál s abból nem csinál titkot. Rideg és -szigoru felfogás vezette mindenben. De a mellett erős jogérzet s nagy -kötelességtudás élt benne. S alig tette be lábát Nyiregyházára s alig -ismerkedett meg ott az emberekkel és viszonyokkal: a sok erőszak és -törvénytelenség láttán lelke elborult. Rögtön erélyesen fogott a dolgok -rendezéséhez. A vizsgálóbirónak meg nem engedte a börtönökben való -szabad kalandozást. Fegyelemre szoktatta a börtönőröket. Karanczait is -rendre tanitotta s egy pillanatig se engedte meg a tisza-lökihez hasonló -nappali s éjszakai kirándulásokat. Meghallgatta a panaszokat s orvosolta -a jogtalan sérelmeket. - -Fogel is jelentkezett nála panaszra. Meghallgatta őt is. Az agyongyötört -sáfár elmondta az eszlári és tiszalöki kinzásokat. Megkérdezte ezekre -nézve Karanczait is, a ki előtte őszintén bevallotta az eszlári és -tiszalöki vallatások minden részletét: – a disznóólat, a tyukólat, a -vizzel itatást, meztelenre vetkőztetést, bántalmazást s mindent. - - -V. - -(Grósz Márton vallatása. – Klein Ignáczot gyötrik, sanyargatják. – -Solymosi Eszter ruhájának kérdése. – A községi biró Buchtánét akarja a -vádba keverni. – Grószberg Leóné. – Cseres Andrásné jelleme. – Hamis -tanu. – Tanuságtételének részletei.) - -– – A tiszalöki titokra tartozik Grósz Márton és Klein Ignácz vallatása -is. Elég részletesen adta elő a nyilt törvényszéki tárgyaláson szomoru -kalandját mind a kettő. A tárgyalás tizenharmadik napján, julius 5-én -került rájuk a sor. - -Az előző 1882-ik év julius 17-én, hétfőn, a vizsgálóbiró minden felnőtt -zsidó férfit berendelt Eszláron a községházához. Ott volt akkor már -Smilovics. Az volt a feladat, hogy Smilovics megmutassa, hogy a zsidók -közt ki az a Grósz és ki az a Klein, a ki az ő hamis vallomása szerint -Tisza-Szent-Mártonban a holttestet hurczolta. A vizsgálóbiró valóságos -szinjátékot rögtönzött, hogy a felismerést biztositsa. - -Ha Smilovics igazán beszél, erre semmi szükség. Hiszen akkor jól ismerte -Grószt is, Kleint is s nem kellett a felismerés végett őket vagy -harmincz zsidóval összekeverni és Smilovics elé ugy állitani. Az igazság -azonban az, hogy Grósz és Klein sohase volt Szent-Mártonban és sohase -szállitott holttestet s mind a kettő tökéletesen igazolta junius 9-től -12-ig való otthonlétét, vagyis a jogtudósok ugynevezett alibijét. - -Szentül meg vagyok győződve, hogy Smilovicsra holttestszállitókként ugy -akarták Grószt és Kleint rátukmálni, hogy Smilovics még maga se vegye -észre, miként történik a dolog. - -Smilovics azt mondja, egészen véletlen dolog, hogy ő épen Grószra és -Kleinra utalt. Ép ugy utalhatott volna másra is. Valakire kellett -utalnia. A kényszerités alatt s mások kinzatásának láttára saját apjára -is rávallott volna. - -Grósz nem hitte, hogy véletlen az egész. Ő vakmerő nyiltsággal beszélte -el a törvényszék előtt, hogy ő rá és Kleinra Ónody Géza eszlári birtokos -és országgyülési képviselő különösen haragudott. Ónody Géza az időben -különös mozgékonyságot fejtett ki a zsidók elleni gyülölség szításában, -a vérvád vizsgálata alatt rendszerint ott volt a vizsgálóbiró -társaságában, julius 17-én is jelen volt a községházánál, mikor a -zsidókat oda csőditették, tehát ő szentül hiszi, hogy valamely módon -Ónody Géza haragja volt az az ok, a mely Smilovics figyelmét ő ellene és -Klein ellen irányitotta. - -Van-e, vagy nincs igaza ebben Grósznak: nem lett kideritve. Se Ónodyt, -se a vizsgálóbirót e tárgyban nem hallgatta ki az itélőbiróság. Grósz -állitása puszta állitás maradt. Smilovics maga is, mint emlitettem, -véletlennek mondja Grósz és Klein kijelölését. - -Tény azonban, hogy Grószt és Kleint külön állitották s a többi zsidóktól -elkülönitették. Smilovics bent volt a községházban s annak ablakján -nézett ki. Grósznak és Kleinnak azt parancsolták, hogy külön állva -nézzenek az ablak felé, még pedig nyitott szemmel a nyári napba -nézzenek. Mind a kettő panaszkodik, hogy ez a kényszeritett napbanézés -több perczen át kinos dolog volt. Smilovics akkor mondta, ime, ez a -Grósz s ez a Klein szállitotta fakó szekéren Tisza-Szent-Mártonhoz a -holttestet. - -Este kilencz óra után nagy szélben és porban Grószt és Kleint -elhajtották Tisza-Lökre. A pandurok lova előtt kellett gyalog járniok s -éjjeli tizenegy óra tájban értek oda. Grószt a tyukólba zárták -éjszakára, Kleint a lóistállóba. - -Grósz élénk szinekkel adja elő, minő kinos és utálatos állapot -ötven-hatvan tyukkal együtt férgekkel teljes tisztátlan tyukólba tölteni -az éjszakát. - -Másnap kedden, julius 18-án kezdődött az igazi faggatás. - -Grószt se fogházőr, se pandur, se csendbiztos nem nyaggatta. Csak a -vizsgálóbiró beszélt vele. Részint fenyegette, részint édes -kecsegtetésekkel biztatta, hogy vegye magára a holttest szállitását. -Grósz különben is makacs és indulatos természetü ember volt, haraggal és -kereken utasitott el magától minden gyanut és ráfogást. Smilovicsot -mikor ez szemébe mondta a vádat, kegyetlenül összegazemberezte. A -vizsgálóbiró nem is sokat bajlódott vele ez után. Még e napon -visszakisértette Eszlárra s ott valami sötét helyre, pinczébe vagy hova -elzáratta. Julius 19-ét és 20-át a sötét oduban kellett töltenie éjjel -nappal. - -Kleinnal másként bántak. Hozzá több reményt kötöttek. Hogy tőle -kierőszakolják Smilovics hamis vallomásának megerősitését, ahhoz jobban -biztak. - -A vizsgálóbiró nagyon csalódott. Klein bátor, önérzetes, okos férfiunak -bizonyult. - -Az első szembesités történetét csaknem szóról-szóra igy adja elő julius -17-ről: - -Grósz után rákerült a sor. A mint a községház szobájába behivták s ott a -vizsgálóbiró közölte vele Smilovics vádját, ő azt mindjárt szemtelen -hazugságnak jelentette. A vizsgálóbiró haragosan rivallt rá. - -– Hát maga, jó madár, igy mer beszélni? - -S parasztos módon, kemény káromlással szidta. Klein nem ijedt meg. - -– Ejha, – ugymond, – még azt se hittem volna ám, hogy vizsgálóbirótól -ily szavakat lehessen hallani! - -– Még azt meri mondani? Hiszen itt van a vallomás arról, mit -cselekedett. Az a vád terheli, hogy ilyen meg ilyen lóval és szekérrel -holttestet szállitott Tisza-Szent-Mártonba s ott átadta azt -Smilovicsnak. - -Klein egészen jóhiszemben azt feleli: - -– Méltóztassék csak annak a falunak a nevét még egyszer elmondani, hogy -el ne felejtsem. Szeretnék ráemlékezni: voltam-e valaha abban a faluban. - -A vizsgálóbiró gunyolódásnak vette e szavakat. - -– Mindjárt pofon vágom! - -Klein odatartotta az arczát. - -– Méltóztassék! - -Ez már gúny volt. De ez ugy meglepte a vizsgálóbirót, hogy fenyegetését -be nem váltotta. E helyett tovább folytatta a faggatást: - -– De azt elismeri, hogy ott járt Tisza-Szent-Mártonban? - -– Nem én. Soha hirét se hallottam ennek a falunak. - -– Majd szemébe mondja Smilovics, a kinek ott átadta a holttestet. - -– Azt szeretném én már látni! - -Erre Smilovicsot behivták s ez a vizsgálóbiró szavaira csakugyan szemébe -mondta Kleinnak a tetemszállitási mesét. Kleinnak feltünt, hogy -Smilovics, a mig nek szemébe beszélt, egy perczig se tudott nyugodtan -maradni a szobában, hanem izgatottan fel és alá járkált s félve -huzódozva ejtette ki száján a hamis beszédet. - -– Mert ő is kénytelen sorsban volt! - -Igy jellemezte Klein a szembesitési jelenetet. - -Ez még Tisza-Eszláron történt. - -Az éjszakát s julius 18-ának délelőttjét Tisza-Lökön a lóistállóban -töltötte. Csak délután négy órakor ment be hozzá Karanczai s vezette őt -a gyümölcsös kertben levő pandurlakásba vagy üvegházba, a hol több -vádlott társát már annyira gyötörték. Ott a vizsgálóbiró várt rá. - -– Klein, én jót akarok magával, – szólt a vizsgálóbiró – miért okoz -magának bajt? Ismerje be szépen a holttest szállitását, nem lesz ebből -semmi baja. Előbb-utóbb ugyis kénytelen lesz bevallani. - -– Ha kényszerit – ugymond Klein, – akkor kénytelen leszek bevallani, -mert kinozni nem engedem magam, de igazság szerint én a szállitásról -semmit sem tudok. - -A vizsgálóbiró Karanczaival visszavezettette a lóistállóba s Karanczai -ráparancsolt, hogy le ne feküdjék, el ne aludjék. - -Este kilencz órakor megint jött hozzá Karanczai s elvitte egy szobába, -melynek két ablaka függönynyel volt bevonva – gyertya égett az asztalon. - -A szobába Vay György csendbiztos lépett be s igy szólt hozzá: - -– Te vagy az a jó madár? - -– Én vagyok. - -– Hát elismered-e, hogy a holttestet te szállitottad? - -– Nem ismerem el. - -– Hát engem ismersz-e? - -– Nem. - -– Dehogy nem, csak nézz rám jól. - -Klein némi daczczal felelt: - -– Látom tetőtől-talpig, még sem ismerem. - -A csendbiztos nagyot káromkodott s kardját kirántotta. Klein megijedt. - -– Inkább egyszerre vegye el az életemet, semmint kinozzon. Ha -kényszerit, magamra veszem a holttest szállitását. - -A csendbiztos dühbe jött. Klein állát fölütötte s parancsolta -Karanczainak, hozzon be egy kupa vizet. Közben kegyetlenül káromolta a -zsidót. - -Karanczai behozta a vizet s elővett egy sörös kancsó alaku literes -poharat s Kleinnak egymásután három pohár vizet meg kellett innia. - -– Beszélj zsidó! - -– Semmit se tudok mondani. - -Tovább töltötték beléje a vizet s e közben elkezdték előtte beszélni a -tetemszállitó mese részleteit. Valami Bezdéd nevü falut is emlitettek, -hogy ő és Grósz ezt is utba ejtették, mikor Tisza Szent-Mártonba vitték -a holttestet. - -Klein fülelt a beszédre, a mennyire tudott, de közbe rosszul lett. -Tántorgott, lábain alig tudott állani, egyszer a csendbiztos arczul is -ütötte, de a mikor már el akart esni, Karanczai megfogta, egy hosszu -karos ládához vezette, s arra leültette. A csendbiztos ekkor pálinkát -adott neki s ez némileg enyhitette rosszullétét. - -Azonban a mesét csak tovább folytatták. Községeket soroltak föl -egymásután, hogy Klein és Grósz hol jártak, merre jártak. Elmondták, -milyen volt a kocsi, milyenek a lovak s miféle holttest. Utóbb Klein -kinjában azt mondta: - -– Tudok már mindent, el tudom mondani az egészet. - -Ebben a perczben, alig ejtette ki száján a szavakat, ott termett a -vizsgálóbiró. Klein ugy adja elő, hogy a vizsgálóbiró ott állott az ajtó -mellett. Róka Sándor pandur, a ki az egész eseménynél jelen volt, ugy -adja elő, hogy a vizsgálóbiró az ajtón kivül hallgatódzott mintegy -félóráig. Ennyi ideig tartott ugyanis az itatás, ijesztgetés és -mesélgetés. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy Klein megtanulhassa, -emlékezetébe véshesse a mese részleteit. - -Kétségtelenül igy történt a többi vádlott beoktatása is. S Matejnél, -Herskónál, Smilovicsnál egyelőre sikerült is, de Csepkanicsnál, -Fogelnél, Grósznál, Kleinnál nem sikerült. Test a kinzásnak, lélek a -faggatásnak ezeknél ellent tudott állani. - -Kleinnál azonban csak hajszálon mult a dolog. - -Ő egy pillanatban, mint láttuk, már elhatározta, hogy a mesét magára -veszi. Akkor volt ez, a mikor a vizsgálóbiró a szobába betoppant. - -De Klein, a mint őt papirosával s irótollával meglátta, megint magához -tért. - -– Én istenem, – ugymond, – nagy szerencsétlenség lesz ebből, nagy bajt -szerzek magamnak. Ártatlan vagyok én, miként valljak én magamra efféle -dolgot? - -Kezeit tördelte. Tusakodott lelkében. Könyörögve fordult a -vizsgálóbiróhoz. - -– Tekintetes biró ur, ne kényszeritsen olyasmire, a mit én el nem -ismerhetek. - -A vizsgálóbiró türelmetlen volt már. Éjjeli tizenegy óra körül járt az -idő. Rárivallt Kleinra. - -– Hát te kutya zsidó, még most se akarod elismerni? - -Klein félt a gyötréstől, azt hitte, tovább nyaggatják. Elhatározta, hogy -vall. - -A vizsgálóbiró elővette papirosát s elkezdett irni. Följegyezte Klein -vallomását. - -Klein szóról-szóra elmondta mindazt, a mi a csendbiztos és a fogházőr -mesélgetéséből a fejében maradt. Grósz neve azonban sehogy se jutott -eszébe. Csak annyi motoszkált fejében, hogy neki egy eszlári zsidóval -együtt kellett a holttestet szállitani s mikor a vizsgálóbiró azt -kérdezte, kivel kocsikázott hát együtt? – igy felelt: - -– Lichtman Jakabbal. - -– Kinek a lovain? - -– Az ő lovain. - -S folytatta tovább a mesét szakványban. Ha már benne volt, ő se akart -ostobábbnak látszani, mint a többi mesemondó. De azért mégis -össze-visszakuszálta Herskó és Smilovics egész tudományát. - -Elmondta, hogy éjnek éjszakáján értek valahová a Tisza partján. Talán -ott lehetett Tisza-Szent Márton. Lichtman azt mondta: itt álljunk meg, -fogja ki a lovakat, s adjon nekik enni. Ő ezt megcselekedte. Lichtman a -sötétben elment valahová, őt pedig elnyomta az álom, lefeküdt s elaludt. -Egyszer csak érzi, hogy valaki megtaszitja a lábát. Fölébred, fölnéz, -Lichtmant látja, a ki visszajött s őt fölébresztette. Fölkelt, -fölszerszámozott, kocsijával megfordult s hazatért Tisza-Eszlárra. - -A vizsgálóbiró kérdezte. - -– Hát miért jártak ott? - -Erről a kérdésről jutott eszébe a mesének az a része, mely a -holttetemről szól. - -– Ugy éreztem, valami holttest volt a kocsiban. - -A vizsgálóbiró méregbe jött. Látta, hogy a zsidó összehadar mindent, -átabotába beszél s szavaira nem lehet adni semmit. Mérgében a zsidót -mellbe lökte. - -Klein a lökésre leesett ülőhelyéről s eszméletét elvesztette. Se látott, -se hallott ezentul. Két kupa viz már gyomrában volt, megzavart -gyomoridegei pillanatilag már az agyát megtámadták. Karanczai s egy -hajdu megfogta, ketten kivitték s az istállóban az alomra lökték. - -A vizsgálóbiró jegyzetei nem kerültek az ügy iratai közé. Julius 18-ról -nincs jegyzőkönyv, mely Klein vallomásáról szólna. - -Ez természetes. - -Klein elfeledte a mesebeli Grószt s e helyett Lichtman Jakabot -szőtte-fonta beszédébe. Ámde a vizsgálóbiró ekkor már igen jól tudta, -hogy ez az a Lichtman Jakab, a ki minden napjáról s napjainak minden -órájáról jegyzőkönyvet vezet, mindenhova tanukkal jár s minden tanuját -föl is jegyzi. Lichtman tehát oly fényesen tudta igazolni alibijét, mint -a déli napfény. Akkor pedig dugába dül Herskóék és Smilovicsék minden -ostoba meséje. - -De még más jelentős ok is volt. - -Smilovics Klein társa gyanánt nem Lichtmanra, hanem Grószra lett -beoktatva s azért a julius 17-iki tisza-eszlári szembesitésnél Grószt és -nem Lichtmant jelölte ki tetemszállitónak. Ezt most már valahogy vissza -kellene csinálni, Smilovics fejéből Grószt ki kellene venni, s helyébe -Lichtmant rátukmálni. - -Csakhogy Smilovics is eszes és ravasz ember. Hátha egykor mégis magába -tér s az egész kihallgatási cselszövényt majdan elárulja a védőnek s a -törvényszéknek? Mi lesz akkor? - -Mindezt meggondolta a vizsgálóbiró s azért jónak látta a Klein -vallomásáról szóló jegyzeteket összetépni és megsemmisiteni s azokról a -vizsgálat további folyamában mélyen hallgatni. Kihallgatta ő még Kleint -julius 28-án, szeptember 2-án és 17-én is, szembesitette is -Smilovicscsal akárhányszor, de többé neki a tiszalöki vallomást elő nem -hozta. Ám azontul Klein is megmaradt szilárdul az igazság mellett s a -mesének egyetlen részletét se vállalta magára, sőt alibijét teljesen -igazolta. - -A vizsgálóbiró hát kudarczot vallott tetemusztatási meséjével. - -Herskóból ugyan kierőszakolta, hogy ő átvette a holttestet Smilovicstól, -s e vallomást elfogadta s magára vette Smilovics is, Matej is, de odáig -már a vizsgálóbiró nem tudott eljutni, hogy hát Smilovics hol vette, -kitől kapta a holttestet? - -Fógeltól nem kapta, mert ez minden gyanu alól kitisztázta magát. -Grósztól és Kleintól se kapta, mert ezek is tökéletesen igazolták -magukat. De ha magukra vállalták volna is a tetemszállitást, még akkor -se ért volna vallomásuk semmit, ha a holttest honnan való származása ki -nem derült volna. Erre pedig a vizsgálóbiró még csak nem is gondolt. - -Honnan került tehát elő a mesebeli holttest? - -Égből eredt? Földből támadt? Madár hozta? Szélvész sodorta? - -Mit ér a titkos tanács furfangja, a vizsgálóbiró ügyeskedése s a -csendbiztos durvasága, vallató vize, hüvelykszoritó gyüszüje s férgekkel -teljes tyukóla, de mit ér Matej, Herskó, Smilovics minden beismerése is, -ha a főkérdésre nincs felelet? - -A vizsgálóbiró azonban nem törődött a főkérdéssel; tovább botorkált a -maga tévelygő utain. Föltette magában, hogy a mesét kiegésziti azzal: -miként került az eltünt lánykának, Eszternek ruhája az idegen tetemre. - -Herskó ugyanis azt beszélte julius 6-iki hamis vallomásában, hogy -Smilovics már Tárkánynál junius 11-én figyelmeztette őt, hogy a mikor -majd tutajával s a holttesttel Eszlár alá ér, ott egy barna arczu -asszony vár rá, a ki 30–35 éves életkoru lehet, egy csomó ruha lesz -nála, azt majd átadja s ebbe a holttestet fel kell öltöztetni. Igy is -történt. Déltájban haladtak el Eszlár alatt a tutajok. Herskó látta a -parton azt az asszonyt, a mint a folyamon nézegetett fel és alá. -Ruhacsomag a kezében. Herskóék csak délután 2–3 óra tájban kötöttek ki -Eszláron alul, de a folyamnak nem keleti oldalán, a hogy Eszlár fekszik, -hanem nyugati oldalán, a tiszaladányi parton. Ide csolnakon ment át az -asszony. Herskó elébe ment s átvette a ruhát. Az asszony e szavakkal -adta át: »Itt vannak ezek a ruhák, Jankel küldötte neked arra a -holttestre.« Az asszony zsidó nyelven mondta e szavakat. - -Igy mesélt Herskó. - -Nincs határa annak a bárgyuságnak, a melylyel a titkos tanács ezt -kigondolta. - -Miért és miként került volna Solymosi Eszter ruhája Máramaros vármegyébe -Jankel kezébe? Micsoda ok birhatta volna erre a zsidókat? Ha pedig mégis -Jankel kezébe került: miért nem adta volna ő át a ruhát Herskónak ott és -akkor, a hol és a mikor a holttestet átadta? Olyan buták csak nem -lehettek a zsidók, hogy titkos műveletük esetleges fölfedeztetését -kétszeresen megkönnyitsék. Egyszer a holttest ide-oda hurczolásával, -azután meg a ruházat ide-oda csempészésével. S azután e fajta titkos -munkát minél kevesebb emberrel szokás végezni. Miért kellett volna a -ruhaátadás rejtélyébe egy eszlári zsidó asszonyt s egy eszlári vagy -ladányi révészt vagy halászt is beavatni? Hiszen más a zsidó asszonyt a -mondott helyen a Tisza nyugati partjára át nem szállithatta fényes -nappal. - -De még ez mind semmi. - -Ha a zsidók emésztették el a lánykát: ennek ruhája természetesen az ő -kezükbe jutott. De hát miért őrizték volna ezt a ruhát hónapokon át? -Tegyük fel, hogy a gyilkosság után ápril 1-én vagy 2-án mindjárt el nem -ásták vagy el nem égették. Tegyük fel, ámbár, ha a holttestet nyom -nélkül el tudták tüntetni: kétségtelenül eltüntették volna a ruhát is. - -Azonban május óta már folyt ellenük a vizsgálat. Hetek óta már nagy -csomó zsidó nyavalygott Nyiregyháza börtöneiben. Ha előbb nem is, már -akkor csak meg kellett semmisiteniök a ruhát, a gyilkosságnak esetleg -kétségtelen tárgyi jelenségét. A közpéldabeszéd szerint Isten gyakran -elveszi a gonosztevő eszét. Ám a mikor tizen-huszan vannak a gonosztevők -s őket nem is érik tetten, nem üzik sebten: akkor van idejük észretérni. -A vérvád babonájában nincs bent a megölt szüz ruhájának ereklyeként -őrizése. Hiszen ha a május 19-én megindult vizsgálat után valamelyik -eszlári zsidónál az eltünt lányka ruhájából csak egy tenyérnyit találtak -volna is: nincs az a hatalom, a mely amaz izgalmas korszakban a -legiszonyubb vádtól meg tudta volna őket menteni. Miért őrizgették volna -tehát a ruházat darabjait? - -Ezen ugyan nem akadtak fönn azok, a kik a mesét kikoholták. Tudták, hogy -a tömegnek indulatok által elvakitott része nem lát igazán s mindent -elhisz, a mi a zsidók ellen irányul. - -A vizsgálóbiró tehát annyira, a mennyire ki akarta egésziteni a mesét s -megakarta mutatni, hol rejtőzött időközben az eltünt lányka ruhája. - -Az eszlári mindentudó biró Farkas Gábor készen állott a segitségre. -Irásban, hivatalosan jelentette, hogy az eltünt lányka ruháját Buchta -Szigfridné, született Nováki Amália eszlári lakos adta át Herskó -Dávidnak. - -E nő bábaasszony, ágostai vallásu, 50 éves, feddhetlen előéletü. Hogy a -községi biró mi alapon gyanusitotta, hogy a ruha mikor, miként s ki -által került volna valamikor a kezébe: ezt föl nem deritették, komolyan -nem is kutatták. - -Már kora és alakja se vág össze Herskó 30–35 év körüli barna -asszonyával. Szemébe is állitották Herskónak és Matejnek, de ezek csak a -fejüket csóválták, mikor meglátták. Ő maga indulatosan utasitotta el -magától ezt a vádat. - -A vizsgálóbiró nem tehetett mást: zsidó asszonyt kellett keresnie a ruha -átadására. - -Herskó Dávid és Csepkanics György julius 8-án a helyszinén megmutatták a -Tisza partján azt a pontot, a hol a tutajok valósággal kikötöttek. Ez a -pont a Tisza nyugati partján, a ladányi oldalán van. Ettől -három-négyszáz méternyire van egy halásznak, Viskei Andrásnak -halászgunyhója, a hol csónakja is ki szokott kötve lenni. A mese szerint -a ruhaátadó asszony a kikötött tutajok irányában csónakon ment át az -eszlári partról a ladányi oldalra s minthogy ide legközelebb Viskei -csónakja van, tehát valószinüség szerint az ő csónakján kellett -átmennie. - -Herskó nem vallott Viskeire. Azt mondja, az esti szürkületben nem -láthatta jól, hogy a ruhavivő asszonynyal ki vezeti a csónakot. Viskei -András 58 éves, kis tokaji lakos egész határozottan vallja, hogy se ő, -se fia, se azon a helyen, se másutt sohase szállitott át asszonyt az -egyik partról a másikra. - -Más halászt vagy révészt kellett keresni, a kinek csónakja van. Ez -Hegedüs Benjámin eszlári lakos, révész, 41 éves koru kálvinista. -Sehogyse emlékezik, hogy a szeklenczei tutajosok kikötésének napján, -junius 16-án vagy 17-ikén vitt volna át valakit a Tiszán. De arra igenis -emlékezik, hogy az utóbbi hetekben, junius és julius havában három zsidó -asszonyt több izben vitt át a ladányi oldalra. Ez a három asszony Junger -Adolfné, Veiszstein Lázárné és Fájerlicht Mártonné volt. Mind a három -eszlári. - -Tisza-Ladány falu épen szemben fekszik Tisza-Eszlárral a nyugoti parton. -Egy holt Tisza partján fekszik, a mostani parttól másfél kilométernyire. -Laknak zsidók Ladányban is. A ladányi zsidók is az eszlári zsinagógát -szokták használni. Az eszláriak, különösen a zsidók gyakran át szoktak -járni a szomszéd faluba. A szomszédolás különösen zsidó szokás. Mindenki -egészen természetesnek találta, hogy Benjámin révész gazda akárhányszor -vitt át a Tiszán zsidó asszonyt. - -De az a három asszony a vizsgálóbiró faggatására kereken és határozottan -elutasitott magától minden gyanusitást. Egyébként is tiszta multu mind a -három, semmi jelenség ellenük föl nem merült. - -Hát hiszen ez se nagy baj. Ruhaátadó asszonynak mindenesetre kell lenni, -mert e nélkül a mese csonka maradna. A mily uton-módon Matej berántotta -Herskót, Herskó Smilovicsot, Smilovics Fógelt: azon uton-módon asszonyt -is lehet keriteni. Csak a hivatalos szertartás szinéről nem szabad -megfelejtkezni. - -Julius 19-én vagy tiz asszonyt odarendel a vizsgálóbiró a községházához. -Nyolcz zsidót, egy németet s egy ágostait, – ez volt Buchtáné. -Szembeállitja velök Herskót s ezt felszólitja: válaszszon az asszonyok -közül, kire van gyanuja, ki adta át neki a ruhát? - -Csodálatos szerencséje volt a vizsgálóbirónak. Van Eszláron vagy ötven -zsidó asszony; ő csak nyolczat választ ki szembesitésre s ime, már e -nyolcz közt megtalálja Herskó a magáét. Rámutatott Herskó Grószberg -Leónéra: imhol az asszony, ugy véli, ez adta át a ruhát, – bizonyosan -nem tudja, nem is mondhatja. - -Az asszony 40 éves, születési neve Klein Katalin, van férje és családja, -előélete minden folt nélkül való, erkölcsi bizonyitványa jó. - -De nem vallott vele szerencsét a titkos tanács. - -Az asszony nyelves és bátor, mint a nőstény oroszlán. Nem ijed meg -senkitől. Ur, pandur, apátur nem kerekedik föléje. Minden keresztvizet -leszed arról, a ki szemtől-szembe ellent mer neki mondani, mikor neki -van igazsága. Kereken tagad mindent. Csuffá teszi az egész mesét. A -nyöszörgő Herskót ugy leszólja, hogy alig látszik ki a föld porából. Nem -bir vele senki. - -De egy tanu mégis akadt, a ki szembe szállt vele keményen és bátran. E -tanu volt Cseres Andrásné. - -Érdekes jelenség ez a tanu s még érdekesebb az a körülmény, hogy mikor -és miként lett tanu? Ha ez a tanu nincs: kevesebb alkalmam lett volna -bepillantani abba a sötétségbe, melynek leple alatt komoly kisérletek -folytak a zsidók ellen tanukat szerezni s azok elméjét kiegésziteni. - -A tanu Cseres Andrásné, születési neve Bodnár Mária, tisza-löki -születésü, eszlári lakos. Vagyona nincs. Ő is, férje is napszámos -munkás. Harmincz éves életkoru, kálvinista vallásu. Különös sajátsága, -hogy a falusi zsidó nyelvet teljesen érti és jól beszéli. Ez a zsidó -nyelv nem más, a hogy már emlitettem, mint a közönséges német nyelv az -északi magyarországi zsidók különös hangoztatásával beszélve. A magyar -vidékek népe ezt a nyelvet csak zsidóktól hallja s azért csak zsidó -nyelvnek tartja. Nem is tudja, hogy az német nyelv. Ha igazi német, vagy -keresztyén beszél előtte e nyelven, arról is azt mondja: zsidóul beszél. - -Cseres Andrásné megtanulta ezt a nyelvet. Valami másfél esztendeig volt -mint szegény zsöllérlány szolgálatban egy tisza-löki metsző zsidónál, -ott tanulta meg. Nagy ritkaság ez. Éles figyelő képességre mutat. Nagyon -kevés efféle példa van a magyar nép kebelében. Ez egynél többet én nem -tudok. Az eszlári nép tudott Cseres Andrásnénak e tulajdonságáról. -Bámultak is, de nevették is érte. Legények, lányok gyakran incselkedtek -vele e miatt s gyakran kérték ünnepnapok délutánján, hogy beszéljen -zsidóul. Mondja el a Miatyánkot, vagy a hiszekegyet, vagy adja elő, -hogyan beszél a zsidó asszony luddal, malaczczal, kotlós-tyukkal -zsidóul. Ha jó kedve volt, engedett a kérésnek. Nagy mulatság lett -ebből. Egyébként is tudta utánozni a falusi zsidókat. Ha ezek élénken -beszélgetnek vagy vitatkoznak egymással: nemcsak nyelvük mozog, hanem -szemük, szemöldökük, fejük, mind a két kezük, mind a két válluk, még a -derekuk is. Hol előre, hol hátra hajolnak. Azonkivül hangjuk hol száll, -hol emelkedik s hangsulyozásuk is eltér a magyar beszéd -hangsulyozásától. Kivált ha napközben vagy este imádkoznak. Nem -közönséges halk mormolás imádságuk, mint a keresztyéneknél, hanem -hasonlit az énekléshez s azonfelül használnak orrhangot és torokhangot -is, mint az arabok és héberek. A magyar paraszt füle sajátságosnak, -idegennek, feltünőnek találja ezt s mezei ember szokása szerint nevetni -tud rajta. Cseres Andrásné tökéletesen tudta utánozni a zsidókat. - -1882-ik évi áprilistől kezdve tizenöt hónap telt már el, a mióta -Solymosi Eszter eltünése miatt szakadatlanul folyt a vizsgálat -Tisza-Eszláron a zsidók ellen. A vérvád babonájáról ezer alakban és -módosulásban beszéltek az emberek. Időnkint alig volt más tárgya a -közbeszédnek. De Cseres Andrásné nem keveredett különösen a társalgásba. -Nem haragudott a zsidókra. Ellenszenv se volt benne a zsidók irányában. -Ismerte is, meg is szokta őket jól, sokáig szolgált zsidóknál, jó helye -volt is náluk. De nem is tudott semmit a vérvádról. Legalább soha senki -előtt el nem árulta, hogy tud valamit. - -1883-ik év junius 23-án már javában folyt a nagy per nyiregyházi -tárgyalása, a mikor éppen szombatnap reggelén előáll Cseres Andrásné, -elmegy Farkas Gábor községbiróhoz s bejelenti, hogy ő nagy dolgokat tud -s most már csak elmondja, hogy a zsidók hatalmától megmentse a -keresztyénséget. Vegyék az ő szavát fontolóra. - -Nosza biró, jegyző: tollra, papirosra, irjátok csak iziben, a mit ez a -tudós menyecske komolyan beszél! - -Irták. - -Két nagy és fontos körülményről tett tanubizonyságot. Az egyik az: -miként, hova és mikor temették el a zsidók a megölt keresztyén szüz -holttestét. - -Április 1-én történt, Eszter eltünésének napján. Férje, Cseres András, -alkonyattájban hazajött Tokajból a szőlőmunkából, megvacsoráltak, -lefeküdtek. Aludtak is már egy sort, a mikor ő nagy zugásra felébredt. -Házuk szemben van Grószberg Leóék házával. Az utcza csak öt ölnyi -széles. Kinéz az ablakon, hát Grószbergék háza előtt és udvarán nagy -csomó zsidó seregel. Jönnek-mennek az udvaron is és különösen a kertben. -Idegenek és eszláriak vegyesen. - -– Hány zsidó volt ott? - -– Nem egy, kettő, három; se nem tizenhárom; több volt az még -huszonháromnál is. A jó Isten számlálta meg őket. - -Csaknem versben beszélt a jó asszony a törvényszék előtt. - -Megütközött a zsidók e nagy gyülekezetén. Leszállt az ágyról, az ablak -alatt volt egy láda, arra térdelt s ugy nézte a zsidókat. Nem ismerte -őket. Csak Szüszman Jakabot ismerte fel. A holdvilág szépen sütött. Egy -csuf idegen zsidó is volt köztük. Borzas, szőrös, bozontos sapka a -fején, térdig harisnya a lábán, hosszu kaftán a testén, mint a papok -reverendája. - -Megismerte Grószberget is, a mint tipegett, jajgatott s a kezeit -tördelte. - -– Istenem, mit tettünk, mit cselekedtünk? - -Odament hozzá a bozontos sapkáju idegen zsidó s a vállára veregetett. - -– Ne félj semmit, nem lesz belőle semmi baj! - -Grószberg akkor bement a szobába, de nyomban megint kiment a kertbe. Egy -kiáltás hangzott: - -– Hozd a villát, kapát és ásót! - -Ki kiáltotta ezt: nem tudja. De vitték a szerszámokat s a kertben ástak -velük. A kapa le is esett a nyeléről, mert tágan állt rajta s ott a -kertben ütötték nyelére ujból. - -Valami fél óráig nézegette őket az ablakon át s odaszólt a férjének: - -– Kelj fel csak, nézz körül, mit csinálnak a zsidók! - -A férj azonban nem kelt fel, tovább aludt. Csak annyit mondott az -asszonynak: - -– Hagyj nekem békét, én alhatnám. Ha dolgod van velük, eredj magad! - -Azonban ő se ment. Megunta a látványt, visszament ágyába s aludt -nyugodtan reggelig. - -Ime, ez az egyik tanuság. - -Se reggel, se azután soha el nem mondta a zsidók ez éjjeli sereglését se -férjének, se másnak, se a szomszédoknak, se Grószbergéknek. Ezt maga is -beismeri, de férje, Cseres András is hüségesen bevallja a törvényszék -szine előtt. - -De hát hihető ez az éjjeli jelenet? - -Még a vérvád őrjöngő hirdetői se hittek el belőle egyetlen szót se. -Mulattak a menyecske eleven képzelődésén s vakmerő nyilatkozatán. De -azért a sajtó komolyan használta fel. - -Valami csakugyan történt azon az éjszakán Grószbergéknél. - -Emlékezünk ugyanis, hogy Solymosi Eszter eltünésének napján, este néhány -zsidó összejött a zsinagóga pitvarában valami italmérési viszálykodást -kiegyenliteni. Ott volt Grószberg is, Szüszman is. - -Szüszmannak volt egy beteg gyermeke. Volt Weiszstein Lázárnak is. -Szüszman megkérte Grószberget, hogy hajnalban vigye el kocsiján kis -betegjét Nagy-Kállóba Józsa András megyei főorvoshoz, a ki nagy -tudományáról és szerencsés gyógyitásáról hires volt több vármegyében. El -is vitte. Kora hajnalban indult el vele a Weiszsteinék kis betegjével. - -Ebben az ügyben tanácskozott Grószberg a másik hét zsidóval. Ezek el is -kisérték hazáig. Ezeket csakugyan láthatta Cseres Andrásné. De ásóról, -kapáról, bozontos fejü idegen zsidóról, Grószberg jajgatásáról szó se -lehetett. Mindezt a szájas menyecske tizenöt hónap mulva gondolta ki. S -bizonyára a titkos tanács valamelyik tagja is segitett neki ezt -kigondolni. - -S mindezt azért, hogy a vérvád annál jobban megerősödjék a szüzölő -zsidók ellen. - -A másik tanuság talán még érdekesebb. Ezt igy adja elő Cseres Andrásné: - -Ama pénteki napon, a mely a csonkafűzesi holttest felbukkanását -közvetlenül megelőzte, ő átment Grószbergékhez, a kik boltosok, hogy egy -darab szappant vegyen hitelben. Éppen akkor jött haza valahonnan -Grószberg Leó s azt mondta tőle pár lépésnyi távolságból feleségének: - -– Eredj Jakabhoz, vedd át tőle a ruhát, vidd el a nagyfalui fűzeshez s -ott add át. - -Az asszony durczásan azt felelte: - -– Én nem megyek, eredj a fekete fenében te magad. - -Grószberg erre odament a feleségéhez, szeliden megfogta s nyájasan igy -szólt hozzá: - -– Eredj csak. Előbb menj, öltözzél fel. - -Ezt azért mondta, mert az asszony egy tehénganéjba lépett s e miatt -papucsa piszkos lett. Cseres Andrásné e beszédet hallva, nem is kért -szappant, hanem a zsidó asszonynak segitett öltözni s papucsát ő -törülgette meg. Az asszony azután elment. Cseresné nem látta, hogy ruhát -vitt volna valami csomagban magával. - -Egész nap nem látta Grószbergéket. Napnyugta felé megint átment hozzájuk -szappanért. Éppen akkor jött haza az asszony. Oly későn, hogy mindjárt -sábesz lett, a mi azt jelenti, hogy nemsokára feljött a csillag. - -A férj azzal fogadta a feleségét: - -– Hol voltál ily sokáig? Azt hittem, már a Tiszába fuladtál! - -– Nem tudtam a nagyfalui fűzesnél a ruhát átadni, le kellett mennem a -löki fűzeshez. - -– Megmondtad-e, hogy felöltöztessék a holttestet? És hogy miként kössék -kezére a föstékes kendőt? - -– Megmondtam! - -E beszélgetést hallotta Cseres Andrásné. Igy adja elő legalább. - -Ez volt a vallomás tartalma. - -A községbiró rögtön futott Cseres Andrásnéval a szolgabiróhoz, a ki már -jó előre értesitve, ott volt éppen Tisza-Eszláron. A szolgabiró -jegyzőkönyvet vett fel s azt gyorsfutár által beküldte Nyiregyházára az -alispánhoz, az alispán pedig még ugyane napon déltájban értesitette a -törvényszéki elnököt s áttette hozzá az iratokat. - -Már junius 19-ike óta folytattuk naponként a nagy per nyilvános -tárgyalását. E napon is ülés volt reggeli nyolcz órától délutáni két -vagy három óráig. - -Az elnöknek a törvények szerint az lett volna kötelessége, hogy e -közbejött esetről nyilt ülésen értesitse a törvényszéket, a -vádhatóságot, a védőket s a vádlottakat. Nem ezt tette. Hanem azt tette, -hogy nyomban felhivta Bary aljegyzőt, mint vizsgálóbirót, menjen -Tisza-Eszlárra s hallgassa ki Cseres Andrásnét. Bary aljegyző pedig -nyomban végzést hozott, elrendelte saját uri személyének Eszlárra -utazását, s erről irásban értesitette még a törvényszék nyilt ülésén a -közvádló királyi főügyészi helyettest. Hogy ez is utazzék vele, ha akar, -Eszlárra. Ha nem akar, azzal se törődik. - -Ilyen gyorsaságot nem ismert eddig Európa. - -Tisza-Eszlár és Nyiregyháza között se vasut, se táviró, se távbeszélő, a -távolság pedig 20–22 kilométernyi a használt utakon s Eszlárhoz -Tisza-Lök is vagy 7–8 kilométernyi út. - -Cseresné jelentkezik a községi birónál reggeli 8 órakor. Elbeszélgetnek, -ha nagyon sietnek is, legalább egy óra folyásáig. Ha a szolgabirót -lóhalálában értesitik is, s az sebten Eszlárra jön is: eltelik másfél -óra. A jegyzőkönyv felvétele legalább egy órai munka s ez alatt a -jelentést is meg kell irni s levélboritékba tenni az alispánhoz. -Délelőtt tizenegyre jár az idő, mikor a lovas legény a levéllel elindul -Nyiregyházára. Odaér déli 12 órára, az alispán már bizonyosan várja. A -levelet átveszi, feltöri, elolvassa, iktatóba küldi, a törvényszéki -elnökhöz szóló átiratot megfogalmazza, leiratja s a kiadóhivatal különös -gyorsaságával elküldi. A törvényszéki elnök tárgyaláson van. Mindegy. A -küldeményt beviszik hozzá, elolvassa, elnöki iktatójába bevezetteti, s -az utasitást megfogalmazza, leiratja s aláirja a vizsgálóbiróhoz. A -vizsgálóbiró is elolvas mindent s végzést hoz, azt leiratja és egy -példányban a végzést már délután egy s két óra közt a közvádlónak kezébe -juttatja, a ki szintén a tárgyaláson van elfoglalva. - -No hát ez a munka nem rendes munka. Ha császárt gyilkolnak meg, vagy ha -Szent Péter temploma gyulad ki: még akkor se fejtenek ki ekkora -gyorsaságot az aluszékony, vagy fejükvesztett hatóságok. Szentül meg -voltunk győződve, hogy az egész Cseresné-féle dolgot Farkas Gábor -községbiró jó gondosan már az előző napokban elcsinálta, s rendbehozta s -junius 23-án csak a külső alakot adták meg neki. - -Az asszony nyelves, bátor és fontoskodó. Ha ő az 1882. évi április 1-e -és 2-ika közti éjszakán látta volna az összesereglett idegen zsidókat, a -hogy képzelete szerint Solymosi Eszter holttestét Grószbergék kertjében -elásták: vajjon várt volna-e ennek elmondásával 15 hónapig? El lehet-e -azt gondolni, hogy erről se férjének, se másnak, se a hatóságnak soha -egyetlen szót se mondott volna? - -És azután Grószberg és felesége jól tudták, hogy Cseres Andrásné -tökéletesen érti és beszéli a falusi zsidók nyelvét. Velük rendszerint -zsidóul beszélt, ha a boltba valamiért betért, vagy mosni, kapálni náluk -napszámban volt. Vajjon elképzelhető-e, hogy előtte és jelenlétében -beszélgettek volna junius 16-án arról, hogy a zsidó asszony vigye el a -tutajosok számára Solymosi Eszter ruháját, hogy abba az idegen -holttestet felöltöztessék? - -Cseres Andrásné azt beszéli a biróság előtt, hogy a nép gyakran zúgott -Tisza-Eszláron a zsidók ellen. Ez igaz lehet. De legjobban zugott 1882. -évi május és junius hónapokban. És épen akkor beszélt volna előtte a két -zsidó nyiltan a legnagyobb és legveszélyesebb titokról: Eszter -ruhájáról. - -Bolondság! - -Ha van hamis tanu a világon: Cseres Andrásné hamis tanu. S hamis -tanuságának tartalmát is durva parasztos furfanggal gondolták ki. - -Hiszen csak parányi birói ész mellett is Grószbergék kertjét meg kellett -volna vizsgálni, vajjon hát ott porladnak-e az eltünt lányka csontjai? S -azután tovább kellett volna nyomozni, vajjon ki az a Jakab, a kinél -Eszter ruhái vannak? Ha pedig csakugyan ott voltak valamelyik Jakabnál: -hát miért nem szállithatta az a Jakab azt a ruhát Herskóhoz és Matejhoz -s miért kellett volna ebbe Grószbergéket is és Cseres Andrásnét is -beavatni? - -A titkos tanács gyanut akart a tömegben a zsidók ellen támasztani s a -gyanut meggyökereztetni s terjeszteni akarta oly módon, melylyel a tömeg -agyához legkönnyebben oda lehet férkőzni. Erre szolgált a ruhaátadás -ötlete is. - -Ám Herskó minden ijedtsége és gyávasága daczára se merte Grószbergnét -egyenesen és határozottan gyanusitani. Csak annyit mondott, hogy némileg -ő hasonlit ahhoz a nőhöz, a ki a ruhát a Tiszán át a ladányi partra -vitte. E rávallás semmivé tételére elég volt a különben is bátor -Grószbergnének határozott, kemény tagadása s megdöbbentő szembeállása. -Nem birt ő vele még Cseres Andrásné se. - -Valami más terhelő jelenséget is kellett tehát Herskó ingadozó -nyilatkozatán Gószbergné ellen keresni. Ez a más jelenség Cseres -Andrásné tanusága lett volna, ha beválik. - -Grószbergnét gondosan kikérdeztük: mi birhatta Cseres Andrásnét a -terhelő vallomásra? - -Azt felelte, hogy Cseresnével mint szomszédok mindig jó viszonyban -voltak, de 1883-ban ő márcziusi csirkéket költött és nevelt, de csirkéit -Cseres Andrásné disznaja mind fölfalta. E miatt ő a községi biró előtt -megperelte, kinek szavára akként egyeztek ki, hogy Cseres Andrásné a -kárt napszámmal leszolgálja. De nem tartotta meg az egyezséget s e miatt -is viszálykodtak s később mindennapos lett köztük a viszály a miatt is, -hogy Cseresné malaczai az ő burgonyáját a földből kiturták. Igy lett -haragosa Cseresné. - -S vajjon ő biró elé merte volna-e idéztetni Cseresnét merte volna-e -holmi csirke és burgonya miatt biróilag zaklatni, ha Cseresné ily -borzasztó titkokat tudott volna ő róla? Inkább tyukkal, kalácscsal, -pénzzel, jó szóval tartja éveken át, semmint okot és alkalmat adjon -Cseresnének a nagy titok elárulására. - -Ez az ok a leghevesebb zsidó-gyülölőt is lefegyverezte. Az emberek -lelkiállapota is a természet törvényeinek tárgyias nyilatkozása. E -törvényeket pedig agyonfeleselni nem lehet, a mikor ilyen világosak. - -Különös gondot forditottunk arra is, miként és mikor határozta el magát -Cseres Andrásné erre a vallomásra? Miként tudja érthetővé tenni -késlekedését s több mint egy éven át való hallgatását? A hamis tanu, ha -eszes, nagyon vigyáz ugyan minden szavára, de nyilvánvaló volt, hogy a -menyecske bőbeszédü, nagyon szeret fecsegni, bizton reméltük, hogy nyujt -valami felvilágositást. - -Nyujtott is. - -Azt mondta: folyt már néhány napon át Nyiregyházán a nagy per -tárgyalása, mikor Tisza-Eszláron az a hir terjedt el, hogy a perben a -zsidók nyernek, a keresztyének pedig vesztenek. Ez ösztönözte arra, hogy -tanuskodjék. Azt gondolta, pokolra jut különben a lelke. - -Azt kérdeztem: - -– Mit ért az alatt, hogy a keresztyén veszit, a zsidó pedig nyer? - -Szójátékkal felelt: - -– Azt értem, hogy a keresztyénség veszitette el Esztert, pedig a zsidók -vesztették el s most mégis a keresztyéneket nyomják. - -– Honnan tudja, hogy a zsidók vesztették el őt? - -– Csak a zsidóknak kellett elveszteni. Hallottam én ezt. - -A magyar népnyelv a birói kivégzés helyét vesztőhelynek nevezi. Ez a -szó: elveszteni, – két jelentésü. Ha valakinek rossz üzletben kárba megy -a pénze, vagy valakinek meghal a felesége vagy fia, igy mondják: -elvesztette pénzét, elvesztette feleségét, elvesztette fiát. – Ez a szó -egyik jelentése. Ez értelemben mondja Cseres Andrásné, hogy a -keresztyénség elvesztette Solymosi Esztert. - -De elveszteni azt is jelenti: valakit életétől szándékosan megfosztani. -Méreggel, fegyverrel, éheztetéssel, kinzással vagy egyéb tudatos -erőszakkal kioltani az életet. Elvesztés az is, a mikor birói itélet -alapján valakit akasztófán vagy nyaktilón kivégeznek. Igy értette Cseres -Andrásné, mikor azt mondta, hogy a zsidóknak kellett elveszteni Solymosi -Esztert. - -Nem hittem ugyan, hogy csupán a babonás hit birta rá Cseres Andrásnét a -hamis tanuskodásra, hiszen a nyilvános tárgyalás folyamán a titkos -tanács tetemes számu hasonló tanut állitott a biróság elé, valamennyit -pedig nem vezette a babonás hit, de azért beszédéből mégis kitünt, hogy -a vérvád babonája mélyen gyökeredzik a lelkében. - -A lelkekben ma is dolgozik még a babona. Nem annyira, mint a -boszorkányhivés elmult korszakában, de azért a felfogásra, -gondolkozásra, képzelődésre, sőt még a tanuskodásra is van hatása. -Kivált ha vallási vagy felekezeti indulattal tud szövetkezni. - -Cseres Andrásné érzései s ösztönei közé befurakodott a vallási és -felekezeti indulat is. Bizonyitja ezt az a kijelentése, hogy őt a -tanuságtételre a zsidók győzelmétől s a keresztyének bukásától való -félelem birta. Eszes asszony volt. Könnyü szerrel rá nem tudták venni a -tanuskodásra. Ha a tanuskodás könnyen állt volna nála: nem várt volna -azzal tizennégy hónapnál tovább. Csakis azzal birták rá, hogy ő mentheti -meg a keresztyénséget. - -Az ő tanuskodása egyébiránt a tisza-löki titkok közé szorosan véve nem -tartozik. Csak azért ismertettem itt, mert az ő beszéde Grószberg Leóné -tanuskodásával függ össze, – az pedig csakugyan a tisza-löki titkok -egyike, a hogy’ Grószberg Leónét a mesebeli áltetem felöltöztetésébe -belekeverték. - - -VI. - -(A foglyok éjjeli behajtása Nyiregyházára. – Vajjon valósággal -megtörténtek-e a gyötrő, sanyargató vallatások? – Matej, Csepkanics és -Herskó panasza a kinzatások miatt. – Matej csodálatos visszaesése. – -Bünös tagadása. – Mit ér az eskü?) - -Ezzel a tisza-löki titkos vallatások története véget is ért. - -E vallatások kisebb-nagyobb megszakitással julius 5-étől 21-ig -tartottak. Kisebb részük Tisza-Eszláron, nagyobb részük Tisza-Lökön. - -Csepkanics szilárdul ellentállt minden kinzásnak. Nem vallott. Hasonló -szilárdságot tanusitott Fógel, Grósz, Klein és Grószberg Leóné. -Grószberg Leónét különben nem is gyötörték, Tisza-Lökre se vitték. - -Vallott azonban Matej, Herskó és Smilovics. Az ő vallomásuk valószinüvé -tette a holttestusztatás szövevényes meséjét. Vallomásuk részleteit -nyomban szétkürtölte a sajtó. Országszerte, világszerte mindenki elhitte -a mesét. Maguk a zsidók is hitték. Még maga Smilovics is szentül hitte -időnként, pedig ő már jól tudta, hogy a mesének az a része, mely tőle -ered, csakugyan valótlan. Szentül hitték a titkos tanács tagjai is, noha -ők is jól tudták, hogy Matej, Herskó és Smilovics vallomása minő -kinzások, gyötörtetések és megfélemlitések szüleménye. - -Csepkanics, Grósz, Klein, Fógel és Grószbergné vallomásait gondosan -titokban tartották. Ezeket nem közölték a hirlapokkal. A nagyközönségnek -nem akartak módot nyujtani arra, hogy a mesét megbirálhassa s annak -valósága vagy valótlansága fölött komoly megfontolással dönthessen. - -Julius 21-én este inditották utnak Tisza-Eszlárról az összes foglyokat -Nyiregyháza felé, hogy őket a börtönben elhelyezzék. - -A foglyok vonulása szomoru látvány volt. A vizsgálóbiró és a királyi -alügyész nem is akarták, hogy a közönség ezt megláthassa. Elhatározták, -hogy éjjel történjék a vonulás. - -Sokan voltak. Egy irnok, Karanczai és Cséplő János fogházőr, Róka Sándor -pandur ló nélkül, két pandur lóháton: ezekből állott a kiséret. -Smilovics, Herskó, Csepkanics, Fógel, Grósz, Klein: ezek voltak a -foglyok. - -Nem egy módon bántak a foglyokkal. Herskó iránt elnéző volt a titkos -tanács, mert ő vallott. Smilovics Jankel különös kedvenczczé vált, mert -ő nagy ügyességgel vallott. Kapott is pálinkát, szivart, dohányt eleget. -S jó szót is, dicséretet, elismerést. - -Ehhez képest rendelkezett a vizsgálóbiró és a királyi alügyész. - -Szereztek egy talyigát és egy szekeret. A talyiga kétüléses, a szekér -négyüléses. - -A szekérbe ült a vizsgálóbiró irnoka, a kocsis, Cséplő és Karanczai -fogházőr és Herskó. Kényelmesen mentek. - -A talyigába ült Róka Sándor pandur és Smilovics Jankel. Smilovics jól -evett-ivott s az uton kedvére dohányzott. A többi fogolynak gyalog -kellett mennie a két, lovon ülő pandur előtt. E két pandur Juhász János -és Kazimir József volt. - -Ámde Grósz és Klein helybeli családos ember s mindegyiknek lova, -talyigája volt. Miért kell nekik éjszaka és gyalogszerrel menniök a két -lovon ülő pandur előtt? Egyik se elitélt, egyik se rab. Mind a kettő -bizton tudja, hogy ártatlan. - -Kérték, hogy engedje meg a vizsgálóbiróság, hadd töltsék nyugodtan az -éjszakát, hadd alhassák ki magukat, a tisza-löki kinzás nagyon -elgyötörte őket, az éjszaka ugyis nyugalomra való s nekik joguk van az -alváshoz. - -Megtagadták. - -Grósz Márton indulatos ember. A törvénysértő határozat daczra ingerli. -Most már nem kéri, hanem törvényesen joga szerint követeli, hogy mind ő, -mind Klein saját lovukon, talyigájukon mehessenek Nyiregyházára. Ő nem -bűnös, nem elitélt. - -Durván utasitották el e követelését. Előre, gyalog, a ló orra előtt. - -Grósz erősebb ember volt, mint a többi. Csepkanics öreg. Klein gyönge. -Fógel beteg. Mind a három kegyetlenül megnyaggatva. Napok óta nem ettek, -nem ittak, nem aludtak rendesen. Az éjszakákat disznóólban, tyukólban, -pinczében, vagy vallatás közt töltötték. Fógel állni is alig tudott -lábain. - -Nyiregyházáig vagy 24 kilométer az út. Egészséges, erős embernek is -gyalogszerrel öt-hat óráig tartó nappali út. Miként végzi ezt éjjel az -az elcsigázott sereg? - -Mindegy, csak előre! - -Esti 9 óra után, már a teljes alkonyatban indultak. A pusztákon, a dülő -utakon át, éjfél felé értek ki a tokaj-nyiregyházi állami útra, a -varju-laposi csárda körül. Fógel saját erejével nem tudott menni. Annak -megengedték, hogy a szekér saroglyáiba kapaszkodjék kezeivel, a szekér -majd elvonszolja. - -A királytelki tanyák körül meg kellett pihenni. A foglyok félórára -lefekhettek a meztelen földre a csillagos ég árnyékában. - -Ámde világossal nem volt szabad Nyiregyházára bemenni. A város közönsége -meglátta volna a szánalmas csoportot. Sietni kellett, hogy hajnal előtt -ott legyenek. - -– Előre! - -Könnyü ez annak, a kinek van jártányi ereje. De mit csináljon a -szerencsétlen Fógel? - -Grósz Márton káromkodott, mint a jégeső. Beleveszett Karanczai -fogházőrbe, a ki legjobban erőltette a kegyetlen utazást. Fógel Amsel -egy szót se szólt, csak nyögött. Nagy beteg volt. Föltápászkodni még -föltudott a parancsszóra, de menni már nem volt képes, feje lenyaklott. - -– Mit csináljanak vele? - -Ott nem hagyhatják. A parancs az, hogy gyalog kell neki mennie. De hát -lófarkára kössék vagy kezét a lőcshöz hurkolják? - -Szerencsére van szive a pandurnak is. Róka Sándor megkönyörült a -nyomorulton. A vörös Smilovicsot lelökte maga mellől a talyigáról s -helyébe odaültette Fógelt. Igy aztán mire világosodni kezdett: -szerencsésen beértek Nyiregyházára s eljutottak a börtön fenekére. - -Fógel nagy beteg lett, sokáig nyomta az ágyat. - -Grósz Mártont felelősségre vonták házsártosságáért, melyet utközben -követett el. Hogy’ merészelte Karanczai fogházőrt összeszidni? Kapott -büntetésként tizennégy napi sötét odut és magánosat. - -– Majd megbolondultam. Tizennégy napig se eget, se földet, se embert nem -láttam. - -Igy panaszolta el sorsát 1883-ik évi julius 5-én a törvényszék nyilvános -ülésén. - -* - -Most már az a kérdés tolul elénk, vajjon igaz volt-e mindez? Vajjon nem -tulzás és elfogultság vezette-e a tollat, mely a tisza-löki titkok -történetét leirta? - -Magyarország elvégre is mivelt ország. A magyar nemzet szabadságért és -igazságért s a haladás nagy vivmányaiért tenger vért ontott századok -óta. Népe mivelt, értelmes, szelid és munkás. Alkotmánya különösen -becses és gazdag s törvényei olyanok, mint a mivelt nagy nemzetek -törvényei. Biróságai jók, birái tanult és mivelt férfiak. Hősei, költői, -tudósai, törvény alkotói jelentőséggel birnak az emberiség egyetemes -fejlődésében. - -Vajjon megtörténhettek-e a tisza-löki dolgok? Vajjon el lehet-e hinni, -hogy ott tyukólba, disznóólba s pinczébe zárták el az embereket s -vizitatással gyötörték, meztelenre vetkőztetéssel rémitgették s -hüvelykszoritó gyürüvel kinozták és vallatták a gyanuba vett tanukat és -vádlottakat? Vajjon a rég multnak sirjából föltámadhatott-e egy -pillanatra a középkor a maga sötét babonáival, erőszakos -tisztviselőivel, kinzó vallatásával és ostoba boszorkány-pöreivel? - -Nincs nemzet, a mely biztos lenne arról, hogy egy szempillantásig -különös izgatottság nem vesz rajta erőt s agya a józan gondolatot s az -itélet tisztaságát rövid időre el nem veszti. A lelkeknek ma is vannak -még sötét rejtekeik. Vallási tulbuzgóság, vérvád, faji és felekezeti -gyülölet ma is lappang még ama rejtekekben. Jöhet idő, a mikor ezek -egyike, vagy másika kipattan, lángra gyul, erőre kap s muló napokig -elárasztja a társadalmat s urrá lesz az elmék és szivek fölött. - -Ilyen idő volt a vérvád szaka Magyarországon. Ez ugyan semmit se ment -ki, de sokat megmagyaráz. De azért mégis meg kell vizsgálnunk, ha -röviden is, a tisza-löki titkok valóságának bizonyitékait. - -Mindazok, a kik Tisza-Lökön szenvedtek, panaszukkal a törvényszék nyilt -ülésén előállottak. Herskó, Smilovics, Fógel, Klein és Grósz részletesen -elmondották a vallatás minden részletét. S panaszukat különösen Bary -József aljegyző, Egressi Nagy László királyi alügyész s főleg Vay György -csendbiztos ellen irányozták, de terhelték Karanczai József fogházőrt -is. - -Bary Józsefet és Egressi Nagy Lászlót a törvényszék nyilt ülésében e -vádakra nem hallgatták ki. A védők ugyan több alkalommal jól indokolt -előterjesztést tettek kihallgatásuk iránt, de a törvényszék ezt nem -rendelte el. A vizsgálóbiró és az alügyész a panaszokról s a védők -előterjesztéseiről részint közvetlenül, részint a sajtó utján nyomban -értesültek, de azért se a törvényszék előtt, se a sajtóban a dologról -nem nyilatkoztak. - -Hallgattak. - -Ez a hallgatás gyanús volt. Eleve is azt a gyanút ébresztette bennünk, -hogy eljárásukat, a mikor már lehult róla a lepel, maguk se tartották -okosnak és törvényesnek. Ha nem ekként lett volna: könnyü szerrel -találnak arra módot, hogy az itélőbiróság előtt irásban vagy szóval -nyilatkozzanak. - -Igaz, hogy joguk volt hallgatni. - -Köztisztviselő, biró, vizsgálatvezető királyi ügyész nem köteles a -vádlottakkal és tanukkal feleselni. Nyilatkozni csak birói felhivásra -vagy csak fegyelmi hatósága előtt tartozik. A hallgatást tehát külső -okból kárhoztatni nem lehet. - -De hallgatásuk mégis jellemző. - -Ha a vádlottak panaszában nem lett volna igazság, ha az a panasz léha és -alaptalan mentegetődzés lett volna: a vizsgálóbiró és a királyi alügyész -a panasz alaptalanságát könnyedén be tudta volna bizonyitani. S ez ujabb -és pedig sulyos jelenség lett volna a zsidók ellen. S ama két birósági -egyén oly nagy buzgalommal törekedett kezdettől fogva a zsidókat -megterhelni s buzgalmában annyi ridegséget, s mondhatni gyülöletet is -tanusitott ellenük szakadatlan, hogy bizonyára egyik se hallgatja el, -egyik se hagyja czáfolatlanul a kinzási panasz alaptalanságát. - -Hiszen előre lehetett látni, mi lesz hallgatásuk jogi következése. - -Smilovics és Herskó vallomása nélkül halomra dül az egész -holttestusztatás és áltetem-csempészet. Ha pedig ez halomra dül s ha e -szerint kétségtelenné válik, hogy a csonka-fűzesi holttestet nem a -tutajosok csempészték: akkor az is nyomban kétségtelenné válik, hogy az -a holttest Solymosi Eszter holtteste; minthogy pedig nyaka nincs -elvágva, vére nincs kiontva, tehát a vérvád is menten szomoru és -utálatos koholmánynyá alakul át. - -Ezt meggátolni Bary Józsefnek és Egressi Nagy Lászlónak önmaguk iránt is -erkölcsi kötelességük lett volna. Az ő vizsgálati eljárásuk fujta föl a -vérvádat. De ha Smilovics és Herskó ellenmondás nélkül bebizonyithatják, -hogy vallomásuk a tisza-löki kinzások eredménye: akkor a két férfiu -számára teljes erkölcsi mentséget találni nem lehet. Jogi és birói -mentségük csonkitatlan lehet, de erkölcsi mentségük nincs. Hihették -ugyan, hitték is a vérvádat s ez a vizsgálat törvényes alakiságaiért -menti őket, de a tisza-löki vallatásokért még ez se menti. - -Mégis némák maradtak a panaszokra. Ez a némaságuk bizonyitja, hogy volt -igazság a panaszokban. - -Van e panaszoknak külön történetük is, melyre már föntebb távolról -rámutattam s melyet most részletesebben kell ismertetnem. - -Csepkanics Györgyöt és tutajos társait csakhamar szabadlábra helyezték s -ők hazamentek Szeklenczére. Közülök hárman nyomban fölkerekedtek, -elmentek a községi biróhoz s ott elmondták sérelmüket. Csepkanics -György, Matej Ignácz és Herskó Dávid voltak a panaszkodók. - -Augusztus 22-én vett föl jegyzőkönyvet panaszukról a községi jegyző a -birónak s egy hites előljárónak jelenlétében. Elmondták szomoru -esetüket, tutaj-utjuk megszakitását, tutajuknak Szolnokon lett -föltartóztatását, valamint azt is, miként kisérték őket két hónap előtt -Nyiregyházára. - -Elmondták, hogy először Nyiregyházán hallgatták ki őket s ott mind a -hárman egyezőleg az igazat vallották. Onnan pandurok kivitték őket -Tisza-Lökre s ott a csendbiztos veréssel kényszeritette ujabb s egészen -más vallomásra mindnyájukat. Megkötözték s bottal és korbácscsal addig -verték őket, mig csak be nem vallották azt, a mit a csendbiztos rájuk -tukmált. A mi abból állott, hogy Smilovics Jankel azzal az utasitással -adott át nekik egy holttetemet, hogy azt bizonyos helyre, Tisza-Eszláron -alul fekvőre tutajozzák el. - -Elmondták végül, hogy Matej és Herskó kijelentették, hogy ily -körülmények közt apjukra is rávallanának s valósággal meg is tették a -kényszerü vallomást. Csepkanics azonban minden kinzás daczára, megmaradt -nyiregyházi első vallomása mellett. - -Ebből állott panaszuk. - -A jegyzőkönyvet a községi jegyző beküldte a huszti járás -főszolgabirájához, ez meg augusztus 26-án a máramarosi-szigeti királyi -ügyészhez tette át. Ennek javaslata értelmében a máramaros-szigeti -királyi törvényszék az iratokat a nyiregyházi királyi törvényszékhez -küldötte, ki a további teendőkre nézve a mellette levő királyi ügyésztől -kért javaslatot. - -Ekkor már nem Egressi Nagy László alügyész vezette itt az ügyet, hanem -az egyenes és szigoru gondolkozásu Havass Imre budapesti királyi ügyész, -ki a legszigorubb és lehető gyors vizsgálat teljesitését javasolta. - -Ezután az iratok visszakerültek a máramaros-szigeti királyi -törvényszékhez, melynek vizsgálóbirája Csepkánicsot és társait -szeptember 26-án hallgatta ki. A csiga lassuságával ment tehát előre a -panaszos ügy. - -Valahogy azonban mégis csak ment. - -Csepkanics György ekkorra meggondolta a dolgot. Elállott panaszától. -Kijelentette, hogy ellene se Nyiregyházán, se Tisza-Lökön semmi -kényszert nem alkalmaztak s ő az első panasz jegyzőkönyvet csak a -szeklenczei biró és jegyző biztatására olvasatlanul irta alá. - -Matej Ignácz változatlanul fentartotta kinzás miatti panaszát. Sőt ujabb -részleteket is beszélt el. Őt két hajdu s egy lovas pandur kisérte -Tisza-Lökre. Ott a csendbiztos először rárivallt, azután botjával fejbe -vágta s egyuttal megfenyegette, hogy szétszaggatja őt, ha úgy nem -beszél, a mint kivánják. Ezután késznek nyilatkozott úgy beszélni. Akkor -bejött a szobába a vizsgálóbiró s fölvette uj vallomásáról a -jegyzőkönyvet. E vallomását a törvényszéki hitelesitéskor azért hagyta -helyben, mert a vizsgálóbiró ott is jelen volt. - -Herskó Dávid szintén fentartja a kinzás miatt panaszát. Határozottan -emlékszik, hogy öklével a csendbiztos fejbeütötte, azután botjával -végighuzott rajta s botjával oldalba is döfte, majd másfél liter meleg -vizet is itatott vele. Tanui a pandurok és fogházőrök, – más tanui -nincsenek. Orvosi látleletet sérelmeiről azért nem szerzett, mert a -fogházban nem lehetett. Mikor vallomásának törvényszéki hitelesitésére -került a sor: előzőleg a vizsgálóbiró magához hivatta s azt mondta neki, -hogy ha tisza-löki vallomását a törvényszék előtt helybenhagyja, akkor -nyomban visszaadja szabadságát. Ő ezért hagyta helyben, de azért is, -mert a hitelesitésnél jelen volt a vizsgálóbiró is. - -A máramaros-szigeti fogházorvos, Szilágyi orvostudor ez alkalommal -megvizsgálta mind a három panaszost, de sértésnyomokat egyiken se -talált. Több mint két hónap után nem is találhatott. - -Mindez nagyon egyszerünek látszik. - -Ámde a mikor valamely ügyben nagy erők mérkőznek, a mikor szenvedély, -elfogultság, hatalom, törvény, emberek joga és igazsága százféle -bonyodalomban viaskodik egymással s egymást le akarja birni minden áron: -akkor semmi se egyszerü, akkor szövevényessé válik minden s ideig-óráig, -néha véglegesen is leplet boritanak az igazságra, habár az a lepel -gyakran képzelődésből vagy koholmányból áll is. - -Ime a szeklenczei tutajosok mind a tizenöten elbeszélik Nyiregyházán a -vizsgálóbiró előtt utjuk történetét s a csonka-fűzesi holttest -felbukkanásának esetét. Egybehangzik mind a tizenötnek a vallomása. Oly -tisztán, oly természetesen, oly szokott módon folyik utjuk s találják -meg és jelentik be a hatóságnak, s temetik el a holttestet, hogy ellenük -még árnyéka se támadhat a tetemusztatási mese gyanujának. Lehetetlen, -hogy vétkes legyen köztük valaki. - -Rendes időben, rendes viszonyok közt e kihallgatással az ügy be van -fejezve s a tutajosok mehetnek nyugodtan utjokra. - -Ámde az idő nem rendes s a viszonyok különösek. - -Csepkanicsot, Herskót, Matejt kihurczolják Tisza-Lökre s ott vallatják s -vallatás közben nyaggatják őket. Most azután mi történik? - -Csepkanicsot legjobban megkinozzák, de ő megmarad első igaz vallomása -mellett. Ha Herskó és Matej is megmarad: megint egyszerü az ügy s az -erőszakos vallatás nem okoz bonyodalmat, nem árnyékozza be az igazság -tiszta képét. - -Ámde Herskó és Matej lelke megrokkan, nem állja ki a bántalmak és -rémitések rohamát s e két ember elkezd mesélni Smilovicsról, idegen -holttestről, tetemusztatásról és ezekkel összefüggő érdekes és regényes -részletekről. - -Jól van. Meséjük igaz lehet s vallomásuk őszinte. Ez esetben Csepkanics -a gonosz tagadó, a most is vétkes hazug ember s Herskó és Matej a -töredelmes valló. - -Még mindig egyszerü a dolog még ily alakban is. - -Azonban hazamennek Szeklenczére s nyomban elpanaszolják kinzatásuk -szomoru történetét. Mind a hárman egyezőleg panaszolják el, mind a -hárman a községi előljáróság s huszti főszolgabiróság elé terjesztik -panaszukat s mind a hárman kijelentik, hogy nyiregyházi első vallomásuk -tartalmazza az igazságot, tiszalöki vallomásuk pedig hamis és csupán -akaratuk ellenére erőszakolták ki tőlük. - -Ime megint helyreáll az igazság egyszerü tiszta képe, s ugy látszik, nem -is borulhat el többé. A három tutajos egyezőleg beszél önmaga közt is, -de a többi tizenkét tutajossal is. Szavukban kételkedni többé alig -lehet. - -Hiu reménység! - -Ime Csepkanics, a szilárd és hajthatatlan lélek, a máramaros-szigeti -királyi törvényszék vizsgálóbirája előtt szeptember 26-án kijelenti, -hogy őt Tisza-Lökön semmi bántás, semmi erőszak nem érte, őt senki sem -kinozta s panaszát a szeklenczei előljáróság alaptalanul vette -jegyzőkönyvbe s a jegyzőkönyvet a biró és jegyző biztatására -olvasatlanul irta alá. - -Ugyanezt jelentette ki a nagy per nyilvános tárgyalása alatt is a -törvényszék előtt 1883. évi julius 4-én és 16-án. - -Mi ez? Mit jelent ez? Mi történhetett időközben ez erős idegű s egyenes -gondolkozásu férfiuval? Hiszen kétségtelen, hogy őt megkinozták, sőt -hogy éppen őt és Fógelt kinozták meg legjobban; – azt se lehet könnyedén -elhinni, hogy a szeklenczei előljáróság vele hamis jegyzőkönyvet iratott -volna alá; a tutajokra s a holttest felbukkanására vonatkozó vallomása -is utolsó szóig helyes és igaz: vajjon miért vonta hát vissza a községi -előljáróság előtt tett panaszát és vallomását? - -Ne kutassuk. Talán beszélt vele valaki. Talán mint öreg, tapasztalt -ember elgondolta, hogy a kiállott szenvedés most már ugy is rajta szárad -s elégtételt közhatóság ellen földhöz ragadt szegény embernek kapni ugy -se lehet s ha panaszát fentartja, csak huzzák-vonják, idézgetik -Nyiregyházára, az utazgatásra pedig se ideje, se pénze, se kenyere, még -utóbb ő kerülhet ujabb bajba: – legjobb a tehetetlen napszámosnak türni, -hallgatni s a mit látott, érzett, szenvedett, még azt is eltagadni. - -Meglehet, igy gondolkozott. Nem tudom. Sohase nyomoztam ki, miért -változtatta meg első elhatározását. Sokkal inkább ki kellett volna -nyomoznom azt az okot, a mely Matej Ignáczot birta uj elhatározásra. - -Ez a Matej ugyanis nagy meglepetésben részesitette a világot. - -Ő nyiregyházi vallomásában a tutajosok utjáról s a holttest -felbukkanásáról a tiszta igazságot beszélte el éppen ugy, mint mind a -tizennégy társa. A tetemusztatási mesét csak Tisza-Lökön fogadta el, -Karanczai és a csendbiztos szavai után és pedig akkor, a mikor -Csepkanics gyötörtetését tapasztalta. - -Ám mind a szeklenczei, mind a máramaros-szigeti kihallgatása alkalmával -bátran, részletesen s nyugodtan adta elő, miként bántották s rémitették -Tisza-Lökön s ezért tisza-löki vallomásában nincs is igazság. Csak az az -igaz, a mit Nyiregyházán vallott, társaival egyezőleg. - -Ezt az ismételten megerősitett vallomását vártuk tőle a nagy pör -nyilvános tárgyalásán is, hol 1883 julius 3-án, 4-én és 16-án került rá -a sor. - -De éppen ellenkezőleg vallott. - -Kijelentette, hogy őt Tisza-Lökön se nem bántotta, se nem ijesztgette, -se nem biztatta, se ki nem tanitotta senki, hanem önként és jó -szántából, legjobb tudása és lelkiismerete szerint vallott. - -Kijelentette s mindenkinek szemébe is mondta, hogy Smilovics Tárkánynál -holttestet adott át, azt ő és Herskó a tutaj alá kötötték, Ladánynál -Solymosi Eszter ruhájába felöltöztették, Csonka-Fűzesig igy szállitották -s ott tudatosan és czélzatosan eleresztették. - -Kijelentette, hogy nyiregyházi első vallomása valótlan s hogy tutajos -társainak nincs igazuk, csupán ő beszéli az igazságot. - -Végül kijelentette s mindenkinek szemébe mondotta, hogy ő se Szeklenczén -a községi előljáróság előtt, se Máramaros-Szigeten a királyi törvényszék -vizsgálóbirója előtt soha egyetlen szóval se mondta, hogy őt Tisza-Lökön -bántották s hogy tisza-löki vallomását erőszakkal és ijesztgetéssel -vették ki belőle pandur, börtönőr, csendbiztos és vizsgálóbiró. - -Elbámultunk ez emberen. Hiszen ez vagy vakmerő, vagy hülye. Vagy talán -mind a kettő együttesen. Minden esetre rosszlelkű és hamis tanu. - -Otthonában nem ismertük. Lelkének redőibe bele nem nézhettünk. A -törvényszék nyilt ülésén kivül nem beszéltem vele. Nem is akartam vele -beszélni. Hogy ki és mi birhatta ily vallomásra, el nem tudtam gondolni. - -Közönséges orosz paraszt és napszámos létére elég eszes embernek -látszott. Csak két dolog tünt fel előttem. Ha beszélt, sohase a -kérdezőre vagy a törvényszéki elnökre nézett, hanem mindig maga elé a -földre. A másik, a mi feltünt nála, az, hogy mindig ötven-hatvan szóval -mondta el, a mit öt-hat szóval is elmondhatott volna. Mind a két tünet a -hazug és fecsegő embert jellemzi. - -Két dolog eleve is tisztán állott előttünk. - -Az egyik az, hogy feltétlenül bizonyos volt, hogy nyiregyházi vallomása -homlokegyenest ellenkezik tiszalöki vallomásával és hogy mig a -tisza-lökivel magánosan áll s abban semmi körülmény s egyetlen tanu se -támogatja, addig nyiregyházi vallomását tőle függetlenül mind a -tizennégy tutajostársa megerősiti. Ha tehát őt Tisza-Lökön nem -bántották: akkor a kettő közül egyik vallomása feltétlenül hamis. - -A másik dolog, a mit tisztán láttunk, az, hogy ő mind Szeklenczén, mind -Máramaros-Szigeten önkéntesen és saját elhatározásából tett panaszt s -beszélte el a tisza-löki erőszakolást s hogy se egyik, se másik helyütt -hamis jegyzőkönyvet vele fel nem vettek. - -E két körülmény fontosságát teljesen látta és érezte az itélőbiróság is -s azért Matej tetemusztató meséjére nem is adott semmit. De a vérvád -koholói s a zsidógyülölet szítói másként vélekedtek, hirlapi -tárogatóikon más dalt fujtak. Ők azt hirdették, hogy Matejnak az a -vallomása igaz, melyben a tetemusztatást beszéli el. - -Fel kellett tehát deritenünk: minő körülmények között s miként tette meg -szeklenczei és máramarosszigeti vallomását. A vérvádkoholók kezében -fegyvert nem hagyhattunk. - -Matej szeklenczei vallomásáról Mónics Feodor községi jegyző s Kerner -Máté segédjegyző készitették a jegyzőkönyvet. Jelen volt a -kihallgatásnál Kopánszky György községi biró s Mónics Ferencz hites -előljáró. Kifogástalan emberek mind. A nagy per tárgyalására beidéztük -őket s 1883. évi julius 16-án nyilatkoztak a törvényszék előtt eskü -alatt. - -Érdekes részleteket tudtak Matejről. - -Mind a négyen egyenlő módon adták elő, hogy Matej, Herskó és Csepkanics -önként és készséggel irták alá a jegyzőkönyvet s hogy ennek tartalmát -mind a jegyző, mind a hites előljáró előbb gondosan megmagyarázta nekik. -Pedig valami nagy magyarázatra nem is volt szükség, minthogy a magyar -nyelvet mindegyik értette annyira, hogy a jegyzőkönyv tartalmát tisztán -felfogja. - -A faluban már előbb elterjedt a hir arról, hogy a tutajosok utjának -miként lett vége s Matejt, Herskót és Csepkanicsot miként kinozták -Tisza-Lökön. A hir terjesztésében Matej volt a legserényebb. Ő beszélt a -dolgokról legtöbbet. S ő külön is felkereste mind a birót, mind az -előljárót s nagy részletességgel beszélte el ismételten fogságának s -tisza-löki vallatásának történetét. - -Mikor a panaszukat a községi előljáróságnál augusztus 22-én irásba -foglaltatták, ott is Matej volt a szóvivő, ott is ő adta elő bőven a -kinzás részleteit s nyomatékosan jelentette ki ő is, hogy első vallomása -igaz, melyet Nyiregyházán tett, ellenben tisza-löki vallomása, melyben a -tetemusztatásról beszél, minden szavában valótlan és hamis s ezt ugy -erőszakolták ki tőle pandurok és csendbiztosok. - -Hozzájárult ehhez s megerősitette e vallomást Csepkanics is, a ki -különben is keveset beszélt. - -A kinzást nem is tagadhatta volna Csepkanics, hiszen ő szenvedett -legtöbbet, sulyosan meg is betegedett bele s még otthon is, még akkor is -beteg volt, a mikor a községi előljáróságnál társaival együtt panaszt -tett. Alig tudott beszélni és járni, a kihallgatás alatt is a lóczán -feküdt, a mig pedig a jegyzőkönyvet irták, a pitvarban a földön feküdt. -Állni, ülni nehezére esett. - -Mindezt tagadja Matej, – hiába mondta szemébe a biró, jegyző, -segédjegyző és hites előljáró. Hiába mutatták neki aláirását is. Kereken -tagadott mindent. - -Tovább kellett tehát mennünk s meg kellett tudnunk, miként tette -máramaros-szigeti vallomását. - -Veréczy Gyula volt a törvényszék vizsgálóbirája s ő vette föl a -jegyzőkönyvet. Az ő eljárásának tisztaságában semmi okunk se volt -kételkedni. Kifogástalan biró volt. Matej ő előtte is teljes -határozottsággal adta elő tisza-löki vallatásának történetét. A -jegyzőkönyvet Matej készséggel irta alá. Az ügy alakilag is, tartalmilag -is tiszta volt. - -Azonban a vizsgálóbirót valami különös ösztön vezette s a jegyzőkönyv -aláirásához odahivott két törvényszéki jegyzőt is. Erre nem volt -szükség. A törvény ezt nem parancsolja, de ő megtette. Mintha csak előre -tudta volna, hogy Matej például egykor el fog tagadni mindent. - -A két odahivott törvényszéki jegyző Mihályi Gábor és Szaplonczay József -volt, a vármegye előkelő családjainak tekintélyes sarjadékai s a biróság -jeles tagjai. Őket is megkérdeztük a nagy per nyilvános tárgyalásán -julius 16-án. - -Hogy Matej miként adta elő a vizsgálóbiró előtt a tisza-löki kinzás és -vallatás esetét, azt nem tudták. Ők csak a jegyzőkönyv aláirásánál -voltak jelen. De mielőtt Matej aláirta volna a jegyzőkönyvet, előtte a -vizsgálóbiró felolvasta s szóról-szóra megmagyarázta. Ezt bizonyitotta a -jegyzőkönyv birósági záradéka s ezenkivül a két jellemes előkelő férfiu. - -Matej ezekkel szemtől-szemben is eltagadott mindent s valótlannak -jelentette ki az általa aláirt jegyzőkönyv tartalmát. De tagadásának -okát adni nem tudta, sőt meg se kisértette. - -Ezzel azután végleg tisztába jöttünk az ő tanuskodásának érdekével. - -Hogy Csepkanicscsal, Herskóval és Smilovicscsal s ezeken kivül még -tizenhárom tutajos társával ellentétbe keveredett, még ez se oly sulyos -dolog, mint az, hogy mind a négy szeklenczei előljárót s mind a három -máramaros-szigeti királyi birót hamis jegyzőkönyvkészitéssel -gyanusitotta a törvényszék előtt. Ha a tisza-löki titkos eljárás már -maga is el nem rontaná tetemusztató meséjének hihetőségét, ha minden -illetékes tanuval szemben nem egyedül állana is e meséhez való -ragaszkodásában, még akkor se vehette volna figyelembe őt semmiféle -biróság, mert kétségtelenül bebizonyult, hogy lényeges dolgokban -tudatosan és vakmerően nyilt valótlanságokat eskü alatt állitott. - -Az eskü több ezer éves jogi és társadalmi szokás, sőt valóságos -intézmény. Beszél róla már a szentirás is. A hamis eskü a népek -őskorában is gyakori volt már. Jézus is jól tudta ezt, s azért -tanitásaiban erősen birálta az eskü intézményét. Vannak keresztyén -felekezetek, melyek az esküt megtagadják. Nemcsak a zsidók és -keresztyének ismerték az esküt, hanem az Ázsia belsejében kóborló pogány -népek is. Attila hunjai, Baján avarjai s Árpád magyarjai egyaránt -használták az esküt, noha se zsidók, se keresztyének, se mohamedánok nem -voltak. Az eskü – ugy látszik – eredetileg önelátkozás volt az esetre, -ha az esküvő nem igazat mond, vagy igéretét, fogadását, kötését meg nem -tartja. A keresztyén miveltség az önelátkozás gondolatain szeliditett -valamit s az esküvő csupán isten beavatkozását kérte ki maga ellen az -esetre, ha hamisságba keverednék. A középkor a házassági, papi, közjogi -és perjogi intézmények közé sorozta s a legtöbb mivelt állam mindmáig -fentartotta az esküt. - -Mit ér az eskü? - -Becsületes, művelt lelkü és eszes embernek nincs rá szüksége. Eskü -nélkül annyit ér szava és elhatározása, mint eskü alatt. - -Vallásos embernél, ha azonkivül eszes és becsületes is, sokat ér ott, a -hol még mindig perjogi intézmény. A vallásos ember lelkén a vallás -hatalmának egész erejével uralkodik. Nem vét ellene tudatosan és -készakarva soha. - -Amaz osztályok, melyek szakadatlan jólétben vagy szüntelen való -nyomorban élnek, nem sokat törődnek az esküvel. Csak annyit adnak rá, -mint a vallás külsőségeire. A dúslakodóknak nem árt, a nyomorgónak nem -használ. Ugy vannak vele, mint a vad népek apróbb bálványaikkal. - -Magyarország észak-keleti vidékén, épen Máramaros vármegyében is százan -meg százan vannak a nyomorgó és furfangos szegények közt, a kik az -esküre, mint perjogi intézményre se adnak semmit, a kik kenyérkeresetet -látnak a tanuskodásban, s a kiket csekély dijért mindenre meg lehet -kapni tanunak. Keresztyének és zsidók felesen. Lelkiismeretlen üzérkedők -s könnyelmü ügyvédek rendszeresen felhasználják őket pöreikben. - -Hogy Matej ezek közül való volt-e, nem tudom. Hogy őt valaki megfizette -volna hamis tanuskodásáért, ezt nem tudom, de nem is hiszem. Első hamis -tanuságát a tisza löki kényszerités idézte elő. Ettől ugyan önkényt -elállott, sőt a kinzás miatt ismételve panaszt is tett, de a -végtárgyaláson ehhez ismét visszatért s megmaradt mellette konokul. - -Vajjon miért? - -Ok nélkül senki sem csinál hamis tanuságot. Nyilvánvaló okot nem -találtam. A tanukkal a védelem szándékosan nem akart közvetlenül -érintkezni. Nekem s védőtársaimnak jogunk lett volna ehhez, sőt sok -esetben kötelességünkben is állott volna, de fontosabbnak tartottuk a -tartózkodást, hogy a gyanusitásra semmiféle ürügy ne támadhasson. -Matejnál épen ki kellett volna nyomoznunk, mi birta őt a hamis -vallomásra. De ha akartuk volna, se férhettünk hozzá. Mikor s miként -jött Nyiregyházára a nyilvános tárgyalásra: nem tudtuk. Nyiregyházán a -görög katholikus paplakon nyert elhelyezést és ellátást s ott volt -éjjel-nappal, csupán a törvényszéki ülésen láthattuk. Ez a nagy -elzárkózás támasztotta bennem azt a gyanut, hogy bizonyára a titkos -tanács valamelyik tagja vagy ügynöke birta arra, hogy annyiszor -megtagadott tisza-löki valótlan vallomására ismét visszatérjen. Egyéni -jelleméhez, a mennyire megismerhettük, hozzáfért ez a gyanu. A -szeklenczei előljáróság egyik tagja ugy jellemezte, hogy büntetve ugyan -még nem volt, de a falubeliek silány embernek ismerik. Mikor mint -ujoncznak a katonasághoz be kellett vonulnia, annyira félt, hogy négy -pandurnak kellett őt bekisérni. Igaz, hogy Tisza-Lökön is inkább -ijesztés, mint kinzás folytán adta fejét a holttestusztató mesére. - - -VII. - -(A vádlottak gyakran védik magukat tagadással. – Gyakran panaszkodnak, -hogy kinozták őket. – Van-e joguk a tagadáshoz? – Meddig terjed -önvédelmi joguk? – Karanczai fogházőr, Róka és Kazimir pandurok eskü -alatt bizonyitják a tisza-löki sanyargatások valóságát. – Vay György -csendbiztos tagadja. – A bizonyságok mérlege.) - -Mindent átgondolva azonban se Csepkanics, se Matej vallomását arra -nézve, hogy Tisza-Lökön embertelen erőszakosságokat követtek el a tanuk -és vádlottak ellen, készségtelen bizonyságnak tekinteni nem lehet. -Csepkanics elhallgatta, Matej eltagadta. - -Herskó, Fógel, Grósz, Klein és Smilovics részletesen elpanaszolták a -törvényszék előtt tisza-löki kinzatásukat. Sőt Vay György csendbiztosnak -egyenesen szemébe is mondták. - -Vay Györgyöt mint tanut s nem mint vádlottat hallgatta ki a törvényszék -1883. évi julius 18-án. Egyenesen a kinzás miatt támasztott panaszokra -hallgatta ki. - -Határozottan eltagadott mindent. Öt vádlott egymásután teljes -nyiltsággal s nyugodt bátorsággal mondta el vele szemben a tisza-löki -erőszakoskodások történetét, de ő mind az ötnek szemébe mondta, hogy -valótlant állit. - -Vajjon kinek higyjünk? - -Mind az öt zsidó vádlott volt, vádolva a tetemusztatás elkövetésével. -Birónak és közönségnek szokott felfogása, hogy a vádlott azért -panaszkodik, hogy a saját bőrét mentse, panaszát tehát már ennélfogva is -gyanuval kell fogadni. - -A ki az igazság birói kimérésének titkait ismeri, az jól tudja, hogy a -vádlottak túlnyomó nagy része a rendőri és a vizsgálóbirói kihallgatás -alkalmával több-kevesebb vonakodás után szépen beismeri s elbeszéli azt -a bűnös cselekményt, melyet elkövetett. De azért azok közül, a kik igy -beismerték tettüket, a nyilvános tárgyaláson igen sokan visszavonják -vallomásukat s megkisérlik konok tagadással a védekezést. - -Gyakori tünet ez, s okát is ismeri minden beavatott ember. - -Az első kihallgatástól a nyilvános tárgyalásig s az itéletig hosszabb -idő szokott eltelni. Ime a nagy perben is több mint egész esztendő telt -el, pedig erre az egész mivelt világ szeme nézett. Ez idő alatt a -vádlott sokat tünődik, sok emberrel beszél, sok tanácsot hall. Ha le van -tartóztatva: fogolytársaival; – ha szabadon van: mindenkivel tanácskozik -s rend szerint védőügyvédével is eszmét cserél. - -Ha még oly bűnbánó is a vádlott, időközben eszébe jut, vagy juttatják, -hogy a büntetéstől jó lenne megmenekedni. Védje tehát magát, a hogy -tudja. Védje magát még akkor is, ha a rendőr vagy a vizsgálóbiró előtt -beismerte is bűnös tettét. Az itélő biró más, mint amazok, az itélő biró -előtt mulhatatlanul védekezzék. - -Az önvédelem legelső, legtermészetesebb s legegyszerübb művelete a -tagadás. - -– Nem vagyok bűnös. Tagadom a vád alaposságát. Valótlant mondanak, a kik -ellenem vallanak. - -Ime az önvédelem tiszta alakja. És igen régi alakja. Talán egyidős a -legősibb emberi intézményekkel. Gúny is, de valóság is az a jelszó, -melyet már a hajdankor is ismert: »si fecisti, nega«, magyarul: »tagadd -el, ha elkövetted«. - -Van-e ehhez joga a bűnös embernek? - -A középkor ugy gondolkodott: nincs joga. Ez a gondolkozás csaknem ma is -fennáll. A vármegyék felfogása szerint a büntetés megszabásánál a -bűnbánó beismerést enyhitő körülménynek, a konok tagadást sulyositó -körülménynek tekintették. A konok tagadót legalább tizedrészben -sulyosabban, a bűnbánó beismerőt ugyanannyival enyhébben büntették. -Valósággal ma is igy van a gyakorlatban. E szerint a tagadás a magasabb -erkölcsi felfogás szerint nem volna jogosult s voltaképen igaza volna a -középkornak. - -Bölcsek, jogászok és lélekbuvárok komoly vitájára méltó ez a kérdés. - -Végre is a bűntett nagyságához s a bűnösség fokához kell szabni a -büntetés mértékét. A bűntett nagyságát meghatározni nem könnyü dolog. A -törvényekben meg van határozva, de sok ezer év tapasztalása s komoly -bölcselkedése, de a biróságok ezernyi tévedése is kellett ahhoz, hogy a -meghatározásban a korszakok műveltségének megfelelő igazságot meg -lehessen közeliteni. Ama körülmények, melyekből a bűntett nagyságát meg -lehet határozni, köztudatban élnek. Mekkora kárt okozott a cselekmény? -Mennyi fájdalomnak tette ki áldozatát a gonosztévő? Mekkora -felháborodást idézett elő az emberek nemes érzésében a bűntett? Minő -számitás, vagy kegyetlen indulat vezérelte a tettest? Mekkora -aránytalanság volt a támadó és védekező erő között? - -Van még több is. - -De bizonyos az, hogy a mikor a bűnös cselekmény tünete tiszta és -kétségtelen s a mikor minden tünet a vádlottnak személyéhez kapcsolódik -s a vádlott mégis mindent konokul tagad: akkor gúnynak vagy oktalan -dacznak látszik a konok tagadás s felháboritja az emberek nemes érzését -s akkor szinte kimaradhatatlan a sulyosabb itélet. Valamint akkor is, ha -a konok tagadás ellentéte áll elő: a bűnös tettel való vakmerő -dicsekvés. - -Ez a kérdés egyik oldala. - -De a másik oldala is ép oly jogosult. - -A mi felfogásunk szerint erkölcsileg senki se köteles önként rohanni a -büntetésbe. Az önvédelem föltétlenül jogosult még az állam s annak -biróságai ellen is, mert hiszen ezek is tévedhetnek. Minden bűnösnek meg -kell tehát engedni, hogy a vád készséges beismerése elől elzárkózzék s -legalább önmaga ne nyujtson segitséget a terhelő körülmények -földeritésére. A tagadásnak jogosultsága ezen alapszik. - -Nem a törvények mondják ki, hanem a mindennapi élet gyakorlata -szentesiti, hogy a vádlottnak jogában áll a tagadás. Ámde, ha ő a -vizsgálat folyamán már beismerte a bűnös cselekményt s a nyilvános -tárgyaláson mégis határozottan tagad: az itélő birónak az a természetes -és közvetlen kérdése: - -– Ha most tagadod: miért ismerted be a vizsgálóbiró előtt? Ha pedig ott -beismerted, miért tagadod most? - -A vádlott felel s akár őszintén, akár hamisan azt mondja, hogy azért -ismerte be, mert erőltették, sanyargatták, kinozták. - -S bizony gyakran megtörtént a multban az erőltetés és sanyargatás, tehát -gyakran igaza volt a vádlottnak. De az is gyakran megtörtént, hogy erre -a kifogásra csak a rosszindulatu fogolytársak vagy az időközi tanácsadók -oktatták ki a vádlottat, a ki tehát ily esetben, hogy a tagadás jogával -élhessen, alaptalanul vádolta a rendőrséget, a vizsgálóbirót s általában -a nyomozó hatóságokat. - -Herskó és Smilovics és Matej a vizsgálat folyamán beismerték a -tetemszállitást. Ha most a nyilvános tárgyaláson minden állitásukat -visszavonták, beismerésüket hamisnak jelentették ki, a vádbeli tényeket -mereven tagadták s ellenmondásukat csupán a tisza-löki kinzással -igazolták: bizony gondosan meg kellett vizsgálnunk, vajjon csakugyan -megtörtént-e tehát a tisza-löki kinzás? S vizsgálatunkra annyival -nagyobb volt a szükség, mert hiszen Matej a nyilvános tárgyaláson is -erősen ragaszkodott a holttest-csempészés meséjének minden részletéhez. - -De Vay György csendbiztos merev tagadása se menekülhetett a komoly és -benső kétségektől. Hiszen, ha beismeri a kinzásokat: elveszti állását és -kenyerét, büntető pörbe keveredik, hasonló természetü pörei most is -folynak, a sulyos büntetést ki nem kerülheti. Életkérdés volt rá nézve a -kinzások határozott tagadása. - -Azonban a vádlott tutajosok jóhiszemüségén nem volt szabad hagynunk -semmi árnyékot. S nagy felelősséggel járó szerepünkkel össze nem fért, -hogy a kinzások sulyos vétsége iránt elnézők legyünk. Mindent meg -kellett kisértenünk, hogy a teljes igazság kiderüljön. Mindenkit ki -kellett hallgatni, a ki a kinzásoknak látója, hallója, tudója volt. - -A vizsgálóbirót s a királyi alügyészt nem tudtuk a nyilvános tárgyalásra -beidéztetni. - -Ott volt még azonban Karanczai József fogházőr s Róka Sándor és Kazimir -József pandur. Ezeknek mindent kellett tudniok s különösen Karanczainak. -Volt okunk hinni, hogy Karanczai mindent hiven elbeszél. - -Ez a fogházőr eredetileg czipővarga volt Nyiregyházán. Mikor már a -vizsgálat a vérvád miatt javában folyt, 1882. évi julius 1-én nyerte el -a fogházőri állást. Hitvány fizetéssel járt ez állás, de azért jobban -tetszett neki, mint a kézművesség. - -A vizsgálóbiró őt tolmácsként használta. A vizsgálat minden titkába be -volt avatva julius elseje óta. Nem volt jó természetü, lelkiismeretes -ember. A nagy bizalom, melylyel a vizsgálóbiró és királyi alügyész -elhalmozta, csakhamar megzavarta fejét. Hatalmaskodó, gőgös és pökhendi -lett társai fölött is. Nem volt kellő figyelemmel még a szigoru Havass -Imre királyi ügyész iránt sem. Engedetlenkedett, ivott, kocsmázott, -társait bántalmazta s e kihágásai miatt fegyelmileg ismételve -megbüntették. Egyszer négy napi, másszor tizennégy napi elzárásra -itélték. - -Mikor Hreskó és társai Szeklenczén és Máramaros-Szigeten a tisza-löki -kinzások miatt panaszt emeltek: Havass királyi ügyész jegyzőkönyvileg -kihallgatta őt. Hüségesen elbeszélt mindent, a mi Tisza-Lökön és -Eszláron történt. A tutajosok kinzását, a levetkőztetést, a -hüvelykszoritást, a vizitatást, a veréseket, a tyuk- és disznóólat, az -éjszakai hajszát, mindent pontosan földeritett. Semmi tulzás nem volt -szavaiban. A vizsgálóbirót, a királyi alügyészt és a csendbiztost nem -akarta különösen terhelni, de az igazság rovására nem is mentegette -őket. - -Önként vallott. Senki és semmiben nem kényszeritette. A mit Havass Imre -királyi ügyész előtt vallott: ugyanazt megvallotta közvetlen főnöke -Korény fogházfelügyelő előtt is. Sőt később önként elbeszélte Soós -Kálmán királyi ügyész előtt is. - -S a mit igy önként és ismételve elbeszélt, mindaz teljesen összevágott -nemcsak az öt meggyötört vádlottnak, hanem Róka és Kazimir panduroknak -vallomásával is. Holott Karanczai közt s a vádlottak és a pandurok közt -semmi összebeszélés nem történt. - -Karanczai vallomása tehát éppen ez oknál fogva föltétlenül bizonyitja a -kinzások megtörtént voltát. - -Ez a fogházőr egyébiránt 1883. évi február 28-án elvesztette állomását. -Elment dőzsölni, makacsul elmaradt a szolgálatból s azért fegyelmileg -rövid uton elkergették. A nyilvános tárgyalás elején már nem volt -közszolgálatban. - -Mindezek után bizonyosnak tartottuk, hogy ő a tisza-löki titokról a -nyilvános tárgyaláson lerántja a leplet. - -Megcsalódtunk. - -A nyilvános tárgyalás előtt néhány héttel valami állást kapott a -vasutnál. Jobbat, kényelmesebbet, mint a fogházőrség. Valakinek nagyon -szivén feküdt, hogy érdemetlenül nyerjen olyan állást, melyhez semmit -nem értett. Hiszen se mint czipővarga, se mint fogházőr a vasuti -szolgálatot meg nem tanulhatta. Mégis biztos kenyérhez jutott. - -Sokat beszéltek nekem erről s előre figyelmeztettek, hogy minden eddigi -vallomását visszavonja; ez lesz a vasuti állás ára. - -A nyilvános tárgyaláson vissza is vont mindent s határozottan tagadta, -hogy Tisza-Lökön csak egy hangos szót intéztek volna is a vádlottakhoz. -Hiába vallott szemébe Fógel és minden társa, hiába a két pandur is, -tagadott mindent. De hogy Havass királyi ügyész előtt hivatalosan s Soós -királyi ügyész s Korény fogházfelügyelő előtt saját készségéből miért -vallotta be a kinzásokat s vallomásának minden részlete miként vághat -össze az öt vádlott és a két pandur előadásával, holott ezekkel össze -nem beszélt: ezekre nézve semmi komoly indokot föl nem hozott. - -Nem is vette komolyan törvényszéki vallomását senki. Nyilvánvaló volt, -hogy a vakmerő tagadásra azért birták, hogy a vizsgálóbirót s a -csendbiztost meg lehessen védelmezni. - -A két pandur, a ki szemtanu s részben közreműködő volt a kinzásoknál, -őszintén elmondott mindent. - -Róka Sándor pandur különösen Klein Ignácz gyötörtetését tudja -közvetlenül, valamint a foglyoknak Nyiregyházára éjjel történt -hajszolását. Ott volt Fógel vallatásánál is, de a szobán kivül; ennek -részleteit leginkább Karanczai közléseiből ismeri. - -Kazimir József pandur különösen Csepkanics György vallatását észlelte -közvetlenül. Megdöbbentők azok a részletek, melyeket e tutajos -meggyötörtetéséről elmondott a törvényszék előtt. - -Mind a két pandur nyiltan és határozottan beszélt s Vay György -csendbiztos szemébe is bátran elmondott mindent. A csendbiztos tagadott -s a pandurok vallomását akként magyarázta, hogy ezek neki ellenségei, -minthogy ő kergette el őket a szolgálatból. - -Ime ezek a körülmények, melyekből megitélhető, vajjon Tisza-Lökön -gyakoroltak-e kényszeritést, erőszakot, megfélemlitést a tutajosok -ellen? - -Állitsuk csak össze a törvényszéki nyilvános tárgyalás jogi eredményeit. - -Minden tutajos, minden tanu és vádlott Nyiregyházán gondos elkülönités -daczára összhangzó módon beszéli el a tutajútnak s a csonkafűzesi -holttest felbukkanásának és eltemetésének történetét. Egyik se tud -semmit idegen holttestről, tetemszállitásról s a halottnak ladányi -öltöztetéséről. S e vallomás mellett Csepkanics, Fógel, Grósz és Klein a -Tisza-Lökre való kihurczoltatás s az ottani vallatás daczára is -megmarad. - -Ám Nyiregyházán törvényes módon történt a kihallgatás. - -Tisza-Lökön Matej, Herskó és Smilovics tengernyi regényes részlettel -mesélik el a holttestcsempészet történetét. Ha e történet igaz volna s -ha ezt önként akarták volna elbeszélni: ezt megtehették volna -Nyiregyházán is. Ha tehát ott meg nem tették, ellenben Tisza-Lökön -megtették: valamely nagy oknak kellett közbejönni, a melynél fogva -magukat erre elhatározták. - -Ez a nagy ok a megfélemlités és erőszakos vallatás volt. - -Maga a történet puszta koholmány. - -Bizonyitja ezt az, hogy az idegen holttest eredetéről senki sem tudott -semmit. Ezt se a titkos tanács puszta képzelődésből ki nem találhatta, -se Karanczai a tutajozók szájába nem adhatta. Ezt a vizsgálóbiró nem is -merte, nem is akarta egyenesen nyomozni. Erre jó oka volt. Hiszen Matej, -Herskó és Smilovics, ha már minden egyebet bevallott, azt is csak -bevallotta volna, honnan került elő az idegen holttest? Ámde akkor -nyomban kitünt volna, hogy az idegen holttest nem volt sehol, nem került -sehonnan s igy usztatásának története koholmány. - -Kitünik ez másként is. - -Matej és Herskó azt mondták: Ime, itt s ekkor adta át a holttestet -Smilovics. Smilovics pedig azt mondta: Ime, itt s ekkor kaptam a -holttestet Grósztól és Kleintól. Ez a tiszalöki vallomás. - -Ám Grósz és Klein nyomban bebizonyitották, hogy ők a Smilovics által -megjelölt helyen és időben nem lehettek, mert ők akkor Tisza-Eszláron s -nem Tisza-Szent-Mártonban voltak, tehát Smilovicscsal ott és akkor nem -találkozhattak. - -De Smilovics is, mikor hamis vallomását 1883. évi januárban visszavonta, -nyomban bebizonyitotta, hogy ő a mondott napon Tisza-Szent-Mártonban nem -lehetett, mert ő akkor onnan távol eső helyen tutaját terhelte, tehát -neki Grósz és Klein ott és akkor holttestet át nem adhatott. - -Ime a tiszta eredmény. - -Az pedig megint feltétlenül bizonyos, hogy a zsidók nagy ok nélkül -puszta koholmányt magukra nem vallottak, súlyos bűnt magukra és a -zsidókra nem vállaltak s a vérvádat meg nem erősitették. - -De mi lehetett ama nagy ok, mely erre birta őket? - -Más nem, mint az erőszak, a kinzás, a megfélemlités. - -S valósággal ezt adja okul mindenki, a kit csak Tisza-Lökön -kihallgattak. - -Csepkanics György és Fógel Amsel sulyosan megbetegedtek a Tisza-Lökre -való kihurczoltatás után. Javakorabeli egészséges ember ok nélkül -rögtönösen fájdalmas betegségbe nem esik. A vizsgálat e betegségnél se -tud más okot felhozni, csak a tisza-löki gyötörtetést. - -Csepkanics és Matej visszavonták a kinzásról szóló vallomásukat. De -egyik se tudta indokolni, miért vonták vissza. Matej ugyan -megkisértette, de nyers, vakmerő és világos hazudozást bizonyitottak rá -a szeklenczei előljárók s a máramaros-szigeti törvényszéki birák. - -Bary József a jegyző és Egressi Nagy László királyi alügyész szó nélkül, -minden megjegyzés nélkül türték el az erőszakos vallatás vádjait. Vajjon -miért nem nyilatkoztak? Miként lehet hallgatásukat megérteni, ha -Tisza-Lökön csakugyan törvényes módon folyt a kihallgatás? Hiszen a -vizsgálat tisztasága érdekében is kötelességük lett volna fölszólalni. - -Vay György csendbiztos tagadja a kinzást és erőszakot. Ám az ő -egyénisége s közszolgálati multja meg nem engedi, hogy tagadását -komolyan lehessen venni. Hiszen már máskor is volt ellene hasonló -panasz, máskor is elitélték erőszakos vallatások miatt s éppen most is -folyt ellene bűnpör azért, mert a vádlottakat durván bántalmazta. S ha -tehát máskor is gyakran igy cselekedett: most is megtehette. - -S hogy megtette: ezt bátran és részletesen szemébe mondta Herskó, -Smilovics, Fógel, Grósz és Klein. - -Ledér felfogással azt mondhatnák: ezek zsidók, mentették bőrüket, azért -vallottak igy. - -Ám ott a két pandur s a fogházőr, – ezek se nem zsidók, se nem vádlottak -s im ezek is nyiltan elmondják a tisza-löki erőszakosságok történetét. -Sőt a két pandur bátran szemébe mondja a csendbiztosnak is. - -S mindezen túl még nagy bizonyság van arra, hogy az utálatos -erőszakosság kétségtelenül megtörtént. A legsulyosabb bizonyság, melyet -erőtlenné tenni vagy meggyöngiteni se lehet. Az a kétségtelen tény ez, -hogy a tanukat és vádlottakat kihurczolták Tisza-Lökre s éjszakai -vallatásra átengedték a csendbiztosnak. - -Ez nyilt törvénytelenség. Ellenkezik a világos törvénynyel, a vádlottak -alkotmányos jogával, de a tisztességgel is. - -Jól tudta ezt a vizsgálóbiró is, a királyi alügyész is. S bizonyos, hogy -a biróság e két tagja különös ok nélkül efféle vakmerőségre nem szánja -el magát. Hogy ők nappal a hajnalosi pusztán vadászgassanak, éjjel pedig -a szolgabiró kerti lakában a csendbiztos keze alatt a vádlottak sirása -és jajgatása töltse be a levegőt erre különös oknak kellett lenni. - -Volt is. - -A biróság e két tagja arra törekedett, hogy valaki a tutajosok vagy -zsidók közül minden áron vállalja el a holttestusztatást. - -Minden áron! - -A hogy van zsidó tanu, habár éretlen gyerek is, a ki látta, miként -vágták el az eltünt lányka nyakát: ugy legyen zsidó tanu, vagy -akármilyen tanu, a ki látta a tetemusztatást. - -Igy lesz kerek alakja a vérvád meséjének. - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - -MÁSODIK KÖTET. - -A sötétség nagyobb lesz. - -I. Matej vallani kezd. – A tárkányi veszteglés. – Ismeretlen zsidó -holttestet hurczol a vizben. – Megegyeznek Herskóval a -holttestszállitásra. – A tokaji intézkedések. – Felöltöztetik -Tisza-Ladánynál a holttestet. – Matej egyéb kijelentései. 1 - -II. Herskó vallani kezd. – A vizsgálóbiró előtt semmit se tud, a -csendbiztos kezén mindent tud. – Matejjel egyezően beszél. – A -vizsgálóbiró és társai hittek-e a hullacsempészetben? 15 - -III. Smilovics Jankel egyénisége. – Első vallomása. – Lassanként -elhatározza, hogy ő is vall. – Nyiregyházán bevallja a hullacsempészet -regényes történetét. – Uj adatokat hoz szinre. – A holttest különös -szaga. – Vallomása ellenkezik Matejjel és Herskóval, de Tisza-Lökön -összeegyezteti ezekkel vallomását. 24 - -IV. Oly sok közreműködő után a csempészett holttest eredetét könnyü -kipuhatolni. – Még se tudják kipuhatolni. – A zsidók szentül hiszik a -hullacsempészést. – A börtön magánya. – Rózenberg. – Smilovics levelet -ir a börtönben Rózenbergnek. 36 - -V. A hullacsempészet elméleti birálata. – Miért bizták tizenöt -tutajosra? – Miért volt a holttest annyi kézen? – A falevéllel bedugott -orr érez-e szagot? – Miért biztak mindent véletlenre? – Miként -erősitették a holttestet a tutajra? 45 - -A védelem. - -I. Miért kell a védő? – A bűnös ember szenvedése. – Heumann Ignácz -ügyvéd. – Egyénisége. – Az ügyvéd és a közvélemény. – A fiskális, az -advokátusz, a prokátor, a mezei ügyvéd. Heumann erélye csökken. – -Felesége. 58 - -II. A zsidók központi irodája. – A Kagal. – A központi iroda megkér: -vizsgáljam meg Sarf Móriczot. – Megvizsgálom. – Tünődöm: elfogadjam-e a -védői tisztet? 73 - -III. Családom és származásom. – Családom története. – Politikai multam -és szerepem. – Aggodalmaim. – Éjjeli tanácskozás. – Előrelátásom. 84 - -IV. Horánszky Nándor. – Funták Sándor. – Egyéniségük. – Az ügyvédi dij -kérdése. – A kit a közvélemény üldöz. 101 - -Tünetek. Kalandok. Tévedések. - -I. Grósz Márton és Klein Ignácz. – Szegény ember alibije. – Grósz és -Klein alibije. – A lovak szine magyar nyelven. – A sárga ló meg a fekete -ló. – Lichtmann az ügyes. 110 - -II. Tóth Borcsa testét, mikor aludt, megméri két zsidó. – A vizsgálóbiró -napokig vizsgálja az esetet. – Kisül, hogy az egész dolgot ugy álmodta -Tóth Borcsa. 126 - -III. Orvok éjjel sirt bontanak. – A dombrádi elveszett lány. – Rózenberg -Herman Eszterkutató buzgalma. – Hosszu fogsága. 129 - -IV. Mi a véletlen? – A tisza-löki vizi holttest. – A biró és szakértő -tévedései. – A csongrádi vizi holttest, a kinek nincs feje. – A hirlapok -kimondják: ez a Solymosi Eszter. – Egy tokaji lakosnak elszökik a -szolgálója. – Az eszlári zsidópap virágoskertje. – Az abauji zsidók -szövetsége holttestet szerezni. – A hernád-németi titok. 135 - -V. A Bodrog vizének titka. – Az öngyilkos ifju vallomása. – A regény -tetszik a közönségnek. – Az egész pajkos koholmánynak bizonyul. 150 - -VI. A ki magát hitsorsosaiért feláldozza. – Az igazi hős. – Lelkének -hányódása. – Elszántsága. – A biróságnál jelentkezik. – Nem hisznek -neki. – Földönfutóvá lesz, mikor kiszabadul. 156 - -Legyen világosság! - -I. Zurányi Kálmán tanusága. – Szakolczai Julcsa biztosan fölismeri -Solymosi Esztert. – A biróság mulasztása. – Kozma Sándor főügyész. – A -jóhiszemü tanu, mint hamis tanu. – Mit vétett a biróság a mulasztással? -166 - -II. Zurányi vallomásának igazolása. – Az orvosok is beismernek valamit. -– Sulyos mulasztásuk. – A szakértő sohase vallja be, hogy valamihez nem -ért. – Szakolczai Julcsa az itélőbiróság előtt. – A hazugság. – Olajos -Bálintné és Solymosi Gáborné igazolják a tehéntaposást. – Szücs János -paraszt, a remek tanu. 182 - -A tisza-löki titkok. - -I. Miként keletkezett a hullausztatás gondolata? – A tutajosoknak -Tisza-Lökre hurczolása. – Vay György, csendbiztos. – Ősei és jelleme. -201 - -II. Csepkanics vallatása. – Kinjai. – Inkább meghal, mintsem hazudjék. – -A reszkető Matej mindent bevall, a hogy kivánják. – Szabolcsi Miksa -szerepe. – Hosszas vonakodás után Herskó is mindent vall. 211 - -III. Smilovics Jankel. – Az éjjeli vallatás. – Mi a rab éjszakája? – -Smilovics vall. – Utóbb vallomását visszavonja. – A hullacsempészet -meséjének keletkezése. – Smilovics lelkének mélységei. – Leonidás és -Zrinyi más mint Smilovics. – Szegény ember ne legyen hős. 227 - -IV. Mendelovics Niszen könnyü szerrel igazolja magát. – Fogel Amsel és -tanui. – Vallatása. – A tyukól. – Az egyiptomi harmadik és negyedik -csapás. – Fogel inkább meghal, semmint vallomást tegyen. – A pandur lova -előtt. – A sötét börtön. 245 - -V. Grósz Márton vallatása. – Klein Ignáczot gyötrik, sanyargatják. – -Solymosi Eszter ruhájának kérdése. – A községi biró Buchtánét akarja a -vádba keverni. – Grószberg Leóné. – Cseres Andrásné jelleme. – Hamis -tanu. – Tanuságtételének részletei. 266 - -VI. A foglyok éjjeli behajtása Nyiregyházára. – Vajjon valósággal -megtörténtek-e a gyötrő, sanyargató vallatások? – Matej, Csepkanics és -Herskó panasza a kinzatások miatt. – Matej csodálatos visszaesése. – -Bűnös tagadása. – Mit ér az eskü? 295 - -VII. A vádlottak gyakran védik magukat tagadással. – Gyakran -panaszkodnak, hogy kinozták őket. – Van-e joguk a tagadáshoz? – Meddig -terjed önvédelmi joguk? – Karanczai fogházőr, Róka és Kazimir pandurok -eskü alatt bizonyitják a tisza-löki sanyargatások valóságát. – Vay -György csendbiztos tagadja. – A bizonyságok mérlege. 317 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -34 |O nem vállalkozott |Ő nem vállalkozott - -34 |O rögtön |Ő rögtön - -51 |itt síncs |itt sincs - -55 |igy törént-e |igy történt-e - -116 |sohe se |soha se - -218 |ezt a csenbiztos |ezt a csendbiztos - -241 |beszéltem velna |beszéltem volna - -270 |nyugodtan maradn, |nyugodtan maradni - -281 |snmmi jelenség |semmi jelenség - -286 |Grósz bergéknél |Grószbergéknél - -288 |kogy nemsokára |hogy nemsokára - -321 |oktatták bi |oktatták ki] - - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAGY PER, MELY EZER ÉVE FOLYIK S -MÉG SINCS VÉGE (2. KÖTET) *** - -***** This file should be named 63564-0.txt or 63564-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/6/63564/ - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |