diff options
Diffstat (limited to 'old/63513-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63513-0.txt | 9231 |
1 files changed, 0 insertions, 9231 deletions
diff --git a/old/63513-0.txt b/old/63513-0.txt deleted file mode 100644 index a60709c..0000000 --- a/old/63513-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9231 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of A nazarénusok, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: A nazarénusok - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: October 21, 2020 [EBook #63513] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAZARÉNUSOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -IX. KÖTET - -A NAZARÉNUSOK - -Eötvös Károly Munkái - -IX - -A NAZARÉNUSOK - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -EÖTVÖS KÁROLY - -A NAZARÉNUSOK - -BUDAPEST MDCCCCIV - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -MIRŐL SZÓL EZ A KÖNYV? - - -I. - -(Ki látott nemzetet támadni, hitvallást keletkezni? – A Genezáret tava. -– Zebedeus két fia hogy lett apostollá?) - -Előre meg kell mondanom, miről szól könyvem. A ki olvasásába bele kezd: -tudja meg eleve, mit talál soraiban. Ne várjon se mást, se többet. - -Okom az, hogy a tárgy különös. Valami sok könyvet nem irhattak róla, -mióta irnak az emberek. Efféle könyvet nem olvastam s nem is hallottam, -hogy volna efféle. Több, mint százezer könyvet irtak már hitről, -vallásról, szentegyházról, de oly módon, miként én, még nem irtak. Én -legalább ugy gondolom, ugy tudom. Meglehet: tévedek. Ha irtak is: akkor -is meg kell irnom a magam könyvét. - -Van felekezet Magyarországban, melyet ugy hivnak: a Nazarénusok. -Vallásos felekezet ez. Hivőit a történelmi egyházak hiveiből toborozza. -Különösen római katholikusok és kálvinisták voltak kezdő hivei. De más -egyházakból is nyert már hiveket. - -Ezekről lesz szó könyvemben. Tehát hitről is, vallásról is, egyházról -is. - -Mi a hit? Mi a vallás? Mi az egyház? - -E kérdésekről nem beszélek. Nem bocsátkozom se hittani fejtegetésbe, se -bölcseleti álmadozásba. Azt se keresem: van-e, nincs-e igazság a -nazarénusok hitében és vallásában. Hitüket és vallásukat se nem ajánlom, -se nem kárhoztatom. Se ellenségük nem vagyok, se hozzájuk nem tartozom. -Még csak nem is elmélkedem hitvallásuk fölött. Van-e jövendőjük, még e -fölött se szerkesztem meg véleményemet. - -A hit, a vallás és az egyház együtt fenséges és csodálatos természeti -tünemény. Fenségesebb és csodálatosabb, mint a költészet. Sokban -hasonlit a csillagok rendszeréhez. Ép oly fenséges és csodálatos, mint a -népek és nemzetek lelke közt való különbség. Mikor és miként támadt s -miként és miért fejlődött ki ez a különbség? A boncztan, az élettan és a -vegytan szerint minden magyar és minden angol ember teljesen egyenlő. S -az angolok együtt s a magyarok együtt mégis egészen más-más nemzet. -Nyelvük, erkölcsük, természetük, vallásuk, költészetük ég-föld -különbség. - -Ki látott nemzetet támadni? - -Senki. Egyes ember talán nem is láthatott, mert a nemzetek támadásának -időkora századokra és ezredekre terjed, egyes ember figyelő ideje pedig -csak ötven-hatvan év. Ennyi idő alatt nyelv és nemzet a maga különös -lelkének teljességében nem támadhat. - -A nemzetek támadásáról s egyéni, társadalmi és állami életük -keletkezéséről már sok könyvet irtak. De minden könyv csak bölcseleti -rámutatás arról, a mi most van, arra, a mi évezredek előtt volt. -Gyönyörü művek; igazak is, de nem teljesek. Meggyőznek bennünket arról, -miként támadtak a nemzetek, – de kisérletileg nem tudják szemeink elé -állitani, miként támadtak hát valósággal. - -Igy vagyunk a vallásokkal. - -Ki látott vallást keletkezni, felekezetet támadni, egyházat eredni? - -Mind a három kérdésre meg tudunk felelni s a feleletben meg is -nyugszunk. Sőt Mózes, Jézus és Mohamed hívei oly tisztán látnak e -kérdésekben, hogy szükségtelennek, sőt ártalmasnak tartják a kételkedést -és a további kutatást. Ne is kételkedjünk, ne is kutassunk. Hanem azért -mégis eszünkbe juthat a kérdés: vajjon napról-napra, óráról-órára s -emberről-emberre miként támad, nől, fejlődik és terjed a hit és a -vallás? - -Gyerek-ifju voltam még, a mikor ez nekem már eszembe jutott. De nem -sokat törődtem a kérdéssel. Sőt nevetségesnek tartottam volna, ha -törődöm vele. - -Azonban ujra és ujra eszembe jutott. - -Ha Mózes könyveit olvastam, ha Homérosz hőskölteményeibe elmerültem, ha -az évangyélisták és apostolok irásai fölött elmélkedtem: mindig eszembe -jutott. Hogy jöhetett hát létre a zsidó vallás? Miként alakult meg a -hellenek istenvilága? Mikor és miként támadott a szeretetnek keresztyén -vallása? - -Különösen sokat tünődtem egy jeleneten, melyet Jézus életéből leirnak az -evangyélisták. S nem is egy irja le, hanem három is. Ez a jelenet az, a -mikor apostollá lett Zebedeus két fia. - -Keresztelő Jánost börtönbe zárták. Mikor ezt Jézus meghallotta: -Názáretbe ment. De ott se maradt sokáig, hanem elindult észak-kelet -felé, a galileai tengerhez, Kapernaumba. Utja közben oktató, -fölvilágositó, hitterjesztő lelkes beszédeket tartott uton-utfélen, de a -zsinagógákban is. - -A galileai tenger nem tenger, hanem tó. Egyik nevén igy is nevezik: -Genezáret tava. A szent irásokban tibériási tengernek is nevezik, -mivelhogy délnyugati partján fekszik Tiberiás városa. - -Körülbelül akkora a tó, mint a Balatonnak az a része, mely Tihany és -Kenese közt s Siófok és Füred közt fekszik. Nem sokkal nagyobb tehát, -mint a Balatonnak egy harmada. Keresztülfolyik rajta a Jordán vize. A -Balatonnál mélyebb s egykor több hala is volt. - -Nyugati partja Bethsaidától Tiberiásig: ez az igazi szent föld. Itt élt, -itt tanitott legtöbbet Jézus. Itt éltek szülői, testvérei, rokonai. Itt -szerették őt legjobban. Itt szerették igazán. Első apostolai itt -csatlakoztak hozzá. Emberi elmének nincs oly ragyogó és fenséges -költészete, mint Jézus élete itt Názáret körül s a Genezáret tava körül. - -Ide jött akkor is, a mikor Keresztelő János elfogatása miatt szive -elszomorodott. S lement a tópartra; mint akkor mondták, a tenger -partjára. A tóparton halászokkal találkozott. Ott találta Zebedeust is. - -Zebedeus egyszerü jámbor halászember volt. Csónakja a part mellett a -vizen himbálódzott. Nem maga volt a csónakon, hanem ott volt vele két -fia is, az idősebb: Jakab s a fiatalabb: János. De voltak vele még -szegődséges halászlegények is, kiket béres szolgáknak nevez a szentirás. -Ilyen is lehetett kettő vagy három. - -Voltak tehát öten vagy hatan. Többen nem igen lehettek, mert a csónak -nem volt nagy, több ember abban nem fért volna el s egymást gátolta -volna halászember munkájában. - -Igaz, hogy a szentirás se azt nem mondja meg, hány volt a halászlegény, -– se azt, mekkora volt a csónak. De azt igenis megmondja, hogy a -csónakot, a mikor rajta elvégezték dolgukat, kivonták a száraz partra. -Ebből bizonyos, hogy a csónak nem nagy volt, öt-hat emberre valónál -nagyobb semmi esetre se volt. A nagyobb csónakot nem szokás, de nem is -könnyü s nem is czélszerü a partra vonszolni. - -Zebedeus és fiai és emberei épen hálójukat kötözték, igazitották s -mosták, a mikor Jézus oda ért. Halászembernek mindennapi rendes munkája -ez. A hálón halászás közben szakadás támadhat s mikor kihuzzák, halon -kivül más is beleakadhat; rák, kagyló, tüskés sulyom s egyéb. Mind ettől -a hálót meg kell szabaditani. De ha a hálónak egyik-másik fonala szines -foltot kapott: azt is ki kell mosni tisztára. Mert ha ki nem mossák: -meglátja a hal a vizben s nyomban odább ugrik. - -Jézus odament Zebedeus csónakjához s oda szólt a két fiuhoz: Jakabhoz és -Jánoshoz s hivta őket magához. S a két fiu letette a munkát; -kivonszolták a csónakot a partra s akkor a két fiu ott hagyta apját a -csónakkal s a halászlegényekkel s elment Jézussal Kapernaum felé. Nem is -vált el többé tőle. - -Igy beszélik el az evangyélisták ezt a jelenetet. De vajjon hát igy -történt-e ez? - -Bizonyos, hogy igy történt. De még százszor bizonyosabb, hogy e jelenet -igen sok részletét elhallgatják a szent irások. Nézzük csak meg -közelebbről. - -Az egyszerü tóparti halászember ma is olyan, a milyen Jézus korában -volt. Olyan a tava, a vize, a hala, a hálója, a csónakja, a ruházkodása, -étele-itala, napirendje, sátora, tanyája, házas élete s minthogy akkor -is, most is ezek körül forog elméje gyerekkorától agg koráig, tehát -olyan a gondolkozása is. - -Ha ma a parton hálóját kötözgeti a halászgazda két fiával s két -cselédjével s oda jön egy idegen, eddig soha nem látott kegyes férfiu, -akár magánosan, akár tized-huszad magával vagy bár egész embersokasággal -s oda szól a két fiuhoz: - -– Hejh, jó emberek, hagyjátok ott a munkát s engem kövessetek! - -Vajjon mi történik akkor? - -Bizonyos, hogy a két fiu nem hagyja ott szó nélkül apját és munkáját s -nem követi a kegyes férfiut. - -Hanem előbb megkérdezi a kegyes férfiut: vajjon kicsoda, hogy hijják, mi -járatban van, miért hivja őket magához, miért és meddig és hova kövessék -őt, mi lesz a munka, mi lesz a fizetés, miből élünk, miből ruházkodunk? - -Az öreg Zebedeus is bele szól a dologba. Ő a fiait csak ugy hevenyében -eltávozni nem engedi. Az ő gyerekei ezek! Mi lesz a hálóval és -halászattal, ha a két munkabiró fiatal eltávozik? Ő már öregszik, -gyengül, csupán idegenekkel, szegődöttekkel a munkát folytatni nem -tudja, tehetsége sincs hozzá. Abból tehát semmi se lesz, hogy az ő két -fia ő tőle bizonytalan életre eltávozzék. - -Most ez a jelenet állana elő a legszelidebb alakban is. S bizony másként -akkor se volt. A változhatlan emberi természet biztos ismerete -bizonyitja, hogy másként akkor se történhetett. - -Ha ugyanis a Zebedeus-fiak, Jakab és János, akkor még Jézust nem -ismerték. - -Hanem hát ismerték! - -Jézus is ismerte őket. Különben majdnem érthetetlen, hogy ott a csónakon -dolgozgató öt-hat ember közül épen csak Jakabot és Jánost hivja magához. -Szinte természetesebb lett volna, ha magát Zebedeust szólitja vagy -csupán a halászlegényeket. - -Ugy, a hogy a szentirás elbeszéli: csodaszámba jön a történet. Pedig, ha -minden részletét ismernők, nem lenne benne semmi csodálatos. - -Mert mikor Jézus odament Zebedeushoz, akkor már volt két állandó -apostola. Az egyik Simon-Péter, a másik András, Péternek a -testvéröcscse. - -Ezek is halászok voltak a Genezáret taván. Ott halászgattak ők is -Zebedeus halásztanyájának közelében. Kétségtelen, hogy ők jó -ismeretségben voltak már régóta a Zebedeus-fiukkal, valószinüleg -barátság és rokonszenv állott fenn köztük s a két fiut ártatlan, jó és -nemes szivü férfinak s komoly és világos eszü embernek ismerték s ők -tanácsolták Jézusnak, hogy azt a két fiut is szólitsa magához. - -Kétségtelen az is, hogy ezek a jámbor halászemberek már korábban is -ismerték Jézust s ha talán személyesen nem is, hirből minden esetre. -Názáret alig van a Genezáret tavának déli végéhez 28 kilométernyire; a -szegény, egyszerü emberek közt Jézus bátorságának, bölcsességének s a -papokkal való viaskodásának hire elterjedhetett s akkor már biztosan el -is terjedt. S a hir s az együgyü elmék képzelete már a csodatévő hatalom -fényével övezte Jézus alakját. - -Csak igy lehet megérteni, hogy az öreg Zebedeus szó nélkül oda adta két -fiát apostolnak s a két fiu is szó nélkül követte Jézust. - -Másként az egész dolog érthetetlen. - -Az öreg Zebedeussal a szentirásban másutt nem találkozunk. A mennyire -tudniillik én ismerem a szentirást. Hanem feleségével találkozunk. Az -öreg Zebedeusné, a két apostol anyja, Jézus halála és föltámadása idején -ott van Jeruzsálemben. Az ő lelkében is ott fénylettek már az uj hit -sugarai. A mi azt bizonyitja, hogy némi fogékonyság ehhez volt már a -Zebedeus családban akkor is, a mikor még csupán csak a galileai tengeren -halászgatott. - -– – Nos hát e két Zebedeus-fiu története okozott nekem nagy tünődést. - -S gondolkozni kezdtem a fölött, vajjon a mi életünk, a mi társadalmunk -meg tudná-e még egyszer szülni ezt a jelenetet? - - -II. - -(A lelkek nem szabadok eléggé a hithez. – Magányban érlelődik a hit. – -Az én hitalapitó ismerőseim. – Táncsics. – Mikor kezdtem a Nazarénusok -eredetét kutatni?) - -Van-e még hit? Van-e még néma rajongás? Tud-e még az emberi lélek mást -is érezni, mint örömet és bánatot, boszuságot és unalmat? Van-e még -valamink az istenek adományából, a mely fel tudná üditeni az aszú -sziveket és a számitó elméket? - -A léleknek szabadság kell, hogy legyen ideje és módja fölkeresni az -életnek, a boldogságnak s az üdvösségnek titkait. Nagy titkok ezek, -melyekhez csak a hit segitségével juthatunk el. Pál, a nagy apostol azt -mondja, hogy csak az a hit, a mely megvalósitja reményeinket s -megmutatja a láthatatlan dolgokat. Én azt hiszem, neki van igaza s nem -annak a sok papnak, tudósnak és bölcselőnek, a kik Jézus óta mind -másként magyarázzák a hitet s a kik nehéz, hosszu, elmefárasztó és -lélekölő tudományt csináltak a hitből. S nevezik azt hittannak, egyházi -törvények s hitelvek rendszerének. - -De hát hol van a léleknek ma akkora szabadsága? - -Ma mindenkit szorosan megszabott munkára kényszerit az élet. A szegényt -kenyere, ruhája, hajléka, egészsége, asszonya és gyereke után izzadni s -a gazdagot arra ösztönözni, hogy vagyonát védje és szaporitsa, – -élvezeteit gyakorolja, – országának, községének, vállalatainak ügyeit -elintézze s a napoknak el nem foglalt óráit tárgytalan fecsegésben -töltse. - -Ma már nincs szabadság. - -A birót nem köti ugy a törvény, mint a hogy a szíveket és lelkeket -megköti ma a divat, a közhangulat, a társaság szokásai s a tudományok -tantételei. A hogy megszokott módon kell öltözködni: ép ugy megszabott -módon kell gondolkozni. Sőt még érezni is. Minden érzésre van műszó, -minden műszónak van tudós meghatározása s minden cselekvésnek szigoru -törvénye. A gyermeket attól kezdve, a mikor már futni tud, mind ezek -szigoru megtartására oktatják. Mintába gyurják az agyagot, hogy -szabályos tégla legyen belőle. Ily téglából áll az épület. S mintába -gyurják az emberi lelket, hogy rendes közpolgár legyen belőle. Ezekből -áll a korszerü társadalom. Kórságos elme, gonosztévő vagy nagy ur legyen -az, a ki ennek törvényeit megszegheti. - -Hogy hit támadjon bennünk: a léleknek önmagába kell szállania, önmagával -kell foglalkoznia. Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, -a zakatoló gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától -s a tudósok feleselésétől. Erdők magányában, vizek partján, sivatagnak -rónavidékén: ott készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a -gondolatok szárnyalása, az érzések igazsága, a költészet, a végtelennek -imádása s ha mindezek együtt vannak a lélekben: ott készül a hit. Az -erős hit, a mely méltó erre a névre. - -Keresztelő János, a mikor növekedett s lelkében erősödött: kiment a -pusztába. Ott élt évekig a sivatagon. S mikor érezte magában istennek -hitjavitó sugallatát: akkor tért meg a pusztából s ment az emberek közé. -Igy mondja az irás. - -Hát Jézus hol töltötte azt a husz esztendőt, a melyről életének -történetéből a mi szentirásaink semmit se tudnak? Nem ott-e, a hol -Keresztelő János? - -Hiába kutatjuk. - -Sok időt kellett magányban töltenie, mély tünődésekbe s erős érzésekbe -elmerülnie, hogy megváltója lehessen az emberi nemzetségnek. Ha mindig -emberek közt van, ha folyton a papokkal és irástudókkal vitáz: az -emberszeretet nem fejlődött volna ki annyira szivében. S akkor se, ha -Athénbe megy bölcsészeti tanfolyamra s Rómába jogi egyetemre. - -A pusztában megszabadul a lélek a korhadt társadalom eszejárásának -nyügeitől. - -Három embert ismertem, a ki uj hit alapitásán törte fejét. Két fiatalt -és egy öreget. - -Nem akarok sokat beszélni róluk. Nem volt sikerük. - -Az egyik pécsi tanuló volt az ötvenes években. Katholikus papnak -törvénytelen gyereke. Hatalmas agy, erős elme, nagy szorgalom és -buzgóság a tudomány megszerzésében, de keserüséggel teljes lélek. Csak -gyülölni tudta az egyházat, s a hitnek egyéb külső intézményeit. Csak -azért a Jézusért rajongott, a ki a templom csarnokából kiverte a -kufárokat. Szellemét megülte a sötétség, hiányzott belőle a szeretet -napvilága. Nálam idősebb volt s többet is tudott. Egész éjszakákon át -magyarázta nekem világjavitó eszméit. Se gondolkozni, se érezni nem -tudtam vele. Eltünt nyomtalanul. - -A másik kecskeméti fiu volt. Szegény özvegy asszonynak gyereke. Apja -takács volt valamikor s ő is megtanulta apja mesterségét. De erős vágy -rohanta meg lelkét, a magasra törés vágya. A kálvinisták kecskeméti -gimnáziumát és jogi főiskoláját végig járta. Engem nagyon kedvelt, -nagyon ragaszkodott hozzám. De valami titkot mégis őrzött keblében, -melyet nem akart velem közölni. - -Szerény fiu volt; lehajtott fejjel, lassu járással ballagott az utczákon -és sétáló utainkon. Beszéde is lassu és vontatott. A mindenség -legmélyebb kérdéseiről szeretett álmadozni. - -De voltak napok, a mikor nem keresett föl. A mikor az egész délutánt -magánosan töltötte el otthon vagy a szőlők közt való bolyongásban. -Bevallotta, a mikor kérdeztem. - -Nem nő után ábrándozott. Nem készült költőnek se, tudósnak se. Mit -jelentett tehát e gyakori magános bolyongás? - -Egyik sétánkon félig komolyan azt mondtam neki: - -– Te pajtás, te valami nagy bolondságon töröd a fejedet. - -Fejét fölvetette s kérdő merevséggel nézett rám. - -– Ugy van az; te bizonyosan valami uj hitet akarsz alapitani. - -Megrezzent. Mosolyogva figyeltem lelkének zavargását. Utóbb azt -kérdezte: honnan tudom én ezt? - -– Sehonnan, de azért mégis tudom. Nehéz, nyomasztó ábrándok vesznek -rajtad erőt igen gyakran, titokként rejtegeted előttem tünődésed -tárgyait. Más nem ragadhatott el magával, csak a hitbeli kétség. - -Bevallotta. - -Valami különös nagyravágyás fesziti keblét. De ő szegény s nem is daliás -alak, hóditó jövő a nők közt nem mosolyog rá. Gazdag nem lehet, hadvezér -nem lehet, költő nem lehet, de ő mégis nagygyá akar lenni. A szegény nép -millióinak hite oly gyönge, oly hézagos, annyira tele van babonával s -tévedésekkel, hogy a ki e hitet megtisztitja s megedzi: az szent munkát -végez s megörökiti nevét. Erre akar vállalkozni. - -Szerettem ezt a fiut s megsajnáltam. Napokon át beszéltem lelkére. Az -ifju lélek ábrándok nélkül nem élhet. De ha szertelen az ábránd: akkor -az már betegség. Nem hiszem, hogy a gondviselés őt a hitalapitó -tehetségével felruházta volna. Hanem kis ember, jó ember és boldog ember -lehet belőle, csak várja be nyugodtan, mig ábrándjai lassanként -elszállanak s helyüket lassanként elfoglalja a munkavágy és a -kötelességérzet. - -Huszonöt éve, hogy utoljára meglátogatott itt Budapesten. Valami nagyon -kis hivatalnok volt akkor itt. Itt van-e és él-e még: nem tudom. - -– – A harmadik volt az öreg jó Táncsics Mihály. Őt már nagyon sokan -ismerték; országos neve, országos szerepe volt; függetlenségi harczunk -azzal kezdődött 1848-ban, hogy őt erővel kiszabaditottuk -sajtófogságából; tagja volt a törvényhozásnak is. Az első magyar -szoczialista, de olyan szoczialista, a ki mindenkit szeretett és senkire -se haragudott. El is hagyta e miatt utóbb minden követője. - -Irt egy három kötetes hosszabb munkát, melynek czime: Józan ész. Ennek -egyik kötete a Vallásról szól. A vallást akarja ebben a mindennapi józan -ész törvényeire áthuzni s ekként – mint szokta mondani – megtisztitani. -Az ő uj vallása is keresztyén vallás volna, de inkább csak erkölcstan, -mint hit. Az egyházaknak csaknem minden történelmi intézményét eltörölné -s hit nélkül való, de józan, egyszerü, jó erkölcsü, szelid emberekké -alakitaná át a megromlott emberi nemzetséget. - -Fiatal koromban gondosan átolvastam ezt a munkát. S igaz, hogy sok -egyszerü, világos elméjü s jóra való földmives embert találtam, a ki -körülbelül ugy gondolkodott, mint az öreg Táncsics munkája. - -Agg korában gyakran beszélgettem vele e kérdésről. Kérdeztem tőle, -mennyi idős volt, mikor a hitjavitásra adta fejét? Vágy és rajongás -birta-e erre őt vagy az elmének komoly fontolgatása? Tett-e kisérletet -arra, hogy egyenként nyerje meg az embereket az ő uj hitvallásának vagy -megelégedett könyve megirásával? Akadtak-e követői, apostolai, a kik -tűzbe, vizbe, halálba is készek voltak menni uj hitükért? - -Az öreg Táncsics bizony nem tudott hivőket gyüjteni. Tisztelték, -becsülték, meg is hallgatták, vitatkoztak is vele, pajkos emberek -gyakran ki is nevették, de állandó követői nem akadtak. - -Nem is lehet másként. - -Rég elmult már negyven éves, a mikor hitjavitó könyvét megirta. -Keresztül ment már akkor az életnek keserves iskoláin, meg is nősült, -gyermekei is lettek, vérré vált benne az a meggyőződés, hogy csak -munkával és okossággal lehet megélni, nem pedig rajongással s a hit -szent ábrándjaiba való elmerüléssel. Szeretettel mindig tele volt a -szive, de az a szent láng, mely a hitterjesztéshez szükséges, nem -lobogott ereiben. - -Elmondtam neki mindezt. Ezt felelte: - -– Igazad lehet, de az emberek se olyanok ma már, mint Jézus idejében. - -De hát nem olyanok-e? - -Ez én előttem a nagy kérdés! - -Mindig hallottam, hogy Oroszországban és Amerikában egyre-másra -keletkeznek uj vallásfelekezetek. Oroszországban a legszegényebb és a -tanulatlan nép közt, de Amerikában a tanult, eszes, vagyonos és iparos -nép közt is. Talán nem állandók se itt, se ott e felekezetek. Talán csak -futó tünetek társadalmunk felszinén, mint az elsuhanó felhőnek árnyéka a -földön. De mégis tünetek, melyek nem ok nélkül vannak. S minden uj -hitnek kell apostolának lenni. De hát miként tud sikerre jutni, habár -csak egy időre is, az apostol? - -Hogy a közvélemény valamely nagy kérdésben miként támad s miként terjed -el s mily mélyen nyomakodik az elmékbe és érzésekbe: ezt gondos -figyeléssel kikémlelhetjük. A nagy nemzeti költők hatását is -nyomrul-nyomra kisérhetjük. - -De miként támad az uj hit? - -Ime: itt vannak nálunk a Nazarénusok. Uj felekezet, még pedig -keresztyén. Jézust vallja ő is hite alapitójának. Háromszáz év óta nem -támadt Magyarországon uj felekezet más, csupán ez. S főleg a magyar -fajta népben támadt. - -Mi ennek az oka? - -Jobb vagy rosszabb lett a népnek sorsa? Szegényebbé vagy gazdagabbá vált -a nép szelleme, mint az előtt volt? - -Minő szép dolog volna mind ezt tisztán látni, mind e kérdésre tökéletes -feleletet nyerni! - -Harmincz év óta foglalkoznak már az állami hatóságok a Nazarénusokkal. S -már harmincz év előtt keletkezett bennem a vágy: lenézni a nép lelkének -mélységeibe, hogy ama kérdéseket megvizsgáljam. Föl kellett keresnem az -első apostolokat, a kik az uj hitet megalapitották s lassanként -elterjesztették. Meg kellett ismernem egyéniségüket, lelküket, -buzgóságuk erejét s hatásuknak eszközeit és sikereiknek mértékét. - -Nem találtam meg mindent, a mit kerestem. De sokat találtam s a mit -találtam, azt el nem hallgathatom. Az a magyar ifju, az a szegény -iparoslegény, a ki a magyar Nazarénusok felekezetét megalapitotta, -megérdemli, hogy szavait és cselekedeteit följegyezzem. Régen meghalt -már; idegen földön, bujdosásban hunyta be örök álomra szemeit, -felekezetének tagjai közt talán egy sincs már, a ki nevére is -emlékeznék. De én följegyzem nevét s őrzöm emlékezetét. Nem keresem: -tévelygés vezette-e utjain vagy igazság, mert látom, hogy mély és igaz -érzés vezette. - -A mit e könyvem tartalmaz: annak egy részét, körülbelül majdnem felét ez -előtt közel harmincz évvel már megirtam. De töredékesen és sok helyütt -nem összefüggőleg. De a mit megirtam is: ujra átdolgozom s talán itt-ott -igazitok is rajta. - -A mai Nazarénusok nem a hitalapitó Hencsey Lajos nazarénusai. Erkölcsük -az, de hitük sokat változott. De ez az én vizsgálódásomon kivül esik. -Hitük tartalmának birálatába nem bocsátkozom. - - -III. - -(A nazarénusok kis száma és nagy buzgósága. – Meddig terjed az én -elbeszélésem? – Mit jelent a nazarénus szó? – Pál apostol bünpöre.) - -De birálták hitük tartalmát mások. Egyházi és világi hatóságok, -katonaság, lelkészek, sajtó emberei. Sokat irtak, sokat beszéltek róluk, -de engem se irás, se beszéd ki nem elégitett és az én érdeklődésem kellő -kielégülést, kellő megnyugovást nem talált. - -Ismertették és tárgyalták tanaikat; dicsérték és kárhoztatták -erkölcseiket; kicsinyelték vagy magasztalták az erőt, mely a felekezet -lelki buzgalmában rejlik s a jövendőt, melynek a felekezet eléje néz. De -sem a dicsérők, sem a kárhoztatók nem ismerték a felekezet belső életét. -Nem ismerték kisded egyházaik s tanaik keletkezésének s kifejlődésének -történetét. - -Intézkedtek is már dolgaikban a világi és egyházi hatóságok. S -intézkedéseiket hol az elfogultság és hatalom rideg parancsoló szavával, -hol a keresztyéni szeretet atyai intéseivel hajtották végre. A nazarénus -a hatalom parancsoló szavaitól meg nem ijedt, a szeretet szavaira a -szeretet szavaival válaszolt, de hitét és vallási meggyőződését el nem -hagyta. Ugy szerette hitét, mint életét s jobban szerette, mint az -életnek kényelmeit. - -Honnan meriti a vallásnak e bátorságát s a meggyőződésnek e nagy erejét? - -Talán a hivők sokaságából? Nagyjainak hatalmából? Multjának történetéből -s nagy és fényes emlékeiből? Erős intézményeiből vagy vérré vált -szokásaiból? - -Egyikből se. - -A nazarénusok kevesen vannak. Nagyjaik sincsenek, mert ők mind szegények -s közülök még se a tudomány, se a művészet, se a kormányzás és -törvényhozás, se a nagy vagyon magaslatára nem emelkedett senki. A -felekezet története csak tegnap kezdődött. Vallási intézményei alig -vannak s a már meglevők is egyszerüek és kezdetlegesek. Még szokásaik se -lehetnek erősek, – hiszen az a nemzedék, mely az uj hitet megalkotta, ma -se halt ki még egészen. Még ma is lehetnek élők a legelső hivők -seregéből. - -És az ő hitük mégis erős, önérzetük mégis teljes s számuk lassan ugyan, -de napról-napra szaporodik. - -Én e titoknak mélyére akarok hatolni. Keletkezésük történetét s -fejlődésük első folyamatát meg akarom ismertetni. Kisérem őket a -felekezet bölcsőjétől fogva s igyekszem egyéni és családi életük -rejtelmeibe behatolni. De menten attól az elfogultságtól, melyet más -vallásom, másféle miveltségem s másféle társadalmi állásom szülhetne. - -Különös gonddal fogok irni Hencsey Lajosról. Arról az ifjuról, ki a -legszentebb hitnek rendithetlen erejével csüngött az uj felekezet -tanain; ki hitelvekké dolgozta föl a homályos sejtelmeket; ki egyházat -alkotott a hivők kicsiny, de lelkes seregéből s kinek buzgósága soha meg -nem apadt. Ki éjjeleit s nappalait, ifjuságának minden örömét s végre -életét áldozá föl nagy gondolatainak s a jövendő élet és a más világ -ábrándos képeinek. Kegyelettel emlékezem meg az ápoló kezekről, melyek a -szegény fiu szenvedéseit megkönnyitették s a sirról, mely nem honának -földjén, hanem távol idegen országban fedi porladó hamvait. És -megemlékezem a jó öreg szülőkről is, kik bizalommal, jó remény fejében -bocsájtották el gyermeküket, kinek arczát többé nem láthatták soha. - -A történet, a melyet e könyvben elbeszélek, az utolsó szóig hű a -valósághoz. Az emberek, a kiket megnevezek, élő emberek voltak mind. -Harmincz év előtt, mikor történetem egyik-másik részét irni kezdtem, még -éltek közülök néhányan. Talán ma is élnek még. Akkor is bizalommal -hivtam fel őket, hogy ha soraim kezükbe jutnak, tegyenek tanuságot -soraim igazságáról. S ha tévedtem volna valamiben: igazitsák ki a -tévedést. - -Történetem a magyar függetlenségi harcz végével véget ér. A kor, a -melyről irok, a mult század negyvenes éveinek kora. Az események fonalát -tovább kisérni szemeimmel nem állott módomban. Tovább kisérni most már -nem is vállalkozom. A kisded társaságot, melyből állott kezdetben a -nazarénus felekezet s mely az atyafiak szent gyülekezetének méltán -nevezheté magát, szétszórták az élet viszontagságai s én a tagokat az -ország különböző részeiben és más országban s a tengeren tul is nem -követhettem többé figyelő szemekkel. - -De felhivok mindenkit, a ki olvassa e sorokat s lelkesül a történeti -igazság teljességeért s a kit e titkos felekezet támadásának részletei -érdekelnek: vegye föl az általam elejtett fonalat, kövesse az általam -megjelölt nyomokat s legyen munkás abban, hogy a nazarénusok történetét -levezethessük napjainkig. Egy kis darab ez a mivelődés egyetemes -történetéből; egy kis mutatvány a magyar népszellem erőkisérleteiből. -Megérdemli a nemesen gondolkozók fáradozását. - -* - -Mielőtt történetem elbeszélését megkezdeném: a nazarénus szóval kell -tisztába jönnünk. - -A magyar felekezet tagjai kezdetben a nazarénus szót és elnevezést nem -ismerték, önmagukat ekként soha nem nevezték. E nevet a világ adta -rájuk. - -A hozzáértők, a tudósok azt állitják, hogy a nazarénus név a nazir -szótól származik. E szó a héber nyelvben fordul elő s közhasználatú és -valóságos jelentése magyarban annak felel meg, melyet nyelvünk a -jött-ment, jövevény, kóbor szavakkal jelez. - -Senki ezen meg ne ütközzék. A szót gúnyként szokták alkalmazni, tehát -jelentése édes és gyöngéd nem lehet. - -A régi héber világban nazir szóval jelezték mindazokat, kik családjuk, -községük, felekezetük vagy nemzetségük kötelékéből kiváltak s más -családba, más felekezetbe vagy más nemzetségbe léptek át. Nazir szóval -jelezték a hontalanokat, a bujdosókat, a szakadárokat, a foglalkozás -nélkül csavargókat, a tüzhely nélkül valókat és a jövevényeket. E szó: -nazir, jelentett igazságot is, jelentett csufságot és megvetést is. - -Nazireusnak vagy nazarénusnak nevezte a zsidó, a ki Samariában -telepedett meg, vagy samariabeliekkel szoros viszonyra lépett. -Nazarénusnak nevezték Zakariás papnak fiát: Keresztelő Jánost, mikor -Judea pusztáin tanitott s a Jordán vizében keresztelt. Nazarénusnak -nevezték Józsefet, mikor kis fiával Jézussal Egyiptomból visszatérve -Galileában megtelepedett. Nazarénusnak nevezték magát az Üdvözitőt is, -mikor a pusztában bolyongott, mikor rokonai megvetették s mikor a -Golgotán keresztre feszitették. Nazarénusnak neveztek a középkor -homályos századaiban száz meg száz apró felekezetet s még napjainkban is -nem egy németországi s más országi titkos felekezetet neveznek e névvel. - -Nazarénusoknak nevezték az ős keresztyéneket is az első két század -folyamán mind a szent földön, mind Rómában. Semmise bizonyitja ezt -jobban, mint Pál apostolnak nagy pöre, a mint leirják ezt a szent -könyvek. - -Nevezetes pör ez. A mai igazságszolgáltatás is sokat tanulhat belőle. -Igaz, hogy a mikor lefolyt, a jog Rómában akkor már magas fokra -fejlődött. - -Ananiás főpap vádolta Pált eretnekséggel és közcsendháboritással. Pál -azonban római polgár volt, a zsidók birósága ellen kifogást emelt, s -azért áttették ügyét a római birósághoz. Rómának czezáreai helytartója -akkor Felix volt, neki kellett első fokon biráskodni. - -Ananiás nem bizott magához. Nem hitte, hogy Pál apostol nagy elméjével, -lánglelkével s nagy igazságaival meg tud birkózni. Ügyvéd után nézett. - -Volt Jeruzsálemben egy hires ügyvéd. Római jogász, a neve volt -Tertullus. Ezt fogadta meg a főpap vádló ügyvédnek s vitte magával -Czezareába Felix helytartó elé. - -Gyönyörü volt a bünügyi tárgyalás, de nem irom le. Nem tartozik ide. -Hanem az igenis ide tartozik, hogy a vádló ügyvédnek első szava is az -volt a helytartó előtt Pál apostol ellen: - -– Ime, ez az ember a nazarénusok felekezetének főembere! - -Vád is volt, gunyolódás is volt e szóban. De e jelenet azt is -bizonyitja, hogy akkor az első keresztyéneket a törvényszékek és -hatóságok előtt is nazarénusoknak nevezték. - -A magyarországi nazarénusok maguk közt ezt az elnevezést nem használják. -Kezdetben legalább nem használták. »Atyafiak« és »szent gyülekezet« ezek -maguk közt a legszokottabb elnevezések. - -Ma a közéletben atyafi alatt a testvérnél távolabbi vérrokont értenek, -de hajdan csupán csak az édes testvért értették. Még pedig az apul-anyul -való testvért, a melyet latinul carnalis és uterinus frater néven -neveztek. - -Legjobban szeretik magukat a magyar nazarénusok »igaz keresztyének«-nek -nevezni. Hitvallásuk könyvében, melyet Hencsey Lajos 1841-ben irt s -melynek eredeti kézirati példánya kezeim közt van, e nevet vették föl: -»A bűnökből megtért, szentélet-követő, Krisztusnak szent keresztségét a -hitnek megvallása után felvett keresztyének«. - -Hosszú név. Én ezt nem használom. Maradok a nazarénus szónál. A világ -igy ismeri őket. Nálam e szó nem gúnyt jelent. - - - - -AZ UJ IDŐ KEZDETE. - - -I. - -(Denkel János és Kropacsek János haza jönnek Helvécziából. – A -mesterlegény. – Fröhlich Henrik Sámuel.) - -Az 1839-ik év nyarán két lakatos legény jött haza a szabad gondolkozásu -Helvécziából. Az egyiknek neve Denkel János volt, a másiké Kropacsek -János. - -Idegen hangzásu nevük daczára mindkettő magyar fiu volt, bár jól tudtak -németül. Hol születtek és hol nevelkedtek: nem tudom. Némi jelekből azt -hiszem, mindakettő Tolna-vármegyei volt, bebizonyitani nem tudnám. - -Az 1838-ik év tavaszán, a nagy árviz után már Pesten voltak s itt -mesterségüket tanulták és gyakorolták. Ez évnek végén Bécsbe mentek. A -czéhrendszer akkor még teljes virágzásban volt s ez megkövetelte a -kézmüves legényektől, hogy bizonyos számu évet vándorlásban s más meg -más remekes mester oldalán mesterségük tanulásában töltsenek el. - -Ennek a szónak: legény, a magyar nyelvben több jelentése van. Egyik -jelentése nőtlen állapotu férfit jelez. Ha fiatal: ifju legény; – ha -öreg: agglegény. – Másik jelentése szabad, szilaj, bátor ifju férfit -jelent tizennyolcz éves kortól a huszonötéves korig. A katonaságnál a -közembert értik alatta. – A kézműiparban azt a segédet értették alatta, -a ki már jól értette mesterségét és csupán a szakmabeli iparmüveket -készitette s egyebet a háznál és műhelyben nem dolgozott. - -A czéhrendszer fejlesztette ki ez elnevezés igaz értelmét. A tanuló -gyereket, a kezdő fiut inasnak nevezték. Az inas mindenféle -cselédszolgálatot teljesitett a háznál és a műhely körül. Parancsolt -neki mindenki s ő engedelmeskedni tartozott mindenkinek. Lassanként -dolgozni kezdett az iparosmunkában is, a mint esze, ügyessége s testi -ereje nőtt. Mikor már egész darabot tudott késziteni s tizenöt-tizenhat -éves korát elérte: akkor a czéh rendszabályai szerint bizonyos -ünnepélyességgel felszabaditották. S akkor legénynyé lett. Ha pedig a -legény már több éven át legénykedett s esze, szakbeli tudása, józansága -s megbizhatósága nyilvánvaló volt s a műhely felügyeletét, a munka -kiosztását, a kész darab átvételét a mester vagy özvegye rábizta: a neve -öreg-legénynyé változott. - -Denkel és Kropacsek efféle legények voltak. - -Akkor a kézmüiparos-legény erős bilincsekkel volt kötve mesterségéhez. -Nehezen ismerték el tudományát és ügyességét, de ha vándor éveit kitölté -s nagy nehezen valahol megtelepedhetett s remekes mesterré válhatott: -örömöt, büszkeséget s biztos kenyeret látott abban, ha magát egész -életén át iparának, czéhének, városának szentelhette. Ma a szabadság -korát éljük. Ma, hogy valaki mesterré és munkaadóvá lehessen, nem -szükség neki szakmájában tudni semmit. S azért ma gyakran nem annyira az -iparoslegények, mint inkább a munkaadók vándorolnak. - -Denkel és Kropacsek büszkék voltak arra, hogy vándoridejük egy részét ne -csak saját honukban, hanem külföldön töltsék el. De Bécsnél s -Ausztriában se állapodtak meg, ott sem maradtak sokáig. Pár hónapi -tartózkodás után Németországba Münchenbe s onnan Svájczba, Zürich -kantonba mentek át. - -Vajjon hol álltak munkába, kiknél dolgoztak, meddig maradtak itt: nem -tudtam kipuhatolni. Sok jelből azt látom, idejük legnagyobb részét -Zürichben és környékén töltötték el. - -Itt már akkor Fröhlichnek ábrándos vallási tanai nagyban elterjedtek. A -hatóságok ismerték és üldözték e tanokat, a mi azonban egyáltalán nem -szolgált akadályul abban, hogy ezek mind szélesebben ne terjedjenek. - - -II. - -(Denkel János nazarénus. – Hencsey Lajos kora és származása. – -Növekedése. – A kézmüiparosok osztálykülönbsége. – Az öreg Hencsey, a -falu kovácsa. – Az öreg számtartó.) - -Fröhlich. Egész nevén Fröhlich Henrik Sámuel. A nagy hitjavitók példáját -követve, latin neve is volt. Kezeim közt levő egyik eredeti levelében a -Samuelis Henricus Hilarius nevet használja. Hol élt Svájczban, mit -tanitott, mit művelt és mit szenvedett: erről később elmondok egyet s -mást. Akkor, a mikor vele a magyar nazarénusok felekezetének mind maig -legnemesebb apostola, Hencsey, legelőször találkozott. - -Denkel és Kropacsek szintén találkoztak Fröhlichhel, de mielőtt -találkoztak volna, tanait és vallásos ábrándjait már másoktól -megismerték s megkedvelték. - -Kik és hol vezették be e két iparos legényt a titkok szentélyébe, nem -tudom. Fröhlichhel való találkozásuk részleteit se ismerem. Denkel -hanyag volt a leirásban s elmulasztá napjainak történetét hüségesen -följegyezni. Igaz, hogy közönséges iparos segédtől, vándorló -mesterlegénytől rendes napló vezetését, emlékirat szerkesztését -megkivánni nem lehet, nem is szokás. De Denkel még se volt épen -közönséges iparos legény. Kropacsek névtelen ember maradt, hatása nem -volt, emlékezete is elenyészett s történetünk folyamában alig -találkozunk vele valaha. - -Azonban Denkel Jánossal együtt ő is bevette az uj hitet s elfogadta az -uj tudományt, de ő csak közönséges hivő maradt, mig Denkel jogot nyert -arra, hogy »elfogadja azokat, a kik a megtéréshez jönnek s -megkeresztelje azokat, a kik hitvallásuknál fogva arra méltók és -érdemesek.« - -Mind a kettő nazarénus lett, de Denkel János egyuttal tanitó is. - -A mint Svájczból haza jöttek s Pesten munkába álltak: Denkel rögtön -megkezdette kortársai előtt s különösen műhelybeli pajtásai előtt az uj -tudomány hirdetését. - -Denkelnek nem volt nagyobb általános miveltsége, mint a minővel az ő -korában az iparos segédek birni szoktak. Irás, olvasás, elemi számvetés -– ennyiből állott elméleti tudománya. Társai fölött minden deréksége -abból állt, hogy a német nyelvet jól beszélte, külföldön járt, aránylag -szélesebb világbeli ismeretet szerzett, affélét tudniillik, a minő az ő -gondolatkörébe beleillett és belefért; – de leginkább abból állt, hogy a -szentirásban gyakori, sőt mindennapi olvasás által meglehetős -jártassággal birt. - -Az ábrándos kedély, a mély költői lélek, az ihletettség ama bizonyos -neme, mely a hittéritőknek oly bámulatos hatalmat és befolyást szokott -biztositani, nála majdnem teljesen hiányzott. S azért valószinü, sőt én -bizonyosnak tartom, hogy ő a nazarénus felekezetet se megalapitani, se -elterjeszteni nem lett volna képes. - -Van erre más okom is. - -Fröhlich, ki a helvét, német és franczia földön uj tanaival mozgásba -hozta a vallásos kedélyeket, tudományosan mivelt elme volt. Ő tehát a -szentirást és annak tételeit nem a gyermekhit ábrándos melegével, nem a -tulvilág képeiben elmerült érzések kegyeletével, hanem a rideg ész sivár -okosságával fogta föl és bonczolgatta. Neki sikerült a társadalom alsó -rétegeiben sok léleknek megrenditeni hitét, de nem sikerült a hitnek uj -világát megalkotni. - -Ehhez egyéb is kell, mint ész, tudomány, okosság. - -Denkel Fröhlich tanitványa volt, habár nem is közvetlenül. De ő se -Fröhlich elméjével, se a tudományosan mivelt elme érveivel nem -rendelkezett. Kezdetleges és töredékes eszméket hozott magával, melyek -uj hit alapjait, uj felekezet vallását, uj egyház keretét alig -képezhették volna. - -De a gondviselés egy ifjut vezetett eléje. Egy ifjut, kinek gazdag -költői lelkületét megtermékenyitették a töredékes eszmék. Kinek magas -képzelete csakhamar elmerült a szentirás rejtelmes és csodálatos -világában. Kinek nemes ábrándjai csakhamar a siron tuli élet üdveihez -tapadtak s kinek egész lényét ama nagy gondolat karolta át: az uj hitért -élni és meghalni. - -Ez ifju volt Hencsey Lajos, – a magyar nazarénus felekezet valódi -megalapitója. - -Ez ifju élete meghatott engem. Valahányszor nevére gondolok, -mindannyiszor mély kegyeletnek szomoru és mégis vigasztaló érzete fog -el. Oly igénytelen társadalmi helyzetben, oly fiatal életkorral s minden -vagyon, család, miveltség és jutalom nélkül – oly egyszerü, tiszta és -nemes lelki nagyság, mint az övé, mindenkor méltó arra, hogy fölötte -eltünődjünk, belőle bátorságot meritsünk s emlékét az utónemzedék -számára elevenen megtartsuk. - -El fog veszni munkája nyomtalanul. Tanait a feledékenység felemészti. -Felekezetét el fogja nyelni az időknek folyása vagy a lelkek ridegsége, -vagy rokonirányu uj hitalakulás rengetege. De nevét és nevének emlékét -őrizzük meg mi. És ha sirját, melyre talán egy testvér s néhány hű barát -emlékezik még, idegen ország messze földjén meg lehetne találni, ha -sirja fölött a letelt ötvennyolcz év hagyott volna még nyomokat: -megérdemlenék porai, hogy a helyet, a hol nyugosznak, innen a hazából -egy darab emlékkő jelölje meg. - -Hencsey Lajos 1820 táján született, valószinüleg Szent-Péter-Urban, -Zalavármegyében, Keszthelyhez mintegy 20 kilométernyire fekvő kis -faluban. - -Születésének se helyét, se évét bizonyosan nem tudom. Bizonyos, hogy -atyja, az öreg Hencsey történetünk idején Szent-Péter-Urban lakott és -ott a községnek kovácsa volt. A részletesebb adatokat, ugy hiszem, ma is -meglehet még szerezni. Én tizennégy éves korom óta nem jártam ezen a -vidéken, akkor nem jutott eszembe a közelebbi adatokat és értesüléseket -megszerezni. - -Az öreg Hencseynek két fiával fogunk megismerkedni. Az idősebb fiu: -Lajos, a fiatalabb: Imre. Elbeszélésünk folyamán Hencsey Imre is nagyban -fog szerepelni. Ő még ma is élhet, noha közel lehet a 80-ik életévhez. -Hogy meghalt volna s ha él, hol lakik: nem tudom. - -Szent-Péter-Ur a Balatonba szakadó Zala folyó s a Murába ömlő -Nagycsatorna közt középen a vizválasztón fekszik Zala-Apáti közelében. A -vidék hullámos, hegyes, gyönyörü erdőkkel koszoruzott s forrásokban, -kutfejekben, apróbb patakokban felette gazdag. Szőlők, gyümölcsösök, -szántók, kaszálók, gesztenye-erdők s kisded falvak váltakoznak az utazó -előtt. Az éghajlat enyhe, a tenyészet buja. A nyár melege nem oly -rekkenő, a tél hidege nem oly csikorgó e vidéken, mint a rónán vagy a -Balaton partjain. Nagy angol kertnek minden szépsége, minden -változatossága megvan itt gazdagon, csupán a természetnek ingyen -adományából. - -Hencsey Lajos e vidéken növekedett s jellemében szülőföldjének szelid és -regényes bája visszatükröződött. Ugy növekedett, mint a parasztgyerek. -Nyáron mezitláb; inge, gatyája, kalapja s kis vászontarisznya: ez volt -minden ruhája. Télen bocskort vagy csizmát s melegebb gunyát kapott. - -A gyerek nagy szorgalommal végezte az elemi iskolákat s mind ama csekély -ismeretet mohón szivta magába, a melyet a községi mestertől -szerezhetett. A mester ur kiszolgált vén huszár káplár volt. Részeges, -nyers hangu, de mindig jókedvü. Irásból, olvasásból, a kétszerkettőből s -a templombeli katholikus imák és szertartások csekély ismeretéből állt -minden tudománya. Csak télen tartott a vén huszár káplár iskolákat; -nyáron nyulászott, verebészett vagy napszámba járt dolgozni magának is, -másnak is a földjére. Az öreg Hencseyvel gyakran kiment az erdőre, neki -a szénégetésnél segiteni s a napokat és az éjszakákat a tűz mellett -elpipázni és elbeszélgetni. Puha kenyér, szalonna, valami hideg sült, -tele csutora természetesen nem hiányozhatott. - -A kis fiu már tizenegy éves korában apja mühelyében a kovácsmesterséget -tanulta. Később ugyan lakatos lett, de itt szerzett ügyessége nem volt -kárba veszett fáradság, mert hiszen a kovácsmesterség is vassal és -kohóval bánik, mint a lakatosság. Jó kovácsból mindig lehet jó lakatos. -De megforditva már nehezebb. A lovat jól patkolni: ezt a tudományt kevés -lakatos tudja elsajátitani. - -Vannak kézművességek, melyek lassu eszüvé, egyoldaluvá, félszeggé teszik -az embereket. Irhás, tobak, kapczás, gelencsér, kőmives iparban alig -találhatók eleven és vidám elmék, mig a szabók és fodrászok általában, -szűcsök, molnárok és mészárosok gyakran virgoncz észjárásuak s mindig -van valami sajátságos miveltségük. - -A magyar csizmadiák és kovácsok általában a higgadt, komoly, tekintélyes -elemet képviselték a kézművesek társadalmában. Nemes ember is volt -köztük tisztes számmal. De megszokták már a tekintélyt legénykorukban, -mert a csizmadia és kovácslegények karjuk és derekuk erős munkája után -általában izmosak és jól fejlődöttek s azért legjobban szeretnek a -szűcs, mészáros, molnár és ácslegényekkel társalogni; a szabó, sütő és -vargalegényeket félvállról nézik; – takácscsal, saruvargával, német -szabóval nem sietnek barátkozni. Ezek rendesen gyöngébb izmuak. - -Alig szükséges megjegyeznem, hogy én a mult időkről, a mult század első -feléről, az 1848 óta majdnem egészen kihalt társadalmi szellemről -beszélek. - -Akkor a jobbágyfalvakban az uraság után a tisztelendő ur és azután a -telkes gazda következett a tekintélynek lefelé vezető lépcsőin. A falu -kovácsa épen oly tekintélyben részesült, mint akármelyik telkes gazda; -gyakran a kántorral és jegyzővel állott egy rangban, de néha még ezeket -is megelőzte. A takácsok és saruvargák rendszerint zsöllérek voltak s a -zsöllérekkel állottak egy sorban. Utánuk már nem következett más, mint a -nyájőrzők, kanászok, juhászok. Ezek után jöttek a czigányok. A cselédség -nem volt külön osztály; a cselédet együtt számitották gazdájával. - -Kovács minden faluban volt legalább egy. Ezer lélekszámnál nagyobb -faluban kettő-három is. Ezek közül egyik mindig a község hivatalos, -szegődvényes kovácsa volt. A neve volt »a falu kovácsa.« Nem volt szabad -egy faluban se a kovácsnak hiányozni. Lovat patkolni, kocsit és szekeret -vasalni, ekét és talyigát rendben tartani mindenütt s mindig szükséges -volt. Lakatosok csak nagyobb, népesebb községekben és városokban laktak. -De azért lakatosmunka kis faluban is volt. Ezt is a kovács végezte. - -Minden kovácsnak remekes mesternek és czéhbelinek kellett lenni. -Különben kontár volt a neve s becsülete semmi. Az érczczel dolgozó rokon -iparosság emberei gyakran egyesültek egy czéhbe. Kovácsok, lakatosok, -szegkovácsok, szerszámkovácsok s néha még a kolompárosok, rézöntők, -bádogosok is. A drótozó tótot és kolompáros czigányt nem vették czéhbe. -Ezek különben is faluzó, kóborló iparosok voltak. A kovács sohase járt -vásárra eladni. Neki nem volt vásári portékája, a mit eladhasson. Ő csak -a maga műhelyében dolgozott, mint a borbély vagy az ügyvéd. Tekintélye -se engedte volna a házalást és vásározást. Faszénnel dolgozott s nem -kőszénnel. A faszenet is maga égette az erdőn. - -Az öreg Hencsey, mint a falu kovácsa, meglehetős tekintélynek -örvendhetett. Ötleteit, jó tanácsát szivesen hallgatta a falu népe. -Műhelyének kisded pitvarában szivesen gyültek össze a rokonok, komák, -szomszédok, jó barátok s előljáró uraimék. Kaszinók, olvasó egyletek, -ujságok még nem voltak akkor. A társaságot jó kedvvel és vidám adomákkal -tartotta az öreg kovács. Itt beszélték meg különösen azt, kinek mit ér a -lova. Cserében, alkuban, vásárban mit lehet érte várni. A kovács tudja -azt legjobban, a ki a patkolásnál minden lónak erejével, erkölcsével -közelről megismerkedik. - -A kis Hencsey Lajos szorgalmas volt a hallgatók közt és az apai -tekintély nagy arányokban s mélyen vésődött lelkületébe. Később, mikor -már ifjuvá vált s éjjel-nappal arról álmodozott, miként alakitsa át a -világot, miként nemesitse az erkölcsöket s hozza közelebb hozzánk az -eget és annak üdvösségeit, még akkor se mert apjához közeliteni. - -Az öregnek a szomszéd falukból is voltak tekintélyes, jó ismerősei. -Gétye, Nemesszer, Vörrü, Igricze apróbb falvak egy-egy puskalövésnyire -feküsznek Szent-Péter-Ur mellett. Innen is voltak gyakran látogatói még -nemes emberek is. - -Volt különösen egy jó barátja, nekem messze távoli rokonom, Magyari -Kossa Sándor. Ugy emlékszem legalább, Sándor volt a keresztneve. Az ő -fia volt az a rég elfeledett költőnk, a ki a mult század ötvenes éveiben -Magyari névvel látta el divatlapjainkat költeményeivel. Irt néhány -kedves népdalt is. - -Mint pápai diákgyerek látogattam meg egyetlen egyszer az öreget. Már -akkor nyugalmazott számtartó volt a pacsai uradalomban. A belga király -nyugalmazta, mikor megvette az uradalmat. Megvette utóbb a Rumy-család -igriczei szép birtokát is. Most már ugy tudom, a Rumy-család -magyarországi ága is kihalt. Az ősi kuria akkor is uratlan volt Igriczén -s az én nyugdijazott öreg rokonom ebbe vonult be, hogy itt töltse el -utolsó éveit. Itt látogattam meg én is 1855-ben. - -Az öreg számtartó a régi szabásu magyar emberek egyike, még pedig kedves -példánya volt. - -Szive és udvara a vendégeknek mindig nyitva állott. Tudott a szépért, -dicsőért, hazafieszmékért lelkesülni. A nagy alkotmányos harczokban Deák -Ferencz és Csányi László táborában küzdött. A nagy államférfi és a dicső -vértanu egyaránt szerették. Szerette és ismerte a hazai irodalmat, -Lisznyay Kálmán költőnkre azonban nagyon haragudott. Szentül hitte, hogy -fiát Lisznyay birta rá a versirásra. Fiát pedig rossz poétának tartotta -s abban a vélekedésben volt, hogy a rossz poétát, részeges asszonyt és -vörös lovat nem szabad megtürni a békességes társadalomban. - - -III. - -(A számtartó ismerte Hencseyt. – A zalamegyei pártok. – A kis Hencsey -sir. – Felszabadul és vándorutra megy. – A zalai nép hitbuzgósága. – -Hencsey Pestre ér. – Denkellel megismerkedik.) - -Az öreg számtartó sok lovagias kalandnak volt tervezője, végrehajtója s -központja. Ifju korában Veszprém vármegyében, ha szavaira jól emlékszem, -Ajkán is lakott. Legnagyobb és legszomorubb kalandja itt történt. Ő és -egyik legjobb barátja egy nőbe voltak szerelmesek. A nő egyiket se -tünteté ki határozottan. Mind a két ifju lelkén Kisfaludy -regeköltészetének hatalma uralkodott. Mind a két ifju azt hitte, hogy e -nő nélkül élni nem képes. A sors döntött köztük. Hosszu viták után egy -éjjel együtt kimentek a rengeteg Bakonynak egyik szakadékos -völgyodujába. Ő visszajött reggelre, de barátját azóta sohase látta -senki. Megkérte a lány kezét s a lány meg is igérte, de az esküvő napját -akkorra halasztotta, a mikor az eltünt jó barát elő fog jönni. Ez -történt 1820 körül. Vőlegény és menyasszony régóta porlanak már, de az -esküvő napja máig se következett be. A jó öreg számtartó azzal végezte a -történet elbeszélését, hogy arról a vidékről ő is elszármazott s Ajkát -azóta nem is látta többé soha. - -Sok érdekes dolgot tudnék az öreg számtartóról beszélni, de ő nem volt -nazarénus, kalandjai korrajzom keretébe nem valók. Fia is élhet még, -noha már agg korban s a kalandok hősei közül is lehetnek még életben. - -A számtartó jól ismerte az öreg Hencseyt. Igricze alig négy -kilométernyire van Szent-Péter-Urtól, de Pacsa sincs messze. -Szent-Péter-Urban kis nemesség lakik. Ez a nemesség a nagy alkotmányi -harczokban a két nagy párt örökös ostroma alatt állott. Igriczén akkor -Rumy Károly lakott, az udvari párt egyik megyei főembere, ő a -szent-péter-uriakat sehogy se akarta befolyása alól kiereszteni. De -Csány is közel fekszik, a hol a későbbi nagy vértanu Csányi László -lakott s ő is kezét tartotta a közeli szomszédságban lakó nemességen. Az -öreg számtartó Csányi bizalmasa volt s gyakran megfordult -Szent-Péter-Urban a nemzeti szabadelvü párt érdekében. A két párt -engesztelhetlen haraggal nézett egymással farkasszemet. Zalában a pártok -neve nem is az volt, a mi szerte másutt az országban. Másutt udvari, -konzervativ, csökönyös vagy pecsovics volt az egyik párt neve s haladó, -nemzeti, szabadelvü a másik párté. Zalában az egyik Legénypárt volt, a -másik Atyafipárt. Csak 1843 óta nevezték az egyiket Forintos-pártnak, a -másikat Deák-pártnak. - -Az öreg számtartó kedvelte a falu kovácsát Hencseyt. Gyakran találkozott -vele vadászatok alkalmával is. Néhányszor ott találta a szénégetőn s -órákig elbeszélgetett vele. Tőle tudom azt, a mit Hencsey Lajos -gyerekkoráról tudok. - -A kis Lajost a plébános ur is tanitotta irásra, olvasásra s egyéb elemi -ismeretekre. Szelid kedélye, eleven tanulékonysága kedvessé tették még a -plébános ur előtt is. Nagy kitüntetés volt ez akkor a falusi gyerekek -közt. - -Később a gyermek valahogy hozzájutott a szentiráshoz. Valaki oda adta -neki az uj szövetségi szent könyveket. Szinte gyanakszom, az öreg -számtartótól került oda ez a könyv. Ő volt egyedül kálvinista a vidéken. -Katholikus falusi népnél nem igen szokott lenni biblia. - -A gyermek örömét le nem irhatja senki. Minden szabad idejét az -olvasásnak szentelte. Lelkének egész erejével csüngött a szentirás -szavain és csodálatos történetein. Ama kisdedek közé élte magát, kikről -azt mondotta az üdvözitő: övék a mennyeknek országa. - -Megható eset történt egy éjszakán. - -Anyja, az öreg Hencseyné, egykor nagy beteg volt. Egy szobában háltak -apa, anya s a gyermekek. A kis Lajos gyerek felébredt, hallotta anyja -nyögését és jajgatását s hangosan el kezdett zokogni. - -Fölébredt erre az öreg kovács is s haragra lobbant, hogy ily kamasz fiu -még sirni is tud, mikor senki se bántja. Rárivallt: - -– Mi bajod, miért sirsz? - -A gyermek züpögve felelte: - -– Azért sirok, hogy Krisztust a zsidók keresztre feszitették. - -Az apa még mérgesebb lett. Megbolondult ez a kölyök. Még haragosabban -szólt hozzá: - -– Mi közöd neked ehhez? - -A gyermek szeliden felelt: - -– Ha Krisztus urunk most is élne, elmennék hozzá és megkérném, hogy édes -anyámat gyógyitsa meg, hiszen a Kananeabeli asszonynak leányát is -meggyógyitotta. - -Az öreg kovács elhallgatott. De másnap mégis azt mondotta a fiunak: - -– Fiam, téged az isten nem teremtett kovácsnak, légy te lakatos, a -napokban beviszlek Keszthelyre. - -Ekkor lehetett Lajos 15–16 éves. - -Az öreg kovács megtartotta szavát. Valószinüleg azt hitte, hogy fia -nagyon gyenge szivü, mint tul a Dunán a pulyákat és gyámoltalanokat -szokják tisztességesen nevezni; gyenge szivü ember pedig fakó szekeret -vasalni, rossz lovat patkolni és a mesterséggel járó egyéb goromba -munkát teljesiteni nem való. Meglehet, a czéh tekintélyét is féltette a -jámbor lelkü gyerektől. - -Hencsey tehát ezentul a lakatos mesterséget tanulta. Megtanulta ezt is s -meglehetős ügyességet szerzett tüz, kalapács és ráspoly körül. Ezután -csakhamar felszabadult s szabadulóját az öreg kovács nagy -ünnepélyességgel tartotta meg. - -Következett a vándorlás ideje. - -Kevés kis ruháját batyuba kötötték; apjától, anyjától sirva elbucsuzott, -testvéröcscsét Imrét szorgalomra, kegyes életre intette s azzal neki -indult az országnak s elkezdé a nagyvilágot megismerni. - -Vasut nem volt akkor. Pénze kevés; kocsira, lóra ugy se tellett volna, -de meg a vándorló legénynek gyalogszerrel illik az utakat járni. Ment -hát gyalog. - -Szándéka volt Pestre menni. De mielőtt ide ért volna, Veszprémben és -Fehérváron megállapodott kevés ideig. Veszprémben alig volt pár hétig, -alig keresett pár forintot, de Fehérváron néhány hónapot töltött -munkában. Kinek műhelyében dolgozott: nem tudom. - -Itt is, mint mindenütt, hol hosszabb ideig tartózkodott, szorgalmasan -eljárt a templomba. A szertartások titkai, a zenének és ékes beszédeknek -gyönyörei eltölték lelkét. Valószinüleg ekkor még alig gondolt arra, -hogy ő egykor, szük körben ugyan, de erős elszántsággal, meg fogja a -fennálló egyházak erős hitalapjait rengetni. - -Vallásos lélek volt már ekkor is. De a hitben még talán nem buzgóbb, -mint vidékének és környezetének buzgóbb hivői. - -Nem ismerek vidéket és népet az országban, mely hitében buzgóbb volna, -mint az ugynevezett belső Zala. A római egyház hive a nép, kevés -zsidóval keverve. Protestánsok nem laknak e vidéken. Csak a magasabb -miveltségü emberek ismerik ezt az egyházat. A nép csak a római -katholikust tartja keresztyénnek. Minden más vallás pogány vallás ő -előtte. Nem gyülölségből hiszi és mondja ezt, hiszen a gyülölködésre -nincs is alkalma s jámbor papjai közt is alig akad, a ki izgatná. Hanem -hát igy nevelődött kis gyerek korától fogva mindenki. - -Kegyes, áhitatos, templomba és búcsukra járó nép ez. Szent-Péter-Ur -közelében ott van Zala-Apáti, Magyarországon a legrégibb keresztyén -egyház, melyet már a honfoglaló Árpád hadai is e vidéken találtak. – Ott -van a közeli szomszédságban Búcsu-Szent-László, ferenczi barátok -zárdájával. Jeles búcsujáró hely. Van egy kutja, melyet szent kutnak -nevez a nép s melynek vizéről azt hiszi, hogy az minden betegséget -gyógyit. Magam is voltam ott 1855-ben egy búcsujáró napon. Oly vidéken -születtem s növekedtem, a hol csak Kálvin magyar hivei laknak. S hozzá -pápai diák voltam; búcsut, búcsujárást soha nem láttam, tehát látni -akartam itt. Elnéztem az oda sereglő áhitatos népet reggeltől estig. A -templomban, a templom körül, a kut mellékén, a mint térdelt, imádkozott, -könyezett, fogadta a barátok áldását s imádkozott buzgón a szüz anyához -s keresztre feszitett szent fiához. Férfiak és asszonyok, öregek és -fiatalok egyiránt. Szegények és jobb móduak vegyesen. - -Meghatott ez a tünemény. - -Van valami az egyszerü ember mélységes hitében, a mi fenségesebb a -költészetnél, hatalmasabb a zenénél s ragyogóbb, mint az épitészet -remekei. Még a hazának szentséges szerelme se tud oly mélyen hatni a -szivek rejtekeibe, mint a hit. Valami megnyugtató, kiengesztelő, -megenyhitő erő ez, a melyet igazán nevezhetünk áldásnak és üdvösségnek. - -Ily nép közt nevelődött Hencsey Lajos. - -Különösen szeretett Fehérváron a szent-ferenczrendi szerzet templomába -járni. Midőn később már állandóan Pesten tartózkodott, de utjártában -Fehérváron keresztül ment, soha el nem mulasztotta e templomot -meglátogatni. - -Erre egyébiránt más oka is volt. Pesten egy könyv jutott kezébe, melynek -czime volt: »Az ut, igazság és élet, vagyis a Megváltó szelid lelke -szeretetben és igazságban«. E munka 1839-ben jelent meg Pesten, Beimel -nyomdájában. Szerzője egy ferenczrendi szerzetes: Gasparich Kilit atya -volt. - -E munkát Hencsey csaknem annyira kedvelte, mint a szentirást. A -szentirás mellett ez volt neki mindennapi olvasmánya. S lelkében a -szerző iránt a tisztelet és vonzalom élénk érzete sarjadzott föl. - -Csodálatosak a végzet titkos utai. - -Egy szegény barát vallásos könyvet ir, – egy igénytelen lakatoslegény -ezt véletlenül elolvassa, a két ember érintkezik egymással s a -lakatosból vallásalapitó s a barátból szabadságharczunk egyik névtelen -hőse s egyik dicső vértanuja lesz. És Gasparichot saját vérének -lángolása mellett a lakatoslegény példája tette hőssé és vértanuvá. - -De ne előzzük meg a történetet. - -Gasparich 1841-ben lett Fehérváron hitszónokká s ez időtől kezdve -egygyel több oka volt Hencseynek a ferenczrendiek templomát el nem -mulasztani, valahányszor Fehérváron keresztül ment. - -Pestre 1839-ik évi augusztus vagy szeptember hóban jött véglegesen. A -lakatoslegények szállóján alig volt pár napig, alig jelentkezett a -czéhmesternél, csakhamar munkát kapott. Pecznik János lakatosmesternél -állott műhelybe, kinek lakása és műhelye akkor a Kerepesi-úton 5-ik szám -alatt volt. A ház ma már nem áll fönn. - -Történetünk szinhelye ettől kezdve leginkább Pest és Buda. Az uj -felekezet itt szerzé az első hiveket, itt alapitá az első gyülekezetet. - -A hiveket név szerint fogom megnevezni; néhánynak utcza és házszám -szerint is tudom akkori lakását, – de őket és utódaikat fölkeresni nem -voltam képes, mert én a régi Pestet egyáltalán nem ismerem s az ujat is -csak kevéssé. Utczák a nevet, házak a számot azóta sokszor változtatták -és a lakók még többször változának. S ha valakit, ki a város multjában s -jelenében jártasabb, érdekel a felekezet s a benne és általa szereplők -élete: ám vegyen fáradságot magának s a szereplők közül keresse föl -azokat, a kik még, vagy a kiknek utódjaik még föltalálhatók. Sok -homályra világ derülhet és az eseményeknek sok fontos részlete jöhet -köztudomásra. - -Kevés sikerrel biztat a fáradság. Hatvan év elmult azóta s a kis -városból világváros lett azóta. - -Pecznik János műhelyében dolgozott Denkel János is. Hencsey és Denkel -itt találkoztak s itt ismerkedtek meg egymással. Ismeretségük csakhamar -bizalmassá, viszonyuk lelkes barátsággá vált. Több is lett, mint -barátság. Közös czél és a lelkületükben mélyen gyökeredzett közös -hivatás érzete feloldhatatlanul kötötte őket egymáshoz. - -Denkel kezdetben csak külföldi élményeinek elbeszélésével mulattatta -Hencseyt, de az uj hit ügyét nem merészelte rögtön előhozni. -Környezetében, az egész nagy városban, sőt az egész országban is egyedül -önmaga volt az uj hitnek vallója; – bátorság kellett annak kimondásához -s még nagyobb bátorság a hitnek terjesztéséhez. - -Nem az élet s nem a halál bátorsága; – hiszen erre minden hős lélek -egyszerüen el van szánva. Hanem az a bátorság, mely szembeszáll -gunynyal, üldözéssel, kaczajjal, megvetéssel és utczasárral. Mely készen -van arra, hogy ébren és álmai közt, családja és ismerősei társaságában -is örökké zaklassák s lelkének csak akkor legyen nyugalma, mikor sötét -zugban félrevonulva, istenéhez fohászkodik. - -E bátorságnak nem nagy foka volt meg Denkelben, az uj tanitóban. - -E bátorságra azonban Hencseyvel szemközt nem volt nagy szükség. Mihelyt -ismeretségük bizalmassá vált, Hencsey maga átvitte a beszédet vallásos -dolgokra. Örömmel emlékezett szentirási olvasmányairól, éles -észrevételeket tett a vallásos romlottságról s gondolatainak -feltárásában mindennap közlékenyebb lőn. - -Denkel végre elhatározta a szent dolgok közlését s Hencseynek a nagy -titokba beavatását. - - -IV. - -(Denkel beavatja Hencseyt. – A szent csók. – A kézműves legények -szombatja és vasárnapja hajdan. – A szálló. – A nazarénusok óvatossága.) - -Az 1839-ik év november havának 20-án havas, fergeteges idő volt, kimenni -s az utczákon járkálni alig lehetett kedve valakinek. A napi és esti -munka bevégezte után Denkel és Hencsey egyedül maradtak a műhelyben. A -szerszámot helyre rakták; az üllőkön, ráspolyozó padokon s a padlón levő -szemetet, vasszilánkot, ráspolyport egy sarokba összesöpörgették; -kezüket, arczukat megmosták; a kohó tüzét eligazitották, befödték s -nehéz bőrkötényüket letették. S homályos faggyugyertyájuk fényénél -elkezdtek beszélgetni. Lelkük ábrándjait cserélték ki. - -Denkel előadta az uj tudományt. Elbeszélte, miként vándorolt -Kropacsekkel Bécsbe és onnan Svájczba; miként ismerkedett meg az uj -felekezet tagjaival, az uj hit tételeivel s ennek svájczi apostolával, -Fröhlichhel. Közölte Hencseyvel a feladatot, melyet magára vállalt, -melynek teljesitését Hencseyvel kisérli meg s melynek sikere kétséges. -Attól függ ez a siker: lesz-e igaz és lesz-e szent ember elegendő, ki -számot vetvén önmagával és a világgal és a világnak minden bünével és -nyomoruságával, magát a szent és kegyes életre elhatározza s készen áll -a megváltót követni életben és halálban és földi szenvedésekben és a -tulvilág elmulhatatlan örömeiben. - -Mert az igazságnak szenvedés az ára. - -És a ki magát istennek és önnön keble sugalmainak szolgálatára -felajánlja: legyen készen arra, hogy ő a világot és a világ őtet el -fogja taszitani magától s az a küzdelem, mely köztük bekövetkezik, a -siron innen a világnak győzedelmével, de túl a siron a jobb lelkek -diadalával fog bevégződni. Oh, de a diadal sok könybe, sok fájdalomba s -az örömre szánt hosszu életről való végleges lemondásba fog kerülni. Az -élet megmaradhat hosszúnak, de gyönyörüségei nem lesznek vagy csak -ritkán és rövidek lesznek. - -Igy beszélt Denkel. Mintha pap lett volna, mintha szentegyház -szószékéről beszélt volna. - -Minden e korbeli nazarénus kifogyhatatlan a kegyes elmélkedésben s a -szentirás idézeteiben. Mintha valami jámbor hivalkodás ösztönözné őket -minden szavukat szentirásbeli szóhoz kötni s ezzel a szent könyvekben -való jártasságukat bizonyitani. Még egymáshoz intézett leveleik is -telvék kegyes oktatásokkal, idézetekkel, szent példák magyarázatával s -buzditásokkal és vigasztalásokkal. - -A magasabb tudományos miveltségü s bölcselkedő elme gyermekesnek találja -e gondolkodást, mely tele van homálylyal és bánattal. A ledér, léha és -anyagias lelkek kinevetik a hitbeli ábrándokat vagy eszelősöknek tartják -az ábrándozókat. S ilyen a nagy tömeg s kivált a nagyvárosi tömeg. - -Hencsey lelke azonban készen volt már ez ábrándokra. Most kezdett -tisztán látni, mint ő hitte s később hirdette is. - -Az eszméket, melyek eddig nyomtalanúl suhantak át lelkén, mint a -szellőfuvalom, most kezdi megérteni igazán. Jézus iránti végtelen -szerelme s mélyen érző szivének magas vágyai most kezdtek határozott -alakot ölteni. Észrevette most már a világot, a mint szeretetlenségével, -és a társadalmat, a mint könyörtelen anyagiságával már-már agyonnyomja a -szellemet. Kezdte látni az igazságot kényszerforgalomban s rendszabályok -közé besajtolva, a bünöket pedig szabadon játszadozva. És kezdte látni, -hogy Jézusnak tudományát, a vallásnak gyógyitó erejét mértékkel mérik, -mint a hogy a vásári czikket s minden mértéknek megvan a maga ára. Kis -pénz és nagy pénz, test szerint való gyönyörüség és világi javak -sokasága. - -Mindez szemébe tünt és föltámadt kebelében a fájdalom, mely többé el sem -hagyja soha. Áthatotta lelkét a nagy gondolat: lerázni a világ nyomasztó -sulyát és elmenekülni oda, a hol megkönnyül a lélek és elvezetni -mindenkit oda, a hol az ő nézete szerint a Megváltó tudományának tiszta -forrása csörgedez. - -Hencsey alig mult ekkor még husz éves és ifju lelkének egész erejét -elhatározta e gondolatnak áldozni fel. Szük és füstboritotta műhelyében -ugy érezte magát, mintha szentegyházban, istennek oltára előtt állana. -Künn a vihar zugott, szélvész csapkodá a műhely ablaktábláit, bent -homályosan pislogott a faggyugyertya serczegő lángja s a kohónak -haldokló szikrái villantak egyet néha-néha. A két ifju némán nézte -egymást s némán küzködött tolongó érzelmeivel. - -Azt irja e jelenetről Hencsey: - -»Az én szerelmes Atyám erőtlennek alkotott engemet. A mint az én -atyámfia Denkel János felvilágositá az én háborgó lelkemet, elakadt az -én nyelvem és erőt vett rajtam a némaság. Szomoru lett az én lelkem és -szemeimre könycseppek borultak. Oda mentem az én atyámfiához és nyakába -borultam és őtet megcsókoltam és ő is megcsókolt engemet. Azután erősnek -éreztem magamat.« - -E csókkal jutott be Hencsey 1839 november 20-án a megtérők -gyülekezetébe. E csók történeti jelenség e kis felekezet életében. A -mint Hencsey később megkeresztelkedett és a téritő, az apostol szerepét -magára öltötte, minden uj hivőt e csókkal avatott fel. Elmaradhatatlan -szertartássá tette az üdvözlő-csókot az uj felavatásoknál és midőn -hiveihez később buzditó és bátoritó leveleket irt, leveleit is mindig -ezzel végezé: »üdvözöllek ama szent csókkal.« - -Egyébként is ős keresztyén szokás ez. A vétkező nő sürü könyhullatással -csókolgatta Jézus lábait. Judás csókkal árulta el Jézust. Mindakét -jelenet azt bizonyitja, hogy a csók szokásban volt már Jézus -környezetében is. Pál apostol egyenesen utasitja a hivőket: köszöntsétek -egymást szent csókkal. Péter apostol szintén erre int: köszöntsétek -egymást szeretetből való csókolással. A katholikus egyház is alkalmazza -a szent csókot bizonyos ünnepségek közt. Régebben a halálra itéltet is -utolsó csókkal adták át a kivégzés helyén a bakónak. A rokoni és baráti -csók Magyarországon is általános szokás utrakeléskor, hosszu távollét -után vagy ritka találkozás alkalmával. Férfiak, nők egyaránt -gyakorolják. A nők inkább, mint a férfiak. Ma azonban mégis csökkenőben -van már ez a szokás. Utóbb Fröhlich is Hencsey példáját követte -Magyarországba küldött leveleiben. Kovács Józsefhez latinul irt leveleit -mindig ezzel végzé 1844-től kezdve: Accipe osculum sanctum a fratre tuo. -Magyarul: fogadd a szent csókot atyádfiától. - -Hencsey ezentul nem habozott. A czél tisztán állott előtte, az irányt -magának határozottan kijelölé s lelkének erejét napról-napra fokozá nem -a tudomány, nem a lángelme, nem a társak baráti részvéte és buzgósága, – -hiszen társa Denkel Jánoson kivül még nem is volt, – hanem fokozá -egyedül a nagy és szent hivatásnak eleven és mélységes érzete. - -De fokozta a szentirás is. - -A mily gyorsan a napok és éjszakák következtek egymásra: oly gyorsan és -olyan hévvel fogott a szentirás tanulmányozásához. - -Az iparoslegények szombaton szokták megkapni heti bérüket. A heti -munkabér vagy szakmányos hetibér volt, vagy darab szerint való hetibér. -Szűcsök, csizmadiák, magyar szabók, esztergályosok, késesek, bádogosok s -egyéb kézművesek és sokan: az egy mértékben s egyféle módon készült -iparmű után darabszámra fizették a legényeket. A ki többet tudott vagy -többet akart dolgozni: az többet keresett s nagyobb hetibért kapott. A -lakatos mesterségben nem volt szokás s nem is igen volt lehetséges a -darabszám szerint való hetibér. Hiszen megrendeléseknél csaknem minden -műdarab, minden kulcs, minden závár más meg más volt. Pecznik János, ha -vidáman ment a mesterség, a szálláson, élelmezésen és mosáson felül -hetenként tizenkét forintot fizetett Hencseynek váltó pénzben. A mai -pénzérték szerint ez tiz korona és nyolcz fillér. - -Szombaton este a legények el szoktak menni borozni vagy sörözni a -kocsmába. Minden számosabb tagu, nagyobb iparágnak volt a -vándorló-legények s a műhely nélküliek, az ugynevezett faczér legények -számára szállója, melyet a nyugati népek nyelvén nálunk is herbergnek -neveztek. A czéhbeli mesterek és a legények tartották ezt fenn hetibérük -kis részéből. A messze utról jött, pénzéből kifogyott s műhelybe még el -nem jutott vándorló legény itt nappali és éjjeli tanyát s egy kis -ellátást s némi hitelt is kapott, ha vándorló-könyve rendben volt. A -czéhek atyamesterei szokták itt a rendet föntartani, nagy ritkán -ellátogatott ide a czéhmester is a maga nagy tekintélyével. Az ilyen -szállók közelében szokott lenni egy-egy kocsma, a hol rendszerint a -szálló kézművesei, mesterek és legények rendes, sőt törzsvendégek -szoktak lenni. A mesterek hétköznapokon is, a legények azonban csak -szombaton este és ünnepnapon. - -Nagyobb városba az ország minden részéből, sőt idegen országokból is -szoktak jönni vándorló legények. Pest már elég nagy város volt hatvan év -előtt is arra, hogy lakatos-szállója népes legyen. A sok messze földről -jövő legény hozta a sok ujságot szakmabeli tudományából is, de a népek -és fejedelmek életéből is. Németek, lengyelek, csehek, olaszok rendesen -voltak a pesti nagyobb szállókon. Sok tudást lehetett a szállókon a -nyelvekből is gyüjteni. Hencsey is legénytársain és mesterein kivül itt -sajátitotta el annyira-mennyire a német nyelvet. Szülőföldjén senki se -tudott németül beszélni, csak néhány zsidó. A német nyelvet ott ma is -zsidó-nyelvnek mondják s annak hiszik is. - -Vasárnapon és ünnepnapon délelőtt, sok helyütt még délután is templomba -kellett menni a kézműiparos legénynek s ott az isteni tiszteleten végig -jelen lenni. Erre föl kellett öltenie ünneplő ruháját, melyet rendesen -uj ruhának neveztek, akár uj volt, akár avult. A ruha szine fekete vagy -sötétkék vagy sötétbarna volt s ékszer rajta nem lehetett. Csak a -molnárlegények viselhettek galambszürke posztó-ruhát vagy világoskéket. - -Mindezekre nézve a czéh szabályai s az atyamesterek szigoru törvényt -tartottak. - -Hencsey szorgalmasan eljárt az isteni tiszteletekre, de kocsmába és -lányos házakhoz sohase ment. Vidám pajtásai sohase tudták erre rábirni. -Templom után haza ment műhelyébe s bele merült a szentirásba. - -Az üdvözitőnek rövid, de dicső földi pályája, beszédeinek -hasonlithatatlan bája és szenvedéseinek folyton megujuló emlékezete -mélyen hatották át lelkületét. Ébren és álmai közt a szentirással -foglalkozott s az egyszerü iparos legényben, kinek lelkét világi -tudomány be nem tölté, csaknem rajongássá vált a hittéritői vágy. -Lassanként elveszté szemei elől a földet, a zsibongó várost, az örök -harczban élő társadalmat; vagyoni vágy, ifjui vér pezsgése, női szivvel -való ismerkedés óhajtása lassanként elhervadtak lelkében: – csak egy -világot ismert, a hitnek világát és csak egy tudományt, mely Jézusról és -az ő tanitványainak bujdosásairól szólott. - -Mindenek előtt legfőbb vágya volt a keresztségben részesülni. A -hitvallásról szóló könyvében a keresztséget a választottak szentségének -nevezi. Mig ezt meg nem nyerheté, mig a szentek gyülekezetébe végleg be -nem léphetett, addig se jogot, se hatalmat nem érzett magában a -téritésre. - -Mindenki tudja, hogy a nazarénusok a gyermekek keresztségét -érvénytelennek, semmisnek tekintik. Ők csak a felnőtteket keresztelik -meg és csak akkor, a mikor hitüket megvallani készek is, képesek is. - -De a keresztelkedésre való ajánlkozás nekik nem elegendő arra, hogy -valakit megkereszteljenek. Mindenek előtt válogatást tesznek az -emberekben s olyanokat, kiknek gondolkozásuk, életmódjuk, családi és -társadalmi viszonyaik előttük ismeretlenek, egyáltalán nem tartanak arra -méltóknak, hogy őket a megtérők gyülekezetébe befogadják. - -Ez nem azt teszi, hogy ők azokat, kik valamely gonosz cselekedetet -követtek el, ne vennék föl vagy ha már tagjai a gyülekezetnek, kizárnák -a gyülekezetből. Hanem hát ők maguk között följebbvalót e világ szerint -nem ismernek s papi és világi hatóságot meg nem türnek. Ők a -társadalomnak rang, miveltség, vagyon és foglalkozás szerint való -osztályozását se fogadják el. Alaphitük az egyenlőség. Minden -óvatossággal élnek tehát arra nézve, hogy közöttük az egyenlőséget és -testvéri viszonyt semmi meg ne zavarja s azt hiszik, e czéljukat -leginkább ugy érik el, hogy a mint maguk között életmódban és -gondolkozásban figyelmesen alkalmazkodnak egymáshoz, mindazokat, a kik -közéjük akarnak lépni, ez alkalmazkodásra teljesen be kell előbb -gyakorolniok. - -Első foka a belépésnek megtérni. Hencsey ugy irja hitvalló könyvében: »a -megtéréshez jönni«. Ez nem egyéb, mint ajánlkozás a keresztségre s a -szent gyülekezetbeli tagságra. - - -V. - -(Az első nazarénus keresztelés Magyarországon. – Ennek helye és ideje. – -Hencsey fölveszi a keresztséget.) - -A megtérőt heteken, hónapokon, sőt néha éveken át tanitják ugy -magányosan, mint isteni tisztelet alkalmával a gyülekezetben. A -keresztségen és urvacsorán kívül, miként a kálvinisták, minden -szentséget tagadnak; minden szertartást, intézményt, egyházi rendet s -kötelező szokásokat mellőznek; minden ékes templomot s istentiszteletre -szánt különös épületet kárhoztatnak. Külső jelek, fogadások és -cselekmények nem voltak elégségesek arra, hogy a megtérő igazi -hitvallásáról bizonyosak legyenek. Ugy vélték tehát, hogy naponkénti -érintkezés, oktatás és vallásos társalgás után kell meggyőződést -szerezniök arról: vajjon a megtérő elfelejtette-e már az idegen vallási -szokásokat, emlékeket, szólásokat s gondolkodást, melyet egykor a -gyermeki lélekbe szülők és tanitók, mindennapi látások és hallások -bevéstek s melyek a gyermeki kortól kezdve folyton erősödtek? Vajjon -teljesen meggyökereztek-e már lelkében az uj hitvallás tételei s -üdvözitő igazságai? - -E meggyőződésre el kellett jutniok. Az együttlakásnak és mindennapi -érintkezésnek kétségtelen bizonyitékot kellett arra nyujtani, hogy az uj -hit a megtérőnek vérévé vált. Hogy a megtérő az uj hittől várja lelkének -nyugalmát a siron innen s az örök üdvöt a siron túl. - -Csak akkor részesitették a keresztség szentségében. - -Hencsey 1840. évi május 8-án vette magára a keresztvizet. E nap -nevezetes nap volt. E napon kezdődik Magyarországon a nazarénus -felekezet. - -E felekezet e napon tartott rendes isteni tiszteletet Magyarországon. -Eddig csak ketten voltak hivők: Denkel és Kropacsek. Két ember pedig még -nem gyülekezet, nem szentegyház. De e napon már hárman, sőt négyen -voltak együtt s alkották meg kisded gyülekezetüket, mely az ő -álmadozásuk szerint arra volt hivatva, hogy az uj vallást az ország -széles határai közt elterjeszsze. Ők legalább azt hivék, arról -ábrándoztak, hogy bennük és általuk vettetett meg az uj anyaszentegyház -szegletköve. - -A Kerepesi-út 5-ik számu háza s Pecznik János pesti lakatos műhelye volt -az ünnep szintere. - -Négyen voltak együtt e műhelyben. Denkel a tanitó; Kropacsek a hivő s -amannak svájczi utitársa; Hencsey Lajos, a ki most volt a keresztvizet -magára veendő és végre Béla József, kit már Hencsey vezetett be az uj -tudományba. Róla még sokszor lesz szó történetünk folyamában. Rá még -nagy szerep vár itthon is, de a tengeren túl is. Most már megengedték -neki, hogy a keresztelésnél jelen legyen, noha még arra nem találták -méltónak, hogy a keresztségre bocsássák. - -Valami ünnep volt e napon. - -Megvárták, mig a legények és inasok eltávoztak hazulról vagy elfeküdtek -erre-arra. Megvárták, mig a Kerepesi-út elcsöndesedett s ajtót és -ablakot bezárva, késő éjjel tartották az isteni tiszteletet. - -Fehér asztalkendőt tettek a kohó mellett való kis asztalra s erre egy -kancsó vizet. A csöbör az ülő mellett tele volt hütő vizzel. A -faggyúgyertyák égtek függő tartóikban a falakon. - -Az ünnep énekkel kezdődött. A kálvinisták templomi zsoltárkönyvéből -énekeltek el egy éneket. Most már a nazarénusoknak maguknak is vannak -énekeik s énekes könyveik; – akkor még Svájczban is és Denkel -utmutatásai szerint itthon is a kálvinisták könyvét használták. - -Ezután egyszerü és buzgó imát mondtak együtt mind a négyen, melyre őket -Denkel tanitotta. - -Az ima bevégzése után Denkel az uj-szövetségi szentirásból olvasott föl -egy részt s erről tartott a hiveknek vallásos előadást. - -Mikor ezt elvégezte, Hencseyt a keresztviz elfogadására hivta fel. -Hencsey leölté dolmányát, mellényét és nyakravalóját. Inge nyakát -megoldozta s kétfelé lehajtá. Feje, nyaka, vállai meztelenek voltak. - -A felhivásban e szózatot intézik a hivekhez: - -– Térjetek meg és forduljatok el minden álnokságaitoktól és tinektek az -álnokság nem lészen romlástokra, mert meg vagyon irva: nem gyönyörködöm -a halálra valónak halálában, hanem hogy megtérjen és éljen. - -Ekkor lényegileg az apostoli hitvallás tételeit kérdezte egyenkint -Hencseytől. - -– Hiszed-e, hogy egy isten vagyon, ki teremtette a mennyet és földet, ki -mindenhol jelen vagyon és tud mindeneket? - -Hencsey meghajtott fővel, de erős hangon felelte: - -– Hiszem. - -– Hiszed-e, hogy Jézus Krisztus Istennek fia és hogy öröktől fogva való? - -Hencsey felelte: - -– Hiszem. - -– Hiszed-e a Szentlélek Istent, ki megszentelt minket, ki oktat minket, -ki vezérel minket és a ki minden jó erkölcsöt nevel bennünk? - -– Hiszed-e a közönséges keresztyén anyaszentegyházat, mely irtózik a -bűntől és hajlandó az isteni parancsolatoknak megtartására? - -– Hiszed-e az örök életnek megnyerését? - -Hencsey felelte: - -– Hiszem. - -Ekkor Denkel megfogta Hencsey kezét s oda vezette őt a hütő vizhez. -Hencsey a hütő viz fölé hajolt. Denkel kezébe vette a kancsót, Hencsey -fejére önté a vizet s egy lassu imával beavatta őt a választottak -szentségébe. - -Ennek megtörténte után a három megkeresztelt között kenyérrel és borral -kiosztatott az urnak szent vacsorája. Béla József sóhajtva és könyező -szemekkel nézte e szertartásokat. Ő még nem volt méltó ezekre. - -Az urvacsorának vétele után kezébe vette Hencsey a szentirást s -felolvasván a tékozló fiuról szóló elbeszélést, gyönyörü beszédet -tartott arról, miként pazarolja az emberi nemzetség istennek áldásait s -a megváltás üdvét és miként pazarolja önnön lelkét, melyet elmerit a -világi örömök undokságaiba a helyett, hogy azt az örökké való örömök -megnyerésére tisztává és alkalmassá tenné. - -Éjfél rég elmult már, mikor a hivők kisded gyülekezete szétoszlott, -mikor Kropacsek és Béla haza távoztak. - -De valamennyien, még Denkel is, azt gondolták s azt mondották -Hencseynek: - -– Most már te légy a mi tanitónk! - - - - -HENCSEY TÉRITŐ MUNKÁJA. - - -I. - -(Béla József. – Kovács József és felesége. – A zalavármegyei mozgalmak. -– Hogy lehet szilaj kortesből nazarénus?) - -Hencsey rövid időre eltávozott Pestről. Czélját egyelőre elérte s élénk -vágyat érzett most lelkében apjának és anyjának meglátogatására. Haza -ment tehát Szent-Péter-Urba, hol azonban csak junius végeig maradt. - -Ez időt is eredménynyel használta fel. Szorgalmasan irt Béla Józsefnek, -hogy őt az uj hitben oktassa s napról-napra jobban megerősitse. - -Béla Józsefről már előbb is megemlékeztem. Ő is lakatoslegény volt s -Hencseyvel egykoru. Liptóvármegyében Hradeken született és növelkedett. -Tudott magyarul és tótul beszélni. A német nyelvet Pesten és Ausztria -fővárosában Bécsben sajátitotta el. Mikor Pesten a Kerepesi-úton a -Magyar Nemzeti Szinházat épitették: akkor ő is Pecznik János műhelyében -dolgozott. Ez a műhely szállitotta a Nemzeti Szinházhoz a lakatosmunkák -nagy részét. Béla volt Hencseynek legmélyebb tisztelője s -legengedelmesebb, mondhatni rajongásig ragaszkodó barátja, ki Hencseyt -elkisérte mindenüvé, elkisérte még külföldi utjára is s haldokló ágyánál -az fogta föl utolsó lehelletét. De utolsó áldását is. - -Hencsey uj hiveket is szerzett ama néhány hét alatt, mig otthon -tartózkodott. Az uj hivek: Kovács József és neje Pap Novák Anna, kik -Szent-Péter-Urhoz nem messze, Nemes községben, Keszthelynek is -szomszédságában laktak. - -Ezt a községet ma nem e néven ismerik. Van ott egy kis község, melynek a -neve Boldogasszonyfa. E mellett volt egy szőlőhegyi község Nemesfalu -névvel. E két község ma már egyesült s most Boldogasszonyfa nevet visel. -A helybeliek sokáig Nemes-Boldogasszonyfának nevezték az egyesült falut. -Itt laktak Kovács Józsefék s velük együtt néhány kisnemes. - -Minden térités közt ezt tudom legkevésbbé megmagyarázni. Itt nagy -lélektani nehézséget látok magam előtt. - -Kovács József nemes ember s közbirtokos volt. Kisded birtokán mezei -gazdasággal s ezen kívül szőlőmiveléssel foglalkozott. Hencsey gyakran -fölkereste leveleivel s ő ennek viszonzásául hűségesen följegyzett -mindent, mi Hencsey életére s a kisded felekezet ügyeire vonatkozott. -Adataimnak nevezetes részét az ő jegyzeteiből meritettem. - -Kovács iskolázott ember volt. A gimnáziumi tanulmányok bevégeztével -azonban félben szakitá az iskolákat s haza ment kisded gazdaságára. -1836-ban megnősült s a szemrevaló csinos Pap Novák Annát vette -feleségül. Németül egy szót se tudott, de latin nyelven képes volt irni, -olvasni és beszélni. Később, mikor Hencsey közbenjárására Fröhlichhel -levélbeli érintkezésbe lépett, ő latin nyelven irta leveleit -Fröhlichhez, valamint ez is ő hozzá. Fröhlichnek Zürichben és -Strassburgban kelt néhány latin levele innen került az én kezembe. - -Természete szilaj és indulatos volt. Nagyon csekély szó elég volt arra, -hogy kedélyállapotának nyugalmát a hirtelen kitörő harag lobogása váltsa -föl. Gyakran tettlegességre ragadta el indulatja s helytelen tettei -miatt nem egyszer idézték biró elé. Egy alkalommal el is itélték több -hónapi fogságra, melyet ki is töltött, mikor már a nazarénusok közé -tartozott. - -Zalavármegyében ekkor a megyei pártélet rendkivül élénk volt. Minden -tisztujitás és minden követválasztás nagy izgalommal folyt le. Gyakran -erőszakos cselekmények háboritották meg az alkotmányos élet folyamát s -az 1843-iki követválasztást hullák és véres tetemek nagy sokasága -bélyegezte meg. - -Nem akarom ez életet bővebben ecsetelni, nem akarom részleteit -elsorolni. Deák Ferencz nagy államférfiui alakja volt e mozgalmas élet -jelszava. E miatt történelmi jelentőségü volt Zalavármegye ekkori -közélete. Figyelt rá az egész ország s a mult század 40-es éveinek -hirlapjai hiven megörökitették a részleteket. - -Kovács mind e mozgalmakban részt vett s bár kisnemes volt, de elevenen -érdeklődött a közdolgok iránt, tehát tetemes részt vett bennök. -Természetesen nem a zöld asztalnál, nem is az ország szine előtt, nem is -vezérszereplésben, hanem mint a legszegényebb zalai nemesek egyike, -elvegyülve a nemesek tömegében. E tömeg, mint minden sokaság, sokszor -öntudatlanul, sokszor ittasan s csaknem mindig tulhajtott eszmék mámora -közt vállalkozott valamely elvnek megdöntésére vagy támogatására. Sőt -nem is elvnek, hanem csak valamely elv mögött izzó érdeknek vagy -szenvedélynek. - -És ez embert, a ki iskolázott volt, a ki kedvelte a szilaj korteséletet; -az indulatos, családos, nemes és birtokos embert egy szegény, -iskolázatlan kézműiparos ifju, egy vándorló legény megnyeri az uj -hitnek, mely örök lemondást követel s a szelid életnek, mely ég-föld -távolságnyira áll a kortesvilág szilaj élményeitől. - -Megnyer az uj hitnek oly embert, a ki a régi hitre se ad semmit, nem -azért, mert régi, hanem azért, mert hit. A ki a hit bensőségei fölött -sohase elmélkedett, a kinek szive a hit borongó érzéseit nem ismeri s a -ki az egész hitvallásban csak az egyházat s annak is csak külsőségeit -vette észre eddig. - -Hencsey ennél nagyobb diadalt soha nem aratott. Az ő ábrándos lelke és -szelid, vallásos kedélye soha jobban ki nem fejtheté erejét és hatalmát, -mint a mikor e félmivelt és elszilajult lelket a hitnek enyhe igájába -befoghatá. Igaz, hogy gyermekkorától fogva ismerhette Kovács Józsefet, -de mégis csak néhány nap alatt hajtotta végre e csodálatos téritést. -Minő kár, hogy társalgásuk részletei nem állanak rendelkezésünkre. - -De a mi keveset tudok e részletekből: el kell mondanom. - -Kovács József pinczéjébe a szelelő lyukon át bebotlott egy rókakölyök s -ezt Kovács elevenen elfogta. Heteken át tartotta s magához és -feleségéhez szeliditette. De végre is mit csináljon a rókával? Megbizta -feleségét, vigye be a rókát Keszthelyre s ott a piaczon az uraknak adja -el. - -Az asszony a rókát bevitte s eladta. Azután sietve indult hazafelé. -Boldogasszonyfa Keszthelyhez hat vagy hét kilométer távolság, -gyalogszerrel másfél óra járás, sietett, hogy délre még idején haza -érjen. - -A hol a keszthelyi út a páhoki úthoz ér, ott a keresztutnál van egy -csárda, vagy legalább volt ez előtt hatvan évvel; Csali csárdának -nevezik. Mikor a csárda közelébe jutott: elért egy lassan ballagó ifju -embert. - -Az ifju tisztes fekete ruhában volt, fején bolyhos selyem czilinder -kalap. Ez különösen feltünt a menyecskének, mert ilyen kalapot csak -előkelő urak viseltek abban az időben. - -Viseltek bizony Pesten a kézműves legények is. A selyem czilinder kalap -ugyan akkor is költséges volt s iparos legény nem is vehetett ujat, de -az uraságok czilinder kalapját, ha már letették, akkor is meg lehetett -az ószeresektől venni néhány filléren. S ezért a legtöbb iparos legény -ilyet viselt. - -Ilyen volt a Csali csárdánál is annak az ifjunak. Az az ifju pedig senki -nem volt más, mint Hencsey Lajos. Épen akkor ment haza Pestről. - -A menyecske a czilinder kalap után valami vidékbeli urnak gondolta az -ifjut s mikor mellette elment, tisztességesen köszönt neki. - - -II. - -(Hencsey megfeddi a menyecskét. – Kovács Józseffel megismerkedik. – A -páhoki esperes arczul üti Hencseyt s elkobozza irásait. – Istennek -végezése.) - -Az ifju szerényen és szives szelidséggel fogadta és viszonozta a -menyecske köszöntését. - -Utjuk együtt haladt, a mint a Csali csárdánál letértek az országutról s -neki váltottak a nemes-falui szőlőhegynek. Hencseynek is ez volt -legegyenesebb utja Szent-Péter-Ur felé. Beszédbe ereszkedtek. Kérdezte -az ifju a menyecskét, honnan jön, hova megy, mi járatban van? - -A menyecske elmondta keszthelyi utját s hozzátette: - -– Nagy nehezen mégis csak el tudtam adni a rókát, de nagyon olcsón. Az -uram azt mondta, hogy egy váltó forintot legalább hozzak érte, én pedig -nem kaptam érte többet, tiz váltó garasnál. Meg se merem az uramnak -mondani. Majd azt mondom, egy váltó forintért adtam el. - -Hencsey erre megállt s szelid komolysággal feddőleg nézett a -menyecskére. De nem csak nézése volt feddő, hanem szava is. - -– Asszony, testvérem az Ur Jézusban, bünös gondolat ez a te szivedben. A -mit a te uradnak akarsz mondani: az hazugság. Hazudni nem szabad -senkinek, semmiért. Hát az asszonynak az ura előtt hogy volna szabad -hazudni, a kivel egy test, egy lélek, mivelhogy igy rendelte az isten! - -A nő elcsodálkozott ezen a beszéden. Jobban megnézte a fiatal embert. -Igy beszélni csak a pap szokott s a pap is csak a szentegyházban. Most -már tudni akarta, ki ez a fiatal ember? Megkérdezte egyenesen. - -Hencsey megmondta. Röviden elbeszélte, hogy Pestről jön, szülőit akarja -meglátogatni Szent-Péter-Urban. Az asszony emlékezett, hogy hallotta már -apja-anyja hirét-nevét. Kérdezte: milyen messze van Pest? Mióta utazik? - -– Ötödik napja. - -Az asszony részvéttel kérdezte tovább. - -– Nem éhezett e hosszu utazás alatt? - -Az ifju kivett táskájából egy könyvet s rámutatott: - -– Imé, lásd, van nekem a kenyéren kivül más eledelem is! - -– Hisz az könyv; – micsoda könyv az? - -Hencsey megmutatta az asszonynak a könyv czimlapját: »Uj Testamentom, -azaz, a mi urunk Jézus Krisztusnak Uj szövetsége«. - -– Ez a könyv, édes testvérem, a szentirás. Ebben vannak istennek igéi, -Jézusnak tanitásai, melyek a kenyérnél jobban táplálják lelkünket és -testünket. - -Kovács Józsefné katholikus nő, soha se látott szentirást, de értelmes és -fogékony lélek volt. Hencsey nyomban elkezdte neki a szentirást a maga -felfogása szerint magyarázni. Hallgatta az asszony figyelemmel. - -Nemsokára azonban hazaértek. Az asszony bemutatta az ifjut férjének. -Kovács József jól ismerte a szent-péter-uri nemeseket s az öreg Hencseyt -is. Épen déli idő volt. Szent-Péter-Ur oda egyenes vonalban is jó tiz -kilométer távolság, vagy három óra járás gyalogszerrel. Az ifjut ott -fogták ebéden. Ebéd alatt s kevés ideig még ebéd után is Hencsey csak a -szent dolgokról beszélt. Uj hajnal hasadása, uj napnak támadása, uj -hitnek és boldogságnak elkövetkezése sugárzott ki beszédéből, szemeiből, -egész lelkéből. - -De sietett haza szülőihez. - -De beszéde csodálkozást, figyelmet, rokonszenvet és tünődést támasztott -a kis nemes emberben. Megtetszett neki e különös fiatal ember. -Tisztességesen meghivta, hogy házát el ne kerülje ezentul, hanem inkább -minél előbb meglátogassa. Hencsey megigérte, hogy harmadnapra visszatér. - -Mikor eltávozott, az asszony akkor számolt be a róka áráról s elmondta -hűségesen a Csali csárdánál lett találkozás történetét, az ifju feddő -szavait s a feddés okát. - -Nagy töprengés vett erőt Kovács József lelkén. Istennek különös embere -lehetett az a fiatal ember. Mi köze van annak ahhoz, hogy egy ismeretlen -menyecske, a kit az előtt sohase látott, igazat mond-e az urának vagy -nem? Nem lehet az lakatos legény. Valami kegyes zarándok vagy valami -»küldött« ember lehet az. Sohase látott ő olyan lakatoslegényt a -világon, a ki szentirással járja be a világot. - -Ez a gondolat aludni se hagyta. Másnap kora hajnalban azt mondta -feleségének: - -– Lelkem, az a fiatal ember nem Hencsey volt, nem is szent-péter-uri -volt. Valaki más lehetett az. - -– Hiszen édes uram, megigérte, hogy harmadnapra visszatér. Majd -megtudjuk holnap igazán. - -– Nem ugy van az lelkem. Nem tudok megnyugodni ezen a dolgon. Ugorj át -Szent-Péter-Urba, nézz be Hencseyékhez, tudd meg igazán, a kovács fia -volt-e az az itt járt ember s mondd meg neki, hogy igéretéről el ne -felejtkezzék. Délre még vissza is jöhetsz. - -Igy történt. - -A menyecske később sok időre már mint özvegy s hatvanadik életéve felé -ballagó idős nő beszélte el e jelenetet. S hozzá tette, hogy boldogult -férje féltékeny volt, de őt mégis addig sarkalta, mig csak át nem ment -Szent-Péter-Urba. Hencseyvel szemben sohase jutott eszébe a -féltékenység. - -Másnap csakugyan eljött Hencsey, de nemcsak maga jött. Magával hozta -Imre öcscsét is, a ki szintén kovácslegény volt apja műhelyében. - -E fiura is nagy szerep vár a nazarénusok történetében s elbeszélésünk -folyamán még sokszor találkozunk vele. - -Julius elejéig volt ekkor Hencsey az édesapjánál. Szorgalmasan dolgozott -a műhelyben, de tanitgatott is a vidéken köröskörül. Boldogasszonyfára -még két vagy három izben ellátogatott. Kovács Józsefékben volt -valamelyes fogékonyság az uj hit iránt, de azt hiszem, annak fölvételére -mégis inkább egy szomoru külső esemény birta őket. - -Hencsey térítő működése ugyanis nem maradt titokban. Különösen Kovácsék -nem győztek eleget beszélni a szent érzésű derék fiatal emberről. Hire -utóbb eljutott a páhoki esperes-plébánoshoz is. - -Az esperesnek Bertalan volt a neve. Java korabeli, tüzes természetü, -lelkes pap volt, hirtelen lobbanó, heves indulatu. - -Valaki egyenesen följelentette nála Hencseyt, mint oly embert, a ki -naponként olvassa a szentirást és a falubeli népeknek veszedelmes -tudományokat hirdet s azokat is a szentirás megszerzésére s olvasására -buzditja. - -Nem tudom, honnan ered s minő korból, de tudom, hogy tul a Dunán az -egyszerű falusi katholikus népnek a szentirást olvasni nem szabad. A -papok legalább úgy tanítják: nem szabad. Sok indokot s köztük jó indokot -is hoznak elő tanitásuk igazolására. - -Az esperes magához hivatta Hencseyt s kérdezte tőle, mi igaz abban, a -mivel a följelentés vádolja? - -Hencsey a szerénység alázatosságával, de szilárdan s habozás nélkül -vallotta meg, hogy ő Krisztus evangyéliomát naponként olvasgatja s a -népnek naponként hirdeti. Megvallotta azt is, minő vallást tart ő -olyannak, mely mindenben az evangyéliomra van fektetve. Kifejtette az -esperes előtt az új hitnek elveit. - -Az esperes elképpedt e vakmerőségen. Meg nem foghatta, hogy az ő -hiveinek világi romlottsága hogy terjedhetett ennyire! Valóságos -pártütést látott Hencsey munkájában az egyház ellen. - -Ebben igaza is volt. - -De ki is kapta Hencsey a kegyes káromkodás igéiből a maga részét. A pap -tüzes volt, indulata is fölgerjedt s harsány hangon beszélt lelkére, -hogy mi sors vár rá, ha a veszedelmes uton tovább is megmarad. -Könyveinek és irásainak elvétele, az egyháznak átka, börtön, kín és -üldöztetés e világon s ördög és pokol és ennek örök szenvedése a -másvilágon. Csak győzte hallgatni két fülével. - -De nemcsak a szavakat kellett meghallgatnia, hanem testi bántalmat is -kellett szenvednie. Mert egyszer a pap, mikor tüzes intéseit Hencsey -lassu fejcsóválással fogadta, ugy ütötte őt arczul jobb felől és bal -felől, hogy mind a két szeme szikrát hányt tőle. - -Hencsey azt irta: »kitombolta magát rajtam a fekete arczu pap«. - -A lakatos legény fiatal volt és erős. Ha elragadja az indulat, -összetörhette volna a papot. Jó nehéz utazó bot is volt a keze ügyében, -de a mikor a pap arczul ütötte, hátra lépett s az ajtó sarkához -támasztotta botját. Ugy lépett megint vissza a pap elé, előbbi helyére, -üres kézzel. Nem szólt vissza, nem feleselt, szeliden és szó nélkül -türte el a testi bántalmat is. De nem is ijedt meg se a paptól és -börtöntől, se az ördögtől és pokoltól. - -– A mi üdvözitőnk többet is szenvedett. - -Hanem attól igenis megijedt, hogy könyveit és irásait elveszik tőle. El -még a szentirást is. - -Sietett haza. - -Irásait, leveleit egy ládába elzárta, de bibliáját nem merte otthon -hagyni. Volt egy nagybátyja Káptalan-Tótiban: Hencsey Ferencz, apjának -testvérje. A szentirást egyenesen oda vitte el. - -Ez a falu Badacsony hegye és Csobáncz vára közt fekszik, gyalogszerrel -majdnem egy napi járóföld Szent-Péter-Urtól. Mig oda járt s bátyjánál -tölté az időt, eltelt néhány nap. - -Alig távozott hazulról: Bertalan esperes a káplánnal vagy a mesterrel -együtt azonnal ott termet Szent-Péter-Urban s szoros kutatás alá vette -az öreg Hencsey házát. Vele volt az esperessel saját testvéröcscse is, a -ki véletlenül akkor is ott volt a szobában, a mikor az esperes Hencseyt -arczul verte. - -Az öreg kovács nem sokat törődött a dologgal. Természetesnek tartotta az -esperes jogát a házkutatásra. De az öreg kovácsné mégis csak anya volt s -szép szóval és sürü könyeivel kérte a papot, ne vigye el fiának irásait. - -– Az én Lajos fiam nagyon szereti irásait. - -Mintha csak olajat öntött volna a lobogó lángra, haraggal kérdezte az -esperes: - -– Hol vannak azok a könyvek, melyekből fia olvasni szokott? - -– Nem tudom, aligha a ládájában nincsenek. - -– Vegye elé őket, hadd nézzem meg. - -Az anya megtagadta. - -– Nem vehetem elő; azt sem tudom, hol van a kulcsa. - -Erre a »sátán« a ládát feltörette s az irásokat elvitte magával. Mikor e -jelenetet irja le Hencsey: akkor már »sátán«-nak nevezi s nem »fekete -arczu« papnak az esperest. - -Irásait nem kapta vissza soha. Maga is kérte személyesen, Kovács -Józseffel is kérette, ki az esperesnek jó embere volt, de azért irásai -oda vesztek. - -S most történt az az esemény, mely Kovács Józsefékre oly megrenditő -hatásu volt. - -Hencsey, arczul üttetése után hét vagy nyolcz nap mulva, átment Kovács -Józsefékhez, hogy az esperesnél történt jelenetet elpanaszkodja. - -A kemény természetü nemes ember ökle összeszorult, mikor azt hallotta, -hogy a pap mily kegyetlenül verte arczul az ifjut s hogy ez mily -bárányszelidséggel türte el a bántalmat. Rászólt az ifjura: - -– Aztán nem volt fokos a kezében édes öcsém? - -– Kezemben volt a nehéz botom, de hogy az ördög meg ne kisértsen, azt is -letettem a kezemből az ajtó sarkába. A pap testvérje, ki ott volt a -szobában, még ki is nevetett. - -– No édes öcsém, most már hiába beszélsz; nem fogadom el a te hitedet. -Nem én! - -Az ifju téritő nagy szelidséggel felelt: - -– Lelki betegség szól belőled, édes testvérem az Urban. A haragot és -boszut a megtisztitott léleknek ismerni nem szabad. A mi Urunk Istenünk -végez el mindent. A pap és testvérje megérzi az ő kezét nemsokára. -Meglásd, édes testvérem az Urban! - -Alig mondotta ki e szavakat: hirhozó jött a faluból Boldogasszonyfáról. -Lihegve nagy sebten nyitott be Kovácsékhoz. - -– Tudja-e nemzetes uram, mi történt? Borzasztó eset történt. A páhoki -főtisztelendő ur életét elvette az isten. Délelőtt testvéröcscse halt -meg, agyonütötte egy gerenda, mely leesett a háztetőről, délben pedig a -főtisztelendő ur esett le holtan a karosszékből! - -Hencsey és a Kovács-házaspár elképedve hallotta e hirt. - -Hencsey felsóhajtott: - -– Adj uram istenem nekik bocsánatot és örök életet. - -Kovácsné elkezdett imádkozni. - -Férje, a szilaj nemes ember még e napon kijelentette Hencseynek, hogy ha -a testvérek elfogadják: ő is belép az uj hitvallók gyülekezetébe. - - -III. - -(A csodában való hit. – Hencsey levelei Kovácshoz. – Nipp Anna meleg -szive és meleg hajléka. – Uj hivek.) - -Csodáról beszélt mindenki. - -A Kovács-házaspárnak uj hitre térését nem tudták megmagyarázni az -emberek. - -Egészséges és fiatal mindakettő. A lelkek kétségének, a hit igazságai -fölött való tünődésnek, a szivek ábrándos bánatának közel és távol semmi -nyoma. Az egyház külső ragyogása se bántja a szemeket s dobzódó hatalma -se szül messze vidéken semmi elkeseredést. A mérhetlen vagyonu magyar -egyházfejedelmek innen messze laknak. Az érsekek, püspökök, főapátok, -nagy káptalanok márványpalotáit, fényes cselédségét, szépasszony -történeteit, udvari tékozlását senki se látja és senki se érzi e -vidéken. Ezek fölött nem elmélkednek itt az emberek. Itt csak szegény -falusi jámbor lelkészek és kolduló barátok, kegyes zarándokok és remeték -láthatók. A főpapok ezüstös kocsiját, hatlovas büszke fogatát s aranyos -szerszámait nem bámulhatja meg a nép s nem hasonlithatja össze Jézus -szamarával, mely meg van kötve Betfagéban s melynek féke csak -kóczmadzagból áll. - -A lelkek semmiféle járványos betegségét se ismeri a kor és a közszellem. -Ily betegség látható ok nélkül is meglepheti az egyes embert, a mikor -már a tömegeket is meglepte. Kovács Józsefnek van miből élnie. Kis -gazdasága egész idejét elfoglalja. Nem is nyájőrző, hogy a mig állatjai -legelésznek, ő a fa árnyékában mélán üldögéljen s lelke, melynek -kényszerü foglalkozása nincs, messze kalandozzon. Könyveket se olvas s -idegen gondolatok nem verhetnek agyában gyökeret. Mi az oka tehát a nagy -elhatározásnak, az uj hitre térésnek? Külső jutalom nem kecsegteti. Maga -a téritő is szegény iparos legény. A ki maga is bántalomra és üldözésre -számit ezen a világon. - -A nép csodát látott, istennek büntetését s az emberi dolgokba való -közvetlen beavatkozását látta a páhoki papnak és testvérjének szomoru -esetében. Homér korának néphite, a Mózes korabeli zsidóság hivő -képzelete, de Jézus korában is a galileai nép kegyes ábrándjai száz -efféle csodát láttak. A szent könyvek s a hellenek remekkori iratai -bizonyitják ezt. Csodák sohase történtek. De csodákat mindig látott s -bennük mindig hitt a nép. Ma is lát, ma is hisz. Az agy és a lélek ma is -olyan, mint évezredek előtt. - -Alsó-Páhok közvetlen és igen közeli szomszédja Boldogasszonyfának és -Nemesfalunak. A mi az egyikben történik, olyan, mintha mindegyikben -történt volna. Mintha szélnek szárnyán repült volna: ugy terjedt el a -hir, hogy a páhoki esperes megbántotta a jámbor, becsületes vándorló -legényt, a legény istenhez imádkozott s az isten nyomban példás -büntetéssel sujtotta a papot és testvérjét. A hir nagyitott is, -torzitott is s elszállt Keszthelyre s azon tul végig a Balaton partjain. - -Hencsey fontosnak tartotta Kovácsék megtérését, de elbizakodottá nem -tette őt ez eredmény. Mindig attól félt, hogy Kovács visszaesik előbbi -gondolkozásába s azért legszebb leveleit mindig hozzá intézte a -távolból. - -Másoknál is megkisérlé Hencsey itt szülőföldje tájékán az uj ige -hirdetését, de julius első hetében már Pesten volt. Itt voltak lélek -szerint való testvérjei, a mint a vele hivőket szokta nevezni. Tőlük -sokáig távol lenni nem tudott. - -Julius 8-áról már ekként ir Pestről Kovács Józsefnek: - -– Kedves atyámfia! - -– Kegyelem és békesség nektek az Istentől, a mi atyánktól és az Ur Jézus -Krisztustól. Hálákat adok az én Istenemnek mindenkor, valahányszor rátok -emlékezem. Nagy örömmel könyörgöm értetek, hogy ti az évangyéliomnak -tudományában részesek lettetek s az első naptól fogva mind ez ideig -elhivén elhittétek, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, -tudniillik az Isten, el is végezi mind az Ur Jézus Krisztusnak -eljöveteléig. - -Ezután Kovács Józsefet és nejét hosszasan intvén a szent életre, -imádkozásra és alamizsnálkodásra, ekként végzi levelét: - -– Reménylem pedig az Ur Jézus Krisztustól, hogy én rövid idő mulva ismét -elmegyek tihozzátok és hogy akkor az én szivem is nagyobb örömben -legyen, legyetek szorgalmasak, hogy igazabb állapotban találhassalak -benneteket. Mily nehezen esett most is énnekem, hogy oly sietve kellett -tőletek elválnom, de enged az Isten annyi időt, hogy levelemmel -bátorithatom elbágyadt lelketeket. - -– Tudjátok meg, és akarom, hogy tudtotokra essék a titok, hogy ha az -előbbeni életbe visszaestek, kétszer gonoszabb élet lesz a jutalmatok. -Azért is ugy öltsétek föl a szent léleknek ama bátorságos fegyverét, -hogy inkább készek legyetek halált szenvedni, hogy sem ezen ti -dolgotokat többé elhagyni. - -– Maradok igaz atyafiui szeretetben levő szolgátok! - -Ime, csaknem szóról-szóra közlöm Hencsey levelét, hogy nyájas olvasóm -közvetlenül is ismerhesse az egyszerü iparos legény gondolkozását. - -Julius 14-én már ismét irt nekik s e levélben különösen inti őket a -hitetlenség ellen. Biztositja őket, hogy rövid időn hozzájuk fog menni s -azután igy folytatja: - -– A többi atyafiak is mindnyájan szivből szerető csókkal köszöntenek -benneteket, óhajtanak titeket megismerni. Örvendünk és hálákat adunk -érettetek a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy a szent atyafiságban -társaink kivántatok lenni. - -– Irj nékem – végzi levelét – sorsod felől, édes atyámfia, mentül előbb -és leveledet az én jó apám összetenné a maga levelével s mindkettő -együtt egy szerre eljöhetne. - -E levélben már uj társakról, uj atyafiakról is szól s azok nevét közli -Kovácsékkal. Az uj atyafiak: Trulársz József, Klein János és özvegy Nipp -Anna. - -Mind Trulársz, mind Klein iparos legény volt s mindkettőt már Hencsey -avatta be Denkel segitségével az uj hit titkaiba. Megkeresztelve azonban -még egyik se volt, ép ugy, mint Béla József. - -Özvegy Nipp Anna áldott jó öreg asszony volt. A Terézvárosban lakott s -ott volt műhelye is a Nagymező-utczában 1097 szám alatt. Nem tudom, most -melyik ház ez. A mai házszámozás utczák szerint van s nem városrészek -szerint. E nő vagy kovácsnak vagy lakatosnak volt özvegye s mint ilyen, -önálló műhelyben legényekkel és inasokkal űzte a mesterséget. Nem volt -gazdag s a ház nem az övé volt. - -E jó asszony ama néhány éven át, a melyet gyakran betegeskedve is még e -földön töltött, az uj felekezet tagjainak valódi jóltevőjük volt. - -Hencseynek többször eszébe jutott már, hogy az uj felekezet tagjai, -eddig még csupán szegény vándorló mesterlegények, alig lesznek képesek -az uj hitet fentartani. - -Lelküknek alig lesz annyi ereje, hogy minden vagyon, család, hajlék és -támasz nélkül elszántan szemébe nézzenek a kétes jövőnek, ha pedig hitük -köztudomásra jut, a világ üldözéseinek s gúnyos kaczajának is. - -Hivei eddig még mind a római katholikus egyház tagjai közül valók -voltak. Ez az egyház államegyház volt akkor nagy kiváltságokkal s óriási -hatalommal. Rendelkezésére állott, ha kivánta az állam minden ereje. -Hivei közül más törvényes egyházba átlépni is igen nehéz volt; azt pedig -épen meg nem engedte volna, hogy törvény által nem védett, senki által -el nem ismert, egészen uj felekezetbe térjenek át. A páhoki esperes -eljárása már fájdalmasan intő, sőt ijesztő példa volt arra, mit lehet -várni. - -Kellett a hivek számára valami kis segitségről gondoskodni, habár az -csak erkölcsi lenne is. Talán valami otthonról először is, hova a hivő -nyugodtan mehessen s hol fáradt fejét békén hajthassa le. - -Mint emlitettem már, az iparos legény heti fizetése csekély volt. -Legföljebb tiz-tizenkét váltó forint, de ennél kisebb is, öt-hat váltó -forintig. - -Egy váltó forint mai pénzünk szerint 84 fillért tett. A heti bér tehát a -mai pénz szerint öt koronától tiz koronáig s néhány fillérig emelkedett. -– Ebből kellett a munkabiró iparos legénynek ruházkodni, ebből került -ünnepnapi költsége, ebből kellett a czéh pénztárába teljesiteni a havi -és negyedéves fizetéseket; ebből kellett a kórházi költségeket fizetni s -ebből kellett gyűjteni a vándorlásra és remekelésre. Öt vagy talán tiz -korona heti fizetésből! A műhely tulajdonosa, a munkaadó mester nem -adott egyebet, mint ágyat a műhelyben, élelmezést saját asztalánál s -szerszámot a munkához. A hol élelmezés nem volt: ott természetesen -nagyobb volt a hetibér. - -Az atyafiak kisded gyülekezetének nem volt helyisége, a hol a biztonság -érzetével istentiszteletre összejöhetett volna. Nem volt pénze, hogy ily -helyiséget bérelhetett volna. Nem volt köztük szelid női arcz, érző -gondviselésszerű női lélek, ki örömeiknek és bánatuknak részese, arczuk -redőinek elsimitója s a férfilélek ama titkainak hű letéteményese lett -volna, a melyekhez sem szülő, sem vallás, sem hű barát hozzá nem fér. - -Hencsey talált végre ilyet. A tisztes öreg asszony, a jó özvegy Nipp -Anna már augusztusban hajlandónak mutatkozott az uj vallás fölvételére. -Klein János volt a legénye. Ennél Hencsey az esti órákban csaknem -naponként megfordult s a jó öreg asszonynak feltünt az ő mindig komoly s -inkább szomoru, mint vidám arcza; – feltünt szerény, becsülettudó -magaviselete s egyszerü ékes beszéde. - -Kiváncsisága végre teljesen fölkelt s Hencseytől szives jó akarattal -kérdezte a gyakori odamenetel okát. Hencsey őszintén megvallotta ezt s -gyermeki bizalommal tárta föl lelkét az özvegy előtt. - -Az özvegy szemei megteltek könynyel s Hencseyt arra kérte, tartson -társaival egy isteni tiszteletet az ő házánál s engedje meg, hogy ő is -jelen lehessen ott. - -Hencsey belenyugodott s a legközelebbi vasárnapon teljesité az özvegy -asszonynak óhajtását. - -Az isteni tisztelet bevégeztével kijelentette a nő, hogy a gyülekezetnek -ő is tagja akar lenni. - -Ezzel nagyon sok volt nyerve. - -Ezentul Nipp Anna hajléka valóságos menedékhelye lőn a hivők kisded -seregének. - -Eddig a hivők, Kovács Józsefet és nejét kivéve, valamennyien az iparos -osztályhoz tartoztak s csaknem mind vándorló legény volt. Szegény fiuk, -kiknek táskájuk már tele volt, ha abban egy-két huszas kongott. Kik -utaztak városról-városra, fagy és hőség, nélkülözés és fáradság által -üldöztetve s kiknek nemcsak a csalódás bánatával, hanem sokszor az -éhezés és hajléktalanság gyötrelmeivel is küzdeniök kellett, ha -egészséges karjuk, égő munkavágyuk valamely városban munkát nem talált s -ha ekként hiven ápolt vérmes reményük – legalább egyelőre – meghiusult. - -Pesten már voltak rendezett szállók s Budán is. Itt a vándorló legények -hajlékot és ellátást találtak. De fizetés és pénz nélkül itt is csak -néhány napig; – ha pedig napjaik leteltek, hátukra kellett venni -batyujokat s odább menni egy várossal. Igy kivánta ezt a szokás, igy -parancsolta a czéhartikulus, de sok helyütt a városi rendőrség is. S ily -esetekben nem kérdezték: van-e pénzük egy falat kenyérre, ha éheznek s -födélre és egy kéve szalmára, hova fejüket lehajthassák, ha elfáradtak -vagy az éjszaka sötétsége rájuk borult? - -Pest még akkor nem volt Magyarország fővárosa. Inkább Buda és Pozsony -volt az. De már hatalmasan emelkedett s munka akadt bőven. De azért -gyakori eset volt, hogy a vándorló legény hamarjában nem talált -műhelyre. Az meg épen gyakori eset volt, hogy a többnyire osztrák -származásu s német ajku mesterek a magyar fiuktól megvonták a munkát. -Pesten léte alatt maga Hencsey is két izben volt munka nélkül hosszabb -ideig. - -Ily viszonyok közt, ha volt jótékony lélek, ki megkönyörült a szegény -iparos legényen s volt enyhe hajlék, hol a vándor ifju nyugton hajthatá -le fejét s bizalommal várhatta be, mig két keze munkájával biztosithatja -a napokat s megalapithatja a jövendőt: az ily jótékony lélek bizonyára a -magasból szerzé az ihletet és az ily hajléktól nem vonhatta meg áldásait -az ég. - -Ilyen lélek s ilyen hajlék volt Nipp Annáé, a jó öreg özvegy asszonyé! - - -IV. - -(Hencsey megirja az uj hitvallás könyveit. – Nipp Anna szobája. – Kovács -József a börtönben. – Az 1841. febr. 7-iki istentisztelet.) - -A nazarénusok több éven át nála imádták istenüket s nála gyüjtöttek -egymástól buzdulást és bátorságot. Ha jött ifju messze földről, nála -talált enyhhelyet s nála verte le sarujáról az uti port s ha műhely -nélkül maradt a segéd: nála talált meleg szobát s egyszerü ellátást, mig -ismét munkába állhatott. És ha végre testi szenvedés és léleknek bánata -elgyötörték az ifju idegeit: az ő hajlékában s az ő ápolása mellett -üdülhetett föl a szenvedő. - -Jézus apostolainak és evangélistáinak irásai sok jó és kegyes lélekről -tesznek emlitést, a kiknél a megváltó s hivei mindig meleg szivet és -édes vendégszeretetet találtak. Nipp Anna hasonlitott ezekhez. - -És az ő háza, a Nagymező-utczai 1097-ik számu ház még más okból is -nevezetessé vált a nazarénusok történetében. - -A gyülekezet tagjai lassanként föl kezdettek szaporodni. Hencsey látta, -hogy minden hivővel minden nap együtt nem lehet. Vette észre azt is, -hogy a hivőknek a szentirás tételeibe elmerült lelke lassanként külön -irányokban kezd megindulni, más meg más hittételeket kezd foganni. Ha ő -e folyamatnak utját állani nem képes, a kis gyülekezet hitbeli egysége -lassanként szét fog töredezni. A hol ő jelen volt s a mikor jelen -lehetett: ott és akkor meg volt az egység. De ő halandó ember s az ő -napjai megszámlálvák s neki nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki hivek -lelki életét is szivén kellett hordozni. Ugy látta tehát, elérkezett az -idő arra, hogy az uj hit elveit megállapitsa, egybegyüjtse s a -gyülekezeteknek követendő tudományul rendelkezésükre adja. Eddig nem -volt se könyvük, se irásuk. - -A ki jelentkezett arra, hogy hivő lesz: annak meg kellett szereznie az -ujszövetségi szentirást. Még inkább annak, a ki megkeresztelkedett. Ha -nem volt rá pénze: adományul nyerte a gyülekezettől. Az angol társaság -már akkor olcsón terjesztette a Károli Gáspár-féle magyar bibliát. Ezt -használták. - -Ám a szentirás nagy erdő. Sok történelmi és tudományos ismeret kell -ahhoz, hogy ennek szavait, mondásait, hitbeli és gondolkozásbeli -egységét valaki tisztán fölismerje. Efféle ismerete nem volt a szegény -vándorló iparos legénynek. Ő csak irni, olvasni és számolni tudott, csak -az elemi oktatás kis tudományában volt jártas. Vezető nélkül könnyen -eltévedhetett elméje a szentirás titkai közt. - -Azért Hencsey az 1840-ik év vége felé már elhatározta az uj hitvallás -szövegezését s megirását. S elhatározásának véghezvitelét rögtön meg is -kezdé, – még pedig oly hévvel és buzgósággal, hogy a következő 1841-ik -év végére már az egész munkát befejezhette. Pedig nagyon el volt -foglalva. Mindennapi kenyerét műhelyben kellett megkeresnie. Sokat -utazott s minden napon irt egyik vagy másik hivének levelet. - -Az éjszakát, a pihenés idejét s az ünnepnapokat forditotta nagy művére. - -Az egész munkát csak egyes levelekben, egyes kisebb részekben, -czikkekben irta meg s a mint egy-egy czikk készen volt, lemásolás végett -azt társainak azonnal átadta. Kinyomatásról szó sem lehetett. Erre -pénzük se volt, de ezt akkor a sajtóviszonyok se engedték volna meg. -Különben ő maga se akarta, hogy ekkor már napvilágra jöjjenek czikkei. -Nem ok nélkül sejtette, hogy a törvényesen fennálló s történelmileg -szervezett egyházak ellenző törekvései az ő kisded gyülekezetét készek -és képesek volnának már bölcsőjében elnyomni. - -Czikkei később postán vagy vándorló legények által szétküldve bejárták -az országot. Hivei mindenütt leirták és tanulták és megtanulták ezeket. -Czikkeit később magával vitte a külföldre is. Itt akarta kinyomatni. Sok -jelből ugy látom, rendszeres könyvet töredékes irataiból csak Svájczban -alkotott. - -Műve három részből áll. Minden részt könyvnek nevez. - -Az első könyv szól: Az Bünökbül megtért – Szentélet követő – Krisztustól -hagyott szent keresztséget hit után felvett – Keresztényeknek – Élő -tárgyaikrul. - -A második könyv szól: Az Ujraszületésrül – Keresztségrül – Urvacsorárul -és az Imádságrul. - -A harmadik könyv szól: Az Külső és Belső Kereszténységről és az Hit után -való Keresztségről. - -Mind a három könyv főleg a római egyház hittanaival vitatkozik s -vitáihoz az érvek forrásait az évangyélisták és apostolok irataiban -keresi. - -Sem czélom, sem feladatom Hencsey művének tartalmát ismertetni. -Igazságainak se ereje, se gyöngesége most engem nem érdekel. Minden hit -egyenlő értékü, mig a lélek bensejében él s igazán él. Én csak azt -akarom láthatóvá tenni, miként támadhat és terjedhet el uj hit a mi -korunkban s a mi társadalmunkban. Hencsey uj hitének egyes tételeiről -csak annyiban emlékezem meg, a mennyiben az én munkám czéljaihoz -szükséges. - -Hencsey minden czikke, az uj hitvallásnak összes könyvei özvegy Nipp -Anna házában készültek. Vajjon meg van-e még e ház s van-e most lakója, -a ki emlékezni tudna a hatvan év előtti emberekre? Emlékszik-e még -valaki a régen porló özvegy asszonyra s az ifju hittéritőre, a ki még -előbb hunyta le szemeit örök álomra, mint az a kegyes öreg nő? - -Két szobája volt Nipp Annának. Az egyik az ő mindennapi lakószobája, -mely az udvarra nézett s a diszesebb ünnepi szobája, melynek két ablaka -volt a Nagymező-utczára. E szobában volt néhány szentkép a legolcsóbb -fajtából. Jézus képe, azután a Szüz Anya képe hét tőrrel átvert szivvel. -S még néhány egyházi szentnek kezdetleges művészetü képe. Szentelt -barkák, feszületek, imádságos könyvek, naptárak, a terézvárosi templom -bucsunapjairól mézes bábszivek. A mint szokásban volt s van ma is kegyes -jámbor katholikus asszonyoknál. - -Ebben a szobában irta műveit, leveleit Hencsey Lajos. Ezt a szobát -engedte át erre a czélra neki Nipp Anna. Ebben volt a kis gyülekezet -istentisztelete is. - -Mikor Nipp Anna nazarénussá lett: a szent képeket ki akarta tenni e -szobából. Hencsey azt mondotta, csak hadd maradjanak ott. Csak a hét -tőrrel átvert szivet nem szerette. - -– Édes néném az Ur Jézus Krisztus szerelmében – igy szólt Nipp Annához – -azt a képet nem tudom jóvá hagyni. Csak az isten látta Szüz Mária -fájdalmas szivét, más senki. Az Ur Jézus anyja nem mutatta az ő szivét -senkinek. Nem is az a szent fájdalom, a melyet tőrrel okoznak. Gyarló -ember gondolta ki azt a képet. - -Ezt a képet ki is tették a szobából s más Szüz Anya-képet tettek -helyére. - -Attól a hitvallástól, melyet Hencsey megállapitott, sokban eltérnek ma -már mind a magyarországi, mind a külföldi nazarénusok hittételei. A -katonáskodás és fegyverviselés ellen például Hencseynek se könyvében, se -leveleiben egy szót sem találtam. A fegyver önkénytes használatát -általánosságban nem helyesli ugyan, sőt tiltja is, de arra is erősen -int, hogy külső cselekedeteinkben a törvényes felsőbbség parancsainak és -rendelkezéseinek ellenszegülni nem szabad. Isten előtt az lészen felelős -s nem az, a ki a kényszerüség előtt meghajlik. - -Folytassuk azonban a történetet. - -Béla József az 1840-ik év őszén vette föl a szent keresztséget. Ő volt -ezután Hencseynek leghivebb társa s leghasználhatóbb tanitó segéde. - -Kovács Józsefet novemberben vagy deczemberben a zalaegerszegi -törvényszék mint büntető biróság börtönbüntetésre itélte. Mi volt vétke, -mivel vádolták, nem tudom. Zalavármegye jegyzőkönyveiben meg lehet -találni. Csak annyit tudok, hogy vétkét előbb követte el, sem mint -Hencseyvel s az uj hittel megismerkedhetett. - -Az itélet negyedévi börtönre szólt s Kovács 1840. évi deczember 5-én -kezdte meg büntetésének elszenvedését. - -Hencsey csak ujév táján tudta meg, hogy hive és barátja börtönben van s -rögtön abban hagyván munkáját, a zord és viharos idő daczára is -gyalogszerrel sietett Pestről látogatására. - -Pesthez Zala-Egerszeg nincs közel. Gyalogos embernek jó öt napi ut. -Télben, fergeteges, hófuvatos időben, a Bakony erdején keresztül nem kis -áldozat megtenni ez utat. De mi volt e kis kényelmetlenség Hencseynek, -mikor ő egy szenvedő hivének lelkét erősithette meg ezáltal. - -Székes-Fehérvár, Veszprém, Sümeg felé vezetett utja s január 10-én -Egerszegre ért. Rögtön felkereste a várnagyot s megkérte: engedje meg, -hogy Kovács Józseffel beszélhessen. - -A várnagy kemény ember volt s csak ugy félszakosan nézte az ifjut. - -– Ki vagy te, mi vagy te? Mije vagy te Kovácsnak? Apád, anyád vagy fiad -neked az a Kovács? - -– Testvérem az Ur Jézus Krisztusban; meg akarom lelkét vigasztalni. - -– Hohó kölyök! Ezt az atyafiságot a vármegye nem ismeri. Pap se vagy, -barát se vagy, a ki lelkeket vigasztal. Eredj pokolba! - -Hiába beszélt Hencsey. A kemény nyaku várnagy kinevette s utóbb már -meghibbant eszünek is nézte s kikergette a vármegye házából. - -Három napig őgyelgett az ifju Zala-Egerszegen, mig végre megtalálta azt -a csizmadiát, a ki az alispánnak, Kerkapoly Istvánnak lábbelijét szokta -késziteni s a kinek pártfogása végre oda segité, hogy beszélhetett -Kovács Józseffel. - -Ez a találkozás, a szeretet csókjai, az összeomló könyek, a menyei -vigasztalásnak édes szavai soha ki nem mosódtak Kovács emlékezetéből. -Megigérte Hencseynek, hogy a mint kiszabadul: nejével együtt Pestre -megy, részt vesz a szentek gyülekezetében s ha méltónak tartják, -részesül a keresztségben és urvacsorában. - -Hencseynek nem volt ideje, hogy kitérjen utjából Szent-Péter-Ur felé -szülőinek látogatására. Sietnie kellett Pestre vissza. Nagy gyülekezetet -hivott össze február hó 7-re, a hol a hivők közül többnek fel kellett -venni a szent keresztséget. - -Föl is vette Trulársz József, Klein János és özvegy Nipp Anna. Mindannyi -az »urnak szent vacsorájában« is részesült a keresztség után. - -Ez ünnepen sokan voltak jelen az uj hivek közül is, kik azonban még a -keresztség fölvételére nem voltak elkészülve. Ilyenek voltak; Ihász -György, Magyar Ferencz és nővére Magyar Francziska, Kertész András, -Denkel Terézia, Likhardus József, Hegner József, Vajdenhof Fülöp, Fülöp -János és felesége, Halna Ferencz és felesége, Bámer József és végre -Vidkovszki. - -Ezek mind iparosok voltak s később, midőn a keresztséget fölvették, -többé-kevésbbé befolytak az uj hitvallás terjesztésébe. - -Denkel Terézia, Denkel Jánosnak, a tanitónak volt nővére, folyton Pesten -lakott és élete együtt folyt testvére életével. - -Ihász György később külföldre is kiment, Ausztriába. Ő különben Sopron -vidékén téritett. - -Kertész András erdélyi származásu volt s téritési székhelyül Lippát és -környékét választá. Egy darabig Nagy-Szebenben is tanitott s ott a -Gärtner nevet vette föl. - -Vajdenhof Fülöp olajmolnárlegény volt Brájer Jakab budai olajmalmában. A -leglelkesebb téritők egyike lett s szülőföldjén Békés vármegyében s a -szomszédos vármegyékben hirdette az uj tudományt. Sok jel mutat oda, -hogy Csongrád vármegyében is az ő nyomdokán terjedt el a nazarénus -felekezet. - -Bámer József a legkiválóbb tanitványa Hencseynek. Nagy szerepe lesz még -a külföldi téritések körül is. Még sokszor fogunk róla beszélni. - -Likhardus erkölcse utóbb meglazult. Pár év mulva a szent gyülekezet -kizárta kebeléből. - -A Magyar testvérek, Hegner, Fülöp és Vitkovszki, valamint Halnáék is -szerényebb szerepet játszottak. Időnként még visszatérünk rájuk. - - -V. - -(Kovács József megvigasztalása. – Fölveszi a keresztséget. – A szent -gyülekezet tagjai szétoszolnak. – Hencsey térit a szőlőhegyeken. – Az -öreg Hencsey a szénégetőn.) - -Hencsey nem feledkezett meg pillanatra se börtönben szenvedő hivéről. A -mint az isteni tiszteletet, keresztelést és urvacsorát elvégezte, még -ugyanazon az estén, február 7-én irt Kovács Józsefnek a zalaegerszegi -börtönbe. - -– Oh bár meggyőzhetném – irja a többi között – a te hervadozó lelkedet -Istennek ama hathatós beszédével, a melyben megmondotta, hogy semmi -kinzó szerszám nem fog az ő hiveinek ártani. - -– Vajha meg tudnád gondolni az Istennek rajtad való elvégezését s lélek -szerint elhinnéd, hogy az Isten csak hozzád való szeretetét akarja -megmutatni. – Mi pedig tégedet annál inkább fogunk szeretni, mert e -naptól fogva társa lettél ama sok szenvedéseket kiállott régi szent -embereknek. Kérlek azért tehát a mi megtartó Ur Jézus Krisztusunkra, -hogy még gondolatodban is az Istenhez való szeretetben meg ne csüggedj! - -Vajjon miként hatottak e szavak a szenvedő lelkére ott a börtön mélyén, -a sötétben, az éhség és nélkülözés és meggyaláztatás szomoru tanyáján, -az orvok, gyilkosok és mindenféle gonosztevők társaságában? - -Kovács Józsefet én személyesen nem ismertem. Mikor ezelőtt harmincz -évvel megérlelődött bennem a gondolat: a nazarénusok történetének első -napjaira világosságot hinteni: ő már nem élt, csak özvegye élt. De ugy -emlékeztek meg róla, mint holtig-talpig becsületes, jámbor, derék falusi -gazda emberről. Nem is volt a törvénynyel többé semmi baja. - -Ugyane hó 25-én ismét ir neki Hencsey Pestről egy buzditó levelet, -melyben érinti, hogy ha márczius 5-én kiszabadul, rögtön menjen -Keszthelyre a postára, ott már akkor majd másik levele fogja várni. - -E levélben arra is kéri, hogy minél előbb jőjjön Pestre, az atyafiak már -óhajtva várják, ne hallgasson test szerint való atyafiaira, kik otthon -vannak és torzsalkodnak ellene, hanem inkább hallgasson Istennek fiaira, -kik őt Pesten várják. - -– Azt a tüzet pedig – folytatja, – mely benned hitvestársaddal együtt -meggyulladt, hiában való beszédek által eloltatni ne hagyd, hanem inkább -te gyujtsd meg másokban a kegyes élet szövétnekét. Azért is jó volna, -hogy ha Pestre jönnél, mert ha netalán az Isten néked is adna juhokat, -az itt való tapasztalás után jobban el tudnád Isten segitségével a szent -élet legelőjén vezérelni. - -– Tisztelnek az atyafiak mindnyájan; szerető csókkal maradok igaz -atyádfia az Ur Jézus Krisztusban. - -E levélnek meglett foganatja. Kovács József nejével együtt elkészült az -utra s Hencseynek megirta, hogy május hó közepére Pestre megy, óhajtaná -akkor a szent keresztséget is fölvenni, de óhajtana az urvacsorával is -élni. - -Hencsey örömmel egyezett bele s a keresztelés ünnepét május 16-ára tüzte -ki. - -Kovács József e napon csakugyan elért Pestre és pedig nejével, született -Pap Novák Annával együtt. E napon tizenhatan vették föl a keresztséget. -Ők ketten ugyanis s ama tizennégy uj hivő, kikről föntebb emlékeztünk. - -Voltak az isteni tiszteleten ujonnan megtértek is, kiket azonban Hencsey -még keresztségre nem bocsátott. Ezek közül Rajki János, Bámer Ferencz és -özvegy Véber Katalin pesti lakosokat emlithetem föl. Bámer Ferencz -testvére volt Bámer Józsefnek. Ő is, Véber Katalin is állandó pesti -lakos volt. Rajki János azonban itt csak vándoridőt töltött s később -Pestről eltávozott. - -Kovács Józsefék két hétig maradtak Pesten. A szent atyafiak adtak nekik -nagy szivességgel szállást és ellátást. Özvegy Kovács Józsefné idős -korában már nem emlékezett tisztán vendégszerető gazdáikra, csak arra, -hogy azok részint a Király-utczán, részint a Kalap-utczán laktak. - -Ezután a gyülekezet tagjai nem sokáig voltak együtt. - -Junius első napjaiban Hencsey Kovács Józsefékkel együtt hazaköltözött -Zalavármegyébe. Béla József és Kertész András szintén utra indultak. -Amaz Szegzárdra, Tolnavármegyébe, emez Erdélybe. - -Hencsey hazamenetelének két oka volt. Édes apja öreg volt már, a -mesterséget nehezen folytathatta s bár Imre fia még otthon volt, de már -annak is vándorolni kellett mennie s azért Lajos fiát haza óhajtotta. De -Hencsey ezen kivül a térités munkáját a Balaton vidékén is meg akarta -komolyan kezdeni s Kovácsnak a munka folytatását meg akarta könnyiteni. - -Utközben Székes-Fehérváron meglátogatta Gasparichot, a barátot, azonban -ekkor még az uj hitet neki elő nem merte hozni. Az összes társalgás -közte s a szerzetes között ennek műveire terjedt, melyeknek szebb -részeit Hencsey könyv nélkül tudta már. A szerzetes nagyon megörült -ennek. - -Béla József junius 13-án indult utra. Utrakelését a következő sorokban -adta Hencsey tudtára: - -– Junius 12-éig vártam Kovács levelére, de mivel az nem jött, tehát -13-án elindultam. Az én elindulásom is nagy örömet hozott szivemnek, -mert Pestről az atyafiak átjöttek Budára, Vajdenhof lakására. Tartottunk -gyülekezetet. Volt tanitás, éneklés és ima. Ezt az Ur Isten utravalóul -ajándékozta nekem. E kincscsel méltán dicsekedhetem. Az atyafiak közül -jelen voltak Fülöp János feleségével, Halna feleségével, Bámer József, -Vidkovszki, Magyarné s ezeken kivül öreg nénénk Anna. - -Irja ezen kivül, hogy Hencsey kéziratainak egy részét Denkel Teréziának -átadta s ő majd átadja azoknak, kiknek azt le kell irni. - -E kéziratok Hencseynek az uj hitvallásról szóló iratai voltak. Ezeket az -irni tudó hivő atyafiak többszörösen leirták. A maguk számára is, de az -ujonnan megtérők számára is, a kik esetleg maguk nem tudták volna -leirni. - -Béla Józseffel egyidejüleg Vajdenhof Fülöp is Békés-Csabára, -szülőföldjére távozott. Hencseynek ő is rögtön megirta, minő czimmel s -hova küldje neki leveleit. - -Ihász és Rajki szintén elhagyták Pestet. Ihász Sopronba, Rajki Pozsonyba -távozott. Rajkihoz csatlakozott később Likhárdus is. - -Igy oszlott szét egyidőre a kisded gyülekezet. Búcsuzásuk megható volt. - -– Kedves szeretett társam – irta Béla József Hencseynek – a te -elmeneteled sűrű könyhullatásomra esett énnekem. Szomoruan köszöntjük -egymást az atyafiakkal. De él az Isten és a mi megváltó Idvezitőnk, és -vigasztalásunkra szolgál, hogy te csak test szerint váltál el tőlünk, de -lélek szerint velünk vagy! - -Minő becses volna az, ha minden levél, melyet társaihoz intézett -Hencsey, rendelkezésünkre állana! - -Az 1841-ik év eltelt a nélkül, hogy a gyülekezet tagjai ismét -összejöhettek volna. Ama nagy elhatározással búcsuztak el egymástól, -hogy kiki rendithetlen buzgalommal fogja terjeszteni az uj tudományt. - -Alig vetettek számot erejükkel. Alig voltak elkészülve a nehézségekre, -melyek utjok elé fognak tornyosulni. Alig hitték, hogy a mai társadalom -minden ziláltsága daczára is oly erős szövedéket képez, melynek -megbontása majdnem határos a lehetetlenséggel. Talán nem is gondoltak -mindezekre. Ábrándos és buzgó lelkük talán csak a hajnal szineit látta, -a mely majd rájuk derül. Szent fogadást tettek önmagukban. Egyik se -akart Pestre visszatérni a nélkül, hogy azt a vigasztaló hirt ne hozza -társainak, hogy az üdvösség utja ismét megnyillott nehány együgyü lélek -előtt s az uj tudomány ismét megvilágitá néhány hivőnek lelki szemei -előtt istennek országát. - -Hencsey az egész nyarat és őszt otthon töltötte s napi műhelybeli -foglalkozásán kivül szorgalmasan igazitgatta czikkeit és szorgalmasan -dolgozott – mint egyik levelében irja – az urnak kertében, melynek -gyomlálása ő reá is, mint egyik méltatlan szolgára rá bizatott. - -Munkája nem volt egészen eredménytelen. - -Volt Keszthelyen egy fazekas-mester, másként gelencsér, Majcza Ferencz -nevü. Ez maga is megtért, felesége is. Később a férj meghalt s özvegy -felesége átengedte lakását szent gyülekezet tartására. A kiket a -környékben Hencsey és Kovács megtéritettek: időnként itt tartottak -isteni tiszteletet. - -Főleg a szőlőhegyi falvakban szereztek hiveket. - -Kovácsék fészke, Nemesfalu is szőlőhegyi falu; nem egymás mellé épitett -lakóházakkal, hanem szétszórt szőlőhegyi hajlékokkal, melyekben -állandóan ott laknak a tulajdonosok. Többnyire kis vagyonu emberek és -családok, a kiknek a hajlékon, szőlőn és szőlő lábján kivül alig van -valami más birtokjuk. Boruk, gyümölcsük elég terem, eladásra is jut. -Nyáron Somogyvármegyébe mennek át arató munkára. Őszszel, tavaszszal -eljárnak napszámba szőlőmunkára, télen erdei munkára. Kenyerük, -ruházatjuk megvan, a tél nagy részét munka hián elmélkedésben, -szomszédokkal való társalgásban, jámbor mulatozásban töltik el. A téritő -szava könnyen lelkükhöz fér. - -Ilyen szőlőhegyi falvak Keszthely közelében északon Tomaj és Cserszeg, -keletre Gyenes, Diás, Vanyarcz s még tovább Badacsony hegyétől keletre -Kis-Örs, Ábrahám. Az ábrahámi szőlőhegységben seregesen akadt hivőre -Hencsey. - -Oka az, hogy a közel szomszédságban van Nemes-Káptalan-Tóti falva, hol -Ferencz nagybátyja lakott, kinél sokszor megfordult s kinek beszédei -után a jámbor szőlőhegyi egyszerű nép őt már jó hirből ismerte. A páhoki -pap esetét is mesés változatokban regélték itt az emberek. - -Első híve Ábrahámban Kenyeres Juliánna asszony lett, Károly Péter -felesége. Ez asszony monoszlói származásu kálvinista nő volt, -megtéritette utóbb férjét és sok ismerősét. Nem volt már fiatal asszony, -1796-ban született, tehát 45–46 éves volt Hencsey téritése idejében. -Nagyon kegyes, beszédes és szentirásismerő asszonynak mondják. A többi -hivő közül Tóth András kékfestőt s Horváth Ferencznét, születési neve -szerint Csigó Sárát emlitem föl. Tóth András tanitóvá is lett a -nazarénusok közt, de később hitetlenségben találták s a gyülekezetből -kirekesztették. - -Apjának és anyjának alig merte Hencsey az uj hitre térést ajánlani. Imre -öcscse, mint felszabadult iparos legény, vándorolni ment s a nyár óta -már Szegeden volt műhelyben. A család kebelében tehát nem volt tér a -tanitásra. - -De nem is igen lehetett. Apja, a falu öreg kovácsa, bár hajlott és -gyengülő korban, még mindig nagy szellemi felsőbbséget gyakorolt a fia -fölött. Megállapodott falusi észjárása, elmés ötletei s határozott -modora előtt meg kellett hajolni az ifju szelid lelkének, költői -kedélyének s vallásos ábrándjainak. Mindezt az öreg üres, hiába való -érzékenykedésnek tekintette. A sok imádkozásról, könyvolvasásról, -szentirás magyarázatról és kegyes beszédről ugy vélekedett, hogy az csak -paphoz, baráthoz, öreg uri dámához illik, de paraszthoz, lakatos -legényhez, életre való emberhez nem illik. Ha valami effélét fiánál -észrevett: kinevette vagy jól összeszidta őt. De fia eszejárásán valami -dicsérni vagy méltányolni valót nem talált. - -Az öreg eszejárásának ismertetésére maga Hencsey ir le egy esetet -szeptember 11-én kelt s Kovácshoz intézett levelében. - -Künn voltak az erdőn szenet égetni. A rokolányi erdőszélben égettek -szenet a Csányra vezető ut közelében. A szénégető-gödröt és katlant -egész nap, egész éjjel szemmel kell tartani. Az eltakart tűznek -kilobbanni nem szabad, mert akkor kialszik s a faág nem szenesedik meg. -Éjszakára két embernek kell ott lenni, hogy ha az egyiknek szemét -elneheziti az álom, ébren legyen a másik. - -Egyedül voltak az erdőn az apa és a fiu. Az ég csillagos, de a lombtól -alig lehetett látni. Az erdő némaságát nem zavarta hang. Csak a gétyei, -nemesszeri, rokolányi kakasok hangját lehetett hallani a közeli és -távoli szomszédságból. Az erdőnek és az éjszakának sötétségében némán -bámulta apa és fiu a szénkatlan kupaczából gomolygó, alig látszó füstöt. - -Végre megnyilatkozott a fiu szive és szája. Elmondta apjának a pesti -szent gyülekezet dolgait. Elmondta az uj tudományt, megismertette a -hivők kegyes életét s elárulta a rendithetetlen elszántságot, mely -szivüket eltölti. Lerajzolta a jövendőt, melynek az uj egyház eléje néz. -S beszéde végén, bár burkoltan, arra kérte apját, legyen ő is tagja az -uj gyülekezetnek. - -Az öreg kovácsnak is fölengedett kissé a lelke. Se guny, se harag nem -támadott szivében. A jó gyermek szelid és okos beszéde, mély -vallásossága meghatotta őt is. Az éjszaka, az erdő, a magányosság -bizonyos elandalodásba vitték őt is. - -De azért megmaradt a kemény elméjü öregnek s azt felelte: - -– Már fiam, mind elhiszem én, hogy nektek igazatok van. De lásd, én már -ugy vagyok a magam hitével, mint anyáddal. Ismerek én anyádnál sokkal -szebb és sokkal jobb asszonyt eleget, de én már ezzel öregedtem meg s -azt a szomszéd menyecske kedveért el nem hagyom. - -Hencsey soha nem szólt többé apja előtt az uj hitről egy szót se. - - -VI. - -(Hencsey utazni készül. – Kovácsnét megint feddi a nem igaz-mondásért. – -Utra kél. – Kalandja a dőzsölőkkel. – Fölkeresi a barátot.) - -Szorgalmasan el-ellátogatott Hencsey az egész idő alatt, mig otthon -volt, Nemesfaluba Kovácsékhoz s ezek is gyakran átmentek hozzá -Szent-Péter-Urba és pedig hol együtt, hol külön; egyszer Kovács, másszor -pedig neje. - -Hencsey ilyenkor kifogyhatatlan volt az oktatásban és a szentirás -magyarázásában. Gyakran együtt töltöttek egész napokat és éjszakákat s -Hencsey az erdőkön keresztül mindig elkisérte vendégeit a Zala folyó -partjáig, a szent-györgyvári átjáróig, a honnan már nem messze esett -Kovácsék lakása. Kovácsékba egész lelkét, egész buzgalmát s minden -tudományát át óhajtotta ültetni. - -Tudta, hogy örökké nem marad szülőföldjén. Erős vágyat érzett Pestre -menni az atyafiakhoz s meglátogatni országszerte mind azokat, kik az ő -lelkével rokonok, az ő tudományában részesek. - -Ezen kivül volt egy nagy terve, melyet hiven ápolt kebelében, melyet -közlött szülőivel s melynek végrehajtását szülőinek ellenzése daczára is -elhatározta. E terv abból állott: kimenni Svájczba, meglátogatni -Fröhlichet, meghallani annak tudományát s közölni vele irásait. Ez -irásokat kinyomatni óhajtotta s a hivők birtokába akarta juttatni. De -tudta, hogy nálunk Magyarországon a sajtóviszonyok a kinyomatást meg nem -engedik, szentül hitte azonban, hogy Svájczban megengedik. - -Szegény fiu! Ugy aggódott hite miatt Magyarországon, hol pedig se őt, se -utódait az állam folytonosan soha nem üldözte s ugy vágyakozott a szabad -helvét földre, hol pedig Fröhlich a vallásüldözés borzasztó kinjait -szenvedte át, a melyeket gyöngéden szerető hű férj s lelkiismeretes apa -csak átszenvedhetett. Magyarországon csak annyi korláta volt a -szabadságnak, a mennyire az osztrák befolyás ide kiterjeszkedhetett. A -magyar hatóságok hite miatt nem bántottak senkit. - -Tervének végrehajtását akkorra halasztotta, a mikor Imre öcscse vándor -útjáról hazatérhetett s a mikor ez apja műhelyét átveszi s ő szülőinek -engedelmével nyugodtan távozhatik. De százszor megfordult agyában, -vajjon visszatér-e még ő valaha hazájába s lehajthatja-e még fejét a -szülői ház enyhe árnyékában? - -Szegény ember utazása sok viszontagsággal járt abban az időben. A -gyalogjárás sok idővel jár. Nélkülözés, betegség, rossz emberek, balsors -mindig fenyegetik az életet és az egészséget. A ki erősen tud -képzelegni: az előtt az ismeretlen jövendő még akkor is tele van -balsejtelmekkel, a mikor azt ragyogónak látja. A bánatos lélek borút lát -még a déli nap verőfényén is. Hencsey pedig bánatos lélek volt. -Tévelygőknek látta az emberi lelkeket s boldogtalannak a világot. - -Ezért sietett egész lelkét Kovácsba és nejébe átönteni. Hogy -szülőföldjén legyen valaki, a ki tanítson, buzdítson és erősítsen, ha ő -vissza nem tér. - -Eszembe jut itt egy kicsinynek látszó dolog, mely azonban Hencsey -jellemére ragyogó világot vet. - -Egykor Kovács József és neje Hencseyt meglátogatta. A férj bement a -műhelybe Hencseyhez s a nő künn az utczaszínen álldogált és várakozott. -Vasárnap volt s egy ember jött a misére Vörrüből, a szomszédos kis -falucskából. - -Látván az ember a nőt magánosan álldogálni, közel ment hozzá, jó reggelt -kívánt neki s beszédbe ereszkedett vele. Beszéd közben kérdezte a nőtől: -hová való s mit keres itt? Kovácsné félt az igazat megmondani s azt -mondta, Boldogasszonyfára megy, de az útját nem tudja s szeretné, ha -valaki útba igazítaná, – ezért ment be az ura kérdezősködni a házba. - -Ez hazugság volt. Ártatlan és kicsiny, de mégis hazugság. Nem is volt rá -semmi szükség. Nem is szülte más, csak a női önérzet. Miért tudja meg -azt az idegen, ismeretlen ember, hogy ő, habár férjével is, egy ifjú -látogatására jött ide? - -Hencsey később megtudta ezt s e miatt rendkívül elszomorodott. Hogy egy -néne, mint ő nevezé; – Krisztusnak egy igaz követője, mint ő hitte; a -szent gyülekezetnek egy tagja, kit ő tanitott és keresztelt meg – -akármely kicsiny vagy nagy dologban hazugságra vetemedjék s az igazat, -ha kérdezik, ne merje megvallani: e tényen lelke felháborodott. - -Rögtön írt Kovácsnak s levelében a többi közt erről így emlékezett: - -– És arra is kérlek, hogy a feleségedet minden kitelhető szeretettel -intsd meg, hogy mindig, minden lépésével igazságban járjon, mert -különben nem illik az atyafiakhoz és ők méltatlannak tartják istennek -gyülekezetében. Csak az fáj nékem, hogy ő miért hazudott? Miért mondta, -hogy Boldogasszonyfára akart menni, holott én hozzám jött? De én ezért -neki még egyszer szivemből megbocsátok, mert tudom, hogy azt félelem -miatt tette és te ne bántsd meg goromba szóval, csak ezután legyen -tiszta életű! - -Ime ilyen erkölcsi fogalmai voltak Hencseynek! - -Ugyanez év őszén Kertész András visszatért Erdély felől Pestre s -Zalavármegyébe is ellátogatott Hencseyhez. Innen Kovácsékhoz ment s -ezeknél akart néhány napot tölteni s itt urvacsorával is élni. -Hencseynél nem tehette, mert ott csak ketten voltak nazarénusok, de -Kovácséknál már hárman lehettek. Azt azonban még se akarta, hogy habár -csak egy napig is munka és szolgálat nélkül ingyen legyen Kovácsék -terhére. Be akart ama nehány napra hozzájuk szolgálatba állani. - -Erre nézve igy ir Hencsey Kovácsnak: - -– Legyen hála a mi minden bajunkat felismerő szent Istennek, hogy ezen -atyánkfiát a mi lelkünknek serkentésére hozzánk elküldeni méltóztatta, a -kit is édes atyámfia, a mennyire tőlünk kitelik, a régi keresztyén -atyafiak szokása szerint becsületben tartsunk. – Erre nem szükség, hogy -tanitsalak, mert bizom, hogy az Úrnak ama lelke, ki felszabaditott a -törvénynek átkától, meg fog téged tanitani, miként cselekedjél. A mint -hallom tőle, nálad kiván ideig-óráig szolgaképen lenni, de kérlek, ne -úgy nézzed, mint szolgát, hanem úgy, mint az Úr Jézus Krisztusban -fölesküdött atyádfiát, hogy a mi Jónk meg ne bántódjék! - -És később igy folytatta levelét: - -– Arra is kérlek édes atyámfia, mivel Andrásnak is szándéka van -urvacsorát venni, a szolgálót jó volna az alatt, habár csak papirosért -is, Keszthelyre elküldeni, mert nem tanácslom, hogy annak szeme előtt -történjék ez. Mert ugymond a példabeszéd, egy bolond akkora követ vethet -a kutba, hogy száz okos se tudja kihuzni. - -Minő gyöngédség s minő apróságig kiterjedő figyelem ez! - -Az alatt, mig ezek itt történtek, a mig Kertész András pár heti -tartózkodás után innen Pestre visszament, Béla József szintén elvégezte -dolgait Tolnavármegyében. Sikerült neki különösen Szegzárdon Fekete -Józsefet s nejét Bartha Borbálát megtériteni. - -Béla meglátogatta Gasparichot, a barátot is, Hencsey leveleit -megmutogatta Gasparichnak s megkérte ezt, hogy levélczimét mind az ő -számára, mind Hencsey számára irja föl. - -Mind e dolgairól Béla József 1842. évi január 15-én Pesten kelt -levelében értesiti Hencseyt. E levélben különösen kéri Hencseyt, hogy -siessen Pestre, ne hagyja árván a gyülekezetet. - -E levélben több érdekes dolgot is érint. Irja, hogy Kertész András -végképen el akar költözni Pestről s le akar mondani a mesterség -folytatásáról. Szándéka Erdélybe visszamenni, – »dolgát Istenre bizni« s -egyedül »az évangyéliom hirdetésének élni«. - -Irja azt is, hogy Lajos öcscsétől, Hencsey Imrétől sok és szép levelet -kap Szegedről s ezekben igéri, hogy husvétra ő is Pestre akar menni, -hogy a szent gyülekezetbe elvégre régi óhajtása szerint bejuthasson. - -Irja továbbá, hogy Denkel kapott levelet a svájczi atyafiaktól s -különösen szép buzditó levelet Fröhlichtől magától is. - -Irja végre, hogy mind azok, kiknél Hencsey a jó magot elvetette, -fölvették a keresztséget s beléptek a szent szövetségbe. - -– Hála legyen az Izrael Istenének! Békesség van köztünk és egyenlő -akarattal munkálkodunk, a mint régen és mindig óhajtottuk. - -E levél vétele után Hencsey otthon maradni nem akart. Dolgait rendbe -szedte, szülőitől és ismerőseitől érzékenyen elbucsuzott s a következő -február hónapban már Pestre érkezett. - -Utazása lassan ment. Mintha nehéz szivvel vett volna bucsut -szülőföldjétől. Egy napot Nemesfaluban töltött Kovácséknál. Keszthelyen -is egész napja telt el. Ferencz bátyját is utba ejtette. Havas, szeles, -förgeteges, hideg idők jártak. - -Sajátságos kalandja volt Vörös-Berényben. - -E falu Veszprém vármegyében fekszik a Balaton partján. Ma már Almádi -néven hirneves balatoni fürdőtelep fekszik a határán. Akkor nagy -szőlőterületek foglalták el a hegyek és dombok oldalát. - -A falutól kelet felé a szőlőgyepük mellett vezet a szabályozatlan út a -Mezőföld felé. Az utra nézett egy szent-királyszabadjai kisnemes -embernek Horváth Jánosnak pinczés szőlője. A pincze előtt sajtóház, a -tágas sajtóházban hatalmas tűz lobogott a katlan-sarokban. Bográcsban -készült az illatos pörkölt, jó kedvü volt a gazda, több nemes barátjával -hangosan mulatott. Az előző 1841-ik évben ritka nemes bor termett, a -szőlőhegyi hajlékok tele voltak vidámsággal. - -Hencsey hallotta a jó kedv zaját. Az ő szomorú lelke idegen volt ettől. -Délután volt, egyébként is sietett, hogy mire este lesz és besötétedik, -falut érjen s Litérre bejusson. Az utak nem voltak rendes utak, csak -dülő utak, erdőkön is vezettek át, nem is ismerte őket jól, a Bakony is -közel van már ide, bizony sietni kellett, hogy még világossal valami -alkalmas éjjeli tanyát érjen. El akart surranni a mulató társaság előtt, -nehogy valamiképen észre vegyék. - -Észre vették. Utána kiabáltak. Hivták be magukhoz egy pohár borra, egy -falat enni valóra, egy kézszoritásra. - -Mit tegyen? - -Ha elfut: utána iramodnak, elfogják, erőszakkal visszaviszik, velük kell -átdőzsölnie az éjszakát. Ha szép szerivel szót fogad: akkor is ez lesz -ugyan a vége, de akkor talán mégis könnyebben szabadul. - -Bement a hajlékba, szerényen üdvözölte a kisnemes urakat s elfogadta a -kinált poharat, de egyuttal szólt is: - -– Meg kell mondanom szerelmes atyámfiai, hogy tudtotokra essék, hogy én -se bort, se egyéb ártalmas csábitó italt nem iszom. - -Nagy kaczagással fogadták az egyszerü, de szokatlan nyilatkozatot. De -egyiket-másikat mégis meglepte e kijelentés. A vendégek egyike a -bizalmas szóban ütközött meg. - -– Vajjon szép öcsém, hol őriztünk mi együtt csürhét, hogy te mindjárt -csak úgy te-tu módra kezded a beszédet. - -Hencsey szeliden felelt. - -– Istennek fiai vagyunk mindnyájan s testvérek az Ur Jézus Krisztusban. -A jó testvérek pedig bizalmasan szólnak egymáshoz. - -Igaz és édes szó volt ez ő tőle. Ismerték is a nemes urak ezt a hangot, -hiszen kálvinisták voltak, a kik a szentirásban s annak magyarázatában -eléggé jártasak. Köztük is szokásban van ez a felfogás istennek házában -s a köztanácskozásban. De bizony nincs a pinczeszeren. Ott mulatni kell. -Ott a jó kedv az első kötelesség. Adomák, vadászkalandok, -követválasztási esetek, családi patvarkodások és kibékülések, -házasságok, hazafias és dévaj dalok, harsogó felköszöntések: ezekből áll -a pinczeszeri mulatság, nem a szentirás igéiből. - -El is rontotta dolgát ezzel Hencsey, valamint uti tervét is. - -Most már épen nem eresztették. Velük kellett maradnia, velük enni-innia -s mulatnia. Egész délután, egész éjjel, sőt még másnap se -szabadulhatott. Ezt irta Kovácsnak Pestről: - -– Sok nagy kitanulhatatlan végezése van az Ur Istennek. Egész testem -elbágyadott ebben a nyers felebaráti szeretetben. Hát még a lelkem. -Pedig ezek lélek szerint jó emberek, mégis ugy meggyötörtek engem! - -Székes-Fehérvárott is töltött egy-két napot. Hosszu értekezése volt itt -a baráttal. Az egyszerü áhitatos nagy léleknek a tüzes, szenvedélyes -nagy lélekkel. A tanulatlan agynak a tanult, tudományos fővel. Fontos -volt ez az értekezés nagyon. - -Mielőtt azonban ennek lefolyását s eredményét elmondanók: meg kell -ismerkednünk a baráttal tüzetesen. - -Nagy alak volt. Sokat küzdött, sokat szenvedett. Vértanuként halt meg. -Megérdemli, hogy megismerjük. - - - - -A TÜZES BARÁT. - - -I. - -(Miért hivják a barátot barátnak? – A tüzes barát sorsának jellemzése. – -Hol és mikor született? – Szülői és testvérei.) - -Miért nevezi s mióta nevezi a magyar ember a szerzetest barátnak: nem -tudom. Sok száz esztendő óta nevezi annak közbeszédben is, irodalomban -is. Ha két férfi testvér gyanánt szereti egymást s teljes bizodalommal -osztozik egymás örömében és bujában, segitője és szövetségese egymásnak -életre-halálra: az a két férfi barátja egymásnak. Nem testvérek, nem -rokonok, más-más szülők gyermekei, mégis szeretik igazán, mélyen, -örökre. Ha jó barátok. - -A magyar a szerzetest is barátnak nevezi. Pedig a magyar nép sohasem -volt vakbuzgó; sorsát, jövőjét, érzelmeit sohase bizta szerzetesre; -történelmi nagyjai közt, igazi nagyjai közt sohase volt szerzetes. A -nőszerzetest már nem nevezi asszonybarátnak, pedig a nőszerzeteseket -egykor talán jobban kegyelte, mint a férfinemen lévőket. - -S minden szerzetest barátnak nevez, csak valami jelző szóval -különbözteti meg őket. Fehér barát, tarka barát, vörös barát, szürke -barát, néma barát, fekete barát, fatalpu barát, cseri-barát, kopasz -barát, kolduló barát: mind valamennyi más meg más szerzetnek a neve. - -Ismer tüzes barátot is. De ez a szó: tüzes, nem külön szerzet neve. A -hogy ismer tüzes asszonyt, tüzes lovat, tüzes nyelvet, tüzes angyalt, -tüzes istennyilát, tüzes pallóst: ép ugy ismer tüzes barátot is. A -lángszavu, nagy indulatu, gyors igéjü, fáradhatatlan barátot nevezi -tüzes barátnak. - -Ilyet ismert egyet a magyar függetlenségi harcz 1848-ban és 1849-ben. -Tul a Dunán nem is ismerték igaz nevén. De a tüzes barát néven mindenki -ismerte. - -Különös férfiú volt ez, ki nagy szenvedélyei elől a sorsnak végzetes -csapásai alatt félrevonult a világtól és csendes zárdának homályos -rejtekében tölté viharos életének legszebb idejét. - -Férfiú volt, kinek szivét megrohanta a szerelem s a mikor ez -szerencsétlenné vált, kiolthatatlan gyülölet származott belőle a világ -ellen s minden ellen, a mi a földön szép, nagy és dicső. Ki eltemette -magát, mikor még fiatal volt, de ifju lánggal támadott föl s rohant a -nagy koreszmék küzdelmei közé s a csaták véres mezejére, a mikor már nem -volt fiatal s fürtei már őszülni kezdettek. - -Ki fásult lélekkel, kiégett szívvel istennek ajánlotta föl életét és az -életnek minden örömét s a ki mégis pártot ütött az ég ellen s vakmerően -idézte önfejére a haragos végzet kegyetlen büntetését. - -Ki vad szenvedélylyel ragaszkodott egyházához s mégis nazarénussá lett -egy pillanatra. Ki gyülölte a nagy eszméket s mégis szolgálta azokat. Ki -kész volt megtagadni a hazát és mégis fegyvert fogott érte, mikor a haza -veszedelmének ideje elérkezett; – ki pillanatonként talán gyűlölte a -magyar fajt s mégis büszkén ment a bitó alá s fenséges önérzettel -vallotta magát magyarnak, mikor ez a nemzet elbukott s fölötte két nagy -hatalomnak kérlelhetlen dühe tombolt. - -Különös férfiu volt ez, kinek élete ellenkezett korával; kinek -szenvedélyei ellenkeztek eszméivel; kinek szereplő vágya messze-messze -röpködött tul a zárda ama szűk körén, hova széttörhetlen lánczokkal volt -lekötözve. Kinek lelkében nagy bűnök csirái fogamzottak meg, s a ki -mégis dicsőséges nagy tetteknek végrehajtására volt hivatva. Kinek -sorsát tragikussá tették életének kibékithetlen ellentétei s a ki iránt -csak akkor engesztelődtek ki a haragvó istenek, a mikor viharokkal -teljes életét áldozatul megnyerhették. - -És meg is nyerték. - -Ki volt már használva ez az élet és tulajdonosa nem becsülte már -semmire. Könnyen vetette el magától s talán gyermekkora óta az volt -legbensőbb öröme, a mikor a vesztőhelyre kellett mennie. A bitónak -megpillantása végtelen kéjjel töltötte el idegeit. Vidáman érezte magát, -mint a vőlegény, ki szerelmesének karján lakodalomba megy. Ő volt a -vőlegény és a halál volt rá a mosolygó menyasszony. Az összekelés -gyorsan megtörtént. De a közönség könyező szemekkel nézte a szomoru -menyegzőt. A közönség a leigázott magyar nemzet volt. - -E férfiú volt a tüzes barát. Név szerint Gasparich Márk Kilit, -szent-ferenczrendi szerzetes. - -Kevéssé ismerte őt a világ, mig élt és gyorsan elfelejtette, a mikor meg -kellett halnia. A mult század harminczas és negyvenes éveinek -kortörténetében neve se fordul elő. Még a nemzet vértanui közt is alig -emlékeznek rá. Sirját ma már senki föl nem födözheti. Szerzetes társai -nem járulhattak oda s nem akadt hű barát, a ki e sirt egy árva emlékező -jellel megmentette volna a feledékenységtől. Rokonai szegény földművesek -messze távol Zalavármegye déli határán a Dráva mellett talán csak -hónapok mulva hallották meg halála hirét; hű barátai, honvéd bajtársai -pedig akkor már föld alatt voltak – a sirban vagy a börtön fenekén. Vagy -messze bujdostak már, hová csak a kósza hír juthatott el az elhagyott -hazából. - -Homályos zárdákban jámbor, istenfélő szerzetesek emlékeznek meg néha a -nevéről. Elbeszélik maguk között viselt dolgait, örök bánatát s őrjöngő -eszméinek ki-kitörő rohamait. És olvassák eszmékben dús könyveit és -megsugják egymásnak a részleteket, melyek haláláról hagyományként -szállanak egyik zárdából a másikba s az öreg szerzetesekről a -fiatalokra. És keresztet vetnek magukra, valahányszor eszükbe jut, hogy -a mikor halálra kellett készülnie, nem ő neki tartott szent szónoklatot -a lelkész, hanem inkább ő intézett szép és igaz szózatot a lelkészhez, -kit pedig az ő vigasztalására rendeltek melléje. - -Én elbeszélem a zárdák némely titkát s megismertetem e férfi életét. -Életét is, halálát is. A magyar nazarénusok története csonka lenne e -nélkül s Hencsey működésének erejét, a lakatos legény varázsló hatalmát -alig érthetnők meg, ha azt a befolyást, melyet a tüzes barát -gondolkozására gyakorolt, legalább nagy vonásokban nem ismernők. - -Adataim gyüjtésében egykor szerencsés is voltam s kevés ideig -fáradhatatlan is. De adataim még se teljesek. Mégis közlöm a tüzes barát -élete történetét, a mennyire közölhetem. Meglesz talán az az eredmény -is, hogy közléseim nyomán mások figyelme is fölgerjed s talán e -zaklatott élet lefolyását sikerül egykor egészben összeállitani s az -utókor emlékezetének hiven átadni. - -Czirkovlyánban született, Zalavármegyének muraközi járásában. E falu -neve most Drávaegyház. Perlaktól alig három kilométernyire fekszik kelet -felé a Dráva árterének partján, buja termékenységü vidéken. Lakói horvát -ajkuak s buzgó római katholikusok. - -Szülői egykori jobbágyok, derék, munkás és józan mezei gazdák voltak. Öt -gyermekükről tudok. Egyik a tüzes barát, eredetileg Márk néven. A másik: -György, a ki 1871-ben halt meg. Nyolcz gyermeke maradt, kik mind -kegyelettel emlegették vértanu bátyjukat. Volt még két férfi testvér: -Boldizsár és Jakab, – a mult század hetvenes éveiben még éltek, de azóta -nem hallottam róluk. Volt egy nőtestvér is, Borbála, férje után -Kutnyákné, szintén drávaegyházi lakos. Él-e még, nem tudom. Ha él: a -nyolczvanadik életév körül járhat. Szakasztott mása volt a vértanunak. -Arcza, szemeinek tüze, lelkének rajongása, szellemének nyugtalan -természete mind-mind a tüzes baráté. Könyv nélkül tudta azt a levelet, -melyet a vértanú a siralomházból testvéreihez intézett. Mikor kis leány -volt is: végtelenül szerette őt a tüzes barát. - -Születésének idejére nézve egymástól eltérő két adat van birtokomban. - -A Máriáról nevezett szent-ferenczrendi szerzet 1830-ik évi névkönyvében -s ettől kezdve 1847-ig a szerzeti évkönyvekben akként van bevezetve, -hogy 1810-ik évi április 7-én született. Ugyanez adatot nyertem egy öreg -hitszónoktól is, ki szerzetes-társa s ismerőse volt, de ő tudását -kétségtelenül az évkönyvekből meritette. - -Halálos itéletében s a hadi törvényszék előtt tett vallomásaiban, melyek -1853. évi augusztus hóban keltek, az van állitva, hogy 49 éves. Ezt ő -maga állitotta s az irásokba az ő előadása után vették igy föl. E -szerint ő nem 1810-ben, hanem 1804-ben született volna. - -A két évszám közül melyik felel meg a valóságnak: nem tudom elhatározni. -Mindakettő hitelesnek látszó forrás s mindakettő az ő tudtával s -befolyásával készült. Többnemü okból azt hiszem, inkább az az adat -helyes, melyet halálos itélete nyujt s igy születési évének inkább -1804-et fogadom el. Volt egy gyermekkori jó ismerőse, Chernel Ignácz, -nagy miveltségü, előkelő uri ember. Ez utoljára 1848 őszén Nagy-Kanizsán -látta a tüzes barátot. De meg se ismerte hamarosan, annyira tele volt -redővel az arcza. Az pedig nem valószinü, noha bizony nem lehetetlen, -hogy 38 éves egészséges és jól élő ember arcza tele legyen redővel. Van -más körülmény is, mely nyom valamit. A tüzes barát 1831–32 körül rövid -ideig kolduló barát volt. Ha 1810-ben született volna: 21–22 éves -korában küldték volna ki kolduló barátnak. Ezt alig lehet hinni. -Ellenkezik az általános szokással. - -Szülői és testvérei, mint emlitettem, horvát ajkuak voltak s a magyar -nyelvet alig tudták beszélni. Falujuk határos a Dráván tul fekvő -Varasdmegyével, a mely már a társországhoz, Horvátországhoz tartozik. -Itt a bécsi osztrák udvar már évek óta szakadatlanul izgatta 1848 előtt -a horvátokat Magyarország ellen, de ez az izgatás a muraközi horvát ajku -magyarokra nem igen hatott. A tüzes barát különben sem engedte volna -meg, hogy rokonai Magyarország ellen fegyvert fogjanak. Ő már 1847-ben -lelke szerint igaz magyar volt s ez időtől kezdve gyakran megfordult -szülőföldén. - -Hogy azonban a magyarság iránt még se a legmelegebb érzés lakott -szivükben: kitünik az a tüzes barát egyik elbeszéléséből. Elmondja, hogy -mikor ő már a gimnáziumban jól megtanult magyarul beszélni, testvérei -szintén kedvet kaptak e nyelv megtanulásához s azért megkérték apjukat, -fogadjon a házhoz magyar cselédet, kitől majd a nyelvet együtt-lakás és -közös munka közben elsajátitják. - -– Jó apám – mondja a tüzes barát – ezt nem engedte meg, mert mint buzgó -vallásos férfiu azt állitotta, hogy a mig ő él, a tisztességesen és -becsületesen beszélni nem tudó magyarok nyelvével nem fogja bemocskolni -házát és földjét, melyet ő annyi buzgó sóhajjal és fáradsággal szerzett. - -Talán van valami tulzás a tüzes barát szavaiban. Az is igaz, hogy az -öreg Gasparich a magyar nemes ember nyelvét s különösen káromkodó -nyelvét gondolta olyannak, a mely bemocskol, de bizony a puszta -vallásosság még se elég ok e némileg gyülölködő felfogásra. - -Ilyen gondolkodásu apa házában bizony a gyerekek is hasonló -gondolkozásuak lehettek eredetileg. És a kis Márknak sokáig távol -kellett lenni az apai háztól s nagyon elszokni annak légkörétől, mig -benne tiszta öntudattá s lángoló önérzetté válhatott az a gondolat, hogy -ő magyar s hű fia a hazának a halálig. - -A kis Márk – ez volt keresztneve, a Kilit nevet a zárdában vette föl – -Drávaegyházán végezte az elemi iskolákat. És végezte ugy, hogy tanitója -s plébánosa nem mindennapi tehetséget födöztek föl benne s azért apját -arra beszélték rá, hogy a fiut tanittassa, küldje tudós iskolába s -neveljen belőle papot, orvost, barátot vagy jegyzőt, talán ügyvédet. -Köztisztviselővé nem nevelhette, minthogy nem nemes ember volt. - -A gondos apa szivesen hallgatott e rábeszélő szavakra s örömmel -nyugodott meg, mikor a plébános ismeretsége s befolyása következtében a -gyereket a szombathelyi gimnáziumba fölvették. Itt valamelyik -székeskáptalanbeli kanonok, ki a plébánossal barátságban állott, vette -magához a gyereket s gondoskodott szükségleteiről s további -kiképeztetéséről. - -Hogy hivták a plébánost s ki volt a kanonok: nem tudom. Általában a -tüzes barát életében az a leghomályosabb rész, a melyet iskolában -töltött. Kevés följegyzést hagyott erről ő maga is hátra. - - -II. - -(A tüzes barát kartársai. – Szerelme. – Mária eltünik örökre. – -Gasparich kétségbeesése. – Regék és hagyományok.) - -Társainak is keveset beszélt ifju-koráról s ha beszélt is, régen -elfeledték azt már utolsó szóig. Valószinüleg senki se él ma már társai -közül. Ferenczrendi szerzetes, de semmiféle szerzetes se szokott naplót -vezetni. Sok század óta alig volt szerzetes, a ki másról, mint -legföljebb zárdája dolgairól jegyzeteket készitett volna. Ha ugynevezett -világi dolgokat, egyéni viszontagságokat jegyez föl emlékül: halála után -jegyzeteit bizonyára megsemmisítik szerzetes-társai. - -Mikor az esztergomi és pozsonyi konventben a hittant végezte, egyik -tanulótársa s legbizalmasabb barátja Dank Agapusz volt. E nevet ösmeri a -nagy közönség. Ő volt egyik szerzetes, ki 1849-ben az osztrákok által -kivégzett magyar miniszterelnöknek, Batthyányi Lajos grófnak holttestét -a szent-ferenczrendiek budapesti sirboltjába elrejteni segitett. Ő a -tüzes barát ifjukori életének sok rejtekébe be tudott volna világitani. -Mikor én megismerhettem, ezelőtt negyven évvel, már a szerzet -provincziálisa volt. Nem hittem, hogy közölje velem Gasparichra -vonatkozó emlékeit, kisérletet se tettem nála. - -Harmincz év előtt határoztam magam el arra, hogy a tüzes barát multját -földeritem. - -Akkor még élt két elaggott szerzetes, ki Gasparichcsal egy napon lépett -be, ezelőtt mintegy nyolczvan évvel, a szemináriumba. Az egyik Ambrus -Ferdinánd Anaklétusz volt, a pozsonyi konvent tagja s gróf Batthyányi -József házi káplánja, a másik pedig Magyar Ignácz András, a szombathelyi -zárdának egyik nyugalomba vonult egyházi szónoka. Ezek bizonyosan -ismerték Gasparichot fiatal korában s ugy hittem, oly adatok birtokában -vannak, melyek a tüzes barát megismerésére érdekesek és fontosak. -Levélben fordultam hozzájuk. Öreg emberek voltak már, nem emlékeztek -biztosan semmire. - -A tüzes barát eredetileg déli szláv vérből eredt. Nagy mértékben -megvoltak benne fajának és származásának erényei és hibái. Élénk, gyors -elme; erős képzelet konok ábrándokkal s hirtelen fellobbanó s nagy -szenvedélyekkel párositva: ime a déli szlávok jelleme. Rokonszenvei és -ellenszenvei végletekig menők. Büszke és önérzetes. Vágyai és érzelmei -nem állanak arányban nyomasztó és szegényes társadalmi helyzetével s -azért keresi a magányt, félrevonul s kisded odujában vagy erdők -sürüjében önkeblét emészti s komor gondolatoknak s vakmerő ábrándoknak -él. - -A tanulás vágya, az eszmék szeretete és hatalma nem vonzzák őt eléggé. -Mégis tanul s mégis elmerül pillanatonként a nagy eszmékben. Mert -lelkének munka, foglalkozás és fáradság kell. E lélek csak önmagával -foglalkozik s ha ebben elgyötrődött, kifáradt, akkor tér át a világra; -akkor kezdi észrevenni a világot s felölelni a tudomány és bölcselet -vivmányait. - -Azt irja Hencseynek 1842-ben: - -– Mily boldognak kell neked lenni, édes fiam; te nem gondolsz egyébre, -mint Istenre és előtted égen és földön nincs egyéb tudomány, mint a -szentirás tudománya. Mikor én olyan fiatal voltam, mint te, az én lelkem -örökké birkózott és mindig legnagyobb ellenségével, önnönmagával. Én -csak magamat ismertem, semmi mást. - -Ilyen lélek számára csak a szerelem volt még hátra, hogy vagy nyugodt -legyen vagy őrjöngővé váljék. - -Megjött a szerelem is. - -A tüzes barát szerelme a suhancz kor szerelme. Minden részletén a -homálynak köde lebeg. Ha elbeszélem: inkább fölingerli, mintsem -kielégitené a kiváncsiságot és a képzeletet. Mégis elbeszélem ugy, a -hogy az alaktalan hagyományból, Gasparich néhány töredékes jegyzetéből s -Hencseyhez intézett néhány leveléből összeállithatom történetét. - -Mint 17–18 éves ifju találkozott egykor egy szép, fiatal leánynyal. A -leánynak keresztneve Mária volt. Vezetéknevét nem tudom. - -A leány apja herczeg Batthyányi Fülöp valamelyik vasvármegyei falujában -szegény iskolamester vagy községi jegyző volt, vagy talán mind a két -hivatalt s vitte. A község nevét se találtam meg bizonyosra. - -Az ifju már az első találkozásnál olthatatlan szerelmet érzett a lány -iránt. Nem is szerelem, nem is a mindennapi szenvedélynek egyszerü -fellobbanása volt az. Láz volt az, mely keresztül hatolt a csontokon. -Őrjöngés, mely izzóvá tette az agyvelőt. Nem is lehetett az más. Hiszen -az első találkozás akkora örvényt ásott az ifju szivében, hogy abban -végre egész élete is elmerült. Élet, boldogság, nyugalom és minden. Van -ilyen eset, noha szerencsére ritkán. - -Ő maga igy ir e szerelemről: - -– A föld is mély és az ég is magas, de még sem oly mély, hogy az én -szenvedésem elrejthetné és az ég sem oly magas, hogy az én kinos -érzéseim oda föl ne hatolnának. - -– Oh te leány, a te életed és halálod szült engem az örök kárhozatra. -Miért jöttél te az én utamba? Miért nem tudtam én veled együtt -elenyészni? - -– Mikor én téged először megláttalak, miért nem vette el az Isten az -eszemet, hogy őrülten futkostam volna be utánad a világot és az én -lelkem, mint a feneketlen örvény, örökké te körülötted forgott volna? - -– Akkor nyerném én csak meg a boldogságot, ha elmém tőled soha el nem -szakadhatna s ha még sem tudnék sem magamról, sem terólad semmit. - -– Mit ér nekem a te halálod és mit ér nekem az én életem? - -Mikor e sorokat irta, már régen szerzetes és meglett férfiu volt a tüzes -barát, mikor pedig a lányt utoljára látta, akkor még csak gyermek volt. -Minő mély szenvedélynek kellett annak lenni, melynek fénye vagy talán -árnyéka ily messze eláradhatott. - -Az irói nyelven ne akadjon fenn a nyájas olvasó. A tüzes barát -szellemében erős költői ér lüktetett. Iróképessége pedig oly erős és -szép, hogy az ő korában az ő irói nyelvét kevés magyar iró érte el s -talán csak Kölcsey multa felül. - -Az 1838-ik évi pesti árviz alkalmával a szerencsétlenek mentésében és -ápolásában tevékeny részt vett. Midőn látta a nyomorult, kiéhezett, -elgémberedett, siró alakokat: lelkének régi sebje megint erősen kiujult. -Még ott is a lány emléke rajzott lelkében. - -– Ha most – irja ez időből – a sárból és a vizből, a jéghalmoknak -fenekéről vagy összedőlt házak omladékaiból Máriának megtört testét -kimenthetném! Ha százak és ezerek közt fölismerném őt vagy láthatnék -hozzá hasonlatost! Lenne bár megaggva, vagy lenne hervasztó betegségnek -rettenetes hatalmában: lelkemmel melengetném föl és ápolnám őt. Ide -hoznám e boltozatok alá s az oltárra tenném reszkető testét! - -Száz meg száz változatban egész életén át ekként emlékezett Máriáról. - -Az első találkozást csakhamar követte több is. Gasparich gyakran eljárt -a leány szülőihez és mint jegyzeteiből következtetem, alapos reménye -volt ahhoz, hogy a leány, a szülők beleegyezésével, oda ajándékozza neki -kezét s szive hajlamait. - -Hónapokig, vagy talán egész éven át tarthatott ez a viszony s az ifju -ernyedetlen szorgalommal látott tanulmányai után s el volt szánva -megérdemelni a leányt s méltóvá lenni ahhoz, kit az ég és a föld minden -teremtménye között a legmagasabbra becsült. - -Hanem hát valami véletlen, rá nézve valami borzasztó szerencsétlenség -csakhamar véget vetett a viszonynak s a boldog jövendő ábrándképeinek. - -A legközelebbi őszi szünidőt otthon töltötte Gasparich a szülői háznál. -Mikor ennek leteltével Szombathelyre visszament s a leány szülőit meg -akarta látogatni: nem találta otthon se a lányt, se a szülőket. -Kérdezősködéseire azt a feleletet kapta, hogy pár hét előtt a faluból -valahová elköltöztek. Hova, merre: erre felelni senki nem tudott. - -Az ifju nem esett kétségbe, noha lelkén kínos aggodalmak nyilaltak át. -Később ismét kereste Máriát s ismét nem találta. Várt hetekig. Azt -hitte, hogy Mária szülői csak ideiglenesen távoztak el, s hogy késő -őszre vagy télre vissza fognak térni. Gyakran megfordult a háznál s -gyakran kérdezte a háznál levőket, de oly feleletet, mely -megnyugtathatta volna őt, nem kapott. - -A várakozás mindig kinosabb lett. A leányról, a kihez lelkét és életét -kötötte, még csak hirt sem hallott. Az epedés hatalma lassanként erőt -vett rajta, buskomorság kötözé le lelkének ruganyosságát s szivszaggató -fájdalmak czikáztak át forrongó érzelmein. - -Bejött a tél – hidegével, förgeteges zivatarával. De őt se tél, se -zivatar nem gátolta. Napokon és éjszakákon át bujdosott s szökött -önmagától s járt a faluban, honnan szerelmese örökre eltávozott. - -Minden hiába volt. - -Faggatódzásaira, őrült esedezéseire mindössze annyit tudott meg, hogy a -herczeg az ősz elején uradalmait meglátogatva, megfordult a faluban is s -a tanitót és leányát kegyelmesen arra méltatta, hogy velük beszédbe -ereszkedett. Azután a herczeg elment s utána egy hét mulva a tanitó is -eltávozott családjával együtt. - -Most már mindent tisztán látott. Beteg képzelgésében legalább azt hitte, -hogy tisztán lát. Izgatott agya s őrült szerelmének rajongása a -borzasztó lehetőségek egész seregét rajzolá le előtte. Lelke kinosan -tévedezett az önkényes föltevések között. A leányt se hütlennek, se -könnyelmünek nem tudta tartani. Ragyogó és szent az a leány. A szülők -becsületességében se kételkedhetett. Minden gondolata abban állapodott -meg, hogy a szülők bizonyosan el vannak téve láb alól, a leányt pedig -valamely rideg, elhagyatott várban a herczeg játékszere gyanánt szigoru -őrizet alatt elzárva tartják. - -Mesékben, könyvekben ilyeneket hallott, olvasott. Beteg agya ily esetté -alakitá át a leány eltünését. - -E rettentő gondolat sulya alatt Gasparich elfeledte kötelességeit, el a -jó szülőknek hozzá kötött reménységét, elfeledte önmagát s ott hagyva a -tanintézetet, szomoru bujdosásban töltötte a napokat és éjszakákat. Föl -akarta a leányt keresni – szerelméért s föl akarta a herczeget keresni – -boszujáért. - -Mi történt tehát a leánynyal voltaképen? - -Itt a hagyományok mesések s részben hamisak és valótlanok. A tüzes barát -jegyzetei nem nyujtanak eligazodást. - -Az egyik hagyomány azt beszéli, hogy herczeg Batthyányi Lajos az apa -vitte volna el a leányt, a kibe azután beleszeretett fia s el akarta -venni feleségül, de apja ezt ellenezte s a konok és indulatos fiu a -leányt apja karjai között agyonlőtte. - -A másik hagyomány ugy emlékezik, hogy az ifju Fülöp herczeg vitte el a -leányt s annak lett barátnője, de néhány év mulva valaki orvul -meggyilkolta s a gyilkos neve sohase tudódott ki. - -Arról is beszéltek abban az időben, hogy az ifju herczegnek egyik -barátja, egyik osztrák gróf vagy egyik angol lord vitte el a szép leányt -örökre, el is vette feleségül s boldogul élt vele késő korig. - -Kisértetes mesék támadtak Vasban, Zalában, még Veszprém vármegyében is; -a merre csak elterjedtek a herczeg birtokai: mindenütt. - -Még mikor én a nazarénusokról csak annyit tudtam, hogy ilyen nevü -felekezet is van a világon s mikor Gasparichnak még neve se jutott el -hozzám: már akkor is hallottam valamit e csodálatos és rejtélyes -esetről. - -Az én falum szomszédságában fekszik Enying városa. Ez is a herczeg -birtoka volt. Van ott egy görög épitészetü gyönyörü katholikus templom, -melyet a herczeg épittetett. Sokszor elnéztem a templom remek -homlokzatát. Arany betükkel van rajta a herczeg neve. Erről azt -beszélték, hogy vezeklésül, nagy bünének engeszteléseül épittette ezt a -herczeg fiatal korában. Ezt is és Rómában egy fogadalmi kápolnát is. Egy -szép leány erőszakos halálával hozták azt összeköttetésbe. Ezt hozták -föl indokul arra is, hogy Fülöp herczeg soha nem nősült, rideg -agglegénységben töltötte el hosszu életét s hogy hosszu élete egész -folyamán át soha se telt öröme semmiben. - -Se nőben, se a közügyekben, se rengeteg vagyonában. Ugy élt s ugy halt -meg, mint boldogtalan szegény ember. - -Bizonyos, hogy a köznép együgyü meséinek, a mikor messze lakó nagy -urakról van szó, századrésze se igaz. - - -III. - -(Minden mesének van valami alapja. – Lajos herczeg és a szép asszony. – -A szép asszony rejtélyes halála. – Gasparich szenvedései. – Lemondása.) - -De a mesének mégis van valami alapja. Eredetének mégis volt valami oka. -Térnek messzesége, időnek mulása, emberi képzeletnek játszó szeszélye, -könnyelmüség és rosszakarat száz alakba öltözteti, eltorzitja, -módositja, nagyitja, homálylyal vagy fénynyel környezi, a mi történt s -ránk a történet már csak tündéri alakjában száll, a hogy elhinni -semmiképen nem lehet, de azért mégis valósággal megtörtént valami eset, -melyből a népmese a maga költészetét fölépiti. - -Még a boszorkánynak, a tündérnek, a tátos lónak, a leányevő sárkánynak, -a vasorru bábának is van történeti alapja. - -Ha regényt irnék, ha a költészet paripáján száguldozhatnám be a képzelet -világát s a száz éves multnak homályboritotta tájékait: akkor se apró, -se nagy nehézség nem állaná utamat. Soha nem született lények helyett -teremtenék költött alakokat, uj élettel ruháznám fel a rég elholtakat, -szavakat adnék a némák szájába, felnyitnám a beomlott sirok üregeit s a -regevilág dalnokainak példájára életet lehelnék az élettelen -kődarabokba. - -De én megtörtént s régmult dolgokat akarok elbeszélni. Kötelességem, de -jogom is azok titkait kinyomozni. Tévedhetek egyes részletekben. Ha -vannak még, a kik emlékeznek, feladatuk a felvilágositás és kiigazitás. -Én csak annyit mondok bizonyosnak, a mennyit gondos nyomozás alapján -jóhiszemüleg bizonyosnak tartok. - -A tüzes barát alakja körül képződött regének valóságos történet volt -alapja. - -Batthyányi Lajos herczeg 1790 körül nem a legbensőbb viszonyban élt -nejével, Pergen Erzsébet grófnővel. Volt egy nagyon szeretett barátnője, -Lázár kormányszéki tanácsos és referendárius felesége. Csodálatos szép -asszony. A bécsi körök ifjai rajongtak érte. - -Lázár öreg ember volt, hunyt szemmel türte a barátságot. A nagyon szép -méltóságos asszony szerette az élvezetet, a fényüzést s a hatalmat. -Utóbb ellenállhatatlan befolyást gyakorolt a herczegre s a nagy -uradalmak tisztjeire. A herczeg kegyeibe csak általa lehetett bejutni. -Sok uradalmi tisztet elbocsátott, sok uj tiszt tőle nyerte kényelmes és -jövedelmes állását. Sok örömnek, de sok keserüségnek is volt forrása a -szép asszony hatalma. - -Fülöp herczeg 1781-ben született. Serdülő korában Fuchshofer jezsuita -atyát, a Monasterologia hires iróját adták melléje nevelőnek és -tanitónak. Ez is a szép asszony befolyására történt. A jezsuita atya is -nagy tisztelője volt a szép asszonynak. - -Volt Vasvármegyének a 18-ik század végén egy hirneves udvari embere, -Mikos László kerületi táblabiró, később magas udvari méltóság, -államtanácsos. Báróságot is kapott I. Ferencz magyar királytól. A magyar -jogban való jártasságáról mesés hirek szárnyaltak. Minden előkelő család -törekedett arra, hogy fia mellette legyen patvarista és juratus. Fülöp -herczeget is ő mellé adták 1800-ban s ő ott együtt juratuskodott egy-két -évig Ürményi Ferenczczel, a későbbi fiumei kormányzóval s koronaőrrel és -Chernel Ferenczczel, Sopronvármegye későbbi nagytekintélyü -főszolgabirájával. A három ifjut meleg barátság kötötte egymáshoz. - -Egykor egy elbocsátott s talán ok nélkül elbocsátott herczegi tiszt oda -ment panaszra Fülöp herczeghez apja barátnője, a szép udvari tanácsosné -ellen. Szivreható módon adta elő: milyen szerencsétlenség történt vele, -éhező családjával. Átkozta a szép asszonyt. Orvoslást kért a fiatal -uraságtól. - -Ürményi és Chernel föllázadtak a szép asszony ellen. Mindent hallottak s -tudtak is már s erélyes közbelépésre izgatták a herczeget. De a herczeg -nem avatkozott a dologba. - -– Édes apámat szomoritanám meg, ha Lázárné ellen tennék vagy szólnék -valamit; – őt szomoritani vagy boszantani pedig nem akarom. - -Az ifjak félig komolyan, félig dévajul azzal gyanusitották, hogy ő is -benne van a szép asszony varázsló hatalmában. Ez a gyanusitás később még -erősebb lett. - -Lajos herczeg aránylag fiatalon meghalt 1806-ban. Lázárné befolyása a -herczegi udvarban megszünt. De férjének se volt megfelelő vagyona. A -szép asszonynak minden hatalomról, minden fényüzésről és sok élvezetről -le kellett mondani. Boldogtalannak érezte magát, sokat sirt. - -Sorsa meghatotta Fülöp herczeg szivét. Utóbb is szerény, de tisztességes -évdijat utalt ki számára központi pénztárából. Kétezer pengő forintot, a -mi akkor annyi pénz volt, mint most egy államtitkári fizetés. De azt -óhajtotta, hogy Bécset hagyja el. A szép asszony szót fogadott s -Zalavármegyébe Reznekre költözött. - -Reznek akkor Bernáth udvari ágens birtoka volt, a ki szép távolból -szintén legyeskedett a szép asszony körül. Hajdan vár volt, de a mohácsi -csata után a törökök ellen gyöngének találták s azért nem is erősitették -meg. A régi vár köveiből uj kastélyt épitettek, a falu házsorain kivül -nagy kertben, árnyas fák közé. E kastélyba vonult a szép asszony, -multján busulni s ha lehet, azt elfeledni. Haszonbérben birta a birtokot -s azt beszélték, Fülöp herczeg fizette a haszonbért. - -Több éven át lakott már ott, a mikor 1817 körül egy szép reggel cselédei -halva találták hálószobájában az élete delén levő, noha még mindig szép -asszonyt. - -Az asztal mellett feküdt pongyola-ruhában. Vére szétömlött a padlón. -Mellén, csodaszép mellén volt keresztül lőve. Ágya felbontva érintetlen. -Asztalán kártya Napoleon-pasziánszra szétrakva. Pénzében, ékszereiben -semmi hiány. - -Nem rablók voltak a gyilkosok. - -A vármegye kemény vizsgálatot teljesitett. Azon az éjszakán viharos, -esős idő volt. A kert fái zugtak, a kastély ajtajai, ablakai dörömböltek -a vihar csapkodásai alatt. A cselédek már lefekvőben vagy nyugodtak is -már ágyaikban. A szép asszony egyedül kártyázott. Valaki megzörgette -kertre néző ablakát. A szép asszony azt gondolta: valaki a faluból -levelet hoz. Kinyitotta az ablakot s oda állt az ablak elé. Kivül egy -puskadörrenés s a szép asszony visszaesett az ablak mellől szobája -közepére. Kint a kertben felnőtt férfi csizmájának nyomai az ablak -alatt. A nyomok a nagyvölgyi patak felől jöttek s arra is távoztak. - -A vármegye sohase tudott egyebet kideriteni. Ki volt a gyilkos: sohase -tudta meg senki. - -A szép asszony halálának esetéből alakultak a rémes mesék. E mesékbe -szövődött bele a két herczeg neve. De bele szövődött később a tüzes -barát neve is. Ez előtt harmincz évvel némileg magam is hittem a -mesékben. - -A szép asszony közt és Gasparich eltünt Máriája közt, mint most már -tudom, semmi összefüggés nincs. Gasparich még a világon se volt a szép -asszony lánykorában s mikor ez meghalt is: Gasparich alig lehetett -idősebb 10–12 évesnél. - -Keszthely körül egykor egész részletességgel beszélték nekem, hogy a -szép asszonyt egyik leánykori megcsalt imádója őrjöngő szerelmi boszuból -lőtte agyon. A függetlenségi harcz idején, 1848-ban, az a hir terjedt el -Zalavármegyében, hogy Varasdon haldoklása közben utolsó gyónás alatt -vallotta magára valaki a gyilkosságot. A haldokló az öreg Lajos -herczegnek volt egykor uradalmi tisztje, kit állásából a szép asszony -hatalma mozditott ki. A haldokló utasitotta gyóntatóját, bontsák fel -szobájának padlódeszkáit: ott megtalálják bűnének jeleit és -bizonyitékait. - -Senki se kereste. Régen porrá vált akkor már a szép asszony. Nem is -emlékezett rá senki már. Csak Rezneken emlegetik még a rémes esetet. - -A római fogadalmi kápolna se engesztelésül épült. Nem is Fülöp herczeg -épittette, hanem másodizbeli unokatestvérje, gróf Batthyányi Antal -József, függetlenségi harczunk egyik hősének, Magyarország egykori -külügy miniszterének, gróf Batthyányi Kázmérnak édes apja. Neje, -Roggendorf grófnő, beszélte rá. - -Bizonyos, hogy a lányt Gasparich elvesztette. S ő bizonyosnak tartotta, -talán később meg is tudta, hogy a lányt valaki a herczeg kiséretéből -vitte magával szülőivel együtt. - -Vajjon a leány önként és szivesen egyezett-e a viszonyok változatába; – -vajjon kicserélhette-e érzelmeit s visszafojthatta-e, elnyomhatta-e az -ifju kebel fel-feltoluló ábrándjait s a szüzi lélekismeret önérzetes -szavát? Vajjon a suhogó selyemben, kárpitos termek illatos légében -elfelejtette-e végkép a szenvedélyes ifjut, kinek szive megtörött utána? -Vagy talán néha-néha visszaemlékezett ennek szerelmes szavaira, melyek -egykor neki is oly édesek valának? Mindez érdekes dolog lehet a -lélekbuvár előtt s hálás tárgy a regényiró számára; – mindez azonban az -én elbeszélésem tárgyai közé igen kevéssé tartozik. - -Fiatal diákgyerek életében mindennapi eset ez. - -Semmi jelet se találtam arra nézve, hogy Mária valaha értesitette volna -sorsáról Gasparichot. És semmi nyomot arra nézve, hogy valaha őt még -életben látta volna. - -Vajjon meddig élt s mikor és hol mult el Mária? Egyetlen megjegyzést -találtam a tüzes barát irásai között, melyből azt sejtem, hogy sirját -egyszer meglátogatta. Szelidültek-e e siron kínjai vagy ujabb átkokban -tört ki az üldöző sors és a haragos ég ellen: ki tudná azt most már? - -Megjegyzése egy töredékes szövegü imádság után olvasható sárgult -papiroson. Az imádság elhunyt szerelmesünk üdvösségét kéri istentől. A -megjegyzés igy szól: - -– Sürü fák közt korhadó kereszt; – elfeledték, mikor eltemették. Mit -kerestem ott? Bolond voltam. - -Hosszu bujdosás után egy napon Gasparich összetört lélekkel s lázban égő -testtel tántorogva ment haza Czirkovlyánba a szülői házhoz. -Szenvedéseiről nem beszélt még anyjának sem. Beteg lett, ágynak esett, -lelkét őrült látások háborgatták s ha néha eszméletre jött, óhajtotta a -halált, a mely neki nyugodalmat ad. - -A halál nem következett be. Gyermek volt még s ifju ereje megküzdött a -testnek és léleknek szenvedéseivel. Gondos ápolás után visszanyerte -egészségét. - -De lelkének üdeségét nem nyerhette vissza. A nagy rázkódás eltompitotta -őt a világ iránt s mintha a vágyak és ábrándok csiráit kiölte volna -lelkéből, egyéb gondolata se volt, mint szerzetessé lenni, zárdába -vonulni és életét istennek szolgálatára s meghiusult reményeinek -eltemetésére használni. - -Igy ir egy későbbi levelében: - -– A világnak szerencsétlen szülöttei azon boldogtalan hitben lélekzenek, -hogy az ő életük nyom valamit az örökkévalóságnak folyamában. De én azt -kérdem magamtól és az emberektől, a madár repülésének marad-e nyoma a -levegőben és a madárnak utját megjegyzi-e magának a levegő? És az -örökkévalóságban az embernek nyomorult élete több-e, mint a madár -röpülésének elmulandó nyoma? Én már boldogtalan gyermekkoromban tudtam -ezt és a mióta élek, csak mindig jobban megtanultam! - -Ily gondolatok közt határozta el megmásithatlanul a zárdába lépést. - -Miért lesz ma baráttá valaki? El se lehet szinte képzelni, honnan kerül -a barátok ama nagy száma, mely egyik-másik országban feltünő már? A -tanitó és betegápoló barátokat értjük. Mivelik a tudományt, van dolguk -minden napra s egész életre, az élet csöndes örömeihez is eljuthatnak, -pályájuk a korszerü ember felfogásával s életczéljával nem ellenkezik. - -De miért léphet valaki fiatalon oly szerzetbe, melynek tagjai szegények, -vagyontalanok, koldulásból élnek, semmit nem dolgoznak, hanem csupán -elmélkednek és áhitatoskodnak? Egykor, régen, századok előtt, a vallásos -rajongás korszakában fenséges tünet lehetett az az élet, mely egyéb -czélt nem tüzött maga elé, mint hogy istennek gondolatában örökre -elmerüljön. Öreg embernél, törődött léleknél ma is érthető. De a fiatal -lélek előtt ott van, ott tombol, ott tolong az egész élet minden vágya, -minden szenvedélye, minden munkakedve, minden alkotó ösztöne. Mit csinál -ezekkel? Miként szabadul ezektől? - -Azt mondják: lemond, letér az élet országutjáról, félre áll. - -Csakhogy a lemondás ifju embernél a léleknek megcsonkitása. Mintha -kivágnák belőle az erélyt. De lehető-e ez? Nem nől-e ki ujra a kivágott -rész? - -Gasparichot a lemondás vezette. A méltatlanul kiállott rettentő -szenvedésnek vagy harczban és boszuban kell kimulni, vagy a csöndes -lemondás sivatagán elenyészni. - - -IV. - -(Hol tanult Gasparich? – A Barthodeiszky-ház Mihályiban. – A tüzes barát -Pestre kerül. – Kezd önmagával meghasonlani.) - -A lemondás érzete oly mélyen vésődött lelkébe, hogy fajának szenvedélyes -vérmérséklete s egyéniségének végletekre hajló heve hosszu évekig nála -tartósan soha ki nem tört s jelleme fölött zsarnoki uralmat sokáig nem -gyakorolhatott. A mikor szenvedélyei később más alakban ujra -fellángoltak: azok akkor már a hosszu elfojtás után oly erőre -emelkedtek, hogy azoktól már csak a halál menthette meg. - -De ez sokkal később következett be. Betegsége s fölépülése után annyira -képes volt a tudományokba elmerülni s föltétlen lemondása oly csodálatos -szelidséget kölcsönzött gondolkozásának és magaviseletének, hogy a hol -zárdában vagy magánházaknál megfordult, azonnal megnyerte magának az -ismerősök szeretetét mindenütt. Szűk beszédü, alkalmazkodó, kedves és -szelid ifju emlékezetét hagyta magáról néhány uri családnál, a hol több -időt töltött, a mint majd rá fogok térni. - -Szerzetéül a szent Ferenczrendi atyák zárdáját választotta. E szerzet -szent Mária különös tiszteletére áll fenn s husz zárdája van -Magyarországon. Szombathelyen is van, a hol a gimnáziumot végezte. -Gyanitom, hogy itt jelentkezett először. 1827-ben október 23-án öltözött -be barátnak. Ha csakugyan 1810 áprilban született: ekkor lett volna -tizenhét és fél éves. Igazán suhancz korú még. - -Semmi sem lehet bizonyosabb, mint az, hogy a mikor elhatározta a -szerzetbe lépést, rendületlenül szánta el magát arra, hogy a zárda -homályos falai közé fogja eltemetni ifjuságát, egész életét, -szárnyukszegett vagy alaktalan vágyait s szétfoszlott reményeit. Alig -juthatott ekkor még eszébe, hogy az a korszak, melyet át kell élnie, -nagy eszméket fog szülni s hogy az eszmék áthatolnak még a zárdák falain -is s az ő egyéniségét hosszu szunnyadása után is uj életre ébresztik, -cselekvési vágyát ujra felköltik. - -Szombathelyen nem maradt meg. - -Az első évi hittan-folyamot mint klerikus 1830-ban a nagyszombati -konventben végezte. Jó messzire szülőföldjétől, kinzó emlékeinek -szinhelyétől. Talán igyekezett is ettől távol lenni. - -A másod évi hittant az esztergomi s a harmad és negyed évit a pozsonyi -konventben végezte. - -Sajátságos, hogy klerikus korában a magyar nyelvet rendkivüli -szenvedélylyel tanulmányozta s a magyar irodalom akkori termékeiben -egész lélekkel elmerült. Az illir-délszláv izgatás akkor még alig -kezdődött s az ő lelkéhez soha el nem jutott. - -Azt irja 1844-ben megjelent Szózatában: - -– Magyar vagyok, annak érzem és tartom magamat, habár más ajku -honpolgárnő tejét szivtam is, habár csak jó későn kezdém szorgalmam -által magamévá tenni a magyar nyelvet. - -Irályáról azt következtetem, hogy gróf Széchenyi István műveit -előszeretettel olvasgatta. Mintha irásain az ő irályának nyomait -fedezném fel. Kevesebb eszme, kevesebb tartalom, vallásosabb irány, de -csaknem hasonló erő, hasonló szakadozottság, a közbeszorult mondatok -bősége s ama gondolatalakitások mintegy erőltetett keresése, melyek az -uj eszmeáramlatok, az uj gondolkozás biztos jelzésére az akkori irodalmi -nyelvben még alig voltak eléggé kifejlődve. - -Az iskolai tanulmányok elsajátitásában talán középszerüen haladt előre. -E tanulmányok leginkább vallásos tárgyuak voltak. Ezek helyett örömest -olvasott történelmi műveket. Olyanokat természetesen, a minőket az ő -idejében szerzetes és klerikus ifju kézhez kaphatott. Szép ismeretekre -tett szert igy is, melyekkel mivelt körök is szivesen látták őt -kebelükben. Hiteles közlések után tudom ezt. Érdekes véletlenből -jutottam e közlésekhez. - -A soproni lyceumban az ágostai vallásuaknál végeztem 1859-ben a VIII-ik -gimnáziumot. A német nyelv kedvéért kerültem oda. Volt egy kitünő -tanárom, Domanovszky Endre, a hirneves bölcseleti iró. Nagy -összeütközésbe jutottam vele. Ő is heves volt, én is hibás voltam, -siettem ott hagyni Sopront s visszamenni Pápára. - -A mely napon összeütköztem vele: azt a napot már nem akartam Sopronban -tölteni. Vasut nem volt, uri fogatra pénzem nem volt, Pápa messze -fekszik, kimentem a vásártérre, vajjon kapnék-e Pápa felé menő alkalmi -kocsit. - -Egy jóképü magyar gazdaember azt mondta, ő Mihályiba való, rögtön indul, -hajnalra haza akar érni, odáig szivesen elvisz egy vagy két forintért. - -Mihályi! Emlékeztem, hogy ilyen nevü falu épen Pápa közelében fekszik. -Felrakodtam kocsijára. - -Mulatságos csalódás lett a vége. Pápa közelében Mihályháza fekszik s nem -Mihályi. Csak másnap tudtam meg, a mikor fuvarosom házánál már jól ki is -aludtam magamat. Pápához azonban nem sokkal jutottam közelebb. - -Sebaj. Diákgyerek ilyesmi fölött nem busul, ha kevés is a pénze. E -véletlen nélkül sohase hallottam volna talán a tüzes barát hirét s nem -irnám most e sorokat. - -Itt megismerkedtem egy későbbi jó barátommal, Lendvai Fekete Józseffel, -ki mint királyi táblabiró halt meg itt Budapesten. Szülőhelye Kisfalud -volt, a nagy Kisfaludy-nemzetség ősi fészke, e falu pedig csaknem össze -van épitve Mihályival. Ő elvitt engem látogatóba a mihályi -Barthodeiszky-családhoz. Jó birtoku, magas miveltségü, előkelő, uri -család volt ez s engem is szivesen látott. Kik vannak ma e családból -Mihályiban, nem tudom. Negyvenkét éve mult ennek s én azóta nem jártam e -vidéken. - -Itt hallottam igen sokat a tüzes barátról. A mit hallottam, abból sokat -elfeledtem, de sok dolog eszembe is jut, a mint most a betüket papirra -rakom. Gyerekkorát, ifju korát, Mária eltünte fölött való szenvedéseit, -függetlenségi harczunkban való nagy dolgait s szomoru halálát itt jól -ismerték. - -A tüzes barát itt sok időt töltött. Neki is kellett kolostora számára -alamizsnát gyüjteni, neki is kolduló barátnak kellett lennie, őt is -kiküldötték ugy is mint klerikust, ugy is mint ifju szerzetest e -czélból. Igy jutott 1832-ben vagy 1833-ban először Mihályiba a -Barthodeiszky-házhoz. Később többször is, sokáig majdnem minden évben -megfordult ott. - -Akkor még élt az öreg Barthodeiszky Mihályné. Özvegy asszony volt s igen -koros lehet már. Onnan gondolom ezt, mert Terézia leánya már 1805 körül -férjhez ment Chernel Ferenczhez, pedig nem ez volt első gyereke. Ott -vezette gazdaságát fiával, Barthodeiszky Pállal, a ki előkelő miveltségü -férfiu volt, sokat utazott, sok nyelvet ismert s a páviai egyetemen -hittanfolyamot is végzett. - -Nagyon kedves katholikus család volt ez. Az agg urnő megkövetelte a -plébánustól, hogy minden kolduló barátot, a mikor jön, hozzá vezessen -el. Bőkezü volt a zárdák iránt s minden barát bő alamizsnával távozott -tőle. - -Igy került hozzá a tüzes barát is. - -Fiatalsága, halvány arcza, nemes miveltsége, áhitatos beszéde által -kedvessé lett az urnő előtt. De Pál ur előtt is. Gyakran heteket töltött -az uri háznál. Különösen kedvelték azért is, hogy a magyar nyelv titkait -a család körében is törekedett elsajátitani. A Rába-vidéki magyarság -nyelve végtelen gazdag nyelvanyagban, közmondásokban, példabeszédekben, -vidám fordulatokban egyaránt. Nagyon sokkal gazdagabb, mint bármely más -magyar vidék nyelve. Okát alig tudnám megmondani. Gazdagsága az irodalom -számára még nincs összegyüjtve. - -A tüzes barát a Barthodeiszky-háznál sokat jegyezgetett. Nagyon örült -ezen az urnő. Meg is igérte a barátnak, hogy primitiájának ünnepét ő -fogja rendezni, ő viseli költségeit. - -Igy is lett. - -A primitia a katholikus egyházi rend tagjainak életében emlékezetes -egyházi cselekmény. Mint pap és mint áldozó és áldó, ekkor jut az egyik -szentség birtokába. A tüzes barát az 1834-ik év végén vagy az 1835-ik év -elején tartotta Mihályiban ez ünnepet. - -Nem tudom bizonyosan, hogy ezután két évig hol tartózkodott. A szerzet -ama korbeli évkönyveiből megtudható. Ugy rémlik előttem, ugy hallottam -Mihályiban, hogy a Mariano-Pratensis Conventusban, a mosonymegyei -Boldogasszonyfalvai zárdában lett volna egy-két éven át. Ha csakugyan -ott volt: 1835-ben és 1836-ban lehetett ott. - -Az 1837-ik évben már mint szerzetes és hitszónok az alkantarai szent -Péternek felajánlott pesti zárdában volt. E zárda a belvárosban, a -Ferencziek-terén és a Kossuth Lajos-utczában van. Temploma a régi, de a -zárda-épület csak harmincz év előtt épült. A régi zárda egyszerü kis -emeletes ház volt nagy kerttel, melynek helyére időközben a Ferencziek -uj zárdája, bazár-épülete és az egyetemi könyvtár palotája épült. - -Itt volt a tüzes barát a régi egyszerü zárdában az 1838-ik év végeig. -Itt érte őt a nagy árviz is. Szerzetes társai név nélkül élt s név -nélkül elhalt barátok voltak. - -Itt tünt fel mint hitszónok legelőször. Gyönyörü nyelven, erősen és -tisztán csengő hangon, szentséges hévvel és buzgósággal, gyakran nagy -szenvedélylyel tartotta beszédeit. Beszédei nem egyszerü hitviták, nem -az egyházi szószék általános szólásai, nem a szent atyák ismeretes -közmondásai voltak. Kora irodalmi magaslatain szárnyalt gondolkozása. -Egy öreg szabómesterrel még találkoztam, a ki egy szónoklatát se -mulasztotta el s a kinek az volt véleménye, hogy olyan nagy szónok se -előtte, se utána nem volt a Ferencziek templomában. - -Lehet, hogy igaza volt. - -Hanem a tüzes barát vérének lázongása, szenvedélyes természetének -zsarnoki önkénye s kedélyének szinte beteges izgalma itt már ismét -elő-előtört. Szerzetének előljáróságával itt már esetenként -meg-meghasonlott s forrongó eszméi s a serkedező cselekvési vágyak már -alig tudtak a zárdának falai, feladatának korlátai s szerzetes állásának -kötelességei között megmaradni. - -Egykor keserü boszu töltötte el lelkét a nagy urak ellen s a végletekbe -rohanó lélek kiterjesztette gyülöletét az egész nemesi osztály, sőt -pillanatonként a magyar faj ellen is. Erre is van bizonyság irataiban. -Betegsége, tanulmányai, a zárdának nyugalma s csöndje s a szentirásnak -isteni tanai hosszu időn át elvonták lelkét a boszu és gyülölet emésztő -érzeményeitől. De betegsége elmult. A szentirás tanai egyéniségét, a vad -természetnek e sajátságos remekét végkép át nem idomithatták. -Tanulmányai mind magasbra szárnyaltak a nélkül, hogy egyuttal az -örökkévalóság törvényeinek mélyébe hatoltak volna. A zárdának nyugalma -lassanként háborgó lelkének nyügévé és gunyjává vált. Harmincz éves -életkorának minden testi és lelki izma feszülni kezdett. Az ellentétek, -melyek vágyai és társadalmi állása, eszméi és szenvedélyei közt voltak, -teljesen megalakultak lassanként s ugy látszott, nem lehet köztük béke -és kiengesztelődés. - -Pesten annyi könyvhöz juthatott, a mennyihez csak akart. A véletlen -szeszélye Yung éjszakáit, Benthamot és Rottecket juttatá kezébe. - -Yung éjszakáiban a világ nem egyéb, mint a siralom völgye. S még ez se -nappal, hanem éjszaka. Dante pokla ez, de nem tűzzel, kínokkal és -fogcsikorgatással, hanem a könyeknek örök hullatásával. Báró Eötvös is e -könyvből merithette Karthauziájához a sötét eget, a bánatos lelket s a -kiapadhatatlan könyeket. A vallás se deriti föl ez éjszakákat. Istennek -igéi csak ugy világitanak be a sötétségbe, mint a csillagok, ha fekete -felhők takarják el őket. - -Bentham is homályos. Különösen homályos az olyan elme előtt, a ki a -mindennapi élet ezer változatát nem közvetlenül szemléli s azokat minden -nap át nem éli. - - -V. - -(Bentham és Rotteck. – A szószék varázsa. – Az árviz. – A templom falai -megrepedeznek. – Az angol szüzek kolostora.) - -Bentham könyve egy bölcseleti rendszer, melynek tárgya a legnehezebb -tárgy. Az állam és a társadalom erőviszonyai önmagukban s egymás ellen. -Miként lehetne s kellene e viszonyokat a joggal szabályozni? Bölcseleti -rendszer, melyet egészében se a tudomány, sem az államélet terén soha el -nem fogadtak. Be sincs talán fejezve. Befejezését az alkotó halála -meggátolta. Részeiből műegységet alkotni s ezt a világ rendjével -összhangzásba hozni, mind máig senki se vállalkozott. - -Mit csináljon ily művel a barát, kinek elméje sohase fárad el, de a -titkok mélyéig se tud jutni? - -Rotteck eszményi világtörténet. Korának bölcseleti felfogását keresi s -találja meg háromezer évnek történelmi eseményeiben. S a jelen kor -eszméit nem a multnak történetéből vonja le, hanem a multnak történetét -is a jelen kor eszméi szerint alakitja át. Amaz eszmék szerint, melyeket -a hegeli rendszer áramlatai vetettek fölszinre. Ellenkezik a mű egész -iránya a római katholikus egyház sok százados szilárd felfogásával is. -Vagy az egyik, vagy a másik iránt támad kétségünk, vagy mind a kettő -iránt, ha igazán belemerülünk. - -E műveket olvasgatta Gasparich s olvasgatta a nélkül, hogy a kellő -ismeretekkel s előtanulmányokkal rendelkezett volna. S a nélkül, hogy a -művekben tárgyalt eszméket a gyakorlati élet napfényes mezején a helyes -birálat legjobb látó-távolából szemlélhette volna. Benthamot olvasá, -holott egész életét a zárda falai közt töltötte s a társadalmat csak -messze távolból ismerheté. S Rottecket buvárolta, holott neki egy -szegény szerzetes gondolatköréből kitekinteni alig volt szabad és alig -volt lehetséges. - -S mindezen felül még a szószék titkos varázsló erejének is hatalmába -került. - -Sajátságos hatalom a szónoklat. Oly alkotmány ez, melyhez a tudomány, a -szinpad, a költészet, az egyéniség és a véletlen adja az anyagot s a -melyben mindez csodálatos vegyülékben van együtt s versenyez az egymás -fölött való uraságért. E verseny, e soha el nem dönthető verseny az, -mely a szószéknek titkát képezi s hatalmát alkotja. - -A tudomány tulsulya értekezéssé, a szinpad tulsulya szinijátékká, a -költészet tulsulya képzelődéssé, az egyéniség tulsulya társalgássá s a -véletlen tulsulya adomázássá teszi a szónoklatot. Pedig a szónoklat -egyik se és valamennyi. Kevesebb, mint akármelyik s több, mint mindegyik -összevéve. - -Gondolat, mely lángol; szenvedély, mely gondolkodik; egyéniség, mely -eszmévé magasul; költészet az önérdek szolgálatában s önérdek, mely a -világot öleli magához. Visszanéz a multra, előre tekint a jövőbe s szeme -mégis mindig a jelenen függ. Ismeri a történetet, a tudomány érveit, az -erények és bűnök vonzó erejét, a természet szépségeit s a vallásnak -titkait és nagyon ismeri az emberek gyöngeségét. Ismeri és felhasználja -mindezeket s ha szükség: el is használja. Eszközeiben nem válogat, -vagyis mindig azokat választja, melyek a czélra biztosan vezetnek. Si -nequit superos, Acheronta movebit. Ha a magasság nem elég, a poklot -hivja segitségül. Az égben, a földön és a föld alatt levő hatalmak közt -a legnagyobb hatalom, – ugy mondta Stephenson György. De csak akkor, ha -sikert arat. Ha sikert nem arat: elveszett, eltünt, mintha soha nem is -történt volna. Gúny vagy közöny és feledés moha nyomban eltemeti. - -A szószék gyakran azt a hatást gyakorolja a szólóra, a melyet a mámoritó -italok gyakorolnak. A szónok agyában a gondolat gondolatot kerget; -eszmék gyulnak ki s tünnek el nagy hirtelen; képeket rajzol, miként az -álom; költészetet teremt, mint az ifjuság s szenvedélyeket kelt, mint a -gyülölet, szerelem, boszu, csatariadás, őrültség s vallási düh. -Szerencsés ember, ki a szószéken komoly, nyugodt, a fontolgató -értelemnek s teljes öntudatának ura. Még szerencsésebb, ki ezen felül -ura önmagának, birtokosa az emberek és a világ titkainak s ki az -önbizalom és önérzet rendithetlen alapjáról mosolyogva beszél a -mindenséggel. Ez a vidám komolyság, melyet humornak nevez az irodalom. - -A tüzes barát ama szónokok közé tartozott, kik elől, mihelyt a szószékre -felállanak, elvesz a világ s kik akkor önnön létezésüket is elfelejtik. -Azok közé, kiken az öntudatlanság mámorában vad gondolatok s lobogó -szenvedélyek uralkodnak. Kik a szónoklat végével testben, lélekben -kimerülve ugy érzik magukat, mintha mély, lázas álomból most ébredtek -volna fel. - -Férfias alakja, erőteljes hangja, eszméinek élénk csapongása, szokatlan -bátorsága s merész gondolatai csakhamar ismeretessé tették Pesten. -Beszédeinek meghallgatására, mint emlitettem már, özönlött a sokaság a -Ferencziek templomába. E beszédeknek akkor nemcsak a fővárosban, hanem -messze vidéken is nagy hirük volt. - -Pesten találta őt az 1838-dik évi nagy árviz. - -Az árviz leirása történetünk folyamával semmiképen össze nem függ. De én -Gasparich életét a rendelkezésemre álló adatokból lehetőleg -megismertetni akarom, tehát röviden az árvizet is érintenem kell, a -mennyiben ez Gasparich életére s szerzetesi cselekményeire vonatkozik. - -A tüzes barátot a nagy árviz, az elemeknek e romboló szeszélye -rendkivüli izgalomba hozta. Azon a négy napon és négy éjszakán át, mig -az ár folyton hullámzott s mig egyes városrészek viz alatt voltak, alig -aludt valamit s igénytelen szükségleteiről alig volt képes gondoskodni. - -Szerzetének temploma és zárdája szárazon maradt. A templom küszöbe majd -két ölnyivel fekszik magasabban, mint a hogy a régi központi városház -kapuküszöbe. A városház terén jégtáblákat himbált a szél által zaklatott -mély áradat. A régi Kigyó-utcza végén, az ugynevezett Kigyó-patikánál -szünt meg a viz. A Ferencziek kolostora körül egy kis keskeny szabad tér -volt. - -Tele a menekülők ezreivel. - -A templom és a zárda a vész kezdetétől fogva menedéke volt azoknak, -kiket tanyájukból a jeges áradat kiszoritott. Annyian menekültek oda, a -mennyien a falak közt megférhettek. - -Azt irja Gasparich: - -– Telve volt a vész ideje alatt az egész templom. Földön és padok között -helyezte el magát kiki. Itt volt ágyuk, itt a vizes ágynemü között -sirtak a gyermekek, itt nyögtek a betegek. - -Bár a kolostor szárazon volt, azért a föld meglágyulása s a viznek a -csatornákon áthatolása mégis éreztette romboló hatását a szerzettel is. -A templomnak sanctuariuma megrepedt s az egyik keresztoltár lesülyedt s -derékben kettészakadt. - -Rettenetes jelenet volt ez. Márczius 16-án történt nap közben, a mikor -ébren volt mindenki. Zsufolva volt menekülő tömeggel a templom. Agg -férfiak és asszonyok üldögéltek a falak tövében. Kisdedekkel tele voltak -rakva a padok könyöklő deszkái. Álló ember alig kapott már helyet a -padokban, a padok közti folyosókon, az oltárok mellett s a nagy oltár -közelében. A tömeg lassu beszédének zugása betölté a boltozatok üregeit. -Mindenki a maga inségét s menekülését emlegette s azokról beszélt, kik -szerettei közül távol voltak, ide nem juthattak. Borzadva gondoltak az -elmult napokra és éjszakákra s reszkettek a jövő napok rémségeitől. - -Egyszer csak tömegekben hullott alá a vakolat a szentély boltozatáról s -meredt szemekkel láthatták, a mint a falak hosszában és keresztben -repedeznek. - -A rémület orditásával ugrott föl mindenki a másik pillanatban s egymást -tiporva és taszigálva menekült az ajtók felé. A nők és kisdedek -sikoltása s a halálra rémültek jajgatása töltötte be a szentegyházat. Ha -össze nem omlik is az épület, száz halált okoz a gyöngéket elgázoló -rémület. - -A tüzes barát nem vesztette el lelkét. A szószék mellett állt, nyomban -felfutott a szószékre s dörgő hangon szólt a holtra ijedt sokasághoz. - -– Emberek! Boldogtalan hiveim! Ide nézzetek! Az erős isten van itt -fölöttem és körülöttem. Ha sujtani akar: engem sujt s nem titeket. Én -pedig itt maradok s a hajam szála se görbül meg. A ti végzetetek az -enyém. Az én végzetem pedig nem ma s nem most következik el. Boruljatok -térdre! - -Hangja, mint a harangszó betöltötte a boltozatok üregeit. Egy pillanatra -mindenki megállt, elhallgatott és feléje nézett. Sötét szőrcsuhájára s -fényes arczára oda villant egy napsugár. A rémült szivekbe visszatért a -nyugalom s térdre borulva mormogták a tüzes barát imádságát. - -A szerviták templomában semmi kár nem esett, valamint a Teréz- és -Lipót-városi templomokban is kevés. A Bel-városi plébánia temploma, -valamint a Józsefvárosé is sokat szenvedett. A Ferencz-városiban három -oltár dőlt le, köztük a főoltár is összeroskadt. Legtöbbet szenvedett az -Angol-kisasszonyok zárdája és temploma. Itt akkora volt az áradat, hogy -az első emeletből egyenesen be lehetett az ablakon át a mentő csónakba -lépni. - -Gasparich valamennyi közt ezt fájlalta legjobban. Itt kis lánykák -tanultak. Végtelenül szerette a kis gyermekeket s alig volt nagyobb -gyönyörüsége, mint az, melyet akkor érzett, a mikor kis gyermekek közt -lehetett. A kisdedek ártatlan csevegései közben érezte magát igazán -embernek s a világ gyermekének. Ezek között elfelejtkezett komor -eszméiről, valósithatlan ábrándjairól s a zárdáról, melyet gyakran ugy -tekintett, mint sorsának igazságtalan vaskényszerét. Mint börtönt, -melyből csak fölfelé meg lefelé van szabadulás. Az égbe és a sirba. S -kisdedek közt lenni sehol se volt alkalma, csak az angol szüzek -zárdájában. Ide járt misézni és szónokolni. - -Az Angol-kisasszonyok zárdája hónapokon át lakhatatlan lett. Hónapokig -kellett nélkülöznie a kisdedek társaságát. Szomoru hiányt érzett e miatt -a napok folyásában. - -– Mennyire emelkedett lelkem – igy szól egyházi beszédében – midőn -gyakran hallám itt az Angol-kisasszonyok szorgalmas gondja alatt -növekedő kisded ártatlanságot utánunk dadogva az urhoz imádkozni! És -most mély csendet tapasztalok a szent romok közt uralkodni! - -Általában a templomok pusztulása mélyen hatott lelkére. Egyházi -szónoklataiban, melyekhez a tárgyat a pusztitó vész alkalmából vette, -legszebb részek azok, a melyekben a templomok pusztulása miatt -panaszkodik. - -– Uram! – igy sóhajt fel egy helyütt. – Uram! hatalmas és igaz vagy, -imádom szentségedet. De miért zárod ki buzgalmunkat azon helyeidről is, -melyekben hozzád fel szoktuk sirni kérelmeinket, kizokogni panaszainkat -s megnyugtatni zajgó sziveinket? - -A vész márczius 14-től 17-ikéig tartott. - -Ez egész idő alatt naponként kijárt a zárdából menteni, segiteni, -vigasztalni a szerencsétleneket. Gyakran találkozott az emberszeretet és -áldozatkészség nemes hőseivel, a kiknek nevét az utókor emlékezetére e -napok története megörökitette. Nem emlitem e neveket, ismeri ezeket a -hazában mindenki. - -Gasparich a maga jegyzeteiben különösen fölemlit három nevet. Ők -mindenütt s mind végig ott voltak, a hol a vész legnagyobb s a segély -szüksége legégetőbb volt. Kiemeli Földváry Ferencz királyi tanácsost s a -királyi tábla biráját s nejét báró Baldacci Francziskát, továbbá Messkó -Johanna urnőt s Andrássy József helytartótanácsost. Amaz idők évkönyve -ezeket kevésbbé emlegeté. A hol ezek osztották a segély és könyörület -áldásait, ugy látszik, a tüzes barát ott részesitette a -szerencsétleneket leggyakrabban a lelki vigasztalás jótéteményeiben. - -Valóban mélyen meghatók a beszédek, melyeket a hivek lelkeihez és az -imák, melyeket az egek urához bocsátott e napokban a tüzes barát. - - -VI. - -(A tüzes barát imája. – Az ország mindenféle papsága. – Gasparich nem -maradhat Pesten. – Egyházi beszédei. – Szent-Antalon és Szarvas-Gedén. – -Székes-Fehérvár.) - -Különös ez! A ki horvátból lett magyarrá, kolduló barátból iróvá, a -nemzeti irodalom föllendülésének kezdetén minő szép nyelven tudott -istennel beszélni. - -– Istenem! – mondá egyik szent beszédében – szomoru gyermekeid fonják -össze könyörgő kezeiket s emelik fel hozzád! Siró teremtményeid alázzák -meg magukat előtted kegyelemért. Mentsd meg őket ezután minden vésztől s -terjeszd ki malasztodat minél előbbi fölsegélésükre. - -– Istenem! tekintsd a feléd ázó szemeknek buzgó záporát; adjad, hogy nem -sokára ismét öröm mosolyogjon ott, hol az inség könyei remegnek! -Hallgasd rebegő ajkainkat, melyek bocsánatért esedeznek, megnémulást -igérve minden gonosznak. Ne engedd, hogy ezután az inség, szenvedés és -fájdalomnak ennyi áldozatja legyen köztünk. Távoztass tőlünk minden -veszedelmet, valamint mi törekedünk magunktól elháritani minden -erkölcstelenséget. Add meg uram szivünk forró vágyait nyugtató -kegyelmedet, könnyitsd a sebhedt kebleket, hogy a melyek tőled méltán -megkeserittettek, az általad nyujtott segedelem alatt enyhüljenek. -Isten, teljesitsd alázatos kérelmünket! - -Egyházi beszédei közül, melyeket e tárgyban tartott, külön füzetben -kinyomatta az árvizkárosultak fölsegélésére azt, melyet az 1838. évi -ápril 1-én tartott nagy hálaünnep alkalmával roppant néptömeg előtt -mondott el. A hallgatók közt volt, mint nekem mondták, Horváth István -is, az egyetemi tanár s tudós történetiró, a ki az egész világot -magyarnak látta. Ő mondta volna e beszédre e szavakat: - -– Ha minden pap ugy beszélné a magyar nyelvet, mint e szegény barát, -ma-holnap mi magyarok nem azt néznénk, mik voltunk valaha, hanem azt, -van-e még föld, a melyet szaporodó unokáink számára elfoglaljunk. - -Sok jellemző van e szavakban. - -Magyarországnak sokféle egyháza s minden egyháznak sok papja van. A -papok csak ott beszélnek magyarul isten előtt a néppel, a hol az osztrák -befolyás s a korona hatalma a magyar nyelvet semmiféle erőszakkal ki nem -irthatta. Német, tót, oláh, szerb, horvát, orosz, görög nyelven, sőt még -holt nyelveken is, latinul, héberül istennek több szentegyházában -vezették a szertartásokat összevéve, mint magyarul. Egész vidékek vannak -százezrekre menő lélekszámmal, tiszta ajku ősmagyarok, kiknek isten -igéjét saját nyelvükön hallgatni nem szabad. Pedig egy szót se tudnak -idegen nyelven. - -Nincs ilyen ország több a világon. - -Olyan szép nyelven, mint a tüzes barát, a sok egyháznak kevés papja -szolgálta az egyházat és a hazát. Első kinyomatott műve különben az -1838. évi ápril 1-i beszéde volt. - -Ő maga is becsesnek tartotta ezt. Azokat, a kiket szeretett s a kik -iránt tiszteletet érzett, szivesen ajándékozta meg e művel később is. -Igy adott egy példányt, saját keze irásával ellátva, Bobory Károly -országgyülési képviselőnek is. Ez katholikus pap volt, függetlenségi -harczunk egyik hőse s forradalmi elitéltje. Az ő példányát láttam magam -is. - -E munka czime: Egyházi beszéd, melyet az elfelejthetlen kárt, nyomort, -inséget és szomoruságot okozott 1838-iki árviz elmultával a kesergő -pestiekhez Szent-György hó 1-én mondta s hallgatói közkivánatára a -károsult szerencsétlenek segedelmezésére ki is nyomata P. Gasparich -Kilit sz. ferenczrendi szerzetes s egyházi szónok. Pesten Esztergomi E. -Beimel József betüivel. - -Láttam ez időből néhány kiadatlan egyházi beszédét is kéziratban. - -A tüzes barát ez után nem sokáig maradhatott Pesten. - -Beszédének heve s gondolatainak merészsége sokkal nagyobb figyelmet -gerjesztett már, mintsem jámbor lelkü, félénk szerzetes társai valami -nagyon örülhettek volna vasárnapi egyházi beszédeinek. - -E beszédek nem maradtak a hitvallás és erkölcsi élet tárgytalan elveinek -magas légkörében, hanem hangjukkal, példázgatásukkal belenyultak a napi -eseményekbe s a politikai mozgalmakba is. A nemzet ébredezett, ifjusága -lángolni kezdett s a tüzes barát hire napról-napra terjedt. A királyi -tábla s a vármegyeház ott feküdt a Ferencziek kolostorának -szomszédságában. A tábla esküdt ifjai s a vármegyeház bejárói lassanként -oda szoktak a tüzes barát szószékéhez. Uj eszmék szellői fuvalltak át a -hazafi lelkeken s e lelkeknek nagyon tetszett a barát minden beszéde. A -hatalom kezelői észrevették ezt. - -Mi az e beszédekben, a mi a hatalom kezelőinek nem tetszhetett: ezt -ugyan ma már senki se érti. De a szabad szó üldözése épen akkor -napirenden volt. Kossuthot és társait akkor olyan szavak és nézetek -miatt pörölte és börtönözte a bécsi uralom, melyek ma észrevétlenül -tünnének el a zsibongó élet utczai zajában. Olyan nézetek miatt, melyek -okosak, szükségesek, szelidek, emberszeretők s a minőket ma minden -kormány saját nézeteinek vall és hirdet. - -Nem tudom, de valószinünek tartom, hogy a szerzet előljáróságát felsőbb -helyről figyelmeztették Gasparich veszedelmes irányára. - -Veszedelmes irány! - -Minden ostoba és önkényü kormánynak ez a jelszava. Indokolni ugyan nem -tudja, nem is akarja, de majomként használja e szót. A tüzes barát -beszédeiben semmi sincs, a miből veszedelmes irányra lehetett volna -gondolni. Csak az, hogy a sokaság megszerette a barátot s mindinkább -szaporodtak, kik rajongtak érte. Mást is szeretni, mint a kormányokat, -másért is rajongani, nemcsak a királyokért: ez a veszedelmes irány. - -Bizonyos, hogy a zárdafőnök s szerzetes társai is nem egyszer -szóváltásba keveredtek a tüzes baráttal egyházi beszédei fölött. De a -tüzes barát nem az az ember volt, a ki egyhamar hajlandó lett volna -meghunyászkodni. Fiatal is volt még ehhez. De ha lett volna is benne -hajlandóság, a mint a szószékre feljuthatott, gondolatainak és -szenvedélyeinek nem tudott többé parancsolni. - -Ez volt főoka, a miért őt már az 1838-ik év folyamán a pesti zárdából -eltávolitották. Van Pozsonyvármegyében a felső Csallóközben egy kisded -falu: Bácsfa. Ehhez tartozik a szent-antali puszta, hol egy kis Ferenczi -zárda áll fenn. Ide helyezték át. Itt csak évenként egyszer-kétszer -gyülik össze búcsu alkalmával néhány száz főből álló kegyes hallgatóság. -Itt se módjában nem állott, se indittatva nem érezte magát az egyházi -szónoklat terén valami különös buzgalmat fejteni ki. - -Eltették a világ szemei elől. Magányba, pusztaságba. - -Napjai azért még se folytak munka nélkül. Nem békétlenkedett legalább -látszólag. Ki se tört. Ugy látszott, mintha végképen a szerzetesi -föltétlen engedelmesség alá hajtotta volna fejét. De szorgalmasan -olvasgatott s egyházi beszédeit rendezgette sajtó alá. E beszédek két -kötetben 1839-ben jelentek meg Pesten szintén Beimelnál e czim alatt: - -Az út, igazság és élet, vagyis a Megváltó szelid lelke szeretetben és -igazságban. - -E beszédek nem szórul-szóra való másolatai azoknak, melyeket a szószéken -mondott el. Ez időben Gasparich még előre el szokta beszédeit késziteni, -de azokat ritkán mondta el változatlanul ugy, a hogy előre megirta. -Gyakran felejtett ki egyes részleteket s a helyzethez képest rendesen uj -eszmék, uj szónoki gondolatalakitások támadtak agyában. Ezeket azután -papirra jegyezte s üres óráiban leginkább ezekből állitotta össze sajtó -alá adott beszédeit. - -E beszédek egyházi és irodalmi értékét nem akarom fejtegetni. A tüzes -barát általános jellemzését ugyis hosszura nyujtottam már. Nyájas -olvasóm bizonyára események leirását várja már. De még meg kell -jegyeznem, hogy e beszédekben már sok helyütt a cselekvési vágy -csillámlik föl. Mintha nem elégitené ki őt csupán a vallás és erkölcs -mélységeiben való emelkedés. Mintha a világba s a világ küzdelmeibe való -avatkozás vágya sarjadzanék lelkében. Egyes helyek ugy hangzanak, mintha -nem egyházi szónok, nem igénytelen kolduló barát, hanem a közélet -valamely világi férfia állana előttünk erős érdeklődésekkel, tudományos -elméletekkel s a napok történetéből kikelt szenvedélyekkel. - -A szent-antali pusztai zárdában egyébiránt kevés időt töltött. Messkó -János szarvas-gedei nógrádvármegyei előkelő birtokosnak házi káplánra -volt szüksége. Bejött Pestre Ferenczi barátért. Messkó Johanna urnő, ki -az árviz idejéből már jól ismerte Gasparichot, őt ajánlotta. De ez már -Szent-Antalon volt. Messkó János utána ment a Csallóközbe s elvitte -onnan uri házához. - -Alig töltött ott egy évet. Talán a Messkó-család befolyása következtében -az 1839-ik év végén ismét bejutott a pesti kolostorba. De itt már nem -türték. A következő év végén a székes-fehérvári zárdába helyezték át. -Nem tudtam nyomára jönni: miért. A közvetlen okot tehát nem ismerem. - -Itt volt négy éven át 1844-ig. Az egész időn át egyházi szónokként -szerepelt. Szónoki hire itt is nagy volt s folyton erősbödött. Még -ezelőtt harmincz évvel többen éltek, kik nagy hévvel, erős hangon s a -szenvedély gyakori kitöréseivel tartott szónoklataira élénken -emlékeztek. - -De a hatóság előtt még se tünt ugy fel itt, mint Pesten. A kis város -közönsége más, mint a nagy városé. Az urak, a nemesek, a -köztisztviselők, az értelmiség előkelő férfiai és női ez időben nem -jártak rendesen a templomba. Ha jártak is: nem a kolduló barátokhoz. -Székesfehérvár püspöki székhely. Ott van a káptalan is s a gazdag zirczi -szerzetnek is van ott zárdája és gimnáziuma. Az urak inkább oda járnak -istentiszteletre, ha járnak, a hol a püspök és a kanonokok vannak, mint -a barátokhoz. A kolduló barátok oltárai előtt vidéken csak a szegényebb -néposztály áhitatoskodik. Előtte semmiféle tüzes szentbeszéd nem -feltünő. Azt hiszi, ilyennek kell lenni minden beszédnek. Ki félne -vidéken egy kolduló baráttól, habár az egeket hasogatná is heves -beszédeivel? - -A tüzes barát kedélye azonban itt már borulni kezdett. Sorsát, függő -helyzetét lassanként nyomasztónak kezdte tartani. Önmagával mindinkább -elégedetlen lett. A vármegye politikai élete ekkor nagyon élénk volt. A -nagy nemzeti ellenzék, melynek élén Madarász László állott, hatalmas -erővel döngette a régi rendszert s az udvari törekvések itteni táborát. -A nagy küzdelem Székes-Fehérvárott folyt le. A megyei nemesség két -tábora ott vivta csatáit. A szereplési vágy oroszlánja eddig csak aludt -a tüzes barát lelkében, most azonban már ébredezni kezdett. Végzete még -a messze távolban, de sugarai már kezdtek csillámlani. - -Itt ismerkedett meg Perczel Mórral is, a függetlenségi harcz egyik -hadvezérével. Nagy következéseket szült utóbb ez ismerkedés. - -A lelkek átalakulása mindig vonzó és érdekes. - -A szentirás és annak fölséges tudománya többé nem volt képes a tüzes -barát lelkét teljesen elfoglalni. Beszédei gyakran oly hevesek voltak, -hogy társai ugy tekintették már, mint valóságos rajongót. Szerzetbeli -főnöke gyakran figyelmeztette is szerzetesi kötelességeire s talán a -püspök is megintette néha, hogy mérsékeltebb s vallásosabb szinü és -tartalmu beszédeket tartson a hivek előtt. Az ily intések egy pillanatig -ingerültté tették, de hatásuk azért még megvolt ez időben. Ugy látszik, -ha némely pillanatban felmerült is agyában a szerzetből kilépés -gondolata: e gondolat ekkor még csak röppenő volt s komoly tervvé nem -válhatott. - -A közélet nagy kérdése volt akkor a jobbágyság felszabaditása s a -törvény előtt való egyenlőség kivivása. - -A tüzes barát szülői és rokonai szintén jobbágyok voltak. Zalavármegye -muraközi része, e több mint százezer holdnyi óriási terület, alig két -nagy uré volt. Sok-sok ezer jobbágy csak két uraság szolgája. Hogy ne -támadt volna keserüség a tüzes barát lelkében, mikor elgondolta, hogy mi -mindnyájan egyenlők vagyunk isten előtt, de semmiképen se vagyunk -egyenlők a törvény előtt. - -A nagy szónok mindig nagy erőt érez magában arra, hogy a dolgok rendjét -megváltoztassa. Ez erő érzete föltámasztja a cselekvés vágyát. Fel -kellett támadnia ennek a tüzes barátban is. - -Ekkor találkozott vele Hencsey. A szelid ember, az igénytelen, -tanulatlan, de éles elméjü, buzgó és ábrándos hittéritő. - - - - -HENCSEY ÉS A TÜZES BARÁT. - - -I. - -(A hitviták. – Hencsey fölkeresi Gasparichot. – Értekezésük s leveleik.) - -Hencsey hitalapitó és szelid lélek, Gasparich a római egyház szegény és -alázatos szerzetese, de nyugtalan és szilaj lélek. Találkoznak és -mérkőznek egymással. - -Találkozásuk és mérkőzésük hit fölött való vitát idéz elő. - -Nagy hitbeli vitákat ismer a világtörténet. A mikor Jézus verseng a -papokkal és irástudókkal. A mikor a keresztyén közönséges egyház ketté -válik: napnyugotira és napkeletire. A mikor a hitujitás megkezdődik s -diadalra jut. Nagy fejezetek az emberi nemzetség történetéből. - -Nálunk Magyarországon nem a hitujitás százada a nagy hitbeli viták kora. -A tizenhatodik századból kevés irodalmi emléke maradt e vitáknak. Annál -több és élénkebb a tizenhetedik századból, a mikor a római egyház -férfiai kezdték a harczot, hogy ez egyház számára visszahóditsák a -magyar nemzetet. - -Szomoru, de dicsőséges korszak. A szabadságért és nemzeti -függetlenségért folytatott háboruk korszaka. Dicsőségéből még az se von -le semmit, hogy a hadi tárogatók hangjába belejátszik a hitbeli viták -zsivaja. - -A mai kor még képzelni se tud üresebb, sivárabb dolgot, mint a minő a -hitelvek fölött való vita és versengés. A világ ma nem törődik semmiféle -hitelvvel. Nem is érti mi az. Érzéke sincs hozzá. Az irodalom se fogadja -be. A tudós társaságok is elzárják magukat a hitelvek fejtegetése elől. -Csak néhány hittanár borongós agya foglalkozik még vele a papságra -készülő ifjak társaságában. - -Felekezeti harcz, vallásos gyűlölködés ma is van. De ez utálatos, mert -oka nem vallási buzgóság, hanem társadalmi önzés és hatalmi érdek. -Sokkal szebb volt a hitujitás korának szószéki és irodalmi vitája, pedig -azt is örökre megunta s elfelejtette a világ. - -A szelid hittéritő és a tüzes barát közt hitbeli vita támadt. Ugy hat -reánk ez, mint régi mohos kődarab összeomlott épületekről, régi korhadt -ruhafoszlány sirbolt üregéből. Valami keveset mégis közlök e hitbeli -vitából. Hiszen ötven-hatvan év előtt mind a két szellem köztünk élt s -korának mind a kettő nagy közmunkása volt. - -Emlitettem már, hogy Béla József az 1841-ik év végén meglátogatta -Székes-Fehérváron a tüzes barátot s erről értesitette Hencseyt, ki akkor -Szent-Péter-Urban, szülői házánál tartózkodott. - -Levelében érintette, hogy a tüzes barátnak nem merte előhozni a magyar -nazarénusok felekezetének létezését s még kevésbbé azt, hogy neki és -Hencseynek mi a szándékuk s életük feladata. Béla József a baráttal -szemben nem érezte magát elég erősnek, de bizott abban, hogy Hencsey -különösen jártas a szentirásban s olyan kegyes és tiszta életü fiatal -ember, hogy egyedül őt illeti meg, hogy a baráttal mind az eszmékben, -mind a buzgóságban szembe szálljon. Hiszen ő és társai azért -választották Hencseyt vezérül, tanitóul, követendő például. - -Bár Gasparich már személyesen ismerte Hencseyt, de valódi és benső -érdeklődést iránta mégis csak Béla beszéde gerjesztett. Feltünt a tüzes -barát előtt az a majdnem rajongó kegyelet, bizalom és hűség, melylyel -Béla József az ő tanitójáról emlékezett. Meg is kérte tehát, hogy -Hencseynek adja tudtára az ő czimét, a mely alatt intézze hozzá leveleit -s közölje vele óhajtását is, hogy szeretne vele találkozni s értekezni. - -Óhajtása teljesedett. - -Februári utjában, a mikor Pestre ment, ugyan csak pillanatra -látogathatta meg őt Hencsey, de innen márczius 24-én Hencsey kiment -Székes-Fehérvárra s a következő napon – pénteken, mint egyik levelében -megjegyzi – már korán reggel bejutott Gasparichhoz. Látogatása sokáig -tartott. Az egész napon át. - -Végre igazán együtt volt hát a tüzes barát és a hittéritő szelid -lakatoslegény. - -A kolduló barát lakása szegényes. Kis szobácska egy ablakkal, ajtaja a -folyosóra nyiló. Falai egyszerü meszelt falak. Egy ágy, durva szürke -pokróczczal leteritve, egy kis asztalka s rajta a feszület, egy szekrény -s néhány festetlen és fényezetlen fa-szék. Ebből áll a kolduló barát -lakása. - -Hencsey jóval fiatalabb. Talán tiz-tizenöt évvel. Mind a kettő valamivel -magasabb a közepes termetnél. Egyiknek arczképét se láttam, talán nem is -volt nekik soha. Mindkettő sovány a sok munkától, nagy buzgóságtól és -sok álmatlan éjszakától. - -Hogy a tüzes barátnak minő volt alakja 1842-ben: nem tudom. Hogy minő -volt nyolcz-tiz évvel később: azt hallottam ismerőseitől. Előre hajlott -termet, gyöngén lehajtott fej. Sovány redős arcz, szegletes arczcsontok, -sovány áll. Nem szép férfiarcz, de nagy sötét szemek, melyekben a lélek -nagy indulatainak lángjai égtek. - -Értekezésük, a két különös lélek érintkezése rendkivül érdekes lehetett. -Beszélgetésüket szórul-szóra nem közölhetem. Csak fenmaradt leveleikből -ismerhetjük azt. Végtelen kár, hogy e levelek nem bővebbek. - -Hencsey ekként ir a találkozásról Kovács Józsefnek: - -– Kedves szeretett atyámfia! - -– A mint mindig mondottam, ugy mondom most is, hogy nincs e földön -ember, ki eléggé meg tudná hálálni az Istennek az ő hozzá való -irgalmasságát. Mert ő azoknak, kik őt szeretik s buzgó könyörgéssel -hozzáfordulnak, teljesiti az ő akaratjukat még kivánságukon fölül is és -ezért ő tőlünk, mint teremtéseitől csak annyit kiván, hogy életünk -utolsó órájáig csak egyedül ő neki adjunk dicsőséget és tisztességet. -Ámen! - -Megjegyzem, hogy Hencsey minden levele efféle bevezetéssel kezdődik. Ez -után e levelét, mely Pesten 1842. évi ápril 1-én kelt, igy folytatja: - -– Óhajtok irni s alig várom, hogy tudomást végy róla, az itteni -atyafiakról és önmagamnak idáig való szerencsés elérkezéséről. Légyen -hála az Istennek, ugy nyujtá nekem kegyelmét, a mint csak kivánhattam -volna. - -– Pénteken reggel, 25-ik márcziusban fölmentem a baráthoz és ő engem -ismét barátságosan fogadott. Kérdezte, hogy mi az én szándékom ő vele? -Én mondottam, hogy jó hirét hallottam az atyafiaktól, a kik hozzám -jöttek s ezért bátorkodtam neki levelet irni. És ő mondá: Maga az a -zalavármegyei ember, a kiről mi olyan hirt vettünk, hogy a bibliát -olvassa és a népet tériti? És én feleltem: igen is, én vagyok. Azonnal -leültetett és ő is mellém ült és jobb kezünket egymáséban tartottuk és -ugy beszélgettünk. Elkérdezte, hogy miképen ment otthon sorsom és mi -bajom volt a páhoki esperessel? Én rendről-rendre elmondottam néki -mindent és mondottam, hogy már igen el voltam csüggedve. Ő nékem e -bátoritó szóval felelt: azért ne csüggedjek el, emlékezzem rá, hogy -Urunknak Jézusnak is a papok által kellett elveszni. Mert – ugymond – -valamint már Urunk Jézus idejében a törvénybeli papok elhidegültek a -törvénytől, mely Mózestól fogva volt a Krisztusig: ugy most el vannak -hidegülve az évangyéliomtól, mely fennáll a Krisztustól fogva máig. -Ezért tehát ne csodálkozzam, hogy igy cselekesznek velem. - -– Ő engem ezzel nagyon megbátoritott. - -– Továbbá olyan távolról kezdtem előtte a keresztségnek hit nélkül való -fölvevéséről szólani. Ő egy kissé ellenkező véleményben volt, de nem -sokat ellenkezett velem. Hanem azt mondá, hogy ő is már az ő lelkében -rég óta tusakodik az embereknek tökéletlen hite felől. Erre én kérdeztem -tőle, ha lélek szerint igazán tusakodik-e vagy csak betü szerint? Ő arra -igy felelt: én nem magasztalom magamat, hanem a Jézustól el nem állok, -ha meg kell is halnom. - -– Ezen felelet, kedves atyámfia, nagyon jól van, mert azt tudjuk, hogy a -Jézustól, a kiben csak egy kis jó érzelem van is, el nem kiván állani. -Hiszen a páhoki pap is azt mondotta, hogy ha meg kell is halnia, a -Jézustól el nem áll. Nem ám beszéddel, hanem eláll a Jézus Krisztus -parancsolataitól cselekedettel. - -– Továbbá azt monda a barát, hogy ő könyveket is irt, meg is mutatta -nékem könyveit. Erre én azt mondám, hogy én is tusakodtam lelkemben és -én is irtam egy kis könyvet, melyet ha keresztül vizsgálna, nagyon -szeretném. De mivel akkor arra idő nem volt, könyvemet ott hagytam nála -és azt mondottam neki, ha az Isten a pesti atyafiakhoz segit, fogok irni -neki és kértem, hogy ő is irja meg, hogy micsoda hibákat talál -könyvemben? Én már irtam is neki. Majd csak várom, hogy ő mit fog irni -nekem? - -– Többet is beszéltem vele, de sok lenne megirni. Majd ha a mi teremtőnk -ismét összehoz bennünket: akkor majd elmondom előtted élő szóval. - -E levél, melyet Hencsey e találkozásról hátrahagyott, élénk világot vet -arra, miként vélekedett Gasparich ekkor már saját egyházának papjairól. -Hencsey szavainak igazsága s felfogásának és emlékező tehetségének -biztossága kétségtelen. Másfelől az is nyilvánvaló, hogy a tüzes barát -szavai épen nem azt jelentik, hogy ő az egész egyházi rendet vagy az -egyház minden papját itélte volna meg oly sulyosan. - -Nem kevésbbé érdekes, miként vélekedett a tüzes barát e találkozás után -Hencseyről s miként adja elő a vitát, mely közte és Hencsey közt az -utolsó kenet szentségéről kifejlődött. A háromszáz esztendő előtt -lefolyt hitviták nem ily szépek, nem ily szelidek. - -A levelet egy papi ismerőséhez s később forradalmi barátjához intézte a -tüzes barát. Sághy Vendelnek hivták, derék pap s jeles ember volt, ugy -emlékszem utóbb köbölkuti plébános Esztergom közelében. - -A levél igy szól: - -– Talán még egy esztendeje se mult el, midőn egy sápadt képü -mesterlegény fölkeresett itt a klastromban s elém állott, hogy ő -egynéhány beszédemet olvasta és azokban nagy gyönyörüségét találja. Még -azt gondoltam, alamizsnát akar kérni és engem csak rászedni akar. Nevét -is megmondta, de én azután nevét is, magát is elfelejtettem. - -– Később András beszélt róla; – itt meglehet Kertész Andrást érti, kivel -nem tudom, honnan származott ismeretsége neki is, barátjának is – s -ekkor eszembe jutott látogatása, de megint nem adtam az egészre semmit. -Ezelőtt pár hónappal meglátogatott egy másik ismerőse s ugy beszélt -róla, mintha ő volna Messiás, a kit rég óta várnak a zsidók. Végre -levelet is kaptam tőle, valóságos paraszt irással, minden orthográfia -nélkül, azonban tele bibliai czitátumokkal, melyekből mindjárt -gondoltam, hogy valami szent könyvekben tudákos mesterrel vagy kivel van -dolgom. - -– Hanem megvallom, a fiatalban nagyon csalódtam. Alig hinné az ember: -jobban ismeri a bibliát, mint akármelyikünk. Semmiféle papnak se -tanácslom, hogy disputáczióba keveredjék vele, mert ugy is hiába. -Valóságos téritő ez s mióta nálam volt, éjjel-nappal tünődöm szavai -felett s aztán olyan alázatosan s annyira lélekből beszél, hogy az ember -alig tud vele ellenkezni. Mondjanak róla akármit, ez se nem rossz ember, -se nem bolond. És ha a gondviseléstől van küldve: nagy dolgokat fog még -cselekedni. - -– Be akarta előttem bizonyitani, hogy a kis gyermekek megkeresztelése -ellenére van az isteni tudománynak és hogy csak akkor szabad a felnőtt -embereket megkeresztelni, ha hitvallásukat kijelentik s lélek szerint -megvallják. Én nem akartam vele disputálni és csak mosolyogva -hallgattam. - -– Kikelt azután a szentségek ellen is. Én a többek között azt mondottam -neki, hogy olyan keresztyénnek, a ki a bibliát ugy ismeri, hogyan lehet -az utolsó kenet ellen beszélni, mely e nyomoruságos földi életből oly -szépen viszi át a megterhelt lelkiismeretet a mennyei életbe? - -Ő azt kérdezte tőlem, hogyan tudom én ezt a Krisztusnak tudományából -megbizonyitani? - -– E kérdésre föltettem magamban: megállj nazarénus, majd mindjárt -megpróbálom én a te bibliai tudományodat s a te hitednek vagy babonádnak -vagy rajongásodnak őszinteségét! - - -II. - -(Gasparich itélete Hencsey fölött. – Hencsey istenre bizza a végső -döntést.) - -S igy folytatja levelét a tüzes barát: - -– Elkezdtem neki az utolsó kenet szentségét megmagyarázni. -Figyelmeztettem, hogy szent Jakab apostol világosan mondja, hogy ha -beteg köztetek valaki, hivassa magához az egyház véneit és ezek -imádkozzanak fölötte, megkenvén őt olajjal az Urnak nevében. És a hitből -származott imádság megtartja a beteget és fölsegéli őtet az Ur, – ha -pedig bűnt cselekedett: megbocsáttatik neki. - -– Hencsey rögtön felelni akart. Én nem engedtem. Mondtam neki, várja be -a beszéd végét és szépen leültettem s ő komoly képpel meghallgatott. - -– Elmondtam, hogy ő is hiszi az örök életet, ő is hiszi a bűnbocsánatot, -melyet nyer az igazi keresztyén az által, hogy Krisztus magát érettünk -feláldozta. Ha tehát az apostol nem mondaná is: nem volna-e szükséges a -haldoklót isten szolgájának meglátogatni, annak hamvadozó lelkét -Krisztus tudományához még egyszer visszavezetni s midőn már vállairól -kezd az életnek terhe lemaradni s előtte a másvilág kapuja kezd -kinyillani, nem szükség-e neki az utolsó áldozat szentségét -kiszolgáltatni s őt bűneitől megszabaditván, az örök élet ösvényére soha -el nem veszendő szent utravalóval ellátni? - -– Hát még mikor ezt az apostol is világosan parancsolja? Nem vétek-e az -utolsó kenet szentségében kételkedni s ennek bűntisztitó voltát -eltagadni s ezzel a szerencsétlen beteg lelkeket a koporsó szélén az -örök kétségbeesés örvényébe taszitani? - -– Képzelheted, minő kiváncsi voltam, hogy mit felel ő mindezekre? - -– Szép nyugodtan végignézett s azon kezdte beszédét, hogy ő nem tanit -senkit és engem se akar tanitani, miután ez hiábavaló dolog. Mert a -tanitás és a hitnek erőssége Istentől van és nem az emberektől. - -– Hanem ő ezekről a dolgokról beszélgetni szokott azokkal, a kik ő néki -lélek szerint való atyafiai és akként szokott beszélgetni, a mint neki -és az ő atyafiainak lelkét megvilágositja az Isten. - -– Ő az ő atyafiainak azt mondja, hogy hit által él az igaz ember, a mint -ezt Szent Pál apostol tanusitja. A megigazulásra és a bűnöknek -bocsánatára az Isten csak egy áldozatot rendelt, a mint Szent Pál -apostol mondja. - -– Hogy a miképen elvégzett dolog az emberek között, hogy egyszer -meghaljanak, azután pedig lészen az örök itélet: azonképen a Krisztus is -egyszer megáldoztatván, hogy sokaknak bűneiket elvenné, másodszor a -bűnért való áldozat nélkül megláttatik azoktól, a kik ő általa várják -üdvösségüket. - -– Nincs hát semmi szükség ujabb áldozatra se a halálos ágyon, se akkor, -mikor az emberek egészségesek, mert a kin az az áldozat, hogy Krisztus -érettünk halált szenvedett, nem segit, azon a papnak áldozata bizony még -ugy se segit. - -– Beszélt még sokat és Isten bocsássa meg, mondhatom, a mily gőgösen -néztem először e fiatal emberre, olyan figyelemmel hallgattam később. -Utóbb egy kis könyvet vett elő, melyet azután nálam is hagyott, melyet ő -irt. Ebből megmutatott és felolvasott egy darabot, mely igy szól: - -»Igaz, hogy ugy mondják, hogy a keresztség az eredendő bűnt törli el, de -hát a keresztség után elkövetett bűnöket mi törli el?« - -»Azt mondják: a bérmálás. De hát a bérmálás után fölvett gonosz -cselekedeteket mi töröli el?« - -»Azt mondják: a gyónás. De hát a gyónás után szabad akarat szerint való -bűnöket mi töröli el?« - -»Utoljára oda jutnak, hogy a pénzért való miseszolgáltatás. A kinek -pedig pénze nincsen, az bűnben marad, vagy annak messze el kell fáradni -csodálatos képek látogatására.« - -»A ki pedig innen megjön és ujra bűnt követ el, annak az utolsó gyónás -és a szent kenet használ.« - -»Ime, ezért van a bűn elterjedve az emberi nemzet között, mivel egyik -szentségről a másikra támaszkodik s halálos ágyáig a bűnt követi.« - -»Pedig a halálos betegnek nem használ már, ha az egész patikát odaviszik -is, mert neki meg kell halni.« - -»Ugy azoknak, kik halálos ágyukig a bűnt követik, nem fog az utolsó -gyónás Isten előtt mentségül szolgálni.« - -Ezeket beszélte és olvasta én előttem Hencsey. Ezekből meg lehet itélni, -hogy ki ez az ember. Én ugyan nem vagyok barátja annak, hogy műveletlen, -tudatlan emberek a vallás felett sokat tanakodjanak, mert erre az ő -lelkük nem elég erős és gyenge értelmük a legvilágosabb bibliai -igazságot is félremagyarázza s az Apokalipszisben is mindennapi dolgokat -fedez fel. De annyi bizonyos, hogy ha az ember el akarja felejteni azon -egyháznak szervezetét, melyet 1800 esztendő épitett és azon érdekeket, -melyek az egyházhoz füződnek és ha nem akarnak többek lenni, mint hivők -és emberek: akkor e szegény fiatal embert és ennek tudományát s -rendithetlen hitét elkárhoztatnunk nem lehet! - -Ime a tüzes barát levele. - -E levélben nem szórul-szóra, de azért hiven idézi azt, a mit Hencsey a -római egyház szentségeiről az ő könyvében a 30-ik és 31-ik lapokon irt. - -Hogy a katholikus hitoktatásban fölnevekedett lakatos legény ezt a -birálatot se önmagától, se csupán a szentirás olvasása után meg nem -alkothatta: bizonyosnak tartom. E hitvitán Fröhlich Henrik Sámuel -elméjének nyomait látom. Ez Kalvin tanain nőtt fel Svájczban s a -hitujitás korának hitvitató könyveit ismerhette. Ismerte is bizonynyal. - -Gasparich e levelében sok más, kevésbbé fontos jegyzés is van, melynek -közlését fölöslegesnek tartom. A magyar olvasóközönség tulnyomó része -talán azt is sokallja, a mit közöltem. De ezt úgy a tüzes barát, mint a -szelid téritő gondolkozásának megismertetésére szükségesnek véltem. - -Hogy a tüzes barát mikor és mennyiben lett nazarénussá: ez későbbi -kérdés. - -Annyi bizonyos, hogy az első találkozás őt nazarénussá nem tette. Ezt -nemcsak épen most közlött levele bizonyitja; ez abból is kétségtelen, -hogy ő még sok ideig, még öt-hat évig egyszerü szerzetes maradt s habár -utóbb a hitszónoki működést megtiltották is neki, a zárdából s az egyház -kebeléből nem lépett ki. Ha nazarénussá lett volna vagy akart volna -lenni, minden esetre volt benne annyi elszántság, hogy a szerzetet -azonnal sietett volna elhagyni. E nélkül a nazarénusok se vették volna -fel gyülekezetükbe. - -Abban is kételkedem, hogy ő később is valóban s s egész lélekkel átment -volna a nazarénusok felekezetébe, vagy hogy őt a felekezet alkalmasnak -tartotta volna arra, hogy benne édes testvért lásson. Ha csatlakozott is -hozzájuk: csak rövid időre. - -De kétségtelen s történetünk folyamában adatokkal igazolom, hogy ő -Hencseyvel, mig ez élt, folytonos összeköttetésben s bizalmas -levelezésben állott. Sőt utódjaival is. Hencsey munkáját megbirálta, e -munkára sokféle megjegyzést tett, ezeket Hencseyvel közölte s ő volt az, -ki Hencseynek azt tanácsolta, hogy munkájának kinyomatását kisértse meg -Németországban, ha erre ideje, módja és alkalma lesz. - -Ugy látszik, Hencsey is nagyrabecsülte Gasparich ismeretségét és -barátságát. - -Hencsey később levelezésbe bocsátkozott Fröhlichhel. Csak másodkézből, -Kovács József és Denkel János utján, mert ő se latinul nem tudott, se -németül. Németül utóbb tudott ugyan beszélni, de irni nem. Fröhlichhel -is közölte a tüzes baráttal való érintkezését. Fröhlich komolyan -intette, hogy pappal, baráttal bizalmas viszonyba ne bocsátkozzék, s az -uj hitvallás titkait ne közölje. De Hencsey még ez intés daczára is -fentartotta a tüzes baráttal ismeretségét. Pedig Fröhlich szavait ugyan -nagyrabecsülte. - -Ez ismeretség s a gyakori eszmecsere a tüzes barát lelkén is hagyott -nyomokat. Másként nem is lehet. Ugy is tehernek találta már helyzetét és -se vérével, se csapongó eszméivel, se a világ fölött kiképződött -nézetével nem volt már összhangzásban szerzetesi élete. Szerepre -vágyott, cselekvésre hajszolta ösztöne. A zárda szűk fala s a szószék -szigoru korlátai nyomasztók voltak immár rá nézve. - -Lelke a zajos világgal élt együtt. Képzelete le-leszállott már a -vallásnak egéből, hol mérhetlen magasságban szerényen tündökölnek a -hitnek csillagai s fölkereste a földet, hol füsttel és zsarátnokkal -keverve szerte lobogtak a politikai szenvedélyek tűzhalmai. Erősebben -kötötte le figyelmét a társadalmi érdekek forrongása, mint az a fenséges -forradalom, melyet a Megváltónak bujdosó tanitványai az emberiség -öntudatában egykor előidéztek. Harczot óhajtott már az ő nyugtalan -szelleme, nem a kolostor nyugodalmát. Harczot, a melyben diadalt vivjon -ki vagy hősiesen bukjék el. - -A végzet ekkor küldötte utjába Hencseyt. - -Mit láthatott ő Hencseyben? - -Ime egy vagyontalan fiatal bujdosó iparos legény. Álla alig pelyhedzik, -tudása semmi, nem támaszkodik semmire, nincs szövetségese sehol, utja -töretlen, a melyen halad; végső czélja a láthatatlan messzeségben. És -mégis előre tör, mégis az egyházak ezer éves alapjait akarja -felforgatni. Semmivel mással, csak azzal a titkos hatalommal, mely -lelkében él. - -Azt irja egyik levelében Sághynak. - -– Nem megy ki fejemből ez a különös ifju ember. Nem bolond ez, nem -őrjöngő, nem is ördöngős. Hitére, vallására semmit se adok, elmulik az -vele együtt, miként a szellő fuvalma. De micsoda erő van lelkében. -Mekkora eltökélés! Ha ismernéd, velem együtt téged is elfogna a csoda. - -Ime mit bámult ő Hencseyben. - -Sokat eltanult tőle, ugy látszik. Nem a hitet, hanem annak mélységét. -Nem a meggyőződést, hanem annak tisztaságát. Talán nem is az -elszántságot, hanem annak rendithetetlenségét. - -Ujra meg ujra visszatért rá gondolataiban és leveleiben. Még akkor is, a -mikor már Hencsey nem élt és csak halálos ágyáról küldött izenete -rezgett lelkében. - -Ideje azonban, hogy Hencseyhez visszatérjünk s kövessük őt téritő utján, -mely utóbb a hazából kivezette, de többé oda vissza nem vezette. - -Mihelyt Pestre ért: a tüzes baráttal való találkozását rögtön tudatta -hitsorsosaival. Azt a levelet, melyet Kovács Józsefhez irt, már -közöltem. Egy másik levelében igy nyilatkozik: - -– A mi Urunk Istenünk végezése az, hogy felvilágositsa a barát lelkét. -Mi bennünk nincs se erő, se hatalom, hogy siettessük vagy késleltessük -azt, a minek történni kell. Nekünk nagy lelki alázatossággal és -békességes türéssel kell arra várakoznunk. Nem is nyugtalankodik az én -elmém a fölött. Én mindent elmondottam neki, a mit Isten sugallott és a -kezeiben hagytam könyvemet. Megigérte, hogy sorról-sorra elolvassa -könyvemet és azután megirja rá a maga tudományát. Ha megirja: azt is -tudatom veletek mindnyájan szerelmes atyámfiai! - -A nazarénusok, Hencsey társai azonban semmi jót se vártak a baráttól. -Lassanként elszaporodtak köztük azok, kik előbb kálvinisták voltak. Ők -már az előtt is némi elfogultságot éreztek a barát iránt. Nem volt hozzá -bizodalmuk. - - - - -AZ UTOLSÓ ÚT ELŐTT. - - -I. - -(Hencseyt aggodalom bántja. – Nem akarja, hogy öcscse az uj hitre -térjen. – Hencsey Imre áttér. – Utazás Szegzárdra és Lippára.) - -Uj alak lép elénk történetünk folyamán. Az uj alak Hencsey Lajos -testvéröcscse, Hencsey Imre. Csak Imrének fogjuk nevezni. Föntebb -emlitettem már, hogy a mikor Hencsey az 1841-ik év végén s az 1842-ik év -elején otthon volt szülőinél, Imre öcscse akkor vándoruton volt s -legutóbb Szegeden volt műhelyben. Innen irta leveleit. Nem Lajos -bátyjához, a kit alig avatott be terveibe, hanem Béla Józsefhez, Kertész -Andráshoz s a Bámer testvérekhez. Béla érintette is Hencseyhez intézett -egyik levelében, hogy Imre öcscsétől nagyon gyakran kap szép leveleket. - -Hencsey nem akarta, hogy öcscse az uj hitre térjen. Vagy legalább nem -akarta, hogy általa térjen arra. Szülőire gondolt. - -Ő már annyira elmerült a vallás titkaiba s világjavitó ábrándjaiba, hogy -neki visszalépnie vagy csak megállapodnia is már lehetetlen volt. -Tapasztalta már maga is, hogy a fennálló hatalmas egyház, mihelyt -nyiltan megtudja működését, nem nézi el azt szeliden, sőt talán kemény -akadályokat gördit utjába. Fröhlich nem egy levelét olvasta azok közül, -melyeket Denkelhez intézett, s melyekben a legrettenetesebb üldözések s -bántalmazások voltak leirva, melyeket a téritőnek a szabad helvét földön -is az egyháztól és az államtól el kellett szenvednie. Magyarországon az -állami hatalom ugyan még meg nem mozdult s ha megmozdulna is, a -vármegyéktől nem igen lehetett félni, de az egyház férfiai itt is -csaknem olyanok, mint másutt. - -Ő borus sejtelemmel, bár nyugodt lélekkel nézett a jövő elé. Elszántsága -ép oly mély volt, mint hite. Képzeletében végig élte a legnagyobb -szenvedések nyomorait s megbarátkozott a halálnak gyötrelmeivel. -Jézusnak szenvedése s az apostolok üldöztetése mindig szeme előtt -állott. Ugy érezte, minden hivő nagy léleknek ez az igazi sorsa. - -Uj és váratlan nem lehetett volna előtte más, mint a derüs jövő s az -akadálytalan életpálya. Tervétől, hogy a külföldre is ki fog menni, soha -el nem állott egy perczre sem. Sőt ezt napról-napra sürgősebbnek vélte. -E terv végrehajtását mindössze azért késlelteté, mert hitte, hogy erre -utóbb szülőinek megegyezését is meg fogja nyerni. - -Szülőinek sorsa, az ő elaggott atyjának s az ő hű, jó édes anyjának -életük alkonya mélyen meginditotta szivét, valahányszor rájuk gondolt. -Jó gyermek volt. S szomorusága annyival nagyobb lőn, mert tudta, hogy -szülői ő rá nem támaszkodhatnak, ő a műhelyt otthon fenn nem tudja -tartani, ő családi életet nem fog élni s az elerőtlenedett öregeket, a -mikor kellene, gyámolitani soha se lesz képes. Rá magasabb hivatás vár. -Elébe szentebb kötelességek vannak irva. S neki hivatásához hűtlennek -lenni nem szabad, kötelességét rendithetlenül teljesiteni életnek és -halálnak kérdése. - -De mégis lehetetlennek tartotta, hogy szülői, ha majd egykor a világ és -önerejük elhagyja őket, gyermekeiknek ápolását végképen nélkülözzék. -Ezért nem avatta ő be Imre öcscsét az uj hit titkaiba. Ezért nem -óhajtotta, hogy ez is az uj hithez kösse életét s lelkének minden -tevékenységét. Neki egyszerü emberként kell élni, az apai házat, -gazdaságot és műhelyt fenn kell tartani s a szülőket aggságukban ápolni -kell. - -Ha azonban a gondviselés másként határozott: Hencsey a gondviselés -utjait ketté nem vághatta. - -Mikor a tüzes baráttól elvált s a következő napon Pestre ért, rögtön -Nipp Annát, a jó öreg nénit kereste föl s az ő szives egyszerü -vendégszeretetét vette igénybe, mig valahol munkába állhat. Nem volt -állandó műhelye már hetek óta. - -A mint a jó öreg asszony meglátta: csodálkozva nézett rá s kérdezé: -vajjon Imre öcscse is visszatért-e vele? Hencsey bámulva felelte: mit -jelent ez a kérdés, hova ment vagy hol van az ő öcscse? Hiszen ő ugy -tudja, hogy most is Szegeden vagy ha Pesten is, de műhelyben van. Ekkor -magyarázta meg Nipp Anna, hogy öcscse az uj hitre tért s hogy kedden, -márczius 22-én Pestről eltávozott. Mint mondotta: szüleihez. - -– Ugy éreztem magam, – irja Hencsey e jelenetről – mint a ki el akar -ájulni. Ha én ezt tudtam volna, el nem jöttem volna onnan hazulról. Sőt -annyira elszántam magam, hogy a nélkül, hogy nénénken kivül csak egy -atyafit is láttam volna, sőt a nélkül, hogy csak le is ültem volna, azon -fázva és fáradt testtel vissza akartam fordulni és csak akkor kezdtem -egy kissé megenyhülni, a mikor néném azt mondá, hogy öcsém némi ruhákat -hagyott ott s azt fogadá, hogy egy pár hét mulva visszajön. - -– Azonban jött a Jóska – Béla Józsefet érti – és összeültünk nagy -szeretettel beszélgetni. De csak tökéletes kedvem nem lehetett egész -hétfőn délután öt óráig, a mikor a szent gyülekezetben mindenek -kiengeszteltettek s a mikor azonnal urvacsorát is vettünk s a felséges -Ur Isten kimondhatatlan örömöt öntött mindnyájunk szivébe. - -– Ti rólatok is magzatjaitokkal együtt és az én vér szerint való -testvéremről is Isten előtt buzgón megemlékeztünk mind a német, mind a -magyar imádságainkban, – ti is azért megemlékezzetek mirólunk. - -– Hidd el szerelmes atyámfia, hogy könnyebb lett volna szomoru -lelkemnek, ha csak egy szóra is összejöhettem volna vele s szegény -szülőink sorsát lelkére köthettem volna, de részben talán jobb is, hogy -igy történt, legalább nem mondhatja édes atyám, hogy én csábitottam el, -hanem maga az Ur világositá fel lelkét. - -– Azt is hallottam, hogy egy bibliát is küldtek néked az atyafiak. Ird -meg, ha megkaptad-e? – És kérlek, ha öcsémmel összejöhetsz, csak tanitsd -minden jó dolgokra, majd utóbb bővebben fogok irni, mert most nem vagyok -munkában. - -– Addig ne jőjj el, mig ujra nem irok. - -– Ezzel köszöntenek az atyafiak és ama szent csókolással kivánnak -illetni. Ama Budán lakó atyánkfiáról, kiről tudósitást kivántál, azt -irhatom, hogy tökéletesen munkálkodik a Krisztus evangyéliumának -követésében az ő hites társával együtt. Ezen levelet is nála irom, -vagyon már neki három magzatja. - -– Irj te is minél előbb. Ird meg, mint van édes atyám és öcsém. Tudod, -hogy ez az én lelkemnek örömére lesz. Maradok az Urban szerető atyádfia! - -Csaknem fölösleges megjegyeznem, hogy e levelet Kovács Józsefhez irta -Hencsey. Ama Budán lakó atyafi alatt Kropacsek Jánost érti, ki Denkellel -együtt hozta be az uj hitet Svájczból. Ez is szives vendégszeretettel -látta Kovácsékat, mikor Pesten jártak. Talán azért is kérdezősködött -utána Kovács. - -Hencsey nem kapott rögtön műhelyt s nem állhatott hamarjában állandó -munkába. Nem is maradt sokáig Pesten. Mire ide ért, leghivebb barátja, -Béla József már fel volt készülve arra, hogy Fekete József és neje -Bartha Borbálának meglátogatására Szegzárdra ki fog rándulni. Hencsey -megragadta az alkalmat, ő is követte Bélát s együtt mentek az uj -hivekhez. - -Utközben majdnem kettős szerencsétlenség is érte őket. - -Egy este valamely csárdában szálltak meg, hogy az éjszakát ott töltsék -el. Az idő is esős, hideg és zivataros volt s a napi fáradság és esti -imájuk elvégzése után alig várták, hogy nyugalomra hajthassák fejüket. - -A csárdának nincs külön szobája, nincs kényelmes vendég ágya. Ha volna -is, vándorló iparos legénynek nincs arra való pénze. Vagy egyik -szobasarokban teszi le a földre batyuját, fejét arra hajtja, -köpönyegével betakaródzik s ugy alszik a földön. Vagy ül a padon, két -kezét az ivó asztalra teszi s fejét arra hajtja s ugy alszik az urnak -nevében. Nyáron, meleg és tiszta éjszakán át könnyü. Minden csárdának -van valamelyes szine, csüre, félszere, akla s valami szalmája. Oda ki -lehet feküdni s ott jól lehet aludni. Csillag néz rá a magasból, halk -éjjeli szellőcske susog az alvó fülébe, melléje fekszik a házi eb is. - -Most erős, szeles, hüvös, áprilisi napok jártak, az ivóban kellett -maradni. - -Azonban éjjeli tizenegy óra tájban futó betyárok vetődtek a csárdába s -halállal és kirablással fenyegették a szegény utasokat. - -Mije van a vándorló mesterlegénynek? Pénze nincs. Afféle ruhája sincs, a -melynek a mezei betyár hasznát vehetné. Bicskája van, ha van. Csakhogy a -betyárnak ennél is különb van. Az egész rémitgetésnek legföljebb az a -vége, hogy a két legény hozat, ha fizetni tud, a betyárok számára egy -vagy két iczcze bort. - -Alig szabadult meg Hencsey és Béla nagy lelki gyötrelem közt a -betyároktól s alig hajthatták ujból fejüket álomra: hajnal felé rájuk -rontott legényeivel Fejér vármegye egyik csendbiztosa s azon kezdte az -ismerkedést, hogy kegyetlen káromkodás közben vasba verette őket. De sőt -még utnak is inditotta Fejérvár felé. - -Csak akkor kérdezte tőlük, hogy kicsodák, micsodák, mi a nevük, hová -valók, mi járatban vannak. Alig tudták a jámborok a mérges komiszáriust -meggyőzni arról, hogy ők vándorló mesterlegények és fejöket semmi -rosszban nem törik. - -– Azt is pedig hidd el édes atyámfia – jegyzi meg levelében Hencsey -keserü humorral, – hogy a szegény embernek könnyebb megmenekülni a -gonosztévők kezéből, mint a törvénynek kezéből. - -Elvégre szerencsésen megszabadulva, április 11-én Szegzárdra értek s -Fekete József házánál bőséges kárpótlást s a kiállott fáradság és -gyötrődések után nagy lelki enyhülést találtak. Napjaik és estéik -folytonos tanitás, értekezés és bibliaolvasásban teltek el. - -Mig Hencsey ott volt, kétszer tartottak isteni tiszteletet. - -Igy ir házigazdájáról: - -– Urunk Jézus evangyéliumának követésében, mely a bűnben levőknek titok, -nekünk pedig világos, ez itt lakozó Fekete József atyánkfia az ő hitvesi -társával együtt lelkesen foglalatoskodnak, mely dicsőséges indulatokért -te is Isten előtt a te mindennapi imádságodban megemlékezzél. - -Irja ezen kívül, hogy ő május 3-ikáig ott akar maradni, de akkor Pestre -visszamegy, Béla József azonban Feketével és ennek nejével május 14-én -vagy 15-én jön Pestre, a mikorra Kovácsnak és nejének is ott kellene -lenni. - -Ez összejövetel összeesik ama nagy gyülekezet évfordulójával, mely a -mult 1841-ik év május 16-án tartatott s melyen oly sok hivőt vettek föl -a szent keresztség utján az uj felekezetbe. Ugy látszik, a mostani -gyülekezést ennek emlékére tervezték. - -Hencsey azonban még se maradt addig Szegzárdon, a meddig először -gondolta. Már előbb nyert tudósitást Kertész Andrástól, hogy Lippán már -többen vannak, kik az uj tudomány befogadására hajlandók volnának s hogy -ott olyan ember, ki az istentől nagyobb tehetséggel van megáldva, mint ő -s kiváltképen Hencsey, nagy sikerrel munkálkodhatnék az urnak kertjében. -Fölkerekedett tehát Hencsey s ápril 17-én elbucsuzott szives -házigazdájától s egyenesen Lippára ment, hol Kertésznél néhány napot -töltött s még május közepére jókor visszajöhetett Pestre. - -Minő eredménye volt itt Hencsey működésének, hányat és kiket sikerült -neki megtériteni, erről biztos tudomásom nincs. Hencsey jegyzetei erről -nincsenek birtokomban, Kertész levelei pedig kellő felvilágositást nem -nyujtanak. - -Kertész András egyébként, mint leveleiből következtetem, mind az irásban -gyakorlatlan, mind a fogalmazásban nagyon gyönge s általában egyszerü és -lassu észjárásu volt. De Lippán mégis voltak már az uj hitnek követői. -Kertész két levelében is bizonyitja ezt. - -A májusi nagy gyülekezet után nagy lelki harczban állott Hencsey -önmagával. Fiui szeretete összeütközött hittéritő szerepével. -Választania kellett a fiui szeretet s magas hivatásának érzete között. -Vagy apját kellett elhagynia vagy a hittanitó buzgalomról le kellett -mondania. Eddig is meg volt már az összeütközés, de most már a válságnak -kellett bekövetkezni. - - -II. - -(Az öreg Hencsey zsémbeskedik fiaival. – Haza parancsolja őket. – -Hencsey tusakodik lelkében. – Utolsó istentisztelete a hazában. – Még -egyszer hazamegy.) - -Az öreg Hencsey, a mint Imre fia márczius végén hazament, rögtön -megtudta, hogy ez a fia is átlépett az uj felekezetbe. Azt is megtudta -Imrétől, hogy Lajos egész életét a térités munkájának fogja szentelni s -hogy követőit Fröchlichhel s a külföldi nazarénusokkal még szorosabb -összeköttetésbe hozza, szándéka a külföldre s különösen Svájczba -kimenni. - -Mind e hir nehezen esett az öregnek. - -Szomorodott szivvel nézett végig műhelyén, szerszámain és kisded -gazdaságán és sehogy se barátkozott meg azzal a gondolattal, hogy az ő -háza az ő fiaitól elhagyatva maradjon s az ő nevét és nevének emlékét az -ő messze bujdosó fiai a szülőföldön fönn ne tartsák. Lajos fiához már -kevéssé bizott s nem ok nélkül félt attól is, hogy Imre fia is bátyjának -nyomdokait fogja követni. Igaz, hogy volt még egy fia, de vajjon ki -állhat arról jót, hogy ha ő szemeit be fogja hunyni, ez is nem veszi-e -nyakába a világot, mint testvérjei? - -Az öreg kovács sehogy se tudta megérteni fiainak rajongását. - -Mit bajlódnak azok vallással, szentirással, hittéritéssel? Ki bizta ő -rájuk, hogy az emberek mennybéli üdvösségén törjék a fejüket? Nem az ő -dolguk az, hanem a papoké, barátoké. A kit a pap se üdvözit: hogyan -üdvözithetné azt kovácslegény? Nem a patkót és kalapácsot rendelte isten -üdvösség eszközének. - -Nehéz feje volt az öreg kovácsnak. - -Azt se akarta felfogni: mit keres magyar ember külső országokban? Nem -kucséber, nem drótos tót, nem mágnás, nem kengyelfutó a magyar ember. -Hogy lehet ennek elhagyni a szülőföldet, az apai hajlékot s az erőtlen -szülőket? Nem illik ez szegény ember fiához. Szegény embernek kenyér -után kell látni, nem pedig csavarogni. Tegyék ezt azok, a kik a -tisztességes kenyeret nem találják meg otthon. - -S aztán arra gondolt, miért nem házasodnak fiai. Körülnézett a falubeli -lányok közt. S jól összehordta s leczáfolta az egész falu férjhez menő -leányait, mivelhogy nem találkozik köztük egy is, ki az ő fiait itthon -tartaná. Micsoda leányok ezek? Mire várnak, kire várnak? Az ő fiai csak -elég szemre való legények. Hát nincs már a szent-péter-uri leányoknak -édes szavuk, csillagos szemük, vonzó mosolygásuk? - -Folyton zsémbelt, örökké zsörtölődött ama fiatalság fölött, mely csak -imádkozik, zsoltárokat énekel s a parasztoknak az isten igéjét -magyarázza a helyett, hogy a dolga után látna s lányok után áhitoznék. -Micsoda világ ez! Tisztes öregséget ért, de soha ilyen ostobaságot ő nem -látott. Hogy fiai, kivált Lajos, már csak testtel jártak a földön, de -vágyaik és ábrándjaik messze túl a csillagok fölött keresték az üdvöt: -ezt az öreg kovács agya semmiképen fel nem foghatta. - -El is határozta, hogy most már erősen nyul a dologhoz s rendet csinál -gyermekei között. - -Először is azon kezdte, hogy Imre fiát nem eresztette vissza Pestre. - -– Itthon maradsz kölyök, nálunk is találsz itthon elég munkát. - -Hiába mondta ez, hogy neki áprilban Pesten kell lenni, ruhája is ott van -és szentül meg is igérte a jó öreg nénének, Nipp Annának. Azt nyerte -vele, hogy apja összeteremtette vele együtt a jó lelkü özvegyet is. Mit -keveredik ez a vén asszony az ő dolgába s az ő fiainak ügyeibe? Az -kellene még, hogy ne ő parancsoljon gyermekeinek, hanem az a Nipp Anna -vagy kicsoda. Ő is csak tiszteli az öreg asszonyokat, nem is kiván nekik -semmi rosszat, hiszen minden asszonynak meg kell előbb-utóbb öregedni, -de már azt ő még se nézi el, hogy vén asszonyok kormányozzák a világot. -Imádkozzanak, szőjjenek, fonjanak, aludjanak, áldja meg őket az isten, -de az ő fiait ő tőle el ne csábitgassák. - -Imrének hallgatni és engedelmeskedni kellett. - -Ez azonban az öreg kovácsnak nem volt elég. Rögtön irt Lajos fiának is, -hogy menjen haza, álljon a műhelybe s hasztalan dolgokon fejét ne törje. -S mivel hogy Lajos nem ment haza hamarjában, egyik levelet a másik után -küldözgette hozzá s egyik levele parancsolóbb volt, mint a másik. -Bármily erős volt is Lajosnak elhatározása: lelkének szelidsége s -gyermeki szeretete mégis erős harczot vivtak kebelében a hite iránt való -kötelesség parancsaival. - -Azt irja május 23-án kelt levelében: - -– Tudtodra adtam, édes atyámfia, hogy az én atyám irt nékem most is -levelet, és oly tüzeset, mely az én lelkemet keserüségre inditotta. Azt -kivánja, hogy hazamenjek. De ti jól tudjátok, édes atyámfiai, mily nehéz -volt nékem az otthon való létel, hogy egészen mintegy bezárva voltam az -igazságnak követésében és hogy néktek is hányszor mondottam, hogy már -csak az isten egyszer kiszabaditana helyzetemből. – Ime most -kiszabadultam s hogy menjek ismét oly hirtelen vissza azon sinlődésre? -Itt legalább, ha másokat nem serkenthetek is, de magamat serkenthetem és -emlékezzetek csak vissza édes atyámfiai, hogy miként el voltam én már -odahaza gyengülve. - -Az elgyengülés alatt nem testi, egészségbeli elgyengülést ért. Hanem -azt, hogy Szent-Péter-Urban a napi munka bevégzése után nem volt -senkije, nem volt hitbeli atyafia, a kivel együtt az alkonynak vagy -estnek idején együtt imádkozhatott volna, együtt elmélkedhetett volna a -szentirás igazságai fölött. E miatt lelkileg volt elbágyadva. - -Panaszkodik ezen kívül e levélben, hogy Pesten nem kap munkát s e miatt -is, de még azért is, mert apjának levelei Pesten mindig keseritik, -elhatározta, hogy Bécsbe fog menni s Béla József is vele menend. De -mivel pénze nincs s a mi lett volna is, szegzárdi, lippai s egyéb -utjában elfogyott, Kovács Józseftől kér kölcsön. - -– Azt tudod édes atyámfia – irja, – hogy most mindenemtől meg vagyok -fosztódva és nincsen semmim, mint a Jézus Krisztusban való reménységem, -azért ha cselekedheted, cselekedd meg s ha segithetsz, segits meg Isten -után néhány forinttal, hogy legalább utravalónk legyen. Nem kivánom -tőled örökösen; ha Isten engedi, vissza fogom adni, de több hasznodra -válik, ha vissza nem adhatom. - -Az összeg, melyet kért, öt pengő forint volt, a mai pénz szerint tiz -korona és ötven fillér. Mind az összeg nagysága, mind a kérelem módja -élénk világot derit a kis felekezet tagjainak egymásközt való -hitelviszonyaira. - -Hencsey azonban még sem ment ekkor egyenesen Bécsbe. - -Még egy levelet kapott apjától s erre elhatározta, hogy apját ki fogja -engesztelni s ha lehet, nagy terve iránt megnyugtatja. Oly messze útra -még sem akart akként megindulni, hogy őt útjában az apai átok vagy csak -a szülőknek megtört szive is kisérje. Még egyszer látnia kellett -szülőföldjét, még egyszer meg kellett ölelni a jó apát és anyát, mielőtt -tőlük, mielőtt honától örökre elbucsuzott volna. - -– Mást nem tehettem volna, – irja május végén. – A nagy lelki tusakodás -már majdnem elvette erőmet. Atyám minden áron azt akarta, hogy -hazamenjek s én az én dicsőséges teremtőm intését láttam, hogy még -előbb, mint messze útra elindulnék, atyámat meglátogassam. Azt is pedig -elgondoltam, hogy mig kisded csecsemők voltunk, addig a mi testünk -ápolásánál és életünk fentartásánál a mi vér szerint való szülőink -pótolták az isteni gondviselést. És az én lelkem arra hajtott engem, -hogy erről háladatos szivvel megemlékezzem és eleget tegyek atyám -kivánságának. - -Közölte hazanéző szándékát Béla Józseffel is. A két jóbarát könnyen -megértette egymást. Megállapodtak abban, hogy mihelyt a viszonyok -engedik: rögtön Bécsbe indulnak és erről levélben értesitik egymást. -Addig Hencsey hazamegy, Béla pedig Liptóvármegyében rokonai közt néz -körül s ott erősiti meg azokat, kik már az uj hitnek ismerősei voltak és -szerez ezen kivül, a mennyire lehetséges, uj hiveket. - -Május utolsó napján tartottak Nipp Anna lakásán egy szent gyülekezetet, -a hol mindazok, kik ismerték és szerették már egymást, együtt voltak. -Éneklés és ima után Hencsey tartott egy szép tanitást, alapul vevén ama -szomoru szavakat, melyeket Pál apostol Timotheushoz intézett s melyek -második levelének negyedik részében vannak megirva. - -– Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan -időben; feddődjél, dorgálódjál, intsed a hallgatókat minden szelidséggel -és tanitással. - -– Mert lészen oly idő, melyben az igaz tudományt el nem szenvedik; hanem -az ő tulajdon kivánságuk szerint maguknak gyüjtenek tanitókat, mivelhogy -az ő füleik viszketnek. - -– És az igazságtól az ő füleiket elforditják, fordulnak pedig hiába való -beszédeknek hallgatására. - -– De te vigyázz mindekben; szenvedj; az evangelistának munkáját -cselekedjed; a te szolgálatodat bizonyosképen megbizonyitsad. - -Ezek Timotheushoz, az efézusi fiatal püspökhöz intézett tanitások és -oktatások. S ezeket közeli halálának sejtelmével szenteli meg a nagy -apostol e szavakban: - -– Mert én immár megáldoztatom és az én halálomnak ideje közel vagyon. - -Akkor vitték a nagy apostolt a kegyetlen Nero császár elé másodszor, -mikor e levelét megirta. E szavak sok egyházi szent beszéd alapigéjét -képezik hazánkban. Az öreg lelkészek, ha halálukat érzik vagy nyugalomba -vonulnak s hiveiktől elbucsuznak: gyakran használják e szavakat. - -Ez volt alapigéje Hencsey szent beszédének is. Olyan szomoru szó ez: Az -én halálomnak ideje közel vagyon. Öregtől is szomoru, hát még fiataltól. - -Midőn hazájának földén utolsó szent gyülekezetét tartotta Hencsey: végig -borongott lelkén a sejtelem, hogy ő sem e földet, sem azokat, kik e -földön az ő lelkének társai, többé nem fogja látni soha. Talán azért -választotta a nagy apostolnak eme bölcs és bánatos szavait. Talán -érezte, hogy ő most örökre bucsuzik. Talán azt is érezte, hogy -távozásával megbomlik a szent gyülekezetnek eddig oly szépen virágzott -lelki egyetértése. - -Fehér kendővel leteritett kis asztal mellett állott. Előtte a szent -könyv, arra tette imára kulcsolt kezét s mikor az utolsó igét -felolvasta: szavait elfojtotta zokogása. Ott voltak a gyülekezetben az -asztal körül Béla József, Nipp Anna, Magyar Ferencz és Magyar -Francziska, Halna János, a két Bámer testvér, Kropacsek János nejével, -Denkel János és Terézia nővére, Klein és mások is többen. Hencsey szavai -mindenki szeméből kisajtolák a könyeket. A zokogás hangjai betölték a -kis homályos szobának üregét. A gyülekezet tagjai sirva borultak -egymásra s némán rebegték el az imát, mely az urvacsorát előzte meg. - -Minő különös jelleme a keresztyén vallásnak a szomoruság! Érzékeny lelkü -emberek hányszor fakadnak könyre az isteni tiszteletek alatt. Valami -bánatos komorság vonul végig az uj-szövetségi szentirás összes könyvein. -Mintha csakugyan siralom völgye volna a földi élet s boldogság nem volna -másutt csak a túlvilágon. A keresztyénségnek még szentegyházai is -homálylyal és árnyékkal teljesek. Pedig a hellen és római -istentiszteletek csapongó örvendezéssel teljes szertartásokat is -ismertek. A magyar ősvallásnak is voltak áldomásai. A keresztyén egyház -nagy szervezői az első századokban nagy tévedéseket követtek el. Jézus -tanaiból más is következik, nemcsak a szent bánat és kegyes szomoruság. - -Az első keresztyének is kis emberek és szegény emberek voltak. Illett -hozzájuk a komolyság és a könyező szeretet. Kis emberek és szegény -emberek a nazarénusok is. Igazi példák erre Hencsey és társai is. - -A vallásnak mennyei szelid vidámsága csak akkor tért vissza sziveikbe, -midőn az Urnak szent vacsoráját kenyérben és borban magukhoz vették. A -megváltó önfeláldozásának emlékezete, az üdvözülés boldog reménysége -szelid mosolylyal vonta be az előbb még siró arczok vonásait. Ama »szent -csók«, mely egyetlen családdá olvasztá össze a kis felekezetet, volt az -utolsó cselekmény, melylyel az isteni tiszteletet bezárták s melylyel -társaitól Hencsey örökre elbucsuzott. - -Az isteni tisztelet befejezése után a férfiak közül többen ott maradtak -s késő éjszakáig együtt beszélgettek. - - -III. - -(Mit felel a tüzes barát Hencsey hitvalló könyvére? – Hencsey megy a -maga utján. – Készülődés az utolsó utra.) - -A következő napon, junius 1-én Hencsey utnak indult s utoljára tette meg -az utat, mely Pestről Szent-Péter-Urba vezetett. - -Szinte csodálatos, talán hihetetlen is, hogy Hencsey pénz nélkül oly -hosszu utazásra oly gyakran vállalkozott. Pesttől az ő szülőföldje több -mint kétszáz kilométer távolság. A vasut korában most pénzes embernek az -út könnyüség, három-négy órai időtöltés, de hajdan és pénztelen embernek -három-négy napi erős gyaloglás. - -De az ifjuban mély meggyőződések s szilárd elhatározások lángoltak. -Unalmassá se válhatott semmi utja, minthogy lelke nagy gondolatokkal s -erős érzésekkel volt tele. Segitséget is kapott az útban rendszerint. -Pest és Fehérvár közt élénk volt a kocsiközlekedés. A magyar paraszt -ember, ha kocsija könnyü teherrel volt, szivesen felvette kocsijára a -fáradt utast s nem kért s nem fogadott el érte fizetést, legföljebb -valamely útszéli csárdában egy iczcze bort, melynek ára akkor 10, vagy -legföljebb 12 fillér volt. - -Ez útjában Hencsey fölkereste még egyszer a tüzes barátot s kérte tőle -vissza a kéziratos könyvet, melyet birálat vagy legalább áttekintés -végett nála hagyott. De Gasparich most még nem akarta örömest visszaadni -a kéziratot. Azt mondta, még nem ért rá kedve szerint áttanulmányozni s -különben is több megjegyzése lesz, melyeket levélben közöl majd -Hencseyvel. Hencsey könnyü szerrel nyugodott meg a feleletben. A kézirat -megvolt már külön két példányban is. Az egyik Kovács Józsefnél -Nemesfaluban, a másik Bámer Ferencznél Pesten. - -Alig volt otthon Hencsey egy hétig, a tüzes barát levele már eljutott -hozzá. - -E levél junius 10-én kelt és sok tekintetben rendkivül érdekes eszméket -tartalmazott. E levél különös világot vet arra a felfogásra, melyet a -tüzes barát önmagában az uj felekezet iránt táplált és talán ama -messzeható tervekre is, melyeket az alakuló uj felekezethez kötött. - -Lényegtelen részeinek elhagyásával a levél következőleg hangzik: - -– Édes fiam, – irja Gasparich, – a te tudományodban és azok -tudományában, a kik veled egy véleményben vannak, két nagy fogyatkozást -veszek észre, melyet ha meg nem igazitasz, te ugyan önnön lelki -boldogságodat megszerezheted, de arra nem számithatsz, hogy az emberiség -nagy része a te hiteddel higyje s a te vallásoddal vallja az istent és -annak mindenható erejét. És ha e fogyatkozások fentartatnak: hited csak -addig él, mig te és ismerőseid élnek, de tovább nem. - -– Te édes fiam, a vallás titkait csak annyiban akarod megismerni, a -mennyire azokat a gyarló emberi elme felfoghatja. Pedig elgondolhatnád, -hogy az emberi lélekben is vannak oly tulajdonságok és tünemények, a -melyeknek nyitjára és földeritésére talán soha el nem juthatunk. Hát még -az isteni létezésben, hogy ne volnának? - -– És a szentirás szavainak és tételeinek megértésére és megmagyarázására -is erőtlen a mi elménk, mert azok az isteni kijelentésnek kifolyásai; – -tehát azokat csak az értheti igaz jelentőségükben, kinek lelkére az -isteni kijelentés épen ugy kitöltetett, mint az apostolok és -évangyélisták lelkére, a kik ezeket nékünk megirták és hátrahagyták. - -– Ha pedig te azt gondolod, hogy te istennek e czélra való -kiválasztottja vagy – de hátha más is azt gondolja és utoljára mindenki -ugy vélekedik és mindenki másként magyarázza a szentirásnak szavait: ki -tesz akkor a nyavalyás emberek között igazságot? Olyan keresztyén -felekezet pedig, melynek minden hivő lelke másként hisz és vélekedik, -sokáig fenn nem állhat. - -– Azon kivül gondold meg édes fiam, hogy a közönséges anyaszentegyház -nemcsak hitből és kegyes életből áll, hanem a hivőknek egymáshoz való -keresztyéni viszonyából is. A hol pedig sok hivőnek mind a földi -életben, mind a más világra való készülődésben egymás mellett -békességesen és egyetértésben kell lenni, ott kell lenni előljáróknak. -És az előljárók kezében kell lenni törvénynek és hatalomnak, melylyel a -gyöngeséget istápolhassák és az egyenetlenséget eltávoztassák. Ki -parancsol ti nektek? Ki uralkodik ti köztetek? És ki hirdeti ti -előttetek istennek igéjét? Hol van az a kapocs, mely nálatok az ország -egyik részét a másikkal s egyik világi birodalmat a másikkal összekösse? - -– Azt mondtad nekem, a gyülekezetekben mindig találkozik valaki, ki -istentől az ő lelkében világosságot nyer. De hátha nem találkozik? Hátha -az isten egyet se tart méltónak arra, hogy felvilágositsa: mire való -akkor a gyülekezet? - -– Az igaz édes fiam, hogy a világnak rendje már megbomlott és hogy az -anyaszentegyház se képes már se önmagán, se a világon, se a lelkeken -uralkodni. De ne felejtsd el, hogy mind e világnak, mind az egyháznak -kezében nagy hatalom van és mig ez le nem győzetik, addig a -veszedelmeket elháritani nem lehetséges. - -– A hatalmat pedig csak hatalommal lehet legyőzni. Te pedig rosszul -vélekedel, ha azt hiszed, hogy a hatalmat a sokasággal megnyerheted; -mert nem a sokaságban van az erő, hanem a sokaság egyetértésében, és az -egyetértéshez nem elég csak a hitnek mélysége, hanem ahhoz szükséges az -is, hogy legyen a sokaságnak törvénye, mely uralkodjék és előljárója, a -ki parancsoljon. - -– Én, édes fiam, ekként vélekedem és bármennyit gyötrődtem is, semmi -hasznát sem látom se te rád, se az én lelki czéljaimra nézve annak, hogy -én is köztetek legyek, ha még egy lépéssel előbbre menni nem akartok. - -Ekként hangzanak a tüzes barát sorai. - -E sorok világosan mutatják, hogy a barát meglehetős gyakorlati felfogást -tanusitott az uj felekezet életének megbirálásában. Részint a történelmi -egyház hitelvi alapjából, részint a czélszerüség emberi bölcseségéből -indult ki birálata. Ily felfogással se Jézus az emberiséget, se Mohamed -a sémi és turáni fajokat nem vitte volna át uj hit világába. A hitnek -erősebbnek kell lenni az emberi bölcseségnél. Más az egyik, mint a -másik. - -Soraiból nem tünik ki világosan, mit értett e szavak alatt: »az én lelki -czéljaim« s mit értett az alatt, hogy Hencsey még egy lépéssel menjen -előbbre. - -Valószinüleg azt, hogy Hencsey ne maradjon meg a hitnek és vallásnak -érzelmi körében, hanem törekedjék egyházat is szervezni s annak minden -szükséges és czélszerü intézményét megalkotni. Sok elégedetlenség volt -már a tüzes barátban. Álmadozhatott ő arról is, minő megbecsülhetetlen -hatalmi eszköz lenne egy vallásos alapon támadó s az alsó néposztályok -tömegeit felölelő titkos vagy nyilt egyházi szövetség a romladozó -társadalom összedöntésére s a romok tetején uj világnak megteremtésére. -Ki lehetne e szövetségnek igazi lelke, ha nem ő? Ki más lehetne ennek -vezére, főpapja, dicsősége, ha nem épen ő? A tüzes barát későbbi élete s -halála bizonyitja, hogy lelke terhes volt a nagyra törekvéssel. Nem -önzésből, hanem vele született nemes szenvedélyből. - -Bármiként gondolkodott azonban a tüzes barát, annyi bizonyos, hogy ekkor -még eszméi rendezetlen tünődést, törekvései alaktalan vágyakat képeztek -és soraiból ép ugy kitünik a történelmi, egyházuralmi és merev hitelvi -álláspont védelme, mint a mélyreható egyházi és társadalmi forradalom -általános elmélete. - -Hencsey felelete Gasparich levelére nem jutott birtokomba. - -Hencsey a maga álláspontján e levélre könnyen felelhetett s az a tény, -hogy ő útjából csak egy kissé is félre nem tért, mutatja, hogy a tüzes -barát érvei rá semmi hatást nem gyakoroltak. Nem is gyakorolhattak. - -Az ő eszménye nem a hatalom volt, hanem a hit és kegyes élet ösvényén -való üdvözülés s ő az egyházat és társadalmat nem romba dönteni, hanem -javitani akarta – talán öntudatlanul és igénytelen tehetséggel, de -minden esetre szent igyekezettel. - -Talán nem is felelt Gasparich levelére. E levélnek hátán Hencsey -kezeirásával egy kis jegyzet áll e négy szóból: 89-ik zsoltár 35-ik -vers. Ki a szentirásban ez idézetnek utána néz, e szavakat találja meg: - -– Nem rontom meg az én szövetségemet és a mi kijött az én számból, el -nem változtatom. - -Nagy elszántságot, de nagy lelki nyugalmat is jelentenek Dávid királynak -e szavai. Hencseynek méltán juthattak ezek eszébe. Ha felelt a tüzes -barátnak, feleletében ott lehetett ez a kijelentés. - -Hencsey gyöngéd figyelemmel s lehető kimélettel adta apjának tudtára azt -az elhatározását, hogy külföldre akar menni s a külföldön levő -hitrokonokat meg akarja látogatni. Megmutatta s megmagyarázta az öregnek -Fröhlich egyik levelét, melyet Denkelhez intézett s melyben nagy -szivességgel hivja ki őt magához. Imre fia miatt se legyen apjának -aggodalma. Igaz, hogy belépett az uj felekezetbe, de keresztségre még -nem bocsátották s ha megkeresztelik is, külföldre nem fog menni s közel -marad az apai házhoz. Legföljebb még vándorolni fog rövid ideig. S aztán -végkép elbujdosni ő se akar. Hazáját és hitfeleit ő se akarja örökre -elhagyni. Az ő lelke őt is visszavonja. Más iparos legény is elmegy -külföldre. Sokkal messzebbre is elmennek, mint Svájcz. Elmennek Párisba, -Londonba, néha még a tengeren túl levő világba is s mégis visszajönnek. -Ő is visszajön minél előbb, de a jövő tavaszra minden esetre. A jó isten -oltotta ezt a vágyat szivébe. Ő parancsol, senki más. A mit a jó isten -elvégez: abban apjának is kész szivvel meg kell nyugodni. - -Közbejött Kovács József is, a ki gyakran átlátogatott Hencseyhez. Ezen -kivül Lajos egyik vasárnapra áthivatta Nemes-Káptalan-Tóthiban lakó -bátyját is s ez is le törekedett az öreget ellenzéséről beszélni. Végre -sikerült is. Az öreg kovács megjuhászodott s utóbb jó szivvel -beleegyezett Lajos fia távozásába, sőt még azt sem ellenezte, hogy Imre -fia is elkisérje bátyját Bécsig. - -Volt az öreg Hencseynének Szent-Péter-Urban egy távoli rokona s annak -egy csinos férjhez menő lánya. Hencsey csak Julinak nevezi levelében. -Saját szive sugallotta-e neki, vagy az apa biztatta föl: ez a lányka is -marasztotta Hencseyt. Édes szóval, könyező szemmel s talán nem is csupán -rokoni szeretettel marasztotta. - -Hencsey igy emlékezik e jelenetről: - -– Azt is mondotta pedig az én szeretett hugom, hogy hátha az isten ugy -rendelte, hogy együtt éljünk, együtt haljunk, elmegyek-e mégis messze -földre? Megnyugtattam, a mint erőmtől tellett. Megmondottam neki, hogy -az ő szerelme hervadó, az én lelkem pedig hervadhatatlan szerelemmel van -tele az én Ur Jézus Krisztusom iránt, nyugodjék meg ő is abban, a mi -elvégeztetett. Haza vezérel engem még az Isten. - -A női lélek gyöngéd vonzalma se inditotta meg. - -A mint apja beleegyezését megnyerte: rögtön irt Béla Józsefnek, ki -akkor, mint már emlitettem, Liptó vármegyében Király-Lehotán volt -rokonainál. Tudósitotta arról, hogy a külföldi útnak most már semmi -akadálya nincs s hogy ő junius végén már Bécsben lesz a szállón vagy -valamely műhelyben. - -Az útrakészülés néhány napot vett igénybe. Meglátogatta Kovácsékat, -meglátogatta a keszthelyi ismerősöket és hiveket és mindazokat, kik -Keszthely körül a hegyek közt elszórtan tanyáztak és hozzá ragaszkodtak. - -Bármily örömmel gondolt arra, a mikor ő Fröhlichhel, Debrunerrel, -Kochhal, a levelekből már jól ismert svájczi testvérekkel fog -személyesen találkozni, mégis minél inkább közeledett az elválás napja, -annál nagyobb szomoruság lepte meg lelkét. Mintha előre érezte volna az -örökre való elválásnak sejtelmeit. - -Borus kedélylyel bucsuzott el kisded szülőházának tájától, -gyermekkorának édes emlékeitől, sőt az emlékek oly élénken tolultak -lelke elé, hogy egy szép somfabokrot, mely a falu mellett egy domb -oldalában virult, kétszer is meglátogatott. - -– Mikor kis gyerek voltam, sokat heverésztem ennek árnyékában. Alig -tudtam tőle elválni. - -Igy ir. - -Könnyezve bucsuzott el a helybeli plébánostól. Jegyzetemből ugy látom: -Baranyay volt a neve. Még Páhokra is átment s még az ottani uj papnak is -elmondta, hogy az Isten áldja meg. - -Junius 22-re szerdai napra lett az indulás elhatározva s ő e napon Imre -öcscsével meg is indult. Korán hajnalban indultak el Zala-Egerszeg-felé -s a fölkelő nap már a rádi határban érte őket. - -Az előző napon nem ment át Kovácsékhoz. Valami akadály jött közbe, vagy -talán édes anyja nem engedte, hogy az utolsó napon is távol legyen. De -azt még se mulasztotta el, hogy levélben ne vegyen tőlük bucsut -utoljára. - - -IV. - -(Hencsey levélben bucsuzik Kovácséktól. – Bécsbe ér és műhelybe áll. – -Bámer levele. – A lánczhid alapkövének letétele.) - -Levele jun. 21-én kelt Szent-Péter-Urban és igy szól: - -– Kedves atyámfia, tudtodra kivánom adni, hogy az én kivánságom annyira -beteljesedik, hogy szivem hálaadásra gerjed isten előtt. Hozzád ma át -nem mehettem és nem is mehetek; ezt eléggé fájlalom, de tudja az isten, -hogy én titeket szeretlek. Nem kell nektek elszomorodni, sőt inkább az -istennek kötelesek vagytok ti is hálát adni. - -– Örüljetek a ti szivetekben, hogy az isten utat nyitott nekem ama -messze földön lakó atyafiaknak meglátogatására s kérlek inkább, hogy -valamint én érettetek imádságomban naponként isten előtt megjelenek, ugy -ti se felejtkezzetek el érettem imádkozni, hogy legyen az én utam -szerencsés, mely ha isten segitségével végbe mehet és egészségesen -hozzátok visszatérhetek, hiszem, hogy az Ur Jézus Krisztus által ez -nektek örömötökre válik. - -– Csak arra intlek benneteket, hogy jól vigyázzatok s a hitben, melyet -Isten szivetekben feltámasztott, megmaradjatok s azon hit is bennetek -megmaradjon. Az Ur Jézus évangyéliumának követésétől semmiféle -nyomoruságban és szenvedésekben el ne álljatok. Ez legyen élteteknek -utolsó órájáig a ti zászlótok, mely zászló, mondom néktek, bevezet az -Isten országába. - -– Kis gyermekeidet pedig, a mint mondottam, el ne hanyagold, hanem -tanitsd őket szorgalmasan, hogy ne nőjjenek föl bután, hanem -Isten-félelemmel, mely a bölcseségnek kutfeje. Ezek után maradok az Ur -Jézus Krisztusban atyátokfia. - -Ki az idegentől e szavakkal vált el, minő megható lehetett annak bucsuja -az öreg jó szülőktől. Az a bucsu, mely köztük az utolsó találkozás volt. - -Utazásuk gyalogszerrel történt, a hogy illett s a hogy szokásos volt. -Batyujokat is maguk hurczolták. - -Pénze meglehetősen volt, már tudniillik az ő szerény igényeihez s -szokott pénzviszonyaihoz képest. Kovácstól öt forintot, Ferencz -bátyjától három forintot s anyjától is néhány forintot kapott az akkor -divatozó ezüst huszasokban. Imre öcscse is el volt látva eléggé. - -Utazásuk öt napig tartott s junius 27-én szerencsésen Bécsbe érkeztek, -hol a szállón azonnal bejegyeztették magukat. Julius elsejére már mind a -kettőnek volt műhelye, a hol munkába állhatott. - -Béla József csak julius 4-én ért Bécsbe. Ő Liptóvármegyéből jött, utjába -esett Pozsony, ott Likhardust és Rajkit fölkereste s velük eltöltött egy -napot. Valószinü, hogy Ihász Gyurihoz is átrándult, ki akkor Sopronban -tartózkodott. Erre is kellett két-három nap. - -Első levele Bécsből igy szól Kovácsékhoz. - -– Örvendek szivemben és hálát adok az istennek, hogy megengedte érnem -azt az órát, melyben tudósithatlak titeket, hol és mikéntlétünkről. – -Midőn ide ért József atyánkfia, – Béla Józsefet érti, – elébe -terjesztettem a ti hozzánk való szerelmeteket és a ti bőséges -alamizsnálkodástokat. Hálákat adott az Istennek, hogy a ti sziveteket -azon jóságos cselekedetekre gerjesztette, melyekhez hasonlókat olvasunk -a szentirásban a régi atyafiakról. Erre tovább is ébresztelek -benneteket, hogy nem épen a mi számunkra, hanem az isten mindenféle -szegényeinek számára, kik oltár gyanánt állanak mi előttünk, a ti -istentől nyert vagyontokból alamizsnálkodjatok, hogy az isten áldása -viszont ti rajtatok is bőségesen uralkodjék. – Mi, ha isten engedi, a -mint mondottam és a mint hí az én lelkem, ki fogunk menni a -Helvécziabeli atyafiakhoz, a mint csak költséget tudunk munkánk által -szerezni. - -– Utra való kis pénzünkből se költöttünk sokat, a melyet magunkkal -hoztunk. Isten megsegitett. - -Igaz, hogy alig került egy forintjukba az öt napig tartó bécsi út. -Ennivalót legalább is öt-hat napra valót vittek magukkal. A szülői ház s -a jó anya el nem engedte volna a kenyeret, kalácsot, sódart, füstölt -szalonnát és sós pogácsát. Hajdan rövid útra se indult ki Magyarországon -senki, hogy tetemesen ennivalót ne vitt volna magával. - -Azon a papiron, melyen Hencsey irta levelét, Béla Józsefnek is van -utóiratként egy levele, mely azonban csak kegyes elmélkedéseket -tartalmaz s benne egyébként semmi adat nincs. Általában, mikor Hencsey -és Béla együtt voltak, ez utóbbinak minden egyénisége, minden -kezdeményező képessége elveszett. Nem ismert nagyobb kötelességet, -nemesebb feladatot, mint Hencseyt árnyékként követni, annak visszhangja -lenni s szelidségét, tudományát, lelkesülését, rajongását elsajátitani -és mindenben annak nyomdokain járni. - -Sajátságos ez. Vele érzett és vele gondolkodott. Se kicsiny, se nagy -dolgokban vele soha nem ellenkezett. Ellenében, irányában egész -önállóságáról teljesen lemondott. Boldog volt, ha elismerését -megnyerhette s szerencsétlennek tartotta magát, ha netaláni -szemrehányásra okot szolgáltatott. - -E tünemény is Hencsey roppant hatalmát mutatja, melylyel a gondviselés -társai fölött őt felruházta. E hatalom nem állhatott másból, mint lelki -fenségből, mely belőle mindenkire sugárzott. - -Béla József elvégre önállón gondolkodó és cselekvékeny lelkü férfiu -volt. Mérhetlenül nagyobb külső eredményeket ért el, mint Hencsey. Mikor -Hencseyt a halál elszólitotta mellőle, fáradhatlannak bizonyult s erős -kézzel tartotta fenn a kapcsot a hazai és a külföldi rokon felekezetek -közt. - -Sőt képes volt nem mindennapi hősiességre is. Mikor jóval később már az -osztrák kényuralom alatt a pesti rendőrség faggatni s lassanként üldözni -kezdte a nazarénusokat, mikor gyermekeiket erőszakkal elszedeté, magukat -kihallgatásokra idézgeté s börtönnel és kiutasitással fenyegette: Béla -azok egyike volt, kik rendületlenül állták ki a hatalom merev -tekintetét. Ez már 1850-ben volt. Se megijedni nem tudott, se -meghátrálni soha nem jutott eszébe. Erős volt, mint rég elhunyt mestere -és barátja. - -De térjünk vissza az elejtett fonálhoz. - -Mihelyt Hencsey Bécsben állandó műhelybe állhatott s a szállót -elhagyhatta, maga és öcscse számára akként fogadott lakást, hogy velük -együtt ott Béla József is megférhessen. E lakás az uj Wiedenen, egy -akkor ugynevezett szabad házban, németül: im freien Hause, volt. Házi -gazdájuk Mikoda Tádé nevü rajztanitó, ki azonban nem volt hitrokonuk. -Hencsey ide kérte leveleit czimeztetni. - -Ő különben, mint fönt idézett levelében emliti, csak addig akart Bécsben -maradni, mig itt magának svájczi utjára egy kis költséget szerezhetett. -Erre azonban egészen három hónapot kellett forditania. Ugy, hogy ő -szeptember vége vagy október eleje előtt innen ki nem mozdulhatott. - -Bécsben a munkabér viszonyok jobbak voltak, mint Pesten. Ott az -élelmezésen, lakáson, mosáson, apró költségen kivül a lakatos legény -szépen megtakarithatott másfél váltó forintot naponként, a mi a mai -pénzérték szerint egy korona és 26 fillér, áruérték szerint pedig -kétszer annyinál is több. Három hónapi munka és takarékosság után -Hencsey mintegy hatvan ezüst forinttal indulhatott Svájcz felé. - -Ennyi pénz kellett is. - -A Bécsen túl nyugatra fekvő országokban már hatóságilag volt a -vendégszeretet szabályozva. Ott úton, útfélen, boglyák tövében, kerti -fák árnyékában ismeretlen utazó nem huzhatta át az éjszakákat. Ingyen -hálóhelyet se adott senki. Rendőri felügyelet volt mindenütt s fizetni -kellett mindenért. Igaz, hogy a segitő intézetek ott is megvoltak a -vándorló iparos legények számára. - -Időközben Pozsonyból Bécsbe jött át Likhardus József is, ki itt szintén -munkába állott. Likharduson már itt mutatkoztak a korhelykedési hajlam -előjelei, de Hencsey erkölcsi hatása alatt még Likhardus is jó fiu -maradt. Ennek megjövetele után gyakran tartottak isteni tiszteletet s -gyakran vettek urvacsorát. Mindig Hencsey volt a tanitó. - -Téritésre nem igen volt idejök, mert egész erejükkel munkájuknak éltek, -hogy minél előbb szabadulhassanak s czéljukat minél előbb elérhessék. -Hencsey ezen kívül sok irányu levelezéssel is el volt foglalva s -szorgalmasan gyakorolta magát a német nyelv tanulásában, melyre Bécsben -is szüksége volt. Sikerült neki mégis egy Czápári nevü magyar ifjut, ki -ideiglenesen Bécsben volt, megtériteni. - -Augusztus végén kapott Bámer Ferencztől Pestről levelet. Bámer az öreg -Nipp Annának volt az üzletvezetője, de időnként a budapesti lánczhidi -munkálatoknál is dolgozott. Önsorsáról s némely pesti dolgokról küldött -jelentést Hencseynek. - -– Fölserkentett – irja Bámer – a te leveled, minekutána téged a -mindenható isten az ő szent igéjének hirdetésére rendelt és minden nagy -lelki tehetségekkel felruházott, hogy a mi szomorodott sziveinket -megvigasztalnád. Most is a te leveled nélkül édes atyámfia, mely e hónap -elején volt irva, az én erőm sokkal lankandtabb volna, mintsem hogy az -ur szerelmében munkálkodhatnám. - -– A mi pedig azon könyvet illeti, melyet te édes atyámfia nálam hagytál, -hogy azt én leirnám és Kovács atyánkfiának Nemesbe elküldeném, erre -nézve tudósitlak, hogy irásban naponként szorgalmatoskodom, a mennyire -gyönge erőm engedi. Leirtam már a hatodik részt, a mely szól »A külső -templomról és Czeremóniákról« és a hetedik részt, a mely szól a »Szent -miséről«. A többi részt pedig mind egész a tizenkettedik részig rövid -időn bevégzem és a mint meghagytad, József atyámfiának elküldöm. - -– Sorsom felől, szerelmes atyámfia, csak annyit irhatok, hogy én öreg -nénénkkel az istennek szent kegyelmében most is csak ugy vagyok, mint -eddig voltam. Se a műhelyt még át nem vettem, se pedig meg nem -feleségesedtem, a mint az én lelkemben régen szándékoztam, de feleséget -nem mutatott még az Ur. Hanem egészséggel megáldott és ezért legyen hála -ő szent felségének. - -– Ama Véber Katalin néne, ki az urnak kegyelméhez és Krisztusnak -évangyéliumához már akkor hajlandónak mutatkozott, mikor te, édes -atyámfia, itt voltál és vele beszéltél, mind inkább szorgalmatoskodik az -üdvösség tudományában és él bennünk a hit, hogy a szent gyülekezetnek -igaz lélekkel való tagja lesz az Ur Jézus Krisztusnak segitségével. - -– Tudtodra adom, hogy a lánczhidnak talpköve rémitő világi pompával ezen -hónapnak 24-ik napján letétetett. Ő felségének bátyja, a Palatinusnak -testvérje, főherczeg Károly már előtte való nap Pestre lejött és midőn a -talpkő délután letétetett, az ország mágnásainak jelenlétében ő is ott -volt. Az egyedül való istennek bölcs rendeléséből én is ott voltam és az -urhoz fohászkodtam és az ur azon gondolatot támasztá az én szivemben, -hogy ime, valamint e sokaság itt a folyó viznek és a haboknak fenekén a -hidnak fundamentumát megveti, hogy ezen egyik partról a másikra -veszedelem nélkül lehessen járulni: azonképen az isten is te általad és -mindnyájunk által az Ur Jézus Krisztus evangéliomának fundamentumát ujra -fölveti, hogy biztos utat készitsen, melyen ama mennyei üdvösségre -lehessen eljutni. – És hogy valamint a habok nem ártottak a talpkőnek, -ugy a sátánnak gonoszsága és az embereknek vaksága is a mi szent -gyülekezetünknek ártalmára nem lészen soha. - -– Volt pedig ott egy mágnás, a kiről azt mondták az emberek, hogy gróf -Széchenyi István volna és ez kérdezi egy munkás embertől, hogy tudja-e, -hogy ez a talpkő, mely a fenékre letétetett, mit fog tartani. És az -ember azt felelte, tudja, hogy a hidat fogja tartani. És arra az a -mágnás igy szólott: ez az első kő, mely azt fogja tartani, hogy az -országban a törvény előtt mindenki egyenlő legyen. Ez szép egy mondás -vala. - -– Az egyedül való bölcs istennek és a mi üdvözitő urunknak legyen -dicsőség, hatalom és tisztesség mindörökké. Maradok a te szerelmes hív -atyádfia az urban. - -Ki hinné, hogy az egyszerü, tanulatlan mesterlegényekben egykor ily mély -érzelmek s ily magas gondolatok fakadtak. - -A _budapesti_ lánczhid a világ legszebb és legnagyobb függő hidjainak -egyike. Nagyságát tekintve bizonyára a legszebb. Művelt ember meg nem -nézheti a nélkül, hogy remekművi szépségei bámulatba ne ejtsék őt. Két -kőoszlopa a folyam közepén a világ legragyogóbb diadalkapui közé -tartozik. - -A Duna itt igen mély. Akkor még a viz alatt nem vasboritékkal dolgoztak. -Három soros czölöpkeritést sulykoltak le a hidoszlop helyén óriási -fenyőszálakból, a sorok közeit agyaggal kitömték s aztán a kerités -belsejéből a vizet kiszivattyuzták. Igy nyertek a nagy folyam tolongó -árjai közt a fenéken száraz területet. Ezen vetették meg a hidoszlopok -alapjait. - -Itt volt az alapkő ünnepe. Itt jelentek meg a magas és legmagasabb -uraságok csillogó diszes öltönyökben. Van erről egy kép is a magyar -nemzeti gyüjtemények közt. Az a hid nemcsak műszakilag nagy mű, még -sokkal nagyobb mű közjogilag. A magyar nemesség az előtt semmi közterhet -nem viselt. Még a hidakon, vámokon, réveken se fizetett dijat. Hatalmas -törvényhozási viták után a lánczhidnál állitották fel először az -egyenlőséget, mert itt mondták ki, hogy e hidon a nemes ember is csak -ugy köteles a hidpénzt fizetni, mint a paraszt. - -Ama nagy képen csak a főherczegek, mágnások és épitő főmesterek arczát -és alakját lehet fölismerni. De a közmunkásét nem. Azét a szegény -nazarénus lakatos legényét sem, a ki ott dolgozott épen akkor s a ki -erről pár nap mulva jelentést tett Hencseynek. - -Bámer ugyan e tájban irt Kovács Józsefnek is. - -– Öreg nénénk – igy irja – öregség miatt gyenge és beteges, de a mellett -kész teljes szivéből a világot elhagyni s az örökkévaló nyugalomba -átköltözni, melyet a kik élünk, mindnyájan remélünk a mi üdvözitőnk -szent pecsétje alatt hitben, reménységben és szeretetben. - -Nipp Anna halála azonban még nem volt közel. - - -V. - -(Hencsey elindul utjára. – Az utazási vágy. – Pál apostol kézművessége. -– A magyar sátor és a zsidó sátor. – Pál apostol példáját követi -Hencsey.) - -Szeptember hava folytonos és erős munka közben telt el. Hencsey és -társai a rendes munkaidőn kivül is dolgoztak, hogy a szükséges uti -költséget annál inkább s lehető gyorsan beszerezhessék. Hencsey Imre és -Likhardus is szives áldozatkészséggel takaritották meg keresményük -fölöslegét, hogy Hencsey és Béla József az úton ne szükölködjenek. - -E hó közepén kapta Hencsey Kovács József levelét, melyben a többi közt -igy buzditja őt a levéliró: - -– Kedves, édes atyámfia, Lajos! - -– Köszönöm a te hozzám való szeretetedet, a melyet az urtól vettél -irányunkban és köszönöm a te jó, ösztönző szavaidat. Áldjon meg téged az -atya, áldjon meg téged a fiu, áldjon meg a szentlélek, ki tégedet az ő -szent igazságának hirdetőjévé választott. Vezéreljen téged a te -utaidban, a melyben most is ama mennyei Kanaán felé zarándokoskodol, -hogy győzedelmeskedhessél az urnak karjai által a te szent -igyekezetedben. Kérlek, emlékezzetek meg mi rólunk is a ti naponként -való imádságaitokban, mert mi is nagy fogyatkozásban vagyunk, ugy hogy -estélenként az álom miatt az imádságra is alkalmatlanok vagyunk. - -Végre elérkezett az indulás ideje, melyet szeptember végére tüztek ki. -Az isteni tisztelet bevégeztével lefeküdtek s rövid ideig tartó nyugalom -után a négy ifju magyar kézműves érzékenyen elbucsuzott egymástól s -Hencsey Lajos és Béla József még napfölkelte előtt kora hajnalban -elhagyta a nagy császári várost, mely ugy is csak utjuk közben való -ideiglenes tanyájuk volt, hogy átköltözzenek Svájczba, ama bérczes -országba, hova lelki rokonaik ölelésére már oly régóta vágyakoztak. - -De hát miért vágyakoztak? - -Mi az a titkos vágy, mi az a szentséges ösztön, mi a léleknek az a -kitanulhatatlan rebegése, mely Hencseyt hajtotta, mely nem engedte meg, -hogy egy helyben maradjon, mely elzaklatta őt a szülői hajlék édes -árnyékából s honának ismert és szeretett tájékiból? - -Jézus is attól kezdve, a mikor a Jordán vizében Keresztelő Jánostól -fölvette a keresztséget, egészen a Golgotáig mindig költözött. Bujdosás -volt élete, mig szent igéit hirdeté. - -De ne hasonlitsuk ő hozzá Hencseyt. Jézus a napnak örök ragyogása, -Hencsey csak felvillanó s eltünő fénynek egyetlen sugára. - -Ott van Pál, a nagy téritő apostol. Vajjon megirták-e már az ő életét? -Megirták-e szárazon, tárgyiasan, vallásos ábrándoktól menten? Lehetne-e -költőnek szebb alkotása, mint az ő élete? - -Csak bujdosásaira akarok emlékezni. - -Mikor Damaskusban megtér: soha nem szünő, még csak soha nem is -csillapuló vágy hajtja őt attól kezdve országokon keresztül. Végig járja -a Földközi-tengernek ázsiai partjait. Elkezdi utját Judeában és -Sziriában. Folytatja Kis-Ázsia belső tartományain keresztül -Czilicziában, Frigiában, Miziában Trójáig és még azon túl is. Átmegy a -görög tenger szigeteire. Nincs maradása ott se. Átmegy Maczedóniába és -Görögországba. Átmegy utóbb Rómába is. Sok helyütt bántják, sokszor -üldözik, kínozzák, halállal fenyegetik, börtönre hányják. És ő még se a -nyugalmat keresi, hanem a munkát és fáradságot. Hirdeti az igét, -tanubizonyságot tesz Jézus életéről és haláláról s tanitja az uj -tudományt. S ha valahol kipihente magát: megy tovább, hogy Jézusban való -testvéreit mindenütt láthassa és ölelhesse. - -Ez a csodálatos szent ösztön volt meg Hencseyben! - -Kisértsük meg a mai ember mai nyelvén és mostani felfogása szerint az ő -ösztönének megmagyarázását. - -Azt mondaná a mai ember, hogy az, a ki örökké bujdosik: keresi -szerencséjét s kerüli a nehéz és rendszeres munkát. Igaz, hogy vannak -buzgó kutatók és nagy tudósok, a kik ma is éveken át mindennap életükkel -játszanak, de tudományra szomjuhozó lelkük még se enged nekik pihenést. -S nem ismernek veszélyt, mely utjokban őket visszariaszthatná. - -Pál, a nagy apostol, nem szerencséjét kereste s nem is a kenyérkereső -munkát kerülte. - -Ő is kézműiparos volt. Mestersége: sátorkészités. Az ő idejében virágzó -iparág volt ez. A vidékbeli emberek nagy része sátorban lakott. A -szántóvető s nyájőrző emberek sátor nélkül nem lehettek. - -A Jézus-korabeli zsidó, görög, római és khaldéi mezei lakosság sátorait -egész aprólékossággal nem ismerjük. Csak azt tartom bizonyosnak, hogy -sátora más szerkezetü volt, mint az ősi magyar cserge-sátor vagy a -mostani tatár-sátor. - -A magyar cserge-sátorhoz elég volt három vagy öt sátorfa, egyik végén -karó módra kihegyesitve, másik végén kis vaskarikával s kis vaskampóval -ellátva. A sátorfákat karikás és kampós végükön összeakasztották, karós -végükön a földbe szurták, az ily kúpalakú, hegyes sisak alakú -szerkezetet vászonnal beboritották, a kúp tetejére a bőrcsuklyát -rátették és készen volt a sátor. Szél, eső, forróság s részben a hideg -ellen teljes menedék. - -Az ősi magyar sátort kellő gyakorlatu két ember öt percz alatt el tudta -késziteni s egyetlen percz alatt szét tudta szedni. Ilyen sátor -készitéséhez külön iparág, külön sátorgyártó mesterség nem kellett. -Értett hozzá minden ép kéz-láb ember. A vásznat különben is az asszonyok -készitették. - -A zsidók, görögök és rómaiak sátora nem ily egyszerü volt. Az ő sátoruk -hasonlitott a mai kalmuksátorokhoz. Efféle sátort eleget láttak őseink -is a törököknél a mult századokban. Kalitka-sátornak nevezték. Meglehet, -a zsidók leveles sátora is a régi sátorok maradványa. Az előkelőbb -zsidók sátora nem is szövettel, hanem bőrrel lehetett bevonva. -Bőrsátorban tartották a frigyládát, a mikor vitték magukkal. - -A Jézus korabeli társadalomban tehát jelentékeny iparág volt a -sátorgyártás. - -Több jelenség igazolja ezt. - -Pál apostolt például mint sátorgyártót bizták meg a főpapok István -vértanu halála után Jézus követőinek üldözésével. Adtak neki hatalmat és -megbizó levelet s hivatalos tekintélyt. Ha a sátorgyártás valami alsó -rendü foglalkozás lett volna, mint például a mi időnkben a foltozó -vargáé vagy az ószeresé: ily különös bizodalommal járó fontos teendőket -valószinüleg nem biznak rá. - -Ott van például az Akvila nevü sátorgyártó Korinthusban. Ez a város -akkor nagy, művelt, előkelő városa volt Görögországnak. Rómához sokkal -közelebb, mint Judea és Sziria; mind Róma, mind Athén nagy műveltségének -teljes birtokában. Akvila Pontusz tartománybeli volt; mint iparos onnan -költözött Rómába. Ott állitott fel sátorgyártó műhelyt s mikor Klaudiusz -császár a zsidókat kikergette Rómából, akkor költözött át Korinthusba. - -Vajjon, ha a sátorkészités valami kezdetleges és jelentéktelen iparág -lett volna: az ügyes sátorgyártónak lett volna-e kedve, támadt volna-e -ösztöne Ázsiából, a Fekete-tenger mellékéről, a mai Trebizond vidékéről -messze nyugat felé Európába, Rómába telepedni? - -Pál apostol azt mondta Milétumban hires bucsubeszéde folyamán az efézusi -véneknek: - -– Senkinek ezüstét vagy aranyát vagy ruháját nem kivántam. Sőt inkább ti -tudjátok, hogy én magamnak és velem valóknak táplálására az én kezeimmel -munkálkodtam. - -Pál tiz országot, sok tartományt, száz várost, sok szigetet bejárt: -mindenütt kézművesként keze munkájával kereste meg kenyerét és ruháját; -tanitó és téritő munkájáért dijat, jutalmat, még ruhát se kivánt; -mindenütt talált sátorkészitő műhelyt, Korinthusban is Akvila mester -műhelyében dolgozhatott: mégis ment tovább-tovább! - -Pál élete állott példaként Hencsey előtt. Mindenben az ő nyomdokain -akart haladni. A téritésnek, a bujdosásnak, az örökkön élő vágynak égi -ösztöneit a nagy apostol emléke szülte meg. Könyv nélkül tudta a nagy -apostol leveleit s az apostolok cselekedeteiről irott szent könyveket. -Hencsey leveleiből látom ezt. A hogy Pál apostol jártában-keltében -mindenütt talált sátorgyártó műhelyt: ép ugy talált Hencsey is lakatos -műhelyt. Másnak ezüstét, aranyát, ruháját ő se kivánta. Sőt még abban is -van némi hasonlat, hogy a mint Pálnak megvolt hű kisérője Barnabásban, -ép ugy megvolt Hencseynek is Bélában. Csakhogy Pál apostol utóbb mégis -viszályba keveredett Barnabással s el is hagyták egymást; – Hencsey és -Béla együtt maradtak a halálig. - -Hencsey mostani utjának igazi és közvetlen czélja az volt, hogy -»szerelmes atyafiával« Fröhlichhel találkozzék. Fröhlichhel kell tehát -most nekünk is megismerkednünk. - - - - -KI VOLT FRÖHLICH? - - -I. - -(Miért kell ismernünk Fröhlichet? – Szülővárosa s annak hagyományai.) - -Fröhlichről irnom kell. Mindent meg kell irnom, a mit róla tudok. Idegen -nemzet fia, más faj szülöttje, de hajszálnyi szerepe neki is van a -magyar nép életének történetében. A magyar nazarénusok felekezetének -megalapitója nem ő, hanem Hencsey. De az első gondolat mégis tőle jött. -Ezt a gondolatot átvette tőle Denkel s Denkeltől Hencsey. A gondolatból -rendszert, hitvallást, felekezetet, intézményt Hencsey alkotott. De az -agy, mely a gondolatot szülte, mégis méltó az emlékezésre, a -megismerésre. - -Hencseyt is hozzá vonzotta vágya. Szerelmes atyafiának tartotta az urban -s tudni akarta, hogy az ő tudománya miben egyezik, miben ellenkezik -Fröhlich tudományával. Később, Hencsey halála után, Fröhlich -levelezésben is állott néhány magyar nazarénussal. Kovács Józseffel, -mint már emlitettem, latin nyelven. Néhány levele nálam is van. - -Mit tud, mit jegyzett fel a német irodalom Fröhlichről, én bizony nem -tudom. Bizonyára többet jegyzett föl, mint az én könyvem. Nem buvároltam -élete történetét, de azért leirom e történet vázlatát. Ugy, a miként a -magyar nazarénusokkal való érintkezésből az adatokat összeszedhettem. - -Fröhlich Henrik Sámuel a mult század elején született Brugg vagy Bruck -nevü kisded városban. E város Aargau kantonban Svájczban fekszik. -Zürichtől nem messze, a Baselbe vezető úton, a hol az Abre, Reuss és -Limmat folyók egyesülnek. - -A város lakossága alig áll 1200 főből. Mindamellett virágzó ipara, -gazdag kórháza, mintaszerü népiskolája, gyönyörü fekvése s különösen -gazdag helyi történeti multja miatt a hirnevesebb svájczi városok közé -tartozik. Alapitása a római foglalások korát is megelőzi. - -Van egy régi vára. Ennek alsó részét »fekete torony«-nak nevezik. Ez még -a rómaiak korában épült s akként áll, a mint ez előtt több mint -ötödfélszáz évvel a Habsburg-grófok megujitották. A vár és város a -Habsburgok tulajdona volt. Egykor Bernhez tartozott s ettől Zsigmond -magyar király szakitotta el, mint német császár. Egyuttal szabad városi -rangra is emelte. Az elszakitás kérdését a konstánczi zsinaton is -tárgyalták. A város neve többször szerepel Svájcz felszabaditásának -történetében is. A legrégibb nemzeti ünnepélyek egyikét, az ugynevezett -Ruthenzug-ot egykor itt szokták tartani. Ennek eredete a hagyományok -homályában tünik el. Hasonlitott ez némileg az olympi ünnepekhez s erre -gyakran az egész köztársaság legkitünőbb ifjai gyültek össze, hogy -egymással a daliás játékok kedvteléseiben versenyezzenek. - -Itt született Fröhlich, a hitujitó. Nem kell összetéveszteni a másik -Fröhlichhel, a költővel, a ki szintén itt született. - -A születés helyének nincs mindig módositó hatása a lelkek fejlődésére. -De néha van. E kis város nagyon ismeri a hagyományokat. Elevenen -idegenkedik a Habsburgok nevétől. A gőgöt, a zsarnokságot, a vallási -üldözést, a nép jogainak eltiprását a Habsburgok nevével köti össze. E -hagyományok közt nőtt fel, mint gyermek, a kis Fröhlich. - -Melyik évre esik Fröhlichnek, a hitujitónak születése: nem tudom. - - -II. - -(Fröhlich születése. – Szülőfölde. – Vallásos nevelés. – A svájczi ember -természete. – Fröhlichtől elragadják nejét és gyermekeit.) - -Kovács József levelezés közben két izben is megkérte: közölné vele s -általa a magyar nazarénusokkal élete történetét, viszontagságait, -szenvedéseit, családi viszonyait születésétől kezdve. De Fröhlich -ezekről sohase irt részletesen. Szemei előtt csak az általa vallott -hittudomány s ennek érdeke lebegett; leveleiben a személyére vonatkozó -rövid közlemények után mindjárt hittani fejtegetésekre s vallásos -intésekre szokott áttérni. - -Egyik levelében, melyet Straszburgból 1844. évi novemberben intézett -Kovácshoz, azt irja, hogy ő huszonkét éves koráig foglalkozott mint -tanuló a hittannal. Szülői őt gyermekségétől kezdve egyházi szolgálatra -szánták, de huszonkét éves korában tetszett őt az istennek e gonosz -pályától elhivni s benne az ő üdvösséges munkáját megkezdeni. - -Egy másik levelében, mely szintén ez évben kelt, azt irja, hogy a mi -szenvedéseit illeti, azt nincs ideje részletesen elmondani, de husz év -óta nem volt nyugalma és nem volt állandó lakása, a hol őt a régi kigyó -tagjai ne üldözték volna, melyekkel tele van a világ. - -E két levél adataiból meg lehet határozni születési évét megközelitőleg. -Ha 1844-ben husz év óta üldözték s ezt megelőző huszonkét éven át -tanult: akkor 1801-ben vagy 1802-ben kellett születnie. - -Bruggban több Fröhlich nevü család volt még ez előtt harmincz évvel. -Különböző társadalmi osztályhoz tartozók. Az ő szülői iparosok voltak, -mint nekem egy nazarénus beszélte. Testvére több volt. Ezek közül -azonban csak egyről emlékezik több alkalommal: Katalinról. Meglehet -azért, mert élete sorsát s hitvallását csak ez osztotta meg vele. - -E nő a legnemesebb alakok egyike volt, kik valaha a napot látták. -Istennek különös áldása s nemének dicsősége. - -Végtelen türelme, lemondása és szelidsége páratlan volt. Midőn -Fröhlichtől nejét és gyermekeit elszakitották, nejét börtönbe zárták, -gyermekeit ápoló közintézetbe hurczolták, őt magát számüzték s -erőszakkal a határokra kisérték: e nő volt az, ki megosztotta vele a -számüzetés és bujdosás keserü kenyerét, az úton-útfélen szenvedett -bántalmakat, a soha meg nem szünő fáradalmat, testnek és léleknek -emésztő kínjait, a nélkülözést, a kenyérkeresetnek idegen földön való -nehéz gondjait. - -E nő vigasztalta, erősitette, buzditotta kegyességének soha nem csökkenő -édes melegével a szegény bujdosó magyar fiukat is. - -Straszburgban halt meg 1849-ben s ott temették el. - -Fröhlich a szülők felügyelete mellett szülővárosában végezte az elemi -iskolákat. Fogékony volt elméje az ismeretek iránt s tudományszomja -élénk és szakadatlan. De a szokottnál különösen élénkebb volt képzelő -tehetsége. - -A hőskor mondáiban s a regeszerü hagyományokban, melyekről már a komoly -történelem is tud valamit, de a melyek mögött még a tündér kornak ködös -világa lebeg – ezekben gazdag volt szülőföldjének népe és vidéke. Ezek -töltötték el lelkét s uralkodtak fölötte. Még mint gyermek vagy serdülő -ifju, magányosan bolyongott gyakran a folyók sziklahasadékos völgyeiben, -erdők árnyán, vagy bérczek magasain s képzeletének szülötteivel -benépesité az eget és a földet. Gyakran órákon át ácsorgott az Aarenak -magas hidján, meg nem zavarva a járó-kelők zsivaja által s bámulva -merengett el az ősrégi városon, mely e pontról valósággal csodálatos -szépnek látszik várával, tornyaival, fehérlő épületeivel, sudár -kéményeivel s bérczes hátterével. Svájcznak sok fönséges, sok megragadó -tájrészlete van. De olyan, a mely szebb s egyszersmind szelidebb volna, -mint ez, alig található. Pestalozzi itt soha át nem ment a nélkül, hogy -órákig ne gyönyörködött volna e vidékben. Elterlin, a történetiró, -Fröhlich, a költő, százszoros változatban merengtek ennek a szépségein. -Magát a hitujitót, Fröhlichet is, mig lelke a hitujitás izgalmaiban -végkép el nem merült s mig az üldözések s átszenvedett fájdalmak -kedélyének üdeségét el nem enyésztették, gyakran elragadta e vidék -bájának élénk érzete s gyakran emlegette ezt, a mikor később Zürichben -az akadémiai tanulmányokat folytatta. - -De nagyobb és mélyebb hatást gyakorolt Fröhlich kedélyére a vallás s a -vallásos nevelés. - -Svájczban sok helyütt még ma is ősi szigorusággal őrzik meg a nevelés -vallásos jellegét. A gyermeknek már serdülő korában ismernie kell -nemcsak az egyház szokott imáit, templomi énekeit, szent szertartásait, -hanem a szentirás összes történeteit s azoknak magyarázatát is. És -mindent, a mi Jézussal, az ő életével, tanitásával, cselekedeteivel, -halálával s az apostolokkal összefügg. Ismernie kell fővonásokban a -keresztyén egyháznak s különösen a hitujitásnak történelmét s a -történelemnek nagy és nemes alakjait. Nagyon fontos ez Svájczban, -mivelhogy ott a hitujitás hősei egyuttal a nemzetnek hősei is. - -Fröhlich szülőinél, mint más családoknál is, szigoruan megtartották az -ünnepeket. Isten házából elmaradni, az istentiszteleten áhitatosan végig -ott nem lenni, az urvacsorában részt nem venni: lehetetlen volt. -Fölkeléskor, lefekvéskor, s a mikor asztalhoz ültek vagy onnan -fölkeltek, buzgó lélekkel mondták el imájukat. Minden nagy munkába, -köztanácskozásba, családi ünnepbe istenhez bocsátott fohászkodással -kezdtek. Betegségnél, gyógyulásnál könyörgés és áldás szavai hangoztak. - -Igy volt ez egykor a magyar kálvinista családok kebelén is. Igy volt -gyermekkoromban az én szülőim hajlékában is. - -A munkát és hiábavaló mulatságot ünnepnapon mellőzték s szigoruan -tiltották is. Az ünnepek délutánjain körbe ült a család minden tagja, -sőt még a cselédek is s a szentirás olvasásával s a vallásos énekek -buzgó zengedezésével töltötték el az időt. A hat nap szigoruan a -becsületes munkának volt szentelve, de a hetedik istennek s a test és -lélek nyugalmának. Nyugodtak az igavonó állatok is. Az ünnepnap -előestéjén s hajnalán tisztára kellett söpörni az udvart, az aklok és -ólak környékét, a bejárást, a ház elejét az utcza közepéig. Rendnek, -tisztaságnak, békének, csöndességnek kellett lenni mindenütt. Sokszor -mosolyogtak rajta, ha mondtam, de én bizton észrevettem, hogy a házi eb -is megszokta ezt. Ünnepnapon nem látott sürgést-forgást s nem hallott -parancsot, kiáltó szót, káromkodást, haragos hangot. S ha jött utas, -kéregető vagy idegen a házhoz, nem rohant rá mérgesen. Tizszer is -ránézett gazdájára, vajjon megbontsa-e a rendet s ugy ugasson-e mint -tegnap, mint hétköznapon? Kis gyermekként töltöttem az apai háznál az -élet első fejezetét, de az ünnepnapok édes öröme emlékezetemből el nem -mulik soha. - -Ilyen nevelésben részesült, ily légkörben növekedett Fröhlich. De -jellemében a dacz s az állhatatosság makacssága már ifju korában kitünt. - -Az állhatatosság különös jelleme a német fajnak, de leginkább a -svájczinak. Más nemzetek s mi magyarok is bámulattal szemléljük ama -szivósságot, melylyel a svájczi ember nézeteihez, vallási és politikai -meggyőződéséhez, maga elé kitűzött czéljaihoz ragaszkodik. Nem az -önszeretet, nem a személy önimádása ez, hanem az élet czéljának merev -becsülése. Nagy és nemes tulajdonság, melynek birtokában az ember -megfeledkezhetik önszemélyéről, de soha rendeltetéséről, melyet -önmagában, saját életével s egyénisége erőivel meg akar valósitani. Ha -nem e jellem volna uralkodó fiaiban: Svájcz a maga kicsinységében soha -nem lehetett volna a vallásosság hona, a polgári erények, a munka és a -szabadság megszentelt földje. - -Fröhlichet szülői egyházi s különösen lelkészi pályára szánták. Annyival -inkább, mert az egyházi tudományok iránt különös előszeretetet -tanusitott. A nyelvek iránt is élénk volt érzéke. Anyanyelve voltaképen -kettő volt: a német és a franczia. Ezen kivül nagy jártassága volt az -angol és holland nyelvekben. Hellenül és héberül is jól olvasta a szent -könyveket, latinul pedig folyékonyan tudott beszélni és irni. Leveleiből -látom ezt. Angolul és hollandul már husz éves korában meglehetősen -tudott. - -Gyermekkoráról és ifjukoráról kevés adat áll rendelkezésemre. Oly -keveset foglalkozott önmagával, hogy nagy tömeget képező iratai és -levelezései közt alig-alig található valami, mi önmagára vonatkoznék. -Mennyire szigoru volt e tekintetben: erre nézve csak egy példát, igaz, -hogy nagyon szomoru példát akarok felhozni. - -Nős volt már 1843-ban s volt négy gyönyörü gyermeke. Házasságát nejével -nem a helvét hitvallás szertartásai szerint, hanem saját külön -felekezete szabályai szerint kötötte meg. Példás és boldog volt családi -élete. - -Tanai miatt, téritgetése miatt, de házassága miatt is viszályba -bonyolódott Aargau kanton tanácsával, illetőleg az aargaui hatósággal. -Fenyitő pert inditottak ellene. A vád az volt, hogy ő csábitásban, neje -pedig köztudomásu, tehát botrányos ágyasságban bűnös. A pert -letárgyalták, a védelem nem használt semmit, az itélet sujtó lett. Őt -elitélték örök számüzetésre, nejét 500 forint birságra s ezen kívül -arra, hogy gyermekeitől megfosztassék. Gyermekeit fattyugyerekeknek -kimondták s mint gyámoltalanokat közintézetbe elhelyezni határozták. - -Ilyen itéletet is keveset hoztak az ujabb időkben. - -Azonban isten végezésében meg kell nyugodni. Az itélet ugyan nem -istennek végezése, hanem csak erőszak, igazságtalanság és -szerencsétlenség, melyért egykor az itélő birák lesznek isten előtt -felelősek, de azért isten ellen zugolódni nem szabad. Jób többet is -szenvedett. - -Ez az ő felekezetük vallási felfogása. - -De az is, hogy a szerencsétlenséget se siettetni, se előmozditani -önkényt nem szabad. Be kell várni a végrehajtást. - -Megtörtént a végrehajtás. - -Oda mentek házához a végrehajtók; a biró, a jegyzőkönyvvezető s a -karhatalom közegei. Fröhlichnek egy órai időt engedtek az útra -készüléshez, akkor vállon fogták, a házból kituszkolták, két erőteljes -fogdmeg jobbról-balról melléje állt s el-kikisérték Straszburg felé az -ország határáig. - -Az asszony és a gyermekek ott sirtak mellette. Sirásuk hangját elvitte a -szél messzire. A szomszédok és hitsorsosaik oda mentek a végrehajtáshoz -s néma csodálkozásukkal s néma bánatukkal tiltakoztak a végrehajtás -ellen. Se a hangos sirás, se a néma tiltakozás nem használt semmit. - -A végrehajtásnak ezzel nem volt vége. - -Az anyától el kellett venni gyermekeit. A fattyugyermekeket, a mint -szólt az itélet. A gyermekek sirtak s anyjuk ruháiba kapaszkodtak. Egyik -még ölbeli volt. Épen aludt anyjának kebelén s karjain. Nem várták meg, -mig fölébredt. Lefeszitették anyjának kebeléről s elvitték azt is, -elvitték a többit is. Mintha apátlanok és anyátlanok lettek volna. -Hiszen most már azok voltak. - -Az asszony is a férje hitén volt. Istennek végezésében meg kell -nyugodni. Ezt parancsolja a hit, az ész, a vallásos jellem. Az asszony -erős akart lenni. Erre intette férje is, mikor utolsó csókját sürü -könyhullatás közt arczára akarta lehelni. Akarta, de hiába. Ez az itélet -szerint paráználkodás lett volna, azt pedig a hatóság meg nem -engedhette. Hitvesi csók nélkül, kézszoritás nélkül kellett férjétől -elszakadnia. De azt mégis megmondta az ember: - -– Asszony, légy erős! - -Szót akart fogadni az asszony, erős akart lenni. Csakhogy az anyasziv -törvénye minden emberi és minden isteni törvénynél erősebb. Az anyasziv -nem lehet nyugodt, a mikor minden kincsét elrabolják. - -A végrehajtók nem törődtek az anyaszivvel. Összeirták butorát, ruháját, -ágynemüit, hogy az ötszáz forint birságot behajtsák. Ha szép szerével -nem fizet: elkótyavetyélik mindenét. Ha mezitláb marad is. - -Ez történt Fröhlichhel. - -A honfit kiüzték hazájából. A hű hitvestársakat elszakitották egymástól. -A férjtől elvették családját, az anyától elvették gyerekeit. A -becsületes, hű és jó asszonyt paráznának kikiáltották. Van-e ezeknél -gonoszabb büntett? - -Mikor az állam ilyet cselekszik: megrenditi a társadalmat. Mikor a -társadalom ezt szó nélkül türi: önkényt görnyed szolgává s önkényt -gyalázza meg magát. - - -III. - -(Fröhlich műve az ő házasságáról. – A szentirásbeli fenevad és a titkos -szám. – Mikor és miként lett Fröhlich hitujitóvá?) - -Volt Svájcznak s volt Aargau kantonnak valami régi ostoba törvénye a -paráznákról, az ágyasságról, a vadházasságról. Ezt a törvényt alkalmazta -a biróság Fröhlichre és nejére. A polgári házasságot akkor még nem -ismerte el Svájcz. Követelték az egyházi házasságot. Fröhlich a maga -felekezetének törvényei szerint nősült, de az ő felekezetét se ismerték -el. - -Igy keletkezett az a borzasztó itélet. - -Fröhlich ez esetet röpirat készitésére használta fel. Megjelent-e ez -nyomtatásban: nem tudom, de valószinünek tartom. Az eredetit nem láttam, -csak magyar forditását láttam Kalmár nazarénus kezében. Se lemásolni, se -belőle bő jegyzeteket csinálni nem engedte. Czime a magyar forditásnak: -»A házasságról általában s az én házasságomról különösen.« - -Ha Fröhlich hatni akart e munkával: neki azt a rettenetes drámát csak -egyszerüen és hiven el kellett volna beszélni. Csak egyszerüen rá -kellett volna mutatnia a kétségbeesett nőre, a siró gyermekekre, a -minden örömétől megrabolt apára, a törvény nevében összetiport családra. -Ezt megértette volna minden érző sziv. Ez nem hagyta volna hidegen még a -felekezeti indulatban dobzódó lelkeket se. - -Nem igy irta meg művét. - -Maga a tény a röpiratban igen röviden s minden érzelmesség, panasz vagy -fájdalom kitörése nélkül egyszerüen van egy-két helyen felemlitve. -Inkább csak ugy van róla szó, mint példáról. Az egész röpirat hittani, -biblia-magyarázati s általános tudománybeli fejtegetésekből áll a -polgári házasság mellett s az egyháznak a házasságba való erőszakos -beavatkozása ellen. E munkát pedig a nagy szerencsétlenség közvetlen -benyomása alatt irta. - -Vajjon, ha itt sem jutott eszébe saját személyére bővebben -kiterjeszkedni, hogy tette volna azt egyéb irataiban s kivált Kovácshoz -intézett leveleiben? - -A hittant a zürichi akadémián végezte és pedig kiváló sikerrel. A sikert -ugyan ő maga be nem ismeri, de csak felekezeti gyülöleténél fogva. -Vakbuzgóságból eredő elfogultságnak kell tekintenem azt a felfogását, -hogy ő elveszettnek tartotta azt az időt és munkát, melyet e hittan -megismerésére forditott. E hittant, mely Kálvin tudományán alapszik, ő -ugy jellemezte, hogy abból az isten iránti hit s Krisztusnak ismerete -teljesen hiányzik s az a hittan ellenségesen foglalkozik az istennel s -azt, a ki elsajátitja, a bűnösségre tanitja ki. - -Huszonkét éves volt, mikor borongó gondolatai ide jutottak. Igy ir erről -Kovácsnak: - -– Halál volt nekem ez a tudomány s a halálnak ez állapotában már-már -közelgett a felszabadulásnak, a pappá avatásnak ideje, midőn tetszett az -istennek minden emberi közbenjárás nélkül hirtelen engem ama gonosz -pályától elhivni s elkezdeni bennem az ő üdvösséges munkáját, mely ettől -kezdve folytonosan és fokonként a mai napig vezettetett Krisztusnak -belső és külső tanitásai által. S noha az ördögnek ösztönzésére csaknem -minden ember ellenem szegült, hogy engemet megzavarnának, de az isten -kiragadott s megtartott s bizom is benne, hogy engem az ő hitében és -igazságában az ő nevének bizonyságára mind végig meg fog tartani a -hagyománybeli fenevad előtt. - -Igy szól életének e legfontosabb változásáról. - -De mi hát a fenevad? Mit értett ez alatt Fröhlich? - -Itt a hitujitó a rejtélyek, titkok, csodák és babonák mezejére lépett -át. Elhagyta a hitnek és a szentirás fölött való szelid ábrándozásnak -csöndes hajlékát s átment a középkori csodás látások sötét barlangjaiba. -Amott tisztán lát, mert tisztán érez a hivő lélek, itt botorkál a -legnagyobb elme is. - -Van a szentirásnak egy különös könyve, melyet Károli Gáspár a Jelenések -könyvének nevezett. Eredeti hellen nyelven Apokalypsis. Talán nem is jól -forditotta a tudós Károli Gáspár ezt a szót. Talán inkább leleplezésnek -fordithatta volna. No de mindegy, ez most mi ránk nem tartozik. - -Az egyházi atyáktól kezdve a középkoron keresztül ezer tudós férfiu -foglalkozott e könyv csodálatos titkainak földeritésével. Ma már e -férfiak könyveit nem olvassa senki. Nem is épületes olvasmányok, csak -szőrszálhasogatások. - -A Jelenések könyvének XIII-dik részében két rettenetes fenevad, két -szent és rejtélyes látomány van leirva. - -Az egyik fenevad a tengerből jön fel és ennek hét feje és tiz szarva -van. Szarvain tiz korona, fején pedig ül az istenkáromlás. E fenevad -hasonlit a párduczhoz, lábai mint a medvének lábai, szája mint az -oroszlánnak szája, ereje és hatalma mint a sárkányé. Mikor a tengerből -feljött, hét feje közül az egyik halálosan meg volt sebesitve, de az ő -halálos sebe meggyógyult s az egész föld csodálkozva követte ezt a -fenevadat. - -A másik fenevad a földből jött fel és ennek két szarva volt, mely -hasonlitott a báránynak szarvaihoz. E fenevad ugy szólott, mint a -sárkány és az előbbi fenevaddal találkozván, mindent akképen -cselekedett, miként az. Káromolta az istent és azokat, kik a mennyben -laknak; hadakozott a szentek ellen és azokat meggyőzte; hatalmába ejtett -minden nemzetséget, nyelvet és népeket; és végre elhitette a földnek -lakosaival, hogy imádják ama hét fejü és tiz szarvu szörnyeteget s -vegyék magukra annak jegyét. - -Végezetül, mikor elmondja a két szörnyeteg munkáját, ezt a kijelentést -teszi: - -– Ebben vagyon a bölcseség; a kinek értelme vagyon, számlálja meg a -fenevadnak számát, mert emberi szám és annak száma hatszáz és hatvanhat. -Arab jegygyel kiirva: 666. - -Igy szól a szentirás. - -De hát mit jelent ez? Bizonyára se hitbeli, se tudománybeli dolgot nem -jelent. A felizgatott agynak lázongó képzelete ez. Még hasonlatnak, -példának, mesének is érthetetlen. Valami torz utánzása a hellen -mithológia egyik-másik fejezetének. Jézus korában a hellen és latin -népek közt még nagyon elevenen élt a hellen és római mithológia. - -Fröhlich azonban megakadt a 666 számon s ennek jelentését kereste. S meg -is találta vagy önmaga, vagy előtte valaki a középkori bibliamagyarázók -közül. - -A jelenések könyve eredetileg hellen nyelven van irva. E nyelven a -hagyománynak neve: paradosis. Fröhlich azt állitja, hogy a történelmi -egyházak nem istennek alkotásai s azért azokat csak a hagyomány tartja -fenn, nem az igazság. - -Ám a hellen nyelvben a betük a számjelek. Tehát a paradosis szónak -minden betüje számbeli összeget jelent. - -A pi betü egy kis vonással annyi mint: 80. - -Az alfa betü annyi mint: 1. Tehát két alfa: 2. - -A ro betü annyi mint: 100. - -A delta betü annyi mint: 4. - -Az omikron betü annyi mint: 70. - -A szigma betü annyi mint: 200. Tehát a két szigma betü: 400. - -A jóta betü annyi mint 10. - -Ha most már mind e számokat összeadjuk, épen a 666-os szám áll elő. - -Talán nem lehetetlen, hogy János apostol, a ki a Jelenések könyvét -megirta, szintén gondolt erre. Erre azonban semmi bizonyság. De ha -gondolt is: akkor sincs igaz értelme az egész magyarázatnak. - -Fröhlich még szójátékba is keveredik. Paradosis azt teszi, a mit a latin -traditio. Magyarul szórul-szóra: átadás. E szó onnan ered, a mikor Judás -az urat bérért, harmincz ezüst pénzért az emberek kezébe halálra átadta. -Az uralkodó egyházak erre az átadásra, az urnak bérért való eladására -alapitvák, hogy az isten igéje, az igazság kiirtassék s annak helyébe a -hazugság helyeztessék. Ez a fenevad, a melynek száma: 666. Vagyis más -szóval a hagyomány, a melynek száma szintén: 666. A kettő egy dolog, -minthogy a két szám is egyezik. - -Igy tanitotta Fröhlich. - -Érthetetlen, erőltetett, a köznapi józan felfogással ellenkező -magyarázat ez kétségtelenül. De csodálni még se lehet. Ha a hitujitók a -mindennapi fontolgató ész világánál tekintenék az eget, a földet, az -isteneszmét és a világ mindenségét: vajjon lehetne-e hit és vallás, ha -az ember a természettudományok számmal mérhető köreit túlhaladni nem -akarná? Ha vagy nem akarná, vagy nem tudná ezt megtenni: mi különbség -volna közte és egy csinos alaku, eszes, kegyetlen állat között? A -vágyak, remények, gondolatok s a szivnek sejtései s ama magasztos -érzések, ábrándok és tünődések, melyek oly fenségessé teszik az életet, -megmérhetők-e a természet ismert és megismerhető törvényei szerint? - -Fröhlichnek még bibliamagyarázata se valami szerfölötti. Legalább is nem -példátlan. Emlékezzünk csak, miként magyarázták a szentirást a -skolasztikus bölcselkedők s ne feledjük, hogy mi maiglan is Salamon -király szerelmi énekeiben Krisztusnak és az egyháznak egymáshoz való -viszonyát szemléljük. A szegény együgyü nazarénus pedig nem értelmesebb, -mint egyéb vallásfelekezetü népünk s nem lehet oly értelmes, mint -társadalmunk bölcsei és irástudói. Ha olyan volna: többet foglalkoznék -önmagával, mint Istenével s többet e világgal, mint a siron túli élet -üdvösségével. - -Hencsey sohase törte fejét érthetetlen és titkos tünődéseken. S a magyar -nazarénusok se követték Fröhlichnek a babonasággal határos -elmélkedéseit. A paradosis ama föntebbi megfejtését Fröhlich megirta -Kovács Józsefnek, de a józan magyar kisnemes elméje ezt nem fogta fel s -nem is terjesztette tovább. - -De a 666 szám mégis megragadta néhány magyar nazarénus képzeletét. E -számot valami más számmal egybevetve ugy okoskodtak, hogy 1830-ban -következett be az időknek teljessége s hogy Fröhlichnek ekkor kellett -megkezdeni a tanitást. Kalmár, egykor pacséri nazarénus »püspök« igy -közölte velem. De én Fröhlich leveleiből tudom, hogy ebben tévedett. -Kalmár elmondta nekem a számitást, de én bizony elfeledtem. Olyan -gyermekesnek találtam azt. - -A mi nazarénusaink azt beszélték nekem harmincz év előtt, hogy Fröhlich -1830-ban straszburgi lelkész volt s midőn egy napon a szószékről -hirdette volna az igét: az isten megvilágositotta az ő elméjét s -megintette őt, hogy olvasná el Márk évangyéliumából a 16-ik rész 16-ik -tételét. Félben hagyta isten intésére a beszédet, kinyitotta a -szentirást s az idézett helyeken e szavakat találta: - -– A ki hisz és megkeresztelkedik: idvezül; – a ki pedig nem hisz: -elkárhozik. - -Ekkor becsukta könyvét, leszállt a szószékről és soha többé oda vissza -nem ment. - -Mert ekkor világosodott föl elméje, hogy a szentirás szerint előbb kell -hinni és csak azután lehet megkeresztelkedni. Minthogy pedig a csecsemő -nem tud hinni: ennélfogva az ő keresztsége semmit se ér. Ha felnő, ha -megérti az isteni tudományt, ha az hitté erősödik benne s ha azt igazán -meg is vallja: csak akkor idvezíti őt a keresztség. - -Az ujra keresztelők tudománya ez általában s azé a felekezeté, mely csak -a felnőtteket bocsátja a keresztségre. Ezekhez tartoznak a magyar -nazarénusok is. - -Fröhlich megvilágosodásának ez a története téves. Ő sohase volt -straszburgi lelkész. Legalább 1844-ig, sőt 1850-ig nem volt. Ez -bizonyos. Volt Straszburgban először 1839-ben s ott téritett is. Később, -mikor családját elszakitották tőle s őt örökre számüzték: akkor -Straszburgban telepedett le. És pedig azért, mint egyik levelében irja, -hogy közel legyen honának határaihoz, közelről ügyelhessen föl hiveire s -titkon és bujdokolva meg is látogathassa azokat. - -Fröhlich 1824 körül lépett ki a zürichi akadémiából. Ekkor volt 22 éves, -ekkor hagyta el Kálvinnak tudományát és egyházát s nem sokára ez -időtájban kezdte meg az uj hitnek hirdetését. - -Sietett haza Bruggba, szülőihez és testvéreihez s távoli és közeli -rokonaihoz. Egészen természetes, hogy itt kezdte meg tanitási kisérletét -s azt sem csodálhatjuk, ha kisérlete mindjárt kezdetben kudarczot -vallott. Szülői, rokonai, ismerősei tudni se akartak az ő uj tanairól. -Sőt szülői pályatévesztésnek látták a kisérletet s ugy érezték, hogy -fiuk jövőjéhez kötött reményeik meghiusultak. - - -IV. - -(Szülőföldén nem tud tériteni. – A hittéritők őrjöngése. – Fröhlich -Zürichben és környékén térit. – Melyik néposztály szokott uj hitre -térni? – Mikor szokta a világ észrevenni az uj hitet? – Zschakkó.) - -Több apró felekezet volt már ekkor Svájczban. Voltak anabaptisták, -heimbergi testvérek, ugynevezett testvérgyülekezetek, irvingiánusok, -darbysták s talán mások is. Néhány ezernyi lélekszámra összesen se -emelkedtek. Valami nagy figyelemre nem méltatták őket se a hatóságok, se -az uralkodó egyház. Svájczban talán ma se terjedt még el a hitbeli -nembánom s a vallási dolgokban való eltompulás s azért az emberek -nemcsak kicsinylik, hanem némileg gyűlölik is ez apró uj felekezeteket. -Hetven év előtt igy volt. E felekezetek tagjai különben is leginkább a -legszegényebb néposztályhoz tartoznak ma is s tartoztak régebben is. - -Fröhlich se volt szerencsésebb. Senki se próféta a saját honában: e -közmondás nála is teljesült. Szülői még jobban ellene szegültek, mint -mások. Őket fiukhoz kötött tervük meghiusulta is keseritette. Mindent -elkövettek, hogy a gyereket az igaz útra, az ősi hitre visszatéritsék. -Segitségükre voltak a rokonok és ismerősök is. - -Ugy látták, eretnekség, vagy hitetlenség hirébe jön a család s ez -gyalázatot von maga után, sőt a világ gúnyját és megvetését is. De a -gyereket meg nem győzhették, valamint ez se győzhette meg őket. Annyit -elértek szomoru eredményként, hogy fiuk elvadult tőlük s a szülői átok -és fájdalom által kisérve, megkezdte ama szomoru bujdosást és -üldöztetést, melynek többé vége soha nem lett, habár néha szünetelt is. -Még nővérét, a gyöngéd érzésü Katalint se tudta ekkor megnyerni. Ez is -csak későn, csak akkor tért át az uj hitre, mikor testvéri szeretete -kötelességévé tette a szegény üldözött, testben-lélekben beteg hitujitót -ápolni és vigasztalni. Fröhlichnek nem tudománya, hanem szenvedései -téritették meg Katalint. - -Azt kellene hinnünk, az emberi lelkek egyenlők. De nem azok. A nagy -költők, a nagy zenealkotók, a nagy államalapitók lelke mind más meg más. -Egymásközt se egyenlő, egyéb emberi lelkekkel se egyenlő. De megint más -a hitujitó lelke. - -Valami szent őrjöngés van a hitujitó lelkében. Szelid, csöndes, befelé -háborgó, de mégis őrjöngés. - -Elhagyni az egyik egyházat s másikba lépni át: egyéni dolog s -mindennapi. Szegény egyházat hagyni el s gazdag és uralkodó egyház -tekintélye és segedelme alá vonulni, rendszerint szegény lelkek -vállalata, vagy utálatos üzérkedés. De elhagyni az egyházat s az ősi -hitet; elszakadni a szülőktől, rokonoktól s a szülőföld társadalmától; -neki menni az idegen emberek sokaságának, hogy annak régi hite -összeomoljon s a romok fölött uj hitnek csarnokai épüljenek; vállalkozni -arra, hogy egész életen át szegénység, nyomor, üldöztetés, hatalmasok -haragja s tömegek gúnyja állja utját minden nemes törekvésnek s rombolja -szét naponként az élet szelid örömeit: ime ez a hitujitó végzete, mely -elől minden ember kitér, hacsak különös lelket nem lehelt belé az -alkotó. A hitujitó lelkét. - -Fröhlich elhagyta Bruggot és már 1825-ben visszament Zürichbe, hol -állandóan meg akart telepedni. Körülbelül a város azon részén szerzett -lakást, a hol a vasuti hid van most a Limmaton. Az ugynevezett -Niederhofon szegényes házikóban együtt egy munkáscsaláddal. - -Meg volt győződve isteni küldetéséről s ösztöne azt sugta, hogy a -téritést a legszegényebb néposztálynál, a kézműveseknél, a gyári -munkásoknál és napszámosoknál kell megkezdenie. Azoknál, a kik ő -szerinte nincsenek megromolva s kik a társadalomnak csak árnyékos -helyein élnek. Kik ott vannak ugyan mindenütt és minden időben, a hol a -világ az ő gyermekei közt az élvezetet, a jólétet, a munkát és a sanyaru -küzdelmet kiosztja s a kik részt is vesznek ez osztályban, de a kiknek -csak a munka és csak a sanyaru küzdelem jut osztályrészül. - -És a kiknek semmi hasznuk, semmi örömük az egyház fényéből és -hatalmából. A kik bármely egyházhoz tartozzanak is, csak a hivő -szerepéhez juthatnak el, a mely szerephez pedig eljuthatnak minden -egyház nélkül is. Millió tagja van az egyháznak hit nélkül, miért ne -lehetne millió hivő egyház nélkül. - -A mult századot a tudomány, a felvilágosodás s különösen az anyagiság -századának méltán tekintik. A tudomány a multnak alkotásait, a -történelmi egyháznak alapelveit birálja. A felvilágosodás az érzelmek -melegét, a kedélynek egyszerü közvetlenségét rombolja. S a mely arányban -emelkedik az anyagnak értéke, mintha azon mértékben sülyedne a szellemé. -És mégse volt a nagy hitujitás óta idő, melyben a vallásos mozgalmak -szélesebben elterjedtek s mélyebbre hatottak volna, mint épen a mult -században. Amerikában és Oroszországban, a világ e két legnagyobb és -legifjabb államában egyik uj felekezet a másik után keletkezett s az -állam csak akkor vett gyakran róluk tudomást, a mikor már tagjaikat -százezrekben számitották. - -Más név alatt, más elvek alapján, más czél felé törve a vallásos -mozgalomtól nem maradott menten se Anglia, se Németország, se Ausztria, -se Svájcz, se Magyarország. Szellemek, kik koruk eszméiben nem lelik föl -saját eszméiket, gyakran ellenállhatlanul vonzódnak uj szellemi világ -keresésére s osztályok, melyek a társadalomnak rettentő nyomását érzik, -oly könnyen keresik a rég ismerős égen az uj üdvözülést, mivelhogy már a -régi után eddig hiába vágyakoztak. - -Fröhlich feláldozta éjjeleit és nappalait küldetésének. A rögeszmének -valamely fajtája hatotta át egész lényét; szentül elhivén, hogy ő -istennek különös választottja. Ifju kora daczára elutasitott magától -minden örömet és minden élvezetet. A szegény munkásokat, iparosokat s -különösen a nőket kereste föl a gyárakban, a műhelyekben, az otthon -tüzhelyénél s az ünnepi munkaszünetek közt. Magyarázta nekik a -szentirást, czáfolatába bocsátkozott ellenvetéseiknek, megrenditette -eddigi vallásos meggyőződésüket és saját lelkét törekedett beléjük -átlehelni. - -Nem maradott meg magában Zürichben, hanem térités czéljából bebarangolta -közelre s távolra az egész vidéket. - -Zürichtől északnyugotra a Limmat gyönyörü völgyén s délre ugy a -Sichl-folyó, mint a zürichi-tó regényes partján egymást érik a kisded -folyók és városok. Maga Zürich ugy tetszik, mintha kis tengerének egyik -partján Zollikonig s másik partján Wollishofenig egy várost képezne. És -ezektől délfelé a falvakat és városokat a kies nyaralók és buja -tenyészetü kertek, gyümölcsösök s erdőcskék kötik össze mindenütt. - -Van itt a munkásosztálynak egy faja, az ugynevezett kertészek, kerti -munkások. Értelmes, gazdag kedélyü, istenfélő, szegény és egyszerü nép. -Ezeket Fröhlich különösen alkalmasnak hitte arra, hogy tudományát -meghallgassák és elfogadják. Faluról-falura s egyik kerti lakból a -másikba ment, hirdetvén mindenütt uj fölfedezéseit s magyarázván saját -szellemében a szentirás tételeit. Hosszu idő s nehéz fáradság után -győződött meg arról, hogy nem ez az osztály az, mely ősi vallásáról el -tud felejtkezni s lelkét uj vallás mezébe öltöztetni siet. Később mégis -ért el ugyan némi eredményeket, de leginkább csak akkor, a mikor már a -kanton hatóságai őt üldözték s a zaklatások elől e jó embereknél -keresett gyakori menedéket. Ezek figyelmét és fogékonyságát a nemes -részvét tette komolylyá és élénkké. Szegény ember sohase nézi hidegen az -üldözöttet, ha azt hatóság kergeti. - -Vajjon melyik néposztály az, mely a hitujitás iránt legfogékonyabb? - -A zsidó, a hellen és a római vallás keletkezésének biztos részleteit nem -ismerjük. Mikor ezek keletkeztek, akkor még a társadalmi osztályok -élesen nem is különültek el. Még az araboknál se Mohamed fellépésekor. -Sok jelenség, de sok egykoru tudósitás is azt bizonyitja, hogy Jézus -tanait kezdetben főleg a városok lakosai, különösen a kézmüvesek -fogadták el. Igy történt Magyarországon is Luther tanaival. Igaz, hogy -Kálvin tanait Magyarországon a gyökeres ősi magyar faj, a nemesség és a -nép fogadta el, mely kizárólag földműveléssel foglalkozott. Kálvin -egyházát ma is magyar vallásnak nevezik az országban. Ennek azonban -különös politikai és társadalmi oka volt a nagy hitujitás századában s -ez az ok némi részben még ma is fennáll. Hencseynek is alig volt -kezdetben egy-két földműves követője. Hivei kézműiparosok voltak. Igy -volt Fröhlich is. A nép lelkének gondos vizsgálata után ezt -természetesnek kell találnunk. - -Tiz hosszu s fáradsággal teljes év telt el, mig Fröhlich némi -eredményeket vivhatott ki. 1835 körül hiveinek száma már három-négy -százra szaporodott föl. Többre még ekkor sem. Ezeknek legnagyobb része -Zürichben és környékén lakott s iparos segédekből, gyári munkásokból s -napszámosokból állott. Voltak követői szórványosan még Bern, -Szent-Gallen, Bázel-vidék, Aargau, Thurgau és Waadt kantonokban. Külső -nyoma azonban az egész mozgalomnak még alig mutatkozott. Se az egyházi, -se a világi hatóságok nem tudtak még róla. Az üldözések még nem -kezdődtek meg. - -Tiz év mulva a világnak még sejtelme is alig volt az uj felekezet -alakulásáról. - -Magyarországon is igy volt. Az első nazarénus 1839-ben kezdett tanitani; -1844-ben avatkozott a dologba először világi hatóság, a mikor Kovács -József egyik uj szülöttét megyei karhatalommal keresztelték meg. De ez -is elszigetelt vidéki eset maradt. Csak 1850-ben kezdték a nazarénusokat -észrevenni, mikor a rendőrség Pestről kiutasitotta őket s néhol vidéken -is, különösen Veszprémvármegyében, irataikat és könyveiket elkobozták. -Néhány plébános kisérte őket figyelemmel, de inkább csak azért mert -szorgalmasan foglalkoztak a biblia olvasásával és magyarázásával, -mintsem azért, hogy uj felekezetet látott volna bennük. Igy volt Jézus -követőivel is. - -Egy nemzedék kora mult már el Jézus halála után, a mikor Portius Festus -Czezáreában helytartó lett. Ez még akkor hirét se hallotta Jézusnak. -Csak a mikor üdvözlésére Agrippa király Czezáreába ment: akkor tudta meg -a börtönben levő Pál apostoltól s ennek vádlóitól, miről van szó. Akkor -se vette semmibe. Egész kicsinyléssel beszélte Agrippának, hogy -valamiféle Jézus nevü emberről beszélnek a vádlott is, a vádlók is, a ki -meghalt volna s a kiről mégis azt mondja Pál, hogy most is él. Az egész -dolgot üres fecsegésnek, a zsidók hiába való babonájának tekintette -Portius Festus. Pedig akkor már az égei tenger ázsiai és európai -partjain ezer és ezer szivben lobogott az uj hitnek tiszta lángja. - -Igy készül titkon az emberiség fejlődésének sok nagy világtörténeti -válsága. Igy készült sokáig a nagy társadalmi átalakulás is, melyet -szoczializmusnak nevezünk. - -Fröhlich tiz év alatt nem jutott annyira, hogy követői közt egyetlen -művelt vagy vagyonos, vagy tekintélyes ember találkozott volna. Azonban -1835-től kezdve az általa fölszitott mozgalom hatalmasan elkezdett -terjedni. Ujabb tiz év alatt egész Svájcz visszhangzott az uj felekezet -ellen folytatott üldözés zajától s franczia, német és magyar földön, a -Rajnától a Tiszáig, mindenütt találkoztak már az uj vallásnak nemcsak -hivei, hanem lelkesült terjesztői is. Sok különféle oka volt e gyors -előmenetelnek. - -Sikerült Fröhlichnek 1834-ben egy thurgaui fiatal iparost, Debruner -Jánost, megtériteni. Erről még bővebben fogok szólani. E huszonhat éves -ifju méltó társa volt Hencseynek s nem kisebb buzgósággal csüngött az uj -hiten, mint maga a mester. Debruner egészen alkalmas volt arra, hogy az -iparos osztály körében nagyobb sikerrel kezdje meg a téritést, mint maga -Fröhlich. Thurgauból csakhamar el kellett költöznie, de a mag, melyet -ott elhintett, dúsan kezdett tenyészni. - -Sokban előmozditotta a felekezet terjedését Fröhlichnek házassága is. E -házasság sajátságos viszonyok közt jött létre s jelentős mozdulat az uj -felekezet történetében. - -Volt Fröhlich követői közt Zürichben egy aránylag meglehetős -műveltséggel biró kékfestő iparoslegény, Zschakko nevü. Zürichi -születésü s városi polgár volt. Családjával azonban uj hite s ujra -keresztelkedése miatt kellemetlenségei származtak s hogy ezek elől -meneküljön, átment Thurgau kantonba s itt Hauptwylben egy kékfestő -gyárban keresett s talált mint közönséges iparoslegény alkalmazást. -Később s nem is sok idő mulva könyvvezetője lett a gyárnak. - -E gyár harmincz év előtt még fennállott körülbelül ugyanazon alakban és -felszereléssel s ugyanazon család kezén, mint hatvan év előtt, mikor -Hencsey ott járt. A családnak sok tagja vett bucsut az élettől, a -gyermekek öregekké váltak – de a tulajdonos család ma is ugyanaz. - -Két testvér volt a tulajdonos. Nevüket egész bizonyossággal nem tudom. -Két levelében emlékezik róluk Hencsey. Az egyikben nevet nem emlit, a -másikban emliti nevüket, de nem tudom biztosan elolvasni. Elmosódott az -irás. Egyéb közlésekből ugy hiszem, Wehrlen volt a család neve. Biztosan -nem tudom. A ki ott jár, könnyen megtudhatja. - -Az idősebb testvérnek felesége s hat élő lánya volt. A fiatalabb -testvér, nehogy a családi vagyon esetleg még jobban elszéledjen, nem -nősült meg. A vagyon tekintélyes, az üzlet kiterjedt volt, a gyár -mellett több egyszerü, de csinos munkáslakóház is emelkedett. A két -testvér nem osztozott meg. Igazi testvéri szeretet, egyetértő baráti -érzelem lakott bennük egymás iránt. - -A gyártelepen mintegy 45 állandó gyári munkás és kézműves volt -alkalmazva. A felnőtt férfiak és nők száma vagy 60-ra rugott a telepen. -Mikor Zschakko oda ment, csak egyetlen kézműves legény volt még ott -ujhitü. - - -V. - -(Az éjjeli istentisztelet. – Fröhlich megnősül. – A hauptwyli telep. – -Az uj hivők olvasmányai. – Fröhlich irodalmi müvei.) - -Zschakko és társa a gyári személyzet közt csöndben és titkon megkezdte a -téritést. A siker lassan következett be, de biztosnak látszott. -Értesitették Fröhlichet is, ki azután ide gyakran ellátogatott s a -megtéréshez járuló hiveknek az éjjeli isteni tiszteletek alkalmával -lelkes egyházi beszédeket tartott. - -Éjjeli isteni tiszteletek! - -Az 1838-ik évben Zürich város hatósága már üldözni kezdte a -nazarénusokat. Gyermekeiket erőszakkal vitette a keresztségre, a kegyes -gyülekezéseket megtiltotta, az idegen tanitókat kiutasitotta, a -felnőttek keresztelését birsággal büntette. Csakhamar Thurgau kantonban -is elkezdődtek az üldözések. Az óvatosság az uj hivők részéről már -felette szükségesnek mutatkozott. - -Ezért tartottak éjjeli isteni tiszteleteket. - -Mint az ős keresztyének Itáliában erdők, barlangok és sirboltok mélyén, -reszkető homályban, gyönge mécs világánál. A titokszerüség, az éji -homály, az elzárt magánosság bizalma fokozta az áhitatot, az ég után -vágyakozó bánatos ábrándokat s az egymáshoz és az Istenhez való -ragaszkodást. - -Ez év egyik juniusi szombatján a heti és napi munka bevégezte után -Zschakko ugy alkonyat tájban tized vagy tizenketted magával kiindult -gyári lakásából s a falun kivül a folyó mentében ama kis tavak egyikéhez -tartott, melynek szirtes partján szokták esti imájukat s istennel való -társalgásukat végezni. A parton sürü lombu fák. Az erdők árnyai már -éjjeli sötétséget támasztottak. - -Ott volt Fröhlich is. Több napja tartózkodott már a vidéken. Együtt -ment-e a kis társasággal, vagy később ért-e oda: nem tudom. - -Isteni tiszteletet akart tartani a kis társaság. Talán épen meg akartak -valakit keresztelni is, a kit arra érdemesnek találtak. Tudták a -szentirásból, hogy Keresztelő János a Jordán vizében keresztelt. Tudták -az egyház történetéből azt is, hogy a régi keresztyének is gyakran -tavaknál és folyó vizeknél végezték a keresztelést. Fröhlichnek különös -kedvére volt a régi keresztyének példáinak hű követése. Azt se akarta, -hogy gyülekezetüket mindenki láthassa. Szombat este volt, a hauptwyli -lakosság a közelgő ünnepre készült s alkonyatkor már otthon volt. - -Az isteni tiszteletet hangosan elmondott imával maga Zschakko kezdette -meg. - -Mig az ima folyt, az alatt nem messze a helytől gyalog ösvényen két nő -ballagott, a kik a hangot jól meghallhatták s föl is ismerhették. Az -egyik Lujza nevü volt, az idősebbik gyártulajdonos leánya, a másik pedig -nőcseléd. Kertből vagy szőlőből vagy tán sétából mentek hazafelé. - -Emlitettem, hogy az idősebb gyárosnak hat gyermeke volt s mind lány. -Lujza a másodszülött volt s ekkor 18–19 éves lehetett. Mind termetének -bájánál, mind kiváló műveltségénél s érzelmeinek nemességénél fogva ő -volt a családnak legnagyobb kedveltje. Kiváltképen nőtlen nagybátyjának, -az ifjabb gyártulajdonosnak. Teljes bizalom uralkodott közöttük -mindenben. - -Lujza fölismerte Zschakko hangját s nemének természete, de a hang -szomorusága által is meghatva, megállott s aztán közelebb is ment a -társasághoz, hogy az ott történő dolgokat megfigyelje. Az ima után rövid -ének következett s ennek befejeztével maga Fröhlich tartott szent -beszédet. Alapigékül a nagy apostol e szavait vette: - -– A szentlélek bizonyságot tészen arról, hogy én rám fogság és -nyomoruság következik. De semmivel nem gondolok, az én életem is nékem -nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én pályafutásomat és a -szolgálatot, melyet vettem az ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az -isten kegyelmének evangyéliomáról. - -Beszélt a szenvedésekről, melyeket neki ki kellett állani s az -üldözéseknek ama száz meg száz neméről, mely elől az ő hivei, az -igazságnak követői meg nem menekülhetnek. - -Az ifju téritő bánatos hangja s buzgó lelkének kitörései a leány -szivéhez hatottak. - -Nem várta be a leány az isteni tisztelet végét. Sötét is volt már, lelke -hatalmas érzésekkel telt meg, sietett haza. Nagybátyjával még az este -közölte véletlen kalandját s valószinüleg akként, hogy nagybátyja finom -észlelése már meg is sejtette azt a visszhangot, melyet az ifju téritő -szelid és bánatos szavai a leány szivében előidéztek. A nagybátya rögtön -másnap beszélt Zschakkoval. Egyik értekezés a másikat követte. -Bemutatták a családnak Fröhlichet is. Fröhlich a kegyes rábeszélésben -még sokkal erősebb volt, mint Zschakko. Lujza nagyobb testvéreivel s a -munkás személyzet nagy részével csakhamar az uj hitre tért. Követte őt a -nagybátya is. - -Mire az apa, az idősebb gyárur, az egész dolgot nagy álmélkodásra -megtudta, már akkor Lujza lánya jegyese volt Fröhlichnek. Hogy ebbe -miként s mikor egyezett az apa: ennek részleteit nem tudom. Bizonyos, -hogy ez év folyamában a két fiatal az uj vallás szertartásai szerint -házasságra lépett, s hogy mindkét gyártulajdonos az összes személyzettel -együtt az uj vallásnak lett rendületlen hive. - -Uj erőt nyert ezzel Fröhlich s nagy lendületet a téritésnek ügye. - -A hauptwyli telep ez után sokáig központja lett az uj vallási -mozgalomnak. Innen indultak ki a téritők a szomszédos kantonokba s ide -tértek vissza, a mikor az üldözések s a testi és lelki fáradalmak által -kimerülten biztos menedéket, a menedéken pihenést s a pihenésben ujabb -erőt kellett keresniök. A két gyártulajdonosnak kellő anyagi ereje volt -arra, hogy bujdosó hitrokonaiknak ne csak ideiglenes ellátást, hanem -gyakran biztos kenyeret s pénzbeli segélyt is nyujthassanak. - -Fröhlich az ő vallásának, de nejének is végtelen szelidségével s -vigasztaló szavainak hatalmával derüssé tette az uj felekezet borongós -napjait. Mint mikor a nap megaranyozza az égalj fellegeit. Az ő lelke is -vidámabbá vált. Érezte, hogy az élet rögös és tekervényes utain, -melyeknek vége az égben bizonyos, de a földön beláthatatlan, biztos -nyugvó helyre talált. Nejének ragaszkodása, hűsége, ifjusága s vallásos -buzgalma minden boldogságot megadott neki, a melyet csak el lehet érni a -földi életben. - -Zürich és Hauptwyl: e két buzgó telep volt néhány éven át az uj hit -munkásainak állandó műhelye. Fröhlich, Debruner és Zschakko voltak a -munkavezetők. E műhelyben készültek azok a fegyverek, melyekkel az ő -ábrándos hitük szerint a világot az üdvösség számára meghóditandják. - -Zschakko ritkán mozdult ki Hauptwylből; legföljebb a szomszédos -községekbe, melyek közé néhány Szent-Gallen kantonbeli falu is -tartozott, látogatott el néha. Fröhlich gyakran távol volt s idejének -nagyobb részét Zürichben és környékén töltötte. El-elnézett a többi -szomszédos kantonba s Bazel vidékére is. Debruner gyakori látogatást -tett a hauptwyli gyülekezetnél. - -Ebben az időben, a harminczas évek vége felé, a svájczi ujhivőknek a -szent könyvön kivül egyéb olvasmányuk nem igen volt. Énekes könyvül -akkor még a zürichi helvét hitvallásuak énekes könyveit használták -majdnem kizárólag. A »Sion Hárfája« czimü énekes könyvet, mely Bazelben -1837-ben jelent meg, csak később fogadták el általánosan. Fröhlichnek se -ideje, se nyugalma nem volt házassága előtt ahhoz, hogy nagyobb és -rendszeres munkát készithetett volna. Levelezése azonban kiterjedt volt -s magánlevelei részint eredetiben, részint másolatokban százanként -forogtak követői között. Szorgalmasan olvasták, sőt könyv nélkül is -betanulták azokat. - -E levelekben a világnak romlottságát, az uralkodó egyházaknak -erőszakoskodásait s más vallások tévelygéseit élénk szinekkel ecseteli s -szentirásbeli idézetekkel bizonyitja. Magyarázza hol egyik, hol másik -hittételét s köztük leginkább a felnőttek keresztségének egyedül való -jogosságát. A biblia egyes igéit gondosan fejtegeti s ezernemü intést és -irányt nyujt arra nézve, miként viseljék magukat a hivők az állammal és -az uralkodó egyházakkal szemközt, hogy a surlódást és viszályt lehetőleg -kikerülhessék. - -E leveleken kivül Fröhlich némely más idegen, de kegyeskedő szellemben -irt olvasmányokat is ajánlott követőinek. Ez olvasmányok leginkább -Hofacker, Baxter és Yung iratai voltak. - -Hofacker württembergi lutheránus pap és iró volt s valahonnan -Fröhlichnek személyes ismerőse. A kegyeskedésben rendkivül elmerült s -egyházi beszédeit, melyek a mult század elején e szellemben készültek, a -hasonló vallásos kedélyüek kedvelt olvasmánynak tekintették. - -Baxter, ha jegyzeteim helyesek, angol puritán lelkész volt s a XVII. -század második felében élt és működött. Némely munkája németre is le van -forditva. Különösen »A szentek örök nyugalmáról« szóló művét német -protestánsok még a mult század elején szerették olvasni. - -Yungról s Éjszakák czimü könyvéről már e munka más részében -megemlékeztem. Ez is Angliában élt és halt meg a XVIII. század végén, -mint lelkész. - -Mindezeket Fröhlich nem tartotta s nem is tarthatta elégnek hivei -számára. E könyvek mégse az ő hitbeli különös felfogását tolmácsolták. S -azért, mihelyt megnősült, rögtön hozzálátott, hogy követőit tisztán az ő -számukra készült olvasmányokkal lássa el. Munkái közt talán legelső, -mindenesetre a legelsők egyike az, melynek czime: »A megtért hivőnek az -államegyházhoz s az államvallásnak a Krisztus evangyéliomához való -viszonyáról.« - -E röpiratot nem láttam eredetiben, csak magyar forditásban. Igy is csak -kéziratban. Azt hiszem, Kalmár István pacséri »püspök« forditotta -magyarra, ő mutatta nekem 1873-ban a kéziratot. Nyomtatásban csak néhány -iv lehet e könyvecske. Finsler G. zürichi iró azt állitja 1854-ben -megjelent egyházi statisztikájában, hogy e könyv a svájczi nazarénusok -előtt csaknem szimbolikus tekintélylyel bir. A magyar nazarénusok -ezelőtt huszonöt-harmincz évvel a hitvallások és egyházak közt való -viszonyok megitélésére irányadó műnek tekintették. - -E munkában Fröhlich az államegyházat és az államvallást ostromolja. -Érveit nem a történelem gazdag tárházából s nem a haladás és -közszabadság nagy érdekeiből meriti látszólag. Remek irodalmi művek s -nagy államférfiak szónoklatai tárgyalják e kérdéseket. Fröhlich -tudományos és irodalmi műveltsége alig volt képes mindezt felölelni. De -nem is ily művel tudott ő hatni az ő egyszerüen gondolkodó közönségére. -Az ő műve köznapi s mint szoktuk mondani, kézzel fogható okoskodások -lánczolatával egyszerüen a szentirás egyes igéire hivatkozik s azokat -magyarázza. A nazarénus, a kinek csaknem minden olvasmánya a -szentirásból áll, igy érti meg a kérdést legjobban. - -Ezen kivül még három művéről emlékezik Finsler G. - -Egyiknek czime: »Az isteni félelem és istentelenség titka«. A másiknak -czime: »Nyugalom szerző morzsalékok«. Mind a kettő általános tartalmu -vallásos értekezésekből áll. Kegyes intések, szentirásbeli mondatok -idézése s fejtegetése s a »sátán incselkedéseinek« leirásai töltik be e -műveket. A sátán incselkedései alatt Fröhlich mindig a más egyházak -tanitásait s hitbeli szokásait érti. – Harmadik művének czime: -»Szivkönyvecske«. Ezt inkább imának lehet tekinteni. - -Mindegyik mű kicsiny. - -Én ezeken kivül még két munkáját láttam magyar forditásban. Egyik az, -melyről már föntebb megemlékeztem, a melyet akkor irt, a mikor családját -tőle elszakitották. A másik a polgári házasságról szól s az egyházi -házasság kényszerét támadja meg. Ennek czimét nem ismerem. -Keletkezésének története következő: - -Thurgau kanton az 1838-ik évben a nazarénusok házasságát általában -érvénytelennek mondta ki s miként Aargau is, ágyasságnak minősitette. -Meg kell jegyeznem, hogy az üldözések már Aargauban is megkezdődtek s -nem sok idő mulva a hauptwyli telep nyugalmát is felzavarták. - -A mint Thurgau rendeletét kibocsátották, Fröhlich hivatalos -előterjesztés alakjában kérdést intézett a kanton tanácsához, hogy az -érdemes tanács adna neki felvilágositást arról, vajjon: - -– Hol van az a szentirásban megirva, hogy a házasságnak egyházinak és -csupán csak egyházinak kell lenni? - -Természetes, hogy a tanács e kérdésre meg nem felelt. Vagyis inkább -azzal felelt, hogy a törvénytelennek kimondott házasság »elkövetőit« ugy -az egyházi, mint a világi törvények értelmében még az eddiginél is -szigorubban kezdte üldözni. Fröhlich ekkor egy emlékiratot intézett ujra -a tanácshoz, melyben a polgári házasság czélszerüségét s egyedül való -jogosságát bizonyitja. - -– Ha a tisztelt tanács meg nem felel a hozzá intézett kérdésre, hát majd -megfelelek én! - -Ez volt emlékiratának jogczime. - -Aargau kanton, ha jól emlékszem, 1873-ik évi juniusban határozta el a -polgári házasság behozatalát. Fröhlich küzdelmei s nagy szenvedései után -egy emberöltő mulva. - -Fröhlichnek tehát igaza volt s ő bátran, csüggedetlen küzdött az -igazságért. - -Egykor őt számüzték, nejét tőle elszakitották s törvényes itélettel -becstelennek mondták ki s ezenfelül üldözték; négy ártatlan édes -gyermekére rásütötték a fattyu bélyeget s elhelyezték őket a lelenczek -és törvénytelen szülöttek közintézetébe. Csupán azért, mert apa és anya -saját benső hite szerint polgári házasságot kötött egymással. - -Ime: mikor az államnak és egyháznak hatalma szemben áll az embernek -igazságával! - -Fröhlich és neje ma már a sir örök álmát aluszszák. Rettentő fájdalmaik -emléke egyuttal dicsőséges igazságuknak is emléke. - - - - -AZ UTOLSÓ ÚT. - - -I. - -(Az utazás. – Münchenben. – A hauptwyli társalgások. – Találkozás -Fröhlichhel.) - -Hencsey tehát elindult utolsó útjára hű kisérőjével, Béla Józseffel, -hogy fölkeresse és szinről-szinre lássa Fröhlichet és a svájczi -atyafiakat. - -Összes pénzecskéjüket Hencsey vette magához s minden osztozkodás nélkül -ő teljesitette az utazással járó közös kiadásokat. E közös gazdálkodás -azonban csak Salzburgig tartott. Hencsey gyöngéd figyelő lelke -észrevette, hogy az étel és ital szüksége nem egy időben s nem egyenlő -mértékben jelentkezett mindkettőjüknél. Ő szülőfölde szokása szerint -némi bort ivott, társa pedig a tótos felvidék szokása szerint pálinkát -vagy sört az úti fáradalmak ellen. Ámde azon a vidéken a bor sokkal -drágább, mint a másik két ital. A közös gazdálkodásból ily módon hű -társában kedvetlenség támadhatna. Nehogy tehát a sátán incselkedése -viszályt támaszszon köztük, Salzburgban kétfelé osztotta az egész pénzt. -Mindegyikük azt tegye pénzével, a mit akar. - -– Mert tudja a jó isten, irja Hencsey, hogy én senkit nem kivánok lábam -alá vetni, hogy én rajta tapodjak és senki fölött uralkodni nem akarok s -azért békességben utaztunk, mert az osztozás nem haragból, hanem szép -egyetértéssel esett meg köztünk. - -Hencsey meglehetős részletességgel irja le az utazás folyamát. Elégnek -vélem, ha ebből csak a főbb részleteket emelem ki. - -A bajor határszélen, miként irja, mindegyiküknek külön-külön tiz -forintot kellett felmutatni, »mely a mi pénzünk szerint husz forintot -teszen«, – annak igazolására, hogy saját erejükkel keresztül tudnak -menni az országon s könyöradományokhoz folyamodni nem lesznek -kénytelenek. - -Münchenben, Bajorország fővárosában ekkor már volt egy kis nazarénus -gyülekezet. Meg kell jegyeznem, hogy tagjai se itt, se Svájczban, se -Németországban nem nazarénusoknak nevezik magukat, valamint a világ se -ugy nevezi őket. Ők magukat ujra keresztelőknek vagy uj hivőknek -nevezik, németül Neutäufer vagy Neugläubiger. Mint nálunk is ez idő -szerint csak hivőknek nevezik egymást maguk között. Münchenben is főleg -iparosok s legények voltak a gyülekezet tagjai. Ugyanitt a különböző -irányba induló téritőknek is volt már akkor rendes találkozási helyük. - -A kis gyülekezet tanitója itt bizonyos Kohk nevü, eredetileg svájczi -származásu értelmes iparos volt. Ez vezette a gyülekezet ügyeit, adott -utmutatást a téritőknek s tartotta fenn az összeköttetést Fröhlichhel. - -Hencsey fölkereste őt. Név szerint már ismerték egymást. Kohk a -legnagyobb barátsággal és előzékenységgel fogadta Hencseyt, ki itt -társával együtt egy napot töltött. Irt is egy levelet innen Imre -öcscsének Bécsbe egy épen oda induló téritő által, a kinek azt kézhez -kellett volna szolgáltatni. A levél sohase jutott el öcscséhez. Hencsey -nem jegyezte föl e téritő nevét. - -Münchenből vasuton mentek Augsburgba. Hencsey ekkor utazott először -vasuton, otthon levő társai pedig ilyet még csak nem is láttak soha. Meg -is jegyzi, hogy azt az utat, mely gyalogszerrel 18 óra járás, a gőzkocsi -fél óra alatt tette meg, pedig utközben nyolcz állomáson állapodott meg. - -Augsburgból Lindau felé a Westach völgyén mentek, körülbelül azon az -úton, melyen ma vasutvonal halad. Schwabmünchenben megállapodtak egy -napra, mert e gazdag iparu kis városban volt néhány hitrokonuk, kit meg -akartak látogatni. Hencsey kegyes kötelességnek tartotta a külföldi -testvéreket mindenütt meglátogatni, a hitben őket erősiteni vagy -buzgóságuk láttán uj erőt gyüjteni. - -Kemptenből nem az Iller völgyén, hanem Isnyn keresztül mentek Lindauba, -a hol Hencseyt, a mikor megpillantotta a bodeni tavat, élénk honvágy -lepte meg, szomoru ábránddal gondolván vissza a Balatonra s az ennek -szomszédságában fekvő kedves szülőföldjére. - -– Erőt vett rajtam, irja, az emberi gyöngeség, ugy, hogy alig tudtam -mozdulni, meg kellett állapodnom és szememet a vizre szegeztem. Mintha -csak azt sugta volna valaki, forduljak vissza és térjek vissza, a hol -test szerint való rokonaim laknak. De azért meg ne itéljetek, mégis csak -előre mentem, hogy lélek szerint való atyánkfiait láthassam, a melyre el -is segitett a mi Urunk Istenünk. - -Itt gőzhajóra ültek. Hencsey kiszállt Rohrschachnál, mert ő Hauptwyl -felé akart menni. Béla is szeretett volna vele maradni, de ő már -kijelentette a hajóskapitánynak, hogy ő Konstanzig megy, tehát itt nem -mert kiszállni. A két ifju itt néhány napra elvált egymástól és csak -Zürichben találkozott ismét október 11-én. - -A hauptwyli telepről már szóltam. E kis falu alig számlál két ezer -lelket. Thurgau kanton déli határszélén fekszik a bischofszelli -kerületben, gyönyörü völgyben s egy kisded patak partján, mely a -niederwieli erdőségekben, Szent-Gallen kantonban ered. E patak a -hauptwyli határban kis hegyi tavakat alkot. A falu lakosai mind gyárosok -és iparosok, szövőiparral és kelmeföstéssel foglalkoznak, de némi -szőlőmiveléssel is. - -Emlitettem már, hogy itt több év óta állott fenn egy kis ujhivő -gyülekezet, melynek tagjai azonban főleg csak egyetlen festőgyár -személyzetéből kerültek ki. Innen terjedt a felekezet a szomszéd -községekre s különösen Waldkirchre is, mely ide fél óra járásnyira -fekszik, de a mely már a szent-galleni kantonhoz tartozik s jelentékeny -község. - -Hencsey látogatására a hauptwyli gyártulajdonosokat Fröhlich már -figyelmeztette s azonkivül Hencseyt Kohk is ellátta ajánló levelekkel. -Mégis meglepte őt az a kitünő figyelem s áradozó, noha zajtalan -vendégszeretet, melylyel itt fogadták. Az igénytelen magyar fiu, a -szegény bujdosó iparos legény minden fáradalmát megjutalmazva érezte e -fogadtatásban. A gondviselés áldó kezét ismerte föl abban, hogy -ismeretlen létére oly messze földön is oly nagy kitüntetésben részesült. -Hitében és törekvéseiben csak még jobban megerősödött. - -Sokáig késni nem akart itt, de egy napot s éjszakát mégis el kellett -töltenie. Vasárnapon, október 9-én este ért ide. Az isteni tiszteletről -már elkésett, de a gyülekezet tagjai mégis összejöttek kedvéért s -egymással késő éjszakáig nagy bizalommal és lelki gyönyörrel -beszélgettek. A két gyárur s családjuk tagjai a munkások közt annyira -elvegyültek, hogy Hencsey köztük a társadalmi és vagyoni különbséget föl -nem fedezhette. - -Értesitették az uj felekezetnek állásáról. Ismertették előtte -hitvallásuknak alaptanait s szertartásaik módját, a mint azokat Fröhlich -tanitotta és tanitja. Különös tisztelet látható jelenségei közt -emlékeztek Fröhlichről s a többi zürichi és aargaui tanitóról. -Önérzettel emlitették, hogy a hivők száma már tetemes s hogy -napról-napra szaporodik. Fájdalommal panaszolták el ama soknemü és -rettenetes üldözést, melyet a hiveknek régebben Thurgau, Zürich és Bern -kantonokban kellett, most pedig folytonosan Aargau s több más kantonban -kell szenvedniök. - -Száz kérdést intéztek ő hozzá is. - -Hencsey hasonló bizalommal és őszinteséggel beszélte el a magyarországi -hivők számát, személyes viszonyait és messze ható nagy és szent -törekvéseit. Mindezek uj dolgok voltak a hauptwyliek előtt. - -Eleintén nem könnyen értették meg egymás beszédét. A magyar ifju -különben is gyenge és akadozó volt a német nyelvben s a mit tudott is, a -svábnak nevezett pesti szójárás szerint tudta. A svájczi ember megint -másként beszéli a népies német nyelvet. De lassanként mégis csak -összetörődtek. A legtöbb iparos soha hirét se hallotta Magyarországnak s -magyar nemzetnek. Volt azonban egy-kettő, a ki olvasott valamit a Bakony -erdejéről és Sobriról. Pár éve csak, hogy elmult a Sobri-világ s a német -népsajtó tele volt ennek hirével. Azt képzelték, a hány erdei fa: annyi -zsivány és utonálló s az egész ország csak erdőből és zsiványból áll. - -A min legjobban csodálkoztak, az volt, hogy Hencsey a maga országában -történt üldözésekről nem beszélhetett s mindaz, a mi ott vele és -hiveivel történt, csak annyiból állt, hogy a páhoki esperes neki erős -szemrehányásokat tett s iratait elszedte. - -A jó svájcziak azt hitték, hogy ha náluk a művelt helvét földön -házassági viszonyukat el nem ismerik, gyermekeiket erőszakkal elszedik, -isteni tisztelet tartását meg nem engedik, összejöveteleiket a rendőrök -szétverik, tanitóiknak az állandó lakást és nyilvános tanitást minden -kantonban megtiltják s nőiket az állam és az egyház ugy tekinti, mint -tilos ágyasság bűnrészeseit: akkor Magyarországban, abban a – mint -közülök sokan hitték – vad, félig barbár, műveltség nélkül való -országban a nazarénusokat legalább is kerékbe törik, ha megfoghatják. - -Hiába, ők is csak németek voltak, a kik Magyarországról semmit se tudtak -igazán, de annál több rémséges dolgot képzeltek el. Annál kellemesebb -volt a csalódás, melyet Hencsey előadása után éreztek. - -Hencsey másnap korán reggel akart útnak indulni, azonban házigazdái nem -eresztették el. Ott tartóztatták ebédre. A szives barátságot lehetetlen -volt visszautasitani s azért csak délután indulhatott útnak. Estére -Wylig ért s az éjszakát itt töltötte el. Következő napon, október 11-én -huzamos gyaloglás után alkonyatkor Zürichbe jutott s Fröhlichet rögtön -felkereste s megláthatta. Nevezetes pillanat volt ez az ő életében. - -A mi után oly rég óta vágyakodott; a minek eléréseért még az ő gyöngéd -szive is kész volt a szeretett szülők akaratával ellenkezni; a mi után -álmadozott és a miről gondolkodni évek óta soha meg nem szünt: -meglátogatni a külső országi hitrokonokat, a valódi atyafiakat, a lélek -szerint való testvéreket s meglátogatni Fröhlichet, ki tudományával, -rendithetlen hitével, üldözött sorsával s nagy szenvedéseivel már régóta -világitó oszlop s követendő példa volt ő előtte: ime mindezt sikerült -elérnie. - -Nagy alázatossággal borult térdre s mély áhitattal adott hálát az ő -urának, istenének, a ki érdemesnek találta őt mind e nagy kegyelemben -részesiteni. - -Fröhlichhel való találkozását igy irja le: - -– Örökké való dicséret és dicsőség legyen a mi Urunk Jézus Krisztusnak, -ki által fölserkentettünk a mindenható szent Isten nagy nevének -dicséretére. Ime az ő véghetetlen kegyelménél fogva megengedtetett -nékem, hogy ezen messze földön levő atyafiakat megláthassam és az ő -példájukra felbuzduljon az én lelkem, hogy titeket is felbuzdulásra -inditsalak és serkentselek az Ur Jézus Krisztusnak szent nevében. Ámen! - -– Tudósitlak pedig, édes atyámfia, a mint már tudósitottalak is, hogy a -mint én napnyugtakor Zürichbe értem, egy utczán, a mely Niederhofnak -neveztetik, kérdezősködtem Fröhlich atyánkfiának lakása felől és a midőn -engem erről föl nem tudtak világositani, jött egy kis gyermek, ki nekem -megmutatta a lakást és oda elvezetett. Ezt is én a kegyelem jelének -vettem, hogy ime a világi férfiak és asszonyok nem tudják az ő lakását -és egy kis gyermek mutatja meg nékem azt. - -– Midőn én a házba betértem, a mi atyánkfia nem volt otthon, de -nemsokára hazajött és azt kérdezte tőlem, honnan való vagyok. Én -feleltem, messze földről jöttem, én Magyarországból való vagyok. És ő -kérdezte: te vagy-e az a Hencsey Lajos, a kinek társa a tegnapi napon -Zürichbe jött? Én feleltem, én vagyok az; azért jöttem egyenesen ő -hozzá. Erre ő megölelt engem és ama szent csókkal illetett. Én sem -szólni, sem beszélni nem tudtam; ugy éreztem, mintha szivem egészen -elszorult volna és szemeimet elboritotta a könyhullatás. Alig tudtam -Kohk atyánkfiának levelét és az ő apjának levelét, melyet Hauptwylból -hoztam, neki átadni. Nagy szivességgel magánál tartott és nekem lakást -adott. - -Béla Józsefre hivatkozott Fröhlich, mint a ki tegnapi napon jött -Zürichbe. Béla Konstánzból szintén gyalog tette meg ide az utat s ő már -hétfőn, október 10-én ide ért. Ugyanazon a napon, melyen Hencsey ide -ért, Béla már állandó műhelyt és rendes munkát is kapott. - -Fröhlich és Hencsey csaknem az egész éjszakát értekezésben töltötték el. -Hencsey különösen tudni akarta, vajjon a tudomány, melyet ő irt és -hirdetett, megegyez-e azzal, melyet Fröhlich hirdet? - -Az értekezés részleteiről nincs tudomásunk. - -Hencsey csak annyit jegyez meg október 12-én kelt levelében, melyet Imre -öcscséhez Bécsbe intézett, hogy tudományuk megegyez. - -– Hogy pedig, irja, röviden tudósitsalak benneteket az igazságnak -velejéről, én értekeztem Fröhlichhel. Azon mód beszél, a mint én irtam a -nálatok hagyott könyvemben; ezzel minden rendtartások megegyeznek. - - -II. - -(Zürichi szokások. – Hencsey munkát kap. – Fröhlich oktatja Hencseyt. – -Az év végén.) - -Később több levélben részletesen is megirta a magyar hivőknek a svájczi -gyülekezetek hittételeit, szervezetét s szertartásait. Sőt több -kérdésben saját eltérő nézeteit is, de e levelek, fájdalom, valószinüleg -mind elvesztek. Hozzám a következő 1843-ik évről két levelénél több nem -jutott. - -Az éjjeli értekezésnél Fröhlich különös érdeklődéssel kérdezősködött -Denkel Jánosról, valamint az uj hitvallásnak Magyarországon miként lett -elterjedéséről. Hencsey megadta a kellő felvilágositásokat, valamint -Fröhlich is megismerte vele az uj felekezetnek Svájczban és -Németországban való állapotát. - -Hencsey nem akart sokáig terhére lenni házigazdájának, azért másnap már -korán reggel műhely után látott. Végig járta munkáért a szállón kivül a -város minden lakatos czégét, valamint ama gyárakat is, hol lakatos -munkára szükség lehetett. Mindamellett aznapon munkát még se talált, bár -Debruner és más hitrokon is segélyére volt. - -További élményeiről hadd beszéljenek saját sorai: - -– Jóskának vagyon munkája, de nékem nincs, de azért mai napon, ugymint -október 12-én irom Fröhlich szobájában nektek e levelet. Ez utolsó -időben az isten ő általa kezdte el az ő gyülekezetét épiteni és ő is kér -titeket általam, csak maradjatok meg abban, a mit a szentirás tanit és a -mit elkezdettünk. - -– Bár én most munka nélkül vagyok, azért vasárnapig mégis itt maradok, -mivel még a vasárnapi gyülekezetben szeretnék részt venni, ha az isten -megengedi. - -– Eddig irtam október 12-én, de mai napon az az október 13-án nekem a jó -isten ismét megmutatta az ő segitségét. Történt, hogy én, a midőn reggel -fölkeltem, el akartam menni a rendőrségre tartózkodási czéduláért. És a -midőn oda mentem, onnan elküldöttek a doktorhoz, hogy megvizsgáljon, ha -egészséges vagyok-e vagy sem, mivel itt ugy a szokás, hogy ha valaki -munkát akar venni vagy a városban akar maradni, magát a doktornál meg -kell vizsgáltatni és ha valami baja van, kórházba viszik és csak akkor -állhat munkába, ha kigyógyul. - -– Igy tehát, a midőn én mentem a doktorhoz, ime jön eleibém egy lakatos -mester, a kinek műhelyében voltam is 12-én, de hiába. Igen barátságosan -beszélt velem, mivel ő is sok ideig dolgozott Bécsben és mondtam már -neki, hogy én is onnan jövök. Igy a midőn kérdezi, hogy hová megyek, -mondottam, hogy a doktorhoz, mivel itt akarok maradni vasárnapig. E -közben mondja nékem, hogy ő nála volna munka s hétfőn elkezdhetek -dolgozni. – A nevét is nékem mindjárt átadta irásban, hogy a -rendőrségnél csak jelentsem mint hozzája tartozója magamat, mivelhogy, -mint mondá, itt a vándorkönyvet mindjárt el szokják venni s egy jegyet -kap az ember reá. - -– Igy tehát, édes atyámfiai, a jó isten nékem munkát rendelt, pedig már -azt akartam irni, hogy visszamegyek rövid időn hozzátok. És vissza is -mentem volna, ha az isten munkát nem rendelt volna, de most már hétfőn, -azaz október 17-én elkezdek dolgozni. - -– Meddig maradhatunk, azt csak a jó isten tudja; de ha a tavaszig -megmaradhatunk is, mi azért mégis utazásunkat tovább nem folytatjuk, -hanem egyenesen hozzátok térünk. Ti pedig, kérlek az istenre benneteket, -ha csak lehet, megmaradjatok műhelytekben, mert erre szörnyen nehéz -munkát kapni és a mint halljuk, nagyon kevés a fizetés. A kinek két -forintja van, annak igen jó legénynek kell lenni; ez pedig a mi -pénzünkben csak négy forint, mert az itt való ezüst forint a mi -pénzünkben két forint és olyan pénzek vannak itt, hogy ki nem ismerjük -velük magunkat. - -A lakatos mester, kit Hencsey e levélben emlit s kinek műhelyében munkát -kapott, Michel Jakab zürichi lakos volt s lakása és műhelye a -Kisvárosban Niederdorf-utczán 515. szám alatt volt. Sok iparos czégnek -és műhelynek volt akkor s van talán ma is Zürichben czime és czimere is, -mint nálunk szokás a vendéglőknél s boltoknál, de csak elvétve szokás a -műhelyeknél. Michel Jakab műhelye a Nagy Hajóhoz (»beim grossen Schiff«) -volt czimezve s egy kopott, fakó árboczos hajót ábrázoló mázolás az ajtó -fölé ki is volt függesztve. Ezt is megirta Hencsey az ő Imre öcscsének. - -Később Michel Jakab is áttért az uj hitre. Hencsey téritette át s ő e jó -emberben nemcsak munkaadót, nemcsak házigazdát, hanem egyszersmind jó -barátot is nyert. - -A zürichi dolgokról más észrevételei is voltak Hencseynek, mint a -melyeket föntebb közöltünk. Azt irja egyik későbbi levelében Kovács -Józsefnek: - -– Tudd meg azt, szerelmes atyámfia, hogy itt nincs császár, nincsenek -mindenféle fejedelmek és herczegek, mint Bécsben, sem pedig palatinus és -egyéb mágnások és fényüzésben dobzódó papi fejedelmek, mint -Magyarországon, de még nemesek sincsenek. Itt minden ember egyenlő -polgár s mindenki a munkája után él. A vármegyének a neve kanton, annak -van egy tanácsa s a városi tanács is megvan s ezek végezik el a közönség -dolgát. Nincsenek itt katonák se, csak bizonyos napokon katonáskodnak az -emberek. Hanem van rendőrség, a mit policzájnak neveznek; ez mindenre -ügyel s a jövők, menők, utazók az ő szemeit el nem kerülhetik. Otthon mi -nálunk ilyen nincs, ott úti passzust se kérnek senkitől; azt se keresik, -kinek mennyi pénze van a zsebjében, egészséges-e, beteges-e? Az én elmém -sokat hánykolódik e fölött. Azért van-e e nagy vigyázás az emberekre, -mert szeretik őket, vagy pedig azért, mert félnek tőlük? - -E fölött bizony már tapasztaltabb elmék is tünődtek, mint e szegény -fiatal magyar kézműves elméje. - -Hencsey és társa Béla József, mielőtt Bécsből elindultak volna, -Likhardussal és Hencsey Imrével ugy beszéltek össze, hogy a mint majd a -körülmények változása hozza magával, s a mint majd a svájczi munkás -viszonyokat megismerik s Likhardussal és Imrével is megismertetik: ezek -is utánuk fognak menni Zürichbe. Ezt azonban Hencsey itt tartózkodásának -első idejében egyáltalán czélszerütlennek látta s azért sietve intette -Likhardust is, Imre öcscsét is, hogy Bécsből ki ne mozduljanak. - -– Édes atyámfia Likhardus – irja egyik hosszabb levelében – Béla József -is köszönt és kér általam, hogy a midőn mi visszamegyünk, ha nekünk nem -is, tehát a pesti szegény atyafiaknak iparkodjál segitségére lenni és -azért ne próbálkozzál megindulni, hanem megmaradj a te műhelyedben, mert -mi is csak alig, hogy el tudtunk idáig jönni. - -– Továbbá édes testvérem Imre, téged is kérlek, ha csak lehet, megmaradj -műhelyedben, hogy segitségemre lehess, ha szükség lesz rá, mert nem -tudom, mikor vetődöm vissza. Ne keveseld a fizetésedet, mert én se kapok -itt talán többet, pedig itt minden drágább, mint Bécsben. - -– Arra pedig különösen serkentelek, hogy a könyvirásban szorgalmasan -foglalatoskodjál, mert most már látom, hogy könyvem jól van megirva. -Majd irok én te néked bővebben is levelet, mivel már megtudakoztam, ha -vajjon lehet-e itt magyarul nyomtattatni? Azt mondották, lehet és nem is -kerül sokba. Tehát a nyomatás árát megtudhatom és ha az atyafiak is -segitenek, akkor majd értesitlek, hogy te nékem az én könyvemet apró -betükkel egyes levelekben megküld és én azt ismét itt könyvnek összeirom -és kinyomattatom. - -– Kérlek pedig édes öcsém Imre arra is, hogy mentül előbb felelj -levelemre, mert szomoru az én szivem, mivel egyszer azt álmodtam -utazásomban, hogy szegény édes atyámat eltemették s minden jószága -prédára ment s mikor én hazamentem, semmit nem találtam. Kérlek tehát, -ird meg, mit irt édes atyánk és azt is, ha él-e vagy meghalt? Ha -meghalt, menj el haza és maradj otthon. - -– Ajánllak pedig mindnyájatokat az ur Jézus Krisztus oltalmába. Legyetek -békességben és jó egészségben! - -Szinte feltünő e levélben, hogy csak most jutott eszébe a vagyon -kérdése. Igaz, hogy most is csak ugy álmodta, hogy apjának minden -jószága elpusztult. Eddig az üdvözülés biztositásán s a hitbeli -igazságok ábrándjain kivül sohase jutott eszébe semmi más czélja az -életnek. A vagyon épen nem. - -De megmagyarázza ezt is az a komolyság, melylyel az uj hitről irt -könyvét a magyar hivők számára mindenképen ki akarta nyomatni. Ehhez -bizony pénz kellett. Gondolt ugyan az »atyafiak« segitségére is, de a -teher nagyobbik sulya mégis csak az ő vállaira nehezedett volna. Ki nem -kerülhette tehát, hogy a vagyon kérdésére is egyszer-másszor ki ne -röppenjen gondolata. - -Ezt a levelét különben Imre öcscse és Likhardus sietett közölni a -magyarországi hitrokonokkal. Ezeknek nagy megnyugvásukra szolgált, hogy -Hencsey azt a tudományt, melyet ő tanitott, Fröhlichnek és a svájczi -atyafiaknak tudományával megegyezőnek találta. - -Hencsey, mielőtt állását Michel Jakab műhelyében elfoglalhatta, csaknem -egész hetet töltött Fröhlich házánál és társaságában. Ez idő alatt -mondta el Fröhlich neki életének egész történetét. Megismertette -családjával, de a zürichi, wiedikoni s több zürich-környéki -gyülekezetekkel s tanitókkal is. Ezek közt főleg Debrunerrel. Közölte -vele iratait és könyveit, melyek már nyomtatásban megjelentek. - -Fröhlich ekkor irányozta Hencsey figyelmét János apostolnak Jelenésekről -irt csodálatos könyvére. Fröhlichben nagy csodálkozást gerjesztett -Hencsey tudatlansága. - -Jánost ama szent káprázat, melyet könyvében leir, Páthmósz szigetén -lepte meg. Beszélgetés közben Fröhlich többször emlitette e sziget -nevét. Hencsey azt kérdezte: - -– Hol lehet az a sziget? - -– Hogy kérdezheted azt édes testvérem? Hiszen ott van az égei tengerben -Görögország és Kis-Ázsia között. - -Csakhogy Hencsey az égei tengernek se hallotta hirét soha. Se nem járt -ott, se nem tanult vagy hallott róla semmit. - -Fröhlich faggatásaira aztán lassanként kitünt, hogy Hencsey a kis falusi -iskola elemi tudományánál többet, irásnál, olvasásnál s némi -imádkozásnál egyebet soha nem tanult. A földrajzról azt se tudta, mi fán -terem. De ez neki nyugtalanságot nem okozott. Azt felelte Fröhlichnek: - -– A mi urunk Istenünk engem arra választott ki, hogy én csak az ő szent -igéjét ismerjem s ahhoz ragaszkodjam. - -Fröhlich nagyon elmerült János álomszerü látományaiba s nem egy korabeli -eseménynek s nem egy vallásos eszmének magyarázatát egyenesen a -Jelenések könyvéből származtatta. Ezt csak rejtélyes, titkos, kegyeskedő -fejtegetésekkel tehette. Órák számra beszélt ezekről Hencseynek. Benne -azonban ehhez semmi fogékonyságot nem talált. Hencsey csak a szentirás -egyszerü igéihez s itthon megirt könyvének tanaihoz ragaszkodott. - -A legközelebbi vasárnapon, október 16-án részt vett Hencsey az -istentiszteleten, vagy mint mondani szokták, a szent gyülekezetben. - -Ezt egy bérelt háznak tágas szobájában tartották s közel százan voltak -jelen. Zürich kanton ekkor már elnézte az uj hivőknek, hogy bent a -városban magánosoknál, vagy bérelt helyiségben rendes istentiszteletre -összegyülekezzenek. Aargauban például még ekkor sem engedték meg ezt, a -mint már erről megemlékeztem. - -Másnap munkába állott Hencsey s a következő hónapokat egész az év végéig -s azontul is szorgalmas munkában, szentirás olvasásban s a német nyelv -tanulásában töltötte el. Egyelőre nem tanitott. Itt nem is volt arra -szükség, hogy tanitson. De erre alig is lett volna képes. - -A vallásos nyelvnek megszabott és megszokott szólásai, igéi és mondatai -vannak, melyeket magyar nyelven Károli Gáspár, német nyelven Luther -bibliaforditása alkotott. A magyart ismerte Hencsey, de a németet nem. -Mig a német nyelven századok óta megszokott igéket és mondatokat meg nem -tanulta: addig a bibliaolvasásban jártas svájcziak előtt félreértések -nélkül tanitó beszédet nem mondhatott. - -Szorgalmasan részt vett a vasárnapi gyülekezetekben s türelmetlenül -várta naponként Denkelnek s a többi pesti atyafiaknak leveleit, kikhez -nemcsak ő, hanem Fröhlich és Debruner is irtak még október első felében. - - -III. - -(Hencsey sürgeti hazulról a leveleket. – A két Aschmann testvér. – -Hencsey Langnauban. – Debruner élete története. – Hogy vannak otthon?) - -A levelek ritkán jöttek Magyarországból. Ez kissé türelmetlenné tette -Hencseyt. Az 1843. évi január 9-iki levelében némi szelid -szemrehányással illeti hiveit. E levelét özvegy Véber Katalin asszonyhoz -czimezte. Kegyes, jólelkü nő volt s szintén hivő. Utolsó itthonlétekor -téritette meg Hencsey. A József-téren lakott Pesten a Hanzély-házban. -Azért intézte hozzá levelét, mert azt hitte, hogy talán egyéb hiveihez -intézett levelei nem jutottak kézhez. - -– Elgondolhatjátok, – igy ir, – hogy az igazat nekem meg kell vallanom, -itt az atyafiak tudakolják tőlünk, irtatok-e hozzám levelet s nekem azt -kell felelnem, a mi igaz, hogy nem. Csodálkoznak rajta velem együtt, -hogy miért nem irtok. Kivált Denkel János, a ki pedig tanitó. - -Különösen Bámer Ferenczet inti e levélben s kéri meg egyuttal, hogy a -magyarországi gyülekezetek dolgairól nyujtson részletes tudósitást. A -mit Bámer meg is tett, a mint később majd rátérünk. - -Az uj évet, az 1843-ikit, Hencsey szorgalmas műhelybeli munkával s -tanulással töltötte el. A mellett arra törekedett, hogy a jelesebb -svájczi atyafiaknak, kiváltképen a tanitóknak és téritőknek -élettörténetét följegyezze s ezt például, intésül, oktatásul magyar -hiveivel közölje. - -Mi mindenre ki nem terjedt e buzgó fiatal ember figyelme! Hátha még a -mindennapi kenyérért mindennapi nehéz munkát nem kellett volna végeznie. - -Talán emlitettem már, hogy Zürichben és környékén ekkor négy tanitó, -négy téritő működött. Az idegenek némi gúnynyal püspököknek is nevezték -őket. Fröhlich, a két Aschmann testvér és Debruner János volt ez a négy -»püspök«. - -Fröhlich életét már ismertettem vázlatosan s működésének és -szenvedéseinek történetét is. Fröhlichnek ebben az évben végkép el -kellett hagynia Zürichet, mint állandó lakost nem türte meg ott a -hatóság, átköltözött Straszburgba, mely akkor Francziaországhoz -tartozott s téritő munkáját ott folytatta. Csak annyit engedtek meg -neki, hogy svájczi gyülekezeteit vagy legalább a zürichit -meglátogathassa. Meg is tette gyakran s ilyenkor néhány napot hivei s -Hencsey társaságában tölthetett el. - -A két Aschmann testvérről Hencsey följegyzései után ennyit tudunk: - -Gazdag molnármester és malomtulajdonos volt Zürichben az öreg Aschmann. -Sok gyors vizü folyó van Zürich körül: a Limmat, a Sichl s ezek -mellékfolyói. Melyiken volt a malom, Hencsey nem jegyezte föl. Volt a -gazdag molnárnak háza, telke, boltja is a városban. S volt három fia és -egy leánya. - -Idősebb fia János s második fia Jakab. Ezek 1837-ben áttértek az uj -hitre s magukhoz vonzották leánytestvérjüket is. Apjuk, anyjuk s a -harmadik fiu tudni se akart az uj hitről. Fájdalmas jelenetek törtek ki -a család kebelében. Az öreg Aschmann törhetetlen volt. Egyházának lelkes -hive s valami előljárója is. Buzgó kálvinista. Mikor szép szava, intése, -könyörgése, parancsolása nem használt: legsulyosabb apai jogához -folyamodott. Fiait testileg fenyitette s mikor ez se használt: megvont -tőlük minden segitséget. Az apai háztól s a malomból elverte őket. - -A két fiu, tele az uj hit legyőzhetetlen buzgalmával, istennek ajánlta -lelkét, szó nélkül tűrt mindent s apjának sujtó kezét is megáldva, -elhagyta a közös hajlékot s ment a világba két kezével keresni a -kenyeret s tanulni és tanitani. Vitték magukkal hugukat is, a kinek -nemsokára szerencséje is akadt s 1842-ben férjhez ment. - -Az apa elbusult, elkeseredett családjának e szétesésén. Nem volt -maradása se a malomban, se a háznál, se a boltban. Otthona siralomházzá -vált. Utóbb eladta mindenét s józanul, becsületesen, tékozlás nélkül, de -szomoruan töltötte napjait és éveit. Találkozott vele Hencsey is s a -fiatal ember tapasztalatlanságával s a mély hitnek bátorságával -törekedett kiengesztelni ő is. Eredménytelen volt buzgósága. - -– A mi urunk Istenünk ugy akarta, hogy szive kemény maradjon. - -E sóhajtással hagyta abba kisérleteit. - -Annál buzgóbb tanitó lett a két testvér. Tehetséges, eszes és komoly fiu -volt mind a kettő; János is, Jakab is. Nagy elemi tudással s a szentirás -csodálni való ismeretével, szelid és komoly lélekkel téritett és -buzgólkodott mind a kettő. Annyira, hogy már Hencsey oda menetele előtt -tanitóknak ismerték el őket mind a zürichi, mind a környékbeli -gyülekezetek Neumünszterben, Wytikonban, Zollikonban, Wollishofenben és -Dietlikonban s másutt is. Mind e helyeken megfordult hol az egyik, hol a -másik Aschmann kiséretében vasárnaponként Hencsey is. - -Elment Hencsey távolabbra is. - -Bernhez nem messze van Langnau az Emmenthalon. Népes és iparos városka. - -– Akkora gyülekezet van ott, irja Hencsey, csak nénéink többen vannak -két száznál, az atyafiak pedig még többen. - -Kegyes és buzgó tanitó volt itt is. Nevét nem jegyezte fel Hencsey. -Azelőtt Bernben volt városi elemi iskolaigazgató. Áttért, uj hivő lett s -megkeresztelkedett. De nyomban bejelentette a följebb való hatóságnak s -egyuttal ajánlkozott továbbra is s még nagyobb buzgósággal a tanitásra. -A tanács ezt nem engedte meg, sőt állásától nyomban felfüggesztette. De -minthogy kitünő tanitó volt, derék buzgó embernek ismerték s a városban -általában szerették: nem akarták elkergetni s kenyerétől megfosztani: -egy évi időt engedtek neki, hogy megtévelyedett gondolkozásától -megszabaduljon s az egyházhoz ismét visszatérjen. Hiában volt. Nem tért -vissza, sőt annál lelkesebben tanitotta az uj hitet. A vége az lett: -számüzték a városból. Mikor Hencsey ott járt: akkor Langnauban volt -tanitó »püspök«. - -Nagy lelki örömmel fogadta Hencseyt. Az idegent, a messze földről ide -bujdosó testvért, a pogány magyarok ivadékát. Ime az erős hit -megmozditja a hegyeket s isten akarata kiterjed mind az egész föld -kerekségén! - -Ily szavakkal mutatta be a tanitó Hencseyt a gyülekezetnek. Hencseyt -könyekre fakasztotta a gyülekezet áhitatos szent éneke. - -Ő maga is tartott egy kis beszédet. - -– De nem szólhattam sokáig, – irja. – A mint szeretett atyánkfiainak és -nénéinknek a mi Urunk Jézus Krisztushoz szálló lelkét láttam, erőt vett -rajtam is az érzés és eszembe jutott, hogy én vagyok itt a legkisebb és -a legerőtlenebb! - -A negyedik tanitó az Aschmann testvéreknél, talán még Fröhlichnél is -nagyobb tanitó volt Zürichben ekkor Debruner, a kit már néhányszor név -szerint emlitettem. Ezzel volt együtt legtöbbet Hencsey. Ennek életéről -a következő adatokat jegyezte föl: - -Debruner János Thurgauban született iparos szülőktől 1808-ban. Mint ifju -iparos legény Aargauba költözött s ott telepedett meg 1830 körül. Ott -vette föl az uj hitet, »ott született ujjá« 1833-ban s mindjárt a -következő évben elkezdett tanitani, szent gyülekezeteket tartani s -keresztelni. S nemcsak a kanton székhelyén Aargauban, hanem a -környékbeli falvakban is. Megnősült 1830-ban, felesége 1810-ben -született, aargaui lány volt s már mint menyecske tért az uj hitre -1835-ben. Sok gyerekük lett. Hatalmas, szép, erős alak volt mind a férj, -mind a feleség. Mikor Hencsey megismerkedett vele, tiz évi házasságuk -alatt már hét szép egészséges gyerekük született, három fiu és négy -leány, – de két leánytestvér ikrekként jött a világra 1836-ban. Ez -áldásos szaporaságot mint Debruner, mind Hencsey s utóbb Béla József és -Hencsey Imre is ismételten megirta Magyarországba az itteni atyafiaknak. -S mindig azzal az intéssel, hogy Istennek különös áldása a sok gyerek. A -házas felek hűséggel és szeretettel legyenek egymás iránt, egymást -igazán megbecsüljék, erejükre s egészségükre vigyázzanak; – akkor -várhatják istennek különös kegyelmét, ugymint az egészséges és sok -gyermeket s a földi boldogságot. Kövessék Debruner Jánosnak és -hitvesének ragyogó példáját. - -Tanitásaira az első napokban nem ügyelt a hatóság. De a mikor már öt -gyülekezetet, öt istentiszteletet tartott: beidézték a városházához a -tanács elé. Városi hajdu élőszóval hozta az idézést. Ott kihallgatták, -maga igazolására fölhivták s azután megpirongatták. Egyuttal kimondták -határozatban s kiadták irásban is, hogy a tanitást, keresztelést, -gyülekezettartást egyenesen megtiltják s ha a tilalmat megszegi: mind -őt, mind azt, a ki házában az istentiszteletet megengedi, száz forinttól -négyszáz forintig terjedő birsággal, mint büntetéssel sujtják. Egyuttal -lelkére kötötték, hogy tévelygéseit hagyja abba, az egyháznak jámbor -bárányait tilos legelőre ne terelgesse, térjen vissza apáinak igaz -hitére s legyen az egyháznak hű fia. - -Ő azonban ragaszkodott a maga mélységes hitéhez s tovább tanitgatott és -téritgetett. Csakhogy most már nagyobb óvatossággal. - -– Ez után a város pandurjai, – igy ir Hencsey, – mindig keresték, mindig -leskelődtek utána, hogy őt elárulhatnák, de az Isten megerősitette őt s -ily módon két egész esztendeig tudta az évangyéliomot hirdetni. Mig -végre Isten rábocsájtotta a város pandurjait. - -Panduroknak nevezi Hencsey a város közbiztonsági szolgáit. Más nevüket -magyarul nem tudta. - -Debrunert s másik négy hivét 1836-ik évi márcziusban épen -istentiszteleten lepték meg a hajduk s vitték a tanács elé. Azt az -itéletet kapta, hogy a város területéről kiutasittatik, sőt örökre -számüzetik, de az elköltözésre, műhelye és vagyona kimozditására négy -heti időt kap. - -Felesége épen várandós volt, a négy hét elteltével nem mozdulhatott. -Nosza fogták fülön Debrunert s vitték a börtönbe. Mikor felesége szült: -akkor kieresztették s a költözésre hét heti haladékot adtak neki. De -akkor aztán feleségével s öt gyerekével kénytelen volt útra kelni. A két -legkisebb gyereke a két iker lányka volt, hét hetes csecsemő. - -Hová menjen? Hol hajthatja fejét nyugalomra? - -Szülőföldét Thurgaut jelölték ki számára. Odament. - -Ott se szivesen látták, mint uj hivőt. A mint odaért: azonnal behivták -fegyvergyakorlatra. Nem ment be, feleségét és kis gyerekeit nem -hagyhatta. Karhatalommal bevitték s börtönbe zárták. Innen hamar -kiszabadult ugyan, de maradása még se volt otthon, ez év deczember -havában Zürichbe költözött. Ez nagy város volt, a téritők ellen még se -fenekedett ugy, mint a kis városok. - -Lelke és buzgósága nem hagyta nyugodni. 1838-ban ellátogatott Aargauba -régi hiveihez. Két hajdu nyomban lefülelte s vitte a tanács elé. Öt heti -börtönt kellett e miatt szenvednie. Két év mulva 1840-ben ujra -visszatért, ujra elfogták s a börtönbe kisérték. A miért megszegte a -tilalmat s ujra hirdette az igét. - -Nem nyugodott meg az itéletben. Fölvitte az ügyét a legfelső biróságig. -Nyilvános tárgyaláson maga fejtette ki igazságát. Nem sértette a -közerkölcsöt s a köztársaság törvényeit. Isten igéjét hirdette csupán, a -hogy azt a szentirásban találta. Mi hát a bűne? Miért kell neki -üldöztetést szenvednie? - -Mind nem használt semmit. A legfelső biróság elitélte kilencz heti -fogságra s 70 frank pénzbüntetésre. A hatóság iránt engedetlennek lenni -nem szabad. Hogy pedig a hatóság mit tilt vagy mit parancsol: azt a -legfelsőbb biróság nem birálgatja. Igy származott büntetése. - -Azóta nyugalma van. - -Zürichben nem bántják. Ott megelégedtek Fröhlich számüzetésével. Azóta -kétszer megfordult Aargauban is, de az Isten egyszer sem szolgáltatta át -a fogdmegek kezébe. - -Ime ez Debruner élettörténete Hencsey szerint. Utódai ma is élnek -Svájczban. - -Hencsey folyton aggódott, hogy otthon Magyarországon elszélednek hivei, -mint a nyáj, a melynek nincs őrizője s meggyöngülnek hitökben. Debrunert -is rábeszélte tehát, hogy ő is irjon leveleket a magyarokhoz. Irt is. -Természetesen németül. A pestiek aztán leforditották a leveleket -magyarra s ugy küldözték szét a németül nem tudó hiveknek. - -Hencsey arra is szakadatlanul intette hiveit, hogy őt a magyarországi -gyülekezetek és egyes atyafiak állapotáról gondosan értesitsék. Hogy -addig is, mig hazamehetne: intést, oktatást, jó tanácsot, buzditást -nyujthasson levél utján, a mennyire szükségesnek látja. - -A jelentések minden oldalról beérkeztek hozzá. - -Legbuzgóbb, legszorgalmasabb tudósitó volt Bámer Ferencz, a -székesfehérvári születésü nazarénus. Kovács József is rendesen irt ugyan -Nemesfaluból, de ő az összes hivek és téritők sorsát onnan a Balaton -partjáról nem tudhatta, de Bámer Pesten és Budán lakott, az ország -központján, ő mindent tudhatott. - -Ihász Gyuri és Rajki János még az 1842-ik év végén elhagyták Bécset s -lementek Pestre. Hencsey Imre azonban ott maradt s ő onnan kimozdulni -nem is akart. Lelke csak azzal a vágygyal volt tele, hogy Lajos bátyja -után mehessen Zürichbe. Annak kezétől akarta a szent keresztséget -elvenni. Visszatérni Magyarországba egyelőre nem akart. Ha visszatér: -szülőit ki nem kerülheti. Attól pedig méltán tarthatott, hogy ha egyszer -hazamegy: szülői őt többé hazulról el nem eresztik. Idegen országba, -messze földre semmi esetre. Neki pedig bátyját látnia kell. - -Szegény jó fiu, alig sejtette azt a magasabb végzetet, mely őt Lajos -bátyjának fölkeresésére unszolá. - -Bámer levelei tiszta képet nyujtottak a magyar nazarénusok állapotáról. - - -IV. - -(Bámer Ferencz és a lánczhidépités. – A szétszóródott hivek. – A pesti -hivek. – Likhardus. – Hencsey szomorusága. – Öcscse Zürichbe megy.) - -Bámer Ferencz az öreg Nipp Annának volt öreg legénye és munkavezetője. Ő -igazgatta a műhelyt, ő szerezte a megrendeléseket, ő hajtotta be a -kintlevőségeket, ő szerezte be az anyagot s ő ült ki a vásárba is a -sátor alá. Szóbelileg bizalmasan abban állapodtak meg, hogy Nipp Anna -örökösen is átadja neki a műhelyt és szerszámokat s azért Bámernak nem -is volt rendes fizetése. - -Azonban valami távoli rokonok kerültek elő valahonnan, ezek megsejtették -öreg nénjük szándékát, nyakára mentek s addig sugdostak a fülébe, hogy a -jó Nipp Anna a műhely átadásaért utóbb ötszáz váltó forintot, a mai -pénzben 420 koronát kért Bámertől. Ennek nem volt pénze. Nem -takarithatott, mert hiszen fizetést se kapott. Szülői is szegények -voltak Fehérváron, nem tehetett mást: ott kellett hagynia a műhelyt. - -A lánczhidépitésnél kapott alkalmazást és pedig a budai oldalon. - -Azon a helyen, a hol most a lánczhid van, egészen más képe volt akkor a -Duna partjának, mint most. - -Az alagut még nem volt meg. A budai várba fölvezető Albrecht-út is -egészen más volt, mint most. Akkor is a Vizikapuhoz vezetett föl, de -meredekebben. A lánczhid körüli paloták helyén üres parti telkek -állottak. A hajóvontató lovak járása volt a mostani korzó helyén. A hol -most a kereskedelmi miniszterium palotája áll: majdnem azon a helyen -állt egy alaktalan régi, de nagy raktárépület magánosan. A várhegy -oldala gondozatlan és szabályozatlan gyep, tele apró bokorral; kökény, -bodzafa, vadmeggy cserjével. Gyerekek mászkáltak ott s malaczot, -bárányt, kecskét legeltettek. - -A lánczhid lánczai mélyen a föld alatt lévő üregben vannak megkötve. -Mikor a lánczhid épült, a partnak jó nagy részét magas keritéssel -elkeritették. A bekeritett részt nevezték épitő udvarnak. Itt dolgoztak -a kőfaragók. Ide hordták a lánczhid lánczainak Angliából szállitott -aczéldeszkáit. Itt állitották össze a lánczszemeket. Itt volt az épitő -mérnökök s különféle munkavezetők irodája. Itt ásták a lánczok végeinek -földalatti üregeit is. Száz és ezerféle furó, faragó szerszámnak, -kötélnek, emelő csigának, targonczának volt ez az udvar állandó raktára. - -Bámer Ferencz itt nyert munkát eleinte mint lakatos, utóbb mint az épitő -udvar felügyelője. - -Télen azonban munkaszünet volt s 1842-ik évi november 1-én harminczad -magával elbocsátották. Csak a külföldi idegen munkásokat tartották meg. -A magyar munkás menjen, a hova tud. - -A fővárosban költséges volt az élet s kivált műhely és munka nélkül -maradt kézművesnek. Bámer tehát hazament szegény szüleihez Fehérvárra. -De uj év után 1843 elején ujra feljött a fővárosba munka után nézni, -néhány napot testvéröcscsénél töltött, a ki Kropacsek malmában volt -molnárlegény s aztán február végén ujra elfoglalhatta tavalyi helyét a -lánczhid épitő udvarában. - -Ez évben meg is nősült. - -– A sok kisértetnek ellent nem állhattam, irja; s ezen felül még az én -jó apám s anyám testvérjei is mindig unszoltak a házasságra. - -Talált egy magához illő fiatal özvegy asszonyt. Keresztneve Anna volt. -Ezt vette el s épen Szent István napja előtt való napon, augusztus 19-én -esküdött meg vele. Ez időtől fogva Pesten a Józsefvárosban Koszoru-utcza -791. számu házban lakott. Családi élete boldog volt. - -Az uj hit mellett buzgón megmaradt. - -Levelei sok szomoruságot okoztak Hencseynek. Hencsey azt értette e -levelekből, hogy a hivők lassan szaporodnak, a pesti gyülekezet tagjai -szétszóródtak, közös isteni tiszteletre összejönni alig tudnak s még a -legbuzgóbbak is lankadoznak. - -Bizony szétszóródtak a pesti hivők. - -Rajki János nem maradt meg Pesten; elment Szegzárdra, Fekete József -lakatos műhelyébe Tolnavármegyébe. Onnan pedig átment Bajára -Bács-Bodroghvármegyébe. - -Ihász György Czeczére költözött Fehérvármegyébe s ott vert fészket -hosszu időre. - -Kertész András Meggyesen telepedett le Erdélyben s ott meg is -házasodott. Ide jött Filippi is. - -Vitkovszky József kőműves Eperjesre költözött Sárosvármegyébe. - -Klein János Szebenben állott műhelybe szintén Erdélyországban. - -Vájdenhóf még mindig Békés-Csabán buzgólkodott, Kovács József -Nemes-Boldogasszonyfán; amaz Békés, emez Zalavármegyében. - -Tehát az ország minden részébe messze kerültek el egymástól azok, a kik -Hencsey édes szavaiból meritették egykor az uj hit igéit. - -Likhardusnak más lett a sorsa. Ez semmire való, korhely emberré vált. -Bécsből Pestre jött. Vándorkönyvét valahol elhagyta, beitta, zálogba -tette. A vándorkönyv volt akkor a munkakönyv is, az igazolvány is. E -nélkül se idegen városban, se a szállókon nem volt helye a kézműves -legénynek. A kinek nem volt vándorkönyve, azt hely nélkül való -csavargónak tekintették a hatóságok s küldték tovább. - -Likhardusnak azonban mint hivőnek mégis szereztek műhelyt a pesti hivő -atyafiak. Szállást és élelmezést kapott s hetenként öt forintot. De a -rendes munka nem tetszett neki, otthagyta a műhelyt s Magyarék házánál -töltött el három hetet henyélve. Onnan átment a jó Nipp Anna nyakára s -annál erőszakoskodott. Sorba járta az összes hivő atyafiakat s Bámer -Ferencznek is sok háboruságot okozott. - -Intették, jóra kérték. Semmi szép szó nem használt. - -– Én is hivő vagyok, testvértek vagyok, kötelességtek nekem lakást, -ruhát s enni-inni valót adni. - -Ezt az itéletet mondta ki rájuk. - -Az atyafiak sokáig türtek, de türelmük utóbb elfogyott. Fogták a -gallérját s »átadták a Sátánnak, mivelhogy annak kezéből ugy sem -lehetett kiszabaditani«. - -Ez volt a magyar nazarénusoknál a gyülekezetből kizárás első esete. - -Likhardus eltünt Pestről. Eltünt az országból is. Hogy és hogy nem: -egyszer csak Zürichben termett s Hencseynél jelentkezett. Ez 1843-ik évi -szeptemberben történt. Hencsey igaz testvér gyanánt fogadta, valamint -Béla József is. Bemutatták a zürichi hivő testvérek sok tagjának. -Azonban Likhardusnak nem volt se útlevele, se más igazolványa. E nélkül -pedig a zürichi rendszabályok szerint 24 óra alatt el kell hagyni a -várost. Hencsey nem tudta, minő életet élt Likhardus Pesten. Titkon -elhelyezték, műhelybe állitották s adtak neki kenyeret és ellátást. - -De megromlott lélek volt már egészen. Zürichben is korhelykedett s -henyélt s Hencseyre való hivatkozással csakhamar tizenhét forint -adósságot csinált álnokul. Hencseynek volt már egy kis megtakaritott -pénze, nem tartozott volna ez összeget kifizetni, de azért mégis csak -kifizette. Pirult arra a gondolatra, hogy magyar hivő ilyen ember lehet. -De azután levette róla kezét. A városi hatóság nyomban ki is utasitotta -Zürich területéről. - -Mi lett utóbb belőle? Nem tudom. A magyar nazarénusok jegyzeteiben többé -nyomát nem találom. - -Kik maradtak hát meg Pesten? - -Ott volt Denkel János, a tanitó. Ez Musek nevü mészárosmester házában -lakott a Dunaparton a vágóhid mellett. A vágóhid akkor nem ott volt, a -hol most, hanem legalább két kilométerrel följebb, közel a mai -vámpalotához. Felesége nagybeteg volt, vizi betegségben szenvedett, pár -év mulva meg is halt. Talán e miatt is a tanitásban nem buzgólkodott -annyira, mint kezdetben s mint akkor, a mikor Hencsey még itthon volt. - -Megvolt Denkel Terézia. - -Megvolt a jó Nipp Anna. A Terézvárosból, a Nagymező-utczából átment -lakni a Lipótvárosba, a templom-téri piaczra. A hol most az óriási -bazilika áll: ott állott akkor egy kis templom. Körülötte szabad tér s -ezt heti és napi vásártérnek, piacznak használta a közönség. Zöldséggel, -baromfival, hentes és sütő árukkal volt tele egész nap. Ennek északi -oldalára a 294. számu házba költözött Nipp Anna, de már itt nem volt -akkora szobája, a hol istentiszteletet lehetett volna tartani. - -Megvolt még az öreg Eichman Margaréta asszony, több mint 90 éves, -gyenge, beteges. Lakásából kimozdulni már nem tudott, a hivek jártak -hozzá látogatni s az imádkozásban segiteni. - -Végül Magyar Ferencz és hitvese s Bámer Ferencz: ime ezekből állott az -1843-ik év végén a pesti hivő atyafiak gyülekezete. Alig heten, -nyolczan. Rendes gyülekezetet tartani nem lehetett. - -Hencseynek fájt ez az állapot. - -Körülötte élet, zsibongás, eleven hitbuzgalomnak csodálatos pezsgése, -minden vasárnapon isten tisztelet, a hova nagy számban seregelnek a hivő -atyafiak s ha üldözik is őket, annál nagyobb elszántsággal engedik át -lelküket az üdvösségkereső áhitatnak. - -Pedig üldözik őket. - -Fröhlichnek el kellett költözni még az országból is. A többi lelkes -tanitót se türik meg otthonában. A kisdedeket erőszakkal keresztelik. - -Erre különös gondja van minden világi és egyházi hatóságnak. Számon -tartják az ujszülötteket. Ha a szülők késlekednek a kereszteléssel, a -végrehajtó hatalom odamegy a házhoz, a gyermekágyas anya kebléről -leszakitja a csecsemőt, viszi a templomba s megkeresztelteti a pappal. - -E fölött sokat tanakodtak az uj hivők. Mit csináljanak ily esetben? - -Ellenállani nem szabad. Erőszakot erőszak ellen szegezni tiltja hitük. -De azt maguk számára szoros törvény gyanánt meghatározták, hogy az ily -keresztelést még érintéssel se szabad elősegiteni. Ha kérik az anyától a -csecsemőt: neki nem szabad a kezét se mozditani. Vegye el kebeléről az -idegen. Hitük szerint ugy sincs foganatja az ily keresztelésnek. A hit -nélkül való keresztelést ugy se veszi észre az ur isten, a csecsemőnek -pedig még hite nem lehet. A sarjadzó lélek a hitnek magasságaihoz föl -nem emelkedhetik. - -Igy gondolkoztak s e törvényük szigoru megtartását követelték minden -hivő atyafitól. A kik ez ellen vétettek, a kik a csecsemőt önkényt -vitték a keresztvizre vagy saját kezükkel adták át a végrehajtóknak: -azokat kizárták a gyülekezetből. - -Kizáratás gyakran fordult elő. Ennek természetes oka volt. - -Az anya lelkében, midőn maga mellett látta apró szülöttjét, feltámadt az -egyház régi tana. Keresztség nélkül nincs üdvözülés. A boldogok seregébe -el nem juthat a kereszteletlen. De hátha kiskorában veszi el isten az ő -ártatlan magzatját? Az anya megbirkózhatik a gyehenna gondolatával, de -csecsemőjét még a gondolatnak se adhatja át. Hiszen ő felelős annak -üdvösségeért. - -Gyakori eset volt a régi egyházhoz való visszatérés is. Sok uj hivő -erőtlennek érezte magát az üldöztetés közben. Gyakran a tanitók ellen -feltámadott a tömeg s véresre verte őket. Maga Debruner két izben alig -tudott véres fejjel menekülni a rá zúdult tömeg elől. Kézzel és öklelő -szerszámokkal bántalmazták s kövekkel dobálták. Ha nem menekülhet: -István vértanu sorsára jut. - -Mindezt tudta és látta Hencsey. De azt is látta, hogy ennek daczára -folyton szaporodnak az uj hit követői. S az fájt neki épen, hogy -hazájában nem üldözik az ő követőit s azok mégis lassan szaporodnak, a -pesti gyülekezet is szétoszlott s bánatos lelke ugy látta, ugy képzelte, -hogy még a ki megmarad is a hitben, annak hite is lankadoz. Foglalkozott -a hazatérés gondolatával. - -Egyszer azonban csak nála termett öcscse is. Hencsey Imre otthagyta -Bécset s átment Zürichbe. Még nem volt megkeresztelve; Bécsben nem is -volt tanitó, a ki megkeresztelhette volna, sietett hát bátyjához. - -Műhelyt rögtön kapott. Ugyanott, a hol Lajos bátyja: Michel Jakab -lakatosnál. - -A nyár végén nyerte el a keresztséget. Buzgalmával, példás erkölcseivel -s hitének biztos megvallásával kellett azt kiérdemelnie. Épen a sok -visszatérés miatt Svájczban nem könnyen vették be az uj hivők közé az -embereket s kivált az idegeneket. - -A keresztelés megtörténhetett a szobában is, de kint a szabadban is. -Álló viz és folyó viz között nem tettek különbséget. Imrét hajnali négy -órakor keresztelték meg a Siehl-folyó egyik szép ligetes partján. Még -sötéttel kiindult oda a városból negyven-ötven hivő, férfiak és nők -gyülekezetet tartani. Debruner és Hencsey tartott beszédeket. Imre azt -szerette volna, hogy bátyja ereszsze rá a keresztelő vizet. De bátyja -Zürichben nem tanitó volt s épen ő meg nem bontotta volna a rendet. -Debruner volt keresztelő tanitója. - -Hárman voltak most már Zürichben magyar hivők. Likhardust nem -számitották, csak a két Hencseyt és Béla Józsefet. Hencsey Imre buzgalma -és kegyessége ezentul csak oly nagy volt, mint Lajos bátyjáé. - - -V. - -(Vitáz a két testvér. – Hencsey buzgósága és betegsége. – A jámbor -Raschy Anna. – Hencsey halála.) - -Sőt még vitába is keveredett Lajos bátyjával s vitájuk a hitnek nem egy -tételére terjedett ki. A vita szelid és testvéri volt, a nyilvánosság -elé nem is került, de mégis jellemző. - -A svájczi hivők közt fölmerült az a kérdés, vajjon a hitetlenekkel, -idegen istenek imádóival s a tisztátalanokkal ehetik-e, ihatik-e egy -edényből a hivő? Mindenki tudja, hogy e kérdés a zsidók kérdése s nem a -keresztyéneké, de Jézus korának szent irásaiban is gyakran szellőztetik. - -Pál a nagy apostol azt irja egy helyütt a korinthusiakhoz: - -– Ne társalkodjatok azzal, ha valaki, holott atyafiunak neveztetik, -parázna vagy fösvény vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges -vagy ragadozó. Az ilyenekkel mondom, hogy ingyen se egyetek. - -A svájcziak, meglehetősen félreértve az apostol szavait, szigoruan -álltak a mellett, hogy ha már valaki hozzájuk tartozott, de bűnös élete -miatt a gyülekezetből kirekesztették, azzal egy asztal mellé nem ültek s -egy edényből nem ettek-ittak. Más egyházhoz tartozó bűnös ember iránt -ezt a vonakodást nem cselekedték. - -Imre ehhez a tanhoz ragaszkodott. - -Bátyja ezt nem fogadta el. Az ő hite az volt: minden embert egyenlő -szivvel kell szeretnünk; azt is, a ki hozzánk tartozik s azt is, a ki -más felekezethez tartozik, de még azt is, a ki egykor hozzánk tartozott, -de bűnös élete miatt a gyülekezetből ki kellett rekeszteni. Ennek minden -büntetése e földön abból állhat, hogy többé a gyülekezetben részt nem -vehet s az urvacsorát el nem nyerheti. Egyéb módon haragot, boszut, -neheztelést érezni és tanusitani iránta nem szabad. - -Volt más vitájuk is. - -Svájczban nyakra-főre büntették az uj hivőket. A büntetés a tanitókra -nézve számüzetés volt, a közönséges hivőkre nézve pénzbeli birság. - -Fölmerült a hivők közt az a kérdés: vajjon pénzbirság esetén a hivő -önkényt fizessen-e vagy bevárja a végrehajtást, foglalást, becslést, -árverezést, ingó jószág hatósági elhurczolását? - -A nagy apostolnak a zsidókhoz irt levelében találtak egy pontot, a hol -az apostol dicséri azokat a zsidókat, a kik Jézus követői lettek s e -miatt jószáguknak elzsákmányolását örömmel szemlélték. Ugy okoskodtak -tehát, hogy a hatósági végrehajtást, mely nem egyéb, mint zsákmányolás, -örömmel kell venni, tehát azt önkéntes fizetés által kikerülni nem kell. - -Hencsey nem fogadta el ezt a nézetet, Imre öcscse pedig ehhez hajlott. -Sok szelid vitában hányták-vetették meg ezt a kérdést. A magyar hivőkhöz -intézett leveleiben Hencsey határozottan megállott a maga nézete mellett -s ezt ajánlotta hiveinek. Imre öcscse nem ajánlotta a maga nézetét, de -bőven ismertette a svájczi felfogást leveleiben. - -Főleg vita közben s esti órákban cserélték ki eszméiket. Velük volt -gyakran Béla József is. - -Munkanapon, hétköznapon nem jutott idő sétára. Műhely után pihenés s a -szentirásnak német nyelven való közös olvasása következett. Mind a kettő -serényen törekedett elsajátitani Luther szentirási nyelvét, Hencsey -őszre kelve már több izben tartott egyik-másik kisded gyülekezetben -egyházi beszédet. Bele akarta magát gyakorolni egészen. - -Ünnepnapon korán keltek s már napfeljötte előtt kimentek sétálni. Utjok -messze-messze vezetett vagy a tó partján Wollishofen felé, vagy a Limmat -partján Wipplingen felé. Valami különös ösztöne vagy vágya volt azonban -Hencseynek a temetőben tölteni a reggeli időt. - -Az a gyönyörü sétány és fáskert, mely a Rämi-útra dül s melyet ma -ó-temetőnek neveznek, akkor még temető volt. Korán se oly diszes, annyi -és oly szép siremlékkel korán se behintve, mint az olasz és franczia -temetők, de az áhitatnak s a másvilági életre néző gondolatoknak -fölkeltésére csak oly alkalmas, mint azok. Ide vonzotta Hencseyt bánatos -lelke. - -Százszor eszébe jutott: ha ő ide jutna, ha neki itt idegenben kellene -meghalni. - -De ezzel a gondolattal nem tudott megbarátkozni. - -– Hazamegyek, édes öcsém, ugymond, még sok dolgom van otthon. Csak a -tavaszt várom, vagy talán meg se várom, hazamegyünk. - -Nem várta meg a tavaszt. - -Novemberben betegeskedni kezdett. Ugy érezte, hogy testi ereje -szemlátomást és rohamosan fogy. Még se ő, se közellévői nem gondoltak -talán arra, hogy nagy beteg, de már nagy beteg volt. Ugy látszik, -tüdejét támadta meg orvul a nyavalya. - -Nem lehetett csodálni. - -Sok emberre s kivált sok fiatalra, kinél kialszik az élet, mint a -gyertya, azt mondja a magyar közmondás: megölte a buzgóság. - -Hencsey egész nap a legnehezebb kovács- és lakatosmunkát végezte tűzzel, -vassal, pörölylyel, nehéz vasreszelővel. Lelkiismerete szerint első -akart lenni a munkában. Példa társai közt. Kora reggeltől késő estig -tizennégy óra volt a munkaidő. Izom megernyedt, tüdő és sziv kifáradt a -nehéz munkában. Dolgoznia kellett, mert hiszen szegény kézműves legény -volt. Ételét, italát, hajlékát, ruházatát, hazamenő utiköltségét csak -mindennapi munkával lehetett megkeresni. Becsületükre kellett válnia -azoknak is, a kik az idegen országban körülötte voltak s azoknak is, a -kik otthon maradtak s a kikhez lelke haza vágyott. - -Volt olyan téli nap, a mikor álmatlanul, lázas nyugtalanságban töltötte -az éjszakát s hajnalban alig volt ereje kemény nyoszolyájáról fölkelni. -De azért erőltette a munkát. A buzgóság hajszolta előre. Volt eset, a -mikor a nehéz pöröly kiesett a kezéből. Mestere emberséges ember volt. -Gyakran kivette kezéből a vasat, rászólt, tegye le a bőrkötényt, menjen -ki egy-két órára pihenni a szabadba. - -Ha már igen gyöngének érezte magát, gyakran szót fogadott. A -Niederdorf-út, a hol műhelye és lakása volt, közel van a -Limmat-folyóhoz, s azzal egyenközüen halad az Unterstrass nevü városrész -felé s a szőlőhegyek felé. Ilyenkor ki-kiment a folyó partjára, órák -számra elnézte a hullámok csendes vonulását s elhallgatta a malmok -zugását. A malmok hidján gyakran átment arra a térre, a hol most az -árvák háza áll s ha kis gyermekkel találkozott, megállitotta, nevét és -szülőit megkérdezte tőle s Isten áldásával eresztette tovább. - -De ha jobb napja volt is, éjjeli pihenője még se volt pihenő. Imádkozott -sokáig. Szülőinek és ismerőseinek, hazájának és az embereknek -üdvösségeért meleg fohászokat bocsátott az éghez. Azután elővette a -szentirást s olvasgatta nagy gonddal és figyelemmel. S irdogálta szép és -hosszu leveleit Magyarországon hagyott hiveihez. Sokszor elmult éjfél, a -mikor szemeit álomra hunyhatta, a mikor mécsét eloltotta. S nyáron négy -órakor, télen hat órakor már talpon kellett lenni s munkába állani. - -Ilyen élet nem tarthatott soká. A testnek a föld felé, a léleknek az ég -felé kellett sietnie. - -Sietett is. - -Az 1843-ik évi szent karácsony ünnepeket s a következő uj évet még -fentöltötte. Még részt vett a gyülekezetben s sürü könyhullatással -rebegte imáit s énekelte a hivőkkel egyetemben a szent zsolozsmákat. -Magához vette az urvacsorát is. Január 24-én ágynak esett. - -Mestere és házigazdája Michel Jakab szivesen adott neki tanyát, de a -czéh szabályai s a város törvényei szerint három nap után be kellett -költöznie a közkórházba. Hencsey szivesen nyugodott meg ebben. Hiszen ő -tisztelte a törvényeket, megtartotta a rendet és szerette az embereket. - -Volt azonban Zürichben egy jámbor néne, egy buzgó hivő, a ki már jól -ismerte Hencseyt s szerette a hivők szent szerelmével e buzgó ifjut. A -neve volt Raschy Anna. Hivő volt már 1836 óta. Élt férje is, a ki -kádármester volt, de az uj hivők közé soha be nem lépett. Feleségét -azonban szerette és becsülte s az uj hit gyakorlásában nem zavarta. Volt -egy kis lányuk is, Borbála nevü, akkor tizenkét esztendős. - -Ez a Raschy Anna elment Michel Jakabhoz s elment a kovácsok és lakatosok -czéhmesteréhez s mindegyiktől elkérte Hencseyt. Ne vigyék őt a kórházba, -adják át neki, ő ugy fogja ápolni, mint édes anyja. - -Oda vitték. A jámbor hivő asszony adott neki szép napos, meleg szobát, -tiszta ágyat, betegnek való jó ételeket s kegyes és éber gondviselést. -Otthon, szülőföldén Szent-Péter-Urban se lett volna hivebb és gyöngédebb -ápolása. - -Imre öcscse és Béla József is odamentek ápolónak, vigasztalónak. -Mellette voltak felváltva éjjel-nappal. - -– Látogassátok a betegeket! - -Szentséges szent tanácsa és régi tanácsa ez a szeretet egyházának. Az -igazi szeretet lángelme erejével bir. Csodákat tesz, találékony, mindig -jó arcza van, kifáradhatlan abban, hogy enyhülést, örömöt, vigasztalást -nyujtson, boldogságot teremtsen. De összes tevékenysége közt egyik se -fönségesebb, mint a csecsemő ápolása s mint a betegek látogatása. - -A beteg élni akar, de ereje gyönge hozzá. Örülni akar, de fájdalmai -vannak. Remélni szeretne, de gyakran mozdulni sem bir. Áhitja a -napfényt, a mezőt, a virágot, a jókedvü társaságot. Mindent pótolni tud -a beteglátogató, ha szeretettel közelit hozzá s nála tölti az ébrenlét -idejét. - -Föltámasztja a haldokló reményt, visszaidézi az eltünő ábrándokat, -megemlékezik a beteg multjának derüs pillanatairól s együtt szövi-fonja -vele a felüdülés jövendő terveit. - -A legnagyobb jóltevő az, a ki a haldoklónak arczára mosolyt tud -varázsolni. - -A halál se oly bátor, ha, mikor benéz az ablakon, ott találja a beteg -ágya szélén a hű baráti sziveket. Vissza-visszasompolyog s oly -pillanatra vár, a mikor a beteget egyedül találja. - -A beteg napról-napra gyöngébb lett. Erős lázak gyötörték. A halál -kikerülhetlennek látszott. Eszmélete mindig tiszta volt. Huszonegy napig -egy órára se hagyták el. Vagy Imre öcscse, vagy Béla József mellette -volt. De a jámbor Raschyné is. - -És ott volt mellette a kis Borbála, a vidám, piros képü, édes, jókedvü -lányka. - -Az ugráncsi fiatal lánykák nem nagyon szeretnek a betegek körül tölteni -időt. Nem is természetük. Futkározni, játszani, kaczagni, apró kis -dolgaikat elfecsegni: erre valók. De ez a kis lányka kivétel volt. Oda -vitte Hencsey ágya mellé kötését, varrását, könyvecskéit, babaruháit s -ott mulatgatott mellette egész napon át. Kutyának, macskának, tyuknak, -ludnak, galambnak dolgait ott mesélgette órák számra. - -Megaranyozta azt a sötét felhőt, mely ott gomolygott a haldokló feje -fölött s melyben a halál üldögélt. - -Hencsey Imre ezt irta róla az otthonvalóknak: - -– Ha irtok, szerelmes atyámfiai, el ne feledkezzetek a jó nénéről, -Raschy Annáról. De megemlékezzetek kis lányáról is, Barbaráról, -küldjétek el hozzá jó kivánságtokat s imádkozzatok boldogságáért, mert -megérdemli. - -Kérdezték Hencseyt: megirják-e haza szüleinek s hiveinek az ő -betegségét? - -– Ne irjátok meg, ne okozzatok szomoruságot. Megsegit az Isten s -tavaszra hazamegyek. Ha pedig az én Uram Istenem kegyelméből át kell -mennem a másvilágra: megtudják azt ti általatok akkor is, elég ez az egy -fájdalom az ő szivüknek. De akkor megirjátok azt is, hogy ne -szomorkodjanak, hanem örüljenek az ő szivükben, mert Istennek rendelése -ment teljesedésbe. Ő méltónak tartott engem arra, hogy magához -szólitson. - -Máskor azt kérdezte Imre öcscse: mit irjon Kovács Józsefnek? - -– Egyebet ne irj, csak azt, hogy vigyázzon. Mert a sátán még az erőseket -is megkisérti, hát még a gyöngéket! - -Szobájának ablakjai napnyugot felé néztek. - -Márczius 14-ik napjának virradójára egész éjjel nem aludt. Lassu hangon -hol imádkozott, hol szent dolgokat magyarázott. Mellette volt Imre -öcscse is, Béla József is s a jó Raschyné. Németül már nem tudott -beszélni. A haldokló agy csak az anyanyelvet birta. - -Szürkületkor azt mondta: - -– Szeretném látni a nap keltét. Arra van az én földi hazám. Forditsátok -az ágyat arra, hadd lássam! - -Megtették kivánságát. - -Nyolcz órakor azt mondta: - -– Ha Isten ugy rendelte, hogy haza ne mehessek, engem abba a nagy -temetőbe ne temessenek, hanem az idegenek temetőjébe. Ott nem -háborgatnak, nem tiporják le a füvet. - -Kilencz óra után nyugtalan lett. - -– Szeretnék felülni! - -Béla József és a kis Borbála volt mellette. Béla hozzáment s kezeivel -feltámasztotta. - -Akkor azt mondta Hencsey, egyik kezét a kis leány fejére téve, Bélához -intézve szavait: - -– Vigyázz! Szeresd azt, a ki meghalt és él! - -Letette fejét vánkosára, szemeit behunyta s pontban tiz órakor szép -csendesen elaludt. - - - - -A HALÁL UTÁN. - - -I. - -(Hencsey temetése. – Emlékezete elmult. – Édes apjához jut halála hire. -– Végső megjegyzések.) - -Az utolsó út bevégződött. Hencsey elaludt örökre. Elérte czélját. Hivő -és áhitatos lelke fölszállt az ő jó istenének trónusához. - -Lélek szerint való atyafiai ott zokogtak hidegülő teste mellett. Nem -hallotta már a zokogás hangját. Ha hallotta volna: megtiltotta volna a -szomoruságot. Hiszen a jó atyafinak örülni kellett a fölött, hogy ő -eljutott már istennek közelébe. Csakhogy a sziv, ha igaz fájdalommal -tele, nem tud szót fogadni. Maga Jézus is sirt, mikor meglátta -Jeruzsálemet, melyre pusztulás vár. - -Az uj hivők gyülekezete gondoskodott a temetésről. Összeadta a temetés -költségét. Semmi fényüzést se engedtek meg a temetésnél. Ellenkeznék -hitükkel a holtak körül való fényüzés. - -A temetés napját márczius 17-ikére határozták. - -Nem a nagy köztemetőbe, hanem az idegenek temetőjébe eresztették sirba. -A hogy utolsó óhajtása volt. - -– Ott nem tiporják le a füvet! - -Az idegenek temetőjében is volt néhány diszes siremlék. De azon a -részen, a hova a szegényeket, a vagyontalan átutazókat, az -ismeretleneket, a vándorló kézműves legényeket temették, nem voltak -költséges és ragyogó emlékkövek. Hencsey nem szerette volna, ha sirja -ezek közt domborul. A szegények, az átutazók, az ismeretlenek sirját -ritkán keresik föl. Messze földről, idegen országból nem jönnek a -rokonok és jó barátok időszakonként a sirokat látogatni. A város -lakossága se jön. Mindenki csak a maga kedveseinek sirját látogatja. A -hol legkevesebb ember jár: oda kellett Hencsey porladó tetemét -elhelyezni. Ott nem tiporják le a füvet. Ott oly buján és zölden virul a -fű, mint szülőföldén, mint Szent-Péter-Ur völgyein s erdeinek -tisztásain. - -Az egyszerü koporsót hetvennégy hivő atyafi és néne kisérte. Fröhlich -nem volt köztük. Ő már akkor mint számüzött Straszburgban lakott s ha -akart volna, se érhetett volna oda a temetésre. De ott volt Debruner és -a két Aschmann testvér s ott volt öcscse Imre és Béla József. Fájdalmát -lebirni egyik se tudta. Zokogásuk hangja betöltötte a temetőt. - -Elpihent tehát a forró sziv s elnémult az ajk, melyről oly édesen folyt -az istenige s az emberszeretet szózata. De a láng, mely az ő szivéből -lobbant föl, nem aludt ki többé. A hit, mely szavára támadt, ma is él -Magyarországban. - -Felnő-e, mily erős lesz, meddig él: ki tudná azt megmondani? - -Nagyot változott azóta a világ. De az emberek lelke, a tömegnek szelleme -ma még nyugtalanabb, mint akkor volt. Csakhogy a nyugtalanság ma nem -Jézus tanaiból, nem a szentirás igeiből táplálkozik. Erőt nem onnan -merit s végső czélul nem ama tanok és igék győzedelmét jelöli ki. - -A haladás művein ma nem csak a szeretet dolgozik, mint Jézusnál s -követőinél. És a mint Hencsey lelke által is dolgozott. Ma nagy erőt és -hatalmat képvisel a harag és a gyülölet, mely a vagyon és jóllét -aránytalan feloszlása miatt az osztályok keblében izzódik egymás ellen. -Mi lesz a küzdelem vége? Lehetetlen, hogy más legyen, mint a mit Jézus a -szeretet által akart elérni. - -Hencsey emléke elhalványult. Talán a multak ködébe egészen elmerült is. -Szülőföldjén még lehetnek öregek és vérrokonok, a kik emlékeznek rá s a -kik, ha később születtek is, hallhatták hirét s a kik hallhattak valamit -hittéritő buzgalmáról, szenvedéseiről és haláláról. De a mai magyar -nazarénusok nevét se ismerik. - -Élt régebben Pacséron egy meglehetősen iskolázott férfiu. Neve Kalmár -István s néhányszor futólag emlitettem is már. Ő az uj-szövetségi -szentirást latinból és németből leforditotta magyarra és mikor engem -1873-ban fölkeresett, megmutatta könyvét s átnézés végett heteken át -nálam hagyta. Szerettem volna ezt a könyvet a Nemzeti Muzeum számára -megszerezni, de erre nem tudtam rábeszélni. Egyetlen kézirati példánya -volt belőle szép apró irással, szilárd kötéssel. Őt akkor a nazarénusok -egyik helyi püspöküknek ismerték el. Később elégedetlenek voltak vele s -ő tanitói állásáról lemondott s félrevonult. Több mint tiz év előtt -meghalt. - -Azért látogatott meg, mert olvasta Hencseyről szakadékosan irt -följegyzéseimet s tudni akarta, honnan meritem értesülésem adatait? -Megmondtam neki. Csodálkozott s azt felelte: - -– Mi sohase hallottuk Hencsey hirét-nevét. - -Ez közel harmincz év előtt történt. Azóta megint egy uj nemzedék kora -tünt el. A feledés nem az évek arányában nő, hanem minden ujabb évvel -százszorosan válik nagyobbá. Ha már akkor se emlékeztek Hencseyről: -miként emlékezhetnének ma? - -Sok hitványságot tartanak dicsőséges emlékezetben a hazug irások sorai. -Sok fenség, sok igaz érdem, örök dicsőségre méltó sok emberi nagyság -pihen a föld alatt jeltelenül, emléktelenül. - -Hencsey halálát s halálos betegsége alatt ejtett utolsó igéit Béla -József és Hencsey Imre gondosan megirták haza a hivőknek. A hol többen -laktak egy helyütt: összejöttek a hivők s bánatos lélekkel elmélkedtek -az utolsó igéken. - -Az öreg Hencseynél, a gyermekevesztett apánál kevésbbé tört ki a -fájdalom, mint várták volna. Évek óta nem látta már bujdosó fiát s -szinte számot vetett a végzettel, hogy többé nem is látja. Ime: -teljesült sejtése, aggodalma. Néhány könye hullott Imre fia levelére. - -Kovács Józseféknek Béla József irta meg. Hosszu levelében hosszasan -beszél az elhunytnak egyik utolsó szaváról. Arról, a melyben int, hogy -hivei ne szomorkodjanak, hanem örüljenek szivükben az ő halálán, mert -ezzel isten méltónak tartotta őt arra, hogy magához szólitsa. - -– Azt is pedig megtedd – igy ir – szerelmes atyámfia, hogy a mi elaludt -tanitónknak ez utolsó szavait magyarázd meg édes apjának, hogy megértse, -hogy Lajos csak test szerint volt az ő fia, de lélek szerint a mi -Urunknak Istenünknek volt ő velünk együtt méltatlan szülöttje, tehát -örüljön és örvendezzen az ő lelkében, ne pedig szomorkodjék, hogy az ő -test szerint való fia tőle ugyan elvált, de bejutott a szentek és -boldogok közösségébe, a hová mi is vágyakozunk, a mi Urunk Istenünk -fényességébe. - -Kovács József felolvasta e levelet az öreg kovácsnak s mikor -olvasásközben oda ért, hogy inkább örüljön és örvendezzen fia halálán, -semmint szomorkodjék: erre már nagyon elkeseredett az öreg kovács s -szidalom jött ki száján: - -– Csakugyan sok bolondja van a jó uristennek. Ilyen tanácsot adni nekem, -a ki fiamat többé soha nem látom. - -* - -Tovább ezuttal nem folytatom nazarénusaink történetét. Más helyen, más -időben talán visszatérek rá. - -Béla József és Hencsey Imre még ez évben elhagyták Zürichet s átmentek -Straszburgba, Francziaország területére. Fröhlich szavára törekedtek -odajutni az ő közelébe. Téritők lettek ott ők is. Hencsey Imre 1846-ban, -Béla József 1847-ben jött vissza Magyarországba. - -Életük és működésük egyik-másik részletéről igazán érdemes lesz -megemlékeznem. - -Az üldözés ellenük Magyarországon 1850-ben az osztrák önkényuralom alatt -kezdődött meg Budapesten. - -Béla József 1850 után kiköltözött Amerikába s ott nagy sikerrel -téritgetett. Volt idő, a hatvanas években a mult század folyamán, a -mikor hivei százezrekre szaporodtak. 1860 után, ugy mondták nekem, -minden két esztendőben ellátogatott haza. Utoljára, a mint én tudom, -1871-ben volt itthon. Bizonyos tekintetben regés alakká vált. Kalmár -István azt mondta nekem, hogy igaz nevét nem is ismerik, csak »Béla -atyafi« néven ismerik. - -Mikor haza-hazajött, körutat szokott tenni a hivők közt Magyarországban. -Kalmárt megkértem 1873-ban, ha ismét haza talál jönni, adja át neki -üdvözletemet s kérje meg nevemben, hogy engem látogasson meg. Szegény -Hencseyről szerettem volna nála kérdezősködni. De bizony azóta hirét se -hallottam. - -A tüzes barát további életéről s vértanu haláláról, ha élek, minél előbb -be fogok nyájas olvasómnak számolni. Hiszen ő amugy is történeti alak, -mult századi függetlenségi harczunknak kiváló tüneménye. Szinte csodálni -lehet, hogy e harcz történetbuvárai eddig alig vették észre. A -mulasztást pótolni akarom, a mennyire pótolni tudom. - -Bezárom e művemet most Hencsey könyvének ismertetésével. Művem teljes -megértéséhez szükséges ez. - -Tökéletes igazságnak tartom, hogy Jézus közvetlen követői, az -évangyélisták és apostolok, a szent gyülekezet vénei és az első vértanuk -mind Hencseyhez hasonló férfiak voltak. Voltak köztük nagyobb elméjüek -is, tudósabbak is, de Hencsey buzgósága, kegyessége s Jézus szellemében -való elmerülése csak olyan volt, mint amazoké. Az ő országa csak ugy nem -e világból való volt, mint az apostoloké és első vértanuké. - -Ne ütközzék meg e szavakon senki. Jézust az ő atyja vezérelte, de -tanitványai emberek voltak. Egyszerü és szegény emberek. Hencsey -életének felmutatásával azt akartam megbizonyitani, hogy a mi korunk s a -mi nemzedékünk is tud még szülni olyan embereket, a milyenekről az -uj-szövetségi szentirás édes, bánatos és dicső lapjai tesznek tanuságot. - - - - -HENCSEY KÖNYVE. - - -I. - -(Előszó. – Az Első Könyvnek 1–5 része.) - -Három könyvre van osztva, mint már korábban megjegyeztem. - -Az első könyv _Előszó_val kezdődik. Ebben homályos elmélkedés van -röviden arról, hogy a miként az első keresztyéneket üldözték, ugy az uj -hivőknek is készen kell lenni az üldözésekre s azoktól megrettenni nem -szabad. - -Az Előszó után Az Életnek vallásáról szóló fejezet következik. Ez több -részre van osztva. - -Az 1. Rész szól arról, miként teremtette Isten a világot s abban az élő -állatokat és az embert. Az embert urrá tette a földön, de kötelességei -is nagyobbak, mint az oktalan állatokéi. Az ember főkötelessége Istennek -imádása s parancsainak kételkedés nélkül, versengés és panasz nélkül -szivbéli szeretetből hiven teljesitése. De az ember Ádám és Éva -tilalomszegése által bűnbe esett. A zsidók az eredendő bűntől nem tudtak -szabadulni, mert nekik törvényük volt, ők a törvény alatt álltak s ők -csak a törvényt teljesitették. Volt azonban Istennek egy öröktől fogva -való titka, mely ha megnyilvánul: általa az ember tökéletes lehet s -üdvösségre juthat. E titok a Megváltónak eljövetele, Jézusnak születése. -A ki benne hisz s őt igazán követi: az megszabadul az eredendő bűntől s -eljut az örökkévaló boldogságra. - -A 2. Rész szól a Megtérésről és a Keresztségről. Az embernek meg kell -térni a bűnből s testi életében is szent életet kell folytatni. Erre -elvezet a hit után fölvett keresztség. A hit egyes tételeinek összessége -benne van az ősi keresztyének által elfogadott ugynevezett apostoli -hitvallásban. Ennek egyes tételeit a szentirásra való sokszoros -hivatkozással igazolja. - -A 3. Rész szól a Gyermekek Keresztségéről. A néma csecsemő szólni se -tud, hinni se képes, hitét megvallani épen nem tudja. Rá nézve tehát a -keresztelő viz csak viz és nem szentség. Se a szülők, se a keresztszülők -vallása nem a csecsemő vallása. Nem is kell a csecsemőt az elkárhozástól -félteni. Az elkárhozás csak bűnös élet következése, bűnt pedig a -csecsemő el nem követhet. A haláltól se kell őt keresztség nélkül -félteni. A kisded gyermek csak azért szenved halált, hogy üdvözülhessen. - -A 4. Rész szól a Kis Gyermekek felől való Kételkedésekről és a sok -Szentségről. Ne kételkedjenek a házasfelek a kis gyermekek -üdvözülésében, ha azok idő előtt el találnának halni. Isten az ő szent -fia által a szent keresztséget nem az ártatlanoknak, hanem a bűnösöknek -rendelte. Vitatja a bérmálás, a gyónás, a mise, a bucsujárás s az utolsó -kenet elégtelenségét. Ezekkel szerinte a bűnből megtérni s az üdvösséget -elnyerni nem lehet. - -Az 5. Rész szól a Tiszta Életről és a Gyónásról. A gyónás és vezeklés -nem üdvözit, csak a tiszta élet üdvözit. Jézus nem azt parancsolta a -bűnös asszonynak, hogy gyónjon és vezekeljen, hanem azt parancsolta, -hogy többé ne vétkezzék. A gyónást kenyér és bor szinében kell -teljesiteni. - - -II. - -(Az Első könyv többi része. A Második és a Harmadik Könyvnek részei. – A -polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – Az utolsó -szó.) - -A 6-ik Rész szól a Külső-belső Templomról és a Czeremóniákról. A ki a -keresztséget hitének megvallása után veszi föl, más szóval a hivő, az a -mostani templomokba nem járhat. Bűnt ugyan nem követne el vele, de a -templomba járás nem fér össze hitével. A szentirás tanitja, hogy az -isten kézzel csinált templomokban nem lakik. A hivőnek kell az ő hite -által imádságnak házává átváltozni. Idővel a hivők is, ha majd -megsokasodnak, épitenek nagy középületet, de nem istennek számára, hanem -önmaguk számára, hogy ott kényelmesen tanithassanak. - -A 7-ik Rész szól a Szent Miséről. A mise szerinte nem egyéb, mint -áldozás, de a zsidóktól eredett és külsőséges. Csengettyüvel, gyertyával -és zenével csinálják. És csinálják pénzért, gabonáért, borért, zsirért, -vajért, borjukért, bárányokért. Az egyetlen igaz üdvözitő áldozat Jézusé -volt, a mikor magát a bűnös emberiségért föláldozta. Több áldozatra -nincs szükség, csak az igaz hitre. Az apostolok se misét, se ahhoz -hasonlót nem gyakoroltak. - -A 8-ik Rész szól a Bucsujárásról és a Képekről. Kárhoztatja a -bucsujárást, a mely gyökeresen nem tisztitja meg a lelket a bűntől. -Ellenzi mind a festett, mind a kőből faragott képeket. Ezek tisztelete, -habár ezek csak jelképek is, ellenkezik a tiz parancsolattal s -bálványimádásra vezet. - -A 9-ik Rész szól a Szenteknek Közbenjárásukról. Az üdvösség egyedüli -forrása az isteni kegyelem s egyedüli közbenjáró a Jézus Krisztus. -Szentekre nincs szükség. A szentek is emberek voltak. Az első -keresztyéneknek nem is voltak szentjeik. Csak azt szabad hinni és -követni, a mit Jézus és az apostolok hirdettek, a szentek beszéde csak -emberi beszéd. Még az angyalokat se szabad imádni, mert ők is csak -istennek szolgái. - -A 10-ik Rész szól a Purgatóriumról. Az olvasó, a harang, a purgatórium -vagy tűzben való megtisztulás, a halottakért való áldozás mind csak a -vallás terén való kereskedések, de nem az üdvösségre vezető eszközök. -Nem is tanitják ezt az apostolok, s a hol a tisztitó tűzről beszélnek -is, csak hasonlat és példabeszéd a szavuk. - -A 11-ik Rész szól a Házasságról és a Magzatokról. A házasuló feleknek -megesküdni nem kell, nem is szabad. Meg van irva, hogy se égre, se -földre ne esküdjetek. A beszédnek, szónak, kijelentésnek megerősitése -igy legyen: »Ez ugy vagyon«; – tagadása pedig: »Ez nem ugy vagyon«. -Elég, ha a házasuló fél azt mondja s mondását megfogadja s fogadását -megtartja, hogy ő jegyesét szereti, házastársul hozzá veszi és semmiféle -nyavalyájában holtig el nem hagyja s mindezt isten nevében a törvénytől -kirendelt bizonyság előtt mondja. Nem kell tehát se istennek nevére, se -a boldogságos Szüz Máriára, se a szentekre esküdni. - -Ime ez az ugynevezett polgári házasság. - -A magzatok üdvössége miatt nem szabad a szülőket zaklatni. A szülők -hitére kell azt bizni. - -A 12-ik Rész szól a Rendeleteknek megtartásáról. Meg kell adni a -császárnak, a mi a császáré s az istennek, a mi az istené. A felső -hatóságoknak engedelmeskedni kell, mert azok istentől rendeltettek. Az -adót meg kell fizetni. - -Ha valaki házasodik vagy gyermeke születik, vagy gyermeke meghal: be -kell jelenteni az illető papnak s meg kell fizetni a papnak bérét, de ha -az a házasulókat az ő hitbeli ellenkező nézete miatt össze nem adja, az -ujszülöttet keresztelés nélkül a könyvbe be nem irja s a halottat el nem -temeti: akkor fordulni kell más paphoz s ha ez se teszi meg, fordulni -kell a világi biróhoz. Ha ez se teljesitené a kivánságot: akkor a -házasulók keljenek össze a gyülekezet előtt, az ujszülöttet irják be -maguk, halottját pedig kiki temesse el oda, a hova tudja. Kétsége ne -legyen, mert nem a fölszentelt temetőbe való temetés által jutunk az -üdvösségre, hanem az isten parancsának megtartása által. - -Az utolsó rész czime: Befejezés. Ebben egyebek közt arra kéri Hencsey az -olvasót, hogy ha istentől nyert bölcsebb szivvel és értelemmel a -könyvben hibákat talál: inkább jobbitsa a könyvet, semmint megvesse. - -A Második Könyv, a könyv második része már rövidebb. Ennek czime: »Az -ujraszületésről, keresztségről, urvacsoráról és az imádságról.« E könyv -nem részekre, hanem fejezetekre van osztva. Fejezeteinek czimei a -következők: - -– Mint nyeri meg az ember a Krisztusban az ujraszületést és az örök -életet? - -– Mi az ujraszületés? - -– Kétféle a születés. Az egyik az ó-születés, mely testben, bűnben, -átokban és kárhozatban történik. Ez Ádámtól jön, benne van a kigyónak -magja, a sátán képe és a földi mulandóság. Ellenben a lelki, szent, -üdvösséges, dicsőséges ujraszületés a Krisztustól jő. - -– Mint esik meg az ujraszületés? A szentlélek által s a Jézus -Krisztusban való hit által. - -– Gyümölcse az ó- és uj-születésnek. E fejezet csaknem ismétlése az -előbbi fejezetnek. Az ó-születés gyümölcse a bűn, káromlás, méreg, -harag, halál, ördög, pokol és kárhozat; – az uj-születés gyümölcse pedig -az igazság, kegyelmesség, áldás, élet és az üdvösség. - -– Az ujra szülöttekben minden jó cselekedetnek meg kell lenni. - -– Krisztus a példája és tüköre a keresztyénségnek. - -– Mi az igazi szent keresztség? Itt a szentirásból vett bőséges idézetek -alapján költői lendülettel fejti ki a keresztség természetét. A vizzel -való keresztelés mintegy jelképi cselekmény. A hogy a test minden -mocsoktul megtisztul a viz által: ugy a lélek minden bűntől megtisztul -isten igéje és a Jézusban való hit által. A keresztség által a -Szentlélek az ő malasztját becsöpögteti az ujra szülöttbe, mint a -harmatot a fára, melylyel a fa egyesül, általa megtisztul, -megelevenedik, nől, zöld leveleket és végtére gyümölcsöt terem. - -– Mint kell vallani a keresztséget? A keresztség szentség, szentségnek -kell azt vallani. - -– Az Urnak végső szent vacsorájáról. Az urvacsora a hivőknek Krisztussal -való egyesülése a kenyérnek és bornak magához vétele által. A kenyér -Krisztus testét, a bor pedig vérét példázza. - -– Mi az imádság? Az imádság istennel való beszéd. Képmutatás nélkül, -lélekben és igazságban kell lenni az imádságnak. Istennek félelme és -szeretete is imádság, valamint öröm és bizodalom is. Megerősiti a -lelket, nyugodalmat szerez s a beteg szivet meggyógyitja. Eltávolitja -tőlünk a sátánt. - -– Befejezés. Hét nagy tisztességet nyernek az igaz hivők. Neveztetnek -ugyanis: Választott népnek, Isten szolgáinak, Krisztus barátjainak, -Krisztus tagjainak, Isten templomának, Szent papságnak s végre Isten -fiainak. - -A harmadik Könyv szól »Az külső és belső keresztyénségről és az hit után -való keresztségről«. - -Ez a könyv is fejezetekre van osztva, mint a második könyv. Fejezeteinek -czimét s rövid tartalmát ismertetem. Bővelkedik ismétlésekben ez a könyv -is. A czimek igy következnek: - -– A külső és belső keresztyénségről. A mai keresztyének csak külsőleg -keresztyének, nem ugy mint a hajdaniak, mint Krisztusnak apostolai s -igaz követői. A mai külső keresztyének csak magukat szeretik, fösvények, -dicsekedők, kevélyek, engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, -szeretet nélkül valók, patvarkodók, mértékletlenek, kegyetlenek, a belső -jókat nem szeretik, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, külső -gyönyörüségnek szeretői inkább, hogy nem mint istennek szeretői. - -Rosszak a tanitók is, vagyis a mostani papok. Mindig tanulnak, de soha -az igazságnak ismeretére el nem juthatnak. Nagyratartók, kényesek, -gazdagok s világi örömökre törekedők. Cselekedeteikkel nem példázzák -azt, a mit szájukkal tanitanak. Azért nincs tanitásuknak foganata. - -– A hitről. Hosszabb értekezésben, szentirásbeli idézetek bőségével -bizonyitja, hogy az igaz embernek s Krisztus valódi követőjének hitben -és hit által kell élni; ebből származnak s e köré csoportosulnak a többi -emberi tökéletességek, ugymint a jóságos cselekedet, a tudomány, a -mértékletesség, a türés, az istentisztelet, az atyafiakhoz hajlandó -sziv, a szeretet s végül Krisztusnak megismerése. - -– A keresztségről. - -– Mi a keresztség? - -E két fejezet többé-kevésbbé ismétlése azoknak, a melyek az első két -könyvben foglaltatnak. - -– A kis gyermekek keresztségéről. Hit nélkül mezitelen és romlandó a mi -lelkünk. Mezitelen lelkünket a Szentlélek ruházza fel a keresztség által -szeretettel, alázatossággal, szelidséggel. Ámde a csecsemő se jót, se -gonoszat nem tud, ő ama tökéletességekkel föl nem ruházható, tehát az ő -megkeresztelésének semmi foganatja. - -– Ki veheti föl a szent keresztséget? A ki teljes szivéből hisz az Ur -Jézus Krisztusban, mint istennek fiában, a ki már ismeri a keresztségről -való tudományt s érett észszel vallást teszen hitéről: csak az veheti -föl a keresztséget. Ime a felnőttek keresztsége! - -– Mint kell vallani a szent keresztséget? Szentség az, melyet Krisztus -hagyott ránk. - -– Kevesen pártolják a felnőttek keresztségét. A kis gyermek keresztsége -hit nélkül való. A kit csecsemő korában keresztelnek meg: honnan -tudhassa az, hogy ő keresztyén, hogy ő Jézus hive? Adnak neki, ha felnő -egy keresztelő levelet, abba be van irva szülőinek s keresztszülőinek -neve, valamint az ő neve is s a keresztelés napja. Csak az a levél -bizonyitja, hogy ő keresztyén. De mit ér ez? Hátha nincs ilyen levél se? -Hátha hamis a levél is? Ez csak papirosból való keresztyénség. - -– Kis gyermekek itéletéről. Balga hit az, mely azt tartja, hogy a kis -gyermek, ha meghal keresztség nélkül, akkor kárhozatra van itélve. A -hitnek meg kell előznie a keresztséget. Ugy mondta János: a ki hiszen és -megkeresztelkedik: az üdvözül. De azt is megmondta nyilván, hogy a -kisdedeké istennek országa. - -– Bérmálásról. Nagy részben ismétlés. - -– Befejezés. Utolsó szavait a szentirásból vette hiveihez Hencsey. - -»Titeket pedig mondalak barátaimnak, mert mindeneket, a melyeket -hallottam az én atyámtól, megjelentettem néktek és ha én bennem maradtok -és az én beszédim is tibennetek maradnak: valamit akartok, kérjetek, -megadatik néktek. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, mint -én is szerettelek titeket. A mint szeretett engemet az atya, én is ugy -szeretlek titeket, maradjatok meg abban az én szeretetemben.« - -»Ámen!« - -* - -Hencsey 1843-ban fejezte be könyvét, mielőtt utolsó utjára elindult. -Könyvének végszavaiból már a közelgő halál sejtése szól. Vagy talán a -nagy apostol szomorusága ülte meg az ő lelkét is. - -* - -Sajátságos könyv ez. - -Egészen tanulatlan ember irta, a ki az elemi iskolák ismeretein túl -semmi tudományhoz külső oktatás utján el nem juthatott. De a szentirást -nagyon ismerte, egyes részeit százszor meg százszor elolvasta. -Tudományos rendszer nem lehet a könyvben, nyelve is gyarló, szófüzése -parasztos, helyesirása olyan mint a göcseji ember beszéde. - -És mégis nagy lélek volt irója. Látó, tanitó, hitujitó. Hasonlatos -azokhoz, kik a szent korszakokban a hitvalló és vértanu névnek -megszerzésére igazán törekedtek. - -* - -A mai nazarénusok egy része a katonaságnál nem fog fegyvert s nem -teljesit fegyveres szolgálatot. Inkább elszenvedi a kegyetlen büntetést -nyugodt lélekkel. Sok belehal a büntetésbe. - -Ez nem Hencsey parancsa. Könyvében ő a fegyverforgatást nem tiltja, nem -kárhoztatja. Sőt az a nézete, hogy ha a felsőbb hatóság ugy rendeli, a -fegyveres szolgálatot teljesiteni kell. Hiszen Istentől van minden -hatóság. S isten előtt majd az ad számot, ha vétek van a -fegyverfogásban, a ki azt megrendelte. - -* - -Az egyház szervezésére Hencsey is gondolt. De arra irányt nem adott. Azt -gondolta, majd ha hazajön s hivei megszaporodnak: akkor kell -egyházalkotásra gondolnia. Kárhoztat minden egyházi rendet s papi -állást, de elfogadta a szentirás értelmében a tanitóállást. A ki hirdeti -isten igéjét a gyülekezetben s végrehajtja a keresztelést. - -* - -Lelkének nagy harczait, istenhez siető buzgóságát, bánatos életét, korai -halálát s messze földön rég beomlott sirhalmának képét tartsa -emlékezetben ez az én kis könyvem. - - - - -TARTALOMMUTATÓ. - - -Miről szól ez a könyv? - -I. Ki látott nemzetet támadni, hitvallást keletkezni? – A Genezáret -tava. – Zebedeus két fia hogy lett apostollá? 1 - -II. A lelkek nem szabadok eléggé a hithez. – Magányban érlelődik a hit. -– Az én hitalapitó ismerőseim. – Táncsics. – Mikor kezdtem a Nazarénusok -eredetét kutatni? 9 - -III. A nazarénusok kis száma és nagy buzgósága. – Meddig terjed az én -elbeszélésem? – Mit jelent a nazarénus szó? – Pál apostol bűnpöre. 17 - -Az uj idő kezdete. - -I. Denkel János és Kropacsek János hazajönnek Helvécziából. – A -mesterlegény. – Fröhlich Henrik Sámuel. 24 - -II. Denkel János nazarénus. – Hencsey Lajos kora és származása. – -Növekedése. – A kézműiparosok osztálykülönbsége. – Az öreg Hencsey, a -falu kovácsa. – Az öreg számtartó. 26 - -III. A számtartó ismerte Hencseyt. – A zalamegyei pártok. – A kis -Hencsey sir. – Felszabadul és vándorútra megy. – A zalai nép -hitbuzgósága. – Hencsey Pestre ér. – Denkellel megismerkedik. 35 - -IV. Denkel beavatja Hencseyt. – A szent csók. – A kézműveslegények -szombatja és vasárnapja hajdan. – A szálló. – A nazarénusok ovatossága. -44 - -V. Az első nazarénus keresztelés Magyarországon. – Ennek helye és ideje. -– Hencsey fölveszi a keresztséget. 52 - -Hencsey téritő munkája. - -I. Béla József. – Kovács József és felesége. – A zalavármegyei -mozgalmak. – Hogy lehet szilaj kortesből nazarénus. 57 - -II. Hencsey megfeddi a menyecskét. – Kovács Józseffel megismerkedik. – A -páhoki esperes arczul üti Hencseyt s elkobozza irásait. – Istennek -végezése. 62 - -III. A csodában való hit. – Hencsey levelei Kovácshoz. – Nipp Anna meleg -szíve és meleg hajléka. – Uj hivek. 70 - -IV. Hencsey megirja az uj hitvallás könyveit. – Nipp Anna szobája. – -Kovács József a börtönben. – Az 1841. február 7-iki istentisztelet. 78 - -V. Kovács József megvigasztalása. – Fölveszi a keresztséget. – A szent -gyülekezet tagjai szétoszolnak. – Hencsey térit a szőlőhegyeken. – Az -öreg Hencsey a szénégetőn. 86 - -VI. Hencsey utazni készül. – Kovácsnét megint feddi a nem -igaz-mondásért. – Utra kél. – Kalandja a dőzsölőkkel. – Fölkeresi a -barátot. 95 - -A tüzes barát. - -I. Miért hivják a barátot barátnak? – A tüzes barát sorsának jellemzése. -– Hol és mikor született? – Szülői és testvérei. 104 - -II. A tüzes barát kartársai. – Szerelme. – Mária eltünik örökre. – -Gasparich kétségbeesése. – Regék és hagyományok. 112 - -III. Minden mesének van valami alapja. – Lajos herczeg és a szép -asszony. – A szép asszony rejtélyes halála. – Gasparich szenvedései. – -Lemondása. 120 - -IV. Hol tanult Gasparich? – A Barthodeiszky-ház Mihályiban. – A tüzes -barát Pestre készül. – Kezd önmagával meghasonlani. 128 - -V. Bentham és Rotteck. – A szószék varázsa. – Az árviz. – A templom -falai megrepedeznek. – Az angol szüzek kolostora. 136 - -VI. A tüzes barát imája. – Az ország mindenféle papsága. – Gasparich nem -maradhat Pesten. – Egyházi beszédei. – Szent-Antalon és Szarvas-Gedén. – -Székes-Fehérvár. 144 - -Hencsey és a tüzes barát. - -I. A hitviták. – Hencsey fölkeresi Gasparichot. – Értekezésük s -leveleik. 153 - -II. Gasparich itélete Hencsey fölött. – Hencsey istenre bizza a végső -döntést. 161 - -Az utolsó út előtt. - -I. Hencseyt aggodalom bántja. – Nem akarja, hogy öcscse az uj hitre -térjen. – Hencsey Imre áttér. – Utazás Szegzárdra és Lippára. 169 - -II. Az öreg Hencsey zsémbeskedik fiaival. – Haza parancsolja őket. – -Hencsey tusakodik lelkében. – Utolsó istentisztelete a hazában. – Még -egyszer hazamegy. 177 - -III. Mit felel a tüzes barát Hencsey hitvalló könyvére? – Hencsey megy a -maga utján. – Készülődés az utolsó útra. 185 - -IV. Hencsey levélben búcsuzik Kovácséktól. – Bécsbe ér és műhelybe áll. -– Bámer levele. – A lánczhid alapkövének letétele. 193 - -V. Hencsey elindul utjára. – Az utazási vágy. – Pál apostol -kézművessége. – A magyar sátor és a zsidó sátor. – Pál apostol példáját -követi Hencsey. 203 - -Ki volt Fröhlich? - -I. Miért kell ismernünk Fröhlichet? – Szülő városa s annak hagyományai. -209 - -II. Fröhlich születése. – Szülőfölde. – Vallásos nevelés. – A svájczi -ember természete. – Fröhlichtől elragadják nejét és gyermekeit. 211 - -III. Fröhlich műve az ő házasságáról. – A szentirásbeli fenevad és a -titkos szám. – Mikor és miként lett Fröhlich hitujitóvá? 219 - -IV. Szülőföldén nem tud tériteni. – A hittéritők őrjöngése. – Fröhlich -Zürichben és környékén térit. – Melyik néposztály szokott uj hitre -térni? – Mikor szokta a világ észrevenni az uj hitet? – Zschakkó. 228 - -V. Az éjjeli istentisztelet. – Fröhlich megnősül. – A hauptwyli telep. – -Az uj hivők olvasmányai. – Fröhlich irodalmi művei. 237 - -Az utolsó út. - -I. Az utazás. – Münchenben. – A hauptwyli társalgások. – Találkozás -Fröhlichhel. 246 - -II. Zürichi szokások. – Hencsey munkát kap. – Fröhlich oktatja Hencseyt. -– Az év végén. 254 - -III. Hencsey sürgeti hazulról a leveleket. – A két Aschmann testvér. – -Hencsey Langnauban. – Debruner élete története. – Hogy vannak otthon? -262 - -IV. Bámer Ferencz és a lánczhidépités. – A szétszórodott hivek. – A -pesti hivek. – Likhardus. – Hencsey szomorusága. – Öcscse Zürichbe megy. -271 - -V. Vitáz a két testvér. – Hencsey buzgósága és betegsége. – A jámbor -Raschy Anna. – Hencsey halála. 280 - -A halál után. - -I. Hencsey temetése. – Emlékezete elmult. – Édes apjához jut halála -hire. – Végső megjegyzések. 289 - -Hencsey könyve. - -I. Előszó. – Az Első Könyvnek 1–5. része. 296 - -II. Az Első könyv többi része. – A Második és a Harmadik Könyvnek -részei. – A polgári házasság. – A fegyverfogás. – Az egyházszervezés. – -Az utolsó szó. 298 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -6 |O a fiait |Ő a fiait - -7 |O már |Ő már - -44 |késműves legények |kézműves legények - -62 |kapta mérte |kaptam érte - -140 |Ferencziek kolostorra |Ferencziek kolostora - -205 |azon tűl |azon túl - -214 |szászszoros |százszoros - -217 |aaraui hatósággal |aargaui hatósággal - -234 |uj felekezete |uj felekezetet - -254 |többnem |több nem] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of A nazarénusok, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A NAZARÉNUSOK *** - -***** This file should be named 63513-0.txt or 63513-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/5/1/63513/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |