NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 10228 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..8e76cce
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #63512 (https://www.gutenberg.org/ebooks/63512)
diff --git a/old/63512-0.txt b/old/63512-0.txt
deleted file mode 100644
index 9784a6b..0000000
--- a/old/63512-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4818 +0,0 @@
-The Project Gutenberg EBook of A' bölcseség vigasztalásai, by 
-Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-Title: A' bölcseség vigasztalásai
-
-Author: Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-Translator: Dániel Horváth
-
-Release Date: October 20, 2020 [EBook #63512]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A' BÖLCSESÉG VIGASZTALÁSAI ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-A’ BÖLCSESÉG
-
-VIGASZTALÁSAI,
-
-ANICIUS MANLIUS TORQUATUS SEVERINUS
-
-BOETHIUS
-
-UTÁN
-
-MAGYARÚL.
-
-HORVÁTH DÁNIEL
-
-_Zirczi áldozó Pap, Herczegfalvi Lelkész, és a’ Jenai Tud. Társaságok
-tagja által._
-
-SZÉKES-FEJÉRVÁROTT, SZÁMMER PÁL’ BETÜIVEL 1838.
-
-Inprimis hominis est propria veri inquisitio, atque investigatio. Itaque
-cum sumus necessariis negotiis, curisque vacui, tum avemus aliquid
-videre, audire, addiscere, cognitionemque rerum aut occultarum, aut
-admirabilium ad beate vivendum necessarium ducimus. Ex guo intelligitur,
-quod verum, simplex, sincerumque sit, id esse naturae hominis
-aptissimum.
-
-_Cicero._
-
-FENSÉGES
-
-ISTVÁN
-
-CSÁSZÁRI KIRÁLYI ÖRÖKÖS HERCZEG’, AUSTRIAI FŐ HERCZEG’,
-
-ÉS
-
-SCHAUMBURGI FEJEDELMI HERCZEGNEK, AZ ARANY GYAPJAS REND VITÉZÉNEK,
-
-AZ 58. SZÁMÚ GYALOG EZRED
-
-TULAJDONOSÁNAK ÉS EZREDESÉNEK,
-
-Ő MAGASSÁGÁNAK,
-
-A’ SZELÉD TUDOMÁNYOK
-
-SZÍVES KEDVELŐJÉNEK
-
-_legmélységesebb tisztelettel_.
-
-
-
-
-Fenséges Császári Királyi örökös  Fő Herczeg!
-
-Életem alacsony köréből, mellynek nagy részét Császári Királyi Fenséged
-dicső édes Atyja magas érdemeinek buzgó tiszteletére a’ legszentebb
-érzelemtől elragadtatva töltöm el, bátorkodom hódoló alázatosság, és hív
-bizodalommal Császári Királyi Fenséged magas pártfogásáért esedezni; ’s
-bár mélyen érzem, melly gyenge legyek illy nagynemű érdemek
-magasztalására, ’s tudom milly kevés szüksége vagyon illyen kitűnő
-fénynek a’ dicséretre; de még is méltóztassék Cs. Kir. Fenséged
-kegyelmesen megengedni, hogy két, már ifjú korában olly fényesen sugárzó
-érdemét tisztelve említhessem; mert miként mellőzhetném el hallgatással,
-hogy, miként a’ nap már keletén tenyészetre ébreszti a’ szunnyadó
-természet elemeit; olly jótékonyan kezd Cs. Kir. Fenséged is már élte
-hajnalában a’ tudományokra hatni: Kinek homlokán mély belátás, arczán
-báj és méltóság, virágzó ajakán áldást harmatozó nyájas erő vetélkedve
-ömledeznek.
-
-Mi más gerjedelem lehete az, melly Cs. Kir. Fenségedet a’ Magyar tudós
-Társaság nagy gyülésébe vezérlé, mint a’ tudományok azon szeretete,
-mellyet mi, még élte zsengéjében látván, tőle a’ legszebb jövendőt
-várjuk, mit a’ számos közönség, ’s a’ magyar tudós világ a’ szív’
-mélyéből szakadó Éljennel méltányla, ’s örök édes emlékezetben ápol.
-
-Ha a’ harczmezején csattogó fegyverek és életveszély között küzdő bajnok
-homlokát diadalmi babér ékesíti; mit érdemel az, ki a’ pusztitó elemek
-dúlásaitól nem remegve, hervadhatatlan felebaráti szeretetből,
-embertársai aránti szánakodásból, kész vala megvíni a’ háborgó
-természettel? Nincs koszorú elegendő jutalmul, illyen tündöklő érdemnek,
-melly az emberiség javára saját drága életét veszélyeztetni kész.
-
-Ezt tevé pedig Cs. Kir. Fenséged, a’ Fővárasainkat végpusztulással
-fenyegető vésznapokon, midőn szánakozó szivvel, férjfias elszánással,
-Fenséges Nádor Atyja áldásával felfegyverkezve, ezer veszély között mint
-Israël mentője jelent meg, a’ majdnem haldokló számos szerencsétlen nép’
-könnyeit törűlve, ’s csakugyan számos elnyomorúlt családot védangyalként
-ápolva mente meg inségtől és végveszéltől.!
-
-Ha Cs. Kir. Fenséged már léte bimbójában illyen tettekkel örvendezteté
-a’ Nemzetet, mit várhat, mit reménylhet ez, ha élete’ magas virága
-kifejlik, ’s igy a’ Haza és emberiség javára folyvást csüggedetlen
-buzgósággal törekszik?
-
-Midőn kis munkámat Cs. Kir. Fenséged dicső Nevének, ’s még dicsőbb
-érdemeinek mély alázatossággal áldozom; forró imádsággal fordulok az
-egek Urához, hogy Cs. Kir. Fenségedet, mint hatalmas Császárok, és
-tántoríthatatlan buzgóságú Apostoli Királyok magas ivadékát a’ Nemzet
-javára, ’s a’ Magyar Anyaszentegyház örömére a’ legtelesebb egészségben,
-és fényes dicsőségben éltesse ’s virágoztassa.
-
-Fenséges Cs. Kir. Fő Herczegségednek.
-
-_Herczegfalván Martius végén_ 1838.
-
-legkisebb szolgája ’s káplánja Horváth Dániel.
-
-
-
-
-Elő-Szó.
-
-Ámbár A. M. T. S. Boethiusnak minden munkái a’ Tudósok egyező itélete
-szerint bölcsek, nyomósak, és igen hasznosak; még is azok közt a’
-Bölcseség vigasztalásáról szerzett irata a’ többit jóval felül haladja.
-Ez az oka, hogy e’ jelen munka, mint mulatságom leg böcsösebb tárgya,
-édes honi nyelvünkön megjelent.
-
-A’ latin nyomatok közt az 1735-dik évi N. Szombathi Egyetem kiadását, a’
-mennyire tehetségem, a’ dolgok méltóságos tárgya, a’ magyar nyelv’
-tulajdona, és a’ versek ritka szerkezése engedé, kivántam pontosan
-követni.
-
-Mi a’ munka külső voltát illeti: a’ szabad, és kötött beszédek egymást
-váltogatják; a’ kötetlen, a’ Bölcseség és Boethius közti nyájas
-szóváltásból alakult rövid kérdések, és feleletekből szövetett, hogy a’
-tárgy méltóságához, a’ gyarló ember akadályozott elméje könyen
-eljuthasson.
-
-A’ versek különbféle alakokban Pindarus, és Horatius lelkével zengenek,
-mint valóságos billegei a’ fellengző elmének, és csalhatlan jelei az
-elméken túl repkedő fenséges lénynek.
-
-A’ magyar nyelveni előadásokban nem szabtam magamat a’ szigorú nyugoti
-nyelvek szabályaihoz; hanem a’ szabad nemzet ékes keleti nyelvével úgy
-éltem, mint születésemtől fogva tanúltam, Rajnis, és Révaitól hallottam:
-bár azok is nem csalhatlan renddel, hanem józan véleményökkel
-kinálgatták a’ piros magyar ajkat; de tudjuk azt is, hogy az Ország több
-részeiben különböző kifejezésekkel élnek honosink, még is értelmesen!
-
-A’ mostani nyelvészek elveitől sem írtózom annyira, hogy kárhoztatnám,
-sőt T. T. Lovász Imre alapos nézeteit becsülvén, mit jónak, és helyesnek
-véltem, felvettem, ’s be soroztam, útálván az erőszakos kiejtéseket,
-homályt okozó kurtításokat, mellyek a’ magyar nyelvet nem csak sántára,
-és bénnára változtatják, de gyakran érthetetlenné teszik; meg emlékeztem
-koszorús Virág bölcs intéséről is: mit a’ Poëtai munkák előszózatában a’
-magyar nyelvről ád:
-
-– – – – – – – Nincs-e Azoktul Sok korcs benne, kik Attyainak mondatni
-szeretnek?
-
-Tudom jól, és érzem sokhelyi tekély hiányát; de engedelem, mert ez is
-csak egy korlátozott ember lelki tehetségének műve, melly sok
-javításokat, ki igazításokat, és aesthetikai csinosításokat szenvedhet
-még; a’ mit méltán várhatni Tudósainktól a’ haszontalan, és néha epés
-Kritikai rostálgatások helyett, egy új ’s javított kiadásban.
-
-Addig is vegye dicső Magyar hazám ezen törekedésem ártatlan kis
-áldozatját olly részvétellel, a’ minő buzgósággal oltárára ajánlotta:
-
-_a’ Fordító_.
-
-An. Manl. Torqu. Sever. Boethius.
-
-
-
-
-Boethius élete.
-
-Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius született Romában
-legrégibb, és nemesb Torquatok nemzetéből 453-ik évben K. u. Fényes
-eredetét tündöklő ragyogással nemesíté, bölcseséggel, és erényeivel
-meghaladván jelenkorát. Szármozék ő azon üdőben, midőn a’ korcsosság a’
-durvasággal párosodván, mind a’ vallást, mind a’ tudományt a’ szabad
-mesterségekkel együtt vad dühével ostromolná. Ezeknek Boethius ellent
-állván, mint egy Istentől ihletett, leve azoknak védője, mentője, és
-terjesztője.
-
-Gyermek kort túl élve Athénába útazott, hol 18 évet töltvén, vissza tére
-tudományokkal teles. Csak hamar Görög, és Romai szónoksága magyarázván
-Nicomachus, Euclides, és Aristoteles munkáit, hálára birá utódit, örökös
-becsben maradván a’ tudós világ előtt fényes érdeme. Midőn Porfirius
-jövendöléseit fejtegetné, tetszett Roma Főnökeinek illy nagy lelket a’
-köztársaság kormányával megbízni, és azért mint fiatalt még több diszes
-hivatalok szerencsés viselete után, köz egyezéssel a’ világon uralkodó
-váras Polgármesterévé nevezik 487-ben.
-
-Ezen fényes polczán méltóságának 512-ik évben harmadszor lévén, úgy
-vezette a’ köztársaságot, hogy egyedül csak annak boldogságát látszatnék
-szívén hordozni, ’s egyszersmind tulajdon elméje csinosbításában is úgy
-szorgoskodott, mintha más tárgy őt nem is érdeklené; mert több
-megbecsülhetetlen munkáival szaporitá a’ tudós világ kincstárát, mint
-elméjének, ’s tudományinak legnemesb rajával. Változhatlan állandósága
-olly legyőzetlen volt, hogy a’ gonoszok czinkossága által, már-már
-romokra hanyatló hazáját ön vállaival támogatná.
-
-Theodoricus Királyt kormányzói tulajdonokkal kiképzé úgy, hogy már mint
-elkorcsosodott embert, az ő lelkével jobbra illesztené. Vagyonai a’
-szükölködők tárháza levének; a’ midőn örvendett a’ szegények sorsát
-esmérni, és bő kézzel azt ápolni. Nem hanyatlott ő az igazság
-tiszteletében; mert állhatatos maradt a’ fenyegetés idején, mint a’
-hizelgő kegyelmek igéretén; mellyekre gyakran a’ gyémánt szivek is
-meglágyulnak, és az ártatlan lelket megvesztegetvén, az igazság útjától
-eltérítik.
-
-Triguillát, Conigastust, és Cyprianust mint Udvari Méltóságokat a’ Romai
-Nemességből veszedelmes törekedések miatt kizárá.
-
-A’ birodalmat fonnyasztó éhség üdején, adót zsarolni nem engede. Az
-elnyomatott Paulinus, és Albinus legnemesebb Tanácsbeliek ártatlanságát
-a’ gonoszok ellen védé, és megerősíté. Ezek, és illy nyilván tekélyes
-erény példáji, valamint minden nemes lelkü szivében szeretettel
-tiszteletet gerjesztettek; úgy az epés szivek irígységből gyászos
-veszedelmet indítottak ellene.
-
-Elkészültnek kelle lenni Istentől az érdemmel teles erénynek, hogy
-méltán lehessen egek látványa. Minekutánna ritka szerencsével látná két
-fiát Polgármesteri czimzettel diszleni; rögtön Boethius fejére egy
-zivatar torlik, egyedül vérével szünhető. Triguilla gonosz czimbora
-társaival, igaztalan vádokkal, és az ő neve alatt irt zendítő irásokkal
-Aniciust megtámodá; Basilius egy hitszegő, csélcsap, Gaudentius, és
-Opilio halandók szemete, kiket ember útált förtelmes tetteikért,
-Boethius ellen bizonkodtak, midőn ő tőle minden mentség üdeje
-megtagadtatnék, ’s vele a’ bölcseség, vallás, tudomány, és erkölcs
-számüzettek.
-
-Arany világa napnak, sötét fellegekkel bevonatik, hogy azokat szét
-vervén ragyogóbb fénnyel tündököljék. A’ Papiai börtönből 524-ik évben
-nyujtá világ szeme elébe 5 könyveit a’ „bölcseség vigasztalásai“ név
-alatt; melly műve minden agyarkodó fogait megtöré ugyan, ámbár ez által
-a’ gonoszok fulánkja még inkább ingereltetnék. Meghivaték társaságba a’
-ravaszság, és vétkek egész csordája útálatos szándékkal, melly az
-ártatlannak bizonyos halál vala. Csak ugyan folyvásti gonoszsággal a’
-halálos büntetésre reá birák Theodoricus Királyt a’ vért szomjazók,
-mellyet a’ Papiai Kormányzó végbe vitt. Ezt hallván Boethius nem változa
-arczban, nem kedvében, bátorítva áll élte feddhetlen tisztaságán,
-nyilvánítva férfiú vitézségét, mellyen a’ düh, és igaztalanság erejeket
-foganatlan vesztegették. Siet hát a’ halál csapása alá nagyobb gyorsal,
-mint mások a’ válogatott gyönyörre. Áll vérpadon a’ rettentlen bajnok,
-kit a’ legmostohább sors üldöz; nem tud hanyatlani, nem remegni a’
-büszke erkölcs, melly mennél több nyomorral küszködik, annál erősbben
-alapul; romjain, mellyeket hazugság, irigység, és ravaszság okoztanak,
-a’ dicsőség polczára botlás nélkül felhat, és annál magasbbra emelkedik,
-mennél mélyebbre sülyedni véletik. Tántoríthatlan állva tehát a’ Hóhér
-pallosa által, mellyet az álnokság fent élre, az igazság, és szentség
-hitét megsemmisítni, jobb életre költözött 23-ik Oct. 524 évben, éltének
-71-kén. Vele a’ szentséges tudomány, és erkölcs éke meg-gyilkolva, melly
-a’ tekéletes férfiúban tündöklött. Ezen halál nemével illett t. i. egy
-nagy férfiúnak a’ halhatatlanság legfőbb polczára jutni.
-
-Elhunyt tehát a’ nagy ember, kinek sem mássa a’ jámborságban, sem párja
-a’ bölcseségben nem találtatott; kétessé hagyván utódinak, ha ő
-tartoznék-e többel a’ bölcseségnek, és erkölcsnek, a’vagy ezek ő neki.
-Dicső hamvai Papiában nyugosznak, ezen czímzet alatt:
-
-  Moeoniae, et Latiae linguae clarissimus, et qui
-      Consul eram, hic perii, missus in exilium.
-  Et quia mors rapuit, probitas me vexit in auras,
-      Et nunc fama viget maxima, vivet opus.
-
-Nem sokára több gyászos csapás érte a’ régi Latiumot, mert ezen század
-múlta előtt megszünt a’ tiszta Római nyelv szűz lenni, korcsositák azt
-Gothus, és több berohanó népek ajkai. Megszünt a’ legfényesebb
-Polgármesteri hivatal is vele, ezer veszély térivé változván Roma
-hajdankori gyöngyvirág kertje.
-
-Boethius életét többen irták, kik közül elég legyen említeni ezeket:
-Julius Martin. Rota – Vossius – Gervaise Histoire de Boece Senateur
-Romain avec l’ analise de tous des ouvrages etc. Paris 1715.
-
-A’ Tudósok mindenkor nagy tisztelettel szóltak, és itéltek Boethiusról:
-igy p. o. Scaliger in hypercritico: ingenium, eruditio, ars, sapientia
-facile provocat omnes authores, sive illi Graeci sint, sive Latini. Quae
-tamen libuit ludere in Poësi, plane sunt divina, nihil illis cultius,
-nihil gravius, neque densitas sententiarum venerem, neque acumen
-abstulit ardorem, ut recte censeas, paucos ci posse comparari.
-
-Joan. Lau. Mosheim Helmstadii 1755. p. 245. Boethius vir illustris,
-Philosophus, orator, poëta, Theologus, nulli suorum temporum elegantia,
-et subtilitate ingenii secundus.
-
-Fent említett munkáin kivül nevezetes még a’ „Hetekről“ szóló könyve,
-mellyet virágzó éltében ira János Romai Diaconusnak Aquinas Tamás
-bizonysága szerént, és igy kezdi: Postulas a me, ut ex hebdomadibus
-nostris ejus quaestionis obscuritatem etc. Ezen irat egy példánya bőr
-hártyán Párisban Colbert könyvtárát ékesíti, melly 1400 évben
-másoltatott le. Mély tudományát bizonyítja még a’ „Sz. Háromságról“ az
-akkori tévelygők ellen irt könyve is: Investigatam diutissime
-quaestionem, quantum nostrae mentis igniculum illustrare lux divina
-dignata est, formatam rationibus, litterisque mandatam offerendam vobis,
-communicandamque curavi, tam vestri cupidus, quam nostri studiosus
-inventi etc. Ajánlván M. Symachus ipának. Ezen három munkáját
-Boethiusnak legnagyobb örömmel fejtegette Aquinási Sz. Tamás, mellyek
-munkái közt diszlenek, ámbár a’ bölcseség vigasztalásáról máskép
-vélekedik Laurentius Pignonus ellen Echardt Jakab, és azért a’ Velenczei
-1747-ki kiadásban helyet nem nyerhete, az említett fejtegetések között.
-
-
-
-
-I. Könyv Tartalma.
-
-Az I-ső Könyv feloszlik egy panaszló alagyás vezér szó, hat czikki
-folyó, és ugyan annyi kötett beszédre. Ezekben festi Boethius keserves
-állapotját, panaszkodván a’ sors mostohaságáról, melly őt előbbi
-legboldogabb állapotjáról a’ leg-gyászosabb’ szerencsétlenségbe
-burkolta; t. i. ő háromszori Fő Polgármesteri méltósága utánn, mint egy
-gonosztévő, Haza áruló, és Felség sértő a’ Papiai börtönbe záratott. De
-a’ bölcseség vigasztalja, megmutatván, hogy az ártatlan lélek, még a’
-legszükebb börtönben is szabad, és vig kedvü; mivel semmi gonosz tett
-emlékezete őt nem mardossa.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-  Verseket éneklék, de virágzó ifju koromban,
-      Most gyászos vénkor jajra fakasztja dalom.
-  A’ muzsák ügyemet látván, verselni idéznek,
-      Mert igazán keserük könnyeim, és panaszim.
-  Nem tíltá ezeket sorsomtól félelem innen,
-      Hogy társként engem most ne kövessenek ők.
-  Ifjantan tisztelt, ’s boldog hajdankori voltom
-      Most egyedűl enyhít gyászos ügyemben, elég!
-  Véletlen meg jött a’ rosszal terhes öregség,
-      Bár korom engedné élni világom odább.
-  Vénkor előtt őszültek meg szép fürtei főmnek,
-      Vesztve erőt, testem lankada, bőre szakad.
-  Boldog az, a’ kit sárga halál kara sirba nem ejtett,
-      A’ még ő fiatal, vagy ha kivánja, jelen.
-  Ah melly dugva süket füle, ’s fordult messze kegyetlen,
-      Hogy könnyes szememet tiltja bezárni kaján!
-  Még Fortuna nekem hízelgett csalfa javakkal,
-      Akkor majd felleg lepte vidám fejemet:
-  Most elfordítá ravasz arczát ködbe vonúltan,
-      Bús éltem fonalát nyújtja tovább gonoszul.
-  Ah! de barátim mért hirleltetek annyira engem?
-      A’ ki ledült, annak nem vala állta erős.
-
-
-I. §.
-
-A’ bölcseség egy méltóságos asszony képében meg jelenvén, szerencsés
-gyógyszereket igér az ő tárából Boethiusnak.
-
-Midőn ezeket magamban csendel fontolgatnám, és siralmas panaszaimat
-irásaimmal is jelenteném: ime fejem felett egy igen tiszteletes
-tekéntetü asszony, emberi tehetséget felülható szikrázó szemekkel,
-eleven szinü, és kaczér nélkül vidám, ámbár élemedett annyira, hogy
-éltünknél érettebbnek vélnéd, kétes állapotu; mert majd a’ közönséges
-emberi mértékhez szabta magát, majd ismét fejével eget felérni
-látszaték, ki midőn fejét emelné, azt egekbe meríté, és igy hijányítá
-emberek ügyességét. Ruházatja leg véknyabb fonálból jeles szövet, és
-bonthatlan anyag készületű, a’ mint utóbb értém tulajdon keze műve;
-ennek szinét mint hajdankori füst lepte képeket, homály borítá. – Ugyan
-ennek alsó karimájába egy Π, a’ legfelsőbe pedig egy Θ olvasható betűk
-szövettek; és igy a’ két betü közt szinte lépcsők látszottak jelelve,
-mellyeken az alsóról a’ főbbre vala felmenet. Ezen ruházat némelly
-erőszakos kezektől megszaggattatott, ’s a’ dadarabkákat, ki mint szerét
-teheté, elragadák; jobb keze könyveket, bal pedig királyi pálczát tarta.
-
-Ezen tisztes asszony látván mellettem a’ költészi szüzeket, és
-nyoszolámnál könnyeimre szavakat vezérleni, egy keveset indulva, haragot
-lángoló szemekkel, mondá: ki engedé ezen szinészi leányokat a’ beteghez
-járulni? kik az ő fájdalmit nem hogy szerekkel enyhítnék, sőt inkább
-édes méreggel táplálják. Ezek azok, kik a’ gyümölcstelen hajlandóság
-töviseivel az okosság bő terméseit elfojtják, és az emberi elmét
-betegséghez szoktatván, nem gyógyítják. Ha tudatlant valakit édesgetett
-volna el hizelgéstek tőlem, a’ mi közönséges, nem annyira fájlalnám;
-mert akkor szándékunk nem sértetnék; de tudnotok kell ezen férfiút
-Pláto, és Zeno bölcsek lelkivel nevelve. (1. 2.)
-
-Távozzatok tehát Szirenek, végső veszélig kedvesek, ’s hagyjátok el őt,
-az én tudományommal meggyógyítandót. Ezen szavakra a’ szép kar
-elnémultan földre szegzé szemeit, megvallva pirulással szemérmét,
-szomorún kilépett.
-
-Én, szemeim könnytől homályosítva, meg-nem esmérhetém minő asszonyság
-lehet ez, illy hatalmas parancsal: bámulva szemeim földre függesztvén,
-mi tévő leszen, csendel várám.
-
-Akkor ő közeledve ágyam szélén leült, tekéntvén gyászos arczomat földre
-lecsökkent bús fejemmel, ezen versekkel panaszlá elmém zavartát:
-
-  Héj bús elme! csak úgy száll feneketlen
-  Mély örvénybe, ha ön veszti világát:
-  Mén ő kénytelen a’ külső sötétre.
-  Jaj! valahányszor ötet kényteti bús vágy,
-  Mérhetlen szaporák gondjai akkor.
-  Itt hajdan szabadon, kék egek alján,
-  Szokva az égbeli szép kellemü körhöz,
-  Látta piros sugarit fényleni napnak,
-  Szemlélvén holdat, ’s társait éjkor,
-  És még mint gyakor ők öszve jövelnek,
-  Váltó körben, utóbb elkanyarulnak:
-  Mind ezeket gondal számra jegyezte.
-  Sőt még titkos okát durva szeleknek
-  Is tudván, mint morg tengeri hullám. (3.)
-  Melly lény az, melly forgatja világunk?
-  Vagy fényes nap mért áldozik esti-
-  Nagy tengerbe? ha szebb hajnali kelte.
-  Melly lény mérséklé gyöngy tavasz ékét,
-  Hogy szép rózsa virág kerteket himzen?
-  Vagy ki adá, hogy majd függjenek ősszel
-  Jobb évben szőlő fürtei, lombján?
-  Hát ezeket szokván vizsga szemekkel
-  Nézni, külömb okait fejteni kész volt.
-  Most hever ő, ’s bádgyatt lelke világa!
-  Sőt még terhes láncz nyomja nyakát is,
-  Meg görbed testtel, fonnyad az arcza,
-  Néz ő búsan alá, sirva keservén.
-
-
-II. §.
-
-A’ szerző, fájdalmiban könnyez, a’ bölcseség, szemeiről a’ homályt
-fejti.
-
-De inkább gyógyszerekről, mint sem panaszokról legyen szó, ’s reám
-tekéntvén imígy kérdeze: te vagy-e, ki a’ mi tejünkel neveltetett,
-eledelünkel tápláltatott, és férfi erőre jutott? mi pedig olly
-fegyverekkel erősítettünk, mellyeket, ha előbb elnem hajítasz,
-legyőztelen erővel védenének. Esmérsz-e engem, szemérem, vagy álmélkodás
-némít? kivánnám szemérem, de látom hogy fásulás feszít. Most látván hogy
-én nem csak hallgató, de szótalan néma volnék, gyenge kezével mellemet
-éríntvén, mondá: Semmi veszély, álom kórság, melly közönséges
-megjátszott elmék betegsége, bádgyasztja! Ő egy kevéssé feledékeny,
-könnyen emlékezni fog, hogy minket elébb esmért: meg is történik, ha egy
-kevéssé szemeiről a’ halandók hiúságos hártyáját letörültük: ezeket
-mondva vizenyős szemeimet ránczba szedett gyenge ruhájával letörlé:
-
-  Már ekkor szét vervén éjjeli barna sötétet,
-      Kék szemeimnek fénye meg érkezett,
-  Mint mikor a’ Caurus szele hömpölg, ’s födte egünket, (4.)
-      ’S langy záporral réteket öntözi.
-  Búj rejtélbe napunk, nincs fénye az égi seregnek,
-      Földünket beborítja homály köde.
-  Hát ezeket mikor éjszaki szél nyilt Thracia ormán (5.)
-      Reppent, szét veri, és napot ugy derít,
-  Már rögtön kivilágít ’s csillog kelleme; akkor;
-      Szépségére szemed majd bámuland.
-
-
-III. §.
-
-A’ gonosz emberek incselkedései ellen az igaz bölcseség várába kell
-rejtezni.
-
-Igy szomor ködeim szélesztve szivám a’ léget, és elmémet Orvosnémra,
-arczát tekéntvén, függesztém, ’s látom tulajdon dajkámat, kinek házában
-növendékségemtől fogva társalkodtam, a’ Bölcseséget. – Oh minden erkölcs
-mesternéje! mért szállottál a’ mennyei lakból, hozzám jövén? talán hogy
-te is velem hamis vádolásokkal vétkesnek állítassál? ő pedig: oh
-növendékem elhagynálak, és terhedet, mellyet az én nevem irigyei ellen
-viselsz, közösen felne osztanám? tudod-e hogy nem szabad a’ bölcseségnek
-nem késérni az ő ártatlan vándorát? talán gyalázásomtól félnék, és
-valami új történettől rettegnék? talán most véled először fenyegettetni
-a’ bölcseséget az erkölcstelenségtől? Nemde jól tudod a’ régieknél is
-Pláto kora előtt, hogy nagy harczal küzdöttünk a’ tudatlanság
-vakmerőségével; annak éltében tanítója Socrates igaztalan halállal
-mellettem érdemlett győzödelmet, és midőn utánna örökségét az
-Epicureusok népe a’ Stoicusokkal, és mások, kiki a’ maga részét
-igyekeznék ragadni, engemet ellenek felszólalót, és gátolót a’
-ragadomány részére vonván, ruhámat, mellyet ön kezeimmel szövék, és rész
-darabait elkapván, azt vélték, hogy egészen magamat is nekik engedve
-távoznának, a’ kiken midőn néhány darabjai ruhámnak láttatnának, az én
-társaimnak vélné az oktalanság, a’ pór népből hibáival elcsábított.
-
-Ha sem Anaxagoras elüzetését (6.) sem Socrates méreg általi halálát (7.)
-vagy Zeno kinzásit sem hallottad, mivel ó koriak: de még is Caniusok,
-Senecák, és Soranusok esetét, mivel sem régiek, sem hiretlenek,
-hallhattad (8-9-10.) kiket semmi más nem vitt a’ veszedelemre, hanem
-hogy a’ mi szokásunk, és erkölcsünk szerént élvén, a’ gonoszok
-törekedései ellen tűzni látszottak. Igy tehát nincs semmi, mit bámulj,
-ha ezen életben körülvett vihartól hányatunk, az lévén fő czélunk, hogy
-a’ legrosszabb embereknek ne tessünk, ámbár ezek serege számos, de még
-is megvetendő, mivel semmi vezértől sem kormányoztatik, hanem tévedéstől
-vakmerőn, és gyakor bódultan ragadtatik; ha bár néha ellenünk tábort
-szerezve erősebben nyom is: a’ mi vezérünk seregit a’ várba húzza, mig
-ők a’ hitvány ringy rongy ragadománnyal foglalatoskodnak; midőn ők a’
-silányságot ragadják, mi bátran nevetjük, bástyákkal védve, a’ dühödő
-csoportot, hova, a’ garázdálkodó bolondságnak vágyódni sem szabad:
-
-  Mind az, csendes üdőket élhet, a’ ki
-  Sorsát lába alá vezette, ’s annak
-  Jobb, és bal feleit tekénti bátor.
-  Győzhetlen szive nem szokott dobogni,
-  Őtet sem dühe tengeren viharnak,
-  Sem zúgván szelek, ömle hab veszélynek,
-  Sem dűlt orma Vezuvnak, a’ midőn szét
-  Foly, mindent megemésztve, lángol üszke,
-  A’vagy néha magas tetőkre omló
-  Villám gyors nyila, meg-nem indít épen.
-  Hát bámulni mered te gyáva lélek,
-  Népeknél ki kegyetlen? ő nem árthat!
-  Mulandót ne remélj, se félni nem kell:
-  Mert igy fegyvere, ’s düh-haragja megszünt.
-  Máskép van ki kiván; vagy a’ ki a’ mit
-  Birt, fél válni halál előtt javától.
-  Pánczélját eleresztve félre tér, és
-  Búsan húzza bilincsit ő fogolként.
-
-
-IV. §.
-
-Serkenti a’ bölcseség, hogy a’ beteg nyilvánítsa lelki sebeit, helyt
-adván a’ gyógyszereknek.
-
-Érzed-e ezeket? behatnak-e lelkedbe, vagy épen semmit sem értesz, mit
-sirsz? mit hullatod a’ könnyet? Ne titkold, mond ki! ha gyógy kezet
-vársz, szükség hogy sebeidet fedezzd fel! Akkor bátor lélekkel mondám:
-szükség-e még figyelmeztetni, a’ midőn bőven ki tetszik rajtam az esetek
-dühödő zordonsága! nem indít-e meg helyhezetem tekéntete? ez-e a’
-könyvtár, mellyben, az én házamban lévén, ön magadnak lakhelyet
-választál? a’ mellyben velem nyugodtan az Isteni, és emberi dolgok
-tudományiról beszéltél? illy ruházattal, illy arczal valék, midőn veled
-a’ természet titkait vizsgálnám? Midőn nekem a’ csillagok útait sugárral
-leirád? szokásaimat, és egész életemet a’ mennyei rend példájára
-ékesítenéd! ez-e a’ jutalom, mellyet neked engedelmeskedvén nyerhettem?
-Nemde, te ajánlottad Pláto szava által ezen érzelmet: =akkor boldogok a’
-köztársaságok, ha azokat bölcseség kedvelöji kormányozzák, vagy azok
-körmányzóji bölcseséget tanúltanak.= Te azon Férfiú ajkáról a’
-bölcseséget szükségesnek jelentetted a’ köztársaság kormánya
-elfogadására, és pedig mint egy fő okot; ne hogy az erkölcstelen, és
-gonosz Polgárokra maradván a’ Váras kormánya, végromlást a’ jámboroknak,
-és veszedelmet okozzanak. Ezen érzelmet követve, mellyet tőled tanúltam
-a’ titkos társaságban a’ közjavak igazgatására alkalmazni óhajtám. Te,
-és a’ bölcseséget beléd lehelő Isten bizonyságim, hogy engem semmi más
-a’ köz javakon túl nem érdeklett, a’ méltóság elfogadására! innét a’
-gonoszokkal terhes, sőt kérlelhetlen viszonyok, és az igazat védő
-lelkiesméreti szabadság megvetvén hatalmasbbakat, folyvásti gyűlölség.
-
-Hányszor állottam szemközt Conigastussal gyávák kirablását gátoló?
-hányszor taszítám vissza Triguillát a’ Királyi ház Elnökét, a’ kezdett,
-vagy folytatott sérelemtől, (11.) hányszor védém a’ nyomorultakat, kiket
-a’ durvák zsugorisága számtalan rágalommal büntetlenül nyugtalanított,
-tekéntetem veszedelmével! soha sem vont el az igazról senki
-törvénytelenségre. Tartománybéliek javait mind titkos ragadással, mind
-pedig nyilvános adóval zsaroltatni ugy, mint a’ szenvedők, fájlalám!
-midőn a’ sanyargató éhség üdején terhes, sőtt kimondhatlan vásár
-parancsoltatnék, melly által Campánia Tartománya szükségképp pusztulást
-szenvedni látszaték a’ Tanácsházi Fő Tiszttel a’ közjóért vetekedni
-kezdettem, még pedig a’ Király jelenében; és hogy a’ vásárlást
-megszüntetné, kivívtam. Paulinus volt Polgármestert, kinek kincseit az
-Udvari Tisztek reménnyel, és kevélységgel majd elnyelték, az ő ragadozó
-kezekből kimentettem. Ugyan Albinus Polgármestert hamis vádlásra hozott
-büntetésből, vádoló Cyprianus haragját megtörvén, kiszabadítám!
-
-Elég nagy viszálkodást ingerlettem-e magam ellen? de ha ezeknél nem is,
-leg alább a’ többieknél bátrabb lehettem, és hogy lehessek, az Udvari
-Tisztektől semmit sem vártam. Kiknek vádolására ijedtem meg? a’ többi
-közt Basilius, a’ ki Udvari méltóságától megfosztatván idegen pénzre
-szorúlva vádol! Opiliót, és Gaudentiust törvénytelenségéért, és több
-ravaszságáért a’ királyi itélet száműzni parancsolá, mellynek
-engedetlenek lévén, magokat a’ Templomok szent védelmével biztosítván,
-a’ mit a’ Király megtudva, nyilván hirdeti, hogy ha kitüzött nap utánn
-Ravennát elnem hagynák, homlok billeggel üzetnének ki. Mit várhatni illy
-szigorúságtól? midőn azon napon, ugyan azoktól vádoltatásunk
-elfogadtatik?!
-
-Mi ez, hát ez-e fáradozásunk érdeme? vagy azon vádlókat mentheti-e az
-előbb reájok mondott kárhoztatás? hát nem pirul el a’ szerencse, midőn
-a’ vádlott ártatlansága, sőtt a’ vádlók silánysága őt megpiríthatta!
-talán kivánod tudni fontosságát minő vétekről vádoltatunk? Azt mondják,
-hogy a’ Tanácsot akartuk megmenteni a’ veszedelemtől. A’ szerit kivánod?
-a’ vádlót, ne hogy bizonyságokat szerezzen a’ Király elleni vétekről,
-mellyekkel a’ tanács méltóságát mocskítaná, gátolni iparkodtam! mit
-vélsz oh mesterném? vétkünket tagadjuk, nehogy értem pirulj? sőtt inkább
-akartam, és soha akarni nem szünök.
-
-Megvalljam? ha bár jó a’ szándék, de a’ tehetség gátoltatik, mert nem
-lehet nem kivánni azon Rend boldogságát! az ugyan ellenemi végzetével,
-hogy ez tilos lenne, elhatározá. De nem mindenkor változtathatja szerek
-érdekét a’ magának hizelgő vigyáztalanság; sőt Socratessel azt vélem,
-hogy nem vagyok kénytelen az igazat titkolni, és a’ hazugsághoz állani;
-mindazonáltal hogy legyen ez, leg bölcsebb itéletedre bizom, és hogy
-ezen történet igaza a’ jövendőtől is tudassék, szóval is, irással is
-hirdetem. Mert szükségtelen mondani: hogy hamis irást koholtak, melly
-által kárhoztatnak, hogy Roma szabadságát kivívni akartam, melly irás
-nyilvános hamissága kitetszett volna; ha nekünk a’ vádoló bévallásával,
-melly minden dologban leg nagyobb fontossággal bir, élni lehetne. Mert
-lehet-e más szabadságot reményleni? bár lehetne akár minőt bizonnyal
-Canius szavaival feleltem volna, ki midőn Caius Császár, Germanicusnak
-Fia szemire lobbantá, hogy az ellene koholt zendülést tudná; azt felelé:
-ha én tudtam, Te nem tudtad volna: a’ melly dolog csak ugyan nem annyira
-tompítja érzékeimet, hogy panaszkodnám a’ gonoszok által vétket koholni
-az erkölcs ellen; hanem a’ mit reméllettek, hogy véghez vihették, nagyon
-csudálom; mert alább valót akarni, talán a’ mi hiányságunk volt; tehetni
-pedig az ártatlanság ellen, a’ miket egy gonosz elkövethet, az Isten
-előtt egy szörnyeteghez hasonló. Azért talán nem sérelmesen egy valaki
-társaidból kérdi? =ha van Isten, mért vannak rosszak, ha nincs mért
-vannak jók?= de szabad volt a’ gonosz embereknek, a’ kik a’ jók, sőt még
-az egész tanács vérét kérték, és még minket is, midőn a’ jámborokat, és
-Tanácsot mentenők, elveszettnek akarni. De valjon megnyerhették-e azt az
-Atyáktól? Nem kétlem emlékezel, mert Te igazgatál szóban, és
-cselekedetben, jelenlévén; emlékezel mondám midőn Verónában köz
-pusztulást a’ telhetetlen vágyó Király a’ Felség sértő vétekről
-vádoltatott Albinus tettit az egész Tanácsnak tulajdonítá; én az egész
-Tanács ártatlanságát magam veszedelmével védtem. Tudod hogy ezek igazak,
-és hogy soha semmi ön érdemmel nem dicsekedtem! fogy t. i. =a’ lelki
-esméret becse annyiszor, a’ hányszor magát valaki dicsérvén hir bért
-elveszen.= De látod minő eset követte a’ mi ártatlanságunkat, ime a’
-valódi erkölcs jutalmáért reánk kent bűn súlját viseljük! volt-e valaha
-olly nyilvános vétség megvallása, mellynek olly szigorún egyező biráji
-lennének, hogy némellyeket az elméi gyarlóság, vagy állapoti minéműség,
-melly minden halandónál kétes meg nem lágyitott volna? mert ha a’ Sz.
-Házakat fel gyújtani, a’ Papokat gonoszul meggyilkolni, és minden jóknak
-halált szerzeni mondatnánk, még is jelenemben, magam vallása, és tanú
-bizonyi utánn büntetett volna a’ Törvény! Most pedig ötvenezer lépésnyi
-távolságban védtlen buzgó hajlandóságomért a’ Tanácshoz, számüzve
-halálra kárhoztatom. Oh hasonlókat illy vétekről nem lehet megitélni,
-melly véteknek méltóságát a’ bűnösök is, kik engem vádlottak szemlélték,
-és hogy látván valami gonosz tett által homályosítanák, hazugsággal
-mondák az én lelkiesméretemet hivatal óhajtásából Szentség töréssel
-fertőztetve. És Te bölcseség, ön magad minden mulandó szerek vágyát a’
-mi lelkünk székibül irtottad ki, és a’ te szemeid előtt semmi
-Szentségtörésnek nem volt helye; a’ mi füleinket azon Sz. hanggal, és
-gondolattal intetted, mit Pythagoras mondott: =Kövessd az Istent.= (12.)
-Nem is illett volna a’ leghitványabb lelkek erejében bizni annak, kit Te
-ezen méltóságra emeltél, hogy az Istenhez hasonlítottál. Ezen felül
-védelmeznek engem minden illy vétek gyanújától az ártatlanság lakja,
-barátim társasága, és Symachus Ipam, a’ ki valamint Te szent, úgy ő is
-tisztelendő.
-
-De óh illetlenség! azok téged illy nagy bűnben részesnek vélnek, és
-ugyan azért a’ gonosz tettben gonoszaknak látszatunk, hogy a’ te
-tudományidat tanúltam, és erkölcseid tulajdonaim lettek. Igy nem elég,
-hogy tisztességed nekem nem használt, ha csak az én botlásomért még te
-is nem rágalmaztatol. Nyomorúságunkat pedig még az is tetézi; hogy mások
-véleménye, nem a’ dolgok érdemét, hanem az esetek kimenetit tekintvén,
-úgy itél, a’ mint valakit a’ sors ajánl; innét van, hogy a’ =jó vélemény
-leg elöször hagyja el a’ szerencsétleneket.= Minők a’ nép hirei, melly
-zűrzavar érzeményei, resteljük említeni. Csak egyet mondok: leg nehezebb
-a’ mostoha sors terhe, mert a’ melly vétek a’ Szegényre hárítatik, ’s
-érte szenved, megérdemeltnek mondják. Én ugyan javaimból kipusztúlt,
-hivataltól megfosztatott, jó hírben fertőztetett, jó tettért büntetést
-szenvedek! Mintha látnám a’ gonoszság vétkes műhelyén örömmel, és
-vigalommal tapsolni, a’ legromlottabbakat új vádok ravaszságával
-közeledni, a’ jókat rettegni, és a’ mi siralmas állapotunk félelmitől
-leverve lenni: ellenben minden gonoszt új merényre, büntetlenség
-végbevitelire pedig jutalom által ébresztetni. Az ártatlanok pedig nem
-csak bátorságtól, hanem még védelemtől is megfosztvák; azért méltán
-felkiálthatjuk:
-
-  O csillagos ég alakítója,
-  A’ ki örök thronon nyugszol! Te
-  Sebesen forgattad vihar által
-  A’ felleget, és rended az égen
-  Szent; hogy kivilágítva mutassa
-  Hold szarvait, állva rakonnal most
-  Szemközt ragyogón, ’s rejtse apródat,
-  Majd bádgyadt sugarát szarvainak
-  Naphoz közelébb jutva veszejtse.
-  Távozva napunk, éjszaki leple
-  A’ barna sötétnek, beborítja
-  Az egész földet, el is tünik aztán
-  A’ hajnali csillag, nap eredtén.
-  Fák levelét perkelte telünkor,
-  Napnak utát rövidebbre Te szabtad;
-  Ha közelget hősége nyarunknak,
-  Már akkor jól késleted estit.
-  Mérsékel Te hatalmad üdőt, mert
-  Hogy mit lerovott, ’s Bóra le perkelt,
-  Erdő zöldeljen ki tavaszkor,
-  Szórt magvakat ősszel telekekbe
-  Érlelteti hősége nyarunknak.
-  Szent hajdani törvény kötelez még
-  Mindent, bizonyos rend is öröklik;
-  Mert mindeneket czélra vezettél.
-  Korlátlan hej emberi tettet,
-  Hagyván, nem akarsz rendre szorítni!
-  Fortuna miért változik annyit?
-  Ő csalfa marad, büntelen izgat
-  Ártatlant. =Bün érdeme kínzás!=
-  A’ gonoszok de magasra felültek,
-  ’S kény kedvek után nyomnak alábbra
-  Szent főket egészen; kegyelem nincs!
-  Titkolja magát sűrü homályban
-  A’ fényes erény, ’s szenvedi jámbor
-  Más büne súlyát.
-  Használ nékik az eskü szegés, és
-  Még álság, rút, csalfa hazugság.
-  Hát élni midőn vacskos erővel
-  Lehetett, számtalan ember ijedtén
-  Vigak, ha Királyok le igázvák!
-  Oh már nyomorúlt földre tekínts le
-  Szerzője frigyeknek, Te nagy Isten!
-  Munkád része, szegény emberek, itt
-  Sors habjaitul verve hanyatlunk!
-  Ragadó hullámt szünni parancsold,
-  ’S mint bölcsen eget Te igazgatsz, ugy
-  Föld népeit is csendre vezessed!
-
-
-V. §.
-
-A’ bölcseség hallván a’ legigazabb panaszait betegének, azt gyengébb
-szerek elfogadására készíti.
-
-Ezeket midőn szünteleni fájdalommal énekelém, a’ bölcseség csendes
-tekíntettel; meg nem illetődvén panaszimon, igy szólott: Midőn téged
-szomorúan és könyezve látlak, azonnal nyomorúlt, és számüzöttnek
-esmérlek. Melly távóli volna száműzetésed nem tudnám, ha szavaidból nem
-érteném. Te ugyan távol hazádtól nem űzettél, hanem tévelegsz, vagy ha
-véled üzetésed, Te, őn magadat elüzted, mert veled azt senki sem teheti.
-Ha emlékezel melly Hazábul eredtél, valóban nem úgy mint hajdan
-Athenabéliek sokaságtól kormányoztattak, mert =egy a’ Király egy az Úr,=
-a’ ki számos Polgárokban, nem azok elüzetésében örvend: a’ kinek fékivel
-tartatni, és törvényinek engedelmeskedni legnagyobb szabadság! Talán nem
-is tudod azon legrégibb törvényét, melly által parancsoltatik, hogy
-annak nincs joga számüzetni, a’ ki abban magának lakást alapít? mert a’
-ki annak árkain, és bástyáin belől van, nincs félelem, hogy legyen
-érdeme számüzetni, de mindenki, a’ ki benn lakni nem akar, egyszersmind
-megszűn érdemelni. Azért engem nem ezen hely, hanem ön szived indít: Nem
-tekéntem én könyvtárod, csontal, és tükrökkel ékesített falaidat, úgy
-mint a’ te elmédet; mellyben hajdan én nem könyveket, hanem a’ mi könyv
-becsét emeli, azok fogalmait helyhezém. Te ugyan a’ közjó eránt tett
-érdemeidet igazán, de a’ műveltek sokaságához képest keveset mondál. A’
-szemedre hányt tárgyak igaz, vagy hazug voltáról mindenektől esmérteket
-említél. Vádolóid vétkeiről, ravaszságairól jól gondolád röviden
-emlékezni, hogy azokat inkább bővebben a’ visga község nyelve hirdesse.
-Hatalmasan pirongattad az igaztalan tanács tettit, a’ mi
-gyaláztatásunkat fájlaltad, siratván sértegetésit becsületünknek, végső
-fájdalmad felhevült a’ sors ellen, és panaszlád igaztalan mértékkel az
-érdemeket jutalmaztatni. Legutólszor keserves verseiddel kérted, hogy
-valamint az Eget, úgy a’ Földet is már valahára béke kormányozná. De
-mivel téged igen sok érzelmi vihar faggat, és még sokfelé igáz a’
-fájdalom, harag, bú, valamint most vagy, úgy te hatalmasbb gyógyszereket
-elnem fogadhatsz; azért gyengébben bánunk veled, hogy azok, mellyek a’
-zavarok béfolyásával keményre dagadtak, szeléd fogással puhulván a’
-gyógy szerek ereit hasznosan elfogadhassák.
-
-  A’ nap fénye mikor heves
-  Ráknak futja jelét, ’s halad:
-  Hát akkor magot a’ ki vet
-  Szántó földibe hasztalan;
-  Annak megcsalatik csüre:
-  Makk lészen kenyered szegény!
-  Ősszel fák ha pirulnak, úgy
-  Akkor már ibolát ki lelt?
-  Vagy télben, mikor éjszaki
-  Sarktul a’ szelek intenek?
-  Nem kell zöld venyegén, nyarunk
-  Nyiltán, vágyni gyümölcsre, ha
-  Szőllőt szedni kivánsz? tehát
-  Késő őszre tudod, hagyá
-  Bacchus munka jutalmait.
-  Istenség jelelé üdő
-  Folytát, mindenek ő szavát
-  Hallgatják, nem is engedi
-  Sem változni, zavarni sem
-  Rendét. Hirtelen a’ ki csak
-  Eltért, ’s hagyta utát vakon,
-  Boldog nem leszen, elveszett!
-
-
-VI. §.
-
-Az emberi természetből, és mindeneket bizonyos igazgató Isteni
-Gondviselés meg gondolásából készíteték a’ beteg hathatósabb gyógyszer
-elfogadására.
-
-Megengeded-e kevés kérdésekkel elméd mivoltát érinteni, és tudakozni,
-hogy melly módon gyógyítassál, értenem? Te akaratod szerént, felelék,
-kérdezhetsz. Akkor ő mondá: Gondolod-e hogy ezen világ véletlen, és vak
-esetek által intéztetik? A’vagy elmei kormányt lenni nem hiszesz? Sőt
-inkább, mondám, nem gondolhatom, hogy véletlen esetek által olly
-bizonyosan kormányoztassanak; hanem inkább munkáiban a’ teremtő Istent
-tudom jelen lenni, ne is legyen olly nap, melly engem ezen érzemény
-igazságától elvonna; úgy vagyon, mondá ő: mert imént énekeléd, és csak
-az Isteni Gondviselésből kizárt embereket sirattad, mert a’ többiek,
-hogy okkal kormányoztatnak, meg sem indultál.
-
-Héj pedig felettébb csudálom, hogy ezen nagy hasznos érzelmekkel
-betegedhetel, bizonnyára magasbban kell keresnünk okát, mert valami mást
-vélek hijányzani: monddmeg nekem híven, hogy mivel Isten kormányozza a’
-világot, ha látod-e azokat is, a’ melly kormányok által igazgatja? én
-mondám; oh Asszonyom kérdésed fontosságát sem értem, nem hogy felelni
-tudnék. Ime engem semmi sem csalt meg, mert nyilvános, hogy szabad, és
-nyílt uton tértek be lelkedbe a’ zavarodás betegségei, monddsza,
-emlékezel-e a’ szerek czéljáról? hová igyekezik a’ természet szándéka?
-hallám; de a’ bú felettébb tompítja emlékezetemet. Tudod-e ezek
-eredetit? igen, mondám: az Istentől. Már hogy lehet az, a’ szerek
-eredetit esmérni, és kimenetit nem tudni? hanem ezek a’ zavart elmék
-szokási, azon hatósággal, hogy az embert helyéből ugyan kimozdítják; de
-egészen ki nem irthatják. Arra is kérlek felelj, ha emlékezel-e, hogy
-ember vagy? hogyne emlékezném. ’S mi légyen az ember, megfejtheted-e?
-azt kérded ha vallyon tudom-e magamat okos állatnak lenni, és
-halandónak? igen, sőt meg is vallom. Akkor ő: még másnak nem esméred-e
-magadat? épen nem. Már értem betegséged más, és legnagyobb okát: Te mi
-légy elfelejtetted, és azért telljesen mind a’ betegség okát, mind az
-egészség helyre állítás módját feltaláltam, mert feledékenységedtől
-zavartatol, és fájlalod száműzetésed, és javaid elkobozását; nem tudván
-a’ dolgok ki menetit, a’ gonosz embereket, és ravaszokat gazdagoknak, és
-szerencséseknek véled. Minő kormány által igazgattassék a’ világ,
-elfelejtetted; az esetek változásit minden igazgató nélkül hiszed
-történni. Nagy ok ez, nem csak betegségedre, sőt veszedelmedre is; azért
-az egészség szerzőnek hála, hogy téged egészen a’ természet elnem
-hagyott; legnagyobb örömünkre van remény egészségedhez, midőn hiszed a’
-világot nem véletlen esetek által kormányoztatni, hanem inkább az Isteni
-októl függni; azért semmit ne rettegj, mert ezen kisded szikrából neked
-éltető meleg világlik. Mivel pedig erősb szerek használatára még nincs
-itt az üdő, még tudva van az is, hogy az elmék természete az,
-valahányszor elhagyják az igazat, hamis véleményt követnek, a’ mellyből
-ered a’ zavarok sötétsége, melly az igaz látását meghomályosítja; ezt
-gyenge szerekkel képesen fogom széleszteni, hogy elűzvén az érzelmek
-sötétségét, az igaz világ fényét megesmérhessed!
-
-  Barna homályban
-  Csillagi égnek
-  Rejtve, nem adnak
-  Semmi világot.
-  Tengeren Auster
-  Hogyha zavarja
-  Habjait annak,
-  Tüköre hajdan
-  Tiszta napunkhoz
-  Volta hasonló,
-  Majd zavarékra
-  Oszlik el önkényt,
-  Látni sem enged.
-  Völgyre lefolyva
-  A’ magas érből,
-  Kis patak akkor
-  Ellene álló
-  Szikla keményét
-  Mossa, kivájván.
-  Már ha kivánsz te
-  Tiszta világgal
-  Látni valódit,
-  És igaz útnak
-  Járni csapásán?
-  Hát ne vigadj már,
-  Meg se ijedjél,
-  Bú se emésszen,
-  Csalfa reménnyel:
-  Kedv szomor annál
-  Lánczra le kötve
-  Kit gyötör illyes!
-
-
-Jegyzések.
-
-Nem véltem feleslegesnek vagy éppen szükségtelennek, némelly ritkábban
-előforduló nevek, és dolgok néminemü rövid leirását minden könyv
-sarkához ragasztani a’ végből leginkább, hogy a’ tanuló ifjúság ne
-kénytelenétessék más könyvekből keresni, mit könnyen itt neki mondhatni,
-de az elmei feledékenység is új ingerre talál, midőn némellyek tudását
-elvesztvén, kevés szavak után vissza nyeri, a’ közönségeseket, és
-mindennapiakat ki hagyván. – A’ hivatkozásokat sem fogja valaki
-kárhoztatni, annál inkább, mivel a’ mellett, hogy mulatva
-figyelmeztetnek, tanítanak is.
-
-1) Elea város neve alsó Olasz Országban, hol Zeno született, és
-tanított, azért Tanítványi Eleai bölcseknek neveztetnek.
-
-2) Academia Athene mellett Görög Országban árnyékos hely, itt tanított
-Plato, általában e’ helytől Tanítványi Academicusoknak neveztetnek.
-
-3) Pontus, magyarúl Fekete tengernek mondatik, mivel majd szüntelen
-sötét homály, és köd borítja.
-
-4) Corus vagy Caurus éjszak nyugoti szél, leginkább dühösködik Julius
-derekán, ezt bizonyítja Ptolomeus csillagász is.
-
-5) Boreas Treicius: azt vélték a’ régiek, hogy Thraciai, most Bálkáni
-legmagasbb hegyei közül ha szabadulhat igen viharkodik.
-
-6) Anaxagoras nevezetes bölcs volt a’ természet visgálásában.
-
-7) Socrates Athenai bölcs, kit Cicero felettébb magasztal.
-
-8) Soranus Barcas Néro Császár idejében al-Polgármester (Proconsul) igen
-tiszteltetett Ephesusban az ő jó tetteiért, és szelédségéért. Hogy Néro
-megölette kedves barátját Rubellius Plautust, Soranus a’ népet Néro
-ellen felzendíti, befogatik, és börtönbe sanyartatik, de érette
-megmutatván ártatlanságát, leánya esedezett, Juvenalis, és Tacitus
-bizonyítják.
-
-9) Canius nevezetes Romai költész.
-
-10) Seneca Néro Császár nevelője, és Mestere, a’ kit még tanácsában
-követe, egy erkölcsös Fejedelem volt, de utóbb megvetvén intéseit a’
-fajtalan életiben megöleté Testvérjét, Tanítóját, és édes Anyját több
-Tanácsbéliekkel együtt; a’ várast fel gyújtatván örömmel nézte a’ lángok
-dühét ezt énekelvén:
-
-  Haec facies Trojae dum caperetur erat.
-
-11)
-
-  Mindig árt az irígy, de ha mérgét szinli kegyesség
-  – – Fussd, mert kész íjját szívedbe röpinti azomban.
-
-12) Pithagorás egy jeles bölcs volt Görög Országban Számosz Szigetén.
-
-
-
-
-II. Könyv Tartalma.
-
-Elbeszéli szerzőnk, miképpen a’ sors állhatatlan: a’ ki ma boldog,
-mindennel bővelkedik; holnap ismét szerencsétlen nyomorúlt, és
-szükölködő lehet. A’ mit ma sors ád, holnap elveszi, mivel a’ világon
-minden változékony, úgy a’ sors is; egyedül a’ lelki javak mentvék a’
-sors csapásitól. A’ lelki boldogságnak ártalmára vannak minden
-hivatalok, kincsek ’s t. mellyek inkább nyugtalanítják az embert, hogy
-sem boldogítnák. Végre a’ sors mostohasága még hasznos is az embereknek;
-mert az igazi barátokat kimutatja, kik veszélyekben is hivek.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-I. §.
-
-Az állhatatlan szerencse természetéből kiviláglik a’ szerek silánysága,
-mellyeket kedvelteinek nagy rettegésre enged, ne hogy vissza kérje
-nagyobb bánatukra azoknak kik tőle nyerték.
-
-Minekutánna egy keveset elcsendesedett, figyelmemet tisztes hallgatással
-használván imigy kezde szólani: Ha betegséged állapotát tekéletesen
-megesmértem, akkor az elöbbi szerencse érzelme, és vágya fonnyaszt; az
-csak előbbi lelki állapotodat, mint magadnak képzeled változtatva, rontá
-meg: értem itt a’ sok’ szinü csuda bárson köntösöket, és még a’ többféle
-fényeket, mellyekkel, a’ kiket csalni akar, nyájas barátságot gyakorol,
-hogy szenvedhetlen fájdalommal szégyenítse, reménytelenül elhagyva:
-mellynek ha természetire, erkölcseire, és érdemeire emlékezel; látni
-fogod, hogy benne gyönyörüséget nem birtál, sem vesztettél. Úgy vélem
-fáradság nélkül könnyü reá emlékeztetni, holott még akkor is férfiúi
-szavakkal szoktad megtámadni a’ szerencsét, midőn ő hizelgő jelent, és
-titkaimból vett okokkal el is üzted: mivel pedig minden rögtöni változás
-valami kedv zavartával történik: úgy lett, hogy Te is egy kevéssé
-csöndességed elvesztetted; de üdeje már, hogy végy magadhoz kóstolva
-ollyas mit, gyöngét, és kellemest, melly beléd folyván helyt készítsen
-erősbb szereknek.
-
-Ide hát édes szónoki kellem, melly csak akkor jár igaz úton, ha
-intézetünket követi, és avval házi hangászunk, majd gyengébb majd erősbb
-hangon énekel. Oh ember! mi az a’ mi búba, és gyászba ejtett, talán
-valami újat, és szokatlant láttál? Ha a’ szerencsét véled változni
-arántad, hibázol, ennek szokásai szüntelen, és természeti: sőt szorosan
-megtartá állandóságát változékonyságában is: illyen volt midőn
-hizelgett, és csalogató hamis boldogsággal megjátszott; látod a’ vak
-isten kétes ábrázatát, midőn mások előtt elfedi arczát, reád mosolygott,
-ha tetszik, élj szokásaival, és ne panaszkodjál. Ha retteged
-hűtelenségét, vessd meg, és távoztassd veszedelmesb álnokságát; ime
-valamint most oka nagy szomorúságodnak, úgy kellett volna lenni
-csendességednek is, mert elhagyott téged, és hogy elnem hagyna senkit,
-lehet-e valaki megnyugodt?
-
-Vagy talán a’ kellemi boldogságot félted, és kedves a’ jeleni szerencse,
-melly bizonytalan, és elmenete búval emlékeztet: ha kényszerént nem
-lehet vissza tartani, ő futva bajt okoz, futása pedig nem más, mint
-leendő veszedelmek előjele! Azt sem lehet tökéletesen látni, mi szemünk
-előtt van; a’ dolgok kimenetit okosság itéli: ugyan azon változás sem az
-ijesztő eset fenyétését, sem hizelgését kedvelni, nem ajánlja, végre
-tehát nyugodt lélekkel szükséges szenvedni mind azt, mi az esetek térén
-történik, ha egyszer igáját elváloltad. Ha akarsz annak maradásra, vagy
-menetre törvényt szabni, kit uralkodónak önkényt választál, bizonnyára
-hűtelen vagy, és nyugtalanság keserítheti sorsodat, mellyet nem
-másíthatsz. Ha szeleknek ereszted vitorládat, nem a’hova akarsz, hanem
-merre a’ szél vezet, mész. Ha földmives magot vetnél, a’ bő, és sovány
-éveket fontolgatnád; szerencse kormányára biztad magadat, engedni kell
-asszonyod szokásinak; Te pedig a’ forgó kerék gyors mozgásit akarod fenn
-tartani balgatag ember! minden, mi egyszerü, az nem sors.
-
-  Midőn ez összve vissza forgat a’ kénye
-  Szerint kevélyen, ’s elragad hatalmával (1.)
-  Mindent: imádott nagy királyokat gázol,
-  Arczát vidámítja megalázottnak, ’s csalja.
-  Nem hallgat ő bús jajra, könnyet ő nem szán,
-  Zokogást okozva a’ ravasz nevet kénnyel:
-  Igy játszik ő, ’s mutatja nagy tehetségét,
-  Fitogtat ollykor még csudákat, és örvend,
-  Ha perczben üldözhet, le ver, ’s magasztalhat!
-
-
-II. §.
-
-Valamint a’ szerek, ugy a’ szerencse természete is állhatatlan.
-
-A’ szerencse szavaival akarok veled beszélni, Te pedig vigyázz! Ember!
-ugyan mit panaszkodol mint veszedelmesről minden nap ellenem? Minő
-hűségtelenséget követtem el, a’vagy minő jószágodat raboltam? bátran
-minden Bíró előtt vádolj jószágod, és méltóságod elkobzásáról, és ha
-valamelly ember tulajdona nálunk találtatnék, a’ mit kérsz önkényt
-vissza engedem.
-
-Midőn anyád méhéből kivezetett a’ természet, mezítelent, és szükölködőt
-vettelek által (2.) tulajdon javaimmal táplálván, mért vagy most
-tűrhetlen? hajlandó keggyel neveltelek, minden tulajdonimmal bőséggel,
-és fénnyel felruháztalak: most tetszik nekem ezeket vissza vonni, legyen
-elég, hogy eddig más javaival éltél. Nincs okod panaszra, mintha magadét
-vesztetted volna, miért fohászkodol, holott semmi erőszakot nem tettem
-rajtad? a’ javak, méltóságok, ’s több illyesek, tulajdonaim! az asszonyt
-megesmérik szolgálói, velem jönnek, velem el is távoznak. Bátran mondom,
-ha tulajdonaid voltak, mellyeket hogy elvesztettél panaszlod, bizonnyára
-el nem vesztek volna. Vagy talán én egyedül tiltatom magam
-tulajdonaitól? ha szabadon tünteti az ég fényes napjait, és ugyan azokat
-sötét éjjelekkel váltja? ha az év földszinét majd virággal, majd pedig
-gyümölcsel ékesíti, majd ismét hóval, és jéggel fedi, ha a’ tenger majd
-fényes tükrivel hizelghet, majd pedig zivatarral, és morgó hullámival
-ijeszthet, minket a’ telhetlen emberek vágya kötözhet-e szokásunk ellen
-való állandóságba? természetünk folyvást játékot űzni, a’ kereket forgó
-körben mozgatjuk, és a’ legalsót legfelsőbbre, és a’ legfelsőt
-legalábbra változni örvendünk. Tessék felmenni, de úgy, ha enyelgésünk
-kivánja, leszállni ne véld igazságtalanságnak. Vagy talán szokásaimat
-nem tudod? nem tudod, hogy Croesus Lydusok Királya, ki előbb rettegtette
-Cyrust, csak hamar szánakozásra méltó, tüzre kázhoztatva magas keggyel
-mentetett? Nem tudod, hogy Pál szívből siránkozott elfogott Perseus
-Király nyomoruságán? (3.) Mit könnyez a’ szomorjáték lármája mást, mint
-szerencse által Országok boldogsága fordultát? Nem de, tanúltad, hogy
-Jupiter Temploma küszöbén két hordó feküdt, eggyik a’ rosszak, másik a’
-jók számára? hátha többet vettél a’ javakból, hátha nem távoztam tőled
-egészen? hátha ezen változásom valódi okod jobbakat remélni, csak ne
-csüggedj lélekben, és közös Országban helyhezve, tulajdon javaiddal élni
-ne ohajtozzál.
-
-  A’ hány por szemeket szél zavar, és fövényt
-          A’ kék pontusi partra,
-  ’S még hány csillagi fönt fénylenek éjtszaka,
-          Ködtől tiszta egünkön:
-  Olly sok kincset adott, vissza se húzza azt
-          A’ sors tőled erővel.
-  Nem szűnt még is azért emberi nemzetek
-          Vágyós könnye panasztul!
-  Ámbár Isten ugyan hallja fohászodat,
-          S’ bőven nyújtja aranyját;
-  Méltat tiszteletes szép hivatalra is,
-          Már mind semmibe vetted!
-  Sőt elnyelve vagyont, mint ragadó barom
-          Többet vágyva kivánsz még!
-  Hol lelsz már zabolát, mellyen az indulat
-          Hasznos rendre terüljön
-  Akkor, hogyha javak sok ajánlati
-          Mellett, szomja növekszik
-  Gazdagnak? Soha dús nem lehet, a ki fél,
-          Hívén, hogy nyomorult ő.
-
-
-III. §.
-
-A’ sors minden ajándékot bizonytalan időre nyújt, mert másképp nem volna
-szerencse tulajdona.
-
-Ha a’ sors ezen szavakkal szólna hozzád, mit sem felelhetnél; de ha
-vannak okaid a’ sorsot vádolni, monddsza, van idő szólani. Mire én e’kép
-felelék: Ezek ugyan ékesek, Szónoki, és hangászi mézzel elegyítve, de
-csak mig hangzanak addig gyönyörködtetnek. A’ nyomorultak fájdalmai
-tartósabbak; mert szünvén ezen édes szavak, a’ belső szomor terhesül.
-Igaz úgymond ő: mert ezek nem betegség gyógyszerei, mivel a’ tartós
-fájdalom másokat kiván, azért mellyek belseidbe hassanak, jó üdején
-alkalmazom, mindazonáltal nyomorúltnak ne véld magadat; vagy talán
-boldogságodnak voltát, és mennyiségét elfelejtetted? ha azt elhallgatom
-is, hogy szüléidtől megfosztatván, méltóságos Férfiak gondjai
-ápolgattak, és a’ Várasi Főnökök rokonságába avattak, mi legdrágább
-atyafiság neme, mert előbb kedveltettél, mint rokon lettél. Ki ne
-hirdetett volna leg boldogabbnak olly méltóságos Ipával, szemérmetes
-asszonnyal, és Férfi gyermekek nemzésivel? Elhallgatom (mert illendő a’
-közönségeseket mellőzni) hogy a’ melly méltóság véneknek megtagadtatott,
-téged mint fiatalt boldogságod halmozására ékesített, és ha a’ mulandó
-szerek gyümölcsei valami boldogságot okoznak, lehet-e az, hogy legtöbb
-nyomorúság terhei is elhomályosíthatnák azon fény emlékezetit, midőn két
-fiadat Polgármesteri kocsikon házadtól pompásan vonatni láttad. (4.)
-Ugyan azokkal Te fejedelmi széken ülve, a’ dicső Királyt hirdetvén,
-elméd, és ékes szólásod magasztalását nyerted; midőn a’ színkörben két
-Polgármester közt a’ körül álló nép tömeg várakozását győzedelmi
-adakozással kielégítetted. Szóltál, vélem, a’ sorsnak midőn hozzád
-simult, és Téged, mint drága kincsét ápolgatott, azon ajándékot nyerted
-tőle, mellyet másnak nem kölcsönözött: akarsz-e tehát vele számot vetni?
-most először teként reád írigy szemmel! ha számát, módját az örömeknek,
-és nyomorúságoknak tekénted, még akkor sem tagadhatod boldogságodat; ha
-szerencsétlennek azért véled magadat, hogy azok, mellyek örvendeztettek,
-elmúltanak; nincs okod magadat boldogtalannak vélni, mivel szinte ezen
-keserítők is elmúlnak. (5.) Vagy talán ezen élet színtérére, csak
-hirtelen, ’s mint idegen léptél? a’vagy mulandókban állhatatosságot
-vélsz, midőn magát az embert is egy repke óra megöli? Mert ámbár kétes
-az esetek bizonnya, még is az élet végső napja állandó az esetekben,
-tehát mit vélsz, te halva fogod-e elhagyni, vagy ő futva téged?
-
-  Hogyha a’ nap hajnal után piroslik
-          Terjesztvén sugarit vigan
-  Akkor a’ szép Csillagok arcza eltünt,
-          Mert naplángjai elfödik.
-  A’ midőn kertben kikelet melegje
-          Érlel, rózsa virág pirul.
-  Fújjon Auster durva szelekkel, akkor (6.)
-          Elhull éke virágnak is.
-  Tükre tengernek ha világít ollykor,
-          A Nyugván habjai síkjain,
-  Majd megint bőszült Aquilo zavarja,
-          ’S nől hulláma halomra is.
-  Ritka, tartós képe világnak itten,
-          Mert lám változik annyiszor!
-  Most te bízzál sors adományiban, de
-          Higyj még repke vagyonnak is!
-  Tudjuk azt, hogy rég örökös parancs az:
-          Szünjék lenni mi volt, ’s mulik!
-
-
-IV. §.
-
-A’ bölcseség vigasztalja a’ beteget, hogy lelki javai megvannak, mellyek
-egyedül szerezhetnek valóságos boldogságot.
-
-Ezekre én felelém: igazat mondál minden erkölcs dajkája, nem is
-kédkedhetem boldogságom leg gyorsabb folyásáról, mit meggondolván
-leginkább epeszt. Mert minden balesetben az legszerencsétlenebb, ki
-boldog volt: de te, úgy mond ő; hogy a’ hamis itélet büntetésit
-szenveded, azt külső javaknak nem tulajdoníthatod; ha véletlen szerencse
-neve gyötör, melly sok, és nagy javakkal bővelkedjél, velem számláld
-meg.
-
-Mert ha azt birod, mi minden boldogságnál nagyobb, az Isten séretlenül
-és hijány nélkül megtartotta: lehet-e így jobbakat birván, a’
-szerencsétlenségről panaszkodni? ime fris egészségben van Simachus Ipad
-(7.) a’ halandók drága éke, kit életed bérével sem restelnél megváltani;
-az egész ember bölcseség, és erény tulajdonival bátor, egyedül csak
-sérelmeidet siratja. Él feleséged okosság tisztességével, és szemérem
-becsivel tündöklő; szóval hogy minden szép tulajdonait röviden
-elmondjam, Atyjához hasonló, él mondám, és útálva életét, csak érted él:
-hogy távol léte boldogságidat csonkítja, elhiszem; mert óhajtva téged
-könnyekkel, ’s fájdalmakkal hervad. Szóljak-e Fiaidról? kiknek elméji,
-gyermek korban is apósi, és atyja szerínt kitűntek. Mivel pedig legfőbb
-gondja embereknek az élet fentartása; oh úgy bizonnyára, ha javaidat
-esméred, boldog vagy; midőn azt birod, nem tagadhatván senki, mi az
-életnél kedvesebb; azért törüld le könyeidet: még mindeneket nem gyülöl
-a’ szerencse, téged sem fenyeget nagy zivatar, mert állandón fentart
-horgonyod, melly sem a’ jeleni vigasztalást, sem a’ jövendő üdő reményit
-távozni nem engedi, és tartsanak is kivánom, azok által, bár mint
-legyenek dolgaid, menekedhetünk.
-
-Mennyit vesztettem becsületemből, ime látod! És ő: azok megszerzésin is
-törekedtünk, ha nem tünődöl sorsodon. De nem türhetem gyönyöreidet,
-boldogságodról olly keservesen, és szorongatva panaszkodván, mintha
-boldogságod csorbulna. Ki lehet olly nyugodtan boldog, hogy állapotjának
-csak valamelly részivel is ne küzködjék? =Bajos szer a’ mulandó javak
-minémüsége, melly soha tekéletesen nem jelen, vagy ha jött állandón nem
-maradt.=
-
-Ennek bő a’ jövedelme, de pirul rokon vérért: azt nemesség teszi
-jelessé, de szűk vagyonai miatt, inkább akarna lappangani: ez bővelkedő,
-de nőtelen sorsát kesergi: az boldog házas ugyan, de magtalan lévén más
-örökségét szaporítja. Más ismét nem örvend szapora gyermekeiben, hanem
-fiai, és leányai vétkeit búsan siratja. Azért valóban senki sem elégszik
-meg sorsa voltával, mindenikben meg van, hogy vagy tapasztalatlan bátor,
-vagy tapasztalva félénk. Tovább légy legboldogabb, minden szer
-legkényesebb érzést okoz, és ha csak mindenek kivánságod szerént nem
-teljesednek, minden bal esetben tűrhetlen, legkissebbtől is földre
-veretel; ime illy kicsin az, mi legboldogabbat is a’ sors által
-megszomorít.
-
-Hányat vélsz lenni? kik gondolnák hogy egekhez közelítnek, ha bár melly
-csekély részecskét is nyernének szerencséidből. Ezen hely is mellyet
-számüzésnek nevezsz benn létezők hazája; úgy van: nincs semmi rosz, ha
-csak nem gondoltatik. Ellenben azoknál minden sors boldog, kik nyugodt
-lélekkel szenvedik. Ki az a’ boldog, ki a’ türhetetlenségnek kezét
-nyújtva, állapotát nem kivánja változni? Oh melly sok keserűséggel van
-elegyítve a’ mulandó boldogság édessége! melly ha bár a’ vele élőknek
-kedves is, még is, ha nem akará is, vissza nem tartható, távozik;
-nyilvános tehát, melly nyomorúlt a’ halandók boldogsága, melly
-jámboroknál sem állandó, rettegőknél sem gyönyörködtető; miért
-kivánjátok tehát külről oh halandók, a’ belső boldogságot!? bizonyosan
-tévedés zavar benneteket, vagy tudatlanság! a’ sarkalatos boldogságot
-rövideden megmutatom.
-
-Náladnál van-e drágább kincsed? azt feleled semmi. Ha tehát ön
-hatalmadban leszesz, azt fogod birni, mit sem magad elveszteni nem
-akarsz, sem a’ szerencse el nem ragadhat. Hogy pedig megesmérjed a’
-boldogság állhatatlanságát ezen változó szerekben, figyelmezz. Ha
-boldogság a’ legfőbb java az okos természetnek, az semmi módon el nem
-raboltatik; nyilványos tehát, hogy a’ boldogság elvitelire semmikép sem
-juthat a’ szerencse változékonysága. Már most a’ kit hordoz mulandó
-boldogság, vagy tudja, vagy nem, hogy változékony; ha nem tudja, minő
-boldogsága lehet tudatlanság vakságában? ha tudja, szükséges félnie, el
-ne veszejtse azt, miről nem kételkedik hogy veszendő; azért a’ folyvásti
-félelem hogy tehet boldoggá?
-
-De talán ha elveszti, megveti? úgy is csekély jóság az, mellynek az
-ember egyszerüen tűri veszteségét; mivel pedig te vagy az; a’ ki több
-okokkal felvilágítva hiszed, hogy az ember lelke halhatatlan, és midőn
-nyilvános az is, hogy a’ test repke boldogsága is megszünik halállal,
-nem kétkedhetni, boldogság nem lévén, hogy az egész emberi nemzet halál
-által a’ legnagyobb nyomorúságba dűl; tudjuk pedig azt is, hogy sokan a’
-boldogság gyümölcsit nem csak halál hanem fájdalmak, és kinzások által
-is keresték, hogy legyen a’ jelen élet boldogító, ha nyomorult
-elvégzőket, boldoggá nem tehet?
-
-  Tartós lakot kivánsz te?
-      Hát épits, de vigyázva,
-  Ne hogy zavarva Eurus
-      Mindent, dúlva le döntse,
-  Se tenger öble mosván,
-      Hullám néki hogy ártson.
-  Azért se hegy tetőre,
-      A’vagy ritka homokra.
-  Azt romboló szelek majd
-      Dúlják tellyes erővel,
-  Ez enged, és le omlik
-      Házad szerte romokra.
-  Kerüld veszélyes ügyét
-      Kényelmes szinü háznak.
-  Alatt bizonnyal inkább
-      Kősziklára rakassad.
-  Sodorja vízbe bár nagy
-      Szél házak düledékét:
-  Te bátor elnyugodtan
-      Állhatsz, védve hegyektűl.
-  Derült üdőket élni
-      Fogsz, cselt vetve viharnak.
-
-
-V. §.
-
-A’ gazdagság, és egyébb szerencse javai inkább gátolják az igazi
-boldogságot, mint sem előmozdítanák.
-
-Minekutánna már okaim enyhítő szereit bevetted, egy kevessé erősbbekkel
-kell élned. Lássad, bár ha szerencse ajándéki nem volnának mulandók, és
-szempillantatiak; mi van bennök, hogy valaha kivánhassad, vagy látván
-nem utálnád? a’ kincs, reád, vagy annak természetire nézve, az arany
-ékessége, vagy annak halmozott bősége kellemetes? sőt ez ha kiosztatik
-jobban fénylik, mint halomra gyűjtve; mivel a’ zsugoriság gyülöltté, az
-adakozás pedig híressé teszi az embert. Hogyha senkinél nem maradhat,
-melly másoknak adatik, akkor drága a’ pénz, ’s midőn másnak adva,
-adakozás által meg szűnt tulajdon lenni, és ha minden nemzetből egyre
-halmozzák, a’ többi szükölködő leszen. Egy kiáltás mindenek füleit
-meghatja, kincseitek pedig csak részletesen mehetnek többekhez, ’s ez
-történve, sokat szegényít, kiket elhágy. Oh szűk és fogyatkozó kincs!
-mellyet egészen birni soknak nem lehet, és mindenekhez mások
-szűkölködése nélkül sem mehet. Vagy talán a’ kövek fénye kecsegteti
-szemedet? de ezekben ha valami fény vagyon, az a’ kövek, nem emberek
-becse; azért az ezeken bámuló embereket csudálni lehet, mert lelketlen,
-és tagokkal szükölködő lényeket, az okos, és lelkes ember valódi szépnek
-nem is mondhat; mellyek ámbár a’ Teremtő munkái, különzésökben valami
-csekély szépségök vagyon, de még is méltóságtok alatt lévén helyezve,
-bámulástokat semmikép sem érdemlik meg.
-
-Talán a’ mezők szépsége gyönyörködtet? méltán, mert szép része a’
-legszebb művnek; igy némellykor a’ csendes tenger tükrén örvendünk, igy
-csudáljuk az eget, napot, holdat, és csillagokat. Mellyik a’ tied
-közülök, csak egynek is mersz-e dicsekedni fényével? tavaszi virágokkal
-különöztetel? vagy talán már nyári gyümölcsöt is szaporitottál? Miért
-ragadtatol hiú örömöktől? miért öleled más javait tulajdonod gyanánt?
-soha sem leszen szerencse által tiéd, mellyet a’ szerek természete tőled
-el idegenített.
-
-A’ földi gyümölcs ugyan kétség kivül állatok eledele, ha te mi
-természetnek elég, szükséget akarsz kielégítni, nincs okod kivánni
-szerencse bőségét: =kevéssel és apróságokkal megelégszik a’ természet;=
-mellynek kielégítését ha akarod felesleggel sürgetni, vagy kellemetlen
-lesz, mit bele töltesz, vagy ártalmas. De talán szépnek véled czifra
-köntösökkel fényleni? ha kellemes a’ reá tekéntés, vagy az anyag
-természetét, vagy a’ műves elmésségét csudálhatom; a’vagy talán a’
-szolgák hosszú sora tesz boldoggá? kik ha erkölcstelenek, házak ártalmas
-terhei, ’s a’ házi Úr veszedelmei: ha pedig szelidek, és jámborok;
-lehet-e mások jóságát kincseidhez számítani? igy mind ezekből kitetszik
-világosan, hogy mellyeket magadénak számítasz, egy sem tulajdonod,
-mellyekben mivel szépség nincs, elvesztve fájlalni, vagy megtartva
-örvendeni nem lehet. Ha természettől szépek, mi közöd hozzá, mert külön
-válva javaidtól is tetszetősek: nem azért drágák mivel kincseidet
-szaporítják, hanem mivel drágáknak látszattak, azért szerzetted kincseid
-közé. A’ szerencse után mit vágyódol illy nagy indulattal, talán pótolni
-akarod a’ szükséget bőséggel? ez éppen ellenkezőt szül, mert a’ kincs
-fentartására sok eszköz szükséges: de az is igaz marad, hogy =a’ ki
-sokkal bir, igen sokban szükölködik;= ellenben pedig legkevesebben az,
-ki bőségét szüksége szerint kevés kivánással mérséklé. Veletek született
-tulajdon javaitok nincsenek, hogy a’ külső és távol lévő javakban
-magatokét keressétek; úgy elfordult a’ szerek állapotja, hogy az Isteni
-okos állat nem ragyoghat, ha csak lelketlen javakkal nem bir! Más
-állatok magokéval megelégesznek, és ti az Istenhez hasonló lelkek, leg
-alább való szerektől a’ jeles természet ékeit kapkodjátok! vagy talán
-nem értitek, melly nagy méltatlanság legyen a’ Teremtő előtt! Ő az
-emberi nemzetet a’ földiekből ki emelte, és ti méltóságtokat legalább
-valók alá teszitek: mert ha kinek kinek minden java nálánál, ki azt
-birja, drágább leszen, mivel a’ csekély szereket magatok javainak
-vélitek, azoknak magatokat alávetni bizonnyára illetlen.
-
-Az emberi természet állapotja az, hogy külszerek közt annyira emelkedik
-fel, a’ mennyire magát esméri: ha pedig megszűnt magát esmérni, barmokig
-le aláztatik. Mert a’ többi állatok természete az, hogy ön magokat ne
-esmérjék, embernek pedig magát nem esmérni, egy vétkes hijány.
-
-Melly közönséges pedig ezen tévedés nálatok, kik más ékeivel diszleni
-vágytok! de ez nem lehet; mert ha valamelly jószág kiállítva fénylik,
-csak a’ mi kitétetett, dicsértetik, és mit föd a’ drága jószág, maga
-rútságában marad. Én ugyan tagadom, hogy az jó, mi a’ tulajdonosnak
-ártalmas. Talán hazudok? éppen nem, valóban a’ kincs, birtokosának
-gyakorta ártott, mivel mindenki, bár legrosszabb, annál inkább másé után
-vágyó, mivel mindenki arany, és drága kövek birtokosát véli
-legméltóságosabbnak. Te pedig, ki most rettegve csákánytól, és kardoktól
-félsz, ha ez élet utján üresen járnál, nem félnél a’ rablóktól. Oh
-fényes kincs, halandók boldogsága! mellyet ha elnyertél, bátor lenni
-megszűntél.
-
-  Boldog vala múltkor előttünk (8.)
-  Táplálva mi földi gyümölcsel,
-  Nem rontá fénye világnak.
-  Száraz makk volt vacsorája
-  Későn már, este szokáskint,
-  Esméretlen vala bornak
-  Édes mézzel keverékje.
-  Nem festett selymeket akkor
-  Még Tyria mérge pirosra.
-  Zöld pázsit volt nyoszolája,
-  Italát hörpölte folyambul,
-  Árnyékkal kedveze erdő;
-  Nem utaz még tengeri gályán
-  Kalmár, sok drága szerekkel,
-  Idegen parton hogy eladná.
-  Még vízen tábori talpak
-  Sem uszának; utálva gyülölség
-  Vérrel nem festi az acczélt;
-  Ha dühösség forrna szivekben
-  De azért bús fegyvere nem volt,
-  Látván: nincs haszna sebeknek,
-  Megutált vért ontani nincs ok!
-  Bár mái üdőnk gyarapodnék
-  A’ régi erényben ezentúl!
-  De emésztőbb Aethna tüzénél
-  A’ vágyás pénzt szaporítni.
-  Bányát ki nyitotta fel első,
-  Melly ékes aranyt föde mélyen?
-  Ki bukott tengerbe le gyöngyért
-  Hogy drága veszélyet okozna?
-
-
-VI. §.
-
-A’ tisztségek, és méltóságok sem boldogítnak valóban.
-
-Mit szóljak a’ méltóságokról; és hatalmakról, mellyeket ti, a’ valódi
-méltóságot, és hatalmat nem esmérvén, egekig magasztaltok? Ezeket ha
-elnyeri ki leg rosszabb; Aethna lobogó lángja nem képes olly nagy tüzet,
-sem özön víz, olly nagy pusztitást okozni! bizonnyára tudom, emlékezel,
-hogy a’ polgári birodalmat, melly a’ szabadság kezdete vala,
-Polgármesterek kevélysége miatt a’ hajdaniak ohajták eltörleni, kik
-szinte előbb ugyan kevélységért várasukból száműzték a’ Királyokat. De
-ollykor jámborok is tiszteltetnek meg hivatallal, mi nagyon ritka; az
-eggyütt élőknek, mi tetszik más jámborságnál bennök? úgy van, hogy =nem
-az erkölcs hivataltól, hanem hivatal az erkölcstöl nyeri méltóságát.=
-Földi lelkek! mi a’ ti kivánatos hatalmatok? nemde keresitek kinek
-parancsolhassatok! ha látnál az egerek közt eggyet, többi felett magának
-hatalmat, és jogot tulajdonítani, nem fakadnál-e nevetésre? pedig ha a’
-testet tekénted, embernél gyávabbat nem találsz, kit egy kis egér
-harapása a’ szemérmes helyeken meg is öl! =Hogy gyakorolhat máson valaki
-uraságot, ha csak nem testén, vagy mi annál is alább való, értem a’
-szerencsét? mit sem parancsolhatsz a’ szabad lelkeknek!= Talán az ön
-magával eggyező lelket erős okkal kimozdíthatod csendes állapotjából?
-Midőn egy szabad embert valaki zsarnok kinokra vezetne, hogy ellene
-szövetett öszesküvés társait ki vallaná, ez nyelvét elharapván, a’
-zsarnok elejébe veti; igy a’ kinokat, mellyeket egy Tyrannus fájdalom
-anyagának vélt, a’ bölcs ember erkölcsé változtatá.
-
-Mit tehet valaki más emberen, mit ön maga mástól nem szenvedhet?
-hallottuk, hogy Buziris vendégeit megölte. (9.) Hercules, vendégitől ő
-is meg gyilkoltatott. Regulus a’ Poenusi csata foglait bilincsbe
-verette, és majd hamar ő is bilincset viselt kezein. (10.) Hát véled-e
-hatalomnak, azt nem tehetni, hogy mit ő másokon elkövethet, ugyan azt,
-más ő rajta elne kövesse? és még ha hivatalokban természetes, és
-tulajdoni jóság volna; gonoszok kezére soha sem bizatnának; mert
-ellenkezők nem eggyezhetők: sőt még a’ természet is gátolja az
-ellenfelek eggyesítését. Igy midőn kétség nincs, hogy sok gonosz ember
-visel hivatalt, az is kitetszik, hogy azok természetesen nem javak,
-mellyek leg gonoszabbaktól is viseltetnek, és valóban igy itélhetni a’
-szerencse minden ajándékiról; mellyeket leg erkölcstelenebbek is bőven
-nyernek. Ezekről azt is akarom még tudatni, hogy senki sem kételkedhetik
-arról, hogy erős, kit erősnek tapasztalsz, gyors, kiben gyorsaság van.
-A’ hang tudománya hangászokat, orvosság orvosokat, szónokság szónokokat
-készít; mert minden szer természete azt miveli, mi tulajdona: azért
-ellenfelek szüleményei nem egyesülhetnek, hanem egymást elmellőzik. És
-igy a’ javak ki nem elégítik a’ telhetlen fösvénységet, sem hatalom ön
-magával nem birhat annál, kit vétkes hajlandóság oldhatlan lánczal
-bilincsel. Gonoszokra ruházott hivatal, nem csak nem teszi őket
-érdemesekké; sőt nyilván mutatja, és vádolja érdemtelenségeket. Miért
-történik ez? Örvendetek t. i. szerek más voltát hamis nevezetekkel
-jelelni, mellyek könnyen a’ szerek valóságos foganatjából
-hazudtoltatnak: azért se javak javaknak, sem hatalom hatalomnak, sem
-pedig méltóság méltóságnak igazán nem neveztethetik. Végre az egész
-szerencséről lehet következtetni; mivel világos, hogy benne semmi
-kivánatos, sem eredeti jóság nincsen, mivel nem kapcsolódik mindenkor a’
-jámborokhoz, sem jókká nem teszi kikhez jut.
-
-  Láttuk a’ romlást okozó vad ármányt,
-  A’ ki fel perkelte Romát, ’s megölte
-  Atyjait, testvére is áldozatja
-  Lőn: gözölgött marka szülői vértől!
-  Vakmerő! hogy meghidegült tagát is
-  Drága Anyjának nem ijedne nézni,
-  Sőt biró mondá: halavány ki szép volt!
-  Még is e’ pálczája igazgat ottan
-  Népeket, hol fénye napunknak eltűnt
-  Ott is a’hol megpirosulva fel jön.
-  Úr azoknál is, kiket a’ hideg kinz,
-  A’hol égnek rögtön aszalva szárít
-  Napja; és fonnyaszt szele Afrikának.
-  Jobbra őt fordítani fő hatalma
-  Képes éppen nem vala: szörnyeteg volt
-  A’ Nero! jaj mostoha sors, hatalmat
-  Mért adál illynek? ki veszélyt, ’s halált hoz? (11.)
-
-
-VII. §.
-
-A’ dücs, és hírnév, boldoggá nem teheti a’ halhatatlan lelket.
-
-Mellyekre én mondám: tudod oh Asszonyom, hogy rajtam leg kevesebbet
-uralkodik a’ mulandó szerek vágya, csak alkalmat kivántam a’ dolgok
-viseletére, ne hogy az erkölcs enyészszék. És ő: ugy de az egy, hogy
-természettől jeles elméket, habár nem is egész erkölcsi tökéllel magához
-édesgethet a’ dücsőség vágya, és a’ köz társaságban szerzett
-legbecsesebb érdemek is, bár csekélyek legyenek, igy vizsgáld: az egész
-föld köre, mint csillagászi tanulmányodból tudod, az égi térhez csak egy
-pont, az az: ha az égi gömb nagyságával egybe hasonlítatik, semmi tére
-sem látszik lenni.
-
-Hogy a’ világ ezen kis tartományának csak egy negyed része, mellyben élő
-állatok laknak, Ptolomeusból tanúltad. Hátha ezen negyed részből
-elméddel kivonod, mit tengerek, ’s mócsárok fednek, bár melly nagy
-legyen e’ tartomány, de csak igen szűk tér marad emberi laknak: már most
-ezen kis pontba, és szembe zárva hírterjesztésről, és név magasztalásról
-gondolkodtok! de minő terjedése, és nagysága lehet a’ dücsnek, illy
-keskeny, és szűk határok közé szorítva? Még az is, hogy illy csekély
-helyen nyelvel, szokással, erkölcsel, ’s egész élettel külömböző nép
-lakik, mellyekhez részínt nyelv külömbsége, részint utak
-alkalmatlansága, ’s közösülés szokatlansága miatt nem csak egyes ember
-hire, de még várasok neve sem juthat el: utóljára M. T. Cicero, mint ő
-egy helyen fel jegyzé, még Caucasus bérczeit sem haladta meg a’ Romai
-birodalom hire, melly már akkor koros volt, ’s tőle a’ Parthusok és
-körül lévők rettegtek. (12.) Látod tehát melly csekély azon dücsőség,
-mellyet szaporítni, és terjeszteni törekedel. Talán lehet az, hogy hová
-Roma hire nem juthatott, egyes ember neve ott hireszteltetik? Mit? nem
-különböznek-e nemzetek szokásai ’s intézetei egymástól, hogy a’ mi
-egynél dicséretes, másnál büntetésre érdemes? azért van, hogy kit a’ hir
-gyönyörködtet, más népeknél esméretlen marad! Elégedjék meg tehát
-mindenki hirével ön Hazájában, és szoruljon egy nemzet határába jeles
-nevének halhatatlansága.
-
-De még a’ feledékenység hányat törül ki irók szükibül, azok közül is,
-kik nevezetes, és jeles férfiak valának az ő korokban? ámbár mit használ
-az irás, mellyet szerzőivel eggyütt hosszú és sötét homály födöz? Ti
-pedig látszatok halhatatlanságot terjeszteni, midőn jövendőbeli hirről
-szorgoskodtok. Ha tekénted az örökség végtelen hosszúságát, mit
-örvendezhetsz neved fenn maradásán? egy szempillanat percze, ha tiz ezer
-évhez hasonlítatik, mert mind a’ két üdő határozott, ámbár legkisebb, de
-még is van arány köztük, ’s épen ezen év szám, és sor, bár melly
-sokféle, még is a’ végtelen örökséghez nem hasonlítható. Úgy de
-határozottaknak egymáshoz valami, de határozatlannak határozotthoz
-semmihasonlatossága nincsen. Ha bár akár melly hosszú üdői hir is,
-végtelen örök üdőhöz méretik, nem csak kicsiny, de semmi lészen. Ti
-pedig jól cselekedni nem tudtok, ha csak nép hiú szellemére ’s hasztalan
-hirére! elhagyván lelkiesméret, és erkölcs becsét, =mások mondájától
-kértek jutalmat!= Vedd példáúl illy kevély hiúságban: egy valaki, milly
-udvariasan csufolódott: Mert midőn megtámodna egy embert rágalommal, a’
-ki nem valódi erkölcs hasznáért, hanem kevélység dücsére, méltatlan
-magára ruházná a’ bölcs nevezetet, hozzá adván, hogy majd tudni fogja,
-valjon ő bölcs-e? ha a’ neki okozott méltatlanságot csendes békével
-szenvedné; békével türte ugyan azt elején, utóbb rágalmat hallván, mint
-egy boszonkodva mondá: Tudod-e már hogy én bölcs vagyok? akkor ő: igen
-velősen értem, ha hallgatnál! Mi szükség tehát hogy a’ jeles férfiak
-(mert csak ezekről szólhatunk) dücsőséget keresnek: mit használ mondám,
-ha a’ hir test holta után fenn marad? mert ha, mit okosságunk hinni
-tilt, egészen enyésznek az emberek, nincs dücsőség; midőn az, a’ kié
-volna a’ dücsőség, már épen nem létez; ha pedig kinek jó lelkiesmérete,
-és földi börtöntől megválva szabadon az égbe mén, nemde minden földi
-foglalatosságot útál: mert ki egekben gyönyörködik, örvend, hogy a’
-földiektől megszabadúlt!
-
-  Akárki azt kivánja egyre, hogy hire,
-          És nagy neve örökös legyen;
-  Tekéntse a’ világ igen terjedt körit,
-          És a’ parányi föld tekét.
-  Ezen kicsiny kört nem lehet betölteni
-          Hirrel; pirulhatsz hát híreden!
-  O hasztalan kivánsz kevélykedni te gögös,
-          Mert itt mulandó minden, ’s árny!
-  Bár messze néphez eljutott hir nyelvöket
-          Fárasztja, ’s szájrul szájra száll:
-  Bár melly jelességgel valaki, ’s czimmel ki tűnt,
-          Szét veri magas dücsit halál!
-  Alacsony fejét úgy mint nagyét borítja gyász,
-          A’ sors vegyít nagyot, ’s kicsinyt.
-  Ki tudja hol hevernek a’ hív Fabrici
-          Csontjai, ’s te Cató hamvaid? (13.)
-  Kevés betűk jelentik a’ nevöket, az is
-          Silány, üres, haszontalan!
-  De bár ha dücs nevöket ki tudtuk is, van-e
-          Ki esmeri személyöket? azok
-  Hamvak! Nyugosztok hát örökre idegenek,
-          Még hiretek is csekély ’s muló!
-  Hát véltek élni századokat hirrel, de csak
-          A’ hiú név egyszer szünik,
-  Akkor, midőn ragadja végső nap esete:
-          Meghaltok igy örökre már! (14.)
-
-
-VIII. §.
-
-Az állhatlan szerencse hasznos, mivel tőlünk elválasztja színlett
-barátinkat.
-
-Ne véljed azt, hogy én kérlelhetlen hadat viselek a’ szerencsével, mivel
-vannak érdemei, midőn csalván embereket, ön magát nyilatkoztatja, ’s
-levonván arczáról fátyolát, szokásait megvallja. Talán még most sem
-érted beszédemet? csudát kivánok mondani, ’s véleményem alig tudom
-kijelenteni. Valóban úgy gondolom, hogy a’ sors hasznosabb, ellenkezvén
-emberekkel, mint kedveskedvén.
-
-Mert kedveskedvén boldogság szine alatt nyájassággal hazudik; ellenkezve
-pedig igazat mond, mutatván állhatlanságát: hizelgve csal, ellenkezve
-tanít, ugy elmét hazug javak szinével bilincsel, igy mulandó
-szerencsétől fel oldoz. Azért tehát kedveskedve lássad őt, mint szelest,
-repkét, mulandót, ön magát nem esmérőt; ellenkezve pedig józant, készet,
-és viszonyokkal lett okosat. Utoljára boldogítva igaz javaktól
-hizelgéssel húz el: ellenkezve többnyire az igazi javakhoz horoggal húz.
-Talán csekélységnek véled, hogy hív barátid érzetét a’ kemény, és
-rettentő sors felfödözte? lám ez tünteti barátid igaz, és csalfa
-arczait, távozván magáéval, tieidet meghagyá; mennyiért vásároltad volna
-meg boldognak vélvén magadat előbbi üdőben? szűnjél tehát vesztett
-javaidat keseregni, mert mi leg drágább kincs, jó barátidat feltaláltad!
-
-  Minden szüntelen a’ világ
-  Széles nagy köriben forog,
-  ’S híven változik. A’ szerek
-  Ámbár ellenek, ők frigyet
-  Még is tartanak. A’ nap is
-  Keltén rózsa sugárt lövel
-  Hozzánk; éjjeli csillagok
-  Közt hogy fényljen utánna hold.
-  Mindig váltva napot követ,
-  Éj! Hogy tengeri nagy habok
-  Parton túl ne rohanjanak,
-  ’S kártékony dagadással a’
-  Föld térit ki ne öntse ár.
-  E’ rendet füzi öszve, a’
-  Földön, tengeren, égben is
-  Kormányzó szeretet heve!
-  Szűnjék tartani rendet ez:
-  Egymást czélra mi rendelé,
-  Majd az, háborog, és zajong
-  A’ melly szerte világot ők
-  Most szép rendre vezettek, azt
-  Már kész rontani mindenik.
-  E’ szent béke frigyes határ
-  Népeknél, egyed őrködik.
-  E’ fűz tiszta személyeket
-  Áldott házas örömre is.
-  E’ hív biztosa emberek
-  Minden társasi éltinek.
-  =Boldog lelkek azok, kiket=
-  =Hív, ’s forró szeretet tüze,=
-  =Melly kormányoz eget, hevít!=
-
-
-Jegyzések.
-
-1) Euripus hires tengeri örvény Görög Ország, és Negropont közt, hol sok
-hajók szerencsétlenűl elsülledtek.
-
-2) Születéstől fogva az egész ember betegség, midőn neveltetik,
-haszontalan, más segedelmiért könyörgő; fölnőlt, gonosz, és esztelen,
-oktatásra szorul, emberkorban vakmerő, fonnyadó vén korban nyomorult,
-sajnálkozásra méltó; hogy munkáit, mint a’ földet, a’ józan észt
-követve, kinem müvelte. Illyen szármozott ő Anyja méhéből.
-_Hyppocrates_.
-
-3) Perseus utólsó királya volt Macedoniának, kit Paulus Aemilius Romai
-Vezér legyőzött, elfogott, és Romába vitetett.
-
-4) Patritius, és Hippatius Polgármesterek Boëthiusnak fiai.
-
-5) Megzavarják az embert nem a’ szerek, hanem azokról való vélekedések.
-_Epictet_.
-
-6) Auster nagyon egészségtelen délszaki szél.
-
-7) Quint. Memmius Symachus K. Sz. u. 522. Polgármester volt Romában, Ipa
-Boëthiusnak, jeles építő mester, kit jó üdeig kedvelt Theodoricus Kir.
-utóbb gyanúságba esett, mintha új Roma Császárával a’ Gothusok
-kiüzetéséről tanácskoznék, börtönbe záratván meggyilkoltatott; de midőn
-kitűnt ártatlansága, annyira furdalá lelkiesméretit Theodoricusnak, hogy
-kevés napok után lebetegednék és meghalna; emlékezzünk egy bölcs
-mondására:
-
-  Ritkán szokta gyanú az erős ’s nagy lelket epesztni,
-      Ez csak félénkség gyáva leánya lehet.
-
-8) Ugy látszik hogy ezek utánzások: Felix nimium prior aetas, quae
-vindice nullo. etc.
-
-  Quis fuit horrendos primus qui protulit enses?
-      Aurea prima sata est aetas etc.
-
-9) Busiris Aegyptusi Király, midőn nagy szárazság fonnyasztaná országát,
-Trasios tanácsára az elfogott idegeneket évenként áldozá essőért az
-Isteneknek.
-
-10) Regulus Marcus Attilius jeles Romai vezér Carthago ellen, Romának
-380-ik évében hadakozott, azt legyőzte, öt ezeret elfogott, és 18
-Elefántot.
-
-Utóbb Xantippus segétvén a’ Carthágobelieket, Roma táborát megveré
-harmincz ezer eleste után 15 ezeret elfogott, közte Regulust is.
-Békesség kieszközlése végett Romába küldetett azon feltétellel, hogy
-vissza jöjjön, a’ mit hiven telesített; de midőn a’ béke meg nem
-köttetnék, ő egy hordóba zárva, melly szegekkel úgy vala körül verve,
-hogy a’ hegyök belől volna, addig hányatott, forgattatott, mig meg nem
-holt.
-
-11) Néro Romai Császár, kinek valamint uralkodása szörnyeteg volt, úgy
-halála is.
-
-12) Parthus: ezen nemzetről igen szépen versel Ovidius: Valamint bőven,
-úgy bölcsen is értekezett Horváth István a’ Parthusokról.
-
-13) Cato néven három nevezetes embert olvasunk, az egyik Porcia
-nemzetségből Romai Főnök volt, szigorú bölcs, és okos munkásságú. A’
-másik fő Vezér volt Uticában, ki ön magát meg ölte, ne hogy Caesar
-hatalmába essék. _Livius_. A’ harmadik Cato Valerius nyelvész.
-
-14)
-
-  Miramur periisse homines: monumenta fatiscunt
-  Mors etiam saxis, nominibusque venit.
-
-_Ausonius_.
-
-
-
-
-III. Könyv Tartalma.
-
-A’ bölcseség ébreszti bádgyadt elméjét a’ betegnek, megesmértetvén vele
-a’ hamis, és valódi boldogságot, mellyet sem a’ fényes hivatalokban, sem
-kincsekben, sem a’ testi gyönyörökben fel nem lelhetni: mivel a’ valódi
-és igaz boldogság egy minden javak tekéletes birása. A’ gazdagság
-szüntelen hijányzik, a’ fösvénység szükölködik, a’ fényes hivatal pedig
-erkölcs nélkül útálatos, és ki azt birja, vég nélkül kínlódik. Az igaz
-nemesség csak lelki lehet, melly az Istentől ered: az emberi, mivel nem
-igaz itéletből származik, nem tartós. A’ gyönyör aggasztó, a’ földi
-javak ezer bajjal vegyesek, és fogyatkozóvá teszik az embert; mert az
-igazi teles jó, csak egy, és egyszerű; könyörg ebbe vezettetni a’
-szerző, mert csak e’ maga boldogíthat; ezután kell tehát egyedül
-vágyódnunk; mivel e’ kormányoz mindent, és csak az a’ boldogtalan, ki
-ettől távozik.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-I. §.
-
-A’ bölcseség erősebb gyógy szerekkel orvosolja betegét.
-
-Már elvégzé énekét, midőn még figyelmezvén álmélkodva, az édes énekről
-gondolkodtam; azért csak hamar mondám: oh bágyadt lelkek vigasztalója,
-ki engem nyomos szavai, ’s örvendetes énekivel éleszt annyira: hogy már
-ezután a’ sors csapásait kiállani magamat nem vélhetem képtelennek;
-azért a’ szereket, mellyeket előbb éleseknek mondál; nem csak nem
-rettegem, sőt még hallani kivánván, felettébb óhajtom is. Akkor ő:
-érzém, midőn szavaimat csendes figyelemmel felfogád, és elméd tulajdonát
-vártam, vagy mi igazabb magam elkészétém. Ollyak t. i. mellyek hátra
-vannak, hogy megkóstolva csipősek, de bevéve édesednek; mivel pedig
-hallani vágysz, melly gerjedelemmel buzognál, ha megesmérnéd, és tudnád
-hová szándékunk vezetni? hová, kérdém? valódi szerencsére, mellyről
-lelked álmodozik, hanem elfoglalva szemed képektől, azt nem láthatja.
-Akkor én: kérlek cselekedd meg, és mellyik legyen az igazi boldogság,
-mutassd meg minden késedelem nélkül. Örömmel cselekszem kedvedért,
-felelé; hanem a’ melly okot jobban esméred, azt előbb szóval kijelelni,
-és tudatni iparkodom, hogy átlátván midőn ellenfélre veted szemedet, az
-igaz boldogság példáját megesmérhessed.
-
-      A’ ki haszonra akar magokat a’
-  Földibe vetni, előre ki kapál
-  Tüske bokort, csalitot ’s gazokat is;
-  Hogy gabonája betöltse csüreit.
-  Sokkal előbb ki izel szamata még
-  Méznek is, a’ keserü epe után.
-  Szebb igazán de az égi seregek
-  Fénye is, a’ viharok szünetekor:
-  Éjjeli gyász lepel is ha eloszolt,
-  A’ deli nap melegen ki derüle.
-  Birva azért javakat, te is előbb
-  Hogyha le rázod igád nehezeit,
-  Látni fogod, mi igaz; mi nem igaz!
-
-
-II. §.
-
-Természet szerént kiki boldog akar lenni: de minthogy a’ boldogság
-minden javak vegyéből való tekéletes állapot; nem lehet azt, sem
-gazdagságban, sem méltóságban, sem pedig gyönyörben helyheztetni.
-
-Ekkor leszegvén egy kevéssé szemeit, és mintegy fejedelmi székre
-ültetvén elméjét, így kezdett szólani: a’ halandók minden gondja,
-mellyet sokféle eszmélkedés munkája fáraszt, külön úton jár ugyan, de
-még is egy valódi boldogság czéljára törekszik elérni: az, pedig olly
-igazi jó, mellyet elnyervén, mit sem kivánhatsz tovább; az a’ boldogság,
-minden javak java, és minden javakat magában foglaló; mellyen túl, ha
-más jó volna, leg főbb jó nem lehetne; mivel volna még külről mit
-kivánni. Ki tetszik tehát, hogy az igazi boldogság minden javakból öszve
-szerkezett tekéletes állapot. Ezen boldogsághoz a’ halandók sokféle
-ösvényen iparkodnak eljutni; mert a’ javak vágya, az emberek elméjébe
-természettől van bé öntve; de csalfa tévedés vezeti őket hiúkra.
-Némellyek a’ legfőbb jót kincsekben helyezik, hogy semmivel se
-szükölködjenek: mások ismét legfőbb jónak itélik, ha méltóságos
-hivatalokat nyervén, Polgártársaik által tiszteltetnek: vannak, kik a’
-leg főbb jót legnagyobb hatalomban vélik, mert ezek vagy uralkodni
-akarnak, vagy uralkodókkal társalkodni. Némellyek előtt jelesebb, ha
-háború, vagy béke által dücsőséges nevet szereznek. Legtöbben az igazi
-javak gyümölcsét pedig az örömtől, és vigalomtól számítják, és ezek
-magokat legboldogabbaknak vélik, ha gyönyörben uszhatnak.
-
-De vannak ollyak is, kik ezek okát, és czélját egymásba helyezik; kik t.
-i. kincset hatalomért, és gyönyörért, ismét, kik hatalmat, vagy név
-jelességet pénz okáért kivánnak. Ezek tehát, és hasonlók körül forog az
-emberi cselekvény, és vágyás szándéka: valamint nemesség, nép tetszése,
-’s pártfogása, mellyek látszatnak ugyan valamelly fényességet szerzeni:
-házas társ, és gyermekek, öröm végett ohajtatnak, barátság, melly
-legszentebb neme a’ boldogságnak, nem sorstól, hanem erkölcstől
-származik, a’ többit vagy hatalom, vagy gyönyör vágyból keresik: pedig
-bizonyos, hogy a’ testi javak, a’ felsőbbekhez tartoznak, mert erő, és
-magasság, egészséget jelentenek; szépség, és gyorsaság nevezetességet,
-egészség ismét gyönyört, mellyekkel öszvesen csak egy boldogság
-kivántatik. Ime mindenek felett mit ki ohajt, legfőbb jónak itéli: de a’
-leg főbb jót boldogságnak határoztuk lenni, azért legboldogabb állapot
-az, mellyet kiki leg inkább óhajt. Már most szemed előtt van az emberi
-boldogság külseje, becs, kincs, hatalom, dücsőség, és a’ gyönyörök:
-melly boldogságokat egyenként tekéntvén Epicurus magának a’ gyönyört
-választotta legfőbb jónak, mert az több vigalmat látszatik szerezni a’
-szívnek.
-
-De szólok az emberek ügyekezetéről, kiknek elméje ha bár homályos
-emlékezetü, de még is a’ legfőbb jót keresi, ámbár mint egy
-megrészegültnek a’ ház utja, hová törekszik, előtte esméretlen: talán
-tévedni látszatnak azok, kik törekesznek semmivel sem szűkölködni, pedig
-nem más tekélíti a’ boldogságot, mint minden javak bőséges állapotja,
-melly senkire sem szorulván, ön magának elegendő. Talán botlanak azok,
-kik a’ legfőbb jót tiszteletre méltónak vélik? éppen nem! mert nem
-silány és megvetendő az, a’ mit minden igyekszik megnyerni. Talán a’
-hatalmat nem számíthatni javak közé? tehát mit? vagy talán erőtlen
-gyávának kell itélnünk azt, mi minden szereknél jelesebb? vagy a’
-jelességet semmibe kell venni? de elkülönzeni sem lehet, ha csak, mi
-legmagasabb, ugyan az nem legkitünőbb, ’s egyszersmind leg jelesebb is;
-mert hogy nem szorongató, és bús a’ boldogság, ’s nincs fájdalmak, és
-terhek alá vetve, mi szükség mondani? Mivel leg csekélyebb szerekben is,
-azt kivánja ember birni, minek élvelése örvendeztet: ezen okból óhajt
-kincset, méltóságot, országot, dücsőséget, és gyönyört, mivel hiszi,
-hogy ezen javakkal elégséget, tiszteletet, hatalmat, hirt, és vigalmat
-nyerhet: jó tehát az, mit az emberek olly különbféle gondal kivánnak,
-miben olly nagy, ’s kitetsző a’ természet ereje, hogy ámbár sokféle, ’s
-ellenkező az érzelem; még is a’ javak czéljában meg egyez.
-
-      Mennyire változtatja szerek mi
-  Voltát a’ természeti hatalom?
-  Melly törvénye parancsol egésznek,
-  Öszve csatolván oldhatlanul azt
-  Eggyenként? tetszik okos dallal
-  Énekleni, lantom hangra eredj!
-  Ámbár Poenus oroszlányit arany
-  Lánczok terhelik, és kézbül adott
-  Eledel táplálja, de féljék még
-  Haragos mesterök ostorját is,
-  Szokva veréshez; még is vértől
-  Gőzölgvén agyarok, már vissza jön
-  Vad természetük, emlékezvén
-  Ordítnak sorsokon, és az igát
-  El rázván, mesteröket szabják
-  Vérengző szájakkal először.
-      Erdőben csevegő szép madarat
-  Leptél, ’s ha te zárod börtönbe,
-  ’S táplálja vigalmas gondod is azt,
-  Édes itallal néki hízelgvén,
-  Mint szokta növendék kora játszva?
-  Ha megint szűk lakjában szállva
-  Erdők zöldelő lombjait ő
-  Látja, azonnal utálja az étket,
-  Erdőbe szomor, csak az erdőbe vágy,
-  Édes hangja csak erdőre nyöszörg.
-      Izmos erővel néha le hajtott
-  Fa derék sarja, le görbült földig,
-  Ezt kezed eleresztvén, égbe emelt
-  Fővel már igyenes, bár görbe volt.
-      Tengerbe szok áldozni az estkori
-  Nap, titkos uton fordulva megint
-  Vissza kereng ő szokva kelethez.
-  Itt minden régi menetre siet,
-  Mindenek örvendnek haza térten.
-  Nem leszen ő rendjök egész, ha csak a’
-  Véghez nem kapcsolnak kezdetet,
-  Ha csak allandón nem forganak ők.
-
-
-III. §.
-
-A’ természet kevéssel, a’ fösvénység semmivel sem elégszik.
-
-Oh! ti földnek állati ámbár gyenge eszmével, de még is tulajdon
-elveitekről álmodoztok, és a’ valódi boldogság czélját, nem ugyan éles,
-de még is valami csekély gondal látjátok, és titeket természetes
-ügyekezet oda vezetvén, majd ismét sok féle tévedés el is térít. Lássad
-csak, ha azokkal, mikkel az emberek boldogságot nyerni reménylnek,
-elérhetni-e a’ meghatározott czélra; mert ha pénz, tisztelet, ’s több
-e’féle olly valamit hoznak, hogy semmi javak sem hijányzanak, akkor
-megvalljuk, hogy ezek nyertivel szerencsések. Ha pedig azt sem eszközlik
-a’ mit igérnek; ’s több javakkal szükölködnek, világosan kitetszik
-bennök az álboldogság.
-
-Először tőled kérdem, ki előbb kincsekkel bővelkedtél: soha sem zavarta
-meg kedvedet valami sérelem azon bőséges javak birtokában? akkor
-felelém: sőt nem emlékezhetem, mikor lett volna annyi szabadsága
-lelkemnek, hogy valami nem szorongatná! Ugy-e mivel vagy távol volt, mit
-nem akartál távol lenni; vagy jelen volt, mit jelen nem akartál? Ugy van
-mondám: annak tehát jelen, ennek távol létét kivántad, meg vallom,
-felelém: Ő pedig: szükölködik-e mindenki azzal, mit kiván? igen; ki
-pedig valamivel szükölködik, az ön magának nem elegendő! éppen nem,
-szólék. Igy tehát magad ezen elégtelenséget javaid bőségében is
-szenvedted! igen is. Tehát a’ javak nem tehettek semmivel hijányzóvá és
-megelégedetté, ámbár ezt látszottak igérni. De azt is tekéntetre kell
-méltatni, hogy a’ pénz természettől semmivel sem bir, hogy azoktól,
-kiknek tulajdona, elne lehessen rabolni.
-
-Igaz, megvallom, ’s mért ne vallanád, midőn minden nap egy erősebb bár
-akaratod ellen is azt elragadhatja? Honnét vannak a’ minden napi, ’s
-közönséges panaszok, hanem ha hogy erőszakkal, ravaszsággal, az ellopott
-pénzek a’ rablóktól vissza vetetnek? ugy van mondám. Szükséges tehát a’
-pénz oltalmára külső védelem. Ezt ki tagadhatja? Úgy, de nem
-szűkölködnék, ha nem volna pénze, mellyet elveszthet? Nem kétkedhetni.
-Ellenkezőképp van tehát a’ dolog, mert a’ birtokost azon javak, mellyek
-elégségesnek látszattak, éppen mások oltalmára szorulva elégtelenné
-tették.
-
-Mi módon kell tehát elűzni a’ szükséget a’ gazdagságtól? talán a’
-gazdagok nem éhezhetnek, nem szomjazhatnak, a’vagy a’ téli hideget nem
-érezhetik gazdagok tagjai? vagy azt feleled, hogy azoknak van
-tehetségök, éhséget szüntetni, szomjat, hideget elüzhetni? lehet ugyan
-a’ szükséget javakkal vigasztalni, de nem egészen megszüntetni; mert ha
-a’ szükség mindenkor valamit óhajt, és kiván, telik ugyan javakkal, de
-még is marad hijány: Elhallgatom azt, hogy a’ természet legkevesebbel
-is, a’ fösvénység pedig semmivel sem elégszik; azért ha javak, kincs,
-gazdagság, hatalom, szükségtől senkit sem menthetnek, sőt azt mindenik
-magáévá teszi, mért hiszed, hogy elégséget tehetnek?
-
-  Ha bár aranyja sok légyen zsugorinak, és
-      Gazdagsága megint ujra halomra gyülend,
-  Klárisok igaz gyöngyel ki tüntessék nyakát, (1.)
-      Bő ugarin szántson száz ökör, ’s annyi eke;
-  Még is kinozza gond, epeszti őt keserv,
-      Kincsei holta után vissza maradnak azért.
-
-
-IV. §.
-
-Gonosz emberek vétkei megbecstelenítik a’ méltóságot, a’ jó erkölcs
-méltóság nélkül is tündöklik.
-
-Talán hivatalok becsületessé, ’s méltóságossá tehetik azt, a’ ki
-elnyerte? Vagyon-e a’ tanácsnak olly ereje, hogy hivatalt viselő keblibe
-erkölcsöt öntvén a’ gonoszságot ki irtsa? sőt a’ vétket hivatalok nem
-szokták fedezni, hanem nyilvánítni. Sokszor boszonkodunk azért: hogy
-legméltatlanabbak nyerik azokat. Catullus is Noniust ámbár itélő kocsin
-ülne, golyvásnak csufolá: ime láthatod, hogy a’ fényes hivatal, mennyi
-gyalázatot szül a’ rosszaknak: ellenben azok rosszasága, kevesebbet
-tünik ki, a’ kik semmi hivatalt sem viselnek.
-
-Te olly sok veszedelmek fenyegetése mellett sem egyezhettél meg abban,
-hogy hivatalt viselni becsület volna Decoratussal, kiben egy fondorlót,
-és még vádolót is sajditottál. A’ hivatalért nem is itélhetjük
-tiszteletre méltónak azokat, kiket hivatalra méltatlannak itélünk.
-
-De ha valakit látnál bölcseséggel ékesitve, mondhatnád-e, hogy
-tiszteletre, vagy bölcseségre méltatlan? távól legyen; mert tulajdon
-méltósága van az erénynek, mellyel azonnal ékesíti azt, kinek társa
-lett: mivel pedig a’ közönséges hivatal ezt nem teheti: világos, hogy a’
-méltóságnak nincs tulajdon szépsége: mellyben azt is főképp kell
-tekinteni, hogy annál alább való, mennél többtől megvettetik valaki,
-mivel pedig becsülendővé nem teheti azt a’ méltóság, kinek többektől
-való megvetését nyilatkoztatta; inkább gonoszabbá teszi azt, de nem
-büntetlen, mert viszonnyal fizet, a’ nyert hivatalt megfertőztetvén.
-
-Hogy pedig azon tisztelet árnyékos hivatalokkal elnem nyerhető; igy
-vedd: ha valaki többszöri Polgári Elnöksége után durva nemzetekhez
-jutna, tisztelnék-e őt hivataláért a’ vad nemzetek? lám, pedig, ha a’
-hivatalnak természetes ajándéka volna a’ méltóság, már elnem mulatná
-akár hol is megszerezni a’ tiszteltetést: valamint a’ tűz egész világon
-tűz, és melegítni nem szünik. De mivel a’ hivatalnak nem tulajdon ereje
-nyújtja a’ tiszteletet; hanem az emberek csalfa véleménye, azért: ha
-azokhoz eljut, kik méltóságnak nem esmérik, rögtön el tünik. A’
-méltóságos hivatal, még azon népeknél sem örökös, kiknél támadt: igy a’
-főtisztartóság hajdan nagy hatalom volt, most pedig hiú név, és a’
-tanácsi számadás nagy terhe, ha valaki ez előtt a’ nép eleségét intézte,
-nagyon tiszteltetett: most leg utolsó hivatal. Valamint előbb mondók,
-hogy nincs semmi tulajdon éke a’ méltóságnak; úgy vélemény után majd
-fénylik, majd homályosodik. Ha tehát méltóságossá senkit sem tehetnek a’
-hivatalok, sőt gonoszak kezében becstelenek, üdő változásával fényleni
-meg szünnek, ha nemzetek becse által silányak, nincs szépségök, hogy
-kivántassanak; nem hogy másokat felül haladnának.
-
-  Ámbár Tirusi drága öltözetje
-          Sárga arany, ’s ragyogó kövekkel
-  Tündöklik, de utálva mindenektül
-          Volt Nero, mint buja, gyilkos, ármány:
-  Osztott tiszteletes tanácsban ollykor
-          Népei Atyjainak ha tisztet;
-  Még is vallod-e most te boldognak
-          Őket azért, mit utálva nyertek?
-
-
-V. §.
-
-A’ hatalom kegyetlenek kezében faggató tünődést, és kínzó fúllánkot
-éreztet.
-
-Tehetnek-e valakit országok birtoka, és Királyok társasága hatalmassá?
-Igen, ha azok boldogsága soha meg nem szünik; de a’ hajdankor tele
-példával, a’ jelenkor is, hogy a’ királyok boldogsága veszedelemre
-változott. Oh derék hatalom! melly ön fenntartására sem elegendő. Ha
-tehát Országok birtoka boldogságot szerez, nemde ha ennek valamelly
-része hijányos, akkor azt szükíti, és nyomort okoz? de ámbár messze
-terjednek a’ birodalmak, még is van több nemzet király nélkül. A’ melly
-részről meg szünik boldoggá tenni, ugyan azon, következik a’
-tehetlenség, melly nyomorultá teszi, ’s ezen tekéntetben a’ Királyok nem
-egészen boldogok.
-
-Ön sorsa veszedelmét tapasztalván a’ kegyetlen Néro, az Ország
-zendülését, feje felett függő kard ijesztésével gúnyolta. Minő hatalom
-ez, ha a’ mardosó gondot el nem űzheti, a’ rettegés fullánkját el nem
-mellőzheti? akarnának ők bátran élni, de nem lehet: még is dicsekednek
-hatalmukkal! Vagy talán hatalmasnak véled, kit látsz akarni azt, a’ mit
-nem tehet; ki azoktól inkább fél, kiket ijeszt, kit szüntelen őrök
-késérnek? minő hatalom az, melly szolgák kezében van? mit szóljak a’
-Királyok udvarnokiról, midőn országok illy gyávákkal telvék, kiket
-királyi hatalom épsége, és hanyatlása egyaránt lesújt? Néro, tanítóját,
-és barátját készteti a’ halál neme választására.
-
-Az udvari méltóságok közt sokáig tündöklő hatalmas Papinianust katonai
-fegyver alá vetette Antoninus. Pedig mind a’ kettő szándékozott
-lemondani hatalmáról. Seneca még kincseit is át adá Nérónak, hogy
-csendes magányba vonulhatna, de midőn a’ hanyatlókat teher húzná, egyik
-sem tehette a’ mit akart. Minő hatalom ez, mellytől tulajdonosai
-rettegnek, mellyet ha kivánsz, nem vagy bátor, ’s midőn le akarod tenni
-nem kerülheted? Talán védnek barátid, kiket nem erkölcs, hanem sors
-szerzett? ime kit szerencse tett barátoddá, azt a’ szerencsétlenség
-ellenséggé változtatta! Mi lehet olly veszedelmes dög mirigy, mint
-meghitt társból lett ellenség?
-
-  Ha hatalmas lenni ohajtasz
-  Hát győzd le szokásaidat, még
-  Feslett bujaság se rutítson,
-  Mert járma alá leszoríthat.
-  Bár India messze vidéke
-  Főt hajtva remegjen előtted,
-  Szolgáljon az éjszaki Ország: (2.)
-  De ki gondjait üzni magátul
-  Nem birja, ’s panaszkodik, álom
-  Annak birodalma, hatalma!
-
-
-VI. §.
-
-A’ köz dücs itéletből nem ered, nem is tartós: a’ bölcs ön javait, nem
-köz hírből, hanem erkölcsei esméretiből számítja.
-
-A’ dücs gyakran melly hamis, melly csuf! azért Sophocles kiáltása nem
-lehet vétkes: =oh dücs, oh dücs sok ezer gonosz ember életét tetted
-nevezetessé!= (3.) sokan nyertek nagy nevet, a’ nép hiú véleményéből,
-minél lehet-e útálatosabbat gondolni? mert a’ kik érdemetlenül
-hirdettetnek, szükség, hogy tulajdon dicséretükben megpiruljanak; ha
-érdem után jött a’ dicséret, mit nyert vele a’ bölcs, ki javát nem a’
-nép hirére, hanem tulajdon ön tudására fontolgatja? ha olly módon nevet
-hiresztelni kellem; következik, hogy azt nem terjeszteni utálat. De mint
-elébb mondám, több nemzet van, mellyhez egy férfiú neve elnem juthat,
-hogy a’ kit dicséretesnek itélsz, más részén a’ földnek, nevezetessége
-nincsen. A’ pór nép dicséretét pedig említeni sem vélem méltónak; mivel
-itéletből sem származik, állandósága sem tartós. Már most ki nem látja,
-melly üres, melly csekély a’ nemes neve? melly ha nevezetességre szorul,
-másé! ugy látszik, hogy a’ nemesség, egy az Atyák érdemeiből származott
-dücsőség: ha hirdetés szül nevezetességet, csak azok nevezetesek, kik
-hirdettetnek: azért nem fogsz fényleni érdemed nélkül, mert más fénye
-jelessé nem tehet; ha nemességben valami jóság van, egyedűl azt vélem,
-hogy a’ nemesek kötelessége őseik erényeit követni. (4.)
-
-  Földi javak neme mind egy köz
-          Forrásbul veszi létét,
-  Mindenek Atyja tsak egy lehetett,
-          Mindent ő maga rendel.
-  Ő ada napnak arany fényt, de
-          Holdnak is ő ada szarvat,
-  Csillagit égre raká bölcsen,
-          Embert földre teremté;
-  A’ magas égbeli lelket is ő
-          Keggyel zárta tagunkba.
-  Embereket mind öszve tehát
-          Nemzé drága nemes mag!
-  Hát mit hirdeted őseidet?
-          Ha tekintsz arra, hogy Isten
-  Volt, ki teremtett mindeneket?
-          El nem fajz soha senki
-  Hogyha csak önkényt vétkezvén
-          Maga nem távozik attul!
-
-
-VII. §.
-
-A’ gyönyör vágya faggató gonddal, elégsége pedig keserü bánattal teles:
-azért ha boldoggá tehetne, még a’ barmok is boldogulnának.
-
-Mit szóljak a’ testi gyönyörökről, mellyek vágyása szorongatással,
-elégsége pedig megbánással teles? Ezek gonosz gyümölcse, a’ türhetlen
-testi fájdalom, mellynek szenvedése, nem tudom minő vigalmat okozhatna.
-Hogy minden gyönyör kimenete szomorú, azt kiki ha emlékezni akar
-bujaságáról, bőven tudja! Ezek ha boldoggá teszik az embert, nem
-tagadhatni, hogy akkor a’ barmok is boldogok; mert minden indulatuk siet
-a’ test kivánati telesítésére. Leg tisztességesebb volna ugyan a’
-házassági, ’s gyermek nemzési öröm: de nincs felesleg, nem tudom kitől,
-igen természetesen mondva: hogy némellyek kinzó gyermeket szülnek;
-mellynek állapotja gyakorta szorgos, és talán soha inkább nem
-tapasztaltad, mint most, midőn fiaidért szorongattatol. Euripides jeles
-mondását igen jónak találom, ki boldogoknak mondá a’ szerencsétlen
-magtalanokat.
-
-  Gyönyör! a’ tulajdonod rosz:
-  Veled a’ ki él, epeszted:
-  Követed te a’ kegyetlen
-  Bogarat, ha mézet ád ő,
-  Elirámlik; a’ fulánkja
-  Tüzi, marja sziv vigalmát.
-
-
-VIII. §.
-
-A’ mulandó javak sok rosszal vegyesek, és azért nem annyi boldogságot,
-mint veszedelmet okoznak.
-
-Nincs tehát semmi kétség, hogy a’ boldogság útai tévedések; nem is
-képesek oda az embert, hová igérték vezetni. Röviden el is mondom, melly
-sok roszba legyenek bonyolódva: iparkodtál pénzt gyűjteni?
-tulajdonosától elragadtad, akarsz fényleni hivatallal? a’ ki adja annak
-könyörögsz, és ki Elöljáró kivánsz lenni tisztelettel; megalázó
-kéréseddel hitványodol: hatalmat ohajtasz? alattvalóid leselkedése ’s
-veszedelme alatt nyögsz; dücsőséget kérsz? sok kellemetlenséggel
-küszködve bátorságod megszünik: búja élet tetszik? de ki nem útálná, nem
-kivánná lerázni a’ legalább való, ’s gyarló test szolgálatját?
-
-Mit szóljak azokról, kik a’ test javait még többre becsülik? ah melly
-csekély és sikos azok birtoka! talán test nagyságával az Elefántot,
-erővel a’ bikát, vagy gyorsasággal a’ tigrist meghaladod? nézz az ég
-térére, erősségire, gyorsaságára, és szünjél már egyszer silányságot
-csudálni: sőt még az ég sem csudálatos ezekért, hanem az okért, melly
-kormányozza: a’vagy tetszik arczolat szépsége? melly gyors, rögtöni, ’s
-tavaszi virágnál változóbb! ha mint Aristoteles mondja: az emberek Hiúzi
-szemmel látnának, és szemük világa minden tárgyon áthatna; nemde
-betekéntvén a’ szív, és vesék rejtekibe Alcibiades külső szépsége
-megútáltatnék? (5.) Azért ha szépnek látszatol, azt nem természeted,
-hanem a’ reád nézők szemei gyengesége okozza. Becsüljétek most a’ test
-javait, de tudjátok azt is, hogy a’ mit csudáltok, azt harmadnapi hideg
-láz szét oszlatja. Mind ezekből következik, hogy ezek sem az igért javat
-meg nem adják, sem együvé nem tekéletesek, sem boldoggá nem tehetnek.
-
-  Ah, hogy téved az a’ megnyomorult szegény
-      Lény, melly tudatlan, és hanyag!
-  Hát zöld fán ki keres sárga aranyt, vagy a’
-      Szőllő bogyó közt fény követ?
-  Horgát senki magas hegyre ne rejtse, hogy
-      Diszeljen asztalán hala.
-  Kecskét fogni kivánsz? akkor ugyan ne menj
-      Tenger fenék kő bérczire.
-  Sőt a’ tenger alatt is gyakor esmerik
-      Víz födte völgy, ’s tér széles-e?
-  Milly vízben terem a’ drága fejér csiga
-      Gyöngy, ’s még vörös bársony színű?
-  Hát még gyenge halat, ’s kényre csigákat is
-      Hol, ’s merre kelljen szednie?
-  Azt, hogy hol legyen el rejtve az isteni
-      Jóság, nem is látják, vakok!
-  A’ jó, melly haladott csillagos ég során,
-      Földhöz ragadva vágyaik!
-  Most hát átkozom én őket: azért legyen
-      Rangjok, ’s javok kinzó szerök:
-  És a’ csalfa javak terhe alatt hamar
-      Lássák az igazi jót, ’s valót!
-
-
-IX. §.
-
-A’ jó melly az embert boldoggá teszi, csak egy, ’s egyszerű lehet.
-
-Elég legyen eddig, hogy megmutattam a’ tündér szerencse külsejét,
-mellyet, ha világosan értesz, következik, hogy az igaz boldogságot is
-megmutassam: én pedig mondám: sem a’ javak elégségre, sem országok
-hatalomra, sem hivatalok tiszteletre, sem a’ dücs jelességre, sem pedig
-a’ bujaság örömre nem vezetnek. Talán az okait is könnyen fel találtad?
-mintha keskeny hasadékon látnám, de tőled akarom értelmesen hallani:
-nyilvános; a’ mi egyszerű, és oszolhatlan természetü, azt az emberi
-tévedés elválasztja; és az igaztól, tekéltől, az igaztalan ’s
-tekéletlenre vezeti. Talán azt véled, hogy semminek sincs hijával a’
-szükölködő hatalom? éppen nem, mondám: jól van, mert ha van mi, hogy
-valamelly dologban gyengébb erejű legyen, abban bizonyosan más védelmére
-szorul. Igen, úgy van: Tehát az elégség, és hatalom ugyan azon egy
-természetü: úgy látszik, már most mit itélsz ezen dologról? kell-e
-utálni, vagy tisztelni? itt nem is kétkedhetni. Adjuk most a’
-tiszteletet az elégség és hatalomhoz, hogy ezen háromból egy legyen;
-adjuk öszve, ha igazat akarunk vallani. Mit? mondá: hát azt véled hogy
-homályos, és nemtelen lehet, vagy közhirrel legnevezetesebb? Lássad:
-megeggyeztünk abban, hogy leghatalmasb az volna, ki máséra nem szorul,
-és a’ legnagyobb tiszteletre méltó is a’ miben egyeztünk, ha
-szükölködik-e jelességgel? a’ mit egyik sem szerezhet; igy tehát
-annyiból is már mindenik megvetendő. Nem tagadhatom, hogy a’
-leghatalmasabb legnevezetesebb is; következik tehát, hogy a’ hatalom, és
-elégségnek külömbség nélküli társa a’ nevezetesség.
-
-Igen mondám: a’ ki máséra nem szorul, ön erejével mindent tehet; a’ mi
-nevezetes és tiszteletes, nemde az legörvendetesebb is? de azt képzelni
-sem tudom, honnét lephetné meg őt valami szomor: azért ha az
-említetteket birja valaki, az bizonnyal örömmel is teles; de az is
-bizonyos általa, hogy ámbár elégség, hatalom, jelesség, tisztelet, öröm,
-külön nevek; még sem külön állatozások. Igaz, felelém. Azt tehát, a’ mi
-egy, és természettől egyszerü, csak a’ megromlott ember oszlatja, és
-midőn a’ részetlen tárgy részét kivánja megnyerni, sem darabját melly
-nincs, sem magát, a’ mit nem is kivánt, meg nem nyerheti.
-
-Mi módon lehet ez? Ő pedig felelé: A’ ki kincset kiván szükség
-elüzésére, a’ hatalommal mit sem gondol, homályba inkább silány ohajt
-létezni, sőt még több természetes örömöt is meg tagad magától, csak hogy
-bészerzett pénzét elne költse; és illy módon, a’ mije van nem is elég
-neki, ’s mivel a’ tehetőség elhagyá, a’ baj kinozza, az alávalóság le
-nyomja, és a’ homály elborítja.
-
-A’ ki hatalomra vágy, javakat pazéról, megveti a’ gyönyört, a’
-tiszteletet pedig dücscsel, hatalom nélkül nem is becsüli; de ez is
-mennyire szükölködik lássuk: történik néha, hogy a’ szükségesekben
-megszorúl, és szorongattatik, midőn ezt el nem űzheti, a’ melly hatalmat
-kivánt, megszünt lenni. Igy kell okoskodni a’ tiszteletről, dücsről,
-gyönyörről: mert mindegyik ezek közül ugyan az a’ mi a’ többi, akar ki
-ezekből eggyet a’ többi nélkül kiván, a’ mit ohajt, azt sem nyerheti
-meg.
-
-Hogy lehetnek ezek? ha valaki öszvesen kivánja megnyerni, az a’ legfőbb
-boldogságot kivánja, de ezekben fel nem leli, mivel a’ mit igérnek sem
-adhatják.
-
-Igaz mondám: ezekben tehát mellyek látszatnak boldogságot szerzeni, az
-igazi boldogságot nem kereshetni. Igaz, és igazabbat mondani sem lehet,
-előtted tehát a’ hazug szerencse rajza, és annak okai; tekínts most az
-elme elleni nézetire, rögtön a’ mint igértük, látni fogod az igaz
-boldogságot. A’ vak is látja ezeket felelém; Te pedig elébb mutatád,
-midőn a’ hamis okokat eloszlatni iparkodtál; mert ha nem csalódom, az az
-igazi, és tekéletes boldogság, melly elégségessé, hatalmassá,
-tisztelendővé, jelessé és viggá teszen, és hogy Te tudjad, tőlem meg
-esmérve, ’s felfogva, hogy ezek közül bár mellyik, mert együvek, bár mit
-tegyenek valóban, azt tekéletes boldogságnak esmérem kétkedés nélkül. E’
-véleménnyel szerencsés vagy oh Növendékem! ha még azt hozzá adnád: mit?
-hiszed-e hogy ezen mulandó, és változó szerek közt illyes valami
-boldogságot szerezhetsz? éppen nem. És azt te, hogy semmi több ne
-kivántassék megmutattad: mert ezek vagy csak színlett, vagy tekéletlen
-javakat látszatnak adni, igazi, és tekéletes javakat pedig nem adhatnak.
-Meg egyezem. Mivel tehát megesmérted, mellyik az igaz, és hazug
-boldogság, csak a’ van hátra, hogy megesmérhessed, honnét nyerhetni az
-igaz boldogságot. Azt ugyan mondám már régen, és nagyon várom. De mivel
-úgymond a’ mint Platónak tetszik a’ Timeusban minden legkisebb allapot,
-és dolgokban az Isteni segédséget kell kérni, mit vélsz cselekedni? hogy
-azon legfőbb jónak lakját és székit feltalálhassuk? A’ mindenek Atyját
-kell meg kérni, a’ mit mulasztva, semmit illendően nem kezdhetni. Igazán
-szóltál mondá: ’s egyszer’smind igy kezde énekelni:
-
-  Isteni nagy felség, bölcs kormányzója világnak
-  Ég, és földi teremtő! a’ ki parancsira folynak
-  Már az öröktüli hosszu üdők, mozgatva erőddel
-  Allandón; a’ kit nem hajt alakítni anyagból.
-  Külső ok: hanem ő maga helyzete, és java legföbb,
-  Jónak, irígységtől ment lévén, mint Te magasról
-  Hoztál példát, úgy Te magad leg szebb, ki világot
-  Szépséggel bírván, mi tulajdon diszre teremted.
-  Most Te egészet részre parancsolsz folyni tekéllel
-  Foglalván elemet számokra: hogy a’ hideg és tűz
-  Férjenek öszve, kemény híggal, hogy tiszta világa
-  El ne röpüljön lángnak, sem terhek le ne nyomják
-  A’ földet. Te csatoltál testtel lelkeket öszve
-  Hogy hármos természete már két részre felosztott
-  Test tagait mozdítván meg gördítse azonnal:
-  Igy mikor a’ körben járkál, meg futja az égnek
-  Sok szeletit, ’s még minden Urához is eljut az észszel.
-  Kissebb életeket hason okból bölcs Te teremtesz,
-  A’ gyöngét, ’s izmost elegyítvén fel rakod égre,
-  ’S földbe is ültetsz. Hát ezeket törvényed erője
-  Keggyel késérvén, hozzád ők vissza kerülnek.
-  Adjad Atyám elmémnek fenső székhez elérni,
-  Adjad forrását meglátni javaknak ezentul;
-  Fényre találva eszünkel Téged látni világunk.
-  Oszlassad szemeink ködeit, ’s terhünket is enyhítsd,
-  Ön fényeddel csillogj mert te vagy éke napunknak,
-  Csende, nyugalma Te vagy jóknak, vég czélja szivünknek,
-  Kezdet, társi vezér, ’s még utja, határa Te, Egy vagy!
-
-
-X. §.
-
-Igazi boldogsága az embernek csak az Isten lehet, mint leg egyszerübb
-jóság.
-
-Mivel láttad a’ tekéles, és tekéletlen javak képit, most azt kell
-megfejtenünk, miben létezzen a’ boldogság tekéle? de hogy az előttünk
-fenn forgó dolog igazsága mellett, az esméret álképe megne csaljon,
-először az a’ kérdés: ha valljon létez-e ollyas valami jó a’ szerek
-természetiben, minőt állítottál? Sőt tagadhatatlan, hogy nem csak lehet,
-de vagyon is egy forrása minden javaknak, mert minden nemben valami
-hijányosság vagyon, de ugyan abban szükséges, hogy valami tekéles is
-legyen; mert a’ tekélet elvéve, a’ tekéletlen honnét lett légyen, meg
-gondolni sem lehet. A’ szerek természete nem részekből, és
-teletlenekből, hanem egészből, telesből vette eredetét, ’s ezen végső
-feloszlik sovány állapotokra. Azért mit előbb mondánk, hogy a’ mulandó
-javakban van valami tekéletlen boldogság; nem lehet kétkedni, hogy
-tekéles, és igazi boldogság is legyen. Igazán következtetted: hol legyen
-pedig az, igy vizsgáld: hogy az Isten mindenek fejedelme, Jó: azt
-mutatja a’ közönséges emberi elme fogalma, mert az Istennél nem lehet
-jobbat gondolni; az okosság is mutatja, hogy a’ tekéles jó, csak egyedül
-az Istenben vagyon: és ha nem illyen, akkor mindenek fejedelme nem is
-lehet; mert létezne nálánál valami jelesebb, mi tekéles jóval birna,
-előbbi, és régiebb volna; mert minden a’ mi tekéles, előbbi a’
-csonkánál: azért ne hogy felette hosszas legyen okoskodásunk, meg kell
-vallani, hogy a’ legfőbb jó Isten, leg telesebb a’ tekéles jóval. De a’
-tekéles jót igazi boldogságnak vallottuk; azért az Isten maga az igazi,
-’s leg főbb boldogság. Meg engedem, mert nem lehet ellene mondani, hanem
-vedd észre, melly szentül, és sértetlenül javallod azt, hogy tekéles
-jóval telesnek mondottam lenni az Istent! hogyhogy? Ne merészeld a’
-minden lények Atyját azon leg főbb jót, mellyel telesnek mutattuk, hogy
-külről vette légyen, vagy mint birtokos Istent, a’ birt boldogságtól
-külön állatozásnak (substantia) gondolni: mert ha azt véled, hogy külről
-vette, jelesebb a’ ki adta, annál, kinek adatott, holott mi azt valljuk
-legméltóbban, hogy minden lények felett leg telesebb. Ha természettől
-minden javak benne vannak, de különi okkal, mivel a’ lények
-fejedelmiről, az Istenről van a’ szó, költészszen a’ ki tud módot, hogy
-ki kapcsolta ezen különöket öszve! Utoljára az, a’ mi mindentől különöz,
-a’ nem az, a’ mitől érteték különzeni: azért a’ mi a’ legfőbb jótól
-tulajdon természetivel különz, az nem legfőbb jó a’ mit vétek az
-Istenről gondolni, kinél nincs felségesebb: mert semmi szer
-természetesen az ő alkotójánál jobb nem létezhet; azért a’ mi mindenek
-eleme, az ön állatozásában legfőbb jó. Igazán, felelém; de lehet a’
-legfőbb jó boldogság? Igen; következés képpen az Istent boldogságnak
-kell vallani: az előbbeni feltételek ellen sem támadhatok, és azokból
-ezt méltán következtetni átlátom. Arra is vigyázz, hogy ezekből lehet-e
-következtetni, hogy két legfőbb javak egymástól valóban különzők nem
-lehetnek? Mert a’ mellyek külöhöznek, eggyik nem az, a’ mi a’ másik,
-azért eggyik sem lehet tekéles, mivel eggyik a’ másiknak hijányossága;
-most, a’ mi nem tekéles, sőt hijányos, az nem legfőbb jó: azért a’
-mellyek legfőbb javak, semmi kép sem különözhetnek. De mind a’
-boldogságot, mind az Istent legfőbb jónak láttuk, azért éppen
-elmondhatjuk, hogy a’ legfőbb boldogság az, a’ mi a’ legfőbb Istenség.
-Én azt feleltem: hogy a’ mondottnál igazabbat, sem okoskodással
-erősbbet, Istenhez illendőbbet következtetni sem lehet.
-
-Ezekre ő: valamint a’ mérnökök a’ feltett tárgy kivilágosítására némelly
-következtetést szoktak húzni; úgy én is mint egy reá adást nyujtok
-neked; mert valamint a’ boldogság nyertivel az emberek boldogok lesznek,
-a’ mi világos: úgy meg igazulást nyerve igazak, bölcseséget, bölcsek,
-szinte istenességet nyerve, hogy Istenekké lesznek világos. Minden
-boldog tehát, Isten, természettel ugyan egy az Isten, részvétellel pedig
-minden ellen mondás nélkül igen sok lehet. E’ valóban igen szép, mondám,
-és drágalátos, akár pótolék, akár reáadásnak nevezzd.
-
-De annál szebb nincs, a’ mit az ész e’hez csatolni javasol: mi az
-kérdém? midőn a’ boldogság sokat foglal magában, vallyon ezek mind
-öszve, mint egy részekből csatolnak-e össze egy testet; vagy vah-e
-valami ollyas, mi a’ boldogság állatozását betöltse, és a’ többi mind
-ezekhez tartozzék? Igen szeretném ha ugyan azon szerek által nekem
-nyilvánítnád.
-
-Nemde, szóla: a’ boldogságot jónak véljük? igen, pedig legfőbb jónak,
-add hozzá azt bátran mindenikhez, mert ugyan elégség, hatalom,
-tisztelet, jelesség, és gyönyör legfőbb boldogságnak itéltetik. Mit,
-tehát ezek mint javak, hatalom, és a’ többiek, mint részei a’
-boldogságnak és azokat a’ jó telességéhez mint a’ ki egészítetthez kell
-számolni? Értem, szólék, a’ mit kérdesz, de kivánom tudni, mit akarsz
-kifejezni. Ezen szer elkülönözését halljad:
-
-Ha ezek mind a’ boldogság részei volnának magok közt egymástól
-különzenének, mert ez a’ részek tulajdonsága, hogy egy egész test külön
-részekből alakuljon. De azt megmutattam, hogy ezek mind öszve egyet
-tesznek, azért nem is tagai a’ testnek, különben az következhetnék, hogy
-egy tagból volna szerkezve a’ boldogság, a’ mi lehetetlen; az ugyan
-kétséget nem szenved, hanem mi még hátra van, azt várom. Hogy a’ többi
-mind a’ javakhoz tartozzék világos: miért kivántatik az elégség? azért,
-mivel jó; a’ hatalom, mivel az is jónak hitetik, igy lehet a’
-tiszteletről, jelességről, és örömről itélni. Minden vágyásnak tehát fő
-oka a’ jóság; mert a’ mi sem valóban, sem hasonlatosságban jót nem
-foglal magában, semmikép sem lehet kivánni: ellenben azok, mellyek
-természettől nem jók, hanem mivel jóságot színlenek, kivántatnak mint
-valódi javak. Igy van, hogy a’ vágynak fő tárgya természetesen, és
-egyedül a’ jóság. Az okot, mellyért valamit kivánunk, leg inkább
-látszatunk ohajtani, úgy ha valaki egészség okáért akar lovagolni, nem
-annyira a’ lovaglási mozgást, mint magát az egészséget ohajtja. Midőn
-tehát mindeneket a’ javak voltáért kivánunk, nem azokat, hanem egyedül
-a’ jót óhajtjuk. Most már abban egyeztünk, hogy mindenek, a’ mellyekért
-megkivántatnak, az a’ boldogság, azért így is egyedül a’ boldogság
-ohajtatik, a’ mellyből igen kitetszik, hogy a’ jónak, és boldogságnak
-ugyan azon egy az állatozása.
-
-Mit sem látok, a’ miben ellenkezzem. De az Istent, és a’ valódi
-boldogságot ugyan egynek mutattuk. Igen. Bizvást tehát lehet
-következtetni, hogy az Isten is azon jóban, és nem máshol állatozhat.
-
-      Foglok! jertek az én hazámba bátran,
-  Mert ti terhes igán csalárd kivánság
-  Által földre ragadva nyögtök itten.
-  Ott leszen nektek nyugodalmatok majd,
-  Az rév part, viharokkal a’ nem üldöz,
-  Ott talál ember menedéket ingyen.
-  Tájokint aranyos fövényt nem ád az, (8.)
-  Sem sugárzó Hermusi part az, avagy
-  Indus nagy vize, melly közel határoz (9.)
-  Hő világhoz, ’s dus köve zöld ’s fejérek
-  Csiklándozva szemet meg is vakitván
-  Majd azok, szép lelkeket a’ sötétre
-  Zárák. A’ mi csak itt szivet vidámít
-  És fel ébreszt, mélye hegyeknek óvja.
-  A’ fény, melly eget is betölte, ’s éltet,
-  Nem hozott még lelki veszélt reánk: mert
-  Ezt a’ drága világot a’ ki látja,
-  Annak a’ nap fénye homály, ’s sötét köd!
-
-
-XI. §.
-
-Minden javakkal teles, és egy legyen a’ boldogság, mellyet kivánunk.
-
-Meg egyezem veled, mert mindenek erős okkal vannak biztosítva, akkor ő:
-mennyire becsülended, ha magát a’ jót, mi legyen, meg esmérted?
-véghetlenek, mivel az Istent is, ki jó, meg esmérendem.
-
-Ezeket pedig: felelé; legigazabb okkal meg mutatom, ha azok állanak,
-mellyekről szólottunk. Igazak felelém: nemde megmutattuk, hogy azok,
-mellyek többektől ohajtatnak, még azért nem igazi tekéletes javak; mivel
-egymástól különzenek, egyik a’ másikkal szükölködik, teles és tekélyes
-javat nem is hozhatnak! Akkor, csak akkor igazi javak, ha egy
-természetünek, és foganatunak tapasztaltatnak, hogy a’ melly elégség,
-ugyan az, legyen hatalom is, tisztelet, jelesség, és öröm is: ha csak
-nem ugyan azon egyek, akkor nincs bennök semmi kivánatos.
-Bébizonyítványok ugyan, és nem is lehet kétkedni, a’ mellyek különöznek
-egymástól, éppen nem javak, midőn pedig eggyé lesznek, javakká válnak;
-nemde ezek hogy javak legyenek, eggyé válás által történik. Igen, úgy
-látszik. De mind az a’ mi jó, a’ jóban való részesülés által jónak
-hiszed-e vagy nem? igen is. Szükség tehát azt is meg engedned, hogy
-ugyan azon egy, jó is: mert ugyan azon egy az állatozása azoknak, a’
-mellyeknek természetesen nem különöz fogalmuk. Nem tagadhatom, szólék.
-Érted-e hát azt, hogy minden a’ mi van, addig állatoz, és van, még egy;
-és elvész, eloszlik, mihelyest megszünik eggy lenni? hogy lehet ez? igy,
-felelt: valamint az állatokban, midőn eggyé lesznek, és együtt marad a’
-test a’ lélekkel, az állatnak mondatik; midőn pedig ezen egység
-mindegyik elválásával megoszlik, elvész, akkor már nem állat. A’ test,
-midőn a’ tagok kapcsolatában egy marad, emberi képet mutat; de ha
-felosztatnak és elválasztatnak a’ részek, a’ testi egységet eloszlatták,
-’s meg szünt lenni a’ mi volt. Hasonmód szerént tekéntvén a’ többieket,
-kétség kivül kiviláglik, hogy mindegyik addig áll fenn, mig egy létez,
-és egy létezni megszűnvén, elvész. Elmélkedvén mind ezekről, nekem sem
-látszik másképp; van-e tehát, a’ mi természetesen megmaradt,
-kiváncsiságát elhagyván, veszni siessen, és rothadást kivánjon? ha az
-állatokra figyelmezek, mellyeknek akarni, és nem akarni természetek,
-vagyon; semmit sem találok, a’ miért senkitől sem kísztetve az élet
-szádékáról lemondva, önkényt a’ vészre siessenek? minden állat
-munkálódik az élet fenn tartására, a’ halált pedig, és veszedelmet
-kerüli.
-
-De mit véljek füvekről, fákról, és lelketlen lényekről, éppen nem tudom?
-nincs mit kétkedjél; ha a’ füveket, és fákat tekénted, mellyek alkalmas
-helyeken nőlnek, ’s mennyire természetek engedi hamar el nem száradnak,
-nem is vesznek el: mert némellyek a’ téren, mások hegyekben erednek,
-némellyeket meg terem a’ mocsár, mások ismét a’ kősziklákhoz
-ragaszkodnak, némellyek a’ kövér földben, mások a’ sovány homokban
-tenyésznek, és más helyre általültetve elhervadnak, és kiszárodnak:
-mindeniknek megadja a’ természet a’ mi szükséges, és hogy elne vesszenek
-munkálódik: mit szóljak arról, hogy mindegyik, mintha szájjal a’ földbe
-mártva szíja a’ gyökerek által a’ táplálmányt, és beleken, és héjakon az
-erőt terjeszti: Mit, a’ mit leg gyöngébb és lágyabb a’ velőjökről, melly
-a’ leg belső részben elrejtetik, kül pedig fai keménységgel fedeztetik,
-’s leg szélső a’ héj, az üdő mostohaságai ellen, rosszat szenvedő véd.
-Már most melly nagy a’ természet serénysége, hogy mindenek magvak
-sokasitásával szaporítatnak, mellyek nem csak üdőkként megmaradnak,
-hanem mint egy örökülve maradnak, mintha eszközök volnának, ki nem
-tudja? azok is mellyek lelketlenek, tulajdonikat hason módon
-megkivánjak, miért viszi a’ lángot könyüség felfelé, a’ földeket nyomja
-a’ teher lefelé, ha tulajdon helyeik és mozgásaik nincsenek? továbbá a’
-mi mindennel meg egyez, az mindegyiket meg is őrzi, a’ mi ellenséges
-megrontja. Azok pedig mellyek kemények, u. m. a’ kövek, részei erősen
-összve ragaszkodnak, és ne hogy oszoltassanak, ellent állnak. A’ higak,
-mint a’ lép, és víz könnyen engednek oszoltatni, de ismét az elválás
-után rögtön öszve folynak, csak a’ tűz nem szenved részeltetést.
-
-Mi most nem a’ meg esmérő lélek akarati mozgalmiról, hanem természetes
-szándékáról szólunk: valamint van, a’ bévett eledelt gondolkozás nélkül
-megemésztjük, és az alvásközt lehegvén nem tudjuk: mert az állatoknál is
-a’ létezés szeretete nem lélek akaratjából, hanem a’ természet elveiből
-jön. Gyakran a’ halált, az okok kényszerítéséből, mit a’ természet
-retteg, az akarat elfogadja; ellenben azt, a’ mivel a’ halandóság szere
-tartós lesz, nemzeni, mit a’ természet szüntelen ohajt, gyakran az
-akarat gátol, annyira tehát ez az ön szeretet, nem az állati
-mozgalomtól, hanem a’ természeti indulattól ered. Adott a’ gondviselés
-teremtett szereinek létező okot, és legnagyobbat, hogy meddig lehet,
-addig természetesen vágyjanak létezni; azért semmi sincs, hogy
-kétkedjél, mind azokat, mellyek vannak, természetesen vágyni
-állhatatosan létezni, és a’ veszedelmet kerülni. Megvallom mondám, hogy
-kétség kivül azt látom igazán, a’ mit eddig bizonytalanúl láttam. A’ mi
-pedig állatozni, és létezni kiván, az egy akar lenni; mert ezt
-megsemmisétvén létezni nem marad semmi. Igaz, mindenek tehát egységet
-kivánnak. Meg eggyezek veled.
-
-De azt mutattuk, hogy ugyan azon egy az, a’ mi jó is, mindenek tehát jót
-kivánnak, a’ mit úgy magyarázhatsz, hogy az az igazi jó, a’ mit mindenik
-óhajt.
-
-Igazabbat gondolni sem lehet; mert vagy mindenek a’ semmihez tartoznak,
-egy fővel szükölködnek, és vezér nélkül folynak; vagy ha mi van, a’
-mihez mindenek sietnek, a’ lesz mindenek felett leg főbb jó.
-
-Oh növendékem! felettébb örvendek, mivel telesen felfogtad az igazságot,
-és ebben világos előtted, a’ mit előbb mondottál nem látni. Mit? mi
-volna a’ mindenek czélja? mert ez a’ mi mindenektől kivántatik valóban;
-mit mivel jónak hiszünk, szükséges, hogy valamennyi szerek czélját jónak
-is valljuk.
-
-  Akár ki okos ésszel vadász igazságot,
-  Még nem is akar tévedni igazi ösvényrül
-  Nézzen tulajdon belseibe komolysággal,
-  Zabolátlan indulatja is szelédüljön,
-  Hogy lássa lelke azt, de már világossan,
-  A’ mit soká keresett haszontalan külrül,
-  Kincsei között ő birta rejtve régenten;
-  A’ mit tudatlanság homálya eltitkolt
-  Sokáig, azt majd látni fogja napfényként.
-  Az ész világát nem vakítja még testnek
-  Terhes nehézsége, ha felejt is ő néha:
-  De magva benne van javaknak, és szunnyad,
-  Mellyet tanulmány lenge mozgatással fel
-  Ébreszt. Igazságot felelsz, ha kérdeznek?
-  Mert él szivedben magva a’ valóságnak!
-  Pláto szavának, (mert igaz) ha mi hittünk,
-  Mindenki emlékezik, előbb tanultakra.
-
-
-XII. §.
-
-A’ leg főbb jó Isten, legjobban kormányozza a’ világot.
-
-Akkor én: Plato szavának igen hiszek, mert már ezekre másodszor
-emlékeztetsz; először hogy emlékezetemet testi fájdalomtól, és innét bú
-terhivel nyomatva elvesztettem. Mire ő: ha a’ felebbieket megesmérve
-tekénted, arra hamar fogsz emlékezni, a’ mit régen nem tudni vallottál.
-Mi az? minő kormánnyal igazgattatik a’ világ? emlékezem, mondám, hogy
-tudatlanságomat megvallottam, de a’ mit szólasz, ámbár értem, még is
-tőled bővebben kivánom hallani. Előbb mondád: nem kétkedel hogy ezen
-világot az Isten igazgatja: most sem kétkedem, felelém, de soha sem is
-fogok, okaim lévén, mellyeket röviden elmondok. Ez a’ világ olly
-sokfélékből soha öszve nem állott volna egyformába, ha csak egy nem
-volna, a’ ki ezen sokfélét öszve szerkezné; de az öszve kapcsoltakat is
-az ő sokféle, egymás köztt ellenkező természetük eloszlatta, és
-szélesztette volna, ha csak egy nem volna, a’ ki mit öszve füzött, nem
-tartaná együvé; de nem is menne olly igaz, ’s bizonyos renden, sem olly
-rendelt mozgalmakkal, helyen, üdőn, térben, foganattal, és minémüséggel
-terjedve, ha csak egy nem volna, a’ ki ezen változásokat,
-különbféleségeket, ő állandó lévén, nem izgatná! Ez akar mi legyen bár,
-a’ ki által minden alkotvány fennáll, és mozgatik, szokásban lévő névvel
-=Istennek= nevezem.
-
-Akkor ő: midőn ezeket igy esméred, kevés munkával megmutatom, hogy a’
-boldogságban részes lehess, és honnodat is megláthassad, de a’
-mellyekről szólottunk, folytassuk. Nemde a’ boldogságban az elégséget
-számláltuk, az Istent pedig magát boldogságnak vallottuk? Igen: és a’
-világ kormányában semmi külső segedelemre nem szorúl; mert ha
-szükölködik, akkor nem teles elégség ő. Az ugyan úgy van szükségképp. Ön
-maga által kormányoz tehát mindent. Nem tagadhatni. De az Isten, hogy
-maga a’ jóság, megmutattuk; emlékezem: tehát a’ jóság által igazgat
-mindeneket, mivel ön maga által igazgat mindent, a’ kit jónak
-vallottunk, és mint egy kormány-szeg, és igazgató melly által a’ világ
-gépelye állandón, és romolhatlan fenn tartatik. Igen meg egyezem, és
-hogy ezt fogod szólani, ámbár csekély gyanúval, de még is sejdítém.
-Elhiszem, és a’ mint vélekedem, már ébrednek szemeid az igazság
-látására, de a’ mit szólani fogok, azok sem homályosak.
-
-Mit? midőn az Isten mindeneket a’ jóság kormányával méltán hitetik
-igazgatni, és azok mind, a’ mint tanítottam a’ jóságra természetesen
-sietnek, nem lehet kétkedni, hogy akaratjokkal kormányoztatnak, és
-magokat az igazgató kényére illendően mérsékelvén, az igazgatóhoz
-önkényt fordulnak. Úgy van, mert másképp boldog kormány nem is lehet;
-mert az engedetlenség lenne a’ nyakasság boldogsága, azért nincs semmi
-a’ világon, a’ mi természetét megtartván, az Isten ellen szemközt tüzni
-igyekeznék! ha iparkodik is bevégezhet-e valaha akar mit az ellen, ki a’
-boldogság birtokában leghatalmasabb? éppen nem tehet semmit. Tehát a’ fő
-jónak ellene semmisem akarhat. Nem vélném. Hát a’ fő jó az, a’ melly
-hatalommal igazgat, és kellemmel rendelget. Melly szókra én: óh! de
-felette gyönyörködtet, nem annyira az okok egésze, mint szavaid édes
-kelleme, hogy már egyszer valahára a’ nagyot lármázó bolondság
-megszégyenüljön.
-
-Tanultad a’ történetekből, miként ingerelték az Eget hajdani Óriások, és
-őket a’ kegyes hatalom érdemük szerént megszégyenítette. Ha akarod
-állítsuk szemközt az okokat, talán ezen öszve ütközésből valamelly szép
-igazság szikrája támad: legyen a’ te szándékod. Hogy az Isten mindenek
-felett hatalmas, senki sem kételkedik, a’ kinek okos elméje van. A’ ki
-leghatalmasabb, az előtt semmi sem lehetetlen. Tehet-e hát rosszat az
-Isten? éppen nem. Most tehát a’ rossz semmi, midőn nem teheti azt, a’ ki
-előtt semmi sincs, a’ mit nem tehet. Talán meg játszol-e engem, okokkal
-szülvén egy kitalálhatlan zürzavart, a’ honnét ki térve bé menj, majd
-ismét bé menve ki térj? Talán valamelly csudás egységet pödörsz az
-Istenségnek körében? ime, előbb a’ boldogságról kezdve, azt mondád leg
-főbb jónak, mi a’ leg főbb Istenben létez, és ön magát az Istent leg
-főbb jónak lenni, és teles ’boldogságnak tanítottad, a’ miből azt hozád
-ki, hogy senki sem boldog, ha csak egyszersmind nem Isten is.
-
-Ismét a’ jóság külsejét az Isten, és boldogság állatozásának, és ugyan
-őt egyedül azon jónak lenni mondád, melly a’ természet minden szereitül
-kerestetik, az Istent is javak kormányával a’ mindenséget igazgatni
-mutattad, az akaratokat mind engedelmeskedni, és bennök semmi rossz
-természetét nem létezni; Ugyan ezeket nem külről vett, hanem egyik a’
-másikból folyva, közönséges okokkal bebizonyítottad. Akkor ő: éppen nem
-játszom, és mindenek felett a’ legnagyobb munkát. Isten ajándékából,
-mellyért régen könyörögtünk be végeztük: mert az az Isteni állatozás
-formája, hogy se külre ne folyjon, se pedig valamit külről el ne
-fogadjon, hanem a’ mint Parmenides mondá (10.) =Valamint egyaránt
-halmozza az abroncsot külröl, úgy öblözi tekervényét belröl.= Hogy ha
-nem külről kért okokkal, hanem a’ szerekben találkozókkal, mellyekről
-szólottunk, igazgattatunk; nincs mit csudálnod, midőn Pláto énekiből
-tanúltad, hogy a’ dolgokkal, mellyekről szólunk, a’ szavak is legyenek
-rokonok.
-
-      Boldog vagy te, ha nézheted
-  Tündöklő javak éreit,
-  Boldog vagy ha le oldhatod
-  Földnek lánczait, és szabad!
-  Nőjét hajdani Orpheus
-  Vesztvén, egyre siránkozott,
-  Bús hangjával az éneke
-  Erdőt futni, folyó vizet
-  Kénytet csendre megállani.
-  Már most öszve barátkozék
-  Nő szarvassal az ordacs is,
-  Bátorrá ijedő nyula
-  Lévén, gyors agarat be vár;
-  Mert hogy lángola belseje
-  Mit dallal szerelemre birt
-  Híven kért, de haszontalan
-  Esdeklése: le győzni nem
-  Birák Isteneket szomor
-  Szívbűl kelve panasszai.
-  Hát most szálla pokolra is,
-  ’S ott késér szava hangjain
-  Nyájas lantja keserveket,
-  Mint énekleni ő tanúlt
-  Anyjátul, dala kellemes.
-  A’ kit gyászola hasztalan,
-  A’ kit hív szeretett, sirat,
-  Fájlol, könnyeze. A’ pokol
-  Rút mélysége is indula,
-  Hogy szép dallaival könyörg
-  Esdeklése bocsánatot:
-  Bámul Cerberus énekin,
-  Hogy lant húrjai pengenek.
-  Még a’ bünbe merülteket
-  Kínzó rút sereg Asszony is
-  Már könyezve zokogva sir.
-  Nem szédíti te Ixion
-  Széllel bús fejedet kerék,
-  Szomját megveti Tantalus
-  Ambár torkig ihatna ő,
-  A’ tellyes bögye Sasnak is
-  Már nem szíja veséd Tyti!
-  Ekkor hát könyörülve szólt
-  Árnyékok fejedelme; hogy
-  Győzött! hölgyit azért vigye,
-  Adjuk vissza dalért, de a’
-  Fel-tét, szent legyen, és erős:
-  Még hagynád pokol ajtait,
-  Nem fogsz Nődre tekénteni.
-  Törvényt a’ szerelemnek adsz?
-  Törvény a’ szeretet maga!
-  Hajnalkor ki szemelte a’
-  Szép társát deli Orpheus,
-  Egy volt látni, megölni azt,
-
-      Ez csak kis mese értetek,
-  A’ kik vágytok az égbeli
-  Szent Istenhez elérni; mert
-  Tudjátok hogy az, a’ kinek
-  Föld tetszik, soha égbeli
-  Az már nem lehet; a’ miket
-  Szerzett, veszteni fogja mind!
-
-
-Jegyzések.
-
-1) _Bacca maris rubri._ A’ vörös tengerben sok piros, kék, és tej
-fejérségű Klaris találtatik. Vörös tenger nevezete a’ fenekin találtató
-vörös fövénytől eredett. Lehet itt igaz gyöngyöt is érteni, melly fényes
-fejér szinű gömb, mennél nagyobb, annál drágább; tengeri csigákban, egy,
-két, sőt több szemenként is lelhetni egy csiga házban: ezek nem csak a’
-Görögöknél, és Rómaiaknál, hanem a’ földön majd nem minden Nemzetnél,
-mint ritka ékességek becsültettek már az ősz hajdan korban.
-
-2) Thule. Islandia, Eisland, vagy is jeges ország éjszak Europában.
-Plinius bizonysága szerént addig hajóztak a’ Phoeniciabéliek, és
-Romaiak.
-
-3) Sophocles Görög költész, Versei igen kellemesek, 120 szomorú szin
-darabja volt, mellyekből egynehány még hozzánk is eljutott; 88 éves
-korában nyerte a’ 24-ik koszorút, és örömében megholt.
-
-4) Nem vélem azokat nemeseknek, a’ kik nevezetes Atyák véréből erednek,
-hanem a’ kik minden szereknél többre becsülik a’ tisztességet az
-erkölcsel.
-
-_Theocritus_.
-
-Nem az én dücsőségem az, hanem az Eleimé. Ha vannak én bennem némelly
-erkölcsi ékességek, azokban dicsekedem: nem pedig mellyeket az oktalan
-hiúság piperéz magára az Ősök sirjából.
-
-_Alfons_.
-
-5) Alkibiades, igen különös szépségü, és kellemű Fejedelem volt
-Athénában, a’ mint bizonyítja Corn. Nepos.
-
-6) Itt azon életek által nem mást értett, mint fát, füvet, és a’ többi
-elemeket Empedocles tanitása szerént, ki a’ természetről három könyvet
-irt versekben, és még néhány darabjai meg vagynak. E’ volt első, ki az
-ember lelkét nem a’ fejben, vagy szívben, hanem a’ vérben, melly az
-egész testet megfutja, rejtezni tanítá. Hogy az Aethna özön tűznek
-eredetit meg nem foghatá, a’ lángok közé ugrott. Horatius bizonysága
-szerént:
-
-  – – – – – – Deus immortalis haberi
-  Dum studet Empedocles ardentem frigidus Aethnam
-  Insiluit. – – – – – – – – – –
-
-7) Tagus, Tajó, folyó Spanyol Országban, melly Portugallián keresztül
-Lysabonnál a’ nyugoti tengerbe ömlik. Folytában sok helyen bővelkedik
-arany porral, mint a’ szőke Duna Aranyosnál, nemes Szapnál, és több
-helyeken.
-
-8) Hermus szinte folyó kis Ásiában.
-
-9) Indus nagy folyó keleti Ásiában, ettől neveztetik ama’ roppant
-birodalom Indiának, és meg különzés végett ez, _keleti_, az Amerikai
-pedig _nyugoti_ India névvel bélyegeztetik.
-
-10) Parmenidesek ketten valának, eggyik 96-ik Olympia szakaszban élt
-mint jeles bölcs Eleaban: ez, vallá, hogy minden rendszeresen történik
-a’ világban, a’ mit ő gondviselésnek nevez; munkáját versekbe foglalva
-olvasni lehet még némelly töredékekben.
-
-_Henr. Stephan. Poes. Philos._
-
-11) Tenara, Laconia hegye, most Capo Matapán, ott egy barlang van,
-mellyet pokol ajtajának mond Plinius.
-
-12) Ixion Thessalia királya pokolban egy kerékre kötve, mardosó
-kigyókkal körülvéve szél által perdült, a’ kiről éneklé Claudianus:
-
-  Volvitur Ixion, et se sequiturque, fugitque,
-
-Bővebben olvashatni Rajnis Georgicon.
-
-13) Tantalus Phrygia királya, sértő és rágalmazó nyelviért pokolban
-szomjal, és éhséggel bünhődött. Ovidius.
-
-14) Tytius, Földnek fia, kinek veséjét szüntelen vájták a’ Sasok.
-Virgil.
-
-15) Euridice Orpheus felesége, ki hogy pokolban fogva lőn, Orpheus
-keserveivel az erdőket, vizeket, utóbb a’ Pokol Főnökeit Plutót és
-Proserpinát szánakozásra birván, vissza nyerte feleségét; de azon
-feltétellel, hogy vissza ne nézne Feleségére, ki őtet nyomba követte,
-ezt meg szegvén, az asszony örökre elveszett. Ezen szomorú esetet igy
-éneklé Virg:
-
-  Vissza felé indúlt már Orpheus, a’ bal esettől
-  Nem tartván: a’ háta megött ballagva követte
-  Euridice, a’ mint Proserpina néki meg hagyta;
-  A’ mikor a’ szerelem nagy csorbát ejte eszében,
-  Mellyért sok nyavalát kellett szenvednie, ambár
-  Vétke bocsánandó, ha bocsánat volna pokolban.
-  A’ föld színéhez közelébb járulva megállott,
-  ’S oh jaj! lelkéből hebehurgya szerelme kivetvén
-  Félelmes gondját, követő társára tekéntett!
-  Ott ugyan a’ kegyetlen Pluto törvényei ellen
-  Vétvén, elveszti a’ fáradozásinak hasznát:
-  És hármas ropogás hallék az Averni tavakból;
-  Euridice pedig, baj! mi dolog veszt engemet? ugymond
-  ’S tégedet Orpheusom! ki dühösködik annyira rajtunk?
-  Im ismét a’ holtaknak seregébe idéznek
-  Engemet.
-
-16) Orpheus nevezetes Thraciai bölcs jeles hangász, Apollo, és Calliope
-fia, Euridice férje.
-
-
-
-
-IV. Könyv Tartalma.
-
-Ambár mig élünk gyakran a’ leg gonoszabbak boldogulnak, és a’ teles
-erényüek nyomorognak; még is azok szerencsétlenek valóban, ezek pedig
-boldogok: mert a’ jóság ön maga jutalom, a’ gonoszság pedig büntetés.
-Minden sors jó, mivel az Isteni gondviselés mindeneket kormányozván,
-semmi sors sem lehet rosz; mert az vagy gyakorol a’ jóban, vagy javít,
-vagy pediglen büntet. –
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-I. §.
-
-Ha Isten kormányozza a’ világot, hogy nyöghet a’ jámbor, és boldogulhat
-a’ gonosz? mivel gyakor az erkölcs jutalom, és a’ vétek büntetés
-nélküli.
-
-Midön a’ bölcseség ezeket méltóságos arczal, és komoly tekéntettel,
-gyengéden, és kellemesen is énekelte; akkor én belső szomort nem
-felejtve, szólni való szándékát félbe szakasztám: Oh igaz világ hajnala!
-mellyet eddig szólottál, mind istenesi szemlélésiddel, mind pedig nyomos
-okaiddal kitetszenek, és azokat ámbár sérelmi fájdalomból elfelejtém; de
-még is az előtt tudtam, miket mondottál! És éppen az a’ legnagyobbik oka
-búslakodásomnak, hogy midőn létez a’ szerek jó igazgatója, hogy lehetnek
-még is rosszak, és azok büntetlenek? E’ maga egyedül melly csudára
-méltó, valóban elmélkedhetel is, de e’hez még más nagyobb is tartozik;
-mert parancsolván uralkodik a’ rosszaság; az erkölcs pedig nem csak
-jutalommal szükölködik; hanem még gonoszok lábaival is tiporva a’ vétek
-helyett kinokat szenved; és hogy ezek a’ mindeneket túdó, tehető, és
-csak a’ jót akaró Isten Országában történnek, senki elegendően nem
-csudálhatja, és nem panaszolhatja!
-
-Akkor ő: lehetne végtelen álmélkodni, és minden szörnyetegeknél
-rettentőbb volna, ha mint te véled, illy nagy házi Úrnak leg rendesebb
-házában hitvány édenyek becsültetnének, a’ drágák pedig útáltatnának: de
-nem úgy van a’ dolog; mert ha azok, mellyeket előbb bevégeztünk,
-tagadhatatlan igazak; kinek országáról szólunk, annak alkotójától
-megtanulod, hogy a’ jók mindenkor hatalmasok, a’ gonoszok pedig gyávák,
-és útálatosak: és hogy a’ bün soha büntetés, az erkölcs soha jutalom
-nélkül nem létez, a’ jámborokat szerencse, a’ gonoszokat pedig
-veszedelem késéri, és több e’félék: mellyek szüntetvén panaszidat, téged
-tartós állhatatosságban megerősítnek.
-
-Mivel pedig az igaz boldogság külseit már előbb tőlem tanultad,
-állomását esmérted, elhagyván mind, mellyek feleslegesek, csak az utat,
-melly hazádba fog vezetni, mutatom: szerzek szárnyokat is elmédnek,
-mellyek által magasra emelkedhetel, hogy a’ zavart elűzve egészségesen
-vezérségem alatt az én utamon, és eszközömön honnodba eljuthass.
-
-  Vannak igen szép szárnyaim én nekem,
-      Mellyek magasra felmenők:
-  Hát ezeket gyors elme ha felveszi;
-      Utálta földet nem teként.
-  Mérhetlen lég nagy körin ált szökik;
-      Haladva felhőket, hamar
-  Túl mén gyors mozgással az aetheri
-      Tűznek hevítő lángjain.
-  Még csak az égen fénylő csillagok
-      Lakjához el nem jut, napot
-  Érvén, egyre saturnus után tovább
-      Még társain is, ő túl röpül.
-  Vagy még a’hol csillagos ég terül,
-      Be járja körjöket, ’s megyen.
-  Most ezeken fellül leng, és siet
-      Hogy a’ világ sarkán legyen
-  Fellebb: gyors levegőn pedig állva, már
-      Láthassa a’ szép fény özönt.
-  Itt kormányoz az Úr fejedelmeket,
-      Itt a’ világ sorsát vezeti
-  Állandón, ’s gyors mozdulatot maga
-      A’ fényes Úr arányza neki.
-  Majd téged ha az út ide bévezet,
-      Mellyet feledve rég nyomozol,
-  Azt fogod egyre kiáltani: ez hazám,
-      Én itt eredtem, itt maradok!
-  Hogyha pedig tetszik letekénteni
-      Az elhagyott bús földre; hát
-  Látni fogod, kiket a’ nép itt ural,
-      S’ retteg; hogy azok is vándorok!
-
-
-II. §.
-
-A’ jót elnyerve a’ jámborok mindég hatalmasak, ellenben a’ gonoszok
-tehetetlenek.
-
-Akkor én: oh kedvesem! valamint nagyokat igérsz, úgy nem kételkedem,
-hogy megteheted, csak a’ mire ébresztesz, ne késlekedjél. Először tehát
-lássad mondá: hogy a’ jámborok szüntelen hatalmasak, a’ gonoszok pedig
-erőtlenek, mert itt eggyik a’ másikból kiviláglik, mivel a’ jó, és rossz
-ellenkezők; ha a’ jó hatalmas, akkor a’ rossz gyávasága kitünik, ha
-pedig a’ rosz gyarlósága ki tünt, a’ jóság ereje nyilvános. De hogy
-érzeményünknek bővebb hitele legyen, mind a’ két utat meg kell járni, és
-valamint ezt, úgy a’ másik részt is bebizonyítani.
-
-Kettő szűkséges, hogy minden emberi cselekedet végbe vitessék, úgy mint
-akarat, és hatalom, a’ mellyekből ha eggyik hijányzik, nincs mit
-fejtegetni. Meg szűnvén az akarat, nem is kezd senki a’hoz, a’ mit nem
-akar, ha pedig nincs hatalma, az akarat haszontalan. Igy történik,
-hogyha látsz valakit akarni megnyerni azt, a’ mit meg nem nyer soha, az,
-hogy szükölködik meg nyerni való tehetőséggel, nem lehet kétkedni. Ez
-világos, felelém, nem is lehet tagadni. A’ kit pedig láttál bevégezni a’
-mit akart, kétkedhetel-e tehetőségéről? a’ mit tehát kiki tehet, abban
-hatalmasnak, a’ mit nem tehet erőtlennek kell itélni. Megvallom.
-Emlékezel-e, hogy előbb felhordott okokból kitetszett az, hogy minden
-ügyekezete az emberi akaratnak, melly különféle gondoktól hányatik, a’
-boldogságra siet? Igen is emlékezem. Emlékezel-e hogy a’ boldogság maga
-a’ jóság, és valamint a’ boldogságot, kivánják egyszersmind a’ jóságot
-is? hogy ne emlékezném mondám; mert az szüntelen elmémben vagyon. Tehát
-a’ jó és rossz emberek együvé elválaszthatlan okkal igyekeznek eljutni
-a’ jóhoz? Igen is. De az is bizonyos, hogy a’ jó elnyertével
-megjavulnak? bizonyos: elérik tehát a’ jók a’ mi után vágynak? Ugy
-látszik. A’ gonoszok pedig ha elnyernék a’ jót, mellyet kivánnak,
-rosszak nem lehetnének? Ugy van: midőn tehát mind ketten jót kivánnak,
-de csak jámborok nyerik, és a’ rosszak nem: nincs kétség, hogy a’ jók
-hatalmasak, a’ rosszak pedig erőtlenek, és gyávák. A’ ki itt kétkedik,
-az a’ szerek természetét, és az okok következéseit sem képes megesmérni.
-
-Ismét mondá: ha ketten lesznek, kiknek természet szerént egy föltett
-szándékjok van, az eggyik természetes hivatalból azt tegye, és
-bevégezze: a’ másik pedig nem telesétheti más módon, mint a’ természet
-kivánja, ne telesítse ugyan, hanem utánozza a’ telesítőt, mellyiket
-mondandod hatalmasnak? ámbár gyanítom, szólék, mit akarsz; még is
-bővebben akarom hallani. Talán nem tagadod, hogy a’ járás, mozgás, az
-emberekben természetes? korántsem. A’ járásra természetes kötelességök
-van a’ lábaknak; ezt sem tagadom; ha tehát valaki lábakkal birván
-járhat, egy másiknak ezen természetes lábhatósága nincsen, és kezeivel
-ügyekezvén, járni akarjon, ezek közt mellyiket véled tehetősebbnek?
-folytassd tovább a’ többit: kétség kivül erősb az, ki természet szerént
-birja magát, annál, a’ ki nem birhatja. De a’ leg főbb jót, melly a’
-gonoszok, és jámborok előtt áll, a’ jámborok természetes erkölcsi
-akaratból kivánják, a’ gonoszok pedig, különféle vágyból, melly nem
-természetes kötelesség, iparkodnak elnyerni. Vagy te másképp véled? épen
-nem; mert a’ következmény világos. Ezek engedtéből nyilvános, hogy a’
-jámborok hatalmasak, a’ gonoszok erőtlenek, és gyávák. Igazán fejted
-mondá: és az, a’ mint az Orvosok, reménylik, jele a’ felébredt
-természetnek, de mivel téged a’ felébredt érzelemre igen késznek látlak,
-több okokat hordok elő. Lássad mennyire tünik ki a’ megromlott emberek
-erőtlensége, a’ kik oda sem érhetnek, a’ hova őket a’ temészetes szándék
-nem csak vezeti, sőt kényteti. Hát ha ezen nagy, és legyőzetlen
-természetes segédtől elhagyatnak?
-
-Szemléld csak, mennyire foglai gonosz emberek a’ tehetetlenségnek: mert
-nem silány és tréfa ajándékot kérnek, mellyet nem csak el nem érhetnek,
-és meg nem nyerhetnek; hanem még a’ szerek mindenséginél, és tetejénél
-elcsökkennek: sőt még ott sem foganatos a’ szegények munkája, hogy éjjel
-nappal dolgoznak, a’ midőn a’ jámborok ereje jeleskedik, és kitünik;
-valamint azt, a’ ki lábán járván azon helyig eljutna, mellyen túl járni
-nem lehet, a’ járásban leghatalmasbbnak vallod; úgy azt, a’ ki a’
-kivánatoknak még a’ végit is, mellyen túl nincs mit vágyni, elérte;
-legtehetősbnek kell esmérned: a’ mellyből kitetszik, hogy a’ gonoszok
-minden erőből kimúltak; mert elhagyván az erkölcsöt, miért ragaszkodnak
-a’ vétekhez, talán a’ javakról való tudatlanságból? de mi lehet
-erőtlenebb a’ tudatlanság vakságánál? vagy esmérik a’ következendőket?
-esmérik, de a’ gonosz kivánság őket vissza taszította, mert a’
-mértékletlenség azokat gyarlókká teszi, a’ kik vétek ellen nem állnak;
-vagy tudva, ’s kész akartva a’ jót elhagyják, és a’ vétekre kanyarúlnak?
-úgy illy móddal nem csak meg szünnek hatalmasok lenni; de még létezni
-is; mert kik a’ mindenek közönséges czéljától el távoznak, hasonlóképen
-létezni meg szünnek. Az talán csudálatosnak látszik, hogy a’ gonoszokat,
-kik többen vannak, nem létezni mondjuk, de úgy van a’ dolog: mert a’ kik
-gonoszok, hogy rosszak, nem tagadom; de hogy azok igazán, és kivétel
-nélkül rosszak, azt tagadom: valamint a’ holt testet holt embernek
-mondod, egyszerüen pedig embernek nevezni nem lehet; úgy a’ gonoszokat
-rosszaknak ugyan mondhatom, de egészen nem vallhatom: ollyas minek van
-léte, a’ mi rendét fen tartja, és őrzi természetét; a’ mi pedig azt
-elhagyja, a’ természetiben való lételtől is távozik.
-
-De tehetnek mondod a’ rosszak is, én sem tagadom, de ezen tehetségük nem
-az erőtől, hanem a’ gyáva erőtlenségtől ered, tehetnek rosszat, mellyet
-nem tehetnének, hogy ha a’ javak tehetőségében maradtak volna, a’ melly
-tehetőség nyiltan kimutatja, hogy mit sem tehetnek: mert valamint előbb
-értettük, hogy a’ rossz semmi, midőn csak rosszat tehetnek a’ gonoszok,
-mit sem tehetnek. Világos. És minő ereje legyen a’ hatalomnak,
-megmutattuk, hogy semmit egyebet a’ jónál nem tehet. Ugy vagyon mondám:
-de rosszat nem tehet? nem. Van tehát valaki, a’ ki az embereket véli
-mindent tehetni? ha csak valaki nem bolond: senki. De az emberek
-tehetnek rosszat? Vajha nem tehetnének! Midőn tehát a’ leg főbb jóval
-birók tehetnek mindeneket, ellenben nem tehetnek a’ rosszal birók:
-nyilvános, hogy a’ kik rosszat tehetnek, kevesebbé hatalmasok.
-
-Már meg mutattuk, hogy minden hatalmat a’ kivánandók közé kell
-számítani, és minden kivánandók, a’ javakhoz mint egy a’ természet
-tekélyéhez tartoznak; de a’ rosz tehetőség a’ javakhoz nem tartozik,
-azért kivánni sem kell, pedig minden tehetőség kivánatos: kitetszik
-tehát, hogy a’ rossz tehetőség nem is hatalom. Mind ezekből világos,
-hogy a’ jámborok tehetősége hatalom, a’ rosszaké pedig kétség kivül
-erőtlenség! Csak ugyan igaz Pláto bölcs mondása: =Egyedül a’ bölcsek
-tehetik a’ mit ohajtanak, a’ gonoszok pedig gyakorolhatják a’ mi
-tetszik, de a’ mit ohajtanak nem telesíthetik.= Mivelnek mindeneket,
-midőn azok által, mikben gyönyörködnek, azt a’ javat, mellyet ohajtanak,
-megnyerni vélik, de meg nem nyerhetik, mivel gonoszság a’ boldogsághoz
-nem férhet.
-
-  A’ Királyokat ha látod
-      Fényes székre fel ülni.
-  Szép vörös bársony ruhában;
-      Gyászos fegyverek őrzik!
-  Haragos arczal ők fenyétnek,
-      De dühöng a’ szivök egyre.
-  Vondle a’ hiú kevélység
-      Tisztelt köntösit; akkor
-  Látni majd fogod, miként ők
-      Magok őn rabjai lettek.
-  Egy felöl faggatja őket
-      Bujaság mérge erősen,
-  Más felöl kinozza habzó
-      Harag, és gyötri hatalma,
-  Bú epeszti majd fogolkényt
-      A’vagy csalfa reménység!
-  Hát midőn látod, hogy egy főt
-      Kinzanak ösztöni holtig,
-  ’S nem teheti, mit ő kiván; úgy,
-      Szolgál terhes uraknak!
-
-
-III. §.
-
-A’ jámborok az ő jóságokban jutalmaztatnak, a’ gonoszok ellenben az ő
-rosszaságok által büntetődnek.
-
-Látod-e hogy sárban tanyáznak a’ vétkek, és ragyogó fénnyel tündökölnek
-az erények? a’ miből ki tetszik, hogy soha meg nem szünik a’ jámborok
-jutalma, sem a’ gonoszok büntetése. A’ dolgok, mellyek műveltetnek,
-azért műveltetnek, a’ mi a’ jutalmok p. o. kik a’ pályán futnak, azért
-futnak mivel előttök hever az érdem díja, t. i. a’ koszorú. De
-boldogságnak azt neveztük, a’ miért mindeneket cselekszünk; tehát az
-emberi cselekedetnek maga a’ jó az ő közönséges feltett jutalma; már
-pedig a’ jóságot a’ jámboroktól el nem lehet választani; mert azt
-jámbornak nem lehet nevezni, a’ ki jósággal szükölködik; azért a’ jámbor
-életet szüntelen jutalom követi; dühösködjenek bár akár mint a’
-gonoszok, a’ bölcs koszorúja nem hervad, el nem húll; mert a’ jámbor
-lelkek tulajdon ékit idegen gonoszság le nem szakítja. Ha külről
-nyerttel vigadna, elvethetné más is, de az is, a’ ki adá. Midőn pedig a’
-tulajdon jámborság adja, akkor fog szükölködni érdem jutalommal, midőn
-meg szünt jámbor lenni.
-
-Végre mivel minden jutalom azért kivántatik, mert jónak hisszük, ki
-itélheti javak birtokosát jutalommal szükölködni? de minő jutalommal?
-mindenek közt leg szebb, ’s leg nagyobbal: emlékezzél csak azon
-jegyzésről, mellyet mint főbbet elődbe adtam, és így okoskodjál: Midőn
-a’ jó maga a’ boldogság, a’ jámborok azonnal, mivel jók, egyszersmind
-boldogok is; de a’ kik boldogok, Isteneknek kell lenniek. A’ jámborok
-jutalma az, a’ mit semmi nap el nem koptat, ’s el nem törülhet, senki
-hatalma nem fogyaszthat, semmi gonoszság nem homályosíthat, hogy Istenek
-lehessenek. A’ mellyek igy lévén, a’ bölcs nem kétkedhetik a’ gonoszok
-elválhatlan büntetésiről: mert hogy a’ jó és rossz, büntetés és jutalom,
-ellenkezők, és tekéntettel különöznek, a’ mellyeket a’ jó jutalmára
-látunk történni; ugyan a’ rosszak részéről ellenkező történjék,
-szükséges.
-
-Valamint tehát a’ jámboroknak jámborság jutalmuk; úgy a’ gonoszoknak
-gonoszság büntető kínzásuk. Már most a’ ki büntetéssel kinoztatik, hogy
-gonoszul kinzatik, nem kétkedhetel. Ha ők tulajdon sorsukat akarják
-vizsgálni, vélhetik-e magokat kinzatlanoknak lenni, a’ kiket minden
-gonoszok leg nagyobb rosszal nem csak gyötörnek, de fölöttébb, és
-egészen kinoznak? lássad most a’ jók ellenző részén a’ gonoszakat minő
-büntetés követi, minden a’ mi lesz, egynek kell lenni, és hogy az a’
-jóság maga, már előbb tanultad, mellyből következik: hogy mind az, a’ mi
-van, jó is: ezen móddal minden a’ mi a’ jótul távozik, meg szünik
-létezni; a’ mi által az történik, hogy a’ gonoszok meg szünnek lenni a’
-mik voltak: hogy emberek voltak, az emberi test külseje mutatja, azért
-rosszá lévén, az emberi természetet is elvesztették. Mivel pedig az
-embert, az emberségen felül csak a’ jámborság emelheti, szükséges, hogy
-a’ kiket az emberség állapotjáról levetett a’ gonoszság, azokat az ember
-érdemiről is letaszítsa: igy következik, hogy a’ kiket látsz
-gonoszsággal elváltozva, embernek nem vélheted: fösvénységtől buzog az
-idegen javak erőszakos elrablója? hasonló a’ farkashoz: vad és nyugtalan
-nyelvét perlekedéssel gyakorolja? kutyához hasonlítsd: leselkedő titkos
-ravaszsággal örvend? rókákkal mérkőzik: haragból mértékletlen ordít?
-oroszlány természetét viseli; rettegő, félénk, a’ mitől nem kellene
-ijedni? szarvasokhoz hasonló: mint kába és tunya lankad? szamár módra
-él; könnyelmű ’s állhatatlanúl gondjait változtatja? nem különöz a’
-madaraktól: ocsmány, és tisztátlan bujaságba merült? a’ mocskos disznó
-gyönyörei fogla. Úgy van, ki a’ jámborságot elhagyva meg szünik ember
-lenni, midőn az Istenes állapotra ált nem mehet, barommá változik.
-
-  Hős vezér mene tengeri (1.)
-  Talpakon, vele harczosi:
-  Szél repíti szigetre, hol
-  Nap leánya uralkodott,
-  Szép ugyan, de ravasz szívü.
-  Circe, új jövevényeit
-  Megcsalá poharával úgy,
-  Hogyha vándor ivott, hamar
-  Sok felé, füvek által ő
-  Változott; lőn ez erdei,
-  Az pedig Lybiának, a’
-  Harsogó fene állata. (2.)
-  E’ megint ihok ellene,
-  Mert ha sirni akar, süvölt.
-  Indiának az ott, vada
-  Jár szeléden az udvaron.
-
-      Bár, ha Mercurius baját
-  Látta, ’s meg könyörült szive,
-  Hős Vezér csetin, ’s mirigy
-  Által ölte veszély okát:
-  Már előre legényei
-  Átkozott italát ivák;
-  ’S falnak a’ kenyerök helyett
-  Makkot, emse gyanánt, kiki
-  Csak röfög, rekedett szava,
-  Teste változa, ’s mindene.
-  Lelke egy maga él, de csak
-  Korcsban, azt nyögi, szenvedi.
-  Ó csekély hatalom! ha a’
-  Testet öszve csúfitod is
-  A’ sok étel itallal, ám
-  Lelkinek baja nem lehet;
-  Benn az élet erő szesze
-  Rejtve, azt födi védelem.
-
-      Már ha indulatán szived
-  Győzni nem tanul, akkor a’
-  Mérge annak erősbb, de kül
-  Testnek ártani nem fog az,
-  Sérti, ’s marja, de lelkedet:
-
-
-IV. §.
-
-Mivel a’ gonoszok akarva tehetnek rosszat, nyomorultak, és ez az ő
-büntetésök.
-
-Ezek után én azt felelém: megvallom igazán, hogy ámbár az emberi test
-külseit viselik a’ gonoszok, még is barmokká változnak a’ lelki
-minémüség szerént. De a’ kiknek iszonyú, és gonosz elméjek a’ jámborok
-veszedelmire dühösködik, azt akarnám hogy ne tehetnék. Nem is szabad,
-mondá: a’ mit annak helyén megfogok mutatni: ha ugyan azt is, a’ mivel
-szabadoknak láttatnak elvonjuk tőlük, nagy részén enyhül a’ gonosz
-emberek büntetése.
-
-És lám a’ mi talán némellyek előtt hihetlen, boldogtalanabbak a’
-gonoszok természet szerént, ha kivánságukat telesíthetik, mintha nem
-telesíthetnék; mert ha nyomorúság gonoszat kivánni, tehetni
-nyomorúságosabb, mi nélkül a’ szegény akarat tehetsége lankadna.
-Minekutánna kinek kinek meg van a’ gyengesége, hármas bajjal ingattatnak
-azok, kiket látsz gonoszat akarni, tehetni, és végbe vinni.
-
-Meg engedem ugyan, de inkább kivánnám, hogy mentül előbb ezen
-szerencsétlenségtől meg menekedjenek: menekednek előbb, hogy sem te
-talán akarnád, vagy ők véljék magokat meg mentve; nincs is semmi az
-emberi élet szűk határi köztt olly késő, a’ mit a’ halhatatlan léleknek
-soká kellene várni, a’ kinek nagy reménye, és magas tetteknek gépelye
-rögtöni, és reménytelen véggel gyakran elromlik; a’ mi a’ gonoszok
-hasznára van, mert ha a’ gonoszság nyomorultá teszi őket, bizonyosan
-nyomorultabb a’ ki tovább gonosz; azokat pedig valóban leg
-szerencsétlenebbnek itélném, ha az ő rosszaságokat leg alább az utolsó
-halál be nem végezné: mert ha igazat mondottunk a’ rosszaság
-szerencsétlenségéről, végtelen a’ nyomorúság, melly örökös.
-
-Ezekre én azt felelém: csuda ugyan, és nehéz megengedni, de az
-előbbiekhez hogy igen illendő, megesmérem. Jól véled mondá, de a’ ki a’
-következtetést vonakodva fogadja, illendő, hogy meg mutassa, ha mi hamis
-mondatott, vagy, hogy a’ következtetés nem foly az előbb mondottakból:
-mert helyben hagyván az előzményeket, nincs is semmi oka helytelennek
-vélni a’ következtetést. A’ mit most mondandok nem kevésbé csudálatos;
-de a’ felvett okokból származik. Mi légyen, azt kérdém: boldogabbak,
-mondá, a’ gonoszok kinokat szenvedve, mintha őket az igazság semmi
-büntetéssel sem fenyítené; nem igyekszem én most arra emlékeztetni
-mindenek elméjét, hogy a’ rosszaság meg javúl büntetés által, és kiki a’
-kinzás ijesztése által igaz utra térítetik, a’ többinek pedig példáúl
-szolgál, hogy a’ büntetést kerüljék; hanem más módon azokat
-boldogtalanabbaknak lenni, ha büntetlenek, ámbár semmi tekéntet sincs a’
-jobbulásra, vagy a’ példa adásra. Lehet-e más mód ezenkivül? ő felele:
-nemde meg eggyeztünk, hogy a’ jók szerencsések, a’ gonoszok nyomorultak?
-ugy van mondám: ha tehát valaki nyomorúsága, valamelly jó által enyhül,
-nemde boldogabb annál, kinek minden vigasztalás nélkül nyomorúlt a’
-sorsa? úgy látszik. Hátha ugyan azon nyomorúlt, ki minden jóval
-szükölködik, még azon felül hogy nyomorúlt, más kinnal is sanyartatik,
-nemde szerencsétlenebb annál, kinek nyomorúsága valami jóval enyhül?
-Miért nem? mondám: Van tehát a’ gonoszoknak enyhülésök, midőn bünhödnek
-a’ jó által, t. i. a’ büntetés által, melly az igazság rendén jó: ugyan
-azokat, midőn kinzástól mentvék, valami más rossz követi, a’
-büntetlenség, mellyet az igaztalanság érdemihez rosznak vallhatsz: nem
-tagadhatom.
-
-Sokkal tehát szerencsétlenebbek a’ gonoszok, igaztalan büntetlenséggel
-jutalmazva, mint igaz bosszúállással büntetve: hogy a’ gonoszok
-büntetése igazság, és büntetlensége igaztalanság, nyilvános. Ki
-tagadhatja ezt? de azt sem tagadhatja senki, hogy a’ jó az, a’ mi
-igazságos, ellenben pedig az rossz, a’ mi igaztalanság. Akkor én
-felelém: ezek ugyan a’ felebbiekből következnek, de kérlek téged, nem
-fognak-e a’ lelkek a’ test halála után büntettetni? sőt nagy
-büntetéssel, mert azt vélem, hogy némellyek a’ büntetés keserüségével,
-mások ismét a’ tisztulás kegyelmével fognak gyakoroltatni, de ezekről
-most nincs szándékom szólani.
-
-Eddig azt tettük, hogy a’ melly rosszak hatalma néked legméltatlanabbnak
-látszott, most semminek esmérjed, és a’ kikről panaszolkodál, hogy
-büntetlenek, lássad a’ gonoszságokat soha sem maradni kinzás nélkül; a’
-szabadságot, mellyet ohajtál hamar végződni, nem tanúltad hosszúnak
-lenni, és szerencsétlenebb lenne ha tartósabb, legszerencsétlenebb
-pedig, ha örökös leendene. Ezek után nyomorúltabbak a’ gonoszok
-igaztalan büntetlenségben maradva, mint igaz bosszúállással büntetve.
-Ezen érzeményből önkényt foly, hogy akkor keményebb kinzással
-faggattatnak, ha büntetlenül maradnak.
-
-Ezekre azt jegyzém meg: hogy ha a’ te okaidat tekéntem, semmit igazabbat
-nem mondhatni, de ha az emberek itéletére térek, ki az a’ ki ezeket nem
-csak ne higyje, hanem hallani sem akarná? Ugy van, szóla: nem akarják
-setétséghez szokott szemeiket, által tetsző fényes igazság világára
-emelni; hasonlók a’ madarakhoz, mellyek szemeit az éj világosítja, nap
-pedig homályosítja: mert midőn nem a’ szerek rendit, hanem tulajdon
-hajlandóságaikat tekíntik, vagy a’ szabadságot, vagy pedig a’ gonoszság
-büntetlenségét vélik szerencsének.
-
-Már most lássad mit végzett az örök igazság. Ha jókhoz szoktatod
-elmédet, nincs szükség jutalmazó biróra, te ön magadat a’ legjelesebbek
-közé emelted; ha a’ gonoszokhoz tértél, külről ne keress bosszúállót, te
-ön magadat a’ legalább valók közé alacsonyítottad, mintha váltva az
-útálatos földet, és ragyogó eget tekéntvén mindenek külről megszűnve,
-egy tekéntettel majd ganéj, majd csillagok közt látszatol lenni: de
-ezeket a’ köznép nem tekénti! Mit itélsz? azokhoz álljunk-e, kiket a’
-barmokhoz hasonlóknak esmértünk? Hát ha valaki elvesztvén szeme világát,
-elfeledné, hogy valaha látott, ’s azt vélné, hogy az emberi tekélhez ő
-benne semmi sem kivántatik, vallyon ezt látván vaknak itélhetjük-e? mert
-abban sem egyeznek meg, mi szinte erős okokon állapik, hogy
-szerencsétlenebbek azok, kik sérelmet okoznak, mint kik azt szenvedik.
-Igen akarnám hallani az okokat is, mondám. Erre ő: Tagadhatod-e, hogy
-minden gonosz méltó a’ kinzásra? nem. Pedig a’ gonoszok sokfélekép
-szerencsétlenek, a’ kik tehát büntetésre érdemesek, hiszed-e azokat
-nyomorultaknak? illendő, mondám. Hát ha biró volnál, kit itélnél
-büntetésre? azt-e ki a’ sérelmet okozta, vagy a’ ki szenvedte? nincs
-kétség benne, hogy a’ ki szenvedte, annak tennék eleget a’ cselekvő
-kínzásával. Tehát előtted nyomorultabb a’ sérelmező, mint a’ szenvedő?
-Igen, következik. Ezen tehát, és más erős talpon alapult okokból
-kitetszik, hogy a’ rosszaság tulajdon természete által nyomorultakká
-teszi a’ sérelmezőket inkább, mint a’ szenvedőket. De most máskép
-tesznek az Ügyészek, kik azokért, a’ kik valami keserves sérelmet
-szenvednek, a’ bírák könyörületességét akarják ébreszteni, holott azokon
-kellene szánakozni, kik azt szerzették, kiket nem a’ haragos
-bosszúállók; hanem inkább a’ sajnálkozó, és könyörülő vádlók által
-szükséges volt az itéletre vezettetni, valamint a’ betegeket az
-orvoshoz, hogy a’ bűn nyavalája kinzással kiüzettessék, melly tettel a’
-védelmezők buzgósága, vagy egészen meghűlne, vagy ha az embereknek
-használni kiván, vádoló szokássá válnék. Magok a’ gonoszok is, ha egy
-kis résen az erkölcsöt magára hagyva, és a’ vétkek fertelmességét,
-büntetések szenvedésével megtisztítatni láthatnák, a’ jámborság vissza
-nyerhetésével ezeket kinzásnak sem mondanák, sőt a’ védők közben járását
-megútálván, magokat egészen a’ vádolók, és bíráknak át adnák, igy
-történik, hogy a’ bölcsekben semmi gyülölség nincs, nem is maradhat;
-mert a’ jámborokat csak legbolondabb gyülölheti; a’ gonoszokat pedig
-nincs ok gyülölni, mivel valamint a’ test nyavalája, ugy a’ gonoszság is
-mint egy betegsége a’ léleknek. Ha testi betegeket méltatlanság
-gyűlölni, hanem sajnálkozni kell rajtok, annál inkább nem kell üldözni,
-hanem könyörülni kell azokon, a’ kiknek esze minden bágyadtságnál
-erősebb gonoszságtól nyugtalanítatik.
-
-  Mit használ zavarodni indulattal,
-      És sürgetni halált ön maga karjaival!
-  Mert rögtön közelít, ’s jelen van önkényt,
-      Ő nem szokta magát tartani vissza soha.
-  Héj! most a’ kiket a’ kigyó, tigrissel,
-      S’ medve, oroszlán mar, társra fenik vasokat!
-  Mert már nem csak erény, de a’ szokás is
-      Titeket elkülönöz, ’s tábori zajra idéz,
-  ’S egymásnak nyilakat szivekbe vertek?
-      Ez nem igaz, sem elég ok, vadon ontani vért.
-  Már kölcsönt ha akarsz ma vissza adni?
-      Jámborokat kedvelj, és könyörülj gonoszon.
-
-
-V. §.
-
-Mért engedi az Isteni gondviselés a’ jámborokat nyomorogni, a’
-gonoszokat pedig boldogulni?
-
-Itt látom már most minő szerencse, vagy nyomorúság legyen a’ jámborok,
-és gonoszok érdemében alapitva, de ugyan ebben a’ község szerencséjében,
-érzek egy kevés jót is, rosszat is; mert senki a’ bölcsek közül
-számüzött, szükölködő, és meg gyalázott nem akar inkább lenni, mint
-javakkal birtokos, becsülettel tisztelendő, hatalommal erős, és a’ maga
-városában maradva virágzó, azért jelesebben, biztosabban is viseltetik
-a’ bölcseség hivatala; mert a’ boldogság az igazgatókkal kapcsolatba
-lévő népekre illy formán által foly, mivel a’ börtön, bilincs, és a’
-többi kinzási büntetések, csak a’ veszedelmes polgárokat érdeklik, és
-azok számára rendeltettek. Mért használtatnak tehát megfordítva, hogy a’
-gonoszság érdemei a’ jámborokat terhelik, a’ jámborság jutalmát pedig a’
-gonoszok ragadják? Nagyon csudálom ezt, ’s ezen zűrzavar okát tőled
-kivánom bővebben hallani: mert nem álmélkodnám annyira, ha elhinném,
-hogy történet szerént való esetekből támadna; most pedig bámulásomat az
-Igazgató Isten szaporítja, midőn gyakor a’ jóknak vigalmat, a’
-rosszaknak pedig szomort, ellenben ismét a’ jámboroknak terheset, a’
-gonoszoknak pedig örvendetest enged; ha csak az ok kinem tetszik, mi ez,
-hanem hogy véletlen eset? nem is csuda, felelé, ha ki rend okát nem
-tudván, valami zűrzavart állít, de te ambár ezen nagy rendelkezés okait
-nem tudod, még is mivel jó igazgató kormányozza a’ világot, igazán és
-rendszeresen történni mindeneket ne kételkedjél.
-
-  A’ ki éjszaknak csillagit akkor
-      Nem tudja, fenső sarkra ha értek,
-  Tünni, ’s mért késik lusta Bootes (3.)
-      Tengerbe fényét mártani estkor,
-  Hogy korán ismég lángja sugárzon:
-      Rendit csudálni fogja az égnek.
-  Hát ha még eltünt a’ szine holdnak
-      Töltin, setét föld közbe szorultán
-  ’S elfödött tündér csillagok ezre
-      Majd villog akkor, rögtöni tűzzel:
-  Rémülést gerjeszt köz hiba benne,
-      ’S bágyaszt unalmas: monda: sok ajkot.
-  Senki sem gondolt Core szeleddel,
-      Hullámot a’ hogy partra taszítál;
-  Még havak bővin sem, ha meleggel
-      Forró napfénykor látta oszolni:
-  Mert okát könnyű tudni ezeknek,
-      Ah! ott azoknak titka ijeszt még.
-  Mind azont, mellyet ritka üdő szült
-      Csudálja röpkén változatos pór
-  Nép. De ritkuljon sürü hibája,
-      Majd nem csudál ő semmit azontúl.
-
-
-VI. §.
-
-Az Isteni gondviselés, és esetek természetét fejtvén mutatja, miként a’
-jámborokkal, és gonoszokkal érdemek szerént történnek mindenek.
-
-Ugy vagyon szólék, de midőn hivatalod a’ szerek titkos okait fejteni, és
-a’ homályba borúlt okokat kivilágosítani; kérlek, hogy itt fejezd ki, és
-mivel ezen csuda zavart leginkább engemet, beszéld el. Akkor ő keveset
-mosolygva mondá: a’ leg nehezebb szer esméretit kérdezed, mi
-kimeríthetetlen! mert ez olly anyag, hogy egy kétség oszlattal,
-számtalanul mások Hydra fejeként támodnak: nem találtatik mód, ha csak
-valaki leg élénkebb eszének tüzével nem zabolázza; mert ebben a’
-gondviselés egyszerüségéről, a’ véletlenség rendéről, a’ rögtöni
-esetekről, Isten megesméréséről, az örök végzésről, és az akarat
-szabadságáról van szó: mellyek milly terhesek legyenek, magad
-fontolhatod: de mivel ezeket is esmérni, gyógyszerednek egy része, ambár
-keskeny határ üdőközt, még is egy keveset iparkodunk fejteni; ha téged
-versek éneke gyönyörrel mulat, ezt a’ vigalmat egy kevéssé hallaszd el,
-mig az öszve foglalt okokat elbeszélem: A’ mint tetszik. Most mint egy
-előtől kezdve igy szólott:
-
-Minden állat származása, és a’ változó természetek haladása, és mi csak
-valamelly módon mozdul, okait, rendeit, és külsejét az Isteni elme
-állhatatosságából nyeri: ez az ő egyszerűségi várában helyezve, a’
-szerek folyamatjában sokféle módot alapított, mellyet midőn az Istenes
-értelem tisztaságában tekéntesz, Gondviselésnek neveztetik: midőn pedig
-azokat érdekli, a’ miket mozgat, és rendel, esetnek neveztetett a’
-hajdaniaktól: mellyek hogy különzők, könnyen ki tetszik, ha valaki mind
-a’ kettő erejét eszével figyelmezi.
-
-Mert a’ gondviselés az az istenes ész a’ leg főbb Fejedelemben helyezve,
-melly mindeneket igazgat; az eset pedig a’ mozgó szerekben helyezett
-rendelés, melly által a’ gondviselés mindeneket, az ő rendjeik által
-öszve kapcsol.
-
-A’ Gondviselés mindeneket, ámbár különzők, és végtelenek, öszve foglal;
-az eset pedig egyenként mozgásra osztja, mellyek helyekre, üdőkre, és
-formákra osztvák. Hogy ezen üdőszaki rend fejlése, az istenes elmében
-egyesítve tekéntetvén gondviselés legyen, és azon egyesítés elosztva,
-üdőkre rendelve, esetnek neveztetik, bizonyos; mellyek ambár különzők,
-még is egyik a’ másiktól függ. Mert a’ rendi esetek a’ gondviselés
-egyszerüségétől szármoznak: valamint a’ kézmüves a’ szernek rendit
-esmérvén, a’ munka foganatját mozgatja, ’s a’ mit egyszerüen, és jelenen
-eszmélt, azt az üdőszaki renden vezeti; ugy az Isten a’ gondviselés
-által ugyan egyszerüen, és állhatatosan a’ művelendőket rendeli, az
-Esetnek pedig ez, melly igazgat, sokfélekép és üdővel szolgál. Akar
-tehát szolgálván némelly istenes lelkek a’ gondviselésnek, az eset
-gyakorlatit végre viszik, akar lélek, vagy egész természet, akar égi
-testek mozgásával, akar angyali erénnyel, akar gonoszok szorgalmával;
-akar ezek közül eggyel, akar valamennyivel az Eset sora fűzetik; de az
-bizonyosan világos: hogy a’ gondviselés a’ szerek vezetésének
-mozdulatlan, ’s egyszerü formája; az eset pedig azoknak, miket az
-Istenes egyszerüség vezetni rendelt, folyó kapcsa, ’s üdőszaki rendje.
-Innét vagyon, hogy minden, mi az esettől függ, a’ gondviselésnek is
-alája vagyon vetve, sőt ettől függ maga az eset is.
-
-Némellyek pedig a’ gondviselés hatalmában lévén, az esetek sorát
-felmúlják, ezek pedig azok, mellyek az első istenességhez csatolva
-állandóan határozva lévén, a’ véletlen mozdulás rendét meghaladják. Mert
-valamint a’ kerekek közül, mellyek azon egy sark körül forganak, melly
-legbelsőbb, az közelit a’ közép egyszerü voltához, és a’ többi külsőnek
-mint egy sarka, melly körül azok forognak, a’ legkülsőbb pedig, a’ melly
-nagyobb kerületben pörög, a’ mennyire távozik a’ közép pont
-egyszerüségétől, annyira nagyobb helyekre terjeszkedik, a’ mi pedig a’
-közép ponthoz csatolja magát, és vele társasúl, egyszerűségre
-szorítatik, és igy szét folyni, és oszolni megszünt. Hason módon a’ mi
-az első eszmétől távozik, nagyobb esetek csatolásába vonódik, ’s annál
-mentebb és szabadabb az esettől, mennél közelebb jut a’ szerek sarkához.
-Hogyha a’ fenső ész erősségihez vonul, mozgással szükölködvén, az eseti
-kénytelenséget felmúlja. Valamint van tehát az értelemhez az okoskodás,
-a’ hoz, mi létez, az, mi születik, az örökséghez az üdő, a’ pont
-közepéhez a’ kör; úgy van az eset mozgó sora is a’ gondviselés állandó
-egyszerűségéhez. Ezen sorozat mozgatja az eget, és csillagokat, az
-elemeket egymásközt mérsékeli, ’s egymásutáni változattal ált alakítja:
-ugyan az a’ születendőket, ’s haldoklókat, a’ hason szülemény, ’s magvak
-növekedése által megújítja: ez, az emberek műveit, és sorsait az okok
-oszolhatlan csatjával öszve foglalja, mellyek, mivel hogy a’ halhatlan
-gondviselés eredetéből származnak, hogy ők is változatlanok legyenek
-szükséges. A’ szerek, csak akkor igazgattatnak leg jobban, ha az Isteni
-észben maradt egyszerüség azokat elkerülhetlen rendbe szedi: ez a’ rend
-pedig a’ változó, különben is könnyen folyó szereket tulajdon
-változhatlanságával zabolázza. Ebből történik, hogy ámbár tinektek, ezen
-rendet épen nem érthetvén, mindenek öszve zavarva lenni látszatnak; még
-is az ő jóra igazgató módja intéz mindent: mert nincs semmi, a’ mit a’
-rosz okáért még a’ gonoszok is mivelnének, kiket, mint meg van mutatva,
-javakat keresvén, a’ rosz tévedés elfordít, nehogy a’ rend, a’ leg főbb
-jónak sarkából eredvén, az ő eredetétől valakit elcsavarítson, mellyik
-lehet igaztalanabb zavar, mint az, hogy a’ jámborokkal, mind rosszak,
-mind jók történjenek, a’ rosszaknak szinte mind kivánatos, mind pedig
-gyülöletes sorsuk legyen? Valjon tehát az emberek azon épséggel
-birnak-e, hogy a’ kiket jóknak, és gonoszoknak vélnek, ugyan ollyanoknak
-kellessék lenniök, a’ millyeneknek vélettek? sőtt éppen itt ütköznek
-öszve az emberek itéletei; és a’ kiket némellyek jutalomra, mások
-büntetésre vélnek érdemeseknek.
-
-De engedjük meg, hogy valaki meg tudja különböztetni a’ jókat, és
-gonoszokat, láthatja-e azért a’ legbelsőbb mérsékletet; mint a’ testről
-szokott mondatni, a’ lelkekben is? azért a’ csuda megmarad csuda, ha bár
-valaki nem tudja is, hogy mért használ némellyeknek édes, másoknak
-keserű gyógyszer, ’s mért némellyek betegsége gyönge, másoké pedig erős
-orvossággal gyógyúl. De azt az orvos, a’ ki az egészség, és betegség
-mérsékletit esméri, éppen nem csudálja. Lehet-e más a’ lelkek egészsége,
-mint a’ jámborság, ’s betegsége mint az erkölcstelenség? mi pedig más a’
-jámborok oltalmazója, és gonoszok üldözője, mint az elmék igazgatója, és
-mérséklője az Isten? ki mivel a’ gondviselés magas vigyázó tornyából
-látja, kinek-kinek mi szükséges, meg esméri, és a’ mi hasznos, hozzá
-alkalmazza. Innét ered az Eset rendének jeles csudája: mivel a’ tudós
-azt miveli, mit a’ tudatlanok csudálnak. Mert hogy valami keveset, mit
-az emberi ész el birhat, az Isteni mélységről szóljak, arról, kit te
-legigazabbnak, és a’ valót leginkább őrzőnek vélsz, a’ mindentúdó
-gondviselésnek máskép látszik. A’ győzedelmes okok az Istennek
-tetszenek, és a’ legyőzött, hogy Catonak tetszett, a’ mi barátunk
-Lucanus bizonyítja. (4.) Itt tehát a’ mit reménységen kivül látsz
-miveltetni, a’ szerek bizonyos rendin vagyon, a’ te véleményed pedig meg
-romlott zavarék.
-
-De legyen bár valaki olly jámbor, hogy felőle mind az Isteni, mind az
-emberi itélet meg eggyezzen; ha ki erőtlen lelkü, és valami kelletlen
-történik vele, talán megszűnik tisztelni az ártatlanságot, melly által
-nem tarthatá fenn javait: meg enged neki a’ bölcs sáfár, a’ kit rosszá
-tehetett a’ szerencsétlenség, ne talán a’ kihez nem illik, szenvedni
-engedje. Vagyon egy valaki minden erkölcsel teles, szent, és az Istenhez
-legközelebb is, ezt akár minő veszedelemmel is érínteni tiltja a’
-gondviselés, annyira, hogy még testi betegséggel sem engedi gyötörtetni.
-Mert mint egy valaki nálamnál jelesebb mondá: =a’ szent férfiúnak teste
-erkölcsökböl épült.= Történik pedig gyakor, hogy a’ jámborokra bizatik
-a’ dolgok igazgatása, hogy a’ bővelkedő gonoszság elfojtassék,
-némellyeknek osztogat vegyesen a’ lelkek minémüségéhez, másokat gyötör,
-nehogy hosszú boldogságban fajtalankodjanak; másokat ismét kemény sorsal
-enged kinzatni, hogy erkölcseiket a’ béketürés gyakorlatával
-megerősítsék: mások többet félnek kelletinél, mint szenvedhetnének,
-mások ismét kelletinél többet megvetnek, mint sem szenvedhetnének,
-ezeket ön tapasztalásukra szomorítja, búsítja. Némellyek a’ századi
-tiszteletes hireket dicsőséges halál árával vásárolták, mások kinzással
-kivívtalanok lévén a’ többieknek példát adtak, hogy az erkölcs
-legyőzhetlen, a’ mellyek, melly igazán, melly rendesen, és ugyancsak
-azok javára, a’ kikkel történni látszottak, lettek, semmi kétség sincs;
-az is pedig, hogy a’ gonoszoknak most szomorító, majd örvendeztető
-sorsok vagyon, ugyan ezen okokból származik.
-
-A’ szomorítókról’ ugyan senki sem csudálkozik, mivel gonoszságukért arra
-érdemesek, kiknek bűn díjai mind másokat a’ gonoszságtól elijesztenek,
-mind pedig a’ kik szenvedik, általuk javulnak; az örvendetesek,
-jámboroknak nagy tanulmány, hogy mit kellessék az efféle boldogságról
-itélniök, melly sokszor gonoszoknak is örömest szolgál: a’ mellyben
-valami rendtartást is hiszek, hogy némellyeknek, olly hanyatló a’
-természete, és nyugtalan; hogy őket a’ házi szükség a’ vétkekre is
-kényteti, ezek betegségét a’ gondvisélés pénz ajándékával gyógyítja. –
-Ez gonoszsággal mocskolt lelkiesméretit tekéntvén, ’s magához
-hasonlítván javait, talán megfélemlik, ne hogy javait, mellyekkel vigan
-él, szomorúan elveszejtse: megjavítja tehát életét, és midőn félti
-javait elveszteni, elhagyja gonoszságit.
-
-Másokat érdemlett veszedelemre taszított javaik méltatlan szaporítása,
-némellyeknek engedtetett hatalom másokat büntetni, hogy a’ jámborok a’
-jóban, a’ gonoszok pedig a’ büntetésben gyakoroltassanak; mert valamint
-a’ jámborok, és gonoszok közt nincs szövetség; ugy a’ gonoszok magok
-közt sem egyezhetnek. (5.) Hogyne? midőn ők ön magokkal sem egyezhetnek,
-a’ lelki esméretet kinozván vétkeik, és azt mivelik gyakran, a’ mit
-tévén, nem tettnek kivánnak: miből szokszor a’ főbb gondviselés azt a’
-jeles csudát következteti, hogy a’ rosszakat a’ gonoszok magok tegyék
-jóvá: mert midőn némellyek érdemetleneket látszatnak szenvedni a’
-legroszabbaktól, az ártalmasok gyűlölségétől hevülvén vissza térnek az
-erkölcsre akkor, midőn különözni kivánnak azoktól, kiket gyülöltek. Csak
-az Isteni erő maga az, minek a’ rosszak is jók, midőn azokat illendően
-használván, valamelly jónak foganatját létre hozza: mert a’ rend
-mindeneket egybe foglal úgy, hogy ha a’ kirendelt útról távozik is,
-ugyan az, ámbár másikba, de csak megint rendbe kerüljön azért; hogy a’
-gondviselés Országában semmi vakmerően ne történjék. Nehéz pedig azt meg
-magyaráznom, és megfejtenem: hogyan kormányoz az Isten mindeneket, nem
-is lehet az Isteni munkák gépelyét értelemmel meg fogni, vagy szóval
-magyarázni: elég legyen azt tudni, hogy a’ minden természetek teremtője,
-az Isten, mindeneket jóra vezetvén rendelget, és midőn azokat, miket
-teremtett, siet a’ maga hasonlatosságában megtartani; minden rosszat az
-ő társaságának határából a’ véletlen esetek rende által kiüz.
-
-Ebből történik, hogy a’ melly rosszak e’ földön bőven látszatnak, ha a’
-rendelkező gondviselést tekénted, sehol rosszat nem találsz. De látom
-már régen, hogy te a’ kérdések fejtegetésével terheltetel, és az
-okoskodás hosszúságával elfáradván, valamelly ének édességét várod;
-vegyed azért ezt az italt, melly által enyhülve erősebben indulhass a’
-következendőkre:
-
-  Hogyha kivánod látni hatalmát
-  Te teremtődnek, csendes eszeddel
-  A’ magas, és kék égre tekints; mert
-  Ott van igaz, ’s hű béke divatban:
-  Ő friggyel sok csillagit őrzi,
-  A’ napnak ragyogása tüzével
-  Nem gátol soha holdat utában,
-  Sem mindenség sarka magassán
-  Tul, gyors medvét görbe futásban,
-  Melly nem szok soha vízbe merülni,
-  Bár a’ többit látja le bukni,
-  Fénye világit tengeri síkon.
-  Nem változik a’ rendje üdőnek,
-  Esti setétség mert jele éjnek,
-  Éjen tul hajnalra kelet jön.
-  Így az =örök szeretet viszon, és hív=
-  =Léte örök rendet követ:= (igy már
-  Nincs égben most csillagi verseny)
-  E’ mérséklé egyre hasonló
-  Móddal mindenség elemit, hogy
-  A’ híg szároznak helyet adjon,
-  A’ hideget kapcsolta meleghez,
-  Tűznek lángja magasra repülvén,
-  Földnek terhe alá nehezedjék.
-  Szinte ez okból langya tavasszal
-  Rózsa virág is ajánlja szamatját,
-  Nyár pedig érleli búza kalászát,
-  Ősz is előkerül alma gyümölcsel,
-  Mérsékel telet a’ meleg esső
-  E’ mérsék táplál szaporítva
-  Mindent, a’ mi csak él, ’s leheg itten,
-  Ugyan e’ mindeneket ragad, és rejt
-  Végre halállal, hogy ha születtek.
-  Ő pedig, a’ ki teremté, föntebb
-  Kormányozza világ szereit, mert
-  Bölcs Ura, és forrása, királya,
-  Szent törvénye, birája igaznak.
-  Mellyeket ő mozgásra parancsolt,
-  Vissza terel, tévedni sem enged.
-  Mert egyenes pályát ha csak újra
-  Körbe nem intézget, hamar ismét,
-  Mellyeket itt most foglala rendszer,
-  Válván forrástól elenyésznek.
-  Mindenek a’ szeretetre ügyelnek,
-  És vágynak jó czélra el érni;
-  Mert nem öröklenek ők soha máskép,
-  Ha viszony szeretetből nem akarnak
-  Haza térni urokhoz, ki teremté!
-
-
-VII. §.
-
-Minden szerencse jó: hasznos lévén a’ jámborok jutalmára, vagy jóság
-gyakorlatára; a’ gonoszoknak pedig javitására, vagy büntetésére.
-
-Már csak ugyan láthattad mi következik ezekre. Vallyon mi? kérdem. Az,
-hogy minden sors jó. Hogy történhetik ez? vigyázz, mondá, mivel minden
-sors vagy vigalmas, vagy keserves; mert jutalmaz, vagy gyakorol
-jámborokat, vagy pedig javít, vagy büntet gonoszokat, kitetszik, hogy
-minden sors jó, a’ melly igaznak, vagy hasznosnak tudatik. Ez igen igaz
-ok, és ha a gondviselést, és esetet tekéntem, mellyet előbb magyaráztál,
-erős okokon alapult érzelmed. De ha tetszik, azt, a’ mint előbb szóltál,
-a’ véletlenek közé számítsuk: mit? monda: mivel azt a’ köz beszéd
-gyakran használja, hogy némellyek sorsa valóban rosz! akarod-e hát, hogy
-egy kevéssé a’ pór nép szavaival éljünk, ne hogy látszassunk nagyon
-messze távozni az emberiség szokásitól? A’ mint tetszik felelém. Nemde
-jónak lenni véled a’ mi hasznos? Ugy van: a’ mi pedig gyakorol, vagy
-javít, hasznos. Megvallom, mondám, tehát minden sors jó? Miért nem. De
-ezek azoké, kik vagy az erkölcsben helyezvék, a’ rossz ellen hadat
-viselnek, vagy a’ bűntől távozván az erkölcs útjára térnek. Nem tagadom.
-Hát az örvendeteseket, mellyeket jutalomul nyernek a’ jámborok, talán a’
-köznép rosznak itéli? Soha sem, sőt a’ mint van, úgy legjobbnak véli. A’
-mi keserű, és méltó bűn díjjal a’ rosszakat zabolázza, talán a’ nép jó
-szerencsének véli? Nem, sőtt inkább, mondám, kigondolhatóképp
-legrosszabbnak.
-
-Lássad már most, nehogy a’ nép véleményét követvén valami véletlent
-következtessünk! mit? kérdém. Ezekből, mondá, mellyeket elfogadtunk,
-következik, hogy azok sorsa, kik erkölcsösök, vagy annak haladásában,
-vagy birtokában vannak, akár minő a’ sorsok, még is boldog: a’
-gonoszságban lévőké pedig legrosszabb.
-
-Ez igaz ugyan, mondám, ambár senki sem meri megvallani. Azért, szóla, a’
-bölcs férfiú ugy ne szenvedje kelletlen valahányszor a’ szerencsével
-küzd: mint nem illik a’ vitéz férfiúhoz haragudni, valahányszor meg
-dördül a’ tábori zendülés. Mind a’ kettőnek anyaga maga a’ nehézség,
-ennek dicsősége nevelésére, annak pedig a’ bölcseség megerősítésére.
-Mert csak ebből neveztetik erőnynek, mivel tulajdon erejében nyugodván
-lenem győzetik a’ szerencsétlenségtől. Ti sem kivántok gyönyörök által
-szétoszlani, és bujasággal hervadni az erkölcsi haladásban; hanem minden
-sorsal keményen csatáztok; ne hogy titeket vagy szomorral le győzzön,
-vagy vigalommal elrontson. Hathatós erővel tartsátok meg a’ középet.
-Mind az, a’ mi alatt vagyon, vagy tovább halad, megveti boldogságát, és
-nincs jutalma munkájának. Kezetekben van, a’ minő sorsot akartok
-magatoknak alakítani, mert minden sors, melly keserűnek látszik, vagy
-gyakorol, vagy javít, vagy pedig büntet.
-
-      Kétszer öt évig vezeté hadát már
-  A’ Görög vitéz Agamemnon egykor (6.)
-  Troja bástyáin ki boszúlni Ángyát.
-  A’ midőn gátolva hajója széltül
-  Állna: vérrel kérleli a’ Diánát,
-  ’S áldozá ő hah! szomorún leányát,
-  A’ nyakát metszvén Iphigeniának.
-  Könnyezé búsan ha legényeit rég
-  Hős Ulysses, mert azokat megette
-  Mély üregben vad Polyphemus, ezt hát (7.)
-  Majd Ulysses meg boszulá, kiszúrván
-  Egy szemit, most ő vigad a’ boszúlton.
-      Herculest is fáradozási hírlik: (8.)
-  Mert legyőzvén Centaurust erővel,
-  Majd oroszlányt fojt, ’s fel is ölti bőrit,
-  Nyillal ő Stymphál madarit ki irtá,
-  Leste bár sárkány az arany gyümölcsöt
-  Kertben, ő még is ki lopá csalárdul,
-  Cerberust is tartja igája lánczon.
-  A’ saját délczeg paripáji által
-  Vad Diomedest feletette büszkén,
-  Hydra mérgét tűzbe vetette, aztán
-  Megzavart Thetis fia csonka arczal (9.)
-  Part közé simulva leszen folyammá.
-  Föld fiát győzé Lybiaban, el hullt (10.)
-  Cacus, Evander vigad a’ halálán! (11.)
-  Vad kan ő által leve martalékká,
-  Bajnok azt vállán lehozá halomrul,
-  Mellyel aztán tarta eget, ’s be végzé
-  Tetteit: most munka jutalma ég lőn.
-  Rajta hát bátran magas, és erényes
-  Példa ösvényére siessetek! vagy
-  Mit hivalkodtok? megutálva e’ föld
-  Fel visz az égbe!
-
-
-Jegyzések.
-
-1) Neritius, mellék neve Ulyssesnek, mert Neritiosba született, ez egy
-tengeri sziget Itaca mellett. Erről sokat lehet gyönyörrel olvasni
-Dugonics iratiban.
-
-2) Marmaricus Leo. Marmarica tartomány más néven Lybia, Syria, és
-Aegyptus közt.
-
-3) Bootes, északi két csillag, a’ Görögök Erymanthisnak, a’ Magyarok
-pedig gönczöl szekerinek nevezik, a’ Latinok, Ursa majornak. Vagyon még
-kis gönczöl csillagzat is, deákul Ursa minor, görögül Κυνοσȣρα
-(cynosura): ezek vezérsége alatt hajóztak a’ Görögök, és Phoeniciabéliek
-a’ közép tengeren, mint Ovid éneklé:
-
-  Esse duas Arctos, quarum Cynosura petatur
-      Sidoniis, Helicen graja Carina notet.
-
-_Fast. Lib. III._
-
-4) Julius Caesar, és Pompeius ügye, kik egymásközt háborkodtak.
-
-5) Ama jeles bölcs Seneca mondá hajdan: Pax bonis inter se, mali autem
-et sibi, et aliis perniciosi. – A’ Jámborok békéje állandó, a’ gonoszok
-pedig valamint ön magoknak, úgy másoknak is veszedelmesek.
-
-6) Attrides, mellék neve Agamemnon Mycenai Királynak, a’ ki Tróját tíz
-évig ostromlá, bosszút szomjazván Ilona ángyáért. Virgil.
-
-7) Polyphemus, pokolbéli kovács legény, Neptunusnak fia.
-
-8) Hercules, Jupiter, és Alcmene fia, csudálatos erejű, kiről a’
-hajdankor igen sokat regéz, itt Boëthius is némellyeket említ, buzdítván
-a’ nagy, és rettentő munkára:
-
-  Nagy tett halandó ha soha nem lehet!
-  Mert századoknak folyta se gátolá
-      Munkája által, illyre hogy ne
-      Gyujtsa, hevítse, emelje szíved.
-
-_Jeron_.
-
-9) Achelous Aetolia folyóvize Görög országban, Livadia tartományban:
-
-10) Antaeus földnek fia, rettentő nagy óriás volt, kiről azt regélik a’
-hajdaniak, hogy minden szemközt jövőt bajvivásra kihívott, és halálig
-kinzott. A’ megtalált csontjai után Sertorius bizonysága szerént 48
-könyöknyi volt magassága. Ezt Hercules többszer földre verte, de látván,
-hogy mindenkor erősebb kelne fel, a’ légbe felemelvén megfojtá.
-
-11) Cacus hegyi tolvaj, a’ ki húsz ökrét ellopá Evander nek, ezt megölte
-Hercules.
-
-
-
-
-V. Könyv Tartalma.
-
-Megfejté Boëthius az esetek mivoltát, és hogy azok az Isteni
-előtudással, és gondviseléssel nem ellenkeznek; tovább, hogy az isteni
-gondviselés nem ütközik szembe az emberi szabad akarattal, melly
-öszveköttetett az Isteni előtudással. Ezen előtudás mindent jelenkorban
-lát, ámbár nálunk embereknél, mint korlátos lényeknél elmúlt, vagy
-jövendő időben történik; ebből a’ fogamatból fejti meg az örökség
-mivoltát is.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-I. §.
-
-Mi a’ történet? csudálatos-e az Isteni gondviselés sérelme nélkül?
-
-Elmondá, és beszédét némely más dolgok előhozására, és fejtésére
-fordítá, akkor én: helyes, és a’ Te méltóságodhoz illendő javaslás; de
-mit Te régen mondottál, hogy a’ gondviselésről való kérdés több másokkal
-legyen egybe füződve, azt valósággal is tapasztalom: mert azt kérdem:
-tartasz-e valamit a’ történet felől, és minek tartod? akkor ő: lekötött
-igéretemre sietek, úgymond: és az utat, mellyen hazádba vissza vitessél,
-megnyitom. Ezek ha bár tudomásra hasznosak is; még is feltett czélunk
-útjától egy kevéssé távoznak, és félő, hogy a’ tévedéstől fáradva, az
-igaz úton való haladásra elégtelen ne légy. Mit se félj attól, mondám;
-mert kész nyugalomra válik nékem azokat érteni, mellyekben nagyon
-gyönyörködöm, ha vetekedésednek minden részeit ingatlan bebizonyítod, a’
-többiről már nem lesz kétségem.
-
-Erre ő: engedek neked ugymond, és egyszersmind imigy kezdé: ha valaki a’
-vakmerő mozgalomból, és az okok semmi egybe függésitől sem okozott
-történtet esetnek nevezi, én meg bizonyítom, hogy az eset éppen semmi,
-’s azon kivül a’ mit a’ jenlentett dolog teszen, telességgel üres szónak
-állítom. És ugyan lehet-e helye az esetnek, midőn az Isten mindeneket
-rendre szorít? mert hogy semmiből semmi sem létezhet, igaz érzemény,
-mellynek a’ régiek közül még senkisem mondott ellene, ámbár azok ezt nem
-a’ mivelő okról, hanem az anyagról, az az: minden okok természetiről,
-mint talp követ állították: de ha semmi okbúl szármoznék valami, az
-semmiből eredettnek fogna láttatni; ha pedig ez lehetetlen, az sem
-lehető, hogy ollyan legyen, a’ millyennek határoztuk. Micsoda? mondék,
-nincs tehát semmi, a’ mit vagy esetnek, vagy szerencsétlenségnek
-lehessen méltán nevezni? vagyon-e valami, ha bár a’ köz nép előtt titok
-is, a’ mivel ezen nevezetek meg egyeznek? Az én Aristotelesem azt a’
-természet visgálásában rövid, és közelítő okkal meghatározta. Minő
-módon? szólék: Valahányszor, úgymond, valami a’ szer kedvéért
-miveltetik, és talán némelly okokból, más történik, mint sem szándék
-volt, Esetnek neveztetik: ugymint: ha valaki szántó földét mivelő okból
-felszántaná, és elrejtett drága kincset találna: ez ugyan történet
-szerént esett dolognak tartatik, de nincs semmiből; mert tulajdon okai
-vagynak, mellyeknek előre nem látott, és véletlen egybe jövése szerzé az
-esetet; mert ha földmives a’ földet nem szántaná, ha csak a’ pénzt azon
-a’ helyen birtokosa nem rejti, ott soha fel nem találtatott volna az
-arany; ezek tehát okai a’ rövid történetnek, hogy az öszve akadt, és
-egybe gyűlt okokból, nem a’ szántónak szándékából eredett; mert az sem
-ügyekezett a’ ki az aranyat elrejtette, az sem, ki földét szántotta,
-hogy a’ kincs megtaláltassék; hanem a’ mint mondám, a’ mit amaz
-elrejtett, hogy ez szántott, öszve akadt a’ rejtekkel. Könnyü tehát
-meghatározni az Esetet, hogy az, egy véletlen történet öszve jött
-okokból, azokban, a’ mellyekért valami miveltetik. Öszve jönni pedig, és
-együvé jönni az okoknak, teszi az elkerülhetetlen rend menetele, melly
-a’ gondviselés forrásiból eredvén, mindeneket az ő helyekre, és üdejekre
-feloszt.
-
-  A’ magas, és meredek kő orma Acháji hegyeknek
-      Elválván, ismét szikla darabra rohan.
-  Euphrates forrása közös Tigrissel, egy érből,
-      Majd távoznak, ’s két részre oszol vizek is.
-  Öszve ha folynak azok de megint, csak egy ágyra szorítva,
-      Kettőnek viziből már leszen egy folyam ott.
-  Jöjjenek öszve hajók, ’s partról viz mosta fa szálok
-      Öszve zavart vizek is szüljenek évi csudát.
-  Még is mind ezeket lejtője halomnak okozta,
-      A’ viz rendje szerént csak lefele folyamik.
-  A’ sors is bár fék, és jó rend nélküli látszik
-      Lenni, de ő kiszabott pálya szerént meneget.
-
-
-II. §.
-
-Az okos állat annál szabadabb, mennél inkább ment a’ gonosz kivánság
-rabságától.
-
-Veszem észre, és a’ mint te beszéltél, én is úgy érzek. De emez
-egymásból szőtt okok szere mellett, vagyon-e valami szabadsága
-akaratunknak? Vagy talán az emberek lelki indulatait is, a’ véletlen
-esetek láncza szorongatja? van, mondá: mivel nem is tehet semmi eszes
-állat szabad akarat nélkül, mert a’ mi természet szerént eszével élhet,
-annak itélhető ereje vagyon, mellyel önnön magától választást tesz, és
-igy a’ kerülni, vagy kivánni valókat megesméri, a’ mit pedig kivánni
-valónak itél valaki, azt ohajtja; a’ mit meg elkerülni valónak tart, azt
-elmellőzi: azért a’ kik ésszel birnak, van szabadságok akarni, és nem
-akarni is.
-
-De ezen szabadságot nem mindenikben egy aránt állítom lenni: mert a’
-magas, és istenes állatozásoknak mind világos itéletek, mind pedig
-romolhatlan akaratjok, és foganatos hatalmok vagyon a’ kivánt dolgokhoz.
-Az emberi lelkek szabadabbak ugyan akkor, ha magokat az Isteni elme
-visgálásában meg őrzik, kevesebbet, ha testiekre ereszkednek, még
-kevesebbet ha földi tagokhoz kötöztetnek; leg nagyobb rabságok pedig az,
-ha vétkek által eszek birtokából kiesnek. Mert mihelyt a’ leg főbb
-igazság világáról az alacsonyok, és sötétekre tekéntenek, legottan a’
-tudatlanság felhőitől homályosodnak, veszedelmes kivánságtól
-zavartatnak, mellyeket, közelítvén, elfogadtak, ’s a’ melly rabságot
-szerzettek magoknak, segítik, és szinte ön szabadságoknak foglai.
-Szemléli mindazonáltal ezeket az öröktől fogva mindeneket eleve látó
-gondviselés tekéntete, ’s kinek kinek érdeme szerént örök rendeléssel
-intéz. Mindent lát, és mindent hall.
-
-      Édes ajakkal tiszta világát
-  Napnak eléneklette Homerus;
-  A’ melly még is belseit épen
-  Földnek, vagy sik tengerek alját,
-  Nem vala képes gyenge világgal
-  Által járni, csak a’ ki teremtett
-  Mindent: Mert szemlélve magasról,
-  Lát nyilván, de homály köde sem föd,
-  Egy perczben lát ő esze mindent,
-  A’ mi leendő, múlt, ’s jelen itten.
-  A’ ki, mivel mindent egyedül lát,
-  Hát elmondhatod: ő az igaz nap!
-
-
-III. §.
-
-Ellenkezni látszik Isteni előtudással a’ szabad akarat.
-
-Akkor én: ime ismét nagyobb kétséggel zavartatom. Micsoda kétséggel?
-kérdé: gyanítom immár mik háborgatnak: az, mondám: igen ellenkező, ’s
-lehetetlen dolognak látszik, hogy az Isten mindent eleve lásson, és még
-is szabad akarat lehessen: mert ha mindeneket előre lát az Isten, és
-semmi módon meg nem csalathatik, szükségkép meg kell lenni, a’ mit a’
-gondviselés leendőnek előre látott, azért; ha öröktől az emberek nem
-csak tetteit, hanem még tanácsait, és gyönyöreit is előre esmérte; semmi
-sem lesz az akarat szabadságából; mert sem cselekedet, sem akarat nem
-lehet más, hanem csak az, mellyet a’ csalhatlan Isteni gondviselés eleve
-érzett: mert ha a’ szereket lehet másfelé kanyarítani, nem lesz a’
-jövendő eránt bizonyos előtudás, hanem inkább bizonytalan vélemény, a’
-mit Istenről hinni tilosnak vélek. De azt az okot sem fogadom el,
-mellyel némellyek hiszik, hogy ezen kérdés csomóját felbonthatják: mert
-mondják: nem azért történik valami, mivel a’ gondviselés eleve látta
-leendőnek; hanem inkább ellenben, mivel a’ mi leendő, az, az Isteni
-gondviselés előtt titok nem lehet, és illy móddal szükség ellenben
-érteni, mert nem szükség meglenni azoknak, mik előláttatnak, de szükség,
-hogy a’ leendők elő láttassanak.
-
-Mint ha bizony a’ volna kérdés, hogy mellyik okozza a’ másikat, az elő
-látás-e a’ leendő szükséges létét, vagy a’ szükséges lét az eleve
-látást? De mi azt iparkodjunk megmutatni, hogy akar mikép legyen az okok
-rende, még is szükség legyen az előtudott szerek létele, ha bár az
-előtudás, a’ meg esendő szükséget ne látszassék is következtetni.
-
-Mivel ha valaki ül, a’ vélekedésnek, melly őtet ülni gondolja, igaznak
-kell lenni; de ellenben ismét, ha valakiről igaz a’ vélekedés, mivel ül,
-annak bizonyára kell ülni. Mind a’ kettőben tehát van szükség, ebben az
-ülni való, abban hogy igaz: de nem azért ül kiki, mivel igaz a’
-vélemény, hanem inkább ez igaz, mivel előbb valakinek kellett ülni. Ugy
-van, mivel az igazság oka egyrészről ered, még is mind a’ kettőben
-vegyes szükség vagyon. Hasonképen kell a’ gondviselésről, és leendő
-szerekről okoskodni, mert ha bár azért történnek, mivel előláttatnak,
-még is az Istentől, vagy leendők láttatnak, vagy eleve láttatva leendeni
-kellett, a’ mi egyedül elegendő a’ szabad akarat elfojtására.
-
-Már most melly következtetlen azt mondani: hogy az örök előtudásnak oka
-a’ szereknek üdőben való bételesedése! mit tesz itt mást, vélni, hogy az
-Isten a’ jövendőket azért látja, mivel meg lesznek, mint sem gondolni,
-hogy a’ mellyek történtek, az Ő legfőbb gondviselésének okai legyenek?
-erre: valamint a’ mit tudok lenni, annak kell is létezni szükségképen:
-úgy a’ mit jövendőben esmérek lenni, annak szükségkép meg kell lenni.
-Igy történik, hogy az eleve tudott dolgok meglételét el nem lehet
-kerülni. Végtére ha valaki, mit máskép, mint sem a’ dolog létez, gondol;
-az nem csak nem tudomány, hanem csalárd vélemény, és az igazi
-tudománytól nagyon különző.
-
-Azért ha úgy leendő valami, hogy annak létezése nem bizonyos, és
-szükséges; azt, hogy telesedjék, ki tudhatja előre? mert valamint a’
-tudomány nem vegyül hamissággal; úgy a’ mi az által felfogatik, a’ mint
-felfogatott, máskép nem lehet, és ez az oka, hogy hazugsággal
-szükölködik a’ tudomány, és a’ mint a’ dolog van, azt úgy fogja fel. Mit
-tehát? minő móddal esméri az Isten ezen bizonytalan leendőket? mert ha
-elkerülhetetlenül leendőknek véli, a’ mellyeknek lehet nem történni is,
-csalódik, a’ mit nem csak vélni, de szóval mondani is tilos; ha a’ mint
-vannak, azokat úgy határozza leendőknek, hogy azokat lehetni, vagy meg
-nem lehetni eleve esméri, minő elő tudomás ez, melly semmi bizonyost,
-semmi állandót fel nem fog? különöz-e ez Tiresias azon nevetséges
-jövendölésétől? „A’ mit mondandok, vagy meg lesz, vagy nem“ (4.) mivel
-külömb emberi véleménynél az Isteni gondviselés, ha mint az emberek,
-bizonytalanúl itél azokról, mellyek leendősége bizonytalan? Ha ő nála,
-mint mindenek forrásánál semmi bizonytalan nem lehet, bizonyos azok
-leendősége, mellyeket jövendőknek csalhatlanul előre tudott. Azért az
-emberi tanács és cselekedet nem bir szabadsággal, mellyet az Isteni
-elme, minden hamisság tévedése nélkül, eleve látva, egy esetbe foglal,
-és fűz. Ha ezt elfogadjuk, világos: hogy az emberi dolgoknak nagy
-hanyatlása következik! Haszontalan igértetik a’ jámboroknak jutalom, a’
-gonoszoknak büntetés, mellyeket semmi szabad, és ön akaratból való lelki
-indulat nem érdemlett: és az mindenek előtt legigazságtalanabbnak
-látszik, a’ mi leg igazabbnak itéltetik most, büntetni a’ gonoszokat, és
-jutalmazni a’ jámborokat, a’ kiket egyre, vagy másra nem a’ szabad
-akarat vezet, hanem a’ leendőség bizonyossága kénytet: nem lesznek
-vétkek sem erények, hanem minden érdemek egy kevert, és eloszolhatlan
-zavarék, minél gonoszabbat gondolni sem lehet; midőn a’ gondviselésből
-ered minden szerek rende, és az emberi tanács semmit nem tehet; az
-történik, hogy a’ mi hibáinknak oka lenne a’ minden jók alkotója; és
-ebből az következnék, hogy reményleni, és kérni oktalanság volna; mit
-reményljen valaki, vagy miért könyörögjön, ha az ohajtottakat egy
-változhatlan rend egybe csatolja? Megszünik az Isten, és emberek közt az
-a’ közlekedés, hogy reméljünk vagy kérjünk: mert az igaz alázatosság
-árával, az Isteni kegynek megbecsülhetlen velünk való közlését
-érdemeljük, melly csak egy mód, melly által az emberek Istennel
-beszélhetni értetnek, és a’hoz az elérhetlen világhoz előbb, hogy sem
-valamit nyerjenek, könyörgésekkel juthatni: mellyek, ha elfogadtatik a’
-jövendők szükséges léte; mit sem nyomnak: mi lészen tehát a’ mi által a’
-szerek fő vezéréhez kapcsoltatunk, és ragaszkodhatunk? Azért szükséges,
-hogy az emberi nemzet a’ mint előbb énekeléd, szétszakadozva eloszoljék.
-
-  Melly viszás ok merte szereknek
-  Bontani csendit, mellyik az Isten,
-  A’ ki ma hábort két igazaknak
-  Rendele? a’ miket érteni könnyü
-  Egyenként, de vegyítve nem értjük.
-  Hát igazak közt nincs-e külömbség,
-  Vagy mindég jó rendre fogulnak?
-  De az ész vak test terhe alatt nyög,
-  ’S nem képes az elzárt szeme látni,
-  (Bár ha csekély legyen) a’ szerek ízét.
-  De miért lehetett annyira vágyó,
-  Tudni okát igazaknak az ember?
-  Tudja, hogy azt esmerve szorongat?
-  Ha tudá, mért esmerni kivánja?
-  Esmertlent pedig a’ ki kiván, az
-  Vak! ki kiván ollyast, ha nem esmert?
-  Vagy ki követheti, mit ha nem esmert?
-  ’S azt hol fogja találni, találtat
-  Pedig ő de miről esmeri aztán?
-  Ha az Istent vizsgálja az égben,
-  Lát-e egészt, és részeket is mind?
-  Most hogy testi homály födi őtet,
-  Nem feledé, de magát sem egészen:
-  Bir az egésszel, részeivel nem!
-  A’ ki tehát vágy igazat látni,
-  Nem tudhat mindent, de tudatlan
-  Sem marad ő épen, sem üressen;
-  Mert már birja az öszves egészet,
-  És vizsgálja gyakorta erősen,
-  Hogy birtakhoz is adja megint az
-  Elfeledett részt.
-
-
-IV. §.
-
-Az Isteni előlátás megegyez a’ szabad akarattal.
-
-Akkor igy szólalt: régi panasz már ez az Isteni gondviselésről, mellyet
-Cicero is megforgatott (5.) midőn a’ jövendölést felosztotta, és magad
-is többször eszmélkedtél felőle; de még is eddig közületek egyik sem
-fejtette meg elég szorgosan, és nyomósan: melly homálynak az az oka,
-hogy az emberi okoskodás ereje, az Isteni előtudás egyszerüségéhez nem
-férhet, mit ha valamiképen érhetne, vége lenne minden kétkedésnek. Ezt
-úgy fogom nyilvánítni, és bebizonyítani, ha a’ minn előbb fenn akadtál,
-előbb megfejtendem. Mert azt kérdem, mért nem elégled a’ megfejtettek
-okát, a’ melly mivel az előtudást nem tartja a’ leendő szerek szükséges
-okának, nem is akadálozza az előtudás akaratunk szabadságát. Talán te
-más okból következteted a’ leendők szükségét, mint sem hogy a’ mik
-előtudatnak, azoknak meg nem lenni, nem is lehet? Ha tehát az előesméret
-semmi szükséget sem hoz a’ leendőkre, a’ mit előbb megvallottál, hogy
-lehetne a’ szabad akaratból származó dolgokat egy bizonyos történetre
-kénytetni? mert hogy észre vedd mi következhetik belőle: ha feltesszük,
-hogy nincs előtudás, hát azok, a’ mennyire illeti, mellyek szabad
-akaratból történnek, szükségből történnek-e? épen nem. Tegyük fel, hogy
-történtek, de nem szükségből, azután is úgy vélem, megmarad az akarat
-egész szabadsága.
-
-De azt mondod: ámbár az előtudás nem kényteleníti meglételre a’
-történendőket, de még is jele, hogy megtörténjenek.
-
-Ezen móddal, ha az előesméret nem volna is, még is szükséges leszen a’
-jövendők meglétele: mert minden jel csak azt mutatja, mi legyen, nem
-cselekszi pedig, a’ mit jelent. Annak okáért meg kell mutatni, hogy
-semmi sem történhetik szükségtelenül, és hogy az előesméret egy jele
-legyen a’ szükséges leendőségnek, különben ha ez semmi, a’ jel sem lehet
-annak jele, a’ mi semmi. Már pedig a’ bebizonyítás okok erején épült,
-nem jeleken, nem is külről vett okoskodásból, hanem meg egyező, és
-szükséges okokból következik.
-
-De hogy lehet az, hogy ezek ne telesedjenek, mellyek előláttatnak?
-mintha bizony mi azokat, miket az előlátás jövendőknek esmért, meg nem
-történendőknek hinnők; és nem azt vélnők inkább: ámbár lesznek, de
-természet szerént való szükségből nem lesznek.
-
-Mit könnyen abból is észre vehetsz, hogy többet látunk szemeinkel, mik
-történnek: Ugymint azokat, miket a’ lovak mérséklésében, és forgatásában
-látszatnak cselekedni a’ kocsisok, és igy más dolgokat is. Kénytet-e még
-is közülök valakit a’ szükség úgy cselekedni? Semmikép sem. Mert
-hasztalan volna a’ mesterség ereje, ha minden kénytelen mozdulna. A’
-mellyek tehát minden szükség nélkül leendők, nincs szükségök létezni
-előbb, hogy sem lennének. Azért vannak olly leendők, mellyek létele ment
-minden szükségtől. Azt vélem, hogy semmit sem mondana, ha valaki azt
-mondaná, hogy a’ mellyek most történnek, előbb hogy sem történtek,
-leendők nem valának. Igy tehát ezen előesméreteknek is vagyon szabad
-leendőségök; mert valamint a’ jelenek tudása semmit sem okozza a’
-létezést; úgy a’ jelenek, a’ jövendőket, mellyek leendők, semmiképp sem
-kénytetik. Te pedig azt mondod, hogy épen erről van a’ kétség: valjon
-azon dolgokat, mellyeknek nincs szükséges leendőségök, lehet-e elő
-esmérni? nemde ellenkezni látszatnak, és te azt véled, hogyha
-előláttatnak, szükségkép leendők; ha szükség nincs, nem is tudatnak
-előre, mert a’ tudomány semmit fel nem fog az igazságon kivül? ha mi
-bizonytalan leendők vannak; ’s azok mint bizonyosak előláttatnak, az a’
-vélemény homálya, nem a’ tudomány igazsága; mert máskép vélni mintsem a’
-szerek volta létez, a’ tudomány tökélyétől való tévedésnek hiszed. Ezen
-tévedés abból ered, hogy mindenek mellyeket kiki esmért, azonok
-erejéből, és természetéből véli esmérni, mellyek tudatnak; a’ mi pedig
-mind ellenkezőleg van. Minden, a’ mi megesmértetik, nem tulajdon ereje
-szerént, hanem az emberi tehetség szerént esmértetik.
-
-Hogy ezen állítás példából is ki tessék: a’ test ugyan azon gömbölét,
-máskép látja a’ szem, máskép érzi a’ tapéntás; a’ szem távól maradván,
-egyszerre lövellett sugarak által az egészet szemléli; a’ tapéntás pedig
-hozzá érvén, és fogódzván, annak mózgása alatt gömbölegét részenként
-érzi. Magát az embert is máskép tekénti az érzékenység, máskép a’
-képzelet, az ész máskép, az értelem is. Az érzés, anyagból létező
-külsejét, a’ képzelet csak külsejét minden anyag nélkül, az ész pedig
-ezeket meg haladván nemét is, melly minden részecskékben vagyon, egy
-közönséges tekéntettel szemléli.
-
-Az értelem leg magasabb szemmel néz, felül haladván a’ mindenség körét,
-azon egyszerü formát a’ tiszta ész erejével tekénti: mellyben leg inkább
-azt kell észre venni, hogy a’ főbb felfogó erő az alsókat magában
-foglalja, az alsóbb pedig soha fel nem ér a’ felsőhöz. Tudni kell, hogy
-az érzékenység test nélkül semmit sem ér, minden nemeket a’ képzelet sem
-néz, sem az ész az egyszerü formát meg nem foghatja; hanem az értelem
-ezek felett helyhezve, letekéntvén felfogja a’ formát, mellyek abban
-léteznek, öszvesen látja, de olly móddal, mint magát a’ formát, melly a’
-többiek előtt esméretlen volt; mert mind az ész egészét, mind a’
-képzelet formáját, mind pedig az érezhető anyagot esméri; sem észt, sem
-képzeletet, sem pedig érzékenységet nem használva: hanem csak egy elmei
-pillanattal valóságosan, hogy úgy szóljak, mindeneket lát; az ész is,
-midőn valami közönségest néz, sem képzelettel, sem érzékenységgel nem
-él, és a’ képzelhetőket, és érezhetőket felfogja, mivel ez az, mi
-felfogása mindenségét igy határozza; =két lábú okos állat az ember,=
-melly ámbár egy közönséges esméret, még is, hogy egy képzelhető, és
-érezhető dolog, senki sem kételkedik, mert az, nem képzelettel, vagy
-érzéssel, hanem eszes felfogással tekénti. A’ képzelet is, ámbár a’
-látás érzéséből, és képek alakításából vevé eredetét, még is az érzés
-hijányával is az érezhetőket szemléli, nem érezhető, hanem képzelhető
-okoskodással itélvén. Látod-e már most, hogy minden ember az esméretben
-inkább ön tehetségével él, mint a’ meg esmértek erejével? Nem is
-igaztalanul, mert ha minden =itélet az itélö müve;= szükséges, hogy kiki
-ön munkáját ne máséból, hanem ön hatalmából végezze.
-
-  Már hajdan kora szült ugyan
-  Félszeg bölcseket, a’ kik az
-  Érzést, ’s képeket a’ küli
-  Testnek részeirül hiszik
-  Szép elmében eredni, és
-  Mint’ a’ régkor irászai
-  Szokták nagy levelekre, ha
-  Tiszták, és recze nélkülik
-  A’ csínos betüt írni. De
-  Hát már hogyha az elme csak
-  Nyugszik, mit sem erölködik,
-  És csak szenvedi, mint hanyag
-  A’ testnek jelit, és csekély,
-  A’ kül tárgyi haszontalan
-  Képét tünteti mint tükör;
-  Honnét lett ez az esmeret
-  Elmében? mikor ez szemel
-  Mindent, eggyeseket mi lát?
-  Esmert dolgokat is feloszt?
-  Felfog, részre oszoltat is?
-  Változtatja utát, midőn
-  Ő eszmélkedik a’ magas
-  Okrul, ’s mélyre ereszkedik,
-  Majd ismét ha magába száll
-  Megczáfolja igaz, hamist?
-  Hej sokkal müvelőbb ok ez,
-  Nőlt még többre hatalma is
-  Annál, melly az anyag szerént
-  Önkényt szenvedi bélyegit.
-  Még is léteze már előbb
-  Testben lelki hatalmat is
-  Ébresztő teli szenvedély:
-  Mert csak bántsa világ szemit,
-  Vagy halljon füle hangzatot;
-  Már serkentve vidul esze,
-  Benn melly képeket ő bira,
-  Most indítja menetre, sőt
-  Még kül méri jelekhez is.
-  Aztán rejteki képeit
-  A’ külsőkbe vegyíti mind.
-
-
-V. §.
-
-Az érzékenység észnek, ész pedig az Istennek szolgája: a’ bizonytalan
-leendők az eleve látásból értetnek.
-
-Hogyha a’ test érzésében, ámbár illessék az érző eszközöket kül tárgyak
-minéműségei, és a’ mivelő lélek erejét meg előzze testi szenvedély,
-melly az ész cselekedetit magára ébreszti, és az addiglan nyugvó képeket
-felindítja; ha mondom, a’ test észrevételiben a’ lélek nem jegyeztetik
-meg szenvedéllyel, hanem maga erejével itéli meg, hogy a’ szenvedés a’
-testhez tartozik; mennél inkább azok, mellyek minden testi illetések
-alul kivetettek; nem a’ küli tárgyakat követik a’ külömbző itélet
-dolgában, hanem magok ön esze munkálatit végzik: ’s e’ szerént sokféle
-esméreteket nyertek a’ külön rendű állatok; mert minden érzékenység
-esméret nélkül, a’ mozdulatlan állatoknak jutott egyedül, minémüek a’
-tengeri csigák, ’s mind azok, mellyek kősziklákhoz ragaszkodva
-tengődnek. A’ képzelet pedig mozgó barmoknak, mellyekben még valami
-kivánó, és távoztató indulat látszik lenni. =Az ész csupán az emberi
-nemzeté egyedül; valamint maga az értelem az Istené,= mellyből az jön
-ki, hogy az esméret legfőbb való a’ többi közt, melly nem csak a’ maga,
-de még a’ más esméretek alá vetett tárgyakat is tulajdon természete
-szerént megesméri.
-
-Mit? ha tehát az okoskodásnak az érzékenység, és képzelet ellent áll,
-azt mondjuk-e, hogy semmi az a’ mindenség, mellyet az ész látni vél?
-mert a’ mit érezhetni, képzelhetni, az mindenség nem lehet; vagy tehát
-az ész itélete igaz, és semmi érezhető nincs, vagy mivel esméri, hogy
-több szerek vagynak az érzések és képzeletek alá vetve, hiú lesz az ész
-felfogása, melly az érezhetőt, és különös egyest, mint közönségest
-tekínti. Ha pedig ezekre az ész ellen szólal; hogy ő ön magát, és még a’
-mi érezhető, és képzelhető a’ közönséges tekéntetben látja, azok pedig,
-t. i. az érzés, és képzelet a’ közönséges esméretre nem vágyhatnak, mert
-azok esmérete a’ testi képeket meg nem haladhatja, a’ szerek
-természetéről pedig az erősebb, és tekélyesebb itéletnek kell hinni az
-e’féle pörben: tehát mi, kik mind okoskodó, mind képzelő, és érző erővel
-birunk, nemde az okoskodás ügyét, inkább igazlanók? Hasonló e’hez az
-emberi ész dolga, midőn azt, hogyha csak az Isteni értelem a’ leendőket
-úgy nem esméri meg mint ő, nem is látja.
-
-Mert te igy beszélsz: ha a’ szereknek bizonyos, és szükséges leendősége
-nincsen; azok, hogy bizonyosan leendők, előtudni nem lehet. Ezen
-szereknek tehát nincs elő tudhatása, mellyet ha ezek eránt is tartunk
-lenni, semmi sem leszen, a’ mi szükségből nem ered. Ha tehát a’ mint az
-észben részeltetünk, ugy birhatnánk az Isteni elme itéletével is,
-valamint a’ képzelet, és érzésről itéltünk, hogy az észnek engedjen az
-érzés, és képzelet, úgy az ész felül is leg igazabban állítanók, hogy
-magát vesse alá az Isteni elmének. Ha csak lehet, ezen fő értelem
-polczára emelkedjünk; mert ott látja meg az ész, a’ mit magában nem
-láthat; az az hogy mi módon látja bizonyosnak, és elvégzetnek, még
-azokat is az előlátás, mellyeknek nem bizonyos leendőségök, és hogy ez,
-nem vélemény, hanem a’ fő tudomány határ nélkül való egyszerüsége.
-
-  Héj be csudálatos a’ test külseje itt az állatoknak!
-  Némelly messze kinyúlt testel mert csúszva, mászva indul,
-  És szakadatlan nyomdoka porba le nyomva látszik a’ föld
-  Színén: Más ékes tollával az égre, ’s földre röpkény
-  Hig levegőt veri, ’s kedve szerént a’ merre tetszik uszkál,
-  Más ismég ön kedve után oda léptet a’hol örvend:
-  Vagy zöld mezőket, vagy is erdei sűrüket be járkál.
-  Ámbár mind ezeket ha külömbzeni látjuk ön alakkal
-  Még is földre lehajlott fővel erőtlenek magokban;
-  Ember az egy maga, a’ ki fejét hordozza fenn magasban,
-  És igyenes testel könnyű alapúl, lenéz, ’s utálja
-  A’ földet. Ha te birsz ésszel, maga föld az, a’ mi int, hogy
-  Arczal eget ha szemelsz, szivedet le ne kössd agyaghoz, és hogy
-  Még szép lelkedet is felemelni siess ezennel égbe.
-  Elméd lábad alatt ne legyen, ne gyalázza már Urát test!
-
-
-VI. §.
-
-Az Isteni előlátás mindeneket jelenkorban szemlél; a’ dolgok meglételét
-pedig mi sem kényteleníti.
-
-Mivel tehát a’ mint előbb mutattam, hogy minden a’ mi tudatik, nem maga,
-hanem annak természetétől, a’ ki elméjében foglalja, esmértetik meg,
-tekíntsük most a’ mennyire lehet, minő állapotja legyen az Isteni
-állatozásnak, hogy megesmérhessük azt is, minő tudománya legyen. Minden
-okos ésszel biró itélete az, hogy az Isten öröktől fogva létez,
-vizsgáljuk meg tehát, mi az örök üdő? mert az fogja nyilvánítani az
-Isteni természetes tudományt.
-
-Az örök üdő egy végnélküli élet egész és tekéletes birása: a’ mi
-világosbban ki tetszik egybe hasonlítva a’ mulandókkal. Minden a’ mi
-üdőben él, az a’ múlttól jelen üdőben a’ jövendőre megy által; nincs is
-semmi az üdőben, a’ mi egész élete térét egyszerre bírhatná: mivel a’
-holnapot nem érte meg, a’ telnapot[1] pedig már elvesztette, a’ mai
-napon is csak annyit élhet, mennyi egy repke percz. A’ mi tehát az idő
-mértékéhez szabatott, ámbár az, mint a’ világról vélekedett Aristoteles,
-sem kezdődött valaha, sem végződik, és élete az üdő mérhetlenségéig
-terjed, még sem ollyan, hogy örökkön valónak méltán hitessék; mert az
-egész élet bár mérhetlen legyen is, de egész térét nem foglalhatja
-egybe, a’ jővendőt is, mellyet el nem ért, nem birja, a’ multból pedig
-kiesett. A’ tehát, ki egész telességgel felfogja, és birja a’ végtelen
-életet, kinek a’ jövendő jelen van, kitől az elmúlt nem, távozott, az,
-az örökkön valóság: kinek tulajdona, hogy valamint ön magánál jelen, úgy
-a’ futó üdő végtelensége is előtte jelen legyen. Azért hibás azok
-véleménye, kik Platót hallván azt hiszik, hogy ezen világnak sem kezdete
-üdőben nem volt, sem pedig fogyatkozása nem lészen, és igy a’ teremtett
-világot, az alkotóval egykorunak vélik. Más az, hogy Plato szerént
-végtelen életben van a’ világ, más az is, hogy a’ végtelen élet egy
-jelenvaló fogás legyen, a’ mi egyedül csak az Isteni elme tulajdona. Nem
-is kell vélni, hogy az Isten a’ teremtett szereknél régiebb az üdő
-mennyiségével; hanem egyszerü természeti tulajdonival. Mert ezen
-mozdulatlan élet jelen állapotját az üdőbeli szereknek végnélküli
-mozgása másolja, ’s midőn az kiképezni, és felérni nem tudja; megszünik
-mozdulatlan a’ mozdulatlanságból, és az egyszerüség jelenében elfogy a’
-jövendőség, és múlt mennyiségére; mivel pedig az egész élet telességét
-nem birhatja, ugyan azon okból, hogy mivel semmi módon nem szünik lenni,
-a’ mit telesíteni, és kiképezni nem tud, vetélkedni látszik, megkötvén
-magát ezen csekély, és repke percz jelenéhez: melly, mivel az örök
-jelennek valamelly képét viseli, akar minek jusson, azt cselekszi, hogy
-látszassék létezni. Állandó pedig nem maradhatván, a’ végtelen üdő
-útjába tért, mellyből történt, hogy menve folytatná életét, mellynek
-teles voltát maradva fel nem foghatná, annak okáért ha a’ szereknek
-illendő neveket akarunk adni, Platót követvén, az Istent örökkön
-valónak, a’ világot pedig végtelennek nevezzük.
-
-Mivel tehát minden itélet az ő természete szerént, mellyek alatta
-vannak, azokat fogja fel; az Istennek pedig mindég örökös, és jelenes
-állapotja, az ő tudománya is felmúlván minden üdő forgását, az ő
-egyszerü jelenében marad, és a’ múlt, és jövendő szerek végtelen térét
-egybe foglalván, úgy szemlél mindeneket az ő egyszerü esméretében,
-mintha most miveltetnének. Azért, ha az előtudást, mellyel mindeneket
-előesmért, fontolgatod, nem vélheted mint jövendőnek előtudását, hanem
-igazabban, tudását a’ meg nem szünő jelenségnek, innét nem előlátásnak,
-hanem =gondviselésnek= mondatik azért, hogy a’ legalább való szerekből
-alakítottakat, mint egy a’ szerek legmagasabb csúcsáról, mind által
-látja.
-
-Hogy kivánod tehát, hogy azok szükségből legyenek, a’ miket az Isteni
-szemek meglátnak, midőn még az emberek sem teszik szükségből valókká, a’
-miket látnak? Mert ugyan a’ miket előtted jelen szemlélsz, a’ te látásod
-kényteleníti-e szükségesen? Semmikép sem! ’s pedig az emberi
-jelenvalónak, az Istenivel van valami hasonlatossága; valamint hogy az
-emberek üdeigvaló jelen állapottal látnak, úgy az Isten is az örökkön
-való jelenlétével! Már most ez az Isteni eleve látás, a’ szerek
-természetét meg nem változtatja; hanem jelen állapotukban látja, a’
-millyenek reánk nézve jövő üdőben leendők; de nem is zavarja össze a’
-szerek aránti itéletét, hanem elméje egy tekéntettel esméri, mind a’
-szükség, mind a’ szükségtelen leendőségeket: valamint ti, mikor
-egyszer’smind látjátok járni a’ földön az embert, és a’ napot az égen,
-még is választást tesztek, hogy ez szükségből, amaz pedig készakartva
-történik. Igy tehát a’ mindeneket szemlélő Isteni tekéntet, nem bontja
-fel a’ szerek mivoltát, melly nála jelen vagyon, de az üdő voltához csak
-leendő. Ebből hozzuk ki, hogy ez nem vélekedés, hanem igazságon épült
-esméret, midőn valamit megteendőnek esmér lenni, ugyan azon okról tudja,
-hogy meglételre nem kénytelenítetik a’ szükségtől.
-
-Ha azt mondod, hogy a’ mit Isten megleendőnek lát, lehetetlen hogy meg
-ne legyen, a’ minek pedig lehetetlen meg nem lennie, az szükségből
-leszen, és engem erre a’ szükség névre szorítasz; megvallom ugyan, hogy
-ez felbonthatlan igaz dolog; de a’ mihez alig közelíthet valaki, hanem
-csak az Isten vizsgálja! Azt felelem reá, hogy azon egy állapot, midőn
-az Isteni esmérethez csatolod, szükséges, mikor pedig maga természete
-szerént vizsgálod, szabad, és készakartva való; mert kétféle a’ szükség,
-eggyik kikötés nélkül való szükség, p. o. minden ember halandó; a’ másik
-kötés alatt van, p. o. ha valaki jár, annak szükséges mozgani, járni;
-mert ha valaki mit tud, az máskép nincs, mint tudja. De ez a’ kikötéssel
-való szükség, a’ kikötés nélkülit nem húzza magával, mert a’ szükséget
-nem az ő tulajdon természete okozza, hanem a’ hozzá adatott kötés, mivel
-semmi szükség sem kényteleníti a’ járásra azt, ki kész akartva jár, noha
-mikor lépeget, járnia kell.
-
-Hason módon, ha az Isteni előlátás valamit lát jelen lenni, annak
-szükség lennie, bátor nem kénytelenítetik lenni: de az Isten a’ szabad
-akaratból származó leendőket jelen látja lenni, ezek tehát az Isten
-látásához képest szükségessé válnak az esméret, és ok kötése által;
-magukban pedig vizsgálva, szabadságuk vagyon. Meg lesznek tehát kétség
-kivül mindenek, a’ mellyeket az Isten elő látott lenni; de némellyek
-szabad akaratból származnak, mellyek ámbár elő teremnek lételükkel, még
-is tulajdon természetüket el nem hagyják; mert minekelőtte lennének, el
-is maradhattak volna.
-
-Mi külömbség van tehát benne, ha nem szükségből valók, mikor az Isteni
-tudomás oka miatt csak ugyan kénytelen lesznek minden módon? az a’
-külömbség t. i. mi az előbb említettem feltünő nap és járó ember közt,
-melly kelet, és járás midőn lesznek, nem lenniek lehetetlen; még is
-egyikének minekelőtte lenne, szükségképen kellett lennie, a’ másiknak
-pedig nem. Ugy azok is mellyek az Isten előtt jelen vannak, kétség kivül
-vagynak, de ez a’ szerek szükséges voltából, amaz pedig a’ mivelők
-szabadságából származik.
-
-Nem is ok nélkül mondottuk, hogyha ezek az Isteni esmérethez képest
-tekéntetnek, szükségből valók; ha pedig magokban nézetnek, a’ szükség
-nyügétől felszabadultak: valamint hogy minden a’ mi érzékenység alá
-vettetett, ha észhez képest veszed, közönséges, ha magában, különös: de
-ha, úgy mondod: az én szabadságomban áll szándékomat megváltoztatni,
-meghamisítom az Isteni eleve látást, midőn a’ miket ő előlát, talán
-változtatom? Azt felelem: te ugyan fel tett szándékodat megmásíthatod,
-de mivel az előlátás igazsága jelenben szemléli, hogy ezt
-megcselekedheted, avagy meg cselekszed-e, és merre fogod szándékodat
-változtatni, az Isteni előlátást el nem kerülheted: valamint hogy reád
-néző szemnek tekéntetét el nem távoztathatod, bár minő cselekedetekre
-változzék szabad szándékod.
-
-Mit felelsz? azt mondod, az én rendelésemből változik-e meg az Isteni
-előlátás ugy, hogy mivel én most ezt, most amazt akarom, az is egymás
-után az ő esméretét másolja? épen nem. Mert az Isteni látás minden
-jövendőt meg előz, és tulajdon esmérete eleibe idéz: nem is egymás utáni
-rend szerént esméri előre most ezt, most amazt; hanem minden legkisebb
-változása nélkül a’ te változásidat egy tekéntettel meg előzi, és egybe
-foglalja, mert mindenek felfogásának jelenlétét nem jövendők lételétől,
-hanem saját egyszerü voltától vette az Isten. Mellyből az is
-megfejtetik, a’ mit előbb vitattál, hogy illetlen dolog volna, ha az
-Isteni tudomást a’ leendő dolgok okoznák; mert a’ tudománynak ezen,
-mindent jelen lévő esmérettel egybe foglaló ereje, maga határoz meg a’
-világon minden nemű állapotokat, és az utánna valóknak semmivel sem
-tartozik.
-
-Ezek igy lévén, ép, és minden sérelem nélkül marad az emberi akarat
-szabadsága, nem is igaztalan törvények szabnak jutalmat, és büntetést a’
-minden kénytelenségtől ment, és szabad akaratnak; fenn marad az onnan
-felül néző, mindeneket előlátó Isten is, és látásának mindenkor jelen
-lévő örökvalósága, a’ mi cselekedetink leendő nemüségével meg egyez, a’
-jóknak jutalom, a’ gonoszoknak büntető bért rendelvén, és kiosztván. Nem
-is hasztalanok az Istenben helyzett remények, és könyörgések, mellyek,
-ha helyesek, foganatlanok nem lehetnek. (6.) Gyülöljétek tehát a’
-vétkeket, szeressétek, és gyakoroljátok a’ jóságos cselekedeteket, igaz
-és jó reménységre emeljétek, és bátorítsátok lelketeket, alázatos
-imádságokat küldjetek fel a’ magasságba, mert nagy kötelességtek vagyon
-(ha csak el nem akarjátok mellőzni) a’ jámbor életre, midőn a’ mindent
-látó biró szeme előtt kell munkálnotok.
-
-VÉGE.
-
-
-Jegyzések.
-
-1) _Achemenia_. Achaja sziklái Görög országban a’ tenger parton.
-
-2) _Tigris_, _Euphrates_, nevezetes vizek kis Asiában, vagy is
-Natoliában: ezek Ararat hegy tövénél egy forrásból eredvén, majd szét
-folynak külön medrökben, majd ismét öszve folyván a’ Persiai öbölbe
-ömlenek. A’ Tigris, nevét vette azon gyorsan futó, ’s ragadozó állattól,
-mellyet Tigrisnek nevez minden nemzet; mivel ez a’ víz is sebessége
-által nagyon ragadozó.
-
-3) _Homerus_ leg régiebb, és jelesb költész 1000 évvel élt Krisztus
-születése előtt, kit hét város vetélkedve tulajdoníta magának, u. m.
-Argos, Athena, Chios, Colophon, Cuma, Pylos, Smyrna. Sok munkáji közül,
-csak az Ilias, és Odyssea maradt fenn. Életét irták, Herodotus, és
-Plutarchus. Tisztelték Plato, Aristoteles, Horatius, és Virgilius, mint
-fényes lelkei a’ dücső hajdan kornak; halála előtt megvakult, és versek
-éneklésével keresé kenyerét, Athena mellett nyugosznak porai.
-
-4) _Tiresias_ Thebai jósló, kit Juno megvakított; Cicero, és Horatius
-bizonyságá szerént.
-
-5) _Marcus T. Cic_. kétfelé osztá az eleve látást: t. i. egyiket
-mesterséges jövendölésnek mondá, a’ másikat pedig természet szerént
-valónak. Cic. de Div.
-
-6) Az Isteni tiszteletben azt tartsad leg főbbnek, hogy elhigyjed azok
-lételét, és általuk mindeneket jól, és igazán kormányoztatni; te pedig
-azért rendeltettél, hogy nekik engedelmeskedjél, mert igy őket soha sem
-fogod okozni, sem vádolni, mintha elfeledtek volna.
-
-_Epictet_.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: Eltelt, rövidítve telt, telnap, tegnap helyett.]
-
-
-
-
-Foglalat.
-
-  Boethius élete.  1
-  I.  Könyv tartalma.  7
-  II.  Könyv tartalma.  34
-  III.  Könyv tartalma.  67
-  IV.  Könyv tartalma.  115
-  V.  Könyv tartalma.  156
-
-
-
-
-Név mutató.
-
-  Academia 32
-  Achája 159
-  Achelous 155
-  Achemenia 186
-  Aethna 54
-  Africa 112
-  Agamemnon 152
-  Albinus 18
-  Alcibiades 112
-  Alfonsus 112
-  Anaxagoras 32
-  Antaeus 155
-  Antoninus 81
-  Ararat 186
-  Aristoteles 1
-  Athena 25
-  Attrides 154
-  Ausonius 66
-  Auster 65
-  Bacca 111
-  Basilius 18
-  Bootes 154
-  Boreas 32
-  Busiris 66
-  Cacus 155
-  Caius 19
-  Canius 33
-  Cato 66
-  Catullus 78
-  Caucasus 59
-  Cicero 186
-  Circe 128
-  Claudianus 113
-  Colbert 6
-  Conigastus 17
-  Corus 32
-  Croesus 39
-  Cyprianus 18
-  Cyrus 39
-  Decoratus 78
-  Diana 152
-  Diomedes 153
-  Elea 32
-  Empedocles 112
-  Ephesus 33
-  Epictetus 65
-  Epicurus 14
-  Erimanthis 154
-  Euclides 1
-  Euphrates 186
-  Euridice 113
-  Euripides 85
-  Euripus 65
-  Eurus 48
-  Evander 153
-  Fabricius 61
-  Gaudentius 18
-  Germanicus 19
-  Hercules 154
-  Hermes 112
-  Herodotus 186
-  Hippatius 65
-  Hippocrates 65
-  Homerus 186
-  Horatius 112
-  Hydra 153
-  Ilona 154
-  Indus 112
-  Iphigenia 153
-  Islandia 111
-  Isten 105
-  Julius 154
-  Juno 186
-  Jupiter 39
-  Ixion 113
-  Lybia 129
-  Lydia 39
-  Lucanus 145
-  Marmarica 154
-  Mercurius 129
-  Mosheim 6
-  Neritius 154
-  Nero 66
-  Nicomachus 1
-  Nonius 78
-  Opilio 18
-  Orpheus 114
-  Papia 3
-  Papinianus 81
-  Parmenides 112
-  Parthus 66
-  Patritius 65
-  Paulinus 18
-  Paulus 65
-  Perseus 65
-  Phoenicia 55
-  Plato 124
-  Plutarchus 186
-  Pluto 113
-  Polyphemus 154
-  Pompejus 154
-  Pontus 32
-  Porfirius 1
-  Proserpina 113
-  Ptolomeus 32
-  Pythagoras 33
-  Ravenna 18
-  Regulus 66
-  Roma 19
-  Rubellius 33
-  Saturnus 118
-  Scaliger 5
-  Seneca 33
-  Socrates 32
-  Sophocles 111
-  Soranus 33
-  Stymphal 153
-  Symachus 65
-  Tagus 112
-  Tantalus 113
-  Tenara 113
-  Theocritus 111
-  Theodoricus 65
-  Thule 111
-  Tigris 186
-  Tytius 113
-  Thracia 32
-  Trasius 66
-  Triguilla 17
-  Troja 152
-  Tiresias 165
-  Tyria 53
-  Ulysses 153
-  Verona 20
-  Vesuvius 15
-  Virgilius 113
-  Xantippus 55
-  Zeno 10
-
-
-
-
-Hibák ki igazítása.
-
-   _Lap_. – _Sor_.
-   23 – 7 fellegeket – felleget
-   – – 18 útát – utát
-   – – 21 mérsékle – mérsékel Te
-   24 – 12 bűne – büne
-   – – 22 hullamít – hullámt
-   27 – 5 csűre – csüre
-   39 – 22 közepén – küszöbén
-   44 – 25 tulajdonaid – tulajdonait
-   48 – 18 színű – szinü
-   98 – 25 és éltet – ’s éltet
-   99 – 4 és sőtét – ’s sötét
-
-
-
-
-
-
-End of the Project Gutenberg EBook of A' bölcseség vigasztalásai, by 
-Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A' BÖLCSESÉG VIGASZTALÁSAI ***
-
-***** This file should be named 63512-0.txt or 63512-0.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/6/3/5/1/63512/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
diff --git a/old/63512-0.zip b/old/63512-0.zip
deleted file mode 100644
index 5151117..0000000
--- a/old/63512-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/63512-h.zip b/old/63512-h.zip
deleted file mode 100644
index ceb748e..0000000
--- a/old/63512-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/63512-h/63512-h.htm b/old/63512-h/63512-h.htm
deleted file mode 100644
index c0fc9c8..0000000
--- a/old/63512-h/63512-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,5410 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A’ bölcseség vigasztalásai by
-Boethius</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h1 {
- line-height: 100%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
-/*  visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.blockquot {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.summary {
- margin: auto;
- letter-spacing: 0.2em;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.dropcap {
- font-size: 200%;
-}
-
-em.gesperrt {
- font-style: normal;
- font-weight: normal;
- letter-spacing: 0.2em;
- padding-left: 0.2em;
-}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem p {
- margin: 1em auto 1em auto;
-}
-
-.poem p.i7 {
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 0em;
- text-align: right;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i4 {
- display: block;
- margin-left: 2em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i8 {
- display: block;
- margin-left: 4em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-indent: 0;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-.TOC .roman {
- margin-right: 1em;
- float: left;
- text-align: right;
- margin-left: 0;
- min-width: 3em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-
-<pre>
-
-The Project Gutenberg EBook of A' bölcseség vigasztalásai, by 
-Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-Title: A' bölcseség vigasztalásai
-
-Author: Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-Translator: Dániel Horváth
-
-Release Date: October 20, 2020 [EBook #63512]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A' BÖLCSESÉG VIGASZTALÁSAI ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-</pre>
-
-<div class="transnote">
-<h3>Megjegyzések:</h3>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_187">187</a>. oldalon
-található.</p>
-<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
-"http://books.google.com/books?id=tyRUAAAAcAAJ">http://books.google.com/books?id=tyRUAAAAcAAJ</a>.</p>
-<p>Facebook oldalunk: <a href=
-"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_I" id=
-"Page_I">I.</a></span></p>
-<h1><span class="caption-large">A’ BÖLCSESÉG</span><br />
-VIGASZTALÁSAI,</h1>
-<p class="center">ANICIUS MANLIUS TORQUATUS SEVERINUS<br />
-<span class="caption-large">BOETHIUS</span><br />
-UTÁN<br />
-MAGYARÚL.</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">HORVÁTH DÁNIEL</span></p>
-<p class="center"><i>Zirczi áldozó Pap, Herczegfalvi Lelkész, és
-a’<br />
-Jenai Tud. Társaságok tagja által.</i></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">SZÉKES-FEJÉRVÁROTT,<br />
-<span class="smcap">Számmer Pál’ betüivel 1838.</span></span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_II" id=
-"Page_II">II.</a></span></p>
-<div class="blockquot">
-<p>Inprimis hominis est propria veri inquisitio, atque
-investigatio. Itaque cum sumus necessariis negotiis, curisque
-vacui, tum avemus aliquid videre, audire, addiscere, cognitionemque
-rerum aut occultarum, aut admirabilium ad beate vivendum
-necessarium ducimus. Ex guo intelligitur, quod verum, simplex,
-sincerumque sit, id esse naturae hominis aptissimum.</p>
-<p class="right"><i>Cicero.</i></p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
-"Page_III">III.</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption">FENSÉGES</span><br />
-<span class="caption-largest">ISTVÁN</span><br />
-<span class="caption">CSÁSZÁRI KIRÁLYI ÖRÖKÖS
-HERCZEG’,</span><br />
-<span class="caption">AUSTRIAI FŐ HERCZEG’,</span><br />
-ÉS<br />
-SCHAUMBURGI FEJEDELMI HERCZEGNEK,<br />
-AZ ARANY GYAPJAS REND VITÉZÉNEK,<br />
-AZ 58. SZÁMÚ GYALOG EZRED<br />
-TULAJDONOSÁNAK ÉS EZREDESÉNEK,<br />
-<span class="caption">Ő MAGASSÁGÁNAK,</span><br />
-A’ SZELÉD TUDOMÁNYOK<br />
-SZÍVES KEDVELŐJÉNEK<br />
-<br />
-<br />
-<i>legmélységesebb tisztelettel</i>.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id=
-"Page_IV">IV.</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_V" id="Page_V"><br />
-V.</a></span></p>
-<h2>Fenséges Császári Királyi örökös<br />
-Fő Herczeg!</h2>
-<p><span class="dropcap">É</span>letem alacsony köréből, mellynek
-nagy részét Császári Királyi Fenséged dicső édes Atyja magas
-érdemeinek buzgó tiszteletére a’ legszentebb érzelemtől
-elragadtatva töltöm el, bátorkodom hódoló alázatosság, és hív
-bizodalommal Császári Királyi Fenséged magas pártfogásáért
-esedezni; ’s bár mélyen érzem, melly gyenge legyek illy nagynemű
-érdemek magasztalására, ’s tudom milly kevés szüksége vagyon illyen
-kitűnő fénynek a’ dicséretre; de még is méltóztassék <span class=
-"pagenum"><a name="Page_VI" id="Page_VI">VI.</a></span> Cs. Kir.
-Fenséged kegyelmesen megengedni, hogy két, már ifjú korában olly
-fényesen sugárzó érdemét tisztelve említhessem; mert miként
-mellőzhetném el hallgatással, hogy, miként a’ nap már keletén
-tenyészetre ébreszti a’ szunnyadó természet elemeit; olly
-jótékonyan kezd Cs. Kir. Fenséged is már élte hajnalában a’
-tudományokra hatni: Kinek homlokán mély belátás, arczán báj és
-méltóság, virágzó ajakán áldást harmatozó nyájas erő vetélkedve
-ömledeznek. <span class="pagenum"><a name="Page_VII" id=
-"Page_VII">VII.</a></span></p>
-<p>Mi más gerjedelem lehete az, melly Cs. Kir. Fenségedet a’ Magyar
-tudós Társaság nagy gyülésébe vezérlé, mint a’ tudományok azon
-szeretete, mellyet mi, még élte zsengéjében látván, tőle a’
-legszebb jövendőt várjuk, mit a’ számos közönség, ’s a’ magyar
-tudós világ a’ szív’ mélyéből szakadó Éljennel méltányla, ’s örök
-édes emlékezetben ápol.</p>
-<p>Ha a’ harczmezején csattogó fegyverek és életveszély között
-küzdő bajnok <span class="pagenum"><a name="Page_VIII" id=
-"Page_VIII">VIII.</a></span> homlokát diadalmi babér ékesíti; mit
-érdemel az, ki a’ pusztitó elemek dúlásaitól nem remegve,
-hervadhatatlan felebaráti szeretetből, embertársai aránti
-szánakodásból, kész vala megvíni a’ háborgó természettel? Nincs
-koszorú elegendő jutalmul, illyen tündöklő érdemnek, melly az
-emberiség javára saját drága életét veszélyeztetni kész.</p>
-<p>Ezt tevé pedig Cs. Kir. Fenséged, a’ Fővárasainkat
-végpusztulással fenyegető vésznapokon, midőn szánakozó <span class=
-"pagenum"><a name="Page_IX" id="Page_IX">IX.</a></span> szivvel,
-férjfias elszánással, Fenséges Nádor Atyja áldásával
-felfegyverkezve, ezer veszély között mint Israël mentője jelent
-meg, a’ majdnem haldokló számos szerencsétlen nép’ könnyeit
-törűlve, ’s csakugyan számos elnyomorúlt családot védangyalként
-ápolva mente meg inségtől és végveszéltől.!</p>
-<p>Ha Cs. Kir. Fenséged már léte bimbójában illyen tettekkel
-örvendezteté a’ Nemzetet, mit várhat, mit reménylhet ez, ha élete’
-magas virága kifejlik, <span class="pagenum"><a name="Page_X" id=
-"Page_X">X.</a></span> ’s igy a’ Haza és emberiség javára folyvást
-csüggedetlen buzgósággal törekszik?</p>
-<p>Midőn kis munkámat Cs. Kir. Fenséged dicső Nevének, ’s még
-dicsőbb érdemeinek mély alázatossággal áldozom; forró imádsággal
-fordulok az egek Urához, hogy Cs. Kir. Fenségedet, mint hatalmas
-Császárok, és tántoríthatatlan buzgóságú Apostoli Királyok magas
-ivadékát a’ Nemzet javára, ’s a’ Magyar Anyaszentegyház örömére a’
-legtelesebb <span class="pagenum"><a name="Page_XI" id=
-"Page_XI">XI.</a></span> egészségben, és fényes dicsőségben éltesse
-’s virágoztassa.</p>
-<p>Fenséges Cs. Kir. Fő Herczegségednek.</p>
-<p><i>Herczegfalván Martius végén</i> 1838.</p>
-<p class="right">legkisebb szolgája ’s káplánja<br />
-<em class="gesperrt">Horváth Dániel</em>.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_XII" id=
-"Page_XII">XII.</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_XIII" id="Page_XIII"><br />
-XIII.</a></span></p>
-<h2>Elő-Szó.</h2>
-<p><span class="dropcap">Á</span>mbár A. M. T. S. Boethiusnak
-minden munkái a’ Tudósok egyező itélete szerint bölcsek, nyomósak,
-és igen hasznosak; még is azok közt a’ Bölcseség vigasztalásáról
-szerzett irata a’ többit jóval felül haladja. Ez az oka, hogy e’
-jelen munka, mint mulatságom leg böcsösebb tárgya, édes honi
-nyelvünkön megjelent.</p>
-<p>A’ latin nyomatok közt az 1735-dik évi N. Szombathi Egyetem
-kiadását, a’ mennyire tehetségem, a’ dolgok méltóságos tárgya, a’
-magyar nyelv’ tulajdona, és a’ versek ritka szerkezése engedé,
-kivántam pontosan követni.</p>
-<p>Mi a’ munka külső voltát illeti: a’ szabad, és kötött beszédek
-egymást váltogatják; a’ kötetlen, a’ Bölcseség és Boethius közti
-nyájas szóváltásból alakult rövid kérdések, és feleletekből
-<span class="pagenum"><a name="Page_XIV" id=
-"Page_XIV">XIV.</a></span> szövetett, hogy a’ tárgy méltóságához,
-a’ gyarló ember akadályozott elméje könyen eljuthasson.</p>
-<p>A’ versek különbféle alakokban Pindarus, és Horatius lelkével
-zengenek, mint valóságos billegei a’ fellengző elmének, és
-csalhatlan jelei az elméken túl repkedő fenséges lénynek.</p>
-<p>A’ magyar nyelveni előadásokban nem szabtam magamat a’ szigorú
-nyugoti nyelvek szabályaihoz; hanem a’ szabad nemzet ékes keleti
-nyelvével úgy éltem, mint születésemtől fogva tanúltam, Rajnis, és
-Révaitól hallottam: bár azok is nem csalhatlan renddel, hanem józan
-véleményökkel kinálgatták a’ piros magyar ajkat; de tudjuk azt is,
-hogy az Ország több részeiben különböző kifejezésekkel élnek
-honosink, még is értelmesen!</p>
-<p>A’ mostani nyelvészek elveitől sem írtózom annyira, hogy
-kárhoztatnám, sőt T. T. Lovász Imre alapos nézeteit becsülvén, mit
-jónak, és helyesnek véltem, felvettem, ’s be soroztam, útálván az
-erőszakos kiejtéseket, homályt okozó kurtításokat, mellyek a’
-magyar nyelvet nem csak sántára, és bénnára változtatják, de
-gyakran érthetetlenné <span class="pagenum"><a name="Page_XV" id=
-"Page_XV">XV.</a></span> teszik; meg emlékeztem koszorús Virág
-bölcs intéséről is: mit a’ Poëtai munkák előszózatában a’ magyar
-nyelvről ád:</p>
-<p>– – – – – – – Nincs-e Azoktul Sok korcs benne, kik Attyainak
-mondatni szeretnek?</p>
-<p>Tudom jól, és érzem sokhelyi tekély hiányát; de engedelem, mert
-ez is csak egy korlátozott ember lelki tehetségének műve, melly sok
-javításokat, ki igazításokat, és aesthetikai csinosításokat
-szenvedhet még; a’ mit méltán várhatni Tudósainktól a’ haszontalan,
-és néha epés Kritikai rostálgatások helyett, egy új ’s javított
-kiadásban.</p>
-<p>Addig is vegye dicső Magyar hazám ezen törekedésem ártatlan kis
-áldozatját olly részvétellel, a’ minő buzgósággal oltárára
-ajánlotta:</p>
-<p class="right"><i>a’ Fordító</i>.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_XVI" id=
-"Page_XVI">XVI.</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">An. Manl. Torqu.
-Sever. Boethius.</span></p>
-<span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1">-1-</a></span>
-<h2>Boethius élete.</h2>
-<p><span class="dropcap">A</span>nicius Manlius Torquatus Severinus
-Boethius született Romában legrégibb, és nemesb Torquatok
-nemzetéből 453-ik évben K. u. Fényes eredetét tündöklő ragyogással
-nemesíté, bölcseséggel, és erényeivel meghaladván jelenkorát.
-Szármozék ő azon üdőben, midőn a’ korcsosság a’ durvasággal
-párosodván, mind a’ vallást, mind a’ tudományt a’ szabad
-mesterségekkel együtt vad dühével ostromolná. Ezeknek Boethius
-ellent állván, mint egy Istentől ihletett, leve azoknak védője,
-mentője, és terjesztője.</p>
-<p>Gyermek kort túl élve Athénába útazott, hol 18 évet töltvén,
-vissza tére tudományokkal teles. Csak hamar Görög, és Romai
-szónoksága magyarázván Nicomachus, Euclides, és Aristoteles
-munkáit, hálára birá utódit, örökös becsben maradván a’ tudós világ
-előtt fényes érdeme. Midőn Porfirius jövendöléseit fejtegetné,
-tetszett Roma Főnökeinek illy nagy lelket a’ köztársaság
-kormányával megbízni, és azért mint fiatalt még több diszes
-hivatalok szerencsés viselete után, köz egyezéssel a’ világon
-uralkodó váras Polgármesterévé nevezik 487-ben. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span></p>
-<p>Ezen fényes polczán méltóságának 512-ik évben harmadszor lévén,
-úgy vezette a’ köztársaságot, hogy egyedül csak annak boldogságát
-látszatnék szívén hordozni, ’s egyszersmind tulajdon elméje
-csinosbításában is úgy szorgoskodott, mintha más tárgy őt nem is
-érdeklené; mert több megbecsülhetetlen munkáival szaporitá a’ tudós
-világ kincstárát, mint elméjének, ’s tudományinak legnemesb
-rajával. Változhatlan állandósága olly legyőzetlen volt, hogy a’
-gonoszok czinkossága által, már-már romokra hanyatló hazáját ön
-vállaival támogatná.</p>
-<p>Theodoricus Királyt kormányzói tulajdonokkal kiképzé úgy, hogy
-már mint elkorcsosodott embert, az ő lelkével jobbra illesztené.
-Vagyonai a’ szükölködők tárháza levének; a’ midőn örvendett a’
-szegények sorsát esmérni, és bő kézzel azt ápolni. Nem hanyatlott ő
-az igazság tiszteletében; mert állhatatos maradt a’ fenyegetés
-idején, mint a’ hizelgő kegyelmek igéretén; mellyekre gyakran a’
-gyémánt szivek is meglágyulnak, és az ártatlan lelket
-megvesztegetvén, az igazság útjától eltérítik.</p>
-<p>Triguillát, Conigastust, és Cyprianust mint Udvari Méltóságokat
-a’ Romai Nemességből veszedelmes törekedések miatt kizárá.</p>
-<p>A’ birodalmat fonnyasztó éhség üdején, adót zsarolni nem engede.
-Az elnyomatott Paulinus, <span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span> és Albinus legnemesebb Tanácsbeliek
-ártatlanságát a’ gonoszok ellen védé, és megerősíté. Ezek, és illy
-nyilván tekélyes erény példáji, valamint minden nemes lelkü
-szivében szeretettel tiszteletet gerjesztettek; úgy az epés szivek
-irígységből gyászos veszedelmet indítottak ellene.</p>
-<p>Elkészültnek kelle lenni Istentől az érdemmel teles erénynek,
-hogy méltán lehessen egek látványa. Minekutánna ritka szerencsével
-látná két fiát Polgármesteri czimzettel diszleni; rögtön Boethius
-fejére egy zivatar torlik, egyedül vérével szünhető. Triguilla
-gonosz czimbora társaival, igaztalan vádokkal, és az ő neve alatt
-irt zendítő irásokkal Aniciust megtámodá; Basilius egy hitszegő,
-csélcsap, Gaudentius, és Opilio halandók szemete, kiket ember útált
-förtelmes tetteikért, Boethius ellen bizonkodtak, midőn ő tőle
-minden mentség üdeje megtagadtatnék, ’s vele a’ bölcseség, vallás,
-tudomány, és erkölcs számüzettek.</p>
-<p>Arany világa napnak, sötét fellegekkel bevonatik, hogy azokat
-szét vervén ragyogóbb fénnyel tündököljék. A’ Papiai börtönből
-524-ik évben nyujtá világ szeme elébe 5 könyveit a’ „bölcseség
-vigasztalásai“ név alatt; melly műve minden agyarkodó fogait
-megtöré ugyan, ámbár ez által a’ gonoszok fulánkja még inkább
-ingereltetnék. Meghivaték társaságba a’ ravaszság, és vétkek
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span>
-egész csordája útálatos szándékkal, melly az ártatlannak bizonyos
-halál vala. Csak ugyan folyvásti gonoszsággal a’ halálos büntetésre
-reá birák Theodoricus Királyt a’ vért szomjazók, mellyet a’ Papiai
-Kormányzó végbe vitt. Ezt hallván Boethius nem változa arczban, nem
-kedvében, bátorítva áll élte feddhetlen tisztaságán, nyilvánítva
-férfiú vitézségét, mellyen a’ düh, és igaztalanság erejeket
-foganatlan vesztegették. Siet hát a’ halál csapása alá nagyobb
-gyorsal, mint mások a’ válogatott gyönyörre. Áll vérpadon a’
-rettentlen bajnok, kit a’ legmostohább sors üldöz; nem tud
-hanyatlani, nem remegni a’ büszke erkölcs, melly mennél több
-nyomorral küszködik, annál erősbben alapul; romjain, mellyeket
-hazugság, irigység, és ravaszság okoztanak, a’ dicsőség polczára
-botlás nélkül felhat, és annál magasbbra emelkedik, mennél
-mélyebbre sülyedni véletik. Tántoríthatlan állva tehát a’ Hóhér
-pallosa által, mellyet az álnokság fent élre, az igazság, és
-szentség hitét megsemmisítni, jobb életre költözött 23-ik Oct. 524
-évben, éltének 71-kén. Vele a’ szentséges tudomány, és erkölcs éke
-meg-gyilkolva, melly a’ tekéletes férfiúban tündöklött. Ezen halál
-nemével illett t. i. egy nagy férfiúnak a’ halhatatlanság legfőbb
-polczára jutni.</p>
-<p>Elhunyt tehát a’ nagy ember, kinek sem mássa a’ jámborságban,
-sem párja a’ bölcseségben <span class="pagenum"><a name="Page_5"
-id="Page_5">-5-</a></span> nem találtatott; kétessé hagyván
-utódinak, ha ő tartoznék-e többel a’ bölcseségnek, és erkölcsnek,
-a’vagy ezek ő neki. Dicső hamvai Papiában nyugosznak, ezen czímzet
-alatt:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Moeoniae, et Latiae linguae
-clarissimus, et qui<br /></span> <span class="i4">Consul eram, hic
-perii, missus in exilium.<br /></span> <span class="i0">Et quia
-mors rapuit, probitas me vexit in auras,<br /></span> <span class=
-"i4">Et nunc fama viget maxima, vivet opus.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Nem sokára több gyászos csapás érte a’ régi Latiumot, mert ezen
-század múlta előtt megszünt a’ tiszta Római nyelv szűz lenni,
-korcsositák azt Gothus, és több berohanó népek ajkai. Megszünt a’
-legfényesebb Polgármesteri hivatal is vele, ezer veszély térivé
-változván Roma hajdankori gyöngyvirág kertje.</p>
-<p>Boethius életét többen irták, kik közül elég legyen említeni
-ezeket: Julius Martin. Rota – Vossius – Gervaise Histoire de Boece
-Senateur Romain avec l’ analise de tous des ouvrages etc. Paris
-1715.</p>
-<p>A’ Tudósok mindenkor nagy tisztelettel szóltak, és itéltek
-Boethiusról: igy p. o. Scaliger in hypercritico: ingenium,
-eruditio, ars, sapientia facile provocat omnes authores, sive illi
-Graeci sint, sive Latini. Quae tamen libuit ludere in Poësi, plane
-sunt divina, nihil illis cultius, nihil gravius, neque densitas
-sententiarum venerem, neque acumen abstulit ardorem, ut recte
-censeas, paucos ci posse comparari. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
-<p>Joan. Lau. Mosheim Helmstadii 1755. p. 245. Boethius vir
-illustris, Philosophus, orator, poëta, Theologus, nulli suorum
-temporum elegantia, et subtilitate ingenii secundus.</p>
-<p>Fent említett munkáin kivül nevezetes még a’ „Hetekről“ szóló
-könyve, mellyet virágzó éltében ira János Romai Diaconusnak Aquinas
-Tamás bizonysága szerént, és igy kezdi: Postulas a me, ut ex
-hebdomadibus nostris ejus quaestionis obscuritatem etc. Ezen irat
-egy példánya bőr hártyán Párisban Colbert könyvtárát ékesíti, melly
-1400 évben másoltatott le. Mély tudományát bizonyítja még a’ „Sz.
-Háromságról“ az akkori tévelygők ellen irt könyve is: Investigatam
-diutissime quaestionem, quantum nostrae mentis igniculum illustrare
-lux divina dignata est, formatam rationibus, litterisque mandatam
-offerendam vobis, communicandamque curavi, tam vestri cupidus, quam
-nostri studiosus inventi etc. Ajánlván M. Symachus ipának. Ezen
-három munkáját Boethiusnak legnagyobb örömmel fejtegette Aquinási
-Sz. Tamás, mellyek munkái közt diszlenek, ámbár a’ bölcseség
-vigasztalásáról máskép vélekedik Laurentius Pignonus ellen Echardt
-Jakab, és azért a’ Velenczei 1747-ki kiadásban helyet nem nyerhete,
-az említett fejtegetések között.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span></p>
-<h2>I. Könyv Tartalma.</h2>
-<p>Az I-ső Könyv feloszlik egy panaszló alagyás vezér szó, hat
-czikki folyó, és ugyan annyi kötett beszédre. Ezekben festi
-Boethius keserves állapotját, panaszkodván a’ sors mostohaságáról,
-melly őt előbbi legboldogabb állapotjáról a’ leg-gyászosabb’
-szerencsétlenségbe burkolta; t. i. ő háromszori Fő Polgármesteri
-méltósága utánn, mint egy gonosztévő, Haza áruló, és Felség sértő
-a’ Papiai börtönbe záratott. De a’ bölcseség vigasztalja,
-megmutatván, hogy az ártatlan lélek, még a’ legszükebb börtönben is
-szabad, és vig kedvü; mivel semmi gonosz tett emlékezete őt nem
-mardossa.</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0"><span class=
-"dropcap">V</span>erseket éneklék, de virágzó ifju
-koromban,<br /></span> <span class="i4">Most gyászos vénkor jajra
-fakasztja dalom.<br /></span> <span class="i0">A’ muzsák ügyemet
-látván, verselni idéznek,<br /></span> <span class="i4">Mert igazán
-keserük könnyeim, és panaszim.<br /></span> <span class="i0">Nem
-tíltá ezeket sorsomtól félelem innen,<br /></span> <span class=
-"i4">Hogy társként engem most ne kövessenek ők.<br /></span>
-<span class="i0">Ifjantan tisztelt, ’s boldog hajdankori
-voltom<br /></span> <span class="i4">Most egyedűl enyhít gyászos
-ügyemben, elég!<br /></span> <span class="i0">Véletlen meg jött a’
-rosszal terhes öregség,<br /></span> <span class="i4">Bár korom
-engedné élni világom odább.<br /></span> <span class="i0">Vénkor
-előtt őszültek meg szép fürtei főmnek,<br /></span> <span class=
-"i4">Vesztve erőt, testem lankada, bőre szakad.<br /></span>
-<span class="i0">Boldog az, a’ kit sárga halál kara sirba nem
-ejtett,<br /></span> <span class="i4">A’ még ő fiatal, vagy ha
-kivánja, jelen.<br /></span> <span class="i0">Ah melly dugva süket
-füle, ’s fordult messze kegyetlen,<br /></span> <span class=
-"i4">Hogy könnyes szememet tiltja bezárni kaján!<br /></span>
-<span class="i0">Még Fortuna nekem hízelgett csalfa
-javakkal,<br /></span> <span class="i4">Akkor majd felleg lepte
-vidám fejemet:<br /></span> <span class="i0">Most elfordítá ravasz
-arczát ködbe vonúltan,<br /></span> <span class="i4">Bús éltem
-fonalát nyújtja tovább gonoszul.<br /></span> <span class="i0">Ah!
-de barátim mért hirleltetek annyira engem?<br /></span>
-<span class="i4">A’ ki ledült, annak nem vala állta
-erős.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_9" id=
-"Page_9">-9-</a></span></p>
-<h3>I. §.</h3>
-<p class="summary">A’ bölcseség egy méltóságos asszony képében meg
-jelenvén, szerencsés gyógyszereket igér az ő tárából
-Boethiusnak.</p>
-<p>Midőn ezeket magamban csendel fontolgatnám, és siralmas
-panaszaimat irásaimmal is jelenteném: ime fejem felett egy igen
-tiszteletes tekéntetü asszony, emberi tehetséget felülható szikrázó
-szemekkel, eleven szinü, és kaczér nélkül vidám, ámbár élemedett
-annyira, hogy éltünknél érettebbnek vélnéd, kétes állapotu; mert
-majd a’ közönséges emberi mértékhez szabta magát, majd ismét
-fejével eget felérni látszaték, ki midőn fejét emelné, azt egekbe
-meríté, és igy hijányítá emberek ügyességét. Ruházatja leg véknyabb
-fonálból jeles szövet, és bonthatlan anyag készületű, a’ mint utóbb
-értém tulajdon keze műve; ennek szinét mint hajdankori füst lepte
-képeket, homály borítá. – Ugyan ennek alsó karimájába egy Π, a’
-legfelsőbe pedig egy Θ olvasható betűk szövettek; és igy a’ két
-betü közt szinte lépcsők látszottak jelelve, mellyeken az alsóról
-a’ főbbre vala felmenet. Ezen ruházat némelly erőszakos kezektől
-megszaggattatott, ’s a’ dadarabkákat, ki mint szerét teheté,
-elragadák; jobb keze könyveket, bal pedig királyi pálczát tarta.
-<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span></p>
-<p>Ezen tisztes asszony látván mellettem a’ költészi szüzeket, és
-nyoszolámnál könnyeimre szavakat vezérleni, egy keveset indulva,
-haragot lángoló szemekkel, mondá: ki engedé ezen szinészi leányokat
-a’ beteghez járulni? kik az ő fájdalmit nem hogy szerekkel
-enyhítnék, sőt inkább édes méreggel táplálják. Ezek azok, kik a’
-gyümölcstelen hajlandóság töviseivel az okosság bő terméseit
-elfojtják, és az emberi elmét betegséghez szoktatván, nem
-gyógyítják. Ha tudatlant valakit édesgetett volna el hizelgéstek
-tőlem, a’ mi közönséges, nem annyira fájlalnám; mert akkor
-szándékunk nem sértetnék; de tudnotok kell ezen férfiút Pláto, és
-Zeno bölcsek lelkivel nevelve. (1. 2.)</p>
-<p>Távozzatok tehát Szirenek, végső veszélig kedvesek, ’s hagyjátok
-el őt, az én tudományommal meggyógyítandót. Ezen szavakra a’ szép
-kar elnémultan földre szegzé szemeit, megvallva pirulással
-szemérmét, szomorún kilépett.</p>
-<p>Én, szemeim könnytől homályosítva, meg-nem esmérhetém minő
-asszonyság lehet ez, illy hatalmas parancsal: bámulva szemeim
-földre függesztvén, mi tévő leszen, csendel várám.</p>
-<p>Akkor ő közeledve ágyam szélén leült, tekéntvén gyászos arczomat
-földre lecsökkent bús fejemmel, ezen versekkel panaszlá elmém
-zavartát: <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Héj bús elme! csak úgy száll
-feneketlen<br /></span> <span class="i0">Mély örvénybe, ha ön
-veszti világát:<br /></span> <span class="i0">Mén ő kénytelen a’
-külső sötétre.<br /></span> <span class="i0">Jaj! valahányszor ötet
-kényteti bús vágy,<br /></span> <span class="i0">Mérhetlen szaporák
-gondjai akkor.<br /></span> <span class="i0">Itt hajdan szabadon,
-kék egek alján,<br /></span> <span class="i0">Szokva az égbeli szép
-kellemü körhöz,<br /></span> <span class="i0">Látta piros sugarit
-fényleni napnak,<br /></span> <span class="i0">Szemlélvén holdat,
-’s társait éjkor,<br /></span> <span class="i0">És még mint gyakor
-ők öszve jövelnek,<br /></span> <span class="i0">Váltó körben,
-utóbb elkanyarulnak:<br /></span> <span class="i0">Mind ezeket
-gondal számra jegyezte.<br /></span> <span class="i0">Sőt még
-titkos okát durva szeleknek<br /></span> <span class="i0">Is
-tudván, mint morg tengeri hullám. (3.)<br /></span> <span class=
-"i0">Melly lény az, melly forgatja világunk?<br /></span>
-<span class="i0">Vagy fényes nap mért áldozik esti-<br /></span>
-<span class="i0">Nagy tengerbe? ha szebb hajnali
-kelte.<br /></span> <span class="i0">Melly lény mérséklé gyöngy
-tavasz ékét,<br /></span> <span class="i0">Hogy szép rózsa virág
-kerteket himzen?<br /></span> <span class="i0">Vagy ki adá, hogy
-majd függjenek ősszel<br /></span> <span class="i0">Jobb évben
-szőlő fürtei, lombján?<br /></span> <span class="i0">Hát ezeket
-szokván vizsga szemekkel<br /></span> <span class="i0">Nézni,
-külömb okait fejteni kész volt.<br /></span> <span class="i0">Most
-hever ő, ’s bádgyatt lelke világa!<br /></span> <span class=
-"i0">Sőt még terhes láncz nyomja nyakát is,<br /></span>
-<span class="i0">Meg görbed testtel, fonnyad az arcza,<br /></span>
-<span class="i0">Néz ő búsan alá, sirva
-keservén.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span></p>
-<h3>II. §.</h3>
-<p class="summary">A’ szerző, fájdalmiban könnyez, a’ bölcseség,
-szemeiről a’ homályt fejti.</p>
-<p>De inkább gyógyszerekről, mint sem panaszokról legyen szó, ’s
-reám tekéntvén imígy kérdeze: te vagy-e, ki a’ mi tejünkel
-neveltetett, eledelünkel tápláltatott, és férfi erőre jutott? mi
-pedig olly fegyverekkel erősítettünk, mellyeket, ha előbb elnem
-hajítasz, legyőztelen erővel védenének. Esmérsz-e engem, szemérem,
-vagy álmélkodás némít? kivánnám szemérem, de látom hogy fásulás
-feszít. Most látván hogy én nem csak hallgató, de szótalan néma
-volnék, gyenge kezével mellemet éríntvén, mondá: Semmi veszély,
-álom kórság, melly közönséges megjátszott elmék betegsége,
-bádgyasztja! Ő egy kevéssé feledékeny, könnyen emlékezni fog, hogy
-minket elébb esmért: meg is történik, ha egy kevéssé szemeiről a’
-halandók hiúságos hártyáját letörültük: ezeket mondva vizenyős
-szemeimet ránczba szedett gyenge ruhájával letörlé:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Már ekkor szét vervén éjjeli
-barna sötétet,<br /></span> <span class="i4">Kék szemeimnek fénye
-meg érkezett,<br /></span> <span class="i0">Mint mikor a’ Caurus
-szele hömpölg, ’s födte egünket, (4.)<br /></span> <span class=
-"i4">’S langy záporral réteket öntözi.<br /></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span>
-<span class="i0">Búj rejtélbe napunk, nincs fénye az égi
-seregnek,<br /></span> <span class="i4">Földünket beborítja homály
-köde.<br /></span> <span class="i0">Hát ezeket mikor éjszaki szél
-nyilt Thracia ormán (5.)<br /></span> <span class="i4">Reppent,
-szét veri, és napot ugy derít,<br /></span> <span class="i0">Már
-rögtön kivilágít ’s csillog kelleme; akkor;<br /></span>
-<span class="i4">Szépségére szemed majd
-bámuland.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>III. §.</h3>
-<p class="summary">A’ gonosz emberek incselkedései ellen az igaz
-bölcseség várába kell rejtezni.</p>
-<p>Igy szomor ködeim szélesztve szivám a’ léget, és elmémet
-Orvosnémra, arczát tekéntvén, függesztém, ’s látom tulajdon
-dajkámat, kinek házában növendékségemtől fogva társalkodtam, a’
-Bölcseséget. – Oh minden erkölcs mesternéje! mért szállottál a’
-mennyei lakból, hozzám jövén? talán hogy te is velem hamis
-vádolásokkal vétkesnek állítassál? ő pedig: oh növendékem
-elhagynálak, és terhedet, mellyet az én nevem irigyei ellen
-viselsz, közösen felne osztanám? tudod-e hogy nem szabad a’
-bölcseségnek nem késérni az ő ártatlan vándorát? talán
-gyalázásomtól félnék, és valami új történettől rettegnék? talán
-most véled először fenyegettetni a’ bölcseséget az
-erkölcstelenségtől? Nemde jól <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> tudod a’ régieknél is Pláto
-kora előtt, hogy nagy harczal küzdöttünk a’ tudatlanság
-vakmerőségével; annak éltében tanítója Socrates igaztalan halállal
-mellettem érdemlett győzödelmet, és midőn utánna örökségét az
-Epicureusok népe a’ Stoicusokkal, és mások, kiki a’ maga részét
-igyekeznék ragadni, engemet ellenek felszólalót, és gátolót a’
-ragadomány részére vonván, ruhámat, mellyet ön kezeimmel szövék, és
-rész darabait elkapván, azt vélték, hogy egészen magamat is nekik
-engedve távoznának, a’ kiken midőn néhány darabjai ruhámnak
-láttatnának, az én társaimnak vélné az oktalanság, a’ pór népből
-hibáival elcsábított.</p>
-<p>Ha sem Anaxagoras elüzetését (6.) sem Socrates méreg általi
-halálát (7.) vagy Zeno kinzásit sem hallottad, mivel ó koriak: de
-még is Caniusok, Senecák, és Soranusok esetét, mivel sem régiek,
-sem hiretlenek, hallhattad (8-9-10.) kiket semmi más nem vitt a’
-veszedelemre, hanem hogy a’ mi szokásunk, és erkölcsünk szerént
-élvén, a’ gonoszok törekedései ellen tűzni látszottak. Igy tehát
-nincs semmi, mit bámulj, ha ezen életben körülvett vihartól
-hányatunk, az lévén fő czélunk, hogy a’ legrosszabb embereknek ne
-tessünk, ámbár ezek serege számos, de még is megvetendő, mivel
-semmi vezértől sem kormányoztatik, hanem tévedéstől vakmerőn,
-<span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> és gyakor bódultan ragadtatik; ha bár
-néha ellenünk tábort szerezve erősebben nyom is: a’ mi vezérünk
-seregit a’ várba húzza, mig ők a’ hitvány ringy rongy ragadománnyal
-foglalatoskodnak; midőn ők a’ silányságot ragadják, mi bátran
-nevetjük, bástyákkal védve, a’ dühödő csoportot, hova, a’
-garázdálkodó bolondságnak vágyódni sem szabad:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mind az, csendes üdőket élhet,
-a’ ki<br /></span> <span class="i0">Sorsát lába alá vezette, ’s
-annak<br /></span> <span class="i0">Jobb, és bal feleit tekénti
-bátor.<br /></span> <span class="i0">Győzhetlen szive nem szokott
-dobogni,<br /></span> <span class="i0">Őtet sem dühe tengeren
-viharnak,<br /></span> <span class="i0">Sem zúgván szelek, ömle hab
-veszélynek,<br /></span> <span class="i0">Sem dűlt orma Vezuvnak,
-a’ midőn szét<br /></span> <span class="i0">Foly, mindent
-megemésztve, lángol üszke,<br /></span> <span class="i0">A’vagy
-néha magas tetőkre omló<br /></span> <span class="i0">Villám gyors
-nyila, meg-nem indít épen.<br /></span> <span class="i0">Hát
-bámulni mered te gyáva lélek,<br /></span> <span class=
-"i0">Népeknél ki kegyetlen? ő nem árthat!<br /></span> <span class=
-"i0">Mulandót ne remélj, se félni nem kell:<br /></span>
-<span class="i0">Mert igy fegyvere, ’s düh-haragja
-megszünt.<br /></span> <span class="i0">Máskép van ki kiván; vagy
-a’ ki a’ mit<br /></span> <span class="i0">Birt, fél válni halál
-előtt javától.<br /></span> <span class="i0">Pánczélját eleresztve
-félre tér, és<br /></span> <span class="i0">Búsan húzza bilincsit ő
-fogolként.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span></p>
-<h3>IV. §.</h3>
-<p class="summary">Serkenti a’ bölcseség, hogy a’ beteg nyilvánítsa
-lelki sebeit, helyt adván a’ gyógyszereknek.</p>
-<p>Érzed-e ezeket? behatnak-e lelkedbe, vagy épen semmit sem
-értesz, mit sirsz? mit hullatod a’ könnyet? Ne titkold, mond ki! ha
-gyógy kezet vársz, szükség hogy sebeidet fedezzd fel! Akkor bátor
-lélekkel mondám: szükség-e még figyelmeztetni, a’ midőn bőven ki
-tetszik rajtam az esetek dühödő zordonsága! nem indít-e meg
-helyhezetem tekéntete? ez-e a’ könyvtár, mellyben, az én házamban
-lévén, ön magadnak lakhelyet választál? a’ mellyben velem nyugodtan
-az Isteni, és emberi dolgok tudományiról beszéltél? illy
-ruházattal, illy arczal valék, midőn veled a’ természet titkait
-vizsgálnám? Midőn nekem a’ csillagok útait sugárral leirád?
-szokásaimat, és egész életemet a’ mennyei rend példájára
-ékesítenéd! ez-e a’ jutalom, mellyet neked engedelmeskedvén
-nyerhettem? Nemde, te ajánlottad Pláto szava által ezen érzelmet:
-<b>akkor boldogok a’ köztársaságok, ha azokat bölcseség kedvelöji
-kormányozzák, vagy azok körmányzóji bölcseséget tanúltanak.</b> Te
-azon Férfiú ajkáról a’ bölcseséget szükségesnek jelentetted a’
-köztársaság kormánya elfogadására, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> és pedig mint egy fő okot;
-ne hogy az erkölcstelen, és gonosz Polgárokra maradván a’ Váras
-kormánya, végromlást a’ jámboroknak, és veszedelmet okozzanak. Ezen
-érzelmet követve, mellyet tőled tanúltam a’ titkos társaságban a’
-közjavak igazgatására alkalmazni óhajtám. Te, és a’ bölcseséget
-beléd lehelő Isten bizonyságim, hogy engem semmi más a’ köz javakon
-túl nem érdeklett, a’ méltóság elfogadására! innét a’ gonoszokkal
-terhes, sőt kérlelhetlen viszonyok, és az igazat védő lelkiesméreti
-szabadság megvetvén hatalmasbbakat, folyvásti gyűlölség.</p>
-<p>Hányszor állottam szemközt Conigastussal gyávák kirablását
-gátoló? hányszor taszítám vissza Triguillát a’ Királyi ház Elnökét,
-a’ kezdett, vagy folytatott sérelemtől, (11.) hányszor védém a’
-nyomorultakat, kiket a’ durvák zsugorisága számtalan rágalommal
-büntetlenül nyugtalanított, tekéntetem veszedelmével! soha sem vont
-el az igazról senki törvénytelenségre. Tartománybéliek javait mind
-titkos ragadással, mind pedig nyilvános adóval zsaroltatni ugy,
-mint a’ szenvedők, fájlalám! midőn a’ sanyargató éhség üdején
-terhes, sőtt kimondhatlan vásár parancsoltatnék, melly által
-Campánia Tartománya szükségképp pusztulást szenvedni látszaték a’
-Tanácsházi Fő Tiszttel a’ közjóért vetekedni kezdettem, még pedig
-a’ Király jelenében; és hogy a’ vásárlást <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span>
-megszüntetné, kivívtam. Paulinus volt Polgármestert, kinek kincseit
-az Udvari Tisztek reménnyel, és kevélységgel majd elnyelték, az ő
-ragadozó kezekből kimentettem. Ugyan Albinus Polgármestert hamis
-vádlásra hozott büntetésből, vádoló Cyprianus haragját megtörvén,
-kiszabadítám!</p>
-<p>Elég nagy viszálkodást ingerlettem-e magam ellen? de ha ezeknél
-nem is, leg alább a’ többieknél bátrabb lehettem, és hogy lehessek,
-az Udvari Tisztektől semmit sem vártam. Kiknek vádolására ijedtem
-meg? a’ többi közt Basilius, a’ ki Udvari méltóságától
-megfosztatván idegen pénzre szorúlva vádol! Opiliót, és Gaudentiust
-törvénytelenségéért, és több ravaszságáért a’ királyi itélet
-száműzni parancsolá, mellynek engedetlenek lévén, magokat a’
-Templomok szent védelmével biztosítván, a’ mit a’ Király megtudva,
-nyilván hirdeti, hogy ha kitüzött nap utánn Ravennát elnem hagynák,
-homlok billeggel üzetnének ki. Mit várhatni illy szigorúságtól?
-midőn azon napon, ugyan azoktól vádoltatásunk elfogadtatik?!</p>
-<p>Mi ez, hát ez-e fáradozásunk érdeme? vagy azon vádlókat
-mentheti-e az előbb reájok mondott kárhoztatás? hát nem pirul el a’
-szerencse, midőn a’ vádlott ártatlansága, sőtt a’ vádlók silánysága
-őt megpiríthatta! talán kivánod tudni fontosságát minő vétekről
-vádoltatunk? Azt mondják, <span class="pagenum"><a name="Page_19"
-id="Page_19">-19-</a></span> hogy a’ Tanácsot akartuk megmenteni a’
-veszedelemtől. A’ szerit kivánod? a’ vádlót, ne hogy bizonyságokat
-szerezzen a’ Király elleni vétekről, mellyekkel a’ tanács
-méltóságát mocskítaná, gátolni iparkodtam! mit vélsz oh mesterném?
-vétkünket tagadjuk, nehogy értem pirulj? sőtt inkább akartam, és
-soha akarni nem szünök.</p>
-<p>Megvalljam? ha bár jó a’ szándék, de a’ tehetség gátoltatik,
-mert nem lehet nem kivánni azon Rend boldogságát! az ugyan ellenemi
-végzetével, hogy ez tilos lenne, elhatározá. De nem mindenkor
-változtathatja szerek érdekét a’ magának hizelgő vigyáztalanság;
-sőt Socratessel azt vélem, hogy nem vagyok kénytelen az igazat
-titkolni, és a’ hazugsághoz állani; mindazonáltal hogy legyen ez,
-leg bölcsebb itéletedre bizom, és hogy ezen történet igaza a’
-jövendőtől is tudassék, szóval is, irással is hirdetem. Mert
-szükségtelen mondani: hogy hamis irást koholtak, melly által
-kárhoztatnak, hogy Roma szabadságát kivívni akartam, melly irás
-nyilvános hamissága kitetszett volna; ha nekünk a’ vádoló
-bévallásával, melly minden dologban leg nagyobb fontossággal bir,
-élni lehetne. Mert lehet-e más szabadságot reményleni? bár lehetne
-akár minőt bizonnyal Canius szavaival feleltem volna, ki midőn
-Caius Császár, Germanicusnak Fia szemire lobbantá, hogy az ellene
-koholt zendülést tudná; <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> azt felelé: ha én tudtam, Te nem tudtad
-volna: a’ melly dolog csak ugyan nem annyira tompítja érzékeimet,
-hogy panaszkodnám a’ gonoszok által vétket koholni az erkölcs
-ellen; hanem a’ mit reméllettek, hogy véghez vihették, nagyon
-csudálom; mert alább valót akarni, talán a’ mi hiányságunk volt;
-tehetni pedig az ártatlanság ellen, a’ miket egy gonosz elkövethet,
-az Isten előtt egy szörnyeteghez hasonló. Azért talán nem
-sérelmesen egy valaki társaidból kérdi? <b>ha van Isten, mért
-vannak rosszak, ha nincs mért vannak jók?</b> de szabad volt a’
-gonosz embereknek, a’ kik a’ jók, sőt még az egész tanács vérét
-kérték, és még minket is, midőn a’ jámborokat, és Tanácsot
-mentenők, elveszettnek akarni. De valjon megnyerhették-e azt az
-Atyáktól? Nem kétlem emlékezel, mert Te igazgatál szóban, és
-cselekedetben, jelenlévén; emlékezel mondám midőn Verónában köz
-pusztulást a’ telhetetlen vágyó Király a’ Felség sértő vétekről
-vádoltatott Albinus tettit az egész Tanácsnak tulajdonítá; én az
-egész Tanács ártatlanságát magam veszedelmével védtem. Tudod hogy
-ezek igazak, és hogy soha semmi ön érdemmel nem dicsekedtem! fogy
-t. i. <b>a’ lelki esméret becse annyiszor, a’ hányszor magát valaki
-dicsérvén hir bért elveszen.</b> De látod minő eset követte a’ mi
-ártatlanságunkat, <span class="pagenum"><a name="Page_21" id=
-"Page_21">-21-</a></span> ime a’ valódi erkölcs jutalmáért reánk
-kent bűn súlját viseljük! volt-e valaha olly nyilvános vétség
-megvallása, mellynek olly szigorún egyező biráji lennének, hogy
-némellyeket az elméi gyarlóság, vagy állapoti minéműség, melly
-minden halandónál kétes meg nem lágyitott volna? mert ha a’ Sz.
-Házakat fel gyújtani, a’ Papokat gonoszul meggyilkolni, és minden
-jóknak halált szerzeni mondatnánk, még is jelenemben, magam
-vallása, és tanú bizonyi utánn büntetett volna a’ Törvény! Most
-pedig ötvenezer lépésnyi távolságban védtlen buzgó hajlandóságomért
-a’ Tanácshoz, számüzve halálra kárhoztatom. Oh hasonlókat illy
-vétekről nem lehet megitélni, melly véteknek méltóságát a’ bűnösök
-is, kik engem vádlottak szemlélték, és hogy látván valami gonosz
-tett által homályosítanák, hazugsággal mondák az én
-lelkiesméretemet hivatal óhajtásából Szentség töréssel fertőztetve.
-És Te bölcseség, ön magad minden mulandó szerek vágyát a’ mi
-lelkünk székibül irtottad ki, és a’ te szemeid előtt semmi
-Szentségtörésnek nem volt helye; a’ mi füleinket azon Sz. hanggal,
-és gondolattal intetted, mit Pythagoras mondott: <b>Kövessd az
-Istent.</b> (12.) Nem is illett volna a’ leghitványabb lelkek
-erejében bizni annak, kit Te ezen méltóságra emeltél, hogy az
-Istenhez hasonlítottál. Ezen felül védelmeznek engem minden
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> illy vétek gyanújától az ártatlanság
-lakja, barátim társasága, és Symachus Ipam, a’ ki valamint Te
-szent, úgy ő is tisztelendő.</p>
-<p>De óh illetlenség! azok téged illy nagy bűnben részesnek vélnek,
-és ugyan azért a’ gonosz tettben gonoszaknak látszatunk, hogy a’ te
-tudományidat tanúltam, és erkölcseid tulajdonaim lettek. Igy nem
-elég, hogy tisztességed nekem nem használt, ha csak az én
-botlásomért még te is nem rágalmaztatol. Nyomorúságunkat pedig még
-az is tetézi; hogy mások véleménye, nem a’ dolgok érdemét, hanem az
-esetek kimenetit tekintvén, úgy itél, a’ mint valakit a’ sors
-ajánl; innét van, hogy a’ <b>jó vélemény leg elöször hagyja el a’
-szerencsétleneket.</b> Minők a’ nép hirei, melly zűrzavar
-érzeményei, resteljük említeni. Csak egyet mondok: leg nehezebb a’
-mostoha sors terhe, mert a’ melly vétek a’ Szegényre hárítatik, ’s
-érte szenved, megérdemeltnek mondják. Én ugyan javaimból
-kipusztúlt, hivataltól megfosztatott, jó hírben fertőztetett, jó
-tettért büntetést szenvedek! Mintha látnám a’ gonoszság vétkes
-műhelyén örömmel, és vigalommal tapsolni, a’ legromlottabbakat új
-vádok ravaszságával közeledni, a’ jókat rettegni, és a’ mi siralmas
-állapotunk félelmitől leverve lenni: ellenben minden gonoszt új
-merényre, büntetlenség végbevitelire pedig jutalom által
-ébresztetni. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> Az ártatlanok pedig nem csak bátorságtól,
-hanem még védelemtől is megfosztvák; azért méltán
-felkiálthatjuk:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">O csillagos ég
-alakítója,<br /></span> <span class="i0">A’ ki örök thronon
-nyugszol! Te<br /></span> <span class="i0">Sebesen forgattad vihar
-által<br /></span> <span class="i0">A’ felleget, és rended az
-égen<br /></span> <span class="i0">Szent; hogy kivilágítva
-mutassa<br /></span> <span class="i0">Hold szarvait, állva rakonnal
-most<br /></span> <span class="i0">Szemközt ragyogón, ’s rejtse
-apródat,<br /></span> <span class="i0">Majd bádgyadt sugarát
-szarvainak<br /></span> <span class="i0">Naphoz közelébb jutva
-veszejtse.<br /></span> <span class="i0">Távozva napunk, éjszaki
-leple<br /></span> <span class="i0">A’ barna sötétnek,
-beborítja<br /></span> <span class="i0">Az egész földet, el is
-tünik aztán<br /></span> <span class="i0">A’ hajnali csillag, nap
-eredtén.<br /></span> <span class="i0">Fák levelét perkelte
-telünkor,<br /></span> <span class="i0">Napnak utát rövidebbre Te
-szabtad;<br /></span> <span class="i0">Ha közelget hősége
-nyarunknak,<br /></span> <span class="i0">Már akkor jól késleted
-estit.<br /></span> <span class="i0">Mérsékel Te hatalmad üdőt,
-mert<br /></span> <span class="i0">Hogy mit lerovott, ’s Bóra le
-perkelt,<br /></span> <span class="i0">Erdő zöldeljen ki
-tavaszkor,<br /></span> <span class="i0">Szórt magvakat ősszel
-telekekbe<br /></span> <span class="i0">Érlelteti hősége
-nyarunknak.<br /></span> <span class="i0">Szent hajdani törvény
-kötelez még<br /></span> <span class="i0">Mindent, bizonyos rend is
-öröklik;<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> <span class="i0">Mert mindeneket czélra
-vezettél.<br /></span> <span class="i0">Korlátlan hej emberi
-tettet,<br /></span> <span class="i0">Hagyván, nem akarsz rendre
-szorítni!<br /></span> <span class="i0">Fortuna miért változik
-annyit?<br /></span> <span class="i0">Ő csalfa marad, büntelen
-izgat<br /></span> <span class="i0">Ártatlant. <b>Bün érdeme
-kínzás!</b><br /></span> <span class="i0">A’ gonoszok de magasra
-felültek,<br /></span> <span class="i0">’S kény kedvek után nyomnak
-alábbra<br /></span> <span class="i0">Szent főket egészen; kegyelem
-nincs!<br /></span> <span class="i0">Titkolja magát sűrü
-homályban<br /></span> <span class="i0">A’ fényes erény, ’s
-szenvedi jámbor<br /></span> <span class="i0">Más büne
-súlyát.<br /></span> <span class="i0">Használ nékik az eskü szegés,
-és<br /></span> <span class="i0">Még álság, rút, csalfa
-hazugság.<br /></span> <span class="i0">Hát élni midőn vacskos
-erővel<br /></span> <span class="i0">Lehetett, számtalan ember
-ijedtén<br /></span> <span class="i0">Vigak, ha Királyok le
-igázvák!<br /></span> <span class="i0">Oh már nyomorúlt földre
-tekínts le<br /></span> <span class="i0">Szerzője frigyeknek, Te
-nagy Isten!<br /></span> <span class="i0">Munkád része, szegény
-emberek, itt<br /></span> <span class="i0">Sors habjaitul verve
-hanyatlunk!<br /></span> <span class="i0">Ragadó hullámt szünni
-parancsold,<br /></span> <span class="i0">’S mint bölcsen eget Te
-igazgatsz, ugy<br /></span> <span class="i0">Föld népeit is csendre
-vezessed!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span></p>
-<h3>V. §.</h3>
-<p class="summary">A’ bölcseség hallván a’ legigazabb panaszait
-betegének, azt gyengébb szerek elfogadására készíti.</p>
-<p>Ezeket midőn szünteleni fájdalommal énekelém, a’ bölcseség
-csendes tekíntettel; meg nem illetődvén panaszimon, igy szólott:
-Midőn téged szomorúan és könyezve látlak, azonnal nyomorúlt, és
-számüzöttnek esmérlek. Melly távóli volna száműzetésed nem tudnám,
-ha szavaidból nem érteném. Te ugyan távol hazádtól nem űzettél,
-hanem tévelegsz, vagy ha véled üzetésed, Te, őn magadat elüzted,
-mert veled azt senki sem teheti. Ha emlékezel melly Hazábul
-eredtél, valóban nem úgy mint hajdan Athenabéliek sokaságtól
-kormányoztattak, mert <b>egy a’ Király egy az Úr,</b> a’ ki számos
-Polgárokban, nem azok elüzetésében örvend: a’ kinek fékivel
-tartatni, és törvényinek engedelmeskedni legnagyobb szabadság!
-Talán nem is tudod azon legrégibb törvényét, melly által
-parancsoltatik, hogy annak nincs joga számüzetni, a’ ki abban
-magának lakást alapít? mert a’ ki annak árkain, és bástyáin belől
-van, nincs félelem, hogy legyen érdeme számüzetni, de mindenki, a’
-ki benn lakni nem akar, egyszersmind megszűn érdemelni. Azért engem
-nem ezen hely, hanem <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> ön szived indít: Nem tekéntem én
-könyvtárod, csontal, és tükrökkel ékesített falaidat, úgy mint a’
-te elmédet; mellyben hajdan én nem könyveket, hanem a’ mi könyv
-becsét emeli, azok fogalmait helyhezém. Te ugyan a’ közjó eránt
-tett érdemeidet igazán, de a’ műveltek sokaságához képest keveset
-mondál. A’ szemedre hányt tárgyak igaz, vagy hazug voltáról
-mindenektől esmérteket említél. Vádolóid vétkeiről, ravaszságairól
-jól gondolád röviden emlékezni, hogy azokat inkább bővebben a’
-visga község nyelve hirdesse. Hatalmasan pirongattad az igaztalan
-tanács tettit, a’ mi gyaláztatásunkat fájlaltad, siratván
-sértegetésit becsületünknek, végső fájdalmad felhevült a’ sors
-ellen, és panaszlád igaztalan mértékkel az érdemeket jutalmaztatni.
-Legutólszor keserves verseiddel kérted, hogy valamint az Eget, úgy
-a’ Földet is már valahára béke kormányozná. De mivel téged igen sok
-érzelmi vihar faggat, és még sokfelé igáz a’ fájdalom, harag, bú,
-valamint most vagy, úgy te hatalmasbb gyógyszereket elnem
-fogadhatsz; azért gyengébben bánunk veled, hogy azok, mellyek a’
-zavarok béfolyásával keményre dagadtak, szeléd fogással puhulván a’
-gyógy szerek ereit hasznosan elfogadhassák. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A’ nap fénye mikor
-heves<br /></span> <span class="i0">Ráknak futja jelét, ’s
-halad:<br /></span> <span class="i0">Hát akkor magot a’ ki
-vet<br /></span> <span class="i0">Szántó földibe
-hasztalan;<br /></span> <span class="i0">Annak megcsalatik
-csüre:<br /></span> <span class="i0">Makk lészen kenyered
-szegény!<br /></span> <span class="i0">Ősszel fák ha pirulnak,
-úgy<br /></span> <span class="i0">Akkor már ibolát ki
-lelt?<br /></span> <span class="i0">Vagy télben, mikor
-éjszaki<br /></span> <span class="i0">Sarktul a’ szelek
-intenek?<br /></span> <span class="i0">Nem kell zöld venyegén,
-nyarunk<br /></span> <span class="i0">Nyiltán, vágyni gyümölcsre,
-ha<br /></span> <span class="i0">Szőllőt szedni kivánsz?
-tehát<br /></span> <span class="i0">Késő őszre tudod,
-hagyá<br /></span> <span class="i0">Bacchus munka
-jutalmait.<br /></span> <span class="i0">Istenség jelelé
-üdő<br /></span> <span class="i0">Folytát, mindenek ő
-szavát<br /></span> <span class="i0">Hallgatják, nem is
-engedi<br /></span> <span class="i0">Sem változni, zavarni
-sem<br /></span> <span class="i0">Rendét. Hirtelen a’ ki
-csak<br /></span> <span class="i0">Eltért, ’s hagyta utát
-vakon,<br /></span> <span class="i0">Boldog nem leszen,
-elveszett!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<h3>VI. §.</h3>
-<p class="summary">Az emberi természetből, és mindeneket bizonyos
-igazgató Isteni Gondviselés meg gondolásából készíteték a’ beteg
-hathatósabb gyógyszer elfogadására.</p>
-<p>Megengeded-e kevés kérdésekkel elméd mivoltát érinteni, és
-tudakozni, hogy melly módon gyógyítassál, értenem? Te akaratod
-szerént, felelék, kérdezhetsz. Akkor ő mondá: Gondolod-e hogy ezen
-világ véletlen, és vak esetek által intéztetik? A’vagy elmei
-kormányt lenni nem hiszesz? Sőt inkább, mondám, nem gondolhatom,
-hogy véletlen esetek által olly bizonyosan kormányoztassanak; hanem
-inkább munkáiban a’ teremtő Istent tudom jelen lenni, ne is legyen
-olly nap, melly engem ezen érzemény igazságától elvonna; úgy
-vagyon, mondá ő: mert imént énekeléd, és csak az Isteni
-Gondviselésből kizárt embereket sirattad, mert a’ többiek, hogy
-okkal kormányoztatnak, meg sem indultál.</p>
-<p>Héj pedig felettébb csudálom, hogy ezen nagy hasznos érzelmekkel
-betegedhetel, bizonnyára magasbban kell keresnünk okát, mert valami
-mást vélek hijányzani: monddmeg nekem híven, hogy mivel Isten
-kormányozza a’ világot, ha látod-e azokat is, a’ melly kormányok
-által <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> igazgatja? én mondám; oh Asszonyom
-kérdésed fontosságát sem értem, nem hogy felelni tudnék. Ime engem
-semmi sem csalt meg, mert nyilvános, hogy szabad, és nyílt uton
-tértek be lelkedbe a’ zavarodás betegségei, monddsza, emlékezel-e
-a’ szerek czéljáról? hová igyekezik a’ természet szándéka? hallám;
-de a’ bú felettébb tompítja emlékezetemet. Tudod-e ezek eredetit?
-igen, mondám: az Istentől. Már hogy lehet az, a’ szerek eredetit
-esmérni, és kimenetit nem tudni? hanem ezek a’ zavart elmék
-szokási, azon hatósággal, hogy az embert helyéből ugyan
-kimozdítják; de egészen ki nem irthatják. Arra is kérlek felelj, ha
-emlékezel-e, hogy ember vagy? hogyne emlékezném. ’S mi légyen az
-ember, megfejtheted-e? azt kérded ha vallyon tudom-e magamat okos
-állatnak lenni, és halandónak? igen, sőt meg is vallom. Akkor ő:
-még másnak nem esméred-e magadat? épen nem. Már értem betegséged
-más, és legnagyobb okát: Te mi légy elfelejtetted, és azért
-telljesen mind a’ betegség okát, mind az egészség helyre állítás
-módját feltaláltam, mert feledékenységedtől zavartatol, és fájlalod
-száműzetésed, és javaid elkobozását; nem tudván a’ dolgok ki
-menetit, a’ gonosz embereket, és ravaszokat gazdagoknak, és
-szerencséseknek véled. Minő kormány által igazgattassék a’ világ,
-elfelejtetted; az esetek változásit minden igazgató nélkül hiszed
-történni. Nagy ok ez, <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> nem csak betegségedre, sőt veszedelmedre
-is; azért az egészség szerzőnek hála, hogy téged egészen a’
-természet elnem hagyott; legnagyobb örömünkre van remény
-egészségedhez, midőn hiszed a’ világot nem véletlen esetek által
-kormányoztatni, hanem inkább az Isteni októl függni; azért semmit
-ne rettegj, mert ezen kisded szikrából neked éltető meleg világlik.
-Mivel pedig erősb szerek használatára még nincs itt az üdő, még
-tudva van az is, hogy az elmék természete az, valahányszor
-elhagyják az igazat, hamis véleményt követnek, a’ mellyből ered a’
-zavarok sötétsége, melly az igaz látását meghomályosítja; ezt
-gyenge szerekkel képesen fogom széleszteni, hogy elűzvén az
-érzelmek sötétségét, az igaz világ fényét megesmérhessed!</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Barna homályban<br /></span>
-<span class="i0">Csillagi égnek<br /></span> <span class=
-"i0">Rejtve, nem adnak<br /></span> <span class="i0">Semmi
-világot.<br /></span> <span class="i0">Tengeren Auster<br /></span>
-<span class="i0">Hogyha zavarja<br /></span> <span class=
-"i0">Habjait annak,<br /></span> <span class="i0">Tüköre
-hajdan<br /></span> <span class="i0">Tiszta napunkhoz<br /></span>
-<span class="i0">Volta hasonló,<br /></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span>
-<span class="i0">Majd zavarékra<br /></span> <span class=
-"i0">Oszlik el önkényt,<br /></span> <span class="i0">Látni sem
-enged.<br /></span> <span class="i0">Völgyre lefolyva<br /></span>
-<span class="i0">A’ magas érből,<br /></span> <span class="i0">Kis
-patak akkor<br /></span> <span class="i0">Ellene álló<br /></span>
-<span class="i0">Szikla keményét<br /></span> <span class=
-"i0">Mossa, kivájván.<br /></span> <span class="i0">Már ha kivánsz
-te<br /></span> <span class="i0">Tiszta világgal<br /></span>
-<span class="i0">Látni valódit,<br /></span> <span class="i0">És
-igaz útnak<br /></span> <span class="i0">Járni
-csapásán?<br /></span> <span class="i0">Hát ne vigadj
-már,<br /></span> <span class="i0">Meg se ijedjél,<br /></span>
-<span class="i0">Bú se emésszen,<br /></span> <span class=
-"i0">Csalfa reménnyel:<br /></span> <span class="i0">Kedv szomor
-annál<br /></span> <span class="i0">Lánczra le kötve<br /></span>
-<span class="i0">Kit gyötör illyes!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span></p>
-<h3>Jegyzések.</h3>
-<p>Nem véltem feleslegesnek vagy éppen szükségtelennek, némelly
-ritkábban előforduló nevek, és dolgok néminemü rövid leirását
-minden könyv sarkához ragasztani a’ végből leginkább, hogy a’
-tanuló ifjúság ne kénytelenétessék más könyvekből keresni, mit
-könnyen itt neki mondhatni, de az elmei feledékenység is új ingerre
-talál, midőn némellyek tudását elvesztvén, kevés szavak után vissza
-nyeri, a’ közönségeseket, és mindennapiakat ki hagyván. – A’
-hivatkozásokat sem fogja valaki kárhoztatni, annál inkább, mivel a’
-mellett, hogy mulatva figyelmeztetnek, tanítanak is.</p>
-<p>1) Elea város neve alsó Olasz Országban, hol Zeno született, és
-tanított, azért Tanítványi Eleai bölcseknek neveztetnek.</p>
-<p>2) Academia Athene mellett Görög Országban árnyékos hely, itt
-tanított Plato, általában e’ helytől Tanítványi Academicusoknak
-neveztetnek.</p>
-<p>3) Pontus, magyarúl Fekete tengernek mondatik, mivel majd
-szüntelen sötét homály, és köd borítja.</p>
-<p>4) Corus vagy Caurus éjszak nyugoti szél, leginkább dühösködik
-Julius derekán, ezt bizonyítja Ptolomeus csillagász is.</p>
-<p>5) Boreas Treicius: azt vélték a’ régiek, hogy Thraciai, most
-Bálkáni legmagasbb hegyei közül ha szabadulhat igen viharkodik.</p>
-<p>6) Anaxagoras nevezetes bölcs volt a’ természet
-visgálásában.</p>
-<p>7) Socrates Athenai bölcs, kit Cicero felettébb magasztal.
-<span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span></p>
-<p>8) Soranus Barcas Néro Császár idejében al-Polgármester
-(Proconsul) igen tiszteltetett Ephesusban az ő jó tetteiért, és
-szelédségéért. Hogy Néro megölette kedves barátját Rubellius
-Plautust, Soranus a’ népet Néro ellen felzendíti, befogatik, és
-börtönbe sanyartatik, de érette megmutatván ártatlanságát, leánya
-esedezett, Juvenalis, és Tacitus bizonyítják.</p>
-<p>9) Canius nevezetes Romai költész.</p>
-<p>10) Seneca Néro Császár nevelője, és Mestere, a’ kit még
-tanácsában követe, egy erkölcsös Fejedelem volt, de utóbb megvetvén
-intéseit a’ fajtalan életiben megöleté Testvérjét, Tanítóját, és
-édes Anyját több Tanácsbéliekkel együtt; a’ várast fel gyújtatván
-örömmel nézte a’ lángok dühét ezt énekelvén:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Haec facies Trojae dum
-caperetur erat.<br /></span></div>
-</div>
-<p>11)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mindig árt az irígy, de ha
-mérgét szinli kegyesség<br /></span> <span class="i0">– – Fussd,
-mert kész íjját szívedbe röpinti azomban.<br /></span></div>
-</div>
-<p>12) Pithagorás egy jeles bölcs volt Görög Országban Számosz
-Szigetén.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span></p>
-<h2>II. Könyv Tartalma.</h2>
-<p>Elbeszéli szerzőnk, miképpen a’ sors állhatatlan: a’ ki ma
-boldog, mindennel bővelkedik; holnap ismét szerencsétlen nyomorúlt,
-és szükölködő lehet. A’ mit ma sors ád, holnap elveszi, mivel a’
-világon minden változékony, úgy a’ sors is; egyedül a’ lelki javak
-mentvék a’ sors csapásitól. A’ lelki boldogságnak ártalmára vannak
-minden hivatalok, kincsek ’s t. mellyek inkább nyugtalanítják az
-embert, hogy sem boldogítnák. Végre a’ sors mostohasága még hasznos
-is az embereknek; mert az igazi barátokat kimutatja, kik
-veszélyekben is hivek.</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span></p>
-<h3>I. §.</h3>
-<p class="summary">Az állhatatlan szerencse természetéből
-kiviláglik a’ szerek silánysága, mellyeket kedvelteinek nagy
-rettegésre enged, ne hogy vissza kérje nagyobb bánatukra azoknak
-kik tőle nyerték.</p>
-<p>Minekutánna egy keveset elcsendesedett, figyelmemet tisztes
-hallgatással használván imigy kezde szólani: Ha betegséged
-állapotát tekéletesen megesmértem, akkor az elöbbi szerencse
-érzelme, és vágya fonnyaszt; az csak előbbi lelki állapotodat, mint
-magadnak képzeled változtatva, rontá meg: értem itt a’ sok’ szinü
-csuda bárson köntösöket, és még a’ többféle fényeket, mellyekkel,
-a’ kiket csalni akar, nyájas barátságot gyakorol, hogy
-szenvedhetlen fájdalommal szégyenítse, reménytelenül elhagyva:
-mellynek ha természetire, erkölcseire, és érdemeire emlékezel;
-látni fogod, hogy benne gyönyörüséget nem birtál, sem vesztettél.
-Úgy vélem fáradság nélkül könnyü reá emlékeztetni, holott még akkor
-is férfiúi szavakkal szoktad megtámadni a’ szerencsét, midőn ő
-hizelgő jelent, és titkaimból vett okokkal el is üzted: mivel pedig
-minden rögtöni változás valami kedv zavartával történik: úgy lett,
-hogy Te is egy kevéssé csöndességed <span class="pagenum"><a name=
-"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> elvesztetted; de üdeje már,
-hogy végy magadhoz kóstolva ollyas mit, gyöngét, és kellemest,
-melly beléd folyván helyt készítsen erősbb szereknek.</p>
-<p>Ide hát édes szónoki kellem, melly csak akkor jár igaz úton, ha
-intézetünket követi, és avval házi hangászunk, majd gyengébb majd
-erősbb hangon énekel. Oh ember! mi az a’ mi búba, és gyászba
-ejtett, talán valami újat, és szokatlant láttál? Ha a’ szerencsét
-véled változni arántad, hibázol, ennek szokásai szüntelen, és
-természeti: sőt szorosan megtartá állandóságát változékonyságában
-is: illyen volt midőn hizelgett, és csalogató hamis boldogsággal
-megjátszott; látod a’ vak isten kétes ábrázatát, midőn mások előtt
-elfedi arczát, reád mosolygott, ha tetszik, élj szokásaival, és ne
-panaszkodjál. Ha retteged hűtelenségét, vessd meg, és távoztassd
-veszedelmesb álnokságát; ime valamint most oka nagy
-szomorúságodnak, úgy kellett volna lenni csendességednek is, mert
-elhagyott téged, és hogy elnem hagyna senkit, lehet-e valaki
-megnyugodt?</p>
-<p>Vagy talán a’ kellemi boldogságot félted, és kedves a’ jeleni
-szerencse, melly bizonytalan, és elmenete búval emlékeztet: ha
-kényszerént nem lehet vissza tartani, ő futva bajt okoz, futása
-pedig nem más, mint leendő veszedelmek előjele! Azt sem lehet
-tökéletesen látni, mi szemünk <span class="pagenum"><a name=
-"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> előtt van; a’ dolgok
-kimenetit okosság itéli: ugyan azon változás sem az ijesztő eset
-fenyétését, sem hizelgését kedvelni, nem ajánlja, végre tehát
-nyugodt lélekkel szükséges szenvedni mind azt, mi az esetek térén
-történik, ha egyszer igáját elváloltad. Ha akarsz annak maradásra,
-vagy menetre törvényt szabni, kit uralkodónak önkényt választál,
-bizonnyára hűtelen vagy, és nyugtalanság keserítheti sorsodat,
-mellyet nem másíthatsz. Ha szeleknek ereszted vitorládat, nem
-a’hova akarsz, hanem merre a’ szél vezet, mész. Ha földmives magot
-vetnél, a’ bő, és sovány éveket fontolgatnád; szerencse kormányára
-biztad magadat, engedni kell asszonyod szokásinak; Te pedig a’
-forgó kerék gyors mozgásit akarod fenn tartani balgatag ember!
-minden, mi egyszerü, az nem sors.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Midőn ez összve vissza forgat
-a’ kénye<br /></span> <span class="i0">Szerint kevélyen, ’s elragad
-hatalmával (1.)<br /></span> <span class="i0">Mindent: imádott nagy
-királyokat gázol,<br /></span> <span class="i0">Arczát vidámítja
-megalázottnak, ’s csalja.<br /></span> <span class="i0">Nem hallgat
-ő bús jajra, könnyet ő nem szán,<br /></span> <span class=
-"i0">Zokogást okozva a’ ravasz nevet kénnyel:<br /></span>
-<span class="i0">Igy játszik ő, ’s mutatja nagy
-tehetségét,<br /></span> <span class="i0">Fitogtat ollykor még
-csudákat, és örvend,<br /></span> <span class="i0">Ha perczben
-üldözhet, le ver, ’s magasztalhat!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span></p>
-<h3>II. §.</h3>
-<p class="summary">Valamint a’ szerek, ugy a’ szerencse természete
-is állhatatlan.</p>
-<p>A’ szerencse szavaival akarok veled beszélni, Te pedig vigyázz!
-Ember! ugyan mit panaszkodol mint veszedelmesről minden nap
-ellenem? Minő hűségtelenséget követtem el, a’vagy minő jószágodat
-raboltam? bátran minden Bíró előtt vádolj jószágod, és méltóságod
-elkobzásáról, és ha valamelly ember tulajdona nálunk találtatnék,
-a’ mit kérsz önkényt vissza engedem.</p>
-<p>Midőn anyád méhéből kivezetett a’ természet, mezítelent, és
-szükölködőt vettelek által (2.) tulajdon javaimmal táplálván, mért
-vagy most tűrhetlen? hajlandó keggyel neveltelek, minden
-tulajdonimmal bőséggel, és fénnyel felruháztalak: most tetszik
-nekem ezeket vissza vonni, legyen elég, hogy eddig más javaival
-éltél. Nincs okod panaszra, mintha magadét vesztetted volna, miért
-fohászkodol, holott semmi erőszakot nem tettem rajtad? a’ javak,
-méltóságok, ’s több illyesek, tulajdonaim! az asszonyt megesmérik
-szolgálói, velem jönnek, velem el is távoznak. Bátran mondom, ha
-tulajdonaid voltak, mellyeket hogy elvesztettél panaszlod,
-bizonnyára el nem vesztek volna. Vagy talán én egyedül tiltatom
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> magam tulajdonaitól? ha szabadon tünteti
-az ég fényes napjait, és ugyan azokat sötét éjjelekkel váltja? ha
-az év földszinét majd virággal, majd pedig gyümölcsel ékesíti, majd
-ismét hóval, és jéggel fedi, ha a’ tenger majd fényes tükrivel
-hizelghet, majd pedig zivatarral, és morgó hullámival ijeszthet,
-minket a’ telhetlen emberek vágya kötözhet-e szokásunk ellen való
-állandóságba? természetünk folyvást játékot űzni, a’ kereket forgó
-körben mozgatjuk, és a’ legalsót legfelsőbbre, és a’ legfelsőt
-legalábbra változni örvendünk. Tessék felmenni, de úgy, ha
-enyelgésünk kivánja, leszállni ne véld igazságtalanságnak. Vagy
-talán szokásaimat nem tudod? nem tudod, hogy Croesus Lydusok
-Királya, ki előbb rettegtette Cyrust, csak hamar szánakozásra
-méltó, tüzre kázhoztatva magas keggyel mentetett? Nem tudod, hogy
-Pál szívből siránkozott elfogott Perseus Király nyomoruságán? (3.)
-Mit könnyez a’ szomorjáték lármája mást, mint szerencse által
-Országok boldogsága fordultát? Nem de, tanúltad, hogy Jupiter
-Temploma küszöbén két hordó feküdt, eggyik a’ rosszak, másik a’ jók
-számára? hátha többet vettél a’ javakból, hátha nem távoztam tőled
-egészen? hátha ezen változásom valódi okod jobbakat remélni, csak
-ne csüggedj lélekben, és közös Országban helyhezve, tulajdon
-javaiddal élni ne ohajtozzál. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A’ hány por szemeket szél
-zavar, és fövényt<br /></span> <span class="i8">A’ kék pontusi
-partra,<br /></span> <span class="i0">’S még hány csillagi fönt
-fénylenek éjtszaka,<br /></span> <span class="i8">Ködtől tiszta
-egünkön:<br /></span> <span class="i0">Olly sok kincset adott,
-vissza se húzza azt<br /></span> <span class="i8">A’ sors tőled
-erővel.<br /></span> <span class="i0">Nem szűnt még is azért emberi
-nemzetek<br /></span> <span class="i8">Vágyós könnye
-panasztul!<br /></span> <span class="i0">Ámbár Isten ugyan hallja
-fohászodat,<br /></span> <span class="i8">S’ bőven nyújtja
-aranyját;<br /></span> <span class="i0">Méltat tiszteletes szép
-hivatalra is,<br /></span> <span class="i8">Már mind semmibe
-vetted!<br /></span> <span class="i0">Sőt elnyelve vagyont, mint
-ragadó barom<br /></span> <span class="i8">Többet vágyva kivánsz
-még!<br /></span> <span class="i0">Hol lelsz már zabolát, mellyen
-az indulat<br /></span> <span class="i8">Hasznos rendre
-terüljön<br /></span> <span class="i0">Akkor, hogyha javak sok
-ajánlati<br /></span> <span class="i8">Mellett, szomja
-növekszik<br /></span> <span class="i0">Gazdagnak? Soha dús nem
-lehet, a ki fél,<br /></span> <span class="i8">Hívén, hogy
-nyomorult ő.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span></p>
-<h3>III. §.</h3>
-<p class="summary">A’ sors minden ajándékot bizonytalan időre
-nyújt, mert másképp nem volna szerencse tulajdona.</p>
-<p>Ha a’ sors ezen szavakkal szólna hozzád, mit sem felelhetnél; de
-ha vannak okaid a’ sorsot vádolni, monddsza, van idő szólani. Mire
-én e’kép felelék: Ezek ugyan ékesek, Szónoki, és hangászi mézzel
-elegyítve, de csak mig hangzanak addig gyönyörködtetnek. A’
-nyomorultak fájdalmai tartósabbak; mert szünvén ezen édes szavak,
-a’ belső szomor terhesül. Igaz úgymond ő: mert ezek nem betegség
-gyógyszerei, mivel a’ tartós fájdalom másokat kiván, azért mellyek
-belseidbe hassanak, jó üdején alkalmazom, mindazonáltal
-nyomorúltnak ne véld magadat; vagy talán boldogságodnak voltát, és
-mennyiségét elfelejtetted? ha azt elhallgatom is, hogy szüléidtől
-megfosztatván, méltóságos Férfiak gondjai ápolgattak, és a’ Várasi
-Főnökök rokonságába avattak, mi legdrágább atyafiság neme, mert
-előbb kedveltettél, mint rokon lettél. Ki ne hirdetett volna leg
-boldogabbnak olly méltóságos Ipával, szemérmetes asszonnyal, és
-Férfi gyermekek nemzésivel? Elhallgatom (mert illendő a’
-közönségeseket mellőzni) hogy a’ melly méltóság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> véneknek
-megtagadtatott, téged mint fiatalt boldogságod halmozására
-ékesített, és ha a’ mulandó szerek gyümölcsei valami boldogságot
-okoznak, lehet-e az, hogy legtöbb nyomorúság terhei is
-elhomályosíthatnák azon fény emlékezetit, midőn két fiadat
-Polgármesteri kocsikon házadtól pompásan vonatni láttad. (4.) Ugyan
-azokkal Te fejedelmi széken ülve, a’ dicső Királyt hirdetvén,
-elméd, és ékes szólásod magasztalását nyerted; midőn a’ színkörben
-két Polgármester közt a’ körül álló nép tömeg várakozását
-győzedelmi adakozással kielégítetted. Szóltál, vélem, a’ sorsnak
-midőn hozzád simult, és Téged, mint drága kincsét ápolgatott, azon
-ajándékot nyerted tőle, mellyet másnak nem kölcsönözött: akarsz-e
-tehát vele számot vetni? most először teként reád írigy szemmel! ha
-számát, módját az örömeknek, és nyomorúságoknak tekénted, még akkor
-sem tagadhatod boldogságodat; ha szerencsétlennek azért véled
-magadat, hogy azok, mellyek örvendeztettek, elmúltanak; nincs okod
-magadat boldogtalannak vélni, mivel szinte ezen keserítők is
-elmúlnak. (5.) Vagy talán ezen élet színtérére, csak hirtelen, ’s
-mint idegen léptél? a’vagy mulandókban állhatatosságot vélsz, midőn
-magát az embert is egy repke óra megöli? Mert ámbár kétes az esetek
-bizonnya, még is az élet végső napja állandó az esetekben, tehát
-<span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> mit vélsz, te halva fogod-e elhagyni,
-vagy ő futva téged?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hogyha a’ nap hajnal után
-piroslik<br /></span> <span class="i8">Terjesztvén sugarit
-vigan<br /></span> <span class="i0">Akkor a’ szép Csillagok arcza
-eltünt,<br /></span> <span class="i8">Mert naplángjai
-elfödik.<br /></span> <span class="i0">A’ midőn kertben kikelet
-melegje<br /></span> <span class="i8">Érlel, rózsa virág
-pirul.<br /></span> <span class="i0">Fújjon Auster durva szelekkel,
-akkor (6.)<br /></span> <span class="i8">Elhull éke virágnak
-is.<br /></span> <span class="i0">Tükre tengernek ha világít
-ollykor,<br /></span> <span class="i8">A Nyugván habjai
-síkjain,<br /></span> <span class="i0">Majd megint bőszült Aquilo
-zavarja,<br /></span> <span class="i8">’S nől hulláma halomra
-is.<br /></span> <span class="i0">Ritka, tartós képe világnak
-itten,<br /></span> <span class="i8">Mert lám változik
-annyiszor!<br /></span> <span class="i0">Most te bízzál sors
-adományiban, de<br /></span> <span class="i8">Higyj még repke
-vagyonnak is!<br /></span> <span class="i0">Tudjuk azt, hogy rég
-örökös parancs az:<br /></span> <span class="i8">Szünjék lenni mi
-volt, ’s mulik!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span></p>
-<h3>IV. §.</h3>
-<p class="summary">A’ bölcseség vigasztalja a’ beteget, hogy lelki
-javai megvannak, mellyek egyedül szerezhetnek valóságos
-boldogságot.</p>
-<p>Ezekre én felelém: igazat mondál minden erkölcs dajkája, nem is
-kédkedhetem boldogságom leg gyorsabb folyásáról, mit meggondolván
-leginkább epeszt. Mert minden balesetben az legszerencsétlenebb, ki
-boldog volt: de te, úgy mond ő; hogy a’ hamis itélet büntetésit
-szenveded, azt külső javaknak nem tulajdoníthatod; ha véletlen
-szerencse neve gyötör, melly sok, és nagy javakkal bővelkedjél,
-velem számláld meg.</p>
-<p>Mert ha azt birod, mi minden boldogságnál nagyobb, az Isten
-séretlenül és hijány nélkül megtartotta: lehet-e így jobbakat
-birván, a’ szerencsétlenségről panaszkodni? ime fris egészségben
-van Simachus Ipad (7.) a’ halandók drága éke, kit életed bérével
-sem restelnél megváltani; az egész ember bölcseség, és erény
-tulajdonival bátor, egyedül csak sérelmeidet siratja. Él feleséged
-okosság tisztességével, és szemérem becsivel tündöklő; szóval hogy
-minden szép tulajdonait röviden elmondjam, Atyjához hasonló, él
-mondám, és útálva életét, csak érted él: hogy távol léte
-boldogságidat csonkítja, elhiszem; mert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> óhajtva
-téged könnyekkel, ’s fájdalmakkal hervad. Szóljak-e Fiaidról?
-kiknek elméji, gyermek korban is apósi, és atyja szerínt kitűntek.
-Mivel pedig legfőbb gondja embereknek az élet fentartása; oh úgy
-bizonnyára, ha javaidat esméred, boldog vagy; midőn azt birod, nem
-tagadhatván senki, mi az életnél kedvesebb; azért törüld le
-könyeidet: még mindeneket nem gyülöl a’ szerencse, téged sem
-fenyeget nagy zivatar, mert állandón fentart horgonyod, melly sem
-a’ jeleni vigasztalást, sem a’ jövendő üdő reményit távozni nem
-engedi, és tartsanak is kivánom, azok által, bár mint legyenek
-dolgaid, menekedhetünk.</p>
-<p>Mennyit vesztettem becsületemből, ime látod! És ő: azok
-megszerzésin is törekedtünk, ha nem tünődöl sorsodon. De nem
-türhetem gyönyöreidet, boldogságodról olly keservesen, és
-szorongatva panaszkodván, mintha boldogságod csorbulna. Ki lehet
-olly nyugodtan boldog, hogy állapotjának csak valamelly részivel is
-ne küzködjék? <b>Bajos szer a’ mulandó javak minémüsége, melly soha
-tekéletesen nem jelen, vagy ha jött állandón nem maradt.</b></p>
-<p>Ennek bő a’ jövedelme, de pirul rokon vérért: azt nemesség teszi
-jelessé, de szűk vagyonai miatt, inkább akarna lappangani: ez
-bővelkedő, de nőtelen sorsát kesergi: az boldog <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> házas
-ugyan, de magtalan lévén más örökségét szaporítja. Más ismét nem
-örvend szapora gyermekeiben, hanem fiai, és leányai vétkeit búsan
-siratja. Azért valóban senki sem elégszik meg sorsa voltával,
-mindenikben meg van, hogy vagy tapasztalatlan bátor, vagy
-tapasztalva félénk. Tovább légy legboldogabb, minden szer
-legkényesebb érzést okoz, és ha csak mindenek kivánságod szerént
-nem teljesednek, minden bal esetben tűrhetlen, legkissebbtől is
-földre veretel; ime illy kicsin az, mi legboldogabbat is a’ sors
-által megszomorít.</p>
-<p>Hányat vélsz lenni? kik gondolnák hogy egekhez közelítnek, ha
-bár melly csekély részecskét is nyernének szerencséidből. Ezen hely
-is mellyet számüzésnek nevezsz benn létezők hazája; úgy van: nincs
-semmi rosz, ha csak nem gondoltatik. Ellenben azoknál minden sors
-boldog, kik nyugodt lélekkel szenvedik. Ki az a’ boldog, ki a’
-türhetetlenségnek kezét nyújtva, állapotát nem kivánja változni? Oh
-melly sok keserűséggel van elegyítve a’ mulandó boldogság édessége!
-melly ha bár a’ vele élőknek kedves is, még is, ha nem akará is,
-vissza nem tartható, távozik; nyilvános tehát, melly nyomorúlt a’
-halandók boldogsága, melly jámboroknál sem állandó, rettegőknél sem
-gyönyörködtető; miért kivánjátok tehát külről oh halandók, a’
-<span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> belső boldogságot!? bizonyosan tévedés
-zavar benneteket, vagy tudatlanság! a’ sarkalatos boldogságot
-rövideden megmutatom.</p>
-<p>Náladnál van-e drágább kincsed? azt feleled semmi. Ha tehát ön
-hatalmadban leszesz, azt fogod birni, mit sem magad elveszteni nem
-akarsz, sem a’ szerencse el nem ragadhat. Hogy pedig megesmérjed a’
-boldogság állhatatlanságát ezen változó szerekben, figyelmezz. Ha
-boldogság a’ legfőbb java az okos természetnek, az semmi módon el
-nem raboltatik; nyilványos tehát, hogy a’ boldogság elvitelire
-semmikép sem juthat a’ szerencse változékonysága. Már most a’ kit
-hordoz mulandó boldogság, vagy tudja, vagy nem, hogy változékony;
-ha nem tudja, minő boldogsága lehet tudatlanság vakságában? ha
-tudja, szükséges félnie, el ne veszejtse azt, miről nem kételkedik
-hogy veszendő; azért a’ folyvásti félelem hogy tehet boldoggá?</p>
-<p>De talán ha elveszti, megveti? úgy is csekély jóság az, mellynek
-az ember egyszerüen tűri veszteségét; mivel pedig te vagy az; a’ ki
-több okokkal felvilágítva hiszed, hogy az ember lelke halhatatlan,
-és midőn nyilvános az is, hogy a’ test repke boldogsága is
-megszünik halállal, nem kétkedhetni, boldogság nem lévén, hogy az
-egész emberi nemzet halál által a’ legnagyobb nyomorúságba dűl;
-tudjuk pedig azt is, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_48"
-id="Page_48">-48-</a></span> sokan a’ boldogság gyümölcsit nem csak
-halál hanem fájdalmak, és kinzások által is keresték, hogy legyen
-a’ jelen élet boldogító, ha nyomorult elvégzőket, boldoggá nem
-tehet?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Tartós lakot kivánsz
-te?<br /></span> <span class="i4">Hát épits, de
-vigyázva,<br /></span> <span class="i0">Ne hogy zavarva
-Eurus<br /></span> <span class="i4">Mindent, dúlva le
-döntse,<br /></span> <span class="i0">Se tenger öble
-mosván,<br /></span> <span class="i4">Hullám néki hogy
-ártson.<br /></span> <span class="i0">Azért se hegy
-tetőre,<br /></span> <span class="i4">A’vagy ritka
-homokra.<br /></span> <span class="i0">Azt romboló szelek
-majd<br /></span> <span class="i4">Dúlják tellyes
-erővel,<br /></span> <span class="i0">Ez enged, és le
-omlik<br /></span> <span class="i4">Házad szerte
-romokra.<br /></span> <span class="i0">Kerüld veszélyes
-ügyét<br /></span> <span class="i4">Kényelmes szinü
-háznak.<br /></span> <span class="i0">Alatt bizonnyal
-inkább<br /></span> <span class="i4">Kősziklára
-rakassad.<br /></span> <span class="i0">Sodorja vízbe bár
-nagy<br /></span> <span class="i4">Szél házak
-düledékét:<br /></span> <span class="i0">Te bátor
-elnyugodtan<br /></span> <span class="i4">Állhatsz, védve
-hegyektűl.<br /></span> <span class="i0">Derült üdőket
-élni<br /></span> <span class="i4">Fogsz, cselt vetve
-viharnak.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span></p>
-<h3>V. §.</h3>
-<p class="summary">A’ gazdagság, és egyébb szerencse javai inkább
-gátolják az igazi boldogságot, mint sem előmozdítanák.</p>
-<p>Minekutánna már okaim enyhítő szereit bevetted, egy kevessé
-erősbbekkel kell élned. Lássad, bár ha szerencse ajándéki nem
-volnának mulandók, és szempillantatiak; mi van bennök, hogy valaha
-kivánhassad, vagy látván nem utálnád? a’ kincs, reád, vagy annak
-természetire nézve, az arany ékessége, vagy annak halmozott bősége
-kellemetes? sőt ez ha kiosztatik jobban fénylik, mint halomra
-gyűjtve; mivel a’ zsugoriság gyülöltté, az adakozás pedig híressé
-teszi az embert. Hogyha senkinél nem maradhat, melly másoknak
-adatik, akkor drága a’ pénz, ’s midőn másnak adva, adakozás által
-meg szűnt tulajdon lenni, és ha minden nemzetből egyre halmozzák,
-a’ többi szükölködő leszen. Egy kiáltás mindenek füleit meghatja,
-kincseitek pedig csak részletesen mehetnek többekhez, ’s ez
-történve, sokat szegényít, kiket elhágy. Oh szűk és fogyatkozó
-kincs! mellyet egészen birni soknak nem lehet, és mindenekhez mások
-szűkölködése nélkül sem mehet. Vagy talán a’ kövek fénye kecsegteti
-szemedet? de ezekben ha valami fény vagyon, az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> a’ kövek,
-nem emberek becse; azért az ezeken bámuló embereket csudálni lehet,
-mert lelketlen, és tagokkal szükölködő lényeket, az okos, és lelkes
-ember valódi szépnek nem is mondhat; mellyek ámbár a’ Teremtő
-munkái, különzésökben valami csekély szépségök vagyon, de még is
-méltóságtok alatt lévén helyezve, bámulástokat semmikép sem
-érdemlik meg.</p>
-<p>Talán a’ mezők szépsége gyönyörködtet? méltán, mert szép része
-a’ legszebb művnek; igy némellykor a’ csendes tenger tükrén
-örvendünk, igy csudáljuk az eget, napot, holdat, és csillagokat.
-Mellyik a’ tied közülök, csak egynek is mersz-e dicsekedni
-fényével? tavaszi virágokkal különöztetel? vagy talán már nyári
-gyümölcsöt is szaporitottál? Miért ragadtatol hiú örömöktől? miért
-öleled más javait tulajdonod gyanánt? soha sem leszen szerencse
-által tiéd, mellyet a’ szerek természete tőled el idegenített.</p>
-<p>A’ földi gyümölcs ugyan kétség kivül állatok eledele, ha te mi
-természetnek elég, szükséget akarsz kielégítni, nincs okod kivánni
-szerencse bőségét: <b>kevéssel és apróságokkal megelégszik a’
-természet;</b> mellynek kielégítését ha akarod felesleggel
-sürgetni, vagy kellemetlen lesz, mit bele töltesz, vagy ártalmas.
-De talán szépnek véled czifra köntösökkel fényleni? ha kellemes a’
-reá tekéntés, vagy az anyag természetét, vagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> a’ műves
-elmésségét csudálhatom; a’vagy talán a’ szolgák hosszú sora tesz
-boldoggá? kik ha erkölcstelenek, házak ártalmas terhei, ’s a’ házi
-Úr veszedelmei: ha pedig szelidek, és jámborok; lehet-e mások
-jóságát kincseidhez számítani? igy mind ezekből kitetszik
-világosan, hogy mellyeket magadénak számítasz, egy sem tulajdonod,
-mellyekben mivel szépség nincs, elvesztve fájlalni, vagy megtartva
-örvendeni nem lehet. Ha természettől szépek, mi közöd hozzá, mert
-külön válva javaidtól is tetszetősek: nem azért drágák mivel
-kincseidet szaporítják, hanem mivel drágáknak látszattak, azért
-szerzetted kincseid közé. A’ szerencse után mit vágyódol illy nagy
-indulattal, talán pótolni akarod a’ szükséget bőséggel? ez éppen
-ellenkezőt szül, mert a’ kincs fentartására sok eszköz szükséges:
-de az is igaz marad, hogy <b>a’ ki sokkal bir, igen sokban
-szükölködik;</b> ellenben pedig legkevesebben az, ki bőségét
-szüksége szerint kevés kivánással mérséklé. Veletek született
-tulajdon javaitok nincsenek, hogy a’ külső és távol lévő javakban
-magatokét keressétek; úgy elfordult a’ szerek állapotja, hogy az
-Isteni okos állat nem ragyoghat, ha csak lelketlen javakkal nem
-bir! Más állatok magokéval megelégesznek, és ti az Istenhez hasonló
-lelkek, leg alább való szerektől a’ jeles természet ékeit
-kapkodjátok! vagy talán nem értitek, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> melly nagy méltatlanság
-legyen a’ Teremtő előtt! Ő az emberi nemzetet a’ földiekből ki
-emelte, és ti méltóságtokat legalább valók alá teszitek: mert ha
-kinek kinek minden java nálánál, ki azt birja, drágább leszen,
-mivel a’ csekély szereket magatok javainak vélitek, azoknak
-magatokat alávetni bizonnyára illetlen.</p>
-<p>Az emberi természet állapotja az, hogy külszerek közt annyira
-emelkedik fel, a’ mennyire magát esméri: ha pedig megszűnt magát
-esmérni, barmokig le aláztatik. Mert a’ többi állatok természete
-az, hogy ön magokat ne esmérjék, embernek pedig magát nem esmérni,
-egy vétkes hijány.</p>
-<p>Melly közönséges pedig ezen tévedés nálatok, kik más ékeivel
-diszleni vágytok! de ez nem lehet; mert ha valamelly jószág
-kiállítva fénylik, csak a’ mi kitétetett, dicsértetik, és mit föd
-a’ drága jószág, maga rútságában marad. Én ugyan tagadom, hogy az
-jó, mi a’ tulajdonosnak ártalmas. Talán hazudok? éppen nem, valóban
-a’ kincs, birtokosának gyakorta ártott, mivel mindenki, bár
-legrosszabb, annál inkább másé után vágyó, mivel mindenki arany, és
-drága kövek birtokosát véli legméltóságosabbnak. Te pedig, ki most
-rettegve csákánytól, és kardoktól félsz, ha ez élet utján üresen
-járnál, nem félnél a’ rablóktól. Oh fényes kincs, halandók
-boldogsága! <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> mellyet ha elnyertél, bátor lenni
-megszűntél.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Boldog vala múltkor előttünk
-(8.)<br /></span> <span class="i0">Táplálva mi földi
-gyümölcsel,<br /></span> <span class="i0">Nem rontá fénye
-világnak.<br /></span> <span class="i0">Száraz makk volt
-vacsorája<br /></span> <span class="i0">Későn már, este
-szokáskint,<br /></span> <span class="i0">Esméretlen vala
-bornak<br /></span> <span class="i0">Édes mézzel
-keverékje.<br /></span> <span class="i0">Nem festett selymeket
-akkor<br /></span> <span class="i0">Még Tyria mérge
-pirosra.<br /></span> <span class="i0">Zöld pázsit volt
-nyoszolája,<br /></span> <span class="i0">Italát hörpölte
-folyambul,<br /></span> <span class="i0">Árnyékkal kedveze
-erdő;<br /></span> <span class="i0">Nem utaz még tengeri
-gályán<br /></span> <span class="i0">Kalmár, sok drága
-szerekkel,<br /></span> <span class="i0">Idegen parton hogy
-eladná.<br /></span> <span class="i0">Még vízen tábori
-talpak<br /></span> <span class="i0">Sem uszának; utálva
-gyülölség<br /></span> <span class="i0">Vérrel nem festi az
-acczélt;<br /></span> <span class="i0">Ha dühösség forrna
-szivekben<br /></span> <span class="i0">De azért bús fegyvere nem
-volt,<br /></span> <span class="i0">Látván: nincs haszna
-sebeknek,<br /></span> <span class="i0">Megutált vért ontani nincs
-ok!<br /></span> <span class="i0">Bár mái üdőnk
-gyarapodnék<br /></span> <span class="i0">A’ régi erényben
-ezentúl!<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span> <span class="i0">De emésztőbb Aethna
-tüzénél<br /></span> <span class="i0">A’ vágyás pénzt
-szaporítni.<br /></span> <span class="i0">Bányát ki nyitotta fel
-első,<br /></span> <span class="i0">Melly ékes aranyt föde
-mélyen?<br /></span> <span class="i0">Ki bukott tengerbe le
-gyöngyért<br /></span> <span class="i0">Hogy drága veszélyet
-okozna?<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VI. §.</h3>
-<p class="summary">A’ tisztségek, és méltóságok sem boldogítnak
-valóban.</p>
-<p>Mit szóljak a’ méltóságokról; és hatalmakról, mellyeket ti, a’
-valódi méltóságot, és hatalmat nem esmérvén, egekig magasztaltok?
-Ezeket ha elnyeri ki leg rosszabb; Aethna lobogó lángja nem képes
-olly nagy tüzet, sem özön víz, olly nagy pusztitást okozni!
-bizonnyára tudom, emlékezel, hogy a’ polgári birodalmat, melly a’
-szabadság kezdete vala, Polgármesterek kevélysége miatt a’
-hajdaniak ohajták eltörleni, kik szinte előbb ugyan kevélységért
-várasukból száműzték a’ Királyokat. De ollykor jámborok is
-tiszteltetnek meg hivatallal, mi nagyon ritka; az eggyütt élőknek,
-mi tetszik más jámborságnál bennök? úgy van, hogy <b>nem az erkölcs
-hivataltól, hanem hivatal az erkölcstöl nyeri méltóságát.</b> Földi
-lelkek! <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> mi a’ ti kivánatos hatalmatok? nemde
-keresitek kinek parancsolhassatok! ha látnál az egerek közt eggyet,
-többi felett magának hatalmat, és jogot tulajdonítani, nem
-fakadnál-e nevetésre? pedig ha a’ testet tekénted, embernél
-gyávabbat nem találsz, kit egy kis egér harapása a’ szemérmes
-helyeken meg is öl! <b>Hogy gyakorolhat máson valaki uraságot, ha
-csak nem testén, vagy mi annál is alább való, értem a’ szerencsét?
-mit sem parancsolhatsz a’ szabad lelkeknek!</b> Talán az ön magával
-eggyező lelket erős okkal kimozdíthatod csendes állapotjából? Midőn
-egy szabad embert valaki zsarnok kinokra vezetne, hogy ellene
-szövetett öszesküvés társait ki vallaná, ez nyelvét elharapván, a’
-zsarnok elejébe veti; igy a’ kinokat, mellyeket egy Tyrannus
-fájdalom anyagának vélt, a’ bölcs ember erkölcsé változtatá.</p>
-<p>Mit tehet valaki más emberen, mit ön maga mástól nem szenvedhet?
-hallottuk, hogy Buziris vendégeit megölte. (9.) Hercules,
-vendégitől ő is meg gyilkoltatott. Regulus a’ Poenusi csata foglait
-bilincsbe verette, és majd hamar ő is bilincset viselt kezein.
-(10.) Hát véled-e hatalomnak, azt nem tehetni, hogy mit ő másokon
-elkövethet, ugyan azt, más ő rajta elne kövesse? és még ha
-hivatalokban természetes, és tulajdoni jóság volna; gonoszok kezére
-soha sem bizatnának; <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span> mert ellenkezők nem eggyezhetők: sőt még
-a’ természet is gátolja az ellenfelek eggyesítését. Igy midőn
-kétség nincs, hogy sok gonosz ember visel hivatalt, az is
-kitetszik, hogy azok természetesen nem javak, mellyek leg
-gonoszabbaktól is viseltetnek, és valóban igy itélhetni a’
-szerencse minden ajándékiról; mellyeket leg erkölcstelenebbek is
-bőven nyernek. Ezekről azt is akarom még tudatni, hogy senki sem
-kételkedhetik arról, hogy erős, kit erősnek tapasztalsz, gyors,
-kiben gyorsaság van. A’ hang tudománya hangászokat, orvosság
-orvosokat, szónokság szónokokat készít; mert minden szer természete
-azt miveli, mi tulajdona: azért ellenfelek szüleményei nem
-egyesülhetnek, hanem egymást elmellőzik. És igy a’ javak ki nem
-elégítik a’ telhetlen fösvénységet, sem hatalom ön magával nem
-birhat annál, kit vétkes hajlandóság oldhatlan lánczal bilincsel.
-Gonoszokra ruházott hivatal, nem csak nem teszi őket érdemesekké;
-sőt nyilván mutatja, és vádolja érdemtelenségeket. Miért történik
-ez? Örvendetek t. i. szerek más voltát hamis nevezetekkel jelelni,
-mellyek könnyen a’ szerek valóságos foganatjából hazudtoltatnak:
-azért se javak javaknak, sem hatalom hatalomnak, sem pedig méltóság
-méltóságnak igazán nem neveztethetik. Végre az egész szerencséről
-lehet következtetni; mivel világos, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> benne
-semmi kivánatos, sem eredeti jóság nincsen, mivel nem kapcsolódik
-mindenkor a’ jámborokhoz, sem jókká nem teszi kikhez jut.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Láttuk a’ romlást okozó vad
-ármányt,<br /></span> <span class="i0">A’ ki fel perkelte Romát, ’s
-megölte<br /></span> <span class="i0">Atyjait, testvére is
-áldozatja<br /></span> <span class="i0">Lőn: gözölgött marka szülői
-vértől!<br /></span> <span class="i0">Vakmerő! hogy meghidegült
-tagát is<br /></span> <span class="i0">Drága Anyjának nem ijedne
-nézni,<br /></span> <span class="i0">Sőt biró mondá: halavány ki
-szép volt!<br /></span> <span class="i0">Még is e’ pálczája igazgat
-ottan<br /></span> <span class="i0">Népeket, hol fénye napunknak
-eltűnt<br /></span> <span class="i0">Ott is a’hol megpirosulva fel
-jön.<br /></span> <span class="i0">Úr azoknál is, kiket a’ hideg
-kinz,<br /></span> <span class="i0">A’hol égnek rögtön aszalva
-szárít<br /></span> <span class="i0">Napja; és fonnyaszt szele
-Afrikának.<br /></span> <span class="i0">Jobbra őt fordítani fő
-hatalma<br /></span> <span class="i0">Képes éppen nem vala:
-szörnyeteg volt<br /></span> <span class="i0">A’ Nero! jaj mostoha
-sors, hatalmat<br /></span> <span class="i0">Mért adál illynek? ki
-veszélyt, ’s halált hoz? (11.)<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span></p>
-<h3>VII. §.</h3>
-<p class="summary">A’ dücs, és hírnév, boldoggá nem teheti a’
-halhatatlan lelket.</p>
-<p>Mellyekre én mondám: tudod oh Asszonyom, hogy rajtam leg
-kevesebbet uralkodik a’ mulandó szerek vágya, csak alkalmat
-kivántam a’ dolgok viseletére, ne hogy az erkölcs enyészszék. És ő:
-ugy de az egy, hogy természettől jeles elméket, habár nem is egész
-erkölcsi tökéllel magához édesgethet a’ dücsőség vágya, és a’ köz
-társaságban szerzett legbecsesebb érdemek is, bár csekélyek
-legyenek, igy vizsgáld: az egész föld köre, mint csillagászi
-tanulmányodból tudod, az égi térhez csak egy pont, az az: ha az égi
-gömb nagyságával egybe hasonlítatik, semmi tére sem látszik
-lenni.</p>
-<p>Hogy a’ világ ezen kis tartományának csak egy negyed része,
-mellyben élő állatok laknak, Ptolomeusból tanúltad. Hátha ezen
-negyed részből elméddel kivonod, mit tengerek, ’s mócsárok fednek,
-bár melly nagy legyen e’ tartomány, de csak igen szűk tér marad
-emberi laknak: már most ezen kis pontba, és szembe zárva
-hírterjesztésről, és név magasztalásról gondolkodtok! de minő
-terjedése, és nagysága lehet a’ dücsnek, illy keskeny, és szűk
-határok közé szorítva? <span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> Még az is, hogy illy csekély helyen
-nyelvel, szokással, erkölcsel, ’s egész élettel külömböző nép
-lakik, mellyekhez részínt nyelv külömbsége, részint utak
-alkalmatlansága, ’s közösülés szokatlansága miatt nem csak egyes
-ember hire, de még várasok neve sem juthat el: utóljára M. T.
-Cicero, mint ő egy helyen fel jegyzé, még Caucasus bérczeit sem
-haladta meg a’ Romai birodalom hire, melly már akkor koros volt, ’s
-tőle a’ Parthusok és körül lévők rettegtek. (12.) Látod tehát melly
-csekély azon dücsőség, mellyet szaporítni, és terjeszteni
-törekedel. Talán lehet az, hogy hová Roma hire nem juthatott, egyes
-ember neve ott hireszteltetik? Mit? nem különböznek-e nemzetek
-szokásai ’s intézetei egymástól, hogy a’ mi egynél dicséretes,
-másnál büntetésre érdemes? azért van, hogy kit a’ hir
-gyönyörködtet, más népeknél esméretlen marad! Elégedjék meg tehát
-mindenki hirével ön Hazájában, és szoruljon egy nemzet határába
-jeles nevének halhatatlansága.</p>
-<p>De még a’ feledékenység hányat törül ki irók szükibül, azok
-közül is, kik nevezetes, és jeles férfiak valának az ő korokban?
-ámbár mit használ az irás, mellyet szerzőivel eggyütt hosszú és
-sötét homály födöz? Ti pedig látszatok halhatatlanságot
-terjeszteni, midőn jövendőbeli hirről szorgoskodtok. Ha tekénted az
-örökség végtelen hosszúságát, mit örvendezhetsz neved fenn
-maradásán? <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> egy szempillanat percze, ha tiz ezer
-évhez hasonlítatik, mert mind a’ két üdő határozott, ámbár
-legkisebb, de még is van arány köztük, ’s épen ezen év szám, és
-sor, bár melly sokféle, még is a’ végtelen örökséghez nem
-hasonlítható. Úgy de határozottaknak egymáshoz valami, de
-határozatlannak határozotthoz semmihasonlatossága nincsen. Ha bár
-akár melly hosszú üdői hir is, végtelen örök üdőhöz méretik, nem
-csak kicsiny, de semmi lészen. Ti pedig jól cselekedni nem tudtok,
-ha csak nép hiú szellemére ’s hasztalan hirére! elhagyván
-lelkiesméret, és erkölcs becsét, <b>mások mondájától kértek
-jutalmat!</b> Vedd példáúl illy kevély hiúságban: egy valaki, milly
-udvariasan csufolódott: Mert midőn megtámodna egy embert
-rágalommal, a’ ki nem valódi erkölcs hasznáért, hanem kevélység
-dücsére, méltatlan magára ruházná a’ bölcs nevezetet, hozzá adván,
-hogy majd tudni fogja, valjon ő bölcs-e? ha a’ neki okozott
-méltatlanságot csendes békével szenvedné; békével türte ugyan azt
-elején, utóbb rágalmat hallván, mint egy boszonkodva mondá: Tudod-e
-már hogy én bölcs vagyok? akkor ő: igen velősen értem, ha
-hallgatnál! Mi szükség tehát hogy a’ jeles férfiak (mert csak
-ezekről szólhatunk) dücsőséget keresnek: mit használ mondám, ha a’
-hir test holta után fenn marad? mert ha, mit okosságunk
-<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> hinni tilt, egészen enyésznek az emberek,
-nincs dücsőség; midőn az, a’ kié volna a’ dücsőség, már épen nem
-létez; ha pedig kinek jó lelkiesmérete, és földi börtöntől megválva
-szabadon az égbe mén, nemde minden földi foglalatosságot útál: mert
-ki egekben gyönyörködik, örvend, hogy a’ földiektől
-megszabadúlt!</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Akárki azt kivánja egyre, hogy
-hire,<br /></span> <span class="i8">És nagy neve örökös
-legyen;<br /></span> <span class="i0">Tekéntse a’ világ igen
-terjedt körit,<br /></span> <span class="i8">És a’ parányi föld
-tekét.<br /></span> <span class="i0">Ezen kicsiny kört nem lehet
-betölteni<br /></span> <span class="i8">Hirrel; pirulhatsz hát
-híreden!<br /></span> <span class="i0">O hasztalan kivánsz
-kevélykedni te gögös,<br /></span> <span class="i8">Mert itt
-mulandó minden, ’s árny!<br /></span> <span class="i0">Bár messze
-néphez eljutott hir nyelvöket<br /></span> <span class=
-"i8">Fárasztja, ’s szájrul szájra száll:<br /></span> <span class=
-"i0">Bár melly jelességgel valaki, ’s czimmel ki tűnt,<br /></span>
-<span class="i8">Szét veri magas dücsit halál!<br /></span>
-<span class="i0">Alacsony fejét úgy mint nagyét borítja
-gyász,<br /></span> <span class="i8">A’ sors vegyít nagyot, ’s
-kicsinyt.<br /></span> <span class="i0">Ki tudja hol hevernek a’
-hív Fabrici<br /></span> <span class="i8">Csontjai, ’s te Cató
-hamvaid? (13.)<br /></span> <span class="i0">Kevés betűk jelentik
-a’ nevöket, az is<br /></span> <span class="i8">Silány, üres,
-haszontalan!<br /></span> <span class="i0">De bár ha dücs nevöket
-ki tudtuk is, van-e<br /></span> <span class="i8">Ki esmeri
-személyöket? azok<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> <span class="i0">Hamvak!
-Nyugosztok hát örökre idegenek,<br /></span> <span class="i8">Még
-hiretek is csekély ’s muló!<br /></span> <span class="i0">Hát
-véltek élni századokat hirrel, de csak<br /></span> <span class=
-"i8">A’ hiú név egyszer szünik,<br /></span> <span class=
-"i0">Akkor, midőn ragadja végső nap esete:<br /></span>
-<span class="i8">Meghaltok igy örökre már! (14.)<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VIII. §.</h3>
-<p class="summary">Az állhatlan szerencse hasznos, mivel tőlünk
-elválasztja színlett barátinkat.</p>
-<p>Ne véljed azt, hogy én kérlelhetlen hadat viselek a’
-szerencsével, mivel vannak érdemei, midőn csalván embereket, ön
-magát nyilatkoztatja, ’s levonván arczáról fátyolát, szokásait
-megvallja. Talán még most sem érted beszédemet? csudát kivánok
-mondani, ’s véleményem alig tudom kijelenteni. Valóban úgy
-gondolom, hogy a’ sors hasznosabb, ellenkezvén emberekkel, mint
-kedveskedvén.</p>
-<p>Mert kedveskedvén boldogság szine alatt nyájassággal hazudik;
-ellenkezve pedig igazat mond, mutatván állhatlanságát: hizelgve
-csal, ellenkezve tanít, ugy elmét hazug javak szinével bilincsel,
-igy mulandó szerencsétől fel oldoz. Azért <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> tehát
-kedveskedve lássad őt, mint szelest, repkét, mulandót, ön magát nem
-esmérőt; ellenkezve pedig józant, készet, és viszonyokkal lett
-okosat. Utoljára boldogítva igaz javaktól hizelgéssel húz el:
-ellenkezve többnyire az igazi javakhoz horoggal húz. Talán
-csekélységnek véled, hogy hív barátid érzetét a’ kemény, és
-rettentő sors felfödözte? lám ez tünteti barátid igaz, és csalfa
-arczait, távozván magáéval, tieidet meghagyá; mennyiért vásároltad
-volna meg boldognak vélvén magadat előbbi üdőben? szűnjél tehát
-vesztett javaidat keseregni, mert mi leg drágább kincs, jó
-barátidat feltaláltad!</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Minden szüntelen a’
-világ<br /></span> <span class="i0">Széles nagy köriben
-forog,<br /></span> <span class="i0">’S híven változik. A’
-szerek<br /></span> <span class="i0">Ámbár ellenek, ők
-frigyet<br /></span> <span class="i0">Még is tartanak. A’ nap
-is<br /></span> <span class="i0">Keltén rózsa sugárt
-lövel<br /></span> <span class="i0">Hozzánk; éjjeli
-csillagok<br /></span> <span class="i0">Közt hogy fényljen utánna
-hold.<br /></span> <span class="i0">Mindig váltva napot
-követ,<br /></span> <span class="i0">Éj! Hogy tengeri nagy
-habok<br /></span> <span class="i0">Parton túl ne
-rohanjanak,<br /></span> <span class="i0">’S kártékony dagadással
-a’<br /></span> <span class="i0">Föld térit ki ne öntse
-ár.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span> <span class="i0">E’ rendet füzi öszve,
-a’<br /></span> <span class="i0">Földön, tengeren, égben
-is<br /></span> <span class="i0">Kormányzó szeretet
-heve!<br /></span> <span class="i0">Szűnjék tartani rendet
-ez:<br /></span> <span class="i0">Egymást czélra mi
-rendelé,<br /></span> <span class="i0">Majd az, háborog, és
-zajong<br /></span> <span class="i0">A’ melly szerte világot
-ők<br /></span> <span class="i0">Most szép rendre vezettek,
-azt<br /></span> <span class="i0">Már kész rontani
-mindenik.<br /></span> <span class="i0">E’ szent béke frigyes
-határ<br /></span> <span class="i0">Népeknél, egyed
-őrködik.<br /></span> <span class="i0">E’ fűz tiszta
-személyeket<br /></span> <span class="i0">Áldott házas örömre
-is.<br /></span> <span class="i0">E’ hív biztosa
-emberek<br /></span> <span class="i0">Minden társasi
-éltinek.<br /></span> <span class="i0"><b>Boldog lelkek azok,
-kiket</b><br /></span> <span class="i0"><b>Hív, ’s forró szeretet
-tüze,</b><br /></span> <span class="i0"><b>Melly kormányoz eget,
-hevít!</b><br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<h3>Jegyzések.</h3>
-<p>1) Euripus hires tengeri örvény Görög Ország, és Negropont közt,
-hol sok hajók szerencsétlenűl elsülledtek.</p>
-<p>2) Születéstől fogva az egész ember betegség, midőn neveltetik,
-haszontalan, más segedelmiért könyörgő; fölnőlt, gonosz, és
-esztelen, oktatásra szorul, emberkorban vakmerő, fonnyadó vén
-korban nyomorult, sajnálkozásra méltó; hogy munkáit, mint a’
-földet, a’ józan észt követve, kinem müvelte. Illyen szármozott ő
-Anyja méhéből. <i>Hyppocrates</i>.</p>
-<p>3) Perseus utólsó királya volt Macedoniának, kit Paulus Aemilius
-Romai Vezér legyőzött, elfogott, és Romába vitetett.</p>
-<p>4) Patritius, és Hippatius Polgármesterek Boëthiusnak fiai.</p>
-<p>5) Megzavarják az embert nem a’ szerek, hanem azokról való
-vélekedések. <i>Epictet</i>.</p>
-<p>6) Auster nagyon egészségtelen délszaki szél.</p>
-<p>7) Quint. Memmius Symachus K. Sz. u. 522. Polgármester volt
-Romában, Ipa Boëthiusnak, jeles építő mester, kit jó üdeig kedvelt
-Theodoricus Kir. utóbb gyanúságba esett, mintha új Roma Császárával
-a’ Gothusok kiüzetéséről tanácskoznék, börtönbe záratván
-meggyilkoltatott; de midőn kitűnt ártatlansága, annyira furdalá
-lelkiesméretit Theodoricusnak, hogy kevés napok után lebetegednék
-és meghalna; emlékezzünk egy bölcs mondására:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ritkán szokta gyanú az erős ’s
-nagy lelket epesztni,<br /></span> <span class="i4">Ez csak
-félénkség gyáva leánya lehet.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span></p>
-<p>8) Ugy látszik hogy ezek utánzások: Felix nimium prior aetas,
-quae vindice nullo. etc.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Quis fuit horrendos primus qui
-protulit enses?<br /></span> <span class="i4">Aurea prima sata est
-aetas etc.<br /></span></div>
-</div>
-<p>9) Busiris Aegyptusi Király, midőn nagy szárazság fonnyasztaná
-országát, Trasios tanácsára az elfogott idegeneket évenként áldozá
-essőért az Isteneknek.</p>
-<p>10) Regulus Marcus Attilius jeles Romai vezér Carthago ellen,
-Romának 380-ik évében hadakozott, azt legyőzte, öt ezeret elfogott,
-és 18 Elefántot.</p>
-<p>Utóbb Xantippus segétvén a’ Carthágobelieket, Roma táborát
-megveré harmincz ezer eleste után 15 ezeret elfogott, közte
-Regulust is. Békesség kieszközlése végett Romába küldetett azon
-feltétellel, hogy vissza jöjjön, a’ mit hiven telesített; de midőn
-a’ béke meg nem köttetnék, ő egy hordóba zárva, melly szegekkel úgy
-vala körül verve, hogy a’ hegyök belől volna, addig hányatott,
-forgattatott, mig meg nem holt.</p>
-<p>11) Néro Romai Császár, kinek valamint uralkodása szörnyeteg
-volt, úgy halála is.</p>
-<p>12) Parthus: ezen nemzetről igen szépen versel Ovidius: Valamint
-bőven, úgy bölcsen is értekezett Horváth István a’
-Parthusokról.</p>
-<p>13) Cato néven három nevezetes embert olvasunk, az egyik Porcia
-nemzetségből Romai Főnök volt, szigorú bölcs, és okos munkásságú.
-A’ másik fő Vezér volt Uticában, ki ön magát meg ölte, ne hogy
-Caesar hatalmába essék. <i>Livius</i>. A’ harmadik Cato Valerius
-nyelvész.</p>
-<p>14)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Miramur periisse homines:
-monumenta fatiscunt<br /></span> <span class="i0">Mors etiam saxis,
-nominibusque venit.<br /></span></div>
-<p class="i7"><i>Ausonius</i>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span></p>
-<h2>III. Könyv Tartalma.</h2>
-<p>A’ bölcseség ébreszti bádgyadt elméjét a’ betegnek,
-megesmértetvén vele a’ hamis, és valódi boldogságot, mellyet sem a’
-fényes hivatalokban, sem kincsekben, sem a’ testi gyönyörökben fel
-nem lelhetni: mivel a’ valódi és igaz boldogság egy minden javak
-tekéletes birása. A’ gazdagság szüntelen hijányzik, a’ fösvénység
-szükölködik, a’ fényes hivatal pedig erkölcs nélkül útálatos, és ki
-azt birja, vég nélkül kínlódik. Az igaz nemesség csak lelki lehet,
-melly az Istentől ered: az emberi, mivel nem igaz itéletből
-származik, nem tartós. A’ gyönyör aggasztó, a’ földi javak ezer
-bajjal vegyesek, és fogyatkozóvá teszik az embert; mert az igazi
-teles jó, csak egy, és egyszerű; könyörg ebbe vezettetni a’ szerző,
-mert csak e’ maga boldogíthat; ezután kell tehát egyedül
-vágyódnunk; mivel e’ kormányoz mindent, és csak az a’ boldogtalan,
-ki ettől távozik.</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span></p>
-<h3>I. §.</h3>
-<p class="summary">A’ bölcseség erősebb gyógy szerekkel orvosolja
-betegét.</p>
-<p>Már elvégzé énekét, midőn még figyelmezvén álmélkodva, az édes
-énekről gondolkodtam; azért csak hamar mondám: oh bágyadt lelkek
-vigasztalója, ki engem nyomos szavai, ’s örvendetes énekivel éleszt
-annyira: hogy már ezután a’ sors csapásait kiállani magamat nem
-vélhetem képtelennek; azért a’ szereket, mellyeket előbb éleseknek
-mondál; nem csak nem rettegem, sőt még hallani kivánván, felettébb
-óhajtom is. Akkor ő: érzém, midőn szavaimat csendes figyelemmel
-felfogád, és elméd tulajdonát vártam, vagy mi igazabb magam
-elkészétém. Ollyak t. i. mellyek hátra vannak, hogy megkóstolva
-csipősek, de bevéve édesednek; mivel pedig hallani vágysz, melly
-gerjedelemmel buzognál, ha megesmérnéd, és tudnád hová szándékunk
-vezetni? hová, kérdém? valódi szerencsére, mellyről lelked
-álmodozik, hanem elfoglalva szemed képektől, azt nem láthatja.
-Akkor én: kérlek cselekedd meg, és mellyik legyen az igazi
-boldogság, mutassd meg minden késedelem nélkül. Örömmel cselekszem
-kedvedért, felelé; hanem a’ melly okot jobban esméred, azt előbb
-szóval <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span> kijelelni, és tudatni iparkodom, hogy
-átlátván midőn ellenfélre veted szemedet, az igaz boldogság
-példáját megesmérhessed.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">A’ ki haszonra akar magokat
-a’<br /></span> <span class="i0">Földibe vetni, előre ki
-kapál<br /></span> <span class="i0">Tüske bokort, csalitot ’s
-gazokat is;<br /></span> <span class="i0">Hogy gabonája betöltse
-csüreit.<br /></span> <span class="i0">Sokkal előbb ki izel szamata
-még<br /></span> <span class="i0">Méznek is, a’ keserü epe
-után.<br /></span> <span class="i0">Szebb igazán de az égi
-seregek<br /></span> <span class="i0">Fénye is, a’ viharok
-szünetekor:<br /></span> <span class="i0">Éjjeli gyász lepel is ha
-eloszolt,<br /></span> <span class="i0">A’ deli nap melegen ki
-derüle.<br /></span> <span class="i0">Birva azért javakat, te is
-előbb<br /></span> <span class="i0">Hogyha le rázod igád
-nehezeit,<br /></span> <span class="i0">Látni fogod, mi igaz; mi
-nem igaz!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span></p>
-<h3>II. §.</h3>
-<p class="summary">Természet szerént kiki boldog akar lenni: de
-minthogy a’ boldogság minden javak vegyéből való tekéletes állapot;
-nem lehet azt, sem gazdagságban, sem méltóságban, sem pedig
-gyönyörben helyheztetni.</p>
-<p>Ekkor leszegvén egy kevéssé szemeit, és mintegy fejedelmi székre
-ültetvén elméjét, így kezdett szólani: a’ halandók minden gondja,
-mellyet sokféle eszmélkedés munkája fáraszt, külön úton jár ugyan,
-de még is egy valódi boldogság czéljára törekszik elérni: az, pedig
-olly igazi jó, mellyet elnyervén, mit sem kivánhatsz tovább; az a’
-boldogság, minden javak java, és minden javakat magában foglaló;
-mellyen túl, ha más jó volna, leg főbb jó nem lehetne; mivel volna
-még külről mit kivánni. Ki tetszik tehát, hogy az igazi boldogság
-minden javakból öszve szerkezett tekéletes állapot. Ezen
-boldogsághoz a’ halandók sokféle ösvényen iparkodnak eljutni; mert
-a’ javak vágya, az emberek elméjébe természettől van bé öntve; de
-csalfa tévedés vezeti őket hiúkra. Némellyek a’ legfőbb jót
-kincsekben helyezik, hogy semmivel se szükölködjenek: mások ismét
-legfőbb jónak itélik, ha méltóságos hivatalokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> nyervén,
-Polgártársaik által tiszteltetnek: vannak, kik a’ leg főbb jót
-legnagyobb hatalomban vélik, mert ezek vagy uralkodni akarnak, vagy
-uralkodókkal társalkodni. Némellyek előtt jelesebb, ha háború, vagy
-béke által dücsőséges nevet szereznek. Legtöbben az igazi javak
-gyümölcsét pedig az örömtől, és vigalomtól számítják, és ezek
-magokat legboldogabbaknak vélik, ha gyönyörben uszhatnak.</p>
-<p>De vannak ollyak is, kik ezek okát, és czélját egymásba
-helyezik; kik t. i. kincset hatalomért, és gyönyörért, ismét, kik
-hatalmat, vagy név jelességet pénz okáért kivánnak. Ezek tehát, és
-hasonlók körül forog az emberi cselekvény, és vágyás szándéka:
-valamint nemesség, nép tetszése, ’s pártfogása, mellyek látszatnak
-ugyan valamelly fényességet szerzeni: házas társ, és gyermekek,
-öröm végett ohajtatnak, barátság, melly legszentebb neme a’
-boldogságnak, nem sorstól, hanem erkölcstől származik, a’ többit
-vagy hatalom, vagy gyönyör vágyból keresik: pedig bizonyos, hogy a’
-testi javak, a’ felsőbbekhez tartoznak, mert erő, és magasság,
-egészséget jelentenek; szépség, és gyorsaság nevezetességet,
-egészség ismét gyönyört, mellyekkel öszvesen csak egy boldogság
-kivántatik. Ime mindenek felett mit ki ohajt, legfőbb jónak itéli:
-de a’ leg főbb jót boldogságnak határoztuk lenni, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> azért
-legboldogabb állapot az, mellyet kiki leg inkább óhajt. Már most
-szemed előtt van az emberi boldogság külseje, becs, kincs, hatalom,
-dücsőség, és a’ gyönyörök: melly boldogságokat egyenként tekéntvén
-Epicurus magának a’ gyönyört választotta legfőbb jónak, mert az
-több vigalmat látszatik szerezni a’ szívnek.</p>
-<p>De szólok az emberek ügyekezetéről, kiknek elméje ha bár
-homályos emlékezetü, de még is a’ legfőbb jót keresi, ámbár mint
-egy megrészegültnek a’ ház utja, hová törekszik, előtte esméretlen:
-talán tévedni látszatnak azok, kik törekesznek semmivel sem
-szűkölködni, pedig nem más tekélíti a’ boldogságot, mint minden
-javak bőséges állapotja, melly senkire sem szorulván, ön magának
-elegendő. Talán botlanak azok, kik a’ legfőbb jót tiszteletre
-méltónak vélik? éppen nem! mert nem silány és megvetendő az, a’ mit
-minden igyekszik megnyerni. Talán a’ hatalmat nem számíthatni javak
-közé? tehát mit? vagy talán erőtlen gyávának kell itélnünk azt, mi
-minden szereknél jelesebb? vagy a’ jelességet semmibe kell venni?
-de elkülönzeni sem lehet, ha csak, mi legmagasabb, ugyan az nem
-legkitünőbb, ’s egyszersmind leg jelesebb is; mert hogy nem
-szorongató, és bús a’ boldogság, ’s nincs fájdalmak, és terhek alá
-vetve, mi szükség mondani? Mivel leg csekélyebb szerekben
-<span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> is, azt kivánja ember birni, minek
-élvelése örvendeztet: ezen okból óhajt kincset, méltóságot,
-országot, dücsőséget, és gyönyört, mivel hiszi, hogy ezen javakkal
-elégséget, tiszteletet, hatalmat, hirt, és vigalmat nyerhet: jó
-tehát az, mit az emberek olly különbféle gondal kivánnak, miben
-olly nagy, ’s kitetsző a’ természet ereje, hogy ámbár sokféle, ’s
-ellenkező az érzelem; még is a’ javak czéljában meg egyez.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">Mennyire változtatja szerek
-mi<br /></span> <span class="i0">Voltát a’ természeti
-hatalom?<br /></span> <span class="i0">Melly törvénye parancsol
-egésznek,<br /></span> <span class="i0">Öszve csatolván oldhatlanul
-azt<br /></span> <span class="i0">Eggyenként? tetszik okos
-dallal<br /></span> <span class="i0">Énekleni, lantom hangra
-eredj!<br /></span> <span class="i0">Ámbár Poenus oroszlányit
-arany<br /></span> <span class="i0">Lánczok terhelik, és kézbül
-adott<br /></span> <span class="i0">Eledel táplálja, de féljék
-még<br /></span> <span class="i0">Haragos mesterök ostorját
-is,<br /></span> <span class="i0">Szokva veréshez; még is
-vértől<br /></span> <span class="i0">Gőzölgvén agyarok, már vissza
-jön<br /></span> <span class="i0">Vad természetük,
-emlékezvén<br /></span> <span class="i0">Ordítnak sorsokon, és az
-igát<br /></span> <span class="i0">El rázván, mesteröket
-szabják<br /></span> <span class="i0">Vérengző szájakkal
-először.<br /></span> <span class="i4">Erdőben csevegő szép
-madarat<br /></span> <span class="i0">Leptél, ’s ha te zárod
-börtönbe,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_74" id=
-"Page_74">-74-</a></span> <span class="i0">’S táplálja vigalmas
-gondod is azt,<br /></span> <span class="i0">Édes itallal néki
-hízelgvén,<br /></span> <span class="i0">Mint szokta növendék kora
-játszva?<br /></span> <span class="i0">Ha megint szűk lakjában
-szállva<br /></span> <span class="i0">Erdők zöldelő lombjait
-ő<br /></span> <span class="i0">Látja, azonnal utálja az
-étket,<br /></span> <span class="i0">Erdőbe szomor, csak az erdőbe
-vágy,<br /></span> <span class="i0">Édes hangja csak erdőre
-nyöszörg.<br /></span> <span class="i4">Izmos erővel néha le
-hajtott<br /></span> <span class="i0">Fa derék sarja, le görbült
-földig,<br /></span> <span class="i0">Ezt kezed eleresztvén, égbe
-emelt<br /></span> <span class="i0">Fővel már igyenes, bár görbe
-volt.<br /></span> <span class="i4">Tengerbe szok áldozni az
-estkori<br /></span> <span class="i0">Nap, titkos uton fordulva
-megint<br /></span> <span class="i0">Vissza kereng ő szokva
-kelethez.<br /></span> <span class="i0">Itt minden régi menetre
-siet,<br /></span> <span class="i0">Mindenek örvendnek haza
-térten.<br /></span> <span class="i0">Nem leszen ő rendjök egész,
-ha csak a’<br /></span> <span class="i0">Véghez nem kapcsolnak
-kezdetet,<br /></span> <span class="i0">Ha csak allandón nem
-forganak ők.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span></p>
-<h3>III. §.</h3>
-<p class="summary">A’ természet kevéssel, a’ fösvénység semmivel
-sem elégszik.</p>
-<p>Oh! ti földnek állati ámbár gyenge eszmével, de még is tulajdon
-elveitekről álmodoztok, és a’ valódi boldogság czélját, nem ugyan
-éles, de még is valami csekély gondal látjátok, és titeket
-természetes ügyekezet oda vezetvén, majd ismét sok féle tévedés el
-is térít. Lássad csak, ha azokkal, mikkel az emberek boldogságot
-nyerni reménylnek, elérhetni-e a’ meghatározott czélra; mert ha
-pénz, tisztelet, ’s több e’féle olly valamit hoznak, hogy semmi
-javak sem hijányzanak, akkor megvalljuk, hogy ezek nyertivel
-szerencsések. Ha pedig azt sem eszközlik a’ mit igérnek; ’s több
-javakkal szükölködnek, világosan kitetszik bennök az
-álboldogság.</p>
-<p>Először tőled kérdem, ki előbb kincsekkel bővelkedtél: soha sem
-zavarta meg kedvedet valami sérelem azon bőséges javak birtokában?
-akkor felelém: sőt nem emlékezhetem, mikor lett volna annyi
-szabadsága lelkemnek, hogy valami nem szorongatná! Ugy-e mivel vagy
-távol volt, mit nem akartál távol lenni; vagy jelen volt, mit jelen
-nem akartál? Ugy van mondám: annak tehát jelen, ennek távol létét
-kivántad, <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> meg vallom, felelém: Ő pedig:
-szükölködik-e mindenki azzal, mit kiván? igen; ki pedig valamivel
-szükölködik, az ön magának nem elegendő! éppen nem, szólék. Igy
-tehát magad ezen elégtelenséget javaid bőségében is szenvedted!
-igen is. Tehát a’ javak nem tehettek semmivel hijányzóvá és
-megelégedetté, ámbár ezt látszottak igérni. De azt is tekéntetre
-kell méltatni, hogy a’ pénz természettől semmivel sem bir, hogy
-azoktól, kiknek tulajdona, elne lehessen rabolni.</p>
-<p>Igaz, megvallom, ’s mért ne vallanád, midőn minden nap egy
-erősebb bár akaratod ellen is azt elragadhatja? Honnét vannak a’
-minden napi, ’s közönséges panaszok, hanem ha hogy erőszakkal,
-ravaszsággal, az ellopott pénzek a’ rablóktól vissza vetetnek? ugy
-van mondám. Szükséges tehát a’ pénz oltalmára külső védelem. Ezt ki
-tagadhatja? Úgy, de nem szűkölködnék, ha nem volna pénze, mellyet
-elveszthet? Nem kétkedhetni. Ellenkezőképp van tehát a’ dolog, mert
-a’ birtokost azon javak, mellyek elégségesnek látszattak, éppen
-mások oltalmára szorulva elégtelenné tették.</p>
-<p>Mi módon kell tehát elűzni a’ szükséget a’ gazdagságtól? talán
-a’ gazdagok nem éhezhetnek, nem szomjazhatnak, a’vagy a’ téli
-hideget nem érezhetik gazdagok tagjai? vagy azt feleled, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span> azoknak van tehetségök, éhséget
-szüntetni, szomjat, hideget elüzhetni? lehet ugyan a’ szükséget
-javakkal vigasztalni, de nem egészen megszüntetni; mert ha a’
-szükség mindenkor valamit óhajt, és kiván, telik ugyan javakkal, de
-még is marad hijány: Elhallgatom azt, hogy a’ természet
-legkevesebbel is, a’ fösvénység pedig semmivel sem elégszik; azért
-ha javak, kincs, gazdagság, hatalom, szükségtől senkit sem
-menthetnek, sőt azt mindenik magáévá teszi, mért hiszed, hogy
-elégséget tehetnek?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ha bár aranyja sok légyen
-zsugorinak, és<br /></span> <span class="i4">Gazdagsága megint ujra
-halomra gyülend,<br /></span> <span class="i0">Klárisok igaz
-gyöngyel ki tüntessék nyakát, (1.)<br /></span> <span class="i4">Bő
-ugarin szántson száz ökör, ’s annyi eke;<br /></span> <span class=
-"i0">Még is kinozza gond, epeszti őt keserv,<br /></span>
-<span class="i4">Kincsei holta után vissza maradnak
-azért.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>IV. §.</h3>
-<p class="summary">Gonosz emberek vétkei megbecstelenítik a’
-méltóságot, a’ jó erkölcs méltóság nélkül is tündöklik.</p>
-<p>Talán hivatalok becsületessé, ’s méltóságossá tehetik azt, a’ ki
-elnyerte? Vagyon-e a’ tanácsnak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> olly ereje, hogy hivatalt
-viselő keblibe erkölcsöt öntvén a’ gonoszságot ki irtsa? sőt a’
-vétket hivatalok nem szokták fedezni, hanem nyilvánítni. Sokszor
-boszonkodunk azért: hogy legméltatlanabbak nyerik azokat. Catullus
-is Noniust ámbár itélő kocsin ülne, golyvásnak csufolá: ime
-láthatod, hogy a’ fényes hivatal, mennyi gyalázatot szül a’
-rosszaknak: ellenben azok rosszasága, kevesebbet tünik ki, a’ kik
-semmi hivatalt sem viselnek.</p>
-<p>Te olly sok veszedelmek fenyegetése mellett sem egyezhettél meg
-abban, hogy hivatalt viselni becsület volna Decoratussal, kiben egy
-fondorlót, és még vádolót is sajditottál. A’ hivatalért nem is
-itélhetjük tiszteletre méltónak azokat, kiket hivatalra
-méltatlannak itélünk.</p>
-<p>De ha valakit látnál bölcseséggel ékesitve, mondhatnád-e, hogy
-tiszteletre, vagy bölcseségre méltatlan? távól legyen; mert
-tulajdon méltósága van az erénynek, mellyel azonnal ékesíti azt,
-kinek társa lett: mivel pedig a’ közönséges hivatal ezt nem teheti:
-világos, hogy a’ méltóságnak nincs tulajdon szépsége: mellyben azt
-is főképp kell tekinteni, hogy annál alább való, mennél többtől
-megvettetik valaki, mivel pedig becsülendővé nem teheti azt a’
-méltóság, kinek többektől való megvetését nyilatkoztatta; inkább
-gonoszabbá teszi azt, de nem büntetlen, mert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> viszonnyal
-fizet, a’ nyert hivatalt megfertőztetvén.</p>
-<p>Hogy pedig azon tisztelet árnyékos hivatalokkal elnem nyerhető;
-igy vedd: ha valaki többszöri Polgári Elnöksége után durva
-nemzetekhez jutna, tisztelnék-e őt hivataláért a’ vad nemzetek?
-lám, pedig, ha a’ hivatalnak természetes ajándéka volna a’
-méltóság, már elnem mulatná akár hol is megszerezni a’
-tiszteltetést: valamint a’ tűz egész világon tűz, és melegítni nem
-szünik. De mivel a’ hivatalnak nem tulajdon ereje nyújtja a’
-tiszteletet; hanem az emberek csalfa véleménye, azért: ha azokhoz
-eljut, kik méltóságnak nem esmérik, rögtön el tünik. A’ méltóságos
-hivatal, még azon népeknél sem örökös, kiknél támadt: igy a’
-főtisztartóság hajdan nagy hatalom volt, most pedig hiú név, és a’
-tanácsi számadás nagy terhe, ha valaki ez előtt a’ nép eleségét
-intézte, nagyon tiszteltetett: most leg utolsó hivatal. Valamint
-előbb mondók, hogy nincs semmi tulajdon éke a’ méltóságnak; úgy
-vélemény után majd fénylik, majd homályosodik. Ha tehát
-méltóságossá senkit sem tehetnek a’ hivatalok, sőt gonoszak kezében
-becstelenek, üdő változásával fényleni meg szünnek, ha nemzetek
-becse által silányak, nincs szépségök, hogy kivántassanak; nem hogy
-másokat felül haladnának. <span class="pagenum"><a name="Page_80"
-id="Page_80">-80-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ámbár Tirusi drága
-öltözetje<br /></span> <span class="i8">Sárga arany, ’s ragyogó
-kövekkel<br /></span> <span class="i0">Tündöklik, de utálva
-mindenektül<br /></span> <span class="i8">Volt Nero, mint buja,
-gyilkos, ármány:<br /></span> <span class="i0">Osztott tiszteletes
-tanácsban ollykor<br /></span> <span class="i8">Népei Atyjainak ha
-tisztet;<br /></span> <span class="i0">Még is vallod-e most te
-boldognak<br /></span> <span class="i8">Őket azért, mit utálva
-nyertek?<br /></span></div>
-</div>
-<h3>V. §.</h3>
-<p class="summary">A’ hatalom kegyetlenek kezében faggató tünődést,
-és kínzó fúllánkot éreztet.</p>
-<p>Tehetnek-e valakit országok birtoka, és Királyok társasága
-hatalmassá? Igen, ha azok boldogsága soha meg nem szünik; de a’
-hajdankor tele példával, a’ jelenkor is, hogy a’ királyok
-boldogsága veszedelemre változott. Oh derék hatalom! melly ön
-fenntartására sem elegendő. Ha tehát Országok birtoka boldogságot
-szerez, nemde ha ennek valamelly része hijányos, akkor azt szükíti,
-és nyomort okoz? de ámbár messze terjednek a’ birodalmak, még is
-van több nemzet király nélkül. A’ melly részről meg szünik boldoggá
-tenni, ugyan azon, következik a’ tehetlenség, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> melly
-nyomorultá teszi, ’s ezen tekéntetben a’ Királyok nem egészen
-boldogok.</p>
-<p>Ön sorsa veszedelmét tapasztalván a’ kegyetlen Néro, az Ország
-zendülését, feje felett függő kard ijesztésével gúnyolta. Minő
-hatalom ez, ha a’ mardosó gondot el nem űzheti, a’ rettegés
-fullánkját el nem mellőzheti? akarnának ők bátran élni, de nem
-lehet: még is dicsekednek hatalmukkal! Vagy talán hatalmasnak
-véled, kit látsz akarni azt, a’ mit nem tehet; ki azoktól inkább
-fél, kiket ijeszt, kit szüntelen őrök késérnek? minő hatalom az,
-melly szolgák kezében van? mit szóljak a’ Királyok udvarnokiról,
-midőn országok illy gyávákkal telvék, kiket királyi hatalom épsége,
-és hanyatlása egyaránt lesújt? Néro, tanítóját, és barátját
-készteti a’ halál neme választására.</p>
-<p>Az udvari méltóságok közt sokáig tündöklő hatalmas Papinianust
-katonai fegyver alá vetette Antoninus. Pedig mind a’ kettő
-szándékozott lemondani hatalmáról. Seneca még kincseit is át adá
-Nérónak, hogy csendes magányba vonulhatna, de midőn a’ hanyatlókat
-teher húzná, egyik sem tehette a’ mit akart. Minő hatalom ez,
-mellytől tulajdonosai rettegnek, mellyet ha kivánsz, nem vagy
-bátor, ’s midőn le akarod tenni nem kerülheted? Talán védnek
-barátid, kiket nem erkölcs, hanem sors szerzett? ime kit szerencse
-tett barátoddá, azt a’ szerencsétlenség ellenséggé <span class=
-"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span>
-változtatta! Mi lehet olly veszedelmes dög mirigy, mint meghitt
-társból lett ellenség?</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ha hatalmas lenni
-ohajtasz<br /></span> <span class="i0">Hát győzd le szokásaidat,
-még<br /></span> <span class="i0">Feslett bujaság se
-rutítson,<br /></span> <span class="i0">Mert járma alá
-leszoríthat.<br /></span> <span class="i0">Bár India messze
-vidéke<br /></span> <span class="i0">Főt hajtva remegjen
-előtted,<br /></span> <span class="i0">Szolgáljon az éjszaki
-Ország: (2.)<br /></span> <span class="i0">De ki gondjait üzni
-magátul<br /></span> <span class="i0">Nem birja, ’s panaszkodik,
-álom<br /></span> <span class="i0">Annak birodalma,
-hatalma!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VI. §.</h3>
-<p class="summary">A’ köz dücs itéletből nem ered, nem is tartós:
-a’ bölcs ön javait, nem köz hírből, hanem erkölcsei esméretiből
-számítja.</p>
-<p>A’ dücs gyakran melly hamis, melly csuf! azért Sophocles
-kiáltása nem lehet vétkes: <b>oh dücs, oh dücs sok ezer gonosz
-ember életét tetted nevezetessé!</b> (3.) sokan nyertek nagy nevet,
-a’ nép hiú véleményéből, minél lehet-e útálatosabbat gondolni? mert
-a’ kik érdemetlenül <span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span> hirdettetnek, szükség, hogy tulajdon
-dicséretükben megpiruljanak; ha érdem után jött a’ dicséret, mit
-nyert vele a’ bölcs, ki javát nem a’ nép hirére, hanem tulajdon ön
-tudására fontolgatja? ha olly módon nevet hiresztelni kellem;
-következik, hogy azt nem terjeszteni utálat. De mint elébb mondám,
-több nemzet van, mellyhez egy férfiú neve elnem juthat, hogy a’ kit
-dicséretesnek itélsz, más részén a’ földnek, nevezetessége nincsen.
-A’ pór nép dicséretét pedig említeni sem vélem méltónak; mivel
-itéletből sem származik, állandósága sem tartós. Már most ki nem
-látja, melly üres, melly csekély a’ nemes neve? melly ha
-nevezetességre szorul, másé! ugy látszik, hogy a’ nemesség, egy az
-Atyák érdemeiből származott dücsőség: ha hirdetés szül
-nevezetességet, csak azok nevezetesek, kik hirdettetnek: azért nem
-fogsz fényleni érdemed nélkül, mert más fénye jelessé nem tehet; ha
-nemességben valami jóság van, egyedűl azt vélem, hogy a’ nemesek
-kötelessége őseik erényeit követni. (4.)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Földi javak neme mind egy
-köz<br /></span> <span class="i8">Forrásbul veszi
-létét,<br /></span> <span class="i0">Mindenek Atyja tsak egy
-lehetett,<br /></span> <span class="i8">Mindent ő maga
-rendel.<br /></span> <span class="i0">Ő ada napnak arany fényt,
-de<br /></span> <span class="i8">Holdnak is ő ada
-szarvat,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> <span class="i0">Csillagit égre raká
-bölcsen,<br /></span> <span class="i8">Embert földre
-teremté;<br /></span> <span class="i0">A’ magas égbeli lelket is
-ő<br /></span> <span class="i8">Keggyel zárta
-tagunkba.<br /></span> <span class="i0">Embereket mind öszve
-tehát<br /></span> <span class="i8">Nemzé drága nemes
-mag!<br /></span> <span class="i0">Hát mit hirdeted
-őseidet?<br /></span> <span class="i8">Ha tekintsz arra, hogy
-Isten<br /></span> <span class="i0">Volt, ki teremtett
-mindeneket?<br /></span> <span class="i8">El nem fajz soha
-senki<br /></span> <span class="i0">Hogyha csak önkényt
-vétkezvén<br /></span> <span class="i8">Maga nem távozik
-attul!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VII. §.</h3>
-<p class="summary">A’ gyönyör vágya faggató gonddal, elégsége pedig
-keserü bánattal teles: azért ha boldoggá tehetne, még a’ barmok is
-boldogulnának.</p>
-<p>Mit szóljak a’ testi gyönyörökről, mellyek vágyása
-szorongatással, elégsége pedig megbánással teles? Ezek gonosz
-gyümölcse, a’ türhetlen testi fájdalom, mellynek szenvedése, nem
-tudom minő vigalmat okozhatna. Hogy minden gyönyör kimenete
-szomorú, azt kiki ha emlékezni akar bujaságáról, bőven tudja! Ezek
-ha boldoggá <span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> teszik az embert, nem tagadhatni, hogy
-akkor a’ barmok is boldogok; mert minden indulatuk siet a’ test
-kivánati telesítésére. Leg tisztességesebb volna ugyan a’
-házassági, ’s gyermek nemzési öröm: de nincs felesleg, nem tudom
-kitől, igen természetesen mondva: hogy némellyek kinzó gyermeket
-szülnek; mellynek állapotja gyakorta szorgos, és talán soha inkább
-nem tapasztaltad, mint most, midőn fiaidért szorongattatol.
-Euripides jeles mondását igen jónak találom, ki boldogoknak mondá
-a’ szerencsétlen magtalanokat.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Gyönyör! a’ tulajdonod
-rosz:<br /></span> <span class="i0">Veled a’ ki él,
-epeszted:<br /></span> <span class="i0">Követed te a’
-kegyetlen<br /></span> <span class="i0">Bogarat, ha mézet ád
-ő,<br /></span> <span class="i0">Elirámlik; a’
-fulánkja<br /></span> <span class="i0">Tüzi, marja sziv
-vigalmát.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VIII. §.</h3>
-<p class="summary">A’ mulandó javak sok rosszal vegyesek, és azért
-nem annyi boldogságot, mint veszedelmet okoznak.</p>
-<p>Nincs tehát semmi kétség, hogy a’ boldogság útai tévedések; nem
-is képesek oda az embert, <span class="pagenum"><a name="Page_86"
-id="Page_86">-86-</a></span> hová igérték vezetni. Röviden el is
-mondom, melly sok roszba legyenek bonyolódva: iparkodtál pénzt
-gyűjteni? tulajdonosától elragadtad, akarsz fényleni hivatallal? a’
-ki adja annak könyörögsz, és ki Elöljáró kivánsz lenni
-tisztelettel; megalázó kéréseddel hitványodol: hatalmat ohajtasz?
-alattvalóid leselkedése ’s veszedelme alatt nyögsz; dücsőséget
-kérsz? sok kellemetlenséggel küszködve bátorságod megszünik: búja
-élet tetszik? de ki nem útálná, nem kivánná lerázni a’ legalább
-való, ’s gyarló test szolgálatját?</p>
-<p>Mit szóljak azokról, kik a’ test javait még többre becsülik? ah
-melly csekély és sikos azok birtoka! talán test nagyságával az
-Elefántot, erővel a’ bikát, vagy gyorsasággal a’ tigrist
-meghaladod? nézz az ég térére, erősségire, gyorsaságára, és szünjél
-már egyszer silányságot csudálni: sőt még az ég sem csudálatos
-ezekért, hanem az okért, melly kormányozza: a’vagy tetszik arczolat
-szépsége? melly gyors, rögtöni, ’s tavaszi virágnál változóbb! ha
-mint Aristoteles mondja: az emberek Hiúzi szemmel látnának, és
-szemük világa minden tárgyon áthatna; nemde betekéntvén a’ szív, és
-vesék rejtekibe Alcibiades külső szépsége megútáltatnék? (5.) Azért
-ha szépnek látszatol, azt nem természeted, hanem a’ reád nézők
-szemei gyengesége okozza. Becsüljétek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> most a’
-test javait, de tudjátok azt is, hogy a’ mit csudáltok, azt
-harmadnapi hideg láz szét oszlatja. Mind ezekből következik, hogy
-ezek sem az igért javat meg nem adják, sem együvé nem tekéletesek,
-sem boldoggá nem tehetnek.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Ah, hogy téved az a’
-megnyomorult szegény<br /></span> <span class="i4">Lény, melly
-tudatlan, és hanyag!<br /></span> <span class="i0">Hát zöld fán ki
-keres sárga aranyt, vagy a’<br /></span> <span class="i4">Szőllő
-bogyó közt fény követ?<br /></span> <span class="i0">Horgát senki
-magas hegyre ne rejtse, hogy<br /></span> <span class=
-"i4">Diszeljen asztalán hala.<br /></span> <span class="i0">Kecskét
-fogni kivánsz? akkor ugyan ne menj<br /></span> <span class=
-"i4">Tenger fenék kő bérczire.<br /></span> <span class="i0">Sőt a’
-tenger alatt is gyakor esmerik<br /></span> <span class="i4">Víz
-födte völgy, ’s tér széles-e?<br /></span> <span class="i0">Milly
-vízben terem a’ drága fejér csiga<br /></span> <span class=
-"i4">Gyöngy, ’s még vörös bársony színű?<br /></span> <span class=
-"i0">Hát még gyenge halat, ’s kényre csigákat is<br /></span>
-<span class="i4">Hol, ’s merre kelljen szednie?<br /></span>
-<span class="i0">Azt, hogy hol legyen el rejtve az
-isteni<br /></span> <span class="i4">Jóság, nem is látják,
-vakok!<br /></span> <span class="i0">A’ jó, melly haladott
-csillagos ég során,<br /></span> <span class="i4">Földhöz ragadva
-vágyaik!<br /></span> <span class="i0">Most hát átkozom én őket:
-azért legyen<br /></span> <span class="i4">Rangjok, ’s javok kinzó
-szerök:<br /></span> <span class="i0">És a’ csalfa javak terhe
-alatt hamar<br /></span> <span class="i4">Lássák az igazi jót, ’s
-valót!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span></p>
-<h3>IX. §.</h3>
-<p class="summary">A’ jó melly az embert boldoggá teszi, csak egy,
-’s egyszerű lehet.</p>
-<p>Elég legyen eddig, hogy megmutattam a’ tündér szerencse
-külsejét, mellyet, ha világosan értesz, következik, hogy az igaz
-boldogságot is megmutassam: én pedig mondám: sem a’ javak
-elégségre, sem országok hatalomra, sem hivatalok tiszteletre, sem
-a’ dücs jelességre, sem pedig a’ bujaság örömre nem vezetnek. Talán
-az okait is könnyen fel találtad? mintha keskeny hasadékon látnám,
-de tőled akarom értelmesen hallani: nyilvános; a’ mi egyszerű, és
-oszolhatlan természetü, azt az emberi tévedés elválasztja; és az
-igaztól, tekéltől, az igaztalan ’s tekéletlenre vezeti. Talán azt
-véled, hogy semminek sincs hijával a’ szükölködő hatalom? éppen
-nem, mondám: jól van, mert ha van mi, hogy valamelly dologban
-gyengébb erejű legyen, abban bizonyosan más védelmére szorul. Igen,
-úgy van: Tehát az elégség, és hatalom ugyan azon egy természetü:
-úgy látszik, már most mit itélsz ezen dologról? kell-e utálni, vagy
-tisztelni? itt nem is kétkedhetni. Adjuk most a’ tiszteletet az
-elégség és hatalomhoz, hogy ezen háromból egy legyen; adjuk öszve,
-ha igazat akarunk vallani. <span class="pagenum"><a name="Page_89"
-id="Page_89">-89-</a></span> Mit? mondá: hát azt véled hogy
-homályos, és nemtelen lehet, vagy közhirrel legnevezetesebb?
-Lássad: megeggyeztünk abban, hogy leghatalmasb az volna, ki máséra
-nem szorul, és a’ legnagyobb tiszteletre méltó is a’ miben
-egyeztünk, ha szükölködik-e jelességgel? a’ mit egyik sem
-szerezhet; igy tehát annyiból is már mindenik megvetendő. Nem
-tagadhatom, hogy a’ leghatalmasabb legnevezetesebb is; következik
-tehát, hogy a’ hatalom, és elégségnek külömbség nélküli társa a’
-nevezetesség.</p>
-<p>Igen mondám: a’ ki máséra nem szorul, ön erejével mindent tehet;
-a’ mi nevezetes és tiszteletes, nemde az legörvendetesebb is? de
-azt képzelni sem tudom, honnét lephetné meg őt valami szomor: azért
-ha az említetteket birja valaki, az bizonnyal örömmel is teles; de
-az is bizonyos általa, hogy ámbár elégség, hatalom, jelesség,
-tisztelet, öröm, külön nevek; még sem külön állatozások. Igaz,
-felelém. Azt tehát, a’ mi egy, és természettől egyszerü, csak a’
-megromlott ember oszlatja, és midőn a’ részetlen tárgy részét
-kivánja megnyerni, sem darabját melly nincs, sem magát, a’ mit nem
-is kivánt, meg nem nyerheti.</p>
-<p>Mi módon lehet ez? Ő pedig felelé: A’ ki kincset kiván szükség
-elüzésére, a’ hatalommal mit sem gondol, homályba inkább silány
-ohajt <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> létezni, sőt még több természetes örömöt
-is meg tagad magától, csak hogy bészerzett pénzét elne költse; és
-illy módon, a’ mije van nem is elég neki, ’s mivel a’ tehetőség
-elhagyá, a’ baj kinozza, az alávalóság le nyomja, és a’ homály
-elborítja.</p>
-<p>A’ ki hatalomra vágy, javakat pazéról, megveti a’ gyönyört, a’
-tiszteletet pedig dücscsel, hatalom nélkül nem is becsüli; de ez is
-mennyire szükölködik lássuk: történik néha, hogy a’ szükségesekben
-megszorúl, és szorongattatik, midőn ezt el nem űzheti, a’ melly
-hatalmat kivánt, megszünt lenni. Igy kell okoskodni a’
-tiszteletről, dücsről, gyönyörről: mert mindegyik ezek közül ugyan
-az a’ mi a’ többi, akar ki ezekből eggyet a’ többi nélkül kiván, a’
-mit ohajt, azt sem nyerheti meg.</p>
-<p>Hogy lehetnek ezek? ha valaki öszvesen kivánja megnyerni, az a’
-legfőbb boldogságot kivánja, de ezekben fel nem leli, mivel a’ mit
-igérnek sem adhatják.</p>
-<p>Igaz mondám: ezekben tehát mellyek látszatnak boldogságot
-szerzeni, az igazi boldogságot nem kereshetni. Igaz, és igazabbat
-mondani sem lehet, előtted tehát a’ hazug szerencse rajza, és annak
-okai; tekínts most az elme elleni nézetire, rögtön a’ mint igértük,
-látni fogod az igaz boldogságot. A’ vak is látja ezeket felelém; Te
-<span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> pedig elébb mutatád, midőn a’ hamis
-okokat eloszlatni iparkodtál; mert ha nem csalódom, az az igazi, és
-tekéletes boldogság, melly elégségessé, hatalmassá, tisztelendővé,
-jelessé és viggá teszen, és hogy Te tudjad, tőlem meg esmérve, ’s
-felfogva, hogy ezek közül bár mellyik, mert együvek, bár mit
-tegyenek valóban, azt tekéletes boldogságnak esmérem kétkedés
-nélkül. E’ véleménnyel szerencsés vagy oh Növendékem! ha még azt
-hozzá adnád: mit? hiszed-e hogy ezen mulandó, és változó szerek
-közt illyes valami boldogságot szerezhetsz? éppen nem. És azt te,
-hogy semmi több ne kivántassék megmutattad: mert ezek vagy csak
-színlett, vagy tekéletlen javakat látszatnak adni, igazi, és
-tekéletes javakat pedig nem adhatnak. Meg egyezem. Mivel tehát
-megesmérted, mellyik az igaz, és hazug boldogság, csak a’ van
-hátra, hogy megesmérhessed, honnét nyerhetni az igaz boldogságot.
-Azt ugyan mondám már régen, és nagyon várom. De mivel úgymond a’
-mint Platónak tetszik a’ Timeusban minden legkisebb allapot, és
-dolgokban az Isteni segédséget kell kérni, mit vélsz cselekedni?
-hogy azon legfőbb jónak lakját és székit feltalálhassuk? A’
-mindenek Atyját kell meg kérni, a’ mit mulasztva, semmit illendően
-nem kezdhetni. Igazán szóltál mondá: ’s egyszer’smind igy kezde
-énekelni: <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Isteni nagy felség, bölcs
-kormányzója világnak<br /></span> <span class="i0">Ég, és földi
-teremtő! a’ ki parancsira folynak<br /></span> <span class="i0">Már
-az öröktüli hosszu üdők, mozgatva erőddel<br /></span> <span class=
-"i0">Allandón; a’ kit nem hajt alakítni anyagból.<br /></span>
-<span class="i0">Külső ok: hanem ő maga helyzete, és java
-legföbb,<br /></span> <span class="i0">Jónak, irígységtől ment
-lévén, mint Te magasról<br /></span> <span class="i0">Hoztál
-példát, úgy Te magad leg szebb, ki világot<br /></span>
-<span class="i0">Szépséggel bírván, mi tulajdon diszre
-teremted.<br /></span> <span class="i0">Most Te egészet részre
-parancsolsz folyni tekéllel<br /></span> <span class="i0">Foglalván
-elemet számokra: hogy a’ hideg és tűz<br /></span> <span class=
-"i0">Férjenek öszve, kemény híggal, hogy tiszta világa<br /></span>
-<span class="i0">El ne röpüljön lángnak, sem terhek le ne
-nyomják<br /></span> <span class="i0">A’ földet. Te csatoltál
-testtel lelkeket öszve<br /></span> <span class="i0">Hogy hármos
-természete már két részre felosztott<br /></span> <span class=
-"i0">Test tagait mozdítván meg gördítse azonnal:<br /></span>
-<span class="i0">Igy mikor a’ körben járkál, meg futja az
-égnek<br /></span> <span class="i0">Sok szeletit, ’s még minden
-Urához is eljut az észszel.<br /></span> <span class="i0">Kissebb
-életeket hason okból bölcs Te teremtesz,<br /></span> <span class=
-"i0">A’ gyöngét, ’s izmost elegyítvén fel rakod égre,<br /></span>
-<span class="i0">’S földbe is ültetsz. Hát ezeket törvényed
-erője<br /></span> <span class="i0">Keggyel késérvén, hozzád ők
-vissza kerülnek.<br /></span> <span class="i0">Adjad Atyám elmémnek
-fenső székhez elérni,<br /></span> <span class="i0">Adjad forrását
-meglátni javaknak ezentul;<br /></span> <span class="i0">Fényre
-találva eszünkel Téged látni világunk.<br /></span> <span class=
-"i0">Oszlassad szemeink ködeit, ’s terhünket is
-enyhítsd,<br /></span> <span class="i0">Ön fényeddel csillogj mert
-te vagy éke napunknak,<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> <span class="i0">Csende,
-nyugalma Te vagy jóknak, vég czélja szivünknek,<br /></span>
-<span class="i0">Kezdet, társi vezér, ’s még utja, határa Te, Egy
-vagy!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>X. §.</h3>
-<p class="summary">Igazi boldogsága az embernek csak az Isten
-lehet, mint leg egyszerübb jóság.</p>
-<p>Mivel láttad a’ tekéles, és tekéletlen javak képit, most azt
-kell megfejtenünk, miben létezzen a’ boldogság tekéle? de hogy az
-előttünk fenn forgó dolog igazsága mellett, az esméret álképe megne
-csaljon, először az a’ kérdés: ha valljon létez-e ollyas valami jó
-a’ szerek természetiben, minőt állítottál? Sőt tagadhatatlan, hogy
-nem csak lehet, de vagyon is egy forrása minden javaknak, mert
-minden nemben valami hijányosság vagyon, de ugyan abban szükséges,
-hogy valami tekéles is legyen; mert a’ tekélet elvéve, a’
-tekéletlen honnét lett légyen, meg gondolni sem lehet. A’ szerek
-természete nem részekből, és teletlenekből, hanem egészből,
-telesből vette eredetét, ’s ezen végső feloszlik sovány
-állapotokra. Azért mit előbb mondánk, hogy a’ mulandó javakban van
-valami tekéletlen boldogság; nem lehet kétkedni, hogy tekéles, és
-igazi boldogság is legyen. <span class="pagenum"><a name="Page_94"
-id="Page_94">-94-</a></span> Igazán következtetted: hol legyen
-pedig az, igy vizsgáld: hogy az Isten mindenek fejedelme, Jó: azt
-mutatja a’ közönséges emberi elme fogalma, mert az Istennél nem
-lehet jobbat gondolni; az okosság is mutatja, hogy a’ tekéles jó,
-csak egyedül az Istenben vagyon: és ha nem illyen, akkor mindenek
-fejedelme nem is lehet; mert létezne nálánál valami jelesebb, mi
-tekéles jóval birna, előbbi, és régiebb volna; mert minden a’ mi
-tekéles, előbbi a’ csonkánál: azért ne hogy felette hosszas legyen
-okoskodásunk, meg kell vallani, hogy a’ legfőbb jó Isten, leg
-telesebb a’ tekéles jóval. De a’ tekéles jót igazi boldogságnak
-vallottuk; azért az Isten maga az igazi, ’s leg főbb boldogság. Meg
-engedem, mert nem lehet ellene mondani, hanem vedd észre, melly
-szentül, és sértetlenül javallod azt, hogy tekéles jóval telesnek
-mondottam lenni az Istent! hogyhogy? Ne merészeld a’ minden lények
-Atyját azon leg főbb jót, mellyel telesnek mutattuk, hogy külről
-vette légyen, vagy mint birtokos Istent, a’ birt boldogságtól külön
-állatozásnak (substantia) gondolni: mert ha azt véled, hogy külről
-vette, jelesebb a’ ki adta, annál, kinek adatott, holott mi azt
-valljuk legméltóbban, hogy minden lények felett leg telesebb. Ha
-természettől minden javak benne vannak, de különi okkal, mivel a’
-lények fejedelmiről, <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> az Istenről van a’ szó, költészszen a’ ki
-tud módot, hogy ki kapcsolta ezen különöket öszve! Utoljára az, a’
-mi mindentől különöz, a’ nem az, a’ mitől érteték különzeni: azért
-a’ mi a’ legfőbb jótól tulajdon természetivel különz, az nem
-legfőbb jó a’ mit vétek az Istenről gondolni, kinél nincs
-felségesebb: mert semmi szer természetesen az ő alkotójánál jobb
-nem létezhet; azért a’ mi mindenek eleme, az ön állatozásában
-legfőbb jó. Igazán, felelém; de lehet a’ legfőbb jó boldogság?
-Igen; következés képpen az Istent boldogságnak kell vallani: az
-előbbeni feltételek ellen sem támadhatok, és azokból ezt méltán
-következtetni átlátom. Arra is vigyázz, hogy ezekből lehet-e
-következtetni, hogy két legfőbb javak egymástól valóban különzők
-nem lehetnek? Mert a’ mellyek külöhöznek, eggyik nem az, a’ mi a’
-másik, azért eggyik sem lehet tekéles, mivel eggyik a’ másiknak
-hijányossága; most, a’ mi nem tekéles, sőt hijányos, az nem legfőbb
-jó: azért a’ mellyek legfőbb javak, semmi kép sem különözhetnek. De
-mind a’ boldogságot, mind az Istent legfőbb jónak láttuk, azért
-éppen elmondhatjuk, hogy a’ legfőbb boldogság az, a’ mi a’ legfőbb
-Istenség. Én azt feleltem: hogy a’ mondottnál igazabbat, sem
-okoskodással erősbbet, Istenhez illendőbbet következtetni sem
-lehet. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span></p>
-<p>Ezekre ő: valamint a’ mérnökök a’ feltett tárgy kivilágosítására
-némelly következtetést szoktak húzni; úgy én is mint egy reá adást
-nyujtok neked; mert valamint a’ boldogság nyertivel az emberek
-boldogok lesznek, a’ mi világos: úgy meg igazulást nyerve igazak,
-bölcseséget, bölcsek, szinte istenességet nyerve, hogy Istenekké
-lesznek világos. Minden boldog tehát, Isten, természettel ugyan egy
-az Isten, részvétellel pedig minden ellen mondás nélkül igen sok
-lehet. E’ valóban igen szép, mondám, és drágalátos, akár pótolék,
-akár reáadásnak nevezzd.</p>
-<p>De annál szebb nincs, a’ mit az ész e’hez csatolni javasol: mi
-az kérdém? midőn a’ boldogság sokat foglal magában, vallyon ezek
-mind öszve, mint egy részekből csatolnak-e össze egy testet; vagy
-vah-e valami ollyas, mi a’ boldogság állatozását betöltse, és a’
-többi mind ezekhez tartozzék? Igen szeretném ha ugyan azon szerek
-által nekem nyilvánítnád.</p>
-<p>Nemde, szóla: a’ boldogságot jónak véljük? igen, pedig legfőbb
-jónak, add hozzá azt bátran mindenikhez, mert ugyan elégség,
-hatalom, tisztelet, jelesség, és gyönyör legfőbb boldogságnak
-itéltetik. Mit, tehát ezek mint javak, hatalom, és a’ többiek, mint
-részei a’ boldogságnak és azokat a’ jó telességéhez mint a’ ki
-egészítetthez kell számolni? Értem, szólék, a’ mit kérdesz,
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> de kivánom tudni, mit akarsz kifejezni.
-Ezen szer elkülönözését halljad:</p>
-<p>Ha ezek mind a’ boldogság részei volnának magok közt egymástól
-különzenének, mert ez a’ részek tulajdonsága, hogy egy egész test
-külön részekből alakuljon. De azt megmutattam, hogy ezek mind öszve
-egyet tesznek, azért nem is tagai a’ testnek, különben az
-következhetnék, hogy egy tagból volna szerkezve a’ boldogság, a’ mi
-lehetetlen; az ugyan kétséget nem szenved, hanem mi még hátra van,
-azt várom. Hogy a’ többi mind a’ javakhoz tartozzék világos: miért
-kivántatik az elégség? azért, mivel jó; a’ hatalom, mivel az is
-jónak hitetik, igy lehet a’ tiszteletről, jelességről, és örömről
-itélni. Minden vágyásnak tehát fő oka a’ jóság; mert a’ mi sem
-valóban, sem hasonlatosságban jót nem foglal magában, semmikép sem
-lehet kivánni: ellenben azok, mellyek természettől nem jók, hanem
-mivel jóságot színlenek, kivántatnak mint valódi javak. Igy van,
-hogy a’ vágynak fő tárgya természetesen, és egyedül a’ jóság. Az
-okot, mellyért valamit kivánunk, leg inkább látszatunk ohajtani,
-úgy ha valaki egészség okáért akar lovagolni, nem annyira a’
-lovaglási mozgást, mint magát az egészséget ohajtja. Midőn tehát
-mindeneket a’ javak voltáért kivánunk, nem azokat, hanem egyedül a’
-jót óhajtjuk. Most <span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> már abban egyeztünk, hogy mindenek, a’
-mellyekért megkivántatnak, az a’ boldogság, azért így is egyedül a’
-boldogság ohajtatik, a’ mellyből igen kitetszik, hogy a’ jónak, és
-boldogságnak ugyan azon egy az állatozása.</p>
-<p>Mit sem látok, a’ miben ellenkezzem. De az Istent, és a’ valódi
-boldogságot ugyan egynek mutattuk. Igen. Bizvást tehát lehet
-következtetni, hogy az Isten is azon jóban, és nem máshol
-állatozhat.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">Foglok! jertek az én hazámba
-bátran,<br /></span> <span class="i0">Mert ti terhes igán csalárd
-kivánság<br /></span> <span class="i0">Által földre ragadva nyögtök
-itten.<br /></span> <span class="i0">Ott leszen nektek
-nyugodalmatok majd,<br /></span> <span class="i0">Az rév part,
-viharokkal a’ nem üldöz,<br /></span> <span class="i0">Ott talál
-ember menedéket ingyen.<br /></span> <span class="i0">Tájokint
-aranyos fövényt nem ád az, (8.)<br /></span> <span class="i0">Sem
-sugárzó Hermusi part az, avagy<br /></span> <span class="i0">Indus
-nagy vize, melly közel határoz (9.)<br /></span> <span class=
-"i0">Hő világhoz, ’s dus köve zöld ’s fejérek<br /></span>
-<span class="i0">Csiklándozva szemet meg is vakitván<br /></span>
-<span class="i0">Majd azok, szép lelkeket a’ sötétre<br /></span>
-<span class="i0">Zárák. A’ mi csak itt szivet vidámít<br /></span>
-<span class="i0">És fel ébreszt, mélye hegyeknek óvja.<br /></span>
-<span class="i0">A’ fény, melly eget is betölte, ’s
-éltet,<br /></span> <span class="i0">Nem hozott még lelki veszélt
-reánk: mert<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_99"
-id="Page_99">-99-</a></span> <span class="i0">Ezt a’ drága világot
-a’ ki látja,<br /></span> <span class="i0">Annak a’ nap fénye
-homály, ’s sötét köd!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>XI. §.</h3>
-<p class="summary">Minden javakkal teles, és egy legyen a’
-boldogság, mellyet kivánunk.</p>
-<p>Meg egyezem veled, mert mindenek erős okkal vannak biztosítva,
-akkor ő: mennyire becsülended, ha magát a’ jót, mi legyen, meg
-esmérted? véghetlenek, mivel az Istent is, ki jó, meg
-esmérendem.</p>
-<p>Ezeket pedig: felelé; legigazabb okkal meg mutatom, ha azok
-állanak, mellyekről szólottunk. Igazak felelém: nemde megmutattuk,
-hogy azok, mellyek többektől ohajtatnak, még azért nem igazi
-tekéletes javak; mivel egymástól különzenek, egyik a’ másikkal
-szükölködik, teles és tekélyes javat nem is hozhatnak! Akkor, csak
-akkor igazi javak, ha egy természetünek, és foganatunak
-tapasztaltatnak, hogy a’ melly elégség, ugyan az, legyen hatalom
-is, tisztelet, jelesség, és öröm is: ha csak nem ugyan azon egyek,
-akkor nincs bennök semmi kivánatos. Bébizonyítványok ugyan, és nem
-is lehet kétkedni, a’ mellyek különöznek egymástól, éppen
-<span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span> nem javak, midőn pedig eggyé lesznek,
-javakká válnak; nemde ezek hogy javak legyenek, eggyé válás által
-történik. Igen, úgy látszik. De mind az a’ mi jó, a’ jóban való
-részesülés által jónak hiszed-e vagy nem? igen is. Szükség tehát
-azt is meg engedned, hogy ugyan azon egy, jó is: mert ugyan azon
-egy az állatozása azoknak, a’ mellyeknek természetesen nem különöz
-fogalmuk. Nem tagadhatom, szólék. Érted-e hát azt, hogy minden a’
-mi van, addig állatoz, és van, még egy; és elvész, eloszlik,
-mihelyest megszünik eggy lenni? hogy lehet ez? igy, felelt:
-valamint az állatokban, midőn eggyé lesznek, és együtt marad a’
-test a’ lélekkel, az állatnak mondatik; midőn pedig ezen egység
-mindegyik elválásával megoszlik, elvész, akkor már nem állat. A’
-test, midőn a’ tagok kapcsolatában egy marad, emberi képet mutat;
-de ha felosztatnak és elválasztatnak a’ részek, a’ testi egységet
-eloszlatták, ’s meg szünt lenni a’ mi volt. Hasonmód szerént
-tekéntvén a’ többieket, kétség kivül kiviláglik, hogy mindegyik
-addig áll fenn, mig egy létez, és egy létezni megszűnvén, elvész.
-Elmélkedvén mind ezekről, nekem sem látszik másképp; van-e tehát,
-a’ mi természetesen megmaradt, kiváncsiságát elhagyván, veszni
-siessen, és rothadást kivánjon? ha az állatokra figyelmezek,
-mellyeknek akarni, és nem akarni természetek, vagyon; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> semmit
-sem találok, a’ miért senkitől sem kísztetve az élet szádékáról
-lemondva, önkényt a’ vészre siessenek? minden állat munkálódik az
-élet fenn tartására, a’ halált pedig, és veszedelmet kerüli.</p>
-<p>De mit véljek füvekről, fákról, és lelketlen lényekről, éppen
-nem tudom? nincs mit kétkedjél; ha a’ füveket, és fákat tekénted,
-mellyek alkalmas helyeken nőlnek, ’s mennyire természetek engedi
-hamar el nem száradnak, nem is vesznek el: mert némellyek a’ téren,
-mások hegyekben erednek, némellyeket meg terem a’ mocsár, mások
-ismét a’ kősziklákhoz ragaszkodnak, némellyek a’ kövér földben,
-mások a’ sovány homokban tenyésznek, és más helyre általültetve
-elhervadnak, és kiszárodnak: mindeniknek megadja a’ természet a’ mi
-szükséges, és hogy elne vesszenek munkálódik: mit szóljak arról,
-hogy mindegyik, mintha szájjal a’ földbe mártva szíja a’ gyökerek
-által a’ táplálmányt, és beleken, és héjakon az erőt terjeszti:
-Mit, a’ mit leg gyöngébb és lágyabb a’ velőjökről, melly a’ leg
-belső részben elrejtetik, kül pedig fai keménységgel fedeztetik, ’s
-leg szélső a’ héj, az üdő mostohaságai ellen, rosszat szenvedő véd.
-Már most melly nagy a’ természet serénysége, hogy mindenek magvak
-sokasitásával szaporítatnak, mellyek nem csak üdőkként megmaradnak,
-hanem <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> mint egy örökülve maradnak, mintha
-eszközök volnának, ki nem tudja? azok is mellyek lelketlenek,
-tulajdonikat hason módon megkivánjak, miért viszi a’ lángot
-könyüség felfelé, a’ földeket nyomja a’ teher lefelé, ha tulajdon
-helyeik és mozgásaik nincsenek? továbbá a’ mi mindennel meg egyez,
-az mindegyiket meg is őrzi, a’ mi ellenséges megrontja. Azok pedig
-mellyek kemények, u. m. a’ kövek, részei erősen összve
-ragaszkodnak, és ne hogy oszoltassanak, ellent állnak. A’ higak,
-mint a’ lép, és víz könnyen engednek oszoltatni, de ismét az
-elválás után rögtön öszve folynak, csak a’ tűz nem szenved
-részeltetést.</p>
-<p>Mi most nem a’ meg esmérő lélek akarati mozgalmiról, hanem
-természetes szándékáról szólunk: valamint van, a’ bévett eledelt
-gondolkozás nélkül megemésztjük, és az alvásközt lehegvén nem
-tudjuk: mert az állatoknál is a’ létezés szeretete nem lélek
-akaratjából, hanem a’ természet elveiből jön. Gyakran a’ halált, az
-okok kényszerítéséből, mit a’ természet retteg, az akarat
-elfogadja; ellenben azt, a’ mivel a’ halandóság szere tartós lesz,
-nemzeni, mit a’ természet szüntelen ohajt, gyakran az akarat gátol,
-annyira tehát ez az ön szeretet, nem az állati mozgalomtól, hanem
-a’ természeti indulattól ered. Adott a’ gondviselés teremtett
-szereinek létező <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
-"Page_103">-103-</a></span> okot, és legnagyobbat, hogy meddig
-lehet, addig természetesen vágyjanak létezni; azért semmi sincs,
-hogy kétkedjél, mind azokat, mellyek vannak, természetesen vágyni
-állhatatosan létezni, és a’ veszedelmet kerülni. Megvallom mondám,
-hogy kétség kivül azt látom igazán, a’ mit eddig bizonytalanúl
-láttam. A’ mi pedig állatozni, és létezni kiván, az egy akar lenni;
-mert ezt megsemmisétvén létezni nem marad semmi. Igaz, mindenek
-tehát egységet kivánnak. Meg eggyezek veled.</p>
-<p>De azt mutattuk, hogy ugyan azon egy az, a’ mi jó is, mindenek
-tehát jót kivánnak, a’ mit úgy magyarázhatsz, hogy az az igazi jó,
-a’ mit mindenik óhajt.</p>
-<p>Igazabbat gondolni sem lehet; mert vagy mindenek a’ semmihez
-tartoznak, egy fővel szükölködnek, és vezér nélkül folynak; vagy ha
-mi van, a’ mihez mindenek sietnek, a’ lesz mindenek felett leg főbb
-jó.</p>
-<p>Oh növendékem! felettébb örvendek, mivel telesen felfogtad az
-igazságot, és ebben világos előtted, a’ mit előbb mondottál nem
-látni. Mit? mi volna a’ mindenek czélja? mert ez a’ mi mindenektől
-kivántatik valóban; mit mivel jónak hiszünk, szükséges, hogy
-valamennyi szerek czélját jónak is valljuk. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Akár ki okos ésszel vadász
-igazságot,<br /></span> <span class="i0">Még nem is akar tévedni
-igazi ösvényrül<br /></span> <span class="i0">Nézzen tulajdon
-belseibe komolysággal,<br /></span> <span class="i0">Zabolátlan
-indulatja is szelédüljön,<br /></span> <span class="i0">Hogy lássa
-lelke azt, de már világossan,<br /></span> <span class="i0">A’ mit
-soká keresett haszontalan külrül,<br /></span> <span class=
-"i0">Kincsei között ő birta rejtve régenten;<br /></span>
-<span class="i0">A’ mit tudatlanság homálya eltitkolt<br /></span>
-<span class="i0">Sokáig, azt majd látni fogja
-napfényként.<br /></span> <span class="i0">Az ész világát nem
-vakítja még testnek<br /></span> <span class="i0">Terhes nehézsége,
-ha felejt is ő néha:<br /></span> <span class="i0">De magva benne
-van javaknak, és szunnyad,<br /></span> <span class="i0">Mellyet
-tanulmány lenge mozgatással fel<br /></span> <span class=
-"i0">Ébreszt. Igazságot felelsz, ha kérdeznek?<br /></span>
-<span class="i0">Mert él szivedben magva a’
-valóságnak!<br /></span> <span class="i0">Pláto szavának, (mert
-igaz) ha mi hittünk,<br /></span> <span class="i0">Mindenki
-emlékezik, előbb tanultakra.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>XII. §.</h3>
-<p class="summary">A’ leg főbb jó Isten, legjobban kormányozza a’
-világot.</p>
-<p>Akkor én: Plato szavának igen hiszek, mert már ezekre másodszor
-emlékeztetsz; először hogy emlékezetemet testi fájdalomtól, és
-innét bú terhivel nyomatva elvesztettem. Mire ő: ha a’ felebbieket
-<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> megesmérve tekénted, arra hamar fogsz
-emlékezni, a’ mit régen nem tudni vallottál. Mi az? minő kormánnyal
-igazgattatik a’ világ? emlékezem, mondám, hogy tudatlanságomat
-megvallottam, de a’ mit szólasz, ámbár értem, még is tőled bővebben
-kivánom hallani. Előbb mondád: nem kétkedel hogy ezen világot az
-Isten igazgatja: most sem kétkedem, felelém, de soha sem is fogok,
-okaim lévén, mellyeket röviden elmondok. Ez a’ világ olly
-sokfélékből soha öszve nem állott volna egyformába, ha csak egy nem
-volna, a’ ki ezen sokfélét öszve szerkezné; de az öszve
-kapcsoltakat is az ő sokféle, egymás köztt ellenkező természetük
-eloszlatta, és szélesztette volna, ha csak egy nem volna, a’ ki mit
-öszve füzött, nem tartaná együvé; de nem is menne olly igaz, ’s
-bizonyos renden, sem olly rendelt mozgalmakkal, helyen, üdőn,
-térben, foganattal, és minémüséggel terjedve, ha csak egy nem
-volna, a’ ki ezen változásokat, különbféleségeket, ő állandó lévén,
-nem izgatná! Ez akar mi legyen bár, a’ ki által minden alkotvány
-fennáll, és mozgatik, szokásban lévő névvel <b>Istennek</b>
-nevezem.</p>
-<p>Akkor ő: midőn ezeket igy esméred, kevés munkával megmutatom,
-hogy a’ boldogságban részes lehess, és honnodat is megláthassad, de
-a’ mellyekről szólottunk, folytassuk. Nemde a’ <span class=
-"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span>
-boldogságban az elégséget számláltuk, az Istent pedig magát
-boldogságnak vallottuk? Igen: és a’ világ kormányában semmi külső
-segedelemre nem szorúl; mert ha szükölködik, akkor nem teles
-elégség ő. Az ugyan úgy van szükségképp. Ön maga által kormányoz
-tehát mindent. Nem tagadhatni. De az Isten, hogy maga a’ jóság,
-megmutattuk; emlékezem: tehát a’ jóság által igazgat mindeneket,
-mivel ön maga által igazgat mindent, a’ kit jónak vallottunk, és
-mint egy kormány-szeg, és igazgató melly által a’ világ gépelye
-állandón, és romolhatlan fenn tartatik. Igen meg egyezem, és hogy
-ezt fogod szólani, ámbár csekély gyanúval, de még is sejdítém.
-Elhiszem, és a’ mint vélekedem, már ébrednek szemeid az igazság
-látására, de a’ mit szólani fogok, azok sem homályosak.</p>
-<p>Mit? midőn az Isten mindeneket a’ jóság kormányával méltán
-hitetik igazgatni, és azok mind, a’ mint tanítottam a’ jóságra
-természetesen sietnek, nem lehet kétkedni, hogy akaratjokkal
-kormányoztatnak, és magokat az igazgató kényére illendően
-mérsékelvén, az igazgatóhoz önkényt fordulnak. Úgy van, mert
-másképp boldog kormány nem is lehet; mert az engedetlenség lenne a’
-nyakasság boldogsága, azért nincs semmi a’ világon, a’ mi
-természetét megtartván, az Isten ellen szemközt tüzni igyekeznék!
-<span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
-"Page_107">-107-</a></span> ha iparkodik is bevégezhet-e valaha
-akar mit az ellen, ki a’ boldogság birtokában leghatalmasabb? éppen
-nem tehet semmit. Tehát a’ fő jónak ellene semmisem akarhat. Nem
-vélném. Hát a’ fő jó az, a’ melly hatalommal igazgat, és kellemmel
-rendelget. Melly szókra én: óh! de felette gyönyörködtet, nem
-annyira az okok egésze, mint szavaid édes kelleme, hogy már egyszer
-valahára a’ nagyot lármázó bolondság megszégyenüljön.</p>
-<p>Tanultad a’ történetekből, miként ingerelték az Eget hajdani
-Óriások, és őket a’ kegyes hatalom érdemük szerént
-megszégyenítette. Ha akarod állítsuk szemközt az okokat, talán ezen
-öszve ütközésből valamelly szép igazság szikrája támad: legyen a’
-te szándékod. Hogy az Isten mindenek felett hatalmas, senki sem
-kételkedik, a’ kinek okos elméje van. A’ ki leghatalmasabb, az
-előtt semmi sem lehetetlen. Tehet-e hát rosszat az Isten? éppen
-nem. Most tehát a’ rossz semmi, midőn nem teheti azt, a’ ki előtt
-semmi sincs, a’ mit nem tehet. Talán meg játszol-e engem, okokkal
-szülvén egy kitalálhatlan zürzavart, a’ honnét ki térve bé menj,
-majd ismét bé menve ki térj? Talán valamelly csudás egységet
-pödörsz az Istenségnek körében? ime, előbb a’ boldogságról kezdve,
-azt mondád leg főbb jónak, mi a’ leg főbb Istenben létez, és ön
-magát <span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span> az Istent leg főbb jónak lenni, és
-teles ’boldogságnak tanítottad, a’ miből azt hozád ki, hogy senki
-sem boldog, ha csak egyszersmind nem Isten is.</p>
-<p>Ismét a’ jóság külsejét az Isten, és boldogság állatozásának, és
-ugyan őt egyedül azon jónak lenni mondád, melly a’ természet minden
-szereitül kerestetik, az Istent is javak kormányával a’ mindenséget
-igazgatni mutattad, az akaratokat mind engedelmeskedni, és bennök
-semmi rossz természetét nem létezni; Ugyan ezeket nem külről vett,
-hanem egyik a’ másikból folyva, közönséges okokkal bebizonyítottad.
-Akkor ő: éppen nem játszom, és mindenek felett a’ legnagyobb
-munkát. Isten ajándékából, mellyért régen könyörögtünk be végeztük:
-mert az az Isteni állatozás formája, hogy se külre ne folyjon, se
-pedig valamit külről el ne fogadjon, hanem a’ mint Parmenides mondá
-(10.) <b>Valamint egyaránt halmozza az abroncsot külröl, úgy öblözi
-tekervényét belröl.</b> Hogy ha nem külről kért okokkal, hanem a’
-szerekben találkozókkal, mellyekről szólottunk, igazgattatunk;
-nincs mit csudálnod, midőn Pláto énekiből tanúltad, hogy a’
-dolgokkal, mellyekről szólunk, a’ szavak is legyenek rokonok.
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">Boldog vagy te, ha
-nézheted<br /></span> <span class="i0">Tündöklő javak
-éreit,<br /></span> <span class="i0">Boldog vagy ha le
-oldhatod<br /></span> <span class="i0">Földnek lánczait, és
-szabad!<br /></span> <span class="i0">Nőjét hajdani
-Orpheus<br /></span> <span class="i0">Vesztvén, egyre
-siránkozott,<br /></span> <span class="i0">Bús hangjával az
-éneke<br /></span> <span class="i0">Erdőt futni, folyó
-vizet<br /></span> <span class="i0">Kénytet csendre
-megállani.<br /></span> <span class="i0">Már most öszve
-barátkozék<br /></span> <span class="i0">Nő szarvassal az ordacs
-is,<br /></span> <span class="i0">Bátorrá ijedő nyula<br /></span>
-<span class="i0">Lévén, gyors agarat be vár;<br /></span>
-<span class="i0">Mert hogy lángola belseje<br /></span>
-<span class="i0">Mit dallal szerelemre birt<br /></span>
-<span class="i0">Híven kért, de haszontalan<br /></span>
-<span class="i0">Esdeklése: le győzni nem<br /></span> <span class=
-"i0">Birák Isteneket szomor<br /></span> <span class="i0">Szívbűl
-kelve panasszai.<br /></span> <span class="i0">Hát most szálla
-pokolra is,<br /></span> <span class="i0">’S ott késér szava
-hangjain<br /></span> <span class="i0">Nyájas lantja
-keserveket,<br /></span> <span class="i0">Mint énekleni ő
-tanúlt<br /></span> <span class="i0">Anyjátul, dala
-kellemes.<br /></span> <span class="i0">A’ kit gyászola
-hasztalan,<br /></span> <span class="i0">A’ kit hív szeretett,
-sirat,<br /></span> <span class="i0">Fájlol, könnyeze. A’
-pokol<br /></span> <span class="i0">Rút mélysége is
-indula,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> <span class="i0">Hogy szép dallaival
-könyörg<br /></span> <span class="i0">Esdeklése
-bocsánatot:<br /></span> <span class="i0">Bámul Cerberus
-énekin,<br /></span> <span class="i0">Hogy lant húrjai
-pengenek.<br /></span> <span class="i0">Még a’ bünbe
-merülteket<br /></span> <span class="i0">Kínzó rút sereg Asszony
-is<br /></span> <span class="i0">Már könyezve zokogva
-sir.<br /></span> <span class="i0">Nem szédíti te
-Ixion<br /></span> <span class="i0">Széllel bús fejedet
-kerék,<br /></span> <span class="i0">Szomját megveti
-Tantalus<br /></span> <span class="i0">Ambár torkig ihatna
-ő,<br /></span> <span class="i0">A’ tellyes bögye Sasnak
-is<br /></span> <span class="i0">Már nem szíja veséd
-Tyti!<br /></span> <span class="i0">Ekkor hát könyörülve
-szólt<br /></span> <span class="i0">Árnyékok fejedelme;
-hogy<br /></span> <span class="i0">Győzött! hölgyit azért
-vigye,<br /></span> <span class="i0">Adjuk vissza dalért, de
-a’<br /></span> <span class="i0">Fel-tét, szent legyen, és
-erős:<br /></span> <span class="i0">Még hagynád pokol
-ajtait,<br /></span> <span class="i0">Nem fogsz Nődre
-tekénteni.<br /></span> <span class="i0">Törvényt a’ szerelemnek
-adsz?<br /></span> <span class="i0">Törvény a’ szeretet
-maga!<br /></span> <span class="i0">Hajnalkor ki szemelte
-a’<br /></span> <span class="i0">Szép társát deli
-Orpheus,<br /></span> <span class="i0">Egy volt látni, megölni
-azt,<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i4">Ez csak kis mese
-értetek,<br /></span> <span class="i0">A’ kik vágytok az
-égbeli<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> <span class="i0">Szent Istenhez elérni;
-mert<br /></span> <span class="i0">Tudjátok hogy az, a’
-kinek<br /></span> <span class="i0">Föld tetszik, soha
-égbeli<br /></span> <span class="i0">Az már nem lehet; a’
-miket<br /></span> <span class="i0">Szerzett, veszteni fogja
-mind!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>Jegyzések.</h3>
-<p>1) <i>Bacca maris rubri.</i> A’ vörös tengerben sok piros, kék,
-és tej fejérségű Klaris találtatik. Vörös tenger nevezete a’
-fenekin találtató vörös fövénytől eredett. Lehet itt igaz gyöngyöt
-is érteni, melly fényes fejér szinű gömb, mennél nagyobb, annál
-drágább; tengeri csigákban, egy, két, sőt több szemenként is
-lelhetni egy csiga házban: ezek nem csak a’ Görögöknél, és
-Rómaiaknál, hanem a’ földön majd nem minden Nemzetnél, mint ritka
-ékességek becsültettek már az ősz hajdan korban.</p>
-<p>2) Thule. Islandia, Eisland, vagy is jeges ország éjszak
-Europában. Plinius bizonysága szerént addig hajóztak a’
-Phoeniciabéliek, és Romaiak.</p>
-<p>3) Sophocles Görög költész, Versei igen kellemesek, 120 szomorú
-szin darabja volt, mellyekből egynehány még hozzánk is eljutott; 88
-éves korában nyerte a’ 24-ik koszorút, és örömében megholt.</p>
-<p>4) Nem vélem azokat nemeseknek, a’ kik nevezetes Atyák véréből
-erednek, hanem a’ kik minden szereknél többre becsülik a’
-tisztességet az erkölcsel.</p>
-<p class="right"><i>Theocritus</i>. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p>
-<p>Nem az én dücsőségem az, hanem az Eleimé. Ha vannak én bennem
-némelly erkölcsi ékességek, azokban dicsekedem: nem pedig mellyeket
-az oktalan hiúság piperéz magára az Ősök sirjából.</p>
-<p class="right"><i>Alfons</i>.</p>
-<p>5) Alkibiades, igen különös szépségü, és kellemű Fejedelem volt
-Athénában, a’ mint bizonyítja Corn. Nepos.</p>
-<p>6) Itt azon életek által nem mást értett, mint fát, füvet, és a’
-többi elemeket Empedocles tanitása szerént, ki a’ természetről
-három könyvet irt versekben, és még néhány darabjai meg vagynak. E’
-volt első, ki az ember lelkét nem a’ fejben, vagy szívben, hanem a’
-vérben, melly az egész testet megfutja, rejtezni tanítá. Hogy az
-Aethna özön tűznek eredetit meg nem foghatá, a’ lángok közé ugrott.
-Horatius bizonysága szerént:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">– – – – – – Deus immortalis
-haberi<br /></span> <span class="i0">Dum studet Empedocles ardentem
-frigidus Aethnam<br /></span> <span class="i0">Insiluit. – – – – –
-– – – – –<br /></span></div>
-</div>
-<p>7) Tagus, Tajó, folyó Spanyol Országban, melly Portugallián
-keresztül Lysabonnál a’ nyugoti tengerbe ömlik. Folytában sok
-helyen bővelkedik arany porral, mint a’ szőke Duna Aranyosnál,
-nemes Szapnál, és több helyeken.</p>
-<p>8) Hermus szinte folyó kis Ásiában.</p>
-<p>9) Indus nagy folyó keleti Ásiában, ettől neveztetik ama’
-roppant birodalom Indiának, és meg különzés végett ez,
-<i>keleti</i>, az Amerikai pedig <i>nyugoti</i> India névvel
-bélyegeztetik.</p>
-<p>10) Parmenidesek ketten valának, eggyik 96-ik Olympia szakaszban
-élt mint jeles bölcs Eleaban: ez, vallá, hogy minden rendszeresen
-történik a’ világban, a’ <span class="pagenum"><a name="Page_113"
-id="Page_113">-113-</a></span> mit ő gondviselésnek nevez; munkáját
-versekbe foglalva olvasni lehet még némelly töredékekben.</p>
-<p class="right"><i>Henr. Stephan. Poes. Philos.</i></p>
-<p>11) Tenara, Laconia hegye, most Capo Matapán, ott egy barlang
-van, mellyet pokol ajtajának mond Plinius.</p>
-<p>12) Ixion Thessalia királya pokolban egy kerékre kötve, mardosó
-kigyókkal körülvéve szél által perdült, a’ kiről éneklé
-Claudianus:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Volvitur Ixion, et se
-sequiturque, fugitque,<br /></span></div>
-</div>
-<p>Bővebben olvashatni Rajnis Georgicon.</p>
-<p>13) Tantalus Phrygia királya, sértő és rágalmazó nyelviért
-pokolban szomjal, és éhséggel bünhődött. Ovidius.</p>
-<p>14) Tytius, Földnek fia, kinek veséjét szüntelen vájták a’
-Sasok. Virgil.</p>
-<p>15) Euridice Orpheus felesége, ki hogy pokolban fogva lőn,
-Orpheus keserveivel az erdőket, vizeket, utóbb a’ Pokol Főnökeit
-Plutót és Proserpinát szánakozásra birván, vissza nyerte feleségét;
-de azon feltétellel, hogy vissza ne nézne Feleségére, ki őtet
-nyomba követte, ezt meg szegvén, az asszony örökre elveszett. Ezen
-szomorú esetet igy éneklé Virg:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Vissza felé indúlt már
-Orpheus, a’ bal esettől<br /></span> <span class="i0">Nem tartván:
-a’ háta megött ballagva követte<br /></span> <span class=
-"i0">Euridice, a’ mint Proserpina néki meg hagyta;<br /></span>
-<span class="i0">A’ mikor a’ szerelem nagy csorbát ejte
-eszében,<br /></span> <span class="i0">Mellyért sok nyavalát
-kellett szenvednie, ambár<br /></span> <span class="i0">Vétke
-bocsánandó, ha bocsánat volna pokolban.<br /></span> <span class=
-"i0">A’ föld színéhez közelébb járulva megállott,<br /></span>
-<span class="i0">’S oh jaj! lelkéből hebehurgya szerelme
-kivetvén<br /></span> <span class="i0">Félelmes gondját, követő
-társára tekéntett!<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> <span class="i0">Ott
-ugyan a’ kegyetlen Pluto törvényei ellen<br /></span> <span class=
-"i0">Vétvén, elveszti a’ fáradozásinak hasznát:<br /></span>
-<span class="i0">És hármas ropogás hallék az Averni
-tavakból;<br /></span> <span class="i0">Euridice pedig, baj! mi
-dolog veszt engemet? ugymond<br /></span> <span class="i0">’S
-tégedet Orpheusom! ki dühösködik annyira rajtunk?<br /></span>
-<span class="i0">Im ismét a’ holtaknak seregébe
-idéznek<br /></span> <span class="i0">Engemet.<br /></span></div>
-</div>
-<p>16) Orpheus nevezetes Thraciai bölcs jeles hangász, Apollo, és
-Calliope fia, Euridice férje.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
-"Page_115">-115-</a></span></p>
-<h2>IV. Könyv Tartalma.</h2>
-<p>Ambár mig élünk gyakran a’ leg gonoszabbak boldogulnak, és a’
-teles erényüek nyomorognak; még is azok szerencsétlenek valóban,
-ezek pedig boldogok: mert a’ jóság ön maga jutalom, a’ gonoszság
-pedig büntetés. Minden sors jó, mivel az Isteni gondviselés
-mindeneket kormányozván, semmi sors sem lehet rosz; mert az vagy
-gyakorol a’ jóban, vagy javít, vagy pediglen büntet. –</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span></p>
-<h3>I. §.</h3>
-<p class="summary">Ha Isten kormányozza a’ világot, hogy nyöghet a’
-jámbor, és boldogulhat a’ gonosz? mivel gyakor az erkölcs jutalom,
-és a’ vétek büntetés nélküli.</p>
-<p>Midön a’ bölcseség ezeket méltóságos arczal, és komoly
-tekéntettel, gyengéden, és kellemesen is énekelte; akkor én belső
-szomort nem felejtve, szólni való szándékát félbe szakasztám: Oh
-igaz világ hajnala! mellyet eddig szólottál, mind istenesi
-szemlélésiddel, mind pedig nyomos okaiddal kitetszenek, és azokat
-ámbár sérelmi fájdalomból elfelejtém; de még is az előtt tudtam,
-miket mondottál! És éppen az a’ legnagyobbik oka búslakodásomnak,
-hogy midőn létez a’ szerek jó igazgatója, hogy lehetnek még is
-rosszak, és azok büntetlenek? E’ maga egyedül melly csudára méltó,
-valóban elmélkedhetel is, de e’hez még más nagyobb is tartozik;
-mert parancsolván uralkodik a’ rosszaság; az erkölcs pedig nem csak
-jutalommal szükölködik; hanem még gonoszok lábaival is tiporva a’
-vétek helyett kinokat szenved; és hogy ezek a’ mindeneket túdó,
-tehető, és csak a’ jót akaró Isten Országában <span class=
-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span>
-történnek, senki elegendően nem csudálhatja, és nem
-panaszolhatja!</p>
-<p>Akkor ő: lehetne végtelen álmélkodni, és minden szörnyetegeknél
-rettentőbb volna, ha mint te véled, illy nagy házi Úrnak leg
-rendesebb házában hitvány édenyek becsültetnének, a’ drágák pedig
-útáltatnának: de nem úgy van a’ dolog; mert ha azok, mellyeket
-előbb bevégeztünk, tagadhatatlan igazak; kinek országáról szólunk,
-annak alkotójától megtanulod, hogy a’ jók mindenkor hatalmasok, a’
-gonoszok pedig gyávák, és útálatosak: és hogy a’ bün soha büntetés,
-az erkölcs soha jutalom nélkül nem létez, a’ jámborokat szerencse,
-a’ gonoszokat pedig veszedelem késéri, és több e’félék: mellyek
-szüntetvén panaszidat, téged tartós állhatatosságban
-megerősítnek.</p>
-<p>Mivel pedig az igaz boldogság külseit már előbb tőlem tanultad,
-állomását esmérted, elhagyván mind, mellyek feleslegesek, csak az
-utat, melly hazádba fog vezetni, mutatom: szerzek szárnyokat is
-elmédnek, mellyek által magasra emelkedhetel, hogy a’ zavart elűzve
-egészségesen vezérségem alatt az én utamon, és eszközömön honnodba
-eljuthass.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Vannak igen szép szárnyaim én
-nekem,<br /></span> <span class="i4">Mellyek magasra
-felmenők:<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> <span class="i0">Hát ezeket gyors elme
-ha felveszi;<br /></span> <span class="i4">Utálta földet nem
-teként.<br /></span> <span class="i0">Mérhetlen lég nagy körin ált
-szökik;<br /></span> <span class="i4">Haladva felhőket,
-hamar<br /></span> <span class="i0">Túl mén gyors mozgással az
-aetheri<br /></span> <span class="i4">Tűznek hevítő
-lángjain.<br /></span> <span class="i0">Még csak az égen fénylő
-csillagok<br /></span> <span class="i4">Lakjához el nem jut,
-napot<br /></span> <span class="i0">Érvén, egyre saturnus után
-tovább<br /></span> <span class="i4">Még társain is, ő túl
-röpül.<br /></span> <span class="i0">Vagy még a’hol csillagos ég
-terül,<br /></span> <span class="i4">Be járja körjöket, ’s
-megyen.<br /></span> <span class="i0">Most ezeken fellül leng, és
-siet<br /></span> <span class="i4">Hogy a’ világ sarkán
-legyen<br /></span> <span class="i0">Fellebb: gyors levegőn pedig
-állva, már<br /></span> <span class="i4">Láthassa a’ szép fény
-özönt.<br /></span> <span class="i0">Itt kormányoz az Úr
-fejedelmeket,<br /></span> <span class="i4">Itt a’ világ sorsát
-vezeti<br /></span> <span class="i0">Állandón, ’s gyors mozdulatot
-maga<br /></span> <span class="i4">A’ fényes Úr arányza
-neki.<br /></span> <span class="i0">Majd téged ha az út ide
-bévezet,<br /></span> <span class="i4">Mellyet feledve rég
-nyomozol,<br /></span> <span class="i0">Azt fogod egyre kiáltani:
-ez hazám,<br /></span> <span class="i4">Én itt eredtem, itt
-maradok!<br /></span> <span class="i0">Hogyha pedig tetszik
-letekénteni<br /></span> <span class="i4">Az elhagyott bús földre;
-hát<br /></span> <span class="i0">Látni fogod, kiket a’ nép itt
-ural,<br /></span> <span class="i4">S’ retteg; hogy azok is
-vándorok!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span></p>
-<h3>II. §.</h3>
-<p class="summary">A’ jót elnyerve a’ jámborok mindég hatalmasak,
-ellenben a’ gonoszok tehetetlenek.</p>
-<p>Akkor én: oh kedvesem! valamint nagyokat igérsz, úgy nem
-kételkedem, hogy megteheted, csak a’ mire ébresztesz, ne
-késlekedjél. Először tehát lássad mondá: hogy a’ jámborok szüntelen
-hatalmasak, a’ gonoszok pedig erőtlenek, mert itt eggyik a’
-másikból kiviláglik, mivel a’ jó, és rossz ellenkezők; ha a’ jó
-hatalmas, akkor a’ rossz gyávasága kitünik, ha pedig a’ rosz
-gyarlósága ki tünt, a’ jóság ereje nyilvános. De hogy
-érzeményünknek bővebb hitele legyen, mind a’ két utat meg kell
-járni, és valamint ezt, úgy a’ másik részt is bebizonyítani.</p>
-<p>Kettő szűkséges, hogy minden emberi cselekedet végbe vitessék,
-úgy mint akarat, és hatalom, a’ mellyekből ha eggyik hijányzik,
-nincs mit fejtegetni. Meg szűnvén az akarat, nem is kezd senki
-a’hoz, a’ mit nem akar, ha pedig nincs hatalma, az akarat
-haszontalan. Igy történik, hogyha látsz valakit akarni megnyerni
-azt, a’ mit meg nem nyer soha, az, hogy szükölködik meg nyerni való
-tehetőséggel, nem lehet kétkedni. Ez világos, felelém, nem is lehet
-tagadni. <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> A’ kit pedig láttál bevégezni a’ mit
-akart, kétkedhetel-e tehetőségéről? a’ mit tehát kiki tehet, abban
-hatalmasnak, a’ mit nem tehet erőtlennek kell itélni. Megvallom.
-Emlékezel-e, hogy előbb felhordott okokból kitetszett az, hogy
-minden ügyekezete az emberi akaratnak, melly különféle gondoktól
-hányatik, a’ boldogságra siet? Igen is emlékezem. Emlékezel-e hogy
-a’ boldogság maga a’ jóság, és valamint a’ boldogságot, kivánják
-egyszersmind a’ jóságot is? hogy ne emlékezném mondám; mert az
-szüntelen elmémben vagyon. Tehát a’ jó és rossz emberek együvé
-elválaszthatlan okkal igyekeznek eljutni a’ jóhoz? Igen is. De az
-is bizonyos, hogy a’ jó elnyertével megjavulnak? bizonyos: elérik
-tehát a’ jók a’ mi után vágynak? Ugy látszik. A’ gonoszok pedig ha
-elnyernék a’ jót, mellyet kivánnak, rosszak nem lehetnének? Ugy
-van: midőn tehát mind ketten jót kivánnak, de csak jámborok nyerik,
-és a’ rosszak nem: nincs kétség, hogy a’ jók hatalmasak, a’ rosszak
-pedig erőtlenek, és gyávák. A’ ki itt kétkedik, az a’ szerek
-természetét, és az okok következéseit sem képes megesmérni.</p>
-<p>Ismét mondá: ha ketten lesznek, kiknek természet szerént egy
-föltett szándékjok van, az eggyik természetes hivatalból azt tegye,
-és bevégezze: a’ másik pedig nem telesétheti más módon,
-<span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> mint a’ természet kivánja, ne telesítse
-ugyan, hanem utánozza a’ telesítőt, mellyiket mondandod
-hatalmasnak? ámbár gyanítom, szólék, mit akarsz; még is bővebben
-akarom hallani. Talán nem tagadod, hogy a’ járás, mozgás, az
-emberekben természetes? korántsem. A’ járásra természetes
-kötelességök van a’ lábaknak; ezt sem tagadom; ha tehát valaki
-lábakkal birván járhat, egy másiknak ezen természetes lábhatósága
-nincsen, és kezeivel ügyekezvén, járni akarjon, ezek közt mellyiket
-véled tehetősebbnek? folytassd tovább a’ többit: kétség kivül erősb
-az, ki természet szerént birja magát, annál, a’ ki nem birhatja. De
-a’ leg főbb jót, melly a’ gonoszok, és jámborok előtt áll, a’
-jámborok természetes erkölcsi akaratból kivánják, a’ gonoszok
-pedig, különféle vágyból, melly nem természetes kötelesség,
-iparkodnak elnyerni. Vagy te másképp véled? épen nem; mert a’
-következmény világos. Ezek engedtéből nyilvános, hogy a’ jámborok
-hatalmasak, a’ gonoszok erőtlenek, és gyávák. Igazán fejted mondá:
-és az, a’ mint az Orvosok, reménylik, jele a’ felébredt
-természetnek, de mivel téged a’ felébredt érzelemre igen késznek
-látlak, több okokat hordok elő. Lássad mennyire tünik ki a’
-megromlott emberek erőtlensége, a’ kik oda sem érhetnek, a’ hova
-őket a’ temészetes szándék nem csak vezeti, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> sőt
-kényteti. Hát ha ezen nagy, és legyőzetlen természetes segédtől
-elhagyatnak?</p>
-<p>Szemléld csak, mennyire foglai gonosz emberek a’
-tehetetlenségnek: mert nem silány és tréfa ajándékot kérnek,
-mellyet nem csak el nem érhetnek, és meg nem nyerhetnek; hanem még
-a’ szerek mindenséginél, és tetejénél elcsökkennek: sőt még ott sem
-foganatos a’ szegények munkája, hogy éjjel nappal dolgoznak, a’
-midőn a’ jámborok ereje jeleskedik, és kitünik; valamint azt, a’ ki
-lábán járván azon helyig eljutna, mellyen túl járni nem lehet, a’
-járásban leghatalmasbbnak vallod; úgy azt, a’ ki a’ kivánatoknak
-még a’ végit is, mellyen túl nincs mit vágyni, elérte;
-legtehetősbnek kell esmérned: a’ mellyből kitetszik, hogy a’
-gonoszok minden erőből kimúltak; mert elhagyván az erkölcsöt, miért
-ragaszkodnak a’ vétekhez, talán a’ javakról való tudatlanságból? de
-mi lehet erőtlenebb a’ tudatlanság vakságánál? vagy esmérik a’
-következendőket? esmérik, de a’ gonosz kivánság őket vissza
-taszította, mert a’ mértékletlenség azokat gyarlókká teszi, a’ kik
-vétek ellen nem állnak; vagy tudva, ’s kész akartva a’ jót
-elhagyják, és a’ vétekre kanyarúlnak? úgy illy móddal nem csak meg
-szünnek hatalmasok lenni; de még létezni is; mert kik a’ mindenek
-közönséges czéljától el távoznak, hasonlóképen létezni meg szünnek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> Az talán csudálatosnak látszik, hogy a’
-gonoszokat, kik többen vannak, nem létezni mondjuk, de úgy van a’
-dolog: mert a’ kik gonoszok, hogy rosszak, nem tagadom; de hogy
-azok igazán, és kivétel nélkül rosszak, azt tagadom: valamint a’
-holt testet holt embernek mondod, egyszerüen pedig embernek nevezni
-nem lehet; úgy a’ gonoszokat rosszaknak ugyan mondhatom, de egészen
-nem vallhatom: ollyas minek van léte, a’ mi rendét fen tartja, és
-őrzi természetét; a’ mi pedig azt elhagyja, a’ természetiben való
-lételtől is távozik.</p>
-<p>De tehetnek mondod a’ rosszak is, én sem tagadom, de ezen
-tehetségük nem az erőtől, hanem a’ gyáva erőtlenségtől ered,
-tehetnek rosszat, mellyet nem tehetnének, hogy ha a’ javak
-tehetőségében maradtak volna, a’ melly tehetőség nyiltan kimutatja,
-hogy mit sem tehetnek: mert valamint előbb értettük, hogy a’ rossz
-semmi, midőn csak rosszat tehetnek a’ gonoszok, mit sem tehetnek.
-Világos. És minő ereje legyen a’ hatalomnak, megmutattuk, hogy
-semmit egyebet a’ jónál nem tehet. Ugy vagyon mondám: de rosszat
-nem tehet? nem. Van tehát valaki, a’ ki az embereket véli mindent
-tehetni? ha csak valaki nem bolond: senki. De az emberek tehetnek
-rosszat? Vajha nem tehetnének! Midőn tehát a’ leg főbb jóval birók
-tehetnek mindeneket, ellenben <span class="pagenum"><a name=
-"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> nem tehetnek a’ rosszal
-birók: nyilvános, hogy a’ kik rosszat tehetnek, kevesebbé
-hatalmasok.</p>
-<p>Már meg mutattuk, hogy minden hatalmat a’ kivánandók közé kell
-számítani, és minden kivánandók, a’ javakhoz mint egy a’ természet
-tekélyéhez tartoznak; de a’ rosz tehetőség a’ javakhoz nem
-tartozik, azért kivánni sem kell, pedig minden tehetőség kivánatos:
-kitetszik tehát, hogy a’ rossz tehetőség nem is hatalom. Mind
-ezekből világos, hogy a’ jámborok tehetősége hatalom, a’ rosszaké
-pedig kétség kivül erőtlenség! Csak ugyan igaz Pláto bölcs mondása:
-<b>Egyedül a’ bölcsek tehetik a’ mit ohajtanak, a’ gonoszok pedig
-gyakorolhatják a’ mi tetszik, de a’ mit ohajtanak nem
-telesíthetik.</b> Mivelnek mindeneket, midőn azok által, mikben
-gyönyörködnek, azt a’ javat, mellyet ohajtanak, megnyerni vélik, de
-meg nem nyerhetik, mivel gonoszság a’ boldogsághoz nem férhet.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A’ Királyokat ha
-látod<br /></span> <span class="i4">Fényes székre fel
-ülni.<br /></span> <span class="i0">Szép vörös bársony
-ruhában;<br /></span> <span class="i4">Gyászos fegyverek
-őrzik!<br /></span> <span class="i0">Haragos arczal ők
-fenyétnek,<br /></span> <span class="i4">De dühöng a’ szivök
-egyre.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> <span class="i0">Vondle a’ hiú
-kevélység<br /></span> <span class="i4">Tisztelt köntösit;
-akkor<br /></span> <span class="i0">Látni majd fogod, miként
-ők<br /></span> <span class="i4">Magok őn rabjai
-lettek.<br /></span> <span class="i0">Egy felöl faggatja
-őket<br /></span> <span class="i4">Bujaság mérge
-erősen,<br /></span> <span class="i0">Más felöl kinozza
-habzó<br /></span> <span class="i4">Harag, és gyötri
-hatalma,<br /></span> <span class="i0">Bú epeszti majd
-fogolkényt<br /></span> <span class="i4">A’vagy csalfa
-reménység!<br /></span> <span class="i0">Hát midőn látod, hogy egy
-főt<br /></span> <span class="i4">Kinzanak ösztöni
-holtig,<br /></span> <span class="i0">’S nem teheti, mit ő kiván;
-úgy,<br /></span> <span class="i4">Szolgál terhes
-uraknak!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>III. §.</h3>
-<p class="summary">A’ jámborok az ő jóságokban jutalmaztatnak, a’
-gonoszok ellenben az ő rosszaságok által büntetődnek.</p>
-<p>Látod-e hogy sárban tanyáznak a’ vétkek, és ragyogó fénnyel
-tündökölnek az erények? a’ miből ki tetszik, hogy soha meg nem
-szünik a’ jámborok jutalma, sem a’ gonoszok büntetése. A’ dolgok,
-mellyek műveltetnek, azért műveltetnek, a’ mi a’ jutalmok p. o. kik
-a’ pályán <span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span> futnak, azért futnak mivel előttök
-hever az érdem díja, t. i. a’ koszorú. De boldogságnak azt
-neveztük, a’ miért mindeneket cselekszünk; tehát az emberi
-cselekedetnek maga a’ jó az ő közönséges feltett jutalma; már pedig
-a’ jóságot a’ jámboroktól el nem lehet választani; mert azt
-jámbornak nem lehet nevezni, a’ ki jósággal szükölködik; azért a’
-jámbor életet szüntelen jutalom követi; dühösködjenek bár akár mint
-a’ gonoszok, a’ bölcs koszorúja nem hervad, el nem húll; mert a’
-jámbor lelkek tulajdon ékit idegen gonoszság le nem szakítja. Ha
-külről nyerttel vigadna, elvethetné más is, de az is, a’ ki adá.
-Midőn pedig a’ tulajdon jámborság adja, akkor fog szükölködni érdem
-jutalommal, midőn meg szünt jámbor lenni.</p>
-<p>Végre mivel minden jutalom azért kivántatik, mert jónak hisszük,
-ki itélheti javak birtokosát jutalommal szükölködni? de minő
-jutalommal? mindenek közt leg szebb, ’s leg nagyobbal: emlékezzél
-csak azon jegyzésről, mellyet mint főbbet elődbe adtam, és így
-okoskodjál: Midőn a’ jó maga a’ boldogság, a’ jámborok azonnal,
-mivel jók, egyszersmind boldogok is; de a’ kik boldogok, Isteneknek
-kell lenniek. A’ jámborok jutalma az, a’ mit semmi nap el nem
-koptat, ’s el nem törülhet, senki hatalma nem fogyaszthat, semmi
-gonoszság nem homályosíthat, hogy Istenek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span>
-lehessenek. A’ mellyek igy lévén, a’ bölcs nem kétkedhetik a’
-gonoszok elválhatlan büntetésiről: mert hogy a’ jó és rossz,
-büntetés és jutalom, ellenkezők, és tekéntettel különöznek, a’
-mellyeket a’ jó jutalmára látunk történni; ugyan a’ rosszak
-részéről ellenkező történjék, szükséges.</p>
-<p>Valamint tehát a’ jámboroknak jámborság jutalmuk; úgy a’
-gonoszoknak gonoszság büntető kínzásuk. Már most a’ ki büntetéssel
-kinoztatik, hogy gonoszul kinzatik, nem kétkedhetel. Ha ők tulajdon
-sorsukat akarják vizsgálni, vélhetik-e magokat kinzatlanoknak
-lenni, a’ kiket minden gonoszok leg nagyobb rosszal nem csak
-gyötörnek, de fölöttébb, és egészen kinoznak? lássad most a’ jók
-ellenző részén a’ gonoszakat minő büntetés követi, minden a’ mi
-lesz, egynek kell lenni, és hogy az a’ jóság maga, már előbb
-tanultad, mellyből következik: hogy mind az, a’ mi van, jó is: ezen
-móddal minden a’ mi a’ jótul távozik, meg szünik létezni; a’ mi
-által az történik, hogy a’ gonoszok meg szünnek lenni a’ mik
-voltak: hogy emberek voltak, az emberi test külseje mutatja, azért
-rosszá lévén, az emberi természetet is elvesztették. Mivel pedig az
-embert, az emberségen felül csak a’ jámborság emelheti, szükséges,
-hogy a’ kiket az emberség állapotjáról levetett a’ gonoszság,
-azokat az ember <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> érdemiről is letaszítsa: igy
-következik, hogy a’ kiket látsz gonoszsággal elváltozva, embernek
-nem vélheted: fösvénységtől buzog az idegen javak erőszakos
-elrablója? hasonló a’ farkashoz: vad és nyugtalan nyelvét
-perlekedéssel gyakorolja? kutyához hasonlítsd: leselkedő titkos
-ravaszsággal örvend? rókákkal mérkőzik: haragból mértékletlen
-ordít? oroszlány természetét viseli; rettegő, félénk, a’ mitől nem
-kellene ijedni? szarvasokhoz hasonló: mint kába és tunya lankad?
-szamár módra él; könnyelmű ’s állhatatlanúl gondjait változtatja?
-nem különöz a’ madaraktól: ocsmány, és tisztátlan bujaságba merült?
-a’ mocskos disznó gyönyörei fogla. Úgy van, ki a’ jámborságot
-elhagyva meg szünik ember lenni, midőn az Istenes állapotra ált nem
-mehet, barommá változik.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hős vezér mene tengeri
-(1.)<br /></span> <span class="i0">Talpakon, vele
-harczosi:<br /></span> <span class="i0">Szél repíti szigetre,
-hol<br /></span> <span class="i0">Nap leánya
-uralkodott,<br /></span> <span class="i0">Szép ugyan, de ravasz
-szívü.<br /></span> <span class="i0">Circe, új
-jövevényeit<br /></span> <span class="i0">Megcsalá poharával
-úgy,<br /></span> <span class="i0">Hogyha vándor ivott,
-hamar<br /></span> <span class="i0">Sok felé, füvek által
-ő<br /></span> <span class="i0">Változott; lőn ez
-erdei,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> <span class="i0">Az pedig Lybiának,
-a’<br /></span> <span class="i0">Harsogó fene állata.
-(2.)<br /></span> <span class="i0">E’ megint ihok
-ellene,<br /></span> <span class="i0">Mert ha sirni akar,
-süvölt.<br /></span> <span class="i0">Indiának az ott,
-vada<br /></span> <span class="i0">Jár szeléden az
-udvaron.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i4">Bár, ha Mercurius
-baját<br /></span> <span class="i0">Látta, ’s meg könyörült
-szive,<br /></span> <span class="i0">Hős Vezér csetin, ’s
-mirigy<br /></span> <span class="i0">Által ölte veszély
-okát:<br /></span> <span class="i0">Már előre legényei<br /></span>
-<span class="i0">Átkozott italát ivák;<br /></span> <span class=
-"i0">’S falnak a’ kenyerök helyett<br /></span> <span class=
-"i0">Makkot, emse gyanánt, kiki<br /></span> <span class="i0">Csak
-röfög, rekedett szava,<br /></span> <span class="i0">Teste változa,
-’s mindene.<br /></span> <span class="i0">Lelke egy maga él, de
-csak<br /></span> <span class="i0">Korcsban, azt nyögi,
-szenvedi.<br /></span> <span class="i0">Ó csekély hatalom! ha
-a’<br /></span> <span class="i0">Testet öszve csúfitod
-is<br /></span> <span class="i0">A’ sok étel itallal,
-ám<br /></span> <span class="i0">Lelkinek baja nem
-lehet;<br /></span> <span class="i0">Benn az élet erő
-szesze<br /></span> <span class="i0">Rejtve, azt födi
-védelem.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i4">Már ha indulatán
-szived<br /></span> <span class="i0">Győzni nem tanul, akkor
-a’<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span> <span class="i0">Mérge annak erősbb, de
-kül<br /></span> <span class="i0">Testnek ártani nem fog
-az,<br /></span> <span class="i0">Sérti, ’s marja, de
-lelkedet:<br /></span></div>
-</div>
-<h3>IV. §.</h3>
-<p class="summary">Mivel a’ gonoszok akarva tehetnek rosszat,
-nyomorultak, és ez az ő büntetésök.</p>
-<p>Ezek után én azt felelém: megvallom igazán, hogy ámbár az emberi
-test külseit viselik a’ gonoszok, még is barmokká változnak a’
-lelki minémüség szerént. De a’ kiknek iszonyú, és gonosz elméjek a’
-jámborok veszedelmire dühösködik, azt akarnám hogy ne tehetnék. Nem
-is szabad, mondá: a’ mit annak helyén megfogok mutatni: ha ugyan
-azt is, a’ mivel szabadoknak láttatnak elvonjuk tőlük, nagy részén
-enyhül a’ gonosz emberek büntetése.</p>
-<p>És lám a’ mi talán némellyek előtt hihetlen, boldogtalanabbak a’
-gonoszok természet szerént, ha kivánságukat telesíthetik, mintha
-nem telesíthetnék; mert ha nyomorúság gonoszat kivánni, tehetni
-nyomorúságosabb, mi nélkül a’ szegény akarat tehetsége lankadna.
-Minekutánna kinek <span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> kinek meg van a’ gyengesége, hármas
-bajjal ingattatnak azok, kiket látsz gonoszat akarni, tehetni, és
-végbe vinni.</p>
-<p>Meg engedem ugyan, de inkább kivánnám, hogy mentül előbb ezen
-szerencsétlenségtől meg menekedjenek: menekednek előbb, hogy sem te
-talán akarnád, vagy ők véljék magokat meg mentve; nincs is semmi az
-emberi élet szűk határi köztt olly késő, a’ mit a’ halhatatlan
-léleknek soká kellene várni, a’ kinek nagy reménye, és magas
-tetteknek gépelye rögtöni, és reménytelen véggel gyakran elromlik;
-a’ mi a’ gonoszok hasznára van, mert ha a’ gonoszság nyomorultá
-teszi őket, bizonyosan nyomorultabb a’ ki tovább gonosz; azokat
-pedig valóban leg szerencsétlenebbnek itélném, ha az ő
-rosszaságokat leg alább az utolsó halál be nem végezné: mert ha
-igazat mondottunk a’ rosszaság szerencsétlenségéről, végtelen a’
-nyomorúság, melly örökös.</p>
-<p>Ezekre én azt felelém: csuda ugyan, és nehéz megengedni, de az
-előbbiekhez hogy igen illendő, megesmérem. Jól véled mondá, de a’
-ki a’ következtetést vonakodva fogadja, illendő, hogy meg mutassa,
-ha mi hamis mondatott, vagy, hogy a’ következtetés nem foly az
-előbb mondottakból: mert helyben hagyván az előzményeket, nincs is
-semmi oka helytelennek vélni a’ következtetést. A’ mit most
-mondandok nem kevésbé <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> csudálatos; de a’ felvett okokból
-származik. Mi légyen, azt kérdém: boldogabbak, mondá, a’ gonoszok
-kinokat szenvedve, mintha őket az igazság semmi büntetéssel sem
-fenyítené; nem igyekszem én most arra emlékeztetni mindenek
-elméjét, hogy a’ rosszaság meg javúl büntetés által, és kiki a’
-kinzás ijesztése által igaz utra térítetik, a’ többinek pedig
-példáúl szolgál, hogy a’ büntetést kerüljék; hanem más módon azokat
-boldogtalanabbaknak lenni, ha büntetlenek, ámbár semmi tekéntet
-sincs a’ jobbulásra, vagy a’ példa adásra. Lehet-e más mód
-ezenkivül? ő felele: nemde meg eggyeztünk, hogy a’ jók
-szerencsések, a’ gonoszok nyomorultak? ugy van mondám: ha tehát
-valaki nyomorúsága, valamelly jó által enyhül, nemde boldogabb
-annál, kinek minden vigasztalás nélkül nyomorúlt a’ sorsa? úgy
-látszik. Hátha ugyan azon nyomorúlt, ki minden jóval szükölködik,
-még azon felül hogy nyomorúlt, más kinnal is sanyartatik, nemde
-szerencsétlenebb annál, kinek nyomorúsága valami jóval enyhül?
-Miért nem? mondám: Van tehát a’ gonoszoknak enyhülésök, midőn
-bünhödnek a’ jó által, t. i. a’ büntetés által, melly az igazság
-rendén jó: ugyan azokat, midőn kinzástól mentvék, valami más rossz
-követi, a’ büntetlenség, mellyet az igaztalanság érdemihez rosznak
-vallhatsz: nem tagadhatom. <span class="pagenum"><a name="Page_133"
-id="Page_133">-133-</a></span></p>
-<p>Sokkal tehát szerencsétlenebbek a’ gonoszok, igaztalan
-büntetlenséggel jutalmazva, mint igaz bosszúállással büntetve: hogy
-a’ gonoszok büntetése igazság, és büntetlensége igaztalanság,
-nyilvános. Ki tagadhatja ezt? de azt sem tagadhatja senki, hogy a’
-jó az, a’ mi igazságos, ellenben pedig az rossz, a’ mi
-igaztalanság. Akkor én felelém: ezek ugyan a’ felebbiekből
-következnek, de kérlek téged, nem fognak-e a’ lelkek a’ test halála
-után büntettetni? sőt nagy büntetéssel, mert azt vélem, hogy
-némellyek a’ büntetés keserüségével, mások ismét a’ tisztulás
-kegyelmével fognak gyakoroltatni, de ezekről most nincs szándékom
-szólani.</p>
-<p>Eddig azt tettük, hogy a’ melly rosszak hatalma néked
-legméltatlanabbnak látszott, most semminek esmérjed, és a’ kikről
-panaszolkodál, hogy büntetlenek, lássad a’ gonoszságokat soha sem
-maradni kinzás nélkül; a’ szabadságot, mellyet ohajtál hamar
-végződni, nem tanúltad hosszúnak lenni, és szerencsétlenebb lenne
-ha tartósabb, legszerencsétlenebb pedig, ha örökös leendene. Ezek
-után nyomorúltabbak a’ gonoszok igaztalan büntetlenségben maradva,
-mint igaz bosszúállással büntetve. Ezen érzeményből önkényt foly,
-hogy akkor keményebb kinzással faggattatnak, ha büntetlenül
-maradnak. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span></p>
-<p>Ezekre azt jegyzém meg: hogy ha a’ te okaidat tekéntem, semmit
-igazabbat nem mondhatni, de ha az emberek itéletére térek, ki az a’
-ki ezeket nem csak ne higyje, hanem hallani sem akarná? Ugy van,
-szóla: nem akarják setétséghez szokott szemeiket, által tetsző
-fényes igazság világára emelni; hasonlók a’ madarakhoz, mellyek
-szemeit az éj világosítja, nap pedig homályosítja: mert midőn nem
-a’ szerek rendit, hanem tulajdon hajlandóságaikat tekíntik, vagy a’
-szabadságot, vagy pedig a’ gonoszság büntetlenségét vélik
-szerencsének.</p>
-<p>Már most lássad mit végzett az örök igazság. Ha jókhoz szoktatod
-elmédet, nincs szükség jutalmazó biróra, te ön magadat a’
-legjelesebbek közé emelted; ha a’ gonoszokhoz tértél, külről ne
-keress bosszúállót, te ön magadat a’ legalább valók közé
-alacsonyítottad, mintha váltva az útálatos földet, és ragyogó eget
-tekéntvén mindenek külről megszűnve, egy tekéntettel majd ganéj,
-majd csillagok közt látszatol lenni: de ezeket a’ köznép nem
-tekénti! Mit itélsz? azokhoz álljunk-e, kiket a’ barmokhoz
-hasonlóknak esmértünk? Hát ha valaki elvesztvén szeme világát,
-elfeledné, hogy valaha látott, ’s azt vélné, hogy az emberi
-tekélhez ő benne semmi sem kivántatik, vallyon ezt látván vaknak
-itélhetjük-e? mert abban sem egyeznek meg, mi szinte erős
-<span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> okokon állapik, hogy szerencsétlenebbek
-azok, kik sérelmet okoznak, mint kik azt szenvedik. Igen akarnám
-hallani az okokat is, mondám. Erre ő: Tagadhatod-e, hogy minden
-gonosz méltó a’ kinzásra? nem. Pedig a’ gonoszok sokfélekép
-szerencsétlenek, a’ kik tehát büntetésre érdemesek, hiszed-e azokat
-nyomorultaknak? illendő, mondám. Hát ha biró volnál, kit itélnél
-büntetésre? azt-e ki a’ sérelmet okozta, vagy a’ ki szenvedte?
-nincs kétség benne, hogy a’ ki szenvedte, annak tennék eleget a’
-cselekvő kínzásával. Tehát előtted nyomorultabb a’ sérelmező, mint
-a’ szenvedő? Igen, következik. Ezen tehát, és más erős talpon
-alapult okokból kitetszik, hogy a’ rosszaság tulajdon természete
-által nyomorultakká teszi a’ sérelmezőket inkább, mint a’
-szenvedőket. De most máskép tesznek az Ügyészek, kik azokért, a’
-kik valami keserves sérelmet szenvednek, a’ bírák könyörületességét
-akarják ébreszteni, holott azokon kellene szánakozni, kik azt
-szerzették, kiket nem a’ haragos bosszúállók; hanem inkább a’
-sajnálkozó, és könyörülő vádlók által szükséges volt az itéletre
-vezettetni, valamint a’ betegeket az orvoshoz, hogy a’ bűn
-nyavalája kinzással kiüzettessék, melly tettel a’ védelmezők
-buzgósága, vagy egészen meghűlne, vagy ha az embereknek használni
-kiván, vádoló szokássá válnék. Magok a’ gonoszok is, ha egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> kis résen az erkölcsöt magára hagyva,
-és a’ vétkek fertelmességét, büntetések szenvedésével
-megtisztítatni láthatnák, a’ jámborság vissza nyerhetésével ezeket
-kinzásnak sem mondanák, sőt a’ védők közben járását megútálván,
-magokat egészen a’ vádolók, és bíráknak át adnák, igy történik,
-hogy a’ bölcsekben semmi gyülölség nincs, nem is maradhat; mert a’
-jámborokat csak legbolondabb gyülölheti; a’ gonoszokat pedig nincs
-ok gyülölni, mivel valamint a’ test nyavalája, ugy a’ gonoszság is
-mint egy betegsége a’ léleknek. Ha testi betegeket méltatlanság
-gyűlölni, hanem sajnálkozni kell rajtok, annál inkább nem kell
-üldözni, hanem könyörülni kell azokon, a’ kiknek esze minden
-bágyadtságnál erősebb gonoszságtól nyugtalanítatik.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mit használ zavarodni
-indulattal,<br /></span> <span class="i4">És sürgetni halált ön
-maga karjaival!<br /></span> <span class="i0">Mert rögtön közelít,
-’s jelen van önkényt,<br /></span> <span class="i4">Ő nem szokta
-magát tartani vissza soha.<br /></span> <span class="i0">Héj! most
-a’ kiket a’ kigyó, tigrissel,<br /></span> <span class="i4">S’
-medve, oroszlán mar, társra fenik vasokat!<br /></span>
-<span class="i0">Mert már nem csak erény, de a’ szokás
-is<br /></span> <span class="i4">Titeket elkülönöz, ’s tábori zajra
-idéz,<br /></span> <span class="i0">’S egymásnak nyilakat szivekbe
-vertek?<br /></span> <span class="i4">Ez nem igaz, sem elég ok,
-vadon ontani vért.<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> <span class="i0">Már
-kölcsönt ha akarsz ma vissza adni?<br /></span> <span class=
-"i4">Jámborokat kedvelj, és könyörülj gonoszon.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>V. §.</h3>
-<p class="summary">Mért engedi az Isteni gondviselés a’ jámborokat
-nyomorogni, a’ gonoszokat pedig boldogulni?</p>
-<p>Itt látom már most minő szerencse, vagy nyomorúság legyen a’
-jámborok, és gonoszok érdemében alapitva, de ugyan ebben a’ község
-szerencséjében, érzek egy kevés jót is, rosszat is; mert senki a’
-bölcsek közül számüzött, szükölködő, és meg gyalázott nem akar
-inkább lenni, mint javakkal birtokos, becsülettel tisztelendő,
-hatalommal erős, és a’ maga városában maradva virágzó, azért
-jelesebben, biztosabban is viseltetik a’ bölcseség hivatala; mert
-a’ boldogság az igazgatókkal kapcsolatba lévő népekre illy formán
-által foly, mivel a’ börtön, bilincs, és a’ többi kinzási
-büntetések, csak a’ veszedelmes polgárokat érdeklik, és azok
-számára rendeltettek. Mért használtatnak tehát megfordítva, hogy a’
-gonoszság érdemei a’ jámborokat terhelik, a’ jámborság jutalmát
-pedig a’ gonoszok <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> ragadják? Nagyon csudálom ezt, ’s ezen
-zűrzavar okát tőled kivánom bővebben hallani: mert nem álmélkodnám
-annyira, ha elhinném, hogy történet szerént való esetekből támadna;
-most pedig bámulásomat az Igazgató Isten szaporítja, midőn gyakor
-a’ jóknak vigalmat, a’ rosszaknak pedig szomort, ellenben ismét a’
-jámboroknak terheset, a’ gonoszoknak pedig örvendetest enged; ha
-csak az ok kinem tetszik, mi ez, hanem hogy véletlen eset? nem is
-csuda, felelé, ha ki rend okát nem tudván, valami zűrzavart állít,
-de te ambár ezen nagy rendelkezés okait nem tudod, még is mivel jó
-igazgató kormányozza a’ világot, igazán és rendszeresen történni
-mindeneket ne kételkedjél.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A’ ki éjszaknak csillagit
-akkor<br /></span> <span class="i4">Nem tudja, fenső sarkra ha
-értek,<br /></span> <span class="i0">Tünni, ’s mért késik lusta
-Bootes (3.)<br /></span> <span class="i4">Tengerbe fényét mártani
-estkor,<br /></span> <span class="i0">Hogy korán ismég lángja
-sugárzon:<br /></span> <span class="i4">Rendit csudálni fogja az
-égnek.<br /></span> <span class="i0">Hát ha még eltünt a’ szine
-holdnak<br /></span> <span class="i4">Töltin, setét föld közbe
-szorultán<br /></span> <span class="i0">’S elfödött tündér
-csillagok ezre<br /></span> <span class="i4">Majd villog akkor,
-rögtöni tűzzel:<br /></span> <span class="i0">Rémülést gerjeszt köz
-hiba benne,<br /></span> <span class="i4">’S bágyaszt unalmas:
-monda: sok ajkot.<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> <span class="i0">Senki
-sem gondolt Core szeleddel,<br /></span> <span class="i4">Hullámot
-a’ hogy partra taszítál;<br /></span> <span class="i0">Még havak
-bővin sem, ha meleggel<br /></span> <span class="i4">Forró
-napfénykor látta oszolni:<br /></span> <span class="i0">Mert okát
-könnyű tudni ezeknek,<br /></span> <span class="i4">Ah! ott azoknak
-titka ijeszt még.<br /></span> <span class="i0">Mind azont, mellyet
-ritka üdő szült<br /></span> <span class="i4">Csudálja röpkén
-változatos pór<br /></span> <span class="i0">Nép. De ritkuljon sürü
-hibája,<br /></span> <span class="i4">Majd nem csudál ő semmit
-azontúl.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VI. §.</h3>
-<p class="summary">Az Isteni gondviselés, és esetek természetét
-fejtvén mutatja, miként a’ jámborokkal, és gonoszokkal érdemek
-szerént történnek mindenek.</p>
-<p>Ugy vagyon szólék, de midőn hivatalod a’ szerek titkos okait
-fejteni, és a’ homályba borúlt okokat kivilágosítani; kérlek, hogy
-itt fejezd ki, és mivel ezen csuda zavart leginkább engemet,
-beszéld el. Akkor ő keveset mosolygva mondá: a’ leg nehezebb szer
-esméretit kérdezed, mi kimeríthetetlen! mert ez olly anyag, hogy
-egy kétség oszlattal, számtalanul mások Hydra fejeként támodnak:
-nem találtatik mód, ha csak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> valaki leg élénkebb
-eszének tüzével nem zabolázza; mert ebben a’ gondviselés
-egyszerüségéről, a’ véletlenség rendéről, a’ rögtöni esetekről,
-Isten megesméréséről, az örök végzésről, és az akarat szabadságáról
-van szó: mellyek milly terhesek legyenek, magad fontolhatod: de
-mivel ezeket is esmérni, gyógyszerednek egy része, ambár keskeny
-határ üdőközt, még is egy keveset iparkodunk fejteni; ha téged
-versek éneke gyönyörrel mulat, ezt a’ vigalmat egy kevéssé hallaszd
-el, mig az öszve foglalt okokat elbeszélem: A’ mint tetszik. Most
-mint egy előtől kezdve igy szólott:</p>
-<p>Minden állat származása, és a’ változó természetek haladása, és
-mi csak valamelly módon mozdul, okait, rendeit, és külsejét az
-Isteni elme állhatatosságából nyeri: ez az ő egyszerűségi várában
-helyezve, a’ szerek folyamatjában sokféle módot alapított, mellyet
-midőn az Istenes értelem tisztaságában tekéntesz, Gondviselésnek
-neveztetik: midőn pedig azokat érdekli, a’ miket mozgat, és rendel,
-esetnek neveztetett a’ hajdaniaktól: mellyek hogy különzők, könnyen
-ki tetszik, ha valaki mind a’ kettő erejét eszével figyelmezi.</p>
-<p>Mert a’ gondviselés az az istenes ész a’ leg főbb Fejedelemben
-helyezve, melly mindeneket igazgat; az eset pedig a’ mozgó
-szerekben helyezett <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span> rendelés, melly által a’ gondviselés
-mindeneket, az ő rendjeik által öszve kapcsol.</p>
-<p>A’ Gondviselés mindeneket, ámbár különzők, és végtelenek, öszve
-foglal; az eset pedig egyenként mozgásra osztja, mellyek helyekre,
-üdőkre, és formákra osztvák. Hogy ezen üdőszaki rend fejlése, az
-istenes elmében egyesítve tekéntetvén gondviselés legyen, és azon
-egyesítés elosztva, üdőkre rendelve, esetnek neveztetik, bizonyos;
-mellyek ambár különzők, még is egyik a’ másiktól függ. Mert a’
-rendi esetek a’ gondviselés egyszerüségétől szármoznak: valamint a’
-kézmüves a’ szernek rendit esmérvén, a’ munka foganatját mozgatja,
-’s a’ mit egyszerüen, és jelenen eszmélt, azt az üdőszaki renden
-vezeti; ugy az Isten a’ gondviselés által ugyan egyszerüen, és
-állhatatosan a’ művelendőket rendeli, az Esetnek pedig ez, melly
-igazgat, sokfélekép és üdővel szolgál. Akar tehát szolgálván
-némelly istenes lelkek a’ gondviselésnek, az eset gyakorlatit végre
-viszik, akar lélek, vagy egész természet, akar égi testek
-mozgásával, akar angyali erénnyel, akar gonoszok szorgalmával; akar
-ezek közül eggyel, akar valamennyivel az Eset sora fűzetik; de az
-bizonyosan világos: hogy a’ gondviselés a’ szerek vezetésének
-mozdulatlan, ’s egyszerü formája; az eset pedig azoknak, miket az
-Istenes egyszerüség vezetni rendelt, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> folyó kapcsa, ’s üdőszaki
-rendje. Innét vagyon, hogy minden, mi az esettől függ, a’
-gondviselésnek is alája vagyon vetve, sőt ettől függ maga az eset
-is.</p>
-<p>Némellyek pedig a’ gondviselés hatalmában lévén, az esetek sorát
-felmúlják, ezek pedig azok, mellyek az első istenességhez csatolva
-állandóan határozva lévén, a’ véletlen mozdulás rendét meghaladják.
-Mert valamint a’ kerekek közül, mellyek azon egy sark körül
-forganak, melly legbelsőbb, az közelit a’ közép egyszerü voltához,
-és a’ többi külsőnek mint egy sarka, melly körül azok forognak, a’
-legkülsőbb pedig, a’ melly nagyobb kerületben pörög, a’ mennyire
-távozik a’ közép pont egyszerüségétől, annyira nagyobb helyekre
-terjeszkedik, a’ mi pedig a’ közép ponthoz csatolja magát, és vele
-társasúl, egyszerűségre szorítatik, és igy szét folyni, és oszolni
-megszünt. Hason módon a’ mi az első eszmétől távozik, nagyobb
-esetek csatolásába vonódik, ’s annál mentebb és szabadabb az
-esettől, mennél közelebb jut a’ szerek sarkához. Hogyha a’ fenső
-ész erősségihez vonul, mozgással szükölködvén, az eseti
-kénytelenséget felmúlja. Valamint van tehát az értelemhez az
-okoskodás, a’ hoz, mi létez, az, mi születik, az örökséghez az üdő,
-a’ pont közepéhez a’ kör; úgy van az eset mozgó sora is a’
-gondviselés állandó egyszerűségéhez. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> Ezen sorozat mozgatja az
-eget, és csillagokat, az elemeket egymásközt mérsékeli, ’s
-egymásutáni változattal ált alakítja: ugyan az a’ születendőket, ’s
-haldoklókat, a’ hason szülemény, ’s magvak növekedése által
-megújítja: ez, az emberek műveit, és sorsait az okok oszolhatlan
-csatjával öszve foglalja, mellyek, mivel hogy a’ halhatlan
-gondviselés eredetéből származnak, hogy ők is változatlanok
-legyenek szükséges. A’ szerek, csak akkor igazgattatnak leg jobban,
-ha az Isteni észben maradt egyszerüség azokat elkerülhetlen rendbe
-szedi: ez a’ rend pedig a’ változó, különben is könnyen folyó
-szereket tulajdon változhatlanságával zabolázza. Ebből történik,
-hogy ámbár tinektek, ezen rendet épen nem érthetvén, mindenek öszve
-zavarva lenni látszatnak; még is az ő jóra igazgató módja intéz
-mindent: mert nincs semmi, a’ mit a’ rosz okáért még a’ gonoszok is
-mivelnének, kiket, mint meg van mutatva, javakat keresvén, a’ rosz
-tévedés elfordít, nehogy a’ rend, a’ leg főbb jónak sarkából
-eredvén, az ő eredetétől valakit elcsavarítson, mellyik lehet
-igaztalanabb zavar, mint az, hogy a’ jámborokkal, mind rosszak,
-mind jók történjenek, a’ rosszaknak szinte mind kivánatos, mind
-pedig gyülöletes sorsuk legyen? Valjon tehát az emberek azon
-épséggel birnak-e, hogy a’ kiket jóknak, és gonoszoknak
-<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> vélnek, ugyan ollyanoknak kellessék
-lenniök, a’ millyeneknek vélettek? sőtt éppen itt ütköznek öszve az
-emberek itéletei; és a’ kiket némellyek jutalomra, mások büntetésre
-vélnek érdemeseknek.</p>
-<p>De engedjük meg, hogy valaki meg tudja különböztetni a’ jókat,
-és gonoszokat, láthatja-e azért a’ legbelsőbb mérsékletet; mint a’
-testről szokott mondatni, a’ lelkekben is? azért a’ csuda megmarad
-csuda, ha bár valaki nem tudja is, hogy mért használ némellyeknek
-édes, másoknak keserű gyógyszer, ’s mért némellyek betegsége
-gyönge, másoké pedig erős orvossággal gyógyúl. De azt az orvos, a’
-ki az egészség, és betegség mérsékletit esméri, éppen nem csudálja.
-Lehet-e más a’ lelkek egészsége, mint a’ jámborság, ’s betegsége
-mint az erkölcstelenség? mi pedig más a’ jámborok oltalmazója, és
-gonoszok üldözője, mint az elmék igazgatója, és mérséklője az
-Isten? ki mivel a’ gondviselés magas vigyázó tornyából látja,
-kinek-kinek mi szükséges, meg esméri, és a’ mi hasznos, hozzá
-alkalmazza. Innét ered az Eset rendének jeles csudája: mivel a’
-tudós azt miveli, mit a’ tudatlanok csudálnak. Mert hogy valami
-keveset, mit az emberi ész el birhat, az Isteni mélységről szóljak,
-arról, kit te legigazabbnak, és a’ valót leginkább őrzőnek vélsz,
-a’ mindentúdó gondviselésnek <span class="pagenum"><a name=
-"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> máskép látszik. A’
-győzedelmes okok az Istennek tetszenek, és a’ legyőzött, hogy
-Catonak tetszett, a’ mi barátunk Lucanus bizonyítja. (4.) Itt tehát
-a’ mit reménységen kivül látsz miveltetni, a’ szerek bizonyos
-rendin vagyon, a’ te véleményed pedig meg romlott zavarék.</p>
-<p>De legyen bár valaki olly jámbor, hogy felőle mind az Isteni,
-mind az emberi itélet meg eggyezzen; ha ki erőtlen lelkü, és valami
-kelletlen történik vele, talán megszűnik tisztelni az
-ártatlanságot, melly által nem tarthatá fenn javait: meg enged neki
-a’ bölcs sáfár, a’ kit rosszá tehetett a’ szerencsétlenség, ne
-talán a’ kihez nem illik, szenvedni engedje. Vagyon egy valaki
-minden erkölcsel teles, szent, és az Istenhez legközelebb is, ezt
-akár minő veszedelemmel is érínteni tiltja a’ gondviselés, annyira,
-hogy még testi betegséggel sem engedi gyötörtetni. Mert mint egy
-valaki nálamnál jelesebb mondá: <b>a’ szent férfiúnak teste
-erkölcsökböl épült.</b> Történik pedig gyakor, hogy a’ jámborokra
-bizatik a’ dolgok igazgatása, hogy a’ bővelkedő gonoszság
-elfojtassék, némellyeknek osztogat vegyesen a’ lelkek
-minémüségéhez, másokat gyötör, nehogy hosszú boldogságban
-fajtalankodjanak; másokat ismét kemény sorsal enged kinzatni, hogy
-erkölcseiket a’ béketürés gyakorlatával megerősítsék: mások többet
-félnek kelletinél, <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> mint szenvedhetnének, mások ismét
-kelletinél többet megvetnek, mint sem szenvedhetnének, ezeket ön
-tapasztalásukra szomorítja, búsítja. Némellyek a’ századi
-tiszteletes hireket dicsőséges halál árával vásárolták, mások
-kinzással kivívtalanok lévén a’ többieknek példát adtak, hogy az
-erkölcs legyőzhetlen, a’ mellyek, melly igazán, melly rendesen, és
-ugyancsak azok javára, a’ kikkel történni látszottak, lettek, semmi
-kétség sincs; az is pedig, hogy a’ gonoszoknak most szomorító, majd
-örvendeztető sorsok vagyon, ugyan ezen okokból származik.</p>
-<p>A’ szomorítókról’ ugyan senki sem csudálkozik, mivel
-gonoszságukért arra érdemesek, kiknek bűn díjai mind másokat a’
-gonoszságtól elijesztenek, mind pedig a’ kik szenvedik, általuk
-javulnak; az örvendetesek, jámboroknak nagy tanulmány, hogy mit
-kellessék az efféle boldogságról itélniök, melly sokszor
-gonoszoknak is örömest szolgál: a’ mellyben valami rendtartást is
-hiszek, hogy némellyeknek, olly hanyatló a’ természete, és
-nyugtalan; hogy őket a’ házi szükség a’ vétkekre is kényteti, ezek
-betegségét a’ gondvisélés pénz ajándékával gyógyítja. – Ez
-gonoszsággal mocskolt lelkiesméretit tekéntvén, ’s magához
-hasonlítván javait, talán megfélemlik, ne hogy javait, mellyekkel
-vigan él, szomorúan elveszejtse: megjavítja tehát életét,
-<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span> és midőn félti javait elveszteni,
-elhagyja gonoszságit.</p>
-<p>Másokat érdemlett veszedelemre taszított javaik méltatlan
-szaporítása, némellyeknek engedtetett hatalom másokat büntetni,
-hogy a’ jámborok a’ jóban, a’ gonoszok pedig a’ büntetésben
-gyakoroltassanak; mert valamint a’ jámborok, és gonoszok közt nincs
-szövetség; ugy a’ gonoszok magok közt sem egyezhetnek. (5.) Hogyne?
-midőn ők ön magokkal sem egyezhetnek, a’ lelki esméretet kinozván
-vétkeik, és azt mivelik gyakran, a’ mit tévén, nem tettnek
-kivánnak: miből szokszor a’ főbb gondviselés azt a’ jeles csudát
-következteti, hogy a’ rosszakat a’ gonoszok magok tegyék jóvá: mert
-midőn némellyek érdemetleneket látszatnak szenvedni a’
-legroszabbaktól, az ártalmasok gyűlölségétől hevülvén vissza térnek
-az erkölcsre akkor, midőn különözni kivánnak azoktól, kiket
-gyülöltek. Csak az Isteni erő maga az, minek a’ rosszak is jók,
-midőn azokat illendően használván, valamelly jónak foganatját létre
-hozza: mert a’ rend mindeneket egybe foglal úgy, hogy ha a’
-kirendelt útról távozik is, ugyan az, ámbár másikba, de csak megint
-rendbe kerüljön azért; hogy a’ gondviselés Országában semmi
-vakmerően ne történjék. Nehéz pedig azt meg magyaráznom, és
-megfejtenem: hogyan kormányoz az Isten mindeneket, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> nem is
-lehet az Isteni munkák gépelyét értelemmel meg fogni, vagy szóval
-magyarázni: elég legyen azt tudni, hogy a’ minden természetek
-teremtője, az Isten, mindeneket jóra vezetvén rendelget, és midőn
-azokat, miket teremtett, siet a’ maga hasonlatosságában megtartani;
-minden rosszat az ő társaságának határából a’ véletlen esetek rende
-által kiüz.</p>
-<p>Ebből történik, hogy a’ melly rosszak e’ földön bőven
-látszatnak, ha a’ rendelkező gondviselést tekénted, sehol rosszat
-nem találsz. De látom már régen, hogy te a’ kérdések fejtegetésével
-terheltetel, és az okoskodás hosszúságával elfáradván, valamelly
-ének édességét várod; vegyed azért ezt az italt, melly által
-enyhülve erősebben indulhass a’ következendőkre:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Hogyha kivánod látni
-hatalmát<br /></span> <span class="i0">Te teremtődnek, csendes
-eszeddel<br /></span> <span class="i0">A’ magas, és kék égre
-tekints; mert<br /></span> <span class="i0">Ott van igaz, ’s hű
-béke divatban:<br /></span> <span class="i0">Ő friggyel sok
-csillagit őrzi,<br /></span> <span class="i0">A’ napnak ragyogása
-tüzével<br /></span> <span class="i0">Nem gátol soha holdat
-utában,<br /></span> <span class="i0">Sem mindenség sarka
-magassán<br /></span> <span class="i0">Tul, gyors medvét görbe
-futásban,<br /></span> <span class="i0">Melly nem szok soha vízbe
-merülni,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> <span class="i0">Bár a’ többit látja le
-bukni,<br /></span> <span class="i0">Fénye világit tengeri
-síkon.<br /></span> <span class="i0">Nem változik a’ rendje
-üdőnek,<br /></span> <span class="i0">Esti setétség mert jele
-éjnek,<br /></span> <span class="i0">Éjen tul hajnalra kelet
-jön.<br /></span> <span class="i0">Így az <b>örök szeretet viszon,
-és hív</b><br /></span> <span class="i0"><b>Léte örök rendet
-követ:</b> (igy már<br /></span> <span class="i0">Nincs égben most
-csillagi verseny)<br /></span> <span class="i0">E’ mérséklé egyre
-hasonló<br /></span> <span class="i0">Móddal mindenség elemit,
-hogy<br /></span> <span class="i0">A’ híg szároznak helyet
-adjon,<br /></span> <span class="i0">A’ hideget kapcsolta
-meleghez,<br /></span> <span class="i0">Tűznek lángja magasra
-repülvén,<br /></span> <span class="i0">Földnek terhe alá
-nehezedjék.<br /></span> <span class="i0">Szinte ez okból langya
-tavasszal<br /></span> <span class="i0">Rózsa virág is ajánlja
-szamatját,<br /></span> <span class="i0">Nyár pedig érleli búza
-kalászát,<br /></span> <span class="i0">Ősz is előkerül alma
-gyümölcsel,<br /></span> <span class="i0">Mérsékel telet a’ meleg
-esső<br /></span> <span class="i0">E’ mérsék táplál
-szaporítva<br /></span> <span class="i0">Mindent, a’ mi csak él, ’s
-leheg itten,<br /></span> <span class="i0">Ugyan e’ mindeneket
-ragad, és rejt<br /></span> <span class="i0">Végre halállal, hogy
-ha születtek.<br /></span> <span class="i0">Ő pedig, a’ ki teremté,
-föntebb<br /></span> <span class="i0">Kormányozza világ szereit,
-mert<br /></span> <span class="i0">Bölcs Ura, és forrása,
-királya,<br /></span> <span class="i0">Szent törvénye, birája
-igaznak.<br /></span> <span class="i0">Mellyeket ő mozgásra
-parancsolt,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_150"
-id="Page_150">-150-</a></span> <span class="i0">Vissza terel,
-tévedni sem enged.<br /></span> <span class="i0">Mert egyenes
-pályát ha csak újra<br /></span> <span class="i0">Körbe nem
-intézget, hamar ismét,<br /></span> <span class="i0">Mellyeket itt
-most foglala rendszer,<br /></span> <span class="i0">Válván
-forrástól elenyésznek.<br /></span> <span class="i0">Mindenek a’
-szeretetre ügyelnek,<br /></span> <span class="i0">És vágynak jó
-czélra el érni;<br /></span> <span class="i0">Mert nem öröklenek ők
-soha máskép,<br /></span> <span class="i0">Ha viszony szeretetből
-nem akarnak<br /></span> <span class="i0">Haza térni urokhoz, ki
-teremté!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VII. §.</h3>
-<p class="summary">Minden szerencse jó: hasznos lévén a’ jámborok
-jutalmára, vagy jóság gyakorlatára; a’ gonoszoknak pedig
-javitására, vagy büntetésére.</p>
-<p>Már csak ugyan láthattad mi következik ezekre. Vallyon mi?
-kérdem. Az, hogy minden sors jó. Hogy történhetik ez? vigyázz,
-mondá, mivel minden sors vagy vigalmas, vagy keserves; mert
-jutalmaz, vagy gyakorol jámborokat, vagy pedig javít, vagy büntet
-gonoszokat, kitetszik, hogy minden sors jó, a’ melly igaznak, vagy
-hasznosnak tudatik. Ez igen igaz ok, és ha a gondviselést, és
-esetet tekéntem, mellyet előbb <span class="pagenum"><a name=
-"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> magyaráztál, erős okokon
-alapult érzelmed. De ha tetszik, azt, a’ mint előbb szóltál, a’
-véletlenek közé számítsuk: mit? monda: mivel azt a’ köz beszéd
-gyakran használja, hogy némellyek sorsa valóban rosz! akarod-e hát,
-hogy egy kevéssé a’ pór nép szavaival éljünk, ne hogy látszassunk
-nagyon messze távozni az emberiség szokásitól? A’ mint tetszik
-felelém. Nemde jónak lenni véled a’ mi hasznos? Ugy van: a’ mi
-pedig gyakorol, vagy javít, hasznos. Megvallom, mondám, tehát
-minden sors jó? Miért nem. De ezek azoké, kik vagy az erkölcsben
-helyezvék, a’ rossz ellen hadat viselnek, vagy a’ bűntől távozván
-az erkölcs útjára térnek. Nem tagadom. Hát az örvendeteseket,
-mellyeket jutalomul nyernek a’ jámborok, talán a’ köznép rosznak
-itéli? Soha sem, sőt a’ mint van, úgy legjobbnak véli. A’ mi
-keserű, és méltó bűn díjjal a’ rosszakat zabolázza, talán a’ nép jó
-szerencsének véli? Nem, sőtt inkább, mondám, kigondolhatóképp
-legrosszabbnak.</p>
-<p>Lássad már most, nehogy a’ nép véleményét követvén valami
-véletlent következtessünk! mit? kérdém. Ezekből, mondá, mellyeket
-elfogadtunk, következik, hogy azok sorsa, kik erkölcsösök, vagy
-annak haladásában, vagy birtokában vannak, akár minő a’ sorsok, még
-is boldog: a’ gonoszságban lévőké pedig legrosszabb. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p>
-<p>Ez igaz ugyan, mondám, ambár senki sem meri megvallani. Azért,
-szóla, a’ bölcs férfiú ugy ne szenvedje kelletlen valahányszor a’
-szerencsével küzd: mint nem illik a’ vitéz férfiúhoz haragudni,
-valahányszor meg dördül a’ tábori zendülés. Mind a’ kettőnek anyaga
-maga a’ nehézség, ennek dicsősége nevelésére, annak pedig a’
-bölcseség megerősítésére. Mert csak ebből neveztetik erőnynek,
-mivel tulajdon erejében nyugodván lenem győzetik a’
-szerencsétlenségtől. Ti sem kivántok gyönyörök által szétoszlani,
-és bujasággal hervadni az erkölcsi haladásban; hanem minden sorsal
-keményen csatáztok; ne hogy titeket vagy szomorral le győzzön, vagy
-vigalommal elrontson. Hathatós erővel tartsátok meg a’ középet.
-Mind az, a’ mi alatt vagyon, vagy tovább halad, megveti
-boldogságát, és nincs jutalma munkájának. Kezetekben van, a’ minő
-sorsot akartok magatoknak alakítani, mert minden sors, melly
-keserűnek látszik, vagy gyakorol, vagy javít, vagy pedig
-büntet.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">Kétszer öt évig vezeté hadát
-már<br /></span> <span class="i0">A’ Görög vitéz Agamemnon egykor
-(6.)<br /></span> <span class="i0">Troja bástyáin ki boszúlni
-Ángyát.<br /></span> <span class="i0">A’ midőn gátolva hajója
-széltül<br /></span> <span class="i0">Állna: vérrel kérleli a’
-Diánát,<br /></span> <span class="i0">’S áldozá ő hah! szomorún
-leányát,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> <span class="i0">A’ nyakát metszvén
-Iphigeniának.<br /></span> <span class="i0">Könnyezé búsan ha
-legényeit rég<br /></span> <span class="i0">Hős Ulysses, mert
-azokat megette<br /></span> <span class="i0">Mély üregben vad
-Polyphemus, ezt hát (7.)<br /></span> <span class="i0">Majd Ulysses
-meg boszulá, kiszúrván<br /></span> <span class="i0">Egy szemit,
-most ő vigad a’ boszúlton.<br /></span> <span class="i4">Herculest
-is fáradozási hírlik: (8.)<br /></span> <span class="i0">Mert
-legyőzvén Centaurust erővel,<br /></span> <span class="i0">Majd
-oroszlányt fojt, ’s fel is ölti bőrit,<br /></span> <span class=
-"i0">Nyillal ő Stymphál madarit ki irtá,<br /></span> <span class=
-"i0">Leste bár sárkány az arany gyümölcsöt<br /></span>
-<span class="i0">Kertben, ő még is ki lopá csalárdul,<br /></span>
-<span class="i0">Cerberust is tartja igája lánczon.<br /></span>
-<span class="i0">A’ saját délczeg paripáji által<br /></span>
-<span class="i0">Vad Diomedest feletette büszkén,<br /></span>
-<span class="i0">Hydra mérgét tűzbe vetette, aztán<br /></span>
-<span class="i0">Megzavart Thetis fia csonka arczal
-(9.)<br /></span> <span class="i0">Part közé simulva leszen
-folyammá.<br /></span> <span class="i0">Föld fiát győzé Lybiaban,
-el hullt (10.)<br /></span> <span class="i0">Cacus, Evander vigad
-a’ halálán! (11.)<br /></span> <span class="i0">Vad kan ő által
-leve martalékká,<br /></span> <span class="i0">Bajnok azt vállán
-lehozá halomrul,<br /></span> <span class="i0">Mellyel aztán tarta
-eget, ’s be végzé<br /></span> <span class="i0">Tetteit: most munka
-jutalma ég lőn.<br /></span> <span class="i0">Rajta hát bátran
-magas, és erényes<br /></span> <span class="i0">Példa ösvényére
-siessetek! vagy<br /></span> <span class="i0">Mit hivalkodtok?
-megutálva e’ föld<br /></span> <span class="i0">Fel visz az
-égbe!<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span></p>
-<h3>Jegyzések.</h3>
-<p>1) Neritius, mellék neve Ulyssesnek, mert Neritiosba született,
-ez egy tengeri sziget Itaca mellett. Erről sokat lehet gyönyörrel
-olvasni Dugonics iratiban.</p>
-<p>2) Marmaricus Leo. Marmarica tartomány más néven Lybia, Syria,
-és Aegyptus közt.</p>
-<p>3) Bootes, északi két csillag, a’ Görögök Erymanthisnak, a’
-Magyarok pedig gönczöl szekerinek nevezik, a’ Latinok, Ursa
-majornak. Vagyon még kis gönczöl csillagzat is, deákul Ursa minor,
-görögül Κυνοσȣρα (cynosura): ezek vezérsége alatt hajóztak a’
-Görögök, és Phoeniciabéliek a’ közép tengeren, mint Ovid
-éneklé:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Esse duas Arctos, quarum
-Cynosura petatur<br /></span> <span class="i4">Sidoniis, Helicen
-graja Carina notet.<br /></span></div>
-<p class="i7"><i>Fast. Lib. III.</i></p>
-</div>
-<p>4) Julius Caesar, és Pompeius ügye, kik egymásközt
-háborkodtak.</p>
-<p>5) Ama jeles bölcs Seneca mondá hajdan: Pax bonis inter se, mali
-autem et sibi, et aliis perniciosi. – A’ Jámborok békéje állandó,
-a’ gonoszok pedig valamint ön magoknak, úgy másoknak is
-veszedelmesek.</p>
-<p>6) Attrides, mellék neve Agamemnon Mycenai Királynak, a’ ki
-Tróját tíz évig ostromlá, bosszút szomjazván Ilona ángyáért.
-Virgil.</p>
-<p>7) Polyphemus, pokolbéli kovács legény, Neptunusnak fia.</p>
-<p>8) Hercules, Jupiter, és Alcmene fia, csudálatos erejű, kiről a’
-hajdankor igen sokat regéz, itt Boëthius is némellyeket említ,
-buzdítván a’ nagy, és rettentő munkára: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Nagy tett halandó ha soha nem
-lehet!<br /></span> <span class="i0">Mert századoknak folyta se
-gátolá<br /></span> <span class="i4">Munkája által, illyre hogy
-ne<br /></span> <span class="i4">Gyujtsa, hevítse, emelje
-szíved.<br /></span></div>
-<p class="i7"><i>Jeron</i>.</p>
-</div>
-<p>9) Achelous Aetolia folyóvize Görög országban, Livadia
-tartományban:</p>
-<p>10) Antaeus földnek fia, rettentő nagy óriás volt, kiről azt
-regélik a’ hajdaniak, hogy minden szemközt jövőt bajvivásra
-kihívott, és halálig kinzott. A’ megtalált csontjai után Sertorius
-bizonysága szerént 48 könyöknyi volt magassága. Ezt Hercules
-többszer földre verte, de látván, hogy mindenkor erősebb kelne fel,
-a’ légbe felemelvén megfojtá.</p>
-<p>11) Cacus hegyi tolvaj, a’ ki húsz ökrét ellopá Evander nek, ezt
-megölte Hercules.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span></p>
-<h2>V. Könyv Tartalma.</h2>
-<p>Megfejté Boëthius az esetek mivoltát, és hogy azok az Isteni
-előtudással, és gondviseléssel nem ellenkeznek; tovább, hogy az
-isteni gondviselés nem ütközik szembe az emberi szabad akarattal,
-melly öszveköttetett az Isteni előtudással. Ezen előtudás mindent
-jelenkorban lát, ámbár nálunk embereknél, mint korlátos lényeknél
-elmúlt, vagy jövendő időben történik; ebből a’ fogamatból fejti meg
-az örökség mivoltát is.</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span></p>
-<h3>I. §.</h3>
-<p class="summary">Mi a’ történet? csudálatos-e az Isteni
-gondviselés sérelme nélkül?</p>
-<p>Elmondá, és beszédét némely más dolgok előhozására, és fejtésére
-fordítá, akkor én: helyes, és a’ Te méltóságodhoz illendő javaslás;
-de mit Te régen mondottál, hogy a’ gondviselésről való kérdés több
-másokkal legyen egybe füződve, azt valósággal is tapasztalom: mert
-azt kérdem: tartasz-e valamit a’ történet felől, és minek tartod?
-akkor ő: lekötött igéretemre sietek, úgymond: és az utat, mellyen
-hazádba vissza vitessél, megnyitom. Ezek ha bár tudomásra hasznosak
-is; még is feltett czélunk útjától egy kevéssé távoznak, és félő,
-hogy a’ tévedéstől fáradva, az igaz úton való haladásra elégtelen
-ne légy. Mit se félj attól, mondám; mert kész nyugalomra válik
-nékem azokat érteni, mellyekben nagyon gyönyörködöm, ha
-vetekedésednek minden részeit ingatlan bebizonyítod, a’ többiről
-már nem lesz kétségem.</p>
-<p>Erre ő: engedek neked ugymond, és egyszersmind imigy kezdé: ha
-valaki a’ vakmerő mozgalomból, és az okok semmi egybe függésitől
-sem okozott történtet esetnek nevezi, én meg bizonyítom, hogy az
-eset éppen semmi, ’s azon <span class="pagenum"><a name="Page_158"
-id="Page_158">-158-</a></span> kivül a’ mit a’ jenlentett dolog
-teszen, telességgel üres szónak állítom. És ugyan lehet-e helye az
-esetnek, midőn az Isten mindeneket rendre szorít? mert hogy
-semmiből semmi sem létezhet, igaz érzemény, mellynek a’ régiek
-közül még senkisem mondott ellene, ámbár azok ezt nem a’ mivelő
-okról, hanem az anyagról, az az: minden okok természetiről, mint
-talp követ állították: de ha semmi okbúl szármoznék valami, az
-semmiből eredettnek fogna láttatni; ha pedig ez lehetetlen, az sem
-lehető, hogy ollyan legyen, a’ millyennek határoztuk. Micsoda?
-mondék, nincs tehát semmi, a’ mit vagy esetnek, vagy
-szerencsétlenségnek lehessen méltán nevezni? vagyon-e valami, ha
-bár a’ köz nép előtt titok is, a’ mivel ezen nevezetek meg
-egyeznek? Az én Aristotelesem azt a’ természet visgálásában rövid,
-és közelítő okkal meghatározta. Minő módon? szólék: Valahányszor,
-úgymond, valami a’ szer kedvéért miveltetik, és talán némelly
-okokból, más történik, mint sem szándék volt, Esetnek neveztetik:
-ugymint: ha valaki szántó földét mivelő okból felszántaná, és
-elrejtett drága kincset találna: ez ugyan történet szerént esett
-dolognak tartatik, de nincs semmiből; mert tulajdon okai vagynak,
-mellyeknek előre nem látott, és véletlen egybe jövése szerzé az
-esetet; mert ha földmives a’ földet nem szántaná, ha csak a’
-<span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
-"Page_159">-159-</a></span> pénzt azon a’ helyen birtokosa nem
-rejti, ott soha fel nem találtatott volna az arany; ezek tehát okai
-a’ rövid történetnek, hogy az öszve akadt, és egybe gyűlt okokból,
-nem a’ szántónak szándékából eredett; mert az sem ügyekezett a’ ki
-az aranyat elrejtette, az sem, ki földét szántotta, hogy a’ kincs
-megtaláltassék; hanem a’ mint mondám, a’ mit amaz elrejtett, hogy
-ez szántott, öszve akadt a’ rejtekkel. Könnyü tehát meghatározni az
-Esetet, hogy az, egy véletlen történet öszve jött okokból, azokban,
-a’ mellyekért valami miveltetik. Öszve jönni pedig, és együvé jönni
-az okoknak, teszi az elkerülhetetlen rend menetele, melly a’
-gondviselés forrásiból eredvén, mindeneket az ő helyekre, és
-üdejekre feloszt.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A’ magas, és meredek kő orma
-Acháji hegyeknek<br /></span> <span class="i4">Elválván, ismét
-szikla darabra rohan.<br /></span> <span class="i0">Euphrates
-forrása közös Tigrissel, egy érből,<br /></span> <span class=
-"i4">Majd távoznak, ’s két részre oszol vizek is.<br /></span>
-<span class="i0">Öszve ha folynak azok de megint, csak egy ágyra
-szorítva,<br /></span> <span class="i4">Kettőnek viziből már leszen
-egy folyam ott.<br /></span> <span class="i0">Jöjjenek öszve hajók,
-’s partról viz mosta fa szálok<br /></span> <span class="i4">Öszve
-zavart vizek is szüljenek évi csudát.<br /></span> <span class=
-"i0">Még is mind ezeket lejtője halomnak okozta,<br /></span>
-<span class="i4">A’ viz rendje szerént csak lefele
-folyamik.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> <span class="i0">A’ sors is bár fék, és
-jó rend nélküli látszik<br /></span> <span class="i4">Lenni, de ő
-kiszabott pálya szerént meneget.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>II. §.</h3>
-<p class="summary">Az okos állat annál szabadabb, mennél inkább
-ment a’ gonosz kivánság rabságától.</p>
-<p>Veszem észre, és a’ mint te beszéltél, én is úgy érzek. De emez
-egymásból szőtt okok szere mellett, vagyon-e valami szabadsága
-akaratunknak? Vagy talán az emberek lelki indulatait is, a’
-véletlen esetek láncza szorongatja? van, mondá: mivel nem is tehet
-semmi eszes állat szabad akarat nélkül, mert a’ mi természet
-szerént eszével élhet, annak itélhető ereje vagyon, mellyel önnön
-magától választást tesz, és igy a’ kerülni, vagy kivánni valókat
-megesméri, a’ mit pedig kivánni valónak itél valaki, azt ohajtja;
-a’ mit meg elkerülni valónak tart, azt elmellőzi: azért a’ kik
-ésszel birnak, van szabadságok akarni, és nem akarni is.</p>
-<p>De ezen szabadságot nem mindenikben egy aránt állítom lenni:
-mert a’ magas, és istenes állatozásoknak mind világos itéletek,
-mind pedig romolhatlan akaratjok, és foganatos hatalmok
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> vagyon a’ kivánt dolgokhoz. Az emberi
-lelkek szabadabbak ugyan akkor, ha magokat az Isteni elme
-visgálásában meg őrzik, kevesebbet, ha testiekre ereszkednek, még
-kevesebbet ha földi tagokhoz kötöztetnek; leg nagyobb rabságok
-pedig az, ha vétkek által eszek birtokából kiesnek. Mert mihelyt a’
-leg főbb igazság világáról az alacsonyok, és sötétekre tekéntenek,
-legottan a’ tudatlanság felhőitől homályosodnak, veszedelmes
-kivánságtól zavartatnak, mellyeket, közelítvén, elfogadtak, ’s a’
-melly rabságot szerzettek magoknak, segítik, és szinte ön
-szabadságoknak foglai. Szemléli mindazonáltal ezeket az öröktől
-fogva mindeneket eleve látó gondviselés tekéntete, ’s kinek kinek
-érdeme szerént örök rendeléssel intéz. Mindent lát, és mindent
-hall.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i4">Édes ajakkal tiszta
-világát<br /></span> <span class="i0">Napnak eléneklette
-Homerus;<br /></span> <span class="i0">A’ melly még is belseit
-épen<br /></span> <span class="i0">Földnek, vagy sik tengerek
-alját,<br /></span> <span class="i0">Nem vala képes gyenge
-világgal<br /></span> <span class="i0">Által járni, csak a’ ki
-teremtett<br /></span> <span class="i0">Mindent: Mert szemlélve
-magasról,<br /></span> <span class="i0">Lát nyilván, de homály köde
-sem föd,<br /></span> <span class="i0">Egy perczben lát ő esze
-mindent,<br /></span> <span class="i0">A’ mi leendő, múlt, ’s jelen
-itten.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
-"Page_162">-162-</a></span> <span class="i0">A’ ki, mivel mindent
-egyedül lát,<br /></span> <span class="i0">Hát elmondhatod: ő az
-igaz nap!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>III. §.</h3>
-<p class="summary">Ellenkezni látszik Isteni előtudással a’ szabad
-akarat.</p>
-<p>Akkor én: ime ismét nagyobb kétséggel zavartatom. Micsoda
-kétséggel? kérdé: gyanítom immár mik háborgatnak: az, mondám: igen
-ellenkező, ’s lehetetlen dolognak látszik, hogy az Isten mindent
-eleve lásson, és még is szabad akarat lehessen: mert ha mindeneket
-előre lát az Isten, és semmi módon meg nem csalathatik, szükségkép
-meg kell lenni, a’ mit a’ gondviselés leendőnek előre látott,
-azért; ha öröktől az emberek nem csak tetteit, hanem még tanácsait,
-és gyönyöreit is előre esmérte; semmi sem lesz az akarat
-szabadságából; mert sem cselekedet, sem akarat nem lehet más, hanem
-csak az, mellyet a’ csalhatlan Isteni gondviselés eleve érzett:
-mert ha a’ szereket lehet másfelé kanyarítani, nem lesz a’ jövendő
-eránt bizonyos előtudás, hanem inkább bizonytalan vélemény, a’ mit
-Istenről hinni tilosnak vélek. De azt az okot sem fogadom el,
-mellyel némellyek hiszik, hogy ezen <span class="pagenum"><a name=
-"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> kérdés csomóját
-felbonthatják: mert mondják: nem azért történik valami, mivel a’
-gondviselés eleve látta leendőnek; hanem inkább ellenben, mivel a’
-mi leendő, az, az Isteni gondviselés előtt titok nem lehet, és illy
-móddal szükség ellenben érteni, mert nem szükség meglenni azoknak,
-mik előláttatnak, de szükség, hogy a’ leendők elő láttassanak.</p>
-<p>Mint ha bizony a’ volna kérdés, hogy mellyik okozza a’ másikat,
-az elő látás-e a’ leendő szükséges létét, vagy a’ szükséges lét az
-eleve látást? De mi azt iparkodjunk megmutatni, hogy akar mikép
-legyen az okok rende, még is szükség legyen az előtudott szerek
-létele, ha bár az előtudás, a’ meg esendő szükséget ne látszassék
-is következtetni.</p>
-<p>Mivel ha valaki ül, a’ vélekedésnek, melly őtet ülni gondolja,
-igaznak kell lenni; de ellenben ismét, ha valakiről igaz a’
-vélekedés, mivel ül, annak bizonyára kell ülni. Mind a’ kettőben
-tehát van szükség, ebben az ülni való, abban hogy igaz: de nem
-azért ül kiki, mivel igaz a’ vélemény, hanem inkább ez igaz, mivel
-előbb valakinek kellett ülni. Ugy van, mivel az igazság oka
-egyrészről ered, még is mind a’ kettőben vegyes szükség vagyon.
-Hasonképen kell a’ gondviselésről, és leendő szerekről okoskodni,
-mert ha bár azért történnek, mivel előláttatnak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> még is
-az Istentől, vagy leendők láttatnak, vagy eleve láttatva leendeni
-kellett, a’ mi egyedül elegendő a’ szabad akarat elfojtására.</p>
-<p>Már most melly következtetlen azt mondani: hogy az örök
-előtudásnak oka a’ szereknek üdőben való bételesedése! mit tesz itt
-mást, vélni, hogy az Isten a’ jövendőket azért látja, mivel meg
-lesznek, mint sem gondolni, hogy a’ mellyek történtek, az Ő legfőbb
-gondviselésének okai legyenek? erre: valamint a’ mit tudok lenni,
-annak kell is létezni szükségképen: úgy a’ mit jövendőben esmérek
-lenni, annak szükségkép meg kell lenni. Igy történik, hogy az eleve
-tudott dolgok meglételét el nem lehet kerülni. Végtére ha valaki,
-mit máskép, mint sem a’ dolog létez, gondol; az nem csak nem
-tudomány, hanem csalárd vélemény, és az igazi tudománytól nagyon
-különző.</p>
-<p>Azért ha úgy leendő valami, hogy annak létezése nem bizonyos, és
-szükséges; azt, hogy telesedjék, ki tudhatja előre? mert valamint
-a’ tudomány nem vegyül hamissággal; úgy a’ mi az által felfogatik,
-a’ mint felfogatott, máskép nem lehet, és ez az oka, hogy
-hazugsággal szükölködik a’ tudomány, és a’ mint a’ dolog van, azt
-úgy fogja fel. Mit tehát? minő móddal esméri az Isten ezen
-bizonytalan leendőket? mert ha elkerülhetetlenül leendőknek véli,
-a’ mellyeknek <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span> lehet nem történni is, csalódik, a’ mit
-nem csak vélni, de szóval mondani is tilos; ha a’ mint vannak,
-azokat úgy határozza leendőknek, hogy azokat lehetni, vagy meg nem
-lehetni eleve esméri, minő elő tudomás ez, melly semmi bizonyost,
-semmi állandót fel nem fog? különöz-e ez Tiresias azon nevetséges
-jövendölésétől? „A’ mit mondandok, vagy meg lesz, vagy nem“ (4.)
-mivel külömb emberi véleménynél az Isteni gondviselés, ha mint az
-emberek, bizonytalanúl itél azokról, mellyek leendősége
-bizonytalan? Ha ő nála, mint mindenek forrásánál semmi bizonytalan
-nem lehet, bizonyos azok leendősége, mellyeket jövendőknek
-csalhatlanul előre tudott. Azért az emberi tanács és cselekedet nem
-bir szabadsággal, mellyet az Isteni elme, minden hamisság tévedése
-nélkül, eleve látva, egy esetbe foglal, és fűz. Ha ezt elfogadjuk,
-világos: hogy az emberi dolgoknak nagy hanyatlása következik!
-Haszontalan igértetik a’ jámboroknak jutalom, a’ gonoszoknak
-büntetés, mellyeket semmi szabad, és ön akaratból való lelki
-indulat nem érdemlett: és az mindenek előtt legigazságtalanabbnak
-látszik, a’ mi leg igazabbnak itéltetik most, büntetni a’
-gonoszokat, és jutalmazni a’ jámborokat, a’ kiket egyre, vagy másra
-nem a’ szabad akarat vezet, hanem a’ leendőség bizonyossága
-kénytet: nem lesznek vétkek sem erények, hanem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> minden
-érdemek egy kevert, és eloszolhatlan zavarék, minél gonoszabbat
-gondolni sem lehet; midőn a’ gondviselésből ered minden szerek
-rende, és az emberi tanács semmit nem tehet; az történik, hogy a’
-mi hibáinknak oka lenne a’ minden jók alkotója; és ebből az
-következnék, hogy reményleni, és kérni oktalanság volna; mit
-reményljen valaki, vagy miért könyörögjön, ha az ohajtottakat egy
-változhatlan rend egybe csatolja? Megszünik az Isten, és emberek
-közt az a’ közlekedés, hogy reméljünk vagy kérjünk: mert az igaz
-alázatosság árával, az Isteni kegynek megbecsülhetlen velünk való
-közlését érdemeljük, melly csak egy mód, melly által az emberek
-Istennel beszélhetni értetnek, és a’hoz az elérhetlen világhoz
-előbb, hogy sem valamit nyerjenek, könyörgésekkel juthatni:
-mellyek, ha elfogadtatik a’ jövendők szükséges léte; mit sem
-nyomnak: mi lészen tehát a’ mi által a’ szerek fő vezéréhez
-kapcsoltatunk, és ragaszkodhatunk? Azért szükséges, hogy az emberi
-nemzet a’ mint előbb énekeléd, szétszakadozva eloszoljék.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Melly viszás ok merte
-szereknek<br /></span> <span class="i0">Bontani csendit, mellyik az
-Isten,<br /></span> <span class="i0">A’ ki ma hábort két
-igazaknak<br /></span> <span class="i0">Rendele? a’ miket érteni
-könnyü<br /></span> <span class="i0">Egyenként, de vegyítve nem
-értjük.<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span> <span class="i0">Hát igazak közt
-nincs-e külömbség,<br /></span> <span class="i0">Vagy mindég jó
-rendre fogulnak?<br /></span> <span class="i0">De az ész vak test
-terhe alatt nyög,<br /></span> <span class="i0">’S nem képes az
-elzárt szeme látni,<br /></span> <span class="i0">(Bár ha csekély
-legyen) a’ szerek ízét.<br /></span> <span class="i0">De miért
-lehetett annyira vágyó,<br /></span> <span class="i0">Tudni okát
-igazaknak az ember?<br /></span> <span class="i0">Tudja, hogy azt
-esmerve szorongat?<br /></span> <span class="i0">Ha tudá, mért
-esmerni kivánja?<br /></span> <span class="i0">Esmertlent pedig a’
-ki kiván, az<br /></span> <span class="i0">Vak! ki kiván ollyast,
-ha nem esmert?<br /></span> <span class="i0">Vagy ki követheti, mit
-ha nem esmert?<br /></span> <span class="i0">’S azt hol fogja
-találni, találtat<br /></span> <span class="i0">Pedig ő de miről
-esmeri aztán?<br /></span> <span class="i0">Ha az Istent vizsgálja
-az égben,<br /></span> <span class="i0">Lát-e egészt, és részeket
-is mind?<br /></span> <span class="i0">Most hogy testi homály födi
-őtet,<br /></span> <span class="i0">Nem feledé, de magát sem
-egészen:<br /></span> <span class="i0">Bir az egésszel, részeivel
-nem!<br /></span> <span class="i0">A’ ki tehát vágy igazat
-látni,<br /></span> <span class="i0">Nem tudhat mindent, de
-tudatlan<br /></span> <span class="i0">Sem marad ő épen, sem
-üressen;<br /></span> <span class="i0">Mert már birja az öszves
-egészet,<br /></span> <span class="i0">És vizsgálja gyakorta
-erősen,<br /></span> <span class="i0">Hogy birtakhoz is adja megint
-az<br /></span> <span class="i0">Elfeledett
-részt.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span></p>
-<h3>IV. §.</h3>
-<p class="summary">Az Isteni előlátás megegyez a’ szabad
-akarattal.</p>
-<p>Akkor igy szólalt: régi panasz már ez az Isteni gondviselésről,
-mellyet Cicero is megforgatott (5.) midőn a’ jövendölést
-felosztotta, és magad is többször eszmélkedtél felőle; de még is
-eddig közületek egyik sem fejtette meg elég szorgosan, és nyomósan:
-melly homálynak az az oka, hogy az emberi okoskodás ereje, az
-Isteni előtudás egyszerüségéhez nem férhet, mit ha valamiképen
-érhetne, vége lenne minden kétkedésnek. Ezt úgy fogom nyilvánítni,
-és bebizonyítani, ha a’ minn előbb fenn akadtál, előbb
-megfejtendem. Mert azt kérdem, mért nem elégled a’ megfejtettek
-okát, a’ melly mivel az előtudást nem tartja a’ leendő szerek
-szükséges okának, nem is akadálozza az előtudás akaratunk
-szabadságát. Talán te más okból következteted a’ leendők szükségét,
-mint sem hogy a’ mik előtudatnak, azoknak meg nem lenni, nem is
-lehet? Ha tehát az előesméret semmi szükséget sem hoz a’ leendőkre,
-a’ mit előbb megvallottál, hogy lehetne a’ szabad akaratból
-származó dolgokat egy bizonyos történetre kénytetni? mert hogy
-észre vedd mi következhetik belőle: ha feltesszük, hogy nincs
-<span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span> előtudás, hát azok, a’ mennyire illeti,
-mellyek szabad akaratból történnek, szükségből történnek-e? épen
-nem. Tegyük fel, hogy történtek, de nem szükségből, azután is úgy
-vélem, megmarad az akarat egész szabadsága.</p>
-<p>De azt mondod: ámbár az előtudás nem kényteleníti meglételre a’
-történendőket, de még is jele, hogy megtörténjenek.</p>
-<p>Ezen móddal, ha az előesméret nem volna is, még is szükséges
-leszen a’ jövendők meglétele: mert minden jel csak azt mutatja, mi
-legyen, nem cselekszi pedig, a’ mit jelent. Annak okáért meg kell
-mutatni, hogy semmi sem történhetik szükségtelenül, és hogy az
-előesméret egy jele legyen a’ szükséges leendőségnek, különben ha
-ez semmi, a’ jel sem lehet annak jele, a’ mi semmi. Már pedig a’
-bebizonyítás okok erején épült, nem jeleken, nem is külről vett
-okoskodásból, hanem meg egyező, és szükséges okokból
-következik.</p>
-<p>De hogy lehet az, hogy ezek ne telesedjenek, mellyek
-előláttatnak? mintha bizony mi azokat, miket az előlátás
-jövendőknek esmért, meg nem történendőknek hinnők; és nem azt
-vélnők inkább: ámbár lesznek, de természet szerént való szükségből
-nem lesznek.</p>
-<p>Mit könnyen abból is észre vehetsz, hogy többet látunk
-szemeinkel, mik történnek: Ugymint <span class="pagenum"><a name=
-"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> azokat, miket a’ lovak
-mérséklésében, és forgatásában látszatnak cselekedni a’ kocsisok,
-és igy más dolgokat is. Kénytet-e még is közülök valakit a’ szükség
-úgy cselekedni? Semmikép sem. Mert hasztalan volna a’ mesterség
-ereje, ha minden kénytelen mozdulna. A’ mellyek tehát minden
-szükség nélkül leendők, nincs szükségök létezni előbb, hogy sem
-lennének. Azért vannak olly leendők, mellyek létele ment minden
-szükségtől. Azt vélem, hogy semmit sem mondana, ha valaki azt
-mondaná, hogy a’ mellyek most történnek, előbb hogy sem történtek,
-leendők nem valának. Igy tehát ezen előesméreteknek is vagyon
-szabad leendőségök; mert valamint a’ jelenek tudása semmit sem
-okozza a’ létezést; úgy a’ jelenek, a’ jövendőket, mellyek leendők,
-semmiképp sem kénytetik. Te pedig azt mondod, hogy épen erről van
-a’ kétség: valjon azon dolgokat, mellyeknek nincs szükséges
-leendőségök, lehet-e elő esmérni? nemde ellenkezni látszatnak, és
-te azt véled, hogyha előláttatnak, szükségkép leendők; ha szükség
-nincs, nem is tudatnak előre, mert a’ tudomány semmit fel nem fog
-az igazságon kivül? ha mi bizonytalan leendők vannak; ’s azok mint
-bizonyosak előláttatnak, az a’ vélemény homálya, nem a’ tudomány
-igazsága; mert máskép vélni mintsem a’ szerek volta létez, a’
-tudomány tökélyétől <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> való tévedésnek hiszed. Ezen tévedés
-abból ered, hogy mindenek mellyeket kiki esmért, azonok erejéből,
-és természetéből véli esmérni, mellyek tudatnak; a’ mi pedig mind
-ellenkezőleg van. Minden, a’ mi megesmértetik, nem tulajdon ereje
-szerént, hanem az emberi tehetség szerént esmértetik.</p>
-<p>Hogy ezen állítás példából is ki tessék: a’ test ugyan azon
-gömbölét, máskép látja a’ szem, máskép érzi a’ tapéntás; a’ szem
-távól maradván, egyszerre lövellett sugarak által az egészet
-szemléli; a’ tapéntás pedig hozzá érvén, és fogódzván, annak
-mózgása alatt gömbölegét részenként érzi. Magát az embert is máskép
-tekénti az érzékenység, máskép a’ képzelet, az ész máskép, az
-értelem is. Az érzés, anyagból létező külsejét, a’ képzelet csak
-külsejét minden anyag nélkül, az ész pedig ezeket meg haladván
-nemét is, melly minden részecskékben vagyon, egy közönséges
-tekéntettel szemléli.</p>
-<p>Az értelem leg magasabb szemmel néz, felül haladván a’ mindenség
-körét, azon egyszerü formát a’ tiszta ész erejével tekénti:
-mellyben leg inkább azt kell észre venni, hogy a’ főbb felfogó erő
-az alsókat magában foglalja, az alsóbb pedig soha fel nem ér a’
-felsőhöz. Tudni kell, hogy az érzékenység test nélkül semmit sem
-ér, minden nemeket a’ képzelet sem néz, sem az ész az egyszerü
-<span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span> formát meg nem foghatja; hanem az
-értelem ezek felett helyhezve, letekéntvén felfogja a’ formát,
-mellyek abban léteznek, öszvesen látja, de olly móddal, mint magát
-a’ formát, melly a’ többiek előtt esméretlen volt; mert mind az ész
-egészét, mind a’ képzelet formáját, mind pedig az érezhető anyagot
-esméri; sem észt, sem képzeletet, sem pedig érzékenységet nem
-használva: hanem csak egy elmei pillanattal valóságosan, hogy úgy
-szóljak, mindeneket lát; az ész is, midőn valami közönségest néz,
-sem képzelettel, sem érzékenységgel nem él, és a’ képzelhetőket, és
-érezhetőket felfogja, mivel ez az, mi felfogása mindenségét igy
-határozza; <b>két lábú okos állat az ember,</b> melly ámbár egy
-közönséges esméret, még is, hogy egy képzelhető, és érezhető dolog,
-senki sem kételkedik, mert az, nem képzelettel, vagy érzéssel,
-hanem eszes felfogással tekénti. A’ képzelet is, ámbár a’ látás
-érzéséből, és képek alakításából vevé eredetét, még is az érzés
-hijányával is az érezhetőket szemléli, nem érezhető, hanem
-képzelhető okoskodással itélvén. Látod-e már most, hogy minden
-ember az esméretben inkább ön tehetségével él, mint a’ meg esmértek
-erejével? Nem is igaztalanul, mert ha minden <b>itélet az itélö
-müve;</b> szükséges, hogy kiki ön munkáját ne máséból, hanem ön
-hatalmából végezze. <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
-"Page_173">-173-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Már hajdan kora szült
-ugyan<br /></span> <span class="i0">Félszeg bölcseket, a’ kik
-az<br /></span> <span class="i0">Érzést, ’s képeket a’
-küli<br /></span> <span class="i0">Testnek részeirül
-hiszik<br /></span> <span class="i0">Szép elmében eredni,
-és<br /></span> <span class="i0">Mint’ a’ régkor
-irászai<br /></span> <span class="i0">Szokták nagy levelekre,
-ha<br /></span> <span class="i0">Tiszták, és recze
-nélkülik<br /></span> <span class="i0">A’ csínos betüt írni.
-De<br /></span> <span class="i0">Hát már hogyha az elme
-csak<br /></span> <span class="i0">Nyugszik, mit sem
-erölködik,<br /></span> <span class="i0">És csak szenvedi, mint
-hanyag<br /></span> <span class="i0">A’ testnek jelit, és
-csekély,<br /></span> <span class="i0">A’ kül tárgyi
-haszontalan<br /></span> <span class="i0">Képét tünteti mint
-tükör;<br /></span> <span class="i0">Honnét lett ez az
-esmeret<br /></span> <span class="i0">Elmében? mikor ez
-szemel<br /></span> <span class="i0">Mindent, eggyeseket mi
-lát?<br /></span> <span class="i0">Esmert dolgokat is
-feloszt?<br /></span> <span class="i0">Felfog, részre oszoltat
-is?<br /></span> <span class="i0">Változtatja utát,
-midőn<br /></span> <span class="i0">Ő eszmélkedik a’
-magas<br /></span> <span class="i0">Okrul, ’s mélyre
-ereszkedik,<br /></span> <span class="i0">Majd ismét ha magába
-száll<br /></span> <span class="i0">Megczáfolja igaz,
-hamist?<br /></span> <span class="i0">Hej sokkal müvelőbb ok
-ez,<br /></span> <span class="i0">Nőlt még többre hatalma
-is<br /></span> <span class="i0">Annál, melly az anyag
-szerént<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> <span class="i0">Önkényt szenvedi
-bélyegit.<br /></span> <span class="i0">Még is léteze már
-előbb<br /></span> <span class="i0">Testben lelki hatalmat
-is<br /></span> <span class="i0">Ébresztő teli
-szenvedély:<br /></span> <span class="i0">Mert csak bántsa világ
-szemit,<br /></span> <span class="i0">Vagy halljon füle
-hangzatot;<br /></span> <span class="i0">Már serkentve vidul
-esze,<br /></span> <span class="i0">Benn melly képeket ő
-bira,<br /></span> <span class="i0">Most indítja menetre,
-sőt<br /></span> <span class="i0">Még kül méri jelekhez
-is.<br /></span> <span class="i0">Aztán rejteki képeit<br /></span>
-<span class="i0">A’ külsőkbe vegyíti mind.<br /></span></div>
-</div>
-<h3>V. §.</h3>
-<p class="summary">Az érzékenység észnek, ész pedig az Istennek
-szolgája: a’ bizonytalan leendők az eleve látásból értetnek.</p>
-<p>Hogyha a’ test érzésében, ámbár illessék az érző eszközöket kül
-tárgyak minéműségei, és a’ mivelő lélek erejét meg előzze testi
-szenvedély, melly az ész cselekedetit magára ébreszti, és az
-addiglan nyugvó képeket felindítja; ha mondom, a’ test
-észrevételiben a’ lélek nem jegyeztetik meg szenvedéllyel, hanem
-maga erejével itéli meg, hogy a’ szenvedés a’ testhez tartozik;
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> mennél inkább azok, mellyek minden
-testi illetések alul kivetettek; nem a’ küli tárgyakat követik a’
-külömbző itélet dolgában, hanem magok ön esze munkálatit végzik: ’s
-e’ szerént sokféle esméreteket nyertek a’ külön rendű állatok; mert
-minden érzékenység esméret nélkül, a’ mozdulatlan állatoknak jutott
-egyedül, minémüek a’ tengeri csigák, ’s mind azok, mellyek
-kősziklákhoz ragaszkodva tengődnek. A’ képzelet pedig mozgó
-barmoknak, mellyekben még valami kivánó, és távoztató indulat
-látszik lenni. <b>Az ész csupán az emberi nemzeté egyedül; valamint
-maga az értelem az Istené,</b> mellyből az jön ki, hogy az esméret
-legfőbb való a’ többi közt, melly nem csak a’ maga, de még a’ más
-esméretek alá vetett tárgyakat is tulajdon természete szerént
-megesméri.</p>
-<p>Mit? ha tehát az okoskodásnak az érzékenység, és képzelet ellent
-áll, azt mondjuk-e, hogy semmi az a’ mindenség, mellyet az ész
-látni vél? mert a’ mit érezhetni, képzelhetni, az mindenség nem
-lehet; vagy tehát az ész itélete igaz, és semmi érezhető nincs,
-vagy mivel esméri, hogy több szerek vagynak az érzések és
-képzeletek alá vetve, hiú lesz az ész felfogása, melly az
-érezhetőt, és különös egyest, mint közönségest tekínti. Ha pedig
-ezekre az ész ellen szólal; <span class="pagenum"><a name=
-"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> hogy ő ön magát, és még
-a’ mi érezhető, és képzelhető a’ közönséges tekéntetben látja, azok
-pedig, t. i. az érzés, és képzelet a’ közönséges esméretre nem
-vágyhatnak, mert azok esmérete a’ testi képeket meg nem haladhatja,
-a’ szerek természetéről pedig az erősebb, és tekélyesebb itéletnek
-kell hinni az e’féle pörben: tehát mi, kik mind okoskodó, mind
-képzelő, és érző erővel birunk, nemde az okoskodás ügyét, inkább
-igazlanók? Hasonló e’hez az emberi ész dolga, midőn azt, hogyha
-csak az Isteni értelem a’ leendőket úgy nem esméri meg mint ő, nem
-is látja.</p>
-<p>Mert te igy beszélsz: ha a’ szereknek bizonyos, és szükséges
-leendősége nincsen; azok, hogy bizonyosan leendők, előtudni nem
-lehet. Ezen szereknek tehát nincs elő tudhatása, mellyet ha ezek
-eránt is tartunk lenni, semmi sem leszen, a’ mi szükségből nem
-ered. Ha tehát a’ mint az észben részeltetünk, ugy birhatnánk az
-Isteni elme itéletével is, valamint a’ képzelet, és érzésről
-itéltünk, hogy az észnek engedjen az érzés, és képzelet, úgy az ész
-felül is leg igazabban állítanók, hogy magát vesse alá az Isteni
-elmének. Ha csak lehet, ezen fő értelem polczára emelkedjünk; mert
-ott látja meg az ész, a’ mit magában nem láthat; az az hogy mi
-módon látja bizonyosnak, és elvégzetnek, még azokat is az
-<span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
-"Page_177">-177-</a></span> előlátás, mellyeknek nem bizonyos
-leendőségök, és hogy ez, nem vélemény, hanem a’ fő tudomány határ
-nélkül való egyszerüsége.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Héj be csudálatos a’ test
-külseje itt az állatoknak!<br /></span> <span class="i0">Némelly
-messze kinyúlt testel mert csúszva, mászva indul,<br /></span>
-<span class="i0">És szakadatlan nyomdoka porba le nyomva látszik a’
-föld<br /></span> <span class="i0">Színén: Más ékes tollával az
-égre, ’s földre röpkény<br /></span> <span class="i0">Hig levegőt
-veri, ’s kedve szerént a’ merre tetszik uszkál,<br /></span>
-<span class="i0">Más ismég ön kedve után oda léptet a’hol
-örvend:<br /></span> <span class="i0">Vagy zöld mezőket, vagy is
-erdei sűrüket be járkál.<br /></span> <span class="i0">Ámbár mind
-ezeket ha külömbzeni látjuk ön alakkal<br /></span> <span class=
-"i0">Még is földre lehajlott fővel erőtlenek magokban;<br /></span>
-<span class="i0">Ember az egy maga, a’ ki fejét hordozza fenn
-magasban,<br /></span> <span class="i0">És igyenes testel könnyű
-alapúl, lenéz, ’s utálja<br /></span> <span class="i0">A’ földet.
-Ha te birsz ésszel, maga föld az, a’ mi int, hogy<br /></span>
-<span class="i0">Arczal eget ha szemelsz, szivedet le ne kössd
-agyaghoz, és hogy<br /></span> <span class="i0">Még szép lelkedet
-is felemelni siess ezennel égbe.<br /></span> <span class=
-"i0">Elméd lábad alatt ne legyen, ne gyalázza már Urát
-test!<br /></span></div>
-</div>
-<h3>VI. §.</h3>
-<p class="summary">Az Isteni előlátás mindeneket jelenkorban
-szemlél; a’ dolgok meglételét pedig mi sem kényteleníti.</p>
-<p>Mivel tehát a’ mint előbb mutattam, hogy minden a’ mi tudatik,
-nem maga, hanem annak természetétől, a’ ki elméjében foglalja,
-esmértetik <span class="pagenum"><a name="Page_178" id=
-"Page_178">-178-</a></span> meg, tekíntsük most a’ mennyire lehet,
-minő állapotja legyen az Isteni állatozásnak, hogy megesmérhessük
-azt is, minő tudománya legyen. Minden okos ésszel biró itélete az,
-hogy az Isten öröktől fogva létez, vizsgáljuk meg tehát, mi az örök
-üdő? mert az fogja nyilvánítani az Isteni természetes
-tudományt.</p>
-<p>Az örök üdő egy végnélküli élet egész és tekéletes birása: a’ mi
-világosbban ki tetszik egybe hasonlítva a’ mulandókkal. Minden a’
-mi üdőben él, az a’ múlttól jelen üdőben a’ jövendőre megy által;
-nincs is semmi az üdőben, a’ mi egész élete térét egyszerre
-bírhatná: mivel a’ holnapot nem érte meg, a’ telnapot<a name=
-"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class=
-"fnanchor">1)</a> pedig már elvesztette, a’ mai napon is csak
-annyit élhet, mennyi egy repke percz. A’ mi tehát az idő mértékéhez
-szabatott, ámbár az, mint a’ világról vélekedett Aristoteles, sem
-kezdődött valaha, sem végződik, és élete az üdő mérhetlenségéig
-terjed, még sem ollyan, hogy örökkön valónak méltán hitessék; mert
-az egész élet bár mérhetlen legyen is, de egész térét nem
-foglalhatja egybe, a’ jővendőt is, mellyet el nem ért, nem birja,
-a’ multból pedig kiesett. A’ tehát, ki egész telességgel felfogja,
-és birja a’ végtelen életet, kinek a’ jövendő jelen van, kitől az
-elmúlt <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span> nem, távozott, az, az örökkön valóság:
-kinek tulajdona, hogy valamint ön magánál jelen, úgy a’ futó üdő
-végtelensége is előtte jelen legyen. Azért hibás azok véleménye,
-kik Platót hallván azt hiszik, hogy ezen világnak sem kezdete
-üdőben nem volt, sem pedig fogyatkozása nem lészen, és igy a’
-teremtett világot, az alkotóval egykorunak vélik. Más az, hogy
-Plato szerént végtelen életben van a’ világ, más az is, hogy a’
-végtelen élet egy jelenvaló fogás legyen, a’ mi egyedül csak az
-Isteni elme tulajdona. Nem is kell vélni, hogy az Isten a’
-teremtett szereknél régiebb az üdő mennyiségével; hanem egyszerü
-természeti tulajdonival. Mert ezen mozdulatlan élet jelen
-állapotját az üdőbeli szereknek végnélküli mozgása másolja, ’s
-midőn az kiképezni, és felérni nem tudja; megszünik mozdulatlan a’
-mozdulatlanságból, és az egyszerüség jelenében elfogy a’
-jövendőség, és múlt mennyiségére; mivel pedig az egész élet
-telességét nem birhatja, ugyan azon okból, hogy mivel semmi módon
-nem szünik lenni, a’ mit telesíteni, és kiképezni nem tud,
-vetélkedni látszik, megkötvén magát ezen csekély, és repke percz
-jelenéhez: melly, mivel az örök jelennek valamelly képét viseli,
-akar minek jusson, azt cselekszi, hogy látszassék létezni. Állandó
-pedig nem maradhatván, a’ végtelen üdő útjába tért, mellyből
-<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span> történt, hogy menve folytatná életét,
-mellynek teles voltát maradva fel nem foghatná, annak okáért ha a’
-szereknek illendő neveket akarunk adni, Platót követvén, az Istent
-örökkön valónak, a’ világot pedig végtelennek nevezzük.</p>
-<p>Mivel tehát minden itélet az ő természete szerént, mellyek
-alatta vannak, azokat fogja fel; az Istennek pedig mindég örökös,
-és jelenes állapotja, az ő tudománya is felmúlván minden üdő
-forgását, az ő egyszerü jelenében marad, és a’ múlt, és jövendő
-szerek végtelen térét egybe foglalván, úgy szemlél mindeneket az ő
-egyszerü esméretében, mintha most miveltetnének. Azért, ha az
-előtudást, mellyel mindeneket előesmért, fontolgatod, nem vélheted
-mint jövendőnek előtudását, hanem igazabban, tudását a’ meg nem
-szünő jelenségnek, innét nem előlátásnak, hanem
-<b>gondviselésnek</b> mondatik azért, hogy a’ legalább való
-szerekből alakítottakat, mint egy a’ szerek legmagasabb csúcsáról,
-mind által látja.</p>
-<p>Hogy kivánod tehát, hogy azok szükségből legyenek, a’ miket az
-Isteni szemek meglátnak, midőn még az emberek sem teszik szükségből
-valókká, a’ miket látnak? Mert ugyan a’ miket előtted jelen
-szemlélsz, a’ te látásod kényteleníti-e szükségesen? Semmikép sem!
-’s pedig az emberi jelenvalónak, az Istenivel van valami
-hasonlatossága; <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span> valamint hogy az emberek üdeigvaló
-jelen állapottal látnak, úgy az Isten is az örökkön való
-jelenlétével! Már most ez az Isteni eleve látás, a’ szerek
-természetét meg nem változtatja; hanem jelen állapotukban látja, a’
-millyenek reánk nézve jövő üdőben leendők; de nem is zavarja össze
-a’ szerek aránti itéletét, hanem elméje egy tekéntettel esméri,
-mind a’ szükség, mind a’ szükségtelen leendőségeket: valamint ti,
-mikor egyszer’smind látjátok járni a’ földön az embert, és a’ napot
-az égen, még is választást tesztek, hogy ez szükségből, amaz pedig
-készakartva történik. Igy tehát a’ mindeneket szemlélő Isteni
-tekéntet, nem bontja fel a’ szerek mivoltát, melly nála jelen
-vagyon, de az üdő voltához csak leendő. Ebből hozzuk ki, hogy ez
-nem vélekedés, hanem igazságon épült esméret, midőn valamit
-megteendőnek esmér lenni, ugyan azon okról tudja, hogy meglételre
-nem kénytelenítetik a’ szükségtől.</p>
-<p>Ha azt mondod, hogy a’ mit Isten megleendőnek lát, lehetetlen
-hogy meg ne legyen, a’ minek pedig lehetetlen meg nem lennie, az
-szükségből leszen, és engem erre a’ szükség névre szorítasz;
-megvallom ugyan, hogy ez felbonthatlan igaz dolog; de a’ mihez alig
-közelíthet valaki, hanem csak az Isten vizsgálja! Azt felelem reá,
-hogy azon egy állapot, midőn az Isteni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span>
-esmérethez csatolod, szükséges, mikor pedig maga természete szerént
-vizsgálod, szabad, és készakartva való; mert kétféle a’ szükség,
-eggyik kikötés nélkül való szükség, p. o. minden ember halandó; a’
-másik kötés alatt van, p. o. ha valaki jár, annak szükséges
-mozgani, járni; mert ha valaki mit tud, az máskép nincs, mint
-tudja. De ez a’ kikötéssel való szükség, a’ kikötés nélkülit nem
-húzza magával, mert a’ szükséget nem az ő tulajdon természete
-okozza, hanem a’ hozzá adatott kötés, mivel semmi szükség sem
-kényteleníti a’ járásra azt, ki kész akartva jár, noha mikor
-lépeget, járnia kell.</p>
-<p>Hason módon, ha az Isteni előlátás valamit lát jelen lenni,
-annak szükség lennie, bátor nem kénytelenítetik lenni: de az Isten
-a’ szabad akaratból származó leendőket jelen látja lenni, ezek
-tehát az Isten látásához képest szükségessé válnak az esméret, és
-ok kötése által; magukban pedig vizsgálva, szabadságuk vagyon. Meg
-lesznek tehát kétség kivül mindenek, a’ mellyeket az Isten elő
-látott lenni; de némellyek szabad akaratból származnak, mellyek
-ámbár elő teremnek lételükkel, még is tulajdon természetüket el nem
-hagyják; mert minekelőtte lennének, el is maradhattak volna.</p>
-<p>Mi külömbség van tehát benne, ha nem szükségből valók, mikor az
-Isteni tudomás oka <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> miatt csak ugyan kénytelen lesznek
-minden módon? az a’ külömbség t. i. mi az előbb említettem feltünő
-nap és járó ember közt, melly kelet, és járás midőn lesznek, nem
-lenniek lehetetlen; még is egyikének minekelőtte lenne,
-szükségképen kellett lennie, a’ másiknak pedig nem. Ugy azok is
-mellyek az Isten előtt jelen vannak, kétség kivül vagynak, de ez a’
-szerek szükséges voltából, amaz pedig a’ mivelők szabadságából
-származik.</p>
-<p>Nem is ok nélkül mondottuk, hogyha ezek az Isteni esmérethez
-képest tekéntetnek, szükségből valók; ha pedig magokban nézetnek,
-a’ szükség nyügétől felszabadultak: valamint hogy minden a’ mi
-érzékenység alá vettetett, ha észhez képest veszed, közönséges, ha
-magában, különös: de ha, úgy mondod: az én szabadságomban áll
-szándékomat megváltoztatni, meghamisítom az Isteni eleve látást,
-midőn a’ miket ő előlát, talán változtatom? Azt felelem: te ugyan
-fel tett szándékodat megmásíthatod, de mivel az előlátás igazsága
-jelenben szemléli, hogy ezt megcselekedheted, avagy meg
-cselekszed-e, és merre fogod szándékodat változtatni, az Isteni
-előlátást el nem kerülheted: valamint hogy reád néző szemnek
-tekéntetét el nem távoztathatod, bár minő cselekedetekre változzék
-szabad szándékod. <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span></p>
-<p>Mit felelsz? azt mondod, az én rendelésemből változik-e meg az
-Isteni előlátás ugy, hogy mivel én most ezt, most amazt akarom, az
-is egymás után az ő esméretét másolja? épen nem. Mert az Isteni
-látás minden jövendőt meg előz, és tulajdon esmérete eleibe idéz:
-nem is egymás utáni rend szerént esméri előre most ezt, most amazt;
-hanem minden legkisebb változása nélkül a’ te változásidat egy
-tekéntettel meg előzi, és egybe foglalja, mert mindenek
-felfogásának jelenlétét nem jövendők lételétől, hanem saját
-egyszerü voltától vette az Isten. Mellyből az is megfejtetik, a’
-mit előbb vitattál, hogy illetlen dolog volna, ha az Isteni
-tudomást a’ leendő dolgok okoznák; mert a’ tudománynak ezen,
-mindent jelen lévő esmérettel egybe foglaló ereje, maga határoz meg
-a’ világon minden nemű állapotokat, és az utánna valóknak semmivel
-sem tartozik.</p>
-<p>Ezek igy lévén, ép, és minden sérelem nélkül marad az emberi
-akarat szabadsága, nem is igaztalan törvények szabnak jutalmat, és
-büntetést a’ minden kénytelenségtől ment, és szabad akaratnak; fenn
-marad az onnan felül néző, mindeneket előlátó Isten is, és
-látásának mindenkor jelen lévő örökvalósága, a’ mi cselekedetink
-leendő nemüségével meg egyez, a’ jóknak jutalom, a’ gonoszoknak
-büntető bért rendelvén, és kiosztván. Nem is hasztalanok az
-Istenben <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span> helyzett remények, és könyörgések,
-mellyek, ha helyesek, foganatlanok nem lehetnek. (6.) Gyülöljétek
-tehát a’ vétkeket, szeressétek, és gyakoroljátok a’ jóságos
-cselekedeteket, igaz és jó reménységre emeljétek, és bátorítsátok
-lelketeket, alázatos imádságokat küldjetek fel a’ magasságba, mert
-nagy kötelességtek vagyon (ha csak el nem akarjátok mellőzni) a’
-jámbor életre, midőn a’ mindent látó biró szeme előtt kell
-munkálnotok.</p>
-<p class="center"><em class="gesperrt">VÉGE</em>. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p>
-<h3>Jegyzések.</h3>
-<p>1) <i>Achemenia</i>. Achaja sziklái Görög országban a’ tenger
-parton.</p>
-<p>2) <i>Tigris</i>, <i>Euphrates</i>, nevezetes vizek kis Asiában,
-vagy is Natoliában: ezek Ararat hegy tövénél egy forrásból eredvén,
-majd szét folynak külön medrökben, majd ismét öszve folyván a’
-Persiai öbölbe ömlenek. A’ Tigris, nevét vette azon gyorsan futó,
-’s ragadozó állattól, mellyet Tigrisnek nevez minden nemzet; mivel
-ez a’ víz is sebessége által nagyon ragadozó.</p>
-<p>3) <i>Homerus</i> leg régiebb, és jelesb költész 1000 évvel élt
-Krisztus születése előtt, kit hét város vetélkedve tulajdoníta
-magának, u. m. Argos, Athena, Chios, Colophon, Cuma, Pylos, Smyrna.
-Sok munkáji közül, csak az Ilias, és Odyssea maradt fenn. Életét
-irták, Herodotus, és Plutarchus. Tisztelték Plato, Aristoteles,
-Horatius, és Virgilius, mint fényes lelkei a’ dücső hajdan kornak;
-halála előtt megvakult, és versek éneklésével keresé kenyerét,
-Athena mellett nyugosznak porai.</p>
-<p>4) <i>Tiresias</i> Thebai jósló, kit Juno megvakított; Cicero,
-és Horatius bizonyságá szerént.</p>
-<p>5) <i>Marcus T. Cic</i>. kétfelé osztá az eleve látást: t. i.
-egyiket mesterséges jövendölésnek mondá, a’ másikat pedig természet
-szerént valónak. Cic. de Div.</p>
-<p>6) Az Isteni tiszteletben azt tartsad leg főbbnek, hogy
-elhigyjed azok lételét, és általuk mindeneket jól, és igazán
-kormányoztatni; te pedig azért rendeltettél, hogy nekik
-engedelmeskedjél, mert igy őket soha sem fogod okozni, sem vádolni,
-mintha elfeledtek volna.</p>
-<p class="right"><i>Epictet</i>.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Eltelt, rövidítve
-telt, telnap, tegnap helyett.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span></p>
-<h2>Foglalat.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Boethius élete. <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li><span class="roman">I.</span> Könyv tartalma. <span class=
-"ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li>
-<li><span class="roman">II.</span> Könyv tartalma. <span class=
-"ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li>
-<li><span class="roman">III.</span> Könyv tartalma. <span class=
-"ralign"><a href="#Page_67">67</a></span></li>
-<li><span class="roman">IV.</span> Könyv tartalma. <span class=
-"ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li>
-<li><span class="roman">V.</span> Könyv tartalma. <span class=
-"ralign"><a href="#Page_156">156</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span></p>
-<h2>Név mutató.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Academia <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Achája <a href="#Page_159">159</a></li>
-<li>Achelous <a href="#Page_155">155</a></li>
-<li>Achemenia <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Aethna <a href="#Page_54">54</a></li>
-<li>Africa <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Agamemnon <a href="#Page_152">152</a></li>
-<li>Albinus <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Alcibiades <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Alfonsus <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Anaxagoras <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Antaeus <a href="#Page_155">155</a></li>
-<li>Antoninus <a href="#Page_81">81</a></li>
-<li>Ararat <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Aristoteles <a href="#Page_1">1</a></li>
-<li>Athena <a href="#Page_25">25</a></li>
-<li>Attrides <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Ausonius <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Auster <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Bacca <a href="#Page_111">111</a></li>
-<li>Basilius <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Bootes <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Boreas <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Busiris <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Cacus <a href="#Page_155">155</a></li>
-<li>Caius <a href="#Page_19">19</a></li>
-<li>Canius <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Cato <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Catullus <a href="#Page_78">78</a></li>
-<li>Caucasus <a href="#Page_59">59</a></li>
-<li>Cicero <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Circe <a href="#Page_128">128</a></li>
-<li>Claudianus <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Colbert <a href="#Page_6">6</a></li>
-<li>Conigastus <a href="#Page_17">17</a></li>
-<li>Corus <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Croesus <a href="#Page_39">39</a></li>
-<li>Cyprianus <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span></li>
-<li>Cyrus <a href="#Page_39">39</a></li>
-<li>Decoratus <a href="#Page_78">78</a></li>
-<li>Diana <a href="#Page_152">152</a></li>
-<li>Diomedes <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Elea <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Empedocles <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Ephesus <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Epictetus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Epicurus <a href="#Page_14">14</a></li>
-<li>Erimanthis <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Euclides <a href="#Page_1">1</a></li>
-<li>Euphrates <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Euridice <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Euripides <a href="#Page_85">85</a></li>
-<li>Euripus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Eurus <a href="#Page_48">48</a></li>
-<li>Evander <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Fabricius <a href="#Page_61">61</a></li>
-<li>Gaudentius <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Germanicus <a href="#Page_19">19</a></li>
-<li>Hercules <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Hermes <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Herodotus <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Hippatius <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Hippocrates <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Homerus <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Horatius <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Hydra <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Ilona <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Indus <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Iphigenia <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Islandia <a href="#Page_111">111</a></li>
-<li>Isten <a href="#Page_105">105</a></li>
-<li>Julius <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Juno <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Jupiter <a href="#Page_39">39</a></li>
-<li>Ixion <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Lybia <a href="#Page_129">129</a></li>
-<li>Lydia <a href="#Page_39">39</a></li>
-<li>Lucanus <a href="#Page_145">145</a></li>
-<li>Marmarica <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Mercurius <a href="#Page_129">129</a></li>
-<li>Mosheim <a href="#Page_6">6</a></li>
-<li>Neritius <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Nero <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Nicomachus <a href="#Page_1">1</a></li>
-<li>Nonius <a href="#Page_78">78</a></li>
-<li>Opilio <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Orpheus <a href="#Page_114">114</a></li>
-<li>Papia <a href="#Page_3">3</a></li>
-<li>Papinianus <a href="#Page_81">81</a></li>
-<li>Parmenides <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Parthus <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Patritius <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Paulinus <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Paulus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Perseus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Phoenicia <a href="#Page_55">55</a></li>
-<li>Plato <a href="#Page_124">124</a></li>
-<li>Plutarchus <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Pluto <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Polyphemus <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Pompejus <a href="#Page_154">154</a></li>
-<li>Pontus <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span></li>
-<li>Porfirius <a href="#Page_1">1</a></li>
-<li>Proserpina <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Ptolomeus <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Pythagoras <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Ravenna <a href="#Page_18">18</a></li>
-<li>Regulus <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Roma <a href="#Page_19">19</a></li>
-<li>Rubellius <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Saturnus <a href="#Page_118">118</a></li>
-<li>Scaliger <a href="#Page_5">5</a></li>
-<li>Seneca <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Socrates <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Sophocles <a href="#Page_111">111</a></li>
-<li>Soranus <a href="#Page_33">33</a></li>
-<li>Stymphal <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Symachus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Tagus <a href="#Page_112">112</a></li>
-<li>Tantalus <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Tenara <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Theocritus <a href="#Page_111">111</a></li>
-<li>Theodoricus <a href="#Page_65">65</a></li>
-<li>Thule <a href="#Page_111">111</a></li>
-<li>Tigris <a href="#Page_186">186</a></li>
-<li>Tytius <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Thracia <a href="#Page_32">32</a></li>
-<li>Trasius <a href="#Page_66">66</a></li>
-<li>Triguilla <a href="#Page_17">17</a></li>
-<li>Troja <a href="#Page_152">152</a></li>
-<li>Tiresias <a href="#Page_165">165</a></li>
-<li>Tyria <a href="#Page_53">53</a></li>
-<li>Ulysses <a href="#Page_153">153</a></li>
-<li>Verona <a href="#Page_20">20</a></li>
-<li>Vesuvius <a href="#Page_15">15</a></li>
-<li>Virgilius <a href="#Page_113">113</a></li>
-<li>Xantippus <a href="#Page_55">55</a></li>
-<li>Zeno <a href="#Page_10">10</a></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span></p>
-<h2>Hibák ki igazítása.</h2>
-<table>
-<tr>
-<td><i>Lap</i>.</td>
-<td>–</td>
-<td><i>Sor</i>.</td>
-<td></td>
-<td></td>
-<td></td>
-</tr>
-<tr>
-<td>23</td>
-<td>–</td>
-<td>7</td>
-<td>fellegeket</td>
-<td>–</td>
-<td>felleget</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>–</td>
-<td>–</td>
-<td>18</td>
-<td>útát</td>
-<td>–</td>
-<td>utát</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>–</td>
-<td>–</td>
-<td>21</td>
-<td>mérsékle</td>
-<td>–</td>
-<td>mérsékel Te</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>24</td>
-<td>–</td>
-<td>12</td>
-<td>bűne</td>
-<td>–</td>
-<td>büne</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>–</td>
-<td>–</td>
-<td>22</td>
-<td>hullamít</td>
-<td>–</td>
-<td>hullámt</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>27</td>
-<td>–</td>
-<td>5</td>
-<td>csűre</td>
-<td>–</td>
-<td>csüre</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>39</td>
-<td>–</td>
-<td>22</td>
-<td>közepén</td>
-<td>–</td>
-<td>küszöbén</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>44</td>
-<td>–</td>
-<td>25</td>
-<td>tulajdonaid</td>
-<td>–</td>
-<td>tulajdonait</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>48</td>
-<td>–</td>
-<td>18</td>
-<td>színű</td>
-<td>–</td>
-<td>szinü</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>98</td>
-<td>–</td>
-<td>25</td>
-<td>és éltet</td>
-<td>–</td>
-<td>’s éltet</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>99</td>
-<td>–</td>
-<td>4</td>
-<td>és sőtét</td>
-<td>–</td>
-<td>’s sötét</td>
-</tr>
-</table>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-
-
-
-
-
-
-
-<pre>
-
-
-
-
-
-End of the Project Gutenberg EBook of A' bölcseség vigasztalásai, by 
-Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A' BÖLCSESÉG VIGASZTALÁSAI ***
-
-***** This file should be named 63512-h.htm or 63512-h.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/6/3/5/1/63512/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
-
-
-</pre>
-
-</body>
-</html>