diff options
Diffstat (limited to 'old/63215-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/63215-0.txt | 8741 |
1 files changed, 0 insertions, 8741 deletions
diff --git a/old/63215-0.txt b/old/63215-0.txt deleted file mode 100644 index f8cdb4b..0000000 --- a/old/63215-0.txt +++ /dev/null @@ -1,8741 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Az erkölcsi világ, by Zsigmond Bodnár - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Az erkölcsi világ - -Author: Zsigmond Bodnár - -Release Date: September 16, 2020 [EBook #63215] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI VILÁG *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - - - - - - -AZ ERKÖLCSI VILÁG - -IRTA - -BODNÁR ZSIGMOND - -EGYETEMI MAGÁNTANÁR. - -BUDAPEST - -SINGER ÉS WOLFNER KÖNYVKERESKEDÉSE - -1896. - - - - -_ELŐSZÓ._ - -_E könyvben az 1894. októbertől 1895. októberig írt dolgozataim nagyobb -részét van szerencsém közzétenni. Remélem, hogy a ki elolvassa, világos -fogalmat alkothat magának az erkölcsi világ törvényéről; hogy elhigyje, -hogy meggyőződjék felőle, erre több is kell, mint lapos realis -gondolkodás, mely 15–20 év óta uralkodik a bölcsészet, a történetírás, -az összes természeti tudományok terén, mely mint léhaság és nyájasság, -hazudozás és zsebelés, érzékiség és szórakozás stb. széttépte a -társadalom erkölcsi kötelékeit, ledöntötte az egyetemes szobrait és az -individuum, a hitvány egyed kitömött bábjait helyezte az oltárra, melyen -azelőtt istenek állottak. Teljesen jogosult vala az anyagiság e -diadalma. Noha beszennyeztük magunkat erkölcsi tekintetben; de annyi -kényelmet, akkora jólétet teremtettünk, minővel tudtunkra még sohasem -dicsekedhetett az ember. Majdnem kiveszett belőlünk minden isteni; de -megmaradt az állatember, a ki mennyországot akart alkotni e földön, -melyben örökös munkával és szórakozással, érzéki mámorral és asszonyos -lágysággal pótolta a hiányzó lelki boldogságot. Most tünőben vannak ez -időszak csillagai, egy égi nap kezdi első sugarait vetni a földre s ujra -földerül az isteninek, az erénynek, a becsület- és tisztességnek -fenséges világa. Kiszélesedik az ember látköre, megnemesűl érzése, -gondolkodása, fogékony lesz a vallás és bölcsészet nagy igazságainak -megismerésére, mert az aprózás, a szétválasztás, megkülömböztetés -helyett tudunk összefoglalni, lesz érzékünk az eszmék magasztos -egységéhez és átérzik, felfogják az én tanaimat is._ - -_Budapest, 1895. október 15._ - -_Bodnár Zsigmond._ - - - - -I. A HALADÁS UTJA. - -Mióta Hegel, a jeles német bölcsész, századunk második tizedében számos -hallgatója előtt magyarázgatta a fejlődés philosophiáját, azóta a -gondolkodók mindig a fejlődés törvényének megoldásán töprenkedtek. -Csakhogy már az ötvenes években tetemesen fogyott az idealisták száma. A -gondolkodót sem igen csábították a nagy kérdések, a messze kalandozó -problemák megoldása. A világ mosolylyal kísérte a pusztuló hegeliánusok -erőlködését, a gyarapodó realismus megelégedett a gyakorlati és összerű -kérdések tanulmányozásával. - -Engem azonban a hatvanas években is gyötrött a haladás, a fejlődés -kérdése. Bármily tüneménynyel találkoztam, mindig azt kérdeztem -magamtól, hogy miért? Miért van ez így és nem úgy? Ekkor írta meg a nem -rég elhunyt _Taine_ az angol irodalom történetét, melyben a faj, a -környezet és az időpont alapján akarta kimagyarázni a britt sziget -irodalmának jelenségeit. Sok érdekeset találtam benne, de nem elégített -ki. A hetvenes évek elején _Brandes_ dán tudós adta a XIX. század -irodalmának áramlatairól szóló művét. Lázas nyugtalansággal olvastam; de -távolról sem oldotta meg a kérdést. Mindig a nagy eszméket hangoztatta, -holott épen a mi Aranyunknál láttam, hogy bár nagytehetségű költő, nem -tartozik a nagy eszmék poétái közé. Épen a legnagyobb költőknél -hiányzanak ezek a nagy eszmék. Homérnek, a mondák e hasonlíthatlan -szájának sincsenek ideái, pedig magasztalja minden bírálója. - -Shakespearenél, a nagy tragikusnál, is szokásban volt nagy eszmét -keresni, de nehéz, mondjuk, lehetetlen volt megtalálni. Más részről -látnom kellett, hogy épen a nagy eszmék poétái, egy Hugo Victor, egy -lord Byron; nálunk is egy Eötvös József kezdenek veszíteni -népszerűségükből. Ez tehát nem magyarázat, gondolám magamban. Volt ugyan -Brandes művében nem egy szép gondolat, volt kellemes, könnyed előadás; -de hiába kerestem benne az emberi élet tüneményeinek az erkölcsi, -aesthetikai, szellemi és gazdasági jelenségeinek okát. - -Másfelé kellett fordulnom. - -Odaadó figyelemmel olvastam a kiválóbb történetbölcsészeket, a -müveltségtörténetírókat és az irodalomtörténetek művelőit. De mindenütt -csalódás követte buzgóságomat, könnyű volt megczáfolnom nézeteiket. Hisz -az egyik lerombolta a másikét. Nem egyszer akadtam bennök gyönyörű -helyekre, találó igazságokra; de ezek elszigetelten állottak és nem -tudtam őket beilleszteni egységes rendszerbe, egészbe, a mire pedig az -emberi természet hajt bennünket. Mert úgy vagyunk alkotva, hogy -keresnünk kell a tünemények okait, melyeket ismét távolabb eső okokra és -utoljára egy végokra kell visszavinnünk. Lessing után ugyan sokan -elmondották, hogy ha a kész igazság és az igazságra törekvés között -kellene választaniok, ez utóbbit kérnék az istenségtől; de nincs igazuk, -mert ösztönszerűleg hajtatunk az igazság megismerésére, s az ily igazság -nem lehet különálló valami, nem lehet részleges igaz, hanem az -igazságok, az okok egységes rendszerének kell lenni. Ez magyarázza meg, -hogy miért kapkodunk minden újabb bölcselő rendszer után s csalódva -vetjük el bizonyos évek leforgása után. - -Egyébiránt saját életemben is átéltem egyes tüneményeket, melyeket -máskép ítéltünk meg 1855-ben, máskép 1875-ben s egészen eltérőleg -napjainkban. - -Ha például visszaemlékeztem ifjú koromra, az ötvenes évekre, mikor mint -felsőbb gymnasiumi tanuló örömmel olvastuk Jósika Miklós regényeinek -végén az új szók magyarázatát és büszkén mondogattuk, hogy nincs olyan -tökéletes nyelv a világon, mint a magyar, mert ez minden fogalmat tiszta -magyar szóval tud kifejezni, míg a német tele van francziával, latinnal: -1870 körül azonban hallottuk emlegetni, hogy meg van rontva, el van -korcsosítva a magyar nyelv, hogy tele tömték korcs, fattyú szókkal a -tudatlan nyelvújítók, a kik a nyelv törvényeit nem ismerve össze-vissza -faragták a czifrábbnál-czifrább szavakat, mint: _elv, eszme, jellem, -tömkeleg_ stb. És elkezdtük az ifjúságot tanítani, hogy ne használja -ezeket a borzasztóan hibás kifejezéseket, inkább maradjon az idegen -szóknál. Ime alig múlt el 15 év s a mit égig magasztaltunk, most sárral -dobáltuk. Igaz ugyan, hogy többen védelmére keltünk a neologiának, a -nyelvújításnak: magából a nyelv természetéből okoskodva igazolni akartuk -a neologiát, de senki se hallgatott ránk; a tanárok magyar nyelv -tanítása főleg abból állott, hogy a rossz képzésű szók elhagyására -buzdították az ifjúságot, mindenfelé Vörösmarty, Petőfi, Arany -magyartalanságaival táplálták a tanulók szellemét, s az írók remegve -fogták kezökbe a _Nyelvőrt_ s aggódva lapoztak benne, keresvén, nincs-e -valami csípős megjegyzés ellenök. Utóbb olvastam, hogy más irodalmakban -is dúl az orthologia; hogy az öreg Manzoni előszedte híres regényét, s -az _I promessi sposi_ minden nem toscanai eredetű szavát kiirtotta -belőle. – Ugyanekkor sokfelé felszólaltak a czéhrendszer és a védvámok -mellett, kárhoztatták a kereskedés, az ipar szabadságát, azután kiütött -mindenfelé az antisemitismus. Én ekkor arra a nézetre jutottam, hogy -bizonyosan kell valami atyafiságnak lenni az orthologia, az -antisemitismus, a czéhrendszer és védvámok között. Tovább azonban nem -tudtam haladni. - -Egész 1891. június haváig csak sejtettem ezt az atyafiságot, ekkor -azonban egyszerre rendkívüli fény, világosság árasztott el. Századokon -keresztűl láttam, hogy az egész művelt társadalomban hogyan ismétlődnek -ugyanazon tünemények, a nagy atcióra hogyan következik a reactió, a -visszahatás az erkölcsi élet minden terén, s a kettőnek harczából támad -a harmadik állapot, mely beolvasztván magába az új eszme egyes -sajátságait, megpihenni látszik, hogy azután újra kitörjön az új eszme. - -Természetes, hogy ekkor ezer meg ezer új kérdés merült fel, melyekre -sehol sem találtam megnyugtató magyarázatot. Nagy bölcselők, híres -történetírók és elismert gondolkodók műveit csalódva tettem félre s -beláttam, hogy minden kérdésre saját fölfedezésemből kell megadnom a -választ; hisz ha ők helyes magyarázatot adtak volna, bizonyosan -ismerniök kellett volna az erkölcsi világ törvényét. Én tehát a -legnagyobb bölcsészek, történetírók, államférfiak és más tudósok -bizonyos lenézésével folytattam munkámat. Nem kellettek többé a híres -emberek, hanem közönséges lexikonok, írók, államférfiak, művészek és -gondolkodók életrajzai, hitvány, összetákolt, de annyira mennyire pontos -dictionáriumok. Ezek segélyével építém fel azután e roppant épületet, -melynek minden szobáját egy-egy lakóval láttam el, mint az idők árjának -képe mutatja. - -De még mindig válasz nélkül marad a kérdés, mi okozza, mi szüli az -emberiség életének e szabályos váltakozását, ritmusos mozgását. Azt -tudtam Spencer Herbert, Tyndall és mások műveiből, hogy a mozgásnak -ritmusosnak kell lenni. Ebből következtettem, hogy szellemi haladásunk -sem lehet más mint ritmusos. Két erő működik közre itt is, az egyik -előre lök bennünket, a másik akadályoz. Eleinte a lökés győz, könnyen -legyőzi az akadályt, de minél tovább halad, annál jobban gyöngűl, míg -végre teljesen elveszti erejét. - -De kérdés, hogy mi adja a lökést és mi szolgál akadályul? A természetben -különféle erőket különböztetnek meg, melyeket egy erőre akarnak -visszavinni a gondolkodók. E törekvés ős időktől megvan az emberben, -mindig egységre tört érzésében, gondolkodásában. Ugyanezt teszszük a -vallás terén, mikor a teremtő és gondviselő isten előtt hajtunk térdet, -midőn a természeti és erkölcsi világ összes tüneményeit reá mint szülő -okra viszszük vissza. A bölcsészek is keresték ezt az egységet s -megvetéssel szólottak az úgynevezett ecclecticusokról, a kik különféle, -egymással ellenkező nézetekkel akarták magyarázni a tüneményeket. Két -csoportra oszthatni a bölcsészek különféle nézeteit, az egyik a -spiritualismus, a másik a materialismus, az első főleg az idealismus -idején dívik, a másik a realismus napjaiban, az első a szabadságot -vallja tényezőjének, a második a kényszerűséget. De sem az egyikkel, sem -a másikkal nem lehetett megmagyarázni az erkölcsi világ tüneményeit. - -Tömérdek nehézség allott a bölcsész előtt, melyeken nem tudott -áthatolni. A spiritualista nem tudta megérteni a világban uralkodó -kényszerűséget, az elvitázhatlan szabályosságot, a materialistának -gépies mechanismusa nem tudta megérteni a látszatos szabadságot, a -roppant különféleséget. Ujabban némely bölcsészek hangoztatták az eszmét -mint erőt, Fouillée Alfréd el is nevezte az ő bölcsészetét az eszmeerő -philosophiájának s valóban nagy világosságot vet az ember erkölcsi -életére, mikor determinismusába beleolvasztja az eszme befolyását. E -világosságot azonban az én fölfedezésem adja meg legjobban. Mert ha be -tudom bizonyítani, hogy az emberiség több évezredes történetén keresztül -szabályos hullámokban halad előre s a hullámok egyes részeinek megfelelő -sajátságaik vannak; hogy a tartalom ugyan változik, a mint műveltebb -lesz az ember, módosul az élete, de csak külsőleg; belső világa azonban -szabályosan ismétlődik, a hullám első részében fölemelkedik, megnemesül, -az általános, az egyetemes, a fenséges, a magasztos iránt érdeklődik, -vagyis idealista lesz; a hullám utórészében pedig a realismusnak, az -anyaginak, az érzékinek, a kedvesnek, gyöngédnek, bájosnak, a -részletesnek hódol. Ezt nem tudták sem a bölcsészek, sem a történetírók. -Most, hogy tudjuk, bátran hirdethetjük, hogy az erők, melyeket a -természetben észlelünk, szellemi, erkölcsi és aesthetikai életünkben -eszme név alatt szerepelnek, mint eszmeerők hatnak reánk, módosítják -szervezetünket, átalakítják érzésünket, gondolkodásunkat s eszközlik, -hogy bizonyos időkben eszményileg érez az egész társadalom, máskor pedig -realis gondolkodású, érzésű. - -Ezer meg ezer alkalmam volna e tényt bemutatni előadásaimban, de mégis -mindjárt fölmerűl az ellenvetés: Kérem, bocsásson meg, mindig ilyen volt -az ember, mint napjainkban, csak műveltebb, tanultabb, finomabb és talán -okosabb; de alapjában mindig ugyanaz, az egyik jó, a másik rossz, az -egyik nemes, önérzetes, de tiszta és becsületes, a másik dölyfös, -büszke, követelő, kapzsi; az egyik szerény, alázatos, lemondó, a másik -tolakodó, durva, nyers stb. Pedig nem úgy van. Az ember örökké változik: -érzése, gondolkodása modosúl. Legjobban mutatja ezt az irodalomtörténet. -A XVI. század idealismusa alatt a művelt Európa rajongva olvassa a -lovag- és pásztorregényeket, _Tasso_ nagy éposa: _A megszabadított -Jeruzsálem_, maga is ily lovagtörténet; a XVIII. század idealismusa újra -az önfeláldozó, nemes, magasztos és sentimentalis jellemek históriáját -szolgáltatja s századunk huszas, harminczas éveinek idealismusa ismét a -nagylelkű, önzetlen, majd a jóban és rosszban szertelen jellemek -története. A ki ily olvasmányokban gyönyörködik, az többé-kevésbbé így -érez, így gondolkodik, Ma elszunnyadunk, jótékony szendergésnek adjuk át -magunkat, ha _Vörösmarty Zalán futását_ olvassák fel nekünk, _Klopstock -Messiásának_ álomhozó természete közmondásos. Pedig volt idő, mikor -elragadtatva olvasták ezeket s a velök rokonműveket. A mai olvasó -ügyesen átsikamlik _Eötvös Carthausijának_ érzelmes lapjain, kihagyja -hosszú körmondatait, csak a történetet, a regény meséjét halászsza ki az -érzelmek árjából; míg 1840-ben a legtöbb olvasó épen e sorokon -gyönyörködött, ezeket a hullámzó körmondatokat írták ki, tanulták be, -szavalták önmaguknak és másoknak. Hány öreg úr íróasztalának fiókjában -találni jegyzőkönyvecskéket, melyekben Eötvös sentimentalis -gondolataiból számosat írt össze, most azonban a bohó fiatalság egyik -balgaságának rója fel, pedig nem úgy van, mert nemcsak a fiatal, hanem -az aggastyán olvasó is gyönyörködve forgatta. - -Tehát valóban változik az ember nemcsak testileg, hanem lelkileg is. -Idáig azt mondottuk, hogy beleunt, belefáradt az emberiség ebbe vagy -abba a rajongásba, elfordult tőle, okosabb, józanabb lett. Fölfedezésem -után tudjuk, hogy ez nem áll, újra visszatér a rajongás, legfölebb -tárgya változik, módosul. Ha beköszönt az idealismus, újfent megragad -bennünket és magával hurczol az eszményi tetterő, a nemesebb morál, a -tisztább, fensőbb erkölcs, az önzetlen érzés, gondolkodás, rajongunk a -haza és nemzet, a világ és emberiség eszméiért; míg ha uralomra jut a -realismus, a magunk és családunk, községünk és vidékünk érdeke lebeg -szemünk előtt. - -Mi szűli e változást? Nem képzelhetni mást, mint egy az emberen kívül -álló erőt, a mit eszmének nevezünk; ez az eszme hat reánk s halkan, -észrevétlenül módosítja érzésünket, gondolkodásunkat. Az eszmének, úgy -mint a villanyosságnak, kétfélének kell lennie, az egyik igenleges, -positiv, ez az idealis eszme, a másik a nemleges, a negativ, ez a realis -eszme, mely visszaszorítja az előbbit, miután magába olvasztotta az -igenleges eszme egy részét. A kettőnek harcza nagy izgalmat szül, közepe -táján kitörhet a forradalom, véres harczokat idézhet elő a positiv és -negativ eszme képviselői között; de külső vérontás nélkül is nagy lelki -harcz van ilyenkor minden egyes ember keblében; bensejében a -legrajongóbb idealista is érzi a realismus némi igazságát és viszont a -realista az idealismusét. - -De azt mondhatná valaki, hogy mi szükségünk van kétféle eszmére. Elég ha -az eszme adja a lökést, az emberi szervezet pedig az akadály. Ezzel -azonban nem magyarázhatnánk meg számos tüneményt, mert ekkor az eszme -képviselné az idealismust, szervezetünk pedig a realismust, az -eszményiség idején az eszme győzné le az emberi természetet; míg a -realismus napjaiban szervezetünk szorítaná vissza az eszmét. De akkor -hogy fejtjük meg az oly jellemek alakulását, változását, melyek a -realismus idején majdnem teljesen megbomlanak; de a mint beköszönt az -idealismus, derék, kitűnő férfiak lesznek. A sok ezer példa közűl álljon -itt Kisfaludy Károly, a ki 1788-ban az idealrealismus napjaiban -született, ifjú korában sok bajt okozott atyjának, tanítóinak, majd -katona lesz, ott sem boldogul, 1811 után kilép a katonaságból, pár hónap -alatt eltékozolja anyai örökségét, nyomorában tubákszelenczékre érzéki, -illetlen képeket fest és így tartja fenn magát, 1817 körűl megnemesedik, -a haza és nemzet eszméje lángol keblében, példánya lesz a testi-lelki -tisztaságnak, felmagasztosul előtte a nő és a jóbarát, tisztelettel -tekintenek rá írótársai: Vörösmarty, Bajza, Toldy stb., míg 1830-ban a -realismus ébredezésével le nem sújtja a halál. - -Az emberi szervezetben, idegrendszerünkben kell tehát lenni eszményi és -realis sajátságoknak: egyikünk jobban tud összefoglalni, általánosítani, -mint a másik, a ki alkalmasabb az intensiv munkára, a részletezésre, az -elemzésre; az első, ha nem tud símulni az uralkodó eszméhez, a -realismushoz, rosszul érzi magát, bomladozik, kicsapongó, részeges, -kártyás, tékozló lehet belőle, vagy a melancholia támadja meg, mint -Berzsenyi Dánielt a tízes években, vagy ingerült, ideges lesz, mint -Kölcsey, sőt a nagy Goethe és a mi Kazinczynk is. - -Sok ezer példa van az ellenkezőre is, midőn jeles, hírneves realisták -nem tudtak átmenni az idealismus világába. Tekintélyes elemző, bonczoló, -részletező túdósok, írók, költők, államférfiak felháborodva nézik az -idealisták bolond világát, józan és egyszerű okosságuk nem képes -átérezni kortársaik általánosító gondolkodását és elpusztulnak. Kitűnő -példa rá a _Bánk-Bán_ szerzője, Katona József, a ki felháborodva nézi -Kisfaludy Károly tragédiáinak fényes sikereit, pedig nem talál bennök se -cselekvényt, se jellemzést, csak hiú nemzeti dicsekvést, melyre a -csőcselék és hebehurgya ifjúság őrülten tombol. És a szegény költő haza -megy szülőföldjére, az italnak adja magát, elkölti a közpénzeket és -korán elpusztul. - -Nem akarom fölösleges példákkal szaporítva bizonyítgatni ez állítás -igazságát, úgy is bővebben kell még róla szólanom. Itt egy igen fontos -kérdésre kell még válaszolnom. Mikor nyilatkozhatik meg az új eszme, -hogy támad az idealismus? Annál inkább felelnem kell reá, mert szorosan -összefügg az előbb említett tüneményekkel. - -Mondottam ugyanis, hogy sok idealis szervezetű ember rosszúl érzi magát -a realismus alatt, hogy minden bántja, hogy bomladozik, hogy némelyik -megőrül, korán elpusztul vagy elpusztítja magát. De hát hogy támadhat e -jelenségből az idealismus? Ha az emberi cselekvésből akarnók -kimagyarázni e tüneményt, így okoskodhatnánk: Mi a realismus? Expansiv -munka helyett intensiv munka: mindenütt részletezés, elemzés, bonczolás, -szétmállás. Az ember nem rajong többé az általánosért, hanem a rész, az -egyed érdekli. A társadalom egésze nem lelkesíti többé, hanem a faj, a -törzs, az osztály, a testület, a család és saját magánérdeke vezeti -érzésében, gondolkodásában. Végre léha egyedekre bomlik szét a -társadalom. Idegesen, tehetetlenül egymagában áll az ember. A meddig van -egy kis erkölcsi összetartás a társadalomban, erőtlenül lézeng a -bomladozó idealista. Bárhová fordul, mindenfelé idegen elemekre talál, -rosszul érzi magát embertársai körében, sehol sincs otthon, mások se -látják szívesen. De a mint teljesen szétmállott a társadalom, mikor csak -léha egyedekkel áll szemben az idealista, akkor visszanyeri erejét s -minden téren legyőzi az egyedűl álló realistákat. Ez azonban alig -magyarázhatja meg az idealismus szabályos kitörését az egész világon. E -kitörésnek ugyan viszonyban kell lenni az emberrel; de hogy minő e -viszony, még nem tudjuk megmondani. Most csak azt tudjuk, hogy mikor az -individuumra zsugorodik össze a társadalom, tör ki az idealismus. Ez -történhetik hosszabb vagy rövidebb idő alatt. A Socrates előtti hullám -valamivel hosszabb mint 200 év, a Socrates kezdette hullám mintegy 260 -esztendő; a középkor legnagyobb hulláma 975-től 1490-ig tart, míg a -mostani 1816-ban kezdődik és napjainkban végződik. - -Roppant erős az idealismus napjaiban az eszményiség embere. Az idealista -e rendkívüli ereje megmarad jó ideig, egész a realismus ébredezéseig, -támadására megdöbben és visszariad a realista s meghódol az eszményi -ember merész fölléptére. Mikor a XVI. században Sztáray Mihály Tolnában, -Baranyában rövid idő alatt százhúsz protestáns egyházat szervezett, -munkájában sokszor egymaga állott egész katholikus hitközség elé, vitára -hívta fel a plébánost, a ki legtöbbször remegve állott ki a jövevény -elé, vagy igen sokszor jónak látta elmenekülni, Fenmaradt azonban egy -közmondásban annak emlékezete, mikor jámbor asszonyok egy teknő alá -rejtik a menekülő plébánost s a teknőn űlve nyugodtan dolgozgattak, hogy -elhárítsák magukról az üldözők gyanúját. - -De mikor azután ébredezik a realismus, mikor ez is erőhöz jut, -megváltozik a helyzet, csakhamar a realista lesz erős; gyönge és -gyámoltalan az idealista. Hogy régi példákkal éljünk, a XVI. század -utolsó negyedében az egész művelt világon gyarapszik a realismus, -mindenfelé nagy nemzeti egységre, centralisatióra törekszenek, az -egyházakban uralomra jut az orthodoxia, a nyelv terén lassankint -jelentkezik az orthologia, a grammatikában és helyesírásban a történeti, -etymologiai irány, a költészet és más művészetekben az ideálreál -akadémismusa, a társadalomban a születés aristocratiája, a gazdasági -életben a vagyon plutocratiája: ekkor a realismusnak, a nemzeti eszmének -hatása alatt mindenfelé győzelmes hadjáratot visel a catholicismus; a -jezsuiták híják vitára a protestáns papokat, a kik félelemmel térnek ki -e felhívásokra, 1600 körül Pázmány Péter jezsuita, a későbbi esztergomi -érsek, Magyari István sárvári prédikátort és jeles írót híja fel vitára, -a kitűnő férfiu azonban tagadólag válaszol, mert nem akarja lelke -csöndjét zavartatni. Valóban nem a lélek nyugalma volt az oka -félrevonulásának, hanem az eszme ereje. Már elgyengűlt az idealismus, -elfordult tőle az emberiség és e nyomott helyzetben nem mert kiállani a -jeles Magyari. A derék theologus és tanító Súri Mihály eltávozik -hazúlról, ha megtudja, hogy Pázmány Péter Komjáthra jön a Forgách-család -látogatására. Minek tér ki a jeles tudós az egyszerű jezsuitának, miért -szeretik a Forgáchok Pázmányt és jezsuita társait? Egyéni szervezetük -mellett az uralkodó eszme tette őket szeretetre, tiszteletre -érdemesekké, hatalmasokká és félelmesekké. Az eszme erősít bennünket s -ha nem tudunk vele haladni, gyöngék, tehetetlenek leszünk. A legnagyobb -lángész erőtlenül lézeng ilyen esetben s dúlt kedélylyel mereng vagy -dühöng szerencsétlen állapotán. Nekünk is van ily költőnk, kinek -vasidegei több mint harmincz év óta élet-halál harczot vívnak az -eszmével; míg mások könnyen összetörnek roppant nyomása alatt. Jean -Jaques Rousseau, a mult század e nagy gondolkodója és sentimentalis -költője, nem bírja ki az ébredező realismus nyomását és oly dolgokat -művel, melyekről mostani bírálói mintegy bomlott elme cselekedeteiről -beszélnek; Tassót, a _Gerusalemme liberata_ nagynevű költőjét, szintén -bomlottá teszi az ébredező realismus a XVI. század második felében, a -németek nagy Schillere nem bírja ki az idealrealismus delét, a nagy -nemzeti eszme központosító egységét, az erősödő realismus összetöri és a -sírba viszi gyönge testét. Tömérdek példával szaporíthatnók ez állítás -igazságát, minden egyes ember például szolgálhat reá: ügyvéd és orvos, -kereskedő és iparos, pór és munkás, csak úgy, mint a legnagyobb -államférfiú és fejedelem, költő és művész; csak életök részleteit -kellene pontosan ismernünk, érzésöket és gondolkodásukat kellene apróra -tudnunk. E tekintetben a legnagyobb tájékozódással szolgálnak az írók és -költők, mert műveikben le van téve, meg van örökítve érzésök és -gondolkodásuk világa s ha még hozzá szervezetöket is közelebbről -ismerjük, majdnem teljes bizonyossággal magyarázhatjuk életök folyását -és pusztulását. Meg tudjuk mondani, miért volt derült, vidám és jókedvű -az egyik, miért hideg, méla, unalmas a másik, miért virágzott az egyik -egészsége és volt silány, gyönge, szenvedő a másiké. - -Valaki azt vethetné ellenem, hogy kevésbe veszem az öröklést. Az utóbbi -harmincz év alatt roppant sokat írtak és beszéltek az öröklésről. -Különösen az orvosok a nemzedékek egész sorával hozakodtak fel, a kik -ugyanazon erkölcsi és testi hibákkal jöttek a világra és távoztak innét. -Nem csekély fontosságú ez az ellenvetés. Tény, hogy beteg szülőknek -sokszor hasonló betegségben hunytak el gyermekeik és unokáik. De sok -példát tudunk az ellenkezőről is. Tüdővészben elhalt szülőknek voltak -egészséges gyermekeik, a kik nagy korban és más betegségben hunytak el. -Általában úgy vagyunk az örökléssel, hogy a sok ezer meg ezer halál -közűl rendesen csak kevésre tudjuk alkalmazni ezt az okot; míg ha valaki -jól ismeri az erkölcsi világ törvényét és ezzel az ismerettel vizsgálja -elhunyt barátjainak és rokonainak életét és halálát, eddig nem sejtett -világosságban mutatkozik neki társainak, bensőbb barátjainak élete -folyása és elhunyta. A kik pedig megették kenyerök javát, a kiknek -adatott hosszabb időt élniök, bámulattal fognak visszatekinteni a -lefolyt 40–50 esztendőre: vissza fognak emlékezni a jó és rossz napokra, -s az erkölcsi törvény ismeretével meg tudják magyarázni, miért ment jól -vagy rosszul a dolguk. A nyolczvanas években, harminczhárom éves -korában, elhunyt jeles bölcsész, Guyau a pessimismusról szólva mondotta, -hogy egy új tudományt kell megalkotni, a népek értelmi egészségtanát és -az egyének értelmi gyógytanát. E nézet nem nagyon merész. Tény, hogy -tömérdek életunt és ideges ember van a mai realis társadalomban, a kiket -hideg vízzel, fürdővel, hegyi levegővel, utazással és más egyébbel -gyógyítgatnak, még pedig legtöbbször csekély sikerrel, az orvos urak; -mely betegségre azt sem lehet ráfogni, hogy örököltük, mert szüleink -épen nem voltak neki alávetve, hanem ha adunk valamit a történetre, ki -kell mondanunk, hogy a realismus okozza e gyűlöletes bajt, nem pedig az -orvosok és bölcsészek semmitmondó indokolása, hogy sokat dolgozunk, a -pénzt és szerencsét hajhászszuk, hogy sokat tudunk, mert tény, hogy épen -nem a sokat dolgozó, tudó és szerencsehajhászó egyének vannak e -betegségnek legjobban alávetve, hanem azon szép hölgyek és előkelő urak, -a kik épen azon törik szegény fejöket, hogy miféle mulatsággal, -szórakozással töltsék el a holnapi napot. De hát a sok orvos utána -mondja egyik a másiknak szavát, ítéletét s ott keresik a baj okát, a hol -nem találni. Pedig itt az ok az uralkodó realismus erkölcsi -tehetetlensége, korlátoltsága, aprózása, részletezése, mely -megakadályozza a lélek minden elánját, fenséges, magasztos -elragadtatását, szélesebb és korlátlanabb cselekvését. S e szörnyen -elterjedt betegség gyógyszere a közeledő idealismus lesz, mikor -tetemesen megfogyatkozik. Valószinű sejtelem, hogy testi-lelki bajaink a -legszorosabb egységben vannak az uralkodó eszmével, hogy a betegségek -nem véletlen okok következményei, hanem hogy e betegségeknek, kóroknak -épen az eszme és szervezetünk viszonya miatt van veszélyes hatásuk, s a -kiknek sikerül elhárítaniok a veszélyt, szervezetök és az eszme -egymáshoz való viszonyának köszönhetik. Sejtjük, hogy nem létezik -véletlen, hanem a mi történik szigorú corollariuma az eszme és -szervezetünk viszonyának. - -Fölmerül most a kérdés: mi hát az idealismus, mi a realismus? A -bölcsészek könnyen megfeleltek reá. Náluk régi megállapodás, hogy a -realismus csak azt ismeri el igaznak, a mit érzékeivel észrevesz, az -idealismus pedig az ész megismerő tehetségét vallja. A művészetek terén -is elég könnyű volt a válasz, bár sok hibát követtek el, kivált a -határok kijelölésében. Annál határozatlanabb lőn a felelet az erkölcsi -téren. Itt tömérdek hibába estek a fogalmak megállapításánál. Tény, hogy -a dolgok lényege előttünk ismeretlen, csupán a tünemények sajátságait -látjuk és ismerhetjük. Az idealismus és realismus lényegének -meghatározása összeesnék az eszmeerő mivoltának megfejtésével. Idáig -azonban még nem jutottunk. Most egyelőre meg kell elégednünk azon -eredménynyel, hogy teljesen tisztában vagyunk ama lelki állapotok -ismereteivel, melyeket idealismusnak és realismusnak nevezünk. Világosan -látjuk sajátságait, jellemvonásait, melyeket ezután nem zavarhatunk -össze. Idáig a realismus egyik vagy másik vonását az idealismus jegyei -között találhattuk. Fölfedezésünk után nem történhetik többé. Minden -gondolkodó, ha végig pillant az idők árjának képén, rögtön helyesnek -fogja találni az idealismus és realismus, s a harczukból származó -idealrealismus fő jellemvonásait. Ezek az emberi élet minden terén -egyszerre mutatkoznak, tehát a vallás és erkölcs, a nyelv, az irodalom -és művészet, a jogi, állami és családi élet, meg a gazdaság, ipar és -kereskedés terén. A föld egyetlen zuga, szeglete sincs kivéve alóla, -Londontól Tokióig, innen New-Yorkig nincs ember, a ki nem érezné az -eszmeerő hatását. Férfi és nő, ifjú és öreg, szegény és gazdag, gyönge -és erős, vad és civilizált mindnyájan hatása alatt állunk. Részben tőle -függ szerencsénk és szerencsétlenségünk. Ő a mi boldogságunk kovácsa. -Nincs módunkban szabadulni tőle, hihetőleg a halál sem fejt ki ölelő -karjaiból, s hogy a szentírás szavaival éljek: ő az, _in quo vivimus, -movemur et sumus_, benne élünk, mozgunk és vagyunk. A bölcsőtől a sírig -vezet bennünket. Édes szüleink ajkairól rendesen az eszme szózatát -hallja a gyermek, nevelői, tanítói az eszme irányadása szerint járnak -el, kedves könyveink, kedvelt olvasmányaink az ő szellemében írvák, -ebben szólalnak meg társaink, barátaink, sőt kedvesünk szerelmes -szavain, modorán is, megérzik az uralkodó eszme hatása, s ha bíró elé -kerülünk, ítéletét módosítja az eszme: máskép sújt az idealismus, máskép -a realismus idején, s ha politikával foglalkozunk, szervezetünk és az -eszme egymásra hatásánál fogva egyikünk liberális, másikunk radikális, -némelyik clericalis és conservativ lesz. Szüleink, társaink, barátaink, -szóval az egész társadalom rólunk való ítélete nem csupán saját -szervezetünktől, hanem kiválóan az uralkodó eszmétől függ. A kik -összefoglalni és magasabb szempontra tudnak emelkedni, azokat az -idealismus idején nagy eszű embereknek híják, tekintélyök messze hat s -nagy nevet hagynak hátra; míg a realismus napjaiban félszeg lelkeknek, -ferdeeszű embereknek mondanák őket; a kik pedig aprózni, részletezni, -elemezni tudnak, a realismus idején jeles orvosok, kitünő ügyvédek, éles -eszű bírák, alapos tudósok, derék tanárok, hírneves államférfiak, kiváló -gazdák vagy iparosok és kereskedők lesznek, míg az idealismus napjaiban -buta frátereknek, korlátolt és jámbor teremtéseknek, ügyetlen és -kicsinyes lelkeknek tartatnak, a kik sajnálatraméltók, de nem alkalmasak -valamely nehezebb feladat megoldására. - - - - -II. A VILÁGTÖRTÉNELEM BEOSZTÁSA. - -Hol vannak tehát az emberiség haladásának hullámai, melyekben az -idealismus legszélesebb látkörét fokozatos lassusággal a realismus -legszűkebb világa váltja fel; melyekben az idealismus legáltalánosabb, -legegyetemesebb, mondhatni végtelen eszmeköre a legléhább -individualismusra zsugorodik össze; melyekről mi könnyebb tájékozódás -kedvéért azt szoktuk mondani, hogy az elejök eszményi, közepök -idealrealis, a végök pedig realis? Ha vannak, pontosan ki kell -mutatnunk, mert senki sem hiszi el egyszerű állításunkra. Semmi se -könnyebb. Kissé unalmas a részletező, aprózó munka, de játszva -megcsinálhatja minden művelt ember. Régóta szokásban van a -világtörténelem tanulásánál időrendi táblákat használni. Nagyon -hasznosak a tanulónak, emlékezetébe vési az egyes fejedelmek, vezérek, -államférfiak, költők, művészek, tudósok, bölcsészek nevét, születése -vagy elhunyta évét, nem felejtkezik meg a nagy csaták és fölfedezések -napjairól, jeles művek és alkotások időpontjáról. - -Ily időrendi rendi tábla tehát rendkivűli segítség a történelmi hullámok -megállapításánál. Csakhogy a haladás felöleli az ember vallási, -erkölcsi, politikai, társadalmi, nyelvi, irodalmi, művészeti és -közgazdasági életét. A ki ily táblával kezében akarja megállapítani az -egyes hullámokat, ismernie kell a vallás, a bölcsészet, a nyelvek, -irodalmak, művészetek, társadalmak, országok történetét. Ha elég jártas -bennök, játszva megcsinálhatja ezt a nagy beosztást. Kivált ha tudunk -összefoglalni, a messzeeső tünemények közös jegyeit felismerni, talán -egy kis gyönyörűséget is fogunk benne találni. Lássunk tehát hozzá, -csupán az a baj, hogy nehéz e roppant anyagot egy kis keretbe szorítani. -Azért tömérdek jellemvonást kell félretennem, s a többit is csak nagy -körrajzokban, végtelen vonásokban jelezhetjük, mert különben az ismert -világ politikai és műveltség történetét kellene megírnunk, ami nem -kelletlen munka ugyan, de roppant sok időt nyelne el, úgy hogy fiatalabb -vállakra kell hagynunk. Azok könnyen megbírják. - -Első kérdés, hogy mit keressünk? Mindenekelőtt az idealismus tüneteit -kutassuk. Az idealismus összefoglalás, expansio, magasabb szinvonal. Az -emberek szeretnek általánosítani, rajongnak a bölcsészetért, különösen -az erkölcsi kérdések tetszenek, az eszmei, az erkölcsi, a történeti -tudományok ragadják magukkal a finomabb közönséget, a történetírók -nemcsak leírnak és elbeszélnek, hanem az események fensőbb okait -vizsgálják. Reformot követelnek az emberi gondolkodás, cselekvés minden -terén, különösen az erkölcs, a moral javulását sürgetik. Többé-kevésbbé -elhanyagolják a külsőt, nem adnak annyit a finom ruhára, fényes -étkezésre, drága butorokra, pompás ünnepélyekre. Különben is nagy bajok -állanak be a gazdasági téren, általános kereskedelmi és ipari pangás, -itt-ott szörnyű bukások; zajongnak a kereskedés, az ipar korlátjai -ellen. Többfelé követelik az ipar és kereskedés szabadságát. A nemzetek -kezdenek tetterősek, harcziasak lenni, a barbár nemzetek némelyike -megindul hazájából, kezdődnek a népvándorlások, jobb, boldogabb föld -keresése végett, a népek rajongó tisztelettel kezdik emlegetni egykori -nagyjaikat, ez a _hősimádók_ korszaka, dicsőítik az elmult fényes -időket. Nem az osztályok, a felekezetek, vidékek, hanem az egész haza és -nemzet, világ és emberiség érdekeiért rajonganak. Megvetik a nemzeti -elavuló szokásokat, erkölcsöket, meg akarják nemesíteni, újjá, -magasztosabbá kivánják tenni: a barátság önzetlen nemes érzés lesz, a -szerelem magas erkölcsi szinvonalra emelkedik, a nő eszményképpé válik s -kissé háttérbe szorul az érzékiség. A drámák és elbeszélések telvék a -lovagias, nemes, önfeláldozó jellemek magasztalásával, a hit, az -erkölcs, a hazafiság összeütközése a szerelemmel rendesen ez utóbbinak -bukásával végződik. A drámai jellemek epikusok, s az előadás lyrai -hangon folyik. Az emberek szónoki pathossal beszélnek, a szónokok -szivesen generalisálnak, nagy elveket hangoztatnak, a lyrai költők -többnyire megvetik a népies dalt, bölcsészeti, socialis, hősi ódákban -törnek ki, majd sötét satyrákban és érzelmes elegiákban öntik ki -fájdalmukat. A nyelvet új szókkal, sokszor idegen szólásmódokkal akarják -megnemesíteni, feszes, ünnepélyes, akárhányszor körmondatos vagy -túltömött mondatokkal írnak. Utóbb nagy ostromnak van kitéve az egyház, -a közoktatás, a nevelés, a közigazgatás és bíráskodás. A mint kissé -szűkűl az idealismus legszélesebb látköre s halványan ébredezik a -realismus, mindenütt az észszerűséget és az emberi méltóságot -hangoztatják. A vallásban háttérbe szorítják az érzéki elemet, a -szertartásokat, a külsőséget; némely protestans felekezet majd minden -szertartást eltörölt; megtámadják a nehezen érthető vagy érthetetlen -dogmákat, az oktatásban a szellem kiképzését sürgetik, sok tudást -követelnek a tanulótól, kit kemény, szigorú bánásmódban részesítenek a -szülők és tanítók, ha könnyelmű s nem akar tanulni; elhanyagolják testi -nevelését, a tanárnak soha sem elég nagy a tankönyv, mindig tud valamit -belédiktálni, a tanítást a definitión kezdi és azután támogatja -példákkal, elhanyagolja a szemléltetést, megveti a képekkel való -illustrálást. A jogi téren sürgetik a szabadságot és egyenlőséget, a -törvények észszerűségét, a szabadság kiterjesztését, a bureaucratia -hatalmának gyöngítését, az ügyvédek és bírák szeretnek a nagy elvekből -kiindulni, a részeket egységre visszavinni. - -De csakhamar ébredezik a realismus s utját kezdi állani az idealisták -módnélküli rajongásának. Visszaszorítja szélsőségeit s beáll az -idealrealismus, a nagy eszmei harcz, mely sokszor véres forradalmakat, -szörnyű pusztításokat idéz elő. Ez okozta Sulla és Marius borzasztó -kegyetlenségeit, általában a Kr. e. első század rémséges történeteit, a -Kr. u. III., IV., V., VII., VIII., XI., XII., XIII., XVI. és XVII. -század borzalmait, az 1789-iki és 1848-iki forradalmakat. Eleinte az -idealisták látszanak győzni e harczokban, utóbb azonban a realismus -hősei szorítják ki sánczaikból s minden téren győz a nemzeti egység. -Nagy hadvezérek, kitünő fejedelmek s az egész nemzet dolgozik ezen az -egységen, mely nagygyá, hatalmassá akarja tenni az országot. A melyik -erősnek érzi magát, más népek hódítására indúl, így tesznek Nagy Sándor, -Julius Caesar s az előtte és utána való híres római vezérek, az V. -században Attila, a nyolczadik században az arabok és Nagy Károly, a -XIII-ban a mongolok, később I. Napoleon és mások. De a hol nincs is meg -ez a hódító törekvés, mindenütt emelik a központi hatalmat, a törvények -rendesen centralisálnak, elnyomják a vidéket, nem törődnek érdekeivel, -követelni kezdik a nemzeti nyelvet, barbár időkben sokszor kegyetlenül -bánnak az idegen nemzetiséggel, tűzzel-vassal pusztítják az -eretnekségeket, embertelenül munkálkodik az inquisitio, vérrel viszik -keresztűl az egységes nemzeti érzést, gondolkodást. A vallás terén létre -jön az orthodoxia, a szigorú tan és fegyelem, a nyelvben az orthologia, -a nyelvtan- és helyesírásban a történeti és etymologiai irány, az -irodalomban az akademismus, a moralban eleinte a nemes, büszke, -önérzetes erkölcs, később gyarapszik az önzés, a szinlelés, a hazugság, -kinevetik az erkölcsi pathost, a tanításban sürgetik a módszeres -oktatást, a szemléltetést, a jobb bánásmódot az ifjúsággal, az orvosok -és némely paedagogusok megtámadják a sok tanítást, túlterhelést, az -egészség, az emberi test elhanyagolását, a szülők rajonganak a -zenetanításért, követelik a gyöngédséget, simaságot, udvariasságot -magunktartásában, az emberek határtalanul figyelmesek lesznek, gyűlölni, -megvetni kezdik az általánosítást, az események eszmei kapcsolatát. Az -efféle bölcsészeti, történeti és irodalmi munka nem tud figyelmet -kelteni. Csupán a concrét kérdés, tény, esemény érdekel bennünket; -virágozni kezdenek a természettudományi, statistikai, földrajzi, -régiségtani, könyvészeti, közgazdasági ismeretek, megkezdődik az -úgynevezett alexandrinismus, mikor roppant gyűjteményeket, nagyszerű -múzeumokat rendeznek be, végtelenűl szaporítják a tanszereket, tömérdek -tudóst és tanárt alkalmaznak, roppant munkássággal gyűjtik a régi -iratokat, hozzáfognak költséges kiadásukhoz, a történetírók csak festők -és elbeszélők, a lyra kezdi veszteni hangját, erejét; dallamos, -hangulatos, gördülékeny, de eszmétlen lesz; a vers technikája nagy -tökéletességre jut. Rendesen az idealrealismus alatt éri el tetőpontját -a drámai és eposi költészet. Ekkor élnek Homer, Aeschylos, Sophocles, -Euripides, Virgilius, Dante, Bocaccio, ekkor írják a Niebelungéneket, -Shakespeare, Corneille, Racine, Goethe, Schiller, Arany János és más -nagyok rendesen e kor szülöttei. - -Majd beköszönt a teljes realismus világa s azok a tünemények, melyekkel -az idealrealismus második felében elszórtan találkozunk, most teljes -uralomra jutnak. Egészen eltünik az erkölcsi és eszmei, az ember nem tud -összefoglalni, magasabb erkölcsi színvonalra emelkedni, mindenütt -részletez, apróz, drámái, elbeszélései finom lélektani elemzések, a -lelki állapotok rajzai vagy léha comicus és humoros történetek; olykor -kitünö vígjátékírók és elbeszélők támadnak, mint Aristophanes, Plautus, -Terentius, Ariosto, Macchiavelli, Lesage s mások. Bámulatos sikert ér el -az emberiség a képzőművészetek, a festészet, szobrászat és épitészet -terén. Számtalan jeles festő, szobrász, mérnök és építész dolgozik. -Nagyszerű középületek, gyönyörű paloták épülnek. Nem lehet elszámlálni a -tömérdek találmányt, melyek az emberi kényelemnek, anyagi jólétnek -szolgálnak, úgy hogy míg az idealismus az ember erkölcsi haladását, a -realismus az anyagi jólétet mozdítja elő. Az ipar és kereskedés hatalmas -lesz, a védvámok oltalma alatt roppant gyárak emelkednek, kitünő utakat, -csatornákat stb. készítenek. De másrészt ünnepelni, mulatni, -gyönyörködni, a szépség bájait és az izlés élveit felhasználni a -realismus idején tudjuk, csakhogy a jólét és szórakozás nem nyugtat meg -sokáig, fokozatosan gyarapszik az elégedetlenek, a rosszkedvüek, az -idegesek és a pessimisták száma, elgyöngűl, tehetetlen lesz az ember, -nincs lelki ereje, sokan a halál karjaiba sietnek a bajok elől, tömérdek -az öngyilkosság és végtelen a megbomlottak, az őrültek száma. És a -gyönge ember résztvevő, könyörülő tud lenni. Hallatlan mérveket ölt a -jótékonyság, gazdagok, szegények nagy áldozatokat hoznak az emberi -nyomor enyhítésére. A nagy részletezés, aprózás következtében -feltárulnak előttünk az emberi lélek rejtelmes sötétjei, hypnotismus, -telepathia és más titkos jelenségek gyakrabban mutatkoznak s míg a -középkor idealis századában egy Kálmán király kijelenti, hogy a -boszorkányokról, a kik nincsenek, említés se történjék, a realismus -idején máglyára viszik a tömérdek öregasszonyt és bomladozó elméjüeket -mint boszorkányokat. - -Nagyjából e jelenségeket keressük a világtörténelem folyamán. - -Engedje meg a t. olvasó, hogy áttekintésünket csak a jól ismert -történeti időktől kezdhessem. Egy-kettőt csak megemlítünk. Körülbelűl -1200-on túl kezdődik egy hullám, mely mintegy 900-ig tart Krisztus -előtt, tehát vagy háromszáz esztendeig. 1000 körül Dávid király -uralkodik, az idealrealismus idején hatalmassá teszi Zsidóországot, -megteremti a nemzeti egységet, támogatja a vallás orthodoxiáját, de már -megkezdi a fényes udvartartást, királyi palotát emel a Sion hegyén; -utána fia Salamon jut a hatalomra, a ki csak emeli a külső pompát, -testőrsereget állít, fényes templomot épít, gyönyörű érzéki költeményt, -az _Énekek énekét_ írja. Realis vonásaiból itélve ez időtájt, a X. -század első felében készülhetett a görög Homer _Iliása és Odysseája_. -Salamon halála után 975 körül, a realismus hatása alatt megbomlott -Israel egysége. - -A 900-tól 600-ig terjedő hullámról sem mondhatni sok jelentőset. A kor -eszményi kezdetén Joel, Amos, Illés próféták lépnek föl; a görög -Hesiodos költő tanító elbeszéléseket ír, a nyolczadik század közepén, -tehát ideal-real időkben Samos szigetén művész iskola virágzik, -emelkednek az olympiai, megkezdődnek a nemeai játékok, másrészről nagy -hadjáratok mindenfelé, Assyria kiváló hatalom lesz, ugyanakkor -Zsidóországban Izsaiás próféta (740–700 körül) mint egy napkeleti -Juvenalis lép föl. A realismus haladásával Sargon Khorsabadban palotát -épít, Cyprus szigetén diadaloszlopot emel, mely most Londonban van, -gyarapszik a hajózás, Korintban háromsoru evezős-hajókat készítenek, -virágzik a költészet és zene; 721-ben a chaldaeusok megfigyelik a -napfogyatkozást, 670 körül Pheidon király Aegina szigetén felállítja az -első európai pénzverdét, Assurbanipal Kujundsikban könyvtárt és palotát -emel. - -A hetedik század közepén túl mutatkoznak az új hullám idealistái, új -korszak hajnala virrad, mely mintegy 420-ig, vagyis kerekszámmal -harmadfélszáz esztendeig terjed. Ekkor számos lyrai költő lép föl a -görögöknél, mint Tyrtaeus, Mimnermus, Stesichorus, Sappho, Alkaeus, -utóbb Arion, Simonides; Pittacus, Thales, a hét görög bölcs, utóbb -Pythagoras; ugyanekkor az erkölcsi érzés fölébredésével Solon, Zaleukos, -Dracon szabályozzák a törvényeket, a zsidóknál Jeremiás írja halhatatlan -siralmait, szabályozza a Jehovah tiszteletét. Indiában Buddha új vallást -alapít, Chinában utóbb Confucse és Laocse hirdetik tanaikat, működésük -azért a hullám realisabb szakába esik. Az idealrealismus a görög -tragédia legfényesebb korszaka, ekkor él a három nagy tragikus. Az első -Aeschylus (525–456), ő a legeszményibb, jellemei emberfölöttiek, majdnem -félistenek, utána jön Sophocles (496–405), kinek jellemzés-módja nemes -emberi, utolsó Euripides (480–406), már jóval realisabb. Ez időben él -Pindar (552–444), a magasztalt lantos is, ő az idealreal második felének -erőteljes, fenséges, de kissé dagályos lyricusa. 490 körül vannak a nagy -perzsaháborúk, a görög dicsőség halhatatlan emlékei, Miltiades, -Aristides, Themistocles és más jeles vezérek, Rómában Coriolanus. - -Az ötödik század második fele a realismus kora. Pericles vezeti 429-ig -Athen ügyeit, virágzik a tudomány és művészet, az ipar és kereskedés. -Gyönyörű épületek emelkednek, csupa kéj és élvezet jelentkezik a társas -életben, terjed a demoralisatio, szerepelnek az Aspasiák, léha, -sophisticus bölcsészet az uralkodó, elbeszélő lesz a történetírás, ennek -remeke Herodotos (484–428?). Phidias teremti gyönyörű szobrait -(488–432). - -De mikor legmélyebbre sülyedt az erkölcstelenség, egyetemes lőn a -léhaság, frivol egyedekre mállott szét a társadalom, ébredezni kezdett -425 körül az eszményiség, új hullám kezdődött, mely körülbelül 150-ig -tartott. Egyike a legérdekesebb hullámoknak. Nagy mozgalom támad a -szellemi és erkölcsi élet minden terén, legnagyobb, legmélyebb a -bölcsészet világában. Legelső Socrates (467–399.) Tanai főleg az -erkölcsi életre vonatkoznak, s azért áldozatul esett, ellenségei -vallásos ürügy alatt méregpoharat itattak vele. Tanítványa a nagy -idealísta Plato (428–347.) ma is az eszményiség legcsodáltabb bölcsésze. -Aristoteles (385–322) már az idealrealismus nagy és évezredeken -keresztűl ünnepelt mestere. Plato csupa eszme és magas szárnyalás; -Aristoteles az eszményt a valóval egyezteti, lehetőleg positiv alapokon -építi fel bölcsészetét. Epicurus (342–270) már tetemesen az érzéki felé -hajlik, bölcsészete kiválóan a gyönyör, az élvezet philosophiája; -ugyanakkor Zeno a Stoa bölcsészetet alapítja, mely a férfias, önérzetes, -büszke aristocrata moralt hirdeti, melylyel mindig találkozunk az -idealrealismus idején. A büszke gondolkodó azonban nem bírja ki a -gyarapodó realismus nyomását s önmaga vet véget életének. Utánok a -realismus erősbödésével mindig sülyed a bölcsészet tekintélye. Bár az -egész görög világ tele van velök, nagy részök genialis fecsegő, -szellemes vitatkozó, a kikben hiányzik az erkölcsi alap, úgy hogy 150 -körül, az idealismus ébredésével Cato kiűzeti őket Rómából. -Eszményisége, vallásos-erkölcsi érzése nem tűrte ezek léhaságát. - -A szónoklat szempontjából is nagyszerű ez a hullám. Az ideal-realismus -hajnalán ott van a nagy Demosthenes (384–322), talán a világ legnagyobb -szónoka. Mélyen megható a jeles férfiú harcza, philippicája Macedoni -Fülöp ellen. A szabadság apostolának azonban buknia s Fülöp királynak -győznie kellett, mert az idealreal egysége, nemzeti központosítása, -hatalomvágya csak Macedonia fejedelmében talált kielégítést. E király -fia, Nagy Sándor alatt éri el a görög hatalom a legmagasabbat: Európa, -Ázsia, Afrika meghajlik a világbíró fejedelem parancsára. Rövid 13 évi -fejedelemség után meghal és a roppant birodalom, melynek oly csekély -összetartó kapcsa volt, az erősödő realismus nyomása alatt széthullott. -Az egyes országokat vezérei kapták, kik a görög és a helyi nemzeti -szellem, továbbá az ipar és kereskedés segélyével életrevaló -fejedelemségeket alkottak. A Ptolomaeusok Egyptomban Alexandria -városában könyvtárakat, muzeumokat, s egész tudós világot teremtettek, -melynek hire-neve mindenfelé elterjedt, de mivel a realismus nyomása -alatt hiányzott benne az eszme, ez az ifjító erő, még ma is -alexandrinismusnak nevezik azt a költői és tudós szellemet, mely realis -aprózás, kutatás, átírás, melynek költészete lágy, hangulatos, könnyed, -gördülékeny verselés erő és szenvedély nélkül, mely azonban főleg a -vígjáték és víg elbeszélés terén remekműveket is tud teremteni, példáúl -a rómaiaknál épen ekkor élt Plautus és Terentius. A realismus szülöttei -Aristophanes, Molière, Lesage és mások. A Kr. e. III. és II. század -tömérdek tudóst mutat fel, számos grammatikus, kritikus, mathematikus, -csillagász, természettudós stb. lép föl. Szeretik a pompát és a fényt, -még 215-ben Rómában törvényt hoznak a nők fényűzése ellen, de csakhamar -senki sem tartja meg, gondoskodnak a kényelemről, a díszes és alkalmas -épületekről, 189-ban kezdik a római utakat kövezni, a birodalomban -katonai és kereskedelmi utakat készítenek, még a svájczi Simplonon -keresztül is; kőhidakat, circusokat, amphitheatrumokat, fürdőket -építenek, kiszárítják a pontini mocsárokat. A katonaságnál a zsoldos -hadakat alkalmazzák úgy mint a XV. században a condottieriket, pedig -aránylag keveset harczolnak. A Krisztus előtti harmadik század tele van -Róma, Carthago és más népek harczával, de már a II. század első felének -nagy realismusa vagy csöndes, vagy jobbadán felszabaditó -szabadságharczokat visel, mint a zsidók a Macchabaeusok alatt Antiochus -Epiphanes ellen. - -A Kr. e. 150-től a Kr. u. 180-ig, tehát majdnem háromszázötven -esztendeig terjed a következő hullám. Az elején föllép az idealismus, -erőhöz jut az erkölcsi érzés, Cato kiüzeti a görög sophistákat; a művelt -római világ a görög irodalmat, a hellen klassikusokat tanúlmányozza, -feszes, ünnepélyes stilusban írnak, Cicero a nagy szónok még az -ideal-real első felében is hatalmas körmondatokban beszél. Polybios -történetíró az idealismus elején eszmei kapcsolatokat, fensőbb okokat -keres előadásában. Az idealrealismus alatt nagy költők és történetírók -lépnek föl. Virgil írja Aeneisét, Horatius ódáit és gyöngéd satyráit, -Livius Róma történetét; nagy hadvezérek szörnyű harczai folynak; -megalapítják a birodalom egységét és kiterjesztik határait, mindenfelé -római gyarmatok lepik el a meghódított országokat: Hispaniát, Galliát, -Italiát, Pannoniát, Észak-Afrikát latinizálják. A realismus alatt a -birodalom aranykora folyik, már az első században Kr. u. egyes jó -fejedelmek mint Titus, _az emberi nem szeretete és gyönyörűsége_, de -Nervától és Trajantól egész Antoninus Piusig és Marcus Aureliusig -96–180-ig csupa jó császár uralkodik, alattok az anyagi jólét roppant -emelkedik, mindenütt tudomány, pompa és fény; virágzik az ipar és -kereskedés. - -180 után kezdődik egy új hullám, mely majd 600-ig tart. Vége a békének, -mindenfelé megindúl a harcz. Diocletián, Nagy Konstántin, Julián, Nagy -Theodosius alatt és tovább tart az idealrealismus, míg 395-ben a -gyarapodó realismus nyomása alatt ketté mállik a nagy birodalom, keleti -és nyugoti részre: hisz keletet soha sem tudták a rómaiak latinizálni, -ott a görög műveltség uralkodott; 476-ban teljesen összeomlott a -nyugot-római birodalom, s a barbarok foglalták el egyes részeit. A -hóditók csekély száma azonban a VI. század realismusa alatt nem volt -elég erős a romanizált országok germanizálására, műveletlenségök nem -tudott oly szörnyű kegyetlen lenni, sőt, mint a longobardok, aránylag -békésen éltek az italok mellett s hamar beolvadtak a meghódított népbe. -Ezért maradt meg Gallia románnak, Hispania spanyolnak, Italia olasznak. -Míg Pannonia teljesen elvesztette latinságát, mert már az idealismus és -idealrealismus idején a barbarok kezébe kerűlt. – Az idealismus alatt -rohamosan terjedt a keresztyénség, az idealrealismus alatt pedig kitünő -egyházi férfiak állottak az élén, szent Athanáz, szent Jeromos, szent -Ambrus és mások. Óriási harczot vivott egymással az arianismus és -catholicismus, míg végre a római orthodoxia legtöbb helyen -győzedelmeskedett. A VI. század a realismus kora, mindenfelé az anyagira -és érzékire veti magát az emberiség, különösen a kelet-római császárság -az élvek és gyönyörök, a pompa és fény tanyája. - -A hatodik század végén Nagy Gergely pápával kezdődik az idealismus, s -nagy munkásságot, reformot fejt ki, Ethelbert kenti király alatt az -angol földön hirdetteti a keresztyénséget, átalakítja, komolylyá, -fenségessé teszi az egyházi éneket; mindenfelé felébred a vallásos -rajongás, tömérdek a szent ember, Spanyolországban 601-ben Reccared -király a kath. hitre tér, Autharis király alatt 600 körül a longobardok -lépnek át a kath. egyházba. A realismus nyomása alatt szétmálló frank -birodalmat 613-ban egyesítik, 611-ben Mohammed próféta lép föl az arabok -között, új vallást hirdet, melynek kevés a dogmája, mert már az -idealismus látkörének szűkűlésével, a skepticismus napjaiban kezdődött; -az idealismus nyomása alatt kitör a görögöknél a képrombolás a -nyolczadik század első felében, maga Isauri Leo császár (826) áll az -élére, míg végre 787-ben az idealrealismus orthodoxiája visszaállítja a -képtiszteletet. E század elején az arabok már egész Észak-Afrikát és -Spanyolországot hatalmukba kerítik, 800 körül az arab és frank hatalom, -Harun-al-Rasid és Nagy Károly képviselik az idealrealismus nemzeti -egységét, központosítását, de a kilenczedik század gyarapodó realismusa -megbontja a birodalom egységét, külön országokra bomlik szét -nemzetiségek szerint, s a tizedik században aránylagos jólét uralkodik, -különösen a spanyolországi araboknál bámulatos a civilisatio, a fény, a -pompa, a tudomány pártolása, az ipar és kereskedés virágzása; de nagy az -érzékiség, a családi és magánérdek is. Általános a léhaság, egyetemes a -római pápák és püspökök erkölcstelensége, az egész keresztyén és arab -társadalom kéjelgése. - -A X. században 975 körűl jelentkezik megint az idealismus. Ezer körűl -megindúl a nemzetek tettereje, harczkedve, az angol partokon lakó -dánokat legyilkolják az angol-szászok, kik a realismus alatt békében -laktak egymás mellett, Dél-Itáliában megjelennek a normann kalandorok, -Nagy-Kanut, Svéd-, Norvég- és Dánországban elterjeszti a -keresztyénséget, Szent István Magyarországban; a lengyelek is -katholikusok lesznek. Az idealismus rajongása kifejleszti a -lovagvilágot, a lovagok eszményi szerelmét, a szerelmi törvényszékeket. -A XI. század második felében megkezdődnek a keresztes hadjáratok, számos -szerzetes- és lovagrend keletkezik, utóbb megjelenik az idealrealismus -alatt a nemzeti egység eszméje, minden ország egységre, önállóságra -törekszik, az egyházban is egységes hatalmas orthodoxia jut uralomra, -tűzzel-vassal pusztít az inquisitio s körűlbelűl a XIII. század végeig -túlsúlyban van mindenütt az egyházi hatalom; ezután a gyarapodó -realismus lassankint gyöngíti, erősödnek a nemzeti egyházak, a terjedő -demoralisatió megpuhítja a pápai hatalmat, az egyházi mindenhatóságot, -erősbíti a világiakat. A XI. és XII. században sok idealista -bölcsészszel és szabadabb gondolkozóval találkozunk nyugaton úgy mint az -araboknál; a XIII. században már mindenütt győz az orthodox tan s a nagy -aquinói Szent Tamás biztosan megállapítja a theologia scholastica -tanait. Az idealismus költészete még hideg ünnepélyes és elmélkedő, de -már az idealrealismus alatt Dante, Petrarca, Boccacio az olaszoknál, -Wolfram von Eschenbach, Gottfrid von Strassburg, Walter von Vogelweide -és mások a németeknél, Chaucer az angoloknál, hatalmassá teszik a -költészetet; míg a XV. század realismusa mindenfelé emelte a jólétet, az -ipart és kereskedést; a XIV. században többnyire még csak fényes -templomok és középületek emelkednek, a XV.-ben gyönyörű paloták is. Már -a XIV. században megindúlt a gyűjtés munkája, a XV-ben megvizsgáltak -minden zárdai könyvtárt s keresték a classicus ókor kéziratait. Eszméjök -ugyan nem volt a tudósoknak, léha jellemtelen népség vala, mely a -kutatásnak és zsebének élt; de roppant érdemeik vannak a becses müvek -megmentéseért. Bámulatos haladást mutatnak a képzőművészetek is, a -festészet, a szobrászat, az építészet világhírű mesterek alkotásaival -dicsekedhetett. A realismus aránylagos békéje kedvezett nekik, -mindenfelé kiverték a hóditó és idegen hatalmakat, Hunyady János a -törököket, a francziák Jeanne d’Arc és mások alatt az angolokat, -Spanyolországból az arabokat, Oroszországból a mongolokat; sokfelé -zsoldos és rendes hadsereggel segítettek magukon a fejedelmek, hisz a -realismus sokat költ a katonaságra, a haza védelmére, bár maga ritkán -harczol. - -1490 körül újra jelentkezik az idealismus és egy 1710-ig terjedő -hullámot kezd meg. A realismus erkölcsi léhasága ellen egy Savonarola, -egy Luther, Loyola, Kálvin és mások nagy számmal lépnek föl, később a -protestánsok eltörlik az érzéki szertartások legnagyobb részét, -eltörölnek néhány dogmát, az unitáriusok megtámadják magát a Fiú -istenségét is, sőt a szombatosok, a zsidózók, a régi izraelita -szokásokat honosítják meg. - -De már a század közepén ébredezik a realismus, erőt gyűjt a katholikus -vallás s borzasztó vérengzéssel sürgeti a réginek visszaállítását. E -vérengzés a westphali békéig, 1648-ig tart. Ez időtájt mindenfelé -emelkedett a fejedelmi, a királyi hatalom, mert az idealrealismus -nyomása alatt a központot, a kormányt szeretjük támogatni hogy teremtse -meg a nemzet egységét és nagyságát. - -Még egyszer megujul az idealrealismus végén 1680. körűl a harcz, az -üldözés, hogy azután vagy megszűnjék, vagy enyhüljön. A nemzetek -politikai története szorosan összefügg az egyházival. A XVI. század -hetedik tizedétől kezdve erős akaratú fejedelmek és vezérek, mint egy -II. Fülöp, Erzsébet, Báthori István, Gusztáv Adolf, Wallenstein, Bethlen -Gábor, Richelieu és mások dolgoznak a nemzeti egységen, utóbb Cromwell -és XIV. Lajos uralkodásának első felében. A realismus alatt fogynak a -háborúk, XIV. Lajos, XII. Károly támadó hadjáratait siralom követi. -Ilyenkor szerencsétlenűl szokott járni a támadó fél, az idegen hódító -rendesen kiveretik, mint nálunk a török, kit a XVII. század második -felében egyik csapás a másik után ér. Az irodalom terén nagy mozgalmat -teremtett az idealismus. A külföldön és nálunk is, divott a satyra, a -felháborodás és a gyűlölet hangja, lovag- és pásztorregények eszményi -hősei mulattatják a közönséget, Tasso gyönyörű eposban beszéli el a -lovagvilág keresztes hadjáratát; de már a XVII. század első felében egy -Cervantes kedves humora örökös nevetés tárgyává teszi a vakmerő lovagot -és kisérőjét: Don Quijotot és Sancho Pansát. 1600 körűl írja Shakespeare -halhatatlan drámáit, nálánál reálisabb a későbbi Corneille, még -reálisabb és érzékibb: Racine. Szintén erősen realis Milton éposa: _Az -elveszett paradicsom_. Csekélyebb jelentőségű, de szintén nagyon érzéki -Gyöngyössy István elbeszélő költészete. Ugyanekkor a vígjáték nagy, -talán legnagyobb mestere Molière virágzik. Az idealrealismus alatt a -XVII. század első felében virágzik a két nagy bölcsész: Descartes és -Baco, utóbb a realis Hobbes s később az egészen realista angol Locke. - -A XVII. század folytán bámulatos haladást tesznek a természettudományok, -mindenütt fejedelmi pártolással emelkednek a fényes tanintézetek, -muzeumok, gyűjtemények, hatalmas középűletek és paloták. Colbert -franczia miniszter a védvámok segítségével meghonosítja a legkülönfélébb -iparágakat, Anglia, Hollandia és más országok roppant gazdagságra -tesznek szert. Az emberiség az anyagira vetvén magát, aránylag -mindenfelé jólét uralkodik. Fejedelmek, országok, városok kitünő utakat -és csatornákat, a vízi és szárazföldi közlekedés eszközeit teremtik. A -realismus hatása alatt erősen érzéki lesz az ember, bámulat és égő -kívánság tárgya lesz a női szépség, a kik tehetik, rémes összegeket -áldoznak a divatra, pompára, mulatságok- és más ünnepélyekre. - -Mindezek lassankint hanyatlanak 1710 körűl. Az emberiség kezd -átváltozni, megjenik az idealismus. Undor, megvetés tárgya kezd lenni az -érzékiség, a családi élet bomlása; hozzá fognak a nemesebb erkölcsök, a -férfiasb magatartás dicsőítéséhez, a léha erkölcstelen irodalom lassú -lépésben átalakúl, megkezdődik az érzelmesség, a sentimentalismus, a -rajongó hang; később szeretni kezdik a feszes, ünnepélyes, pathetikus -irályt, némelyek túltömött körmondatos szólamokban édelegnek. Voltaire -1720 körűl készíti Henriadeját, egy patriotismussal áradozó epost, minő -Firduszi _Sahnáméja_ 980 körül és Vörösmarty _Zalán futása_ 1824-ben. -Klopstock ódai hangon irja nagy költeményét a _Messiást_. Utóbb Diderot, -D’Alembert és mások teljes irodalmi, vallási és politikai reformokat -sürgetnek, mindenhatónak tartják az emberi észt, mely át tudja alakítani -a világot, elterjed ez a bölcsészeti világnézet, mely a papok csalásának -tekinti a vallást, a fejedelmeknek és tányérnyalóiknak az állami -hatalmat. Az idealismussal járó anyagi bajok sem maradnak el. 1720-ban a -Misisippi-féle, 1730-ban bekövetkezik a borzasztó Law-féle bukás, a -köznép, a pór sorsa foglalkoztatja a fejedelmeket és államférfiakat, -támadnak az oeconomisták és physiocraták, utóbb mindenfelé a kereskedés, -az ipar, a gazdaság szabad fejlődését, a védvámok törlését kezdik -hangoztatni, mi magyarok is zúgolódunk az osztrák vámok ellen. 1770 -körül teljesen beáll az idealrealismus, megindul teljes erővel a két -eszme harcza, az írók egy része még erősen idealis, a másik már -realisabb, szereti a nemzetit, majd egyezteti a kettőt. Nálunk Kazinczy -és mások túlzó idealisták, vakmerő nyelvujítók, a kik az idegen -szólásmondók meghonosításától sem riadnak vissza, Dugonics szereti a -magyarost tárgyban és hangban, de ízetlen, még sok benne az idealismus. -Gvadányi huszártábornok, a _Peleskei nótárius_ szerzője, már erősen -reális. Külföldön is mindenütt jelentkezik a két eszme arcza. Burns -gyönyörű dalokat tud írni, de nem veti meg az eszmét sem; Goethe dalai -is kedvesek, elég bensők, melegek, de 1773-ban még _Werther keserveit_, -ezt a sentimentalis novellát irja. - -1789-ben kitör a rémes franczia forradalom, a szellemek harcza dúl -mindenfelé, nálunk is mutatkozik a rendkívüli izgatottság, de már -1795-ben mindenütt tért veszít az idealis elem. Napoleon összetöri a -forradalom nyomait, nálunk vérpadra és börtönbe hurczolják -Martinovichékat, a művelt nyugaton kezdenek rajongni a catholicismusért, -Chateubriand könyve, a _Génie du christianisme_ óriási sikert arat; az -egyházban uralomra jut az orthodoxia, a nyelvben az orthologia, -virágzanak a természettudományok, Napoleon hódító hadjáratai bámulatba -ejtik a világot, mindenfelé a nemzeti egység érvényesűl, hogy 1800 után -helyet adjon a realismusnak, melynek a század első tizedében számos -jelével találkozunk. Míg 1800 körűl Révai etymologiai és történeti -alapon építi fel a magyar nyelvtant, Verseghy 1805-ben hátat fordít -multjának, _Rikótijában_ kigúnyolja a classicismust, tótosnak mondja az -ikes igéket s velök a _Halotti Beszédet_, követeli a szokásos, a -köznyelv irodalmi használatát, behozza a kiejtési alapon álló -helyesírást. Érvényesűl a magyaros egyszerű írásmód, külföldön is -realisabb lesz a bölcsészet, grassál az úgynevezett német romanticismus, -szeretik a népiest, a mesét, a a mondát, az exotikus és keleti -históriákat, hallatlan könnyű a verselés, terem a tömérdek vers, -páratlanúl ki van fejlődve a vers technikája. Az emberiség elveszti -tetterejét, csak a védelemben erős, azért összetörik a győzhetetlen -Napoleont, általános az érzékiség, bomlik a családi élet, örökös -evés-ivás, mulatság, szórakozás és munka az élet. Idegesség és -mesmerismus, a mai hypnotismus, mysticismus s lágy pietismus foglalja el -az emberi kedélyt. - -1815 után újra kitör az idealismus, az egész világ eszelősködik, _totus -mundus stultisat_, mint I. Ferencz király mondotta. A realismus végén és -az idealismus hajnalán nyugtalankodtak az olaszok; taliánokkal teltek -meg az osztrák börtönök és casamaták, mint az olasz költők, a magyarok, -németek, francziák, angolok s a művelt világ minden népének költészete -nagy lelkesedéssel hangoztatta az új időket. Hugo Viktor, Leopardi -nagyszerű, fenséges ódákkal tiltakoztak a letűnt napok hitványsága -ellen, Vörösmarty ostorozta a gyáva kort, Kisfaludy Károly, Bajza s -mások mindig ünnepélyes és érzelmes hangon szólanak a hazáról; az írók -regényeikben eszményítik a szerelmet és barátságot, magasztos egyéniség -lesz a nő, a kinek szerelme megjavítja a férfit. A mint ébredezik a -realismus és beáll a reform-idealismus, úgy 1830 felé, rajongani -kezdenek lord Byron zsarnoktipró költészetéért; gr. Széchenyi kimondja, -hogy Magyarország nem volt, hanem lesz, s a költők többnyire abban -hagyják a letűnt idők erényeinek dicsőitését. De még az idealrealismus -első felében is szertelenül szoktak jellemezni, a drámai ellentétet, az -egyén belső ellenmondásait még nem igen tudják megcsinálni, nagyszerű, -csapongó meséket képzelnek ki, melyekben szélső jellemek szerepelnek. -Így dolgoznak Dumas, Sue, Jókai és mások. Petőfi azonban már a negyvenes -években meleg dalokat teremt mint Heine, csakhogy mindkettőben még élég -erős az idealismus, hogy sokszor gúnyban, éles ellentétek keresésében -törjenek ki. Annál realisabb Arany az idealrealismus második felének -legnagyobb költője. A nemzeti egység, a nemzeti nagyság lebeg előtte, -_Toldijában_ még erős az eszményi, azután realisabb lesz, a mi _Buda -Halálában_ szembetünő, s még jobban szemünkbe tűnik _Toldi szerelmében_. -Arany már panaszkodik, hogy a hetvenes években kosmopolita lesz a magyar -költészet. Így kimondva, nincs elég világos értelme, mert mi sem -magyarosabb mint a realismus, hisz a költő csak azt rajzolja a mit lát, -hall és érez; de nagyon igaz, ha úgy értjük, hogy az idealrealismus -hanyatlásával megszűnnek a költők a nagy nemzeti eszméket énekelni. -Arany panasza felhangzott a külföldi irodalmakban is, hol szintén csak -így van értelme, a hogy magyaráztuk. Tizenöt év óta a világirodalom -összes termékei között alig jut eszembe olyan alkotás, mely tartósb -becsével kiállhatná az idők változását: a lyra kedves, benső és -hangulatos dalokból, a regények, novellák vagy érzéki élet rajzai, vagy -léha és béna meg mystikus jellemek bemutatása, vagy finom lélektani -elemzések, minőket Bourget, Maupassant, s nálunk is többen adnak. - -A hullám legnagyobb sikereit a politikában aratta, a harminczas években, -az idealrealismus hajnalán megkezdődött a nemzeti egység harczias -föllépése, 1848-ban általános összeütközés volt a két eszme képviselői -között, melyben az idealisták mindenütt kudarczot vallottak. Az ötvenes -és hatvanas években Tocqueville, Laboulaye, Eötvös és számosan meg -akarták menteni az eszményi és a szabadságot, törekvésök azonban füstbe -ment, összetörve vagy megbomolva hunytak el, mert a nemzeti eszme létre -hozta mindenfelé az egységre és nagyságra törekvést, nagy háborúk -segélyével megszületett az olasz, a német, a magyar egység, míg a -realismus gyarapodásával az alkotó részek kezdtek érvényre jutni: -Angliában a gyarmatok, Irország, Skóczia és Wales, az északi félszigeten -Svéd- és Norvégország, Ausztriában az egyes tartományok bomladoztak; -Törökország elvesztette balkáni provinciáit, mindenütt fölemelik -szavukat a nemzetiségek, s egyes apróbb kedvezményeket, legalább is -elnézőbb bánásmódot vívnak ki maguknak. - -A mi a vallást illeti, 1815 után az emberiség az Isten és erkölcs -nemesebb, eszményibb hangját kezdi fölemelni és érvényre juttatni, ezzel -győz a katholikus egyház, unio-törekvések mutatkoznak mint mindig a -realismus végén s az idealismus hajnalán; utóbb a harminczas években a -szabadabb gondolkodást pengetik az egyházban, jelentkezik a -rationalismus és skepticismus, megtámadják az egyes dogmákat és -szertartásokat; de már a negyvenes években követelőleg lépett föl az -orthodoxia, bámulatos erőre tőn szert az ötvenes, hatvanas években, ezt -betetőzte a vatikáni zsinat, mely kimondta a pápa csalhatatlanságát, -kárhoztatta a liberalis gondolkodás tanait, elfordult az úgynevezett -szabadelvű katholikusoktól. IX. Pius halála után a realismus hatása -alatt a szelid és okos realista, XIII. Leó jutott a pápai trónra, a ki -az eszmének engedve, megszüntette a jezsuiták befolyását, lazította a -szigorú és merev egység és orthodoxia kötelékeit, megengedte a szláv -liturgiát még a latin katholikusoknak is, szóval mindenütt okos -engedékenységgel kormányoz. - -A bölcsészet 1820 körül Hegel nagy népszerűségével a szélső idealismus -utján haladt, sok tanítványa mindenfelé elterjesztette a művelt világon, -de már az ötvenes években leszorította a régi Herbart és a franczia -Comte, a ki rendkivűli befolyásra tőn szert; a hetvenes évek vége felé -azonban hanyatlott, a tudósok nem mutattak érdeklődést a bölcsészet -iránt. Csak most pár év óta kezdenek vonzódni feléje. – Hanem annál -nagyobb sikert arattak negyven év óta a természeti és más realis -tudományok, a találmányok és fölfedezések csodálatos sikereiről nem -lehet eléggé beszélni, a képzőművészetek, az ipar, a kereskedés -virágzása hallatlan mérveket öltött. De elértük s megéltük a realismus -mind azon sajátságait, melyekre újolag ki kell törni az idealismusnak. - - - - -III. AZ EMBERISÉG POLITIKÁJA. NEMZETI EGYSÉG ÉS NEMZETISÉGI TÖREKVÉSEK. - -I. Az emberiség oly társas lények összege, a kik törzsek, fajok szerint -csoportosulnak és élnek együtt, társadalmat, nemzetet, országot -alkotnak. A mult század jeles gondolkodója, Rousseau, az idealismus -bölcsészeti világnézetével azt képzelte, hogy az emberek közmegállapodás -szerint alkotják meg az államot, pedig belészületünk és vele megyünk az -eszme nyomása alatt. Az eszme két árama: az idealis és realis s e -kettőnek küzdelme az idealrealismus, rendkívüli befolyással van állami s -így politikai életünkre. Az idealismus napjaiban rajongunk a világ és -emberiség, a haza és nemzet fogalmáért; a realismus napjaiban a vidék, a -felekezet, a törzs, a faj, a család érdeke az uralkodó s mindenekfölött -a magunk java. Ilyenkor főleg a rész az uralkodó, a szülőföld lelkesít, -nem sokat törődünk a haza javaival. E két szélsőség között foly le a -közép, az ideal-real, mikor a két eszme küzd bensőnkben és küzd a -társadalomban is. Az idealismus összefoglalását nyomja a realismus -szükebb térfogata és főleg a haza, a nemzet fogalma nyer vele. Az -idealis hazafi lelkesedik az észszerű, a szabadabb nézetekért, a nemzeti -nagyság és szabadságért, a realista pedig nemzetivé, a magyar hazát -magyarossá akarja tenni, a németet németessé, e két erő küzdelme szüli -azután a nemzeti nagyságot és egységet, hódításra, terjeszkedésre -csábítja a nemzetet és vezéreit. Ilyenkor minden egyes polgár a központ -emelésén fáradozik s rosszul érzi magát, ha az események ellentétbe -hozzák a központtal. A lázadót nyomja lelkiismerete, hogy éppen az ellen -harczolt, a mit emelnie kellett volna. A realismus gyarapodásával -gyöngűl a központ ereje. Az állami élet alkotó részei, a felekezetek, a -fajok, a vidékek több önállóságot követelnek, a gyarmatok némi -szabadságokban részesülnek, főiskolákat, főtörvényszékeket s a központ -más előnyeit követelik maguknak. Ha az idealrealismus a központosítás -kora, a realismus a decentralisatióé. Ilyenkor szabadabban lélekzik föl -a vidék és ha nem kap, zúgolódik; a központnak pedig nincs ereje sokáig -ellentállni e duzzogásnak, egygyel-mással végre is elhallgattatja. Minél -erősebb a tartomány, a vidék, a nemzetiség: annál követelőbb és magasabb -igényeket támaszt, a kevésbbé szoros kapcsolatban álló részek el is -válnak a birodalomtól vagy majdnem szakadásig jutnak. Különösen nem -tűrik az idegen hódítókat, kisebb erővel is képesek lerázni magukról, -vagy visszaverni sokszor óriás erejét. - -Ez nagy vonásokban a nemzetek politikai élete, melyet teljesen igazol a -történelem, hisz belőle van elvonva. Az emberi haladás bármelyik -hullámát tekintjük, megtaláljuk e törvényt. Szűk terünk nem engedi, hogy -mindnyáján áthaladjunk, hanem pillantsunk végig az 1490-től 1710-ig -terjedő hullámon. A hullám elején kitör az idealismus, az emberiség a -vallás és erkölcs iránt kezd lelkesedni, gyűlölettel fordul -erkölcstelen, kapzsi vezetői felé, az erkölcs és vallás nevében -lázadoznak az emberek, Florenczben egy lángeszű szerzetes, Fra Girolamo -Savonarola jut a köztársaság élére. A társadalom nagy része azonban még -léha realista, noha kivált az előkelő világban hatalmasan jelentkezik a -becsület és tisztesség. Utóbb, a mint szűkül az idealismus széles -látköre, kezdik bolygatni a tekintély, a hagyomány uralmát s nem csupán -egyes bölcsészek, mint Pomponazzi, tesznek külömbséget a vallás és a -bölcsészet igazságai között, hanem már támadni kezdik az egyes dogmákat. -Éppen ezért nagyon érdekes e hullám. Ennek következtében a római -keresztyén egyházban roppant szakadás állott be, értem Luther és -társainak hitújítását, a protestantismust. Az előbbi hullámban, mely -975-től 1490-ig terjedt, el lehete fojtani az eretnekséget, kevés volt, -s a harcz jobbára csak a két hatalmas központ, az egyházi és világi -között indult meg. Az idealrealismus alatt pedig a legszörnyűbb -harczokat vívta a középkori pápaság és császárság, míg végre a realismus -nyomása alatt mindkét fél gyöngűlt, bomladozott s nem a császárság -győzte le a pápaságot, mint eddig tanították, hanem a rész győzte le az -egészet, mert az egyes országok papsága már nem Rómával, hanem saját -nemzeti kormányával kezdett tartani a római központ ellenében, csakhogy -otthon megint az ország kormánya veszített központi erejéből. - -A XVI. században mindez megváltozott. A haladó idealismus a german -országok nagy részében meghonosította az észszerűséget a vallás terén, -megapasztotta a dogmák nagy számát, eltörölte a szertartások egy részét, -meggyöngítette az érzéki elemet s mivel hiányzott az idegen központ, -nemzetivé tette az új religiót. Mindez nem mehetett végbe csöndesen. Ha -egy idealista az eszményiség napjaiban újítólag lép föl, rendesen sokáig -tűrik, hisz az emberek egy része már érdeklődik az új, az eszmei, az -erkölcsi, az összefoglalás iránt: de ha, mint Socrates, számos -tanitványt vesz maga mellé s izgat velök, ha mint Savonarola a XV. -század végén kezébe ragadja az államhatalmat, ha mint Luther, Zwingli és -a többiek vallásos testületeket alkotnak, mely megtámadja a régi -államrendet, akkor nem maradhat el a háboru, mely a a XVI. században -elég hamar jelentkezett! Az idealismus idején nagy az ember tettereje, -nem veszi számba az anyagi veszteséget, a háború roppant kárait mint a -realista. Az egyházi vagyon kérdését is el kell dönteni s mivel kivált -Németországban egész tartományokról volt szó, nem csoda, ha kitört a -háború s nemsokára lángban állott egész Európa. Eleinte persze inkább a -papíron és a gyűléseken harczoltak. Luther 1520-ban három röpiratot -bocsát ki, melyekben megtámadja a pápa egyházi és világi hatalmát, a -szerzetes fogadalmat, a nőtlenséget, az egyházjogot, a misét, a -bérmálást, az utolsó kenetet, az egyházi rend és házasság szentségét, -még ugyanazon évben elégetik a pápai bullát, mely Luther tanait -kárhoztatja. Ez időtájt ütött ki a szörnyű parasztlázadás, mely -állítólag 150,000 ember életébe került. Általában az idealismus idején -sokfelé nagy anyagi bajok lépnek fel. XII. Lajos franczia király -(1498–1515.) kényszerűl leszállítani az adókat, a miért a _nép atyjának_ -nevezték. Úgy látszik legtovább tartott Portugalliában az anyagi jólét, -ekkor élte aranykorát Nagy Emmanuel alatt (1495–1521). - -Az újító idealisták rohantak előre tanaik merészségében, Luthert követte -Kalvin a század közepén, a hatvanas években az egységhivők, az -unitariusok, végre a szombatosok jöttek egy-két országban. A legtöbb -északi nemzetnél 1530 körül terjedt el a protestantismus, a tan -szigorúbb megállapítása azonban már az idealreal időkbe esik; ez -követeli az orthodoxiát és a nemzeti egységet. Legelőbb talán a kath. -egyház kezdte. Összehítta a trienti zsinatot 1545-ben, csakhogy 1563-ban -zárta be. Miért? Politikai s kivált egészségügyi okokat szoktak -felhozni, igazi oka azonban a még erős idealismus volt. 1556 körül -akárhány püspök rationalista volt. Nem egy főpap hasonlított a mi -Veránczunkhoz, Dudicsunkhoz, a ki pedig egyik legjelesebb szónok volt -Trientben, mégis levetette egyházi öltönyét és megházasodott. A későbbi -Oláh Miklós esztergomi érsek sem tartozott a rajongók közé, bár behozta -a jezsuitákat. Körülbelül az ötvenes-hatvanas években egész Európában -mutatkoznak az idealrealismus követelései. 1559-ben kiadják a híres -heidelbergi kátét; II. Henrik franczia király (1552–1559) felesége -Medici Katalin üldözi a protestansokat, míg 1572-ben szent Bertalan éjén -megtartja a párisi vérmenyegzőt. Angliában Erzsébet királyné (1558–1603) -megalapítja az anglican egyházat és annyira kiirtotta a catholicismust, -hogy az idealrealismus nem volt képes visszahozni. Hasonló történt -Svédországban is, hol III. János (1568–1592) kath. rokonszenve nagy -izgatottságot szült. Spanyolországban II. Fülöp (1556–1598) -tűzzel-vassal írtja az idealistákat és a németalföldi protestansokat, de -1588-ban elpusztul győzhetetlen hajóhada, a hatalmas Armada s Alba vezér -sem tudja kiölni a protestansokat. Hollandiában az idealisták új eszméje -és a nemzeti függetlenség realismusa egyesülnek az idegen hódító ellen, -a mi csak megerősítette a protestans vallást. A spanyol földön azonban -sikerül neki végrehajtani a nemzeti egységet. Alba herczeg 1580-ban -elfoglalja Portugalliát, mely csak a realismus gyarapodásával 1640-ben -tud ismét kiszabadulni a spanyol iga alól. - -Angliában az idealrealismus hatása alatt erősen dolgoznak a nemzeti -egységen, a protestantismus mint államegyház orthodoxiára törekszik és -terjeszkedni iparkodik, üldözi a szabadabb nézetűeket, 1636-ban -Skócziában akar érvényesülni, de bevitele nagy polgárháborút szül; -1641-ben az ír katholikusok pusztítják el a protestansokat. -Lengyelországban III. Zsigmond (1586–1632) alatt űldözik a -protestansokat. De éppen mivel egységre törekszik a nemzet, ha erősek a -széthúzó elemek s gyönge ember kezében van a központ, gyakoriak a -polgárháborúk. Oroszországot I. Fedor halála után 1598-tól kezdve 15 -éves polgárháború gyötri, Mihály alatt (1613–1645) annyira meggyöngűlt, -hogy több tartományt veszít, míg utódja Elek, európai nagyhatalmasságra -emeli. - -Hazánk a német, a magyar és a török hadaínak örökös harcztere velt. -Ausztria el akarta foglalni és magáévá tenni a magyar földet, de két -ellenféllel állott szemben, a törökkel és az erdélyi magyarokkal; -szerencsénkre, mikor nagyon erős volt a központosítás, 1620 körül II. -Ferdinánd alatt a nagy diplomata és erélyes férfiú Bethlen Gábor ült az -erdélyi fejedelemségben. A német-római császárok az idealrealismus -föllépte óta erőszakosan irtották a protestánsokat az osztrák -tartományokban; mint magyar királyok is megkísérlették keresztül vinni a -nemzeti egységet legalább a vallás terén, de soha sem sikerült. De hogy -hazánk nyugoti részében mennyire terjedt a katholikus visszahatás, -Pázmány Péter szerencsés térítgetéseiből tudjuk, a ki több mint harmincz -főúri családot hozott vissza a kath. egyház ölébe. Mindezt az eszme -hatásának tulajdonítjuk, mert az idealrealismus idején erősödik a -nemzeti, elfordulunk az új egy részétől, szívesen felkaroljuk a régit, a -nemzetit, a magyarost. Azért a protestánsok védekezése, apologiája is -főleg abban állott, hogy vallásuk régiségét próbálták bizonyítgatni. A -wittembergi egyetem tanárai és talán minden művelt protestáns -kérdezhette magától, mi az oka számos hittársuk kitérésének; -természetesen mindnyájan a rendes választ adják, hogy az anyagi haszon, -a világi előmenetel, a jezsuiták csábítása stb. tette őket árulókká; -csak az igazi okot nem mondják, hogy a centralisatio idején szívesen -támogatjuk a központot, hogy szeretjük a régi nemzetit, a minő a -catholicismus is volt, szívesen látjuk az érzéki elemet, a fényes -templomokat és szertartásokat, s így jobban megfelel ínyünknek a kath. -vallás mint a protestáns. S valóban a realismus végeig, az idealismus -feltűntéig mindig jobban győzött a katholikus egyház, azzal a -külömbséggel, hogy az idealrealismus delén mindenható vagy legalább -félelmes volt az ultramontanismus, az egyházi központosítás; utóbb a -realismus nyomása alatt gyöngűlt Róma befolyása, a különféle nemzetek -egyházai szabadságaikra, jogaikra hivatkoztak, mint a franczia papság, a -clerus gallicanus 1682-ben. Már előbb keletkezett a jansenismus, titkolt -támadás a kegyelem tana és a római központosítás ellen, ostromolták a -pápa fensőbbségét, kárhoztatták a jezsuitákat, a pápai központ vitézeit, -tele voltak mysticismussal, csodákat láttak és csodás tüneményeket -hirdettek. Róma iránti ellenszenvöket különfélekép magyarázták, s -legjobb érvnek találták a Port-Royal tagjainak nagy eszét, egy Pascal és -mások mély gondolkodását, mely nem tud kibékülni a föltétlen -parancsolással, pedig semmi egyéb mint a realismus idején a részek -nagyobb önállóságra, szétmállásra törekvése volt az ellenszenv oka. - -A realismus gyarapodásával hanyatlik az önzetlenség, 1650 után már -sokat, ha nem mindent jól meg szoktak fizetni. A király fizeti a -tudósokat, a történetírókat, még a költők is beállanak szolgálatába s -udvarolnak neki. Lassankint terjed a kapaszkodók és zsebelők száma. -Minden fáradozásért jutalmazni kell. Ingyen senki sem csinál semmit, -legalább is a jobb jövő reményében fáradozik. XIV. Lajos fizet -mindenkinek, még az angol királynak is, csakhogy magasztalják -nagylelkűségét, dícsérjék jótékonyságát és nagyságát. Tömérdek -tányérnyaló lepi el a kir. udvarokat s e tányérnyalók otthon másokat -tartanak, szóval egyetemessé válik a szolgaság, ezek mind kitartásra, -kisebb-nagyobb fizetésre várnak és senkinek sincs ereje megtagadni -szolgálatuk bérét. Csupa önzésből áll a társadalom. Legjobban fizettetik -magukat a nők. Lassankint mindenhatók lesznek. Ők a legbefolyásosabbak. -Papok és világiak pártfogásukhoz folyamodnak, kezök legyintésétől függ -számtalan ember sorsa. Uralomra jut az érzékiség. A XVII. században még -nincs ugyan kitalálva a nőemancipatio, de ők emancipálják magukat az -erkölcsöktől. Ha előbb néha vad orgiákban tört ki az ember, a realismus -idején sima, választékos és finom érzékiségnek hódolt. Csupa társalgás, -mulatság, szórakozás lesz az élet, csaknem egészen elenyészett az -erkölcsi érzék, idegesen izgatott lesz a férfi és a nő, a legkülönfélébb -szeszes italok, liqueurök, izgató szerek jönnek divatba, a költőknek -nincsenek eszményeik, a színészek nem játszanak a pathos hangján, csak -beszélnek, így a híres Baron élte vége felé és Lecouvreur kisasszony; a -lyrai hangot a természetes váltja fel mint most Dusenál hallani; minden -nagyobb városban irodalmi társaságok alakulnak, melyek ünnepeket, -felolvasásokat rendeznek, az iskolában a külső csínra, biztos -föllépésre, kecses mozdulatokra rendkívül sokat adnak. Még folytathatnók -a társadalom számos jellemvonását a realismus idején, nekünk azonban -csupán azért volt rájok szükségünk, hogy lássuk minő lehet ily viszonyok -között a nemzet politikai élete, mely férfias erkölcsöket, önérzetes -magatartást, nemes, önzetlen gondolkodást kívánna. Természetes, hogy -ilyenkor minden jámbor realista a békét akarja, nem szereti a háborút, a -harczias gondolkodást. Neki nyugalom kell. Nem is sikerülnek a nemzeti -háborúk, kiverik az idegen hóditókat. XIV. Lajos hadjáratai 1690 után -rendesen szerencsétlenül ütnek ki, XII. Károly svéd király katonai -lángelméje daczára tönkre jut, mi a törököt verjük ki és mikor Ausztria -minket akar leigázni, II. Rákóczy Ferencz alatt fellázadunk ellene s -méltányos alkura lépünk. - -II. Miután a nemzeti egységre törekvés rövid képét egy korszakban -bemutattuk s láttuk, hogy ez mindig az emberiség politikája: alig -szükséges részletes fogalmát adnunk a nemzeti eszmének és a -nemzetiségnek. Pedig mennyi tinta folyt az utóbbi száz év alatt épen e -kérdések megoldására! Hány tudós mélyedt beléjök s hirdette igaznak az ő -tanait, melyekről nagyon meglátszik, hogy az idealismus, vagy -ideal-realismus, vagy épen a realismus idején hirdette azokat. Mert az -ideálista jobban kedvezett a szabadságnak, az ideal-realista már -kevesett törődött vele, a realista pedig engedékenyebb volt, hogy -nyugalma legyen a zúgó-búgó nemzetiségi mozgalomtól. Mint láttuk, az -idealreal időben a nemzet az összes emberi érzés, gondolkodás és -cselekvés terén egységre, önállóságra, függetlenségre törekszik, tehát a -nyelv terén az orthologia, a nyelv hivatalos használata, a -társadalomban, a közéletben, az iskolában lehető egyeduralma, az -irodalomban a tekintély, a tudós társaság befolyása, a nemzeti tárgyak -felkarolása, a haza történetének feldolgozása, az úgynevezett -akademismus győz. A vallás életében a lehetőleg szigorú orthodoxia, a -tan és a fegyelem pontos megállapítása és követelése, az ellenkező vagy -eltérő nézetek sokszor kegyetlen üldözése, ha lehet, lobog az inquisítio -máglyája, melyet szívesen támogat és gyujtogat az állami hatalom, mert -elősegíti az egységet. A társadalomban érvényre jutnak a nemzeti, a -hazai szokások és erkölcsök, jól esik látnunk mindazt, ami magyaros, -örömmel, lelkesedéssel nézzük a nemzeti fényes öltözeteket, szívesen -társalkodunk egy nemes, művelt, de a mellett magyaros egyéniséggel, a ki -egész modorában, megjelenésében elénkbe tükrözi a nemzetit, a typicus -magyart. A jogi és állami életben oly törvényeket kezdünk behozni, a -melyek emelik a központ befolyását, tekintélyét, egész lélekkel -támogatjuk az efféle javaslatokat, a pusztuló idealisták ugyan duzzognak -a szabadság vesztén, néha keresztűl is visznek egy-egy módosítást; a -hatalom azonban kiesett a kezükből, nincs módjukban ismét érvényre -juttatni a szabadságot. Sőt rendesen vagy korán elpusztúlnak, vagy -felháborodva meghasonlott kedélylyel félrevonúlnak, vagy az uralkodó -eszméhez símúlva úsznak az árral. Örvendünk a hazai ipar és kereskedés -fellendülésének, erősen támogatjuk a központ védvámos törekvéseit, az -ipar és kereskedés szabadságának hívei még zúgolódnak, háborognak ugyan -egy kevéssé, de napról-napra fogynak, szóval az emberi cselekvés minden -ágában jelentkezik a központosításra, az egységre törekvés. - -Ez érvényre is jut az oly kevésbbé művelt országokban, hol a népesség -nagy többsége meg tudja adni az országnak a nemzeti jellemet mint -például egyes középkori államokban, de ahol két vagy több erős -nemzetiség lakik együtt, ilyenkor rémes harczok, lázadások, kegyetlen -üldőzések állanak be, melyekről a történelem számos lapja szól. A mai -műveltebb országokban ritkulnak az efféle üldözések, mert nagy okai és -alkalmai részben elenyésztek. A civilisatió haladásával ugyanis erejét -veszti a vallás, a műveltebb államokban meggyöngűlt az orthodoxia, mely -azelőtt a nemzeti egységnek legfontosabb kérdése volt, a legegyszerűbb -falusi pap is hatalmas eszköze volt a nemzeti egységnek, sőt -Oroszországban még napjainkig az. A művészetek is, az irodalom is -gyöngült, elveszté kizárólag nemzeti jellegét; a festő, a szobrász, az -építész, az író feldolgoz ugyan magyar motivumokat, tárgyakat is, de -másoktól sem riad vissza, a zene is gyöngűlt erejében, a szokások, -erkölcsök tetemesen módosúltak, a nemzetek úri osztályai, legalább férfi -tagjai lehetőleg észszerűen öltözködnek, étkeznek, állami és jogi -berendezésünk jóformán csak nevét tartá meg a régi rendnek, még vannak -fő- és alispánjaink, szolgabíráink, itt-ott esküdteink, főkapitányaink -stb. eljárásuk azonban nyugat-európai lőn. A törvények kevés -módosítással az idegen államok mintájára készűlnek, néha úgy látszanak, -mintha azok egyszerű fordításai volnának. - -Ime tehát a nemzeties érzés, gondolkodás és cselekvés minden eleme -meggyöngült, csupán egy maradt meg, a nyelv, ezen nem lehetett úgy -változtatni, hogy más népek nyelve legyen. Azért az ideal-realismus -egységre törekvése főleg a nyelvet erőszakolja. Nem lévén módjában a -vallást követelni, szigorúan megköveteli a nemzeti nyelvet s fáj a -szive, boszankodik, felháborodik, ha más nyelven is beszélnek a hazában. -Kisfaludy Sándort, mikor 1790 körűl Erdélybe viszi az utja, mély -fájdalom hatja át, hogy az első faluban is románokkal találkozik. Hisz -egész más képet festett magának Erdélyről, hol legtovább élt a nemzeti -önállóság, a magyar függetlenség. És a mit Kisfaludy érezett, érzi -minden magyar, különösen az ideal-realismus delén, mert ekkor legerősebb -bennünk az egység követelése. - -Még mindig olvashatni, hogy csak százéve uralkodnak a nemzetiségi -törekvések, hogy azelőtt nem ismerték. E nézet igaz lesz, ha a -részletező, aprózó szemével tekintjük, mert ez nem látja, hogy régebben -nem csupán a nyelvet, a szokásokat és erkölcsöket követelte az állam -egysége, hanem mindenekelőtt a vallást, a nemzeti eszme ezen -legkifejezőbb sajátságát s olykor megtörtént, hogy más nyelvüek is az -egyenlő vallás oltalma alatt megtarthatták anyanyelvöket, az ilyenek -azonban lassankint legalább vezetőikben elveszték nemzetiségöket, hacsak -nem laktak együtt nagy tömegben. Természetes, hogy a mai civilisált -világban a nyelv a nemzetiségnek majdnem egyedüli ismertető jele, -lényeges sajátsága. - -Azt is kevesen gondolják meg, hogy a szabadság és nemzeti egység, ez a -két mai vezéreszme a legnagyobb ellentétben állanak egymással. Régi és -új erős gondolkodók mint egy Eötvös azonnal észrevették a két érzelem -ellenséges voltát; de még ma is találni publicistákat, akik -megfontolatlanul a két érzelem egyenlő jogosultságát vitatják. Pedig -természetes, hogy ellenfeleknek kell lenniök, mert a szabadság a -reform-idealismus kifolyása, a nemzeti egységi törekvések pedig a -realismusé. A rajongó idealista él-hal a szabadságért, neki éltető -eleme, mindene a szabadság, a szabadabb érzés, gondolkodás, hogy -cselekedhessék, hogy emelje az eszmei és erkölcsi műveltséget, hisz -utjában, haladásában mindenütt nemzeti korlátokkal találkozik, a -nemzetinek hepe-hupás, dombos, buczkás vidéke utját állja az ő egyenes -észszerű gondolkodásának, azért az idealismus idején megtámadják e -nemzeti korlátokat, a haza lelkes fia és lángoló idealistája meg akarja -nemesíteni, erkölcsét magasabb színvonalra óhajtja emelni a nemzetinek: -műveltebbé kivánja tenni, s e munkájában szabadságra van szüksége, azért -mondja egy sz. István, az ezredik év idealistája, hogy jó, ha többféle -nyelven beszélnek az országban. A XIII. század egyesítő szelleme azonban -nem hallat ily nézetet, a bevándorló németek törvényekkel, -kiváltságokkal biztosítják nemzetiségöket, s a kik ezt nem teszik, vagy -pedig utjába esnek a magyar áramnak, okvetlenül elmagyarosodnak. A XII. -XIII. és XIV. század volt a nagy magyarosító századcsoport; nyelvében és -vallásában sokfelé egyenlő lett a nemzet; a XV. század realismusa és a -XVI. század idealismusa már kevésbbé kedvezett a magyarosításnak. A -mennyire a történet lapjairól leolvashatni, főleg a XIV. század -magyarosított, épen úgy mint a XVII-ik vagy később 1800 és 1875 körül -nagyon haladt a magyarosság, A mint tudniillik eltűnik, visszaveretik az -idealismus, teljes uralomra jut a realis, a nemzeti, mely ha elég -erősnek érzi magát, kiméletlenűl követeli érvényesülését, teljes erővel -sújtja végre a nemzeti egységet. Azért helyesen mondja már 1854-ben -Szent-Tornyán báró Eötvös József, hogy „a nemzetiség eszméje mindig azon -mértékben lép háttérbe, melyben a szabadság és egyenlőség fogalma -valósulásnak indul“. Csakhogy ő sem látja, hogy a nemzetiségi törekvés -mindenkor megvolt az emberiségben, mióta nemzeteket alkot; nem tudja, -hogy a realismus idején a törzs, a faj, a felekezet, a vidék, s így a -külön nemzetiség is nagyobb önállóságra törekszik, míg az idealrealismus -napjaiban a központ nyomása, egységre törekvése utjokat állotta széthúzó -törekvéseiknek. Azt hiszi, hogy a római világban nyoma sincs a -nemzetiségi törekvésnek, pedig a rómaiak telepítései mindenütt a latin -nemzetiség érvényesítésére törekedtek; igaz hogy a római polgár nevével -díszíték fel e törekvést, de egyre megy a dolog. Az idealrealismus alatt -kegyetlenűl kiűzték vagy kiirtották a meghódított barbart, s így könnyen -ment a latin nemzetiség megalapítása. A középkorban a hódító barbarok -özönlék el a római birodalmat. A hol már az idealismus alatt vagy az -idealrealismus első felében betörtek mint Pannoniába, ott csakhamar -eltűnt a latin világ, mert kegyetlenűl irtottak; de mihelyt később, -például az V. század végén léptek fel hódítóknak mint a keleti góthok -488-ban Itáliában, vagy később a longobardok 568-ban, mikor a realismus -egy kissé megszelidítette őket, vagy a frankok Galliában 486-ban, a -vandalok Afrikában, vagy a nyugati góthok Galliában és Hispaniában, -többé nem kegyetlenkedtek, nem irtották ki a benszülött népességet, mert -habár még idealrealismus volt, de csakhamar beléptek a realismus korába, -a mikor becsülni tudták az anyagi jólétet és hasznát vették a benlakók -munkájának, s kivált ha kis számmal lepték el az új földet, rendesen -beléolvadtak az ottani lakók nemzetiségébe. Ha azonban 250, 300 körül -hódították volna meg e barbarok a római tartományokat, első dolguk lett -volna kiirtani az ottani lakosságot s teljesen magukévá tenni az -országot. A magyar nemzet szintén realis időkben foglalta el mostani -hazánkat és hogy nem olvadt fel az itteni lakosságban, csupán annak -tulajdoníthatni, hogy az egész széles alföldön nagyon kevés lakóra -talált, és másutt sem akadt sűrűbb népességre. Az alföld tiszta magyar -maradt és mindig istápja, támogatója lőn a magyarságnak. Eötvös azt -gondolja, hogy a hódító barbarok különféle nemzetiségűek voltak; hogy -ezek nem gyűlölték egymást, a mivel felvilágosult századunkban annyiszor -találkozunk; hogy nem iparkodtak a nemzetiségek közötti ürt -szélesbíteni; hogy mint a longobardok tevék, fölvevék maguk közé a -meghódítottakat, s így hiányzott bennök a nemzetiségi érzés: mindez -nagyon helyes lehet, csak a következtetés hibás, mert az idegen törzsek -fölvételét az erősen realis időknek lehete tulajdonítani, mikor bennök -is megfogyatkozott a nemzeti egységre törekvés. Mikor Eötvös elszámlál -néhány kedvezményt, melyet a barbarok adtak a benlakóknak, felkiált: -„Hogyan lehetne mindezen dolgokat kimagyarázni, ha azon népeknél, melyek -a nyugatcsászári birodalmat meghódíták, hasonló nézeteket teszünk fel, -minőket korunkban a nemzetiség nevében hirdetnek?“ Azt hiszem, elég -világosan kimagyaráztam e jelenséget, mellettem bizonyítanak a mai -barbár népek, melyek szintúgy érzik a nemzetiségi gyűlöletet mint a -felvilágosultak 1854-ben. Az sem támogatja Eötvös felforgását, hogy -számos apró tartomány egyesüléséből jöttek létre a nagyobb államok -nemzetiségre való tekintet nélkül, s ezért nem volna szabad állítanunk, -hogy már a középkorban léteznek nemzetiségi fogalmak. Az Europában most -fennálló nemzetiségeknek még csak akkor kelle kifejlődni: a jelen -nemzetiségi fogalmakat tehát hasztalan keresnők ama korban, mondja -Eötvös. Nagy tévedés, a történelem nagy ignorálása. Azt nem tudjuk, -mikor fejlődtek ki a frankok, góthok, vandalok, longobardok, burgundok, -hunok, avarok, magyarok, de annyit tudunk, hogy mint önálló nemzetek -léptek föl saját nyelvvel, vallással, nemzeti szokásokkal, erkölcsökkel, -melyekre büszkék voltak az idealrealismus idején, melyeket nemzeti -kincsöknek tekintettek s nem váltak meg tőlük senki kedvéért. De a mint -bekövetkezett az idealismus, nem soka adtak e kincsekre, elhagyták -vallásukat a keresztyénségért, odaadták nyelvöket a benlakók műveltebb -latin nyelvéért, idegen és nemesebb szokásokat vevének föl, s a mit nem -tudott megcsinálni az idealismus, végrehajtá a rákövetkezőt -idealrealismus, ez kegyetlenül megteremté a nemzeti egységet, amennyiben -kiirtotta a pusztuló pogányságot. - - - - -IV. A VALLÁSOS ÉS ERKÖLCSI ÉLET. - -Mi a vallás? Egy rendkívül magasztos és fenséges tüneménye az emberi -életnek, mely lehetetlen, hogy magával ne ragadja a gondolkodót. Ha -elképzeljük az embert két végletében, a mint állati kapzsiságában, -köznapi élelmességében, nyers anyagiságában mutatkozik, mikor csupán az -érzéki, a kézzelfogható gyönyörködteti; másrészről, ha látjuk, mikép -emelkedik a léhaság fölé s egy képzelt isteni világot teremt magának, -melyre nincsenek érzékelhető bizonyítékai, de azért mégis nagy szüksége -van lelkének; ha látjuk, mikép borulnak le ezerek meg ezerek egy oltár -előtt, melyről azt tartják, hogy boldogító áldás száll reájok; térdelnek -egy darabka kenyér előtt, melyben az ég urának szent teste és vére -vagyon, mely kiemeli őket az anyagiság kötelékeiből, megjavítja, -megnemesíti életöket; mikor egy hatalmas épület roppant boltozatai alá -lépünk és látjuk, hogy e palotát az ember Istenének emelte, istenházának -híja, hogy megalázva, magába térve jobb, nemesebb és istenesebb legyen: -lehetetlen, hogy magasztos véleménynyel ne legyünk a vallás iránt, -melyet ennyire becsűltek embertársaink. - -De bárminő felfogásunk legyen felőle, mindenesetre az emberi élet egy -magasztos jelensége áll előttünk, mely okvetlenül alá van vetve az -erkölcsi világ törvényének s változásokon kell átmennie: a vallásnak is -meg kell éreznie, hogy idealista, idealrealista vagy realista az ember. - -A mi a vallás fogalmát illeti, a gondolkodók különfélekép magyarázzák. -Némelyek az emberfölötti világ physikai, metaphysikai és erkölcsi -magyarázatának, a szegény ember bölcsészetének, mások általános -függésünk érzetének tekintik, melyben szeretettel, gyöngédséggel és -ragaszkodással fordulunk a mindenség urához. Kegyelettel nézünk feléje s -vígasztalást, támogatást kérünk tőle az élet nyomorúságában. Bármily -meghatározását olvassuk a a vallásnak, rendesen igazuk van a kitűnő -gondolkodóknak, csakhogy ők az eszme hatása alatt más és más oldalát, -sajátosságát emelik ki a religiónak. - -De ha szétszedjük a vallásos élet tüneményeit, rendesen megtaláljuk a -hármat t. i. mythosi magyarázatát a természeti tüneményeknek, minő a -teremtés, az első ember bűnbeesésének és későbbi megváltásának mondája, -a csodák egész sorozatát, melyek sokszor történeti tényekkel vannak -összekapcsolva; azután látjuk a dogmák, hitágazatok kisebb-nagyobb -rendszerét, melyeket feltétlen igazságoknak tartanak, bár tudományosan -nem bizonyíthatók. A hitágazatok vagy hittani, vagy erkölcsi tartalmúak, -s magunk viseletére vonatkoznak, úgy hogy a hívő erkölcsi eszményét -foglalják magukban, azért a vallásos ember életében a hit és erkölcs a -legszorosabb egységben állanak egymással. Végre harmadszor minden -vallásban a szertartások hosszú sorára akadunk, melyekkel vallásos -ragaszkodásunkat, meggyőződésünket külsőleg is jelezzük. - -Ha végig pillantunk a világ történetén, látjuk, hogy a vallás e három -része némi változáson, módosuláson megy át az idők árja szerint. -Mindegyik megérzi a haladás hullámának idealis, idealrealis és realis -korszakát. Tudjuk, hogy az idealismus az összefoglalás kora, a rokon -tünemények csoportosításáé. Már most mi következik ebből a vallásra -nézve? Mikor az ember az idealismus legszélesebb látkörében él, a nagy -mindenséget és még nagyobb alkotóját látja meg lelki szemeivel, ekkor -rajong az isteniért s mély hódolattal borul le szentsége előtt. -Gondolkodása bámulatos egységbe hozza össze az igaz, szép és jó eszméit -s e végtelen egység élén maga az Isten, az alkotó, a nagy egységes idea -áll. Mihelyt szűkűl az idealismus látköre, halványodik az Isten képe; az -igaz, a jó és a szép eszméi kezdenek elválni egymástól; mig a realismus -alkonyán csak a mysticusnak van sejtelme az istenről s édeleg a vallásos -érzés melegében, az igaz, szép és jó eszméi pedig egymás ellenségeinek -látszanak. Az idealista el sem tudja képzelni, hogy ne volna czélja a -mindenségnek, tehát a teleologia hive; a realista az ő parányi körében -csupán az okviszonyt látja, a közvetlen, a látszatos okot veszi észre, -azért lenézi a teleologiát. Az idealismus napja legfényesebben ragyog -első kitörésekor, azután homályosodni kezd s mutatkozik a skepticismus, -a rationalismus, mely az emberi észt teszi az eszmei világ birájává. -Ekkor szokott erősen fellépni a vallásújítás; mikor pedig annyira szűkül -az ember látköre, hogy kezd elmosódni az isteni s csak érzéki -szertartások és formaságokban él a vallás, akkor már nem igen törődnek -vele és reformjaival. A mi a vallás történeti megjelenését illeti, a -következőket mondhatni róla. A kezdetleges műveltségű ember az ő -barbárságában minden rendkívüli tüneményt valamely istenségnek -tulajdonított, így támadtak a legkülönfélébb istenek, kifejlődtek a -leggyönyörűbb és mesés hitregék, kivált a realisabb idők kedveztek e -fejlődésnek A rationalismus jelentkezésével, mikor tapasztalták, hogy -némely tüneménynek természetes és némileg magyarázható oka van, az -istenség, melynek e tüneményeket tulajdonították, veszített -jelentőségéből, míg végre majdnem elenyészett. Újabb idealis korszakok -újabb támadásokat intéztek a mythosok ellen, míg odáig nem fejlődött az -emberiség, hogy már csak két istenséget vallott: a jó és a rossz -istenét. Zoroaster vallása ilyen. A zsidóság az idealismus alatt végre -eljutott az egy isten fogalmához, s habár időnként visszaesett a -realismus nyomása alatt a polytheismusba s bálványimádó lett, a próféták -rendesen kiemelték: így szabályozta Jeremiás a Jehovah tiszteletét a VI. -század eszményi napjaiban. A judaismus egyistenségéből fejlődött a -keresztyénség, melyet az idealrealismus delén hirdetett Krisztus. A Kr. -u. első és második század realis érzése sok mysticus elemet vitt be a -keresztyénségbe, minő volt a gnosticismus, melyeket a harmadik század -eszményi iránya részben kiirtott. E század szélesen elterjesztette a -krisztusi vallást, nagy küzdelembe került ugyan Arius rationalis tanának -háttérbe szorítása, a keresztyénkatholikus doctrina egységessé tétele, -ami az idealrealismus idején 312-ben a nicaeai zsinaton sikerűlt. A -hetedik század idealis iránya ismét nagy mozgalmat idézett elő a -keresztyénségben, úgy látszik már ekkor zúghattak a szentképek túlságos -tisztelete, ezen érzéki elem berohanásai ellen, de csak a VIII. század -elején tört ki a harcz, mikor Izauri Leo kidobatta a szent képeket. Az -idealrealismus központosított nemzeti eszméje azonban 787-ben -visszaállította a képek tiszteletét. A hetedik század első felében -lépett föl Mohammed új vallásával, talán azért van oly kevés dogma az ő -tanában, mert a későbbi idealismus, az észszerűség napjaiban lépett föl. -Némileg érthetővé válik a Honorius-kérdés is. E buzgó, tevékeny és -erkölcsi fegyelmet sürgető pápának egy levelet írt Sergius patriárka, -melyben a katholikusok és monophysiták vitáinak megszüntetésére egy -közvetítő inditványt tesz: fogadják el, hogy Krisztusban csak egy akarat -volt. Honorius az idealismus hatása alatt, úgy látszik, inkább a -vallásos élet emelésén fáradozott és nem szerette a terméketlen -hitágazati feszegetéseket, beléegyezett tehát a kifejezés használatába, -hisz az istenség „nem a mi bűneinket, hanem a bukás előtti -természetünket vette föl, nem pedig az utóbb megromlottat“. Csakhogy -keleten oly éles volt az ellentét, hogy ebből új eretnekség, a -monotheletáké keletkezett, melynek csak a hatodik egyetemes zsinat -(682.) vetett véget, mikor a többiekkel magát Honorius pápát is -kárhoztatta. Talán még az is érthetővé válik, hogy tudta a 682-iki -zsinat magát a pápát is megróni; mert még annyi idealismus volt a -társadalomban, oly erős az igazságérzet, hogy lehetetlen volt teljesen -elsimítani a dolgot; a mi könnyen megtörténhetik az idealrealismus -delén, mikor a központ tekintélyét emelni óhajtjuk. Az idealrealismus -idején a pápaság nagy egységre törekedett, saját vezetése alá akarta -szorítani, kényszeríteni a keleti egyházat, a mi a VIII. egyetemes -zsinaton (869) sikerűlt is, mely kárhoztatta Photius szakadását; a X. -század realismusának decentralisatiója azonban elidegenítette a keleti -és nyugati egyházakat, ritkán érintkeztek; 968-ban összeütközés támadt -azért, mert Luidprand, Ottó császár követe, Photiust egyszerűen a -görögök császárának, míg Ottót a rómaiak császárának és augustusnak -czímezte. Az igazi szakadást azonban Cerularius Mihály konstantinápolyi -patriárka (1043 óta) a reformidealismus napjaiban idézte elő; ez kikelt -a Filioque mint a symbolum meghamisítása és más egyebek ellen s habár -nem támogatta a császári hatalom, keresztűlvitte a szakadást. A XI. sz. -idealismusának szabadabb gondolkodása számos eretnekség szülő anyja -volt, kik részben az erkölcs sürgetői és a hitigazságok megtámadói -valának, például Leuthard, egy pór, a ki Chalons sur Marne parasztjait a -képek és keresztek rontására buzdította, Lisoi és István orleansi papok -(1022) hirdették, hogy csak azt kell hinnünk, a mit a Szent-Lélek írt az -ember szívébe, Gerndorf (1025) Arras körül alapított egy felekezetet, -mely a lemondást, a bűnös vágyak elfojtását, a testvéri szeretetet és a -kézi munkát mondotta az igaz tannak, nem pedig a keresztséget, a -penitencziát s az úrvacsorát. Ez időtájt keletkeztek a patarinok. Amint -lassankint ébredezett a realis irány, nagy volt a szellemi mozgalom, -beállott a két eszme harcza a XII. században s még mindig számos -eretnekséget okozott. Ilyenek voltak Tanchelm (1115–1124) követői -Brabantban, akik megveték a szentségeket és a hierarchiát; Eon hívei -Bretagneban, bruisi Péter, egy kiátkozott pap, a ki elveté a gyermekek -keresztségét, a misét s csak emlékül tartá meg az eucharistiát és mikor -megtámadta a szent képeket, megölte a nép; lausannei Henrik magát az -egyházi éneket is kárhoztatta. Ezeknél s hasonlóknál sokkal jobban -terjedtek a katharok, a valdensek, az albigensek. - -Az idealrealismus egységre törekvése, merev orthodoxiája borzasztó -mészárlást követett el bennök, az egyházi és világi hatalom közös erővel -rohanta meg őket; nem elégedtek meg a nyilvános eretnekek halálával; meg -volt hagyva, hogy kutassanak, házról-házra járjanak az inquisitorok, -fogdossák, vallassák a gyanusakat s a világi hatalomnak adják át a -bűnösöket. Már a harmadik laterani zsinat (1179), noha kijelenti, hogy -_non sitit sangvinem_, az egyház nem szomjazza a vért, intézkedik az -eretnekek ellen. A IV. laterani zsinat (1215) pedig kegyetlen -rendszabályokat hoz. És e rendszabályok annyira vérében voltak az -idealrealismus delének, hogy még a felvilágosult II. Frigyes -törvénykönyvében sem hiányzanak. - -De míg az idealreal idők orthodoxiája szabályozta, rendezte az egyházi -doctrinát, sz. Tamás és mások közreműködésével megteremtette a -scholasticus bölcsészetet, behozta a szigorú egyházi fegyelmet, -fölemelte a pápai tekintélyt, előmozdította az egyházi ünnepek fényét, -pompáját, behozta az úrnapját: megkezdődött lassankint a realismus -akna-munkája, az alkotó részek fokozatos szétmállása, az egyes országok -egyházainak kisebb-nagyobb önállósága. Terjedt az érzékiség, a léhaság, -hanyatlott az erkölcsi élet, nem lelkesedtek a dogmákért, a szigorú -tanokért. A lelkészek inkább moralisáltak s nem feszegették a -hitágazatokat. A vallást jobbadán az érzelembe helyezték, a vallásos -érzést hangoztatták. Terjedt a pietismus és mysticismus, az első lágy, -kenetes magatartás, mely nem sokat töprenkedik a dogmákon, ridegnek, -száraznak, érzés nélkülinek tartja a velök foglalkozást, az utóbbi -magasztos szemlélődésbe, vallásos intiutióba merűl és a realismus -részletező intensiv munkájával titkos, rejtelmes dolgokat sejt a -léleknek istenhez való viszonyában. E titkos, rejtelmes világ egyik -tüneménye a boszorkányokban való hit, mely mind jobban erősödött a -realismus gyarapodásával, ugy hogy a XV. század nyolczvanas éveiben -inquisitorokat küldött ki ellenök a pápa. - -E század végén azonban ébredezett az idealismus, mely lassankint -nemessé, fenköltté, önzetlenné tette az ember magatartását, utóbb pedig -észszerűbbé vallását, gyöngitette, részben kiirtotta az érzéki elemet, a -szertartásokat. Luther lassankint elejtette a szentségek nagy részét, -eltörölte a misét, a kath. szertartások e központját. Kálvin még jobban -keresztül vitte ridegségét, Socinus már tagadta a szentháromságot, végre -a zsidózók kiirtották a hitágazatok legnagyobb részét. Ez utóbbi két -felekezetet, mivel legkésőbb keletkeztek, sikerűlt visszaverni az -erősödő idealrealismusnak, a lutheránus és kálvinista felekezet azonban -uralomra jutott sok országban, testületileg szervezkedett úgy, hogy nem -lehetett hozzáférni s a náluk is kifejlődött idealrealismus orthodoxiája -szigorúságával megóvta tagjainak a katholikus egyházba való -visszatérését. Ők is borzasztóan üldözték, nyomták az elszakadókat s ha -a XVI. század első felében és később is szabadságot követeltek maguknak, -a XVII. században már mint megalakult orthodox egyházak viselkedtek. Az -egyházak tanának megállapitására tömérdek megyei és tartományi zsinatot -hittak össze, melyeken lassankint közös tanokban állapodtak meg. A -katholikus egyház már a trienti zsinaton (1545–1563) elvégezte ezt, -különféle országos és megyei zsinatjai főleg az erkölcsi és a hitélet -emelésével foglalkoztak. - -Az idealrealismus központositása folytán rendkívüli hatalomra tőn szert -a királyi és pápai trón. Többé-kevésbbé mindenütt létrejött a nemzeti -egység, a XVII. század második felében ismét lazulni kezdett a -központositás s a hol gyöngébb volt a kötelék, ott szakadás állott be. -Portugallia már 1640-ben elszakadt Spanyolországtól, 1648-ban Hispania -is elismerte Hollandia függetlenségét, az egyes német tartományok -szintén kivívták önállóságukat. A pápai hatalom is megérezte a realismus -gyarapodását, egyes országok egyházai kezdték mutatni, hogy nagyobb -önállóságot követelnek, hogy nem engedik meg a pápa örökös -beavatkozását. Egyik jelensége e tüneménynek a _Decreta cleri -gallicani_, a franczia papság határozatai. Az inquisitió tekintélye is -vesztett erejéből. Mig a XVII. század első felében majdnem mindenható -volt, most akárhányszor megtagadta segitségét a világi hatalom. A -vallásos polemiák, az egyházi vitatkozások helyébe a pietismus és -mysticismus lépett. Az irodalmat elözönlötte a kenetes vallásos hang, -mely gyűlölte a dogmák feszegetését. Rokonszenvvel fogadták és buzgón -olvasták a mysticismus termékeit, nagyon elterjedt a directio -spiritualis, áhitattal forgatták szalezi szent Ferencz _Philotheá-ját_, -Kempis Tamás _Krisztus követését_, Fenelon cambray érsek és mások -hasonló műveit. Népszerűek valának a jansenisták, a kik művelték az -egyházi és világi tudományokat s maguktartásában tele valának -mysticismussal. Csupa idegesség bántotta az embereket. Nem egy csoda -történt. Nagy izgatottságot szült különösen a szentéletű párisi diaconus -halála (1727). Mesélték, hogy csodák történnek a sírjánál, -nyavalyatörősek és mások meggyógyulnak éppen úgy, mint most Lourdesban. - -1710 körül már jelentkezett az idealismus, tiz-húsz év mulva pedig utat -tört sokfelé a rationalismus, az észszerűség. A léhasággal szemben -mutatkozott a tisztább erkölcs, az emelkedett vallásos élet. Mivel -később az egyház és állam szoros viszonya útjában állott a bölcsészek és -írók szabadabb irányának, észszerű gondolatainak, természetesen a -legsötétebb gyűlölettel ostorozták a vallást és egyházat. _Ecrasez -l’infame_, irtsátok ki a gyalázatost, hangoztatta mindig Voltaire s -utána mondotta a világ jó része körülbelűl 1770-ig. Sikerült is nekik -eltöröltetni a jezsuita rendet és a papi intézetekben, meg a templomi -szentbeszédekben is meghonosítani a rationálismust. Rousseau és mások -kezdik ugyan csodálni a vallást, de nem a dogmákat; a sentimentalis -novellák és regények is sokszor magasztalással írtak a vallás felől; de -nekik sem kellettek a hitágazatok, sőt a franczia forradalom letaszitá -trónjáról magát a legfőbb lényt is; a gyarapodó idealrealismus azonban -csakhamar visszahelyezte nemcsak őtet, hanem a dogmákat is. Mindenfelől -nyomták, üldözték az idealistákat, a rajongó reformátorokat, nálunk -Martinovicsékat. Az ember gyönyörködni kezdett a hit ágazataiban, számos -protestáns visszatért a kath. egyház kebelébe s még a kívül maradottak -is tisztelettel szólottak a katholikus egyház szépségéről, gyönyörű -szertartásairól, nagyszerű templomairól, a híres dómokról, hirdették a -catholicismus érdemeit a képzőművészetek fejlődésében, szóval újra -divatba jött a catholicismus. Minek köszönhetni ezt? A gyarapodó s végül -uralomra jutott realismusnak, mely nem szerette a protestantismus -észszerűségét, egyszerű és rideg templomait, száraz, unalmas egyházi -beszédeit; úgy, hogy mikor 1817-ben a protestantismus három százados -emlékünnepét ülték, sokan kérdezték maguktól és egymástól: mire való -volt a hitújitás, mely annyi vért ontott, annyi sírást, jajgatást -okozott? Hisznek itt is, hisznek ott is; bizony az a néhány sutra dobott -szentség nem ért fel annyi százezer, sőt millió ember vérének -kiontásával! - -Mind e kérdésekre és tűnődésekre a huszas évek idealismusa adta meg a -választ. Az érzéki, a kenetes, lágy és mysticus realista rövid néhány év -alatt tetterős, munkás idealista lőn. Az erősebb gondolkodók rajongva -fordultak a bölcsészethez és az észszerűség szempontjából vizsgálták, -magyarázgatták az egyház tanait. Magában az egyházakban is merültek fel -effajta merészebb magyarázók. A franczia Lamennais, az elragadó tollú -író és gondolkodó, s társai: Lacordaire, a későbbi szerzetes, -Montalembert gróf, a 30-as, 40-es évek nagy katholikus szónoka és mások -a szabadságot akarták összeegyeztetni az egyház tanaival, a -liberalismust az inquisitio támaszával. XVI. Gergely pápa csak -kiméletesen utasította vissza nézeteiket, de nem irthatta ki őket, egész -1870-ig, az idealrealismus tetőpontjáig, a vaticani zsinat végeig -szerepeltek. Még azután is az egyházból kitaszítva éldegéltek nehány -esztendeig, külön gyülekezeteket alkotva. – Ronge és mások az egyház -fegyelmi rendjén akartak módosítani egyet-mást, sokan követelték a -nőtlenség eltörlését. Eötvös József az ő _Carthausi_-jában a vallást -mutatja be vigasztaló angyalként, de neki még nem kellenek a dogmák, -Guzmics Izidor és mások simulnak némely hitágazatok magyarázatánál az -uralkodó idealis áramlathoz. Mindenfelé a vallás, a gondolat, az érzés -szabadságát követelik és liberalismus név alatt sürgetik. A negyvenes -években már követelni kezdik a dogmák szigorú megtartását, az erősödő -orthodoxia csatába küldi a jezsuitákat, noha még nem érkezett meg az ő -idejök; még Montalembert, Lacordaire, Gioberti és mások idealis -catholicismusa szerepel, sőt 1848-ban liberalis politikára bírja rá a -pápát, a ki élére áll a forrongó Olaszországnak. A theologiában a -németek között tűnnek föl jeles tudósok, de a többi művelt nemzet is tud -felmutatni többet vagy kevesebbet. - -A 48-iki forradalom volt az eszményi és realis eszme roppant csatája, -mely az idealisták bukásával végződött. A rajongók földönfutók lőnek. A -legtöbben hazátlanul bolyongtak és most idegen országok kenyerén -élősködtek. Hugo Viktor, a mint akkor hívták, a század legnagyobb -költője, Jersey szigetén, a tenger szikláján élt, hová számtalan -idealista az eszményi gondolkodás e búcsújáró helyére zarándokolt. -Gyakran megfordultak nála a mi földönfutó magyarjaink is. Honn pedig -mindenütt erősödött a központi hatalom, a világi úgy, mint az egyházi. -Sok helyen frigyre lépett a két erő, másutt hallgatag támogatta egymást. -Az egyházi élet követelte a dogmákat, egységre törekedett a tan és -fegyelem terén, egyenlővé akarták tenni az eltérő szertartásokat is, -melyek némely egyházaknak, mint például a milanóinak, ősidőktől -sajátjaik valának; a semináriumok nyelvévé a latint tevék, mindenfelé -megyei és tartományi zsinatokat tartottak, melyek a fegyelem, a vallásos -élet élénkítését sürgették. Úgynevezett missiók járták be az országokat, -melyek lángoló hévvel buzdíták a hiveket, gyóntatták, áldoztatták őket, -tömérdek hallgató jelent meg előadásaikon, melyeket jó időben a szabad -ég alatt tartottak, a püspökök szentgyakorlatra hívták össze a megye -papjait. A katholikus egyházban roppant hatalomhoz, befolyáshoz jutottak -a jezsuiták, a protestánsok körében az orthodox, a conservatív irány. A -pápa egészen a jezsuiták karjaiba veté magát. 1854-ben dogmává tette -szűz Mária szeplőtelen fogantatását, a hatvanas években kiadta a -Syllabust, melyben össze voltak gyűjtve a modern gondolkodás politikai, -erkölcsi, theologiai stb. tanai, mint a jelen idők nagy tévedései, -1870-ben pedig a vatikáni zsinat kimondotta a pápa csalhatatlanságát, -mikor ex cathedra szól. A realismus azonban annyira növekedett, hogy -ellenkezésbe kelle jönnie IX. Pius központositó, egységre törekvő -orthodoxiájával. Vagy engednie és a korhoz símulnia, vagy meghalnia -kelle. Ez utóbbi történt. Helyet adott a realista XIII. Leónak, a ki -mindjárt szakitott elődje politikájával, engedékenységet mutatott minden -irányban, megszüntette az éles harczokat a különböző államokkal, még -Olaszország kormánya ellen sem árult el rendkívűli gyűlöletet. Alatta az -eszme realis áramlata folytán megszünt az ultramontanismus, mely semmi -egyéb, mint az idealrealismus központositó orthodoxiája s így sem az -idealismus, sem a realismus idején nem virágzik. Az egyházi fegyelem -húsz év óta tetemesen meglazult, nincs lélek, nincs buzgóság a papokban, -élik világukat az egyházi élet nagy eszméi nélkül, végzik a -szertartásokat, ledarálják imádságaikat, elmondják miséiket és szent -beszédeiket lelkesedés, a szentség exaltatiója nélkül. Egy-két mysticus -ugyan keresi a bensőséget, de nem talál követőkre; a pápai udvar -engedélyével szent fegyelemre, igazi szerzetes életre akarták -kényszeriteni a magyarországi barátokat, szt. Ferencz édes fiait, de -minden erőlködés hasztalan volt. Nem akadt közöttük elég mysticus -gondolkodású, a kiket rá lehetett volna bírni a fegyelem megtartására. A -pápa engedékenysége végűl a legnagyobbra határozta el magát. Tudjuk, -hogy az orthodoxia a legszigorúbban ragaszkodik az egyház latin -nyelvéhez, a latin mise és szertartás az egység leghatalmasabb -nyilvánulása. XIII. Leo azonban Strossmayer djakovári püspök sürgetésére -a szlávoknak a latin helyett megengedte nemzeti nyelvök használatát. -Hogy fog ezen siránkozni a jövő idealrealismusának orthodoxiája! - -Ime, röviden vázolva, ilyen az ember vallásos élete: az idealismus -idején felmagasztosul, utóbb háttérbe szorítja az érzéki elemet, a -szertartásokat, nem rajong a dogmák finom distinctióiért, nem szereti a -theologusok észbontó zabhegyezéseit; sőt időnkint, különféle -eretnekségek formájában pusztítást végez a hitágazatokon, eltörli a -nagyon képteleneket, a fejlődő skepticus bölcsészet megmételyezi számos -gondolkodó lelkét, sokan hitetlenek lesznek. Az idealrealismus első -felében nagy harcz támad a szabadabb gondolkodók és a vallás hívei -között, a kornak még erősen eszményi jelleme van, a forradalom után -azonban beköszönt a vallás erőteljes orthodoxiája, a hivők érdeklődnek a -hitágazatok iránt, csodálják a theologusok mély és finom tudományát, ha -lehet az egyház szaporítja dogmáit, építi templomait, érvényre juttatja -befolyását az iskolákban és a társadalomban, előkelő szerepet kezdenek -játszani a papok, mindenütt kitüntetéssel fogadják megjelenésöket; míg -lassankint elnémul az orthodoxia, nem kellenek a dogmák, csak a -szertartások, melyeket szivesen lát az ember, a legtöbbnek szemében -csupa külsőség, formalitás lesz a vallás, a mysticusok azonban félre -vonulnak, maguk ájtatoskodnak, sőt némelyek külön felekezetbe verődnek -össze, mint nálunk a baptisták, nazarenusok, néhol a spiritisták, -külföldön az úgynevezett buddhisták, továbbá az üdv hadserege és más -hasonló gyülekezetek, Oroszországban tömérdek apró mystikus felekezet, -melyekről alig adhatni számot. - -Most térjünk át második tárgyunkra, az erkölcsi életre. Az erkölcs -mindig nehéz vagy fejthetetlen kérdése volt a gondolkodóknak. A -legkülönfélébb elméletek jöttek divatba, hogy nem sokára mások váltsák -fel. Tulajdonkép kettőre vihetni vissza e sokféle nézetet: az egyik az -ember közvetlen öntudatát, a másik a hasznot, a jólétet, a gyönyört stb. -teszi az erkölcsi élet forrásává. Az egyik azt tartja, hogy bensőm, -ugynevezett erkölcsi érzésem sugallja, hogy úgy vagy amúgy viseljem -magamat; a másik azt véli, hogy a jólét szüksége vezet cselekvésemben. -Már Plato és Aristoteles irataiban is fölfedezték a két eltérő vélemény -nyomait s azóta száz meg száz bölcsész, theologus, gondolkodó haladt az -egyik vagy másik irányban. Hány ezer kötetet írtak a kétféle nézetnek és -változatainak támogatására! Lecky azt mondja, hogy azért is nehéz az -erkölcs fogalmát és eredetét feszegetni, mert ha az utóbbi nézethez -hajlunk, némely moralisták saját jellemünket is belékeverik a vitába: -mert önzők, léhák, élvhajhászók vagyunk, azért csatlakozunk a tanhoz, -mely a hasznot, a gyönyört teszi az erkölcs forrásává. Hogy kikerüljűk e -veszélyt, próbáljuk meg, legyünk két kulacsosak s adjunk mindkét félnek -egy kis igazat. Igy lekenyerezzük, talán jóakaróinkká teszszük őket és -teljes nyugalommal foghatunk rövid fejtegetésünkhöz, a nélkül, hogy -vaskos könyveket kellene írnunk. - -Tudjuk, hogy az eszme hat az emberre és uralkodik fölötte. Az eszme -idealis és realis fajtája vezeti érzésében, gondolkodásában és -cselekvésében. Máskép érzünk, gondolkozunk és cselekszünk az idealismus, -az idealrealismus és realismus idején. Jól sejtette Kant, hogy -categoricus imperativus, hogy feltétlenűl parancsoló az erkölcs, a -kötelesség szava, de nem terjesztette a szép és igaz ideáira, -megelégedett azzal, hogy csupán a jóra vonatkoztatta. Pedig az -idealismus napjaiban csak az eszményi szépet és az egyetemes igazt kell -kiválóan szépnek, igaznak tartanunk, míg a realismus idején bolondnak -tartanának, ha egy idealis képért, vagy valamely általános igazságért, -minő az emberiség, a nemzet, rajonganánk. Igen, mi az eszme öntudatlan -rabjai, teszszük, a mit nekünk parancsol, érezzük, a mit tőlünk kíván s -úgy gondolkodunk, a hogy követeli. A katonai börtönökben évek óta ülnek -egyes fiatal nazarenusok, a kik nem akarnak fegyvert fogni kezökbe s a -mai realista szegény bolondoknak hívja őket; a második század realismusa -alatt hány keresztény vértanú hős lélekkel ontotta vérét, állotta ki a -legnagyobb kínokat, a kikre szánalommal nézett Róma léha érzéki -gyermeke, míg hóhéraik is lesve-lesték ajkaikról az igen szót, hogy -benyújtják a pogány áldozatot: nem értették ezt a szent őrültséget. A -római hadvezér megtiltja, hogy távolléte alatt csatába bocsátkozzanak az -ellenséggel, s mikor visszatér, látja, hogy győztek ugyan, de megszegték -parancsát s halálra itéli saját gyermekét. A realista megbotránkozik az -apa zord szigorúságán, felháborodik e katonai brutalitáson, a szülői -tekintély e vadságán, míg az idealista, sőt az idealrealista is, -nagynak, fenségesnek tekinti az atya kérlelhetlen szigorát. Schiller Don -Carlosában II. Fülöp spanyol királyt hozza ily lelki küzdelembe, benső -harczba; fia vét az orthodoxia, az állami centralisáló eszme ellen, -azért pusztulnia kell, a mit más szemmel néz az idealista, mással az -idealrealista és ismét mással a realista, noha mindnyájan könnyeznek. -Valóban, az idealismus napjaiban a világ és emberiség, a haza és nemzet -lelkesít bennünket, azért önzetlenek, magasztosak, önfeláldozók vagyunk. -Csak az önzetlenség a jó; megvetést, lenézést érdemel az önző. Ilyenkor -az elbeszélések és színjátékok tele vannak önfeláldozó jelenetekkel, a -szerelem és hit, az érzékiség és a hazaszeretet, a magán- és közérdek -összeütközéseiben mindig az utóbbinak kell győzni, különben rossz -benyomást tesz ránk. Elégedetlenűl, bosszankodva teszszük le az ily -könyvet, bosszúsan hagynók el az effajta színművet. Nemesebb jellemeket -várunk, csak ilyenekért rajongunk. Az idealrealismus alatt, mikor mind -az idealismus, mind a realismus tüneteivel találkozunk, már kezdjük -érteni az önzés némi jogosultságát, már a szerelem kezd győzni különféle -összeütközéseiben, a magán, a családi érdek a közérdekkel szemben; a -realismus idején nem is látunk szívesen oly eseteket, melyekben valaki -feláldozza magát és családját az egyetemes javára, effajta -összeütközésekre sem szeretünk gondolni. Nézzük meg az összes -színműveket, melyeknek előadására szivesen jár a közönség, s látni -fogjuk, mily egészen más fajta drámai küzdelem folyik bennök, mint a -minőkkel az idealismus és idealrealismus idején találkoztunk. Persze, -azt szoktuk az utóbbiakra mondani, hogy elavultak, hogy kimentek -divatból, hogy vén salabakterek, melyeken szegény apáink könnyeztek, de -nekünk már bolondságok, melyeket meg sem érdemes tekinteni. Pedig -csekély változattal újra visszatér az ő koruk s akkor gyönyörűséget -találunk jobb darabjaikban. Egy városatya mondotta a realismus idején, -mikor jó áron ki akarták sajátitani a telkét, de ő jóval többet -követelt: Én nem csak polgár, hanem családapa is vagyok. Pedig -polgárságát és városatyaságát is bőven kizsákmányolta s e mondásán senki -sem háborodott fel, mert a realismus napjaiban jogosultnak tartjuk az -önzést. Ekkor léha, érzéki, lágy lesz az ember, sokan kenetes pietisták, -némelyek mysticusok, de nincs bennök erő. Tele vagyunk érzéssel, -részvéttel, nem tudjuk nézni a szenvedőt, csupa könyörűletből állunk. -Tömérdek jót tesznek a gazdagok, egy Peabody jótékonyczélokra hagyja 90 -millióját, Hirsch báró az egész világon szórja millióit a szegényeknek. -Karácsonykor sokat költetünk a Jézuskával gyermekeinkre, évközben is sok -játékot kapnak a tehetősb családok fiai és leányai, egész irodalmat -tartunk fenn számukra, sőt a halottakról sem feledkezünk meg, -emlékezetök napján koszorukkal, virágokkal lepjük el sirjokat. A betegek -számára kórházat állítunk, a szegények segélyezésére tömérdek -egyesületet alakítunk, melyek százezreket fordítanak jótékony czélra. -Szóval az ember csupa szív lesz, csupa érzés, mely élvezni, -gyönyörködni, a jólétben uszni óhajt, de a mellett nem feledkezik meg -embertársairól sem. - -Gyanítjuk, hogy mikor tör ki az idealismus a realismus végén. Mivel a -realismus részletezés, aprózás, szétmállás, végre a társadatom léha, -önző egyedekre omlik szét, kiket a közöttünk levő és újra támadó -idealisták könnyű szerrel legyőznek. Hisz az eszme hat reánk és -fogékonynyá tesz bennünket az idealismusra, különösen az eszményi -morálra. E fogékonyság már azzal megadatott, hogy általánosítani tudunk. -Ugyanis mihelyt fensőbb szinvonalra emelkedve az általános-, az -egyetemesért rajongunk, erkölcsünk is fensőbb lesz, már nemcsak -magunkat, családunkat, környezetünket látjuk, hanem az emberiséget is, -vagy legalább nemzetünket, szóval látkörünk tetemesen kiszélesedik s -ezzel megnemesednek erkölcseink, fenköltebb lesz morálunk. - -Az idealismus idején virágzik a bölcsészeti világnézet, a realismusén a -történeti. Az első azt hirdeti, hogy az ember saját erejéből alkotja és -módosítja nyelvét, hitét, irodalmát, művészetét, erkölcseit, rendezi -állami, jogi életét. A történeti világnézet már kisebb-nagyobb mértékben -szükségszerű, a természettől fejlődöttnek mondja e tüneményeket. Némely -realista az ember legcsekélyebb befolyását is tagadja. A nyelv, a -vallás, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, az irodalom, a művészet, -a szokások és erkölcsök, szóval maga az egész társadalom egyszerű -termék, physis, productum naturae. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy -mikor Darwin felállította a létért való küzdelem tanát, Schleicher -prágai tanár, jeles nyelvész hirdette, hogy a nyelv önmagában él -ajkainkon, nincs rá befolyásunk, s a nyelvek épen úgy harczolnak a -létért, mint az ember és más szerves lények. S mikor a század tizes -éveiben a történeti jog tudománya virágzott, mikor Savigny nagy -tekintélylyel hirdette ez iskola tanait, az eszményi gondolkodó Hegel -felkiáltott: Ez a legnagyobb szégyene a századnak; der grösste -Schandfleck des Jahrhunderts! - -Az erkölcs terén sem gondolkodunk máskép, mint a hogy az eszme sugallja. -Ha Platótól és Aristotelestől, Zenotól és Epicurustól kezdve több mint -két ezer éven keresztül a bölcsészek erkölcstanait vizsgáljuk, -elmondhatjuk, hogy az idealismus idején rendesen a bölcsészeti -világnézet alapján az erkölcs, a moral forrásává a közvetlen öntudatot -teszik, míg a realismus idején a haszon, a gyönyör, a tetszés stb. -forrása a moralnak; az idealrealismus alatt pedig mindkét nézettel -találkozunk, de legtöbbször a férfias, büszke, önérzetes erkölcsöket -sürgetik, melyeknek Zeno stoicismusa volt legnagyobb mesterök. - - - - -V. A JELLEM. - -A jellem az ember erkölcsi világa, az egész erkölcsi ember. S mivel mi a -külső tünetekből ítélünk, azért némelyek úgy határozzák meg, hogy a -jellem azon mód, melyben érzésünk, gondolkodásunk és cselekvésünk -mutatkozik. A társadalmi életben sokszor emlegetjük, mert gyakran -rászorulunk embertársainkra és segélyöket jellemök szerint mérlegeljük. -_Jellemes_ embernek a közéletben azt tartjuk, a kire bizton -számíthatunk, a ki nem könnyen riad vissza a nehézségektől, bajoktól, -különösen mások nemtetszésétől. Használjuk a _jellemtelen_ szót erkölcsi -értelemben, rendesen a szószegő és önállóság nélküli felebarátjainkat -értjük alatta. Természetes, hogy e szokásos kifejezéseknek nem vehetjük -hasznukat, mert _jelleme_ van mindenkinek, mindegyikünk jellemes ember -és senkise jellemtelen. Érzésünk és gondolkodásunk, meg cselekvésünk -módja tárja fel jellemünket. - -De most azt kérdezik, honnét ered ez a jellem? Két csoportra, vagy -mondjuk világnézetre vihetni vissza az idevágó véleményeket: a -bölcsészeti és a történetire. Az előbbi főleg az idealismus napjaiban -uralkodó s döntő fontosságot tulajdonit a szülők és tanítók nevelésének; -a másik, a történeti, tagadja a nevelés, oktatás befolyását, vagy -legalább csekély jelentőségűnek tekinti. Az eszményi, a bölcsészeti -világnézet azt tartja, hogy neveléssel még a rossz gyermeket is -megjavíthatjuk, sőt teljesen átalakíthatjuk; a történeti világnézet -rendesen kicsinyli ezt a befolyást. Szerinte természeti szükségességgel -olyan az ember, a milyennek született s ilyennek marad többé-kevésbbé -mindvégig, egész a sírig. Az ember charactere állandó és változatlan, – -mondja Schopenhauer, – ugyanaz marad egész életén át. Esztendei, -viszonyai, sőt ismeretei és nézetei változékony burka alatt ott rejlik, -mint rák a héjában, egy ugyanazon ember változhatatlanul. A characternek -csak irányában és anyagában mennek véghez úgy látszó módosulások, melyek -az életkorok és szükségleteik külömbségéből keletkeznek. Az ember soha -sem változik meg, a mint egy esetben cselekedett, úgy fog teljesen -egyenlő körülmények közt, – fölteszem a körülmények pontos és hibátlan -ismeretét, – mindig ismét cselekedni. „Némely ember tagadni fogja szóval -ezt az igazságot, de fölteszi eljárásában, mert a kit egyszer gazságon -ér utól, többet soha sem hiszen neki; de bízik abban, a kit korábban -becsületes embernek tapasztalt. Mert az említett igazságon alapul az -egész emberismeret… az is, hogy az igazi becsületet (nem a lovagiast, a -bolondok becsületét), ha egyszer elveszett, soha sem lehet -helyreállítani, hanem egyetlen egy semmirekellő cselekedet mocska örökre -elfogta az emberét, mint mondani szokták, bélyeget sütött rája.“ – -„Innen van az is, hogy bármily tisztán látja, sőt megutálja hibáit és -gyarlóságait az ember, sőt bármily igazán eltökéli, hogy megjobbítja -magát, még sem jobbítja meg, hanem komoly szándéka és becsületes -fogadása ellenére, új alkalom adtán ismét az előbb járt ösvényeken -kapatja magát, úgy, hogy maga is megütközik rajta… A jellem -változhatatlan… a jobbulás és nemesbülés egész köre és uradalma csupán -csak a belátásban áll… többre, mint az ismeret igazítására nem is -terjedhet semmi erkölcsi behatás és abban járni, hogy egy ember -jellemének hibáit beszéddel és moralizálással megsemmisítjük és így -characterét magát, tulajdonképi moralitását újra teremtsük, éppen oly -vállalat, mintha az ólmot aranynyá változtatni, vagy gondos ápolással -arra akarnók képessé tenni a tölgyfát, hogy baraczkot teremjen.“[1] - -Schopenhauer e nézete nagyon merev, nagyon rideg, nem hiába írta a -realismus napjaiban, hisz akkor nem is szokott változáson átmenni a -jellem, senkiben sem találunk nagyobb erkölcsi átalakulást, -embertársaink nem látszanak erkölcsi tökélyre törekedni, mindenki éli -világát, a hogy tudja. Hiába beszélünk, moralisálunk neki, rendesen úgy -találjuk, hogy az egyik fülén beereszti, a másikon kibocsájtja -szavainkat. Ez azonban csak a látszat, a közönséges jelenség. Mert ha -gondosabban megfigyeljük, a realismus idején is találkozunk a jellemek -átalakulásával. Intsük például társunkat, gyermekünket, tanítványunkat -oly hibákért, gyarlóságokért, melyek nagyon ellenkeznek a realismus -simaságával, csinosságával, külsőségeivel, nemsokára észrevehetjük, hogy -hajtani kezd szavainkra. Néha nagyobb erkölcsi átalakulás is történhetik -embertársainkkal a realismus idején. Nem kell messzire mennünk, -közelünkben a nazarénusok között is vehetjük észre, hogy az új hittársak -megváltoznak és erkölcsileg megújulnak. Igaz, hogy ritkák e látható -tünemények s itt is nehezen bizonyíthatni, hogy nem volt-e bennök erős -mysticus elem, mely kapott az első alkalmon, hogy az új szentek közé -álljon. De hisz csakis efféle változásokról lehet szó, midőn az eszme -nyomása alatt jellemünk módosúl. Igaz, hogy e módosulás a realismus -idején a lehető legritkább; annál többször fordul elő, sőt általános -lesz az idealismus hajnalán. Tény, hogy ilyenkor az emberiség átalakul -szellemi, erkölcsi és aestheticai tekintetben. A miért tíz-húsz év előtt -talán lelkesedett, de a mit legalább is szívesen látott, azt most -megvetéssel nézi. Így járt az emberiség nagy része 1820 körül. Még -néhány év előtt csak aprózni, részletezni tudtak, az érzéki és az -anyagiért lelkesedtek, a huszas években már rajongtak a felsőbb, -nemesebb erkölcsökért, olvasmányaikban, költői alkotásaikban csak az -önzetlen magasztos jellemeket becsülik, a világ és haza, az emberiség és -nemzet fogalma rajongásra birja őket. A lelki erőt, az önérzetet, a -nemes büszkeséget, a magasztos lemondást stb. dicsőítik, melyek néhány -év előtt mint makacsság, dölyf, gőg, bárgyúság, élhetetlenség -szerepeltek az irodalomban és életben. - -Ha az érzés, gondolkodás és cselekvés változását akarjuk szemléltetni, -vegyünk elő egy szomorújátékot, mely 1820 körül íratott. Ilyen például -Kisfaludy Károly _Stibor vajdája_, mely 1819-ben került a színpadra. A -vajda fia, Rajnáld belészeretett egy parasztleányba s a nép gúnyájába -öltözve látogatja Gundát, a szerető leányt, kinek fivére, Demeter, meg -akarja tőle tudni, hogy kicsoda. Rajnáld fél megvallani, mert a -kegyetlen vajda fiát nem fogják szeretni, azért töpreng, aggódik s -felsóhajt: „Oh miért nem születtem ily csendes hajlékban, mért nem -födözte vastag vászon romlékony testemet, miért nem neveltettem munkás -embernek, itt, az anyatermészet csendes kebelében! Miért nem vagyok -hasonló én is ezekhez! Oh egek! mily boldog, mily szerencsés volnék, -mert itt elvonulva a nagyvilágtól, életemet nem szabnák hiú szokások s a -szív sok szép ösztöneit békóba nem szorítanák hideg feltételek és annyi -szívrepesztő aggodalmak. Kérkednék aztán bárki szép sorsával, tetézve -aranynyal lépjen a világba, játszszék a dicsőség fénykoszorújával, -ragyogjon személye legfőbb méltóságban, én szebb örömök közt folytatnám -éltemet!“ S mikor atyja, a vajda, elpusztítja Gunda családját, Rajnáld -csupa lemondás, önfeláldozás. Mikor Demeterhez, Gunda testvéréhez tér be -a vajda s a testvér bosszút állhatna rajta, nem teszi, mert nemtelen -cselekedet lenne orgyilkos módon támadni a kegyetlen emberre; Dezső, -Rajnáld nevelője büszkén dobja vissza a vajda aranyait: „Ámbár sárkány -tündöklik melleden, ámbár te engemet megvetve illetél, azért még sem -cserélnék én veled és még a koldusbottal is reád csak szánakozva -nézhetnék. Ezen ércz (az arany) emelt uraságra; im, megint porban hever, -nincs szükségem reá.“ - -Mind oly jellemek, minőket nem tudunk látni, olvasni a realismus idején. -Érdekes, hogy a realismus külsőségei, formaságai neki csak hiú szokások, -hideg feltételek, melyek békóba szorítják a szív igaz érzésit. Az -idealismus gyűlöli e formaságokat s e gyűlölet birta rá Rousseaut, hogy -az igaz embert nem a civilisált világban, hanem a vadak közt keresse. - -Kisfaludy Stibor vajdája elég volna, hogy az idealismus jellemeit -bemutassuk, de forduljunk a hires franczia költőhez, Hugo Viktorhoz, -lássuk, minő jellemek ragadják meg képzeletét. A tizes évek -realismusának léhasága, üres puhasága, erkölcsi petyhüdtsége után -szertelen vadságban kellett kitörni a felháborodott idealistáknak, a -mire érdekes például szolgálhat a nagy franczia költő első regénye: _Han -d’Island_ (1823.) Igaz, hogy ezt huszonegy éves korában írta, de a _Bug -Jargal_ (1825.) _Notre dame_ (1831.) _Triboulet_ (1832.) is -többé-kevésbbé ugyanazon jellemvonásokat mutatják. Ős időkben élt Izland -szigetén egy szörnyű teremtés, Ingulf, félig ember, félig ördög. -Irtózatos dolgokat szokott művelni. Egy boszorkánytól született a fia s -ettől tovább a család utolsó tagja: Han. Ordításától kapta nevét. -Gyermekkorában elhagyatva, megszánták a a jámbor szerzetesek s -kolostorukban nevelték föl. Hálából felgyújtotta a zárdát és egy -fatörzsön átúszott Norvégiába, a hol folytatta hivatását. Betemette a -faroeri bányákat és bennök a munkásokat, a búcsú ünnepén letaszítá a -sziklát, mely a Golvo völgye fölött lebegett s elpusztította a falut -lakóival, vendégeivel együtt, szétrombolt egy hidat, mikor sokan voltak -rajta s a mélységbe hullottak, az istentisztelet alatt felgyújtotta a -drontheimi székesegyházat, egy viharos éjszakán eloltotta a világító -torony lángját. De nagyon szerette a fiát s mikor ez belé fúladt a -tengerbe, elhatározta, hogy bosszút áll az embereken, a kik nem voltak -okai halálának; hanem gyermeke nagyon szeretett egy leányt, a ki többre -becsülte Munksolm ezredének egy katonáját s mivel Han nem tudta meg, -hogy melyik volt a szerencsés, az egész ezred kiirtására szánta el -magát. Azért egy katlanfélébe csalja, lázadókkal megtámadja és -összemarja őket. A kik kikerülték a halált, azokat úgy végzi ki, hogy -rájok gyújtja a kaszárnyát, a hol maga is elvész. Az ily regényhős -természetesen soha sem szokott mosdani, körmeit, vagy inkább karmait -soha le nem vágja. Ruhája egy vállaira vetett friss véres bőr, melyet -valamely vonagló vadállatról húzott le. Egyetlen barátja egy jeges -medve, melyen a meredek sziklákról is lenyargal. Megismerkedik egy másik -embergyűlölővel, gróf Schumacherrel, a kinek elmondja, hogy természete -az embereket gyűlölni: „hivatásom nekik ártani; kell egy istenemnek is -lenni, hogy káromolhassam.“ A grófnak tetszenek az elvei s kezét nyújtja -neki. „Minek? Hogy felfaljam?“ Az új barát szánja és az emberek -rosszaságáról panaszkodik. „Oh velem csak jót tettek. Minden -gyönyörűségemet nekik köszönhetem. Mily kéj, mikor vonagló testöket -fogaimmal rágom össze, mikor gőzölgő vérökkel kiszáradt torkomat -megnedvesíthetem, mikor jajgatásuk tagjaik ropogásába vegyül bele. Hanen -kívül van egy sereg boszorkányom, hóhérom, hullaőrzőm stb.“ - -A realismus idején nem lehetne ily irodalmi művet írni. Ekkor nem tudják -elhinni, legalább 1810 körül nem, hogy valamely szörnyű teremtésnek -egyetlen szenvedélye az embereket fölfalni, rájok bajt és -szerencsétlenséget hozni. Hisz a realista nem bánt senkit, csak őtet ne -bántsák. Ő lehet lágy, szelid, léha, önző, kenetes pietista vagy -mysticus, de nem lehetnek ily borzasztó fogalmai az emberi életről. De -hogy alkothat magának ily képet az idealista, mint a minőt Hugo Viktor -más műveiben is találunk, hisz ez képtelenség, őrült mese, szörnyű -bolondság? Nem lehet tagadni és mégis könnyen érthető. Az idealistában -nagy a tetterő, némelyikben, mint például Hugo Viktorban, ez minden -természetes mértéket felülhalad. Képzeljünk most magunknak egy ilyen -szélső idealistát 1820 körül, mikor még csak kezd átalakulni a -társadalom, nem fog-e őrült szertelenségekbe kitörni? Mert jegyezzük -meg, az a _Han d’Island_ senki más, mint maga Hugo Viktor, a kinek nem -voltak ugyan karmai, valamely vadállat frissen nyúzott meg véres bőrébe -sem öltözködött, állásánál fogva hihetőleg finom ruhába takaródzott, -lelki állapotja azonban sokszor hasonlított Han d’Islandéhoz, sokszor -szeretett volna felfalni nem egy ezred, hanem egy millió buta realistát. -Meglehet, hogy ilyen volt Hugo Viktor, de nem a többi ember, mondja a -mai realista. Pedig ilyen volt Hugo s ilyen volt kisebb-nagyobb -mértékben a társadalom számos tagja, külömben nem tartották volna nagy -költőnek, hanem szépen elhelyezik az őrültek házában, hol tovább is -álmodhatta volna szörnyűségeit. És nem ez történt, hanem az olvasók -tetemes része, a század legnagyobb költőjének kiáltotta ki. Igaz, hogy a -hatvanas években leapadt tisztelőinek sora, megfogyott a száma, a -nyolczvanas években pedig a nagy idők emlékeül reánk maradt tiszteletre -méltó romnak tekintették; de a huszas években nem állott magában, hanem -számtalan kortársának érzését, gondolkodását fejezte ki. - -Az idealismus e szélsősége sokszor a legbizarrabb, a legfurcsább -nézeteket hozza felszínre, például Hugo Viktor egyik-másik hősébe épen -nyomorúsága és rútságaért szeret belé kedvese. Ez az önfeláldozás -legmagasabb foka akar lenni, de képtelen valami, mert a szerelem az -érzelem dolga, mely ösztönszerűleg hajlik a szép felé és ha megszánja is -az oly rútakat, mint a _Notre Dame-i harangozóban_ Quasimodót, -_Tribouletben_ a király borzasztóan rút udvari bolondját, de szerelemre -gyúladni épen rútságukért, nem lehet. Tény azonban, hogy az idealismus -idején nem uralkodik a szépség, a báj annyira, mint a realisabb -napokban; az úgynevezett erkölcsi szépségek, mint a lélek nemessége, -tisztasága, a nagyobb műveltség, okosság, háziasság kiváló szerepet -játszanak a szerelem ébredésében, míg a realisabb napokban a szépség -hiányát a nagy vagyon, dús örökség, fényes összeköttetések szokták -pótolni. - -Az idealismus szélsősége magával hozza a jellem élére állítását, -szertelenségét. Idáig azt mondottuk, hogy a költő annyira eszményíti -hőseit, hogy megszűnnek emberek lenni, s vagy angyalok, vagy ördögök. És -ezt nem lehet tagadni. Azt mondottuk, hogy az eszményi költő idealis, a -realista pedig való jellemet alkot. Egy _Bánkbán_ jellemei nagyon -valószerűek. A mit Bánk tesz, tenné ezer meg ezer realista. Mikor látja, -hogy felesége erényét a királyi herczeg ostromolja, megelégszik egy pár -visszaútasító szó hallatára, s más dolga után néz; mikor a lázadókat -csillapítja, elég neki néhány megalázó szólam, hogy kiengesztelődjék, az -érzékiség napjaiban azt is elhiszi, hogy az erényes nő egy kis italra -mindjárt őrjöngő szerelmes, hogy azonnal odaveti magát az első -kéjencznek, s csak azon töpreng, hogy örült-e neki felesége. Nem csoda, -hogy Vörösmarty idealis gondolkodásának nem tetszett Bánkbán: az -idealismus hősének nem szabad ily kétes, ily habozó szerepet játszania, -tüstént bátornak, elszántnak kell lennie a legnagyobb összeütközésekre, -melyek nem ellenkeznek fensőbb moráljával, mert az általános, az -egyetemes mindig imponál neki, s így a költő sem fonhatja belőle -tragicumát. A legelső támadásnak sértenie kell büszkeségét, önérzetét, s -egy idealista mindenesetre egészen máskép szövi a mesét, máskép alkotja -meg az összeütközést, Melindának nem szabad elesnie még az izgató por -segélyével sem; de a realista Katona József mindezt természetesnek, -helyesnek találja. Hisz 1815 körűl általános volt az érzékiség, nagyon -megbomlott a családi élet, mindennap láthatta a szerelmeskedés -jelenségeit, tehát a valót, az igazat adta. Az eddigi aesthetica csupán -abban tévedett, hogy az idealista költők jellemzését szertelennek, az -igaztól eltérőnek, hamisnak mondotta, míg a realistákéra ráfogta, hogy -csak ez találja el az igazat, hogy csupán ez teremti meg a való -jellemeket. Pedig mindkettő igaz, mindkét fajta költő a valót adta, a -mennyire a költészet szereti az igazságot. Mert mindketten az életből -merítenek, az eszményi költő az idealismus életét teremti újra, a -realista a realismus életét, csupán az idealrealismus napjaiban, mikor -fokonkint közeledünk a realismus felé, mikor egyikünk még túlzó -idealista, a másik már erős realista, van értelme az aesthetica eddigi -szavainak. Ekkor nagyon szemünkbe tűnik a kétféle jellem, mindkettővel -találkozunk felebarátjaink között, s lassankint kezdünk a való, a -realisabb jellemekhez fordulni. - -Az idealismus egyik fővonása a jellemek alakításában a sóvárgás, epedés. -A kikben nincs nagy erő, lelkök nem tud szenvedélyesen kitörni, vadul -tombolni, nem festenek oly szélső jellemeket, mint a minőket Hugo Viktor -és mások rajzoltak; hanem édes, epedő, ábrándos, hervadó és -világfájdalmas egyéneket. Tele vannak nemes, önfeláldozó, magasztos -érzéssel, de nem erős, hanem lágy sentimentalismus az, a mi sorvasztja -őket. Különösen el vannak terjedve az ily jellemek, mikor a realismus -jelentkezik; tulajdonkép minden idealista megérzi kisebb-nagyobb -mértékben, de igen soknak egész lelkét lefoglalja. Bensejökben a -csalódás érzése uralkodik. A nélkül, hogy nagy küzdelmeik, szenvedéseik -lettek volna, fáj nekik minden, tele vannak könynyel és bánattal. Ha -költők lesznek, csupa elegiákat szeretnek írni nőies lágysággal, -gyöngédséggel. Visszaemlékezni az emberiség aranykorára, a múlt szép -időszakára, a gyermekkor játszi, bohó, gondtalan napjaira, tetszik -legjobban. Szeretik a magányt és boldogságát rajzolni. Idylleket írnak, -nem a realismus idylljei ezek, hanem a természetet énekelik meg egész -rajongással. Itt ki tudják beszélni magukat, a néma völgy, a hangtalan -sziklák, a pusztuló erdő, az őszi levélhullás, mind elhallgatják az ő -fájdalmaik, bánataik elbeszélését; szeretik a pásztori költészetet, a -pásztor örök magányát, zavartalan csendjét, ábrándozva néznek az esti -szürkületbe, soha sem telnek belé a hold bámulatába. - -Az idealismus napjaiban mindig el van terjedve az ily érzés-, -gondolkodásmód. A XI. században a rajongó szerzetesek leveleit olvasva, -látjuk, hogy e szegény emberek sem valának mentek ettől a rajongástól. A -XVI. század pásztorregényeit mily kitartással olvasta az akkori -műveltebb közönség, az irodalom történetéből tudjuk. A XVIII. század -idealistái nem győzik rajongva festeni a természetet, a világirodalom -számos költője foglalkozik e feladattal s nálunk is, kivált Ányos Pál e -tárgyat, ezt a kimeríthetlen kérdést variálják. A múlt század -aestheticusai, kivált Schiller egy elméletet találtak ki, melyben szembe -állították egymással a naiv és sentimentalis költészetet. A görög, -római, szóval az antik költészet nekik naiv volt, a mai pedig -sentimentalis. Okát is megmondja az idealis Schiller. Honnét van az, -hogy mindenben a mi természetes, felülmúlnak bennünket a régiek, pedig -mi felsőbb fokban hódolunk a természetnek, bensőséggel függünk rajta, s -magát az élettelen világot a legmelegebb érzéssel öleljük? Azért van ez, -mert a természet eltűnt az emberiségből, s csak magunkon kívül, a -lelketlen világban találjuk fel a maga valóságában. Nem a mi nagyobb -természetességünk, ellenkezőleg viszonyaink, állapotaink, erkölcseink -természetellenessége hajt bennünket, hogy az egyszerűség és igazság -utáni ösztönünknek, mivel az erkölcsi világban nem reméljük, a -természeti világban keressünk kielégítést. Azért azon érzelem, melylyel -a természethez ragaszkodunk, oly közel rokon amaz érzelemmel, melylyel -az eltűnt gyermekkort és gyermeki ártatlanságunkat siratjuk. -Gyermekségünk az egyedüli csonkítatlan természet, melylyel még a művelt -emberiségben találkozunk, azért nem csoda, ha a természet minden nyoma -gyermekkorunkba vezet vissza. Szerinte a görögök nem érezték ezt a -rajongást a természet iránt. Leírják, gyönyörködnek a természetben, de -nem rajonganak érette. A természet inkább eszét és tudvágyát; nem pedig -erkölcsi érzékét érdekelte, nem csüng rajta édes ábrándozással, -érzelmességgel. - -Schiller magyarázata megfelel az idealista felfogásának, mely a mai -szokások, erkölcsök természetellenességében keresi az ő rajongásuk okát. -Tény, hogy az idealista elégedetlen a társadalom erkölcsi, politikai s -más viszonyaival s tehetetlenségében sóhajtozik, eped, idylli világot -teremt magának, pásztori vagy rokon költészetet alkot, ez azonban mindig -így volt nem csupán nálunk, hanem a régi világban is. Igaz, hogy csekély -nyoma van az e fajta régi költészetnek, mert az idealismus antik -költőitől igazán kevés maradt reánk. Például a Kr. e. 600 körül uralkodó -idealismus nagy számú költői, valamint a 400, a 150, a Kr. u. 200 körüli -eszményi költők keveset hagytak reánk, mert az idealrealismus gyarapodó -bensősége és melegsége hidegnek, ünnepélyesnek és fárasztónak tekinti a -legtöbb eszményi költőt, a kinek olvasásában nem, vagy alig talál -élvezetet. A mi bírálatunk többnyire Homer, Virgil, Horatius stb. után -ítéli meg az antik világot, kik közül az utóbbiak az idealrealismus -delén, az előbbi pedig a végén alkotott. Schillernek e nagyhatású -értekezése 1795-ben jelent meg. Mikor az egész világirodalomban -szemlátomást fogytak a sentimentalis költők, s ha megéri, a tízes -éveket, látta volna mennyire elenyészik. Hisz a realismus költészete -majd olyan naiv, mint a görögöké volt, legfölebb az a külömbség, hogy a -haladás hullámai következtében több idealismus, mélyebb erkölcsi érzés -hatolt be a realismusba, mint az antik világ idején volt. Ezért lehet -most nagyobb és tartósb a sentimentalismus. - -De haladjunk tovább az emberi jellem változásában, s mutassunk egy -hibát, mely kivált az idealrealismus napjaiban uralkodik. Ez a -hypocrisis, a pharisaeismus, mely az erényes, különösen a vallásos -érzelmek feltüntetésében áll. Mikor az állam és az egyház nagy -központosítása hajtatik végre, mikor az orthodoxia erős és az állam -segélyével erőszakosan lépett föl, uralkodott a hypocrisis, kikről azt -mondotta Voltaire, hogy szemökben az ég, de szívökben a pokol. La -Rochefoucauld pedig az ő szellemes gondolatai közt mondja, hogy a -hypocrisis oly hódolat, melyet a bűn tesz az erénynek. Az eszményiség és -a realismus harczában, mikor tele van a társadalom kétféle jellemmel, -mikor az egyik még erősen idealista, míg a másik már jóízű realista, -akárhányszor találkozunk e fajta színlelő, tettető jellemekkel. A finom -emberismerő azonban mindjárt tudja, hogy kivel van dolga, de a -társadalom elfogadja annak, a minek mutatja magát. Csakhogy a mint -erősödik a realismus vagy egészen uralomra jut, fogy a számuk, s -ilyenkor már ki lehet csúfolni. Így tesz például Molière, ki a realismus -növekedésével _Tartufe_ darabjában gúny tárgyává teszi a hypocritát, a -mit lehetetlen lett volna 1620 körül megírni, annál kevésbbé előadni. -Molière idejében is nagy nehézséggel járt előadatása, magának XIV. -Lajosnak pártolása azonban színpadra hozta. A realismus idejében apad a -hypocriták száma, a vallási orthodoxia nyomása megszűnik, vagy legalább -gyöngűl, de általános lesz a színlelés, tettetés. A realista síma és -gyöngéd, szinlel és tettet sokszor csupa lágyságból, előzékenységből, -udvariasságból. Ilyenkor egy kis vallásos hypocrisis a papokkal szemben -csak a figyelem, a kellő udvariasság és műveltség jele. Társaságban -megtámadni, kigúnyolni valamely vallás tanait, merő udvariasságból sem -szabad. Charles de Remusat gróf, a franczia akadémia volt tagja írta a -tízes évekről, hogy finom társaságban a vallást bírálgatni vagy -észrevételeket tenni nem volt szabad. A háziasszony rögtön az operai -vagy drámai újdonságra, vagy más közelfekvő tárgyra fordította a -beszédet. Ujabban, a 70-években, Sardou kisérlette meg egyik drámájában -szinpadra hozni a hypocrisist, de csak ritkán adják, a realismus nem -igen érti és nem sziveli. Az ő vallása úgy is csak külsőség, formalitás, -tehát nem játszhatik nagy szerepet a hypocrisis; de mikor a társadalom -erősen vallásos volt, mikor az orthodoxia zsarnoki szerepet játszott az -egyes, a család és a társadalom életében, akkor számtalan hypocritával -lehet-e találkozni. - -Az ember jellemének módosulásáról nagyon sokat lehetne még mondanunk, -hisz minden egyes erény és bűn a legszorosabb egységben van -szervezetünkkel és az uralkodó eszmével. Külön fejezetben szólhatnánk -mindegyikről, a mi azonban nem szorítható egy felolvasás keretébe. -Elmondhatnók az eszme nagy hatását az emberre, de mindez sok időbe -kerülne. Talán a t. hallgatóság is a törvény ismerete után maga -kiegészíti és meg tudja magyarázni, mikor van bizonyos lelki sajátságok, -erények és bünök dele vagy alkonya. - -Legyen szabad egyet a legfontosabbat, mégis különösen kiemelnünk. Ez a -realismus udvariassága. Udvariatlanság a realismus napjaiban rendkívüli -sértés. Ilyenkor csupa figyelem az ember. Szívesen köszöntünk és -szívesen köszöntenek. A név- és születésnapokat azonnal észreveszik, -újévkor tömérdek üdvözletet írunk és kapunk. A gyászjelentésre számtalan -részvevő levél érkezik, aki csak közelebbi ismerős, mindegyik egy-egy -koszorúval emlékszik meg a család halottjáról. A számos estélyen, -mulatságon vagy mindennapi látogatáson végtelenül udvariasak vagyunk, -vígan, könnyedén folyik a társalgás, mert az ember nem latolgatja -szavainak igazságát, semmi nehézségekbe sem kerül füllenteni, egy -udvarias bókot mondani. Az idealista megválogatja kifejezéseit, óvatos, -vigyázó, némely emberek iránt hideg, kimért, feszes; csak rendkívüli -esetben bizalmas; a realista mindig síma, kedves, udvarias, enyelgő, -nyájas. A realismus idején ritka embernek van zord, kemény, parancsoló -tekintete, már jóságos nézésünkben eláruljuk, hogy símák, gyöngédek, -nyájasak vagyunk. Bárminő kellemetlenség ért bennünket, ha csak bírjuk, -nem alkalmatlankodunk vele másoknak, iparkodunk nevetni, mosolyogni s -nem éreztetjük velök, hogy kisebb-nagyobb baj ért bennünket. Csupán az -ideges jogosult ezt kimutatni; igaz, hogy nagyon sok az ilyen. - -Az udvariasság hangja azonban bizalmaskodó, különösen a két nem -érintkezésében sokat engednek meg egymásnak. Állitólag kihalt az -úgynevezett gentlemanek faja. Az a nemes, választékos, úri, nyájas és -mégis büszke magatartás, mely nem sért, sőt inkább magához vonz, -csakhogy három lépésnél tovább nem közeledünk hozzá; melyet -rokonszenvvel, de a mellett tisztelettel fogadunk és látunk körünkben, -ma alig, vagy jobban mondva, nem található. Az idealrealismus büszke, -önérzetes, nemes morálja idején voltak ily előkelő jellemek és -tetszettek is. Ma alig kellenének. Most azt kívánjuk, hogy mindenki -nyájaskodjék velünk. Ha mégis valaki megpróbálná az idealrealismusnak -gentlemankedését, csakhamar elfordulnánk tőle, mert bensőséget, -közvetlenséget melegséget, símaságot, szolgálatkészséget vagy legalább -szinlelését követeljük minden téren. Legalább mutassa, ha nem érzi. -Azért a társaság csupa mutatás, persze sokszor csak képmutatás. - -De hát miért ennyire síma, nyájas udvarias a realismus? Mert a realismus -részletezés, aprózás, szétmállás. Léha egyedekre hullik szét a -társadalom. Ilyenkor mindnyájan érezzük, hogy magunkban állunk. Csupán -egy kapocs füz össze bennünket: az érdek, melynek jele és kifejezője az -ajkainkon élő mosoly, arczunk nyájassága, modorunk símasága, A realista -nem tud akarni, nem tud parancsolni; csak ha anyagi érdeke kivánja, tud -egy kissé erősebb lenni. Ekkor is könnyen megalkuszik, kivált ha -könyörgésre, sirásra fogják a dolgot. Nincs erőnk ellentállni a -könnyeknek, különösen egy bájos nő könnyeinek, a kinek közeledése -érzékiségünket is csiklandozza vagy legalább fölébreszti. Bár az -idealismus az apostola a nagy elvi democratiának, a gyakorlati democrata -gondolkozás azonban épen a realismus idején valósul meg. A legszegényebb -ember is nagyra viheti, ha tehetsége és hozzávaló erkölcsi érzékhiánya -van. Alacsony helyzetből a legmagasabb társadalmi polczokra -emelkedhetünk, ha ügyesek vagyunk és nem válogatunk az előmenetel -módjában. Minden jó, ha a vége jó. Alkalmunk is akad elég, mert ilyenkor -mindenki rászorul embertársára. Még a nagy úr sincs e szabály alól -kivéve. A realismus rendszeretete mindenbe beavatkozik és -kellemetlenséget okozhat a kisvárosi elüljáró is, ha nem vagyunk elég -símák iránta. Benső tartalma, erkölcsi érzéke pedig, a mi igazán -büszkévé, önérzetessé tehetné, senkinek sincs. - - - - -VI. PESSIMISMUS ÉS MYSTICISMUS. - - -I. - -Sajátságos tünemény, hogy a haladás hullámának második felében nagy -számmal akadnak oly embertársaink, a kik e világot, e földi létet sötét -szemmel tekintik, tömérdek rosszat látnak rajta és benne. Eleinte csak -kevesen vannak, később szaporodnak s a realismus vége felé nagyra -emelkedik a számuk. Szomorú világnézetöknek bölcsészeti rendszere is -van, melynek legkiválóbb mestere, igazi megalkotója Schopenhauer Arthur, -a ki 1818-ban készült el nagy munkájával, de oly csekély hatást ért el, -hogy művét csomagoló papirnak használta fel a kiadó. Harmincz év múlva -azonban derengeni kezdett neki s a megvetett vagy lenézett bölcselő -iránt érdeklődni kezdettek, s az ötvenes években sokan ünnepelték, a -nyolczvanas években pedig számtalan tisztelője elragadtatással szólott a -világ nagy, sőt szerintök legnagyobb gondolkodójáról. Harmincz év óta -Hartmann és mások dolgoztak e bölcsészeti irányon, többi közt Bahnsen, -Nietzsche, a ki néhány év előtt megőrült; Mainlaender Fülöp, a kit -Schopenhauer művei ragadtak el s mikor megcsinálta saját bölcsészetét, -_Die Philosophie der Erlösung_, a megváltás philosophiáját, az első -példány megjelenésekor felakasztotta magát 1876 márczius 31-én. Nékem is -volt egy zseniális ifjúkori társam, egy bácskai sváb fiú, Augsburger, -utóbb Rónay István, a kinek gyönyörű szónoki tehetsége elragadtatással -tudta tolmácsolni e bölcsészetet, s mint pap a keresztyénséggel akarta -összeegyeztetni, hisz ez a vallás is a siralom völgyének rajzolja a -földi életet. Lelke azonban lassanként elborult, visszavonult az -emberektől, s a fényes jövőjű férfiú magába zárkózva írta borongó szép -költeményeit és dolgozott bölcsészetén, míg végre aránylag fiatalon -elragadta a halál. - -Úgy látszik, hogy a nyoczvanas években volt legjobban elterjedve ez az -úgynevezett pessimista bölcsészet. Azóta mintha egy kevéssé apadna a -számuk. Akkor még számos művelt asszony forgatta Schopenhauer lapjait. -Ma mintha az ébredő idealismus félretétetné a frankfurti meghasonlott -lélek könyveit. - -Kérdés, mi lehet az oka, hogy e pessimista gondolkodás bizonyos -időszakban annyira elterjedhet felebarátjaink között. Mint bölcsészeti -rendszert természetesen csak a műveltek karolják fel, de maga a -pessimista gondolkodás a társadalom minden rétegében található. -Királyoktól, fejedelmektől le az egyszerű pórig, munkásig, sőt koldusig -mindenütt ráakadhatunk. Kérdés tehát mi lehet az oka ennek a -gondolkodásnak épen az utóbbi harmincz év alatt, mikor az egész világ -roppant haladást tőn az anyagi téren? Hisz nem tudjuk elszámlálni, -leírni azt a tömérdek sikert, a mit az emberiség oly rövid idő alatt -elért. A közlekedés, az ipar, a kereskedés, a kényelem, az anyagi jólét -körében csodák történtek, sokan azt hiszik, hogy nincs is határa e -haladásnak, hogy feltaláljuk a röpülést s néhány óra alatt Párizsban, -Londonban lehetünk. - -Némelyek azt sejtik, hogy az emberiség sokáig csodálta, bámulta a világ -szépségét, el voltunk ragadtatva gyönyőrűségétől, illő tehát, hogy most -a másik végletbe csapjunk át; ha előbb dicsértük okos berendezését, most -szidjuk oktalanságát, a sok nyomort és szerencsétlenséget. - -Második okának a realis tudományok gyors haladását tekintik. E haladás -oly rendkívüli, hogy az eszmék alkalmazkodása nem tudott lépést tartani -vele. Szédítő gyorsaságunkban úgy érezzük magunkat, mintha elragadó -lovon vagy rohanó léghajón űlnénk. Roppant tudományunk ma már csömört -idéz elő, megzavarja lelkünk egyensúlyát. - -Harmadik oka lehet – mondják – magának a gondolkodásnak túlcsigázott -kifejlődése, mely nyomja és gyötri szervezetünket. Az értelmiség -túlcsapongásában szenvedünk. A kik a gondolkodás munkájával -foglalkoznak, az élet és halálról elmélkednek, végre mindazok, a kik -bölcselkednek, érzik ezt a szenvedést. Hasonló nyomást éreznek az oly -művészek is, a kik a többé-kevésbbé elérhetlen eszmény megvalósításán -fáradoznak. Az emberi elme minden oldalról igénybe van véve, minden -tudománynyal, minden művészettel szeretnénk foglalkozni, de nem lehet. -És a fokozatosan gyöngülő elme felcsigázza az idegrendszert s belső -harczot, bomlást okoz magunkban. Ha tudnánk magunkon uralkodni s vagy a -gondolatra, vagy az érzelemre vetnők mugunkat, mily gyönyörrel, -élvezettel tudnánk dolgozni. De nem lehet, hanem szaggatottan, töredezve -kell munkálkodnunk, szervezetünk végre kimerül az eszme és a test e -harczában, megzavarodik az értelem, halvány, pislogó fényt ad. - -Azután a mai ember nem csupán a természetet érti behatóbban, hanem saját -belvilágát, öntudatát is. Stuart Mill azt hirdette, hogy a magunk -fölötti elmélkedés, a lélektani elemzés haladása bomlasztó hatással van -reánk s a nagy világosság csalódása szomorúvá tesz bennünket. Mily kínos -ellenmondás: a bölcsész, a művész egész lelkével dolgozik rajta, hogy új -világot teremtsen magának és embertársainak s ez az új világ gyötri, -megsemmisiti őket. - -Mennél behatóbb lesz értelmünk; minél jobban önmagába száll: annál -finomabb lesz érzékenységünk. Maga a rokonszenv, a részvét csak a -fájdalom tényezője lesz, mert jobban érezzük mások szenvedéseit. A -társas élet gyarapítja az emberi gyötrelmek visszhangját s elnyomja az -örömekét. A megélhetés nehézsége is aggaszt bennünket, mi lesz majd -később velünk! - -A pessimista gondolkodás nagy okának tekintik az akarat elnyomását az -értelem és érzelem túlságos exaltatiója miatt. A pessimismus egy neme a -metaphysikai sugallatnak, melyet természeti és erkölcsi tehetetlenségünk -szűl. A tehetetlenség tudata pedig gyöngíti, megsemmisíti önérzetünket, -önbecsülésünket, a mit a bölcselők azután rendszerbe öntenek. Lélektani -vizsgálódások mutatják, hogy az őrültek és hypnoticusok némelykor jól -érzik magukat, a mi a mozgási erő gyarapodásakor történik. E gyarapodás -dynamométerrel mérhető. Az elégedetlenség, a rosszúlérzés idején pedig -nyomást szenved az akarat, mely az izomerő gyöngülésével párosul. Ez -néha felére száll. - -Végre odajutnak némely bölcsészek fejtegetésökben, hogy a pessimismust -valószinűleg az egyéni tehetetlenség érzése szűli. Éppen a tudás -rendkívüli gyarapodásával érezzük az emberi tehetség határait. A -pessimismus tehát nem tiszta őrültség, vagy ha az, nagyon természetes. -Szóval: századunk a válság, a vallásos, erkölcsi, társadalmi romlás, a -bomlasztó elemzés kora, azért van elég okunk a szenvedéshez. Az értelem -és érzelem minden újabb haladása újabb fájdalmakat szűl. Tudvágyunk, az -emberi vágyak e legveszélyesebbike, ma kielégíthetetlen s nem csak egyes -elszigetelt emberek baja, hanem egész népeké, mindenekelőtt ez a század -betegsége. És ez folyton növekvő baj, mivel az ember agyában fészkel, az -egész emberiség feje szenved miatta. - -A bölcsészek e magyarázatában van egy kevés igaz; de jóval több a -tévedés s mint egészet tekintve, alapjában hibás. Mert hogy azért -volnának pessimisták, mivel erkölcsi világunk, eszméink nem tudnak -lépést haladni tudományos ismereteinkkel, ez jó lehet phrasisnak, de nem -bizonyítéknak. Hogy ma villamos vasúton mehetünk, vagy saját skatulyáján -gyújthatom meg a gyufámat; hogy Péter kárpitos új ruganyt talált föl az -ágyamba, vagy aluminiumkulcsot hordozok zsebemben s nem egy súlyos -vaskulcsot s számtalan efféle haladás, nem bomlasztja meg -gondolkodásomat s nem zavarja meg eszméimet. Hallgassunk azzal a roppant -tudománynyal is, mely örömet okozna lelkünknek s megzavarná fejünket. -Mondjuk ellenkezőleg, hogy soha sem butább az ember, mint a realismus -idején, mikor grassál a pessimismus. Ma szóba állhatunk hírneves, -mondjuk világhírű tudósokkal s bámulva veszszük észre, hogy e kitűnő -ember feje tele van egy halmaz ismerettel, de fogalma sincs az -eszmékről, nem tud összefoglalni, nincs semmi egység gondolkodásában, -igazán korlátolt specialista. A gépész ismer mindenféle csavart, de nem -tud mást, a füvész jártas a füvekben, a geologus ismeri a föld rétegeit, -a bibliographus megmondja, hogy ennek vagy annak a könyvnek hány kiadása -van s milyen papirra nyomtatták, a diplomatikus az okirat betűiből -megmondja, hogy mikor jelent meg a kérdéses diploma, szóval a tudás e -vigéczei mind más-más szakban utaznak, saját szakukban kitűnően -jártasak, de az eszmei, az erkölcsi tudományokban teljesen járatlanok. -Most 1894. szeptemberben tartották nálunk a közegészségügyi és -demographiai kongresszust s e népes gyülekezeten senki sem tudott valami -eszmével felhozakodni, e világhírű tudósok, mint aprózok, részletezők, -kutatók, vizsgálók, a kiknek azonban nem fáj a fejök az eszmék szédítő -magasságától. Hogy valaki egy kővel, egy fűvel, egy baczillussal, egy -csavarral többet vagy kevesebbet tud mesterségéből, nem öli meg a fejét; -ezek mind oly gyakorlati ismeretek, melyeket könnyen eltanul, játszva -elsajátít, a ki szívesen foglalkozik velök. Ezek nem észfeszítő és -szédítő tudományos dolgok, lassanként középszerű elme is magáévá teheti -őket. E tudósok nem is igen szenvednek pessimismusban. Gondolkodásuk -nincs túlcsigázottan kifejlődve, jobbadán csak emlékezetök van igénybe -véve s éppen nem szenvednek az értelmiség hypertrophiájában. Az orvos, a -ki csak az ember fogain dolgozik, a ki csak a lábaszárát vagy karját -egyenesítgeti, nem csigázza el szegény elméjét, nem teszi tönkre -idegrendszerét. - -Van egy kis igazság abban a nézetben, hogy a pessimista gondolkodás okát -saját belvilágunk elemzésében és akaratunk tehetetlenségében keressük, -de nem úgy, a hogy a bölcsészek magyarázzák. A tehetetlenség érzete -megsemmisíti ugyan önérzetünket, de nem tudvágyunk tehetetlensége bánt -bennünket mint a bölcsészek gondolják, hanem erkölcsi tehetetlenségünk. -Ez háborít fel, ez dúlja bensőnket. Az emberi tudvágy épen a realismus -idején könnyen kielégíthető, mert az eszmei nem igen érdekel bennünket, -természeti, történeti, archaeologiai, bibliografiai stb. ismereteink -pedig folyton gyarapodnak. Stuart Millnek is igaza van, hogy az -önmagával való tépelődés bomlasztó hatással van az akaratra; de azt is -tudjuk, hogy e téplelődés, ez a saját lelkünkbe szállás csak egyesek, az -úgynevezett mystikusok sajátja, a kik nagyon elszaporodnak a realismus -idején, de nem pessimisták. - -Tehát kik a pessimisták? A realismus idején élő idealisták. Tudjuk, hogy -az emberi szervezet el van látva eszményi és realis sajátságokkal. -Némely emberben harmonikusan vannak e sajátságok, egyik sem nyomja el a -másikat, úgy, hogy mikor az uralkodó eszme hat rájok, szépen elfogadják -e hatást s életök nyugodtan, zavar nélkül folyik tovább. Nagy szerencse -és nagy baj forrása lehet, ha valakinek túlnyomók az idealis, vagy -realis sajátságai. Egy Hugo Viktor, egy Vörösmarty, egy Széchenyi, egy -báró Eötvös József és más idealisták jól érzik magukat az idealismus -hatása alatt, lelkök tele van idealis elemekkel; egy Szabó József, egy -Eötvös Loránd, egy Than és a többiek számtalanon szépen, kedélyesen -megvoltak, mert lelkök kiválóan realista, csupa részletezők, aprózók, -intensív munkások. - -De ha valakinek lelki sajátságai túlnyomóan idealisak, ha gondolkodása -csupa összefoglalás, expansív munka, a ki mindenütt egységre, -áttekintésre törekszik, ismereteit nem úgy mint a realista egymás mellé -rakni, hanem egy magasb eszmére, fensőbb elvre akarja visszavinni; az -ilyen embernek meg kell zavarodni, meg kell bomlani a realismus idején, -mert senki sem érti meg. Önmagával és másokkal meghasonolva él a -világon. Az emberek, legalább a józan, egészséges, léha realisták -kerülik, nem értik zúgolódását, kifakadásainak vak töltéseit; mondásai -furcsáknak, bohó dolgoknak tetszenek, melyeket mosolyogva mesélnek el -egymásnak a jóízű realisták. Ha politizál, oly okokat keres a bomladozó -idealista, melyek nevetségesek; ha moralizál süket füleknek beszél. -Különösen ez utóbbi vérig sérti a szegény idealistát. Ő tudniillik magas -összefoglaló színvonalról nézvén a világot, látja az erkölcsi léhaságot, -az általános tettetést, színlelést, az erkölcsi érzék tompulását, mit a -realista nem vesz észre, mert a maga vaczkában, gubójában ismer ugyan -minden szálat, minden pelyhet; a felsőbb, az erkölcsi világ azonban -terra incognita, ismeretlen tájék neki, melyet föl kell fedezni számára. -A bomladozó idealista elkeseredve látja ezt a realis társadalmat, látja -az erkölcsök egyetemes sülyedését, az érzékiség, az önérdek uralmát, -látja a tömérdek bajt és nyomort, az emberek elégedetlenségét, saját -tehetetlenségét, nem csábítja el őtet sok ember anyagi jóléte, sőt -felháborítja a gazdagok dőzsölése, fénye, pompája, kicsapongása, mert -rögtön mellé állitja a nyomoruak, a szenvedők kínjait, nélkülözését. -Lelkének bomlása egész viseletében, beszédében, ruházkodásában, -magatartásában nyilvánul. Míg a realista síma, nyájas, ő goromba -udvariatlan; a realista figyelmes, megjelenik a család ünnepein, jól -érzi magát a társaságban, ő figyelmetlen s távozik, ha mások közelednek; -a realista, ha teheti, finoman, elegánsan, a legutolsó divat szerint -öltözködik, ő cynikus a ruházatában, nem hódol a divatnak. - -Az igazi pessimisták azonban nincsenek valami nagy számmal. Két nagy -ellenségök: a tébolyda és a halál könnyen végez velök. De kisebb -mértékben sok ember sajátságai közt vannak idealis elemek, -akárhányunknak van egy kis összefoglaló képessége, az ilyenek nagyjából -símulnak ugyan a korhoz, de többnyire idegesek lesznek, sok minden -bántja őket, a miről nem tudnak számot adni, keresik a szórakozást, az -izgatottságot, bomlanak a szép asszonyok és szép férfiak után, mások az -ivásban, utazások- és kirándulásokban, tengeri és más fürdőkben keresnek -enyhülést. De nemcsak az úri népben mutatkozik ez a kisebb fajta -pessimismus, melyet legtöbbször idegességnek hivnak, hanem az egyszerű -gyári és mezei munkásban is. A munkás azonban némi orvosságot talál -egész napi tevékenységében. Reggeltől estig dolgozva ráér ugyan -gondolkozni, de a legtöbbnek kiveri fejéből a sok töprengést, a -kenyérkereset nehéz gondjától nem ér rá sokat elmélkedni és beszélni s a -hosszu munka után elfáradva nagyot alszik, álmában nem nyugtalanítják a -rémes ijedelmek. Részben ez lebeg azon paedagogusok előtt, a kik az -iskolákban meg akarják honosítani a kézimunkát, mint a svédek nevezik, a -slöjdöt. E bajnak azonban észrevétlenül közeledik az orvossága s ez az -ébredező idealismus, melynek jelentkezését mindnyájan észlelhetjük a -kitörő erkölcsi érzésben. - - -II. - -A realismus mélyreható intensív tevékenysége egy különös jelenségnek -lesz szülőanyjává, melyet egy szóval mysticismusnak neveznek. Honnét -ered ez a sajátságos tünemény, idáig nem tudtuk megmondani. Mi az oka, -hogy némely felebarátunk, rendesen igen békés, szelid és síma -embertársunk, tele van áhitattal s a lelki, a vallásos élet, az istenes -gondolkodás titkaiba merűl és buzgón szemlélődik? Magába vonulva, az -érzék fölötti szemlélet és tudás foglalja el egészen az ily embereket, a -szemlélődés csendes régióiba emelkedve, keveset törődnek a földi lét -örömeivel, kisebb-nagyobb fájdalmaival, magába száll a kedélyök s nem -bántják őket a politikai s társadalmi harczok. Főleg a realismus idején -szaporodnak el. Idáig a katholikus egyházban leginkább azt mondották, -hogy e szentek megunták a nagy dogmaticai harczokat és zabhegyezéseket. -Például a XIII. században a scholastica theologia finom -megkülönböztetései, észbontó distinctiói és a belőlök származott, s -bizony sokszor keserű viták kifárasztották az okosabbakat, s az áldatlan -harczok helyett magukba szállva az isteni szemlélődésbe merűltek. Igy -említik kölcsönösen az 1000 – 1500-ig terjedő hullámban a jámbor Eckhart -(1327 ✝), Tauler (1361 ✝), Suso Henrik (1366 ✝), Ruysbroech (1381 ✝), -Mersvin (1382 ✝) neveit, kiknek a XV. században tetemesen gyarapodott a -számuk. Ez a magyarázat azonban csak a látszatnak szól és épen nem fejti -meg a kérdést, mert a Kr. u. II. század realismusa szintén tele volt -mysticus tüneményekkel, a mai realismus számos mystikus jelenségeit sem -tagadhatni, pedig már a nagy társadalmat nem igen bántották a -theologusok véres ütközetei. A második század mysticismusát úgy -szerették magyarázni, hogy tömérdek ázsiai rabszolgát hoztak Rómába, a -kik meghonosították a keletiek mysticus hajlamait. Napkelet vallásos -symbolicája és Plátó mystico-poéticus dagálya szűlték ezt a szellemi -mozgalmat. A jelen mysticismust sokan az előbbi felvilágosodás nagy -reactiójának tartják. Ezek mind üres szólamok, melyek semmit se -magyaráznak. Sokkal egyszerűbb és világosabb az, hogy a realismus -aprózó, részletező, elemző munkája sok olyat lát, érez, szemlél vagy -sejt, a mit az idealista összefoglaló gondolkodása épen nem vehet észre. -A realista Semmelweisz hiába magyarázza 1850 körül a gyermekágyi láz -okait, a sok idealista orvos még nem akarja belátni, nem tudja átérteni -a magyar tudós nézetének igazságát, mert az eszményi ember gondolkodása -messze kalandozik, s az erdőtől nem látja a fát, míg a realista -belemélyed a sejtekbe, vizsgálja a vízcsöppeket és millió bacillust vesz -észre bennök, megkülönbözteti fajaikat, s egész új világot tár fel -embertársainak, melyekről az idealista nem is álmodozott. És az oly -realisták, a kik a lelki világba merűlnek, ott fedeznek fel ily -bacillusokat, titkos, rejtelmes dolgokat, melyeket sokan tagadnak, sokan -hisznek és vallanak, de a miknek magyarázatát adni még nem tudjuk. A -vallásos mysticismuson kívül ilyen tünemények a spiritismus, a -hypnotismus, a telepathia, a csodagyógyítások, a pórnépnél divatos -ráolvasások, a számos jövendölések, melyek beteljesednek, a -boszorkányságban való hit, a szemverés, megigézés stb. stb. A jelenségek -egyikét-másikát tagadni lehet, de mikor a történeti bizonyítékok egész -sora szól valamely eset mellett, akkor legfölebb azt szabad mondanunk, -hogy igaz, de nem tudjuk megmagyarázni. Hogy Lourdesban, ez új búcsújáró -helyen, nem egy csoda történik, annyi bizonyitékkal szemben csak egy -elvakult idealista merné tagadni, a realista inkább hallgat és nem -feszegeti a kérdést. - -Mikor a mult realismusban, a század elején a mesmerismus dívott, a -rákövetkező huszas évek sok ideálistája tagadta, csalásnak, a -hiszékenyek rászedésének jelentette ki, pedig igaz volt a tünemény. Az -ötvenes évek jelentkező realismusa alatt megkezdődött az asztalmozgatás, -többi közt virágozni kezdett a spiritismus s feltűnt a hypnotismus; a -realismus gyarapodásával mindezen tünemények száma növekedett. Most a -realismus végén társadalmunk számos tagja bomlik a spiritismus és -hypnotismus után, egész társulatok gyűjtik a kisértetek megjelenéseit, a -telepathikus tüneményeket és évenkint kötetekben adják ki -bizonyitékaikkal együtt. Falukon, sőt a fővárosi művelt hölgyek között -is nagyon el van terjedve a kuruzslókban, jövendőmondókban, -kártyavetőkben való hit. Legkiválóbb emberek bajaikban a Kneippokhoz és -más csodadoktorhoz folyamodnak, ezer meg ezer izraelita társunk drága -pénzen keresi föl csodarabbiját. Az irodalom tele van mysticus -rajzokkal, éppen ugy, mint 1815 körül, mikor Werner Zacharias irja az ő: -Február 24-ét. Most pl. Hauptmann Gerhard színmüvét: Hannele’s Tod-ot -mindenfelé hatással adják. Finom és mystikus lélektani elemzést számos -regényben és drámában találunk, melyeket gyönyörködve olvas a mai -realista. Némelyek ezt az irodalom nagy haladásának tekintik; Doumic -René franczia író összehasonlítja egy Zola és más realista írók 1880 -előtti alkotásaival és némi dicsekedéssel látszik mondani, hogy ime -mennyit haladt az irodalom. Azok még nagyon külsők, a mostaniak már le -tudnak szállani a lélek mélyébe. Jules Lemaitre az irodalom -spiritualisatiójának nevezi ezt a jelenséget s igaza van, csakhogy ez -nem más, mint a realismus szélsősége, ez már az aesthetikai világ vége, -melyen lelógathatjuk lábainkat, Ugyanez a mysticismus jelentkezik a -képzőművészetben különösen a festészetben is. Egy Munkácsy, Makart, -Matejkó, Benczur és mások nagytehetségü realisták, de többé-kevésbbé -rokonok Zola irodalmi erejével, megvan bennök a test és lélek. A -mysticusok alkotásai már csupa lélek, csupa kifejezés, csupa elmélyedés, -úgy hogy másodrendű a test. A mysticus festő is magába száll mint az író -s a lélek titkos redőiből szedi motivumait, egy ismeretlen rejtelmes, -átszellemült, kisérteties világot tár elénk, mely tetszik napjainkban, -mert számosan vannak közöttünk a mysticusok és még számosabban olyanok, -a kik egy kissé rokonszenveznek a mysticismussal. Hisz néhány év előtt -olvashattuk egy világi lap tárczájában, melyben Nogáll János -Kempis-fordítása volt kidicsérve, hogy e könyvnek ott kellene lennie -minden magyar család asztalán. Ma kiváló protestáns emberek kezében is -látni Kempis Tamás _Krisztus követés_-ét, vagy szalezi Szent Ferencz -_Philotheá_-ját, magam is ismerek egy kiváló protestáns tudóst, a ki -zsebében hordozta a latin Kempis Tamást, mert a realistának érzés meg -nyugalom kell, nem feszegeti a vallás dogmáinak igazságát, nem töpreng -tanainak igaz vagy kétséges voltán, hanem szívesen belemerűl az édes, -megnyugtató vallásos érzésbe, meleg szemlélődésbe. Az idealrealismus -delén tetszenek az ész rideg bonczolgatásai és idealismus alatt a nagy -összefoglaló eszmék háborgása, zajongása; a realismus alatt -lecsillapodnak az az eszmei hullámok, elsimul az eszmék és érzelmek -tengere s az édes, meleg vizek lágy érzésében fürdőzik a megvénült -emberiség. Ez az öregkor, a megvénhedt ember, a ki a halál nyugalmát -keresi, a sír örök pihenőjét akarja megízlelni, vagy legalább készül -hozzá; az emberiség azonban még nem szállhat le sírjába, neki élnie kell -és megifjodnia s úgy tesz mint a phoenix-madár, a vénség alkonyán -meggyújtja fészkét, elhamvad benne; de hamvaiból egy új madár támad: az -idealista emberiség! - - - - -VII. ÉJSZAK A DÉL ELLEN. - - -I. - -Lemaitre, a jeles franczia író, egy érdekes kérdést vel föl a szép -világában: meg akarja magyarázni, mi az oka, hogy a szászok és germánok, -a geták és a thrákok, a havas Thule népei újra meghódították Galliát. A -hódítók: Turgenyev, Tolstoj, Dostojevszki, Ibsen, Björnson, Hauptmaun, -Sudermann és más idegen költők. Első okának a franczia udvariasságot, a -szellemi vendégszeretet tartja, melylyel Renan Goethét, sőt Herdert is -nagyobbnak tekinti a legnagyobb franczia költőnél. Taine nemcsak -Shakespearet, ami magától értetik, hanem a mostani angol költőket és -elbeszélőket is többre becsülte honfitársainál. A XVI. és XVII. -szazadban a dél, Hispánia és Itália léptek fel hódítólag, most azonban -éjszak igázza le a francziákat. Ez az iga még most is tart. Azt hiszi, -hogy körülbelül tizenkét év előtt kezdődött. Ekkor ugyanis a franczia -naturalisták baromisága ellen Scherer és Montégut az angol Elliot -Györgyre hivták fel a francziák figyelmét; azután M. de Vogüé Tolstoit -és Dostojevszkit magasztalta. Majd a Theatre-Libre vette elő a -színműirókat és elcsábította a közönséget; előadták Ibsent, Björnsont, -Hauptmant, Rydberget, másutt a belga Maeterlincket stb. A fiatal emberek -és némely asszonyok rajongva magasztalják e költőket. Augier, Dumas -legjobb darabjai nem idézték elő a tapsok e mámorát; az éjszak e poétái -valóban lelkünkhöz tudnak szólani s Vogüé felkiált, hogy az általános -eszmék, melyek átalakítják Európát, nem erednek többé a franczia -szellemből. - -Vigasztalódjék jeles franczia kollegánk, e tünemény okát nem kell a -francziák ismert szellemi vendégszeretetében keresnünk, se Renan és -Taine kaczérkodásában, vagy a Zoláék elleni reactióban; sem Motégut és -Scherer vagy Vogüé magasztalásaiban, sőt a Theatre-Libre vagy a -Theátre-Idéaliste is bizonyosan megbukik, ha oly idegen darabokat mer -szinre hozni, melyek nem a közönség aesthetikai és erkölcsi -szinvonalának felelnek meg, hanem néhány rajongó fiatal ember vagy szép -asszony sürget. - -Lemaitre okai tehát nem magyaráznak meg semmit. Vogüénak sem szabad az -Európát átalakító általános eszmékről szólani, mert a jelenség nem -általános egyetemes idea, mely összefoglal, hanem realis gondolat, az -ember erkölcsi tehetetlenségének, nyomoruságának gondolata. Az -idealismus napjaiban ugyanis duzzadunk az erőtől, nagyot, merészet -gondolunk és akarunk vagy legalább sentimentális rajongás tölt el -bennünket minden nemes és magasztos, isteni és fenséges iránt; az -idealrealismus alatt összébb szorul érzésünk és gondolkodásunk, lejebb -szállunk az emberi gyarlóság és gyöngeséghez, veszít erejéből a morál, -nincs reánk oly nagy hatása az egyetemesnek, a nemzeti és az egyéni tud -csak lelkesíteni; a realismus alatt már csak az egyéni, családi érdek, -legfölebb a faj, az osztály, a törzs, a város, a vidék érdeke tud -fölmelegíteni. De erkölcsi és szellemi világunk szűk körében lágyak, -jóságosak, elnézők, könyörülők, részvevők vagyunk. Kicsinyes, törpe, -léha és erőtlen az ember, de végtelenül jószívű, tele van sejtelemmel, -ismeretlen, titkos hatalmak sejtésivel, mert szűk világában sok olyat is -meglát, amire a magasan szárnyaló idealismus gondolni sem akar, amit -észre sem vehet. - -Lemaitre sincs tisztában az idealismus- és realismussal a mint a -legtöbben nincsenek. Apponyi székfoglalójában az idealismus egyszer -tettvágy, másszor jóság. Lemaitrenek az északiak érzése és gondolkodása -eszményi. Azt hiszi, hogy megundorodtak a naturalismustól és azért -fogadták szivesen az idealismust. Pedig az idealismus semmi egyéb, mint -az emberi ész uralma a szív fölött, a gondolkodásé az érzés fölött. Az -emberi ész az eszmétől segítve kitör a realismus szűk köréből, -kétségbeejtő bilincseiből s magasabb erkölcsi, szellemi és aesthetikai -szinvonalról tekinti az embert és a világot. E magasabb szempontnak -köszönheti, hogy máskép jár el, növekedik tettereje, e tetterő azonban a -világ és emberiség, a nemzet és haza eszméjéért hat és fárad; míg a -realista csupa részvét, jóság, lágyság, mert szűk körében nem tudja -nézni a szenvedést, a nyomort. Az idealista is részt vesz mások -szenvedésében, nyomorában, de lelke a magasban csak a közérdeket, a -közjót látja. - -Lemaitre nem veszi észre, hogy Tolstoj, Ibsen és rokonaik művei a -legszélsőbb individualismus alkotásai; már pedig az individualismus azon -állapotja a társadalmi életnek, mikor le akarjuk rombolni a köznek, az -egyetemesnek minden korlátját, melyeket a vallás és erkölcs, a nemzet és -haza eszméjének támogatására alkottunk. Ők igazi realisták, a kik mint a -socialisták és az anarchisták, az egyén legteljesebb szabadságát -hirdetik. Mikor fölébred és kitör az idealismus, ez is hangoztatja a -szabadságot, megveti a társadalom elavult kötelékeit, csakhogy még nem -az egyéni szabadság, hanem a közérdek szempontjából indul ki. A -szabadság, az egyenlőség, a testvériség, a nemesebb erkölcs nála mind a -magas szempont szülöttei. A realista ajkáról is hallani olykor, sőt elég -gyakran e szavakat, de módosul az értelmök. - -De hát minek tulajdoníthatni az idegen költészet meghonosulását? Az -irodalomtörténet mutatja, hogy két időszakban honosul meg könnyen az -idegen befolyás, az idealismus és realismus idején. Az előbbi meg akarja -nemesiteni a nemzeti irodalmat s azért nagy lelkesedéssel teszi magáévá -az idegen remeket, különösen a görög-római irodalom remekeit. Azért -divott annyira a XVI. és XVIII. században a classicismus, valamint -századunk húszas, harminczas éveiben. A XVII. század második felében, -továbbá századunk első két tizedében, valamint most is vagy 30 év óta -szemlátomást hanyatlott a classikusok kedvelése és tanítása. - -Az idealrealismus nagy nemzeti czéljai háttérbe szorítják az idegen -remekek utánzását és csodálatát; bár a legnagyobb költők sem riadnak -vissza még a külföldi tárgyak feldolgozásától; de mégis látni, észre -lehet venni, hogy tulnyomó a nemzeti élet rajza. Mikor azonban beköszönt -az igazi realismus, lassankint észrevétlenül átalakul izlésünk. Mivel a -realismus az alkotó részek szétmállása, aprózás, részletezés, a -társadalom egyedekre bomlik szét, megszünik a nemzeti központosító, -egységesítő törekvés, az irodalom is bomladozik, ahány író, annyi -varians keletkezik az egyes műfajokban, a kis tárczák, rajzok ezer -fajtája keletkezik. Ilyenkor az idegent is szivesen olvassuk, csak -fejezze ki érzésünket, gondolkodásunkat. A hazai tárgyak, történetek, -mesék, mondák kedvesek ugyan előttünk: de azért nem félünk a modern -idegenekért is rajongani. Az idealismus napjaiban az idegen remekirók -töltenek el bámulattal, meg akarjuk honosítani szépségeiket, hogy velök -megnemesítsük a nemzetit; a realismus idején rendesen a modern idegenért -lelkesedünk. Ilyenkor nem kellenek a görög-római classicusok, különösen -most nem, mikor a realismus legvégére jutottunk. Ma t. i. a léhaság, -pietismus és mysticismus határszélén állunk. - - -II. - -Lemaitre azonban egy vakmerő dologra vállalkozik, be akarja bizonyítani, -hogy mindazon érzelmek és gondolatok, melyeket a germán és orosz írókban -csodálunk, megvoltak a korábbi francziákban. Amit Sand György, Dumas, -Flaubert hirdettek, tanítottak, azt adják vissza most negyven év mulva -mint eredetit a germánok és oroszok. Bizony merész állítás. Ehhez egy -kis vakmerőség s még több rövidlátás kell. - -Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, hogy az ideálista éppen úgy -emberi történetet dolgozik fel mint a realista, tehát semmi sem -könnyebb, mint két hasonló, egymáshoz közelálló történetet találni -müveikben. Néha megesik, hogy ugyanazon történetet teszi alkotása -tárgyává az idealista és realista. Csakhogy mégis eltérnek egymástól; -részint az előadás egészen más, részint a finom indokolás. - -Azt is figyelemre kell méltatni, hogy némely író és költő szervezete már -az eszme legelső érintésére fogékony az új szellem iránt, például -Rossini már 1817 körül idealista zenész, pedig még 1818-ban kifütyölik, -mert a nagy közönség kevésbbé eszményi, de négy-öt év múlva a -legünnepeltebb zeneköltő. Wagner Rikhárd az idealrealismus -leghatalmasabb zenésze, a negyvenes-ötvenes évek alatt azonban kevesen -értik, a hatvanas-hetvenes években mindenfelé rajongnak érette. -Beethoven _Fidelioját_ 1805-ben fütytyel fogadják, hogy pár év múlva a -legnagyobb elragadtatással csodálják. Ekkor már eléggé realis volt. A -regényíró alkotása hasonló viszontagságoknak van kitéve. Például Sand -György _Léliá_-ja 1832-ben jelent meg, oly időben, mikor halaványan -jelentkezett egyesek keblében a huszas évek idealismusánál realisabb -irány. E regényében a szerelem magas eszményét állitja fel és tiltakozik -természetellenes házassági kötések ellen, megtámadja azon szabályokat, -intézményeket, melyek a szegény nőt egy kiállhatatlan férjhez -lánczolják. Az előadásmód még nagyon idealista, a történetet azonban -könnyen megírhatná a nyolczvanas évek realistája is. A mű hatása -mindjárt kezdetben elég erős volt, később csak növekedett, a gyarapodó -realismus kedvezett neki. De a huszas években aligha lehetett volna -ilyen munkát nagyobb hatással írni, mert oly erős volt az idealismus, -hogy a szerelmet föl kellett áldozni az egyetemes idea tekintélyének. -Még 1832-ben is meglepte a közönséget az a merész, ékesszóló és lelkes -hang, melylyel az irónő új tanát hirdette. Ma Sand György regényeit már -nem vagy kevesen olvassák, mert előadásmódja nagyon idealis nekünk, bár -a _Lélia_ kérdése, a nő szabadsága, egészen korszerű volna. - -A realisabb irány jelentkezésével Dumas már a hatvanas években -hangoztatja az egyén, a szív jogát a törvénynyel szemben. Ibsen ugyanazt -teszi, csakhogy mint Lemaitre megjegyzi, Dumas rendesen a törvény egy -pontját ostromolja, Ibsen általában a törvény és a társadalom ellen -harczol; vagyis Dumas még az idealreal idők delén szól és nem lesz soha -teljes realista, addig Ibsen a realismus gyökeres bomlásának napjaiban -alkotja müveit, mikor az egyén föllázad minden törvény és az egész -társadalom ellen. Dumas is hangoztatja, hogy a vőlegény szintoly -mocsoktalanul lépjen házasságra, mint menyasszonya, vagyis a két nem -jogegyenlőségét követeli, a mi megfelel a realismusnak, mert az a -nőuralom kora. Ugyanezt követeli Björnson egyik vígjátékában; a kettő -között azonban szemreható különbség van, mert itt egy fiatal leány -nyiltan, férfiak előtt vitatja tételét. Ez megint csak a realismus vége -felé történhetik. Az ötvenes-hatvanas évek idealrealis napjaiban furcsa -ítéletet hoztunk volna az oly fiatal leányról, a ki efféle tant mert -volna nyilvánosan vitatni. Bár nem tartom lehetetlennek, hogy egy -realisabb szervezetű regényíró az eszme hatása alatt effélét írhasson; a -közönség azonban csak lassan, a realismus gyarapodásával szokott volna -hozzá, s természetesen ünnepelte volna mint nagy gondolkodót, a ki jóval -megelőzte korát. - -Az orosz regények, különösen Tolstoi művei telvék az emberi nyomor -rajzolásával, a részvét, a szánalom kifejezésével. Soha sem érezzük -annyira az élet nyomorúságát, hitványságát, mint a realismus idején; -soha sem dobjuk el magunktól oly könnyen az életet, mint ekkor. A -realismus szűk köre annyira nyom, hogy mindjárt elkeseredünk, a végsőig -jutunk s a halál torkába rohanunk. Az idealista eszmékért lelkesűl, neki -magasztos czéljai vannak, szent előtte a haza és nemzet, a világ és -emberiség, a morál és kötelesség, a közérdek és közjó, ezek tettre -buzdítják és élni kíván; a realista gyönyörködik, élvez, dolgozik, hogy -pénzt keressen, de ha nagy akadályok gördűlnek útjába: lemond, passív, -tehetetlen, egykedvű lesz, a ki közönyösen fogadja az élet apróbb -változásait, lelki tompasággal néz a jelenbe és jövőbe. Senki sem tudja -ezt a passiv, dermedt lelki állapotot annyi igazsággal rajzolni, mint az -orosz írók. Természetesen, mert a roppant birodalom autocratiája merev -formáival és romlott tisztviselőivel megdermeszti az életet és -lehetetlenné teszi az individuum, az egyed minden szabad mozgását. Ebből -magyarázhatni a szörnyű kegyetlen büntetés daczára még mindig élő -nihilismust, másrészről az írók műveiben nyilvánuló végtelen részvétet, -szánakozást és gyöngédséget. Már most Lemaitre azt hiszi, hogy a -franczia írókban sem hiányzott ez a szánalom. Miért hiányoznék? Ezeknél -is találni már az ötvenes-hatvanas években mélyen megható rajzait az -élet nyomorúságának, hitványságának. Hisz az 1848-iki forradalom az -idealisták földönfutásával és a nemzeti nagyság, központosítás realisabb -apostolainak győzelmével végződött. Már ekkor számos ember keblében -jelentkezett a pessimismus, mutatkozott a szenvedő ember iránti részvét. -Csakhogy akkor még az elején voltunk, mert az emberiség óriási tömegét a -nagy nemzeti eszmék lelkesítették, a haza nagyságáért. dicsőségeért -rajongtunk, s csak mellékesen vettük észre, hogy nyomorúság az élet. Bár -hallottunk néha efféle nyilatkozatot is, mindjárt kihullott -emlékezetünkből, mert a nagy nemzeti ideák foglalkoztatták érzésünket, -gondolkodásunkat. - -Az élet nyomorúságának, hitványságának rajzaival a hetvenes években -kezdtek bennünket elárasztani a költők. Sokan humorral, mások a nélkül. -Ugyanakkor a nemzetgazdák is a szegény ember felé fordultak. A -társadalomban növekedett a jótékonyság, új egyesületek keletkeztek, a -régiek megerősödtek. Az állam is megmozdult a szegény ember, a munkás -érdekében, a ki maga is követelő kezdett lenni. - -A realismus növekedésével azonban mindinkább szűkül az ember erkölcsi -életének köre. Az idealismus delén a költők még szélesebben látnak, noha -már szétszedik a lélek életének szálait. Kemény Zsigmond néha bonczol, -elemez, realisabb mint Jósika Miklós; de még nem látja a lelki élet -bacillusait; Flaubert jóval nagyobb elemző, bonczoló, nála gyöngébb a -nemzeti eszme mint magyar kortársánál, de még ő sem lát a lélek titkos -redőibe, Hogy ezt tehessük, több realismusra volt szükségünk. A jelesebb -orosz írók, különösen Turgenyev, kezdték feltárni a realista lélek -titkait, majd a skandinávok következtek, különben ugyanazt tette a -művelt világ minden irodalma. A nyolczvanas években már sok olvasót csak -a lélek redőinek szétszedése, a lelki bacillusok keresése, a finom -elemzés, bonczolás érdekelt. Úton-útfélen hallottuk, hogy a regényírónak -nincs szüksége merész képzeletre, csak finom megfigyelésre. Ma csak azt -tartjuk jeles elbeszélőnek vagy drámaírónak, a kinek alkotása ily finom -megfigyelés eredménye. - -Ime ez az irodalom belső életének története! Ha tehát Lemaitre a negyven -év előtti franczia írókban keresi a mai realismus érzelmeit és -gondolatait, bizonyosan fog egyetmást találni, de jóval kevesebbet s nem -annyira mélyrehatót. Érzésök, gondolkodásuk sokkal expansivabb volt, -mint a mienk, mi intensivebbek lettünk. Keblöket még a nagy eszmék -hatották át, melyektől a realisabb lélek sem menekülhetett; míg -bennünket csupán az élet nyomorúsága és léhasága tölt el, mit a napi -teendők és szórakozásaink, mulatságaink vetnek ki egy-egy pillanatra -emlékezetünkből. - -Lemaitre kiemeli, hogy az orosz írók tele vannak sejtelemmel, -mysticismussal. Valami religiosus van bennök, úgy, mint a germán -realistákban, a mi hiányzik a francziákban. S ezt igazán különösen -magyarázza. Oka az volna, hogy a protestans hívő nem ismer Isten és -közötte valami közvetítőt, ezért van elmélkedésében valami vallásos -elem, míg a francziák, mint hívő vagy hitetlen katholikusok, nem -foglalkoznak a lelki élet gondjaival, hisz elvégezik ezt a szentségek. -Nekik is van vallásos irodalmuk, de ez annyira különvált a világitól, -hogy nem ismerik. Találni ugyan vallásos elemet Lacordaire, Veuillot -műveiben, az egész Bossuetben, de nem olvassák. Hozzá tehette volna, -hogy Chateaubriand, de Maistre, Bonald, Lamennais, Montalembert, -Dupanloup, Gratry, Fenelon, szalezi szt. Ferencz stb. alkotásaiban sem -hiányzik ez a vallásos elem; de csak azt akarta mondani, hogy a laikus -világ nem igen hangoztatja a vallást, a miben igaza van nemcsak -Francziaországban, hanem magyar hazánkban is. De azzal vigasztalódik, -hogy náluk is javul a helyzet. Helyrehozzák, kipótolják e hiányt, -Bourget Pál tele kezd lenni határtalan részvéttel és vallásos vagy -erkölcsi hajlammal úgy, hogy utolsó regényei némely helyen valósággal -pietista elbeszélések. Maupassant is _komolyabb_ lesz, mikor a halálhoz -közeledik. A halál gondolatába talán egy író sem hatott annyira mint -Loti. És a többi. - -Mindenesetre különös volna, hogy a hét szentségnek köszönhetnők a -vallásos elem háttérbe szorulását a protestánsok pár szentségével -szemben. Azt hiszem, hogy ennek látszatos és közvetlen okát a protestáns -vallás külső helyzetében kell keresnünk. A protestáns hívő maga intézi -vallásos ügyeit, választja papját, több érintkező pontja van egyházával, -azért költői alkotásaiban többet szerepel az egyház, míg a -katholikusoknál majdnem kizárólag a templomra és az iskolára szorul az -egyházi élet. A pap, kivált a városokban, nem igen érintkezik híveivel. -Ennek meg van a maga előnye és hátránya. Lemaitre azt hiszi, hogy némi -erkölcsi mélység hiányát okozza. Való, csakhogy a pharisaeismus és a -vallásos hypocrisis sem oly gyakori a mai katholikusoknál mint a -protestánsoknál, hol az idealrealismus második felében nagyon -elhatalmasodik. Most a conservativ iránynak sincs a katholikusoknál oly -erős támasza a vallásban mint a protestánsoknál, a hol az idealismus -napjaiban könnyebben léphetnek föl az újítók, tovább haladhatnak -merészségökben; másrészt igaz, hogy síkos útjokon nem ritkán csapnak át -a szélsőségekbe, néha forradalmakba. A realismus idején azonban talán -éppen az segíti elő a határtalan individualismust, hogy mint a -skandivánoknál és oroszoknál a közélet minden tüneményében ott szerepel -gátlólag a vallásos elem. - -Főoka a nemzet jellemében rejlik. Nálunk épen úgy mint a francziáknál, -jóval kevesebben szeretnek foglalkozni a lét nagy kérdéseivel, melyekre -a vallás és bölcsészet válaszol. A román fajok, mint a franczia, az -olasz, a spanyol, az oláh érzése, gondolkodása jóval összefoglalóbb mint -a szláv és germán fajoké. A román a realismus idején csak ritkán lesz -mysticus, hanem léha és önző materialista, a ki szereti világát élni. -Ilyen a magyar is. A germán népek többé-kevésbé mindig érdeklődnek az -isteni iránt, ezért jobban virágzik náluk a bölcsészeti és theologiai -irodalom, mint a francziáknál, még a laikus is többet tart felőlük, mint -Galliában vagy Hungáriában. De ha az idealrealismus alatt mi magyarok -elfordultunk a vallásos elemtől s kizárólag a nagy nemzeti eszméknek -éltünk, most a realismus végső napjaiban mi is fogékonyabbak vagyunk a -mysticus, a rejtelmes, a vallásos, az erkölcsi elem iránt. Napról-napra -jobban, szembetűnőbben jelentkezik. A magyar közönség is érdeklődik -iránta s mutatkozni kezd az irodalomban. Az ébredező idealismus -hihetőleg még nagyobb szerepet juttat neki. - -Azt gondolja Lemaitre, hogy a skandinávok és oroszok realismusa nem -annyira érzéki mint a francziáké. A test kevesebb helyet foglal -müveikben mint az övékben. Lemaitre őszintébbeknek tartja honfitársait, -csakhogy az ő realismusuk érzékibb, baromibb, pusztítóbb, sivárabb; az -éjszaki írók nem riadnak vissza a legborzasztóbb nyomor és szenvedés -rajzolásától, de soha sem találni náluk oly érzéki lapokat, minőket -nemcsak Zola, de még Flaubert és Maupassant is nyújt. Ezt a vallásos -szellemnek tulajdonítja Lemaitre. - -Valószínű, hogy előkelő szerepe van ez elemnek az érzékiség -kicsapongásainak elhallgattatásában. Nem igen találni náluk az élet -undorító dolgainak szélesebb rajzát. E jelenségnek azonban legalább -napjainkban kissé más oka van. Az érzékiség ugyanis legkihívóbban -szerepel az idealrealismus második felében. Így 1600–1680, 1790–1810, -1870–1880 között. Ilyenkor még sok erő van az emberben, akárhányszor vad -ivásokban, féktelen orgiákban nyilatkozik. A Krisztus utáni I. század -római császárai és nagy urai szeretnek így tombolni, féktelenkedni. -Rubens, Makart és más festők ilyen időszakban festik erősen érzéki testű -asszonyaikat. Később a teljes realismus idején finomabb lesz az -érzékiség, csak szellemes alakban szeretünk érzéki dolgokról -beszélgetni, sikamlós történeteket mesélni. Ma már undorodunk és -boszusággal fordulunk el Zola egyes lapjaitól, melyeket tíz év előtt -majd mindenki szeretett olvasni. - - - - -VIII. A SZERELEM. - -Rendesen a férfikor hajnalán egy érzelem szokta meglepni az emberiség -mindkét nemét: ez a szerelem, erős, hatalmas szenvedély, mely boldog -egyesülésre törekszik s kétségbeejtő eszközökhöz nyúlhat, mikor nem -tudja czélját elérni; mely nem ismer gátat s lerombol minden korlátot, -ha fékevesztett rohanásában ellenkezésre talál. Tulajdonkép a legszebb, -legkedvesebb, legédesebb érzelem, a legnagyobb boldogság, melyet csak -úgy elérhet a szegény pór, a nép egyszerű gyermeke, mint a -leghatalmasabb király, mely nincs ranghoz, álláshoz, műveltséghez vagy -tudományhoz kötve. Feladata az emberiség fentartása s midőn czélját éri, -nemcsak boldogítani akarja a szülőket, hanem oly ajándékokkal halmozza -el őket, a kik sok örömet és bánatot szerezhetnek, a kik támaszai -lehetnek öreg napjaiknak, de csalódva bennök, a sírba is szállíthatják -őket. Ez a szép érzelem roppant hatalma mellett is nem egyenlő -méltatásban részesűl. Egy szent Gergely kegyetlen láznak tartja, melynek -van hidege és forrósága, lankadása és izgatottsága, gyöngesége és -mámora, van végre ábrándja, lelkesedése, sőt dühöngése is. Diogenes, a -cynicus bölcsész, munkátlan emberek foglalkozásának tekinti; a nagy -idealista Plato tunya lelkek kóros állapotjának, Votlaire néhány napi -szeszélynek, bensőség nélküli viszonynak, becsülés nélküli érzelemnek, -üres megszokásnak, regényes képzelődésnek, oly goûtnak, ízlésnek, melyet -rögtön követ a dégoût, az undor, csúfolja egy munkájában; természetesen -csak rossz kedvében tehette. - -A szerelem azonban csak úgy alá van vetve az erkölcsi világ törvényének, -mint az emberi élet más tüneménye. Itt is van hatásuk az idealis és -realis időknek, sőt mivel a szerelem legmélyebben belevág életünk -folyásába, természetes, hogy legjobban ki van téve az eszme nyomásának. - -Ha nagyjából tekintjük, látni, hogy az idealismus idején felmagasztosul -a szerelem; ha áthatotta, eszményi nemeslélek lesz a nő, a kihez csak -félelemmel, óvakodva s tisztelettel közeledik a férfi. A szerelem -ilyenkor javitólag hat mindkét félre, a könnyelmű férfi lemond -kicsapongásairól, üres léhaságáról; a férj nem csupán a szépséget, a -külső bájakat tekinti nejében, hanem magasabb erkölcsi és eszmei -szempontok vezérlik. A házasság kevésbbé a gyönyörök tanyája, mint -inkább nagy erkölcsi intézmény, melynek feladata nemes gondolkodású -lényekkel népesíteni be a földet. A nők maguk is kevesebbet adnak a -piperére, a pompás és drága ruhákra. Megjelenésökben kerülik mindazt, a -mi ingerlőleg hat a másik nemre. Nem keresik a nyitott ruhákat, -leszorítják keblöket. - -Az idealrealismus hajnalán több szabadságot engednek meg maguknak. -Lassankint érvényesűl az érzéki elem is, habár még mindig szerény és -tartózkodó. A nő különösen mint honleány kezd szerepelni a férfi oldala -mellett. Bátrabban jelenik meg a nyilvános helyeken, kezdenek fejlődni a -nőegyletek hazafias és emberbaráti czélokkal. Gyakrabban emlegetik a nők -jogait, szerepelni kezd a női befolyás. Az idealismus alatt ritkán -avatkozik a nő a férfi dolgába, csak egyes kiváló kegyenczek engedik meg -ezt maguknak, gyönge lelkű férjeknek van rájok szükségök; a realismus -gyarapodásával mindig nagyobb befolyásra, tekintélyre jut a nő. Az -idealista regényíró műveiben csak angyal vagy ördög a nő, nem találja -meg benne az emberi vonásokat, nem látja a gyönge teremtést, hisz akkor -aránylag a nő is erős; a sentimentalismus alatt, mely főleg az -idealismus végén és az idealrealismus elején uralkodik, sokat szenved a -nő, szenvedése azonban méla bánat, édes-bús hervadás, liliomhullás, -bánatos elfonnyadás. Később az idealrealismus alatt harczol a nő is, -mert érvényesülni akar. Kilép az egyetemesből s midőn lelkesül a -hazáért, kezd érzéki teremtés is lenni. Ilyen a nemzeti honleány, nálunk -a magyar nő, a milyeneket Jósika, Kemény, Eötvös, Jókai legtöbbször -rajzoltak. S mivel a nemzeti nagyság lelkesít bennünket, rajongó -tisztelettel viseltetünk a nemes magyar anyák iránt s gúnynyal szólnak a -pártában maradt leányokról, a kik nem működnek közre a nemzeti erő -gyarapodásán. Ez a szellem meg van a kor irodalmában, nálunk különösen -Csokonai _Dorottyájában_. Az idealrealismus második felében az -erkölcsbírák kárhoztatják a nők fényűzését, törvényeket hoznak -korlátozására; de csakhamar senki sem tartja meg e szabályokat, mert -lassankint beköszönt a realismus, a nő világa. Mivel az idealismus -összefoglalás, egységre törekvés, a fensőbb moral, magasztosabb -gondolkodás ideje, a férfi lesz az úr, az vezeti a társadalmat, a -családot, az ész fáklyájánál halad előre; a realismus pedig aprózás, -részletezés, szétmállás levén, a helyi, a közelfekvő, az érzékeink alá -eső, az érzéki csábítja és vezeti az embert, azért csak az anyagi jólét, -az érzéki gyönyör és a béke malasztos öle vonz bennünket. Ilyenkor az -ember finom és gyöngéd, nyájas és síma, udvarias és lekötelező. -Lelkünket csupán egy kis kör foglalván le, e körben békét, gyönyört és -boldogságot keresünk. Az idealrealismus alatt néha vad orgiákat csap a -férfi, a realismus alatt ritkulnak az ily mulatságok, az ember inkább a -finom élveket és gyönyöröket szereti, melyeknek a bájos és kedves nő a -központja. - -Az idealrealismus alatt sokszor nem ismerjük a határt, nem tűrjük a -féket, a realismus idején inkább a nyugalmas gyönyörökbe szeretünk -elmerűlni és élvezni. Azért a szép és kaczér nő sokszor mindenható lesz. -A költők, regény- és drámaírók az érzéki gyönyöröket rajzolják, a kéj -mámorát regélik el s mivel a nőé a befolyás, a tekintély, bomladozik a -családi élet, szétmállik a családi kötelék, a finom, előkelő világ -úgynevezett cicisbeókat tart, a férj helyett ezek a nő kísérői, -mulattatói, végre például annyira sülyed a társadalom, hogy együtt -neveltetnek a törvényes és törvénytelen gyermekek, mert ki tudná -megmondani, hogy melyik nem az. - -Ha az idealismus alatt elbukik a nő, halállal bünteti a regény- vagy -drámaíró. Bűnhödése pusztulás, még az idealrealismus idején is tragikus -sors vár reá; a realismus idején már sokszor nincs büntetése, hisz az -életben is, például 1812 körül a német költők csereberélik s váltogatják -feleségeiket és kedveseiket. A költők műveiben ilyenkor hiába keresnénk -tiszta és nemes hölgyeket, az ilyenek alig léteznek, s ha vannak, nincs -történetök. Mivel kis körre szorul az ember cselekvése s minél jobban -növekszik a realismus, annál összébb szorúl a korlát, a sorompó, hiába -vergődik az ember erkölcsi tettereje, tehetetlenül háborog fészkében s -ideges lesz. Ez az idegesség uralkodik a realismus végső napjaiban s -legtöbbet szenvednek benne a nők, mert bár ők vannak a hatalmon, -cselekvésök kis köre talán épen azért nem elégíti ki őket. Igen sokszor -hangoztatják a nőemancipatiót, a férfiéval egyenlő jogokat és -szabadságot követelnek a nőknek s míg nálunk megelégednének az orvosi -pályával s szivesen működnek a tanítói, pénztárnoki, postai és távírói -pályán, addig Amerikában az ügyvédi és hivatalnoki állást is elnyerik. -Mint más téren, itt is közeledünk az idealismus és realismus -összeolvadásához. Amerikában már egészen természetesnek találják, hogy -ha a nő vall szerelmet a férfinak, míg nálunk talán elégnek találják, ha -alkalmat adnak a férfinak a közeledésre. - -Ez röviden és nagy vonásokban az uralkodó eszme hatása a szerelemre. -Lássuk már most az egyes korszakokat, hogyan jelentkezett a szerelem, -minő tüneményeket hozott létre az idealismus és realismus napjaiban. - -Nem tekintve a régibb időket, a Kr. e. II. század második felének -eszményisége nagyra tartotta, fölemelte a nőt, különösen az anyát. -Példáúl szokták ez időből emlegetni a Gracchusok anyját. Az -idealrealismus alatt már szabadabban mozgott a nővilág. Lazultak az -erkölcsök, szaporodtak az érdekházasságok, Pompejus eltaszítá nejét -Antistiát, hogy a hatalmas Sullával lépjen családi összeköttetésbe, -elvette ennek mostoha leányát, kinek még el kellett válnia férjétől és -áldott állapotban ment új férjéhez. E nő halála után elvette Muciát, de -azután elhagyta, hogy Caesar leányát, Juliát vehesse el. Egy Julius -Caesar, egy Augustus alatt minő léha volt a két nem érintkezése, -tömérdek adat áll rendelkezésünkre. A családélet bomlása és a nagy -nemzeti egység eszméje arra birta Augustust, hogy törvényt hozzon a nők -pazarlása, színpadra lépése ellen, száműzetéssel sújtsa a -házasságtörést; de már elvonta a férfi jogát, hogy megölje a -házasságtörő asszonyt. Ez utóbbit kivéve, nem igen tartották meg -törvényeit s a realismus végén legtalálóbb kifejezője volt a kor -szellemének a jó császár és bölcsész Marcus Aurelius, ki türelemmel -hallotta neje kicsapongásait, méltóságokra emelte kegyenczeit, irataiban -egyszerű erkölcseiért bámulandó asszonynak nevezte, a senatus által az -istenek közé soroztatta s oltárt emeltetett neki, melyen az új házasok -áldozatot nyújtsanak a léha kicsapongó feleségnek. A bölcs Marcus -Aurelius császár volt a II. század férfi typusának igazi kifejezője. - -A III. század idealismusa felkarolta és elterjesztette a -keresztyénséget, mely a legeszményibb színvonalra emelte a nőt, az -önmegtartóztatás és a szűzesség erényét. A lánglelkű Tertullian odakiált -a pogányoknak: „Gyaláztok bennünket, mert szeretjük egymást, mikor ti -gyűlölitek; mert egymásért meg tudunk halni, mikor ti készek vagytok -egymást gyilkolni. Mi testvérek vagyunk javaink közösségében, nálatok -épen ez szakít meg minden testvériséget. Minden közös nálunk, kivéve az -asszonyokat, míg nálatok csak ez a közös.“ Elterjedt közöttük az -ascesis, a vallásos rajongás s vele a remeteség, férfiak, nők ezrivel -vándoroltak a pusztába és szent életet éltek. Háromszáz év mulva a -realismus idején ismét az oltárra lép a nő, úr lesz és parancsol. -Justinian császár a szép és kéjelgő Theodorát, a híres színésznőt emeli -trónjára, a ki legfajtalanabb volt társai között, de némajátékával -megragadóan tudta visszaadni az örömet és bánatot, a kéj mámorát és a -szerelem gyötrelmeit, úgy játszott mint 1720 körül Lecouvreur, vagy most -Duse. - -A VII. században újra kitör az idealismus, újra magasztos alak lesz a -nő, eszményi a szerelem, gyöngül az érzékiség szerepe, ritkábban tud -csábítani a testi báj, barbár népek rohannak a keresztyénségbe; de már a -VIII. században gyarapszik a realismus s vele érzékibb lesz a szerelem, -míg a X. században a legőrültebb féktelenségre jut az érzékiség. Csupa -ünnep és élvezet a társadalmi élet, megbomlott a családi kapcsolat, -féktelen a nő és férfi érintkezése, hogy a XI. század idealismusa alatt -ismét a másik végletbe csapjon át s megteremtse a lovagvilágot; a -lovagokat, a kik rajongva járják be a művelt országokat, mindenütt a -vallás, a nő és a nyomorultak nemeslelkű védői. A hölgy félisten neki, a -kire szent tisztelettel és ámulattal mer csak föltekinteni, évtizedekig, -néha a sírig hordja emlékét szívében, a nélkül, hogy nevét ajkaira -venné. - -Merész kalandokra indul, eleinte még nem az érzéki szerelem kalandjaira. -S mikor egy várhoz ér, kürttel jelenti megérkeztét, mire felhúzzák a -repülő hidat, s miután bemutatta magát, a vár hölgyei szedik le -fegyverzetét, megkínálják fürdővel, illatszerekkel és jó borral. Majd -társalog s egy-két troubadour dalt énekel nekik. - -Néha ismeretlen akar maradni és csak fölvett nevét mondja meg, mint -_Fekete lovag, Bűnbánó, Fehérpaizsos, Aranylándzsás_ stb. Utóbb a -realismus gyarapodásával kifejlődnek a szerelmi törvényszékek, mikor a -szerelem kérdéseiben a nők mondanak ítéletet. Vannak tisztviselői a -törvényszéknek, mint a _szerelem helytartója a szépség birodalmában, a -szerelem felségjogainak őre, a zöld berkek tisztje, a szerelem -ügyviselője, örömtiszt_, sőt volt _szerelmi fejedelem_ is, a ki utóbb -birsággal büntette az országon kívül házasodó lovagokat vagy -kisasszonyokat. De mindez később az idealrealismus második felében még -érzékibb szint kapott. Különösen a XIV. és XV. század realismusa alatt -csupa fény és pompa, kéj és gyönyör a lovagok élete. A XV. századból az -érzéki szerelem végtelen hatalmáról tömérdek adatunk van. Szörnyű -bomlása volt az erkölcsi életnek. Különösen a zárdák a demoralisatió -fészkei voltak, az apáczák kaczér, testhez álló ruhákban jártak ki és -be, báloztak, nyilvános fürdőkbe tértek be. Általában nem ismert határt -a fényűzés. Többször megkísérlették fékezni e szenvedélyt, hoztak -törvényeket ellene, ilyenek példáúl 1327-ből Mantua város szabályai, -melyekről maga a jelentésttevő Villani irja: Hogy ha kellemetlen érzés -fog el ennyi megszorítás olvasására, szolgáljon megnyugtatásodra, hogy -ez épen úgy nem tartatott meg, mint sok más haszontalan törvény. - -Elég világos képet nyerünk az érzékiségről, ha Boccaccio _Decameron_-ját -olvassuk. A realismus azonban nem szereti a durva kéjelgést; azért a -költők a kicsapongások durva fajtáit finom alakba öltöztetik. -Mesterségesen elburkolják a sikamlós dolgokat, s bár cynicusan lépnek -föl, szellemet követelnek; nem is kell nekik az érzékiség, ha nem lép -föl szellemes alakban. - -Ez rendesen úgy van a realismus idején, mely már elveszti erkölcsi -érzékét, csak finom formában szereti a gyönyört. - -A XVI. század idealismusa lassankint megnemesítette az erkölcsöket, -megint eszményivé tette a szerelmet, gyönyörrel olvassák a lovag- és -pásztorregényeket, ujjongva szavalták Tassó _Megszabaditott -Jeruzsálemét_, Shakespeare hatalmas tragédiáit, utóbb Corneille fenséges -alkotásait; de már Racine a XVII. század második felében, a mi -Gyöngyössy Istvánunk korában erősen érzéki. A magyar elbeszélőnek -_Marssal társalkodó Venusa_ is szerelmének áldozza fel a nemzeti párt -érdekeit; de oly csekély a hazafias szellem, hogy élvezettel olvassa az -egész ország Széchy Mária árulását. Lesage _Gil Blas-ja_ és _Sánta -ördöge_, ezek a kedvelt olvasmányok, a léha élvek könnyűvérü elbeszélése -mindenfelé tetszik. Üres, haszontalan, kaczagtató és érzéki elbeszélések -és vígjátékok, bohózatok mulattatják a léha közönséget: az úri nő minden -egyébbel törődik, csak férjével nem. Nincs ideje és nem is illik, hogy a -családi bensőség ápolásával törődjék. Külön laknak, ritkán találkoznak. -Mindkettőnek ugyanazon szerepe van. A nő férje távollétében rendkívül -kedves, határtalanul szabad, kaczérkodása megélénkíti a társaságot. Nem -igen féltékenyek, szórakozni és élvezni akarnak. - -A XVIII. század idealismusa 1710 körül változást idéz elő a -társadalomban. Ujra fölemeli, megnemesíti az emberek lelkét. Költészet -és zene, irodalom és moral magasabb szinvonalra emelkednek. Az ember -megint át kezd alakulni, némelyek rohamosan, mások lassan -idealizálódnak. Legérdekesb alakja a szellem e módosulásának Madame -Tencin, aki 1681-ben született, utóbb a zárdába lépett, öt év mulva a -nagy világba tért, hol gyönyörű szépségével és szabadabb erkölcseivel -nagy vagyonra tőn szert, testvérét érsekké, bibornokká s miniszterré -tette. Egy férfi öngyilkossága miatt börtönbe került s e léha nő, kit -vérfertőzésről s más aljasságokról vádoltak, legjobb barátjok lesz az -idealistáknak, aki gyermekét az utczára vetette, megnemesűl: Lambertini -bibornok, a későbbi XIV. Benedek pápa, a nagy gondolkodó Montesquieu, a -sentimentalis Marmontel és más jelesek szivesen megfordulnak nála. Maga -is írónő lesz, _Memoires du comte de Comminges, Louis de Valrose_ -regényei nemes szív és ész tolmácsai. A szalon is tetemesen átalakúl; a -század elején a szalonok finom női és írói világa az érzéki gyönyörök -rajzában és a realismus kérdéseiben tetszelegnek; most a szalon a -reformátorok, az idealis gondolkodók tanyája lesz. Egy-egy Pompadour -ugyan fenn tudja magát tartani a gyönge XV. Lajos mellett; e nőt azonban -nem csupán a szépség, hanem az ész, a hatalom képviselőjének is -tartották, úgy, hogy Mária Terézia magyar királyné is írt neki levelet. -Az idealismus és idealrealismus első felében az egész világot -elárasztotta a sentimentalis irodalom. A hires _Pamela_, Rousseau _Uj -Heloise_-e, Goethe _Werther keservei_, a mi Kármánunk _Fanni -Hagyományai_ és más számtalan hasonló regény, mind a sentimentalismus -hirdetői, soha ennyire nem nyilatkozott ez a fájó bánatos szerelmi -epedés, rajongás, mint épen a mult században. 1800 körül nagyon -meglátszik a társadalom realisabb iránya, mindenfelé győz a fény, a -pompa, az érzéki szépség, a jólét; szaporodnak az érdekházasságok, -bomlik a családi élet, léha érzéki teremtésekkel, sok mysticussal, -tömérdek pietistával van tele. - -A pessimismus sem hiányzik. Chateaubriand _Renéje_. Senancour -_Obermannja_, Benjamin Constant _Adolpheja_ stb. ennek az idealista -csalódásnak és blazirtságnak kifejezői. - -1820 körül újra föllép az idealismus és magasztos lénynyé válik a nő. -Eszményi szerelemmel közelít hozzá a férfi, alig meri kijelenteni -hölgyének szíve rajongását, édes ábrándját, sentimentalis érzését. Lelke -előtt ott áll a nő az oltáron és a férfi elrebegi a költővel: - - Nem mondom, mint szeretlek, - Hol lelnék arra szót? - Nem érez, a ki érez - Szavakkal mondhatót. - -Itt eszembe jut Dante, aki a szerelem magasztos exaltatiójában -kijelenti, hogy addig nem ír eszményi szerelméről, örök szerelmének -halhatatlan idealjáról, az isteni Beatricéről, míg olyat nem tud róla -mondani, a minőt még senki sem mondott. Igen, az eszményi szerelemnek -nincs szava, nem lehet azt kifejezni, s ha a két szerelmes eléri -czélját, ha egymáséi lehetnek, bejutnak abba a hetedik mennyországba, -melynek boldogságáról mi realisták csak az ő exaltált leirásaik után -alkothatunk némi fogalmat. De ha csalódás kiséri, követi a szerelmet, ha -különösen a szegény nőt éri a csalódás fájdalma, akkor mint a szépen -nőtt virág, elhajol a belső baj miatt, ugy hajolt el, félvén a világot, -Szép Ilonka titkos bú alatt. Társasága lángzó érzemények, kínos emlék és -kihalt remények. A rövid, de gyötrő élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt -sír felé; hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe s bánaté -(Vörösmarty). - -Az idealrealismus alatt valamivel lejebb száll a nő az eszményi oltár -magaslatáról, nemzeti vonások, realis sajátságok kezdenek mutatkozni -cselekvésében, előtérbe lép a magyaros, mit Petőfi tudott költeményeiben -annyi szeretetreméltósággal megénekelni. Ezt az ideát akarta kifejezni -Garay, mikor a nagy mondást ejtette ki, hogy magyar hölgynek születni -szép és nagy gondolat, mintha gondolat volna bárminő hölgynek születni. -A szerelem e melege, édes heve azután növekszik, míg az eszményi hideg -vonások fogynak, ritkúlnak. A hetvenes évek alatt már erősen uralomra -jut a realismus, a szerelem elveszti magasztosabb vonásait, a nő édes, -meleg, kedves, bájos eleség lesz, a szerelem hatalma feltétlenül -uralkodik a szerető férfiun, aki engedelmesebb, alázatosabb lesz a nő -erejével szemben. A társas életben, magunk viseletében, divatunkban is -érvényesűl az érzéki elem. Az idealrealismus vége felé sok a felfújt, a -külső hatás eszköze, a krinolin, az óriási vendéghaj, utóbb a meghajlott -járás; melyek mind eltűnnek s az egyszerűbb, a finom érzéki váltja fel -őket. - -A hetvenes években még tetszett sok embernek az a vad baromi érzékiség, -melyet Zola rajzol regényeiben, sokan még az undokságokat is szívesen -olvasták; a mai realismus nem látja szívesen az ily rajzokat, csak a -finomabb és szellemes érzékiségben gyönyörködik. - - - - -IX. AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS. - -Említettük, hogy két világnézet jelentkezik felváltva az emberiség -életében, az egyik a bölcsészeti, a másik a történeti. Az előbbi az -idealismus napjaiban túlnyomó, uralkodó; az utóbbi a realismus idején. -Az első azt hiszi, hogy rendkivüli erő rejlik az emberben, a második azt -tartja, hogy az ember s vele az erkölcsi, aestheticai és szellemi élet -tüneményei szükségszerüleg fejlődnek, az emberi akarat keveset, vagy -semmit sem változtathat, módosíthat rajtok. A vallás, a nyelv, az -irodalom, a művészetek, a jog, az erkölcs, a szokások utja elő van írva, -determinálva. Ilyenkor a nevelés csak szoktatás jellegével bír, inkább a -külső magatartásra, csinos és ajánló meg-megjelenésre, behizelgő, kedves -beszédmódra, könnyű előadásra vonatkozik a nevelés; az oktatás pedig -lehetőleg keveset kíván felölelni, a társadalmi életre vonatkozó, a -műveltség uralkodó fogalmát kiegészítő tantárgyakat, ezekből sem sokat, -hanem csak annyit, a mennyit megkivánhatunk egy művelt embertől. -Hanyatlik a görög-római nyelvek és irodalmak tanulása. A siker csekély, -vagy semmi, mert minden oktatásnak czélja a közvetlen haszon, ez pedig -kevés e nyelveknél. Mikor már apad a classicus nyelvek iránti -lelkesedés, emlegetni kezdik, hogy észképző hatásuk van, hogy az emberi -elme nagy növekedést, gyarapodást, kiművelést nyer általok; hogy össze -sem lehet velök hasonlítani más nyelveket, különösen a moderneket nem; -hogy azon népek, melyek nem foglalkoztak a görög-római irodalommal, -elmaradtak, irodalmuk kevés, vagy semmi jeleset sem tud felmutatni, míg -a classicusok emlőjén fölnevelkedett irodalmak számos jeles alkotással -dicsekedhetnek; hogy kitűnő írók és tudósok, államférfiak és gondolkodók -maguk jelentették ki, hogy mennyit köszönhetnek a görög és római -remekíróknak. Mindezek és hasonló okok sem képesek megállítani az idő -kerekét, a classicusok iránti érdeklődés hanyatlik, immel-ámmal tanulja -az ifju, végre a classicusok védői is felhagynak az észképző hatásból -vont bizonyitékkal s igen sokan eltörlendőnek tartják a görög-római -remekírók tanulását. Helyettök mindaz érdekli a nevelőket és tanárokat, -a mi emeli a test nevelését, egészségét, helyes kifejlődését. Mindenfelé -panaszkodnak a túlterhelés ellen, kitűnő orvosok állanak a mozgalom -élére, becses tudományos értekezésekkel bizonyítgatják, hogy az iskola -nemcsak a különféle járványok fészke, hanem tönkre teszi az ifju szemét, -gerinczét, különösen idegeit. A szegény gyermek már az iskolában -elsajátítja az idegességet. A tanárok szigorú, sőt durva bánásmódja -remegővé, félénkké teszi. Tanúl, hogy jobb classificatiója, érdemjegye -legyen s reszketve lép a tanár elé, mikor kihívja, hogy feleljen, a ki -ha rögtön nem ad találó feleletet, megrója, korholja s elveszi a kedvét -a tanulástól. Ezért maga a kormány, a hatóság inti a tanárokat a -szelidebb, gyengédebb bánásra, eltörli a büntetések szigorúbb fajtáit, -különösen minden testi büntetést; sokan követelik az osztályozás -megszüntetését, a tanítás faggató részeinek, minő a helyesírás -tanitásának eltörlését, mert azt ugyis megtanúlja az ifju, különben is -kövesse a phoneticus, a kiejtésen alapuló, nem pedig az állami vagy -akadémiai, történeti és etymológiai helyesírást. Legyen sok -testgyakorlat, játék, korcsolya, úszás, fürdés, kirándulás. Hisz’ -minderre nagy szükség van, mert az ifjunak, hogy művelt ember legyen, -zenét, éneket is kell tanúlnia, sőt hogy elsajátítsa a finomabb modort, -a szülőkkel, vagy nélkülök társaságba, színházba, hangversenyekbe kell -járnia. Az elemi iskolában sem szabad annyi mindenre tanítani a -gyermeket, elég ha írni, olvasni és kissé számolni tanúl. -Természetrajzi, természettudományi, földrajzi és más ismeretek még nem -neki valók, legfölebb olvasmány utján nyujtandók, de nem szabad leczkére -feladni. Végre igen sokan hangoztatják, hogy megbuktatni valamely -tantárgyból, senkit sem szabad, csak haladjon előre, kiválasztja, -kitanítja az élet, ez nem a tanár kötelessége. Elég küzdelem, harcz van -számára fentartva az élet szinpadán, nem szabad engedni, hogy már a -gyönge magzat és a növendék törje magát az iskola kemény padjain. Végűl -megtámadják és gyöngítik a vizsgálatokat is. Sokan teljes eltörlésöket -követelik; mások megelégszenek a kormány intézkedésével, mely látszatra -megtartotta, de csaknem egészen elvette gyakorlati becsöket. - -Ez nagyjából a nevelés-oktatás szerepe, feladata a realismus idején. Mi -történik az idealismus napjaiban, mikor a bölcsészeti világnézet -fáklyája mellett, mindent át akar alakítani az ember? Lássuk, hogyan -kezdődik az idealismus. Rendesen felháborodással, még pedig erkölcsi -felháborodással. A realismus vége felé megszünik az erkölcsi érzék -működni, csak ha érdekeink vannak veszélyben sziszszenünk fel; különben -nem ismerjük a felháborodást. A leggyalázatosabb visszaéléseket halljuk -emlegetni, az egyik fülünkön be-, a másikon kieresztjük, legfölebb azt -mondjuk rá, hogy ez még sem szép, jobban kellene vigyázni, meg kellene -válogatni az embereket, azután elhallgatunk s nehány percz mulva -elfelejtjük; csak ha a törvény elé kerűl a dolog, emlékeznek meg róla az -újságok hírei szerint. Lassankint egyesek más lélekkel fogadják a -visszaélések, hazugságok, szinlelések, csalások híreit. Zúgnak, búgnak, -felháborodnak. Igy tőn Sokrates a Kr. e. V., Savonarola a XV. század -végén. Míg kevesen vannak a felháborodók, rosszúl járnak. Könnyen -félretolják, vagy el is teszik láb alól. Sokratest halálra ítélik, -bürökkel itatják, Savonarola máglyára kerűl. Később már nem lehet velök -ily kurtán bánni. Gyarapodik az erkölcsi felháborodók száma, -tiszteletre, befolyásra tesznek szert, izgága szavaikra sokan kezdenek -hallgatni, észrevehetőleg emelkedik a társadalom erkölcsi érzése, -nemesebb, fennköltebb gondolkodása s nagyon sokan fordúlnak az -oktatás-nevelés kérdései felé. Mindkettő számos okot ad az idealista -felháborodására. Nagyon meglazultak az ifjuság erkölcsi kötelékei. Mint -maga az egész társadalom, ő is szereti a léhaságot, a könnyűvérű -kaczérkodást, a házi mulatságokat, majálisokat s más szórakozásokat, -akad kártyás, tivornyázó is közöttük. Az ifjuság e viseletén -bosszankodik az idealista és szidja a nevelést, az iskolai és házi -nevelést. Az erkölcsi színvonal emelkedésével apad az ifjuság -szórakozása, többen megróják a két nem együttes mulatságait, külön -dolgozik, tanúl, iparkodik a fiu és leány; még a családban is, ha -vendégei, barátnői jelennek meg a leánytestvérnek, a fiú szobájába vonúl -s tanulással foglalkozik, vagy barátjait keresi fel. Azelőtt sokáig -öltözködött, csinosította magát, ezer gondot okozott neki a nyakkendő -csokra, hajának engedetlen fürtjei, most alig van szüksége kezére. Nem -sokat törődik a ruházatával sem, aggasztja a sok leczke, több gondot -okoz neki a tanulás. Még az egyetemi hallgató sem igen nyalja ki magát, -előtte magasabb, fensőbb dolgok lebegnek. Alig lehet elcsábítani egy kis -női társaságba. Ha mégis el kell mennie, többnyire ügyetlenűl viseli -magát, nem tudja kinek mit mondjon. Bezzeg a realista ifju mindjárt -otthon érzi magát, nem jön zavarba, kivált a nőkkel szemben nem. Minél -bátrabb, kihívóbb, annál jobban tetszik. Udvarol könnyű vérrel minden -nőnek s nem győzik eléggé dicsérni ügyességét, finom társalgását. Igazán -derék fiúnak tartják. Az idealista elhanyagolja testi gyakorlatait, nem -kell neki úszás, fürdés, kirándulás, nem megy mulatságba, mert tanúlni -kell. Ha csak kiváló tehetsége nincs, nem akar zenét, tánczot, vívást -tanúlni, hisz ezek csak ellopják az idejét. A tudományok közűl is főleg -az erkölcsi és történeti tudományok érdeklik, mert ezekben van alkalom -összefoglalásra, eszmei kapcsolatokra törekedni. A realis tudományokat -fárasztó ismeretek roppant halmazának tartja, melyben nincs egység, -nincs központ, nincs rendszer, különösen az orvosi és jogi, -természetesen a gyakorlati jogtudomány adatai, paragrafusai keltik fel -boszuságát. Annál nagyobb bámulója a bölcsészetnek. Itt lehet okoskodni, -az eszmék világában élni, nem tömi tele fejét elszigetelt adatokkal, -hanem minden ismeret kapcsolatba, egységbe akar jönni a másikkal. -Szivesen tanulja a történelmet, különösen az irodalomtörténetet, ezt az -eszmei tudományt, melyben a legkülönfélébb idők és népek eszmei életét -találja fel. Elragadtatással hallgatja a nagy fejedelmek, vezérek, -költők, művészek tetteit, alkotásait, igazi _heroworshipper_, hősimádó -lesz, mert az idealismus idején dívik a nagy emberek cultusa. A nagyság -ábrándjai töltik el ilyenkor az ifju szivét s tehetségének aránya -szerint ideált állít fel magának, ezt, vagy azt a nagy embert, a kinek -nevét azután mindig ajkain hordja. Lelkesedéssel tanulja be és szavalja -az új idealista költők egy-egy költeményét, szent tisztelettel pillant -fel szerzőjére, ha alkalma van őt látni, ha közelébe jut, ellesi egy-egy -mondását és sohasem felejti el. S mivel az idealismus más remek -irodalmak termékeivel akarja megnemesíteni a nemzetét, nagy divatba -jönnek a classicus, a görög és latin irodalmak. Tekintélyes studium lesz -a classica-philologia, mint olyan, melylyel a remekírók kincstárába -szállhat be. Az egyetemen, a középiskolákban a bölcsészet, a -classica-philologia és az irodalomtörténet tanárai ragadják magukhoz a -tekintélyt. Egy-egy görög vagy latin idézet gyakran beléjut a szónoki -beszédekbe, sőt egyes kiváló szónokok többször, vagy minden lépten -idéznek. Demosthenes, Cicero és mások közhelyei közkincsekké lesznek, -melyeket szivesen hall minden művelt ifju. Nyugalomba vonúlt -államférfiak, tisztviselők, tudósok pihenő napjaikban sokszor enyhülést, -szórakozást keresnek a régi világ classicusaiban. Horátius, Virgilius, -ritkábban Homer és mások kedvencz olvasmányai lesznek. Cicero nagy -körmondatai nagybecsű szent ereklyék, melyek szépen gördűlnek le -ajkaikról. - -A tanítás is deduktiv, lehozó lesz. A realismus idején elolvastatja a -tanár a költeményt, részletesen fölkeresi benne a jellemző vonásokat, -összegezi azokat s végűl kimondja a költemény fajának meghatározását. Az -idealista ezt haszontalan szószaporításnak, időfecsérlésnek tartja. Ő -előre megmondja a költemény faját, adja meghatározását és felmutatja -egyes költeményeken a jellemző sajátságokat vagyis a realismus -inductiójával szemben deductive jár el. Ezt csúfoltuk ki akárhányszor, -mikor a régi latin iskolák nyelvtanát vettük kezünkbe s elgondoltuk, -hogy a vaskos latin könyv így kezdődött: Quid est grammatica latina? Mi -a latin nyelvtan? a mit a szegény magyar gyerek, a ki még tíz éve körül -járt, szóról-szóra betanult a nélkül, hogy értette volna. - -A fegyelem is szigorúbb lesz. Keményen tartják az az ifjúságot. A hol -nincs eltörölve a testi fenyíték, ott gyakran alkalmazzák, a hol pedig -már nincs alkalmazásban, visszahozására törekszenek. Persze némely tanár -órájának felét is igénybe veszi az executio, a fegyelem kezelése, -különösen az osztályfőnökét. De otthon is szigorúbban tartják a -gyermeket, sokszor maga a szülő kéri a tanárt, hogy büntesse a -gyermeket, mert otthon nem bírnak vele. Pedig az ifjú is szerényebb, -engedelmesebb és aránylag szorgalmasabb, mint a realismus idején volt. -De akkor nem tudtunk parancsolni, mert a realismus lágy, engedékeny, -elnéző, könyörülő, senkinek sincs ereje parancsolni, különösen a -gyermeknek nem. Csak kérni tudjuk, erélyes eszközökkel ritkán szoktunk -ellene föllépni, igaz, hogy e kérés, könyörgő zaklatás néha felér az -idealista kemény fenyítésével, melyet el sem bírna a realismus lágysága, -erkölcsi gyöngesége. Ha oly szigorral bánnának az ifjuval otthon és az -iskolában, sokan megszöknének s esetleg öngyilkosok lennének. Ma a -katonaság sem bírja ki a fegyelmet, sok a beteg és öngyilkos, kiket a -fegyelem szigora tesz azzá, pedig az idealismus idején kegyetlen -büntetésekkel fékezték tetterejét és még sem sietett a halálba. Most -minden lépten olvasunk egy-egy tanuló öngyilkosságáról, olyan -tanulóéról, a ki megbukott valamely tantárgyból; az sem ritka, hogy -magát a tanárt is megtámadják buktatásáért. Az egyetemeken számtalanszor -fordúlnak elő tüntetések a buktató tanárok ellen. A melyik kissé -szigorúbb, könnyen megkaphatja ezt a kitűntetést, akarom mondani, -tüntetést; de az eszme nyomása alatt ritkán szereznek rá érdemet a -tanárok, mert oly lanyhán vizsgálnak, hogy majdnem lehetetlen megbukni a -tanulónak. Sőt vannak tanárok, a kiknél sohasem bukik senki. Majdnem azt -mondhatnám, hogy ez helyesen van így a realismus idején, mikor minden -tudományunk részletes, apró, egységnélküli ismeret, melyeket ha mind -tudnánk is, vizsgálat után néhány hónap mulva felében sem tarthat meg -emlékezetünk. De azt mondhatná valaki, azért mégis meg kell tanúlni, -mert ha egyszer tudtuk, könnyű lesz föleleveníteni emlékezetünkben. Ez -azonban nem áll. Mert a realista minden tudása gyakorlati czél felé -törekszik. Nem igen becsüli az oly ismereteket, melyek nincsenek szoros -kapcsolatban gyakorlati czéljával. Egy orvos tudománya a növény- és -ásványtanból mosolyra indít bennünket, valamely ügyvéd ismerete a római -és középkori jogi életről, az egyházi és világi jogrendszerről oly -csekély, hogy számba se jöhet. De nem így gondolkozik az idealista. -Követeli, hogy az ügyvéd tudja, ismerje a népek jogi életét, hogy midőn -pörömet viszi, nagy kapcsolatban álljon előtte a római, a germán stb. -bíró s utoljára szóljon a magyar. - -Az idealrealismus talán mégis a legérdekesebb korszaka az eszme -változásának. Első felében még erősen idealis. Lelkesedik az eszmékért. -A másodikban már erősebb a realis irány, de még mindig hallani az -eszméről, habár csak vesztegetett szónak látszik. Általában az -idealrealismus alatt rajongunk a nagy nemzeti ideákért, a nemzeti egység -és nagyságért. A haza dicsősége lebeg szüntelen előttünk, tekintélye, -boldogsága forró kivánságunk. Erre törekszünk az erkölcsi élet minden -terén. Természetes, hogy az oktatás, a nevelés, kiválóan nemzeti feladat -lesz. Megindul a közoktatás reformja, szervezik az egyetemeket, a közép- -és elemi iskolákat, mind nemzeti irányban. Noha az idealismus is -magasztosan érez a haza iránt, de annyira el van telve az egyetemessel, -az általánossal, hogy némi cosmopolita szin ömlik el rajta s nem barátja -a különféle fajok, nemzetiségek elnyomásának. Azért nem lelkesedik a -nemzeti nyelvnek erőszakos terjesztéseért. Csupán a műveltseg, a -felvilágosodás, a szabadság, a tiszta erkölcs ideái teszik rabjokká. Az -idealrealismus beviszi a nevelésbe, az oktatásba a nemzeti eszmét, -lassankint a hazai föld szempontjából indúl ki a oktatásügyi -reformoknál. Híres-jeles tanárokról szeret gondoskodni. Nem sajnálja a -költséget megszerzésökre. Vannak bölcsészei, de vannak már -természettudósai is, a kik nagy reménynyel néznek a jövőbe. Tekintélyök -rohamosan növekszik, a bölcsészeké és az idealis tanároké tetemesen -apad. Némi lenézéssel kezdenek róluk szólani, nemsokára félre vonúlnak s -realisabb irányú bölcsészek, történettudósok és mások foglalják el -helyöket, a kiket ünnepelnek, magasztalnak. - -A nagy nemzeti ideák iránti lelkesedés nem tudja megakadályozni, hogy az -iskolákban a nemzeti irány mellett be ne telepedjék a túlterhelés. Sokat -és szigorúan tanítani az elv. Kitünő paedagogusok még mindig követelik a -sokféle tanulását. Nagy fogalmuk van az iskolák fontosságáról. A tanulás -mámora, láza fogja el az egész nemzetet. Számtalanszor rajonganak az -egységes, centralizált közoktatás iránt, sok helyen úgynevezett -közoktatási tanácsot vagy hasonló közeget állítanak fel; mely egységessé -tegye, centralizálja a tanterveket, a tankönyvbirálatot. Az egész -országban, összes iskoláiban megfelelő tantervnek kell lenni. Minden -hívatalra kiszabják a képesítést, a ki el akarja nyerni, az illető -iskolákat kell végeznie. Az idealrealismus második felében nagyon -tanítják a nemzeti nyelvet, sok órát áldoznak reá, míg hanyatlik a -vallás, a bölcsészet, a történelem s különösen a classicus nyelvek -tanulása. Kezdik tehát emlegetni a módszer szükségét, felhozzák, hogy -azért csekély a siker, mert nem tudnak tanítani az oktatás tényezői. -Elvontan, szárazon magyaráznak, kiemelik a mellékes kérdéseket s -elhanyagolják a fontosakat. Nem akarnak szemléltetni, pedig egy kép -jobban megmarad az ifjú emlékezetében mint száz meg száz szó, melyet a -tárgy magyarázatára vesztegetett a tanár. Azért sürgetik a képeket. -Magukban a tankönyvekben és az iskola falain is alkalmaznak ilyeneket. -Újra és újra felhangzik a módszer kérdése, ezen nyargal minden -paedagogus, ez lesz vesszőparipája, míg végre be nem köszönt a -realismus, mikor sokan azt mondják, a mit Ambrus Zoltán fejezett ki nem -oly rég egyik tárczájában, hogy az iskola soha sem adott, most sem ad -általános műveltséget; a mit az iskola valósággal megad: az 3–400 sornyi -ismeret, jobbára historicum, némi irodalmi máz, homályos emlékek -rendszerekre és categoriákra, melyek a szegény fiú előtt sohasem voltak -érthető dolgok; az iskola in praxi csak arra jó, hogy valamelyes -minimális ismeretekkel lássa el a gyermekeket, tudniillik, hogy a -különböző életpályákhoz megadja a kellő ismereteket s e czélból a -tudnivalók egy minimális anyagát kenje rá a gyermekekre, a mennyi meg -nem árt neki s a mennyiből még benne is maradhat valami. Az iskolai -nevelés chimaera; nevelés dolgában az iskolának csak egy szerepe van: -az, hogy megismerteti a gyermekkel a bűnt. Nevelés és iskola! Béke és -Mannlicher-puska, egészség és tánczolás a jégen. A paedagogus kevélysége -az emberi értelemnek legcsunyább elbizakodottsága. A paedagogusnak, ha -méltó akar lenni erre a névre, egyesítenie kell magában a nagy -psychologus, a nagy moralista, a nagy politikus és a nagy diplomata -összes kitünő tulajdonságait. Én istenem, mit látunk?! Azt, hogy ha a -paedagogusok a kertészetre adták volna magukat, e föld növényzetéből -most már nem volna egyéb csak páfrány és zuzmó. A hová a paedagogus -leteszi nehézkes mészároskezét, nyomában nincs egyéb, csak a himpor -pusztulása. - -A realismus egyetemes lágysága, gyöngédsége, különösen gyermekeink -iránti vonzalmunk, aggodalommal tölti el a szülőket, mikor az iskolába -küldik gyermekeiket. Ez aggodalomnak kifejezése Ambrus Zoltán fentebbi -nyilatkozata. És mégis, sohasem jár annyi gyermek és ifjú az iskolába, -mint éppen a realismus idején. Mindenfelé új iskolák felállításáról -gondoskodnak, melyek csakhamar megtelnek tanulókkal. Keresik, képeztetik -a tanárokat és tanítókat, hogy legyen a ki tanítsa őket, különösen -szeretik a tanítónőket, mert simább, nyájasabb, gyöngédebb bánásmódot is -várnak tőlük. Az idealismus napjaiban a tanárképzésre elégnek találják -az egyetemet, a professorok tudományos előadásából minden hallgató -meríthet annyit, a mennyi tudományra szüksége van. Mikor ébredezik a -realismus s vele a részletezés, az aprózás, az intensiv munka, akkor -szükségesnek találják az úgynevezett seminariumokat, melyekben az egyes -tanárok vezetése alatt gyakorlatilag vezetik be a hallgatókat az illető -tudományok módszerébe. De még ezzel sem elégszik meg a realismus. -Újabban többfelé úgynevezett tanárképzőket állítottak fel. Ilyet akarnak -nálunk is. Lesz-e belőle valami, nem tudom. De ha lesz, valószinűleg -eltörli az ébredező idealismus. Az összefoglaló gondolkodás idején -lenézik a realismusnak a módszerrel való kaczérkodását. - - - - -X. A GAZDASÁGI ÉS IPARÉLET. - -A realismus végén és az idealismus hajnalán gazdasági válság szokott -kitörni. Ma is az egész művelt világon e kérdés foglalkoztatja a -politika embereit. Mindenfélével szoktak felhozakodni, hogy a kormány -elhanyagolja a mezőgazdaságot, hogy a bankároknak és gyárosoknak adta -bérbe magát, hogy a malomipar fentartására olcsó áron ereszti be a román -búzát s így lenyomja a magyarét, hogy adóval túlterheli a földet, hogy -nem javítja a talajt, hogy nem törődik a gazdasági iskolákkal, hogy -nincs hitele a földmívelőnek, míg az egyszerű iparos és kereskedő -könnyen hozzájut a kölcsönhez. És így tovább. E vádak változhatnak egyes -országok szerint külső megjelenésökben; más formában jelentek meg a Kr. -e. II., a Kr. u. III. században, továbbá a XVI-ikban, más alakot -ölthetnek 1710, 1820 és 1895 körül; de alapjok semmi más mint az -idealismus hajnalán beköszöntő gazdasági válság. Ha az ember végig -hallgatja a mai országgyűlési beszédeket, vagy a kiváló iparos és -gyáros, majd a kereskedő, majd meg a gazda nyilatkozatait, nem tud -zöldágra vergődni, nem veszi ki szavaikból, hogy melyik félnek van -igaza. Azt az egyet látja, hogy az ország rokonszenve jórészt a gazdák -felé fordul. Még néhány év előtt mosolyogtak a politika férfiai az egyes -gazdák panaszára. Agrarismussal és hasonlóval gúnyolták. A tőke urai -parancsoltak, ők csinálták az ország politikáját, az ő felfogásuk -uralkodott a megyéken és városokban. A nagy nemzeti egység egyik -főképviselője, a plutocratia, tanai szerint vezették az ország ügyeit s -hiába szólottak egyesek más hangon, ezt nem értette se a kormánypárt, se -az ellenzék. Ma változott a helyzet. A földből nőnek ki az agrariusok. -Követelésekkel lépnek föl, melyeket feltétlenül jogosaknak tartanak. -Magunk sem merjük tagadni kivánságaik igazi jogosultságát. Nem is tűrnek -a gazdák semmi ellenmondást. Láttuk, mily lelkesedéssel tárgyalták az -országos gazdasági egyesület elnökségének kérdését, mily gyűlölettel -fordúltak az úgynevezett reformpárt ellen, mely végre sem egyéb mint az -ipar és kereskedelem hatalmas embereinek képviselete a gazdasági élet -terén. A közgyűlés jóformán elsöpörte ezt a pártot, óriási többséggel -választotta meg a maga embereit, az igazi gazdák képviselőit. - -Fölmerül tehát a kérdés, hogy nem nyilvánul-e az ember gazdasági, ipari -és kereskedelmi életében az erkölcsi világ törvénye? Bár anyagi -dolgokról és nem vallásról, nyelvről, nemzetiségről vagy irodalomról és -művészetről van szó, melyek tárgyuknál fogva is szellemibb dolgok, mégis -érvényesülni kell bennök az embernek, mert az ember gazdálkodik, űzi az -ipart és kereskedést, s talán máskép tesz az idealista, máskép az -idealrealista és újra végkép a realista. - -Talán első pillanatra meglepő ez a gondolat, pedig úgy van. Hogy lehetne -úgy, kérdi a t. olvasó, hisz a realista-kereskedő csak úgy árulja -portékáját, mint az idealista. Mindkettőnek haszonnal kell dolgozni, -különben bukik. Az a gyáros sem tehet másképen, bárminő realista vagy -idealista legyen. És én újra ismétlem, hogy ezek daczára máskép fejlődik -a gazdasági és iparélet az idealismus és realismus idején. Mert mit -látunk, ha végig tekintünk az emberiség történelmén. Azt, hogy az -idealismus idején nagy gazdasági válságok állanak be, melyek magukkal -rántják az ipart, kereskedelmet. Az ember megszűnik pazarló, fényűző -lenni, királyok és nagy urak elkezdenek takarékoskodni, a szegény ember -úgy is nyomorog és tengődik. Buknak a gyöngébben álló bankok, -pénzintézetek, hanyatlik az ipar és kereskedés; de legjobban zúgolódik a -földbirtok. Ez legelőbb megérzi a bajt és föllép panaszaival, úgy, hogy -Grimm Jakab, a német tudós, a jelen század huszas éveiben -fölkiálthatott, hogy a régi jobbágyság és szolgaság sok tekintetben -könnyebb és gyöngédebb volt mint a mostani parasztok és munkások nyomott -helyzete. Csakhogy nem a jobbágyság volt oka a jólétnek. A realismus -derekán és vége felé, mikor panaszkodnak is az urakra, aránylag jólétben -él a földmíves. Van húsa, van bora a nemesnek és parasztnak a XV. század -közepén; Szászországban még 1482-ben is a munkások- és aratóknak -naponkint négy tál étellel kell megelégedniök, bőjti napokon öttel; -Oettingen grófnál a napszámosok a reggeli levesen kívül délben négy, -este három tál ételt kapnak, melyek közül kettő mindig hús. Fényt űznek -a ruhában. Nálunk is hasonló állapot lehetett, a mennyire történeti -műveinkből sejthetni; de már a XVI. században, az idealismus napjaiban -minden megváltozik. Münzer már azt mondja, hogy a paraszt nyomorult -rabszolga. Azzá lett mindenütt a müvelt országokban és hazánkban is, hol -szintén borzasztó eszközökkel nyomta el Zápolya a híres Dózsa-lázadást. -A mult század idealismusa alatt majd 1750-ig ezer gondot ad a -kormányoknak, fejedelmeknek a földbirtok kérdése. A gyönge XV. Lajos is -töprenkedik rajta, hogy segítsen a pórokon és más földbirtokosokon. -Quesnay Ferencz (1694–1774) nem törődik orvosi gyakorlatával, hanem -beáll nemzetgazdának és oly elméletet hirdet, melylyel többé-kevésbbé -találkozunk az idealismus napjaiban. A gazdagság, a vagyon képződését -tisztán a földbirtokból származtatja, mert ez szolgáltatja az első -anyagot s táplálja a munkást. A földmívelés adja az élelmet és az -értékfölösleget, mely a termelés költségei után marad és tiszta -nyereségnek tekintendő. A többi iparág nem járul hozzá a nemzeti vagyon -gyarapodásához, a nemzet jóllétéhez, mert az ő munkásaik csak annyit -keresnek, a mennyit megemésztenek. A földbirtokos tehát külömb minden -más polgárnál, s valóban látni, hogy az idealismus idején emelkedni kezd -a földbirtokos becsülete, tekintélye, míg az iparos és kereskedő veszít. -Természetes, hogy Quesnay sem ott keresi a baj okát, a hol találhatná, a -realismus uralmában; hanem ugyanazt hirdeti, a mit a mi gazdáink, hogy -nincs hitele a szegény parasztnak, hogy igába van szorítva a -gabonakereskedés, akadályokat gördítenek a kivitel elé, elnéptelenedett -a vidék, túl van terhelve adóval a föld, ránehezedik a véradó és a -robot. Francziaországban ekkor többnyire kiváltságos társaságok kezében -volt a gabonakereskedés, sőt még a belső vámokkal is megakadályozták, -hogy az egyik tartományból a másikba lehessen szállítani a gabonát. -Czélja az olcsó búza és olcsó napszám volt, hogy az iparnak tegyenek -vele szolgálatot. Colbert óta a nagyipar támogatására fordította minden -gondját az állam, mert ez hoz pénzt az országba. Laspeyres jónak találja -ezt a politikát, csakhogy Colbert utódai alatt az iparnak állandó, -kicsinyes és kínos ellenőrzése lett belőle és megromlottak az ország -pénzügyei. Magyar hazánk pénzügyei azonban látszólag jól állanak, -iparunkat sem öli meg a túlságos ellenőrzés, nincs kicsinyes és kínos -felvigyázás és mégis ott vagyunk, sőt ott van az egész művelt világ, a -hol 1720-ban és 1820-ban volt. Már nálunk is sokan vannak, a kik -Quesnayval hirdetik, hogy a nemzeti jólét alapja a mezőgazdaság, hogy -helyesen tartotta Sully (1560–1641) a földmívelést és baromtenyésztést -az állam két oszlopának, hogy nem kiváltságok kellenek a gazdának, hanem -a terhektől való mentesség, szabadulás a súlyos adóktól s némely esetben -az állam jóakaró támogatása. - -Ugyanakkor szokott jelentkezni és utóbb erélyesen föllépni a szabad ipar -és kereskedés tana is. A hollandi De Witt János, az angol Child -Culpeper, a franczia Gournay Vincze és mások a földmívelés mellett az -iparost, a kereskedőt is védelmükbe veszik s szabadságot követelnek -számára. A védvámok, a helyi szabályok csak a termelés és a forgalom -akadályai, ezek mind veszélyesek. Laissez faire, laissez passer – ez -legyen a gazdaság, az ipar, a kereskedés főelve, hisz mind a három -legjobban tudja, miből húz hasznot. E kétnevű iskola, az oeconomisták és -physiocratáké uralkodott és küzdött a gazdasági és kereskedelmi téren. -_Turgot_ (1727–1781) a ki később XVI. Lajos alatt miniszter lőn, a -munkásokat is két osztályba sorozta, egyikök termelő, a ki a föld -művelésével új kincseket hoz létre, másik a meddő, mely az iparral csak -annyit szerez, a mennyit megemészt. Természetes, hogy e tanok nem -feltétlenűl igazak. Mi haszna lenne a búzának, ha nem őrlené meg a -molnár, nem sütne kenyeret belőle a pék vagy az asszony? A mag értéke -csak annyit emelkedik a föld kebelében, mint az arany, az ezüst pl. az -aranyműves kezében. Nem voltak-e gazdag városok Velencze, Genua, pedig -egy talpalatnyi földjük sem volt? Az ipar és a kereskedés csak növeli a -föld termékének becsét. De mindez és hasonló okok nem használnak az -idealismus napjaiban, mindenki a földtől és utóbb a szabad kereskedéstől -várja az üdvöt. Ilyenkor dogmatice szokás beszélni, szidják az -egyedárússágot, a védvámokat, minden rossz okozóját, lelkesedéssel -beszélnek a kis- és nagygazdáról, költők, szónokok minden szépet és jót -tudnak rólok mondani, nem győzik eléggé magasztalni erényeit, -szerénységét, családi és természeti örömeit. A nép szeretete ömlik el az -akkori nemzetgazdák iratain. Csupa hév, láng áradozik tollukból, mikor a -szegény földmívesről szólanak. Morellet abbé, Dupont, Chastellux iratai -telvék ily szeretettel. A sentimentalis poéták gyönyörűen rajzolják az -egyszerű emberek boldogságát, természetességét. Laspeyres szintén -észreveszi ezt a gazdálkodás iránti rokonszenvet. De megjegyzi, hogy nem -azt a szenvelgő keresését a pásztori életnek érti alatta, melyet az -érzéki gyönyöröktől megcsömörlött király és szolgái szórakozásul -hajhásztak, hanem a túlmívelt franczia élettől való erkölcsi undort, -mely természetes állapotra sovárgott és e sovárgást, epedést a -gazdálkodással kívánta kielégíteni és csillapítani. Pedig mindez nagyon -hibás magyarázat. Az idealismus bírta rá XV. Lajost és az egész művelt -világot a gazdaság, a földmívelés szeretetére, melylyel mindig -találkozunk, a meddig csak szemmel látható jelei vannak az idealis -gondolkodásnak. A mint a realismus gyarapszik, a mint az emberiség az -anyagira veti magát, emelkedik a nagyipar és nagykereskedés becsülése, -különösen kedvelik az ingó vagyont, a különféle értékpapirokat, -járadékot, a hogy a XVIII. század elején, különösen 1720-ban a -Missisippi-társulat és 1730-ban a Law-bank bukásánál látni lehete. -Természetes, mondják reá, mikor majd nem csupán a földbirtok tartotta -meg a becsét, okvetlenűl erre kelle vetnie magát az embernek; csakhogy -ez a rokonszenv, a földbirtok e dicsőítése, a gazdaság e magasztalása -mindig ismétlődik az idealis időkben. Tehát magasabb okának kell lenni; -uralkodik még oly országokban is mint hazánk volt a XVIII. században, -hol nem buktak a bankok, s Faludi mégis írt pásztori idylleket, -Görögországban sem buktak a bankok, noha Theokrit remek idylleket -alkotott. - -A gazdák befolyása azonban támogatja a központi hatalmat, mikor az eszme -nyomása alatt feléjök fordul. Gyámkodó hatalmat akarnak csinálni a -királyból, családatyát, a ki védje, istápolja az ő vagy gyermekeinek -érdekeit. Azért látni, hogy az idealismus, különösen a mult századi -alatt XV. Lajos, Nagy Frigyes, a mi Mária Teréziánk és számos más -fejedelem bizonyos önkénynyel kormányozták országaikat. Mária Terézia a -jobbágyság miatt meg is haragudott a magyar nemességre és sokáig nem -hítt össze országgyűlést. Egy neme a törvényes kényuraságnak támad -ilyenkor, egyúttal feltárják a czéhek, vámok, adók visszaéléseit, -leálczázzák a pénzemberek, a bankárok, pénzügynökök, bérlők zsarolásait, -dícsérik a földmívelést, a nemzetek testvériségét, el akarják törölni a -személyes adókat, a közvetett terheket stb., mint a melyek ellenkeznek a -tiszta bevételről szóló tannal. Turgot mint pénzügyminiszter ily -szellemben járt el. Társával, Malesherbes-bel, nagy reformokhoz fogott. -Alapjában felforgatta az adórendszert. Önkormányzatot honosított meg a -községben, a járásban, a megyében, szelidítette a szigorú -czéhszabályokat, elvetette a gazdaság, az ipar és a kereskedés -sorompóit, különösen megszüntette a belső vámokat. Mindamellett -Turgotnak buknia kellett, mert már erősen rázta, döngette a társadalom -kapuját az ideabrealismus, mely más gazdasági nézetekkel állott elő, -1776-ban beadta lemondását a miniszter, a mi el is fogadtatott. Persze a -történetírók azzal indokolják Turgot bukását, hogy minden osztályt -ellenségévé tőn, míg reformjainak csak nagy későn lehetett sikere. Igaz, -hogy a régi rendek aggodalommal láthatták jogaik veszélyeztetését, a -földesurak félthették a robotot, a dézsmát, a czéhek szabadalmaikat, -szóval mindenik a magáét. De a legfőbb ok mégis az idealrealismus -föllépése volt, mely már a nemzeti egységre törekedett, s nem igen tűri -a községi és megyei autonomiát. Ez népszerű lehet a realismus és -idealismus napjaiban, de buknia kell az államférfiúnak, ha az -idealrealismus idején decentralisalni akar. Már pedig Turgot eszményi -iránya erre törekedett. Azért physiocrata újításait sem vihette -keresztül. - -A physiocratia és az oeconomisták rendszere sokfelé rokonszenvre és -elismerésre talált a század közepe táján. Némely országban, különösen -Németországban számos művelőre, magyarázóra akadt, hol Schlettwein, -Iselin, Süssmilch, Jung, Springer és mások hirdették. Károly Frigyes -Baden markgrófja és physiocrata író pár községben kísérletet is tőn az -_impót unique_ vagyis az egyetlen adóval. Voltak országok, melyekben -alig találkozunk az oeconomisták és physiocraták nevével; de maga az -irány, a gazdasági érdekek felkarolása, támogatása, legalább sürgetése -mindenütt nyilvánult. Még Hollandiában is, mely gazdagságát túlnyomóan a -kereskedésnek köszönheti, nagyon megkezdték becsülni a gazdaságot, habár -épen nem pártolták és hirdették a physiocraták rendszerét. - -Az idealrealismus első felének tanait az angol Smith Ádám fejezte ki -legtalálóbban (1723–1790). Épen akkor jött Francziaországba, mikor -Turgot az idealismus tanait, az oeconomisták nézeteit akarta érvényre -juttatni. Lelkesedett a mozgalomért, de nem elégítette ki. Hisz a -gyakorlati élet nem igazolja az oeconomisták tanait, ez egészen mást -mutat. Az oeconomisták ugyan fejtegetik a társadalmi élettan kérdéseit, -de nem tudják megoldani; szólanak mindenről, de nem világosítanak föl. -Nem is lehetett, mert akkor már az idealrealismus megkezdődött a nyelv, -az irodalom, a vallás, a művészet, a politika, az erkölcs terén; az -idealismus lejárta magát. Smith Ádám tehát elhagyta Francziaországot, -visszatért Angliába, s hosszú töprengés, gondolkodás után felállította -tételét. A föld nem hozna termést munka nélkül, a valódi gazdagság tehát -a munka. Ennek segélyével a föld rendesen és bőven fizet, virágzik az -ipar, ez szerzi meg a fogyasztásra szükséges és a kicserélhető -czikkeket. Gazdag az, a ki vagy többet termel, vagy többet dolgozik. A -kicserélhető érték külömbözik a hasznos értéktől, mert az elsővel sok -dolgot lehet megszerezni, míg a második cserébe sem adható. Van-e -hasznosabb a víznél, még sem lehet kicserélni; míg a gyémánttal, melynek -haszna igazán csekély, sok mindenfélét meg lehet szerezni. A viszonyt -két kicserélhető érték közt a pénz fejezi ki és árnak nevezzük. A -névleges ár külömbözik az igazitól, mely azt jelöli: mennyi munkába -került az illető tárgy. Az ár megállapításához három elem járul: a föld -terméke, a munkás bére és a vállalkozó haszna. - -Íme így jelentkezik a gazdasági tudományban a realismus, vagyis a munkás -bére és a vállalkozó haszna, más szóval a tőke szerepe, melyet -zsarolásnak, kizsákmányolásnak neveznek az idealisták. Ez a tőke nem -csupán aranyból és ezüstből áll, hanem minden vagyonból, melyet arra -használunk, hogy új vagyont szerezzünk vele munkánkkal. Szilárd a tőke, -ha műhelylyé változtatjuk; mozgó, ha az anyag beszerzésére és a munkások -díjazására fordítjuk. Ha javítjuk a földet, gyarapítjuk a szilárd tőkét; -mozgó tőke a pénz és az élelmiszer. És mi szabályozza a dolgok árát? a -kereslet és kínálat. Ha keresik holminkat, jó ára van; ha nem, akkor -nincs. És miből éljen a király meg az állam? Tartsa az egész társadalom. -Aki tud szerezni, járúljon hozzá az adójával az élvezett szabadságért. -Nincs meddő foglalkozás, mert munkájával mindenki adhat a dolgoknak oly -értéket, melyet kicserélhet, pénzzé tehet. Minden ember független lehet -munkájával; míg az oeconomisták annyi befolyást tulajdonitottak a -kormánynak, hogy támogassák az állam mindenhatóságát: Smith azt kívánja, -hogy szenvedőlegesen viselje magát az állam; távolítsa el a nyügöket, a -sorompókat s a tőkepénzesek a maguk érdekében arra szentelik pénzöket, a -mivel elősegítik a hazai ipart. A béke, tűrhető adók és az igazságosság -a legmagasabb műveltségre emelhetik a barbár népet is. Mert az egyéni -érdek a leghatalmasabb rugó s a verseny a leghathatósabb búzdítás. A -magán moral törvénye a rokonszenv, a természeti jog törvénye az -igazságosság, a vagyonszerzés törvénye pedig a szabad munka. - -Smith elmélete kitünően eltalálja az idealrealismus első felének -gondolkodását. A társadalom még tele van idealismussal, követeli a -szabadságot, a szabad versenyt; ifju erővel rohan előre, nem fél -veszélyeztetni helyzetét, vagyonát, tőkéjét. Megindul a vagyon-szerzés, -föllép a bírvágy; a jólét, a kincs utáni epedés. Kezd félrevonúlni a -moral. Smith már alig veszi észre; szerepel ugyan az igazságosság, de ez -csak egy fejezete a moralnak. S nem veszi számba, hogy az idealrealismus -idején még nem lelkesít bennünket a béke, nagy az ember tettereje, -nemzeti nagyságról, egységről, hatalomról és hódításról ábrándozik, -lelkét a nemzeti dicsőség, a nemzeti eszmék töltik el, melyek előtt -sokszor háttérbe szorúl a vagyonszerzés. Sőt kalmárszellemnek, kislelkű -szempontnak csúfoljuk, hogy ha anyagi érdekből valaki a nemzeti eszmét -elhanyagolná. - -De azért még sem szabad Smithet a feltétlenül szabad kereskedés -emberének mondanunk, példáúl katonai okokból helyesli az angol hajózási -actát, nincs kifogása a gyapjú magas vámja ellen, néha megengedi a -visszatorló vámokat. Az eszme hatása alatt magasztalja a hadi -mesterséget, mint a legnemesebbet, megkívánja, hogy az udvar némi fényt -űzzön. Ezek és hasonlók beillettek már a XVIII. század nyolczvanas -éveinek gazdasági nézeteibe, megegyeztek az eszme újabb áramlatával. - -És mikor változtak az idők, úgy magyarázták Smith tanait, hogy ezek -Anglia gazdasági életéből vannak elvonva, de nem illenek a szárazföldre, -melynek mások a viszonyai. Angliában helyén van a szabad kereskedés, a -szabad ipar, hanem az, hogy a kereskedésre van utalva. Gyárainak piaczot -kell keresni, teremteni; erre jó volt Smith elmélete, de káros -Európának, ahol még a legtöbb országban ipart kell létrehozni. Pedig a -ki ismeri a haladás törvényét mindjárt tudja, hogy nem ez volt a -Smith-féle elmélet hanyatlásának oka, mert az idealrealismus második -felének nézetei eltérnek Smith tanaitól. Ekkor uralomra jut, a vallás -terén az orthodoxia, a nyelvben az orthologia, az irodalomban az -akademismus, a gazdaság, az ipar, kereskedés terén a védvámok. -Czéhrendszabályokkal támogatják az ipart. Az állam élére áll az ipar és -kereskedésnek, a magtermelés és állattenyésztésnek. Maga állít gyárakat -oly czikkek készítésére, melyekre magánvállalkozó nem akad. -Adóelengedéssel, szállítási költségek apasztásával, ingyentelkek -ajándékozásával mozdítja elő ily gyárak létrejöttét, vas- és más utakat, -csatornákat készíttet, raktárakat emel, pártolja a folyam- és tengeri -hajózást, kedvezményekkel gyarapítja az állattenyésztést, támogatja a -hasznos gépek gyártását vagy elterjesztését. Hisz ez a nemzeti nagyság -korszaka, tehát nagynak, hatalmasnak, gazdagnak kell lenni az országnak. -Ennek az időnek már nem felel meg Smith Ádám elmélete. Megvan ugyan a -gazdagság, a jólét, amiről ábrándozott; de nincs meg a szabad verseny. -Szerencsére nem érte meg az angol nemzetgazda ezt az időt, mert 1790-ben -elhunyt, épen az idők fordulóján. Négy-öt év múlva láthatta volna, hogy -neveti a világ az ő szabad versenyét, munkaszabadságát. - -A gazdag emberek uralkodásának gazdasági életét más elméletbe kelle -szoritani. Ricardo (1772–1823.) alkotta meg az új nemzetgazdászati -elméletet, mely a gyáripar hajthatatlan, feltétlen uralmát vallja -tekintet nélkül a munkásokra. Szerinte a jövedelem nem függ a termelés -költségeitől, a munkadíj kevesbíti a hasznot, de nem az árúk értékét. A -munkadíjakat és a hasznot a munkás fogyasztására szánt czikkek ára -határozza meg. Bármily drágák legyenek ezek, annyit kell belőlök kapni a -munkásnak, a mennyi elég a maga és családja fentartására. S mivel a -vágyak mérséklése nem mozdítja elő a termelést, szaporitani kell a -vágyakat, fényűzővé kell tenni az embereket, hogy iparossá, tevékenynyé -váljék a nép. Ricardo egészen a tőke nemzetgazdája, ez az ő Istene; -számos követője talán még tovább ment, ezek határozottan mammonisticus -tanokat hirdettek. Különben rendszeres fő volt, aki igazán mesterileg -tolmácsolta az idealrealismus második felének gazdasági felfogását. -Kiméletlen, merész, egyenes, követelő, mint az idealrealismus második -felének egy milliomosa tenné, a ki évenkint hatalmas vállalataiból -óriási összegeket halmoz össze. Ricardo felfogása szerint, mondja -Bernhardi, „a tőke urai alkotnák a nemzetet, a munkások csupán eszközök -az ő kezeikben, a földtulajdonosok pedig csak teher.“ - -Tanaiból az látszik, hogy nagy társadalmi gazdaságba helyezi az emberi -boldogságot. E tanakat hirdették James Mill, Torrens, Mac Culloch és -mások. - -De mi történjék azzal a sok szegény emberrel, akik nyakra-főre -születnek? Erre a nagy kérdésre felelni Malthus Róbert (1766–1834) -vállalkozott. Vizsgálódásaiból felállítja azt a tételt, hogy az emberi -nem mértani arányban szaporodik, míg a fentartására szükséges eszközök -csak számtani arányban. Szerencsére segítségre jön a sok háború és -betegség. Fájdalom, az alsó néposztály tudatlansága mozdítja elő ezt a -szerencsétlen szaporodást és mit lehet a társadalom, minthogy az élet -lakomájából kizárja mindazokat, akik későn érkeznek, midőn már elvannak -foglalva a helyek. Azért nem kell alamizsnát adni, sem ajándékokat, el -kell pusztítani a talált gyermeket, a lelenczeket, nem támogatni a -segélyzéseket, melyek felbátorítják a henyeséget, szaporítják a -szerencsétleneket; nem szabad házasodni a szegénynek, nem élvezheti a -családi örömöket. Mennyire találó volt Malthus elmélete, mutatja az is, -hogy Angliában követelték a szegények országos segélyezésének -apasztását, leszállitását. - -Malthus mint elsőrangu gondolkozó felöleli a nemzetgazdaság számtalan -kérdését, a népességtanát, a gazdaság és családélet viszonyát, -magyarázza a föld jövedelmét, előadja a munka díjának történetét, -fejtegeti a fogyasztás, a jövedelemmegosztás stb. tanait; mindezekben -éles bonczolás, elemzés van. Míg Smith haladó és eszményi szempontból -fogja fel a gazdaságot, Malthus már az eszme nyomása alatt conservativ, -aki meg akarja akadályozni a fölléphető hanyatlást. - -De csakhamar beállott a teljes realismus, melynek lágysága, gyöngédsége, -könyörülete egészen más nézeteket vall. Az idealrealismus második -felében sokszor kiutasítják a koldúló szegényt, hogy menjen dolgozni, -mert erős s bírja a munkát. A realismus napjaiban már szánalommal -fordulunk feléje, megsajnáljuk s ha tehetjük, segítünk rajta. Ilyenkor -hallatlan összegekre rug, amit a gazdagok és jobbmódúak a szegények -javára forditanak. Nincs határa a jótékonyságnak. Ki tudná elszámlálni -azt a tömérdek jótékony egyletet, melyeket a hölgyek buzgósága tart -fenn. Azt a számtalan jól berendezett kórházat, melyeket a szegények -számára állítanak fel. Már a XV. században egy kis német városkának hét -kórháza volt. Bármíly jótékony czél lebegjen szemünk előtt, ma e czélra -mindjárt vállalkoznak részvevő, könyörűlő szívek. Egy hónap előtt -hangoztatták a vérsavó szükségét a roncsoló toroklob elfojtására s a -párizsi _Figaro_ czímű lap pár nap alatt félmillió frankot gyűjtött. A -realismus nem tudja nézni mások szerencsétlenségét, nyomorát. Az állam -iparkodik segíteni a munkásokon, biztosíttatja őket, indirecte -gondoskodik családjaikról. A gyárosok, munkaadók lehetőleg segítik -munkásaikat, részt vesznek a bajaikban. Tíz év óta úgyszólván eltűnt -kebelökből a milliók halmozásának vágya, kevesebb haszonnal is -megelégszenek, csak elégedettek legyenek munkásaik. - -Ennek a realismus gazdasági politikájának volt a tolmácsa Sismondi, -(1773–1842) aki mint nagynevű történetbúvár ismeretes. Korábbi gazdasági -műveiben közel állott Smithez, kinek nézeteit egy kissé az -idealrealismus szerint módosította. De mikor beköszöntött a realismus -nyomorúsága, az idealismus hajnalán a gazdasági válság, 1819-ben a -gazdálkodó és a munkás ember jólétét tartotta szem előtt. A puszta -termelés ellenében hangoztatta a javak méltányos felosztását; a szabad -versenyt korlátoznia kell az állam felügyeletének a gyengébbek javára. -Utóbb keserűen kifakadt az _Overtrading_ és _Underselling_ ellen, -elítélte azt a nagy kulturát, mely csak a gazdagságot, a kincseket -akarja összehalmozni nehány ember kezében. A realismus termékei, továbbá -a socialismus alkotásai: Saint-Simon (1802.) és Fourier (1808.) művei, -melyeket később hathatósan népszerűsítettek, magyaráztak, bővítettek -Bazard, Enfantin, Comte, Considerant és mások. - -A helyzet azonban mind rosszabbra fordúlt. Nehezebb lőn a szegény ember -sorsa. Drágult az élelmiszer. Tömérdek munkás éhezett, nyomorgott, a -kisbirtokos is alig hogy tengődött, küzdött a nyomorral. Nagy volt a -földbirtok ára, de kevés a jövedelme, alig bírta fizetni az adót. -Bomladoztak a viszonyok. Tarthatatlan lőn a régi rendszer, melyet az -idealrealismus második felében a pénz aristocratiája, vagy plutocratia -teremtett. Nemsokára összeomlott a nagyszerű palotának egy része, melyet -harmincz év előtt 1790 táján kezdtek építeni, roppant kincsekkel, a -művészet és ipar alkotásaival raktak tele; de ingott alatta a föld és -meghasadtak a falak s folyton rázta az épületet az ébredező erkölcsi -érzés. El volt nyomva a becsület, a tisztesség, a nemes és magasztos -gondolkodás, a tiszta erkölcs, ezek berontának a fényes palotába, az -utczára hányták és lábbal taposták drága kincseit, összetiporták nagy -részét azoknak a fényes, ragyogó, pompázó tárgyaknak, miket az -idealrealismus összehalmozott, hogy azután újra kezdjék Sysiphus örök -munkáját, az idealismus és realismus váltakozását. - -1820 körül a nagy gazdasági válságok idején újra föllépett az -idealismus, így a nemzetgazdaságnak is eszményi álláspontra kelle -emelkednie. Voltak híveik az oeconomistáknak, voltak a szabad -kereskedésnek is. Győzelmeket arattak a különféle parlementekben és -kormányoknál. Körülbelül 1860-ig nagyon sok hive volt a szabad -kereskedésnek és iparnak. De azután mindenfelé győzött a védrendszer, -mely a hetvenes években teljesen érvényre jutott. Ez volt a gazdagok -feltétlen uralkodásának kora. A socialistákat kivéve, a nemzetgazdák is -símultak hozzájok. Mindenfelé uralomra jutott az államban a -központosítás, a vallás terén az orthodoxia, a nyelvben az orthologia, -az irodalomban az akademismus stb. Csakhogy azután rohamosan -hanyatlásnak indult. A nyolczvanas évek realismusa alatt beállott az -erkölcsi és anyagi bomlás. Mindenfelé socialismus; strike, anarchia, -kivándorlás, pórlázadás jelentkezett. Az államférfiak, politikusok, -nemzetgazdák figyelme a szegény munkás és napszámos felé kezdett -fordulni. De mindez nem akadályozhatta meg a gazdasági válság kitörését, -melyet a kereskedés meg az iparé fog kivetni. A gazdasági téren is -beköszöntött tehát az idealismus. Vajha mentől kevesebb bajjal állhatnók -ki rövid uralkodását! Tizenöt-húsz évnél nehezen fog tovább tartani s -talán a vele járó bajok sem lesznek oly borzasztók, mint a XI. és XVI. -században, mikor az ember anyagi jólétét teljesen feldúlták a szörnyű -viharok. 1720 körül sokkal szerencsésebben élte át az eszményi korszakot -az emberiség. 1820 körül hasonlíthatlanúl kedvezőbb volt az erkölcsi -vihar lefolyása. Valószinű, hogy most még kedvezőbb lesz. De nagyon -tévednénk, ha azt hinnők, hogy minden pusztitás nélkűl rohan végig -társadalmunkon, hisz az idealismus harcza benyúlik a nagy forradalomig, -mely hihetőleg rémséges pusztításokkal fog járni egyes országokban. - - - - -XI. A NYELV ÉS AZ IRÁLY. - -Mi a nyelv? Izült hangok változata, melyeknek ismert jelentésök van s -gondolataink, érzelmeink közlésére használjuk. A tömérdek kérdés között, -melyek a nyelv említésénél fölmerűlnek, talán legfontosabb épen -eredetének kérdése. Hisz ha meg van oldva a nyelv eredetének kérdése, -akkor magától elesik sok más kérdés, mely annyi bölcsészt és gondolkodót -foglalkoztatott, úgy, hogy végre a franczia Akadémiában megtiltották a -nyelv nagy kérdésének feszegetését. - -Ha végigtekintünk a tudósok, bölcsészek fejtegetésein, látjuk, hogy már -a görög világban vitatták a nagy kérdést: vajjon _thesis_ vagy -_physis_-e a nyelv; vajjon emberi alkotás-e, vagy pedíg a természet -műve, egyszerűen termék. A középkorban nem lehetett e kérdést vitatni, -de a mint újra szabadabb lett a bőlcselkedés, ismét vita tárgya lőn, -vajjon az ember alkotta a nyelvet, vagy pedig az Isten és a természet -műve, naturae productum. Vastag könyvet kellene írnunk, ha e két nézetet -és számos változatait az egyes gondolkodók fejtegetéseivel akarnók -bemutatni. Igen érdekes, de ránk nézve most lehetetlen munka. Tény, hogy -a nyelven számos változás történik, melyekről be lehet bizonyítani az -emberi és öntudatos hatást, de ezerszer több, melyekről senkisem bírja -kimutatni az emberi öntudat legcsekélyebb nyomát sem. Ismeretes, hogy -koptak el a szók, különösen a képzők és ragok; azt könnyen megértem, -hogy a kiejtés gondatlansága, kényelme, szebb hangzása a XIII. század -nyelvének ily szavait: _timnucebelevl_. _uruzagbele, vogmuc, tilutoa: -tömlöczéből, országba, vagyunk, tiltá_ alakra változtatta, de már az -úgynevezett hangtörvények szabályos jelentkezése, melyeket nem tekintünk -ugyan productumoknak, termékeknek, de mindenesetre az emberi szervezet -öntudatlan működése hozta őket létre, mint az emberi élet más -tüneményeit, melyekre teljesen áll az erkölcsi világ törvénye. A nyelv -életében is mindenütt megtalálni az uralkodó eszme hatását. Az -idealismus napjaiban megkezdődik a purismus, mely a magyar eredetű, vagy -annak látszó szókat keresi, azután egyesek hozzáfognak a neologiához, az -új szók faragásához, a nyelvújításhoz. Ez még túlnyomó az idealrealismus -első felében. Az idealrealismus delén beköszönt az orthologia, a helyes -magyarság, mely üldözi az új, merész alkotású szókat, még jobban gyűlöli -az idegen szólásmódokat; ez az üldözés tart az idealrealismus határán -túl is, mikor lassankint pongyolább lesz a nyelv: az iró nem riad vissza -az idegen és tájszóktól, szónokok, ügyvédek stb. tömérdek latin szót -kevernek előadásukba, úgy, hogy némely író egészen kevert nyelvet -használ. - -Már a rómaiaknál látjuk, hogy a Krisztus előtti II. század idealismusa -alatt görögös kifejezésekkel és szólásmódokkal akarják megnemesíteni -nyelvöket, míg Cicero, Virgilius, Horatius stb. idejében, tehát az -idealrealismus alatt beköszönt az orthologia, de már Kr. u. II. század -nyelvében sok provincialis elemet, tájszót lelünk. Nem említve a -közbeeső hullámokat, csak az 1490–1710 évig tartót tekintjük, az -idealismus idején látjuk a francziáknál, hogy dolgoznak a neologián, -különösen a _Pleiade française_, köztük _Du Bellay Joakhim_, a kinek -_Defense et illustration de la langue française_ czímű munkája társainak -manifestuma volt. Megvetéssel utasítja vissza a népies formákat, az -elavult irodalmi nyelvet, ajánlja a görögök és latinok utánzását; Du -Bellay azonban még mérsekli magát, tovább ment _Ronsard_, a Pleiade -feje, kit bár többen gúnyoltak, az előkelő világ csodált, l’Hopital -kanczellár magasztalt, az _Académie des jeux floraux_ Minervának tömör -ezüstszobrával ajándékozott meg és a költők fejedelmének jelentett ki. -Rohamosan emelkedett a dicsősége, adományokkal halmozták el. IX. Károly -király is nagy kedvezményekkel látta el, mint II. Henrik és I. Ferencz. -A király kegyelme még növekedett, mikor 1572-ben a _La Franciade_ czímű -hőskölteményével lépett föl, mely a franczia nemzet eredetével -foglalkozott és a classicus eposok mintájára készült. IX. Károly halála -után apátságába vonult vissza, de ott is fölkeresték III. Henrik, -Erzsébet angol királynő, Stuart Mária ajándékaikkal. Élte vége felé -visszavonta újításait, de már akkor erős volt az idealrealismus, mely -tiltakozott az új szók faragása, a görög-latin kifejezések, szólásmódok, -fordulatok meghonosítása ellen. Még bátrabb újitó volt _Baïf_ -(1524–1589), a ki nemcsak új szókat és időmértékes verseket alkotott, -hanem a melléknevek fokozását is latin mintára csinálta. - -Ugyanakkor az angol, spanyol, olasz, cseh s kivált a német irodalomban -találkozunk a nyelv reformjával, a görög-római remekek és a classicus -verselés utánzásával. Nálunk _Erdősi Sylvester János_ próbálgatta a -görög-római párverset meghonositani, Németországban Luther egész új -irodalmi nyelvet teremtett biblía fordításával. - -1600 körül már jelentkezik az új, az ortholog áramlat. Nálunk Telegdy -Miklós pécsi püspök ugyan jóval előbb mondja, hogy gyűlöli az új -neveket, de az idealreálismus orthologiájának legtekintélyesebb -képviselője, _Geleji Katona István_ erdélyi református püspök, a ki -_grammatikácskájában_ etymológiai alapra helyezi a nyelvtant és -helyesírást. A francziáknál, olaszoknál nyelvszabályozó szerepet -játszanak az akadémiák. Galliában állítólag már Nagy Károly alatt az -idealrealismus delén volt ily akadémiaféle, melyben Nagy Károly Dávid -király nevét viselte, míg a többiek görög, római neveket. Alcuint -Flaccusnak, Angilbert-t Homernek hívták, a király nővérei és leánya -híres nőneveket használtak. A 975-től 1490-ig terjedő hullámban voltak -ugyan már előbb is úgynevezett _Puys_-k, de 1323-ban kezdett alakulni s -tekintélyre jut az _Académie des Jeux floraux_. 1608-ban kezdődött a -Rambouillet-palota társasága, melynek nagy befolyása volt az irodalomra. -Richelieu 1635-ben alapította a franczia akadémiát, melynek ortholog -feladata volt megtisztítani a nyelvet a durva és fattyú szóktól, -megakadályozni a baj megújulását, biztos szabályokat állapítani meg, egy -szótárt, nyelv-, költészet- és szónoklattant írni. Az _Academia della -Crusca_ játszott e fajta szerepet. A realismus gyarapodásával -szaporodnak ugyan az akadémiák és irodalmi társaságok, például -Olaszországban a XV. században mintegy hatodfélszáz volt, de ezeknek már -egészen más a hivatásuk. - -A XVII. század második felében bomlik a nyelv, tele van idegen és -tájszókkal, kivált nálunk kevés prózairó volt képes tisztán megőrizni -előadását a latin szók árjától. Ilyen volt Haller János, a _Hármas -istória_ fordítója. De nemcsak megóvta magát az idegen szóktól, hanem -küzdött is a _deákos_ emberek ellen, kik „annyira felkapták és egyelítik -a magyar szót diákkal, hogy alig tudná hirtelen eszében venni az ember, -kivált a törvénykezők között, melyik nyelven beszél: ez pedig nem -szükségből, hanem részszerint a szokásból, részszerint magok -mutogatásából teszik, deáki tudományokat akarván jelezgetni az olyanok, -legfőkép a köznép között. Holott a volna dicséretre méltó, a ki melyik -nyelven indítaná dolgát, végezné azon, emide-amoda kapkodás nélkül.“ - -A XVIII. század elején újra kitör az idealismus s vele nem sokára -megjelenik a purismus és a neologia. A francziák, kiknek megállapodott -irodalmi nyelvök volt, aránylag kevés új szót alkottak, különösen -dícsérték Saint-Pierre abbét, a kinek a _bienfaisance_ szót -köszönhették; de mások sem riadtak vissza egy-egy új szó alkotásától, -kivált a bölcsészeti, politikai, művészeti és más téren. A németeknél, -angoloknál, olaszoknál és más európai népeknél szintén dívott az új szók -alkotása, de talán sehol annyira, mint a magyar irodalomban. Itt majd -minden jobb nevű írónak köszönhetni több-kevesebb új szót. Legkiválóbb -mesterök Kazinczy Ferencz volt, a ki lexiconunkat szegénynek, -nyelvtanunkat habozónak és hiányosnak, stilisticánkat feszesnek, -ügyetlennek találta és Toldy Ferencz lelkesedéssel írja róla, hogy ő -maga olylyá tette a magyar nyelvet költészetben és szépprózában, -milyenre a nyelvek történetében nincs példa. Pedig van. Mikor Dante -elfordúlt az olaszok addigi irodalmi nyelvétől, és a toscánai dialectust -tette azzá, vagy Luther, midőn a szász cancellária nyelvét tette -irodalmivá, vagy éppen szomszédunkban a románok legújabban átalakíták -irodalmi nyelvöket, vagy mikor tótjaink, különösen nagy költőjük, -_Kollár János_, a csehet honosította meg a tót irodalomban, mind oly -forradalmi munkát végeztek, a minőt Kazinczynak köszönhetni. 1800 körül -nálunk is megjelent az orthologia. 1794-ben Kármán tiltakozik a -szófaragók ellen, e tiltakozók száma növekedett. Révay megalkotta a -történeti és etymologiai nyelvtant, a közéletben gúnyolni kezdették a -neologusokat, utóbb kézről-kézre járt a híres _Mondolat_, melyet -_Somogyi Gedeon_ 1813-ban adott ki, ezt az új szók gyűjteményét, mely -homeri kaczajt keltett az országban. Révay nyelvtana és helyesírása is -megdőlt. Századunk első tizedében föllépett Verseghy, hogy a közszokás -nyelvét és alakjait fogadja el grammatikájában s a kiejtést tekintse -irányadónak a helyesírásban. - -1820 körül új idealismus jelentkezik s vele megjelenik a purismus és a -neologia. A francziáknál Hugo Viktor és mások új kifejezéseket kezdenek -használni, nálunk Vörösmarty, Kisfaludy K., Bajza, Toldy, Jósika, Bugát -és mások csinálják az új szókat, használják az új fordulatokat s Toldy -kijelenti, hogy irodalmunkban helyesen szólni Révay, szépen Kazinczy s -műszabatosan Bugát Pál tanították a nemzetet. E tanításnak azonban véget -vete a hatvanas évek végén fölébredt orthologia. Egy-egy hang ugyan -emelkedik már az idealrealismus első felében a nyelvújítás, a -nyelvmívelés ellen; de az igazi reactio rendesen akkor áll be, mikor a -nagy nemzeti egység központosító eszméje határozott uralomra jut. S ez -1870 körül állott be. Létrejött az olasz és német egység, mindenfelé -vaskézzel dolgozott az orthodoxia, az irodalomban dolgozott az -akadémismus, az ortografiában a történeti és etymologiai irány, a -nyelvben is uralomra kelle jutni az orthologiának. Minden nagyobb -irodalomban _nyelvőrök_, _Sprachwartok_ keletkeztek, grammatikusok -nyelvtani szempontból bírálták az írókat, nálunk a szóképzés volt a -legfőbb tantárgy. Az akadémiában ugyan a régi idealisták védték a -nyelvújítást. Toldy, Ballagi Mór, Fogarasi, Gyulai s talán én is az -Akadémián kívül csúfoltuk, bonczoltuk az orthologiát, de titokban magunk -is azok voltunk, a mennyiben egy-egy rikítóbb új kifejezést semmi áron -se használtunk volna, mert nem engedte az uralkodó eszme. Az öreg -_Manzoni_ is előszedte az idealismus alatt írt történeti regényét, a -világhírű _Jegyeseket_, megtekintett benne minden szót s kitörülte, ha -nem volt toscánai eredetű, mert ez az olaszok irodalmi nyelve. - -De már a hetvenes évek vége felé lehetett itt-ott új hangot hallani az -orthologia ellen. Nem az ideálistákét, a kik bölcsészeti világnézetökben -azt hiszik, hogy minden lehet és szabad az embernek, még a nyelvújítás -is, hanem a realistákét, a kik nem tűrik az orthologia nyűgét, a -kényelem és nyugalom barátai s nem tekintik, honnan veszik a szót, hanem -használják, ha új, ha idegen, vagy ha valamily tájbeszéd sajátja. A -nyelvtanban sem szerették a történeti és etymologiai irányt, hanem a -közszokás nyelvét követelték, gúnyolták az _ikes_ igéket és hangoztatták -a kiejtés szükségét a helyesírásban. A helyesírásnak phonetikus alapon -rendezése általános lőn az egész művelt világon. Francziák, angolok, -németek s más nemzetek sürgették ezt s részben tettek is valamit. Maga a -franczia akadémia is megmozdult, bizottságot küldött ki, hogy jelentést -és ajánlatot tegyen. Nálunk a sajtó hátat fordított a történeti és -etymológiai, vagy nevezzük akadémiai helyesírás némely követelésének s -ma valóságos anarkhia állott be. Iskoláinkban meg van hagyva, hogy az -akadémiai helyesírást kövessük; de maguk a tankönyvek sem követik, a -sajtó pedig a legszabadabban jár el, úgy, hogy nemcsak jeles tanulók -akadnak, a kik hibát követnek el dolgozataikban, de néha a tanár sem -tudja, mikép írjon. Azért akad nem egy paedagogus, a ki hangoztatja, -hogy nem is kell a helyesírást tanítani, mert úgy is belészokik a -tanuló. Maga az egyetem rectora, _Fodor_ József idei székfoglaló -beszédében (1894) e nézet mellett kardoskodott, a minek igazi oka a -realismus léha egyedisége, individualismusa, melynek nehezére esik -minden kényszer az erkölcsi dolgokban, míg az adófizetés, általában -minden fizetés dolgában követeli a pontosságot, minden más téren is -sürgeti a csint és rendet. - -De térjünk az irályra, mely alatt azon módot értik, melylyel kifejezzük -magunkat. És mivel minden ember szervezete eltér a másikétól, más módon -fejezi is ki magát s azért szokás Buffonnal mondani, hogy a stylus maga -az ember. Ez nagyon igaz s kivált szembetünően igaz az idealrealismus -napjaiban; de ha az eszme háromféle hatását vizsgáljuk, látjuk, hogy az -emberiség irálya is majd eszményi, majd idealreál, majd pedig realis. Az -eszményiség napjaiban lassankint elkezd feszes, ünnepélyes, néha -fenséges lenni, az idealrealismus alatt már itt-ott egyszerűbb, -tételesebb, kezd elfordulni a körmondatos, túltömött előadástól, míg a -realismus gyarapodásával egyszerű, átlátszó, könnyed, tételes, itt-ott -festői, de legtöbbször pongyola és gondatlan. Ez minden irály törvénye, -melyet rendesen megtartanak az irók; néha az idealismus idején -találkozunk eltérésekkel, mikor a satyrikus gúnyos hangja az egyszerű -irályt sem veti meg. De a kor legsajátosabb, legkedveltebb irodalmi -alkotásainak irálya lehetőleg feszes, ünnepélyes. - -A Kr. e. 150 év körül megindul Rómában az eszményieskedő latin irodalom -nagyhangú ünnepélyes irályával, mely az idealrealismus alatt is számos -követőre talált s Cicero híres beszédeiben érte el tetőpontját. -Gymnasiumainkban jól ismerik e beszédek egyikét-másikát s a realismus -idején sokszor nem hiszik, hogy e beszédek elmondattak, annyira -ünnepélyes, körmondatos, nehézkes az irály. Ez időből való Sallustius -történetíró is, kit szintén olvasnak iskoláinkban és csodálják -ünnepélyes irályát, melyet a realista el sem tud képzelni, hogy -történelmi legyen. Virgilius, a ki az idealrealismus delén élt, sem tud -menekülni ez irálytól, mely annyira eltér Homer realis stylusától. Pedig -sok mindenben követte a görög nagy mestert, de nem tudott szabadulni az -irálytól, melyet egyéni szervezete és az uralkodó eszme együttes hatása -szült. Bezzeg tetemesen megváltozott a Kr. u. második század irálya, -mely egészen realis lőn. Már az első század latinságát nem aranynak, -hanem ezüstnek mondották. Az irály subjectív, egészen alanyi természetű, -a mondatalkotás nem tekint a művészi tagolásra, a szó helye laza és -önkényes, szellemesen és érdekesen akarnak írni. Az I. század végével -kialudt a nemzetben a fensőbb szellemi érdekek iránti rokonszenv, csak a -gyakorlati czélok vonzották. A III. században újra emelkedett lesz az -irály, az idealrealismus alatt 330 körül Lactantius a régi classicus -irodalmi nyelvet akarja meghonosítani. Ugyanerre törekszik a IV. és -részben az V. század néhány tehetségesebb írója, több egyházatyával mint -sz. Jeromossal, Ágostonnal, Ambrussal stb. együtt, de lassankint -uralomra jut a realismus s vele a tartományok, különösen Gallia nyelve. -Idegen és népies szólásmódok, ízléstelen idiotismusok honosúltak meg az -irályban, mely nagyon messze esett a classicus idők nagy mestereitől. - -Az irály hasonló módosuláson megy keresztül a középkor nagy hullámaiban -is. A művelt világ latin irodalma csakúgy elárulja ezt, mint a kezdődő -franczia, angol, és a nagy virágzásra jutott olasz és német irodalmak. -Ezt mutatja a kor nagy fejlettségre jutott arab irodalma is, azonban e -népek irodalmai a tér és idő akkora távolságára esnek tőlünk, s műveik -kevés kivétellel ismeretlenek előttünk, hogy sokkal biztosabban -haladhatunk, ha mindjárt az 1490–1710-ig terjedő hullám irodalmait -tekintjük meg. A XVI. század rajongó idealistáinak irálya többnyire -feszes, méltóságos, nagyhangú és ünnepélyes. A görög-római mintákat -szeretik utánozni, s azok közül éppen a cothurnus, a büszke, önérzetes -és ünnepélyes hang mestereit. A francia _Pleiade_ verses és prózai -műveiben ilyen irályra akadunk. Az angol földön _Surrey_ (1517–1547.) -fényes rhetoricával, szónoki lendülettel írja szerelmes költeményeit -feleségéhez; _Sackville_ (1536–1608.) irálya már egészen pompázó; -Spanyolországban az antik és olasz formákat utánozták. Oly nagy -tehetségek, mint _Ponce de Leon_ (1527–1591.), _Fernando de Herrera_ (✝ -1595) az isteni és mások ódai hangon a legmagasabb szárnyalással és -fenséges nyelven írták költeményeiket. Az olasz irodalom nagyhangú -eposokat tud felmutatni, közöttük figyelmet keltett _Bernardo Tasso_-nak -terjedelmes költeménye _Amadigi di Francia_, mely a lovagvilág -kalandjait énekelte meg. A lengyeleknél _Kochanovszki_ (1532–1584.) a -_lengyel Pindar_, nálunk a sok protestáns ének- és jeremiádköltő keserű -gúnyban és panaszban, majd az isten iránti lelkes bizalomban törtek ki. - -Bajos volna és fárasztó a tömérdek névvel felhozakodni, melyek a svéd, -hollandi, cseh és kivált a német irodalomban ennek az ünnepélyes, -feszes, fenséges és szónoki stílnak művelői voltak, kiket akkor mindenki -természetesnek és szépnek talált. 1600 körül azonban két irányban haladt -az irály. Az egyik folytatta az idealismus nagy hangját, sőt ízetlenül -fokozta, a másik erőteljes, férfias nemzeti stílt honosított meg. Az -első az angoloknál _Lily_: Euphues czímű regénye után euphuismusnak, a -spanyoloknál _Gongora_ költő neve után gongorismusnak, estilo cultonak, -az olaszoknál marinismusnak, a francziáknál _precieux_-nek neveztetik. -Ez keresetten pompázó, ragyogó sujtásokkal körülíró, affectált -választékossággal és finnyás előkelőséggel dicsekvő stílus, mely a XVII. -század közepéig, kivált a magasabb rangúak körében, tetszésre talált, -azután mindinkább hanyatlott, úgy, hogy Moliére gúny tárgyává tehette. A -másik irány jeles költőket és írókat mutathatott fel s különösen a -tudományok művelői szerették használni. _Shakespeare_ 1600 körül tud -fenséges és nagy lenni, a nélkül, hogy elmerűlt volna ebbe a finnyás és -keresetten pompázó stílusba, a század közepén _Corneille_ nagyszerű és -fenséges, bár néha közel jár hozzá, _Racine_, az érzéki szerelem -költője, a gyarapodó realismus védelme alatt megmenekűl tőle, szintúgy a -hatalmas szónok, _Bossuet_, kinek minden nagysága mellett a _douceur_ -egyik fő jellemvonása. Fenelon már realisabb, irálya kedves és -gördülékeny, behízelgően könnyed; olyan mint _Addisoné_. Nálunk a -realismus kedves, könnyed, enyelgő stílusának kiváló mestere Mikes -Kelemen. - -1710 körül azonban új szellem hatja át az ember lelkét. Vége lesz annak -a lágy, kedves, néha pongyola és gondatlan irálynak s ünnepélyes, feszes -és szónoki váltja fel. Hisz mikor az ember tele van felháborodással, az -erkölcsi érzés öldöklő kifakadásaival, mikor hitványnak, léhának, -korlátolt és önző, buta és erkölcstelen realistának tekinti az egész -környező világot, nem használhatja többé azt a lágy és kedves, nyájas és -könnyed irályt; neki új és fenséges kell. És ilyen az idealismus irálya. -Ha kezünkbe veszszük Diderot, Rousseau, Raynal, Volney, Mirabeau és a -sok ezer költő, író, gondolkodó műveit, kifárasztanak bennünket -stílusukkal. Az a tömérdek szónoki declamatio, peroratio, amplificatio, -az a sok elmélkedő, tanítói elem, nagy, túltömött, körmondatos és mázsás -súlyú dictióival nem a mi realismusunknak való. A német _Klopstock_ -ódákban ír egy elbeszélő költeményt, a _Messiást_, a skót _Macpherson_ -elhiteti a világgal, hogy megtalálta a régi bárdok elégiai bánatos hangú -elbeszéléseit, s elhiszik neki, mert a hogy Macpherson _Ossiánja_ -énekel, úgy kell akkorénekelni, hogy az egész művelt világ rajongva -olvassa. Nálunk Bessenyey, Báróczy, Kazinczy és mások művelik ezt az -irályt tele újsággal, szokatlan fordulatokkal, idegen szólásmódokkal, -mert csak így szép, így nemes, választékos és előkelő. És hogy rajongnak -az eszményi stíl e mestereiért! Mikor Kazinczy nagy beteg lett, -számtalan tisztelője aggodalommal hallotta a nyelv, a stíl újítójának -súlyos baját. Az egész Magyarország visszhangzott a szép irály, a művelt -nyelv magasztalásától. Kazinczy a legnagyobb csodálattal kísérte -Báróczy, a bécsi testőr működését, Baróczy koszorúja után epedett s ezt -az epedést a legtöbben jogosnak, természetesnek tartották. A bécsi -testőr nagy ember volt, csodált férfiú, pedig csak, mint pár közepes -regény fordítója szerepelt. Mégis csodálták az ideal-real időszak első -felében, mert a kor dagályos, emelkedett irályát legjobban kezelte a -múlt század hetvenes-nyolczvanas éveiben. Ha a mai realista olvasó -kezébe veszi e regényeket, nagy megütközéssel látja és kérdi, hogyan -lehetett élvezni őket? Báróczy, a XVIII. század utolsó negyedének írója -rosszabbul, élvezhetlenebbül forgatja a tollat, mint Mikes Kelemen, a ki -jóval megelőzte. A mai olvasó és bíráló szívesen forgatja Mikes Kelemen -leveleit, nem győzik magasztalni könnyű, humoros és behízelgő nyájas és -egyszerű stílusát. Huszonöt év óta fokozatosan növekedett a dicsősége, -míg Báróczyé hasonló mértékben apadt. Mi az oka a stílus e változásának? -Az uralkodó eszme változása. Még 1800 után is találkozunk itt-ott e -dagályos irálylyal; de már lassankint terjedezett a realisabb idők -egyszerűbb irálya. Kisfaludy Sándor _Himfy_-je a század elején nem -egyszer lapos. 1813-ban pedig megjelent a _Mondolat_, melyben nemcsak -egyes szók voltak kicsúfolva, hanem a nyelvújítók, különösen Kazinczyék -stílusa is. Ha az újítók szavain kaczajra fakadtak a _Mondolat_ olvasói, -talán még jobban nevettek Kazinczy stíljának utánzatán. - -De nem sokáig nevettek. Nehány év múlva, 1820 körül beköszöntött az -idealismus s újra szépnek, fenségesnek, magasztosnak találták a -nyelvművelők irályát, újra igaznak tekintették Kazinczy magasztalását -Báróczy irályáról, halhatatlanoknak jelenték ki a megcsúfolt Kazinczy -érdemeit s az egész művelt világon divatos kezdett lenni az övéhez -hasonló stílus. Vörösmarty irálya volt a legszebb, legmagasztosabb -nálunk, a francziáknál Hugo Viktor ódáit és más száz meg száz költőét és -íróét csodálták. Hazafias óda és elégia, satyra és epigramm, a nemzeti -dicsőséget zengő eposok és áradozó balladák jöttek divatba. E dagályos -áradozó stíl vegyesen élt azután az idealrealismus alatt és körülbelül -1870-ig, sőt Bartal miniszter 1875-ben is cicerói körmondatos beszédeket -tartott az országházában, melyeket elég szívesen hallgattak; de tény, -hogy az ötvenes évektől kezdve feltűnően gyarapodott e stílus -ellenségeinek száma. A növekvő realismus már nem tudta élvezettel -olvasni Hugo Victor ódáit, neki nem a zsarnokok ellen tomboló -költemények, hanem benső, közvetlen, meleg és hangulatos dalok -kellettek. Jól emlékszem, mikor 1859-ben Hugo Victor kiadta a _Századok -legendáját_, mily elragadtatással üdvözölte a sajtó nagy része a kor -legnagyobb költőjét és ki az, a ki a mostani realismus napjaiban -élvezettel tudná olvasni a poéta öntelt, nagyhangú, nyomatékos és -keresett előadását. Nekünk ma Bourget, Guy de Maupassant, Herczeg -Ferencz, Bródy Sándor, Kóbor Tamás és hasonlók kedves, könnyed, sokszor -ellentéthajhászó, élczes, szellemes, nem egyszer pongyola és léha -stílusa kell. Az ilyeneket még eltudjuk olvasni. A mai író íróasztalához -ülve nem sokat töpreng a stíl bájain, hanem ír könnyedén, sokszor a -nélkül, hogy újra meg újra átolvasná és javítgatná. A jó Kazinczy -tizenhatszor dolgozta át Sallustius fordítását, mindig talált benne egy -sereg javítani valót. Az idealismus alatt és az idealrealismus első -felében az ifjúság nagy gonddal irogatja ki a jeles költők szép eszményi -mondásait, melyekben a gondolat mellett a kifejezés szépségét, bűbájos -varázsát fontosnak tartja, sőt vannak olyanok, a kik csak ezt -hajhászszák, ezt lesik, keresik. A realismus gyarapodásával nincs -érzékünk a kifejezések idealis szépsége iránt, gyűlöljük ezt a fárasztó, -ünnepélyes irályt; az öregek között azonban akad néha egy bomlott -idealista, a ki gyönyörködik benne. A most elhunyt Horvát Árpád egyetemi -tanár csak nemrég szavalta el előttünk Vörösmarty gyönyörű prológját, -melylyel a nemzeti színházat megnyitották; szegény jó bolond, kiált fel -a realista, minket azonban emeljen fel a bomlott ember magasztos -gondolkodása, nemes érzése és sokszor felháborodó magavisele. - - - - -XII. A COSMOPOLITA ÉS A NEMZETI IRODALOM. - -Ötven-hatvan év óta mást se hallunk emlegetni, mint a _nemzeti_ szót. A -művelt világ minden irodalma ezt hangoztatta. A _nemzeti_ és a _népies_ -volt a jelszó, hajhásztuk a magyaros, a népies szólamokat és -kifejezéseket, melyek sokszor háj- és bundaszagúak valának; de -tetszettek a tömegnek, élvezte minden olvasó. Iskoláinkban a tanárok -ilyen olvasmányokon oktatták tanitványaikat, ilyeneket írtak a népszerű -irók, dícsértek, magasztaltak a kritikusok. Mindez megfelelt a gyarapodó -realismusnak, mely benső, meleg és kedélyes irályt kedvel s irtózik a -Hugo Viktor vagy Vörösmarty-féle hideg, ünnepies és feszes stílustól. - -Az erkölcsi törvény fölfedezése után mindjárt mondottam, hogy az -idealismus megveti, lenézi ezt az irályt, meg akarja nemesiteni ezt a -nyelvet és stílust s cosmopolitává teszi az irodalmat. A legtöbben -nevetségesnek találták e jóslatomat. Hogyan lehetne valaha ismét -cosmopolita az irodalom? Mikor a legnagyobb szépségek egyikének tartjuk -a népiest, a magyarost, el sem tudjuk képzelni, hogy ujra megvetéssel -lássuk ezt az irodalmat, mint a huszas években tevők. Pedig már -jelentkezik a cosmopolitismus követelése. - -Nem csekély meglepetéssel olvastam a _Revue des deux Mondes_ 1895 -október 1. számában Brunetière czikkét a cosmopolita és nemzeti -irodalomról. Ime az idealismus hajnalának egy ujabb tüneménye, gondolám -magamban. A franczia irodalomtörténész nem tagadja ugyan, hogy van -nemzeti irodalom, de hirdeti, hogy ezután cosmopolitává kell lennie. Ha -idáig visszaéltek a nemzeti jelszóval, ő nem akar a másik hibába esni, -még létét is megtagadni, hanem csak annyit mond, hogy cosmopolitává kell -lennie. Szerinte a cosmopolitismus ellenfelei nem fontolták meg eléggé a -cosmopolitismus okait, sem a franczia irodalom lényeges jellemét, sem a -külföldi irodalmak szolgálatait. - -Melyek tehát a cosmopolitismus okai? Brunetière nem ismeri az erkölcsi -világ törvényét, nem is keresi a cosmopolitismus mélyebb eszmei okát, -mely a kitörő idealismusban rejlik, hanem az ipar és kereskedés -nemzetköziségében. Londonban és Szent-Pétervárott, Rómában és Berlinben -egyenlő a ruházat, sokszor ugyanazok az olvasmányok, ugyanazok a költők -modelljei, ez a rokon életmód és közös gondolkodás nemzedékről -nemzedékre általánosul s lassankint eltörli a faj öröklött -jellemvonásait. Maholnap csak a legsötétebb Afrikában lesz nemzeti, -másutt elenyészik. - -Nemzetközi lesz a tudomány is. Igaz ugyan, hogy még fenforog a chinai és -európai orvostudomány között a külömbség, még nem régen ezelőtt eltért -egymástól a franczia és angol kritika, a német és angol bölcsészet. Amit -Voltaire ki nem állhatott Shakespeareben, épen az tetszett az angol -kritikának és ha két bölcsész külömbözhetett egymástól, az Schelling és -Reid Tamás, vagy Schopenhauer és Dugald Stewart volt. Most ez -megváltozott. Valjon az angolok folytatják talán eddigi érdeklődésöket a -kísérleti természettan és a németek a transcendens metaphysica iránt? -Azt hiszik talán, hogy ezzel fajuk múltjának tartoznak? Pedig nem úgy -van. Jenában vagy Berlinben az egész bölcsészet természeti lélektanra -szorítkozik, míg Oxfordban kell keresnünk az utolsó metaphysicusokat. -Íme ez már új valami! Az angol képességek a németekéi lettek, sőt még -több is történt. Habár vitatkoznak, páratlan értelmi egység van -készülőben és bátran állíthatni, hogy századok óta nem volt a világnak -egyöntetűbb gondolkodásmódja, mint napjainkban. - -Ez Brunetière okoskodása. Természetesen kifogástalan az az észrevétele, -hogy egyenlőségre, ugyanazon érzésre, gondolkodásra látszik törekedni az -emberiség. Iparunk, kereskedelmünk javított gépekkel lát el bennünket, -egyformává lesz öltözetünk, hátat fordítunk régi szokásainknak és -kényelmesebbeket honosítunk meg. Nem esengünk szüleink főztje után, -hanem elfogadjuk a szomszéd vagy műveltebb népekét, ha ízleteseknek -találjuk. Szóval szívesen alkalmazkodunk a jobb újhoz, még ha idegen is. -Brunetière példái azonban nagyon hibásak s így mitsem bizonyítanak. Ami -Voltairenek nem tetszett Shakespeareben, azt ugyanakkor az angol -kritikusok sem szerethették. A XVIII. század hajnalán, még Pope -virágzott, nekik sem kellett Shakespeare drámaírása. A nagy angol költő -a század közepén lett divatos és a XIX. században is csak 1840-től -kezdtek igazán rajongani érette, azóta írták róla a tömérdek iskolai -tanulmányt és értekezést. 1870 körül újra hanyatlani kezdett a -Shakespeareomania, mert sem a tiszta idealismus, sem a tiszta realismus -nem kedvelheti az idealrealismus delének nagy költőjét. Amint Petőfiért -vagy lord Byronért nem igen rajongtak 1875 óta, úgy Shakespeare is -háttérbe szorult. 1870-től se Angliában, se Németországban nem akadt -hírneves metaphysicus, hanem többé-kevésbbé az egész világon mindenütt a -naturalismus uralkodott; míg ma rohamosan megyünk az idealis bölcsészet -tágas csarnokaiba. Igaz, hogy az angolok elűl járnak, legutóbb náluk -mutatkozik legfeltűnőbben az eszményi gondolkodás; de akármerre tekint -Brunetière, mindenütt a metaphysicai hajlandóságok nyomára akad. Az -egész világon mindenfelé moralizálnak a sajtó emberei, roppant keresik, -olvassák a vallásos hangú műveket, számos efféle folyóirat keletkezik. -Az emberiség kezd eszmélni, összefoglalni. Ha történetesen a jenai és -berlini egyetem tanárai kevésbbé tudnak símúlni az eszme új áramlatához; -ha esetleg Németország egyetlen nagyobb metaphysicust sem fog -felmutathatni, ez nem bizonyít semmit; az írány megvan, a nép kapkod az -effajta művek után és maholnap az egész világon győz az idealismus, -mikor végtelen gyönyörűségünk telik a metaphysicai és erkölcstani -dolgozatokban. - -Talán e változásokat is a nemzetközi ipar- és kereskedés, az -internationalis tudomány és sajtó hozza létre? Nem, hisz mind az eszmei, -mind az anyagi fejlődés az uralkodó eszme hatása alatt történik. -Máskülönben nem tudnók megmagyarázni, hogy az emberiség oly hatalmas -anyagi jólétre tesz szert 450 és 200 körül Krisztus előtt, továbbá -Krisztus után a II., VI., X., XV. században, a XVII-nek második felében, -majd meg századunk két első tizedében, valamint napjainkban. Ekkor -mindig a realis bölcsészet és irodalom, individualis erkölcstan -uralkodott. Az angol aptitudes emlegetése is haszontalan dolog. Tévedés -azt hinni, hogy az angol csak realista tud lenni az irodalomban úgy mint -a bölcsészetben. A XVII. század második felében a mysticusokat kivéve, -senki sem lelkesült a metaphysicai kérdések iránt. Angliában is előbb -Hobbes, utóbb Locke valának a realis irányú s nagy tekintélyű -bölcsészek. De mihelyt megpittymallott és megjelent az idealismus -hajnala, az angolok is elhagyták Lockeot s helyette Collier, Clarke -Sámuel, Wollaston Vilmos, Shaftesbury gróf, Hutcheson Ferencz, Berkeley -püspök és mások idealisabb bölcsészetét karolták fel. Mikor mutatkozik a -realismus első sugara, az angoloknál sem hiányzik a scepticus Hume, -Smith Ádám, Brown Péter corki püspök, Bolingbroke és számtalan más -gondolkodó, a kik realisabb iránynak hódolnak. Az ideal-real idején -természetesen mindkét iránynyal, találkozunk de a szélső idealismus -képviselőivel már sehol sem. Ezek ilyenkor többnyire pessimisták, -feldúlt lelkű satyricusok lesznek. A század első két tizedében Fichte is -jobbadán a politikai életre adja magát, Schelling a kor szellemében -mysticus lesz, a mire Fichte is hajlott; Hegel pedig rossz kedvvel -hirlapírásra és gymnasiumi igazgatóságra adja fejét. Az uralkodó -realismus következtében keservesen panaszkodik s csak 1816-ban, az -idealismus hajnalán nyeri vissza jókedvét. - -Nagy igazságot idéz Brunetière Joseph de Maistretől, hogy azután -megczáfolja. A genialis gondolkodó szavai így hangzanak: „Nincsenek -emberek a világon; életemben csak francziákat, olaszokat, oroszokat -láttam; hála Montesquieunek, perzsák is lehetünk; de ami az embert -illeti, kijelentem, hogy soha sem találkoztam vele az életben és ha van, -tudtomon kívül van.“ Brunetière meg akarja czáfolni és azt feleli rá, -hogy a catholicismus nem ismer olaszokat vagy francziákat, khinait vagy -annamit, hanem csak keresztyént. S a franczia irodalomtörténetíró -hozzáteszi, hogy az angol és franczia, olasz és német neve alatt mi sem -fogunk mást érteni, csak politikai tömörűléseket. Talán egészen eltűnnek -a népek külömbségei, csupán az egyéniek maradnak. - -Pedig Maistrenek igaza van. A realista nem ismer embert, hanem magyart -vagy németet, Pétert vagy Pált, mert mindig az egyéni és faji vonásokat -tekinti. Harmincz-negyven év óta hányszor ismételték előttünk Maistre -mondását költők és nem költők, írók és művészek. Tíz év előtt Brunetière -sem látta az embert, hanem a fajt és egyént; de most, az idealismus -hajnalán már csak az embert kezdi minden művészi alkotásban látni. Az -idealista ugyanis csak az egyetemest, az embert veszi észre, csak az -erdőt látja és nem a fát; a realistának ellenben Péterben és Pálban, a -magyarban és németben csak az egyéni tűnik szemébe; az általános emberi -elvész tekintete elől, a fától nem látja az erdőt. - -De lássuk Brunetière második okát a cosmopolitismus mellett, vagyis a -franczia irodalom lényeges jellemét. Azt mondja, hogy a franczia -remekírók háromszáz év óta csak az ember működésében rajzolták a -természetet és történetet; az embert pedig társasági szerepében, s végre -a társadalmat az egyetemes emberiségében. Szóval a cselekvő embert -mutatták be a költők, a ki szembe száll a természettel. Corneille ugyan -megfeledkezett erről, mikor _Theodoráját_ vagy _Attiláját_ írta, de a -többiek mind szem előtt tarták; mert nem a művészet vagy az irodalom -kedvéért van az ember, hanem mindezek, sőt maga a religio is az emberért -van. Igaza volt a sophistának: παντῶν ἄνδρωπος μέτρον, mindennek az -ember a mértéke. Bárminők legyenek a külső erők, mi csak velünk való -viszonyukban ismerjük őket. Ha pontosabb meghatározás végett a tudomány -vagy bölcsészet elválasztja tőlünk, ez csak abstractio. Azt hiszi -Brunetière, hogy külföldön irtóznak az általános eszméktől és idézi Mme -Staëlt, ezt a nagy realistát, a ki dícséri a németek nagy fensőbbségét, -mely a szellem függetlenségében, egyéni eredetiségében rejlik… -„Németországban minden független, minden egyéni… sehol sincs -megállapított ízlés.“ A franczia remekírók ellenben ott keresték a -fensőbbséget, a hol és mikor a köznek használtak, ezért fogadták őket -oly szivesen a külföldön. Mindig a társadalom szolgálatában állottak. Ha -nem mindig adnak tiszta morált, mindenkor a társadalmi élet, a jó modor, -a világi bölcseség iskolái. Magasztalni szokták a franczia nyelv -átlátszóságát, logikáját, szabatosságát. De nem a franczia nyelv -világosabb vagy logikusabb mint más, hanem a franczia gondolkodás. S ez -onnét van, hogy öt-hat száz év óta meg akarta értetni magát s csak arról -írt, a mi az emberiség nagy részét érdekelte. Ők nem írtak néhány -beavatottnak, hanem mint George Sand mondá Flaubertnek: Írjunk az egész -világ számára; mintha csak azt mondaná, hogy legyen a mi irodalmunk -cosmopolita. - -Mindezek szép szólamok és igazak is a maguk helyén, de nem Brunetière -alkalmazásában. Azt akarja mondani, hogy a franczia irodalom kiválóan -czélzatos. És ebben igaza van. A franczia az európai nemzetek fölé -emelkedik összefoglaló képességénél fogva. Az egy sémifajt kivéve, mely -emiatt alig képes államot alapítani, úgy, hogy birodalmuk vagy -despotismus, vagy anarchia volt, a franczia minden európai nép között -legjobban tud összefoglalni. Ennek tulajdoníthatni gondolkodásának -átlátszóságát és szabatosságát, innét ered irodalmának czélzatossága, -innét származik sok forradalma is. Egyenes logikája a mily dícséretes, -annyira veszedelmes tulajdon. Ha nem volna ez a sajátsága, talán nem -rohanna annyira a központosítás utján. A realisabb german nem rajong -annyira a központosításért, de nincs is oly általános Panamája, minővel -a francziáknál találkozunk a realismus idején. Minket azonban most csak -a francziák összefoglaló képességének irodalmi szerepe érdekel. Minden -irodalom czélzatos, amennyiben az ember akkori érzését, gondolkodását -fejezi ki. De legczélzatosabb az idealis időkben. A haladás egy -hullámának első fele jóval czélzatosabb, mint a második. Ilyenkor -szeretünk összefoglalni, eszmékért lelkesedni s ezt kifejezni irodalmi -alkotásainkban. Homer, Sophocles, Shakespeare, Corneille, Goethe, Arany -stb. kevésbbé czélzatosak, vagyis ők se az egyetemes, se az egyénit nem -tűzik ki alkotásaikban a magasztalás tárgyául, hanem a középen látszanak -maradni; a nemzeti életet rajzolják, a hogy korukban szemlélik. - -A franczia irodalom termékei épen a franczia jellemnél fogva mindig -elüljártak: az idealismus lohadásától kezdve Hugo Viktor, Sand George, -Balsac és mások előbb egy-egy pontját támadták meg az egyetemesnek, Sue, -Dumas pére és fils, Flaubert, Sardou stb. már több támaszát rombolták le -a moralnak; napjaink realistái előtt már semmi se szent. Az irodalmi -élet ez útján a francziák, mint előkelő materialisták többnyire legelül -jártak, csak néha ragadta ki kezökből a zászlót egy Byron, egy -Turgenyev, Tolstoi, Ibsen stb. - -Brunetière föntebb némileg leszólja az abstractiót, míg előbb de -Maistret czáfolja, a kinek sehogy sem tetszik az abstractio, mert -mindenütt csak francziákat és és olaszokat lát, de nem látja az embert. -Mellékesen és csupán azért hozzuk fel ezt az ellenmondást annak -jelzésére, hogy az idealista épen összefoglalásánál fogva szereti az -abstractiót, míg a realista gondolkodása épen nem tűri. Mme Staël -állítását a németek individualismusáról szintén csak a francziák mellé -állítva és a kor figyelembe vételével értjük meg. Átlag tekintve a -franczia irodalom még a realismus idején sem tud annyira individualis -lenni mint a germán vagy a szláv. Úgy látszik, a franczia összefoglalóbb -jelleme akadályozza ezt. Megjegyzendő továbbá, hogy Staël 1810 körül -írta le nézetét, az erős realismus napjaiban; ott járt a németek között, -hallott beszélni a legtarkább irányokról, sőt érintkezett is velök, míg -Francziaországot inkább a kilenczvenes évek képében látta. A -francziáknál legalább külsőleg Napoleon dicsősége és zsarnoksága egy -kissé eltakarta a gall földiek individualismusát, a harczok zajában és a -nemzet nyomorúságában nem nyilvánulhatott oly erősen mint más viszonyok -között történt volna. - -Végre eljutottunk a franczia irodalomtörténetíró harmadik pontjához, -mely az idegen irodalmak mostani befolyásáról szól. Sok a panasz a -francziáknál, hogy berontott közéjük az éjszak irodalma és saját -hazájokban veri meg őket. Mi lehet ennek az oka? Mi már egy másik -fejezetünkben világosan megmagyaráztuk ezt; de jó közelebbről ismernünk, -hol keresi Brunetière az állítólagos okokat. Mindjárt ilyen okok, hogy a -franczia írók a hagyománytól eltérve, most a _l’art pour l’art_ -vallásának hívei. A művészet a művészetért. Az artista irodalom -babonáját nevezték így, melyhez hasonló az alaknak átkos bálványozása, -melynek Flaubert volt a főpapja. Különben az angol George Elliot is -mondotta: „Tisztelet és becsület a forma isteni tökélyének!“, a mi igen -szép mondás, csakhogy Baudelaire már egy szóban is fölfedezi des -scintillations egales à celles des crinières inextricables des comètes -és Flaubert annyira ment, hogy valamely müben fensőbb szépségeket talált -_attól függetlenül, a mit mond_. Pedig az éjszaki irodalom megtanított -reá, hogy nem azért írunk, hogy írjunk vagy leírjunk, hanem hogy -cselekedjünk, még pedig nem a magunk vagy egy-két beavatott, hanem az -egész világ számára. Csak a ki oroszul vagy németül tud, mondhatná meg, -hogy írnak Tolstoi és Ibsen. Mi csupán fordításban olvashatjuk és -bámulhatjuk rendkívüli hatásukat és be kell látnunk, hogy nincs igazuk -azoknak, a kik annyit beszélnek a stíl titkáról mint a romantikusok -tevék. - -Most már ismerjük tehát a kisszerű okot, a mi tönkrejutással fenyegeti a -franczia írók sok százados befolyását a művelt világ népeire. A baj oka -a szerencsétlen _l’art pour l’art_ és a forma tökélye, meg az eszme -elhanyagolása. - -Pedig a francziák nem hanyagolták el az eszmét. Ők is az eszme -szolgálatában fáradoztak épen úgy mint Ibsen, mint Tolstoi. Írtak úgy a -hogy tudtak, de mit tehetnek, ha nem voltak képesek oly megragadóan -kifejezni a kor individualismusát, mint a germánok vagy szlávok. Náluk -hiányzik a realismus mysticus eleme. A zsidó épen nem; a franczia, az -olasz, a spanyol, a román, a magyar csak ritkán tud mysticus lenni; -rendesen léha és lágy, érzéki és mosolygó realista. Nálunk Tóth Bélában -van meg ez a mysticus elem, Benedek Elek, Beőthy Zsolt kenetes pietista, -Mikszáth Kálmán és Herczeg Ferencz pedig az egyetemes léhaságnak talán -legtehetségesebb kifejezői. Ha azt akarom ismerni, milyen volt a magyar -nemzet 1880-tól kezdve, főleg e két utóbbi írót kell olvasgatnom. Ezek -megmutatják társadalmunkat egész meztelenségében, a hogy felebarátaink, -jó magyar polgártársaink igazán éreznek és gondolkoznak az ő -mindennapiságukban. Egész valónkat azonban még sem töltik be, a hiányzó -részt Tolstoi, Ibsen, Guy de Maupassant és mások pótolják, a kevés -tisztesebb érzésűek pedig Beniczky-Bajza Lenke, Jókai és más írók -műveihez folyamodnak. - -De hol marad a _l’art pour l’art_ és a forma tökélyének vádja? kérdi az -olvasó. Lássuk először a forma kérdését. Az idealismus hajnalán némi -megvetésben részesűl a forma. Eszmét követelünk, nem az individualismus -eszméjét, nem az úgynevezett relatív ideákat, hanem az egyetemes igaz -eszméit, mint Isten és vallás, erkölcs és becsület, világ és emberiség, -haza és nemzet, ezeket nemes és választékos, olykor fenséges és -magasztos formában fejezzük ki, mely nagyon elüt a realismus könnyed és -kedves, színes és festői előadásmódjától. Az idealismus lohadásával -kezdik újra hangoztatni a formát, támadnak a nyelvművelők, a művészi -stíl barátjai; közöttük sokan némi dagályos szépségre törekesznek, -kisebb-nagyobb mértékben dívik a _marinismus_. Úgy látszik, legjobban -elterjed a forma cultusa az idealrealismus második felében. Ekkor még -van erő, lendület az emberben, mely az egyetemes tiszteletéből származik -s van érzéke a realis dolgok szépségéhez. Ilyenkor, úgy látszik -legharmonicusabb szokott lenni az eszme és forma viszonya. - -A l’art pour l’art kora szintén az idealrealismus. Mondottam, hogy -szigorúan véve az író soha sem írhat azért, hogy írjon vagy leírjon, -mert akármikor ír, mindig elárulja mit szeret, mi lelkesíti. Az -idealreal delén főleg a nemzeti nagyság, a nemzeti élet rajza lelkesíti, -tehát szigorúan véve ebben is van _tétel_, van eszmei czél; de igazi -kora az irányköltészetnek a haladás hullámának első fele, mert ekkor -erkölcsileg, eszmeileg szeretnők átalakítani a társadalmat, tehát az -egyetemes szempontjából. Ezzel szemben szokták azután később -hangoztatni, hogy a költői mű, a müvészeti alkotás csak az ember -gyönyörködtetésére szolgál, hogy nem lehet erkölcsi, vagy politikai, -vagy más, a művészet körén kívül eső czélja. Már a negyvenes években -hallani lehete ezt az észrevételt, az ötvenes, hatvanas, hetvenes -években nagy megvetéssel szólottak az irányregényekről, a politikai, a -forradalmi stb. költészetről. Lord Byron, Hugo Viktor és más socialis -izgató poeták olvasatlanul hevertek a könyvpolczon. Annál jobban -tetszettek a Tennysonek, az Arany Jánosok, a kikben hiányzott ez a -czélzatosság; rájok már lehete alkalmazni a l’art pour l’art elméletét. -A realismus alkonya felé újra erősebben jelentkezett a czélzatosság, -némely ünnepeltebb író határozottabban fölvetett egy-egy társadalmi, -erkölcsi kérdést. E kérdések mind az egyetemes ellen voltak intézve. A -vallás, a felsőség, a szemérem, az atyai tekintély támaszait akarták -lerombolni s helyökbe az emancipált feleség, a követelő gyermek, az -érzéki nő, a szegény munkás, az elnyomott egyén stb. jogait beiktatni. A -féktelen individuum harczát rajzolták az egyetemes ellen. A tendentia -azonban talán még sem volt annyira feltüntetve mint a hogy némely -idealisták teszik, bár egy Tolstoi, egy Ibsen nem igen engednek czéljaik -nyilt kijelentéséből, az irány kifejezéséből; hisz Tolstoi magát az -olvasó közönséget is felhívja, hogy nyilatkozzék nézetei felől. -Általában a realista író sokkal közelebb lép az olvasó közönséghez, mint -az idealista. Az eszményi író magas szószékről beszél közönségének, ide -akarja fölemelni, erkölcsileg megnemesíteni, értelmileg fölvilágosítani, -a szép fogalmát tisztába hozni. A realista író leszáll hozzá, sőt mivel -ő lejebb áll a lépcsőn, magához húzza le olvasóit. Ez magyarázza meg a -lapok újabb szokását, hogy megszavaztatják közönségüket, kikérik -véleményöket, interviewolják az egyeseket; mert az író nem akar eszményi -gondolatok büszke apostola, hanem a nagy közönség szolgája lenni. - -A mint láttuk, Brunetière nem tudja alaposan védeni az irodalmi -cosmopolitismust; fő érvei nem sokat bizonyítanak, vagy legalább -helytelenül alkalmazza őket. Ez azonban nem annyira fontos előttünk. -Minket csak az ragad meg, hogy ugyanaz a Brunetière, a ki 1895 elején -lelkesen hirdette, hogy csődöt mondott a tudomány vagy a vele járó -naturalismus, hogy vissza kell térnünk Istenhez és a moralhoz, a -valláshoz, és különösen a francziáknak a catholicismushoz, ugyanaz a -Brunetière kimeri mondani, hogy hátat kell fordítanunk az eddigi -nemzeties, népies irodalomnak és cosmopolitává tennünk. Ő talán nem -tudja még, hogy belőle az ébredező idealismus szólal meg, és az irodalmi -cosmopolitismustól várja a nemzetek gyűlölségének elenyésztét s vele a -háború gyérülését, pedig mind a cosmopolita irodalom, mind a nemzetek -közeledése az idealismus napjának ragyogó feltűnésétől származik. - - - - -XIII. CLASSICISMUS ÉS ROMANTICISMUS. - -Ime két név, mely száz év óta az irodalom és művészet ezer meg ezer -vizsgálójának a legnagyobb fejtörést okozza. Mi az a classicismus, mi a -romanticismus? kérdezték egymástól és heves csatákat víttak egymás -ellen, melyek embervérbe is kerültek. Ismeretes dolog, hogy Hugo Viktor -szomorújátékainak színre hozatalánál nem egy ember vérét ontották. Pedig -e fogalmak napjainkig nem voltak tisztába hozva. Tíz éve lehet, hogy egy -Párizsba származott hazánkfia dr. Nordau Miksa, kiadta a _Conventionelle -Lügen_ czímű munkáját, melyben a többi közt a classicismus és -romanticismus hazugságait is pelengérre teszi. Magam is sokszor kíváncsi -voltam a nehéz kérdés megfejtésére és tömérdek értekezést, magyarázatot -olvastam, hogy végre világosságra tegyek szert; de nem juthattam odáig. -Nálunk báró Kemény Zsigmond tehetségét is igénybe vette e kérdés; -természetesen, ő sem adhatta magyarázatát. - -Ha e kérdés történeti fejlődését tekintjük, látjuk, hogy a múlt század -vége felé némi visszahatás keletkezett a Goethe és Schiller, s mások -által classicusnak nevezett irány ellen. Hangoztatták, hogy a költészet -nem egyes művelt lelkek kizárólagos tulajdona, hanem az egész világ -minden népe tele van költészettel, panaszkodtak az antik poesis -túlbecsülésére, hogy a nemzeti elem háttérbe szorul, hogy még a nagy -Goethe és Schiller műveiben sincs igazi élet, nincsenek meleg költői -érzelmek, hogy hidegek és unalmasak, hogy elvont bennök az élet; -hiányzik az igazi, az egész ember. Szerették a középkor tarka világát, a -régi német harczokat, küzdelmeket, phantastico-poeticus és szines -képeket festettek róluk, némelyek a feudalis és hierarchikus élet nagy -harczait csodálták, úgy, hogy sokan áttértek a katholikus vallásra. -Félretették Kant elvont bölcsészetét s rajongtak Fichte tanaiért, a ki -az ember egyéniségét tolta előre, a szabadon teremtő alkotó egyéniséget, -mely igazolta a romantikusok költői önkényének teljes szabadságát, mely -szabadon mozgott a művészet és az élet terén s jogosnak tekintett minden -szélsőséget, sőt szörnyüséget is. A fődolog volt, hogy eredeti legyen. -Eredetinek, újnak, szokatlannak lenni volt az első követelés. Schlegel -Frigyes, egyik fővezérök mondotta, hogy a romantikus költészetet -semmiféle elmélet sem merítheti ki, s csak divinatoricus bírálat merheti -eszményének jellemzését. Ő maga végtelen, a mint egyedül szabad és első -törvényeül azt ismeri el, hogy a költő önkénye, szabadsága nem tűrhet -maga fölött semmi törvényt. - -Beszéltek bizonyos romanticus ironiáról is, melylyel a költő szemébe néz -saját alkotásának, képzelete alakjait újra feloldja és tagadja. -Szerették a mesés, rémes, bűvös, mysticus történeteket, a kedves meleg -dalokat, keleti, csodálatos historiákat, melyekben képzeletök szabadon -csaponghatott. Mindenben mélységet, bensőséget kerestek, az érzés -erejét, sokszor fenköltségét, a képzelem festői pompáját, a nyelv -méltóságát és hatalmát, a rhythmus varázsát stb. látták. Szerették a -régi alliteratiókat, a mássalhangzós betürimeket, a költészet czigányos -rongyait, dicsőiték a gondolkodás szertelen dőreségét, magasztalták a -régi várurak hősi életét, elragadtatva nézték a romokat és így tovább. - -Már most, hogy fogjuk a költői irányok e tarka-barkaságában megtalálni -az Ariadne fonalat, mely kivezessen a tömkelegből, hogy azután szabad -áttekintést nyerve a kivánt egységre, az irodalmi élet törvényére -eljuthassunk? Nem lesz nehéz a kérdés megoldása, ha ismerjük az erkölcsi -világ törvényét. Az irodalomnak is minden egyes hullámban az idealismus, -idealrealismus és realismus három korszakán kell keresztülvergődni. -Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a költők énekének tárgya, csak néha -elsőrendű fontosságú, a mód azonban határtalanul fontos; sokszor -elmondhatni, hogy egyedül irányadó, mert az idealismus idején is -dicsőithetik a középkori várakat, a rajongó vallásos életet, írhatnak -meséket, kalandos elbeszéléseket épen úgy, mint a realismus napjaiban, a -két kor előadása azonban eltér egymástól. - -Már láttuk, hogy az idealista csupa fenkölt érzés, gondolkodás, a ki -megveti a léhát, a köznapit, a póriast, a lapost, ha tehát egy középkori -lovagvárat rajzol nekünk, a vár urait és asszonyait a fenkölt érzés, -gondolkodás hőseinek mutatja be; ha leszáll a pór gunyhajába, az az -egyszerű paraszt is csupa előkelő gondolkodás, magasztos felfogás, nemes -magatartás, dicső lemondás, nagylelkű önfeláldozás képviselője. A vallás -és szerelem összeütközésében a vallásnak, a szülői tekintélynek, az -erénynek és becsületnek kell győzni, különben nem tetszik. Ennek -természetes következménye, hogy az idealismus költészetében hiányzik az -a bensőség, melegség, közvetlenség, mely annyira jól esik a realista -szűkkőrű érzésének, gondolkodásának. Az idealista meg akarja nemesíteni -nemzetének szokásait, erkölcseit; de nem csak ezeket, hanem nyelvét, -irodalmát, művészetét, vallását és állami meg gazdasági életét. Ha -megveti a népiest, a magyarost, a nemzetit a verselés, a költészet -terén, idegen formákkal, eszmékkel és érzelmekkel óhajtja fölemelni, -azért látjuk, hogy minden idealismus a műveltebb népek verselése- és -költészetéért rajong. Már 100 körül Krisztus előtt a rómaiak rajongva -olvasták a görögök remek műveit, utánozták szólásaikat, meghonositották -verselésöket, követték költészetök szebb alkotásait, melyek rendesen az -idealrealismus termékei. A III. században Kr. u. újra jelentkezik ez a -törekvés, sőt a középkorban is ki tudjuk mutatni. A XI. század -idealismusa megkezdi a római classicusok utánzását. A XVI. század -idealismusa az egész művelt nyugaton elragadtatva olvassa Sophoclest, -Demosthenest, Thukydidest, Cicerót, Sallustiust, Virgilt, Horáczot és -másokat. - -Mindenfelé próbálják meghonosítani a classicus verselést, még oly -nyelvekben is, melyeknek szótagjaik nem símulnak az időmértékhez. Nálunk -Erdősi Sylvester János kezdi s az új szövetség egy-egy könyvének -tartalmát magyar distichonokban teszi közzé. Az 1710-től kezdődő -idealismus újra a classicus régiség mámorával telik el. Angolok, -francziák, németek, olaszok, spanyolok, csehek, lengyelek, hollandok, -svédek s más népek, közöttük mi magyarok rajongunk a classicusokért. Nem -győzik eléggé bámulni egy Homer, egy Sophocles, egy Demosthenes, egy -Cicero, egy Virgil stb. nagyságát, mindenütt utánozzák őket, újra -felkapják s követik verselésöket, írják az alcaeusi, sapphói, -asclepiadesi ódákat, betanulják a classicusok azon helyeit, melyekben -magasztos, fenkölt érzés nyilatkozik, műveikben ezeket varialják a -költők, a franczia idealisták legtovább mennek, a forradalom alatt -latinizálják még a tartományok neveit is. Az egyik rajongó fanatikus -beszédében ki akar vetkőzni francziaságából, il faut debaptiser et -defranciser. Mindenütt nagy odaadással tanulmányozzák a régi -classicusokat, számos könyvet írnak róluk, lelkes magyarázók -szépségeiket halászszák ki, virágzik a philologia, nagy tiszteletben -részesülnek a görög-római irodalom tanulmányozói. Nálunk Molnár János -szepesi kanonok, még akkor egyszerű jezsuita, gróf Ráday Gedeon, Baróti -Szabó Dávid, Rajnis József, Révai Miklós, Virág Benedek, Kazinczy -Ferencz és mások számtalanon rajongnak a classicusok szépségeiért, Virág -Benedek legnagyobb dicsőségének tartja, hogy az egész Horatiust -lefordította, a németeknél Schiller és Goethe lettek e classicus irány -legnagyobb mesterei, ők voltak a classicismus apostolai; de azért nagyon -tévednénk, ha a görög-római irodalom csodálóinak műveiben csupán a régi -classicus ízt, hangot, szellemet keresnők. Mert nagyon keveset találnánk -bennök, Ezek ugyanis csak a nemesebb alakot, a fenkölt érzést, -gondolkodást honosították meg saját irodalmukban, igaz, hogy sokszor a -régi mythologiát és más egyebet is becsempésztek, de nem lettek -görögökké vagy rómaiakká, sőt rajtok is meglátszik, hogy mikor írták -műveiket. Klopstock például még nagyon fenséges, ünnepélyes és -méltóságos és hideg, Schiller az idealrealismus első felében már -melegebb, bensőbb, _Haramiái_ valamivel idealisabb, a jellemek -szertelenebbek mint _Wallensteinjában_, melyben több, jóval több a -realismus. Goethe dalai már a hetvenes években tudnak melegek lenni, -noha akkor írja sentimentalis elbeszélését, a _Werther keserveit_, -későbbi művei a _Faust_ első része idealisabb mint a század végén -készült _Herrmann és Dorothea_. - -Az 1820 körüli idealismus megint nagy tisztelője a classicismusnak. -Vörösmarty _Juhász és bojtár_ czímű kis költeménye nem igen tetszik -Kisfaludy Károlynak, azt kívánja, hogy kissé graecizáljon benne, mert -különben nem olvassák a magyar kisasszonyok, Bajza a magyar népdalokat -is időmértékes görög-római versekben szeretné megiratni. Újra előszedik -az antik görög formákat és alcaeusi, sapphói, asclepiadesi ódákat írnak, -rajongva olvassák Cicerót, Virgilt, s a többieket, eposaikban a latin -Virgil hangját utánozzák s hősi hatosokban, hexameterekben írják. - -Most lássuk az érem hátulsó lapját is, forduljunk az idealismustól, -térjünk a realismusra. Mi a realismus? Részletezés, aprózás, szétmállás. -Míg az idealista összefoglal, magas erkölcsi színvonalra emelkedik, meg -akarja nemesíteni az irályt, a verselést, a költészetet, a realista az ő -kicsinységében, az ő szűk világában meleget, bensőséget, háziasságot, -nemzeti elemeket, magyarosságot keres. Azért az idealrealismus elején -már látjuk, hogy melegszik föl a költészet. Hasonlítsuk össze Vörösmarty -bármelyik költeményét Petőfi dalaival, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy -noha Petőfi még nagyon idealista, sok benne a lendület, erős az -összefoglalás, van érzéke az egység, az általánosítás iránt, mégis tud -meleg és közvetlen, benső és kedves lenni. E melegségnek, bensőségnek -követelése az, a mit a németek elneveztek romanticismusnak. Persze a sok -aesthetikus, bölcsész és kritikus neki állott és csináltak igazán tarka -elméleteket ennek az iránynak igazolására. Pedig nagyon egyszerű volt a -dolog. A realismus, tudjuk, szétmállás lévén, az egyedinek, a helyinek -érvényesítésére törekszik; az idealrealismus delén még szélesebb a -látköre, ekkor még a nemzeti iránt érdeklődik, utóbb azonban lejebb -száll s a léha individuum, a helyi társadalom s a saját egyéni mysticus, -pietista, pessimista és egyéb baja, hóbortja érdekli. Innét ered a -realisticus irodalomnak roppant sokfélesége, tömérdek fajtája, -megszámlálhatlan szeszélye. Hisz ha most csak az úgynevezett tárczákat -akarnók csoportosítani, osztályozni, igazán meg volnánk akadva s annyira -szétmállottak a fajok, hogy a hány író, annyi a tárczafaj. Igazán teljes -a bomlás. Mikszáth Kálmán tisztelt Háza, Ambrus Zoltán aestheticai -gigerliskedése, Herczeg Ferencz léha Gyurkovicsiádái, Alexander Bernát -fontoskodó érzelembonczolása, Benedek Elek pelenkahistóriái, Pekár Imre -paradicsomi problemái, Kóbor Tamás asphalthölgyei, Bródy Sándor eszelős -asszonyai, Tóth Béla féleszű mysticusai, Sajó Aladár boszniai -hadjáratai, irodalmi visszaemlékezései, mindezek és hasonlók külön -műfajokat alkothatnak. Nem utolsó anyaga e tárczáknak a tömérdek bankett -és jubileum, a sok pártvezéri és ministeri dictio, melyeket szintén a -tárczafajok közé sorolhatna valamelyik aestheticus. Mindezek jellemző -sajátságai, hogy melegek, bensők, jóízűek, kedvesek, csupa szív, csupa -érzés szól bennök és belőlök; de hiányzik a vezető ész. Egy-egy találó -észrevétel, finom megjegyzés, subtilis megkülönböztetés, a lelki -állapotok figyelemre méltó elemzése, valamely erkölcsi helyzet érdekes -részletezése, bonczolása sokszor akad e különféle tárczákban, de -magasabb szempontot, fenkölt érzést, gondolkodást, szélesebb látkört -vagy más szóval helyes észjárást hiába keresnénk bennök. A széthullott -társadalom erkölcsi bomlása, aestheticai szétágazása, az igazságra -teljes képtelensége bosszantja az olvasót. Ez azonban nemcsak nálunk van -így, hanem az egész világon. Amennyire irodalmi töredékek vagy egész -művek maradtak reánk a régibb időkből, a realismus végéről, mindig ilyen -volt az irodalom. A Krisztus utáni II. és a XV. század, az 1710, 1818 -körüli irodalom, melyet nem az ébredező idealismus hősei írtak, mind -ilyen. Nagyon helyesen mondja róluk Gottschall, hogy der treffliche -Unsinn und die herrliche Albernheit wurde auf den Thron gehoben, Hegel -pedig szemökre veti az innere Warheitslosigkeit des Stoffes. Csakhogy e -megjegyzések méltányosságát nagyon leszállítja az a tudat, hogy Hegel az -idealismus lázas napjaiban mondhatta e szavakat, Gottschall pedig az -idealismus nagy idején 1853-ban szólott így. Ma, ha csúfoljuk is a -mostani romanticismus léha íróit, ki kell mondanunk, hogy a költő, az -író sem lehet más, mint kora. Ő csak azt tudhatja, a mi eltölti -bensejét, a mitől duzzad a keble. - -Az idealrealismus delén és utána és mikor követelőleg lép föl az -úgynevezett romanticismus, akkor még nagy alkotásokat tud felmutatni az -irodalom. Kiváló költők lépnek föl s nagy erővel tudják megénekelni a -multat és jelent. Egy Dante és Boccaccio, egy Shakespeare, Cornielle és -Racine, egy Goethe és Schiller, és a mi Petőfink és Arany Jánosunk is -erővel és hatalommal, lendülettel és melegen szólanak. - -De mellettök és utánok számosan munkálnak a romanticismus műhelyében, a -kik teljesen igazolják a két Schlegel, azután Schleiermacher és Solger -romanticus aesthetikáját. - -De hát ezek után van-e értelme a classicismus és romanticismus -szembeállításának, kérdezi a t. hallgató. Nincs, mert a classicismus -csak egy tüneménye az idealismusnak, melynek helye, jogosultsága van, -mikor az irályt, a verset, a költészetet, meg akarják nemesíteni, sőt -még jó ideig az idealrealismus alatt is nagyobb szerepet játszhatik, míg -lassankint el nem pusztítja a realismus. - -A mi a romanticismust illeti, az igen helytelen elnevezés s ha az -irodalomtörténeteket vizsgáljuk, tudjuk, hogy a romanticus nevet adnak -az 1820-ig terjedő realismusnak, de új romanticának, majd francziának -nevezik a későbbit. Miért romanticismus a huszas évek költészete? Talán -mert középkori históriákat, a dicső múlt történeteit szeretik -költeményeik tárgyává tenni? Talán azért, mert lovagvárak, tornajátékok, -szerelmes várúrnők, hűbérurak, ezek csatái és párbajai vannak előadva -bennök? Nem lehet mást képzelni. Az előadás azonban egészen új. Amott -realista, ebben idealista. Amaz a bomlás terméke, ez az összefoglalásé. -Abban az írók tudnak úgynevezett jellemzetes alakokat teremteni, minden -egyes hősükben be tudják mutatni az egyéni jellemvonásokat, irataikban -nincsenek se nagyon jó, se nagyon rossz emberek; minél messzebb halad a -realismus, annál gyarlóbb, tehetetlenebb, léhább jellemekkel dolgozik az -író, végre csupa eszelősökkel tölti meg regényét és színdarabját. Akad -ugyan egy-egy józanabb költő, a ki annyira-mennyire egészségesebb -realismusnak hódol, mint például nálunk a Bánkbán szerzője _Katona -József_, de az írók, költők nagy tömege csupa félszeg, ideges, helytelen -jellemeket tud felmutatni. - -Az idealisták nagyobb része a másik túlzásba esik. Csak angyali és -ördögi jellemeket ismernek. Hugo Viktor, nálunk Kisfaludy Károly, -Vörösmarty Mihály jellemeiben alig találunk jellemző vonásokat. E -romantikusok nem ismerik a realistikus jellemzés módját. Alakjaik már az -első lapon ki vannak nagyolva, csakhamar gypszbe vagy érczbe öntve, -azért legfölebb eltörhetnek, de nem változhatnak, módosulhatnak. A mű -elejétől fogva mindig ugyanazok. Az a belső ellenmondás, belső -összeütközés ekként nem is lehet meg náluk. Például Kisfaludy Károly -Irénéje egy görög leányt mutat be, a ki lemond szerelméről, mindenről, -csakhogy a szultán szerelmével nemzete gyermekeinek használjon; de nem -éri el czélját, mert a háborgó basák előtt megöli a török császár. A -realista bíráló azt mondja, hogy ez nem igazi tragédia. Iréne nagyon -szenvedőleges, passív jellem, nekünk a szív küzdelmét kellene látnunk; -tegyük azt, hogy a költő belé szerettetné Irénét a szultánba, ezzel már -könnyebben elő lehetne idézni a belső ellenmondást, mert ez a szerelem -egy neme volna a honárulásnak. Azonban lehetséges ez? Megnézett volna -1820-ban az idealista közönség oly tragédiát, melyben rokonszenvesen -adatik elő egy hősnő, a ki az ellenség fejedelmébe szerelmes? Ezt nem -lehetett elkövetni. A realismus gyarapodásával azonban már könnyen megy. -Gyöngyössy István megénekelte Széchy Máriát, a ki bele szeret az -ellenség vezérébe s elárulja, feladja várát. Az egész ország csodálta a -költemény szépségét s nem botránykozott meg az áruláson. Igaz, hogy az -ellenség vezére is a magyar ügyet szolgálta, csakhogy királypárti volt; -de jól tudjuk, hogy akkor a nemzet nagy része folyton lázongott és -elégedetlen volt a bécsi udvarral, még sem ütköztek meg rajta, mikor a -szerelem győzött a haza vagy legalább a nemzeti párt fölött. Mindkét -párt olvasói szívesen forgatták e költeményt. - -Hát hogy segít magán az idealista, hogy előidézze a drámai küzdelmet? -Mivel belsővé nem teheti az ellentmondást, tehát külsővé teszi vagy -pedig epikus jellemeket használ, a kik olykor szörnyű harczokat, véres -tetteket követnek el. A legborzasztóbb helyzetekbe sodorja hősét. -Például Vörösmarty _Marót bánjában_ a bán öcscse lesz feleségének -csábítója, anélkül, hogy tudná, mily szent kötelék fűzi a bánhoz, a ki -szeretettel keresi rég elvesztett testvérét. Az idealista költők nagy -szükségökben gyermek-kitevésekkel, félreismerésekkel s hasonló külső -eszközökkel s rémes jelenetekkel dolgoznak a drámai küzdelem és hatás -elérésére. Az idealrealismus alatt, mivel még van eszményiség az -emberben, de már jelentkezik a realismus, könnyebb a drámai belső -ellenmondás megteremtése, ilyenkor még jogosult fogalom a haza, a -nemzet, az emberiség, a vallás, a fenkölt erkölcs, de mellettök van már -értelme a szerelemnek, a magán és családi érdeknek, az egyéni -nagyravágyásnak s hasonlóknak; a realismus idején azonban eltűnnek a -nagy erkölcsi, nemzeti, szóval az idealis igazságok, azért nehéz, -csaknem lehetetlen ilyenkor becses tragédiát írni, a magán és a családi -érzéseket kell összeütközésbe hozni. Katona Bánkbánjában sem szerepel -erősen a haza, a nagy nemzeti eszme csak mint realisticus védelem fordul -elő, hanem a családi érdek, a szerető feleség meggyalázása, a családi -fészek feldúlatása, a szegény gyermek elvesztése. A miről a jó Gyulai -ábrándozott, hogy Bánkbán tragicuma a király helytartójának, -alteregójának, a rend őrének, a hűbérúrnak és a nőtisztelő lovagnak -belső ellenmondásában rejlik, csak az egyes kifakadásokban van meg, de -nem játszanak fontos szerepet, nem is játszhattak a realismus idején, -hanem annál többet a családi és magán érdek, szóval újra ismételjük, -mondjuk Cato után censeo delendam esse Carthaginem, mi is azt tartjuk, -hogy száz évi zavaros használat után jó lenne eltörölni a romanticismus -nevét is. - -Igaz, hogy kár a sok ezer tanulmány, értekezés, nagy dolgozatok- s -könyvekért, melyek a romanticismusról szólanak s tisztába akarják hozni -az aesthetica e sphinxi talányát; de ha sikerült nekünk kimutatni a -kérdés helytelenségét, feltárni a valót, az igazságot, akkor nem veszett -kárba annyi ezer fő éjjel-nappali gondolkodása, hisz minden ilyen -fáradozásnak rendesen egy kis igazság a gyümölcse, melyre ha ráakadtunk, -csak azon csodálkozunk, hogy előbb nem tudott rájönni az emberiség. - - - - -XIV. A KÖLTÉSZET ÉS A TÖBBI MŰVÉSZET. - -Mikor erkölcsi világunkról elmélkedtem, egyszerre előttem állott a -kérdés, hogy mire valók a művészetek? A három nagy eszme: a szép, igaz -és jó közül, a két utóbbit mindjárt megérthetni. A jó kell, hogy -megélhessünk egymás mellett, ez a társadalom egyik alapja, az igaz -szintén kell, mert csupán az igazság támogatásával lehet helyes fogalmam -a létező dolgokról; de hát mire való a a szép? Ez végre is csak játék, -mulatság, szórakozás, gyönyörűség, a mi nélkül talán el is lehetnénk. -Talán csendesen megvolnánk a jó és igaz eszméivel: az ember megismerné a -dolgokat, teljesítené köteleségét s nem törődnék mással; míg most -életünk javát a szép kérdése veszi igénybe. Már a picziny gyermek -szivecskéjét meghatja a szép s csak ha behunyjuk szemünket, hagyunk fel -ezzel a látszólag fölösleges eszmével. Az élet delén, az ifjú és -férfikorban pedig igazán nagy szerepet játszik a két nem közeledésében, -sőt az öreg ember is szereti a csint, a rendet, a szabályosságot. -Valóban úgy látszik, hogy a szép eszméje foglalkoztat bennünket a -legjobban; ez az, a mi kitölti az űrt, melyet a jó és igaz hagy -életünkben. Mondhatjuk, hogy rendkívüli szükségünk van reá, mert ez -szabályozza a másik két eszmét, az igaznak és jónak minduntalan símulnia -kell hozzá s minél tovább haladunk az életben, annál jobban uralkodik -felettünk. Azért oly fontos e tárgy, hogy alig szólhatnánk róla eleget, -pedig nekünk néhány lapra kell most szorítkoznunk s rajtok bemutatnunk, -hogy a szép eszméje is csak úgy alá van vetve az erkölcsi törvénynek, -mint a másik kettő. - -Semmi sem mutatja ezt jobban, mint ha kezünkbe veszszük a gondolkodók, -bölcsészek idevágó műveit, melyekben azt keresik, mi a szép? Szemünk -előtt kell tartanunk, hogy az idealismus összefoglalás, expansio, a -három eszmének egymáshoz közelebb hozása, esetleg összeolvadása; a -realismus szétmállás, különállás, részletezés, intensiv munka s a három -eszmének, sőt ezek egyes részeinek, tüneményeinek szétválása. Ezzel az -iránytűvel kezünkben látni fogjuk, hogy az idealisták összébb szorít ják -a három eszmét, a realisták pedig elkülönitik. - -A Kr. e. IV. század idealistája, _Plato_ (429–347) csak a fensőbb -eszmét, az erkölcsi és más, különösen hyperuranicus ideákat tartja -szépnek, a földi dolgok csak annyiban szépek, a mennyiben hű kifejezői, -tolmácsai az isteni eszméknek. Nála a külső, a forma háttérbe szorúl, a -művészeteket sem igen nagyra becsüli, a tragédiát mellőzni kívánja, mert -fölöslegés szenvedélyeket ápol. Igazi oka talán az, hogy a szomorújáték -rendesen az erkölcsi kötelességekkel való összeütközésében mutatja be az -embert s a realismus gyarapodásával mind több tért nyer az -individualismus az egyetemes rovására, a mi sehogy sem tetszhetett -Platonak. Bölcsészete óriási cosmologia, melyen az intéző Isten -uralkodik s szervezi a világot a benne élő örök typusok szerint, -erkölcstanában összeolvad a szép, jó és igaz eszméje, politikájából, -aestheticájából ugyanez a gondolkodás szól hozzánk s nagyszerű, fenséges -eloquentiával hirdeti tanait, a miért a görögök az _isteni_ jelzővel -tisztelték meg. - -A Kr. u. III. század idealismusa alatt _Plotinos_ (205–270) hirdette e -tanokat s mint Gordianus császár kedvencze remélte, hogy Campania romjai -között megalapíthatja Plato köztársaságát, a Platonopolist. Ily -ábrándjuk sokszor volt az idealista bölcsészeknek, tudjuk, hogy a mult -században Voltaireék is ábrándoztak efféle köztársaságról, melyre a -clevei herczegséget szemelték ki. Bölcsészete módosított platonismus -volt, mely rajongott az eszméért s a szép keresésében megveté a formát. -Nála is az isteni tartalom megjelenítése a szép, a melyet a legfensőbb -ősforrásból származtat. A második század vége felé, tehát Plotinos előtt -az idealismus hajnalán találkozunk a két Philostratos néhány -megjegyzésével, melyek a mimesissel, az utánzással szemben hangoztatják -a phantasia és sophia teremtő erejét. A III. század idealismusának -hatása alatt értekezik Longinus a _fenségesről_, mikor rajongunk érette. -_Szent Ágoston_ egyházatya (354–430) még később is platói alapon áll, -mely legjobban megfelel az egyházi álláspontnak. A platói felfogás -mutatkozik a későbbi idealis időszakokban is, különösen rajongtak érette -a XV. század végén és a következő elején. 1700 után a szép, igaz és jó -eszméje megint magasztos eszmébe olvad össze az idealis gondolkodóknál. -Nem említve Leibnitzot és másokat, csak a jeles moralistát, lord -Shaftesburyt hozzuk fel, a ki fenkölt lelkesedéssel szól az egész -világot betöltő örök szépségről, a szép, igaz és jó elválaszthatlan -egységéről. Az erény nála erkölcsi szépség, az élet harmoniája és akkor -érjük el, ha önzésünket a közjónak, az egyetemesnek rendeljük alá. A -három eszme egyesége még jó ideig uralkodó vagy legalább többször -világosan jelentkezik a század későbbi gondolkodóinál is mint Diderot, -Mendelssohn, Herder és másoknál. A XVIII. század idealismusa teremtette -meg az aestheticát mint tudományt, a német Baumgarten 1756-ban adta ki -első kőtetét az új tudománynak s az eszme hatása alatt az érzékileg -megismert tökéletest tartja szépnek. Századunk huszas éveinek -idealismusa alatt Hegel megint az eszmét teszi uralkodóvá a szép -fogalmában, elhagyja, lenézi a a természetet, hisz még a legsilányabb -gondolatot is többre kell becsülnünk, mint a természeti dolgokat, nála a -valóságot egészen átható eszme a szép, s mint idealista kiemeli az -egységet. Rosmini, Gioberti, Cousin és a többi idealisták mind a három -eszme egységét vagy közel rokonságát hangoztatják. - -Az idealrealismus lejebb szállítja, korlátozza az eszme uralmát s -hasonló jelentőséget követel a formának. Itt tehát már jelentkezik a -szétválás kezdete. _Aristoteles_, a nagy görög idealrealista bölcsész -(384–322), az ember utánzó hajlamából magyarázza a művészetet, mely -gyönyörködteti. Nála az eszme mellett szerepel tehát a mimesis, az -utánzás, melylyel mindig találkozunk az idealrealismus alatt, sőt a -realismus idején majdnem teljes uralomra jut, mikor a forma ezerfélesége -folytán általános lesz a szétmállás. _Lessinget_ (1729–1781), _Kantot_ -(1724–1804) szintén az idealrealisták közé számíthatni, a kik bár nagyon -kiemelik az eszmei tartalmat, sokat adnak a formára is. Kant mély -bölcselő elmével magyarázta a szép fogalmát s bár az eszményi felé -hajlik, igazat ad a külsőnek, a megjelenésnek. Kortársainak a nagy -_Goethének_ szép a tiszta alak egysége a szellemi tartalommal, -_Schillernek_ az eszme és alak közötti egyensuly, a tartalom és alak -harmoniája. Hegel tanítványai az idealismus hatása alatt már kezdék -kiemelmi a formát. _Vischernek_ szép az eszme határolt jelenség -alakjában, _Schasler Miksának_ szép az eszme megjelenése határolt -alakban, _Hartmann_ az eszme látszatának tartja a szépet. Nálunk -_Erdélyi János, Greguss Ágost_ voltak Hegel tanítványai, ez utóbbi -szerint az egész széptan tulajdonképen a szépnek a jóból és igazból -magyarázása, de azért különösen kiemeli a formát. A realisták, a -naturalisták előtt már csak a természet az igazi szép, hisz a -természetben megvan a gondolat, ezt kell eleven és jellemzetes alakban -kifejezni. A formát találja el a művész, az eszme úgy is megvan. - -Most lássuk minő hatása van az uralkodó eszmének az egyes művészetekre. -Vegyük először a költészetet, mert ez a legáltalánosabb művészet: -legmélyebb, mert bármely gondolatot kifejezhet; legkönnyebb, mert a -nyelvet használja, míg az énekhez már szép hang is kell. Mit csinál, mit -művel benne az idealismus? összefoglal, egyesít. Már eddigi -magyarázatainkban is láttuk az egyesítés némely sikerét. Láttuk, hogy -nem igen szereti az apró, széthulló mondatokat; a mikor csak könnyen -teheti, túltömött, periodicus mondatokat használ. A lyrában megragadja a -költő lelkét az eszme s ódai hangra csábítja, az elbeszélésben is -szereti ezt a hangot; mivel a regényben nem igen lehet meghonosítani, -ezt nem tekinti valamely fensőbb fajnak. Nálunk azonban _Vajda Péter_ -számos elbeszélést, regényt írt e fajta nyelven; vagy pedig versben írja -regényét az idealista mint _Puskin_ tevé _Onyeginjével_. A -szomorújátékot összeolvasztja az epossal és lyrával. A jellemek mind -epicusak, az előadás lyrai áradozó; az eposban meghonosítja a lyra -előadásmódját, balladái csupa áradozó elbeszélések. Eposzban, drámában -uralkodóvá teszi a morált, a jó, az erkölcs eszméjét. Erkölcsi, -társadalmi, politikai eszméket tűz ki a tragedia és epos czéljául, azért -művei czélzatos vagy iránymüvek. Ha más nincs, mindig van bennök -erkölcsi eszme. Kegyetlen szatyrákkal, maró gúnynyal támadja meg az -eszme ellenségeit, ritkábban használja az enyelgés hangját. Rajongva -eped kedvese és barátja után és sentimentalis sorokban sírja el -fájdalmát. - -Az idealrealismus alatt megkezdődik a szétmállás. Míg előbb jobbadán a -világ, az emberiség eszméje ragadta magával, itt már lejebb száll és a -nemzetért s hazáért buzog. Ritkábban halljuk az egyetemes emberit -magasztalni, hanem annál többet a hazát, a nemzetit. Azért már van egy -kis melegség, bensőség a költészetben. Tudnak kedves, édes dalokat írni. -A drámából kezdik kiküszöbölni az eposi jellemeket és a lyrai nyelvet. -Értenek a drámai jellemzéshez és drámai nyelvhez. Az elbeszélésben -uralkodó kezd lenni az előadó nyugalma, tárgyiassága, nem vegyíti belé -saját érzelmeit, saját felfogását, egyéni nézetét, hanem úgy adja elő -tárgyát, a hogy a társadalom realisabb gondolkodása követeli. Nincs -semmi, vagy legalább kevés czélzata. A balladában szétválik mind a -drámai, eposi, lyrai sajátság és pontosan megkülönböztethető, egyik sem -nyomja el a másikat. Az idealrealismus második felében fogynak ódái, a -hazafi lángja kitör ugyan néha, de már ritkábban éget, utóbb csak -bengáli fénynek való az országos ünnepekre, nemzeti bankettekre s híres -férfiak jubilaeumaira. A nemzeti harczok, a nemzeti egység idején -nemzeti tárgyakkal szeret foglalkozni a költészet, de a mint gyarapszik -a realismus, szűkebb körre szorul érdeklődése, már csak a vidék, a -város, a falu, a család s önmaga érdekli a poetát. Ritkulnak vagy -egészen eltűnnek a nemzeti eposok és tragédiák. Ha esetleg felsőbb -tárgyat vesz kezébe a poéta, az egyéniség, a család, a kis kör, -akárhányszor a féktelen individualismus szempontjából dolgozza fel. A -jellemek is egészen szétmállanak. Kivesz belőlök a magasabb egyesítő -erkölcsi eszme. Lelki bénaságban szenvednek. Meghasonlott, féleszű, -ideges, érzéki, léha teremtések. A realismus alatt az egészséges egyének -nem is érdekelnek bennünket. Ezek rendkívül ostoba, korlátolt lelkek, a -kiknek nincs belső történetök, legfölebb külső, ez pedig nem vonz -bennünket. Ekkor a külső harcz csak annyiban érdekel, a mennyiben a -lélek belső világának következménye, pedig előbb rajongtunk egy-egy -csata, összeütközés leírásáért. Akkor szivesen láttuk a fegyverek hosszú -leírását is, mint Scott Valternél és számos követőjénél, mint pl. -Jósikánál; most a realismus idején csak a lelki állapot rajza csábít. Az -elbeszélő tulajdonkép nem is ad történetet, csak mint a lelkiállapot -módosulását. Hisz egyesekre bomlott szét a társadalom, nincs benne semmi -egység, nem kellenek tehát a kapcsok, hanem az egyes ember belső -világának feltűntetése, az egyén vajudása s erre legalkalmasabbak az -apró rajzok, életképek, könnyed, humoros történetkék, drámai monologok, -rövid elbeszélések. Nagy regényeket ritkán, vagy épen nem írnak. - -A zenére hasonló befolyása van az uralkodó eszmének. Bár keveset -szólhatunk a régi zenéről, mert ismereteink hiányosak felőle, de például -tudjuk, hogy _Nagy Gergely_ pápa 600 körül az idealismus nyomása alatt -reformálja az egyházi zenét, megteremti a _cantus gregorianust_, melynek -egyszerű és nemes hangja igazán fenséges tud lenni. Helyesen mondják -róla, hogy ez énekeknek oly nagy az életerejök, hogy harmonizálás nélkül -is a legbensőbben érvényesülnek s nagy jelentőségüknek nincs egyébre -szükségök; másrészről a dús és művészi harmonicus tárgyalásra -kimeríthetlen anyagot nyújtanak és oly kincset képeznek, melyet -századokon keresztül használt a művészet. A XIV. és XV. század -realismusa mint minden realismus élt-halt a zenéért, de elvilágiasította -az egyházit, léhává, erőtlenné, tűz- és szenvedélynélkülivé tette a -világit. A XV. század végével az ébredező idealismus újra megnemesíti, -fenköltté, emelkedetté változtatja. Németalföldön, Angliában, Franczia-, -Olasz- és Németországban kezd a zene magasabb színvonalra emelkedni. -Hatása, ereje rendkivül gyarapszik, kitünő mesterek támadnak, mint egy -_Orlando Lasso_ (Roland de Lattre 1520–1594) a ki előbb hazájában, -Németalföldön működött, 1562 óta V. Albert herczeg müncheni zenekarát -vezette s róla mondották: _Ille hic est Lassus, lassum qui recreat -orbem_. Vagy olyan nagy mester, mint _Palaestrina_ (1514–1594), a ki -mikor a trienti zsinat némely vallásos főpapja ama nézet mellett -küzdött, hogy a zene nem fér össze a templom szentségével, Palaestrina -azt felelte, hogy miért ne férhetne? Egy próbamisét kellett tehát írnia, -s ez lett a híres _Missa papalis_, melynek dallama nagyon egyszerű, de -az énekek és imák jelentéséhez van alkalmazva s magasztos hatással volt -a bizottságra s győzött a zene az egyházban. Dícsérői azt hirdetik, hogy -csak kevesen tudták elérni stylja fenségét, de senki sem az ő erőteljét, -mély és egyszerű hangsúlyozását, majd bájos lágyságát és harmóniája -igéző kellemét, kivált ha az Isten anyja keserveit vagy Gábriel főangyal -köszöntését ábrázolá, a mikor úgy tetszik, mintha egy láthatatlan -világba vinne át bennünket s azon symphoniákat hallanók, melyeket az -angyalok a Mindenható zsámolya körül zengedeznek. - -Németországban a XVI. század idealismusa a protestans községi -egyházéneket teremtette meg, mely nemes egyszerűséggel és fenséges -erővel tolmácsolta a hitközség vallásos érzelmeit. Az _Eine feste Burg -ist unser Gott: Erős várunk nekünk az Isten_ kezdetű éneket némely más -társaival nálunk is csakhamar meghonosították, épen úgy, mint később -_Goudimel_, a svájczi hugenotta zsoltár-dallamait szenczi Molnár Albert. -E Goudimel-féle dallamok magyarországi története bámulatosan mutatja az -eszme hatását, mert a mint erősödik a realismus, veszít eredetiségéből, -a kálvinista magyar nemzetibbé teszi, magyarosan énekli, az 1730-ki -idealismus iparkodik betanítani az eredeti dallamot, de a realismus -gyarapodásával újra hiába. 1830 körül újfent az eredeti -Goudimel-dallamok visszaállításán fáradozik az idealismus, de már 1860 -körül panaszkodnak, hogy sok helyen rosszul éneklik, hogy beleviszik a -magyarost s kivetkőztetik eredeti nemességéből. - -Bár nagyon érdekes a zene története a XVII. század idealrealismusa és -realismusa alatt épen az eszme szempontjából, nekünk azonban még -kiválóbb jelenségeket kell kimutatnunk. Ilyen a század végén két oly -férfiúnak születése, a kik az új eszme hatása alatt a zene nagy mesterei -és reformatorai lesznek. E két férfiú _Bach_ Sebestyén (1685–1750) és -_Händel_ (1685–1759). Mindketten a realismus alkonyán és az idelismus -hajnalán működnek. Alkotásukban ki lehet mutatni, hogy mennek az egyik -lelki állapotból a másikba. Bach a realismus mysticus és nemzeti -szelleméből megy át az idealismusba; Händel jár-kel mindenfelé, alkot -műveket, melyek megfelelnek a realismusnak, de a mint erősödik az új -eszme, megragadja a vallásos fenség, és a görög világ cosmopolita -szépsége. Az ő _Messiása_ is oly magasztos, fenséges költemény, mint -Klopstocké. Nagy képekben állítják elénk az üdvözítő isteni -önfeláldozását. Styljök vallásosan fenséges, terjengős az epicájok, -hatalmas a lyrájok. _Haydn József_ (1732–1809) folytatá művöket, de már -kifejezőbb, jellemzőbb, változatosabb, mert az idealrealismus gyermeke. -_Mozart_ (1756–1791) rövid élete alatt legnagyobb tolmácsa volt a -hetvenes-nyolczvanas évek eszményi, néha vallásosan fenséges, majd -meghatóan sentimentalis, majd kedves, idylli és vidám játszi -érzelmeinek. _Beethoven_ (1770–1827) már jóval realisabb, nemzetibb, -azért a germanság papjának és hősének mondották. 1805-ben még -kifütyölték _Fidelió_-ját; de 1810-ben már magasztalták azt, ami előbb -idegen és ízetlen harmoniának látszott; dícsérték szigorú erélyét, -hatalmas és fenséges kitéréseit, a határozatlan érzelmek titokszerű -kifejezését. Benne nyilatkozik a pusztuló idealismus forradalmi -kitörése, de uralkodó a realismus kifejezésteli öröme és fájdalma. -Zenéje élményeket, eszméket, határozott gondolatokat akar tolmácsolni, -mint az idealrealismus második felében szoktuk követelni. Élte alkonyán, -az idealismus hajnalán, úgy látszik, ő is érezte az új eszme hatását, -írt egy misezenét, a híres _Missa solennist_, melynek fenséges -_Benedictusa_ mennybe ragad bennünket. - -Az 1820 körüli idealismus megint az áriák, melódiákért lelkesedett. E -zenének kiváló mesterei _Weber_ (1786–1826), _Donizetti_ (✝ 1848), -_Mayerbeer_ (sz. 1794), a sentimentalis _Bellini_, de talán legjobban -képviselte ez irányt _Rossini_ (sz. 1792). Mint minden idealista, ő is -cosmopolita, néha egyszerű, máskor ünnepélyes, sokszor víg, csapongó és -eleven. _Othellója_, _Sevillai borbélyja_ rendkívül tetszett, sőt -felülmúlhatlannak tartották. - -Az idealrealismus megúnta a sok áriát, tartalmat akart bevinni a zenébe, -követelte, hogy kifejező, hogy jellemzetes legyen, hogy gondolatokat -közöljön, hogy az opera igazi dráma, vagyis zenedráma legyen s e sok -követelésnek teljesítésére _Wagner Rikhard_ vállalkozott. Nála sokszor -háttérbe szorúl a melódia; gondolatot akar nyújtani, maga csinálja a -szöveget, melyet a német nemzeti mondákból szed, nagyban működteti a -hatalmas kart; követői _Bülow, Berlioz, Liszt_ és mások mind fanatikus -buzgósággal követik, a közönség pedig a mester nagyságát, kivált a -hatvanas és hetvenes években elragadtatva csodálta. - -A realismus gyarapodásával 1860 körül divatba jött az operette, melynek -_Offenbach_ volt a megalkotója. Könnyed, léha zene, mely az érzékeket -csiklandoztatja, a szöveg pedig lerántja, nevetségessé teszi mindazt, a -mit becsülni tanít az idealismus. Követői még lejebb szállottak s -szinpadra hozzák mindazt a léhaságot, a mire a realismus képes. - -Különben harmincz év óta roppant el van terjedve a zene, tömérdek -daltársulat működik mindenfelé, úgy mint a XV. században s a későbbi -realisabb korszakokban. Káldy Gyula országszerte hangversenyekben -énekelteti a kuruczdalokat, melyeknek szövege és dallama megfelel a mi -realis ízlésünknek. - -A képzőművészetek fejlődésén szintén bámulva látjuk az uralkodó eszme -hatását. Nem tekintve a régibb időket, mint Pericles gyönyörű, de léha -korát, a Kr. előtti III. századot és a másodiknak első felét, vagy a Kr. -utáni II., VI. és X. századokat, mely utóbbiban az arabok nagyszerű -palotákat emeltek; lássuk a középkort, különösen a 975-től az 1490-ig -terjedő hullámot. Az idealrealismus delén támadt a csúcsíves építészet, -melyet _góthnak_ szokás nevezni. Német eredetűnek tartották a román -styllal szemben, pedig utóbb bebizonyúlt, hogy az első góth épületek -Francziaországban készűltek. E történeti helyreigazítás bántotta a mai -németek nemzeti büszkeségét, mert a german vallásos élet remek -alkotásának szerették feltüntetni a góth templomokat magasba törő -falaikkal, színes ablakaikkal, tömérdek tornyaikkal és diszítéseikkel. -Pedig a roman styl az idealismus kedvencze, a góth pedig a realismusé. -Annak egyszerű formái, világos, derűlt levegője megfelel az idealis ész -uralmának, mely szereti az egyszerűt, a világost, a nemesebb formákat; -míg a realismus szereti a czifrát, a díszest, a pompázót, a tornyost, a -mutatóst, a mysticust, a chiarooscurót. Igaz, hogy belül jobban -diszíthető a román mint a góth; de másrészt ennek az ablakokon lévő -szent képei, néha a falak polychrom színei, nagy oltárai elég díszesek -és mysticusok. - -A XIV. és XV. század realis eszméje gazdaggá, jómódúvá tette a népeket s -emelte az ipart és kereskedést s velök virágzásra juttatta a -képzőművészeteket. Különösen a realismus alkonyán és az idealismus -hajnalán bámulatos remekeket alkotott a festészet, szobrászat és -építészet. - -A világtörténet legnagyobb hullámának végén lassú volt az átmenet, 30–40 -évet vőn igénybe, mikor a világ nagy mesterei: _Bramante, Lionardo da -Vinci, Michel Angelo Buonarotti, Rafael Sanzio, Tiziano, Correggio, -Dürer, Kranach, Holbein_ és mások éltek, akiknek műveit a realismus -hűsége, az idealismus fensége, nemes komolysága, egyszerű igazsága, -vallásos ihlete, szent mélysége stb. jellemzik. - -Az idealrealismus első felében, vagyis a XVI. század második részében -hanyatlott a képzőművészet; de már a XVII. században nagy mestereket tud -felmutatni mint: _Rubens_ (1577–1610), _Rembrandt_ (1606–1674), _Van -Dyck_ (1599–1641), _Poussin_ (1594–1665), _Claude Lorrain_ (1600–1682) -stb., némelyek történeti festők, akik tele vannak a nagy nemzeti -eszmével, mások kitűnő táj- és arczképeket festenek. - -Az építészet és szobrászat eredeti volt ugyan, de elfordúlván a nemesebb -formáktól, a realismus díszeihez, czifraságaihoz szegődött s -meghonosította a baroccot, melynek mestere Bernini volt. A realismus -alatt tömérdek festő, szobrász és építész dolgozott, a sok építkezés, -számos palota fénye és pompája kenyeret adott nekik; de lángelmék nem -igen váltak ki a derék tömegből. - -A XVIII. század elején XIV. Lajos végső éveiben mutatkozott az -idealismus, az emberiség a vallás és moral felé fordult, a művészet sem -járhatott a régi ösvényeken. A XVII. század idealreal és utóbb -realirányának megfelelően kedvelték a nagy művészi alkotásokat, fényes -palotákat, pompás középületeket. - -A moral ébredésével a művészet is kifejezést adott az eszményi -hangulatnak; de amint az idealismus első árama után jelentkezik a -realismus első sugara, a XVIII. század barok izlése ellenében -kifejlődött a rococo, mely levetette a feszesen kikeményített gallérokat -és kézelőket s lobogó szalagokkal, csipkékkel váltotta fel, hasonlókép a -nagy, nehéz, tömör butorokat könnyű, szeszélyes alakú székekkel, -kanepékkal, asztalokkal; a hosszú, ünnepélyes uszályokat a kurta fodros, -virágos ruhákkal; a súlyos, tornyos parókákat beporzott hajakkal és így -tovább. Szerették a kígyózó, a csűrt-csavart, hullámos vonalakat, a -görög-római világból festették az Olympokat, a Tempéket, a pásztori, az -idylli életet, hirdették a képzelem csapongását, mely később a realismus -gyarapodásával kedveli az érzékit. Ez iránynak egyik nagyobb mestere -Watteau. - -A század közepén nagy tekintélyű festő volt _Mengs Rafael_ (1728–79), -róla mondja életírója Azara: Mengs azért jőtt a világra, hogy -helyreállítsa a művészeteket. Ha észszerű volna a lélekvándorlás tana, -azt mondhatnók, hogy a virágzó Görögország valamely lángelméje szállott -beléje. Mengs azonban nem tudott realisabb lenni, minő az angoloknál -Flaxman, a németeknél a derék Asmus Carstens (1754–1798) volt, ki -jellemet, lelkiállapotot akart kifejezni. Az uralkodó classicismus -hatása alatt egész odaadással tanulmányozták a művészek a görög-római -építészetet, szobrászatot. Kiváló mester a szobrászat terén, Canova -(1747–1822). a ki fenséges és egyszerű és mikor a realisabb idők -következtében a melegség, bensőség hiányát vetették szemére, későbbi -alkotásaival e kifogást is megczáfolta. Kortársa a franczia David -(1748–1825), aki az idealrealismus férfias pathosát, büszke önérzetét -fejezte ki műveiben; a dán Thorwaldsen Albert (1770–1844), aki nagyon -szerette ugyan a görög világot, de azért realis, igazán plasticai, -benső, közvetlen és meleg volt. - -Századunk második tizedében, a realismus alkonyán és az idealismus -hajnalán a művészet ismét tetemes változáson ment keresztül. Számos -kiváló tehetség bűbájos melegséggel és bensőséggel tudta kifejezni a -keresztyén vallásos elemet, mindannyian eszményi, fenköltebb érzés, -gondolkodás tolmácsai; de általában lágyak, szemlélődők, -sentimentalisak, expansivak, elvontak, és kevésbbé van meg bennök az -erő, a plasticai, a realis élet. Az új idők e nagy mesterei Overbeck -(1784–1869), a kinek tiszta érzését, alakjainak naiv szépségét annyira -magasztalták, Rafaelhez hasonlították, Cornelius Péter (1783–1867), a ki -Lajos bajor királynak és hazájának annyi remeket adott, Schnorr Gyula, -Genelli Bonaventura (1795–1868), Schadow Vilmos (1799–1862), Schinkel -(1781–1841) az építész, Rauch Keresztély (1797–1857), a ki utóbb az -idealreal nemzeti szellemének jeles szobrásza volt, Kaulbach a -világtörténeti képek ünnepelt festője; a francziáknál Ingres, Flandrin, -Ary Scheffer, Delacroix, Delaroche stb. az idealismus kezdői és -folytatói. - -1860 után az idealreal delén lassankint háttérbe szorúlt az eszményi, az -expansiv, a vallásos irány, művészeink realisabbak, plasticusabbak, -jellemzetesebbek, a való élet tolmácsai lettek. - -Munkácsy így fogta Krisztust Pilátus előtt, a lengyel Matejko nemzete -dicső és szerencsétlen napjait, Makart korának kövér és erősen érzéki -hölgyeit stb. stb. A letünt 35 év tömérdek realista művészt adott, a kik -az egész művelt világon oly általánossá tették a képzőművészetet, a minő -még sohasem volt. - - - - -XV. A BÖLCSÉSZET. - -Ha az emberi érzés, gondolkodás és cselekvés minden terén mutatkozik az -uralkodó eszme befolyása, legjobban meg kell látnunk és tapasztalnunk e -hatást a bölcsészetben, mely az érzés, gondolkodás legfensőbb -kifejezése. Már eddig is számtalanszor be kellett mutatnom, hogy és -miért változott meg egyes bölcsészek nézete, felfogása. Most azonban -repüljünk végig a történetileg jól ismert időkön s a haladás minden -egyes hullámában tüntessük fel a bölcsészet fejlődését. - -Tudjuk, hogy mivel legszélesebb az idealisták eszmeköre, rendesen egy -fensőbb lényt, Istent, eszmét tesznek a mindenség alkotójává vagy -szabályozójává, nem képesek elhinni, hogy ne volna czélja a világnak, -tehát a teleologia hívei, többnyire rajongnak a vallás- és erkölcsért, -az egyetemesnek e legfensőbb megnyilatkozásaért; a világ és emberiség -lelkesíti őket s csak másodsorban a haza és nemzet, de ezeket is főleg a -vallás és erkölcs szemüvegén nézik. Többnyire megvetéssel szólanak az -anyagról és a tapasztalásról, immaterialismusra hajlandók, ismereteink -fő forrásává az észt és tekintélyt szeretik tenni. - -A mint szűkül az emberiség eszmeköre, mindjárt jelentkezik a realismus -kezdetleges árama. Még csak mint szelid scepticismus és rationalismus, -tiltakoznak a tekintély, a vallás és a moral egyoldalú uralma ellen, -ismereteink egyenjogú forrásának az értelmet, a józan belátást, az -emberi tapasztalást kezdik tekinteni. Keblök ugyan feldobog a vallásos -érzésre, felmagasztosulnak az isteni láttára; de néha erősebben -ostorozzák a tekintélyt, megingatják a vallás és moral támaszait, -eltávolítják némely sorompóját, szabadságot követelnek a kritizáló -emberi észnek, hangoztatják a lelkiismeret, a gondolkodás és a tanítás -szabadságát. Az idő haladtával gyengül az erkölcsi és vallásos érzés; -vannak olyanok, a kik tagadják az érzékfelettiek megismerhetését, -tudásunk egyedüli forrásává a külső és belső érzékeket teszik. Az -erkölcs alapja, forrása, czélja már nem az isten, nem az erény, hanem az -ember jóléte, gyönyörűsége stb.; kezdik igazolni az erősödő realismus -erkölcstanát. A szép, igaz és jó eszméje mindjobban elválik egymástól. -Az idealrealismus első felében rendkívül éles harczot vívnak az uralkodó -egyházak ellen, melyeknek fejlődő orthodoxiája sokszor módot talál a -bölcsészek üldözésére. Az idealrealismus delén és második felében, a -nagy nemzeti egység napjaiban erősen bomlik a moral, halványodik a -vallás, külsőség, formaiság és szertartás lesz, más részről szaporodnak -a mysticusok, a kik az ismeret forrásának az isteni szemléletet vallják. -Előkelő bölcsészek, gondolkodók a sensualismus, empirismus, atomismus, -panphysicismus, mechanismus apostolai. Nem szeretnek és nem tudnak -összefoglalni, eszmékig emelkedni. S mivel mégis minden bölcsészet -többé-kevésbbé összefoglaló, hanyatlik a tekintélye, népszerűtlenné -válik, kevesen művelik, hanem annál többen adják magukat a természeti és -más gyakorlati tudományokra. Ha azonban akadnak egyes összefoglaló elmék -a realismus idején, a kik philosophálni szeretnek, az ilyenek rendesen -pessimisták lesznek. - -Ez rövid vonásokban rajzolva a bölcsészet képe a haladás egy-egy -hullámában. Természetesen az érzés, a gondolkodás módosulatát mint az -idők áramlatát kell felfognunk. Néhány évvel vagy évtizeddel is előbb -hirdetheti egy-egy bölcsész a tant, mely árammá csak utóbb fejlődik, -csak később ragadja meg az emberiség számos tagját. Ekkor azután -népszerű lesz a bölcsész, ki talán azóta a sírban pihen s nem -gyönyörködhetik felebarátjainak elismerésében. Igen sokszor a bölcsész -tud símulni korához, az uralkodó eszmével módosítja tanait s mindvégig -vannak hívei, követői. Sokszor azonban mereven megmarad megállapított -bölcsészete mellett; az ilyen azután, ha erős szervezete még sokáig -fentartja, veszít népszerűségéből, sőt már életében elfeledik. És ha azt -kérdezné valaki, honnét tudhatjuk, hogy valamely bölcsész mikor -népszerű, mikor jut bölcsészete az eszme áramába mikor tolják félre; azt -felelem, hogy erre nem elég néhány jóbarátjának, vagy pajtásának, vagy -maecenásának híresztelése vagy jóakarata; hanem egységesen kell -felfognunk az erkölcsi világ összes tüneményeivel s ha a bölcsész -rendszere vagy legalább fő jellemvonásai megegyeznek, összeférnek a -társadalom más erkölcsi és gazdasági tüneményeivel, bátran -megnyugodhatom abban a történeti adatban, hogy bölcsészetünk nagy -népszerűségnek örvendett. Ellenkező esetben gyanús lesz a tudósítás, -vagy ha mégis igaz, e népszerűséget nem tanainak, hanem politikai vagy -társadalmi szerepének köszönheti. - -Most lássuk az egyes hullámok bölcsészetét. Az ötödik század elejétől -kezdjük, mert már jobban ismerjük ez időszakot. A Kr. e. 500. év az -idealreal dele, tehát letűnhetett a széles látkörű idealismus. Ilyenkor -virágzik a büszke, aristocrata és stoicus moral, melyeknek az eleati -iskola a tanítója. Alapítója Xenophanes (talán 569–480), mesterei -Parmenides (talán 515–450), Zeno (490 körül) Empedocles (talán 492–432) -stb. Ez utóbbinak mysticus hajlamai vannak. - -A realismus nevezetes bölcsészei a sophisták és _Democritus_ (460–370) a -ki dúsgazdag ifjú létére sok utazásra költötte pénzét. Ő az atomismus -alapítója. Nála már semmi sem lehet a semmiből s minden változás a -részek kapcsolata vagy elválása. Semmi sem történik esetleg, hanem -mindennek megvan a maga szükségképi oka, a mi kizárja a teleologiát. -Szerinte csak az atomok, a parányok és az üres tér létezik. E parányok -végtelenül számosak és különfélék. Belőlük képződnek a világok, melyek -keletkeznek és elmúlnak. A parányok száma, nagysága, alakja és rendje -szűli a dolgok változatosságát. Nincs belállapotjuk, hanem csak -nyomással és lökéssel hatnak egymásra. A lélek finom, sima és gömbölyű -atomokból áll, mozgásukkal idézik elő az élet tüneményeit. Ethikája a -realismus boldogságtana, mely a kedély derült nyugalmában áll. Nemesebb -ugyan, mint Epicur hedonicája vagy a XVIII. század materialismusának -túlfinom egoismusa; de még sem eszményi, mely fensőbb alapra építi -erkölcstanát. Democritust nevető bölcsésznek nevezték. - -Az ötödik század közepe táján nagyon elszaporodtak Görögországban a -sophisták. Protagoras, Hippias, Prodicus, Gorgias és mások az -individualismus hirdetői. Sensualismusuk főelve, hogy az ember a dolgok -mértéke vagyis az individuum szempontjából fognak fel mindent; továbbá -az ellentétes vélemények egyformán igazak, a mi természetesen következik -az előbbiből. Most ezt tartom igaznak, máskor azt; én ezt vallom -igaznak, másik azt. A realismus napjaiban, mikor széthullik, -szertebomlik a társadalom és a féktelen individualismus uralkodik az -erkölcsi élet terén, sophisták lesznek az emberek. E sophismus -képviselői napjainkban a hírlapírók, általában a politikai sajtó -munkásai, a kik minden meggyőződés nélkül jó fizetésért az egyik vagy -másik párt szolgálatába állanak s ilyenek jórészt maguk a politikusok -is, a kik lesik a hatalom konczait, ilyen végül maga az egész -társadalom, melyet kevés kivétellel az anyagi, érzéki javak vezetnek. - -De mikor ennyire szétmállik a társadalom, tör ki az idealismus s az -egyetemest tűzi ki magas czéljáúl az emberiség. Ezzel legtöbbet nyer az -isten, a vallás, a tekintély, a hagyomány ügye. Az emberben fölébred a -vallásos buzgóság, erélylyel nyomják el a hitetlenséget, sujtják a -vallásos közönyt, ostorozzák az egyéni érdek hajhászait. Ilyen -változáson ment át az emberiség 420 körül. Bizonyos, hogy sokan -sürgették a vallás és az isteni morál visszahozását, az ébredő -idealismus új lelket öntött a görög vallásba, egyes papok nagy -odaadással teljesíték szent hivatásukat. - -A sophista Socratest is meghatotta az új szellem, elfordult régi -társaitól, a kik ellenségei lettek. Eszményi bölcsészszé változott. Mint -ilyen nagy tisztelettel viseltetett az istenség iránt; de nem valószinű, -hogy a görög mythos tanaiba kétkedés nélkül tudott volna hinni. Bár -teljesíti vallásos kötelességeit, főleg az erkölcsre veté magát, a -lelkiismeretet, a magábaszállást sürgette, összefoglalta a szép, igaz és -jó eszméjét, hirdette, hogy a jó lényege az igaz tudáson alapszik, hogy -a legfelsőbb jó, nem a szerencse, hanem az erény mint a boldogság -megalapítója. A legfelső intéző hatalom az ész, mely az istenekkel -czélszerüen kormányozza a nagy kosmost. Mivel nem írt, könyveket nem -hagyott maga után. Ugy sejtem, hogy a legszélesebb eszmekörű idealismus -lohadásával, rationalisticusabb lett a kritikája, mely a papok -gyűlöletét vonta magára és 399-ben halálra ítélték. - -Számos tanítványa közül megemlítjük a megarai Euclidest, Antisthenest, a -ki egyetlen jónak az erényt tartotta és mint monotheista és a természeti -állapot védője, megtámadta a vallást és az államformákat, szóval -rationalisticusabb alapon állott. Ez alapon lépett föl a cyrenei -Aristippus 390 körül, a ki már az élvezetet viszi be Socrates -erkölcstanába, ugyanezt tevé leánya Arete és még inkább fia, szintén -Aristippus, a ki rendszerbe önti a hedonismust. - -Nagynevű tanítványa volt a mesternek Plato (427–347), a kit magasztos -eszméiért és elragadó előadásáért isteninek neveztek. Az egyetemes -foglalta le érzését, gondolkodását, a dolgok lényegét a fajfogalmakban -találja, melyeket mint ideákat önálló gondolati lényeknek tart, az -egyedek csak képei az ő eszméiknek. A legfensőbb eszme a jó, mely azonos -az istennel, az isteni szellemmel, az ég és föld királyával. A -legnagyobb jó az istenhez, a feltétlen jóhoz, hasonlóvá lenni. - -Tanítványai nem hagytak mélyebb nyomokat, az ébredező idealrealismus nem -türhette tovább az eszményi rajongást, melyet Aristoteles (384–322) új -bölcsészete váltott fel. Ha Plato az egyetemesből indult ki, ha az -universumokat, typusokat és példányokat önálló léttel képzelte, -Aristoteles a tapasztalást tette bölcsészete alapjává, míg Plato eszméit -az ész abstractioinak tekintette, melyek csak akkor helyesek, ha a -tények igazolják. Ezért munkássága főleg a tények összehordására, a -természeti adatokra, ismeretekre irányult. Kutatása földeríti a -gondolkodás törvényeit, megteremti az alapos logikát. Művében előkelő -helyet foglal el az individuum. Methaphysicája még az idealreal delén -nem atheisticus, de már gyengűl benne az isteni elem, erősebben -jelentkezik a szétmállás, a bonczolás, a szétszedés. A legfőbb jó már -nem az egyetemesen, hanem az egyén boldogságán alapszik. Az erény -részint egyéni hajlam, részint belátás, részint szoktatás. Művészettana -kiválóan idealreal, még a tragicum meghatározása is. Tanítványai, a -peripateticusok, tovább haladtak a realis irányban és megveték a -dialectico-metaphysicait. Az erősödő realís eszme az új idealismus -kitöréseig lehetetlenné tette az eszmei bölcsészetet. - -Az idealreal delén azonban már annyira szétmállik az érzés, gondolkodás, -hogy többféle bölcsészeti irány mutatkozik. Ilyen a Stoa, melynek nagy -mestere Zeno volt (talán 350–258). E bölcsészet főjellemvonása a büszke, -önérzetes, aristocrata moral, mely önmagáért teszi az erényt. Logicája -lényegében nyelvtan és tapasztalati ismerettan. -Természetphilosophiájában nagy organismusnak tekinti a mindenséget, két -principium, az anyag és erő rendszerét. - -De már ekkor annyira hatalmas a realismus, hogy igen sok ember -szervezete féktelenül hódol az érzékiségnek és az anyagi jólétnek, a mi -magával hozza, hogy bölcsészeti rendszerbe kell önteni. Már Aristippus -és gyermekei megpróbálkoztak vele, de az uralkodó idealis gondolkodás -miatt nem jutottak nagyobb népszerűségre. Sokkal jobban sikerült ez -Epicurusnak (341–270), a ki 306-ban társas-irodalmi kört szervezett s -ott hirdette sensualis bölcsészetét. Ismerettana az érzéki tapasztalás -igazságát vallja, erkölcstana józan sensualis rendszer, tiszta -hedonismus. - -Minél tovább haladunk a realismusban, annál jobban bomlik, mállik a -bölcsészeti gondolkodás. Helyette a tudományokra, a nyelvi, természeti, -történeti ismeretekre veti magát az ember. Görögországban, Egyiptomban, -Pergamumban rendkívül emelkedik a tudományosság, könyvtárak, múzeumok -állanak a tudósok rendelkezésére; a bölcsészek azonban csak adatokat -merítenek belőlük; érzésök, gondolkodásuk teljesen skeptikus minden -iránt, világnézetök naturalisticus. Egyik tehetségesebb kifejezője ez -iránynak Carneades, a harmadik akadémia alapítója (214–129). El lehet -mondani, hogy 250-től 150-ig, bár más nevek alatt, újra virágzottak a -sophisták. - -Ekkortájt (160) azonban felébredt az ídealismus, mely a vallás, a -becsület, az erkölcs, a magasztos hazafiság felé fordította az emberiség -tekintetét és az új ember megvetéssel nézett a skepticus és sensualis -bölcsészetre, a philosophusok léha tömegére. Cato, Publius Crassus -Mucianus, a főpap, Quintus Metellus, a jeles hadvezér, Publius Mucius -Scaevola, a kitünő jogtudós, Tiberius Sempronius Gracchus, az atya, -Appius Claudius és mások számtalanon mint a vallás és fensőbb erkölcs -tisztelői nem kedvelték a realis bölcsészetet. E felfogásnak női -képviselője a Gracchusok anyja, Cornelia volt. A vallás és erkölcs -tisztelete birta rá őket, hogy kiűzzék Rómából a görög bölcsészeket és -rhetorokat. De már a Gracchusi törvények ellenzése miatt meggyilkolt -(129) Scipio Aemilianus, a ki nagyon szerette a xenophoni Socratest -olvasni, házába fogadta Panaetius görög stoicus bölcsészt és a vallás -őszinte tiszteletével össze tudja egyeztetni a bölcsész pártfogását. -Panaetius és közvetlen utódai azonban maguk is símultak a valláshoz. -Egész lélekkel védelmezték a moralt és a vallás tanait; de a mint -jelentkezett a realismus és vele a rationalismus és scepticismus, a -római törvények védekeznek a vallás megrontása ellen, meg akarják óvni a -papi szellemet és csak 104-ben sikerült keresztűl vinni, hogy a -kerületek kisebb része befolyhasson a papok választásába. A római -társadalom története gyönyörűen megvilágítja, hogyan megy át az -emberiség a 160 táján kitörő idealismusból a mindjobban gyarapodó -realismusba. 70 körül Kr. e. Lucretius Carus _De rerum natura_ szóló -tankölteményében Epicurus bölcsészetét kezdi hirdetni, de Cicero még (50 -körül) tiszteli az isteneket, ecclecticus és a moral terén buzgó hive a -nemesebb stoicismusnak. A Kr. utáni I. és II. században a realismushoz -símuló Stoa, melynek kedves és tiszteletre méltó hirdetője Epictetus, -továbbá az epicureismus és a mysticismus szerepel, mely már Krisztus -előtt kezdődik, de senki sem nagyobb és istenibb mestere, mint maga -Krisztus, apostolai pedig az ő tanitványai; szintén mysticus a zsidó -Philo (40 körül Kr. u.) Tyanai Appollonius (50 körül). Ilyenek továbbá: -Carpocrates (130), Basilides (130), Valentinus (150). A realismus végén -a kedves és lágy, a jóságos és irgalmas Marcus Aurelius császár -(160–180) írja bölcsészetét. - -180 körül azonban kitör az idealismus. Az emberiség ismét rajongani kezd -a vallásért és erkölcsért, virágzik az alexandriai catechet-iskola, -föllép Athenagoras az apologeta (176 körűl), sz. Irén püspök (✝ 202) -Tertullian (✝ 220), a platonizaló alexandriai sz. Kelemen (✝ 220), a -mesopotaniai Bardesanes (200 körül), utóbb a perzsa Mani és Origenes. Új -platonikusok: Saccas (175–250), Plotinus (205–270), Celsus (200 körül), -a ki megtámadja a keresztyénséget. - -E bölcsészek mind rajongó idealisták, többnyire keresztyének, a kik az -Isten eszméjében mint nagy egységben fogják fel a mindenséget. Plotinus -pedig noha nem keresztyén, híve a plátói egységnek, lelkes tisztelője az -erénynek. - -De már 200 körül jelentkezik a skepticismus, ilyen Sextus Empiricus, -noha még alig van híve. És noha fokozatosan gyarapszik a realismus, -egyházilag annyira szervezkedik a keresztyénség, csakhamar államvallássá -is lesz, úgy, hogy a rationalismus csak a gyakorlati moral terén, az -emberek önzőbb, léhább, érzékibb magaviseletében és mint eretnekség -jelentkezhetik. Ilyen rationalista eretnekség volt Ariusé (296–373), aki -tagadta a Fiú istenségét. - -Akadtak ugyan az idealrealismus alatt is egyes pogány bölcsészek, mint -Jamblichus (300 körül), Julianus Apostata (362), a bölcsésznő Hypatia, -kit meggyilkoltak a keresztyének, Proclus (411–485); de ezek és a -többiek keveset értek el a nagy keresztyén egyházatyákkal szemben, akik -között említendő szt. Athanaz (296–373), nyssai Gergely (331–394) szent -Ágoston (✝ 430). - -529-ben I. Justinian császár, a kicsapongó Theodora férje, eltiltja a -bölcsészet tanítását, bezáratja az atheni bölcsészeti iskolát. A -bölcsészek egy része Perzsiába vándorol, köztük Simplicius is, -Aristoteles ügyes commentatora, de már 533-ban elnézik visszatértöket. - -Különben a realismus hatása alatt a philosophusok egy része mysticus -lesz, minő Dionysius Areopagita (475 körül). - -A hatodik század vége felé ujra ébred az idealismus, az emberek ismét -rajonganak a vallásért és moralért, roppant bomlás áll be az anyagi -téren, az irodalom jóformán megsemmisűl, az ipar és kereskedés alig -tengődik. Annyira uralkodóvá lesz az eszményi, hogy a hetedik századot a -szentekének is nevezik. A vallásbölcsészet egy jelensége a -mohammedanismus, mely már a rationalisabb tünemények közé tartozik -(622), azért kevés a dogmája s a túlvilági jutalmakat is nagyon érzékien -fogta fel a vallásalapító. 700 körül lép föl az angolszász szerzetes, -Beda Venerabilis, 730 körül Damascusi szt. János, aki aristotelesi -formákban rendszerbe akarja önteni a keresztyén theologiát, 800 körül -Alcuin, Nagy Károly udvari iskolájának tanítója, 830 körül Rhabanus -Maurus fuldai apát és mainzi püspök. - -Joannes Scotus Erigena (843–877), már erősen mysticus, ugyanakkor az -araboknál feltűnik Al-Kendi, a theologiában rationalista, a logikában -aristotelesi, míg Al-Farabi (✝ 950), a ki az Isten létének egy -bizonyitékával áll elő, már mysticus. - -A X. század utolsó negyede az idealismus kitörésével kezdődik, -mindenfelé emelkedik a vallásosság, a szentség; az ascesis ragadja -magával az embereket, a bölcsészet is idealista lesz vagy mint akkor -nevezték: realista, amennyiben a _species, differentia, proprium_ és -_accidens_ jelzőket dolgoknak (res, realista) vagy csak szavaknak -(voces, nominalista) tartották. Ilyen idealisták 1000 körül Remigius, -Notker Labeo, Gerbert (II. Sylvester), Fulbert, Toursi Berengar (1050), -Lanfranc (1070), Canterbury sz. Anselm (1033–1108) az istenlét -ontologiai bizonyítékának szerzője, ő tanította, hogy a keresztyén per -fidem debet ad intellectum proficere, non per intellectum ad fidem -accedere. - -A XI. század közepétől már kezd mutatkozni a rationalisabb elem. 1050 -körül Psellos Konstantinápolyban, 1075 körül Johannes Italus kezdenek -Aristoteles iránt érdeklődni, ugyanazt teszi Avicenna (Ibn Sina ✝ 1036), -bár még annyira eszményi, hogy az 1495-iki velenczei kiadó így nevezi: -Opera philosophi _facile primi_. Már sokkal rationalisticusabb Algazel -(Al Ghazza-li ✝ 1111), a ki nagyon skepticus, továbbá Aristoteles -feltétlen tisztelője az idealreal delén: Avêrroes (Ibn Rosd ✝ 1198). A -szentháromságot rationalisabban magyarázta Roscellin (1092), némi -függetlenséget követelt a bölcsészetnek Abaelard (1121), ő mondotta: -Dubitando… ad inquisitionem venimus, inquirendo veritatem percipimus. - -Nem említve a sok kisebb-nagyobb bölcsészt, a kik egyúttal vagy még -inkább theologusok voltak, az idealreal delén 1250 körül Aquinoi sz. -Tamás, a doctor angelicus betetőzi a scholastica philosophiát és -theologiát, mely külömbséget tesz a theologia naturalis és revelata -között. A Thomisták ellen küzd Duns Scotus, a doctor subtilis (✝ 1308) -platonisáló védője a szeplőtelen fogantatásnak. A realismus -gyarapodására mutat Roger Bacon a doctor mirabilis (1214–1292), aki a -természeti tudományokat is műveli és kísérleteivel magára haragítja -kortársainak egy részét. Szintén a realismus jele a sok mysticus, -közöttük a német Eckhart (1300), kiknek száma a XV. század végeig -tetemesen szaporodik. - -A XIV. században és a XV. első felében túlnyomó a realista bölcsészek és -theologusok száma, közöttük van Occam a doctor invincibilis (✝1347) ki -tanaiért üldözést szenvedett. - -Valamint az egész középkor, úgy a XV. század sem kedvezett a bölcsészet -szabadságának. Noha a realismus léhasága, érzékisége, erkölcstelensége -töltötte be az egész világot, mindamellett ezt nem szedhették -philosophiai rendszerbe; mert az egyházi és világi hatalom kegyetlenűl -büntette volna az illető bölcsészt. Talán a platonizáló mysticismus -írhatott legszabadabban, míg az uralkodó naturalismusnak hallgatnia -kellett. Annál inkább grassált a gyakorlati életben. - -1490 körül kitört megint az idealismus, a vallás és moral kezdi -betölteni az ember keblét. E széles látkörű idealismusnak lángeszű -képviselője Savonarola, a florenczi dömés szerzetes, kit 1498-ban mint -eretneket máglyán égettek meg. Ezen idealismus jele a számos pórlázadás, -melyek jobbadán valláserkölcsi okokból származnak, az elterjedt -Platonismus, melynek kitűnő mestere Marsilius Ficinus (1423–1499). Ide -tartozik a két Pico de Mirandola, Reuchlin János (1455–1522), -Nettesheimi Agrippa és mások. - -De már 1520 körül a realismus halvány jelentkezésével mutatkozik a -rationalisticusabb elem Luther, Zwingli, Calvin stb. vallásújításával, -Pomponazzi Péter (✝ 1525) külömbséget tesz a vallási és bölcsészeti -igazságok között, Melanchton Fülöp (1497–1560), Julius Caesar Scaliger -(✝ 1558) és mások már Aristoteleshez hajlanak. Később 1600 körül Justus -Lipsius (1547–1606) Schoppe Gáspár stb. stoicusok. - -A XVI. század végén, az idealreal delén a realismus gyarapodásával -lelkesednek a természettudományokért, bölcsésze is akad a -naturalismusnak Giordano Brunoban, a ki máglyán (1600) végzi életét, -Vanini szintén odakerül 1619-ben. De legkitünőbb bölcsésze a realisabb -iránynak, az angol verulami Baco, (1561–1626), akinek ismerettana erősen -naturalisticus. A franczia Des Cartes (1596–1650) eleget akar tenni az -idealis és realis iránynak, hangoztatja a kétségbevonás jogát, csak -azért, hogy bizonyítsunk. Az öntudatból indul ki s két kezdetleges -eszmét fogad el, a kiterjedést és gondolkodást, melyek önálló birtokosa -a substantia. Des Cartes jóbarátja és kortársa Gassendi prépost -(1592–1655), aki materialisticus és az újabb atomismus hirdetője, az -angol Hobbes (1588–1679) szintén ellensége az idealis elemnek, de -legnagyobb philosophusa a realismusnak Locke (1632–1704), aki tagadja a -velünk született eszméket, ismereteink egyedüli forrásává a külső és -belső tapasztalást teszi. - -A XVII. század jelesebb bölcsészei között kiváló helyet foglal el -Spinoza (1632–1677), aki csak egy substantiát fogad el, mit istennek -nevez, csakhogy ez istenről nem lehet mondani, hogy értelme és akarata -van. Tagadja a szabad akaratot, az erény alapja az önfentartás ösztöne. -A másik kiváló bölcsésze a századnak a mysticus Malebranche (1638–1715), -kit megelőztek már Arndt János (✝ 1621) és a hires czipész Böhme Jakab -(✝ 1624). - -XIV. Lajos franczia király utolsó évei nagyon szomorúak és komorak -valának, mert 1700 után nemsokára kitört az idealismus. Nemcsak az -irodalom, művészet, politika érezte meg hatását, hanem a bölcsészet is. -Az angol Collier (1680–1732), a cloynei püspök Berkeley (1685–1753) a -szélső idealismus apostolai, a kik megvetéssel szólanak az anyagról, -ismereteink forrásává a tekintélyt, az eszmét teszik. Shaftesbury az -erkölcs lelkes híve, a három eszme egységének tanítója. A németeknél -Leibnitz, az idealis bölcsészet megalapítója, melyet kissé -rationalisticusabb változattal Wolff és tanítványai hirdetnek az -idealreal délpontjáig. - -1720 körül a realismus halvány sugarával jelentkezik már a scepticismus -és rationalismus, melyet az angol deisták, Brown püspök, Voltaire -(1694–1778), Bolingbroke tanítanak. Hume, (1711–1776) mint skepticus -kétségbevonja a tapasztalati és az észigazságot; szerinte az okviszony -fogalma csak a szokástól származik. A század közepén már több apostola -van a sensualismus és materialismusnak, mint Lamettrie, Maupertuis, -Helvetius, Holbach; de az idealrealnak is vannak buzgó hivei, mint a -skót iskolai Reid Tamás (1710–1796), Dugald-Stewart (1753–1828) stb. -1770 után a német Kant (1724–1804) alapítja meg idealreal bölcsészetét, -melyben a két irányt iparkodik kimagyarázni, mindkettőnek megadni az -igazat. Mély elméjével megfejti a bennünk rejlő idealis elemeket, a -gondolkozásnak a tapasztalástól független a priori formáit, a gyakorlati -észt, erkölcsi cselekvésünk szabályozását, az itélőképességet, melylyel -a különöst az általános alatt tudjuk gondolni. Az ember csak a -tüneményeket, a phaenomena, ismerheti meg, de nem a noumena, a Ding an -sich-et. Azért a tudományok csupán a tapasztalati tárgyakkal -foglalkozhatnak. Isten, halhatatlanság, szabadság bebizonyíthatlanok, de -erkölcsi szükségből gyakorlati tekintetben gondolhatók. Az erkölcsi -törvény mint categoricus imperativus parancsol nekünk. Ha Kant a -fogalomnak a gondolkodó ész formáival való megegyezésében keresi az -igazságot, Fichte (1762–1814) már producálóvá teszi az emberi észt, -csakhogy 1800 után a realismus nyomása alatt mysticus -történetphilosophiát hirdet és a nemzeti politikával foglalkozik. -Schelling (1775–1854) folyton változik az uralkodó eszme hatása alatt, -1810 körül szintén el van telve mysticismussal. A realismus tette -glaubens philosophfá Jacobit (1743–1819), aki mint a mysticusok intuitio -útján jut el az igazsághoz. - -E kitűnő bölcsészeken és híveiken kívül az egész társadalom eszmei élete -a sensualismus, naturalismus uralmát árulta el. Mindenfelé érzékiség, -léhaság, féktelen individualismus, erkölcstelenség uralkodott, melyet az -1815 után ébredező idealismusnak kelle kiírtani. - -Valóban mutatkozott az eszményi gondolkodás, az emberiség kezdett -kiemelkedni a realismus szennyéből, a vallás, a tekintély, az erkölcs -után sóhajtozott. A királyok szent szövetséget alkottak, az egyes -országok törvényeket hoztak az erkölcstelenség, az individualismus -megfékezésére, unio-törekvések mutatkoztak a felekezetek között, hogy -vállvetve irtsák ki a demoralisatiót. Az ember kezdette megszeretni az -elvont gondolkodást, kedvelte az eszmeit. Rajongott az egyetemesért, -mindenfelé szivesen olvasták a metaphysicai, erkölcsi, vallási műveket. - -A gazdag bölcsészeti irodalomból a legnagyobb rendszerezőt Hegelt -(1770–1831) említjük, a ki már a század elején megalkotta bölcsészetének -alapjait, de csak 1816-ban kezdi magát jól érezni az összefoglaló -gondolkodás felébredésével. Panlogisticus rendszere az eszme speculativ -tudománya, mely az ész (dialectica), a természet (physica) és a szellem -(ethica) philosophiája; az első az absolutnak logicai kifejlődése, a -második a realis világé, a harmadik az idealis világé vagyis a jog, az -erkölcs, az állam, a művészet, a vallás és tudományban nyilvánuló -szellem bölcsészete. Hegel tana a világ fejlődésének nagyszerű -rendszerbe öntése, mely magával ragadta a gondolkodókat, a meddig erős -volt az idealismus; de mihelyt gyengűlt, a mester philosophiája is -elhomályosult. Mint szélső idealista a tiszta, a feltétlen ész áll -bölcsészete élén, mely nem vetett számot a jelentkező realismussal, -azért sok tanítványa vagy hűtelen lett hozzá, vagy realisabb iránynak -hódolt. Különben minden művelt országban akadt nehány lelkes híve mint -Rosenkranz, Gabler, Göschel, Hinrichs, Feuerbach Ruge, Pierre Leroux, -Proudhon, Jules Michelet, Vera stb. Nálunk Erdélyi János, Kerkápolyi -Károly, Greguss Ágost. - -A francziáknál Cousin (1792–1867) lesz az idealis bölcsészet mestere, -előbb vallásos, utóbb hegeli, végre ecclecticus spiritualista. Nagyszámú -követője volt közöttük Jouffroy, Ravaisson, Remusat, Janet stb. - -Olaszországban Rosmini-Serbati (1797–1855) inditotta meg az eszményi -bölcsészetet scholastico-speculativ ecclecticismusával. Mamiani, -Gioberti és mások szintén erősen idealisták voltak a huszas, harminczas -években. - -1850 körül Herbart (1776–1841) kezdett népszerű lenni különösen a tanügy -munkásainál, a kik az egész világon elterjeszték az ő mérsékelt -realismusát. Számos tanítványa tanárkodott a német és más egyetemeken, a -kik buzgón tanították erkölcstanát, paedegogiáját, aestheticáját mint -Zimmermann, Allihn, Bonitz, Drbal, Drobisch, Strümpell, Ziller, Thilo, -Nahlowsky, Steinthal, Lazarus, Stoy, Waitz stb., nálunk Kármán Mór és -mások. - -Tiszteletre méltó nevet vivtak ki ez időtájt Trendelenburg (1802–1872), -a kinek realidealismusa Aristoteleséhez hajlott; Beneke (1798–1854), a -ki több tekintetben Herbart realismusához közeledett, lélektanát a belső -tapasztaláson építi fel. Ueberweg szintén erős realista. - -Századunk második felében mindenfelé gyarapodott a realismus, rajongtak -a természettudományokért s bámulatos sikereket tudott felmutatni e téren -a tudomány, de annál realisabb, naturalistább lett a bölcsészet. A -hatvanas években különösen felkarolták Comte positivismusát, ki már -1830-ban elkészült bölcsészetének alapjaival; de még sok idealis elem -volt a társadalomban, ezért nem tudott érvényre jutni, a helyett az -őrültek házába került; de már az ötvenes években hozzá szegődött a -franczia Littré, Taine, az angol Stuart Mill, Lewes és mások. A -naturalismusnak tekintélyes bölcsésze lett Spencer Herbert. Ugyancsak a -hatvanas évek végével kezdettek rajongni Schopenhauer, majd Hartmann -pessimismusáért. - -Mikor harmincz-negyven év előtt a terrmészettudományokat általános -lelkesedéssel üdvözölték, számtalan materialista bölcsész lépett föl, a -kik bejárták a művelt világot, többnyire fényes közönség előtt szellemes -felolvasásokat tartottak, melyeket nagy zajjal ünnepelt a -hirlapirodalom. Ilyenek Vogt Károly, Büchner, Moleschott, Spiess, Flügel -stb. Józanabbak Helmholz, Czolbe, Planek, Häckel, Huxley, Romanes, -Dühring, Wundt, Du Bois-Reymond. - -Elmondhatni, hogy 1870 óta mindenfelé fokozatosan győzött a -naturalismus, sensualismus, pessimismus és mysticismus. E bölcsészeti -irányok uralkodtak az emberi szívekben s csak most észleljük az -idealismus ragyogó hajnalának feltüntét, mely arra lesz hivatva, hogy -megnemesítsen bennünket. Ennek az ébredező idealismusnak tolmácsai a -néhány év óta fölmerülő metaphysicusok, különösen Angliában, a sok -vallásos író, az angol conservativ államférfiu Balfour, a franczia -irodalomtörténetíró Brunetière és mások. Ez idealismusnak harsonája -vagyok én is, a ki az isteni eszmét vallom az erkölcsi világ egységes és -örök, mindenható és kérlelhetlen mozgatójának, _in quo vivimus, movemur -et sumus_. - - - - -XVI. GRÓF APPONYI ALBERT AESTHETICÁJA. - -Apponyi Albert, a nemzeti párt vezére és jeles parlamenti szónok, 1895 -febr. 10-én foglalta el székét a Kisfaludy-társaságban egy értekezéssel, -mely a művészetről és politikáról szólott s azt akarta vizsgálni, hogy -miben hasonlók egymáshoz a művészi és politikai alkotás, minő művészi -tulajdonokkal kell az államférfiúnak bírnia feladata lényegének -teljesítésében, politikai czéljainak kitűzésében és eszközei egész -rendszerének megállapításában. Azt hiszi, hogy e problemával még nem -foglalkozott senki, járatlan utat lát maga előtt, nem is akarja -kifürkészni az egész tájat, csak megmutatni az utat, melyen érdemes -végig járni, mert kilátási pontokban bővelkedik. - -A székfoglalóra nagy közönség gyűlt össze, gyönyörködve hallgatták, a -legzajosabban megtapsolták, az összes lapok majd újjongva, majd -elismeréssel fogadták, néhányan mellékelték is. - -Én elolvastam s nem gyönyörködtem benne, sőt boszankodtam rajta. Azt -kérdeztem magamtól, hogy miért gyönyörködött benne a hallgatóság? Okát -kettőben sejtem. Az egyik, hogy Apponyi egy kissé általánosít, két külön -dolognak rokon jegyeit, közös vonásait keresi, tehát összefoglal vagyis -gondolkodása találkozik az ébredező idealismussal, mely gyönyörködik az -effélékben; a másik pedig az erkölcsi érzés megnyilatkozása, az -agnosticismus kárhoztatása, a naturalismus megvetése, az utilitarismus -elítélése, az anarchismus, opportunismus megrovása. Azt hirdeti Apponyi, -hogy fölvette a kérlelhetlen harczot az erkölcsi nihilismus minden -válfaja ellen, a mit világszerte mindenütt hangoztatnak. E kettős oknak -tulajdonítom leginkább Apponyi sikerét, melyekhez kétségtelenül -hozzájárul előadásának szépsége. - -Lássuk tehát ezt a székfoglaló értekezést, aestheticai tanulmányt. - -Ez valóban nem elégít ki. A dolgozat egy a realismusból kiemelkedett agy -munkája, a ki ott keres egyező vonásokat, a hol vagy nem találni meg, -vagyis teljesen henye munkát végez vele. Mert igazán bohó gondolat még -csak fel is állítani a tételt: hogy minő művészi tulajdonokkal kell -bírnia az államférfiúnak? Természetesen, embernek kell lennie az -egyiknek is, a másiknak is, tehát gondolkodnia, éreznie és cselekednie. -Kell lennie eszének, értelmének, szívének, phantasiájának, -emlékezetének, alakító tehetségének stb. E főtulajdonságok megvannak a -művészben és az államférfiúban, az iparosban és kereskedőben, a papban -és tanárban, az ügyvédben és az orvosban, a háziúrban és a házmesterben, -a gyárosban és vigéczeiben, a bankárban és a pénzügynökökben stb. - -Most következnének gondolkodásunk, érzésünk és cselekvésünk azon -módosulásai, melyek az egyiket a művészi, másikat a politikai, a -harmadikat a papi stb. pályára sodorják. Ugyanis a jeles anthropologus -_Broca_ fölfedezése után tudjuk, hogy lelki sajátságaink tömérdek -árnyalatának egy-egy ideg felel meg, mely ha jól ki van fejlődve és -fejlődésében semmi sem zavarja, tulajdonosa nagyra viheti, a közbámulat -tárgya lesz, míg a kinél majdnem hiányzik vagy háborgatva van -működésében, szánalmunkat érdemli ki. A művésznek van értelme, -kisebb-nagyobb, mondjuk, teremtő képzelete, szíve, de különösen ki van -fejlődve alakító ereje, azért a legnagyobb gyönyörűségét leli a -legkülönfélébb alakításokban. Alig nőtt ki a bölcsőből, már alakít, az -egyik a nyelv, a másik a zene, a harmadik a festészet, a negyedik a -szobrászat stb. terén. A szülő már sejti, mi lesz a gyermekből. A -későbbi szónok már a hátul gomboló nadrágban is szeret dictiózni, a -leendő pap misézni, prédikálni, a jövő katonája exercirozni, az -államférfiú szervezni és minden leány, a leendő anya, babával játszani. -A gyermekkor e játékai igen sokszor valóra válnak a férfikorban, mert az -illetők e tehetsége ki van fejlődve és érvényesűlni kíván az életben. - -Természetes, hogy tehetségeink aránya, mértéke, összetétele rendkívűl -változatos, úgy, hogy valamint nincs két teljesen egyenlő falevél, úgy -nincs két egészen azonos emberi lény. Innét ered a roppant különféleség, -jellemünk ezernyi apró eltérése. Agyunkban majdnem kétmillió idegszálat -különböztetnek meg, melyek az emberi érzés, gondolkodás és cselekvésmód -tömérdek árnyalatának felelnek meg. - -És mégis mikép magyarázhatni meg, hogy bizonyos időszakban az emberiség -így vagy amúgy gondolkozik, érez és cselekszik, máskor meg másképen? -Hogyan értsük meg, hogy a neologia és orthologia, a classicismus és a -romanticismus, a vallásújítás és az orthodoxia, az ascetismus és a -mysticismus, a sentimentalismus és a pietismus, az eszmei történetírás -és az epikai história, az állami centralisatio és decentralisatio, a -szabad verseny és a védvám stb. stb. szabályosan váltakoznak? Ha az -ember annyira különféle, annyira eltérő jellemű, mikép magyarázhatni e -szabályos egységet? Igaz, hogy itt is nagy a változatosság, az -idealismus idején mindenki barátja a neologiának, a nemesebb, -ünnepélyesebb, szónokiabb irálynak s vele a purismusnak; de az általános -irány mellett mennyi a változat, mekkora az eltérés! Csakhogy még sem -tagadhatni az egységet. De mi ennek az egységnek az oka? Apponyi sejti, -hiszi, hogy a törvény. Valóban törvény, még pedig az uralkodó eszme -törvénye, mely az idealismus legszélesebb látköréből a realismus -legszűkebb eszmekörére, a végtelen egyetemesből a legkisebb -individualismusra zsugorodik össze. - -Apponyinál azonban mindez nagyon homályos. Ha régebbi szónoklatait -tekintem, azonnal látom, hogy az eszme nyomása alatt nem igen tud -általánosítani, szívesen hallgatják, mert óvakodik a generalisatiótól, -az összefoglaló gondolattól; most az idealismus hajnalán kezd -egyetemesiteni s tetszik, mert általánosítása megfelel a mai társadalom -kezdődő idealismusának; de még alig képes fölemelkední a kellő -magasságba, nincs elég széles látköre, előadása, nem éri el azt a -fensőbb színvonalt, a hol az idealis igazságot megtalálhatná. Még nem -tudja, hogy a mi igazság volt tegnap, ma már nem az, sőt holnap épen az -ellenkező lesz igaz. A hetvenes években az egész világ művelt -irodalmaiban lelkesedtek az orthologiáért, ma közönyösek vagyunk iránta, -sőt kinevetjük, a ki még emlegetni meri, öt-tíz év múlva pedig rajongani -fogunk a neologia egy-egy alkotásáért, egy új merész szófűzésért, -vakmerő mondatkötésért. Apponyi még csak egy régi dolgot lát, hogy a -fiatal ember lelkesedik, a férfikorban lohad a lelkesedése és átalakul -irodalmi ízlése. Pedig ebben is kevés az igaz. Hiába mondja, senki sem -hiszi el, hogy Byronért, Petőfiért valaki rajongott volna 1880 óta. -Inkább hírükért s egy pár realisabb, érzékibb dalaikért olvastuk. De nem -kellettek eszményi tartalmú költeményeik, nem különösen Byronnak vad -kitörései, melyekben legfölebb a pessimisták gyönyörködtek, míg az -eszményibb napokban, a haladás jelen hullámának első felében kárhoztatva -emlegettük tomboló érzékiségét, de annál jobban magával ragadt, mikor -szidta a zsarnokokat, dicsőítette a szabadságot. Melyik fiatal ember -tudta élvezettel vagy rajongással olvasni 1885 körül Klopstock -_Messiását_ vagy Vörösmarty _Zalán futását_? A fiatal ember is csak azt -szereti olvasni, a mit a férfikor szeret, legfölebb korának nagyobb -élénkségével teszi. A nyolczvanas években az ifjú és az öreg Guy de -Maupassant-t, Tolstoit stb. találta legszebbeknek, ezek voltak -legkedvesebb olvasmányai. Igen jól nevelt leányok is a -leggyönyörűebbeknek tartották. Apponyi rajong a zenéért, ámulattal -hallgatja; tehát bizonyosan ismeri a zene történetét s így tudhatja, -hogy 1820 után Rossini expansiv idealis zenéjében gyönyörködtünk, míg -1810 körül az egész művelt világot Beethoven intensív, realis zenéje -ragadta el. Akkor is oly magánkívüli hangon szólottak a zenéről, a hogy -Apponyi szokott; akkor is azt mondották, hogy a zene „oly országokba -visz, melyek a szavakba, sőt gondolatokba, sőt konkrét érzelmekbe vagy -hangulatokba foglalhatónak körén kívül esnek; a mit ilyenkor kifejez, az -mindeneknél magasabb és mélyebb, az majdnem több mint emberi, -mindenesetre az ember és a mindenség titka közti érintkezésnek, földi -eszközökkel elérhető netovábbja.“ Ime így beszél a rajongó barátja a -zenének. S igaza van a realismus szempontjából. Ez időszak erkölcsi -tehetetlensége, belső bomlása a zenében talál vigasztalást, erre veti -magát. A XV. században, 1650-től 1720-ig, 1795-től 1825-ig, 1860-tól -napjainkig mindig jobban bomlott az emberiség a zenéért. Haynald -bibornok, e genialis realista, Apponyi és mások számtalanon az élvezők -kábító mámorával gyönyörködtek a zene művészetében. A hogy Apponyí -élvezi a zenét, az a _nirvana_ egy válfaja. Ha majd erősebben -jelentkezik az idealismus, háttérbe szorul Beethoven realis zenéje s -talán Apponyi is a Rossini-Weber-Mayerbeer-Erkel-féle áriáknak fog -lelkesen tapsolni. - -Ez tehát a haladás törvénye, melyet nem ért Apponyi s nem tud magáévá -tenni. - - -II. - -Mi a művészi hatásnak titka? kérdi a székfoglaló. Némi fontoskodással -mondja, hogy elveszett, ha belebonyolódik a széptani kontroversiák azon -tömkelegébe, mely a szépnek, a művészi alkotás kellékeinek fölismerését -körülveszi s szinte hozzáférhetlenné teszi. Azért az igazságot fogadja -el a hatás titkának, mert ez közmegegyezés tárgya. Ebben minden iskola -találkozik. De hogy találkozik! Hisz épen ez az Eris almája. Hisz az -idealista, az idealrealista és a realista is az igazságot vallja -delejtűjének, a művészi hatás titkának. Csakhogy mindenik máskép látja -az igazat. Egy Hugo Viktor, egy Vörösmarty, egy Kisfaludy Károly -szemében az volt az igaz, a hogy századunk idealismusának hatása alatt -látták a világot. Ők hidegek, ünnepélyesek, magasztosak, nem tudnak -melegek, bensők, közvetlenek lenni. A mi Rossini a zenében, Cornelius, -Delaroche stb. a festészetben, ugyanaz Vörösmarty a költészetben. -Mindnyájan igazak, mert úgy látták az életet, a világot. A harminczas -években már ébredezik a realismus, számos czikket, tanulmányt -olvashatni, melyekben több realis elemet kívánnak a művészetekbe oltani. -Egy budapesti német lap 1839-ben nálunk is sürgeti az átalakulást, Toldy -Ferencz és mások hasonlót hangoztatnak; de csak a negyvenes években -jelenik meg Petőfi és Arany. Mindkettő idealreal. Petőfi eszményibb mint -nagy kortársa, de már tud meleg, benső és közvetlen lenni. Műveiben meg -van az idealismus lendülete és a realismus melege. Arany realisabb, -azért nyugodt, tárgyias, meleg és benső. Benne is van idealismus, még -van érzéke a nagyság, a fenség, az erő iránt, még lelkesítik a nagy -nemzeti eszmék, lelke felöleli az egész hazát, de mégis kisebb körben -érzi jól magát. _Buda halála_, mely nagy nemzeti eposz akar lenni, nem -sikerül, de annál jobban a kis szigorú szerkezetű balladák és _Toldi_ -gyönyörű trilogiája, melyekben a magyar úr és nő, a nemesek családi -élete, vitézsége, lovagiassága, a magyar ember odaadó hűsége, jósága -stb. mind bájolóan vannak rajzolva. Az ő lelkének világa azonban jóval -kisebb körre szorítkozik, mint a huszas évek idealistáié, egy Hugo -Viktoré vagy Vörösmartyé, a nagy Petőfié, a kiről el sem tudjuk -képzelni, hogy élhetett volna a hetvenes-nyolczvanas évek szűk realis -világában. Aranynál később mesterkélt lesz a verselés, hatalomra jut a -forma, mint a realista költőknél, zenészeknél, általában a művészeknél -szokott lenni, épen úgy, mikép a társas életben a külsőség, a szín. - -Végre eljutunk a hetvenes-nyolczvanas évek realistáihoz, kiknek szellemi -hatásköre egészen összeszorul; de annál mélyebb, intensívebb. Ez idők -tehetséges költőit, művészeit nem izgatják a nagy eszmék, nem háborgatja -őket az egyetemes; hanem az egyén öröme és bánata, az élet nyomorúsága, -a lét kínos vergődése, a lélek bacillusai, a sejtelemszerű, a mysticus, -s különösen az érzékiség édes mámora. A kinek van némi összefoglaló -tehetsége, a kinek messzebb terjed a látköre, ilyenkor bomlik és tombol, -mint egy Schopenhauer, Byron, Swift, Strindberg, Nietzsche és mások; az -óriási többség azonban a kenyérkereset munkájában és a lét apró érzéki -gyönyöreiben tölti el napjait. Ilyenkor tudnak a költők finom lélektani -elemzéseket írni, melyekre az idealisabb napokban képtelenek vagyunk s -nem is gyönyörködünk bennök, sőt nem tartjuk igazaknak sem, mert -átalakított bennünket az idealismus. - -Ime, látjuk tehát, hogy mindig az igazságra törekszik a művész és -lehetőleg az igazat adja; az aesthetikus is mindig az igazat -hangoztatja; de máskép látja azt Plato és Hegel mint Herbart, Zeising, -Zimmermann, Horovitz, Kirchmann s a többi realista. - -De minő igazat lát Apponyi? Ha tőle kérdjük, a legzavarosabb választ -kapjuk. Ez csupa, merő homály. Legelőször azt mondja, hogy _megelégszik -az igaznak széptani kategoriájával, a mely legkevésbbé vitás_. Ugyan -melyik az? Azután elmondja, hogy „a mint ő érzi a művészi igazat, az -tökéletesen összeesik a szépnek fogalmával és azt ki is meríti“. Hát ez -micsoda? Nemde érthetetlen, semmit mondó általánosság? Várjunk, talán -kapunk valami közelebbit, valami határozottat? Ilyen a következő: „A -szép lényegében az egyes jelenségeknek megegyezése azokkal az örök -typusokkal, melyeket Plato a világ eszméinek nevezett; de ez -egyszersmind a dolgoknak magasabb igazsága“. Végre tehát kaptunk -valamit, amennyiben tudtunkra adja Apponyi, hogy Platonista, azaz a -legmerészebb idealista, a ki az eszmeit tartja szépnek, a kinél a forma -háttérbe szorúl. Most már tudunk egy keveset, vagyis azt, hogy a -székfoglaló idealista, a minő most legalább az aestheticában alig van -még a világon, legalább egyetlen ily irányú czikkről, tanulmányról sincs -tudomásom. Komoly munka pedig épen nem jelent meg. Kissé gyanússá teszi -Apponyi idealismusát, hogy ki kell jelentenie, mennyire nem barátja, -híve a _túlhajtott realismusnak, legkevésbbé a modern_ (Zola-féle?) -_naturalismusnak_. Tehát mégis realista volna Apponyi, csupán a -túlhajtottat nem szereti? Gyanús az is, hogy majd a jószívűséget, -részvétet, majd a jóságot, majd meg a tettvágyat nevezi idealismusnak, -holott egyik sem az. Még gyanúsabb, hogy az úgynevezett objectiv -művészek és államférfiakhoz vonzódik, Petőfiért, Byronért nem rajong, -hanem növekedő gyönyörködéssel mélyed el Shakespearenek, Goethenek, -Aranynak változatosan gazdag és objectív képzeleti világába; csodálja -Tolstoi műveinek _halhatatlan alakjait_. Nem hozok fel több gyanúsat, -csupán még egyet. Apponyi rajong a zenéért, még pedig a mennyire tudom, -a realis zenéért. Mindez tehát zavarba hozhatna engemet. Mert ha Apponyi -idealista, akkor neki Klopstockot, Jean-Jacques Rousseaut, Voltairet, -Viktor Hugot, Kölcseyt, Kisfaludy Károlyt, Vörösmartyt kellene -magasztalni; szidni, ostorozni a mostani költőket, zenészeket, festőket, -szobrászokat, csöndes lenézéssel kellene szólania Beethovenről, Wagner -Richardról, Tolstoiról és a többiekről; pedig nem teszi, sőt úgy -látszik, épen ezeket szereti legjobban. Annyi igaz, hogy finom, előkelő -érzése, gondolkozása nem szereti Zoláékat; no de ez megfér a -realismussal, sőt épen a teljes realismus idején nem tűrjük a baromi -érzékiséget, hanem a finomat, a szellemeset. - -De hát honnét veszi elő akkor Platót? Minek áll ki e nagy idealistával? -E tünemény azért rendkívül érdekes, mert nemcsak Apponyinál fordul elő, -hanem rendesen ismétlődik, hogy a legnagyobb realismus napjaiban többen -csodálják a görög bölcsészet halhatatlan idealistáját. Kérdés: hogy -magyarázhatnók meg e jelenséget? Első pillanatra érthetetlennek látszik, -de közelebbről vizsgálva, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy a realisták -Platóban főleg a mysticus elemet bámulták. Nem a nagy összefoglaló -gondolatok ragadták magukkal például a XV. század mysticusait, hanem az -isteninek főszereplése, mely a mystikusok lelki világát teljesen -betölti. Ezt különben egyes történetírók épen a XV. századra -vonatkozólag rég észrevették. Különben mind az idealista, mind a -realista könnyen rátalál az istenire. Az idealista az egészből indul ki, -a végtelen mindenség bámulatos megalkotása és berendezése előtt leborul -és lelki szemeivel az alkotó és gondviselő istent látja, imádja; a -realista pedig kicsinyke világában tömérdek titkos, rejtelmes előtt áll, -melyeket csak az ő aprózó, részletező, bonczoló szeme lát meg, melyek -azután az istenihez, a túlvilágihoz, az érzékfelettihez terelik érzését, -gondolkodását. - -Apponyi a realismus alkonyán és az idealismus hajnalán tartotta -felolvasását és így lehet, hogy lelkét nem csupán a mysticus, hanem az -idealis elem is megragadta s nem lehetetlen, hogy a mint erősebben -jelentkezik az idealismus, ő is átmegy az igazi Platóhoz; mostani -aestheticája azonban még zavaros, homályos. Nem tisztán, határozottan -eszményi, mert oly műveket dícsér, melyek valóban realisak; de igazi -realista sem, mert oly erkölcsi és szellemi tanokat hirdet, melyek -ellenkeznek az igazi realismussal. Aestheticai dolgozatának tehát nincs -különös becse, nem tisztázott semmi kérdést. És midőn új ösvényt akart -nyitni számunkra, olyan sötétségbe tévedt, melyben az én nyomaimat sem -látta meg. - - - - -XVII. AZ IDEALISMUS MEGJELENÉSE NAPJAINKBAN. - -Az egész müvelt világon sajátságos nyomott hangulat uralkodik az -irodalomban. Az írók többé-kevésbbé érzik, hogy a régi realismus lejárta -magát. Bármilyen név alatt fordul elő ez a reál irány: zolaismus, -naturalismus, verismus, legyen finom spiritualisatio vagy más nevet -adjunk neki, az már mindegy: betelt vele az olvasó lelke és érzi, hogy -nem kell neki, valami újat és jobbat kíván. A bomlott társadalom fel -akar frissíttetni; a finom analysis, a lelki állapotok, a különféle -hangulatok mesteri bonczolása, a szív szeszélyeinek, a test érzéki -gyönyöreinek virtuóz rajzolása untat és fáraszt bennünket. Szomorúan és -leverten térünk haza a színházból, hol egy léha bohóságot vagy -szomorújátékot néztünk végig; szomorú lélekkel teszszük le a legjobb -regényírók és elbeszélők műveit. Egyik sem tud kielégíteni, kibékíteni, -mulattatni. - -Mindenfelé kérdezik e tünemény okát. Számtalan választ adnak reá, de -érezzük, hogy egyik sem talál. Annyi tény, hogy kedvelt realista íróink -lassan elhallgatnak, akárhányan kidőlnek vagy elnémúlnak. Miért? Az -orosz regényírók Tolstoi lángeszében keresik annak okát, hogy nem tudnak -érvényre jutni. Ő elhomályosítja mindnyájokat. A német realistákról azt -mondják, hogy kifáradtak, a skandinávokról is azt tartják, hogy -csakhamar kimerűlnek. Az angol elbeszélőktől alig olvashatni már valami -derekabbat. Újabban az olaszokat kapták fel a művelt világon; de azt -gondolják, hogy belőlük is hiányzik az a lélekemelő, gyönyörködtető -elem, ami nélkül semmiféle irodalom se tetszik. - -Ojetti Hugó olasz hirlapíró szintén kereste e jelenség okát, azért -nyakába vette olasz hazáját és végigjárta az országot, hogy személyesen -kérdezze ki jeles íróit. A francziáknál Huret kísérlette meg ezt a -modern módot, neki könnyű volt, mert a franczia írók legnagyobbjai mind -Párisban vagy környékén laknak; Olaszország azonban több irodalmi -centrummal dicsekszik. De az olasz írók kijelentései csak oly kevéssé -elégítik ki az olvasót, mint a francziáké. Bármily szellemesek e -mondások, majdnem mind helytelen, tájékozatlan, korlátolt, vagy épen -vak. Az író nem látja, hogy körülötte minden megváltozott, vagy legalább -folyton változik. - -Mind a mellett elég mulattató az írók nézeteit olvasni. Keveset vagy -semmit sem tanulunk szavaikból; de itt-ott tájékoztatnak bennünket -érzésök és gondolkodásukról, néha pedig ferde nézeteikkel a helyes utat -juttatják eszünkbe. Mi nem ismételjük vagy kivonatoljuk e nézeteket, -hanem egyszerűen a magunk módjára keressük a jelenség okát. - -A realismus idején a részek finom elemzésébe bocsátkozik az író, a lelki -állapotokat találó ügyességgel, intensív mélységgel bonczolja; a részt, -az egyedet tanulmányozza az egész rovására. Ha egy kitünő realista írót, -mint például egy Zolát, Guy de Maupassant-t, Bourget-t, Ibsen-t, -Tolstoi-t, Hauptmann Gerhardot s másokat olvasunk, látjuk, mily mesterek -a társadalom egyes tagjainak rajzolásában, lelkök elemzésében, lelki -állapotuk bonczolásában. Ha például a huszas, harminczas évek íróit -állítjuk melléjök, ha például magyar realistáink mellé Kisfaludy -Károlyt, Vörösmarty Mihályt, Jósika Miklóst helyezzük, mindjárt -szemünkbe tűnik, hogy ez utóbbi jeleseink nem tudnak oly finoman -analyzálni, mint egy Mikszáth Kálmán, Petelei István, Herczeg Ferencz, -Bródy Sándor stb. - -Ez azonban nem magyaráz meg mindent, csak annyit tudunk belőle, hogy az -emberiség a realismus idején a részek bonczolásában gyönyörködik, -Vörösmarty korában pedig nem találta benne örömét. A gondolkodó az ízlés -e változásának okát is szeretné tudni. Azt kérdezi, miért szeretjük most -a finom elemzést és miért nem tetszik Vörösmarty előadásmódja? - -Próbáljuk meg e kérdésre is válaszolni. Válaszunk így hangzik: A -történelem mutatja, hogy az emberiség az idealismus és realismus -szabályos váltakozásával halad előre. E szabályosság oly általános, hogy -a legtávolabbi országok sincsenek alóla kivéve. Mikor kitör az -idealismus, a legszélesebb látköre van az embernek s erkölcsi, szellemi -és aesthetikai életében az egyetemesért lelkesül. Isten és világ, -emberiség és erkölcs, vallás és haza, bölcsészet, mathesis és az eszmei -tudományok érdeklik. Szervezetünk szerint az egyikért vagy másikért -különösen rajongunk; de minden iránt, a mi képviseli az egyetemest, -tisztelettel viseltetünk. - -Ez a széles látkör egész a realismus végéig folytonosan szűkül, míg -végre a realismus alkonyán egy-egy individuumra zsugorodik össze. Mikor -megjelenik az idealismus, oly törvényeket alkotunk, oly szokásokat -honosítunk meg, melyek a vallás és erkölcs támogatására szolgálnak, -érzésünk, gondolkodásunk összefoglaló, általánosító lesz, gyönyörködünk -a nagy eszmékben, egyetemes elvekben, bölcsészetünk tele van isteni és -erkölcsi elemekkel, rajongva, átszellemülve beszélünk róluk, ha -szervezetünk összefoglaló; míg ha részletező, elemző, bizonyosan rosszul -érzi magát az ember. Ha költő az illető, lassankint elhallgat és nem ír -többet. Ha művész, nehezebben tud alkotni, végre leteszi az ecsetet vagy -vésőt; ha színész, kedvét veszti, bántja a sentimentális pathos; ha -szónok, útálja a divatozni kezdő általánositást; ha bölcsész, aki idáig -csupán azt tartotta igaznak, amit külső és belső érzékeink igazolnak, -felháborodással fordúl el a divatos rendszerező philosophiától s -elnémúl; ha történetíró, aki szépen tudott elbeszélni és aprózni, -gyűlölettel olvassa az új eszmei kapcsolatokat hajhászó történetírást; -ha zenész, aki a nemzeti, a realis zene mestere volt, boszankodva -hallgatja az új Rossinikat, az expansív zene művelőit; ha államférfiu -volt, kelletlenűl olvassa a morál, a tisztesség, a becsület örökös -emlegetését, az erkölcs és politika egységét; ha jogász, ha jeles tudós, -kiváló ügyvéd volt, aki mesterileg értett a commentárokhoz, gyűlölettel -hallja az erkölcsi elvek, a jogbölcsészet szüntelen pengetését. És így -tovább. Mert a társadalom minden osztálya megérzi az eszme változását. -Fejedelem és alattvaló, úr és szolga, kereskedő és földmívelő, tanár és -tanitvány, férfi és nő, szülők és gyermekek stb. Mindnyájokon mutatkozik -az uralkodó eszme módosulása. - -Hogy is tudna például egy realista költő írni, mikor látja, hogy -mennyire átváltozott a közönség ízlése. Mert mit csinált a realista -költő? Finoman részletezett és aprózott; de hogyan? Ugy, hogy az -egyetemes képviselőit, a törvényt, a felsőséget, a becsületet, a -tisztességet, a morált, a vallást, az önérzetet, szóval minden eszmeit, -minden elvet és tekintélyt kihumorizált vagy egyenesen kigúnyolt, vagy -pedig mint az individuum, az osztály, a rész romlásának okait mutatta -be. Irataiban a szegény ember bajának az egyetemes képviselője az oka. -Vegyünk kezünkbe bármely realista színművet vagy regényt, többé-kevésbbé -megtaláljuk benne ezt az eljárást. Tolstoi, Ibsen, Zola, Bourget, -Maupassant stb. mind ilyenek. Az individuumnak adnak igazat az egyetemes -ellenében. Katona József _Bánk bán_-jában a magyar becsület, tisztesség, -szegénység, nyomor áll szemben a központ, az egyetemes, a királyi udvar, -a királyné, Ottó herczeg stb. pazarlásával, ledérségével, léhaságával. - -Mikor Bánk a királyi udvar érdekében csitítja a lázadókat, becsteleníti -meg nejét a királyi herczeg. Szóval az egyetemes képviselői okozzák az -individuum nyomorát, baját, szerencsétlenségét. Az apai tekintély, a -társadalmi szokások, a vagyon és hatalom emberei idézik elő az egyén -szerencsétlen állapotát. - -És most, ha kitör az idealismus, épen ellenkező irány lesz uralkodó az -irodalomban. Az egyetemes képviselőiről nagy tisztelettel kell szólani. -A nagy eszmék iránt rajong az olvasó. Ezekkel szemben az egyén a kópé, -az egyén önzése, érzékisége, kapzsisága, fegyelmetlensége a bajok -forrása. A költő tehát épen ellenkezőjét műveli annak, a mit realista -elődei műveltek. Irályának is tetemesen módosulnia kell. Az egyszerű, -könnyed, népies, sokszor kevésbbé nemes és épen nem választékos irály -nem illik az egyetemeshez. A realista keresi a népies, sokszor triviális -szókat és alakokat, képeket és hasonlatokat, háj- és bundaszagú -kifejezéseket, igénytelen népies szólamokat, velök jellemez és fest: az -idealistának azonban sértik nemes és választékos érzését, gondolkodását. - -Az idealismus e legszélesebb látköre azonban nem szokott sokáig tartani. -Az emberi haladásnak most végződő hulláma 1816 körül kezdődött: akkor -írták nálunk Gombos, Bólyai, Kisfaludy Károly idealis tragédiáikat, -melyek minden lapjokon az egyetemest, a vallást, az erkölcsöt, az -erényt, a becsületet, az adott szó szentségét, az önfeláldozást, a -hazát, a nemzetet rajongva dicsőitik. De már a huszas évek végével maga -Kisfaludy Károly csúfolja ki tragédiáit. 1830 körül szűkült az -idealismus látköre. Az egyetemes némely törvényét eltörleni, -képviselőjét megrendszabályozni kívánták s az individuumnak, az emberi -észnek több jogot és szabadságot követeltek. Comte Ágost 1830 körül már -megalkotja bölcsészetét, a positívismust, mely ignorálja az -érzékfölöttit, Jouffroy, Saisset és mások hirdetik a skepticismust; -Balsac, Stendhal megkezdik a realismus elemeit. - -Sand George 1832-ben a tiszta szerelem jogát hangoztatta a törvények -ellenében. Az ötvenes, hatvanas években a nevesebb drámaírók mint pl. -Dumas, Sardou stb. egy-egy kérdést vetettek föl, melyek az egyetemesnek -egyik-másik támaszát akarták ledönteni vagy nevetségessé tenni; míg -napjainkban egy Ibsen már minden törvényt, az erkölcs minden támaszát le -akarja rombolni, vagyis az uralkodó realismus eszmeköre az egyed -egyetlen pontjára zsugorodott össze. A haladás egy-egy hullámának -irodalomtörténete nem egyéb, mint az idealismus látkörének lassú és -fokozatos összezsugorodása. Ugy, hogy egy irodalmat jól ismerve, bátran -megmondhatjuk, hogy mily látköre lehet ugyanakkor a többi irodalmaknak, -legfölebb a faj számlájára kell egy-két fokot levonnunk, vagy -hozzáadnunk, például a latin faj jóval összefoglalóbb lévén a germán és -szláv fajoknál, a franczia nem tud annyira mystikus lenni a realismus -idején, mint a germán, különösen az angol, hanem jobbára léha és érzéki -materialista lesz. Az angol, skandináv, német és szláv irodalmakban -tehát nagy szerepet fog játszani a realismus napjaiban a mysticismus; -míg az olasz, spanyol, román és franczia irodalomban az érzékiség rajza -tölti be helyét. E tekintetben némelyek, mint például Zola, Guy de -Maupassant, a végletekig jutottak. - -Annak a magyarázata tehát, hogy miért kell napjainkban megfordúlni, -átalakúlni az irodalmi ízlésnek, abban keresendő, hogy eljutottunk a -realismus végére, a legléhább individualismusig, tovább már nem -mehetünk, a a szülői tekintély, a család, a tarsadalom felbomlása nélkül -és hogy egész erkölcsi, politikai, szellemi és aesthetikai életünknek az -egyetemes felé kell fordulnia, az érzékitől, a léhától, a köznapitól, a -népiestől, a kézzelfoghatótól az eszmeihez, az istenihez; a lágy, -nyájas, kedves, irgalmas szívtől az önérzetes, büszke, férfias -jellemhez, a családban az emancipált asszonytól az atya, a családfő -tekintélyéhez, a testi neveléstől a szellem neveléséhez. A mely író -könnyen átmehet ez átalakuláson, az tovább is fog írni; de az idősebbek -és a kifejezőbb jellemek nem tudnak módosúlni és némaságra lesznek -kárhoztatva. Akárhányan jutnak abba a sötét, méla kedélyhangulatba, -melyben 1820 körül a szegény Katona József leledzett, mikor az ébredező -realismus nyomása alatt itt hagyta Pestet irodalmi és színészi életével, -a nemzeti dicsőséget magasztaló művészeivel, a hazapuffogatásokra -tomboló ifjúságával együtt; Kecskeméten, szülőföldén a hivatalos -teendőkbe és a jó bor mámorába fullasztá elkeseredését, mely nagyon -korán, már 1830-ban sírba döntötte a legjobb magyar realis tragédia -íróját. - - - - -XVIII. BLAHA LUJZA. - -Úton-útfélen panaszkodnak az írók és művészek, hogy nem tudnak -teremteni, nincs módjukban alkotni, hogy üres mélaságra, néma -semmittevésre vannak kárhoztatva. E hangulat nyomása alatt Huret -franczia és Ojetti olasz írók körüljárták az irodalom legjelesbjeit s -megkérdezték véleményöket, kihallgatták nézetöket s könyvek alakjában -tették közzé. - -E jelenség, hogy némely művész és író leteszi a tollat, eldobja az -ecsetet s nem nyúl hozzá vésőjéhez, oly gyakori, hogy nem is érdemes -róla szólani. Idáig e tünemény okát a művész egyéni, családi és -társadalmi viszonyaiban keresték; azt mondták, hogy elbetegesedett, a -sok munka megtámadta testi-lelki szervezetét, összetörték ellenségei, -meghaltak vagy elfordultak tőle jóbarátjai és pártfogói, nejének vagy -gyermekeinek elhunyta, esetleg hűtlensége vágy hálátlansága feldúlta -családi boldogságát. Mondottak ilyest is, hogy a hatalom üldözni -kezdette, elnyomta a költő irányát, a társadalom megúnta a művész, az -író modorát, előadási módját. És így tovább. Csak az igazi okot nem -tudták földeríteni. - -A művészek és költők elhallgatása, némaságra kárhoztatása azonban most -oly tömeges, hogy lehetetlen észre nem venni a figyelmesebb vizsgálónak. -A _Revue des deux Mondes_ 1895. szept. 15-iki száma és számos külföldi -lap és folyóirat érinti ezt a kérdést. Sokan hallgattak el az ötvenes, -hatvanas években is; de mily csekély ezek száma a mostaniakéhoz képest! -Az erkölcsi törvény ismerete könnyen megmagyarázza e jelenséget. - -Az ember érzése és gondolkodása részint összefogaló, részint elemző -irányú. A gondolkodás maga nem egyéb, mint vagy összefoglalás vagy -elemzés. Mikor gondolkodunk vagy összekötjük, vagy elválasztjuk a -fogalmakat. Az úgynevezett idealisták túlnyomóan összefoglalnak, a -realisták pedig elválasztanak, vagyis részleteznek, apróznak, az eltérő -sajátságokat látják meg a dolgokban. Az idealisták szeme előtt mindig az -egyetemes, az universalis áll, a realisták az egyedet, az individuumot -tekintik. - -Erre az idealis vagy realis szervezetre hat az uralkodó eszme, mely a -legszélesebb látkörü idealismusból lassankint a legszűkebb individuumra -szorul össze. E fokozatos törpűlése az eszmének tartott már ötszáz -esztendeig is. Mint a középkorban 975-től 1490-ig; a két utolsó azonban -oly rövid, hogy akárhány ember végig éli. Például az előbbi korszak -circa 1710 kezdődik és 1820 előtt végződik. A mostani pedig innét kezdve -napjainkban érte el teljes alkonyát. Tehát nem volt hosszabb, mint 75–80 -esztendő. Ez idő alatt minden egyes ember szervezetének simulnia kellett -az uralkodó eszme fokozatos változásához. Az emberek nagyrésze meg tudja -ezt tenni, vagy legalább nincs kiáltó ellentétben az eszmével. A kik -szépen símulnak, testileg, lelkileg egészségesek, olyanok mint a díszes -növény, melynek van napja és melege, vize és termékeny talaja. De a -kinek eszményi vagy realis szervezete túlnyomó, a ki merev idealista -vagy kemény realista: az ilyen nem tud simulni, sorsa a testi-lelki -bomlás, meghasonlás, pusztulás, halál. Ugy látszik, hogy rendesen az -illetőnek leggyöngébb testi vagy lelki szerve kezd sinyleni s röviden -vagy hosszasabban elbánik vele a betegség. E bomlás, pusztulás -napjainkban gyakoribb lesz, mint máskor, mert a legszükebb realismusból -néhány kurta év alatt a legszélesebb látkörű idealismusba kell -átmennünk. - -De minek e hosszú fejtegetés, ha Blahánéról és a Népszinházról akarunk -szólani? Nem; mi nem szándékozunk Blaháné bájos művészetének -rajzolásával mulattatni a t. közönséget. Harmincz év óta gyönyörködünk -kedves játékában; idáig senki nem tudta úgy elénkbe teremteni a magyar -nép realis asszonyait és leányait mint ő. A magyar leány legfinomabb -sajátságait meg tudta látni és újra teremtette tapsoló közönségének. -Játéka és éneke magával ragadta, elbájolta a nézők seregét. Alig -látszott meg rajta, hogy halad az idő. Igazi aranykora a hetvenes évekre -esik. Ez idő érzését, gondolkodását gyönyörűen tolmácsolta magyar -asszonyaival. A nyolczvanas években hanyatlott a népszinmű. Költőinknek -nem sikerült egy jobb színművet alkotni. Pedig azt hinné a gondolkodó, -hogy éppen a realismus napjaiban, az individualismus idején, mikor a -szegény ember, a nép és munkások felé fordul a részvét, az irgalom és -érdeklődés, hogy akkor lehet legszebben, legvonzóbban rajzolni a népet, -legkönnyebb teremteni egy népszinművet. - -De hagyjuk el e kérdés bővebb magyarázatát, miért volt nehéz a -nyolczvanas években jó népszinművet teremteni; most csupán a népszinmű -keletkezését, fejlődését és pusztulását kell elmesélnünk. - -Mikor az idealismus kitör, elfordulunk a népiestől, a magyarostól; nem -gyönyörködünk a kedves, népies szokásokban, melyeket meg akarunk -nemesíteni. Kisfaludy Károly azt írja Vörösmartynak, hogy _A juhász és -bojtár_ költeményében graecizáljon egy kissé, mert különben nem olvassák -a magyar kisasszonyok, nekik nagyon parasztos a juhász és bojtár fogalma -is. - -Ez történt 1823-ban. Mikor egy kissé szűkül az idealismus látköre, mikor -egy kissé érdeklődni kezdünk a real iránt, mikor népdalokat is -próbálgatnak írni a költők, úgy 1830 felé, lehetséges egy kissé, bár még -nagy szerényen bemutatni a népet és szokásait, különösen erényeit, -eszményibb vonásait. A harmincas években már élvezettel látjuk és -hallgatjuk egy-egy magyaros szólam, népies kifejezés, szokás -feltüntetését és megjelenik a népszinmű, de még tele van idealis -elemekkel, az egyetemes tiszteletével. Ilyenkor az individuumban van a -hiba és ha véletlenül az illető, mint az egyetemes képviselője szerepel, -nem az általános a hibás, csak a képviselője. A negyvenes években már -kezdünk igazán gyönyörködni a nemzeties, a népies, a magyarosban; -Petőfi, Burns, Heine, Goethe, és mások az idealreal első felében -gyönyörűen tudják a népiest az eszményivel egyeztetni, megvan bennök a -magyaros melege, bensősége, közvetlensége és az eszményi lendülete. Ez -utóbbi fokozatosan enyészik az ötvenes, hatvanas, hetvenes években, míg -a realis elem, a jellemzetesség, a melegség, bensőség szemlátomást -gyarapszik. 1870 után még Tóth Endre népszinműveiben van egy kis -eszményi elem; a nyolcvanas években már egészen eltűnik. Bármennyire -óvakodik a költő, mind jobban fel kell tüntetnie az érzékit, az anyagit, -a léhát; az egyetemes képviselőit kell hitványaknak, becsteleneknek -bemutatnia, ezek a szegény ember bajának szülőokai, a szerencsétlenségek -létrehozói, az egyed, az individuum az egyetemesnek az áldozata. Ha -ilyen és jól van megalkotva, tetszik a darab, szívesen olvassák vagy -nézik, különben elbukik. A németeknek van ilyen népszinművök, -többé-kevésbbé beválik Hauptmann Gerhardtól: _A takácsok_. - -Ez a népszinmű vázlatos története a haladás minden egyes hullámában. Ma -itt állunk az idealismus hajnalán. Közöttünk akárhányan már az -egyetemesből indulnak ki. A nagy metaphysikai és erkölcstani kérdések -érdeklik. Mindenfelé a morált és vallást, a tisztességet és becsületet -hangoztatják; megvetik, lenézik a népiest, a magyarost. Tiz év előtt -csoda volt egy moralizáló czikket olvasni valamely újságban, legfölebb -egy bomladozó idealista agyából kerülhetett ki ilyesmi, vagy a kivel -nagy jogtalanság történt; ma nem vehetünk kezünkbe lapot és folyóiratot -anélkül, hogy moralizáló cikkre, tanulmányra ne akadnánk. Számtalan más -jel is mutatja, hogy pár rövid esztendő alatt benne úszunk az idealismus -árjában. - -Az uralkodó eszme változását sinyli meg a mi aranyos Blahánénk. Hiába -tüntetünk, bár jól esik neki a közönség hódolata, tisztelőinek, kitörő -tapsa: nem lehet visszaszorítanunk az idők árját. Nem mentheti meg őt a -népszinház, nem sokáig tarthatja vissza a szinház igazgatója sem: az -emberiség az eszményiért kezd rajongani s e rajongást nemcsak a -szinházak műsora és művészei, hanem az igazgatók pénztára is meg fogja -érezni. Mert a realismus az élvezet, a gyönyör, a szórakozás kora is. -1870 óta az egész művelt világon roppantul elszaporodtak a mulató helyek -és száz meg száz fajtájok. A szinházak, hangversenyek és orfeumok igazi -látogatottsága csak innen kezdődik. Most mindez változik, a néző -közönség száma fogy; az idealismussal járó szegénység, takarékosság és -tisztább, nemesebb gondolkodás ritkábban veszi vagy veheti igénybe a -szinház látogatását. Sőt a szinészek társadalmi megbecsülése is -hanyatlik, apad. A realismus idején minden tehetséges és szép leány -színésznő szeretett volna lenni. A nagyvárosokban egymást éri a -színész-iskola. Az idealismus napjaiban szemérmesebb, tisztább az ember, -kivált a nő s a társas életben nem szívesen találkozik azokkal, a kiknek -épen a szerelem bemutatása, e rejtett érzelem nyilvános tárgyalása napi -kötelességök. Az ének- és zenéért való rajongás is tetemesen apad. 1810 -körül őrülten bomlottak a zene után, az egész művelt világ, de különösen -Bécs rajongott érette. 1820 után mindenütt alább hagytak vele. 1860 óta -a realismus gyarapodásával ismét lelkesednek az ének- és zenéért. A -lelkesedés és a zene szüksége napjainkig növekedett. A ki csak tehette, -éneket és zenét tanult s ha maga nem művelte, igaz gyönyörrel hallgatta. -Néhány esztendő mulva csak mesélni fogunk az ének és zene bűbájos -mámoráról; az orfeumok, café chantantok közül is többen bezárják -boltjaikat vagy ritkítják előadásaikat; fiaink és leányaink sem tanulják -annyi odaadással a zenét és éneket. - -Ime, ez az erkölcsi élet törvénye a szinházak, színészek, énekesek és -zenészekre nézve. A ki e törvények alapján figyeli meg a művészek -sorsát, megérti nemcsak Blaháné, hanem mindannyiok jó vagy rossz dolgát. - - - - -XIX. A HIT ALAPJAI.[2] - - -_I. Bevezetés._ - -A realismus kora az emberiség életének legbájosabb, leggyönyörűbb -időszaka. Dolgozunk ugyan, egész lélekkel a munkának élünk; de főleg -azért, hogy pénzt szerezzünk, jólétet teremthessünk magunknak és -családunknak. Csupa gyönyörűség az élet. A tudós szorgalmasan gyűjt s -boldog tudományos kincseinek láttára, az iparos és a művész gyönyörű -alkotásokkal lepi meg vevőit, az ifjúság, kivált a nő élvez és -szórakozik, az egyik mulatságot a másik után rendezi. Léhaság és -irgalom, nyájasság és részvét tölti el bensőnket. Jók, emberszeretők -vagyunk, csupa érzés, csupa szív az ember: az egyik lágy és szelid, -mysticus, a másik kenetes pietista, a harmadik léha, jóízű, jó kedélyű -realista. Ilyen volt az emberiseg Pericles korában a Kr. e. V. -században, a III. század végén a II. első felében, a Kr. u. II., VI., -X., XV. században, 1700, 1810 körül és a most letünt húsz esztendő -alatt. Ki tudná elmesélni, leírni és elszámlálni a roppant gazdagságot, -a tömérdek találmányt, a sok egészségügyi intézkedést, a roppant sok -palotát, fényes középületet, hatalmas muzeumokat, szín- és operaházakat, -kitűnően berendezett iskolákat, a millió kéjt és gyönyört, miket e húsz -évnek köszönhetünk?! Vaskos kötetek szólanak egy ország, nem, egy város -alkotásairól és csak több ezer kötet rajzolhatná a művelt világ gyönyörű -alkotásait. - -És e látszatos boldogság mellett soha sem becsűljük oly kevésre az -életet, mint a realismus napjaiban. Az öngyilkosok száma mutatja, mily -sokan vetik meg, az őrülteké elárúlja a magukkal és a világgal -meghasonlottak sokaságát. Mert mikor a realismus alkonyán léha egyedekre -bomlik szét a társadalom, az individuum elveszti minden erejét, nem -tudja tűrni az élet bajait és kellemetlenségeit, bensejéből kivesz -minden erkölcsi erő, hitvány, haszontalan teremtés lesz, a kinek fogalma -sincs az ugynevezett moralról. - -Mikor ébredezik az idealismus, hamvaiból feltámad az erkölcsi érzés -vagyis magunk viseletét a köz, az egyetemes, a világ és emberiség, a -haza és nemzet szempontjai szerint kivánjuk szabályozni. Ez az erkölcsi -érzés egyszerre lép föl a vallás iránti tisztelettel. Az idealis eszme -ugyanis a legmagasabb, az isteni vagyis a vallás felé hajtja az -embereket. Ebből magyarázhatni meg, hogy a XV. század utolsó tizedében -Savonarola, egy rajongó szerzetes lesz a köztársaság feje, hogy 1710 -táján a legnagyobb romlottság idején az emberiség nemesebb fele rajong a -vallásos eszmékért, hogy Lamennais munkája 1817-ben európai tekintélyre -tett szert, hogy Brunetière czikke világraszóló vihart gerjesztett, hogy -Balfournak, az angol ellenzék egyik vezérének, most a kincstár -ministerének, könyve: _The Foundations of belief: being Notes -introductory to the Study of Theology_ félév óta az angol folyóiratok -vitatásának tárgya. Egyháziak és világiak, bölcsészek és gondolkodók, -tudósok és búvárok, mint Huxley és Wallace ellene és mellette -nyilatkoztak. Többnyire elismerik, hogy több csodálatos sajátság -külömbözteti meg ez új munkát: világos és finom, fényes és ékesszóló, -mindig komoly, bár néha a humor gúnyos árja ömlik el rajta, írálya -delicat és mégis ruganyos, kitűnően illik a szerző gondolatmenetéhez.[3] -Stead egy másik folyóiratban[4] írja, hogy Balfour egykor előkelő -szerepet fog játszani Anglia történetében, nem kisebbet, mint Gladstone. -Egyedül ő termett rá. Az általa fölkeltett ellenszenv és elfogultság -azóta lecsillapúlt, politikai ellenfelei maguk is elismerik benne az -alsóháznak sir Róbert Peel óta legügyesebb vezérszónokát. Válaszának -nyiltsága, egyenessége, hajlékonysága és bánásmódjának egyenletes -humora, jámborsága és önzetlensége oly nagybecsű erényei, annyira -kiérdemlik ellenfeleinek tiszteletét, a mennyire övéinek ragaszkodását. -„A parlamenti viták élét a régi hűbéresek lovagias lelkületével veszi -el“. Dícséri ragyogó szónoklatát, kiemeli, hogy kitűnő essay-író, -bámúlja irályának fényét, gondolatainak merészségét, nemes és bölcs -derűltségét, maró gúnyját, ügyességét a példák megválasztásában. - -De hát azt kérdezi a t. olvasó, mi az oka, hogy Angliában már több év -óta annyi erővel mutatkozik az az idealismus, hogy egész iskolájok van a -metaphysicusoknak, míg Európában még mindig gyönge lábon áll az absolut -uralma. Azt hiszem, hogy az angol faj erős és mély realismusa szolgál -magyarázattal. Az angol az összes európai fajok között a legrealisabb, -ezért kiválóan mysticus és individualista. Az idealismus első -fuvallatának érintésére a sok mysticus között akadnak olyanok, akik -eszményi gondolkodásba csapnak át, míg a román fajok és a magyar is -erősen materialisták, naturalisták. De hogy az egész világon jelentkezik -az idealismus, mutatják a mindenütt fellépő keresztyén socialisták, -néppártok, antisemiták stb., melyeknek különben alig lehetne -magyarázatát adni. Mindezek tüntetően ragaszkodnak a valláshoz. -Nemsokára kitűnő tudósok állanak melléjök s azt teszik, amit Angliában -Huxley tett, hogy elfordult Spencer realista bölcsészetétől, vagy -Romanes, aki halála előtt megtagadta régi hitét a szabad akarat -képtelenségében, a gondviselés lehetetlenségében és a religióról új -gondolatokkal lépett a sírba. - -Romanes beismerte, hogy a tudomány nem juthat el az objectiv realitasig, -hogy a hitnek kell pótolnia a tudomány hiányait. Ajánlja a keresztyén -hitet, az evangeliom vallását, melynek isteni eredetét mind fejlődésének -története, mind erkölcsi szabályainak fensége bizonyítja.[5] - -Szóval egy új időszak hajnalán vagyunk. 10–15 évvel ezelőtt az efféle -művek alig keltettek figyelmet. Azt mondották rájok, hogy valamely -gyarló vagy bomlott elme szüleményei. Ma kiáltó hangok, melyeket -mindenki meghall. Leibnitz jut eszembe, aki nagy ritkán a XVII. század -alatt is írt eszményi irányú bölcsészeti dolgozatokat, alkalmi -leveleket, szerény vázlatokat; de kevesen hallgattak reá, ő is jobbadán -politikával, történelemmel, vallásunióval foglalkozott. De már 1710-ben, -mikor _Theodiceája_ megjelent, volt egy kevés visszhangja, 1714-ben írta -_Monadologiáját_ Savoyai Jenő herczeg kérdésére, tehát már akadt egy-két -hallgatója, hisz ébredezett az erkölcsi és vallási érzés, míg a XVIII. -század jónevü bölcsészei egész Kantig többnyire Leibnitz hívei voltak. -Igaz, hogy a század közepén már fölléptek a materiálisták, mint -Lamettrie, Helvetius, Holbach, híveik azonban csak később a realismus -gyarapodásával szaporodtak meg. Mert hiába ír az egyes bölcsész, ha kora -nem felel még szervezetének. Hegel idealista constructiója nem -érvényesülhet századunk két első tizedében, mert az emberiség nem -fogékony iránta; hanem annál jobban csodálják a huszas, harminczas -években. Comte Ágost realis gondolkodásának nincs sikere a harminczas, -negyvenes években, a kor idealis felfogása nem értheti meg az eszmétlen -positivismust, maga is az őrültek házába kerűl; de már az ötvenes -években előkelő hívekre tesz szert, akik csodálják szelleme nagyságát. -Ma persze sokan megvetéssel szólanak róla. Spencer Herbert három évtized -óta a művelt világ egyik oraculuma volt, műveit lefordították, -gondalatait mindenfelé hirdették; de néhány év óta szaporodnak a -becsmérlő nyilatkozatok s ha még sokáig él, meg kell érnie, hogy -jobbadán gúny és megvetés kíséretében hallja emlegetni nevét. Oly rövid -ugyanis a haladás egy-egy hulláma, hogy a nyolczvan éves ember ifjúsága -még az eszményiség korába esik s vén napjaira a legléhább realismust -kell látnia és bámulnia. - - -_II. A naturalismus és az erkölcs._ - -Ezeket előrebocsátva, tekintsük Balfour könyvét, mely négy részre -oszlik. Az eleje bíráló, czáfoló, a hátulsó része pedig építő, szervező. -Mindkét rész nagyon érdekes, de könnyen megérthetni, hogy az eleje -tetszik legjobban, mert az uralkodó realismus elégtelenségét és -tehetetlenségét mutatja be. Balfour a mai realismus minden faját, az -empirismust, sensualismust, determinismust, positivismust, -agnosticismust stb. a naturalismus közös neve alá fogja és szellemesen -ostorozza. Könyve nem apologia, nem vallásos védirat a szó szoros -értelmében, nem is theologia; meg van győződve, hogy nem a tisztán -vallásos viták nyerték vagy vesztették el a religio ügyét. Itéleteit -pedig világnézetéből by our general mode of looking at the Universe -alakítja, nincs is az igazi bölcsészek számára írva az ő munkája, hanem -a művelt olvasók nagy tömegének. - -Az első fejezet a naturalismus és az erkölcs viszonyával foglalkozik. -Balfour természetesen nagy tisztelője a moralnak s látja, hogy minden -rendszer tisztelettel emlegeti az erkölcsöket. Különösen két legkevésbbé -kétes tételt állít fel, először, hogy minden erkölcsi codexnek -tiszteletet kell ébresztenie; másodszor a codex e tiszteletkeltése nem -lehet független az ő származásától. Már pedig a naturalismus nem becsüli -többre az erkölcsi érzést, mint a többi érzelmet, nincs is oka miért -helyezni a moralitást az étvágy, az észt a gyönyör fölé. Igaz ugyan, -hogy a naturalismus számos híve őszintén hódol az _erkölcsi törvény -felségének_, de lelkökben ellenmond a nemes érzelem a naturalista -credónak. Balfour szépen bizonyítgatja a naturalismus erkölcstani -gyarlóságát, mit sokan igaznak, helyesnek fognak elismerni az idealismus -hajnalán; az emberi ész még sem fogja megérthetni az erkölcsi -tüneményeket; hacsak magáévá nem teszi azt a nézetet, hogy mindnyájan az -eszme befolyása alatt állunk, melynek kettős faja van, az idealis és -realis, éppen úgy, mint a villanyosságnak: az igenleges és nemleges. Az -eszme e két iránya hat szervezetünkre és vagy engedelmeskedünk neki, s -akkor boldogok, elégedettek vagyunk, jól érezzük magunkat, vagy pedig -nem tudunk símulni hozzá, és szerencsétlenek, meghasonlottak leszünk. Az -eszményi áram hatása alatt szeretjük az egyetemest, az általánost, a -fenségest, a nemest; lelkesedünk, rajongunk a magasztosért, dicsőért, -imádjuk az istenit, szivvel-lélekkel csüggünk az emberiség, a haza, a -nemzet sorsán; az idealrealismus alatt, a két áram harcza idején összébb -szorul lelkesedésünk tárgya, kisebb kört ölelünk fel, míg a realismus -napjaiban csak a törzs, a faj, a felekezet, a község és bennök saját -egyéniségünk vonzalmunk, szeretetünk tárgya. - -Balfour okoskodása, a naturalismus elleni harcza tehát az eszme hatása -alatt történik. Összefoglaló érzése, gondolkodása találkozik, megegyez -az ébredező idealismussal, s mivel az emberiség is e hatás alatt áll, az -angol szónok és államférfiú ügyes vitatását kitűnőnek, szépnek találják. - -Az idealista követeli, hogy az erkölcsi törvény forrása fensőbb, -lehetőleg isteni legyen, hogy az erkölcsi codex iránt tisztelettel -viseltessünk; már pedig a naturalismus, mely fejlődésből, öröklésből -származtatja az erkölcsi törvényt, nem szerezheti meg neki az isteni -sanctiót, az égi eredetet. Magyarázatunk szerint azonban nem hiányzik ez -a mennyei származás, mert az eszme az erkölcsi törvény egyik forrása. -Továbbá világos fogalmunk lesz a moralról, mit idáig egyetlen bölcselő -elme sem nyújtott. Mert akár az idealis, akár a realis irányú bölcselők -magyarázatát vallottuk magunkénak, éreznünk kellett, hogy számtalan -kérdésre nem tudnak megfelelni. - -A szabad akarat és a determinismus kérdése is meg van oldva fölfedezésem -után. Az ember önálló, egységes, öntudatos szervezet, mindegyikünknek -meg van a maga énje, saját szelleme, a ki szabadnak érzi magát, csakhogy -tevékenységében az elégséges ok törvényének van alávetve. Az ember -mindig okszerűen cselekszik s ez okok az uralkodó eszme befolyása alatt -állanak. Csak úgy lehetek boldog és elégedett, ha szervezetem tud -símulni az irányadó eszméhez és tönkre kell mennem, meghasonlanom, -embergyűlölővé lennem, ha idealista szervezetem van a realismus idején -vagy ellenkezőleg. Természetesen minden idealista hajlandó a szabad -akarat bizonyítására, hisz az idealismus napjaiban a bölcsészeti -világnézet az uralkodó, melylyel azt hiszszük, hogy a világot és -magunkat megnemesíthetjük, átalakíthatjuk. Az idealista elmondja -Balfourral, hogy minden egyén azon kikerülhetlen benyomás alatt áll, -hogy két dolog közül szabadon követheti az egyiket vagy a másikat, hogy -az egészen tőle _magától_ függ, hogy ez a _maga_ független az ő -jellemétől, vágyaitól, környezetétől és előzőitől… Az öntudat nélküli -állatnak nincs szüksége a szabadság érzetére. De mihelyt ki van fejlődve -az öntudat, mihelyt eszmélni, bármilyen kezdetlegesen és nyersen magáról -és a világról elmélkedni kezd az ember, kitör az ő akarása, elhatározása -és a felelősség érzete“. Bizonyos mértékben meg van bennem ez a -szabadság, a szabad akarat, mert elhatározásom az én szervezetemnek, -tehát egyéniségemnek az eszme hatása alatti működése. Az eszme pedig oly -finoman, annyira észrevétlenül hat meg bennünket, hogy ha nem látnók -világos tüneteit az egész világ történetében, bátran és könnyen -tagadhatnók. E hatás azonban igazat ad a determinismusnak is, melyet a -realismus finom elemzése vesz észre. - -Balfournak és sok más bölcselő elméknek nincs kellő fogalmuk az -erkölcsről, különben nem igen szólanának a naturalista credónak és jobb -gondolkodású híveinek, követőinek bensejében uralkodó ellenmondásról. Ők -persze logikai következetlenségnek szokták betudni azt, hogy a -naturalisták között is sok jó ember van. Ha teljes összhang -követeltetnék tőlünk, gyakorlatunk és gondolkodásunk között, rég -kiküszöbölték volna a bölcsészeket. Ősrégi keletű ennek az -ellenmondásnak emlegetése. Kivált a keresztyén egyházban nagyon -szerettek vele felhozakodni az eretnekek ellen. A XVI. század vége felé, -mikor mindenütt erősödött a nemzeti visszahatás, ha a protestansok védői -azzal állottak elő, hogy még sem lehet annyira erkölcstelen az újítók -tana, hisz a nép és papjai elég erkölcsösek, a támadók az emberi -természet szerencsés következetlenségét hozták fel magyarázatul. Nagyon -lehet, hogy némely naturalista oly önző elméletet vallott, mely nem -felelt meg az emberi természetnek; de kevesen voltak ilyenek. Az -erkölcstan mesterei mindig az uralkodó eszme szerint módosítják -tanaikat. Az idealisták rendesen fensőbb, isteni forrásra viszik vissza, -az idealrealista Kant szintén magasabb forrást keres és úgy állítja fel -categoricus imperativusát, a realisták pedig az emberi boldogságból -vezetik le. Az idealisták az emberin kívüli okban, a realisták magában -az emberben találják meg az erkölcsi élet magyarázatát. - -De nem csupán az erkölcsiségnek alapul szolgált érzelmek és az -eredetöket magyarázó naturalista tan között forog fenn az ellenmondás; -az erkölcsi czélnak sem felel meg a naturalista felfogás. Mert bármilyen -iskolához tartoznak is az efajta moralisták, nekik az ember csak egy -jelentéktelen lény, nyomorult teremtés egész földjével együtt, melynek -szintén nincs más sorsa mint a pusztulás, az enyészet. - -Nagyon természetes, hogy most, az idealismus hajnalán igen sokan -szükségét kezdik érezni az erkölcsiség fensőbb, magasztosabb alapjának. -Az evolutio, a naturalismus moralja nem léphet föl ilyen magasabb, -tiszteletreméltóbb alappal. Ha például a keresztyénséget tekintjük, mily -egészen más erkölcsi tannal léphet föl, mikor az isteni szeretet -boldogító doctrinájával áll elő, mikor természetfölötti hivatást -tulajdonít az embernek. - -De hát miért jelentkezik most az egész világon ez a lenézése a -naturalismus erkölcsi felfogásának, miért fordulnak el tőle oly világi -férfiak is mint Balfour, a ki mint államférfiú a nagy világban él? Mert -megérkezett az idealismus, mely mindent eszmei, az egyetemes -szemponjából ítél meg, s ha lelkében van egy kis mysticus elem, a művelt -világon a keresztyénség eszményképe bontakozik ki előtte az elenyésző -realismus ködéből s egész lelkével gyűlöli a realismus bölcsészeti -iskoláinak egyoldalú szegényes erkölcsi tanait. - - -_III. A naturalismus és az aesthetica._ - -Érdekes Balfour könyvének második fejezete: _A naturalismus és az -aesthetica_. Ebben kikerüli a nagy kérdések, minő a szép és a hasznos, a -real és az ideal fölötti viták megoldását, száraznak, terméketlennek -tartja velök foglalkozni. Előtte tisztán csak azon kérdések lebegnek: -melyek a történeti, lélektani és élettani okai az aestheticai -érzelmeknek, és van-e valami állandó és határozott elem, változatlan -realitas a szépségben? A szerző a zenét veszi elő és azt kérdezi: mi az -oka a zenében való gyönyörűségünknek? Amúgy hevenyében a nemi selectiot -említették, a mi azért sem lehet, mert mint minden más kiválasztás, -javíthatja a létező anyagot, képességet; de nem teremthet újat. -Szellemes példákkal világosítja fel nézetét és habár megengedi, hogy a -nemi kiválasztás sok állati zajt megmagyaráz, de kevés világot vet a -zenei érzés eredetére és kifejlődésére. Balfour szerint a többi -magyarázat sem szerencsésebb. Spencer például módosítja Rousseau -elméletét s azt mondja, hogy az erős indulatokat természetesen az izmok -erőfeszítései kísérik, többi közt az arcz, a has, a hangszálak izmainak -összehúzódása és kiterjedése. Az innét eredő zajok kezdetleges -összecsengése szülte a cadentiás nyelvet és azután a zenét. Balfour nem -érti, hogy származhatott őseink bum-bum-jának szeretetéből a mi -gyönyörűségünk a _IX. Symphoniában_. Kellett bennünk lenni az izlésnek, -mely effélékben gyönyörködjék. „Az emberiség kétségtelenűl minduntalan -új zeneműveket alkot, épen úgy, mint új ételeket talál fel. Valamint -ekkor halad a szakács művészete, de nem módosul az emberi száj íze; úgy -az előbbi esetben halad a zeneművészet, de nem változik a hallgatók -jövendő nemzedékének vele született képessége.“ - -Szemére veti Balfour a naturalismusnak, hogy felfogása szerint nincs -szilárd alapja a szépnek. A tudomány ugyanis különbséget tesz az anyag -kétféle sajátságai között, az elsők mint kiterjedés, szilárdság stb. úgy -léteznek, a hogy észreveszszük őket; az utóbbiak pedig mint a hang, szín -csak az első sajátságuknak az érző szervre való hatásából származnak s -az érző szerv nélkül nincs önálló létök. Balfour hajlandó positiv alapot -keresni minden szép jelenségben; de oly sötét képét rajzolja az emberi -ízlés változásának, állítólagos szeszélyeinek, hogy alig talál valami -biztosat, érzékelhetőt. A kritikusok ítéletére nem igen lehet valamit -adni, az jobbadán módosított ismétlése régi nézeteknek, ha pedig újabb -szépművekről van szó, itt is különös figyelmet fordítanak a szerző -életére, korára, viszonyaira, a történeti és más szempontokra. -Ismeretes, hogy ezek daczára minő véleményt alkotott Shakespeareről egy -Voltaire, vagy mások ismét Voltaireről. A régi művek halhatatlansága -jórészt a könyvtárak és múzeumok halhatatlansága; ők szolgáltatják az -anyagot a bírálók- és történetíróknak inkább mint élvezetet az -emberiségnek és ha valaki azt állítaná, hogy egy zenecsarnok egyetlen -éjszakája több aestheticai gyönyört szerez, mint Palestrina tíz év alatt -írt összeválogatott művei, nem tudom, hogyan lehetne megczáfolni. A régi -norsemanok azt hitték, hogy a halottaknak a túlvilágba távozó lelkén -kívül volt még valami szellemök, mely egy időre földi küzdelmeik -tanyáján maradt. Ezek eleinte élnek, azután az élőkhöz hasonlítanak, -végre elenyésznek és semmi nyomot sem hagynak maguk után az emberek -között. Ilyennek látszik nekem az elhunyt művészek hirdetett -halhatatlansága. Bár tovább élnek, életök csak árnyékélet és a lassú -enyészet lépcsőjén távoznak a kikerűlhetetlen halálba. Nem tudnak -egyenesen hatni embertársaik szívére, nem tudják kicsalni könnyeiket -vagy nevetésöket és mindazon bús vagy vídám gyönyöröket, melyeknek a -képzelet őrzi a titkát. Az élet piaczáról lekerűlve, először a tanulók -pajtásai, azután a specialisták áldozatai lesznek. A ki bizalmasabb -érintkezésbe akar velök jutni, meg kell tanulnia, hogyan hasson át sűrű -fátyolukon, mely a rendes világosságtól rejti el őket, érteni kell egy -eltűnt társaság tónusát, idegen világ körében kell mozognia és más -nyelven, nem a magáén kell gondolkoznia. Csodálkozzunk-e, ha ily -föltételek között a kritika szerepe épen annyira értelmi mint érzelmi s -ha azon érzelemvegyülékből, melylyel a multnak halhatatlan hagyatékait -tekintjük, mindazt kitörültük, a mit a történeti, az életrajzi, a -kritikai elemző, az iskolai és a technikai érdekeknek köszönhetünk, egy -kis modicum marad hátra, melyet mint szabályt jogosan tulajdoníthatunk a -tiszta aesthetikai érzésnek.“[6] - -Mindenesetre nagy nehézséget okozott idáig az izlés hullámzásának -megítélése. Voltak művek, melyek sok esztendeig tetszettek, mint például -Shakespeare, a ki azután a XVII. század vége felé már nem kellett a -közönségnek s csak a XVIII. század közepén kezdettek feléje fordulni. -Századunk negyvenes-ötvenes-hatvanas éveiben ismét rajongtak érette, -1870 körül hanyatlani s enyészni kezdett ez a rajongás. Ugyanezt -tapasztaltuk Dante, Tasso és mások műveivel. Rossiniért rajongtak -századunk huszas éveitől kezdve körülbelül 1850-ig, azután rohamosan -veszített népszerűségéből, helyét Wagner Richard foglalta el, most már -őt is le akarjuk szállítani piedestáljáról. Kisebb költők, művészek -szerény alkotásai, dalai vagy zeneművei egy pár évig vagy hónapig -tetszenek, úton-útfélen szavalják vagy éneklik azokat, hogy nemsokára -teljesen ismeretlenekké váljanak. Idáig nem értettük az ízlés e -változásának titkát. Fölfedezésem után tudjuk, hogy a haladás hullámának -eszményi áramában rajongunk egy Hugo Viktorért, egy Vörösmartyért, mert -idealisták; az idealrealismus alatt már veszítenek fényök- és -dicsőségökből, jobban tetszenek: Shakespeare, Dante, Tasso, Arany, sőt -ezeknek is közelebb meghatározhatni delöket. A realismus alatt újra más -realisabb irányú költők, művészek nyerik ki tetszésünket. - -A hajdani idők remekei természetesen veszítenek szépségükből, mert -folyton halad az emberiség, mindig több és több idealismus olvad belé a -népek érzésébe, gondolkodásába. Ma már tetemes haladást tett az emberi -nem, ha az egyptomiak vagy a görögök és rómaiak érzületével hasonlítjuk -össze magunkat. Ezekre nézve tehát sok igaza van Balfournak és -kétségtelen, hogy a szépnek meg vannak a maga alaptörvényei, melyek örök -metaphysicai formáknak látszanak; a tartalom azonban változik bennök. Az -idealismus napjaiban minden időkben az eszmeit, az egyetemes -képviselőjét kellett magasztalással rajzolni a költőnek, míg a realismus -idején az egyénnek kellett igazat adni az egyetemes képviselője -ellenében. Ez legalább a mi szemünkben változatlan ősszabály. - -Fölfedezésünk után természetesen világosabban áll előttünk a szép -fogalma is. Kant csak az erkölcsi fogalmakra fedezte föl a categoricus -imperativust, pedig az épen úgy áll az igaz mint a szép eszméjére nézve -is. Nekünk az idealismus napjaiban az eszményi szépet, igazat és jót -kell szeretnünk és követnünk, vagyis az egyetemes szépet, jót és igazat. -Nem tehetünk máskép. Egy idealis kép elragad bennünket, még egy -kizárólag realis alkotásról többé-kevésbbé fitymálva szólunk. -Rajonganunk kell az egyetemes, a nagy igazságokért, minő a világ és -emberiség, a haza és nemzet, épen úgy mint az önfeláldozás, az erény, a -becsület, a tisztesség stb. eszméiért. Ezek reánk nézve mind categoricus -imperativusok. A realismus napjaiban ismét a realis igaz, szép és jó -tetszik. - -A szépnek az a meghatározása, melyet Kantnál találunk, szintén nem -elégíthet ki. Mi a szép? Szép, a mi önzetlenül tetszik. Aestheticai -tetszésünk érdek nélküli. A kellemes, a jó szerinte csak érdekkel -tetszik. Nemcsak a hasznos, az érzéki jó, hanem az általában, a minden -tekintetben jó, vagyis az erkölcsi jó is, mert a jó az akarat tárgya -vagyis az ész által vezetett vágyótehetségé. Valamit akarni és annak -létén örvendeni, azaz iránta érdeklődni, azonosak. A kellemes élvezetet -szerez, a szép csak tetszik, a jót becsüljük, helyeseljük. A kellemesség -minden állatra érvényes, a szépség csak az emberre, a jó minden eszes -lényre. A tetszés e három faja közül csak a szépségé önzetlen, mert sem -az érzékek, sem az ész érdeke nem erőszakolja ki tetszésünket. - -Sokáig folytathatnók Kant finom megkülömböztetéseit, melyeket nemcsak -azért nehéz megérteni, mert rendkívül mélyek, hanem azért is, hogy -itt-ott helytelenek. Mind a három eszme ugyanis a szép, a jó, az igaz -érdek nélkül, önzetlenül tetszik az idealismus napjaiban, mert az -egyetemesre, a közre, az eszmeire vonatkoznak. Például egy nagy erkölcsi -idea, minő a hazaszeretet mindnyájunknak tetszik, önzetlenül, érdek -nélkül tetszik. De mihelyt gyarapszik a realismus, mind jobban veszti -önzetlen idealis természetét, mert a realismus érzése, gondolkodása -összébb szorul s végre csak az egyénre szorítkozik. Egy szép eszményi -kép önzetlenül tetszik, de a mint növekszik a realismus, a tiszta -aestheticai hatáson kivül megjelenik az érzékek csiklandozása, -gyönyörködtetése. Vagyis minden a mi eszményi, vele jár az -önzetlenséggel és minden a mi realis, önző is egyszersmind. Például a -realismus idején végtelenül irgalmas, jóságos, lágy, szives, könyörülő -az ember; e jóság azonban nem az egyetemes magasztos forrásából -származik, hanem erkölcsi lágyságunk és tehetetlenségünkből. Oly gyöngék -vagyunk, hogy nem nézhetjük mások bajait, szenvedéseit, jól esik mások -köszönete, hálája; boldogít édes mosolyuk, hű ragaszkodásuk, sőt -egyenesen számitunk reá. - -Mivel az idealismus összefoglalás, egységre és egyetemesre törekvés, a -szép, jó és igaz eszme is annyira közel jut egymáshoz, hogy az idealista -elméletekben majdnem összeolvad. Még a műfajok is veszítenek -különállásukból, az eszményi kor tragédiáiban a jellemek epicusok s az -előadás hangja lyrai lesz. Mikor növekszik a realismus, jelentkezik a -műfajok szétválása, szétmállása is. A jellemek megszünnek epicusok -lenni, az előadás szintén drámaibb lesz. - -Ezek előrebocsátása után nem lesz nehéz Balfour más aestheticai -kérdéseinek is magyarázatát adni. Ilyen mindjárt, hogy van-e a tömegnek -izlése s vajjon kevésbbé sophista-e ez mint a művelteké? És miért megy -át annyi változaton? És honnét ered az egyformaság? - -Legjobban hozzáférkőzünk az egyformaság kérdéséhez, ha nem a -tulajdonképi művészetet, hanem csak az öltözetet, a ruházatot tekintjük. -Mindnyájan ismerjük, mondja Balfour, a divat kényszerítő erejét; de nem -mindnyájan tudjuk e jelenségnek tanulságos és érdekes voltát. Tekintsük -a kalapot. Ugyanazon időszakban a társaság tagjai mind hasonló kalappal -fedik be fejöket. Honnan van ez? Ha a gőzgépeknek bizonyos részeik -egyenlők, könnyű rá a felelet, mert azok a legjobbak. Mihelyt jobbat -találnak ki, mással cserélik ki. Ez azonban nem illik a kalapokra. A -jobbnak, legjobbnak nincs értelme a ruházatban. A változás, a csere -okául nem szolgálhat sem a gazdaság, sem az alkalmatosság. A művészet -némely nagy phasisánál történeti okok tünnek föl, melyek hatnak a -művészre, hatnak a közönségre. A divat mutatja, hogy az egyformaságot -nem egyedül történeti okok idézik elő; azt is nehezen vitatja valaki, -hogy a társadalmunkban valamely szélesen elterjedt ok követelné azt, -hogy az 1881-iki kalap nem tetszik 1895-ben, legfölebb a divat -kényszerítő ereje. - -Igaz lehet, hogy vannak a művészet fejlődésének elvei, melyek benső -szükséggel követelik, hogy változásnak és éppen annak a változásnak kell -beállani. Ezt azonban a divatra nézve nem fogadhatja el Balfour. Mert ha -a kalapviselők egyszerre messze vetődnének egymástól, nehezen -folytatnának egyenlő divatot. - -Az angol szerző elég szellemesen variálja a kalap thémáját, de mielőtt -tovább mennénk, röviden meg kell magyaráznunk a divatot. A divat nem -egyéb mint aestheticai érzelmeink kifolyása, épen úgy, mint a legnagyobb -művészetek. Innét ered az az egységre és egyenlőségre törekvés. Ezzel -találkozunk a politika és erkölcs, a nyelv és irodalom, a vallás és -művészetek stb. terén. A mely alkotás kifejezi a kor idealis vagy realis -érzését, gondolkodását, azt rögtön felkaroljuk, csodáljuk, magasztaljuk, -mert érzésünket, gondolkodásunkat fejezi ki. Száz meg száz tudós, -kritikus, író, művész, politikus stb. ugyanazt más és más környezetben -variálja. Balfour Angliában írja művét s Brunetière talán semmit sem tud -felőle, de kiadja tanulmányát a jelen év első napján s egy hét alatt -egész Europa visszhangzik tőle. Ugyanazon idő előtt korábban vagy -későbben írtak hasonló irányú dolgozatokat, de az angol Balfour és a -franczia Brunetière találták el legjobban a művelt világ egy részének -felfogását, ők a legkitünőbb tolmácsai érzésünknek a realismus alkonyán -és az idealismus hajnalán. Rousseau a mult század közepén egy szép -rhetorikai dolgozatban kimondja, hogy a társadalom demoralisálja az -embert, e nézettel haloványan találkozunk minden idealismus alatt; de -Rousseau fejezi ki legtalálóbban s az egész művelt Európa számtalan -változatban ismétli e nézetet, míg nevetségessé nem teszi a gyarapodó -realismus. - -Habár szétszóratnának a kalapviselő urak, bizonynyal eltérnének ujabb -kalapjaik, más formákat kapna fel a helyi divat, ezek azonban nem -ellenkezhetnének az idealismus vagy realismus akkori színvonalával, a -változások is ugyanazon színvonalnak lennének kifejezései. - -Balfour az idő változásában, a közönség és művész viszonyában is keresi -az egyenlőség és változás okát. Helytelennek tartja azt az állítást, -hogy a művész korának teremtménye. Megengedi ugyan a kor befolyását, de -ez nem annyira épít, mint ront. A környezetnek roppant befolyása van a -kisebb művészekre, de nem a teremtő lángelmékre, ezek nem a kor -szülöttei. Ők a biologiai esély, az ősi irány kiszámíthatlan -productumai. Ha az ily lángelmék izlése megegyezik korukéval, nagyot -alkothatunk, míg ha ellenkezik, vagy elcsenevészednek, vagy a kritikusok -számára dolgoznak. - -Balfour e magyarázata bármilyen hiányos, alapjában igaz. Az ember -szervezetében vagy az összefoglaló, vagy a részletező, aprózó képességek -vannak túlsúlyban, vagy elég harmonikusok. Az összefoglaló képességű -csodákat művelhet az idealismus napjaiban. Egy Hugo, egy Klopstock, egy -Vörösmarty hatalmas alkotásokkal állanak elő, tehetségök megfelelt az -idealismus akkori színvonalának. Egy Petőfi, egy Burns gyönyörű dalokat -teremtenek, mert tehetségökben van realis melegség, bensőség, -közvetlenség, de van még idealis lendület is, ők tudniillik az -idealrealismus első felében írták költeményeiket. Igaza van Balfournak -annyiban, hogy nem a kor szülte Petőfit vagy Burnst, ők szüleiktől -örökölték természetöket, testi-lelki sajátságaikat; de nevelte a kor, -fejlesztették az idők, fényes tehetségök tudott simulni az idők árjához, -el tudták fogadni az uralkodó eszme hatását. Egy Schillernek el kellett -pusztulni, egész életében betegeskedni, mert fényes tehetsége habár nagy -nehezen simult is, örökös küzdelemben állott az eszmével. - -Naiv dolgokat beszél Balfour a művésznek eredetiségre törekvéséről. Ha -kezdetleges lábon áll a művészet, nagy valószínűséggel csak elődjein -javít egy keveset anélkül, hogy letérne ösvényükről. De ha már ki van -fejlődve az illető művészeti ág és hanyatlani kezd, akkor három eset -adhatja elő magát, vagy túlzásban keressük az eredetiséget, vagy új -irályt találunk, vagy abbanhagyjuk a művészi alkotást és másolóknak -engedjük át helyünket. Ezek mind jámbor föltevések, melyek épen úgy -beválhatnak a mint nem. Az eszme változásával átalakul az ízlés, módosul -a művészi alkotás. Ha a nemzet szerencséjére egy lángész támad, teremt -bizonynyal nagy alkotásokat; de ha csak középszerű tehetségek folytatják -a művészi munkásságot, nekik is simulniok kell az uralkodó eszméhez, -csakhogy szerény tehetségök nem engedi valami nagyot alkotniok. Az -sohasem történhetik, hogy a realismus korában eszményi dolgot teremtsen -valamely művész, legfölebb a közelkorú alkotásokon kérődzhetik, a -távoliabbak se neki, se közönségének nem ízlenek. 1880-ban lehetetlen, -hogy egy költő oly eszményi tartalmú és felfogású eposzt írjon minő -Bernardo Tasso _Galliai Amadisa_, sőt még annyira eszményit sem, minő -Torquato Tasso _Megszabadított_ _Jeruzsaleme_. 1880-ban egyetlen költő -sem vállalkozhatik arra, hogy Voltaire _Henriadjának_, Klopstock -_Messiásának_, Vörösmarty _Zalán futásának_ idealis előadásmódját -valamely eposzában felujítsa. – De bármily szembetünő legyen a művészeti -élet és mozgás, nem szabad azt hinnünk, mondja Balfour, hogy e mozgás -haladás, ha tudniillik az aestheticai megindulás növekedését értjük a -haladás alatt. Mi volt például a zene ötszáz évvel Krisztus előtt a mai -roppant kifejlődött zene gazdagságához képest, hatása, fontossága -azonban mindig az maradt. A szerző ez állításában van egy kis igazság, -minden kornak és műveltségi színvonalnak megvan a maga zenéje, a hatás -azonban nem függ a zene fejlettségétől, hanem eszmei irányától: idealis -zene például kevésbbé tetszik a realismus idején, míg a mult századok -realis zenéjében szívesen gyönyörködik a mai realismus. Nálunk most -Káldy Gyula nagy hatással énekelteti a XVII. század szegény bujdosóinak, -a Thököly-Rákóczy-korszak szegény-legényeinek fájdalmas dalait; míg -századunk huszas-harminczas éveinek eszményi zenejében kevés -gyönyörűséget találunk. - -Megemlítendő, hogy az idealismus napjaiban kevesebb időt és fáradságot -fordítunk a zenére mint a realismus idején, mikor az emberiség -nélkülözhetlen szükségévé válik az örökös zene. Mikor hanyatlik a -tetterős idealismus, az ember lelkét nyomja a realismus erkölcsi -tehetetlensége, rendkívül jól esik a zene édes mámora, kábító, részegítő -hatása. A XV. században, 1700, 1810, 1880 körül és óta mily helyet -foglal el a zene az emberiség életében, minden szemlélő tudja és a zene -története tanítja. - -Balfour e fejezetét, mely a naturalismus és az aesthetica viszonyáról -szól, nagyon magasztalja egy kiváló folyóirat, pedig a mint láttuk, sok -benne a tévedés, úgy hogy alig győzzük helyreigazítani. Talán nem élünk -vissza olvasóink türelmével, ha még pár lapot szentelünk neki. Ismerjük -a nézetet, hogy a szép nem maga a tárgy, a mint a tudomány tanítja, -vagyis rezgő parány, hullámzó aether, hanem szép a tárgy, a hogy nekünk -jelentkezik, ragyogó színével, elbájoló hangjával. A tárgy szépsége sem -tarthat tovább, mint a meddig a közte és érzékeink közt való hatás tart, -pedig e specialis érzékek épen nem fontos elemek a nagy világ -alkotmányában. De még e szűk határok között is, úgy látszik Balfournak, -nincs semmi alapunk föltenni, hogy a természetben valami szabálya, -mintája volna a szépségnek, melyekhez símulni igyekszik az emberi ízlés, -hogy vannak szép tárgyak, melyeket csodálniok kell a normalis -egyéniségeknek, hogy vannak aestheticai ítéletek, melyeknek -általánosaknak kell lenniök. A különböző ízlések közötti eltérés nem -csak szembetűnő, de úgy is kell lennie. Mivel aestheticai érzelmeinket -nem köszönhetjük a természeti kiválasztásnak, ez nem is adhatja nekik az -egyenlőségre és állandóságra való törekvést. E tekintetben különböznek -az erkölcsi és vallásos érzelmektől. A józan erkölcsiségtől való eltérés -nem csak hátrányos az eltérő egyénre és a községre nézve, hanem a kik -megszegik, háttérbe szorulnak a létért való küzdelemben is: ezért -mutatkozik a különböző népek törvényeiben az azonosságra való törekvés. -Ellenkezőleg, a rossz ízlést semmiféle büntetés sem éri és -közmondásszerű az ízlés sokfélesége. Az idők és emberek sokféle ízlése -nem mutatja, nem árulja el, hogy a szépségben állandó elem volna. A -kritikusok egyezése inkább az elemzésben, a megállapításban, mint az -érzelemben mutatkozik. Az egyes emberek aestheticai tetszését és -nemtetszését sem szabad igen sokszor a tárgynak valamely állandó -aestheticai kötelékében keresnünk. Igazi okát a rokonságnak a divatban, -a a megegyezésre való irányban kell keresnünk, mely akkora szerepet -játszik a társadalmi oeconomiában. A művészeti iskolák emelkedése és -bukása, az aestheticai termékek változatos jelleme sem mutatja, hogy -valami állandó elem volna a szépben. Nem világos, hogy e változások -lépcsőül szolgálnának a változatlan mintához, nem vezetnek bennünket -mint a tudományok fejlődése a központi és változatlan igazsághoz. Sőt -ellenkezőleg, bár születnek, virágzanak és elpusztulnak az iskolák, bár -kivesznek a régi formák és újak után kutatnak, e pihenés nélküli -mozgalom esetleges eredménye az újság utáni törekvésnek, melyet -kiszámíthatlan erők, fölmerülő lángelmék, a közönség szeszélye -határoznak meg, mely változás ugyan, de nem haladás, végsora pedig talán -a művészi képzelet igazi _nirvanája_ lesz vágyak és gyötrelmek nélkül. -Pedig ha az aestheticai theoriák állandó és csaknem szenvedélyes -törekvését látjuk, hogy akarják bizonyítani az állandó és változatlan -elemet a szépben, legalább arról kell meggyőződnünk, hogy az emberiség -nem könnyen tud kiengesztelődni a naturalisticus elmélettel és bármily -kevéssé hajlandó Balfour elfogadni a metaphysicai aesthetica különös -schemáját, mégis hinnie kell, hogy valahol, és valamely Lény számára a -szépség változatlan fénye ragyog, mely szépségből mi saját szempontunkon -látunk a természetben és a művészetben múló sugarakat, melyeknek -eltéréseit nem tudjuk egymás mellé sorolni, nem tudjuk felfogni; de -mégis valami másnak látszanak, mint alanyi érzéseink változatos -játékának vagy ősrégi gyönyörök késő visszhangjának. E mysticus credót -nem derítheti fel semmiféle észlelet vagy kísérlet, a tudomány nem -adhatja nekünk és épen nem fér meg a mindenség naturalisticus -elméletével.[7] - -Újra kiírtuk e szép, de nagyon hibás helyet. Bizony a hány nagyobb -mondat van benne, annyi a hibája. Az idealista szemében a szépnek örök -mintái vannak; de a mint gyarapszik a realismus, mikor a részletek -kezdenek uralkodni, mikor alkotó részeire kezd bomlani az eszményi -igazság, jóság és szépség egésze, akkor nincs többé egységes és örök -minta, hanem a részletekben rejlik a szépség. E részletezés mindig -erősebb lesz, végre a realismus alkonyán akkora a szétmállás, hogy -bizarr lesz a művészet, különösen az irodalom. Csupa melegség, bensőség, -közvetlenség, csupa szív szólal meg a költők dalaiban, de teljesen -hiányzik a vezérlő ész. - -Tévedés az is, mintha az erkölcsi igaztól eltérőt sujtaná ugyan a -társadalom, de a jó ízléstől eltérőt nem; mert igaz ugyan, hogy nem -zárnak be kalodába, ha az eszményi képet tartjuk szépnek a realismus -idején és nem a realisat; hanem azt sem tagadhatni, hogy az illetőt -félbolondnak, ferde gondolkodásúnak, beteg embernek mondják, megvetik, -lenézik vagy szánják. De nemcsak embertársaival gyűlik meg a baja, hanem -az eszmével való disharmóniája folytán meghasonlásba jut önmagával s -könnyen az őrültek házába kerül, vagy öngyilkos lesz, vagy jobb esetben -elbetegesedik és korán elpusztul. Kell ezeknél nagyobb baj, súlyosabb -szerencsétlenség? Épen úgy járunk, ha az idealismus nagy igazságait nem -bírjuk vallani, vagyis realisták vagyunk az idealismus napjaiban. -Például Isten, vallás, erkölcs, emberiség, nemzet, haza, lélek, -szabadság stb. nagy idealis igazságok, melyek elemi erővel lépnek föl, -követelik, hogy igazaknak ismerjük el s nemcsak embertársainkkal gyűlik -meg a bajunk, ha tagadjuk igazságukat, hanem az uralkodó eszmével is. A -realista csak felháborodva szemlélheti embertársainak bolond rajongását, -nagyhangú szólamait, őrültnek tekinti magukviseletét, nem érti -összefoglaló gondolkodásukat s okvetlenül embergyűlölővé, meghasonlott -lélekké kell válnia. - - -_IV. A naturalismus és az ész._ - -A naturalista elmélet nem ismeri el a végok szerepét a természetben. De -ha non-rationalis a természet, az emberi ész (ratio) mégis a naturának -terméke, végső productuma. Ez azonban nem teleologia, a mitől a -realismus tanai irtózni szoktak. A haladás hullámának első felében, -eszményi részében a gondolkodók, még a fejlődés tanának hivei is, -hajlandók azt tanítani, hogy az eszme vezeti a mindenséget, az eszme -adja az irányt; a kik pedig az absolut uralmát hirdetik, természetesen -az ő vezetésének nyomait látják a mindenségben. Balfour egymás mellé -állitja az idealista és a realista doctrinát. - -_A_) A mindenség az Ész alkotása és mindenek észszerű vég felé sietnek. - -_B_) A mennyire behatunk a dolgokba, nincs nyoma az észnek, se a tárgyak -kezdetén, se végén; bár mínden determinálva van, még sincs előre -elrendelve. - -_A_) Az alkotó ész végtelen szeretettel párosul. - -_B_) Az ész épen úgy hiányzik, mint a szeretet. A dolgok egyetemes -folyását vak okszerüség vezeti. - -_A_) Van örök, változatlan erkölcsi törvény; vezetése alatt minden -szellem megtalálja ígazi szabadságát és teljes valósulását. - -_B_) A szervezeti és socialis fejlődés vakon determinált okai közt -szerepel a fájdalom, a gyönyör, az ösztön, a vágy, az undor, a vallás, -az erkölcs, a babona; a nemesnek és bensőleg becsesnek érzelme épen úgy, -mint a nemtelené és becsnélkülié. Tisztán tudományos szempontból értékök -teljesen azonos, mindannyian a fejlődés okai a faj megörökítésére, -fentartására. - -_A_) Eszünk birtokában és a szépség élvezetében némileg részei vagyunk -annak a végtelen Személynek, a kiben élünk, mozgunk és vagyunk. - -_B_) Az ész csak lélektani kifejezése bizonyos élettani processusnak az -agy félgömbjében; ez is csak oly tényező mint a többi, az egyén és faj -fentartására; a szépség sem egyéb, mint az anyagi és erkölcsi világ oly -tarka és esetleges tüneményeinek neve, melyek egy pillanatra aestheticai -érzelmeket keltenek bennünk. - -_A_) Minden emberi lélek végtelen becsű, örök és szabad, azért végtelen -czél felé törekszik. - -_B_) Az egyed elvész, a faj is elpusztul. Kevesen hizelkedhetnek azzal -maguknak, hogy viseletöknek valami értékesebb következkezménye volna a -késő nemzedékekre; még azok sem mondhatják, hogy az elért czélra -törekedtek. Még ha szabadok volnánk is, tudatlanságuk gyámoltalanokká -tesz bennünket; és csak vigasztalásul szolgálhat a gondolat, hogy a -messze távolban ismeretlen erők determinálták magunkviseletét és ha nem -látjuk előre következményeit, okait sem szabályozhatjuk. - -Természetesen e két doctrinát, csak mint két áramlat kifejezését kell -felfognunk. A realismus idején az emberiség vezér szellemei ez utóbbira -hajlandók, ez jobban megfelel inyöknek. Vannak igen sokan, kik épen nem -gondolkodnak, csak úgynevezett _szerény_ tudósok, buta specialisták, a -kik óvakodnak az elméletektől; de ha vallatjuk őket, ha kierőszakolunk -tőlük valamelyes bölcsészeti nézetet, szívesebben fogadják az utóbbit, -mint az előbbit. - -Most a realismus alkonyán, rendkivül sokan vannak e _szerény_ tudósok, a -pesti egyetem rectora Fodor József épen úgy dicsekszik e szerénységgel, -mint mások a széles világon. E szerénység azonban nem erény, csak a -realismus korlátoltsága, mikor fáraszt minden általánosítás; mikor az -eszme idealis nyomása alatt mindnyájan érezzük, hogy új lelki szükségek -támadnak bensőnkben, melyek kielégítést követelnek. Ilyenkor azután -könnyű ostorozni e szerény és jó specialistákat, kik fensőbb eszme -nélkül tanítják a lelketlen tudomány adatait. Bezzeg nem volt lelketlen -e tudomány 30–40 év előtt, mikor rajongva fordúlt feléje az emberiség s -tőle vártuk a nagy igazságok, az örök problemák megoldását. - -Szemére vetik Balfournak, hogy midőn a naturalismus ellen harczol, a -természettudományokat is üldözi, s midőn a naturalismus alaptanainak -lehetetlenségeit, hazugságait, ellenmondásait deríti fel, a -természettudományok gyarlóságait is feltárja. E vád látszólag alapos. -Mikor azt kérdezik, mi közük a természettudományoknak a naturalismushoz; -Balfour ostorozza a tudományos agnosticismust, holott csak metaphysicai -agnosticismusról szólhatna. Mi joggal vethetném egy Thán Károly, egy -Eötvös Loránt, egy Fodor József szemére az ő szegény agnosticismusukat; -oly férfiaknak, a kik soha sem látszottak eszmei, bölcsészeti dolgokkal -törödni. Náluk a tudomány csak gyakorlat, kisérlet minden eszmei -törekvés nélkül. A Balfour elleni vád azonban nem jogosult, ő maga -tiltakozik ellene. Különben a korlátoltabb természettudósok sem -kerülhetik ki, hogy ne érintsék az eszmeit s eljárásuk bármily szerény -és óvatos, alig lehet, hogy a naturalismus lehe ne mutatkozzék körükben. -Csupán akkor lehetséges ez, ha szervezetök erősen hajlandó a -mysticismusra, mint például Newton Izsáké. Különben léha materialisták, -zsebelő buvárok, és eszmétlen fraterek szoktak lenni. Többnyire szeretik -a külső rendet és csint, a tisztaságot és pontosságot, a kényelmet és -jólétet, egész odaadással fáradoznak megszerzésükön; de szellemi -légkörükben, alig van más, mint a realismus miasmája, a naturalismus -pézsmája. - -Azután Balfournak ki kellett mutatni, hogy a természettudomány se külömb -a hitnél. Mikor a haladás hullámának második fele beköszöntött, némi -lenézéssel kezdettünk a hitről szólani és égig emelni a tudomány -igazságát. Balfour tehát előáll és szellemes formában ismétli mindazon -argumentumokat, melyekből megértjük, hogy a tudomány is hit, hogy a -tudomány bemutatta világot nem tudjuk jobban felfogni vagy elképzelni, -mint a theologia bemutatta istenséget; hogy az istenség eszméje nem -anthropomorphicusabb, mint a külvilágról való ideánk; hogy az anyag -ismerete nem behatóbb és egyenesebb mint istenismeretünk; hogy -legközvetlenebb tapasztalataink nem járnak az igazság biztositékaival; -hogy megfigyeléseink, észrevevéseink, mint lélektani eredmények, mint -tudásunk forrásai nem csak alkalmilag pontatlanok, hanem rendesen -tévesek is. - -Mindezek régi dolgok, de ki hitt igazságukban 25–30 év óta? Emlékszem, -hogy a hetvenes évek alatt, egy kis díszes társaságban, hol Szigligeti -Ede, Paulay Ede is jelen voltak, valamikép szóba került érzéki tudásunk -gyarlósága; de az egész társaságban nem akadt senki, a ki meg akarta -volna érteni magyarázatomat, pedig több tanult fő volt közöttünk. Nem -akartak megérteni, mert nem engedte az erős realis áramlat. Azt -mondhatná valaki, hogy kérem e nézeteket lehetett még a nyolczvanas -években is olvasni kitűnő bőlcsészeknél, sőt jelesebb -természettudósoknál is. Nagyon igaz; de ki olvasta őket? Az eszme nagy -árja nem ismerte az effajta gondolatokat, nem olvasta az efféle -dolgozatokat, nem tudott bennök gyönyörködni. Annál jobban forgatta a -materialista bölcselőket és természettudósokat; ezeknek adott igazat. -Még a jelesebb tehetségek is, a kik minden komolyabb fejtegetést -elolvastak, bár nem tudták megczáfolni az idealista nézeteket, így nem -is tagadták igazukat; bensejökben nem látták szívesen az ily -magyarázatot. Az eszme tiltakozott ellene, hogy gyönyörködhessenek -benne. Nálunk különben még elhanyagoltabb állapotban voltak a -bölcsészeti tudományok mint külföldön. A legelemibb ismeretekre sem igen -akadni a jogászok, orvosok és más müvelt emberek körében; a -tanárjelöltek is csak kissé konyitanak a philosophiához. Lélekkel alig -egy-kettő tanulta, többnyire azok sem vitték messzire. - -Ha most 1895 derekán fejtegetném e dolgokat, engem is bizonynyal jobban -megértenének. Az ébredező idealismus fogékony a hit, a vallás kérdései -iránt és hajlandó igazat adni Balfournak, hogy vallásos és erkölcsi -eszméink párhuzamosak tudományos ideáinkkal, hogy nem kell rettegniök ez -utóbbiak igazságától. Épen úgy mint 1490, 1710, 1820 táján érezni -kezdette az emberiség a metaphysicai vizsgálódások szükségét, érezzük -napjainkban a tudományok száraz adatainak elégtelenségét; mindnyájunkat -érintvén az idealismus lehe, tudatunk nélkül vonzódunk a metaphysicai -kérdésekhez. Ma nem elégít ki bennünket a történelem üres fejü -buvárainak jámbor adathalmaza, melyből nem tűnik ki az események fensőbb -kapcsolata; némi megvetéssel kísérjük a természetbuvárok, physicusok, -vegyészek stb. fáradhatatlan kutatásait s hajlandók vagyunk többet nem -látni bennök ügyes mesterembereknél; már arczukról le akarjuk olvasni -korlátoltságukat, hisz ezek aprózó fraterek, a kik sohasem mélyednek el -a tudomány alapjainak vizsgálatába. „És ha olykor fölmerül valamely -kérdés, mely a tudomány bölcsészetével van összekötve és hangosan -követeli a megoldást, Balfour szerint félig patheticusan, félig -humorosan vágják el a csomót, melyet nem képesek megoldani. Például -lehet-e nagyobb naivság mint Locke zavartalan derültsége, melylyel nagy -műve végén biztosítja olvasóit, hogy a természetphilosophia aligha képes -tudománynyá válni vagy a mi helyesebb, a természettudomány nem válhatik -bölcsészetté? Lehet-e jellemzőbb valami, mint az a moral, melyet e -meglepő szerénységből von le, hogy mivel nem tudunk elméleteket alkotni -a jelen világról, áldozzuk erőnket a jövőhez való készületre. A mai -empirismus atyjának e nevezetes lemondását kisebb-nagyobb eltéréssel -számos kiváló követője vallotta.“ - -Rég ismeretes, hogy a materialismus, naturalismus stb. nem képes -bölcsészetet alkotni. Az ember azonban megelégszik vele a realismus -idején. Legalább a művelt emberek és tudósok nagy tömege nem érzi -szükségét a bölcsészetnek. Balfour hosszasan és szellemesen mutogatja a -realismus korlátoltságát, az empirismus eszmétlenségét, mely nem tud a -lét egyszerűbb kérdéseire se kielégitő választ sem adni. Élvezettel -olvassuk a _naturalismus bölcsészeti alapja_ czimű nagy fejezetét; de -tíz év előtt ő sem tudta volna megírni annyi lendülettel, mi sem -találtuk volna benne örömünket. - - -_V. Az idealismus._ - -Balfourt természetesen nem elégíti ki Kant transcendentalis idealismusa -sem. Hogy ezt megérthessük, tudnunk kell, hogy a königsbergi bölcsész -épen nem idealista, hanem idealrealista. 1780-ban lehetetlen, hogy -valaki idealista lehessen; akkor már senki sem tudott annyira -összefoglalóan gondolkozni, hogy tisztán az eszmék világában éljen. -Különben maga is tiltakozott egy bírálójának ama dícsérete ellen, hogy -bölcsészete _fensőbb idealismus_. Szavai így hangzanak: „Az eleati -iskolától kezdve Berkeley püspökig minden igazi idealistának tételét e -formula fejezi ki: Az érzéki és tapasztalati ismeret csupán látszat és -csak a tiszta értelem és ész eszméiben van igazság. Ellenben az én -idealismusomnak uralkodó, határozott alapelve: a dolgok minden ismerete, -mely a tiszta értelemből vagy a tiszta észből ered, csupa látszat és -csak a tapasztalásban van igazság.“ Ez elég világosan van mondva arra -nézve, hogy Kant nem idealista, sőt a ki nem ismerné közelebbről a híres -bölcsészt, a mély gondolkodót, e szavak után ráfoghatná, hogy igazi -realista. Kant nagysága épen abban rejlik, hogy az idealrealismus -napjaiban a két eszme harcza alatt mindkettőnek meg akarta magyarázni az -igazát. Kant az a bölcsészet terén, ami Shakespeare a költészetén, az -idealrealismusnak legnagyobb tehetségű kifejezője. Innen magyarázhatni, -hogy mikor 1850 után mindenfelé buktak, elhanyatlottak vagy -földönfutókká lettek az idealisták, általánosan felhangzott _auf Kant -zurückgehen!_ Térjünk vissza Kanthoz! Hisz ez időszak az idealrealismus -dele körül járt. - -De hát igazat adhatott-e Kant az idealismusnak? Nem. Miért nem? kérdezi -az olvasó. Akkora gondolkodó mint egy Kant, ki talán egy Aristoteles, -Aquinói sz. Tamás, Descartes, szintén idealrealista bölcsészek fölött -áll, nem tudott volna beléhelyezkedni az idealisták gondolkodásába? -Annyira mély gondolkodó nem tudta volna átérteni egy Berkeley, egy -Leibnitz, egy Socrates és Plátó gondolkodását? Bizony nem. Ezek ugyanis -saját szervezetük és az eszme erejénél fogva annyira expansiv és -összefoglaló gondolkodók valának, a minő Kant az idealrealismus alatt -már nem lehetett. Ezek rajongtak a moral, a vallás, szóval minden nemes -és magasztosért, a legszélesebben vett isteni és emberiért, a mi Kantnak -már lehetetlen volt. Ök sokkal szélesebben, összefoglalóbban -gondolkoztak mint Kant. Szemeikben eltűnt a real, a matéria, az érzéki -ismeret becse, csak az eszmeiben éltek. Ennek bizonyítására Kant egész -tanát idézhetnők; de mivel a vallásról szólunk, említsük fel, hogy a -königsbergi nagy philosophus már lehetetlennek tartja az isten létének, -a léleknek, a szabadságnak bebizonyítását. Természetes, mert nem -láthatott annyira szélesen, annyira expansive, annyira összefoglalóan, -mint például egy szent Anselm (1033–1109), az ontologicus érv szerzője. -Ez az argumentum, mely realis szempontból nagyon gyarló, körülbelül így -hangzik: nekem van fogalmam egy legtökéletesebb lényről, az istenről, a -tökéletesség egyik követelménye a lét is, tehát lennie kell az istennek, -különben nem lehetne fogalmam róla. Kant az idealreal szűkebb, -intensivebb világában már nem értheti a XI. század idealistájának -okoskodását. Szerinte a lét nem tartozik a fogalom sajátságai közé. -Minden jegye meglehet a fogalomnak, bár maga a lét hiányzik. Száz -meglevő tallérnak csak annyi jegye van, mint száz lehetséges tallérnak, -csupán a zsebem érzi meg a különbséget. Es war daher etwas unnatürliches -und eine blosse Neuerung des Schulwitzes, aus einer ganz willkürlich -entworfenen Idee das Dasein des ihr entsprechenden Gegenstandes selbst -ausklauben zu wollen… Es ist also an diesem _berühmten_ Beweise alle -Mühe und Arbeit verloren und ein Mensch würde wohl ebensowenig aus -blossen Ideen an Einsichten reicher werden als ein Kaufmann an Vermögen, -wenn er, um seinem Zustand zu verbessern seinem Kassenbestande einige -Nullen anhängen wollte. Kant tehát csak azt látja, hogy mint a kereskedő -pénzének összegét néhány nullával megtoldja, az ezerből százezeret -csinál, úgy tőn sz. Anzelm is: az emberi tökéletességeket végtelen sok -nullával szaporítva felkiáltott: Ime van isten, mert fogalmam van róla. -El tudom képzelni, tehát van. Össze tudom szedni jegyeit, tehát lennie -kell. Mikor az ötvenes években az isten létének ezt az érvét tanultam, -nekem sem tudott a fejembe menni. És mentől jobban leszállottunk a -realismusba, annál gyarlóbbnak tűnt fel, annál inkább, mert a -végtelenről is azt gondoltuk, hogy csak a végesek halmozása, egymásmellé -rakása által tudjuk egy kissé elképzelni. Szívesen mosolyogtunk Kanttal -az ontologicus bizonyítás gyöngeségén. Most, mióta a haladás törvényét -ismerem, nem mosolygok többé az idealisták ezen és más bizonyítékain; -értem, hogy ők az Isten létét, az emberi lelket és más egyebet -okoskodásaikkal bebizonyítottnak vettek. - -Így vagyunk a vallás és moral igazságaival is. A realismus idején a -mysticusokat kivéve, a vallás tulajdonkép a szokás dolga, melynek -igazságával senki sem törődik. Nem bántjuk, nem bolygatjuk. Élünk a -magunk módján, a hogy szervezetünk és az eszme sugallja. Erkölcsünket, -magunkviseletét nem szabályozza valamely magasabb principium. Az -anyagira, az érzékire vetjük magunkat, szerezzük a pénzt, hogy -élvezhessünk magunk és a mieink; nyájasak, jóságosak, irgalmasak -vagyunk, mert nem tudjuk mások baját nézni; szóval léha jóság tölti el -keblünket. Mivel a realismus szétmállás, aprózás, mint minden, úgy a -vallás, moral, jog, politika mind elválik egymástól, semmi közük sincs -egymáshoz, sőt a legtöbbször ellentétbe jönnek, vagy csak látszatra -harmonizálnak. Bezzeg az idealismus alatt, mikor mindig az egyetemest -tartjuk szemünk előtt, a vallás, az erkölcs, a jog, a politika -szemlátomást közelednek egymáshoz. Ez az idealismus reactiónak nevezett -időszaka, mely most veszi kezdetét, mikor a társadalmat a vallás és -moral egységes vezetése alá akarják rendelni. Sajátkép a legmagasabb -foka az idealismusnak, mert a fellépő idealisták a legnagyobb egységet a -legexpansivabb lélekkel sürgetik. Ilyenkor az aestheticai műfajok is -közelednek egymáshoz. Az eposból eltűnik a tárgyias előadás, a meleg, -közvetlen hang, színes és keresetlen nyelv, helyettök fenkölt, magasztos -jellemek, ünnepélyes előadás mutatkozik; a drámában eposi jellemzés és -lyrai előadás jelentkezik, a lyra feszes, ünnepies, ódai, máskor -borongó, sentimentalis. Mindenütt egységre törekvés nyomai mutatkoznak. -Az ember kezd tetterős, férfias lenni, megveti az asszonyos léhaságot, a -családban a férfi jut uralomra, a becsület, a tisztesség kezd -visszhangzani a társadalomban. - -Balfour, mint az efféle idealismus egységének képviselője, természetesen -nem lehet valami nagy tisztelője Kant idealrealismusának. Szemére is -veti Fairbairn a _Contemporary Review_ áprilisi számában, hogy nem -méltányolja eléggé a transcendentalis idealismust, pedig húsz-huszonöt -év előtt, mikor a pamphysicismus támadólag lépett föl, mikor az -evolutio, az agnosticismus harczias lőn és a _Britt Társaság_ -szószékéről ékesszólóan hirdették, hogy az anyagban meg van az élet -minden formájának és minőségének potentiája, bezzeg nagy hasznát vették. -Ha most szerényebbek az empiricus tudósok, jórészt ennek köszönhetni. -Téved Fairbairn, mert az empiricus természettudósok mai szerénységét az -idealismus ébredezésének kell tulajdonítanunk. Nemcsak mi, hanem e -szerény tudósok is érezik, hogy megváltozik az idők árja, hogy új -szellem mutatkozik a széles világon, és ez a Balfour-féle idealismus, -mely megvetőleg nyilatkozik a tapasztalás szerzette ismeretekről, -szívesen esküszik az isteni tekintély és vallás igazságára. - -Kant elismerte, hogy az isten eszméje lélektani szüksége az embernek, -hogy eszünk ellenállhatlanul törekszik a végtelen, a feltétlen felé; ez -azonban örökké elérhetetlen ideal marad reánk nézve. Természetünk az -egység felé űz bennünket, de a mit a tiszta, a megismerő ész soha el nem -érhet, eléri a gyakorlati ész, mert mint erkölcsi törvény, mint -categoricus imperativus feltétlenül uralkodik; az emberi ész áttöri az -érzéki, a véges világ korlátjait, részese lesz a végtelennek, az -érzékfölöttinek. Az erkölcsi tehát teljesen önálló, független, a mit -csak lealázna, erkölcstelenné, eudaimonisticussá tenne, ha a mennyei -jutalomra, az isteni törvényhozóra való tekintetből követnők. Hogy mégis -helyet adjon a vallásnak, Kant szerint abban áll a religio, hogy -erkölcsi kötelességeinket isteni parancsoknak tekintjük; ezek azonban -nem azért kötelességek, mert isteni parancsoknak tekintjük, hanem azért -tartjuk isteni parancsoknak, mert föltétlen kötelességeknek ismerjük. -Láthatni e magyarázatból is, hogy Kant az idealrealismus delén mily -világosan törekszik ez időszak férfias, stoikus moraljára. Ez a moral -akkor uralkodó az önérzetes, büszke emberiség lelkében. A religio -természetesen háttérbe szorul és kevesebb helyet foglal el a realismus -felé hajló emberben. Kant nem tudott mysticus lenni, nem tudott -fölmelegedni az édes, hő, vallásos érzésben, mint Jakobi, később Fichte, -Schelling, Schleiermacher és mások számtalanon. Távol állott a vallás -idealis felfogásától is, mely magasztos fölemelkedés az istenhez. -Széles, egyetemes gondolkodása végtelen messzeségben ugyan, de látja a -világ urát, a mindenség korlátlan istenét és szent imádattal borul le -előtte. Kantnak ez csak rajongás, a cultus erkölcsi érték nélküli -cselekvény. Nála tehát az igaz religio csak jámbor élet, vagyis moral. -Balfour nem vallja se Kant stoicus moralját, se a mysticusok édes, -vallásos érzését. A mennyire műve mutatja, tetterős idealista, a ki az -egyetemesnek, az általánosnak uralma alatt áll, így fogja fel a vallást, -az erkölcsöt, a a politikát, mindenütt egységet keresvén. Kantnál a -vallás csak amolyan toldaléka, függeléke az erkölcsnek; minél tovább -haladunk be a realismusba, annál jobban elválik a moral és vallás -egymástól, majdnem idegenek lesznek egymásra nézve; míg az idealista az -egyetemes szempontjából tekintvén a lelki világot, összeolvasztja a -szépet, a jót és az igazat az isteni magasztos fogalmában. Ha azt -kérdezzük az idealistától, hogy mi a szép, nem tudja elválasztani a jó -és igaz fogalmától, annál kevésbbé az istenitől. A jó eszméje csaknem -egygyé forr az erkölcs, a jog, a politika fogalmával. Szóval egységes -góczpontban, az isteni fogalmában centralisál minden eszmeit; míg a -realista lelkében mindezek csaknem közönyösek, idegenek, olykor mint -ellenségek szerepelnek egymással szemben, például a tisztesség, az -őszinteség teljesen elenyészik a politikai életben, vezető államférfiak -a legvakmerőbben hazudnak, csalnak, sikkasztanak, mindezt bántatlanul -tehetik, ha siker koronázza működésöket. - - -_VI. A bölcsészet és a rationalismus._ - -Végre is, azt mondja Balfour, nincs bölcsészeti rendszer, mely -megnyugtatná az embert. Az egyes rendszerek mind lejárták magukat. -Plato, Aristoteles, az új platonikusok, a stoikusok már elavultak; de -talán az újabb bölcsészek tanai kötik le figyelmünket? Ha a régiek nem -tudtak nekünk helyes bölcsészetet, vagyis a tudomány észszerű systemáját -nyújtani, talán jobban állunk a modernekkel? Életrevalóbb-e Descartes -metaphysicája, mint physicája? Az ő két substantiája vagy -substantiafaja, vagy Spinoza egyes substantiája, vagy Leibnitz számtalan -substantiája jobban kielégitik-e az igazság búvárát? Vajjon Schopenhauer -akaratbölcsészete, vagy Hartmann öntudatlan philosophiája megszerzik-e -nekünk azt a bölcsészeti metaphysicát, melyre szükségünk van? Bizonyosan -akadnak nálunk csodálóik, de aligha őszinte híveik. Még azok közül is, -akik hajlandók elfogadni pessimismusukat, hányan teszik magukévá -metaphysicai tanaikat? - -Mindamellett három szempontból ajánlatosnak tartja Balfour a nagy -metaphysicai iskolák történetével, vagyis a bölcsészet történelmével -foglalkozni. Az első a történeti szempont. Hisz e rendszerek koruk lelki -állapotjának jelenségei valának, lelki gyarapodásuknak tényezői. -Másodszor a metaphysicai kérdések örökös tárgyalása, noha nem jutott el -a megoldáshoz, feltárta a metaphysicusok tévedéseit, hibás útjait. -Harmadszor aestheticai szempontból is érdemes velök foglalkozni, mert -fényes okoskodásaik daczára a képzelet műveit alkotják; költők, a kik az -elvonttal és érzékfölöttivel, nem pedig az észszerűvel és érzékivel -foglalkoznak. Új világokat tárnak fel nekünk, noha irályuk nem mindig -vonzó, előadásuk sem világos és átlátszó; de jogosan igénylik -csodálatunkat, mert brillians intuitióik vannak, egyes érveik -bámulatosan finomak, rajonganak az egyetemes és az örökkévaló után, -rendületlenűl hisznek a világ észszerüségében és az elvont speculatio -magas rétegeiben élve megvetik a köznapi lét hitvány érdekeit. - -Balfour e megjegyzései idealista gondolkodásnak jelei; de nem teszik -érthetővé a bölcsészet történelmét, melyet a legtarkább és összefüggés -nélküli rendszerek zavaros egymásutánjának tekintenek egyes gondolkodók. -Míg nem ismertük a haladás törvényét, igen sokan, mondjuk, a legtöbben, -nem is tartották tudománynak a bölcsészet történelmét, mely a -legszélsőbb metaphysicai és leglaposabb naturalista nézetek zagyva -összehalmozása. Micsoda összefüggés, okszerű egymásután van Socrates és -Plató, másrészről Aristoteles, Epicurus és Zeno nézetei között? Hát még -a számtalan sophista doctrinája milyen viszonyban áll Platóéhoz? És így -tovább napjainkig ezer meg ezer kérdésre nem tudott felelni a -historikus, pedig mi a történelem, ha nem az eszmék és tünemények -oknyomozó és összefüggő előadása? Most azonban tudjuk, hogy az -idealismus napjaiban rajongunk az eszményiért, szeretünk összefoglalni, -fensőbb moral lebeg előttünk, hatalmas egységre törekszünk. De csakhamar -megjelennek a realisabb gondolkodás bölcselői, érvényre juttatják az -érzéki, tapasztalati igazságot, háttérbe szorúlnak a szélső idealisták, -kisebb körre szorítkozik az ember érzése, gondolkodása, míg végre a -realismus gyakorlati, tapasztalati, érzéki és mystikus világa jut -uralomra. Ma tudjuk, hogy ezt a hullámos változást kell keresnünk a -metaphysica, a jog, az erkölcs, az aesthetica, az irodalom, a -művészetek, a nemzetgazdaság stb. történelmében. - -De ha nincs jelenleg egyetlen kielégitő metaphysicai rendszer, sem pedig -tudományelmélet, tehát mi van? kérdi Balfour. Az embernek szüksége van -az igazságra, a bizonyosságra, nem lehet el nélküle. Gondolkodásának, -érzésének megállapodott nézetekre kell támaszkodnia a hít és tudomány -világában. - -Már pedig ilyen nincs; tehát mit tesz az ember? A nagy többség -megelégszik bizonyos higgadt és átlagos gondolkodásmóddal, melynek -vezetésénél a fölmerülő véleményeket majd elveti, majd meg magáévá teszi -s ez csaknem oly automataszerűen történik, mint a physicai emésztés. Ez -a gondolkodásmód a rationalismus, melyet sokan az emberi értelem szabad -alkalmazásának tekintenek az élet és világ kérdéseire; azt mondják, hogy -az emancipált ész derűlt világában való elfogulatlan vizsgálata minden -kérdésnek. Balfour igazolt reactiónak tekinti a rationalismust a -theologia tulzásai ellen és azt sejti, hogy végelemzésében nem egyéb, -mint az eddig uralkodó naturalismus. - -Én amennyire foglalkoztam a kérdéssel, következőkép látom a -rationalismus megjelenését és további szerepét. - -Mikor a realismus elérte legmélyebb sülyedését; mikor legáltalánosabb a -léhaság, érzékiség, majdnem elenyészett az erkölcsi érzés; mikor az -irodalomban gúny tárgya lesz az egyetemes, a tekintély, a rend, az -erkölcs stb. képviselője s csak az egyed a tisztességes és becsületes: -akkor ébredezik az idealismus s lassankint a társadalom számos tagja -kezd rajongani a vallásért és erkölcsért. A realisták egyrésze nem képes -átalakulni, hanem élvez, szórakozik, játszik, idegeskedik, szóval -bomladozik, számosan megőrülnek vagy öngyilkosok lesznek. Míg az -idealisták rajongva buzgólkodnak a vallás és moral érdekében és dühöngve -ostorozzák a hitvány emberiséget: a a realisták rosszul kezdik érezni -magukat, látniok kell a közbecsülés hiányát, a közvélemény megfordúltát, -a tisztább erkölcs, a nemesebb gondolkodás jelentkezését s rájok nézve -beáll az a lelki állapot, melyet a keresztyén egyház a megismert igazság -elleni tusakodásnak és megátalkodottságnak nevez. Míg az idealisták a -vallás, a tekintély, a moral szükségét hangoztatják s a -legáltalánosabbat sürgetik, ők bomladoznak vagy léháskodnak. - -Ilyenkor még nem lép fel az újítás, a reform eszméje, csak támogatni -akarják a vallást és erkölcsöket, néha törvényeket hoznak a vallásos -élet emelésére, nagy befolyást engednek a papságnak a társadalmi élet -terén, az iskolában és egyházban. Mikor már e szélső idealismus itt-ott -gyengül, lép föl a reform, az újító idealismus, mely többé-kevesbbé -rationalista. Egy Luther például 1517-ben jóval rationalisabb mint -Savonarola 1495-ben. Ez utóbbi nem meri a dogmákat megtámadni, sőt -vallásosabb akar lenni az egyház vezérférfiainál, ami máglyára juttatja. -Luther mindjárt szabadabb magyarázatokkal áll elő. Socrates, a szigorú -moralista szintén a szélső idealismus apostola volt 420 körül Kr. e.; de -utóbb egy kissé rationalisticus lőn, a mi ellentétbe hozta a papsággal. -Catót hasonló idealismus lelkesítette, mikor 145-ben Rómából kiűzette a -sophista bölcsészeket. Tertullian a második század végén e szélső -religiositás hirdetője. Nagy Gergely pápa, a hatodik század alkonyán -ennek az iránynak feje. 975 körül újra találkozunk ez idealismussal épen -ugy mint 1490 körül. Lamennais pedig 1817-ben még a pápai tekintély -mellett kardoskodik; de néhány év múlva már a közérzet, a sensus -communistól várja a bizonyosságot, utóbb az idealis szabadelvűséget -akarja összegyeztetni az egyház tanaival. Leibnitz 1710 körül szélsőbb -idealista, mint tanítványa Wolff. Shaftesbury, Berkeley ugyanakkor -idealisabbak, mint később Hume és Voltaire vagy épen Diderot, D’Alembert -és Rousseau. A legszélsőbb idealismus rendesen kényszerítő erővel, -hatalommal szeret föllépni a romlottság megfékezésére, utóbb a -rationalis, az újító, a reformáló idealismus, mely az emberi természetet -jónak szereti hirdetni, melyet csupán a társadalom rontott meg és -gyűlöli a realismusból ránk maradt szabályokat, külsőségeket, -formaiságokat, rendesen elfordúl a kényszertől, kisebb-nagyobb -cselekvési vagy lelkiismereti szabadságot hangoztat, emlegetni kezdi a -nemzeti egységet stb., ekkor jelentkezik számos ember lelkében a -rationalismus, melynek az isten, az örökkévalóság, a lélek, a -halhatatlanság, a lelkiismeret, az erkölcs, a szabadság, a szépség stb. -nem üres szavak, mint a realismusnak és benne a naturalismusnak. -Csakhogy egyoldalúnak, túlzónak kezdik tartani a metaphysicai -bölcselkedést, az eszmék hajszolását, a tiszta erkölcs és vallás -korlátlan uralmát. Sőt akadnak realisabb gondolkodók is közöttük. 1750 -körül Lamettrie, 1830 körül Comte Ágost kezdenek materialista nézeteket -hirdetni. Tanaikat azonban részint idealis módon adják elő, részint -annyira keverik idealis elemekkel, hogy mindjárt meglátszik rajtok az -idealrealismus hajnala. Épen e sajátságaiknál fogva lesznek lassankint -elfogadhatók kortársaikra és leginkább közvetlen utódaikra nézve. - - -_VII. A tekintély és az ész._ - -Az eszme világában fontos kérdés a tekintély kérdése. Rendkívüli erővel -szokott fellépni az idealismus hajnalán. De csakhamar erős támadásban -részesűl. Tudjuk már, hogy az idealrealismus alatt uralkodó hatalom lesz -az ész. Minden jelenség kedvez neki. Meghallgatjuk ugyan a többi érvet -is, de bizonyító, döntő erővel csupán az ész okoskodása bír reánk nézve. -Minél jobban gyarapszik a realismus, annál szélesebb, általánosabb kezd -lenni az ész uralma. Az egyszerű, a természetes, a józan ész a legfőbb -forum, ellene senki sem szokott felebbezni. Megszólalnak ugyan a -mysticusok, de nem törődünk velök. Háttérbe szorul minden eszmei, a -gyakorlati világnak pedig elég a józan ész. Mert tudnunk kell, hogy ez -az ész nem a nagy és egyetemes ideákkal foglalkozik, hanem a realismus -kis körében, szűk világában mozog, a tapasztalás egyszerű kérdéseivel -foglalkozik. Mikor pedig kitör az idealismus, mikor az egyetemes ragadja -meg bensőnket, az isteni teszi magáévá egész valónkat, a realismus szűk -és gyakorlati eszével szemben a tekintély elvét szoktuk hangoztatni, -melynek a realismus alatt bizony csekély befolyása volt. Ekkor írnak -legszebben a tekintélyről. A nagy ősök, a jeles férfiak, a dicső múlt, a -letűnt nemzeti nagyság magasztalásában találjuk örömünket. A realis idők -léha individualismusa ellenében jól esik a világ és hazánk nagyjaira -mutatni és példájokon épűlni, fölemelkedni. A költészet mind a három -faja dicsőíti őket. Hősimádók, heroworshipperek leszünk. Ekkor írja -Firduszi _Sahnáméját_, Voltaire _Henriadeját_, Vörösmarty _Zalán -futását_ etc. Most is látjuk, hogy Francziaországban rohamosan emelkedik -a Napoleoncultus, a kirakatok telvék a hatalmas császár arczképeivel, -gyönyörű képek egy-egy jelenetet ábrázolnak tüneményes multjából; számos -irodalmi mű foglalkozik vele. Mindez többé-kevésbbé a tekintély -visszatértének jele. E bevezetés után lássuk Balfour könyvének e kiváló -fejezetét, mert ritkán olvashatni ily kitűnő tárgyalást a tekintély -elvéről. Most tagadhatlanul kedvez neki az idő, azért melegséggel és -igazsággal írhat róla. Ha az emberiség haladásának egy-egy hullámán -tekintünk végig, kissé merészen szólva azt látni, hogy tulajdonkép nem -egyéb, mint a tekintély elvének folyton növekvő megtámadása és -összetiprása. Az idealismus idején ugyanis rögtön délpontjára emelkedik -a tekintély. De még erősen eszményi az emberiség, mikor e tekintélyt -nyírbálni kezdik. A reformáló idealisták megtámadják az erkölcs és -politika, a vallás és bölcsészet, a nyelv és irodalom, a költészet és -más művészetek terén. E támadás eleinte kisebb rést üt rajta, míg a -gyarapodó realismus végleg össze nem töri. Már az idealismus utóbbi -részében jelszavuk lesz: Le a tekintélyekkel! Voltaire pedig ekkor -hangoztatja _Ecrasez l’infame_, egy Ibsen, egy Tolstoi épen nem ismer -tekintélyeket. - -Balfour látja, hogy a mai elmélet szerint mindenkinek joga van azt a -nézetet vallani, a melyik neki tetszik, csak előbb fontolja meg az -okokat, melyek nézete mellett szólanak. A tekintély persze nem szerepel -a hit törvényes okai között. Ha megjelenik közöttük, irgalom nélkül ki -kell kergetni. Csupán az ész az emberiség meggyőződésének biztos vezére. -Ez a politikai és társadalmi bölcsészet egyik közhelye, pedig -tudományosan tekintve a dolgot, nemcsak téves, hanem képtelen is. -Tegyünk föl például egy községet, melynek minden tagja elhatározná, hogy -kivetkőzik a nevelés szerezte balítéletekből, hogy komolyan megbírál -minden erkölcsi parancsot, melynek engedelmeskedni szokott, hogy -szétbonczolja mindazon loyalitást, melyek lehetségessé és könnyűvé -teszik a társadalmi életet és hogy aggódó szabatossággal írja körűl -beleegyezését mindabba, a mit helyesnek, jogosúltnak tart. Ilyen község -nem tudna létre jönni, vagy ha valami csodával megteremtenék, rögtön -alkotó elemeire oszlanék. - -Az angol szerző például az erkölcsiség kérdését veti föl. Ha egyetemes -volna a magánítélet joga és kötelessége, minden egyes ember dolga és -szabadalma lenne bíráló vizsgálatnak vetni alá a folyó erkölcsiség -maximáit. Most képzeljük el az oly társadalom álláspontját, melyben a -következő nemzedék a hagyományos nézet pártatlan bírálatára szentelné -minden erélyét. Tegyük föl, hogy minden asszonynak és férfiúnak, vagy -mondjuk ifjúnak és leánynak meg volna a képessége a kérdések -megoldására. Legyenek bár ellátva a criticismus legújabb módszereivel, a -vélemények mily chaosa támadna ifjú bíráink keblében! Balfour -szellemesen rajzolja ezt a lelki állapotot, a vélemények tarkaságát és -végre is arra az eredményre jut, hogy szerencsére az ember nem képes -elvetni azon meggyőződéseket, melyek nem a szabad speculatív vizsgálódás -termékei. És ha valaki egy más csillagról szemlélné az emberi szellem e -küzdelmét, észre kellene venni azon mérhetlen, kikerűlhetlen és átlag -jótékony szerepet, melyet a tekintély a hit létrehozásában játszik. Ezt -a gondolatot fejezik ki az efféle mondások, hogy minden ember azon -társadalom gyermeke, a melyben él; hogy senki sem emelkedhetik -magasabbra kora színvonalánál. Ezek oly színben tüntetik fel a dolgot, -mintha az ész az Ormuzd egy neme volna, mely örökös harczot vív a -hagyomány és tekintély Ahrimanja ellen. Fokozatos diadalt arat a -sötétség hatalmai ellen, a mit mi azután haladásnak nevezünk. Az, a mi -sietteti a diadal óráját, nyereség és ha egy bűvös csapással kiírthatnók -a hit minden oly okát, a mi nem származik az észből, szerencsés szerzői -volnánk az erkölcsi világ oly reformjának, melyhez hasonló lenne a -physicaiban a kínok és bajok eltörlése. Balfour ellenében igazat kell -adnunk a rationalistáknak, hogy a köznapi értelem, a realis gondolkodás -örökös háborút visel az eszményi érzéssel, gondolkodással, hogy a -realismus lassú győzelmét tekintjük politikai, társadalmi, anyagi, -érzéki, művészeti stb. haladásnak; de nem ez a haladás, nem ez a -műveltség tartja össze a társadalmat, mert ez nem egyéb, mint fokozatos -szétmállás; hanem az egyes hullámok élén kitörő idealismus. Ez -regenerálja az emberiséget vallásilag, erkölcsileg, ez teszi képessé -nemünket az egyetemes igaz, az általános jó és az isteni szép -élvezésére. Ez újra összehoz, fölemel, megnemesít bennünket. S ennyiben -igaza van Balfournak, mikor mondja: Azért, hogy őseink kevesebbet -okoskodtak és többet hittek mint mi, nem gratulálhatunk magunknak. Igen, -ha az ész mindig helyes észjárást jelentene. Ez azonban oly kevéssé áll, -mint a hogy a tekintély sem mindig jogos tekintély. - -Angol bölcsészünknek egy találó kép jut eszébe az életből, melyet az -észre alkalmaz. A régi gőzgépeknél rendesen egy inast alkalmaztak, a ki -szabályosan eresztgette a gőzt, mielőtt feltalálták mechanikai módját, -melylyel jóval biztosabban és szabályosabban mozgathatták a kerekeket. E -suhancz megbocsátható büszkeséggel tekinthetett maga elé és nagyra -lehetett vele, hogy ő a gép hatalmas működésének forrása. Hasonló -elbízakodással állhat ki az ész az élet és lélektani meggyőződések -tömegében és szívesen elgondolja magáról, hogy ő legcsodálatosabb és -legfontosabb tényező az egész gépezetben. - -Nem követhetjük Balfourt hosszú és érdekes fejtegetésében, melyben -kimutatja, hogy habár zavarosak a források, melyekből meggyőződéseinket -merítjük; mégis ha méltányosan akarunk ítélni a két vetélytárs, az ész -és tekintély között, nem szabad elfelejtenünk, hogy vallás, erkölcs és -politika dolgában jóval többet köszönhetünk a tekintélynek, mint az -észnek; hogy inkább a tekintélyen mint eszünkön nyugosznak a társadalmi -élet oszlopai; hogy jobban összetartja a tekintély mint az ész; hogy -azon sajátságunk, melylyel felülmúljuk az állatvilágot, nem annyira -okoskodásunk, mint azon képességünk, melylyel elfogadjuk a tekintély -befolyását és mi is hatunk reá. - -Hosszúra nyúlnék ismertetésünk és magyarázatunk, ha Balfour könyvének -minden fejezetét be akarnók mutatni. Tagadhatlanúl mindegyik érdekes és -komoly dolgozat. Bárki olvassa el azokat, most az idealismus hajnalán, a -mennyire szervezete engedi, többé-kevésbbé igazat fog nekik adni. A -kitűnő államférfiú és bölcsész felfogása megfelel az idealismus mai -színvonalának. Természetesen, az elhanyatló realismus lovagjai -megdöbbenve olvassák s kézzel-lábbal tiltakoznak ellene; de nem lesznek -képesek megakadályozni a könyv hatását. Az uralkodó eszme változása -annak idején megteszi ezt is. - - - - -XX. AZ IDŐK ÁRJÁNAK KÉPE. - -|Kr. u. 1490–1550|1550–1680|1680–1710| - -|1710–1760|1760–1805|1805–1818| - -|1818–1840|1840–1880|1880–napjainkig| - -|Idealismus|Idealrealismus.|Realismus.| - -|Eszme||Alak.| - -|Összefoglalás||Részletezés, aprózás.| - -|Expansio|Eszmény és való|Intensio.| - -|Bölcsészeti világnézet.|Az ismeret az alany és a külvilág -productuma.|Történeti világnézet.| - -|Teleologia.||Causalitas.| - -|Észigazság.||Tapasztalati igazság.| - -|Universalismus.||Individualismus.| - -|Szabad akarat.||Determinismus.| - -|Szellemiség.||Anyagiság.| - -|Ifjukor|Férfikor.|Öregkor.| - -|Az én tiszta activitas.||Az én tiszta passivitas.| - -|Az ész uralma||A sziv uralma.| - -|A szép, igaz, jó egysége.||A szép, igaz, jó elválása.| - -|A bölcsészet, az átalánosítás virágzása. Vallás, tekintély, moral -sürgetése. A jog és erkölcs egysége. Összefoglaló, általánosító -tudomány; eszmék, kapcsolatok keresése, irodalom-történet.|Az eszményi -és a real irány harcza. Törekvés a moral megmentésére. Stoa.|A -bölcsészet hanyatlása. Sensualismus, empirismus, fatalismus, pietismus, -mysticismus, pessimismus, spiritismus, mesmerismus, hypnotismus, -theosophia, természetphilosophia, kosmogonia. Részletező, aprózó -tudomány. Természettudományi, vegytani, természet- és földrajzi, orvosi, -statistikai, demographiai, archaeologiai, bibliographiai stb. ismeretek. -Alexandrinismus. Múzeumok, gyűjtemények.| - -|Eszmei történetírás. Eszmei okok keresése. Nagy történetírók.|Királyok, -nagy hadvezérek harczainak elbeszélése. Eszmei és epicai -történetírás.|Elbeszélő és festői törtenetírás. Műveltségtörténeti -adatok. Források, emlék- és okiratok, levelezések, képes munkák, -facsimilék kiadása.| - -|Eleinte vallásos conservativismus, később reform a nemzeti eszme minden -elemén. Az erkölcsi élet javulása.|Az újnak és nemzetinek -egyeztetése.|Reform az anyagi téren, gazdasági haladás. Az anyagi jólét, -egészségügy javulása. Híres gazdák és orvosok, csodadoktorok, -Kneipp-ok.| - -|Egyszerű butorok, épületek.||Fényes butorok, szép és kényelmes -épületek.| - -|Az ipar és kereskedés szabadságának, a tőke felszabadításának -sürgetése. Gazdasági és kereskedelmi hanyatlás. Nagy bukások. -Oeconomisták, physiocraták.|Az idealrealismus első felében -szabadverseny, második felében védvámok. Vagyonosság. A gazdagok nagy -befolyása. Plutocratia.|Védvámok, czéhek. Uzsoratörvények. Agrár -törekvések. Hitbizományok. Az ipar- és kereskedés virágzása. Munkás- és -pórlázadás. A szegények védelme.| - -|A szabadság szeretete. Az idealisták rajongása.|Forradalom. Az -idealisták bukása. Központosítás.|Decentralisatio. Olygarchia. Országok -szétmállása. Hűbériség keletkezése.| - -|Nemzetek közeledése.|Nemzetek gyűlölködése. Idegen fajok és -nemzetiségek elnyomatása. A nemzeti állam eszméje uralkodik.|Helyi, -vidéki, tartományi patriotismus. Felekezeti, nemzetiségi és -osztályérdekek. Pór-és munkászendülés, strike és anarchia.| - -|Kezdődik a népek vándorlása.|Népvándorlás.|A népek rendesen nyugodtan -élnek hazájokban. A véderő gyarapítása. Az állandó hadsereg.| - -|Erély, férfias akarat. A nagy emberek tisztelete, hősök cultusa.|Nagy -nemzeti és világháborúk. Nagy fejedelmek és vezérek.|Hódítás nehéz, -idegen hódítók többnyire kiveretnek. Nagy hadvezérek tönkrejutnak.| - -|Lángoló lelkesedés a hazáért; a haza és nemzet szeretete.|Nemzeti -egység.|A nemzet és a haza eszméje gyöngül.| - -|Az idealismus elején néhol zsidóüldözés, később -philosemitismus.||Antisemitismus. Ghetto.| - -|Az erkölcsi egyéniség ereje, nagysága.|Testületi szellem.|Az erkölcsi -egyén megsemmisülése. Léha individualismus. A társadalom széthullása -önző egyedekre. Idegesség. Meghasonlás. Számos őrült és öngyilkosság.| - -|Finom erkölcsi érzék. Becsület és lovagiasság.||Az erkölcsi érzék -tompulása. Moral insanity. Simaság, nyájasság, udvariasság. Elnézés. -Tömérdek sikkasztás. Lélekvásár kivált az idealrealismus végén.| - -|Önzetlen eszményi gondolkodás, érzés.|Önzetlenség és önzés.|Gyakorlati -materialismus. Magán- és családi érdek. Nepotismus. Kapaszkodók. -Zsebelők.| - -|Sentimentalismus. Eszményi barátság és szerelem.|Férfias komoly érzés, -dogmatikus gondolkodás. Komolyabb magaviselet. Nemes és büszke -magatartás. Erős önérzet.|Lágy, kegyes, gyöngéd érzés, alkalmazkodó -gondolkodás. Érzékiség. Nőuralom. Emancipatio. Ünnepek, mulatságok, -jubilaeumok, versenyek. Narrenfeste, gladiatorok, fényes temetések, -halottak napja, karácsonyfa, újévi ajándék. Jótékony egyesületek. -Kórházak.| - -|Humanismus cosmopolitismus, -classicismus.|Nationalismus.|Provincialismus, particularismus.| - -|Idegen és nemes szokások.|Nemzeti szokások, erkölcsök.|Vidéki, faji -szokások és erkölcsök.| - -|Egyházreform. Az érzéki elem, a szertartások hanyatlása. Észszerűség. A -boszorkányhit gyöngülése. A vallásos lelkesedés ébredése.|Orthodoxia. -Szigora tanítás és fegyelem terén. Dogmák kimondása. Inquisitio. -Excommunicatio.|Az érzéki elem, a külsőség, a formaiság, a szertartások -kedvelése. Lanyhaság a tan és fegyelem terén. Boszorkányégetés. -Vallásunio-törekvések.| - -|Purismus, neologia a nyelv terén.|Orthologia. Történeti és etymologiai -nyelvtan és helyesírás.|Phonetikus helyesírás, empirikus nyelvtan. -Idegen és tájszók. Kevert nyelv.| - -|Eleinte vonzó, választékos, utóbb feszes, ünnepies, néha sentimentális -szónoki irály.|Erőteljes, férfias, néha sentimentális és dagályos irály. -Marinismus, euphuismus, Academismus.|Könnyed, fesztelen női stíl. Néha -pongyola, lapos.| - -|Körmondatos irály.||Tételes irály.| - -|Uj versformák keresése. Classikus és nyugoti minták.|Az újnak és -nemzetinek egyeztetése.|Megállapodott formák. Könnyű, csengő-bongó -verselés. Tarka, mesterkélt formák.| - -|Eszményi, ünnepies lyra; az idealismus napjaiban és az idealismus -elsőfelében nagy lantosok.|Benső s eszményi lyra.|Benső, meleg és -hangulatos, lyra. Sok népdal.| - -|Bölcsészeti, socialis, hősi ódák. Satyrák, érzelmes elegiák.||Lágy, -hangulatos dalok. Népmesék és mondák gyakori feldolgozása.| - -|Hazafias, sentimentalis, epos és dráma. Az egyetemes dicsőítése, az -individium kárhoztatása.|Ideal-realis eposok, tragédiák. Nagy tragikusok -és elbeszélők.|Realistikus, analytikus stb. epos és dráma. Nagy -vígjátékírók. Tömérdek apró rajz, tréfás életkép, könnyed humoros -elbeszélés. Lelki állapotok elemzése. Az egyetemes kárhoztatása, az -egyéni magasztalása. Alexandrinismus a költészet terén.| - -|Lyrai balladák.|Szigorú szerkezetű balladák.|Széles, epicus balladák, -románczok.| - -|A műfajok összeolvadása. Epicus jellemek és lyrai előadás a -tragédiában.||A műfajok teljes szétválása és apróbb fajokra oszlása.| - -|Eszmei liberális kritika.|Tekintélyi kritika, hivatkozás a nagy -költőkre.|Leíró, impressionista kritika A modernek.| - -|Jogreform a szabadság és egyenlőség irányában. A bureaucratia -kárhoztatása.|Nemzeti és történeti jog egyeztetése az eszményivel, az -idegennel. Központosító törvények.|Helyi és szokásjog. A centralisáló -törvények lazulása. Tömérdek törvény és szabály. Híres jogtanárok. -Corpus jurisok. Számtalan hivatal.| - -|A szellem nevelése.||A test nevelése.| - -|Az oktatás reformjának sürgetése. Deductiv tanítás.|A közoktatás -centralisatiója, utóbb nemzeti iránya. Túlterhelés. A módszer -emlegetése. A szemléltetés alkalmazása.|A tananyag rövidítése, a tanulás -könnyítése, inductiv tanitás. Számos közép- és főiskola meg szakiskola -felállítása. Egységes középiskola, a görög és latin nyelvtanítás -hanyatlása. Sok ünnep. Szín- és zeneelőadás. Játék testgyakorlat. -Gyermek- és ifjúsági irodalom. Gyakorlati irány. Külsőség, formaság.| - - - - -XXI. A HULLÁMOK BEOSZTÁSA. - -Már sajtó alatt volt e munka, mikor eszembe jutott, hogy jó lenne az -egyes hullámokat 15 időszakra felosztan; ezzel láthatóbbá válnék, hogy a -kor egyes képviselői kiknek felelnek meg. Annyit azonnal látni, hogy -szélső idealista nem lehet a realismus napjaiban, hogy a kik messze -esnek valamely időszaktól, nem is élhettek volna e távoli időben vagy -legalább hatás nélkül és rendesen meghasonolva tengették volna -napjaikat. E rövid, futólagosan odavetett táblázatban nem fejezhettem ki -a kor egyes fiainak gondolkodása változását, például egy Goethének -minden nagyobb műve símúl az eszme változásához, azért egy nagyobb -táblázatban külön ki kellene tenni _Wertherjét_, _Faustját_, _Hermann és -Dorotheáját_, _Wahlverwandtschaftját_, _West-östlicher Divanját_ stb., -melyek igazán a megfelelő kor szülöttei. Szintén nem fejezhettem ki egy -Schiller szervezetét, ki bár símult egy kissé az eszme változásához, -mégis idealisabb volt, mint kora s ezért folyton betegeskedett és korán -meghalt; szóval az ily táblázatnak csak akkor lehet nagyobb becse, ha az -egyes nevekhez észrevételeket, megjegyzéseket csatolunk. De azok, kik -jól tudják a világ történelmét, némi vezérfonalat találnak benne addig -is, míg nagyobb táblázatot nem készitünk. - -Az egyes időszakok szélesebb vagy szűkebb eszmevilágát körökkel jelezem. -Legszélesebb eszmeköre van a kitörő idealismusnak, ez fokozatosan szűkül -az individualismusig. De a mennyivel szűkül az eszmei, annyival -gyarapszik a realis elem, mert az erő nem veszhet el; azért egy derék -tanártársam figyelmeztetésére tanítványaim találó rajzokat készítettek, -melyek a két elem szabályos fogyását és növekedését tüntetik elő. E -rajzokat most költségkimélésből mellőzöm; de hiszem, hogy később lesz -módom közzétenni. - -1 2 3 4 5 -1200 1180 1160 1140 1120 -900 881 862 843 824 -625 611 597 583 569 -420 402 384 366 348 -150 128 106 84 62 -180 206 233 260 287 -580 606 633 660 687 -975 1009 1043 1077 1111 -1490 1504 1519 1534 1549 -1710 1717 1725 1733 1740 -1818 1823 1828 1834 1839 -Psammetich Nebukadnezar Jeremiás Solon Croesus -Cyaxares Sappho Hesiodus Pelopidas Mac. Fülöp -Lycurgus Alcoeus Erynna Epaminondas Phocion -Draco Aesop Servius Tul. IV. Mithridates Demosthenes -Sokrates Thales Licinius Sulla Pompeius -Polybios Stesichorus Jugurtha Decius Spartacus -Thrasibulus Arion Marius Plotinus Cicero -Cato Plato Origenes VII. Gergely Jul. Caesar -Scipio Aemil Brennus Pomponazzi IV. Henrik Lucretius -Viriathus Tiber. Gracchus Luther I. Fülöp Carthausiak -Sept. Severus Cajus Gracchus Zwingli Hóditó Vilmos Cisterciták -Papinianus Clemens Alex Kopernik Sz. Anselm Premontreiek -Paulus Saccas Dózsa V. Károly Abaelard -Ulpianus Mohammed Münzer Michel Angelo Algazel -Thukydides I. Reccared Hutten Tiziano Melanchton -Antisthenes Swen Herrnhut Heine Loyola -Tertullian N. Kanut Bach Börne Calvin -N. Gergely Ariosto Young Guizot Servet -I. Bajan Dürer Hengstenberg Thiers Maupertuis -Firduszi Da Vinci Stahl Comte Bodmer -II. Sylveszter Rafael Széchenyi Beneke Br. Eötvös -Sz. István Macchiavelli Michelet Strausz Dav. -Capet Hugo Erasmus Tocqueville -Mars. Ficinus Pico Carlyle -Wesel Scarlatti Mignet -Savonarola Wolff Musset -Kath. Ferdinánd Vico Poe -VI. Sándor Richardson -N. Iván Channing -Columbus Leopardi -Collier Manzini -Leibnitz -Berkeley -Holberg -Pope -N. Péter -Tschirnhaus -Addison -Scott Walter -Szent szövetség -Lamennais -Zsidó üldözés -Hegel -Cousin -Rosmini -Hugo -Rossini -C. M. Weber -Kisfaludy K. -Bólyay -Balfour -Brunetière - -6 7 8 9 10 -1100 1080 1060 1040 1020 -805 786 765 746 727 -555 541 527 513 499 -330 312 294 276 258 -40 18 Kr. e. 4 Kr. u. 26 48 -314 340 366 393 420 -714 741 768 795 822 -1145 1179 1213 1247 1281 -1564 1579 1594 1609 1624 -1748 1756 1763 1770 1777 -1845 1850 1856 1861 1866 -Samuel Codrus Dávid Aschylos Salmanassar -Mago Pisistratus Zsoltárok Theocritus I. Darius -Cyrus Pythagoras Cambyses Pyrrhus Miltiades -Simonides Ptolomaeus Xenophanes II. Ptolomaeus Corinna -Anacreon Augustus Tarquin Sup. Romulus Pindar -Nagy Sándor I. Nicaeai Zsinat Ovidius Krisztus Plutarch -Caudium Aenesidem Varus Tiberius Coriolanus -Actium Sz. Bonifácz Virgil Straton Zeno -Diocletian Barbarossa Horatius Philon Nero -N. Constantin Párizsi egyet. Julianus Alcuin Heraclitus -Aristoteles Sz. Bernát Balamber N. Károly Seneca -Lactantius Averroës Epicurus A. Hales Augustinus -Izauri Leo Inquisitio Pipin Tatárjárás German eposok -Tarik Maimonides II. Nicaeai Z. Galilei Sic. vecsernye -Trienti zs. Socin II. Frigyes Bacon Szép Fülöp -Camöens Erzsébet Vogelweide Vanini Arany könyv -Condillac Montaigne Eschenbach Cervantes Dante -Lamettrie II. Fülöp Gottfried Shakespeare Albert Magn. -Hume Tasso Niebelungen Marini Aqu. Tamás -Baumgarten Gellert Gudrun Böhme Bonaventura -Petőfi Bolingbroke Magna charta Diderot Roger Bacon -Erkel 1848. for. Aranybulla D’Alembert Lope de Vega -Verdi III. Napoleon III. Incze Holbach Bethlen Gábor -Egressy Macanlay Oxford egyet. Goldsmith Pázmány -Kossuth Saint-Reuve Paduin e. Semler Ad. Shmith -Ronge Döllinger Nápolyi e. Lessing Burns -Merimée Giusti Giordano Mária Terézia Bismarck - Marmontel Arany Deák - Sterne Renan Andrássy - Linné Flaubert Ueberweg - N. Frigyes Dumas f. Lange - Parini Jókai Helmholz - Reid Taine - Stuart Mill Lassale - Darwin Offenbach - Liszt IX. Pius - Wagner R - Berlioz - Büchner - Vogt - -11 12 13 14 15 -1000 980 960 940 920 -708 691 672 653 635 -484 470 466 452 437 -240 222 204 186 168 -70 92 114 136 158 -447 474 500 527 553 -849 877 905 933 955 -1315 1349 1384 1420 1455 -1638 1652 1666 1681 1696 -1787 1792 1798 1805 1812 -1872 1877 1882 1887 1892 -Salamon Xerxes Juda és Izrael Dodedarchia Pericles -Énekek éneke Iarchon Hannibal II. Eumenes Aristophanes -Homer Pausanias Scipio Afr. Decemvirek Phidias -Aristides Euripides Plautus Házassági törv. Macchabaeus -Themistocles Vespasian Hadrian Scipio Asiat. Ancus Marcius -Sophocles Trajan Chlodvig Anton. Pius Marcus Aurelius -Herodotus Arnulf Madarász H. Empedocles Anaxagoras -III. Ptolomaeus Avignon fogs. Schisma Protagoras Democritus -Hamilcar Petrarca Tauler Gorgias Carneades -Ager Picenus Boccaccio Ruysbrock N. Otto Justinian -Parmenides Occam Timur-Lenk Alfarabi Cassiodor -Flavius Jos. Buridan Milton Hus János Corpus juris -Attila Suso H. Hobbes Orleansi szüz Jornandes -I. Leo IV. Károly Spinoza Hunyady János Albion -Genserich N. Lajos XIV. Lajos Pufendorf 36 herczeg -Eckhart Rienzi Spener Racine Augsburgi csata -Duns Krakkai egyet. Molière Lafontaine II. Pius -Avign. egyet. Kazmér Calderon Angol forr. Cusa -Des Cartes Pécsi egy. Murillo Boileau Cosimo -Gassendi Westphali béke Claude Lorrain Bossuet Mátyás -Rubens Zrinyi a költő Cabanis Jacobi Lorenzo -Wallenstein Pascal Fichte Schleiermacher IV. Sixtus -Grotius Corneille I. Napoleon Chateaubriand IV. Kazmér -II. József Spencer Herb. Romanticusok Tolstoi Malebranche -Kant Makart Ricardo Ibsen Bayle -Goethe Wundt Maupassant XIII. Leo Locke -Schiller Zola Mikszáth Pasteur Newton -Kazinczy Turgenyev Byron -Alfieri Tisza K. Schelling -Olasz és német - egység Schopenhauer -Vaticani zs. Baader -Hartmann Beethoven - Katona József - Hauptmann - Gerhard - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: _Pauer_: Ethicai determinismus 57. l.] - -[Footnote 2: _The Foundations of Belief_ being Notes introductory to the -study of Theology by the Right Hon. _Arthur James Balfour_, Fourth -Edition, London, Longmans, Green and Co. 1895.] - -[Footnote 3: _Contemporary Review 1895. ápril._] - -[Footnote 4: _Review of Reviews._] - -[Footnote 5: Revue des deux Mondes 1895. máj. 15.] - -[Footnote 6: The Foundations of Belief etc. by Arthur James Balfour. -Fourth edition 1895. 47. lap.] - -[Footnote 7: The Foundations of belief. 63. és köv. lapjai.] - - - - -TARTALOM. - - Előszó 3 - I. A haladás utja 5 - II. A világtörténelem beosztása 21 - III. Az emberiség politikája 42 - IV. A vallásos és erkölcsi élet 57 - V. A jellem 75 - VI. A pessimismus és mysticismus 90 - VII. Éjszak dél ellen 102 - VIII. A szerelem 113 - IX. Az oktatás és nevelés 124 - X. A gazdasági és iparélet 135 - XI. A nyelv és az irály 151 - XII. A cosmopolita és nemzeti irodalom 164 - XIII. A classicismus és romanticismus 176 - XIV. A költészet és a többi művészet 187 - XV. A bölcsészet 201 - XVI. Apponyi aestheticája 218 - XVII. Az idealismus megjelenése 228 - XVIII. Blaha Lujza 235 - XIX. A hit alapjai 241 - I. Bevezetés 241 - II. A naturalismus és az erkölcs 245 - III. A naturalismus és az aesthetica 249 - IV. A naturalismus és az ész 262 - V. Az idealismus 267 - VI. A bölcsészet és a rationalismus 273 - VII. A tekintély és az ész 278 - XX. Az idők árjának képe 283 - XXI. A hullámok beosztása 286 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -10 |gondolkodik, Ma |gondolkodik. Ma - -39 |idealirealsmus hajnalán |idealrealismus hajnalán - -96 |sőt felháborttja |sőt felháborítja - -136 |é pnek föl |lépnek föl - -172 |valamely müben. |valamely müben - -172 |mit mond- |mit mond. - -172 |egy-két beava tott |egy-két beavatott - -222 |tapsolni, |tapsolni.] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Az erkölcsi világ, by Zsigmond Bodnár - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ERKÖLCSI VILÁG *** - -***** This file should be named 63215-0.txt or 63215-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/3/2/1/63215/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |