diff options
Diffstat (limited to 'old/62975-h/62975-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62975-h/62975-h.htm | 8912 |
1 files changed, 0 insertions, 8912 deletions
diff --git a/old/62975-h/62975-h.htm b/old/62975-h/62975-h.htm deleted file mode 100644 index 0e466c7..0000000 --- a/old/62975-h/62975-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8912 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Emlékezések by Károly -Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Emlékezések, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll -have to check the laws of the country where you are located before using -this ebook. - - - -Title: Emlékezések - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 19, 2020 [EBook #62975] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EMLÉKEZÉSEK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_341">341</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=OQJjAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=OQJjAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">vi. kötet</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">EMLÉKEZÉSEK</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">VI</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-largest">EMLÉKEZÉSEK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>EMLÉKEZÉSEK</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">MÁSODIK KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>RÉG ELMULT IDŐKBŐL.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<p>Naplót soha sem vezettem. Rendszeres és összefüggő emlékiratot -késziteni nincs szándékom. Pedig talán érdemes volna. Az én -emlékirataim talán érdekesebbek s talán fontosabbak volnának, mint -sok apróbb és nagyobb ember emlékirata, a mely nálunk vagy másutt -megjelent.</p> -<p>De bizony nem önmagam miatt. Hiszen nagy dolgot végezni kevés -alkalmam volt, a nemzet sorsát intézni nem engedték végzetem és -vidám természetem és erőmben való komoly kétségeim. Nagyra -vágyódásom se volt elég erős és elég kitartó.</p> -<p>Születésem, származásom, családom se elég ok arra, hogy -emlékiratokat tákolgassak össze. Az én családom egyike ama tíz ezer -köznemesi magyar családnak, melyből áll a magyar nemzet és a mely -ha egykor elpusztulna: kihalna vele az igazi, a történelmi magyar -nemzet. Mind a tíz ezer családnak külön-külön annyi joga van -emlékiratot irni, mint nekem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Hanem hát én mégis sokat láttam, sokat észleltem, sok dolgot és -embert nagyon megfigyeltem, sokat éreztem és sokat gondolkoztam. -Három nemzedék élt és él szemeim előtt. Az 1848 előtti kor, a nemes -emberek küzdelmes világa, Verbőczy nemzetének haldokló korszaka, -melynek nagy és kis alakjait én még szinről-szinre láttam. Ez az -egyik nemzedék.</p> -<p>A másik a velem egyidejü és egykoru. A melylyel a -tanintézetekben, a vármegyében, az egyházban, a törvényhozásban s -az irodalomban együtt dolgoztam s gyakran keserü harczban is -állottam.</p> -<p>A harmadik maradék, a mely mostanában serdül, a mely nyomunkban -jár s a mely joggal és erővel tolakodik utánunk s tol bennünket hol -előre, hol félre. S inkább félre mint előre.</p> -<p>Nagy munka s bizony érdemes munka megirni azt, a mit erősen -figyelő lélek e három nemzedék életéből szépet, dicsőt, tanulságost -észre tudott venni.</p> -<p>Ezt cselekszem én.</p> -<p>Egész irodalmi működésem nagy része abból áll, hogy különböző -alakok, tünetek és események czimén és alkalmán megfigyeléseimet -rakom le a papir betüibe. S a ki szemeivel minden soromat -végigszántja: az megtudja az én történetemet is, családom -történetét is.</p> -<p>De megismeri a közelmult és múló nemzedékek életét is.</p> -<p>S ez a czélom.</p> -<p>Sok fenség és sok vidámság, nagy érzések és nagy ábrándok töltik -meg a magyar társadalom szellemét. <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> Bűnök és gyöngeségek is, de én -ezeket nem értem, s mikor ezekre gondolok, makacs tollam mindig -megtagadja az engedelmességet.</p> -<p>Én csak arról irok, a miben magam is gyönyörüségem találom. -Jobban szeretem a napsugaras világot, mint a sötétséget.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h3>A HÁZATLAN ZSÖLLÉR.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>A rókának van barlangja, az égi madárnak van fészke, de némely -embernek nincs háza. Még a fővárosban is akad ember, a kinek háza -nincs. Félszázad előtt, 1848 előtt, egész osztály volt az -országban, melynek nem volt háza. Ezt az osztályt házatlan -zsöllérnek nevezték.</p> -<p>Hol lakott hát a házatlan zsöllér?</p> -<p>Az uraság házában. Rendesen volt az uraságnak olyan korhadt, -régi, félreeső, düledező háza, a melybe se cselédet, se lábas -jószágot nem lehetett elhelyezni, mert hátha leroskad s cselédet s -lábas jószágot agyoncsap? Az ilyen ház jó volt a házatlan -zsöllérnek.</p> -<p>Apámnak nem volt ilyen háza, házatlan zsöllérje azonban volt. Az -egyiket Szombatinak hívták. Ezen úgy segített apám, hogy a -gyümölcsös kert végében adott neki egy kis gyöpöt s megengedte, -hogy ott putrit építhessen magának, feleségének s öt gyerekének. -Ott lakott a Szombati. <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<p>A putri építése érdekes. Kissé ódon építészeti iskolához -tartozik s azért a műszaki egyetemeken nem is tanítják. De -gyakorlatilag fontos és nevezetes. Háború idején, télben, fagyban, -esőben, zivatarban nagyon jól esik a szegény katonának. Annyit nem -ér ugyan, mint a laktanya, noha ennél tisztább, de a sátornál és -gunyhónál csakugyan többet ér. Csőszök, halászok, nyájőrző emberek -ma is használják országszerte.</p> -<p>Ásnak egy nagy gödröt. Három öl a hossza, két öl a szélessége, -fél öl vagy valamivel nagyobb a mélysége. Széleire födélfákat -ültetnek, azok hegyét fönt az ormozaton összecsiptetik, a tetőt -nádból vagy szalmából, vagy gyékénysásból megcsinálják; hátul -falat, elől ajtót csinálnak hozzá s kész a putri-palota.</p> -<p>Egy teremből áll az egész, mint az egyptomi piramisok belseje. -Ez a terem a konyha s egyuttal a műhely, a nappali és a hálószoba. -Egyik sarka a tűzhely, a rag alja az éléstár és a ruhatár. -Tulipános láda, egy pár fejős szék, egy föstetlen fenyőasztal az -egész butorzat. Néhány konyhaedény az ajtó mellett. Ágynak híre -sincs. Jó széles, meleg, puha szalmavaczok. Ezen fekszik a zsöllér, -a felesége, meg öt gyereke. Azután itt fekszik még a kutya is, meg -két-három malacz is. A macska, a kakas és néhány tyúk föltelepedik -a tető sarkába a rag alá.</p> -<p>Sok előnye van a putri-palotának.</p> -<p>Szomszédja nincs. Nincs tehát kivel viszálykodni.</p> -<p>A villám nem üt bele s azért villámhárítóra nincs is szüksége. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Katonát ide be nem szállásolnak. Adót ettől fizetni nem kell. -Lakásbérlővel se kell negyedévenként vesződni. Ha elégne is, nem ég -bele semmi, mert hiszen nincsen benne semmi.</p> -<p>Ilyenforma putri-palotája volt a Szombati zsöllérnek is. -Csakhogy kissé különb a többinél. Ennek volt egy kis rakott fala -is, volt ablakja is; teteje pedig épen olyan tisztes volt, mint -akármelyik telkes jobbágy házának teteje. Apám se a fát, se a -nádat, de még a meszet se sajnálta. Szép fehérre ki volt mázolva a -belseje. Csakhogy ezt kivülről természetesen senki se látta.</p> -<p>Butorféle is több volt benne, mint a csőszök putrijában. Hiszen -a mi zsöllérünk, az öreg Szombati tanult, tapasztalt, világlátott -ember volt s ügyes kézműiparos. Neki tehát szerszámának is kellett -lenni.</p> -<p>A putri-paloták közös kellemetlenségét azonban itt se lehetett -kikerülni. Ha az ajtó felől fújt a szél vagy az idő esőre állt: -ebben a putriban is akkora volt a tűzhely és pipa füstje, hogy -úszni lehetett benne, mint a tengerben s a benne lakónak olyan -kisírt, piros szeme támadt, mintha apját-anyját siratta volna egy -hét óta. De már ezen segíteni nem lehetett.</p> -<p>És én mint gyerek, mégis szerettem a putri körül ácsorogni s az -öreg Szombati mesélgetését áhitatos lélekkel hallgattam. Többet -tudott, mint a papunk.</p> -<p>Száz esztendős fűzfák szegték be a gyümölcsöst. A falubeliek -csak úgy hívták ezt a portánkat: »A fűzfák alja«. Óriás törzsökök s -valamennyi odvas. Minden <span class="pagenum"><a name="Page_10" -id="Page_10">-10-</a></span> oduba befért egy-két gyerek, csak hogy -sokáig mulatni benne nem volt tanácsos, mert tele voltak öreg -hangyával s a hangya kegyetlenül megmart bennünket. Néhány fűzfának -csonka ágán egy-egy gólyafészek is állt s a gólyával én is csak úgy -voltam, mint Petőfi s mint a hogy Petőfi megénekelte.</p> -<p>Óriás határunkon fának, hegynek, magasságnak semmi nyoma. Egy -hatalmas szilfa állt az udvaron s ezen kivül a természetnek -fenségesebb alkotását mint ezek a fűzfák, akkor még nem ismertem. -Kint a határban a legmagasabb fa apám egyik kaszálóján egy kökényfa -volt. Magasba vágyik a gyermeki lélek. A hol a felhő bujdosik. A -hol a madár repül. A hol a fák lombja susog. A hol esténként és -hajnalonként a darvak és vadludak vonulnak el. Hányszor néztem el -órákig a fűzfák levelének örökös mozgását. Millió falevél, -valamennyi mozog, mind egyenlőn mozog. Miért és mitől mozog? Ki -magyarázza meg a természet titkait? Ki magyarázza meg a mélységet -és a magasságot? Felhőnek járását, madárnak repülését, szelek -támadását, menydörgésnek eredetét, néma villám esti villogását ki -magyarázza meg?</p> -<p>Megmagyarázta Szombati.</p> -<p>De minden magyarázat után megkért, hogy vigyek neki vagy egy -kalapnyi gyümölcsöt, vagy tíz-tizenöt cső tejes kukoriczát, vagy -egy szakasztó-kosárnyi burgonyát. Nekünk volt, neki nem volt s -szivem repesett örömében, ha vihettem neki. A sült burgonyából vagy -főtt kukoriczából nekem is mindig adott. Jól esett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> Gyerekei -körbe ültek, úgy ették s én közibük álltam s velük együtt -ettem.</p> -<p>Hogy ne esett volna jól szivemnek, ha vihettem nekik valami enni -valót? Hiszen vittem én orvul ennivalót a csikónak, borjunak, -baromfinak s galambnak is; – a házatlan zsöllér pedig csak úgy apám -gazdaságához tartozott, mint a csikó, borju, baromfi.</p> -<p>Az öreg Szombatinak három mestersége volt.</p> -<p>Volt ő saruvarga.</p> -<p>Volt ő pecsenyeforgató.</p> -<p>Volt ő gyalogpostás.</p> -<p>Ez a három mesterség ma már nincs meg, mind kiveszett a -világból. E három mesterséggel szolgálta le évenként -zsöllérszolgálatát.</p> -<p>Sarut ma már senki nem visel. Czipő, csizma, papucs, opánka, -bocskor van már csak a világon, de saru nincs. Csak egy pár van -még, az is rossz, viselni már senki se tudja. Ez Szent István -király saruja. Közel kilenczszáz éves. Ott őrzik a szent korona -mellett, a királyi palást társaságában; minden embernek s minden -alkalommal meg se lehet látni. Mostani királyunk már föl se -húzhatta lábára. Ferdinánd király még viselte koronázáskor ez előtt -hatvanöt évvel, de már akkor is olyan rossz volt, hogy selyem -madzaggal kötözték fel lába fejére és bokájára.</p> -<p>Gyerek koromban a béresek szegődségéhez tartozott még évenként -egy pár saru. Rövid volt a szára, fénytelen volt a bőre, a talpára -kivülről volt rá varrva a fejebőre, sámfa kellett hozzá, de -forditófa nem kellett <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> hozzá. Remekes csizmadiamester szégyennek -tartotta volna sarut készíteni. A német varga se vesződött vele. -Csak a saruvarga készítette. Remekelni nem kellett vele, mert a -saruvargák nálunk már czéhbe se állhattak.</p> -<p>Az öreg Szombati csinálta a mi cselédeink szegődött saruit.</p> -<p>Ő volt a pecsenyeforgató is. Szüreten, névnapon, nagy ünnepen, a -nemesség gyülésein.</p> -<p>Pecsenyeforgatás sincs ma már. Vagy gép végzi, vagy senki se -végzi. A takaréktűzhelyek véget vetettek az igazi pecsenyének. Ma -már csak párolt hús van, nem pedig sütött pecsenye. Mártással -készítik a legtöbb húst s az emberek nagy része még csak nem is -sejti, minő isteneknek való étel volt egykor a nyárson sült -pecsenye.</p> -<p>Nyitott konyhában volt a sütő kemencze. Kemencze tetején a -nyitott tűzhely. Tűzhelyen a vaskutya. Mellette a nyárs, a -csipővas, a rostély, a vaslábas, a tepsi, – mindegyik a maga -helyén.</p> -<p>Az öreg Szombati a szabad ég alá szokta vinni a vaskutyát. Ott -tüzelt alatta. A nyárson sült pecsenye egy kissé füstös ízü szokott -lenni. Ízének csak finomsága gyarapodott ezzel. Ma egy kissé -rothadt szagának kell lenni a nagyuri pecsenyének.</p> -<p>Hizott kappan, hizott lúd, hizott pulyka, gyönge malacz, -marha-vesés fele, egész nyúl, őzczomb, őzderék egyaránt ott -piroslott a nyárson. Ki megtüzdelve szalonnával, ki a nélkül. A mi -zsöllérünk volt a leghíresebb pecsenyeforgató. Úgy tudta a -vaskutyát állitani, a tüzet biztatni, a parazsat halomba gyűjteni, -a szelet irányozni, <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> hogy piros lett, de füstös nem lett a -pecsenye. Híre volt annak messze vidéken. A szilasbalhási és -küngösi atyafiak, ha híres lakodalmat tartottak, ha szép lányt -adtak férjhez: mindig elkérték a zsöllérjét apámtól.</p> -<p>Még Festetich Antal is elkérte egyik déghi vadászatára, a ki még -csak köznemes volt, de volt jó negyven ezer hold földje s franczia -szakácsa. A franczia szakács kotyvalékához hozzá se nyúlt senki. -Szombati pecsenyéje után pedig az újjait is szopogatta maga az -uraság is. Ki is lépett nagy duzzogva a szakács azonnal a -szolgálatból s úgy el-kiment az országból, meg se állt Prágáig.</p> -<p>Legszebb mestersége volt azonban Szombatinak a gyalogposta. -Ebben már aztán csakugyan nem volt versenytársa a világon.</p> -<h4>II.</h4> -<p>Hajdan kevés posta járt a mi országunkban. Igaz, hogy a -levélírás gyönge oldala volt a nemes embernek. Esztendő is eltelt, -míg egy levelet megírt. Eljegyzés, esküvő, haláleset, keresztelő -vagy ilyesmi ha előfordult a családban: vagy maga ült kocsira hírt -adni, vagy üzenethordót küldött élő szóba foglalt üzenettel.</p> -<p>A királyi postát nem használta.</p> -<p>Először is meg kellett volna írni a levelet. Nehéz dolog az. -Iródiáknak való, nem nemes embernek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Azután be kellett volna küldeni a postamesterhez, a ki gyakran -az ötödik-hatodik faluban lakott.</p> -<p>Azután a postamester ki nem hordatta a levelet senki fiának. -Levélhordó nem volt a világon. A kinek levele volt a postán, menjen -utána, ha el akarja olvasni. Az uraságok hetenként -kétszer-háromszor csak küldtek embert a postamesterhez: van-e -levél? De közönséges nemes ember ezt nem csinálta utánuk. Néhol -annyit megtett a nemesség, hogy a családok összebeszéltek s minden -család hetenként egyszer a csőszt, vagy a mindenest, vagy a belső -cselédet lóra ültette s elküldte a postamesterhez a levelekért. A -mit ez hazavitt: azon aztán a családok megosztoztak.</p> -<p>Kerkapoly Károly volt miniszter 1847-ben Berlinben lakott. Ott -mindennap megkapta a naponként megjelenő pesti ujságot. De a mikor -haza jött jurátusnak Zala vármegyébe az alispán mellé: itt -hetenként csak egyszer kapta meg napilapját. Kisfaludy Sándor a -költő 1810-ben József nádor kedves embere és főtisztje volt Budán; -feleségének levele Sümeghről sohase ért előbb hozzá kilencz napnál, -rendesen azonban tizenöt nap alatt ért Budára. Ma Amerikába is -előbb odaér. Csakhogy ha a királyi postamesternek mezei munkája, -szüretje vagy jó vadászata akadt: vigye manó a leveleket, nem -törődött velük.</p> -<p>Egészen természetes volt tehát, hogy a nemes ember nem -gyakorolta magát a levélirásban.</p> -<p>Ha pedig messze földre mégis hírt kellett adni valamiről -valakinek: ott volt a gyalogposta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Napkeleti országokban tatárnak nevezik a levélhordót. Ma is így -nevezik Orosz- és Törökországban. Nálunk a czigány volt a tatár. -Csakhogy a napkeleti országokban a tatár lóháton járt, nálunk a -czigány gyalog.</p> -<p>Van kóbor czigány és megszállott czigány. A kóbor czigány csak -tolvaj, kolompáros vagy teknővájó, míg a megszállott czigány csak -muzsikus, vályogvető vagy gyalogposta. A czigány, ha akarja, olyan -gyorsan jár, mint a szél, de Szombati olyan gyorsan járt, mint a -szélvész. Mellette semmiféle czigány a levélhordásból és -üzenethordásból meg nem élhetett.</p> -<p>Mert a czigány mezitláb járt, Szombati pedig papucsban s mikor -sietős volt az útja, papucsát tíz ölnyire előre rúgta s aztán utána -ugrott, hogy kezével elkaphassa. Mi a nyúlnak és agárnak gyorsasága -ehhez képest? Nyúl és agár csak perczekig tud gyorsan futni, a -papucsot pedig előre lehet rúgni egész nap.</p> -<p>Egykor a főszolgabiránk Hollóssy Fülöp László jó négy lovas -kocsival indult haza Budapestről, a hol valami pörében informálni -járt. A mint napköltekor a budai vámnál kihajt: csak eleibe ugrik -Szombati s leveszi kalapját.</p> -<p>– Szerencsés jó reggelt kivánok tekintetes uram. Én is megyek -haza.</p> -<p>A főszolgabiró jó szivű ember volt s oda szólt hozzá:</p> -<p>– Ülj fel oda a bakra, ne fuss egész nap, mint a kutya.</p> -<p>– Csókolom a kezét tekintetes uram, nem ülhetek föl, mert sietős -az utam. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>A főszolgabirónak négy jó lova, Szombatinak pedig csak két -rongyos papucsa. A főszolgabiró indulatba jön:</p> -<p>– No hát csak lógasd a nyelved egész nap.</p> -<p>Megy a kocsi, csak úgy porzik s megy utána Szombati.</p> -<p>Mikor a főszolgabiró Tétény körül a Libadöglő csárdához ér, -Szombati már ott üldögél a lóczán, akkorra ki is pihente magát. Oda -ugrik a kocsi mellé:</p> -<p>– Szerencsés jó napot kivánok a tekintetes urnak.</p> -<p>A főszolgabiró el se fogadja a köszöntést.</p> -<p>Üget a négy ló, porzik a kocsi, lépeget a Szombati.</p> -<p>A főszolgabirónak Baracskán meg kell állani, a lovakat meg kell -etetni, az atyafiakhoz egy órára be kell nézni. De azért a mint a -lovak ettek-ittak: nem mulat, nem késik, hajtat előre, estére -otthon kell lenni Mezőszentgyörgyön, ez pedig Budapesthez jó -tizenkét mérföld, sőt még föle is van.</p> -<p>Hát a mint Nyéken elkoczog a Balassa-kuria előtt: csak ugrik ám -eléje Szombati megint.</p> -<p>– Még egyszer szerencsés jó napot kivánok tekintetes -uramnak.</p> -<p>A főszolgabiró megint nem fogadta el a köszöntést, hanem oda -szólt kocsisának.</p> -<p>– Hejh, ez a Szombati szemünk elé ne kerüljön ám ma még egyszer, -mert különben leszállasz a bakról!</p> -<p>Hajtott is a kocsis nyakló nélkül. Csakhogy Fehérváron megint -meg kellett etetni-itatni; a négy lónak nem volt kedve -étlen-szomjan futni. A ló másként van szoktatva, mint a papucs. -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Nem is látták többé Szombatit sötét estélig. De a mikor haza -értek s a nagy kapun befordultak, hát csak oda ugrik ám megint a -kocsi mellé Szombati. Ott üldögélt már régen a kapu kerékvető -kövén; ki is pihente, ki is aludta már magát.</p> -<p>– Szerencsés jó estét kivánok tekintetes uram.</p> -<p>A főszolgabiró rá rivall:</p> -<p>– Megállj gazember, el ne menj innen, míg a kocsiról le nem -szállok.</p> -<p>Nem tudta hamarjában, a deresre huzassa-e Szombatit, vagy egy jó -ital bort adjon neki, a miért az ő négy lovát így csúffá tette.</p> -<p>Természetes, hogy egy jó ital bort adott neki.</p> -<p>1848-ban békén ment át Szentgyörgyön Jellasich bán az ő duló -seregével. Se nem öltek, se nem raboltak, se nem gyújtogattak.</p> -<p>Este felé összejöttek házunknál a nemes atyafiak a nap -eseményéről beszélgetni. A beszélgetésből vacsora, a vacsorából -poharazás lett. Ott érte őket a reggel.</p> -<p>Anyám két kisebb öcsémmel a horvátok elől balatonfüredi -szőlőnkbe vonult, nem volt otthon. Azt mondja egyik rokon -apámnak:</p> -<p>– Jó lenne a hugomasszonyt Füreden értesiteni, hogy mindnyájan -élünk, nincs semmi baj.</p> -<p>– Igaz a! Hol a Szombati?</p> -<p>Futok a putrihoz, hívom a Szombatit. Jön a Szombati, papucsa a -lábán.</p> -<p>– Eredj Füredre, mondd meg a feleségemnek: nincs semmi baj, -holnapután megyek érte. De siess! <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Sötét este volt már, de Szombati rögtön indult.</p> -<p>Reggel felé megy ki apám a konyha felé, ott látja Szombatit. -Eszik mind a farkas s iszik nagyokat.</p> -<p>– Hát te akasztófa, még most se indultál el?</p> -<p>– De bizony már meg is jöttem. Éjfélkor bezörgettem a nemzetes -asszonyomhoz s átadtam az izenetet.</p> -<p>Oda-vissza legalább ötven vagy hatvan kilométer s ezt az utat -befutotta egy őszi éjszakán.</p> -<p>A gyalogposta kezén biztos volt a levél. Se el nem késett, se el -nem tévedt, se a bécsi kormány kezébe nem került.</p> -<p>Maga Deák Ferencz is Kehidáról, ha csak lehetett, nem királyi -postán küldte leveleit Kossuth Lajoshoz, Wesselényi Miklóshoz, -Beöthy Ödönhöz. Ő ugyan gyalogpostát nem tartott, de volt vidékén -két derék zsidó, a ki leveleit Pestre hordta. Az egyik a szentgróti -Steiner, a másik a keszthelyi Baron. Az egyik elszegényedett, a -másik milliomossá lett, de Deák Ferencz levele biztosabb volt az ő -kezükön, mint a királyi posta kezén.</p> -<p>De mi lett Szombatiból, a mi jó házatlan zsöllérünkből?</p> -<p>Az lett belőle, hogy egy napon nagyon nyugtalan volt; hol -lefeküdt, hol fölkelt; tízszer is kifutott putrijából. Utóbb -összehívta gyerekeit egy csomóba s azt mondta nekik:</p> -<p>– Gyerekek, aligha nem hosszú útra megyek, talán a másvilágra. -Van-e valami üzenni valótok?</p> -<p>A gyerekek nevettek. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>De az öreg belelépett papucsaiba s nagy gyorsan el-kiindult a -fehérvári országút felé.</p> -<p>Útjába esett apámnak egy kaszálója. Julius végén volt, a -szénaboglyák még ott feküdtek a réten. Jártában-keltében -legkedvesebb pihenője volt az öregnek a szénaboglya töve. Ha meleg -volt: az árnyékában. Ha hideg szél fújt: az enyhe oldalán. Kihúzott -egy-két nyaláb szénát, ráfeküdt, fejét a boglya tövének -támasztotta, úgy nyugodta ki magát.</p> -<p>Most is úgy tett, pedig alig végzett néhány percznyi utat. -Elnehezedett s szokott módja szerint ledőlt a boglya tövébe. A -délesti napsugár odasütött öreg redős arczára. Egyszer csak -homlokát megtörölte s szemeit lehúnyta.</p> -<p>Lehúnyt szemeit nem is nyitotta fel többé. Körülötte szöcskék -ugrándoztak. Elszálló lelke ezekbe költözött. És én, ha ott járok, -most is jól látom őt a zöld pázsiton, ugráló szöcskében, ragyogó -napfénynek sugarában!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<h3>A MAGYAR ASSZONY.</h3> -<p>Az én német barátom, a lipcsei egyetemi tanár, húsz év óta -először jutott eszembe. Egy napiglan való barátom ugyan, de mégis -barátom. Vasuti barátom ugyan, de jól esik rá emlékeznem. Most -mégis csak azért jutott eszembe, mert barátaim arra szólítottak, -írjak valamit a magyar családról.</p> -<p>Ennek története van.</p> -<p>Külföldön és vasuton utaztam. A vasuti kocsiban rajtam kívül -egyetlen utazó volt. Ez nem tett egyebet, csak olvasott -szakadatlanul. Egy kopott táblás, fakó papirosu könyvet le nem tett -kezéből s szemét le nem vette a lapokról. Falu jött, város jött, -állomás jött: ő csak olvasott. Rekkenő volt a hőség, izzadott -erősen, az állomásokon hűs ivóvizet kiabáltak: ő se látott, se -hallott, csak olvasott.</p> -<p>Kiváncsi lettem rá is, könyvére is. Egy kissé irigykedtem is, -boszankodtam is. A cseh Érczhegyek legszebb szakadékain dübörgött -át vasutunk, ő ki sem nézett az ablakon. Vizesés harsogott le a -szikláról, mókus ugrált a faágon, sötét fenyves borult reánk: ő nem -vett <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> észre semmit. Csak olvasott örökké, még -pápaszemét se jutott eszébe megtörülni.</p> -<p>Elvégre megszólítottam. Udvariasan könyvének tartalmát -kérdeztem.</p> -<p>Előzékenyen, szivesen felelt s könyvét kezembe adta. A könyvnek -czímére biztosan nem emlékszem. Német könyv volt, Münchenben jelent -meg 1844 körül. Körülbelül ez volt czíme is, tartalma is: »A német -nép, bölcsészeti szempontból megvilágítva.« Belepillantottam -előbeszédébe s ebben hégeli műszavakat láttam. Véletlenűl egyik -lapjára nyitottam, ott meg egy bajorországi parasztasszony -szoknyaránczainak elrendezését találtam a hegeli bölcsészet -világánál megmagyarázva.</p> -<p>Némi szánalommal tekintettem a fiatal, alig harmincz éves -utazóra. A könyvet összecsuktam s visszaadtam neki. Azt kérdezé: -mit szólok hozzá?</p> -<p>– Ostobaság ez a könyv egészen.</p> -<p>– Bocsánat, uram, – a német etnografiai irodalomban ez egyike a -legjobb műveknek.</p> -<p>– Sajnálom, hogy más véleményben kell lennem. Ön uram, úgy -látszik, Hegel iskolájának hive s én ön előtt is vállalkozni merek -bebizonyítani, hogy ez a könyv ostobaság.</p> -<p>– Kiváncsi vagyok rá.</p> -<p>Kértem, hogy véletlenűl nyissa föl a könyvet s én az ott talált -legelső mondatot fogom e czélból megvitatni.</p> -<p>A könyvet fölnyitotta s nekem átadta. A fejezet czíme volt: »A -német család.« A fejezet e mondattal kezdődött: <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<p>»A német család nem úgy épül meg, mint a román épület, -tudniillik: kivülről befelé, hanem úgy épül meg, mint a góth -épület, tudniillik: belülről kifelé.«</p> -<p>– No itt álljunk meg, – így szóltam. S erre elkezdtem neki -magyarázni, hogy az egészséges német család csak úgy a férfi és a -nő vonzalmán alapszik, mint minden más egészséges család. Gyermekei -csak úgy születnek s azokat csak úgy neveli föl a hazának, a jó -erkölcsnek s a kenyérkeresetnek czéljaira, mint a franczia, vagy a -kirgiz, vagy a kaffer. Sőt épen a hegeli spekulativ gondolkodás -törvényei szerint a német család csak ép oly naturalis intézmény, -mint a fecskék és galambok szerelmes párzása, amikor összeállnak, -közös fészket raknak s kicsinyjeiket kiköltik és fölnevelik.</p> -<p>Láttam az én utazótársam arczán, hogy kezdetben bizonyos -kicsinyléssel figyelt az én parasztos eszem járására s azért, hogy -jobb véleményre bírjam, teletömtem beszédemet Hegel műszavaival, a -logika és metafizika frázisaival, az itéletek és következések -szabályaival, a meghatározások és kategóriák tömegével, az eszmének -és a létnek a különbözések és ellentétek talaján felnőtt -tovafejlődésével s e fejlődés örök törvényeivel, a valóság és -lehetőség egységével, az ideálnak kezdetleges és végzetleges -alakzataival s több efféle katedrai haszontalansággal.</p> -<p>Ez aztán hatott. Komoly figyelemre egyesült arczának minden -vonása s amikor szavaimat befejeztem, zsebébe nyúlt, elővette -tárczáját, két ujjával kivett egy látogató jegyet, átadta s -udvariasan bemutatta magát. Heilbrunner <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> Ottó -lipcsei egyetemi magántanár a bölcsészeti szakban, de reményli, -hogy pár év mulva nyilvános rendes professzor: ha Lipcsében -meglátogatom, szivesen kalauzol a gyűjtemények megtekintésében. És -hát neki kihez van szerencséje?</p> -<p>Én is megmondtam nevemet s mely országból és miféle nemzetből -való származásomat.</p> -<p>– Örömmel sejtem, – úgymond, – hogy professzor kartárshoz van -szerencsém.</p> -<p>Ez örömét, fájdalom, el kellett oszlatnom s be kellett előtte -vallanom, hogy én bizony csak mezei gazda vagyok s ahhoz se értek -sokat, mert nincs hozzá elég pénzem.</p> -<p>Bizalom fejlődött ki köztünk. Csodálkozását adta ugyan tudtomra -a fölött, hogy a magyar gazda némileg Hegel bölcsészetével is -foglalkozik, de azt meg egészen természetesnek találta, hogy a -magyar gazda Hegel bölcsészetének magaslatára egészen még sem tud -fölszállani s amikor ezt én is egészen természetesnek találtam: ő -visszatért az eredeti kérdésre.</p> -<p>– Lássa, tisztelt uram, – mondá, – ha ön e könyvet elolvasná, -mégis rájönne talán arra, hogy a német család és például a magyar -család közt mégis csak van valami különbség.</p> -<p>– Tisztelt uram, ön nem ismeri a magyar családot, én pedig nem -ismerem a német családot, tisztába tehát úgy se jönnénk a -kérdéssel. Hanem Hegel szerint tökéletesen igaz, hogy ha a német -család különbözik a magyartól: akkor a magyar család is különbözik -a némettől. <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> Hogy a két család közül melyik a bazilika -és melyik a gót templom: azt se én nem tudom, se az ön könyve, se -Hegel. Hanem azt mégis tudom, hogy az a család a tökéletesebb, a -melynek kebelén tisztább, bensőbb s magasztosabb a férfi és nő -boldogsága. És azt is tudom, hogy a családi boldogság annál a -népnél legfenségesebb, a mely a nőt legjobban tiszteli. De nem -jobban és nem magasabban mint a magyar. Nincs a kerek föld népei -közt alkotmány és jogrend, a mely a feleségnek annyi nemes és szép -jogot biztosítana, mint a magyar. S így van ez ezer esztendő óta. -Pedig a magyar keletről jött, ahol a nő nem családtag, hanem -családi vagyon. S már keletről is magával hozta a nő magas -tiszteletét. S ha szilaj haragjában kitör s mosdatlan szájára veszi -a vallás jelszavait: még akkor is az Istent és a Krisztust és a -Jehovát káromolja, de soha szűz Máriát.</p> -<p>S utána tettem: Mit jelent mindez, professzor úr, Hegel -bölcsészetének világánál?</p> -<p>Azzal váltunk el, hogy én őt meg fogom látogatni Lipcsében, ő -pedig engem Mező-Szent-Györgyön. Ez is megeshetik még.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<h3>A KORTES.</h3> -<p>Teher alatt nő a pálma – mondá egykor saját nyelvén valamelyik -római bölcs. Ha a pálma alatt a kortest értette: igaza volt. A -kortes annál vidámabb: minél több a dolga, minél nagyobb a -feladata, minél sulyosabb a terhe. Még ha nincs is reménye a -győzelemhez: a valódi kortes annál nagyobb önfeláldozással, annál -rózsásabb kedélylyel végzi el a mindennapi feladatot. Hoffmann Pál -kortese sokkal szerencsésebb, mint Deák Ferenczé. Ez csak egy -helyen ül; sört iszik ha ébren van, és sört ihatnék, mikor alszik. -Unja magát, mint a szobaczicza, a mely nem mehet ki egerészni, -(valahogy a szobacziczust ne tessék érteni, a ki rendszerint ki -mehet egerészni.) De Hoffmann Pál kortese: az már egészen más. Van -annak dolga éjjel-nappal, reggeltől estig és estétől reggelig. -Keze, nyelve, két villogó szeme, két penegő sarkantyuja: mind-mind -talál foglalkozást szünet nélkül, fáradság nélkül, örökkön örökké. -Minthogy Hoffmann Pál nagy tudós, egyetemi tanár, tanult szónok, -ennél fogva mindig nehezen kap választókerületet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Tiszta vérü jó magyar kortes részére még nem született meg az a -kalendáriomcsináló, a ki meg tudná mondani, mikor kel fel a nap és -mikor nyugszik. Ő csak ama folyadékok szine, szaga, mennyisége és -minémüsége után képes magát naprendszerünk különböző titkai iránt -tájékozni, melyeket időszakonkint önmagába vagy másokba töltöget. -Van olyan időszak, a mikor a jó szilvapálinka kerül elő valahonnan. -Ez az időszak kezdődik körülbelül akkor, a mikor a kondás kihajtja -a csürhét és tart addig, a mikor a menyecske tűz mellé teszi a -leveses fazekat. Csillagászok és világutazók meg tudnák mondani, mi -minden történhetik égen és földön ez időszak alatt. Ennek -elteltével, ha melegek járnak, rákerül a sor a jó kettős márcziusi -sörre; ha pedig szilaj, hideg, fergeteges időjárás köszönt be, a -még sokkal jobb borlevesre tojással vagy paprikával, langyosan vagy -égetően. Aztán jön a papramorgó appetitoriuma, aztán jönnek a -borok, néha egy kis hűtő vízzel keverve, néha fekete kávé, vagy -thea által félbeszakitva, mint mikor a folyóvíz néha elbuvik és -ismét előtör. – Mint az eocén, miocén, pliocén, kréta, jura, -márgakorszak a földnek történetében: úgy következik a szilvorium, -sör, bor, fekete kávé és theakorszak a kortesnek választási -történetében. – És valamint a földnél is van pihenés, a mikor még a -Vezuv sem okádja a tüzet: azonképen a kortes is megpihen néha, a -mikor nem szórja a jelszót, a dalt, a programmot, a káromkodást. Ez -rendesen akkor szokott bekövetkezni, mikor a feleség megcsipi -valahol, <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> hogy váltson egyszer már tiszta inget, -vagy ha nyelvéről a szivar és pipa vagy a bagó leszedi a bőrt. Ez -utóbbi a legbiztosabb jel, mely a kortest arra inti, hogy most már -ideje egy kevéssé megpihenni.</p> -<p>Csodálatos életerő lakik a kortesben. A kortes örökké él, mint -az isteni irgalom vagy a deákkori adósság. És miként él! Ismer -minden embert, minden asszonyt és minden titkot. Jövendőt mond; -tenyérből olvas; beteg marhát gyógyít. Esküvő, keresztelő és -disznótor nélküle meg nem esik. Atyafiságban áll három vármegyével. -Minden választásnál betörte valakinek fejét s minden választásról -hozott magával valami csatajelt. Vagy az orrán, vagy a fogán, vagy -a fokosán. Büszke, mint egy szolgabiró s kezet szorit vele még a -főispán is. Sógora és komája van annyi, mint akármelyik terézvárosi -képviselőnek. Mindig tudja: ki halt meg és ki született s ki fog -meghalni és mi fog születni, fiu-e vagy lány? A huszárnak és -kolduló barátnak minden erényét gyakorolja férfiak és nők körül. -Verekszik és hízelkedik, adakozik és kéreget. Öltözete mindig -egyforma, szava mindig más. Országos vásár és heti vásár, korcsma -és faluháza rendes tanyája. Birtoka kevés, adóssága sok, hitele -semmi, hitelezője mindenki, de neki is vannak adósai. A muzsikus -czigányt nagyon szereti, de a papot ki nem állja. Templomba azért -eljár, ha az üzlet azt hozza magával. Törvényt nem ismer, -prókátornak nem adózik. Isten nevét hiába föl nem veszi, mert nem -imádkozik soha. Szíve jó, szereti az embereket, a szép asszonyt és -a disznóhuspecsenyét. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> Néha megél atyafilátogatással. Dalol és -toasztoz, mint akármelyik kálomista pap. A múltakról szeret -megemlékezni, de nem úgy, mint a katona, a ki mindig csak azzal -dicsekszik, hol mulatott jól; de nem is úgy, mint a barát, ki -mindig azt panaszolja föl, hol koplalt legtöbbet. Ő jót-rosszat -egyaránt elbeszél, mikor se követválasztás, se tisztujitás nincs -előtte. Ha van: akkor csak győzelmeit ismeri a világ.</p> -<p>Ez a kortes, tudniillik az öreg kortes. Az ő idejében még nem -volt választási törvény, hanem volt választási szokás. A szokást ő -jobban megtartotta, mint utódja a törvényt. És ez természetes. A -törvényt tudósok készítik, a szokást pedig ő csinálja. A tudósokat -különben sem nagyon tiszteli. Azt hiszi, tőlük ered minden -veszedelem, ők hoznak törvényt az etetés-itatás ellen, a mi sehogy -se megy a fejébe. Ő csak annyit tud, hogy a katona, ha éhes, -elszalad az ellenség elől, ha pedig jól van tartva, megveri azt. -Étlen-szomjan becsületes tisztujitást vagy követválasztást képzelni -sem tud. Az idealisták és materialisták küzdelmét ő nem ismeri.</p> -<p>Darwin, Liebig, Vogt és Tyndall ő előtte mit sem nyom. Ő -materialista szükségből, de idealista elvből, mint ez már bevett -szokás a jó hazafiaknál. Materialismusa mérsékelt. Szénát, zabot a -lovának, jó vacsorát önmagának: ez az egész kivánsága. Házat -épiteni, jószágot venni, örökséget hagyni ő nem akar. Nem igazi -kortes az, a ki kizsákmányolja a maga jelöltjét. Hanem koplalni és -szomjuhozni: ez már csakugyan <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> nem az ő világa. Ha ezt meg -kell érnie: megbetegszik, pipája kialszik, agara világnak fut s ő -maga kiballag a temetőbe. Czudar világ, nem érdemli meg, hogy az -ember beléköpjön.</p> -<p>Most már fenyegeti a kihalás veszedelme, mint az ó-világi -bölényt. A bölény helyett ma nyulakra vadásznak s a kortes helyét -kezdik elfoglalni a lótó-futó napszámosok, az élősdi -kapczabetyárok. Sok konkurrense akadt. Papok a szószékből, -tisztviselők az irodából, zsidók a korcsmából, nagy hazafiak az -országházból, ujságok a postáról – mind-mind az ő kenyerét akarják -elenni. És eleszik. Neki nem marad egyéb teendője, mint számba -venni az embereket, lajstromba szedni alphabet szerint a neveket s -őrizni őket, mint a birkát. És a mi legszomorubb, csak minden -harmadik, negyedik esztendőben. Még verekednie sem szabad. Katona -útját állja, biró megárestálja, ujság kiprédikálja.</p> -<p>Elvet kell tartania, színt kell vallania. Jobboldal, baloldal, -középpárt, szélsőpárt – hogy veszett volna bölcsőjében valamennyi. -Nincs ő ahhoz szokva, hogy egy jászol mellé álljon, mint az ökör. -Nem barát ő, hogy fogadást tegyen és azt meg ne tartsa. Péter vagy -Pál: ez az ő jelszava. Vagy az egyik, vagy a másik s egyszer az -egyik, másszor a másik, a hogy illendőbb. Így marad meg a becsület -mind a két félnél. De a párthoz állani és annál megmaradni csak -azért, mert az elv úgy hozza magával: ki látta azt? És szidni az -ellenfelet, noha becsületes ember és szidni a papot, <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> noha -keresztkomája. Ezt ő nem szereti. Hajdanában is voltak pártok, míg -a választásra mentünk s azt be nem végeztük. Akkor is voltak -összeütközések, csak úgy hevert a bevert fő szerteszélylyel, de -csak addig tartott a háboruság, míg haza jöttünk. Akkor békesség -lett és jövő alkalommal másként szólt a nóta.</p> -<p>És aztán azok a követjelöltek – ha rájuk gondol, a háta is -borsódzik bele. Jön egy tudós, jön egy ujságiró s azt mondja, hogy -őt küldte a központ. (Központ – miféle központ? Bánja is ő, -akármiféle központ.) Jön vasuton, hajtat fogadott kocsin, beszáll -más házába, hoz magával nyomtatott levelet s még azt kivánja, hogy -a választók adjanak neki társas ebédet. A helyett, hogy befogatná -jó négy lovát, bakra ültetné a Pista huszárt, oldalára kötné a -sáraranynyal kivert fringiát s azt mondaná: »Atyafiak, holnap -szivesen látlak benneteket barátságos ebédre«, a helyett hoz -magával esernyőt, papol órahosszant s elmondja: hogy van, mint van -angol, franczia, talián országban a világ sora. Törődik is ő azzal. -Úgyis az a baj, hogy angolt, francziát, németet oltottak már belénk -ötven esztendő óta.</p> -<p>Hejh nem így volt ez hajdanában. Ismerte követjelöltjét szopós -korától kezdve. Ismerte apját, anyját, egész uri familiáját. -Szolgabirája volt, viceispánja volt, nemes birtokostársa volt. Ha -hazajött az országgyülésről, akkor sem volt más, mint mikor oda -küldték. De hiszen próbálta volna csak megváltoztatni jó magyar -erkölcsét, soha se lett volna egyéb, mint világ csúfja. Ma már azt -sem szégyenli a követjelölt megvallani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> hogy ő -kormánypárti. Csak azt szeretné tudni, mi szükség van odafönn -Pesten kormánypárti követre? Meg van a kormány anélkül is s -legalább nem szükséges fejét törnie a fölött, mit csináljon saját -pártjával. Tud annak okozni elég bajt az is, a ki nem támogatja, -minek még oda támogató is? – Kormánypárti! Úgy beszél a kormányról, -mintha valami nagy becsület volna ahhoz közel állani! Csak legalább -meg ne vallaná. A követ lehet kormánypárti, de a kortes nem. Még -mikor a pénzügyminiszter mellett dolgozik is: akkor is a stemplit -szidja meg a finánczot. Ez már annak a rendje. Kortes gyomra utálja -a kormánypártiságot, mint a fürdővizet.</p> -<p>– Igazad van öreg barátom! Szomoru ez a világ most a fenekéig. A -választási törvény egész perrendtartás, a képviselő szegény ember, -a zsidó földes uraság, a kortes ütött-kopott öreg legény. Prókátor -és patika falura is kerül immár s a felköszöntést, szerelmes verset -és kortesnótát csak úgy árulják kinyomtatva, mint az álmoskönyvet, -vagy Zöld Marczi szomoru históriáját. Te vagy a lenyugvó múltnak -utolsó sugára, a politika költészetének utolsó lélekzetvétele. -Hunyd be szemeidet. A te világod nem e földről való. A hol te és a -te apáid vadruczára vadásztak: vöröshagymát nem tudsz te ott -termeszteni. Pedig ma már ebben rejlik az életnek bölcsesége. Nem a -becsület adja a pénzt, hanem a pénz adja a becsületet. Hunyd be -szemeidet, mert bizony még meg kell szoknod a vízivást is. Ezt -pedig már csakugyan meg nem érdemletted.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<h3>MAGYAR RUHA, MAGYAR PAP.</h3> -<p>Hogy a magyar katholikus papság, kiváltképen pedig az alsó -papság, mindig hazafias volt és most is az: erről beszélni egészen -fölösleges, mivel hogy ezt Magyarországon mindenki tudja. Sőt hogy -a főpapok közt is minden időben találkozott hol egy, hol több -kiváló hazafi: erre is megoktat bennünket a történelem. A mi pedig -annyival inkább épületes dolog, mert a magyar főpapnak a király -adja a hivatalt és uraságot, még pedig valóságos uraságot, tehát -azt egészen emberi dolognak kellene tartanunk, ha főpapjaink inkább -járnának kedvében a bécsi udvarnak, mely a királyt tanácsával -vezeti, mint a nemzetnek, a mely bizony a bécsi udvar előtt nagyon -ritkán s akkor is nagyon rövid ideig állott kedvességben.</p> -<p>Másfelől azonban az is egészen igaz, hogy kivált Kollonich óta a -bécsi udvarnak sem igen lehetett panasza úgy »nagyban és egészben« -a magyar főpapság ellen.</p> -<p>De hát végre is én nem a főpapokról vagy legalább <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> főleg nem -azokról akarok most egyet és mást megjegyezni.</p> -<p>Hanem megjegyzem azt, hogy a katholikus alpapság a magyar -ruhához mindig hű maradt s hogy a magyar társadalom mívelt -osztályai között egyedül a katholikus alpapság az, mely soha egy -pillanatig se vált meg a magyar ruhától. Sem a nemzeti -elszunnyadásnak a bécsi kongresszus utáni idejében 48-ig, sem a vad -abszolutizmusnak idejében 50-től 59-ig. Volt idő, a mikor ügyvéd, -tisztviselő, nemes urak, bérlők, birtokosok, mind letették a -zsinóros nadrágot s mind felvették a plundrát és pantallont, csak a -plébános, ispán és paraszt maradt meg az ősi öltöny mellett.</p> -<p>A plébános persze csak annyiban, a mennyiben az egyházi öltöny -megengedte a magyar ruha használatát.</p> -<p>A corpus juris és a tripartitum Könyves Kálmán királyunk óta -természetesen nem szól arról, hogy a papok minő ruhát viseljenek. -És ez talán szerencse. Ha e jó, régi törvények a magyar ruha -viselését parancsolnák: Bécsben bizonyosan gondoskodtak volna már -arról, hogy e törvények eltöröltessenek.</p> -<p>Az érsekek, püspökök és apáturak, ha emberek szemei elé -kerülnek, ősi idők óta szakadatlanúl a hosszú, bő papi reverendát -viselik, hol szineset, hol feketét, a hogy egyházi állásuk vagy -izlésük hozza magával. De a hosszú, bő öltöny alatt rendszerint ott -volt régebben a zsinóros magyar nadrág s a feszes csizma.</p> -<p>Kopácsy József esztergomi érsek s primás szenvedélyes gazda volt -s ha ideje engedte, szeretett a gazda <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> ságnak -utána nézni. Veszprémi püspök korában egy tábla luczernavetést -nagyon sokba kerített a tiszt s a püspök saját szemeivel akart a -következő évben meggyőződni, mennyit ér a luczerna. Kiment a földre -s a pantallonos kasznár az útról mutogatta, mily szép a vetés.</p> -<p>– Nem ér az semmit, kasznár uram, tessék csak velem bejönni a -közepébe, ott kell azt megnézni.</p> -<p>Eső után volt, a luczerna harmatos volt s a kasznár féltette -czipőjét és új pantallonját.</p> -<p>– Kegyelmes uram, harmatos lesz a reverenda.</p> -<p>– Nem lesz az kasznár uram, csak jőjjön.</p> -<p>A püspök felhúzta a reverendát s alól olyan zsinóros nadrág és -fényesre mázolt magyar csizma volt, hogy magára vehette volna a -csizmadia czéh-mester is.</p> -<p>Kovács Zsigmond egykori veszprémi püspök se tette le a hosszú -száru czizmát és a magyar nadrágot. Ebben járt még az ostendei -tenger partján is, mikor ott fürdőzött.</p> -<p>Furcsán is járt e miatt egyszer.</p> -<p>Ugyanis sok orosz és lengyel zsidó is jár ott s ezek nagy része -is hosszú száru csizmában, noha nem magyar szabásúban. Tudni kell -pedig, hogy az ostendei nép épen nem szereti a zsidót s a -rakonczátlan, siheder kölykek gúnyolni, boszantani, kavicscsal -dobálni szokták a zsidókat. A zsidó bajuszt, szakált s gyakran -halantékfürtöt is visel, a minek Kovács Zsigmond püspök arczán -nyoma se volt. A kölykek csak csizmáját nézték s mert ez a -zsidókéhoz hasonló volt, őt is megdobálták. A rendőrségnek kellett -beavatkozni. No hiszen lett ebből derűltség, a mikor otthon -egyházmegyéjében megtudták az esetet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>A kálvinista papok időnként jobban elhanyagolták a magyar -öltönyt, mint a plébánusok. És ez annál csodálatosabb, mert hiszen -a kálvinista egyház hívei képviselték szakadatlanúl a tős-gyökeres -magyarságot s náluk volt a nemzeti érzelem a leggondosabban -kultiválva.</p> -<p>A protestáns egyház s annak mindkét nagy felekezete különösen -József császár idejében viseltetett Bécs és az udvar iránt nagy -hódolattal. József császár bocsátá ki a türelmi parancsot, a -püspökök és katholikus földes urak ellenében ő engedé meg -protestáns templomok építését: a protestánsok külsőleg is -törekedtek egyben-másban hálájukat és elismerésüket kifejezni.</p> -<p>Így jött sok protestáns s kivált kálvinista templom tornyára -azon időben a kétfejű sas. Ez azonban még hagyján, de némely -kálvinista templomban még belűl a falra is felfestették ama kétfejű -madarat, a mi annál furcsább, mert a kálvinistáknál a templomban -még Jézus-Krisztus képének festménye se foglalhat helyet, épen -Kálvin szigorú tanai miatt.</p> -<p>A magyar ruha viselése országszerte a szolferinói csata után -jött divatba. Először Pesten s aztán az egész országban. Először a -jogászoknál s aztán mindenkinél.</p> -<p>Még a pinczéreknél is, a mi pedig nagy szó.</p> -<p>Ez év őszén Sopronban jártam iskolába az ágostai lyceumban. A -maturitásra készülendő nemes ifjúság kebelében akkor három párt -állott fenn. A magyarok pártja, kiknek zömét a kemenesaljiak és -alföldiek képezték a kálvinistákkal együtt. A németek pártja, -kiknek <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> sorai a vasi és soproni Kraxelhuberekből -ujonczoztattak, de a kik azóta elszánt magyar emberekké alakultak -át. És végre a tótok pártja holmi Sturok, Hodsák és Balthazárok -akkor, részben magyarok, részben panszlávok most.</p> -<p>Olvastuk az ujságban, hogy Pesten magyar ruhát viselnek.</p> -<p>Nagy szeget ütött ez a magyarok fejébe. El kezdtünk a fölött -tanakodni: milyen lehet az a magyar ruha?</p> -<p>Mert hogy az a pötyögős nadrág és kurta dolmány, melyet a -rábavidéki és hansági paraszt visel, nem valami különös szép s a -maturitásra készülő ifjú Magyarországhoz épen nem illendő, a fölött -nem volt semmi kétség.</p> -<p>Különösen nagy gondot okozott az a kérdés, hogy a testhez simuló -feszes nadrág fekete posztóból vajjon miként állhat az ember fián s -vajjon a sétányon mit szólnának ehhez a soproni menyecskék!</p> -<p>Elhatároztatott, hogy ilyféle nadrág fölött szemlét kell tartani -úgy, a hogy az élő emberen szemlélhető.</p> -<p>De hát hol található ilyféle nadrág?</p> -<p>Hol másutt, mint a czenki plébánoson, a jó Tolnay Antalon, a ki -a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak, a döblingi -szenvedőnek oly kedvencz papja?</p> -<p>Dictum-factum. Küldöttség ment Czenkre, hogy szemlét tartson a -plébánusnál a magyar nadrág fölött, hogy ennek mintájára új -öltönybe bujhasson a maturitásra készülő nemes fiatalság.</p> -<p>Szegény jó Tolnay Antal! <span class="pagenum"><a name="Page_37" -id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>A czenki templom roskadozó állapotban volt akkor. Ép úgy, mint -patronusa, a legnagyobb magyar. Széchenyi ez után néhány napra, -épen új évre, írt egy levelet a czenkiekhez s e levelet Tolnayhoz -küldé.</p> -<p>E levélben így szólitá a czenkieket, kiket 1848 óta nem látott s -aztán sem láthatott soha:</p> -<p>»Drága hazafiak, tisztelt magyar polgártársak, egykori hűn -szeretett jobbágyaim!«</p> -<p>E levélben arra hívta fel a czenkieket, hogy vele közös erővel -építsenek új templomot.</p> -<p>»Mi czenkiek – úgymond – édes és egykor oly boldog hazánk -véghatárán állunk. Czenk nyugot felé első hely, hol drága -anyaföldünknek szívünk és lelkünkbe belészőtt nyelvén dicsértetik a -királyoknak királya, a nagy Isten.«</p> -<p>»A nyomorultak szívrepedt fohászait meghallja ugyan Isten -mindenünnen és a lakosok erénye erdő közepett és a nyílt mezőn is -oltárt képez, melynek áldozata felhat az egekbe«…</p> -<p>Ez volt Széchenyinek a nagy pusztulás után első levele, melyet a -bécsi kormány kinyomatni nem engedett. Minő nyelven írtak és írnak -az igazi nagyok!</p> -<p>Tolnay oly buzgósággal látott a dolog után, hogy kegyura -óhajtásának eleget tehessen és pár hó múlva oly keserű zokogással -temette el a legnagyobb magyart!</p> -<p>– – De végre mi ifjabb nemzedék e plébánuson láttuk akkor a -legelső divatos magyar nadrágot. A világiaknál divatos, a papoknál -százados öltöny volt az. <span class="pagenum"><a name="Page_38" -id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Divatos!</p> -<p>Gonosz szó ez. Ez ölte meg a magyar ruhát. Ez és a fényüzés és a -mi jó fajunknak oly sokszor emlegetett szalmalángja.</p> -<p>Akkor azt hittük: örökké tart a magyar ruha és azt soha többé le -nem teszszük.</p> -<p>Midőn a hírlapok tudtul adták, hogy az attilát és feszes -nadrágot Bécsben is széltében viselik: midőn Eugenia császárné -divatba hozta nők számára a kis pörge kanászkalapot; midőn külföldi -divatlapok, még a Bazár is, zsinórral ékítették a női -felöltönyöket: azt hittük, mi fogjuk ezentúl Európára ráparancsolni -a divatot.</p> -<p>Kemény Farkas is azt mondá, midőn Szebent bevette Bem: »Uj -mappát csinálunk Európának.«</p> -<p>Hajh azóta nagyot kopott, nagyot fogyott a magyarnak önbizalma. -Alig van belőle valami.</p> -<p>A magyar »divatnak« is vége van. Gróf Károlyi Ede akkor is -váltig integetett bennünket, ne csináljunk a magyar öltönyből -divatot és fényüzést, mert különben divat-divat s egyik a másikat -kiszorítja.</p> -<p>Úgy lett.</p> -<p>Szegény gombkötőkre megint bekövetkeztek a rossz napok. A -vitézkötésnek nincs kelete ma.</p> -<p>Egy győri gombkötő mondá az 50-es években, ki nagyon szerette a -bort:</p> -<p>– Ha egy kis jó bor, meg a tisztelendő urak nem volnának, a -gombkötőnek éhen kellene meghalni.</p> -<p>Most is elmondhatná. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Ám a tisztelendő urak csak tartsák meg a százados divatot s im a -katholikus lelkészeket kövessék, ha még nem követnék, a többi -lelkészek is.</p> -<p>Nagy Napoleon, mikor nagyon lenézte az olasz nemzetet, azt mondá -róla: »a pantallon-nemzet«. – Bizony a magyar is azzá lőn -immár.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<h3>A NÉP DÜHE.</h3> -<p>Borsód-Kápolnán hihetetlen kegyetlenséggel gyilkolta meg a -felbőszült néptömeg az adóvégrehajtót.</p> -<p>Borzalmat kelt bennünk az a látvány, melyet az emberi vérengzés -elénk tár. Az embert mutatja az fel előttünk, de nem azt, melynek -feje az ég felé áll, szelleme az istenséggel rokon, szive -részvéttel és szeretettel tölt, hanem azt az embert, melyről Darwin -elmélkedik s mely százezer évek előtt testvéreivel, a fenevadakkal -együtt kóborlá be a mezőket és rengetegeket, hogy megölje azt, a mi -nála gyengébb s ha legyőzetik, még halálvergődése közt is fogaival -marczangolja szét legyőzőjét. Irtózatos az emberi állat, mikor -tömegben van és tömegben válik dühössé.</p> -<p>A düh és a gyilkos harag az embernek sajátsága s nem a fajnak, -nem a nemzetnek. A magyar faj sem nem kegyetlenebb, sem nem -lobbanékonyabb, sem nem boszúálóbb, mint Európának bármely művelt -vagy nem művelt nemzete. Sőt én abban a véleményben vagyok, hogy -minden európai nemzetnél a mesterkélt kegyetlenkedés <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> bűntettei -aránylag nagyobb számban jönnek elő, mint a magyarnál. Az angol, -franczia, spanyol, olasz és orosz népre nézve legalább ez -teljességgel igaz. E népek bűnügyi krónikái sokkal borzalmasabbak, -mint a magyaré. De én szentül hiszem, hogy a német se áll mögötte a -mi jó nemzetünknek. Bécsnek, Berlinnek és Hamburgnak esetei elég -borzalmasak arra, hogy Pitaval szemében elnyerjék előlünk az -elsőség díját.</p> -<p>Forradalmi harczról, agrárius lázongásról nem akarok itt -beszélni.</p> -<p>Fajunk a forradalmi harczokban nem szokott kegyetlenkedni. -1848-ban és 49-ben Lamberg meggyilkolásán kivül alig fordúlt elő -akár tömeges, akár orvtámadás. 48 után az abszolut hatalom -gondoskodott jól fizetett, sőt bérbe vett tollakról, melyek -utálatos színben tüntették föl a magyar függetlenségi harczot s -rablónak és kegyetlenkedő gyilkosnak a honvédet. De még a bérbe -vett tollaknak sem sikerült ez. A mit a szerbek és románok -cselekedtek védtelen magyarokkal: a csecsemők meggyilkolása, az -élők megégetése, az elevenen való megnyúzások, az iszonyú -megcsonkítások, mindezt vagy ezekhez hasonlót a magyar fajra -rábizonyítani nem volt képes senki.</p> -<p>A franczia forradalom eseményei közt irtóztató részletekre -akadunk. Kegyetlenkedések jönnek elő ezer és ezer számra, melyeket -vagy a féktelen népdüh, vagy a hideg, számító ész követett el. -Féktelen népdühnek kitörése nálunk is fordúl elő igen gyakran, de -hideg, számító észszel elkövetett kegyetlenkedés, akár békében, -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> akár forradalomban, igen kevés. Ehhez – -szerencsére – nem igen ért a mi fajunk s ez bizony becsületére -válik.</p> -<p>Gyilkosság sok fordúl elő minálunk is, de orgyilkosság, -méregkeverés, sőt rablógyilkosság is igen kevés. S ha fordúl is -elő: annak legnagyobb részét nem magyar, hanem idegen származásu -egyén követi el. Az igazi magyar rabló, mint rabló, ugyan semmivel -se jobb a más fajta rablónál, de ha ellent nem állanak neki, ha fel -nem bőszítik: rendszerint nem veszi el életét annak, kit vagyonától -megfoszt. Ezt inkább olyan gonosztevők teszik, kik nem hivatásszerű -rablók, kik egy alkalommal vállalkoznak csak bűntettre s kik ezután -még tisztes helyet akarnak elfoglalni a társadalomban. Hideg -megfontolással oltani ki az emberéletet: ez az, mire magyar ember -igen ritkán vállalkozik. Ritkábban, mint bármely más európai -nemzetbeli.</p> -<p>Mégis sok emberéletet oltanak ki nálunk erőszakosan.</p> -<p>Düh, boszú, verekedési hajlam, versenygési viszketeg, vad és -vakmerő hetykeség, könnyelmű játék a halállal: ime ezek a magyar -fajnál a legtöbb emberölési és gyilkossági eset indokai. Csárdák, -korcsmák, búcsuk, vásárok, tisztújítások, követválasztások, -szüretek, lakadalmak: ime ezek szolgáltatják a legtöbb emberölésre -és gyilkosságra kedvező alkalmat.</p> -<p>Néha azonban rettenetesen tör ki a felbőszűlt nép dühe. Ily eset -a borsod-kápolnai vérengzés is.</p> -<p>Az ily eset hasonlítható legjobban az amerikai nép lynchelési -szokásához. Csakhogy míg a népboszú Amerikában <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> -rendszeres, addig nálunk csak szórványosan szokott előfordúlni.</p> -<p>Leggyakoribb eset, midőn a gyújtogatót tűzbe dobják s -megégetik.</p> -<p>Régebben s kivált 48 előtt ez gyakori eset volt. Ha egy faluban -rövid időközben több gyújtási eset fordúlt elő: a nép gyanúja -rendesen megjelölt valakit, férfit vagy nőt s igen sok esetben vén -leányt vagy urahagyott asszonyt, mint gyújtogatót. S ha aztán -akkor, mikor az ily gyanú már megerősödött, véletlenűl tűz ütött ki -s a gyanús egyén kézbe kerűlt: azt rendesen az égő házba vagy égő -kazal tetejére szokták lökni s ekként megégetni. Ily bűnpör száz -meg száz van a 48 előtti, de sok van a 48 utáni időből is. Ily -esetekben a tűz által megriadt s vagyona elvesztén kétségbeesett, a -rég táplált gyanú által őrült dühre gerjedt tetteseknek a -gyilkosságot egész mértékben beszámítani nem lehet s nem is szokták -a biróságok.</p> -<p>Más dolog az, mikor a falu rosszát, de nem azt, ki a -népszínműben előjön, hanem az igazit, szokták elemészteni. Gyakori -eset, hogy egy-egy faluban akad valamely elzüllött, vakmerő, -kétségbeesett egyéniség, ki lop, erőszakoskodik, beleköt -mindenkibe, fenyegeti az embereket minden rosszal s ha kiszabadúl a -börtönből: meg nem javul, hanem tovább folytatja istentelenkedését. -Ha a falu népe ezt már megúnja s ha látja, hogy a vármegye nem -képes e zenebona-embert megjavítani, vagy láb alól eltenni: gyakan -összebeszél s bármi kis ürügyre tömegesen ráront a falu rosszára s -agyonveri azt. Ez már tömegesen s meglehetős hideg vérrel -elkövetett <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> kegyetlenkedés. Ez az amerikai módra való -igazi lynchelés vagy népboszú. A biróságok természetesen ez esetben -elitélik a tetteseket, de jelentékeny mérvben alkalmazzák az -enyhítő körülmények számbavételét.</p> -<p>Az igazi népdüh azonban nem ilyen. Hanem olyan, a minő kitört a -kápolnai adóvégrehajtó ellen. Ez typikus eset, melynek azonban sok -párja van.</p> -<p>Egy községben például sok a közös birtok s rendezetlen a közös -haszonélvezet. A birtokosok egy része tagosítani akar, nagyobb -része s kivált a kisebb birtokosok tömege nem akar. Ha van egy -valamennyinél nagyobb földbirtokos s az akarja a tagosztályt: annak -személye ellen nem folyik a gyülölködés és az izgatás, de ha a -birtokrendezés élére valamely kisebb birtokos áll: annak személye -ellen gyakran hihetetlen mélységüvé válik a gyülölség. Férfiak, -nők, örege, apraja féktelen dühvel beszélnek róla s az emberek -egymást gyakran annyira felizgatják a legjobb, legbecsületesebb -ember ellen is, hogy annak életét folytonosan halálveszély -fenyegeti.</p> -<p>Szomorú példát tudok arra, hova fejlődhetik az ily fokozott -népdüh.</p> -<p>Volt egy barátom. Derék, kitünő, eszes ember, jó gazda, jó férj, -nemes gondolkozásu emberbarát, szegényeknek istápja, egyháznak, -iskolának, községnek támasza. 48-ban honvéd; – később az ötvenes -évek végén s a hatvanas évek elején egyik toborzó tisztje ama -titkos forradalmi hadseregnek, melyről Kossuth Iratainak III-ik -kötetében van tüzetes ismertetés. Magam is <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> nála -lettem mint ifjú beujonczozva e titkos hadseregbe.</p> -<p>Gombás Lajosnak hívták, szentgáli birtokos volt s községének -gyönyörű negyven ezer holdas határát akarta tagosítani s a jó, -becsületes szentgáli nemességet ezzel az elpusztulástól megmenteni. -Csak egyetlen lépés volt még hátra, hogy a tagosítás -visszatarthatatlanul megkezdődjék. De ezt a lépést nem tudta -megtenni, mert útját állotta a népdüh, mely hetek és hónapok óta -folyton izzott már ellene azok közt, kik a tagosztályt meg akarták -akadályozni.</p> -<p>Egy szép téli reggelen, 1865. január 7-én, épen barátaival s -birtokos társaival tanácskozott a községháznál; a nép oda tódúlt, -őt meglátta, egy-két bújtogató szó a düh kitörésére elég volt; a -község tanácstermébe betörtek, őt kihúzták s a templom előtt -irtóztató kegyetlenséggel agyonverték. Még rokonai közt is -találkozott, ki élettelen hullájába beleszúrta a vasvillát. S -találkoztak nők és gyermekek, kik a tiszta havon fekvő véres hullát -örömükben körülujjongták és körültánczolták, mint a hottentották a -leölt áldozatot.</p> -<p>Ez az eset borzasztó hatást gyakorolt akkor rám.</p> -<p>Eliszonyodtam a néptől, a mely dühöng s fenevadakat láttam -azokban, kik így bánnak a becsületes emberrel s a jó hazafival. De -aztán vérem csillapultával megismerkedtem az egykori gyilkosokkal. -Kissé nyers, de nem megromlott, erkölcsileg nem elveteműlt -embereknek találtam őket. Ellenállhatlan düh uralma alatt, alig -beszámítható állapotban, tömegesen, egy pillanat <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> folyamán -követték el az iszonyú tényt, s bizony tisztességes emberekké -váltak azon perczben, a mikor az igazságszolgáltatás keze szabadon -ereszté őket. Szentül meg voltak arról győződve, hogy maguk és -családjuk jóléte és jövendője a tagosztály megakadályozásától függ -s hogy ezt megakadályozniok sikerül, ha ennek bajnokát elteszik láb -alól. Halálát el is határozták sokszor, de annak hideg észszel -elkövetésére sohase vállalkozott senki. Az ellenállhatatlanul -kitört dühnek egyetlen pillanata ragadta csak el őket – a végzetes -tett elkövetésére.</p> -<p>Egy másik eset hivatalos elintézés végett jutott kezembe.</p> -<p>Suur községben a lakosok az egyik politikai párton, a jegyző a -másikon volt. Lelketlen kortesek mélységes gyülöletet szitottak -borozások közben a jegyző személye ellen.</p> -<p>A választás előtti izgalmas napok egyikén a tömeg oda ment a -jegyzői lakhoz s a jegyzőt bántalmazá. Ő pisztolyt ragadott s -önvédelme közben meglőtt s megsebesített egy ifjút. Az ifjúnak -halálhire terjedvén a faluban, a nép összefutott, a menekülő -jegyzőt elfogta s az utczán agyonverte s hulláját, vagyis hullának -vélt testét az iskolában kinyujtóztatta. Az erős fiatal jegyző -azonban magához jövén, az ablakon át megkisérté a menekülést. Erre -a düh újra fellángolt, újra elfogták, az utczára újra kivonszolták -s fél oldalára fektetve, fülébe fakarót illesztettek s fejszéket -hozván elő, a karónál fogva fülén keresztül fejét a földhöz -szegezték. Ez <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> nemcsak kínos, hanem egyúttal -hosszadalmas, iszonyú kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság volt. -Ennek tettesei iránt sohasem tudtam kiengesztelődni s ellenük a -törvény szigorát óhajtottam alkalmazni.</p> -<p>A nép, mely ezt tette, nem magyar, hanem tót eredetű.</p> -<p>Általában a magyar faj által elkövetett tömeges kegyetlenkedések -nem is hasonlíthatók borzalmasságban azokhoz, melyeket a 31-iki -kolera-lázadáskor a tótok, 48-ban az erdélyi móczok elkövettek.</p> -<p>A népdühnek kápolnai kitörése, bármily borzasztó is különben, -egyúttal sok enyhítő körülményt is tüntet fel. A nép nem egy -helyütt nagyon el van keseredve az adókezelés közegei ellen s az a -szegény falusi földműves, kinek marháját, vetőmagját, ágybelijét -viszi el az adóvégrehajtó, nem igen tud különbséget tenni az -eszmékben, intézményekben és emberekben s dühe az ellen lángol fel, -kit közvetlenül lát s kiről alig tudja, hogy az csak alárendelt -tedd-ide tedd-oda közeg s nem maga a végrehajtó hatalom, hanem -annak csak vak eszköze. S aztán nem lehetetlen ugyan, de nem is -valószinü, hogy az első lövés és emberhalál nélkül is agyonverték -volna azt a szerencsétlen végrehajtót.</p> -<p>Az igazságszolgáltatásnak mindenesetre szomorú dolga lesz a -kápolnai esettel, de intézkedni kell annak tanulságai alapján a -kormánynak s törvényhozásnak is.</p> -<p>A népdüh, ha egyszer kitör, olyan mint a leütő villám. Okos -gazda megfogja a villámot, hogy kárt ne tegyen; – a népnek bölcs -vezetői meggátolják a dühnek és haragnak romboló kitörését.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<h3>A RÉGI MEGYEI FIZIKUSOK.</h3> -<p>Hajdan nem volt annyiféle hivatalbeli orvos, mint mai napság a -vármegyében. Most a főfizikuson kívül a kórházi, pénzintézeti, -uradalmi és magánorvosokon kivül ott vannak a központi, a járási, a -községi és körorvosok, akik mind valamennyien hatósági orvosok. -Most ennek mind megvan az ő teljes joga és kötelessége a betegséget -üldözni s az egészséget költségessé tenni. Főképen pedig a -halálesetekről, betegségekről és veszedelmes balesetekről rovatos -íveket kitölteni, statisztikát készíteni.</p> -<p>Hanem azért voltak hajdanában is tudós doktorok és kirurgusok és -borbélymesterek, a kik egyformán gyógyítottak és nem gyógyitottak, -akiket a vármegye, ha szüksége volt az orvosi tudományra, egyformán -megkérdezett. A kit legközelebb ért, attól kért tanácsot. És pedig -felette rövid tanácsot. A kinek például beverték a fejét s abban -halt meg: annál a vármegye nem volt kiváncsi arra, hogy a tüdeje, -mája, lépe rendben volt-e? <span class="pagenum"><a name="Page_49" -id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>Egyáltalán a bonczolások, látleletek, megfigyelések, vélemények -és felülvélemények, egyetemi s orvostanácsi szaknyilatkozatok -szükségét sokkal kevésbbé vette észre a régi vármegye, mint a mai -divatos igazságszolgáltatás. Miért tagadnám: a mai fölfogásnak -igaza van. De azért az orvosi vélemények sokszor ma is csak oly -furcsák és tévetegek, mint voltak hajdanában.</p> -<p>Azonban a kérdést nem vitatom. Se tudományt, se törvénykezést -irni nincs szándékomban. Csak egy pár esetet akarok fölidézni -emlékeimből, miként járt a régi vármegye a régi orvosokkal, a régi -fizikusokkal.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A híres Sobri Jóska meghalt ezelőtt hatvanöt esztendővel. A -lápafői erdőszélben találkozott össze huszonnégy pandúrral, egy -század ulánussal s vagy százötven fegyveres hajtóval. Neki is volt -hat legénye, köztük az öreg Pap Andor s a fiatal Liliom Jancsi. A -csata eredménye nem lehetett kétséges.</p> -<p>Az uhlánusokat b. Beust kapitány vezette. Bátyja a későbbi b. -Beust közös miniszternek. Sobri és társai sokáig lövöldöztek az -ellenségre a fák mögül, mit Beust utóbb megunt s rohamot vezérelt. -A híres haramiavezér szép aranyveretű Hunkár-puskájával vette -biztos czélba a kapitányt, de mielőtt lőne, körülnézett. Látta, -hogy Pap Andor és Liliom menekülnek, négy más társa pedig -összelőve-vágva. Eldobta a puskát, kirántott egy pisztolyt s azzal -magát agyonlőtte.</p> -<p>Ott volt közelben a járási kirurgus is. Valami Durcsány nevű -jámbor férfiú, ki menten odament a csata <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> -színhelyére, hogy a sebesült, de még élő haramiákat keze alá vegye. -Valami Szűcs nevű fiatal ember azt mondta neki:</p> -<p>– Hozzám ne nyúljon az úr, meg tudok én dögleni doktor nélkül -is.</p> -<p>Két golyó és három szurony járta keresztül s kardvágás is volt a -fején és mellén egy csomó. A kirurgus mérgesen szólt rá:</p> -<p>– De hiszen gazember, akasztófán kell neked meghalnod.</p> -<p>– Oda sem kell nekem doktor.</p> -<p>Lefogták erővel, úgy bírt vele csak a kirurgus.</p> -<p>– Hát ezzel mit csináljunk? – Kérdi egyik csendbiztos a járási -kirurgust, oda mutatva Sobri holttestére.</p> -<p>– El kell temetni.</p> -<p>Úgy lett. Eltemették bonczolatlanul. Reggelre kereszt is volt a -sírján, koszorú is a kereszten.</p> -<p>A vármegye megnyugodott a dolgon. Csak jó későre, miután a -helytartó-tanács kérdezősködött, hívta fel a vármegye a járási -kirurgust, hogy mit csinált Sobri holttestével, hol az obductionale -protocollum? A kirurgus azt felelte:</p> -<p>»Minek utána mind közönségesen meggyőződtünk arról, hogy az -istentelen duhaj rabló maga magát egy pisztolylyal agyonlőtte s -ekként saját életét kioltván, érdeme szerint való gyalázatos véget -ért: ennélfogva holttestének obdukálása szükségesnek nem -találtatott.«</p> -<p>Szinte lehetett egy kis igaza.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span></p> -<p>A szentgáli kanásznak egy kanásztársa ketté vágta egyik karját -fejszével. Sokáig tartott a gyógyulás, sokára tarthattuk meg a -végtárgyalást.</p> -<p>– Mit kivánsz orvosi költségre? – Kérdi az alispán a sértett -kanászt.</p> -<p>– Semmit! – volt a felet.</p> -<p>– Mit kivánsz fájdalom dijúl?</p> -<p>– Semmit!</p> -<p>– Mit kivánsz munkamulasztásért?</p> -<p>– Semmit!</p> -<p>Eléje tartják a kanásznak a főorvosi véleményt, mely három íven -keresztül fejtegetette, hogy minő nagy volt a seb, milyen -életveszély származhatott volna belőle mennyibe került az orvoslás. -A kanász rá sem hederitett, csak annyit mondott:</p> -<p>– Beszélhet a doktor, a mit akar, de azt ne mondhassa senki, -hogy az én bőrömet megfizette.</p> -<p>S nem fogadott el semmit.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>1834-ben nagy késői fagy pusztította a túl a dunai gazdaságokat. -Vasvármegye elkezdett tünődni, mi az oka a kései fagynak s -lehetne-e az ellen mentőszert találni? Felhívták egyebek közt a -vármegyei fizikust is: adjon e tárgyban indokolt véleményt.</p> -<p>A fizikus véleménye az volt, hogy miután a kései fagy évenkint -összeesik a kökényfa virágzásával, tehát azt nem idézheti elő más, -mint a kökényfa. Ki kell tehát irtani a vármegye területéről minden -kökényfát <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> s meg kell keresni az ország összes -vármegyéit, de főképen a szomszéd vármegyéket, hogy a kökényfát -hasonlóképen irtsák ki mindenütt.</p> -<p>Zalavármegyében nem kisebb ember, mint Deák Ferencz szólalt fel -az inditvány elfogadása ellen.</p> -<p>Veszprémvármegyében is akadtak tüzes szónokok, kik Vasvármegye -átiratát pártolták. Végre felszólalt Kocsi Sebestyén Gábor tiszti -ügyész, kinek elméssége később az országgyüléseken országos hirűvé -vált:</p> -<p>– Én pártolom, – úgymond – nemes Vasvármegye közönségének -átiratát s egyetértek a vármegyei fizikussal, de sőt még meg is -toldom az inditványt. Minekutána köztudomásu ugyanis, hogy nálunk -nyáron felette kevés eső szokott esni s az aszály sok kárt okoz s -viszont azt is tudja minden ember, hogy a tyúkszem két-három nappal -rendesen előre megérzi az eső bekövetkezését: ennélfogva a nemes -vármegye szigorú büntetést szabjon mind azon borbélyokra és -kirurgusokra, nemkülönben magánszemélyekre is, kik nyári időn a -tyúkszemet kimetszik s ezáltal aszályt idézvén elő, embertársaiknak -sok nagy károkat okoznak.</p> -<p>A nemes vármegye elnevette magát s ekként Vasvármegye átirata el -nem fogadtatott.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Volt vármegyémben a Schmerling-rendszer alatt egy esküdt: Németh -Imrének hivták. Jámbor, szelid ember volt, de zene-bonás, ha ivott. -Ugyanilyen természete volt egy birtokos nemes társunknak is, kit -Vámosi <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> Saáry Dénesnek hívtak, ki a Bach és -Schmerling rendszernek természetesen nem volt nagy barátja. Most -már meghalt mindakettő, sőt a harmadik is, kiről mindjárt szó -lesz.</p> -<p>A két férfi találkozott Devecserben. A találkozásból feleselés, -a feleselésből pedig az következett, hogy Saáry Dénes kiütötte az -esküdtnek három fogát.</p> -<p>Nosza fut az esküdt a járási orvoshoz visum repertumért. A -járási orvosnak Puposs Károly volt a neve. Adott az visum -repertumot.</p> -<p>A vizsgálat sokáig húzódott s végre tárgyalásra került az ügy. -Az orvosi látleletben ezt a furcsa mondatot találtam:</p> -<p>»Sértett előadása nyomán megvizsgálván a bántalmazott -testrészeket, úgy találtam, hogy három metszőfog kimozdulva -látszott lenni.«</p> -<p>Nem értettem a dolgot. Nem tudtam a látleletből felvilágosodni, -hogy a három fog kiesett-e, vagy nem, valósággal kimozdult-e, vagy -csak kimozdulni látszott.</p> -<p>A végtárgyalásra megidéztem a fizikust is, ki a visum repertumot -adta. Hogy mondaná meg élőszóval, mi történt a három foggal.</p> -<p>Megjelent. Kérdeztük, faggattuk, belevesztünk, de nem mentünk -semmire. Nem tudott többet, mint a visum repertuma, az pedig nem -tudott semmit.</p> -<p>Ott volt a sértett fél, az esküdt is. Bárgyú képpel hallgatta a -vitát, mintha nem is az ő fogáról volna a szó. Utóbb egy táblabiró -mérgesen rárivall, hogy mit bámészkodik, mért nem mondja meg: mi -történt a fogaival. <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Erre fölkel, odajön a tanácskozó asztal mellé s kérdezi egész -tisztelettel, miről van szó?</p> -<p>– Az a kérdés, kiestek-e a fogai?</p> -<p>Az esküdt nem szól, hanem komoly képpel belenyúl a mellénye -zsebjébe, kivesz onnan egy maroknyi papircsomagot, kibontja a -papirt, kivesz belőle három fogat s leteszi a törvény asztalára. -Csaknem akkora fogak, mintha lófogak lettek volna.</p> -<p>A mérges táblabiró rákiált a fizikusra: Mit szól ehhez?</p> -<p>Erre az esküdt félrehárítja nagy bajuszait s kinyitja a száját. -Nagy szája volt, mint egy hippopotomusnak. Újjaival felső inyére -mutat. Nyilvánvaló lett, hogy három metszőfoga hiányzik.</p> -<p>A mérges táblabiró haragos arczczal kérdőleg ránéz a -fizikusra:</p> -<p>– Kérem, – szólt a fizikus, – abból, hogy a fogak hiányzanak, én -a tudomány szabályai szerint meg nem állapíthatom, hogy miért s -miképpen hiányzanak.</p> -<p>A fizikust összeszidtuk s elkergettük. Az összes iratokat pedig -felküldtük az egyetemre orvosi legfelső vélemény végett. S az -egyetem orvosi tanácsa a fizikusnak adott igazat.</p> -<p>Ettől kezdve minél kevesebbet alkalmatlankodtunk az -egyetemnél.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Néha felette jól estek az orvosi tudomány szabályai.</p> -<p>Apám, mint nemzetőri parancsnok, 1848-ban kisded csapatjával -megtámadott egy futár »különitményt« <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> Jellasich bán hadseregéből s -a csetepatéban a horvát csapatnak mind a tizennyolcz embere -elesett. Miután zivataros idők jártak, a jövendőt biztosan tudni -nem lehetett, apám óvatosságból a holttesteket nem egy csomóban, -nem egy helyre s nem nyilvánosan temettette el, hanem bizalmas -emberek által éjjel, több sírgödörbe s félre eső helyekre.</p> -<p>1850-ben kijött a szigorú vizsgálat s keresték a holtakat és a -tetteseket. Nem találták egyiket sem. Akadt azonban a hosszú -vizsgálat alatt egy áruló, ki titkon feljelenté, hogy ő tudja, hol -vannak a horvátok tizennyolczan eltemetve.</p> -<p>Újra kijöttek a vizsgálatra, elmentek a megjelölt helyre, -felásták a földet és csakugyan találtak három csontvázat. Se -fegyver, se ruhamaradványok nem voltak a csontok körül. A csontokat -megmosatta a megyei fizikus. Úgy fehérlettek ott a nádi bozótban, -mint Varrus legionáriusainak csontjai a teutoburgi erdőben. -Utasíttatott a fizikus, adjon róluk visum repertumot.</p> -<p>A fizikus Röck János volt. Derék becsületes ember, alapos tudós, -jó hazafi. Adott visum repertumot és véleményt. Ennek döntő pontja -ekképpen hangzott:</p> -<p>»A föntebb előadott lelet adataiból az orvosi tudomány -szabályainak s a törvényes gyakorlatnak megfelelőleg -megállapítható:</p> -<p>1. hogy a talált csontok teljes korukat elért férfi egyének -csontjai;</p> -<p>2. hogy a talált csontokból se a halál neme, se a halál -bekövetkezésének ideje biztosan meg nem határozható <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> és nincs -kizárva annak lehetősége, hogy a halál három év előtt, de harmincz -év előtt is bekövetkezhetett;</p> -<p>3. hogy a talált csontok alakja és méretei semmi támpontot arra -nézve, hogy ezek valaha horvátok voltak, nem nyújtanak.«</p> -<p>E vélemény ellen Haynau zsandárjai semmi argumentumot felhozni -nem tudtak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Volt egyszer egy rendkivül érdekes perem, melyben egy 1794-iki -orvosi vélemény helyessége is kérdésbe tétetett.</p> -<p>Azzal vádoltak egy csomó zsidót, hogy megöltek egy gyermeket, -nyakát felvágták s így vérét vették. De miután a gyermek holttestén -s kivált nyakán vágásnak nyoma nem volt, a sédria orvosi -véleményhez folyamodott s e véleményt így iktatta -jegyzőkönyvbe.</p> -<p>»Azon cirkumstánciákra való nézve, melyeknél fogva a gyermek -vérének vétele alkalmatos tanúk által kétségen kivül való módon -megbizonyíttatott, noha torkán a sebnek helye nem látható, -vármegyénk hütös borbélya megkérdeztetvén, ugyanezen hütös borbély -konkludálta, hogy minek utána vérének vétele megbizonyosodott, -másképen a dolog nem történhetett, mint hogy a zsidók a vérontás -után a sebet valamiféle titkos írral bekenték és a bőrt -összeforrasztották.«</p> -<p>Kérdeztem Mihalkovicsot, a nagy tudóst, mi a véleménye ez orvosi -látleletről?</p> -<p>– Ez csak olyan múlt századbeli borbélybeszéd!</p> -<p>Bizony úgy van az. De mit mondanak majd száz esztendő mulva a -mai orvosi véleményekről?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<h3>„GYANUJELEKRE EL NE ITÉLD FELEBARÁTODAT!“</h3> -<p class="center"><i>(Levél egy szerkesztőhöz.)</i></p> -<p class="right"><i>Budapest, jul. 27. 1889.</i></p> -<p class="i2">Tisztelt barátom!</p> -<p>Felhívtál és pedig különösen megtisztelő szivességgel, hogy -írjak valamit neked a nálunk divatos bűnvizsgálati módszer -árnyoldaláról s különösen arról, hogy e módszer mellett a személyes -szabadság jogát miként kimélik vagy nem kimélik részint a bűnügyi -nyomozásnak, részint a bűnvizsgálatnak közegei.</p> -<p>E felhivásnak most nem felelek meg. Hanem e helyett elmondok egy -esetet, mely velem történt köztisztviselői pályám kezdetén. Ez eset -élénk emlékezete kisért és kisér engem a közvádlói, a birói, az -ügyvédi, sőt a törvényhozói pályán is folytonosan. Többet tanultam -belőle, mint a mennyire Bentham, Beccaria, Carrara, Mittermayer s -általában korunk legnagyob büntetőjogi irói taníthattak. Mert a -büntető igazságszolgáltatás előkészitő intézményeinek egyikét oly -világosan feltárta ez eset előttem, a mint azt könyv és lángelme -nem teheti. <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Rád bizom: közöld vagy ne közöld lapodban. Azt se bánom, most -közlöd vagy máskor. De ha közlöd, add e czímet neki:</p> -<p class="center">„GYANUJELEKRE EL NE ITÉLD FELEBARÁTODAT!“</p> -<p>Az eset a következő:</p> -<p>Ezelőtt huszonöt évvel apámtól átvettem Balaton-Füreden egy kis -szőlőt pinczével s két kis hajlékkal együtt. A szőlőt kivágattam s -1866-ban ujra elültettem. Az volt tervem, hogy saját asztalomon -saját termésem, saját borom legyen, míg élek. E tervemet az utolsó -években összerombolta a fillokszera. De ez nem tartozik ide.</p> -<p>Kis szőlőm szomszédságában van egy kis üres telek. Ezt nagyon -szerettem volna megvenni. A tulajdonos Vörös József füredi gazda -ember. Értelmes ember, jó szomszéd, gyerekkoromból ismerem magát -is, derék feleségét is, első szülött fiának én vagyok a -keresztapja. A telek megér száz forintot, igértem érte kétszázat, -de háromra tartotta. Ezt sokaltam, de később ezt is megajánlottam. -Akkor meg négyszázra tartotta s utóbb is kijelenté, hogy nem eladó. -Egy kissé bosszantott a dolog, azután megnyugodtam benne.</p> -<p>1867-ik évi áprilisban volt megyei tisztujitásunk. Engem tiszti -ügyésznek választottak.</p> -<p>Alig voltam két hetes közvádló, egyik nap délutánján, úgy két -óra tájban beáll hozzám Vörös József, a füredi szőlőszomszéd.</p> -<p>– Tekintetes komám uram, – úgymond, – ha délután négy óráig ad -nekem kölcsön vagy szerez számomra <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> kétszáz forintot: én azt két -hónap mulva köszönettel visszafizetem, a kamatokat is megfizetem s -azon kivül ráadásul odaadom azt a kis szőlőtelket.</p> -<p>Erre az ajánlatra nagyot néztem.</p> -<p>Nagyon szerettem volna azt a szőlőtelket, de hogy azt ingyen -adja oda nekem füredi gazda ember: e fölött nagyon el kellett -bámulnom. A dolog nem volt természetes.</p> -<p>Kérdeztem: mire kell a pénz s miért oly hamarosan?</p> -<p>Azt nem mondhatja meg, ez volt felelete.</p> -<p>Figyelmeztettem, hogy az a pénz rendes úton nem hozhat neki két -hónap alatt száz perczentet.</p> -<p>Biztosított, hogy neki többet is hoz, ezereket is hoz.</p> -<p>Azt mondtam: ilyen üzletet nem csinálok vele, hanem a -szőlőtelket megveszem s árát kifizetem, de csak úgy, ha megmondja, -mire kell a pénz.</p> -<p>Attól féltettem ugyanis, hogy a pénzt valamely kártyázó -kompániának, vagy szédelgő embernek akarja adni nagy igéretek -fejében. Ettől akartam megóvni.</p> -<p>Kereken kijelenté: nem mondja meg, mire kell a pénz.</p> -<p>A dolog gyanússá kezdett válni előttem. Kiváncsiságom, -érdeklődésem mindinkább fokozódott. Elkezdtem faggatni az -embert.</p> -<p>Végre úgy öt óra tájban megvallotta, hogy két hamisbankó-csináló -úr van Füreden, gépük fel van állítva, a nyomás tökéletes, de -papirosuk még nincs alkalmas, ezt beszerezni kell a kétszáz -forint.</p> -<p>Kérdeztem, hogy hívják azokat az urakat?</p> -<p>Az egyiknek neve Bezerédy, a másiké Balogh volt. Álneveknek -véltem akkor. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Kérdeztem: ő maga van-e az ügybe még belebonyolódva, vagy más -valaki is?</p> -<p>Megvallotta, hogy rajta kivül még a vörös Berecz bodnár is -részes, a két úr is ennél van szállva.</p> -<p>Kérdeztem: hol van a gép felállítva?</p> -<p>Azt mondta, hogy az én szőlőbeli hajlékomat szemelték ki -erre.</p> -<p>Rettentő haragba jöttem. Dühösen kérdeztem tőle: miként jöttek e -vakmerő gondolatra?</p> -<p>Elmondta őszintén, hogy azok az urak az ő pinczéjében (az én -szomszédságomban) mulattak s kérdezték: kié a szomszéd hajlék? – -Mondták nevemet. Erre azt kérdezték: ki és mi az az úr? – Mondták, -hogy én Veszprémvármegye tiszti ügyésze vagyok. Erre Bezerédy -örömmel felkiáltott:</p> -<p>– No ez jó lesz. Az ő hajlékában dolgozunk a géppel, ott nem fog -ránk gyanakodni senki.</p> -<p>Az izzadtság vert ki felindulásomban, míg e részleteket végig -hallgattam.</p> -<p>Elővettem az embert. Figyelmeztettem a bűnre s annak iszonyú -következményeire. Figyelmeztettem vagyonos helyzetére, derék -feleségére, kis gyermekeire, kiktől mind meg kell válnia, ha e -bűntény kitudódik.</p> -<p>Az ember megtört. Megbánta – úgymond – a mit tett, szeretne -megszabadulni.</p> -<p>De miként lehetne az?</p> -<p>Tanácsom az volt: ő jelentse fel az esetet nekem s akkor -büntetése csekély vagy semmi leend.</p> -<p>Erre nem volt hajlandó. Inkább meghal – úgymond <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> – mintsem -társait, kik benne bíztak, feladja, elárulja. Készebb velük -szenvedni s velük meghalni.</p> -<p>Tárczámból elővettem egy forintos bankjegyet. Az akkori jegy -barna nyomatos volt, később jött a piros, még később a zöld. Az -akkori bankjegyre apró betűkkel egy figyelmeztetés volt nyomva, -mely így kezdődött: »Die Nachahmung und Verfälschung dieser Noten -stb. húsz évi sőt életfogytiglani büntetéssel sujtatik.«</p> -<p>Ezt felolvastam az ember előtt s magyarul megmagyaráztam neki. -Halálra ijedt, könyezett, de a följelentésre nem volt hajlandó.</p> -<p>Végre esti tíz órakor megtört s hozzám intézett magánlevélben -saját keze irásával az esetet följelenté.</p> -<p>Elbocsátottam s megnyugtattam.</p> -<p>A mint eltávozott: rögtön megtettem a közvádlói előterjesztést a -vizsgálat, az emberek elfogatása s a gép és hamis bankjegyek -elkobzása iránt. Csak törvényszéki ülést kellett tartani.</p> -<p>Éjjel volt, tizenegy óra tájban volt az idő. Nehéznek látszott -most törvényszéket tartani.</p> -<p>Ha nem csalódom: május nyolczadika volt. Épen akkor megyei -állatkiállitás a gróf Zichy-Ferráris Bódog, most Todesco-féle -telken. Kimentem oda. Ott megtaláltam az egyik alispánt, Késmárky -Józsefet. Közöltem vele az ügyet. Rögtön fölkerestünk két -táblabirót és egy jegyzőt s pontban éjfélkor törvényszéket -tartottunk.</p> -<p>Egy óra mulva a vármegye egyik lovas katonája vitte a stafétát -Zalavármegye balaton-füredi szolgabirájához. <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>A szolgabiró, Mórocza Kálmán jó barátom, eszes, erélyes és -humánus ember. Még az igazak álmát aludta, a mikor berobogott hozzá -a megyekatona. Rögtön fölkelt, befogatott s hajnali négy órakor a -bankjegygép egy csomó félig kész bankjegygyel s a két bűnös -emberrel kezében volt.</p> -<p>A vizsgálatot úgy vezette, hogy a két füredi ember: Vörös és -Berecz, büntetlen maradt, Bezerédyt és Baloghot sok évre -elitélték.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez az eset.</p> -<p>Most már tisztelt barátom, te mint jogász, felelj nekem a -gyanujelek elméletének alapján erre:</p> -<p>én alkudtam Vörös Józseffel a szőlőtelek megvételére;</p> -<p>én elfogadtam (mert tehettem volna) a szőlőtelket;</p> -<p>én adtam a hamis bankjegy készítéséhez papírra kétszáz -forintot;</p> -<p>az én szőlőhegyi hajlékomban állították fel a gépet s -készítették a hamis bankjegyet;</p> -<p>vajjon kell-e még több arra, hogy száz vizsgálóbiró közül -kilenczvenkilencz azonnal elvegye az ekként gyanusított ember -szabadságát s a nagy közönség kivétel nélkül elitélje az ekként -fogságba helyezett vádlottat?</p> -<p>Természetesen mindez nem történhetett meg túlzó óvatosságom -miatt, de bizony mondom: ma is komoly megilletődéssel gondolok e -különös esetre. Pedig közel negyedszázad múlt el azóta! Mily -hajszálon függ gyakran az ember jó hírneve és szabadsága!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<h3>A HÍRES BAKONY ÉS A HÍRES SOBRI JÓSKA.</h3> -<p>A Bakony megint rossz hírbe jött. Megint azt hiszik -országszerte, hogy a Bakony tele van haramiával, emberirtó -rablókkal, gyilkosokkal, gyújtogatókkal. A lapok pár hét óta mindig -tudnak valamit Renkó bandájáról, utonálló czigányokról, szökevény -foglyokról, kik mind a Bakony rengetegeiben tanyáznak s nyúzzák a -szegény utasokat.</p> -<p>Pedig hát a Bakonynak régen kiírtották rengetegeit, Luczenbacher -fejszései régen keresztűl-kasúl járnak rajta s a moóri völgytől -Zala-Egerszegig s a Balatontól Pannonhalmáig hiába keresne az ember -négy-öt ezer holdnyi szálas erdőt egy darabban. A gyönyörű -bükkösöket és tölgyeseket szántóföldek, nyíres legelők és fiatal -vágások váltották fel; tömérdek helyen nyilvános az erdőpusztítás s -most már Veszprémtől Pápáig, Zircztől Csesznekig, Nagy-Vázsonykőtől -be Zalába sehol se borítja sűrű lombok árnyéka a jól kavicsozott -országútakat. A »szegény legények« is megfogytak egészen, csak a -»szegény emberek« szaporodtak el rettentően. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Hanem az igaz, hogy a Bakonynak félelmes rossz híre van. Mikor -Windischgrätz ránk rontott 1848 deczemberben, táborának szélső -szárnya Pápán ment keresztűl: egy osztrák ezredes egész -komolysággal mondá:</p> -<p>– Csak a Bakonyon tudjunk átmenni szerencsésen, azután már -kardcsapás nélkül foglaljuk el Magyarországot.</p> -<p>– S kitől félnek a Bakonyban? – kérdé Bezerédy prefektus.</p> -<p>– Hát itt vannak a csikósok, kanászok, pandurok, betyárok és a -híres Sobri vezér.</p> -<p>Bezerédy minden komolysága daczára is elnevette magát. A jó -német szentűl azt hitte, hogy csikós, kanász, pandur, betyár mind -külön fegyvernem és hadosztály, Sobri pedig valami híres -generális.</p> -<p>Sobri akkor már tizenkét év óta porladozott a lápafői határ -erdős domboldalán.</p> -<p>De az igaz, hogy a Bakony félelmes hírét Sobri Jóska alapította -meg. Hiszen előtte is voltak már e századokban híres haramiák, még -sokkal veszélyesebbek mint ő. Zöld Marczi, Becskereki, Palatinszki, -Angyal Bandi; de ezekről még nem írtak akkor a lapok; miután lapok -nem is léteztek s különösen nem írtak az osztrák lapok. Sobri -föllépése abban az időben, a harminczas évek közepén történt, a -mikor már volt bizonyos hírlapirodalom nálunk is s a mikor a bécsi -kormány és bécsi sajtó mindent elkövetett, hogy nemzetünket rossz -hírbe keverje a művelt világ közvéleménye előtt. A legkisebb -kihágásból is rablóhistóriát csinált és Sobrit oly híressé tette, -mint Rinaldo Rinaldinit. <span class="pagenum"><a name="Page_65" -id="Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Sobrinak egyébiránt itthon is nagy reklámot csináltak, noha ő -arról alig tudott valamit. Kezdetleges lapjaink sokat irtak róla, a -népdalok felkapták nevét, népszínműben is felhasználták nevét, -alakját s képzeletköltötte hőstetteit. Eredetének homályos volta s -örökre eltűnésének villámszerűsége is alkalmas volt arra, hogy -nevéhez a népies mesék és legendák egész sorát kössék.</p> -<p>A Duna-Tisza közén sokáig hitték és sokan hiszik ma is, hogy -egyik Vay gróf volt Sobri voltaképen. Túl a Dunán pedig szentűl meg -voltak sokan győződve, hogy Sobri senki se volt más, mint a -becsehelyi Csúzy híres vagyonos családnak egyik tagja, kinek nagy -nemesi telkét ma is Csúzy-háznak hívják Pápán. Betyáros modorú, -délczeg, bátor, nagyúri alak volt ez. Mint ifjú nem tűrte az apai -ház fegyelmét, a huszas évek elején eltűnt hazulról. Sok csavargás -után – mint maga mondogatta – csikóssá lett a Bácskában s tíz évi -bújdosás után a negyvenes évek elején jelent meg Pápán s élvezte s -érvényesíté nemesi nevét, jogát és nagy birtokát. S miután eltűnése -Sobri szereplésével esett össze: jó barátai és ellenségei egyaránt -azt suttogták, hogy ő volt Sobri, senki se más. Vay Józsi gróf -pedig szándékosan tréfálta meg a világot azzal, mintha maga is -hinné a róla költött meséket, melyek épen azért határozott alakban -képződtek ki s maradtak fenn róla.</p> -<p>Sobri Jóska pedig nem volt se Vay, se Csúzy, hanem egyedűl csak -Sobri, sőt még ez sem voltaképen. És én <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> most -elbeszélem magának és bandájának történetét híven és igazán, minden -romantika, minden túlzás nélkül. Elbeszélem azért, hogy a sok -mesének véget vessek s hogy ifjabb írótársaim ismerjék azokat a -viszonyokat, melyek a Sobri-világot szükségképen megteremtették s -hasonló körülmények közt megteremtenék most is.</p> -<p>Sobri Jóska egy endrédi vasmegyei kanásznak volt fia Baltavár -mellett. Apját s őt magát is igazán Pap Józsefnek hívták, Sobri -neve csak álnév volt, melyet a haramia-élethez választott. A század -elején ez közönséges szokás volt legalább túl a Dunán, sőt a -juhászok, kanászok közt a Bakonyban most is szokás. Sobri társai -közt például ott voltak: Mógor, Zsidó, Fűmag, Kalarábi, Franczli, -Bódai, Virrasztó, Liliom, Csuha, Görhes, Czifra. Ez egy se igazi -családi név, ez mind haramia álnév. Társai voltak például: Milfajt, -Pap Andor, Király Jancsi, Pityerész Istók. Ezeknek más neveit nem -ismerem, de csaknem bizonyosnak tartom, hogy ezek se az igazi -nevek. Sok társát csak egyetlen keresztnév után ismerte maga Sobri -is. Ilyenek voltak: Ádám, Peti, Pista, eredetileg mind szökött -katonák, dezentorok, mint akkor mondották.</p> -<p>Sőt még Sobrinak nevét se tudta minden társa s ez igazán -sajátságos.</p> -<p>A lápafői véres harcz után, melyről később szólok, elfogtak és -Szegzárdra bevittek egy haramiát. A neve volt Varga István. -Összevágva, lőve, zúzva, törve büszkén vallott a fiú mindent s -bátran ment az akasztófa <span class="pagenum"><a name="Page_67" -id="Page_67">-67-</a></span> alá. De mikor azt kérdezték tőle, hogy -Sobri elesett-e Lápafőnél, azt felelte:</p> -<p>– Nem tudom. Azt se tudom, melyik volt a Sobri. Mi csak úgy -ismertük egymást: Pista, Jóska, Ferkó. Én tőlem sem kérdezték a -nevemet, én se kérdeztem senkitől.</p> -<p>A megyei urak nem hittek neki, pedig igazat mondott. E -titkolózásnak meg volt a jó oka akkor is és később is.</p> -<p>Egyszer húsz év előtt volt a kezemen egy szegény legény. Ha jól -emlékszem, épen annak az Oroszlán Palinak bűntársa, a kit mint -megyei fiskus egykor én ítéltettem el s a ki most mint szökevény -fogoly Renkó Kálmánnal az úrkuti erdőben együtt találtatott. Annak -a szegény legénynek Hatlábú volt a neve s igaz nevét sehogyse -akarta megvallani. Zalamegyei juhász volt s hiába kutattam igaz -neve után.</p> -<p>Egyszer bejött hozzám a szeretője s engedelmet kért, hogy -tisztát és ennivalót adhasson be Hatlábúnak s beszélhessen vele. De -ő igaz néven nevezte a betyárt, melyet már elfeledtem. Szeretője -kérelmét teljesítém s Hatlábút hivatalszobámba hozattam s ott -szemrehányólag mondtam neki, hogy íme tudom már igazi nevét ettől a -leánytól.</p> -<p>Hatlábú megütközve s aztán mély szomorúsággal mondta a -leánynak:</p> -<p>– Szerencsétlen, mennyi keserűséget okoztál te most szegény öreg -szüleimnek. És azután hogyan legyek én most becsületes ember -valaha, ha mindenki tudja a vidéken, hogy a vármegye kezébe -jutottam. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Íme az álnév használatának valódi oka. Gyöngédség a szülék iránt -s számítás arra, hogy az ifjúság kitomboltával s a büntetés -kiszenvedésével valamikor becsületes emberek közé számíttassék még -a haramia is.</p> -<p>Sobri apja nagyon istenfélő, kegyes ember volt. Minden búcsura -elment Kis-Czellbe s minden vasárnap térdepelve látták imádkozni a -baltavári templomban. Ha mondták neki, hogy üthetett el tőle fia -annyira, azt felelé:</p> -<p>– Igaz, hogy rosz gyerek volt s nem is tudom, hol van, talán el -is vette már az Isten, de hogy a Sobri az én fiam volna, azt el nem -hihetem.</p> -<p>Holta napjáig sohase hitte igazán, hogy az ő fia volna ama hires -haramia.</p> -<p>Sobri nagyon szép fiú volt, nagyon elkényeztették a falúbeli -leányok és menyecskék, szeretett szépen öltözködni s a kocsmán -mulatni s hogy pénzhez juthasson, disznót lopott.</p> -<p>Megcsípték, elítélték, kiállta a börtönt és botot, de mikor -kiszabadúlt: újra lopott. Újra a vármegye kezére került s ott, mint -csinos, tiszta és ügyes fiú, börtönbüntetésének vége felé a várnagy -konyhájára került pecsenyeforgatónak.</p> -<p>Innen megszökött s Fényes Istók nevü bajtársával szövetkezve, -kirabolta a kolomposi számadójuhászt. Társát elfogták, -felakasztották, ő maga megugrott.</p> -<p>Ez történt 1835 évi májusban. Ettől kezdve lett hajléktalan -rabló, erdei haramia. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Első társai: Milfajt, Mógor, Király Jancsi, Pap Andor és -Franczli valának.</p> -<p>Milfajt Ferkó volt Sobri bandájában a vezér után a -legtekintélyesebb legény. Legértelmesebb is volt, iskolába járt, -írni, olvasni jól tudott s ponyvairodalmú művekből egy kis kézi -könyvgyűjteménye is volt, melyet a bokodi erdőben ásott el, mikor -megsebesűlt. Valamikor urasági inas volt kanász korában és Sobri -legbizalmasabb emberének őt tartották társaik is, a hatóságok is. -Közel másfél évig, 1836 őszéig Vas-, Sopron- és Győrvármegyékben -űzték portyázó rablásaikat, leginkább papok, zsidók, birkások -ellen. Abban az időben a bérlőket nevezték túl a Dunán -birkásoknak.</p> -<p>Mógor igaz neve Nagy Jancsi volt. Veszprémmegyében -Nagy-Szőllősön született, apja Zichy Manó gróf jobbágya volt. -Katonafogdosás elől ugrott meg s lett duhajjá és Sobri társává.</p> -<p>Király Jancsi szökött katona, Pap Andor kanász volt. Származását -egyiknek sem tudom. Pap Andor örökre eltünt és senki se tudja -bizonyosan, hova lett. Egyike a legérdekesebb mesés alakoknak.</p> -<p>Franczli igaz neve Kaufmann Ágoston volt. Ez két társával, -úgymint Babóthi Istókkal és Páli Józseffel, kit haramia néven Bodri -Ferkónak neveztek, 1831 évi áprilban szökött meg a fraknai -sopronmegyei börtönből és több évi bujdoklás és betyárélet után -Sobrihoz csatlakozott. Mikor Sobrit elérte végzete: ez a Franczli -két szökött társával, azután Virrasztóval, később Pap Andorral -alkotott külön rablóbandát. Társai lassankint <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> részint -elhagyták, részint elvesztek és ekkor ő 1838-ban Nagy Jancsi -vezérlete alá szegődött, de mikor ezt társai kivégezték, megint ő -lett haramiavezérré.</p> -<p>Sopronmegye 1836 nyarán megúnta már a rablásokat és Sobri ellen -katonát kért, mozgósítá egész pandurseregét és népfelkelést is -rendezett, kihajtván Sobri üldözésére, mint a megyei végzés mondja, -»a föld népét.« Tudniillik a jobbágyságot.</p> -<p>Sobri ekkor átvonúlt Veszprém- és Győrmegyékbe s végrehajtván a -tüskevári és tornai rablásokat, elhatározta, hogy nagy számra -felszaporodott seregét két részre osztja. Felének Milfajt vezetése -alatt átadja Veszprém-, Fehér- és Komárommegyéket, maga pedig -megtartja Győrt, Vast és Zalát. Mielőtt azonban e tervét -megvalósította volna, még két feltűnő rablást vitt véghez, melyek -utóbbika volt végzetes sorsának kezdete. E két rablás volt a kónyi -és szolgagyőri.</p> -<p>Kónyban, Győrmegyében az uradalmi számtartót rohanta meg s a -győri káptalan pénztárát vette magához 1836 évi október 10-én. A -pénztár nem volt üres, mert a jobbágytized már eladva volt. A -pénztáron kívül elvitte a kasznár értékesebb ingóit is, fegyvereit, -ezüstjét, ékszereit.</p> -<p>Mikor mindezt összeszedték, a kasznár neje sírásra fakadt. Sobri -kérdezte sírásának okát. A kasznárné azt mondta, hogy holnap jön ki -egyik kanonok Győrből a pénztár átvételére s miután Sobri minden -ezüstjét elvitte, tisztességesen asztalt se teríthet az uraságnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Egyék a pap – mondá Sobri – fakanállal, Jézus se ezüstkanállal -evett.</p> -<p>– Hát mi mivel eszünk? kérdi az asszony.</p> -<p>– Hányan vannak a familiában, kérdé Sobri.</p> -<p>– Heten.</p> -<p>Erre Sobri hét pár ezüst evőeszközt visszaadott a -kasznárnénak.</p> -<p>Volt a háznál egy felnőtt fiatal csitri lányka is. Ez is sírt a -rablási művelet alatt.</p> -<p>– Hát maga lányasszony mit siránkozik itt a fülembe? kérdé -Sobri.</p> -<p>– Hogyne siránkoznám, felelt a lányka, mikor két hete kaptam -ujdonatúj aranygyűrűmet és kendtek máris elviszik.</p> -<p>– No egy csókért visszaadom, felelte a haramia.</p> -<p>A lányka habozott.</p> -<p>– Ne viszologj tőlem babám, rivalt rá hetykén Sobri, ma még se -lányt nem csókoltam, se pálinkát nem ittam.</p> -<p>Erre a lányka oda ugrott, megfogta a haramia két fülét s -hangosan megcsókolta arczát. Aranygyűrűjét azonnal visszakapta.</p> -<p>Itt Sobri huszannyolczad magával volt. A fent említett öt társán -kívül még vele voltak Fekete Jóska, Ádám, Hobics Gyuri, Lakat -Miska, Recze Marczi, Csuha Anti, Laczi, Liliom, Babóthi, Virrasztó, -Nagy Jancsi, Pityerész Istók, Bucs Józsi, Cser Miska, Pista, Czifra -Miska, Páli Józsi s még egy pár.</p> -<p>A haramia csapat ezután Győr-, Veszprém- és Komárom <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> megyék -összeszögellő határain mulatott s űzte apróbb rablásait hol együtt, -hol különválva.</p> -<p>Ugyanez év deczember 6-án Milfajt a csapat másik felével -Pápa-Teszéren rabolta ki a bérlőt, ki a falun kívül lakott. Itt a -haramiának jó kedve kerekedett, a pinczéből hozatta fel a bort, a -faluból dudást hozatott, a cselédleányokat és menyecskéket -berendelte s társaival együtt hajnalig tánczolt. Jó kedvében a -bérlőnek is visszaadta pénzének egy részét, sőt hajnalban a -bérlővel váltatott fel egy 25 frtos bankjegyet s minden leánynak öt -forintot adott ajándékba.</p> -<p>Pár nap mulva maga Sobri, legjobb legényeit véve magához, -végrehajtotta Veszprémmegye északi részén a szolgagyőri rablást. Ez -deczember 8-án este történt.</p> -<p>Szolgagyőr ura Hunkár Antal volt, a legvitézebb inzurgens -ezredes az 1809-iki franczia beütés alkalmával. Nagy tekintélyű -közbirtokos, több országgyűlésen követ, hírneves liberális hazafi, -1848-ban a Batthyány-miniszterium alatt veszprémi főispán, 49-ben -Debreczenben főrendiházi tag.</p> -<p>A kastély a század elején épűlt ódon épület, egyemeletes egy -domb tetején, körűlvéve gazdasági épületekkel. Sobri estennen -lopózott oda társaival, körülvette a kastélyt, minden cselédet -rászegzett fegyverrel beterelt és összehajtott egy pinczébe s aztán -nehány társával bement a kastélyba Hunkárhoz. Bátran beköszönt e -szóval:</p> -<p>– Jó estét tekintetes uram, én volnék Sobri Jóska, a nevem után -tudja már, miért jöttem. <span class="pagenum"><a name="Page_73" -id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Hunkár felugrott, fegyverhez akart kapni.</p> -<p>– Sohase bántsa tekintetes uram azt a puskát – szólt Sobri – -látja, hogy hozzánk közelebb van a fegyver és aztán úgy se lenne -annak semmi haszna. Ha tetszik, megnézheti, hogy minden cselédje a -pinczében van megkötözve. Két legényem elkíséri.</p> -<p>Ekkor észrevette Sobri, hogy az úrnő nagyon meg van ijedve, -láthatóan reszket. Oda ment hozzá.</p> -<p>– Tőlem ne féljen a tekintetes asszony, Sobri Jóska kezén még -nincsen másnak vére, nem is lesz, de kérje meg a tekintetes urat, -hogy gyorsan végezzünk, mert nekem nincs sok időm.</p> -<p>Az úrnő magához tért s németül oda szólt férjének, hogy adjon -oda mindent.</p> -<p>Mást tenni úgy sem lehetett. Hunkár nem állott ellent, csak arra -kérte a haramiákat, hogy nejét ne bántsák.</p> -<p>– Egy hajszála se görbül meg, szólt Sobri.</p> -<p>Erre összenyaláboltak mindent. Pénzt, aranyat, ezüstöt, Hunkár -díszruháinak lánczait és ékszereit, ezüstsarkantyúit s minden -használható fegyverét, ezek közt egy aranynyal kivert damaszkcsövü -puskát is.</p> -<p>Végül Sobri az úrnő kezén gyürüket látván, kezdte lehúzni ezeket -is.</p> -<p>Hunkár ingerülten szólt:</p> -<p>– Hát ez a becsület gyerekek? Nem megigértétek, hogy nőmet nem -bántjátok?</p> -<p>De Sobri nem tudta legyőzni rabló természetét.</p> -<p>– Nekünk is jó lesz ez tekintetes uram, nekem is van szeretőm, -annak is kell. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Hunkárt ez nagyon elkeseríté. Annál inkább, mert neje a nagy -izgatottság miatt sulyosan megbetegedett. E jelenetről Hunkár még -aggkorában is nagy keserüséggel nyilatkozott.</p> -<p>Elvégre a rablók értékes terhükkel eltávoztak, de előbb az -uraságra rázárták az ajtókat s keményen elzárták a pinczét is, -melyben megkötözve kinlódtak a cselédek. Csak 9-én reggel tudtak -kiszabadulni. Sobri ekkor már árkon-bokron túl volt.</p> -<p>De a szolgagyőri rablás aztán fordulópontot képez a Sobri világ -történetében. Eddig csak papok, zsidók, birkások, pásztorok voltak -Sobri áldozatai, de Hunkár nagybirtoku és tekintélyes nemes volt, -tagja a szent koronának s az ő esetét most már másként fogták fel a -vármegyék és kormányszékek.</p> -<p>Hunkár rögtön ment Budára a nádorispánhoz és Bácsbe a -királyhoz.</p> -<p>Hunkár nem törődött téllel, rossz úttal, ott hagyta még a beteg -feleségét is és lóhalálában hajtott Bécsbe, hol a kanczelláriánál -levő barátai segélyével csakhamar kihallgatást nyert az uj -királynál Ferdinándnál. Miként terjeszté elé panaszát, azt ma már -szórul-szóra senki se tudná, de Hunkár maga nem egyszer beszélte, -hogy a királynak többi közt e szavakat is mondá:</p> -<p>– Én omló véremmel védelmeztem meg felséged trónját, családját -és birodalmát a franczia császár ellen és felséged nem tudná -megvédelmezni az én szegény falusi hajlékomat egy haramiabanda -ellen?</p> -<p>Szintén Hunkár beszélte, hogy a gyenge idegzetü új <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> király -szemmel láthatólag megrezzent, sőt reszketett ez erőteljes hangon -kiejtett kemény szavakra s akadozva bár, de határozottan megigérte, -hogy minden rendelkezést megtétet Sobriék kipusztítására.</p> -<p>Hunkár innen a nádorhoz ment Budára. A nádor személyesen is jól -ismerte őt nemcsak az országgyülésekből, hanem a győri csatából is, -melyben a felkelő nemesi hadsereget maga a nádor vezette s melyben -Hunkár bámulatos vakmerő vitézséggel kűzdött és sok sebbel maradt a -csatatéren s csakis hű lovászának önfeláldozása mentette meg -életét. A nádornak ezt mondá:</p> -<p>– Én hű vitéze és igaz bajtársa voltam fenségednek, mikor -hazánkat és királyunkat együtt védtük és most nemesi hajlékom -védelmét kérem fenségedtől.</p> -<p>A nádor is megigért mindent.</p> -<p>A király és nádor igérete nem maradt puszta szó. Mind az udvari -kanczelláriától, mind a helytartótanácstól lovas sürgöny -gyorsaságával adatták ki a szigorú és megfelelő intézkedések a -vármegyékhez s a budai katonai parancsnoksághoz, Sobriéknak minden -áron és haladéktalanul üldözésére.</p> -<p>Sopron, Győr, Vas, Veszprém, Zala rögtön felállitotta a -statariális biróságot.</p> -<p>Ez öt vármegye ötszáz pandurt központosított a rablók -bekeritésére.</p> -<p>Ezenkivül a szolgabirák közbenjöttével népfelkelés rendeztetett -mindenütt, hol a rablóknak nyomait vélték az ifjabb és erőteljesebb -jobbágyokból. A költségeket a vármegyék és uradalmak viselték. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Kalandszomjas nemesi ifjak is számosan akadtak, kik fegyvert -ragadva, a felkeléshez csatlakoztak.</p> -<p>Végre mozgósíttatott a katonaságtól egy csomó lovasság és -gyalogság s a szükséges helyekre vezényeltetett.</p> -<p>A Bakonyt csatárlánczokká alakitott tömegek vették körül és -nyomról-nyomra kerítették be és szorították össze Sobri csapatjait. -Az említett öt vármegyén kivül még Somogy, Tolna, Komárom és Fejér -is bevonatott a müködési tervbe s e kilencz vármegye állapota -valóságos hadjárat képében mutatkozott.</p> -<p>Mindez azonban abban a korban, a mikor vasútnak és távirdának -még híre sem volt s a téli zord időben pár nap alatt nem volt -foganatosítható. De mégis elég gyorsan következett be a siker.</p> -<p>A szolgagyőri rablás után ismét kétfelé osztá csapatját Sobri -Jóska. Milfajt a Vértes felé vonúlt, Sobri pedig a Balatonhoz és -Tihanynál átkelve, Somogynak és Tolnának tartott.</p> -<p>Milfajt Mogorral, Papp Andorral, Király Jancsival s még vagy -tizedmagával deczember 11-ikén a majki korcsmárost rabolta ki -Komárommegyében. S szokása szerint az éjjel ugyanabban a korcsmában -dőzsölt és mulatott.</p> -<p>Megjegyzem, hogy Milfajt és Pap Andor e vidékről való volt, mert -Milfajtnak itt élt neje és két kis leánya, Pap Andornak pedig a -közelfekvő Kéthely községben volt sógora, Gerhárd András nevű, -ugyanekkor törvénybiró. <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Volt a majki korcsmában, a hol dőzsöltek, egy oroszláni tót is, -ki egy külön asztalnál csendesen iddogált önmagában. Előtte az -asztalon egy szál fagygyúgyertya égett.</p> -<p>Milfajt jó kedvében odament a tót asztalához s elvette előle a -gyertyát s a maga asztalára tette szó nélkül.</p> -<p>Az oroszláni tót, talán kissé ittas is volt, erre felhörkent s a -haramiát összeszidta. Milfajt rárívalt a tótra s puskáját félkézre -kapta s agyával nagyot ütött a tót vállára. A puska agya ketté -törött.</p> -<p>Erre Milfajt rettentő dűhbe jött s puskája csövét két kézre -kapva, a tótot agyon akarta csapni. De a tót az ütés elől hirtelen -az asztal alá bukott, a puska az asztalhoz ütődött, elsült s egész -töltése Milfajt bal czombján ment keresztül. A töltés sörétből -állott, csontot nem tört ugyan, de Milfajt azért leesett lábáról. A -seb és vérzés nagy volt.</p> -<p>Ez a puska is Hunkártól való volt s a néphit a nemezis kezét -látta e balesetben.</p> -<p>Hunkárnak nem volt gyermeke, de elhalt testvérjének volt két -árvája: Hunkár Miska és Sándor barátim, képviselők az utóbbi -országgyüléseken, de ekkor még gyermekek. A Milfajt-féle puska ezek -tulajdona volt s mikor a rablók ezt is el akarták vinni, Hunkár azt -mondá nekik:</p> -<p>– Az enyémet vigyétek gyerekek, de azt a puskát ne bántsátok, -mert az az árvák tulajdona.</p> -<p>– Hejh uram, mi vagyunk az igazi árvák, szólt hetykén Milfajt s -elvitte a puskát. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– No Ferkó, szólt Hunkár, megjárod azzal a puskával, az árvák -istene számon kéri tőled!</p> -<p>És csakugyan a puska lett Milfajtnak veszedelme.</p> -<p>A megsebesült haramiát társai felnyalábolták s még ez éjjel a -bokodi erdőre vitték. Faágból, hóhányásból csináltak neki árnyékot -s hóval borogatták súlyos sebjét. Ez éjszaka s a következő napon -itt maradtak.</p> -<p>Azonban orvosról és ápolásról kellett gondoskodni s azért a -következő éjszakán bevitték a sebesültet Kéthelyre, Pap Andor -sógorához, a már említettem Gerhárt András törvénybiróhoz. Ez egy -öreg asszonyt rendelt a beteg mellé ápolónak, ő maga pedig hírt -adott az esetről a járási főbirónak.</p> -<p>A gesztesi járás főszolgabirája Thaly Lajos volt, Thaly Kálmán -édes apja. Ő a hír vétele után haladéktalanul mozgósitá pandurjait -s egyúttal a komáromi várból katonát rekvirált. Az óvatosság -indokoltnak látszott, mert kis erővel szemben a haramiák bizonyára -megvédelmezték volna sebesült vezéröket.</p> -<p>Az elfogatás műveletét maga Thaly vezette esküdtjével, a még -most is élő öreg Milkovics Zsiga bátyánkkal, ki szintén több -országgyülésen át volt balközépi képviselő.</p> -<p>Én az elfogatás körülményeit egy Gangol Mihály nevű egykori -német őrmestertől hallottam, ki később falumban volt Matkovich -Tivadar ispánja. Ennek kellett katonáival a beteg haramia szobájába -törni s őt elfogni. S a jó német őszintén megvallotta, hogy mind ő, -mind társai reszkettek, mikor a szobába behatoltak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> oly rémitő -híre volt már akkor Sobrinak és Milfajtnak a katonák közt is.</p> -<p>Pedig előttük egy fájdalmában nyöszörgő súlyos beteg feküdt. -Igaz, hogy ágya mellett egy széken két töltött pisztoly hevert, de -mit használt az már akkor?</p> -<p>A rablót Komáromba vitték s az esetről rögtön értesítették -Veszprémvármegyét. Milfajt kérte, hogy engedjék meg neki, hogy -Kisbéren lakó ártatlan feleségével és két kis lányával -beszélhessen. Természetesen megengedték. Szívrázó volt az utolsó -találkozás.</p> -<p>Milfajtot 21-én vitték Veszprémbe. Az egész úton mindenütt, de -különösen Veszprémben összesereglett a nép, hogy Sobrinak főemberét -a híres Milfajtot láthassa.</p> -<p>Magas szélü kerek kalapot viselt. Kalapjának pereme ezüsttel -volt szegélyezve és fekete selyem nyakkendőjén is ezüst rojt -volt.</p> -<p>– Szép nyakravalód van fiam, mondá neki Micsky Lajos képviselő -barátom édes apja, akkor megyei főszámvevő Komáromban.</p> -<p>– Szebbet ád majd nekem Veszprémmegye nemsokára, felelt -nyugodtan a haramia.</p> -<p>Testhez álló prémes dolmánya, gyönyörüen kivarrott bakonyi szűr, -a hideg tél daczára is egy szál gatya, ezüst sarkantyús kordován -csizma s derekán egy értékes színes salikendő, ebből állott Milfajt -öltözete.</p> -<p>Egy Bucher Ferencz nevű veszprémi szentkép-festő le akarta -arczképét festeni. Milfajt ebbe csak oly feltétellel egyezett, hogy -a képet összetéphesse, ha neki nem tetszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Mikor a kép készen volt, sokáig komolyan nézegette a rabló.</p> -<p>– Meg van-e kend elégedve? – kérdezé a festő.</p> -<p>– Jól van no, – felelt a haramia – hanem már nekem szebb képeim -is voltak.</p> -<p>– Mifélék?</p> -<p>– Hát Zöld Marczié és Becskerekié, a kiket mindig magammal -hordoztam, de most nemrég elástam a bokodi erdőben. Minek legyen -másé?</p> -<p>Deczember 22-én állították a »talponálló« biróság elé, mint a -statáriumot akkor nevezték és karácson előtti napon 24-én -akasztották fel. Hullája éveken át látható volt az akasztófán.</p> -<p>Ez után gyorsan következett Sobri társainak pusztulása.</p> -<p>Mógor és Király visszamentek a Bakonyba s nehéz bujdoklás után -deczember végére Nagy-Szőllősre jutottak a Somlyó alá, Király -Jancsi szülőhelyére. A vármegyének híres pandurőrmestere volt akkor -Paál Dániel e vidéken. Ez nyomról-nyomra üldözte a két rablót és -1837 évi január 1-én este Szőke Péter nagy-szőllősi jobbágy házánál -megnyomta és elfogta őket.</p> -<p>Kegyetlen szokás volt akkor az elfogottat nyomban mindaddig -kinozni, míg minden bűnét be nem vallja. Így történt itt is. A két -haramia január 3-án állíttatott a biróság elé s 5-én akasztatott -fel Milfajt mellé. Ruhájáról mindkettő felismerte Milfajtot.</p> -<p>– No lásd, megint csak összekerülünk, szólt társához Mógor. -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Mógorról azt hallottam még, hogy ez kegyetlen és ravasz ember -volt, gyakran női ruhában járt s szegény öreg asszonynak alakjában -menekült. Épen így menekült egyszer Thaly Lajos főbiró kocsiján is -Nagy-Igmánd körül.</p> -<p>Pap Andor és a majki kaland többi részese ismét egyesült nehéz -bujdoklás után és folytonos üldöztetés közben Sobrival, de Sobri -csapatja teljes számban többé sohase jött össze, mert oly nagy -számú sereggel mind a menekülés, mind az élelmezés nehéz lett volna -vagy épen lehetetlen. Egyesek, sőt egyes kisebb csapatok külön -váltak s így kisérelték meg a menekülést.</p> -<p>Megyei fiskus koromban volt kezem alatt egy szép, erőteljes -betyár: Görhes Jancsi. Máskor talán elbeszélem történetét. Ennek -apja szintén társa volt időnként Sobrinak Görhes név alatt, mely -azonban csak fölvett haramia álneve volt. Mellesleg megjegyzem, -hogy fia már talán nem is tudta igazi családnevét.</p> -<p>Az öreg Görhes látta, hogy a haramia életnek nemcsak rossz vége -lesz, hanem előreláthatólag hamar vége is lesz s miután vér nem -nyomta lelkiismeretét, nagy dolgot határozott el magában.</p> -<p>Bement egyenesen Bezerédy főbiróhoz, megmondta bizalmasan, hogy -ő meg akar javulni és kegyelmet kér a vármegyétől. Bezerédy azt -mondá, hogy ő szót emel mellette, ha Sobri társai közül legalább -kettőt kézre ad élve. Görhes meggondolta a dolgot.</p> -<p>– Élve nem tudom tekintetes uram, – úgy mond – de halva -megpróbálom. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Görhes kanász volt s a baltavetéshez úgy értett, mint a kinai -jongleurök a késhajigáláshoz. Ötven lépés távolságról embernek vagy -disznónak le tudta biztosan vágni a fülét. Nem telt bele egy hét, a -dabronyi csárdában Sobri két bujdosó társát poharazás közben két -fejszecsapással agyon vágta. Az esetet maga jelenté be s a -zsákmányolt fegyvereket maga adta a kézhez.</p> -<p>A vármegye nem állította statárium elé, pár hónapot ült -Veszprémben s aztán megszabadult.</p> -<p>Sobrinak jelentékeny híres társa volt a vakmerő Fekete Jóska. Ez -sárvári, vasmegyei születésü s eredetileg kanász volt; Sobrinak -egyik legrégibb társa. Haramia neve egyszer Sipos Józsi, máskor -Zsidó Józsi s február 10-ike körül fogatott el a Dobos vidékén. Ez -a Dobos a Bakonynak egyik ága Zalában, a birtokviszonyok -tekintetében egészen rendezetlen roppant erdőség; – már akkor is, -később az én megyei időmben is, sőt még most is valóságos menedéke -a »szegény legények«-nek.</p> -<p>Fekete Jóskát Sümegen állitották a statárium elé. Bevallotta, -hogy résztvett a kónyi, tüskevári, tornai és szolgagyőri -rablásokban Sobri vezetése alatt. Nála találták meg Hunkár egyik -pisztolyát és egy ezüst sarkantyúját. Nyalka gyerek volt, kordován -csizmája piros szattyánnal volt kivarrva s bakonyi szürének -posztója alig látszott a rávarrt virágtól.</p> -<p>Február 16-án akasztották fel. Mikor hámba öltöztetve, felhúzták -már az akasztófára, szép beszédet tartott a néphez, intvén -különösen az anyákat, hogy jól <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> neveljék gyermekeiket, -nehogy az ő szomorú sorsára jussanak.</p> -<p>Ez a február 16-ika emlékezetes nap. Ekkor történt a lápafői -összeütközés is, melyben Sobri elesett.</p> -<p>Lápafő Tolnamegyében fekszik, de egészen a somogyi határon. -Hullámos és erdős vidék, kivált akkor nagyon erdős volt. Sobrit -Tamási és Szakcs felől szorították oda.</p> -<p>Körös-körül nyomában volt nyolczvan pandur, félszázad uhlánus -lovasság, a megyék által kirendelt népfelkelés s vagy huszonöt -fiatal nemes gyerek önkénytesen. Sobri az akkori hivatalos felfogás -szerint heted magával volt. Minden egyes emberére ötven üldöző -esett legalább.</p> -<p>Hogy Sobri azonban nemcsak heted magával volt, az én előttem -egészen bizonyos. Hiszen négyen halva maradtak ott, Varga Pistát -Szegszárdra vitték be; az pedig bizonyos, hogy Pap Andor, Recze -Marczi és Liliom Peti innen is megmenekültek. Ez már összesen -nyolcz s menekülhettek még többen is. Azonban ha kétszer heten -voltak is, ez még mindig eltünő csekélység az üldőzők nagy számához -képest.</p> -<p>Sobri és minden társa el volt szánva megát meg nem adni, hanem -halálig kűzdeni. Sobri nem egyszer mondá:</p> -<p>– Az én kezemen más vére soha nem szárad. Én csak egyszer fogok -vért ontani.</p> -<p>A magáét értette alatta.</p> -<p>Egy kis patak van ott a lápafői határban, a Magyarád-patakja, -melynek egyik oldalán letarolt ritka vágás, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> másik -dombos oldalán ritkás szálas erdő volt akkor. Havas és zúzmarás -volt az erdő.</p> -<p>Pandurok és felkelők messze maradtak, de a lovasság és a lovas -csendbiztosok nyomon üldözték Sobrit. Ez a patak mögé a szálas -erdők szélére vonúlt társaival s bízva abban, hogy a lovasság a -gyöngén befagyott patakon talán nem tud áthatolni, ez állásból több -mint egy órán át folyton tüzelt a támadókra.</p> -<p>A támadók tömeges sortüzelése alatt egyik embere a másik után -esett el vagy sebesűlt meg. Végre közelegtek minden oldalról a -pandurok is. Ezt az ulánusok bátor kapitánya is észrevette, ő pedig -nem szerette volna, hogy a híres haramia vezért ne ő kerítse -birtokába, hanem a pandurok. Megsarkantyúzta tehát lovát s egy -közlegény kezéből kikapott lándzsával Sobri felé rugtatott s neki -ment a pataknak.</p> -<p>Sobri ezt jól látta. Puskáját megvizsgálta s a legbiztosabb -lőtávolban arczához emelé, hogy a kapitányt lelője. Azonban egy -pillantással körülnézett üldözőik nagy seregén, villámgyorsaságú -elhatározás lobbant fel benne, arczhoz emelt puskáját leereszté -maga mellett a földre s egy pisztolyt rántván elő, magát szíven -lőtte.</p> -<p>Egyetlen hang, egyetlen mozdulat nélkül rögtön meghalt. Piros -vére befesté a havat körülötte.</p> -<p>E jelenetet ugyanez a tiszt beszélte el apámnak s -hozzátette:</p> -<p>– Nem adtam volna magamért egy rossz garast, mikor a ficzkó -puskájának csövét láttam. Hanem ez bátor gyerek volt – tette hozzá. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Sobri elestével társai megfutamodtak, a kik még épen valának. -Négy meg volt halva. Varga Pistát sebesűlten elfogták, Recze Marczi -és Liliom Peti gyorsan eltünt az üldözők látköréből. Pap Andort még -sokáig látták, a mint ment fölfelé a hegynek, s száznál több lövés -ment utána eredménytelenűl.</p> -<p>Ezzel be volt fejezve Sobri élete.</p> -<p>De be volt-e hát? Vajjon Sobri Jóska volt-e valóban az az -elszánt legény, a ki ott szíven lőtte magát? Ez a kérdés a -túladunai körökben, sőt országszerte is beszéd tárgya volt éveken -át és nagyon sokan élnek, a kik ma is hiszik, hogy nem Sobri volt -az, a ki ott a lápafői erdőben meghalt.</p> -<p>Nekem nincs semmi kétségem.</p> -<p>Igaz, hogy a holtat akkor nem agnoszkálták, nem bonczolták, -jegyzőkönyveket nem vettek fel róla, tanúkat nem hallgattak ki s -mindenféle hókusz-pókuszszal a hatóságokat nem zaklatták.</p> -<p>Hanem eltemették a holtat nyomban ott, a hol vére kiomlott. -Hiszen ki is lett volna ott Sobri tanúja. A kik ismerték volna, -azok vagy bújdostak, vagy meg voltak halva, vagy messze-messze -vidéken laktak túl a Balatonon és Bakonyon.</p> -<p>Finom varrású és kelméjű szorosan testhez álló prémes dolmány, -igen gazdag hímzésű szűr, csizma és gatya volt a hullán. A puska, -melylyel lövöldözött, Hunkárnak legszebb, legdrágább aranynyal -kivert damaszk fegyvere volt és a szűrkötőszíjat Hunkárnak -zománczos és drágaköves aranyláncza helyettesíté. Csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a haramia -vezérnek lehetett osztályrésze mindez a szolgagyőri -zsákmányból.</p> -<p>Ez az egyik bizonyíték arra, hogy a halott nem volt más, mint -Sobri.</p> -<p>A másik az, hogy ettől kezdve Sobri örökre eltünt és élve soha -többé senki nem látta.</p> -<p>A harmadik az, hogy Sobrit úgy ismerték, mint huszonnégy éves -ifjút mintaszerű szép arczczal és termettel s a halott ifjú -csakugyan mintaszerű szép alak volt.</p> -<p>A negyedik az, hogy Recze Marczi, midőn később elfogták, nyilván -megvallotta és halálos óráján is megerősítette, hogy az az ifjú, a -ki Lápafőnél agyonlőtte magát, Sobri volt. – Íme ez már egyenes és -közvetlen tanú.</p> -<p>De nekem Kiliti Mózsa Mihály és Basa Szente János, e korszak -utolsó öreg betyárjai és Sobrinak jó ismerősei határozottan -állitották Sobri ottani halálát s állitották oly körülmények közt, -melyek nem engedik meg a feltevést, hogy engem félre akartak volna -vezetni. Kiliti Mózsa Mihályt, mint a halál révén álló öreget -kieresztettem a börtönből s ekkor önkényt száz meg száz leleplezést -közölt velem rég elfeledett rettenetes bűntényekről s a betyárvilág -ismert és ismeretlen alakjairól. A hány esetben elrendeltem a -vizsgálatot, az öreg mindenütt igazolva lett. Miért nem mondott -volna ez egyben igazat? Sőt hozzá tette:</p> -<p>– Én uram megnéztem Sobri sírját másnapon, sokan voltak ott -csodájára. Megnéztem egy hét múlva, akkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> is sokan -voltak ott. Aztán megnéztem két hét mulva, akkor már senkit sem -találtam ott, csináltam hát egy keresztet erdei faágból s oda -tettem sírja fölé. Pedig én kálvinista ember vagyok, de a -keresztet, ha sírhalomnál van, a kálvinista is tiszteli. Azt -gondoltam, legalább legyen a sírján egy kereszt, hiszen nem -akasztófán halt meg.</p> -<p>Az a hit egyébiránt, hogy Sobri nem halt meg Lápafőnél, -legnagyobb tápot nyert elfogott társának Varga Pistának -vallomásából.</p> -<p>Ez 22–23 éves ifjú volt, erős, bátor és zord, mint a vas. Bement -a vásárra, hogy jegyesének ajándékot vegyen. Épen katonafogdosás -ideje volt, ráfogták, hogy kóbor gyerek, elfogták, megkötözték, -besorozták egy granátos ezredbe. Onnan megszökött és Vasmegyében -csikósnak állt be. Később itt is felfedezték, innen is megszökött -és Sobrihoz állott.</p> -<p>A már nagyon is üldözött Sobrihoz épen négy nappal a lápafői -összeütközés előtt csatlakozott. Itt a fiu kapott a fejére két -kardvágást, oldalába egy lándsaszúrást, balkezének négy újját -levágták, jobb karját keresztűllőtték, így azután megnyomták, -megkötözték s bevitték Szegzárdra.</p> -<p>Az ütközetben úgy harczolt, mint az oroszlán s biráival szemben -is oly bátor volt, mint az oroszlán. – Hogy mit felelt a kérdésre: -Sobri volt-e az, a ki magát agyonlőtte, ezt már föntebb -közöltem.</p> -<p>Feleletének őszinteségét nem hitték s egyik bírája azt -mondá:</p> -<p>– Hazudsz te most is. <span class="pagenum"><a name="Page_88" -id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Varga Pista komor arczczal végig nézte a birót s így felelt:</p> -<p>– Én hazudok? Ezzel a testtel? Mikor holnap úgyis felakasztanak? -Nem szégyenli magát az ur?</p> -<p>S büszkén elfordult attól a ki a halálra menőt sérteni -tudja.</p> -<p>Sobri halálával még korán se lett vége a Sobri láznak túl a -Dunán. Az életben maradt társak tovább bujdokoltak, a hajsza még -tovább tartott, sőt tüzesebb volt, mint eddig. Az emberek nem -hitték s a hatóságok még kevésbé hitték, hogy Sobri Jóska -elveszett, keresték hát nyomát s üldözték nevét és emlékezetét -szünet nélkül. A hol egy-két szegény legényt vagy bújdosó szökött -katonát együtt láttak, mindenütt Sobrit vélték ott lenni. Akadtak -haramiák is, kik Sobri nevében garázdálkodtak. S mert a bakonyi -haramiavezér fejére és társaira nagy díjak voltak kitűzve, feladó, -sőt árulkodó is elég jelentkezett. Mindez közreműködött arra, hogy -Sobri társai oly gyorsan, legalább aránylag gyorsan kiirtattak.</p> -<p>Veszprém-, Zala- és Vasvármegyék összeszögellése, Sümeg, Somlyó, -Devecser és Kis-Somlyó köze mindig buja tenyészetű telepe volt az -erdei betyároknak. Erdők, patakok, erdei legelők váltják fel itt -egymást nagy területekben. Sok a juhász, sok a kanász, kik -egymással versenyezni szoktak a tolvajlás ügyességében. A hogy túl -a Dunáról minden lopott lovat hajdan Kis- Kúnságba szoktak -átterelni: úgy hét-nyolcz vármegyének minden lopott juh- és -disznófalkája e vidékbe szokott <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> tereltetni. S az üldözött -szegény legénynek, a menekvő bujdosóknak e vidék juhászai és -kanászai lehetőleg segítséget, menedéket szoktak nyújtani.</p> -<p>Így volt ez az én megyei tisztviselősködésem idején is. Így volt -ezelőtt negyed századdal, mikor a Schmerling rendszer Patkóék és -Illésék ellen a katonai rögtönitélő biróságot állította föl. Így -volt Sobriék korában is.</p> -<p>A vármegyék sokat törték fejüket azon, miként lehetne e fészket -szétrobbantani. Zalamegye gyűlésén épen a Sobri-korban maga Deák -Ferencz is foglalkozott e kérdéssel s ő maga is pártolta a rendek -ama határozatát, hogy juhásznak, kanásznak ne legyen szabad se -hátas, se hámas lovat tartani. Deák Antal erélyesen ellenzé e -törekvést, azt mondván, hogy az állattartás s az ingó-jószág -megszerzésének joga oly föltétlen joga minden embernek, hogy e -jogot elkobozni semmi indokból nem szabad. S érdekes, hogy Deák -Ferencz tekintélyénél e kérdésben nagyobb nyomatéka volt Deák Antal -tekintélyének. Hiába vetették ellene, hogyha a pásztoroknak lovuk -nem lehet: akkor gyorsan nem menekűlhetnek s akkor jól fogják -magukat viselni. Az emberi jognak és az alkotmánynak szentsége -mindenek fölött való: mondá Deák Antal. S győzött.</p> -<p>A szakadatlan üldözésben Sobri társai szétszóródtak és sokan -Sümeg biztos menedékű vidékére vonúltak. De épen ezért idejöttek a -legügyesebb csendbiztosok és pandurhadnagyok s ide vezényeltettek a -legbátrabb pandurok is. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Február 21-én ezek Sobri három társát lepték meg Rigácson, Sümeg -mellett. Ezek voltak: Holics Gyuri, Lakat Miska és egy Ádám nevű -katonaszökevény. Ádámot és Holics Gyurit sikerült elfogni, ezeket -rögtön a sümegi talponálló biróság elé állították és 28-án -felakasztották.</p> -<p>Lakatos Miska elszánt ellenállás és folytonos lövöldözés után -itt megmenekűlt, de szakadatlan üldözésben hajszoltatott egész -éjjel s a következő egész napon. Február 22-én este bevette magát a -rendeki erdőbe s két napi harcz, éhség, szomjúság, futás és -álmatlanság után testben-lélekben kifáradva s télben hóban -megdermedve, egy dőlt fára leült s lehajtá fejét pihenni. Nehány -percz mulva itt is nyomába értek a pandurok. Nehány lövést még -váltott velök s azután egy pisztolyt rántott elő, felállt a dőlt -fára s odakiáltott a pandurokhoz.</p> -<p>– No hát kutyák, egyetek meg!</p> -<p>E szavakkal szíven lőtte magát s holtan esett le a dőlt fáról a -zúzmarás harasztba.</p> -<p>Sümeg közelében van Prága, a veszprémi püspökségnek egy kis -falucskája. A prágai erdőben volt a veszprémi püspöknek egy nyári -birka-akla. A zord téli és tavaszelei napokban éjszakánként ez akol -árnyékában húzta meg magát Sobri nehány bujdosó társa.</p> -<p>Egyszer, márczius végén, a pandurok ötöt leptek meg ott úgy -alkonyat táján.</p> -<p>Az egyik volt Recze Marczi; haramia nevén hol Fűmagnak, hol -Kalarábinak nevezték. <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>A másik volt Csuha Anti.</p> -<p>A harmadik Laczi nevü dezentor, családnevét sohase tudta -senki.</p> -<p>A negyedik volt Czifra Miska, haramia néven Peti.</p> -<p>Az ötödik volt Pista. Ennek családi neve is ismeretlen -maradt.</p> -<p>E két utóbbi tornamegyei volt a Bodvavölgyből. Kassán fogták el -őket, mint állítólag kóbor gyerekeket katonának, hogy a város ezzel -is kevesebb ujonczot adjon a maga részéről a hadsereghez. A két fiú -nem volt kóbor gyerek, csak vásárolni ment be Kassára. Először -könyörögtek, sírtak s kérve-kérték a szabadonbocsátást. Ez nem -használt. Azután ellenálltak s daczoskodtak. Ekkor lehúzták őket a -deresre. Azután nem szóltak semmit, hanem a legelső alkalommal -leütöttek egy káplárt s elmentek világgá. Átjöttek túl a Dunára s -beálltak Sobrihoz. Elszántabb legénye alig volt Sobrinak, mint e -két tornamegyei fiú.</p> -<p>A prágai megrohanásnál Recze, Csuha és Laczi megugrott. Czifra -Miska és Pista menekűlhetett volna, de úgy látszik, ők már -kifáradtak a folytonos üldöztetésben. Megállták a harczot s -meglövöldözték a pandurokat.</p> -<p>Este lett, besötétedett s a pandurok nem mertek az akolba -behatolni. E helyett felgyújtották az aklot s jó távolban -körülállták, hogy senki ne menekülhessen. De a két fiú nem is akart -menekülni. Lőttek, míg lőhettek s mikor a tető egyik fele égve -lezuhant, ők az izzó zsarátnokba egymást átölelve belefeküdtek. -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>A pandurok megvárták míg a csűr leégett, bevárták a reggelt és -se embert, se holttestet nem látva, tovább álltak. Recze Marczi -vallotta meg május közepén a biróság előtt, hogy két társuk ott -égett s hogy ki volt e két társuk. A hamut és pörnyét szétszórták s -akkor találtak ott két megszenesedett csontvázat. Még akkor is -átölelve tartották egymást.</p> -<p>Rokonaik talán most is várják hazatérésüket!</p> -<p>Recze Marczi vagy másként Fűmag se élt ezen túl már sokáig. Őt -Laczival és Csuka Antival együtt május 17-én a padári vágásban -szintén Sümeg közelében lepték meg és kerítették be a biztosok. -Heves ellenállás után Laczi elmenekült, de Fűmag és Csuha kézre -kerültek s május 29-én Sümegen fölakasztattak. Fűmag részletesen -bevallott mindent. Bevallotta, hogy a lápafői összecsapásnál ő is -jelen volt s határozottan állította, hogy maga Sobri Jóska volt az, -a ki ott szíven lőtte magát. Ő fedezte föl, mint említém, a két -tornamegyei fiúnak prágai katasztrófáját is. Egy nagyon elterjedt -hírt is megczáfolt. Általánosan azt beszélték ugyanis, hogy mikor -Sobri Veszprémből és Zalából kiszorítva Somogyba menekűlt, a -szántódi réven Tihanynál lakodalmas népnek öltözve, pandurok -társaságában hajózott át, a révésznek szép leánya kísérvén őt, mint -állítólagos mennyasszonya. Fűmag azt mondá: ebből egy szó se igaz, -ők Sobrival a Balaton jegén menekűltek át.</p> -<p>Hogy Laczi a padári meglepetés után hova lett: ez soha ki nem -tudódott. Többé neve elő nem fordul; híre, hamva elenyészett. -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Emlitettem, hogy a lápafői vérengzésből megmenekült Liliom is. -Ezt keresztnéven hol Petinek, hol Jancsinak nevezték. Ez egy időre -nyom nélkül eltünt, 1838-ban azonban valamely kisebb bűntény miatt -elfogatott és a szegszárdi börtönbe vitetett. Innen szeptemberben -megszökött s a híres Pap Andorral együtt egy nyolcz főből álló -bandát alakitott. Leginkább Tolnában űzte a szegénylegénykedését s -az erélyes üldözés elől gyakran menekült a Dunán át -Kis-Kunságba.</p> -<p>A túladunai betyárok gyalogszerrel szoktak járni. Ott az erdők, -szakadékok, hegyek, völgyek miatt a ló használhatlan. Sobri és -társai alig ültek lovon valaha. De Liliomnak a Kis-Kunságban lóhoz -kellett szokni.</p> -<p>Ő talán az öreg Petrovics korcsmájában is megfordult. Petőfi -legalább sokat hallhatott róla s híres lovas ügyességéről. Legalább -úgy énekli meg:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Emberül megült ő -minden<br /></span> <span class="i0">Paripa hátán;<br /></span> -<span class="i0">Le nem vetette volna a<br /></span> <span class= -"i0">Hétfejü sárkány.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">S a hol vele -elvágtatott<br /></span> <span class="i0">Gyors -paripája.<br /></span> <span class="i0">Majd megveszett a -falusi<br /></span> <span class="i0">Lyánság -utána.<br /></span></div> -</div> -<p>A költő azzal végzi költeményét, hogy Liliom Peti nyakravalója -elvégre is hóhér kötele lett. Ez ily értelemben nem felel meg a -valóságnak.</p> -<p>Liliom Petit 1838. évi márczius 25-én a szabadszállási határban, -a városnak Balázsi nevü pusztáján egy tanyai <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> házban -szorították meg a pusztázó hadnagyok. Liliom harmad magával volt s -az ajtókat eltorlaszolva, kétségbeesetten védte magát. Délutáni 3 -órától 7-ig tartott kölcsönösen a lövöldözés s ekkor a sötét este -beállván, a hadnagyok a tanyát rágyújtották. Két társa megadta -magát rögtön, de ő tovább is ellenállt.</p> -<p>Végre a ház feje fölött kezdett égni s füst és zsarátnok majd -megfojtották. Ekkor kinyitotta az ablakot s kikiáltott, hogy -megadja magát.</p> -<p>– Add ki előbb fegyvereidet, kiáltották vissza a hadnagyok.</p> -<p>Liliom kidobálta a puskáját s pisztolyát.</p> -<p>A hadnagyok ekkor kötelet vetettek be hozzá, hogy azzal kötözze -meg magát s azt kösse nyakára is. A kétségbeesett s egyébként is -megsebesült betyár megtette ezt is, hisz a tűz már égetni -kezdte.</p> -<p>Mikor a hadnagyok meggyőződtek, hogy a kötél nyakán van, egyik -oda szólt hozzá:</p> -<p>– Szép szóra nem akartál kutya kijönni, hát most majd kijösz -másként!</p> -<p>S a hadnagyok és legények megfogták a kötél végét s a nyomorult -sebesültet a kötélnél fogva vad erőszakkal az ablakon át vonszolták -ki. Mire kihúzták: csontjai összetörve, nyaka kificzamodva s maga -halva volt.</p> -<p>A hatóságok ezért valószinüleg megdicsérték a hadnagyokat. A -lapok minden megjegyzés nélkül közölték e hihetetlen -kegyetlenséget. A legvadabb haramiák se voltak akkor -embertelenebbek, mint igen sokan a társadalmi rend hivatalos őrei -közül. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Sobri főbb emberei közül már csak Pap Andor és Franczli voltak -életben.</p> -<p>Franczli több mint egy éven keresztül rejtőzött valahol -társaival együtt, vagy azoktól külön válva a nélkül, hogy nyomára -jöttek volna. Ép oly ügyesek és szerencsések voltak egyelőre társai -is: Babóthi Istók, Bodor Ferkó, Cser Miska, Bucs Józsi, Virrasztó, -Pityerész, Nagy Jancsi és a többiek, kiket Sobri maga mellől az -1837-ik év elején elszélyesztett, hogy ő is, ezek is könnyebben -menekülhessenek.</p> -<p>Az 1837-ik év vége felé egyébiránt már a vármegyék tevékenysége -is csillapodott. A statáriumokat abbahagyták, a katonaságot -visszaküldték, a pandurokat állomásaikra visszahelyezték s -rendszeres haramia-banda alakulástól nem tartottak.</p> -<p>Csalódtak. A következő évben Sobri szétugrasztott legényei ujra -veszélyes bandát alakitottak, melynek központja Franczli volt. -Tagjait fentebb elősoroltam.</p> -<p>Ezek közül Babóthi Istók nyomtalanúl eltünt. Maga emésztette-e -el magát, vagy agyonlőtték valahol, vagy visszatért a társadalom -kebelébe: nem tudom. Franczli és társai, mikor elfogták őket, nem -adtak róla semmi fölvilágosítást.</p> -<p>Pap Andor is örökre eltünt, mint már többször emlitém. Lápafőnél -még látták menekülni; Liliommal együtt volt, de ennek sorsát -elkerülte; utoljára Franczlival volt egy társaságban, de elhagyta -ezt is idejében. Kiliti Mózsa Mihály azt mondá nekem, hogy -élemedett kort élt s úgy halt meg, mint igaz ember. Annyi bizonyos, -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> hogy egyike lőn a Sobri társaság -legmerészebb alakjainak.</p> -<p>Virrasztó is eltünt, legalább a vármegye kezére soha nem került. -Ez részt vett a lángi rablásban Fehérmegye területén, a gyulakeszi -rablásban Zalamegye területén és a dobronyi, sandorkai és peterdi -rablásokban Veszprémmegye területén. Azután önként elhagyta a -haramia társaságot és életet. Hol élt tovább és miként: nem tudom. -Fia az én időmben, mint juhász élt s egykor vádlottként állott -hatóságom előtt.</p> -<p>Ezek eltüntével Nagy Jancsi lett a haramia-banda vezére s -Franczli is önkényt ennek vezetése alá húzódott. Ez a Nagy Jancsi -nyers, vad, kegyetlen s még társaihoz is igazságtalan ember volt. -Eredetét s igaz nevét nem ismerem. E banda tettei közt nevezetes a -gyulakeszi rablás.</p> -<p>Gyula-Keszi Zalamegyében fekszik Csobáncz vára tövében. Az e -vidéki lakosság Csobáncz várát is csak gyulakeszi várnak nevezi. Az -uradalom az Eszterházy herczegeké s ez időben is bérben volt.</p> -<p>A sáskai gulyás a Dabas szélén ellensége volt valami ok miatt a -bérlőnek s azért Nagy Jancsi bandáját a bérlőre vezette.</p> -<p>A bérlő idejében észrevette a rablókat, az ajtókat eltorlaszolta -előttük s fegyverrel védte magát. Heves lövöldözés fejlődött ki -közte s a támadók közt.</p> -<p>A harcz éjszaka folyt s a lövöldözésre se mert senki a bérlő -megszabadítására sietni. Nejét a rablók agyonlőtték, ő maga -Pityerész Istókot lőtte mellbe. Végre <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> a rablók -behatolni nem tudván, sebesült társukat magukkal vitték s a lakást -a bérlőre rágyújtották.</p> -<p>A haramiák a Dobosba vonultak vissza s ott tanácsot tartottak a -fölött, hogy mit csináljanak Pityerész Istókkal. Hosszas -tanácskozás után azt határozták, hogy sebesült társukat kivégzik, -nehogy betegen a hatóság kezébe jutva, esetleg árulkodó vallomást -tegyen. A kivégzés módjául a lenyakazást választották s azért fejét -fejszével levágták. E műveletet egyik se akarta végrehajtani, míg -végre a vezér Cser Miskának parancsolta, agyonlövéssel fenyegetvén, -ha parancsát végre nem hajtja.</p> -<p>Ezután Borbást, haramia néven Máté Miskát és Magyar Jancsit -vették magukhoz a bandába. Mindkettő zalai pásztorgyerek volt.</p> -<p>A gyulakeszi rablás után Zalamegye újra mozgósítá pandurerejét s -a rablókat csakhamar kiszorítá a megye területéről. Ezek most -Veszprém megyébe Zircz tájékára, a magas Bakonyba vonúltak. Néhány -napon át nyári időben a borzavári erdőn Zircztől nyugatra -tanyáztak.</p> -<p>Ekkor már vezérük: Nagy Jancsi sokat vétett ellenük. A rablott -zsákmány fölosztásában igazságtalan s társaihoz minduntalan durva -és kegyetlen volt. Elhatározták hát, hogy törvényt látnak fölötte s -ezt a borzavári erdőn meg is tették.</p> -<p>Mindenekelőtt elvették fegyvereit s forma szerint tanácsot -tartottak fölötte. Halálra itélték egyhangúlag. A határozat szerint -Bucs Józsi lőtte agyon s aztán nyakát Cser Miska vágta el -fejszével. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>– Hadd lássa ő maga is, – mondá a haramia – mire tanitott ő -engem a Dobosban.</p> -<p>Ilyen vérengzés Sobri életében sohase történt se maguk közt, se -védtelen emberekkel szemben.</p> -<p>Innen a rablók Bakony-Bél és Pápa felé portyáztak, most már -megint Franczli vezetése alatt. Szeptember 11-én az iharkúti -csárdában mulattak, mikor 8 óra tájban a pandurok őket -megtámadták.</p> -<p>A rablók bevonultak a csárdába s nagy elszántsággal védték -magukat éjfélig. Török Imre pandurt meglőtték, de közülők is -agyonlövetett Cser Miska meg Bodri Ferkó és Bucs Józsi súlyos -lövési sebeket kapott. Ekkor Franczli megadta magát. Őt és két -sebesült társát másnap Veszprémbe szállították, hol a talponálló -biróság elitélte őket. A halálos itélet szeptember 16-án hajtatott -végre.</p> -<p>A banda legújabb két tagja Máté Miska és Magyar Jancsi is -csakhamar kézre került Bakony-Tamásiban. Ezekre nem bizonyult be, -hogy rablásban részt vettek volna, a statárium nem itélte el őket, -hanem átadta a rendes biróságnak. Pár évig raboskodtak s aztán -megszabadultak.</p> -<p>Így végződött a Sobri-világ. Így vesztek el Sobri és társai. Ők -tették rosz hirűvé túl a Duna erdős vidékeit s különösen a Bakonyt, -melynek többnyire svábokból álló jámbor lakossága csakugyan nem -szokott a törvénynek ellene szegülni. A Bakony a Sobri-világnak -mind előtte, mind utána teljesen biztos volt mind személyre, mind -vagyonra. Még a lókötés se volt ott <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> annyira divatban, mint -például Fehér- és Tolnamegyében. Juhász, kanász lopott és lop ugyan -ma is egyik a másiktól, de az orzásban a duhaj versenyzési vágy -legalább is szerepel annyira, mint a szegénység vagy kapzsiság. Ha -egy számadótól ügyesen elterelhetnek harmincz-negyven juhot, a -fölött valamely búcsún vagy lakodalmon nagyot nevetnek a társak. S -a kárvallott bojtár ritkán megy panaszra, önjószántából soha, hanem -megkeresi juhait s azok nyomát meg is találja föltétlen -biztossággal. S egyéb nem kell neki. A ki juhait megvette, vagy -elvásárolta: attól előbb-utóbb duplán lopja vissza a magáét. -Egyik-másik rajt veszt s a törvény kezébe kerül, de a legtöb -esetben sohase nyernek értesülést a hatóságok.</p> -<p>A negyvenes és ötvenes években csendes volt a Bakony. Még a -Patkó, Illés, Kulicsbandák se az igazi Bakonyban, hanem Somogyban -és Zalában garázdálkodtak. Igaz, hogy a hatvanas években borzasztó -katonai rögtönitétő biróság működött túl a Dunán s vagy száz embert -juttatott kötélre, de legalább a veszprémi biróság működése nem -bizonyít semmit, mert itt a szónak pathologiai értelmében valóságos -őrült hadbiró dolgozott, kinek rögeszméje volt, hogy minden embert -– kivált ha magyar – fel akasztani s ki egy akkori főispánt is -statárium elé akart állitani s bizony nem rajta múlt, hogy meg nem -tette.</p> -<p>Még egy megjegyzést.</p> -<p>Mívelt társadalom s rendes állami élet az oly alakokat, minők -Sobri és társai voltak, meg nem tűrheti <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -kebelében s azokat minden alkalmas módon kiírtani törekszik. S ezek -akkori társadalmunkban mégis nagy rokonszenvet keltettek föl maguk -iránt s felfogásunk minden szigorúsága daczára is a mi részvétünket -is megszerezték. Ennek okát akkori törvényeink és intézményeink -borzasztóságában kell keresni.</p> -<p>Hihetetlenül vad és kegyetlen volt a börtönrendszer és testi -bűntetés. Ha a szabadsághoz szokott nyers, de egyeneslelkü -pásztorfiú, valamely bár kisebb botlásért a börtönbe került: a vas, -a sötét penészes lyuk, melyet börtönnek neveztek, a megszégyenitő -közmunka, a börtönőrök hetyke és durva bánásmódja, a rossz -élelmezés s különösen a piacz közepén való nyilvános botoztatás -negyedévenkint – lelkét örökre elvadították. Ő kutyájával és -barmával se bánt így s ha elkeseredve, megszökhetett: alig volt más -menedéke, mint földönfutóvá, bujdosóvá s »szegény legény«-nyé -lenni.</p> -<p>Fennállott a jobbágyság. Az úrnak, sőt tisztjeinek, de még -hajdunak is jogukban állott a jobbágyot felelősség nélkül testileg -fenyíteni. Ha nem volt is ez törvény, de százados gyakorlat volt s -a jobbágy bántalmazásaért soha az úr vagy tisztje feleletre nem -vonatott.</p> -<p>Az öreg jobbágy eltűrte rendszerint az oktalan kínzást is, de -nem tűrte el minden ifjú. Különösen nem tűrte, ha robotmunkán öreg -apját, vagy ifjú jegyesét a hajdú vagy ispán ártatlanul botozta – -az ő szeme láttára. Lehet-e csodálni, ha leütötte azt a hajdút vagy -ispánt? Sőt ha le nem ütötte, ha csak kezét megfogta is; a bűntetés -ötven vagy száz bot s egy-két évi börtön <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -nyilvános botoztatással. Mi volt a menedék? Megugrani és Sobrihoz -állani, vagy a halál vagy a halálos börtön.</p> -<p>Képzeljük el a katona-fogdosást! A katonakötelezettség nem volt -általános s az ujonczok összefogdosása oly durván és igazságtalanul -hajtatott végre, melyből a mai kornak alig van fogalma. S a -katonaság egyértelmű volt a társadalomból örökre való -kiszakitással. S a szegény pásztorfiú, ha jegyesét vagy az ő két -keze után élő agg anyját volt kénytelen elhagyni, csodálható-e, ha -néha elkeseredett, megvadult, elszökött, erdőbe vette magát s -bosszút esküdött a törvénynek és rendnek és ezek őreinek?</p> -<p>Csak a 36-iki és 40-iki törvényhozás tudott ez állapotokon kissé -segíteni. De a Sobri-kor e törvényhozás előtt támadott. Sobri és -társai bizony megérdemelték a »szegény legény«-nevet. E két szóban -benne volt halálos végzetük, de egyuttal a jobb és igazságosabb -kornak fájdalmas és nemes részvéte is – sorsuk iránt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<h3>REJTÉLYES ELTŰNÉS.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>Solymosi Eszter rejtélyes eltűnése eszembe juttat egy -bűnvizsgálati esetet, mely megyei tisztviselő koromban fordult elő -Veszprém vármegyében; mely földerítve sohasem lett s mely mind maig -rejtély előttem, s meglehet, az marad örökre. Ha magam nem vezettem -volna a vizsgálatot, ha ifjú embernek egész hevével, egész -nagyravágyásával s egész találékonyságával nem törekedtem volna -világosságot deríteni oly körülményekre, melyek – úgy látszik – -örökre homályban maradnak: a vizsgálat sikertelenségét hajlandó -lettem volna a vizsgálati eljárás lanyhaságának s talán az -illetékes egyének gyöngeségének tulajdonítani.</p> -<p>A sajtó csak akkor szabadult fel igazán nálunk. Akkor még nem -volt annyira divatban, mint most, a büntető bíróságok titkait, a -bűntények érdekfeszítő részleteit, a vizsgálat előhaladását, a -nyilvános tárgyalások menetét napról-napra oly részletesen -közzétenni mint most. A sajtó tehát és a nagy közönség érdeklődése -nem jöhetett segélyére a vizsgáló bíróságnak, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> annak -működését nem is zavarhatta örökös közbeszólásával. Legfölebb -egy-egy vidéki levélben vagy rövid ujdonságban vettek tudomást a -lapok a büntetőjogilag legfontosabb, legérdekesebb esetekről.</p> -<p>Az esetet elmondom azzal a részletességgel, a melyre emlékező -tehetségem tizenhat év multával képes. Sok apró mellékes körülmény -talán nem jut eszembe, de a lényeges dolgokat érinteni fogom.</p> -<p>1866-ban a karácsonyi ünnep keddre és szerdára esett. Karácsony -előtt való szombaton a csajági segédtanító átment a szomszéd -faluba, Balatonfő-Kajárra, állítólag az ottani tanító látogatására -s többé nem jött haza soha.</p> -<p>A segédtanító neve Szombathy János volt. Ismertem kis gyermek -korától kezdve, mert falumból származott. Szegény özvegy -asszonynak, falusi paraszt nőnek volt – úgy tudom – egyetlen fia, -öröme, reménysége. Erőteljes, szép fiú volt s eltűnésekor lehetett -vagy tizenkilencz éves. Több semmi esetre, de kevesebb sem.</p> -<p>Elmaradása nem tűnt fel Csajágon, mert ott a lelkész, a tanitó s -a lakosok azt hitték, hogy a szomszéd faluból a karácsonyi -ünnepekre haza ment édes anyjához. Édes anyjának sem tűnt fel, mert -az meg azt hitte, hogy fia Csajágon van, tanítói székhelyén. S -végre Balatonfő-Kajáron sem tűnt fel, mert onnan este későn -eltávozott, különösen nem is érdeklődtek utána, mert senkinek se -jutott eszébe valamely rejtélyes eltűnésnek vagy bűnös -elsikkasztásnak lehetősége. Kemény hideg tél volt; tiszta, szép -napok, a földön csikorgó hó, <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> a szent ünnepeket -mindenki otthon tölté, a három falu lakossága nem igen érintkezett -egymással, a segédtanító után tudakozódni senkinek se jutott eszébe -hamarjában. Napok, sőt tán hetek teltek el, míg végre a -szerencsétlen ifjú után kérdezősködni kezdtek s a járásbeli -szolgabíróság az ügyet kezébe vette.</p> -<p>A hivatalos nyomozás megindult. Keresték vagy az élőt, vagy -annak holttestét. Több napig eredménytelenül. Az ifjú haza nem ment -se anyjához, se Csajágra: ez bizonyos volt. Kajárról eltávozott és -pedig kissé boros fővel késő este s azzal a szóval, hogy Csajágra -megy s tényleg a faluból ez irányban el is indult. Kajár és Csajág, -a két szomszéd falú nincs messze egymástól, gyalog szerrel se igen -több jó félórai útnál – tehát csak kis séta az egész. Farkasok meg -nem ehették, mert azon a vidéken nincsenek. El sem igen -tévedhetett, meg sem fagyhatott, erdőn nem vezetett keresztül az út -s az ég is tiszta, csillagos, holdvilágos volt. Hova lett hát?</p> -<p>A két falu közti út egyik oldalán gyenge emelkedésű hegy van, -mely régebben szőlőhegy volt, most már szántóföld. De néhány -szőlőhegyi hajlék s néhány elhagyott kert volt még akkor a dombon. -A kutak kámva nélkül, de afféle deszka kunyhó-féle tetőzettel -ellátva, a minők mint csőszkunyhók a budaelőfoki szőlőkben -láthatók. Azért voltak, hogy a barom a kútba be ne eshessék, de -azért a kútból esetleg vizet lehessen merítni.</p> -<p>Hosszas kutatás után végre a kutak egyikében meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -találták a holttestet. Az azonosság iránt semmi kétség se -foroghatott fen. A hulla teljesen ép állapotban volt, ruhája is -megvolt sértetlenűl. Jegyzet-tárczája oldalzsebjében, tollkése s -egyéb apró tárgyai mellényének zsebében valának.</p> -<p>Jegyzettárczájában egyik tiszta lapon irónnal a következő -jegyzet találtatott:</p> -<p>»Az utat eltévesztettem, e kútnál leültem pihenni, a kútba -beleestem, innen ki nem tudtam menekülni, erőm elfogyott, a -kiáltozásban hangom elveszett.«</p> -<p>»Négy napig éltem, akkor elaludtam. Senki se jött mentésemre, -itt meghaltam.«</p> -<p>»Édes jó anyám, adjon az isten a te szívednek vigasztalást, -bocsáss meg szerencsétlen fiadnak, az isten áldjon meg, -örökre.«</p> -<p>»Örökre…« itt még vonások következtek, de azokat elolvasni már -nem lehetett.</p> -<p>Az írás kétségen kivül a szerencsétlen ifjú kezeírása volt. -Legalább látszólagos, felületes megtekintésre mindenki, ki írását -jól ismerte, az ő keze írásának tartotta azt. Nem volt okom ezen -nekem sem kételkedni, mikor később vizsgálat alá vettem a -kéziratot.</p> -<p>A hulla felbonczoltatott. A bonczlelet és orvosi vélemény azt -igazolta, hogy az ifjú éhen halt meg. A gyomor és a belek üresek -valának, a beleken gyuladás jelenségei.</p> -<p>Ezeket az eredményeket mutatta fel a nyomozás és elővizsgálat. S -miután a jegyzet-tárczában talált szavak a véletlen kútba-esést s -az onnan való kimenekülés <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> lehetetlenségét világosan igazolták; -miután azon kútnak környékén téli napokban, karácsonyi ünnepekben -csakugyan nem szokott járni senki, a ki a segélykiáltást -meghallhatta volna; miután a kút a két falú közti úttól akkora -távolságra esik, hogy az úton járók a kútból jövő segélykiáltás -hangjait nem igen hallhatják meg; miután az eltévedés és kútbaesés -lehetősége ellen a helyszíni körülmények egyike sem képezett semmi -akadályt; miután az orvosi vélemény teljesen megerősíté a -tényállásnak mindezen esetlegességét s végre miután semmi más -gyanus körülmény az egész nyomozás alatt semmi irányban föl nem -merült: mindezen okoknál fogva a járásbeli szolgabíróság a további -vizsgálatot megszüntette s az összes iratokat a zsebekben talált -tárgyakkal együtt a vármegye törvényszékéhez fölterjesztette.</p> -<p>Ez idő alatt én fiskusi állást foglaltam el a közbejött -tisztújitáskor a vármegyénél. Az iratok kezembe kerültek; a -vizsgálatban némi hézagokat véltem fölfedezni; merültek fel előttem -bizonyos körülmények, melyekre – így hittem – a vizsgálat -alkalmával kellő súlyt nem fektettek; a kézírás szakértőileg még -nem volt megvizsgálva; az éhhalálnak a hullán talált s az orvosok -által megállapított jelenségei én előttem nem egészen -kétségteleneknek tűntek fel s egyéb aggályaim is nagy számban -merülvén föl, én a további tüzetes vizsgálatot tartottam -szükségesnek s az eset rejtélyes volta s nem mindennapi természete -arra indított, hogy annak ellenőrzésére, sőt vezetésére magam -menjek ki a hely szinére. <span class="pagenum"><a name="Page_107" -id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Erre indított ama mély részvét is, melyet bennem a szerencsétlen -ifjú anyjának határtalan fájdalma gerjesztett. Az anya eljött apám -házához hozzám s mindenre kért engem, ne hagyjam az ő -szerencsétlenségét megtorlatlanúl. Nem hiheti ő – úgymond – hogy a -jó isten maga szerezte volna egy szegény özvegy asszonynak ezt a -nagy bánatot, rossz embernek kellett az ő fiát elemészteni.</p> -<p>Haladéktalanul hozzáláttam az eset körülményeinek -tanulmányozásához, s megállapítottam magamnak ama feltevéseket, -melyeknek kisebb vagy nagyobb valószinűsége a vizsgálat eddigi -adatai által igazolható volt.</p> -<p>Egyik feltevés az öngyilkosság lehetőségére irányult.</p> -<p>Ez volt legkevésbbé valószinű. Az ifjú tökéletesen egészséges és -korához képest tökéletesen szabályos termetű volt. Emlékeztem rá, -hogy 12–13 éves korában egyszer Pápán a vízben úszkált mezitelenen -s egyik tanárommal, Vályi Ferenczczel, épen mellette a hídon menvén -át, tanárom figyelmeztetett, nézzem csak annak a fiúnak a termetét, -ilyennek kell lenni a tökéletes emberalkatnak. Azt is tudtam, hogy -meglehetős jó tornász volt. Édes anyja biztosított, hogy betegség -soha se lepte meg semmiféle alakban. Tanítófőnöke s ismerősei, -kiket kihallgattattam, biztosítottak, hogy kitünő jókedvű -természete volt, semmiféle beteges ábrándozásnak soha semmiféle -jelét nem adta, regényeket nem olvasott, nem búslakodott, soha -semmi bajáról senkinek nem panaszkodott, a lelket mélyen megrázó és -szerencsétlen szerelmi viszonyáról senki se tudott semmit, -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> de az ily értelemben való mély -elmerülés már koránál s természeténél fogva sem volt valószinű, a -szeszes italokat mértéken túl nem itta, kitünő étvágya és alvása: -az ily ember öngyilkos nem lehet, kivált ha származásának s -családjának társadalmi állásához képest előnyös anyagi helyzetben -van; már pedig szegény, vagyontalan, tizenkilencz éves paraszt -fiúnak jó községben a segédtanítói állomás csakugyan nem -kedvezőtlen állás.</p> -<p>Az öngyilkosság feltevését csakhamar elejtettem.</p> -<p>Másik feltevés volt a baleset, a kútba való véletlen bebukás s -abban az éhhalál, a mint saját keze irása, az orvosi vélemény s a -helyszíni körülmények valószinűnek tüntették föl.</p> -<p>A kézírást szakértőileg is megvizsgáltattam; – de megmutattam -egyik testi-lelki jó barátjának is, ki az esetről még semmit nem -tudott s ki írását kis gyermek korától fogva ismerte. Barátja a -kézíratot első pillanatra valódinak nyilvánítá, valamint a -szakértők is – kellő indokolással.</p> -<p>A kézirat valódiságának volt más jelensége is. – A sorok -ingadozva következtek egymás után; egyik helyen az egyik sor -majdnem tetejébe írva a másiknak, másik helyen pedig a sorok nagy -távolságban egymástól. Tehát úgy írva, a hogy írni tudott, de -később megvakult emberek szoktak, vagy a hogy az ember teljes -sötétségben szokott írni. Öt öl mély kút fenekén pedig, melybe a -nap be nem süthet, meglehetős sötétség van.</p> -<p>Íme az orvosi véleményen s a helyszíni körülményeken kívül ezek -voltak a véletlen baleset valószinűségét <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> igazoló -jelenségek. De a jelenségek, melyek különös ügyességgel elkövetett -s egyuttal elleplezett gyilkosságra mutattak, talán még súlyosabbak -valának.</p> -<h4>II.</h4> -<p>A véletlen balesetnek s kútba zuhanásnak némi igazolásául -szolgált az is, hogy a holttest mellényzsebjében talált tollkés -tele volt sárral, mi azt mutatá, hogy a szerencsétlen ifjú késével -megkisérté a kővel ki nem rakott kút oldalfalában lépcsőül szolgáló -lyukakat vágni, melyek azonban az agyagfal elázottsága miatt -használhatlanok valának s midőn ő e kisérlet sikertelenségéről -meggyőződött: kését azon sárosan, földesen tette vissza zsebjébe. -Megjegyzendő, hogy a kútban a járásbeli szolgabíró mérései szerint -annyi víz volt, a mennyi az ifjúnak derékig érhetett.</p> -<p>Én a helyszinén rögtön leküldendő emberekkel s lámpákkal a kút -oldalfalait megakartam vizsgáltatni, hogy vajjon vannak-e ott -késsel vájt lyukak vagy ilyenek jelei. Azonban mire én a -helyszinére érhettem, a kútat gazdája már betemetteté hetekkel -előbb. Ezt a kisérletet tehát meg nem tehettem, mert a kút ujra -kiásása akként, hogy oldalfala meg ne sértessék s az a betemetés -előtti állapotban legyen, teljesen lehetetlen volt.</p> -<p>A gyilkosságra – mint mondám – súlyos tünetek mutattak.</p> -<p>Mindenekelőtt feltünt nekem, hogy az orvosok úgy írták le a -hullát, mint a mely az élőt »jól táplált«-nak <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> mutatá. -A ki éhen hal: annak hullája »jól táplált« alakot rendszerint nem -mutat. Én ugyan éhen halt embernek hulláját akkor még nem láttam, -de a medica forensisre kezemnél levő kitünő források szerint az -éhen halt ember hullája nem kövér, hanem teljesen lesoványodott, -kiaszott alakot mutat, a mi természetes. Másrészről azonban meg -kellett engednem azt a lehetőséget, hogy télen, kút fenekén, -derékig vízben, fiatal, erőteljes ember előbb meghalhat éhen s -bizonyos más mellékes heveny betegségben is, mely az éhséghez -csatlakozhatik, mintsem teljes csontvázzá lesoványkodhatnék.</p> -<p>A másik aggályos tünet az volt, hogy a mely kútban a hullát egy -bizonyos napon horoggal megtalálták: ugyanazon kútat pár nappal -előbb már ugyanazon horoggal s ugyanolyan módon kikutatták a -nélkül, hogy benne a hullát felfedezhették volna. Ez fontos -körülménynek látszott s arra mutatott, hogy a gyilkosok a kútba -akkor dobták a hullát, a mikor azt egyszer már a hatóság gondosan -kikutatta s egyáltalán nem számitottak arra, hogy a hatóság annak -az egész szőlőhegynek minden kútját és pinczéjét még egyszer -ismételve át fogja kutatni. Ezen föltevéssel szemközt állott ama -lehetőségnek megengedése, hátha az első izbeni kutatás nem volt -elég gondos s hátha a hulla már akkor is a kútban volt, csakhogy -nem akadtak rá a horoggal.</p> -<p>A harmadik aggályos tünet az volt, hogy az ifjú kézirata így -szólt: »Négy napig éltem, akkor elaludtam.« E szavak azt jelenték, -hogy miután szombat és vasárnap <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> közti éjjel és pedig, -mint egyéb adatokból kitünt, legkorábban éjfél tájon eshetett a -kútba: tehát szerdáig, esetleg szerda estéig még ébren, vagy -legalább eszméleténél volt. A medica forensis mutat föl eseteket, a -melyekben az éhség kínjai közt időnként elgyengül, sőt el is vesz -az eszmélet, de mutat föl és pedig tán nagyobb számban olyanokat, a -mikor az eszmélet, noha halaványan, de folytonosan megvan. Az -azonban kétségtelen, hogy az éhség és kimerülés kínjai közt is -lehet aludni, noha tökéletlenül.</p> -<p>Miután a jegyzettárczába írt szavak a tökéletes eszméletnek és -öntudatnak minden jelenségét bizonyiták, e szavak, ha valódiak, -csak szerdán irattak, tehát a kútba eséstől számított -nyolczvan-kilenczven óra mulva. A napokat a szerencsétlen ifjú -kétségtelenűl biztosan számíthatá addig – a meddig; – mert bár öt -öl mély kút fenekén felülről nézve mindig sötétség látszik lenni, -de alulról nézve fölfelé, a nappal és éjszaka teljes biztossággal -sőt pontossággal is felismerhető. Következtetni lehet, sőt kell is -tehát, hogy ha a tárczába írt szavak valódiak: akkor az ifjú a -kútbaeséstől számított nyolczvan-kilenczven óra múlva nemcsak élt, -hanem teljes eszméleténél is volt.</p> -<p>Ámde a vizsgálat folyamán kiderült, hogy egy java idejebeli, -komoly természetű telekcsősz kedden reggel napkölte táján, tehát -reggeli nyolcz óra körül ment el a kút mellett közvetlenül, sőt a -reggeli szél lengedezése miatt pipára gyújtani nem tudván, a kútnak -kunyhó-eresze alá ment és épen a szerencsétlen ifjú feje -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> fölött s gyufával ott gyújtott pipára. -Megjegyzendő, hogy vele volt kutyája is.</p> -<p>Ez történt a vélelmezett kútba eséstől számitott 56 óra mulva, -tehát az az éh-beteg, a ki még 80–90 óra múlva is teljes -eszméleténél volt: 56 óra elteltével nagyon is észrevehette volna, -a mi feje fölött öt ölnyire történik. Tegyük föl, hogy a beteg -szundikált – mert alvása mélynek nem mondható. Ámde a fagyos -csikorgó havon egész harsogást idéz elő a nehéz ember lépése; a -csősznek a kúteresz alá állása is zajjal járt, az ellobbant gyufa -lángja pedig szintén lelátszik a kút fenekére. Mind e körülmény -majdnem lehetetlennek tünteti fel, hogy az ifjú, ha szundikált is, -föl ne ébredt volna. Ha pedig fölébredt, annyi ereje még mindig -volt, hogy jelt adhatott magáról. Ha erős hangon kiáltani, mint -feltehető, nem tudott is, de a víznek tenyerével csapkodása s -nyöszörgő sóhajtásának hangja is elégséges lett volna arra, hogy -azt vagy a csősz, vagy kutyája észrevegye. De a csősz nem vett -észre semmit.</p> -<p>Mindezekkel szemben csak egy ellenkező lehetőség van. Az, hogy -épen a csősz ottlétének ideje alatt a szerencsétlen ifjú vagy -pillanatnyilag eszméleten kivüli állapotban, vagy mély álomban -volt. Vagy pedig élve egyáltalán nem volt a kútban és csak hullája -dobatott abba.</p> -<p>És ez utóbbi véleményt még egy másik igen fontos körülmény is -megerősité.</p> -<p>A hullán ugyanis, mikor a kútból kivették, szokott szűk magyar -nadrág és kordován csizma volt, szintén lehetőleg szűk szabású. -Ámde a magyar nadrág egyik <span class="pagenum"><a name="Page_113" -id="Page_113">-113-</a></span> szára szokott módon a lábszárra -felhúzva, a másik szára pedig fel nem húzva volt, de azért mindkét -lábán rajt volt a szűk magyar csizma, a nadrágon pedig semmi -sértés, semmi repedés, valamint a csizmákon se.</p> -<p>Itt egy talánynyal állottam szemközt.</p> -<p>Elgondoltam, hogy az ifjú, mint ügyes tornász, megkisérté a -menekülést a kút oldalain való felmászással. S elgondoltam, hogy -ebben őt talán a csizma is, de a szűk magyar nadrág minden esetre -akadályozá s ezért annak levetését határozta el.</p> -<p>Magyar nadrágot csak úgy lehet egészen levetni, feltéve, hogy -elszaggatni nem akarjuk, ha előbb a csizma lehuzatik. Fel kell -tenni, hogy oly kétes sikerű kisérletre, a minő az omló oldalú kút -oldalán való felmászás, csak akkor szánja rá magát az ember, a -mikor egyéb menekülésre lehetőség már nincsen. De minden esetre -több percz, sőt több idő kell ahhoz, míg a lezuhant, megijedt s -ijedéséből felocsudó s tán a szenvedett sérülésből is némileg -felüdülő ember az ilynemű kisérletre s midőn ebben ruhája akadályul -szolgál, a ruha levetésére elhatározza magát.</p> -<p>A kordován csizma néhány percz alatt is a vízben paczallá ázik. -A csizmát ily minőségben szűk helyen, kút fenekén, megfogyott -erővel lehúzni igen nehéz s ha igen szűk a csizma, segitség nélkül -majdnem lehetetlen. De ha az ifjú erre képes volt is, a mi elvégre -megengedhető: annyi bizonyosnak látszott előttem, hogy a paczallá -ázott kordován csizmát több óra mulva újra fel nem húzhatá. -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Ő ugyanis – feltevés szerint – teljesen levetkőzvén, a -felmászási kisérleteket minden irányban megtette s midőn ezek -eredménytelenségéről meggyőződött: csakis akkor juthatott eszébe -nadrágját és csizmáját újra felhúzni. Igen, de akkor már a -kisérletek előtt még megvolt izomerőinek nagy része is elenyészett -s ő az újra felöltözés erőfeszitésére képtelenebbé vált.</p> -<p>De miért is kellett neki nadrágját és csizmáját újra felhúzni? -Azt felelhetjük: fázott, mert hiszen a kút fenekén 12 R. foknyi -melegnél nagyobb semmi esetre nem lehetett, sőt tán annyi sem volt. -Ez igaz, de az is igaz, hogy a víz legalább oly magas volt, a -meddig nadrágja ért. Vízben pedig semmiféle ruha sem ad, ha az -tökéletesen átázik, több meleget, mint a mennyit maga a test -meztelenül a vízzel szemközt ki tud fejteni.</p> -<p>Ez azonban hideg elmének okoskodása, melyre talán nem képes az, -a ki ifjú korában véletlenűl irtóztató éhhalál előtt áll. A szegény -ifjú – feltevés szerint – ösztönszerüleg újra fel akart öltözni, -mert fázott a vízben. Ámde, ha nadrágjának egyik szárát felhúzta: -miért nem húzta fel a másikat is? Ösztöne és homályosodó elméje -egyaránt indíthatá mindkét ruhadarab felvevésére. Hiszen mindkét -csizmáját felhúzta s az a halluczináczió, mely őt erre bírta, -okvetlenűl mindkét nadrágszár felhúzására is ösztönzé.</p> -<p>A dolog azonban valósággal úgy állt, hogy szűk kordován csizmát, -mikor az tökéletesen el van ázva s az ember lába is nedves, még -teljes erejében levő s erejét akadály nélkül kifejthető férfi sem -képes felhúzni <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> lábára. Tettem én ezzel kisérletet. -Elszakadt a csizma húzója, összeszakadozott maga a bőr, de a csizma -fel nem ment. A szerencsétlen ifjú lábbelije pedig ép volt, -valamint nadrágjának lábfejakasztója és szövete is, a mi kizárta -annak lehetőségét, hogy a nadrágot a csizma levetése nélkül tépte -volna le magáról.</p> -<p>Igaz, arra nézve nem tettem kisérletet, vajjon derékig vizben -állva miként lehet az ázott kordován csizmát fel- és lehuzni.</p> -<p>Gondos vizsgálatot teljesítettem arra nézve is, nem volt-e az -ifjú azon este, mikor utoljára látták, részeg. Nem volt. A mennyi -szeszes italt ivott, mert valamelyest ivott, az őt részeggé -egyátalán nem tehette. Ha pedig józan elmével volt: miért kellett -volna neki a világosan látható s általa igen jól ismert járt útról -letévedni, miért kellett volna neki a kút eresze alá menni s miként -lehetett volna oly vigyázatlan, hogy a kútba beleessék, holott jól -tudta, hogy az ily ereszek alatt kútak vannak?</p> -<p>Mind e sok körülmény arra utalt, hogy nem véletlen balesettel, -hanem gyilkossággal állok szemközt és pedig olyan gyilkossággal, -mely óriási leleményességgel követtetett el. S ez esetben maga a -jegyzettárcza kézirata sem valódi, hanem vagy teljesen hamis, vagy -páratlan erkölcsi nyomással kényszeríttetett arra az ifjú.</p> -<p>De ki hát a gyilkos? <span class="pagenum"><a name="Page_116" -id="Page_116">-116-</a></span></p> -<h4>III.</h4> -<p>Gyilkosságot ok nélkül senki sem követ el. S mihelyt a -szerencsétlen ifjú esetében sem az öngyilkosság, sem a véletlen -baleset hipothézise teljesen biztosnak tekinthető nem volt, sőt -mindkét hipothézis sok tekintetben valószinűletlennek tűnt fel, s -mihelyt én gondolataimban tért engedtem a gyilkosság lehetőségének: -természetesen ennek indokait kellett kutatnom s a feltett indokok -szerint a gyilkosság különböző esélyeinek föltételes képét kellett -kirajzolnom, hogy a vizsgálatra a rendelkezésem alatt álló bírói és -rendőri közegeknek útasítást és irányt adhassak.</p> -<p>Az ifjút rablási vágyból ölték meg: ez volt egyik legközelebb -álló ötlet. Ha a gyilkosságnak ez volt indoka: akkor ezt az ifjúnak -semmiféle ismerőse el nem követhette, valamint a két falu lakosai -közül se követhette el senki. Hiszen szegény segédtanítónak nem -szokott pénze lenni, ruhájáért pedig nem tették el láb alól, mert -minden ruhája megvolt. Tanítókat különben sem szoktak kirabolni, -ilyen esetről nem volt tudomásom sem addig, sem azóta. Ha mégis -rablás kisérlete forgott fenn, azt más, mint ismeretlen csavargó -vagy oláh czigányok el nem követték. De még ez is valószinűtlennek -tűnt fel, mert afféle emberek legalább kalapját, kabátját vagy -csizmáját elvitték volna, a mi pedig nem történt. De éjjel, -éjféltájban, csikorgó téli hidegben efféle nép nem szokott az -országuton járkálni vagy zsákmány után leskelődni. Végre -leggondosabb <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> nyomozásaink daczára sem merült föl -semmi jelenség, hogy az eltűnés napjaiban e vidéken efféle emberek -megfordultak volna.</p> -<p>A rablógyilkosság hipothézisét tehát föltétlenűl el kellett -ejtenem.</p> -<p>A második föltevés a boszu s különösen a szerelmi boszu -indokából elkövetett gyilkosságra utalt.</p> -<p>Ez volt nézete a tiszti főorvosnak, egy nagy tapasztalatu s éles -elméjü tudós férfiúnak is, ki az éhhalál orvosi véleményét -megállapítá. De ez volt nézete az alispánnak is, ki szintén -leleményes elméjü tapasztalt férfiú volt, később képviselő, majd -törvényszéki elnök. Ez a nézet fogamzott meg bennem is. S a -lehetőség képét úgy alkotám meg, hogy az ifjút valaki nagyon kényes -helyzetben feleségénél vagy szeretőjénél lephette meg s aztán -erőszakkal valamely elhagyatott földpinczébe vagy használatból rég -kiment szőlőhegyi ó verembe zárta s aztán a bekövetkezett halál -után a hullát a kútba dobta. Balatonfő-Kajár körül ily pincze s ily -verem elég van. Vagy pedig az ifjút valami szerelmi vetélytársa -csalta s lökte bele vagy az ó verembe, vagy az elhagyott szőlőhegyi -kutak valamelyikébe. A hullát ő is csak később vetheté az illető -kútba, miután a jegyzettárczába a közlött szavak bevezettettek.</p> -<p>Némi elmosódott, halvány nyom mindkét irányban szükségessé tette -a vizsgálat arra irányzását.</p> -<p>Kerestem, vajon az ifjúnak nem volt-e valami engesztelhetlen -ellensége bármely czímen. Ilyet nem találtam. Egy falusi -segédtanító, egy tizenkilencz éves jókedvű <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> ifjú -egyszerű kis magyar falúban kinek állana útjában, kit gátolhatna a -pénzszomj vagy a fékezhetlen dicsvágy kielégítésében?</p> -<p>Egyedül szerelmi viszony s tán női cselszövény lehetősége -juthatott eszembe.</p> -<p>Rájöttem, hogy Balatonfő-Kajáron volt egy férjes nő, ki iránt -némileg érdeklődött, kihez gyakran és szivesen betért beszélgetni s -kinek férjével is – egyszerü paraszt emberrel – jó viszonyban volt. -Ama végzetes estén, melyet e faluban barátaival borozgatásban -töltött, szintén említé barátai előtt, hogy e nőnek ma még, ha -későn lesz is, egy izenetet kell átadnia. De midőn barátaitól -kilencz és tiz óra közt este elbucsuzott, e nőhöz nem tért be, -hanem kiballagott a faluból egyenesen Csajág felé. Föltettem, hogy -talán később az éj folyamában visszatért. Nő és férj egyaránt -kijelenték, hogy nem tért vissza. Szomszédok se vették észre semmi -nyomát még kutyaugatásban sem, pedig a nő lakása körül tömérdek -kutya volt. Mind a nő, mind a férj oly őszinte, nyilt, egyenes, -alig csalható arczczal s a részvétnek oly kétségtelen jeleivel -nyilatkoztak, hogy őket egyszerű feltevésre mint vádlottakat -faggatni erkölcsi és jogi lehetetlenség volt. Falusi, egyszerű, -mezei gazda nem képes úgy szinlelni, mint fővárosok próbált -gonosztevője. Aztán, ha a férj – föltevés szerint – kényes -helyzetben találta volna is nejével: magyar földmives ember a -pillanatnyi fellobbanás és harag uralma alatt áll s oly kikeresett -leleményességgel nem követ el gyilkosságot. Vagy ha követ is: előbb -egyet vagy kettőt <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> mindenesetre üt a kilobbant -szenvedélynek boszuló hevében. A hullán pedig semmi ütésnek vagy -egyéb külső sértésnek nyoma nem találtatott.</p> -<p>Nagy nehezen rájöttem, hogy egy pár évvel nála idősebb ifjú -emberrel, lakatossegéddel volt ama végzetes estén utoljára. Ez is -csajági lakos volt. Ez is falujába akart haza menni amaz estén s a -kajári falú végétől együtt indultak hazafelé az országúton. Ez volt -életének utolsó tanuja, nála kellett a nyomra vezető fonál kezdő -végét kézbe vennem.</p> -<p>Elrendeltem a lakatossegéd letartóztatását előlegesen s az -épületet, hol elzárva volt, a legmegbízhatóbb pandurokkal -őriztettem, hogy senkivel semmiképen ne érintkezhessék. S így -kezdtem nyomozni: minő viszonyban állhatott ő a szerencsétlen -ifjúval.</p> -<p>Nyomozásaim eredménye az volt, hogy mindketten egy ifjú -leánykának udvaroltak, ki szülőinél ott lakott a faluban s hogy a -szerencsétlen ifjú egykor panaszkodott, hogy a leányka nagyobb -figyelemben és kitüntetésben részesiti vetélytársát, mint őt.</p> -<p>Megidéztettem a leánykát s apja jelenlétében kérdezém ki a -viszony felől.</p> -<p>A leányka teljesen kifejlett, szép magas és széles termetű -hajadon volt. Midőn évei felől kérdezém: tizennégy éves életkort -vallott be. Semmiképen se hittem el, hogy csak annyi éves legyen. -De csalódtam. Keresztelő levele s kifogástalan tanuk vallomása -bebizonyítá csalódásomat. A leányka vallomása különben semmi -felvilágosítást nem tartalmazott. Beismeré, hogy ő szivesen -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> beszélgetett mindkét ifjúval, de valami -különösen nem tünteté ki egyiket sem. A két ifjú ő előtte tréfásan -sokat versenygett ugyan ő miatta, de versenygésük a jókedv határait -soha se lépte túl. Ugyanekként nyilatkoztak egyebek is.</p> -<p>Egy csajági templomszolga vagy egyházfi vagy harangozó azt -vallotta, hogy a végzetes estén ő elaludni nem tudott s este úgy -tizenegy óra tájban hallotta, a mint a téli éj csendjében a -segédtanító és lakatossegéd együtt énekelték azt a dalt: -»Télen-nyáron pusztán az én lakásom.« Megjegyezte, hogy a dalolók, -mikor ezt dalolták, az úgynevezett Röcsöge hegynél jöhettek. – Ez a -Röcsöge nevü hegy, vagy inkább dombocska a Kajár és Csajág közti -úton Csajághoz mintegy kétezer lépésnyire fekszik. A dal hangja -onnan téli csöndes éjszakán a falu felé lengedező széllel a -templomhoz jól elhallatszik.</p> -<p>Kérdezém a tanútól, mi alapon tudja azt állítani, hogy a két -daloló a segédtanító és lakatossegéd volt? Azt felelé: jól ismeri -mindkettőnek hangját a templomból is, de ő is sokszor szokott velük -együtt dalolgatni; – a tanítónak vékony alt hangja volt, a -lakatossegédnek mélyebb, érczesebb, férfiasabb hangja.</p> -<p>Ekkor kérdeztem ki a lakatossegédet.</p> -<p>Feltünő szép ifjú volt, sugár erőteljes termettel, fehér -arczbőrrel, csinos fekete bajuszszal. Szinte nem csodálkoztam, hogy -a leányka – ha igaz volt – előnyben részesíté. Bátor, nyilt, -őszinte arczczal állott meg előttem; – látszott, hogy se nem fél, -se hetvenkedni nem <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> akar. Komoly, önérzetes ifjú benyomását -gyakorolta rám.</p> -<p>Nyiltan elmondá, hogy azon az estén hol és mikor találkoztak -egymással, miként jöttek haza felé, miről beszélgettek, hol és minő -dalokat daloltak el. Elmondá, hogy a Röcsöge aljáig jöttek együtt, -de onnan a tanító visszafordult azon szóval, hogy neki Kajáron egy -nőnél még üzenetet kell átadni, ő tehát visszamegy. Figyelmezteté – -úgymond – hogy Kajár messze van, az idő hideg és éjfélre jár, -hajnal előtt nem jöhet vissza Csajágra, baj érheti útban, de az -ifjú minderre nem hallgatott, hanem tényleg visszafordult s így -váltak el egymástól örökre.</p> -<p>Kérdeztem: miről tudta, hogy már éjfélre jár az idő? Azt -felelte, hogy kakasszót hallott Csajágról, ennek az első -kakasszónak kellett lenni, tehát akkor már éjjeli tizenegy óra volt -kétségtelenűl.</p> -<p>Kérdezém: minő dalt daloltak Röcsögén. Hamarjába nem jutott -eszébe, de aztán némi gondolkodás után elsorolván magában az -elmondott dalokat, egész biztossággal kijelenté, hogy a Röcsöge -oldalán ezt a dalt: »Télen, nyáron pusztán az én lakásom« -énekelték.</p> -<p>Kérdezém: miként hagyhatta el barátját oly rideg körülmények -között, miért nem fordult vele vissza, ha már őt a hazatérésre nem -bírhatá. Egész megilletődéssel felelte: tudja ő, hogy ez a -gyöngeség nem válik becsületére, eleget búsult ő ezen, de most már -nem tud rajta segíteni.</p> -<p>Mondám neki, hogy őt terheli a gyanú s azért, míg <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> az -egész szomoru rejtély ki nem világosodik, ő le lesz -tartóztatva.</p> -<p>Nem ütközött meg rajta. Egész komorsággal mondá: »Uram, szivesen -várok, pár nap alatt ki kell derülni az igazságnak, olyan biztos -vagyok ebben, hogy én addig se nem eszem, se nem iszom, míg -ártatlanságom ki nem derül.«</p> -<p>Nem tarthattam fenn ellene tovább a vádat, de még a gyanut sem. -Szabadon bocsátottam.</p> -<p>Hogy utolsó együttlétük alkalmával jókedvüleg dalolgattak -együtt: ez kétségtelen volt. Hogy ő éjfélre azon este haza ért: ez -is be lett bizonyítva. Hogy első kakasszótól, tehát tizenegy órától -kezdve a Röcsögétől vissza lehessen menni addig a kútig, melyben a -hulla volt s onnan ismét éjfélre Csajágra lehessen menni: ezt -sebesen nyargaló ló is alig teheti meg, gyalogló ember semmi -esetre. Pedig ha ő dobta volna is bele a kútba: ezt küzdésnek s a -küzdést odacsalogatásnak kellett volna megelőzni. Ez esetben -reggeli 5–6 óra előtt haza nem érhetett volna. S aztán lélektani -lehetetlenség, hogy jókedvü dalolás közben jusson ifjú embernek -eszébe oly iszonyu bűnt elkövetni. Még ha el akarta volna is -követni: akkor teszi azt, a mikor az elhagyott kútak és vermek -körül jártak, azok pedig Kajár közelében s Röcsögétől messze -vannak.</p> -<p>Ez az ifjú nem volt gyilkos: ez meggyőződésemmé vált.</p> -<p>De ki volt hát?</p> -<p>E kérdésre nem tudtam megfelelni. E kérdésnél szürke lett a -világ előttünk. Hiszen azt sem tudtuk igazán, <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> az is -csak feltevés volt, igaz, hogy súlyos jelenségekkel támogatott -föltevés, hogy egyáltalán gyilkosság áldozata lőn a szerencsétlen -ifjú.</p> -<p>Elfogyott előlem minden nyom, kialudt az elmének minden -találgató fénye. Tizenhat év telt el azóta és a rejtély ma is -rejtély. Ma sem tudja senki, hogy a szerencsétlen ifjú öngyilkos -volt-e, véletlen baleset folytán szenvedett-e éhhalált vagy iszonyu -gyilkosságnak lőn áldozatává.</p> -<p>Rettentő talányok vannak a büntető igazságszolgáltatás mezején. -Szerencsés az a bíró, ki az esetlegességeknek s az emberi lélek -működésének megfejthetlen titkai közt kikerülheti azt, hogy -ártatlan ember szenvedjen az ő kemény itélete által kemény -büntetést. De az az igazság örökké igazság marad: inkább száz bűnös -meneküljön meg, mint egy ártatlan szenvedjen büntetést.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<h3>MEDDIG BORJU A BORJU?</h3> -<p>Limitáczió volt a vármegye gyűlésén, meg kellett szabnunk a hús -árát. Régi eset. Akkor még a vármegye szabta meg: hány krajczár -legyen egy font marhahús ára, hány latot szabad csontból, májból, -tüdőből nyomtatéknak adni.</p> -<p>Báró Fiáth Ferencz volt a főispán, ő elnökölt. Elmondta pár -szóval, hogy a limitáczió jön napirendre. Felhívta a második -alispánt: terjessze elő a kérdést.</p> -<p>Mi volt a limitáczió?</p> -<p>Az volt, hogy disznóhúst, birkahúst, borjuhúst, vadat, halat, -baromfit szabad árban adhatott mindenki, a hogy vették, de a -marhahús árát a nemes vármegye szabta meg. Hogy pedig a marhának -melyik húsa mennyit ér: azzal a nemes vármegye nem törődött. -Szegye, felsárja, rostélyosa, bordaköze, vesés fele, nyelve, -fartöve, veséje: mindegy volt. Csontot, paczalt, májat nem vett -hússzámba a nemes vármegye. Velőt se. Ezekből csak nyomtaték -lehetett. De azt azután keményen megszabta, hogy a nyomtatéknak -három-négy laton túlterjedni nem lehet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Az alispán, Késmárky József, nem volt bőbeszédű ember. De azért -röviden mégis megjegyezte, hogy a közegészségügynek és a magyar -embernek javára válik, ha minél több húst eszünk. Ettől nől a -gyerek és a virtus. Ha pedig a hús drága: akkor elég húshoz nem -juthat, a kinek pénze nincs. Minthogy pedig a szarvasmarha ára -leszállt: ennélfogva a nemes vármegye bölcs megfontolása elé -terjeszti javaslatát, a mely szerint egy font húsnak az árát húsz -krajczárban kell meghatározni. Egyébiránt fölkéri a vármegye tiszti -főügyészét: terjeszsze elő hivatalos véleményét.</p> -<p>Kenessey Károly volt a tiszti főügyész. Becsületes és nagyon -szigoru ember. Szerette a nagy szakált és az ékesszólást. Nagy -szakálát végig simitotta s aztán ékes szóval előadta, hogy minő -nagy volt őseinknek bölcsesége, mikor a hús árának megszabását a -nemes vármegyékre bízták s ekként a marhahús élvezését a mészárosok -haszonlesésének és nyerészkedési vágyának, e minden közjólétet -fenyegető ártalmas szenvedélyeknek veszedelmes karmaiból -kiszabadították. És így tovább. Nagyon szép beszéd volt. Vagy -tizenöt piros-pozsgás mészárosmester hallgatta a karok és rendek -háta mögött. Valamennyi szerette volna egy kissé megmarkolni a -tiszti főügyész szép szürkülő, hosszú szakálát. A tiszti főügyész -egyébként átadta a szót a főszámvevőnek.</p> -<p>A főszámvevő bódéi Bóday József hatalmas termet, piros arczu, -igazi ősi mészáros-mesterhez s legalább is atyamesterhez hasonló -derék alak. Ettől már jót vártak a mészárosok. Nem is csalódtak. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>Elmondta ő okos irásokból a próbavágás eredményét; negyvenhét -forint volt a próbatehén, – feje, szarva, bőre, patája nyomott egy -mázsát, – bele, gyomra, tüdeje, szive, mája, paczalja nyomott -szintén egy mázsát, maradt tehát húsra, csontra kétszáznegyvenhét -font, ha tehát egy fontra 19 <sup>74</sup>/<sub>100</sub> krajczárt -számítunk: megvan a tehén ára, elég a mészárosnak az esedékhaszon -minden font után <sup>26</sup>/<sub>100</sub>-rész krajczár. -Egyébként a nemes vármegye bölcseségére bizza az elhatározást.</p> -<p>Most már megindult a vita s folyt szent hévvel és nemes hazafiúi -lelkesedéssel órákon át.</p> -<p>Egyszer csak szóhoz jut Gombás Lőrincz szentgáli birtokos nemes -atyánkfia s ellenségriasztó harsány hangon el kezd beszélni:</p> -<p>– Mivelhogy a mészárosoknak a borjuhús árát szabad árban -lehetséges árulni, ennélfogva nálunk minden húst borjuhús gyanánt -mérnek ki, pedig olyan öreg már az a marha, mint a bábaasszony. -Hiába határozza el tehát a nemes vármegye, hogy mi legyen a húsnak -ára, tessék egyúttal azt is elhatározni, meddig borju a borju?</p> -<p>Úgy emlékszem, 1647-ben épült a vármegyeház. Falai két öles -vastagok, ágyú ellen várfalnak készültek. Ez volt a szerencse, mert -különben nyomban összeomlottak volna arra a harsogó nevetésre, a mi -a Gombás Lőrincz szavaira kitört. Elvégre csillapult ugyan a -kaczagás, de akkor meg egyhangu lett a felkiáltás: Halljuk a tiszti -főügyészt!</p> -<p>A tiszti főügyész megőrizte hivatalos komolyságát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -Elmondta, hogy ő a felvetett kérdést érdemes kérdésnek tartja s -annak bölcs megoldását a hazai közérdekek szempontjából -szükségesnek látja, minthogy azonban erre nézve se a corpus juris, -se a tripartitum nem határoz, ellenben pedig itt a fizika, -fiziologia, kémia és higiénia, valamint a megyei és községi -adminisztráczió szempontjából fontos szakkérdések forognak fenn: -erre nézve szakértői vélemény beszerzését javasolja s ilyennek -adására a megyei főfizikust és járási orvosokat, úgy a veszprémi és -pápai patikáriusokat kéri utasíttatni.</p> -<p>Hosszú és eleven vita után a tiszti főügyész véleménye -fogadtatott el.</p> -<p>Nosza lőn erre nagy keveredés a szakértők közt. Mert hát -csakugyan ki tudná megmondani azt teljes biztossággal, hogy meddig -borju a borju?</p> -<p>Tegyük fel, hogy addig borju, a mig szopik. Igen, de hát meddig -szopik, ha ő rá magára bizzák? Olyan öreg ember nem volt a -vármegyében, a ki látott volna olyan borjut, a melyik önkényt -mondott le a szopásról. A borjut erőszakkal szokták elválasztani. -Vagy borjukötélre kötik, hogy anyjához ne férhessen; – vagy pedig -vasgerebent kötnek az orrára, hogy anyja ne engedje magához közel -se férni.</p> -<p>A szarvasmarha természetének törvénye szabhatja csak meg: meddig -borju a borju. Ámde az emberi akarat és erőszak, mely a borjut -anyja emlőitől elválasztja, a szarvasmarha természetét nem -helyettesitheti. S azután más természete van a szép fehér magyar -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> marhának, s más a tarkaszőrü nyugoti -marhának. S azután tovább kell szopni a borjunak, ha abból -magmarhát akarnak nevelni, mintha azt eladjuk a mészárosnak. S száz -szónak is egy a vége, a borju még sokáig borju marad, a mikor már -nem szopik is.</p> -<p>A szakértők egyelőre azt javasolták, kérdezzük meg a magas -kormányt.</p> -<p>Fölirtunk a belügyek miniszteréhez. A miniszter azt felelte, -hogy a kérdést a marhafajok, éghajlat, táplálkozás minősége és -helyi szokás figyelembe vételével oldja meg a nemes vármegye -maga.</p> -<p>Megint a szakértők nyakába keritettük a dolgot. Szegény -szakértők, mind elpusztultak azóta, mindmáiglan be nem adták -véleményüket. S azért ma se tudjuk még hitelesen: meddig borju a -borju?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<h3>A KÁLVINISTA KÉTFEJŰ SAS.</h3> -<p>Egykor Kaas Ivor irótársamnak egy szép vezérczikke jelent meg a -lapok hasábjain, mely Hurbánról s pánszláv irányu ünnepeiről szól s -melyben mint furcsa dolog emlittetik, hogy Hurbánék egy most -épitett és fölszentelt lutheránus templom tornyára a kétfejü sast -tették föl.</p> -<p>Biz ez furcsa dolog a mi napjainkban, noha hajdanában a -legnyakasabb tősgyökeres magyar kálvinisták is országszerte sok -templomuk tornyára oda illesztették az osztrák császári vagyis -inkább habsburgi kétfejű sast. S azt hiszem, ma is van még néhány -kálvinista templom itt-ott, melynek tornya csúcsán a csillag a -kétfejü sas nyakára helyezett lándzsahegyen csillog.</p> -<p>Az én szülőfalumnak, Mezőszentgyörgynek is szép sudaras -kálvinista tornya volt gyermekkoromban, de a kétfejü sas ezen is -rajta volt. 1848-ban elhatározta az eklézsia, hogy azt leveteti -onnan, de egy fehérvári ácsmester háromszáz forintot kért a -levételért. Ezt már mégis sokalták érte s a nemes ifjak e helyett -azt határozták, hogy puskával lelövöldözik a torony csúcsáról. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> Vagy legalább is puskagolyóval úgy -kilövöldözik alakjából, hogy senki se ismer rá.</p> -<p>Persze nem lett belőle semmi. Néhány száz golyót rá lőttek, de a -kétfejü sas észre se vette. Magasan állott, erős kalapált vasból -készült, a puskagolyó semmit sem ártott neki. Utóbb is abban -hagyták a mulatságot s akkor szabadultunk meg tőle, mikor ezelőtt -harminczhét esztendővel uj tornyot csináltattunk.</p> -<p>Komárommegyében is csaknem így járt egyik kálvinista falu. Már -nem jut eszembe a neve, csakhogy ennek derék presbiterjei okosabbak -voltak, mert ők ágyúval akarták 1848 áprilisban a kétfejü sast -lelőni. De sokkal okosabbak még se voltak, mert valami gonosz csont -tanácsára a várkormányzótól kértek hozzá ágyut és tüzért. -Természetesen huszonöt bot lett a vége, oly gyorsan és sommásan -kiszolgáltatva, mintha a parancsnok valamikor makai kapitány lett -volna.</p> -<p>A komáromiakról azt beszélik, hogy 1848-ban ágyukkal lövöldözték -le kálvinista tornyukról a kétfejü sast.</p> -<p>A győriek különösen megjárták a városi őstorony kétfejü sasával. -1848-ban és 1849-ben kétszer levették önkényt, midőn a magyar sereg -itt táborozott s az osztrák sereg kétszer tétette vissza erőszakos -fenyegetéssel.</p> -<p>Láttam egy kálvinista templomban fészkelt kétfejü sast is.</p> -<p>Egerallyán vagy Adorjánházán a Marczal mellett láttam ezt. A -szép fehérre meszelt templom falán és pedig a karzat falán volt -fekete színnel fölfestve <span class="pagenum"><a name="Page_131" -id="Page_131">-131-</a></span> egy nagy istenadta kétfejü sas. -Magassága, szélessége lehetett vagy fél öl. Ezen annyival inkább -csodálkoztam, mert mint mindenki tudja, a kálvinisták semmi -faragott vagy festett képet nem tűrnek szentegyházaikban. De a -kétfejü sast megtűrték. 48-ban, 49-ben elfeledték bemeszelni, az -50-es években pedig már nem lehetett tenniök. Most azonban nem -hiszem, hogy megvolna már.</p> -<p>Jól emlékszem, ez a sas még a régi alaku volt, a minőt -Mária-Terézia és József császár idejéből ismerünk. Az a kétfejü sas -sokkal soványabb és ritkább tollu, mint a mostani és sokkal jobban -hasonlit a mai német császári vagy porosz sashoz. Igaz, hogy a mult -században az osztrák császárság felállítása előtt körülbelül egy -volt mindakettő.</p> -<p>Nem emlékszem, hogy a kétfejü sast túl a Tiszán vagy a Tisza -mellékén láttam volna kálvinista tornyokon. Igaz, hogy e vidéken 48 -előtt nem jártam. Kakast azonban láttam s különösen sokat láttam a -felvidéken, lutheránus templomok tornyain is. S bizonynyal a vén -Hurbán, ha már úgy beleszeretett a madárvilágba, jobban teszi, ha -kétfejü sas helyett, hitrokonainak ősi szokásához ragaszkodva, -kakast tétet temploma tornyára.</p> -<p>Egyébiránt valamikor ezelőtt száz évvel a tiszamelléki -kálvinistáknál se volt gyöngébb a Habsburgok iránti lojalitás, mint -túl a Dunán.</p> -<p>József császár 1781. október 19-én adta ki hires rendeletét a -vallás szabadságáról, a »christiana tolerantia«-ról, mint az -egykoruak nevezték. Ez a rezoluczió deczember <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> 26-án -érkezett és publikáltatott Debreczenben s a krónikairó megjegyzi, -hogy »e napnál nem ért Debreczen örvendetesebb István-napját«.</p> -<p>Ez évnek utolsó és a következő évnek első hónapjaiban az egész -országban felharsogott a protestánsok örömének vidám zaja. És az -ünneplések, lakomák, hálaadások és áldomások tömegesebbek valának, -mint 1848-ban a márcziusi törvények ünneplése.</p> -<p>És ez természetes volt.</p> -<p>A protestánsok, kálvinisták túlnyomó nagy része jobbágy volt, -igaz, hogy a köznemességé is.</p> -<p>1715-től kezdve is talán ezer protestáns templomot vettek el s -az iskolák százait zárták be. Még nagyobb városokban is folyt az -okkupálás. Veszprém 1716-ban, Pápa 1752-ben vesztette el kálvinista -templomát és iskoláját.</p> -<p>A kálvinistákat plébános anyakönyvezte; a protestánsok fizetni -tartoztak a katholikus papságot, ép úgy, vagy sokkal jobban, mint -maguk a katholikusok. Ezenkívül fenn kellett tartaniok saját -egyházaikat, papjaikat, iskoláikat.</p> -<p>Mária Terézia szabályozta az úrbért, József a vallásszabadságot. -Mindkettő tette mindezt a rendek, a nemesség, az országgyülés, a -vármegyék ellenére. Bizony természetes volt, hogy a protestáns nép, -mely szabadságát és anyagi érdekeit és vallásának gyakorlatát a -Habsburgoktól nyerte: ezek iránt túláradó hálát érzett szivében és -demonstrált külsőleg is, a hogy tudott.</p> -<p>Így kerültek a kétfejü sasok a kálvinista templomok csúcsára. – -1781-től a század elejéig száz meg száz <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> -kálvinista templom épült s ezek nagy részére hálából odafészkelt a -kétfejü sas. Jókai egyik legszebb regényében, az »Elátkozott -család«-ban leirt templomépités és templompusztitás is ez időre -esik. Az eset Komáromban történt s a komáromi kálvinistáknak is -megvolt egykor a maguk kétfejü sasuk.</p> -<p>A »Gott erhalte«-nak hallása ma például rosszul esik fülünknek. -1849 óta annyi keserü emlék támad fel lelkünkben, a mikor ezt -halljuk. De 1848 előtt nem így volt ez egészen. S én még jól -emlékszem kálvinista népiskolai tankönyvekre, melyekből naponként -tanultuk és énekeltük a »Gott erhalte« szövegét és dalát magyarul e -kezdettel:</p> -<p>»Isten tartsd meg Ferdinandot«.</p> -<p>Mennyit kellett vétkezniök az ország minisztereinek száz év óta, -hogy e hangulatot kiverjék a magyar kálvinista nép szivéből! És a -kétfejü sast a kálvinista tornyok tetejéről. Ezt ugyan kiverték -alaposan.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<h3>AZ ÖREG GULYÁS.</h3> -<p>Van egy képem a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán. Ott -van valahol a tizenkettedik teremben. Nem is én festettem, nem is -engem ábrázol, meg se vettem, mégis az én képem.</p> -<p>Van egy ifjú, hajadon urnő, a ki még kis lány, de már nagy -művésznő. Ismerik nevét, a kik ismerik a mai magyar -képzőművészetet.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> Istenadta lángelmével, sors- -és születésadta független vagyonnal a színek költészetének engedi -át ábrándozó szellemét. Fölösleges játék serdülő lányok -részére.</p> -<p>Ez a művésznő valahol valamikor megpillantotta az én gömbölyü -tarfejemet. S jó műtárgyat talált benne. S le is festette volna -nagy kedvvel és türelemmel, ha én tudtam volna »ülni« nagy kedvvel -és türelemmel. De kárpótolta magát. Fogott Törtelen egy öreg -gulyást, beédesgette műtermébe, megtanította »ülni« s lefestette én -helyettem. És az én számomra. Ez az én képem. Azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> -gondolta a művésznő: mindegy az. Öreg gulyás: öreg politikus. -Mindegyik nyájakat terelget. Pedig mégse mindegy. Mert az öreg -gulyás nyája szót fogad, még ha bogárzik is. Másként van az öreg -politikusnál.</p> -<p>Ott gubbaszt az öreg gulyás aranyos rámában a falon. Napsütötte -fekete-barna arczán egygyel sincs több redő, mint a mennyi egy öreg -gulyást megillet. Szemeiben még eleven tűz villog, vastag bajusza -még ki van fenve keményen. Kalapját már nem vágja félre, de arczát -még gondosan borotválja s öreg korára még fogaiból is megtakarított -annyit, a mennyi a pörkölthöz szükséges.</p> -<p>– Hány éves kend, öreg gulyás?</p> -<p>– Találja el kegyelmed.</p> -<p>– Hatvan.</p> -<p>– Az is voltam valamikor.</p> -<p>– Hetven.</p> -<p>– Az is voltam már régen.</p> -<p>– Nyolczvan.</p> -<p>– Tavaly nyáron találkoztam vele künt a legelőn.</p> -<p>Tehát nyolczvanegy éves az öreg gulyás. Szép kor, szép idő, -kivált ha még keményen pödrött bajusz is jár vele.</p> -<p>Mosolyog az öreg. Mosolyában jólelküség s egyuttal egy kis -ravaszság leskelődik ránk. Bámulom a művészt, mikor az arcz szinein -és vonalain elém tud állítani egy egész lelket, egy egész jellemet -a maga ezer indulatával.</p> -<p>A hősnek, az elkeseredettnek, a dühöngőnek, a kaczagónak, az -irigynek, a lelkesülőnek, a haldoklónak, a részegnek, a nagy -indulatok emberének csak egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> arcza van. Az arczvonások -szövetének egyetlen változata elénk állítja azt a jellemet a müvész -színeinek segélyével. De mit csinál a művész ott, a hol mindennapi -egyszerű lelket egymásnak ellenmondó határozott indulatokkal kell -egy arcz keretében elénk állítania?</p> -<p>Az öreg gulyás arczán ravaszság van. Tehát lelkében is ravaszság -van. Nyolczvan éves életének egész jellemében ott kell lenni a -ravaszságnak. Ha ott nem volna: hol vette volna a művész?</p> -<p>Nem az a ravaszság, melyet Csemegi a büntető törvénybe -beiktatott. Mely az előtte állót, a vele beszélőt e gondolattal -üdvözli: Mid van, a mit elcsaljak tőled? Az öreg gulyás ravaszsága -némán szól, de így szól: Hátha nem is oly derék legény kegyelmed, a -milyennek első pillanatra látszik? Hátha én nem hiszek el mindjárt -mindent, a mit kegyelmed állít? Hátha én jól megnézem azt, a mit -meg akarok látni? Hátha én nem azt látom, a mit nézek s nem azt -nézem, a mit látok? Hátha nekem nem lesz jó a fapénz? Hátha én nem -tartom addig a zsákot, míg meg nem nézem, mi van felöntve a -garatra? – Ne félj, meg nem csallak, de ne is bízd el magad, hogy -engemet megcsalsz.</p> -<p>Ime az öreg gulyás ravaszsága.</p> -<p>Harczban a születéssel, harczban az élettel, a nyomorusággal, a -betegséggel, harczban az asszony és gyerek éhes gyomrával és -meztelen testével, harczban nyolczvan éves korral s öregség -súlyával: bizony a vén gulyás régen elpusztult volna ravaszság -nélkül. Nagy erő és nagy erény van az ő ravaszságában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p>Mert a ravaszság csúnya dolog, ha valakit megejteni készül, de -szép dolog, ha megvédi azt, a mit a sors és a rossz ember el -akarnak ragadozni. Okosság és kötelesség ilyenkor a neve.</p> -<p>S volt erre a vén gulyásnak alkalma a hosszú életen -keresztül.</p> -<p>Ime, most vertek ki eléje egy nyolczhetes borjút. Nem legel az -istenadta. Csak áll, csak feltartja a fejét, csak elbődül -egyszer-másszor, csak néz arrafelé, a hova a legrövidebb úton -visszakivánkozik. Anyja tejéhez, melyet most vettek el tőle; kisebb -testvérjeihez, kikkel összeszokott; az udvarbeli csatangoláshoz és -a szérüskertbeli legelőhöz, mely jobban megfelelt ízlésének. Az -öreg gulyás első pillanatra észre veszi, hogy a borjú megugrani -készül. Vagy hazafut s ő kap ki miatta, vagy elbódorog s ő ad -számot róla. Minő körmönfont ravaszsággal kell a borju szándékát -megelőzni s bojtárt, ebet úgy állítani, hogy mire a borjú érett -megfontolás után elkezdené a futást: akkorra útját állják -mindenfelől. Mert ha egyszer már megindúl: paripa se vágtat jobban, -mint ő kelme.</p> -<p>Pedig hát ez csak egy rugott borjú volna, a ki az ő elméjét -próbára teszi. Hát még a czeglédi, abonyi, nagy-kőrösi vásárban -mennyi okos emberrel kell megtilódnia, míg szűrét, kalapját, -dolmányát, csizmáját, minden gönczét beszerzi, tehénkéjét eladja, -újat vesz helyette, borját rávallja a mészárosra vagy a pesti -zsidóra s asszonynak, gyereknek, lánynak minden vásári dolgát -eligazítja? <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Asszony! Hejh, az asszony régen ott porlad már a törteli -temetőben. Sírhalmát is elegyengette már az idő, fejfája is régen -elkorhadt, de az öreg gulyás azért odatalálna még éjszaka is. -Nagyon jól emlékszik még örökös nyugvóhelyére, pedig bizony ritkán -látja. Virágot se hord oda, a pázsitot se öntözgeti, mindenszentek -napján lámpát se gyújt az örök alvó fejéhez, de öreg szíve még nem -korhadt el egészen s benne még mindig nyílik a halványuló -emlékezetnek szerény kis kakukfű virága. Ezt a virágot nagyon -szerette a boldogult s ez nyílik a sírhalma körül is. Tudja jól, -mert ha mikor vásárra megy: ott vezet el az út a temető mellett s -ha egyszer nem, másszor csak betekint a temetőbe. Dolga ugyan nincs -ott, de mégis csak betekint, mintha nógatná valaki.</p> -<p>– Hát aztán jó asszony volt-e az Istenben boldogult?</p> -<p>– Minden vasárnap tisztát adott, gyereknek, házi jószágnak -gondját viselte, szomszédolni nem volt a kenyere, az ebédet meg -pontosan kihozta s míg fiatalok voltunk, el is időzött nálam -egy-két óráig mindennap. Most is élne szegény, ha a Berkiné -komaasszony virrasztásánál át nem fázott volna. Kolerás idő is -járt, ágynak esett, nem is kelt fel többé. Azóta is eszembe jutott -egyszer-másszor, hogy az abonyi orvosnak mégis meg kellett volna -mutatni, de olyan gyorsan elgyalázta a betegség, hogy nem lehetett -kocsira tenni. Így volt biz az! Nyugodjék békével!</p> -<p>– De kegyelmed más menyecskét is meg-meg nézett hamis szemmel. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Az öreg gulyás komoly képet mutat erre a hiábavaló beszédre. Nem -is felel rá semmit. Az asszony halála után soha se jutott ilyesmi -eszébe. A mi pedig valamikor volt, az meg már nagyon régen volt. -Még bojtár-gyerek korában volt, mikor a kocséri Jenei Viczát -megkedvelte. Szemre való lány volt, csakhogy nagyon pajkos lány -volt. Nem ijedt meg a csintalanságtól, maga is csintalan jó kedvű -volt. El is vette volna, ha isten úgy rendelte volna. De egyszer az -abonyi vásáron két forintos sali-kendőt vásárolt. Idres-bodros -széle csak úgy röpködött a karcsú derekán. Nyolcz forint volt a -bojtárnak esztendei bére: mit csináljon ő sali-kendős lánynyal? -Beszéltek is utóbb a szép Viczáról Kara-Jenőben, a hova feleségül -vitték. De az öreg gulyás azóta se látta, nem volt arra járója se -neki, se a gulyának.</p> -<p>Pedig hát akkor még volt a gulyának elég mezeje.</p> -<p>Törteltől Abony alá lehetett hajtani. De ez még semmi. A Gerje -folyásán három egész nap lehetett terelgetni a gulyát arra -napnyugat felé. Híre se volt a tilosnak. A nagy-kőrösiek pedig a -város alól Tetétlenig engedhették a juhot, ökröt, csikót legelni. -Nem olyan világ volt akkor, mint most. Most a tinó, ha bogárzik, se -futhatja ki magát. Sánczba, garádba, tilosba ütközik azonnal. Nem -is hiszem, hogy nem én vagyok ezen a vidéken az utolsó gulyás. -Hiszen csak lesz még marha azután is, de gulyás már nem lesz többé -én utánam.</p> -<p>– Hát ehhez a föstött képhez mit szól kelmed?</p> -<p>– Nem tudom mire vélni ezt a dolgot. A mi jó kisasszonyunk -aligha csúffá nem akart engem tenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> Pedig akár a képre nézek, -akár a tükörbe nézek, mindegy az. Azt mondta, üljek le előtte, majd -ő engem leföst. Gondoltam magamban: engem ugyan nem. De szépen is -beszélt, rám is parancsolt, egy-egy pohár bor is járta: no hát -Isten neki. Valami kenőcsöket addig kevergetett ide-oda, míg utóbb -magamat láttam a táblán. El nem tudtam gondolni, miért tölti az -idejét ilyen hiábavalósággal. Hiszen a kertben sétálhatna, kávét is -ihatnék ezalatt. Csak azt röstellem, hogy a kopott kalapomban -föstött le. Pedig van énnékem jobb kalapom is.</p> -<p>– De kiállítják ám kegyelmed képét Budapesten az urak előtt!</p> -<p>– Hallom. De hiszen én meg nem nézem. Még rám találna ismerni -valaki!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<h2>A NAGY ÉV APRÓ EMLÉKEI.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143"><br /> --143-</a></span></p> -<p>Lesz-e még háború? Lesz-e még forradalom? Fölharsan-e még -egyszer a függetlenség szilaj szenvedélyének riadója az alföld -síkjain, a Duna és Tisza völgyén, Erdély bérczei közt s a Bakony -rengetegeiben? Lesz-e még hős a magyar egykoron? S elszenvedi-e még -egyszer a csaták tüzét, hősei bukását s üldöztetésének néma -kínjait?</p> -<p>Nem tudom. Az én életemben már nem zúdulnak ránk többé a harcz -viharai. Több mint félszázad telt el az utolsó szabadságharcz óta. -Én gyerek észszel, de éber és kiváncsi szemekkel láttam az utolsót. -Annak is csak azt a kis részét, mely az én szülőföldemen folyt le s -melyben az én családom s az én véreim és ismerőseim vettek részt. -Bizony kis rész volt az. S nem is oly véres és nem is oly -irtózatos, mint Erdélyben és a Bácskában.</p> -<p>És ez is érdekes volt.</p> -<p>Nem külső eseményei miatt. Hiszen én elvégre se <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> láttam -mást, mint Jellasich bevonulását, Roth és Filippovich táborának -fegyverletételét s apámnak egy csapat horváttal való csatározását. -Mi ez a nagy csatákhoz képest?</p> -<p>De az én családom mindazt átérezte, a mit minden jó magyar -átérzett akkor a haza egész területén.</p> -<p>A gyász és aggódás keserű napjait, a mikor fegyverünket a bukás -fenyegette. A diadal dicsőségének hajnalderűjét, mikor az ellenség -megfutamodott. A kétségbeesés sötétségét, mikor északnak -számlálhatlan csapatai ránk hömpölyögtek. – S aztán jöttek a -szolgaságnak, ez elnyomatásnak, az üldöztetésnek szomoru évei.</p> -<p>Az én kis köröm érzésének és gondolkodásának változatairól -akarok néhány kis korrajzban számot adni.</p> -<p>Alakjaim mintha most is előttem állanának.</p> -<p>A kálvinista pap, a ki perbe száll saját istenével is, ha az -elhagyná magyar népét.</p> -<p>A czigány, a ki sebesülten jön haza a piskii csatából s -világgyőzelmek hirét hozza messze földről.</p> -<p>A hős, a kit szegény öreg német jobbágyok mentenek meg a moóri -csatatéren.</p> -<p>A lázadó rácz, a ki megbánja fajának bűneit.</p> -<p>A börtönből hazatérő főur, a kit romba dőlt várában nem vár és -nem fogad senki, de a kihez leszáll a felhőből az erdei sas, hogy -őt üdvözölje.</p> -<p>A kétségbeesett törvényhozó, a ki kioltja saját életét, de még -akkor is rágondol arra a virágra, melyet egykor győzelmes harcz -után a csatatéren gyöngéd női kéz nyujtott neki elismerésül. -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span></p> -<p>És még sokan, a kik már nem élnek s a kik mind rokonaim vagy jó -ismerőseim és barátaim voltak.</p> -<p>Mindannyinak története nem e könyvben van együtt. De együtt van -és együtt lesz összes műveimben.</p> -<p>Bizonyosan akad ifjú lélek, a ki szent gyönyörűséget talál -visszaemlékezéseim tarlózatán.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147"><br /> --147-</a></span></p> -<h3>EGY SZILVESZTER-ESTI TÁRSASÁG 1832-BEN.</h3> -<p>Az 1832-ik évi országgyülés az év végére, deczember 16-ára -hivatott össze. Ősi szokás szerint az első három nap gyülekezésre -volt szánva, tehát csak 19-én lehetett tartani az első nyilvános -ülést. Karácsony ünnepe előtt még két ülés volt és azután a -karácsonyi és uj évi ünnepek czímén elnapoltatott az országgyülés -1833-ik évi január hó 10-ig.</p> -<p>Akkor még nem vasuton, nem is gőzhajón, hanem közönséges utazó -kocsin vagy forsponton jártak a megyei követ urak az -országgyülésre. A máramarosi, szatmári és temesi követeknek rossz -úttal és rossz idővel jó két hét kellett, mig felértek Pozsonyba. -Arra tehát a távolabb lakó követek nem is gondolhattak, hogy a húsz -napra terjedő szünet alatt egyet haza tekintsenek.</p> -<p>Egyébként se siettek haza. Kedélyes, vidám életet éltek -Pozsonyban. Sok követnek ott volt felesége, családja; a barátságos -és tömeges vendéglátás, a mennyire a hivatalos szállás engedte, -divatban volt. Bor, <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> kártya és szép asszonyok csevegése jobb -mulatság volt, mint a sárban, hóban, fergetegben való utazgatás -ide-oda.</p> -<p>Néhány követ összebeszélt, hogy együtt töltik a -Szilveszter-estét egyik alkalmas vendéglőben. Különösen Siskovics -József baranyai követ és első alispán buzgólkodott egy jó társaság -összehivásán. Buzgólkodása sikerre vezetett. Összejöttek Deák -Antal, Kölcsey Ferencz, Niczky vasi követ, Sárközy Albert somogyi, -Kocsi-Horváth Sámuel veszprémi, Balogh János barsi, Beöthy Ödön -bihari követek s még vagy tízen-tizenketten. Sőt a mágnások közül -is megjelent az estélyen báró Wesselényi Miklós és báró Perényi -Zsigmond. A társaság nagyobb része, mint látszik, nőtlenekből -állott.</p> -<p>A vacsora szokott kedélyes, vidám zajjal folyt le. A -leghangosabb társalgást természetesen Wesselényi, Beöthy, Balogh -János folytatták: az ellenzék legifjabb és leglángolóbb tagjai.</p> -<p>Deák Antal ült az asztalfőn. Ő komoly, sőt komor volt ez estén -és kevés beszédű, mint rendesen szokott lenni. Nem messze ült tőle -Kölcsey, az álmadozó költő és szónok, kit a zajos társalgásban alig -vettek észre. Ő ép oly szótalan volt, mint Deák.</p> -<p>Vacsora után nem ültek kártyához, mint a hogy különben a követek -általános szokása volt, ha nők nem voltak jelen. Hanem kártya -helyett mély politikai eszmecserébe bocsátkoztak és sok reményt, -nagy vívmányokat, a haza felvirágzását s nemzetünk megerősödését -kötötték az épen most megnyilt országgyüléshez. A társalgás -leggyakoribb tárgyai a juliusi forradalom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> a -felvidéki lázadás és Széchenyi nagy röpiratai valának.</p> -<p>Wesselényi a maga ifjui tetterejét és elszántságát látta -feléledni az ujra ébredt nemzetben. Csak Bécscsel kell – mondá – -megküzdenünk, erre pedig elég erőnk és akaratunk, s a nemzetet -nagygyá és boldoggá teszszük, a milyen nem volt Mohács óta.</p> -<p>Beöthy Ödön megjegyzé, hogy van még más ellenség is, nemcsak -Bécs. Ez ellenség a főpapság, mely szövetkezni fog Bécscsel, egymás -ellen uszítja a felekezeteket s a nemzet figyelmét és lelkességét -átkos felekezeti harczban fogja kifárasztani.</p> -<p>Balogh János hozzátette, hogy se Bécs, se a főpapság nem oly -veszélyes, mint a mágnások. Ezeket leszorítani, az igazi -demokrácziát megalapítani s a szabadságot és nemzeti jellemet ez -alapon kifejteni: ez a mi feladatunk.</p> -<p>A három pont közül folyt az élénk eszmecsere. Kölcsey lehunyta -ép szemét, Deák Antal néha megsimogatta vastag, lecsüngő bajuszát: -úgy hallgatta ez üde szellemek érdekes nyilatkozatait. Végül -megszólalt Deák Antal:</p> -<p>– Se Bécstől és az udvartól, se a főpapságtól, se a mágnásoktól -nem tartok annyira – úgymond – mint saját gyengeségünktől. Meg -tudnánk mi küzdeni mind a hárommal külön is, együttvéve is, ha -igazán meg akarnánk küzdeni. De én akaratunk komolyságában és -kitartásában kételkedem. Sok bennünk a hivalkodás s azok, kiknek -elől kell járni, hamar megunják a vezetést <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> s vagy -nyugalomra térnek, vagy a kormány édes szavaira és kecsegtető -igéreteire elhallgatnak, sőt a nemzet ellen állanak pártot. Ez -aggaszt engem.</p> -<p>– Kit sujt ez a vád? – kérdé Wesselényi. – A nemzetet-e vagy az -országgyülést?</p> -<p>– Minket, a nemzet választottjait – felelte nyugodtan Deák -Antal. – Emlékszem a tíz év előtti nagy alkotmányos küzdelmekre s -az 1825-iki országgyülés dolgaira. Mily nagy reményeket kötöttünk -Barthalhoz, Plattyhoz Szerencsyhez, Somssich Pongráczhoz s ma már -valamennyien a kormány árnyékába huzódtak és csöndes emberek, sőt -az udvar igyekezetét támogatják. Vay Ábrahámtól sokat vártam s egy -nyomorult grófságért lemondott szép nemzeti szerepéről. Mit -gondoltok: ha Nagy Pál, ha Ragályi, Bernáth, Pázmándy, Borsiczky s -még néhányan a vezetők közül megadnák magukat az udvarnak: mi lesz -akkor nemzetünk ügyéből?</p> -<p>– Itt leszünk mi, – dörgé Wesselényi.</p> -<p>– Mi meg nem ingadozunk, – kiáltá tüzesen Beöthy.</p> -<p>– Elhiszem, mond Deák Antal, hogy titeket és még igen sokat az -édes szó és kecsegtető igéret el nem tántorit, de vajh meg tudtok-e -állani az ármány, erőszak, meghurczoltatás és vérpad előtt is s -példátokat követni fogja-e majdan a sokaság? Mert héroszok nem -tesznek nagygyá nemzetet, hanem csak oly nemzet lesz nagygyá, mely -héroszait nemcsak megszüli, hanem azokhoz hű is marad.</p> -<p>Viharos szóváltás következett ez után. Csaknem mindnyájan -megegyeztek abban, hogy az udvarnak és kormánynak <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> régi -eszközei; ranggal, hivatallal, adományokkal széditeni el a nemzet -vezetőit, többé nem lesz sikeres.</p> -<p>A vita hevében Kölcsey oda ment Deák Antalhoz s lassan mondá -neki:</p> -<p>– Nagyon tisztelt barátom, az én hitem nagyobb mint a tiéd, -pedig az én hitem is gyenge.</p> -<p>– Az én gyenge hitemmel – úgymond Deák Antal – nem is szabad -nekem itt maradnom. Azért, mihelyt lehet, megyek haza birtokomra, -vigyék az ország dolgát az erősebb hitüek, rám mint hű közlegényre -mindig bizton számithattok.</p> -<p>Balogh János felugrott egy székre s férfias szépségének s érczes -hangjának egész teljességével kiáltá:</p> -<p>– A fölserkent nemzetet se az erőszak vérebei, se az udvari -vesztegetések mérgei, se a kormánynak nemzettagadó ármányai, se -saját hitetlenségünk gyöngeségei meg nem rontják többé. Esküdjünk -meg barátim, hogy mi kitartók leszünk!</p> -<p>Felkapta poharát; tüze elragadt társaira, mindenki poharához -nyult, még Deák, még Kölcsey is s lelkesülten fogadták meg, hogy -egyetértők és szilárdak lesznek szegény magyar nemzetünk igaz -ügyeinek védelmében.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Deák és Kölcsey már negyed év mulva nem voltak az -országgyülésen. Amaz önkényt, emez kényszerítve távozott el, de ők -hívek maradtak. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>Niczky vasi és Kocsi-Horváth veszprémi követek nemsokára -meghunyászkodtak a kormány előtt.</p> -<p>Wesselényi agyonüldözve, Beöthy számkivetésben, báró Perényi -bitófán végezte életét.</p> -<p>Balogh János pedig mint remete, elvonulva a Zoborhegyi kamalduli -zárda romjai közé, öregen, koldusan, szeme világától megfosztva, -írta egykori jó barátjához, Sembery Imréhez, e levelet:</p> -<p>»Kedves jó régi Barátom.«</p> -<p>. . . . . . . . . . . . . . . . .</p> -<p>»Te jól ismered múltamat minden részleteivel. Jól tudod, hogy én -is egyik részese valék ama dicsőségnek, minőt a Nemzet -választottjainak osztogat; hiszen Veled egy elvért küzdöttem több -éveken át: a hon szabadsága és függetlenségeért.«</p> -<p>»Azonban mi lőn mindennek vége rám nézve? Ősz, kopár homlokomról -a babérlevelek mind elhulltak, csillagom elhomályosult, eltünt; -múlt életem rózsaágairól a virágok elfonnyadtak, csak tövisei -maradtak… Nihil durabile sub sole!«</p> -<p>»… Ha én nem áldoztam, nem vesztettem, nem szenvedtem volna -annyit a hazáért; ha a hon méhkasában here lettem volna, ki mitsem -dolgozik, csak henyélve élvez: nem panaszkodnám. De isten és a -magyar világ tudja, hogy én serdülő korom óta minden leheletemet a -haza közügyeinek szenteltem, megtéve, megmozdítva érettük mindent, -mit csekély tehetségem engedett.«</p> -<p>»Szerencsétlenül végzett szabadságharczunk után a <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -természet ösztönét követve, életemet megmentendő, egy istennel s -egy köntössel kivándoroltam és midőn tíz évi mesés viszontagságok -után a honvágy leirhatatlan kínjaitól üzetve, felsőbb engedelem -nélkül visszatértem in laribus paternis, még csak annyit se -találtam, a mennyi kis ujjam körme alá férne. Hova lett -hátrahagyott, elkobzott vagyonom?«…</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Balogh János barátai alamizsnájából élve, nyomorban halt -meg.</p> -<p>Azok pedig, kik a hon méhkasában here módra henyélve élveznek: -élvezik a föld minden örömeit s élvezeteik tíz éves tartamát -országos zajjal jubilálják.</p> -<p>Most már senki sincs életben azok közül, kik 1832-ben a pozsonyi -Szilveszter-estén hazájuk javára, a legnemesebb harczra -megesküdtek.</p> -<p>A kik megszegték esküjüket: azok boldogultak.</p> -<p>A kik hűk maradtak a haza igaz ügyéhez: azok száműzve, -börtönben, koldulva vagy bitófán végezték az életet. De ezeknek -utolsó szava is áldás volt az imádott hazára.</p> -<p>Amazok pedig nem áldják, csak élvezik a hazát. De nincs és nem -is lesz áldás nevükön, hanem eltemeti őket a feledékenység.</p> -<p>A hősök pedig, a lánglelkek, a koldusok, a bitónak és -számüzetésnek áldozatai áldva lesznek örökké – nemzedékről -nemzedékre, míg lesz e földön magyar.</p> -<p>S lesz addig, míg ily fiai lesznek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p>Az előző sorokban megemlékeztem Balogh Jánosról s érintém -életének keserü viszontagságait. Erre nézve Nagy Nepomuk János úr -valamely lapban erős birálatot indit rám. Nem hagyhatom szó nélkül -birálatát.</p> -<p>Egy kis országgyülési reminiszczencziát akartam én közölni az -előző sorokban. A mivel azt bizonyítám, hogy a hatalom és a sors -még mindig üldözi azokat, kik szegény nemzetünk igaz ügye mellett -elszántan, alku nélkül küzdenek s hogy kényelmes jólétben dobzódnak -azok, kik elvük árán s a nép bizalmának kijátszásával a hatalom vak -eszközeivé ajánlják fel magukat. Közleményem czime volt: »Egy -Szilveszter-esti társaság 1832-ben«.</p> -<p>Ebben szó volt Balogh Jánosról is, a hires barsmegyei ellenzéki -követről, a későbbi forradalmi férfiuról, a bujdosóról, az ismét -hazatért hazafiról, ki vakon, koldusul, remete módra élt a -zoborhegyi, egykor kamalduli zárdában s barátai alamizsnái által is -segítve, szegényül halt meg.</p> -<p>Ennyit állítottam s nem többet és nem kevesebbet. Állításomra -ily szavakat használni felhatalmazott engem a poézis és a -stilisztika s kitüzött czélomnak nemessége.</p> -<p>Azonban Nagy Nepomuk János reám támadott s kimondá, hogy -állításaim a történeti hűségnek nem felelnek meg s azon kívül -sértők a most élő rokonokra <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> is. Czáfolatát alapítja -az igazságra és történeti hűségre.</p> -<p>Elismerem, hogy az igazság és történeti hűség mindenek felett -való s hogy ezeket megsérteni nem jogosít fel se poézis, se -stilisztika, se semmiféle czél nemessége. De határozottan állítom, -hogy minden szavam teljesen hű a történethez és igazsághoz s hogy -Nagy Nepomuk János teljesen téved mindabban, a mit ellenem -czáfolatul hoz fel.</p> -<p>Igazságomat Balogh János saját szavaival bizonyítom.</p> -<p>Egy levelében, mely Érsekujvárott 1871 decz. 10-én kelt, -valamely egy év előtt történt dologra való hivatkozás után szóról -szóra így ír:</p> -<p>»– – Az óta nagy változás történt rajtam, igen is nagy változás, -de nem jobbra, hanem rosszabbra, mert akkor csak gyengélkedő -szemeim világát jelenleg végkép elvesztve, merő vak lettem.«</p> -<p>»Voltam ugyan a múlt nyár közepén Bécsben a világhírü -szemorvosnál, dr. Arlnál, ki is szemeimet szorgosan megvizsgálván, -egy pontosan használandó szemkenőcscsel és azon biztatással -bocsátott el magától, hogy rövid idő múlva visszanyerendem szemeim -világának legalább is egy jó részét.«</p> -<p>»Azonban ember tervez, isten végez. A szem-mágusz reám nézve -arany szavai nem teljesültek, jóslata nem lőn incarnálva és így -eddigelé szemeim nemcsak hogy fel nem épültek, de végkép -elhomályosultak.«</p> -<p>»No de még engem mindig táplál az az édes remény, hogy még -egykor barátaimat és e szép világot meglátandom stb.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Ez édes remény nem teljesült. Tehát igazságot írtam, midőn a -boldogúlt hazafit vaknak állítám.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Állítám azt is, hogy barátainak alamizsnái is segítették őt.</p> -<p>Egy levélben egyik barátjához így ír a fentebb érintett dátum -alatt:</p> -<p>»Ha emlékezetem nem csal, most folyt le körülbelül egy éve, hogy -szives valál baráti kérelmemre jóltévő jobbodat felém kinyujtani. -Fogadd e szivességért már akkor is mélyen érzett, de úgy hiszem, -tőled nagylelküleg elengedett szóbeli köszönetem manifesztáczióját -stb.«</p> -<p>Módomban állana e hű barátot megnevezni s tényét részletesen is -közölni, de ő még él és gyöngéd érzelmeit sérteném vele. Hadd -maradjon tehát ez és egyéb adatom jegyzeteim közt a későbbi -jövendőnek.</p> -<p>Tehát ez az állításom is megfelel a legszorosabb történeti -igazságnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Állítám zoborhegyi remeteéletét. Erről ő egy barátjának a -következőleg ír:</p> -<p>»Zoboron. Aug. 6. 1870. Kedves jó régi barátom! Elevenen -képzelem, mikép csodálkozol, midőn tőlem, ki a nagy világtól -elvonúlva, itt, Zobor hegyén, az egykori kamalduli szerzetesek -zárdája romjai közt lézengve éldegélek, e sorokat olvasod; azonban… -quis contra torrentem?« <span class="pagenum"><a name="Page_157" -id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Ezek a dicsőült hazafi szavai. S ő valószinüleg jobban ismerte -saját helyzetét, mint Nagy Nepomuk János.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Állítám és saját levelével igazolám, hogy javait a hatalom -1849-ben konfiskálta. Ezt az ő levelén kívül, ha ez birtokomban nem -volna is, be tudnám Barsmegye levéltárának adataiból bizonyítani. -Hogy e javakat rokonai, gyermekei miként vették ki (s jól tették, -hogy kivették) – a kormány kezéből: erről semmit se szóltam.</p> -<p>Nem szólok ama magánjogi kérdésről sem, melyet Nagy Nepomuk -János fölvet, hogy e javak körül kik voltak az illetékes örökösök s -mire alapíták örökjogukat. Ezt vitatni vagy csak érinteni is nem az -én feladatom.</p> -<p>A boldogult hazafi rokonait igen is fájdalmasan érinthetné, noha -őket akkor se sérteném, ha a nálam levő leveleket egész -terjedelmükben nyilvánosságra hoznám. S ehhez az általános felfogás -szerint s kivált Nagy Nepomuk János támadása után volna is -jogom.</p> -<p>Azonban az én jogi felfogásom szigorubb az általános -felfogásnál. Érzem azt, hogy bármily jogosult birtokosa legyek a -leveleknek, nincs jogom fájdalmat okozni a hű rokonoknak, kik -elvégre kötelességszerűen, de szivesen is segélyezték erejükhöz -képest a rég elhunyt kiváló hazafit.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>Hanem Nagy Nepomuk János, ha már oly nagy kedve van a -czáfolgatáshoz, sokkal méltóbb s talán sokkal alaposabb tért -találna maga előtt, ha gondosan gyűjtött adatokból sikerülne -megczáfolni azt, mit Horváth Mihály állit »Huszonöt év stb.« czimű -történelmi munkájában Balogh Jánosról. Én ismertem koszorús -történetirónk ez állítását s ez igazán fájdalmas s ha valótlan, -sértő is lehet a hű rokonokra, de én Balogh Jánosról életének nagy -tragikuma után más képet alkottam magamnak, mint Horváth Mihály. És -magasztos képet, mint előző soraim igazolják. Benne én a hazafiság -vértanuját látom. Nem a legnagyobbat, de olyat, a ki mély -tiszteletünkre méltó.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Megjegyzem végül, hogy állításaim igazolására hivatkozhatnám -Sembery Imrére, az elhunytnak nemeslelkü barátjára, ki vele együtt -volt már az 1825-iki országgyülésen. A nálam levő leveleket pedig -illetékes férfiaknak szivesen megmutatom.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<h3>A KÉPVISELŐI NAPIDIJ 1848-BAN.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>Jegyzeteim közt néhány érdekes dolgot találok a napidijakról, -melyek fölött nemcsak 1848-ban, hanem 1848 előtt is folyt már vita -nem egyszer. Folyt az országgyülésen, de folyt különösen a -vármegyéken 1834 óta, a mikor egész komolysággal vitatták a -vármegyék nemesi rendei, hogy az illendőség azt hozná magával, hogy -a vármegyék követeit ne a házi pénztárból fizessék, hanem azok -fizetését egyedül a nemesség vállalja magára.</p> -<p>Mindenki tudja, hogy a nemes ember adót nem fizetett s a békés -idők közterheit nem hordozta. És azt is tudja mindenki, hogy az -úgynevezett »házi pénztár« – domestica cassa – a jobbágyokra és -úrbéres telkekre kirótt közadókból telt meg. És végül az sem titok -senki előtt, hogy a haladás szabadelvü bajnokai már Széchenyi első -irodalmi föllépése óta arra törekedtek, hogy a közteherviselés -alkotmányunkba behozassék s a nemesség »szűz vállai« is viseljék -aránylag a közterheket. <span class="pagenum"><a name="Page_160" -id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>A bécsi udvar konokul ellenezte az efféle javitást. Ő minden -áron országgyülési többséget akart a követek tábláján is s arra -számitott, hogy a »nem adózunk« kecsegtető jelszava alatt a -nemesség átalában az udvar törekvéseit támogatja, mert hiszen -követválasztási joggal csak a nemes ember birt.</p> -<p>Az ország jobbjai két javaslattal törekedtek a -közteherviselésnek legalább elvét elfogadtatni. Az egyik volt a -budapesti lánczhid épitése akként, hogy ennél a nemes ember is -köteles legyen hidpénzt fizetni. A másik volt a napidij kérdése, -melynél a politikai tisztesség, sőt egyéni illendőség is azt -parancsolta, hogy miután más nem lehetett megyei követ, csak nemes -ember, s másnak nem is volt követválasztási joga, csak nemes -embernek: tehát a nemes által választott nemes követnek legalább -napidiját ne a »szegény adózó nép« fizesse, hanem maga a nemesség. -Hiszen egyéb illetményei még igy is a jobbágyság és városi -polgárság nyakába estek, ezek közterheit növelték.</p> -<p>Minden követ mellé adtak tiszti hivatalszolgát, úgynevezett -megyei katonát. Ennek díszes ruházata, utazási, élelmezési és -lakásköltséggel ellátása a jobbágyság filléreiből került ki. És -minden követ mellett volt egy iródeák, rendszerint jurátus fiatal -ember, kit házi pénztárából szintén a vármegye fizetett. Végül az a -város, legtöbbször Pozsony városa, hol az országgyülés tartatott, -köteles volt ingyen lakást adni a követeknek s az országgyülés -egyéb tagjainak. E terhet a városi polgárság viselte. E teher pedig -nem volt kicsiny. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Lássuk csak a számitást.</p> -<p>A nádor számára kellett ötven szoba. Az ország birája és a -személynök számára külön-külön húsz szoba. Az országgyülés egyéb -tagjai számára külön-külön négy szobás lakás konyhával és -fakamarával. A nádornak hat konyha, tíz kamara, három pincze, hat -fakamara, tizenkét kocsiszin s negyven lóra való istálló.</p> -<p>Az országgyülés tagjai közül a távollevők követei nem kaptak -ingyen szállást. De a többi mind kapott.</p> -<p>Ezek száma pedig nagy volt.</p> -<p>Az utolsó rendi országgyülésen volt huszonöt egyházi főrendü, -kilencz zászlós ur, harminczkét főispán, százkilenczven világi -főrendü, egy horvát főrendü, huszonhárom királyi táblabiró, két -horvát táblai követ, harminczöt egyházi követ, százhárom megyei, -hét kerületi és hetvenkét szabad királyi városi követ. Mindez -összesen vagy ötszáz ember, ugyanannyi külön lakással s a nádori, -országbirói és személynöki szobákat is ideszámitva, legalább -kétezerkilenczven szobával.</p> -<p>A szoba pedig nem lehetett csak akármilyen. A főlovászmester -válogatta meg a lakásokat s minthogy a rossz lakásokért ugyancsak -sokat kellett hallania, tehát elég szigoru volt a válogatásban. Az -1848-iki országgyülés Pozsonyban ugyan nem tartott sokáig s ekkor -már mérsékelt lakbért fizettek is a törvényhozók, de már az -1832–36-iki országgyülés öt éven át tartott s el lehet képzelni a -pozsonyi jó városatyák keserveit, kiket négy-öt éven át megszokott -kényelmes lakásukból ingyen kizavartak. Igaz azonban, hogy a -legtöbb főrendü <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> és sok megyei követ önkényt és -szivességből fizetett némi lakbért a magáéból, sokan pedig épen nem -vették igénybe a városi polgárok lakásait.</p> -<p>Nos hát a napidij kérdése a harminczas évektől kezdve a nemesi -előjogok megszüntetésének, a rendi alkotmány megifjításának s -demokratikus alapon való korszerű átalakításának kérdése volt. A -bécsi udvar s az ifjodó magyar nemzet a fölött is vívta azt a -harczot, mely a 48-iki törvények meghozatalával végződött.</p> -<p>Kossuth és elvbarátai 1848. márcziusban szerkesztették meg az -»országgyülési követeknek népképviselet alapján választásokról« -szóló törvényjavaslatot. Ennek 56. §-a rendeli azt, hogy ezentúl -minden követ öt pengő forint napi dijat s negyven pengő forint évi -lakbért kapjon az állam pénztárából. Ez óriási fontosságu javaslat -a márczius 28., 29. és 30-iki kerületi ülésekben vitattatott -meg.</p> -<p>Hatalmas vita volt ez. Részletei mind máig nem látták meg a -sajtó napvilágát. E vitában a konzervativ udvari párt tagjai -szélesebb alapra törekedtek fektetni a választói jogosultságot, -mint maga Kossuth. De indokaik se tiszták, se nemesek nem valának. -Boszu és demagóg számitás vezette őket.</p> -<p>Nem ide tartozik e vita részleteit ismertetnem. A napidij -kérdése nem támasztott nagyobb vitát. Nem arról volt szó, hogy a -napidij akár behozassék, akár emeltessék. Hiszen a megyei követek -túlnyomó részének akkor egyéb illetményen túl hat pengő forint volt -napidijuk. A törvényjavaslat inkább leszállítá az akkori -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> fizetést. Hanem arról volt szó, hogy -ezentul ne a vármegyék, kerületek és szabad királyi városok külön, -hanem az ország kincstárából egyenlően fizessék a napidijakat.</p> -<p>Ezt ellenezni lehetetlen volt, mert hiszen azon túl nem a megyék -mint olyanok küldötték a követeket. Az alsó tábla márczius 31-én -tárgyalta s fogadta el a törvényjavaslatot alig egy óra alatt. A -napidij kérdésében senki fel sem szólalt. Nem, még Somssich és -Paczolay sem, a kik pedig a kerületi ülésben ugyancsak kemény -harczot folytattak egyéb kérdések fölött Kossuthtal.</p> -<p>A főrendek másként viselték magukat. Negyvenkét beszédet -tartottak e kérdésben. Lappangó haragjuknak itt engedték meg az -ádáz kitörését a szabadelvüség, magyarság és demokráczia összes -vivmányai ellen. De egyúttal nagy tájékozatlanságot is árultak el. -Inditványaik sokfélesége bizonyítja ezt.</p> -<p>Az egyik inditványt gróf Zichy József tette. Ő minden napidijat -és szálláspénzt el akart törölni. Őt támogatták a tisztavérü -föltétlen aulikusok: báró Bánffy Pál, gróf Széchen Antal, gróf -Pálffy József, gróf Forgách Antal, gróf Zichy Henrik mosonyi -főispán, gróf Cziráky János, gróf Andrássy György sárosi és Ürményi -József tolnai főispán, gróf Barkóczy János és báró Sennyey Pál.</p> -<p>A vita kezdetén gróf Pálffy József azt inditványozta s a mellett -bizonykodott, hogy a követek két forint napidijat kapjanak. E miatt -gróf Batthyány Kázmér, de mások is keményen megtámadták. Batthyány -azt <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> mondta, hogy ily napidij csak béresnek -vagy inasnak való. Gróf Pálffy Móricz akként érvelt a két forint -mellett, hogy ha a követ vagyonos, akkor öt forintra nem szorul: ha -pedig szegény: akkor érje be két forinttal.</p> -<p>A másik inditvány volt gróf Batthyány Kázméré, ki a -törvényjavaslat szerinti öt forint napidijt és négyszáz forint -lakbért helyeselte. Még szebben s igazán magas politikai érvekkel -támogatta ez inditványt gróf Károlyi György, békési főispán s némi -habozás után gróf Teleky László. Ez inditvány mellé sorakoztak: -báró Vay Miklós koronaőr, báró Majthényi László barsi s Hertelendy -Ignácz torontáli és Marczibányi Antal trencsényi főispán is. Utóbbi -azt a furcsa módositást tette, hogy a választók maguk fizessék a -képviselő napidiját és lakbérét.</p> -<p>A harmadik inditvány volt ifju Majláth György baranyai főispáné, -ki azt kivánta, hogy az alsó táblát figyelmeztessék a javaslott -összeg magas voltára s minden összeg megjelölése nélkül követeljék -annak leszállítását. Hozzá csatlakoztak br. Perényi Zsigmond, gróf -Pálffy Móricz, gróf Haller Ferencz, báró Wenckheim Béla, gróf -Károlyi Lajos nyitrai főispán, báró Majthényi Antal liptai főispán, -báró Jeszenák János, gróf Péchy Manó, gróf Batthyány Imre -főlovászmester s id. Majláth György országbiró.</p> -<p>Egyik-másik szónok kétszer, sőt háromszor is felszólalt s oly -hevesen folyt a szóváltás, hogy gróf Batthyány Lajosnak, akkor már -megbizott miniszterelnöknek, a főrendek csillapítására föl kellett -szólalni. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>Alig érthető, hogy oly kiváló szabadelvü férfiak, mint Perényi, -Jeszenák, Wenckheim a napidij eltörlését vagy leszállítását -javasolhatták. Elvégre is győzőtt ifj. Majláth György inditványa s -ez a következő izenetben közöltetett az alsó táblával:</p> -<p>»A méltóságos főrendek, tekintve más alkotmányos országoknak -példáját s a parlamentáris kormányzási rendszernek természetét, -legczélszerűbbnek látnák, hogy az országgyülési követek semmi -dijjal se láttassanak el; azon esetre pedig, ha a t. rendek a -hazánkban jelenleg fenforgó körülmények közt elfogadhatónak nem -tartanák, a napidijaknak s lakbérnek javaslatba tett mennyiségét – -tekintve az országos pénztárra háromló tehernek tetemesebb voltát – -aránylag nagynak vélik s ezért lejebb szállíttatni kivánják.«</p> -<h4>II.</h4> -<p>A főrendek többségének azon terve, hogy a képviselőktől a -napidij elvonassék, mindenesetre feltünő volt az akkori napokban. -Hiszen a megyei, kerületi és horvátországi követek akkor sok egyéb -illetményen felül hat pengő forint napidijat s a városi követek is -három-négy-öt pengő forintot kaptak. A távollevők követei nem -tekintettek a törvényhozás valódi tagjainak. Kerületi ülésekben -nagynéha felszólalt egyik-másik távollevő követ, de nyilt országos -ülésben a gyakorlat mind a szót, <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> mind a szavazatot -megvonta tőlük. Ezeknek nem volt napidijuk. Szabály szerint ezek is -húztak valami javadalmat megbizóiktól, melynek mértéke magánalku -tárgya volt. Sokan maguk költségén voltak ott, mint például gróf -Andrássy Aladár, ki édes anyját özv. gróf Andrássy Károlynét, vagy -például Szlávy József, ki gróf Almássy Ernőt képviselte, kik tehát -csak jogczímet akartak szerezni arra, hogy az országgyülésnek -tagjai lehessenek. Ezek példája nem vezethette a főrendeket, mert -hiszen ezen intézményt a javaslott népképviseleti rendszer úgy is -örökre eltörölte, valamint eltörölte a királyi tábla tagjainak -országgyülési jelenlétét, a társas káptalanok követküldési jogát s -a kir. adományos apátságok közvetlen törvényhozói jogát is. De -hiszen ezek se voltak dij nélkül. A székeskáptalanok maguk fizették -követjeiket. A királyi tábla tagjai az országos pénztárból rendes -fizetésükön felül külön napidijat húztak. A bakonybéli, dömölki, -szentgotthárdi, lekéri, telki, tihanyi és zirczi apátok s a csornai -stb. konvent prépostja pedig elég nagy javadalommal birtak, melynek -egyik rendeltetése az alsó táblai személyes jelenlét költségeinek -viselése is volt.</p> -<p>Történelmi tény az, hogy a főrendek sem az ősiség megszüntetése, -sem az úrbéri szolgálmányok eltörlése, sem a papi tized elejtése -miatt akkora s oly keserű vitát nem folytattak, mint a képviselők -napidija miatt. Pedig amott csak maguk a főrendek legalább ezer -millió forintnyi értéket vesztettek, holott a napidijaknál -veszteségről szó nem lehetett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Egyébiránt lelkük bensejére nyiltan felhozott indokaik vetnek -világot.</p> -<p>Meg kell jegyeznem, hogy márczius 31-én mind gróf Batthyány Imre -főlovászmesternél, mind gróf Pálffy Józsefnél a Pálffy-palotában -összejött vagy ötven főrendü a törvényjavaslat előzetes -megbeszélésére, de mindkét helyen csupán a képviselők napidijairól -volt szó s annak ellenzését mindkét helyen csaknem egyhangulag -megállapították. A csanádi püspök, Lonovics József, csak arra kérte -a főrendeket, ne kivánják, hogy e kérdésben a főpapok is -felszólaljanak, mert bár ők egyházi tizedeikről nagylelkűen -lemondanak, de mégis oly tetemes javadalmuk marad, hogy hozzájuk -nem lenne illő a képviselők szerény öt-forintos napidiját -ostromolni. Ezt belátták a főrendek is.</p> -<p>Egyik indokuk, melyet főleg báró Bánffy Pál és gróf Pálffy -József hangsulyozott, az volt, hogy az öt forint napidij s -egyátalán minden napidij keresetmóddá tenné a képviselőséget, a mit -kerülni kell.</p> -<p>Bánffy különösen hangsulyozá, hogy Erdélyben az erdélyi követek -korábban csak öt váltó forint napidijat kaptak s napidijuk most is -csak hat váltó forint, a mi nem több két frt negyven kr. pengő -pénznél, de ő még ezt is sokallja. Lakbérre is elég kétszáz forint, -mert ő közvetlen tapasztalásból tudja, hogy Pesten kétszáz forint -bér mellett egész esztendőre lehet kapni két-három szobás lakást, -ily lakás pedig untig elég egy népképviselőnek.</p> -<p>Gróf Pálffy az országnak nagy terheltetését emlegette. Szerinte -háromszázhetvennyolcz követ öt forint napidij <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> mellett -négy ötszázezer forintba kerülne az országnak, a mi pedig – miként -ő vélekedik – aránytalanul nagy kiadás.</p> -<p>Az a felfogás, melynek gróf Zichy József adott kifejezést, -mindenesetre eredeti. Ő azt mondá, hogy mig a követi utasitás -fennállott, addig megengedhető volt a napidij, mert a követ nem a -maga nézetét, hanem választói nézetét tolmácsolta. De most, a mikor -az utasitás megszünik s a követ a maga nézetét képviseli, elégedjék -meg a népnek közbizalmával.</p> -<p>Legáltalánosabb volt az a vélemény, hogy képviselőnek csak -gazdag ember való, nem pedig szegény ember. Gróf Haller Ferencz -kifejti, hogy csak gazdag ember élhet a követi díszhez illőleg, -Ürményi József, valamint gróf Pálffy József is nyiltan kijelenté, -hogy ha tetszik követnek a szegény ember, adjon neki fizetést az a -párt, mely követté megválasztja.</p> -<p>A kérdés ezen részét meglehetősen ledér felfogással -érintették.</p> -<p>Báró Perényi Zsigmond s báró Majthényi Antal s különösen (a nem -rég elhunyt) gróf Zichy Henrik akkor mosonyi főispán azt a nézetet -állitották fel, hogy »a népképviseleti rendszerrel nem fér össze a -képviselők napi dijazása.« Hogy miért nem fér össze? Erre -feleletet, okokkal ellátott feleletet adni meg se kisértették. Csak -egyszerűen hivatkoztak az angol és franczia példára. Gróf Zichy azt -mondá: ha már behozzuk a parlamentárizmust, tegyük azt egészen, -csináljunk tiszta munkát, ne adjunk semmi napidijat.</p> -<p>Arra az ellenvetésre, hogy a dijazatlan képviselők <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> majd -hivatalok után kapkodnak, azt felelték, hogy a napidij ezen nem -segít; a napidijas képviselők is hivatalba jutni törekednek.</p> -<p>E nézet minden egyoldalusága mellett is tartalmas. De akkor még -nem jutott a főrendeknek eszébe az, a minek később nem egy példáját -láttuk, hogy a hivatalok után való kapkodásnál is rosszabb az -üzletek után a kormány segélyével való kapkodás.</p> -<p>De e nézet a mi viszonyaink közt sehogyse képezhetett érvet a -parlamentárizmus és népképviselet ellen. Hiszen 1848 előtt szó se -lehetett parlamentárizmusról és népképviseletről, mégis a nemzeti -ellenzéknek fölötte sok és kitünő vezértagját hivatallal sikerült -elnémítani. A bécsi udvari kormány ehhez csakugyan jobban értett -mint a népképviselet.</p> -<p>A napidij ellen egyéb érvet, mint a melyet érintettem, hiába -keres akárki abban a huszonöt-harmincz beszédben, mely a javaslott -diurnum ellen elhangzott. Ez érvek pedig nyiltan bebizonyítják, -hogy az 1848-ik év márcziusának és áprilisának uj korszakkezdő -mozgalmas napjaiban ily aránylag kis kérdésnél nem az érvek, -legalább nem ezen érvek sulya vezette a főrendek többségének -nézetét, hanem egészen más. Vezette a kicsinyes bosszú s a -keserüség, melynek érzetét a nagy átalakulások rohamossága keltette -föl.</p> -<p>De azért a követek nagy részénél fájdalmas, sőt bosszus -visszahatást szült a főrendek e vitája.</p> -<p>Kocsi Sebestyén Gábor, Veszprémmegye már agguló, de mindig -szellemes követe a konzervativ táborhoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -tartozott s egyénileg is nyugodt természetü ember volt, nem is -gondolt arra, hogy követnek ujra megválasztassék s mégis -keserüséggel beszélt a főrendek magaviseletéről. Sőt írt is még az -napon, 1848. ápril 1-én egy szatirizáló verset, mely kéziratban -kézről-kézre járt a követek közt. E gyönge, de azért hangulatára -nézve jellemző versecske így hangzik:</p> -<div class="poem"> -<h4>A DIURNUM KÉRDÉSÉNEK VITATÁSA.</h4> -<div class="stanza"><span class="i0">Ékességes dolog követségbe -menni,<br /></span> <span class="i0">Dicséretre méltó hon atyának -lenni.<br /></span> <span class="i0">Elhagyni az asszonyt és a -gazdaságot,<br /></span> <span class="i0">Boldogítani a népet és -országot,<br /></span> <span class="i0">Négy, ötezer voksnak -viselni a képét,<br /></span> <span class="i0">Követválasztásnak -szapora költségét.<br /></span> <span class="i0">Czivakodni lent a -magyar pártossággal,<br /></span> <span class="i0">Ide fönt -pediglen a német ármánynyal.<br /></span> <span class="i0">Mind -ezért ne számits semmi szánalomra,<br /></span> <span class="i0">Se -ott lenn, se itt fönn semmi jutalomra.<br /></span> <span class= -"i0">Diurnumot ne várj, maradj nemes ember,<br /></span> -<span class="i0">Nem vagy te se kocsis, se lovász, se -kellner.<br /></span> <span class="i0">Nézz be a lelkednek kellő -közepébe:<br /></span> <span class="i0">Hazafiságodnak ott lakik a -bére.<br /></span> <span class="i0">Gyomroddal ne törődj, ha rád -jön az éhség:<br /></span> <span class="i0">Jóllakhatol azzal, hogy -szeret a népség.<br /></span> <span class="i0">Gyüjtsd össze -magadnak a közbizodalmat<br /></span> <span class="i0">S ha száraz -a torkod: azzal űzd el szomjad.<br /></span> <span class="i0">A mit -otthon nyertél, a rendek vivátját,<br /></span> <span class= -"i0">Hozd el és ha fázol, fütsd be azzal kályhád,<br /></span> -<span class="i0">S ha üres a zsebed, a mentéd -elfoszlott,<br /></span> <span class="i0">Jószágod, mint a füst, -szanaszéjjel oszlott,<br /></span> <span class="i0">Gyereked -elzüllött, magad elavultál,<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -<span class="i0">S a nép kegyéből is elvégre kibuktál,<br /></span> -<span class="i0">Mindened oda lett, magad földön -fekszel;<br /></span> <span class="i0">Még se ess kétségbe, -vigasztalódj ezzel:<br /></span> <span class="i0">Hogy hiszen -megmaradt czinczár, zsidó pénze,<br /></span> <span class= -"i0">Mágnás uradalma, német dicsősége!<br /></span></div> -</div> -<p>Bizony ennél hangzatosabb versek is készültek akkor már, de -hiszen az öreg Sebestyén Gábor a huszas és harminczas évek verselői -s főleg csak országgyülési verselői közé tartozott.</p> -<p>Egyébiránt nem volt ok e busongó keserűségre. A főrendek -kisebbsége elég erélylyel, sőt eléggé hatalmasan érvelt a napidijak -megszavazása mellett.</p> -<p>Gróf Batthyány Kázmér kifejté, hogy a fukarkodás ily dologban -nem illik nemzetünkhöz s hogy háromszázhetvennyolcz független -vagyonos ember s alkalmas törvényhozó alig akad, ki dij nélkül -követséget vállaljon.</p> -<p>Meglepő érvet alkalmazott gróf Pálffy Móricz. Furcsa lenne – -úgymond – hogy míg csak az adómentes nemes ember volt a követ, -addig adtunk hat forint napidijat, most pedig, mikor az adózó -nem-nemes is lehetne képviselő: akkor ne adjunk semmi dijat.</p> -<p>Gróf Teleky László nagy politikai indokot hangsulyozott, azt -mondván, hogy az lenne a választói jognak legcsunyább megszoritása -s a czenzusnak legrosszabb neme, ha a választók csupán gazdag -embert választhatnának képviselőül.</p> -<p>A békési főispán, gróf Károlyi György, találón jellemzé az angol -és franczia viszonyokat. Francziaországban – úgymond – nem volt -napidij s a parlamentben <span class="pagenum"><a name="Page_172" -id="Page_172">-172-</a></span> kétszáz hivatalnok s ugyanannyi -hivatalra vágyó volt a képviselő, a parlament tehát mindenben vakon -teljesítette a kormány kivánságát. S mi lett az eredmény? Az, hogy -a parlamentet szétverték, a királyt elkergették s a képviselőknek -nyolcz pengő forint napidijat szavaztak meg.</p> -<p>Gróf Zay Károly azt mondá: »Ha az elmebeli tehetség s a -honszeretet arányban állana a vagyonnal: akkor ő se adna napidijat, -de minthogy gyakorlatilag többnyire megfordítva áll a dolog: ennél -fogva megszavazza a napidijat.«</p> -<p>A főrendek elutasító izenetét ápril negyedikén tartott kerületi -ülésében tárgyalta a követek táblája Makkay Sándor krassómegyei -követ elnöklete alatt. Nagy kedvetlenség vagy viharos szemrehányás -nem nyilvánult a főrendek ellen. A főrendek izenetét nem támogatta -ugyan komolyan senki, de nem is érveltek sokat az izenet ellen. A -főrendek ellenállásának se sikerétől, se komolyságától senki nem -tartott.</p> -<p>Makkay mint elnök kész rezolucziót terjesztett elő, Deák, -Sebestyén, gróf Széchenyi, Kossuth csak pár szóval, röviden tettek -megjegyzést.</p> -<p>Legélesebb volt Madarász László, kit csak pár héttel előbb -küldött fel Somogymegye. Azt mondá: úgy látszik, hogy a mint voltak -huszasos mágnások, most a főrendek azt akarnák, hogy legyenek -»huszasos« követek.</p> -<p>Tudni kell, hogy az 1839-iki országgyülésen »huszasos« -mágnásoknak csúfolták a főrendiház ama szegényebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -mágnástagjait, kiket a kormány behivott s állitólag fizetett azért, -hogy a főrendi táblán föltétlenül a kormánynyal szavazzanak.</p> -<p>A viszonüzenet következő lett:</p> -<p>»Az 56. §-ban meghatározott napidijakat már csak azon -tekintetnél fogva is megállapitandóknak vélik a karok és rendek, -mivel az országgyülési képviselőség elvállalását szegényebb sorsú, -de értelmi képzettséggel biró egyénekre nézve lehetetlenné tenni -nem akarják, másfelől pedig alkalmat nem kivánnak nyujtani arra, -hogy a mindennapi szükség aggodalmai közt igen nehezen fentartható -függetlenség, mely a törvényhozásnak egyik főkelléke, a -megvesztegetésnek áldozatul essék.«</p> -<p>Ezt az ápril 5-iki országos ülésben minden vita, sőt minden szó -nélkül fogadták el a követi tábla tagjai.</p> -<p>Ghyczy Kálmán nádori itélőmester nyomban átvitte a főrendekhez, -kik ugyanez napon déli tizenkét órakor megkezdették a -tanácskozást.</p> -<p>A napidijak kérdéséhez nem szólt senki. Ezt ellenezni egyetlen -főrendü sem vélte czélszerűnek. Elfogadták szó nélkül.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<h3>A ZENDÜLÉS.</h3> -<p>Mikor a 48-iki törvényeket Pozsonyban meghozták, s különösen az -úrbéri szolgálmányokat eltörölték, s a jobbágyságot -felszabadították: a nemesség nálunk Veszprémvármegyében is -aggodalommal volt eltelve, vajjon a szabadság nem idéz-e elő -pórlázadást?</p> -<p>Voltaképen nem az uj törvényektől s nem is a szabadságtól félt a -mi nemességünk. Hanem még nem volt távol az idő, a mikor -Galicziában a kormány által fellázított tudatlan nép rettenetes -vérengzést követett el a lengyel nemesek ellen. E vérengzés egyes -részleteiről iszonyu szinekben, túlozva beszéltek mi nálunk is s -itt is eszébe jutott sok embernek, hogy ugyanazon osztrák kormány -nálunk is megkisérthetné ugyanazt, a mi oly jól sikerült -Galicziában – az ellenzék leöletését vagy megrémitését.</p> -<p>S e fölött annyival többet tünődtek, mert apám is, ki a -zalavármegyei tisztujitásokban és követválasztásokban is folyton -részt vett, szentül hitte, hogy például <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a Deák -Ferencz elleni véres jelenetek, melyeket Forintos vezetett, -egyenesen a bécsi kormány pénzéből és sugalmazásából eredtek.</p> -<p>De volt az aggodalomnak másik, igen sajátságos oka is. Akárhogy -és akármint történt, nálunk a szegényebb kis nemességnél, melyhez -apám is tartozott, a 48-ik év elején sem Kossuth, sem Petőfi nem -volt valami nagyon népszerű név. Pedig a mi nemességünk a -szabadelvü ellenzékhez tartozott, minden fegyverbiró tagja el is -ment honvédnek s később rajongott Kossuthért úgy, mint csak az -ország bármely vidékén. Hanem hát kezdetben nem volt ez így.</p> -<p>Különösen Petőfit és Táncsicsot nem szerették. Petőfinek az -»urak« viszkető nyakáról szóló költeménye s Táncsicsnak -kommunisztikus és földosztó iratai közkézen forogtak s bizony e -dolgokban a nemes atyafiak nem nagy gyönyörüséget találtak.</p> -<p>De azért mi mezőszentgyörgyiek ott a Mezőföld közepén -legkevésbbé féltünk.</p> -<p>S bátorságunk oka abban állott, hogy mi volt jobbágyainkat már -1842-től fogva rendesen elvittük a tisztujitásokra és -követválasztásokra, csak úgy, mintha nemesek lettek volna.</p> -<p>Veszprémvármegyében kisebbségben volt a liberális ellenzék. A -bakonyvidéki és mezőföldi nemesség ellen mindig győzött az a -nemesség, melyet gróf Eszterházy Károly tolnai főispán, gróf Zichy -Domokos veszprémi püspök és a győri püspökség aulikus érdekben -vezetett és pénzelt. Mi tehát úgy akartunk magunkon segiteni, -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> hogy a hol lehetett, a szebb, -vagyonosabb, értelmesebb jobbágyokat felvettük soraink közé s a -tömeges szavazásnál igen jó hasznukat vettük. Csak arra kellett -vigyázni, hogy valahogy a kormánypárti nemesség fel ne ismerje -őket, mert akkor bizony jaj lett volna ártatlan fejüknek.</p> -<p>A mezőszentgyörgyi jobbágyok között különösen sok volt az ily -lappangó nemes szavazat. Öregeink hat éven át együtt mulatva és -restaurálva velük, lehetetlennek tartották, hogy most, épen most, -mikor a jobbágyság különben is eltöröltetett, épen ezek -fellázadjanak s volt földesuraikat és úgyszólván nemes társaikat -megrohanják. Becsületes, értelmes és vagyonos magyar emberekről ezt -fel nem tehették.</p> -<p>Baj nem is történt, hanem azért valami mégis történt.</p> -<p>Egy szép, napfényes, áprilisi vasárnap reggelen egy nemes atyafi -lélekszakadva átizen apámhoz, hogy a nép korcsma előtt, házak -előtt, templom előtt gyanusan csoportosul s különösen apám nevét -gyakran emlegeti; vigyázni kell, mert különben baj lehet.</p> -<p>Apám átmegy a nemes atyafihoz s ott megtudja, hogy cselédek -hozták a kósza hírt. Apám valami családi tisztviselője volt a -nemességnek s a hírre rögtön összehivja a falu házához az összes -nemeseket.</p> -<p>Mire ezek összegyülekeztek a falu házánál, akkorra a jobbágyok -is összegyültek a templom előtt. Egyik vezetőjük, a hosszu nyaku -Szente Péter, nagy tűzzel magyarázott nekik valamit s gyakran -mutogatott a <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> falu háza felé, hol a nemesség nem -ugyan megrettenve, hanem azért egész komolysággal tanácskozott a -netaláni összeütközés esélyei felett. Fegyvereik ugyan voltak, de -épen arról volt a szó, hogy baj esetén miként lehetne a fegyver -használatát elkerülni.</p> -<p>Tanácskozás közben gyakran ki-kimentek a falu háza elé, nézték a -csoportosulást s hallgatták az oda vetődő hangokat. A templom a -falu házától alig volt kétszáz ölnyire, a hang tehát áthallatszott. -De az áthallatszó hangból leginkább apám nevét lehetett -kivenni.</p> -<p>Apám elgondolkodott. Végig gondolt a múlt napokon és éveken s -keresett valamely esetet, hogy egyik vagy másik jobbágyot mikor, -mivel bánthatta meg s esetleg miként haragíthatta magára. Olyan -esetet nem talált.</p> -<p>Az ugyan eszébe jutott, hogy Szalay János nevű jobbágyának fülét -hosszu fuvar alkalmával gyakran megránczigálta, mert annak az a -furcsa szokása volt, hogy úton lovait megitatni nem szerette s a -nyomorult pára lovak majd eldőltek a szomjuságtól s gyakran, ha -kutat láttak úton vagy útfélen, még a kocsit is készek voltak -feldönteni, hogy oda rohanjanak. Egy alkalommal apámat csakugyan -fel is döntötték. Ezért és ilyenért szokta fülét megránczigálni. És -Szalay János uram szintén a templom előtt, a zendülők közt volt és -szintén nagy hangon beszélgetett.</p> -<p>De apám azért nem ijedt meg, sőt inkább azt mondá a nemes -atyafiaknak, hogy ő egyedül, egy maga oda megy a tömegbe a templom -elé; ha az ő nevét emlegetik, ő majd megkérdi, kinek mi baja van -vele. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> A nemes atyafiak aztán ám segítsék, ha -netalán baj lesz.</p> -<p>Az atyafiak istenre és mindenre kérték, ne menjen a tömegbe s -utóbb azt is kijelenték, hogy ők ugyan még segitségére sem mennek, -nehogy a falu elpusztuljon.</p> -<p>Apám gondolkodott. Java idejebeli, erős férfi volt: Tolna-, -Veszprém- és Zala-vármegyében minden restaurácziónál gyakorolta -jogát tíz év óta; sok ártatlan nemes ember halálát szinről-szinre -látta, a politikai szenvedély sok viharos kitörésének szemtanuja -volt: ő csak megmaradt a mellett, hogy elmegy a templom elé, de ő -miatta a nemességnek baja ne legyen. Azt az engedményt azonban -megadta magának is, a nemes atyafiaknak is, hogy kézi fokosát -letette kezéből és puszta kézzel indult el a »zendülők« felé.</p> -<p>A »zendülők« lehettek vagy háromszázan s midőn látták, hogy apám -feléjük megy, valamennyi arra nézett s a tanakodást is abban -hagyták.</p> -<p>Apám bátran, de nem kihivólag közelített feléjük, s midőn két -lépésre volt már, szokott hangján mondá:</p> -<p>– Jó reggelt és jó munkát kivánok atyafiak!</p> -<p>– Adjon isten az úrnak is. – Így fogadták el a köszönést egész -tisztességgel.</p> -<p>De azután kiugrott a tömegből saját jobbágya, Szalay János uram -s oda állva orra elé, nagy önérzettel elkiáltá:</p> -<p>– Tudja-e az úr, hogy most szabadság van?</p> -<p>– Tudom ám hejh, te nem is tanítasz engem arra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Tudja-e az úr, hogy az úr nekem nem parancsol?</p> -<p>– Azt is tudom János, mi kifogásod ellene?</p> -<p>– De hát azt tudja-e az úr, hogy most már akkor itatom meg a -lovaimat, mikor nekem tetszik?</p> -<p>– Tudom ám, de azt is látom, hogy te János most is csak olyan -bolond ember vagy mint eddig voltál.</p> -<p>– De az már igaz! szólt közbe a hosszu nyaku Szente Péter s -megfogván Szalay János uram dolmányának gallérját, elhúzta őt apám -elől.</p> -<p>De ekkor már hangosan nevetett az egész zendülő tömeg. A nemes -atyafiak csak ekkor vettek nyugodt lélegzetet a falu házánál.</p> -<p>Azonban Szente Péter állt apám elé s komoly erős hangon -mondá:</p> -<p>– Hanem nekünk van egy szavunk az úrhoz.</p> -<p>– Meghallgatom Szente Péter, mi lesz az?</p> -<p>– Oda adja-e nekünk az úr azt a zászlót békességgel?</p> -<p>– Micsoda zászlót?</p> -<p>– Azt a zászlót, a mi ott van az úrnál az első szobában, a mit -Kossuth Lajos küldött, de nem az úrnak, hanem nekünk.</p> -<p>Csakugyan volt a házunknál egy zászló. Gyönyörü fehér -atlasz-selyem, vastag aranybetűkkel ráhímezve: »Ipar: Nemzeti -Jóllét: Szabadság.« Ez a zászló védegyleti zászló volt, nem is volt -benne nemzeti szín több, csakis két boklyója. Ez volt házunknál, -mert apám vidéki kis védegyletet akart alapítani, ezért szerzé a -zászlót. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Hallja kend Szente Péter, azt a zászlót nem Kossuth Lajos -küldte kelmeteknek, hanem magam szereztem harmincz ezüst forinton. -Mit akarnak azzal a zászlóval?</p> -<p>– Ki akarjuk tűzni a toronyba, mert most szabadság van!</p> -<p>– No ezért odaadom, jőjjenek kendtek velem!</p> -<p>Elindult az egész zendülő tömeg. Az öregek komoly arczczal, a -fiatalok éltetve Kossuth Lajost és a szabadságot. Oda jöttek -udvarunkra, anyámnak egyik-másik fiatal ember kezet is csókolt; -néhány percz alatt oda hívták a muzsikus czigányokat s zeneszóval -elvitték a zászlót s kitűzték a torony ablakába.</p> -<p>Minő igaz öröme volt ez annak a jó népnek. Hat-hét éves gyermek -voltam, de élénken emlékszem e jelenetre.</p> -<p>A zendülésnek vége lett. Igazi magyar nem tudja azt bántani, a -ki őt nem bántotta. Bár volna ridegebb, boszúállóbb, igazi -ellenségéhez engesztelhetlenebb!</p> -<p>Azt a zászlót később, a katona-uralom és üldözés éveiben, el -kellett dugdosnunk. Idő, nedvesség, penész, csak rongyait hagyta -meg.</p> -<p>De e rongyokat, mint becses emléket, kegyelettel őrzöm.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<h3>A MI KARÁCSONYUNK 1848-BAN.</h3> -<p>Nem történet az, a mit elbeszélek. Nincs abban semmi, a mi -ország figyelmére méltó, jövendő előtt megörökitésre érdemes. -Szerény falusi háznak, szerény magyar családnak ünnepi hangulata -az, a mint keresztül tör rajta a véres harczát vivó nemzet -jajkiáltása. Mint mikor estalkonyon a nyugovó nap enyhe fényét égő -házak piros lángja s fekete füstje zavarja meg.</p> -<p>Sok nem él már azok közül, a kik alkották azt a családot, a kik -együtt voltak annak az ünnepnek napjaiban. Régen volt, gyermek -voltam akkor, harminczhárom évnek ködös multján keresztül csak úgy -csillog át az emlékezet, mint pisla mécs a messzeségből. Nagy volt -az a korszak s én legkisebb emlékét is meggyüjtöm magamnak. Még azt -is, a mi csak az én családomnak emléke.</p> -<p>Vastag hó, csikorgó hideg, fényes téli nap köszöntött be hozzánk -karácsony első ünnepére. Mi gyermekek reggeli után szedtük elő -szánkóinkat, hogy megyünk ki a tópartra szánkázni. Apánk nem -engedte. »Ma nem szánkáztok gyerekek« – mondá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Templomba kellett mennünk. Az isteni tisztelet kivételesen rövid -ideig tartott. Minket még nem eresztettek az úr asztalához, apám -pedig az napon nem vette magához az úrvacsorát. Korán haza -mentünk.</p> -<p>Zálogos házban laktunk akkor. Az ősi kúria szemközt feküdt, de -még nem volt rá ház épitve. De gyümölcsöst már alapitott rá apám a -múlt évben. A kuria közepe szép, fiatal oltoványokkal volt -tele.</p> -<p>Alig értünk haza: a szomszédságból átjött hozzánk a községi -jegyző. Jó komája volt apámnak s gyakori vendég nálunk. Egykor -katonaviselt ember, huszár strázsamester, iskolákat végzett, de -azért hatalmasan értett a káromkodáshoz. Gregoricsnak hívták, szerb -származásu volt, sohase tudtam meg, hogy vetődött mi hozzánk, -lelkesült híve volt a magyar ügynek; óra számra el tudta szidni a -németet s lázadó szerb atyafiait. Mi gyermekek szájtátva -hallgattuk.</p> -<p>Most sántitott. Midőn szeptember végén Jellasich seregéből egy -küldöncz csapatot apám vezetése mellett megsemmisitettek: ő is -részt vett a véres összeütközésben s egy horvát golyó furódott át -czombján. Kigyógyult belőle, de kissé sánta maradt. Valami fontos -mondani valója lehetett, hogy karácsony első ünnepének délelőttjén -is átjött hozzánk.</p> -<p>– Komám, – szólt apámhoz, – az éjjel nem csufitották-e meg a -nyulak az oltoványokat?</p> -<p>– Nem tudom, komám, ma még nem néztem meg.</p> -<p>– No hát nézzük meg.</p> -<p>Kimentek a gyümölcsösbe, én utánok. Valószinüleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> azért -mentek ki, hogy a háznép ne hallja beszélgetésüket. Rám még akkor -természetesen nem hederitettek semmit.</p> -<p>– Komám, – mondá a jegyző, – kutya világot érünk. Jön a német, -már Győrnél jár, ma beszélte a pandur, a ki Veszprémből jött az -este. Veszprémben az a hír is jár, hogy az országgyülés szétfutott, -Kossuth pedig elszökött. Nincs már magyar sereg.</p> -<p>Nem volt ez mind igaz. De akkor még a faluvégen se a vasút, se a -távirda nem mozgott. Zsidó, czigány, ökörhajtsár, ezek voltak akkor -a gyors hírhordók. A hirek pedig támadtak özönnel.</p> -<p>Apám kedélye e napokban mindig a végleteken mozgott. Vagy -túlcsapongó reménynyel, vagy szomoru kétségbeeséssel nézte a -nemzeti ügy változásait. Most is kezdett már a kétségbeeséshez -hajlani, de azért még nem mondott le minden reményről.</p> -<p>– Dehogy nincs, – felelte, – van még komám magyar sereg, ott van -Perczel Mór tábora, útját állja az még Windischgrätznek.</p> -<p>– Nem az komám, tudom én azt már jól, bele ütött már ebbe az -országba, noha tél van, a mennydörgős ménkü.</p> -<p>Így folytatták a beszédet jó darabig. Egyszer aztán azt mondá a -jegyző:</p> -<p>– Van egy kérésem is komám. Ha majd a horvátok miatt inquiziczió -jön ellenünk: engemet vesznek legkeményebben, mint afféle -katonaviselt ember. Ha sebemet megvizsgálják és kisütik, hogy -golyótól kaptam, <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> legyen tanu édes komám, hogy én azt a -sebet vadászaton kaptam.</p> -<p>– Ha ezzel segíthetünk magunkon: majd meglássuk. De hiszen a -vármegye talán nem teszi azt.</p> -<p>– Mit a vármegye? Hát még komám azt gondolja, hogy lesz ebben a -mi életünkben vármegye? Hát nem tudja azt komám, hogy császári -biztos van a vármegyében és hogy vasas németek kisérték be -Veszprémbe? Hajh édes komám, a hová a német beteszi a lábát: nem -parancsol ott többé a vármegye.</p> -<p>Apám a fejét csóválta. Azért-e, hogy nem hitte e beszédet, vagy -azért, mert elfogta a keserűség.</p> -<p>A jegyző ujra kezdte a beszélgetést.</p> -<p>– Van-e komám még a háznál Jellasich-proklamáczió? A mi nekem -volt, azt az asszony már mind elfütötte, most pedig ugyancsak jó -lenne, ha volna.</p> -<p>– Talán lesz, de mire lenne az jó?</p> -<p>– Hjah komám, mindenre gondolni kell. Ha ide jön a német, a falu -táblájára jó előre kiragasztok egyet s a tanácsasztalra is teszek -egynéhányat. Így talán majd nem pusztítják el a falut.</p> -<p>Ez volt az a proklamáczió, melyet gróf Zichy Eugénnál -megtaláltak, s melyért a grófot felakasztatta Görgey.</p> -<p>Nálunk ebből csomagszámra volt a padláson. Maga Jellasics adta -apámnak személyesen.</p> -<p>Az eset úgy történt, mint másutt bővebben elbeszélem, hogy a -mikor Jellasich a szomszéd faluban, Lepsényben ütötte fel -főhadiszállását, s a mikor a mi falunk is el volt árasztva horvát -katonasággal, falunk nemessége <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> apámmal együtt -deputácziót küldött Jellasichhoz megkérni őt, hogy rablást, -gyilkosságot, gyujtogatást ne engedjen meg katonáinak. Jellasich jó -hangulatban volt, épen Kossuth Hirlapját olvasta, a küldöttséggel -magyar nyelven kedélyesen beszélgetett, megigért mindent s a -mennyire katonáinak fegyelmezettsége engedé, igéretét meg is -tartotta. De a mikor a küldöttség elbucsúzott s menni készült, egy -nagy köteg proklamácziót adott a küldöttségnek, hogy azt vigyék -haza s oszszák el a nép között.</p> -<p>E proklamáczió apámhoz került, ki annak szétosztását -természetesen meg nem engedte. Talán most is van még belőle a -padláson.</p> -<p>E proklamácziót tartotta a mi jó jegyzőnk erős védbástyának a -német haragja ellen.</p> -<p>Miként telt el a nap: arra már nem emlékszem, de hogy miként -telt el az este, arra már jól emlékszem.</p> -<p>Sokan jöttek össze nálunk rokonok, jó barátok. Ott volt tanitónk -is; lelkes, derék ifju akkor, – hajlott koru, derék lelkész most. Ő -tanitott engem írni és olvasni s úgy szerettem, hogy egy-két -előadását most is el tudnám mondani csaknem szórul-szóra.</p> -<p>Könyvek vásárlása, szépirodalmi lapok olvasása akkor a mi kis -falunkban nem volt divatban. Nem volt még községi könyvtárunk sem s -Vörösmarty és Petőfi verseit csak kéziratban olvashattuk. A mi jó -tanitónk a legszebb költeményeket leírta annyi példányban, hogy -minden előkelőbb háznak jusson egy. Jutott nekünk is. A költemények -közt legelső volt Vörösmarty Szózata. <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> Nekünk -gyermekeknek ezt különösen, de a többit is könyv nélkül meg kellett -tanulnunk. A kis füzet aztán folyton öregbedett. Midőn vége lett a -harcznak, midőn vérbe fojtották a szabadságot és igába verték a -nemzetet: jó tanitónk akkor is elhozá a honfibánat titkos -költeményeit. Szegény apám nem is igen szerette őket olvasni. Erős, -életedzett, kemény ember volt, lelkét a mindennapi élet gondjai is -elfoglalták, de ha e kis kéziratfüzetet kezébe vette s kivált ha -elolvasá azt a verset, melynek refrainje ez: »Tánczoljatok -Magyarhon leányi!« mindig mély izgatottság fogta el s könnyei -kicsordultak. Akkor nem értettem ezt a dolgot, a pipafüstnek -tulajdonitám, hogy szemeit törölgette. Most már elképzelem, minő -érzelem lehetett az, midőn Pestnek hölgyei – vajjon kik lehettek -azok? – a vértanuk sírhalmai közt tánczvigalmat tudtak tartani. Ezt -a kis füzetet pár évvel ezelőtt megtaláltam korán elhunyt Lajos -öcsém iratai közt. Ő, a ki akkor még csecsemő volt, ő mentette -meg.</p> -<p>Vacsora után sokáig beszélgettek vendégeink. Beszélgetésük -tárgya a nemzeti ügy szomorú bukása volt. 1848 karácsonyán végkép -elveszettnek hitték az ügyet túl a Dunán. A ki Windischgrätz -herczeg hatalmas hadseregét látta, mely leverte Prágát, leverte -Bécset, s mely elől a magyar hadsereg megfutamodott, az -lehetetlennek tartá, hogy ennek útját állja valaki. S aztán egyik -rémhír a másikat kergette.</p> -<p>Beszélgetés közben tanitónk előszólított engem, hogy szavaljam -el a Szózatot. Kiálltam a pikétre, a beszélgetők <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> -elhallgattak s én kis gyerek módjára el kezdtem hadarni azt a -fenséges költeményt.</p> -<p>– Lassan fiam, csak lassan mondd! – szólt hozzám egyik is, másik -is.</p> -<p>Midőn azt a versszakot elmondtam: »Az nem lehet, hogy annyi szív -– Hiába onta vért – S keservben annyi hű kebel – Szakadt meg a -honért«; midőn ezt elvégezém és tovább akartam mondani: egy -rokonunk, Kovács Antal ráütött az asztalra, felugrott mellőle s -iszonyú hangon rám rivallt:</p> -<p>– Megállj kölyök, ne mond tovább, ne mondd tovább!</p> -<p>Én ijedten elhallgattam s néztem meredt szemekkel, – mit akar -velem az a haragos bácsi. Az a haragos bácsi pedig nem akart velem -semmit, hanem ujra leült az asztalhoz, két kezére hajtá fejét és -elkezdett zokogni keserüen. És vele együtt zokogott az egész -társaság.</p> -<p>Ez volt a mi karácsonyunk 1848-ban.</p> -<p>Pár nap múlva megtörtént a moóri csata, a hol Perczel tábora -megsemmisült. E csatáról csak annyit tudok, hogy az emberek mondták -egymásnak aggodalmas arczczal: ni, hogy ide hallszik az ágyuzás! És -hogy jobban hallják az ágyuszót, sokan lefeküdtek a földre s -fülüket a fagyos göröngyre fektették. Mi gyermekek is ugyanazt -tettük utánuk. Úgy tetszett, mintha egy-egy kemény lábdobbanást -hallottunk volna a távolból.</p> -<p>Másnap reggel vagy negyven-ötven huszár állott meg falunkban. -Lovuk átszakadva, maguk elfáradva, menekülve egész éjjel irtóztató -hidegben, melyhez hasonlót <span class="pagenum"><a name="Page_188" -id="Page_188">-188-</a></span> azóta sem értünk. A lovak hófehérek -a dértől, az emberek bajuszán és szemöldökén jégcsap és -zuzmara.</p> -<p>Württemberg-huszárok valának, a szétvert magyar seregnek -elszakadt, menekülő foszlányai.</p> -<p>Megálltak és kérdezték: micsoda falu ez s merre járnak ők?</p> -<p>A feleletet megkapták s vele együtt boldog, boldogtalan sietett -hozzájuk: hívni be őket, lesegíteni a lóról s vinni nekik meleg és -hideg ételt, bort, sültet és kalácsot, maguknak és elfáradt, -elgémberedett lovaiknak. Az asszonynépség sírva rajzotta őket -körül. Azt hitte, halottaikból támadtak föl, hiszen az a hír járt -már, hogy a magyar sereg egy lábig elveszett.</p> -<p>Első pillanatra apám se ismerte fel a vastag dér alatt az -ezredet. Egy öreg, vastag bajuszu legénytől kérdezé:</p> -<p>– Micsoda ezred ez fiam?</p> -<p>– A Württemberg-ezred.</p> -<p>– Hála isten, azt beszélték már, az egész ezred el van -fogva.</p> -<p>A vén huszár komoly szemekkel nézett le a lóról és csendes, -nyugodt, kevély hangon azt felelé:</p> -<p>– Nem lehet ezt föltenni a Württemberg-huszárról!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Sok gyász, sok szomoruság volt abban az időben. De annak az -időnek gyásza is fényesebb és szomorusága is vígasztalóbb volt, -mint mostani napjainknak minden dicsősége.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<h3>SZILVESZTER REGGELÉN.</h3> -<p>Ötszörös erővel jött ránk a büszke ellenség.</p> -<p>Elfoglalta már Sopront, Győrt, Tatát, Pápát, Veszprémet s a -Vértesnek és Bakonynak szakadékos völgyén keresztül közelgetett a -főváros felé.</p> -<p>A moóri halmokon megállott előtte Perczel Mór, a vakmerő, a -rettenthetetlen honvédtábornok.</p> -<p>Volt neki ötezer embere és tizenkét ágyuja s jött ellene -huszonkétezer ember és hatvan ágyu. S az ő serege fázott és napok -óta hátrált s ellenfele győző volt és büszke. Neki volt hat század -lovassága s ellenfelének harmadfél ezrede.</p> -<p>A csatát elveszté, el kellett vesztenie. Ezer honvéd maradt -holtan és sebesülten a sziklává fagyott havon.</p> -<p>Oly nagy volt az ellenfél túlereje, hogy elfoghatta volna az -egész honvédtábort a visszavonulásnál.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mikor a visszavonulás megkezdődött: az utóseregnél egy csapatban -állott Moórtól észak felé pár század huszár. Fiatal főhadnagy volt -a parancsnoka.</p> -<p>A főhadnagynak Kun Béla volt neve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_190" id="Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Tizennyolcz éves volt. Egész gyermek, még bajusza se -pelyhedzett. Fia a veszprémi alispánnak.</p> -<p>A csata előtti éjszakán Moórott egy Schmidt nevű svábnál volt -elszállásolva. Az öreg sváb asszony egész este fejét czirógatta, -meleg étellel etette-itatta, édes fiának nevezte s tízszer -kicsordultak könyei, midőn arra gondolt, hogy ez a gyermek már -katona s hogy még csatába is kell neki menni, a hol baj érheti. A -szegény sváb jobbágyasszony el nem gondolhatta, hogy oly nagy úr, -mint egy alispán, hogy nézhette el gyönge fiának katonává -lettét.</p> -<p>– Így parancsolta az ország – mondá a főhadnagy a sváb -asszonynak.</p> -<p>– Oh édes istenem, már hogy parancsolhatna az ország egy -alispánnak!</p> -<p>Egész éjjel nem aludt a sváb asszony. Csak ott virrasztott a -gyermek fejénél és sírva fakadt, ha elgondolá, hogy tud ez oly -nyugodtan aludni.</p> -<p>Reggel csatára készültek.</p> -<p>A sváb asszony sehogyse akarta ereszteni a gyermeket. Kérte, -biztatta, hogy maradjon nála, elrejti a szénás pajtába a csata elől -s másnap elviszi haza Veszprémbe édes anyjához.</p> -<p>A gyermek nevetett e nagy jóindulaton. Hanem azért mielőtt -lovára ült volna, megcsókolta az öreg sváb asszonyt.</p> -<p>– Estére visszajövök, – szólt s kiugratott legényeihez.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Elmondtam másutt már egyszer a fiu történetét. Csak röviden -ismétlem most. Csak föltámadásának csodáját beszélem el.</p> -<p>Ez a főhadnagy volt a csata után ama alig pár száz huszárnak -parancsnoka. Fölebbvalói már akkor itt-ott elhullottak.</p> -<p>Legényeivel félre állott az útból egy kissé emelkedett helyre, -hogy a honvéd menekülhessen a város felé. Az ellenség nagy -gyorsasággal fejté ki lovasságát az üldözésre.</p> -<p>A gyermek sasszemekkel nézte a naptól és hótól csillogó levegőn -át az ellenség mozdulatait. S észrevette, a mint egy egész ezred -vasas fejlődött ki széles hadsorra, üldözni, bekeríteni és elfogni -a menekülő honvédsereget.</p> -<p>– Fiaim, – szólt huszárjaihoz, – ezt a vasas ezredet nekünk fel -kell tartóztatnunk.</p> -<p>Az ezred állott ezer jó katonából s a huszárok lehettek tán -másfélszázan.</p> -<p>Egy vén huszár megcsóválta fejét.</p> -<p>– Főhadnagy uram, mi ezzel a sereggel meg nem ütközhetünk.</p> -<p>E pillanatban jött oda a vezér futárja azzal a rendelettel, hogy -a huszárok utolsó emberig fedezzék a visszavonulást s állják meg a -tért, különben elvész minden.</p> -<p>A gyermek legényei előtt megállott s kardjával a közelgő -ellenségre mutatott.</p> -<p>– Hallottátok fiaim a parancsolatot, itt most meg kell halnunk. -Előre! <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>A huszárok nem mozdultak. Bolondság volna az. Már zúgott feléjük -az ellenséges lovasság tömegének rettentő robogása.</p> -<p>A gyermek elhalványodott. Pisztolyát kirántá, belelőtt a -huszárok sorába s azután elhajítá kezéből. S harsány hangon -rivallta hozzájuk:</p> -<p>– No hát én majd megmutatom, hogy kell meghalni.</p> -<p>Baljával összerántá a kantárszárat és sarkantyuit belevágta a ló -oldalába, villogó karddal, mint a vihar rohant neki az -ellenségnek.</p> -<p>Kiválasztá az ezredparancsnokot. Gróf Schaaffgotsche volt az, -vitéz katona, termetre óriás, oldalán és háta mögött a győzedelmes -ezred. S szemben vele egyetlen huszár s az is gyermek.</p> -<p>Az összecsapás egy szempillantásig tartott. A gyermek kardja -ketté hasítá az óriás ezredparancsnoknak sisakját és koponyáját. -Holtan esett le lováról.</p> -<p>A huszárok megmerevedve nézték e jelenetet a távolból. De most a -düh, a szégyen, a hősi kötelesség föltámadt bennük s vadállat -bőszült haragjával ordítva rohantak neki a vasas ezrednek. Hogy -megmentsék a gyermeket, az ő főhadnagyukat.</p> -<p>Késő volt.</p> -<p>A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá. -S keresztül robogott rajta az egész ezred.</p> -<p>A huszárok közül elesett vagy száz. Csak hatvankettő menekült -meg. Valamennyi: sebbel.</p> -<p>S midőn a csatának vége lett, gróf Schaaffgotsche holttestéhez -oda ment egy hű szolgája és sírva fakadva <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> holt -ura fölött, midőn e mellett meglátta a gyermeket, kirántá -pisztolyát s a gyermek mellébe lőtt.</p> -<p>– Ez a kutya ölte meg – szólt – az én uramat.</p> -<p>A gyermek nem hallotta e szót s nem érezte a lövést. Piros vére -rózsákat festett a fehér hóra.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Schmidt, a vén sváb és felesége kiálltak az utczaajtóba s ott -lesték-várták, mikor jön már a fiatal huszár, az ő vendégjük.</p> -<p>Előttük menekült el az egész tábor, gyalogosok, tüzérek, -lovasok, az egész táborkar, maga a vezér is. Az ő vendégjük nem -jött.</p> -<p>A sváb asszony sírva kérdezett meg minden futó honvédet, hova -lett a veszprémi alispán fia.</p> -<p>Nem felelt neki egy se.</p> -<p>Utóbb menekültek a huszárok is. Egy, kettő, egymás után, -véresen, foszlott ruhával, szakadozottan.</p> -<p>A sváb asszony ezeknél is a gyermek után rimánkodott. Egy huszár -meghallotta s kardjával a város vége felé mutatott a -csatatérre.</p> -<p>A sváb asszony sietve indult meg, hogy fölkeresse a gyermeket. -Alig ért a város közepére, már a vasas ezred jött rá szemközt -tömegben, győzve, trombitahang rivallgása mellett.</p> -<p>Csak megállt a sváb asszony, mint a sóbálvány. Ezek közt nem -lesz már az ő vendége.</p> -<p>Haza tántorgott. Nyugtát nem találta. Egyszer sírt, másszor -imádkozott. Hogy az a gyerek meghalt volna, <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> el nem -hitte. Bizonyosan elbújt, valahol a hóban rejtőzik, bizonyosan -meghül, megbetegszik, fel kell azt keresni.</p> -<p>Mikor bealkonyodott, a két öreg kiment a város végére s elment a -csatatérre. Megnéztek minden holtat, a gyermeket nem találták. A -csikorgó hidegben mentek tovább, lámpát is gyújtva, pedig a hó is, -a hold is világított, a csillagok is fénylettek. Végre két holtat -találtak egymás mellett. Az asszony rögtön megismerte, hogy az ő -vendégje az egyik.</p> -<p>De még akkor se hitte, hogy meghalt.</p> -<p>Férjét rögtön visszaküldte emberekért és ágybeliért. Ő maga -addig melengette, ápolgatta, siratgatta.</p> -<p>Haza vitték s levetkőztették a meleg szobában. Irtóztató volt -arra ránézni. Az a gyönge termet hogy össze volt zúzva, az a -gyermekarcz hogy össze volt vágva!</p> -<p>De a meleg szobában vérezni kezdettek a sebek. Orvost hivtak -rögtön s az bekötözte a sebeket.</p> -<p>Künt az irtózatos hidegben elfagytak a sebek ajkai. Ezért nem -vérzett el a gyermek.</p> -<p>A sváb asszony kezén magához jött s szemeit felnyitotta épen -Szilveszter reggelén.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tavaszra felgyógyult. Kardot többé kezébe fogni nem tudott, de -azért végig harczolta a függetlenség harczát.</p> -<p>Tizenöt esztendő mulva jöhetett haza Olaszországból s első útja -volt a vén svábot és feleségét fölkeresni.</p> -<p>Azok már akkor rég porladoztak fönt a dombon, a temetőben. Még -sírjukat se találta meg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<h3>HUSVÉTI ÜNNEP 1849-BEN.</h3> -<p>1849-ben husvétkor apámmal nem mentünk atyafilátogatóba sehova, -a 49-iki husvétot tehát otthon vártuk, otthon ünnepeltük, hogy a -messze földről látogató rokonok otthon találjanak.</p> -<p>Jöttek is nem egy vidékről. Szilasról a Kenessey, Boda, Laszly, -Várady családokból többen, Vasmegyéből Záborszky, Komárommegyéből -Takó, Somogyból Hodossy, Zalából Ujhelyi. Megtelt a ház. Közel -rokon, osztályos atyafi, kis- és közép-nemes nemzetség maradéka, -szegényebb és gazdagabb vegyesen.</p> -<p>Azután a helybeli atyafiság. Az én falum nemessége két részből -állott. A nemesség kétharmada volt az öregrész, egyharmada volt az -aprórész. Az öregrészen voltak a nagyobb birtokosok, szám szerint -kevesebben; az aprórészen voltak a kisebb birtokosok, szám szerint -többen. Az aprórésziek közt már voltak katholikusok is majdnem -feles számmal. Valamikor egy család volt mind a két rész, mert egy -ős birtokán osztozott. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Apám az öregrésznek volt inspektora. Azonkívül a negyvenes évek -nagy megyei harczaiban a Deák–Kossuth-párti mezőföldi nemességnek -gazdája. Mai napság az efféle hivatalt háznagynak vagy minek -neveznék. Fizetéssel nem járt, hanem munkával, felelősséggel annál -inkább. Ha pedig a pecsovicsokkal össze kellet verekedni: az -ellentábornak abban tellett legnagyobb gyönyörüsége, ha a háznagyot -agyonüthette. Apámmal ugyan ez nem történt meg, de egy vagy két -alkalommal nem is volt messze tőle.</p> -<p>No de mindez most nem tartozik ide. A husvéti ünnepre -természetesen a helyben lakó nemes atyafiak is átjöttek, ki az -első, ki a második ünnepen, ki ebédre, ki vacsorára.</p> -<p>Nagy társaság volt együtt. Alvásról nem igen lehetett szó, pedig -se a kártya, se a czigány nem szólt. A forradalmi események -elbeszélése elég ok volt arra, hogy az urak egy pár éjjelen át -hajnalig eltöltsék az időt jó balatonfüredi bor és pipaszó -mellett.</p> -<p>Apám nemzetőri főhadnagy is volt, vagy talán százados is, -harczban is állott, ellenséget is pusztitott, de ezzel nem -dicsekedett, sőt inkább nagyon is nyomta ez eset a lelkét.</p> -<p>Becsületes és nyílt volt a harcz. Fegyverrel álltak szemben. A -horvátok tizennyolczan, apám tizenötöd magával. A horvát elesett -mind, apám csapatjából is súlyos sebet kaptak ketten. Szemrehányást -ő maga ebből magának nem csinálhatott.</p> -<p>Hanem csinálhatott az osztrák.</p> -<p>Windischgrätz még Budán volt. A tuladunai városokban -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> és megyékben még mindenütt az osztrák -parancsolt. A Tisza és Pest körüli harczok híre csak nagyon -szakadozottan érkezett hozzánk. A komárommegyei atyafi tudta, hogy -Komárom még körül van véve. A somogymegyei atyafi tudta, hogy a -horvátok ott a Dráva körül ugyancsak fenekednek. A vasmegyei atyafi -pedig szentül állította, hogy minden harcz hiábavaló, eltipor -bennünket a német előbb-utóbb. Sőt már el is tiport.</p> -<p>Valami nagy lelkesülés nem volt a társaságban. Valami nagy -bizalommal senki se volt a nemzet véggyőzedelméhez.</p> -<p>Apám a vérmes emberek közé tartozott. Mikor Jellasich Pákozd -alól elfutott, akkor azt hitte, hogy leverjük az egész világot. -Mikor pedig elveszett a moóri csata s Windischgrätz elfoglalta -Budát, akkor meg azt mondta: jó éjszakát!</p> -<p>Ha pedig végkép győz a német: akkor a tizennyolcz horvát katona -bőrét rajta fogják keresni s annyit tudott a számtanból, hogy -tizennyolcz katona bőréért egy ember bőre még nem is lesz igen sok. -S ismerte annyira az osztrákot is, hogy az nem fogja mentő -körülménynek tekinteni, hogy az a tizennyolcz katona ellenségként -jött ránk, mi pedig csak a hazát és az alkotmányt védtük.</p> -<p>Mert hiszen épen csak az volt a baj, hogy a hazát és az -alkotmányt védtük.</p> -<p>Máskor husvéti szent ünnepen délelőtt az egész család az összes -vendégekkel együtt elment a szentegyházba s részesült az -úrvacsorában is. Délután az ólak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> lovak, ökrök, egyéb lábas -jószág s a vetések megtekintése vette el az időt. Mivel mással -mulassa magát ötven-száz-kétszáz holdas ember?</p> -<p>Most ez mind elmaradt. Templomnál, vetésnél, lábas jószágnál -fontosabb volt az ország ügye. Ezt kellett tárgyalni.</p> -<p>De bár a hangulat vidám nem volt: azért akadt vidám adoma -is.</p> -<p>A moóri csata után Perczel Mórtól azt kérdezte Csapó József -fehérmegyei alispán:</p> -<p>– El kellett ezt a csatát veszteni barátom?</p> -<p>– El bizony pajtás! Ha a határhoz ily közel verjük meg a -németet, mindjárt hazafut. De ha becsalogatjuk az ország közepébe: -onnan egy se menekül.</p> -<p>Ez már világos!</p> -<p>Mikor a piskii hídtól viaszaverték az osztrákot, akkor báró -Kemény Farkas azt mondta Bemnek:</p> -<p>– Tudja-e tábornok, mit fogunk most csinálni?</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Uj mappát csinálunk Európának.</p> -<p>Ez már önbizalom!</p> -<p>Mikor Windischgrätz jött ellenünk, jobb szárnya Pápán vonúlt -keresztül és egy Hännel nevű őrnagy Bezerédy Ferencz -jószágigazgatónál volt elszállásolva. Ebéd alatt az őrnagy egyebet -se tett, csak a honvédsereget gyalázta.</p> -<p>– Egy becsületes csatában se lehet megverni ezt a nyúllábú -sereget. Csak fut, csak fut, sehol meg nem áll. <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Darabig csak hallgatta az öreg Bezerédy ezt a gyalázó beszédet. -Nagy pecsovics volt, de jó magyar. Egyszer aztán nagyot ütött -öklével az asztalra s oda kiált a németnek:</p> -<p>– Addig imádkozzál az istenhez német, míg a magyar meg nem áll, -mert ha egyszer meg talál állni: no hiszen futsz te majd vissza -lelked szakadtáig.</p> -<p>Mind felugráltak a német tisztek erre a szóra s kardjuk után -kapkodtak, hogy az öreg házi gazdát összekaszabolják. Az pedig -fölemelte poharát s kegyetlen humorral oda szólt:</p> -<p>– Hanem a mikor majd retirálnak az urak: Pápát akkor is útba -ejtsék s vendégeimül akkor még szívesebben látom az urakat.</p> -<p>Búfelejtőül ilyen adomák röpködtek az asztal körül.</p> -<p>Két váratlan vendége is jött apámnak ezen a husvéti ünnepen.</p> -<p>Az egyik a mi czigányunk volt. Apámnak házatlan zsellérje. Jónás -Ferkó volt a neve. Apám után én örököltem. Most halt meg, alig egy -éve, mint nyolczvan éves öreg nyugdíjas honvéd.</p> -<p>Befolyást gyakorolt az én életemre is. A pápai fiatal diák -mindenféle ostobaságot meg akart tanúlni az én időmben. A -mindenféle tantárgy mellett még rajz, festés, nyelvek, ének, zene, -falábon járás s más egyéb. Nos hát én a gordonkához láttam. Vettem -egy akkora fekete színű gordonkát, nagyobb volt, mint magam. Tudtam -is már rajta a bandában néhány jó magyar dalt kisérni. Kálmán -Farkas barátom és zenetudós társam oktatgatott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>De a Ferkó czigányunk is gordonkás volt s egyszer vakácziókor -egy lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam -szivesen.</p> -<p>Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. -Lakodalom után a czigányok összevesztek az osztozásnál s a Ferkó az -én gordonkámmal agyonvert valami öt czigányt és ugyanannyi hegedűt. -Persze, hogy egy czigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, -de az én gordonkámnak nem akadt szabója, a ki összevarrja. Újat -venni nem volt kedvem s így az én zeneművész pályámnak félben -kellett szakadnia örökre.</p> -<p>Nos hát a Ferkó czigány épen husvétra jött haza. Ott volt a -piskii harcznál s egy napon nagyon megszomjult. A víz be volt -fagyva keményen. Mit csináljon már most?</p> -<p>– Igyál havat.</p> -<p>– Vizet se örömest.</p> -<p>De nagyon szomjas volt, lement tehát a piskii híd mellé a jeget -beverni és sapkája segélyével vizet inni.</p> -<p>A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt -vele, hogy az osztrákok czélba lövöldöztek arra, a ki lement a -mederbe jeget törni, vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami huszonöt -lövést, de egy golyó mégis összetörte puskaagyát is, a balkarját -is.</p> -<p>Mikor kigyógyult, mint harczképtelen sebesült hazajött s épen -husvétra jelentkezett apámnál. Nagy szíves üdvözléssel fogadták s -ezer kérdést intéztek hozzá: Mi ujság ott a Dunán túl, Tiszán túl, -Királyhágón túl? <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span></p> -<p>Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, -oláht, muszkát, szászt, – hírmondót se hagyott belőlük, most -százezer emberrel Pestnek jön, hogy Windischgrätzet hátas -tarisznyába tegye. Ő ott hagyta el Debreczennél, a hol Bem -generális épen kifogatott és abrakoltatott.</p> -<p>Ez már jó hír volt, akár hitték, akár nem.</p> -<p>Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tómics nevű -rácz volt valahonnan Kalocsa vagy Baja vidékéről.</p> -<p>Őseim Ráczkevéből származnak, nagy rokonságom pedig -Dunaszentgyörgyön bír a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, -hogy nagyapám idejében még családom egy csomó rácz családdal -ismeretségben állott. Ilyen volt a Tómics család is Budán, Pest- és -Bácsmegyében. Ez a látogató ugyan apámat nem ismerte, de -Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak ajánlatára egész -bátran hozzánk szállott. Útja volt felénk; abban az időben a -ráczokat nagyon könnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert -kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva-kapott tehát az -alkalmon, hogy nálunk éjszakára biztos menhelyet találjon.</p> -<p>Ez a Tómics épen Szent-Tamáson volt, mikor ott az erődöket -Perczel Mór ostrommal elfoglalta. Ötven év előtt ápril -nyolczadikára esett husvét s ekkorra épen hozzánk ért el.</p> -<p>Ez azután jó híreket hozott.</p> -<p>– Elvesztünk mi szerbek – úgymond – egészen. Zsivány volt az, a -ki minket a magyarok ellen felbújtogatott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> Nem -birunk mi azokkal. Én magam láttam őket, a mikor a mi sánczainkat -bevették. Nem is emberek voltak, hanem ördögök. Most aztán itt -vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális Deszpot-Szentivánon saját -kapujára akasztatta fel, pedig pap volt a szegény. Ott -Szent-Tamásnál leöltek tízezer szerbet, magam is alig menekültem. -Most pedig kihajtanak bennünket egész Bácskából és Bánátból. -Istentelenség az, a mit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb -vagyok, de kimondom nyiltan, hogy én ezentúl a magyarsággal -tartok.</p> -<p>Könnyei hullottak a rácznak, míg ezt hosszan, részletesen -elbeszélte.</p> -<p>De a rokonok husvéti társaságát ott apám házánál ez a Tómics úgy -felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányon kiáltott -éljent Tómicsra és a magyar-szerb békességre.</p> -<p>Erre még jobban elérzékenyedett a vad rácz.</p> -<p>– Hej az isten áldjon meg benneteket jó urak, egy unokatestvérem -halt meg Esztergomban mag nélkül, oda igyekszem. De én azt hittem, -hogy útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. És ime -milyen jó szívvel fogadnak.</p> -<p>De bizony nem verték agyon.</p> -<p>Még az örökségét is biztosíthatta Esztergomban s visszajövet is -ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával.</p> -<p>Hogy e miatt aztán otthon nem verték-e agyon, ezt már csakugyan -nem tudom. <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>A következő évben apám engem felhozott Budára s a szerb nyelvet -megtanúlni ennek a Tómicsnak egy rokonához, Tómics nevű gazdag -szűcshöz adott. Tanított is engem lelkiismeretesen s nagy -szeretettel.</p> -<p>Ott volt háza a Gellérthegy alatt, nem messze a Sárosfürdőtől. -Óriási pinczeraktára volt a hegy alatt. S ebben ötvenháromezer új -ködmen egy rakáson. Sohase születik többé ember a föld kerekén, a -ki egy csopron lásson ennyi ködment.</p> -<p>A Tómics házának ma már nyoma sincs. Családja is kihalt -végképen. De kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszu -bodzafabokor él ott, a hol egykor szerbül tanultam, de -tudományomból is csak egy szó maradt meg. Ez a szó: zbogom.</p> -<p>Magyarul azt teszi: isten velünk!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<h3>A MI PÜNKÖSDÜNK 1849-BEN.</h3> -<p>Jött a muszka. Régóta szállongott már a hír, hogy jön a muszka -ellenünk. Hitte, a ki hitte. A pecsovicsok szentül hitték, az -aggódó hazafiak mindig féltek tőle, a vérmes hazafiak mindig -tagadták, a rajongó hazafiak pedig egyenesen várták. Hadd jőjjön a -muszka: agyonverjük azt is, mint az osztrákot. Nem is rajtuk múlt, -hogy nem úgy történt.</p> -<p>Apám az aggódó hazafiak közé tartozott. Egy csomó horvát-osztrák -katona halála nyomta a lelkét. Ha jön a muszka: hátha számon kérik. -Becsületes harczban győzte le őket, de hát az osztrák mikor ismerte -el a mi harczunkat becsületes harcznak?</p> -<p>Pünkösd szombatján bement Veszprémbe, a megye székhelyére, -megkérdezni az alispántól, Szentkirályszabadjai Rosos Istvántól, -hogy csakugyan jön-e hát a muszka?</p> -<p>Az alispán mutatja a nyomtatott manifesztumot, mely május 12-én -kelt. Ebben a vérengző Schwarzenberg <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> osztrák miniszter ily -szavakat ad Ferencz József uralkodó szájába:</p> -<p>»Egyesült velünk fenséges szövetséges társunk, az orosz czár ő -felsége.«</p> -<p>»Az ő hadi seregei a mi kivánságunkra és velünk tökéletes -egyetértésben jelennek meg Magyarországon.«</p> -<p>»Ne tekintsétek azokat hazátok ellenségeinek, ők királytoknak -barátai.«</p> -<p>Apám egy példányt zsebjébe tett s hajtott haza egyenesen.</p> -<p>Még azon az estén összehívta a nemességet s megmutatta a -Manifesztumot.</p> -<p>Tehát jön a muszka.</p> -<p>Négy-öt nappal azelőtt égi öröm tombolt a honfilelkekben, hogy -bevettük Budavárát.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A nemesség gyűlésére meghívta a lelkészt is, Bózsa Lászlót. -Kemény hazafit s fegyvertársát a harczban. Szigoru, komoly arczczal -hallgatta a lelkész apám jelentését s olvasta el a császári -Manifesztumot. Akkor ő szólt:</p> -<p>– Most pedig urak, én adom elő jelentésemet. Én is megkaptam -egyházi fölebbvalómtól a mai napon a nemzeti kormány utasitását -Debreczenből.</p> -<p>»Hogy a holnapi naptól kezdve minden ünnepnapon és minden -csütörtöki napon egyházi könyörgést bocsássunk az egek urához.«</p> -<p>»Hogy a jövő hónap hatodik napján szent bőjtöt tartsunk; -ételtől, italtól óvakodjunk.« <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>»Hogy naponként kétszer minden templomban minden harang -megszólaljon.«</p> -<p>»Hogy fölkeljen és fegyvert fogjon a magyar nemzet.«</p> -<p>»Hogy a lelkész oda menjen a nép közé s papi öltözetében a népet -a halált szenvedett Megváltó nevében hősi harczra buzdítsa.«</p> -<p>– Így szól, nemes urak, az utasitás. És itt van az imádság is, -melyet a vallási és közoktatási miniszter küldött, hogy ekként -imádkozzunk.</p> -<p>A nemes urak közül senki se szólt. Utóbb apám szólt a -papnak:</p> -<p>– Talán olvasná fel komám uram azt az imádságot.</p> -<p>A pap felolvasta.</p> -<p>Ott volt a nemesség közt Bárdossy József is, mezőszentgyörgyi -nemes, birtokos, de katholikus vallásu. Sógora a fehérvári -püspöknek. A mint az imádság felolvasása bevégződött, a szakállába -dörmögte e szavakat:</p> -<p>– No püspök-sógor, most az egyszer megtérdellek, most nem -szabadulsz.</p> -<p>Többen nevetni kezdtek a furcsa eszü öreg nemes bolond -megjegyzésén. De elmúlt a nevetés, a mint a pap, Bózsa László -kemény képpel közbe szólt:</p> -<p>– Én mindent megteszek, a mit az én nemzetem kormánya parancsol, -de ezt az imádságot a holnapi szent ünnepen megtoldom a magam -imádságával.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Derüs szép nyári nap volt nálunk ötven év előtt Pünkösd napja. -Ragyogott ránk a napsugár, mint istennek szerelme. Mindenki ott -volt az úrnak szentegyházában, még a beteg is. Én is ott voltam az -iskolás gyerekekkel mint köztük való.</p> -<p>A pap a hazáról tartott szent beszédet. Dicső multról, dicső -jővendőről, sok kegyetlen ellenségről, sok nagy szenvedésről. -Azután elmondta: jön a muszka. Azután elmondta, mit rendel a -nemzetnek kormánya. Azután elmondta a szent imádságot, a melyet -küldtek Debreczenből. Utolsó pontja így szólt:</p> -<p>»Isten, ki a jóságnak és igazságnak istene vagy, ki a jókat -kegyelmeiddel tetézvén, a bűnösöknek is kész vagy megbocsátani, ha -hozzád folyamodnak, hallgasd meg fohászunkat, hallgasd meg -könyörgésünket! Mentsd meg hazánkat a vad ellenségtől, áldd meg, -mint eddig megáldád, fegyvereinket győzelemmel, hogy messze űzvén -őket hazánk határaiból, szelíd béke boldogitó kebelén áldjuk és -magasztaljuk szent nevedet. – Hallgass meg atyánk, mindenható szent -istenünk, a te szent fiad, a mi urunk Jézus Krisztus által! -Ámen!«</p> -<p>E szavakat lassu hangon, majdnem zokogó hangon mondotta el a -pap.</p> -<p>Akkor egy perczig elnémult, lehajtotta fejét s imára kulcsolt -két kezét rátette a szent-irásra.</p> -<p>De fölkapta fejét azonnal, belenézett mereven az égbe s imára -kulcsolt két kezét magasra emelte. Hangja zúgott, dörgött, -harsogott, a mikor szólni kezdett:</p> -<p>– Isten, ki örökkévaló vagy és mindenható vagy, <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> -hallgasd meg most az én imádságomat is. Lelkem keserüségéből és -tisztaságából fohászkodom hozzád én is. A te bölcs akaratod a te -szent igédnek szolgájává tett engem. Méltatlan szolgád vagyok, mert -ki is lehetne méltó a te szent igédhez? De azért híven törekedtem -teljesíteni parancsodat Uram és Istenem. Dicsőségedet hirdettem -minden időben s elvezéreltem hozzád az erőtlen és fájdalmas -sziveket. Szent házad falai közül és titkos kamarámból éjjel és -nappal elküldtem hozzád fohászomat, hogy a te végtelen hatalmad és -kegyelmed mentsen meg minket kárhozattól, dögvésztől, pusztulástól, -égnek-földnek ránk szakadásától. Most uj ellenség rohan ránk -bőszen, mint a fenevad, hogy széttépjen bennünket. Ha te -elpusztulni engeded ezt a mi hazánkat, ha te kiirtani engeded ezt a -mi magyar nemzetünket: az én ajakam akkor megnémul örökre s az én -szivem bezáródik. Akkor én hozzád többé nem fohászkodom, hadd -jőjjön rám a kárhozat és dögvész, a pusztulás és égnek-földnek rám -szakadása. Porszem vagyok, egyetlen lehelleted elfú engem a -semmiségbe. Bocsásd rám lehelletedet, ha én elvesztem hazámat és -nemzetemet!…«</p> -<p>Szava elhalt a zokogástól. Vele sírt a szent gyülekezet örege, -apraja.</p> -<p>Akkori tanitónk, most egresi lelkész, úgy tudom, ma is élő -ember, írta le ezt minden iskolás fiú és leány számára. Azután még -sok tiltott szót leírt apám számára is.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Farkas Imre volt a székesfehérvári püspök. Kegyes és derék -ember. Nővére volt Bárdossy József felesége, a ki nemestársunk és -birtokostársunk volt Mező-Szent-Györgyön. Ámbár katholikus, mégis -eljött Pünkösd első napján templomunkba s meghallgatta Bózsa László -rettenetes imádságát.</p> -<p>A második ünnepen korán befogatott s bement Fehérvárra püspök -sógorához, a ki atyafiságos szivességgel fogadta. Szótlanul ette -meg az öreg Bárdossy az ebédet, melynél néhány városi és megyei úr -s pár kanonok is jelen volt. Ebéd után azonban a jelenvoltak előtt -azt mondotta a püspöknek:</p> -<p>– Tudod-e, püspök-sógor, miért jöttem most hozzád?</p> -<p>– Tudom. Atyafiszeretetből.</p> -<p>– Nemcsak azért, hanem azért is, hogy megmondjam neked, hogy -most vágd már földhöz a bibliádat.</p> -<p>Mindenki elképedt, bár ismerték az öreg hóbortos eszejárását. -Csak várták mit mond még.</p> -<p>– Csak vágd a földhöz. Beleütött már a mennydörgő ménkő ebbe a -mi szegény, jó hazánkba. A kormány azt rendeli, imádkozzatok érte. -Csak a haldoklóért szokás imádkozni. S ha már egyéb mentségünk -nincs, mint az imádság: akkor már nincs mentségünk!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Alíg várta be a pogány szavakért a megérdemlett szemrehányást. -Haza jött s otthon nyomban elmondotta:</p> -<p>– No most igazán megtérdeltem püspök-sógoromat.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<h3>A SEGESVÁRI POLGÁRMESTER.</h3> -<p>1849-ből szól a történet.</p> -<p>A mint Szebent bevették, oroszt, németet, Heydtét, Urbánt, -Skariatint pokolba kergették, gróf Haller Ferencz ujra elfoglalta -kormányzói székét Segesvártt és Felső-Fejérvármegyében. -Fejéregyházi vára volt rezidencziája.</p> -<p>Egy napon tagbaszakadt oláh sihedert hoztak eléje. Megkinzott, -kirabolt egy falusi magyar nemes özvegy asszonyságot. Halálra -kellett itélni, fel kellett akasztani.</p> -<p>Éppen kihirdette gróf Haller a halálos itéletet s éppen térdre -hullva könyörgött a siheder kegyelemért, mikor bejelentik a -segesvári polgármestert, a ki jött egy csomó tanácsbelivel -tisztelkedni, a grófot valami alkalomból üdvözölni. Igazi szászok -voltak az istenadták, most már másodszor, harmadszor öntik ki -szivök hazafias érzelmeit, felváltva magyar kormányzó, osztrák -generális, oláh tribun, orosz hadvezér előtt.</p> -<p>A gróf rögtön beereszté a küldöttséget. A siheder akkor is -térdelt, akkor is könyörgött. A segesvári polgármester díszruhában -elmondotta üdvözlő beszédét. Csak ugy duzzadt magyarságtól, -hazafiságtól, szabadságnak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> függetlenségnek forró -szerelmétől az a beszéd. A gróf meghallgatta türelemmel s -elbocsátotta az urakat kegyesen. Mikor az ajtót betették maguk -után, a gróf odaszólt a várnagyhoz, a sihederre mutatva:</p> -<p>– Vigyétek! A törvényes idő alatt akaszszátok föl.</p> -<p>A törvényes idő két órai siralomház.</p> -<p>Két óra nagy idő. Segesvár közel van. Két óra alatt meg lehet -fordulni Segesvárról s közben meg is lehet reggelizni. Az oláh -gondolt egyet, föltápászkodott térdéről s a grófhoz fordult.</p> -<p>– Nagyságos uram! Mikor ezt a várat az őszszel kirabolták, -elvittek ám innen minden ékszert, aranyat, ezüstöt.</p> -<p>– El ám! Honnan tudod te ezt?</p> -<p>– Hogyne tudnám, mikor magam is vittem.</p> -<p>– Ejnye gazember, hogy merted te ezt megcselekedni?</p> -<p>– Hogyne mertem volna, mikor a segesvári polgármester ur rendelt -ide fosztogatni s adott is öt forintot jutalomképen.</p> -<p>– Ejnye gazember, kétszer akasztatlak föl, ha be nem tudod -bizonyitani, a mivel ilyen derék, előkelő urat vádolsz.</p> -<p>– Hogyne tudnám, mikor minden ékszert, aranyat, ezüstöt az ő -belső pinczéjébe vittünk, ott egy falba befalaztunk s eléje egy -száz ejteles hordót hengerítettünk. Ott van az még most is -valamennyi. Rá tudom én arra vezetni a várnagy urat. Hanem egyet -kérek, nagyságos uram! Nem bánom, ha kétszer felakasztanak, csak az -első akasztás maradjon el mindig. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>A gróf hitte, nem hitte a siheder szavát, de azért a várnagygyal -és nyolcz hajduval azonnal beküldte Segesvárra a polgármester -pinczéjét megvizsgálni. Hát bizony csak megtalálták ott a -fejéregyházi várból elrablott összes ékszert, aranyat, ezüstöt. -Ahogy a siheder mondta.</p> -<p>A polgármesternél!</p> -<p>A ki egy órával előbb diszruhában biztosította a grófot -hazafiságáról s tisztes polgári erényeiről s mély tiszteletéről – -fényes küldöttséggel, ünnepélyes üdvözlő beszédben.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<h3>KÉT SZOMORU KÖNYV.</h3> -<p>Az osztrák hadsereg nemcsak fegyverrel harczolt ellenünk -1848-ban és 1849-ben, hanem tollal is. Több proklamácziót sütött -el, mint ágyut; több nyomtatott ívet küldött a levegőbe, mint -golyót; minden vesztett csatája után tíz manifesztumot s minden -nyert csatája után ötvenet bocsátott ki. Ezt a kórságot eltanulták -utóbb az oroszok is és Paskievics herczeg Oroszországból s Lüders -tábornok Oláhországból már magyar nyelvü proklamácziókat küldtek be -az országba, mielőtt egyetlen orosz is átlépte volna a -határokat.</p> -<p>Vajjon az összes felhivások, oktatások, rendeletek, -nyilatkozmányok, utasitások, proklamácziók és manifesztumok -gyűjteménye megvan-e valakinek minden hiány nélkül? E kérdésre alig -lehetne igenlőleg felelni.</p> -<p>S ennek egyszerű oka van.</p> -<p>A mint gróf Zichy Ödönt Görgey szeptember 30-án 1848-ban -felakasztatta s köztudomásra jutott, hogy az ellene emelt vádak -közt legsúlyosabb az volt, hogy ő báró Jellasich proklamáczióit -rejtegette, attól kezdve minden osztrák nyomtatványt kiki sietett -megsemmisíteni, <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> ha közelgett a magyar sereg. S viszont -a magyar nyomtatványok, Kossuth lángszavai, manifesztumai hasonló -sorsban részesültek mindenütt, a hol csak az osztrák vagy orosz -sereg megjelent.</p> -<p>De a függetlenségi harcz hivatalos irodalma egyébként is felette -csonkán lehet csak összegyűjtve egyeseknél. Az erdélyi vagy -tiszavidéki proklamácziókat nem igen kaphatták meg a dunántúliak és -felvidékiek s megforditva is így állt a dolog. A legszenvedélyesebb -gyűjtőknek is lehetetlen volt minden nyomtatványhoz hozzáférni, -kivált ha elgondoljuk, hogy az utánkérdezősködés, keresgélés, -postán vagy futár általi küldözgetés egyesekre nézve veszélylyel -járt.</p> -<p>Néha maga az ember is alig tudta elgondolni, hogy juthat -valamely veszélyes nyomtatványhoz.</p> -<p>Csak egy példát a sok közül.</p> -<p>Midőn Jellasich báró bevonult Magyarországba s a Balatont már -elhagyá: szeptember közepén egy napon Lepsényben ütötte fel -főhadiszállását. Lakást gróf Nádasdy Lipót lepsényi földszintes, s -akkor még, ha jól emlékszem, nádfedeles kastélyában vett vagy -rendelt magának.</p> -<p>A szomszéd falu, Mező-Szentgyörgy, alig van oda pár -puskalövésnyire s a falu közbirtokossági nemes község volt. A -horvát tábort megelőzte rossz híre s a nép rémülten beszélte, hogy -a horvátok, határőrök gyujtogatnak, ölnek, rabolnak, nőket -gyaláznak s mindenféle gonoszságot elkövetnek. Volt ijedelem a -mezőszentgyörgyiek közt is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Midőn a horvát előcsapatok már oda értek, a szentgyörgyiek -tanácsot ültek s elhatározták, hogy deputácziót küldenek -Jellasichhoz, megkérni a »kedves« bánt, hogy tartson rendet katonái -között s a falvakat ne engedje kirabolni. Apám is, mint egyszerü -nemes s akkor még nemzetőri főhadnagy, a deputáczió tagjául -választatott.</p> -<p>A deputáczió átment Lepsénybe tisztes magyar ruhában kardosan és -panyókával, a hogy a nemes ember szokta, ha nagy úrhoz ment -tisztelegni. Az őrök mindenütt akadálytalanul áteresztették őket, -míg végre oda jutottak a generális elé. A deputáczió szónoka a -szentgyörgyi kálvinista lelkész lett volna, annál az egyszerü oknál -fogva, mert az egész faluban körülbelől csak ő tudott valami -gyöngén németül beszélni.</p> -<p>A vitéz bán épen jó kedvében volt. Félpongyolában a pamlagon -üldögélve s Kossuth hirlapját olvasgatva fogadta a küldöttséget. A -küldöttség mindjárt bátrabb lett, a mint Kossuth lapját látta s a -mint abból meggyőződött, hogy Jellasich legalább is érti a magyar -nyelvet.</p> -<p>A szónok előadta küldetését Mezőszentgyörgy szabad nemes -községének nevében s előterjeszté a lakosság kérelmét. A bán, -kezében a hirlappal, mosolyogva hallgatta a kérelmet.</p> -<p>– No lássák – szólt Jellasich – jól nézzenek meg, én vagyok az a -rettenetes horvát bán, a kivel Kossuth úgy ijeszti a nemzetet. Hát -van én rajtam valami ijesztő? <span class="pagenum"><a name= -"Page_216" id="Page_216">-216-</a></span></p> -<p>A küldöttség persze nem mondta meg világosan, a mit e kérdésre -mondhatott volna, hanem azért a küldetésnek lett sikere, mert ott -legalább a horvát csapatok rendszeres kihágásokat nem követtek el s -egyesek kihágása is többé-kevésbbé büntettetett.</p> -<p>Midőn az ünnepélyes kihallgatásnak vége lett, Jellasich lenyult -a pamlag mellé. Ott volt egy rakás proklamáczió, melyet ő nyomatott -Bécsben, abból felvett egy nyalábot s a küldöttség minden tagjának -kezébe nyomott egy csomót.</p> -<p>– Ime itt van, ez az én szózatom, láthatják ebből, hogy -szándékom jó, oszszák ki és terjeszszék ezt a nép között.</p> -<p>Lett hát proklamáczió özönnel.</p> -<p>De lett még másnap is.</p> -<p>Jellasich nyitott hintón ülve vonult el a Szentgyörgy fölött -elnyuló fehérvári országúton. Mellette egyik tisztje ült s az -előülés tele volt proklamáczióval.</p> -<p>A falu lakosai, férfiak, asszonyok, gyerekek kimentek az -országút mellé katonát látni s valamennyien nagy tisztességtudással -jó reggelt köszöntek az előttük elhaladó generálisnak.</p> -<p>Jellasichnak nagyon megtetszett ez a »lelkesült« fogadtatás s -háláját akként tünteté ki, hogy maga is és tisztje is nyalábszámra -szórta ki az asszonyok és gyermekek közé a proklamácziót.</p> -<p>– Netek fiaim, – mondá – vigyétek haza, meglátjátok ebből, hogy -én jó ember vagyok.</p> -<p>Így lett tele falunk Jellasich-féle proklamáczióval. -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> Talán még most is van belőle valahol, -padlásokon, szemét között, rag alatt, ha az egér harminczegy év -alatt meg nem őrölte.</p> -<p>Midőn az osztrák és orosz fegyver elvégezte már a maga dolgát s -Magyarország le volt igázva, vérébe volt fojtva s a legnemesebb -szellemek sírban, börtönben vagy számüzetésben voltak: Haynaunak -eszébe jutott a két éves korszak válogatott proklamácziónak -gyűjteményét összeszedetni és külön kötetekben kiadni. Mint most a -kezdő póéta válogat költeményeiben, mint a vadkörtében s mire -bajuszát ki tudja pödörni: akkorra már néhány kötet gyűjteménynyel -tud előállani: úgy tett Haynau.</p> -<p>Két tisztességes vastagságu kötetben adta ki először a -szózatokat: »Gyűjteménye a Magyarország számára kibocsátott -legfelsőbb manifesztumok- és szózatoknak, valamint a cs. kir. -hadsereg-főparancsnok által Magyarországban kiadott -hirdetményeknek«. Ez a könyvnek czíme.</p> -<p>Megjelent két füzetben, magyar és német nyelven. Az első füzet -magában foglalja az 1848. évi szeptember 22-től 1849. évi julius -31-ig terjedő időszakot; a második füzet pedig az 1849. julius -28-tól ugyanazon év deczember 31-ig terjedő időszakot. A két füzet -összesen 175 különféle nyomtatványt, felhivást, utasítást, -szózatot, oktatást, alkotmányt és rendeletet foglal magában. -Gyakran szomorú, néha komikus, de mindig érdekes olvasmány.</p> -<p>Persze, hogy ezek közt egyetlen egy sincs azok közül, melyeket a -magyar kormány, a magyar hadvezérek <span class="pagenum"><a name= -"Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> vagy kormánybiztosok -bocsátottak ki. Ezek az én tudtommal rendszeres, gyűjteményes -kiadásban soha sem jelentek meg.</p> -<p>De az osztrák és orosz proklamácziók gyűjteménye sem teljes. -Legalább tízszer annyi az egyes ívekben kibocsátott nyomtatványok -száma, mint a mennyi a két kötetben fel van véve. E két kötet csak -szemelvényeket tartalmaz.</p> -<p>Egy jó bátyám, Mórocza Dániel veszprémmegyei öreg táblabiró -mondá előttem:</p> -<p>– Három rendeletet olvastam már, melyben a Rákóczy-induló -huzatása meg van tiltva, pedig még egyetlen egy sem adatott ki, -melyben meg lett volna engedve. Ilyen bolond ám, öcsém, a -német!</p> -<p>Valahány csapatparancsnok egy-egy városban megjelent: mindannyi -adott ki a városnak vagy vidéknek vagy vármegyének lakosságához -egy-egy vagy néha több proklamácziót. Hát a császári biztosok, a -kik Windischgrätz herczeg, vagy a kik Haynau és Paskievics -hadserege mellé neveztettek ki, mennyi kiáltványra pazarolták ők a -papirt és nyomdafestéket – ki tudná azt megmondani? Mind ez nincs -benne abban a két kötetben.</p> -<p>Könyvészeink megmondhatnák: vajjon Varsóban jelent-e meg orosz -szerzőtől valaha valamely magyar nyomtatvány. Mert Haynau -gyűjteményében ilyen is van.</p> -<p>Paskievics beszél ebben a magyar nemzethez.</p> -<p>»Magyarország lakói!« Így kezdi beszédét.</p> -<p>»Törvényes uralkodótok felhívására, ki legmagasb <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> uram -segítségét igénybe vette, a főparancsnokságom alatt álló sereg az -osztrák hadsereggel egyesült, helyreállítandó a törvényes rendet, -mely honotokban a lázadás fegyverei által erőszakosan -felforgattatott.«</p> -<p>»– A császár, az én uram, nem hiheti, hogy a nemzet többsége ősi -erényét, királya családjához való vele született hű ragaszkodását -eltagadhatta volna.«</p> -<p>»Az orosz hadsereg országtokba nem mint ellenség lép fel, hanem -királytok által hivatva vonul be. Ha ti aztat mint ellenséget -fogadnátok, ily merénylet következményeit megérezenditek.«</p> -<p>»Vajha intéseim benneteket bánatra és megadástokra bírhatnának -és így egy véres háború szörnyeit tőletek elháríthatnák. Felséges -uramnak ez legbensőbb kivánsága.«</p> -<p>Varsó, május 23-án (junius 4-én) 1849. Varsói herczeg, eriváni -gróf Paskievics tábornagy és ő felsége az oroszok császára -hadseregének főparancsnoka.«</p> -<p>Kevés kihagyással így szól a varsói magyar kiáltvány. Vajjon ki -fogalmazhatta azt magyarul, vagy ki fordíthatta azt le magyarra -Varsóban 1849-ben?</p> -<p>De ha Varsóban valaha jelenhetett is meg magyar nyelvü okirat, -Predeálban, a mai Romániában valószinüleg sohase jelent meg.</p> -<p>Csak 1849-ben junius 19-én. Itt és ekkor keltezi Lüders -gyalogsági tábornok és a császári ötödik orosz hadtest parancsnoka -azt a proklamácziót, melyet »Erdély lakosaihoz« intézett.</p> -<p>Ez már magyar nyelven is németül beszél. <span class= -"pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220">-220-</a></span></p> -<p>»Valamint én, – úgymond – most szent kötelességemmé teendem -minden józanoknak menedéket nyujtani, – úgy ellenben a szemtelen -csendháborító és gonosztévő, ki a rendrei felhivást gúnyolni -merészli, reszkessen a büntetéstől, mely keményen és borzasztólag -utolérendi őt.«</p> -<p>Ilyen hangon beszéltek Magyarország függetlenségének hőseihez -abban az időben!</p> -<p>De ne feledjük, hogy Lüders, noha orosz generális, de német -születésü volt. Csak a német értett akkor ehhez a nyelvhez.</p> -<p>A Haynau-féle gyűjtemény első kötetében mintegy húsz darab -fejedelmi kiáltvány van felvéve. Ezek közül hét darab Ferdinánd -király nevében adatott ki, egyet Ferdinánd és Ferencz József kettős -és közös aláirással bocsátottak ki, a többi tizenkettő mind Ferencz -József nevében lőn kibocsátva.</p> -<p>A miniszteri ellenjegyzés e fejedelmi manifesztumok legnagyobb -részén teljességgel hiányzik. Magyar miniszter ellenjegyzésével -csakis azon fejedelmi rendelet van ellátva, mely Bécsben, illetőleg -Schönbrunnban 1848. október 3-án kelt. Ezt Récsey Ádám magyar -miniszterelnök irta alá.</p> -<p>Ki volt ez a Récsey Ádám? Mikor, miért, miként s meddig lett és -volt ez magyar miniszterelnök? Midőn rendelete Budapestre, az -együtt volt országgyülésre megérkezett: a képviselők közül senki -sem tudta, hogy ki légyen ez az úr. Kossuth rettenetes humorral -tette tönkre ennek a jámbor és ismeretlen embernek még <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> -ismeretlenebb tekintélyét. Hogy az országgyülés nem fogadott neki -szót, az természetes.</p> -<p>Hanem azért a képviselőket felette érdekelte ennek az embernek -kiléte s honnan való származása. A képviselők találkozásánál, -házban, folyosókon, ebédnél egy délután csak erről folyt a szó.</p> -<p>Gróf Batthyány Lajos és egész kabinete ugyan lemondott már, de -miután még uj kabinetet alakitani nem lehetett, törvény és -alkotmány szerint és parlamenti gyakorlat szerint gróf Batthyány -volt a törvényes miniszterelnök. Schönbrunnban is, Pesten is, az -országban is, az udvarnál s a képviselők is őt tartották -miniszterelnöknek, s ime egy szép napon csak előáll Récsey, mint -berekből a róka, s kinevezi magát a magyar kabinet elnökének, -holott magyar kabinet épen akkor nem is volt.</p> -<p>Deák Ferencztől egész naivsággal kérdé Vermes Illés pápai -képviselő, hogy lehetett Récseyt ilyen méltóságra kinevezni.</p> -<p>– Gondold csak meg, – mondá Deák – hogy olyan együgyü ember is -van a világon, a ki kihuzott rossz fogát nem dobja el, hanem -elteszi és magával hordozza a zsebjében; mikor aztán valakivel -fogad, hogy neki még minden foga megvan, azt hiszi, megnyerte a -fogadását, ha a zsebjében levő fogat is fogai közé számíthatja.</p> -<p>– Én pedig fogadnék rá – kiáltott fel Ányós István, a zirczi -követ, – hogy Illés barátom zsebjében is van vagy kettő. -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Igaza volt s lőn rettentő kaczagás.</p> -<p>A 48-iki nemzetgyülés tagjai gyakran kaczagva néztek a vihar -elé, mely elsöpörni fenyegette mindazt, a mi nemes és drága volt. -De gyakran és válságos pillanatokban e kaczaj tartá fenn a nemzet -számára a bátorságot, a bizalmat, az önérzetet. Pedig ezekre bizony -igen sokszor nagy szükség volt.</p> -<p>Ferdinánd első manifesztuma, mely Haynau gyüjteményébe -felvétetett, szeptember 22-én kelt Schönbrunnban. Miniszteri -ellenjegyzés nincs rajta. Ez napvilágot nem igen látott s a -képviselőknek nem is volt róla tudomásuk. Valószinüleg Deák Ferencz -sem tudott erről, mert Lustkandl elleni művében e fejedelmi -nyilatkozatra nem hivatkozik, pedig ebben még a bécsi kamarilla is -nyiltan, világosan, határozottan elismeri a 48-ki törvényeknek -közjogi érvényét és alkotmányos hatályosságát.</p> -<p>Azon rendelet, mely gróf Lamberget nevezi ki Magyarország -kormányzójává, szeptember 25-én kelt. Két nap mulva Lamberg a -hajóhidon megöletett s kinevezési rendelete is csak esetleg jutott -az országgyülés tudomására. Később október 20-iki rendeletében -keservesen panaszkodik Ferdinánd, hogy gróf Batthyány Lajos -miniszterelnök Lamberg kinevezési rendeletét semmiképen nem írta -alá. A bécsi kamarilla urai tehát ezt óhajtották volna!</p> -<p>Általában sok komikum, rettentő komikum van a kinevezési -rendeletekben. Lamberget kinevezik szeptember 25-én s a nép megöli -őt szeptember 27-én. <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Báró Jellasichot kinevezik október 3-án, a mikor már futott -hadseregével együtt Bécs felé, miután négy nappal előbb Pákozdnál -megveretett.</p> -<p>Windischgrätz herczeget kinevezik október 16-án s ő elveszti az -egész hadjáratot.</p> -<p>Utána 1849. ápril 12-én kinevezik Weldent s ennek hadseregét -nyomban agyonverik Nagy-Sarlónál.</p> -<p>Haynau május 30-án katonai teljhatalmu kormányzóvá s -Géringer-Oderberg junius 4-én polgári kormányzóvá neveztetett ki. -Mindakét kinevezési okmányt Schwarzenberg herczeg kontraszignálta, -az a gonosz miniszter, a kit Széchenyi »Rückblick« czimü művében -»vérszagu«-nak nevezett.</p> -<p>Rendeletek vannak a gyüjtemény első kötetében Windischgrätztől, -Haynautól, Jellasichtól, Wrbnától, Kempentől, Weldentől, -Gerstnertől, Heyntzetől, Paskievicstől és Lüderstől. Gyászos emlékü -barbár nevek, melyeknek egyikéről, másikáról alig tudjuk, hogy a -világon volt-e valaha. Legtöbb rendelet van természetesen -Windischgrätztől és Haynautól. Ők ketten hatalmaskodtak -Magyarországban legtöbb ideig.</p> -<p>Gróf Wrbna altábornagy és hadtestparancsnok volt. Cseh -származás, valóságos véreb természettel. A mint lábát betette -Magyarországba 1848. deczember közepén, azonnal ostromállapotba -helyezte Pozsonyt, mind a várost, mind a vármegyét. A -házmester-rendőrséget, melyet most Szentpétervárott a nihilisták -ellen alkalmaznak, ő találta fel először és ő alkalmazta az -orosznál is gonoszabb módon. Ő a háziurakat tette rendőrré -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> s a kinek házában gyanus egyén -megfordult, azt hadi törvényszék elé állítá. 1849. január 7-én -Budát és Pestet, Pest-, Esztergom- és Fehérmegyét s a Jász-Kun -kerületeket; február 12-én pedig Hont- és Nógrádmegyét helyezte -ostromállapotba. Rendeleteiben mindenütt különös gondot fordított a -háziurakra.</p> -<p>De a sipkákra is. Január 31-én kiadott itt a fővárosban egy -rendeletet, melyben szóról-szóra azt mondja, hogy a magyar harczi -szellem főleg a sipkának, vörös tollnak és fekete szalagnak -viselésében nyilatkozik; a ki tehát ezentúl ilyes valamit viselni -merészel, az rang- és életkorkülönbség nélkül befogattassék a -legközelebbi katonai szállítással elvitessék s valamennyien egy -haditestbe soroztassanak. Ugyanő ápril 7-én elrendeli, hogy Budán -és Pesten kocsira ülni és az utczán kocsizni szorosan tiltatik, s a -ki kocsizni akar, annak a katonai hatóságoktól engedélyt kell -kérni. Nem volt kivétel még az orvosokra sem. Ezzel a -fiakker-rendőrséget akarta felállítani.</p> -<p>Kempen altábornagy már szelidebb megbizásokat teljesített. Ő -1848. deczember 31-én Pozsonyban kiadott rendeletével az osztrák -katonák által elkövetett károk megtéritését igéri meg, 1849. -márczius 17-én kiadott rendeletében azt mondja, hogy a ki fegyverét -a katonai hatósághoz be nem adja, azt ugyan hadi törvényszék elé -kell állítani, de ő azt eddig nem tette és ezután sem teszi, de ha -valaki a fegyvert és lőszert be nem szállítaná, az ellen mégis a -rögtönitélet szigorát fogja alkalmazni; végül pedig Nagyszombat, -Bazin és Szent-György <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> városok részére dicsérő oklevelet állít -ki, amiért ezek az osztrák hadsereg részére önként ujonczokat adtak -s ugyan ily fajta érdemekért megdicséri Mosonyvármegyét is s -különösen annak alispánját, Kroner Lajost, »a fejedelem iránt, mind -azon incselkedések mellett, melyeket a lázadó párt részéről tűrnie -kellett, bebizonyított rendületlen hűségeért.«</p> -<p>Gerstner és Heyntzel generálisok a budapesti katonai -parancsnoksághoz tartoztak s ők különösen azok ellen folytattak -hadjáratot, kik a plakátokat a falakról letépik. Elnevezik őket -garázda embereknek, a kiknek a tisztességről s a császár iránti -tiszteletről rossz fogalmaik vannak s fenyegetik őket mindenféle -veszedelemmel és szigoru büntetéssel.</p> -<p>Windischgrätznek egyik legérdekesebb kiáltványa az, mely -márczius hó 11-én kelt. Ebben szóról-szóra azt mondja:</p> -<p>»Az ügy, melyért a pártütők küzdenek, sem az országé, sem a -nemzetiségé. A pártütők nyiltan a fölforgatás és kommunizmus -bajnokai. S ezért oly emberek harczolnak, kik Európának minden -országaiból számüzettek.«</p> -<p>»Az emberi nemnek ezen söpredékét a pártütő Kossuth a haza -áldott földjére gyüjtötte. A fővezérek, egynehányat kivéve, mind -külföldiek. Száz fogoly közt legalább hatvan különféle nemzetből -való egyén, a többi negyven magyar nyelvünek legalább fele -erőltetve szolgál. A munkás földmivelő, a szorgalmas polgár s a -nemességnek többsége mit sem akar tudni a pártütésről.«</p> -<p>Erre mondá ifj. Pázmándy Dénes Windischgrätznek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> kivel -épen ez időben gyakori találkozása és érintkezése volt a kremziéri -alkotmány megbeszélése tárgyában, a következő szavakat:</p> -<p>– Herczegséged helyén én azt a proklamácziót ki nem adtam volna. -Ha az a szedett-vedett, csőcselék nép is itt-amott megveri az -osztrák seregeket: mi történnék akkor, ha a magyar nemzetnek -színe-java fogna fegyvert.</p> -<p>– Hiszen az fogott fegyvert, – felelt Windischgrätz, – csakhogy -Bécsben mindig egy csomó prókátort tukmálnak rám proklamácziót -készíteni. Nem ér ez semmit, csak az hódol meg előttem, a kit -meghódítok; kard és golyó világosítja fel ezt a népet, nem a -proklamáczió.</p> -<p>E párbeszédet én Deák Ferencztől hallottam, kinek maga Pázmándy -Dénes beszélte el.</p> -<p>Mulatságos Haynaunak a nagy-igmándi főhadiszálláson kiadott ama -»híradás«-a, melyben a csatatereken talált golyók árát szabja meg. -Hat fontos ágyugolyó öt krajczár; tizenkét fontos tíz kr. – hét -fontos granát tizenöt kr. – tíz fontos bomba tizennyolcz kr. – -harmincz fontos bomba harmincz kr. – hatvan fontos bomba hatvan kr. -Minden ezüst pénzben számíttatott. Zsidók megkisértették a golyók -beszállitását, de miután az igért pénzt nem kapták meg, ők is abban -hagyták.</p> -<p>A zsidókra különösen haragudott Windischgrätz is, Haynau is. -Amaz elrendelé, hogy zsidóknak levelet szállítani, hírt hordani, -félelmet és bizalmatlanságot gerjeszteni, statáriális akasztófa -büntetés mellett eltiltatik; ha pedig egy zsidó elitéltetik, az -illető zsidóközség, <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> melyhez tartozott, huszezer pengő -birsággal büntettetik. Tehát ép úgy, mint Khinában.</p> -<p>Haynau pedig az óbudai és pesti zsidókra »ismételt gyalázatos és -törvényellenes lázadó magaviseletükért« azt a hadi sarczot rótta, -hogy ingyen tartoznak adni: negyvennyolczezer köpenyeget, -hetvenhatezer nadrágot, kilenczvenötezer pár csizmát, százhuszezer -inget, gatyát; harminczhatezer nyakravalót, negyvenhatezer rőf -posztót, ezerötszáz mázsa csizmának való bőrt egy hónap alatt, -továbbá száz lovat, harminczkét pár lószerszámot, százkilenczvenhat -kumetet és harminczöt nyerget négy nap alatt.</p> -<p>Szegény zsidók! No hiszen volt lótás-futás e pár nap alatt, hogy -a sarczot kiteremthessék. Természetesen kész pénzen kellett -megváltaniok a sarcz legnagyobb részét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<h3>AGGODALMAS NAPOK.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>A forradalom zaja elnémult. Eltompult már a nagy fájdalom is, -melyet vértanuink kegyetlen halála idézett föl. A főváros -rémnapokat élt, a kényuralom dühe még egész erejével tombolt itt, -Haynau még ura volt a helyzetnek s minden hazafi életének s minden -magyar család boldogságának, de a vidék kis falvaiban már, ha nem -is teljes nyugalom, legalább a kedélyek csöndessége vissza kezdett -térni.</p> -<p>A mi kis falunk novemberben látta az utolsó vasas németet. Talán -az elsőt is. Villogó fegyverüket, fénylő taréjos sisakjaikat és -mellvértjüket mi gyermekek megbámultuk, öregeink azonban kerülték a -velük való találkozást. Vége volt már a harcznak, földön feküdött a -nemzet, korlátlanul parancsolt a győző, hiában való lett volna -minden dacz, minden vitézkedés. Aztán csakhamar elmentek nyakunkról -a vértesek s a mi falunkba többé nem tette be német a lábát.</p> -<p>Vége lett a szomorú évnek s következett az 1850-ik év, -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> melyben a kényuralom telepedett meg -Magyarországon. Mi kívül estünk minden nagy vonalon, melyen egy -nemzet történetének sorskereke végig döczög vagy végig robog, -falunk nem pusztúlt el, házaink le nem égtek, halottaink se voltak -nagy számmal, néhány ifjú volt besorozva s olasz földre -elhajszolva, de ezek távolléte se tünt fel valami nagyon, midőn oly -sok nemes élet kioltása, oly sok nemzeti szerencsétlenség lehetett -a mindennapi beszéd tárgya.</p> -<p>Társadalmi életünk az 1849 és 50 közti télen csaknem úgy folyt -le, mint az előbbi években. Ugyanazon rokonok és jó barátok -összejöttek esténként, kedvük ki nem tört, mint máskor; czigány nem -húzta a nótát, a felköszöntők nem voltak oly harsányak, a nemzet -bujdosó nagyjairól csak halkan emlékezénk meg, de azért régi -társaságaink külső alakja nem változott.</p> -<p>Még csak túlságos aggodalomban se valánk. A magyar pénzt -eldugtuk az eresz alá, a honvédfegyvereket, kardokat, puskákat -eltemettük a kutak fenekére s itt-ott a föld alá; zászlóinkat -összeszabdaltuk, a rájuk hímzett jelszavakat kibontottuk, -megsemmisítettük, a nemzeti kormány szózatait, kiáltványait régi -kutyabőrbe kötött papi könyvek táblái alá rejtettük s a könyveket -padláson pusztítá az egér; nem igen féltünk a vizsgálattól sem, -mert nem volt okunk félni kémektől, feladóktól, árulóktól.</p> -<p>Csak a holtak lehettek árulóink. A kiket Jellasich hadseregéből -nyilt csetepatéban megtámadtunk s leöldösénk: azok csontjai ott -porladoztak a határban szanaszét. <span class="pagenum"><a name= -"Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> Ha jönne vizsgálat -ellenünk, ha megtalálná e csontokat, ha ráismerne az elejtett -vitézekre: csak ebből támadhatna veszedelem. De apám a nemzeti -harcz utolsó napjaiban még az őszön ezeket is összeszedette s -bizalmas emberek segélyével jól elrejtett helyre, a bozótba -temettette el. Ott már elnyelte őket az iszap, megállt felettük a -víz, összeborúlt a nádas, jég- és hó-kérget vont föléjük a tél; ki -kereshette, ki találhatta volna meg a földnek, viznek, hónak és -jégnek fenekén pihenő holtakat?</p> -<p>Megyei tisztviselőink maradtak a régiek. Csodálatos ábránd tölté -el honfigondtól terhes elméjüket. Lehetetlennek tartották, hogy -legyen földi hatalom, mely az ősi alkotmányt véglegesen -eltörölhesse. Azt hitték; legföljebb egy évig, két évig tart a -zimankós idő s addig kötelessége a vármegye minden tisztviselőjének -kitartani; a mit lehet, minden jót megtenni, s a mennyire lehet, -minden rosszat elhárítani. Tíz évvel később ugyan a vármegyeház -termében az volt a jelszó, hogy »meghalt«, a ki »szolgált«, de -1850-ben még nem így gondolkodtak öregjeink. S jól tették. Sok jó -hazafi életét és szabadságát mentették meg. De azt is jól tették, -hogy a mikor ez az ábrándjuk szétfoszlott s az önkényuralom -véglegesen megtelepedett: ott hagyták a szolgálatot s hazamentek -szántani, vetni. A kik ezentúl is ott maradtak: azok maguk készíték -maguk számára a politikai halált.</p> -<p>A szolgabiró apámnak jó ismerőse s távoli rokona, az esküdt jó -barátja, jó komája volt. Bent a megyei <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> -központban is derék férfiak, rokonok, jó barátok vezették az -ügyeket; tőlük félni nem lehetett okunk. Arra természetesen nem -igen számítottunk, hogy zsandár is van a világon s hogy esetenként -a legutolsó zsandárnak is több hatalom lesz kezében, mint egykor a -legelső alispánnak.</p> -<p>Közelgettek a husvéti szent ünnepek. S minél több idő telt el az -októberi véres napok után, annál nyugodtabbak valánk.</p> -<p>Egy esős, havas, szeles, barátságtalan, sötét éjszakán -kopogtatnak ablakunkon. Mind aludtunk már, de apám rögtön fölébredt -s ajtót nyitott. A járási központból jött egy levélhordó ember, -levelet hozott apámnak az esküdtől. A levélben ez volt:</p> -<p>»Édes komám! Baj van; a zsandárfőhadnagy keresi a horvátokat, -holnap idejében künt lesz az egész komissió, hozzon rendbe mindent, -mert különben elvesztünk. Egyébiránt maradtam atyafiságos -szeretettel. Fodor László.«</p> -<p>Természetesen az esküdt is csak olyan bűnös volt, mint apám.</p> -<p>Apám rögtön felöltözött, a levélhordónak adott egy ital bort s -elküldte az istállóba a cselédek közé, hogy fekügyék le. Megnézte -az órát, az épen éjfélt mutatott. Kezébe vette fokosát s elindult -fölverni legjobb barátait és rokonait a fekete éjszakában.</p> -<p>Tizenöten voltak azok, kik Jellasichnak egy fontos depessel -ellátott küldönczcsapatját, tizennyolcz emberét megtámadták s nyilt -mezei duellumban lekaszabolták. <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> Ezt a tizennégy bajtársat -kereste fel, maga volt a tizenötödik, a vezető. Mind a tizennégy -nyugodtan aludt ágyában s valamennyinek megmondá, hogy rögtön -keljenek föl, öt-hat-tíz szomszédját mindenki értesítse s hajnali -három órára a falu minden férfia ott legyen a templomban.</p> -<p>Ott is volt. Nemes, paraszt, pápista, kálvinista, zsidó, -czigány, öreg és ifjú egy csomóban. Csak az asszonyok és gyerekek -nem voltak ott.</p> -<p>Apám közlé, mi fog történni a mai napon s minő veszély fenyegeti -a falut, ha a vizsgálat sikerrel működik.</p> -<p>A lelkész, egyike a legbátrabb és leglelkesebb férfiaknak, maga -is családapa sok gyermekkel s ő is részes a horvátok leverésében, -gyönyörű beszédet tartott, melyben kifejté, minő undok bűn az -árulás és árulkodás s minő szép volna az, mire ő bizton számít, ha -falunkban nem találkoznék áruló.</p> -<p>Az együtt levő gyülekezet erős hittel kiáltott föl, kiáltása -zúgássá vált, hogy falunkban nem lesz áruló.</p> -<p>– Ha pedig lesz, – kiáltá egyik – se neki, se fiainak nem lesz -nálunk maradása, kiirtjuk utolsó iziglen.</p> -<p>Szétmentek. Ezen a hajnalon a kis gyermekeken kívül nem aludt a -faluban senki. Reggelre, mikor a vizsgáló küldöttség a faluba ért, -minden ember, minden asszony és minden cseléd tudta, hogy mit -feleljen s mit ne feleljen, ha kérdezik. Hanem azért nyugodt volt a -falu s a küldöttségnek még bámulója se akadt végig a hosszu utczán. -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span></p> -<p>Pedig a hegyes sisaku, vállrojtos, fényes kiállitásu zsandárokat -oly tömegben ekkor látta először a falu népe. Köztük legfényesebb a -zsandárfőhadnagy, egy félig magyar, félig német férfiu, de a ki -engesztelhetlenül gyűlöli a magyart s ha rajta állott volna: -kiírtja fajunkat egy lábig.</p> -<p>Folyt a vizsgálat egész nap. Ki lett hallgatva száz ember. Egy -se tudott a harczról semmit, egy se látta a horvátokat se élve, se -halva. Dél felé már a zsandárfőhadnagy fele bajuszát elrágta -dühében.</p> -<p>A kihallgatásokat a szolgabiró maga vezette. A főhadnagy minden -kihallgatásnál jelen volt s folyton keményebb rendszabályra nógatá -a szolgabirót. Kínoztatni akará az embereket. Kezében volt valami -névtelen följelentésben az egész tényállás s látta, hogy mindenki -kisiklik kezéből. Dél felé végre azt mondá a szolgabirónak, hogy ha -keményebben nem veszi a dolgot, maga fogja szolgabiró nélkül a -vizsgálatot teljesíteni. A szolgabiró azt mondá:</p> -<p>– Nohát majd keményebben veszem.</p> -<p>Épen egy ősz, roskadt, öreg embernek, a nyolczvan éves Baditz -Péternek kihallgatásán volt a sor. A szolgabiró vad nyerseséggel -kiáltott rá:</p> -<p>– Hát kend mit tud? Beszéljen szaporán.</p> -<p>Az ősz, roskadt ember kiegyenesedett a »kend« szóra. Nemes ember -volt s 1790 óta minden tiszujitásnak és követválasztásnak -szereplője.</p> -<p>– Ha én kend, akkor kend is kend, szolgabiró uram! <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span></p> -<p>S aztán nagy méltatlankodva odafordult a jelen volt községi és -küldöttségi tagokhoz s így folytatá:</p> -<p>– Ebadta kölyke, apját, öregapját, de még magát is én -választottam szolgabirónak és mégis csak »kend«.</p> -<p>A szolgabiró is nyakas ember volt. Egyike a legbüszkébb, -legelőkelőbb s legvagyonosabb dunántúli és dunáninneni köznemesi -családoknak. Felpattanó hangon mondá az ősz embernek:</p> -<p>– Megfogja kend a nyelvét, vén gazember, mert különben ötven -botot veretek kendre.</p> -<p>Ez irtózatos fenyegetésre megtántorodott a vén nemes. Ajkai -reszkettek, de a nagy indulat megülte szivét s szólni nem tudott. -Végre könyei előtörtek s azt mondá a körülállókhoz:</p> -<p>– Fiaim, én már rokkant ember vagyok, de legöregebb vagyok -köztetek, eltűritek ti ezt szó nélkül?</p> -<p>Embereink közt fájdalmas és haragos zúgás hangja kezdett -emelkedni. A zsandárfőhadnagy végig nézett a népen s látta, hogy -itt és most az ő zsandárerejével nem lesz tanácsos e néppel -végletekig vinni a dolgot. Azt mondá a szolgabirónak, hogy ő maga -fogja az öreget kihallgatni. S aztán oda fordult hozzá:</p> -<p>– Ön Baditz úr nincs vádolva semmivel, nem is lesz semmi -bántódása, ön már koránál fogva sem vehetett részt ő felsége a -császár vitéz katonáinak legyilkolásában, öntől ennélfogva is -megvárom, hogy a mit hallott, a mit tud: azt itt a biróság előtt -híven el fogja mondani.</p> -<p>– Nem mondok semmit, – mondá daczosan az öreg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>– De hát ön mindent hallott, mindent tud.</p> -<p>– Mindent tudok, de nem mondok semmit.</p> -<p>Fölugrott a zsandárfőhadnagy s rárivallt:</p> -<p>– Akkor előttem is csak »kend« s én kendet vason vitetem be -Veszprémbe.</p> -<p>– Teheti. A főhadnagy úr mondhat engem kendnek, ez nem haragít -meg, mert a főhadnagy úr csak egy zsandár, de ez itt ni – s ekkor -rámutatott a szolgabiróra – csak oly igaz nemes ember volna, ha -volna, mint magam. Szégyen, gyalázat.</p> -<p>A főhadnagy oda fordult a szolgabiróhoz és németül mondá -neki:</p> -<p>– Ilyen kutya néppel még nem találkoztam, hanem majd kiverem én -ebből a nemességet is, a titoktartást is.</p> -<p>Szerencse, hogy rég elmúlt már ekkor dél s hogy az ebédre hívták -a küldöttséget. Ebéd alatt és után arra a meggyőződésre jutott a -főhadnagy, hogy ez alkalommal hiábavaló minden kisérlet, jobb lesz -a vizsgálatot abban hagyni s más alkalommal s jobb készülettel -kijönni.</p> -<p>Kapva kapott ez ürügyön a szolgabiró is s a küldöttség -valamennyi zsandárjával, úgy a hogy jött, délután visszament a -járási székhelyre. A nép megint nem bámulta őket, csak a kutyák -ugatták meg a katonás rendben kivonuló zsandárcsapatot. Mivelhogy -ilyet ők is most láttak legelőször.</p> -<p>A második vizsgálat már sokkal részletesebb volt, mint az első. -De nem sikeresebb. <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p>Az első kihallgatás után több idő, körülbelül pár hónap telt el -a nélkül, hogy a vizsgálat folytatásáról bármi is hozzánk -kiszivárgott volna. Már-már azt hittük, nem lesz az egészből semmi. -Egyébiránt bíztunk az esküdtben, sőt minden látszólagos durvasága -daczára bíztunk a szolgabiróban is. Hiszen magyar ember s atyafi -volt ő is.</p> -<p>Időközben apám valami névnapra átrándult egyik rokonunkhoz, -egyik távolabb eső faluba. Sokan voltak együtt a névnapi köszöntőn, -egész éjjel folyt a mulatság, túlnyomólag rokonok és ismerősök -voltak jelen. Természetesen nem egyszer előjött a szó a -szent-györgyi vizsgálatról s a horvátok leöletéséről is, melyről -ott abban a bizalmas társaságban is mesésnél-mesésebb hírek és -hallomások merültek föl.</p> -<p>Apám könnyen érthető óvatossággal hallgatott az ügyről és -sehogyse volt hajlandó arról részletesen nyilatkozni. -Hallgatagságában azonban nem maradhatott meg. Később oly sokan, oly -következetesen s oly rohamosan ostromolták, hogy mondja el a -horvátok lekonczolásának történetét, hogy a társaság tagjai iránti -sértő bizalmatlanság kitüntetése nélkül lehetetlen volt a -hallgatás. Hosszú és erőszakos nógatásra elmondta tehát apám az -egész esetet. Hiszen erkölcsi lehetetlenség volt feltennie, hogy -abban a társaságban áruló vagy ostoba fecsegő lehessen. -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<p>És mégis volt. Alig egy hét mulva nálunk termett a vizsgáló -küldöttség s apám elbeszélése meglehetős hűséggel irásban meg volt -a zsandárfőhadnagynál. Magával hozta a küldöttség a megyei főorvost -is.</p> -<p>Az esküdt a vizsgálat napján eleve megsúgta apámnak, hogy a -zsandár mindent tud s hogy ha valaha, most lesz szükség óvatosságra -és ügyességre. Különben a halálos veszély, melyet már elháritottnak -hittünk, nyakunkra bekövetkezik. A falubeli emberek -megbízhatóságában egyébiránt nem volt okunk most sem kételkedni s e -tekintetben a helyzet nem volt rosszabb.</p> -<p>A kihallgatásokat most is a szolgabiró vezette s azok élét -néhány mit sem mondó tanu kikérdezése után apám ellen irányozta. A -zsandárfőhadnagy feszülten figyelt minden szóra és a kezében volt -tényállással veté egybe apám minden szavát.</p> -<p>A szolgabiró kemény, pattogó hangon mindenekelőtt az elkövetett -bűntény iszonyuságára figyelmezteté apámat.</p> -<p>– Tudja-e ön – mondá – hogy ama tizennyolcz vitéz, Handits -Milivoj hadnagygyal élén, báró Jellasich üzenetét s depeseit vitte -Roth hadseregéhez. Tudja-e, hogy e csapat leölése miatt Roth -hadserege nem nyert értesülést, nem csatlakozhatott b. Jellasich -hadseregéhez s ennélfogva ő felségének, legkegyelmesebb -császárunknak e hadsereghez kötött czélja meghiusult, sőt Roth -hadserege kapituláczióra kényszerittetett. A tényállás -földeritésével tehát nemcsak egy orgyilkos ténynek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> hanem -egyuttal egy vakmerő felségárulási ténynek tettesei is az -igazságszolgáltatás kezébe jutnak s magas kormányunk abban a -helyzetben lesz, hogy a trón és nemzet ellen elkövetett ezen -rettenetes tényt illőképen megtorolhatja.</p> -<p>Úgy beszélt a szolgabiró, mint egy zsandártiszt, vagy egy -Haynau-vérbirósági auditor. A zsandárfőhadnagy megvolt elégedve a -beszéddel.</p> -<p>Apám csak a fejével intett, mintegy mutatván, hogy ő mind e nagy -dolgot jól tudja.</p> -<p>– Beszélje el tehát, a mit tud; hogy történt az eset s kik -voltak a tettesei.</p> -<p>– Nem tudom elmondani, – felelte apám.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Nem tudom minden részletét, mende-monda kósza beszéd után -pedig nem akarok semmit se mondani.</p> -<p>– Gondolja meg, hogy szabadsága és élete forog koczkán.</p> -<p>Apám nem felelt.</p> -<p>Ekkor felugrott a zsandárfőhadnagy s azt mondá a -szolgabirónak:</p> -<p>– Most majd én veszem az ügyet a kezembe.</p> -<p>S oda állva apám elé, kezében a névnapi elbeszélés részleteivel -egy papiron, nyersen kérdezé:</p> -<p>– Hol volt ön 1848-ik évi szeptember 28-án, midőn Handits -Milivoj hadcsapata Lepsény és Mező-Szent-György közt -felkonczoltatott?</p> -<p>– Útban voltam Balaton-Füred felé.</p> -<p>– Mit keresett ott? <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>– Családomhoz mentem, melyet a horvát tábor elől oda vittem.</p> -<p>– Kivel tudja ezt bizonyítani?</p> -<p>– Hivatkozhatom-e helybeli tanukra és cselédeimre?</p> -<p>– Nem ér semmit.</p> -<p>Apám gondolkodott. Csodálatosan éles emlékező tehetsége nem -hagyta cserben.</p> -<p>– Én – mondá – azon a napon kilencz és tíz óra közben mentem -Balaton-Fő-Kajáron keresztül. A községháza előtt vezet el az -országút s a községháza tornáczában állt Kenessey Dániel, Cserki -Mihály, Tóth Ferencz. Ők megszólitottak, kocsimmal megálltam, -kérdezték: hová megyek s mi ujság nálunk. Beszélgettem velük s -elmondám, hogy egy csapat horvát katonát a lepsényi fogadónál -láttam, midőn reggel ott elkocsiztam. Ezek tanuim lehetnek.</p> -<p>Megjegyzem, hogy apám ezen előadása tökéletesen igaz volt. Midőn -már Kajárt a Füred felé vezető útban elhagyta: akkor jutott eszébe, -hogy jó lenne a Lepsényben látott horvát csapatot elfogni, -lefegyverezni s a nála levő leveleket kézbekeriteni. Innen fordult -s hajtott vissza lóhalálában, de ezt már nevezett tanui nem -látták.</p> -<p>Midőn a zsandárfőhadnagy ez elbeszélést s a tanuk neveit -meghallotta, oda fordult a szolgabiróhoz:</p> -<p>– Szolgabiró úr, ezt az urat őrizet alá teszem, mig én magam -személyesen a megnevezett tanukat kihallgatom.</p> -<p>Apám ott maradt a község házánál a küldöttség előtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> néhány -zsandárral, a főhadnagy pedig rögtön kocsira ült s pár legényével -hajtott Kajárra. Szigoru figyelemmel maga hallgatta ki a -megnevezett tanukat, kik utolsó betűig helyeselték s igazolták apám -előadását.</p> -<p>Délután érkezett vissza nagy bosszusan. Haragosan kérdezé -apámat, nagyot ütve a kezében volt papirokra:</p> -<p>– Hát mit beszélt ön a küngösi névnapon itt és itt, ekkor és -ekkor?</p> -<p>Részletesen elmondá a besúgás tartalmát. Apám alig tarthatta -vissza magát a mosolygástól, felelé:</p> -<p>– Mulattattam a társaságot.</p> -<p>A főhadnagy káromkodott, mint a jégeső, s oda fordulva a község -házában s háza körül ácsorgókhoz, felkiáltott:</p> -<p>– Hát nincs e komisz faluban már egyetlen becsületes ember -se?</p> -<p>E szóra sunyi arczczal előállott egy V. Ferencz nevü uri ember, -helybeli birtokos, okleveles ügyvéd s azt mondá:</p> -<p>– Én megmutatom a főhadnagy úrnak, hol vannak a megölt horvátok -eltemetve, mert én becsületes ember vagyok.</p> -<p>E szóra a zsandár majd megmeredt örömében. A mi embereink közé -pedig mintha menykő ütött volna. Iszonyu megütközés, sőt ijedtség -fogta el őket.</p> -<p>Ez a V. Ferencz olyan fajta ember volt, a ki teljes életében -mindig és mindenütt azon törte a fejét, kinek miként mondhat vagy -tehet minél nagyobb kellemetlenséget. Elment mindenüvé, kidobták -mindenünnen, megverték mindenütt, minden csontja össze volt törve, -<span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> kocsmában, névnapon, szőlőhegyen, -tisztujitásoknál, általa kezdett verekedések közben. Most se -mondhatott le arról, hogy kellemetlenséget csináljon a falunak. De -inkább a bolond emberek egyike volt, mint a gonoszaké. Az eszébe se -jutott, hogy otromba leleplezései miatt akasztófára kerülhet -húsz-harmincz derék magyar ember.</p> -<p>A főhadnagy oda ment hozzá, vállára vert, megölelte, kezet -szoritott vele s mondá:</p> -<p>– Vezessen uram. Ön az egyetlen derék, becsületes ember a -világon.</p> -<p>Ment az árulkodóval egész csapat ember. Biró, orvos, zsandár, -tanu, napszámos.</p> -<p>Apám némileg megnyugodott, midőn megtudta, hova vezeti V. F. a -küldöttséget. Ott igenis voltak horvátok a föld alatt, de azok -onnan az ő tudomása szerint fel lettek szedve s máshova eltemetve. -Ezt pedig a hóbortos V. F. nem igen tudhatá.</p> -<p>Azonban reményében mégis csalódott. Hogy és hogy nem történt, -egy hullának csontvázát csakugyan megtalálták az árulkodó által -megjelölt helyen. S e csontvázat nagy diadallal hozta be a -főhadnagy a faluházhoz.</p> -<p>– Várjatok gazemberek – szólt a községi lakosokhoz, kik -jelenvoltak – kezemben vagytok most.</p> -<p>Ekkor már estefelé járt az idő. A főorvos azt a javaslatot -tette, hogy a hullavizsgálat a következő napra halasztassék, miután -esti szürkületben vagy gyertyafénynél ezt sikerrel megszemlélni nem -lehet.</p> -<p>Úgy lett. <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></p> -<p>A vizsgáló küldöttség a további vizsgálatot elhalasztá addig, -mig a főorvos véleményt ad. A főorvosi vélemény pedig tovább késett -hat hétnél.</p> -<p>De a mikor készen lett: akkor csakugyan véget vetett minden -vizsgálatnak s az egész ügy minden komolyságának. A főorvos igen -eszes, tanult, hatalmas humoru ember, s jó hazafi volt s véleménye -mind e jellemvonásának megfelel.</p> -<p>Kimondá, hogy a talált csontváz férfinak csontváza, a ki -lehetett harmincz éves, de lehetett hetven éves is. Hosszasan -bizonyítá a tudomány egész komolyságával, hogy a csontváz sem azt -nem igazolja, hogy az élő ember katona volt, se azt, hogy horvát -volt, miután a tudomány mai állásában a csontok a nemzetiségi -kérdésben érvet nem nyujthatnak s a polgári foglalkozásra róluk -biztos következtetést vonni nem lehet. Végre kimondá, hogy az az -ember, kitől a váz ered, ezelőtt tíz évvel is meghalhatott, noha az -sincs kizárva, hogy két év előtt halt meg.</p> -<p>A főhadnagy dühösebb lett az orvosra, mint a szentgyörgyi -emberekre. Nem is jött ki ellenünk többé s nem is láttuk többé -soha. Nemsokára áthelyeztetett megyénkből s meg is halt. Nevét nem -irom ki, mert utódai jó hazafiak.</p> -<p>Nem irom ki a szolgabiróét sem. Ő sem él már.</p> -<p>Az öreg nemes, kit úgy megsértett, soha se tudott neki -megbocsátani. Az öreg nemes esetét megtudta az egész vármegye és -ezért a szolgabiró sohase tudta régi jó hírnevét visszaszerezni a -vármegyében. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Pedig az önkényuralom végleges bekövetkeztével visszalépett ő is -s lőn gazdálkodó és renitens magyar ember, mint a többi. Egyházának -kiváló férfia volt, a protestáns kűzdelemben derék szerepet töltött -be, a katonaexekucziók korában országos lett jó hírneve, egykori -esküdtjével együtt. De azt az egy tényét nem tudták neki -elfelejteni.</p> -<p>Húsz év mulva egyszer kérdém tőle egy megyei gyülésen:</p> -<p>– Miért tetted azt akkor, bátyám?</p> -<p>– Ha én azt nem teszem, öcsém, apádat akasztatta volna fel a -német legelőször. Mert úgy tettem: csak azért bízták rám az egész -ügyet.</p> -<p>Ezt felelte. S én szentül hiszem, hogy igazán beszélt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<h3>A FEJÉREGYHÁZI SAS.</h3> -<p>Gróf Haller Ferencz nagy részt vett a függetlenségi harczban. -Mint katona: karddal, mint kormányzó: észszel, erélylyel, -hazafisággal. A legjobbak közé tartozott.</p> -<p>A harcz után elfogták, bilincsbe verték, elhurczolták, börtön -fenekére zárták. Egykor, régen, fiatal korában jó barátságban élt -Ottinger osztrák tábornokkal, ennek közbenjárására 1854-ben -megszabadult és sietett hazafelé, – uradalmába, fejéregyházi -várába.</p> -<p>Uradalmát elkobozták. Vára elpusztult. Birtokait jöttment -idegenek, az önkény odaküldött emberei pusztították. Nem volt -cseléd, nem volt igavonó, nem volt rideg jószág, földek vetetlenek, -erdők letarolva, szőlők avarban. A Küküllő folyik vára közelében, -azon volt egy jövedelmes malma. Az a malom is leégett; falromok, -füstös csonka törzsek álltak a malom helyén. Gátak, malomfej -omladozóban.</p> -<p>Gyalog ért haza a gróf. Pénze nem volt kocsira. Első dolga volt -megnézni várát.</p> -<p>A sánczárkok megvoltak, tele nőve iszalaggal. A felvonó -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> híd le volt eresztve, de csak gerendái -álltak. A vár falain semmi tető. A mint leégett, úgy maradt. A -várudvar gazzal tele. A földszinten a téli lovagló teremnek se -ajtaja, se ablakja. Úgy volt az udvarbiró, lovászok, szolgák, -szegődvényesek, várhajduk minden lakása. Az emeletre vezető lépcsők -elpusztulva. A nagy kerekpalota boltozata összerepedezve. A -boltozaton körül freskó-festményekben volt egykor megörökítve száz -nemes ősnek arczképe. Az asszonyoknak bajuszt festett, minden -arczképbe belelövöldözött a pusztító ellenség. A Küküllő völgye -felé néző lakószobák s a hegy felé néző vendégszobák romba dőlve. -Baglyok, denevérek tanyája.</p> -<p>A várban nem volt mit keresni. Lassankint elterjedt a híre: -megjött az uraság. Régi udvarbirája elékerült valahonnan s kezet -csókolt a grófnak. Ez is vagy félt, vagy hamis volt, vagy hű -maradt, vagy jutalmat várt. Miért csókolt volna kezet másért?</p> -<p>Lement a gróf a Küküllőhöz. Puszta helye a régi jó malomnak. A -régi udvarbiró újra felajánlotta szolgálatát.</p> -<p>– Köszönöm barátom, nem fogadhatom el szolgálatodat, fizetni nem -tudlak; magam se tudom, miből élek.</p> -<p>Leült egy égett csonka törzsökre, fáradt fejét kezére hajtá s -szomorún nézett végig várán gazdaságán, messzeségbe nyúló -uradalmán.</p> -<p>– Eladom birtokom, nincs mivel gazdálkodjam. Pénzt nem kapok, -adósságot nem akarok csinálni. Minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> hatalom -és minden hatóság ellenségem. Rombadőlt vár, puszta birtok, sok -adósság, mindenütt ellenség, pár év alatt úgy is megölne. Eladom -birtokom. Kibujdosom, elköltözöm Amerikába, szabad földre, szabad -hazába.</p> -<p>Egy sas kerengett fönt a magasban. Rekedt hangján kiabált a -levegő-égbe.</p> -<p>Volt a fejéregyházi várnak egy régi sasa. Még 1814-ben szoktatta -meg a gróf öreganyja, Toldalaghy Krisztina grófné. Hűségesen ott -telelt, ott nyaralt a kerek palota tornyán s el nem hagyta helyét -két nemzedék óta. Néha egy-két napra ellátogatott a havasokra, de -mindig visszajött. Ez jutott eszébe a grófnak, mikor a magasban -kerengő vad madarat látta.</p> -<p>– Hát a mi sasunk hova lett? – kérdi az udvarbirót.</p> -<p>– Elment örökre. Mikor a vár leégett, az napon ment el s 1849 -óta sohase láttuk. Mit is keresne itt?</p> -<p>E pillanatban a magasságból lerebbent a sas s egy korhadt -fűzágra odaszállt a gróf közelébe. Szárnyát libegtette s durva -hangján oda szólt a grófhoz. Mintha mondta volna: »Isten hozott jó -uram, régi barátom.«</p> -<p>Megismerték. Ez volt a régi sas. Már Nagy-Enyed körül megismerte -régi jó gazdáját s fönt a magasból kisérte őt. Haza jött a -rengetegből a nagy pusztulás óta, hosszu évek múlva. Hűségesen.</p> -<p>Fölszállt a fűzágról, átröpült a kerek palota romfalára, -egyet-kettőt ott is kiáltott s megint visszajött, de most oda -szállt a gróf lábaihoz s hatalmas csőrével szeliden kopogtatta -térdeit: <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>A gróf szemeiből kicsordult a köny. Örömét és fájdalmát nem -tudta szive magába tartani. Fölállt.</p> -<p>– Nem. Nem megyek Amerikába. Itthon maradok, küzdök, dolgozom. -Ha ez a sas, e vad madár ott hagyta a rengeteget s visszaszállott -leégett ősi tanyájába: hát én akkor hogy hagyhatnám el leigázott, -elpusztult, imádott hazámat!</p> -<p>Itthon maradt s dolgozott.</p> -<p>– – Én még láttam ezt a sast 1875-ben. Él-e még, mikor halt meg: -nem tudom. A gróf – nemes barátom egykor – rég alszik már őseinek -sírboltjában.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<h3>CHAMAECIPARIS.</h3> -<p>Kilenczedik már a mai szent karácsony, a mióta nem láttam -Simonyi Ernőt. Mert nyolcz karácsony telt el azóta, a mikor őt a -Kerepesi-temetőbe kivittük s tőle örökre elbúcsuztunk.</p> -<p>Beteg volt már régen. Rég nem hallotta már hangját az -országgyülés. Zordan köszöntött be a kora tél s ő a tél elől -elköltözött az enyhe Abbáziába.</p> -<p>Utána mentem, hogy meglátogassam.</p> -<p>Nálunk förgeteges, havas, kemény tél uralkodott; az Adrián, a -tengerre néző lejtőkön szelid, langyos meleg, vidám napsugár.</p> -<p>Egy napig Fiuméban voltam, hogy az utat kipihenjem s a város -nevezetességeit megszemléljem. Másnap kora reggel akartam hozzá -menni s már este a kocsit megrendeltem.</p> -<p>Este beborult és esni kezdett, éjjel ránk jött a kegyetlen Bóra -s reggelre havas volt a tengerpartok csúcsa. Havas volt az út is, -melyen Voloska és Abbázia felé koczogtunk.</p> -<p>Egy villája volt még akkor Abbáziának, de telelő betegjei már -akkor is sokan valának. A kertek magánházaiban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> szegény -tengerészek egyszerű, de csinos lakásában huzódtak meg.</p> -<p>Ily lakása volt Simonyi Ernő barátomnak is. Tágas kert közepén, -mely ritka lombu fákkal és cserjékkel volt tele, állott egy kis -emeletes villaszerű épület. A bemenetnél jobbról-balra cziprusfa. -Az út mellett rózsák. Alattuk hó volt, levelük is havas volt, de a -rózsák teljes virágzásban voltak. Sohase láttam még eddig nyiló -piros rózsát hóesés közben. Igazán meglepett a nyiló rózsa a -hófuvat tetején.</p> -<p>Fölmentem Simonyi Ernőhöz. Már akkor fenn volt, hálókabátban a -szobában maradásra öltözködve. A kandalló előtt üldögélt, melyet a -fűtést nem ismerő lakásba ő készittetett. A kandallóban vígan -lobogott a tűz.</p> -<p>Mikor meglátott, egy kis vidámság sugározta be fonnyadó beteg -arczát. Fölkelt, karon fogott, üdvözölt s rendes ülőhelye mellett a -kandallónál egy karosszéket mutatott ki számomra.</p> -<p>– Nagyon örülök, – úgymond, – hogy meglátogattál, senki sem jön -hozzám. Messze vagyok, hiába.</p> -<p>Lassu hangon, nehezen beszélt, mintha rettenetes testi munka -után teljesen ki volna fáradva. A kor és a betegség együtt okozta a -nagy erőtlenséget.</p> -<p>– Lásd, már írni akartam neked, – folytatá – egy dolgot akartam -rád bízni, valamire meg akartalak kérni.</p> -<p>– Ugyan mi lehet az?</p> -<p>– Ha haza mégysz, menj föl lakásomba, keresd össze irományaimat, -azok közt találsz egy papirban <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> egy chamaeciparist és egy -aster alpinust, küld el ezeket nekem gondosan, de úgy, hogy össze -ne törjenek.</p> -<p>– Megkeresem és elküldöm, légy nyugodt. De hiszen, majd haza -jösz te, miért küldjem én azokat ide az idegen földre?</p> -<p>– Csak tedd meg te az én kérésem. Mikor megyek haza, én nem -tudhatom. Addig nem megyek, míg egészségem teljesen vissza nem tér -s ujra erőhöz nem jutok. Nem lehet ez a késő tavasz előtt. S nekem -becsületbeli kötelességem azokat a virágokat rendeltetésük helyére -juttatni.</p> -<p>Most tudtam meg, hogy az a chamaeciparis egy virág. Azt -gondoltam, valami tengeri kagyló. Nem egyszer hallottam barátomtól, -hogy ő, mikor bujdosó volt s Angliában tartózkodott, egy szép és -gazdag gyüjteményt állított össze kagylókból. Mikor haza jött, -egyelőre ott hagyta becsomagolva egy jólelkű angol családnál, hogy -őrizzék csak, majd egyszer eljön érte s haza hozza -Magyarországba.</p> -<p>Az a jólelkű család talán most is őrzi, talán ezentúl is őrzi, -de a szegény magyar bujdosó nem megy el többé azért Angliába. Ott -pihen már nyolcz év óta a temetőben.</p> -<p>Nem kérdezősködtem tovább, átmentünk egyéb tárgyra. Pártról, -politikáról, a sötét jelenről és a fényes jövendőről beszélgettünk. -De mikor már a villásreggeli ideje eljött, elméje megint csak -visszatért a chamaeciparisra.</p> -<p>– Lásd pajtás, én egy nagy mulasztást követtem el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> -Feledékeny ember vagyok, de ebben én magamra nézve nem találok -egész mentséget. Sok esztendő mulva ez a dolog most jutott eszembe. -Nekem ezt a mulasztást minél előbb helyre kell hoznom. Úgy sem -tudom már egészen helyrehozni. Csak arra kérlek, mihelyt Budapestre -mégysz, azonnal tedd meg nekem ezt a szivességet.</p> -<p>Határozottan megigértem, mihelyt hazamegyek, azonnal felforgatom -minden irományát s kikeresem s elküldöm neki azt a két virágot. El -nem gondolhattam, miért okoz ez néki oly nagy nyugtalanságot.</p> -<p>Ismét beszélgettünk egyéb tárgyról. Nagy terveket alkotánk, hogy -ha majd ő egészséges lesz és hazajöhet, összefogva mily nagy -dolgokat viszünk mi véghez.</p> -<p>Alkonyat felé vissza akartam menni Fiuméba. Mikor készülődésemet -észrevette, ujra visszatért a két virágra. Ujra lelkemre kötötte, -hogy megbizását el ne felejtsem. De már ekkor bántott a kiváncsiság -s megkérdeztem őt aggodalmaskodásának oka iránt.</p> -<p>– Lásd barátom, – felelé, – bolondság az egész. Mindenesetre -nagy kicsiség. El ne itélj érte, ha megtudod, de azért mégis -elmondom neked. Az én lelkemet rideggé tette már a sors, de ily -dologban még tudok érezni s tudom más érzését méltányolni.</p> -<p>S alig pihegő tüdővel elkezdett beszélni.</p> -<p>– Ismerted Dietrich Ignácz barátunkat. Tüzes lelkü jó hazafi -volt s igazi ellenzéki ember. Mikor ezelőtt tizenkét, tizenhárom -évvel a birósági törvényjavaslatot tárgyaltuk, ő használatra -elkérte Vidacs Jánostól ennek <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> Corpus Jurisát s ez egy -parlamenti szolgát egy levélkével haza küldött s a Corpus Jurist -azonnal elküldötte, a nélkül, hogy látta volna, Dietrichhez.</p> -<p>– Ditrich nem sokáig élt ezután, mikor az a betegség rájött, -mely halálát okozta, engem elhivatott magához s ekkor tudatta -velem, hogy ő Vidacs könyvében két száraz emlékvirágot talált, -hátha kedves tárgyai Vidacsnak, én azokat vegyem át s adjam oda -barátunknak. Én babonás sejtelmet láttam ebben, vigasztaltam -Dietrichet és rábeszéltem, hogy csak tartsa magánál a virágokat, -majd ha meggyógyul és fölkel, adja át személyesen. Úgy illik -az.</p> -<p>– Rábeszélésem meggyőzte s talán megnyugtatta őt. De bizony -meghalt nemsokára. De halála előtt két nappal a virágokat egy -papirkuvertbe tette s elküldötte lakásomra. Akkor a »Nádor« -vendéglőben laktam. Vidacscsal nem találkozhattam hamarjában. -Később más lakásba költözködtem s a málházás közben a papircsomag -elkeveredett és utóbb én az egészet elfelejtettem.</p> -<p>– Szegény Vidacs barátunk nyolcz év előtt meghalt. Legszebb, -legerőteljesebb férfikorában önmaga oltotta ki életét. De sötét -elhatározása előtt három nappal lázasan kérdezősködött Dietrich -örökösei után. Egy kedves emléktárgyat szeretne – úgy mondá – -visszakapni. Bizonyára azt akarta, hogy sírjába tegyék hideg szive -fölé.</p> -<p>– Ezt is csak később tudtam meg. Leirhatlan fájdalmat és -szemrehányást éreztem, hogy az én mulasztásom <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> minő -gyötrelmet okozott a haldoklónak. Talán ha látta volna azt a két -hervadt virágot, elrepült volna agyából az a sötét elhatározás s -még most is élne, örülne és küzdene velünk együtt.</p> -<p>– Mikor megyek haza, – fordult ekkor hozzám, – nem tudom. De te -vedd magadhoz azt az emléket s küldd el nekem. Barátunk már -elporladott, de hátha én megtalálom azt a nőt, kinek nemes szive s -gyöngéd kezei egykor megajándékozák ezzel barátunkat. Mátul fogva -keresni fogom s legalább neki visszaadom.</p> -<p>Kereste-e: nem tudom. Megtalálta-e: nem tudom. De nem is hiszem. -Oly beteg volt már, hogy pár nap mulva ágynak esett s mielőtt a -szép tavasz igazán beköszöntött volna: át kellett őt adnunk a -sírnak.</p> -<p>Az emléket én később megtaláltam.</p> -<p>Egy száraz, halvány sárga aster alpinus virágboga az egyik. Még -megvan minden szirma, de illata már nincs meg.</p> -<p>Egy örökzöld chamaeciparis ágának két száraz tört darabja a -másik. Amaz talán a vidám barátságnak, emez talán egy szomoru, de -jól megérdemelt dicsőségnek a szimboluma.</p> -<p>S egy fehér atlaszra gyönyörüen hímzett két szőlőlevél s két -babérlevél a harmadik. A három együtt alkotja az emléktárgyat.</p> -<p>Egy szép és ifju lelkes hölgy adta egykor ezeket Vidacsnak, egy -diadalmas honvédütközet után örök emlékül. A csatában sebet kapott -s a sebet ez az édes és gyöngéd figyelem gyógyitá meg. Hogyne -nyugodott <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> volna meg zaklatott szive ott a sírban, -ha ez édes és dicső kis emléket oda temetik vele a koporsóba.</p> -<p>Most már a száraz virág ott porlad az én gyüjteményemben. Mind -elköltöztek már azok, kiknek egykor joguk volt hozzá. Most már az -én örökségem, én nem adhatom senkinek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h2>DEÁK FERENCZ.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257"><br /> --257-</a></span></p> -<p>Sokáig tünődtem, fölvegyem-e gyüjteményes művembe ama kisded -czikkeket, a melyek e czim alatt olvashatók. E czikkek a hirlapok -hasábjain Deák halála óta mindig alkalmilag jelentek meg. -Megjelenésük alkalmi volta kényszeritett arra, hogy őket azzal a -repülő gyorsasággal irjam meg, a melylyel a napok és a hirlapok -születnek és élnek.</p> -<p>Ha fel nem veszem gyüjteményes műveimbe: az örökkévaló feledés a -sorsuk. Még magam is elfeledtem s elfeledném őket végkép. Mint a -hogy mindenki elfeledi a hirlapok közleményeit. Szerencséjükre -azoknak, a kik a hirlapokat irják.</p> -<p>Mégis arra szántam el magam, hogy összegyüjtöm őket. Ime itt van -tíz kisebb-nagyobb közlemény. Méltónak tartom az elolvasásra. Nem -az iró miatt. Nem is a miatt, a hogy megirvák. Hanem a miatt, mert -Deák Ferenczről szólanak.</p> -<p>Gyermek voltam még, jól elmult annak már félszázada, a mikor én -Deák Ferenczet először láttam. <span class="pagenum"><a name= -"Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> Nemzetünk történetének -dicső alakja volt ő akkor is. Már az is régen volt, a mikor ő engem -méltónak tartott arra, hogy velem szóba álljon. Fél emberélet mult -el azóta is. Azután voltam vele együtt képviselő, voltam az ő -táborában törvényhozó s mindig áhitattal hallgattam szavait, a -mikor szerét ejthettem.</p> -<p>Ki csodálkoznék s ki ne hinné el, hogy én a mélyen figyelő -emberi lélek teljes tudatosságával vigyáztam minden szavára, minden -mozdulatára, arczának és szemeinek minden változására? Igazán -tiszteltem s igazán szerettem őt. Elméjének működése s szivének -nagysága egyaránt vonzott. És azután történelmi alak volt ő már -hetven év előtt is s minden vitán és kétségen tul emelkedő -dicsőségünk az idők végeig.</p> -<p>Az én kis czikkeim nem a haza bölcséről, nem a nagy -államférfiról, nem az ő nagy alkotásairól, nem is nemzetünknek az ő -életében lefolyt dolgairól szólanak. Könyveket kell ezekről irni, -nem apró elbeszéléseket.</p> -<p>Én az emberről, az egyéniségről akartam apró jellemvonásokat -gyüjteni. Olvasóim elé az embert akartam oda állitani.</p> -<p>Százszor annyit irhattam volna, mint a mennyit itt közlök. -Hiszen mi ez Deák egyéniségéhez képest? De én komolyan sohase -készültem iróvá válni. Nálam az irás mindig csak mellékes -foglalkozás volt s ha tollat fogtam kezembe, mindig külső -ösztönzésre tettem. Vannak nemes és jó barátaim, de egy se akadt -köztük, a ki ellenállhatlan erkölcsi erővel hajszolt volna az -irásra. Ez oka a kis eredménynek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>És mégis most, a mint végig nézem e rég megirt közleményeket, -ugy látom, kár lenne ezeket a feledés sötétségébe temetni. Ezekben -is meg van örökitve Deák Ferenczről nehány emberi és egyéni igaz -vonás. S ezekben is van itt-ott egy sugár, mely születésére, -gyermekkorára s gondolkozásának néhány vidékére egy-egy világot -vet.</p> -<p>Ha élünk: talán még többet is tehetünk. Egyéb gyüjteményes -müveimben Deák egyéni életének talán sokkal gazdagabb és -egységesebb rajzát készithetem el.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261"><br /> --261-</a></span></p> -<h3>KEHIDA.</h3> -<p>A Balaton délnyugoti vége gazdag nádas bozótokban vész el, csak -egy keskeny folyócska az égszinkék víztükörnek szelid folytatása. -De e folyócska már nem égszinkék és igen gyakran nem is szelid. A -szeszélyes Zala ez, mely néha szelid morajjal csatangol medrében – -de gyakran haragra gerjed s iszapos sárga hullámokkal borítja az -egész Zala völgyét s a völgynek gyönyörü erdőségeit.</p> -<p>Mert a Zala völgyét helylyel-közzel vad ős rengeteg borítja, -tele óriás magasságu égerfával, melynek apály idején még gyökerei -is kiállnak a talajból. Sok helyütt az egymásra dőlt fák, korhadó -gyökerek s szétágazó törzsek labyrintján át sem vad, sem ember -keresztül hatolni nem képes.</p> -<p>E folyam völgyében és ennek partján fekszik Kehida. Régi fészek, -mely állitólag 1266-ban, tehát még az Árpádok korában épült és -települt meg. Mondják, hogy néhány évtizeddel ez előtt még meg volt -a kehidai várkastély udvarán az a márványlap, melyre az első -alapítás éve, 1266 vésve volt s melyet azon kivül a Kanizsay család -czímere ékesített. <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<p>Történetbuvárok úgy mondják, hogy e birtok egykor a gróf -Kanizsay család birtoka volt s ott, hol ma Deák Ferencz egykori -háza áll, egy vár állott, kőből szilárdan építve és vízárokkal -körülvéve. Annyi bizonyos, hogy a kastély homlokzata előtt a régi -vár árkai most is biztosan felismerhetők s mutatják az udvarban azt -a régi épületet is, melyben egykor egy partialis országgyűlést -tartottak a török ellen a túladunai, szlavon és horvát vármegyék -rendei. Ez az épület jó karban van s most istállónak -használják.</p> -<p>A Kanizsay család kezéről a Harshágyi család kezére, majd innen -a Hertelendy, ma is virágzó zalamegyei család birtokába jutott -Kehida. Neve tulajdonkép nem is Kehida, hanem Kéthida volt azon -okból, mert itt, hogy a várnak a folyón túli összeköttetése biztos -legyen, két híddal volt megnyergelve a Zala vize.</p> -<p>A vár sorsa különben török-tatár-német alatt ugyanaz volt, a mi -a közelfekvő Nagy-Kanizsáé. Ettől északra már nem igen hódoltatott -a török; Tátika, Gyula-Keszi, Sümegh már inkább megóvták magukat -hatalma ellen.</p> -<p>A mint Nagy-Kanizsa a töröktől a tizenhetedik század végén -visszavétetett, Kehida is régi urainak birtokába került. De nem -volt betelepítve. Népsége, jobbágysága ki tudja hova züllött -szélyel. Mondják, hogy régi lakossága visszajövén, Kehidára -telepedni nem mert, hanem felvette magát a gesztenye erdők -magaslataira, s ott építé Pusztafalut, melyből csak 1470-ben -költözött át a mai Kehidára. Annyi bizonyos, hogy a falu ekkor tájt -épült ujra templomával és kastélyával együtt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span></p> -<p>A mostani kastélyt Hertelendy Gáspár épitette föl a régi kehidai -vár helyére és annak romjaiból. Ennek egyetlen leányát, Hertelendy -Annát, Deák Gábor vette el s így került Kehida a Deák-család -kezére.</p> -<p>A birtok körülbelől kétezer hold, melynek fele gyönyörü erdő -volt a magaslatokon. Szőlőhegye a kastélyra mosolyog, ennek -homlokzatáról pedig gyönyörü kilátás nyílik a Zala völgyére, -melyben buja rétek és legelők termékeny szántóföldekkel -váltakoznak. A gazdaság kezelésének gondját egész haláláig, 1844-ig -Deák Antal, Ferencznek testvérbátyja viselte, a közös jövedelemben -azonban soha meg nem zavart testvéri szeretettel részeltette -Ferencz öcscsét. Ide rontott be 1843-ban a felizgatott -Forintos-párt garázda csőcseléke; ide jött az 1844-iki -országgyülésről Batthyány, Eötvös, Klauzál, Wenckheim és Bónis, -hogy a hazának otthon maradt bölcsét a válaszfelirat iránt -megkérdezzék, s itt történt az a jelenet, mely oly óriási -válaszfalat von a holtáig rabszolgákkal dolgoztató Washington és -Deák Ferencz jelleme közt.</p> -<p>A mint Deák Antalt eltemették, Deák Ferencz a kastély udvarára -összehívta jobbágyait és zselléreit.</p> -<p>»Fiaim, úgymond, én földesuratok vagyok és ti jobbágyaim -vagytok. A törvény megszabja az én jogaimat fölöttetek és a ti -kötelességeiteket én irántam. De én jogaimmal élni nem akarok és -titeket kötelességtek teljesítésére nem kényszerítlek erővel. Ha -azonban jószántatokból eljöttök gazdaságomban segíteni, -szivességteket megköszönöm s a becsületes munkát megjutalmazom.« -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p>Sírtak jobbágyai a földesúri szavakra, s bár Deák szavát tartá, -jobbágyai még nagyobb hűséggel teljesiték nála a munkát, mint -előbb.</p> -<p>Forradalom után itt vigasztalá vérző szivét a nemzet bölcse. A -szép természet és a vendégek soha nem apadó serege volt öröme. -Vendégei között nagy számmal voltak a rokonok, jó barátok, megyei -tisztviselők, kikkel a házigazda szivesen eladomázgatott. Ha -országos nevezetességek látogatták meg: azokkal természetesen az -országos politika járta. Végre gróf Széchenyi, hogy Deák Ferenczet -Kehidáról kimozdítsa s az ország központjába kényszerítse, azt az -ajánlatot tevé neki, hogy a birtokot megveszi százhuszonöt ezer -forintért. Sokáig tünődött Deák, de végre az alkuba beleegyezett. A -vételárnak közel fele terhek kifizetésére lőn fordítva, a másik -feléből, ugy tudom, mintegy húsz ezer forintot Deák készpénzben -vett föl, a vétel ár többi része pedig évjáradékra lett -megállapítva. A hetvenes években a legnagyobb magyar egyik örököse, -gróf Széchenyi Ödön, a birtokot az évjáradéki kötelezettséggel -Baranyi keszthelyi lakosnak adta el, kinek apjával Deák Ferencz -apja már ismeretségben volt.</p> -<p>Az épület egy főépületből s két szárnyból áll. A homlokzatnak -völgy felőli részén volt Deák Ferencz kezén két könyvtárszoba, egy -nagy ebédlő s két más kisebb szoba. Az udvar felőli részén voltak a -vendégszobák.</p> -<p>A kastély és szobái most is épen úgy állanak, a mint ezelőtt -huszonegy évvel azokat a legnagyobb hazafi elhagyá. Elismerésünk -érte a mostani birtokosnak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span></p> -<h3>DEÁK FERENCZ MINT TANULÓ.</h3> -<p>Deák Ferencz ma már a történelemé s nemsokára a néphagyományé is -lesz egyszersmind. Alakjának nagyságát s egyéniségének varázsát nem -csökkenté az élőnek szinről-szinre ismerete, de mérhetlen -arányokban fogja növelni az emlékezet, a mint az a népnek szeretete -s kegyeletes fantáziája által évről-évre gazdagabbá leend. De hogy -ő folytonosan oly magasságban álljon az utókor előtt, a mily -magasra az élőt a nemzet köztisztelete s az elhunytat a nemzet -fájdalma helyezé: ahhoz nem szükséges a költő lantja, nem szükséges -a szónok dicsérete, nem szükségesek a hagyománynak ábrándos visiói. -Ahhoz elég, ha följegyezzük szigoru hűséggel mindazt, a mit róla -vagy általa tudunk, a mit tőle vagy általa nyerénk.</p> -<p>Életének nagy cselekményei a nemzet történelmének képezik dicső -részleteit. Ezeket följegyzendi a történetíró. Az államférfit, a -törvényhozót, a bölcset, a publiczistát ismerni fogják utódaink a -história örök lapjairól. Az embert és közpolgárt megörökíteni a mi -feladatunk. A miénk, kik láttuk az ő jóságos és dicső arczát, kik -<span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> hallhattuk az ő egyszerű és bölcs -szavait, kiknek megengedé, hogy az ő nagy lelkének melegénél -melegedhessünk s kik sirattuk és siratjuk őt halottaiban. -Összegyűjteni róla mindazt, a mit összegyűjthetünk: ez a -kötelesség, mely reánk hárul.</p> -<p>Én a kötelességet szintén teljesíteni akarom. Nagynak tartám, -míg személyesen nem ismerém s midőn hozzá közelebb juthaték, úgy -éreztem magam mindig, mintha oltár előtt álltam volna. Én nem -tudom, más is úgy volt-e vele, én csak saját érzelmeimről adok -számot. Lestem arczvonásait s figyeltem minden szavára. Föl is -jegyezgettem egyet s mást és törekedtem multjában és multjának -részleteiben is megismerni őt. A mit tudok róla: abból hadd álljon -itt egyelőre e rövidke közlemény.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Csaknem minden lap megjegyezte az utóbbi napokban, hogy Deák -Ferencz a gimnáziális tanfolyam egy részét Kőszegen végezte. E -közlemény tudomásom szerint valótlan. A kőszegi gimnázium tanulói -között az ő neve nem található. Igenis tanult két Deák Kőszegen, -tudniillik Deák György és Deák József, de ezek Deák József tárnoki -földbirtokos gyermekei valának s tudtommal Deák Ferencznek csak -oldalági rokonai.</p> -<p>Több év előtt Kőszegen egy Koller nevű öreg tanitó gyakran -szeretett azzal dicsekedni, hogy Deák Ferenczet írni és olvasni ő -tanította. A kőszegiek hitelt adtak a jó öreg tanitónak s midőn -1871-ben a törvényszékek <span class="pagenum"><a name="Page_267" -id="Page_267">-267-</a></span> fogdosása napirenden volt, Kőszeg -városa Deák Ferenczhez is kérelemmel járult, hogy ő pártolná a -városnak törvényszék iránti kérvényét a miniszteriumnál. A kérelem -indokául Deák Ferencznek azon város iránti kegyelete is -felhozatott, melyben ő első kiképeztetését nyerte. De a kérelem -ezen indokára Deák Ferencz kijelenté, hogy ő Kőszegen soha se járt -iskolába.</p> -<p>Tarányi (Oszterhuber) Ferencz veszprémi kanonok, ki Deák -Ferenczczel másodizigleni sógorsági viszonyban állott s kit Deák -néhányszor látogatásával is megtisztelt, azt állítja, hogy Deák a -gimnáziális tanfolyam egy részét Nagy-Kanizsán, a kegyesrendü -szerzetesek kezén levő gimnáziumban végezte. Ez állításnak minden -esetre hitelt adhatunk, annyival inkább, mert a győri akadémia -beirási és osztálykönyveiben is meg van jegyezve, hogy Deák Ferencz -oda Nagy-Kanizsáról ment. Remélhetjük, hogy a kegyesrendüek -nagy-kanizsai főnöke mindent, mi Deák Ferenczre vonatkozólag -rendjének iskolai évkönyveiben föltalálható, összegyűjt s -köztudomásra hozand.</p> -<p>Deák Ferencz négy éven át tanult Nagy-Kanizsán, úgymint az -1813/4-ik tanévtől kezdve az 1816/7-ik tanév bezártáig. Itteni -iskolai előhaladásáról s élményeiről semmit sem tudok.</p> -<p>Az 1812/3-ik tanévet Deák a pápai királyi algimnáziumban -végezte. E gimnázium második grammatikai osztályának első félévi -informatiójában hetedik szám alatt Deák ekként van (latin nyelven) -bevezetve:</p> -<p>»Deák Ferencz, tíz éves, római katholikus, magyarországi, -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> Kehidáról, Zalamegyéből való. Gyámja: -Deák Antal alszolgabiró, lakik ugyanott.«</p> -<p>Mellesleg megjegyzem, hogy a mint e közleményből is látszik, -ekkor már Deáknak édes apja s valószinüleg édes anyja sem élt.</p> -<p>Pápán tanára volt: Stajkó Ignácz, ha jól vélem, benczésrendű -szerzetes. Szigoru tanárnak kellett lennie, mert az első félévben -harminczegy tanítvány közül csak két eminenst, a második félévben -már csak huszonnyolcz tanítvány közül négy eminenst -osztályozott.</p> -<p>Deák mind az első, mind a második félévben úgy az erkölcs- és -vallástanból, mint a többi tudományból classis primae-t, első -osztályzatot kapott de az eminensek között nem foglalt helyet.</p> -<p>Egy évi tartózkodása alatt Pápán Deák Ferencz egy özvegy -kasznárnénál a Rozmaring-utczában s azon házban volt elszállásolva -s nyert élelmezést is, mely most Morvai-féle ház néven ismeretes. -Az özvegy kasznárné nevére már nem emlékezik Kéler József pápai -lakos öreg úr, kinek emlékező tehetsége őrizte meg e kis -adatot.</p> -<p>Győrbe a nagy-kanizsai tanfolyam bevégezte után az 1817-ik év -őszén ment Deák Ferencz s a következő négy tanévet, mint logikus, -phisikus, primi és secundi anni (első, másod éves) jogász itt -végezte. Tanárai voltak 1817/8-ban:</p> -<p>a vallástanból: Mollik Tóbiás világi pap és hitszónok;</p> -<p>a történelemből: Berta György világi;</p> -<p>a szám- és mértanból: Brestyenszky Adalbert benczésrendü -<span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> szerzetes, ki későbben tihanyi apát -lett, s mint ilyen 1850-ben halt meg. Ez kedves tanára lehetett -Deák Ferencznek, mert én előttem 1873-ban két izben is nagy -kegyelettel emlékezett róla.</p> -<p>Ezen tanévben Deák mind az első, mind a második féléven az -összes tantárgyakban eminens, még pedig kevés kivétellel első -eminens volt. Erkölcsi magaviselete classis primae-vel -jegyeztetett, tudnivaló levén, hogy ebből eminens-t adni nem volt -szokásban.</p> -<p>Physikus korában 1818/9-ben tanárai voltak:</p> -<p>a magyar nyelvből Fessel Zsigmond világi s a physikából Grőber -Laurent szintén világi. Ezeken kivül Berta, Vernei és Brestyenszky -ama tudományokban, melyekben az előző év folyamán át.</p> -<p>Ez évben nyert osztályzatai szerint második eminens. Kivevén a -magyar nyelvet, melyből classis secundae octavus-t (másodosztályt a -nyolczadik helyen) nyert, a mely osztályzat bizony a legrosszabbak -egyike. Tanára tót ember volt e tantárgyból s alig törte a magyar -nyelvet és ez szekundázta meg Deák Ferenczet a magyar nyelvből. -Valami kedves egyéniség e tanár mások előtt sem lehetett, mert a -midőn ez adatokat közli velem Sárkány Miklós bakonybéli apát s Deák -egykoruja s egy éven át tanulótársa, igy sóhajt föl Deákra és -tanárjára czélozva levelében:</p> -<p>»Hová nyomta a magyarul alig tudó tót ember a nemes magyar -ifjat!«</p> -<p>Első évi jogász korában, 1819/20-ban statistikából tanára volt: -Kmethy András, ha nem csalódom, a 48-ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span> -honvédtábornoknak nagybátyja; a római és nemzetközi jogból pedig -Szibenliszt Mihály.</p> -<p>Másodévi jogász korában a hazai jogot Bognár Józseftől, a -politikai tudományokat pedig Beke Wolfgangtól hallgatta. Az egyházi -jogot valószinüleg Pendl Alajos benczés szerzetes adta elő, ki -ugyanekkor akadémiai hitszónok (exhortator) volt. Mint jogász már -mindenütt első eminensként nyert osztályzatot.</p> -<p>Ez időtájt a győri királyi akadémia az egy Brestyenszky -kivételével, világiak kezelése alatt állott. A fundus studiorum, -illetőleg a helytartótanács nem sok gondot forditott sem a tanárok -megválogatására, sem a kellő taneszközök beszerzésére. Grőber -Laurent, a physika tanára csak ugy kongott a physicum muzeumban, -mely majdnem egészen üresen állott s egyáltalán alkalmatlan volt a -kellő kisérletek megtételére s az elméleti oktatás megvilágitására. -Grőber tehát, ki észrevette a tehetséget Deákban, azt tanácsolta -ennek, hogy a physikai előadásokat a Benczés-rendü szerzetesek -kezén levő győri lyceumban hallgassa, mint a melynek kisérleti -eszközei elég bőven vannak beszerezve.</p> -<p>Deák szivesen megfogadta a jó tanácsot. Egyik kedvelt -tanulótársával, nágocsi Zichy Jánossal (Zichy Mihály és Antal -testvérek apjával) az 1818/19-dik tanévben csakugyan átment a -benczések lyceumába hallgatni a természettani előadásokat. Itt a -physika tanára akkor Czinár Mór volt, ki később Pannonhalmára az -országos hirü könyvtár rendezése czéljából visszavonult. Deák -nagyon szerette e különben is kedves modorú és mívelt szerzetest, -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span> előttem is többször s mindig -kegyelettel emlékezett róla, soha sem nevezvén másként, mint -»Maurus Czinár,« a hogy t. i. még tanuló korában szokta nevezni. -Halála, mely a mult évben 1875-ben következett be, bizonyára -fájdalommal érintette Deákot.</p> -<p>De Czinár is büszke volt egykori tanitványára. Még az ország -alig ismeré s a »haza bölcsének« nem nevezé Deákot, már az öreg -Czinár – mint később önérzettel mondogatá – megjósolta, hogy Deák -Ferenczből minő nagy ember lesz egykoron. Ő mondá egykor Deáknak és -tanulótársainak: »Nem az a valódi tudomány, a mit jól megtanultok, -hanem az, a mit jól meggondoltok; a ki az iskolában komolyan és -alaposan gondolkodni megtanul, az végezte jól az iskolát.« E -szavakat különböző alkalmazásban nem egyszer hallottuk Deák Ferencz -szájából is a magán társalgások folyamában.</p> -<p>Tanulótársai közül fölemlitem Faiszi Ányos István veszprémmegyei -előkelő birtokost, megyéjének egykori főbiráját s a zirczi -kerületnek három országgyülésen át országgyülési képviselőjét. E -nyers modorú, de egyenes, őszinte jellemű táblabirót Deák mindig -kedvelte. Szeretett vele – mint másokkal is – gyakran tréfálkozni, -mit Ányos, a ki pedig nagyon hamar komolyan szembe nézett a -tréfálkozókkal, az »öreg ur«-nak rendesen megengedett.</p> -<p>Tanulótársai voltak még a többi között Bretzenheim Ferdinánd -herczeg és Rohonczy Ignácz. Amaz nagyon is herczeg volt ahhoz, hogy -Deák valami bizalmas baráti viszonyban állhatott volna vele, emezt -kedvelte régebben, <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> de később, miután ez az Apponyi-regime -szolgálatába szegődött s a Bach-rendszer alatt is előkelő -hivatalokban volt, elhidegedett tőle. Ghyczy Kálmán, bár több izben -állitották, nem volt tanulótársa Deáknak, nem is egy időben -hallgatták az előadásokat. Ghyczy csak az 1821/22-ik tanévben jött -a győri akadémiára, Deák ekkor már – végezvén ott a kurzust – onnan -eltávozott.</p> -<p>Volt azonban még egy tanulótársa, kit emlitetlenül nem -hagyhatok. Ez Sárkány Miklós hittudor s bakonybéli apát, a -negyvenes évek politikai küzdelmeinek a konzervativ táborban egyik -érdekes alakja, ki nem egyszer nevezetes csatákat vivott a -győrmegyei ellenzékkel.</p> -<p>Sárkány Miklós a győri lyceumnak volt hallgatója s vele Deák -akkor ismerkedett meg, mikor Grőber tanácsára a lyceumba ment -physikát hallgatni. Sárkány, bár ő Deák pártjához 48 előtt nem -tartozott, mindig egyik legnagyobb tisztelője volt Deáknak, még -akkor is, mikor a vegyes házasságok kérdése oly igen elmérgesité a -kedélyeket. De maga Deák is úgy nyilatkozott előttem, ha jól -emlékszem, ezelőtt két évvel, Sárkányról: »Őszinte, becsületes -ember, meggyőződése vezérelte a politikai küzdelmekben, bár minden -pártfele olyan lett volna, mint ő; esze és tudománya is helyén -van.« Sárkány Miklós volt az, ki aggkora és a tél zordonsága -daczára is kérelmem folytán szives volt a Deák tanulói korára -vonatkozó adatokat összegyüjteni s velem közölni.</p> -<p>Deák Győrben tartózkodásának egész ideje alatt Jósa Józsefnél, -ennek házában volt szálláson. Házi gazdája a győri püspöki javak -praefektusa volt, tekintélyes és <span class="pagenum"><a name= -"Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> eléggé értelmes ember. -Ugyane házban lakott Fejér György is, mint győri tankerületi -főigazgató s ekkor már a »Codex diplomaticus« fáradhatatlan -gyüjtője. E körülményből sokan azt következtették s Dunán túl ma is -hiszik, hogy Deák Fehér Györgynél lett volna szálláson s a vele -való társalgás folytán szerezte volna közjogunk történetének -mélységes ismeretét. E hit azonban alaptalan, ámbár könnyen hihető, -hogy az élénk szellemű s vidám kedélyü, de a mellett tanulni -szerető ifjú Deák már ekkor is ismeretségben állott Fejérrel. -Annyit biztosan tudok, hogy később, midőn már Fejér György a pesti -egyetemhez került, Deák vele gyakran és szivesen érintkezett s -társalgott történelmi dolgokról.</p> -<p>Jósa József házát Deák ott tartózkodásának emlékére a győri -polgárság kegyelete már több év előtt márvány emléktáblával látta -el.</p> -<p>Deák Ferencz külső modora már tanulóifjú korában is oly -igénytelen és egyszerü volt, mint később. Tarányi Ferencz kanonok -állitja, hogy kora fiatalságában ruháját elhanyagolta s a -külsőségekkel keveset törődött. Ez állitást, ismervén Deákot, én -egész nyugalommal elhiszem. Hogy már tanuló korában is bizonyos -tekintély környezé nemcsak tanulótársai, hanem tanárai szemében is, -abból a körülményből magyarázható, hogy Nagy-Kanizsán, mikor a -poétikát végezte, tanárja nyugodtan bizta rá az előadást és az -iskola feletti felügyeletet, ha néhány órára vagy napra neki az -iskolától távol kellett maradnia. Ekkor pedig Deák nem volt több -tizennégy éves gyerkőcznél. Hogy ily esetnek kellett történni, azt -onnan <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> merem állitani, mert ezt képviselői -körökben 48 előtt Deák tudtával s az ő ellenmondása nélkül -széltében beszélték s én is egy 48-iki követtársától hallottam.</p> -<p>Deák életének utolsó szakában elméleti olvasmányokkal keveset -látszott foglalkozni. De ez nem mindig volt igy. Ő készen állott -elő az 1832-iki országgyülésen, mint Minerváról, a bölcseség -istenasszonyáról beszéli a hitrege, de e nagy varázsnak -előföltétele minden esetre hosszas és mély tanulmányozás volt. -Könyvtára legalább, melyet 1844 végén Kerkapoly Károly használt s -részben rendezett Kehidán, ezt bizonyitja, ha minden más bizonyiték -hiányoznék is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<h3>AZ IFJU DEÁK FERENCZ.</h3> -<p>A mai nemzedék keveset tud már arról, milyen volt az »öreg ur«, -mikor még »ifju ur«-nak hivták, s mikor még megérdemelte az »ifju« -nevet. Harmincz esztendő óta, a függetlenségi harcznak lezajlása -óta, az ő neve bizalmas körben sohase volt más, csak a kedélyes -»öreg ur«.</p> -<p>Országgyülési és képviselői körökben még most is állandó divat, -hogy törvényhozók, miniszterek, képviselők egymást »per tu« -szólitják. De vajjon hogy szólitották Deák Ferenczet, kinek -tekintélye határtalan volt; ki előtt mindenki meghajolt, kit két -császár látogatott meg szegényes szobájában, az osztrák császár és -a braziliai császár; kinek nagyobb hatalma volt, mint minden közös -és nemközös miniszternek összevéve, kihez tanácsért és pártolásért -jártak magyar miniszterek, kihez lélekszakadva jöttek az osztrák -államférfiak, Giskra és Demel és mások 1871-ben, hogy mentse meg -őket Hohenwarth-tól és a csehektől és a pánszlávoktól; ki koronát -adott a királynak és királynénak.</p> -<p>Vajjon hogy szólitották őt, az ősz államférfit, ki ifju -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> korától kezdve minden napját és minden -erejét a közügyeknek szentelte? Hogy szólitották őt kortársai és -képviselőtársai, a kik között akárhány szeleburdi ifjoncz, fiatal -mágnás és ifju szolgabiró volt, a ki az embert a szerint mérte meg, -hány forint volt a tárczájában, hány hold földje van neki otthon, -hány kalandnak hőse fürdőn, szinházban, kaszinóban, rókahajsznál, -lóversenytéren?</p> -<p>Bizony öregek és fiatalok, komoly férfiak és könnyüvérü emberek, -saját pártjabeliek és ellenzékek egyforma kegyelettel járultak -hozzá.</p> -<p>Őt, egyedül őt nem neveztük, nem szólitottuk pertunak. Nem -azért, mintha ő azt rossz néven vette volna. Istenért se. Hiszen -egyszerübb, szivesebb, kedélyesebb ember sohase volt, mint ő. Ámbár -tagja volt a Batthyány miniszteriumnak, mindamellett ő az egyszerü -»tekintetes ur« maradt minden rend, rang, czim és czafrang nélkül. -Bár a »nagyságos« czimet idegenektől nem utasitá el, hiszen -mindennap százan mentek hozzá kérvényezők, mint a királyhoz s -ezekkel a czimezés miatt nem perlekedhetett, mindamellett ő a -czimekre nem adott semmit.</p> -<p>Gyulai Pál, mikor Vörösmarty életét irta, levélben fordult -valamiért Deák Ferenczhez s őt »nagyságos ur«-nak szólitá, de -egyuttal bocsánatot kérve azt kérdezé tőle, irja meg, mi az igazi -czime? Deák azt felelte: »Czimezzen a minek tetszik, legjobban -szeretem, ha barátjának czimez.« Pedig bizony akkor még Gyulai Pál -kicsike kis emberke volt. A király »Deák ur«-nak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> a -királyné egy alkalommal a koronázás után szemtül-szembe »Deák -bácsi«-nak szólitotta. Ekként szólitá őt a fővárosban és vidéken -minden szép asszony és minden ifju lányka, kinek alkalma volt vele -bizalmasan beszélni.</p> -<p>Néhány idősb képviselő, kikkel sok országgyülésen volt már -együtt, tegezték őt s »Feri« néven szólitották. Az öreg Justh, -Zsedényi, Szentiványi, Kállay Ödön, Pulszky Ferencz, s még néhányan -ekként szóltak hozzá még a legutóbbi években is. Mindenki más ez -egyszerü névvel közeledett hozzá: »bátyám«. Mintha mindenkinek vér -szerinti rokona, édes apja lett volna. Az igaz, hogy olyan jó is -volt mindenkihez, mintha édes apja lett volna.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Hogy fogadták Deák Ferenczet a legelső országgyülésen, melyen -megjelent? Ezt már igen sokszor, igen sok ember megirta, noha Deák -Antalról, ki Ferencz öcscsét maga után felküldé követnek s Ferencz -első szerepléséről kevés adat látott napvilágot.</p> -<p>Deák Antal sokkal idősebb volt, mint Ferencz öcscse. Mikor -Ferencz még csak tiz éves volt s tanuló az első gimnaziumi -osztályban: Antal bátyja már akkor szolgabiró s tekintélyes férfiu -volt a vármegyében s egyuttal gyámja és gondnoka Ferencznek. Épen -huszonkét évvel volt idősebb, mint emez.</p> -<p>Az 1832-iki országgyülésen Deák Antal közkedvességü ember volt. -Hire megelőzte már őt is. Gróf Amade <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> Ferencz zalamegyei -főispán ellenében rettenthetlen bátorsággal lépett fel az -alkotmányellenes ujonczozás és adószedési ügyben s Amadét arra -kényszerité, hogy Zala-Egerszeget elhagyja, sőt a főispánságot is -letegye. Pedig mikor Deák Antal oly erélylyel lépett fel: akkor -Egerszegen két dragonyos osztály volt felállitva a megye -táblabiráinak s tisztviselőinek megrettentésére.</p> -<p>Deák Antal olyanforma magasságu termettel birt, mint öcscse -Ferencz, csakhogy sem oly széles, sem oly erős nem volt. Szakált az -sem viselt, tömött bajusza ugy csüngött lefelé, mint Laudon -generálisé, noha nem volt olyan hosszu. Legjobb barátai voltak: -felsőbükki Nagy Pál, id. Pázmándy Dénes, Marczibányi, Ócskay, -Rohonczy János és Kocsi Horváth. Utóbbiak Veszprémmegye követei s -Deák Antallal már ifju korból ismerősek. Szerette Kölcsey Ferenczet -is, kivel azonban sok tekintetben nem értett egyet. Kölcsey nemcsak -Bécscsel szemközt, hanem a jobbágyok iránt is szabadelvü volt, mig -Deák Antal Bécscsel szemközt engesztelhetlen, de a jobbágyok -felszabaditásáról hallani sem akart.</p> -<p>Voltaképen ez volt egyik oka, a miért lemondott a követségről s -öcscsének helyet adott.</p> -<p>– Nem vagyok még vén ember, – mondá Palóczynak és Kocsi -Horváthnak, – de közületek már kiöregedtem. Ferkó öcsém jobban -illik hozzátok, ő is olyan hóbortos, mint ti vagytok.</p> -<p>A »hóbortos« alatt azokat az ábrándozókat értette, a kik a -jobbágyokat felszabaditani s ezzel – szerinte – a nemességet tönkre -tenni akarták. <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span></p> -<p>El is ment, ott hagyta az országgyülést. Hanem előbb feldicsérte -öcscsét annyira, hogy mindenki a fejét csóválta, vagy mosolygott. -Id. Pázmándy Dénes sehogy se hitte, hogy a fiatal, harmincz éves -Deák Ferencz oly kitünő ember legyen, sőt később is sok ideig, -mikor már Deák Ferencz hatalmas szerepre vergődött, az öreg -Pázmándy csak ugy félvállról beszélt vele és róla – egy -darabig.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Öreg emberek, kik Deák Ferenczet harmincz éves korában ismerték, -azt állitják, hogy arcza az időtől kezdve nem változott. Valamivel -kövérebbé vált, de haja, szemei, bajusza s egész arczjellege -ugyanazok maradtak.</p> -<p>Az országgyülésen élczeiről és anekdotáiról előbb ismerték s -előbb megismerték, mint nyilvános beszédjeiről. Akkori anekdotái -közül fölemlitem a következőt:</p> -<p>Kocsi Horváth Sámuel veszprémi követ nagyon békesség szerető -ember lévén a magán társalgásban is, mindig mindenkinek igazat -adott s mint alispán is minden peres felet kibékitett. Az -országgyülésre is utána ment az az adoma, hogy egyszer bement hozzá -a felperes s baját elpanaszlá, mire ő mint alispán azt felelé: -»Fiam, neked teljesen igazad van«, – de ugyanakkor odamenvén az -alperes is s baját az is elpanaszolván, annak is azt felelé: »Fiam, -neked is teljesen igazad van«; – mikor pedig ezt az ott jelen volt -Rohonczy János első alispán meghallotta s azt mondá: »Bolond vagy -te Samu, mindakettőnek csak nem lehet igaza«, – erre azt felelé: -»Neked is teljesen igazad van János.« <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Ez a Kocsi Horváth Sámuel az országgyülésen is ilyenformán -viselte magát. Hol az aulikusokkal szavazott, hol a liberálisokkal, -csakhogy meg ne haragudjék rá egyik se.</p> -<p>Egyszer aztán Beöthy Ödön és Balogh János keményen megtámadták -Kocsi Horváthot a pozsonyi ligetben Deák Ferencz jelenlétében. Deák -mosolyogva hallgatta Beöthy és Balogh szemrehányásait s mosolyogva -nézte Kocsi Horváth kellemetlen helyzetét. Midőn már a vita kissé -élessé kezdett válni, Deák közbeszólt:</p> -<p>– Olyanformán gondolkodik az én Sámuel barátom, mint az egyszeri -szentgróti menyecske. Az is egy kissé hűtelen lett az urához s -beleszeretett a szomszédban lakó csizmadia czéhmester fiába. A -menyecske ura nem nézvén jó szemmel a dolgot s pörlekedése se -használván, elment a plébánushoz panaszra, hogy az hívja meg a -feleségét magához s téritse istenes útra. A plébánus meghivatja a -menyecskét, lelkére beszél istenesen s megmondja neki, hogy isteni -és emberi törvények szerint az asszonynak hűségesnek kell lenni -törvényes urához és senki másra még csak gondolni sem szabad, hanem -meg kell maradni egyetlen egy férfi mellett. »Jaj édes tisztelendő -uram, igy felel a menyecske, könnyü a gazdagnak, de az olyan -szegény asszonynak, mint én vagyok, mindegyik jó, nekem nem illik -válogatósnak lenni.«</p> -<p>Ez anekdotára hatalmas kaczagás lett a felelet s ez naptól fogva -Kocsi Horváth Sámuel nem válogatott a két párt között, hanem -megmaradt – aulikusnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span></p> -<p>A pozsonyi országgyülések a pozsonyi országház nagy termében -tartattak.</p> -<p>Ez a terem egyszerü pajta volt oldalablakokkal, kőboltozattal -minden festés vagy ékesség nélkül egyszerü fehér meszeléssel volt -ellátva.</p> -<p>A terem belső végén volt egy emelvény deszkából, melyre három -lépcsőn kellett felmenni. Ez emelvény le volt teritve pokróczczal s -ez emelvényen volt egy hosszu asztal keresztben, ez le volt teritve -zöld posztóval. Ez asztal közepén ült a királyi személynök, az alsó -tábla elnöke. Mellette jobbról a királyi tábla tagjai és a -protonotáriusok, balról pedig a káptalanok követei, az alsó táblai -prelátusok.</p> -<p>Ez emelvényhez támasztva három hosszu asztal volt a terem -hosszában, zöld posztóval bevonva. E három asztal mellett egymással -szemközt ültek a vármegyék követei, párosával egymás mellett. Azok, -kik a középső asztal mellett ültek, természetesen a hátuk mögötti -sorokra nem is nézhettek. Mint valami nagy vendéglői étterem: ugy -volt berendezve az országgyülés helyisége. Karzat csak egy oldalon -volt, a baloldalon. A követek nejei onnan szokták a gyüléseket -végig hallgatni. Az országgyülési ifjúság, a juratusok lent a -követek mögött álltak kardosan, kalpagosan, fekete magyar -ruhában.</p> -<p>Deák Ferencz a középső asztalnál, a királyi személynökkel egy -vonalban a kilenczedik széken foglalt helyet. Fekete franczia -nadrág, fehér mellény, fekete átilla, s oldalán vaskos ősi kard: -ebből állott öltönye.</p> -<p>Szűz beszéde nem keltett nagy figyelmet. Igaz, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> a -vitakérdés nem is volt valami fontos. Mindössze is a fölött -tanácskoztak egy hónapig, hogy az urbéri kérdésen vagy a -kereskedelmi kérdésen kezdjék-e a tanácskozást.</p> -<p>Azonban következett a lengyel kérdés. Szegény Lengyelországot -akkor osztották fel utoljára s a magyar közvélemény ép ugy -lelkesült a lengyelek mellett, mint negyvenöt év mulva a törökök -mellett. Ép úgy hiába.</p> -<p>Deák Ferencz felállt. Szokott ruhájába volt öltözve. Egyik -térdét feltette a székre, melyről fölkelt. Kardját is a székre -állitá s balkezében kardjának markolatát fogva, tartá azt a -beszédet, mely első beszédje volt valósággal. Azóta közel ötven év -telt el s most már a tizenegyedik országgyülés folyik, de ennél -szebb beszédet alig tartott.</p> -<p>E naptól kezdve vezére volt a nemzeti pártnak.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Minő magas tekintélye volt Zalavármegyében Deák Ferencznek mint -harminczhárom éves ifjúnak: arra csak egy példát.</p> -<p>1836-ik évi junius 22-én és 23-án tartották a megye rendei azt a -gyülést, melyen követeik, Deák és Hertelendy, beszámoltak. Deák -fogadtatását lelkesültnek nevezi Kossuth Lajos akkor, a mikor még a -hirlapok nem beszéltek superlativusban, mert a világon se -voltak.</p> -<p>Ugyanekkor főispáni beiktatás is volt s a főispánnak le kellett -tenni az esküt. <span class="pagenum"><a name="Page_283" id= -"Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Az esküformát ős időktől fogva alkotmányos gyakorlat alapján -mindig egyházi férfiú szokta előolvasni. De a rendek felkiáltottak, -hogy Deák Ferencz olvassa fel. »Az tekintetes követ ur szájából -akarjuk hallani istennek igéjét«, kiáltott fel egy kővágó-eörsi -nemes. Pedig jelen volt két apát is.</p> -<p>»Aligha nem ez volt az első eset, hogy hivatal nélküli polgári -személy esketett fel főispánt magyarul« – irja e jelenetről Kossuth -Lajos.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<h3>DEÁK FERENCZ MAGÁN KÖRBEN.</h3> -<p>Deák Ferencz, mikor még állandóan Kehidán lakott, minden év -nyarán Balaton-Füreden szokott néhány hetet tölteni. Lakása, -étkezése, ruházata, társalgása oly egyszerü, oly igénytelen, oly -feltünés nélküli volt, hogy aki egyébként nem tudta, ki ő, el nem -találta volna, hogy ő nemzetünknek és korunknak egyik legnagyobb -államférfia s a világtörténetnek egyik legnemesebb alakja.</p> -<p>Hogy azokat, kik az emberi lélek nagyságának jellemvonásait -észlelni és fölismerni nem szokták, mennyire csalódásba ejté Deák -egyszerüsége, erre furcsa, de jó példát tudok saját ismerőseim -köréből.</p> -<p>Volt egy jó tiszttársam és kedélyes keresztkomám a vármegyénél. -Mérnök és főszámvevő. Ország, nemzet, politika, emberi vagy -államférfiui nagyság, művészet, irodalom, hirlap, ismeretlen dolgok -voltak előtte. A numeruson, restauráczión, jó ételen, italon és -vadászaton kivül más munkát vagy élvezetet nem ismert.</p> -<p>Az ötvenes évek elején mint ifju mérnöksegéd Kehidát és vidékét -mérte. Deáknak volt ingyen lakója <span class="pagenum"><a name= -"Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> s Deák asztalának -mindennapos vendége. Ha rokon vagy látogató nem volt Kehidán, az -öreg úr csak vele, a kasznárral és a plébánossal szokott -társalogni, enyelegni és csak nekik adomázni.</p> -<p>Jött 1861. Deák ujra a nemzet vezére lőn. A lapok csak róla -írtak, a nemzet csak róla beszélt. Lehetetlen volt, hogy az én jó -keresztkomám is meg ne hallja, hogy milyen hires, nevezetes ember -az a Deák Ferencz. Meghallotta s egyszer, mikor Deákról beszéltünk, -így szólt hozzám:</p> -<p>– Én is ismertem pajtás egy Deák Ferencz nevű embert. Mikor -Kehidát mértem, három fertály esztendeig laktam és étkeztem nála -mindennap. Csöndes, jó ember volt, nem fogadott el tőlem semmi -fizetést, hanem se mulatni, se vadászni nem lehetett vele. Nincs ez -valami atyafiságban ezzel a hires Deák Ferenczczel? Azt mondják, ez -is zalai ember.</p> -<p>Ime minő csalódás! Az igaz, hogy az én jó keresztkomám nem -valami lumen, de nem is épen tökfilkó. Mikor az együgyü beszéd -miatt a társaság rárontott és majd megette, vállát vonva -felelt:</p> -<p>– Csak nem vagyok bolond, hogy én Kehidán keressek olyan hires -embert. Csak olyanformán beszélt az mindig, mint akármelyikünk.</p> -<p>Deák Ferencz ott Balaton-Füreden is szivesen felvette -társaságába még az olyan embereket is, kik boldog egyszerüségükben -szentül meg voltak győződve, hogy Deák is csak épen olyan kicsiny -vagy épen olyan nagy ember, mint ők maguk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Volt vármegyénknek egy Tuba nevű esküdtje. Jó kedélyű, élemedett -ember, régen meghalt, hiszen még 48 előtt szolgálta a vármegyét. -Balaton-Füred közeléből, Szent-István-Király-Szabadja nevű -veszprémmegyei faluból való volt s Füredre nyaranta gyakran -ellátogatott. Ő is oda csatlakozott Deák társaságához s az öreg úr -szivesen látta az önérzetes öreg esküdtet, ki elanekdotázni és -találós kérdésekre furcsa feleleteket adni nagyon szeretett. -Különösen meg volt elégedve kálvinista hitvallásával.</p> -<p>Egyszer azt kérdi tőle Deák:</p> -<p>– Ismeri-e barátom a kálomista varjút?</p> -<p>– Hogyne ismerném, domine spektábilis. Szürke gubája, fekete -gatyája, mint a veszprémi panduroknak.</p> -<p>– Hát azt megtudná-e mondani barátom, hogy hívták a kálomista -varjút, mikor még kálomisták nem voltak a világon? Tudja-e ezt?</p> -<p>Gondolkozik az öreg Tuba, de hiába. Egyszer oda fordul -Deákhoz.</p> -<p>– Én nem tudom, hanem hát mondja meg domine spektábilis, hogy -hívták?</p> -<p>– Bizony ezt magam sem tudom, – felelt Deák mosolyogva.</p> -<p>– No tessék, – pattant fel az öreg Tuba. – De ne tessék rossz -néven venni domine spektábilis, de ilyenek ám a deputátus urak ott -a diétán. Hány kérdést fölvetnek, a mire maguk se tudnak -megfelelni.</p> -<p>Deák jóizűen és hangosan felkaczagott:</p> -<p>– Ebben – úgymond – igaza van barátom! <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span></p> -<p>Ha Deák Ferencz gyermekek vagy földmivesek, vagy ifjak, vagy -politikusok, vagy nagyszabású államférfiak közt volt: modora és -társalgása mindig olyan volt, hogy a társaság tagjai azt hitték, -hogy ő épen csak olyan ember, mint ők maguk. Azt hitték még a -gyermekek is.</p> -<p>E tekintetben senki se hasonlitott hozzá nagyjaink közül. Nála -hiányoztak a szellemi nagyság kicsinységei.</p> -<p>S mégis voltak pillanatok, a mikor látszólag önkénytelenül tört -ki belőle az eszméknek és érzelmeknek fensége.</p> -<p>Emlékszem egy ily pillanatra füredi társalgásából. Régen volt, -kis gyermek voltam, de jól emlékszem.</p> -<p>Még új volt a Kisfaludy-szobor. Nem ez a mostani, hanem a régi, -az a vastag, meredt nyakú. Deák a szobor közelében sétált társaival -s a társaság Kisfaludy működéséről emlékezve, magasabb eszméket -vont a beszélgetés körébe. Nemzetünk nagyságáról, jövendőjéről volt -szó.</p> -<p>Egyszer Deák ezt mondá:</p> -<p>– Úgy látszik, minden nagy nemzetnek különös rendeltetése van az -emberiség történetében, mely biztosítja fenmaradását. A görög -nemzet a művészetet, a római a jogot és állami szilárdságot -szolgálta és fejtette ki. A mi időnkben is az angol a -világkereskedésnek és a míveletlen földrészek polgárositásának nagy -munkáját végzi, a franczia szabadságra, egyenlőségre és dicsőségre -törekszik, a német a tudományt míveli különösen, s az orosz -világbirodalmi nagyságért lelkesül. <span class="pagenum"><a name= -"Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> Sokat gondolkodtam, hogy -a mi nemzetünknek mi lehet missziója. S úgy láttam történeteinkből, -s úgy látom mostani helyzetünkből, hogy nekünk az igazságért kell -élnünk és küzdenünk, s a vallási, nemzetiségi és társadalmi -osztályok közt az igazságot kell diadalra juttatnunk. S -fenmaradunk, sőt szép jövő áll előttünk, ha mi rendeltetésünkhöz, -az igazság szolgálatához hívek maradunk!</p> -<p>Ime Deák ideálja!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<h3>DEÁK FERENCZ BESZÉDEI.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>Kónyi Manó nagy munkát végzett, nagy hálára kötelezte maga iránt -a nemzetet s a magyar irodalom barátait s nagy szolgálatot tett -történetiróinknak is, kik a tizenkilenczedik század -Magyarországának történetét megírni lesznek hivatva. S mindezt -azzal, hogy Deák beszédeit összegyüjtötte.</p> -<p>E munka sem nem oly kicsiny, sem nem oly egyszerü, mint a -minőnek első pillanatra látszik.</p> -<p>Deák Ferencz nyilvános szereplése kora ifjuságától, 1822-től -kezdődik s tart ötvennégy éven keresztül 1876-ban bekövetkezett -haláláig. Ránk maradt első beszédét 1828-ban tartotta. Ez -törvényszéki védőbeszéd volt. 1833-tól kezdve már mint törvényhozó -s mint a nagy nemzeti szabadelvü-pártnak elismert vezére szól a -közpolitikai kérdésekhez az országgyülésnek s a vármegyének -tanácskozó termében. S nemcsak szól, hanem ír is, nyilvánosságra -szánt alakban ugyan keveset, de magánleveleiben eléggé gyakran. S -beszédei és iratai s nyilt és bizalmas közleményei egyaránt szépek -s hangulat, <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> nyelv, irály, tartalom, felfogás -tekintetében teljesen összhangzók. Senki sincs közférfiaink közt, -kinek egyénisége s nyilt, közérdekü és magán cselekvése s -nyilatkozatai közt oly teljes összhang volna, mint Deáknál.</p> -<p>Kónyi Manó azt tűzte ki feladatául, hogy Deák minden nyilvános -beszédét s minden közérdekü, de magán természetü iratát, levelét -összegyüjti s egyelőre legalább beszédeit rendszeres gyüjteményben -kiadandja.</p> -<p>48 előtt a sajtó nem volt szabad s a gyorsírás csak csecsemő -napjait élte. Deák nem szokta beszédeit megírni sem előbb, sem -utólag. Ime az okok, melyek a gyüjtés munkáját fáradalmassá -tették.</p> -<p>Megvannak a rendi országgyülések naplói és jegyzőkönyvei s -ezekben a követek beszédei és iratai. De mily keserves dolog -ezekből egyes emberek beszédeit hiány nélkül összekeresgélni, ezt -csak az tudja, ki valósággal megkisérlette.</p> -<p>A régi kormányok nem szerették, hogy a követek beszédei szó -szerint megörökíttessenek. Az alsó tábla elnökei, a királyi -személynökök különösen ügyeltek arra, hogy az ellenzék -vezérférfiainak beszédei csakis a leghalványabb kivonatban -tétessenek bele a diáriumba. S Deákért épen nem tettek kivételt. -Rend szerint a naplókban elő sem fordul, hogy személy szerint ki -tartotta a beszédet, csak az van mondva: Zala, Somogy, Békés megye -stb. követe ezt és ezt feleli. S miután minden vármegyének két -követe volt, gyakran lehetetlen megmondani, hogy a kettő közül -melyik tartá ezt vagy amazt a beszédet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span></p> -<p>Deák mint harmincz éves fiatal ember rögtön feltünt s pár hó -alatt pártvezérül fogadtatott el az országgyülésen. E miatt nagyobb -figyelmet fordítottak beszédeire, de nem mindig ezek előnyére. Nem -egy beszéde, mint az is, melyben a hétszemélyes-tábla -szervilizmusát ostorozá a politikai perekben, épen e miatt csak -nagyon is csonkán s halvány töredékes kivonatban láthatott -napvilágot s maradhatott ránk. Szerencse, hogy az országgyülési -ifjak Deák beszédeinek nagy részét kéziratban lehető híven őrizték -meg.</p> -<p>Kónyi páratlan szorgalommal és gondossággal búvárolta át a régi -országgyülések iratait s a 48 előtti publiczistika összes -sajtótermékét Deák beszédei végett. Ezen kivül utazásokat tett -Zalavármegyébe Deák ifjukori barátaihoz, tisztelőihez, rokonaihoz s -egykori tiszttársaihoz, kik Deák sok beszédét, nyilatkozatát, magán -levelét ereklyeként őrizték. Részint személyesen, részint levélben -fölkereste Deák szereplő egykoru társai közül az élőket s az -elhunytak örököseit, hogy a birtokukban levő adatokat engedjék át. -Éveket töltött el e fáradozások közben.</p> -<p>Midőn a beszédek gyültek: akkor eszébe jutott, hogy minden -beszéd csak akkor lesz egész, akkor teljesen érthető és élvezhető, -ha egy kis előszóban minden beszédnek történetét s minden alkalmi -eseményt és érvet, melyre a beszéd vonatkozik, összeállit s lehető -rövidséggel, de a szükséges teljességgel megszerkeszt. S ez -szerfölött nehezíté a munkát.</p> -<p>Deák beszédei a szó igaz értelmében mind alakilag, <span class= -"pagenum"><a name="Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> mind -tartalmilag igen becses s nagy részükben valósággal remek beszédek, -a magyar politikai nyelvnek s a specziális magyar észjárásnak -páratlan alkotásai. Azonban Deák azért, hogy beszédet tartson s -hatalmas elméjét és ékesszólását ragyogtassa, soha nem beszélt s -minden beszéde az alkalmi szükségnek, a szükséges czélszerüségnek -szüleménye. Épen ezért volt helyes, sőt szükséges Kónyi terve, hogy -minden beszédnek történetét is megírja. A legtöbb beszéd megkezdett -vagy bevégzett cselekmény jelentőségével és súlyával bír s a -legkisebb és legjelentéktelenebb nyilatkozat is Deáktól a kor -jellemének megértésére nagy becsű.</p> -<p>Ám egy beszéd történetének, valódi indokának s hű előzményének -megírása nem könnyü dolog. Meg kell ismerni a kérdést magát; életre -kelteni azokat, kik abban felszólaltak; rámutatni az érdekekre és -szenvedélyekre, melyek a kérdés körül kifejlődtek vagy azt -felszínre hozták: mindez elengedhetlenül szükséges. De az -érdeklődők közül esetleg ma is élnek talán többen is; Kónyi pedig -nem akarta, hogy akár a beszéd, akár annak története felszólalás, -ellenzés vagy politikai czáfolgatás tárgyává tétessék s ezért -minden fontosabb beszédnél az összes érdeklődők s közvetlenül -érdekeltek nézetét s véleményét is előzetesen megismerni s egyúttal -tájékozni is törekedett. Czéljául tűzte ki az emberileg elérhető -legtökéletesebb tárgyilagosságot és történeti hűséget s e végből -egy vagy két esetben, a hol szükséges volt, Ferencz József király -tanuságtételét is korrekt alkotmányos módon megszerezte. -<span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p>E nagy gondosságnak s a Kónyit jellemző e skrupulózitásnak némi -árnyoldalai is valának, melyeket a nagy közönség ugyan alig vesz -észre, de a melyeket egy későbbi kiadásnak el kell távoztatni. A -mit Kónyi gyüjteménye ad, az mind becses és történetileg teljesen -igaz és hű; de épen e nagy skrupolózitás miatt Kónyi gyüjteménye -nem ad sok dolgot, melyet adni kellene s mely nélkül Deák mint -szónok, mint államférfi s mint korát vezérlő hatalmas egyéniség -csak hézagosan áll előttünk.</p> -<p>Merültek fel egyéb nehézségek is, melyek közül csak egyet -említek fel. Ez a beszédek váriánsai. Deáknak nem egy 48 előtti -beszéde egymástól sokszor jelentékenyen eltérő több szerkezetben -maradt meg tisztelőinél. A költők verseinek minden váriánsa becses -s híven megőrizendő, mert minden váriánst maguk a költők irtak. De -Deák a beszédet csak egyszer s egy szerkezetben tartotta, s azért a -váriánsok egyike vagy másika, esetleg mindegyike lehet hamis vagy -helytelen. Kónyi szerencsésen választott ezek közt, de alig hihető -gond, utánjárás és tanulmány előzte meg minden választását.</p> -<p>Kónyi gyüjteményének első kötete Deák nyilvános életéből 20 évet -ölel fel s 1828-tól 1847 végeig tartott beszédeit közli. A második -kötet 1848 elejétől 1861 márcziusig terjed s a 61-iki -országgyülésre már nem terjeszkedik ki. Közli Deák 48-iki pozsonyi -követségét, igazságügyminiszteri szereplését s néhány e korból -eredt nagybecsü magánlevelét. Közöl némelyeket az ötvenes -<span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span> évek abszolutizmusából, az akadémia uj -szervezkedéséről, az októberi diploma és februári pátens -előzményeiről, az országbirói értekezletről s végül közli Deáknak -Zágrábmegye körlevelére írt 1861-iki feleletét. Mindezekről el -fogjuk mondani véleményünket.</p> -<p>A mi a gyüjtemény szerkesztését illeti, e második kötet -jelentékenyen különbözik az elsőtől és pedig előnyösen. Ebben -ugyanis Kónyi már sokkal bővebben közli s használja fel Deák magán -leveleit, mint az első kötetben. Úgy látszik, gyüjteményének -szélesebb keretet akar adni, azt bővebbé és tartalmasabbá akarja -tenni, mint eredetileg terve volt s mint az első kötetnél tette. -Mondanom sem kell, hogy ezért csak köszönettel tartozunk neki s -hogy ez a könyvet érdekesebbé s Deák egész alakját fényesebbé és -világosabbá teszi s ezzel történetirásunknak is gazdagabb anyagot -bocsát rendelkezésére.</p> -<p>Azonban meg kell jegyeznem, hogy e kötetnek mégis nagy hiányai -vannak.</p> -<p>Az első kötetnél is nagy hiánynak tartom, hogy abból Deák -kodifikátori működése csak nagyon kevéssé tünik ki s különösen a -büntető kodex körüli 43-iki működése csaknem egészen hiányzik. -Igaz, hogy akkor még Kónyi csak a beszédek közlésére fekteté a -súlyt s kevéssé a levelekre és egyéb munkálatokra. Deák a 43-iki -büntető törvény javaslatánál s annak mellékleteinél nem egy igen -becses munkálatot készitett s Mittermayerrel is sűrűn -levelezett.</p> -<p>A második kötetben érzékeny hiányok vannak. Csak néhányat -emlitek itt fel. <span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span></p> -<p>Függetlenségi harczunknak érdekes és fontos epizódja Deák -békekövetsége Windischgrätz herczegnél. Ebből Kónyi csak Deák két -parlamenti beszédét s két hivatalos jelentését közli. De maga a -követségi eljárás is rendkivül érdekes és fontos, mert – a többek -közt – ez lőn végzetes gróf Batthyány Lajosra nézve, ki, ha Deák -tanácsát elfogadja, könnyen megmenekülhetett volna. Ezt Deák -1869-ban lediktálta Csengery Antalnak, magam is szerencsés voltam -Deáktól hallani; Csengery feljegyzése legalább is helyén lett volna -a második kötetben annyira, mint Somssich Pál vagy gr. Dessewffy -Emil emlékiratai.</p> -<p>Érdekes levélváltás folyt Deák és gróf Széchenyi István közt a -kehidai birtok megvétele tárgyában. Fontos dolog ez, mert ez bírta -Deákot arra, hogy Pestre jőjjön s a nemzeti közvéleménynek -központjává legyen.</p> -<p>Deák 1855 végén és 1856 elején közel száz levelet írt Vörösmarty -családja érdekében barátaihoz. Ezek közt vannak olyanok – például a -gróf Mikó Imréhez irott – melyeknél szebbet és tartalmasabbat -magyar nyelven alig írt még valaki. Ezekben fejti ki, hogy mivel -tartozik nagy költőjének és szépirodalmának a magyar nemzet. Nagy -kár, hogy ezeket Kónyinak valamely ok miatt ki kellett hagynia. A -második kiadásban ezeket fel kell venni múlhatlanul.</p> -<p>Azt hiszem, Deák társalgó szobájáról s a forradalomra törő -férfiakkal való passziv érintkezéséről is – 1860 és 61-ből – -lehetett volna írni egy fejezetet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_296" id="Page_296">-296-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p>Deák Ferencz nem vállalt mandátumot az 1843-iki országgyülésre. -Hogy ez országgyülés oly eredménytelenül oszlott el: ezt Deák -távollétének rótta fel a nemzeti közvélemény. Így nyilatkoztak az -országgyülésen Beöthy Ödön és mások; igy vélekedett Majláth -kanczellár; így írtak a lapok, így volt meggyőződve Zalavármegye s -ama többi vármegye is, mely Deáknak felajánlotta a mandátumot.</p> -<p>Hogy Deák más irányba tudta volna-e terelni a sors kerekét: oly -kérdés, mely meg nem oldható soha, Somssich azt mondja Kónyi -gyüjteményében, hogy 1844-ben már Deák se tudta volna kiegyenlíteni -a nagy ellentéteket, melyek a bécsi kormány és a nemzet közt -kifejlődtek. Annyi bizonyos, hogy 1848-ban már nem tudta, de -1840-ben még ki tudta egyenliteni, pedig 1839–40-ben legalább is -volt akkora távolság Bécs és a magyar nemzeti párt közt, mint -1844-ben.</p> -<p>Tény az, hogy 1841 és 1847 közt a reformokra léhán telt el -hat-hét drága év s hogy a 48-iki rázkódás semmi esetre se lett -volna oly nagy, ha 44-ben legalább a belpolitikai kérdések nagy -része egészséges alkotásokban megoldást nyert volna. S az is -valószinü, hogy amaz egyetemes bizalom, mely Deákot a nemzet -részéről s ama nagy tisztelet, mely a konzervativek részéről 44-ig -kisérte, Deákot 44-ben is nagy dolgok elvégzésére tette volna -képessé. Deákot mint embert sohasem vezérelték <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> -magasztosabb indokok, mint 43-ban, mikor a követséget -visszautasítá, de Deák mint államférfi ezzel végzetes mulasztást -követett el. Érezé ezt maga Deák is, mind 1848-ban, mind 1861-ben s -nyiltan megvallá barátainak, hogy a kibontakozásra ugyan semmi -reménye nincs, sőt a jövőt felette komornak és veszélyesnek látja: -mind a mellett elvállalja a követséget, nehogy a bekövetkezendő -rossz fordulatot az ő kimaradásának tulajdonítsák. (1861. január -9-én Pesten kelt levele.)</p> -<p>Deák az 1847-iki országgyülés kezdetén betegen s komor lélekkel -ült kehidai birtokán, visszautasítva megyéjének a követválasztáskor -fölajánlott bizalmát. Okul betegségét s reményeinek a közel jövőre -való elenyésztét hozván fel. Tétlensége nem a haragvó Akhillesé s -nem is a száműzött Belizáré, hanem a felelősségét mélyen érző bölcs -hazafié volt, ki nem akart oly munkára vállalkozni, mely erejét -túlhaladá s mely temperamentumának meg nem felelt. Miért -vállalkozott mégis?</p> -<p>Sajátságos kérdés ez, de Deák magas erkölcsi gondolkozásának -természete szükségessé teszi a kérdést.</p> -<p>A 48-iki márcziusi napokban Kossuth vezeté az országgyülést s a -közvéleményt. Mindkettő a birtokkérdések gyökeres megoldását, az -államjogi önállást s a teljes alkotmányosságot követelé s -mindezeknek elengedhetlen föltétele gyanánt a felelős -miniszteriumot tekintette.</p> -<p>A miniszterium elnöke rendes viszonyok közt csak Kossuth -lehetett volna, de a tényleges viszonyok gróf <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> -Batthyányt kényszerítették a kabinet élére. Batthyány pedig a -kabinet alakításába fogni Deák nélkül nem akart. Hogy mik voltak -erre legközelebbi indokai, ezt fejtegetni nem akarom. Tény az, hogy -nem akart.</p> -<p>Márczius 13-án kiüt a bécsi forradalom.</p> -<p>Márczius 14-én rövid, de tartalmas manifesztumban állapodik meg -Pozsonyban a követek kara.</p> -<p>Ugyanez napon gróf Batthyány, a kijelölt miniszterelnök, Tolnay -Károlyt és Wenckheim Bélát küldi Kehidára azzal a kéréssel, hogy -Deák menjen fel Pozsonyba.</p> -<p>Ugyane czélból a főrendek és a követek nagy serege levelet írt -Deákhoz. Nagyon rövidet, melynek végpontja ez: »Szükségünk van rád -s bizton várjuk minél előbbi jelenlétedet.«</p> -<p>Márczius 16-án Zalavármegye közgyülést tart s ott Horváth -kamarás előadja Tolnay Károly követ hivatalos levelét, mely szerint -»az összegyült országos rendek pártszinezet nélkül, a mágnások s -maga az ország fenséges nádora közakarattal Deák Ferencz urnak az -országgyülésen leendő megjelenését óhajtják, a körülmények szüksége -pedig ezt parancsolja.«</p> -<p>A közgyülés nagy választmányt alakít, mely az alispán vezetése -alatt Kehidára menjen Deákot a követségre felkérni.</p> -<p>Márczius 17-én Zala mindkét követe lemond, hogy Deáknak helyet -engedjenek.</p> -<p>Márczius 18-án Batthyány kijelenti, hogy Deákot megvárja, addig -a független, felelős miniszteriumot nem alakítja meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_299" id="Page_299">-299-</a></span></p> -<p>A »Pesti Hirlap« márczius 21-én ezt írja: »Deák Ferencz -Pozsonyba megérkezett. Megnyugvással és bizalommal van függesztve -reá a közönség szeme, mely a legközelebbi napok villámzó eseményei -közt káprázni és tévedezni kezdett.«</p> -<p>Ime a külső körülmények, melyek Deákot arra birták, hogy -követséget és miniszterséget vállaljon. Vállaljon annak daczára, -hogy hite és bizalma nem volt a jövőben. Annyira nem volt, hogy -Pozsonyba érkezte után egy hét mulva márczius 28-án, midőn az egész -nemzet örömmámorban úszott s lelkesült bizalommal ment a jövő elé, -azt írta sógorának: »Hazánk talán nagyobb veszedelemben soha nem -volt. Oroszok nyomnak el bennünket vagy ismét az ausztriai hatalom, -vagy talán a legborzasztóbb anarchia: ezt csak Isten tudja!«</p> -<p>Halandó embernek nem adatott élesebben és biztosabban látni a -jövendőt.</p> -<p>Miniszterré lőn s miniszter maradt a Batthyány-kabinet végeig és -jelen volt az országgyülésen az évnek végeig Pozsonyban és Pesten. -Debreczenbe nem ment kezdetben azért, mert nem tudott s később mert -nem akart menni. Bár semmi adat sincs arra, Deák vérmérséklete -kétségtelenné teszi, hogy ápril 14-dike után nem maradt volna -Debreczenben s nem ment volna oda semmi esetre. Arra azonban van -adat, noha nem Kónyi gyüjteményében, hogy ő Kossuthot semmi esetre -se akarta volna gátolni abban a fenséges munkában, mely folyt a -csaták mezején először az alkotmányért, azután a nemzeti -becsületért. <span class="pagenum"><a name="Page_300" id= -"Page_300">-300-</a></span></p> -<p>De mi szerepet töltött be hát Deák Pozsonyban és Pesten? Oly -kérdés, melyet e kornak s e kor történetének mélyebb búvárlója -mindenesetre fölvet.</p> -<p>Egészen furcsa, mai napság alig érthető jelenségek állanak -előttünk Kónyi könyvében, melyek a parlament ingadozását -bizonyítják egész az év végeig – a fölött, vajjon Kossuth iránya -fogadtassék-e el vagy Deák iránya.</p> -<p>Az udvarhoz és a főherczegekhez Deák megy a törvényjavaslatok -elfogadásának kieszközlésére.</p> -<p>Az osztrák birodalmi gyüléshez követül őt küldi a parlament.</p> -<p>Európához manifesztumot küldeni őt kérik fel.</p> -<p>A néphez proklamácziót intézni őt akarják kényszeríteni.</p> -<p>Windischgrätz herczeghez, ki győzelmes hadak élén jön az ország -fővárosát elfoglalni, őt küldi az országgyülés békekövetségbe -általános felhatalmazással s minden részletes utasítás nélkül.</p> -<p>Felszólalásainak mindig enged a többség s nyugodt, de erélyes -szavával mindig le tudja fegyverezni egy pillanatra a parlament -forradalmi elemeit.</p> -<p>Kossuth mindent fényesen keresztül visz a parlamentben, a mit -akar s Deák mellé is mindig oda áll a többség, valahányszor -felszólal.</p> -<p>Kossuth és Deák soha nyiltan összeütközésbe nem jönnek; egyiket -vagy másikat elejteni a parlamentnek soha sincs alkalma; a két -férfiu se nem követi egymást, se nem mérkőzik egymással. A mi -bizonyítja, <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span> hogy girondi és montagnard egyik se -volt s a hazafiságban mindakettő magyar volt egészen.</p> -<p>Minden fény, minden dicsőség s a korszakokra szóló nagy tettek -minden emléke Kossuth nevéhez és működéséhez van kötve s méltán, de -azért Deák is nagy dolgokat mívelt, melyekre azonban a véres -lázadások s a nagy függetlenségi harczok idején a nemzetnek nem -lehetett figyelni.</p> -<p>Bizonyosnak látszik, hogy néhány nagy államjogi alaptörvényt -Bécsben nem fogadtak volna el Deák befolyása nélkül s az -úgynevezett kamarilla előbb megrohanta volna a rendes hadsereggel -hazánkat s a szervezkedésre alig engedett volna annyi időt is.</p> -<p>Az pedig egészen bizonyos, hogy a parlament szélső ellenzéki -elemei a nemesi középosztálynak óriási károkat okoztak s az -egyházat is súlyosan megtámadták volna, ha Deák a maga erélyével és -megingathatlan elmeerejével útjukat nem állja. Nagyon szép és -nagyon tanulságos az a több mint tíz beszéd, melyet Deák a -legviharosabb napokban a magyar középosztály s az egyház védelmére -teljes sikerrel tartott.</p> -<p>S ki tagadhatná, hogy függetlenségi harczunk erejének nagy -részét tette a nemességnek lelkes csatlakozása s az egyháznak -legalább is jóakaró semlegessége? S a nemesség nagy része nem -kergettetett volna-e Ausztria karjaiba s nem követte volna-e a -pozsonyi konventikulum főurait, ha vele úgy bánnak a parlamentben, -mint a hogy néhány rajongó akart a franczia nagy forradalom -mintájára? <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span></p> -<p>Magánjogunk s alkotmányunk történetének búvárai egykor -felismerik s kimutatandják Deák érdemeit, melyeket e férfiu, kiben -egy csepp forradalmi vér sem volt, még a forradalom lázában is -szerezni tudott.</p> -<p>Kónyi gyüjteményének második nagy része az októberi diploma -történetével foglalkozik. Ebben Deáknak nem volt szerepe. De óriási -szerepe volt igazságszolgáltatásunk érdekeinek s a nép benső -nyugalmának megvédelmezése körül 1860-ban, 1861-ben. Meglehetősen -elfelejtett nagyon becses beszédeket hoz itt Kónyi napvilágra.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span></p> -<h3>A FELIRATOK.</h3> -<p class="center"><i>(Országgyülési visszaemlékezés.)</i></p> -<h4>I.</h4> -<p>Az ujabb alkotmányos korszak óta, ide értve az 1861-iki -kisérletet is, kilencz felirat jutott el a képviselőháztól a -királyhoz. A tizedik a mostani, melyet Jókai Mór szerkesztett. A -kilencz közül ötöt egyenesen Deák Ferencz szerkesztett, részint -sajátkezüleg írva, részint másoknak tollba mondva, kettőt pedig, -ugymint az 1869-ikit és 1872-ikit, ő sugalmazott s egyenesen -helybenhagyott. Csakis két s a mostanival, az 1881-ikivel együtt -három felirat az, melyhez Deák már nem szólhatott.</p> -<p>Az 1861-iki első felirat sorsa viszontagságteljes volt s ehhez -egy nagyon szomoru emlék is van kapcsolva, melyet azonban kevesen -tudnak vagy rég elfelejtettek már.</p> -<p>Ezt a feliratot egész terjedelmében Deák Ferencz írta saját -kezével. Irta pedig az 1861-ik év ápril utolsó s május első -napjaiban.</p> -<p>Deák legbensőbb tanácsát ekkor Szalay László és báró Kemény -Zsigmond képezék. Olyan fontos dolognál, <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> minő -akkor a felirat volt, ezekkel közlé nézetét s mielőtt a -megszerkesztett művet annak idején nyilvánosságra hozta volna, azt -ezeknek megmutatá. Nyilván azért, hogy észrevételeiket meghallgassa -s netalán helyes megjegyzéseiket elfogadja. De észrevételek és -megjegyzések rendszerint nem voltak, ha voltak is, a művet -helyeselték.</p> -<p>A hatvanegyediki feliratot Deák eleintén beszédnek szánta. -Beszédeit ugyan ő előre megirni nem szokta, de most szükségesnek -látta a kivételes eljárást. Tudta, hogy az országgyülés nagy része -s esetleg a többség ő utána megy, ő rá hallgat; tudta, hogy Bécsben -és az udvarnál a magyar alkotmány alapjára áttérni még nem -hajlandók, Schmerling már akkor megkészíté a februári alkotmányt, -mely Magyarországot is a Reichsrathba akarta terelni, tehát Deák -minden általa kiejtett szót kétszeresen fontosnak tartott, nehogy a -bekövetkezendő s előre látható ujabb szakitásért Európa előtt -Magyarország tétessék felelőssé.</p> -<p>De más oka is volt arra, hogy felirati indítványnyal s már -megszerkesztett felirati javaslattal elő ne álljon. Ugyanis az -országgyülésen nem az ő pártja volt többségben, hanem a határozati -párt, melynek vezére gróf Teleky László volt. A feliratok készítése -erre kiküldött bizottságok által szokott történni s a -képviselőháznak a javaslat külön jelentés mellett bemutattatni. -Deák maga legkevésbbé tért volna el e szokástól, melyet az 1848-ik -gyakorlat is szentesített. S aztán a határozati párt feliratot -küldeni s Ferencz József császárral szóba <span class= -"pagenum"><a name="Page_305" id="Page_305">-305-</a></span> állani -nem is akart. Hogy állott volna tehát elő Deák kész felirati -javaslattal, midőn egyáltalán nem volt bizonyos, hogy a -képviselőház általában akar-e feliratot, sőt előreláthatólag azt -lehetett bizonyosnak tartani, hogy a világos többség megmarad a -határozatnál.</p> -<p>Ezért készített Deák pusztán csak beszédet.</p> -<p>Május 3-án szokatlan időben kereste fel Deákot gróf Teleky -László. Olyan időben, korán reggel, a mikor biztos volt arról, hogy -Deáknál nincs látogató.</p> -<p>– Mutasd meg nekem Feri, – mondá Deáknak – minő beszéddel akarod -te a tárgyalást megkezdeni?</p> -<p>Deák és Teleky contemporaneusok valának, ifjukori barátok s -egymással teljes bizalmas lábon.</p> -<p>Deák minden vonakodás nélkül szokott kedélyes szivességével -megmutatá kész beszédét Telekynek.</p> -<p>Teleky az asztalra könyökölve, komor arczczal hallgatá végig. -Nem mozgott, nem sétált, szokott idegességének semmi jelensége se -mutatkozott.</p> -<p>Mikor a felolvasásnak vége lett: Teleky még több ideig -hallgatott és gondolkodott. Végre azt mondá székéről felkelve -Deáknak:</p> -<p>– Feri, mondanék én neked valamit; ne a magad nevében mondd el -ezt a beszédet, hanem valamennyiünk nevében terjeszd elő, mint -felirati javaslatot. Az »én« helyett tedd oda ezt a szót: »mi«. -Egyebet nem kell rajta változtatni.</p> -<p>Deák nagyot nézett. Komor, fenséges arczával rábámult Telekyre. -Meg nem foghatá, miért tanácsolja ezt épen Teleky, ki semmiféle -feliratot nem akar s a határozati <span class="pagenum"><a name= -"Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> pártnak vezére. Teleky -maga is észrevette Deák kételyét s nagy komolysággal mondá:</p> -<p>– Nem ok nélkül mondom ezt, megfontoltam jól.</p> -<p>– Jól van, – mondá Deák, – meggondolom a dolgot magam is, de ha -elfogadom is javaslatodat, itt-amott némi változtatást kell tenni a -beszéden.</p> -<p>Teleky ekkor elhagyta Deákot s pár napig nem találkoztak -egymással. Másnap, május 4-én volt egy néhány perczig tartó -képviselőházi ülés, de aztán 7-ig nyilvános ülés nem tartatott.</p> -<p>E három nap alatt Teleky sötét sejtelmeket és még sötétebb -szándékot forgatott agyában. Sajátságos búskomorsággal búcsúzott el -barátaitól és rokonaitól, kikkel ez idő alatt találkozott. A 7-iki -ülés előtt találkozott Deákkal s kérdé tőle:</p> -<p>– Tehát csakugyan felirati javaslatként fogod előterjeszteni -beszédedet?</p> -<p>– Úgy.</p> -<p>– Holnap?</p> -<p>– Holnap, – felelte Deák.</p> -<p>Teleky melegen és erősen megrázta Deák kezét s szó nélkül -elváltak.</p> -<p>A bekövetkező éjszakán gróf Teleky László agyonlőtte magát s -másnap reggel Deák Ferencz reszkető ajakkal s fátyolozott hangon -nagy megindulással mondá, hogy: »A haza veszteségén kivül ő egy -ifjukori hű barátot vesztett s a fájdalom első rohama alatt neki -lehetetlen tanácskozni.«</p> -<p>A tárgyalás elnapoltatott. A nagy hazafit temette a <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> haza. -Deák csak május 13-án terjesztheté elő felirati javaslatát. Negyven -napig folyt e fölött a felirati vita. A felirat a többségben levő -ellenzék módosítványaival küldetett fel Bécsbe junius 25-én. Öt -napig az udvar a fölött tanácskozott: elfogadhatja-e a fejedelem a -feliratot. Az lett a határozat, hogy nem fogadja el. Gróf Apponyi -György országbiró és Ghyczy Kálmán felbontatlanul hozták vissza. A -képviselőház julius 5-én Hunkár Antalnak, a legvitézebb -inzurgensnek indítványára azt határozta, hogy Deák eredeti felirati -javaslatát küldjék fel a fejedelemhez.</p> -<p>Ez az, melyet még gróf Teleky László is látott. E felirat -csakugyan elfogadtatott a fejedelem által. Sikere, mint tudjuk, nem -lett.</p> -<p>A Deák és Teleky közti titkos beszélgetés történetét maga Deák -Ferencz beszélte el két évvel később Németh Albertnek. Annak -igazságában tehát kételkedni nem lehet.</p> -<p>Az 1861-iki országgyülés második felirata óriási mű, mind -tartalmára mind terjedelmére nézve. Mióta alkotmány van és -feliratok vannak, ily terjedelmes feliratot egyetlen parlament se -intézett fejedelemhez.</p> -<p>Az igaz, hogy hasonló viszonyok nem is fordultak elő nálunk s -talán másutt sem.</p> -<p>A leirat az első feliratra kelt julius 21-én s kihirdettetett a -képviselőházban 22-én. A julius 6-ika és 21-ike közti időben báró -Vay Miklós lemondott a kanczellárságról, mert a februári pátens -kötelező voltát Magyarországra nézve elismerni nem akarta. Helyére -<span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span> gróf Forgách Antal jött. A leiratot már -nem Vay és Zsedényi, hanem Forgách és Beke ellenjegyezték.</p> -<p>A leiratot 23-án kapta kezébe Deák s a felirati javaslat -készítését 25-én kezdte meg. És dolgozott e művön szakadatlanul -tizenhárom napig, majdnem két hétig. Augusztus 6-án lett vele -készen.</p> -<p>E mű, mint akkor valaki kiszámítá: 99,170 betüből áll s -terjedelmére nézve akkora, mint politikai napilapjaink szokott -vezérczikkeiből 25–30 darab összevéve. E mű úgy van megírva, hogy -ezt egyszeri felolvasása után az egész képviselőház egyetlen -felkiáltással elfogadta s nem találkozott képviselő sem a szélső -jobbon, sem a szélső balon, a ki egyetlen szava ellen felszólalt -volna. Deák ugyan páratlan könnyüséggel és soha senki által felül -nem mult szabatossággal fogalmazott, de ily nagy államokiratot oly -gondosan megfogalmazni mégis csak nagy munkával és sok idővel -járt.</p> -<p>Beszélték akkor, hogy az alaki szerkesztést Szalay László -végezte, valamint később beszélték Deák néhány művéről, hogy azt -Csengery Antal szerkeszté. A mit Deák szerkesztett, azt Szalay és -Csengery művével összetéveszteni nem lehet. Deák irálya, valamint -beszéde is egészen sajátságos, mely mindenki irályától és -beszédétől könnyen megkülönböztethető.</p> -<p>A második felirat szerkesztésének külső körülményeiről elmondom -azt, a mit tudok. Kicsiny dolgok ugyan, de a mainál nagyobb idők és -nagyobb férfiak jellemvonásai. S azok a kicsinységek gyakran -szebbek, mint napjaink nagyságai. <span class="pagenum"><a name= -"Page_309" id="Page_309">-309-</a></span></p> -<p>Deák az Angol királynő vendéglőben, szokott szobájában lakott. -Ott készité művét. Julius és augusztus éktelen forró napokkal -köszöntött be, de azért fürdőzni természetesen nem lehetett. Künt a -vármegyéken tatár módra ment a katonai adóvégrehajtás, -Olaszországban dicsőséges harczokat vívtak menekültjeink az olasz -egységért, Kossuth és társai európai szövetséget készítettek -Ausztria ellen, Bécsben Magyarország uj divatu bekeblezését -csinálták, az országgyüléssel végezni kellett gyorsan. Így akarta -az udvar is, de nem bánta a nemzet sem, ha vége lesz a meddő -tanácskozásnak.</p> -<p>Deák magához rendelt egy-egy országgyülési elnöki titkárt. -Többnyire Juraszek Ferencz barátom s később volt képviselőtársam -volt ott, ki akkor Ghyczy Kálmán elnök mellett fungált. Deák maga -írta művének legnagyobb részét, de ha elunta az írást, toll alá -diktálta az oda rendelt elnöki titkárnak.</p> -<p>A reggeli séta után Deák nyolcz, néha fél kilencz órakor rögtön -a dologhoz látott. S dolgozott egyfolytában délig. Akkor lement -ebédelni. Ebédnél barátaival beszélgetett. Délután három órakor -ismét munkához ült s dolgozott esti hét-nyolcz óráig. Ekkor ment ki -sétálni.</p> -<p>Természetesen szivarfüstnél folyt a munka. Az ő szájában a -szivar soha sem aludt ki. Kellett füstölni a titkárnak is. Ott volt -a szivar nyaláb számra skatulyában. Deák rendesen két harmadát -szivta el szivarjának szivó nélkül, akkor félretette, de nyomban -ujra gyujtott.</p> -<p>A nyári forróság igen nagy volt. A nagy meleg iránt <span class= -"pagenum"><a name="Page_310" id="Page_310">-310-</a></span> Deák -nem volt érzéketlen, se közönyös. De a titkár nem feszélyezte őt. -Letette kabátját, mellényét és vastag fekete selyem nyakkendőjét. -Egy-rét ingben dolgozott, természetesen bezárt ajtóknál. Ha egyszer -ajtaját bezárta, kopogtathatott ott a magyar birodalom legnagyobb -ura vagy legelső államférfia, az »öreg ur« írt vagy diktált tovább, -néha hangosabban, mint szokott, de azért az ajtó meg nem -nyilott.</p> -<p>Benső barátainak mindamellett tett némi engedményt. Megengedte -ugyanis, hogy ebéd után felmenjenek hozzá lakására s délután három -óráig nála társalogjanak. Ekkor ő is anekdotázott. A feliratról -beszélni nem engedett, sem maga nem beszélt semmit.</p> -<p>Leggyakrabban látogatták zalai követtársain s néhány kisebb nevü -férfiun kivül Szalay László, báró Kemény Zsigmond, Klauzál Gábor, -Szentiványi Károly, gróf Andrássy Gyula, Lónyay Gábor és Menyhért, -Bittó, Csengery, báró Eötvös József, Gorove, Kazinczy Gábor, Bónis -Samu, Ghyczy, Justh József, Somssich Pál, Trefort, Bezerédy László, -az öreg Bernáth Zsigmond, Hunkár Antal és többen.</p> -<p>Egy délután a következő mulatságos jelenet történt.</p> -<p>Pontban három órakor Deák órájára nézett s a titkárnak szólt. Ez -volt a jeladás arra, hogy az uraknak távozni kell. Azok el is -siettek s egy percz alatt üres volt a társalgó terem. Deák -nyugodtan leült asztalához és írt.</p> -<p>A mint egyszer gondolataiba mélyedve a legnagyobb buzgalommal -dolgozik, szobájának egy sarkából rettenetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> -hortyogás üté meg fülét. Oda néz haragos szemöldökkel s látja, hogy -a kényelmes karos székben Klauzál Gábor ül és aluszik. Feje -hátraszegve, jóságos komoly arcza a plafont felé fordulva, hortyog -hatalmasan. Ő bizony még akkor aludt el a nagy melegben, mikor ott -volt a társaság s mikor az »öreg ur« kizárta barátait, ő -észrevétlenül ott maradt a sarokban s aludt tovább.</p> -<p>Deáknak egy futó mosoly vonult el ajkai körül. Fölkelt, odament -Klauzálhoz, forradalmi minisztertársához, megfogta vállát, megrázta -becsületesen s midőn Klauzál fölébredt, ezt mondá neki:</p> -<p>– No eredj Gábor te is a többi után, orgona kiséret mellett nem -szokás feliratot készíteni.</p> -<p>Augusztus 6-án kész lett a felirat. 7-én Deák közölte -barátaival. 8-án felolvasta a képviselőházban. A felolvasás -negyedfél órán át tartott szakadatlanul. Felolvasás közben Deákot -két izben Szalay László váltotta fel. De több mint kétharmadát Deák -olvasta, Szalayra alig jutott egyharmada.</p> -<p>Hol vannak e felirati javaslatok kéziratai?</p> -<p>Az elsőé, mely egészben Deák sajátkezü kézirata, Dániel Pál -barátom birtokában van. Deák maga adta neki e szavakkal:</p> -<p>– Ne Pali, neked adom, nálad bizonyosan nem hányódik el, mint -nálam. Majd ha kérem, add vissza.</p> -<p>Sohase kérte vissza.</p> -<p>A második felirat kézirata talán a 61-iki országgyülés iratai -közt feltalálható. E kézirat némely részben másnak s leginkább -Juraszek Ferencznek keze irása. <span class="pagenum"><a name= -"Page_312" id="Page_312">-312-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p>Az 1865-iki országgyülés koronázó országgyülés volt. De mielőtt -a koronázásra rá került volna a sor: előbb még a porosz-olasz -szövetség ellen végig kellett harczolni a háborut, el kellett -veszteni a königgräczi ütközetet, sőt a magyar emigrácziónak is egy -betörő hadcsapatát Klapka vezérlete alatt látnunk kellett az ország -határszélein.</p> -<p>A koronázás előtt három feliratot kellett a képviselőháznak -felküldeni.</p> -<p>Miniszterium nem volt. E helyett Majláth mint korlátnok, Sennyey -mint tárnokmester képezték a kormányt. Erdély és Horvátország s -Fiume és a Határőrvidék nem volt jelen az országgyülésen. Az ország -abban az állapotban vala, melyben Bach és Schmerling hagyta.</p> -<p>Az 1861-iki feliratoknak az az eredményük volt a 65-iki -választásoknál, hogy tizenöt-húsz képviselőt kivéve, csaknem minden -jelölt azzal a világos programmal lépett föl, hogy ő Deákot fogja -követni. De azért az országgyülés elején mindjárt négy párt -alakult. A szélsőbal, mely Magyarország és függetlenségét írta -zászlójára, melyben az emigráczió tagjai: Simonyi Ernő, Irányi -Dániel, Helfy stb. még nem vehettek részt, s melyet Kállay Ödön, -Madarász József és Böszörményi László vezettek. Továbbá a szélső -jobb, az akkori kormánypárt, gróf Apponyival az élén, -harmincz-harminczöt tagból <span class="pagenum"><a name="Page_313" -id="Page_313">-313-</a></span> állva. Ez a főrendiházban oly erős -volt, hogy Deák egyik felirata csakis négy szótöbbséggel -győzhetett. Továbbá a valódi Deákpárt, melyet jobbközépnek is -neveztek, végre a balközép, élén Tiszával, Ghyczyvel, Nyáry Pállal, -Bónis Samuval. Ezt tigrispártnak nevezte el 1866. januárban Ludasi -Gans Mór az Apponyi-párt lapjában, a »Magyar Világ«-ban s e név a -koronázásig rajta maradt. A tigrispárt mintegy kilenczven tagból, a -Deákpárt mintegy száznyolczvan tagból állott.</p> -<p>Az országgyülés deczember 10-re volt összehíva. Alakuló -pártgyülését a Deákpárt 1866. január 22-én tartá az Európa -vendéglőben. Pártelnökké Klauzál Gábor választatott. Ezután a tagok -összeirták magukat. Voltak 181-en. Bánó József azt jelenté, hogy -egy társaságban 20 balközépi férfiu kijelenté, hogy ő is idejönne, -ha meghivnák őket, egy másik képviselő kijelenté, hogy Ghyczy -Kálmán is hajlandó volna meghivásra idejönni. Deák azt mondá e -kijelentésekre:</p> -<p>– Nem vendégséget tartunk mi, hova meghivásra kell megjelenni, e -kör nem zárt kör, ide mindenki bejöhet s ha őszintén hozzánk -csatlakozik: szivesen fogadjuk.</p> -<p>Ugyanezen az értekezleten indítványozta Deák, hogy egy felirati -bizottság alakíttassék. E bizottság harmincz tagból volt -összeállítandó, kik közé tizenkilencz deákpárti, kilencz balközépi -és két szélsőjobb indítványoztatott. A szélsőjobbról gróf Apponyi -György és Bartal György voltak a jelöltek.</p> -<p>Két nap mulva, január 24-én, a balközép is alakuló <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> gyülést -tartott a Tigris vendéglőben. A 30-as bizottságot ők is elfogadták, -a pártarányt e bizottságban ők is helyeselték, de a Deákpárt -kijelölt emberei közül csak 9-et fogadtak el, a többire nézve -kinek-kinek szabad elhatározására bizatott a szavazás. Szavazhattak -a kijelöltekre vagy másokra. A szélső jobbot egészen kihagyták s -báró Kemény Zsigmond ellen, továbbá Fest Imre, gróf Csáky László és -Kandó Kálmán ellen nagy agitácziót csináltak.</p> -<p>Mindamellett az Európa vendéglőbeli lajstrom nyert többséget -január 27-én. Legkevesebb szavazatot Jókai Mór nyert, mert a -Deákpárt meg ő rajta akart báró Keményért boszut állani.</p> -<p>A felirati bizottság már megalakult s működését meg is kezdé, -mikor ő felségeik január 29-én Budapestre jöttek. Épen uri bál volt -az Európa nagytermében. A császárné kiséretéből többen óhajtottak -volna ott megjelenni s a császárné főudvarmestere ezt közlé a -rendezőséggel. A rendezőség néhány tagja azonban kijelenté, hogy -udvari emberekkel és katonatisztekkel ők együtt nem mulatnak s -igazi honleányok nem tánczolnak. Megjegyzendő, hogy az Almássy -összeesküvés áldozatai akkor még a börtönt szenvedék. No hiszen, -lett erre az udvarnál rettenetes riadalom. Az udvari személyzet nem -akart kevesebbet, mint hogy a fölségek rögtön pakoljanak s menjenek -Bécsbe, a magyar rebelliseket pedig vasra kell verni. Midőn a -császárné megtudta e báli botrányt, mint a bécsi lapok nevezték, -kezét tördelve így kiáltott fel: »Mein Gott, was werden die -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> Herren Erzherzoge dazu sagen?« -(Istenem, mit mondanak ehhez a főherczegek.)</p> -<p>A felirati bizottság az akadémiában tanácskozott. Elnöke volt -gróf Andrássy Gyula, előadója: Csengery Antal. A felirati -javaslatot készen Deák Ferencz terjeszté elő. Ezt minden tag -számára lelitografálták, de minden tag becsületére fogadta, hogy a -bizottság tárgyalásait s a felirat szövegét titokban tartja s a -hirlapoknak oda nem adja. Midőn e miatt egykor valaki a deákpárti -körben zugolódott, azt felelé Andrássy gróf:</p> -<p>– A titoktartást megfogadtuk, meg is álljuk; ki szeretné a -nyulpecsenyét, ha akkor hoznák az asztalra, mikor a nyulat -nyúzzák?</p> -<p>A felirati javaslat egészen Deák műve. Néhány lényegtelen -módosítással elfogadta a bizottság, február 8-án előterjesztetett a -képviselőházban s tárgyalása 15-re kitüzetett. Előadója a házban -Csengery volt.</p> -<p>Érdekes és izgalmas napok voltak ezek is.</p> -<p>A felirati bizottságban egy kínos jelenet történt egyszer. Deák -Ferencznek és gróf Apponyi Györgynek rettenetes összeütközése.</p> -<p>Apponyi a bizottságban egy hosszabb módosítványt adott elő, mely -elburkoltan az októberi diploma elfogadását s Magyarország -alkotmányának erre alapítását tartalmazta.</p> -<p>Kemény Zsigmond felszólítá Apponyit, hogy ne beszéljen ilyen -burkoltan s adja elő nézetét világosan.</p> -<p>Apponyi aztán előadá, nézete szerint az októberi <span class= -"pagenum"><a name="Page_316" id="Page_316">-316-</a></span> diploma -a legnagyobb vivmány, melyet elérhetünk s melyre számíthatunk.</p> -<p>Deák erre rettentő haraggal fölállott s tartott egy olyan -beszédet, a minőt ő se tartott soha. Elszámlálta a konzervativ párt -bűneit s összetörte Apponyit, az egykori alkanczellárt úgy, hogy az -többé Magyarország politikai közéletében nem szerepelt. Azt mondá a -többek közt, hogy a magyar nemzet ellen sem magyar, sem idegen ezer -év óta nagyobb bűnt nem követett el, mint azok, kik az illir -mozgalmat felszították s a 48-iki eseményeket, tudva, szándékosan -előkészítették. S most – úgymond – mikor a nemzet és fejedelem ujra -azon az úton van, hogy egymást megértse, most ismét előállanak azok -a férfiak, hogy útját állják az üdvös közeledésnek. Engesztelhetlen -haragja s a legsúlyosabb érvek özöne borítá el szavai alatt a -konzervativ párt férfiait.</p> -<p>Tartott vagy egy óráig a beszéd. A jelenlevők elképedve -hallgatták. Apponyi reszketve, halotthalványan ült székén. Deák -után sokáig senki se szólt. Később Apponyi fölkelt s távozni -készült. Távozás közben mondá:</p> -<p>– Félek, hogy gyönyörü csikóimnak, miket a koronázásra -tanittattam be, nem vehetem már hasznukat.</p> -<p>Deáknak e beszédét a világ legnagyobb és legszebb szónoki -művének mondák a jelenvoltak. A beszéd nincs meg. Gyorsíró nem volt -jelen. Jókainak, ki jelen volt, csak később jutott eszébe -jegyezgetni. A legszebb részeket ő sem jegyezheté fel. De azért az -ő jegyzetei némi halvány képet nyujtanak a beszédről. Abban az -időben – jól emlékszem rá – szájról-szájra menve <span class= -"pagenum"><a name="Page_317" id="Page_317">-317-</a></span> a -beszéd sok része köztudomásuvá vált. Másnap mondá Jókai, czélozván -arra a körülményre, hogy Apponyiék lapja mindig a tigris-pártot – a -balközépet – támadá:</p> -<p>– Apponyiék addig kerülgették a tigriseket, míg rábukkantak az -oroszlánra.</p> -<p>Valóban úgy is történt.</p> -<p>A felirati általános vita február 20-ig tartatott, a részletes -24-ig.</p> -<p>Február 22-én a részletes vitánál tartá Deák legnagyobb és -legszebb beszédét azok közt, melyek ránk maradtak.</p> -<p>A beszédnek óriási hatása volt. E beszéd volt a konzervativ -pártnak akkor halotti beszéde. Ettől kezdve az Apponyi-párt örökre -megszünt. Tagjai elszéledtek, a parlament tárgyalásaiban többé -részt nem vettek s még a koronázás után a következő országgyülésre -se vállaltak mandátumot.</p> -<p>– E beszéd után, – mondá nékem Ürményi Miksa később, – e beszéd -után csak mi ketten, gróf Zichy Nándor és én maradtunk a -parlamentben s vállaltunk mandátumot, hogy legyen mégis hírmondó az -egykor oly hatalmas konzervativ pártból.</p> -<p>Báró Sennyey bejött ugyan a parlamentbe 1872 őszén, de külön -pártot nem alakított. A külön konzervativ párt csakis 1875 -tavaszán, a fuzió után, alakult meg, a 66-iki feloszlástól épen -kilencz esztendőre. De három év mulva ez is meghalt a nélkül, hogy -e három év alatt is élt volna. 1878-ban egyesült a középső ellenzék -elemeivel s alkotá az egyesült ellenzéket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_318" id="Page_318">-318-</a></span></p> -<p>A 65-iki országgyülés első felirata tehát a konzervativ párt -megszünéséről nevezetes. De e felirat részletes tárgyalása alatt -még egy más érdekes dolog is történt, mely azonban sokkal kevésbbé -maradt emlékezetben.</p> -<p>Erdélynek külön országgyülése volt 1865-ben. A 48-iki -törvényekkel ugyan ez ellenkezett, de az udvar a 48-iki törvényeket -épen nem akarta úgy egyszerüen végrehajtani. Az Erdélylyel való -uniót is csak az esetben volt hajlandó megszivlelni, ha azt még egy -országgyülés, mely képviseleti alapon jön össze, helyben fogja -hagyni.</p> -<p>Helyben is hagyta s most már nem volt tettleges akadály abban, -hogy az erdélyi képviselők is Budapestre jőjjenek.</p> -<p>1848. óta először! Tizennyolcz esztendő óta nem látott Budapest -erdélyi képviselőt.</p> -<p>1866. évi február 22-én jelent meg az első. Épen Deák nagy -beszédének napján.</p> -<p>Gyula-Fehérvár egyik képviselője volt ez. Fiatal ember, -középmagas termettel, kopaszodó homlokkal, de mosolygó arczczal. -Egyszerü fekete díszben jelent meg ott a Nemzeti Muzeum -dísztermében, a hol akkor a gyülések tartattak. De megjelenése -harsogó éljenzésre ragadta a házat. Sok képviselő fölemelkedett -helyéről, úgy adott hangot kitörő érzelmeinek.</p> -<p>E mosolygó férfiu, ez ifju törvényhozó pedig nem volt más, mint -báró Kemény Gábor, a későbbi közgazdasági miniszter.</p> -<p>Sohase kapott többé oly egyetemes, dörgő éljent.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<h3>DEÁK UTOLSÓ BÉCSI ÚTJA.</h3> -<p class="center"><i>(Visszaemlékezés 1867-re s az első nagy -egyházpolitikai kérdésre.)</i></p> -<p>A kiegyezési tárgyalások alatt a hazai főpapság szenvedőlegesen -viselte magát. Nem vélte időszerűnek kifogásait érvényesíteni az -1848-ik évi törvények ellen, melyek az egyház és iskola kormányzati -ügyeinek vezetését is parlamenti felelős miniszterre bízták s a -parlament interkonfesszionális ellenőrzése alá helyezték.</p> -<p>Az egész nemzetnek pártkülönbség által meg nem zavart egyetlen -kivánalma volt a 48-iki törvények visszaállítása. Restitutio in -integrum: ez volt a jelszó. A főpapság elég hazafias és elég -eszélyes volt az ő külön álláspontját nem hangsúlyozni.</p> -<p>A bibornokprimás, Szcitovszky agg volt és beteges. A kiegyezés -létrejöttét nem érheté meg, az országgyülés elején meghalt.</p> -<p>A főpapság nélkülözte szokott vezetőjét. Különben a konzervativ -Apponyi-párttal tartott, de mikor ez Deák heves támadásai alatt -széttöredezett, a főpapság is hallgatag maradt.</p> -<p>De nézetéről – mint a következés megmutatta – nem mondott le. -<span class="pagenum"><a name="Page_320" id= -"Page_320">-320-</a></span></p> -<p>A kanczellár Mailáth György volt, ki, valamint báró Sennyey Pál -tárnokmester is, a konzervativekkel tartott. Mailáth ismerte és -helyeselte a főpapság külön nézetét. A mit csak kanczellárságának -utolsó napjaiban árult el az esztergomi primás kinevezésével. -Ámbár, s ezt itt hangsúlyoznunk kell, maga Mailáth nem erőltette a -dolgot s egyáltalán nem exponálta magát a magas klérus programmja -mellett.</p> -<p>1867. januárban már odáig érlelődtek a viszonyok, hogy a magyar -felelős miniszterium kinevezésére került a sor. Belcredi állása meg -volt ingatva s a korona Beust báró támogatása mellett is el volt -határozva az alkotmányi és államjogi viszályt Deák Ferencz -javaslatai szerint megoldani s az ország kormányát Deáknak és -társainak adni át.</p> -<p>E helyzetben egészen természetesnek, a politikai ildom -követelményeivel egészen összeférőnek volt tekinthető az -üresedésben levő esztergomi érseki és primási állás betöltésével -néhány napig várakozni s ily magas méltóságnak, ily nagy közjogi -hatalomnak s ily nagy javadalomnak adományozását a néhány nap múlva -kinevezendő törvényes kormányra hagyni s ennek engedni át.</p> -<p>Mindamellett Mailáth György a korona elé terjeszté, hogy Simor -János győri püspök az esztergomi primási székre sürgősen -neveztessék ki. A korona elfogadta a tanácsot s 1867. január 20-án -aláírta a kinevezési okiratot.</p> -<p>Erről előzőleg se Deák Ferencz, ki otthon az ügyeket -<span class="pagenum"><a name="Page_321" id= -"Page_321">-321-</a></span> vezette, se gróf Andrássy Gyula, ki -miniszterelnök leendett, se báró Eötvös József, ki a -kultuszminiszteri tárczát volt átveendő, nem bírt tudomással.</p> -<p>Bécsi jól értesült lapok hozták a hírt január 22-ikén. -Megjegyzendő, hogy a hivatalos lapok mind Bécsben, mind Pesten -mélyen hallgattak a kinevezésről.</p> -<p>A kinevezés híre a Deák-párt köreiben nagy visszatetszést szült. -Deák maga helytelennek mondá bizalmas körökben. Andrássy gróf épen -nem csinált titkot neheztelő érzelmeiből. Vérmesebb deákpárti -politikusok a klubban és a képviselőház folyosóin kijátszásról, -meglepetésekről beszéltek. Készen volt a fulmináns hírlapi czikk, -melylyel a Deák-párt főlapjában támadtatott volna meg a -Mailáth-Sennyey-kormány e tapintatlanságért.</p> -<p>A czikket azonban Deák Ferencz nem engedte közzé tenni s -általában tiltá, hogy ebből zajt üssenek, sérelmet formáljanak. A -dolgon, mint mondá, úgy sem lehet változtatni, tehát csak kárral -járna, ha mind a korona, mind az uj primás elkedvetleníttetnék.</p> -<p>Simor János kineveztetése csak tizennégy nap mulva, január 31-én -tétetett közzé a bécsi hivatalos »Wiener Zeitung«-ban.</p> -<p>Itthon Deák Ferencz lapja agyonhallgatta a kinevezést, nem szólt -róla se jót, se rosszat, csak az ujdonságokban vett róla két sornyi -tudomást.</p> -<p>Simor János püspök eleve már Bécsbe hivatott. Mint akkor -kiszivárgott a hír, neki nem nagy kedve volt a primási széket -elfoglalni s csakis ő felsége hangsúlyozott kivánságára nyugodott -bele a kinevezésbe. <span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span></p> -<p>De a midőn már belenyugodott, nem késett a magyarországi róm. -kath. egyház sérelmeit a 48-iki törvényekben instituált -kultuszminiszteri állás ellen formulázni. Már január utolján -átnyujtott ő felségének egy erről szóló, gondosan kidolgozott -promemoriát.</p> -<p>Az ebben kifejtett nézet s annak indokolása teljesen azonos -azzal, melyet Schlauch Lőrincz szatmári püspök a 80-as évek elején -terjesztett elő a Szent László-társulat egyik ülésén.</p> -<p>Eszmemenete legszűkebb vázlatban a következő:</p> -<p>A magyar király a magyarországi római kath. egyháznak legfőbb -kegyura s mint ilyen, mint supremus patronus gyakorolja ez egyház -fölött a fölségjogokat: a püspöki kinevezéseket, az egyházi -javadalmak adományozását, az alapok, alapítványok és iskolák -feletti legfőbb felügyeletet, a legfőbb fegyelmi jogot stb. Ámde a -legfőbb patronátusi jogot az egyház ruházta a magyar királyra, de -nem mint puszta államfőre, hanem mint »apostoli király«-ra. A -minden más felekezet fölötti legfőbb patronátus csak a rex -apostolicus-t illeti. Ez oly jelleg, mely specziális; oly jog, -melyet a fölség nem gyakorolhat egy esetleg más vallásu miniszter -közvetitésével s nem bocsáthat egy interkonfesszionális parlament -ellenőrzése alá. A kultuszminiszter kinevezése s a róm. kath. -egyház és iskolaügy legfőbb kormányzati ügyeinek erre bizása tehát -nyilván sérelmes az egyházra, a miből következik, hogy vagy -kultuszminisztert nem lehet kinevezni, vagy erre a róm. kath. -egyház ügyeit nem lehet bízni, hanem ezeket ő felsége a -<span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span> felelős kormányon és parlamenten kívül -a primás közvetítésével intézheti.</p> -<p>A promemoria e nézetet bőséges idézetekkel s történeti -hivatkozásokkal támogatta s ő felségének különösen figyelmébe -ajánlá az egyházhoz buzgón ragaszkodó őseinek dicső példáit.</p> -<p>Ez előterjesztés mély benyomást tett ő felségére. Meggyőzni -látszott őt arról, hogy a magyar ősi közjoggal s az egyház valódi -érdekével csak az a nézet hangzik össze, melyet Simor János primás -fejt ki az előterjesztésben.</p> -<p>Ő felsége meghallgatá e tárgyban Mailáth György kanczellárt. -Valószinüleg meghallgatott másokat is. A kanczellár egyenesen -hivatkozott a 48-iki törvényekre, melyek visszaállítása a kiegyezés -feltételét képezi s melynek csonkán való visszaállítása nem -nyugtatná meg se a nemzetet, se a Deák-pártot; a 48-iki törvények -pedig a róm. egyház kultur és iskolai stb. ügyeire kivételt nem -tesznek s nem is engednek. Főleg e körül mozgott Mailáth -érvelése.</p> -<p>Ez nem tudta eloszlatni ő felsége aggodalmait. Szükségesnek -látta Deák Ferencz tanácsát is meghallgatni.</p> -<p>Deák erről a kanczellár által értesíttetvén, február 7-én a -reggeli vonattal Bécsbe indúlt s oda érve, ott a Bécsben tartózkodó -magyarok által a pályaházban nagy ovácziókkal fogadtatott. Még ez -este fölkereste Mailáth Györgyöt, ki viszont őt látogatta meg a -»Hôtel Frankfurt«-ban. Itt tudta meg Deák tüzetesen, miért hivatta -őt ő felsége különösen. <span class="pagenum"><a name="Page_324" -id="Page_324">-324-</a></span></p> -<p>Február 8-án tíz órakor fogadta ő felsége Deák Ferenczet. Ekkor -kínálta meg formaszerüleg a miniszterelnökséggel s ekkor kérdezé -meg véleményét a leendő miniszterek iránt is.</p> -<p>Mindezekről ezúttal nem akarok szólani. Csak a primás -előterjesztéséről, melyet ő felsége maga is megismertetett Deákkal -s melyre nézve tüzetes véleményét kérte, érintvén egyúttal azt is, -minő véleményt adott erre nézve Mailáth kanczellár.</p> -<p>Deák Ferencz lényegileg a következő véleményt nyilvánítá:</p> -<p>Hogy a magyar király »apostoli« czíme szorosan mit jelent, ezt -törvényeink nem határozzák meg s egész biztosan ő sem tudja. -Valószinüleg czímnél nem sokkal több s királyaink a múlt -századokban nem is használták – ha jól tudja – Mária Teréziáig. Azt -azonban biztosan tudja, hogy a legfőbb patronátusi jog nem a »rex -apostolicus«-t illeti, hanem a mindenkori államfőt. Ezt illeti -most, midőn örökös királyságunk van, ezt illette a választott -királyok alatt, sőt a mikor a fölségjogokat nem király gyakorolta, -hanem gubernátor, t. i. Hunyady János: a legfőbb kegyúri, -püspökkinevezési, egyházi adományozási stb. jogok ő általa is -törvényesen, sőt egyenesen a római szentszék egyetértésével -gyakoroltattak. Előfordult ugyanis, hogy az Álmos herczeg által -alapított s fia vak Béla király által gazdagon dotált dömösi -prépostság megürülvén, erre Hunyady János az esztergomi szent Tamás -prépostját, István mestert akarta kinevezni s a javadalmat ennek -adományozni, <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> de V. Miklós pápa ebben megegyezni nem -akart, hanem saját penitencziáriusát, a szent Remeték rendjéhez -tartozó Valentinust óhajtotta kinevezni. A pápa nem hajolván, végre -Hunyady János a pesti országgyűlésből 1450. évi junius 12-ről a -pápának egy erélyes levelet írt, melyben szórul-szóra ezt mondá a -többi közt: »Ita induxisse in animum, ita denique omnium generalem -voluntatem esse, ut in dicta Ecclesia hosti prius, quam tali -hospiti licebit portas patefacere, quippe libertate in regno finis, -idem regno fiet. Proinde Beatitudo Vestra, si devotam sibi fide et -officio, salvam cupit esse Hungariam, patiatur et liberam fore.« -(Magyarul: »Ugy vagyok elhatározva s mindeneknek akarata az, hogy -amaz eklésiába, t. i. a dömösi prépostságba, inkább ellenség -jusson, mint ilyen vendég, mert ha vége lesz az ország -szabadságának, legyen vége magának az országnak. Ha tehát -Szentséged Magyarországot hűnek és engedelmesnek óhajtja: tűrnie -kell, hogy szabad legyen.«) Véleményét Deák Hunyady János örökké -igaz szavainak hangsúlyozása után ekként végezé:</p> -<p>V. Miklós római pápa e levélre elismerte Hunyady nézetének -jogosságát. Ha tehát ő, a ki király se volt s annál kevésbbé -lehetett apostoli király, mint választott kormányzó teljes joggal -gyakorolhatá az összes legfőbb patronátusi és fejedelmi jogokat s -ha ebben maga a római szentszék is teljesen megnyugodott: akkor ő -felsége is nyugodt lélekismerettel kinevezheti a kultuszminisztert -s gyakorolhatja ennek közvetítésével az egyházra vonatkozó -felségjogokat. <span class="pagenum"><a name="Page_326" id= -"Page_326">-326-</a></span></p> -<p>A felhozott történeti példa nagy hatást tett ő felségére annál -inkább, mert az nagyon találó volt az alkotmányviszályra is. -Deáknak ezzel kapcsolatos egyéb fejtegetései teljesen meggyőzték őt -és Simor János primásnak reprezentáczióját nyomban félretette.</p> -<p>Deák február 9-én jött el Bécsből.</p> -<p>Ugyanezen a napon Simor János ő felsége kezébe letette az -esküt.</p> -<p>Február 10-én gróf Andrássy, báró Eötvös, Lónyay, Wenckheim és -Horváth Boldizsár mentek fel Bécsbe.</p> -<p>Február 16-án visszalépett Mailáth s 17-én kineveztetett a -magyar miniszterium. A kinevezési okiratot nem Mailáth -szignálta.</p> -<p>Mind e részleteket, t. i. a Simor előterjesztésére vonatkozókat, -maga Deák Ferencz beszélte el előttem s mások előtt. Báró Eötvös -József és Csengery Antal naplóiban, különösen Csengeryében meg kell -örökitve lenni ez esetnek.</p> -<p>Midőn elbeszélte: elbámultam amaz emlékező és itélő tehetségen, -mely képes volt ő felségének rögtönözve e kérdésben a legmeggyőzőbb -érvet előhozni s miután Hunyady János ezen leveléről én addig -sohase hallottam semmit, kérdém tőle, hol lehet azt a levelet -olvasni:</p> -<p>– Arra már biztosan nem emlékszem, – mondá, – hanem vedd elő -Kelemen Historia Juris Hungarici Privati könyvének első kötetét s a -Johannes de Hunyad Gubernator czím alatt marginalis jegyzésben -megtalálod, hol olvasható a levél. <span class="pagenum"><a name= -"Page_327" id="Page_327">-327-</a></span></p> -<p>Deák ez után még tizenkét nap hián kilencz esztendeig élt, de -többé sohase látogatta meg Bécset. Beszélt ugyan a királylyal még -többször is, de mindig Budán a királyi palotában vagy vendéglőbeli -lakásán Pesten, a mikor a király látogatta meg őt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span></p> -<h3>EGY DEÁK-ADOMA.</h3> -<p>Sok adomát adnak szájról-szájra, melyről azt hiszik és vallják, -hogy az Deák Ferencztől származik, melynek azonban Deák soha hírét -se hallotta. De viszont Deáknak is sok adomája jár szájról-szájra -jó vagy rossz alakban, gyakran eltorzítva, gyakran eredeti, -egyszerü alakjából s találó jelentéséből teljesen kiforgatva. Zichy -Antal is egykor egy Deák-adomát szőtt parlamenti beszédébe, -melylyel demonstrálni akarta, hogy Deák miként vélekedett a -vármegyéről s miként azokról, kik a megyerendszert a negyvenes -években üldözőbe vették. A Deák-adomát azonban nem igazi alakjában -adta elő.</p> -<p>Sietek megjegyezni, hogy Zichy Antal nem akarta az adomát -kiforgatni, sőt annak egészen helyes értelmét s jelentőségét akarta -a parlament előtt feltüntetni. Hanem hát, az adoma is, ha igazi, -saját alkatu költői mű, melyben meg kell lenni a mese -egyszerüségének és plasztikájának s az epigramma szellemszikrájának -és élességének. Deák adomái különösen kitünők e <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> -tekintetben, de Zichy Antal előadásából az adomáknak épen e -kitünősége hiányzott.</p> -<p>A Deák-adomák kétfélék.</p> -<p>Voltak Deáknak pikáns és nem pikáns adomái, melyeket ő a magán -és társaséletből ellesett, vagy másoktól hallott, a melyeket ő -minden konkrét alkalmazás nélkül pusztán kellemes időtöltésül, -társaságának mulattatására szokott elbeszélni. Czélszerű, ha az ily -adomák is lehetőleg azzal a czikornyátlan egyszerüséggel adatnak -elő, melynek Deák példányszerű mestere volt annyira, hogy összes -íróink és közférfiaink közül alig lehet valakit e tekintetben hozzá -hasonlítani. S különösen nyelvének és beszédmódjának magyarossága -az, mely megérdemli, hogy íróink és elbeszélőink lelkiismeretesen -tanulmányozzák és kövessék. Természetes azonban, hogy nincs valami -szembeötlő abban, ha az ilyfajta adomákat kiki az eredetitől -többé-kevésbbé eltérő alakban adja tovább.</p> -<p>Egészen másként kell tekintenünk Deák más fajta adomáit.</p> -<p>Deák ugyanis klubban vagy magán tanácskozásban nem egy politikai -és irodalmi kérdést gyakran egy élczes ötlettel vagy egy -alkalmazott adomával vagy egy szándékosan előidézett komikus -helyzettel döntött el vagy világosított meg. Az ily ötletek vagy -alkalmazott adomák azok, melyek különösen megérdemlik a Deák-adoma -nevet. Ezek gyakran nagy politikai bölcseséget tartalmaznak, -gyakran hosszu és komoly gondolkodásnak s mély megfigyelésnek -néhány szóban <span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span> kifejezett becses eredményei. S -hasonlítanak gyakran az emberiség nagy gondolkozóinak úgynevezett -»bölcs mondás«-aihoz.</p> -<p>Az e fajta adomákhoz tartozik az is, melyet Zichy Antal a -parlamentben elmondott s jó czélzattal ugyan, de nem egészen hű -alakban mondott el. Hiányzott adomájából a valódi plasztika s az -adoma epigrammai éle se volt egészen az igazi.</p> -<p>Az adoma az én tudomásom szerint lehető hűséggel a -következő:</p> -<p>Deák a negyvenes évek elején – mint később is – – igen jó -bizalmas viszonyban volt az akkor úgynevezett czentrálistákkal, -kikhez báró Eötvös József is tartozott. Ezek különben mind az -általa vezetett nemzeti oppoziczióhoz tartoztak, de e pártban külön -árnyalatot képeztek. Ők a parlamentáris kormányzat és miniszteri -felelősség behozására törtek, de a municzipálisták elleni -eszmecserében a vármegyék hibáit, gyöngeségeit, visszaéléseit -rikitó szinekben festegették s gyakran megtámadták a vármegyékben -azt is, a mi ezekben jó és üdvös volt. Deák ezért gyakran -megintette, nem egyszer élczeinek tárgyává tette őket.</p> -<p>Báró Eötvös a »Falu jegyzője« czímű regényét egyenesen a -vármegye-rendszer ellen írta s a mi vétek, bűn és visszaélés a -kiváltságos nemesi osztály által a vármegyében valaha -elkövettetett, azt egyetlen vármegyében személyesítve tárta a -közönség elé a regényben. Mikor a regény készen volt, annak egy -díszes kötésü példányát személyesen elvitte Deákhoz, átadván azt -<span class="pagenum"><a name="Page_331" id= -"Page_331">-331-</a></span> baráti emlékül s megkérvén Deákot, hogy -ha elolvasta, mondja meg róla véleményét.</p> -<p>Abban az időtájban jelent meg dr. Máttyus-tól a lovakról egy -különben becses szakkönyv, melynek ez volt a czíme: »Lótudomány.« E -könyvnek czímlapján le volt rajzolva egy beteg ló s erre rá volt -rajzolva mindennemű betegség, mely a lovakon csikó koruktól fogva -vénségükig előfordulhat. Mindennemü belső és külső betegség.</p> -<p>Deák rögtön elolvasta báró Eötvös irányregényét s midőn pár nap -mulva báró Eötvös őt meglátogatá s a regény felől véleményét -kérdezé, Deák nem felelt egyenesen, hanem eszében tartva azt, hogy -báró Eötvös minden elképzelhető megyei visszaélést egy megyére -alkalmazva, élénk költői tehetséggel felhord a regényben, egész -komolysággal oda fordul Eötvöshöz:</p> -<p>– Ismered Máttyus Lótudományát?</p> -<p>Báró Eötvös megütközve feleli:</p> -<p>– Nem ismerem.</p> -<p>Deák erre előveszi Máttyus könyvét s a czímlapot s azon a beteg -lóalakot mutatva, ezt mondja:</p> -<p>– Nézd barátom, mind ez a lóbetegség előfordul, hanem azért -ilyen ló nincs a világon s nem is volt.</p> -<p>Báró Eötvös, a költő, a tudós s az államférfi egy szót se szólt -többé, mert ebből teljesen megértette, miként vélekedik Deák a -megyerendszer elleni hajtóvadászatról.</p> -<p>S különösen miként vélekedik a »Falu jegyzője« czimü regény -politikai értékéről.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></p> -<h3>KÉT KIS DEÁK-ADOMA.</h3> -<h4>I.</h4> -<p>»Sohase tartsd grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tied.«</p> -<p>E bölcs mondásnak története van, melyet Deák Ferencz igy adott -elő:</p> -<p>»Gyakran csodálatos befolyása van az emberre annak, a mit -gyermekkorában látott vagy hallott. Talán négy esztendős gyerek -voltam, mikor egyszer édesapám elvitt magával Németujvárra -látogatóba az öreg Batthyány Lajos herczeghez. Édesapám és a -herczeg jó ismerősök voltak, s a herczeg szerette apámat.</p> -<p>Mig az öregek egymással beszélgettek: addig engem a herczeg -parancsára egy inas kivezetett a kertbe játszani. A kertésznek volt -egy fia, ki velem egykoru volt, s kivel csakhamar összebarátkoztam. -A kertész két narancsot adott nekem ajándékba és a kertészfiuval s -a két narancscsal a parkban igen jól mulattam.</p> -<p>A mint ott játszadoztunk, egy útkanyarulatnál jön szemközt a -herczeg édesapámmal. Apám meglátja nálam a narancsokat, s azt kérdi -tőlem: <span class="pagenum"><a name="Page_333" id= -"Page_333">-333-</a></span></p> -<p>– Hol vetted fiam azt a szép gyümölcsöt?</p> -<p>– A kertész bácsi adta.</p> -<p>– Jól van fiam, de most jer a kegyelmes herczeghez, kináld meg a -narancscsal s mondd neki tisztességtudással: Kegyelmes herczeg -tegye meg azt a grácziát, fogadja el szegénységemtől ezt a két -narancsot.</p> -<p>E szavakra én a két narancsot erősen megszoritottam, s kezemet -hátratéve azt mondám:</p> -<p>– Nem adom.</p> -<p>Édes apámat meglepte e gyermeki dacz, szégyelte magát a herczeg -előtt, s haragosan, botját fölemelve kérdé tőlem:</p> -<p>– Miért nem adod?</p> -<p>Erre ujra daczosan feleltem:</p> -<p>– Nem adom, mert ez az enyém.</p> -<p>Apám ujra haragba jött, de őt a herczeg lecsillapitá s aztán a -herczeg hozzám jövén, arczomat megsimogatá s e szavakat mondá:</p> -<p>– Derék gyerek vagy fiam. A tied az a narancs. Soha se tarsd -grácziának, ha oda kell adnod, a mi a tiéd.</p> -<p>E szavakat – úgymond Deák Ferencz – soha se felejtettem el, -gyakran eszembe jutottak akkor is, mikor a bécsi kormánynyal -alkudoztunk. <span class="pagenum"><a name="Page_334" id= -"Page_334">-334-</a></span></p> -<h4>II.</h4> -<p>»Magad légy olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.«</p> -<p>E bölcs mondásnak szintén története van, melyet én mondok -el.</p> -<p>1872-ik évi karácsony előtt való nap délutánján meglátogattam -Deák Ferenczet Angol Királynő szállodai lakásán. Szerencsére néhány -perczig maga volt.</p> -<p>– Azért jöttem kedves bátyám, hogy megkérjem, engedje meg, hogy -fiamat ide elhozhassam.</p> -<p>– Hány éves a fiad?</p> -<p>– Negyedfél.</p> -<p>– Miért akarod ide hozni?</p> -<p>– Hogy kedves bátyámat láthassa, azt hiszem akkor különb ember -lesz belőle.</p> -<p>– Ostoba beszéd.</p> -<p>Rossz kedve volt az öreg urnak, nem szólt többet s én nem hoztam -a dolgot elő többé, noha tervemről le nem tettem.</p> -<p>A következő nyáron gyakran kivittem a kis fiut az állatkertbe. -Ott találtam egyszer Deák Ferenczet Kvassay Laczi társaságában, a -mint nézte Casanova asszony oroszlánait és kezében fogva simogatta -a kis hat hetes oroszlánkölyket.</p> -<p>Eléje vezettem fiamat azt mondám neki:</p> -<p>– Fiam, nézd meg ezt a bácsit. Ez Deák Ferencz. – Ma van junius -6-dika. Ha felnősz jusson eszedbe, <span class="pagenum"><a name= -"Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> hogy te még láttad Deák -Ferenczet. Légy erre büszke, s légy erre méltó.</p> -<p>Deák Ferencz komoly képpel nézett reám és a fiura. A fiu odament -hozzá, az oroszlánkölyökről lehuzta kezét s megcsókolta azt. Az -öreg ur arcza szeliddé vált, s kezét reátévén a fiu fejére, azt -mondá nekem:</p> -<p>– A gyermekek legjobban követik apjuknak példáját. Magad légy -olyan ember, mint a milyennek fiadat szeretnéd.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span></p> -<h3>DEÁK FERENCZ BETEGSÉGE.</h3> -<p>Eszembe se jut az orvosok mesterségébe belekontárkodni s a mit -magam se tudok, arról irni. De a mit hallottam és láttam s a mi -Deákra közvetlenül vonatkozik s különösen betegségére: arról akarok -egyet s mást elmesélni.</p> -<p>A karszék, melyben Deák majd egy évig ült s melyben nagy lelke -elszállt tőle, ott van a muzeumi Deák-szobában. Egyszerü, olcsó, -viseltes, közönséges karszék, a minők ez előtt harmincz vagy -negyven évvel voltak divatban. Ott volt e karszék az Angol Királynő -fogadói lakásban is, sőt meg volt ez már Kehidán is. E karszék -történetét 1873-ban igy beszélte el nékem Deák:</p> -<p>– Ez előtt mintegy húsz esztendővel azt vettem észre, hogy nekem -szivbajom van, vagy ha nincs még, hát kezdődik. Nem vettem tréfára -a dolgot s fölmentem Bécsbe, hogy Oppolzerrel s még egy más jó nevü -orvossal konzultáljak. Megvizsgáltak alaposan s megnyugtattak, hogy -szivbajom nincs és nem is mutatja semmi jel, hogy ily betegség -készülődnék nálam. De én mégis éreztem, hogy valami nincs rendben a -sziv körül s tudtam, <span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span> hogy apám és Antal bátyám is szivbajos -volt. Mindig azt hallottam, hogy a szivbajosok, mikor már a baj -nagyon elhatalmasodik, se feküdni, se állani nem tudnak s még -legkevesebbet szenvednek a karos-székben. Én tehát csak megvettem -már akkor ezt a karos széket. Igaz, hogy húsz esztendeig nem volt -rá szükség, de akármit beszéltek a bécsi orvosok, most már mégis -csak bele kerültem én ebbe!</p> -<p>Születésénél s természeténél fogva Deák Ferencz hatalmas erejü, -izmos férfiu volt. Mikor a 32-iki országgyülésre felment – igaz, -hogy akkor még csak harmincz éves volt – az összes követek és -mágnások közt egyedül br. Wesselényi Miklós volt nagyobb testi -erejü, mint ő. Azok az erőpróbák, melyeket egy e czélra szolgáló -gépen tettek, bizonyitották ezt.</p> -<p>Deák nyugodt vérmérsékletü s a szó teljes értelmében bölcs ember -volt az életmód tekintetében is.</p> -<p>Keveset evett s naponkint csak egyszer. Soha semmiféle -szeszesitalt nem ivott. Nagy indulatok, nagy szenvedélyek soha nem -bántották, ezeket távol tartotta magától. A megélhetés gondjai se -bántották s bár a haza és barátai iránt szive meleg és fenséges -érzésekkel volt tele s bár neki is mélyen fájt, a mi fájt -jobbjainknak: mindamellett ő bánatnak és kétségbeesésnek át nem -engedte magát, hanem a jó emberek közt kedélyes társalgásban -keresett vigaszt és szórakozást. Haragudni is ritkán haragudott s -még öreg korában is mindig csak néhány perczig tartott haragja.</p> -<p>Könyvmoly se volt. Szobán ülni se szokott állandóan. -<span class="pagenum"><a name="Page_338" id= -"Page_338">-338-</a></span> Pesten is naponkint nagy sétákat tett s -Kehidán is. Kehidán esős időben nagy sár szokott lenni. Deák tehát -deszkával kipadlóztatott parkjában egy sétahelyet, hogy még esős -időben is kényelmesen sétálhasson. Még lovai is elhizottak voltak s -nehéz testüek, nehogy esetleg megbokrosodjanak, elragadják s -kezét-lábát törje, a mi pedig félszázad előtt gyakori eset volt, -kivált hegyes-völgyes vidéken. Csakis a dohányzás volt szenvedélye -az összes szükségtelen szenvedélyek között.</p> -<p>Ily erős szerkezetü s bölcs életmódu ember – úgy hiszszük – száz -évet is megérhetett volna. Azonban Deák Ferencz tudta, hogy -családjában a férfiak ritkán szoktak hatvan éven túl élni. Atyja és -bátyja is előbb elhaltak. Ő e nagy mérséklettel hitt néhány évet -lopni a sorstól. S ő valóban hetvenhárom évig élt.</p> -<p>A negyvenes évek előtt ugyszólván sohase volt beteg. De 1846-ban -sulyos beteg lett s e betegsége még 1848 elején is tartott. Erről -sajátságos monda kering túl a Dunán. Elmondom úgy, a hogy -hallottam.</p> -<p>1846 őszén Deák osztoztató birósági elnök volt Sümeg-Rendeken -egy általa jól ismert és szeretett családnál. A veszprémi püspök, -gróf Zichy Domokos, ugyanakkor Sümegen tartózkodván, Deák -tiszteletére nagy ebédet adott. Deák az ebéd után sulyos beteg lett -és sokan hitték s állitották, hogy az ebéden megmérgeztetett volna. -Erős szervezete legyőzte ugyan a betegséget, de teljesen sokáig nem -üdült fel s a 48-iki pozsonyi országgyülésre is betegsége miatt nem -vállalt eleintén mandátumot. <span class="pagenum"><a name= -"Page_339" id="Page_339">-339-</a></span></p> -<p>Életének és betegségének utolsó évében, 1875-ben rendkivül sokat -szenvedett. Szivbaja, tüdőtágulása, nehéz görcsös légzése és -vizkórja borzasztó fájdalmakat okoztak. Az ember szeméből -kicsordult a köny, ha őt karosszékében, vánkosokkal feltámogatva, -fájdalomtól feldúlt szenvedő arczával s fátyolozott szemeivel -látta. Miket kellett szenvednie: isten a megmondhatója.</p> -<p>S szellemének ereje és kedélyének vidámsága ekkor se borult el. -Ötletei bizonyitják ezt.</p> -<p>Hadd mondjam el az utolsó Deák-adomát róla.</p> -<p>Egyik ápolónője tenyeres-talpas derék magyar menyecske volt, a -ki épen január közepén 1876-ban szült egy egészséges gyermeket.</p> -<p>A rokonok megijedtek, hogy a menyecskének most már gyerekágyat -kell feküdni s a jól ismert alak távolléte és nélkülözése fájni -talál az »öreg ur«-nak. Megkérdezték tehát Kovács Sebestyén Endrét, -mit csináljanak.</p> -<p>Az orvos megvizsgálta a menyecskét s azt mondá, hogy elég erős -az, alig kell egy napig feküdnie, ott lehet a nagy beteg -szobájában, csak nagy terhet ne emelgessen s ne sokat mozogjon.</p> -<p>Kovách Laczi és Széll Kálmán tréfásan vigasztalták az öreg -urat:</p> -<p>– No bátyám, az uj év szerencsés lesz, meggyógyul majd, ezt -jelenti a menyecske szerencsés megszaporodása.</p> -<p>A nemzet bölcse inkább holt volt már, mint élő. Szemei alig -fénylettek, mozdulni már nem tudott és beszélni <span class= -"pagenum"><a name="Page_340" id="Page_340">-340-</a></span> se. De -azért reszkető kezét megmozditva, suttogó hangon visszaenyelgett a -két jó baráthoz e szavakkal:</p> -<p>– De nem én rám gyanakodtok, ugy-e?</p> -<p>A két jó barát nevetett, hogy a könyje kicsordult bele.</p> -<p>Ez volt Deák Ferencz utolsó adomája.</p> -<p>Pár nap mulva meghalt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Schlésinger Magda a -bájos, ifjú művésznő, Schlésinger Samu törteli birtokos s -vendéglátó és művészetkedvelő derék magyar gazda leánya.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_341" id= -"Page_341">-341-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<p>RÉG ELMULT IDŐKBŐL.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>A házatlan zsöllér (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_7">7</a></span></li> -<li>A magyar asszony (1897) <span class="ralign"><a href= -"#Page_20">20</a></span></li> -<li>A kortes (1875) <span class="ralign"><a href= -"#Page_25">25</a></span></li> -<li>Magyar ruha, magyar pap (1880) <span class="ralign"><a href= -"#Page_32">32</a></span></li> -<li>A nép dühe <span class="ralign"><a href= -"#Page_40">40</a></span></li> -<li>A régi megyei fizikusok (1890) <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li>Gyanujelekre el ne itéld felebarátodat (1889) <span class= -"ralign"><a href="#Page_57">57</a></span></li> -<li>A híres Bakony és a híres Sobri Jóska (1885) <span class= -"ralign"><a href="#Page_63">63</a></span></li> -<li>Rejtélyes eltünés (1882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_102">102</a></span></li> -<li>Meddig borju a borju? (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_124">124</a></span></li> -<li>A kálvinista kétfejü sas (1882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li>Az öreg gulyás (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_134">134</a></span></li> -</ul> -<p>A NAGY ÉV APRÓ EMLÉKEI</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés <span class="ralign"><a href= -"#Page_143">143</a></span></li> -<li>Egy Szilveszter-esti társaság 1832-ben (1886) <span class= -"ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li> -<li>A képviselői napidij 1848-ban (1894) <span class= -"ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li> -<li>A zendülés (1880) <span class="ralign"><a href= -"#Page_174">174</a></span></li> -<li>A mi karácsonyunk 1848-ban (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_181">181</a></span></li> -<li>Szilveszter reggelén (1885) <span class="ralign"><a href= -"#Page_189">189</a></span></li> -<li>Husvéti ünnep 1849-ben (1900) <span class="ralign"><a href= -"#Page_195">195</a></span></li> -<li>A mi pünkösdünk 1849-ben (1899) <span class="ralign"><a href= -"#Page_204">204</a></span></li> -<li>A segesvári polgármester (1898) <span class="ralign"><a href= -"#Page_210">210</a></span></li> -<li>Két szomorú könyv (1879) <span class="ralign"><a href= -"#Page_213">213</a></span></li> -<li>Aggodalmas napok (1883) <span class="ralign"><a href= -"#Page_228">228</a></span></li> -<li>A fehéregyházi sas (1898) <span class="ralign"><a href= -"#Page_244">244</a></span></li> -<li>Chamaeciparis (882) <span class="ralign"><a href= -"#Page_248">248</a></span></li> -</ul> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_342" id= -"Page_342">-342-</a></span></p> -<p>DEÁK FERENCZ.</p> -<ul class="TOC"> -<li>Bevezetés <span class="ralign"><a href= -"#Page_257">257</a></span></li> -<li>Kehida (1890) <span class="ralign"><a href= -"#Page_261">261</a></span></li> -<li>Deák Ferencz mint tanuló (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_265">265</a></span></li> -<li>Az ifjú Deák Ferencz (1879) <span class="ralign"><a href= -"#Page_275">275</a></span></li> -<li>Deák Ferencz magán-körben (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_284">284</a></span></li> -<li>Deák Ferencz beszédei (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_289">289</a></span></li> -<li>A feliratok (1881) <span class="ralign"><a href= -"#Page_303">303</a></span></li> -<li>Deák utolsó bécsi útja (1884) <span class="ralign"><a href= -"#Page_319">319</a></span></li> -<li>Egy Deák-adoma (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_328">328</a></span></li> -<li>Két kis Deák-adoma (1886) <span class="ralign"><a href= -"#Page_332">332</a></span></li> -<li>Deák Ferencz betegsége (1887) <span class="ralign"><a href= -"#Page_336">336</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>az esetet</td> -<td>az esetet.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_71">71</a></td> -<td>felette a karamia</td> -<td>felelte a haramia</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_71">71</a></td> -<td>Arangyűrűjét</td> -<td>Aranygyűrűjét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_82">82</a></td> -<td>különössn az</td> -<td>különösen az</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_93">93</a></td> -<td>Lilíom Petit</td> -<td>Liliom Petit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_99">99</a></td> -<td>fell akasztani</td> -<td>fel akasztani</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>annek hullája</td> -<td>annak hullája</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td> -<td>Es a kétfejü</td> -<td>És a kétfejü</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_138">138</a></td> -<td>míg fiata-talok</td> -<td>míg fiatalok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_154">154</a></td> -<td>Allításomra ily</td> -<td>Állításomra ily</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>így szólt;</td> -<td>így szólt:</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>szólni kezdett;</td> -<td>szólni kezdett:</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_263">263</a></td> -<td>megjutalmazom.“</td> -<td>megjutalmazom.«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_326">326</a></td> -<td>Privati-könyvének</td> -<td>Privati könyvének</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_332">332</a></td> -<td>a tied.»</td> -<td>a tied.«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_334">334</a></td> -<td>szeretnéd.»</td> -<td>szeretnéd.«</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Emlékezések, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK EMLÉKEZÉSEK *** - -***** This file should be named 62975-h.htm or 62975-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/7/62975/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |