diff options
Diffstat (limited to 'old/62955-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62955-0.txt | 9032 |
1 files changed, 0 insertions, 9032 deletions
diff --git a/old/62955-0.txt b/old/62955-0.txt deleted file mode 100644 index f90310d..0000000 --- a/old/62955-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9032 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Magyar alakok - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 17, 2020 [EBook #62955] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -V. KÖTET - -MAGYAR ALAKOK - -Eötvös Károly Munkái - -V - -MAGYAR ALAKOK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -MAGYAR ALAKOK - -MÁSODIK KIADÁS - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A KIS MARISKA. - -(Gróf Széchenyi István nőtlen korából.) - -Széchenyi István iróasztala fölött díszes aranykeretben fiatal nő -arczképe függött a falon. Olajfestmény volt s gyönyörü szép, fiatal -nőfejet ábrázolt. Barna hajfürtök, mondulaalakú nagy két fekete szem, -semmihez se hasonlítható mosoly, fény és bűbáj a homlokon, az ajkakon s -a fölséges arcznak minden vonalán. Mintha a teremtés arra alkotta volna -ez arczot, hogy uj erőt adjon a fáradtnak, vigasztalást a -kétségbeesettnek, életet a haldoklónak, szerelmet az élőnek s költői -ihletet a szerelmesnek. - -Széchenyi, ha asztala mellett ült vagy állt, mindig ráláthatott a képre. - -Sohase hallotta senki, hogy Széchenyi István a kép eredetijéről komolyan -beszélt volna. Minden látogatónak feltünt a kép, de ő mindenkinek -másként mesélte el, hogy mikor s miként jutott a kép birtokába. Sokan -úgy gondolkodtak, hogy csak képzelet szüleménye, csak tanulmányi -kisérlet az az ábrázat. Sokan azt hitték, ifjú görög nő képe, a kivel -görögországi utazásai közben ismerkedett meg Széchenyi. De ő nem -törődött a találgatásokkal. Ha valaki határozott véleményt nyilvánított -a kép származásáról, nem mondott ellent. Legföljebb élczczel és gúnynyal -vetett véget szokása szerint a tünődésnek. - -Volt egy nézet, mely Széchenyi bizalmasabb ismerősei közt legjobban el -volt terjedve. Waldstein János gróftól hallottam ezt. Széchenyi »Világ« -czímü munkájának egyik fejezetén alapult. - -Talán e munka van legjobban tele azzal a hatalmas költői erővel, mely a -nagy államférfiu életén át, hol rajongás képében, hol keserű gúny és -évődés torzulatában, hol pedig a csalódott egész élet kétségbeejtő -alakjában jelentkezett. E munkájában beszél el Széchenyi egy jelenetet, -melyet átélt s mely minden valószinüség szerint fordulópont volt -életében. - -Egykor Görögországban utazott. - -A bécsi kongresszus véget ért. Európa nyugodt volt s Széchenyi szive -üres és sivár. A kongresszus alatt Széchenyi a rangban és tekintélyben -legelső s legkiválóbb férfiakkal állt egy sorban. Huszonnégy éves volt. -Viruló fiatalsága, daliás külseje s szellemének kimeríthetlen gazdagsága -olyan egyéniséget alkottak belőle, a mely előtt a legmagasabb körök -termei s a legünnepeltebb szivek titkai megnyiltak. Társadalmi állása s -mély és vidám szellemén kivül az az érdeme is följogosította erre, a -melyet akkor szerzett, a mikor a waterlooi csata reggelén tanácsot adott -Blüchernek, mely döntő fontosságú volt a csata lefolyására, -Francziaország sorsára s nagy Napoleon életére. A világtörténet nem -ismeri e kis történelmi részletet. A németek hallgatnak róla s Blücher -lángeszének tulajdonítják a sikeres hadműveletet, holott ő sok -történetiró szerint itt csak egy súlyos kardvas volt a végzet kezében, -semmi egyéb. Báró Kemény Zsigmond érinti ezt Széchenyi életrajzában, de -mélyebben nem merül bele s részletesen nem adja elő. Széchenyi -emlékiratai világosságot deríthetnek erre is. Ám akárhogy történt, a -bécsi kongresszus fejedelmei s herczegasszonyai jól ismerték a fiatal -magyar grófnak ezt az érdemét s az utóbbiak különösen oly kegyekben -részesitették, melyekre büszke lehetett volna minden koronás fő. - -A kongresszus befejeztével ernyedés állott be Széchenyi kedélyvilágában. -Bécset szűknek, egyhangunak, nagyon is polgárinak találta s útra kelt. -Ezredétől könnyen kapott akármennyi szabadságot. Utazásának semmi -különös czélja nem volt. Csak az, hogy utazzék és álmodozzék. Egy szép -napon magánosan andalgott a régi Hellász legszebb omladékainak egyikén, -melyet még akkor nem turkáltak fel az angolok, hogy töredékeit Angliába -hurczolják. Még talpon álló oszloptörzsökre könyökölve, legeltette -szemeit a csodálatos szép ligeten. Lelke elmerengett a háromezer éves -multnak örökre letünt nagyságain. E pillanatban – mint körülbelül ez idő -tájt Byron – könnyen elhatározhatta volna magát, hogy lemondjon a -világról s csak a multak emlékeinek s szive alaktalan ábrándjainak -éljen. - -Gyönge zaj riasztja föl ábrándozásaiból. - -Fölpillant s gyönyörü szép görög lánykát lát maga előtt elhaladni. Korsó -a kezében. Ifjuság és szépség, illat és báj mérhetetlen gazdagsága vette -körül alakját. Széchenyi agyán megvillant egy gondolat. Fölkiáltott. - -– Óh a férfi hivatása nem az, hogy visszaálmodozzon a multakba, hanem -az, hogy éljen a derülten mosolygó jövendő számára. A multnak minden -emléke minő halvány és színtelen ez ifjú alak mellett! - -E pillanatban fogamzott meg benne Magyarország újjá alkotásának -korszakos eszméje. E pillanatban ismerte föl létének jogosultságát s -életének czélját. Maga Széchenyi is megírja ezt a jelenetet említett -munkájában, ha nem is e szavakkal, de elég részletesen. - -Sokan azt hitték, hogy ama kép e fiatal görög lányt ábrázolja. S azért -festette meg képét s azért akasztotta iróasztala fölé, hogy életének e -fordulópontja mindig szeme előtt legyen. Most már 1875-ben, a mikor e -sorokat irom, a »legnagyobb magyar« özvegye is elhúnyt s a két nagy -szellem egyesült ismét a magasságban; – most már elmondhatjuk a kép -történetét, e sorok nem juthatnak el hozzájuk. - -Volt Czenken a század elején Széchenyi Ferencz gróf szolgálatában valami -Varga János nevű erdőkerülő. Mai állapotában nem ismerem Czenket, de a -század elején a kastély mellett levő angol kertből széles fasor vezetett -ki, melynek végén gyönyörü erdő feküdt. Ennek az erdőnek volt őre Varga -János, a ki akkortájt férfikora teljes erejében volt. Volt felesége is, -igazán csinos nő, hozzá hasonló szegény származásu. 1810 körül kis -lánykájuk született, a kit Mariska névre kereszteltek. Egy fiuk is lett -később apja nevére, a ki 1848-ban honvéd volt, Buda ostrománál részt -vett, a nádori palota kifosztásánál jelen volt, könyvtáramban van is egy -könyv, melyet onnan hozott el; – úgy tudom, ma is él valahol -Sopronvármegyében. Ő azonban nem tartozik történetünkhöz. - -A kis Mariska nagyon szép gyerek volt. Erős, kedves, okos. - -Az öreg gróf halála után Széchenyi István gyakran és hosszasan -tartózkodott Czenken. A kis Mariska akkortájt öt-hat esztendős volt. -Széchenyi észrevette a kis lánykát s rendkivül megszerette. Naphosszant -eljátszogatott vele, ölében hordozta, százszor-ezerszer -összecsókolgatta. Valamelyik épületben vagy talán épen a kastélyban volt -egy pinczelakás. Kivül az ablak alatt állott a gróf, belül a kis -Mariska, a ki gyerekes édes pajzánsággal hol kidugta fejecskéjét, hol -visszakapta, a gróf pedig kaczagva zsörtölődött vele rosszalkodása -miatt. Napokat töltöttek így el kettecskén efféle játszadozással. Az -emberek nem értették a dolgot. A grófot nem úgy ismerték, mint a ki -nagyon szerette volna a kis gyereket. Utóbb azt suttogták, hogy a kis -Mariska bizonyosan a grófnak a lánya. Még hasonlatosságot is találtak -arczuk vonásaiban. A kis lány is erős barna szemöldökü s piros arczú -volt. A következés megmutatta, hogy a jó czenkiek beszéde alaptalan -mendemonda volt. - -Később elkerült a gróf hazulról. Nem gondoskodhatott a kis Mariskáról s -talán egészen el is feledte. Az erdőkerülő is, felesége is rövid -időközben elhaltak s a kis Mariska apátlan-anyátlan árvaságra jutott. - -Élt Sopronban valami Wirth nevű ügyvéd. Csöndes, jó lelkű ember, de a mi -a jogot s jó erkölcsöt illeti, ebben szörnyű szigorú elvei voltak. -Később városi szenátor lett belőle és Sopron városa tiszti ügyésze. Ő -vette magához a kis Mariskát s ő is, beteges felesége is nagyon -megszerette a kedves kis lánykát s hamar beleélték magukat abba a -tudatba, hogy a kis Mariska lesz fogadott gyerekük és örökösük. Tudni -kell, hogy a Wirth-házaspárnak nem volt gyereke s hogy az asszony -máskülönben áldott jó asszony, betegsége miatt több időt töltött az -ágyban, mint azon kivül. A kis Mariska pedig már tiz-tizenkét éves -korában olyan rendet tudott tartani a háznál, mint egy felnőtt. - -A kis Mariska tizenhét esztendős hajadonná fejlődött lassanként s a -legkiválóbb szépséggé, a minőt csak el lehet gondolni. Arcza, szeme, -egész alakja bizonyságot tett arról, hogy a természet minden szépségét, -mely birtokában volt, vakon és pazarul szórta erre a leányra. Maig is -sok ember él még Sopronban, a ki úgy emlékszik rá vissza, mint a -városnak, sőt az egész Sopronvármegyének legszebb asszonyára. Alig tette -ki lábát az utczára: sereg számra akadtak követői, a kik nem győztek -betelni a ragyogó alak látásával. Ha barátnői vagy a jó »Wirth néni« -kiséretében a közeli Fertő-tó fürdőjébe kirándult, valahány fiatal ember -volt Sopronban, mind ott ólálkodott körülötte, hogy csak néhány szót is -válthasson vele. Mindez egy csöppet sem volt inyére a szigorú fiskus -úrnak, de Mariska csak gyerekjátéknak tekintette az egészet. - -Ez idő-tájban azután az is történt, hogy Széchenyi gróf valami módon -ujból megismerkedett a lánynyal. S attól kezdve, ahogy megismerkedett, -mindennapos vendég lett az egyszerű, igénytelen Wirth-családnál. Ő ugyan -csak a régi játszópajtás jogát hangoztatta, de valósággal mély vonzalom -támadt benne a lány iránt. S bármily hidegen bánt vele a házi gazda, -bármily vasvilla szemekkel nézte olykor-olykor: azért a háztól el nem -maradt. - -Wirthné asszony ez időben többet betegeskedett, mint valaha. Folyton -ágyban fekvő volt s Mariska volt a háztartás lelke. Wirth ur is, -felesége is úgy hozzá szoktak a lányhoz, hogy utóbb el nem lehettek nála -nélkül. - -Egy napon Széchenyi komoly arczczal lépett Wirth ur elé s így szólt: - -– Uram, én Mariskát magammal viszem Bécsbe s ott neveltetni fogom. Én őt -el akarom venni feleségül. - -A tanácsos nagy szemeket meresztett. - -– Méltóságos gróf ur, – felelé – ebbe én nem egyezem bele. Sőt -tiltakozom ellene, mint a lánynak gondnoka s az árvának gyámatyja. Az -nem lehet, nem hihetem, de nem is hiszem, hogy ön ilyen szegény lányt -vegyen feleségül s most már azt se türöm, hogy ily gyakran látogassa. - -A gróf szemein a harag villámai czikáztak. - -– Akár türi, akár nem türi, én a lányt magammal viszem. - -A fiskus meg nem ijedt. - -– Én pedig csak azt mondom, méltóságos gróf ur, hogy ha még egyszer -átlépi a házam küszöbét, a vármegyénél keresetet inditok ön ellen -nőcsábitás miatt. Tudom, hogy a perben semmi bizonyitékom se lesz -egyelőre. Azt is tudom, hogy ha bármennyi bizonyitékom volna is, ön nagy -befolyásával tudna magán segiteni. De ha önnek a nyilvános botrány -inyére van: hát akkor tessék! - -Wirth ur megyei táblabíró is volt. Általánosan ismert becsületessége és -szigorusága tekintélyt szerzett neki a vármegyei nemességnél. Az olyan -pert, a minővel Wirth ur a grófot fenyegette, akkoriban a vármegye -gyülése előtt tárgyalták. A fiskus annak az egyébként alaptalan gyanunak -szálait is összekeresgélte, a mely szerint Mariska Széchenyi lánya lett -volna. Gróf Széchenyi akkoriban már megalapitani segitett a magyar -tudományos akadémiát s irataiból is, melyekkel a nemzetet fölrázta -álmaiból, már megjelent vagy kettő. Nevét ismerték már országszerte. -Voltak versenyző társai, volt ellensége is már több kettőnél. Volt a -hazában is, de volt különösen Bécsben. Ily per végzetes következményeket -idézhetett volna elő rá nézve. - -A gróf fájó szivvel visszavonult. De levelei, sőt német nyelvü -költeményei is folyton jöttek a kis Mariskához. S Mariska képét első -rangu művészszel megföstette. - -Mariska egy felhőszakadás-okozta árviz alkalmával beleesett a városon -keresztül huzódó árokba, de kimentették s életre hozták. A gróf ekkor -látogatta meg utoljára. - -Wirth uram se késett tovább. Sietve összeházasitotta a lányt egy Bolváry -József nevü ifjuval, a ki valamikor Klobusiczky kalocsai érsek mellett -volt komornyik, maga is Kalocsa tájáról való magas, nyulánk, jó képü -fiatal ember. Ekkor már a győri püspöknek volt soproni dézsmaispánja. - -A szegény asszony maga is lángolt a grófért. Igazán boldog nem is volt -soha, de derék férje mellett türte sorsát jól s csodálatos szépségét -mindvégig megtartotta. Jól ismertem. Patvarista koromban egy ideig nála -laktam. - -1866-ban halt meg. - -A veszprémi temetőben nyugszik most a kis Mariska. Gyermeke soha nem -született. A gróf leveleit s ezek közt néhány versét is magával vitte a -sírba. Utolsó óhajtása volt az, hogy e leveleket temessék el vele -együtt. Férje hiven teljesitette óhajtását. - -1858-ban meglátogatta a grófot Döblingben. Széchenyi rögtön megismerte s -nyugodtan fogadta. - -– Látod Mariska, mi lett belőlem! Te pedig még most is olyan szép vagy! - -Még mindig a régi néven szólította. - -Az asszony nem tudott szóhoz jutni a nagy zokogástól. - -– – Az az olajfestmény, a mely gróf Széchenyi István iróasztala fölött -függött, a kis Mariska képe volt. - - - - -GUBODY SÁNDOR. - -(Nagy-Kőrösi birtokos és nemes család sarjadéka. Szül. 1798 julius -28-án, meghalt 1885 augusztus 28-án. Mérnöknek készült, nagy elmével -áldotta meg a gondviselés s nagy tudásra tett szert vasakarattal. Városa -ügyeinek igazgatásában s a törvényhozásban volt jeles része.) - -Mélyen megilletődve veszem kezembe a tollat, hogy a férfiuról, kinek -sirját épen ez órában hantolják be, emlékeztető sorokat irjak. Szerettem -és becsültem és követtem őt, a mennyire követhettem. Szeretetére és -barátságára méltatott ő is s gazdag szellemének s fenséges humorának -napfényében gyakran fürödött lelkem. Nem volt mindennapi jelenség és én -egész életemben kevés embert láttam oly egészet, oly sikerültet, mint a -minő ő volt. Láttam a parlament viharai közt és családja körében, láttam -magányban és vidám társaságban; tudtam, miként gondolkodik a világról, -az emberről, a hazáról s a hazafikötelességről; észleltem, mikor nagy -eszmék rajzottak lelkében, s mikor vidám kedély tölté el egész -szellemét: láttam haragudni, búsulni és vigadni s erősnek és deréknek -láttam mindig, gyöngének és kicsinynek soha. - -Öreg ember volt már, mikor vele megismerkedtem, de ismertem közel húsz -esztendőn keresztül. Ő folyton aggult, velem is gyorsan száguldott előre -a kor, de soha egy pillanatig sem csökkent irányában magas becsülésem. -Minél több időt töltött vele valaki: tisztelete és szeretete annál -inkább nőtt iránta. - -Szép agg alak volt már a mi korunkban. Hófehér, hosszu, tömött szakál és -bajusz, hatalmas szemöldök, mely Deák Ferenczéhez hasonlitott, szép -metszésü tüzes szemek s az egész arczon az erőnek, önérzetnek, -szellemgazdagságnak s alaki szépségnek oly összhangzata, a minőt a -festőművészek szoktak mintaképül választani. Őskori prófétának feje volt -az övé, a minőnek azt keleten képzelik. Mikor a szofták meglátogatták -hazánkat: egyik vasuti állomáson Gubody fogadta őket. Az ősz seik, a ki -vezérük volt s a ki Ázsiából jött hozzánk s megjárta Mekkát és Medinát, -csaknem földre borult Gubody előtt, mert a próféta társainak egyikét -vélte az ő tiszteletgerjesztő személyében. - -* * * - -Ifju korában mérnöki teendőkkel foglalkozott. A Tisza mindkét oldalán s -különösen Pestmegyében s a Kiskunságban tömérdek mérnöki munkát végzett. - -A tagositó és birtokrendező mérnökök munkája sajátságos. Az ügyetlen -munkások közt elvesztik türelmüket s lassankint idegesekké és ridegekké -válnak. És azután a számmal való örökös foglalkozás elbénitja a szellem -egyéb és magasabb képességeit. Azok közt, kik életük javát mezei -mérnökségben töltötték, nagyon kevés a finom modoru, jó kedélyű és -szellemes ember. Egyoldaluak rendszerint. - -Gubodyn soha egy pillanatra se lehetett észrevenni a számokkal és -miveletlen emberekkel való örökös foglalkozás bénitó hatását. Szelleme -épen maradt. - -Egyszer csodálkozásomat fejeztem ki előtte e fölött s mondám neki, hogy -az ő észjárásán nem veszem észre, hogy valamikor évtizedeken át -számokkal foglalkozott. Szokása szerint élczczel felelt. - -– Barátom – mondá – az asszonyt, a becsületet és a hazafiságot sohase -mérd számokkal; – én a számokat csak a pénzre, baromra és tót parasztra -szoktam alkalmazni, mert csak ezekre alkalmas mérték. - -Ez jó volt élcznek. De szelleme azért maradt meg üdén, mert erős -gondolkozó volt és nagy olvasottsággal birt. A magyar, latin, német, -franczia nyelvet még agg korában is jól beszélte s az angollal és -olaszszal is birkózott fiatal korában. A világirodalom remek műveit mind -megismerni törekedett hosszu életén keresztül. - -De talán mindez nem tette oly tartalmassá szellemét, mint a kiváló -férfiakkal való gyakori társalgás. - -Szerette és kereste a társaságot. S különösen a jelentékeny férfiakét. -Ezeket tanulmányozá s velük kicserélte szellemét. A hires Földváry -alispánnal, Fáy Andrással, Szentkirályi Mórral, Nyáry Pállal benső -barátságban élt csaknem a század eleje óta s a velük folytatott -eszmecserékből csak az, a mit velem közölt, kötetekre menne. Az -asszonyok közt keveset talált, kit magas szellemnek elismert. De ilyet -is talált Edelspacher tábornokné személyében, ki nagyanyja volt -Thurn-Taxis Egon herczegnőnek. - -* * * - -A politika szinterére, legalább a törvényhozásba, későn jutott. Csak -1865-ben, hatvannyolcz éves korában. A tigrispárthoz s később a -balközéphez tartozott. Rendületlen hazafiság s alkut nem ismerő erély -jellemzé politikai meggyőződését. Olvasottabb, miveltebb, gazdagabb -szellemü ember egy se volt a balközépen, mint ő. Beszédei, melyeket a -parlamentben tartott, mindig tartalmasak valának s mindig leköték a -közfigyelmet. Hogy magasabb szerepet nem játszhatott: azt főleg agg -korának lehet tulajdonitani. A kiegyezés után lehetett volna csak -szerepe s ekkor már elmult hetven éves. - -A balközépet is elhagyta 1873-ban, mikor már Ghyczy bent volt az -alkuban, Tisza pedig elkezdett alkudozni. Akkor Gubody kilépett a -balközépből s átment a függetlenségi párthoz. - -– Sándor bátyám, – mondá neki Luksics, – hát elhagyod vezéreinket? - -– Sohase voltak nekem, öcsém, a politikában vezéreim, én Ghyczyvel és -Tiszával eddig egy uton jártam s most ők letértek erről az utról. Nekem -nem kell vezérürü. - -* * * - -Ez a független gondolkozás s a meggyőződésnek e hatalmas erélye jellemzé -őt mindvégig. S ennek nem egyszer adott megörökitésre méltó kifejezést. - -A koronázás alatt történt a következő jelenet. - -Gubody a templomban egy osztrák miniszter mellé került, ki fényes, -paszomántos marsalruhában, rendjelekkel gazdagon elhalmozva ült az öreg -kurucz mellett. Sokan azt mondják, épen b. Beust volt. A miniszter -odafordult Gubodyhoz: - -– Deák Ferenczet nem látom, – igy szól, – csodálom, hogy nem jött el a -koronázásra. - -Gubody egész flegmával felelé: - -– Az orvos nem szokott elmenni betegje temetésére, mi pedig most a -független Magyarországot temetjük. - -A miniszter nem kérdezősködött tovább. - -Báró Sennyey Pál is megjárta egyszer az öreg Gubodyval. - -Gubody korelnökünk volt s épen a trónbeszédről vezetett bennünket vissza -a képviselőházba. - -Sennyey 48 óta akkor lőn először képviselővé s jellemző merev -arisztokratikus modorát elhagyni törekedett s a képviselőkkel bizalmas -modorban érintkezett. Fényes, drágaköves díszruhájában jött ő is a -képviselőház korridorjára s hóna alatt a kalpaggal oda ment Gubodyhoz s -meghajtván magát, igy szólt: - -– Van szerencsém magam az elnök urnál bemutatni és magam szives -figyelmébe ajánlani. - -Gubody rá néz tüzes szemeivel s kezét a báró vállára téve, mondja: - -– Tedd fel fiam a süveged, én is voltam olyan szegény legény, mint te. - -Nem hiszem, hogy Sennyey azóta sokat barátkozott volna az öreg -kuruczczal. - -* * * - -Kemény erkölcsi nézetei voltak a képviselők magaviseletéről. - -Egy reggel bemegyek hozzá az elnöki szobába. Fujta a dohányt egy szép -tajtpipából, melyen nagy Napoleon alakja volt kifaragva s melyet -Edelspacher tábornoknétól kapott emlékül. És káromkodott szörnyen. - -– Mi bajod bátyám? - -– Hogy mer e házba jönni olyan képviselő – ugymond – a kinek már másnap -lefoglalják a fizetését? A kit ekzekvál a zsidó s esetleg meg akar -vesztegetni a német: hogy lássam én annak kezében nyugodtan a haza -sorsát? - -* * * - -Rosszul esett neki, mikor ezelőtt tíz évvel választóinak többsége -cserbenhagyta s helyette kormánypárti képviselőt választottak. De azért -eljárt Budapestre, sőt barátait meglátogatni vidékre is. Ghyczyt is -meglátogatta hat-hét évvel ez előtt igmándi magányában. - -Egykor a hatvani-utczán sétálgattam vele s mikor megláttuk az »Arany -Sas« vendéglőt, rámutatott: - -– Nézd öcsém, hatvanhét esztendeje vagyok törzsvendégje e fogadónak. - -És még ezután irt egy tartalmas és érdekes röpiratot. Épen nyolczvannégy -éves korában. - -Nyolczvan éves volt, mikor egy rég kihullott foga helyébe uj foga nőtt. -Ez nagyon megijeszté. - -– Barátom, – igy panaszkodott nekem, – egészen kétségbe vagyok esve. Uj -fogam nőtt. Ez azt jelenti, hogy még nagyon messze van tőlem az élet -vége. Pedig meguntam már. Nincs gyönyörüségem a hazában, nem az lett -belőle, a minek én gondoltam, én óhajtottam. S az én életemben már nem -is lesz azzá, minek éljek tehát én sokáig! - -Minő fenséges gondolkozás egy agg embertől! - -* * * - -Pár év előtt elesett s megütötte lábait. Soha teljes életében nem volt -beteg egy pillanatra sem, ekkor ágyba került. S nem is kelt fel onnan -többé, csak a koporsóba. - -A mult nyáron látogattam meg utoljára. Hófehér vánkoson, hófehér fürtök -közt hófehér szép tiszta arcza úgy fénylett az alkonyodó nap sugáraiban, -mint egy fenséges oltárkép. - -Könyei előtörtek, összecsókolt s aztán leültem lábaihoz. - -– Lásd még most is élek, semmi bajom sincs, csak ezek a kutya lábak nem -tudnak mozdulni. - -Fel akartam viditani s előhoztam anekdotáit és bölcs mondásait. Rögtön -felvidult, gazdag szelleme ujra megélénkült s a kifejlett eszmecserében -utoljára jóizűn kikaczagta magát. Nehéz szivvel váltam el tőle, de -nyolczvannyolcz éve daczára se hittem, hogy a vég oly közel van. - -Ma temették el. Nem mondja többé adomáit a folyosón, nem gyönyörködik -többé kerti lugasaiban, s hű és gyöngéd gyermekeivel nem élczelődik -többé. De nem borong el lelke imádott hazájának sorsa felett se. Ott -pihen a sürü árnyékos fák alatt; de ha van az emberi léleknek -halhatatlan része: az övé még egyszer felvidul, ha hona az lesz, a minek -ő álmodá: szabad és független és boldog. - -Örök álmát bár ne zavarja semmi, csak ez a felvidulás! - - - - -SZLÁVY JÓZSEFRŐL. - - -I. - -(Szlávy „notabilitás“ volt, nem „capacitás“. – A vas, a bilincs, a -láncz. – Viselt-e vasat Szlávy s meglátszott-e rajta? – A lovas katona -és a vasra vert rab menése. – Szlávy termete. – Született 1818. nov. -23-án, meghalt 1900-ban.) - -Szlávy is a notabilitások közé tartozott, a mikor a parlamentben ez -előtt harminczkét évvel helyet foglalt. A Deákpárt a kiváló emberek -egyik részét notabilitásnak nevezte el, a másik részét capacitásnak. A -kinek óriási vagyona volt, mint Eszterházy herczegnek; a ki 1848 előtt -nagy állást töltött be, mint Majláth kanczellár; a ki 48-ban miniszter -vagy tábornok volt, mint Klauzál, Klapka, Perczel; a ki a 48 előtti -rendi országgyüléseken országos hazafi nevet szerzett, mint Szentiványi -Károly; a ki 48 után bujdosó volt vagy vasban töltött néhány évet, mint -Bittó, Gorove vagy Szlávy József: mindaz már ennél fogva »notabilitás« -volt. - -Nem nagy tisztelet volt e szóban. Mert ezzel csak a nagy nevet jelölték -meg s nem a tehetséget és munkaerőt. A kinél tehetséget, nagy tudást, -jeles munkaerőt vettek észre: azt már a »capacitás«-ok seregébe -sorozták, ha mindjárt fölakasztották is 49-ben. A »notabilitás« szóban -valami kis játszi gúnyolódás volt. Gróf Andrássy Gyula például sehogy se -fogadta el ezt a megtiszteltetést, pedig ő akasztófára is került, -bujdosó is volt, gróf is volt, gazdag is volt, tehát sok joga volt -hozzá. De még több joga volt a »capacitás« jelzőhöz. Szalay László, báró -Kemény, báró Eötvös, Pulszky, Kerkapoly, Horváth Lajos, később Szilágyi -Dezső, Csemegi stb. alkották a capacitások táborát. Csak két ember nem -volt a nagyok közt se notabilitás, se capacitás. Az egyik: Deák Ferencz, -a másik a király. - -Szlávy tehát notabilitás volt annál fogva, mert tehetségére kezdetben -nem sokat adtak és annál fogva, mert 48-ban szolgált s 48 után két -esztendőt töltött vasban, Olmütz várában, osztrák államfogságban. - -Jól meg kell jegyezni: »vasban«. Mert nem mindegy ám a vas, a bilincs, a -láncz, a béklyó. - -A bilincs a kezekre jön. A kinek a kezei vannak vasba verbe: az van -bilincsben. A kinek lábaira is láncz van verve s kezeire is: az vasban -és bilincsben van. A bilincset voltaképen nem is verik a kézcsuklóra, -hanem kulcscsal zárják rá. Néha a nagy rab csak azért kapott bilincset, -hogy vasát emelni s így lábain segiteni legyen képes. - -A láncz volt a leggonoszabb büntetés. A fogház pincze volt. Vaskarika -volt a falban, a vaskarikában a láncz egyik vége, a másik vége pedig a -rab nyakán. A láncz olyan hosszu volt, hogy a rab felállhatott a fal -mellett s leülhetett a fal tövében, de a földre le nem fekhetett. A míg -élt, csak ülve alhatott. Ha nem volt ülő ereje, ha gyöngeség vagy -betegség miatt a felső test elhanyatlott s a lánczon egész sulylyal -lógott: a halál fulladás miatt könnyen bekövetkezett. - -Nem törődtek vele. A lánczra itélt rabot úgy is holt embernek tartották. -A szegedi bástyabarlangokban talált olaszok nagy része 1848-ban lánczon -függött. Pedig ezeknek nem volt egyéb bűnük, mint a lángoló hazafiság. A -Batthyányi-kormány 1848-ban valamennyit hazaeresztette. Deák mint -igazságügyminiszter kérdést intézett az osztrák kormányhoz: mikor, ki -által s miért voltak az olaszok elitélve? Maig sincs felelet e kérdésre. -E szegény olasz hazafiak titkát mind máig föl nem deritették. - -Más volt tehát a »vas.« Szlávy Olmüczben vasat viselt, valamint minden -társa Olmüczben és Josefstadtban s egyebütt, a ki tudniillik egyáltalán -vasban volt. - -A »vas« két karikából állott. A két vaskarikát ráillesztették a rab -lábára a boka fölött a csizmaszárra. A vaskarikák nyilása egymással -szemközt befelé állt, a nyilás két kitüremlett szélébe beletették a -láncz két szélső szemét s aztán a vaskarikát is, a lánczszemet is -kalapácscsal szorosra verték. Ezért mondják: »vasba verni.« A láncztól -aztán a rab meg nem szabadulhatott, lába fején át azt lehúzni nem -lehetett, ráspolylyal lehetett azt csak lemetszeni. - -A »vas« különböző súlyú volt. Súlya öttől ötven bécsi fontig terjedt. Ha -a rabnak ez se volt elég nehéz, ha ezzel is könnyen mozoghatott: akkor a -lánczra még egy ágyugolyót is akasztottak s ez is lehetett harminczhat -fontos is. A mi 49-iki hőseinkre az osztrák hat fontos vasat tétetett, -már tudniillik a kire és a meddig tétetett. Nem mindenki kapott vasat s -a ki kapott is, csak kevés ideig. - -Szlávyról mindig azt mondták, hogy az olmüczi vas miatt egyik lábára -kissé egész haláláig biczczentett. Ez azonban nem igaz. Szlávy nem -viselt sokáig vasat s nem is hordott nehéz vasat. Biczczenése inkább -csak rossz szokás volt. Mikor az elterjedt hír alapján egyszer kérdeztem -tőle s kétségemet fejeztem ki előtte, nevetve felelt: - -– Igazad van tudós, nem is a vas miatt biczczegek, sőt azt hiszem, -egyáltalán nem is biczczegek. - -Meg kell jegyeznem, hogy engem pajtáskodó néven a Deákpárt idején -»tudós«-nak csúfoltak. Igy szólitott Szlávy is. - -Más, mikor a láb »biczczeg« és más, mikor a láb »kaszál.« A ki éveken át -nehéz vasat hord, annak a lába kaszál. Valamint kaszál minden -tábornoknak s minden lovas katonának lába. - -De a két »kaszálás« közt mégis van különbség. - -A lovas katona hosszu kardot hord az oldalán, mely szíjon lóg. Ha a -kardos katona gyorsan fordul fél jobbra vagy fél balra: egyik lábával a -szokottnál nagyobb kört kell csinálnia, mert különben a kardja lába közé -keveredik s ő megbotlik vagy hasra is eshetik. Ehhez ugy hozzá szokik -azután minden lovas katona, hogy utóbb ösztönszerüleg is csinálja s még -akkor is csinálja fordulás közben, a mikor már polgári ruhában van s -nincs kard az oldalán. A lábnak e mozdulatáról mondja a magyar ember: -»kaszál a lába.« A lábnak efféle mozditását fordulás közben a király se -mulasztja el soha. Én a királyt akként, hogy kardja ott ne lett volna az -oldalán, sohase láttam. De előttem kétségtelen, hogy a fordulás közben -az ő lába is kaszál akkor is, a mikor polgári ruhában van. Mert ez a -katonás mozdulat. - -A különbség a vasba vert rab és a lovas katona közt az, hogy a katona -lába csak fordulás közben kaszál s akkor is csak egyik lába kaszál, mig -a vasba vert rab lába egyenes menés közben is kaszál és pedig mindkét -lába egyenlően kaszál. - -Oka egyszerü. - -A boka fölé a lábszárra vert vaskarika belső csapos része legalább -másfél hüvelyknyire előre áll a szemközt álló boka felé. A láncznak -szélső gyürüje is mozgás közben vagy másfél hüvelyknyi szabad tért -követel. Két karika csapos fele s két szélső lánczszem tehát hat -hüvelyknyi tért foglal el. Ha tehát a rab menés közben legalább fél -lábnyira szét nem veti lábait: akkor a két karika a lánczszemnél fogva -is egymásba ütődik s ez neki utóbb irtóztató fájdalmat okoz, mert -lábszárának bőrét és izmait feltöri, összemarczangolja. Egyenes lábu ép -egészséges ember két bokája közt rendes menés közben alig van pár -hüvelyknyi köz. Ha ez a köz hat-nyolcz-tíz hüvelyknyire vagy bővebbre -tágul, már akkor az ember szétterpesztett lábbal megy, mint a kácsa vagy -az igen kövér asszony s menés közben még jobbra és balra hajladozik is. -– Ez a vasba vert rab menése még akkor is, a mikor már rég levették a -vasat lábáról. Sok keserves bokavasütközés és lábszárfájás szoktatta őt -arra, hogy szétvetett, kaszáló lábakkal lépegessen. - -Ezt a lépegetést Szlávynál senki se vehette észre. - -Szlávy közép termetü volt. Termetéről az orvosok azt mondanák: jól -táplált. Sohase volt se kövér, se sovány. A mint hogy Magyarországnak -sohase volt se kövér királya, se kövér miniszterelnöke. Az egyetlen -Wekerle volt kövérségre hajlandó, de miniszterelnök korában ő se -hizhatott meg, annyi mérget és bosszuságot etettek vele. Királyaink közt -az egyetlen Mária Terézia lett volna kövérecske, ez is asszony volt. - -Szép kort ért a most elhunyt magyar miniszterelnök. Nyolczvanhárom év -nagy idő. De se meg nem őszült, se meg nem kopaszodott egészen. Bajusza -és szakála az eredeti szőke szint minden deresedés daczára is mindvégig -megőrizte. - -Arcza okosságot, erélyt és szelidséget jelentett. Kivált szemei tették -szeliddé és rokonszenvessé. Igazi jó és becsületes ember volt, ezt -minden szava, mozdulata, cselekedete s arczának minden vonása -bizonyitotta. - -Mozdulatai, valamint szavai is lassan következtek egymásután. Se menése, -se beszédje, se kezeinek mozdulása nem volt szapora. De nem is olyan -volt, a minőről azt mondják »kimért.« A legegyszerübb, a -legtermészetesebb, a legőszintébb falusi magyar köznemes gondolkozásából -s érzéséből állott Szlávy József egész lelke. Tiszta és nemes, mívelt és -minden hivalkodástól ment volt ez a lélek. Nem lángelme, nem magasra -emelkedő tehetség, de életnek és embereknek ismeretével, sok -vidámsággal, sok nyugalommal és sok bölcsességgel volt telve. Az állami -közélet lépcsőin sokkal magasabbra emelkedett, mint a mennyire -törekedett s a nemzetnek és a királynak bizodalmát igaz becsülettel -iparkodott megszolgálni mindenkor. - -Életének rajzát s közéleti szereplésének se történetét, se birálatát -megirni most nem akarom, de emlékezetemből szivesen előveszem jellemének -néhány emlékét s cselekményeinek néhány részletét. - - -II. - -(Szlávy ifjukori hivatalai. – A hivatalnoki arisztokráczia. – Hogy -szerezték a Szlávyak a nemességet? – A budai bürokraczia 1848 előtt.) - -Az a hit, az az ösztön élt Szlávyban már gyermekkorától fogva, hogy neki -hivatalnoknak kell lenni, tisztséget viselni, királyt szolgálni, -országot igazgatni, törvényt végrehajtani. - -Apja verte bele ezt a hitet. Apja Szlávy Antal is katona volt. A mult -század elején Alvinczy ezredében hadnagy, utóbb őrnagyságig vitte s -őrnagyi nyugdijjal vonult pihenni okányi birtokára. Fia József a győri -helyőrségen született. Apja rendelkezésére a szelid és engedelmes fiu -Bécsben a Theréziánumban végezte a jogi tanulmányokat. A német, latin és -franczia nyelvet itt tanulta meg. Azután a selmeczi bányaakadémiának -volt szorgalmas tanulója s a mint bizonyitványhoz jutott, azonnal állami -tisztviselő lett s 1844-ben, huszonhat éves korában már -bányaigazgatósági gyakornok volt Oraviczán. - -Szentül megnyugodott abban, hogy ő itt marad, itt fog megnősülni s itt -halad majd lassanként előre a hivatali pálya kapaszkodóján. Az 1844-ik -év őszén nemesi bizonyitványt kért Biharmegyétől s nemességét 1845 év -tavaszán kihirdettette Krassómegyében. A hogy illett jónevelésü vagyonos -ifjuhoz. Ne nézzék legalább jött-ment parasztnak, cseh vagy morva -ivadéknak, a minő különben elég volt a királyi kamara tiszti és -hivatalnoki karában. - -Sorsa azonban más lett. Még ebben az évben fölkerült Bécsbe az udvari -kamarához s onnan már 1846-ban átjött Budára a magyar királyi kamarához, -a hol 1848-ig fölvitte egész a kamarai titkárságig. Mikor Kossuth mint -pénzügyminiszter a bányák, harminczadok, kincstári, koronai és kamarai -jószágok kormányzását átvette, a harmincz éves, tehát nem is egészen -fiatal Szlávy Józsefet titkári állásban találta. - -Száraz életrajzi adatok ezek. Nem is folytatom tovább. Mindenki tudja, -hogy 48-ban oraviczai bányaigazgató, 1860-ban gróf Apponyi alatt -helytartósági tanácsos, 1865-ben bihari főispán, 1867-ben belügyi -államtitkár s később képviselő és közgazdasági miniszter lett. Ennyit is -azért emlitettem csak fel, hogy mindenki lássa, hogy ő élete sorsának az -állami hivatali pályát önkényt és szivesen elfogadta. - -Családi hagyomány volt ez a Szlávyak nemzetségében. - -Van egy csomó részint főrendi, részint köznemesi család az országban, -melyet én hivatali arisztokracziának nevezek. Mely se nem Árpáddal -együtt foglalt nagy birtokot, se nem csaták terén gyüjtött érdemet és -vagyont, se nem ipari és kereskedelmi vállalatokból lett vagyonos, hanem -nemzedékről-nemzedékre folyton a királyt szolgálta s az állam -tisztségeit töltötte be. Ilyen például túl a Dunán a Majláth, Szögyény -és Ürményi család, ilyen a Ghyczy család, ilyen volt a Tiszán túl -például az Atzél és Szlávy-család. - -Szlávynak öregapja, Szlávy György, volt a nemességszerző és az első -nagybirtokos. - -Azaz nemes volt bizony már dédapja is, az öreg János ur, mert táblábiró -volt; parasztbőrrel pedig táblabiró nem lehetett volna, valamint első -szülött fia, Pál se lehetett volna egymásután procurator, protonotárius, -causarum regalium director, udvari kamarai consiliarius, septemvir, -beregi főispán és valóságos belső titkos tanácsos. Csakhogy a nemesi -levelet az egerek összerágták s azt előmutatni nem lehetett. Kellett -tehát helyette ujat szerezni. - -Pálnak ez könnyen ment, mert a szép Perényi Katicza bárónő -beleszeretett, felesége is lett s tőle nyolcz fia és négy lánya -született is, ily hatalmas szaporaság nemesi levél nélkül nem -maradhatott. - -De Györgynek, Pál öcscsének s Szlávy József öregapjának se ment nehezen. -Ő ugyanis az Eszterházy herczegek tul a tiszai birtokainak, a derecskei, -kisvárdai és almási urodalmaknak volt igazgatója s igy nagyhatalmu -urasága után mind a vármegyében, mind Bécsben tekintélyes férfiu. - -Eszterházy Pál Antal volt akkor a majoreszkó herczeg. Ez igéretet tett -Szlávy Györgynek, hogy ő maga hozza el Mária Therézia királynőtől a -nemesi és az adománylevelet. Meg is tehette könnyü szerrel, hiszen -herczeg volt, tábornagy volt s a királynőnek kedvelt híve volt, de -valahányszor a királynővel beszélt, a nemeslevélről mindig -megfeledkezett. Utóbb is erőteljes férfikorában, épen ötvenegy éves -volt, megbetegedett, ágynak esett és csakhamar meg is halt. - -Betegágyához azonban odasietett Szlávy György, az ő kedves direktora. A -mint a haldokló meglátta, rögtön eszébe jutott a nemesi levél s -annyiszor elfeledett igérete. Gyereke nem volt, azonnal ágyához hivatta -Miklós öcscsét, ki utána a majoratus herczegséget örökölte s ennek -kötötte lelkére, hogy Szlávyról meg ne feledkezzék s a nemesi levelet -elhozza a királynőtől. - -El is hozta s pár év mulva 1766-ban Szlávy György Pál testvérbátyjával -egyidejüleg a nemesi levelet czimerrel együtt kezébe vehette. S milyen -czimerrel. Valóságos mágnás czímerrel. Van abban gólya, ezüst kigyó, -vörös csillag, sasszárny, leopárdfej, minden, a mi csak jól áll nemesi -czimerben. De a mi minden gólyánál, kigyónál, sasnál és leopárdnál -többet ér, megkapta György ur adományban az okányi urodalmat is. - -György urnak volt nyolcz fia és néhány lánya. Legkisebb fia Antal volt, -Szlávy József apja. Ennek is öt fia-lánya maradt, kik közt a most -elhunyt miniszterelnök volt az első szülött. Annak az okányi birtoknak -módjában volt tehát apró darabokra eloszlani s Szlávy Józsefnek mégis -megmaradt belőle törvényes osztályban vagy háromezer holdnyi. Nagyon -szép urodalom lehetett tehát eredetileg az okányi urodalom. - -Volt ezen kívül Szlávy Józsefnek Álmosdon is valamelyes birtoka, volt -itt Budapesten az Eötvös-utczában háza, melyet százezer forinton vett s -volt valamelyes tőkéje is. Az a birtok, a melyen meghalt, nem -Szlávy-örökség, nem is szerzeménye. Ezt, ha nem csalódom örökségben -kapta Julianna nővérétől, ki a régebben elhalt gróf Nyáry Jánosnak volt -felesége s utóbb özvegye. - -Szlávy nem volt zsugori ember. Mikor miniszterelnök volt s mikor -képviselőházi elnök volt: bőkezü vendégszeretettel látta magánál a -minisztereket s a törvényhozás tagjait. De azért takarékos volt fiatal -korától fogva mindvégig. Kamarai titkár korában itt élt Budán és Pesten. -Itt zúgott körülötte 1846-ban és 1847-ben az irodalom és politika ifju -nagyjainak rajzó lelkesülése s a készülődő szabadságharcz minden -kedélyes förgetege, de ő még akkor se csinált soha egy fillér adósságot -se. Igaz, hogy nem is keveredett az előre rohanva száguldó nemzeti -közszellem forgatagába. - -Szinte csodálni való. - -1846-ban vagyunk. Kossuth már vezető szerephez jut a vármegyékben. -Petőfi szava már ott harsog a nemzet lelkében. A 48-diki alkotó -országgyülés eszméinek és szenvedélyeinek minden előszele ott süvölt már -körülöttünk. S ime egy huszonyolcz éves egészséges ifju. Vagyonos és -mivelt. Olvas sokat, beszéli a nyugoti nyelveket, meg-megnézi az ifjak -gyülekezetét, naponkint érintkezik rajongó bihari barátaival, de azért -érverése nem szaporább, szive nem dobog hevesebben, eszméi nem égnek -lázban, naponként fölmegy a dohos, penészes hivatalszobákba, pontosan -megnézi a számadásokat, fölterjesztéseket, lajstromokat, kimutatásokat -és statisztikai ostobaságokat, minden rubrumot pontosan betölt, -számitgatja a napdijosztályok boldogtalan személyi létszámának -halálozási, nyugdijazási, elbocsátási, áthelyezési és előmeneteli -esetlegességét s töri fejét azon, mikor lesz ő titkár s mikor lehet -kamarai tanácsos! - -Ott lakott 1873-ban, miniszterelnök korában, Budán a lánczhid mellett a -Dunaparton. Én akkor a Deákpárt vezérlapjában vezettem a hirlapiró -politikát. Ő nagy élvezettel, mindenesetre nagy figyelemmel olvasta -czikkeimet. Gyakran meghivott magához: látogassam meg. Sohase látogattam -meg. Sohase szerettem minisztereket látogatni. Hiszen politikai -hirlapiró voltam; a miniszterek dolga volt, hogy engem az ügyek felől -értesitsenek, nem az én dolgom volt, hogy értesülés után futkozzak. Én -úgy irok, a hogy én látom legjobbnak, a miniszter kötelessége -gondoskodni arról, hogy értesülés hiányában ne tévedjek. Nekem a -miniszter ugy se adhat semmit; csak én tehetek neki szolgálatot, nem ő -énnekem. Én bizony hát nem látogattam a miniszterelnököt. - -Azt azonban gyakran megtettem, hogy a Duna partján elmentem vele -sétálgatni. Igazán kedves és hozzám nyilt szivü ember volt. Sok -élvezetet találtam társaságában. Mindig fonák érzést támasztott bennem -az a gondolat, hogy az érintkezésnek meg kellett köztünk szünni, a mióta -én a függetlenségi elvek terjesztését láttam hazafi kötelességnek. Az -ezredévi ünnep óta már nem találkoztam vele s a bosnyák politika óta is -igen keveset. A mit róla, családjáról, őseiről tudok, bizony az mind -régebb keletű. - -Egyik dunaparti sétánk alkalmával azt a kérdést intéztem hozzá, miként -hagyhatta őt hidegen az az idő, mely a 48-iki eseményeket megelőzte? Nem -vette észre, nem érezte talán: mi fog következni? Vagy nem volt érzéke -fölismerni azt, a mi a honfi lelkek mélyén a bécsi cselszövények -titkaiban s a világ eseményeiben előre készül s napról-napra és -éjszakáról-éjszakára előre képződik? - -– Bizony nem vettem én észre barátom, de te se vetted volna észre, ha -ott lettél volna a mi hivatalunkban. A ki egyszer a helytartótanács és a -kamara vastag penészes falai közt a hivatalos iratokba elmerül s élete -czélja gyanánt mást, mint a hivatalt nem ismer: az először is semmit se -tud arról, mi történik Pesten a megyeházban vagy a Hatvani-utcza és -Uri-utcza kávéházaiban, – másodszor pedig el nem hiszi, hogy akármi -történik is, abból a régi rend összedülése következzék. Akárhány -kartársam és főnököm volt ott, a ki Petőfi nevét 1848 előtt nem hallotta -s Táncsics hirét csak akkor hallotta először, a mikor a börtönből nagy -hejje-hujával Pestre vitték. Olyan a bürokraczia, mint a garat a -malomban. Örökké mozog, át is ereszt magán mindent, de maga kivülről egy -szem őrletni valót oda nem visz. A mit rátöltenek: azzal mulat; – -Kossuth és Petőfi nevét pedig te a kamara iratai közt sohase fogod -fölfedezni. - -Igaz a! Igy nevelődik a hivatalos nemzedék. Egész családok nőnek nagygyá -a habsburgi államgépezet rengetegében, melyek soha se tudnak előre -semmit a nemzeti közérzés mozgalmairól és csak akkor veszik észre, ha -valakit akasztanak már vagy őket a hivatalból kikergetik. - -Szlávy József jó magyar és jó hazafi volt. De azzá csak olmüczi fogsága -tette. Addig csak jó hivatalnok s pontos tisztviselő volt, semmi egyéb. - -Rettenetes állapot a magyar nemzet állapota, különösen harmadfél száz év -óta. - -Nincs olyan ország a világon, a hol a trón, a katonaság s az állam -tisztviselőkara a nemzeti önérzetnek ne a leghatalmasabb, ne elszánt és -erélyes képviselője volna. Nálunk pedig trón, katonaság s állami -tisztikar harmadfél száz év óta a magyarság igaz törekvéseinek -kiirtására vagy legalább elaltatására munkál. Mind a három e czélra van -szervezve. Mind a három előtt az a hazafiság, a mit hazafiságnak a -nemzet soha el nem ismerhet. És mind a három álomnak, ábrándnak, -tévedésnek vagy forradalomnak tekinti azt, a mit a nemzet igaz -hazafiságnak tart. - -Hű lenni az uralkodóhoz, ha árt is a nemzetnek. Minden törvényt pontosan -végrehajtani, a mit a hatalom végre akar hajtani. Szentnek tartani -mindent, a mi a korona haszna, előnye és dicsősége s nem törődni -semmivel, ha száz törvény parancsolja is, a mi a magyarságnak különös -érdeke s az országnak nemzeti dicsősége. Ime: ezekből állanak az állami -tisztikar összes jogai és kötelességei. - -Igy álltunk 1848 előtt. Ily elvek közt és ily irányban indult meg Szlávy -József szellemének kiképződése. - - -III. - -(A magyar pártok 1860-ban. – Szlávy közel állt az udvari párthoz. – -Lónyay bukása. – Miért lett Szlávy miniszterelnök? – Kormányzatának -hibái.) - -Valódi bürokratává lenni Szlávy nem volt képes. Észlelése mégis több, -tudása mégis szélesebb, szelleme mégis gazdagabb volt, mintsem hogy -egész lelke a hivatalos helyiségben elfért volna. A törvény szakaszain, -a rendszabályok és utasitások kusza rendelkezésein s az ügyszámok -tömegén túl is volt még világ előtte s tudta is, érezte is, hogy a -királyon kivül is van még magyar nemzet s hogy a kormányon és -kormányhatóságon túl is van még erő és hatalom s hogy Bécsen és -Budapesten kivül s a katonai laktanyákon és kormányszéki épületeken -kivül is van még Magyarország. - -Jobb magyar volt az alkotmányos korszak kezdetén is, mint az ugynevezett -magyar udvari párt s az Apponyiak, Majláthok, Senyeyek hiába -reménykedtek akár 1860-ban, akár később abban az irányban, hogy Szlávy -testestül, lelkestül az övék. Pedig reménykedtek, sőt időnként biztosan -számitottak rá. - -Az alkotmányos életnek legalább külső mozgolódása épen negyven év előtt -indult meg. - -Akkor három párt körvonalai kezdtek a zűrzavarból kibontakozni. - -Az udvari párt, melynek élén Apponyiék álltak. Ehhez tartoztak volna a -főpapok, nagy részben a született főrendek, a valódi pecsovicsok, az -őszinte és vakmerő sárga-feketék s mindazok, a kik 48-ban és 49-ben a -nemzet ellen összeesküdtek s mindazok, a kik a Bach- és -Schmerling-rendszert végig szolgálták s még mindig kedvük és módjuk volt -az udvar körül szaglálódni. - -A Deák-párt, melynek vezére Deák Ferencz volt s mely egyesitette -táborában a régi alkotmányos élet igaz hőseit, a főrendek egy részét, az -osztrákságból vagy a forradalomból kiábrándult hazafiakat, az irodalom -férfiait s a nemzeti értelmiség nagy részét. - -A forradalmi párt, melynek a külföldön élt vezére, Kossuth Lajos s -melynek itthon időnkint tíz–tizenöt alvezére volt. Jó hazafiakból, derék -magyarokból, öreg honvédekből, ifju és öreg rajongókból állott e párt s -volt idő, a mikor övé volt a valóságos többség, habár ezt érvényesiteni -nem volt is képes. E párt nem nevezte magát forradalmi pártnak, noha -lelkét nemzetünk legszentebb és legvakmerőbb ábrándjai s legerősebb -szenvedélyei töltötték meg. Sok bomláson, sok alakuláson ment keresztül, -sok árulást kellett megérnie és sok baja volt azzal, hogy a közélet -csahosai és fészkelődői néha tömegesen csatlakoztak hozzá. E párt -lassankint határozati párttá, balközéppé, 48-as párttá, függetlenségi -párttá bomlott s töredezett szét; – törvényes leszármazója s állandó -alakulása a Kossuth elnöklete alatt levő mai függetlenségi párt. - -Szlávy József 1860-ban a három párt egyikéhez se tartozott. -Függetlenségi sohase volt, még 49-ben sem. De Deák-párti se volt, mert -különben a 48-iki alkotások által törvénytelenné vált helytartótanácsban -nem fogadott volna el állást 1860-ban s főispánságot 1865-ben. E két -elhatározása őt egyelőre s külsőleg az udvari párthoz csatolta. - -De ezt a nemzet nem vette rossz néven s e miatt nem vált népszerütlenné. - -Ezeket az állásokat mindenki csak átmenetnek tartotta s mindenki arról -volt meggyőződve, hogy ez nem sokáig tart s utána csakhamar vagy a -valódi alkotmány, vagy az önkényuralom, vagy a forradalom következik s -majd csak akkor válik el, ki milyen hazafi, ki milyen legény. - -Még a heves agyu hazafiak se bántották, hiszen a hirlelések szerint még -most is vonszolja egyik lábát az olmützi várfogság vasa miatt, ilyen -sorsban pedig csak igaz jó hazafi részesülhetett. - -S végül az ördög se gondolhatott arra, hogy Szlávy egykor -miniszterelnök, képviselőházi elnök, közös miniszter, főrendiházi elnök -s koronaőr leend. Hiszen ha ezt sejthették volna a politika -nagyravágyói! De erre bizony soha sem gondolt maga Szlávy se. - -Oly szerény, oly komoly, oly bizalomgerjesztő s oly kötelességérző volt -egész egyénisége, annyira nem törekedett az első sorba jutni, hogy -ellene se pártok, se pártvezérek féltékenysége föl nem gerjedhetett. -Minden lángelmének, minden nagy tehetségnek ragyogása is teljesen -hiányzott személye körül, gyanut tehát igy se költhetett maga iránt. -Sohase jutott eszébe az sem, hogy kört, pártot vagy pártocskát -szervezzen maga körül. - -Miniszter volt már 1872 őszén, mikor a Lónyay-kormány megbukott. - -Tanuja voltam a bukásnak, még a bukás előkészületeinek is. Láttam a -kapcsok töredezését, az eresztékek szakadozását, az omladozás minden -részletét s láttam és hallottam a nagy robajjal bekövetkezett -összeomlást Minden nap érintkeztem a miniszterekkel, a lappangó válság -napjaiban is nem egyszer hallottam Deák Ferencz megjegyzéseit s még a -király fülébe Budán és Gödöllőn becsempészett sugalmak egy része is -nyomban eljutott hozzám. - -Nem akarom elbeszélni a bukás részleteit, nem ily hevenyészett alkalomra -való az. De meg kell emlitenem, mert Szlávyra tartozik, hogy akkor a -nagy közönség azt hitte, hogy Lónyayt miniszteri palotaforradalom ölte -meg s hogy saját minisztertársainak ármánya és fondorkodása kényszerité -őt a bukásra. - -Bizonyos, hogy négy miniszter összebeszélt, hogy a Lónyay-kabinetben -tovább nem tartja meg tárczáját s bizonyos, hogy velük rokonszenvezett a -többi miniszter is, maga Szlávy is. - -Egyik napon, 1872 október végén vagy november elején együtt beszélgetett -a nagy napi kérdésről Kerkapoly, Tisza Lajos, Tóth Vilmos, Bittó István -és Szlávy József. Bittó még él, ő még emlékezhetik erre. Akkor házelnök -volt. - -Azt kérdi Szlávy: - -– Gondoltatok-e már urak arra, hogy ha ő felsége Lónyay lemondását -elfogadja, ki jőjjön utána? - -Tóth Vilmos felelt rá: - -– Jösz te! - -Szlávy meghökkent. De igazán meghökkent. - -– Ne bolondozzatok velem. - -– Miért volna ez bolondság? – szólt Kerkapoly. – Ha a király a kabinet -tagjaiból választ elnököt, bizonyosan téged ajánlunk, – azt hiszem, az -öreg ur is te rád gondol. - -Az »öreg ur« volt Deák Ferencz. - -Szlávy most már egészen komolynak tekintette a dolgot. Vette botját, -kalapját, felöltőjét kezébe s indult. - -– Ha ilyesmin töritek a fejeteket, akkor én a ti tanácskozásaitokban nem -veszek részt. Engem ugyan meg nem hurczoltok. - -Ott hagyta minisztertársait s többé azok semmiféle »összeesküvésében« -nem vett részt. A mi fölött nagyot nevettünk azután, a mikor mégis -Szlávy lett a miniszterelnök. - -De ez azután jellemző Szlávyra is, az akkori helyzetre s az emberek -akkori gondolkozására is. - -Szlávy József jellembe vágó tisztességtelen dolognak tartotta gróf -Lónyay ellen tenni vagy csak beszélni is valamit még a legbizalmasabb -körben is, ha esetleg Lónyay helyébe és állásába ő következnék. - -El is pirult, boszuságba is jött arra a gondolatra, hogy ő -cselszövénynyel juthatna el valamely magas állásra s hogy ő elnöke és -minisztertársa ellen titkon annak háta mögött sugdoshat valakivel, hogy -azt kiturja helyéből s maga üljön oda. - -Kegyetlen harag tört ki belőle arra a gondolatra, hogy őt valaki még -valaha effélével gyanusithatná is. - -Azután a miniszterelnökség! - -Ő legyen elnöke a kabinetnek, melyben ott van például az óriás elméjü -Kerkapoly? - -Épen ő vezesse az ország ügyeit, a mikor ott ül a törvényhozásban Deák -Ferencz? - -Épen ő állitsa vissza az ország nyugalmát, a mikor rettentő pénzügyi -válság fenyeget s a mikor a balközép keserü, de nyilt támadásaihoz a -kibuktatott Lónyay-pártiak keserü, de alattomos cselszövénye is majd -állandóan csatlakozik? - -Nagy szerencsétlenségnek tartotta Szlávy önmagára nézve azt a -gondolatot. De hiába tartotta annak. A válság bekövetkeztével maga gróf -Lónyay is első sorban őt ajánlotta a kabinet elnökének a király előtt. -Ez ugyan csak alakiság volt, de az már épen nem volt alakiság, a mikor -maga Deák is helyeselte ezt a javaslatot s a mikor ezt Bittó István -által egyenesen tudtára is adta a királynak. - -Igy lett Szlávy miniszterelnök. Kedve, akarata, minden huzódozása -ellenére. - -Azóta nagyot változtak az idők. De az emberek is, az erkölcsök is. - -Akkor keresni kellett a miniszterelnököt is, ma tömegesen sietne -ajánlkozni mindenki, ha módjában állana. Pedig akkor, mindent összevéve -s átgondolva, több volt az alkalmas férfiu legalább a parlamentben, mint -ma. - -De a felelősség érzete is erősebb volt az emberekben. - -Miért lesz valaki miniszterelnök? - -Világosabban teszem föl a kérdést: mi nyujt erkölcsi jogosultságot -valakinek arra, hogy egy ország kormányzatának élére álljon? - -A király akarata. – Ez, ha az alkotmány egészséges, komoly és -tisztességes államférfiunak a kormány vezetésére nem elég jogczim. - -Egyéni érdekek vagy önző pártérdekek előmozditása. – Ily indokból csak -hitvány nemzeti képviselet könnyelmü elnézéséből juthat valaki a kormány -élére. - -Az egyéni nemes nagyravágyás vagy minden alkut kizáró kötelességérzet -mellett szükséges, hogy a vállalkozó államférfinak eszméje, elve, -törekvése, nagy elhatározása legyen a viszonyokhoz képest valami nagy -nemzeti közügyet előmozditani, a nemzetet valami veszélytől megmenteni -vagy az országot valami nagy előnyhöz juttatni. - -Azt hiszem, Szlávynak a király akarata nem lett volna elég. - -Bizton tudom, hogy őt se egyéni önzés, se jogtalan nagyravágyás, se önző -pártérdek nem vezette. Hiszen neki voltaképen pártja nem is volt. - -De különös eszméje, valamely megérett elve és elhatározása se volt -nemzeti veszély elháritására, országos előnyök kivivására. - -Elhitettük vele, hogy az átmeneti kormányzást legtöbb előnynyel s -legkevesebb hátránynyal csak ő vezetheti. Biztattuk azzal, hogy a -legközelebbi alkalommal megengedjük neki a visszavonulást. - -Vállalkozása tehát tisztességes volt. - -De kormányzata még se volt egészséges. Hiszen nem kellett, soha egy -perczig se kellett neki a miniszterelnökség. Egy éves kormányzata alatt -alig volt olyan hónap, melyben szabadulni ne törekedett volna a kormány -vezetésétől. - -Az az államférfi, a ki mindenféle eszközzel törekszik eljutni a -hatalomhoz s azt minden időre biztositani akarja magának: az az -államférfi a magyar viszonyok közt mindig kárt és veszélyt okoz az -országnak s azon túl politikája utálatos is. De sok kárt és veszélyt -okozhat az az államférfi is, a ki meg minden áron menekülni akar a -hatalom birtokától. - -Szlávy gondolkozása tiszteletre méltó volt. Mert benne se kezdeményező -erő, se alkotási képesség, se küzdelemre való elszántság nem volt s ő -ezt érezte. De azért kormányzata nem volt szerencsés. Olyan férfiu kell -az ország élére, a ki nemcsak tiszteletre méltó, hanem jótékony sikert -is képes nemzete javára biztositani. - -Sok hiba történt kormányzata alatt, noha talán ő egyetlen hibát se -követett el. - -A hibák az által következtek be, hogy ő minden ellenáramlattal ki akart -egyezni s minden ellenséges törekvéssel békét akart kötni. - -Példa rá a horvát kiegyezés, a magyar nemzeti bank elodázása, az -egyházpolitika elejtése. - - -IV. - -(A nagy mulasztások. – Deák Ferencz megharagszik. – Rokona bajvivásra -hívja a pénzügyminisztert. – Egy képviselőt kidobat szobájából. – -Külföldiek nála. – Nősülése. – Szónoklata. – Becsületes ember volt.) - -A horvát kiegyezéssel 1873-ban cserben hagytuk a horvátországi magyar -pártot s azután ennek tagjait és az egész horvát erőt és hatalmat -átengedtük Mazuranics és Strossmayer kezébe. - -A magyar nemzeti bank felállitása egyedül csak tőlünk függött. -Beleegyezett a király, belenyugodott Ausztria, belenyugodtak az 1872. -évi szeptemberi tanácskozásokban maguk a Plener-felfogásu osztrák -miniszterek is. - -Még se tettük. Részletekben nagyon gazdag, keserü és tanulságos történet -ez s igaz történetirója nem akar akadni. - -A nagy egyházpolitikát 1873 juniusban maga Deák Ferencz hozta -napirendre. Deák jupiteri tekintélyével alkothattuk volna meg a nagy -javitásokat. A balközépen és a szélső balon nem akadt volna ember, a ki -klerikális merészelt volna lenni még álmában is. Az ilyen embert egy nap -alatt összetörte volna az erélyes és egészséges magyar érzés. A főpapok -a parlamentben pártot alkotni még csak meg se kisértették volna. - -E nagy kérdésekben tünt ki, hogy Szlávy nyugodni vágyó egyéniségét s -nemes és tiszta gondolkozását mégis megülte már az ifju korában -megszokott hivatalnoki szellem. Nem akart semmire vállalkozni. Vagy -félretett mindent, vagy kiegyezett mindenkivel. - -Ahhoz az időhöz s az akkor föllépett nemzeti feladatokhoz ő nem volt -eléggé államférfi. De azért senki ne higyje ám, hogy a felelősség -egyedül őt terheli. - -Hagyjuk el azonban a részleteket. Hiszen csak tegnap hantolták be -sírját; – temetés közben irni róla vaskos történetet furcsa lenne. -Inkább egyéniségét jellemző egynéhány apróbb történetkét beszélek még -el. - -A horvát kiegyezés miatt egykor nagyon megneheztelt rá Deák Ferencz. -Heteken át alig beszélt vele. Helyzete kínos volt. - -Egyik parlamenti nyilt ülésben Deák haragja ki is tört ellene. Deák -arcza rettenetes volt, a mikor haragudott. Van eset, a mikor az oroszlán -rámordul a szeliditőre s egyik kezét ráteszi a szeliditó vállára. A -szeliditő abban a pillanatban már a földön fekszik. - -Ilyen jelenet állott elő a parlamentben. De az oroszlán nem csinált -egyebet; levette kezét a szeliditő vállairól s kiballagott a folyosóra -szivarozni. Hanem az egész jelenetet látta az egész ellenzék s a többség -s a nagy közönség. - -Szlávy rögtön ment Gorovéhoz, a Deákpárt elnökéhez s estére értekezletre -hivatta össze a párt tagjait. Ott voltunk mind. Ott volt Deák is. -Körülötte a nagy tanácsadók: Csengery, Bittó, Somssich, Gorove, Pulszky -s a többiek. - -Szlávy szeliden utalt arra, a mi a parlamentben történt s kijelenté, -hogy nem érzi magát többé hivatottnak az ország kormányzatának élén -maradni. Jelentést tesz ő felségének s erről akarta a pártot értesiteni. - -– Sohasem vágytam – ugymond – a miniszterelnöki magas állásra, ez állás -terheihez én gyönge vagyok s alig várom azt az időt, a mikor e terhektől -megszabadulhatok. Tudjátok ti azt, hogy én őszintén beszélek s hogy -fölséges urunk bizalmán kivül egyedül a ti kivánságtokra s az ország -érdekében tartottam meg eddig is állásomat. De pártunk nagy vezérének -rólam való véleménye elhatározásomra mindig döntő befolyással volt. Ha -igyekezetemet helyeselte, hiszen egyéb érdemem ugy sincs, mint hazafias -tiszta igyekezetem, ezt mindig a legnagyobb jutalomnak tartottam; ha -pedig neheztelését vontam magamra, ezzel tisztán meg van az ut előttem -jelölve, habozás nélkül indulok el rajta. - -Beszéde nagy hatást tett ránk. - -Átkozott napokat éltünk különben is. Rossz aratás, keleti dögvész, -világhitelválság, pénzügyi nyomor, tömeges és milliós bukások, kegyetlen -ellenzék, félesztendős költségvetési vita minden jó kedvet kiöltek. S -Deák Ferencz is beteg és komor. S most még kormányválság szakad ránk. - -Oda mentünk Deákhoz, magam is oda mentem s kértük, adjon egy jó szót -Szlávynak, tartsa meg őt tovább is a miniszterelnöki széken, vegye -elejét a kormányválságnak egyelőre. - -Összeszidott ugyan bennünket, de azért teljesitette kérésünket. -Szlávynak meg kellett maradni. Harmadnapra elsimult a baj. Hanem -harmadnapon odajött hozzám Szlávy a körben s e szavakat mondotta: - -– Te »tudós«, ha ti még egyszer az életemben ugy jöttök segitségemre, -hogy nekem tovább is miniszterelnöknek kell maradnom: akkor nekem többé -a szemem elé ne kerülj, mert én úgy nézlek, mint halálos ellenségemet. - -És csakugyan ugy nézett rám, mintha osztozó társa akartam volna lenni. - -– – Volt egy unokaöcscse, egyetlen még élő testvérén kivül legközelebbi -vérrokona. Nyalka huszárkapitány s különben biharmegyei birtokos. Mint -birtokos hátralékban volt adójával s a miatt az adóhivatal kegyetlen -végrehajtásokat intézett ellene. Ökrét, lovát lefoglalta. - -A huszárkapitány elment a pénzügyminiszterhez, Kerkapolyhoz, a rendes -kihallgatási napon s megkérte: adjon neki halasztást. Kerkapoly épen -emberirtó kedvében volt. - -– Nem adok halasztást. Tessék fizetni. Önnek már csak azért se adok, -mert a miniszterelnök rokona. Ha becsüli valamire a bátyját: tessék a -fizetés dolgában jó példával menni előre. - -A nyalka huszárkapitány dühbe jön e szavakra. - -– Miniszter ur, velem ily hangon nem szokás beszélni, én tiszt vagyok a -hadseregben. - -– Annál inkább tessék fizetni. A tiszt urak fizetését nekem is ki kell -adnom pontosan, ők se adnak nekem halasztást. Én se adok. Tessék száraz -kenyeret enni, míg az adó ki nem kerül. Az ország előbb való, mint az -uraskodás. - -A huszárkapitány sarkon fordult, elment s két bajtársát rögtön küldte -Kerkapolyhoz kihívni őt bajvívásra. - -Szlávy valahogy azonnal megtudta ezt. Elfordult vele a világ ennek -hallatára. Hogy a minisztert bajvívásra hívja valaki azért, mert nem -adott adóhalasztást: ilyen esetről még nem volt tudomása, mióta -országokat kormányoznak. Rögtön hivatta unokaöcscsét, atyafiságosan -összeszidta kegyetlenül s bezárta előtte házát és rokoni szívét örökre. - -Ennek huszonhét esztendeje s azóta folyton idegen volt hozzá s talán -csak most halálos ágyán engesztelődött ki iránta. Vagy talán még most -se. - -– – Egy este nagy felindulás látszott rajta, a mint belépett a körbe. -Arcza piros volt, szemei haragban égtek, szokatlan gyorsasággal járt föl -és alá a nagy teremben, alig akart valakivel szóba állani, de azért -dohogott, káromkodott szörnyen. - -Utját állottam. - -– Mi baj? Kit öltek meg? - -– A gazember! Látott már valaki valaha ekkora tolvajt? No hiszen -kerüljön még valaha a szemem elé! - -– Mi történt hát az istenért? - -– Épen most dobattam ki szobámból egy képviselőt. Ellenzéki képviselőt! -Az ősszel oda jön hozzám három francziával. Előadja, hogy a francziák -valami uj találmány segélyével az erdei fák feldolgozásából tízszeres -hasznot tudnak kiteremteni s hogy ezt bebizonyithassák, adjak nekik -kisérletre a liptó-hradeki kincstári erdőből öt holdat. Ha sikerül a -kisérlet: óriási hasznot hoznak a kincstári erdők. Adtam. Miért ne adtam -volna? Szerződést kötöttünk, a mely szerint én adok nekik kisérletre öt -hold erdőt ott, a hol ők kijelölik, fizetnek pro recognitione juris -dominalis holdanként egy aranyat, ha pedig kisérletük sikerül: eladok -nekik hasonló czélra két ezer hold erdőt. S képzeld csak, mi történik? -Most eljönnek hozzám, vezeti őket a képviselő s az a képviselő előadja, -hogy kisérletüket befejezték, az teljesen sikerült s most a szerződés -alapján követelik tőlem a két ezer hold kincstári erdőt, holdanként egy -aranyért. Én ráförmedek a képviselőre. »Elment az eszed? Hiszen az a két -ezer hold erdő megér egy milliót!« A képviselő azt feleli, hogy nem az a -kérdés, mennyit ér; akármennyit ér, nekik jár az a két ezer hold. Dühbe -jövök. »Hiszen az országé az az erdő s te mint az ország képviselője: -lelkedre tudnád venni az országnak ekkora kárát?« Képzeld csak, mit -felelt rá! Azt mondta: »Én most üzletember és szerződő fél vagyok, nem -országos képviselő, követelem azt, a mit a szerződésem nyujt.« A -gazember! Fejembe ment a vér, becsöngettem a komornyikot s megmondtam -neki, hogy azt az urat vezesse ki. Igy történt. Még most is alig tudom -bosszuságomat lecsillapitani.« - -Bizony igaza volt, hogy azt az urat kidobta. Se előtte, se utána nem -történt olyan eset, hogy miniszterelnök hivatalszolgával dobatott volna -ki képviselőt a szobájából. Pedig talán efféle alkalom akadt volna -máskor is. - -Rég nem él már az a képviselő. Azután alig is élt pár esztendeig. A -Wenckheim-kabinetben a fuzió után magas állása volt. Nevét minek -mondanám meg? - -– – Huszonhét év előtt világkiállitás volt Bécsben. A nemzetközi jury -tagjai összebeszéltek, hogy lejönnek Budapestre megnézni Magyarországot. -Lejöttek családjukkal s nők, férfiak voltak vagy háromszázan. Szlávy -estélyt adott tiszteletükre a miniszterelnöki palotában. Meghívta -természetesen a törvényhozás tagjait is. Nem magyar díszruhában, hanem -frakkban kellett megjelenni. - -Minden külföldi ember mellén rendjelek sokasága csillogott. - -A magyar díszruhához természetesen nem kell semmiféle ordó. E díszruha -fénye mellett minden rendjel csillogása elenyészik. De a magyar -törvényhozók csak egyszerü frakkban jelentek meg. Akkor még élt Deák -Ferencz, akkor még a magyar képviselők nem akartak, nem is mertek -rendjel s kitüntetés után futkosni, az lett tehát a furcsa tünemény, -hogy az ünnepélyen megjelent hat–hétszáz férfi közt az volt az idegen, a -kinek rendjele volt. A nemzetközi jury asszonyai, mert ők is jelen -voltak, vették ezt legelőbb észre. - -Egy előkelő porosz ur megszólitotta Szlávyt. - -– Kegyelmes uram, Magyarországon nem szokás a rendjeleket ily alkalommal -felrakni? - -– Szokás biz az, föl is teszi, a kinek van. Csakhogy a magyar embernek -nem szokása rendjelet kérni vagy elfogadni. - -Nagyot nézett, nagyot is gondolt a porosz ur, a ki kiváló ember volt s -azóta miniszter is lett, neve e pillanatban nem jut eszembe. S ezt -felelte: - -– Bámulom a magyar nemzetet. Nagy erkölcsi erőt bizonyit ez a nemes -felfogása. S bizonyos abban Excellencziád, hogy az a felfogás mind végig -megmarad önöknél? - -– Azt hiszem; de abban egészen bizonyos vagyok, hogy a meddig én -miniszter leszek: addig megmarad. - -– – Szlávy sohase nősült. Ugy látszik: valami rajongó vagy -ellenállhatlan vagy csak mély szerelem is soha nem nyomakodott lelkére. -Pedig nők körül mindig gyöngéd, figyelmes volt; jó izlésü, nemes -gondolkozásu nők kedves embernek tartották. Anyagi szükség, kényelmi -indok, családfentartás ösztöne nem volt nála. - -Férfiak gyakran enyelegnek egymás közt a szerelmi dolgok kérdéseiben. -Kiváltképen a képviselők. Efféle enyelgés közt egyszer azt mondotta -előttem: - -– Furcsa dolog ez. Negyven esztendős koráig a szerelem üldözi az embert; -azontul hatvan éves koráig az ember üldözi a szerelmet, de aztán egyik -se törődik a másikkal. Én sohasem határoztam el magamban, hogy nem fogok -megházasodni s alig tudnék arról igazán számot adni, miért nem -házasodtam meg. - -Ugy látszik, a kezdeményezéstől való irtózás, a vállalkozási kedv teljes -hiánya s a nyugalom kedvelése tartotta vissza a házasságtól. - -– – Nem volt nagy szónok. A 48 előtti idők izlése szerint hiányzott -belőle minden szónoki tűz és arravaló képesség. De gondolatai világosak -s tárgyiasak voltak, nyelve tiszta és egyszerü s felfogása nemes. -Hangjának szine és ereje rokonszenvet keltett. Felvilágositó és vitázó -beszédre mindig készen volt, de vitatkozása a tárgytól soha el nem tért. -Erős támadásra, ha tűzbe jött, erősen vissza tudott vágni. - -Egyszer Simonyi Ernő az ország kormányzására szükséges képesség hiányát -vetette szemére s példaként idézte fejére azt a szakácsot, a kit a római -imperator senatorrá nevezett ki. - -– Hiába ölti fel – ugymond – a miniszterelnök ur a szenátori tógát, a -főzőkanál kilátszik alóla. - -Szlávy keményen vágott vissza. - -– Simonyi képviselő ur is hiába ölti fel velem szemben Cato tógáját, -kilátszik alóla a lóláb. - -Csaknem bajvívás lett a tüzes feleselés következése. De Szlávynál ily -eset hosszu politikai pályáján alig fordult elő egyszer-kétszer. Igaz, -akkor nem is volt oly nyers a parlament hangja, mint mai napság. - -Becsületes ember volt. - -Tiszta kéz, kötelességét teljesitő, felelősségét mélyen érző. - -Közös pénzügyminiszteri állásáról, képviselőházi elnökségéről, koronaőri -méltóságáról nem beszélek. Ezek csak czifraságok. Ezekre kisebb ember is -elégséges lett volna. A közös pénzügyminiszterség fontos állássá vált -ugyan Kállay kezében, de Szlávy korában Bosznia inkább csak katonai -kérdés volt még. - -Nem volt nagy ember. A nemzet megbecsülte, a király megszerette. De -időnkénti hatalmát s nagy befolyását soha nem használta fel se maga, se -barátai vagy rokonai számára önző érdekekből. Még hiuságáért se áldozott -fel a közjóból semmit. - -A parlament, a törvényhozás s a királyi trón környezete a legjobb -férfiak egyikét vesztette el benne. - - - - -MOLNÁR ALADÁR. - -(Veszprémmegyei nemesi család utolsó ivadéka. Távoli rokonom, együtt -tanultunk Pápán s együtt voltunk törvényhozók. Iró, tanár s képviselő -volt. Iratai bölcsészeti s főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkoznak. -Ismerősei, kartársai nagy reményeket kötöttek jövőjéhez. Szül. 1839-ben, -meghalt 1881 aug. 16-án. Apja Molnár Dénes 1848-iki képviselő volt.) - -Eltemették. A sír bezárult felette örökre. Ott a nagy víz partján -Balaton-Füred fölött van egy kopár domb. Lombos erdő nem árnyazza. Patak -csörgése nem űzi el némaságát. Ó templomnak pusztuló romjai állanak -tetejében. A lángoló nap nappal, a csillagsereg éjjel szabadon nézheti a -dombnak avar füvét. És az avar fű közt a sírhalmokat. - -A legujabb sírhalom Molnár Aladáré. - -Negyvenkét éves volt és én huszonhét éven át voltam ismerőse és barátja. -És versenytársa a szónak nemes értelmében. Én neki, ő nekem. De ő -erősebb volt mint én; többet dolgozott, mint én s gyermekkorunk magas -ábrándjaihoz közelebb jutott, mint én. - -Mit ért? - -A sziv elporladott, a lélek elhamvadt, czélját nem érheté. A nagy -munkásságnak, a keserü fáradalmaknak, az örökké eszmeszomjas lélek -buvárlatainak csak gyenge töredékei maradtak utána, melyekhez hiába köti -a hű barát az emlékezetnek szakadékony pókfonalát. A fonál elszakad, -vihar is elsöpri s egy emberöltő mulva kinek jut eszébe a nagy küzdelem, -a sok szenvedés, mely a nemes szivet elsorvasztá. A töredékes művek, a -nagy lélek romjai ott állanak, mint a füredi temető templomomladékai. -Elhagyatva, födetlenül, senki sem épiti tovább. - -Volt húsz év előtt egy közös barátunk. Tolnaynak hivták. A pápai -kollegium falai közt ő, én és Molnár Aladár a tudománynak és az ifju -szív álmainak magas élvezetében sok időt tölténk együtt. - -Tolnay szegény fiu volt. A legszomorubb nélkülözések közt tölté az -életnek legszebb korát, a gyermek és ifju éveket. De lelke nagy eszmékbe -volt szerelmes és ő nélkülözött panasz nélkül s edzé szellemét fáradalom -nélkül. - -Huszonkét éves volt, mikor az élet ösvényén pihenőre jutott. -Nélkülözései megszüntek, anyagi jobbléte biztossá lőn s a mindennapi -kenyér gondjaitól menten szárnyalhatott fel szelleme a magasba. - -Szép nyári alkonyaton együtt beszélgeténk négyen. Aladár, az ő jó apja, -én és a szegény ifju. Annál a háznál, a honnan tegnap Aladár koporsóját -vitték el a temetőbe. Az ég tele volt csillaggal s a Balaton -csillagfénynyel. Zsarnokkény uralkodott a haza fölött s a szegény ifju -lelkesülten beszélte terveit, miként fogja ő nevelni az ifjuságot, -miként teremt hű fiakat a hazának, minő eszméket ültet el az uj nemzedék -szivében, miként lesz egykor boldog és dicső a haza. - -Másnap a szegény ifjut eltemette a Balaton, s harmadnap hideg testét, -kihűlt szivét eltemettük mi ama kopár domb tetejében. - -– Lásd Aladár, – mondám, midőn visszajöttünk a temetőből. – Szegény -Tolnay nélkülözött, szenvedett, éhezett, fázott és dolgozott. Most -kezdett megszünni szenvedése, most már lelkének kincseit akará -kiaknázni, s ime most meg kellett halnia. Vajjon érdemes-e egyébért is -küzdeni, mint a puszta életért s annak örömeiért? - -Aladár komor volt. Nézte lábai alatt azt a földet, mely nyugodtan engedi -meg, hogy kebelében bárkinek is sírt ássanak. És azután hideg arczal -mondá: - -– Érdemes küzdeni igenis, hátha a mi sorsunk nem az lesz, a mi Tolnayé. -És ha az lesz is: a kötelességet teljesiteni kell. - -Elköltözött barátom! A te sorsod csakugyan az lett, a mi ama szegény -ifjué. Pedig te csakugyan teljesitéd kötelességedet. - -* * * - -Néhány nap előtt beszéltem vele utoljára. Fáj visszaemlékeznem az utolsó -napokra, melyeket vele együtt tölték vagy együtt töltheték. Önző az -ember és gyenge. S a mikor a politikában fáradt lelket akarám -pihentetni: kerülém őt, mint a politikának szintén egyik bajnokát. Nem -szenteltem neki annyi figyelmet, a mennyi kötelességem lett volna. Azt -hivém, van időnk még együtt s elfeledém vagy nem jutott eszembe, hogy -haldoklóval állok szemközt, ki gyermekkori barátom. - -Ott laktunk Gleichenbergben egymás mellett. A hegyszakadék felett áll -két nyári lak, melyet én magyar kolóniának neveztem el. Az egyiknek -neve: Franzensburg; itt lakott Aladár. Közvetlenül mellette a másik, -melynek neve: Minna’s Waldruhe. Itt laktam én. Ablakom alatt fenyves -liget közepén állott egy kis méhes s egy kis erdei kápolna. Ide fáradt -lelkek, amoda fáradatlan méhek jártak mézet gyüjteni és üdvösséget. - -A kis kápolna mellett tölté el a délutánokat. Fapamlagon fekve, az -asztalon kártya és orvosságos üvegek, körülötte rokonok, tisztelők, jó -barátok. Itt szoktam őt meglátogatni s ide jött hozzá naponkint az orvos -is, közös jó barátunk a pápai időkből. Aladár örök láz által gyötörve, -folyton élénken társalgott. Lecsüngött fejét csak néha veté fel, hogy -hervadó arczával oda tekintsen a hegyoldal lombos fáira, melyeken a -nyugovó nap sugára reszketett. - -Minő határtalan volt az emberszeretet az ő szivében! - -Vidám nő- és férfitársaságom volt, mely órákat töltött el hangos -csevegésben lakásom erkélyén. És ő a közelből gyakran hallá az én -hangomat és aggódott rajtam. Dr. Závorynak, ki az én orvosom is volt, -azt mondá egy este: - -– Doktorom, figyelmeztesd Eötvöst, ne beszéljen oly hangosan, meg -találna neki ártani! - -A halálos beteg, kinek már csak öt napja volt az életből, barátja -egészségén aggódott. - -* * * - -Doktorunk figyelmeztetett, hogy a legrosszabbtól kell tartani, beszéljem -rá Aladárt a hazamenetelre. Ha – úgymond – ezt ő javasolná neki, gyanut -keltene benne. - -Megkisértettem. Épen Szilágyi Virgil beszélgetett vele. - -– Aladár, – mondám, – van-e étvágyad? Nincs. No nekem sincs. Rossz hely -ez nekünk. Én holnap megyek Füredre. Jer velem. Tudod, otthon mégis más, -mint itt. A balatoni lég, a jó szőlő, a mi szokott ételünk: az majd -helyre hoz bennünket. Jer velem. Akármit beszél a doktor: ne törődjél -vele. Különben megkérdezem őt is, vagy kérdezd meg magad. - -Szilágyi Virgil szintén helyeslé javaslatomat. - -Aladára fejét rázta. - -– Jó lenne, – mondá, – magam is szeretném, de lásd igen gyenge vagyok. -Meg kell várnom, mig lázam egészen elmulik. Most már nem megyek innen, -mig egészen föl nem épülök. Érzem, hogy nemsokára egészen jobban leszek. - -Ez történt 12-én. A következő napon csúf esős idő következett, mely az -egészségesnek is elvette kedvét. De neki megszünt halálos láza. Megszünt -egy egész napra. Fölkelni sem tudott, oly gyenge volt, de a halálos -beteg lelkében volt egy áldott csalódás, mely őt azzal biztatá, hogy -betegségének rövid időn vége lesz. - -Hiszen közel is volt már az idő, a mikor vége lett. - -Még egyszer láttam, még egyszer megszoritám elszáradott kezét, fáradt -szemeivel még egyszer rám tekintett. - -A következő napon elhagytam csendes szomszédságát. Egy vad madár -röpkedett Gleichenberg ligetein, melynek hazája a magyar alföld -délibábos vidéke. A vad madár elszállt onnan és én sem maradhattam -tovább. Aladárt nem láttam többé. - -Harmad napon Somogyban hallám a rettenetes hirt, hogy meghalt. Szivem -megnyilallott. Miért nem tudtam azt a három napot még bevárni? - -* * * - -Ismertem apját és jó édes anyját is. Talán némi távoli rokonság is -kapcsolt családjához. Jó apja engem is figyelmére, barátságára -méltatott. - -Mikor még tanulók, de már nagy tanulók valánk, szóba jött köztünk az -életpálya, melyet választani fogunk. Előttem és Aladár előtt is akkor a -nagy franczia és angol szónokok s államférfiak lebegtek eszményképül. - -– Én jogász leszek, – mondám, – független akarok lenni, s egyéb pályán -ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán -lehet legjobban szolgálni őt. - -– Nem úgy van öcsém, – monda az öreg Molnár. – Csak a lelkész, csak az -egyháznak szolgája lehet egészen független. A nemzet nem lesz szabad, a -zsarnok pedig nem tisztel semmit, csak az istent, mert az istent -kollegájának tekinti. És ha Aladár hallgat reám: ő pap leend. - -Aladár pedig végtelen gyöngédséggel szereté szülőit, s bár vágya volt a -politikai pálya, hova utóbb is eljutott: lelküzdé vágyát, hogy jó -apjának kedve ellen ne cselekedjék. - -Ez volt az indok, a miért a papi pályára készült. - -* * * - -Élettörténetét elmondák a lapok nagy bőséggel. De hogy minő érzelmek -társaságában növekedett fel, miként szerette őt apja: arról én mondok el -egy kis eseményt. - -Molnár Dénes, az apa, épen tíz év előtt halt meg Balaton-Füreden, ősi -szőlejében. Vagyonos ember volt ugyan, nagy megyei hivatalokat viselt, -de a nagy nemzeti szerencsétlenség, a forradalom, az üldöztetés, a -bujdosás elvitte a vagyont, csak az ősi szőlő maradt meg. - -Sokáig beteg volt az öreg. Érezé a közel halálnak szellőfuvalmát. Egy -szép őszi napon már gyümölcsösét se látogathatá meg. Aladár -Francziaországban utazott. Kérdezém az öreget: értesitsem-e Aladárt? - -– Nem édes öcsém, – mondá, – szegény Aladár meg találna ijedni, azt -gondolná, halálos beteg vagyok. - -Beszélgeténk a szőlő és gyümölcstermésről. Az öreg szomoruan mondá: - -– Nincs kedvem édes öcsém, érzem, hogy meghalok; szilvám nem termett; -pedig Aladár nagyon szereti azt és én nem tudok neki télre eltenni. Ha -haza jön és én már nem leszek a világon, még tán azt is gondolhatná, -hogy én elfeledtem szilvát tenni el az ő számára. Mondd meg neki édes -öcsém, nem feledtem el, csakhogy nem termett az idén. - -Nőm is ott volt, kicsordult szeméből a köny, hazafutott s negyed óra -mulva oda hozatott egy véka szilvát. - -– Itt van édes bátyám, főzessen be, a mennyit akar s aszaltasson is, a -mennyit szokott Aladár számára. - -Ha van a haldokló szemében áldás és annak az áldásnak van ereje: akkor -nőmnek boldognak kell lenni. Úgy nézett rá a jó öreg. - -Másnap meghalt. - -A kit ily mélységes szeretet növelt fel: annak jó embernek kellett -lenni. És Aladár jó ember volt. Annak a földnek, melybe pora vegyül, -szentnek kell lennie. - - - - -RÉVÉSZ IMRE HARAGJA. - -(Révész Imre debreczeni pap és tanár s nagy kálvinista iró a történet és -jogtörténet hazai mezején. Szül. 1826 jan. 26-án, meghalt, 1881 febr. -13-án. Képviselő az 1861-iki országgyülésen. Nagy és becses művei láttak -napvilágot.) - -Révész Imre az ötvenes és hatvanas évtizedek legkiválóbb, legnagyobb -irodalmi alakjainak egyike volt. Ha Budapesten székel és nem -Debreczenben; ha irodalmunk és hazánk általános történetének ép oly -figyelmet szentel, mint a protestáns egyház ügyeinek; ha az ország -központjának szellemi életével s a fővárosi időszaki sajtóval gyakoribb -és állandóbb érintkezésbe lép: köre, hatása, iskolája nagyobb s -jótékonyabb lett volna, mint irodalmi férfiaink bármelyikéé, kiknek neve -negyven év óta, a függetlenségi harcz lezajlása óta fölmerült. - -Egyénisége hatalmas volt. Esze, tudása, erkölcsi fönsége rányomakodott -mindenkire s ellenállhatlan szeretetet és bizalmat gerjesztett mégis -mindenkiben. Jó ember volt, mint igaz próféta; komoly volt és -lelkiismeretes, mint őskori bölcs; tudott lelkesülni az igazságért, mint -a világforradalmak legnagyobb hősei; szerény volt, mint maga Kálvin, -kihez hasonlóvá lenni vagy legalább hasonlóságra törekedni volt lelkének -legmagasabb eszménye. És mindezeken felül magyar volt egyéniségében és -irodalmi műveiben ugy, mint tudósaink és költőink közül igen kevés. - -A magyar protestáns egyház publiczistái közt a 16-ik és 17-ik század -nagy alakjai óta hozzá hasonló nem volt senki. Ez egyház történeti -alkotmányának s közjogi állásának ép oly nagy és ép oly tekintélyes -buvára volt ő, mint a minőnek Deák Ferenczet tekintettük a hazai -közjogban. És csodálatos véletlene a sorsnak, hogy neki épen Deákkal -kellett összeütközni s épen jogtörténeti kérdésben ama rövid, de -dicsőséges politikai pályán, mely neki saját vasakaratából részül -jutott. - -Ép e rövid politikai szereplésről akarok én most megemlékezni. Erről és -egyuttal arról a „szavazás“-ról, melyről 1881. évi február 19-én a -képviselőházban megemlékeztem s melyre nézve Tisza Kálmán felvilágositó -nyilatkozatot tett. Nekem ugy tetszik, hogy a kettő között valóságos, -noha titkos s eddig tudtomra föl nem fedezett összeköttetés létezik. -Révész életének s müködésének ez ugyan csak legkisebb része, de nem -legérdektelenebb. - -Az 1861-iki országgyülésnek csak háromszázhuszonöt tagja volt a -képviselőházban. Sem Erdély, sem Horvátország, sem Fiume nem volt benne -képviselve, miután ez országrészek meg nem hivattak. - -Két párt állott szemközt egymással. A határozati párt, mely a főszavazás -előtti napokban százhatvannyolcz főre becsültetett és a felirati párt, -melyről ugyanakkor azt hitték, hogy csak százötvennégy tagból áll. -Amannak elismert és föltétlen tekintélyü vezére volt, mig élt, gr. -Teleky László, emennek vezére volt Deák Ferencz. - -Teleky elhunyt május 8-án, ép azon a napon, melyen Deák akarta fölirati -javaslatát előterjeszteni. Az ő elhunytával hozzá hasonló tekintélyü -pártvezér nem találkozott a határozati pártban. Az akkor még csak -harminczegy éves Tisza Kálmán pártvezérsége azonban már előre veté -fényét vagy árnyékát, noha mellette Ghyczy Kálmán, Nyáry Pál, Bónis Samu -sőt Révész Imre is legalább hasonló tekintélyben állottak. Annyi -bizonyos, hogy az ország nagy közönsége Révész Imrét nagy beszéde után -határozottan a párt első rangu vezérének tekinté s benne jövendőnk nagy -tényezőjét szemlélte. - -Az akkori hirlapok egyáltalán nem képesek visszatükrözni az akkori -hangulatot. A két főlapban, a „Pesti Napló“-ban és „Magyarország“-ban -közöltettek a parlamenti beszédek, de azokon kivül ugyszólván semmi. Az -országgyülésről, a korridor élczeiről és észrevételeiről, az egyes -beszédek külső hatásáról, a parlament esetleges külalakjáról, egyes -szónokok plasztikájáról a hirlapok meg nem emlékeztek. A Pesti Naplót -báró Kemény Zsigmond szerkeszté, a Magyarországot Pompéry János. Egyik -sem akart vagy egyik sem tudott részletes krónikát irni parlamenti -személyekről és eseményekről. Mindkét lap lapja volt egyuttal mindkét -pártnak. A pártklubbok benső életéről, a Tigris-ben, Aranysas-ban, -vármegyeházban, Deák lakásán tartott értekezletekről alig maradt valami -számbavehető dolog följegyezve. Legalább a nagyközönség hirlapok utján -édes keveset tudhatott meg mindezekről. - -De Révész Imre szerepének nagyságát tudta, sejtette az egész ország. - -Annál kinosabb volt a meglepetés, midőn meghallottuk, hogy Révész -lemondott a képviselőségről, szó nélkül haza ment Debreczenbe s örökre -letett a politikai szereplésről. - -Nagyon emlékezem az akkori időkre. A nemzet nagy tömege sokkal -izgatottabb volt, mintsem hangulatának az országgyülési pártok -bármelyike is megfelelhetett volna. Gyászoltuk a nemzet halottjait. -Széchenyiért, Telekyért, Palóczyért száz meg száz requiem tartatott. -Számitgattuk az időt, mikor tör ki a háboru, mikor jön hozzánk Napoleon -és Garibaldi, mikor jönnek haza Kossuth és társai. Ugy tetszik, mintha a -nemzet akkor minden pillanatban kész lett volna a forradalomra. - -És a mikor ilyen hangulatban volt a nemzet, akkor az országgyülés a -pragmatica sanctióról beszélt s egy hónapon át kilenczven szónok azt -fejtegette, vajjon mit jelent a pragmatica sanctió s mennyiben egyez -vagy nem egyez meg ezzel mindaz, mi 1848 márczius 15-től kezdve 1861 -április 2-ig történt. - -Ekkor állott elő Révész Imre a felirati vitának huszadik napján s dörgő -hangon belekiáltott a zsivajba: »Mit vitatkozunk mi a pragmatica sanctió -fölött? Ilyen szörnyeteget nem ismer a magyar közjog, tiszta ettől a -corpus juris; van örökösödési törvényünk ugyan, de annak neve nem -pragmatica sanctió; van ugyan pragmatica sanctió is, de az -Magyarországnak nem törvénye; könnyelmü volt még a 48-iki törvényhozás -is, mely e fatális szót legelőször igtatta törvénybe. Mi állunk a -népfölségi jogoknak s a történeti alkotmánynak alapján.« - -Ez volt az igazi hang, mely akkor tetszett az ország nagy közönségének. -Révész Imre ebben a pillanatban az ország előtt ünnepeltebb férfiuvá -vált, mint a két parlamenti pártnak bármely tagja. Elképzelhető: minő -kinos benyomást tett, midőn pár nap mulva hire futamodott, hogy Révész -örökre lemondott a politikáról. - -Sokan ma azt hiszik, hogy Deák Ferencz hatalmas czáfolata kényszerité -Révészt a visszavonulásra. De ez tévedés. Révész Imre május 31-én tartá -nagy beszédét, junius 2-án irta meg s küldte el Ghyczy Kálmánhoz, a -parlament elnökéhez lemondó levelét, junius 3-án olvasták ezt fel a -parlamentben s 4-én, következő napon tartá Deák zárbeszédét, melyben -kizárólag Révész érveivel foglalkozott. - -E zárbeszéd tehát nem üzte el Révész Imrét. Nem is üzheté. Deák maga -mély meghatottsággal fejezte ki a házban sajnálatát Révész eltávozása -fölött. »Révésznek végképi távozását – ugymond – fölötte sajnálom. Nem -szokásom üres szavakat mondani, bókokat még kevésbbé, de tisztelem -észtehetségét s jellemének szilárdságát s azért ismétlem, hogy távozását -veszteségnek tartom.« – Ily szavakat Deák ritkán ejtett ki egész -életében. - -Révész Imre visszavonulását én másutt látom indokolva. Az ő vasjelleme -és puritán gondolkozása a politikában nem müködési ügyességet s -alkudozási szerencsét, hanem mélységes hitet és rendithetlen -kötelességérzetet keresett. És épen ezt nem találta meg a határozati -párt több tagjában. - -A nagy szavazás junius 5-én történt. A határozati párt vezéreinek egy -része már május utolsó napjain azon gondolkodott, miként lehetne -kivinni, – hogy százhatvannyolcz kevesebb legyen – mint százötvennégy, s -hogy a többségben levő határozati párt a szavazásnál kisebbségben -maradjon a felirati párt mellett. - -Azt az alattomos, vakandok munkát, melynek ide kellett vezetni, -kétségkivül észre kellett vennie Révésznek is. Nekem ugy tetszik, hogy a -vita előhaladott stádiumában, midőn az emberek már kezdtek elállani a -szótól, ő a maga példás szerénysége mellett csakis azért szólalt fel, -hogy elejét venni törekedjék az árulásnak. Legalább megmondá beszédében, -hogy inkább haza megy, mintsem ilyenre gondoljon is. - -»Ha ő felségéhez – úgymond – sem mint koronás királyhoz, sem mint -törvényes trónörököshöz fel nem irhatunk: nem irhatunk hozzá másként, -mint meghóditottak a hóditóhoz. Ezt pedig mi, kik népfölségi jogoknak és -történelmi alkotmánynak vagyunk képviselői, őrei és védelmezői, -semmiképen nem tehetjük, mert ez nem egyéb lenne, mint az alkotmányos és -jogi álláspontnak tettleges elhagyása vagy legalább ignorálása. A mit én -ugyan részemről, mint hazámnak egyik képviselője, soha nem teszek s -készebb vagyok inkább hazamenni, mintsem hogy a népfölségi jogoknak s a -történeti alkotmányok álláspontját csak egy perczre is elhagyjam.« - -Igy beszélt Révész. És a hogy beszélt: úgy cselekedett. A mint vette -észre, hogy határozati párti férfiak alkuba bocsátkoznak: rettentő harag -és bánat ülte meg lelkét, fogta utazó-táskáját, vasutra ült, nem szólt -még barátainak sem s otthagyta az országgyülést, mint szent Pál az -oláhokat. Lelke, mely fenséges volt, nem tűrheté a vásárt, mely piszkos -volt. - -Junius 5-én háromszázhuszonkét élő tagja volt a képviselőháznak. Ezek -közül jelen volt a házban háromszázkilencz. Ghyczy az elnök nem -szavazott, Zsarnay Imre tornamegyei követ, midőn felhivatott a -szavazásra, harsányan kijelenté: »Nem szavazok.« A feliratra szavazott -százötvenöt, ellene pedig százötvenkettő. Igy bukott meg a határozati -párt, nagy többsége daczára is. Mert Almássy Pál és gróf Szapáry Gyula -hevesmegyei, Hajnik Pál pestmegyei és Kálóczy Lajos győrmegyei követek, -noha a határozati párthoz számittattak, a feliratra adták szavazatukat s -ezen kivül távol volt tizenhárom képviselő, köztük tíz határozati párti. -A távollevők közt volt Prónay József, Domahidy Ferencz és két bihari -követ is, Tisza Kálmánnak mindannyian benső hivei. - -A szavazás alatt Deák Ferencz ott szivarozott a muzeumi nagy -előteremben. Hajnik Pál, szintén konvertita, mosolyogva ment hozzá s -látván Deák haragos arczát, kérlelni akarta s halkan mondá neki: - -– Bátyám, győz a felirat! - -– Kurvák vagytok, nem férfiak, – mondá Deák fékezhetlen haraggal s -elfordult Hajniktól. - -Van tanu, ki hallotta e rettentő szavakat. - -Juraszek Ferencz, a képviselőház titkára, később Székesfehérvár -polgármestere s országgyülési követe épen ott állott Deák közelében. Ő -ma is élő tanubizonyság. - -Hejh mennyi szavazási alku folyt azóta a törvényhozás palotáiban! De -Révész és Deák szent haragja még se lobbant fel senki szivében azóta. - -Egyszer előhoztam Deáknak ezt a jelenetet. Ő azt felelte, a szavazás -idején már nyilvánvaló volt, hogy Bécsben nem boldogulunk se a -felirattal se a határozattal. Az országgyülés méltóságát tehát jobban -emelte volna, ha a határozati többség nem hátrál meg önmagától. - -De Révész előtt többé a képviselőséget még csak elő se lehetett hozni. - - - - -SZENDE BÉLA. - -(Szende Béla született 1823-ban, meghalt 1882 augusztus 18-án. Vitéz -honvéd, 1849-ben Buda vára bevételekor a legelsők egyike a falon és a -várban. Később ügyvéd a Bánságban, a kiegyezés után képviselő, majd -honvédelmi miniszter haláláig.) - -Bizalom, tisztelet és barátság kötött hozzá engem is Régen, tíz év -előtt, mikor még egy politikai párthoz tartozánk, mindennap töltöttünk -együtt egy vagy két órai időt. Vagy a parlamentben, vagy a klubban, vagy -este a vendéglőben. Miniszteri hivatalában csak kétszer volt vele -dolgom. Mindkét találkozásom emléke az ő nemes gondolkozását, az ő -napsugártiszta honfiérzetét bizonyitja. Megérdemli, hogy följegyezzem -mind a kettőt. - -Hálópokróczot szerzett be a honvédlegénység számára. Megrendelte: -mekkora legyen annak széle, hossza, vas tagsága, súlya. A veszprémi -csapók is jelentkeztek vállalkozásra a brassói és ausztriai iparosok -mellett. Csak hogy a veszprémi csapók olyan pokróczot egy darabban szőni -nem tudtak, de két darabból még a kivánat szerintinél is jobbat tudtak -csinálni. De hiába volt minden ajánlatuk, minden kérelmük: elutasitották -őket mindenütt. - -Egyenesen elmentem a miniszterhez Budán a várba s elmondtam előtte a -veszprémiek panaszát. - -– Jaj tudós, nem segithetek a veszprémiek dolgán, volt felelete. - -Megjegyzem, hogy engem ő is, más is a Deák-pártban »tudós« néven -nevezett, ha bizalmasan szólt hozzám. Persze csak tréfából, nem -komolyan. - -Én duzzogtam feleletén s összeszidtam egész intendaturáját és -hadbiztosságát e pedanteriáért. - -– Hiába szidsz bennünket tudós, – szólt – a rendet megbontani nem -szabad. Hanem hát mondd meg csak nekem, magyar emberek azok a te -veszprémi csapóid? - -– Tősgyökeres magyar emberek ezer esztendeje. - -– No, úgy mégis nekik adom a pokrócz-szállitást. Inkább övék legyen a -haszon, mint a brassói szászoké. Majd beszélek kéz alatt Cserhalmayval. - -S a veszprémiek csakugyan megkapták 1874-ben a pokrócz-szállitást. - -* * * - -Ezelőtt három vagy négy évvel meghallottam, hogy egy 48-as honvéd -barátomat nyugdijazni s ekként szolgálatából elbocsátani akarnak. -Ugyanakkor a hirlapok széltében pengették, hogy a honvédségtől el -akarják kergetni a 48-iki elemeket mind. - -Elmentem hozzá egyenesen. - -Évek óta nem találkoztunk már s most hogy találkoztunk: ő még mindig -miniszter, én pedig neki is, minisztertársainak is legerélyesebb -ellenzéke. - -Elmondtam neki jövetelem okát, s keményen kikeltem azon irány ellen, -mely a 48-iki elemektől meg akarja fosztani a honvédséget. Komoly -arczczal hallgatta végig pattogásomat s azután szeliden mondá: - -– Nincs igazad pajtás, mig én leszek ezen a helyen addig a 48-iki -honvédeket nem üldözheti senki, hiszen magam is csak az volnék, ha -volnék. - -* * * - -Szerényebb embert nem ismertem soha. A megtestesült kötelességérzet s a -megtestesült hallgatagság volt Önmagáról és saját dicsőséges tetteiről -nem hallottam beszélni, két esetet kivéve, soha. S akkor is csak azért -beszélt magáról, hogy másokat dicsérhessen. Legalább háromszor -megkértem: mondja el, miként mászta meg 1849-ben Buda várát, de mindig -másra vitte át a beszédet készakarva. - -Hanem Budavár ostromából mégis elbeszélte egyik kalandját. - -Fent volt már a várban s zászlóaljának élén vonult előre az uri-utczán a -királyi várpalota felé. Görgey kiadta a napiparancsot, hogy kegyelmet -nem szabad adni senkinek, a ki fegyverrel áll ellent s szabad a zsákmány -pár óra folyásig. - -A mint egy ház előtt elmegy: épen egy osztrák katonatiszt akar kijönni -kapuján kezében kivont fegyverrel. Egyszerre három-négy honvéd ugrott -oda, hogy leszurják. - -Szende észrevette, hogy a tiszt mellett ott van neje s egy kis gyermeke -is. Hirtelen oda lépett, leütötte a honvédek szuronyát s azt mondta a -tisztnek: - -– Nem szabad önnek e házból kijönni, mig érte nem küldök. Legyen -nyugodt. - -S aztán oda fordult a honvédekhez. - -– Fiaim, neje és kis gyermeke szeme láttára nem szabad ezt a tisztet -leszurni. Őrizzétek meg ezt a házat. - -Bezáratta a kaput, oda rendelt őrnek két legényt s a vár teljes -elfoglalása után maga kereste fel azt a házat, hogy átvegye a tiszt -fegyverét s őt magát mint foglyot átadja az uj várparancsnokságnak. Az -asszony és gyermek térden állva akartak neki életükért kezet csókolni. -Szende ezt meg nem engedte, de még a nevét se mondá meg a megmenekült -osztrák tisztnek. - -Ez pedig egy ismert nevü horvát családból származott s később a zsarnoki -boszu borzalmas napjaiban a temesvári helyőrségben magasb katonai rangot -viselt. - -Egyszer meglátja ott Szendét valami rendőri vagy katonai hivatalban. - -Szende akkor üldözött internált, rendőri felügyelet alatt álló szegény -ember volt, polgári ruhában. Akkor is zaklatás gyanánt rendelték a -hivatalba. - -Az osztrák tiszt csak nézi, nézi mereven. Egyszer hozzá fordul. - -– Volt ön honvéd 1849-ben? - -– Voltam. - -– Jelen volt ön Budavára bevételénél? - -– Jelen. - -– Nem ön mentette ott meg ebben és ebben a házban egy osztrák tisztnek -és családjának életét? - -– Meglehet, nem emlékszem már. - -A tiszt elsietett s pár percz mulva nejét és gyermekét oda hozta. - -A nő egyszerre biztosan felismerte Szendét s ő a hála kitörő -nyilvánulásai közt többé nem tagadhatta nemes tettét. - -Ez osztrák tiszt rögtön elkövetett mindent, lótott-futott a legmagasabb -helyekig, hogy Szende minden üldöztetéstől megmenekedjék, sőt ügyvédi -diplomáját s az ügyvédkedés jogát is visszanyerje. - -Ez után és igy lett gyakorló ügyvéddé. - -* * * - -Volt Lugoson egy kliense, a ki később Veszprémbe költözött. - -Midőn Szende miniszterré lett, ez a kliense kérdezé tőlem, hogy ugyanaz -a Szende Béla-e a miniszter, a ki Lugoson ügyvédkedett. - -– Ugyanaz, – mondám, – de miért kérdi? - -– Kérem, az olyan derék, becsületes ember volt, sohasem tettem volna fel -róla, hogy még miniszer is lehessen. - -Elmondám Szendének e vastag anekdotát. Még csak el se mosolyodott, mikor -mondá: - -– Bizony, tudós, magam sem hittem soha, de nem is örülök neki most sem. - -* * * - -Oly szelid ember volt, mint maga az irgalmasság. Ha haragudnia kellett -volna, akkor csak elkedvetlenedett. De ha nevetnie kellett volna: akkor -is csak komoly maradt. Tele szivvel, tele jó kedélylyel, de azért -nevetni alig emlékszem, hogy hallottam volna. - -Régóta beteges volt már, régóta küldözgették orvosai fürdőkre. Elhizott, -teste elnehezedett és sokan mondták sok évvel ezelőtt már, hogy nem -sokáig huzza, egyszer csak összeroskad. Ő is tudta, de önmagáért egy -cseppet sem aggódott, hanem családját az imádásig szerette. - -Egy álma, egy vágya, egy reménye volt: letenni a miniszterséget, letenni -a politikát s elvonulni Gavosdiára, Szendelakra s élni és gazdálkodni -ott szerettei körében. - -Néhány év előtt Lugoson voltam s ott mutatták nekem a távolban -Gavasdiát. Haza jöttem, mondtam neki: láttam családi fészkét a távolból. - -– Ne emlegesd pajtás, ha ott nem lehetek, rágondolni se szeretek. - -* * * - -Ellenjelöltek voltunk a mult képviselő-választásnál a szegedi első -kerületben. Midőn találkoztunk, féltréfásan mondá: - -– Nem hittem volna, tudós, hogy mi még igy is szemközt állunk egymásal. - -– Lehet még azon segiteni, – mondám. - -– Lehet ám, de nem addig, mig miniszter leszek. - -* * * - -Most már nem miniszter. Most már nem állunk szemközt egymással. Ő elment -haza, a hová vágyakozott s elbuvik a sirhant alá, a honnan csak fényes -emlékezete jár el hozzánk a vitéz honvédnek, a jó hazafinak, a hű -barátnak s a becsületes magyar embernek. Elfelejtjük az államférfi -gyöngeségeit és sokáig meg fogunk emlékezni az embernek erényeiről. - -Régi alak volt már, nem is egészen illett a mai nemzedékhez. Zsinóros -atillája, fényesre kefélt magyar csizmája is kirítt már a miniszteri -piros székek közül. De még jobban kirítt szelleme, gondolkozása, -egyéniségének nemes táblabirói egyszerüsége. Politikai életünk zavaros -szenvedélyének viharai úgy vonultak el csak az ő lelke fölött, mint az -égi háboru az aranyásó bányász fölött, ki sem a villámlásnak fényét, sem -a menydörgésnek csattogását nem veszi észre a földnek kincses méhében. - -A régi gárdának ismét egy oszlopa dőlt ki. Függetlenségi harczunk -dicsőséges hősei ismét egyik bajtársukat vesztették el. Kevesen vannak -már s a kik vannak, azok is kidőlnek nemsokára. Mint a luxori sphynxek -fenséges oszlopsorozatát a beduin: úgy tekinti szemünk e hősök táborát, -mikor visszanézünk a fényes multba. Az oszlop omlik, omlik s századok -folytán lassanként kidől valamennyi: de a beduin tudja, hol álltak ama -ragyogó épitmények s az évezredek előtti nagy tettek emléke szent -lelkesedést gerjeszt szivében. - -Ugy vagyunk mi nemzeti harczunk hőseivel. E hősöknek innen-onnan csak -neve marad meg a serdülő nemzedékek kincse gyanánt. De ez a kincs olyan -örökség, a mely el nem fogy soha, a melyet idegen faj el nem foglal -tőlünk soha. - -Ha ez is elfogy, ha ezt is elvesztenők: akkor már e földön nem lesz -többé magyar. Pedig ez örökké lesz. - -Adjon isten – ád is – jobb fiakat a hazának, mint az eddigiek voltak; mi -azonban, csüggedt kornak szegény napszámosai megelégszünk azzal, ha -legalább szivünk érzelmeiben lehetünk méltók ama nagy idők fényes -alakjaihoz. - -Szende Béla is egy volt közülök, áldásunk emlékezetén! - - - - -LŐW TÓBIÁS. - -(A leghiresebb magyar rabbinak, Lőw Lipótnak fia. Szül: 1844 jun. 5-én, -meghalt 1880 junius 7-én. Hirlapiró, jogtudós, legutóbb Kozma Sándor -kir. főügyész oldalán kir. főügyész helyettes. Kiváló tehetség és -jellem.) - -Szép tavaszi nap volt márczius 24-én. Föl a budai várba, a »Fortuna« -épületbe ballagtunk fel védők, közvádlók, hirlaptudósitók, vádlottak, -kiváncsi közönség, gyalog, siklón, fiakkeren, bele-beleütközve egy-egy -esküdt urba, ki komoly arczczal mászta a hegyet, hogy itéljen ma -elevenek és holtak felett. - -Az az, hogy nagyon is elevenek felett. Az »Egyetértés«-nek két ifju -munkatársa, László és Rudnyánszky barátaink voltak megidézve a haragos -közvádló panaszára biróságnak pöcsétes végzésével, hogy Váczra -sétáljanak, a miért a kaszinó előtti zavargásról lelkes czikkeket irtak -lapunkba. - -Kora reggel, pontosan a kitüzött órában siettem meglátogatni a királyi -ügyészt, Séllyei barátomat. Azt hittem, megint ő lesz közvádló -ellenfelem s megint egész erővel akarja védenczeim nyakát kitekerni. -Előre is szép szóval, tréfaszóval akartam őt ifju barátaim iránt -kiengesztelni, noha tudtam, hogy törekvésem hiában való lészen. - -Szobájában Löw Tóbiást találtam. - -Régóta nem láttam már. Tán hat éve mult, hogy utoljára találkoztunk. -Régi ismerősöm volt már, de utaink nem haladtak együtt s a véletlen -találkozásra Budapest mégis nagy erdő. Most, hogy láttam, első -pillanatra őt is csak hallgató közönségnek véltem. Tudtam, hogy beteges -s nem hittem, hogy az esküdtszéki párviadal izgalmainak neki menjen. - -Tévedtem. Első szava mindjárt az volt: »Együtt fogunk ma megfürödni az -esküdtszéki fürdőkádban«. Értette alatta azt a rettenetes izzadást, -melyet a szűk terem, a nagy publikum s a szónoklás nehéz mestersége fog -belőlünk kisajtolni. - -Arcza halvány volt. Szine hervadt, mintha hosszu halálos betegségből -kelt volna fel. Sem ő, sem én nem hittem, hogy ilyen betegségben csak ez -után, csak néhány nap mulva fog lefeküdni. Pedig tán mindketten hihettük -volna. Arczbőre már akkor oly fényes volt, mint szokott lenni azoké, a -kik már többé nem vádolnak és nem védelmeznek senkit, még önmagukat sem. - -Politizálni kezdtünk. Mig az esküdt urak összeszedkőznek: van a -politizálásra elég idő. Ő nem volt politikus, hanem igazságügyi -szakember. A miből természetesen következik, hogy szidta az igazságügyi -politikát, kormányzatot és igazgatást, mint a bokrot. Minden szakember -ezt cselekszi mai napság. Még maga az igazságügyminiszter is ezt -cselekedné, ha szólni merne. - -Aztán áttértünk az esküdt urakra. Komoly arczczal fejeztem ki azon -reményemet, hogy Helfy Ignáczot, Ráth Károlyt, és Kovács Gyulát -meghagyja az esküdtek közt. - -– Csak épen ezt a hármat nem hagyom meg, – ugymond. – Helfy nagyon -lágyszivü, Ráth nagyon keményszivü, Kovács Gyula pedig teljesen -szivtelen s azon felül még jogász is. Én esküdtnek csak a hausherrt -szeretem. - -Csakugyan visszavetette mind a hármat. - -Beszéde kitünő beszéd volt. Mind alakja, mind tartalma beillett azon -mesterművek közé, melyek nálunk, a mi szakférfiaink között s a mi -szóbeli eljárásunk liliputi birodalmában eddig szokásosak voltak. Nagy -bátorsággal, nagyobbal tán, mint kellett volna, fejtegette az -esküdtszéki intézmény czélját, rendeltetését, feladatát s az esküdtek -kötelességeit. Angliából idézett példát. Azt a példát, midőn a -világhóditó Napoleon sajtó utján elkövetett sértésért bepörölt és -esküdtszék elé állittatott egy angol irót. »Akkor – ugymond – Angliában -nem volt gyülöltebb ország, mint a franczia köztársaság s nem volt -gyülöltebb egyén, mint Napoleon. A vádlottat Mackintosch, a legkitünőbb -szónok védelmezte, kinek beszédei mind maig a törvényszéki szónoklatok -legelső remekei közé tartoznak. Az esküdtekben a politikai szenvedély, a -nemzeti gyűlölet s a védelem hatalma küzdött a vádlott iró mellett s ők -mégis elitélték a vádlottat, mert – igy végzé – az igazság utjáról sem a -multban szenvedett sérelmek, sem a jövőben bekövetkezhető sérelmek -gondolata által eltántorittatni nem szabad.« - -Beszédét nyugodtan, csaknem bágyadt erővel, száraz, tompa, lassu hangon -kezdé. Később a beszéd folyamában neki hevült. Halvány arcza lázasan -kipirult, fekete szemei lángban égtek, ajkáról csodálatos -folyékonysággal, tiszta, elegáns kiejtéssel folytak a lelkesült és -lelkesitő szavak árjai. Tudtam – hiszen ismertem jól, – tudtam, hogy -nagy tehetség, bevégzett szakember, kitünő jogász, de szónoki képességét -még nem ismertem. E képesség meglepett s bámulatomat költé fel. Néha -majdnem elfeledtem szavait feljegyezni. László és Rudnyánszky barátaink -ott a vádlottak padján lélekzetöket visszatartva hallgatták a hatalmas -támadást s aggódó pillantással néztek rám és az esküdt urakra, hogy -vajjon mi lesz már ő belőlük. - -Bizony magam sem tudtam azt. Csak annyit tudtam hogy ama nagy és nemes -pathosz ellen nem tanácsos hasonló fegyverrel küzdenem s tanácsosabb -lesz a humor. - -A vádlottakat felmentették. Kilencz szóval három ellen. Nem az ő hibája -volt s nem az én érdemem volt ez eredmény. - -Mig az esküdtek tanácskoztak: mi ujra a királyi ügyész szobájába -vonultunk vissza. - -Hevült, izgatott volt. Kabátját kigombolá s én akkor vettem észre, hogy -a mell és gyomor táján rendkivül fel van dagadva, mintha igen erős -hizásnak indult volna. Hervadt, sovány arczához sehogy sem illet ez a -vastag termet. - -– Beteg vagyok – mondá. – Évek óta vesződöm már mindenféle gyomorbajjal -és vízkórral. A mai volt egyelőre utolsó nyilvános szereplésem. A mint -kitavaszodik: megyek utazni és fürdőkre. Most már nem hanyagolom el -többé magam, gyökeresen ki akarok gyógyulni. - -A fiatal tudósnak és jelentékeny szónoknak e reményére ma egy nyitott -sír a felelet. - -Apját is ismertem kis gyermekkoromban. - -Apja pápai rabbi volt a negyvenes években. Mikor mint kis diák Pápára -mentem: az ó-szövetség pátriárchája elevenedett fel előttünk, ha -tisztes, komoly, tekintélyes alakjára tekintettünk. - -Nagyhirü rabbi volt már akkor és országosan ismert szónok. Az első -rabbi, ki kimondá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá és hazafivá -kell lenni. E szent eszmének szentelte hosszú és nemes életét. - -Pápán a reformátusok kollégiumában egy időben tanitotta a héber nyelvet. -A zsidó ifjaknak és öregeknek pedig tanitotta a magyar nyelvet. Mikor -egyházi beszédeket tartott: a nagy és fényes zsinagóga gyakran annyi -keresztyén hallgatót látott falai között, mint zsidót. - -Midőn az első honvéd zászlóaljakat ki kellett állítani: összehivta a -zsidó ifjakat s felszólitá őket, hogy menjenek honvédnek s védelmezzék a -hazát. Beszédét kéziratban, rejtve, titkon olvastuk a gyász napjaiban. - -Minő beszéd volt az! - -»Jeruzsálem falai összedőltek s istennek választott népe elveszté -hazáját.« - -»Azóta mi erényekben szegények valánk, mert a legnagyobb erényt, a -hazaszeretetet nem ismertük.« - -»Oh népem, légy te méltó nagy őseidhez, a szent prófétákhoz és ragadj -fegyvert és siess védelmezni a magyarok hazáját, mely a te hazád is.« - -»Ha meg nem tudsz halni e hazáért: nem vagy méltó, hogy élj ennek -földjén.« - -Igy beszélt az öreg, ősz rabbi Pápán, a függetlenségi harcz napjaiban. - -Aztán őt is üldözték és sanyargatták, mig végre Szeged adott neki -tanyát. - -Széchenyi és Teleky László halálakor mondott beszédei az egyházi -gyász-szónoklat felül nem mult remekei. - -Ilyen apa oldalánál, ilyen szellemben növekedett fel Löw Tóbiás. - -Utoljára velem állott szemközt s velem küzdte utolsó nemes párbaját. E -pert ő veszité el. - -Aztán a halállal állt szemközt s vele állott perbe. E pert mi veszitők -el – mi barátai. Mi és a tudomány és a haza, mert mind sokat vesztett ő -benne. - -Emléke áldott s példája legyen lelkesitő örökre. - - - - -UGRON LÁZÁR. - -(Ugron Lázár, udvarhelyszéki birtokos, ősrégi előkelő székely nemzetség, -a mult század huszas éveiben született, 1885 szeptemberben halt meg. -Ugron Gábor és Ákos képviselők apja, a főrendiház tagja volt 1848 óta, -mint erdélyi regálista. 1875-ben meglátogattam udvarhelyi udvarházában.) - -A legelső és legbüszkébb székely feküdött le az örökké való álomnak -hideg ágyába, mikor Ugron Lázár örökre behunyta szemeit. Őseinek -földjén, őseinek öröklött birtokán költözött el tőlünk, hogy hamvai -egyesüljenek annak a földnek porával, mely az ő ősapjáé volt már akkor, -midőn Árpáddal napkelet ifjainak dobogó paripái elindultak Etelközről, -hogy a hősök soha el nem pusztuló hazát alapitsanak a bujdosó magyarnak. - -Ott élt és ott áldozott Budavár ormán a magyarok istenének Zandirhám, -mikor Árpád bejött e földre. És ott éltek már az ő ősei Attila óta, -kinek világbirodalmát összedönté az idő és az ellenség, de székely népét -nem ronthatá meg se idő, se ellenség soha. Ennek a Zandirhámnak volt -egyik gyermeke Ugron, a ki látta szemeivel Árpádot és a megszületendő -hazát és ennek nemzedéke volt az az Ugron, a ki most feküdt le örök -álomra. - -És míg le nem feküdt: birta és művelte azt a földet, melyet Attila óta -száz őse birt és művelt. A meddig irott betü és iratlan hagyomány -felhatolhat a rég mult századok és ezredek ködébe: attól kezdve az -Ugronok birtoka mindig az volt, a mi mostan. A bretagnei gróf, a ki ősét -és családi nevét a keresztes háboruból származtatja; az angol lord, -kinek őse ott ült a hóditónak asztalkörénél s a magyarországi nemes, ki -büszkén mondja, hogy az ő birtoka nem királyi adomány, hanem »foglalás«: -mind, mind csak ujdonság az Ugronok családjához és családi birtokához. - -E családnak volt a mostan élők közt legkiválóbb tagja Ugron Lázár, kinek -szivén az ősi erény, kinek kezén az ősi birtok meg nem fogyatkozott, -hanem inkább megsokasult. - -Minden tisztességnek részese volt, melyet a népnek szeretete és a -királynak bizodalma nyujthat. Volt képviselő, volt főkirálybiró, volt -főispán, volt a főrendek táblájának tagja, de minden állásában, mindig -igazi székely volt. Komoly, munkás, takarékos, szigoru és büszke. - -Eleven, piros arcza, kemény, szilárd, komoly vonásai, korom-fekete -bajusza, hatalmas szemöldökei és villámló szemei tették őt büszkévé, nem -lelke, mely telve volt gyöngédséggel és emberszeretettel. Oly arcz és -oly alak volt, mely uralkodott némán is, s mely mellett fiai: Gábor és -Ákos ugy tünnek elénk, mintha most is édes tejjel élnének. Az én -emlékezetemben legalább tíz év előtti időről ez az alakja maradt. - -A politikában nem volt barátja a rohamos haladásnak. A szabadságharcz -előtt a konzervativekhez, a szabadságharcz alatt a hazafiakhoz, a -kiegyezés után a Deák-párthoz tartozott. Sokan, sokszor a lángoló -hazafiak közül szemrehányást tettek neki ezért, kivált ha nem hallá. - -De lehetett volna-e ő más, mint nyugodtan haladó? Hiszen el kellene már -akkor veszni a világnak, ha az is rohamos ujitó volna a politikában, -kinek ősei másfél ezer éven át meg tudták tartani családjukat, -tekintélyüket, birtokjukat, befolyásukat száz világháboru és forradalom -közepette is. - -Birtokánál, állásánál fogva lehetett volna báró is, gróf is s lehettek -volna ősei is már századok előtt. De minő megalázkodás lett volna az egy -Ugrontól: gróffá lenni! Mintha a bércznek szüksége volna arra, hogy -valaki egy virágcserépben egy marok virágzó füvet ültessen az oldalára. -Hiszen az ő ősei országnagyok voltak már akkor, a mikor a pusztaszeri -országgyülésen letették az alkotmánynak alapkövét s ő maga is tagja volt -az országnagyok táblájának s meghivót kapott a királytól pusztán azért, -mert Ugronnak született. A székely nép így volt büszke ő rá. És ő maga -is így volt megelégedve önmagával. - -Mennyire ragaszkodott a röghöz, melyet őseinek vére öntözött! Mily -kegyelettel őrzé a multnak hagyományos intézményeit lelkében! Mily kis -véleménynyel volt a rajongók, a lázas ujitók, a nagy szavak barátai -iránt! Mily sajátságos volt véleménye mozgalmas korának embereiről és -eseményeiről! Mily bölcs és nyugalmas lélekkel nézte a világnak -változásait szombatfalvi egyszerű udvarházából! Mintaképe az igazi -magyar nemesnek, az igazi székely primornak. - -Budapesten nem érezte jól magát. Ha állásának feladatai ide vonzották: -sietett haza innen. Itt már annak a szellemnek hullámcsapásait vette -észre, mely nem ismer hazát, hanem csak hasznot; nem ismer nemzetet, -hanem csak társaságot; az ősökben nem az erényeket keresi, hanem az -örökséget s az örökséget nem kötelességek teljesitésére, hanem -mulatságra és élvezetre használja. - -Most már igazán haza tért. Az ősi sírbolt fogadja be egyikét e nemzet -legjobb fiainak. Akkor hunyt el, midőn a fák hullatni kezdik elsárgult -levelüket s a bérczek ormán támadni kezd az őszi köd. - -Budvár romjai közt üdén tenyészik az ifju erdő s ennek hervadó lombja -oda hull az Ugronok sírboltjára és oda küldi ködeit és hideg szelét a -Hargita is. Oda, a hol patak öblén vagy bércznek fokán, vagy barlang -mélyén aluszik Zandirhám, az Ugronok őse. Aluszik ezer éve. Lesz -Budvárnak egy falevele, lesz Hargitának egy szellősuhanása, mely tudtul -adja neki, hogy aludjék békén tovább; egy unokája feküdt mellé most is, -a ki méltó volt hozzá, de hazája és népe azért ujabb ezredig fog -virágozni, mert az unokák száma, kik hozzá méltók, nem fog elfogyni -soha. - - - - -SIMONYI ERNŐ. - -(Honvéd, bujdosó, kereskedő, történetiró, képviselő, a függetlenségi -párt egykori országgyülési vezére, szül. 1821. deczember 18., meghalt -1882. márczius 28.) - - -I. - -Sokat zaklatott élet, próbált jellem, nagy tudománynak és nagy -tapasztalatnak bősége, erős hazafiság hunyt el Simonyi Ernőben. Élete -két nagy tanulságot állit elénk. Az egyik az, hogy a sorsnak -viszontagságai, a pályából kizökkentett életnek keserü küzdelmei még a -legnagyobb szellemi erőt s a legjobb erkölcsi tehetséget is sulyos -megpróbáltatások alá kényszeritik s kifejlődésének, czélra jutásának -utjába hatalmas akadályokat görditenek. A másik tanulság pedig az, hogy -az erős jellem, az elszánt akarat s a lankadni nem tudó munkásság és -csüggedetlen lélek még a legnehezebb akadályokon is keresztül tör s száz -meghiusult kisérlet után is elvégre eléri vagy megközeliti igazi -czélját. És még egy tanulság. A valódi hazafi távol honától és -nemzetétől a mindennapi kenyérért folytatott verejtékes harczban is -lelkének legmagasb ábrándjaiban hazájának törekszik élni s megtesz érte -mindent, a mire csak képes. - -Simonyi Ernő a barsmegyei és varsányi Simonyi család ivadéka. Ősrégi -nemesi család ez, mindkét ágon három-négy felvidéki vármegyében -elterjedve. E családból született 1821-ik évi deczember 18-án -Nyitra-Zsámbokréten. Iskoláit Nyitrán, Tatán, Váczott, Nagy-Szombatban -és Pozsonyban végezte s mint az időben a nemesi ifjak szokása volt, a -jogi tudományok hallgatása után ügyvédi oklevél elnyerésére törekedett. -Már 1848 előtt, különösen a 47-iki követválasztásoknál a politikai -közügyekben mint ifju részt vett s Nyitra, Trencsén és Pozsonyvármegye -közgyülésein szót is emelt. - -Az ellenzékhez tartozott, melynek ekkor Kossuth és Deák voltak vezérei. -Működése már oly figyelemreméltó s neve oly népszerü volt, hogy 1848 -juniusban a privigyei kerület őt választá meg az első népképviseleti -országgyülésbe képviselőjéül, itt azonban szerepet nem vihetett, mert -választását alaki szabálytalanságok miatt megsemmisitették. Később ugyan -bejuthatott volna ez országgyülésre, de a bekövetkezett függetlenségi -harczban másutt, a parlamenten kivül keresett foglalkozást. - -Hurbán ugyanis Jaroszláv társaságában egy a bécsi kormány által titkon -fölszerelt 500 főnyi cseh csapattal 1848 szeptember 17-én Szenicze táján -betörvén az országba, Trencsén és Nyitra megyékben fölkelést támasztott -a nemzeti kormány ellen s tót nyelvü proklamácziókban a népet a -feketesárga és szláv zászló alá törekedett összegyüjteni. E mozgalom -elnyomására s a pánszláv lázadás elfojtására Simonyi Ernő, mint a -nyitrai nemzetőrség egyik tisztje lelkesen közreműködött. Mint ilyen -vett részt amaz expediczióban, melyet Knőhr vezérőrnagy a Brezova, Miava -és Ó-Tura közti hegységben tanyázó lázadók ellen vezetett s melynek -következtében Hurbán csapatai mindenütt szétveretvén, maga a lázadó -Hurbán czinkostársaival együtt Morvaországba szökött. - -A következő hónapban szintén részt vett a hadjárat fáradalmaiban. -Simunics osztrák tábornok október 22-én egy hadtesttel Galicziából -betört a csáczai szoroson Trencsénmegyébe s egyenesen Lipótvárat akarta -elfoglalni, melyet Ordódy őrnagy csak pár század gyalogsággal védett. A -kormány Beniczky és Jeszenák kormánybiztosokat s Justh barsi főispánt -utasitá, hogy minden erőt központositsanak, mely kezükön van, Simunics -ellen, azonban a nyitrai nemzetőrség s köztük nem utolsó szerepben -Simonyi Ernő félvén attól, hogy a vár a segédcsapatok központositása -előtt eleshetik, Simunicsnak eléje ment s a mintegy kétezernyi s pusztán -kaszával és vasvillával fegyverkezett felkelt nép Kosztolánynál október -28-án elfogadta a csatát. Volt e hevenyészett csapatnak hat ágyuból álló -tüzérsége is Wolff kapitány vezénylete alatt. Simonyi itt a tüzérségnél -ekkor mint önkénytes működött. Népünk az ellenséges ágyuzásra rögtön -megfutott s azt Simunics lovassága eltiporta volna, ha a kis tüzérség -helyt nem áll s a lovasságot háromszor-négyszer vissza nem veti. E -tüzérség csodálatos hősiességet fejtett ki ez alkalommal és Simonyi -katonás hidegvérrel vett részt a kis üteg minden veszedelmes -működésében. - -Novemberben a minden oldalról előnyomuló osztrák sereg ellen már csak -Komárom falai közt lehetett sikerrel működni s ekkor Simonyi ide vonult -be – mint önkénytes báró Majthényi vezérlete alá; a vár ostromzárolása -alatt minden kirohanásban részt vett s ügyes tájékozása s hideg vére -által észrevehetőleg kitünt. - -1849 tavaszán ott hagyta a várat, hazament Nyitramegyébe s ott -portyászcsapatot toborzott, melylyel Nyitra és Barsmegyékben zaklatta az -osztrák sereget. Hadi képessége s tanulmánya azonban nem állván arányban -vakmerőségével, csapatja egy összeütközés alkalmával teljesen -szétveretett s ő ekkor Debreczenbe ment, hogy ott a nemzeti ügy -vezetőivel a nép felfegyverzésére vonatkozó eszméit közölje. Innen -nyomban hazament, s a vármegye közönségének bizalma juniusban a központi -főbirói állásra emelte. Ez álláson a hadcsapatok szervezésében s az -előre majd hátra mozgó hadsereg élelmezésében óriási tevékenységet -fejtett ki. - -Midőn a hadiszerencse elfordult fegyvereinktől, otthagyta a polgári -szolgálatot s ismét mint önkénytes honvéd, fegyvert ragadt s bevonult -Komáromba, ekkor már Klapka vezérlete alá. Végig élte és harczolta itt a -várvédelemnek és a védő sereg kirohanásainak minden viszontagságait s -utolsó perczig egyike volt azoknak, kik föltétlenül ellenzék a vár -feladását s az utolsó emberig való harcza állottak készen. Elszántságuk -mit sem használt. A feladási szerződés szeptember 27-én megköttetett és -Simonyi megtört honfilélekkel ment a menlevél birtokában haza Nyitrába. - -Itt azonban nem volt maradása. Nem üldözték ugyan ama pár napig, mig -otthon volt, de erős, hajthatatlan, konok lelke nem akarta, nem is tudta -tűrni az osztrák zsarnokságot s azért családjával való értekezés után -elhatározta, hogy önkénytesen számkivetésbe megy. A komáromi -kapituláczió 2-ik pontja szerint útlevelet minden kapituláns kap -külföldre, ki ez iránt 30 nap alatt jelentkezik. Simonyi jelentkezett, -az útlevelet akadály nélkül megkapta s néhány száz forinttal külföldre -ment s egyelőre Hamburgban telepedett meg. - -Itt és így kezdődik sokat hányatott életének második és leghosszabb -korszaka. A huszonnyolcz éves ifju egy élet előtt áll, melyre nincs -semmi előkészülete. Nincs vagyona, hiszen a mennyit magával vihetett, -alig elég egy évre. Nincs tanulmánya, hiszen Verbőczy jogászának vagy a -magyar függetlenségi harcz hevenyészett önkénytesének mi hasznát veheti -a külföld? Nincs elegendő nyelvismerete, hiszen a franczia és angol -nyelvet kezdetlegesen és csak könyvből ismeri. S mégis ott hagyja az ősi -hajlékot, a rokonokat és jóbarátokat, a kenyéradó hazaföldet, mert érező -szive nem tudja nézni nemzetének kínoztatását s kemény lelke nem tudja -tűrni a zsarnoki kény paczkázásait. Csak erős, elszánt akarata s éles -elméje volt meg az ifjunak s ezzel kellett magának uj sorsot alkotni, uj -életpályát teremteni. - -Hamburgban eleintén, mig pénzében tartott, kenyérpálya után nem nézett, -hanem a nyugati nyelvekben gyakorlá magát s a kereskedelem és hajózás -ismereteit törekedett elsajátitani. De olvasással s tudományos -elmélkedéssel is sokat foglalkozott s a nagy európai forradalmi -iskolához s a szoczializmus tanaihoz ekkor kezdett fordulni elkeseredett -lelkülete. Szerencsére ennél nem gyökeresedett meg. Időközben -levelezésbe lépett a magyar emigráczió külföldi s kivált Párisban -telepedett tagjaival, kik közül itthon keveset ismert személyesen, -miután ő az egész függetlenségi harcz alatt, sőt ez előtt is, Pesten és -Debreczenben ritkán fordult meg s az ifjabb irodalmi köröktől is távol -állott. - -Midőn pénze Hamburgban fogyni kezdett s ő még mindig nem határozá el, -minő uj pályát kezdjen vagy talán sikertelen is volt minden pályakezdési -kisérlete, a párisi emigráczió tagjaihoz s ezek közt Csernátonyhoz is -fordult, hogy őt Szilágyi Ferencz lapjához külföldi levelezőnek -ajánlják. Ez meg is történt s ő valósággal a »Magyar Hirlap«-nak -levelezője lett Hamburgból s később Londonból is. Az 1850-ik év nyarán -ugyanis végleg elköltözött Londonba. - -Itt még akkor kevés magyar emigráns volt, de ezek mindegyikével se -sietett Simonyi megismerkedni. Ellenben megismerkedett a világ minden -nemzeteinek menekültjeivel s különösen a Louis Blanc vezetése alatt -állott szoczialista klubbal állott legjobb viszonyban. Az elkomorodott -ifju lélek a maga határtalan tudnivágyával egy pillanatig a kozmopolita -szoczializmus tanainak kezdett meghódolni. E körülmény nagyon feszélyes -helyzetbe hozta őt egykor Kossuthtal. - -A mikor ugyanis Kossuth 1851-ik év szeptember havában Londonba jött: a -különböző nemzetek menekültjei testületileg siettek nála tisztelegni. A -párisi magyarok is csaknem teljes számban átmentek Londonba, hogy addig, -a mig lehet, vezérük és büszkeségük társaságában legyenek. Simonyi -azonban csak később, a deczemberi államcsiny után kereste fel Kossuthot -és pedig a franczia menekültek társaságában. - -A francziák két csapatban voltak ekkor. A tiszta republikánusok Ledru -Rollin, a szoczialisták Louis Blanc vezetése alatt. Simonyi ez utóbbiak -küldöttségi tagjai közt ment Kossuth elé. Kossuth Louis Blanc üdvözlő -szavaira franczia nyelven felelt, de az ünnepélyes szóváltás -befejeztével magyar nyelven Simonyi Ernőhöz fordult s azt az óhajtását -fejezte ki, hogy a magyarok minden körülmény közt maradjanak magyarok és -honfiak, tartsanak együtt s kerüljék a kozmopolitizmust s a -szabadelvüség szoczialista túlzásait. Az ifju ezt szemrehányásnak -tekinté, a jó tanácsot szótalanul, de némi kedvetlenséggel fogadta s bár -azt egész lelkületével helyeslé s később egész életében annak megfelelni -törekedett és pedig jelentékeny sikerrel, mindamellett sok év telt el e -jelenet után, mig ő valaha elhatározá magát föltétlenül Kossuthhoz -csatlakozni. Habozását kétségtelenül Szemere Bertalan epés informácziói -idézték elő, kivel egész angolországi tartózkodása alatt legtöbbször -volt együtt. - -Simonyi ez időtájt nagyon szükes anyagi körülmények között élt. De -minden idejét, mely levelezéseiből fenmaradott, tanulmányokra forditá. -Mohó lélekkel egymásután és egyszerre tanulmányozá a vegyészetet, a -botanikát, a tengeri faunát, a nyelveket, az ipar és kereskedelmi -tanulmányokat s különösen a geológiát s szorgalmasan eljárt a nagy -világváros intézeteiben és egyleteiben a mindennemü előadásokra, -felolvasásokra és tudományos kisérletekre s ezenkivül éjet napot egygyé -tett a szakkönyvek olvasásában. Azt a sokoldalu tudományos műveltséget, -mely neki később tisztességes jövedelmet biztositott s melynek később -politikai szereplésében is nagy hasznát vette, ekkor sajátitá el. - -Főtörekvése volt azonban bármily szerény, de állandó és biztos állásra -tenni szert s szerencsés véletlen folytán czélját csakhamar el is érte. - - -II. - -Volt ugyanis Bridgewaterben, Sommerset grófságban egy vagyonos kvekker -család, mister Payne családja, melynél a gyermekek házi nevelője Nagy -Péter magyar emigráns volt. Mikor azonban Kossuth az amerikai útra -elszánta magát, Nagy Péter is vele ment s ekként a nevelői állás üresen -maradt. Payne – meleg részvéttel a magyar ügy s ennek áldozatai iránt – -ujra csak magyar embert óhajtott gyermekei mellé s Nagy Péter -Csernátonyt ajánlá, ki akkor Párisban lakott állandóan s ki csakis -Kossuth látogatására ment át a csatornán. Csernátony azonban Páristól -elszakadni nem akarván, ez állomást nem fogadta el, hanem maga helyett -Simonyi Ernőt ajánlá. Simonyi szivesen vállalkozott erre, kiment -Bridgewaterbe, a családnak megtetszett s az állomást csakugyan -elfoglalta. Később közte s a családfő közt benső barátság fejlődött ki s -ő a család lakóházában foglalt el egy lakosztályt. Ide költözött azután -Csernátony is, mert Párisból III. Napoleon által az államcsiny után -kiüzetvén, neki is Angliában kellett menedéket és kenyeret keresni; -annyival inkább, mert Szilágyi Ferencz lapja is, melynek ő szintén -külföldi levelezője volt, hivatalos lappá alakulván át, ezzel egyetlen -szerény, de biztos jövedelmi forrása is bedugult. Csernátony nyilvános -iskola tanára lett Bridgewaterben s ettől kezdve itt a két emigráns -állandó barátságban élt egymással több éven át. Simonyi honoráriuma az -első időben némi ellátáson kivül mintegy száz fontra (1200 frt o. é.) -ment évenkint. - -Itt és így élt ő több-kevesebb megszakitással 1862-ig. Más foglalkozási -tereken tett sikertelen kisérletei után ide tért vissza ismételve. Payne -lelkesült elbukott ügyünk igazságáért, lángolón szerette a magyarokat, -hű és jó barátja volt gyermekei nevelőjének, vendégszerető házát Simonyi -barátainak is megnyitotta és Simonyit, midőn átszenvedett keserü -csalódások után hozzá vissza-visszatért, mindig úgy fogadta, mint -családtagot, mint régi, hű barátot. A jó kvekker ma már agg férfiu, tán -nem is él. A fiuk férfiakká s a lánykák asszonyokká váltak, de -Simonyival ők a gyöngéd baráti viszonyt mind végig, még az utolsó -években is fentartották. 1875-ben az egész család eljött Magyarországba -az egykori bujdosó szegény emigránst meglátogatni és Simonyi abban a -szerencsében részesült, hogy gődi villájában magyaros vendégszeretete -mellett háláját is kitüntetheté egykori jótevői iránt. S mikor egy év -mulva Simonyi sulyos anyagi körülmények miatt vagyonát elveszité: Payne -és családja figyelmes gyöngédséggel hívta meg őt, hogy legyen az ő -vendégük élete fogytáig, örökre. A büszke és önérzetes férfiu ezt nem -fogadhatá el, de azért megérdemli ez angol, hogy mi is tisztelettel -emlékezzünk meg nevéről és családjáról. Nem egyszer mondá Simonyi, mikor -már politikai pályájának itthon magaslatán állott, hogy a politika -keserü küzdelmei között nagy enyhülést ad lelkének az emlékezet, -melylyel külföldi barátainak s kivált a Payne családnak gyöngéd -szivességeire visszagondolhat. Igaz, hogy ezeket meg is érdemlette. -Lelkiismeretesebb, gondosabb, eszesebb és tanultabb tanitója alig volt -valaha angol polgári család gyermekeinek, mint Simonyi Ernő, ki a modern -európai államférfi minden képességével gazdagon fel volt ruházva s kit -mégis a honát sujtó iszonyu csapás szerény házi tanitó sorsára -kárhoztatott annyi éven át. - -Mielőtt bridgewateri állását elfoglalta: pár évet töltött Londonban. E -pár évi itteni tartózkodásáról egyet s mást meg kell jegyeznünk. - -Emlitém már, hogy ő 1850 nyarán vonult Londonba Hamburgból. Szilágyi F. -lapjában a »Magyar Hirlap«-ban 1850-ik évi deczember 31-iki kelettel -jelent meg első londoni levele. Ettől kezdve két egész éven át, tehát -1853-ig, havonkint nyolcz-tíz levelet írt e lapnak, de levelezését -folytatta még 1853-ban is. Igaz, hogy e lap az akkori osztrák kormány -hivatalos közleményeit is hozta s e tekintetben hivatalos lapnak volt -tekinthető, de nemhivatalos részével épenséggel nem törődtek sem Bécsben -a miniszterek, sem Pesten Haynau és a sajtóczenzorok. A nemhivatalos -részt Szilágyi Ferencz nagy tárgyilagossággal s nagy tapintattal ugyan, -de a reakcziónak ama szomoru éveiben is határozott szabadelvüséggel -szerkesztette. Munkatársai voltak itthon legjobb publiczistáink, kik -ekkor vidékre vonulva, szabadon lehettek s egyelőre legalább nem -üldöztettek, de az emigránsok közül is báró Jósika Miklós, Csernátony -Lajos, sőt mások is állandó külföldi levelezői valának. Szemere Bertalan -is írt a lapba s ha ma, harmincz év mulva, a hirlapirodalom határtalan -kifejlettségének magaslatán e lapot mai hirlapjainkkal összehasonlitjuk: -külföldi tudósitások dolgában e lap ma is fölötte áll minden -hirlapunknak. Londoni, párisi és berlini levelei mind a jólértesültség, -mind az irály, mind a tanulmány, szakavatottság és szellemesség -tekintetében valósággal páratlanok. Természetes. Hiszen iróik kitünő -irók, kitünő szónokok és státusférfiak valának. - -Simonyi levelei mindenről szólanak, mik akkor a művelt világ elméit -foglalkoztatá, vagy a mik kiválólag a magyar nemzetet érdekelheték. Az -általános politika, az angol parlament dolgai, a magyar menekültek ügye, -az Amerikába való kivándorlás kérdése, nemzetgazdasági ügyek, a londoni -világkiállitás, az orvostani fölfedezések, az angol könyvtárak, a -vallásbeli téritgetések, a készülődő keleti bonyodalmak – – mind, mind -kiváló alapossággal valának tárgyalva e levelekben. Ama bámulatos -sokoldaluság, melyben Simonyi később a politikai téren kitünt, már e -levelekben előttünk áll. El lehet képzelni, mily sokat kellett -Simonyinak tanulni, hogy mind e kérdésekben oly szigoru és -lelkiismeretes férfiu, mint ő, magát annyira tájékozottnak tekinthesse, -hogy ezekről még írni is merészeljen. - -De a sok tanulmány s a sok szükséges utánjárás aztán nem is engedett -időt arra, hogy minden tehetségét a magyar emigrácziónak szentelhesse. -Sőt ez időben tán akkor sem szentelte kizárólag ennek, ha ez módjában -állhat. Az ő magasan szárnyaló lelke előtt akkor nemcsak az oly -gyászosan elbukott magyar ügy állott egyedül. Ott, Londonban, hol a -fejlődés nagy kérdései oly roppant embertömegek és szenvedélyek által -vannak képviselve, hol a franczia, német, olasz, orosz és lengyel -menekültek között a magyar menekültek csak egy részt képeztek s a -nemzetek fájdalmai közt a magyar nemzet gyásza sem legnagyobbnak, sem -legmélyebbnek nem látszott: ott az eszmékkel küzködő ifju elme, mint -Simonyié, könnyen átcsuszamlik, legalább egy időre, azon a vonalon, mely -Magyarországot a világtól, a magyar nemzetet az emberiségtől elválasztja -s hamarosan hajlandó lehet arra, hogy szivében a honfiérzelem helyét az -emberbaráti érzelemnek engedje át. S aztán oly ifju és tekintélytelen -férfiunak, mint akkor Simonyi volt, alig lehetett kitérni oly nagy -szellemek hatalma elől, mint Hugo Viktor, Louis Blanc, Mazzini és a -többiek. Ezek pedig nem a hazafiság szűkkörü álláspontját, hanem a -világforradalom eszméit képviselték. S képviselték oly -szenvedélyességgel, hogy magát Kossuthot nyiltan kiátkozák maguk közül, -midőn ez honának és nemzetének szabadságáért III. Napoleonnal -tárgyalásokba bocsátkozott. - -Simonyi ekkor a magyar emigránsok közül legtöbbnyire Szemerével -érintkezett, de gyakran találkozott Pulszkyval, valamint a többi londoni -emigránssal is. Ezek pedig mindinkább szaporodtak. - -Az 1851-ik év első napjaiban osztrák csapatok vonultak Holsteinba -Hamburgon keresztül. E körülmény veszélyezteté hamburgi menekültjeink -biztosságát s azért ezek seregestül fölkerekedtek s 1851 január 14-én -Londonba érkeztek. Májusban Madarász László és báró Majthényi József -érkezett oda, hogy mindkettő Amerikába bujdossék Ujházyhoz, Jowa állam -területére. Mindezeket Simonyi fölkereste s ügyükben, a mennyire -lehetett, segiteni iparkodott. - -Junius 5-én Southamptonbe ment, hol akkor kötött ki Mészáros Lázár -kilenczven bujdosó társával. Az őszszel megjött Kossuth, kiutahiai -kisérőivel s a deczemberi államcsiny után átjöttek a párisi menekültek -is. Simonyi mindezekkel fentartá ugyan az érintkezést esetről-esetre, de -azért a nagy forradalmárok klubjainak állandó tagja s ezek -tanácskozásainak állandó részese lett. Azt hitte, inkább ezek közt van -helye, mint a magyar bujdosók közt. S midőn a nagy forradalmárok és -magyar bujdosók közt véleményösszeütközés támadt: Simonyi a nélkül, hogy -magyar voltát megtagadná, a forradalmárokkal tartott. Legbensőbb -meggyőződése volt ekkor, hogy a magyar nemzet csak úgy vívhatja ki -függetlenségét, ha a világforradalom hőseivel tart föltétlenül. S azért, -midőn Bem halálának gyászünnepélye 1851 február 11-én megtartatott: -Simonyi Ernő elment ez ünnepélyre, noha rajta kivül egyetlen magyar se -jelent ott meg. Mert ez ünnepélyt a világforradalmárok rendezék: Louis -Blanc, Sawaskiewicz, Berthélemy, Teggia és a többi, a kikkel pedig a -magyar emigránsok együtt járni nem akartak. Bemnek, a magyar -szabadsághősök egyik legnagyobbikának halála ünnepén tehát csak egyetlen -magyar ember volt jelen Londonban, 1851-ik évi február 11-én. - - -III. - -Simonyi mindjárt az első hónapokban bizonyos tekintélyre tett szert az -idegen nemzetek menekültjei és forradalmárai közt. Kitünik ez ama -jubiláris lakoma lefolyásából, melylyel Londonban 1851 február 24-én a -párisi februári forradalom emléke ünnepeltetett meg. - -Ez ünnepet a francziák inditványozták, noha ők maguk is két ellenséges -táborra voltak – mint emlitém már – oszolva. Louis Blanc tábora sokkal -népesebb volt, mint Ledru Rollin-é, mert a németek, lengyelek, olaszok -nagyobb tömege is amahhoz tartozott. Ledru Rollinék csak egyszerü -meghivót bocsátottak ki a lakomára, ellenben Blanc-ék meghivója hatalmas -forradalmi manifesztum volt. Ezek nagy konferencziát tartottak s a -manifesztum készitésére s a lakoma vezetésére igazgató komitét -választottak. E bizottság tagjai valának: Loudolphe, Mihalóczy, -Barthélemy, Schopper, Rouchi, Teggia, Louis Blanc, Sawaskiewicz, -Waszkovszky, Vidil, Simonyi Ernő és Willich. Ők írták alá azt a -manifesztumot, mely Simonyi forditásában magyarul is megjelent s itthon -a hirlapokban tétetett közzé. A lakoma megtartatott. 960 forradalmár és -menekült jelent meg rajta s köztük többen magyarok is. A világ minden -nyelvén mondattak itt tüzes felköszöntő szónoklatok. Magyarul Simonyi -Ernő beszélt és Xántus János. Ledru Rollinék lakomája szűk körben -tartatott meg, de magyarok, köztük Pulszky, ebben is vettek részt. - -Simonyi világforradalmi működése körülbelül csak ilynemü élményekből -állott. Nem vett ő részt sem Mazzini, sem Blanqui és Louis Blanc -összeesküvéseiben, nem írt lázitó kiáltványokat és röpiratokat, de nem -is engedé magával elhitetni, hogy a reakcziónak mindinkább elsötétedő -napjaiban honának felszabadulása közellévő dolog volna. Külső -jelenségekből nekem úgy tetszik, hogy Simonyi minél több időt töltött a -nagy tettek, nagy eszmék és nagy szavak világforradalmi hősei közt s -minél többször volt alkalma közelről szemlélni a magyar emigráczió -szomoru belviszályait s keserü személyeskedéseit: annyival inkább magába -vonult s tettvágygyal terhes lelkét annyival inkább tudományos -buvárlatoknak engedé át. Már 1851-ben és még inkább 1852-ben kezdé -látogatni a British Muzeum könyvtárait s nagy szorgalommal tökéletesité -magát az angol és franczia nyelvek ismeretében. A pezsgő és rajongó -forradalmi szellem a tudományok néma buvárlatát s a könyvtárak dohos -levegőjét nem igen szereti és Simonyi Ernővel forradalmi téren 1859-ig -nem is találkozunk. Nem, még csak a magyar emigráczió kebelében sem. - -Levelezéseit a »Magyar Hirlap«-nál 1853-ik év folyamán már megszüntette. -E lapra napról-napra jobban ügyelt a rendőrség s Szilágyinak nagyon sok -baja volt párisi, londoni, brüszszeli és berlini levelei miatt, melyet -bujdosók küldtek neki. Hogy a kormányt kiengesztelje, ilyenkor egy-egy -ellenséges czikket közölt Kossuth ellen, vagy lenyomatá a »Times«-nak -egy-egy Kossuthot piszkoló vezérczikkét. Természetes, hogy ily -előzmények után lapjában a függetlenségi harcz férfiai többé nem -írhattak. A lap 1854 elején különben is egészen hivatalos lappá alakult -át. - -A bridgewateri állomást 1853-ban foglalta el s itt egész lélekkel neki -feküdt növendékei oktatásának. Üres ideje e mellett természetesen elég -maradt. De ő ez időt kitünően használta fel. Sétái gyakran a -tengerpartra vezették. A bristoli öböl igen szép itt s a tenger faunája -gazdag. Simonyi tanulmányozá e faunát s ez időben gyönyörü tengeri -kagyló-gyüjteményt állitott össze, mely ugyan még most is Angliában van, -de a melyet kár volna haza nem hozatni. Bármely vidéki nagyobb -tanintézet nagy nyereségnek tarthatná ennek birtokát. Ezen kivül -tüzetesen foglalkozott földtannal és vegyészettel s e tudományoknak -csakhamar gyakorlati hasznát is látta. Ugyanitt kezdé olvasni az angol -és német remekirók műveit s politikusaink közt alig van egy is, ki a -klasszikus római, az angol, a német és a spanyol költészeti irodalomban -járatosabb volna, mint volt Simonyi. A spanyol és olasz nyelvet később -1859 után sajátitá el. - -Ötödfél évig, 1857 végeig volt Payne családjánál. Ez idő alatt -fölnevelte a legidősb fiut s e közben jelentékeny utazásokat is tett. -Növendékével átment Párisba is s ott az École des mines, Collége de -France, Jardin des Plantes és a Sorbonne elődásaira rendesen bejárt s -különösen a geológiában alapos készültségre tett szert. Csinos geológiai -gyüjteményt is szerzett, melyet azonban hazajövetelekor szintén nem -hozott magával. Kagylógyüjteményével együtt most is útra készen van -becsomagolva Shetfieldben. - -Már első londoni tartózkodása alatt bejárt a brit muzeumba, melynek -könyv- és kézirattári gyüjteményeit különösen hazánk története -szempontjából alapos vizsgálat alá vette. E könyvtárról érdekes -tanulmányt is írt, mely magyar történelmi okmánytára első kötetében van -közölve. Kutatásait kiterjesztette Edinburgra is s ott az egyetemi -könyvtárt s az Advocates Libraryt vizsgálta át. - -Magának természetesen nem volt ideje a másolatokat végezni, tartott -tehát jelentékeny költséggel másolókat. Az angol és franczia szövegü -diplomákat leforditotta magyarra s úgy vette fel gyüjteményébe két -nyelven. Minden gyüjteményt bibliografikailag is leírt úgy, a miként -találta. Gyüjteményének I. kötete a Magyar akadémia kiadásában 1859-ben -jelent meg s nagyérdekü közleményeket tartalmaz 1521 és 1717 közti -időből. - -A második kötet 1875-ben jelent meg. Vagyis ez voltaképen meg sem -jelent. Ez is kiszedetett az akadémia kiadásában, de sok másolási és -sajtóhibával levén tele, gondos korrektura nélkül kiadható nem volt. Ám -e korrekturát már bokros politikai teendői miatt nem teljesitheté, az -akadémia pedig a helyett, hogy segitségére sietett volna, a szedés -széthányatását rendelte el mintegy öt évi heverés után. Szerencsére -néhány történészünk, nehogy a becses anyag, mely szakférfiak által így -is használható, végkép elveszszen, hatvan példány kefelevonatot -megőrzött, s ezekből néhány könyvtárnak adott egy-egy példányt. - -Ugyanezen időben gyüjté Rákóczi kora okmánytárát is. Ez két kötetben s -pedig vaskos kötetben jelent meg: Angol diplomácziai iratok II. Rákóczi -Ferencz korából czímmel. Az első kötet 1871-ben előbeszéddel, a második -kötet 1873-ban előbeszéd nélkül. E gyüjteményekkel a magyar történelem -kutató irodalmában megörökité nevét. - -Midőn Payne családjánál betölté feladatát: akkor ugyan Bridgewaterben -mister Browne czementgyárában keresett és talált foglalkozást, és pedig -mint a gyár vegyésze. Ez állásban azonban nem sokáig maradt. A -vegyészetben ugyan oly mértékben, mint a czementgyárhoz szükséges, -teljesen jártas, sőt ügyes volt, de ő mechanikus munkánál már sokkal -többre érezte magát képesnek és méltán s azért csakhamar Board -czementgyárához ment át művezetőnek. - -Itt s így foglalkozott az 1858-ik év tavaszáig. Elképzelhetjük, hogy a -magas műveltségü férfiu lelkét e foglalkozás ki nem elégitheté. A ki -honának multjával, a politikának és nemzetgazdaságnak legnehezebb -elméleti kérdéseivel már előszeretettel s komoly alapossággal tudott -foglalkozni, a ki a művelt világ legmagasb költészeti irodalmaiban -kereste és találta élveit: annak czementgyár igazgatása, gépszerü -munkások százaival való vesződség, gyárgépek zakatolása nem lehetett oly -foglalkozás, mely lelkének minden vágyát betöltötte volna. Kivált mikor -állása még a teljes függetlenséget is nélkülözte. Felhasználta tehát a -legelső alkalmat az ettől való szabadulásra s a mint elég tőkét -gyüjtött, átment Bristolba s ott magának fényképészeti műtermet -rendezett be, ez iparág elég jövedelmezőnek mutatkozván az időben. - -Itt sem maradhatott sok ideig. Egy sajátságos eset, mely kedélyére -óriási hatással volt, arra kényszerité, hogy Bristolt hagyja el. S azért -műtermét feloszlatá s másutt keresett és talált alkalmazást. Olyat, mely -neki tisztes jövedelmet biztositott s mely utazási vágyát is -kielégitheté. Volt Londonban egy gazdag gyáros és kereskedő czég, Mapin -háza, melynek Sheffieldben volt óriási aczélgyára. E gyárnál fogadott el -utazó ügynöki állomást Angliára és a kontinensre s később 1862-ben e -gyárnak lett párisi főügynöke, üzleti köre kiterjedvén e minőségben -Franczia-, Spanyol- és Olaszországra. - -Mint utazó ügynök több gyárat és czéget is képviselt, a mennyiben ez -főnöke üzleti érdekeivel nem ellenkezett. Nagy utazásokat tett. Talán -egyetlen magyar ember se barangolta be Európát annyira, mint ő. Szigoru -lelkiismeretessége is készteté erre, hogy megbizójának érdekét minél -jobban előmozditsa, de tudományszomja is folyton hajtotta előre. Ő maga -írja egy polemiájában, hogy Lisszabontól Szentpétervárig mindenütt járt -ama gyárak érdekében, melyeket képviselt. S hozzá teszi, hogy e -foglalkozás tekintélyes jövedelmet s kényelmes állást biztositott neki. - -Mindenütt, a hol járt, az üzleti érdekek előmozditása mellett törekedett -a történelmi, néprajzi, művészeti s kivált közgazdasági és kivált -művelődéstörténeti momentumokkal s a nevezetesebb személyiségekkel -megismerkedni. Ha beszélgettünk vele s ha kedélye megnyilt: gazdag -tapasztalatainak, mély észleleteinek bősége meglepett. Mindenkivel -anyanyelvén beszélt. A magyaron kívül a latin, német, tót, franczia, -olasz, angol, spanyol nyelveket beszélte. Mindent látott, mindent -tudott, minden nevezetesebb várost jól ismert; – mint gazdag könyvtár: -akként tudott mindenről felvilágositani. S nemcsak utazási -tapasztalatok, hanem a politikai és közgazdasági téren, mély tanulmány -alapján is. Az angol parlament tárgyalásait Magyarországon senki se -ismerte oly jól, miként ő. Minden törvényhozási kérdésnek ismerte -modern-kori történetét s nyilvánosságra jutott úti vázlatja igazolja, -hogy ő minden kérdésnek egyszersmind multjával is foglalkozott. - -Utazásaiból egyetlen kicsike részt írt meg. - - -IV. - -1859-ben mint házának utazó ügynöke Olaszországban járt. Ekkor -ismerkedett meg Helfy Ignáczczal is kihez haláláig a legbensőbb barátság -érzelmei kapcsolák. Ekkor jelentkezett ujra Kossuthnál, 1851 óta először -s ekkor már erős hajlamot érzett magában Kossuth terveihez csatlakozni, -noha a Magyarország felszabadítására mutatkozó esélyek mérlegelésében -még aligha tudott erősen bonczoló elméje végleg megállapodni. - -A magyar emigráczió köreiben kezdettől fogva három irány létezett e -kérdésben. - -Az egyik irány, melynek gróf Andrássy, Bittó, Gorove, gróf Eszterházy -Pál s többen állottak élén, az uralkodóházzal való föltétlen kibékülés -alapján belső alkuval törekedett az ország alkotmányos önállását -visszaszerezni. Ezek Kossuthtal hamar megszakiták az összeköttetést, -haza jöttek még az ötvenes években s Deák mögött kerestek állást, -szerepkört. Simonyi ezt az irányt föltétlenül kárhoztatá. - -A második irány, melyhez Simonyi s az Amerikába kibujdosottak nagy része -tartozott, a magyar nemzetet az általános vagy forradalmi iskola hívei -közé óhajtotta besorozni. Ez iskola föltétlenül antimonarchikus volt s -vezetői tiszta republikánusok, sőt szoczialisták is valának. A magyar -ügyet ők a szabadság és emberi haladás egyik kérdésének tekintették, -belőle a történeti jogot kizárták s benne a nemzeti ügyről nem vettek -tudomást. Kossuth ez iránynyal nem tartott egy pillanatig sem. - -A harmadik irány Kossuth iránya volt, mely a dinasztia kérdésében -forradalmi, Magyarország szabadsága és integritása kérdésében történelmi -és legitim volt, s mely az európai hatalmakkal való szövetkezés utján, -mint egykor Bethlen és II. Rákóczi Ferencz, törekedett a nemzet állami -függetlenségét visszavívni. - -Simonyi kételyeket táplált ez irány sikere iránt és sem a franczia, sem -az olasz, sem a porosz fejedelemben nem tudott bízni teljesen. Azonban -Kossuthtal szemben nem is akart, nem is tudott volna propagandát -csinálni személyesen s azért 1859-ben fölvetette azt az eszmét, hogy a -magyar emigráczió tagjai Keletről, Amerikából s Európából jöjjenek össze -egy nagy kongresszusra Angliában, állapitsák meg közösen politikájuk -irányát s erről ünnepélyes manifesztumban értesitsék mind a magyar -nemzetet, mind Európa hatalmait. - -Kossuthtal magával megbeszélte-e nézetét személyesen, nem tudom. Sok -emigránssal közölte ezt. De e nézet nem jutott érvényre, valószinüleg -Kossuth nem akarta. Letett tehát róla Simonyi is, sőt ez eszméjének -elhangzása után föltétlenül hozzá csatlakozott Kossuth irányához s maga -is beállott az olaszországi magyar légióba, melynek tagja is maradt -1860-ig. Nem oly tagja azonban, hogy benne maradt volna a tétlenség és -pihenés napjaiban is. Fentartá gyárának kereskedelmi képviseletét. -Jelszava volt: harczolni, mikor kell, de azonkivül dolgozni és megélni -saját emberségéből. Demokratának s oly önérzetes férfiunak, mint ő, más -életprogrammja nem is lehetett. - -1860-ban ujra tett egy utazást Spanyol- és Francziaországban s 61 elején -ez utóbbi helyen kapta azt a tudósitást, hogy a 61-iki országgyülésre a -privigyei nyitramegyei kerület őt megválasztotta képviselőjének. Nem -bizott ugyan ez országgyülés működésének sikerében, mindamellett agyában -megfordult a hazatérés gondolata s ezt több emigráns társával közölte -is. - -Közölte Pulszkyval is, kit e végből személyesen felkeresett 1861 ápril -havában Florenczben, kérdezvén tőle, miként lehetne salvus conductust -szerezni a hazamenetelre. Pulszky, szintén megválasztott képviselő, -mutatá neki báró Vay Miklós kanczellárnak levelét, melyet ez Bécsből -hozzá ép e kérdésben feleletül intézett. Báró Vay azt irá, hogy a bécsi -kormány nézete szerint a képviselőknek a magyar alkotmány alapján megvan -ugyan salvus conductusuk az országgyülésen s ezt megelőzőleg és ennek -bezárása után 30 napig, de csakis Magyarországon; miután pedig Ausztriát -sem a magyar alkotmány, sem a képviselők immunitási joga nem kötelezi: -ám lássák az emigránsok, miként őrizhetik meg személyes biztosságukat az -osztrák hatóságokkal szemben. - -E felelet természetesen nem volt egyéb, mint kelepcze. Teleki László -drezdai elfogatása élénk intő példa volt. - -Igaz, hogy Törökországon s Románián át az osztrák határ kikerülésével be -lehetett volna jutni: ámde ki bizhatott volna Couzának, sőt a bécsi -kormánynak is jóhiszemüségében, s miként történhetett volna a -visszatérés? Simonyi nem is gondolkodott tovább a dolgon, letett egészen -a hazajövetelről. - -Ez év végén ujra Bridgewaterben találjuk őt Payne vendégszerető házában. -Itt és ekkor fejezte be magyar történeti okmánytárának második kötetét. - -A következő évnek, 1862-nek folyamán Párisba tette át lakását állandóan, -a mennyiben ez volt főügynökségi telepe. Utazásait innen is folytatta, -noha főügynöki minőségében már voltak vidéki ügynökei is tetemes -számmal. Ez állás már tekintélyes évi jövedelmet: 25–40 ezer frankot -biztositott neki 1868-ig. Addig tudniillik, mig haza nem jött, hogy -törvényhozói állását elfoglalja. - -E helyzetet nem zavarta meg az 1866-iki porosz-osztrák háboru sem, noha -ő akkor elhagyta Párist s Kossuthhoz, majd a Klapka-légióhoz -csatlakozott. Érdekesen jellemzi erős elhatározását s gyakorlati -gondolkozását, de egyuttal hazafiasságát is ekkor egy kis esemény. - -A königgrätzi csata után a fegyverszünet pár nap mulva megköttetett. -Ennek daczára azonban Klapka légiója, mely már akkor a határon állott, -nem szüntette meg működését, hanem vonult előre s részben be is jött a -határokon. Simonyi a seregnél volt, de a mint a fegyverszünet -megkötéséről értesült, rögtön kijelenté, hogy ő nem megy tovább egy -lépéssel sem előre. »A legnagyobb bűnnek tartanám – úgymond – e -kalandot. A fegyverszünetet béke követi, az osztrák túlnyomó erőt küld -ellenünk, a porosz cserben hagy s embereink haszon nélküli áldozatokká -válnak az osztrák kezében.« E felvidéki betörésben természetesen nagy -hasznát vették volna az ő helyi ismereteinek, kecsegtették is Klapka -környezetében mindennel, ő megfordult, ott hagyta a csapatot s Berlinbe -ment, hol ezt maga beszélte el Irányi Dánielnek. A következő napokban -Klapkáék is belátták Simonyi elhatározásának helyességét. - -Az a körülmény, hogy a prágai béke után mind a porosz, mind a franczia, -mind az olasz udvar cserben hagyta a magyar ügyet, továbbá az 1867-ben -létrejött kiegyezés, megsemmisitő hatást idézett elő az emigráczióban. -Ennek minden szervezete felbomlott, miután fennállásának közeli és -konkrét czélja nem volt többé, a távol fekvő és bizonytalan jövőnek -reményei pedig többé a bujdosók társaságát nem voltak képesek együtt -tartani. Haza jöttek tehát mindazok, kik társadalmilag nem vertek -gyökeret külföldön. Haza jöttek és részben föltétlenül elfogadták a -kiegyezést s a Deák-párthoz csatlakoztak, mint Klapka, Pulszky, Türr, -Horváth Mihály stb.; részben a balközépen foglaltak helyet, hogy a -kiegyezést lassankint fogadják el, de mégis elfogadják úgy, a hogy van, -mint Perczel Mór, Ludvigh, Csernátony s még néhányan. - -Három férfiu volt köztük, kik a kiegyezés által alkotott uj alkotmányos -állapotra ráléptek ugyan, de nem azért, hogy azt elfogadják, hanem -azért, hogy legyen működési alapjuk, melyen állva épen ezen állapot -gyökeres megváltoztatásával az ország államjogi önállóságát kivívják. -Ezek: Irányi Dániel, Helfy Ignácz és Simonyi Ernő. - -Kossuth, mindannyiak vezére egykor s az eszményi függetlenségnek jelképe -mindenha, egyedül maradt, mint az uj állapotnak élő tagadása. - -Kezdetben Simonyi se akart bejönni. Vagy ha akart is, nem kizárólag -politikai működés volt czélja. Sőt sokan azt hitték és hiszik ma is, -hogy ő is hajlandó volt kezdetben a 67-iki kiegyezést elfogadni s hogy -ettől csakis az első kormány rideg, visszautasitó magaviselete -riasztotta el. - -Tizennégy év óta folytatott egész működése ellenkezik e feltevéssel. -Beszédeiben és irataiban én kerestem nyomát annak, mi igazolhatná e -feltevést. Nem találtam sehol. Lapjában, a »Szombati Lapok«-ban, Deákról -jelent ugyan meg egy biráló tanulmány név nélkül, melyben azt mondja az -iró, hogy kezdetben ő is híve volt Deáknak, de e névtelen közleménynek, -mint illetékes férfiak mondják, nem is a szerkesztő Simonyi Ernő, hanem -Pétery Károly volt irója, egy korán elhunyt tehetséges publiczista és -képviselő. - -Irányitól tudom azt, hogy a kiegyezés megtörténte után 1867-ben ő -összejött Simonyival Párisban és Simonyi kifejezte azt az óhajtást, -vajha Kossuth személyesen nyilatkoznék a kiegyezés tényéről s -világositaná fel a nemzetet az álláspontról, melyet a kiegyezéssel -szemben elfoglal. Irányi megjegyzé, hogy ez kissé késő, noha nézete -szerint is czélszerü volna. Együtt elmentek Kossuthhoz s ott Simonyi -ismétlé nézetét és óhajtását. Első pillanatban maga Kossuth is későnek -tartott ilynemü nyilatkozatot s megjegyzé azt is, hogy az ő álláspontját -mindenki ismeri a hazában. Mindamellett Simonyi és Irányi érveire -elhatározá, hogy nyilatkozni fog és pedig Deák Ferenczhez intézendő -nyilt levél alakjában. Igy és ekkor jött létre ama páratlan manifesztum, -mely oly óriási hatást keltett akkor a nemzetben a kiegyezésnek mind -hivei, mind ellenzői közt. - -Az emlitett feltevés egyébiránt valószinüleg onnan eredt, hogy Simonyi -hazajötte után is kereskedelmi megbizottja akart az angol háznak maradni -s ezért mindent elkövetett, hogy házának gyártmányaira Magyarországon, -sőt a magyar kormánynál is vevőket keressen. Sineket s egyéb vasuti -felszerelvényeket ajánlott eladásra Lónyay pénzügyminiszternek, Hollán -közlekedési államtitkárnak s egyebeknek. Az emberek e tényből frivol -erkölcsérzettel úgy okoskodtak, hogy Simonyi értékesiteni akarja -politikai pártállását. - -Silány felfogás, melynek alaptalanságát maga Simonyi Ernő mutatja ki egy -1872-ik évi augusztus 31-én kelt nyilatkozatában. Kifejté itt, hogy a -tisztességes kereskedelmi üzlet nem ellenkezik a politikai pártállással -s hogy ő felajánlott áruczikkeivel nem magának és nem megbizójának, -hanem az országnak akart jó üzletet csinálni. Úgy vélekedett – mondá – -hogy a mit idegenek idegen országban megtettek vele, hogy tudniillik -saját hasznukra vele üzleti viszonyba léptek: azt itthon saját -honfitársai, sőt épen a kormány férfiai sokkal inkább megteszik, ha -meggyőződnek arról, hogy az angol gyártmányok olcsóbbak is, jobbak is, -mint az osztrákok. - -Csalódott. - -A magyar társadalom messze van még a demokracziától s aztán némely -államférfi Magyarországon az üzletben politikát s a politikában üzletet -szokott csinálni. Ez az, a mit Simonyi Ernő a külföldön meg nem tanult. - - -V. - -1868-ik év május hó közepén jött haza Párisból már mint megválasztott -képviselő. Baranya vármegyének német-üröghi vagy később úgynevezett -szalántai kerülete tisztelte meg mint távollevőt bizalmával. Megbizó -levele ápril 22-én adatott be, választása ugyane hó 29-én igazoltatott s -május hó 28-án már felszólalt a képviselőházban. - -Napirenden volt a Poroszországgal kötött vám- és kereskedelmi szerződés -beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Az ülésszaknak vége felé járt -már az idő, képviselők nem voltak jelen nagy számmal, a szónokokat nem -hallgatták figyelemmel. Hozzá épen nem kötöttek az ellenkező pártok nagy -várakozást, alig ismerték névről is, személyesen pedig egyáltalán nem. S -aztán szélsőbali képviselőtől épenséggel nem várták, hogy oly kérdésről, -melynek tárgya nemzetközi vám- és kereskedelmi szerződés, szakavatottan, -tüzetesen tudna szólani. Az akkori szélsőbal főleg csak államjogi és -közjogi természetü tárgyaknál szokott felszólalni, felszólalásai -rendszerint általánosságok körében mozogtak s bizonyos stereotip -szólamokkal voltak teletömve. A beszédeket, ha bennük személyekre -vonatkozó erőteljes kifejezések hiányoztak, nem igen szokták figyelemmel -meghallgatni. Nem lehet tehát csodálni, ha Simonyi Ernő első beszédét -általános figyelmetlenség és zajongás közt volt kénytelen megtartani. - -S e beszéd mégis megmutatá, hogy a szónok nem közönséges tehetség, hogy -a kérdéshez tüzetesen és szakavatottan szól, s hogy benne a szélsőbal uj -és nagy erőt nyert, mely e pártnak parlamenti működésére elhatározó -befolyást fog gyakorolni. - -Pártján kivül talán csak maga Deák Ferencz hallgatta egész figyelemmel. -Jellemző, hogy a mikor a beszéd végével Gorove szakminiszter oda lépett -Deákhoz s ennek mondá: »Milyen bolondságokat beszél ez az ember«, Deák -hidegen mondá neki: - -– Én pedig azt mondom, hogy ettől az embertől valamennyien sokat -tanulhattok. - -Ettől kezdve tagja volt minden országgyülésnek. Az 1869-iki és 1872-iki -országgyülésre szintén a német-üröghi, az 1875-ikire a szentesi kerület -választá meg. Népszerüsége oly nagy lett lassankint, hogy az 1878-iki -országgyülésre három kerületben is megválasztották, úgymint Szentesen, -Szegeden és Debreczenben. Utóbbi helyen épen magát a miniszterelnököt -Tisza Kálmánt buktatta meg s azért e kerületet képviselte ez -országgyülésen, valamint a most folyó 1881-ikin is haláláig. - -Már az 1865-iki országgyülés utolsó idejében pártját uj parlamenti -eljárásra bírta. Eddig e párt, mint főleg a balközép is, rendszeresen -negativ álláspontot foglalt el a Deák-párttal szemközt. Eszmék nem -hiányoztak ugyan nála, de megelégedett azzal, hogy ezeket a kormány -javaslatainak birálata közben töredékesen rendszertelenül adta elő. -Simonyi nem helyeslé e taktikát. Ő azt mondá s nem egyszer mondá, hogy -puszta tagadással többséget szerezni soha nem lehet, s hogy a pártnak -nem szabad pusztán az államjogi és közjogi kérdések általánosságaira -szoritkozni, hanem az állami élet mindennapi kérdéseiben is folyton -állást kell foglalni. És pedig határozottan formulázott eszmékkel, -rendszeresen kidolgozott javaslatokkal. Nem elég – szerinte – a -nemzetnek azt tudni, hogy a szélsőbal mit nem akar, hanem tudni kell azt -is, hogy valósággal mit akar, hogy tájékozva legyen az iránt, vajjon a -belpolitikai szerves kérdésekben, pénzügy, adópolitika, közigazgatás, -kulturális ügyekben, nemzetiségi, egyházi és közoktatási téren minő -politikát követne a szélsőbal, ha többségre jutva, a korona által az -ország kormányzatával megbizatnék. - -Uj hang, eddig szokatlan eszmeáramlat volt ez a régi szélsőbalnál, de -Simonyi nem minden vita és nehézség nélkül, diadalra tudta juttatni -eszméit. - -Ő maga csakhamar még az 1868-ik év nyarán rendszeresen dolgozott ki -törvényjavaslatot a katonai biróságokról s ezt még ez országgyülésen -benyujtá. A következő országgyülésen s 75-ig folytonosan ő terjeszté elő -a párt válaszfelirati javaslatait s ezekben a párt részéről folyton -határozott, részletes pozitiv programmot adott elő nemcsak az államjogi, -hanem a belpolitikai kérdésekről is. Sőt Helfy Ignáczczal együtt -1872-ben a következő évre óriási munkával részletesen kidolgozott -költségvetési javaslatot is terjesztett elő a pénzügyi bizottságban. Ily -szakadatlan munkássággal jelentékeny tehetségnek s gazdag törvényhozási -ismereteknek birtokában csakhamar pártjának mindenki által elismert -vezérévé vált. - -A 69-iki országgyülésen mindjárt az első ülésszakban megválasztatott a -vasuti és jegybankügyi bizottságnak valamint a közalapok és alapítványok -jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottságnak tagjává. -Később a képviselőház pénzügyi bizottságának lett állandó tagja. Mind e -bizottságok, valamint a Deákpárt idejében rendszeresen működő osztályok -tanácskozásaiban folytonosan részt vett s tanulságos, néha nyomatékos -szavát mindenütt fölemelte. Nagy szellemi erők voltak akkor a -Deák-párton, de a legnagyobbak is tisztelték s egész figyelmükre -méltatták észrevételeit. Éles, bonczoló elmére, nagy kritikai -tehetségre, sokoldalu tanulmányra mutattak ezek folyton. Ezen kivül a -parlamenti tárgyalásokon is mindig részt vett s 1868 óta alig merült fel -1880-ig nagy kérdés, melyhez kimeritőleg, gyakran a képviselőház -osztatlan figyelme közt, ne szólott volna. - -Erkölcsi bátorsága a vakmerőséggel volt határos. A korrupcziót minden -jelenségében engesztelhetlenül üldözé s e miatt nem egyszer keserü -személyes összeütközései valának, melyek pár esetben lovagias uton -voltak csak elintézhetők. A Lónyay-kabinetet gyakran hevesen megtámadta -parlamentben, sajtóban, választási népgyüléseken egyaránt. 1873-ban a -keleti vasut visszaéléseinek kérdésében Szlávy miniszterelnökkel volt -keserü összeszólalkozása. Midőn Deák meghalt s a nemzetben a részvétnek -eddig még soha nem tapasztalt demonstrácziói támadtak: ő ez áramlat -ellenére nem hallgatá el a legkeményebb kritikát, mely valaha államférfi -és működése fölött elhangzott. S midőn Bosznia okkupácziója -végrehajtatott s ez az 1878-iki országgyülés elején szóba jött, harsány -hangon mondá, hogy Andrássy grófot ezért fel kell akasztani. - -Mindezt erkölcsi bátorságának jelzésére hozom fel, a nélkül, hogy minden -felszólalását helyeseltem vagy minden nézetét osztottam volna. -Működésének jellemzését különben is utolsó czikkemre hagyom. - -Parlamenti szereplése mellett jelentékeny publiczistikai működése is -volt. Az 1870-ik évben kevés ideig szerkesztője volt a »Magyar -Ujság«-nak, de folyton írt, noha később betegsége sulyosodtával mind -ritkábban, pártjának többi közlönyében is. - -1872 elején maga adott ki s szerkesztett egy heti lapot »Szombati Lapok« -név alatt. Angol minta állott szeme előtt, feledvén, hogy nálunk angol -irói kar és angol olvasó közönség nincs. E lapnál Mende Bódog, Pétery -Károly, Mezei Ernő, a szépirodalmi részben Degré Alajos voltak -munkatársai. Czikkei névtelenül közöltettek. Volt egy rovata »Szabad a -vásár« czím alatt, melyben különösen a korrupcziót s annak egyes eseteit -és személyeit ostorozá szakadatlanul, éveken át. E lap névleges -szerkesztését 1772 október elején Mende Bódogra bízta, de czikkeivel -azontúl is támogatá. 1874-ben szünt meg, vagyis alakult át e lap Mende -lapjává és tulajdonává. - -1874 tavaszán belső alakulás s uj szervezkedés jött létre a szélsőbal -kebelében. Eddig egy pártot képezett mindenki, ki a szélsőbalhoz -tartozott, bár némi nézeteltérések miatt gyakran élénk viták fejlődtek -ki a pártkör tanácskozásaiban. Egyik árnyalatot Irányi képviselé -barátaival együtt, mely pozitive hangsulyozá programmjában a -perszonális-unió elvét s mely magát negyvennyolczas pártnak nevezé. A -másik árnyalat élén Simonyi Ernő állott, mely a perszonális-unió elvét -ugyan nem zárta ki, de elengedhetlen föltételül sem köté ki. 74-ben uj -elemek, uj férfiak jöttek a párthoz, az úgynevezett elvhű balközépiek: -Gubody, Ugron, Csávolszky, Duka Ferencz, Szluha stb. Élénk viták után -ekkor alakult mai nevén és alakjában a függetlenségi párt s egy 1874 -május 17-én tartott országos népgyülés helyeslé azt. Irányi és barátai -kezdetben s néhány éven át külön klubbot tartottak fenn s a -függetlenségi párt vezérlete most már egészen Simonyi Ernőre maradt, -melynek fáradalmait azonban különösen Helfy Ignácz osztá meg vele. - -A közérzületnek amaz óriási föllendülését, melyet a legutóbbi -török-orosz háboru alatt 1876-tól 1878-ig átéltünk, ez uj alakjában -vezette már a függetlenségi párt s illetőleg Simonyi Ernő. Bár hanyatló -egészséggel s mindinkább elkomoruló kedélylyel, mégis lankadatlanul -megállott a mozgalom élén. Ama nagy, a külföldön is feltünt népgyülések, -melyek 1877-ben és 1878-ban úgy felvillanyozták a közvéleményt, mind -közreműködésével, sőt részben vezetésével tartattak. Tudtával, -tanácsával, közreműködésével készittetett elő ama székely vállalat is, -melynek czélja lett volna Romániába rontani s az oroszok szállitó -vasutvonalát megsemmisiteni s ekként a plevnai hősöknek közvetve -segitségül jönni. Ő vezette pártja részéről a 78-iki választásokat is, -melyek az addig oly kisded függetlenségi pártnak tagjait megkétszerezék. - -Ezek voltak utolsó nagyobb politikai cselekményei. A 78-iki -országgyülésen még felszólalt néhányszor s bár szelleme erős, de hangja -és alakja már megtört. Akaratereje még a régi, de idegeit már halálos -kór zsibbasztá el! - - -VI. - -Abból, a mi Simonyi élettörténetének nevezhető, e rövid vázlatban már -csak keveset kell megérintenem. - -Nagyon szerény vagyonnal jött ő be az országba. Lassan gyűjtögetett -tőkepénzét a gödi nyári lakba fektette, mely Váczon innen, a -budapest–bécsi vasut egyik állomásán fekszik, gyönyörű kilátással a -Dunára s az átellenben fekvő szentendrei hegyekre. Ide hozta könyvtárát -s tudományos gyűjteményeit is. Könyvtára, melyet szintén külföldön -gyűjtött, hét ezer forintba került. Itt élt ő mintegy hét éven -keresztül. Innen járt be a képviselőházi ülésekre s itt keresték őt fel -gyakran barátai, kiket mindig gazdag vendégszeretettel fogadott. - -Lakása és háztartása nem állott arányban sem vagyoni állásával, sem -jövedelmeivel, melyek túlnyomó része képviselői napdijaiból állott. De -nem könnyelműség, hanem a hazai viszonyok nem ismerése vezette őt félre. -Angol kereskedelmi házának franczia és olasz képviseletét barátjának, -Helfy Ignácznak adta át, ki 1868-ban még kinn maradt s csak két év mulva -jött haza, mint szintén már megválasztott képviselő s ő maga megtartá -ama sheffieldi gyárnak magyarországi és ausztriai képviseletét. Azt -hitte, hogy a politikai pártállással összeférhető e tisztes foglalkozás -hoz neki évenkint akkora jövedelmet, a mekkora külföldön is megszokott -háztartásának igényeit teljesen fedezendi. - -Nem ugy történt. 1872-ben maga irja meg egyik nyilatkozatában, hogy a -magyar kormány s az ennek befolyása alatt álló vállalatok -visszautasítólag bántak vele s inkább drága és selejtes árúczikkeket -rendeltek, mintsem az ő ajánlatát, mint szélsőbali politikusét, -elfogadták volna. A osztrák vasutak nagy megrendeléseket tettek nála, a -magyarországiak nem. Sőt megtörtént, hogy itt Budapesten a svájczi -vaggongyár és a belga gépgyár tetemes értéket rendeltek nála, de a mint -ezek az állam kezére kerűltek, azontúl nála minden megrendelést -megszüntettek, természetesen kárával magának az államnak is. - -Mindez őt rendkívül elkedvetleníté. Anyagi zavarok kezdék őt fenyegetni. -Egyik alapitója s igazgatója lett a pesti cottage építő-társaságnak. A -pesti munkás osztálynak s szegényebb kézműiparosoknak szándékozott olcsó -lakásokat építeni. Ez volt e társaság czélja. Az 1873-ban bekövetkezett -óriási hitelválság ezt a vállalatot is megrendíté vagy legalább a -virágzásban megakadályozá. - -Ezekhez járúlt régóta meggyökeresedett betegségének mindinkább előre -való fejlődése. A különben is komoly férfiúnak kedélye lassankint -elborúlt. Anyagi baj s betegség-roncsolta idegzet szövetkezett lelkének -derűltsége ellen. Anyag és szellem, test és lélek nem függetlenek -egymástól. Egyiknek ereje a másiknak erejét fokozza, egyiknek bénúlása -megbénítja a másikat. Elméjének ereje nem gyöngűlt, ez áll ellent -legtovább a sors viszontagságinak s a test gyarlóságának, de hangúlata -komorrá változott. Az 1875-ik év végén kezdett arról gondolkozni, hogy -nyomasztó bajai ellen ismét a külföldre fog menekűlni. S e gondolat -annyival inkább kínozá őt, mert a 75-iki fuzióval eszméinek győzelme is -a kietlen távolba taszíttatott. Ő legalább azt hivé, s mindig mély -keserűséggel nyilatkozott arról a tényről, hogy a mikor a Deákpárt kész -volt már lemondani s a tért a közjogi ellenzéknek átadni: akkor a -közjogi ellenzék hatalmasabb árnyalata, a balközép mondott le elveiről -szükség nélkül és föltétlenűl, sőt csak azért, hogy sokkal rosszabb -kiadásban, benső hit és külső eredmény nélkül folytassa a régi kormányok -politikáját. - -Ekkor álltak össze barátai, hogy az anyagi zavartól megmentsék őt. -Mocsáry Lajos buzgó fáradalmainak, de egyúttal áldozatkészségének is -sikerűlt ez. Az áldozatban vele egyenlő részt vettek Sembery István, -Fornszek Sándor, Ragályi Nándor saját pártjából. De a készség nemcsak -saját pártjában nyilatkozott erre. Voltak barátai, jellemének s -elméjének tisztelői a vele szemközt álló pártban is, kik szintén -tiszteletreméltó előzékenységgel siettek a kiváló férfiú nyugalmát -visszaszerezni. Hosszú a névsor, melyből Somssich Pál, Samassa érsek, -Szitányi, Andaházy nevei jutnak eszembe. Megérdemlik a jók hálás -elismerését. Nemcsak nálunk fordúlt elő ilyen eset. Angliában Foxot -kétszer is kisegíték hasonló bajból barátai. Lamartinenak a nemzet adott -nagy összeget s e tény egyik államférfi jellemére se vetett homályt -soha. Én elhallgathattam volna e tényt, a nemzet ugy se tudta, mert -nyilvánosságra soha nem jött. De nem akartam elhallgatni. -Élettörténetéhez tartozik a megboldogúltnak s aztán a barátságnak oly -ritkán előfordúló nemes ténye ez, hogy semmi okot se láttam arra, miért -hallgassam el. - -Ezzel befejeztem a kis vázlatot, melyet Simonyi életéről akartam -közleni. Még csak írói és szónoki működéséről s működésének jelleméről -akarok pár megjegyzést tenni. - -Simonyi Ernő szoros értelemben vett írónak nem tekinthető, vagy legalább -nálunk nem tekintetik. Írói működése főleg hirlapi czikkekben -nyilvánúlt. Ám hirlapi czikkek irása nálunk iróvá nem kvalifikál senkit. -Irodalmi társaságainknak, az akadémiának, a Kisfaludy társaságnak -hivatalos nézete ez. Másod, harmadrangú költő egy kis kötetnyi verssel -vagy novellával vagy pár, többé-kevésbbé sikerűlt színművel rögtön -hivatalosan fölvétetik a Parnasszusra. De a ki csak politikai -publiczista: annak ott helye nincs. B. Kemény, Falk, Török János, báró -Kaas s 48 előtt Kossuth, gróf Dessewffy Aurél pusztán politikai -czikkekkel is jobban fejleszték a nyelvet, jobban gazdagíták annak -szépségeit s hatalmasabban növeszték a nemzet értelmi erejét, mint -legtöbb költőnk vagy beszélyírónk. Lángész, tanúlmány, munkaszeretet, -gondolatok gazdagsága több volt bennük, mint belletrisztikai iróink -legtöbbjében. S mégis mindezek publiczistikai működése, a mennyiben az -politikai czikkek írására szorítkozott, éltükben alig ismertetett el -hivatalosan s holtuk után alig jegyeztetett s jegyeztetik föl az -irodalomtörténet örök táblájára. E sorsot megosztja velük Simonyi Ernő -is. Őt a nevezettek egyikével se akarom összemérni, de jelentékeny -publiczistának tartom. - -Hogy a politikai czikkirást nálunk csak igy veszik vagyis inkább igy nem -veszik számba, annak egyik oka ugynevezett irodalmi köreink léhaságában -keresendő. Francziaországban is napi-érdekü a napi-czikk s ott az -irodalmi körök a kitünő hirlapirókat mégis másként méltányolják. -Másrészről sajátságos sorsa van a publiczistának, akár politikai -czikkiró, akár parlamenti szónok legyen bár. Hatása hasonlit a -szinészéhez. Mig a szinpadon, a szószéken, a hirlap élén van: addig él, -hat, eszméket támaszt, érzelmeket fakaszt, tettekre hí, foglalkoztatja -egész nemzetének elméit és kedélyét. A mint ott hagyta a szinpadot, a -szószéket, a hirlapot: vége a szerepnek, vége a hatásnak, gyakran neve -is nyomban elenyészik. - -Simonyi czikkeiben különös egyéniség nem domborodik ki s irmodora a -hangulatkeltés sajátságos eszközeivel nem rendelkezik. Sem erős humora, -sem erős szatirája nincs, sem a személyek egyéni gyöngeségeinek -ostorozásában nem mester. Őt mindig a tárgy vezeti, annak mélyéről szedi -az érveket s ha valamely kérdésről szól: mindig csak azt az igazságot -törekszik kideriteni, mely arra a kérdésre tartozik. Szónoklata is -ilyen. S mert a politikai kérdések rendszerint vagy jogiak, vagy -pénzügyiek, vagy közgazdaságiak, sőt az ugynevezett alkotmányi -kérdésekben is gyakran az ily természetű elemek a tulnyomók: tehát érvei -is vagy a jogtan, vagy a számtan, vagy a statisztika mezejéről szedvék. -Keleti fantáziáju népünk előtt száraz dolog ez mind. Nem izgató szónok -ő, hanem érvelő. S ilyen mint iró is. Az észhez ir és beszél, a szivről -nem vesz tudomást. - -S aztán egyénisége nem egészen illett ama küzdelemhez, melyben 1868 óta -részt vett. A 67-iki kiegyezés hatalmas hullámokat vert a nemzet -kedélyében. Erős forradalmi szellem volt akkor még a nemzetben. A -függetlenségi harcz szomoru, de dicsőséges emlékein elborongott, de föl -is lelkesült a nép mindenütt, a hol szónokai és irói ezeket fölidézték. -Kossuth levelei folyton jöttek és mindig gyujtó hatással voltak. Az ő -irmodorát tekinték a publiczistikai irmodor eszményének. S jöttek irók, -kiknek rikoltozó hangja közt veszély fenyegeté az igaz érvek hatalmát s -a nagy emlékek valódi dicsőségét is. Évekig tartott ez a hangulat. Hogy -ily hangulatban Simonyi mint hirlapiró feltünő nem lehetett: -természetes. Akkor bizonyos lázas lelkesedés tartá fenn a függetlenségi -pártot, most igazságainak meggyőző ereje nemcsak fentartja, hanem -folyton szaporitja. Simonyi egyénisége, irói és szónoki modora most -nagyobb hatásu volna, mint tizennégy év előtt. - -Történeti okmánytárának első kötetében van egy hosszabb tanulmánya a -londoni és edinburgi könyvtárakról s a brit muzeum könyvtári -gyüjteményeiről. Ez tanulságos mű. Utazásainak egy részéről is irt és -pedig igen érdekesen. 1860-ban épen akkor utazta be Spanyolország keleti -részét, Barcelona, Tarragona és Tortosa vidékeit, midőn Don Carlos a -baleári szigetek kormányzójával, Ostegával együtt a tortosai kikötőben -kiszállt, magát királynak kiáltatá s a karlista forradalmak egyikét -rendezé. Ez utazását szépen és érdekesen irta le. Különösen érdekes -benne Lady Franklinnal, ama gyászos végü hires északsarki utazó még -akkor is bájos özvegyével való megismerkedése. - -Irodalmi becsü több és nagyobb művéről nincs tudomásom. Iratai közt -azonban – ugy hiszem – több becses jegyzet lesz található. - -Tiz év előtt már képviselőtársa voltam, de ritkán váltottunk szót -egymással. Nagy nézetkülönbség választott akkor el bennünket egymástól s -távolról azt hittem: egyénisége is oly rideg, mint hatalmasan, de -szárazon érvelő beszéde. Csalódtam. Az utóbbi években többször volt -alkalmam vele találkozni s a benső bizalom, mely köztünk kifejlődött, -megnyitá előttem nemcsak ismereteinek bámulatos gazdagságát, hanem -egyuttal kedélyének gyöngédségét is s egész lényének -szeretetreméltóságát. Meggyőződtem ekkor, hogy keserü támadásait, -melyeket egyesek és kormányok ellen intézett s melyekkel igen gyakran -egyet nem érthettem, sohasem féltékenység vagy személyi gyülöség, hanem -mindig az ügy iránti mély lelkesedés vezérelte. Még akkor is, midőn a -sirjában nyugvó Deákot oly engesztelhetlen keserüséggel támadta meg s -midőn előre tudta, mert barátai is figyelmeztették, hogy e támadással -saját tekintélyének fog ártani: még akkor is mély kötelességérzet volt -az, melynek eleget tenni törekedett. - -Ez esztendőnek, az 1882-ikinek tizedik napján láttam őt utoljára. Élt -még, szenvedett már, halálnak fuvalma lengett fürtei körül, de hazájának -ügyén csüngött egész lelke. Elmondám neki a parlament fontosabb ügyeit s -közlém vele különösen, hogy pártunk derék, uj erőkkel s ifju erőkkel -szaporodott. Áldott mosoly reszketett szemein, a mint azok az isztriai -tenger azurjában elmerültek. Percznyi hallgatás után mondá: »Igen -örülök, hogy boldogultok, a tavaszra én is haza megyek közétek.« - -Haza jött. Itthon van a temetőben. - - - - -SZITÁNYI BERNÁT HALÁLÁRA. - -(Szitányi Bernát, a gazdag Ullmann család ivadéka, született 1816-ban, -meghalt 1889 január 6-án. 1849-ben honti alispán, azután forradalmi -tevékenysége miatt üldözött és bujdosó, korán kegyelmet nyert, a 67-iki -kiegyezés után folyton képviselő, Előbb Deákpárti s mindvégig -szabadelvü. Egyszerű, igénytelen, de nemes és jó ember.) - -Tizenöt év óta keveset érintkeztem vele s ritkán kinálhatott meg -czukorcsemegéjével. A mérgesebb ellenzéki férfiaknak kedveskedni nem -igen volt bátorsága. Hanem tizenöt év előtt a Deák-párton együtt voltunk -s volt alkalmam megfigyelni minden nap. - -Az úgynevezett »jó ember«-ek közé tartozott. Azok közé, a kik »unalmasok -és mégis kellemesek«. A kik nem követelnek mást a politikától, mint -mandátumot, mosolygó minisztert, csendes parlamenti ülést s vita nélküli -klubbtanácskozást. Különösen nem követelnek udvarlást, elismerést, -szónoki babérokat, hivatalt, vasuti engedményt. Nincs szenvedélyük, erős -hangjuk, követelő meggyőződésük, szembeötlő elvük. De mindenki számára -van egy kézszoritásuk, egy elismerő szavuk, egy bizalmas üdvözletük. - -E férfiak mintaképe volt a mi »urunk.« Mert ennek nevezték szemközt is, -hátmegett is. - -A Deák-párt félkomolyan, féltréfásan különböző osztályokba sorozta -tagjait. Voltak »notabilitások.« A kik 48 előtt vagy 48-ban már nevet -szereztek, vagy miniszterek voltak, vagy a kire többen hallgattak. -Szentiványi, Gorove, Justh s többen. Voltak »kapaczitások.« A kik -irányadók vagy legalább jelentékeny tényezők voltak a klub-, osztály- és -parlament tanácskozásaiban, a javaslatok készitésében és birálatában. -Csengery, Kerkapoly, Horváth Lajos, Szilágyi Dezső stb. Voltak -»táblabirák«, »bankárok«, »frondeurök«, »vacsorapártiak«, »liberálisok«, -»konzervativek«, »tudósok« stb. Mindegyik csapatnak megvolt a maga -vezére, vendéglője, házigazdája, hirlapja, legénysége s különös -története Deákról s a nagy kérdések körül. - -Ily csapat volt a »jó ember«-ek csapatja is. Zichy Antal, Perczel Béla, -Urbanovszky Ernő, Kandó Kálmán, Szende Béla, Molnár István, stb. ezek -közé tartozott. Ezeket Deák is különösen kedvelte, mert ezek soha pártot -nem ütöttek, az ellenzékkel soha se paktáltak, se össze nem vesztek, a -»zöm«-től soha el nem szakadtak, külön kapaczitálást soha nem vártak, az -»öreg ur« egy intése nekik elég volt. - -Ezek közé tartozott tehát Szitányi is, a mi »urunk«. - -Mindig képviselő volt. A klubban, a házban, osztályban, elnöki és -osztály-ebéden, a trónbeszédeknél és udvari estélyeken mindig jelen -volt, soha sehonnan el nem maradt, de soha semmire nem vállalkozott, -soha semmit nem cselekedett és soha nem beszélt. Sok ideig minden -nagyravágyását kielégitette az, ha a delegácziónál póttaggá -megválasztották. - -Tekintélyes vagyonú ember volt. Szülei még zsidók voltak s ő még üzleti -körökben nevelkedett, de az üzleti szellem nem vert benne mély gyökeret. -A magyar nemes ifju gavallér volt az ő eszménye és ezt később el is érte -a parlamentben, noha már nem ifjan. Annyira gavallér lett, hogy a -törvényhozás fontosabb közjogi kérdéseivel soha tisztába jönni nem -tudott. - -Az igaz, hogy nem is sokat törődött velük. - -1870-ben, 71-ben az aradi, csanádi, temesi és torontáli követek -fölvetették a »telepitvényesek« kérdését. Az ellenzék is törekedett -ebből nagy kérdést csinálni. - -»Telepitvényes«: e szó sehogy se ment a mi urunk fejébe. Hallott, -olvasott ugyan valaha valamit farmerekről, kolonistákról, de szentül -hitte, hogy efféle emberek csak Amerikában és Ausztráliában léteznek. - -A Deák-párton legtüzesebb telepitvényes volt Dániel Pál. Megkérdezte -tehát a mi urunk Dániel Pált, hogy mik is hát voltaképen a -telepitvényesek? - -– Hát tudod, – felelte Dániel, – ezek voltaképen »czenzualisták«. - -– »Czenzualisták?« – furcsa. De hát ezek mifélék? - -Ezt meg az öreg Justhtól, a »tótkirály«-tól kérdezte meg Szitányi. - -– Hiszen neked is van elég – felelte Justh, – ezek voltaképen a -»kurialisták«. - -De most meg ezen a szón akadt meg a jó Szitányi. Mi a manó lehet az? - -Megkérdezte most Paczolay Jánost, hogy mik is hát azok a kurialisták? - -– Egy szóval megmondva, – szólt Paczolay – ezek valósággal »taxalisták«. - -Erre már nagyot nézett, de nagyot is gondolt a jó »mi urunk«. Különösen -okos embernek tartotta azonban Zeyk Károlyt, most tehát ehhez fordult -felvilágositásért, mondaná meg, kik és mik azok a taxalisták. - -– Nálunk Erdélyben – felelt Zeyk – sokan vannak s »famulus -konvenczionátusoknak« nevezik őket. - -Most már Szitányi épen nem értette a dolgot. De csodálatra méltó hősi -elszántsággal tisztába akart jutni a kérdéssel s azért elkisérte a -klubból Zsedényit, hogy ettől töviről-hegyire megkérdezze az egészet. - -Zsedényi aztán megmagyarázta neki. - -– Tudod Szitányi, ezek nem urbériálisták, nem is zsellérek, nem is -szubinkvilinusok, hanem voltaképen skultecianusok, csakhogy szerződésük -nincs, vagy ha van is, nincs időhöz kötve, földjük nem jő -szessziószámba, beltelkük allodiatura, kültelkük dominális birtok, -szuperedifikátumukat elvihetik, a dikába nem vették fel őket. Érted?« - -– Természetesen, természetesen – felelte Szitányi. - -Hanem ettől az időtől kezdve soha egész életében egy szót se szólt a -telepitvényesekről, de nem is kérdezett soha senkitől semmit a dolgok és -ügyek állásáról és természetéről. - -Nagy versenytársa volt Zichy Manó grófnak. - -Zichy Manó mindig vaskos burnót-szelenczét hordott magával, mely tele -volt öregszemü, fekete, fölséges barátburnóttal s ezzel kinált meg a -házban, klubban, folyosón mindenkit. - -Szitányi meg egy köteg finom czukorcsemegét hozott magával mindennap s -ezzel kinálta, a kivel találkozott. Mindig röstelte, ha Zichy Manó -szelenczéjéből többen csippentettek, mint az ő czukorstaniczlijéből. -Pedig többen megcselekedték ezt, mert a szelencze tovább győzte. - -Egymást is mindig megkinálták szabályosan, de szó nélkül. Akadozva -beszélt mindakettő s azért egymással keveset beszéltek. - -Üldögélni nem szeretett. Lassu, tipegő járásával mindig ott lehetett -látni vagy a padok előtt vagy a folyosón. Mindennap benézett a háznagyi -irodába és a büffébe is. A klubban sorba járta az asztalokat s a -társalgó csoportokat. Egy-két szó, egy czukordarab s ment odább. - -Sohase akart egyéb lenni, mint a kormány hive. S hiába is akart volna, -nem tudott volna egyéb lenni. - -Utóbbi időben nagyon meglátszott rajta az aggság. Gondosan kezelt -parókája se tudta az évek haladását meggátolni. - -Régi alakja volt a parlamentnek. Mindenki ismerte, mindenki el fogja -feledni s mindenki kellemesen emlékszik meg róla, mikor ráemlékezik. - - - - -EMLÉKEZÉS CSENGERYRE. - -(Csengery Antal, Bihar szülöttje, született 1822 jan. 2-án, meghalt 1880 -jul. 13-án. Jeles publiczista már 1848 előtt, később tudós, akadémikus, -pénzügyi tekintély, kiváló törvényhozó, jeles iró s a tudományok hazai -nyelven terjesztésében fáradhatlan férfiu. Emlékiratokat irt. Korának -történetirásához bő és tiszta forrást nyujtanak ez emlékiratok, ha -egykor napvilágot látnak.) - -Csengery az az ember volt az ujabb kor politikusai közt, kiről mindenki -tudta és mindenki beszélte, hogy »poziczió«-ja van. - -Vajjon mit tesz ez a szó a magyar politikusok nyelvén? Mi ennek a -szónak: »poziczió«, igazi értelme ujabb parlamentáris életünk -történetében? Mert ezzel kell megismerkednünk, ha Csengery parlamenti és -államférfiui állását ismerni akarjuk. - -Kik azok az emberek, kiknek 1867 óta pozicziójuk volt? - -Deák Ferenczről ne beszéljünk. Róla és az ő pozicziójáról ne vegyünk -mértéket. Ha a »poziczió« az volna csak, a mi az övé volt: akkor rajta -kivül senkinek se volna és senkinek se lett volna pozicziója. - -Volt pozicziója Andrássynak és volt Lónyaynak. Amazé nagyobb, ezé -kisebb, de mindkettőé teljesen hasonló természetü. Mert mindkettő -gazdag, tehát mindkettő nyithatott szalont s adhatott lakomákat. -Mindkettő miniszterelnök, tehát mindkettő adhatott kitüntetést, -hivatalt, javadalmat, előnyös bérletet, jó hirlapi szubvencziót, -képviselői mandátumot. Mindkettő deákpárti volt, de azért a Deákpárton -belül, sőt kivül is mindkettőnek volt külön pártja, mely szükség esetén -jobban ragaszkodott hozzá, mint Deák Ferenczhez. - -Volt pozicziója Szlávynak, volt Bittónak s volt és van minden -miniszternek. De csak addig, míg miniszter. Minden miniszter rendelkezik -hatalommal, míg miniszter, de igen kevés rendelkezik, ha már nem -miniszter. Szlávynak és Bittónak valószinüleg soha se lett volna -pozicziója, ha miniszterré s miniszterelnökké nem lesznek véletlenül. - -Van pozicziója Sennyeynek, pedig nem volt miniszter s lenne Tisza -Kálmánnak, ha már nem lenne is miniszter. Mert mindkettőnek valószinüleg -mindig lesz pártja, mely reméli, hogy vezére egykor miniszterré lesz, de -egyuttal mindkettőnek mindig lesz vetélytársa, mely fél ettől s ezt -megakadályozni törekszik. - -Csengerynél mind az, vagy legalább az többnyire hiányzott, a mi -Andrássynál, Lónyaynál, Szlávynál, Bittónál, Sennyeynél, Tiszánál a -pozicziót alkotá. Ő sem gazdag, sem miniszter, sem szónok, sem -pártvezér, sem hatalombirtokos nem volt. S neki mégis hatalmas -pozicziója volt. - -A képviselőházban gyakran döntő volt felszólalása. - -A pénzügyi bizottságban rendesen döntő volt befolyása. - -A miniszterek törekedtek vele jó lábon állani. - -Sok képviselő és sok publiczista kereste kegyét. - -Hirlaptudósitók és hirlapirók gyakran mentek hozzá tanácsért és -értesülésért. - -Államkölcsönt sohase kötött, vasuti engedélyt sohase adott, pénzügyi, -közoktatási és közigazgatási törvényjavaslatot sohase nyujtott be a -miniszter Csengery megkérdezése nélkül. - -Mindez mutatja, hogy Csengerynek nagy pozicziója volt. - -* * * - -De vajjon hogy szerzé Csengery e nagy befolyást? - -Érdekes kérdés ez, melyre a találó felelet még érdekesebb. Sok titkáról -lerántja a leplet parlamenti életünknek. - -Mindenek előtt higyjük el, hogy a tehetség, a lángész, a tudomány, a -fáradhatlan munkásság, a kiváló szakértelem, a becsületesség s mind e -nagy erények csak másod sorban képesek a politikusnak nagy befolyást s -államférfiui hatalmat biztositani. Ezek jó ajánló levelek, de semmi -egyebek. - -A politika küzdtere csodálatos természetü. - -E téren az ügyesség többet ér, mint a tehetség, a lángész és a tudomány -összevéve. E téren a nyegle gyakran megveri a komoly munkálkodót, a -szédelgő a becsületest, a szónok a szakférfiut. - -A szerencsés ember pedig mindig megveri azt, ki a világ minden nemes -erényével bővelkedik, de véletlenül szerencsétlen. - -Csengery kiváló tehetség volt, komoly tudós, fáradhatatlan buvár, sok -eszmének birtokosa, jelentékeny magyar iró, ki pénzügyi, közigazgatási -és közgazdasági kérdésekben Európa összes mivelt államának minden -politikai és tudományos mozgalmát apróra ismerte. De ő még sem ezzel -szerzé hatalmas politikai befolyását. - -Ha mindez elég volna arra, hogy valaki befolyásra tegyen szert: akkor -Kerkapoly, Szilágyi Dezső, a nagy és a kis Pulszky szintén hatalommá -váltak volna, báró Eötvös plane nagyobb hatalommá vált volna, mint -Andrássy, Sennyey, Tisza Kálmán összevéve. - -De Csengerynek volt két szerencséje. - -Az egyik szerencséje az volt, hogy nevét már 1848-ból és 1848 előtti -időkből ismerték. - -Csodálatos hatalma volt e szerencsének. - -A ki az 1865-iki országgyülésre 48-iki vagy 48 előtt jól hangzó névvel -bejuthatott: az már ennél fogva miniszteri kandidátus volt, akár a -Deákpárthoz, akár a balközéphez csatlakozott. Azt a magasabb politikai -körök eo ipso elfogadták, mint »régi« embert. Olyan tehetség például, -mint Szlávy, Gorove, Wenckheim, Rajner, Bartal, Trefort, Ordódy stb. -feles számmal volt az ifjabb nemzedékben, de azért sok évi nehéz munkát -kellett végeznie vagy Deák Ferencz különös kegyét kellett megnyernie, -hogy az ifjubb nemzedékből valaki a régi nevekkel mérkőzhessék, vagy -azokat csak utól is érhesse. - -Csengery is a régi nevek közé tartozott. Tehát a nemzet őt is kész -államférfinak, kétségtelen miniszterjelöltnek tekinté már 1865-ben. - -De volt ennél még sokkal nagyobb szerencséje is. - -Benső bizalmas embere, valóságos titkárja lett Deák Ferencznek. - -De ezt az állást Csengery nem ugy szerezte, hanem ugy örökölte. - -Ezt az állást Szalay László tölté be, mióta hazajött az emigráczióból. - -1861-ben Szalay László volt Deák Ferencz Csengeryje, mint később -Csengery lett Deák Szalay Lászlója. - -Szalay László halálával, ez előtt tizenhat évvel, megüresedett ez az -állás. Három ember lett volna hivatva betölteni. Az egyik: Eötvös, a -másik b. Kemény Zsigmond, a harmadik Csengery. - -Eötvös nem volt rá hajlandó. Ő mindig önálló államférfi törekedett lenni -s azon törte fejét, miként reformálhatná az eszmék világát s miként -tudná kiegyeztetni Magyarországot Ausztriával. Azt pedig Eötvös belátta, -hogy ha ő és Deák egy katonasorba állanak: semmi esetre se ő lesz a -káplár Deák mellett és semmi esetre se Deák lesz a közlegény ő mellette. -Tehát nem volt kedve Deák titkárjának beállani. - -De Deáknak se lett volna kedve őt titkárjává tenni, Eötvösnek nagyon -sürün jöttek gondolatai s gondolatait nyomban leirta s iratait nyomban -kinyomatta. Igen becses és igen érdekes gondolatok ezek, de Deáknak az a -csodálatos természete volt, hogy ő azt az államférfit, aki a politikában -mindig brosűröket ir, csak olybá vette, mint azt az embert, aki a -társaságban mindig fecseg. - -Eötvös tehát átengedményezé ezt a nagyfontosságu állást báró Kemény -Zsigmondnak. - -De Kemény nem született erre az állásra. - -Ő nagyszabásu, valódi lángész volt. Sokkal eredetibb, eredetiségében -sokkal termékenyebb, irónak és gondolkodónak sokkal nagyobb, a politikai -tudományokban sokkal avatottabb, mint Csengery. S ezen kivül ép oly -komoly, hideg, számitó s üres jelszavakra semmit nem adó és munkás, mint -Csengery. Szónok ő se volt, de a férfias higgadtságban s a szerénység -nagy erényében ő is oly nagy volt, mint Csengery. És őt bizonyára -becsülte oly nagyra Deák, mint akkor vagy később Csengeryt. Vele Szalay -Lászlónak mind életében, mind a halála utáni néhány évben többet -tanácskozott s kaszinóban és az Angol Királynőben többet volt együtt, -mint Csengeryvel. - -De Kemény Zsigmond mégis alkalmatlan volt e különös állásra. - -Neki Deákkal szemközt nem volt véleménye, nem volt akarata. Ha volt, -pedig oly óriási elmének, oly gazdag tanulmánynak s oly nemes szivnek -kellett lenni: lemondott véleményéről, lemondott akaratáról Deákkal -szemközt. - -Az ő állása Deák mellett nem volt egyéb, mint az engedelmes, jó gyermeké -a gondos apa mellett, de a ki gyakran játszik a gyermekkel s minduntalan -feddi azt, akár van arra szükség, akár nincs. - -S aztán Kemény Zsigmond az 1865-iki országgyülés elején elkezdett már -nehezedni. Agya és tettvágya elkezdett már zsibbadozni. - -Igy maradt Csengeryre az a nagy szerep. - -És az csakugyan nagy szerep volt. - -Deák kivételes helyzetben volt a parlamenttel s a párttal szemközt. Ily -helyzete alkotmányos államokban soha senkinek sem volt még a világon. - -Minden miniszter állása tőle függött. - -Minden törvényjavaslat sorsa felett ő döntött. - -Minden miniszter neki nyujtá be először a törvényjavaslatot, az után a -királynak s végre a parlamentnek. - -Minden ellenzéki javaslat és módositvány csak akkor fogadtatott vagy -utasittatott el a kormány által, ha azt előbb Deák elfogadá vagy -elutasitá. - -De Deák nem volt mindentudó s huszonnégy óránál többet az ő napjai sem -számláltak. S aztán a képviselőházban, az osztályokban, a klubban, a -pártértekezletekben ott kellett lenni Deáknak s ezenkivül fogadnia -kellett a látogatókat, kik közt néha idegen fejedelmek, gyakran idegen -miniszterek, hires tudósok és utazók valának. - -Tehát Deáknak szüksége volt egy komoly, tehetséges és tanult férfiura, -kivel ő bizalmasan megbeszélhesse a napi teendőket. - -E férfiu volt Csengery. - -S mert ezt tudták miniszterek, képviselők, kormánypártiak és -ellenzékiek, hivatali és javadalmi aspiránsok és mert Csengery -tanácsától igen sok függött arra nézve, miként intéztessenek el a nagy -politikai kérdések Deák belső tanácsában: ezért volt az ő befolyása a -parlamentben, a bizottságban s a Deák-párti klub-értekezletekben oly -óriási. - -És ő becsületesen betölté e szerepet. De épen azért mindabban, ami -történt s mindabban a mi elmulasztatott, a történetiró előtt az ő -felelőssége is óriási. - - - - -TARCZY LAJOS. - -(Született 1807 deczember 6-án, meghalt 1881 május 1-én. Bölcselő és -természettudós, gyakorlati magyar nyelvtudós s kitünő mezei gazda. A -reformátusok pápai kollégiumában ötven éven át tanár s hazai felsőbb -közoktatásunk dicsősége. Nekem tanárom s később nemes barátom.) - -Kis termet, egyenes testtartás, hátraszegzett fő; élénk, piros, magyar -jellegű kerek arcz; hatalmas homlok s nagy, okos és kedélyes szemek; -sötét szinü öltönyök, kissé hanyag öltözködés: ime ez volt e kiváló -szellemnek, egykor kedves tanáromnak külseje. - -Kiváló szellem volt. - -Ifju korában kedvencz tanitványa Márton István tanárnak, a pápai -kollegium refundátorának, kinek emléke ép oly állandó s hagyományokkal -ép oly teljes Dunán tul, mint Hatvanié a Tiszának mindkét partján. Csak -hogy Hatvani emléke az alchymia misztikus kalandjaiban, Márton Istváné -pedig a korra és annak tudományos szereplőire szórt voltairei hatalmas -élczekben és adomákban bővelkedék. Élczes szellemét a tudományos -alaposság mellett összes tanitványai közül legnagyobb mérvben Tarczy -Lajos örökölte. - -Tarczy már 1830 körül az ujabb kornak, a tudomány, az irodalom s a -politika ujabb szellemének volt bajnoka. Beutazta Németországot s -megjárta annak egyetemeit. Onnan hozá haza a hegeli bölcsészetet, mely -akkor uj dolog volt nálunk. Beutazta Francziaországot is s onnan hozá -haza a modern demokráczia szellemét, mely ép annyira uj dolog volt a -vidéki nemesség, a vármegyék kortesei s az agg táblabirák köreiben. - -Három jelentékeny férfiu állt vele együtt és egyidejüleg vagy csaknem -egyidejüleg a pápai kollégium élére. Az egyik ő, a másik Zádor György, a -harmadik Bocsor István. Ő fizikus, Zádor jurista, Bocsor historikus. -Zádor Györgyöt Deák Ferencz hozta el a kathedráról s ültette a birói -székbe. Bocsor most is él és tanít, a híres triumvirátusnak utolsó -tagja. Ősz, rokkant aggastyán, csak lelke erős már, de az még nagyon -erős. Tarczyt most temetjük el. - -A pápai kollégium a világi javakban ötven év előtt is szegény volt, még -sokkal szegényebb, mint most. Tarczynak, az ifju tanárnak filozofiát, -fizikát, eszthetikát, magyar és német irodalomtörténetet s több ezekkel -rokon tudományt kellett előadnia. Hol egyszerre, hol egymás után, a mint -a szükség parancsolá. Sok tanárt alkalmazni nem lehetett. A felsőbb -oktatás terén a munkafelosztás elve nem is volt ugy gyakorlatban, mint -most. Szaktudósunk nem volt annyi, mint napjainkban, de nekem ugy -tetszik, mintha valódi tudósunk mégis lett volna annyi, mint most. - -Azonban tudós barátaimat provokálni nem akarom, miután velük vitába -keveredni nem szeretnék. Kalapot emelek a szakférfiak előtt, habár azok -atómokra osztják is maguk között a nagy világot s ugy veszik azt -birtokukba. Az a tudós, a ki egyedül a szivacsfaunát buvárolja, vagy a -ki a gombán kivül egyéb istenteremtését nem ismeri, vagy a ki csak a -polgári perrendtartással fekszik le és kel fel egész emberéleten -keresztül: egyaránt birja tiszteletemet. Hanem azt is ki kell mondanom, -hogy nem az ily tudóst tartom legalkalmasabbnak arra: vezetni az -ifjuságot; felgyujtani szivében az eszmék tiszta szerelmét; teremteni -nemzedéket, mely ne csak megélni, hanem meghalni is tudjon azért, a -miért lelkesül. Hitért, hazáért, szabadságért. - -Tarczy Lajos azok közé tartozott, a kik így vezették az ifjuságot s ily -nemzedéket alkotni törekedtek. - -Nem tudományos működése volt legáldásosabb, ámbár ez is nagyszerű volt. - -Alig foglalá el tanári székét; sietett korának legujabb bölcseletét -magyar nyelvre átültetni. Hegelnek »Phaenomenologie des Geistes« czimü -bölcsészeti müvét ülteté át nyelvünkre akkor, a mikor nyelvünk anyagából -bizony nehezen lehetett efféle épületet felemelni. Ő megküzdött a -nehézségekkel. Megküzdött az eszthetikában és irodalomtörténetben, sőt a -magasabb számtanban is. E küzdelemben edzé meg erejét arra, hogy a -fizika magyar műnyelvét megteremtse. Mert ezt ő teremté meg, akkor, -mikor Bugát Pál az orvostanét, Fogarassy a törvénytudományét. És én ugy -látom, hogy körülbelül Tarczy volt társai közt a legszerencsésebb. -Műszavai közt legalább igen sok van, melyek ellen sem Szarvas Gábor, sem -a barbarusok és antibarbarusok kifogást nem tesznek, lévén azoknak -tőrülmetszett magyarsága minden kétségen felül álló. - -Nagy fizikája több kiadást ért s minden ujabb kiadást nagy gonddal -dolgozott át. A legutolsó, a néhány év előtti, nem állt már a kor -szinvonalán, az ujabb buvárlatok magaslatán. Mayer hőegyenértéki -elméletének ujabb vivmányait az agg tudós már nem volt képes -feldolgozni. Betegségének rohamos előhaladása s lelkét romboló családi -szerencsétlenségek megernyeszték már a hatalmas szellemet s elpusztiták -a kedélynek ifjuságát. - -De ez csak az utolsó pár évben volt így. - -Fizikájának első kiadása fölgerjeszté gr. Széchenyi István figyelmét. A -nagy gróf lehetetlennek tartá 1836-ban, hogy a természettani -tudományokat aránylag oly nagy tökélylyel lehessen magyar nyelven -visszaadni. A mű meglepte őt. Tevékenyen közreműködött, hogy Tarczyt az -akadémia rögtön tagjává válaszsza. S midőn vele Budapesten, akadémiai -ülésen találkozott: meghivta őt Czenkre, a czenki gazdaság -megtekintésére. - -Nagy megtiszteltetés volt ez az alig harmincz éves, ifju kálvinista -professzorra. Nagy birtoku főur, első rangu államférfi, országszerte -ünnepelt politikus Magyarországon nem igen szokta akkor a vidéki -professzorokat észrevenni. Sőt még most sem szokja. Hiszen vidéki -városainkban társadalmi rang tekintetében a tanárok ma is negyed-ötöd -sorban állanak. Az uraság, a papok, a tisztviselők, az ügyvédek, a -tekintélyesebb birtokosok és kereskedők mind megelőzik a tudomány -szerény bajnokait. - -Hanem hát az is igaz, hogy mostani főurainkat Széchenyihez hasonlítani -nem is szokás másutt, mint a kaszinóban. (Van hasonlat, a mely sántit; -ennek a hasonlatnak se keze, se lába.) - -Széchenyi a czenki homokból akkor teremtett virágzó mintagazdaságot. Ezt -mutatá meg, ennek titkait magyarázta meg Tarczynak. De nemcsak ezt. -Feltárta előtte fenséges lelkének minden gazdagságát. Elmondá neki, -miként kellene az elpusztuló szegény magyar fajból művelt, gazdag és -szabad nemzetet teremteni, irodalmában, nyelvében, jogaiban, -alkotmányában, hatalmában őt ujjá, dicsővé tenni, de ugy, hogy maradjon -meg magyarnak. - -Ah minő tanitás volt ez a lánglelkű ifju tudósnak! De ötven évi tanári -pálya s tíz ezer tanitvány tesz róla tanuságot, hogy Tarczy méltó volt -arra. - -Czenkről haza jöve s a nagy reformátor eszméivel felgazdagitva egész -lelkesedéssel kezdé meg az ifjuság nevelését. Tudományos előadásait -szellemmel, élczczel, nemes reformeszmékkel fűszerezé s az ifju, ki -végig hallgatá az előadást, nemcsak tudományban, hanem demokrata -míveltségben, hazafi érzületben s nemes nagyravágyás ábrándjaiban vált -gazdagabbá. - -Sietett felállitani, szervezni és vezetni az ifjuság önképző körét. E -körnek »Képzőtársulat« volt neve. Ennek elnöke ő volt az ötvenes évekig. -Első tagjai közül Petőfi, Jókai, Kerkapoly, Ballagi, Orlai-Petrich s -többen váltak ki, kisebb-nagyobb nevü férfiak az irodalom, a politika, a -tudomány, a közélet terén. E körnek jegyzőkönyve ma már nagybecsü -kéziratokat tartalmaz. S az első évkönyv, melyet nyomtatásban kiadott, -még az Athenaeum korában s az Aurorák után is irodalmi becscsel birt. -Pedig csak serdülő ifjak voltak munkatársai. - -Később tornacsarnokot állitott fel. Az ifjuság testi és lelki -neveléséről egyaránt gondoskodott. Az ifjak, kik keze alól mentek el -tömegesen, hogy a szabadságharcz honvédfegyverét vegyék kezükbe, hősi -vitézség legendáit hagyták emlékezetül az utánuk jövő nemzedéknek. - -Tanitó, bölcs, szerető apa s példás honfi volt az ifjuság számára. - -A kollégiumban nem volt s most sincs kathedra a mezőgazdaság számára. De -ő érezte, hogy a magyar embernek, ha boldogulni akar, jó mezőgazdának is -kell lennie. Ő tehát tanfolyamot nyitott a mezőgazdaságtanból s -gyakorlati oktatásul saját szőlő, kert és mezőgazdaságát használta fel. -Kicsinyben mintagazdaság volt ez. - -Maga mellé vett bennünket s előadások után tavaszi és nyári napokon -kivezetett vagy a kertbe, vagy a szőlőbe, vagy a böröllei gazdaságra, -mely ott feküdt a város mellett. E tanulságos és szép napok -feledhetetlenek lesznek előttem örökké. - -A Bach-rendszer sötét hatalma uralkodott fölöttünk, mikor én már -tanitványa lettem. De mi ifjak ő mellette nem éreztük ennek sulyát. -Derült lelke, hatalmas kedélye, a nemzet jövendőjébe vetett rendithetlen -hite s az osztrák iránti kiolthatatlan gyülölete fénynyel, szabadsággal -s honfibizalommal árasztá el azt a kis kört, melynek ő volt czentruma s -melynek mi ifjak valánk perifériái. - -Sétáltunk vele a szabadban; tanultuk a fák oltását, ültetését, -nemesitését; oktatott az okos gazdálkodásra s becsületes takarékosságra. -»Ha mi magyarokul – úgy mondá – nem leszünk különbek, mint szomszédaink: -akkor elpusztulunk, megöl bennünket a czivilizáczió.« Előhozá őseinket, -a nemzet nagy férfiait s azok tetteit s tetteiknek dicső emlékezetét -lelki erőink edzésére használta fel. A legnagyobb görög bölcsek -sétaoktatásai voltak az övéihez hasonlók. - -Évtizedek óta az évnek május és szeptember havát Balaton-Füreden szokta -eltölteni. Ezelőtt négy évvel pár hetet társaságában töltheték el ott. -Kimentünk a parkba s eltévedeztünk a szőlők közé fel a hegyekre. - -Kedélye még meg volt, de szellemének sugárzó ereje gyengébb, mint -egykoron. Hetven éves volt már; a tudomány nem érdeklé annyira, mint -hajdan, de nemzetünk sorsa tán jobban nyomta szívét, mint bármikor. -Vitatkoztunk is egy kissé a politika fölött. - -»Politikátokat – úgymond – én már nem értem. Lehet, hogy jó; lehet, hogy -jobb is lehetne, ti tudjátok. De én arra kérlek benneteket: ha van -előttünk még idő, kövessetek el mindent, hogy a magyar faj szaporodjék, -hogy a mikorra betelik az ezer esztendő ránk itt e földön, ne találjon -az itt mást, csak magyart. Nem érem meg, én nem, oh pedig még azt -szeretném megérni!« - -Élénk nagy szemeiből kicsordult a köny. - -Vigasztaltam. Szavaimra forrón szoritá meg kezem. - -Halála váratlanul sujtott le. A legjobb tanárok, a legnemesebb szellemek -egyike hunyt el. A megujuló nemzeti közélet félszázad előtti nagy -bajnokai közül oly kevesen vannak már. Most már ő sincs. Tanitványai -sokan maradtunk. Tudományát tudjuk tán pótolni, bár pótolhatnók nemes, -nagy szellemét. Áldásunk emlékezetén. - - - - -CSERNÁTONY HALÁLAKOR. - -(Csernátony Cseh Lajos hirlapiró, képviselő, egykor Kossuth Lajos -kormányzó titkárja, 1849 után bujdosó, szül. 1823 aug. 21-én, meghalt -1901 márczius 4-én, 1875-ig mint képviselő a közjogi ellenzékhez, azután -haláláig a szabadelvű párthoz tartozott. Éles és keserü harczot -honositott meg politikai irodalmunkban.) - - -I. - -Csernátony halálakor sok dolog jut eszembe, a mi az irodalomra, a -politikára, a közéleti szereplés okaira és mértékére, az ember -fölismerésére s az emberi és állati lelkek természetére tartozik. - -Én Csernátonyt nem ismertem. - -E szavamat úgy kell venni, a hogy én értem. Az emberek mindennapi -beszéde szerint igen is ismertem. Hiszen innen-onnan harmincz éve lesz, -hogy együtt vagyunk a képviselőházban. Egy párton soha sem voltam vele. -A nemzet nagy napi kérdéseiben soha se voltam vele egy nézeten. Nem -hiszem, hogy valaha vele együtt éreztem volna emberek, tünemények, -dolgok becsülésében. Közel tehát soha se volt egymáshoz gondolkozásunk. -A közmondás azt tartja: együtt lakva ismeri meg az ember egymást. Hát mi -soha se laktunk együtt se szobában, se politikában, se gyöngeségben, se -erényekben. Még egy asztal mellett is, ha emlékezetem cserben nem -hagyott, csak egy izben ültünk. Samassa érsek asztala hozott egyszer -össze vele ezelőtt épen nyolcz esztendővel. - -Tehát nem ismerhettem őt tökéletesen. - -Számüzetésből haza jötte előtt soha nem láttam s irásaira nem ügyeltem. -A mint az egykori balközép soraiból mint politikai hirlapiró elkezdett a -Deákpárt férfiaira lövöldözni: nekem is feltünt azonnal. Nyilai -mérgezettek voltak. Támadásai eleinte nagyon fájtak, azután dühbe hozták -az embert, erős haragra s keserű boszuállásra izgatták gyakran a -báránylelküt is. - -Azt a hangot, mely tőle indult ki, az előtt a magyar időszaki sajtó nem -ismerte. A harminczas-negyvenes években is kemény harczokat vívtak a -pártok, de egymás tagjaiban s kivált vezéreiben a hazafit látták és -becsülték. Egymás iránya, elvei és érvei ellen súlyos támadásokat -intéztek, de egymás személyét meg nem gyalázták, egymás érzékenységét -meg nem szaggatták. - -Csernátony felfogása, tüze, szenvedélye, keserű gyülölete meg volt már a -franczia sajtóban. Onnan jól ismertük, de az soha se jutott eszébe -senkinek, hogy a franczia modor hozzánk is eljut. Csernátony czikkeit -irtóztatóknak találtuk. - -Engem nem bántott. Talán egyszer-kétszer vett úgy mellékesen tolla alá. -Valószinüleg kicsinylett ahhoz, hogy felgyűrkőzzék ellenem. Igaz: nem is -voltam kortársa, én még ifjabb nemzedékhez tartoztam. Okom tehát nem -volt személyes gyülölségre s én nem is gyülöltem őt. De nem is tudtam -szeretni. - -Erős vágyam támadt azonban őt igazán megismerni. S támadtak ujabb és -ujabb alkalmak, melyek e vágyamat időnként csak fokozták. - -Deák Ferencz gyakran beült Visontai Kovách Lászlóhoz a háznagyi irodába, -helyet foglalt a sarokpamlagon s dohányzott és adomázott. Egykor Zichy -Manó gróf, Kvassay Laczi, Neherebeczky, Visontay Kovách László s én -voltunk körülötte. Csernátony valamit írt vagy mondott az napon, a miért -nehezteltünk rá. Szidtuk keményen. Deák közbe szólt: - -– Ne bántsátok! Nem ő a legrosszabb ember azon a párton! - -Nagyon feltünt nekem e szó. Magam is gyülölködő, keseredett és -boldogtalan léleknek tartottam Csernátonyt. S én az ilyen lelkű embert s -nem a bűnös embert tartom rossz embernek. A rossz embert a bűnös -emberrel nem szabad összetéveszteni. - -S ime Deák megkegyelmez Csernátonynak! - -Sokat gondolkoztam e fölött. Más észlelésem is kényszerített a -gondolkozásra. - -A balközép hajdan az én vármegyémben csillapíthatlan haraggal és -gyülölettel támadott bennünket. Akkor, a kiegyezés első éveiben én is a -Deák-párthoz tartoztam s természetesnek tartottuk, hogy a harag és -gyülölet engem se kimélt. - -De hát miért? - -Nagyon sokáig nem tudtam e kérdésre a feleletet megtalálni. Sokszor -kishitüvé lettem. Kételkedni kezdtem gyakran saját gondolkozásom -erélyében és tisztaságában. A mikor a balközépi férfiak csodálatos -buzgóságát, örökös fáradalmait, soha nem alvó tüzét, lelkesedését, -szenvedélyeit, nagy gyülöletét láttam: gyakran elmerültem -gondolataimban. Hogy lehet ez? Mi hajtja őket e végtelen harczba? Elvük -nemesebb vagy ők nemesebbek mint én? Azt éreztem, hogy tudásuk nem -nagyobb, látásuk nem élesebb, hazafiságuk nem nemesebb, mint az enyém. -Miért buzgóbbak tehát, mint én? S mi hajtja buzgóságukat egészen a -személyes gyülöletig? - -A nagy fuzió alkalmával szomorú kiábrándulás következett rám. - -A balközép ama nagy szenvedélyű férfiai kivétel nélkül mind hivatalban -ültek s kivétel nélkül mind a kormány pártjához csatlakoztak. Tehát nem -a függetlenség nagy eszméje töltötte be tűzzel-lánggal a lelküket, hanem -az önzés és irigység. Tehát az egyéni érdek nagyobb erő a tömegek -vezetőinél, mint az eszmény után való lelkesülés. - -Ez észlelethez a magam vármegyéjében jutottam. De bizony nagy részben -ehhez jutottam a képviselőházban is, a mikor az egész balközéppártot a -kormánypártba, az »átkos« közösügy árnyékába vonulni láttam. Mert hogy -Tisza Kálmán és néhány társa egy szép napon arra ébredt föl, hogy a -közjogi ellenzékesség csak lyukas mogyoró s hogy a 67-iki alkotás -bölcsebb mű, mint a bihari pontok elmélete: ezt lélektanilag lehetőnek s -politikailag indokolhatónak, sőt akkor indokoltnak láttam. - -De hogy ugyanazon a napon nemcsak Tisza Kálmán, hanem vele együtt -hetvenkét elvtársa is ugyanerre a meggyőződésre jutott: ez sehogyse ment -a fejembe. - -Ördögség. Szemfényvesztés. Vagy isteni csodatétel. - -Vagy pedig a lelkekben korábban is mindig élő csúf önzésnek kitörése, -fölkerekedése s fölül kerülése. - -De hát akkor mi volt az elmúlt nyolcz év története? Mi okozta azt a -csillapíthatlan vihart, melylyel a balközép nyolcz éven át döngette a -67-iki alkotást? Mi táplálta akkor Csernátony lelkében 1867 óta a bősz -haragot a Deák-párt ellen s annak minden valamire való tagja ellen? - -Ez után is figyelemmel kisértem Csernátony tollát. S láttam, hogy jobban -védi a 67-iki művet s a kormányt, mint valaha a Deák-párt védte s -láttam, hogy bennünket ott a függetlenségi párton jobban öldököl -czikkeivel, mint valaha a deákpárti hirlapirók cselekedték. - -Elvekről tehát s elvek-szitotta szenvedélyekről ne beszéljünk se a -balközépnél, se Csernátonynál. - -Én a nagy fuzió előtt a Deákpárt főlapjának voltam vezérirója. S bizony -nem kedvelt engem a balközép. - -Annál nagyobb volt bámulatom, mikor ezelőtt huszonhat évvel épen -márczius hónapjának egyik napján a képviselőház folyosóján megszólitott -engem Csernátony. - -– Tegyük teljessé a fuziót a hogy a politikában, úgy a publiczisztikában -is. Jöjj az Ellenőrhöz és vedd át annak vezetését. - -Az Ellenőr volt Csernátonynak s az egykori balközépnek lapja. - -Nem fogadtam el ez ajánlatot. Sehogy se tudtam megbarátkozni azzal a -gondolattal, hogy én az uj kormánynak legyek ennyire bebonyolitott hive. -Nem biztam az uj kormányban. Inkább békét kötöttem azzal az eszmével, -hogy többé nem leszek a törvényhozás tagja. Veszprémi barátaim előtt azt -fejtegettem, hogy hivő lélekkel, igaz lelkesüléssel, az elvekhez való -szilárd ragaszkodással nem lehet magát az embernek otthon érezni a -politikában. Kell oda még taktika is, számitás, önzés is és kell az -elvekből is, mint a ruhából, több öltözet. Ki hétköznapra, ki ünnepnapra -való. – Ez volt az én vigasztalan tapasztalásom. - -Később ismét Csernátony felé fordult figyelmem. - -Szegény Simonyi Ernőt haldoklása utolsó hónapjainak egyikén -meglátogattam a tengerparton. Beszélgetésünk közben rátértünk -Csernátonyra is. Elmondta Simonyi Ernő, hogy valami angol vagy skót -városban miként éltek, miként laktak együtt Csernátonyval bujdosó -korukban. - -– Üres időnkben – úgymond – kártyáztunk. De csak krétára, mivelhogy -pénzünk nem volt. Kártya közben azonban néha úgy összevesztünk, -Csernátony oly indulatos lett, oly sértő modorban vitatkozott velem, -annyiszor megbántott, hogy egyszer letettem a kártyát s azt mondtam -neki: Barátom, egymás pénzét el nem nyerhetjük, mert egyikünknek sincs. -Csak krétára játszunk s játék után a krétát is letörüljük. S mégis ily -botrányosan marakodunk. Mi lenne akkor, ha te veled valaki pénzben -játszana? Mit csinálnál te azzal? - -Sokszor eszembe jutott e kis elbeszélés. - -Csernátony, mig balközépi volt, csakugyan krétára játszott és se a maga -pénzét el nem vesztette, se a más pénzét el nem nyerte. Mégis -indulatoskodott s mégis ki akarta a közügyek mezejéről irtani az -ellenpárt férfiait. - -Sőt krétára játszott akkor is, a mikor kormánypártivá lett s a -mindenható Tisza Kálmánnak ő volt legbizalmasabb embere. Befolyását önző -czélra, vagyonszerzés vágyából soha föl nem használta. - -Borongós felhők boritották élete egész egét. De a vagyoni önzés hiánya -tiszta napsugár azon az égen. A felhők ezen a helyen szabad nyilást -hagytak. - -Nagy lélektani fejtegetés tárgya lehet e tünemény, de ebbe most nem -bocsátkozom. - -Négy éven át minden karácsony tájban egyszer felkerestem Angol -Királynő-szállodabeli lakásán. Nem várt, nem is nagyon örült -látogatásomnak, de madarait bemutatta mindig. Bizalma nem melegedett föl -hozzám, mintha kémnek tartott volna. - -Az voltam. Közelébe akartam férkőzni lelkének, hogy azt a lelket -kitanuljam. De ezen a módon kevés alkalmat nyujtott erre nekem. - -De azt hiszem, lassanként mégis csak fölismertem. - -Érdekes tünemény, hogy ő oly ismert névre, oly nagy befolyásra s oly -jelentékeny szerepre juthatott, a minőt a sors biztositott neki az -utolsó harmincznégy év egész történetére. - -E tünemény vizsgálata sok tanulságot is nyujthat. A sötét indulatok nem -vezetik boldogságra se azt, a kiben támadnak, se azt, a kiben -felszittatnak. Csernátony nem volt boldog ember. Talán nem is a -boldogságért küzdött küzdelmes életén át. - - -II. - -Ismerem korunk és nemzedékünk gondolkozását Tudom, hogy szokott bánni a -holtakkal s azok emlékezetével. - -Meghalt, eltemették. Holtnak holt a barátja. Az élő többé nem barátja. A -ki meghalt, annak nincs élete. A kinek élete nincs, annak nincs hatalma. -S a kinek hatalma nincs, attól se félni, se remélni nem lehet. Nyugodjék -tehát békével s menjünk dolgunk után. - -Ez nemzedékünk gondolkozása. - -De én Csernátony életénél elmélkedni akarok még kis ideig. A -tanulságokat akarom belőle levonni. De ehhez egyéniségét kell ismernünk. - -Erős figyeléssel képesek vagyunk erre. Alakja sokat jelent. Irásai, -beszédei gondolkozását világitják meg. - -Közép termet, sovány, sőt szikár alak. - -Szemeinek fénye gyanakvással volt tele. Lassan forditotta szemeit is, -fejét is, ha valakire akart nézni. Szemei körül finom redők, de nem a -vidámságnak, hanem a komorságnak redői. Vékony, hosszu, csontos orr és -vékony ajkak. Haj, bajusz és szakál határozatlan szinü, szőke, de -szennyes barnás szinvegyülettel. Az utolsó tiz évben erősen szürkülő. - -Egyik szemén egyszemüveget viselt folytonosan. Nemcsak rideg lelkü -emberek viselnek egyszemüveget. A közélet alakjai közt Ürményi Miksa is -viselt, a ki pedig vidám lélek; Beőthy Algernon is viselt, a ki vidám és -bölcs lélek volt. De az bizonyos, hogy az egyszemüveg viselői többnyire -rideg lelkek. Vagy természetüknél vagy az élet viszontagságainál fogva. - -Ha az utczán ment Csernátony, vagy valakivel beszélt vagy székén ült a -képviselőházban, fejét mindig lehajtotta. Szokása volt nyitott tenyerét -álla alá tartani, mintha fogná állát. Ha bősz zivatar dult a -parlamentben s kipirult arczok és harsány és dühös hangok összejátszása -uralkodott minden oldalon: Csernátony nyugodtan ült, mereven nézett egy -pontra s állát tartotta kezével. - -Düh és harag sohase látszott arczán, de nevetni sem tudott. - -Nagy szó ez. Csak az öreg isten nem tud nevetni s a világtörténet nagy -bölcseinek némelyike. A nevetés a lélek egészségének bizonysága. A ki -nem tud nevetni ott, a hol mindenki nevet: attól félni kell. Csernátony -a nagy nyilvánosság előtt soha nem nevetett. - -Járása lassú és óvatos volt. Tekintete aggodalmas. Keze mozdulatai, ha -mikor beszélt, vontatottak és merevek. Hangja recsegő, beszéde egyhangú, -kimért, minden lelkesedéstől, ábrándtól, bölcselő elmélettől ment. -Sohasem a dolgok, a kérdések, az ügyek, az elvek birták a felszólalásra, -hanem mindig a személyek. És sohasem azért, hogy megvédjen, hanem mindig -azért, hogy megtámadjon valakit. - -Arcza, alakja, mozdulatai, beszéde, hangja, kézjátéka mind hozzá illetek -irásaihoz. - -És élete is. - -Ifju korában nagy erkölcsi tévedés következései üldözik. Forradalmi -korban lép a nyilvánosság elé, a mikor az ábránd és lelkesedés, de a -mikor egyuttal a harag és gyűlölet is uralkodik. Nagyratörő vágyai nem -teljesülnek. E helyett üldözöttként, halálra itéltként bujdosóvá, -földönfutóvá kell lennie. - -Bujdosó, földönfutó! - -Kétszáz év előtt a menekülő hazafit nevezte a nép bujdosónak. Azután -bujdosónak nevezte s ma is annak nevezi, a ki elment, de nem tudni hova -s életéről-haláláról senki se tud. S földönfutónak nevezi, a kit -üldöznek s a ki itélete elől menekül. - -Bizony földönfutó volt Csernátony is. - -A gazdagnak, a főúrnak, a pénzes embernek a bujdosás is könnyű. Jóllét, -kényelem, szórakozás, egészség, biztos kenyér, jó barát mindenütt akad -számára. - -Ritkaság az olyan eset, a minő gróf Karacsay esete. Ő vagyona daczára se -találta fel otthonát az idegenben. A honvágy emésztette. Száradt -marhaganéjt vitetett lakására, meggyujtatta ablakja előtt, hogy a magyar -puszta pásztortüzének füstszaga hatoljon el hozzá. Könyei csorogtak, a -mig el tudott ábrándozni a fölött, hogy mégis hazájának, szülőföldének -levegőjében él. - -Ez se használt. Megölte a honvágy. - -Hát a ki még azon felül szegény ember. A kinek nincs meg mindennapi -kenyere és ruhája se. A ki itthon úr volt, mert dolgozhatott s -hivatásszerű munkát végezhetett s mert ősi örökségéből is ha nem -csurrant: legalább cseppent. A kit az idegenben üt, dob, tovalök, lenéz -mindenki vagy meg se lát senki. A ki csak bajlódik az ismeretlen -nyelvvel is s a ki ha kint van, nincs czélja: hova menni s ha haza -indul: nem várja az otthon s nem várja vaczkában senki. - -Ilyen sorsa volt a bujdosás első éveiben Csernátonynak. - -Csoda-e, ha nősülésre nem is gondolhatott? A családi élet édes és -illatos melegét pedig nem pótolja semmi. Még a legfölségesebb bölcsesség -se. - -S életét még sem e miatt hibázta el. Mert hogy elhibázta: ez tisztán áll -előttem. - -Haza jött, politikai iróvá és pártemberré vált s a törvényhozásba -csakhamar be is választották. - -Két út állott előtte. - -Vagy szolgálni az eszmét magáért az eszméért. Szivesen tűrni érte még a -balsorsot is s örömet, dicsőséget, reményt és vigasztalást találni -eszméjének szentségében. - -Ha ezt teszi: nem idézi föl maga ellen önnön multjának emlékezetét. Csak -barátja támad, de ellensége nem támad. Nyugodt élete lehet, de feltünés -nélkül. A dicsőség vágya vagy föl se támad, vagy elsorvad nála, de az -egyéni boldogságot nem zárja el magától. - -Vagy pedig keserű indulattal támadni mindenkit, a ki nem az ő táborához -tartozik s személyválogatás nélkül megmarni, a ki útjába jön. - -Ezt választotta. - -Vajjon eszébe jutott-e, hogy azok, a kikre lő, visszalőnek s mérgezett -nyilai ellen épen az ő multjából szedik össze a még mérgezettebb -fegyvereket – ellene? - -Szentül hiszem, hogy eszébe jutott. - -Hiszen nemcsak eszes ember volt, hanem azon felül fontolgató is. - -Tizennégy év előtt gróf Károlyi Gábor barátom képviselői megbizó levelét -megtámadták. Szerettem volna, ha gyorsan igazolják. Oda fordultam -Csernátonyhoz. - -– Beszélj Tiszával, ne bántsátok gróf Károlyi Gábor választását s mi nem -bántjuk gróf Széchenyi Pál minisztertek választását. - -Mereven nézett rám. Kis idő mulva azt felelte: - -– Majd meggondolom, beszéljek-e Tiszával? Az ülés végén vagy holnap -megmondom, beszélek-e? - -Ez pedig kis dolog volt s mégis annyira fontolgatta. Képzelhető-e, hogy -1867-ben, a mikor haza jött, meg ne gondolta volna, hogy politikai és -irói működésének minő irányt és módszert válaszszon? És képzelhető-e, -hogy eszébe ne jutott volna, hogy rettenetes vihart idéz föl maga ellen, -ha vakon és keserün és becsületirtó szenvedélylyel támad mindenkit? - -Bizonyára ez is eszébe jutott. S ha mégis úgy tett, a hogy tett: ebben -bátorság, vakmerőség, hősiség volt. Volt azért, mert érezni mélyen -tudott, habár lelke háborgásait el tudta is leplezni. - -Ismertem én gazembert a közélet terén, a ki bűnei daczára is volt olyan -vakmerő, mint Csernátony, de annál a vakmerőség nem bátorság volt, hanem -üzlet s a ki, ha hozzá méltó módon verték vissza, csak kaczagott. - -Csernátony nem ilyen volt. Azért az ő életében kitörés és csattanás -nélkül bár, de valódi és mély tragikum is volt. - -Ez magyarázza meg barátaihoz s kivált Tisza Kálmánhoz való mély -ragaszkodását is. Én nem állitom, hogy e ragaszkodás e nélkül is meg nem -lett volna. De azt igen is állitom, hogy önmaga által fölidézett -balsorsában gyakran volt szüksége olyan menedékre, a minőt csak hatalmas -egyéniség barátsága nyujthatott. - -Irásai, czikkei borzasztók. Nem hiszem, hogy ezeket valaki valaha -összegyüjtse. Jó lélek nem találna élvezetet ezek olvasásában. Nem is -értené meg a legnagyobb részét. Hiszen mindenki elmult már vagy -csakhamar elmulik, a kit egykor bántott s az esetek, vádak, támadások -okaira nem fog emlékezni senki. - -Beteges önérzet s megfelelő erő nélkül való nagyravágyás lakott -Csernátony lelkében. Sok forradalmi jellem természete ez. De mégis -érvényesülni akart s ehhez az alkotmányos élet egyik egyoldalu s bizony -nem rokonszenves eszközét választotta: az egyének ellen irányzott -erkölcsi birálatot. S ezt is keserü szenvedélyességgel alkalmazta. - -A történetirás fel fogja jegyezni, hogy ő maga a szó valódi értelmében -nem volt rágalmazó s ez lenni nem is akart, de iskolája, mely körülte -megalakult, kifejlesztette nálunk a rágalom rendszerét. S utódaiért -bizony Csernátony is felelős. - -Ő még tudott lelkesülni s bár szűk körben, szeretni is. Számára enyhitő, -sőt talán mentő körülmény ez. - -De utódai számára nem találok mentséget s enyhitést is csak országunk -borzadalmas közjogi helyzetében találok, de nem az egyéniségekben. - -Csak üres és sivár lélek folyamodik a rágalom fegyveréhez. A ki szeretni -nem tud, csak gyülölni tud. A ki alkotásra nem képes, de rombolni -élvezetesnek találja. A ki magasra vágyik, de a nemes versenyben érzi -silányságát s azért társait megsebezni törekszik, hogy azok vagy -elvérezzenek a pályafutás közepén, vagy megutálják a versenyt s félre -vonuljanak. - -Beteg az a nemzedék, mely közéletében megtűri a rágalom rendszerét. S a -hazának nem tud az a nemzedék jobblétet teremteni. - -Mert vagy az egyének személyes dulakodásává válik a közélet, vagy pedig -a jók és nemesek, az érző és magasra szárnyaló lelkek unottan és -szárnyukszegetten vonulnak félre magányukba s átengedik a közügyeket -azoknak, kiknek a dulakodásban telik kedvük. - -Bölcsek igen is támadnak a rágalom korszakában azokból, a kik félre -vonulnak. De az országok boldogulását nem a bölcsek teremtik meg, hanem -az államférfiak. - -Valódi államférfivá pedig a rágalmazó soha se válhat. - - - - -NESZMÉLYI ARTUR NYUGSZIK. - -(Neszmélyi Artur komáromi származásu fiatal hirlapiró. Alig 24 éves -korában halt meg Budapesten 1899-ben. Az „Egyetértés“-nek volt utolsó -éveiben politikai tudósitója. A hirlapi tudósitók mintájának tekintette -mindenki s szerette és becsülte mindenki. Erős és tiszta itélet, magas -emberszeretet s hirlapiró létére is mély és tiszta meggyőződés töltötte -be lelkét.) - -Neszmélyi Artur nyugszik. Első és utolsó nyugalomra hajtotta le fejét s -nem is emeli fel többé. Nekem nagyon fáj az ő halála. - -Nem régóta ismertem igazán. Hírlapiró volt. Más táborban küzdött. Volt -olyan nyolcz-tíz év, a mikor ritkán fordultam meg a hírlapiró világban. -Ő e nyolcz-tíz év alatt nőtt fel, virágzott s lett azzá, a kit -bámultunk, irigyeltünk, szerettünk, lelkünkbe öleltünk s a kinek -munkájára, jövendőjére büszkék voltunk. - -Mindennek vége – meghalt. Csak szeretetünk s fájó emlékezetünk maradt -meg utána. - -Alig egy év óta ismerem igazán. Ha együtt lakunk, együtt dolgozunk; ha -búnk, örömünk, vitánk, lelkesülésünk együtt forr, együtt pezseg: akkor -ismerjük fel egymást tökéletesen. A sors úgy intézkedett, hogy más-más -irányból induló utunkon egy hírlapnál találkozzunk. A találkozás -barátságot szült. Elvek, érzelmek és törekvések rokonsága volt e -barátság. - -Fiatal zsidó gyerek s öreg megyei táblabiró; lehet-e a kettő közt a -lelkekben igazi barátság? Lehet. Csak a halál mondhatta, hogy nem lehet. -S én még annak se hiszem el egészen. - -Igazi magyar lélek volt. Tele tűzzel, reménynyel, lángoló buzgalommal, a -magyarság igaz szeretetével. Komáromban nőtt fel és izmosodott meg ez a -lélek. Gazdag volt ez míveltségben is. Nem könyvek, nem iskolák adták -kölcsön neki ezt a míveltséget. Gondolkozásának üdesége, érzelmeinek -nemessége, éles megfigyelés s lelkesülés az igazságért, valódi -emberszeretet: ezekből állott míveltsége. - -Teste törpe és nyomorék. Béna lábán vézna törzs. De keskeny vállai közt -remek fej, bátor tüzes szemek, szabályos arcz s a szép ifjú arczról -ragyogott a nyiltság, őszinteség, becsület és nemes önérzet. Mindig -valamely hőskor jutott eszembe, mikor ezt az arczot néztem. Nagy időket -csak ilyen arczu ifjúság alkot. - -Ilyen ifjak után sóvárog az én lelkem. Közel harmincz éve, mióta itt -vagyok az ország fővárosában, a nemzet választottainak kellő közepén, az -irodalom és időszaki sajtó csatázó hadseregének táborkarában. Minden -évben, minden országos választás után azt vártam, hogy uj sereg, uj -nemzedék, uj erők szövetsége vonul fel a csatatérre, hogy felüdítse az -elfásult nemzedék szivét s megváltoztassa a kornak hanyatló irányát. -Vagy nem látok már tisztán, vagy hiába volt várakozásom. Korszakunk fakó -szekere változatlanul nyikorog tovább-tovább. Csak egyes alakok jönnek, -elszórtan, elszigetelten, a tömegben csakhamar elvegyülve. Pedig a -jelennek erejét s a jövendőnek erősségét képezhetnék. Szövetkezésük ujra -alkotná közéletünk világát. S szövetkezniök nem lehet. Vagy vezérük -hiányzik, vagy komor a gondviselés. - -Bizony a gondviselés volt komor. Ha az nem lett volna: nem hunyta volna -le szemeit örökre a legnemesebb ifjú, a kitől én annyit vártam, a kinek -lelkére én annyi dicső reményt építettem. - -Azt mondhatnák: kis ember volt, hírlapiró volt s az időszaki sajtó terén -is csak hírlaptudósitó. Hogyan ábrándozhattam én arról, hogy rá uj -világunk megalkotásában nagy szerep vár? - -Én pedig arról ábrándoztam s balgatag vélemény az, vagy korhadó agy, -mely a hírlapirót kis embernek nézi, magasra nem becsüli, igaz érdeme -szerint nem tiszteli. - -Nézzétek a hírlapiró ifjút. Vagyona nincs. Ha van, ha volt: barátai, -bajtársai, pályasorsosai közt osztja el vagy a szegényeknek adja, vagy a -hazának közczéljaira áldozza. Nem tékozlási szenvedély sodorja magával, -hanem részvét, nemes buzgóság, érező szívnek szent könnyelmüsége. Ebben -is példa volt az elnyugodott ifjú. - -Vagyona tehát nincs. De munkája sok, nagy, fontos és sietős. S végzi a -munkát vidáman, jó kedvvel, derék versenynek keserűség és kapzsiság -nélkül való érzetével. Végzi nappal, végzi éjjel s többnyire éjjel és -szakadatlanul. Nappal a pihenője, lámpafény a napvilága, csillagos éj a -szórakozása. - -Vagyonszerzéshez, tőkegyűjtéshez, henye urasághoz nincs reménye. Még -vágya se támadhat, mert ehhez nincs lelkének pihenője. Olvas, társalog, -vitáz, fut, ismerkedik, nagy férfiakkal eszmét cserél: mindezt azért, -hogy országának közönségét felvilágosítsa ma arról, a mi történt tegnap, -a mi készül ma s a mi következik holnap és holnapután. - -Tudásába lelkét önti. Buzdít, paskol, dicsőít, agyon birál. Ötletet -gyűjt az utcza porából, az emberek fecsegéséből s a közélet érthetlen -zajából. Meglesi a mint az eszmék, vágyak, törekvések, fájdalmak, -szenvedések kibújnak a társadalomból, mint a fűszál a földből. Kiséri -növésüket, látja fölsarjadásukat, észreveszi eltorzulásukat s a mit lát, -hall, érez, mindennap; azt egy millió emberrel közli mindennap. - -Minden nagy embert ismer, de azért nagy embert nem ismer, mert a nagy -ember ritka, nincs minden kornak hozzá szerencséje. Látja, hogy a nagy -embert ő teszi nagygyá vagy ő hagyja meg kicsinynek. Látja, hogy a nagy -ember lenézi őt, pedig hízeleg neki s futkos utána. Ő nem nézi le a nagy -embert, de nem is hízeleg neki. Mindenkiről tudja: mit ér, mennyit nyom, -mekkora igaz erő áll rendelkezésére. Még se büszke, csak önérzetes. - -Ellenszenve könnyü fonál: rögtön szakad. Rokonszenve nemes aczél: se nem -törik, se nem szakad, se rozsda nem eszi. Mert szive becsületes és -szereti az igazságot. S ha a dulakodó érdekek és szenvedélyek -forgószelében egyszer fölismeri az igazságot: ahhoz hű marad. A mívelt -világnak legértelmesebb és legigazságosabb társasága a hirlapirók -társasága. Tudóst félszegsége, államférfit hiúsága, más közembert -vagyoni érdeke fonák útra terel, a hírlapirót ezek a gyöngeségek nem -ejtik bódulásba. - -Azt mondják: vannak a hírlapirók közt gyönge jellemek, ingadozó lelkek, -esendő lelkiismeretek. Vannak! Hát a királyok, miniszterek, milliomosok, -egyházfejedelmek közt nincsenek? Ezeket dicsőitik, a hírlapirót szólják. -Igaz, de azért nem ez az igazság. - -Neszmélyi Artur a valódi hírlapiró örök mintaképe. Hozzá hasonlók -lehetünk, nála derekabbak alig. - -Rendületlen volt hite a függetlenségi elvek fenségében s végdiadalában. -Nem is elv, nem is hitvallás, hanem természet, vér, életösztön volt nála -a függetlenség. A maga számára is, nemzetünk számára is. - -Hű bajtársunk volt lapunknak nemes harczaiban. Névtelenűl dolgozott, de -annál ragyogóbb volt minden műve. S én örömnek, élvezetnek s tanulságnak -tartottam a napnak alkonyatát, midőn oda jött a lap szerkesztő -helyiségébe s napi észleletét szellemes vidámsággal tárta elénk. - -Nagy kincsünk volt életében, meg nem mondható veszteségünk halálában, -örök áldásunk emlékezetére. - - - - -A LASZTÓCZI MAGÁNYBAN. - -(Szemere Miklós, a honfoglaló Árpád kortársának, Huba nemzetségének -ivadéka, született 1804 junius 17-én s meghalt 1881 augusztus 20-án. -Jeles költőnk, nagy tudós, hatalmas szellem, eredeti egyéniség s -rendületlen hazafi a legnemesebb kuruczok fajából. Korán elhalt Lajos -öcsém gyüjtötte össze költeményeit.) - -Payzos Andor barátom értesité az öreg urat, hogy én január 10-én vagy -11-én meglátogatom őt Lasztóczon. Szerettem volna, ha az értesités -elmarad. Szerettem volna az öreg urat váratlanul meglepni. Azonban így -is jól volt. - -Hideg idő járt. Gyenge hó és erős fagy lepte a földet. A vasuti -állomástól dülő úton és gyalog úton át gyalog ballagtam a nem messze -fekvő faluig. Úgy mondák, hogy az öreg úr beteges és kedvtelen. Lelkem -aggodalomtól reszketett, vajon kellemes lesz-e az öreg úrnak velem -találkozni. Ő öreg, én ifjabb. Ő a régi kor szülötte, én az ujabb koré. -Az ő lelkében magasan lobognak a honfiszenvedély lángjai, nálam a tűz -sokkal kevesebb. Eszmék iránt és férfiak iránt az ő szeretete és -gyűlölete határtalan; bennem hozzá képest bágyadtan él a szeretet is, a -gyűlölet is. Gránit ő a Kárpátok ormairól, én pedig csak olyan túladunai -terméskő vagyok, se nem kemény, se nem puha. Vajjon méltónak tart-e arra -hogy gazdagságos lelkét feltárja előttem s fölmelegedni engedjen -szivének tűzhelyénél? Ez volt aggodalmam. - -Elértem a lasztóczi házat. Még reggel volt. A ház előtti terrasszon egy -nő állott, lépéseim zajára felém fordulva. Nem fiatal nő, fekete -ruhában; hóna alatt kosárka, melyből most eteté meg a baromfiakat; -komoly, de jóságos arcz, szilárd vonásokkal; egyenes termet; szép, de -fürkésző szemek, melyek parancsoltak s bizalmat gerjesztettek egyszerre; -büszke úrnő és áldott jó gazdaasszony egy személyben. - -Nevemet emlitém. - -– Isten hozta, Miklós várja önt, – mondá szivesen, mialatt kezét -nyujotta, melyet tisztelettel megcsókoltam. - -E nő Szemere Miklósné volt. A ki a költőt és honfit vezette és boldoggá -tette egész hosszu életén át – bájaival és erényeivel. S a ki a -gyermekeket fölnevelé s a szép családi vagyont virágzóvá tette – -bölcsességével és erélyével. - -A jó és bölcs feleség akkora áldás, hogy annál nagyobb áldása istennek -sincs. - -Beléptem az öreg úr muzeum-szobájába. - -Az öreg úr az iróasztal mellett ült és jóizüen falatozott. A villás -reggelivel bajlódott. Akkora sódar darab állott előtte, hogy én állandó -mosolygás nélkül nem tudtam rá nézni. A falak és szekrények tele voltak -ugyan rakva, aggatva, zsúfolva mindenféle kövek, csigák, kövületek, -fegyverek, forradalmi és vadászati emlékek, rozsdás, poros, ütött-kopott -halmazával; könyvek, képek, iratok, háji-báji dolgok szanaszét hevertek -ugyan könyvtárban, széken, pamlagon, ablakdeszkán, asztalon és asztal -alatt, de én szemeimet le nem vettem arról a sódardarabról, mely -szabályszerü tempóban, arányos egyformasággal kezdett elenyészni az öreg -úr kése, villája és fogai közt. – Néztem és mosolyogtam. - -– Ülj le már ide, Károlyom – mondá, – ne bámuld ezt a sódart, ezen -szoktam én tölteni boszumat, ha az asszony nincs a szobában. (Az -»asszony« e pillanatban épen ott volt.) - -– Leülök, – mondám egy széket oda téve, – de azért az a sódar nekem -mégis nagy örömöt okoz. Egész Budapest és egész Ujhely azzal van tele, -hogy te bátyám ilyen beteg, olyan beteg vagy, ez a sódar pedig azt -beszéli, hogy hála istennek, nincs neked semmi bajod. Örömhírt viszek -haza Budapestre: Epikur jó barátságban él Demokrittal a te habitusodban. - -Vidám arczot öltött az öreg úr. Pár percz mulva jó kedve kerekedett -annyira, hogy egyetlen szót se szólt a politikáról, hanem annál többet -saját éleményeiről s a régi letünt időkről, Kazinczynak és Kölcseynek -irodalmi korszakáról. - -Ez volt óhajtásom. Úgy éreztem magam mellette, mintha rég elköltözött -édes jó apám beszélte volna fölséges anekdotáit a száz esztendő előtti -dolgokról. - -* * * - -Szép dolog az irodalom története. A Kazinczy-kor hőseiről sok érdekes -adatot följegyeztek maguk a szereplők s azok kortársai. Minő fölséges -alakok ma a történet magaslatain egy Kazinczy, egy Kölcsey, egy -Berzsenyi, a Kisfaludyak, a Szemerék és mind-mind a többiek! Az élő -szenvedélyek érdességét, a viszontagságos élet botlásait, a hazáért s az -ideálokért lángoló szivek kitöréseit rég elsimítá a múlt s a -hagyománynak szürkülő ködén keresztűl ama fényes alakoknak csak nagy -körvonalait láthatjuk, mint a bujdosó a hegyek ormait, ha mikor rájuk a -rónaság távolából visszatekint. Nem lát meredeket, nem lát szakadékot; -lombok árnya, kopasz szirtek, örök hónak tündöklése összefolynak, egygyé -lesznek s a büszke ormokat szelid, kék fátyolával vonja be az ég. - -És bár jól van ez így: mégis óhajtjuk látni a bérczet közvetlen -közelből; mégis vágyat táplál bennünk a megírt történet, vajha múltunk -ama nagy hőseit színről-színre láthattuk volna; vajha beszélhetnénk -valakivel, a ki velük élt, velük lelkesült, velük érezé át egy nemzet -fölébredésének vajudását; a ki ismerte őket színről-színre s nem a tudós -búvárügyességével, hanem az egykori jóbarát és kortárs kedélymelegével -beszél nekünk – bámuló unokáknak. - -Szemere Miklós kortársa, tisztelője és barátja volt mind azoknak, kikről -hatvan-hetven év óta megemlékezik irodalmi s közéletünk történetírója. -Bátyja, Szemere Pál, maga mellé vette a lelkes gyermeket s elvitte -mindazokhoz, kik egykor a tetszhalottá vált magyar nemzetet fölverték -álmaiból. A lelkes gyermek maga is beállott a nagy küzdők soraiba s -végig harczolá három nemzedéknek keserű harczait. - -És a lelkes gyermek, mint már nyolczvan éves aggastyán beszélt nekem -azokról az időkről, a mikor még dalolt a Himfy költője, a mikor Bánk bán -még csak egy szerény ifjú agyában élt, a mikor Kölcsey kereste és nem -találta a hont, melynek szent földére győzelemben csurga Árpád vére, a -mikor még nem volt készen a lant, melyről leharsogott Zalán futása s a -mikor még fölirták mindenkinek nevét, a ki magyarul irt és olvasott. - -A gálszécsi sírbolt e napokban a Kazinczy-kor utolsó hősét fogadta örök -homályú ölébe. - -* * * - -Utolsó irodalmi vitáját hadd jegyezzem itt fel. Azaz egészen utolsó nem -ez volt, de a melyek már ez után jöttek: azok egy költeménynyel vagy -egyetlen czikkel lettek elintézve. - -Ezelőtt vagy húsz évvel 1861-ben Arany János lapjában, a »Szépirodalmi -Figyelő«-ben ütött ki egy furcsa háború. Hogy ki kezdé: arra már nem -emlékszem. - -Szemere Miklós czikket irt arról, hogy az iró egyénisége, jelleme stb. -gyakran egészen különbözik művétől, erkölcsös egyén ledér művet, -búslakodó ember víg művet ir, igen gyakran megfordítva. - -Brassai Samu ezt nem hagyhatta szó nélkül, neki esett Szemerének, -hatalmasan meghurczolá, állítván az ellenkezőt, hogy tudniillik minden -irónak egyéni jelleme ugyanaz, a mi műveé. - -Szász Károly Szemerének fogta pártját, Salamon Ferencz pedig Brassainak. -Folyt a csata váltakozó szerencsével előre-hátra. Arany János egyik -tábornak se volt szövetségese, de a jelek azt mutatták, hogy Brassai -iránt tanusít jóindulatú semlegességet. A harczban részt vettek egyebek -is a minorum gentium tagjaiból. - -A háború körülbelül eltartott annyi ideig, mint a porosz-franczia -háború. Brassai antikritikája Szemere ellen igen kemény volt s ez volt -czíme: »Nincs többé ismerettyü.« Erre irt Szemere egy hosszabb -czáfolatot e czím alatt: »Válasz Brassai ismerettyüjére«. - -Ezt beküldé Arany-nak 1862 junius 26-án. Arany azonban ezt nem adá ki, -mert nagyon erősnek találta. Szemere aztán a maga kegyetlen humorával -neki esett egy kissé Arany-nak is, irván neki következőleg: - -»Szerkesztő úr olyformán bánik kedvenczével, (Brassaival) mint anya -gyermekével, midőn ezt az udvaron szemközt jövő pulykakakas elől -kötényébe rejti. Brassai a szerkesztő által elkényeztetett öreg gyermek -s a kényeztető dajkának csak örülnie kellene, ha vásott gyermekét valaki -megfenyíti s legalább néhány perczre megjavultan adja vissza ápoló -ölébe.« - -Ez sem használt. Szemere válaszának külön könyvben kellett megjelenni. -Meg is jelent s mondhatom, ma is élvezetes, kedves olvasmány. - -Sűrü nyomatú négy ívből áll ez a mű, következésképen ennek megirásához -idő kellett. - -– Hajh de édes Károlyom, – mondá az öreg, midőn ezt nekem elmesélte, – a -hol asszony van a háznál: ott ekkora munkát egy esztendő alatt se lehet -megirni. Gondoltam egyet. Kimegyek a szőlőbe, beleülök a borházba, s -onnan addig ki nem mozdulok, míg munkámat be nem végzem. De a szőlő -messze van, ételt innen oda hordani nem lehet s az asszony azt kérdé: -mivel élek a borházban? Hja édesem, Keresztelő János sáskával és -vadmézzel élt a pusztában, tehát valahogy én is megélek a borházban. Az -asszony nem szólt semmit, hanem előre kiküldött a borházba egy vén tót -asszonyt, a ki nekem főzzön, s egy tehenet, hogy tej, turó, tejfel -legyen a háznál. Azt pedig az asszony istenért se tette volna ám meg, -hogy fiatal tót menyecskét adjon szolgálatomra. - -A borházi remeteség 1862 májusban történt. A borházból gyönyörű kilátás -van Széphalomra, Kazinczy Ferencz szent emlékü lakhelyére. - -Ez év nyarán az öreg úr magához édesgeté Tompa Mihályt, a már akkor -beteg költőt. A költő ugyanazon borházban igen jól tölté el a nyarat s -az ősznek egy részét. Egyik legszebb imája és költeménye készült ottan. - -– De nemcsak ez készült, – mondá az öreg, – hanem ezen kivül megéneklé -még a borházat is és Brassait is. Nézd ott a falon rámában azt az -elsárgult papirt. Tompa egy gombostűvel akasztá fel a borház falára, én -megtaláltam s rámába tettem. - -Levettem a papirt a falról s elolvasám. Ma is emlékezem a kis tréfás -versre. Így szól: - - _Szemere Miklós borházára._ - - Ez a ház nem borház, kritikának háza, - Hol Szemere Miklós majd a falra másza, - Míg úgy bebánt a vén, szálkás Brassaival, - Hogy rá a félország hangos bravót rivall. - De meggondolván, hogy májust itt tölté el - Egy vén tót asszonynyal és egy vén tehénnel, - Azt mondom: veszítsen az is a ki nyerhet, - Mert ebnek kivánok ilyen győzedelmet. - - 1862. - -Tompa Mihály. - -Az egész írva és aláírva van Tompa gyönyörü kézirásával. - -* * * - -Beszélgettünk az én szegény, rég meghalt Lajos öcsémről is, ki az öreg -urat határtalanúl tisztelé, költeményeit évekig tartó fáradozással -összegyüjté, s kit levelei után az öreg úr is atyai gyöngédséggel -szeretett. - -Beszélt Kossuthról és Kossuth fiairól, kiket meglátogatott. Beszélt -Kazinczynéról, gr. Török Zsófiáról s ennek konyhájáról. Beszélt -Kisfaludy Sándorról, kit Zalában s Katonáról, kit Kecskeméten látogatott -meg. Mindenkiről beszélt ujat, érdekeset, méltót arra, hogy -megörökittessék. - -Kinek volna ahhoz elég ereje ma már? - -* * * - -Rövid együttlét után elhagytam az öreget, azzal az igérettel, hogy a -szüretre ujolag meg fogom látogatni. - -A szüret még nincs itt és én igéretem be nem válthatom. Az öreg -elköltözött azokhoz a fényes szellemekhez, a kik közt magához méltó -társaságba jutott. - -Oh, ha bennünk egy paránya volna annak a lelkesülésnek, mely ama -nemzetébresztő korszak nagyjait eltölté. - -Oh, ti nagyok, miért nem hagyhatjátok a szívet örökül az utánatok jövő -nemzedéknek! - - - - -CSEMEGI KÁROLYRÓL. - -(Csemegi Károly született 1826 május 3-án s meghalt 1899 márczius 18-án. -Igazságügyi államtitkár és országgyülési képviselő, azután a Kuria, a -legmagasabb biróság tanácselnöke sok éven át. Verbőczy óta a legnagyobb -magyar kodifikátor.) - - -I. - -Alacsony és egykor zömök termet. Kerek fő, hátraszegve erős önérzet -jelképe gyanánt. Vörös haj, vörös bajusz, mely őszülni nem tudott. Éles, -fürkésző, vitázó szemek s oly metszésü ajkak, melyek nagy erélyt árulnak -el. Ilyen volt külseje. - -Jeles ügyvéd volt Aradon. Honvédszerepe 1850 után sok üldözést vont -fejére, de ő leküzdte azt. A tudományos pálya nem jutott eszébe, pedig -azon európai hirnévre tehetett volna szert. A mint tett mint -törvényalkotó. Közhivatalba honvédmultja miatt nem juthatott, tehát -ügyvéddé lett. Kitünt csakhamar. Kiválósága köztudattá vált. Komolysága, -gazdag jogi tudománya s éles, biztos érvelése a nagy szellemi tehetség -mellett: ezek tették kiválóvá. - -Az alkotmányos élet megnyilta vetette őt fel az ország fővárosába s a -nemzet szine elé. Állást foglalt az igazságügyi kormányban. Csaknem -együtt, csaknem egyidőben Szilágyi Dezsővel. - -Szilágyi Dezső nagyobb elme és szélesebb államférfiui látkör. De a -szakadatlan munkásságban s a törvényalkotás biztosságában Csemegivel nem -versenyezhet. Pedig mindig verseny folyt köztük – akarva nem akarva. -Törekvésük és önérzetük egyenlő volt. Szilágyi mindig kedvesebb volt a -politikai, Csemegi a kormánykörökben. - -Bittónak, mikor igazságügyminiszter volt, államtitkárra volt szüksége. -Szilágyi Dezsőre és Csemegire gondolt. Kozma Sándor véleményét kérte ki, -melyik lenne alkalmasabb államtitkár. Kozma Csemegit ajánlotta. -Munkásabbnak s miniszteréhez alkalmazkodóbbnak vélte, mint Szilágyit. S -Bittó Csemegit nevezte ki. - -Kozma és Csemegi közt mindvégig benső, bizalmas barátság állott fenn. -Kozma tiszta értelmisége s nemes táblabirói emberszeretet által -kormányzott itélőképessége egyensulyban tudta őt tartani Csemegi óriási -tudásával. - -Én huszonnyolcz év előtt jutottam vele ismeretségbe s aztán lassankint -barátságba. Balaton-Füreden ismerkedtünk meg, a mikor ő a büntetőtörvény -készitését megkezdette. - -Én is a büntető igazságszolgáltatással foglalkoztam vármegyémben. S -bizonyos falusi fölényt éreztem magamban a fővárosi tudós s a miniszteri -tisztviselő fölött. No hiszen hamar kiábrándultam. Csemegi tudása mely -az egész müvelt világ törvénybeli és irodalombeli büntető jogát -felölelte, az elemi erők ellenállhatatlan hatalmával nyomakodott az én -kezdetleges, kapkodó, vidéki szerény tudásomra. Nem is igen kisértettem -meg vele a vitatkozást a büntető jog általános tudományának nagy -mezején. - -Hanem egyes büntetőjogi esetek felfogásában és megitélésében nem egyszer -mégis megtréfáltam. Ott nem fogott ki rajtam. Vitáinkról, bár érdekesek, -fájdalmas elmulásának első napján megemlékezni nem akarok. - -A magyar, latin, német, angol, franczia és olasz tudományos nyelvet -egészen birta. A törvényalkotáshoz szükséges forrásmunkákat e nyelveken -eredetiben tanulmányozta át. S végtelen sokat tanult. Szakkönyvtára is -felette gazdag volt. S tanulmányaiban kiterjeszkedett nemcsak a -törvényművekre, kommentárokra s elméleti buvárlatokra, hanem még a -művelt nemzetek legmagasb birósági itélkezéseire is. Sőt egyes -jelentékeny pörökre is. - -Velem gyakran közölte munkája alatt a büntetőtörvény egyes már épen -elkészült fejezeteit. Egyszer épen a fölségsértés fejezetét közölte. - -Beszéd közben emlitettem, hogy őseim beregi és abauji birtokaikat nota -Thökölyana czimén vesztették el s hogy a pört megujitották s a -megujitott pör iratai megvannak levéltáramban. - -Nota Thökölyana! Ilyet sohase látott. Rögtön elkérte tőlem e pör -iratait. Maga is átnézte, de aztán átadta Hatoss Gusztáv fiatal -történetbuvárnak, ki huszonöt év előtt titkár volt az igazságügynél, -hogy forditsa le s adja ki. Hatoss elvitte az iratokat Pécsre, ott magát -agyonlőtte, családi irataimhoz sohase jutottam. - -Nekem akkor csaknem minden büntetőjogi tudományom Deák Ferencz 1843-iki -munkálataira szoritkozott. És Csemegi némely javaslatát nem találtam -olyan jónak, mint Deákét. Egyenesen megkérdeztem Deákot 1873 elején: -miért nem avatkozik a mű vezetésébe s mi akadályozza az 1843-iki -javaslatnak némi módositással való elfogadását. - -– Nem avatkozom bele, – felelt Deák – mert 1843 óta előre haladt a -tudomány is és a judikatura is, Csemegi pedig ezek mai állását jobban -ismeri, mint én. - -Öt egész évig dolgozott Csemegi a büntető törvényen. Azon kivül végezte, -mint államtitkár, az igazságügyi kormányzat több ágát. Hihetetlen, -mennyit dolgozott. - -Oly nagy fontosságu mű, mint az övé, alig van a világon, melyet annyira -egyetlen ember készitett volna, mint a hogy a mi törvényünket ő -készitette. - -Neve halhatatlan. Érdeme örök s az egész világra és hosszu-hosszu -jövendőre kiterjedő. Hozzá hasonlitani multunk és jelenünk férfiai közül -csak Verbőczyt lehet. - -Nem mondom, hogy műve hibátlan. Nem mondom, hogy itt-ott javitásra nem -szorul. De ez munkája nagyságából s érdeméből semmit se von le. - -S nemzedékünk hálátlan volt Csemegivel szemben. - -A nemzet ma is adós neki. Nincs oly kis nemzet, mely nagy kincscsel ne -jutalmazna ilyen művet. Csemegi iránt a nemzet hálája semmiben sem -nyilatkozott. Nehéz munka közt nélkülözve, elhagyatva kellett tengetnie -életét. - -Nem a nemzet volt hibás, hanem kormányzói. S a nemzet még leróhatja -tartozását. - -De már csak emléke iránt! - - -II. - -Csemegi politikai szereplése ama hét-nyolcz év alatt, mig képviselő -volt, nem volt jelentékeny. Vagy legalább nem volt feltünő. Ő -törvényalkotó, tudós és szakember hirében állt s méltán állt abban. Az -ilyen férfiut a mi törvényhozóink, politikusaink, diplomatáink nagy -politikai szerephez nem bocsátják. Sok tudós és szakember közmondásos -félszegsége a tudósok és szakemberek tekintélyét nagyon megcsökkentette. - -De azért Csemeginek ugyis, mint államtitkárnak, ugyis, mint -törvényalkotónak, sokszor volt alkalma a legfontosabb kérdésekben nagy -szolgálatot tenni hazánk javára. - -A nemzetközi jogba tartozó kérdéseket ő intézte és sok kérdésben csak az -ő erélye és nagy tudása mentette meg államiságunk elismerését. A közös -kormánynyal és az osztrák kormánynyal nem egy összeütközése volt e -miatt. Minden összeütközésből diadallal hozta haza lobogónkat. - -A büntető törvénynél is szép alkalma volt erre. Állami önállóságunkat -Ausztriával szemben s államunk egységét a társországokkal szemben a -jámbor és habozó Pauler és a szolgabiró müveltségü Perczel sohase tudták -volna megvédelmezni Csemegi nélkül. - -Még se becsülték meg eléggé vezető államférfiaink. Néhány példát mondok -el erről. - -A magyar büntető-törvénykönyvet, Csemegi művét a franczia kormány -lefordittatta franczia nyelvre, olasz jogtudósok pedig leforditották -olasz nyelvre. Néhány olasz egyetemen kiváló tudósok külön előadási -tárgyul is választották. A mi természetes. A mi törvényünk volt húsz év -előtt általánosságban a müvelt világ legjobb, legkorszerübb büntetőjoga. - -Vagyontalan volt. Minden vagyonát könyvtára képezte. Mit ér egy -szakkönyvtár? A ki igazán használja: annak mérhetlen kincs. Másnak -szemét. Báró Baldácsy tizezer kötetes könyvtárát, melyet három nemzedék -gyüjtött össze, hatszáz forinton vette meg Simor primás. Az ószeresek se -adtak volna többet érte. Csemegi könyvtára e mérték szerint alig érne -többet pár száz forintnál. Pedig többe került tizezer forintnál. Erre -költötte minden nélkülözhető, minden megtakaritható pénzét. - -Tehát szegény volt. - -Annyival nagyobb kötelességük lett volna nemzedékünknek és -kormányainknak, hogy nagy müvét a mű becséhez és nemzetünk nagyságához -mérten jutalmazzák. - -Vajjon mennyivel jutalmazták volna? - -A kis Belgium egyik jeles törvényalkotójának, a büntető törvények csak -pótló átdolgozásáért, tehát nem is alapmunkájáért pár százezer frank -jutalmat adott. Csemegi emberfölötti munkát végzett öt év alatt: -legalább, de legalább százezer forintot megérdemelt volna. - -Hajh, de ő nem volt se lófuttató, se bankigazgató, se vasuti engedélyes. - -Nem adtak neki semmit. Nem adtak ez óriási műért egy fillért. A -Tisza–Szápáry–Wekerle- és Bánffy-kormányok igazságügyminiszterei mintha -sejtelemmel se birtak volna a munka becséről s a ráforditott lángész és -életölő fáradság nagyságáról. - -Perczel Bélának mégis eszébe jutott, hogy a hálátlanság csunya dolog. -Fölkereste Csemegit. - -– Barátom, szólt hozzá, még se viselhetem el lelkemen, hogy nagy munkád -tiszteletdíj nélkül maradjon. Megfelelő összeget a költségvetésbe föl -nem vehetek, de kodifikáczionális átalányomból kiszakithatok hatezer -forintot. Ezt szives készséggel fölajánlom. - -Jól tette Csemegi, hogy e koldusalamizsnát kereken és rögtön -visszautasitotta. - -– Inkább vesszek éhen, mint ezt elfogadjam. - -Igaza volt! Hat ezer forintot középméretü ügyvéd szokott kapni nagy -pörben egyetlen jóravaló replikáért. - -Én magam két igazságügyminisztert zaklattam, hogy tegyenek valamit s -nemzedékünkről az undok hálátlanság vádját háritsák el. Hiába volt. De -talán később már el se fogadta volna Csemegi. - -Csemegi megteremtette a magyar büntető jogot, Kozma megalkotta a magyar -korszerü büntető eljárást. Mind a kettő egész életét szánta feladatának -becsületes megoldására. Szegényül élt, szegényül halt el mind a kettő. - -Mikor én az eszlári pörben a védelmet vezettem: azon a nyáron Csemegi -egyik külföldi fürdőn együtt volt Schmerlinggel és Glaserrel, korunk e -két nagy jogászával. Mint mindenütt a művelt világban, ugy e három -férfiu közt is minden nap az eszlári pörről s az én – jó vagy rossz – de -mindennapi szereplésemről folyt a tárgyalás. A két osztrák államférfi -gondosan kikérdezte Csemegit, hogy én hol születtem, hol tanultam, ki -volt mesterem, kik voltak tanáraim? Mikor pedig Szeyfertt elejtette a -vádat: akkor kikérdezték Szeyfertt felől is. Csemegi minden jót -elmondott, a mit csak tudott róla is, rólam is. - -– No lám, – mondotta Schmerling, – nem hiába kitünő férfiu az a -Szeyfertt, ő az én tanitványom. - -– Eötvös pedig az enyém, – felelte Csemegi nagy magyar önérzettel. S -hozzá tette: Exczellencziátok is intézkedhetnének, hogy az osztrák -egyetemeken is a jogászok oly behatóan sajátithassák el a törvényszéki -orvostant, mint a magyar egyetemeken. - -Beismerték s az osztrák kormány még azon évben intézkedett s intézkedése -indokául a magyar ügyvédi kar magas jogi műveltségét hozta fel. - -Én ugyan se egyetemi hallgató nem voltam, se Csemegi tanitványa nem -voltam, de jól esett ez a kis szóváltás, melyet Csemegi haza jöttekor -azonnal közölt velem. - -Itthon mindig szidott bennünket. Birót, ügyvédet, jogtanárt, -törvénykészitőt egyaránt. De a mikor külföldi notabilitásokkal -találkozott, azok előtt a magyar jogélet férfiait a világ első jogászai -gyanánt mutatta föl. S a ki a magyar jogászt ócsárolni merte: annak ugy -ment neki, mint az oroszlán. Pedig német, olasz, franczia nevezetes -férfiakkal gyakran találkozott, kik közül őt, mint korunk legnagyobb -kodifikátorát, tisztelgés végett gyakran és sokan fölkeresték. - -Az eszlári pör befejeztével pihenni Balaton-Füredre mentem; első dolgom -volt őt felkeresni. Megölelt, megcsókolt s azt mondotta: - -– Ne volnék csak ilyen vén bolond, ott hagynám a kuriai tanácselnökséget -s odamennék irodádba ügyvédtársadnak. - -Minő nemesnek látta s minő magasra becsülte ő az ügyvédi hivatást! - -Minden nagyravágyása abból állott: bárha ő állhatna egyszer az -igazságügyi kormányzat élére! Vágya nem teljesült. - -1875-ben, mikor a Wenckheim–Tisza-kabinet alakult, egy este Széll Kálmán -megszólitott, menjek el hozzá, beszéljük meg: ki lenne a legjobb -igazságügyminiszter. Széll Kálmán akkor már kijelölt pénzügyminiszter -volt. A Bittó-kabinetnek Pauler volt igazságügyminisztere, de ezt Tisza -nem szerette, mert valami kanári madár miatt egy interpelláczióban -Tiszát csak nem rég nagyon ledisputálta. Széll az egyetem-téren lakott, -nála lakott Deák Ferencz is. A házat már lebontották. - -Ott összejöttünk többen. A házigazdán kivül ott volt Perczel Béla -házelnök, Szeniczey Ödön, Visontai Kovách László s még vagy ketten. -Horváth Lajost szerettük volna megnyerni, de istenért se vállalkozott. -Táviratoztunk Miskolczra is pártjához, hogy az is biztassa őt. Meg is -tette, az se használt. - -A mint tanácskozunk s keressük az alkalmas embert, Perczel Béla föl és -alá járkál a szobában, szokása szerint hátratett kezekkel. Ránézek s oda -szólok: - -– Hát te Béla nem vállalkoznál rá? - -– Ha parancsoltok velem: én szivesen megteszem. - -Eddig volt. Széllnek tetszett, másnap közölte Tiszával s harmadnap -Perczel igazságügyminiszter volt. - -Évek mulva elmondtam e jelenetet Csemeginek. - -– Hát én rólam nem volt szó? – kérdezé. - -– Az igazat megvallva, nem jutottál eszünkbe. - -– No barátom, ha jogász embernek, ha magadforma embernek se jutok -eszébe: akkor mit várjak én? - -Keserü szemrehányást tett az egész világnak. S igaza volt. Hiszen még az -akadémia se választotta tagjává! - -Talán nem lett volna a legjobb igazságügyminiszter. Talán nem volt a -legjobb biró sem. Birói felfogása ellen egyszer-másszor én is hevesen -érveltem magántársalgások közben. Birótársai közt is sokan voltak, kik -vele nem rokonszenveztek. - -Modora érdes. Nagy tudásával nagy fölényt tudott gyakorolni. S nem is -mérsékelte magát ebben minden alkalommal. Komoly összeütközésbe s mély -jogtörténeti vitába keveredtem vele magam is az egyházpolitika heves -napjaiban. S azóta alig találkoztam vele néhányszor. - -De minő semmiség ez mind az igaz érdem ama piramisa mellett, melyet -életével és munkásságával megszerzett! Nagyobb fia, mint ő, volt -nemzetünknek az ő korában. De egész életének minden munkáját, egész -lángelméjének minden erejét hazája javára ugy, mint ő, senki fel nem -áldozta. - -Szegény kenyeret kapott érte, a mig élt. Halála után életének s -emlékezetének dicsőségét zengeni fogják a századok. - - -III. - -Hanem e felvilágositás mégis sötéten hagy egy pontot. Huszonnégy év -előtt fejezte be nagy művét Csemegi. Egész emberélet munkája ez a nagy -mű s közhaszna és dicsősége nemzetünknek. S huszonegy év óta élt -szegényül s halt meg szegényül a nagy mű alkotója. - -Ez a sötétség mégis sötétség maradt. A kormányokra borul ez, nem -Csemegire. - -Csemegi könyvtáráról is megemlékeztem tárczám soraiban. Azt állitottam, -hogy ebből áll minden vagyona, melyet szeretett hitvesére hagyhatott. E -vagyon pedig, ha kótya-vetyére kerül, nem ér annyi száz forintot, a hány -ezerbe került, noha mint szakkönyvtár kincset ér. - -Lehet, hogy szavaim birtak arra pártkülönbség nélkül több képviselőt ma -a képviselőházban, hogy lépést tegyenek arra nézve, hogy a nagy értékü -könyvtár a törvényszerkesztő bizottság részére államköltségen -megszereztessék. Apponyi Albert gróf és Győrffy Gyula vezetése mellett -Beksics Gusztáv, Bolgár Ferencz, László Mihály, Neményi Ambrus, Olay -Lajos és Szabó Imre voltak e képviselők. Fölkeresték a miniszteri -szobában Széll Kálmán miniszterelnököt s Lukács László, Plósz Sándor és -Wlassics Gyula minisztereket, kik biztató igéretet tettek mind a -könyvtár megvételére, mind az özvegy legmagasabb kegydijazására. - -Ez a legkevesebb, mivel a nemzet az elhunyt iránti háláját, noha -későcskén, bebizonyithatja. - -Ehhez még szükséges, hogy mellszobra a legfőbb törvényszék palotájának -csarnokában államköltségen felállittassék. - -* * * - -Ha már Csemegi Szent-István rendjéről szóltam, szólok most egyuttal -Tisza Kálmán Szent-István-rendjéről is, melyet nagy-kereszt alakban -ugyan, de később adott a király Tisza Kálmánnak, mint Csemeginek. - -Erről is ma értesültem hitelesen. - -Tisza Kálmán már félévig volt belügyminiszter s öt évig miniszterelnök s -még mindig nem volt semmi rendjele. - -Történt 1880-ban, hogy Károly román király, akkor még fejedelmi czimmel, -Budapesten járt s Tisza Kálmán miniszterelnök, ő felsége a király -előzetes tudatával, nála tisztelgő látogatást tett. Midőn tőle -elbucsuzott, a fejedelem főhadsegéde arra kérte, menjen egyenesen haza, -mert a fejedelem ő fensége azonnal vissza óhajtja adni a látogatást. - -Ugy lett. Tisza azonnal haza hajtatott miniszterelnöki palotájába s a -fejedelem néhány percz mulva nála termett. - -Fontos tárgyu beszélgetés után a látogatás befejeztével elővett a -fejedelem egy finom müvü tárczát s oda nyujtá Tiszának. A román -csillagrend legmagasabb osztályának jelvényei voltak benne. - -– Szerencsémnek tartom, – ugymond a fejedelem, – hogy e rendet -Exczellencziádnak adományozhatom. - -– Hódolattal és hálás köszönettel fogadom fenséged kegyes adományát, -ámbár meg kell jegyeznem, hogy saját felséges uralkodómtól sincs még -semmi rendjelem. - -A fejedelem mosolygott e szóra. - -– Tudom – ugymond – hogy vannak kiváló férfiak, kik a rendjelekre semmit -sem adnak; nem is kivánom, hogy viselje, mégis kérem, fogadja el tőlem -emlékül. - -Ily kegyes szavakra természetesen el kellett fogadnia. - -Fülébe jutott ez báró Orczynak, ő felsége melletti miniszternek, a ki -aztán rögtön előterjesztést tett ő felségének az iránt, hogy Tisza -Kálmánnak a Szent-István-rend nagy keresztje adományoztassék. - -Igy jutott Tisza Kálmán magyar rendhez a román király utján. - - - - -BITTÓ ISTVÁN A FŐRENDIHÁZBAN. - -(Született 1822 május 3-án. Köznemes, de előkelő birtokos családból. -1848-ban képviselő, később bujdosó. Somogy vármegye egykori -főszolgabirája, képviselő, igazságügyminiszter, képviselőház elnöke, -miniszterelnök, Deák Ferencz benső baráti köréhez tartozott.) - -Széll Kálmán becsületes munkát végzett, mikor azt ajánlotta a királynak, -hogy Bittó Istvánt a főrendiház tagjává, örökös törvényhozóvá nevezze -ki. Meg kellett volna ezt már tenni tizenöt év előtt, a mikor először -kimaradt a képviselőházból. A mikor az uj főrendiház először megalakult. -Ha már ily alkatában áll fenn ez a főrendiház: ki lehetne annak inkább -tagja, mint a ki miniszterelnök volt? Tisza Kálmán kislelküsége, -Szápáry, Wekerle és Bánffy feledékenysége volt oka az eddigi -mulasztásnak. És főleg az, hogy Bittó a boldogtalan nemzeti párthoz -tartozott. Ugy vélekedtek: a főrendiháznak nincs szüksége nemzeti párti -férfiura. Pedig én nem egyszer úgy szerettem volna, hogy e párt minden -tagját oda szállitsák át. A zionisták azt hiszik, a zsidóknak -Jeruzsálemben van helyük; én azt hiszem, a nemzeti pártiaknak a -főrendiházban lett volna helyük. Úgy is oda jutnak utóbb mindannyian. A -nemzeti muzeum kerek palotájába. - -Széll Kálmán, ha későn is, helyre hozta a furcsa mulasztást. Minden -miniszterelnök főrendiházi törvényhozó immár. Szlávy és Wekerle -méltóságuknál, Szápáry grófságánál fogva. Bánffy háromféleképen is az. -Bárósága, méltósága s kálvinista főgondnoksága czimén. Tisza Kálmán is -az lehet, mihelyt akarja. Ő a legrégibb kálvinista főgondnok. - -Huszonötödik éve, hogy megszünt a Deák-párt. Utolsó három évében három -miniszterelnöke volt. A nagy betegnél gyakran változtatják az orvosokat. -A Deákpárt utolsó orvosa Bittó István volt. Ő is fogta be szemeit. Ő is -temette el. - -Pedig nem volt épen rossz orvos. Csak szerencséje nem volt. - -* * * - -Bittó Istvánt nagyon kevesen ismerték igazán. De a kik igazán ismerték: -azok igazán szerették. És őszintén becsülték. Ezt nem gátolta se nemzeti -párti volta, se 67-es meggyőződése. Mert igaz, jó és erős magyar volt -minden izében. Erős magyar érzületben a miniszterelnökök közt talán csak -Bánffy közelitette meg. Felül nem multa egyik se. - -Én szép példákat tudok erre. - -Mikor huszonöt évvel ezelőtt a második választási törvényt hoztuk, úgy -láttuk szükségesnek, hogy az erdélyi czenzust hagyjuk meg változatlanul, -nehogy román-ajku atyánkfiai dako-román képviselőkkel áraszszák el az -országgyülést. Ellenünk volt gróf Szápáry belügyminiszter, ellenünk volt -a balközép s ellenünk voltak a Deák-párt radikális elemei Gorove István -és Horváth Boldizsár által szervezve. De ellenünk voltak a felvidéki -deákpártiak is, kiket a vén Justh, a »tót király« vezetett. - -Szegény báró Kemény István kétségbe volt esve. Szentül hitte, hogy -elbukunk és szentül hitte, hogy akkor elvesztjük Erdélyt. Mi azonban -csülökre álltunk, a központi bizottságban győztünk s a Deákpárt -értekezletén addig viaskodtunk, mig ott is ki nem csikartuk a néhány -szónyi többséget. Egyuttal pártkérdéssé tettük javaslatunkat. - -Hátra volt azonban a főrendiház. Ott már mi semmit nem segithettünk, a -belügyminiszter pedig berendelte a főispánokat, hogy ellenünk a kormány -eredeti javaslatát szavazzák meg. - -Egy szép augusztusi napon reggeli hat órakor beront hozzám báró Kemény -István, lerántja rólam a takarót s fülemnél fogva fölczibál. - -– Gyere, gyere, öltözz hamar, menjünk Bittóhoz deputáczióba! - -Átkozottul álmos voltam. - -– Hány óra? - -– Siess, siess, mindjárt hat óra lesz. - -– Az öreg apám se járt deputáczióba miniszterelnöknél hajnali órában. - -Nem hagyott békét, felöltöztem, kocsiba ültünk, mentünk Jeney József -erdélyi székely képviselőhöz, őt is fölvettük s hajtattunk lóhalálában -föl Budavárába, a miniszterelnöki palotába. - -Portásra, komornyikra rárontottunk: keltsék föl azonnal a -miniszterelnököt. Futott mindegyik a belső szolgákhoz és szolgálattévő -frájokhoz. A miniszterelnök, bár szürkülő legény, nem régi házas volt. -Fölverték. Elhitették vele, hogy a tatárok törtek be az országba. - -Jött ki hozzánk az elfogadó-terembe papucsban, barnavörös hálókabátban, -vörös házi sapkában. Mint egy török basa. - -– No mi baj ilyen kora reggel? - -Én voltam az első szónok. Elmondtam a czenzusveszedelmet. A -belügyminiszter gonosz praktikáit. Tizennyolcz berendelt főispán -veszedelmes szándékát. Vagy segitsen, vagy elbukunk! Holnap lesz a -szavazás. - -Jó báró Kemény István folytatta a panaszt. - -De panasza közben mély érzés fogta el szivét. Eszébe jutott, hogy még -van jó magyar Erdélyben s hogy azok számára meg kell menteni azt az -országot. Ha pedig már azok is elfogynának… - -Mikor ide jutott panaszával, elfuladt a hangja. Valami szoritotta a -torkát. De Jeney szeméből is kicsordult a köny. Jeney fejezte be a -mondókát. - -– … de mi azt már nem akarjuk megérni! - -Bittó István a miniszterelnök azt felelte: - -– Köszönöm szives fáradságtokat. Nem tudtam a dologról. Mindjárt -intézkedem. Mig én a kormányon leszek: a magyarságnak hátraszorulni nem -szabad. - -Oly keményen beszélt a főispánokkal, hogy tizennyolcz közül tizenöt -velünk szavazott és csak Ormós temesi gróf, Kis Miklós jász-kun -főkapitány s még egy harmadik – neve nem jut eszembe – szavazott -ellenünk. Győztünk! - -Ilyen fura deputáczió se járt azóta a miniszterelnöki palotában. De -talán azelőtt se. - -Bittó alatt nyujtott be az igazságügyminiszter egy uj perrendtartási -javaslatot, melyből hiányzott az, hogy más nyelven, mint magyar nyelven -semmiféle iratot benyujtani nem szabad. Figyelmeztetésünkre Bittó -azonnal visszavonatta a javaslatot s utasitotta a szakminisztert, hogy -pótolja ezt a hiányt. Kora bukása miatt czélhoz nem juthattunk. Azóta -negyed század telt el s a czélhoz ma se jutottunk el. Pedig minő óriási -következménye lett volna annak, ha állami biróságaink csak magyar -okiratot fogadhattak volna el! - -* * * - -Volt Bittó igazságügyminiszter is. Ő szervezte 1871-ben a királyi -biróságokat. Ismeretlen elemekből harmadfél ezer birót egyszerre -kinevezni! Azt a protekcziós bucsujárást kellett csak látni, a melylyel -őt három hónapon át folyton ostromolták. - -Szelid modorban, de hajlithatlan keménységgel állt ellent. Még maga gróf -Andrássy Gyula miniszterelnök se tudta egyik gazdatisztjét -börtönfelügyelőnek nála beajánlani. Nem is hagyta a dolgot megjegyzés -nélkül: - -– Teringette Pistikája, az ember sehogy se boldogul vele. - -Kis termete miatt bizalmas körben csak Pistikának neveztük. - -* * * - -Deák Ferencz nagyon szerette és becsülte. - -Az 1872-iki országgyülésen elnököt kellett választani. Sokan Somssich -Pált akarták, a mult 1869-iki képviselőház elnökét. Sokan Gorovét, a -párt elnökét. De mások is voltak jelöltek. A Deák-párt kebelében hosszu -vitára voltak készen. Akkor még nem a kormány jelölte ki a képviselőház -elnökét, a ház élénken óvta e nagy jogát. Akkor még nem is volt a -képviselőház elnöke »kegyelmes ur«, hanem csak az otthoni czime volt. - -Én is deákpárti voltam akkor. Körhelyiségünk a Hungáriában volt. Ott -jöttünk össze a képviselőházi elnökben megállapodni. - -Gorove István pártelnök megnyitja a tanácskozást s jelenti, hogy az -elnökjelölés kérdéséhez Deák Ferencz óhajt először szólani. - -Deák Ferencz jobb kezét az asztalra teszi s balkezében szivarját tartja -aláfelé. S szól: - -– Elnökválasztásról, személyi kérdésről van szó. Az elnöki tiszt nagyon -fontos és gyakran nehéz. Meg kell fontolnunk higgadtan s szabadon kell -tanácskoznunk, kit válasszunk ez állásra. Mindenki mondja meg nyiltan -véleményét. - -S ekkor erős hangsulyozással tette hozzá: - -– Én Bittó István igazságügyminiszter urat óhajtom a képviselőház -elnökének! - -– Éljen! Éljen! - -Azonnal vége lett a tanácskozásnak. Lehetett is azután már tanácskozni, -a mikor Deák Ferencz megmondta a véleményét. De úgy elhallgatott ott -minden más árnyalat, mintha más se lett volna a világon, mint Bittó -István. - -Igy lett a ház elnöke. - -De még czifrábban lett miniszterelnök. - -Szlávy Józsefnek teste-lelke megunta már a miniszterelnökséget, pedig -alig volt egy év óta abban a méltóságban. Szabadulni akart minden áron. - -A király sok embert megkérdezett: ki legyen a miniszterelnök. Akkor -hallgatta meg először Ghyczy Kálmánt és Tisza Kálmánt is. Meghallgatta -Bittót is, a ház elnökét. S egyszer csak azt mondja neki: - -– Önt bizom meg a minisztérium megalakitásával. - -Hejh a ki adta! Most ijedt meg már igazán Bittó István. Hát hiszen az -igaz, hogy ő házelnök volt, igazságügyminiszter is volt, Somogy -vármegyének főszolgabirája is volt s a függetlenségi harcz után bujdosó -is volt, de elvégre mégis csak táblabiró volt. Hogy lehessen ő -miniszterelnök? - -– Fölség, köszönöm kegyességét. Fölséged parancsának engedelmeskedem is, -de azt Fölséged se parancsolhatja, hogy arabul beszéljek, mikor én -arabul nem tudok. - -Mosolygott a Fölség. - -– Csak próbálja meg kedves Bittó, tud ön még arabul is. - -Igy lett miniszterelnök. - -* * * - -Pedig még se igen tudott arabul. - -A bosnyák politikát például határozottan ellenezte. - -E miatt kellett meg is buknia. Nemcsak neki, hanem a Deák-pártnak is. -Ennek elbeszélése azonban már a magas politika körébe tartozik. - -* * * - -Nem szónok. És nagyon szerény ember. E két körülmény örök akadálya volt -annak, hogy vezérszerepet állandóan vigyen. - -Egyszerü, tiszta, magyar és nemes táblabirói eszejárása van. Kisebb -társaságban, magántársaságban felfogása, érvelése, nemes modora mindig -hatalmas befolyást gyakorol. Szabadelvü a negyvenes évek régi tisztes -táborából. Vannak eszményei s még tud lelkesülni. - -Az egyetlen miniszterelnök, a ki átment az ellenzékre. - - - - -A LEGÖREGEBB TÁBLABIRÓ. - -(Zsoldos Ignácz született 1803 julius 24-én s meghalt 1885, szeptember -24-én. Követ, jogtudós, legfőbb itélő biró, akadémiai tag, tudományos -iró. Legnagyobb érdeme az, hogy Zádor Györgygyel együtt a magyar jogi -élet tiszta magyar nyelvét ő alapitotta, ő teremtette meg. Az utolsó -negyven évben irók, birák és ügyvédek sokat rontottak e nyelven.) - -Zsoldos Ignáczról, az agg tudósról és táblabiróról akarok megemlékezni. -Régi ember, régi törvényhozó, régi publiczista, régi büszkesége a magyar -birói karnak, az ujra ébredt nemzet első gárdájának tekintélyes tagja. - -Nagyon kis gyermek voltam még akkor, amikor őt nekem a 47-diki -követválasztás idején apám megmutatta. Őt és Zádort és Kocsi Sebestyén -Gábort és Hunkár Antalt, mint vármegyénk nagyjait. - -Régi ember volt ő már akkor is. Már 1847-ben joggal mondhatta el, hogy -negyedszázad óta szolgálja a vármegyét, a közügyet, a tudományt, az -országgyülést. De én minderről akkor nem tudtam s mindebből nem értettem -semmit. Még alakját is elfelejtettem, még neve is ritkán jutott eszembe, -de ez az én bűnöm volt, nem az övé. - -Húsz esztendeig nem láttam azután. - -1867-ben egy deputácziót választott a vármegye, melynek szigorú -útasitásul adta, hogy menjen föl Pestre, látogassa meg a minisztereket s -különösen gróf Mikó Imrével értesse meg komolyan, hogy a vármegyének -vasutra van szüksége s hogy a magyar nyugati vasutnak, Fehérvárból -kiindulva, a vármegye kellő közepén kell végig vezettetni. Szentül azt -hittük akkor a vármegyén, hogy a vasútépités pusztán hazafias dolog, -mint a muzeum vagy a nemzeti szinház, hogy abból csak áldása lesz az -országnak s hogy ahhoz holmi konzorcziumoknak, gründereknek, -szindikátusoknak, filiszteusoknak semmi közük se lészen. - -Ebbe a hazafias vasuti deputáczióba beválasztott a nemes vármegye engem -is, aki akkor fiskusa voltam, és Zsoldos Ignáczot is, aki már akkor is -és még akkor is első rangu büszkesége volt. Mellesleg szeptemvir volt a -kurián és Pesten lakott. - -Elképzelhető, minő sajátságos érzelemmel vártam azt a pillanatot, midőn -vele megismerkedhetem. Első rangu publiczistánk a 40-es évek elejéről, -harmincz év óta tagja a magyar tudós társaságnak, több mint negyven év -előtt már országgyűlési követ s most szeptemvir, az országnak egyik -legmagasb birája. Mily alakká növeszté őt fel láttatlanban egy ifjú -megyei tisztviselőnek kegyeletes képzelete! - -A főispánnál, báró Fiáth Ferencznél jöttünk össze, hogy onnan menjünk a -miniszterekhez. Eszterházy Pál, Waldstein János, Zichy Manó grófok, -Ányos István, Békássy Lajos, Nagy Ignácz képviselők, Késmárky viczispán -s a többiek. Ma már mindez, akiket itt fölemliték, elköltözött oda, a -hol nincs miniszter s a hová vasút nem jár. - -Míg ott beszélgettünk: bejön közénk egy kis sovány, öreg emberke. -Halvány arcz, élénk szemek, még el nem deresedett bajusz, bágyadt -mozdulatok s kissé hajlott termett. Tisztes fekete, de viselt ruhában, -Zsedényi-féle egyszerüséggel öltözve. Nyakában egy hosszu bekecs, -boldogult Horváth István divatja szerinti szabással s lábain olyan -csizma, melyet bagariabőrből készitett valami régi divatu magyar -csizmadia s melynek mindegyik darabját fölváltva másik-másik lábán -szokta viselni naponként az ember hajdanában. Beköszöntött s aztán -keveset beszélt, igénytelenül, szerényen és csak akkor, ha valaki -egyenes kérdéssel fordult hozzá. Egyenesen rá lehetett volna fogni, hogy -egy derék, nyugalomba vonult falusi tanitó, ki ránk maradt ezelőtt ötven -esztendőről. - -Zsoldos Ignácz volt. Tisztelettel néztem és hallgattam reá, de kissé -csalódva. - -Mentünk a miniszterhez. Mikó miniszter hegyesre kifent bajuszával -ünnepélyesen fogadott bennünket, mellette ott sürgött államtitkárja, -Hollán Ernő, akkor még nem generális, hanem annál szemrevalóbb fiatal -ember. - -Szónokunk elmondá a maga beszédét ékesen, czifrán, szónoki figurákkal -bővelkedve, szokott hazafias frázisokkal s a miniszter felelt rá -hidegen, egyszerüen, jóakaratáról biztositva szokott hivatalos -frázisokkal. Vettem észre, hogy ebből a párbeszédből alig lesz nekünk -vasutunk. - -De előállott Zsoldos Ignácz s mikor a hivatalos beszédnek vége lett, azt -mondá a miniszternek: - -– Kegyelmes uram, miniszter ur! A mi ide jövetelünk nem puszta formaság. -Mi azt követeljük, hogy az ország tuladunai részének jövendője s anyagi -és szellemi jólléte minden módon biztosittassék. A miniszter uraknak az -ország minden részéről gondoskodni kell ugyan, de vegye tudomásul -exczelencziád, hogy az ország tuladunai része nem ismer idegen -nemzetiséget, nem ismer nemzetiségi kérdést, mi magyarok vagyunk és -magyarok maradunk; a német ellen és nyugat ellen mi védelmezzük fajunkat -és országunkat, a mi kérelmünket se elutasitani, se halogatni nem -szabad. Én, miniszter ur, öreg vagyok már és beteg ember, de fiatallá és -egészségessé leszek, ha az én imádott magyar fajomnak, nemzetemnek -jólléteért kell viaskodnom. És én azért viaskodni fogok, a mig én élek, -ezt a miniszter ur jegyezze meg magának jól. - -A kis ember görnyedt termete kiegyenesedett, hangjában ércz volt és erő -s szemeiben villogott az érzés és a köny. - -Ezt a hangot megértette a miniszter. Az ő bágyadt szemeiben is el -kezdett csillogni valami, némán szoritott velünk kezet, de a Zsoldos -Ignácz kezét két kezével szoritá meg. - -– Én is öreg ember vagyok, méltóságos uram – úgymond a miniszter – de én -erdélyi vagyok, én ismerem a nemzetiségi kérdést az én hazámból, de én -is viaskodom fajomért és nemzetemért; méltóságtok akarata teljesitve -lészen, vagy én sem leszek miniszter. - -S a vasut meglett azonnal. - -* * * - -Ez volt első találkozásom Zsoldos Ignáczczal. Csodálattal és -tisztelettel néztem őt. Nem a régi bekecs és régi csizma, hanem a régi -sziv és régi érzés állott ezentul előttem. Ha mi fiatalok úgy tudnánk -érezni, mint a régi gárda öreg táblabírái! - -* * * - -Legnagyobb és legbecsesebb munkája két vaskos kötetben e czim alatt -látott napvilágot: »A szolgabirói hivatal«. A közigazgatás kézi-könyve -akart ez lenni a szolgabirák és esküdtek számára és lőn e könyv a -közigazgatás egész elméleti és gyakorlati tankönyve két nemzedéken át az -egész ország számára. Olyan tudományos könyv, mely a gyakorlati -közéletben ehhez hasonló elterjedést nyert s ehhez hasonló hatást -gyakorolt volna, magyar nyelven még nem iratott mind maiglan. - -A harminczas és negyvenes években a fölébredett nemzeti öntudat a megyei -élet, a megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás terén is szükségesnek -tartá már a közállapotok javitását. A társadalmi élet bonyolódott, a -vármegyék feladata napról-napra nehezebbé vált s a külföldön utazott -ujabb irói nemzedék gunynyal kezdé már ostromolni Széchenyi nyomdokin a -táblabirák és szolgabirák more patrio gazdálkodó rendszerét. Azonban a -táblabirák és szolgabirák megtették volna kötelességüket, ha az ujabb -korszak minden reformigénye egyszere nyakukba nem szakad s ha lett volna -valamely rendszeres és világos szakmunka, mely nekik az ujabb -feladatokra irányt adhat. - -Érezték ezt a vármegyék maguk is. Pestvármegye hires főjegyzőjének, -Nyáry Pálnak keze által készittetett 1840-ben tisztviselői számára -rendszeres eljárási utasitást. Zalavármegye is deputácziót küldött ki e -czélra még 1839-ben s Biharban is megpendité az eszmét Beöthy Ödön. - -Azonban Deák Ferencz, bár saját vármegyéje is dolgozott ily művön, -Zsoldos Ignáczot, ifjukori benső barátját beszélte rá, hogy fogjon bele -ily mű alkotásába. - -– Minden vármegye – úgymond – csak a maga viszonyai szerint, a maga -számára fog eljárási utasitást késziteni s egyik vármegye a másikét -valószinüleg nem fogja elfogadni már csak localis rivalitásnál fogva -sem. Ha azonban egy ember ir derék munkát: azt az egész ország -elfogadja, miként Verbőczyt elfogadta. Fogj hozzá barátom s ird meg te. - -Ezt 1838-ban nyáron Füreden mondá Deák Zsoldosnak és a jó tanács annál -szivesebben meghallgatásra talált, mert ily mű megirásának eszméje már -Zsoldosnál is önként megérlelődött s az adatokat és tanulmányokat kezdé -is már hozzá gyüjteni. - -Zsoldos Ignácz 1823-ban lépett Veszprémvármegyében tiszteletbeli -hivatalra. Az 1825-iki országgyülésen mint távollevők követe volt jelen -s mindvégig feszült figyelemmel kisérte a köztanácskozásokat. 1827-ben -szolgabiróvá s később főbiróvá választatott megyéjében s 1834-ig -mintaszerű szolgabirája volt a megyének, kinek nevét s eljárását -példának okáért emlegették még a szomszéd vármegyékben is. Ezután -főjegyző lett s a 43-iki országgyűlésen a vármegyének első követe. - -Volt hát gyakorlata elég. A nagy mű megirását 1838. évi szeptemberben -kezdette meg s 1840-ben fejezte be. Egyes részeit időnként megmutatta -Deák Ferencznek s műve tárgyairól külön is adott ki előzetesen jól -megirt dolgozatokat. Ezért az akadémia már 1839-ben tagjává választotta. -A mű 1842-ben jelent meg teljes kiadásban. - -Csodálatos sorsa volt e műnek. Először is Pestnek, Zalának hasonló -tárgyu munkálatait teljesen leszoritá a térről, úgy hogy ezekre alig -emlékezik már valaki. És azután mint gyakorlati munka, közel félszázad -alatt, háromszor ment ki a divatból, de a vármegyék három szor -visszafolyamodtak hozzá. - -1848-ig Zsoldos könyve volt a vármegyék és szolgabirák bibliája. Az -önkényuralom rendszere alatt a könyv elhallgatott. De a mikor 1861-ben -visszaállitottuk a vármegyéket, a Reichsgesetzblattok lomtárba lökött -foliánsai helyett megint Zsoldos könyve lett a közigazgatás tudományának -forrásává. Schmerling rendszere ismét leszoritá a térről, de 1865-ben az -alkotmányosság kezdetekor megint minden szolgabiró és esküdt első -feladatának tartá Zsoldos könyvét megszerezni. Tisza Kálmán -kormányzatának mai rendszere alatt ismét elnémult a könyv, de sokan -hiszik még az öregek közül, hogy eljövend az idő, a mikor az igazi -vármegyék feltámadnak egykoron s a mikor Zsoldos könyve ismét életre -kel, mint az alvó leányzó. - -* * * - -Zsoldos Ignácz egész életén át beteges külsejü s halvány arczszinű volt, -ép úgy, mint megyei tiszttársa s követtársa Sebestyén Gábor. Egykor az -országgyülésen azt mondá valaki: »Csodálatos, hogy a püspökkel és sok -katholikussal bővelkedő Veszprémvármegye két kálvinistát is választ -követévé.« Zsoldost értették és Sebestyént. - -– Elég jó pápista szinben vannak azok, – mondá Bezerédy Miklós. - -Zsoldos sohase hitte, hogy hosszu életkort érjen. Nagy művét Deák -Ferencznek ajánlá s hozzá negyvenöt év előtt ezt irta: - -»Fogadd kérlek szivesen, szeretett barátom, e parányi -gondolatgyüjteményt, melyet, mig te a haza dolgaiban fáradoztál, -hivatásom sokkal kisebb körében gyüjtögettem. S ha egykor azon helyre -jövendesz, hol a kifáradt gyüjtő, hogy egy ujabb munkás életet -kezdhessen, nyugalmát pihenni fogja: lépj közelébe ama kis dombnak s -mond barátidnak: Ismertem őt, nem volt benne rossz az akarat. – S ez a -sirhantokat, hidd el, könnyitendi.« - -És Zsoldos Ignácz még él és Deák Ferencz már tíz év óta pihen a kerepesi -temetőben. - -* * * - -Veszprém városának piaczán áll egy dupla tetős régi ház egy magaslaton. -Kevés ház van a városban, a mely régibb volna, mint ez. Ebben lakik s -innen jár ki naponkint sétálni s közdolgokról barátival elbeszélgetni a -ház öreg gazdája: Zsoldos Ignácz. Kevés ember van az országban, a ki -idősebb volna, mint ő, érdemesebb egy sincs. - -Régi ház, régi gazda, legöregebb táblabiró: egyaránt a köztisztelet -tárgya mind a három. - - - - -SZABÓ IMRE. - -(Született 1814 okt. 14-en, meghalt 1882-ben. Plébános, 1861-ben -képviselő, később kultuszminiszteri osztálytanácsos, majd szombathelyi -püspök. Jeles egyházi szónok és népies egyházi iró,) - -Jó ember volt és jó egyházfejedelem volt. Hivei szerették, lelkésztársai -becsülték, a főpapok nagy része azonban mintha kicsinylette volna őt. A -minek egyik oka az volt, hogy a szombathelyi püspöki beneficzium sem nem -fényes, sem nem gazdag; – a másik oka pedig az volt, hogy ő akkor is, a -mikor már püspökké lett, megmaradt a maga jó természetében, mintha csak -jó falusi plébános volna, semmi más. Magas hivatali gőg tömjénével nem -vette körül magát, udvarában a kedélyesség uralkodott s egykori -káplántársai és plébános-társai csak oly bátran mentek és csak oly -gyakran mentek a szombathelyi püspöki asztal vendégszeretetét és -hatalmas adomáit élvezni, mint tették akkor, a mikor ő még szerény -iszkázi plébános vala. Magas állása soha sem szédité el annyira, hogy -törekedett volna a »nagy« urakhoz dörgölődzni s hogy el tudta volna -hanyagolni régi barátait. - -A mult évben, juniusban meglátogattam őt. Éppen akkor jött haza -bérmálási körutjából. A hatalmas terjedelmü püspöki rezidenczia szerény -udvarmestere, midőn azt kérdeztem tőle, hol van a püspök ur – azt -felelé: »A kertben.« - -– És mit csinál a kertben? - -– Sétálgat és tisztogatja a gyümölcsfákat. - -Hm. Ez nem a legjobb mulatság juniusi melegben, – gondolám. S mentem a -kertbe. - -A kert ott van a püspöki palota mellett. Nem nagy, nem is nagyszerű, -főuri parkhoz bizony nem hasonló. Szabályos négyszögekre van felosztva, -az utak melléke gyümölcsfákkal beültetve, a gyümölcsfák közeiben -burgonya, czukorrépa, zöldség, bab. Jó gazdának haszonhajtó konyhakertje -s nem egyházfejedelemnek mulatója ez. Egyetlen fenyő-ültetvény egy -mesterséges kerek domb tetején és oldalában s a domb tetején kerti padok -és kerek-asztal: ime ebből állt a kertnek egész fényüzése. - -Itt sétálgatott a püspök törődött testtel, de hatalmas kedélylyel egy -képviselő barátom társaságában, ki őt bérmáló körutjából kisérte haza. -Találgatta: mennyi lesz idei gyümölcstermése s miként diszlenek az ifju -ültetvények, a tavaszi oltoványok. - -Jó ember az, a ki szereti a gyerekeket, az állatot és ültet fát az -utókor számára. Ha apa cselekszi ezt gyermekei kedvéért: még az is szép -dolog. Hát a mikor püspök cselekszi, a ki eltölthetné idejét olyan -mulatsággal, melyet élő világ különb mulatságnak tart, mint a -kertészkedést. - -Meg is tettem elismerő észrevételemet. - -– Lássa barátom, mondá, én most már könyvet nem olvasok, de nem is irok. -Hivatalos dolgom abból áll, hogy jó keresztyént és jó hazafit akarok -nevelni az ifju nemzedékből, pihenésem pedig abból áll, hogy ültetek és -oltok és nemesítek. A ki utánam jön, az veszi majd hasznát. - -Beszélgettünk régi ismerőseiről, régi barátairól, a veszprémmegyei -viszonyokról. Tudtam, hogy a megyére, szülőföldjére, hosszu -lelkészkedésének szinhelyére kegyelettel emlékezik. Aztán áttértünk -egyházmegyei híveire, a kik közt sok a vend és horvát. Kérdeztem: miként -érintkezik ezekkel, hogy bérmálja őket, holott nem tud beszélni -nyelvükön. - -– Dehogy nem tudok, sőt nagyon is tudok – úgymond. – Lássa barátom, -mikor én tíz évvel ezelőtt ide jöttem püspöknek, igaz, egy szót se -tudtam vendül, horvátul, de rögtön elhatároztam, hogy megtanulok csak -azért, hogy vend és horvát híveimet tanithassam a magyar nyelvre. Első -dolgom volt megtanulni a miatyánkot és üdvözletet. Azután egy -prédikácziót. Végre egy csomó közbeszédi mondatot, a mit a szegény nép -használni szokott s különösen egy furcsa beszédet, melyet legelső -bérmálásom alkalmával elmondtam már minden horvát és vend faluban. Ez -pedig így szól: - -»Édes fiaim! Én a Bakony mellett nevelkedtem, a hol a magyar ember azt -sem tudja, hogy van-e horvát a világon. Lássátok, én püspök vagyok, -Istennek szolgája ugyan, de azért hozzátok képest mégis nagy ur. És a ti -nyelveteket én mégis megtanultam, pedig én ti rátok nem szorulok s ti -nekem nem adhattok semmit. Lássátok, ti rászorultok az édes magyar -hazára, az ád nektek békességet, nyugodalmat és mégsem tudtok édes -hazátok nyelvén beszélni. Vegyetek példát én rólam. Ha én megtanultam -öreg létemre a ti nyelveteket: a ti fiaitok is megtanulhatják a haza -nyelvét. A haza a mi édes anyánk és mi az ő gyermekei vagyunk. A mely -gyermek pedig anyját érteni nem akarja, azt jobb volna a falhoz vágni, -semmint fölnevelni.« - -– Ezt a szót, – úgymond – nagyon jól megértették az én vendjeim és -horvátaim és istennek legyen hála, az ifjuság magyarosodása szépen halad -előre. Az igaz, hogy egyik-másik faluban azt is megmondám az -előljáróknak, hogyha mikor még egyszer eljövök s akkor sem tudnak -magyarul semmit: püspöki botomat töröm össze hátukon. - -E közben helyet foglaltunk a fenyő grupp közepén a kerek asztal mellett. -És ott az élemedett, a béna férfiu, kinek élete egy hétig se volt már -biztos, egész gyermeki lelkesedéssel ábrándozott arról, hogy ő, bár -legszegényebb a magyar püspökök között, mennyi jót tehet és tesz még a -köznevelés érdekében. - -Már régóta gyöngélkedett. Már 1874-ben érte őt egy veszedelmes bénulás, -melyből gyökeresen kiszabadulni soha nem tudott, noha azért nem igen -látszott meg rajta. - -A keszthelyi Héviz volt az ő fürdője, hol megjelent minden nyáron. -1875-ben ott is találkoztam vele. Gyulai Pál, Salamon Ferencz, Szilágyi -Sándor és Nagy Miklós barátaimmal fölkerestük őt, midőn meghallottuk, -hogy ott van. Elpanaszlá jó humoros anekdoták közben nyavalyáját, mire -Gyulai azt kérdé tőle: - -– Miért nem konzultál nagyhirű orvosokkal s miért nem próbál külföldi -fürdőt? - -– Hja barátom, makacs vén bolond vagyok én ahhoz. Ki nem tudom verni a -fejemből, hogy ha én itthon meg nem gyógyulok, engem a külföldi fürdő -ugyan soha meg nem gyógyit. Már ha felrugok is: csak maradok én itthon. - -Ekkor már és ezóta alig lehetett rajta észrevenni, minő hatalmas -népszónok volt ő egykoron. - -Pedig csakugyan az volt. - -Mikor először megválasztották képviselőnek: akkor ismertem meg -népszónoki ékesszólásának nagy hatalmát. - -Pápán volt ez 1861-ben. Pápán rendszerint két követjelölt szokott lenni. -Az egyiket a plébánia jelöltjének, a másikat a kollégium jelöltjének -szokták nevezni. Amaz mindig katholikus, emez mindig református Amaz -mindig győzni, emez mindig bukni szokott. S a kollégium ifjai -természetesen mindig hazaárulónak szokták tartani a győzedelmes párt -jelöltjét. - -Ennélfogva természetes dolog, hogy akkor én is a kollégiumi jelölt -pártjához tartoztam és pedig annál nagyobb elkeseredéssel, miután még -akkor szavazatjogom se lehetett. Igaz, hogy Szabó Imrét még addig -sohasem láttam, de engem is elragadott akkor az a szent meggyőződés, -hogy egy plébános semmiképen se lehet derék ember és jó hazafi. - -Ilyen hittel mentem el a fáklyás-zenét meghallgatni. - -Egy állvány volt készítve a nagy téren. Ezt fogta körül a fáklyás sereg -s az óriási néptömeg. A fáklyák fényénél a sötét estén tündéri fenségben -tünt fel előttünk az a szép nagy templom, melynek homlokzata előtt az -állványról beszélt a »pápista pap.« - -S miként beszélt: sohasem feledem el. Férfias, szép termete; hatalmas, -erős, érczes hangja még most is fülemben cseng. Meghatottan mentem haza -s meggyőződtem arról, hogy a »pápista pap« is csak oly jó hazafi lehet, -mint bárki más a legjobbak közül. - -És Szabó Imrét imádta a nép, melyet ő oly mélységesen szeretett. Erre -fényes, noha borzasztó bizonyiték van felirva Veszprémvármegye -annalisaiban. - -A somlyóvásárhelyi kerületben 1865-ben két jelölt állott szemközt -egymással. Pap János 48-iki képviselő, később deákpárti és Békássy Lajos -ellenzéki. Békássy pártjának zömét a marczalmelléki protestáns nemesség -tette s ennek útja, midőn ment a választás szinhelyére, Iszkázon, Szabó -Imre plébániáján vezetett keresztül. - -Midőn a választók nagy tömege a kicsiny falun keresztül vonult: néhány -éretlen legénykének henczegése miatt az iszkáziak és marczalmellékiek -között némi tettleges bántalmazás fejlődött ki. A zaj közben az a hír -szárnyalt végig Iszkázon, hogy a papot, Szabó Imrét akarja az ellenpárt -bántalmazni. Erre annak a kis falunak népe elkeseredve, hogy kedves -lelkészét megvédelmezze, megrohanta azt a nagy választó tömeget. S -kifejlődött egy oly éktelen harcz, melyben épen annyi magyar vér folyt -el és magyar ember halt meg, mint a pákozdi csatában. - -Az aztán a pap, kit ennyire szeret, kiért meghalni kész népe. Pedig -Szabó Imre nem babonával hóditá meg azt a jó és értelmes népet, hanem -valódi emberszeretettel. - -Ilyen főpapot adjon a gondviselés minél többet e szegény hazának. - - - - -BÉKÁSSY LAJOS. - -(Békássy Lajos veszprémvármegyei birtokos, 1861-ben és 1865-ben -országgyülési képviselő. Nemzetsége ős régi, a hagyomány szerint a -honfoglaló Und vezértől származik. Nemzetsége a középkorban a rég kihalt -Pápay nevet viselte. Született 1824-ben, meghalt 1880-ban.) - -Régi honvéd, régi bajtárs, régi képviselő, régi jó magyar ember. Egygyel -megint kevesebb ama férfiak serege, kik a régi magyar társadalmat -alkoták. Lassanként kihal, elpusztul majd valamennyi. A »régi« -Magyarország helyére az »uj« Magyarország lép és nekünk, e most izzadó -nemzedéknek, kik még ismertük a régit s küzködünk az ujért, olyan keserü -nyilallás támad szivünkben, valahányszor kidől egy-egy oszlop azok -közül, a kiken a »régi« Magyarország felépült ezer év előtt s fennállott -ezer évig. - -Vajon kik lesznek és minő erősek lesznek az uj oszlopok? - -Erős, hatalmas termet volt, széles vállakkal, domboru mellel, mint -Atlaszé; kemény homlokkal, hatalmas fővel, mint Danton. De nem az a -Danton, kinek, ha haragudott, villámot szórtak szemei s menydörgés szólt -le ajkairól, s nem is az a Danton, ki elindult az egyenes uton s ki nem -tért abból, habár ezerek kiomlott vérén kellett is átgázolnia. - -Békássy Lajos magyar ember volt, a kihaló magyar nemesi osztálynak -kitünő képviselője. A magyar nemes csak lelkesülni tudott, haragudni -nem. Csak háboruban verte meg az ellenséget, de békében összeölelkezett -vele. Büszke volt e faj, mint az arab mén, mely leveti hátáról azt, ki -őt megnyergeli, de ha aztán a földön fekszik, nem tiporja le, nem lép a -nyakára. - -Van Veszprémvármegyének egy sarka, mely e fajnak különösen jó termő -földje volt. Pápa vidéke, Somlyó hegye, Marczal melléke: az a rész, mely -Kemenesaljára dől s mely édes testvére e költőklakta, géniuszszentelte -szép magyar vidéknek. - -Itt született, itt harsogtatá lantját Berzsenyi. Itt váltott testvéri -csókot a muzsával Dukai Takács Judit. Itt, e vidéket éneklé meg -Kisfaludy Sándor a nemesi élet költészetének azzal a bájával, mely már -talán örökre kihalt s melyet utána zengeni nem voltak képesek az utóbb -jövő nemzedék költő-fejedelmei sem. - -Itt, a Marczal mellékén fekszik az a csendes falu, mely a Békássy -nemzetség ősi fészke. - -Nagy nemzetség volt ez. Előkelő család, mely rokonságban áll Veszprém, -Győr, Sopron, Vas és Zalavármegye sok nagy és hires családjával, a -Berzsenyiekkel, a Kisfaludyakkal, a Bezerédyekkel, a Takácsokkal, a -Rohonczyakkal, a Rososokkal, melyeknek neveit hiressé tették Rákóczy -harczai, az utolsó nemesi fölkelés, a függetlenségi harcz, az -abszolutizmus alatti összeesküvések, a parlamenti küzdelmek s Kisfaludy -Sándor gyönyörű regéi. - -E családok kebelében az ősi patriarchális élet, a női szendeségnek, a -gazda-szivességnek, a régi vendégszeretetnek s a rokoni és baráti -érzelem bensőségének nagy erényeivel együtt ép úgy fennáll még ma is, -mint fennállott azokban az időkben, a melyekről Somlyó, Csobáncz, -Badacsony, Szigliget őshagyományai emlékeznek. - -Ily család kebelén nőtt fel Békássy Lajos s öröklé azt a szellemet, azt -a kedélyt, mely csak a magyar emberé, csak a régi nemesé lehet. Mely -minden bajt és szomoruságot megtart magának, de minden ismerőst és -ismeretlent részesévé tesz örömének. Mely áldomással köszönti fel az -élet minden viszonyát s mely kenyerét és borát el nem tudja költeni -jóizűn, ha azt meg nem oszthatja barátaival. Mely bánatot csak akkor -ismer, ha szerencsétlen a mi édes hazánk s mely az oltárra vinné -mindenét, ha a haza azt mondja fiainak: áldozzatok. Pedig e hon oly -sokszor szerencsétlen s jó fiaira oly sokszor rászorul. - -Békássy, mint fiatal ember, szolgálta a vármegyét, a mint az 48 előtt -szokásban volt. Aztán honvéddé lett, végig küzdé a függetlenségi -harczot, ketté törte kardját Világosnál s elment az osztrákhoz -közvitéznek. Elment, mert vitték s a honvédszázadosból lett osztrák -közkatona. - -De oda se nézett a bajnak. Soha, egy perczig sem hitte, hogy -Magyarország fel ne ébredjen ájultából és soha, egy perczig sem -kételkedett abban, hogy a magyar nemzet örökké él, örökké dicső marad. - -Én nem ismertem ez időben. A vármegyének ellenkező pólusán laktam s -aztán kis gyermek voltam még akkor. De megismertem 1861-ben. - -Ő akkor képviselő volt Veszprémvármegyéből. A határozati párthoz -tartozott s szentül meg volt arról győződve, hogy elérkezett az idő, -melyben le lehet ráznunk az osztrák jármot. - -Jogász voltam. Jól emlékezem azokra az időkre. Csodálatos idők voltak -azok. A pártélet nem szaggatta szét még akkor a társaságot. Az alkotmány -nem ölte még ki a hazafiérzet nemes gerjedelmeit. Lelkesültünk -Napoleonért s félistennek tartottuk Garibaldit. Mi gyermekek, ha -megfoghattunk egy régi honvédet, a ki beszélt nekünk a nagy csatákról, -sirva csókoltunk neki kezet! - -Békássy elvitt magával, bizalmas barátai körébe, vacsorára. Valami -ostoba verssel vagy toaszttal vontam magamra figyelmét. Akkor tájt -verték szét az országgyülést és a vármegyéket. - -Vacsora után, czigányzene közben, poharak és felköszöntések zajában -félre szólitott, elővette kis tárczakönyvét, bele irta nevem s ezt -mondá: - -– Öcsém, se jó kedvvel, se búbánattal, se nagy beszédekkel nem verjük -meg a németet. Honvéd kell oda, kétszázezer, de igazi. Ime, én most -beirtam neved az én ezredembe. Beaszentáltalak. Ha mikor majd jön az -idő, tőlem kapod a jelszót. Addig áldjon meg az isten. - -Megölelt, megcsókolt, könyeit érzém arczomon. - -– Jegyezd meg, öcsém, 48-ban hat ezer honvédet adott Veszprémmegye, most -tizezret kell adnia. - -Három év mulva ujra találkoztunk, ujra komoly mondanivalója volt. - -Akkor volt felettünk legsötétebb és legsúlyosabb a Schmerling-korszak. - -Akkor tett fogadást százezer ifju és erőteljes magyar ember az osztrák -iga lerázására. Katonai törvényszékek üldözték a honfiakat a föld felett -s a honfiak szervezték a honvédezredeket a föld alatt. - -Ezt a mozgalmat Almássy-összeesküvésnek nevezte a katonai biróság. - -Békássy nekem átadá azt a proklamácziót, melyet a Turinban székelő -magyar függetlenségi bizottmány adott ki. Rajta volt e bizottmány -pecsétje is a nemzet czimerével. - -Ez a proklamáczió egy kegyetlen hideg deczemberi hajnalon az ország -minden városában ki volt ragasztva a házak falain. Még a komáromi -sánczok oldalán is. - -Békássy ujra lelkemre köté a szabadulás ügyét s én akkor úgy éreztem, -hogy csak napok választanak el attól az időtől, a mikor megharsan a -harczi riadó életre-halálra. - -S alig mult el két hét, én már fogoly voltam Komárom kaszamátáiban. – -Nevemet igy vezették be valami protokollumba: »veszélyes törekvésü -politikai fegyencz.« Pedig bizony ártatlan dolog volt az, a miért engem -sánczba vittek. - -Békássy naplója – hova nevem beirta – mégis sokszor eszembe jutott. -Kivált mikor Almássyt és társait elfogdosák. Huszonkét éves korral nem a -haláltól féltem, hanem a besoroztatástól. - -Aztán más világ jött. - -A következő évben már követet választottunk. Engem jó vagy rossz sorsom -a Deák-pártra hajtott. Békássy maradt engesztelhetetlen. - -Magasra csapkodtak 68-ban és 69-ben a politikai szenvedély hullámai. A -két nagy nemzeti párt úgy állott szemközt egymással, mint két keserü -ellenség. Békássynak gyöngéd szive ekkor sem tudott haragudni. Elvei -mellett megmaradt rendithetetlenül, de a politikai szenvedélynek -szemetes harczaiban nem akart többé részt venni. 1869-ben már nem -vállalt mandátumot. - -Nem volt ő államférfi, nem volt ő politikus. De csatatéren és -parlamentben becsülettel tölté be a hős közkatona szerepét. - -Visszavonult a magánéletbe, visszavonult a gazdaságtól is s bement -Pápára lakni. Ott alkotott magának egy kis társaságot, melyben még évek -előtt, ha tagjai összejöttek, sikerült elfelejteni egy pillanatra e -nyomoruságos idők nyomoruságait. - -A fuzió utáni évben találkoztam vele utoljára. A két nagy párt -egyesülését helyeselte, hanem az soha sem ment a fejébe, hogy Tisza -Kálmán és hivei miként felejtkezhettek meg ama nagy elvekről, melyek -megszerzék nekik a nemzet bizodalmát. - -Az utolsó két évben aggodalmas napjai is voltak. Rossz emberek -behizelegték magukat bizalmába s visszaéltek ezzel. De azért jó kedvét -nem veszté el, noha az ritkábban lobogott fel, mint hajdanában. - -Most már nem fogom látni többé. Csak sirját és emlékét fogja áldásom -látogatni. - -Ha kérdi valaki, mi volt benne nagy, mi volt benne méltó arra, hogy -hosszu czikkben emlékezzem meg rá, azt felelem: hazafi volt. - -Nem tartott a parlamentben fényes szónoklatokat, ő csak hazafi volt. - -Nem állt ki a publikum elé saját sebjeit mutogatni mások érdemeit -leránczigálni: ő csak hazafi volt. - -A mit áldozni lehetett a hazáért: azt ő mind meghozta áldozatul s a mit -adhatott a haza a közügy bajnokainak: abból ő se nem kért, se el nem -fogadott semmit. Hagyta azt másnak. Ő csak hazafi volt. - -Nemes ember a régi korból. A ki szerette az embereket, mert szabadságban -nőtt fel. A ki előtt a haza nem konvenczionális fogalom, nem közös -jólléti részvénytársaság, nem államközegek rendszeres müködési -gyártelepe volt. Hanem volt az ideál, melyért élni-halni, s melynek -örömében és bánatában részt venni kell. Kell, mert részt nem venni -lehetetlen. - -A régi gárda egyik nemes tagja. - -Kihalóban már ez. A vármegyék kiváló alakjai, az ős magyar szellem -letéteményesei egymás után dőlnek ki. - -És mi nézzük, és mi látjuk, miként rombol a kor. Mint a szarvas nézi és -látja, miként pusztul körülötte szálanként és pagonyonként az ősi erdő. -– Az utolsó pagonynyal ő is el fog tünni bizonyára. - - - - -BÁRÓ KEMÉNY ISTVÁN. - -(Született 1811-ben s meghalt 1881-ben. Főispán, főrendü, képviselő, -kitünő gazda s korában a legnemesebb hazafiak egyike. Mint iró, német -nyelven irta meg az 1848-iki erdélyi vérengzések idejéből a magyar -vértanuk történetét.) - - -I. - -A régebbi országgyülések ez érdekes alakja nincs többé. A késő aggkor -megkövetelte áldozatát. Erdélynek egyik legnemesebb főura elköltözött -őseihez, kiknek neve és szereplése fél ezer év óta dicsősége a magyar -nemzetnek. Méltó utód volt hozzájuk – jellemben, hazafiságban. A régi -gárda, mely Erdélyben b. Wesselényi Miklós köré, Magyarországban Deák -Ferencz köré csoportosult, most már őt sem mondhatja magáénak. Csombord -ura már nem ábrándoz és nem kertészkedik többé a Maros partján, azokon a -jó bortermő hegyeken, melyek kelet felé néznek – Nagy-Enyedre és a -szent-imrei csatatérre. A Kemény-család dicsőségének emlékei ezek. Amaz -a békének szelid műveiben, emez a hazáért vívott harczok keserű -áldozataiban. - -Felejthetetlen előttünk, kik őt ismerhettük. Alakja és ötletei soha nem -alusznak ki emlékezetünkből. Magyar főur, a ki egyuttal magyar táblabiró -az erdélyi fajtából. Typus, de egyszersmind eredeti a testnek és -léleknek minden mozdulatában. - -Középszerü termet. Élénk, fekete szemek; kerek arcz, kipödrött fekete -bajusz, borotvált áll, széles vállak, domboru mell, örökös fürgeség -akkor is még, a mikor már szürke a haj s hanyatlóban az élet világa. -Mint sportsman, mint a vidor szellem férfia báró Wenckheimhoz -hasonlitható leginkább. Igaz, hogy ennek benső barátja volt. De benne -mégis mélyebb és élénkebb volt a szív s búskomorabb a hazafiság érzete, -mint Wenckheim Bélában. Ez miniszterré és udvari emberré lőn, Kemény -Istvánt pedig képzelni se lehetett az udvar körében. - -Apró, fényes gombu kék atillát, kerek kalapot s magyar csizmát viselt -folytonosan. Frakk és czilinderkalap alig jött valaha érintkezésbe -testével. Az európai és a khinai czivilizáczió termékei közül csak az -esernyőt akczeptálta. A német világ nem tette németté s a kiegyezés nem -tette udvari szalonférfivá még külsőleg sem. Még akkor sem, a mikor -Ferencz bátyja volt az erdélyi kanczellár, a kit pedig határtalanul -szeretett s alkalomadtával folyton emlegetett. - -Mint gyermek és ifju az ifjabb báró Wesselényi Miklóst választá -eszményképül. Ménest tartott, lovagolt és vadászott, mint ő s a hazán és -annak bonyolult ügyein ép oly lángoló lélekkel csüngött, mint ő. De az -oláhokat sokkal jobban gyűlölte, mint Wesselényi. Az oláhokat soha nem -nevezte oláhnak vagy románnak. »Római«: e névvel gúnyolta a románt. Ha e -szót kiejté száján, e szó nála a legnagyobb gyűlöletet, a legmélyebb -megvetést jelenté. Az engesztelhetlen fajgyülöletet ki nem tudák belőle -irtani sem az ujabb idők viszonyai, sem Deák intései és élczei, sem -szívének jósága s elméjének felvilágosultsága. Ebben javíthatlan vala. - -Igaz, hogy 48-iki és 49-iki emlékei borzasztók valának s ha ezekről -beszélt, bizony habzásig hevíté a vért azokban is, kik a fajgyülölet -sötét érzelmeit nem ismerik. - -Mi dunántuliak nem ismerünk otthon nemzetiséget. Minket nem gyújtogatott -fel a »rácz«, nem öldösött le az »oláh« s velünk nem paczkázott -Hurbánnak és társainak felvidéki tótja. Mi a forradalom emberirtó -fajgyülöletének sötét jeleneteit nem láttuk, nem éltük át, mi csak a -némettel hadakoztunk becsületes, nyilt csatákban; a horvát ugyan minket -megtámadott, de mi a horvátot megvertük, elfogdostuk, haza eregettük és -kinevettük. Az erdélyi magyar nemesség egykori oláhgyülöletéről nekünk -fogalmunk se lehetett. - -Báró Kemény István 1848-ban Alsó-Fehérmegye főispánja volt s megyéjében -a felbujtogatott oláhság szinte hihetetlen vérengzéseket és -pusztitásokat követett el. Alispánjának birtoka és lakása bent volt -Nagy-Enyed mögött a hegyek között. Az alispán jól bánt a néppel, -szerette őt a jobbágyság, tekintélyében is bizott, s egy nap azt mondá -Keménynek: elmegy a hegyekbe lecsendesíteni a népet. - -– Aztán alispán úr, – mondá neki – visz magával hat ágyut is? - -– Nem én, ismernek ők és szeretnek engem. - -Az alispán elment s másnap darabokra tépett holttestét a fák oldalára -szegezte a római. - -Ilyen dolgokat beszélt a báró, mikor úgy néha kedve kerekedett hozzá. - -1874-ben Erdélyben utazgattam néhány barátom meglátogatására. Kemény -Istvánnal Nagy-Enyeden találkoztam s vasuton együtt utaztunk. Akkor még -oly ügyes tornász volt, hogy az indóházban a földről úgy ugrott be a -kupéba a nélkül, hogy a lépcsőt vagy a fogódzót igénybe vette volna. -Beszélgetés közben kérdezém, tart-e még ménest? - -– Nem tartok; 48-ban szép ménesem volt, hetven darab telivér lovam s a -tiszta erdélyi fajtából is vagy tizennyolcz. Mikor a római felprédálta -Csombordot, elvitte minden lovam. Azóta nem tartok ménest. - -– S került-e meg egy is valaha a lovakból? - -– Mikor Nagy-Szebenből kivertük a muszkát, ott megtaláltam egy szép -sárga angol kanczámat, de már akkor ágyusló volt. De ne hidd ám el, hogy -a római ingyen adta a muszkának. - -A vasut a szent-imrei csatatéren száguldott keresztül. Kemény Simon -egyenes őse a mai Kemény-családnak s Kemény Simon hősi halála az egész -mivelt világ összes hőstettei közt egyike a legmagasztosabbaknak. A -barátságnak, a férfi-bátorságnak s a hazaszeretetnek szebb jelenségét -sem a történetirók, sem a költők nem ismerik. Csak Homérja és -Shakespeareje hiányzik e ténynek. - -Minden Kemény büszke ez ősre. Méltán. Kemény István mutogatta nekem a -szent-imrei ütközet téreit s emlékkápolnáit. - -– Tudjátok-e, – kérdeztem, – hol van eltemetve Kemény Simon? - -Kinézett az ablakon, pár ezer ölnyire egy főnemesi udvarház látszott -délkelet felől. - -– Oda nézz, – mondá. – Abban az udvarházban lakott nagyapám. Én mint -gyermek sok időt töltöttem ott. Volt nagyapámnak egy tizenhat markos -nagy sárga lova, azon szoktam lovagolni. Egykor mint gyermek az udvarház -kavicsos udvarán ficzánkoltattam a lovat. Egyszerre a ló egyik hátulsó -lába alatt leszakad a föld. Lyuk támad, a lyuk üregbe vezet, nagyapám -kiásatja az üreget s az üregben ott találnak egy korhadt koporsót, benne -egy csontvázat, a csontváz mellett egy kardot és egy hosszu érczpaizst. -A paizson e szavak: SIMONI KEMÉNY. Ez volt Kemény Simon sírja. Itt aludt -a hős négyszáz esztendő óta már. - -A báró lassan, meghatottan beszélt. Kegyelet és fájdalmas emlékek -nyomasztó érzete hatá át tompuló hangját. Meghatottan kérdezém: - -– Hol van most a kard és paizs? - -– Betette nagyapám Enyedre a Kemény-muzeumba. - -Itt elhallgatott megint. Én ujra kérdezém: - -– Ott van most is? - -E kérdésre nem felelt rögtön. Az élénk arcz elkomorult, a férfias -vonások mély izgatottság alatt vonaglottak, egy könycsep gördült le -arczán. Aztán megfogta karomat s hatalmasan megrázva, mondá: - -– Tudod mi történt? Kemény Simon kardjából, mely megvédte Hunyadit és a -hazát, patkószeget csinált a római. - -* * * - -E jelenetet soha sem feledem el. Most már értettem a gyülöletet s annak -azt a mélységes tengerét, melyből az ősz magyar főur lelke soha se -tudott kiszállani. - -Most már értettem, hogy annak a nemzedéknek, melynek őse Kemény Simon, -annak a nemzedéknek, mely megérte Enyed pusztulását s mely önvérének -legyilkolását látta – miért lobog szívében olthatatlanúl a haragnak és -fájdalomnak lángja. - -Majd ha kihal az a nemzedék: akkor vége lesz haragnak és fájdalomnak. - -Nem tart már soká. - -* * * - -Még egy jelenetet hadd mondjak el, melyet nem Kemény Istvántól -hallottam. Ő ezt el nem mondta volna. Gróf Teleki Sándor szivessége -közlé velem. - -Urbán betört a tihuczai szorosnál Beszterczébe. Bem tábora másutt volt -elfoglalva, de Csányi László, a rettenthetetlen kormánybiztos, útját -akarta állani. Hirtelen összeszedett pár ezernyi fegyelmezetlen és -gyakorlatlan sereggel Tóth Ágoston vezetése mellett elébe ment. - -Kegyetlen, hideg tél volt. Az Olton vagy valamelyik folyóvizen hidat -kellett verni, mert a rohamos folyót a kegyetlen tél se tudta jéggel -bevonni. Ott volt a seregnél báró Kemény István is, az alsófehérmegyei -főispán. - -Nehezen ment a hidverés. Nem volt elegendő eszköz kéznél. Nem volt -ügyes, gyakorlott műszaki csapat. Fázott, didergett a legénység s nem -akart belemenni a fagyos vízbe. - -De előállott Kemény István, a ki nem is volt katona. A büszke főur -leveté prémes felöltőjét, fejszét vett kezébe, belé gázolt a fagyos -vizbe s derékig vizben, órák számra dolgozott ott izzadásig, mint egy -hős, mint egy napszámos. Nem szólt, hanem dolgozott. - -– Nézzéték fiuk, – kiáltá valaki, – báró Kemény, a főispán az, ki ott -dolgozik a vizben. - -E szó elég volt. Oda rohant a honvéd, kivette a fejszét a főur kezéből s -egy óra alatt készen volt a hid. - -Ilyen ember volt báró Kemény István a szabadságharcz alatt. - - -II. - -A báróban rendkivül sok eredetiség volt. Néha csaknem különcznek -lehetett tartani. Szelleme szabadon fejlődött, mint a tölgy a bércz -oldalán, mely kertész kezét és ollóját nem ismeri. Ötletei, élczei, -adomái – – mind, mind a jó szívnek, a fegyelmet nem ismerő elmének, a -társadalmi szokás által meg nem kötözött szellemnek, de egyuttal a -fenékig magyar érzületnek voltak páratlan szikravillanásai. Még »fekete -könyvé«-ben is, mely oly szomoru s borászati értekezéseiben is, melyek -oly száraz tárgyuak, csak úgy villog a fölséges humor. S humora gyakran -oly éles és keserű, mint Széchenyié. - -Gyermeke nem volt, de örökbe fogadott leányok mindig voltak házánál, -kiket fölnevelt s aztán kiházasított. Ezeket »krokodilusok«-nak nevezte. -A kiket lenézett, azokat úgy szólította: »polgártárs«. Az oláh pópát és -dászkált, az adóvégrehajtót, a huzavona prókátort, a balközépi -korteseket mind »polgártárs«-nak tisztelte. A tolvajt úgy hivta: -»demokrata«. Esernyőjének fogantékjára azt irta: »Oh demokrata, ha ez -esernyő véletlenül kezedbe kerül, tudd meg, hogy ez báró Kemény -Istváné.« E néven nevezte gyakran a vasuti konczesszáriusokat is, kivált -Währing idejében. S adomái bőséges számban valának, melyekkel ez -elnevezéseket igazolta. - -Volt szobájában egy nagy fekete tábla a falon. Ha valami eszébe jutott, -vagy valami ötletet nem akart elfeledni, krétával felirta a fekete -táblára. Ezen a táblán aztán gyakran furcsa ötletek következtek egymás -után. »A krokodilus ma nem volt megfésülködve«. – »Mégis csak Deák -Ferencz a becsületes ember.« – »Az a tolvaj Ilia megint eltört egy -metsző kést.« – »Erdélynek el kell pusztulnia, mert a »római« behozza -keletről rá a marhadögöt. Tisza Laczi pedig nyugatról a balközépet.« – -»Ez az X. professzor Enyeden valóságos szamár.« És így tovább. Vendégei -alig győzték kaczagással azt a fekete táblát. Ő pedig komoly képpel -egy-egy anekdotában bizonyítá föliratainak igazságát. - -Kitünő lovas volt és rettenthetetlen bátorságu. - -Ifjabb korában volt egy kitünő hátas lova, melyet nagyon szeretett, de a -melynek az a szeszélye volt, hogy balra forditani nem lehetett. -Sarkantyú, korbács, kantárszíj, vasmarok nem használt semmit. Ülte a -lovat gróf Teleki Sándor is, ő sem birt vele. A ló mindig jobbra -fordult. - -Egyszer aztán a báró gondolt valamit. Oda lovagolt a Marosnak egy -hajlásához, hol az örvénylő víz a függőleges szakadékban huszonöt ölnyi -mélységben zajlott. S a lovat oda állitá jobb oldalával a meredek -szélére. Egyetlen hibás lépés s ló és lovas menthetlenül a mélységbe -bukik. Ekkor forditá a lovat. A ló jobbra nézett, látta az iszonyú -mélységet s végre hosszas toporzékolás után csakugyan balra fordult. -Ekkor megsimogatta, aztán ujra kisérletet tett vele tizszer – -tizenötször, végre a lóból csakugyan kiűzte a makranczot. De igen -könnyen életébe kerülhetett volna. - -Midőn az oláhok felprédálták Nagy-Enyedet és Csombordot, ő a bárónét -sietett Kolozsvárra biztosságba helyezni, de ő maga nejének és -barátainak esdeklései daczára is a vésznek szinhelyén maradt, hogy az -enyedieken, a mennyire lehet, segithessen. Mint Zrinyi Miklós a -bekövetkező halál perczeiben, úgy ő is díszes öltönyében volt mindenütt, -lóháton, egyetlen huszárja – egy erőteljes, bátor fiú – kiséretében. - -Nappal volt már. Még akkor is folyt az irtóztató öldöklés és pusztitás. -Az oláhok mindenütt kisebb-nagyobb rajokban zsibongtak kaszával és -cséppel fegyverkezve utczákon, útakon szanaszét. A magyarság menekült, -vagy holtan hevert. - -– Nagyságos uram, – szólt a huszár, – meneküljünk, baj lesz. - -– Lovadra vigyázz fiam, ne én rám. - -Végre mégis menekülni kellett. Egy szoroson, hol egyik oldalról a Maros, -másik oldalról meredek hegy zárta el az útat, vagy háromszáz oláh állott -előttük fegyveresen. Hátúl a vérittas üldözők, elől a zárt tömeg, mely -ötszáz lépésnyire már lövöldözött a menekülők elé. - -A huszár meghökkent. Pisztolyait kivette a kápából s nyújtá a bárónak. A -báró egy elháritó mozdulatot tett kezével. - -– Csak a korbácsot használd fiam, hiszen ezek csak oláhok. Jőjj utánam! - -Rövidre fogta a kantárt, neki vágtatott a tömegnek »s úgy keresztül -gázoltunk a rómain, mint a sáron« – mondá a báró, mikor nekem e kalandot -elbeszélte. - -* * * - -A törvényhozási kérdések egyikében-másikában gyakran voltam vele egy -nézeten. Mikor a telepítvényi kérdésnél az erdélyi telepítvényesekről -volt szó, mikor az erdélyi birtokviszonyokról beszélgettünk, mikor a -választási törvényjavaslatnál az erdélyi czenzust tárgyaltuk: sokat -értekeztünk együtt s keserü kitörései a kormány ellen néha fájdalmas, de -mindig nagy hatást gyakoroltak rám. Sok dologról meggyőzött s én gyakran -támogattam őt, hogy eszméinek diadalt szerezzünk. - -Ezért megkedvelt egy kissé. - -Egyszer korán reggel jött hozzám. Valami könyvféle volt kezében, -papirosba takargatva. - -– Hoztam neked valamit. Itt az én könyvem. Három napig nálad lehet. -Olvasd el. - -Ez volt ama hires »Schwarzes Buch«, fekete könyv. Kézirat az egész, -saját kézirata, fekete boritékba kötve, a czimlapon a könyv neve, sárga -betükkel rányomva. - -Irtóztató könyv ez. A mészárlások jelenetei, melyek közt negyedfél ezer -magyarnak vére omlott ki a rémület napjaiban. Azok a jelenetek vannak -benne megirva. - -A báró három évig járta Erdély falvait. Fölkereste a legszegényebb -nemesi házat is a megyékben és szászszékekben. Meghallgatta azokat, a -kik életben maradtak. A hol az egész család kiirtatott, ott tanúkat -hallgatott meg. Sok költségbe, sok fáradtságba került, de összeállitá a -magyarság vértanúinak igaz leltárát. - -– Miért irtad te meg ezt a borzasztó könyvet? – kérdezém. - -– Tudod, feledékeny a magyar. Legyen e könyv örök emléke azoknak, a mik -történtek, hogy többé ne feledjen a magyar soha. Azután, látod, mégis -csak jó, ha van egy ember, a ki megemlékezik azokról, kiket a »római« -főbe vert, mintha kutyák lettek volna. - -– Miért irtad németül? - -– Hogy jobb kedvvel olvassa el a fölséges úr. El is olvasta. Ármányosan -kieszközöltem, hogy kezébe jusson. Elolvasta s utána nagyon hallgatag -lett. Tudom, hogy neki is fájt. - -Ekkor mondott el egy másik kis történetkét. - -Volt egy nemes leányka. Szép és fiatal és árva. Apját, anyját szeme -előtt gyilkolták meg s kis testvérjét szeme előtt hasitották kétfelé. Ő -maga egy ingben, mezitláb futott ki az erdőre vad állatok közé éjnek -éjszakáján, hogy megmeneküljön az emberektől. - -Midőn a fölséges úr először Erdélyben járt, még Bach uralma alatt, a -báró fölbiztatta a leánykát, hogy kérjen kihallgatást. A leányka -különben is bátor volt s oda állott a király elé s elmondá, hogy járt -apja, anyja, kis testvérje. S aztán kért igazságot. A király meg volt -hatva. - -– Tudod-e leányom, kik voltak a tettesek? Megismernéd-e őket? - -– Ismerem őket fölség, az egyik pópa, keresztje is van, a másik falusi -előljáró. Minden nap ott mennek el az ablakom alatt. - -A király megigérte az igazságot, de azért még se történt semmi. - -– Tudod pajtás, – mondá a báró, – német van a király körül, a német -pedig a mi javunkra még a királynak sem fogad szót. - -* * * - -Itt az országgyülésen leginkább az erdélyi dolgokra ügyelt. De azokra -aztán ügyelt. Ha valami nem kedve szerint akart menni, végig járta a -képviselőket Deák Ferencztől a legutolsóig s kérve, könyörögve, -felvilágosítva gyakran keserű humorral törekedett az embereket az ő -nézetére bírni. De mindig csak közdologban, a magyarságnak s Erdélynek -érdekében. - -Elmondok egyetlen esetet a sok közül. - -Bittó volt a miniszterelnök, Szapáry a belügyminiszter s a -képviselőházban a választási törvénynyel vesződtünk. - -Szapáry le akarta szállitani az erdélyi czenzust s Kemény István félt -attól, hogy ezzel minden erdélyi megyében többségben lesznek a románok s -akkor román lesz a megyei bizottság, a tisztikar és minden. Pedig – ezt -gyakran mondá – ha ez bekövetkezik: akkor a megyék csak annyiban -tartoznak Magyarországhoz, a mennyiben főispánjuk még talán magyar lesz -egy ideig. - -Irtózott ettől a gondolattól. De Szapáry nem engedett, Tisza Kálmán s az -akkori balközép pártján volt s már-már alig lehetett remény, hogy a -48-iki czenzust fentarthassuk. A Deák-pártból is Gorove, Horvát -Boldizsár s a szabadelvübb elemek a belügyminiszterrel tartottak. Deák -beteg volt már. - -Mi nehányan Kemény István nézetén valánk s e nézetnek hatalmas -propagandát csináltunk a Deákpártban. - -Tervünk sikerült. A központi bizottságban többséget csináltunk, a -deákpárti klub keserü vita után elfogadta a központi bizottság -javaslatát a kormány ellen s a képviselőházban is hét vagy nyolcz szóval -szintén nagy vita után miénk lett a többség. - -Ekkor azt suttogták, hogy Szapáry a főrendiházi tárgyalásra behívja a -főispánokat s megkéri, hogy az erdélyi czenzusnál ne fogadják el a -képviselőház határozatát. - -Iszonyú forró nyár volt s már julius végén vagy augusztus elején. -Mindamellett a főrendiházi tárgyalásra tizennyolcz főispán bejött. E -jelenség valószinűvé tette előttünk a suttogó hírt. - -Egy este megfog engem a báró s komoly képpel meghí, hogy következő -reggel fél hétkor legyek a »Vadászkürt« kávéházban. - -Oda mentem. Mert reggel hat órakor már lakásomra jött s kihuzott az -ágyból s vitt magával; ott volt már Jeney József s ha jól emlékszem: -Hajós János. A báró azt mondá: menjünk fel Bittó miniszterelnökhöz, -kérjük meg, hogy a főispánokkal értekezzék s én legyek a szónok, mint -nem erdélyi ember. - -Úgy lett. Hét órakor már ott voltunk a Pallavicini-palotában. Bittó csak -nézett, csodálkozott, mit keresünk nála ily korán. - -Előadtam jövetelünk okát. Bittó nem tartá valószinünek a dolgot. Ekkor -előállott Kemény István s komoly, meghatott hangon e szavakat mondá: - -– Miniszterelnök úr! Ide jöttünk közbenjárásodat kikérni, hogy Erdélyt -mentsük meg a magyarságnak. Ti talán nem tudjátok, miről van szó, de én -tudom. Ha a megyei képviselet és tisztikar nem lesz magyar: akkor Erdély -nem lesz Magyarország. De én azt az időt nem akarom megérni. Nem is -fogom megérni. Öreg legény vagyok már, az én időm közel van. -Kerül-fordul egy-két esztendő, döggé leszek, gödörbe rugnak. És -gyermekem sincs, nem azért beszélek. Hanem azért, hogy én magyar földben -akarok nyugodni. Tudom, hogy én bolond vagyok, ti pedig okos emberek -vagytok. De én azt a földet, a mig én élek nem engedem. Úgy is kihalunk -mi szegény erdélyi magyarság nem sokára, de a míg mi élünk, addig ne -taszítsatok el magatoktól… - -Könyje kicsordult. És a miénk is. Még beszélni akart, de tovább beszélni -nem tudott. Az örök jókedvü agg ember nem tudott parancsolni -fájdalmának. A reggeli nap sugára besütött a terembe s látta ezt a -jelenetet, melyhez hasonló nem volt még a miniszterelnöki palotában. -Bittó nagy határozottsággal igérte meg, hogy a főispánokkal beszélni -fog. Igéretét megtartá. A tizennyolcz főispán közül csak a temesi -főispán és a jász-kún kapitány, s még egy, elfeledtem már ki, tehát -hárman szavaztak a képviselői határozat ellen. - -* * * - -A csombordi halott nem védi többé kis hazáját s abban a magyarságot. De -védi az ő nemes életének nagy példája. Míg annak a földnek olyan -szülöttje lesz, mint ő volt: addig az a föld a miénk marad. És lesznek -olyan szülöttei. Az ő emléke is teremt olyanokat. Legyen nyugodt az ő -örök álma. - - - - -ZSEDÉNYI EDUÁRD. - -(Született 1804 márczius 21-én, meghalt mint képviselő 1879 február -10-én. 1848 előtt jelentékeny szerepe volt a régi konzervativ pártnál, -mert annak vitára mindig kész legelső szónokai közé tartozott. 1867 óta -az országgyülésnek inkább csak „érdekes“ tagja volt, ámbár mindenki -ugynevezett notabilitásnak tartotta. 1860-ban a hazai protestánsok -ellenállásakor a patens ügyében fogságot szenvedett. Ez tette -népszerüvé.) - - -I. - -Közép termet, előre hajlott derékkal s egyenesen, peczkesen tartott -fővel, fekete kabátban, viseltes, kopott szürke nadrágban s egy -czilinder-kalappal, mely a második vagy harmadik kapitulácziót -szolgálja: ekként szokott Zsedényi sétálni és országházba járni. Miatta -nem vált volna veszedelmünkre sem a közös vámterület, sem a -bankegyezség. Mert ő ugyan sem Ausztriából, sem a távolabbi külföldről -soha magának fényüzési czikket vagy valamely ruhadarabot nem vásárolt. -Ha egy ruhát megcsináltatott: annak el kellett tartani húsz-harmincz -esztendeig. Volt egy ütött-kopott zekéje, mely divatbajöttekor -Deák-zekének neveztetett; ezt 1860-ban csináltatta, mikor a tömlöczből -kikerült. Hideg őszi és tavaszi napokon még ezelőtt pár évvel is ebben -járt az országgyülésre kezében egy esernyővel, melyet ép ugy nem tudott -otthon felejteni soha, mint Perczel Mór generális a magáét. Csizmája -régi divatu vastag borju bőrből készült, nem azért, hogy fénymázzal -kenessék, hanem azért, hogy hájjal, faggyugyertyával és olajjal -fényesittessék. Többnyire egy öreg draveczi csizmadiával szokta -készittetni, a ki még nem tanulta meg az uj divatot s a ki a régi divat -szerint még a csizmában nem tett különbséget jobb láb és bal láb között; -úgy gondolkodván, hogy nem a csizma van a lábért, hanem a láb van a -csizmáért, miután lába minden bolond embernek, sőt még a meztelen -czigány kölyöknek is lehet, holott csizmája és pedig draveczi csizmája a -pesti urak közül csak is »tens« Zsedényi urnak lehet. A jó csizmadia -ugyanis csak »tens« urnak szolitá Zsedényit akkor is, mikor ő már -exczellentiás urnak igazság szerint volt szólitható. - -Volt azonban az öreg urnak dísz-magyar ruhája is és pedig kétféle. Mikor -még huszonhat éves fiatal ember volt ezelőtt ötven esztendővel: akkor -csináltatott magának világos kék pukovai posztóból atillát, mellényt és -nadrágot és sötét kék posztóból mentét, valamint kucsmát is darutollal. -Ez a diszruhája eltartott 1847-ig. Ebben a diszruhában volt ő -kolera-komiszárius, megbizatván a felsőbbség által, hogy a kolera miatt -1831-ben kitört zenebonát, lázongást csititsa el a tótok között. Ebben -diszelgett az 1832–36-iki, 1840-iki és 1844-iki országgyüléseken, de a -mikor később a magyar királyi udvari kanczelláriához Bécsbe -referendáriusnak kineveztetett és ekként méltóságos urrá lett: akkor a -kék diszruha helyébe megyszinü vörös atillát, mellényt és nadrágot és -skarlátszinü mentét készittetett nyuszt prémmel s kucsmájára is a -sastoll helyett kócsagtollat alkalmazott. Ez a ruha volt rajta utoljára -1878 november 4-ikén, midőn a királyi pár elfogadási estélyt adott a -budavári királyi palotában. Ficsuros kordován csizmában s kardját két -kezében keresztben tartva, ekkor mondá utoljára a királynak, hogy mégis -csak kár volt Boszniába bemenni, s midőn este tiz órakor azt mondá neki -Andrássy gróf: »Gyere öreg a buffetbe, együnk valamit, én éhes vagyok:« -egész komolysággal és nyersességgel, de tréfásan ekkor felelte Andrássy -grófnak: »Ha éhes vagy, eredj, én jól vagyok lakva Boszniával.« - -Még aztán eljárt az országgyülésekre az év végeig, de az idén már -országgyülésre nem jöhetett, mert a mikorra az ülések megnyittattak: -akkora már a betegség nem engedte őt a szobából kijönni. Éles szemeit és -figyelő, izgékony arczát nem látjuk többé az elnökkel szemben. - -Mert ott ült a képviselőház kellő közepén, szemközt az elnökkel a -miniszteri székek mögött, alulról számitva a harmadik sor legszélső -ülésén. Idejött be rendesen az ülések kezdetén, hozván magával egy csomó -felvágott és elolvasott vagy olvasatlan levelet, melyekre itt szokott -választ irni. Asztalfiókjában ott volt a kalamáris, a félig rozsdás -vastoll és egy csomó levélpapir. Leveleit rendesen német nyelven irta, -miután gyermek korában németül tanult meg gondolkodni. - -Csodálatosan szokott beszédeire elkészülni. Beszédeit holmi dirib-darab -papirokra német nyelven irta meg, de úgy, hogy a papirost tele irta -egészen. Ezt aztán egyszer elolvasta németül, egyszer elolvasta magyarul -s aztán a »Pester Lloyd«-nak átadta németül, a képviselőházban pedig -elmondta magyarul. Az egyházi és pénzügyi kérdéseken kivül már nagyon -régóta nem igen szokott felszólalni más kérdésben. Kiejtésén, szókötésén -észre vehető volt, hogy eredetileg németül gondolkodott, de azért a -magyar szavak hiánya miatt soha nem akadozott. - -Volt mégis egy kérdés, mely uj oszággyülések elején őt mindig rendkivül -érdekelte. Ez volt a korelnökség kérdése. Az 1872-iki országgyülés -elején az ősz Gubody Sándor volt igazság szerint a korelnök, Zsedényi -inditványára el is foglalta az elnöki széket, be is töltötte azt -istenesen, sőt öblös tajtpipáját bevitte használatra az elnöki szobába -is. Zsedényinek nagy gyönyörüsége telt Gubodyban, s rendkivül -megszerette a nagykőrösieket is, hogy Gubodyt valamiképen otthon nem -felejtették. Mert Zsedényi semmitől sem irtózott jobban, mint a -korelnökségtől, s azért Gubodyban annál inkább megmentőjét látta, mert -Somssich Pál már az 1869-iki országgyülés végén azzal fenyegette őt: »No -Edus, a jövő országgyülésen te lészesz a korelnökünk.« - -Annyi igaz, hogy az 1875-iki országgyülésen Deák Ferencz után már a -folyosók és klubbok suttogó hírei szerint Zsedényi volt a legöregebb s -miután Deák Ferencz mindjárt az országgyülés elején lemondott és sulyos -betegsége miatt a szobát különben sem hagyhatta el: a természet -rendjének s az őseinktől öröklött törvényes szokásnak, de a világos -alkotmánynak parancsai szerint is Zsedényire került volna a korelnökség. -Azonban Zsedényi beható tanácskozást folytatván több magyarországi és -erdélyi képviselővel, szorgos kutatás után sikerült kipuhatolnia, hogy -az öreg Boér Antal csak pár hónappal fiatalabb ő nála, őt tehát tisztes -fehér hajának és szakálának tekintetbe vételével bizvást lehet -korelnöknek ajánlani, annyival inkább, miután Zsedényiről ugyan tudva -volt, hogy melyik esztendőben, de az egyátalán nem volt tudva, hogy -melyik hónapban és napon született. Igy lett Zsedényi inditványára Boér -Antal korelnökké 1875-ben, sőt a praecedens casus erejénél fogva -1878-ban is. - -Zsedényi különben korábban lett követté, mint maga Deák Ferencz, mert ő -már az 1832–36-diki országgyülés elején leküldetett Szepesmegye által -deputatusnak, mig Deák Ferencz csak később, Deák Antal visszalépése -után. - -Ezen országgyülésről csak két követtársa van még életben Zsedényinek. Az -egyik az öreg, 90 éves Bernáth Zsigmond, a ki Unghvármegyét képviselte, -a másik pedig Kossuth Lajos, a ki akkor távollévők követe, absentium -ablegatus volt. De az országgyülésen minden kartársát tulélte Zsedényi. - -Pedig kortársai nagy hirü emberek valának. Bezerédy István Tolnából, -Beöthy Ödön Biharból, Kölcsey Ferencz Szatmárból, Klauzál Gábor -Csongrádból, Nagy Pál Sopronból, Fáy András Pest-Pilis és Soltból, -Ragályi Tamás s többen és mindenek fölött Deák Ferencz Zalából. Mind -ezeket az egy Bernáth Zsigmondon kivül Zsedényi elkisérte a temetőbe. - -Ezen az országgyülésen őt még különben Pfannschmidt Eduárdnak nevezték, -a Zsedényi név csak nemesi előneve volt. Furcsa név volt akkor az az -Eduárd és az a Pfannschmidt a tiszai és dunai vidékekről Pozsonyba -küldött ős magyar nevek és alakok között. Különben is Zsedényi már akkor -frakkot és czilinderkalapot is viselt s azért, mig szellemi kiváló -tehetségeit meg nem ismerték, nem nagy becsületben tartották még -Szepesvármegyét sem, hogy ily sületlen német fiatal gyerkőczöt, 27–28 -éves ifjonczot talált országgyülésre küldeni. Miként fogadták ott -eleintén, arról egy anekdota maradt fön. Zsedényi ugyanis egykor -nyilvános vegyes ülésben felállott s beszélni kezdett, de a tekintetes -karok és rendek s méltóságos főrendek nem igen akarták hallgatni. Plathy -protonotárius oda fordul Horváth János fehérvári püspökhöz s azt mondja -neki: »Domine illustrissime, audiamus deputatum scepusiensem -Pfannschmidt.« (Méltóságos uram, hallgassuk meg Pfannschmidt szepesi -követet.) A jó öreg püspök oda fordul Plathyhoz és azt felelé: -»Nominatur Pfannschmidt? Jam animadverteram eum fratrem kellner esse.« -(Pfannschmidtnek hivják? Mindjárt vettem észre, hogy valami kellner az -atyafi.) - -Gróf Széchenyi István figyelmét már ekkor és itt magára vonta Zsedényi. -Az ő közremüködésére történt, hogy Zsedényi a lánczhid előmunkálatainak -teljesitésére kiküldött országos bizottságba a Tiszán inneni kerület -részéről megválasztatott s ekként neve már itt az 1836-ik évi 26-ik -törvényczikk 12. §-ban megörökittetett, mint Pfannschmidt Eduárd. A -következő országgyülésen már uj nevével szerepelt, azzal a névvel, -melyet megörökitett, melyen ismeri őt két nemzedék s melylyel most el -fogja őt temetni az országnak közös részvéte. - -Most már nem fog többé az országgyülésre jönni, hogy ott a napirendre -kérlelhetlen szigorral felügyeljen; szomszédait, ha fecsegnek, -kérlelhetlen szigorral csendre intse; az évenkinti deficziteket -kérlelhetlen következetességgel mindig megjósolja és mikor -bekövetkeznek, azokat kérlelhetlen szigorral mindig konstatálja. Nem -látjuk többé lóbbáló kezeit, ha sétál, mosolygó arczát, ha diskurál s -nem halljuk többé szakgatott szavait, ha haragszik. A piperkőczök sem -mulathatnak többé szegényesnek látszó, egyszerü ruháján és a -pénzügyminiszterek se remeghetnek többé semmiféle pártfegyelmet meg nem -türő vakmerősége miatt, melylyel a rossz pénzügyi gazdálkodást, a -fényüzéses beruházásokat s az örökös deficziteket mindig ostorozta. -Bosznia is nyugodtan alhatik, álmát nem zavarja többé a kormánypárt -kebeléből senki. Ő volt az utolsó, a ki e párton belül a bosnyák -politikát mindvégig üldözé. - - -II. - -Zsedényi az 1836-iki országgyülés végeztével vallotta magát nyiltan -conservativnak. Mikor ugyanis ez országgyülésnek vége lett, ő is haza -ment Szepes vármegyének hivatalos jelentést tenni az országgyülés -dolgairól. - -Az országgyülési követek akkor ép ugy kiküldöttjei, komiszáriusai voltak -a vármegyének, mint csaknem a többi megyei tisztviselők. Mikor -megválasztattak, akkor a megye közönsége egy és más fölmerülhető -országos kérdésben utasitást adott nekik, hogy mily javaslatot -pártoljanak, milyet ellenezzenek, miként szavazzanak. Ez az utasitás -instrukcziónak neveztetett s hivatalos pecsét alatt a vármegye által a -deputátusnak kezébe adatott. Azután a deputátusnak a vármegye közönsége -előtt nyilvánosan le kellett tenni a hivatalos esküt arra, hogy az -országnak sarkalatos törvényeit megtartja, az ország szabadságát és -jogait szentül megőrzi, jutalom vagy kedvezés és hivatal meg nem -tántoritja, a vármegye érdekeit szem elől nem téveszti, utasitását pedig -meg nem szegi. - -A vármegye adott a követnek fizetést, szolgálatára rendelt megyei -katonát és egy vagy több irnokot s időközben, ha uj kérdések merültek -fel, uj utasitásokat is küldött utána. Viszont a követ köteles volt az -országgyülés nevezetesebb dolgairól a vármegyét mindenkor hivatalos -pontossággal értesiteni, az országgyülés végén pedig minden dolgáról -beszámolni. - -Szepesmegye 1836. évi augusztus elején tartá azon közgyülést, melyen -Zsedényinek be kellett volna számolnia. Akkor már gróf Reviczky Ádám -lemondott a kanczellárságról s helyét gróf Pálffy Fidél foglalta el s ez -alatt már Zsedényi udvari szekretáriussá lőn kinevezve. Megjegyzendő, -hogy miután követeknek hivatalba való kinevezése gyakori eset volt: -ennélfogva sok megye már 1840-ben határozottan kikötötte, hogy követei -hat esztendeig hivatalt nem fogadhatnak el. - -Zsedényi beszámolt s különösen helytelenitette az urbéri törvényeket s a -magyar nyelvnek törvényhozási nyelvvé való emelését. Bejelenté, hogy -hivatalt vállalt s megköszönve a karok és rendek bizodalmát, tőlük -érzékenyen elbucsuzott. A vármegye jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét -s azon reményét, hogy Zsedényi ezentul se fog a vármegyéről -megfelejtkezni. Zsedényi végül határozottan kijelenté, hogy ő ellensége -a divatba jött liberalizmusnak, félti az alkotmányt s azért ő a -konzervativ párthoz állott. - -A megye sokkal pecsovicsabb volt, mint Zsedényi. Az urbéri törvényeket -nem akarta végrehajtani s a törvényeket magyar nyelven nem akarta -kihirdetni. Zsedényi inté a karokat, hogy ily bolondságot ne -cselekedjenek, mert különben a megyei fiskus bajba keveri őket. - -Zsedényi sem az 1847-iki, sem az 1861-iki országgyülésen nem vett részt. -1847-ben Apponyi kanczellársága alatt volt udvari tanácsos és referens. -1848-ban hg. Eszterházy miniszteriumában miniszteri tanácsos, 1861-ben -b. Vay Miklós kanczellár mellett referendárius. - -Az 1865-iki országgyülésen, tehát 22 évi távollét után ismét jelen volt, -most már mint népképviselő. És itt nem a Deák-párthoz, hanem az -Apponyi-párthoz csatlakozott. - -Ez országgyülés kezdetén voltaképen csak három árnyalat volt. Az -Apponyi-párt, mely minden áron és a függetlenségi párt, mely semmi áron -se akart kiegyezni, s aztán a Deákpárt, melyhez akkor még Tisza és -Ghyczy is tartoztak. Tiszáék csakis azon vesztek össze Deák hiveivel, -hogy amazok Ghyczyt, ezek pedig Szentiványit akarták házelnöknek. A két -személyes árnyalat külsőleg kibékült ugyan, de valódilag soha, csak -1875-ben. - -Zsedényi egyik notabilitása volt az Apponyi-pártnak Apponyival, -Bartallal és Ürményivel. Somssichot hivták, de az nem fogadott szót, -kapott is érte elnökséget a jövő országgyülésen. Voltak mindössze vagy -harminczan. - -Zsedényi ügyes és virgoncz szónok volt. Mindennap felszólalt kétszer -vagy háromszor, ha csak szerét tehette. Azon emberek közé tartozott, -akik nem tudnának nyugodtan aludni, ha valamelyik nap nem beszélnének. -Indiskrét volt pártja iránt nagy mértékben. Akármikor tartottak -Apponyiék klubbértekezletet: Zsedényi egész jó indulattal kicsevegte a -titkot csak azért, hogy Deák hiveinek elmondhassa, hogy Apponyiéknak -igazuk van. - -Tartott a felirati vitában egy kemény beszédet 1848 ellen és 1847 -mellett. Midőn beszédében épen azt bizonyitgatta, hogy a kormány – -Majláth és Sennyey – az 1848-diki törvények végrehajtását lehetetlennek -tartja, Patay István közbekiáltott: »Próbálja meg«. Homeri kaczagás és -taps lett a következése. Zsedényi megvárta nyugodtan, mig a taps és a -zaj elnémult s mosolygó arczal és kedélyes humorral azt felelé Pataynak: -»Hiszen megkinálta Patay képviselőtársam a kormányt 1861-ben is a -próbával, de lássa, akkor sem sikerült.« - -Még egy egész esztendő eltelt, mig Zsedényi az Apponyi párttól -elszakadt. Voltaképen el sem szakadt, hanem egyszer csak maga maradt. -Deák Ferencz két rettenetes beszédben úgy összetörte ezt a pártot, hogy -Apponyi lemondott a képviselőségről, Bartal hazament, Ürményi -elhallgatott, a párt feloszlott s ekként Zsedényi párt nélkül maradt. - -Az 1866. évi deczemberben kezdett a Deák-kör megalakulni. Tisza, Ghyczy, -Nyáry, Podmaniczky, Jókai deczember 21-én hiveik egyetértésével egy -nyilatkozatot tétettek közzé a »Hon«-ban, melyben kijelentik, hogy a -Deák Ferencz-féle kiegyezési javaslatot nem helyeslik s azért külön -pártállást foglalnak el. Voltak pedig ők a függetlenségi párttal együtt -vagy 106-an, Deák hívei pedig vagy 225-en. Erdély és Horvátország még -akkor nem küldte el követeit. - -Ugyancsak deczember 21-re lett egy értekezlet az Európába összehíva Deák -Ferencz hívei által. Itt megjelent Zsedényi is. - -Az volt a kérdés: tartsanak-e közös klubbot Tisza és Ghyczy hiveivel. -Deák ellenezte s körülbelül ezeket mondá: - -– A klub magántársalgásnak, magán eszmecserének helye. Magán társalgásba -a politikai vitákat ellenkező nézetü emberek közt átvinni nem czélszerü, -miután a politikai vita szenvedélyessé válhatik, s a magántársalgásban -is keserüséget idéz elő. Én Antal bátyámmal a legbensőbb testvéri -viszonyban éltem, de miután ellenkező politikai nézeteink voltak s mind -a ketten tántorithatlanul álltunk nézeteink mellett: tehát mi magunk -közt soha nem politizáltunk. A politika csak a nyilvános tanácskozásokba -való. Ime Zsedényi Edével én 1848 előtt a politikában mindig szemközt -álltam s vele mégis barátságban maradtam, mert Zsedényivel négy szem -közt vagy magán körben soha nem politizáltam. - -– Ez igaz – kiáltá fel Zsedényi. - -Óriási kaczagás támadt Zsedényi közbekiáltására. A jelenlevők voltak -162-en, Zsedényit is odaszámitva s ez volt a Deák-kör első -klub-konferencziája. Ettől kezdve ő soha se vált el Deáktól, noha Deák -ezután sem politizált vele bizalmasan soha. Zsedényivel, Paczolayval, -Somssichcsal és Ghyczyvel benső politikai bizalmas viszonyba soha se -lépett Deák Ferencz. 1848 előtti keserü küzdelmeit, melyeket a -konzervativ párttal folytatott, úgy látszik, egészen elfelejteni soha -sem tudta. - -Megmaradt a Deák-klubban Zsedényi akkor is, a mikor már onnan Deák -kimaradt s a Deák-kör nevet a szabadelvü kör váltotta föl. - -– Hogy lehetsz te tagja a szabadelvü pártnak pecsovics létedre? – kérdé -tőle egykor tréfásan Pulszky Ferencz 1876-ban. - -– Barátom, az embernek öregségére jön meg az esze. Ha mi 48 előtt -szabadelvü pártnak neveztük volna magunkat, most is élnénk, mert ilyen -formában, mint most, minket is megilletett volna ez a név. – A »mi« -alatt persze a régi konzervativeket értette Zsedényi. - -Pulszky Ferencz különben felette malicziozus ember volt Zsedényi -irányában. - -Az 1872–5-ik országgyülés végével kérdezték Pulszkyt, hogy fogad-e el -mandatumot a jövő 1875-ki országgyülésre? - -– Nem én, – mondá Pulszky, – a kellő időben akarom elhagyni a politikát, -mert nem akarok notabilitás lenni elnézésből, mint Zsedényi. - -Besugták ezt Zsedényinek s ő indignálódva azt felelte: – Jobb is, ha -Pulszky archeologiát tanul, mintha politizál vagy Franko-bankot igazgat. - -Zsedényi nem szerette Kerkapolyt, ellenben nagyon szerette Lónyayt. -Lónyayt soha sem bántotta, Kerkapolyt mindig megtámadta, a hol csak -szerét tehette. De csak nyilvánosan. A kire haragudott, arról privátim -nem beszélgetett. - -Korábbi időkben a klubba csaknem minden este fölnézett. Mosolygó, -kedélyes arczczal hallgatta a fiatal emberek vitatkozásait, de velük -mélyebb vitába soha se bocsátkozott. Ujabb időben, kivált a bosnyák -politika óta, ritkán látogatta meg a szabadelvü kör helyiségeit. Nem is -érezte magát ott jól, de azért nem lépett ki. »Én megmaradtam a réginek -– mondá – ők változtak meg, én hát megmaradok ezen túl is a régi -helyen.« - -Keddi napon soha se volt az ülésben, mert ilyenkor Bécsbe ment a -Credit-Anstalt igazgató-tanácsi ülésére. Éjjel ment és éjjel jött s -szerdán mindig helyén volt. Bécsben mindig uj ruhát vett magára s b. -Wodianernek volt az ebédnél állandó vendége. - -Krajczároskodó takarékosságától egész csomó anekdotát irnak és -beszélnek. Ime egy a sok közül: - -Az 1872. évi költségvetésnél az igazságügyi tárczánál a rabok számára a -börtönökben meleg fürdők berendezése hozatott javaslatba. - -– Micsoda? – pattant fel Zsedényi – meleg fürdőt a raboknak? A kassai -börtönben, mikor én ott voltam, egyéb sem volt, mint muszka és poloska. -No még csak az kellene! - -És csakugyan töröltette a javaslatból a rabok számára berendezendő meleg -fürdőt. De azért jól megszidta érte nem az igazságügyminisztert, hanem – -Kerkapolyt. - - - - -GOROVE ISTVÁN. - -(Született 1819-ben, meghalt 1881 május 31-én. Nagy birtokos, iró, -miniszter, sok ideig a Deákpárt s később a szabadelvü párt elnöke. Mint -politikus, mindvégig ernyedetlen szabadelvü.) - -Élőhalott volt már sok évek óta. Hosszu, fájdalmas, gyógyíthatatlan -betegség kötötte őt a magányhoz, a szobához, az ágyhoz. S a betegség -különösen kedélyét rombolta szét. A vidám férfiú komorrá, az előzékeny -szíves háziúr tűrhetetlenné lőn. Nem telt öröme már évek óta sem -politikában, sem irodalomban, sem a szellem vidám játékaiban. Csak -barátai vidámították fel, ha úgy néha-néha hozzá mentek csendes -beszélgetésre. Barátai, rokonai s ezek szelid bókjai adták az olajnak -cseppjeit, melyek néha-néha vidámabb fényre deriték hamvadó életének -lángjait. - -Egykor kiváló alak volt politikai közéletünkben. Nem volt vezéralak, de -ott volt mindig a vezérek közelében. S gyakran jutott számára -kitüntetés, melyet a a politikusok legtöbbje az egész művelt világban -nagy kitüntetésnek tart. - -Nagy örökség szállott rá őseitől. Főúri vagyonnak volt tulajdonosa s -okos élvezője. – Szerencse, hogy ifjukora a harminczas évek végére s a -negyvenes évekre esett. Arany korszak volt ez nemzetünk életében. Nagy -szellemek óriás harcza; nagy jellemek tündöklése; nagy nemzeti alkotások -kora; bölcs öregek, munkás férfiak, lánglelkü ifjak korszaka, kik eszmék -szerelmében éltek, közügyekért lelkesűltek s a honnak képe mint szent -eszmény állott lelkük előtt. Nem az a hon, mely hivatalt ád, -rendcsillagot szerez s melynek nevében üzleteket lehet kötni, hanem az a -hon, melyért fel kell áldozni kényelmet, tehetséget, vagyont, jövőt s ha -kell, az életet. - -Ekkor nőtt, ekkor serdült, ekkor volt ifju Gorove is. S az ifju, kinek -jellemvonásai közül nem hiányzott a léhaság, a kényelemvágy, az élvek -hajszolása, a kor szellemének nemesítő hatalma alatt a közügyek iránti -érdeklődésnek engedé át lelkét s szentelé fel ifjuságát. - -Tanult, mint nemesebb kortársai. A politikai tudományoknak alig volt -buzgóbb buvárlója, mint ő. Szemere, Pázmándy, Klauzál, Csengery, Eötvös, -báró Kemény, Szalay, Pulszky: ezek valának kortársai; a nagy -eszmeharczok áramlatába, mely e férfiakat magával ragadta, ő is -önkénytesen bele engedé magát sodortatni. Szerényebb tehetség, kevesebb -kezdeményezési ösztön, gyengébb irói képesség, mint amazok, de nem -gyengébb buzgalom, mint amazok bármelyike. - -Utazott, mint Széchenyi nyomdokán majd minden kiváló ifju. Azután írt -egy röpiratot a nemzetiségi kérdésről, melyhez báró Wesselényi adá neki -az ötletet s ennek röpirata és Széchenyinek híres akadémiai elnöki -polemikus beszéde az alkalmat. De Gorove műve nem ébresztett akkora -figyelmet, mint a mekkora volt a kérdés nagysága s mint kortársainak -egyik-másik rokon természetü röpirata. Írt czikkeket is Kossuth -hírlapjába s később máshová is, de nagyobb figyelmet ezek se -gerjesztettek. - -Ő mindamellett az elsők között az első sorban harczolt. Az akkori -szabadelvü nemzeti ellenzék benső bizalmas tanácskozásaiban ugyan, -melyek rendszerint Deák vezérlete alatt tartattak, nem igen vett részt, -de az ipari és közgazdasági kérdésekben már tevékeny szerepet vitt. -Midőn Kossuth a nemzeti védegylet igazgatói állomásáról lemondott s -családjával falura vonult: ő választatott meg utána és helyére. - -Tagja volt a 48-iki nemzetgyülésnek s követte Kossuthot és a kormányt -Debreczenbe s általában a nagy függetlenségi harczot mint a nemzetgyülés -tagja és jegyzője szeplőtlenül küzdé végig. Halálra keresték s mint -bujdosónak, menekülőnek önkénytes számkivetés lőn sorsa. - -De nem sokáig. Fejedelmi kegyelem visszaadá birtokait és szabadságát s ő -haza jött. Itthon Deák Ferencz mindennapi társaságában volt s ennek -figyelmét és barátságát élvezé. Az 1861-iki országgyülésen, mint Pest -egyik képviselője, a feliratra szavazott. Ez időtől kezdve változatlanul -a Deákpárthoz csatlakozott s e párt szabadelvübb elemeinek volt mintegy -patriarchális központja. - -Az Andrássy-kabinetben tárczát vállalt. Azt a tárczát, melyre 1867-ben a -legkissebb figyelmet fordították, a mely körülménynek bizony sok rosszat -köszönhet Magyarország. A közgazdasági kérdések, a bankügy, a -vámszerződés kérdése s mindaz a mi ezzel összefügg, bizony kevés gondot -okozott a második alkotmányos magyar kormánynak. Tudja ezt mindenki, de -én egy különös esetből magától Gorovétől is sajátságosan tudtam meg. - -A »Reform« 1873-ban egy csomó okiratot tett közzé, melyek a magyar -kormány, az osztrák kormány s a bécsi nemzeti bank közti tárgyalásokra s -az 1867-től 1870-ig terjedő időközre vonatkoztak. Ez okiratok eddig még -nem láttak napvilágot. - -Ez okiratok közt volt a később hirhedtté vált vöslaui szerződés is, -melyről én a »Pesti Napló«-ban írtam, s melyről a többek közt az -állitám, hogy erről nem tudott 1867-ben még a minisztertanács sem. - -Urvári Lajos barátomnak ez szeget ütött fejébe és Csengerynél -tudakozódott a dolog állása felől. Csengery, sőt Kerkapoly is azt -állítá, hogy én tévedek, mert erről a minisztertanácsnak tudnia kellett. -Sokkal fontosabb a dolog, mintsem az ignoráncziát szabad volna fel is -tenni. - -Engem akkor Urvári barátom majd tűzre tett s lapjában mindenféle -helyreigazításra készen volt. Ekkor én egyenesen Gorovéhez fordultam s -határozottan megkérdezém: vajjon ő, mint reszszortminiszter, 1867-ben -tudott-e a dologról s ha igen, mily körülmények közt egyezett belé? Ő -nekem azt felelé: - -– Nem emlékeztem az egész ügyre, átnéztem tehát a minisztertanácsi -jegyzőkönyveket, átnéztem saját naplójegyzeteimet: annyi bizonyos, hogy -én a te czikkeidből értesültem először a vöslaui szerződésről. - -E részletet csak azért említem fel, hogy igazoljam vele az első kabinet -léhaságát s Gorove naiv jóhiszemét. - -Mert ő jóhiszemü ember volt. Azok közé tartozott, kikről a világ azt -tartja: kedves emberek. Ő igazán előzékeny, szíves, figyelmes férfiu -volt s talán az egyetlen miniszter az Andrássy-kabinetből, a kit hevesen -soha még az ellenzék sem támadott. Még Mikót, még Wenckheimot is -többször s hevesebben támadták, mint őt. - -Mikor 1869-ben Jókai megbuktatta őt a választások alkalmával a -terézvárosi kerületben, egészen elérzékenyült s mély izgatottságban azt -mondá a Deákkörben nagy társaság előtt: lemond a miniszterségről, lemond -a politikáról s visszavonul a magánéletbe. Csak Deák komoly szavai s -drasztikus anekdotái tudták komoly szándékától eltériteni. - -De azután nem is sokáig volt miniszter. Nem szerette a miniszterkedést. -Az az örökös hajsza, örökös sürgetés, melyek közt az ügyeket vezetnie -kellett, nem illett az ő természetéhez. Táblabiró természete volt a régi -jó világból, s halálosan gyötörte őt az a gondolat, még a gondolat is, -hogy neki naponként néhány óráig ülni s néhány száz elintézést aláírni -kelljen, a nélkül, hogy azokat csak el is olvashatná. Némely ügynek -iratait aztán tanulmányozás végett magához vette s miután az örökös -parlamenti harczok is sok időt vettek igénybe, gyakran az így -visszatartott ügyek későcskén nyertek elintézést. A gonosz nyelvű -Kecskeméthy Aurél ezért ezt irá róla: »Gorove ráül az aktákra; nem -egyéb, mint valóságos Briefbeschwerde.« - -Mikor a miniszterséget lerázhatta magáról: akkor élte második ifjuságát, -mint nekem mondá. S valóban, ha valaki megfordult a Deákkörben s tanuja -volt az ottani viharos vitáknak, melyek alatt komolylyá lett minden -arcz, ha jött krach, aszály, kholera, rozsda, deficzit, drága kölcsön, -örökös kabinet-válság s több efféle: volt ott egy nyugodt, mosolygó, -szíves arcz, mely előzékenyen fogadott mindig s melyről az állandó -mosolyt el nem tudá törölni semmiféle nyomoruság, még Deák rideg, -haragos szemöldöke sem, – és ez az egyetlen arcz Gorove Istváné volt. - -A Deák-párt Deák betegsége alatt az utolsó években apróbb töredékekre, -apróbb pártokra bomlott szét. Egyike volt ezeknek a Gorove-párt is. Gróf -Ráday és Urvári voltak legbensőbb tagjai, de Horváth Bódi, Hodossy Imre -s többen is nagy rokonszenvet tápláltak e kis árnyalat iránt. Ez volt az -úgynevezett »szabadelvü« árnyalat. Furcsán esett aztán, hogy mikor a -»szabadelvü párt« virágjában volt, e férfiak nagy része hagyta azt el -legelőször. - -Gorove nem hagyta el nyiltan, de négy év óta nem ment feléje sem, pedig -kezdetben még nem gátolta betegsége. Tisza Kálmán politikájának sok -részlete bizony ép úgy nem tetszett neki sem, mint igen soknak, de a -kormánypárt állandóan udvarolt neki, ő őszintének tartá a ragaszkodást s -fájt volna neki a kilépéssel oly sok jó barátot elkedvetlenítenie. -Hanyatló szelleme sem ösztönzé már ily erélyre. - -Tiszteletre méltó férfiu s becsületes politikus volt Tehetsége csak -kiváló közlegény számára volt alkalmas, de nagy vagyona, jó asztala, -finom modora, míveltsége, tiszta multja s barátainak roppant befolyása -őt előkelő politikai helyzetbe álliták. Maga a király is kétszer -hallgatá meg tanácsát, mikor már ő nem volt egyéb, mint egyszerü -képviselő. De van egy nagy érdeme is, mely biztosítja számára a jók -tiszteletét. Állásának, politikai helyzetének előnyeit önző czélokra -soha fel nem használta s a világszédelgés ama romlott korszakában, mely -Amerikától Európán át Ázsia belsejéig oly sok kormányzót és törvényhozót -tisztességtelen üzelmekre tántorított: Gorove megállott rendületlenül. -Megállott oly tisztán, mint a minőnek ifjukora eszményképei közt képzelé -az igazi államférfit. - -Áldás legyen emlékezetén. - - - - -NÁRAY IMRE. - -(Náray Imre birtokos, ügyvéd, kamaraelnök, függetlenségi országos -képviselő, jeles miveltségü férfiu, 1848-ban vitéz honvéd s azután -üldözött hazafi, született 1822-ben, meghalt 1882. évi juliusban.) - -Akkor találkoztam vele először, mikor képviselővé lett s a törvényhozó -kötelességének teljesítésére feljött az ország fővárosába. Azelőtt nem -láttam soha. - -Tudtam, hogy ő is küzdött, ő is szenvedett azért a fenséges álomért, -azért az örök vágyért, azért a biztosan bekövetkező dicső jövendőért, -melyet független Magyarországnak nevezünk. De hiszen kétszázezer ifjú -küzdött, szenvedett és halt meg azért s nem is annyira nagy érdem volt -ez, mint inkább egy szent kötelességnek becsületes teljesítése. - -Tudtam, hogy hírneves ügyvéd s elnöke egyik ügyvédi kamaránknak. Ez is -jelentett valamit, de még ez sem sokat. Hiszen Magyarország ügyvédi -karában sok jeles tudós, sok kitünő jellem, sok derék hazafi van. -Különös érdemnek babérkoszorujára nem pályázik az, ki százak és ezerek -közt csak egyike azoknak, a kik ő hozzá hasonlók. - -Mondották, hogy Aradon és vidékén általános tisztelet s minden ember -becsülése környezi személyét. Mondották, hogy a mely pillanatban -elfogadta pártunk képviselőjelöltségét: azon pillanatban biztosítva volt -pártunk diadalma. A diadal bekövetkezett s én elhittem minden jót és -minden szépet, melyet az aradi új képviselőről hallottam. De az én hitem -nagyon könnyen megképződik, ha ismeretlen emberről nekem jót mondanak; -csak akkor vagyok nehéz fejü, ha olyan emberről, a kit nem ismerek, -rossz dolgokat beszélnek én előttem. A minthogy az emberekben minden jót -én veszek észre tán legelőször s minden rosszat én veszek észre tán -legutoljára. Több hasznát venném talán, ha megfordítva volna. - -Elvégre összejöttünk, személyesen találkozánk. - -Megjelenésében nem volt semmi feltünő. Közép magas termete, nyugodt -arcza, ajkai körül az emberszeretet mosolygó vonásai; kék szemei -sajátságos fényüek, mintha kissé lázban égnének, de szelidek; öltözete -változatlanul örökké fekete és gondos. Hangja csendes, beszéde lassu s -kissé akadozó, észrevételei szerények, csaknem mindennapiak, de mindig a -társalgás tárgyaira vonatkozók. Az egész ember szerény, igénytelen, -kisvárosi polgár benyomását gyakorlá rám az első pillanatban. - -És mégis rögtön feltünt két dolog. - -Az egyik az, hogy önmagáról nem beszélt soha. S a másik az, hogy akár -közdolgok felett tanácskoztunk, akár magán viszonyokról társalogtunk: -teljes figyelemmel hallgatá meg mások beszédét s mások beszédébe bele -nem vágott soha. - -A jellemnek ezt a sajátságát kevésre becsülik napjainkban s társadalmunk -mostani szokásai közt. Pedig a valódi férfijellemnek ez egyik legszebb s -legvalódibb vonása. Önmagáról nem beszélni s másokat figyelemmel -meghallgatni. Csak magas és valódi míveltség, csak bölcs és hosszú -élettapasztalat vagy csak gyöngéd, emberszerető lélek képes erre. -Nárayban meg volt mind a három: míveltség, bölcseség s gyöngéd lélek. - -Szinte kirítt parlamentünk újabb alakjai közül. Először azért, mert oly -szerény volt, hogy senki se akarta észrevenni s másodszor azért, mert -oly gyöngéd és figyelmes volt, hogy senki se félt tőle. Épen azért -nagyon soká kellett volna élnie s a parlamentben működnie, hogy a -parlamentnek modern erkölcsei mellett politikai állást vívhasson ki -magának. - -Furcsa erkölcsök ezek. - -A meggyőződés mélysége és tisztasága mellett szükségessé teszik a -taktikai ügyességet. Náray pedig csak mély és tiszta meggyőződéssel -rendelkezett. - -Sőt a taktikai ügyesség nagyobb hatással szokott szerepelni s -hasonlíthatlanul nagyobb eredményeket felmutatni, legalább külsőleg és -pillanatnyilag, mint bármily nagy ereje az elmének s szilárdsága a -jellemnek. Az elmeerő s a jellemszilárdság csak olyan a politikusnál, -mint az alaknak delisége s a hangnak tisztasága a drámai szinésznél. Nem -e kettőtől függ a szinész sikere, hanem az alakítás ügyességétől. E -nélkül szinész előtt s politikus előtt egyaránt zárva van a jövendő. - -A taktikai ügyességet részint a születés adja, részint a gyakorlat s -rendszerint mind a kettő. Az ügyességhez természetesen a tehetség, a -tanulmány s a fölmerülő kérdések változékonyságához való alkalmazkodás -az alapföltétel. Ezek nélkül jellemnek megmaradhat mindenki, de korára -hatást gyakorló államférfivá nem fejlődhetik senki. - -De nem felődhetik ezzé alkotmányos viszonyok közt az sem, ki magának -követőket, politikai barátokat szerezni nem képes. Ennek pedig három -módja van. - -Az egyik módja az, ha a politikus egyéniségének hódító varázsával a -szeretet és bizalom kapcsán szerzi meg barátait. Ez volt Deák ügyessége. - -A másik módja az, ha a politikus a félelem és legyőzhetetlenség érzetét -tudja maga iránt felkölteni s ekként szerzi meg mindazokat, kik vele a -hatalomban osztozni akarnak s azokat, kik a különbeni eltiportatástól -rettegnek. Ez rendszerint a zsarnokok és a nagy forradalmárok ügyessége. -A francziáknál Robespierre, a poroszoknál Bismarck, nálunk Görgey s -részben Tisza Kálmán ez ügyességnek köszönik a hatalmat. - -A harmadik módja az, ha a politikus a szeretetnek és bizalomnak, de -egyuttal a félelemnek hatalmával is meg képes hódítani magának a -parlamenti uralomhoz szükséges elemeket. Ez volt nálunk Kossuth -ügyessége. - -Elhunyt barátom emlékét istenért se sérteném meg azzal, hogy őt e nagy -alakokhoz hasonlítsam. Sőt ezek csak azért jutottak eszembe, hogy őt -hozzájuk ne hasonlítsam. – Ő a politikában nem vezéralaknak, ha nem -közlegénynek született. Hanem ha egy pártnak minden közlegénye olyan -volna, mint ő: akkor annak a pártnak nem volna szüksége pártvezérre s a -pártvezérnek nem volna szüksége taktikai ügyességre. Az a párt a nélkül -is meghódítaná magának a nemzetet s a nemzetnek a boldog jövendőt. Az a -párt volna igazán Plátó isteni köztársasága. - -Azért pótolhatatlan, azért határtalan a veszteség, melyet halálával -szenvedtünk. Az ő szerénysége, komolysága, az ügy iránti zajtalan -lelkesedése, modorának finomsága, zajos tanácskozásainkat kibékítő, -elcsitító szelídsége, műveltségének jótékony, üdítő befolyása nagy erőt -képviselt. Ez erő szállt el közülünk s ezt a mi gyöngeségeink sem külön -állva, sem összefogódzva nem pótolhatják. - -Politikai erkölcseink meg vannak rezzenve, kissé el vannak vadulva. Sok -az új és ifjú elem a nemzet törvényhozásában s az új és ifjú elemek nagy -része korlátlanúl engedi lelkében kifejlődni az önzésnek földhöz ragadt -vagy a szapora nagyravágyásnak felhőkben úszó érzetét. Mind a kettőre -szükség van mértékkel és mérséklettel. Hiszen a hazaszeretetnek is egyik -parányát az önzés képezi s az egészséges haladásnak is egyik mozgatója a -nagyravágyás. De mérték és mérséklet kell mind a kettőhöz. - -Korszakunk nemzeti élete hozzá van nőve az alkotmányossághoz. De az -alkotmányos élet egészséges fejlődését a sötét önkényuralom a nagy -nemzetbukás után ketté szakitotta. Az alkotmányosság uj korszakába -bejött egy csomó forradalmi szellem, melynek a csaták terén volna igazi -helye s bejött egy csomó hivatalnoki szellem, melynek a miniszterek -előszobáiban volna igazi helye. E két szellem surlódik, forr, pezseg a -pártokon és a parlamenten belől tizenöt év óta, gyűlölködik egymással s -teszi napról-napra vadabbá az erkölcsöket és a szenvedélyeket. A -forradalmi szellemnek a nemzeti ügyhöz való ragaszkodás rendületlen -kötelességérzetévé s a szabadelvü haladás ellenállhatatlan vágyává -kellene nemesülni a parlamentben, a hivatalnoki szellemnek pedig a -törvényhozáshoz szükséges valódi szakértelemmé kellene átalakulni. -Többség és kisebbség, kormánypárt és ellenzék így egészítené ki egymást -s nemzetünk haladásának szent ösvényén így fejlődnének üdvösen előre az -ellenkező pártok, elvek, törekvések és intézmények. - -De a kegyetlen fátum nehezedik ránk. A költő Zrinyinek jelmondata -megfordítva: sors mala, nil aliud. - -Azoknak a férfiaknak, a kik közé Náray is tartozott, volt rendeltetésük -a 48 előtti erkölcsöket beoltani a 67 utáni közszellembe. Kibékíteni a -két nemzedéket s a szellemekből elenyésztetni azt az iszonyú űrt, mely -49 és 67 közt tátong. A negyvenes évek meggyőződésének tisztaságát, -jellemeinek férfiasságát s lelkesedésének füst nélküli izzó tüzét -elhozni az uj nemzedékhez s párosítani ennek élelmességével, önzésével, -lázas kapkodásával és eszmejátékaival. - -Ám azok a férfiak lassanként kidőlnek közülünk. Ha végig nézek a -parlamenten: tagjainak alig tizedrésze, melynek szivében a nagy idők -szellemének őrtüzei még ki nem alvának. - -Te is kidőltél, elhunyt nemes barátunk. - -Későn jöttél, korábban kellett volna közibénk jönnöd. Korán eltávoztál, -bár késtél volna még köztünk évtizedekig. - -Értékedet nem ismertük eléggé, míg köztünk voltál. Most ismerjük, most -siratjuk már, mikor elvesztettünk. - -Sokat veszt benned a parlament, még többet veszt pártunk, legtöbbet az -ifjú nemzedék. A férfias jellemnek, a valódi honfinak voltál igaz -mintaképe; hozzád mérni magát, életed példáján nemesülni, olyanná -fejlődni, a minő te valál: olyan szükséges lett volna az ujabb -nemzedékre, a haza jövendőjére. Az igaz emberek száma fogyott meg -eltávozásoddal. - -Nagy műveket nem hagytál emlékül magad után. Csak jó lelkednek, nemes -szivednek, lángoló honszerelmednek emlékezetét. Mérnök ezt meg nem méri, -festő meg nem alakítja, költő meg nem énekeli, történetiró föl nem -jegyzi. Én, legkisebb barátod, följegyzem azt, pedig tudom, hogy én is -csak egy nappal tudom megnyujtani emlékezeted világát. Aztán kialszik az -a nemzet előtt s csak a mi szivünkben él még fénye, a míg mi is utánad -nem megyünk a te utadon. - -De a mig mi küzdhetünk, a mig szegény hazánk jobblétéért küzdenünk lehet -és kell: vissza-vissza térünk emlékedhez s lelked nemességéből s abból a -rendületlen hitből, melylyel hazád jövendőjéhez ragaszkodtál, merítünk -ujabb erőt a küzdelemhez. E forrás nem apad el soha, vajha mi se unnók -meg soha a küzdelmet, míg csak czélt nem érünk. - -De ha czélra jutunk, ha szabad és boldog lesz ez ország: még akkor is -visszaemlékezünk te rád. Hiszen szabadságának és boldogságának te is -egyik legnemesebb, legbátrabb katonája voltál. - -Áldásunk veled. - - - - -PERCZEL MÓRICZRÓL. - -(Született 1811 november 11-én, meghalt 1899-ben. Életének s jellemének -vázlata e czikkben.) - -Katona, de forradalmi. Hevenyészett katona, de lángeszű. Rögtönzött -függetlenségi harczunknak minden tábornoka képzettebb katona volt, mint -ő. De többször egyik se ütközött, több csatát egyik se nyert. Igaz, hogy -vesztett is csatákat. Gerilla-csatározásra teremtette őt a gondviselés. -Csak a sors véletlene volt, hogy mindig sík földön csatázott. Ha a -magyar faj hegyek között lakik s ha a sors őt és seregeit hegyek közé -segíti: függetlenségi harczunk éveken, tán évtizedeken át tart. - -Nemcsak verekedni tudott, hanem hadsereget toborzani, összeállítani s -fölszerelni is. Kettőt állított össze. Az elsőt 1848. évi szeptemberben. -Ezt elnevezte Zrinyi-csapatnak. A másodikat 1849-ik év tavaszán az orosz -betörés ellen. Erélye, vakmerősége, rajongó lelkesülése oly erős volt, -hogy hozzá senki se hasonlított. A mesés napkelet hősei rajongtak úgy -vallásukért s küzdöttek, véreztek s éltek-haltak úgy hitükért, mint ő a -szabadságért s hazánk függetlenségeért. - -Rajongását be tudta oltani híveibe is. Midőn második seregét túl a Dunán -összetoborzotta: egy francziskánus barát volt toborzó segítsége. A -keresztes háborúk nem ismertek rajongóbb barátot. Gasparich Kilit volt a -barát neve. 1854-ben akasztották fel Pozsonyban. Mikor ez Zalában -toborzott önkényteseket Perczel részére, azt mondta a hallgatóknak: - -– Két fiát küldte hozzánk az isten. Az egyik volt Jézus Krisztus minden -nemzet számára, a másik volt Perczel Móricz a magyar nemzet számára. -Most elviszlek benneteket ehhez, azután majd amahhoz. - -Így tudta lelkesíteni embereit. - -* * * - -A katonai tudomány ma már nagy tudomány. Ha tábornok akar lenni valaki, -annak egész könyvtárt kell tudnia. És azonkívül egész ifjú- és -férfi-korát katonaságnál s hadi gyakorlatoknál töltenie. A hogy -hegedűvirtuóz senki nem lehet hamarosan: úgy nem lehet tábornok se. - -Igaz: Perczel Móricz volt katona. - -Tizenhat éves korában beadta apja a tűzérekhez s mint hadapród szolgált -ott tizenkilencz éves koráig. Mit tanulhat a gyerek tizenkilencz éves -koráig? Ha nagy Napoleon tizenkilencz éves korában elment volna valahova -falusi segédjegyzőnek vagy adóhivatali számtisztnek: lehetett volna-e -harmincznyolcz éves korában generális egyszerre? - -Perczel 1811-ben született s 1830-ban már elhagyta a katonaságot. Azután -gazda lett, majd megyei esküdt, 1836-ban simontornyai szolgabiró, -1843-ban tolnamegyei követ, 1848 szeptemberben még táblabiró és -képviselő s októberben már generális. Október 7-én már Róth és -Philippovich osztrák tábornokok hadtestét körülkerítette, elfogta és -lefegyverezte egy harmadrésznyi ujonczsereggel, mint a mekkora az -osztrák sereg volt. - -Így van megírva a történetben. De ezt már magam is láttam. - -* * * - -Az is érdekes: mért hagyta ott, mint tizenkilencz éves siheder, a -katonaságot. - -Kiütött az 1830-iki lengyel forradalom. Perczel Móricz elkezdte -katonatársait először oktatni, azután lelkesíteni, azután összeesküvésre -felbujtani. - -A lengyel hős nemzet és szabad, az orosz zsoldos és rabszolga. A lengyel -védi hazáját és szabadságát, az orosz eltiporja a népeket és azok -szabadságát. A világ minden nemzete elhagyta a lengyelt. Legyünk mi -különbek a világ minden nemzeténél. Mi magyarok vagyunk. Előre -bajtársak! Szökjünk ki a hős lengyelek segitségére. – Így beszélt. - -Kétszáz ifjú katonát toborzott bajtársai között. De nem sikerült az -összeesküvés. Elfogták, haditörvényszék elé állitották, halálra itélték. - -Hogyne itélték volna? Van-e katonának nagyobb bűne ennél? Kivált a régi -osztrák felfogás szerint. - -Pestmegye közbelépett. A jó nádort, József főherczeget megrohanták. -Egyebek közt Fáy András is fölment hozzá könyörögni az ifjúért. Végre -megkegyelmeztek neki, de úgy elcsapták a hadseregtől, hogy oda többé a -lábát be nem tehette. - -Az igaz, hogy nem is nagyon törekedett rá. - -Volt egy Opitz nevü német tüzér-hadapród barátja és összeesküvő társa. -Ez már magas tüzértiszti rangban volt Szent-Tamás sánczai közt, mikor e -sánczokat Perczel Móricz elfoglalta. Opitz megsebesült s fogolylyá lett. -Perczel kegyetlenül kaszaboltatta a szerbeket, osztrákokat. Találkozott -a sebjében kínlódó Opitzczal egy ház előtt. Megismerte: - -– Szervusz bajtárs! – kiáltott hozzá. – Míg meg nem gyógyulsz, barátom -maradsz s velem leszesz. A többit majd azután határozzuk el. - -Őrt állított melléje, hogy ne bántsák. Nem is bántották. Perczel, ha -Opitz felgyógyul, át akarta őt téríteni. De meghalt sebjeiben. - -Perczel maga beszélte ezt nekem 1868-ban. - -* * * - -Három testvérbátyja volt: István, Imre és Sándor. Nagy költőnk, -Vörösmarty Mihály eleintén ezeknek volt házitanitójuk. De utóbb Móriczé -is volt. Apjuk, az öreg Perczel Sándor jó barátságban volt Fáy Andrással -s egyszer megkérte Vörösmartyt, hogy ehhez vigye el a gyerekeket. -Egyszer aztán nyár közepén 1820-ban Vörösmarty elvitte a -Perczel-gyerekeket országot-világot látni Budára, Pestre, Fóthra, -Péczelre, Gödöllőre, Abonyba, Kecskemétre, Nagy-Kőrösre, Alpárra. - -Útba ejtették Tetétlent is. S megmutatta a halmot a fiúknak, a melyen -állott egykor Árpád. - - … Árpád pedig álla magasban - Egy kis domb tetején. Vala ékes párducza vállán. - -Így szól a vers Zalán futásában. Itt fogamzott meg a nagy nemzeti -hősköltemény gondolata. Perczel Móricz jelen volt a fogantatásnál. S a -mint készültek a remek sorok egymás után: úgy mutatta és magyarázta meg -azokat a költő tanítványainak. A hősköltemény fölséges alakjainak -társaságában nőtt fel Perczel Móricz. - -Lehetett-e mássá, mint a mivé lett? - -E részleteket Szüts Antal táblabirótól, egykori barátomtól s -mező-szentgyörgyi birtokostól tudom, ki a költővel barátságban s nejével -rokonságban állott s velük 1850–53-ban Baracskán és Nyéken naponta -együtt volt. Neki Vörösmarty maga beszélte el. - -* * * - -Láttam Perczel Móriczot 1848-ban is, de ezt az alakját elfeledtem. Hanem -húsz év mulva ujra láttam. - -Akkor ő már úgy jelképileg föl is volt akasztva. Mint bujdosó, megjárta -Kis-Ázsiát, nyugati Európa országait s részt vett nem egy háboruban és -összeesküvésben, melyet a 60-as évek folyamán Ausztria ellen terveztek -és végrehajtottak. Végre haza jött s képviselővé választották. Balközépi -lett, Tisza-Ghyczy táborához tartozott, de a mint a függetlenségi -harczban, itthon az alkotmányi küzdelemben se ismerte a fegyelmet. - -Eljött 1868-ban Veszprémbe is. Körútra indult Kossuth ellen. Csapongó -szelleme hajtotta rá. Körútja nem volt előttünk rokonszenves, de a mit -netalán élő szavával hibázott: annak árnyéka nem homályosította el dicső -tetteit. - -Kimentünk elébe fogadni őt a város végén. Ifjú hévvel ugrott le -kocsijáról s fogott velünk kezet. - -Alacsonyabb termet, mint Béla és Miklós testvérei. De egyenes gerincz. -Hátraszegett merész fej. Szürkésvörös, de nem ősz haj, bajusz és szakál. -Nyilt, határozott tüzü, de szelid szemek s magasan álló szemöldök. -Katonás mozdulatok s pattogó beszéd akkor is. Ha katonaruhában van: úgy -tünt volna föl, mintha teljes életében nem lett volna egyéb, mint -generális. Pedig csak tíz hónapig volt az húsz év előtt. - -Ez az alakja maradt meg emlékezetemben. Ennek már harminczegy -esztendeje. Láttam még néhányszor, de húsz év óta egyszer se. - -Kossuth elleni körútja nem végződött jó sikerrel. Kossuth Lajost még -Perczel Mórnak se volt szabad súlyosan birálni. Mikor Pestre visszajött, -meglátogatta Deák Ferenczet s azt mondta neki: - -– Örülhetsz bátyám, utamban két ellenfeledet tönkre tettem. - -– Kik azok? - -– Az egyik Kossuth Lajos, a másik Perczel Móricz. - -– Nem örülök, – felelt Deák, – pedig az egyikben aligha sok kárt nem -tettél. - -A tűzlelkű tábornok talán nem is jött rá hamarjában, hogy annak az -egyiknek Deák nem Kossuth Lajost gondolta. - -* * * - -Többé nem is vállalt képviselői megbizást. - -Az Andrássy-kabinet hazafias készséggel ajánlott fel neki tisztes -honvédtábornoki nyugdíjat, mely az anyagi gondoktól megmentette. Azóta -elvonult a nyilvánosság elől s élete történetét írta meg. - -Emlékirata mikor lát világot: családja dönti el. Mekkora irói -képességgel jön elénk emlékirata: nem tudjuk. De nem is az a fődolog. -Hanem az, hogy az az emlékirat az egész század sok nemzeti történetét -állítja elénk s menti meg a feledékenységtől. - -De ő neki nincs erre szüksége. - -Legdicsőbb harczunk kohótüzében született meg, nőtt fel s lett nagygyá -az ő történelmi alakja. S az ő alakja eltünhetett, a mint az a tűz -kialudt. Alakjának foltjait sűrű ködbe temeti el a feledés, de hős -lelkének, rajongó honszerelmének s fékezhetlen szabadságvágyának nagy -tetteit örök emlékezetükben tartják a nemzedékek, melyek büszkén -gondolnak rá mindaddig, míg áll a világ s él a mi nemzetünk. - - - - -MADARÁSZ JÓZSEFRŐL. - -(A magyar képviselőház Nestora, Madarász József született 1814 augusztus -27-én. Birtokos és ügyvéd, de soha nem ügyvédkedett. Ifjoncz korában egy -kötet költeménye látott napvilágot. Megirta emlékiratait is. E kis -czikket 1899. évi márcziusban irtuk róla. Istennek hála, még most is jó -egészségnek örvend.) - -Szegről-végről rokonok is volnánk a czeczei rég kihalt vagy onnan -elköltözött ősi atyafiság valamelyik ága révén, de annak a rokonságnak -ágát-izét, származását én bizony hamarosan bebizonyitani nem tudnám. De -öreg barátom se tudná. - -Úgy rémlik előttem, 1850-ben vagy 1851-ben láttam először. Haynau -uralkodott Pesten, valami rokonom volt akasztófára szánt politikai -fogoly az Ujépületben, apám azt látogatta meg, engem mint gyermeket is -magával hurczolt. A foglyok épen sétáltak kint a második vagy harmadik -udvarban. Apám a profoszhoz ment, én addig kint maradtam az udvaron a -foglyok között. A foglyok párosával sétáltak, Madarász, úgy emlékszem, -egy sánta előkelő fogolylyal volt együtt, ma már nem tudom, ki volt az. -Meleg volt, ki voltam izzadva, kalapom levettem a fejemről s kezemben -tartottam. Madarász csak oly nyalkán lépege tett akkor is, mint most. -Oda jött hozzám s rövidre nyirt hajamat fölborzolta. - -– Jól van, fiam – szólt hozzám, – csak vedd le a kalapot ezek előtt az -urak előtt. Úgy sem sokszor s úgy sem sokáig veheted le már előttük. - -Azt gondolta: azokat az urakat ugyis felakasztják vagy agyonlövik -nemsokára. De ezt meg nem mondta nekem. - -Azután elmult néhány esztendő. Én Pápán tanultam a kollegiumban, ő meg -Josefstadtban, az elitélt államfoglyok börtönében. Ő többet tanult, mint -én, pedig én voltam a fiatalabb s nekem tanárom is több volt, mint neki. -De a tanrendben volt nagy különbség. Az övében ott szerepelt a lábvas, a -rabélelem, az örökös börtön s a fegyveres őr. A mi mind nem volt az -enyémben. - -Egykor 1856-ban megint apámmal egy kedves somogymegyei rokonunkat -látogattuk meg Jákóban. Madarász Lajos előkelő birtokos volt e rokonunk. -Egyik estennen csendes pipaszó mellett beszélgetnek az öregek, egyszerre -nagy cserdités és kocsizörgés hallatszik az udvaron; nyilik az ajtó, -belép rajta valaki s megáll az ajtó előtt. - -Hát bizony Madarász József bátyánk volt az. Azt gondolom, egyenesen -Josefstadtból jött s meg sem állt Jákóig. Harsány hangon bekiáltott: - -– Adjon isten! Hogy vagytok? - -Mintha csak a mezőről jött volna be a vacsorára. Öt esztendei -várfogságnak nyoma se volt rajta. - -Hejh volt aztán szótlan ölelés, forró könyhullatás, szegény jó nénémnek -hangos zokogása. József bátyánk csak legénykedett, csak kiabált, csak -nevetett s csak könnyei hullottak vastag bajuszára, torzonborz -szakállára. Mert bajusza, szakálla akkor is csak olyan volt, mint most. -Meg szemöldöke. Talán-talán most negyvenhárom év mulva, mintha mégis -valamivel szürkébb volna. De erről nem vagyok egészen bizonyos. - -Végre elállt a köny és megjött a szó. - -– Ülj le már bátyám, honnan jösz, mi történt, hogy lettél szabaddá? - -Száz kérdés egymás után. - -Megfelelt József bátyánk minden kérdésre, de le nem ült. Pattogós -lépésekkel mérte végig százszor a szobát, – úgy megszokta a rabsétát. -Még ma is, nyolczvanöt éves korában, jobban szeret sétálgatni, mint -üldögélni. Még ma is egyenes a termete, mint a czövek. Még ma is -feltartott fejjel peczkesen jár és áll az emberek közt, mint kis gyerek -korában. Hangja még ma is oly érczes és harsogó, mint fél század előtt. -Hatalmasabb hangja senkinek sincs a törvényhozók között. - -Akkor is olyan hangja volt, mikor a fogságból haza jött. Bámultam -erélyét, vidámságát, törhetlenségét. Emlékszem egyik adomájára -várfogsága idejéből. Ott mondta el Jákóban. - -Olvasnivaló könyvet kért a várparancsnoktól. - -– Csak a szentirást adhatom – felelt a várparancsnok. - -– Jó lesz az is. - -Adtak neki bibliát ékes német nyelven. - -– De én magyar bibliát kérek. - -– Azt nem adunk. - -– Nohát vigyék a német könyvüket. Én a szentirást se olvasom el német -nyelven. - -Adtak azután neki e szóért hetenkint egy napi bőjtöt. Még se olvasott -németül. - -* - -Az isten is ellenzéknek teremtette. Mindegy ő neki akármilyen az a -kormány, ő minden kormánynak ellenzéke. A Batthyány–Kossuth-kormány már -csak elég nemzeti, elég magyar és elég radikális kormány volt 1848-ban, -de ő annak is hatalmas ellenzéke volt. - -A véderővita alatt 1889-ben arról ábrándoztunk, hogy ha egyszer -függetlenségi pártunk többségre jut: ki melyik miniszterséget fogadja -el. József bátyánkat is kérdezték, melyik tárczára vállalkozik. - -– Egyikre se. Nem akarok kormány lenni. Ha többségre juttok: válasszatok -meg a népképviselet elnökének. Az elnökséget elvállalom s betöltöm. - -Be is töltötte becsülettel. Bizonyitja ezt a mult évi deczembertől máig -tartott korelnöksége. Erély, szellem, tiszta látás, éberség és elvhüség -volt elnökösködése. Pedig azóta ujabb tíz év telt el. - -* - -Magyar falusi gazdaember mai napság nem nagy különbséget lát abban, hogy -ki, miért, mikor, mennyi időre volt becsukva. Arra meg épen nem -emlékezik már, hogy ötven év előtt miért zártak el annyi jóravaló magyar -embert. Hanem aki be volt egyszer csukva, azt azért, hogy be volt -csukva, nem igen dicséri. - -Egyszer az enyingi kerületben együtt voltunk korteskedni. Bealkonyodott -már, mikor Lepsényben a faluháza előtt beszédre került a sor. Én is -beszéltem, József bátyánk is beszélt. S beszédében hivatkozott -ötesztendei várfogságára is. - -Beszéd után bementünk a tanácsterembe egy szóra s ott kérdezi a birót: - -– No biró uram, hogy leszünk a szavazókkal a mai beszéd után. - -– Nagyon szép volt a beszéd, nagyságos uram, nagyon köszönjük is, hogy -falunkat megtisztelte vele. Csak már ne tetszett volna fölemliteni, hogy -be is volt csukva. Nem tudtak arról itt az emberek semmit. Csak az a -szerencse, hogy egy kissé már besötétedett, nem ismerték föl nagyságos -uramat. - -József bátyánk azt mondta magában e beszédre: »cseszkó.« Az a szokása, -hogy minden kormánypárti kortest és minden bolond embert cseszkónak hi. - -* - -József bátyánk biztos arról, hogy ő halhatatlan. Arról én is biztos -vagyok. Elveihez hívebb embert nem szült még magyar föld. Hatvanöt év -előtt már mint jurátus ott volt az 1832-iki országgyülésen. Már ott -disputába keveredett Deák Ferenczczel. És mindig disputált vele. Deák -már huszonhárom éve halott, azért ma is disputál vele. S közjogi elvei -ma is változhatatlanul ugyanazok, mint voltak 1832-ben. Három nemzedék -kihalt már mellőle. Három király alatt védte már az alkotmányt. Hiába -volt 1848, hiába 1867, az ő elvei most is a régiek s azokra most is -akkora szükség van, mint hatvanöt év előtt. Hogy ne lenne ő halhatatlan! - -Választó kerülete is az. - -Ötvenegy esztendő óta ugyanazt a kerületet képviseli. Fehérvármegye -sárkereszturi kerülete az. El ne felejtse nevét jóravaló magyar ember. -Mindenki a föld alatt fekszik már, a ki először rá szavazott s ma több -mint félszázad mulva egyetlen választó sincs, a ki másra szavazna. - -És sohase került a választás egy krajczárjába se. Se neki, se -választóinak. Léptettek föl ellene népszerű embert, léptettek föl nagy -urat, elköltöttek ellene százezreket: választói megmaradtak mellette -rendületlenül. - -Egyszer, most nemrégen, valamelyik választásnál egy választó azt mondta -József bátyánknak, hogy mégis jó lenne talán, ha egy kis zászlót adna a -választásra. - -Rettentő tűzbe jött József bátyánk e hallatlan követelésre. - -– Mit? Zászlót? Utóbb még majd kocsit is? Nem szégyenlenék magukat ily -borzasztó korrupczió miatt? - -Alig lehetett lecsillapitani. - -– Mit szólna, ha sirjából föl találna kelni apád, öregapád, ősapád, a ki -mind zászló nélkül adta rám szavazatát? - -Erre aztán csakugyan nem tudott megfelelni az a telhetetlen ember. - -Hetvenkét éves volt József bátyánk akkor, a mikor Balaton-Füreden vett -egy puszta telket. Régen volt ez már. Megkérte egy ottani ura-öcscsét, -hogy akáczfadugványnyal ültesse be azt a telket. - -– Aztán mit akar ott urambátyám? Oroszlánt akar ott azon a pusztaságon -tenyészteni? - -– Nem én öcsém. Hanem ha szépen felnőnek, meglombosodnak a fák és én ott -hagyom az országgyülést, akkor egy nyugalmas hajlékot akarok ott épiteni -s öreg napjaimat ott akarom eltölteni. - -– Aztán mikor akarja bátyám az országgyülést ott hagyni? - -– Majd ha a kisebbik fiam harmincz éves lesz s helyemet ott betöltheti. - -Kisebbik fia most tizennyolcz éves. Tehát József bátyánk 1911-ig akar -akkori szava szerint képviselő lenni. Még hátra van tizenkét esztendő. -De én nem hiszem, hogy akkor is visszavonuljon. Mert úgy látom, hogy az -alkotmányt még akkor is védelmezni kell. József bátyánk pedig -honfikötelességét el nem mulasztja. - -* - -Több éven keresztül jó Herman Ottóval, szegény gróf Károlyi Gáborral s -egyéb barátainkkal külön függetlenségi pártot alakitottunk s Madarász -Józsefet választottuk meg pártelnökké. Hogy is választhattunk volna más -elnököt, jobb elnököt? - -Programmot kellett csinálni. - -József bátyánk kurucz ellensége a pragmatica sanctiónak. Ő ez alapon -programmot nem csinál. Elvégre természetes uton kihalhat a Habsburgok -családja s az esetre a Rákoson választunk nem uj királyt, hanem esetleg -köztársasági elnököt. Ezt a jogot fel nem adhatjuk s erről a programmban -gondoskodnunk kell jó előre. - -Azt mondja valamelyikünk: - -– József bátyám, hiszen hetvenhét élő tagja van a királyi családnak, -ötszáz év előtt ez ki nem hal. - -– Nos igen. Szól tehát programmunk ötszáz esztendőre. - -Jó Károlyi Gábor, isten nyugtassa meg, fölpattan e szóra: - -– Én ötszáz esztendőre való programmot alá nem írok. Hogy tartom én azt -meg? - -József bátyánk nem akart engedni. De minthogy békeszerető ember, utóbb -is a pártegység kedvéért megegyeztünk valami százötvenesztendős -programmban. - -József bátyánk most is e mellett tart. - -De én is. - -* - -Bizony halhatatlan maradsz te örök ifju öreg barátom! De ha mégis -megtörténnék veled valami emberi dolog – úgy jó későn, a mikor mi már -nem leszünk, – ha nemzetünknek oly fiai lesznek, a minő te voltál és te -vagy: halhatatlan marad nemzetünk. - - - - -KÁSZONYI DÁNIEL. - -(Sárosmegyei nemes és birtokos nemzetség ivadéka, született 1813 oktober -2-án, meghalt 1886. márcziusban. Hirlapiró, regényiró, de nem nagy iró. -Minden csepp vére s 1848 óta egész élete forradalmi. A müveltség -korszerü intézményeinek oly keserü ellensége, mint ő, a magyar fajból -eddig még nem született. Utolsó éveiben nagy nyomorban élt családjával.) - -Kászonyi Dánielről, a jó öreg »Dani bácsi«-ról akarok egyet és mást -elmondani. - -Eltemették. Én nem voltam a temetésén, mert temetésre menni nem szokásom -s nem is megyek, ha csak külső hivatalos kötelesség nem parancsolja. E -pontban szorosan követem Kálvin János parancsait. Üres hivalkodás minden -pompa, melyet a halott körül kifejtenek az emberek. Gyakran mintha -dicsekednének vele: ime nekünk is van halottunk! - -Nyolcz vagy kilencz évvel ezelőtt ismerkedtem meg a jó öreggel. Ő is az -»Egyetértés«-nél dolgozott s én is. Ennél a mi lapunknál akkor a tisztes -öreg corpus-juris-tól kezdve a szélső szoczializmusig képviselve volt -minden politikai nézet. Én csak afféle magyar táblabirói oppozicziót -képeztem az uralkodó rendszer ellen s mint Thaly Kálmán barátom, egészen -megelégedtem volna olyan Magyarországgal, a minőt Rákóczi Ferencz akart -teremteni. Dani bácsi pedig egészen a párisi kommünardokkal értett egyet -s a régi magyar hagyományos politikából legfölebb Dózsa Györgytől -fogadott volna el némi jó tanácsot és útmutatást. Egészen természetes -tehát, hogy mi a fenforgó napi kérdések fölött nagyon ritkán s nagyon -kevés pontban értettünk egyet. - -Valami két esztendeig voltunk együtt a lapnál. Ő nem törődött azzal, -hogy én mit és miről irok, én meg épenséggel nem tudtam, hogy ő miféle -rovatot és miként vezet. De nem kerültem, sőt kerestem vele az alkalmat -az eszmecserére, a vitatkozásra. Meg akartam ismerni egy igazi -szoczialista eszejárását, be akartam hatolni lelkületébe s -gondolkozásának titkaiba s meg akartam tudni, hogy jó ember, erős jellem -lakik-e abban az emberben, a ki öreg és magyar és szoczialista egy -személyben. - -Minél többet vitatkoztam vele: annál bizonyosabb volt, hogy mi soha -egyet nem érthetünk s minél nagyobb volt köztünk a meggyőződések -távolsága: annál jobban tiszteltem és becsültem őt. - -Mert láttam, hogy nála a politikai nézet nem divat és nem kenyérkereset -s nem is a közvélemény áramlata, hanem mély és fenséges meggyőződés, -mely az egész lelket és az egész emberi életet ragadja magával. Láttam, -hogy oly anyagból van ő gyúrva, a melyből a próféták és az apostolok -készülnek ott, a hol a világnak helyzete kedvező rájuk nézve. - -Szegény Kászonyi Dánielre soha se volt kedvező. Telve a világmegváltó -szoczializmus legmagasb eszméivel, egész hatásköre abból állott, hogy -egy magyar napilapnak legyen ujdondásza. Mindennap a fölött gondolkozva, -miként lehetne boldoggá tenni az emberek millióit: szerencsésnek -érezheté magát, ha ő és családja naponkint száraz kenyérrel jól -lakhatott. Egy királyi felség, ha rongyokba öltözni és koldulni -kénytelen: ehhez hasonlított Kászonyi. - -Eszméi: azok érdekesek valának. - -Egy napon azt magyarázta meg nekem, hogy minden hatóságot el kell -törölni a királytól kezdve a falusi kisbiróig s minden muzeumot és -hatalmi jelvényt el kell égetni a trónustól kezdve a trafik-czimerig. - -– De hát akkor mi lesz – kérdezém, – ha nem lesz hatóság s az emberek -egymást ölik s az ifjak megeszik az öregeket, mint a masszageták? - -– Kinek mi köze ahhoz? – ezt felelé. - -Egy alkalommal azt fejtegeté, hogy az állami élet, a külön ország, a -nemzeti jellem és fajunk fentartása mind ostobaság. Csak »az ember«: ez -az igazság. - -Megjegyzém, hogy arról az ezer évről, mely nemzetünk mögött van s arról -a másik ezerről, mely nemzetünk előtt fénylik, nem mond le a magyar -egykönynyedén. - -Nem adott rá semmit s ellenvetésemet így ütötte el: - -– Ha egy tisztességes embernek szemébe mondják, hogy anyja kicsapongó -volt: ez becsületsértés s a sértőt megöli a sértett fél. De ha a -legtisztességesebb embernek bebizonyítják is, hogy a tizenhatodik -ősanyja ezelőtt ötszáz esztendővel utczán űzte a kicsapongást: ezzel nem -törődik, ezen fel nem indul senki. Így vannak a nemzetek. Tízezer -esztendő mulva egy ember se lesz a világon, a ki érdeklődnék az iránt, -hogy valaha magyar is, vagy német is volt a föld kerekségén. - -A történelmi nagyság iránt, akár emberről, akár tettről volt szó, nem -volt benne elismerés. Korunkat s az előző korokat a barbárság korának -tekintette s a nagy gyári tőke urait veszedelmesebb pusztítóknak, mint a -vandálokat. Ha vitatkoztunk, ő a történetből merített érveimre soha sem -adott semmit. - -– Hát önök, Dani bácsi, – kérdezém – nem tanulják s nem ismerik a -nemzetek történetét? - -– Ismerjük, de nem méltányoljuk. – Ez volt felelete. - -De nemcsak elméletben vallotta ő ezeket az elveket, hanem a mennyiben -saját szerény körében teheté, gyakorlatilag is alkalmazá. 1879. végén -megvált az »Egyetértés«-től s egy más laphoz ment munkatársnak. A -megválás indokául azt írta Csávolszkynak: - -»Nem maradhattam a lapnál, mert én Bismarckról gyökeresen ellenkező -véleményben vagyok, mint a lap vezetője.« - -Ez alatt Seffer László irótársát értette, a ki egyszer-másszor minden -radikális nézete daczára is némi respektust tanusított a nagy -vaskanczellár iránt. - -Nekem más okot mondott a jó Dani bácsi, mikor elválásának indokairól -kérdezém. - -– Olyan lapnál – úgymond – melyet már az »Ellenőr« is tisztességes -lapnak tart, én munkatárs nem lehettem. - -De minő változatos és egészében minő fenséges élet volt az övé több mint -félszázadon keresztül! - -Ott volt az 1832-iki országgyülésen. Akkor legradikálisabb klubb volt az -»ifjak« társulata, kik egy »társalkodási egyesület«-et alakítottak. -Elfogták, bebörtönözték őt is Lovassyval egy időben. Így lépett be a -politikai életbe. Első lépése: a börtön. - -Mikor a börtönből kiszabadult: itthon pecsovicsnak talált minden pártot. -Szive Párisba vonzá s ő Francziaországba költözött. Ott a szélső -republikánusokkal kötött mindjárt barátságot, de nem feledkezett meg -hazájáról sem. Kossuth hírlapjának volt 1842-től párisi levelezője. - -Haza jött, mikor függetlenségi harczunk kezdődött. Jelentkezett -Kossuthnál s a legnehezebb munkát kérte a maga számára. - -Legnehezebb munka volt akkor Bécsben lenni, a bécsi forradalmat szítani -s a bécsi felkelők és a magyar honvédelmi bizottmány közt az -összeköttetést fenntartani. Erre vállalkozott Kászonyi. - -Ezután legnehezebb munka volt az Ausztriában levő magyar ezredekben a -hazatérés vágyát felkölteni s őket haza vezetni. Erre is ő vállalkozott. -Prágából haza hozta a Nádor-huszárokat, ügyünknek megnyerte a -Koburg-huszárokat, s a Ceccopieri-ezred olasz katonáit arra bírta, hogy -átjöjjenek hozzánk. Ezekből alakult a Frangepán-zászlóalj. - -Azt persze könnyü elmondani, hogy ő ezt mind megcselekedte, de azt -azután érdemes elképzelni, hogy mindezt megcselekedni miként volt -lehetséges. Fölkeresni a katonákat egyenkint, esténkint, éjszakánkint. -Együtt kocsmázni velük hetekig. Súgdosni fülükbe borzalmas dolgokat, -melyek őket a hazatérésre kényszerítsék. Föllelkesíteni a katonai -fegyelemben kővé vált közkatonaszívet s azt elkészíteni arra az útra, -melyen minden lépésnél a halálba ütközik. Közibök vinni a magyar kormány -proklamáczióit s mindennap másként öltözve, más nyelven beszélve, más -üzleti foglalkozást színlelve, mindennap szembe szállani azzal a -halállal, mely a kémeket és a katonai felbujtókat oly csúfosan s oly -gyorsan szokta elérni. Ime: ezt tette Kászonyi hónapokon keresztül. - -Mikor mindezt elvégezte: akkor elindult haza felé. Csak néhány nappal -előbb ért Pozsonyba, mint a Pákozd mellől futó Jellasics. A horvát bán -természetesen Pozsonyt meg akarta szállani. Kászonyinak első dolga volt -Csallóközt benyargalni, a népfölkelést szervezni s azt Pozsonyba -vezetni, hogy Jellasichot oda be ne ereszsze. - -Ezt a munkát is becsülettel és sikerrel hajtá végre. - -Azután rendes honvéd és főhadnagy lett. A komáromi kapituláczió után -előbb Hamburgba, azután Londonba bujdosott ki. Itt tizenkét évet s -később Lipcsében tíz évet töltött mint író, nyelvmester és -zongora-tanító. Összeköttetéseit a szélső radikálisokkal mindenütt -szorgalmasan fenntartá, ezek minden üldöztetését ő is átszenvedte s -képzelhetlen munkát kellett naponkint végeznie, hogy magának és -családjának a szegénység legszegényebb kenyerét megkereshesse. - -E soha nem szünő, ez örökké tartó munkásság bámulatba ejtett engem. -Annyit és annyifélét írni, mint ő, soha senkit nem láttam. - -– Dani bácsi, – mondám neki egykor, – maga nem igazi forradalmár. Ily -végtelen naponkinti munka végtelen munkaszeretetből származik, ez pedig -nem a forradalmárok, hanem a békés lelkek jellemvonása. - -Ő komolyan felelt e félig komoly beszédre. - -– Én – úgymond – kenyeremet keresem, mint a gözü. A gözü gyűjt, gyűjt s -már azt hiszi: együtt van téli kenyere, mikor egyszer csak rájön a -szántóvető ekéje s fészkét, kenyerét szerte szórja. A gözü újra keres -fészket s újra dolgozik és újra gyűjt s fészkét és keresményét az eke -újra szerte szórja. Így megy ez, míg bejön a szigoru tél s lehetetlenné -teszi a fészekrakást és kenyérkeresést. A szegény gözü ekkor felakasztja -magát, de én ember vagyok s én a munka kötelessége elől nem mehetek a -halálba. Pedig az én fészkem és keresményem négyszer dúlta már fel a -sors vasekéje. - -Szegény Dani bácsi: az örökké munkás és örökké üldözött gözü volt az ő -igazi képmása. - -És még se csüggedt. Sőt együtt haladt a korral. - -Először liberális volt. Azután lett magyar radikális. Párisban -köztársasági s mikor 48-ban haza jött: forradalmár. A forradalom -befejeztével bújdosó és szoczialista. Imádta a szoczialistákat, de a -mikor a nihilisták kerültek felszínre s az orosz czárt felrobbantották: -akkor már a szoczialisták is pecsovicsok lettek az ő szemében. A -nihilistákról megint a franczia anarkhistákra szállott át rokonszenve. -Megérte még a dinamitpárt működését is. De a dinamit mennydörgését ő már -nem hallotta s a robbanások fénye nem ért el szemeibe. - -E szemekre a halál borította rá ködfátyolát. - -Mint legjobb és leghívebb barát, úgy jött el hozzá a halál. Egy hosszu -élet örök szenvedéseit, egy fenséges kötelesség-érzet soha nem pihenő -munkásságát szüntette meg az a legjobb és leghívebb barát. - -Szegény Dani bácsi, hős volt a véres csaták terén és hős volt a véres -verejték műhelyében. Mindig hitt, mindig lelkesült, mindig dolgozott és -mindig éhezett. - -Most már nem dolgozik és nem éhezik! - -Özvegye és árvája maradt: öreg nő és ifju leány. - -Örökségük egy dicső név nemzetünk évlapjain s egy rothadt szalmazsák. És -a nyomor, melyet a halott nem vihetett magával a föld alá! - - - - -A SZÚDI REMETE. - -(Sembery Imre honti és nógrádi nagybirtokos, 1848-ban képviselő s a -honvédelmi bizottmány tagja, született 1804-ben, meghalt 1898 október -18-án. Az 1825-iki országgyülés kis és nagy szereplői közt ő élt -legtovább. Nagy müveltségü szerény férfiu volt.) - -Tocqueville egykor, midőn világhírü tanulmányi utazását folytatta -Amerikában, Pennsylvania egyik legnyugotibb megyéjében egy napon -elesteledett a nélkül, hogy alkalmas éjjeli tanyára akadt volna. A vidék -vad és erdős, a járható út és a czivilizált ember ritka, vad állatok és -vad emberek sűrű számban. Szerencsére közel volt egy gazdag ültetvényes -telepe. Bement oda, bejelenté magát a telep urának s kért éjjeli -szállást. - -Az úr hajlottkorú volt már. De erőteljes termet s komoly és nyugodt -arcz, melyen semmi nyoma se látszott annak, hogy az egykor, régen, egy -nemzedék előtt, a világ legnagyobb és legvéresebb forradalmi viharát -megélte és túlélte, sőt azt az égen és a földön, a szívekben és az -elmékben felidézni s szítani törekedett. E férfi franczia volt, talán -Louvet, talán az egyik Carnot: neve nem jut eszembe. Csinálta a nagy -forradalmat, társa volt a girondiaknak, futott Robespierre vérebei előtt -s midőn már a vér és tűz és a szabad eszmék árja elárasztá Európát s két -világrész megrendűlt a nagy hódító lovának lábai alatt: akkor kiment -Amerikába, elment a czivilizáczió nyugoti szélére, neki állott egy ős -rengetegnek, hogy abból kiirtsa a vadat, a fát és az indiánt, mint -egykor a konventben kiirtani törekedett a középkor intézményeinek -fenevadait, s hogy ott békés és munkás telepet állítson a művelt és -boldog jövendőnek. Itt dolgozott már több mint harmincz év óta. - -A vén forradalmár és az ifju utazó hamar felismerték egymást. Amaz -történeti név volt már, emez még csak ezután leendett azzá. Amaz -csinálta a nagy forradalmat, emez örök szépségű művében – noha csak az -európai demokraczia álneve alatt – megírta annak tudományos költészetét. -Minő társalgás lehetett az, minő fenséges eszmék érintkezhettek ott e -két férfiú között, kik egy nemzet fiai valának s kiket így hozott össze -a véletlen! Tocqueville csak röviden érinti elmélkedéseik néhány fontos -tárgyát. - -* * * - -Ez agg telepítvényes jutott eszembe, mikor meglátogattam Szúdon Sembery -Imrét, alkotmányos és függetlenségi harczainknak e jelentékeny alakját. - -Túl a nyolczvan éven, Kossuth Lajossal, mindenkori politikai vezérével -egy évben születve, s ugyanazon évben lépve a politikai pályára, már az -1825-iki országgyűlésen jelen volt, mint távollévők követe, s azóta – -hatvan év óta – részint mint komoly tényező, részint mint figyelmes -szemlélő a politikai és egyházi téren folyton találkozunk vele példátlan -szerénysége s visszavonúltsága daczára is. - -Szúd kívül esik az ismert világon. Olyan jármű, melyet a gőz hajt, oda -soha el nem vezet, se vízen, se szárazon. Nem kanyarog arra még országút -sem. A kis Hontnak kisded nyugoti zugában, hegyek közé beszorítva, -óriási nyárfák suhogói árnyai közt, hegy oldalán fekszik festői szép -alakban a szúdi kastély, melynek remete lakója ott tölti az éveket és -napokat dolgozó szobájában könyvei közt, vagy nagyúri téli kertjében, -melyben a legritkább és legértékesebb délszaki és tengerentúli növények -díszlenek. Csak akkor mozdul ki néha innen, ha kiterjedt gazdaságának -vagy egyházának érdekei úgy parancsolják. - -Az országos politikáról s annak mindennapi izgalmairól rég lemondott. -Lemondott már 1849-ben, függetlenségi harczunk gyászos befejeztekor. S -indoka, mely erre bírta, ép oly nemes és tiszteletreméltó, mint a mely -félszázaddal azelőtt arra a pályára kényszeríté. - -Mint fiatal ember, már 1824-ben részt vett a megyei élet küzdelmeiben. -Barátságban állva Plathyval, az aranytollú főjegyzővel s mind az idősb, -mind az ifjabb Balogh Jánossal, az ezek által megindított mozgalmat -törekedett Hontba is átvezetni. - -A 25-iki országgyűlésen Nagy Pál vezetése alatt a nemzeti liberális -ellenzékhez csatlakozott. Tanúja volt Nagy Pál óriási szereplésének. Ott -volt, mikor Széchenyi az akadémia megalapításával kilépett mint ifjú -államférfi a cselekvés színterére. Kossuth és Deák az ő szemei előtt -kezdték az országos működést s nőttek fel a nemzet óriás alakjaivá. -Kölcsey és Wesselényi barátai valának s előtte tűntek fel és hunytak el -a nemzet örömére és gyászára. Mindennek, mi e század folyamán nagy volt -nemzetünk életében, tanúja volt eddigelé. S rajta kívül csak ketten -vannak már, kiknek kora és emlékezete az övéig fölér: a turini nagy -bujdosó az egyik, Zsoldos Ignácz, a régi táblabírák nesztora a másik. - -De nemcsak tanu volt ő, hanem tényező is. A felvidéki pánszláv -mozgalomnak ő volt egyik legelső s legkitartóbb üldözője s ebben állása -is az evangelikus egyház élén segítségére volt. S midőn az -adminisztrátori rendszert behozta hozzánk Metternich kormánya s midőn a -Tisza, Luka, Bene név oly hírhedt közpéldabeszéddé vált az országban, ő -Lukát, Hontnak híres adminisztrátorát szemelte ki a maga ellenfeléül, -ennek nehezíté s keseríté meg működését s honti barátaival együtt ez -ellen szervezé az alkut nem ismerő hazafias ellenzéket. - -Fő szerepe a 48-iki pesti nemzetgyűlésben játszódott le. A parlamentben -ahhoz az árnyalathoz tartozott, mely Kossuthot választá vezérévé s őt -követte ernyedetlenűl. S a parlamentben – s ez sajátságos – a legelső -komoly forradalmi hang az ő ajkáról hangzott el. - -Szeptember 12-én történt. Jellasich már megkezdé pártütő hadjáratát. Az -alvidéken már régóta folyt a vér s Erdélyben már gyilkolták a magyart. A -Batthyány-kabinet még állott, de a király már a kamarilla hatalmában -volt s a miniszterekkel nem érintkezett. Széchenyi elméje már borúlni -kezdett s Deák és Batthyány gondolkozni kezdtek azon, hogy az ő békítő -szerepüknek alighanem vége van. Sokan a nemzetgyűlés tagjai közül -komoran és kishitüen gondoltak a jövendőre: mi lesz akkor, ha a -miniszterium lemond s ha a király feloszlatja az országgyűlést. - -Sembery szelid, de határozott modora s gyakorlati felfogása ekkor egy -eszmét pendített meg. A szeptember 12-iki űlésben felállott s -inditványozá, hogy miután se a király kegyéhez, se a miniszterium -állásához a haza védelmét kötni nem lehet s a veszélyben forgó hazát -csak a nemzetgyűlés mentheti meg: a nemzetgyűlés minden körülmény közt -permanenssé nyilvánítsa magát. - -Ez indítványt első pillanatban ámulva hallgatta a ház. Olyan szó volt -ez, mint az oroszlán Mirabeaué Brezé marsal ellenében. Mindenki érezte, -hogy e határozat lesz az első forradalmi szó, melylyel a nemzet odakiált -a trónus elé. De még akkor a nagy többség nem hitte, hogy végleges -szakításra kerül a sor. Sembery látta, érezte már, de barátai még nem. -Támogatója alig akadt s Deák ama kijelentésére, hogy az országgyűlés úgy -sem zárathatik be a költségvetés letárgyalása előtt, az indítvány ekkor -elejtetett. De három hét mulva határozattá emelte azt a nemzetgyűlés. - -Ekkor alakult meg a honvédelmi bizottmány, melynek Sembery is egyik -tagjává lőn. Miniszterium volt ez miniszterek nélkül s tagjai miniszteri -munkát végeztek hatalom nélkül és látatlanúl. De munkájuk fenséges -eredményét csakhamar érezte a nemzet s észrevette Európa. Harmadfél -hónap mulva százkilencz ezer főből állott a honvédhadsereg, fölszerelve, -begyakorolva, várakba és csatatérre állítva s a hazát kilencz felől ránk -törő ádáz ellenség ellen védelmezve. A munkának és dicsőségnek -oroszlánrésze Kossuthé volt, de neki méltó segédei valának Mészáros, -Nyáry, Sembery és a többiek. - -A szúdi remete, ha nem kérdik, nem beszél, vagy keveset beszél e napok -eseményeiről. Saját tetteit gyermeki szerénységgel hallgatja el. - -Én megkérdezém. Hol és mikor üléseztek? Miként tanácskoztak? Kik voltak -jegyzőik? Vettek-e föl jegyzőkönyveket s hol vannak azok? Megmaradt-e -megírt nyoma az ő láthatatlan, de dicsőséges működésüknek? Lehetetlen, -hogy ne maradt volna, hiszen most, ha csak az évi ujonczozásról van szó, -annyi irka-firka készül országszerte, hogy egy vasúti vonat alig bírná -el – hát akkor százezrekből álló hadsereget miként lehetett volna irás -nélkül felállítani, felszerelni, begyakorolni, tisztekkel, lőszerrel, -ágyuval és utasitással ellátni? - -– Bizony barátom, – felelte, – nem vettünk mi fel jegyzőkönyveket s -magunk voltunk a tanácskozók, a határozók, a jegyzőkönyvvezetők, az -irnokok és végrehajtók. Összejöttünk, hol a redoutban, hol a -vármegyeházán, néha magánlakáson is. Jöttek hozzánk napokint a -jelentések száz számra Erdélyből, a Bácskából, a felvidékről, a nyugati -hadseregtől, a várakból, a felszerelési telepektől, a szabóktól és -posztókereskedőktől, a lóbeszerző és ujonczfogadó bizottságoktól, -városokból és vármegyékből s mi egyiket a másik után elintéztük gyorsan, -vita nélkül, irás nélkül s küldtük a katonát, lovat, ágyut, fegyvert, -puskaport, ruhát, bátorítást oda, a hol arra a legnagyobb szükség volt. -A mit Kossuth javasolt vagy rendelt: azt foganatosítottuk. Gyakran -magunk mentünk ide-oda a helyszínére s az egész honvédelmi bizottmány -néha csak egy emberből állott, de azért az is csak úgy rendelkezett, -mintha valamennyien együtt lettünk volna. Összejövetelünknek nem volt se -ideje, se órája. Összejöttünk s együtt voltunk a mikor s a meddig -kellett. Se étel, se álom nem parancsolt. Egyikünk-másikunk gyakran az -asztal mellett szunyókált egy órát s a késő őszi és téli éjszakákon nem -egyszer együtt ért bennünket a hajnali szürkület. - -Így készült a honvédhadsereg. - -* * * - -Midőn az üldözés megkezdődött s a győző legjobbjaink vére után -szomjuhozott: Sembery is meg lett idézve Haynau elé. S megjelent. - -– Az volt óhajtásom, – úgymond – hogy végezzenek velem gyorsan. -Akasztófa, golyó, börtön, vagy besorozás: csak gyorsan dőljön el a -dolog. Az Újépületben behívtak az auditorhoz. Az auditor azt kérdé -tőlem, mi a mesterségem. Mondám, hogy földbirtokos gazda vagyok. »Nem -prókátor?« – kérdé. – Nem. »Tessék haza menni további rendeletig!« ezt -parancsolá. – Haza jöttem. Sohase hívtak be többé, csak rendőri -felügyelet mellett Szúdra internáltak. Ekkor érlelődött meg bennem az a -komoly elhatározás, hogy mi legyőzött forradalmárok már csak úgy -használhatunk a hazának, ha a földet és a népet megtartjuk magyarnak s -ha a gazdaság és egyházi élet terén előmozdítjuk a nemzeti vagyonosodást -és közmívelődést. Sohase vágytam többé vissza az országos politikai -életbe, éreztem, hogy a békés viszonyok törvényhozási alkotásaihoz már -új emberek kellenek, nem mi, kik régi eszméink és régi szenvedéseink -hatalma alatt állunk. Mi kiszolgáltuk a magunk kapituláczióját. - -* * * - -Igaza van-e ebben a szúdi remetének: nem kutatom. De mély tisztelettel -borulok le az erős lélek előtt, mely el nem csüggedt soha s ha hazájának -szolgálatában egyik részről leszorítá a fátum, nyomban elfoglalá a másik -tért az ifjúnak hevével s a férfinak kötelességérzetével. - - - - -TÁNCSICSNÁL. - -(Táncsics Mihály, született 1799 ápril 21-én, meghalt 1884-ben. Eredeti -neve Stancsics volt. Szegény falusi zsöllér takács gyermeke. -Iskolázatlanul nőtt fel, szolga és napszámba járó mezei munkás volt -gyerekkorában. Mint felnőtt ifju tanult irni olvasni. Később iró s -1848-ban képviselő. Magyar nemzeti szocziálista s lángoló hazafi élte -végéig.) - - -I. - -A jó öreg Táncsics Mihályt látogattam meg ma az ó-esztendőnek utolsó -napján. - -Ő is meg szokott engem látogatni, én is őt. Pátrióták is volnánk, vagy -mi, onnan Veszprém vármegyéből, honnan én távol vagyok nyolcz esztendő -óta, ő pedig távol van vagy hatvan esztendő óta. Én a Bakony déli -oldaláról, ő pedig északi oldaláról, hanem azért mégis csak egy -vármegyéből, noha a vármegyének e két része csak a mappából és a -statáriumból tudja, hogy összetartozik. - -Meg kell jegyezni, hogy én a jó öreggel sohase voltam egy párton és egy -nézeten. Hanem azért tiszteletemnek ő mindig kiváló tárgya volt. - -Ennek sokféle oka van. De legnagyobb oka az, hogy ő mindazt, a mit -hirdetett valaha, lelke legmélyebb meggyőződéséből merité s tanainak -nemcsak prófétája, hanem martirja is. - -Azonban efféle dolgokról nem akarok most beszélni. A prófétákra rossz -idő jár, a mártirokról pedig csak a törvényszéki reporter emlékezik meg. -Táncsics bátyánk pedig kiállott szenvedéseiről soha se beszél, mint a -vén katona. Elméje még most, nyolczvanhárom esztendős élet után sem a -múlttal, hanem a jövendővel foglalkozik. - -Fajának, nemzetének jövendőjével. - -Ott lakik az Üllői uton a Köztelek mellett. - -Szennyes lépcsőn felmegy az ember a második emeletre s rögtön elér egy -udvari lakást, mely áll három osztályból. - -Konyha, mely egyúttal előszoba; aztán egy szoba és egy benyiló: ebből -áll az egész. A három lakrész épenséggel akkora, hogy mindegyikben -elférne egy kézi mángorló. Tisztes szegénységgel és kopott butorokkal -van tele mind a három lakrész. Pedig mind a hármat nem is a jó öreg -lakja, mert a benyilót albérletbe adja két fiatal embernek. - -Talán nem is illenék mindezt így közhirré tenni, azonban van okom rá. - -Jó Táncsics bátyánk szoczialista. Rochefort is szoczialista, mint -mindenki tudja. Csakhogy Rochefort olyan derék szoczialista, a ki ha -bajban van, szépen eltagadja politikai hitvallását, ha pedig a bajból -kimenekül: szépen összemarja azokat, a kik őt kimentették. - -Táncsics bátyánk írt vagy harmincz könyvet, beszélt sokat, szerkesztett -lapot, volt képviselő; pártok ellen, elvek ellen küzdött rendíthetlenül -egész hosszu életen keresztül, de személyesen nem bántott soha senkit s -becsületében nem gázolt soha senkinek. - -Más különbség is van köztük. - -Rochefortnak palota kell, kényelem kell, uraság kell, százezerek -kellenek. Joly temetésére azért nem ment el, nehogy lapja ne legyen -kelendő s nehogy ezáltal 10–20 ezer frankot veszítsen egy hét alatt. -Pedig Joly védője, jóltevője, élete megmentője volt. - -Táncsics bátyánknak nincs palotája, nincs kényelme, nincsenek százezrei. -Igazán szegény ember, a hogy az emberek rövid észszel beszélni szoktak. -Egész vagyona nem ér meg száz forintot. - -És még sem szegény ember. - -Egészsége vas, jókedve arany, szivének heve, ifjusága, honszerelme -törhetetlen, mint a gyémánt. Kincsesháza gazdagabb, mint a királyoké. Oh -hogy megáldá az isten ezt a nyolczvanhárom éves agg, ősz férfiut! - -Deák Ferencz azt mondá neki egykor, vállára tevén mindkét kezét: - -– Barátom, téged az isten már e földön megjutalmazott minden -szenvedésedért. - -– Hogyan gondolod ezt? - -– Úgy, hogy adott egy jó és hű feleséget. - -Deák Ferencznek igaza volt. Jó Táncsics bátyánk könnyes szemmel elmondja -ezt barátainak akkor is, ha az »asszony« nem hallja. - -Alkonyodott már, mikor a konyhából a kis szobába beléptem. A szoba -sötétes volt. - -Ott állt az öreg az ablaknál s neje kis unokáját ringatva a szoba -közepén. - -– Jó estét bátyám, ismersz-e? - -– Hangodról megismerlek, a füleim még jók. - -Leülünk, beszélgetünk. Persze közdolgokról és közférfiakról. Táncsics -Mihálylyal csak közdolgokról, csak a haza ügyeiről lehet beszélni. - -– Rosszul megy az ország dolga bátyám, koldussá kell lenni minden -embernek, el nem tudom gondolni, mi lesz belőlünk. - -– Ne félj barátom – mond az öreg – megváltozik minden, lesz még jó dolga -a magyar nemzetnek. - -Neje felsóhajt és közbeszól: - -– Dehogy lesz, dehogy lesz! - -Az öreg tűzbe jön, ráüt az asztalra, felugrik. - -– De lesz, én mondom azt, hogy lesz s nektek azt el kell hinni. Hogy -lehet olyat beszélni? Meglehet, én nem érem meg, öreg ember vagyok, de -ti megéritek. Magyarország dicső lesz és boldog. - -Ha bennünk, a kik fiatalabbak vagyunk, ily erős, ily lángoló lenne a -hit! - -Másra terelem a beszédet s kérdem tőle, vajjon felkeresik-e, -meglátogatják-e őt régi barátai, irótársai, pártfelei a régi -balközépből, a régi szélső balról? - -– Senki. Senki engem meg nem látogat, senki az ajtót rám nem nyitja. -Senki meg nem emlékezik rólam. Jókai azelőtt gyakran meglátogatott, -egyszer, mikor lapom miatt megbüntettek, ő kisegített s letette -helyettem a bírságot, de egy forint híjával, azt mondván: »Látod öreg, -egy forinttal kevesebbet adok, hogy adósod maradjak és hogy adósságomról -el ne felejtkezzem.« De most már ő se jön hozzám, mióta nagy úrrá lett. -Most már miniszterek az ő barátjai. - -– Úgy van az bátyám, párszor meg is mentette a miniszterek életét. - -– No ezért talán nem áldja meg az isten! - -Az öreg nagy oppoziczió most is. - -Fölszólít, hogy gyujtsak rá, ha van nálam szivar. Mert neki nincs. Ő -csak pipáz. Pipájának kupakja, pipaszárának szopókája nincs, hanem azért -jól esik neki. - -Előjött a szó az életmódról. - -Jó neje maga végez minden munkát. Főz, vizet hord, piaczra jár, konyhát, -szobát tisztogat, befűt, ha kell; lakóira mos, beteg leányát ápolja, kis -unokáját mulattatja, dédelgeti, munkás férjének írni segit. Cselédje, -segítsége senki. - -A jó nő hetven éves. - -– Az a szerencsénk, – mondja az öreg, – hogy most már nem vacsorálunk s -ezzel kevesebb gondja van az asszonynak. Ha az ember nem vacsorál: az -jót tesz egészségének. - -– Meg az erszényének, – teszi hozzá a jó nő. - -– Hát egy pohár borocska jól esik-e még? - -– Jól esnék, jót is tenne nekem, de nagyon drága most már a bor, nem -győzöm. Kell az árendára. - -– Hát adósságod van-e bátyám? - -– Adósságom nincs, szegény embernek nem való az. - -Fájt már a beszéd, fogtam a kalapom, kivántam boldog új évet s indultam -kifelé. - -– Megállj csak, mondok valamit, egyszer meg kell nézned azt a munkámat, -melyben bebizonyítom, hogy a magyar nemzet legrégibb a világon. Már -befejeztem e munkát. - -Gondoltam valamit. Gondoltam azt, hogy az a munka lenne csak derék -munka, melyben az lenne bebizonyítva, hogy a magyar nemzet legtovább -tart a világon. De ezt nem mondtam el az öregnek. - -Hanem elmondok itt mást. - -A francziák a Bastille lerombolásával kezdték a forradalmat, mi pedig -azzal, hogy Táncsics Mihályt kiszabaditottuk a fogságból. A francziák a -forradalom első napján megöltek pár száz embert, mi pedig visszaadtuk -egynek szabadságát és nem vettük el életét egynek sem. - -Táncsics ötven éves iró s műveit az egykori jobbágyságnak ma már kihalt -nemzedéke úgy ismeré, úgy olvasá, mint a bibliát. Egykor jobbágyfiu, -aztán mesterlegény, később iró, politikai fogoly, képviselő, üldözött -bajnoka a szabadságnak, nemes és nagy lélek, nemesebb, mint százan és -ezeren azok közül, kiket mint a társadalmi eszmék bajnokait világszerte -emlegetnek. - -A francziák évenként megünneplik a Bastille lerombolásának évfordulóját. -Jól teszik, becsületükre válik, pedig az csak hitvány épület volt. - -Mi pedig elfeledtük azt a napot, melyen Táncsics Mihály kiszabadíttatott -börtönéből. Pedig nagy nap volt az! - -És Táncsics Mihály ma, nyolczvanhárom éves korában meggyőzhetlen -fényűzésnek kénytelen tekinteni azt a naponkénti egy pohár bort. - -Neki ez becsületére válik. És nekünk? - - -II. - -Rég nem voltam öreg barátomnál. Sok gond, sok munka, gyakori és hosszas -távollét akadályozott abban, hogy meglátogassam. És akadályozott – miért -ne vallanám be – egy kis hanyagság is. Bízván bíztam abban is, hogy a -nemzet részvéte most már megmenti a nyolczvanhatéves aggastyánt a -fázástól és éhezéstől – nem szorul ő többé én rám. - -1879-ben juliusban történt. Az öreg még akkor tudott járni. Eljött -hozzám az ő hajlott termetével s rokonszenves, de komor tekintetével. - -– Barátom, – úgymond – öreg vagyok, beteg vagyok, szegény vagyok. -Feleségem is öreg már, nem tudunk megélni. A mit az irói segélyegylet -adhat: az csak lakásra futja ki. Kenyerünk, fánk nincs a télre, ruhából, -butorból kiszakadtunk, senki gondunkat nem viseli. Te ismerős vagy a -városi urakkal, segíts be engem és jó feleségemet a városi szegények -házába. Úgy se sokáig tart már. - -Megdöbbentem, megriadtam erre a beszédre. A becsületes agg iró, a 48-iki -népképviselő, függetlenségi küzdelmünk hajnalának: a márczius -tizenötödikének első hőse, az üldözött sajtónak oly sokszor szenvedő és -soha nem csüggedő áldozata – a szegények házában! - -A másik perczben elnyomtam fájdalmas megütközésemet s nagy önbizalom -szinlésével mondám: - -– Nem úgy lesz az, öreg bátyám! Nem segítlek én be titeket a szegények -házába, hanem megkisértem, hogyan tudnátok ti tisztességesen, nélkülözés -nélkül megélni. Lakástokat fizeti a segélyegylet; ha a főváros ad -havonként tíz forintot, ha én is adhatok s ha barátaim is adnak tíz-tíz -forintot s ha valami jótékony alapból a kormány is ad ugyanannyit: ez -havonkint negyven forint. Csekély összeg, de azért megment a szegények -házától. - -Az öreg megvígasztalódott, megrázta kezemet s ifjui ruganyossággal -távozott tőlem. - -Közöltem a dolgot barátaimmal. Az »Egyetértés« munkatársai – pedig maguk -is szegény fiuk – havonként átadták krajczárjaikat. Lendvay József, Kun -Gyula, Bartók Lajos, boldogult Matolay Elek barátaim havonként átadták, -ha eszükbe juttatám, szives adományaikat. Gerlóczy Károly, nemes -gondolkozásu férfiu, a fővárosi jótékony alapból nemsokára kiutalt ötven -frtot s később két ízben is ugyanannyit. A következő új évben e lapok -hasábjain emlékeztem meg agg barátomról és derék nejéről. Volt egy kis -sikere. A szegény kis háztartás rég nem ismert jólétet élvezhetett. -Küldtek egy kis jó bort, néhány sódart, egy kis pénzt is. -Szabolcsmegyéből Kállay András küldött hozzám tíz forintot, Pécsről -ismeretlen szegény iparostól kaptam egy forintot, Irányi Dániel, -Madarász Jenő nem egyszer adtak át adományokat s ezelőtt egy vagy két -évvel veszprémi iparosoktól kaptam tizenkilencz forintot. Én is elvittem -a magam filléreit. - -Nyilvános adakozásra nem hívtam fel a közönséget. Szegény öreg barátaim -szégyenlették volna ezt s bizony magamnak is fájt volna az ügyet -nyilvánosságra hoznom. Sőt nyilvánosan nem is számoltam a hozzám -beküldött vagy nekem átadott összegekről. Mert akkor még senkinek se -jutott volna eszébe az a szentségtörés, hogy valaki a nemzet jótékony -filléreit is hűtlenül kezelheti, hogy a hazafiság oltáráról is el lehet -lopni az edényt, melyben a legszentebb áldozat tartatik. Nyugtatót -szereztem az idegen pénzekről, a magam filléreiről pedig hallgattam. - -De hallgatásomnak volt más oka is. Voltak öreg barátunknak adósságai -abból a rég elavult időből, a mikor még ő pesti háziúr, törvényhozó és -könyvet kinyomtató vala. A hol pedig adósság van, ott természetesen -prókátor is van, ehhez pedig már nagyon közel áll az ekzekuczió. Valami -hitelező neszét vette a dolognak s egy özönvíz előtt hozott itélet -alapján nyomban elkezdé lefoglalni a részvétnek és szeretetnek csekély -filléreit. - -Az öreg épen betegen feküdt, midőn egyszer hozzámentem. Jó neje lázas -izgatottsággal vett elő egy kék papirost, melyen mindenféle hivatalos -számok, végrehajtási tételek s egyéb istentelen irka-firkák -foglaltattak. - -– Nézd csak, nézd – mondá nekem a jó nő – ekzekválnak bennünket. Mig jó -emberek nem adtak segítséget: addig éheztünk, most volna egy kis -segítségünk, most pedig elragadják tőlünk. - -Ezen is segítettünk valahogy. De egy másik hitelező követelése még ma is -fennáll, néhány nap múlva ezen is fogunk segíteni. - -Pár év óta elhanyagoltam szegény öreg irótársunkat. Olvastam a lapokból, -hogy alakult egy Táncsics-bizottság, láttam, hogy e bizottság estélyeket -rendez s azt hittem, erős és biztos kézben van a könyörület ügye. - -S nem is csalódtam, noha ennek daczára is fáj a mulasztás, melyet el -kellett követnem. - -Táncsics már nem volt régi lakásán, az Üllői uton. Régi szobáját -megnéztem, uj lakója azt sem tudja, ki az a Táncsics. A soroksári úton -egy kis ház belső udvarának földszinti szobájában találtam meg szenvedő -barátomat. - -Ült az ágyban; merev szemeivel nézte a reggeli napot. Alakomat se ő, se -áldott neje nem ismerte meg rögtön, de hangom mindakettő. Bizony öregek, -s bizony betegek mindaketten. És elhagyatottak. - -Egyik leányuk meghalt régen, negyed század előtt, hajadon virágkorában. -Ott van egy kép, az öreg ágya fölött. A képen egy koporsó, a koporsóban -ifju szüznek liliomtermete, a koporsó lábánál az apa és anya ölelik -egymást s roskadnak össze az iszonyu fájdalomtól. Az apa lábain bilincs, -az ajtóban porkoláb és katonák. Börtönbe vitték az apát honszerelme -miatt; gyermeke viruló hajadon volt akkor. A hű nő és jó anya megosztá -szerelmét a férj közt, ki börtön fenekén szenvedett s a leány közt, -kinek arczán a halál sorvasztó szellői lengtek. Az anyát nem ereszték -férjét meglátogatni, az apát nem ereszték haldokló leányát vigasztalni. -Hanem mikor meghalt a leány s koporsóba tették: akkor katonák vasban öt -perczre oda vitték a ravatalhoz. Férj és nő, apa és anya hosszú idő óta -ott találkoztak előszőr – gyermekük hamva fölött. E jelenetet ábrázolja -a kép. - -Az apa volt Táncsics, az anya volt neje. - -Volt egy másik leányuk is. Ez férjhez ment, boldog volt, anya lett, -korán elhalt. A kis unokát az apa messze vitte, a két öregnek nincs most -senkije. - -Két rozzant ágy, egy kopott pamlag, egy kis asztal, egy régi fiókos -szekrény s egy zöldre festett láda képezi a kis szoba egész butorzatát. -Régi minden és elnyűtt, mint gazdája. - -Elkérdezősködtem tőlük a házi dolgok felől. Egészség, cseléd, éléskamra, -zsebpénz, ruházat felől. - -– Minek nekünk ruházat? – szólt keserüen az asszony. – Én nem mehetek ki -a szobából, ő nem jöhet ki az ágyból. - -S könnyező szemekkel nézett »ő« rá. - -A kis szoba falai telvék régi képekkel. Ott van Táncsics képe abban az -alakban, a mint az ifjuság márczius 15-én kiszabaditá börtönéből. -Rongyos felöltőjében rajzolta le Barabás. Ott van nejének olajba festett -képe Szamossy Ede által. Alatta szent Terézia istenes ábrázata. Ott van -Teleky Lászlónak, Héderváry Kontnak, az utolsó Zrinyinek arczképe. Az -egyik, a mint szembe száll a királylyal, a másik, a mint börtöne fenekén -rothad. Egyik képen az elárult Hunyady László búcsuzik arájától, a másik -képen az utolsó Zrinyi és Frangepán búcsuznak egymástól. Magasra van -akasztva egy képcsoportozat, mely az 1830-iki lengyel fölkelés hőseit és -vértanuit ábrázolja; – egy másik képen osztrák katonák tekéznek a leölt -lengyel nemesek fejeivel. A magyarnak és a lengyelnek legszomorubb -emlékei együtt. - -– E képek, – mondá a nő – az én jegyajándékomat képezték. - -A kályhasarokban egy kardnak aranyczifrázata villog. - -– Micsoda kard az? – kérdezém. - -– A pesti ifjuság ajándéka 1848-ból, márczius 15-ének emlékére. - -Hüvelyének vasát megette a rozsda. Földbe volt eltemetve sok éven át, -hogy az osztrák el ne kobozza. - -Ily emlékek közt szenved és nélkülöz a két aggastyán. - -Elmentem a Táncsics-bizottság elnökéhez. Meg akartam tudni, van-e egy -kis pénzünk s megbízható kezekben van-e? - -Bizony becsületes kezekben van. Bokros József uram szegény kézműves, -maga is, neje is fiatalok még, családjuk nincs, a Táncsics-párt akarták -magukhoz venni családnak. A nő barátnéja volt Táncsics leányának. Innen -ered a részvét. És szivük nemességéből. Az egész bizottság mind a -tizenkét tagja szegény kézműiparos. Név nélkül, befolyás nélkül és mégis -sikerrel, mert szeretettel karolják fel a hazának elaggott gyermekeit, -kikről nem emlékezik meg a haza. - -De mégis – nem akarok véteni a könyörülő jó lelkek ellen. E hó 15-én -csak pár sorban emlékeztem meg e lapok hasábjain a két szenvedőről és -azóta vagy háromszáz forint gyült össze ez ország minden részéből -számukra. - -De ez még mind nem elég. Kényelmes és egészséges lakás kellene, egy kis -rendes ápolás és tápláló eledel. Havonkint csak hatvan forint erejéig. -Mily csekélység ez, ha elő akarjuk teremteni!! - -Alkonyodóban van már a két öreg fölött az életnek napja. Hosszu nap -volt, nehéz munkával, keserü szenvedésekkel tele – a hazáért, a -meggyőződésért, népünk jólléteért. - -Néhány hét, néhány hónap, legföljebb pár év s az élet napja leáldozik -örökre. Most is alig sugárzik már, felhők boritják sugarát. Az -aggságnak, a betegségnek, a nélkülözésnek felhői. Oly sok nemes lélek, -oly sok könyörületes szív van e hazában: áldozó részvétük aranyozza meg -az alkonynak felhőit. - - - - -A CSONKA HŐS. - -(Szalay József, 1848-ból és 1849-ből legnagyobb hőseink egyike, -nagy-kőrösi nemes és birtokos család ivadéka, most nyugalmazott -honvédtiszt. Született 1826-ban.) - -Néhány év előtt kirándultam Nagy-Kőrösre Faragó József barátomat -meglátogatni s vele együtt a többek közt fölkerestük derék öreg -barátunkat, Gubody Sándort. Gubody tudatá velem rögtön, hogy a csonka -Szalay óhajtana velem beszélni s azért értesíteni fogja őt ittlétemről -azonnal. Úgy történt. - -Kevés ideig beszélgettünk a szellős, vidám folyosón s jött a csonka -Szalay. - -»Jött.« - -Egy kis fekete toló kocsit mozgatott előre egy fiatal legényke s abban -ült az a férfi, a kit a köznép Nagy-Kőrösön úgy hí: csonka Szalay. - -Hatalmas jupiteri fő, ős nemes arczjelleggel. Szelid vonások, erős -szemöldök és tömött bajusz; derült, jó, tiszta magyar arcz, a hatvan -körüli év daczára is feltünő szépséggel. Hangja érczes és csengő, szemei -üdék és fényesek: fiatal ember hatvan évvel. - -Ült a toló-kocsiban. Lábain nagy kendő, kezei összetéve ölében, két -térdén keresztül fektetve pipája. Megdöbbenve láttam, hogy a szép, -erőteljes alak se kezét, se lábát nem tudja használni. Hatalmas férfi -törzse ő, végtagok nélkül. Csak arcza és szemei élnek lelkesen. - -Beszédbe ereszkedtünk. Előkelő családbeli, mívelt és olvasott ember. -Honvéd volt s végtagjait mint honvéd vesztette el. Az volt óhajtása, -hogy nyugdíja emeltessék fel s én ez óhajtását közöljem Visontai Kovách -Laczival. Természetesen szives készséggel igértem s tettem meg ezt. De -nyomban közöltem aggodalmamat, hogy az óhajtás nehezen fog teljesülni, -hacsak ő maga személyesen nem jön Budapestre. Meg vagyok győződve – -mondám – hogy ha őt az illetékes férfiak itt a fővárosban személyesen -megismerik: óhajtása azonnal fog teljesülni. - -– Én nem megyek többé Budapestre – mondá. - -– Miért nem? - -Kérdésemre elmondá történetét, melyet a magam szavaival fogok -elbeszélni. - -* * * - -Az 1849-ik év junius közepén kezdődik a történet. Jöttek az oroszok -ellenünk, hadseregük elözönlé a Kárpátok egész hosszát s hozták magukkal -a rettentő czárnak áldását, ki a Kárpátokig kisérte hadseregét s onnan -mutatá meg Magyarországot hadvezéreinek. - -Kétszázezer orosz jött ötven mérföld szélességben s vele szemben állott -Dembinszky hadteste tizenötezer emberrel szintén ötven mérföld -szélességben. A mi azt jelenti, hogy ellenállásról szó sem lehetett. - -Szalay is a felvidéki hadtestnél szolgált s Giráld környékén egy kárpáti -szorost kellett védelmeznie életre halálra. - -Szemben állott vele Lobinzov orosz altábornagy s a szoros -megostromlására és bevételére kirendelte Selvan tábornok dandárát, a -Vladimir és Vologda gyalogezredeket, hat lovas századot a Charkov -dzsidásokból, fél doni kozákezredet és harminczkét ágyut. Összesen közel -tíz ezer embert. - -Szalaynak volt vagy négyszáz embere s ez sem a legjobban fegyverezve. A -szoros se volt épen könnyen védelmezhető, istenkisértésnek látszott az -ostromot megállani. Csak a halál volt bizonyos, ha szemközt áll az -ellenséggel. Legtöbb társa a Kárpát többi szorosánál visszavonult a -húszszoros ellenség elől, ő is megtehette volna a fegyverbecsület -sérelme nélkül. - -De a vezéri parancs az volt, hogy a szorost meg kell védelmezni az -utolsó emberig. S a jó katonának a parancs felett nem szabad okoskodni. - -Szalay árkot huzatott a szoroson át s hatalmas kőtorlaszszal is -megnehezíté a keresztülhatolást. A szoros egyik oldalára felvitte -legénységét s kövek és fák védelme alatt tüzelt az ellenségre s állotta -ki annak iszonyu puska- és ágyutüzét. A szoros másik oldala járhatlan -volt. - -Két nap, két éjjel védte az állást. Embereinek nagy része elhullott már -s a ki megmaradt: az az éhség, álmatlanság és örökös harcz miatt halálig -ki volt merülve. Néhányan sürgették a visszavonulást. - -Szalay azt felelte a sürgetésre: - -– Fiaim, utolsó emberig kell e helyet védelmeznünk s még vagyunk hozzá -egynéhányan. A ki utolsónak marad: csak annak szabad visszavonulni. - -A halálig kimerült legénység még elnevette magát. Hát hiszen a -kapitánynak igaza volt. - -A következő éjen az orosz vadászok és árkászok átlopóztak a szoroson, -nyomukban áthatolt egy csomó kozák és dsidás s harmadnapra hajnalban a -kis csapat honvéd körül volt véve. - -Nem adta meg magát, harczolt utolsó emberig. Az utolsó volt maga a -vezénylő tiszt Szalay. Összelőtték, összevágták, száz sebből vérezve -eszméletlenül dőlt össze egy szikla tövében. - -Bizonyára az volt utolsó gondolata, bár sohase ébredne fel többé. - -Kassán a katonai kórházban tért magához. Valami jószivű orosz orvos még -életet látott benne és csak úgy kiváncsiságból kisérletet tett vele, ha -vajjon megmenthetné-e? A kisérlet sikerült, az ifju honvédtiszt élete -megmaradt, de mindkét kezének s mindkét lábának használatát örökre -elvesztette. - -* * * - -Húsz év mult el e történet óta. A csonka hős ott élt Nagy-Kőrösön s ki -nem mozdult onnan. De társalgott és olvasott folyton s figyelemmel -kisérte a világ eseményeit s országunknak, nemzetünknek haladását. - -Élénken érdeklődött a főváros épülése, szépülése iránt s szemén az -örömnek fénye csillogott, midőn a hírlapokban a főváros tündérszépségeit -olvasgatá. - -Hiszen ő Budavár ostrománál látta utoljára igazán a fővárost, akkor -pedig tűz és bomba és szuronycsattogás és győzelmi zaj és zászlók -lobogása kötötte le a figyelmét s nem az utczák és paloták czifraságai. - -A lánczhid egészen kiépült. A Duna gyönyörü kőpartok közé van fektetve, -mint az uri csecsemő a szép bölcsőben. Óriási hidak épülnek a -Margitszigetnél is, a tábori kórháznál is. Egyes utczák szépsége -vetekedik Bécscsel és Párissal. Mily szép a Vigadó, mily gyönyörü az -akadémia palotája! Most már az Üllői út se sáros és homokos többé, hanem -végig kövezett gyönyörü utcza palotákkal gazdagon beültetve. A király is -Budára jön lakni, a várkert is új és szép, a Margitsziget tündértanya és -a Dunasor palotáinak nincs párjuk az egész világon. Száz gőzös szeldeli -a Dunát s a korzó mindennél szebb, a mit csak el lehet képzelni. Palotái -szépek, fái árnyékosak, sétánya fényes és sima, másutt még a templom -padlata sincs oly szép és oly drága. - -A csonka hős szive melegen dobogott az ország ifju szép fővárosáért, -mint a vőlegényé szép menyasszonyáért. Ellenállhatatlan vágy szállta meg -szivét, hogy meglássa Budapestet. Nem akart addig meghalni, míg e vágya -nem teljesül. - -Egy szép tavaszi napon kitolatta magát a vasuti indóházhoz, magát és kis -kocsiját föltétette a vasutra s legényével együtt bejött Budapestre. - -De mit nézzen hát meg? Ideje rövid, pénzecskéje kevés, jól kell -beosztani idejét és pénzecskéjét. Menjünk legelőször a korzóra; az a -legszebb s onnan lehet legtöbbet látni, legjobban gyönyörködni. - -Szép, verőfényes délelőtt volt. Valami nagy ünnep, talán épen husvét. A -korzó tele volt szép úri néppel, fényes arczu vidám asszonyokkal és -szórakozó, csevegő férfiakkal. A legény a kis kocsin a vigadó előtt oda -tolta a csonka hőst a fényes nép közé. - -Egyetlen perczig se volt még ott a csonka hős, midőn oda ugrik a rendőr -s rárivall a hősre és legényére. - -– Takarodjatok innen, ilyen alakkal nem szabad itt botránykoztatni az -úri közönséget. - -A hős meghallotta ezt. - -Tehát koldusnak nézik őt s kiutasítják az úri nép közül, hogy csonka -testén meg ne botránkozzék senki! - -Hiszen koldus, igaz. Ott hullott vére Budavár falán s hazájának -megszentelt határán. Hogy nem tudott kihullani ott egészen. - -Most szép Buda vára, a főváros romjai most nem füstölögnek ágyú tüzétől -s most a hősnek látni sem szabad, a miért egykor vérezett. - -– Takarodjatok innen! – rivallt újra rájuk a rendőr. - -A legény ellenkezni akart. - -A csonka hős szemeiből kicsordult a keserű köny. Oda szólt legényéhez: - -– Fogadj szót fiam, vígy engem haza a pusztára, ott az én helyem örökké. - -* * * - -Ezt a történetet beszélte el nekem a csonka hős. S midőn végére jutott -azt kérdezé tőlem: - -– Tanácsolja-e még most is öcsém uram, hogy bemenjek Budapestre? - -– Soha! - - - - -TARTALOM. - - A kis Mariska (1901) 1 - Gubody Sándor (1885) 10 - Szlávy Józsefről (1900) 18 - Molnár Aladár (1881) 50 - Révész Imre haragja (1881) 58 - Szende Béla (1882) 66 - Löw Tóbiás (1880) 74 - Ugron Lázár (1884) 80 - Simonyi Ernő (1882) 84 - Szitányi Bernát halálára (1889) 126 - Emlékezés Csengeryre (1880) 131 - Tarczy Lajos (1881) 139 - Csernátony halálakor (1901) 147 - Neszmélyi Artur nyugszik (1899) 161 - A lasztóczi magányban (1881) 166 - Csemegi Károlyról (1899) 174 - Bittó István a főrendiházban (1899) 187 - A legöregebb táblabiró (1885) 195 - Szabó Imre (1881) 204 - Békássy Lajos (1880) 211 - Báró Kemény István (1881) 218 - Zsedényi Eduárd (1879) 234 - Gorove István (1881) 248 - Náray Imre (1882) 255 - Perczel Móriczról (1899) 263 - Madarász Józsefről (1899) 270 - Kászonyi Dániel (1886) 278 - A szúdi remete (1885) 286 - Táncsicsnál (1884) 294 - A csonka hős (1886) 307 - - - - -SAJTÓHIBAIGAZITÁS. - -A csonka hős nevét a 307-ik lapon a szedő Szalay Ferencznek szedte; -pedig az ő neve Szalay József. Az ő nevében hiba nem lehet. - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -74 |magyar rabbbinak |magyar rabbinak - -113 |parlameti eljárásra |parlamenti eljárásra - -116 |«Szabad a vásár« |»Szabad a vásár« - -136 |lemondott veleményéről |lemondott véleményéről - -158 |multjábó. szedik |multjából szedik - -163 |csakkamar elvegyülve |csakhamar elvegyülve - -171 |nekem elméselte |nekem elmesélte - -174 |Csemegi |(Csemegi - -196 |vagy a nemzetí |vagy a nemzeti - -200 |Beöthy Odön |Beöthy Ödön - -215 |valam protokollumba |valami protokollumba - -253 |el legelőször, |el legelőször. - -263 |öszzeállítani s |összeállítani s - -280 |„az ember« |»az ember« - -281 |vezetője.“ |vezetője.« - -299 |polikai fogoly |politikai fogoly - -307 |Szalay Ferencz |Szalay József] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Magyar alakok, by Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK MAGYAR ALAKOK *** - -***** This file should be named 62955-0.txt or 62955-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/5/62955/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |