diff options
Diffstat (limited to 'old/62945-h/62945-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62945-h/62945-h.htm | 8935 |
1 files changed, 0 insertions, 8935 deletions
diff --git a/old/62945-h/62945-h.htm b/old/62945-h/62945-h.htm deleted file mode 100644 index ec29fa6..0000000 --- a/old/62945-h/62945-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8935 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A két ördög vára és egyéb -elbeszélések by Károly Eötvös</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-indent: 0; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -Project Gutenberg's A két ördög vára és egyéb elbeszélések, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: A két ördög vára és egyéb elbeszélések - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 16, 2020 [EBook #62945] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_339">339</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=8N1kAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=8N1kAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="smcap">Eötvös Károly -Munkái</span></p> -<p class="center"><span class="smcap">iv. kötet</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">A KÉT ÖRDÖG -VÁRA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">ÉS EGYÉB -ELBESZÉLÉSEK</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly Munkái</span></span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">IV</span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A KÉT ÖRDÖG -VÁRA<br /></span> <span class="caption-150">ÉS EGYÉB -ELBESZÉLÉSEK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150"><span class= -"smcap">Eötvös Károly</span></span></p> -<h1>A KÉT ÖRDÖG VÁRA<br /> -<span class="smaller">ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK</span></h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST -MDCCCCI<br /></span> <span class="caption-small">VIII., ÜLLŐI-ÚT -18. SZÁM.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">RÉVAI -TESTVÉREK<br /></span> <span class="caption-small">IRODALMI INTÉZET -R.-T.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ÖSSZES JOGOK -FENTARTÁSÁVAL</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">Révai és Salamon -könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>A KÉT ÖRDÖG VÁRA.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3"><br /> --3-</a></span></p> -<h3>I.<br /> -PRIVODA KAPITÁNY.</h3> -<p>Szegény, istenben boldogult Rákóczi fejedelem bizony nem igen -jöhetett segitségére hiveinek amoda túl szép Erdélyországban. -Bizony elég dolgot adott neki a sok német, a sok labancz generális -itthon Magyarországon is.</p> -<p>Hiába küldözgeté hozzá Toroczkay István főkapitány uram a sok -szép könyörgő levelet, nem lehetett annak kellő foganatja. Hiába -adta tudtára Steinville generális sok, nagy, veszedelmes -praktikáit; hiába figyelmeztette a kolozsvári praesidium szüntelen -való ármánykodásaira; hiába istenkedett kuruczoknak fogytán, -labanczoknak szaporodtán, országnak veszedelmén, igaz ügynek -hanyatlásán, – mind hiában volt ez. A fejedelemnek Magyarországon -volt dolga.</p> -<p>Egyszer aztán amaz ármányos Steinville generálisnak az jutott -eszébe, hogy egy nagy falka ráczot, tolvaj, rabló, haramia népet, -onnan Alibunár tájékáról behurczolt Erdélybe. Ezt pedig csak azért -tevé, hogy ez a <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> sereg oda is elmenjen, a hová a vallon -katonát el nem viszi lova. Hogy e vakmerő népség keresztülhatoljon -erdőn, síkon, hegyen, völgyön s vigyen magával kanóczot és -rémületet mindenhová. Hogy e martalóczhad eláraszsza Aranyosszéket, -Tordavármegyét és a Mezőséget, s mind e nagy vidéken és ennek -környékein jobb erkölcsre, istenfélelemre, császár iránti -engedelmességre tanitsa a daczoskodó nemes urakat. Hogy e szilaj, -fékezhetlen haramiák átkutassák a barlangokat, megmászszák a -bérczek sziklagerinczeit, behatoljanak a toroczkói szorosba s -Toroczkay István főkapitány uramat kiszedjék várából, mint a hogy a -sasfiakat ki szokás szedni a sziklai fészekből.</p> -<p>Csakhogy a sasfiakat megvédi az anyjuk, de ki védi meg a -toroczkói várat?</p> -<p>Privoda Dragutin volt a rácz harámbasa neve. De keresztnevét -soha nem használta, talán meg se volt keresztelve átkozott -pogányja. De nem is nevezték őt harámbasának, hanem elnevezte őt -Steinville generális labanczkapitánynak, adott is neki erről nagy -levelet czifra irással, császár nevével, császár pöcsétjével. -Privoda örült a nagy levélnek. Czifra irást, császár nevét nem -ismeré, hanem a nagy pöcsétet jól ismeré. Olyanforma volt annak a -képe, mint a nagy császári ezüst talléroké. Ezekkel a tallérokkal -pedig már rég óta jó ismeretségben vala.</p> -<p>Dehogy mert volna e császári levél ellenében tiszteletlenséget -tanusitani a kolozsvári praesidium. Sőt inkább a mint a generális -tudtára adá a nagy eseményt, sietett <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> ő is a fölött való nagy örömét -és megelégedését kifejezni s a haramiát Privoda kapitánynak -elismerni.</p> -<p>De lett is foganatja ez ármányos praktikának. Alig kezdé meg -Privoda a maga veszedelmes hadjáratát, mindjárt vették észre a -nemes urak, hogy a világ nagyot fordult körülöttük. Őket ugyan -megmentheték a várak és kastélyok tömör falai Privodának -handzsárjától, de népeiket, jobbágyaikat bizony fölperzselé a -rácz.</p> -<p>Először fölperzselé a házakat. Aztán elhajtá a lábas jószágot s -fölprédálá a mit magával nem vihetett. Meggyalázá az -asszonyszemélyeket, megöldösé a bátrabb és fiatalabb férfiakat, nem -kimélé még az istennek szentegyházát sem. Füsttel, zsarátnokkal és -égő falvak lángjának vérpiros fényével telt meg a levegőég s -kínnal, jajgatással s égő keserüségnek fekete érzetével telt meg a -szegény nép szíve.</p> -<p>És a mikor már nagyon tele volt, oly tele volt, hogy majdnem -kicsordula: akkor Privoda szépen beszélt a nép véneivel s -barátkozott a fiatalokkal.</p> -<p>– Lássátok, igy kell élni a szegény embernek, megérdemli a -sorsát. Én is ilyen gézenguz, hiábavaló szemét voltam, mint most ti -vagytok. Török, tatár és portyázó hajdu én velem is így bánt, mint -én bánok ti veletek. Gondoltam egyet valahára. Fölcsaptam a császár -emberének. És most nagyobb ur vagyok a nemes uraknál, hatalmasabb -vagyok a vármegyénél. Olyan hatalmas vagyok, mint a török, mint a -tatár, mint a portyázó hajdu. Mert én vagyok a Privoda kapitány. -Adjon isten minden jót. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>És aztán tovább ment Privoda kapitány. És a hol járt: ott -világos lőn éjjel és sötétség lőn nappal és szegénynyé lőn, a ki -gazdag vala, és nem lőn gazdaggá a szegény.</p> -<p>És megint szépen beszélt a nép véneivel és megint barátkozott a -fiatalokkal.</p> -<p>– Lássátok. Nem azért pusztitlak én benneteket, mintha nekem -örömöm telnék a ti nyomoruságtokon. Hanem azért, mert örülni akarok -a kurucz urak nyomoruságán. A falu, mely elhamvadt csóvám tűzétől, -nem a tietek, hanem az uraságé. A lábas jószágot, melyet fölemészt -seregem, nem a magatok számára nevelitek, hanem az uraság számára; -– a mit kardom levág, mordályom ledurrant, még az is csak az -uraságnak szolgáló embere. Mit jajgattok tehát az uraság baján, -inkább menjetek oda a várba s vigasztaljátok meg szegény uratokat. -Övé a kár, övé a veszedelem. Én mondom azt nektek, én, a Privoda -kapitány.</p> -<p>Megint csak ment tovább és ment vele együtt az átok és -veszedelem.</p> -<p>– Ha kezembe adjátok a nemes urakat, még a hajatok szála sem -görbül meg az én kezem által. Őket keresem én s ti jöttök utamba. -Szegény paraszt, bizony bolondabb vagy te, mint a jármas ökröd.</p> -<p>Igy beszélt Privoda kapitány. Hejh az igaz ügynek többet ártott -szavával, mint fegyverével.</p> -<p>Mert hiszen ha csak fegyverrel viaskodik s ember ellen ember -számba akar vétetődni, majd megtanitotta volna őt Toroczkay István -uram emberségre nagyhirtelen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Hanem hát Privoda kapitány okos ember vala. Egy izben ugy -véletlenül találkozott vele a járai havasokban Daczó Bálint, -Toroczkay uramnak egyik vitézlő hadnagya s bizony fűbe harapott ott -Privoda kapitánynak vagy negyven legénye. Őt magát is csak az -imádság őrizé, hogy Patkós Daninak hosszú nyelű taglója tarkón nem -ütötte. Ha jobb lába nem lett volna a futásra, mint a tordai -mészáros legénynek: soha se dicsekedett volna Steinville generális -előtt többé a felől, hogy a múlt héten hány falut gyújtott fel s -hány ökröt és juhot terelt be a monostori táborállás keritései -közé.</p> -<p>Ettől az esettől kezdve gondosan kerülte Toroczkay uram rendes -kuruczait. Hagyta ezeket a vallonoknak. Jó kémei mindig biztosan -értesiték arról, merre nem várja őt hadra kész ellenség. Hanem -annál nagyobb elszántsággal látott hozzá, hogy a föld népét -fölbujtogassa a kurucz nemes urak ellen.</p> -<p>Legelőször belátta az ebből származható nagy veszedelmet Kemény -József gróf uram ő nagysága. Hiszen már nemcsak a Maros völgyén, -hanem még a Küküllő mentében is kezdtek az emberek súgni-búgni, -éjszakázni, erdőszélben gyülést tartani, urasági pakulárokkal -verekedni, belső cselédekkel csufolkodni. Rossz jel volt ez -mind.</p> -<p>Még rosszabb jel volt s még nagyobb szeget ütött ő nagyságának -fejébe az a sajátságos tünemény, hogy a mikor egyik napon -Nagy-Enyedre beporoszkált, hát a szemközt jövő sok ember közt -akárhány találkozott, a ki a helyett, hogy az uton szépen -megmaradott s bozontos <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> kucsmáját tisztességgel megemelte volna, -el-kitért előle nagy messzeségre s csak a ködmenén rántott egyet s -még mélyebbre huzta kucsmáját a két szemére. Volt pedig a bestefiak -között olyan is elég, a ki még tegnapelőtt is nagyot kurjantott a -kalákán az uraság egészségére.</p> -<p>Kemény József uram ő nagysága csöndes, jámbor ember vala. Utált -minden zenebonát, elkerült minden huzavonát s igaz lelke szerint -irtózott a háboruságtól. És ámbár úgy szíve szerint a fejedelem -igaz ügyének diadalát óhajtotta: mindazonáltal semmiféle nagy -barátkozásba a kuruczokkal nem keveredett, noha tisztességére meg -kell vallani, Steinville generálishoz sem csuszott-mászott az ő -nagy kegyelmének elnyeréseért.</p> -<p>Hanem hát jól megfontolván ama gonosz Privoda kapitány -istentelen incselkedéseit: okos embernek, jó hazafinak mindent meg -kell cselekedni, hogy a bekövetkezhető nagy veszedelem, pórnak, -oláhnak, szolgáló embernek felzendülése jó idejekorán -elhárittassék. És miután az most már tökéletesen bizonyos, hogy -Toroczkay István főkapitány uram minden jó indulatinak s -atyafiságos szeretetének daczára is a mezőségi és marosvölgyi és -küküllőmenti nemes urakat meg nem védelmezheti, holott pedig ősi -tisztes alkotmányunk erőssége általuk van, rajtuk nyugszik, bennük -él: ennélfogva mostanság nincs sürgősebb teendő, mint Steinville -generálishoz elmenni, a nemes urak hódolatáról őt biztositani, -pártfogását, segitségét kikérni, s Privoda kapitányt ama perversus -utról eltériteni. Tudnivaló pedig, hogy mindezekért <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> Toroczkay -István uram boszut nem áll, hiszen ő is csak nemes ur és igaz -magyar ember, ki belátja a dolgot és nem pusztitja a maga -vérét.</p> -<p>Nem is cselekedte ezt Toroczkay István uram, pedig lett volna -benne módja elég.</p> -<p>Kemény József uram ő nagysága nagy tekintélyü ember vala akkor -tájt Erdélyországban. Híre, neve, tisztessége, nagy elméje és nagy -szép urodalmai és várai előtt bizony levették a kalapot még a nemes -urak is. Hát még a szélesen kiterjedt atyafiság s a Privoda -kapitánytól való nagy félelem mit nem művelhetett.</p> -<p>Alig terjedt el a környékben annak híre, hogy immár a gróf uram -ő nagysága is meghódola: nosza sietett a többi nemes ur is -Kolozsvárra, biztositván a praesidiumot és Steinville generálist a -fölséges császár ur iránt való változhatatlan hűségről és -engedelmességről. A nagyajtai Donáth testvérek elsők valának a gróf -uram ő nagysága bölcs nyomdokán haladni. Mikola László pedig, mikor -szász-fenesi kastélyából kiindula, egész nagy sereg nemes ur -csatlakozék hozzá, hogy őket is kisérné el a generálishoz. Külön -banderiummal ment vala pedig a járai nemesség, sőt meg kell -vallani, hogy Torda városának nemes tanácsa is elérkezettnek látta -az időt arra, hogy fényes deputácziót küldjön a generális urnak -tiszteletére.</p> -<p>Ült vala pedig Toroczkay István főkapitány uram ez időtájt az ő -toroczkói várának szellős nappali szobájában. És meg-megemelinté -nagy kancsóját, mely előtte álla s meg-megpödörinté nagy bajuszát, -mely kétfelé <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> álla, mint valamely vitorlarud. A -szomoruság ugyan nem vett rajta erőt, mert az nem állott az ő -vastermészetében, hanem annyival inkább boszankodott vala, -valahányszor egy uj hirnök jött, értésére adván a hitetlen -elpártolásnak szomoru eseteit.</p> -<p>A hírnökök pedig oly sűrüen követték egymást, hogy egyik a -másiknak adá az ajtókilincset.</p> -<p>Egyszer aztán nagyot ütött öklével a nagy tölgyfaasztal -közepére, ugy, hogy a nagy kancsó mindjárt tánczra kerekedett. És -mély dörgő hangon sóhajta föl:</p> -<p>– Hejh én jóságos fejedelmem! Te ugyan megnyerheted -Magyarországot, hanem ezt a mi országunkat aligha el nem -veszited.</p> -<p>S aztán fölállott székéről.</p> -<p>– No de majd meglássuk! – Dörgé utána haragos arczczal.</p> -<p>Sulyos léptekkel föl és alá járt a szobában. A kemény padló csak -úgy csikorgott lábai alatt, a nagy csillagos sarkantyu csak úgy -visított a csizma sarkán.</p> -<p>– Küldjétek be Patkós Danit a fegyverszobába, – szólt a mellette -ácsorgó étekfogóhoz.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<h3>II.<br /> -PATKÓS DANI.</h3> -<p>Tudni kell pedig, hogy ez a Patkós Dani már egyszer kemény -tekintetet váltott Privoda kapitánynyal a járai havasokban.</p> -<p>Torda városából volt az ő származása, jámbor polgári családból -születése. Apja remekes mészárosmester vala a maga idejében, de már -hat esztendeje annak, hogy az ács kifaragta azt a fejfát, melyet -sirja fölé ültetének. Ezelőtt két esztendővel sirba szállott édes -jó anyja is, és aztán nem maradt a háznál egyéb, mint néhány görhes -tulok, egy falka magyar juh, meg a kis Susánna.</p> -<p>Tulokkal, birkával tudta volna Patkós Dani, mit csináljon, de -azt semmiképen sem volt képes elgondolni, mit kezdjen ő most a kis -Susánnával.</p> -<p>Mert hát éppen az volt a nagy baj, hogy a kis Susánna kerek -tizenhat esztendős vala. Tömött, fekete hajfürtei, csillogó-villogó -szép két szeme, fehér-piros arczácskája, eleven ajkainak csattogó -kaczaja, lábujjhegyen járó sárga papucskái: mind oly furcsa -ingóságok <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> valának, melyeknek a jó Dani a -mesterségben nem vehette semmi hasznát.</p> -<p>Még ha testvérje lett volna! De a kis Susánna nagyon messze -rokon s az öregeknél csak örökbe tartott bárányka volt. S ámbár a -két gyermek együtt nevelkedett s az öregek váltig mondogatták: ez a -bátyád, ez a hugod, mégis a jó Daninak sehogy se állt a szivéhez, -hogy ő a kis Susánnát csak úgy testvérmódra szeretgesse.</p> -<p>De nem is úgy szerette, hanem úgy, hogy azt kimondani nem -lehetett. Nem is mondogatá azt Dani sem a leánynak, sem az egész -kerek világnak, hanem ahelyett nagy komolysággal eltökélé magát a -szent házasságra, nagysebten hozzálátván ama rettenetes akadályok -elháritásához, melyek annak utjában állottak.</p> -<p>Ilyen rettenetes akadály pedig volt elégséges.</p> -<p>Először is Susánnát az édes anyja halála után valamely asszonyos -házhoz kellett adni, mert hiába, a világ nyelve örökké jár, mint a -tavaszi szél.</p> -<p>Másodszor szabaduló levelet kellett váltani, a mely eddig az -öregek életében el lett mulasztva. Ehhez már kellett egy kis idő, -noha nem sok.</p> -<p>Harmadszor meg kellett remekelni ősi tisztes szokás szerint a -czéhbeli ártikulusok értelmében. A kis Susánna kontár, mihaszna -mesterlegény felesége nem lehet. – No ehhez már nemcsak egy kis -idő, hanem egy kis pénzecske is kellett.</p> -<p>Negyedszer kellett szerezni egy tisztes abamentét, tizenhat -filigránveretü ezüst gombbal s tenyérnyi széles nagyszebeni finom -ezüst mentekötővel és két ludtojás <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> nagyságu lánczkosárral -szintén csak ezüstből. Mindezekhez pedig elmaradhatatlan volt a -dolmány és a feszes nadrág és az ezüstrojtu kordován csizma -megfelelő ezüst csatokkal és sarkantyukkal.</p> -<p>S ötödször és végezetre még a pappal s a kérő és kiadó -násznagyokkal is csak meg kellett alkudni, a mi szintén csak időbe -kerül, a költséget nem is számitva.</p> -<p>Az első akadály szerencsésen elhárittatott.</p> -<p>Volt a kis Susánnának egy távoli nagynénje, Szász-Fenesen, -Mikola László uram várnagyjának, Szapora Mártonnak tisztes -felesége. Patkós Dani e jó asszonysághoz szalasztott el a temetés -napján egy lovas gyereket a szomorú hírrel és a kis Susánnára -vonatkozó atyafiságos kérelemmel.</p> -<p>A jó asszony nagy hirtelenséggel mindjárt másnap Tordán termett, -a jó Patkósnét agyonsiratta, a két gyereket agyoncsókolta s azzal -»nosza, rajta, rakodjatok, fogjatok, siessetek, ezt a ruhát, azt a -ruhát el ne felejtsétek,« felült a kocsira s úgy elhajtott -Susánnával egyetemben, hogy a két szerelmes jószágnak még időt sem -engedett a búcsuzásra. Igaz, hogy ezeknek sem jutott eszébe -ölelkezni, csókolózni, egymás nyakába némán belekapaszkodni, örök -hűséget esküdni, égő könnyeket csepegtetni, kendőt lobogtatni s -több efféle hiábavalóságot cselekedni.</p> -<p>– Aztán fiam, – szólt az asszony búcsuképen – ha dolgaid rendben -lesznek s emberséges ember akarsz maradni, a mi házunk nyitva lesz -előtted. Tudod a többit. <span class="pagenum"><a name="Page_14" -id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Tudta azt jól Patkós Dani, de felelni, már akárhogyan történt, -nem tudott rá. Csak nézte égő szemekkel a tovagördülő kocsit és a -mikor az oly messze távozott, hogy többé nem láthatá, felgyürte -ingeujját karjára, fogta két kézre a legnehezebb taglót s akkorát -ütött a hidgerendához állitott bivalybikának a két szarva közé, -hogy annak koponyája kétfelé hasadt, mint valami hitvány sárgatök. -Nem is látták Tordán sem azelőtt, sem azóta csúf bivalybikának ily -szörnyü hirtelenséggel való kivégeztetését.</p> -<p>A kis Susánna pedig eltakarta szemét himzett kötényével s midőn -a kocsi már elhagyá a várost s a temetőt is már szépen elkerülte: -úgy sirt, úgy zokogott, hogy azt hivé már, a szívének meg kell -szakadnia.</p> -<p>– – Következett most már a második akadály, a szabaduló levél -előteremtése.</p> -<p>Ez is könnyedén megtörtént. A czéhmester, nemes Szombati Sámuel -uram, jó szemmel nézte az ifjú embert, jó barátságban volt az öreg -Patkós Dániellel is, és minekutána mind az atyamesterek, mind a -többi tisztelt mestertársak jól tudták azt, hogy az ifjú ember -könnyü kézzel bánik a legszilajabb marhával is, de különben hamis -mértékért ellene, sőt apja és nagyapja ellen is soha semminemü -panasz nem emeltetett: ennélfogva neki az érdemes czéhgyülés -mindenféle könnyebbséget megengede, elnézvén az illendő taksa -fejében a háborús és viszontagságos időknek miatta még azt is, hogy -a vándorlásnak három álló esztendejét ki nem tölté. <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Igy hát nem maradt egyéb hátra mostanság, mint a harmadik -akadály, a remekelés.</p> -<p>Erre is készült már Patkós Dani, sőt a napja is ki vala már -tüzve kisasszony után való első szombati napra, de még nemes biró -uramnak és az érdemes városi tanácsnak is be lőn már jelentve a -nagy nap, egyszersmind minden uri rendben levőkkel egyetemben -meghivatván a nagy lakozásra, midőn egy este nem hajtának haza a -pakulárok a legelőről és nem jöve haza sem egy tulok, sem egy kerge -juh.</p> -<p>Nosza ló hátára, kézbe a taglóval, el-ki a havas oldalára, -veszedelem lesz ma.</p> -<p>Lesz ám, de nem Privoda kapitánynak. Patkós Dani megtalálta a -pakulárokat, de főbe ütve, véres tarkóval, fűben heverészve. -Költögeté őket, szólt hozzájuk, de biz’ azok nem feleltek, meg sem -mozdulának. Egy kicsit meg volt halva mind a kettő s juhnak, -tuloknak se híre, se hamva.</p> -<p>Csak azután nézett széjjel Patkós Dani. És megtudta azt, a mit -meg akart tudni. A gyilkos ráczok, Privoda kapitány legényei -követték el a gyalázatos gonosztettet. És nem is lehetett ellenük -semmit tenni. Messze jártak már a turi határ felé s aztán mit is -kezdjen egyes ember, ha mindjárt tagló van is a kezében.</p> -<p>Hanem most már remekelés, mesterlevél, szép ezüstös mente, -jámbor házasélet, édes kis Susánnám – várhattok egy kis ideig.</p> -<p>Mikor ezt mind elgondolá Patkós Dani, majd lefordult a ló -hátáról. <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Haza ment nagy búsan. A mi húsféle volt a székben, azt -elosztogatá szomszédok közt, jó barátok közt, szegény emberek közt. -Rendbeszedte ingóbingóságát, bezárt minden ajtót, felöltözött -ünneplő ruhájába s aztán a kulcsokat beadta a város házához. -Magához vette legnagyobb taglóját, legszebb kését, czipószínü nagy -kutyáját, felült a lovára s még az éjjel, fényes holdvilágnál, szép -Aranyos partján elindula fel Toroczkó felé.</p> -<p>Mire megvirradt a hajnal, már ott állott a vár kapujában. -Kapunyitáskor ő volt az első, a ki berobogott a vár udvarára.</p> -<p>– Hej fiu, ki vagy, mit akarsz, mi járatban vagy te azzal a nagy -kuvasz ebbel? – kiáltott le az erkélyről Toroczkay István uram.</p> -<p>– Igaz kenyeret keresek, a nagyságos fejedelem szolgálatába -akarok állani, kurucz leszek még ma, megkövetem tisztességgel.</p> -<p>– Jól van fiu, zsoldot nem kapsz, pihenésed nem lesz, -éjjel-nappal résen állasz, nem kiméled se a labancz vérét, se a -magad vérét, ebből áll a fizetésed. Ha tetszik így: eredj a -várnagyhoz.</p> -<p>Patkós Dani egy szót sem szólt többet, csak ment a várnagyhoz. -Még az nap, még abban az órában felesküdött életre-halálra, igaz, -jó hitére, zászló védelmére, fejedelem úrnak örök hűségére.</p> -<p>De nem is bánta meg ezt a nagy eltökéllést sem ő, sem Toroczkay -István uram ő kegyelme.</p> -<p>Úgy bánt Patkós Dani a nehéz taglóval, mint akármelyik bajtársa -a könnyű fokossal vagy a rövid nyelü <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> buzogánynyal. Le tudta -pányvázni futtában a bölényt, s olyan havasi ökör még nem került a -keze alá, melynek, ha félkézzel megfogta a szarvát, kedve lett -volna ficzánkoláshoz. A legnehezebb kard is csak nádszál volt a -kezében, s az a vallon sisak, a melyre ő egyet huzott, többé nem -akadt gazdára. Különösen pedig akkor kellett látni, ha Privoda -seregével összetalálkozott. Szinte röstellette, ha társai is -segitettek neki. »Mit álltok utamba?« szokta volt mondani -nagykomolyan.</p> -<p>Erősen jól állott neki az a szűk huszárgunya is. Hejh ha a kis -Susánna látta volna, a mint délczegen megülé nagy fekete lovát s a -mint lassan pödörgette pelyhedző bajuszát!</p> -<p>De fel is vitte dolgát a jó úristen. Ökre, juha lehetne már -tizannyi is. Okos beszédje és igaz kurucz bátorsága miatt -megkedvelte Toroczkay István uram ő kegyelme is. Nem is sokáig -hagyá a közkatona-sorban. Sőt inkább magához vette s nagyon ritkán -ereszté el oldala mellől. Hadi fortélyokra, éjjeli cselekre, titkos -követségekre különösen szerette alkalmazni.</p> -<p>Most is, midőn azt mondá az étekfogónak: »Küldjétek be Patkós -Danit,« bizonyosan valami nagy, fontos mondanivalója lészen.</p> -<p>Néhány percz mulva belépett Dani a fegyverszobába.</p> -<p>Toroczkay főkapitány uram kezében egy sulyos buzogány vala, -melyet épen most emelt le a fogasról.</p> -<p>Ez a buzogány azt jelenté, hogy beszélni akar. Különben kevés -szavú ember vala, leginkább csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> akkor beszélt, ha katonáit -lelkesité, nem csoda tehát, ha szónoklásai közben megszokta, hogy -afféle öldöklő szerszám legyen a kezében.</p> -<p>– Édes cselédem, – szólt lassú, alányomott, dörgő hangon – ebül -megy a dolgunk. Az alsó vármegyék nemes urai moczczani sem mernek, -minekutána Rabutin ama hitvány oláhságot veszett kutya módjára -annak idejében ellenünk zendité. Most már itt mi körülöttünk is -kezd megbomlani a világ. Ezt a Privodát sehogy se tudjuk -kézrekeriteni. Védelmezi őket Steinville erővel és hatalommal, de -még jobban védelmezi őket saját gyávaságuk. Erdőkben és -barlangokban bújdokolnak, s ha rajtuk ütünk: szétszaladnak. Itt -közelben csak Aranyosszék áll még keményen, de amint a pórság, -óláhság bomlani kezd: bizony attól félek, maholnap megmozdul a -lábunk alatt még a fundamentum is. S aztán ha ez a tolvajhad -valamikép kezet fog arra Nagy-Szeben felé a hozzá méltó szászszal -és oláhval, bizonyára senki a jó nemességet meg nem mentheti. Ihol -már amazok megcsinálták a nagy-enyedi romlást, emezek pedig -maholnap üszköt vetnek Tordának vagy Felvincznek városára. Valamit -kell gondolnunk édes cselédem.</p> -<p>– Gondoltam én egyet, ha szabad volna szólnom.</p> -<p>– Csak ki vele hamarjában.</p> -<p>– Azt gondoltam én nagyságos főkapitány uram, ez ellen a Privoda -ellen a Fehér Ördögöt, meg a Fekete Ördögöt kellene bérbe vennünk s -majd ha ezek végeztek Privodával, akkor majd mi végezzünk velük. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>– Tökéletlen beszéd ez édes cselédem. Tolvaj: tolvaj. Egyik csak -olyan eb fia, mint a másik. Egyik farkas nem eszi meg a másikat, -míg mindakettő barmot talál maga előtt. Ráczság, oláhság egyforma -ellensége a magyarnak. Míg egy nemesi falvat talál, melyre üszköt -vethet, míg egy magyar embert talál, kit orozva leszurhat, addig -nem marja ez egymást. Majd azután marja, de azt én az ő kedvükért -meg nem várom. A Fehér Ördög meg a Fekete Ördög most egyaránt rabol -kuruczot, labanczot, de üldözi is őket mindakettő. Ha bérbe vesszük -őket, akkor nekünk kimélnünk kell a bőrüket. Steinville ellen ugy -se veszszük hasznukat, saját vérem pedig nem hagyom felprédálni, ha -mindjárt labancz is a beste kölyke. Az ilyen praktikát kövesse a -német meg a jezsuita barát. De én nem követem. Hanem hát édes -cselédem, lovad, fegyvered, tarisznyád készen van-e utra?</p> -<p>– De az már készen.</p> -<p>– Nos hát még ma útra kelsz. Elmégysz a kegyelmes fejedelmünkhöz -és azt fölkeresed. Hol van, hol nincs, azt én nem tudom, majd -megmondják Kassán. És fölkeresed az ő hadainak főgenerálisát, gróf -Bercsényi Miklós uram ő nagyságát. És elmondod nekik a mi szegény -országunknak siralmas állapotját. Németnek, labancznak nagy erejét, -rácznak, oláhnak gyilkos dulásait el nem felejted. És üzenetképen -jó sereget vagy jó tanácsot vagy mindkétfélét hozasz nekem vissza. -Mert különben megyek a magam feje után. És most itt ez az erszény -útravalónak. Harmincz nap oda, harmincz <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> nap -vissza. Két hónap mulva itthon légy a pokol fenekéről is. Menj édes -cselédem. Éjt, napot ne késsél; hegyen-völgyön meg ne állj; éhség, -szomjuság meg ne aléjtson; ellenség, vadállat meg ne riaszszon; jó -barát, szép asszony vissza ne tartson; még anyádnak könyörgő -könyhullatása is a te szived meg ne lágyitsa.</p> -<p>Ekkép szólott Toroczkay István uram ő kegyelme. És hangja -dörgött és buzogánya suhogott és Patkós Dani megérté a szót és nem -volt a szó ellen semmi kifogása.</p> -<p>Fogta az erszényt és begyömöszölte azt övébe, hátul, kése tokja -mellé. Fogta Toroczkay uramnak fejedelem ő nagyságához irott -levelét s dolmányujjának kutyafüle mögé nagy gondosan elrejté azt, -hogy valamely rácz, pribék, labancz, tolvaj, martalócz rá ne -akadhasson. És azután kardját bal kezével megcsörrenté, buzogányát -jobb kezével vállához emelinté s bátorságos büszkeséggel ekképen -szólott.</p> -<p>– Megértettem uram, főkapitány uram, kegyelmed okos -parancsolatját s akként lészen engedelmességem, valameddig Patkós -Dani lesz becsületes nevem. Hatvan napok multán itthon leszek -emberséggel.</p> -<p>Sarkon fordult, nagyot lépett s három lépéssel elérte a -fegyverszobának nagy ajtaját. Ott még egyszer visszafordult és -szóról-szóra így beszélt:</p> -<p>– Az én istenem megáldja uram kegyelmed békességgel, -boldogsággal, igaz ügyünknek nyereségével.</p> -<p>Toroczkay uram buzogányának suhintása felelt meg e szóra. De már -jó Patkós Dani nem hallá ezt. Elsietett <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> az ólba; -megveregeté, megsimogatá fekete lovát; babcsigás kantárba, sárga -szügyellőbe szépen fel is öltözteté, s mint a tüzes szikra, -felpattant a nyereg tetejébe. Ugy indula el nagy robogással -egérúton a vidályi havasok felé.</p> -<p>Mert hát igaz úton, rendes úton Torda felé és Kolozsvár felé nem -mehetett. Vagy a csúf rácz vagy a német őrség itt vagy amott útját -állta volna. Hejh pedig ő nagyságos fejedelmét, a kit szemtől -szembe még soha sem tisztelhetett, látni akarta minél előbb.</p> -<p>Erdők árnyán, sziklák mélyén, patakok partján, jó utakon, rossz -utakon poroszkált előbbre-előbbre. Utas embertől, oláh favágótól, -ribancz pakulártól mindenütt gondosan megkérdezé, járt-e itt -ellenség, német, rácz vagy haramia? Nagy bizodalom volt a lelkére -kötve: okossággal, bölcseséggel kellett ő nagy dolgát intéznie.</p> -<p>Mire leszállt az öreg este szerencsésen beért Asszonyfalvára. -Volt egy bajtársa, Létai Gecző, annak lakott itt öreg atyja ura, -oda szállott nagy bizodalommal, hogy ő magát kipihenné, éhes lovát -jóllakatná s hajnali kakasszónál atyafiságos hálálkodás után tovább -menne.</p> -<p>Mene, mendegéle. Lovát itt-ott fényes gyepen, zöld pázsiton -harapni engedé. Délfelé állt, magasan járt már a nap is, mikor a -hesdáti havason találkozott egy mezitlábos, bolyhos süveges, -szurtos képü kecskepakulárral. Megállt az ösvényen s a pakulárt oda -inté.</p> -<p>– Héjh, atyafi, jöszte csak ide hamarjában, mi jó ujság van a -havason? <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>– Haj, haj! Csókolom a kezét vitéz uram, tegnap délután -megellett a bütykös szarvú kecském, lett neki három kis gödölyéje, -ilyet se sokat hallottam még életemben.</p> -<p>– Nincs énnekem erre semmi gondom, hanem arra felelj, mikor -hallottad hirét Balyikának?</p> -<p>– Haj, haj! Egyik gödölyém nem érte meg a reggelt, pedig bele is -fujtam a szájába, fülét is behasitottam, most nem tudom elgondolni, -mi baja lehetett.</p> -<p>– No, no, atyafi, okosan beszélj, mikor járt itt Balyika vagy -Vaszili Negru?</p> -<p>– Haj! haj! A Hagymássy uraság ő kegyelme ötven korbácsot -üttetett a csürüllyei pópára, bizonyosan gorombán szólt vele.</p> -<p>– Bolond vagy te öcsém, vagy talán tán nagyot hallasz. -Balyikáról beszélj, de csak hamarjában.</p> -<p>A pakulár régen apja lehetett volna Patkós Daninak, hanem Patkós -Dani kezdett egy kissé haragos lenni. A pakulár nagyon alázatos -volt és szemmel vala látható, hogy Balyikáról nem akar -beszélni.</p> -<p>– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, tíz napig fent voltam a -máréi havasokban, csak tegnap jöttem alá, be kell egy kicsit néznem -ide Oláh-Rákosra, van két bőröm, megveszi azt az örmény s aztán -talán ő tőle hallok majd valamit a világról.</p> -<p>– Két bőröd van öcsém? – szólt Patkós Dani csöndes hangon. – -Látod ezt a taglót itt a kápán? Ha te nem szólsz, én pedig ezt a -taglót kezembe veszem, hamarjában lesz ám neked ötven dögbőröd is s -aztán <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> hegyébe oda teritem a magadét is. Érted -most már édes jó atyámfia?</p> -<p>– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, – szólt a pakulár -gondosan körülnézve, – aztán miről kellene nekem beszélnem?</p> -<p>– Hol van most a két Ördög, mikor jártak erre? Erre felelj -ficzkó, – szólt Patkós Dani, megsuhogtatván kezében -tatárkorbácsát.</p> -<p>A pakulár még egyszer körülnézett, nem hallja-e őt valaki. -Kutyája ott állott mellette, azt oldalba rugá s a nyáj után küldé, -hogy még az se halljon semmit. Aztán oda állott Patkós Dani -mellé.</p> -<p>– Haj, haj, vitéz uram. Szent Miklósra és minden szentekre -kérem, hogy engem el ne áruljon. Most harmadnapja ették meg két -anyányi gödölyémet, annak van meg a bőre.</p> -<p>– No csak beszélj vén kecsketolvaj. Honnan jöttek, hová mentek, -hányan voltak, mit akartak?</p> -<p>– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, nehéz dolog azt egy nap -mind elmondani, kiváltképen az én ostoba fejemnek, mikor nem is -tudom.</p> -<p>– Látod ezt meg ezt? – Egy korbácsot és egy erszényt mutatott -Patkós Dani e szavak közben.</p> -<p>– Haj, haj, le kell ülnöm, mintha a tűz mellett ülnék, ha -megengedi vitéz uram, akkor talán eszembe jut.</p> -<p>Nem is várta az engedelmet, czondráját leteríté, két lábát maga -alá kuporítá, tíz nagy csontos, szurtos ujját szemei előtt -megmozgatá s így óggott-móggott, alig lehetett megérteni: -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Haj, haj, kik is voltak csak? Itt volt a Romoszán, a Pripon, a -Náku, a Bocsát, a Hurgye Iuon. A Mikulitistye Pável is ott volt, -hogy esnék le a szikla tetejéről, az törte el az egyik gödölyém -lábát a botjával. Itt volt Vakár Onucz, Barbeszku, Totyestyuni, -Fravecz, Brád, Kodria, Ráku. Itt volt Dutzu is, de a két ökörszarva -nem volt a fejére kötve, hanem a hóna alatt hozta. Itt volt Zsián -Petru is, a kinek apját a kekenesi havasban lőtte agyon a rácz -haramia. Itt volt Radu Ilie is, a ki a ballábára nagyon sántított. -Épen tizennyolczan voltak.</p> -<p>– Hohó vén tolvaj, ez még csak tizenhat, ki volt a másik -kettő?</p> -<p>– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, az egyik volt Balyika -Nikta, de az nagyon haragos volt, rá se mertem nézni, ugy fénylett -a tüszője, aranyból meg kárbunkulusból volt. Az a félszemü Pásk -közel sem mert hozzá jönni, csak messze hátul kullogott, mint a -kuvasz, ha rosszat cselekedett. Itt volt Petreszku Anika is, sárga -volt a czipellője, piros volt a viganója, rövid puska volt a -vállán, hosszu kés volt a derekán, haj, haj, de jó az isten, hogy -nem az én feleségem!</p> -<p>– Hát a Fekete Ördög nem volt velük?</p> -<p>– Haj, haj, messze volt az a morgai havasokban, annak Kajnamál -felé kellett Szász-Fenesre menni.</p> -<p>De már ezt a szót meghallotta jó Patkós Daninak fekete lova is. -Nagyot ugrott erre a szóra, mintha tudta volna, hogy Szász-Fenesen -van a szép Susánna. <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<p>Patkós Dani rendbeszedte babcsigás kantárát, odaléptetett a -guggoló pakulár mellé, lehajolt utána s egyik kezével belemarkolt a -pakulár félfülébe és féltarkójába. A fül és a tarkó fölemelkedett a -lóra s utána jött a pakulár is. Csakhogy a fül és a tarkó -hallgatott, a pakulár pedig orditott olyan hangon, hogy valamennyi -kecske abbahagyta a rágicsálást s buta, kék szemekkel bámult a -gazdára. A pakulár kapálózott, mint az egér, ha macska fut -vele.</p> -<p>Patkós Dani nem szólt egyet sem, hanem fület, tarkót és pakulárt -szép csendesen ismét letett a czondrára és csak akkor mondá mély, -reszkető, csöndes hangon:</p> -<p>– Hallod-e kutya, eddig tréfaszámba vettelek, hanem ha most -mindjárt meg nem vallasz mindent: pópa nélkül, harangszó nélkül -döglelkednek itt lesz utolsó itélete. Mit keresett a két Ördög -Szász-Fenesen?</p> -<p>– Haj, haj, vitéz uram, csókolom a telekes bocskorának -kötőszíját, most már meg kell halnom; Mikola László urunk ő -kegyelmét akarták felprédálni, bár a jóságos uristen gátot vetett -volna az utjukba. Haj, haj, leszakadt a fülem.</p> -<p>– Mikor történt ez?</p> -<p>– Haj, haj, nem tudom én azt, harmadnapja voltak nálam. Ha -szándékjuk elsült, tegnap estére kellett a veszedelemnek -megtörténni.</p> -<p>Patkós Dani elővette erszényét, odavágta azt a nyöszörgő pakulár -mellé, s rá se nézvén többé, tüzes fekete lovának oldalába öt -csillagos sarkantyúját belevágta s úgy elrohant Oláh-Fenes felé, -mint a vihar, <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> mint az átok, mint az istenharag, mintha -maga, lova megbomlott volna örökre. Dolmány uszott, csótár repült, -kőszikla szikrát hányt robogó nyomában. Jaj neked jó Patkós Dani, -ha megbotlasz sziklahasadékon; jaj neked két Ördög, ha most szembe -találsz jönni a haragos fenevaddal.</p> -<p>De a két Ördög nem jött vele szembe.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<h3>III.<br /> -A KÉT ÖRDÖG.</h3> -<p>Az egyik volt Balyika Nikta. Ott született, ott nevelkedett föl -Mező-Bánd körül a moriului havasokban. Tolvaj apától, tisztátalan -asszonyi állattól eredve, istent nem ismert, embert nem tisztelt, -lelkét odaadá a gonosznak, ha ugyan volt lelke az istentelennek. -Nem szeretett semmit, nem gyönyörködött semmi jóban, gyenge fát -kivágta, gyenge állatot megöldösé, nyíló virágot eltaposá, saját -öcscsét a Kapus vizébe belefojtá s aztán lett haramia. Fehér bőre, -fehér czondrája, még bocskora is fehér szattyánbőrből: elnevezték -őt Fehér Ördögnek. Aranyos völgyén, Kapus mentén, Szamos mellett, -Maros környékén, völgyeken és havasokban, szántó-vetők és -pakulárok, katonák és békességes emberek csak e név alatt tudták, -igaz nevét nem is ismerték már. Olyan magas volt, mint a szálfa; -olyan erős volt, mint a bika, megriasztá az embereket, féltek tőle, -mint a jégesőtől, néha-néha egész serege volt, mint a generálisnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>A másik Ördög volt Vaszili Negru. Messze, messze napnyugot felé -van egy óriáshegy, a Piatra Babi. Ennek egyik szakadékában sűrű -fenyvek, sűrű tölgyek árnyán fakad egy forrásvíz, a Jáda patak -vize. E forrásvíz mellett nyomorult kunyhóban lakott a vén Negru -összetöpörödött vén feleségével. Kecskét őrzött, málét evett, tejet -ivott, hanem azért mind a tizenkét gyermekét haramiának nevelé. -Vaszili volt a hetedik gyermeke. Fekete volt, mint a bivaly, s -erős, mint a vas. A többi gyereket erre-amarra, kuruczok és -labanczok, nemes urak és szolgáló emberek agyon verték, maga maradt -Vaszili. Ennek nem ártott se hideg, se meleg, se szomjuság, se -éhség, se üldözés, se fegyver. Maga is, serege is menten maradt -minden veszedelemtől. Elnevezték Fekete Ördögnek. Maga örült -legjobban ez utálatos névnek.</p> -<p>Hejh a Fehér Ördög és a Fekete Ördög réges régen hallották már -egymás hirét, réges régen akartak már szemközt állni, hogy -megmarhassák egymást, mint két dühös farkas. Szegény népnek örömére -ez lett volna legjobb, de nem ezt cselekedte a két istentelen -haramiavezér. Hanem azt cselekedte, hogy kezet fogtak egymással -Lapiskánál az erdőszélben, és miután jól megnézték, jól megrázták -egymást, és egyik se találtatott erősebbnek mint a másik: vérben, -istenkáromlásban, pokolnak örömére, gonosz lélek sugalmára örök -szövetséget kötöttek egymással.</p> -<p>Sok gonosz cselekedetnek lett e szövetség szülőanyja. Siralommal -és keserüséggel emlékezik erre szegény <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> -Erdélyország. Kiváltképen pedig annálfogva is, mert a labancz -generálisok, Rabutin és Steinville, ármányos lélekkel szemet -hunytak a két Ördög csúfságaira. Csak az igaz ügynek szószólói, -nemes urak, istennek szolgái, becsületes magyar városok békés -polgárai itták meg a levét mind e gonosz erőszakoskodásnak és -incselkedésnek.</p> -<p>Nemes Torda városába háromszor is nagy erővel berontottak, a -város népét halálos ijedelembe ejtették, s mig a haramiák egyik -része üszköt vetett a városra, a másik rész addig fegyverrel -dolgozott, nagy sok becses zsákmányt hurczolván el magával a -hasadékba. Dolgaikat mindenkor oly vigyázatos praktikával intézték, -hogy soha rajta nem vesztettek. Ha egy-két ribancz haramia -egyszer-másszor ott hagyta is a fogát, annyi volt az, mint a semmi. -A kit olykor-olykor elfogtanak: no azt ugyan hamarjában száraz fára -akasztották a város végén, de azért a két ördög serege inkább -szaporodott, mintsem fogyatkozott volna.</p> -<p>Ellátogattak ők messzebb vidékre is. Kolozsvármegyében úgy -rohanták meg Bátor-falvát, mint valami dúvadak. A nemes urak házait -felprédálták, az udvarokat és szérüket felgyujtogatták s aztán -nekiestek isten egyházának is. A jólelkü, istenes életű öreg papot -halálra kínozták, a Fekete Ördög félmázsás nagy pörölylyel a -templom ajtaját beszakasztá s ádáz lélekkel nem kimélé még az úr -asztalát sem, sőt inkább az arany és ezüst edényeket, drága -kelyheket, a gyönyörüséges asztalteritőket magával elvivé. -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Néha-néha kitanulhatatlan cselfogással éltenek. A tolvaj, -haramia népnek szép Erdélyországban ősi megrögzött szokása volt -gonosz vállalatait napközben vagy alkonyat felé vagy késő este, de -mindig éjfél előtt hajtani végre. Arra nem volt példa, hogy -valahova hajnalban vagy kora reggel rontottak volna be. De a Fehér -Ördög és Fekete Ördög még e szokást sem tisztelé. Nagy-Ajtát piros -hajnalban támadták meg, mikoron még a nemes urak nyugodalmas -ágyas-házukban pihentenek. Donáth Miklós uram ő kegyelme ugyan két -haramiát agyonlőtt, egynek fejét pedig fokosával ketté hasitotta, s -ekként lóra kapván megmeneküle, de ifjabbik testvérje, Donáth -Balázs, nem volt oly szerencsés s őt az istentelen latrok halálra -kínozák.</p> -<p>De ki tudná mind elmondani szerit-számát mindannak, a mit ezek -esztendőknek folyása alatt elkövetének.</p> -<p>Utoljára már egy hallatlan vakmerőségre is vetemedtek, melyhez -hasonlatos dolog Erdélyországban sem azelőtt, sem azóta soha nem -történt. Tudni kell ugyanis, hogy a két Ördög várat épített -magának, valóságos kőből rakott várat, hogy ragadmányaikat ott -hordanák össze, s fejüket, mikor nekik tetszik, ott hajtanák -nyugodalomra.</p> -<p>A tordai hasadékban kiválasztották maguknak a legnagyobb -barlangot. Rettenetes erőfeszitéssel, csavargós lépcsővel alkalmas -utat készítettek a barlang nyílásához. A lépcsőnek két oldalához -nagy kövekből falakat illesztettek s a falakat lőréssel látták el. -A barlang <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> nyílását befalazták, csak egy ajtót -hagytak rajta. De a barlang üregeit kitisztogatták s egérútat -készítettek maguknak az indali völgy felé a megmérhetlen szikla -alatt. Egérútjuk külső nyílását senki sem ismeré, úgy el volt az -rejtve rettenetes szakadékok közt sürü bozót árnyékában.</p> -<p>A barlangnak sok ürege volt. Minden üreg egy-egy palotává lőn -elkeresztelve. Ez az őrség palotája, ez a pihenő legénység -palotája, ez a kincstár, ez az éléstár, ez a vigadó palota, ez a -Fehér Ördög, amaz a Fekete Ördög ágyasháza. Így beszéltek maguk -között istentelen ebfajtái. Volt egy oltáros házuk is, melyben az -elrablott templomi ékességekből egy kis templomot akart egyik-másik -gyávább lelkű haramia berendezni. Egy nagy követ el is neveztek -oltárnak, le is terítették drága terítővel s fel is állitottak rá -egy aranyfeszületet.</p> -<p>De mit tett erre a Fekete Ördög? Nem szerette ő azt, hogy -legényei istent forgatják gonosz elméjükben, fogott tehát fekete -macskát, agyoncsapta, száraz ágra, meleg napra kiakasztá, s mikoron -már egészen megszáradt: titkon, észrevétlenül a feszületre helyezé -azt. Hát a mikor istenhez térni akaró legényei letérdelnek a -feszület előtt imádkozni s szemüket ráveték a feszületre: ime -fekete macska vicsorgott le rájuk meztelen fogaival. Nosza lőn -köztük nagy riadás, majd hogy halálba nem szaladának.</p> -<p>Ime ily pogány fajzat támadta meg Mikola László uramat -Szász-Fenesen. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>Tudni kell pedig, hogy Mikola László uramnak szászfenesi udvara -akként épittetett hajdanában, istenben boldogult Mikola Péter urunk -idejében, hogy az néminemü katonai erősségnek is beillenék. Szabad -helyen, dombos helyen állott, a kastélynak falai mind megannyi -bástyafalat képezének; a bástyák körül mély és széles árok -nyujtózkodott végig, az árokba szabadon be- és kijárhatott a Szamos -vize azon a széles csatornán, melyet szintén Mikola Péter urunk -huzatott tótfalvi jobbágyaival és szász-fenesi szolgáló embereivel. -A két Ördög valamennyi ördög segítségével se tudott volna ide -behatolni, ha a felvonó hid idejekorán felhuzatik s az udvarbeli -őrség elegendő számban és éberségben megállja a helyét.</p> -<p>Hanem hát mégis megtörtént a nagy veszedelem. Bizonyára így -akarta isten az ő kitanulhatatlan bölcseségében.</p> -<p>Volt az udvarban fegyverfogható férfi-ember elegendő.</p> -<p>Ott volt Szapora Máté várnagy uram két erős legénynyel. Ott volt -három rendszolga, egyik ugyan öregecske már, de a többi javabeli. -Ott volt hat lovász, két lóhajtó, tíz csatlós, három étekfogó s -vagy tizenöt szolgáló ember, a kiket rendesen Szapora Máté uram -szokott berendelni már nehány hét óta, a mióta tudniillik Kerecsédy -udvarbiró uram betegen fekszik ágyasházában.</p> -<p>Mostan pedig még többen is valának együtt. Épen Klára napja -következett, Mikola Lászlóné asszonyom ő kegyelmének nevenapja, -melynek örömére évenkinti tisztes szokás szerint meg kellett ülni a -lélekvidámító <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> vendégséget. Bejöttek azért az udvarba -néhányan azok közül is, kik ottan nem lakozának, de a kik a -vendégségről elmaradni sehogy sem akartak, mert az elmaradás méltán -a háziasszony ő kegyelme iránt való nagy tiszteletlenségnek -tekintetett volna. Így jövének be jó idején tiszteletes, tudós -Kerellei Ádám prédikátor uram az ő szeretett hitestársával és ifjú -ember káplánjával, továbbá Gábor deák harmadmagával, végre -Szász-Lónáról, Gyaluról és Oláh-Fenesről is egynéhányan, atyafiak, -szomszédok és jó ismerősök. Még szerencsének mondható, hogy az -országos főemberekből való atyafiság amaz ármányos Steinville -generális meghívására Kolozsvártt időzött valami ünnepélyen vagy -tanácskozáson, különben a két haramia még azokat is megcsúfolta -volna. Két vallon lovas tiszti ember, egy kapitány és egy -zászlótartó szintén bejöttek az udvarba, jól tudván, hogy Mikola -László uram itt a német sereg torkában császárnak hódola s császár -iránt való hűségét Steinville generálisnak bejelenté. Ők is -nyavalyások épen a legrosszabb időben jövének.</p> -<p>A két haramia nagy előrelátással hajtá végre ő gonosz -cselekedetét.</p> -<p>A Fehér Ördög már déltájban leszállt a tótfalusi havasról s a -délutáni órákban a szászfenesi szőlőkben rejtőzködött. Rögtön -elküldé azonban Zsián Petrut, hogy a fenesi gázlón átmenve, a -kajnamáli uton keresse meg a Fekete Ördögöt s mondja meg neki, hogy -napnyugta után egy órára a kastély árka mellett levő füzesbe és -rekettyésbe jőjjön embereivel. <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p> -<p>Minden ekképen történt. A Fehér Ördög volt huszadmagával. -Alkonyodás közben egyenként szállingózva észrevétlenül összejöttek -a füzesben és rekettyésben.</p> -<p>Húsz erős haramiát, a legbátrabbak közül valót, fejszével és -mordályokkal fölfegyverezve az útra állitának, mely a faluból az -udvarba vezetett. Ha jobbágynak eszébe jutna ura segítségére -szaladni, az a húsz legény állja majd útját. A Fehér Ördög volt -vezérük.</p> -<p>A Fekete Ördög maga ólálkodott a felvonóhid felé, hogy megnézze, -nyitva-e a kapu. A kapu be volt zárva, de a híd még nem volt -felhúzva. Visszament a Fehér Ördöghöz tanácsot tartani. A Fehér -Ördög rettenetes fokosára támasztá csontos állát, egy perczig -gondolkodott s aztán Anikát szólítá oda. Anika ugrándozva futott -hozzá. Két gonosz szeme tündöklött a holdvilágnál.</p> -<p>– Anika, – mondá a Fehér Ördög, – nekünk nyitott kapun kell -bemennünk. Nem szeretek törni-zúzni, ha simán is bejuthatok. Eredj -a hídra s nyittasd fel a kaput, úgy a hogy tudod.</p> -<p>– Akár mindjárt is meglesz az, Nikta bátya. Hanem hát tudod-e, -mit mondok? Nem megy ám ez csak úgy ingyenszámban. Van ám ennek ára -– hé, Nikta bátyó. Erről beszéljünk legelőször.</p> -<p>– No csak beszélj, de hamar beszélj, mert én hamar -megharagszom.</p> -<p>– Haragszol vagy nem haragszol, az nekem egészen mindegy. Enyém -leszen két gelezna, egyik nyusztból, a másik petymegből. Enyém -leszen három islógos ing, a kit asszonyom ő kegyelme viselt. Enyém -leszen egy <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> veres bársony suba, két pár ránczos veres -sarú, egy jóféle gyöngyös csupos korona, két táréfátyol, három -gyolcs rokolya, egy arany szegélyű gyenge patyolat, két -karikagyürü, egy köves gyűrű, egy ezüst hólyagos tű, egy rend -fekete kláris öv.</p> -<p>– Bolond vagy. Lemetszek huszonnégy fület, zsinórra fűzöm, -nyakadba akasztom, ez is a tied lesz.</p> -<p>– Mondtam, megmondtam. A mit megmondtam: az nem megy a tordai -örmény kezébe. Fogadod-e ezt Nikta bátyó, fogadod-e ezt Vaszili -bátyó?</p> -<p>– Fogadjuk, fogadjuk, pukkadj meg, ne ordíts már, lódulj. – -Szólt dühödten a két Ördög.</p> -<p>– Hohó, több is van még. Onuczot nem bántjátok, agyon nem -csapjátok, még csak meg se kínozzátok, s a kiért én szót emelek s a -kiért Onucz könyörög, mindaz életben marad. Fogadod-e Nikta bátyó, -fogadod-e Vaszili bátyó?</p> -<p>– Fogadjuk, fogadjuk, de nyargalj most már – szólt a Fehér Ördög -– mert különben lerántom viganódat s meztelenűl a kutyáknak -adlak.</p> -<p>Anika oda ugrott a Fehér Ördöghöz, megfogta bajuszát, -megránczigálta istenesen s szeme közé nézett a Fekete Ördögnek és -így szólt hozzá:</p> -<p>– Te is fogadod Vaszili bátyó?</p> -<p>A Fekete Ördög fogait csikorgatá, de mégis csak azt mondá: -Fogadom én is.</p> -<p>Erre az ördöngős lány elereszté a Fehér Ördög bajuszát s egy -könnyü ugrással elindult a kapu felé. Vissza se nézve, csak annyit -mondott: <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Radu, Náku, Pripon, Dutzu velem jöttök.</p> -<p>A négy haramia, mintha tüzes tapló lett volna fülében, úgy -ugrott a leány után.</p> -<p>Ez a lány az ördögökkel állt czimboraságban, de a pokolbéli -ördögökkel. Sem istentől, sem embertől meg nem ijedt, kedvese volt -Balyikának, de rettegett tőle minden haramia, még maga a két -haramia-kapitány is. Lőtt és vágott minden ellenkező szóra s kezet -emelni ellene senki sem merészelt. Szép volt, mintha angyalnak -készült volna; gonosz volt, mint egy kaján asszonyszemély. Gonosz -indulata változandó volt, mint az időjárás. Ha megbőszült: halomra -ölette a csecsemőt is; ha jókedve volt, szabadon ereszté halálos -ellenségét, de Onuczot, édes testvérbátyját, igazán szerette.</p> -<p>Ez az Onucz Mikola László uramnak állott szolgálatában. Sok -ideig csak szolgáló ember volt, kit Kerecsédy udvarbiró uram -rendelt be a fenesi udvarba, de később lovászszá, majd kapussá lett -jámborságos életének s szófogadó, ügyes magaviseletének miatta, -urunknak és asszonyunknak kegyelméből. Sőt volt szó már arról is, -hogy vagy étekfogónak, vagy az öreg rendszolga helyett -rendszolgának a palotába hívják, a mi pedig szegény szelistei -jobbágygyereknek ily fiatal korban mindenesetre nagy -tisztesség.</p> -<p>Segíti ördög ő fiait. Ama siralmas napon az esteli órában épen -Petreszku Onucz volt a kapusszolgálaton. Egyedül üldögélt a -kapuboltozat melletti kis szobában és már azon gondolkodott, nem -volna-e jó felhúzni <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> a hidat, midőn Petreszku Anika négy -haramiával a kapuhoz lopózott.</p> -<p>A négy haramia a felvonó híd mellé kuporodott, hogy a -kapus-ablakon át meg ne láthassák őket. Anika nagy bátorsággal -odament az ablakhoz s megkoczogtatá annak fatábláját.</p> -<p>– Hejh kapusok, hejh várnagy uram, ki van itthon, ki nyit kaput? -– kiáltott büszke hangon.</p> -<p>Onucz kitekintett az ablakon s első szempillantásra megismerte -Anikát.</p> -<p>– Te vagy az Anika? Oh a rossz lélek hordoz itt, nem is a jó. -Gyere, gyere, hadd öleljelek meg. Oh te istentelen, de czifra a -ruhád, kit öltetek meg megint?</p> -<p>Csak ugy futott együgyü bolondja, hogy az ajtót felnyithassa, -pedig hiszen, ha eszénél lett volna, jól tudhatá, hogy rossz életü -huga mire adta fejét.</p> -<p>Alig csikordult meg a nagy tölgyfakapu sarka: a négy haramia -felugrott a hidra, egy lódulással benn termett a kapu alatt s a -gyámoltalan Onucz még istenhez sem fohászkodhatott, még nyálát sem -nyelhette el, már úgy meg volt kötözve, hogy mozdulni sem tudott. -Keze, lába farkasgúzsba téve, úgy tették le a pad alá. Ott csókolta -meg Anika is, átkozott boszorkánya.</p> -<p>Dutzu nagyot füttyentett. A füttyentésre előrohant a negyven -haramia, néhány lovászt, csatlóst és szolgáló embert, kik a zajra -elfutottak, hamarjában főbe vertek s minden kijárást és őrhelyet -elfoglalva, rohantak a nagy palotába, hogy Mikola László uramat és -asszonyomat ő kegyelmüket kirabolnák. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Nosza lőn most sírás, rívás, asszonysikongatás, fegyverbiró -embereknek rettenetes vérengző viaskodása, mintha csak az utolsó -itélet szakadt volna le a szászfenesi udvarra. Szegény szépséges -kis Susánna, ha őt most a Patkós Dani látta volna Fekete Ördög -vaskarjai között!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<h3>IV.<br /> -MIKOLA URAM HÁZÁNAK VESZEDELME.</h3> -<p>Patkós Dani nem látta azt.</p> -<p>Neki eresztett kantárral, mennydörgő robogással, két haragos -szeméből csak úgy omlott ki az indulat villáma: így vágtatott, így -ért oda a szászfenesi vár kapuja elé. Hanyatlóban volt már a nap. -Szászfenesi népség, szeme-szája tátva, csoportokban nyöszörgött és -jajveszékelt a kapu előtti gyepes téren. Vén asszonyok kezeiket -tördelték, kis gyermekek sikoltoztak, jobbágy-emberek fejüket -csóválták, mind valamennyien istent emlegették, hanem azért meg nem -mozdult volna arról a helyről egyetlen egy se. Reggel óta -sopánkodnak ott már az uraság veszedelmén. Mint a villám, ha oda -üt, a hol épen nem várakoznak rá: úgy robbant közéjük jó Patkós -Daninak fekete lova. Fekete volt a szőre, de sűrű habtól, -tajtékfoszlányoktól mégis egészen tarkának látszott. Megriadva, -sikoltozva ugrott szét a népség Megállt a ló, inai reszkettek, -Patkós Dani szemet vetett egy hórihorgas léhütőre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Hol a két Ördög, ficzkó?</p> -<p>Azt a jámbor embert sebten kilelte a hideg, a mint Patkós Dani -rátekintett, rárivalgott. Nem tudott volna szólni a világért sem, -csak lekapta fejéről a berbecset, csak annak peremét harapdálta s -reszkető lőcslábaival tipegett ide-oda.</p> -<p>– Szólj, mert különben letiporlak.</p> -<p>Valami asszonyféle kiáltott oda a tömegből:</p> -<p>– Vitéz uram, vitéz uram, elment a két Ördög még a mult éjszaka, -mi mindnyájan ártatlanok vagyunk.</p> -<p>Patkós Dani leugrott a lóról, a kantárt odalökte a hallgató -embernek s taglóját kezébe véve nagy gyorsasággal bement a kapun a -vár udvarára. A vár udvarán öt-hat csatlós és szolgáló ember -holttesteket teregetett ki egymás mellé keresztbe tett gerendákra. -Vagy harmincz volt már kiterítve. Patkós Dani oda fordult az -emberekhez:</p> -<p>– Mondjátok meg öcséim, merre találom Szapora Máté uram ő -kegyelmét?</p> -<p>– Hajh bizony nehéz ütés alatt betegen fekszik ágyasházában, -talán reggelt sem ér, – szólt Onucz süvegét leemelve.</p> -<p>– Hát asszonyom, Szaporáné nénémasszony hol van?</p> -<p>– Oda fent a nagy palotában.</p> -<p>Patkós Dani ment fel a lépcsőn a nagy palotába. Csakugyan ott -volt Szaporáné asszonyom. Nekipirult arczczal, feltűrött karokkal, -térdig felkötött rokolyával, egyik kezében vastag vászon törlőruha, -másik kezében nyirágseprü: így parancsolgatott asszonyokkal, -lányokkal, <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> szolgáló emberekkel, kik nagy edényekben -hordták a vizet s öntözték, zsurolták, tisztogatták a palotákat és -belső házakat, a falakat és butorokat, hogy vérnek, piszoknak, -haramiák lába nyomának még emléke is elenyészszék.</p> -<p>Patkós Dani oda ment a jó asszonyhoz, megcsókolta kövér kezét és -piros arczát, egyetlen csepp köny pergett le két szeméből s szólt -ekképen:</p> -<p>– Édes kedves nénémasszony, későn jöttem, nagy siralomra -érkeztem, a jó isten megbüntetett, hogy és miként történhetett a -nagy romlás?</p> -<p>A jó asszony ő keserves gondjai közt csak nagy nehezen ismerte -meg a tordai mészároslegényt. Nagyot is nőtt, ki is tellett, -bajusza is föst már; szép deli termete; napsütötte, viharverte -barna arcza, kuruczbátor tekintete: mind nem volt ez így még -harmadfél év előtt, mikor utoljára látta. Először ránézett, azután -mosolygott, azután nevetett, azután zokogott oly keservesen, hogy -Patkós Daninak majd megszakadt a szíve a jó asszony mélységes -fájdalmán. Csak nagynehezen tudott magához jönni a nagy sírásnak és -könyhullatásnak miatta. De mégis csak magához jött lassanként s -mikor már zokogása megengedé, ezt felelte:</p> -<p>– Hozott a jó isten, édes fiam, elhidd nekem, nagy -szerencsétlenség szállt mi fejünkre, de várj csak egy pillanatig, -mindjárt jövök, csak jó asszonyunkat ő kegyelmét s édes jó uramat -megtekintem.</p> -<p>Feleletet se várva, elszaladt a jó asszony s Patkós Dani azt -hitte már, vissza se jön talán, oly nehéz volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> neki a -várakozás. Mi lett a kis Susannából: e fölött évődött borus elméje -szakadatlan.</p> -<p>– Jó asszonyunk ő kegyelme, – szólt az asszony visszatérve, – -jobban van már. Őt a gonosz bestefiai haramiák nem bántották, csak -a nagy ijedtség verte le lábáról, az a kis nyugvás és az a jó forró -borleves erőhöz juttaták, csak urunkat ő kegyelmét várja -Kolozsvárról nehéz lélekkel, de talán csak nemsokára haza segíti a -jó isten, hiszen dél volt, mikor innen elindula.</p> -<p>– No az isten adjon neki erőt, egészséget, kivánom tiszta -szivemből; hanem édes kedves nénémasszony, mást is szeretnék én még -hallani.</p> -<p>– Az én édes lelkem jó uram – folytatá az asszony – szintén -erőhöz jut, most már bizom a gondviselésnek véghetetlen -irgalmasságában; a mellén, a karján, a lábán lévő sebek nem oltják -el ő életét, a fején lévő sebről pedig azt mondja a tudós ember, -hogy az a csontot nem bántotta. Most szépen alszik a szegény lelkem -jó uram, egészen eszénél kell lenni, mindig is eszénél volt a -galambom. Csak az isten minél előbb lábra állitaná.</p> -<p>– De édes kedves asszonynéném, látja már az én bánkodásomat, hát -a mi kis…</p> -<p>Persze a jó Patkós Dani a kis Susannát forgatá szivében is, -elméjében is, nyelve hegyén is, hanem Szaporáné asszonyom még nem -ért el odáig.</p> -<p>– A mi urunk ő kegyelmének, hála isten, nem lett semmi -bántódása, de az az Onucz gyerek meg is kapja ő bőséges jutalmát, -mert bizony mondom édes fiam, <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> neki sokat köszönhetünk, – -hiába, csak a legkisebb féreg is árthat vagy használhat az -embernek.</p> -<p>– Ki az az Onucz? – kérdé Patkós Dani.</p> -<p>– Hát azt se tudod? Annak a gyehenna tűzére való tisztátalan -személynek, annak a haramiaczafatnak, annak az Anikának a testvére, -a ki együtt él és együtt istentelenkedik a Fehér Ördöggel és a ki, -– uram verd meg őt örökké való vaksággal, – asszonyunk ő -kegyelmének piros bársony subáját nem átallotta ama rettenetes -vérontás között is magára ölteni és abban hivalkodni.</p> -<p>– Hát nagy vérontás volt?</p> -<p>– No bizony volt! Jézusom, üdvözítőm, soha se hittem, hogy azt a -napot túléljem. Ilyen névnapot, soha ilyet apám, nagyapám se ért, -de ilyenről még krónikákból se olvastunk, ilyet még a török, tatár -se cselekedett.</p> -<p>– De édes kedves asszonynéném!</p> -<p>– Hallgasd csak fiam. Együtt volt már a nagy palotában az egész -uri familia s az egész tisztes vendégsereg. Asszonyunk ő kegyelme -ott ült az asztalfőnél, a fal mellett ott ültenek Imecsné, -Gyulayné, Damokosné asszonyom ő kegyelmük és a tiszteletes -Kerelleyné asszonyom és többen, és az uri renden lévő férfiak mind -a nagy asztalt körülülték és már az asztaláldás is elmondatott s a -fedőtálak is az asztalon állottak. A hegedüsök, dudások és -czimbalmosok is készen voltak s csakis urunk ő kegyelmének intésére -várakozának. Én a kis Susánnával, lelkem fiammal a konyhán -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> forgolódtam, az én lelkem jó uram pedig a -nagy palotában az étekfogókra és csatlósokra volt ügyelettel. Hát -egyszer csak nagy sivalkodás hallatszik fel az udvarról és mindjárt -utána nagy dobogás, mintha barmok jártak volna a külső palotában. -Hát hiszen azok is jártak, mert a haramiák voltak már ott. Az én -lelkem uram oda szólt az öreg rendszolgának: eredj János, tekints -ki, miféle ribanczok hánykolódnak a külső palotában, tanitsd meg -őket emberségre. Az öreg János kinéz, a félhomályban embereket lát, -rájuk rivall, ez volt utolsó szava. Egy haramia neki ugrik s -fejszével úgy üti főbe, hogy rögtön összeesik és meghal, oda esik -az ebédlő palota küszöbére, a nagy zuhanás még a konyhába is -behallatszik. A másik szempillantásban már a bustya vérei pogány -haramiák fenevad módjára berontottak a nagy palotába s mind az uri -renden való férfiakat és asszonyokat gyilkos szándékkal -megtámadták. Két vasas német kapitány kardot rántott és vitézül -kezdett viaskodni, de alig tudtak valami kárt tenni a haramiákban, -az egyiket a Fekete Ördög csakhamar agyon csapta, a másikat pedig -hátulról kerülve a szívén szúrták keresztül. A mi urunk ő kegyelme -és a többi uri renden lévők is a fegyverszobába be nem mehetvén, ki -székkel, ki paddal védik vala magukat és halálra ijedt asszonyunkat -ő kegyelmét. Az ifjú Petki Bencze uram egy nagy ejteles ón kupával -úgy nekiront egy haramia fejének, hogy annak feje nyomban hatfelé -szakad. Urunk ő kegyelme pedig egy másik haramiát, épen mikor -asszonyunk koronájára <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> emelné kezét, torkon ragadván úgy vágja -az asztal lábához, hogy gonosz lelke nyomban kiszakada. De csak -mind hiában való lett volna ez, mert a haramiák mindenféle kézbeli -fegyverrel és öldöklő szerszámmal és ádáz eltökéléssel -felruházkodva talán mindenkinek vérét ontják, ha az a tűzre való -Anika személy Onuczot oda nem viszi, a kinek kértére és ama -boszorkányfajzatbeli Anikának parancsolatjára az uri renden -lévőknek meg nem kegyelmeznek. Hidd meg nékem édes jó öcsém, -bizonynyal én mondom néked, Onucznak és istentől elrugaszkodott -hugának köszönhetjük, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. -Szegény lelkem jó uramat is, mikor már el volt tiporva, ők -mentették meg.</p> -<p>– Hát maguk édes kedves asszonynéném, mit miveltek ezalatt a -konyhában?</p> -<p>– Oh édes jó fiam, az volt még csak a szomorú eset. Mikor Anika, -a beste lélek, békességet parancsolt, akkor előállott a Fekete -Ördög és minden kincset, pénzt, fegyvert, drágaságot, arany és -ezüst szerszámokat, drága skófiumos mentéket és dolmányokat, -késeket, sarkantyúkat s mindenféle ékességet követelt magának, -igérvén és fogadván, hogy ha békességgel mindezek neki átadatnak, -senkinek nem kivánja halálát, ha pedig át nem adatnak: nem -kegyelmez még a csecsszopónak sem s üszköt vet az egész várra s -porrá égeti azt minden benne valókkal egyetemben. Mit volt tenni? -Se segítség, se jó tanács nem volt közelben, meg kellett igérni s -át kellett adni mindent. De még ennél sokkal <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> többet is. -Előállott Onucznak gyalázatos huga is és követelt magának két -geleznát, három islógos inget, egy veres bársony subát, két pár -ránczos veres sarút, egy gyöngyös csupos koronát, két táréfátyolt, -három gyolcs rokolyát, egy arany szegélyü gyenge patyolatot, két -karikagyűrüt, egy kövesgyűrüt, egy ezüst hólyagos tűt, egy rend -fekete kláris övet, mind olyanokat és azokból valót, melyeket -asszonyunk ő kegyelme viselt. Fel is ölté a pokolra való a veres -bársony ruhát és abban jött be hozzánk a konyhába.</p> -<p>– Hát oda is bement? Mi történt Susánnával?</p> -<p>– Várj csak édes jó fiam sorjára, hiszen a szívem úgy tele van -keserűséggel, hogy azt éjfélig se tudom kiönteni. Szegény leányom, -egyetlen kis Susánnám mi történhetett te veled?</p> -<p>– De hát mi történt, hadd hallom valahára, – szólt Patkós Dani a -türelmetlenség miatt majdnem fogait csikorgatva.</p> -<p>– Várj csak édes fiam, hadd végezzek előbb az asszonynyal.</p> -<p>Egy szolgáló-asszony hozott nagy dézsa forró sósvizet s ki -akarta a padmalyra borítani. De a padmalyon holmi ruhák, -bútordarabok heverésztek s Szaporáné asszonyom szükségesnek tartá -előbb azoknak fölszedését.</p> -<p>– Fogd meg fiam egy kissé azt a dézsát, ez a tátott száju -asszony mindjárt kiejti kezéből.</p> -<p>Patkós Dani fogta azt a dézsát s megfogván azt két kezével, úgy -vágta a földhöz, hogy dézsa és sós víz <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> millió -darabra törve, zúzva, locscsanva egyszerre eltűnt szem elől. -Szapora Máténé asszonyom nagyot nézett s nem gondolt kevesebbet, -mint hogy a jó Patkós Dani egyenesen megbolondult. De Patkós Dani -csak ennyit mondott:</p> -<p>– Lássa édes jó néném, én kurucz legény vagyok, ha Susánnáról -nem beszél, utóbb még magharagszom.</p> -<p>A sok cseléd, asszony, szolgáló ember sóbálványnyá meredt. -Valamennyinek az jutott eszébe: uramfia, milyen lehet ez a vitéz -kurucz legény, ha csakugyan megharagszik. Szaporáné asszonyom -azonban nem ijedt meg, csak ennyit mondott:</p> -<p>– Ej, ej édes fiam, bizony mondom, nem hiába mondja a világ, -hogy a kurucznak az öklében van a feje lágya. Hiszen igaz is az, a -mi igaz, az én szivem is majd megszakad, ha szegény lelkem, -gyerekem Susannámra gondolok. Mert a szerencsétlenség úgy történt, -hogy mi ott a konyhában már régen hallottuk a borzasztó dulakodást, -de szólni és mozdulni nem mertünk, sőt még lélekzetet is loppal -vettünk. Utóbb megsokalván a dolgot s azt gondolván, hogy az én -asszonyi szavamra is hajtanak talán, megindultam, hogy kimegyek a -külső palotára, hát a mint a lábam kitenném az ajtón, rémségesen -ordítva szalad elém a Panna leány s elkiáltja magát, hogy urunkat -és asszonyunkat ő kegyelmüket már mind meggyilkolták a haramiák. -Megváltóm, üdvözítőm ne hagyj el, én csak visszatántorodtam a -konyhába, szegény lelkem Susánnám fogott meg két kezével, -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> különben talán mindjárt szörnyet haltam -volna. De alig telt el egy szempillantás, már a haramiák valami -öten mihozzánk is berohantak s egy beste pogány vére egyenesen az -én galambom Susánnámra vetette a szemét, úgy hogy az én lelkem -gyerekem csak elhalt ijedtében. Nosza én sem voltam rest, kaptam a -sodrófát s oda álltam a ribancz elé s megmondottam neki: elmenjen -innen tisztességgel, mert különben gyalázatos szemeit kivájom tíz -körmömmel. Mit tett erre a pokol fajzatja? Egyet se szólt, csak -feltaszított, hátam megett volt a kalácsos teknő a kemencze előtt, -tele most kelt gyönyörű kovászszal, én abba a kovászba, uram -bocsáss meg, bele estem s onnan nem tudtam föltápászkodni, csak -kiabáltam, és a beste fia haramiának czondráját fogtam. A könyörülő -isten a megmondhatója, mi történt volna, ha a Fekete Ördög az én -nagy kiabálásomra oda be nem jön. De a Fekete Ördög bejött, a -haramiákat kitaszigálta s aztán szemeit rávetvén Susánnára, lelkem -jó leányomat felnyalábolta s egy szót se szólván, kivitte az -udvarra, ott állott két szekér öszvérrel, mind a kettő tele volt -már kincscsel, ékességgel, sok mindenféle drága marhával, az -egyikre rátette galambom Susánnámat, nyolcz haramiát melléje -állított s a szekeret megindítá, meghagyván a haramiáknak, hogy a -két Ördög várába menjenek s odáig meg se álljanak. Már a kapu alatt -volt a szekér, mikor utánuk kiáltott, hogy a ki görbe szemmel talál -a leányra nézni vagy kisujjával is megérinti: úgy töri össze azt -mozsárban, mint a sót. Ettől kezdve szegény Susánnámat nem -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> láttam többé, bár a fölséges uristen jóra -fordítaná ő siralmas dolgát!</p> -<p>Szaporáné asszonyom az egész beszéd alatt sűrű könyeket -hullatott. Sűrű könyein át nem láthatá Patkós Dani arczát, mert ha -látta volna, bizony isten egy szót se szólt volna.</p> -<p>Jó Patkós Danit elfogta a keserű indulat. Hátát nekitámasztá a -falnak, talán máskép lábán se tudott volna megállni. Lábai -reszkettek, rettenetes karjai is reszkettek, taglója kiesett a -kezéből. Szemöldeit és ajkait összeszorítá s merev szemekkel bámult -ki az alkonyodó égnek veres világosságába. Azt az eget szerette -volna most összedönteni, hogy ne maradjon más épségben, csak maga a -pokol.</p> -<p>Nem szólt többé egyetlen szót sem. Mereven állott és nézett, -mint a halálos itélet. Egyszer aztán lehajolt s fölvette taglóját. -Süvegét szemére vágta, dolmányát összerántá, kését az övében s -kardját az oldalán megtapintá, s oda menvén Szaporáné asszonyomhoz, -annak kövér kezét szó nélkül ujra megcsókolá. Indult kifelé.</p> -<p>– Hova mégysz édes jó fiam? Vacsora nélkül ugyan csak el nem -eresztlek. Jöszte csak vissza, nézd meg hát bátyádat is, lelkem jó -uramat egy pillanatra.</p> -<p>Patkós Dani csak ment kifelé.</p> -<p>– De hallgass hát rám édes fiam, – szólt Szaporáné asszonyom, -utána eredvén Patkós Daninak s megfogván annak balkezét, – várd meg -hát urunkat ő kegyelmét, míg haza jön, hiszen Kolozsvárra azért -rugtatott be, <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> hogy a generális urtól segítséget kérjen -szegény lelkem leányom kiszabadítására.</p> -<p>Patkós Dani egy szót sem szólt, vissza se nézett, kezét szeliden -kiszabadítá, s ment le a lépcsőn, s az udvaron, a kapun át, a -holttestek és eleven emberek közt kiment a vár elé. A népség még -mindig ott zsibongott és sűrű tömegben, zajongva és összebujva -bámult valamit. Az a valami volt jó Patkós Daninak fekete harczi -lova. A kemény futásban megszakadt belseje s ott a gyepen -felfordult s kiadá páráját.</p> -<p>Patkós Dani szétlökte az embertömeget, s a mint lovát meglátta: -kantárt, szügyellőt, nyerget, takarót, terhelőt, farmatringot -pillanat alatt leszedett a lóról. És akkor oda kiáltott az -emberekhez:</p> -<p>– Szászfenesi népség, a kinek jó lova vagyon, adja el nekem igaz -áron, megfizetem kettős áron. Ime itt az erszény.</p> -<p>A népség csak egymásra nézett, csak hallgatott és csak húzódott -szerteszéjjel. Nem felelt a felhívásra senki.</p> -<p>Egyszerre sebes lódobogás hallatszott a falu felől s a következő -pillanatban ott állott Patkós Dani előtt egy úri renden lévő lovag. -Lova, maga, haja, szakálla, bajusza porral behintve. Nyilván nagy -utat tett sebes vágtatással. Oda kiáltott a tömeghez:</p> -<p>– Hej ficzkók, mi történik itt?</p> -<p>Mikola László uram ő kegyelme volt a lovag. A népség egy -pillanat alatt lekapta fejéről kucsmáját, s egy öreg jobbágy oda -állva a ló mellé, szólt porba néző görnyedt arczczal: <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Csókoljuk a kezét, lábát nagyságos urunk, egy kurucz vitéz van -itt, megdöglött a lova, hátas lovat akar venni a faluban.</p> -<p>Az uraság oda tekintett Patkós Danira.</p> -<p>– Ki vagy fiu, mit akarsz itt?</p> -<p>– Toroczkay István uram belső embere vagyok, Patkós Dani a -becsületes nevem, Tordáról való származásom, Susánna hugomnak -vagyok eljegyzett vőlegénye, megyek utána, hogy élve, halva -megszabadítsam.</p> -<p>– Elment az eszed fiu, a haramiák sokan vannak, a két Ördög -gyilkos szívvel, rettenetes erővel van, közepébe mégysz a halálos -veszedelemnek.</p> -<p>– Oda megyek, de azért mégis oda megyek.</p> -<p>Lassú, mély és dörgő hangon mondá ezt Patkós Dani. Mikola László -uram mindjárt gondolta, hogy Patkós Danit semmi kérés, fenyegetés, -semmi jó tanács vissza nem tartja, hanemha erőszak. De hát miért -kellene a kurucz fiut erőszakkal visszatartani? Oda szólt -hozzá:</p> -<p>– Mi járatban jöttél te épen most ide?</p> -<p>– Segítségre jöttem, de későn jöttem, lovam is megszakadt a -sietésben.</p> -<p>– No fiú, nesze, itt ez a ló, de jól gondját viseld, s ha -szerencsét ád isten, visszahozd menyasszonyoddal együtt.</p> -<p>Mikola László uram leugrott a lóról, oda vetette Patkós Daninak -a kantárt s bement a kapun. Patkós Dani rögtön levetkőztette a -lovat, a leszedett szerszámot <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> egy ácsorgó embernek oda -adá, hogy vinné be az udvarba és aztán a lovat megveregeté, -megsimogatá, saját lova szerszámába felöltözteté s aztán felugrott -a nyeregbe.</p> -<p>Épen ekkor nyugodott le a nap, s épen ekkor ért oda Szaporáné -asszonyom nagy karéj kenyérrel, nagy darab hideg sülttel, nagy -kanna borral.</p> -<p>– Nesze édes jó fiam, igyál, egyél, a maradékot vidd el az -útra.</p> -<p>– Köszönöm, jó nénémasszony. – A kanna bort felhajtá s egy -hajtókára kiüríté, a sültet és kenyeret kápájába tevé, s »adjon -isten jó éjszakát«, úgy elrugtatott, mintha egyenesen nyílból -lőtték volna ki.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h3>V.<br /> -MENYASSZONYA UTÁN ÉLETRE-HALÁLRA.</h3> -<p>Nekiment a sötét éjszakának, nekiment a veszedelmes útnak, -nekiment a bizonyos halálnak. Mire a Könczöl szekere éjfélt -mutatott: akkorra leszállott már a magyarszilvási havasokból s ott -poroszkált a Hesdát patak partján, puha, buja, zöld mezőben, -hajladozó fekete fák árnyékában.</p> -<p>Lova nagy utat tett az nap Szász-Fenestől Kolozsvárig, -Kolozsvártól Szász-Fenesig s onnan az éjszakán át idáig. Vékony -volt a ló vékonya, minden pillanatban megtágult terhelője, erőtelen -volt a lába járása: bizonyos volt, hogy ezzel a lóval nem lehet -sokáig menni. A hagymási szőlők alján leszállt róla, puha fűbe -kipányvázta, harmatos csutakkal megdörzsölé s aztán maga is -lefeküdt.</p> -<p>Fejét hideg hantra támasztá s nézte azt a csillagos eget, -melynek nincsen annyi fénye, nincsen annyi üdvössége, a mennyi az ő -szívének mélységes szerelmével s mélységes szerelmének iszonyú -fájdalmával <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> fölérhetne. Álom nem jött szemeire. Nem -is akart, nem is tudott most aludni. Iszonyú rémképek verték föl -lelkének minden indulatát, mikor elgondolá: minő sorsra, minő -kezekbe jutott a kis Susánna. Az ő kis Susánnája, a kiért élt, -mióta élt, s a kinek boldogságáért küzdött vészszel és viharral, és -a kiért meghalt volna száz halállal s megviaskodott volna -angyalokkal, ördögökkel. Hah, minő harag tombolt szilaj vérének -minden cseppjében, mikor a két Ördög eszébe jutott. Minő harcz lesz -az, a mit ő a haramiákkal fog megharczolni. Hány ördögöt fog ő -összetörni, míg a halál őt is eléri valahára. Mert eléri: az -bizonyos. Ő azt a helyet s azokat az embereket élve nem hagyja el, -a kik az ő Susánnáját semmivé tették.</p> -<p>Eszébe jutott küldetése. Jó urának szigorú parancsa, szegény -hazájának igaz ügye, kegyelmes fejedelmének balszerencséje. Neki -most Magyarország felé kellene menni s most már a határon lennie. -Ott volt a pöcsétes levél dolmányának kutyafüle alatt. »Éhség, -szomjúság meg ne aléjtson; ellenség, vadállat meg ne riaszszon; jó -barát, szép asszony vissza ne tartson; még könyörgő édesanyádnak -könyhullatása is a te szived meg ne lágyítsa.« Ez volt jó urának -igazságos parancsolatja. És ő fogadta szívében, fogadta lelkében, -hogy a parancsolatot teljesíti. És ime most mégis megszegte azt. -Megszegte a legelső lépésénél, megszegte a kis Susánnáért. Vajjon -mi büntetésre lesz ő méltó, hogy ekként hűtelen lett az igaz -ügyhöz, a föleskedt zászlóhoz s kurucz jó hitéhez? Oda most már a -becsület is. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Hadd legyen oda. Ha a kis Susánnának harmattisztaságát haramia -kutyák beszennyezték: neki sem kell többé a becsület. Hiszen az -élet sem kell. Nem is fog ő, nem is akar ő életben maradni. Csak a -bosszú, csak a bosszú, csak a halál. Ott halni meg, dúlva, -viaskodva; ott halni meg a kis Susánna közelében s ott feküdni -holtan is együtt az ő holttestével. Csak az van már hátra, semmi -más.</p> -<p>Fényes csillag csillogott le rá a magasságból, de ő a -csillagfényben is a pokolnak sötétségét látta. Lelke háborgott, -mint viharpaskolta tenger, s a fekvő helyében sem volt -maradása.</p> -<p>Fölkelt, föl- és alájárt, majd lement a patakhoz s annak hűs -vizében megmosá agyát, szemeit és arczát. Igy fog fürödni, így -szeretne fürödni a két Ördög vérében. Még ekkor is ezt gondolá.</p> -<p>Hajnalodott immár. Hajnali csillagnak tüzes fénye sütött a -szemébe, hagymási és indali kakasszót lóbbálta füléig a szellő. -Ibolyaszinű dolmányát kezdé felölteni a napkeleti égsark s az égi -dolmánynak peremén a havasok magasságáról lemosolygott már a -hajnalpirnak piros mosolygása.</p> -<p>Hűs patakvíz, hűs reggeli szellő jó Patkós Dani szívéből -kihajszolták az örjöngő haragnak fekete mámorát. Lova jó étvágygyal -legelészett, harsogva harapta a duzzadozó pázsitfűvet; Patkós Dani -lovára tekintett.</p> -<p>Jó gondolat ötlött az agyába.</p> -<p>Lovának is kell pihenés, jó magának is kell okos meggondolás. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>A két Ördög most várában alszik, két éjszaka nem aludta ki -magát, száz haramia őrzi álmuknak nyugalmát, a várban őket -megtámadni lehetetlen. Meg kell várni, mig fölébrednek s le kell -őket csalni a völgybe, a hasadék fenekére. Csak egyszer szemközt -állhasson velük, nem kiván ő aztán segitséget sem istentől, sem -ördögtől.</p> -<p>Pedig talán jó lenne segitséget kérni Toroczkay István -főkapitány uramtól ő kegyelmétől. Egres felé, Magura felé pihent -lován jó két óra alatt felrugtatna Toroczkó várához. Tizenöt-húsz -jó kurucz legénynyel mily könnyen kiszedhetné ő a haramiákat a -barlangvárból, mint a földi kutyát az odujából.</p> -<p>Nem. Ezt ő nem teszi. Ő Toroczkay uram ő kegyelmének szeme elé -többé nem kerül. Míg a kis Susánnát meg nem szabaditja, szégyenét, -halálát keserűen meg nem boszulja: addig ő a két Ördög közeléből el -nem távozik. Egyszer úgy is meg kell halni: hadd jőjjön tehát a -veszedelem.</p> -<p>Lovát megfogta s gondosan megitatá. S aztán lassú lépésben -elindult lefelé a patak mentén.</p> -<p>A hol a Voratitz belecsörgedez a Hesdát patakába: ott -találkozott napköltekor egy peterdi pakulárral. Haragos kérdésére -azt felelé a pakulár, hogy a két Ördög otthon van most, kétszarvú -haramiák őrzik a Repedt-kőnél, istenes embernek nem lehet azokra -még csak rá se nézni.</p> -<p>Patkós Dani ment a Repedt-kőhöz, be a sziklahasadékba, a -kétszarvú haramiák elé. <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p>De rossz volt az útja. Jeges zápor, rettenetes felhőszakadás -rohant végig néhány nap előtt a sziklahasadékon, a járt utat -elpusztítá és az omlott sziklák sima lapján minden lépten-nyomon -megcsuszamlott az aczélpatkó.</p> -<p>Patkós Dani leszállt lováról, megköté azt egy faághoz, s lovának -mind a négy lábáról lefeszité a patkót. Puszta kézzel tördelé el a -patkószeget, nem kellett hozzá se vasfogó, se kalapács.</p> -<p>Így ment tovább, mindig beljebb, mindig beljebb a rettenetes -sziklatornyok közé. Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes -taglója jobb kezében. Minél közelebb jutott a két Ördög várához: -annál jobban lobogott szívében tüzes harag lángja.</p> -<p>Egy sziklafordulatnál nagyot horkant lova, felvágta a fejét s -nem akart előre mozdulni. Patkós Dani előre tekintett, s alig száz -lépésre négy haramia állt előtte egy félig lombos beteg fa -árnyékában. Fekete, bozontos bivalyfeje mind a négynek s két -rettenetes bikaszarva két haramiának. Vastag nyelü éles dárda, -mordály az övben, hosszu kés a tüsző mellett mind a négynél. -Ezektől ijedt meg Patkós Dani lova.</p> -<p>De nem ijedt meg Patkós Dani.</p> -<p>Rövidre fogta a kantárszárat, vasmarkába szoritá a taglót, s -lassú lépésekkel ment a haramiák felé. A ló fujt, tüsszögött, -nyugtalanul vagdalt, de a kegyetlen térdszoritás alatt csak ment -előre. Patkós Dani le nem vette szemeit a rabló népről és csak arra -vigyázott, hogy lova a szakadékba bele ne essék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Midőn már ötven lépésnyire volt a haramiáktól, odakiáltott hozzá -az egyik haramia vastag ökörhangon:</p> -<p>– Megállj te barom, mit akarsz itt nálunk?</p> -<p>Dutzu volt ez, a kétszarvú haramiák vezetője. Ő találta ki, hogy -jámbor, veszendő lelkek rémületére miként lehet bivalybőrt és -bikaszarvat haramiafejre kötni. Ő őrizte most e helyütt a -sziklahasadékot, a várhoz vezető ösvényt.</p> -<p>Patkós Dani egy szót sem szólt, csak ment előre.</p> -<p>Egyik haramia nagyot füttyentett. A fütty hangjára valahonnan a -sziklák mögül iszonyú tülökhang bömbölt végig a völgyön. Nyilván -jeladás volt ez a várbeli haramiák részére.</p> -<p>A négy haramia előre szegezett dárdával állt készen. A bömbölő -hangra felágaskodott a ló s reszkető testével nem akart előre -menni. Patkós Dani belevágta sarkantyúját oldalába, s a ló -fölnyerítve két iszonyú ugrással oda robbant a haramiák közé.</p> -<p>Patkós Dani kezében megvillant a tagló s a kétszarvú Dutzu abban -a szempillantásban összezúzott agygyal feküdt le a ló lábai alá. -Úgy lefeküdt, soha többé meg se mozdult.</p> -<p>E váratlan, e képzelhetlen támadásra két haramia rögtön leugrott -egy sziklamélyedésbe, a harmadik pedig futni kezdett visszafelé. -Patkós Dani egy ugrással elérte, s taglóját balkezébe véve, -jobbjával tarkón ragadta s magához a levegőbe fölemelte a haramiát. -A nyomorult pára csak hörgött és kapálózott, minden fegyverét -kiejté kezéből. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Patkós Dani megállítá lovát s iszonyu haraggal szólt hozzá:</p> -<p>– Szólj dög, mert odaváglak a sziklához, mint egy marok sárt. -Hol a két Ördög?</p> -<p>A jó Daninak nem jutott eszébe, hogy vasmarkával úgy megszoritá -a rabló nyakát, hogy az akarva sem tudott volna egy istenes hangot -kiejteni. Csak hörgött és csak nyöszörgött.</p> -<p>De ujra szólt a tülökhang bömbölése. S miként a mennydörgés: úgy -robogott végig százszoros visszhangja a szakadékos bérczek hajlásai -közt. A két Ördög vára ott tátongott már sötét odújával Patkós Dani -közelében s a Fekete Ördög és a Fehér Ördög onnan jött már alá -hatvanadmagával, rettenetes haragnak és gyilkos fegyvereknek -hatalmával.</p> -<p>Patkós Dani jól látta a haramia-sereget, de azért meg nem ijedt. -A gyámoltalan rablót, a ki kezében lógott, oda vágta lova lábához s -ment szemközt, – neki a két ördögnek, a bizonyos halálnak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<h3>VI.<br /> -A KÉT ÖRDÖG LAKOLÁSA.</h3> -<p>A Fekete Ördög jött élén a seregnek. Egyetlen fegyvere volt a -hosszúnyelű iszonyú vaskalapács, melyet úgy forgatott félkezével, -mint más a sima vesszőt. A sereg után lomhán lépkedett maga a Fehér -Ördög dárdával és mordályokkal. Dárdáját mint valami nagy szálfát -vonszolta maga után. A haramiák ujjongva, kiabálva, ugrándozva, -botjaikat, dárdáikat, puskáikat emelgetve nagy zsibajjal követték a -két marczona vezért. Látták, hogy nekik fölöstökömre is kevés lesz -az az egy szál kurucz vitéz.</p> -<p>Patkós Dani halavány arczczal, összevont szemöldökkel s -összeszoritott ajakkal közelgett lassan feléjök. Lovát egyenes -sziklafal tövében vezeté, hogy hátulról védve legyen. Ádáz -sasszemeit le nem vette a Fekete Ördögről. A Fekete Ördög rabolta -el Susánnáját. Ennek az egy embernek meg kell ma halni. Egyéb nem -volt elméjében. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>A Fekete Ördög tíz lépéssel megelőzte seregét. Lőtávolba érve -megállt, dörgő kaczagásra fakadt s kalapácsára támaszkodva -gúnyolódó hangon szólt Patkós Danihoz:</p> -<p>– Én vagyok Vaszili Negru héj! Én vagyok a Fekete Ördög héj! Hát -te féreg, ki vagy te, a ki meg mersz állani én előttem?</p> -<p>Patkós Dani elővette mordályát s egy szót sem szólva rálőtt a -Fekete Ördögre.</p> -<p>A lövés nem talált.</p> -<p>– No még egyet, hadd nyelem el golyódat, – szólt röhögve a -Fekete Ördög.</p> -<p>Patkós Dani a súlyos mordályt oda vágta az Ördög melléhez. Az -Ördög megrendűlt, felorditott, de el nem esett. Vastag -juhbőrczondrája megmenté őt a haláltól. De most aztán két kézre -fogta a félmázsás kalapácsát.</p> -<p>Patkós Dani a kengyelből kivette lábait s nekiugratott a Fekete -Ördögnek. A Fekete Ördög a kalapácscsal s Patkós Dani a taglóval -egyszerre suhintott. És abban a szempillantásban földön feküdt ló -és ember egyaránt, mintha haragos villám ütött volna le mind a -háromra egyszerre.</p> -<p>A Fekete Ördög suhintására Patkós Dani felrántotta lova fejét. -Az iszonyú kalapácsütés a ló koponyáját száz darabra zúzta. A ló -elesett s vele együtt Patkós Dani is. De az ő taglója a Fekete -Ördög fejét úgy hasitá ketté, hogy egyik darabja ide zuhant, a -másik amoda. <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>Patkós Dani rögtön felugrott s oda nézett a haramiaseregre. Ez a -sereg, mintha föld nyilt volna meg előtte, eszeveszett bámulással -mereven nézte a borzasztó harczot s a Fekete Ördögnek iszonyú -halálát. Még maga a Fehér Ördög is megrémült, midőn a Fekete Ördög -elestét látta.</p> -<p>Patkós Dani oda lépett a holttesthez és sarkantyúját belevágta a -haramia arczába és egyik lábát rátette a kettéhasított főre és mély -dörgő hangon mondá:</p> -<p>– Nesze pokol kutyája, nesze. Te voltál az, ki az én Susánnám -elraboltad.</p> -<p>Magához jött a haramia-sereg. Rémítő morgással és -istenkáromlással mozdult meg, hogy Patkós Danira rohanjon.</p> -<p>Patkós Dani rájuk nézett s rájuk orditott, mint a vihar:</p> -<p>– Hát ti is itt vagytok? Egyétek meg ezt a dögöt s veszszetek -meg tőle.</p> -<p>Óriás erővel megfogta a holttestnek két lábafejét s felhajitva -azt magasra, mint valami könnyü zsákot, úgy vágta a haramiák közé. -Öten-hatan összeestek a holttest súlya alatt.</p> -<p>A Fehér Ördög három ugrással ott termett a haramiák élén. -Dárdavégű szálfáját magasra emelé s ráorditott a rablókra:</p> -<p>Előre bitangok, fogjátok le elevenen, mert összeráglak -benneteket.</p> -<p>S szálfájával oda mutatott Patkós Danira.</p> -<p>De Patkós Dani most se ijedt meg. Hátát megveté <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> a -sziklafalhoz s azt ugyan látta, hogy itt most már meg kell halni, -de azért kardját balkezébe, taglóját jobbkezébe véve, haragos -szemekkel várta a haramia-sereget. Még sürgeté is őket:</p> -<p>– Ide jertek, épen ti kelletek nekem!</p> -<p>E pillanatban a távolból újra felhangzott a tülök bömbölése és -mikor az elnémult: messze, messze földről a túri határ felől -trombitaszó harsogása hallszott, mintha csak katonák jöttek volna -onnan felől.</p> -<p>Hát bizony katonák voltak azok, csakhogy jó Patkós Daninak nem -nagy gyönyörüsége tellett ő bennök, a mint az később kitudódott. -Pedig hát előre tudhatta volna ő azt, ha oly nagyon nem sietős az -útja s ha Mikola László uram ő kegyelmétől nagy tisztességgel és -megalázódással tövéről hegyére mindent megkérdezett volna. De a -nagy harag eszét veszté s hebehurgya sietségben meg nem fontolá jól -ő nagy dolgát.</p> -<p>Tudni kell ugyanis, hogy Mikola László uram ő kegyelme ama -szomorúságos éjszakának reggelén berúgtatott Kolozsvárra s meg nem -állott addig, míg amaz ármányos Steinville generálisnak, császári -hadak főgenerálisának színe elé nem juthatott. Eljutván pedig oda, -érzékeny hangon és nagy bátorsággal e szavakat mondá:</p> -<p>– Uram, főgenerális uram, kegyelmed, nagy panaszom vagyon. Én -vagyok ama Mikola László Szász-Fenesről, háromszázharmincz -jobbágynak és szolgáló embernek ura, ki a fölséges császár úr iránt -való hívségében soha meg nem tántorodott és soha tétovázó nem volt, -és ime minden igaz hívségem és jámborságom <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> daczára az -elmúlt éjszakán istentelen haramiák, kutyafia rabló népek udvaromra -törtek, magamat és tisztes vendégeimet halálra keresték, -szolgáimat, cselédeimet felkonczolták, édes lelkem hitvestársamat -halálra ijesztették, sok minden kincsemet és drága marhámat -elrabolták, sőt még egy szegény, ifjú leányzót is magukkal -udvaromból elragadni nem átallottak. Égre kiált a nagy -istentelenség és én jöttem főgenerális uram kegyelmedhöz, kérdve -kérdvén, vajjon a mi szegény Erdélyországunk azért tartja-e -császári hadak sokaságát, hogy ily nagy veszedelmek véres boszú -nélkül megtörténhessenek?</p> -<p>Steinville generális megértvén ebből a nagy méltatlanság igaz -okát, biztató szavakkal csillapítani kezdé Mikola László uram ő -kegyelmét, jól tudván és elméjében tartván, hogy Mikola László uram -egyike az ország főembereinek. Mikoron pedig azt is megértette -volna, hogy kik volnának ama gyilkos haramiák s hogy ezek az elmúlt -éjszakán a császári hadnak két tiszti emberét is, tudniillik a -kapitányt és a zászlótartót, felkonczolták, haragra gerjede nagy -hirtelen s erős hangon parancsolá az oldalálló tisztnek:</p> -<p>– Hívjátok elém Privoda kapitányt.</p> -<p>Az oldalálló tiszt azt felelé, hogy Privoda kapitány a mult -estén kiment Szamosfalvára.</p> -<p>Steinville generális erre a következő parancsot intézte az -oldalállóhoz:</p> -<p>– Egy lovas legény lóhalálában Szamosfalvára megyen s Privoda -kapitányt rögtön beszállítsa. Huszonnégy <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> lovas -készen álljon, húsz szekeres előálljon s száz rácz hajdú szekerekre -ülvén, a huszonnégy lovassal nyomban elinduljon s két huszonnégy -óra mulva a két Ördög élve-halva kezemben legyen és a haramiák ágra -akasztassanak.</p> -<p>Igy szólott a parancsolat Mikola László uram ő kegyelmének füle -hallatára. Meg is elégedett ő a parancsolattal s nyájasan -megköszönvén Steinville generálisnak szivességét, az atyafiaknak -rövid meglátogatása után nyomban visszaindult Szász-Fenesre, a -holott is találá Patkós Danit, ki azonban szívének nagy haragja és -búbánata miatt Steinville generális rendeleteiből semmit előre meg -nem tudhata.</p> -<p>Privoda kapitány pedig Szamosfalváról nagy sebten Kolozsvárra -nyargalt, legényeit, haramiáit felülteté, szekerekkel gyors -hajtásban elindula, s mire leszállt az öreg est, akkorra már -elhagyá a bányabükki havasokat s elérte a komjátszegi nyilás -torkolatát. Itt megpihenteté lovait és legényeit s tizenkét lovas -legényt késő éjjel elindíta, hogy Tordára még hajnalban bejutnának, -tordai városbiró uramat fölriasztanák s minden fegyverfogható -őrséggel és egyéb bátor emberekkel, csőszökkel és hajdúkkal -egyetemben az Aranyos völgyén, tolvajúton fölkerülve, a hasadéknak -peterdi nyilását elállanák s ekként a két Ördögöt és haramia -seregét a hasadékba bérekesztenék, hogy onnan senkinek menekülése, -hanemha madárszárnyakon, ne lehetne. Jól számított Privoda -kapitány. Ő tolvaj elméje ügyes volt már az ilyen praktikákban. Jól -tudta, hogy nemes <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> Torda városának polgárai a minapi -fosztogatás miatt is a két Ördögre fel vannak dühödve, s biztosra -vélte már a két Ördög veszedelmét. Szinte mosolygott, ha elgondolá, -miként fogja ő a két haramiavezért mázsás vasba verve Steinville -generális elé állítani – két huszonnégy óra alatt. A tizenkét -lovasnak a tordai segítséggel Peterd felől délelőtti tíz órakor -kellett a hasadékot elzárni, ő maga is az ő ráczaival és lovasaival -ugyanekkor levén indulandó a túri határ felől.</p> -<p>Ime tehát az ő serege volt az, kinek megérkeztét jelenté a -haramia őrnek tülök-bömbölése. Az ő lovasainak trombitahangja -harsogott a küzdő felek fülébe a sziklahasadék szirtoszlopai -közül.</p> -<p>De jó Patkós Dani nem hallá meg sem a tülökhangot, sem a -trombita harsogását és ő nem látta meg Privoda kapitány marczona -seregét. Ő csak a Fehér Ördögöt látta maga előtt dárdavégü -rettenetes szálfájával s haramiaseregével, és csak annak hangját -hallá, a mint a rohamot vezényelte. Ő rá nem ért arra, hogy szeme -füle másra is vigyázzon, mint azokra, kik életére törtek.</p> -<p>Nagy lőn azonban bámulása, midőn látta, hogy a Fehér Ördög -megáll, hátra tekint, a rohamot abba hagyja, magas kőre ugrik s -aztán egy pillanat múlva elorditja magát.</p> -<p>– Hóhó! megálljatok! Utánam föl a várba!</p> -<p>E szavak után sebes bakugrással futott a barlang feljárója -felé.</p> -<p>A haramiasereg, a mint vezérének hangját hallá s futamodását -észrevette, nosza sietett ő is el nem maradni <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> vezérétől. -Patkós Dani csak azon vette észre magát, hogy egyedül áll a -sziklafal tövében s hogy ellenség nincs mellette, nincs előtte, sem -közelben, sem távolban. A ki volt és a ki volna: az fut előle -eszeveszetten.</p> -<p>Nosza ő sem vala hát rest, utána iramla a futó seregnek s -taglóját suhogatva kiáltá utána:</p> -<p>– Megálljatok hé, ribancz ebek! Megálljatok egy kissé, hadd -verlek agyon benneteket.</p> -<p>De bizony azok szót nem fogadtak, csak menekültek gyorsan föl a -várba.</p> -<p>A Fehér Ördög már fele útján járt a följárónak s nyilvánvaló -volt, hogy mindjárt megmenekül s őt Patkós Dani taglója el nem éri. -Lehetett már Patkós Danitól vagy százötven lépésnyire.</p> -<p>Patkós Dani ekkor megállt, megfeszité két hatalmas lábát, feje -körül kétszer megpördíté rettenetes taglóját s czélba véve a Fehér -Ördögöt, utána hajítá azt.</p> -<p>Nagy búgással repült a tagló a levegőben mint halálmadár, fénye -levillogott a futó haramiákra s iszonyú csattanással oda csapott a -Fehér Ördög háta közepébe. A Fehér Ördög nagyot bődült, -állóhelyében megfordult, szálfáját magasra tartá, kezét még egyszer -kinyújtá s aztán arczra esve, a feljáró sziklának magasáról rémítő -zuhanással legörgött a mélybe. A tagló még akkor is hátában volt, -mélyen beleragadva kettéhasított gerinczébe.</p> -<p>A futó haramiák nem tudták, mi történt. Csak azt látták, mikor a -vezér, mintha villám sújtotta volna le, élettelen zuhant le a -hasadék fenekére. Egy pillanatra megdermedtek, kétségbeesésük -ordítása messze betölté <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> a sziklanyilást s aztán felocsudva, még -rohamosabban kapaszkodtak fel a barlangvár odujához, egyik a -másikat taszigálva le a mélybe. A kurucz vitézre nem gondolt többé -egyik se.</p> -<p>De gondolt Anika, az istentelen boszorkányfajzat.</p> -<p>Régóta ott állott ő már a feljáró tetején, a barlangvár -kapujában, nagy négyszögü kő csúcsán. Tüzes két szemére, piros -orczájára oda tűzött a nap sugara. Piros viganóját, islógos -ingvállát, fekete fényes hajfürteit, haja fonatának hamiskás -szalagjait ott lobogtatá az enyhe déli szellő. Úgy állott ott a -magasban mozdulatlanul, mint ártó csillag. Szemeinek tüze oda -tűzött egyenesen jó Patkós Daninak deli termetére.</p> -<p>Látta a rettentő harczot. Merev szemekkel bámult oda, mint a -hiúz az eleven zsákmányra. Arcza piros volt a csattanásig, keble -pihegett a feszülésig, egyik lábát előbbre tette, mint a másikat, -mintha harczra, birokra akart volna kelni valakivel, a ki bántja; -valamivel, a mi üldi; tán a haraggal, mely czikázott szíve körül; -tán a félelemmel, hogy elveszti gonosz párját; tán a sajnálattal, -hogy vége lesz a szép kurucz vitéznek; tán a szerelemmel, a -mélységes, pokoli szerelemmel, mely ellenállhatlanúl gyúlt szivében -az ifjú bajnok, deli bajnok rettenetes hatalmának látására.</p> -<p>A Fekete Ördögöt nem sajnálta. Hadd essék el, hadd okádja ki -dühös lelkét, hadd legyen a haramia-seregnek egyetlen feje, a ki -csak ő rá hallgat, és egyetlen szíve, a ki csak ő neki szolgál. -Hadd ne osztozzék kincsben, hatalomban, dicsőségben ő vele senki. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Látta a haramia-sereget Patkós Daninak rohanni. Látta a Fehér -Ördög nagy szálfáját s látta onnan a magasból, a mint a kurucz -vitéz megveti hátát a kősziklának és süvegét szemére vágva, két -kezében két iszonyú fegyverrel oly rendületlenül áll a haramiák -előtt, mint a szikla-torony, melyhez támaszkodik. Ezt már nem -nézheté magánosan, ehhez már társat kellett fognia.</p> -<p>Beugrott a barlangvárba, belódult az oltáros odúba, ott feküdt a -szerencsétlen rablott leányzó kőágyon, halaványan, lázban, betegen, -lelke törve, szíve szakadozva, halálra elszánva, mint letépett -virágszál, melyet vihar leszakasztott, barom lába sárba tiprott s -melynek színe és illata meghalt örökre.</p> -<p>Vállon ragadta Susánnát s kivonszolta magával a barlang -kapujához, a magas kőre.</p> -<p>– Oda nézz, oda nézz, kit látsz te ott, mit látsz te ott?</p> -<p>Susánna oda pillantott a harczolók felé. Észrevette Patkós -Danit, az ő jegyesét s az ő jegyesének halálos veszedelmét. Mereven -nézett, hajához kapott, felsikoltott s aztán eltaszítván magától -Anikát, visszafutott odújába, oda esett kőágyára s arczra fekve -zokogott, zokogott keservesen.</p> -<p>De nem látta, de nem hallotta ezt senki. Anika nem ment utána, -csak nézte, nézte, lélekzetét visszatartva, keselyü szemekkel nézte -a viadalt. Hallotta a tülöknek bömbölését, trombitának harsogását, -látta Privoda kapitány közelgését s a Fehér Ördögnek és seregének -megfutamodását. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Pokoli kéjnek tüze forrott ereiben, midőn látta, hogy a deli -bajnok el nem szalad, hanem megkergeti a szaladókat. Hallotta -szavának mennydörgését s látta, a mint a rettenetes tagló zúgva, -búgva repül át a légen és sújtja halálra a Fehér Ördögöt. Most -jutott eszébe, hogy a deli bajnok bizonyára a rablott leány -vőlegénye. Ördög volna, angyal volna, nem lehetne ilyen erős, ilyen -bátor. Csak szerelmes vőlegénynek lehet ilyen szíve szerető -párjához.</p> -<p>Tőrét előrántá s egy pillanatig azt gondolá: neki meg kell ölni -a rablott leányt. Őt és egyedül csak őt magát találja a kurucz -vitéz életben és senki mást. Az iszonyú gondolat súlya alatt piros -ajkai megnyiladoztak s hófehér fogai közt sziszegve játszott, -gyenge habot vert gonosz indulatnak viharos mozgása.</p> -<p>Tőrét visszatette hüvelyébe s gyorsan, könnyen, repdeső -szökéssel, mint a madár, mint a zerge, futott le a sziklajárón. -Észrevette, hogy Patkós Dani nem ügyel Privoda kapitányra, s ha nem -vigyáz, rögtön, nyomban rácz haramiák fogják el őt. Futott, futott -lefelé, széttaszigálta maga elől a menekülő haramiákat s oda -rebbenve Patkós Dani mellé, megragadta annak vas kezét.</p> -<p>– Jőjjön, jőjjön kelmed, kurucz vitéz uram, én velem, én -hajlékomba, ihol la Privoda kapitány, nyomban nyakunkra hág.</p> -<p>S húzta magával Patkós Danit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<h3>VII.<br /> -MENYASSZONYÁT MÉGIS MEGTALÁLTA.</h3> -<p>Patkós Dani csak akkor tekintett Privoda kapitányra s annak -marczona seregére. Nem voltak már távolabb kétszáz lépésnyinél s -puskáikat, mordályaikat kezdték sütögetni Patkós Dani felé, a -menekülők felé. Privoda kapitányról Anikára veté szemét Patkós -Dani.</p> -<p>– Susánna hugomat keresem – szólt, – hát te leányzó, mit keressz -itt?</p> -<p>– Kelmedet keresem, jőjjön, jőjjön gyorsan, az a másik leány oda -fenn van a várban.</p> -<p>Patkós Dani e szóra rohamos sietséggel futott fel a sziklajárón, -még Anika is alig tudott nyomában haladni. A menekülő haramiák -bámészan, gyáva meghunyászkodással adtak neki helyet maguk között. -Két vezérüket megölte, Anika volt vezetője, még gondolatban sem -mertek véteni ellene.</p> -<p>Mire fölértek a magasba: akkorra már Privoda kapitány serege -nagy félkörben körülállta a feljáró alját s maga Privoda kapitány -magas lovon ülve, kézben <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> kivont karddal, erős, harsány hangon -így kiáltott fel a két Ördög várába:</p> -<p>– Rablók, kuruczok, haramiák, hitvány kutyák! Fölséges császár -parancsolatja szól hozzátok. Pénzt, kincset, fegyvert, minden drága -marhát adjatok ki tüstént; vezérteket élve, halva adjátok kezemre, -magatok pedig kényre-kegyre jőjjetek le s boruljatok lovam -lábaihoz. Különben kifüstöllek benneteket s a ki ellenszegül, -száraz ágon szárad meg pokolnak örömére.</p> -<p>Patkós Dani ott állott a magasban a barlang nyilásánál, mellette -oldalánál Anika. S Anika felelt Privodának.</p> -<p>– Nem parancsol nekünk sem a császár, sem a generális, sem te -magad ribancz. Pénzünk, kincsünk, fegyverünket ki nem adjuk, magunk -szereztük, magunk is birjuk; ha kell neked: jere érte, czipellőmnek -sarkára fogaidból veretek patkószeget.</p> -<p>Patkós Dani csak hallgatá e gonosz szót s csak nézte az ádáz -leányt. Nem szerette hallani a beszédet s maga szólt le Privoda -kapitányhoz.</p> -<p>– Privoda kapitány, én vagyok Patkós Dani, Toroczkay István uram -ő kegyelmének belső embere, kegyelmednek pedig halálos ellensége. -Állok kegyelmed szolgálatára mindenkor, de most nem, mert most egy -dologban járunk. Én megöltem Vaszili Negrut, a Fekete Ördögöt és -Balyika Niktát, a Fehér Ördögöt, hogy egy szegény hajadon leányzót, -kit Szász-Fenesről elraboltak, megszabaditsak. A két Ördögöt -megtalálja kegyelmed, ott feküsznek a kövön. Innen tehát most már -menjen <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> el kegyelmed békességgel, itt most már jó -emberek vannak, majd hírt adok kegyelmednek, mikor lészen -találkozásunk.</p> -<p>Privoda kapitány visszakiáltott:</p> -<p>– Kutya vagy, nem ismerlek. Társaidat felakasztatom, magadat -karóba huzatlak, úgy nyúzom le bőröd. Azokat a becstelen fehér -személyeket pedig meztelenen hajtom be Kolozsvárra, úgy adom át a -bakónak.</p> -<p>Patkós Daninak e szavakra megszédült a feje. Iszonyú gondolat -villámlott agyán keresztül. Privoda kapitány most őt is haramia -számba veszi s vele is, Susánnával is, ha teheti, akként bánik, -mint a hogy mondja. Hiszen ő, ő nem fél, de Susánna, de Susánna! -Majd leesett onnan a szikla tetejéről, mikor azt elgondolá.</p> -<p>Keserű haraggal nézett szemközt Privodával. Ez volt az ő -sorsának rosszra forditója, boldogságának, jövendőjének megölője. -Ez gyilkolta meg pakulárjait, ez rabolta el lábas jószágát, e miatt -kellett megválni Susánnájától; azért lett ő kurucz, hogy ezzel az -emberrel találkozzék. És még most is, annyi keserű harcz után, -midőn a két Ördögöt megölte már és Susánnáját haza vihetné, -szerelmébe foglalhatná, lelkébe temethetné, most megint ez az ember -áll útjában. A szélvész nem ordít úgy, mint ordított az ő szívében -a féktelen düh, mikor ez emberre nézett. Kedve lett volna -egymagában egy szál karddal lerohanni s szétdarabolni azt, vagy -szétdaraboltatni magát általa.</p> -<p>De míg Patkós Dani így évődött, Anika, a boszorkányfajzat nem -nyugodott. <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A sziklafeljárónak fent a barlang szájánál volt hét kőgrádicsa. -E hét darab nagy lapos kő egyetlen kődarabon nyugodott, mely, ha -kimozdul helyéből, mind a hét grádicsnak le kellett zuhanni -helyéből, és ha lezuhant: akkor emberi teremtésnek lehetetlen volt -a barlangba bejutni. A nagy forgó kődarab alatt lyuk volt vájva és -a lyukba lőporos szaru volt elhelyezve. Csak a két Ördög tudta -ennek titkát és Anika. Csak fel kellett lobbantani a lőport, hogy -valamennyien mentve legyenek.</p> -<p>Privoda szavára Anika nem felelt semmit. Hanem befutott a -barlangba s kihozott onnan újjnyi hosszu puha pudvát s csiptető -közt kis parazsat. Olyan gyorsan járt, senki se vette észre, mit -akar. Lefutott a hét lépcsőn, leguggolt egy pillanatra, a taplót -beszorítá a szaru szájába s meggyújtá azt. S ekkor felugorva ismét -Patkós Dani mellé, oda vonszolá azt egészen a barlang szájához.</p> -<p>– Jőjjön kegyelmed, ide álljon, ide erre a sziklára. Földrengés -lesz mindjárt, nagy lesz a veszedelem egy pillanat alatt.</p> -<p>Patkós Dani önkénytelenül engedelmeskedett az ördöngős leánynak -s oda állt, a hova állította őt. Anika ekkor elébe állva s két -kezét csipőjére téve, éles, harsány hangon lekiáltott -Privodához:</p> -<p>– No most már jertek, bitangok, ha van bennetek bátorság. Majd -meglátom Privoda, te rácz eb, van-e olyan hosszú a kardod, mint a -nyelved, elér-e idáig? <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Privoda kapitány azzal felelt e csúfondáros szavakra, hogy -mordályával czélba vevé Anikát s miután a lövés eldurrant, az a -gonosz leányzó pedig elkaczagta magát, de el nem esett: Privoda -rögtön kiadá a parancsot rácz haramiáinak, hogy a feljárón menjenek -föl s foglalják el a két Ördög várát. Dühös volt, káromlá az istent -és annak szentjeit s toporzékoló lovával oda állt a feljáró -aljához, hogy ráczai saját élő és haragvó két szeme előtt -vonuljanak föl a rohamra.</p> -<p>Jó Patkós Dani látta a veszedelmet, nem ügyelt Anikának -eszeveszett kaczagására, hanem dörgő hangon bekiáltott a barlang -üregébe a tétovázó haramia sereghez:</p> -<p>– Előre legények! Tizenöt ember dárdával és muskétával ide áll -mellém, harmincz ember tölti a muskétát, a többi pedig készíti a -szerszámot és fegyvert. A ki szót nem fogad: két kezemmel vágom -innen le lábainál fogva, mint a patkányt.</p> -<p>Zúgott a hang az üregben, mint a mennydörgésnek hangja s a -haramiák eszeveszetten ragadták fel fegyvereiket, hogy a parancsot -teljesítsék. Tizenöt embernél több nem fért a barlang nyílása -előtti sziklalapra s kétannyi is oda tolongott, hogy Patkós Dani -rájuk valahogy meg ne haragudjék. Csaknem egymást taszigálták le a -hasadék mélyébe.</p> -<p>Dörgött a muskéta a völgyben s a golyók ott fütyörésztek Patkós -Dani feje körül a sziklaoldalon; jött fölfelé a rácz, negyven-ötven -egymás után, Privoda kapitány onnan alulról, ló hátáról harsány -hangon riogatta őket. Szentül hitte, hogy a tordai -mészároslegénynyel <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> végkép leszámol ma – úgyis oly sok volt -már a rováson.</p> -<p>De bizony nem lett abból semmi.</p> -<p>Mennydörgés és földindulás és rettenetes halálnak veszedelme -támadt Anikának gonosz munkájából. A lőpor ott a forgó kő alatt -felrobbant, robbanása iszonyú volt; ama síma, hosszú kőlapok, a -feljárónak lépcsőkövei ezer darabban repültek a légbe, süvöltve, -zúgva, ropogva és csattogva, mintha afféle pokolbeli madarak lettek -volna. Óriási füst és kőporfelhő gomolygott fel az ég felé s a nagy -sziklahasadéknak üregeiből, hajlásaiból százszorosan dörgött vissza -a visszhang, mintha jobbról, balról, közelről és távolról ég -leszakadna, hegyek aláomlanának s utolsó ítéletnek tárogatósípja -harsogna le a magasból. S zajon és zúgáson, mennydörgésnek és -harsogásnak hangján túl hallatszott Anikának vérfagyasztó -kaczagása!</p> -<p>– Haha Privoda! Én vagyok itt és az én kedvesem, van-e kedved -ide jönni?</p> -<p>Privoda kapitány nem felelt. Óriási kődarab magát és lovát ott -szakította ketté, ott morzsolta össze a feljáró lábainál. Lovasai -hanyatt-homlok menekülének, s nyavalyás ráczai, kiket omló sziklák -rohanása el nem tiport, halálos rémülettel futottak ki a -sziklahasadékból, hogy megvinnék a hírt a két Ördög váráról s -Privoda kapitány veszedelméről amaz ármányos Steinville -generálisnak Kolozsvárra.</p> -<p>Maga jó Patkós Dani is elképedve támaszkodott a sziklafalhoz. Az -első pillanatra el nem tudá gondolni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> mi -történt, csak érzé, a mint iszonyú nyomás, mint ellenállhatlan -viharnak ereje, oda szorítja őt és társait a szikla oldalához. Csak -mikor már elmult a földrengés s annak pokoli dörgése, csak akkor -látta, hogy a barlang feljárójának kövei mind lerohantak a völgybe -s hogy a sziklalap előtt rettentő mélység tátong, a honnan feljönni -s a hova lemenni lehetetlen. Bámulva és szó nélkül nézte Privoda -kapitánynak hanyatt-homlok rohanó táborát. Még alig tudta helyzetét -fölérni eszével, midőn érezé, hogy Anika suhogó ruhával melléje -surran s kezét megfogja gyöngéden.</p> -<p>– Jöjjön kegyelmed, – szólt a gonosz leányzó – valamit akarok -mondani.</p> -<p>Patkós Dani föleszmélt és Susánna jutott eszébe és ezt mondá -Anikának:</p> -<p>– Biz azt húgom, most már vezess jegyesemhez.</p> -<p>– Oda vezetlek, – szólt Anika s szeme egyet villant. Nincs a -pokolnak olyan tüze, a mely hasonlított volna e -szemvillanáshoz.</p> -<p>Patkós Danit bevezette egy üregbe. Néhány pislogó mécs adott az -üregnek némi félhomályt. Olyan volt az üreg, mint valami sírbolt. -Anika odaállt Patkós Dani elé s két kezét leeresztve lassú hangon -mondá:</p> -<p>– Ime, itt áll előtted jegyesed.</p> -<p>Patkós Dani megütődve lépett vissza. Oda nézett a gonosz leányra -s azt mondá neki:</p> -<p>– Elment az eszed leányom, én Susánnát keresem.</p> -<p>– Én pedig téged kereslek. Meglehet, hogy bolond vagyok, de -téged szeretlek. Az én jegyesemet meggyilkoltad: <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> a helyett -most te vagy nekem. Életedet megmentettem rácztól, oláhtól, -haramiától, Privoda kapitánytól, de a magam számára mentettem meg. -Segítségem nélkül innen most nem menekülhetsz; vagy enyém lészsz, -vagy velem halsz.</p> -<p>A gonosz leány lassú hangon, reszkető hangon beszélt. Csak két -szeme égett, csak két szeme villámlott ott a sötétben. Patkós Dani -oda lépett hozzá s megfogta kezét.</p> -<p>– Jó lány voltál hugom, jót cselekedtél velem, háládatos szívvel -leszek érte halálos holtomig, de most vezess Susánnához.</p> -<p>Anika odament egyik mécshez, fölvett a földről egy -fenyőfafáklyát, meggyújtá azt s ment előre, Patkós Dani pedig ment -nyomában. Iszonyú barlangsikátoron, szűk nyílásokon, veszélyes -sziklarepedéseken át bejutottak egy barlangba. A barlang egyik -sarkában állott egy kő. Azt a követ Anika kimozdítá helyéről s -aztán tíz vagy tizenkét kődarabot még kiemelt onnan s akkor oda -hívta Patkós Danit.</p> -<p>– Nézd, mi van itt? – Fáklyával oda világított.</p> -<p>Félországnak kincse volt ott. Arany és rubin és kárbunkulus -iszonyú halommal. Drága ékességek, gyürük, lánczok, fegyverek, vert -arany és ezüst pénzek, kelyhek, szentségtartók, arany és ezüst -edények, lánczok, csatok, forgók, sarkantyúk, fejedelmi kincsek, -szentegyházaknak és főembereknek nagy kincsei. Várost építeni, száz -falut megvenni, ezer jobbágyot és tízezer lábas jószágot szerezni -lehetne e kincsen. Anika megint szemközt fordult Patkós Danival. -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Lásd e nagy kincs mind az enyém, mind a tiéd, magam is a tiéd -vagyok, ha szeretsz. Szolgálód leszek, kutyád leszek; ha rugdosol, -lábadat csókolom, csak engem szeress, ne azt a másikat.</p> -<p>Patkós Dani félrerúgta azt a halmaz kincset, mely útjában állt -és csak e szót mondá:</p> -<p>– Most már Susánnához vezess.</p> -<p>A gonosz lány tántorogva, zokogó kebellel vezette vissza Patkós -Danit a mécses barlangba. Fejét lehajtá s szemeiből omlott a köny, -mint a záporeső. De itt megint megállott és fuldokló hangon mondá -Patkós Daninak:</p> -<p>– Még egy szavam van, hallgasd meg azt. A te jegyesed nem tiéd -többé, annak pártáját összetépte a Fekete Ördög; ott fekszik -nyomorultan, teste-lelke összetiporva, mit akarsz te most már -vele?</p> -<p>Patkós Dani felordított, mint a halálra sebzett vadállat s -vaskezével megragadva Anikának vállát, mennydörgő hangon szólt -hozzá:</p> -<p>– Hallgass, te rima, ő az én jegyesem, élve, halva, még -nyomorában és szégyenében is enyém örökké. Most oda vezess egy -szempillantás alatt!</p> -<p>Anika felsikoltott. Iszonyú vonaglással kirántá magát Patkós -Dani kezéből s a fáklyát a földhöz vágva, a mécseket suhogó -ruhájával lobogtatva, villogó szemekkel és habzó, szederjes ajakkal -elrohant onnan.</p> -<p>Patkós Dani kibotorkált a főbejárásba. A haramiák ott lézengtek -s midőn arczát meglátták, ijedezve húzódtak félre előle. Egy percz -mulva vijjogva és sziszegve, <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> mint a héjja, rohant oda -Anika. Kezében tőre, a tőrről csorgott le a vér s fél karja és fél -oldala tele piros vérrel. Arcza fehér, ajka kék, szemeiben -kárhozatnak tüze. Oda fordult Patkós Danihoz:</p> -<p>– Itt van menyasszonyod!</p> -<p>S odavágta a véres tőrt Patkós Dani lábaihoz.</p> -<p>Patkós Dani egy szót sem szólt, csak rohant oda a honnan Anikát -jönni látta. Megtalálta a barlang ajtaját. Belépett az oltáros -barlangba. Az oltárkövön fáklya égett. Az oltár mellett kőpadon ott -feküdt az ő jegyese, az ő lelkének bálványa, egyetlen szerelme: -Susánna. Szíven keresztülszúrva, gyenge patyolat ruhája összetépve, -holtan, véresen.</p> -<p>Szegény Patkós Dani nem is térdelt, hanem csak úgy esett oda -meggyilkolt kedveséhez. Kardját kiejté kezéből s karjaival átölelve -harmattestét, zokogó arczát oda temeté menyasszonyának kihült -kebelére.</p> -<p>– Itt vagyok, édes szívem, szerelmem! Eljöttem érted! Mondd meg -mi fáj, ki bántott? Megölöm érted a világot! Oh egyetlen Susánnám! -Én vagyok itt, én vagyok itt, a te jó Dani bátyád. Szólj, csak egy -szót halljak még tőled ez életben.</p> -<p>A ki meghalt: az nem beszél többé.</p> -<p>A rettenetes kurucz vitéz úgy sírt, úgy zokogott, mint kicsi -gyermek. Végig-végigcsókolá a drága testet százszor is, ezerszer -is, de az többé föl nem ébredt. Iszonyú fájdalmában fogával -szakgatá dolmányának peremes hajtókáját. Végre elejtett kardjába -botlott s a kard megpendült térde alatt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Fölugrott, fölvette a kardot s ment a gyilkos leányt megkeresni. -Akár leány, akár ördög, kivágja belőle a lelket. Tántorogva ment -előre s végre kijutott a főbejáróba. Ott voltak a haramiák -összegyűlve s ott hallgatták azt a sátánt figyelemmel. Anika egy -kövön állt s így beszélt hozzájuk:</p> -<p>– Ne féljetek, ő egyes egyedül van, ti hatvanan vagytok. Neki -csak egy szál kardja, nektek hatvan erős fegyvertek. És itt vagyok -én. Én nem félek, miért reszkettek ti? Gyáva ebek! Ott van elzárva -a nagy kincs, a félországot megveszem számotokra. Csak én tudom, -hol ez a kincs. Ha én meg nem mondom: soha se láttok belőle egy -polturát sem. Ha én elhagylak benneteket: száraz ágra juttok. De ha -nekem szót fogadtok s Patkós Danit élve, megkötözve kezembe -adjátok: urrá teszlek benneteket három vármegyére. A ki először -fölemeli kezét ellene: azé leszek én magam. Halljátok ezt? Én magam -is.</p> -<p>Patkós Dani hallotta ezt a szót. Két napja nem evett, nem ivott, -nem aludt már. Megviaskodott a két Ördöggel s megölte mindakettőt. -Látta menyasszonyát véresen meggyilkolva s most már iszonyú -lelkiindulat rohama alatt roskadozni kezdett teste lelke. Ő egymaga -volt s ellenében hatvan haramia és az a pokol szülöttje, az a -gonosz leány. És még sem gondolkodott egy perczig sem.</p> -<p>Oda robbant a haramiák közé, mint a fergeteg s rájuk dördült -iszonyú haraggal.</p> -<p>– A ki kezét fölemeli: halál fia! <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Ment előre. A haramiák némán csináltak utat maguk között. Már -csak két lépés választá el Anikától s már emelé kardját a gonosz -leány ellen. E pillanatban Anika felsikoltott s leugorva a kőről, -melyen állott, nyílsebesen futott ki a barlang nyílásán. A rémítő -meredek szélén még egyszer megállt, még egyszer visszanézett, s -midőn látta, hogy Patkós Danira senki sem emeli karját: szó nélkül -leugrott a mélybe. Testét ezer darabra zúzva találták meg a patak -ágyában.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Mire Patkós Dani kiért a meredek szélére: akkorra már Anika nem -volt látható sehol. Hanem helyette iszonyú zsivajjal jött a tordai -népség rettenetes husángokkal fölfegyverkezve. Most értek még csak -ide Peterd felől, a mikor már a két Ördögnek, Privoda kapitánynak s -a gonosz Anikának csak holttestét láthaták. De azért jó távolságban -megállva a két Ördög vára előtt, szörnyű vitézséggel fölkiabáltak a -vár lakóihoz, hogy életre-halálra adják meg magukat, mert különben -kínos lészen ő haláluk.</p> -<p>Patkós Dani kiállott a meredek szélére s fölismerte az ő -pajtásait. Süvegét megemelinté s midőn a zsivaj elhallgatott, -ekként szólott a tömeghez:</p> -<p>– Adjon isten kegyelmeteknek jó napot, édes atyámfiai és -barátim. Én vagyok ama szerencsétlen Patkós Dani, kinek jegyesét -ezen kutyafia lator haramiák elrabolták és meggyilkolták, örök -kárhozat legyen érte <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> sorsuk! Az én jegyesem itt fekszik halva; -– lelkének üdvére, isten dicsőségére segítsenek kegyelmetek őt -tisztességgel eltakarítani.</p> -<p>Nosza megismerték most jó Patkós Danit a tordaiak. Édes öcsém, -édes bátyám, édes jó atyámfia volt előttük, mindnyájuk előtt. Egy -suhancz meglátta a Fehér Ördög holttestét, kivette hátából a taglót -s megismerte a taglóról, hogy az Patkós Danié. Lőn most nagy -rivalgás s jó Patkós Daninak nagy dicsősége.</p> -<p>De ő azt nem hallotta. Bement menyasszonyához s midőn a népség -kötélen, létrán feljutott a várba: ott találták Patkós Danit szép -halottja mellett. Akkor is ott zokogott keservesen.</p> -<p>Hanem a haramiákat nem találták sehol. Azok szépen, tolvajúton, -az indali völgy felé elmenekültek vagy valamely sötét szakadékban -elvesztek örökre. Ha elmenekültek, békességes ember lett belőlök, -mert soha többé gonosz hírük nem hallatszott.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Patkós Dani kipihenve magát, szomorúan ballagott fel Toroczkó -várába Toroczkay István uram ő kegyelmének szemei elé. Elővevé -dolmánya ujjának kutyafüle alól a pöcsétes levelet s elbeszélte -siralmas esetét.</p> -<p>– Nem kellesz már többé nekem édes fiam – szólt Toroczkay István -uram ő kegyelme – elmehetsz most már haza Tordára, -mészároslegénynek. A kegyelmes fejedelmünk is békét kötött, te -magad is megszegted <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> előttem tett fogadásod, isten -megbüntetett érte, a miért Szász-Fenes felé kitértél utadból. Pedig -derék vitéz voltál, áldjon meg az isten!</p> -<p>Hanem azért kezet fogott jó Patkós Danival s megrázta azt, -mintha édes jó attyafia lett volna. Igy bocsátá útra.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<h2>ÉJBEN, VIHARBAN.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87"><br /> --87-</a></span></p> -<p>Két imádója volt a szép Körösréthy Emminek.</p> -<p>Azaz: volt bizony ott több is. A Körösréthy-ház ajtókilincsének -soha se volt nyugta. Szép is volt, ifju is volt, árva is volt a -lány; nem is őrizte más, csak egy tisztes, agg nagynéni, ő is -özvegy volt és gyermektelen, a szép Emmire sok mindenféle szerencse -leskelődött.</p> -<p>És ennélfogva sok imádó.</p> -<p>De igazi csak kettő. Az egyik volt Jákfalvy Sándor. Ez lett első -férje. A másik volt Felbéczy Miklós. Ez lett második férje. Emmi -egyaránt szerette mind a kettőt. Avagy talán egyaránt nem -szerette.</p> -<p>Felbéczy Miklós szótalan, komor, hideglelkű férfiu volt. Sem őt -senki nem szerette, sem ő senkit nem szeretett. Jákfalvy Sándornak -épen halálos ellensége lett attól a naptól fogva, a mikor ő a szép -Emmivel megesküdött.</p> -<p>Megfogadta, hogy Jákfalvy Sándoron vagy a szép Emmin, vagy mind -a kettőn megboszulja magát.</p> -<p>Megtehette. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Jákfalvy nem volt szigoruan számitó üzlet-ember, Emmi pedig -kegyetlenül könnyelmű volt. Lóra és cselédre, ruhára, fürdőre és -lakomára s efféle hiábavalóságok megszámlálhatatlan seregére -ezreket költött évről-évre. Felbéczy Miklós másod-harmad kézből -gondoskodott arról, hogy a szép asszonynak legyen pénze és hitele -szakadatlan.</p> -<p>Nem tudta ezt a világ. Nem tudta ezt Jákfalvy. Nem tudta ezt -talán maga a szép asszony sem.</p> -<p>Jákfalvy korán meghalt. Maradt utána egy igen szép s még fiatal -özvegyasszony és egy tizennégy éves fiu, Jenő, a gyönyörü gyermek, -ki Pesten volt épen akkor az intézetben, és maradt utána -tekintélyes vagyon rettenetes zilált állapotban.</p> -<p>Azt a vagyont okos embernek könnyen lehetett volna rendezni, -könnyelmű asszonynak pedig hamarosan tönkre lehetett tenni.</p> -<p>Emmi pedig könnyelmű asszony volt.</p> -<p>Hanem Felbéczy Miklós okos ember volt.</p> -<p>A férj halála után várt egy évig. Megvárta azt az időt, a mikor -az élvezetvágyó szép asszony akadálytalanul akarja tüzes szemeit, -piros ajkait és lihegő hókeblét kitárni annak a szellőnek, mely -szerelemnek illatát s kéjnek melegét hordozza szárnyain.</p> -<p>A mig a gyászév telt: addig a szép özvegy visszavonultan élt. És -addig volt pénze és hitele határtalan.</p> -<p>A mint a gyászév letelt: akkor a szép asszony kinyittatá falusi -kastélyának termeit, uj és fényes butorokkal <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> tömte meg -azokat, uj kocsikat, uj lovakat és uj cselédeket szerzett és ujra -megkezdé az életet. Megtette a szükséges látogatásokat és Győrből, -a közeli városból naponként fogadta a mulatni vágyó vendégek hódoló -csapatát.</p> -<p>Azonban egy szép reggelen elfogyott a pénz s kiapadt a hitelnek -forrása. A szép asszony ékszereit és ezüstneműit kellett a városba -zálogba küldeni, hogy legyen pénz a lakomára.</p> -<p>Mert nagy lakoma készült. Az ünnepelt özvegy első nevenapja a -gyászév után. Otthon volt a kis Jenő is. Szakasztott mása elhunyt -édes apjának – így szóltak a hizelgők. – És ha így szóltak a -hizelgők: szavuk igazság volt és nem hizelgés.</p> -<p>Sok vendég jött a vidékről köröskörül. Különösen a városból -sokan jöttek. A kocsisorban, mely fölverte a jegenyesoros útnak -porát, ott volt Felbéczy Miklós kocsija is. A nyitott kocsiban maga -ült Felbéczy.</p> -<p>A negyven éves komor férfiu első pillanatra nem költhetett -kellemetlen hangulatot maga iránt. Magas, erőteljes alak azon a -válvonalon, mely a vidám ifju és a munkás férfiu korát különiti el -egymástól. Ha azt mondanák róla: házasulandó fiatal ember: senki se -csudálkoznék rajta. Ha azt mondanák róla: boldog férj és három -gyermek apja: ezt is természetesnek találná mindenki.</p> -<p>A szép özvegy nem fogadta őt feltünően. Csak oly szivesen, csak -annyi mosolylyal, mint a többit. Annyit még is mondott, mikor kezét -csókra nyujtá: <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>– Valahára! Isten tudja, mióta nem találkoztunk. Igen köszönöm, -hogy nem felejtett el.</p> -<p>– Sohase felejtettem el, – mormogá Felbéczy.</p> -<p>A kis Jenő a vendégsereg hullámai közt találkozott Felbéczyvel. -A mint rá tekintett: megrezzent és szemeit alig tudta róla levenni. -De Felbéczy is ismételten végig nézte a gyermeket.</p> -<p>A gyermek félrehivta anyját s azt mondá neki:</p> -<p>– Anyám, az a Felbéczy ur nagyon rossz ember, ne hívd meg többé -hozzánk, félek tőle.</p> -<p>Az anya nagyott kaczagott s fiának fejét-haját felborzolá.</p> -<p>– Bohó, mit értesz te ahhoz.</p> -<p>A gyermek indulatosan toppantott egyik lábával, de aztán oda -ment anyjához, átölelte derekát és azt mondá:</p> -<p>– Én tudom, hogy rossz ember, nekünk ellenségünk, látom a -szemeiből.</p> -<p>– Édes fiam, ne beszélj ily ostobaságot, – szólt a szép özvegy s -aztán bement vendégei közé.</p> -<p>– A gyermekek gyakran esztelenek, – mondá egy barátnőjének.</p> -<p>Néha azonban csodálatos ösztönük van.</p> -<p>Midőn a lakomának vége lett: Felbéczy oda ment a háziasszonyhoz -s lassu hangon mondá neki:</p> -<p>– Asszonyom, ha a vendégek eltávoznak és ön kegyes lesz hozzám, -igen fontos tárgyról óhajtanék önnel értekezni – bizalmasan.</p> -<p>– Igen szivesen.</p> -<p>A vendégek eltávoztak, a hosszu és unalmas búcsuzásnak vége -szakadt s akkor a szép özvegy fölkereste Felbéczyt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– Asszonyom, – szólt Felbéczy, – egykor nekem jogom volt ahhoz, -hogy önt Emminek nevezzem. Ezt a jogot szeretném ujra -megszerezni.</p> -<p>A nő mosolyogva dőlt hátra a támlásszékben; valamely gyűrűvel -játszadozott, mely ott csillogott kövérke hófehér ujján s azt -felelé:</p> -<p>– Üljön le édes Felbéczy, úgy látom, nagyon komoly dolgot akart -velem közölni, de sehogyse tudom elgondolni: mit.</p> -<p>Felbéczy leült szemközt a nővel s két karját összefonta -mellén.</p> -<p>– Azt óhajtom, – mondá, – hogy ön nőm legyen.</p> -<p>A nő tovább mosolygott.</p> -<p>– No ezzel ugyan, édes Felbéczy, magyarán előállott. Igen -köszönöm a megemlékezést. De ha ön olyan szives a tizenöt-tizenhat -év előtti dolgokra visszaemlékezni: jusson eszébe az is, hogy velem -szemközt a hóditás hadjáratát a hódolat alakjában szokták meg is -inditani, be is fejezni.</p> -<p>Felbéczy mereven nézte a szép asszony szemeit s a vonások ama -bóditó játékát, melyet a beszéd és a mosoly a szép arczon -előidézett. De azért hideg komoly hangon felelt:</p> -<p>– Akkor ön asszonyom tizenöt éves volt és én huszonöt, most ön -harminczegy éves és én negyvenegy, akkor volt időnk várni és most -nincs.</p> -<p>– Reményleni azonban most is van időnk s azt hiszem, az első -rohamra ennyi siker elég lesz.</p> -<p>A szép asszony csintalan mosolylyal fölkelt s távozni -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> készült. Felbéczy még nem mozdult -helyéből, hanem elővette óráját s megnézte azt.</p> -<p>– Asszonyom, most hat óra van, a nap már rég fölkelt s önnek már -az álmatlanul töltött éj után nyugalomra van szüksége. De tíz percz -nem különbség. Legyen kegyes még tiz perczig helyet foglalni.</p> -<p>A szép asszony leült. Felbéczy folytatá:</p> -<p>– Én a reményt csak határozott igéret alakjában tudom élvezni. -Egyedül ön az oka, ha én az ifjukori ostobaságokból végkép -kiábrándultam. Én önt nőül akarom venni és nőül fogom venni. Pedig -rövid idő alatt. Ne nézzen olyan komolyan és olyan mereven rám, és -igen kérem, ne legyen ideges. Unalmas és gyűlöletes dolgokat fogok -önnek mondani, de azért meg kell önnek azokat hallgatni. Ön a -tönkrejutás szélén áll. Igen, igen, egészen a szélén. Csak egy -lépésre van szüksége és belebukik. Sőt még lépnie sem kell; elég, -ha karom elereszti, melyben most még öntudatlanul megkapaszkodik. -Én tudom, a mai lakoma költségei honnan kerültek. Ne piruljon el, -többet is tudok. Ön ma még gondolkodik, holnap már elhatározza a -férjhezmentelt és holnapután még fényesebb háztartást törekszik -berendezni, hogy fedezze az ingadozást és csalódásban tartsa a -világot. De ez lehetetlen, meg fogja látni, hogy lehetetlen. És -akkor majd meggyőződik arról is, hogy nekünk várni tovább nem -szabad. Vagy az én nőm lesz ön minél előbb, vagy engem elutasit de -végleg és e pillanatban és akkor nem lesz neje senkinek, hanem lesz -egy szegény özvegy asszony. <span class="pagenum"><a name="Page_93" -id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Felbéczy ujra órájára tekintett.</p> -<p>– Még két perczünk van hátra. Ez épen elég arra, hogy -elutasitson, de én megtizszerezhetem, ha ön úgy akarja.</p> -<p>– Borzasztó ember ön, Felbéczy. Lehetetlen önnek most -válaszolnom. Jenő azt mondá az este, hogy ön rossz ember; ugy -látszik, nem volt igazam, midőn e szóért őt oly nagyon -megfenyitettem.</p> -<p>– Lehet, hogy nem volt igaza. Azonban azt is meg kell mondanom, -hogy föltételeim közt van olyan is, mely a gyermekre vonatkozik. Ön -bizonyosan tudja, hogy én Jákfalvynak halálos ellensége voltam. Az -a gyermek szakasztott mása apjának. Én nem akarom és nem fogom őt -házunknál látni soha. Érti asszonyom? Házunknál soha. Tehát ez is -föltétel, mely elengedhetetlen.</p> -<p>A szép asszony felugrott és indulatosan felkiáltott:</p> -<p>– Nem, önnek neje nem leszek. Borzasztó ember.</p> -<p>Felbéczy Miklós nyugodtan fölkelt ülőhelyéből s közel lépett a -szép asszonyhoz.</p> -<p>– Asszonyom, ez a harag illik önhöz. Számitottam rá. De a harag -nem lesz örökké tartó. Egy hónap mulva ujra teszem tiszteletem. -Remélem, a gyermek akkor már Pesten lesz az intézetben.</p> -<p>És azzal lehajolt a szép asszony kezéhez s megcsókolta azt. -Felült kocsijába s nyugodtan elhajtatott.</p> -<p>A szép asszony pedig bement hálószobájába. Keresztül ment azon a -szobán, melyben a kis Jenő aludt. Megállott ágya előtt, szemeiből -kicsordult a köny s megcsókolta alvó gyermekét. Azután bement a -hálószobába <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> s azt mondá a szobalánynak, ki őt -vetkőztetni kezdé:</p> -<p>– Gyorsan Vilma. El vagyok fáradva s aztán az a Felbéczy -rettenetesen megharagitott.</p> -<p>Pár percz mulva nyugodtan aludt, mintha nem történt volna semmi -sem. Még csak nem is álmodott arról az egy hónapról, melyet számára -Felbéczy Miklós kitűzött.</p> -<p>Pedig ez szomoru hónap volt. Ha tengeren a viharvert hajó -eresztékei csikorognak; ha nyilás támad a bordák között, melyen -szivárog be a tenger; ha a vihar sulya alatt kormánydeszka törik, -árbocz alázuhan, legénység csüggedez s mentő hajó vagy biztos rév -láthatatlan: minő kín facsarja össze a hajóparancsnok szivét. És ha -nagy családi vagyon dől össze; ha pusztul és fogy minden, mi becses -volt és erősen állott nemzedékről nemzedékre; ha éhsovár hitelezők -serege jön, hogy intsen és fenyegessen, becsüljön és válogasson s -darabonként hordja szélyel azt az épületet, melynek jóllét a neve, -mely örökbe maradt, hogy a gyermekekre örökbe szálljon; ha le kell -mondani a fényüzésről, ha föl kell hagyni a kényelemmel, ha nem -lehet tenni azt, a mi czélszerü volna, ha közelget a nélkülözés: -minő szemmel néz a jövő elé a családfő!</p> -<p>Felbéczy Miklós jól dolgozott és jól számitott.</p> -<p>A szép asszony könnyelmű asszony volt.</p> -<p>Midőn a kitüzött hónap letelt: a kis Jenő nem volt otthon -apjának házában, anyjának oldalánál. Messze volt, Pesten volt az -intézetben. <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Midőn a kitűzött hónap letelt: Felbéczy Miklós meglátogatta a -szép asszonyt.</p> -<p>És a szép asszony édes mosolylyal várta őt és puha, selyem, -hófehér karját nyujtá neki, hogy a szobába bevezesse, süppedő -pamlagra maga mellé leültesse s dobogó kebelét előtte kitárja.</p> -<p>Még az napon, még abban az órában kitűzték az esküvő idejét. -Pedig ezzel nem kellett már oly nagyon sietni. Hiszen feltörhették -a boldogság kincses házát s rabolhattak onnan gyönyört -ellenőrizhetlenül.</p> -<p>A kis Jenőre nem gondolt egyik sem.</p> -<p>Őt nem hozták haza az esküvőre, sőt még csak nem is értesitették -róla. Anyja, a boldog menyasszony nem merte; Felbéczy, a boldog -vőlegény nem akarta. A kis Jenőnek nem volt szabad tudni, hogy az ő -apjának halálos ellensége mikor öleli át az ő édes anyját.</p> -<p>Csakhogy a kis Jenő nem volt már kis gyermek. Tizenhat éves volt -már és elszánt, mikor apjának emlékét s anyjának szeretetét kellett -oltalmaznia. Baráti kéz értesité az esküvő napjáról s ő -elhatározta, hogy haza megy és meggátolja azt.</p> -<p>Ostoba gyermek. Mintha Felbéczy keze el nem ért volna az intézet -főnökéig.</p> -<p>A gyermek szomoru komolysággal kért az intézet főnökétől -engedelmet arra, hogy haza mehessen. Az intézet főnöke hideg vérrel -felelt:</p> -<p>– Nem engedhetem meg, Jákfalvy ur. Ősz van, hideg van, a hó is -leeshetik, felelős vagyok önért. Előbb irnom kell haza engedélyért. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– De nekem mennem kell, ha meghalok is: mennem kell.</p> -<p>– Nem lehet.</p> -<p>A gyermek elhalaványodott. Ajkai reszkettek. Fogait -összeszoritá. Szemei csillogtak, de azokból a könyet kicsordulni -nem engedé. Megfordult és szobájába távozott.</p> -<p>Elhatározta, hogy megszökik. De eszébe jutott, hogy a hét vége -felé jár, zsebpénze nincs. Visszament tehát a főnökhöz.</p> -<p>– Tanár ur, az istenre kérem, adja ki ma heti pénzem.</p> -<p>A tanár ismét hidegvérrel felel:</p> -<p>– Vasárnap a szokott időben megkapja ön pénzét Jákfalvy ur. -Tudja, hogy a rendetlenséget nem tűröm.</p> -<p>A gyermek zokogásban tört ki s összekulcsolt kézzel kérte a -főnököt.</p> -<p>– Tanár ur, kedves tanár ur, tudja, hogy én sohasem vétettem -senkinek, adjon nekem pénzt, a szivem megszakad.</p> -<p>A főnök tudta, mire kellene a pénz. Sejtette a szökési -szándékot.</p> -<p>– Ön beteg, Jákfalvy ur, nagyon fel van izgatva; a szolga -éjjel-nappal ön mellett fog lenni.</p> -<p>A gyermek megszünt sirni. Daczosan megfordult, a főnökre bevágta -az ajtót s eltávozott. De nyomban ment utána az intézeti szolga s -bekisérte őt szobájába. Huszonnégy órai benmaradás lőn a dacznak -büntetése.</p> -<p>Csütörtök volt. Az esküvőnek vasárnap kellett megtörténni. -Pesthez Rábamike messze van. Pénze nincs, <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> -éjjel-nappal mennie kell, hogy gyalogszerrel idejében otthon -lehessen.</p> -<p>Veszteni való ideje nem volt. Intézeti társaitól összekéregetett -három forintot. Tudta, hogy Komáromtól Győrig egy forintot kell -fizetni a vasuton. Egyebet nem tudott az egész utból s annak -költségeiből. Ezzel a pénzzel s ezzel a tudománynyal kiszökött az -intézetből.</p> -<p>De csak másnap délben, mikor a szolga ebédre ment. Hirtelen -magára ölté felöltőjét s kisurrant az intézetből. Futott a -Dunapartra.</p> -<p>Itt kérdezé, merre kell menni Komáromba. Mondák neki: Vácz felé. -Egyuttal utasiták, hol keressen váczi kocsit.</p> -<p>Keresett és talált. Alkonyat fele indultak el, pénzecskéjének -egyharmada kocsifuvarra ment, de este tíz órakor Váczra ért.</p> -<p>Sötét volt, mint a sírban. Rideg szél csapkodott, hideg, őszi -eső permetezett és a gyermek mégis jóéjszakát kivánt fuvarosának s -tovább indult.</p> -<p>A fuvaros és neje összenéztek a folyosón a lámpafénynél. S a nő -szólt:</p> -<p>– Menjen már kend az után a szegény gyermek után, hova menne az -ilyen este?</p> -<p>A fuvaros utána ugrott.</p> -<p>– Héj, urfi, hová indul?</p> -<p>– Komáromba.</p> -<p>– A pokol fenekébe! Messze van az. Ebben a sötétben, szélben, -esőben, még a városból se tud kimenni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>A gyermek ment tovább, mintha nem hallotta volna a szót.</p> -<p>– Jőjjön csak vissza, nálunk alugyék egyet, ha hajnalban indul -el: tovább ér.</p> -<p>– Köszönöm bácsi, de nekem mennem kell.</p> -<p>A fuvaros nem szólt többet, karon fogta s bevitte a szobába.</p> -<p>– Adj neki, – szólt – valami meleg ételt, asszony, hiszen máris -majd megveszi az isten hidegje.</p> -<p>A gyermek halvány volt, az igaz. Jó izüen költé el a szegényes -ételt, de azért ülőhelyében elnyomta az álom. A jó emberek padkára -fektették, vánkost tettek feje alá s bundával betakarták.</p> -<p>Korán reggel utnak indult. Csak úgy gyalogszerrel. Nem volt -megedzve a hosszu gyalogláshoz. Estére kelve alig tudta lábait -fölemelni, talpát feltörte a szokatlan erőfeszités, erőfogyottan, -tántorogva ballagott tovább. Ruhája át volt ázva, teste-lelke át -volt fázva, midőn Komáromba késő este megérkezett.</p> -<p>Oda vetődött a Dunapartra, a szigettel átellenben. Keresett -korcsmát, a hol magát meghuzhatná. Vendéglőbe nem mehetett. Utolsó -forintját a vasutra tartogatá. A nélkül haza nem érhetett volna. S -azon kivül már alig volt néhány krajczárja.</p> -<p>Egy kocsmában még gyertya égett. Belépett oda. Egy asztal körül -négy-öt tisztes polgár beszélgetett s iddogált. Közel hozzájuk -leült. Olyan jól esett fáradt testének a pihenés és meleg szoba. -Éhes is volt, de az éhség nem jutott eszébe a kimerültség miatt. -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>A beszélgető polgárok felváltva nézegették a gyermek nemes -arczát s finom, urias, de átázott öltönyét. Egyik megsajnálta és -megszólitá:</p> -<p>– Hová való öcsém?</p> -<p>– Rábamikére.</p> -<p>– Honnan jön?</p> -<p>– Pestről.</p> -<p>A polgár elgondolkodott s aztán kérdezé:</p> -<p>– Van éjjeli szállása?</p> -<p>A gyermek elpirult arra a gondolatra, hogy sem pénze, sem -szállása. Büszke volt. Inkább meghalt volna, mint megvallja az -igazságot.</p> -<p>– Igen is van, – felelé, – itt a közeli vendéglőben.</p> -<p>– No ugy jól van, szivesen adtam volna különben éjjeli -szállást.</p> -<p>Az idő lassankint éjfélre járt, az emberek eltávoztak s a -gyermek maga maradt. A vendéglős azt mondá neki:</p> -<p>– Tessék kimenni, bezárjuk a kocsmát.</p> -<p>A gyermek kiment az utczára.</p> -<p>Künn vihar tombolt. Fekete felhőket kergetett az égen, vagdalta -le a háztetők cserepeit s a sziget fáin s a folyamnak hullámain -iszonyu zugással törtetett át.</p> -<p>A gyermek nem maradhatott a falak árnyékában, a tetőcserepek -agyon verték volna. Ki kellett mennie a nyilt Dunapartra, a -viharnak akadálytalan sodrába.</p> -<p>Érezte, hogy meg kell fagynia, ha nem mozog. Rázta a hideg. A -szél, mint borotva, hatott át ázott öltönyein. Minden tagja -reszketett, mint a falevél. Megkisérté gyorsan <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -járkálni. Lehetetlen volt. Kimerült, kifáradt lábait alig tudta -fölemelni. A szél úgy taszigálta, a föld, a sár úgy vonzotta -magához. Olyan jól esett volna lefeküdni.</p> -<p>A lefekvés a halál. Neki élnie kell és édes, szerető anyját -megmentenie.</p> -<p>E gondolat keserü elszántságot szított föl szivében. Karjaival -végigdörzsölé termetét s aztán fejét fölemelve utolsó -erőfeszitéssel, gyors léptekben járkált föl és alá a viharban.</p> -<p>Azt hivé, képes lesz így kihúzni az éjszakát. Csalódott. -Negyedóra mulva elhagyta ereje s egy rohama a szélnek földhöz -sujtá.</p> -<p>Ijedten ugrott föl abban a pillanatban, de a mint folytatni -akarta a gyorsabb mozgást, érezte, hogy lábai nem birják.</p> -<p>– Istenem, istenem, mit csináljak? – s el kezdett zokogni és -tántorogni.</p> -<p>Az órák éjfélt ütöttek. Az őrváltás hangja oda hatott hozzá a -várból. Mikor lesz még reggel?</p> -<p>Bement az utczák tömkelegébe. Hátha találna nyitott házat, -kocsmát vagy kávéházat. Nem talált. Messze menni nem is merészelt, -eltéveszthetné az utat, vagy a szélhajigálta kövek agyonverhetnék -őt.</p> -<p>Falhoz támaszkodva kivánszorgott ujra a Dunapartra. Nem -találkozott egyetlen élő lénynyel. Még az utczai eb is jó tanyát -keresett. Eszébe jutott, hogy ő a hid végén a szigetben este egy -kis házat látott. Valamely indokolhatlan sejtelem azt sugta neki, -hogy e házban jó emberek laknak s azok ő rá várakoznak. -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Oda indult. Átvánszorgott a hidon. Megtalálta a kis házat két -óriási jegenyefa között. Az a kis ház kis kápolna volt. Fülkéjében -a Megváltó képe reszketett halavány mécs világánál. A hullámok -csapkodása s a jegenyék zugása pokoli zajt támasztott. De a gyermek -nem hallá a zajt. Nézte a képet. Addig nézte, mig a küszöbre le nem -roskadt. Fejét falhoz támasztá, fáradt lábait a fagyos sárba -kinyujtá, elszenderült.</p> -<p>Tán egy óráig alhatott. Akkor fölébredt. Láza volt, fogai -vaczogtak, egész teste reszketett. Ugy tetszett neki, hogy e -helyben nem tudja kihuzni az éjszakát, hogy itt meg kell -fagynia.</p> -<p>Ujra fölkelt. Azt gondolá: reggel lesz már. Elindult be a -városba. De csak a hid közepéig tudott menni. A híd közepén zárt -fafalból állott a korlát. Itt leült. A korlátfal árnyékában nem -érte a szél.</p> -<p>Itt sem maradhatott. A vihar bőgött feje fölött s a híd -ropogott, recsegett, ingott, mintha minden pillanatban össze akart -volna omlani. Nem félt a haláltól már, de abba a sirba még se akart -temetkezni, melynek hullámai ott zúgtak, csapkodtak alatta. Hisz -igy az ő jó édes anyja azt sem fogja tudni soha, hogy egyetlen -gyermeke hova lett, hova sodorta el a hullám.</p> -<p>Fölvánszorgott. A híd karfáin át látta, hogy a parthoz hajók -vannak kikötve. Nagy gabonaszállitó hajók, melyek tán kijavitásra -várnak. Egynek, a legbelsőnek nyitva volt ajtaja. A sötétség, mely -ez ajtón kikandikált, egy ötletet támasztott lázas agyában. Hát ha -e hajó árnyékot és meleget adna neki? <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> -<p>Lebotorkált a part meredekjén. Bement a szélső hajóba, mely -félig vizben, félig a parton feküdt. Ez nem adott árnyékot. Ajtaja -be volt szegezve. Onnan átlépett a másik hajó előrészébe. Ez már -tánczolt szakadatlan. A vihar és a hullám tánczoltatták. Ennek -ajtaja is be volt szegezve. Át kellett mennie a harmadik hajóra. De -ennek előrésze messze esett tőle.</p> -<p>Végső erőfeszitéssel fölemelt egy deszkát s átveté azt a -harmadik hajóra. És rálépett a deszkára. Egy hullámcsapás szétvágta -a két hajót, a deszka lecsuszott s ő lezuhant a vízbe.</p> -<p>De eszméletét nem veszté el. Sőt e pillanatban erőt érzett -karjaiban. Egy lelógó kötélfoszlányt talált véletlenül megragadni s -felmászott oda, a hova eljutni törekedett. Ott volt végre a -harmadik hajón, a nyitott ajtónál.</p> -<p>Benézett a hajóüregbe. Iszonyu sötétség volt ott s élő hangoknak -borzasztó zaja. Éles sikoltások, elhaló fohászok, meg-megujuló -jajhangok durva, haragos morgással, ütlegeknek csattogó neszével -összevegyülve s egymásután váltakozva kaczaj és zokogás és -halálhörgés szakadatlanul.</p> -<p>Kezei görcsösen kapaszkodtak az ajtófélfába. Haja felállott. -Lelkét rémület fogta el. Kerekre nyilt szemekkel bámult a -sötétségbe, melyben nem látott semmit, de a melyben gyilkos -rémalakok haláltusájának lélekdermesztő zaja harsogott.</p> -<p>Lassanként magához tért. Észrevette, hogy e rémes tünemény csak -lázas agyának gyötrelmes vergődése. <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> A szél az csak, mely a -roncsolt hajónak ezer nyilásán át üvölt-süvölt és hajigálja és -csattogtatja a hajóüregben az ott heverő fadarabkákat. A szél és a -hullám, mely dobálja a hajótestet.</p> -<p>Bement a nyitott ajtón. Az ajtó szögletében tapogatott. Ott nem -fujt a szél, ott árnyékban lehetett. És ott talált egy -rongydarabot, szegény koldusnak öltönye foszlányát, melylyel lábait -betakarhatta.</p> -<p>Az éhes és beteg gyermek ott aludt el. Viharzugásnak, -hajórecsegésnek, hullámcsapkodásnak, a sötétség borzalmainak -zenéjénél. És ha vihar elszakitja a hajókötelet s elsodorja, -összetöri nyugvóhelyét? Annál jobb. Most már nem rettegett a -haláltól.</p> -<p>Reggeli szürkület volt, mikorra fölébredt. Fázott, didergett, -kimerült volt most is, de mégis erősebb, mint éjszaka. Fölkelt, -ruhája is kissé megszikkadott, lábait még nehezebben vonszolta, -mint tegnap, de azért kimászott a partra s bevánszorgott egy épen -akkor felnyitott utczai korcsmába. Oh mily jól esett most e -piszkos, pálinkabűzös korcsmának fülledt, de meleg levegője.</p> -<p>Éhezett. Megszámlálta pénzecskéjét. Forintja megvolt a vasutra. -És még volt pár krajczárja száraz kenyérre. Kért kenyeret és egy -pohárka pálinkát. Azt hallotta, hogy az meleget ad. Megitta. Majd -megfult tőle. Tagjai elzsibbadtak, agya elmámorosodott, alig tudott -a vasuti indóházhoz elbotorkálni.</p> -<p>Végre fenn ült a vasuti kocsiban. Fejét kezére támasztá s -elaludt nyomban. Csak Győrben ébredt fel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> Lázban -reszketve, éhesen. Alig tudott a vasuti kocsiból kiszállani. Itt -már tudta az utat s nyomban elindult a város vége felé.</p> -<p>Közelgett az alkony, mire kiért a város végére. Egy fabódéban -utolsó pénzén vett egy darabka kenyeret. Ezt rágicsálta a város -végén, midőn utolérte őt egy szegény meszesember rossz gebéivel. -Alig hallható hangon kérte a szegény embert, vigye magával -Rábamikére. A szegény ember megengedte, hogy vele együtt mehessen a -kocsi mellett.</p> -<p>Ez is valami volt. A lőcsbe megkapaszkodva vonszoltatta magát. -Saját lábain már megállani sem tudott. Végre elveszté eszméletét s -elterült a sárban. Utolsó szava ez volt:</p> -<p>– Édes anyám!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>– – Hej az édes anya, a könyelmű szép asszony lakodalmát ülte. -Szólt a zene, folyt a pezsgő, harsogott a jókedv a mikei -kastélyban. Az urnő, az uj menyecske világos rózsaszinü ruhában -járta a tánczot. Felbéczy is boldog volt már, arczáról eltünt a -komorság s mosolyogva fogadta el a nászvendégek hamiskás -üdvözleteit. A szép asszonyt most már nevezheti Emmijének. Megadta -rá az engedélyt a pap.</p> -<p>A daczos gyermek későn érkezett. És mikor megérkezett: nem volt -már többé daczos gyermek. A szegény meszesember ölében vitte be az -előszobába az eszméletlen gyermeket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span></p> -<p>– Ihol la, meghoztam a szegény urfit, nagyon beteg. S letette őt -egy pamlagra.</p> -<p>A cselédek nagyot sikoltottak. A sikoltásra kijött Felbéczy s -fölismerte a kis Jenőt. És kiáltá harsány hangon:</p> -<p>– A kocsis fogjon be, ezt a kölyket vigye rögtön Győrbe, addig -pedig vigyétek ki az istállóba.</p> -<p>És visszafordult és visszament kegyetlen, komor arczczal. A szép -asszony kérdé tőle: mi történt?</p> -<p>– A Jákfalvy kölykét vitetem Pestre. Engedelem nélkül tolakodott -ide.</p> -<p>A szép asszony fölsikoltott és elájult. Mégis csak édes anyja -volt annak a gyermeknek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tíz év telt el.</p> -<p>A kis Jenő délczeg ifju lett tíz év alatt. De az apai és anyai -hajlékban soha többé meg nem fordult.</p> -<p>A könnyelmü asszony könnyelmü asszony maradt. És magával ragadta -a komor férjet, ki a szép asszony szeszélyeinek sem parancsolni, -sem ellenállani nem tudott. Tíz év alatt koldussá lett mind a -kettő. A férj vagyona csak ugy semmivé lett, mint a nőé. A nagy -romlásból nem menekült meg semmi, csak a tobzódó boldog éveknek -édes emléke. Sőt még ez sem. Azt az emléket keserüvé tette a -nyomor, melylyel Felbéczy és hervadó neje kényszerült Rábamikét és -Győr vidékét elhagyni s más vidékre költözni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Jákfalvy Jenő soha sem feledé az éjt, melyet Komáromban el -kellett töltenie. Tiz év óta meg nem fordult azon a helyen. De ama -borzalmas éjszakának tizedik évfordulóján ismét ott akart lenni -azon a helyen.</p> -<p>Nem éhezve, nem fázva, hanem jó téli öltönyben s kellő esti -lakoma után ment ki a Dunapartra ugy tizenegy óra tájban, mikor már -a város lenyugodott.</p> -<p>Sötét éj volt, mint akkoron és a vihar ép ugy tombolt, mint -akkoron. A híd ép ugy recsegett, ropogott és ingadozott s a folyam -sötét hullámai ép oly kinosan hánykolódtak, mint akkoron.</p> -<p>Jákfalvy Jenő átment a hidon a kápolnához. A jegenyefák már nem -álltak oly sürüen, mint tiz év előtt, de a sziget fái ép úgy zugtak -és vonaglottak a viharban, mint tiz év előtt.</p> -<p>Oda támaszkodott az ajtófélfához és eszébe jutottak gyermekkora -és gyermekkorának szenvedései, melyeket Felbéczy okozott. Oh mily -határtalanul szerette ő édes anyját és édes anyja is őt. Erről -szentül meg volt győződve. Az a rossz ember, az a Felbéczy zárta el -őt az anyai szeretettől s készité a szomoru sorsot édes anyjának -számára. Ezen sem kételkedett egy pillanatig sem. A szép asszony -könnyelműségét nem vette észre a jó gyermek.</p> -<p>Szomoru merengéseiből éles sikoltás hangja zavarta föl. Éles, -átható női hang, melyet nem kaphatott el a vihar nyomtalanul.</p> -<p>Jákfalvy oda ugrott a hid végéhez s egy sötét testet látott a -hidról a vizbe zuhanni. <span class="pagenum"><a name="Page_107" -id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Villámgyorsan hányta le felöltönyét s rohant a vizbe a -szerencsétlen után. Erős, edzett uszó volt s egy percz alatt elérte -a vízbe fulót.</p> -<p>De nem egy volt az, hanem kettő. Férfi és nő összefogózva -görcsösen. A mint közelükbe ért, a mint a hullám fölveté őket, a -mint a hold egy szempillantásban oda világitott: Felbéczy arczát -ismerte föl a férfiban.</p> -<p>Rettentő dühre gerjedve, vasmarokkal szoritá meg a haldokló -férfi nyakát s tépte le karjait a nőről. És aztán lábaival lelökte -őt a Duna fenekére. És aztán fél kezével nyalábra fogva a hölgyet, -kivonszolta azt a partra, a kis kápolnához. Nem a szép asszony volt -ez már többé, hanem a vezeklő nő, ki könnyelmü volt egykor, -könnyelmü volt mindíg s azért elveszté fia szeretetét.</p> -<p>Nem. Azt nem veszté el még sem.</p> -<p>A mint szemeit felnyitá s elköltözni készülő lelkének öntudata -felsugárzott: Jákfalvy hevesen ölelé át s boritá be csókjaival.</p> -<p>– Édes jó anyám, most már az enyém vagy ujra!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109"><br /> --109-</a></span></p> -<h2>HOGY LETT EGY DISZNÓBÓL KÉT DISZNÓ.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111"><br /> --111-</a></span></p> -<p>Kazay Borbála, özvegy Cseresnyés Istvánné előkelő, nagy birtoku, -tekintélyes asszonyság volt Veszprémben. Birtokai három-négy -vármegyében feküdtek. Palotáján nagyobb volt az aranyos nemesi -czimer, mint a püspöki palotán. A legjobb gazdasszony volt, akit -csak képzelni lehet belső és külső gazdaságban. Takarékossága -közmondásos volt, sőt közel esett a zsugorisághoz. Én rokonságban -álltam vele, s nagyon kegyelt mindaddig, míg az az eset nem történt -vele, a mit most elbeszélek.</p> -<p>Fia, Nándor, egykor vitéz honvéd, később a hatvanas évek elején -összeesküvő bajtársam s jó barátom. A disznóper idejében a -vármegyének központi főszolgabirája volt.</p> -<p>Volt Borcsa nénémnek – én csak így neveztem – egy disznaja. A -disznó hét éves volt, emse, fehér szőrü, hátulsó ballábára sánta. -Veszprémben két disznófalka van; az egyiket alsónak, a másikat -felsőnek nevezik. Amazt az alsó kanász, emezt a felső kanász -kormányozza. A kérdéses disznó az alsó kanász elé járt legelőre. -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>A disznó egyszer szőrin-szálán elveszett. A kanász azt -jelentette, hogy ő a város végeig elhajtotta, estennen bizonyosan -elcsavargott s valami rossz ember ellopta. A keresés hiába volt, -nyomára nem akadtak. Eltelt néhány hét s már Borcsa néném is -kezdett megnyugodni a szerencsétlenségen.</p> -<p>Egyszer a pandurok portyázásból hazajönnek és jelentést tesznek -Cseresnyés Nándornál, a központi főszolgabírónál. Hivatalos -jelentés után az őrvezető azt kérdi a főbírótól:</p> -<p>– Hát az öreg tekintetes asszony eladta azt a nagy emse -disznót?</p> -<p>– Adta a fenébe, – felelte a főbíró, – hanem ellopták.</p> -<p>– El-e? – kérdé csodálkozva a pandurkáplár. – Hiszen – folytatá -– most találkoztunk Tóth Pál füredi lakossal a kéri csárdánál, s -vitte a disznót kocsin haza.</p> -<p>– No hát csak menjetek utána rögtön, hozzátok meg a disznót is, -Tóth Pált is; a disznót vigyétek anyámhoz, Tóth Pált vigyétek a -börtönbe.</p> -<p>A pandurok kimentek s a parancsolatot teljesítették. A disznó -bekerült a hidasba, Tóth Pál a börtönbe.</p> -<p>A vizsgálóbíró Német Imre megyei esküdt lőn. Nagyfejü, de nem -nagyelméjü herkulesi széles alak, egy kissé szerette a bort, a -deliquensre rettenetesen rá szokott rivallni s akit kihallgatott, -akár vádlott volt, akár tanu, attól nem tűrte az ellenmondást s a -vádlott részéről semmiféle igazolást el nem szenvedett. Ugy két hét -mulva elővette Tóth Pált, hogy kihallgassa. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>De Tóth Pál nagyon bátran felelgetett neki. Elmondta, hogy ő a -disznót igaz úton szerezte, a pénteki hetivásárban a piaczon vette, -özvegy Jákói Sámuelnének tizenhat forintot fizetett érte s -hivatkozott egy csomó tanubizonyságra.</p> -<p>Német Imre ebből a védekezésből persze egy szót se hitt el, de -akárhogyan agyarkodott a vádlottra, az csak megállt erősen, sőt -követelte, hogy azonnal bocsássák szabadon, adják vissza a -disznaját s kárpótolják a huzavonáért.</p> -<p>Német Imre elförmedt ezen a vakmerőségen s jelentést tett a -főbirónak, hogy ő még ilyen »szemtelen vádlottal« nem találkozott -az életben, mit csináljon vele?</p> -<p>A főbíró nem akart anyja ügyébe tovább beavatkozni s a -vizsgálóbírót hozzám utasította, kérjen tanácsot én tőlem.</p> -<p>Ekkor feljött én hozzám, hogy megkérdezze, mit csináljon, -megkorbácsoltassa-e Tóth Pált vagy mi?</p> -<p>Utasitottam, hogy mindenekelőtt özvegy Jákói Sámuelnét hallgassa -ki, az embert ne bántsa s aztán a körülményekhez képest folytassa -tovább a vizsgálatot, ha pedig özvegy Jákóiné megerősíti Tóth Pál -vallomását, ezt azonnal bocsássa szabadon.</p> -<p>Özvegy Jákói Sámuelné mind maga, mind férje után a -legtekintélyesebb veszprémi csizmadiák közé tartozott, s alig -lehetne olyan hatóságot képzelni, a mely előtt bátran ne tudott -volna beszélni.</p> -<p>Maga elé idézte őt Német Imre s megkérdezte: adott-e el pénteken -disznót, milyen volt a disznó, ki vette meg? <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>– Adtam bizony, – felelte a derék asszonyság, – de a magamét -adtam, nem a vármegyéét, ne legyen ahhoz a tekintetes urnak semmi -köze.</p> -<p>El lehet képzelni, miként nézett e beszédre a haragos -vizsgálóbiró küntálló nagy véres szemeivel. De az asszonyság nem -ijedt meg ezektől sem. Hanem azért, miután jól kifeleselték egymást -és magukat, mégis elmondotta, hogy a disznó 7 éves volt, emse volt, -fehérszőrü volt, hátulsó ballábára sánta volt. És elmondta, hogy -csakugyan Tóth Pál füredi embernek adta el tizenhat frtért.</p> -<p>A vizsgálóbíró látta, hogy ez a disznó, amelyet özvegy Jákóiné -asszonyom eladott, csakugyan a Borcsa néném szakasztott disznaja. -Nagy szorultságában azt kérdé az asszonyságtól:</p> -<p>– Meg merne-e esküdni vallomására?</p> -<p>– Százszor is, – volt a felelet, – de előbb látni akarom a -disznót.</p> -<p>Elmentek együtt a disznóhoz, szemügyre vették elől-hátul, a -hidasból leeresztették az udvarra s özvegy Jákói Sámuelné -megesküdött, hogy ez csakugyan az ő disznaja volt.</p> -<p>Úgyde már akkor Borcsa néném is eskü alatt állítá magáénak a -disznót, ő pedig mégis csak a főszolgabiró édes anyja volt.</p> -<p>Német Imre újra eljött hozzám tanácsért, hogy most mondjam meg -már, mitevő legyen.</p> -<p>Utasítottam, hogy hallgassa ki a disznó azonosságára nézve a -kanászokat. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Megtörtént. Mind a két kanászt s mindkettőnek valamennyi -bojtárját szembesíté egymással is, a disznóval is.</p> -<p>A felső kanász és bojtárjai esküdtek arra, hogy a disznó eléjük -járt öt év óta s özvegy Jákóiné tulajdona; az alsó kanász és -bojtárjai esküdtek arra, hogy a disznó eléjük járt szintén öt év -óta s a disznó Kazay Borbála asszonyság tulajdona.</p> -<p>A vizsgálóbíró most volt már aztán megzavarodva. Futott hozzám -nagy lélekszakadva, folyt róla az izzadság rettenetesen.</p> -<p>Utasítottam, hogy mind Kazay Borbálát, mind özvegy Jákóinét -hallgassa ki tüzetesen, hol vették a disznót, miért s mióta lett az -sánta?</p> -<p>Kazay Borbála asszonynéném előadta, hogy a disznót megboldogult -Gábor báttyától örökölte Tót-Vázsonyban; a disznó csavargó volt, -egyszer belopódzott Szentgyörgyi Horváth Ágoston krumpliföldjébe s -a kerülő farba lőtte, azóta lett a disznó sánta.</p> -<p>Özvegy Jákói asszonyom pedig előadta, hogy ő a disznót két -esztendős korában a menyétól kapta ajándékba; a disznó nagyon -konyhás volt, egyszer a Csapószeren bevetődött Fischer olajos -udvarába s ott egy goromba olajos legény egy nagy doronggal -leütötte a farát, azóta lett a disznó sánta.</p> -<p>Az egyik hivatkozott tizenhét tanura, a másik hivatkozott -huszonhét tanura; s minden tanu esküdött arra, hogy a disznó az ő -asszonyáé s nem a másiké.</p> -<p>Német Imre vizsgálóbiró már nem gondolkodott tovább, belátta, -hogy ez a kérdés túl van az ő tudományán <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> s jött -fel ismét hozzám, hozta iratait, az iratok már voltak egy fél -talicskával.</p> -<p>De e kérdés most már az én tudományomon is túl volt. Azt mondtam -a vizsgálóbírónak, hagyja nálam az iratokat, majd gondolkodom, mit -csináljak.</p> -<p>A disznót valamely semleges területre kiverni s onnan haza -ereszteni s aztán megvárni, hova megy haza: most már hiába való -lett volna, mert a disznó negyedév óta hízott Borcsa nénémnél, -tehát valószinü volt, hogy ő hozzá megy haza.</p> -<p>Azon gondolkodtam, hogy a disznót leöletem és boncztanilag -megvizsgáltatom, csak az iránt nem voltam tisztában, hogy a három -tulajdonos beleegyezése nélkül van-e joga ehhez az -igazságszolgáltatásnak?</p> -<p>Mig a fölött töprenkedem: nagy kétségbeeséssel rohan hozzám a -vizsgálóbíró, hogy megdöglött a disznó, mi lesz most a -bűnvizsgálattal? Mosolyognom kellett kétségbeesése fölött.</p> -<p>Nosza, azonnal utasitottam a járási és megyei főorvost, hogy -bonczolják föl a disznót s adjanak véleményt, hogy sántasága miből -származott? Meglőtték-e, leütötték-e valamikor vagy sántán -született?</p> -<p>Azt a szakértő véleményt érdemes elolvasni, a melyet a tudós -orvosok erről a dologról készítettek. Magam vezettem őket, magam -adtam fel a kérdéseket. Nem bíztam se másra, se rájuk.</p> -<p>Az előzetes kérdésekre bizton megfeleltek. A disznót emsének és -fehérszőrűnek találták. Vitatkoztak ugyan kissé a fölött is, de a -vitát hosszúra nyúlni nem engedtem. <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Az volt a második kérdés: csakugyan hét éves-e a disznó? A -szakértőknek az a bolond ötletük támadt, hátha az a disznó se nem -az egyik, se nem a másik disznó, hanem valami harmadik disznó, a -kihez se Borcsa nénémnek, se Jákóiné asszonyomnak semmi köze. Az -életkort tehát meg kellett határozni.</p> -<p>Csakhogy a malaczokról nem vezetnek anyakönyvet. A kanász ugyan -meg tudja mondani, hogy melyik malacz hány hetes, melyik süldő vagy -ártány hány hónapos, melyik emse vagy kan hány esztendős, melyik -sertés, kocza, hízó vagy kijáró mióta élvezi az életnek örömeit, de -tudós szakértő a kanász szaván el nem indulhat. A tudós szakértőnek -a tudomány szabályai szerint önálló véleményt kell mondania.</p> -<p>De Wirchov és dr. Hyrtl akkor még a disznó csontjainak, -porczogóinak s koponyavarratainak fejlődéstanát meg nem állapította -s a kormány rendeleteiből se volt világos, hogy a disznó mikor -tanköteles, mikor védköteles, mikor élemedett, mikor aggott? -Mindezt a szakértőknek kellett kinyomozniok.</p> -<p>Meddig csecsemő, meddig süldő, mikor fejezi be serdülő korát a -disznó? Mikor jut a meglett korba? Ha hét esztendős: miről -bizonyos, hogy hét esztendős? De hátha csak hat esztendős? De hátha -már nyolcz esztendős? Olyan vita kerekedett a szakértők közt: majd -megölték egymást. A disznó persze nem szólhatott közbe, mert már -meg volt halva s föl volt bonczolva.</p> -<p>Végre rárivalltam a szakértőkre, maradjanak meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> annál a -kérdésnél, lehet-e ez a sajnálatraméltó holttetem hét -esztendős?</p> -<p>Lehet.</p> -<p>Hála istennek. Most már térjünk át arra: miért sánta ez a -disznó?</p> -<p>Erre azonban könnyedén nem térhettünk, mert az egyik nagy -tekintélyü szakértő azt a kérdést vetette föl, hogy voltaképen -sánta volt-e hát az a disznó? Mert ő vaktában el nem hiszi, hogy -sánta volt, mivelhogy a disznónak az a természete, hogy ne legyen -sánta.</p> -<p>Meg kell vallanom: elég gondos volt a szakértők puhatolódzása. -Csak abban tévedtek, hogy a jobb hátulsó lábát találták sántának, -holott a disznó míg élt és futkosott, a ballábára volt sánta. A -jegyzőkönyvet és szakvéleményt azonban sikerült közös egyetértéssel -kéz alatt kiigazítani.</p> -<p>Ütés volt-e, lövés volt-e a sántaság oka? Az ütés Jákóiné -asszonyom győzödelme, a lövés Borcsa néném diadalma.</p> -<p>Megvizsgálták a forgókat, csuklókat, izületeket s a mindenféle -izomcsomókat. Az egyik orvos a prágai, a másik a kassai sonkának -volt a híve. E fölött hajba kaptak. Úgy döntöttem el a vitát, hogy -ez a disznó házi sonka. Végre is kisült, hogy a disznóban se -ágyúgolyó, se puskagolyó, se szatyma, se göbecs, se sörét nem volt, -se egykori lőcsatornának semmi nyoma nem fedeztetett fel. Hanem e -helyett volt valami izom összehúzódás, mely husánggal való goromba -ütéstől bízvást származhatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>A szakvélemény tehát ütésre szólt. Borcsa néném ebben meg nem -nyughatott. Feljött a kérdés a budapesti kir. egyetem orvoskarához -is. De itt is, érett megfontolás után, Tóth Pál igazsága nyert -megerősitést.</p> -<p>Keserves kártérítésre itéltük Borcsa nénémet a disznóért is, -Tóth Pál szenvedéseért is, a rettentő sok tanuköltségért is.</p> -<p>Haragos volt érte. Gyilkos szemekkel nézett rám, ki a -kártéritést inditványoztam. Oda mentem hozzá vigasztalni, mi az a -pár száz forint ő neki?</p> -<p>– Nem a pénzért haragszom én, hanem azért, hogy olyan elfajzott -rokon is van a világon, a ki egy parasztnak fogja pártját én -ellenem. Úgy ám, fiskus uram!</p> -<p>Elfordult tőlem és sok időre felmondta az atyafiságot…</p> -<p>De szó a mi szó, ha az a disznó ma is élne, ma se tudnám, miként -kelljen és lehessen ezt a pert jól befejezni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121"><br /> --121-</a></span></p> -<h2>KATÓ.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123"><br /> --123-</a></span></p> -<p>A nemes, nemzetes és vitézlő Bocsáry-familia a leghiresebb -familia volt tíz vagy tizenkét vármegyében. Akár egy hadsereg, akár -a Bocsáry-familia. Főhadi szállását tartá nemes Tolna, Fehér és -Veszprém vármegyében, egyik szárnya kiterjedett Győrön és Komáromon -keresztül a Dunáig, a másik szárnya pedig Pest-Pilis és Solt -vármegyén, kis és nagy Kunokon s mindenféle Jászokon és Hajdukon át -a Tiszánál ért véget.</p> -<p>Előőrseit előre tolta a Dráváig, hátvéde fölért nemes Hont és -Nógrád vármegyékig, szabad csapatai pedig elkalandoztak -Ugocsáig.</p> -<p>A ki e nemes uri familiának családfáját még nem látta: az még -igazi nemesi családfát soha se látott.</p> -<p>Megvolt pedig ez a családfa a gyökeres familiának több ifju és -öreg ágazatánál uj, ujabb és legujabb, s régi és még régebbi -kiadásokban, mint akár a biblia vagy zsoltáros énekek. Az egyiknél -szép tekercsbe göngyölve ott porladott a tükör mögött, a másiknál -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> a pohárszék tetején, a harmadiknál a -méhesben, a negyediknél a familia ládájában. Sok helyütt a familia -inspektora őrizte a kocsmaszerződések, csőszkonvencziók és közös -mappák szekrényében, másutt pedig a kis gyerekek azon tanulták -silabizálni az ábéabot. Megbecsülték mindenütt.</p> -<p>Legjobban megbecsülték pedig Kazavölgyén tekintetes Kazó Miklós -táblabiró úrnak uri kastélyában. Ő ugyan a maga személyében most -már nem sokra becsüli, miután tizenhárom esztendő óta aluszik az -urban és a kazavölgyi családi sírboltban, hanem özvegyen maradt -édes hitves társa, tekintetes Kazó Miklósné asszonyom annál jobban -megbecsüli azt. A mit egyébiránt a kazavölgyi családfa valósággal -meg is érdemel, levén az valamennyi társa közt a legrégibb és -leghitelesebb.</p> -<p>Van pedig ez irva remekben készitett finom pergamenra öt-hat -nemzedéknek különb-különbféle kezeirásával. Az a pergamen pedig -tekercsbe van hajtva és a tekercs szép világos zöld szinü vaskos -tokba nagy gondosan elhelyezve. Ha pedig a toknak leveszik födelét -és a pergamentekercset kiemelik abból és a tekercsnek egyik végét -megfogja Kazóné asszonyom, a másik végét pedig valami uraöcscse, -hát akkor amilyen hosszu a kazavölgyi kastélynak ezüstszekrényes -nagy szobája: épen olyan hosszura kinyujtózik a Bocsáry-familia -hires családfája. Nem is kell azt hinni, hogy az a pergamen egy -kutya bőréből készittetett légyen. Sőt inkább nagyon is soknak -bőréből készült az, különböző városokban <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> -lakozott nagy hirü tobakmesterek műhelyében, csakhogy minden darab -nagy ügyességgel össze van ragasztva, ugy, hogy az egész most már -nem is látszik többnek, csak egyetlenegy nagy darabnak.</p> -<p>E nagy pergamenre van irva a Bocsáry-familiához tartozó uri -családoknak megszámlálhatatlan sok ezerre menő fi- és leányági -maradéka. A Bocsáryak ugyan nincsenek rajta, tudnivaló levén, hogy -az utolsó vitéz férfiu, a ki e néven élt, a szerencsétlen mohácsi -csatában a gyilkos töröknek keze által vitézi halállal halt meg, de -annál inkább ott ékeskednek ama fiak és unokák nevei, a kik azoktól -származának, kik az ő sok leányait feleségül vették. Ott vannak -pedig a Kazó, Kazy, Kazay, Halyós, Halytó, Halyagos, Kovács, -Gyárthó, Lakathos, Laszly, Véghes, Tekeressy, Bánthó, Virágh, -Oroszy és több nagy uri családok ivadékai. Ezek is és mások is; ki -tudná azt mind valamennyit elszámlálni.</p> -<p>Már aztán derék legény is legyen ám az, a kinek kedvéért Kazóné -asszonyom ezt a nagy családi ereklyét a nagy almáriomból, -menyasszonyi selyem viganója mellől előveszi. Ha csak a vármegye -viczispánja nagy tisztességgel és nagy pöcsétes levélben meg nem -keresi, vagy a járásbeli szolgabiró nagyon szépen meg nem kéri s -egyuttal a tilosban fogott kártevőit nagy szigorusággal meg nem -bünteti: bizony másként ehhez nehezen fér akárki ember fia.</p> -<p>Ilyen formán azonban sok mindenféle titkot meg lehetett tudni a -nagy ereklye titkaiból. Meg lehetett tudni példának okáért, hogy -amaz elszegényedett ágak, <span class="pagenum"><a name="Page_126" -id="Page_126">-126-</a></span> kiket sok gyerekkel áldott meg a -gondviselés, kiknek kezén tehát az ősi birtok százfelé lett -darabolva, semmiképen sincsenek az ő fiaikban és leányaikban -megörökitve. Hasonlóképen hiányoznak ama leányok ivadékai, kik -kunhoz, jászhoz vagy hajdúhoz mentenek feleségül, miután kun, jász -és hajdu igaz nemes embernek nem tekintethetnék. Nemkülönben -teljességgel hiányoznak azok, a kik megfeledkezvén a familiának -nemes erkölcseiről s az ősök iránt tanusitandó kellő tiszteletről, -hitüket megtagadták és pápistává lettek. De más részről hiányoznak -ama leányok ivadékai is, kik holmi papokhoz és tanitókhoz mentek -feleségül, miután ilyen lépés a nemes familia szokásai szerint -mindenkor illetlennek tekintetett. A nagy hirü tudósok és -superintendensek, kik a családból származtak, megbecsültettek -ugyan, de leányt biz ott hiába kerestek feleségül. Arról pedig, -hogy valami kereskedő vagy mesterember keveredett volna a -familiába, természetesen szó sem lehetett.</p> -<p>Mindez ősi tisztes családi erkölcsöknek pedig szigorubb -megtartója és méltóságosabb képviselője senki nem lehetett, mint -tekintetes Kazóné asszonyom.</p> -<p>Ő maga is, de istenben boldogult férje is a Kazó-ágból -származott. És ő is utolsó volt ez ágból és férje is. Ő is magával -hozta a Kazó-familia birtokait és férje is. És ő is büszke volt ősi -nevére, valamiképen boldogult férje, csakhogy ő még sokkal -büszkébb, mint néhai Kazó Miklós uram.</p> -<p>Pedig hát Kazó Miklós uram nem utolsó ember volt a maga -idejében. Sőt egynémely hazafias cselekedete <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> és -bátor elhatározása szájról szájra is adatik és még az ország -krónikáiban is följegyeztetett. A vármegyének sohasem volt olyan -hires viczispánja, mint épenséggel ő. Egyszer egy lovas kapitányt -egész svadronjával együtt lefegyverezett s bevitetett a komáromi -várba, miután a makacs kapitány nem oda szállásolta el legényeit, a -hová ő parancsolta. Lett ebből aztán nagy veszedelmes história. A -kanczellária rá akart ijeszteni a vármegyére is, a viczispánra is, -de miután nem ijedt meg egyik sem, Kazó Miklós uramat fölczitálták -a királyi szó meghallgatására. Fölment nagy bátorsággal s -meghallgatta a szót nagy lelki nyugalommal s mikor a fölséges -király azt kérdé tőle: »Mivel tudja menteni magát, hogy megbántotta -a király katonáit?« – azt felelé: »Én mint nemes ember szintén a -király katonája vagyok, háboruban kardot viselek, békében igazságot -szolgáltatok«. Még a király sem tudott erre megfelelni.</p> -<p>Egyszer pedig a győri püspök, a ki neveztetett Fengler Józsefnek -és a ki nem nemes szülőktől származott, elméne bérmálni -Kazavölgyére is, a holott Kazó Miklós uram vala a házi gazda is, -viczispán is. Mint házi gazda fogadta a püspököt nagy lakomával, -mint viczispán fogadta azt nagy parádéval. A püspök urnak pedig -szokása volt az ő kegyes hivatásához képest a kálvinistákat, -lutheránusokat s egyéb mindenféle tévelygőket az ő hitük -ártalmasságáról hathatós szavakban és jámborságra buzditó kegyes -intésekben meggyőzni. Kazó Miklós uramat nem intette, mert ő -irányában mindenféle <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> ékes szavak hiábanvalóságáról eleve meg -volt győződve, de annál jobban buzgólkodott a tudatlan földnépénél, -a zsellérek, napszámosok, szegődvényesek és cselédek közepett. -Tudván pedig ezt Kazó Miklós uram, a mint a kegyes életü püspök az -ő nemesi kuriájából kilépett, nagy sebten letevé kalpagját, leölté -drága prémes kék mentéjét, leoldá czifra rezes kardját s -felöltözvén ezüst pitykés dolmányába, fog vala kezébe egy nagy -husángot s iramodik a püspök után, a kit is talál a kápolna előtt -nagy sereg népség által körülvéve. Látván pedig a kegyes püspök az -ő szives házi gazdáját ily kegyetlen indulattal közelegni, szól -vala hozzá ekként: »Nemde nem eltéveszté utját viczispán uram, hogy -ily nagy fenekedéssel ront ide hozzánk?«, melyre Kazó Miklós uram -nagy nyugodtan igy felele: »Tisztelem én méltóságod uri kegyes -személyét, nem is avatkozom én a hit dolgába, magam is áhitatosan -meghallgatom méltóságod bölcs tanitását, hanem csak azért jöttem, -hogyha netalántán valaki az én felekezetemből itt az ő hitében meg -találna tántorodni, őt ime ezzel az én pásztorbotommal az igazság -legelőjére a tilosból visszatéritsem.«</p> -<p>Mikoron pedig Kazó Miklós uram vármegye követe volt az 1790-ik -évi pozsonyi országgyülésen és ott a protestánsok ősi jussáért -heves szavakban buzgólkodnék: megtámadá őt az ámbituson gróf -Kollonics László kalocsai érsek, megfenyegetvén őt a következő -szavakkal: »A domine spektábilis gorombaságait meg fogom jelenteni -a fölséges királynak.« Melyre Kazó Miklós <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> uram -megsodorintván előbb az ő bajuszát, ekként felelt: »A fölséges -király urnak megjelentheti, de a fölséges uristennek nem jelentheti -meg, minek utána ott meg nem hallgattatik jelentése.«</p> -<p>Ilyen dolgokat és ezekhez hasonlókat mívelt Kazó Miklós uram, -hogy róla egész országszerte ugy beszéltenek, mint nagy erényekkel -bővelkedő igaz nemes emberről és bátor szívű magyar hazafiról.</p> -<p>És ez igaz is volt. Csakhogy tudni kell azt, a minek pedig az -ország nem igen jöhetett tudomására, hogy mind eme nagy erényekben -még sokkal inkább bővelkedett Kazó Miklósné asszonyom. Mert ha -eltagadhatlan igazság is az, hogy Kazó Miklós uram szembe mert -szállani katonával, pappal, püspökkel, főispánnal, sőt még az -esztergomi primással is, más részről szintoly kétségbevonhatatlan -igazság az is, hogy Kazó Miklósné asszonyommal meg nem mert -szembeszállani se katona, se pap, se püspök, se főispán, se -esztergomi primás, sőt még Kazó Miklós uram maga sem.</p> -<p>És ebben rejlett az isteni gondviselésnek csodálatra méltó nagy -bölcsessége. Kazó Miklósné asszonyom semmiképen bele nem avatkozott -sem az országnak, sem a vármegyének, sem a superintendencziának, -sem pedig a külső gazdaságnak, kocsmának, malomnak, zsidó -árendásnak és csikónevelésnek semmiféle dolgaiba. Érteni ugyan -ezekhez is értett tökéletesen, de sok nagy egyéb elfoglaltatása -miatt a világ kormányzásának e részbeli feladatát egészen átengedte -Kazó Miklós uramnak, arra azonban mindamellett gondja levén, -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> hogy a familiára ez oldalról se -háramoljék semmiféle megaláztatás.</p> -<p>Hanem már a mi a belső gazdaságot, a háztartást, a borjú, -csirke, malacz és leánynevelést illeti: ebben persze Kazó Miklósné -asszonyom volt az egyedül való auktoritás. De nem csak ebben. A -cselédség fölött rendet tartani, a templomba járásra felügyelni, a -szegény eklézsiákat ékes templomi szerekkel ellátni, a szegényebb -sorsú közel lakó atyafiakat lábra állitani, a disznótorokat, -névnapokat és egyéb ünnepélyes lakomákat rendezni, a szomszédokkal -és atyafiakkal pörlekedni, prókátorokkal tanácskozni, a kerületi és -királyi táblabirákat meginformálni, a familia igaz jussát biztositó -pöcsétes leveleket takargatni, a családfára felügyelni s a familia -tekintélyét megőrizni, ha pedig néminémüképen csorbát szenvedett -volna, azt megorvosolni: mind ezen nagy rettenetes feladat -teljesitésében Kazóné asszonyom nagyobb ur volt, mint a király az ő -birodalmában. A mióta pedig Kazó Miklós uram egynéhány -szerencsétlen hajótörött embert a Dunából kimentvén, a nagy -erőfeszités és meghülés folytán ágyban fekvő beteg lett s rövid -testi gyötrődés után elhalálozott és nagy, ékes szomorú pompával -eltemettetett: azóta még inkább megsokasodtak Kazó Miklósné -asszonyom sulyos teendői.</p> -<p>Most már vesződnie kellett annyira-mennyire még a vármegye -ügyeivel is. Most már a külső gazdaság, a kocsma, malom, zsidó -árendás és csikónevelés gondja is az ő nyakába szakadt. Igaz, hogy -rendkivül kedvelte <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> a fakó lovat, neveltetett is magának -olyan négyes fogatot fakó lovakból, a milyen nem volt sem az előtt, -sem az óta három vármegyében. Más szinü lovat be nem engedett fogni -az ő függő hintó kocsijába.</p> -<p>Mindamellett két dolog miatt nagy lelki nyughatatlanság támadott -az ő szívében.</p> -<p>Az egyik volt az a nagy zálogos pör, melynek miatta a kastély -mögötti szőlőt és erdőt a vele járó három tábla földdel veszedelem -környékezte. Épenséggel kilenczven esztendő óta birták már ő és -elei azt a birtokot és épenséggel ötven esztendő óta foly már a -zálogváltó pör, de mindeddig teljességgel eredménytelenül. A -mikoron ő férjhez ment és ekképen a familia dolgainak vezetését -kezébe vehette: akkor már a pör csaknem elveszett. Az ő lankadatlan -erélyének sikerült ugyan annak folyamatán egyet forditani, de most -már megint fenyeget a baj, miután bizonyos dunaszentmihályi -atyafiak, bizonyára roszlelkü, éhenkórász, kapzsi emberek, nagyon -utána estek s ugy látszik, jobban is győzik, mint az eddigi pörös -felek.</p> -<p>A másik aggodalmat pedig okozta neki az ő egyetlen egy édes, -szép Kató lánya, a ki most már innen-onnan belépett a -tizennyolczadik esztendőbe.</p> -<p>Nem kell pedig azt gondolni, hogy Kató azért okozott talán -aggodalmat, mert nem lett volna elég formás, elég szemre való. Sőt -ellenkezőleg, a ki csak őt látta, a szemét mindenki rajta -felejtette. Az ő testi lelki szépségében, az ő termetének ékes -voltában nem talált hibát még az irigyje sem. Arcza olyan fehér -volt, mint <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> a most leesett hó és olyan piros, mint -a most kinyilott rózsa. Fekete szemeiben ugy égett a tüz, mint az -izzó szén parázsa és a mikor hajadon fővel templomba ment és szépen -befont fekete haját megláthatták, a mint az leért a viganó aljáig: -utána bámult volna a fele falunépség, ha rá mert volna tekinteni. -Nézése szelid, tartása egyenes, lépése módos, viselete takaros, -beszédje illedelmes, egy szóval mindenkinek, a ki csak vele -találkozott, közmegelégedésére való volt. Édes anyjához engedelmes, -az idősebbekhez tisztelettudó, a jobbágyokhoz, zsellérekhez és -egyéb szolgáló emberekhez jó szívet tanusító.</p> -<p>Ennélfogva könnyen el lehet gondolni azt is, hogy Kazóné -asszonyomnak az sem okozott aggodalmat, vajjon akad-e az ő egyetlen -egy leányának illendő kérője. Akad bizony. Sőt már akadt is és -pedig oly nagy sokaságban, hogy időbe telik, mig az ember azt -számba tudja venni. A Túry, Csepy, Káldy, Mocsy, Búzás, Rozsos, -Marczalházy, Rábatői familiákban nincs oly fiatal ember, a ki a -kazavölgyi kastély felé tisztességes szándékkal már el ne -látogatott volna, de bizony annak eddig még semmi láttatja nem -volt, mivelhogy az egyik ellen Kazóné asszonyomnak, a másik ellen -Kató leányzónak volt alapos kifogása. És pedig csodálatra méltó -módon mindig akképen, hogy a mi hibákat netalán Kató fedezett volna -is föl az ifju emberekben, azon hibáknak mindíg Kazóné asszonyom -volt bőséges megmagyarázója.</p> -<p>Kazóné asszonyom aggodalma tehát nem ebből származott, -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> hanem hogy egész rövidséggel -megmondjuk, ő az ő édes egyetlen leányában semmiképen sem tudta még -eddig föltámasztani azt az életrevalóságot, mely ő benne magában -lakozott. A leány nem látszott kedvelni a perpatvart, a cselédeknek -nem parancsolgatott elegendő keménységgel és szemmel látható -idegenkedést érzett, valahányszor a prókátorok megjöttek és a -familia ügyeit s különösen a nagy zálogos pert -előterjesztették.</p> -<p>Nagy szomoruságot okozott ez Kazóné asszonyomnak. Mi lesz a -híres nevezetes Kazó familiából ilyen leánygyermekkel? Hogyan -fiúsitsa ő azt a leányt, a kiben még az asszonyi virtusok is -fogyatékosak, nemhogy a férfi erkölcsök feltalálhatók volnának? -Hiszen ezzel a leánynyal végkép elvész a familia, örökre be kell -pecsételni a családfát, bizonyosan el fog veszni a zálogos pör s a -kastély mögötti szőlőt és erdőt s a három tábla földet soha nem -látott, isten háta mögött lakozó idegenek fogják elharácsolni.</p> -<p>A mitől most már annyival inkább lehet tartani, mivel a -tekintetes tábla a Szent István napja után elmult második -csütörtökön olyan itéletet hozott, a mely ellen alig lehet most már -orvosságot találni. Most ugyan a szüreti törvényszünet miatt -hallgat a törvény, de mihelyest elmulik Szent Márton napja, pedig -most már az is itt lesz pár nap mulva, azonnal itt teremhetnek az -ellenfelek, hogy a zálogos birtokot fölmérjék és fölbecsüljék s -ekként Kazóné asszonyom igaz jussaiban turkáljanak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>Sőt már a levélhordó czigány a tegnapi napon levelet is hozott -bizonyos Bánthó István dunaszentmihályi lakostól, valahonnan Tolna- -vagy Baranya-vármegyéből, melyben Kazóné asszonyom csak -hugomasszonynak tituláltatik s egyuttal neki nagy tisztességgel -tudtára adatik, hogy mihelyt Bánthó István az ő szüreti dolgait s -egyéb őszi munkáját elvégezi, azonnal atyafilátogatóba elnéz -Kazavölgyére, a mivel egyébiránt eddig is tartozott volna nagyon -régen, de most erről bocsánatot kér és ebbéli tartozását le fogja -róni, a mely alkalommal egyéb familia-dolgokról is, különösen pedig -a zálogos pörről némi mondani valói lesznek, addig is ajánlván az ő -huga asszonyát istennek oltalmába s kérvén az ő atyafiságos -szeretetének ő rá való kiterjesztését is.</p> -<p>– Söprüt neked, bestefia! – mormogott Kazóné asszonyom, mikor a -levelet végig olvasta. – Majd elvárlak én a zálogos pörre, csak ide -jőjj!</p> -<p>Fölkelt ülőhelyéből, kinyitotta az ebédlő ajtaját s kikiáltott -éles, csengő hangon:</p> -<p>– Kató, Kató! Jere ide lányom!</p> -<p>Kató épen a pitvarban etette a galambokat, még egy marokra való -ocsut vetett nekik s azzal a kosarat letette és futott be.</p> -<p>– Vendégeket látunk a napokban édes lányom, de nem akarok velük -egy födél alatt lenni, miután sohasem láttam őket s ezek azok a -szépséges emberek, a kik a zálogos birtokból ki akarnak tudni -bennünket; – eredj lányom, hozzátok rendbe a csereházat, ott legyen -a tanyájuk. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Az a csereház pedig volt a kastély előtt ötven vagy hatvan -lépésnyire. Valamikor osztályban a Halytó-ágnak jutott, a kivel -azonban a Kazó-ág pörbe keveredvén, az a ház sok lélekgyötrő -alkalmatlanságnak volt okozója a rossz szomszédság birtokában. Mit -lehetett egyebet tenni, el kellett biz azt cserélni három annyit -érő külső járt birtokért, meg két darab négy éves csikóért, hogy a -rossz szomszédoktól meg lehessen szabadulni. Ettől kezdve ez a ház -csak csereháznak neveztetett. Ez a ház volt boldogult Kazó uram -hivataloskodó háza; itt tartott törvényt a szolgabiró és esküdt ur, -mikor Kazavölgyét utba ejté; itt volt a mosó-konyha, sütő-konyha és -a mángorló s itt lakott egyszer-másszor egy-egy kegyelembe vett -birtoktalan öreg atyafi ember is. Most épenséggel üresen állott -mind a négy szobája.</p> -<p>Ezt a házat kellett Kató leányzónak rendbe hozni, -kiszellőztetni, befüttetni Bánthó Istvánék részére, hogyha netalán -megjönnének.</p> -<p>Azonban elmult Szentmárton napja, elmult az első ádvent is, és a -csereháznak még mindig nem ért ide várt vagy váratlan vendégje. -Kazóné asszonyom már kezdte hinni, hogy ő a dunaszentmihályi -atyafiakkal való megismerkedést e folyó esztendőben nem lesz -kénytelen elszivelni.</p> -<p>De ő kelme megcsalódott.</p> -<p>Mert igaz ugyan, hogy Bánthó István uram már Mindszentek napján -elindult Dunaszentmihályról és még most sem ért Kazavölgyére, noha -már ötödik <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> hete van utban, de ezen nagy -késedelemnek bizony nem ő volt az oka. Mert tudni való, hogy mig az -ember Dunaszentmihályról Kazavölgyére eljuthatna, addig keresztül -kell menni Ágotán, Bölcskén, Csegén, Balháson, Némedin, -Vöröstornyán, Szentgyörgyön, Hántán, Bántán, Tinójáráson és -Leányvásárján, a mely utba eső nemesi közbirtokosságok kebelében -mindenütt lakoznak jó atyafiak, a kiknek vendégszerető házát -elkerülni nem volna illendő és sehogy sem volna megegyeztethető az -atyafiságos szeretettel. És minek utána az idő már késő őszre jár, -sőt a hó a Bakonyban le is esett, ennél fogva nemcsak minden -utbaeső disznótor miatt kellett elvesztegetni egy-egy napot, hanem -azon felül még számot kellett vetni ama körülménynyel is, hogy az -utasokat Bölcskén nyomta az Imre-nap, Némedin a Márton-nap, -Szentgyörgyön az Erzsébet-nap, Bántán a Katalin-nap s Leányvásárján -András napja, találkozván véletlenül e néven nevezett jó atyafi -mind amaz emlitett kompossesoratusokban. Magától értetődik, hogy -Bánthó István uram soha ember szeme elé nem iparkodott volna jutni, -ha ő csak egyetlenegy atyafi házát is elkerülné s ez által magára -és a Feri gyerekre holtig tartó neheztelést venne.</p> -<p>Magával vitte ugyanis Ferit is, a nagy kamasz kölyket, a ki csak -a nyáron jött haza a debreczeni kollégiumból azzal az -elhatározással, hogy ő többé semmiféle könyvet a kezébe nem fog -venni, miután a tudományokhoz neki sem kedve, sem talentuma. Pedig -a fiu nem volt épen nyavalyás elméjü, hanem benne lévén -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> a maradhatatlan gonosz vér, inkább -vadászni és lovagolni és huzalkodni szeretett, mintsem nagy -tekintélyben elhalálozott néhai öreg apjának, tisztelendő tudós -Bánthó Kelemennek istenes példáján indulva s apjának és rokonainak -jó tanácsát követve, magát az egyházi vagy prókátori pályára -elszánta volna. Sőt inkább le nem győzhető makacssággal csak mindig -a mellett versenygett, hogy ő gazda fog maradni, noha jól tudhatá a -rakonczátlan, hogy apjának alig van hét vagy nyolcz száz holdnyi -járt birtoka s annak is nagy részét a Duna járja, egy része pedig -csak füzes és rekettyés, a hova csürhét hajtani se igen lehet, mert -a töméntelen sok nádi farkas csuffá teszi a nyájat. S aztán ha még -csak maga lett volna mint egyetlen fiu, de otthon még három gyerek -gubbaszkodott és egy szöszke leány. Mi lesz ezekből, ha mind -valamennyi csak a készre tátja a száját? Mehetnek majd Gerjenbe és -Szalmavárra bocskoros nemesnek.</p> -<p>Most is azért hozta magával Bánthó István uram a fiut, hogy -egyrészt otthon az ő távollétében valami istentelenséget el ne -kövessen, másrészt pedig, hogy a tuladunai atyafiakkal is -ismerkedjék Hátha talán hozzá való lány is akadna valahol, a mi -annyival inkább kivánatos lenne, miután a fiu csodálatra méltó -testi erővel birván és azon kivül pajkos természetü levén, ha csak -a szent házas élet meg nem szeliditi, még olyan dolgokra is -vetemedhetik, melyek miatt szégyent is vallhat a nemes familia.</p> -<p>Ilyenformán történt tehát, hogy ámbátor Dunaszentmihály, -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> a mely feküdt Tolnavármegyében, alig -négy napi járóföldre volt Kazavölgyétől, a mely feküdt -Komáromvármegyében: mindamellett Bánthó István uram az ő Feri -fiával nem négy nap alatt, hanem épenséggel harmincznégy nap alatt -ért el Kazavölgyére.</p> -<p>Kazavölgyén épen Miklós-estét ünnepelt Kazóné asszonyom. Mert -ámbár néhai Kazó Miklós uram régen elköltözött már ez -árnyékvilágból és attól kezdve az ő nevenapját megülni nem -szükséges, sőt zajos jó kedvvel megünnepelni meg sem engedhető: -mindamellett Kazóné asszonyom, mint kegyeletes szivű hűséges -hitvestárs, Miklós-estén mindig szivesen látja az idősebb -atyafiakat és jóbarátokat, hogy tisztességes beszélgetés közben -folytonos emlékezés történjék a megboldogultnak fényes -tulajdonságaira. Ismervén pedig az idősebb atyafiak és jóbarátok -Kazóné asszonyomnak ezen jó szokását, semmiképen el nem mulasztanák -az összegyülekezést s a megboldogult viselt dolgainak dicséretes -fölemlegetését.</p> -<p>Most is ime ott ülnek már a nagy ebédlőben vagy negyvenen, -közeli és távoli rokonok, egykori hivataltársak s a vármegyének -oszlopos férfiai. Fiatal ember alig van köztük egy vagy kettő, -miután Kazóné asszonyom ilyen alkalommal meg nem szenvedheti az -éretlen fiatalság vihogását. Kató is ott ül édes anyja mellett az -asztal elején s komoly arczczal hallgatja mind azokat, kik az ő -édes apjáról oly nagy tisztelettel emlékeznek, a kit ő még mint -kicsi gyermek ismerhetett csak. Az idő már közelget éjfél felé. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Künn csunya, zivataros idő berzenkedik. Fuj a szél, mint az -itélet és veri a havat az ablakhoz. A szélvitorlák csikorgása -behallatszik a szobába s a kandalló néha időnként úgy zúg, úgy -morog, mint valami haragos vadállat. Istenkisértés lenne most utra -indulni akárkinek. Még az eb is elhuzódik ilyenkor födél alá, kazal -aljába vagy kerités mellé.</p> -<p>A viczispán uram, tekintetes Balogh János uram, ott ül Kazóné -asszonyom jobbja mellett és simogatja deresedő hosszu szakálát és -kezdi a szót ekképen:</p> -<p>– Épen tizennyolcz esztendeje, mikor az én boldogult Miklós -urambátyámmal ugy déltájban elindultunk, hogy estére Tatába érjünk -és aztán a havas, zimankós idő miatt utat vesztve egy -czigányputriban töltöttünk egy napot és két éjszakát. Ezt el kell -mondanom a kedves hugomasszonynak és az uraknak, barátaim -uraiméknak.</p> -<p>Tudta ugyan már ezt a históriát Kazóné asszonyom, tudták ezt a -jelenvalók, tudta az egész vármegye, sőt tudta már Kató leányzó is, -mindamellett a viczispán uram iránt viseltető szükséges -tiszteletnél fogva elhallgatott az egész társaság, hogy -meghallgassa, miképen töltött a boldogult házi gazda egy napot és -két éjszakát a putriban.</p> -<p>Mielőtt azonban viczispán uram elkezdte volna a szót: a nagy -csendességben éktelen ebvonitásnak utálatos hangja hallatszott a -falu felől. A csunya zsivaj mind inkább-inkább közel jött a -kastélyhoz s jobban-jobban volt hallható, akárhogy dörömbölt a -zivatar. <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>– Ugyan mi történhetik a faluban? – kérdé félig magában, félig a -vendég uraktól Kazóné asszonyom.</p> -<p>Nem felelt a kérdésre senki, hanem azt mindenki jól hallotta, a -mint Kazóné asszonyomnak mind a kilencz nagy komondor kutyája -veszett orditással, mint az oroszlán, rohant ki a kapun keresztül a -kastély elé. Különösen a Burkus kutya, mely akkora volt mint egy -borju, csodálatos mérges üvöltéssel látszott az utczára kiiramlani. -Jaj a gyámoltalannak, a kit ez a sok mérges eb az utczán talál.</p> -<p>Föl is ugrott Kazóné asszonyom s menten utasitá Jánost, az -udvargazdát, hogy egy lámpával menjen a kutyák után. Sietett is -János, nagy hirtelenséggel öltvén magára a subát s vevén kezébe a -hosszunyelű fokost.</p> -<p>A zaj és sivalkodás mind nagyobb lett, holmi erős férfihangok is -hallatszottak immár, sőt nyiltan kivehető volt a csengő hang is, -mintha csak kocsin jöttek volna uj vendégek.</p> -<p>Egyszerre a nagy sivalkodás közben fájdalmas vonitással -nyargaltak vissza a komondorok, egyenesen be a konyhába és -előszobába, elbujván ott nagy szűköléssel, azonban a bátor Burkus -nem volt köztük, az ott künn vonitott a hóban.</p> -<p>János is jött vissza s nagy elképedve megállt az ajtóban.</p> -<p>– Tekintetes nagyasszonyom, valami veszedelmes utasok tartanak a -kastély felé kocsin és lóháton; nem jó emberek lehetnek, mert a mi -kutyáinkat soha ilyen <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> mérgesnek én nem láttam teljes -életemben; az egész falu fel van már zendülve; egy lovas legény a -szegény Burkust fülénél fogva felkapta a ló hátára s onnan -felhajitotta a kastély tetejére; ej-hajh, ilyen legényt sohase -láttam; szegény Burkusnak kitörött keze-lába. Megyek az emberekért -vasvillára.</p> -<p>– Mégysz ám a pokol fenekére, – mondá Kazóné asszonyom s nagy -bátorsággal kiállt a pitvarajtóba. A fölriadt vendégek oda -seregeltek háta mögé.</p> -<p>E pillanatban oda ugratott eléje egy lovas legény a sötétből. -Lova horkolt, toporzékolt, maga pedig zuzmarás fővel, félrevetett -dolmányban és mosolygó arczczal ugy ült a lovon, mint a hogy a -szálfa van a földbe nőve.</p> -<p>– Ki vagy legény, mit keressz itt ilyen későn? – kérdé Kazóné -asszonyom.</p> -<p>A legény nem szólt, odább ugratott s helyébe nagy csörgéssel és -csörtetéssel egy három-lovas kocsi gázolódott.</p> -<p>A kocsi tele volt hóval és bundával, a bunda szintén tele volt -hóval és Bánthó István urammal. Az a lovas legény senki nem volt -más, mint az a kamasz Feri kölyök, a ki két farkast ütött le a -bársonyosi nyilas mellett s mind a kettőt a kápára akasztá, e miatt -volt a nagy zenebona a falubeli kutyák között.</p> -<p>Bánthó István uram kikeveredvén a hóból, bundából és kocsiból, -nagy tisztességtudással oda állott Kazóné asszonyom elé s megfogván -azt és átkarolván és neki kezet csókolván, szólt ekképen: -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>– Szerencsés jó estét kivánok a kedves hugomasszonynak, az isten -tartsa meg erőben, egészségben Kató hugommal és minden háza népével -egyetemben, bocsánatot kérek az alkalmatlanságért, de a rossz utak -és a csúf idő miatt nagyon elesteledtünk; majdnem -szerencsétlenségünk is akadt az utban s aztán az a rossz Feri -gyerek se fogadott szót, azt a két férget magával hozta, noha -mondtam neki, hogy az nagy illetlenség lészen ilyen uri háznál; -régen akartam már atyafiságos tiszteletem tenni, de most már itt -volnék, a ki volnék Dunaszentmihályról Bánthó István, istenben -boldogult Kazó Miklós uramnak ötöd izben való és kedves hugom -asszonynak hatod izben való unokatestvérje, ez itt mellettem pedig -az én rossz Feri fiam, csókolom a kezét kedves hugomasszony!</p> -<p>– Hozta isten urambátyám, – szólt mosolyogva Kazóné asszonyom, a -mint kikeveredhetett csókból és ölelésből, – nagyon szívesen látom -Feri öcsémmel egyetemben, örültem levelének, vártam jövetelét, -köszönöm atyafiságos jó indulatát, tessék beljebb kerülni uri -vendégeim közé. János, legyen gondod kocsira, lóra, a dögöket dobd -a félszer tetejére, a kutyákat csititsd el hamarosan, isten hozta -urambátyám, tessék beljebb kerülni szegény özvegy hajlékomba!</p> -<p>Ekképen történt meg az első találkozás. Az urak, vendég urak -ujra bementek a nagy ebédlőbe és ujra elkezdték a barátságos -beszélgetést, csakhogy most már nem Balogh János viczispán uram, -hanem Bánthó István uram vitte a szót, a kinek el kellett mondani a -jártában-keltében <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> talált atyafiság összes dolgait, -valamint a farkasokkal való összetalálkozás históriáját is.</p> -<p>– Erről nem sokat tudok tisztelt urak és atyafiak, mert mikor a -bársonyosi szőlőhegyből kibukkantunk, akkor a lovak rögtön -meghorkantak s erre a Feri a saraglyához kötött hátas lovát előre -rántván, egy fokossal hátára vetette magát s előre rutagatott; -alkonyodni is kezdett, a szél is vágta szemem közé a havat, -hallottam ugyan a farkasüvöltést a nyilas mellett, de látni nem -láthattam semmit, csak mikor már a gyerek hozta a két csikaszt.</p> -<p>Nosza neki estek most a gyereknek, hogy beszélje el a -viaskodást, de a gyerekből harapófogóval se lehetett a szót -kivenni.</p> -<p>»Nem nagy dolog volt az« – csak ennyit mondott, belátván azt, -hogy oly fiatal gyerkőcznek ily nagy uri társaságban nem illik -beszélni s hogy az a Kató leány, a ki ott hallgatózik az asztal -mellett, még dicsekedésnek is találná venni.</p> -<p>Meglehet ugyan, hogy a Kató leányzó minden belső méltatlankodás -nélkül elhallgatta volna az ifju embernek beszédét, de Kazóné -asszonyomnak bizonyosan fölélesztette volna az ő lelki -nyughatatlanságát, ha a Feri kölyök ilyen alkalmatossággal meg nem -tartóztatta volna magát a hivalkodástól; és miután már a sok -unszolásnak vége-hossza nem akart lenni s a kakukkos óra is az -éjfél utáni két órát elkakukkolta, ennél fogva felállott az asztal -mellett s uri vendégeihez ekként szólott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>– Megbocsát a tekintetes viczispán uram, valamint tisztes uri -vendégeim és atyámfiai is, ha én most már nyugodalomra megyek; – -nem vagyok már tegnapi asszony s miután szegény özvegy létemre -minden gondot és aggságot magamnak kell viselnem s korán reggel -talpon lennem: ennél fogva engedelmet kérek; – tisztes uri -vendégeim és atyámfiai mulatozzanak tovább, épenséggel mintha -otthon volnának s a miképen becses uri kedvük tartja; ha pedig és a -mikor éjjeli nyugodalomra akarnának menni, Kató lányom majd -eligazit mindent. Csöndes jó éjszakát kivánok mind -közönségesen.</p> -<p>Nosza felugráltak e szavakra mind az öregek és fiatalok, hogy -mindnyájan, kit-kit a mint kora, rangja és atyafiságos állása -megilletne, Kazóné asszonyomat nagy tisztességgel megöleljék vagy -néki köteles alázatossággal kezet csókoljanak. Nem is mulasztotta -el ebbéli kötelességét senki sem s jó időbe telt, mig Kazóné -asszonyom a maga ágyas házába bevonulhatott, hogy sötét szinü -rokolyáját letenné, lelkét és a Kató leányt istennek oltalmába -ajánlaná s ekként a napi fáradalmak után nagy lelki nyugalommal -elaludnék.</p> -<p>Az urak, vendégurak és atyafiak sem virasztottak tovább. Dalolni -és holmi egyéb vidám mulatságot tartani nem szándékozván, a csöndes -beszélgetésre pedig az idő már elhaladván, Balogh János viczispán -uram ekként szólott Katóhoz:</p> -<p>– Édes lányom, már most nekünk is csak mutasd meg az éjjeli -szállást, valamennyien utról jöttünk <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> s utra készülünk, nézd, a -dunamelléki atyádfiai is már csak bóbiskolnak.</p> -<p>Kató leányzó fölemelé pillantását s ragyogó szemeivel az ujonnan -jött atyafiakra tekintett. Bánthó Mihály uramon igaz, hogy -meglátszott az uti fáradság, de a Feri kölyök bizony csak akkor -kapta félre a fejét, mikor a leány most először szeme közé akart -pillantani. A két farkastól nem ijedt meg, de a leány két szemét -nem birta megállni. Szemmel látható volt rajta, hogy nemcsak -megrettent, hanem a füle hegyéig el is pirult. Hiába, nem tudta -eltitkolni, hogy fehér személylyel nincsen még bánásmódja.</p> -<p>Kató beszólitott egypár leánycselédet s míg az urak, atyafiak -egymástól az éjszakára elkövetkeztek: a gyertyákat és lámpákat -elkészité.</p> -<p>– Bocsánatot kérek édes bácsi, – szólt a leány viczispán -uramhoz, – kis házunkban mindenkinek vetett ágygyal nem -szolgálhatunk, hanem a mint édes anyámasszony megrendelte és a mint -tőlünk telik, mindenkinek elégséget teszünk.</p> -<p>– Fütött szoba, tiszta szalma, egy korsó víz: ez kell nekünk -édes hugom éjszakára, semmi más – szólt Bánthó István uram.</p> -<p>Ugy is lett. Valami huszan a kastélyban kaptak vetett ágyat, a -többit pedig Kató leányzó átvezette a csereházba, térdig gázolván a -hóban s keresztül törtetvén a hóviharon és sötétségen. Bánthó -István uram és a Feri kölyök ott is külön szobát kaptak, a mely már -egy hónap óta számukra készen állott, a többi <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> vendég -és atyafi pedig három szobában tiszta szalmára heveredett le, mely -oda be volt hordva nagy bőséggel s hófehér ruhaneművel be volt -takarva, hogy a háznak becsülete csorbát ne szenvedjen.</p> -<p>A következő három napon meg nem fogyatkozott a vendégeknek -száma. A hóförgeteg eltorlaszolta az utakat és utczákat annyira, -hogy istenkisértés nélkül lehetetlen volt útra kelni. És a mi még -ennél is több, se a hóesés, se a szél nem akart elállani, Kazóné -asszonyom világ minden kincséért utra nem eresztett volna még egy -vándorló legényt se, nemhogy az ő kedves vendégeit és atyafiait -bocsátotta volna el, holott éjszakánként a lélek is megfagyott -benne, mikor a faluvégéről s kertek alól jól hallhatá a farkasok -üvöltését s elgondolá, hogy egykor ilyen időben az ő szegény, -istenben boldogult férje urának is czigányputriban kellett -tanyáznia. Ha pedig az a putri utba nem esett volna, milyen nagy -szerencsétlenség támadhatott volna ebből mind a vármegyére, mind a -familiára. Valahányszor e három nap alatt erre gondolt: mindig -eszébe jutott a két jusskereső Bánthó atyafi is, a kiket ugyan még -a legkisebb aggodalommal bocsátott volna el, ha a tisztesség -megengedné, noha őket félteni se igen lehetett, mert hiszen ott -volt az a nagy kamasz kölyök. – Olyan erős mint a bika. – Lám a -bársonyosi nyilasnál is agyon ütött két farkast. – A mit ugyan jól -cselekedett, miután ő, habár azok gonosz szándékkal jöttek is ő -hozzá, csúfos véget nekik nem kiván, de mindamellett merészkedjenek -csak előhozakodni idejövetelük <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> czélja felől, majd -megmutatja ő nekik, merre vezet ki az út Kazavölgyéről s majd -tudtokra adja ő érthető módon, ki az az özvegy Kazó Miklósné, -született kazavölgyi Kazó Juditha asszony nemes -Komáromvármegyében.</p> -<p>A negyedik napnak reggelén elállott a szél s elnyugodott a -hóförgeteg. Marasztotta ugyan Kazóné asszonyom az ő uri vendégeit -és atyafiait s eléggé bizonykodott a nagy hófuvatok -meglábolhatatlansága felől, sőt a kiküldött kisbéres ott az urak -füle hallatára mondá, hogy a pásztorháznál a hármas nyárfa mellett -legalább is öt-hat öl magasan fekszik a hó, mindamellett hiába volt -minden szíves szó és atyafiságos marasztalás.</p> -<p>Nem volt mást mit tenni, mint a jobbágyokat, zselléreket -hóhányásra kirendelni, az utat a jáki határig járhatóvá tenni, -minden távozó kocsit egy-két lapáttal ellátni s aztán a -maradhatatlan vendégektől nagy sok hálálkodással elkövetkezni.</p> -<p>A negyedik napon már a nagy ebédlő melletti szobában a kerek -asztalnál csak négyen ültek le ebédelni, ugymint Kazóné asszonyom -Kató leányával s Bánthó István uram Feri fiával. Sehogy se lehetett -ugy ejteni a sort, hogy a Feri gyerek vagy szemközt ne essék, vagy -mellé ne kerüljön a Kató leánynak. A mi egyébiránt Kazóné -asszonyomban a legkisebb felindulásnak sem lett okozója, miután -olyan hallatlan vakmerőség eszébe sem juthatott, hogy az a kamasz -kölyök szemet vessen az ő egyetlen leányára. <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>Az ebédnek bevégeztével épen a legjobb beszélgetés közben Kazóné -asszonyom nagy komolyan felállott az asztal mellett és ezt mondá a -fiataloknak:</p> -<p>– Gyerekek, mulassatok a hogy tudtok, kellő jámborsággal, nekem -egy kis atyafiságos beszédem lesz urambátyámmal.</p> -<p>Ezzel megindult a belső szobák felé.</p> -<p>– Kivánságára kedves hugomasszony, – szólt Bánthó István uram s -ő is megindult utána.</p> -<p>Beérkezvén pedig az ezüst-szekrényes nagy szobába, Kazóné -asszonyom a közepére ült ama vörös bársony diványnak, mely állott -négy aranyos oroszlánlábon s melynek görbülése hasonlatos volt a -dunai csónak görbüléséhez, az orrán egy aranyos oroszlánfej tartván -fogai közt arany karikát, farkán pedig lógván rajta piros rojtos, -arany bojtos czafrangok, mintegy az oroszlánnak farkát -jelképezvén.</p> -<p>– Hozzon ide urambátyám egy karosszéket s foglaljon abban helyet -itt velem szemközt, – mondá Bánthó István uramnak.</p> -<p>Miután Bánthó István uram ezt megcselekedte s azonközben Kazóné -asszonyom a zsámolyt lába alatt rendes helyére igazitotta volna, -két kezét hóna alatt összekulcsolva tisztes komolysággal így szólt -az asszony:</p> -<p>– Urambátyám azt mondá, midőn ide érkezvén szegény hajlékomban -először láthattam, hogy mi hatod izben való unokatestvérek volnánk. -Ámbátor én atyafiszerető jó rokon vagyok minden atyámfiához, legyen -az boldog vagy boldogtalan, fi- vagy leányágbeli, <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> -osztályos vagy sógorságból eredett, közeli vagy távoli, egyenes -vagy oldalágos, szerző vagy tékozló, várakozó vagy várományos, -rangbeli vagy szántóvető és ámbátor különösen nagy szerencsémnek -tartanám, ha a köztünk netalántán fennálló atyafiság tagadhatatlan -valósága iránt megbizonyosodhatnám: mindamellett engedelmet kérek -urambátyámtól, hogy noha itt a magam házánál nem illenék, mégis meg -kell mondanom, hogy a kazavölgyi családfára a dunaszentmihályi -Bánthó-atyafiság nincs följegyezve. Van ugyan egy Bánthó -följegyezve ezelőtt mintegy száznegyven esztendővel, de az szecsődi -Bánthónak neveztetett és mag nélkül halt el, ő tőle tehát a -dunaszentmihályi Bánthók nem eredhetnek.</p> -<p>Bánthó István kétfelé simitá deresedő bajuszát s ekképen felelt -a szóra:</p> -<p>– Noha kedves hugomasszony, semmi sincs tőlem távolabb, mint -hogy kedves hugomasszonynak itt saját uri hajlékában kedvtelenséget -okozzak és noha egy ilyen atyafiszerető nagylelkü uri asszonyságról -egyáltalán fel nem tehető, hogy holmi csekély jussbeli viszálykodás -miatt a vértagadásra még csak gondolna is, a mi egyébiránt a mi -igazaink és erősségeink mellett nemcsak czéltalan lenne, hanem -egyuttal veszedelmet is okozna: mindamellett már csak a rám háramló -nagy tisztesség okáért is azt kell mondanom, hogy mi valósággal -atyafiak vagyunk, habár a kazavölgyi családfában némi tökéletlenség -előfordulna is.</p> -<p>– Abban tökéletlenség nincs, – mondá Kazóné asszonyom egész -elhatározással. <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Bánthó István uram megint kétfelé simitá deresedő bajuszát s igy -szólt:</p> -<p>– Nem akarok e miatt osztozni kedves hugomasszony, hanem az -mégis igaz, hogy kedves hugomasszony fiágon való dédősapjának apja -Kazó Sámulnek neveztetett, a kinek egyik hajadon leányát, -névszerint pedig Borbálát, Bánthó Sámuel vette el törvényes -hitestársul, a ki szecsődinek iratott, mivelhogy Szecsődön volt -prédikátor és esperes.</p> -<p>– Ugy, tehát konvenczionális ember volt.</p> -<p>– Igen is, szolgálatjára kedves hugomasszony, híres nevezetes -férfiu volt, a jézsuitáknak nagy virtussal ellentállt s gályán -veszté életét.</p> -<p>– A kazavölgyi családfán konvenczionális emberek maradékai nem -szoktak följegyeztetni.</p> -<p>Bánthó István uram megsodorintá bajuszának egyik szárnyát s így -folytatta a szót:</p> -<p>– Ezen Bánthó Sámuel fia volt ifjabb Sámuel az én dédapám; ennek -fia volt Mihály, az én ősapám: ennek fia volt ismét Sámuel, az én -nagyapám; ennek fia volt Kelemen, az én édes apám, a ki most 78 -esztendős s általam szivesen tisztelteti kedves hugomasszonyt.</p> -<p>– Köszönöm igen szépen.</p> -<p>– Kazó Borbála, az én ükös anyám, egy kazavölgyi pusztát kapott -osztályrészül itt Túladunán, de miután férje gályákra hurczoltatott -s a jézsuiták a javakat konfiskálgatták: sem ő, sem Sámuel fia nem -ült meg ezen pusztán, nehogy a jézsuiták szagot kapjanak s nyomra -bukkanjanak. Bánthó Mihály ősapám nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> -belekeveredett a kurucz világba s nehogy a birtokot elharácsolják -tőle: zálogba adta azt nagybátyjának Kazó Péternek, a kedves -hugomasszony dédapjának. Ez a zálogos birtok az, a mely miatt -köztünk az a kis villongás támadott. Nem ugyan mi köztünk, a kik -most együtt vagyunk, hanem eleink között, mert azt elhiheti kedves -hugomasszony, hogyha e pör örökséget nem képezne s ha maradékaim -megrövidétését lelkemre vehetném, én már régen tűzbe dobtam volna e -pörnek aktabaktáit, – olyan igaz, minthogy most itt vagyok.</p> -<p>– Nem kételkedem rajta; az atyafiságot is érteném, noha annak -majd bővebben utána fogok nézni magam is; – hanem hát a pörre nézve -mi szándékban van urambátyám? Ezt akarom tudni!</p> -<p>– Azt is megmondom, ha rosz néven nem veszi kedves hugomasszony. -Tetszik tudni nagy bölcsen, hogy a végső itélet már meghozatott s -hogy most már csak a végrehajtás vagyon hátra.</p> -<p>– Tudom, hanem azt is tudom, hogy én apellálok, repugnálok, -opponálok, reppellálok s hogy a fölmérésnél, kihasitásnál, -becslésnél, executiónál, liquidatiónál, authenticatiónál, -statutiónál külön-külön minden remediumot acceptálok, mert én még -ötven esztendő mulva is a birtokban akarok ülni.</p> -<p>– Engedje meg a fölséges uristen kedves hugomasszony, hanem -ahhoz nekem is lesz egy kis szóllóm s ha csak valami nagy testi -vagy lelki baj meg nem látogat, mihelyt kitavaszodik, ide fogunk -jönni a királyi és megyei emberekkel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– A kiket azonban saját uri személyemben fogok innen kiverni -söprőnyéllel, mint a csürhét.</p> -<p>Bánthó István uram megsodorintá bajuszának azt a másik szárnyát, -melyet az előbbi alkalommal meg nem sodorintott. És folytatá a -beszédet:</p> -<p>– Hogy azonban atyafiságos szeretetünket mind az otthon valók -részéről is kedves hugomasszony iránt megbizonyíthassuk, mi minden -perbéli előmenetelünk daczára is barátságos egyezséget ajánlunk -olyan formában, hogy ha kedves hugomasszony a zálogos birtok egyik -felét a fele zálogsommáért kiadni hajlandónak mutatkoznék: mi akkor -a másik felének örök, nyugodalmas birásában minden törvényes -záradéknak magunkra s fi- és leányágbeli maradékainkra vállalásával -kedves hugomasszonyt s istennek tetszése szerint származott és -származandó maradékait mind végiglen meghagyni szintén hajlandók -volnánk.</p> -<p>– Nem alkuszom, nem egyezek, nem amikázok, nem cserebelélek. Ha -van jussuk: vigyék el, de felestársa senkinek nem leszek s ki nem -adok egy talpalatnyit.</p> -<p>– Értsük meg a szót kedves húgomasszony. Hogy atyafiságos -bizodalmamról eleven tanuságot tegyek, azt is megmondom, min -fundálódik a mi barátságos ajánlatunk. Tetszik tudni, hogy a régi -osztályos levelekben s egyéb fundamentomos irományokban két -kazavölgyi birtokról tétetik emlités, ugy mint az egyik, a mely -tartozik Kazavölgyéhez és az e néven nevezett kompossesoratushoz, a -másik pedig, a mely kazavölgyi pusztának neveztetett és a nemes uri -familiának külön <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> kuriális birodalmát képezte. Minek -utána az idők folyamában e két határ összeolvadt s különböző -osztályok által eredeti formájából ki lett vetkőztetve, most már -nekünk nyertes fölpereseknek napnál világosabban ki kell mutatnunk, -a határnak melyik részén feküdött légyen azon pusztai birtok, mely -Kazó Borbálának öröksége s ekképen a mi igaz jussunk. Ugyde ama -közös elődünk Kazó Sámuel, mint tetszik tudni, a cseszneki várba -vitte be, mint e várnak kapitánya, a familia archivumát, a honnan -az a veszprémi káptalanba szállittatott; mikoron pedig jött volna a -török és Veszprémet fenyegetné, onnan a szepesi káptalanba -hurczoltatott. Ez archivumban volt pedig az a levél, melyben a -kazavölgyi és puszta kazavölgyi határok meg vannak irva és miután -boldogult Kazó Miklós urambátyámnak öreg apja Mária Terézia -királyunk különös engedelmével néminemü irományokat a szepesi -káptalanból kikapott: ennél fogva ama határozó levél vagy ott -maradt és ott van mostanáig is, vagy pedig itt fekszik Kazavölgyén -kedves hugomasszony birtokában.</p> -<p>Kazóné asszonyom két éles szeme mintha el kezdett volna titkon -mosolyogni. Jól tudta ő, hogy az a levél ő nála van, de csak most -tudta meg, hogy mennyit ér az a familiának. Kihagyta beszélni -Bánthó István uramat, a ki folytatá:</p> -<p>– Nehogy pedig azt gondolja kedves hugomasszony, hogy most már -mi az utolsó lépésnél hanyatt esünk, tehát csak azt is megmondom, -hogy mi már a Halytó-atyafiakat, kik Kazavölgyéből kitudattak, örök -tanuképen <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> hitelesen vallásra birtuk s az ő -vallásaik szerint a nekünk esendő rész itt a kastély mögötti -erdőben és három táblában feküszik, de mivelhogy sem ez atyafiak -üldöztetését, sem kedves hugomasszony zaklatását szívünkre venni -nem akarjuk: ennél fogva történt a mi barátságos ajánlatunk, a mire -nézve egyébiránt ne legyen köztünk neheztelés.</p> -<p>Kazóné asszonyom két szemén meglátszott a haragnak indulata, két -lábát levette a zsámolyról, a zsámolyt félrerugta s aztán felállván -egyenesen, csipőre tette két kezét s igy szólt:</p> -<p>– A levél itt van, azt föl nem mutatom; a birtok itt van, azt ki -nem adom; a ki lábát ide jussért beteszi, azt majd én fogadom; -urambátyámnak pedig megmondom és jól megértse minden mondásomat: -kenyerem-savam magának, szénám-zabom a lovának kijárja, de ha a -pörről még egy igét ejt az én házamban: föl is út, alá is út. -Tisztelem a dunaszentmihályi atyafiakat.</p> -<p>Bánthó István uram most már egyszerre sodorintá meg deresedő -bajuszának mind a két szárnyát s ekként felelt:</p> -<p>– Most már fogatok, hanem eljövök a levélért karácsonyra.</p> -<p>Bánthó István kiment az egyik ajtón, hogy lovait befogassa, -Kazóné asszonyom pedig kiment a másik ajtón, hogy a gyerekeket -megtekintse.</p> -<p>Feri még akkor is az asztalnál ült, de halaványan, Kató pedig az -ablaknál állt piros arczczal és könyező szemekkel. Valaminek -kellett történni a két gyerek <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> között. A két gyerek -aligha egymáson nem felejtette eszét.</p> -<p>Kazóné asszonyom kemény hangon mondá:</p> -<p>– Kató, láss a baromfiak után.</p> -<p>Kató megrezzent és Feri felállt. És felállván, nagy eltökéléssel -odalépett Kazóné asszonyom elé és igy szólott a Kató leányzó -fülehallatára:</p> -<p>– Kedves asszonynéném: adja nekem Kató hugom feleségül.</p> -<p>Kazóné asszonyom sóbálványnyá meredt. Szeme oda villant a -könyező leányra és visszavillámlott a vakmerő kölyökre. És -szólt:</p> -<p>– A nevem Kazó, a lovam fakó, a lányom Kató, kendnek nem -eladó!</p> -<p>És megfogta a leányzót egyik kezénél s kilódította a másik -szobába. Látván ezt a Feri kölyök, nagy tiszteletlenséggel ezt -kiáltá:</p> -<p>– Most elmegyek, de a leányért visszajövök s elviszem magammal, -ha mind a három isten állja is utamat.</p> -<p>E megbotránkoztató szavakat nem is sughatta más, mint az éretlen -ész és a rakonczátlan indulat, mely a Feri kölyökben lakozott. E -szavakat, ha hallotta volna, még Bánthó István uram sem hagyhatta -volna szó nélkül, sőt inkább még ő is a gyereket érdeme szerint -megfeddette volna. Pedig Bánthó István uram is el volt keseredve az -ő szivében a fölött, hogy Kazóné asszonyom által az ő atyafiságos -ajánlata olyan kurtán elutasittatott. Nem is késlekedett egy -perczig <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> sem, sőt maga is segitett a lovakat -fölszerszámozni és a kocsi elé fogni, nagy türelmetlenségében -kemény szavakkal illetvén a bámészkodó kocsist is, mivelhogy a -gyeplőszár nagyon össze volt keveredve. Nyilván csak az ő nagy -szivbéli bántalmát akarta a zsörtölődéssel kiszellőztetni.</p> -<p>A mi sikerült is annyiban, hogy Kazóné asszonyomtól illendő -tisztességgel elbucsúzhatott, tőle a sok nagy alkalmatlanságért -bocsánatot kérhetett, neki az atyafiságos fogadtatást szivesen -megköszönhette s őt atyafilátogatóba Dunaszentmihályra egész rokoni -bizodalommal meghívhatta, egyuttal megbiztatván az iránt is, hogy -sem az, a mi eddig történt, sem az, a mi ezután fog történni -köztük, örökké tartó háboruságot nem okozand az atyafiszerető igaz -szívek között. Mindezen kölcsönös kiengesztelődés pedig -megtörténhetett amaz idő alatt, míg János gazda az utasok -pinczetokját jó borral, Mártha szakácsné pedig a tarisznyát jóféle -hideg sülttel és pogácsával megtölthetné s a cselédek a bundát, -botos csizmát, töltött puskát, uti kucsmát, hóhányó lapátot, -abraknak való zabot, etető szénát s egyéb ily szükséges utiszereket -konyhából, éléstárból, csereházból, magtárból, szinből, ólból, -szerszámkamrából, pinczéből, padlásról előteremthetnék s a kocsiban -kellőképen elhelyeznék és megkötözhetnék.</p> -<p>Ez idő alatt a Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka -lovát s fölvetvén magát a nyeregbe, odaugratott a baromfiólak felé, -a hol Kató leányzó vette számba a baromfiakat, melyek már az ólak -előtt <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> külön falkákban kezdtek összeseregelni, -hogy ily csunya hideg téli időben még napnyugta előtt éjszakára -szép rendben elüljenek. Nézte, nézte őket a leányzó, de bizony -hiába, mert nagy, sok, sürü könyhullatás miatt még az ő -kiválasztott, kendermagos kis jérczéjét sem láthatta, a ki pedig -soha el nem ült a nélkül, hogy a leányzó lábaihoz oda ne kotyogott -s két kis sárga szemeivel hozzá jobbról-balról föl ne tekintett -volna.</p> -<p>Oda ugratott a gyerek nagy hirtelenséggel, a mely miatt lőn a -baromfiaknak hangos szétriadása s a sírdogáló leányzónak néma -megrettenése. A gyerek se szólt egy szót sem, a leányzó se tudott -megszólalni, csak nézték egymást égő szemekkel, mint két páros -csillag. Végre is a leányzó letörlé könyeit és csöndes reszkető -hangon ezt susogta:</p> -<p>– Mikor látjuk még egyszer, édes Feri bátyám?</p> -<p>– Vársz-e én rám kedves egyetlen hugom, míg én érted ujra -eljövök? – Ezt kérdezte Feri.</p> -<p>Kató leányzó nem tudott felelni, mert könyei ujra megeredtek, -csak fejével integetett.</p> -<p>A gyerek belevágta sarkantyuit a ló oldalába, a ló felágaskodott -s nagyokat ugrott a kapu felé. De Feri ujra visszavezette s szép -csöndesen oda állt a leányzó mellé.</p> -<p>– Eljövök érted, addig is áldjon meg az én istenem!</p> -<p>Ezzel ujra sarkantyuba kapta lovát s mint a sebes szélvész, -el-kivágtatott az udvarra; – ki az udvarból, ki a faluból, árkon, -keritésen, fuvatagon keresztül, a népeknek nagy bámulatára. Azt sem -mondá Kazóné <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> asszonyomnak: jó éjszakát. Meg se várta -Bánthó István uramat, csak az erdő szélén. De se ott, se tovább, se -hazáig, se otthon nem szólt a Kató leányzóról se apjának, se -anyjának, se semmiféle atyafiának. Sőt egy álló hétig szinevilágát -se látták, ugy elcsavargott hazulról valamerre. Vad volt, szilaj -volt, szegény anyját kétségbe is ejté megváltozása, nagy -szótalansága. Erős volt, bátor volt, Duna se vitte el, farkas se -vágta le, rossz czimborák se ütötték agyon, förgeteg se temette el, -mégis aggódtak miatta minden este, minden reggel. Pedig a kölyök -épkézláb volt, csak egy gonosz vállalaton törte fejét, a mi -kitudódott a következő uton-módon:</p> -<p>Ugyanis Tamás apostol napjának estéjén azt mondá a Feri kölyök -Bánthó István uramnak a pipázó szobában, mikor a többi házbeli -népség már lenyugodott:</p> -<p>– Édes apám uram, meg akarok házasodni.</p> -<p>Bánthó István uram nagyot nézett e szavakra s hamarjában nem -felelt, nem lévén tisztában az iránt, tréfára vegye-e a dolgot, -vagy összeszidja a kölyket. A kölyök folytatá nagy, elszánt -komolysággal.</p> -<p>– Vagy megházasodom, vagy elmegyek a francziára.</p> -<p>– No kölyök, e szavadból most már látom, hogy megint valami -ostobaság ütközött beléd.</p> -<p>A kölyök folytatá:</p> -<p>– Kazó Katalin hugomat akarom feleségül venni Kazavölgyéről.</p> -<p>– Megháborodott a te elméd. Vajjon nem szemmel láttad-e s füllel -hallottad-e, hogy Kazóné atyánkfiával minémü gyülölséges pörben -állunk? <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Jól tudom.</p> -<p>– Avagy meggondoltad-e, hogy Kazóné asszonyom a legutolsó -szántógyereknek is előbb odaadná lányát feleségül, mint egynek mi -közülünk?</p> -<p>– Jól meggondoltam.</p> -<p>– És vajjon belátod-e elméddel, hogy míg a zálogos birtok kezünk -között nem lesz, addig te Kató hugom kezéről nem is álmodhatol; az -a birtok pedig kezünk közé nem juthat, míg egy bizonyos -fundamentomos irományt meg nem szerezhetünk, a melyre nézve ugyan -harmadnapja már a Kanczelláriától mandátumot kaptunk, de a melytől -az ekzekuczió még messze van.</p> -<p>– Sem birtokról, sem irományról, sem ekzekuczióról nem akarok -hallani. Nekem a leányzó kell, semmi más.</p> -<p>Bánthó István uram fölkelt ülőhelyéről, elővette a -pipaszurkálót, kitisztogatta öblös pipáját, az ablakdeszkáról -elemelte a vörös márványból faragott dohánytartót, megtömte a pipát -istenesen, taplót gyujtott, pipára gyujtott s aztán ujra leült a -zsöllyeszékbe s nyugodt hangon így felelt:</p> -<p>– Most már látom, hogy nincs egyéb hátra, minthogy megint a -kutágashoz kötöztesselek, mint olyat, a ki el akar szaladni. Hogy -vehetnéd te el Kazó Katalint, ha se az anyja oda nem adja, sem a -birtok vele nem jár.</p> -<p>– Már pedig én, édes apám uram, elhozom Kató hugomat. Ha oda -adják: elhozom szép szerével; ha oda nem adják: elhozom, a hogy -lehet; – de én elhozom. Nyolczadmagammal hajnalban elindulok -Kazavölgyére s egy <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> hét mulva vagy itthon leszek a -leányzóval, vagy Komáromban leszek a verbung komendánsnál, vagy nem -leszek sehol sem. Ha pedig édes apám uram ezt megengedni sehogy se -akarná; akkor ne beszéljünk többet a dologról, hanem vegye le azt -az egycsöves puskát a szegről, én se kezemet föl nem emelem, se nem -kiáltok egy jajszót, lőjjön agyon, mint a kutyát. Ne is -gondolkodjék, ne is szóljon egy szót se, mert nekem már az mind -hiába lészen.</p> -<p>Látszott a kölyöknek komoly és halavány arczáról, hogy az ő -lelkében igen erős az eltökélés. Bánthó István uram jól ismerte már -arról az oldaláról, hogy könnyebb az élőfát gyökerestől kirántani a -földből, mint e makacs kölyök szívéből kiirtani a meggyökeresedett -elhatározást.</p> -<p>– Várj csak rám, majd mindjárt mondok valamit – szólt s ezzel -kiiramodott a szobából.</p> -<p>Bánthó István uramnak az volt az ő rossz szokása, hogy a midőn -az ő szíve és elméje valamikép megterhelődött s ennélfogva okos -gondolatok hiával volt, menten sietett ki a cselédek és szegődöttek -közé, a holott is mindig találván hibát, gondatlanságot, -fogyatkozást: az ő szedte-vette, henye gondatlan népeit ránczba -szedte, jól összehordta, miközben szívének és elméjének terheit -ekként lehányván, nyugodt lélekkel és világos gondolattal foghatott -ő nagy dolgaihoz. Most is azért fordula ki a szobából, hová -azonban, miután ez üditő foglalkozását befejezte volna olyan eleven -hangon, melyet még a tanyákon is meghallhatának, ujra visszatére. -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– No kölyök, – szólt, – nem avatom kezem a te bolondos -dolgaidba. Ha veszni tértél: ám te lássad. Sem nem biztatlak, sem -utadat nem állom. Se jó szómat, se rossz szómat nem viszed -magaddal. Ha jön a leányzó: anyáddal együtt fogadjuk becsülettel; – -ha pedig szégyent, gyalázatot hozasz én fejemre s rossz hirt, -emberszólást a familiára: korbács lészen és megvettetés te -jutalmad. Nehogy azonban valamiképen magadhoz hasonlatos -szeleburdi, oktalan kölykekkel távozz utadra: Gyárthó, Véghes és -Laszly uramöcséimet megkérem, hogy veled tartsanak. Most hát -takarodjál, aludd ki magadat.</p> -<p>Feri nem szólt, csöndes jó éjszakát kivánt s eltávozott a -szobából.</p> -<p>Bánthó István uram pedig a fiókos szekrényből elővett egy -pöcsétes irást, fejére nyomta prémes süvegét, vállára kerité -rókaprémes dókáját, kezébe vette hosszunyelü fokosát s eltávozott -hazulról a faluba, hogy fent nevezett uraöcscseit a veszedelmes -hosszú útra rábeszélné s némely egyéb fontos tennivalókra is – -melyeket azonban a gyereknek nem szükséges tudni – őket jó szóval, -gazdag igérettel s a temetősarki füzes-kaszálló odaajánlásával -rávenné. Ebbéli fáradozása sikerült is annyira, hogy a mikor a -kakas az éjfél utáni három órát elkukorikolta: Gyárthó, Véghes és -Laszly uraimék jól etetett és jól itatott lovaikon már ott állottak -nyeregben a pitvar előtt, hogy az égettboros butykosból nagyokat -húznának s Feri gyerekkel együtt Csege felé még a kemény hajnali -szélben elporoszkálnának. <span class="pagenum"><a name="Page_162" -id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Érkezésük lőn pedig Csegére még napfölkelte előtt, a hol a hat -Tekeressy gyerek, mind valamennyien atyafiak s erős, ifjú legények -már türelmetlenül várták őket fölnyergelt és kantározott lovakkal s -Virágh Peti nemes legénynyel egyetemben, a ki ugyan nem volt -atyafiság, de a Tekeressy-gyerekeknek jó pajtásuk levén, tőlük -elmaradni sehogy sem akart. Minden jelből látszott, hogy közöttük -jó eleve megtörtént már az összebeszélés arra nézve, hogy mikor és -mi végből mennének Kazavölgyére, a holott pedig időközben szintén -nagy dolgok történtenek.</p> -<p>Tudni kell ugyanis, hogy Kazóné asszonyom, mihelyt Bánthó István -uram Kazavölgyéről eltávozott, első dolgának tekinté mindama -szobákat kisöpretni és kifüstöltetni, a melyekben Bánthóék -megfordultak avagy éjjeli tanyát tartottak.</p> -<p>Mikor pedig ez megtörtént volna, szemre birá az ő egyetlen Kató -leányát, hogy nagy keménységgel kikérdezze őt ama lézengő, kamasz -Bánthó gyerekkel való beszélgetései s egyéb illetlen magaviselete -felől s e közben betekintsen az ő szívének és veséjének legbelsőbb -titkaiba. Teljességgel meggyőződvén pedig arról, hogy a gyereknek -képe fészket vert a leányzó szívében, miként az énekes madár a sürü -lombos bokornak ágai közt: példás anyai szigorral megfeddé őt ama -kárhozatos könnyelmüségért és önnönmagáról való megfeledkezésért, -melylyel egy jött-mentre szemet vetni s annak gyalázatos -vakmerőségét érdemlett módon vissza nem utasitani, sőt még édes -anyja elől is eltitkolni nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> irtózott. Egyszersmind -pedig megoktatá a leányzót az iránt is, mit kiván tőle a familia -becsülete, anyjának tekintélye s az utolsó kazavölgyi Kazó -ivadéknak jó hírneve.</p> -<p>A leányzó békén tűrte s külső látszat szerint jó szívvel is -fogadta édes anyjának bölcs oktatásait s példás szemrehányásait, -noha az ő szívében folytonosan csak a Feri gyerekről gondolkodott. -De Kazóné asszonyomat se ismerte az, a ki föltette róla, hogy ő -neki a külső látszat is elégséges. Jól keresztül látott ő a -leányzón s azért nem is késlekedett olyan tisztes praktikához -nyulni, melylyel a leány nyavalyáját gyökeresen -megorvosolhatná.</p> -<p>Nyilván való dolog volt ugyanis, hogy méltóságos Marczalházy -Sámuel referendárius uramnak Elek nevű idősebbik fia, jó -családbeli, deli külsejü, erkölcsös és tanult ifju, már régóta jó -szemmel kiséri Kató leányzót, sőt egyszer már illendő tisztességgel -meg is kérette kezét Kazóné asszonyomtól, noha akkor a leány -fiatalsága miatt minden siker nélkül. Miután pedig a pörnek -veszedelmes fordulatán csak Marczalházy uramnak erős keze, a -leánynak még veszedelmesebb indulatán pedig csak a tisztességes -férjhezmenetel segithetett: ennélfogva minden oldalról csak -kivánatos volna, hogy az Elek ifju ur elfelejtkeznék a multkori -lépésnek sikertelenségéről s megujitaná a familiával való jó -ismeretséget.</p> -<p>Csodálatos módon ez meg is történt. Hogy volt, hogy nem volt, -bizonyosan nem tudhatni, elég az hozzá, hogy Kazóné asszonyomnak -előzetes tudomásával <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> és beleegyezésével Elek ifju ur -karácson estéjére több nemes legényekkel s uri ifju emberekkel mint -jó barátjaival együtt Kazavölgyére érkezett, hogy Kató szívét -meglágyitaná s hajlandóvá tenné amaz ünnepélyes szavak örvendetes -meghallgatására, melyeket a második ünnepen kijövendő Balogh János -viczispán uram fog az ő száján kiejteni, hogy a Kató leányzó kezét -megkérje marczalházi Marczalházy Elek nemes ifju urnak s nemes -Komáromvármegye ez idő szerinti tiszteletbeli főnótáriusának -számára.</p> -<p>Szép volt a házasulandó ifju ember az ő világos kék díszes -ruhájában s az ő jó nevelésü, ékes, tanult beszédjével, de Kató -leányzó, a mint őt meglátta s édes szavait meghallotta: menten nagy -nyilallást érzett szíve táján s két orczája olyan halavány lett, -mintha most huzták volna ki a koporsóból. Szegény leány, bizony meg -is lehetett volna sajnálni, ha szabad lett volna szólni Kazóné -asszonyom előtt, kinek mindenütt jelenvalósága miatt azonban ezt -tenni nem lehetett.</p> -<p>Mulattak az ifju emberek nagy jó kedvvel, tisztes jámborsággal -Kazóné asszonyomnak nagy lelki gyönyörüségére s Kató leányzónak -nagy lelki fájdalmára, noha pedig őszintén meg kell vallani, hogy -mind az ifju emberek Elek ifju urral egyetemben mindent elkövettek -az ő felviditására, ámbátor ezen ifju emberek közt egy sem -találtatnék, a ki az ő szíve fenekén Kató kezére ne vágyakozott s -Elek ifju urra némi-némiképen ne irigykedett volna, a mit azonban a -fenálló jó barátság miatt világért ki nem mutatnának. <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>Öreg este volt már, midőn a legjobb mulatozás közben bejött a -szobába egy cselédlány s Kazóné asszonyomnak fülébe sugott -valamit.</p> -<p>Kazóné asszonyom felpattant mint a szikra s nagy sebten ment ki -az előszobába, az előszobából pedig a pitvarba. A pitvar előtt állt -egy lovas legény, a ki nem volt más, mint Bánthó Feri, a ki im -ekként szóla:</p> -<p>– Szerencsés jó estét és boldog ünnepet kivánok kedves -asszonynéném, sokan vagyunk, látogatóba jöttünk, ha jó szívvel -fogad bennünket uri házánál.</p> -<p>– Az ördög hozott benneteket, nem is a jó szellem, – szóla -Kazóné asszonyom, – szálljatok le a lóról.</p> -<p>– Mi is itt volnánk, – szóltak Gyárthó, Véghes és Laszly, -előugratva lovaikkal.</p> -<p>– Vagytok-e még többen?</p> -<p>– Igen is szolgálatjára, – szólt Tekeressy Béni, – itt vagyok -hatodmagammal egy apától, egy anyától való édes testvérek. Van egy -barátunk is Virágh Peti, ihol la!</p> -<p>Kazóné asszonyom se bosszuságát, se örömét ki nem -nyilvánithatta, mert a sok hetyke legény körülrajozta őt, ki a -kezét, ki a köténye szélét csókolván meg nagy szeleburdisággal. Még -utóbb neki is örülnie kellett, akármi vége lesz is örömének a rá -következő nap virradtán. Egyedül csak Bánthó Feri mutatta magát -szégyenlősnek és tartózkodónak, a mire tudnivalóképen elegendő oka -lehetett.</p> -<p>Azonban az ujonnan jött vendégek elkeveredtek a régiek között és -ámbátor nagy utat bejártak, egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> nap le se szállhatván a -nyeregből: mindamellett győzték a jó kedvet és dinomdánomot épen -csak ugy, miképen a régebbi vendégek. Elek ifju ur és Bánthó Feri -ugyan nem igen vettek részt a hejehujában, valamint Kató leányzó is -– mint később maga elbeszélte – ugy érezte magát, mint a kit a -hideg bánt s gyönge két orczája is hol elpirult, hol -elhalaványodott, hol pedig egész testében reszketett, mint a -nyárfalevél, de mindamellett a többi siheder csak mulatozott, oda -se nézvén Elek ifju ur, Bánthó Feri és a Kató leányzó belső -aggodalmainak.</p> -<p>Végre is telt az idő, mélységes lett az éjszaka s az ujonnan -jött vendégek nyugodalomra kivánkoztak. És minek utána Gyárthó, -Véghes és Laszly uraimék a kastély belső szobáinak mivoltát (az ő -sok hizelkedő szavukra) Kazóné asszonyom kiséretében -megtekintették, Elek ifju ur és a Feri gyerek pedig egymással nagy -titokban kibeszélték volna magukat: mind a régebbi és ujonnan jött -vendégek sok hálálkozással éjszakai nyugodalomra tértek, a -régebbiek, a mint illett, a kastélynak vendégszobáiban; az ujabbak -pedig, a mint tellett, a csereházban.</p> -<p>Beköszöntvén pedig a reggel, ugymint karácson második ünnepének -reggele, Kazóné asszonyom nagy álmélkodással látta, hogy Kató -leányzó hálószobája és fekvő ágya egészen üresen áll s hogy a leány -még egy óra mulva sem kerül elő, noha már a templomba az elsőt -harangozzák s a kastélybeli vendégek is már nagy zsivajjal vannak. -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>Keresi tehát a leányt mind az egész házban és udvarban, künt és -bent, szobákban és konyhában, éléskamrában és mindenütt, de csak -nem találja.</p> -<p>– Nem láttad azt a lányt? – kérdi végre János gazdától.</p> -<p>– Nem én tekintetes nagyasszonyom, pedig kora hajnal óta fönt -vagyok, mivel a csereházbeli vendég urakat kellett útra -bocsájtanom.</p> -<p>– Hát elmentek a csereházbeli vendégek?</p> -<p>– El azok az első hajnali kakasszóra.</p> -<p>– No akkor rátok is száll az isten nyila, – szólt Kazóné -asszonyom nagy indulattal, eszébe jutván, hogy az ő lányát ama -gonosz jöttment emberek vihették el.</p> -<p>Nosza sietett most tüzet kiáltani s mind az egész udvarbeli -népséget, cselédeket, vendégeket, bejárókat, sőt az egész falubeli -jobbágyságot fellázitani. »Kapára, kaszára, lóra, kocsira, utánok, -gyilkosok, haramiák« – rikoltozá szünet nélkül, hogy szinte -megesett rá az embernek szíve. A sok léhütő népség, vendégség, -jobbágyság lótott-futott, jajgatott és kérdezősködött, asszonyok, -gyerekek, örege-apraja esze nélkül. Soha ilyen nagy riadalmat -Kazavölgye még nem látott. Még a pap is hiába várta a templomba -menőket, ott kellett hagynia templomot, kathedrát, úrasztalát -ürességben.</p> -<p>Mikoron pedig legnagyobb volna a fejetlenség: imé jön Balogh -János viczispán uram ötlovas hintóval, járásbéli szolgabiróval, -vármegye-katonával, teljes parádéval, hogy megkérné a leányzó kezét -Elek urfi <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> számára nagy ünnepélyességgel. És jön -és leszáll és néz tétova és kérdez és semmiképen meg nem érti a -nagy zenebonának okát és eredetét, sőt még az Elek ifju urat se -találja, minthogy az is ott hagyá Kazavölgyét hajnal hasadtával, -Kazóné asszonyom is már rég bement a belső szobába, bizonyosan -siránkozik s rejti magát az emberi tekintetek elől.</p> -<p>Azonban Kazóné asszonyom azt nem cselekszi. Erőt vesz szívének -nagy keserüségén s jön ki a pitvarba, tartván kezében egy irott -levelet. És szól ekképen:</p> -<p>– Tekintetes vicze-ispán uram! A tegnapi napnak, ugy mint az -1796-ik esztendei karácson első napjának estéjén több -dunaszentmihályi tolnamegyei lakosok, ugymint Gyárthó, Véghes, -Laszly és Bánthó néven nevezettek s több mások atyafilátogatás -ürügye alatt uri házamba betolakodván, innen a mai napra virradóra -tudtom és beleegyezésem nélkül nemcsak leányomat, ugymint -kazavölgyi Kazó Katalin hajadon leányzót elrabolták s nemcsak ennek -reménybeli vőlegényét, ugymint marczalházi Marczalházy Elek ifju -embert elsikkasztották, hanem azonfelül a kazavölgyi Kazó-család -első fundamentomos osztálylevelét s a kazavölgyi családfát is -szekrényeim feltörése mellett nyilt erőszakkal s előre eltökéllett -szándékkal éjnek éjszakáján, gonosz czimboraságban szintén -elrabolni nem irtóztak és ámbátor ezen levelüknek rendén azzal -mentik magukat, hogy a fundamentomos osztálylevél és családfa mint -közös irományok kiadására királyi mandátummal birnak, mindamellett -minekutána e mandátum <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> ellen tiltakozom és annak ime ezennel -ünnepélyesen ellentmondok, tehát én özvegy Kazó Miklósné született -kazavölgyi Kazó Juditha asszony vádló és fölperes a fentnevezettek -és gonosz czimboráik ellen betörés, nagyobb hatalmaskodás, nemesi -házam megsértése, a familia-irományoknak és leányomnak elrablása -miatt vádat, keresetet és panaszt emelek, fejüket és jószágukat s -minden nemü javaikat megkeresem, kérvén, hogy ebbéli előleges -jelentésem nyomban protukolumba vétessék.</p> -<p>Balogh János viczispán uram komolyan meghallgatván e rettenetes -esetet, ekként szólt:</p> -<p>– A panasz felvétetik s járásbéli szolgabiró ur annak nyomban -való beprotokollálására utasittatik.</p> -<p>Kazóné asszonyom most már az egybegyült nagy közönséghez ekként -szólott:</p> -<p>– Minekutána a világi igazságszolgáltatás utjai lassúk és -tekervényesek és ámbár igazságomban lévén, annak végét nyugton -bevárhatom: mindamellett mindenkinek tudtára adom, hogy a ki nékem -ama fundamentomos iratokat és a familia családfáját lányommal -együtt vagy a nélkül először visszahozza és kezembe szolgáltatja: -annak, ha nemes rendü, az egyetlen leányomat feleségül adom, ha -pedig paraszt származásu, néki száz azaz egyszáz tinót ajándékozok. -Isten engem ugy segéljen. Hallják meg ezt minden emberek s legyen -tanum a tekintetes vármegye viczeispánja!</p> -<p>Nosza lőn most nagy sivalkodás és sürgés-forgás kiváltképen ama -ifju vendégurak között, kik az Elek <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> ifju urral a házhoz -jöttenek. Mind valamennyi lóra kapott s fokossal s egyéb kézbeli -fegyverekkel szélvész módjára a leányrablók után iramodott.</p> -<p>Igy lőn üres a kastély s igy lőn csendesség annak falai között -dél tájra. Nem is maradt ott más, mint viczispán uram a járásbéli -szolgabiróval, hogy Kazóné asszonyomat – kin erőt vett a gyöngeség, -nagy sok keserü bánatában s szünet nélkül való könyhullatásai közt -vigasztalnák s egyuttal most már szomoru hivatalos kötelességüket -elvégeznék.</p> -<p>Alig ültek le azonban az ebédhez, ismét nagy zsivaj hallatszott -a falu felől. Kimenvén pedig mind valamennyien, láthatták, hogy imé -most fordul az udvarra egy kocsi, rajta a Kató leányzó, ki szemeit -eltakarva keservesen zokog, mellette pedig lóháton ama gonosz -Bánthó Feri kölyök, a ki le se száll a lováról, csak onnan beszél -Kazóné asszonyomhoz:</p> -<p>– Kató hugomat elraboltam, társaim pedig az én tudtom nélkül -holmi pörös irományokat hoztak magukkal. De nekem irományok és -birtokok nem kellenek, én szívem szerint csak Kató hugomat -szeretem, élve-halva csak az övé lesz hűségem. Nehogy pedig azt -gondolják, hogy én jószágot akartam ragadozni, visszahoztam az -irományokat és haza kisértem hugomat is olyan tisztán, mint az -imádság. Imé asszonyom, fogadja vissza leányát és még egyszer -utoljára kérem, adja nekem feleségül. Ha megtagadja kérésemet: -isten legyen irgalmas árva fejemnek.</p> -<p>Még egy kissé várt a gyerek s aztán mikor látta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> hogy -Kazóné asszonyom nem szól, csak sír, csak lányát öleli s csak az -irományokat szorongatja: szomoru arczczal, komor képpel hátra -fartatott lovával.</p> -<p>Viczispán uram szakálát simogatta s oda férkőzvén Kazóné -asszonyomhoz, azt mondá néki:</p> -<p>– Kedves hugomasszony, ne adnánk egy jó szót annak a -gyereknek?</p> -<p>– Jere fiam, – mondá e szavakra Kazóné asszonyom nagy vontatva -Ferinek, – szállj le lovadról, rossz kölyök vagy, meg nem érdemled, -de most már legyen a lányom a tiéd; ha esküm nem kötne, soha se -látnád többé.</p> -<p>– – E szavakat pedig sohase felejti el az Örzse szolgáló, a ki -épen akkor ott alkalmatlankodván Kazóné asszonyom keze ügyében, -kapott olyan hátbaütést, hogy menten hasra esett a hóban, a füle se -látszott ki belőle.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173"><br /> --173-</a></span></p> -<h2>HÁZASSÁGI VISZONTAGSÁGOK.</h2> -<p class="center">EGY HIRES ÜGYVÉD NAPLÓJÁBÓL. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175"><br /> --175-</a></span></p> -<p>Ezt a történetet el nem hiszi senki. Pedig nem is régen történt -s igazán ugy történt, a hogy elbeszélem. Még most is élnek, a kik -benne szerepeltek. Egyedül az asszony, a jó feleség halt meg pár év -előtt, de annak is lehet még sirját látni s fejfájának irását -olvasni a kőbányai uj temetőben.</p> -<p>Toklyó Miska szegény legény volt itt Budapesten. Nem épen fiatal -legény, de azért mégis legény. Napszámos munkával kereste kenyerét. -Valahonnan a vidékről vetődött a fővárosba. Hétköznapi ruhája -kopott volt, szennyes volt, foltos is volt, de rongyos sohase volt. -Ünneplő ruhája tisztességes posztóruha volt. Ruhatára négy -öltözetből állott, a hogy illik józan, becsületes napszámoshoz. -Téli-nyári hétköznapi, téli-nyári ünneplő: ime a négy öltözet.</p> -<p>Kávét, sört, pálinkát nem ivott. Furcsa elvet hozott a vidékről. -Kávé a zsidónak, sör a németnek, pálinka a tótnak, jó bor a -magyarnak: ezt szokta mondani. A bort hát ő is megitta, sőt a mikor -a viszontagságok <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> már nagyon rá nehezedtek, nagyon is -megitta. De még erre nézve is megvolt a maga furcsa elve.</p> -<p>Azt hitte ugyanis, hogy a magyar embernek ki kell pödörnie a -bajuszát, mert különben itt a fővárosban németnek vagy tótnak -gondolhatják. De abban is bizonyos volt, hogy a kinek nincs száz -forint a zsebjében: annak nem illik a bajuszát kipödörnie.</p> -<p>Mert a kipödrött bajusz nyalka bajusz, a nyalka bajusz pedig -büszkeség. De mire legyen a szegény ember büszke, ha szeretője -sincsen, száz forintja sincsen?</p> -<p>Toklyó Miskának nem volt szeretője, de száz forintja se volt. -Bajuszát tehát csak akkor pödörhette ki, ha egy vagy két pohár jó -bort ihatott. Mert a jó bor: jó kedv.</p> -<p>Ha pedig az embernek jó kedve van: akkor szép lány, száz forint -akár eszébe se jusson. Akkor a bajuszt is ki lehet pödörni s legény -voltát is meg lehet bizonyitani.</p> -<p>Legalább ne nézzék se németnek, se tótnak.</p> -<p>Igy esett, hogy minden ünnepnapon ivott egy kis jó bort, hogy jó -kedve legyen s kipödörte hetykén a bajuszát. A mi már annálfogva is -jó volt, mert egyébként kis termettel áldotta meg a -gondviselés.</p> -<p>Egyik vasárnapon kényesen sétálgatott Toklyó Miska a -városligetben. Ott, a hol székek vannak az ut mellé kirakva s -minden székért, annak a ki beleül, fizetnie kell két krajczárt.</p> -<p>Csinos, szőke, szemrevaló fehér személy üldögélt egy széken. -Mellette jobbra-balra négy-öt apró gyerek és <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> lány, -szintén egy-egy széken mindegyik. Hogy a fehér személy lány volt-e -vagy menyecske: biztosan megmondani nem lehetett. Koránál és -gömbölyü idomainál fogva menyecske is lehetett már. Tisztes uj és -tiszta ruha volt rajta; volt órája is, óraláncza is, gyűrűje is, -függője is. Az ember vagy jóravaló iparosnőnek, vagy jóházbeli -szakácsnénak gondolhatta. A sok apró gyerek és lány ott körülötte -nyilván valami rokonságféle lehetett.</p> -<p>Jött azonban az adószedő asszony. A ki a székekért be szokta -hajtani a két krajczárt. Ime hat szék elfoglalva. Veszi ki -táskájából a hat czédulát, nyujtja a nőnek s kéri a tizenkét -krajczárt.</p> -<p>– Mért fizessek én magának tizenkét krajczárt?</p> -<p>– Hát a hat székért. Nem látja, hogy minden szék hátára rá van -irva: két krajczár?</p> -<p>– No ez is furcsa. Már ingyen le se ülhet az ember.</p> -<p>Föláll. Nyul a szoknyája zsebébe pénzes erszényeért. Keresi, -kutatja, nincs sehol.</p> -<p>Elpirul, körülnéz, zavarba jön. Utóbb oda szól a -gyerekekhez:</p> -<p>– Nincs nálatok gyerekek egy pár krajczár? Vagy otthon feledtem, -vagy elvesztettem az erszényemet.</p> -<p>Nem volt a gyerekeknél egy fillér se.</p> -<p>Az adószedő asszony csipőre tette jobb kezét s elkezdett -patvarkodni.</p> -<p>– No ez szép! Elfoglalni a fizető publikum elől a székeket s -aztán nem fizetni. <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p>Urak, urnők, gazdag emberek, pénzes urfiak sétálgattak ott alá -és föl, meg is álltak egy pillanatra, meg is hallgatták a -csetepatét s aztán mentek tovább.</p> -<p>De éppen ekkor ment arra Toklyó Miska is. Ő is megállt. Ő is meg -akarta tudni a kitört viszály okát. S mihelyt megtudta: elővett a -zsebjéből tizenkét krajczárt s oda adta az adószedő asszonynak.</p> -<p>– Itt a pénze! Ne kiabáljon itt. Kössön csomót a nyelvére.</p> -<p>Az adószedő asszony elhallgatott, elvette a pénzt, átadta a -nőnek a hat czédulát s ment a többi székhez. Toklyó Miska is -elindult; alig tekintett a nőre s a sok gyerekre, ment tovább. -Bajuszán pödörintett egyet. Mint olyan ember, a ki jól végezte -dolgát s e pillanatban megvan magával és sorsával elégedve.</p> -<p>De a megsegitett nő utána szólt:</p> -<p>– Tessék csak megállani egy pillanatra, hadd köszönöm meg a -szivességét. Aztán a becsületes nevét is szeretném tudni, hogy majd -a pénzt köszönettel megfizessem.</p> -<p>Toklyó Miska megállt s ugy félszakosan visszanézett.</p> -<p>– Szivesen tettem, nem várok érte köszönetet.</p> -<p>Ekkor vette észre, hogy az a nő nagyon csinos nő. Okos, nemes -arcza; szelid barna szeme, jól kikerekitett válla, melle, csipője. -S bizony nem is idős. Épen feleségnek való, ha ugyan még nem -menyecske. Mért ne mondaná meg neki nevét?</p> -<p>– Nem vagyok biz én más, csak a Toklyó Miska. Ez volt mindig a -becsületes nevem. Itt lakom az Aréna-uton <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> 99. -szám alatt. Élek a magam emberségéből. Ha pedig nem vétenék -szómmal, azt kérdeném: hát kegyedet mi néven tiszteljem?</p> -<p>– Sághy Juliánna vagyok Komáromból. Szakácsné vagyok a Katripéd -épitőmesteréknél már két év óta. Ezek a kis gyerekek testvérbátyám -gyerekei, a ki becsületes asztalosmester a maga kezére. Ott van a -szállóhelyem is.</p> -<p>Igy kezdődött meg az ismerkedés.</p> -<p>Ismerkedésnek ismeretség a mindennapi rendes folytatása. -Eleintén csak ugy ünnepnapon, azután meg minden napon találkoztak. -Összeszoktak. Természetük összeillett. Elhatározták, hogy -összeállnak, közös lakásra vonulnak. A lány mosást vállal. Erős, -egészséges volt, mosáshoz, vasaláshoz értett. A legény pedig -hivatalt vállal. Ha már szeretik egymást, meg is kell a lányt -becsülni. A napszámmunka bizonytalan kenyér.</p> -<p>Hivatalt! De micsoda hivatalt?</p> -<p>Volt Toklyó Miskának nagy befolyásu hatalmas ismerőse. Egy -közrendőr. Elbeszélte neki sorát, dolgát, istenes szándékát. A -rendőr pártját fogta a kerületi kapitánynál. Igy azután Toklyó -Miska hivatalhoz jutott.</p> -<p>Kapott hordár-engedélyt. És pedig olyan állomásra, a hova négy -utcza torkollott. Volt a közelben két bank és két miniszterség. A -banknak sok hivatalnoka, a miniszterségnek sok fogalmazója és -titkárja. A bankhivatalnoknak sok pénze van: azért nem sajnálja. A -miniszteri fogalmazónak és titkárnak kevés pénze van, ez meg azért -nem sajnálja. Olyan bankhivatalnok <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> s miniszteri fogalmazó -pedig kevés van a világon, a ki naponként egy-két levélkét ne -küldene szép asszonyhoz, szinházjegyért, uzsoráshoz vagy lófuttatás -dolgában.</p> -<p>Szerencsés hordár az, a ki ilyen hivatalos állomáshoz juthat. -Alig telt el egy vagy két esztendő, kis lakásuk tisztességesen be -volt butorozva. Fehérnemüt, ágybelit is szereztek a mennyi csak -kellett. Ha Juliánnának valami rokona vendégül jött: annak se -kellett a puszta padlón hálni.</p> -<p>Azonban alig telt el egy vagy két esztendő: kis gyerekük is -született.</p> -<p>A kis gyerek isten áldása. De egyuttal kegyetlen hitelező is. -Még olyan embernek is hitelezője, a ki különben sohase csinál -adósságot. Tökéletes pontossággal kell utána a kamatot fizetni. -Szeretetben, gondban, élelemben, ruházatban, orvosban, gyógyitó -szerszámokban s egyéb effélében.</p> -<p>A legelső fizetési kötelezettség pedig abból áll, hogy nevet -adjunk neki. Se neki, se anyjának e miatt ne legyen becsületbeli -fogyatkozása. A név örökség is. Jó apának, jó anyának az az első -gondja, hogy valami örökséget hagyjon gyerekére. A név igen gyakran -jó örökség. A ki Eszterházy herczeg nevet örökölhet: már a neve -után is megélhet uri módon. A Toklyó név azonban nem ér egészen -annyit, de hát az is csak valami. Éjben, sötétben, sáros utczán -sokat ér a kézi lámpás, ha még oly pisla is a fénye. Az életnek -sötét utján, sáros utján annyit megér a becsületes Toklyó-név is. -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>De mi legyen hát a gyermek neve? Mi lenne más, mint Miska? Az -apja is Miska, legyen ő is Miska. Egy nevük lesz ugyan, de azért -nem vesznek rajta össze. Mert a mikorra már a gyerek fölcseperedik: -akkorra az apjának ugy is Mihály lesz a neve. Mire pedig a gyerek -is megérdemli a Mihály nevet: akkorra már ugy se törődik a világgal -az öreg Miska. Öreg lesz, meg is hal, porrá is válik s megint csak -egyetlen Toklyó Miska marad a világon.</p> -<p>Toklyó Miskának mind e tünődése egészen hiábanvalónak bizonyult. -Miska ugyan lehet az ő fia, de Toklyó Miska semmiképen. Az a pap, a -kihez keresztelni elvitték a gyereket, megmondta kereken, hogy a -gyerek törvénytelen, hogy apja-anyja nincsenek a szent házasság -kötelékével összecsomózva s hogy a gyerek ennélfogva lehet ugyan -Miska, de csak anyja neve után Sághy Miska, nem pedig Toklyó -Miska.</p> -<p>Toklyó Miska haragra lobbant, mikor ezt meghallotta.</p> -<p>– Az áldóját annak a papnak! De nem hagyom magam csuffá -tenni!</p> -<p>Fogta a gyereket, oda vitte a paphoz s nagy hangon követelte, -hogy az ő gyerekét az ő nevére irja, ne pedig az anyja nevére. Oda -tartotta a gyereket a pap orra alá.</p> -<p>– Vak-e vagy nem vak a tisztelendő ur? Ha nem vak: nézze meg ezt -a gyereket jól. Lehet-e ez más, mint valóságos igazi Toklyó -Miska?</p> -<p>A pap nem igen nézegette a gyereket, hanem rendőrt szólitott be, -a ki Toklyó Miskát galléron fogta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> kilóditotta s -gyerekestül, mindenestül a kapitány elé állitotta. El is itélték -Toklyó Miskát csakhamar öt forint büntetésre. Mit kiabál a papnak a -lakásán? De igazságáról ott se mondott le. Volt nála pénz, épen öt -forint. Kivágta a kapitány asztalára s ment haza haragosan, de -büszkén. El volt szánva arra, hogy ügyét tovább viszi.</p> -<p>De a pap se volt rossz ember. Utána ment Toklyó Miskának, -fölkereste őt szerény kis lakásán s apának is, anyának is -megmagyarázta, hogy a kis Sághy Miska csak akkor lehet kis Toklyó -Miska, ha apa és anya előbb szent házasságra lépnek egymással. -Értsék meg hát a jó szót s kövessék a bölcs tanácsot.</p> -<p>Az asszony látta be először az igazságot.</p> -<p>– Bizony édes Miskám, nekünk házasságra kell lépnünk -egymással.</p> -<p>Igaz a! Nem is nehéz dolog. Naponként negyven-ötven jegyes pár -lép házasságra. Akárhány van köztük Toklyó Miskáéknál kisebb ember. -Csak el kell menni a paphoz.</p> -<p>El is mentek a következő napon. Felöltöztek ünneplő ruhába s -odamentek ahhoz a paphoz, a ki a kis Miskát sehogy se fogadta el -kis Toklyó Miskának.</p> -<h3>II.</h3> -<p>– Tisztelendő urunk, csókoljuk a kezét, megfogadtuk ime bölcs -tanácsát, elhatároztuk magunkat a szent házasságra, tessék minket -hamarosan összeadni. <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Oh édes gyermekeim, a szent házasság isten rendelése, de azért -még se megy az oly hamarosan. Szerezzetek két tanút; te is fiam -egyet, te is lányom egyet, tisztességes, szavahihető férfiakat, a -kik bizonyságot tegyenek arról, hogy köztetek semmi törvényes -akadály fenn nem forog. Azután hozzatok hatósági bizonyitványt, -hogy hol laktok, mi a nevetek, mi a mesterségtek s te fiam, nőtlen -vagy-e s neked lányom, nincs-e már hites társad? Szerezzetek -magatoknak szülői, gyámi, gondnoki vagy gyámhatósági engedélyt a -házasságra. Te fiam mindenekelőtt gondoskodjál bizonyságlevélről, -hogy katonáskodási kötelességednek eleget tettél-e; hol szolgáltál, -a sorhadnál-e vagy a honvédségnél, szárazon vagy vizen szolgáltál-e -s egyáltalán szolgáltál-e vagy valamely okból fölmentettek, vagy -valamely testi hibánál fogva képtelennek találtak? Ha obsitod van: -az is elég. Legeslegelőször pedig hozzátok el keresztleveleteket, -hogy én abból meglássam, ki volt apátok, anyátok; – hol és mikor -születtetek, hány évesek vagytok, nem vagytok-e zsidók, eretnekek -vagy pogányok, vagy egyik is közületek nem zsidó-e vagy eretnek? Ha -mindez megvan, akkor gyertek ide ujra tanuitokkal együtt s akkor -aztán hétről-hétre háromszor egymásután kihirdetlek benneteket s ha -a nagy bőjt közbe nem jön, isten szine előtt megáldom -szövetségteket.</p> -<p>Ezt felelte a jó öreg pap. Szavában nem lehetett kételkedni. -Plébános volt, apátur is volt, nagy tekintélyben is állott a világ -előtt, miért ne mondta volna az igazságot? <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>Toklyó Miska csak nézte a pap jóságos arczát s szájának szapora -mozgását. Aztán körülnézett a szobában. Urunk üdvözitőnk képe s a -boldogságos szüz anyának képe s mindenféle öreg és apró szentek -képe ott lógott a falakon. Megnézte ezeket is. Azután az ablakon -keresztül kinézett a nagy világba. S szemeivel azt kérdezte -mindenfelé, hol a pokol fenekéből szedi ő össze ezt a sok tanut, -bizonyságot, levelet, hatóságot, obsitot, engedélyt, felmentést, -beiktatást, kiadványt, okiratot s mindenféle igazságot? De hiába -kérdezte. Feleletet nem kapott sehonnan.</p> -<p>Utóbb mégis magához tért.</p> -<p>– Igen is, tisztelendő urunk, csókoljuk a kezét, majd utána -nézünk a dolognak.</p> -<p>Megfogta az asszony kezét s vezette haza. A mint haza érkeztek: -egyet sodorintott a bajuszán. És oda fordult az asszonyhoz.</p> -<p>– Micsoda vallásu vagy te édes Julcsám?</p> -<p>– No ha te még azt se tudod Miska! Hiszen csak nem vagyok más -mint kálvinista! Valamennyi vérem mind kálvinista Komáromban. Te se -lehetsz más, mint kálvinista.</p> -<p>– De bizony lehetek én, a minthogy vagyok is. Mert én orosz -vallásu vagyok.</p> -<p>– Csak nem ment el az eszed. Hogy lehetnél te már orosz -vallásu?</p> -<p>– Ugy lelkem, hogy apám is az volt, meg anyám is, hát én se -lehettem más.</p> -<p>– Hát aztán hol születtél te édes Miskám? <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span></p> -<p>– E fölött már én is sokat gondolkodtam, de nem tudom -kitalálni.</p> -<p>– Hát azt tudod-e mikor születtél?</p> -<p>– Nem tudom én azt se.</p> -<p>– Hát édes apád, édes anyád hol van eltemetve?</p> -<p>– Sohase láttam én se édes apámat, se édes anyámat. Engem csak a -falu nevelt föl.</p> -<p>– Micsoda falu te?</p> -<p>– Annak a falunak a neve: Ördög-Ábrány. Valahol ott fekszik a -Tiszán túl.</p> -<p>Juliánna asszony csak azért nem vetett magára keresztet, mert a -kálvinista természetéhez nem illett. De egy darabig mégis szótlanul -nézett Toklyó Miskára.</p> -<p>– Hát már most hogy szerezzük meg mi azt a sok igazságot, a mit -a pap ránk olvasott?</p> -<p>Hiszen ha Toklyó Miska erre meg tudott volna felelni! De úgy -eltünődött e fölött, hogy még bajusza is lekonyult a nagy -tünődésben.</p> -<p>Végre is jó ötlete támadt.</p> -<p>– Ne búsulj lelkem Julcsa, tüstént beszélek Karika Péterrel. -Majd eligazitja az az én dolgomat.</p> -<p>Ez a Karika Péter volt a közrendőr. Toklyó Miskának ama hatalmas -pártfogója.</p> -<p>Pétert nagyon szerették a főkapitányságnál. Ügyes ember is volt, -régóta állt is szolgálatban, de meg különös érdeme is volt. A -magyar királyi állami rendőrség központi kandurmacskája egyedül -csak az ő szavára hajlott és senkinek másnak szót nem fogadott. -Hires macska volt ez az egész fővárosban. Egyszer elkóborolt -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> a Gellérthegy tulsó oldalára is. Ha -Karika Péter haza nem hozza: talán elveszett volna örökre.</p> -<p>De ez se használt. A kandurt ugyan haza tudta hozni, de Toklyó -Miska baján segiteni nem tudott. Adott azonban jó tanácsot.</p> -<p>– Miska öcsém, nagy a te sorod. Pap nélkül, prókátor nélkül, -biró nélkül, följebbvalók nélkül azt elvégezni nem lehet. Hordárra -senki se ad semmit, neked pedig nincs költségre és utazásra való -négy-ötszáz forintod. Szegődj el valami nagy mágnáshoz inasnak, -vagy valami hires bankhoz hivatalszolgának s ha az uraságod -pártodat fogja: akkor dülőre jutsz, különben pedig soha.</p> -<p>Toklyó Miska szót fogadott. Nagy mágnáshoz ugyan nem juthatott, -de hordárkori széles ismeretségénél fogva egy hires bankhoz -csakugyan felfogadták. Jobb hivatalszolgája sohase volt annak a -banknak. De Toklyó Miskán is úgy állott az a fényes gombos -hivatalszolgai egyenruha, mintha csak rá öntötték volna. Urai előtt -napról-napra növekedett becsülete.</p> -<p>Mikor pedig egészen megnövekedett: bekérezkedett az igazgatóhoz. -Milliomos ur, képviselő és hatalmas ember volt az igazgató, -tetszett neki Toklyó Miska esete, meg is bizta a bank jogtanácsosát -rögtön, hogy halogatás nélkül segitse be Toklyó Miskát a szent -házasság keritett aklába. Az igazgató viseli a költségeket.</p> -<p>A jogtanácsos tudós és erélyes ember volt s fölötte buzgó. A -világ minden váltó és kereskedelmi törvényét, perrendtartását, -végrehajtási eljárását, részvénytársulati statutumait s vasuti -üzletszabályát tökéletesen tudta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> de Verbőczy Hármas -Könyvét nem ismerte. Sikerült is neki minden egyházzal, pappal, -rendőrséggel, hatósággal, polgármesterrel és kerületi -előljárósággal csakhamar úgy összeveszni, hogy utóbb minden -hivatalbeli ember a fogait csikorgatta már dühében, ha a Toklyó -nevet hallotta vagy papiroson látta. Szegény Toklyó Miska pedig -utóbb már semmi hatósághoz lábát be nem tehette, hogy onnan nyomban -ki ne dobták volna.</p> -<p>A Toklyó-ügy országos ügygyé kezdett válni. Árnyéka kezdett már -ráborulni a hatalmas bankra is.</p> -<p>Becsöngeti egyik napon az igazgató Toklyó Miskát.</p> -<p>– Miska, én a maga ügyét tovább nem győzöm költséggel; – a -jogtanácsos ur pedig kijelentette, hogy inkább lemond állásáról s -kibujdosik Amerikába, mintsem a maga ügyével foglalkozzék. Adok -három hónapot, keressen más állást, vagy mondjon le a -házasságról.</p> -<p>– Köszönöm a nagyságos ur kegyességét, de nekem a három hónap -nem kell, elmegyek azonnal.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Azért, mert a mióta a szent házasságra akarok lépni: azóta -nincs becsületem sehol. Ütnek, dobnak, taszigálnak, a kutyákat rám -uszitják, minden hivatalbeli ur úgy néz rám, mint a vasvilla; – én -tehát mást gondoltam.</p> -<p>– Lemond ugy-e a házasságról?</p> -<p>– Azt nem teszem, mert a becsület az első. A mióta a házasságom -után járok, megint született egy gyerekem. Most már van kettő. Én a -lelkem Julcsámnak megigértem, hogy megesküszöm vele, a -gyermekeimnek <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> is törvényes nevet akarok szerezni: -nekem tehát meg kell házasodnom.</p> -<p>– Mit csinál hát?</p> -<p>– Elmegyek irodaszolgának vagy az országbiróhoz, Majláth ő -kegyelmességéhez, vagy pedig Bakony-Magyar-Szent-Királyi Kelemen -urhoz, a ki országgyülési képviselő s a világnak leghiresebb -ügyvédje. Akármelyik karolja fel az ügyemet: győztes leszek.</p> -<p>Én lettem volna az a képvivelő és az a hires ügyvéd. Az -országbiróhoz be nem jutott Toklyó Miska, tehát nekem kellett őt -felfogadnom.</p> -<p>Nagyon jól viselte magát. Megismerkedtem asszonyával is. Derék, -jóravaló asszonynak látszott. Közeli és vérszerinti rokona volt egy -nagy költőnek, már csak ezért is dülőre akartam vinni azt a -házassági ügyet.</p> -<p>Elő is hozta panaszát Toklyó Miska már a második hónapban.</p> -<p>Tizenegy jogtudós emberem volt az irodában. Ügyvédek, bejegyzett -joggyakornokok, negyedéves jogászok. Volt köztük egykori -képviselőtársam is.</p> -<p>Összehivtam őket szaktanácskozásra s eléjük terjesztettem az -ügyet. Jelen volt Toklyó Miska is a tanácskozáson. Hadd lássa, hogy -az ő ügye nem gyerekség.</p> -<p>Előszedtük a Corpus Jurist és a Tripartitumot, Kövyt, Kelement -és Frankot, a tridenti zsinat végzéseit és a magyar kálvinisták -kánonait s végezetül a Szent Irást. Mert az ugyan bizonyos volt a -szaktanácskozmány előtt, hogy csupán csak ezek a nagy auktoritások -Toklyó Miskát egyedül önmagukban czélhoz nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> -segitik, de nem kevésbbé volt bizonyos az is, hogy ezek nélkül az ő -ügyének kibonyolitását még csak meg se lehet kezdeni.</p> -<p>Nézzük csak: miből is állott ez az ügy.</p> -<p>Toklyó Miska szent házasságra akart lépni Sághy Juliannával. -Juliannának megvolt minden okirata, Toklyó Miskának pedig nem volt -meg semmi okirata.</p> -<p>A szent házassághoz eskü kell pap előtt. Ámde házassági esküre -keresztlevél nélkül nem bocsátanak semmiféle keresztyént, még magát -a királyt se.</p> -<p>Mert a ki férj akar lenni: annak be kell bizonyitani, hogy ő -született valahol és valamikor és valakitől.</p> -<p>Be kell bizonyitani, hogy ő férfi, nem pedig asszonyszemély.</p> -<p>Be kell bizonyitani, hogy ő valamely törvényes egyházhoz és -felekezethez tartozik.</p> -<p>Be kell bizonyitani, hogy azt a törvényes kort már elérte, a -melyben neki az országos törvények a házasságot megengedik.</p> -<p>Mindezt csak a keresztelő levél bizonyitja be, semmi más. Ha ezt -meg nem szerezhetjük vagy ki nem pótolhatjuk: akkor Toklyó Miska -törvény szerint még meg se született. Olyan ember pedig, a ki még -meg se született, Sághy Juliannát feleségül nem veheti, ha az isten -már tizenkét gyermekkel áldotta is meg őket.</p> -<p>Mindez azonban a megoldhatatlan csomóknak csak kis része volt. -Semmi se lett volna könnyebb, mint Toklyó Miskát valamely paphoz -odahurczolni, fejére egy kanna vizet tölteni, fölötte egy imát és -egy áldást <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> elmondani s őt ekként az anyakönyvbe -bevezetni. Kész a keresztelő levél.</p> -<p>Ugy de a keresztelő levélbe bele kell tenni, hogy a csecsemő hol -és melyik napon született. De hetedhét országon keresztül se -találunk olyan bölcs vagy olyan bolond embert, a ki Toklyó Miskáról -megmondhatná, hogy hol és melyik napon született.</p> -<p>És igy tovább.</p> -<p>Naplóm majd számot ad arról, mennyi munkába került nekem és az -országnak ez a házasság.</p> -<h3>III.</h3> -<p>A világ teremtése hat napig tartott. Eddig tartott az irodabeli -jogtudósok szaktanácskozása is.</p> -<p>Azután hozzáláttunk a munkához.</p> -<p>Különös szerencse lett volna, ha egyenes uton megtaláljuk a -keresztlevelet. Ehhez kellett tehát hozzáfognunk először is.</p> -<p>Toklyó Miska agyában valami homályos emlékezet borongott arról, -mintha kicsi gyerek korában hallotta volna valakitől, hogy szülei -Nagy-Kállóban vagy Ungvárott laktak valaha s később költöztek volna -Ördög-Ábrányba. Ezen a három helyen kellett keresni a -keresztlevelet.</p> -<p>Először is nagy komolysággal irtunk az ördög-ábrányi orosz -görög-katholikus paphoz, hogy Toklyó Miska keresztlevelét küldje -meg. Ott születhetett 1840, 1841 <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> vagy 1842 körül vagy a -faluban, vagy valamelyik pusztán vagy egy kisebb tanyán.</p> -<p>Öreg ember volt a jó orosz pap. Nem sokat törődött már a -világgal és épen semmit se törődött Toklyó Miskával. Nem is felelt -a levelünkre.</p> -<p>Ujra irtunk, ujra nem felelt. Akkor megfenyegettük mindenféle -hatósággal, felsőbbséggel s erélyesebb beavatkozással. Fél is a pap -a hatóságtól, felsőbbségtől. Azért se felelt.</p> -<p>Panaszt emeltünk ellene Szabolcs vármegye alispánjánál, azután a -munkácsi püspöknél, azután a vallásminiszternél. A sok abajgatásra -adott felvilágositást végtére is. De nem volt ebben semmi köszönet. -Még ki is figurázott bennünket.</p> -<p>Azt irta, hogy ő minden anyakönyvet átvizsgált s a vidéken -szokásos juhtenyésztés minden terminológiáját figyelembe vette, de -ő se Toklyó, se Kos, se Ürü, se Bárány, se Meddő néven semmiféle -Miskát az anyakönyvben nem talált. Ne is zaklassák tovább, mert ő -öreg ember és istennek szolgája, neki békesség kell.</p> -<p>Igaza volt.</p> -<p>Volt egy ügyes joggyakornokom. Tudott mindenféle nyelven, még -németül is. Adtam neki igazoló levelet s elküldtem Ördög-Ábrányba, -Ungvárra és Nagy-Kállóba, keresse fel az egyházak lelkészeit, a -városok és községek előljáróit s forgasson fel minden irást, -jegyzőkönyvet, anyakönyvet, adóösszeírást, közmunkajegyzéket, -birságlajstromot, párbérkirovást, jobbágyok és zsöllérek -urbáriumát; – igy majd talán ráakad a Toklyó névre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -Mindenféle hatalmas urhoz szóló ajánlólevelekkel is elláttam -bőségesen.</p> -<p>Oda járt három hétig s visszajött eredmény nélkül. Nincs -Toklyó-familia a világon.</p> -<p>Az egyenes uton tehát nem boldogultunk. Verbőczy -Hármas-Könyvének utjára kellett tehát térnünk.</p> -<p>Előbb azonban tettünk még egy kisérletet. Hátha lehetne időt -nyerni mégis.</p> -<p>Juliánna asszony ragaszkodott ahhoz, hogy ő s gyermekei -kálvinisták maradjanak s Toklyó Miska is becsületbeli dolognak -tartotta, hogy az asszony szándékán erőszakot ne tegyünk. Ő is -kálvinista akart lenni minden áron.</p> -<p>De sora van ennek is.</p> -<p>A vallást se nem illik, se nem szabad olyan könnyen változtatni, -mint a felöltőt. Szigoru törvények vigyáznak erre.</p> -<p>El kell menni a paphoz s neki bejelenteni, hogy az ember vallást -akar változtatni.</p> -<p>A pap aztán vagy lelkére beszél, hogy csak maradjon meg a régi -akolban a régi pásztor mellett, vagy összeszidja kegyetlenül s -pokolra kivánja s minden ördögöt, elkárhozást s örökös tüzet, -lángot, gyehennát rászabadit. Ha pedig se a szép beszéd, se az átok -nem használ: akkor ugy kilöki a szobából, a lába se éri a -földet.</p> -<p>Ez a törvényes eljárás.</p> -<p>De ha négyszem közt löki ki: az nem érvényes. Az áttérőnek két -tanut kell azután magával vinni, s ha a két tanu is látja, hogy az -áttérőt kilökték: ez már <span class="pagenum"><a name="Page_193" -id="Page_193">-193-</a></span> törvényes is, érvényes is. Akkor az -áttérőt beveszi az uj vallás papja, különben pedig be nem -veszi.</p> -<p>No szegény Toklyó Miska, próbálj szerencsét ez uton is. Hátha -igy mégis be tudnánk csempészni a kálvinisták anyakönyvébe. -Mindjárt lenne valamiféle keresztlevél a számodra.</p> -<p>Toklyó Miska budapesti lakos volt, neki tehát a budapesti orosz -katholikus papnál kellett jelentkezni.</p> -<p>Úgy ám, csakhogy Budapesten orosz katholikus egyház és pap -nincsen. Nincs tehát itt kinél jelentkezni.</p> -<p>Sebaj.</p> -<p>Budapest bizonyosan leánya valamely orosz hitü egyháznak. Csak -meg kell keresni, hol lakik az édes anya-egyház. Bizonyosan az lesz -az édes anya, a ki ide legközelebb fekszik.</p> -<p>Meg is találtuk. Hajdu-Böszörmény fekszik legközelebb. Jó magyar -fészek; kuruczok és hajduk lakják; ezek már csak nem vetnek gáncsot -abban, hogy Toklyó Miska és Sághy Juliánna czélt ne érjen.</p> -<p>Irtam a hajdu-böszörményi orosz papnak s nagy tisztelettel -megkérdeztem, hogy az ő leánya-e Budapest; – ha pedig nem az ő -leánya: hát akkor kinek a leánya?</p> -<p>Rögtön felelt, a hogy illik mivelt és nagy tiszteletü buzgó -lelkészhez.</p> -<p>Azt felelte, hogy igazság szerint és a régi hagyományok emlékei -szerint Budapest az ő leánya volna ugyan, de az ország kormányai s -az egyházak fejedelmei a leányegyház szervezéséről már emberöltők -óta megfeledkeztek, igy hát valósággal még se az ő leánya, -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> hanem azért az ő hiveinek ügyeit a -budapesti római katholikus egyház lelkészei készséggel ellátják. -Toklyó Miska tehát forduljon azokhoz.</p> -<p>Előre láttam, hogy Toklyó Miska megint ujabb bajba keveredik; de -most már mindegy volt, a kisérletet folytatni kellett.</p> -<p>Elment Toklyó Miska a belvárosi apáthoz. Öreg, jólelkü, nagy -kegyességü, istenes életü, de buzgó hitü férfiu volt az. Toklyó -Miska tiszta, fekete, ünneplőruhájába öltözött s nagy alázattal -kezet csókolt a jó apátnak.</p> -<p>– Én vagyok az a Toklyó Miska, főtisztelendő szent atyám. De én -szüleim után görög katholikus orosz vallásu vagyok s ezért -könyörögném, hogy miután nekem itt lelkipásztorom nincs, az én nagy -lelki gyötrődésemben főtisztelendő szent atyám segitene meg -engem.</p> -<p>– Szivesen édes fiam, csak tárd ki szivedet egészen; – minden -bajodnak, bánatodnak és gyötrődésednek isten segitségével orvosa -leszek.</p> -<p>– Van egy derék, becsületes asszonyszemély, az én lelkem -Julcsám, a kivel már több esztendő óta együtt lakom. Szeretnék vele -törvényes házasságra lépni.</p> -<p>– Jóravaló igyekezet édes fiam, emberséges dolgot mivelsz, jóvá -hagyom.</p> -<p>– Ugy de főtisztelendő szent atyám, az én lelkem Julcsám -kálvinistának született s az is akar maradni, sőt a gyerekeink is -kálvinisták.</p> -<p>– Ejnye te Toklyó Miska, te egy istentől elrugaszkodott Toklyó -Miska vagy, mit akarsz hát te most én tőlem? <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span></p> -<p>– Csak azért könyörögném főtisztelendő szent atyám, hogy én is a -leendő feleségem és meglevő gyermekeim hitén akarnék lenni, adna -tehát nekem az én távollévő papom helyett engedelmet arra, hogy a -kálvinisták közé átmehessek.</p> -<p>A jó apát arcza elkomorodott. Szemmel látható volt, hogy a szent -egyháznak ilyen duhaj módon való megsértése miatt haragos -gerjedelem kezd az ő buzgó lelkében erőre kapni. S hozzá még nem is -igazi hive ez az ember.</p> -<p>– Mit akarsz édes fiam? Eretnekké akarsz te lenni az én -segitségemmel? – Az én segitségemmel? – No várj egy kissé!</p> -<p>Volt a szobában egy kis oltár. Az oltár sarkához támasztva az -apát ur botja. Vastag, erős spanyol nád, keresztben álló vastag -elefántcsontból való fogantyuval. Nyomott vagy két kilót. Oda -tipegett a bothoz a jó öreg apát ur. Jobb kezébe fogta azt a botot -s azután oda állt Toklyó Miska közelébe.</p> -<p>– Hadd hallom csak még egyszer fiam, mit akarsz te?</p> -<p>S fölemelte azt a botot.</p> -<p>A szarvas nem ludtalpu, Toklyó Miska pedig ludtalpu volt. De -azért a szarvas nem ugrik oly gyorsan, mint a mily gyorsasággal -Toklyó Miska kiugrott az ajtón. Ennek köszönheti szárazon lett -menekülését.</p> -<p>Jött hozzám nagy lélekszakadva s elpanaszolta sorsát.</p> -<p>Tudtam én azt előre, hogy az lesz a sorsa. De mindegy volt már. -Most már csak előre kellett menni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>A törvényszabta időben két előkelő tanuval jelent meg Toklyó -Miska a jó apát előtt. A jó apát pedig megint csak kiverte Toklyó -Miskát két előkelő tanujával együtt. A minthogy egyebet nem is -tehetett jó lélekkel.</p> -<p>De legalább megvolt a bizonyitvány a két tanutól.</p> -<p>Rögtön ment a bizonyitványnyal a kálvinista parókhiára.</p> -<p>Akkor még egy parókhiájuk volt a kálvinistáknak a fővárosban. -Két hires papjuk volt ott. Az egyik püspök volt, főrendiházi -törvényhozó, nevezetes költő, iró és szónok, emberszerető nemes -szivü jó ember. Ő hozzá küldtem Toklyó Miskát.</p> -<p>A hogy sejtettem ugy következett be. A törvénytudó nagy püspök -rögtön kiböngészte Toklyó Miska dolgának gyöngeségeit. Kezét -megcsókolni ugyan nem engedte, sőt Toklyó Miska kezét megrázta -barátságosan, de azért igy szólt hozzá.</p> -<p>– Örvendezik az én lelkem, hogy te édes felebarátom az én -egyházam igaz hivei közé kivánkozol, de azért én téged most még az -én hiveim közé be nem vehetlek. Mivelhogy az ország alkotmányát -szentül meg kell tartanunk, nagyoknak és kicsinyeknek egyaránt; – -az alkotmány pedig világosan rendeli, hogy az, a ki áttérni -szándékozik: saját lelki pásztoránál jelentse ki ebbeli szándékát. -A mit te édes felebarátom nem cselekedtél, mert te római katholikus -lelkésznél jelentkeztél, holott pediglen te a görög katholikus -egyháznak lennél hive. Eredj tehát nyugodt lélekkel haza -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> a te békességes hajlékodba s kezd ujból -s most már a helyes uton a te igazságodnak kivivását.</p> -<p>Egészen vidám lélekkel jött hozzám Toklyó Miska. Még dicsekedett -is, hogy legalább a kálvánista parókhián meg nem verték.</p> -<p>– Megkapod te Toklyó Miska még ott is a verést.</p> -<p>De ezt csak ugy gondoltam, Toklyó Miskának fenhangon meg nem -mondtam. Minek keseritsem az életét szegénynek?</p> -<p>A kálvinista püspök ur szavában mégis volt utmutatás. Hátha -Toklyó Miska a hajdu-böszörményi orosz papnál jelentkeznék az -áttérés dolgában s onnan hozna két tanu-bizonyitványt? Akkor a -püspök urat szaván lehetne fogni s Toklyó Miska mégis csak bele -kerülne az anyakönyvbe.</p> -<p>Kocsira raktuk Toklyó Miskát s küldtük Hajdu-Böszörménybe. -Elküldtem vele egyik ügyes, virgonczeszü emberemet is. A pap ugyan -ott is kilóditotta Toklyó Miskát, de néhány hét mulva a szükséges -bizonyitványnyal mégis csak visszaérkeztek hozzám.</p> -<p>Megint elküdtem a kálvinista püspökhöz. E jó püspök urat azonban -megtéveszteni nem lehetett. Szórul-szóra igy felelt:</p> -<p>– Valamint öt hét előtt: ép akképen örvendezik az én lelkem ma -is, hogy te édes felebarátom az én egyházam igaz hivei közé -kivánkozol, de azért én téged még most se vehetlek be az én hiveim -közé. Mert igaz ugyan, hogy te most már saját egyházadbeli görög -katholikus lelkésznél jelentetted be áttérési szándékodat, -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> de ez meg nem a te lelkészed volt, -minthogy te budapesti lakos vagy: Budapest pedig nem -Hajdu-Böszörmény. Az ország alkotmányát szentül meg kell tartanunk, -nagyoknak és kicsinyeknek egyaránt; az alkotmány pedig azt -parancsolja, hogy ily esetben kiki a saját lakása szerint való -lelkésze előtt jelentkezzék. Te ezt édes felebarátom nem -teljesitetted, igy hát rajtad ez úttal se segithetek.</p> -<p>De most már Toklyó Miska igazán elkeseredett s keserüségében -sirva fakadt.</p> -<p>– Mi lesz az én lelkem Julcsámból? Mi lesz az én ártatlan -gyerekeimből? Segitsen meg méltóságos uram, hiszen én arról nem -tehetek, hogy a hol én lakom: ottan nincsen papom s a hol volna -papom: ott meg én nem lakom. Adjon legalább jó tanácsot.</p> -<p>– Én, édes felebarátom, istennek igéit hirdetem s nem a törvény -parancsait latolgatom. Vannak Mózesek és próféták a te számodra is, -keresd föl azokat.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Nagy búsan jött hozzám vissza Toklyó Miska.</p> -<p>Igaza is volt.</p> -<p>De a jó püspöknek is igaza volt. Ilyen mellék úton az örök -üdvösségbe becsusszani csakugyan nem engedhette Toklyó Miskát. Rá -kellett lépnünk az egyenes útra.</p> -<p>Jövel jó öreg Verbőczy a te Hármas Könyveddel! Jőjjetek elő ősi -jogunk testei és lelkei: te avas Corpus <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> Juris, -ti Kövy, Kelemen és Frank régen alvó híres tudósok, emeljétek föl -ti a ti bölcs szavatok: megtalálható a ti tanítástokban az egyenes -út.</p> -<p>Régen is megtörtént akárhányszor, hogy egyik vagy másik embernek -szüksége lett volna a keresztelő levélre, de ilyen levelet -előmutatni nem tudott. Zsidó, czigány, zarándok, remete, szegény -legény, uton járó, kóbor hajdu, szökött katona, tűzhely nélkül való -nem is akarta, hogy keresztelő levele vagy születési bizonyítványa -legyen. Kinek mi köze ahhoz: hol született, mikor született s ki -volt apja-anyja? Sokszor maga se tudta s ha tudta is, -eltagadta.</p> -<p>Az anyakönyv se régi dolog. Sok helyen alig van másfélszáz -esztendős. Az előtt nem sokat törődtek azzal, ki hány esztendős? A -ki jó szinben volt: az volt a fiatal ember; a ki nyavalyás volt s -lábát húzta, fogát szítta, nyögve beszélt: az volt a vén ember. Ha -a lovat meg tudta ülni amugy szőrén-pőrén: legalább volt négy-öt -éves. Ha serkedzett a bajusza: legényszámba jutott. Ha szürkülni -kezdett: java korabeli. Ha megvénült: akkor otthon maradt s ki nem -tette a lábát a kályha mellől. A ki meghalt: eltemették. Nem -hánytorgatták életének hosszát; nyugodjék békével. Az -asszonyfélével is tisztában voltak mindenkor. A lányka csak -nyáladék, mig ugrabugrál. Komolylyá lesz, haja megnő, melle -domborodik: már akkor hajadon. Titkon szabják már rá a főkötőt. -Hamis szeme, eleven mosolya, fényes arcza, ölbeli kicsinyje -megmutatja, ki a menyecske. A ki pedig a délczeg asszonyban föl nem -ismeri az <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> asszonyt: az olyan ember vak is, buta -is. Szóba se kell vele állani. Kiváltképen való bárgyu ember pedig -az, a ki lánynál, menyecskénél, java korabeli asszonynál az -életkort keresgéli. Öreg fejszével kell az ilyen embert agyonütni. -Egyebet nem érdemel.</p> -<p>De hát néha mégis meg kellett tudni: ki hány esztendős?</p> -<p>Egykor egy Tomay nemzetségbeli nagy ur magtalan volt s a -veszprémi káptalannál olyan végrendeletet csinált, hogy birtokát -Gulácsy Dömjén legidősebb fia örökölje. A mikor a végrendeletet -megcsinálta: élt azután még vagy negyven esztendeig.</p> -<p>Mikor meghalt: öt Gulácsy-gyerek élt. Élemedett ember -valamennyi. Az öt gyerek közül hárman álltak elő azzal, hogy -Gulácsy Dömjénnek ők a legidősebb gyerekei. Biró legyen, a ki most -már eltalálja az igazságot.</p> -<p>Anyakönyv még akkor nem volt a világon.</p> -<p>Abban minden pörös fél megegyezett, hogy a boldog emlékezetű -Gulácsy Dömjénné született Tomay Fruzsinka asszony sohase szült se -két, se három gyereket egyszerre, hanem egyszerre mindig csak -egyet; a három gyerek közül tehát csak egy lehet a legidősebb. De -hát melyik az? A Jankó, Palkó, Markó-e az?</p> -<p>Édes anyjuk, édes apjuk régen meghalt. Meghalt már anyjuk-apjuk -gyóntató papja is. Senki se tudta még a nevét se annak a papnak, a -ki valamikor megkeresztelte őket. Keresztapák, keresztanyák vagy -nem élnek vagy elköltöztek más országba. Jobbágy, zsöllér, -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> szolgáló ember vagy asszony akadna -talán, a ki emlékeznék valamire, de nem mer az vallani egy se, mert -a három testvér közül kettő bizonyosan nyomban agyonütné vagy -világnak kergetné. Lehetetlen volt tehát tisztába hozni, három -közül melyik a legidősebb.</p> -<p>Vármegye, főispán, országbíró, nádorispán, sőt maga a király is -kifáradt már a pörösködésben. Egyik király a másik után -következett, de a pörnek vége be nem következett. Ha az egyik a -Jankót pártolta, a másik a Palkót kegyelte, a királyfi pedig -rendesen a Markót segitette. Utóbb is meghalt mind a három -Gulácsy-fi, sőt kihalt a Tomay nemzetség után a Gulácsy-nemzetség -is. A király foglalta el mind a két nemzetség minden -birodalmát.</p> -<p>A pörnek hát vége lett volna, de azért még se sült ki, hol az -igazság. Ilyen veszedelemnek többé az országot kitenni nem -lehetett. Kellett hozni törvényt, a mely szerint el lehessen -dönteni, hogy hány esztendős az az ember, a kiről senki se tudja, -hogy hány esztendős.</p> -<p>De hát ki tudja azt megmondani?</p> -<p>Ki tudná más, mint a káptalan?</p> -<p>Tizenkét pap a káptalan. Van köztük prépost, apát ur, hitetlenek -püspöke, olvasó pap, éneklő pap, plebános s valamennyi miséző pap. -A mit a káptalan nem tud: azt már nem tudja senki. A mit pedig -senki se tud, azt a káptalan még mindig tudja. Azért mondják a -csodagyerekről, hogy több esze van, mint a káptalannak. De ez is -csak hivalkodó beszéd. Senkinek se lehet annyi esze, mint a -káptalannak. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>A káptalan különösen tud minden titkot. Pajkos káplánok, kápsáló -barátok, beszédes kéregetők besugnak oda minden titkot. Ha gyerek -születik: azt mindig valami titok előzi meg. Az a titok sohase -lehet titok a pap előtt. Azért rendelte az ország, hogy a káptalan -döntse el, a mikor senki se tudja, hogy ki-ki hány esztendő előtt -jött a világra.</p> -<p>Te is Toklyó Miska, légy készen arra, hogy a váczi káptalan -előtt meg kell jelenned. Mivelhogy Budapest körülbelül a váczi -káptalan alá tartozik.</p> -<p>Az eljárás egyszerű.</p> -<p>Bizonyos napra megidézik azt a szerencsétlent, a ki keresi a -saját életkorát.</p> -<p>Azon a napon a nemes káptalan szentszékké alakul át. Hosszu -asztal zöld posztóval bevonva. Feszület van az asztalon és halálfej -és tintatartó és burnótszelenczék. Elől ül a nagyprépost, körülötte -az oszlopos kanonokok, ezek után a többi kanonok. Titkár, jegyző: -fiatal papokból az asztal végén. Ez a szentszék.</p> -<p>Bejön az életkorakereső fél.</p> -<p>Megkérdezik nevét, apját-anyját, születése helyét, keresztapját, -keresztanyját, bérmálási idejét és környülállásait. Mikor gyónt és -hányszor? Mikor volt búcsún először és utoljára? Mire emlékszik -legkorábbi gyerekségéből? Ért-e életében dögvészt, fekete halált, -tatárjárást, kuruczok és labanczok dulásait? Beverték-e fejét -valamikor? Volt-e felesége? Volt-e férje? Volt-e büntetve? Mikor, -miért, ki által? Hány gyereknek apja vagy anyja? És igy tovább! -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Azután levetkőztetik meztelenre. Férfi-e vagy asszonyi állat: -erről különösen meg kell győződni. Gondosan megnézik minden fogát. -A fogak állapota sokat jelent, Minden fogorvos a pokol fenekére -utasíttatik. Ugy kell maradni mindennek, a hogy isten -megteremtette. Kipödrött bajusz, hetyke beszéd, föstött arcz, -ugráncsi mozdulatok: mindezek kárhozatos tünetek.</p> -<p>Igy készül meg az itélet. S az ítélet határozottan, világosan -megmondja, hogy Kukori Péter vagy Kikeri Örzsébet ennyi s ennyi -esztendős. Ebben aztán kételkedni többé nem lehet, de nem is -szabad.</p> -<p>Toklyó Miskát be kellett jelentenem a váczi káptalanhoz. Noha -láttam, hogy ennek se lesz egyelőre semmi haszna.</p> -<p>Mert 1848-ban és 1868-ban a káptalanok minden világi hatóságát -eltörölték. Attól kezdve a káptalan se a végrendeleteket meg nem -vizsgálhatta, se a tudva nem levő életidőket meg nem szabhatta.</p> -<p>De az országgyülés egy dolgot elfelejtett. Elfeledte megmondani, -kinek legyen ezentul annyi esze, mint a káptalannak; ki mondja meg -ezentul, ki-ki hány esztendős?</p> -<p>Ezen azonban még se akadtunk meg.</p> -<p>Folyamodtunk a váczi káptalanhoz: idézze maga elé Toklyó Miskát, -vizsgálja meg alaposan: hány esztendős s a férfinemhez tartozik-e, -vagy a nőnemhez?</p> -<p>A káptalan elutasított bennünket. Még azonfelül össze is szidott -a maga kegyes módja szerint. Mit zaklatjuk ilyen hiábavalósággal? -Hisz a törvény elvette már tőle <span class="pagenum"><a name= -"Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> ezt a hatalmat. Van ő -neki egyéb bokros munkája is, csak azt tudja elvégezni.</p> -<p>Csak ez kellett nekünk.</p> -<p>Folyamodtunk ekkor a fővárosi tanácshoz. Bebizonyitottuk neki, -hogy Toklyó Miskának szükséges tudnia, hogy ő hány esztendős. A -váczi káptalan nem mondja meg, mert a törvény erre neki hatalmat -nem nyujt; – nincs tehát más mód: mondja meg ezt a fővárosi -tanács.</p> -<p>Hatalmas polgármestere volt a fővárosnak. Jó barátom. A siker -czéljából elmentem hozzá személyesen, hogy felvilágositsam.</p> -<p>Kinevetett.</p> -<p>– Jó helyre jöttél barátom. Mi csak elevenekkel és holtakkal -vesződünk, azokkal se bírunk. Most olyan embert küldesz ránk, a ki -meg se született, mégis él. Mit csináljunk mi ezzel?</p> -<p>No ez bíztató kezdet.</p> -<p>Nyakára küldtem Toklyó Miskát külön és Sághy Juliánnát külön. Az -asszony valamennyi gyerekét oda vitte. És sirt a polgármester -nyakán valamennyi.</p> -<p>A polgármester elküldte őket a főügyészhez, mert hát a főügyész -ad ebben az esetben jogi véleményt. A főügyész elküldte őket a -fővárosi képviselet jogügyi bizottságához. A tanács is ide tette át -szakvélemény végett az iratokat. A jogügyi bizottság azonban tovább -küldte az iratokat a közoktatási bizottsághoz, minthogy ez esetben -anyakönyvi dologról, keresztelő levél hiányáról volt a szó. Toklyó -Miskát és familiáját küldtem mindenütt az iratok utján. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>A Bakony csak nagy rengeteg, de az semmi se a fővárosi -bizottságok rengetegéhez képest. A mely ügy egyszer ebbe beletéved: -nem igazítja azt többé helyes utra semmiféle égi vagy földi -hatalom.</p> -<p>Addig jártak az irások egyik kézből a másikba, egyik -szakbizottságtól a másikhoz, mig utóbb Toklyó Miskának megint -született egy gyereke.</p> -<p>Nagy örömmel és nagy bánattal jött ezt nekem bejelenteni.</p> -<p>– Megint egy gyerek nagyságos uram! Mi lesz én belőlem és -szegény Julcsámból, ha ez még sokáig igy tart?</p> -<p>Erre már én sem tudtam neki megfelelni.</p> -<p>Szerencsére az ország valamennyi hirlapja magáévá tette az -ügyet. A külföld is kezdett már ránk figyelni. Állandó rovattá vált -a Toklyó-ügy. Két táborra oszlott a napi sajtó. Az egyik táborban -ez volt a rovat czime: »Nem anyától lettél.« A másik táborban pedig -ez volt: »Rózsabokorban jöttem a világra.« Mind a két rovat csak a -Toklyó-ügyet tárgyalta.</p> -<p>Ez utóbb is arra inditotta a fővárosi tanácsot, hogy döntsön az -ügyben. Döntött is, de nem volt benne köszönet.</p> -<p>Folyamodásában azt mondta Toklyó Miska:</p> -<p>»Azért fordulok a székes főváros tanácsához, mert huszonöt év -óta itt lakom és mert születésem helyéről nincs tudomásom.«</p> -<p>Erre a fővárosi tanács azt felelte:</p> -<p>»Folyamodó az ő kérelmével azon törvényhatósághoz utasíttatik, -melynek területén született.« S hivatkozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -hetvenhét törvényre, melynek alapján másként nem dönthetett.</p> -<p>Ez még semmi.</p> -<p>A döntés másik pontja így szólt:</p> -<p>»Minthogy folyamodó maga beismeri, hogy ő anyakönyvezve nincs: -ennél fogva kétségtelen, hogy az általa használt Toklyó Miska név -önkényüleg fölvett név s ez őtet törvényesen nem illeti, -folyamodása tehát már az okból se volt érdemileg elintézhető, mert -törvényes nevét bejelenteni elmulasztotta.« Erre is hetvenhét -törvényt idézett a fővárosi tanács.</p> -<p>Toklyó Miska most már dühösen rontott be hozzám. Bor volt benne. -Bajusza ugy állt, mint a bika szarva.</p> -<p>– Tessék megmondani, kit öljek meg. Valakit meg kell ölnöm. Mert -én az én becsületes Toklyó Miska nevemet elsinkófálni nem -engedem.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Az kellett volna még csak, hogy szegény Toklyó Miskát pörbe -vonják idegen név használata miatt.</p> -<p>Pedig ehhez is közel álltunk.</p> -<p>Törvényes alap volt rá elég. Mert hogy Toklyó Miska, miért -Toklyó és miért Miska: ezt ugyan a világért se tudtuk volna -igazolni. Hiszen ezt is csak a keresztelő levéllel lehet -igazolni.</p> -<p>Egy rendőrkapitány bele is akart kapczáskodni e miatt Toklyó -Miskába, de őt szerencsésen lemordiáztam. Várja meg, mig valaki -panaszt tesz a Toklyó név viselése <span class="pagenum"><a name= -"Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> miatt. Segitségemre jött -Karika Péter közrendőr is. Igy aztán megigérte a mérges -rendőrkapitány, hogy bevárja a fölebbezést s a belügyminiszter -határozatát.</p> -<p>Olyan fölebbezést is keveset látott még a fővárosi tanács, mint -a milyent az ő határozata ellen benyujtottam. Egy fiatal -joggyakornokra biztam a fogalmazást, a ki még tud lelkesülni az -örök igazságért. Megnyomta a tollat kegyetlenül. Birsággal is -büntették miatta Toklyó Miskát. Nekem kellett megfizetnem.</p> -<p>Mindez kicsi dolog.</p> -<p>Nagyobb az, hogy a miniszternél kedvező döntést tudtam -elérni.</p> -<p>Elővettem képviselői tekintélyemet. Épen negyed százada voltam -már minden kormánynak tántorithatlan támasza. Sohase kértem érte -semmit. Megmondtam a miniszternek, hogy huszonöt esztendős -számadást ró le a kormány, ha most az egyszer igazságot szolgáltat. -Ha pedig most se teszi meg: egyenesen átmegyek a szélső ellenzékre. -Meg nem állok a köztársaságig.</p> -<p>Használt az erélyes föllépés. S különösen használt, hogy minden -fogalmazón, titkáron, osztálytanácsoson és államtitkáron keresztül -gázoltam. Hiszen már magam is kezdtem unni a munkát is, a költséget -is. Nyilvánvaló, hogy addig nem lehet rend és jogbiztonság az -országban, mig a Toklyó-ügy dülőre nem jut.</p> -<p>A miniszter utasitotta a fővárosi tanácsot, hogy Toklyó Miska -számára állitson ki korbizonyitványt.</p> -<p>Idáig tehát eljutottunk valahára. Még magam is alig álmodtam -arról, mi lesz ebből a nagy sikerből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>A fővárosi tanács megbizta az V-ik kerületi előljáróságot a -korbizonyitványi adatok összegyüjtésével.</p> -<p>Mióta szolgál nálam Toklyó Miska? Meddig szolgált a banknál? -Meddig volt hordár? Mennyi időn át napszámoskodott? Hát az előtt -hol járt, mivel foglalkozott? Mit csinált Szolnokon, Aradon, -Hajdu-Bagoson, Nagy-Kállóban? Ki volt apja-anyja? Élnek-e valahol -rokonai? Hol élnek és miből élnek? Kit tud tanunak maga mellett -megnevezni? Pintye Gergelyt vagy Rózsa Sándort nem hajszolták úgy -meg, mint Toklyó Miskát.</p> -<p>Elmult a tél, tavasz lett. Elmult a nyár is, jól belejöttünk az -őszbe s a sok megkeresés, átirat, pótlás, kihallgatás még se akart -véget érni. A főváros költségvetésébe föl kellett venni külön -irattári szekrényt a Toklyó-ügy iratainak számára.</p> -<p>S mindez még csak előnyomozás volt. A vizsgálat még ezután -következett.</p> -<p>Addig hajszoltam a kerületi előljárót, mig végre a rendes -vizsgálatot és a helyszini szemlét elrendelte. Jelen voltam a -szemlén és vizsgálaton magam is.</p> -<p>A helyszini szemlének az volt a feladata, hogy Toklyó Miska -tagjait s tetemének mivoltát orvosilag megvizsgálják. A kerületi -fizikust rendelték ki erre.</p> -<p>Mikor nőtt be a feje lágya?</p> -<p>Hány esztendeje annak, a mikor a bölcsességfoga kinőtt?</p> -<p>Mióta tudja kipödörni a bajuszát?</p> -<p>Micsoda betegségekben szenvedett gyerekkora óta?</p> -<p>Iszákos-e? Tud-e aludni? Nincsenek-e szédülései, rémlátásai? -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Megmérték keresztben, hosszában. Fejéről, koponyájáról egész -statisztikát készitettek. Végre lefényezték előlről és hátulról. A -ludtalpát még se vették észre.</p> -<p>Mindezt eddig még csak a kerületi fizikus végezte. Szükségesnek -mindezt azért látta, hogy tájékozódást szerezzen Toklyó Miksa -életkora felől.</p> -<p>Következett a kerületi előljáró. Most aztán ő fogta vallatóra -Toklyó Miskát.</p> -<p>– Kérdezem önt állitólagos Toklyó Miska!</p> -<p>Toklyó Miskát meg kellett fognom, hogy ezért az »állitólagos« -szóért hasba ne rugja a kerületi előljárót.</p> -<p>Száztizenhárom kérdést intézett hozzá. Fölirták papirosra az -összes kérdéseket.</p> -<p>– Beszélje el Toklyó Miska, micsoda esemény az, melyre életének -legkorábbi szakából vissza tud emlékezni.</p> -<p>– Emlékezem arra, hogy egyszer leestem a szederfáról.</p> -<p>– Hogy került ön a szederfára?</p> -<p>– Fölmásztam rá magam.</p> -<p>Ezt fontos körülménynek találták. Lehetett ekkor öt évestől tíz -évesig.</p> -<p>Elvégre a kifogyhatatlan kérdések áradatában a gondviselés -világot gyujtott Toklyó Miska elméjében.</p> -<p>– Emlékezem arra, hogy egyszer libát őriztem Ördög-Ábrányban a -falu végén a libalegelőn, aztán katonák jöttek oda, szétverték a -libáimat s ágyukat állitottak föl a libalegelőn. A faluban azt -mondták, hogy ezek orosz ágyuk voltak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span></p> -<p>Ez már nagy dolog volt.</p> -<p>Közös erővel siettünk a jó kedvü és nagy tudományu Hegyessy -Mártont Nagy-Váradon megkérdezni, mikor voltak orosz tüzérek -Ördög-Ábrányban? Nála föl van jegyezve minden katonáról, hogy -napról-napra hol járt, mit csinált, hol evett ebédet és vacsorát. -Nyomban meg is irta, hogy Krizsiev orosz ütegparancsnok ágyui -1849-ik évi junius hó 29-én délután három órakor voltak az -ördög-ábrányi libalegelőn.</p> -<p>Most már az volt a kérdés, mekkora lehetett Toklyó Miska -emlékező tehetsége az ő gyerekkorában?</p> -<p>A kerületi előljáróság erre is megfelelt. Tekintettel Toklyó -Miska elmebeli állapotának szerény méreteire: ő akkor hét évesnél -fiatalabb s tiz évesnél idősebb nem lehetett. Előbb nem -születhetett tehát, mint 1839-ben, de később se mint 1842-ben. -Vagyis a tudomány szabályai szerint ezen folyó esztendőben ő közép -számitással negyvenöt évesnek tekinthető, kizártnak tekinteni -azonban nem lehet, hogy egy-két évvel mégis idősebb vagy fiatalabb. -Nem ellenkeznek ezzel az orvosi látlelet pontjai s különösen nem -ellenkezik bőrének, szőrének, fogainak s egész csontrendszerének -állapota.</p> -<p>Igy szólt a korbizonyitvány.</p> -<p>Hála Istennek! Most már mehetünk keresztelőre. Most már -bevezetheti a pap az anyakönyvbe, hogy Toklyó Miska mikor -született. Most már törvényesen bizonyos volt, hogy 1839-től -1842-ig mindig született. Válogathat a pap szabad tetszése szerint -a napokban. <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Nagy volt az öröm Toklyóéknál s meg kell vallanom, én is nagy -megkönnyebülést éreztem, hogy az ügyvédi tudomány ekkora diadalhoz -is eljuthatott. Nyugodtabban néztem a jövendőnek viszontagságai -elé.</p> -<p>Pedig minden öröm korai volt.</p> -<p>A kerületi előljáróság jelentést tett az ügyről a tanácsnak. A -tanács pedig áttette az iratokat a katonai ügyosztályhoz. Mert ime -most egy ember került kézre, a ki negyvenötéves életkoru s a kinél -ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy védkötelezettségének eleget -tett-e s az alól nem bujt-e ki tilos úton?</p> -<p>Egyszer csak megidézik Toklyó Miskát a katonai ügyosztályhoz. -Megparancsolják neki, hogy pontosan jelenjék meg, mert különben -katonaszökevénynek fog tekintetni s elfogatás esetén igy meg amugy -tekerik ki a nyakát.</p> -<p>Ne neked Toklyó Miska! A papok kezéből se keveredtél még ki s -most meg már a katonák kezébe kerülsz!</p> -<p>Egyelőre azonban semmi ok nincs aggodalomra. A legény öreg -legény, ereje rokkant, talpa ludtalp: mitől féljen? Túl van a -sorhadi szolgálati időn, túl van a honvédségen, túl van még a -népfölkelési időn is. Semmiféle tartalék és póttartalék ő rá most -már nem számithat. A vitézi erényekből s katonai képességekből -nincs már egyebe, mint a két kipödrött bajusza, a bajusztól pedig -most már ugy se fél az ellenség.</p> -<p>Megjelent a tárgyaláson s azt kérdezték tőle: volt-e katona, -eleget tett-e védkötelezettségének s ha nem volt katona: miért nem -volt katona? Mikor és hol volt ujonczozáson? <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>Ha Toklyó Miska azt feleli, hogy ő sohase volt katona és soha se -volt ujonczozáson: talán valami bajba belekerült volna, de ki is -keveredett volna belőle hamarosan. Vagy összeszidják, vagy -fizettetnek vele ötven forint birságot, vagy egyszerüen fölmentik. -Hiszen ő anyakönyvbe sohase volt bevezetve. Őt ujonczozásra soha -nem hivták, törvényesen elismert születése se volt; olyan volt ő -csak, mint a ki ágról szakadt: – ime az első hivásra becsületesen -és készséggel megjelent, ám vizsgálják meg, ha tetszik; vegyék be -katonának, ha jónak látják; mindegy ő neki, akár a császárt -szolgálja, akár Bakony-Magyar-Szent-Királyi Kelemen ügyvéd urat; – -lesz ő, ha kell, olyan vitéz is, mint Zrinyi Miklós.</p> -<p>Igy kellett volna felelni Toklyó Miskának. Csakhogy ez a felelet -nem egészen felelt volna meg az igazságnak s a történelmi hűségnek. -Ugy felelt, a hogy becsületes emberhez illik.</p> -<p>– Én Ungvárott voltam ujonczozáson, az elmult 1861-ik esztendő -május havában. Önkényt jelentkeztem ujonczozásra, mert egy ivásu -pajtásaimat mind behivták, én pedig azt gondoltam, hogy a haza -iránt való honvédelmi kötelességet behivás nélkül is teljesiteni -kell. Meg is vizsgáltak annak módja szerint, de ugy találták, hogy -gyönge vagyok s hogy ludtalpam van, ennélfogva kimondták, hogy -fegyverviselésre képtelen vagyok. Lovag Czernikovecz János -Keresztély kapitánynak hivták az ujonczozó bizottság katonai -elnökét.</p> -<p>– De jó emlékező tehetsége van kendnek Toklyó Miska! Hát a -bizottság polgári elnökét hogy hivták? <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>– Azt nem tudom.</p> -<p>– A katonait tudja, a polgárit nem tudja? Furcsa ez nagyon.</p> -<p>– Nem furcsa biz ez. Fejünkbe verték, hogy a katonai elnöktől -félni kell, a polgári elnöktől pedig nem kell félni. A kitől nem -fél az ember, annak nevét nem tartogatja az ember az eszében. -Szegény ember nem hordoz az elméjében fölösleges terhet.</p> -<p>A jegyzőkönyvet lezárták s Toklyó Miskával aláiratták.</p> -<p>– Most elmehet Toklyó Miska. Az ügyosztály most megszerzi az -1861-iki ungvári ujonczozási iratokat s ha megkerülnek: ujra kap -idézést. Addiglan a határozat hozása felfüggesztetik.</p> -<p>Most voltunk már nyakig a csávában!</p> -<p>Az ügyosztály átirt Ungvármegye alispánjához. Megkérte -illedelmesen, adjon felvilágositást arról, vajjon az 1861-iki -ungvári ujonczozásnál bizonyos Toklyó Miska nevü egyén ott volt-e a -sorozásnál, micsoda szám alatt soroztatott, fölmentették-e vagy -besorozták-e s ha fölmentették: miféle oknál fogva történt a -fölmentés?</p> -<p>Ungvármegye alispánja visszairt, hogy az elmult 1861-iki évből -semmiféle ujonczállitási irás náluk nincsen. Keresték az -irattárban, levéltárban, pinczében és padláson: nincs sehol. Abban -az évben kiütött a szabadság, bizonyára minden szolgabiró elvitte -magához az iratokat. Akkor a szolgabiráknak hivatalos helyiségük -nem is volt, az akkori szolgabirák nem is élnek már, minden -haszontalan irást föltüzeltek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span></p> -<p>Mertem volna fogadni előre, hogy ez lesz a válasz.</p> -<p>No de ott van a katonaság.</p> -<p>A hadkiegészitő parancsnokság azt felelte, hogy ő nem gyüjti -kazalszámra a háji-báji irásokat; ő az 1861-ikieket is felküldte a -kassai cs. kir. főhadparancsnoksághoz, keressék ott. Ott bizonyosan -megtalálják Toklyó Miskát.</p> -<p>Találták a manóba!</p> -<p>A kassai generál-kommandó biztositott arról, hogy ő tovább -küldte Toklyó Miskát a bécsi császári királyi birodalmi -hadügyminiszterhez.</p> -<p>No itt már csak megtaláljuk.</p> -<p>Dehogy találtuk.</p> -<p>A hadügyminiszter aztán felvilágositott bennünket, hogy 1867-ben -Magyarország és Ausztria kiegyezett, megosztozott s a sorozási -iratokból egy rész Budapestre került. Toklyó Miska Magyarországnak -jutott. Nézzünk utána a m. kir. honvédelmi miniszternél.</p> -<p>Utána néztünk.</p> -<p>A katonai ügyosztály felirt a tanácshoz, a tanács fölirt a -honvédelmi miniszterhez: Hol van Toklyó Miska? Hol vannak sorozási -irásai?</p> -<p>A miniszter aztán megvallotta hűségesen, hogy az 1861-iki -irásokat réges-régen kiselejtezték már, vagyis eladták a sajtosnak -évek előtt. A mi pedig Toklyó Miskát illeti: keresse ki azt a -fővárosi tanács a katonai ügyosztály utján.</p> -<p>No ezt ugyan eltalálta a miniszter ur! Hiszen másfél év óta -egyebet se csinál az ügyosztály, csak Toklyó Miskát keresi. -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<h3>VI.</h3> -<p>Ezen az uton vége van minden reménységnek. A sorozási irások -eltüntek, Toklyó Miskának már most el nem hiszik az ő becsületes -ungvári szereplését.</p> -<p>Még egy kis reménység volt, de a pókhálónál is vékonyabb. -Megkértük a hatóságot, keresse föl valahogy lovag Czernikovecz -János Keresztély kapitányt, öreg ember lehet ugyan már, ha még él, -de hátha valami különös isteni csodaképen emlékeznék az 1861-iki -sorozásból a ludtalpú Toklyó Miskára.</p> -<p>Nyomait nagynehezen megtaláltuk. Valami húsz-huszonöt év előtt -mint alezredes sebet kapott a düppeli sánczoknál. Az ördög vitte is -őt oda a mi kárunkra. Sebjeiben meghalt s ott van eltemetve valahol -Schlezvig-Holsteinban, Sandborg nevü falu temetőjében. De oda már -nem megyünk utána.</p> -<p>Mikor a katonai ügyosztály már minden tudományából kifogyott s -további irka-firkára nem volt módja: ujra tárgyalást tartott, ujra -megidézte Toklyó Miskát.</p> -<p>Jegyzőkönyvet vett föl. Abban kimondta, hogy Toklyó Miska nem -tudta magát igazolni s miután esetében a védkötelezettség alól való -kibuvás gyanus jelenségei mutatkoznak: ügye áttétetik a büntető -birósághoz.</p> -<p>No most már ott állunk, hogy kirántják alólunk a gyékényt.</p> -<p>Toklyó Miskának most már eszébe jutott a bajuszát megint -kipödörni. E czélból inni kellett. Három napig mindig ivott. Három -napig mindig dühös volt, mint a szarvorru. Alig birtam vele. -<span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Nem tudta elgondolni, mi lesz már az ő ügyével. Nekem volt ugyan -egy kis sejtelmem a jövendőkre nézve, de azt istenért se mondhattam -meg neki. Kivált oly állapotban, a mikor a bajusza ki volt -pödörve.</p> -<p>A büntető biró nem volt épen kegyetlen természetü ember. -Szivesen elnézte volna Toklyó Miska sorsának ostoba változatait, de -lehetetlen volt. Az egész ország szeme rá nézett. Ha Toklyó Miskát -felmenti: örökre kiesik az igazságügyek miniszterének kegyéből és -sohase lesz belőle táblabiró. A haza védelme a legmagasztosabb -kötelesség. Az, a ki azt elmulasztja, méltó a példás -büntetésre.</p> -<p>Magam védelmeztem Toklyó Miskát. De nem ért az semmit.</p> -<p>Bűnös-e Toklyó Miska?</p> -<p>Ebben a kérdésben úgy agyoncsépelt engem a közvádló és a büntető -biró, hogy utóbb alig ismertem önmagamra.</p> -<p>Én csak azt hajtottam, nem lehet a csecsemőt megbüntetni azért, -mert a bábaasszony nem viszi keresztvízre. Erre azt felelték: -állitsam hát a biróság elé a bábaasszonyt, akkor majd azt vonják -felelősségre.</p> -<p>Azután azt hajtottam, hogy ha a mindenféle bécsi és budapesti -miniszterek sajtosnak nem adják a sorozási iratokat: Toklyó Miska -olyan tisztán állana ma a világ előtt, mint a hajnalcsillag.</p> -<p>Kinevettek e gyerekes beszéddel. Azt mondták: a ki valamit -állit, annak kell bebizonyitani állitását. Állitsam elő azt a -sajtost, a ki a sorozási iratokat megvette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>Halasztást kértem huszonnégy órára. Köteleztem magam arra, hogy -huszonnégy óra alatt háromszázötven sajtost hivok be tanunak. -Ennyit találtam a czégek jegyzékében. A boszuállás érzete is -eltöltött már. Olyan sajtszaggal akartam elboritani a Fortunát, -hogy még a vidékét is elkerülje ép szaglásu egészséges ember. Annyi -sajtos csak elég lesz hozzá.</p> -<p>Mind nem használt semmit. Semmi észrevételem, javaslatom, -kérelmem és előterjesztésem meghallgatásra nem talált. Hiába -rémítgettem a birót semmiségi panaszokkal.</p> -<p>Utóbb katonának is felajánlottam Toklyó Miskát. Tessék inkább -megvizsgálni, felülvizsgálni, sorozó bizottság elé állitani, -besorozni, felavatni, semmint börtönbe zárni. Tudtam úgyis, hogy -ludtalpa s előhaladt tisztes kora miatt nem veszik be.</p> -<p>De ebben állott a biró erőssége is.</p> -<p>– Ugy-e Toklyó Miska, jó volna most kendnek egy kis sorozó -bizottsági vizsgálattal megmenekülni. De nem úgy verik a -czigányt!</p> -<p>Még ki is csufolt a biró.</p> -<p>De ezt csak azért merte megtenni, mert már magában elhatározta, -hogy az enyhitő körülmények figyelembe vételével enyhe itéletet fog -hozni s két hónapnál hosszabb fogságra nem fogja elitélni.</p> -<p>A minthogy nem is itélte el. De azért két hónapi fogságra mégis -csak elitélte.</p> -<p>– Megnyugszik-e kend Toklyó Miska az itéletben vagy azt -fölebbezi? <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Toklyó Miska rám nézett. Mit szólok az itélethez s a biró -kérdéséhez?</p> -<p>Mielőtt szólhattam volna: jött be a hivatalszolga.</p> -<p>– Tekintetes biró ur, jelentem alázatosan, egy kis fiu, valami -Sághy Miska nevü kér bebocsáttatást.</p> -<p>Bejött egy kis fiu. Szakasztott Toklyó Miska, csakhogy még nem -több hat évesnél, a bajusza még nincs kipödörve s két hónapra még -nincs elitélve. Egyéb különbség még nincs apa és fiu között.</p> -<p>A fiu nagy bátran bejön, odamegy Toklyó Miskához s kezet csókol -neki.</p> -<p>– Édes apa, kéreti az édes mama, tessék mindjárt hazajönni. Édes -mama az ágyban fekszik, egy kis baba sír mellette.</p> -<p>Tehát Toklyó Miskának megint ujabb gyereke született.</p> -<p>Toklyó Miskának öröme is nagy volt, búbánata is nagy volt. Vagy -örömében vagy bújában sírva fakadt, fiát kézén fogta s ment -kifelé.</p> -<p>De a biró közbeszólt:</p> -<p>– Megálljon csak Toklyó Miska, feleljen előbbi kérdésemre. -Megnyugszik-e vagy fölebbez?</p> -<p>Toklyó Miska daczosan felelt, de okosan.</p> -<p>– Se meg nem nyugszom, se nem fölebbezek. Tessék velem azt tenni -a mit tetszik. Hadd megyek haza lelkem Julcsámhoz s kis csecsemő -gyerekemhez.</p> -<p>– Nyilatkozata megnyugvásnak vétetik s ön ezennel a -fogházfelügyelőnek átadatik.</p> -<p>Alig tudtam kieszközölni huszonnégy órai halasztást, -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> hogy gyerekágyban fekvő asszonyától s -ma született kis porontyától elbucsuzzék.</p> -<p>Hiába. A törvény csak törvény. Lelkiismeretes birónak -kötelessége, hogy azt pontosan és szigoruan végrehajtsa.</p> -<p>Én is megnyugodtam az itéletben. Jogom lett volna fölebbezni, de -nem tettem. Mig az iratok a felső biróságokat megjárják: beletelik -egy esztendő s addig Toklyó Miska ügyében semmit nem tehetünk. A -két hónapot majd csak kiállja, nem törik bele a nyaka.</p> -<p>Másnap magam vittem be Toklyó Miskát a fogházba fiakkeron. Nem -akartam, hogy a rabszállitó kocsiba gyömöszöljék.</p> -<p>Akkor még nem a kőbányai uj temető mellett, hanem valahol az -Angyalföldön volt a gyüjtőfogház. Ide utalták Toklyó Miskát. Itt -kellett büntetési idejét kitölteni.</p> -<p>Beszéltem a fogházfelügyelővel, hogy Toklyó Miskának adjon jobb -élelmezést és jobb társaságot. Ne zárja össze mindenféle -csirkefogóval és kapczabetyárral.</p> -<p>A jobb élelmezés s naponként egy félliter borocska nem tőle -függött, hanem a fogházorvostól. De az orvossal nem boldogultam. Ha -Toklyó Miska beteg lesz: kap jobb élelmezést s egy kis borocskát, -de ha beteg nem lesz: nem kap. Toklyó Miska pedig az orvos kedvéért -sehogy se akart beteg lenni.</p> -<p>A mi a jó társaságot illeti: abban czélt értem, mert az a -fogházfelügyelőtől függött. A fogházfelügyelő jó pajtásom s -valamikor honvédbajtársam volt. A mit tehetett, szivesen megtette. -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Először is Toklyó Miskát nem sok emberrel, csak négy elitélttel -zárta össze a 66-ik számu zárkába. Ez elég bő zárka volt és csak -öten voltak benne. Ha négyen leültek: akkor egy ember kényelmesen -sétálhatott benne. Négy lépés előre, négy lépés hátra.</p> -<p>Az a négy elitélt érdekes négy ember volt.</p> -<p>Az egyik egy pancsovai gyógyszerész. Tudtán kivül keveredett -hamis tanuságba. Kapott négy hónapot. A négy hónapon át mindig -végrendeletet csinált.</p> -<p>A másik elitélt: hamis-pénz-terjesztő bácskai kocsmáros. -Találtak nála vagy tizenöt hamis ezüst forintost. Nem tudta urát -adni: kitől kapta. Elitélték néhány hónapra. Mindig azon kesergett, -hogy a felesége hűtlen lesz, míg ő itt fog ülni.</p> -<p>A harmadik egy föltaláló lángelme volt. Mindenféle tüzeket és -vizeket födözött fel s kisérletezés közben a szolgálójának kilőtte -egyik szemét. Ezért kapott félesztendőt. Meg is érdemlette. Az -egész idő alatt mindig azt magyarázta társainak: mennyi tűz van a -vízben s mennyi víz van a tűzben.</p> -<p>A negyedik csángópénzgyüjtő nagy hazafi volt. Társait minden -áron szoczialistává akarta tenni s mindig arra biztatta őket, hogy -ha kiszabadulnak, alkossanak egy pártot s őt válasszák pártvezérré. -Társai minden nap meg akarták ezért agyakolni. Szidták, mint a -szerb tövist, de ő azért minden nap ujra és ujra hirdette -elveit.</p> -<p>Nos hát ezek közt volt Toklyó Miska.</p> -<p>Le is nézték őt keményen, mert nem tudta megmondani, -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> hogy őt miért itélték el. Az igaz, hogy -ezt magam sem tudtam egész biztosan. Ha kérdezték Toklyó Miskát: -mindig valami keresztelő levélről, házasságról, sorozó bizottságról -beszélt. Nem értette az ördög se, mi volt a bűne. Micsoda -ügyefogyott ember lehet pedig az, a ki azt se tudja: mit vétett s -mégis tömlöczbe kerül.</p> -<p>Hanem azért mégis jobb élelemhez jutott, sőt még borocskához -is.</p> -<p>Köszönhette a királyi főügyésznek.</p> -<p>A királyi főügyész nagyon nemes gondolkozásu régi megyei -táblabiró volt. Ezer meg ezer rossz emberrel, csalóval, gyilkossal, -orvval volt dolga életében, meg is öregedett lassanként, de azért -annál jobban szerette az embereket.</p> -<p>Szemlét tartott a gyüjtő-fogházban s lassanként oda került a -66-ik számu zárkához is, a hol Toklyó Miskával együtt öt nevezetes -férfiu hüsselt. A férfiak fölálltak, a hogy kellett s egyik a másik -után elmondotta élő szóval, ki-ki miért és mennyi időre van -elitélve.</p> -<p>Csak Toklyó Miska hallgatott.</p> -<p>– Hát ön miért van elitélve?</p> -<p>– Házasodni akarok méltóságos uram, a lelkem Julcsámmal akarok -megesküdni.</p> -<p>A királyi főügyész jó szerével tudta már Toklyó Miska esetét. -Mégis tovább kérdezősködött.</p> -<p>– Mennyire jutott már a házasságával?</p> -<p>– Annyira már jutottam, hogy becsuktak.</p> -<p>Nagyon nevetni való dolog volt ez, de a királyi főügyész azért -nem nevetett. <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<p>– Mi a kivánsága?</p> -<p>– Szabadulni szeretnék méltóságos uram, de addig is jól esnék -egy kis borocska.</p> -<p>– No isten áldja!</p> -<p>A királyi főügyész megfordult s menni készült. Toklyó Miska -utána szólt:</p> -<p>– Méltóságos uram, ha összejön a lelkem Julcsámmal, tessék neki -megmondani, hogy köszöntetem, csókoltatom. Ne tessék ám neki azt -mondani, hogy rossz dolgom van. Csak tessék megbiztatni, hogy -egy-két hét nem a világ; otthon termek, mint a parancsolat, nem -sokára!</p> -<p>A királyi főügyész maga elé rendelte a fogházi orvost.</p> -<p>– Keressen orvos ur valami betegséget Toklyó Miskában, hadd -ehessék jobb ételt s hadd ihassék egy kis borocskát.</p> -<p>– Igen is méltóságos uram, rögtön keresek.</p> -<p>Dehogy keresett. Esze ágába se jutott keresgélni. Hanem leült az -asztalához s a fogházfelügyelő részére nyomban kiállitott egy -bizonyitványt, a mely szerint Toklyó Miska fogoly, a 66-ik számu -zárka tölteléke súlyos és fájdalmas irógörcsben szenved az egész -jobb karján; utasittatik tehát az élelmezési igazgatóság, hogy őt -naponként szokott élelmezése mellett negyed kilogramm hussal és fél -liter borocskával lássa el.</p> -<p>Dehogy volt Toklyó Miskának irógörcse. Hiszen nem is irt ő soha -s nem ismert ő semmiféle görcsöt. Hanem ha az orvos betegséget akar -találni az emberben: hát <span class="pagenum"><a name="Page_223" -id="Page_223">-223-</a></span> talál azonnal, a mennyi csak -tetszik. Miből élne a sok orvos, gyógyszerész és -fürdőtulajdonos?</p> -<p>Igy jutott Toklyó Miska egy kis jobb világhoz az angyalföldi -gyüjtőfogházban. A királyi főügyész is még az napon elballagott -Julianna asszonyhoz s elmondta neki Toklyó Miska izenetét.</p> -<p>Mégis csak szerették Toklyó Miskát az emberek!</p> -<p>Végre is letelt a két hónap.</p> -<p>Toklyó Miska ott hagyta a 66-ik számu zárkát, a tudta nélkül -való hamis tanut, a hamispénzterjesztő bácskai kocsmárost, a -feltaláló lángelmét és a csángópénzgyüjtő nagy hazafit. Elbucsuzott -mindegyiktől tisztességgel.</p> -<p>Haza ment.</p> -<p>Julianna asszonynyal együtt kisirta és kivigadta magát s jött -megint szolgálattételre az irodába.</p> -<p>– No Toklyó Miska, folytassuk-e tovább a házasságot? Már nem sok -van hátra belőle.</p> -<p>– Nem bánom nagyságos uram, csak az ne legyen a vége, hogy utóbb -is felakasztanak.</p> -<p>– No hát holnap megyünk a paphoz.</p> -<p>– Halasszuk el holnaputánra. Holnap ünnep van s egy kis rendet -akarok otthon csinálni, mert már nagyon sok a gyerek.</p> -<p>Vajjon mit akar most Toklyó Miska? <span class= -"pagenum"><a name="Page_224" id="Page_224">-224-</a></span></p> -<h3>VII.</h3> -<p>Hát bizony Toklyó Miska nem akart egyebet, csak gyerekeit -meginteni, hogy egyelőre legalább tovább ne szaporodjanak.</p> -<p>– Aranyos lelkem Julcsám, most már megint a paphoz megyünk. Most -már közel vagyunk ahhoz, hogy a szent eskü is összekapcsoljon -bennünket. Hanem hát senki sem tudja a jövendőt. Eltelhetik még egy -hónap is, félesztendő is, két esztendő is, mig a czélhoz eljutunk. -Addig azonban elég annyi gyerek is, a mennyi már eddig van. Erre -nézve akarok intézkedni.</p> -<p>Sághy Julianna csak a szemeit meresztette erre a komoly -beszédre. El nem tudta gondolni, mit akar Toklyó Miska. Hogy -lehetne azt meggátolni, hogy több gyerek ne legyen, ha az isten ugy -akarja, hogy több gyerek legyen?</p> -<p>– Csak valami bolondságon ne törd a fejedet, édes Miskám!</p> -<p>– Ne félj, jól meggondoltam a dolgot. Állitsd ide a -gyerekeket.</p> -<p>A gyerekeket összeszedték s a bölcső mellett sorba -állitották.</p> -<p>Első volt a Miska. Ezt már láttuk a büntető biró tárgyaló -szobájában. Oda állt az apja mellé kóczosan, borzasan, – a hogy a -játékból kiszabadult. Volt már vagy hat éves.</p> -<p>Második volt a Pista. Ez még csak négy éves volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> Egy -sült burgonyával volt nagy viaskodásban. Előre láthatta mindenki, -hogy ő lesz a diadalmas, nem a burgonya.</p> -<p>Azután jött a Jancsi. Ez még csak két éves volt. Valami gonosz -sejtés támadhatta meg a kis lelkét, mert a szája pityergőre -állt.</p> -<p>Negyediknek ott volt a Zsuzsika a bölcsőben. Ez még csak két -hónapos volt s most édesdeden aludta az igazak álmát.</p> -<p>Toklyó Miskának poroló pálcza volt a kezében. Szigoru arczot -öltött s harsány hangon igy szólt a gyerekekhez:</p> -<p>– Gyerekek, ti nagyon gyorsan szaporodtok. Mig én éjjelt-nappalt -egygyé teszek, hogy édes anyátokkal isten szine előtt összekeljek s -ti az én törvényes gyerekeim legyetek, addig ti istenadta kölykei -egyebet se tesztek, csak szaporodtok. Azt mondom most már -dörgöm-morgom teremtette, hogy addig, mig én meg nem engedem, vége -legyen minden szaporaságnak, mert ugy elverlek benneteket, mint a -kétfenekü dobot.</p> -<p>Fölállt Toklyó Miska, nagyot toppant a lábával, jobb kezében a -poroló pálczát suhogtatta, balkezével a bajuszát pödörte. Várta a -hatást.</p> -<p>Zsuzsika bizony föl se ébredt; Pista, Jancsi nyilván érezte -bűnös voltát, de egyik se mert szólni. Csak a Miska állott elő -becses egyéniségének védelmével.</p> -<p>– Édes apa, én nem szaporodtam.</p> -<p>– Hát ki szaporodott te kölyök?</p> -<p>– A Zsuzsika szaporodott. Mire én észrevettem, már ott volt a -bölcsőben. <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span></p> -<p>– Hallgass kölyök, takarodjatok a szemem elől. Megmondtam, mihez -tartsátok magatokat!</p> -<p>A kölykek elszéledtek erre-arra. S ekkor Toklyó Miska oda -fordult asszonyához.</p> -<p>– Hallottad édes Julcsám? Igy kell a gyerekkel beszélni, nem -pedig elkényeztetni.</p> -<p>Hallotta is, látta is biz ezt az »édes Julcsám«, nevetett is -rajta nagyot, sőt meg is ránczigálta Toklyó Miska orrát.</p> -<p>– Elment bizony kissé a te eszed édes Miskám; – nem hiszem én, -hogy a gyerekek neked szót fogadjanak.</p> -<p>– Szeretném én azt látni!</p> -<p>Majd meglátjuk, hogy szót fogadtak-e hát a gyerekek?</p> -<p>Másnap vittem Toklyó Miskát keresztelőre. Fölkerestük a -kálvinisták parókhiáját, de nem a püspökhöz mentünk. Őt nagyon -szigorunak találtuk évek előtt. A második paphoz több bizodalmam -volt. Több engedékenységet vártam tőle. Egyébként ő is csak oly -tudós, emberszerető férfiu volt, mint a püspök.</p> -<p>Előadtam én magam az esetet. Bemutattam Toklyó Miskát; -elmondtam, hogy nincs megkeresztelve; eléje tártam a -korbizonyitványt s a kiállott fogság után most már kétségbe nem -vonható hadmentességet s kértem Toklyó Miska megkeresztelését, az -anyakönyvbe bevezetését, a hivők seregébe való fölvételét s ekként -a kálvinista anyaszentegyházhoz való tartozásának örökös -biztositását. <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>A jólelkü és tudós lelkész a füle mellékét vakargatta előadásom -alatt. Sohase keresztelt még életében olyan csecsemőt, a ki be is -volt már csukva s a bajuszát a fülére csavarhatta. Nyilván azon -tünődött, miféle kánonok szerint kereszteljen ő már mostan?</p> -<p>De kérelmünket meg nem tagadta. Az igaz, hogy nem is -teljesitette. Időt akart nyerni további megfontolásra. Oda fordult -Toklyó Miskához.</p> -<p>– Tudja-e felebarátom a Miatyánkot?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Hát a Hiszekegyet?</p> -<p>– Azt sem tudom.</p> -<p>– Hát a Tizparancsolatot?</p> -<p>– Azt se tudom. Hanem csókolom a kezét főtisztelendő uram, -mindezt jól tudja az én asszonyom.</p> -<p>– Az nem elég. Magának is meg kell mindezt tanulni felebarátom. -Mert ámbátor a csecsemő, mikor a keresztviz a fejére töltetik, -mindezt nem tudja, de a mi szent vallásunk szerint a csecsemővel az -isteni kegyelem jár. A felnőtteket ugy kell keresztelnünk, mint a -hogy Keresztelő János keresztelte meg a Jordán vizében azokat, a -kik Judeából s a Jordán mellett való egész tartományból hozzá -seregeltek. Ennélfogva magának felebarátom ismernie kell előbb a mi -hitünk főágazatait. Ha mindazt megtanulta: akkor jőjjön ismét -szinem elé.</p> -<p>Egy fiatal káplán volt jelen. Ott állott a tudós lelkész háta -mögött. Nagy megütközés látszott az arczán, mikor főnöke -kijelentését hallotta. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Meg kell vallanom, hogy a tudós lelkész szavai némi aggodalmat -keltettek bennem is. Hiszen Keresztelő János azoktól, a kik hozzá -folyamodtak, azt is megkivánta, hogy büneikről vallást tegyenek. -Mennyi idő kell ahhoz, mig Toklyó Miska minden bünét összeszedi s -Keresztelő János előtt feltárja?</p> -<p>S aztán a hitágazatokat megismerni? Nagy sor az! De nagyon sok -pap van, a ki azokat pap létére se ismeri.</p> -<p>No de mindegy. Korai aggodalmakkal ne rontsuk az emberek sorsát. -Toklyó Miska fekügyék neki a Miatyánknak, Hiszekegynek, -Tizparancsolatnak.</p> -<p>Neki is feküdt isten igazában.</p> -<p>Nem telt bele három hét s ugy elmondta mind a három hitágazatot, -mint a karikacsapás. Julianna asszony még meg is magyarázta neki a -szavak értelmét.</p> -<p>Vittem ujra a paphoz s bejelentettem, hogy most már, istennek -légyen hála, mindent tud.</p> -<p>Azonban a papnak időközben füléhez jutott az a hir, hogy Toklyó -Miska valamikor aligha görög katholikus nem volt. Ha pedig az volt: -akkor már meg van keresztelve. Ha pedig meg van keresztelve: akkor -ő ujrakeresztelést követ el, mint a baptisták, anabaptisták és -nazarénusok. Ezt pedig szigoruan tiltja az egyház törvénye. -Tévelygésbe esni kálvinista bölcs lelkipásztornak nem szabad.</p> -<p>De görög katholikust épen nem szabad csak ugy egy kanna vizzel -kálvinistává tenni. Ezt meg az állam törvényei tiltják kegyetlenül. -De minthogy még se <span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> egészen bizonyos, hogy Toklyó Miska -görög katholikus: legczélszerübb lesz időt nyerni s Toklyó Miskát -az összes hitágazatok megtanulására utasitani.</p> -<p>– Édes felebarátom – szólt – magának még meg kell tanulni a -Heidelbergi Kátét is. Akkor lesz a szent keresztségre érett, mert -akkor lesz otthon az isteni tudományban.</p> -<p>A fiatal káplán megint ott állott a tudós lelkész háta mögött. -Most már a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy ő másként -cselekedett volna.</p> -<p>Szegény Toklyó Miska, sejtelme se volt arról, mi az a -Heidelbergi Káté. Nagy, szent és bölcs tudomány az, de nem olyan -koponyának való, mint az övé. A debreczeni, pataki és pápai diákok -is elvesződnek azzal esztendőkig s még se tudják ők se s a mit az -egyik héten tudnak is belőle, bizton elfelejtik a másik héten.</p> -<p>Őszült már Toklyó Miska. Közelgetett az ötvenedik esztendőhöz. -Ereje is fogyott, kedve is fogyott, reménysége is fogyott. Fogyni -kezdett már bennem való bizodalma is. Egy-két hétig csak tanulgatta -a Heidelbergi Kátét, de nem volt annak semmi foganatja. Nem is -értette s ki is szállingózott a fejéből. Addig-addig tanulgatta a -Heidelbergi Kátét, mig utóbb még a Miatyánkot is elfelejtette. Nem -tudta már igazán kipödörni a bajuszát se. Ha haragudni kellett -neki, akkor is inkább sírt már, mint haragudott.</p> -<p>Láttam, hogy igy semmire se megyünk. De arra, hogy -elhatározásomat megváltoztassam, mégis maga Toklyó Miska adott -alkalmat. <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Egy estennen szokatlanul kipödrött bajuszszal jött be hozzám. -Könyv volt a kezében. A két szeme égett, mint a tűzláng. Megállt -előttem vagy öt lépésre.</p> -<p>– Engedje meg nagyságos uram, hogy valamit elkövessek!</p> -<p>Mire engedelmet adhattam volna, azt a könyvet ugy vágta a -padlóhoz, csak ugy döngött.</p> -<p>– Én nagyságos uram, a Heidelbergi Kátét nem tanulom. Tiz -esztendő óta húznak, nyúznak, fojtogatnak: elszenvedtem. Börtönbe -zártak, csúffá tettek, nevemet meghurczolták: kiállottam mindezt. -Sok gyerekem, kedves asszonyom van: koldus vagyok, mint a gazdátlan -kutya; megdöglöm, gödörbe rugnak, nehány árva sírdogál értem, de -különben a varju se károg utánam. Akármi lesz most már, de én a -Heidelbergi Kátét tovább nem tanulom.</p> -<p>Igazad van Toklyó Miska.</p> -<p>Jer hát elő Szent Irás, te könyvek könyve, te minden igazságnak, -bölcsességnek és isteni tudománynak örökké buzgó tiszta forrása, te -talán utba igazitasz.</p> -<p>Tegyünk kisérletet azzal a fiatal káplánnal. Nyilvánvaló volt, -hogy ő szivesen segített volna Toklyó Miskán.</p> -<p>Ismertem már valami egyházi pereskedésből. Konok jellemü, de -tehetséges, tanult fiatal ember. Vad és nyers ösztönökkel teljes -lélek. A szent hitvallók természete volt benne, a kik makacsul -ragaszkodnak igazságukhoz, ha tüzes vas gerebenbe ültetik is őket. -Azt hitte, azt erősitgette, hogy olyanok legyenek a lelki -pásztorok, mint a régi nagy, igazi szent emberek. Inkább menjenek -gályára, <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> semmint az igazságból engedjenek. -Összetüzött minden pappal, minden főnökével. Utóbb is a jó lelkü -püspök vette magához, azzal az istenes szándékkal, hogy embert -csináljon belőle. Ha sikerül: ékessége lesz az egyháznak. Ha nem -sikerül: elküldi misszionáriusnak Horvátországba vagy -Oláhországba.</p> -<p>Elmentem hozzá.</p> -<p>– Öcsém uram, bizalmas szavam volna magához. Engem az -egyházkerület mindenféle magas tisztességgel felruházott, de én -bizony mint afféle öreg ember az egyházi tudományokból sokat -elfeledtem. Szeretném pótolni a hiányokat. Könyvből tanulni öreg -embernek már nincsen kedve. Vezetőre volna szükségem. A püspök ur -és lelkésztársa ugyan jó barátaim, de előttük kissé röstelkedem. -Magára gondoltam öcsém uram. Ugy beszélgetés közben megtanulnék én -mindent, a mi kell segédgondnoknak, egyházkerületi tanácsbirónak, -zsinati képviselőnek. Nem is lennék háládatlan. El is járnék a -parókhiára, de csak olyankor, a mikor a püspök ur és lelkésztársa -nincs itthon.</p> -<p>A fiatal lelkész örömmel fogadta ajánlatomat. Ime alkalma nyilik -egy bágyadt hitü és tudományu öreg képviselőt megerősiteni az -üdvösségre vezető tudományokban! Nagy sor ez egy kis szerény -káplánra nézve.</p> -<p>A következő vasárnapon értesitett, hogy a püspök ur elment -atyafilátogatóba Kis-Kunságba, lelkésztársa pedig nagy nászebédre -hivatalos. Az ebédnek nem lesz vége éjfél előtt. Az egész délután -és az egész este a miénk lehet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span></p> -<p>Megizentem, hogy három órakor nála leszek.</p> -<p>– Toklyó Miska, délután három órára zárt kocsit rendelj, -öltözzél föl fekete ünneplő ruhádba, jösz velem.</p> -<p>Oda mentünk a parókhiára. Toklyó Miskának meghagytam, hogy a -kocsiban maradjon s alugya ki magát kedvére mindaddig, mig nem -szólítom. Magam bementem az ifju paphoz. De előbb mégis beszóltam -az egyházfiához, hogy ma délután ne menjen ki mulatni, maradjon a -parókhián, szükség lesz rá.</p> -<p>Az ifju pap szobája és hivatalos helyisége ott volt az udvarban -jobbra földszinten. Szobája könyvekkel, egyházi munkákkal és -pipával volt teljes. A kálvinista papok akkor még szivarral, -szivarkával nem rontották a levegőt és a jó erkölcsöket, hanem -híven ragaszkodtak az ősi csibukhoz és pipához.</p> -<p>Elkezdtük a tanulást.</p> -<p>A szent keresztséggel lépünk be először istennek birodalmába. -Első kérésem tehát az volt, magyarázza meg nekem a Szent Máté -évangélista évangyéliomának 28-ik részében és 19-ik versében -foglalt szent igéket.</p> -<p>»Tanitsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiunak -és Szent Léleknek nevében.«</p> -<p>Megmagyarázta készséggel.</p> -<p>– Ha ez így van öcsém uram, miért nem keresztelik meg a -felnőtteket, a kik áhitják a szent keresztséget?</p> -<p>– Ki mondja, hogy meg nem kereszteljük? De sőt nagy lelki -örömmel tesszük.</p> -<p>– Bocsásson meg öcsém uram, ha egészen még <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> sem -bizhatom a szavában. Kisérletet tettem én már Toklyó Miskával, de -bizony nem sikerült.</p> -<p>Az ifju emberben kezdett feltámadni a szent daczosság -érzete.</p> -<p>– Nálam még nem tett nagyságod kisérletet.</p> -<p>Vállat vontam, kicsinylő hangon feleltem:</p> -<p>– Mind igy beszélnek a papok öcsém uram, de ha kenyértörésre -kerül a sor, százféle módon ki tudnak Jézus Krisztus parancsa elől -térni. De magát öcsém uram menti legalább ifju kora.</p> -<p>A fiatal papból kitört az ős természet.</p> -<p>– Semmi hivalkodó mentségre nincs szükségem uram. Méltóztassék -felfüggeszteni itéletét s aludni hagyni kétségeit, miglen alkalmam -nem lesz meggyőzni nagyságodat.</p> -<p>Engedelmet kértem egy perczre kimenni.</p> -<p>Oda mentem a kocsihoz. Toklyó Miska csakugyan aludt s -hortyogott, mint a menydörgés. Megráztam, fölkeltettem s bevittem a -paphoz.</p> -<p>– Ime itt az élő példa öcsém uram! Ez ama híres, nevezetes -Toklyó Miska!</p> -<p>Az ifju lelkész letette kezéből a pipát, az almáriomból kivette -a palástot s nyakára felövezte. Csöngetett az egyházfinak.</p> -<p>– Készitse el a keresztelő edényeket.</p> -<p>Azután vallatóra fogta Toklyó Miskát. Kemény, szilárd hangon -beszélt, csak a buzgóság és szeretet enyhitette hangját.</p> -<p>Az egyházfi az alatt megteritette az ur-asztalát s az -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> asztalra helyezte a medenczét s a -kannát és imakönyvet.</p> -<p>A lelkész hozzám fordult.</p> -<p>– Ön lesz uram az egyik keresztapa: Bakony-Magyar-Szent-Királyi -Kelemen országgyülési képviselő s a másik én Jász-Kara-Jenei -Boldizsár, istennek szerény szolgája.</p> -<p>Balkezével megfogta Toklyó Miska fejét s lenyomta a medencze -fölé; jobb kezével pedig a kanna vizzel ugy tarkón öntötte, hogy -szegény Toklyó Miskának még az inge is tele lett keresztvizzel.</p> -<p>»Toklyó Mihály, keresztellek én tégedet az Atyának, Fiunak és -Szent Léleknek nevében! Ámen!«</p> -<p>Azután kieresztette Toklyó Miskát Jordán vizéből. Imát mondott, -áldást hintett rá s megoktatta mind a földi, mind a földön tuli -élet üdvösséges volta felől. Végezetül megcsókolta s az Ur Jézus -Krisztusban testvérének szólitotta.</p> -<p>Toklyó Miska ruhájából és szemeiből csorgott a viz. Hogy ne -csorgott volna könyje, hiszen most hallotta életében először ezt az -édes szót:</p> -<p>»Toklyó Mihály«.</p> -<p>Nyomban be is anyakönyveztük.</p> -<p>Ez alatt Toklyó Mihály a kocsin ló halálában vágtatott haza -Sághy Julianna asszonyért. Meghozta rögtön s most már a szent -házasságra elszánt jegyesekként jegyezte föl neveiket az ifju -lelkész.</p> -<p>A legközelebbi három vasárnapon át megtörtént a jegyesek -kihirdetése. Azután megtörtént a házassági <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> szent -esküvő. Ezzel azonban mégis kellett két hetet várni, mert épen a -harmadik hirdetésre Toklyóéknak megint egy gyerekük született.</p> -<p>– – Hanem az is igaz, hogy Jász-Kara-Jenei Boldizsár lelkész -urnak talán még ma is folyik az ő fegyelmi pöre a miatt, hogy oly -hebehurgya sietséggel vetett véget az országos ügynek. Csak az -enyhiti nagy bünét némileg, hogy eljárása isten törvényeinek -megfelelt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237"><br /> --237-</a></span></p> -<h2>NEMZETES BÖTHÖK URAM SZERENCSÉJE.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239"><br /> --239-</a></span></p> -<h3>I.</h3> -<p>A Bakonyban vagyunk, a szentgáli királyi vadászok határában, a -Gombási csárda környékén. Ott történt meg az eset, melyet -elmesélünk, ez előtt egy emberöltővel.</p> -<p>Tél van, hó esik, förgeteg süvölt. Didereg, a ki kint szorult. -Kemény idő; a kutyát se szokás ilyenkor kiverni.</p> -<p>Szegény asszony lép ki a csárda kapuján s megindul Herend felé. -Fején vékony föstött kendő, nyakán vastag hara-kendő, kabátja -kopott is, feslett is; szoknyája se sok, se meleg, nincs a télhez -szánva; lábán meleg tutyi.</p> -<p>Az asszony sirdogál. Vagy hidegtől, vagy bánattól folyik a -könnye. Talán fel is öntött a garatra; néha úgy lép, mintha -tántorogna. Meglehet, a széltől van tántorgása. Oly erős a -förgeteg, hogy erős férfit is meg tud lóditani.</p> -<p>Hara-kendőjébe valami be van takarva. Az a valami nem más, mint -kis gyerek. Úgy látszik, még csak ölbeli. Két iczi-piczi lába -fejecskéje ki-ki látszik, a mint a szél a hara-kendőt lobogtatja. -Bizonyosan fázik az a két kis lábfejecske ilyenkor. De azért nem -rugdalódzik, nem sír, nem nyöszörög. Úgy látszik: elaludt. -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> Az asszony oda szoritja melléhez a kis -gyerekkel töltött hara-kendőt. Mintha féltené, mintha szeretné, -mintha melengetné.</p> -<p>Az asszony anyja a kis gyereknek. Nem is asszony még, hanem csak -leány. Az a kis gyerek fattyugyerek. Anyja cseléd. Csak most hagyta -el szolgálatát s úgy látszik, Veszprémbe indul uj szolgálatot -keresni. Nagyon elmerült gondolataiba. Hulló könnyét se jut eszébe -letörölni. Pedig az a köny lassanként arczára fagy. Könyedén le se -törülhetné könnyeit. Bal kezével a kis gyereket tartja a mellén, -jobb kezében batyuja lóg. Kicsiny batyu, rongygyal tele s az a -rongy is a kis gyereké. Úgy látszik, az asszonynak nincs is egyebe, -csak a rajtavalója. Eladta vagy zálogba adta mindenét.</p> -<p>Nem is csodálhatni. Olyan leány, a kinek kicsinyje van, nehezen -kap szolgálatot. Jó helyet pedig sehogy se kap. Gondos urnőnek -magával a cselédlánynyal is elég a vesződsége, nem tetézheti azzal, -hogy még a kicsinyt is házához vegye. És aztán, hátha rossz az a -cselédlány? Könnyelmünek mindenesetre könnyelmü. Oktalan volt, nem -vigyázott magára sem, hogy vigyázna tehát urnőjére vagy annak -kicsinyeire? Kezes is lehet, nagy evő is, esze mindig ott van -piczinyjén vagy kedvesén; tör, zúz, ruhátlan, szomoru s ha -piczinyje beteg: mindig sir. Kinek kellene az ilyen cselédlány?</p> -<p>De az ilyen cselédlány mégis anya s gyermekét mégis táplálnia s -ruháznia kell. S a mi ehhez szükséges, azt mégis szolgálattal kell -megkeresnie. Kivált ha árva <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> vagy ha apja-anyja -elkergeti s szeretője cserben hagyja. Vagy ha falujába vissza se -mer menni.</p> -<p>Ilyen eset is elég van.</p> -<p>Sirdogál a szegény nő, de hangja nem hallatszik. Ballag Herend -felé.</p> -<p>Eléri az ó-téglavetőt.</p> -<p>Ez a téglavető nem messze van a Gombási csárdától; alig ezer -lépésnyire. Kemenczéinek már nincs teteje, falai összeomlottak, -ember többé nem jár ide. De a gödrök, a honnan a tégla földjét -egykor kiásták, ott meredeznek a kemencze körül. A fergeteg -szitálja felettük a havat. Egyik-másik gödör tele van nőve sással, -kákával, buzogányos gyékénynyel. Ezt se kaszálja senki, száraz avar -valamennyi, a buzogány is elrepült már, szanaszét hordta már az -őszi szél. A förgeteg csak zörgetni tudja az avart, ártani nem tud -neki.</p> -<p>A szélső gödör észak-kelet felől egészen száraz, pedig magas a -partja. Tele van bolygó haraszttal, hulló falevéllel. Őszi -hervadáskor, falevélhulláskor a mérges szél még a Halyag oldaláról -is, még a Hárságy tetejéről is elkergeti idáig a száraz lombot s -betölti vele az ó-téglavető gödreit. S készit belőle puha ágyat, -meleg nyugvó helyet üldözött legénynek, menekülő vadnak, -hajléktalan csavargónak, bujdosó embernek.</p> -<p>Készitett a szegény asszonynak is.</p> -<p>A mint oda ért: észrevette fáradtságát. De észre is vehette. -Hiszen tegnap óta alig evett valamit. Volt még néhány fillérje, de -annak árán a kicsinyjét tartotta jól a csárdában. Ő maga egy szelet -száraz kenyérrel <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> elégedett meg. Többre nem telt. De mi -az télben, fagyban, csikorgóban? Nem ád az még jártányi erőt se. -Attól megveheti az isten hidegje is.</p> -<p>Fáradt volt, erőtlen volt.</p> -<p>A mint a téglavetőhöz ért: szeme megakadt a szélső gödrön. A -hófuvat már nőtt a part oldalán, de a gödör fenekén a falevél meg -se mozdult. Ott hát menedék van, oda nem fér a förgeteg. Ott -kipihenheti magát.</p> -<p>De még másért is oda kell mennie.</p> -<p>Nyaka, feje és a hara-kendő tele van már hóval. Piczinyjének -harmattestét is érheti már a hó. Ki kell rázni ruhájából minden -havat s a part és fuvatag védelme alatt lehet azt csak -megcselekedni.</p> -<p>Oda ment a gödör fenekére s leült az avarra. Puha volt az, -majdnem nyakig süppedt bele. A fuvatag félkört, boltozatot alkotott -feje fölött. Hajfürtei kuszáltan kandikáltak ki fejre való kendője -alól, de ott abban a hóbarlangban egyetlen hajszála se mozdult. Oly -csöndes és enyhe volt ott a lég. Nem érezte a hideget. Az -országuton garázdálkodott a havas förgeteg; zúgott, morgott, -pattogott a feje fölött is; ahhoz képest mintha fütött szoba, puha -nyoszolya lett volna menedékhelye s a süppedő haraszt.</p> -<p>Nyakáról levette a hara-kendőt. Levette a kis gyerekről is s -kirázta belőle a havat. A kis gyerek nem ébredt föl, tovább aludt. -Gyönge arcza piros volt az édes álomtól. Két piczi lába-fejecskéje -piros volt a dermesztő hidegtől. Az asszony megcsókolgatta a gyönge -arczot s azután a két kis lábfejecskét. Azután pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> a kis -alvót mélyen beásta és eltemette a harasztba, csak orrát és szemeit -hagyta szabadon. A hara-kendőt pedig ujra föltette saját nyakára s -mellén szépen összekötötte.</p> -<p>Azután bámult kifelé a hózivatarba. Két lépésnyire tombolt -előtte a zivatar.</p> -<p>Mi fölött gondolkodhatott?</p> -<p>Egyszerre lehajolt térdeihez s arczát eltemette két térde közé. -Zokogásra fakadt s úgy sírt, úgy sírt, szive majd megszakadt.</p> -<p>Irtóztató bűn fogamzott meg zokogó lelkében.</p> -<p>Hátha ott hagyná kis gyermekét? Hiszen alszik a picziny, nem is -veszi észre, ha anyja eltávozik. Nem veszi észre se a picziny, se -más, se a világ, se a törvény.</p> -<p>Kap legalább szolgálatot. Megél munkája után. Elmegy, a hol -senkit se ismer, a hol senki se ismeri. Nem látják szégyenét, nem -hányják szemére gyöngeségét.</p> -<p>De mi lesz a piczinynyel? Ha fölébred, ha éhezik, ha két kis -gyönge karját kitárja anyja után? Mi lesz vele?</p> -<p>A gyerek aludt édesen, az asszony zokogott keservesen.</p> -<p>Nem nézett a gyerekre. A bűn meg kezdett gyökerezni lelkében. -Könnyei nem tudják elkergetni lelkéből a szörnyü gondolatot.</p> -<p>De mi lesz a piczinynyel, ha este lesz, ha sötét lesz, ha -ráborul az éjszaka, ha csikorgó hideg, dermesztő fagy, bömbölő -zivatar ott lepi?</p> -<p>Hátha a sötét zúgó erdőből, a fekete Bakonyból kijönnek az éhes -fenevadak, a rókák és farkasok s megtalálják <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> a -piczinyt ott az ó-téglavető gödörben, a haraszt alatt? Meghallják -sírását, meglátják mozgását: mi lesz akkor?</p> -<p>A nő kivette fejét térdei közül. Ajkait felhuzta fogairól s -fogai vicsorogtak, mint a vadállaté. Csunya volt a fiatal nő arcza. -Irtózást gerjesztett a fiatal anya arcza. Pedig szép leány -volt.</p> -<p>Most se nézett a gyerekre. A gyerek azért aludt édesen. Nem -látta anyjának vicsorgó fogait.</p> -<p>De mi lesz a gyerekből, ha itt nem hagyja, ha magával viszi, ha -tovább is nyomorog vele?</p> -<p>Koldus, bitang, nyomorék, hányt-vetett csavargó, anyjának -gyalázata, önmagának átka, ha felnő. Ez lesz belőle.</p> -<p>De hiszen fel se nőhet. Ma még tudott neki anyja enni adni, de -maga éhen maradt. Holnap már éhezik az anya is, piczinye is. Éhség, -betegség ugy is elpusztitja a gyönge gyermeket. De hát anyja -karján, anyja ölében, anyja csókjai közt éhen haljon meg az az édes -szép kis aranyos gyerek? Jobb, ha mindennek vége lesz -egyszerre.</p> -<p>Az asszony egyszerre felugrott ültéből, mintha örjöngő lett -volna. S felsikoltott:</p> -<p>– Teremtő istenem!</p> -<p>Letépte fejéről a kendőt s két kezével szaggatta kóczos -haját.</p> -<p>Kifutott a gödörből, föl az országos utra s Herend felé fordult. -A hózivatar oldalt vágta és szemközt vágta, de ő azért neki ment a -zivatarnak. Egy pillanatra <span class="pagenum"><a name="Page_245" -id="Page_245">-245-</a></span> megállt. A Bakony rengetegeiből -zugott ki a vihar s úgy halotta, mintha gyermeksirást hozott volna -magával. De csak egy pillanatra állt meg s akkor se nézett -vissza.</p> -<p>Hanem el kezdett futni, mint az eszeveszett. Futott-futott, mig -csak a förgeteg el nem boritotta. Nem látta senki, nem vette észre -senki, csak egy pár csavargó eb ugatta meg az árokpartról, az -országos út széléről.</p> -<p>Fuss te rossz nő, fuss te szörnyeteg anya, úgy se érdemelsz -mást, mint hogy téged most már a kutyák is megugassanak. Hiszen az -állat el nem hagyja kölykét, hanem ápolja, megvédi, fölneveli vagy -vele hal.</p> -<p>Azok a kutyák pedig a Gombási csárda kutyái voltak. Lompos -szőrű, mogorva természetü kuvasz ebek; a jó ismerőst ugyan -megbecsülték, de az ismeretlenre mindig haragudtak. A kit bor, -pálinka, kórság vagy fáradtság elnyomott a csárda környékén vagy a -ki hóban, fagyban, zivatarban elgémberedett, azt ugyan nem -bántották, sőt róla a csárdásnak mindenkor hirt is adtak, de -egyébként bizony csak közönséges neveletlen paraszt kutyák -voltak.</p> -<p>Most is vadászatból jöttek haza felé, holott tudnivaló, hogy -kutyának a maga kezére vadászni illetlen is, tilalmas is. Az urak -dolga az, nem a kutyáké. Onnan jöttek a Horhi-puszta és a -Kétbiró-kutja felől, bizonyosan kimentek még reggel s most már a -zivatar kergette őket haza felé. Úgy találkoztak az útban a futó -asszonynyal. A futásról látták, hogy az asszony nincs igaz -járatban, azért ugatták meg nagy buzgalommal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span></p> -<p>Az asszony elfutott s a csárdabeli két kutya ballagott haza -felé. Egyik az út közepén, a másik az árokparton.</p> -<p>A mint oda értek az ó-téglavetőhöz: az egyik kutya megállt, -fejét föltartotta s a gödrök felé fordulva el kezdett szimatolni. A -másik is megállt, a mint ezt meglátta.</p> -<p>Egymás mellé kerültek s összenéztek. Azután együtt lassu -lépéssel óvatosan oda mentek a magas partu száraz gödörhöz s ott -nyomban megtalálták a kis gyereket. Az még akkor is aludt édesen. -Oda ment hozzá mindakettő s végig szaglálgatta mindakettő. Ismét -összenéztek. S akkor az egyik lefeküdt hasra a gyerek mellé, a -másik pedig kiült az árokpartra.</p> -<p>Mit akart a két kuvasz?</p> -<h3>II.</h3> -<p>A két kuvasz nem akart semmi rosszat.</p> -<p>Mindjárt belátta mindakettő, hogy az a kis gyerek éjszakára ott -nem maradhat. Jöhetnek dúvadak, a kik elpusztitják. Holló, varju, -szarka szemeit kivájhatja. Oláh czigány magával viheti. Éhen -halhat, meg is fagyhat, éjjel-nappal sirdogálhat: nem segit rajta -senki, nem játszik vele senki.</p> -<p>Elhatározták hát, nem hagyják magára.</p> -<p>Valami ismerős csak jön az országuton. A Gombási csárda -zivataros éjjel nem szokott vendég nélkül lenni. Messze van minden -falu. Vadász ember, fahordó ember, <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> ha már esteledik, nem -indul tovább szélben, fuvatagban, hanem megvárja a reggelt. S -akárhonnan jön ismerős, akár Herend felől, akár Szent-Gál felől, -akár Városlőd felől, akár a nagy erdők felől, majd annak bejelentik -a kis gyereket. Vigye magával födél alá. Ők maguk azt nem -tehetik.</p> -<p>Bizton tudták, hogy jön valaki. Azért ült egyik a gyerek mellé, -hogy azt nyalogassa, ha föl talál ébredni és nyugtalankodik. És -azért ült a másik az árokpartra, hogy vigyázzon, messze lásson, -jövő-menőt el ne szalasszon.</p> -<p>Arra pedig fogadni mert volna a két kuvasz, ha lett volna kivel, -hogy Böthök uram még ma, ha későcskén is, betámolyog a csárdába. S -meg is nyerték volna a fogadást.</p> -<p>Mert imhol la – alig járt az idő négy óra felé, alig kezdett -bealkonyodni: már a förgetegből onnan Herend felől mutatkozni -kezdett Böthök uram görnyedő alakja. Most még úgyan csak a két -kuvasz látja vagy érzi, de néhány percz mulva majd meglátjuk mi is, -sőt mosolygását, dünnyögését, dalolgatását is meg fogjuk -hallani.</p> -<p>Mert nemzetes Böthök uram sohase volt szótalan vagy néma. Se -ébren, se álmában, se józan, se mámoros állapotában. Ha aludt: -akkor hortyogott. Ha józan volt: akkor káromkodott. Ha mámoros -volt: akkor dalolgatott. De zajjal járt egész élete.</p> -<p>Most épen dalolgatott.</p> -<p>Három dala volt nemzetes Böthök uramnak, a minthogy három foka -volt jó kedvének, mámorának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Ha sokat ivott: akkor a Sárga csizmás Miska dala járta órákon -át. Akkor az volt agyában: milyen nagy ur volt ő valamikor a -vármegye követválasztásán, tisztujitásain.</p> -<p>Ha még többet ivott: akkor az Ifju varju dala járta, a ki ott -kiabál az útszéli keresztfán s előre megmondja, hogy a nemes ember -napja előbb-utóbb leszáll. Ime: az övé is leszállóban.</p> -<p>Ha pedig igen sokat ivott: akkor utolsó kakasáról szólt a dal, a -kit eladott tizenhárom garason; de most már se kakas, se tizenhárom -garas. Eldalolta egymás után tízszer, egymás után százszor; – utóbb -már szemét is lehunyta, feje is bólintgatott, mégis csak dalolta. -»De most már se kakas, Se tizenhárom garas.« S mit csináljon -nemzetes Böthök uram, ha már a kakasnak is vége van, a garasnak is -vége van? Mit csinálhatna egyebet: elalszik.</p> -<p>Ezen a dalon aludt el rendesen.</p> -<p>A két kuvasz rögtön észrevette, hogy a nemzetes úr a Kakas dalát -dudolgatja. Tehát nincs messze az elalvás ideje.</p> -<p>Mindegy. A nemzetes urat jól ismerik s jó embernek tartják. -Ismerik már esztendők óta; megugatták már százszor, az is össze -szidta őket már százszor, de azért csontot, kenyérhéját, -szalonnabőrkét mindig nekik adott s enyhe éjszakákon úgy hajnal -felé velük együtt feküdt le s együtt szunyókált az állás déli -oldalában. Álom közben még meg is simogatta, meg is ölelgette őket. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>Nemzetes Böthök uram támolyogva jön. Ma igen sokat ivott -Herenden, a viz mellett való nagy kocsmában. Bizonyosan valami -öcscsének volt jó kedve vagy nevenapja vagy jó vásárja. Ritkán -történt, hogy ilyenkor a nagy mulatság után még el ne ballagott -volna estére a Gombási csárdához. Ma is ezt cselekedte. A mit ugyan -nem okosan cselekedett, utjába esvén a havas zivatarnak.</p> -<p>Öltözete a rendes. Kucsmája is a rendes. Sok esztendős már az -öltözet is, a kucsma is. Bozontos bajusza, szakálla és szemöldöke -is a rendes. Ezek még több esztendősek, mint az öltözet és a -kucsma, de ép úgy tele vannak hóval, mint az öltözet és a kucsma, -ámbár a bajuszt, szakált, szemöldököt a szél rázogatja. Úgy -látszik, annyi havat hord mindig beléjük, a mennyit kiráz -belőlük.</p> -<p>Puskája a vállán. Holmi csavargók, idegenek, parasztnak ne -nézzék. Kezd a világ megbolondulni. A paraszt is olyan ruhában jár -immár, mint a régi jó valóságos nemes ember. Mi mutassa most már -messziről is, ki a nemes, ki a királyi vadász, ki a nemzetes úr? -Hanem ha a puska!</p> -<p>Régi rozsdás egycsövü disznóláb bizony már az a puska. Nincs már -olyan ember, a ki arra emlékeznék, mikor lőtték utoljára vele a -vadat a király asztalára. Agya korhadt, kakasa csikorog, ravasza -lityeg-lotyog, meg se lehetne már talán tölteni. Egyébre se való, -mint ütni, dobni. Ismeri már az eb is, szarka is; nem is fél tőle -egyik se. Hanem a tarisznya nem a régi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>A tarisznya pedig nevezetes intézmény. Bajuszt, szakállt -akármilyet viselhet minden ember, de a tarisznyánál az ősi -törvényeket áthágni, megsérteni nem szabad. Hetes vászonból az -iskolás gyereknek, meg nem született bárány bőréből a -juhászlegénynek, tarka lószőrfonadékból a parasztnak, csíkos -posztószélből a mesterembernek. Nemes embernek voltaképen csak -vadásztarisznyát szabad hordani, a melynek bőre, szabása, szijja, -kötője, fekvése, magassága mindenképen olyan legyen, hogy azt a -pandur, kanász, drótostót tarisznyájával össze ne téveszszék. Két, -három nyul minden esetre kényelmesen elnyujtózkodhassék benne, a -mikor beleteszik.</p> -<p>Van azonban kétféle hiányossága. Az egyik az, hogy csak -vadászatra illik nyakba vetni s a másik az, hogy a csutora nem áll -meg benne a lábán. S ez a fő hibája. Minthogy pedig nemzetes Böthök -uram inkább a csizmáját hagyná otthon, mint a csutoráját: -természetes, hogy nem vadásztarisznyát, hanem csíkos -posztószéltarisznyát hordott magával. Nem volt ebben semmi szégyen. -Volt néhány jó komája, ki szűcs, ki csizmadia, ki kovács, ki -jegyző, ki tanitó; – valamennyinek ilyen volt, ha szőlőbe vagy -vásárra ment, a tarisznyája.</p> -<p>Ott támolyog nemzetes uram az út közepén. Az árokparton ülő -kuvasz meglátta, megismerte s egyet-kettőt ugatott feléje. A gödör -fenekéről kijött a másik kuvasz is s most mindakettő eléje szaladt -s farkát csóválva körül ugrándozta, körül csaholta. Mintha -beszéltek volna hozzá: <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>– Épen csak magát vártuk, nemzetes uram.</p> -<p>De ő nem értette meg a szót. Csak dülöngött jobbra-balra, csak -ballagott előre. Csak dudorászgatta rekedt hangon kakasos és -tizenhárom garasos régi dalát.</p> -<p>Mig az ó-téglavetőhöz nem ért: addig nem volt semmi baj. De a -mint oda ért s azt is el akarta hagyni: a két kutya eléje állt s el -nem mozdult előle, hanem ugatta tele torokkal.</p> -<p>– Mit akartok héjh? Eltakarodtok most mindjárt az utamból?</p> -<p>Ezt a szót pedig a kuvaszok nem értették meg. Csak elállták az -útját.</p> -<p>– Czoki előlem, adta dögjei!</p> -<p>S rájuk toporzékolt keményen.</p> -<p>De nem hajtottak a kutyák erre se.</p> -<p>Nemzetes uram most már igazán haragra lobbant. Lekapta a puskát -a válláról s ráfogta a kuvaszokra.</p> -<p>A kuvaszok szemtelensége nem ismert határt. Látták, hogy az a -rossz dióverő nincs megtöltve, nincs felgyutasozva, kakasa sincs -felhuzva; semmiképen se akartak megijedni.</p> -<p>Annál jobban ugattak, annál jobban utját állták, de azért a -farkukat mégis csak csóválták. Mindenképen értésére akarták adni, -hogy ők nem haragból, nem ellenséges szándékkal cselekszik azt, a -mit cselekesznek.</p> -<p>Sőt a nagy ugatás közben hol az egyik, hol a másik el-el szaladt -a gödör felé, mintha csak azt mondta volna: <span class= -"pagenum"><a name="Page_252" id="Page_252">-252-</a></span></p> -<p>– Erre jöjjön nemzetes uram, majd itt mutatunk mi valamit.</p> -<p>Ostoba kuvasz – ő akart királyi vadászt és nemes embert -kitériteni útjából!</p> -<p>Nemzetes uram most már igazán dühbe jött. Hogy e hitvány ebek -mindig csak ott csavarognak, a hol ő, sőt még utját is merik állani -s még puskáját se veszik kutyába se: ilyet még csakugyan nem ért -meg. Most már komolyan meg kell büntetni őket.</p> -<p>Nem félnek a puskától?</p> -<p>Jere kucsma kézbe.</p> -<p>Az a kucsma kivül fekete szinü birkabőr, belül fehér szinü -birkabőr, köröskörül mindenféle szinü zsiradék, nyom öt fontot, ha -azzal orron üti az egyik kuvaszt, elfut tőle mindakettő.</p> -<p>Levette fejéről s gyilkos szándékkal oda suhintott vele az egyik -kuvasz orrára. De a gyalázatos eb ettől se ijedt meg. Megkapta -fogaival a kucsmát, kirántotta nemzetes uram kezéből s hajrá, -mintha puskából lőtték volna ki, elszaladt vele a gödör felé, oda -ugrott a fuvatag alá a lágy harasztra, leült a kis gyerek mellett s -letette a kucsmát maga elé két első lábához. S aztán oda nézett -nemzetes uramra.</p> -<p>– Ha kucsma kell nemzetes uram, tessék érte ide jönni.</p> -<p>No most már se kakas, se tizenhárom garas, se kucsma!</p> -<p>Káromkodott nemzetes Böthök uram, mint az égi háboru. De hát -hogy segitsen magán? <span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<p>A hó egyre esett, a förgeteg egyre zúgott. Haját szerte-szét -kuszálta s az meg már szent igazság, hogy királyi vadásznak és igaz -nemes embernek hajadon fővel, kusza hajjal, csapzott fürtökkel -ember szeme elé kerülni nem lehet. Azt nem mondhatja, hogy a szél -verte le fejéről s az vitte el a kucsmát. A nagy szél ugyan nagy -úr; fákat dönthet; tornyot, háztetőt leszórhat; boglyát, kazlat -tova sodorhat, de hogy zsiros kucsmát valaki fejéről lesodorjon: -ilyen eset még nem történt, mióta szél és kucsma van a világon. Ezt -hát el nem hiszik neki. Azt még úgy se hiszik el, hogy a Gombási -csárda kuvasz ebe kapta le a fejéről. Hanem azt igen is elhiszik, -hogy vagy beitta, vagy zálogba tette, vagy elvették tőle, noha -puska volt a kezében.</p> -<p>Ennek a szégyennek nem áll elébe.</p> -<p>Nincs más menedék, el kell menni a téglavető gödörbe a kutya -után, a kucsma után. Az a hitvány dög csak nem fut tovább a -kucsmával.</p> -<p>Dehogy fut. Esze ágában sincs. Nem akart az a kuvasz egyebet, -csak azt, hogy nemzetes uramat oda csalja az alvó piczinyhez. Igaz, -hogy ha több esze lett volna: ezt másként is tudtára adhatta volna -nemzetes uramnak. De csárdabeli kuvasztól mit várjon az ember -egyebet, mint gorombaságot?</p> -<p>Oda tipegett nemzetes uram a gödörbe. Ugyan csak vigyáznia -kellett lépéseire, mert mámoros fejjel nem tanácsos hepehupás -helyen nagy hóban botorkálni. Az ember észre se veszi, már hasra -esett. <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span></p> -<p>De nemzetes uram nem esett hasra. Sőt a kutyákkal való nagy -viaskodás a mámor egy részét is kiverte már a fejéből. Hanem az -igaz, hogy a mikor a süppedő haraszton a kis gyerekhez ért, ott -akarva, nem akarva le kellett ülnie. Az ingoványon nem tudta magát -egyenesen tartani s leültében egész testi sulyával a kis gyerek -lábaira nehezedett.</p> -<p>Nosza fölébredt és fölsikoltott most az a kis poronty!</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Nemzetes Böthök uram körülnéz. Gyereket nem lát. Ő a kucsmáját -keresi s gyereket talált volna helyette? Vagy talán az a hitvány -kuvasz nyikkantott volna gyerek módra, mikor tovább ugrott? Hol -lenne itt gyerek?</p> -<p>Ihol la!</p> -<p>Megmozdul a haraszt. Két kicsi kezecske nyulik ki a haraszt -alól. Nemzetes uram egy üléssel tovább gördül s ime két kicsi -lábfej is rugdossa a harasztot. Sőt még nyöszörög is valami apró -féreg s két eleven szem is oda sugárzik nemzetes uram torzonborz -arczára.</p> -<p>Nemzetes uram csak néz. Első pillanatban megfeledkezik a -kuvaszról is, meg a kucsmáról is. Csak nézi azt a piczi -jószágot.</p> -<p>– Mi az isten csodája lehet ez?</p> -<p>Oda fordul a két kutyához.</p> -<p>– Csak nem ti hoztátok ezt is ide?</p> -<p>A két kutya nem felel. Csak nézik ők is jó szemmel a fölébredt -kis gyereket. <span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<h3>III.</h3> -<p>Lassanként belátta nemzetes uram is, hogy itt a harasztban -bizony egy kis gyerek fészkelődik, a ki senki másra, csak épen ő rá -várakozott. Miért nézne két szemével épen ő rá? Miért nyujtogatná -két apró kezecskéjét épen ő feléje? Ha nem azért!</p> -<p>De mit csináljon most már?</p> -<p>Első dolog természetesen a kucsmát elvenni a kutya lába mellől s -azt föltenni fejére.</p> -<p>Azután a gyereket is ki kell venni a haraszt mélységeiből. -Nyilván való, hogy a gyerek ölbe kivánkozik.</p> -<p>Ölbe?</p> -<p>Hát nemzetes uram vegyen ölbe nyafogó kölyket? Nem teszi ő azt a -Pilátusnak se. Nem dajka ő s nem volt dajka az öreg apja se. Az -lenne csak csúfság a világon, ha valaki meg találná látni, hogy ő -ölben gyereket tart. Sohase volt az ő ölében egyéb, mint malacz, -nyul, őz-ünő, kecske-gida, csobolyó, csutora s egyéb efféle nemes -emberhez való jószág.</p> -<p>Azonban szürkül az est. A szél is csöndesebb, estére egészen -eláll. Néhány percz mulva egészen sötét lesz. Nem látja őt meg -senki.</p> -<p>Megfogja a piczinynek egyik kezét s egyik lábát s annál fogva -fölemeli, mint a süldő nyulat.</p> -<p>A poronty már nem szopós. Talán több esztendősnél. Kövér pufók -kölyök. Olyan éles fogai vannak, mint a vésü. Ruhácskája elég -meleg, csak lábfeje meztelen. Visit, mintha nyúznák. <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span></p> -<p>Elereszti kezét lábát s leteszi a harasztra. Mindjárt elhallgat, -nem visit tovább. De mégis nyöszörög. A feje mélyebben van, mint a -lába.</p> -<p>Nemzetes uram ott ülő helyében kibujik a posztószél tarisznyából -s oda teszi a tarisznyát a gyerek háta és feje alá. A gyerek tovább -nyöszörög, de csikszemeit le nem veszi nemzetes uram arczáról. -Mintha nem is félne, sőt mintha bizakodnék nemzetes uramban.</p> -<p>– Mi kell te patkány? Talán éhes vagy? Azt akarod, hogy csecset -adjak? No csak azt várd.</p> -<p>Nemzetes uram belenyul a tarisznyába s kivesz onnan egy darab -vadászpogácsát. Letör belőle egy falatnyit s oda adja a gyerek -kezébe. Vajon mit csinál vele?</p> -<p>Mit-e? Iczi-piczi kezével úgy megfogja az a kölyök azt a -pogácsát, mint Krisztus a vargát s tömi magába egész -gyönyörüséggel.</p> -<p>Nemzetes uram a fejét csóválja.</p> -<p>– Ejnye adta porontya, tud ám enni!</p> -<p>Ujra belenyul a tarisznyába s kiveszi onnan bicskáját s kivesz -egy jókora háta-szalonnát. Hosszu szeleteket vág a szalonnából s -kinálja a gyereket. Eszik a gyerek, mint a farkas.</p> -<p>– A ragyogóját ennek a fattyunak, megeszi minden szalonnámat. Te -féreg, te utóbb engem magamat is felfalsz! Utóbb még majd talán -megiszod a boromat is.</p> -<p>Igaz a! Szomjas is lehet a kölyök.</p> -<p>Nemzetes uram megint belenyul a tarisznyába s kiveszi a -csutorát. Lecsavarja kupakját, nagyot húz <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> belőle -ő maga, azután megtörli a csutora száját s oda tartja a piczinynek -ajkaihoz.</p> -<p>No nézze az ember! A csutora kotyog-kotyog, de egy csöppnyi se -megy félre, iszik a gyerek, mint a gödény, pedig jóféle gyönge -borocska van a csutorában.</p> -<p>– Egészségedre te kukacz!</p> -<p>Még meg is törölgeti azt a piczi szájacskát.</p> -<p>De ádáz haraggal néz a két kutyára.</p> -<p>– Dögök, ti varrtátok a nyakamba ezt az éhes kölyket, -kocsiostort készitek a bőrötökből.</p> -<p>Az ostoba kuvaszok azt hiszik, most dicséretet és elismerést -kaptak a nemzetes urtól. Farkukat csóválják örömükben.</p> -<p>De rég leszállt a nap, a hó is elállt, a szél is elült, -foszlányos felhők úsztak az égen s onnan a vámosi határ felől -ragyogni kezdett a holdvilág. Kezdett az idő hidegebbre válni. A -gyereknek kezecskéje, lábacskája olyan hideg volt már, mint a -valóságos jég.</p> -<p>Nemzetes uram ujra meg ujra huzott egyet a csutorából s megint -elkezdte dudolgatni a Kakas dalát. »Eladtam a kakasom, tizenhárom -garason.«</p> -<p>Közben megnézte, mi van a tarisznyában. Volt biz abban sok -mindenféle. Lőportartó, kostök, pipaszerszám, sós-paprikás -faszelencze, bicska, szalonna, vadászpogácsa, darab kenyér kendőbe -takarva, zsákmadzag, bajuszpedrő, még egy kis csikóra való csengő -is. Manó tudja, hogy keveredett oda. Visszakerült bele a csutora -is, de azért még mindig maradt benne hely a gyerek számára is. -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>Fogta a tarisznyát, kinyitotta. Fogta a kölyket, a tarisznyába -beültette. Akkor megfogta a tarisznya két szélét s a kölyket -belerázta, belezöcskölte. Csak a feje látszott ki belőle. Még csak -nem is orditott a kölyök, hanem mosolyogva, jó kedvvel nézett -nemzetes uram szemébe.</p> -<p>– Bárcsak megfagynál az éjjel, adta kölyke!</p> -<p>Mélyen beásta a tarisznyát az enyhe harasztba. Kucsmáját füleire -húzta s maga is mélyen befuródott a haraszt alá.</p> -<p>A hold oda világitott torzonborz arczára. De ő csak tovább -dudolgatta az altató dalt. »De most már se kakas, Se tizenhárom -garas.« Mire tizedszer eldalolta: ő is aludt, a gyerek is aludt -istennek nevében. Oda feküdt melléjük a két kuvasz is a hó -tetejére.</p> -<p>Alugyatok! Csöndes jó éjszakát! Kakas-szó, kutyaugatás, -emberhang, zajgó lélek, bűnös érzés nem zavarja álmatokat. Nyugton -lehettek a magas Bakonyban. A nagy erdők zúgása, ezer csillag fénye -s a tiszta holdnak ezüstös mosolya őrködik fölöttetek. No meg a két -kuvasz.</p> -<p>De nem őrködik a boldogtalan anya fölött.</p> -<p>Futott, futott az az asszony, mignem elérte Herendet. Tizszer is -elesett, ujra fölkelt s megint futott. Néha azt gondolta, jobb -volna fekve maradni. A förgeteg eltemetné, a hó beboritaná, nem -kellene tovább kínlódnia. De a förgeteg zúgásában megint -gyermeksírás ütődött füleihez. Az a hang, az a hang! Alig -vánszorgott már, de azért felugrott s tovább futott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Alkonyatkor ért a nagy kocsmához. Nem is úgy lépett, hanem úgy -esett be a pitvarba. Betámolygott az ivóba, leült a kályha mellé a -sarokba. Ölébe tette két kezét, két kezébe temette fejét s ott ült -órákig szótlanul. Csak néha-néha vonaglott egyet, a mint zokogását -elfojtotta. Ruhájából a havat kirázni se jutott eszébe, ott olvadt -ki a hó belőle a kályha mellett. Csuron-víz lett mindene. De ő -ezzel nem törődött.</p> -<p>Jó ember volt a korcsmáros, jó asszony volt a felesége. -Észrevették a lány szótlanságát, nagy keserüségét. A kocsmáros úgy -jó későn este oda szólt hozzája.</p> -<p>– Éhes vagy lányom, vagy beteg? Honnan jöttél, mi járatban -vagy?</p> -<p>A lánynak akkor is könnyei folytak.</p> -<p>– Nem tudom mi bajom. Szegény cselédleány vagyok, helyet -keresek.</p> -<p>Adtak neki enni. Alig evett valamit. Adtak neki egy pohár -forralt bort is, azt megitta. El is mámorosodott, erőt is nyert -tőle.</p> -<p>Sok vendég volt a kocsmában. A szentgáli nemes urak mulattak -nagy sereggel. Valami vadászatból haza jövet tértek oda be.</p> -<p>A lány oda ment a kocsmárosnéhoz s kezet csókolt neki.</p> -<p>– Köszönöm a szivességét nagyasszonyom, de én most fizetni nem -tudok. Kérnék éjjeli szállást is s akármiféle munkában becsületesen -megszolgálnám s megfizetne érte az isten is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Eredj a konyhába, láss a dolog után, maradj itt holnapig, -holnap disznóölés lesz, hasznodat vehetem, azután majd -meglássuk.</p> -<p>Csodálatos erő van az asszony lelkében. Hát még a bűnös asszony -lelkében!</p> -<p>Az a bűnös nő dolgozott s munka közben felejtkezett. Lelkének -minden kínja, bűnének minden tudata, piczinyéhez való szerelmének -minden gyötrődése mintha enyhült volna a munkának zaja közben.</p> -<p>De nem ért az semmit. Jött az éjszaka, a magány és a sötétség. -Minden fájdalom kiszabadult akkor rejtekéből s valamennyi az ő -beteg lelkének rohant s tépte, szaggatta azt a beteg lelket. Zúgott -a szél: gyermeke nyöszörgése zúgott a szélben. Szólt a zene a nagy -ivóban: gyermekének zokogása szólt a zenében. Vidám dalokat -énekeltek a szentgáli urak, még a vidám dalokon át is eljött hozzá -egy hang a messzeségből, a nagy erdők mellől, az ó-téglavető -gödreiből. Egy gyermek van ott, szép, üde, piros édes gyermek, -aludt édesen, fölébredt magánosan, sír most keservesen.</p> -<p>A szemét se hunyta le a nő. Úgy kelt föl idegen fekvő helyéről, -a mint este lefeküdt.</p> -<p>S a hajnali és reggeli munkánál mégis együtt dolgozott a többi -munkás néppel.</p> -<p>Hanem a mikor napkölte után leültek a fölöstökömhöz s a -kocsmáros körülnézett köztük, meglátta a kocsmáros a nőnek arczát s -szeme az arczon veszett.</p> -<p>Beesett szemek, hulldogáló könnyek, szederjes ajkak, ijedtség és -reszkető félelem: ebből állott az az arcz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>A kocsmáros részvéttel szólt hozzá.</p> -<p>– Te beteg vagy lányom vagy háborodott.</p> -<p>A bűnös anya nem fojthatta el tovább kinlódását. Kitört belőle a -köny is, a szó is.</p> -<p>– Piczinyem van, édes nagyuram, a szivem megszakad érte, -szeretném elhozni. Engedje meg az isten irgalmára!</p> -<p>– Hol hagytad?</p> -<p>A nő halálra ijedt, elsápadt, inai majd összerogytak. Mit -mondjon, mit feleljen? – Végre csöndes hangon felelt, alig lehetett -meghallani.</p> -<p>– A Gombási csárdában.</p> -<p>– No hát eredj érte. Hanem előbb egyél s egy pohár meleg bort -igyál rá. Hiszen jártányi erőd sincs. Délre visszajőjj!</p> -<p>A lány nem is úgy rohant, hanem úgy esett oda a kocsmáros -kezéhez, hogy azt megcsókolja. Szólni nem tudott.</p> -<p>De azután megtörölte könnyeit, haját rendbe hozta, ruháját -megigazitá, evett-ivott jó étvágygyal, egy kis meleg sültet, jó -karéj kenyeret, egy bögrécske tejet a picziny számára magához vett -s ment elhagyott gyermeke után gyorsan, mint az evet.</p> -<p>Az anyának szerelme az ő piczinyjéhez örökké tart. Még a bűn se -képes azt kioltani.</p> -<p>Repeső lélekkel sietett az anya az ó-téglavetőhöz. Megtalálta az -első körültekintésre. Rohant a szélső gödörhöz, a fuvatag boltozata -alá, a süppedő harasztra. A gyermeket nem találta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span></p> -<p>Mi ez? Eszeveszett sietséggel ment ki az útra körülnézni. Ujra -meggyőződött, hogy ez az ó-téglavető. Egyik gödröt a másik után -befutotta s ujra odarohant a szélsőhöz.</p> -<p>– Uram én istenem, el ne hagyj!</p> -<p>Neki ment a harasztnak. Szórta szélyel két kezével. Hó szitált, -falevél röpködött körülötte.</p> -<p>– Itt kell lenni, itt kell lenni!</p> -<p>Elesett, ujra fölkelt. Kifáradt, elfeküdt, elnyúlt a harasztba. -Megint felugrott, a mint ereje engedte.</p> -<p>– Oh édes lelkem, aranyom, üdvösségem, édes piczi gyermekem!</p> -<p>Nem birta tovább. Összeesett. Agya elsötétült. Mozdulatlanul -terült el a szétszórt haraszton. A hideg téli nap ragyogó sugara -játszadozott halvány arczán, behunyt szemein, szétkuszált -hajfürtein.</p> -<p>Elvitte a kis gyermeket nemzetes Böthök uram. Vitte Szent-Gál -felé. Édes szavakkal beszélgetett a kis gyermekkel, de azért -közben-közben szidta a Gombási csárda két kuvaszát.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Arra pedig jó oka volt, hogy összeszidja a két kuvaszt. Mert az -a két kuvasz nem engedte meg, hogy magát kedvére kialudja. Alig -fordult a Gönczöl szekerének rudja aláfelé, alig volt két vagy -három óra éjfél után, az a két eb olyan ugatást mivelt, hogy -nemzetes uramnak föl kellett ébrednie. Bizonyosan azt hitte a két -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> ostoba állat, hogy nemzetes uram és a -kölyök megfagy a hajnali hidegben.</p> -<p>Ádventi napokban hol van még a reggel éjfél után két-három -órakor.</p> -<p>De azért nemzetes uram fölébredt, felült, körülnézett és -kucsmáját felhuzta a két füléről. Az ég kitisztult, ragyogtak a -csillagok s a hold kényesen sétált s kevélyen és pazarul szórta a -fényt az ég magasán. Hó boritotta a vidéket. Olyan világos volt, -hogy a pap prédikácziót tanulhatott a hófénynél és a holdvilágnál. -Csak a csárda fölött, csak a falu mögött és csak arra föl a Halyag -felé sötétlettek a Bakony szálas erdei.</p> -<p>Nemzetes uram kis mámort érzett. A tegnapi sok bortól s az -éjjeli mély alvástól. Nem is mulik el a mámor addig, mig egy -italnyi jóféle illatos törkölypálinkát fel nem hajt. Ezért be kell -nézni a csárdába okvetlenül.</p> -<p>Ott ülő helyében levette a kucsmát a fejéről. De nem azért ám, -hogy istenhez fohászkodjék, a miért őt az isten megtartotta az -éjszaka és szerencsésen fölvirasztotta a mai napra. Hanem azért, -hogy egy marok hóval jól bedörzsölje homlokát, szemét és füleit s a -kucsma fekete szőrével mind ama helyekről a havat letörölje. -Ennyiből állt a mosdás, fürdés, öltözködés és a pipere. A királyi -vadászatokon sincs máskép soha. Tanulhatnának tőle az udvari és -nagyvárosi mindennemü és rangu és koru pipesek.</p> -<p>Föltápászkodott s kiment az országos utra, indult a csárda felé. -Egy kissé bántotta a lelkiismeret, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> az este -a nélkül mult el, hogy a csárdába benézett volna. No de pótolni -lehet ezt a mulasztást.</p> -<p>A poronty természetesen eszébe se jutott.</p> -<p>De valami hiányosságot mégis érzett. Megállt, gondolkodóba -esett. Mi hija is lehet csak a világnak?</p> -<p>– A pipa. Igaz a! Hol is csak az a pipa?</p> -<p>Keresi a dolmányzsebben kivül. Ott nincs. Keresi a -dolmányzsebben belül. Ott sincs. Körülnézi a csizmaszárakat. -Azokban sincs. Hátra fordul, körülnéz, hátha elejtette. Nincs -sehol, pedig a havon meg lehetne látni. Csak a két kuvasz ólálkodik -körülötte. Rájuk förmed.</p> -<p>– Hová tettem a pipámat héjh?</p> -<p>Jól tudja azt a két kuvasz, de meg nem mondaná a világért se. -Csak a füleiket hegyezik. Ki is nevetnék nemzetes uramat, ha ez -illetlen dolog nem volna.</p> -<p>Végre a helyes útra téved nemzetes uram kutató elméje.</p> -<p>– Persze, hogy a tarisznyában van a pipa.</p> -<p>Oda nyul a vállához balkezével, hogy a tarisznyaszijjat -megrántsa s a tarisznyát előre forditsa. Nincs tarisznyaszij. -Megtapogatja hátulsó oldalát. Nincs tarisznya.</p> -<p>– Hol a pokol fenekében van az a tarisznya?</p> -<p>Csak ezt várták a kuvaszok. Nyomban visszafutottak az -ó-téglavetőhöz.</p> -<p>Azonnal nyilvánvaló lett nemzetes uram előtt, hogy a -tarisznyának ott kell lenni, a hol az éjszakát töltötte, Az -ó-téglavető gödörben, a haraszt alatt.</p> -<p>Megfordul, visszaballag, megtalálja a tarisznyaszijjat, megfogja -s annál fogva fölemeli a tarisznyát. Nagyon nehéz a tarisznya. -<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span></p> -<p>– Mi a manó! Hiszen nem a nagy csutorát tettem én ebbe az -este!</p> -<p>Fölhajtja a tarisznya hajtókáját s belenyul. Egy borzas -fejecske, két apró fülecske akad a kezébe.</p> -<p>– Ez nem a pipa, nem is a nagy csutora.</p> -<p>De nem ám. A poronty van ott nemzetes uram. Ime kezd is már -nyöszörögni, fészkelődni.</p> -<p>– Hejh a ki áldottja van ennek a világnak!</p> -<p>Akkor jutott csak eszébe a gyerek s mind az a sok bosszuság és -vesződség, melyen ő az este a két kuvasz miatt keresztül ment. -Bosszusan lehajtotta a tarisznya hajtókáját, fölkapta vállára a -tarisznyát, hiába nyöszörgött és rugdalódott benne a gyerek, meg se -állt vele a Gombási csárdáig.</p> -<p>Ott átadta a gyereket a csárdásnénak.</p> -<p>– Nézze csak hugom asszony, micsoda szerencsétlenség ért engem -az utban.</p> -<p>A csárdásné kihuzta a gyereket a tarisznyából, levetkőztette, -talált egy pár gyüszűnyi czipőcskét a háznál, azt a két piros -lábfejecskére felhuzta, azután édes tejjel, estéli -pecsenyemaradékkal, kis darab kalácscsal a gyereket tele tömte, jól -tartotta s végül az asztalra oda ültette nemzetes uram elé.</p> -<p>Nemzetes uram ott ült az ivóasztal mellett. Maga ült ott ebben a -korai hajnali időben. Az asztalon most már három állapot világított -előtte. A faggyu gyertya, a gyerek és a pálinkás üveg. Mind a három -egyaránt mosolygott rá. Hol az egyiket nézte, hol a másikat. -Egy-egy pillanatban, a mikor bosszuságra gerjedt, azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> -gondolta, hogy valamelyiket a három közül földhöz kellene -vágni.</p> -<p>Különben pedig pipázott, mint a kémény.</p> -<p>– Nézze csak hugom asszony, mit szól már ehhez a dologhoz?</p> -<p>S elbeszélte estéli baját a kutyákkal és a gyerekkel.</p> -<p>– Azt a két kutyát agyonlövöm még ma!</p> -<p>– Lövi a manót nemzetes uram. Az a két kutya az enyém, jóravaló -állat mindakettő. A gyerek pedig a magáé. Nagy szerencse ez. Isten -adta magának nemzetes uram. Ismerem is már ezt az apróságot. Tegnap -délben itt volt már az édes anyjával. Az anyja is derék, szép, -fiatal cseléd. Tegnap is én etettem meg ezt a kis jószágot. Nézze -csak, hogy nevet ránk! Majd visszajön érte az anyja.</p> -<p>Fölkapta a kis gyereket, hogy összecsókolja. A kis gyerek -azonban kihajolt a csárdásné öléből s két kis karját kitárva -nemzetes uram ölébe kivánkozott.</p> -<p>– No lássa nemzetes uram, hamis a maga zuzája! Én etetem, én -csókolom, mégis magához kivánkozik. Látom én azt, nem az este óta -van ez az ismeretség. Jól tudta azt az édes anyja, kire hagyja ezt -a kis porontyot.</p> -<p>Szemmel látható volt, hogy a gyerek nemzetes uramhoz -kivánkozik.</p> -<p>Nemzetes Böthök uram egyet szippantott a pipából, egyet huzott -az illatos törkölyből s egyet sodorintott kusza bajuszán.</p> -<p>– Ne beszéljen már olyan bolondságot hugom asszony. Akárhogy van -most már ez a dolog, én a bajba <span class="pagenum"><a name= -"Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> beleestem. De mit szól -ehhez majd a Lidi néném? Kiver a házból a gyerekkel együtt.</p> -<p>Ez bizony kitelik nemes Böthök Lidia kisaszszonytól.</p> -<p>Tudni kell ugyanis, hogy nemzetes Böthök Bálint uram közel jár -már az ötvenedik esztendőhöz, de még mindig csak urfi, azaz -legényember.</p> -<p>Surján gyerek korában már ott volt a tisztujitásoknál, -követválasztásoknál, királyi vadászatoknál. Mikor az ideje eljött, -honvéddé lett. Ő is agyonütött egy-két németet, ő neki is beverték -a fejét egyszer-másszor. Hogy a fegyvert le kellett tenni: -besorozták erőszakkal osztrák katonának.</p> -<p>Apja, anyja nem volt. Hanem ott volt Lidi nénje; nemes, nemzetes -Böthök Lidia kisasszony, az ő apjának – nyugodjék békével – édes -testvére. Volt már vagy hatvanöt éves, a mit ugyan nem illik -hánytorgatni, noha most már túl van minden veszedelmen. Mert ha -eddig férjhez nem ment, ezentul már nem megy férjhez.</p> -<p>E jó nénje nem hagyta nemzetes uramat osztrák katonának, hanem -sietett őt kiváltani s a mint Olaszországból megérkezett, nyomban -saját házához venni. A mi annál inkább czélszerü volt, mivelhogy -nemzetes uramnak nem volt külön saját háza.</p> -<p>Volt valamelyes birtokuk. Néhány darab a városlődi határon, -néhány darab Urkut felé, Vámos felé. Egy-két darab Somodon, a -Hárságy alatt, a Halyag felé, a Horhi pusztán s a Kétbiró-kutjánál -is. Ki szántóföld, ki kaszáló. Még Esseghvára alatt is volt egy kis -nyilasuk. Összes birtokuk se ért ugyan sokat, de miután -<span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> harminczkilencz darabból állt, mégis -három nap kellett ahhoz, hogy a messze határokon át bejárhassák. -Nemzetes uram még egész életében se látta valamennyit. Nem is igen -érdemes. Egy-két holdnál nagyobbra úgy se rugott egyik se.</p> -<p>Már most, hogy e sokféle tenyérnyi birtokból melyik a Lidia -kisaszszonyé, melyik a nemzetes uré: nincs az az ügyvéd és nincs az -a mérnök, a ki ezt meg tudta volna mondani. De nem is volt rá -szükség. Nem kérdezte, nem kereste azt senki. A mig mindketten -élnek: addig édes-közösen birják. A mikor egyik meghal: az egészet -a másik birja. Ha pedig majd utóbb valamikor mindakettő elköltözik -az árnyék-világból: a távolabbi rokonok lássák, mit csinálnak.</p> -<p>Nemzetes uram sohase házasodott. Egyszer-kétszer egyik-másik -nemes leányzóról tett ugyan nénjének valami czélzást, de jó Lidi -nénje annyi kifogást tett hamarosan s olyan szent igazsága volt -mindenben: hogy utóbb egészen letett a házasságról.</p> -<p>Nem is volt épen nagy szükség a házasságra. Ételéről, italáról, -fehérnemüjéről gondoskodott Lidi nénje. Tehenet, baromfit, -háztartást, még külső gazdaságot is ellátott Lidi nénje. Azon túl -pedig mire való a feleség? Hogy napkeltétől napnyugtáig szidja, -oktassa, fenyitse, kárhoztassa nemzetes uramat? Ezt is jól -elvégezte Lidi nénje.</p> -<p>Erre pedig épen nagy szükség volt.</p> -<p>Mert nemzetes uram neki adta magát a henye életnek. -Korhelykedett szüntelen. Örökké a községháznál tanácskozott s -örökké a kocsmákon dorbézolt nemes <span class="pagenum"><a name= -"Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> uraimékkal együtt. Jó -Lidi nénje utóbb azt mondogatta néki, hogy a kocsmázást elnézi már, -csak a községi tanácskozásról mondjon le. Ott készül és onnan árad -minden veszedelem. Ott határozzák el a korhelykedő kirándulásokat. -Vadászatot, vásárt, határszemlét, korteskedést, malomvizsgálatot, -becslést, csere-berét, birtokátadást, beiktatást, kárlátást, -erdőjárást; kocsmák, borok, mértékek ellenőrzését s több efféle -haszontalanságot, a mi mind nem egyéb, mint ivásra való -alkalmatosság. A hivatalos eljárásról mindig két-három nap veti -őket haza. Malmokban, kocsmákban, csárdákban dőzsölik át a napokat -és éjszakákat.</p> -<p>Meg is lett szomoru következése ennek az életmódnak.</p> -<p>A földek fele vetetlen maradt. Igás jószág soha se volt elég. A -ház teteje is bomladozott. A keritést régen elhordták már télen át -a czigányok tüzelőnek. Omlás-bomlás mindenütt. A szőlőt, kertet úgy -felverte a gaz, siralom volt ránézni. Ha Lidia kisasszony -megengedte volna az adósságcsinálást: ma már a zsidóé volna -minden.</p> -<p>De még ez mind hagyján!</p> -<p>Hanem nemzetes Böthök uram termete, szine-valósága is -elváltozott. Alig volt ötven éves, már hatvanasnak látszott. Öreg -embernek nézte mindenki. Bajuszát hol kipödörte, hol nem. Szakála -úgy nőtt már, mint az avar. Csak a dőzsölő pajtások előtt volt még, -ha volt, valami tekintélye. Mindenki biztosra vélte, hogy a nemes, -nemzetes Böthök-nemzetség vele kialszik. S nem is valami nagy -dicsőséggel.</p> -<p>Volt is mit hallani napról napra Lidi nénjétől. <span class= -"pagenum"><a name="Page_270" id="Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Hátha most még azt a kölyket is haza viszi? Hátha az ő jó Lidi -nénje komolyan gondolja azt, a mit a csárdásné csak dévajságból -mondott?</p> -<p>Sietnie kellett azonban, hogy még napfölkelte előtt hazaérjen. A -reggeli köd miatt legalább nem látják, mit visz a tarisznyában.</p> -<p>De hátha visitani talál?</p> -<p>Oda szól a csárdásnénak.</p> -<p>– Úgy beletegye ám hugom asszony azt a kölyket a tarisznyába s -úgy elaltassa, hogy a faluban meg ne nyikkanjon, mert különben a -legelső kapubálványhoz paskolom.</p> -<p>Pedig dehogy paskolta volna.</p> -<p>Aludt a kis gyerek egész hazáig, mint az aludttej.</p> -<p>Épen a baromfiakat etette nemes Lidia kisasszony, mikor nemzetes -uram haza ért. Bement a meleg szobába, letette ott a puskát és -tarisznyát s kiment Lidi nénjéhez.</p> -<p>– Kedves Lidi néném, jőjjön csak be egy szóra a szobába, nagy -baj történt.</p> -<p>Bemennek.</p> -<p>– Nézze csak meg kedves Lidi néném, mi van a tarisznyában.</p> -<p>– No mi van?</p> -<p>– Hát egy istenadta kölyök. Az úton találtam a Gombási csárda -mellett. Valami vásározók veszthették el. Azt se tudom fi-e vagy -lány. Most ez a nyakunkon marad.</p> -<p>A jó Lidia kisasszony első szóra nem hitt az ő korhely Bálint -öcscsének. Pedig csakugyan mozgott valami a tarisznyában. Oda ment, -fölnyitotta a tarisznyát és csakugyan nem nyulat talált benne. -<span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<h3>V.</h3> -<p>Lidia kisasszony kiránczigálta a gyereket a tarisznyából. Mély -álma volt a gyereknek a csárdabeli nagy lakoma után, föl se ébredt -jó szerével, csak az arczát fintorgatta, csak nyöszörgött és -nyujtózkodott.</p> -<p>Megnézte Lidia kisasszony a gyereket elől, hátul, tetőtül -talpig. Kisült, hogy csakugyan nem nyul.</p> -<p>Kemény szemekkel támadott nemzetes uramra:</p> -<p>– Hogy került ez a gyerek a tarisznyába?</p> -<p>– Mondtam már kedves Lidi néném, az úton találtam, a farkasoknak -ott nem hagyhattam, a Gombási csárdásné tette a tarisznyába.</p> -<p>– Akkor hiszem el, ha akarom. Vagy czigánygyerek, vagy koldus -kölyke, vagy fattyu-gyerek. De most már azt kérdem, mit akarsz -ezzel a gyerekkel?</p> -<p>– Attól félek, rajtunk szárad édes Lili néném. Az árokba nem -dobhatjuk, mint a kutya-macskakölyket. Minden árok be van fagyva -fenékig.</p> -<p>Lidia kisasszony arczának keménysége nem enyhült meg e -szavakra.</p> -<p>– Rajtunk pedig nem szárad. Én ezzel a fattyuval egy födél alatt -nem hálok. Keféld le a ruhádat; mosdjál, fésülködjél meg; úgy áll -mindened, mintha ágról szakadtál volna, mintha a förgeteg hozott -volna. A hogy kocsmázó, éjszakázó, korhely embernél szokott lenni. -Jösz velem a biróhoz.</p> -<p>Szegény jó nemzetes uramnak meg kellett mosdani <span class= -"pagenum"><a name="Page_272" id="Page_272">-272-</a></span> és -fésülködni. Nehéz dolog volt nagyon. De hiába. Nagy bűnének sulya -alatt el kellett szenvednie.</p> -<p>Lidia kisasszony beszólitotta a bejáró asszonyt s ölébe nyomta a -gyereket. Azután fekete selyemkendőt tett a fejére, fekete -napernyőt vett a kezébe s oda szólt nemzetes uramhoz.</p> -<p>– Menjetek előre, én is ott leszek mindjárt.</p> -<p>Szűz hajadon arcza hatvanöt éves kora daczára is elpirult arra a -gondolatra, hogy mellette ölbeli kicsinyt vigyenek az utczán -végig.</p> -<p>A biró ott pipázott már a község tanácstermében; jóra való ember -volt, atyafi volt.</p> -<p>Lidia kisasszony kezdte a szót.</p> -<p>– Biró uram, bátyám uram, ez az én szerencsétlen Bálint öcsém -egy talált gyereket hozott az imént a házhoz. Tessék azt átvenni -vagy a községnek, vagy a nemesi közbirtokosságnak, mert én a -házunknál gondját nem viselhetem.</p> -<p>A biró kérdő szemmel nézett nemzetes uramra. Nemzetes uram pedig -leült, pipára töltött, rágyujtott s tövétől-hegyéig elmondta, hogy -esett meg a szerencsétlenség.</p> -<p>Ott állt a hadnagy a sarokban. Biró uram intett neki.</p> -<p>– Eredj fiam a községi bábaasszonyhoz, szólitsd ide.</p> -<p>– Nem lehet nemzetes biró uram; tegnapelőtt bevonult Veszprémbe -bábaasszony-vizsgálatot tenni. Ott is marad néhány hétig, mert -irni-olvasni is meg akarják tanitani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span></p> -<p>– Addig tehát várnunk kell, mert senkire másra a gyereket rá nem -parancsolhatjuk. Megkérlek azonban, édes Lidia hugom, úgy is mint -biró, úgy is mint jó atyafi bátyád, hogy addig, mig így vagy amugy -nem határozunk, azt a kis porontyot ne tedd ki a hóra. A mennybéli -angyalok se viselik olyan jól gondját, mint te.</p> -<p>– Én-e? Mit gondol bátyám uram, én legyek egy födél alatt azzal -az aprósággal?</p> -<p>– Hiszen édes Lidia hugom, a mint értem, nem szopós már a -gyerek. A bejáró asszonyod meg lesz vele a tehénólban is. -Ruhácskáról majd gondoskodik a köztársaság. S aztán nem is várom én -meg a bábaasszonyt, majd megszólitom még ma vagy holnap a többi -községi szegődöttet is.</p> -<p>Bölcs ember volt a biró, nem hiába volt szentgáli biró. Nemes -Lidia kisasszony ugyan savanyú képpel nyugodott meg az -elhatározásban, de azért a gyerek csak visszakerült hozzá.</p> -<p>Volt a községnek és közbirtokosságnak egy csomó szegődött -embere. Volt négy kanásza. Alsó, felső, belső, külső. Volt két -gulyása, tizenöt kerülője, ugyanannyi csősze, két hadnagya, négy -kisbirója, négy éjjeli őrje, aztán levélhordó, dobos, kéményseprő, -két pap, két tanitó, jegyző, segédjegyző, két kovács, két mészáros -borbély, baromorvos, csárdások, kocsmárosok, csaposok, molnárok s -több effélék. Mindezeket a község és közbirtokosság fizette. -Mindezek a köztársaságból éltek, annak javát huzták, vonták, -röviditették. Ezek közt csak akad, a ki a talált gyereknek pártját -fogja. <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<p>Akadt a manóba. Biró uram mindegyiket meghivatta s mindegyiknek -lelkére beszélt. Minden tárgyalásra megidézte nemes Lidia -kisasszonyt is. Valamennyinek alapos kifogása volt.</p> -<p>Az egyiknek nincs felesége, mit csináljon a gyerekkel? A -másiknak anyósa lakik a háznál, e miatt is megunta már a világot. A -harmadik szegény, mint a templom egere, maga se tud élni. Egy csomó -ember kint lakik erdőn, mezőn, pusztaságon; oda csak nem vihetik a -gyereket. Néhány azt mondta, betegje van a háznál. A belső emberek: -papok, tanitók, harangozók, templomatyák, gondnokok, presbiterek, -dékánok, egyházfiak nyilván bebizonyitották, hogy ők az istennek -szolgái, nekik a köztársaság nem parancsol. A legtöbbje pedig azzal -állt elő, hogy amúgy is annyi gyereke van, mint a fűszál; azt meg -senki se tudja, hogy ezen tul még mennyi lesz; abba a kis darab -világba, a melyet nekik hasitott ki a gondviselés, az a gyerek már -bele nem fért.</p> -<p>Csikó volna, borju volna, bárány, gida, malacz volna: azt csak -elfogadnák tartásra, de mit csináljanak ők gyerekkel?</p> -<p>Az évszakok rendre eljöttek egymás után. A tél után tavasz, -tavasz után nyár, de azért a tárgyalás be nem végződött. Nemes -Lidia kisasszonyt minden héten megidézték néhányszor. Nem elég, -hogy eddig elég volt lábbelinek télre egy pár talpas tutyi, nyárra -egy pár borjuczipő s most minden hónapban elszakad két pár, hanem -ezen felül még a sok járás-kelésben annyi tyukszeme <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> nőtt -még a talpán is, hogy egész éjjel borogatni kellett s utóbb már a -szobából se tudott kimenni.</p> -<p>A gyerek azonban nőtt keményen. Tudott már menni is. Olyan erős -lett, mint a vasék. Akkorákat tudott kiáltani, hogy a tizedik -szomszédban is meghallották. De ha Lidia kisasszonyt meglátta: -annak köténye mellől el nem ment s ha el akarták vinni: orditott, -mintha sütögetnék.</p> -<p>Nem különben ragaszkodott nemzetes uramhoz is. A mit annyival -inkább lehetett csodálni, mert nemzetes uram még akkor is rá -mordiázott, a mikor gyümölcsöt hozott neki a kertből és a -szőlőből.</p> -<p>Nemzetes Böthök uramon is nagy változás történt.</p> -<p>A szent-gáli nemes urak ugyanis, az ő dőzsőlő pajtásai -dévajkodtak vele. Nem akarták elhinni, hogy a gyereket az uton -találta. Valami czéda elméjü pajtása azt koholta ki, hogy álmában, -a mikor a haraszton pihent volna, valami czigányasszony kigombolta -dolmányát és mellényét s úgy tette meztelen keblére a rajkót, még a -mellényt be is gombolta rá s nemzetes uram még se vette észre.</p> -<p>Ezt azonban még csak eltürte volna, mert ez nem volt igaz.</p> -<p>Hanem azt is beszélték róla, hogy ő nem is a tarisznyában, hanem -ölben vitte haza a gyereket. Csináltak róla verset is. »Nemzetes -uramnak ölében a fattya – Mit csináljon vele: szépen -csititgatja.«</p> -<p>Rossz vers, se füle, se farka, de van benne történeti -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span> igazság. Igaz ugyan, hogy szegény, -ártatlan, magával jóltehetetlen csecsemőt, a kit anyja elhagyott, -ápolni nem épen vétek, de nemes emberhez és királyi vadászhoz még -se méltó s a ki mégis ezt cselekedné, biz az elvárhatja magára -nemes uraimék sulyos itéletét.</p> -<p>Nem is állta ki nemzetes uram ezt a csufolódást. Úgy ott hagyta -dőzsölő pajtásait, mint Szent Pál az oláhokat. Nem látta őt többé -se a tanácsterem, se semmiféle kocsma és csárda. Otthon maradt s -hozzá látott a dologhoz.</p> -<p>Legelőször is elkezdett furni, faragni s olyan keritést csinált -a tavaszra nemesi udvara körül, nem volt annak párja a faluban.</p> -<p>Kora tavaszszal már megcsinálta a lakóház és a többi épület -tetejét s azt a bokrétát, a melyet a csucsfal fölött a tető sarkába -illesztett, megbámulta mindenki.</p> -<p>Emelt az udvar felől ékes kaput s beföstötte zöldre. Csak úgy -fénylett.</p> -<p>A mikor pedig az épületek falait kijavitotta s kimeszeltette s a -lakóház ajtait, ablakjait szintén szép zöldre kiföstötte: oly -diszes, oly ékes, oly szemre való lett a nemes Böthök-nemzetség ősi -kúriája, alig akadt hozzá hasonló Szent-Gál községében.</p> -<p>Csodáról beszélt mindenki.</p> -<p>De hát a mikor kitavaszodott s a mezei munkát meg lehetett -kezdeni! Nemzetes uram maga vigyázott az etetésre. Olyan kövér lett -minden igása és kijárója, mint a duda. Elvetett ő minden földet s -nem hagyott ugaron semmit. <span class="pagenum"><a name="Page_277" -id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>Nosza kalapot emelt most már mindenki ő előtte.</p> -<p>Még egykori dőzsölő pajtásai is, akik annyit csufolódtak, hol -egyenként, hol kettenként vagy többesben fölkeresték, tisztességgel -megkövették s igaz barátsággal megkérték, ne vesse meg ezentul őket -és barátságukat, de sőt inkább vegyen részt nemesi -társaságukban.</p> -<p>– De kedves barátaim és atyámfiai, elég volt nekem a szóból. Nem -megyek én addig közibétek, mig azért a gyerekért el nem jön az -anyja vagy a mig azt ki nem adhatjuk olyan kézbe, mely gondját -viseli.</p> -<p>A mikor pedig ezt másod-harmad szájból meghallotta Lidia -kisasszony, nyomban eltipegett a biróhoz s nagy komolyan e szavakat -intézte hozzá:</p> -<p>– Biró uram, bátyám uram, sohase fáradozzon tovább a gyerek -dolgában. Én a gyereket senkinek semmi áron ki nem adom.</p> -<h3>VI.</h3> -<p>Nagy szó volt ez! Hogy a nemes Lidia kisasszony végkép és -örökösen magához vegye azt a gyereket: el nem hitte volna azt senki -a világon. Származott is ebből sok nagy bonyodalom.</p> -<p>Mint a villám, úgy terjedt szét a hír a községben. Nyomban -eljutott az egész atyafisághoz. A nemes Böthök-nemzetség fiága -ugyan már senkiből másból nem állott, csupán csak nemzetes uram uri -személyéből, a kit pedig az isteni és természeti törvények szerint -halandó embernek kellett tekinteni, de annál számosabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_278" id="Page_278">-278-</a></span> volt a -nőági atyafiság. A Láthó, Menyekey, Halyagos és Kerepes családok -száz ijafija nézett és várakozott a Böthök-örökség után. A mely -örökség ugyan egy embernek is kevés lett volna, de akármilyen kevés -is, ősi juss az, – idegennek, jöttmentnek, ágról szakadtnak abban -turkálni meg nem engedhető.</p> -<p>S ime Lidia kisasszony mégis talált-gyereket, fattyukölyket vett -magához. S ime ez ellen még nemzetes uramnak sincs kifogása.</p> -<p>S vajon mit akarnak vele?</p> -<p>Örökbe fogadják?</p> -<p>Nyilvánvaló, hogy már megszerették. Mennyi csúfságot kellett -nemzetes uramnak elnyelnie s még is kedveli azt a kölyket. Hogy -irtózott teljes életében Lidia kisasszony minden gyerektől és -gyereknyafogástól s ime annak a porontynak úgy viseli gondját, úgy -eteti, úgy öltözteti, úgy félti; kutyaharapástól, kóborgó -czigánytól, kutbaeséstől úgy őrzi, mintha nem is fattyu volna, -hanem valóságos Böthök-származás volna. A mit semmi se bizonyit -jobban, mint az, hogy a mikor azt a kölyket minap az udvaron a -kijáró emse föltaszitotta, Lidia nyomban elküldött a javas -asszonyért, hogy kenje, fürössze, dagassza meg azt a kölyket, -nehogy nyavalyatörős legyen ijedtében. Ki látott már ilyet?</p> -<p>Utjába kell állani a veszedelemnek.</p> -<p>Elkezdték Lidia kisasszonyt látogatni a vén asszonyok. S -beszélgetésük mindjárt a kölyökre tévedt.</p> -<p>Szép is volna, jó is volna, isten ajándéka is volna, ha anyja -bűnös személy nem volna. Az egyik rábizonyitotta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_279" id="Page_279">-279-</a></span> hogy -czigányasszony volt. A másik szentül meg volt győződve, hogy -gyujtogató volt, felpörzsöli utóbb a mi falunkat is. A harmadik sok -embertől hallotta már, hogy tót asszony volt; csent, lopott, -orozott; a mit a szeme meglátott, keze ott nem hagyta; egyik -faluból a másikba kergették, most is ott ül a főbiró keze alatt; -még a kölyke is szégyent, gyalázatot hoz ránk.</p> -<p>Lidia kisasszonynak két füle volt. Nem dugta be egyiket se. -Hanem a mit e beszédből az egyik fülén bebocsátott, a másikon -nyomban kieresztette.</p> -<p>Akkor a gyereket vették birálat alá.</p> -<p>Szemmel látható, hogy az egyik szeme kertbe néző; kancsal lesz -belőle. Bizonyos az is, hogy tele van belső nyavalyával, -úton-útfélen szedte föl valahol. Ki is üt majd rajta, rossz seb -lesz belőle, ráhozza a falura a dögvészt. Annál pedig semmi se -bizonyosabb, mint hogy ha felnő, elvetemedik, betyár lesz, duhaj -lesz s legelőször a jó Lidia kisasszonyt üti agyon. Ott lesz -temetésén az egész falu. Hat verset harangoztat rá az -atyafiság.</p> -<p>Az a kölyök maga se tiltakozott e beszéd ellen. Pedig többnyire -ott hallgatta Lidia kisasszony kötényébe fogódzkodva.</p> -<p>Két nagy fekete szeme csak úgy ragyogott a vén asszonyokra. Sőt -a mikor megunta már a beszédet, fölkapaszkodott Lidia kisasszony -ölébe, rádőlt kebelére, átkarolta nyakát s úgy összecsókolgatta, -csak úgy csattogott. <span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span></p> -<p>Épen ez mutatja az emberi tökéletlenséget. Az a Lidia kisasszony -inkább hajtott annak a kölyöknek csókjaira, semmint a vén asszonyok -megfontolt beszédére, a kik pedig vér szerint való rokon atyafiak -lettek volna.</p> -<p>Egyszer meg, mikor már semmi se használt, azt gondolták ki: -készitettek madárijesztőt, felöltöztették rongyos, piszkos -babaruhába, két lába kétfelé, két karja mint az akasztófa, szájában -papiros, papirosra ráírva: »én is haza jöttem a másik után« s egyik -hajnalban bedobták Lidia kisasszony udvarába.</p> -<p>Ez a csúfság csak észre tériti Lidia kisasszonyt.</p> -<p>Dehogy téritette. Még ez se téritette. Sőt inkább nemzetes uram -a madárijesztőt karóra kötötte s a karót a kertbe kiültette. Hadd -legyen valami haszna is. Hanem a papirossal pipára gyujtott.</p> -<p>Nem ismerné ám az az emberi természetet, a ki azt hinné, hogy a -leányági atyafiság most már lemondott tervéről annak okából, -mivelhogy leleményes tervei mind ez ideig rendre meghiusultak. Nem -mondott bizony le s ha erőfeszitése néha szünőben volt is: a jó -alkalomra várt csupán s erőit arra gyűjtögette.</p> -<p>Az alkalom meg is jött, ha késett is egy-két esztendeig.</p> -<p>A bűnös leányzó, a kis gyermek anyja, mind ama nagy belső -küzdelmekről s apró fenekedésekről, melyek a leányági atyafiság -keblében égtek, mint parázs a hamu alatt, mind nem tudott -semmit.</p> -<p>Hogy is tudhatott volna? Hiszen még arról se tudott, hogy -porontya él, nem tépték szélylyel a farkasok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span></p> -<p>Eszét vesztette, mikor az ó-téglavető gödreiben a haraszton a -gyereket nem találta. Ott nyúlt el ájultan a havon és a -haraszton.</p> -<p>Bizony jót tett volna vele az isten, ha vásárra menő emberek föl -nem ébresztik. Ott a fagyon meggémberedett volna szépen; -megfagyott, elaludt volna; elmult volna örökre. Bűnös lelke, -gyötrött szive, fájdalma, szerelme, boldogtalansága nem -szálldogálna sötét felhő gyanánt a Bakony fölött. Nem keresné -senki, nem üldözné senki. Elfelejtenék szülő földén, elfelejtenék a -herendi kocsmárosék is, nem okozna annyi bajt és zenebonát se -nemzetes uramnak, se a tekintetes, nemes vármegyének. S nem okozna -annyi búbánatot és annyi keserü szenvedést önmagának.</p> -<p>Az emberek azonban, akár kell, akár nem kell, belekeverednek a -sorsnak dolgaiba s jobban akarják azokat igazgatni, mint a hogy -maga a sors elgondolta. Lám azok a vásáros emberek meglátták a -piros hara-kendőt a havon, oda mentek, az ájult nőt kezükre vették, -egyik kocsijukra föltették s bevitték egyenesen Veszprémbe.</p> -<p>Útközben költögették, élesztgették. Mindjárt látták, hogy -fiatal, szép asszonyszemély. Vagy lány, vagy menyecske. Seb nincs -rajta, keze-lába nincs eltörve; nem is bódult, nem is részeg; – -lélekzetén se bor, se pálinka szaga; bizonyosan szivfogásos; valami -kórság elfogta a szivét.</p> -<p>Ha tudták volna, micsoda kórság! Bizonyosan ott hagyták volna a -hónak, hidegnek, éjszakának, éhségnek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> Bakony -erdejének. Ezek majd hamarosan örökre kigyógyitották volna minden -nyavalyából.</p> -<p>Hóval dörzsölték a halántékait. Pálinkát csöpögtettek a fogai -közé. Az egyik ember kibontotta a szive körül a ruhát s ott a szive -táján meztelen testét szájával melegitette. Szinte megirigyelték -társai, hogy épen ő jött erre az üdvös gondolatra.</p> -<p>Akár egyik orvosló szer segitett, akár másik, a lány magához -jött.</p> -<p>Szemeit kinyitotta, felült, körülnézett, látta az embereket és -kocsikat s egy pillanat alatt, mint a villám, leugrott a kocsiról. -El is esett a hóban, megint felpattant s futni kezdett. Kétszer is -elkiáltotta:</p> -<p>– Az én angyalom! Hol az én kicsinyem?</p> -<p>De a vásározó emberek se sokáig tanakodtak.</p> -<p>– Fogjátok el, utána!</p> -<p>Két-három fiatalabb ember utána iramodott s elcsipte nyomban. -Vezették vissza a kocsikhoz.</p> -<p>A lány most könyörgőre fogta a dolgot.</p> -<p>– Ne bántsanak engem, hagyjanak magamra, hadd keressem meg -piczinyemet!</p> -<p>Az emberek rendbeszedték ruháját, nyakán és vállán szépen -megkötötték hara-kendőjét s ujra felültették a kocsiba.</p> -<p>Meg se köszönte az a bűnös lány. Hanem a mint egy mély -vizmosáshoz értek, megint könyörögni kezdett.</p> -<p>– Ha istent ismernek kigyelmetek, dobjanak le engem ebbe a -mélységbe.</p> -<p>Az emberek összenéztek. <span class="pagenum"><a name="Page_283" -id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p>– Megháborodott a boldogtalan!</p> -<p>Hát hiszen meg is volt az a teremtés háborodva. Most már -nyilvánvaló.</p> -<p>Nem is hagyták Herenden. Kissé úgy is megkéstek. Ha Herenden -hagyják: biró előtt, jegyző előtt százféle kérdezősködésre kellett -volna felelniök. Alkalmas időre épen nem érnek be a vásárra. Aztán -hátha törvény, hátha biróskodás lesz a dologból. Mentsen isten -attól, hogy őket tanuknak fogdozzák. De meg mit is tudna csinálni -egy kis paraszt falu egy ily bomlott elméjü teremtéssel? Veszprémig -meg se állnak vele. Ott leteszik az Angyal vendégfogadóban. A -fogadóst megkérik: izenjen be a városi kórházhoz. Az majd beizen. -Oda jön a város kapitányja, átveszi, elvezeti. Ő róluk szó se lesz. -Nevük nem jön a tanuk jegyzőkönyvébe. Nem kell csúszniok-mászniok a -legnagyobb dologidőben egyik hivataltól a másikig, Pontiustól -Pilátusig.</p> -<p>A legokosabban volt ez így kigondolva. Így is történt szóról -szóra. Csak a vége felé változott meg kissé a dolgok jól kigondolt -rendje.</p> -<p>A lány, úgy látszik, sorsában megnyugodott. Nem szólt, nem sírt, -nem panaszkodott többé. Sőt ott a kocsiülésben meg se mozdult ezen -tul Veszprémig. Két kezét összekulcsolta, mintha imádkoznék s a -mikor Veszprémbe délután három órakor beértek s a kocsik az Angyal -fogadónál megálltak, szép szeliden maga szállt le a kocsiról s az -emberek szavára nyájas engedelmességgel ment be a fogadóba.</p> -<p>De nem várta ő azt meg, mig a kórházat értesitik <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> s mig -eljön érte a városkapitány. A mikor nem ügyeltek rá egy pillanatig: -kisurrant a szobából, fölment a Benedek-hegyre, onnan -fölvánszorgott a várba s ment egyenesen a vármegyeházához. Megállt -a vármegyeház kapuja előtt s benézett a kapun.</p> -<p>A kapu alatt ott sétált az őrség. Kősó Ferencz megyei huszár -volt az őrség. Zöld mentéje, piros nadrágja, forgós és makkczimeres -csákója csak úgy fénylett, tündöklött. Sarkantyu a lábán, kivont -széles fringia a kezében, tarsoly az oldalán. Bajusza kipödörve -kegyetlenül. Meglátja a lányt s annak halavány, búbánatos arczát. -Pattogósan kérdi:</p> -<p>– Mit keressz itt lányom?</p> -<p>– A törvényt keresem.</p> -<p>– Miféle törvényt?</p> -<p>– A kinek kard van a kezében, élet-halál a hatalmában.</p> -<p>– Mit akarsz vele?</p> -<p>– A kezébe akarom magam adni.</p> -<p>– Ki vagy te? Mi vagy te?</p> -<p>– Szegény bűnös lélek vagyok. Nagy a vétkem, se isten, se ember -meg nem bocsáthatja. Számot vetettem az élettel. Nem tudom tovább -elviselni.</p> -<p>– Várj egy kissé. Állj ide a folyosóra,</p> -<p>A lány átment a kapu alján s a folyosó sarkán megállt.</p> -<p>Jött arra másik huszár, a ki most nem volt őrség. Oda szól neki -Kősó Ferencz.</p> -<p>– Ezt a boldogtalan teremtést vezesd a várnagyhoz, az irodába. -<span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<p>A huszár melléje áll a lánynak, megfogja balkarját s vezeti a -várnagyhoz, az irodába.</p> -<p>Ott ül a várnagy kopott karos széken asztal mellett. Az asztalon -irások, irószerek, tőr, pisztoly, kutyakorbács, rabkenyér. -Jobbról-balról kisebb asztal, mindegyik mellett irástudó rab; -számit, vonaloz, irkafirkál mindakettő. Vas nincs a lábán egyiknek -se. A falakon köröskörül fogas. A fogason vasak lógnak. Alakjuk -egyféle, súlyuk különféle, rozsdás valamennyi. Az ajtóban két -huszár; fegyverben az egyik, puczéran a másik. Az ajtón át hol be, -hol ki rabokat kisérnek. Kemény, goromba, rövid szóval osztja ki -rendeletét mindegyikéhez a várnagy. Nagy bajusza, nagy szakálla úgy -hozzá szokott már a goromba szóhoz: föl se veszi, meg se mozdul. Se -bajusz, se szakál.</p> -<p>A lány hall is, lát is mindent. Nem ijed meg semmitől. Vagy -talán nem is lát, nem is hall már semmit, azért nem ijed meg. Lelke -talán ott jár már, a hol a halottakat jegyzik, nem az -eleveneket.</p> -<p>A várnagy keményen szól hozzá:</p> -<p>– Hogy hivnak? Mi a neved?</p> -<p>– Gergő Zsuzsi a nevem.</p> -<p>– Hová való vagy? Hány éves vagy? Mit akarsz? Mi terheli a te -bűnös lelkedet? Beszélj szaporán!</p> -<p>– Szegény boldogtalan cselédleány vagyok. Elmultam huszonegy -esztendős. Nagy vétket követtem el. Kitettem, elvesztettem, -halálnak adtam édes picziny ártatlan gyermekemet. Ezért jöttem ide. -Várom itéletemet, várom halálomat. <span class="pagenum"><a name= -"Page_286" id="Page_286">-286-</a></span></p> -<p>Könnyei kitörtek, inai megrogytak, a huszár ott a háta mögött -megkapta, hogy el ne essék.</p> -<p>A várnagy rá se néz többé. Oda szól Nyögéri káplárhoz:</p> -<p>– Vigye kend a tizenhetedik számu zárkába. Megvizsgálják kendtek -gondosan.</p> -<h3>VII.</h3> -<p>A bűnös lányt bevezették egy mellék odúba. Ott voltak a -bünjelek. A káplár ügyelt, két huszár megkezdte a motozást.</p> -<p>A lány szó nélkül engedelmeskedett. A káplár szavára letette -fejéről a kendőt, nyakáról a harakendőt, leoldotta kötényét, -levetette kopott kabátkáját, mellénykéjét, szoknyáját és alsó -szoknyáját. Úgy ült ott egy hideg fa-széken egyetlen tiszta ingben. -Térdét összeszoritotta, domboru mellén ingét két kezével -összefogta.</p> -<p>Megtapogatták, meggöngyölgették minden darab ruháját egyenként. -Kabátjának, szoknyájának minden ránczába belekandikáltak. Nincs-e -valahol elrejtve tű, ár, kés, ölőméreg, pénz, irószerek vagy egyéb -efféle gyilkos és ártalmas szerszám? Mert a rabnak puszta testén s -nyomorult öltönyén kivül nem szabad lenni semmijének.</p> -<p>Találtak a zsebében három krajczárt. Ez volt minden pénze. -Fölirták papirosra.</p> -<p>Találtak ugyanott egy varrótűt, egy kis ollót, három gombostűt, -kevés fekete s fehér czérnát és pár rőfnyi vékony <span class= -"pagenum"><a name="Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> -kötőszalagot. Találtak gyüszüt, kézi tükörnek tört darabját s egy -imádságos könyvből kiszakitott lapot. Szegény bűnösök imája volt -rajta isten irgalmáért. – Ezt is felirták ugyanarra a -papirosra.</p> -<p>Találtak összegöngyölgetve egy darab rongyot is. Ki se -bontották, meg se nézték, hanem mint szemetet félre dobták.</p> -<p>A leány lehajolt érte, fölvette, ajkához emelte, összecsókolta -azt a rongyot. Könnyei hullottak rá.</p> -<p>A káplár oda szól a huszárokhoz.</p> -<p>– Nézzétek meg, mi van abban a rongyban?</p> -<p>Kiveszik a lány kezéből. Kibontogatják. Egy kis rongyos -gyermekfőkötő, czérnából horgolva. Mikor az az édes piczi angyal a -világra jött: ezt viselte legelőször. Fejecskéje azóta kinőtt -belőle. Lesz annak már innen-onnan esztendeje. Az az ostoba lány -azóta mindig magánál hordja. Pedig semmi haszna belőle. Nem is ér -semmit.</p> -<p>El is dobják megint a huszárok. A lány most már nem veszi föl, -csak nézi zokogva.</p> -<p>A káplár parancsol.</p> -<p>– Állj fel. Ne pityeregj!</p> -<p>A lány feláll, elfojtja zokogását. A huszárok gondosan -körülnézik, elől-hátul. Harisnyáját körül motozzák térdétől -bokájáig. Levettetik vele ócska lábbelijét. Azt is megnézik. -Harisnyában, lábbeliben semmi gyanusat nem találnak.</p> -<p>– Egészséges vagy-e? Nincs-e valami betegséged?</p> -<p>– Nincs sehol semmi bajom, egészséges vagyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span></p> -<p>Hát hiszen igaza van. Arcza halavány, de életszinü. Állása -egyenes, karja és lába erős, melle és csipője domboru, a fiatalság -és üdeség illata sugárzik termetéből. Nem kövér, de nem is -sovány.</p> -<p>Bizony egészséges. Csak lelke vonaglik halálos kinokban. Csak -szíve vérzik ezer sebből. De ez nem való a hivatalos iratokba.</p> -<p>– Nincs egyebed? Mindened itt van?</p> -<p>– Nincs semmim, csak a rajtamvaló.</p> -<p>– Váltó inged sincs?</p> -<p>De bizony volna. Egyetlen váltó inge ott van a herendi -kocsmároséknál. Ha megmondja: azok is megtudják, hogy ő rossz nő, -rabságban van. De miért kelljen azoknak azt megtudniok? Azok jó -emberek. Oly szivesen adtak menedéket, jó szót, meleg ételt, éjjeli -szállást. Még azt is megengedték volna, hogy piczinyjét magához -vegye. Ne tudják meg azok, hogy ő hová jutott.</p> -<p>Azt felelte a káplárnak:</p> -<p>– Minek kellene nekem a váltó ing arra a néhány napra?</p> -<p>– Micsoda néhány napra?</p> -<p>– A mig a vesztőhelyre ki nem visznek. Addig jó lesz ez is, a -melyik rajtam van. Akkor meg majd akad jó lélek, a ki tisztát ad -rám.</p> -<p>A két huszár rá nézett a káplárra, a káplár nézte a lányt. -Átkozott szük az a huszárdolmány, de a szívből még se tud minden -érzést egyszerre kiszoritani. Akár bomlott, akár bűnös az az ifju -nő: bizony isten, <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> meg tudná sajnálni az ember. Még ha -huszár, még ha káplár is az ember. Csak hogy azt elárulni se nem -szokás, se káplárhoz nem illendő. Sőt annál keményebb hangon beszél -vele.</p> -<p>– Öltözzél fel iziben. Jöjj utánam. Lesz még neked jó néhány -napod itt, ha már egyszer ide kerültél.</p> -<p>Magára hányta kevés ócska ruháját a bűnös lány, ment a káplár -után, belépett a tizenhetedik számu odúba, az ajtót becsapták rá s -a nagy závár aczélrugója nagyot csattant, mikor a káplár a termetes -kulcscsal ráforditotta a závár nyelvét. A nagy csattanás végig -harsogott a börtön széles, homályos folyosóján. Hangja behatolt a -többi odu ajtajának leső ablakán. Minden odu tele volt lakóval, -eleven halottal. A halottak felugráltak s oda állottak a leső ablak -elé. Hátha hallanának valami ujságot. Azután elkezdtek maguk közt -tanakodni. Vajjon uj eleven halottat hoztak-e be vagy a régiek -közül vittek el valakit? Talán a szabadságra, talán messze -rabságba, talán a betegek közé, talán a temetőbe! Ismerős-e vagy -idegen? Ártatlan-e vagy sulyos kölöncz terheli a lelkét? A -csattanás hangja lassanként elenyészik. Nem nyujt felvilágositást -ezekre a kérdésekre.</p> -<p>A káplár igazat mondott.</p> -<p>Ne is számits arra te boldogtalan teremtés, hogy a törvény a te -kinjaidnak majd hamarosan véget vet. Nem tudod te még, mi az a -törvény.</p> -<p>Nem az ám a törvény, hogy a ki vétkezik: annak bűnhödnie kell -vagy ezen a világon, vagy a más <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> világon. – Ez csak a -vallásnak, csak a szívnek, csak az istennek törvénye.</p> -<p>Az se a törvény ám, a mi nagy könyvekben meg van irva s a mit -olvasgatnak, magyaráznak, csavargatnak, kijátszanak, kinevetnek, -enyhitenek, sulyositanak végrehajtanak s végre nem hajtanak -százféleképen. – Ez csak a tudósok, irástudók, tanitó emberek és -ügyvédek törvénye.</p> -<p>Még az se az igazi törvény, a mikor az asztal mellett ül az -alispán, öt-hat táblabiró, vádló, védő, jegyzőkönyvvezető. Az -asztalon feszület, halálfej, szentirás és tintatartó. Az ajtónál -fegyveres őr, te is boldogtalan nő ott állsz az asztal előtt s -melletted is fegyveres őr s felolvassák, kihirdetik előtted az -itéletet.</p> -<p>Mind nem ez a törvény. Hosszu ostor a törvény s mind ez csak -sudaras vége a törvénynek. De van ám annak nyele is, fonadéka is, -telenkje is, czifrája is s az mind súlyosabb, mint maga a -sudár.</p> -<p>A vizsgálóbiró, a szemle, a faggatás, a helyszini kutatások, a -tanúk, a szembesítések, a szakértők, a jegyzőkönyvek, kimutatások, -tárgyalások, halasztások, húza-vonák, fölebbezések, változtatások, -pótlások, kiegészitések, megfigyelések, vádlók és védők és -szakértők marakodásai: ez a valóságos törvény. Elmulnak a hónapok -és az esztendők; te nem látod istennek napját, napjának ragyogását. -Tavasz fölzsendül, virága illatot áraszt, – nyár és ősz megérleli -édes gyümölcseit s a késő ősz csöndes alvásra késziti el a -természetet s ágyát behinti hervadó avarral, hulló falevéllel: te -<span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> mindezt nem látod bűnős lány. Arczod -rózsái elhullanak, piros ajkad fakóvá lesz, szemeid édes sugarát -köd boritja bé, ifju szép testedet alig tudod már vonszolni s a -halál helyett, a melyet úgy áhit a te összegyötört lelked, csak a -sorvadás vár reád.</p> -<p>Ez a valóságos törvény. A mikor végső itéletedet kihirdetik: az -már igazi enyhülés.</p> -<p>A káplár jelentést nyujt be a várnagyhoz, a várnagy a fiskushoz, -a fiskus a törvényszékhez. Öt-hat napba telik minden jelentés. A -törvényszék kiadja a jelentést a szolgabirónak, a szolgabiró az -esküdtnek, hallgassa ki a vádlottat.</p> -<p>Az esküdtnek sok dolga van s valamennyi dolgát előbb el kell -végezni. Sorjában megy minden, ha ugyan megy. Rossz emberek miatt a -rendet megbontani nem lehet. Kivált ha a rossz ember ágról szakadt -szegény cselédlány, a kinek az élő istenen kivül nincsen -pártfogója.</p> -<p>Két hónap múlik el, mire a leány az esküdt szine elé kerül.</p> -<p>Száz kérdés mered a lány lelkének, mint a vasvilla. Minden -kérdés ki van nyomtatva előre.</p> -<p>Mi a neved? Hol és mikor születtél? Voltál-e már fogva vagy -bűntetve? Miért voltál? Miért nem voltál? Hol szolgáltál egész -életedben? Hol szolgáltál utoljára? Hány gyereknek vagy apja-anyja? -Hol vannak gyerekeid? Micsoda vallásu vagy? Be vagy-e oltva? Mi a -bűnöd? Mi a védelmed? Vannak-e tanúid? Mi a nevük, polgári -foglalkozásuk, hol laknak? Van-e védőd? És miért nincs védőd? -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></p> -<p>Szegény leány elmondta bűnös cselekedetét, úgy a hogy történt. -Igazán, töredelmesen, bűnbánó lélekkel. Isten elvette az eszét egy -pillanatra. Másnap már kereste gyerekét az ó-téglavető gödörben. -Tíz körmével kiásta volna már a föld alól is, de nem találta. Talán -megették a farkasok. Ha pedig már a piczinyje nem él: ő se akar -élni. Ő nem akar bujdosni a törvény elől. Ő lelkével békességben -lenni nem tud, emberek szemébe nézni nem tud, ő el akarja venni -büntetését. Leszámolt már az élettel, most számoljon le vele a -törvény, ő csak istennek irgalma elé akar most már járulni. Semmi -mást nem akar.</p> -<p>Hiszen, ha a papirosnak szíve volna: könnyen meg lehetett volna -fölötte hozni az itéletet. A papirosra mind fölirták az ő igaz, -őszinte beismerését, bűnbánó vallomását.</p> -<p>Csakhogy a papirost rongyból készitik. A papirosnak nincs szíve. -Hiába volt az ő igaz beismerése.</p> -<p>A biróság elrendelte: keressék meg ahhoz értő emberek az -ó-téglavető gödreiben a kitett, eltünt, elveszett gyerek -csontjait.</p> -<p>Kiment az esküdt két pandurral. Magához vette a vármegye -főmérnökét. Oda vitt vagy tizenöt herendi napszámost is. A mérnök a -gödörről térképet készitett egy napon át. A tizenöt herendi -napszámos ásta-véste, turkálta a gödröt két napon át. De a kis -gyereket vagy ott létének jelét-nyomát meg nem találták három napon -át.</p> -<p>Tehát a bűnös lány hazudott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_293" id="Page_293">-293-</a></span></p> -<p>Az esküdt majd megette másnap mérgében a meg nem talált kis -gyerek anyját. Összeszidta, összemordiázta, ujabb tíz ivnyi -jegyzőkönyvet irt össze a terhére s ráparancsolt, hogy teremtse elő -a kölykét a föld fenekéről is.</p> -<p>Szegény leány mit mondhatott erre? Annál maradt, a mit először -beszélt. Az esküdt nagy dérrel-durral visszaküldte börtönébe. Addig -nem látja a napvilágot, mig a kis gyerek nyomát föl nem födözi. -Rabságban fog elrothadni.</p> -<p>Az esküdt nem is igen beszélhetett másként. Bűnös ember iránt -nincs szokásban a gyöngédség. A törvény ezt nem parancsolja; az ősi -bevett jó szokás pedig a gorombaságot parancsolja. A lányt az ő -puszta beszédére s akármilyen bűnbánó beismerésre elitélni nem -lehet. Hogy a biróság elitélhesse, ahhoz bizonyosan kell tudnia, -hogy csakugyan volt-e hát gyereke? Ezt pedig nem lehet tudni -bizonyosan mindaddig, mig a gyerek nyomait meg nem találják.</p> -<p>De szabadon se lehet a lányt ereszteni. Hiszen önmaga vádolja -önmagát, ennél nagyobb gyanú csakugyan nincs a világon. Mit szólna -ahhoz a világ, ha az ily nagy bűnöst könnyü szerrel szélnek -eresztené a tekintetes, nemes vármegye? Hova lenne a vármegye -becsülete s a törvénynek tekintélye?</p> -<p>Az esküdt tehát okosan cselekedett.</p> -<p>De mit csináljon a rableány?</p> -<p>Volt a lánynak néhány börtönbeli társa. Lány és asszony -valamennyi. <span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></p> -<p>Egy serdülő lány, a ki ujszölött csecsemőjét emésztette el.</p> -<p>Czigányasszony, a kit azzal vádoltak, hogy vásáros tolvaj.</p> -<p>Egy félig-medig uri asszony, a ki váltót hamisitott.</p> -<p>Javas asszony, kuruzsló banya, a kiről a fél falú azt állitja, -hogy méregkeverő.</p> -<p>Kenyerevesztett faczér bába, a kiről azt jelentette a járási -orvos, hogy gonosz tanácsot osztogat, czédrusfát használ s tudós a -kenésben.</p> -<p>Szentül meg van győződve mindenki, hogy romlott lélek ez az -asszonyszemély mind. Ezek közt volt Gergő Zsuzsi, a boldogtalan -anya.</p> -<p>A mint visszajött az esküdt urtól: nyomban neki esett valamennyi -társa. Egyik kérdésük a másikat érte. Hogy volt, mint volt a -kihallgatás? Mit kérdeztek az urak? Nem szólta-e el magát a lány -valamely irányban?</p> -<p>Lassanként elmondott a lány mindent apróra.</p> -<p>Most azután következtek a jó tanácsok.</p> -<p>Valamennyi egyetértett arra nézve, hogy a leány nem az -ó-téglavető gödörben hagyta kicsinyjét. Ha ott hagyta volna: nyoma -volna. Farkas, holló, keselyü meg nem ehette. A véres nyom ott -maradt volna. El se pusztult, meg se fagyott egy éjszakán át. -Másnap édes anyjának meg kellett volna őt találnia. Az igazság -tehát abból áll, hogy az anya nem az ó-téglavető gödrében, hanem a -Gombási csárda és Herend közti út mellett valamely más gödörben -vagy mélységben hagyta el kicsinyjét. Ne is tünődjék az anya e -fölött sokáig. Jelentkezzék <span class="pagenum"><a name= -"Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> a vizsgáló birónál s -deritse föl ekként az egész állapotot.</p> -<p>Mert különben ki nem szabadúl, mig itéletet nem kap. Itéletet -pedig nem kap addig, mig a gyerek nyomait meg nem találják.</p> -<p>A szegény anyának vonagló lelke egészen bele szédült ebbe a sok -tanácsba.</p> -<h3>VIII.</h3> -<p>Nem azért adta ő magát a törvény kezébe, hogy szabaduljon. Hogy -ügyességgel, furfanggal, szerencsével kimeneküljön a törvény -hálójából. Börtöntársai csak ezért lelkendeztek, csak ezen törték a -fejüket, csak ez volt egyedül való gondjuk nappal is, éjszaka -is.</p> -<p>Az ő megtört lelke a büntetés után sóvárgott. Nem is gondolt -másra, mint a halálos büntetésre. Elmult az ő édes kis gyermeke, el -kell mulnia neki is. – Lefeküdni oda, a hol az ő kicsinyje fekszik. -A föld alá. Egyesülni vele még egyszer valahol a messze világban, a -melyről csak az imádság tud számot adni. Az örökkévaló sötétségben -vagy az örökkévaló sugárban.</p> -<p>Lelke hánykolódott, mint viharban a fának lombja. Hátha mégis -megtalálnák azt a gyermeket? Vagy csak nyomát, jelét, rongyos kis -ruhácskáját?</p> -<p>Oh ha még egyszer keblére szorithatná!</p> -<p>Nem lehet. Vége van már mindennek.</p> -<p>Bizonyos, hogy az ó-téglavetőnél hagyta el. De hát bizonyos-e -ez? Hiszen nem volt ő eszén se akkor délután, <span class= -"pagenum"><a name="Page_296" id="Page_296">-296-</a></span> se -másnap délelőtt, a mikor kereste és nem találta. Hátha nem is jó -helyen kereste?</p> -<p>Azt mondták az urak a kihallgatásnál, hogy ő hazudott.</p> -<p>Nem hazudott. Látja az isten az ő lelkét, hogy ő nem hazudott. -Bűnös az a lélek, de átlátszó. A ki be nem hunyja szemét, tisztán -lát abban a lélekben mindent. Ő nem hazudott. Ő úgy mondta el az -igazságot, a hogy ő tudta, érezte.</p> -<p>Mégis azt mondják az urak, hogy ő hazudott.</p> -<p>Az urak nyersen, haragosan beszélnek vele. Néha még rá is -toporzékolnak s fenyegetik minden gyötrelemmel. Igazuknak kell -lenni. Olyan bűnös teremtéssel, mint ő, nem is beszélhetnek más -hangon.</p> -<p>S nem is rossz emberek az urak, sőt jó emberek. Hiszen az a kis -gyerek nem az övék, soha nem is látták, mégis ime, hogy keresik! -Még jobban keresik, mint ő kereste, pedig ő mégis csak az édes -anya. Szálljon rájuk istennek igaz áldása, a miért ugy keresik. -Hátha mégis az uraknak van igazuk s ő maga tévedett?</p> -<p>Börtöntársai napról-napra zaklatták tanácsaikkal. -Rábizonyitották napnál fényesebben, hogy nem az ó-téglavetőnél, -hanem másutt hagyta el gyermekét. Utóbb már maga is kezdte hinni, -hogy csakugyan ő tévedett, azért nem találta meg se ő, se a biróság -a nyomokat.</p> -<p>Beteg szíve úgy csüngött a reménységen. Hátha, hátha! -<span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span></p> -<p>Elhatározta, hogy beszél a káplárral. Mintha jó szívvel volna -hozzá a káplár.</p> -<p>Mióta rabságban van, minden rabmunkát szivesen végez. Zsurol, -söpör, tisztogat a folyosókon. Mos, vasal, konyhán segit a -várnagynénál. A káplár kicsinyjeinek ruháit foltozgatja. Nem vitáz, -nem jajgat, nem panaszkodik. Ég a munka a keze alatt. -Pillanatonként a saját mérhetetlen fájdalmáról is megfeledkezik s -másokat vigasztal. A ki átkozódik: azt elcsititja. A ki panaszokban -tör ki: azt nyugosztalja. A káplár azt is mondta már -egyszer-másszor:</p> -<p>– Ilyen rab még nem volt a kezem alatt. Mintha szentnek készülne -az a szerencsétlen lány. Mintha nem is volna tökéletes esze.</p> -<p>Egy napon ajtózáráskor kérést intéz a káplárhoz a lány:</p> -<p>– Káplár úr, nagyon emészt a kétség, hátha megbotlottam az urak -előtt való beszédemben, kiigazíthatnám-e vallomásomat?</p> -<p>– Ki bizony édes lányom, majd szólok a várnagy úrnak, csak -azután még jobban bele ne keveredjél a bajba.</p> -<p>Pár nap mulva vitték az esküdthöz. Esküdt uram mérges volt, a -hogy szokás, az alkalmatlankodás miatt.</p> -<p>– No mit akarsz? Miféle uj hazugságot találtál ki megint?</p> -<p>– Igazat akartam mondani mindig, bocsássa meg a tekintetes úr, -ha tévedtem volna. Most is csak azt mondom, hogy talán meg is -voltam zavarodva; talán <span class="pagenum"><a name="Page_298" -id="Page_298">-298-</a></span> nem is az ó-téglavetőnél, hanem -valahol másutt, más mélyedésben hagytam az én édes kis jószágomat. -Csak az bizonyos, hogy ott történt a szerencsétlenség a Gombási -csárda közelében.</p> -<p>Ujabb irás, ujabb szidás, ujabb jegyzőkönyv s viszik a lányt -vissza börtönébe.</p> -<p>De ujabb visgálat is.</p> -<p>Megy az esküdt, megy a mérnök, viszik a herendi napszámosokat, -fölturkálnak minden árkot, minden gödröt, minden mélyedést innen -is, túl is a Gombási csárda körül. Térképek, jegyzőkönyvek, díjak, -költségek, fuvarok halomszámra szaporodnak.</p> -<p>A gyereknek semmi nyoma.</p> -<p>No de az már mégis sok, a mit ez a lány csinál a vármegyével. -Orruknál fogva vezeti a törvénytevő urakat.</p> -<p>Az esküdt nyalábra kötözi az irásokat és átadja a szolgabirónak. -Szolgabiró fölterjeszti a törvényszékhez, a törvényszék átteszi a -fiskushoz; adjon véleményt a fiskus, mit tegyen a biróság.</p> -<p>Az ördögök búcsujárását végzik az irások. S a helyett hogy a sok -ide-oda küldözésben, a sok járás-kelésben kopnának, soványodnának: -még inkább híznak és szaporodnak.</p> -<p>A fiskusnak az a véleménye: ki kell nyomozni, hol szült, mikor -szült, kinél szült az a bűnös leány? Él-e apja, él-e anyja, élnek-e -rokonai? Ki volt a kedvese, ki volt gyermekének apja? De azt -mindenesetre tisztába kell hozni, hogy valósággal született-e -gyermeke valamikor? <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span></p> -<p>Az esküdt egy reggel arra ébred föl, hogy a Gergő Zsuzsi-féle -irások ott vannak az asztalán. Alig férnek el rajta. Az irások -mellett a fiskus véleménye és a törvényszék határozata. Az esküdt -megnézi sürgős dolgainak sorrendjét, épen száz dolga sürgősebb, -mint a Gergő Zsuzsi dolga.</p> -<p>Jól benne vagyunk már a nyárban, az esküdt magához vezetteti a -lányt.</p> -<p>– Mi volt a gyereked? Fi-e, lány-e?</p> -<p>– Fiu volt.</p> -<p>– Mi volt a neve?</p> -<p>– Nem volt még neve.</p> -<p>– Nem-e? Hát megint ujabb hazugságba estél? Hogy lehet gyerek -név nélkül? Hát hogyan szólitottad?</p> -<p>– Én csak úgy szólitottam: angyalom, szívem, kicsikém.</p> -<p>– Hol kereszteltetted meg?</p> -<p>– Sehol se még.</p> -<p>– Nem-e? Hát pogány vagy te vagy istentagadó?</p> -<p>– Nem volt pénzem a keresztelésre, nem kaptam vele rendes -szolgálatot; a mi keveset kerestem: az mind ráment élelmére, -ruházatára. A keresztelés sok pénzbe került volna. Tudtam, hogy a -jó istennél nem késünk el, ő megvár minket irgalmasan.</p> -<p>Ezen az uton nem boldogult az esküdt. Olyan pap tehát nincs, a -ki tanuságot tehetne, hogy a lánynak gyereke volt.</p> -<p>– Él-e apád? Él-e anyád?</p> -<p>– Egyik se él. Árva vagyok. Rokonaimról se tudok <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> semmit. -Kis koromban elkerültem szülőföldemről. Azóta csak úgy hányódom, -mint afféle szegény cselédlány.</p> -<p>– Ki volt a gyereked édesapja?</p> -<p>– Minek mondanám meg? Még utóbb megtudhatná, mire jutottam. -Talán nem is él már. Elvitték katonának, nem is tudom merre van. Én -vagyok a bűnös egyedül; ő se tudója, se látója semminek.</p> -<p>Igaza volt a szegény lánynak. Ez nem tartozik az ügyhöz. Ez az ő -szivének édes vagy keserü titka. E titok csak ő rá tartozik és az -istenre; nem tartozik a földi birákra.</p> -<p>Az esküdt ur azonban más véleményben volt. A mit a lány -elhallgat: abban kell lenni minden titok kulcsának.</p> -<p>Napokon át faggatta, nyakgatta, szorongatta a lányt. A lány -állhatatosan megmaradt konok elhatározása mellett. Nem mondta meg -kedvesének nevét.</p> -<p>Az esküdt ur dühös volt, mint a hörcsög. De mit tehetett? A -jegyzőkönyveket tovább kellett írni.</p> -<p>– Hol voltál, mikor a gyereked született?</p> -<p>– Senkinek se volt szabad az én sorsomról tudni. Mikor éreztem, -hogy a változásom közeledik: fölmondtam asszonyomnak, ruháimat -összekötöztem, kis pénzecskémet magamhoz vettem, a -csecsemő-ruhácskákat Devecserben összevásároltam s kimentem a -kolontári erdőbe. Megkértem szépen Mihály bácsit a kanászt és -jólelkü feleségét, az ő putrijukban szültem, ott is maradtam két -hétig. Jók voltak hozzám, áldja meg őket az isten. Tudom, hogy meg -is áldja! <span class="pagenum"><a name="Page_301" id= -"Page_301">-301-</a></span></p> -<p>No most már volt elég nyom. Ott van a devecseri boltos, ott van -a kolontári kanász és a felesége, majd bebizonyitják ők, hogy -csakugyan volt gyereke a bűnös nőnek.</p> -<p>– Várj csak gonosz lélek, majd kisül most már, hogy csakugyan -volt gyereked.</p> -<p>Bizony nevethetett volna a lány az esküdt ur nagy diadalmán, ha -szive tele nem lett volna szomorusággal. Hiszen épen ő maga akarta -a szerencsétlen, hogy kisüljön az igazság.</p> -<p>De esküdt uramnál is korán volt a diadal öröme.</p> -<p>A hány boltost találtak Devecserben: kihallgatták valamennyit. -Mind azt vallotta, hogy ő nála minden héten öt-hat lány, menyecske -és fiatal asszony vásárol csecsemőruhát, ő nem ismer meg egyet se, -ez az eset régen is volt, talán több mint két esztendeje, ha -szemébe állitanák is a lányt, ő meg nem mondaná: vett-e, nem vett-e -ez a lány valamit.</p> -<p>No de ott vannak a kolontári kanászék, Mihály bácsi és az ő -jólelkü felesége.</p> -<p>Csakhogy Mihály bácsi jólelkü felesége meghalt, még a télen mult -esztendeje, el is temették szépen s a mily kurucz természetü -asszony volt, bizonyosra lehet venni, hogy most már semmiféle -esküdt kérdésére nem felel s a vármegye se tudja többé szóra bírni. -A jó Mihály bácsi pedig, a hogy magára maradt, neki adta magát az -ivásnak, e miatt az ispán ur kitette a szűrét s a jó Mihály bácsi -úgy elköltözött a vidékről, se hire, se hamva. Csak a puszta-miskei -zsidó árendás <span class="pagenum"><a name="Page_302" id= -"Page_302">-302-</a></span> látta egy év előtt a légrádi vásáron; -az beszéli, hogy alighanem Muraközbe szegődött el kanásznak -valahova.</p> -<p>Nosza neki hát Muraköznek. Oda ugyan az esküdt ur el nem vitte a -mérnököt és a herendi napszámosokat, sőt maga se ment el, de azért -a maga módja szerint a tekintetes alispán ur útján meg kellett -keresni nemes Zalavármegyét, hogy kutassa föl valahogy Mihály -bácsit s hallgassa meg arra nézve, hogy mikor, mely évben és mely -napon szült az ő kolontári putrijában Gergő Zsuzsi egy egészséges -gyereket?</p> -<p>Muraköznek van kilenczven faluja s vagy százkilenczven kanásza. -Többnek, mint száznak Mihály a neve s valamennyit úgy hivják: -Mihály bácsi. Kazal szalmában a gombostűt s Muraközben az igazi -Mihály bácsit keresni: egyre megy.</p> -<p>Jó késő ősz volt, bele is értünk már a télbe, a mikor -mindenünnen megjöttek az irások, feleletek, jegyzőkönyvek, kisérő -levelek, a melyek mind azt bizonyitották be kétségtelenül, hogy a -kis gyereknek semmi nyoma.</p> -<p>Szaporodtak az irások halom számra.</p> -<p>De minél inkább szaporodtak: annál bizonyosabbra vette az esküdt -ur, hogy az a lány nem beszél igazán s hogy neki gyereke sohase -volt.</p> -<p>Ily értelemben ő maga részéről be is fejezte volna a vizsgálatot -s kifejté és megbizonyitá bőségesen a maga nézetét.</p> -<p>No de most már mit csináljon a törvényszék?</p> -<p>Mit-e? Majd megmondja azt a fiskus. Mert a hol <span class= -"pagenum"><a name="Page_303" id="Page_303">-303-</a></span> a -törvényszék megakad: ott a fiskusnak kell bölcs tanácscsal -előállnia.</p> -<p>De hátha a fiskus megakad: mi történik akkor?</p> -<p>Hejh ha a törvénynek szive volna! Maga elé hívná azt a -boldogtalan anyát, haját lesímitaná, könyeit letörölné s azt -mondaná neki:</p> -<p>– Édes lányom, látom búbánatod. Nekem ugyan nem szabad elhinnem, -hogy neked kicsinyed volt s te azt elvesztetted s azért én téged -meg nem büntetlek, mert erre a te puszta beszéded nem elegendő. -Sőt, ha elhinném is: te már az én kezemben, az én rabságomban -eleget szenvedtél. Elbocsátlak tehát istennek szent hírével. -Viaskodjál önlelkeddel s várd az irgalmat vagy a büntetést az -időtől, a mely elmulandó s a gondviseléstől, a mely örökkévaló.</p> -<p>Így beszélne s így cselekedne a törvény, ha érzése volna. -Csakhogy a törvénynek nincs érzése, de van fiskusa és szakértője. S -a mikor már a fiskus is megakadt: akkor elő kell állania a -szakértőnek.</p> -<p>A minthogy a fiskus nem is inditványozhatott egyebet, csupán -csak azt, hogy a dolgok bonyolult állapotában meg kell hallgatni a -szakértőket. A vármegye főorvosát és járási orvosát.</p> -<p>Ép elméjü-e az a boldogtalan nő?</p> -<p>Nincsenek-e szédülései, látásai, rögeszméi?</p> -<p>Van-e szabad elhatározásra való képessége? Ezt a képességet nem -csorbitja-e, nem gyöngíti-e az elmének valami zavara vagy -betegsége?</p> -<p>El lehet-e neki hinni, hogy gyereke volt?</p> -<p>Volt-e hát neki gyereke? Hány volt s mikor volt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span></p> -<p>S ha nem volt neki: miért állítja, hogy volt neki?</p> -<p>Nem csábeszme-e, nem káprázat-e az az állitása, hogy kis -gyerekét elvesztette?</p> -<h3>IX.</h3> -<p>Jer csak szerencsétlen anya! Jer most már a szakértők keze -alá!</p> -<p>Hadd állitsanak a mérték alá. Tudnia kell ám azt a világnak, -hogy a te termeted magassága százötvenhét czentiméter. A törvény se -lenne bölcs és igazságos, ha a te tested súlya hatvannégy -kilogrammnál több vagy kevesebb volna. Koponyád méreteit is -mulhatatlanul össze kell számitani, hogy a köztársaság rendje -szilárdul fennálljon. Hogy hajad tömött és gesztenyeszinü; hogy -homlokod és szemöldököd, szemed, szád, orrod és füled rendes, -fogaid épek s közülök egy se hiányzik; hogy bőröd kevéssé szinezett -s egész mivoltod se jól táplált, se rosszul táplált, hanem -mérsékelten táplált: mindezt jegyzőkönyvbe kell venni a jövendő -idők tanulságainak gyarapítása végett.</p> -<p>Ez még semmi. Mindezt elvégzik pár nap alatt. Ha sietnének: fél -óra is elég lenne erre a munkára. De mire való volna veled a -sietés?</p> -<p>Most következik a megfigyelés. Megfigyelés nélkül meg nem -mondhatja a tudós ember, hogy okos vagy-e, bolond vagy-e te -boldogtalan lány. Most már tehát megfigyelési állapotba -helyeztetel.</p> -<p>Megnézik szemed bogarát. Kicsiny-e, nagy-e, fényes-e, -<span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> homályos-e? Nem azt nézik ám szemeiden -át, mi sugárzik a lélekben, mi ég és mi tombol a szívben, minő -emlékezésnek fénye és sötétsége, minő reménykedésnek szürkülete -vagy hajnalderüje fénylik szemeid csillagában. Hanem beszélnek -mindenféle látáról, szivárványról s kimondhatatlan hártyákról, -nedvekről és szövetekről, mintha a te szép szemed egyéb se volna, -mint valami szatócsnak boltbeli raktára. Különösen nagy gondjuk van -arra, hogy sokat pislogsz-e édes lányom vagy keveset, mert ez a te -igazságodhoz mindenképen oda tartozik.</p> -<p>Megnézik arczodat, azt az egykor napsütötte barna rózsás arczot, -mostan pedig hervadó halvány arczot: vannak-e benne -izomrángatódzások? Vannak-e jobbfelől, vannak-e balfelől? S nagy -komolysággal jegyzőkönyvbe írják elvégre, hogy nincsenek se -jobbfelől, se balfelől. Gondos készülődések után arra is rájönnek, -hogy nálad a félfejü fejfájások s mindenféle zsábák is feltünően -hiányoznak.</p> -<p>De ez még mind semmi.</p> -<p>Különösen meg kell vizsgálni nyelvecskédet. Egyenesen áll-e vagy -görbén, középen fekszik-e vagy kissé balra, reszket-e gyakran, mint -a delejtű, vagy nyugadalmas természetü? Mert e nélkül hiábavalóság -minden tudomány.</p> -<p>Hát még a kérdezősködések? Egészséges volt-e apád, anyád? Nem -örököltek-e valamit öregapádtól, öreganyádtól? Hát nagybátyáid, -nagynénéid, hát kisebb-nagyobb testvéreid? Mit tudsz róluk? -<span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span></p> -<p>Te tanulatlan és ostoba leány, te persze mind e faggatásra azt -feleled, hogy te azok közül nem ismertél senkit, nem is örököltél -utánuk semmit, szegények voltak azok, mint a templom egere, nem -láttál te tőlük egy ösztövér malaczot se. Pedig nem ez ám a kérdés. -Hanem az a kérdés: nem voltak-e a te apai és anyai őseid iszákosak, -nyavalyatörősek, háborodott elméjüek vagy olyanok, a kik önkényt -váltak meg az élettől?</p> -<p>Elszorul a szived e kérdésekre. Minek hánytorgatják föl a rég -bedült és begyepesedett sirokat? Mit bántják a te apádat, a te -anyádat, a kik nem vétettek senkinek, a kiket te sohase is láttál s -a kik már régóta pihennek a hant alatt? Úgy szeretnél sírva -fakadni, úgy szeretnél elfutni, elmenekülni e tudós emberek elől. -Mire jó, mire való ez a borzasztó megfigyelés? Miért kell ennek -hetekig, hónapokig tartani?</p> -<p>Mert hetekig és hónapokig tart. Közbe jön a tavaszi ujonczozás; -járási orvosnak, megyei főorvosnak ott van dolga, azt a dolgot -halasztani pedig nem lehet.</p> -<p>Elmulik az ujonczozás, ujra kezdődik a megfigyelés.</p> -<p>Beszélgetnek vele száz dologról, intéznek hozzá ezer meg ezer -kérdést. Olvastatnak vele könyvből. Elmondatják vele minden -imádságát könyv nélkül, a mennyit csak megtanult életében. -Kisértetbe hozzák emlékező és itélő képességét. Egyik napon -bevisznek hozzá egy csúf bogarat. Mutatják neki a megfigyelő -rabszoba asztalán.</p> -<p>– Tudod-e micsoda bogár ez?</p> -<p>– Tudom, ez a cserebogár. <span class="pagenum"><a name= -"Page_307" id="Page_307">-307-</a></span></p> -<p>– Hát azt tudod-e, miért van ennek hat lába?</p> -<p>A lánynak tátva marad a szája e kérdésre. Ragyogó két nagy -szemét rámereszti a tudós szakértőre. Bámul.</p> -<p>– No csak ne bámészkodjál, hanem felelj szaporán!</p> -<p>– Én mondjam azt meg, miért van a cserebogárnak hat lába? Hogy -tudhassam én azt? Bizonyosan azért van, mert isten úgy -teremtette.</p> -<p>Van-e olyan tudós a földön, a ki megmondhatná, miért van a -cserebogárnak hat lába? S születik-e olyan tudós valaha, míg a -világ világ lesz?</p> -<p>Mindegy. A lány oktalan felelete jegyzőkönyvbe iktattatik. Az -ily feleletek nyers anyagot képeznek. E nyers anyagból fog egykor -kikelni a szakértői vélemény, mely megállapítja, ép elméjü-e a -lány?</p> -<p>Azonban a szakértő tudósok fő feladata mégis csak abban áll, -kutassák ki, vajon volt-e, lehetett-e valaha a lánynak kicsinyje? -Szült-e igazán valamikor vagy csak a nemes vármegyét -bolonditja?</p> -<p>Szorongó szivvel tiltakozik a lány minden további megfigyelés -ellen.</p> -<p>Egyik napon megint bizalommal fordul a káplárhoz.</p> -<p>– Káplár ur, kérem a jó istenre, mondja meg nekem, nem lehetne -másként az én igazságomat kitalálni? El kell nekem az orvos urak -előtt mindent apróra beszélnem?</p> -<p>– Te csak engedelmeskedjél édes lányom mindenben. Senki se tudja -azt előre megmondani, mi lesz a javadra, mi lesz a terhedre. De -bizonyosan terhedre lenne, ha huzódoznál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span></p> -<p>Megszokta a lány a szófogadást. Más kezelába volt kis -gyerekségétől. Most meg nagy vétkének súlya alatt még úgy se szabad -ellenállnia semminek.</p> -<p>Össze-vissza vizsgálták az orvosszakértők úgy, a hogy a tudomány -parancsolja. A hogy a halottat szokás. Csak épen hogy föl nem -darabolták. A mihez pedig igazán kedvük lett volna.</p> -<p>Egy szóval se mondták meg neki, hogy ifju testén mit -szemlélgetnek s miért szemlélgetnek. Csak a végén tértek rá a -kérdésre.</p> -<p>– Ismered-e az ujszülött kis gyereket? Tudod-e, hogy kell vele -bánni?</p> -<p>– Hogyne tudnám, hiszen nekem is volt egy édes kis gyerekem.</p> -<p>A két tudós szakértő összenéz. Ime a rögeszme a lánynál. Még nem -is kérdik: már is gyermekére tér át.</p> -<p>– Látod-e néha kis gyerekedet?</p> -<p>A lányból kitör a köny.</p> -<p>– Hogy láthatnám én azt? Elvette már tőlem az isten örökre az én -nagy bűnöm miatt. Oh bár csak láthatnám még egyszer! Ha néha -behunyom szemeimet, ha rám nehezedik az álom és a sötétség, sokszor -mintha jönne hozzám messziről, mintha ölembe ülne, nyakamat -átkarolná s édes piros ajkaival összecsókolgatna. Beszélget is -hozzám, játszadozik is előttem, a lelkem repes az örömtől. Máskor -meg ott látom az ó-téglavető gödörben a haraszt alatt, mintha -csöndesen aludnék s két aranyos kis kezét kitárná én felém. Néha -pedig azzal büntet az isten, mintha ott látnám meghalva, megfagyva, -<span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> szétmarczangolva s nem tudom -fölkelteni, uj életre hozni. Elfutok tőle, megint visszafutok -hozzá, erőm még se fogy el, se nem segithetek, se vele együtt meg -nem halhatok. Mikor fölébredek, mikor a börtön ablakán át bejön a -világosság, sokszor nedves a fejem alja hulló könyeimtől.</p> -<p>Elég!</p> -<p>A két tudós szakértő most már mindent tud. Ismeri a lánynak -testét-lelkét, minden gondolatát. Jegyzőkönyvük megtelik mindenféle -ákom-bákommal s ott hagyják a lányt börtönében. Eltávoznak irásba -foglalni a véleményt.</p> -<p>Érdekes az eset. A törvényszéki orvostan ugyan ismer már efféle -eseteket. De ez is alkalmas arra, hogy a szaklapokban leírják, -részletesen ismertessék. Hadd gyarapodjék vele a tudomány nálunk -is, idegen országban is.</p> -<p>Egy nap, két nap a kaszinóban is arról foly a beszéd. Az esküdt -urat közös erővel és általános derültség közt kinevezik -tökfilkónak, a miért egy szegény leányt másfél esztendeig faggat s -még se veszi észre, hogy elméje meg van háborodva. Pedig betegsége -már jó előre is haladt, rögeszméi mellett már látásai is -vannak.</p> -<p>Megtudja az esetet az egész város. Megtudja a Három Grátia -is.</p> -<p>A három Bödönkuthy agg kisasszony.</p> -<p>Sohasem volt három szelidebb és kedvesebb lélek, mint ez a három -agg kisasszony. Az Eszti, a Juszti és a Manczi kisasszony. Nagyon -benne voltak már az időben. Jómóduak voltak, együtt laktak, sohasem -ment <span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span> férjhez egyikük se. Így maradtak -pártában. Minden jótékonysági női fáradozásnak s névtelen -áldozatnak ők állottak az élén. Az egyik kissé kancsal volt, a -másik kissé biczczent az egyik lábára, a harmadik kissé czipóhátu -volt, de mind e fogyatkozásokat alig lehetett észrevenni. A dévaj -megyei fiatalság valamikor régen mégis elnevezte őket a Három -Grátiának. E név rajtuk is maradt, noha azért tisztelte, becsülte -őket mindenki.</p> -<p>Ők is meghallották Gergő Zsuzsi esetét. A megyei főorvos házi -orvosuk volt, elbeszélte nekik részletesen.</p> -<p>Megkérdezték a káplárt is. Hogy viseli magát az a lány? -Csakugyan háborodott elméjü-e a boldogtalan?</p> -<p>– Úgy kell lenni tekintetes kisasszonyaim, mert az orvos urak -úgy mondják. De én ugyan egy óráig se hiszem. Olyan tiszta annak az -elméje, mint a napvilág.</p> -<p>A káplár tudatlan, tanulatlan ember, az ő szavára ugyan semmit -se lehet adni. De a Három Grátia azért mégis fölkeresi az alispánt, -a ki maga is agglegény, hogy azt a szerencsétlen lányt, ha -kiszabadul, a vármegye ne verje ki az utczára, hanem adja át nekik. -Ők, ha birnak vele, majd gondját viselik.</p> -<p>Úgy is lett, a hogy a három jó lélek kivánta.</p> -<p>A szakértő orvos urak elkészültek véleményükkel egy hét alatt, a -biróság elkészült határozatával egy hónap alatt.</p> -<p>A tudós szakértők kimondták, hogy Gergő Zsuzsánna huszonkét éves -helvét hitvallásu hajadon leányzó, mérsékelten táplált nőcseléd, ez -idő szerint vizgálati fogoly, irni-olvasni tud, elemi -iskoláztatásban részesült, kezdetleges <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> -ismeretekkel bír, ez idő szerint minden heveny kórtól mentes -állapotban van ugyan, de agya nemi idegbántalmak által megtámadva, -valószinüleg öröklött hajlamok által is elősegítve, kezdődő és -gyógyíthatlan elmebetegség tüneteit tanusitja; elmebetegsége a -rögeszme alakjában jelentkezik, a rögeszméhez már káprázatok, -csábeszmék, látások csatlakoznak; gyakran szomoru és siránkozó, -borult kedélyü s önmagát kárhoztató; súlyos önvád nehézségeit érzi -s betegsége a tovább fejlődésben előre láthatólag az üldözési -kórság alakját fogja magára ölteni; s ámbár mutatkoznak némi jelek, -mintha valamikor terhes állapotban lett volna, de minthogy sem -külsőleg, sem belsőleg semmi kétségtelen szervi változás vagy -tárgyi jelenség arra nézve, hogy valaha egészséges gyermeket szült -volna, világosan fölfedezhető nem volt: ennélfogva önmagát -gyermekelhagyással terhelő vallomásai másnak, mint agybántalmai -kifolyásának nem tekinthetők.</p> -<p>Ezen az alapon hozta meg a biróság is a maga jól megfontolt -igazságos határozatát. A boldogtalan teremtés ellen a -gyermekkitevés és emberölés vádját saját beismerése daczára se -találta igazoltnak, sőt ha vallomása mindenben igaz volna is, -másfél évre terjedő vizsgálati fogsága által úgy kell őt tekinteni, -mintha büntetését már kiállotta volna; figyelembe véve tehát a -szakértői véleményt is, a mely szerint gyógyíthatlan agybetegségben -szenved, őt ártatlannak kellett találni s ügyét megszüntetni. A -költségeket a vármegye pénztára viseli. <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span></p> -<p>A lányt fölvezették a biróság elé s kihirdették előtte a -határozatot.</p> -<p>Egy szót se értett belőle, kivált mikor már a szakértői -véleményt is felolvasták előtte.</p> -<p>Csak akkor értette meg sorsát, a mikor az elnök jól összeszidta -s komolyan megintette, hogy máskor ne tegye lóvá a nemes -vármegyét.</p> -<p>Lett volna ugyan még szava is, kérdése is a nemes vármegyéhez, -de az elnök intett kezével, a káplár karon fogta a szegény lányt, -meg sem állt vele a Három Grátia lakásáig.</p> -<p>Ott állt a folyosón mind az Eszti, mind a Juszti, mind a Manczi -kisasszony. Részvét és mosoly volt jó arczukon.</p> -<p>– Imhol tekintetes kisasszonyaim, elhoztam Gergő Zsuzsit. -Csókolom a kezüket.</p> -<p>– Hozott isten szegény leányzó, ne félj nálunk semmitől, a -vármegye nekünk adott, meglehetsz minálunk tisztességgel, mi -megbecsüljük a jó cselédleányt.</p> -<p>A káplár megitta pohár borát, megtörülte a bajuszát, kezet -csókolt a kisasszonyoknak s elment útjára.</p> -<p>A lány is kezet csókolt úrnőinek. Most már szabad volt. A világ -törvényétől most már nem félhetett. De a szomoruság azért ott -lakott szivében.</p> -<p>– Nem vagyok én elmeháborodott, hanem szerencsétlen vagyok. -Meglássák ezt kegyes kisasszonyaim!</p> -<p>Fölruházkodott azonnal. Úrnői ellátták mindennel. Egy hónap -mulva a szelid szó, a tápláló étel, a szabad levegő, istennek -ragyogó napja és a szorgalmas munkásság visszaadta a lánynak az -arcz minden üdeségét. De úrnői is látták, hogy sohase volt jobb -cselédjük az életben. <span class="pagenum"><a name="Page_313" id= -"Page_313">-313-</a></span></p> -<h3>X.</h3> -<p>Az asszonytermészet, hiába, csak asszonytermészet. Megtagadni -azt nem tudja semmiféle asszony. S ámbár a Három Grátia egyike se -volt még asszony, hanem tisztes kora daczára mindegyik csak -hajadon: mindamellett, sőt annál inkább nagy volt bennök a -kiváncsiság.</p> -<p>Hányszor megmondta, mennyire lelkükre kötötte házi orvosuk, hogy -szegény Gergő Zsuzsi előtt gyerekéről elő ne hozakodjanak, mert -ezzel csak rögeszméjébe zökkentik vissza, csak betegségét fokozzák -és siettetik! Szót nem fogadtak volna s kiváncsiságukat el nem -fojtották volna a világért se.</p> -<p>Mikor a hetek multak egymásután s látták, hogy a lány szelid, -dolgos, szófogadó, otthonülő, mindenhez értő, mindig éber s -hűséges, mintha mellettük nőtt volna fel: egy napon maguk közt -érett megfontolás után elhatározták, hogy mégis előhozzák a -gyereket. Lehetetlennek tartották, hogy ebből baj támadjon. Eszti -volt a legidősebb, őt bizták meg a hősi vállalat -végrehajtásával.</p> -<p>Egyik délután behivta a lányt a szobába, maga mellé ültette s -kötött, varrt, horgolt, tűzött-fűzött és társalgott vele órákig. S -mikor már csaknem testvéri bizodalom gerjedt bennük egymás iránt, -csak előállott a szóval.</p> -<p>– Elfelejtetted-e már, édes lányom, a te kis gyermekedet?</p> -<p>– Nem felejtem én azt el soha a mig élek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span></p> -<p>– Oh édes lányom, ne gondolj rá többé, hiszen a doktor urak -megmondták, nem volt neked soha piczinyed.</p> -<p>A lány letette a pamutfonalat ölébe s fájdalmas merengéssel -kinézett az ablakon.</p> -<p>– Azt mondták, az igaz. Bizonyosan azért mondták, hogy a -vármegye megunta már a velem való vesződséget. Aztán honnan is -tudhatnák ők, hogy nekem piczinyem volt?</p> -<p>– Az előtt senkinek se beszéltél róla?</p> -<p>– Hogyne beszéltem volna! A herendi kocsmárosnénak is -beszéltem.</p> -<p>Egyszerre felugrott ülő helyéből. Arcza elborult, -elkomorodott.</p> -<p>– Nini kegyes kisasszonyaim, most jut eszembe csunya -hálátlanságom. A herendi kocsmárosné szivesen fogadott; ételt, -meleg szobát, munkát, enyhelyet adott, mikor velem a -szerencsétlenség megtörtént s én ezt még meg se köszöntem, meg se -fizettem, le se szolgáltam. Engedjék meg jóságos kisasszonyaim, -hogy én egy vagy két napra elmenjek Herendre. Visszajövök -becsülettel!</p> -<p>A három Grátia csak elbámult ez okos szavakon. Mikor a lány -felugrott ültéből: azt gondolták, kitört rajta betegsége. S ime, -mily szépen, okosan tisztességesen gondolkozik!</p> -<p>Megengedték neki. Miért ne engedték volna meg? A lánynak csak -jót tesz a kirándulás s aztán ki láthat a jövőbe? El nem lehet -ugyan hinni, hogy a tudós <span class="pagenum"><a name="Page_315" -id="Page_315">-315-</a></span> orvosok tévedtek volna: azonban -mégis különös dolog lesz, ha a herendi kocsmárosnéval találkozik, a -ki szintén tudott a kis gyerekről. Lelkükre fogadták azonban, hogy -házi orvosuknak, a megyei főorvosnak egy szót se szólnak, mert -különben összeszidja őket kegyetlenül.</p> -<p>A legközelebbi pénteki heti vásárkor felöltözött a lány -egyszerüen és csinosan, fölkéredzkedett néhány krajczárért egy -szent-gáli kocsira s ment Herendre.</p> -<p>Egyenesen oda ment a kocsmárosnéhoz s kezet csókolt neki.</p> -<p>– No mit akarsz lányom?</p> -<p>Dehogy ismerte volna föl a jól öltözött szép leányban azt a -kétségbeesett anyát, a ki másfél esztendő előtt éjszakai szállást -kért tőle – éhesen, betegen, rongyos ruhában, förgeteges estén.</p> -<p>– Én vagyok az a szegény lány, a kinek nagyasszonyom ádventkor -mult esztendeje olyan jó szivvel adott ételt, italt, meleg tanyát s -még azt is megengedte, hogy piczinyemet ide hozzam. Megverne az -isten, ha én ezt valaha elfelejthetném. Azért jöttem most, hogy -szívem szerint megköszönjem, a költségem megfizessem, vagy -háladatosan megszolgáljam.</p> -<p>A kocsmárosné nagyasszony elnevette magát.</p> -<p>– Oh te kerge! Mintha én azt nem szivesen tettem volna! Nekem -ugyan ne fizess, ne is dolgozzál érte. Akkor ugyan rossz lánynak -tartottalak, hogy vissza nem jöttél, de már azt régen elfeledtem. -Most meg látom, jóravaló lány vagy, meg is érdemletted. -<span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span></p> -<p>A beszélgetés alatt oda jött a kocsmáros is. Most már ő is bele -szólt.</p> -<p>– De hát miért is nem hoztad ide lányom a piczinyedet?</p> -<p>A lány lesütött szemmel, szomorú arczczal, csöndes hangon -felelt.</p> -<p>– Az isten megvert nagy bűnömért. Sokat szenvedtem én a miatt. -Nem gyógyult meg az én szivem most se. Nem találtam meg édes -aranyom piczinyemet, azért nem jöttem vissza. Elveszett -bizonyosan.</p> -<p>A kocsmáros oda néz a nagyasszonyra. Gondolkozik, nagyot gondol -s utóbb csak előáll a szóval.</p> -<p>– Te asszony, ide hallgass hát! Hiszen nemzetes Böthök uram -akkor találta az ó-téglavetőgödörben azt a szép kis kölyket! Nem -ezé a lányé volt az?</p> -<p>De ezt az utolsó szót már nem tudta kimondani.</p> -<p>Oda ugrott az a lány hozzá, mint az esze-veszett. Megragadta -mind a két kezét. Ugrált, sikongatott, azt a két kezet csókolgatta, -fuldokolva, szaggatottan beszélt. Nem is beszélt, hanem -zokogott.</p> -<p>– Teremtő istenem el ne hagyj! – Úgy-e az volt az én aranyos -lelkem! – Ott volt, ott volt! – Az ó-téglavető gödörben! – Él, -ugrál, fut is már! – Úgy-e engem vár! – Megyek, megyek már édes kis -gyerekem!</p> -<p>Hol a nagyuram kezét csókolgatta, hol a nagyasszonyomét. Hiába -tartották fejük fölé. Lehuzta nagy erővel. Ugrált, tánczolt, -zokogott, kaczagott. Melyik volt a zokogása, melyik volt a -kaczagása: nem tudta azt senki. Most volt már igazán megbolondulva. -<span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span></p> -<p>Az volt a szerencséje, hogy most nem voltak mellette a -szakértők. És az volt a szerencséje, hogy nagyuram és nagyasszonyom -lassanként le tudta őt csillapitani s meg tudta vele értetni, hogy -nemzetes Böthök Bálint uram Szent-Gálon lakik, igaz nemes ember s a -nemes Lidia kisasszony úgy gondját viseli a gyereknek, hogy azt még -édes anyja se tudná különben. Egészséges is az a kölyök, mint a -makk.</p> -<p>– Megyek érte. Ebben a pillanatban megyek érte. Milyen régen nem -láttam már. Elhozom magammal rögtön.</p> -<p>Ezt a szót nem hagyhatta szó nélkül kocsmáros nagyuram.</p> -<p>– No édes lányom, azt magam is szeretném látni, hogyan hozod el. -Előbb agyonlő téged nemzetes Böthök uram, mintsem azt a gyereket -kieressze az udvarából.</p> -<p>Dehogy ijedt meg e szótól az a bolondos lány. Alig evett egy -falatnyit, rohant ki a faluból el Szent-Gál felé. Csak úgy -gyalogszerrel rohant előre.</p> -<p>Szent-Gál nem messze van Herendtől. Talán fél óra se telt el, -ott volt a lány. Sohase járt az előtt abban a hires faluban. A -szélső háznál már kérdezősködött, hol az ő kis gyereke; merre -laknak, melyik házban laknak nemzetes Böthök uramék? Arra mutattak -a kálvinista öreg templom felé. Akárkit talált elől-utól, mindenkit -megkérdezett s mindenkinek elmondta, hogy nemzetes uramék szép kis -gyereke az ő gyereke ám, nem a nemzetes uraméké. Nem csinált -<span class="pagenum"><a name="Page_318" id= -"Page_318">-318-</a></span> titkot senki előtt, sokan azt is -hitték, hogy megbomlott s mentek vele, kisérték egész nemzetes uram -házáig.</p> -<p>S ime csakugyan ott játszott az ő aranyos kis gyereke a ház -előtt a porban. Nyár volt, meleg volt, a kis gyerek mezitláb és -hajadon fővel volt. Arcza poros, ingecskéje, felső ruhácskája -poros, csak arcza volt gömbölyü és piros s csak két ragyogó szeme -égett, mint a kettős csillag.</p> -<p>Megismerte az anyja első pillanatra. Megismerte volna ezer közt -is. Van valami az égben, van valami az anyaszívben, valami ösztön, -valami sejtés, valami áldás, valami istenerő, a mely az anyának -megmutatja az ő gyermekét. Oda rohant az a nő piczinyjéhez, -fölkapta a porból, kebléhez szoritotta, majd kisajtolta belőle a -lelket s hullott a piczinyre öröme és kaczagása, csókja és könyje, -mint a záporeső.</p> -<p>S aztán el kezdett vele futni. Ki a faluból a honnan jött.</p> -<p>De nemzetes uramnak is hirt adtak ám nyomban s a nemes Lidia -kisasszonynak is. Mindig akad irigy, kaján, maradhatatlan ember. -Viszik ám, lopják ám, ragadják ám a kis gyereket!</p> -<p>– Hol? Merre? Ki merné azt cselekedni?</p> -<p>Fut ki az utczára nemzetes Böthök uram s a jó Lidia kisasszony -is kisiet a kapu elé. A lány már messze szalad a gyerekkel.</p> -<p>Lidia kisasszony rájuk kiált az ácsorgókra:</p> -<p>– Verjétek félre a harangot! Gyilkosok, haramiák, gyujtogatók! -<span class="pagenum"><a name="Page_319" id= -"Page_319">-319-</a></span></p> -<p>Nemzetes uram azonban fut a leány után.</p> -<p>– Utána, utána! Fogjátok el!</p> -<p>Százan is utána iramodnak a lánynak s csakhamar elfogják és -lefülelik. Viszik be gyerekével együtt a község házához. Állitják a -biró uram elé. Nemzetes Böthök uram is ott áll a leány mellett. El -nem maradna tőle egy lépésnyire. S le nem veszi szemét a -gyerekről.</p> -<p>Ott terem csakhamar a nemes Lidia kisasszony is.</p> -<p>– No nézze csak biró uram, bátyám uram. Látott már ilyet a -világ? Ez a tűzre való gonosz teremtés el akarta rabolni a -gyerekünket!</p> -<p>Akkor néz igazán a lányra biró uram.</p> -<p>Hát hiszen szép az ifjú nő arcza, a mikor édesen alszik és -mosolyog hófehér ágyában. Ragyogó a szűznek arcza, mikor az első -szerelmi csókot érzi s szívének szentséges indulata ott ég, ott -fénylik szemein és ajkain. De ne hasonlitsátok ezt az ifju anya -arczához, a ki megtalálta elveszett gyermekét.</p> -<p>Nézzétek azt a szegény cselédlányt. A csillagos ég minden -gyönyörüsége ott ragyog homlokán, pihegő piros ajkain, égő -szemeiben s pirosló arczán. A kemény szívü öreg biró csak bámul -arra a lányra. Szigoru szava szeliddé válik, mig vastag ősz bajusza -alól napvilágra jön.</p> -<p>– Hogy merted azt tenni lányom?</p> -<p>– Enyém ez a kis gyerek. Az én aranyos kicsikém ez.</p> -<p>Most már nemzetes Böthök uram lép előre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_320" id="Page_320">-320-</a></span></p> -<p>– Egy szó se igaz abból, a mit ez a lány beszél, bátyám uram. Az -a gyerek a mienk. Bizonyitsa be ez a sehonnai leányzó, hogy a -gyerek az övé. Akkor majd odaadom, ha ugyan akkor is odaadom.</p> -<p>Egészen egyetértett nemzetes urammal a jó Lidia kisasszony.</p> -<p>– Én pedig biró uram, bátyám uram, azt mondom, hogy én a -gyereket, mig élek, senkinek és semmikor oda nem adom. Hallja meg -ezt a szót mind az egész nemesi közönség.</p> -<p>Fogta a gyereket, kivette a lány kezéből s vitte haza. Nemzetes -uram ballagott utána a kezebeli nagy fokossal. Csak ahhoz a -gyerekhez nyuljon valaki! Meg kell annak halni halálnak -halálával.</p> -<p>A lány nem akarta ugyan öléből kiadni a gyereket, de biró uram -intésére mégis engedelmeskedett. Hiszen most már mégis csak megvan -az ő piczinyje, a jó isten majd elrendeli most már, mi legyen sorsa -neki is, a piczinynek is.</p> -<p>Sietett Herendre, megvinni a jó hirt a jó kocsmároséknak.</p> -<p>Onnan sietett haza a Három Grátiához, kegyes -kisasszonyaihoz.</p> -<p>A három Grátia sehogyse akart hinni a lánynak. Az már csak mégse -lehet, hogy annak a cselédlánynak legyen igaza, nem pedig a tudós -orvos uraknak s a nemes vármegyének.</p> -<p>De hiába! Utóbb is el kellett hinniök az igazságot, megmondta -már az esküdt is, a főbiró is, hogy a kis <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> gyerek -csakugyan ott van nemzetes Böthök uramnál. Egész zene-bona van -azóta Szent-Gálon. Kezd a nemesség két pártra szakadni. Az egyik -párt Böthök uramnak fogja pártját. Övé a gyerek. Ő találta. Ő vitte -haza a posztószél tarisznyában. A nemes Lidia kisasszony ápolta, -nevelte, szerette eddig, ő viselte gondját, tehát övék a gyerek. A -másik párt azonban a mellett bizonykodott, hogy nemzetes uram -köteles a gyereket kiadni az édes anyának, egyébként is mit -szaporitsa a számot egy fattyúgyerek? Vigye az anyja, a hova -akarja.</p> -<p>A Három Grátia közbenjárására a vármegye fiskust adott Gergő -Zsuzsinak, a ki nemzetes Böthök uramtól kipörölje a gyereket. Jól -ismerte a vármegye a szentgáli nemes embert. Jól tudta, hogy -nemzetes uram a gyereket jószántából ki nem adja. Itélet kell -ahhoz, pedig kemény. S még az itélethez is karhatalom. Olyan gyönge -teremtés, mint az a sehonnai lány, sohase tudna igazsághoz jutni. -Nem kapna még ügyvédet se.</p> -<h3>XI.</h3> -<p>Kemény ember volt a fiskus, a kit a vármegye a lány segitségére -kirendelt. Ő se hitt a lánynak könnyedén. Ő is a biróság és a -szakértő urak véleményét tartotta egyelőre alaposnak. Kikérdezte a -lányt apróra. Különösen megrótta azért, hogy oly könnyen otthagyta -a gyereket Szent-Gálon. Kezében volt már a gyerek, ha igaz anyja -lett volna, inkább meghalt volna, mintsem kivegyék kezéből. -<span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span></p> -<p>A lány mentette magát.</p> -<p>– Mit tehettem én szegény, erőtlen cselédlány? Ellenem volt az -egész falu. A piczinyemet elhozni nem engedte a biró ur se, de nem -engedte a község se. Azt hitték, meg vagyok háborodva. Azt is -hitték, nem vagyok igaz járatban. Nemzetes Böthök uram ott állott -mellettem egy gyilkos szerszámmal, egy nagy menykő fokossal. Ha -küzködöm, ha ellenállok: még az én édes piczinyemnek is baja -lehetett volna. Aztán megmondta a biró ur, hogy keressem az -igazságomat, mindennek jó vége lesz.</p> -<p>Igaza volt a lánynak. A kirendelt fiskus ur nem tehetett -egyebet, meg kellett intenie s föl kellett hivnia nemzetes Böthök -uramat, adja vissza a gyereket tulajdon édes anyjának, ez idő -szerint Veszprémben tartózkodó Gergő Zsuzsánna leányasszonynak, -ellenkező esetben várhatja magára a biróság elé való idéztetést s a -vele járó költségeket.</p> -<p>Sok ember elereszthette a füle mellett ezt a felhivást. De olyan -szilajsággal még se eresztette el senki, mint nemzetes uram. Azt -izente a kirendelt fiskusnak: tegye a hivatalos dolgát, ne üsse az -orrát más dolgába. Ha gyereket akar szerezni annak a -lányasszonynak: adjon neki a maga csürhéjéből, ne kivánja az -övét.</p> -<p>Ugyancsak befelelt annak a fiskusnak. De egyuttal ügyvéd után is -látott. Szent-gáli eredetü és nagy tudományu ügyvéd volt az öreg -Szömörcze Boldizsár, két fia már tisztviselő, három meg annak -készül, ha megválasztják; de ha nemzetes Böthök uram nem akarja, -<span class="pagenum"><a name="Page_323" id= -"Page_323">-323-</a></span> a szent-gáli atyafiak soha meg nem -választják. Szömörcze ügyvéd ur tehát nem ismert nemesebb -feladatot, mint hogy nemzetes uram ügyét diadalra vigye.</p> -<p>A kirendelt fiskus is erősködött.</p> -<p>Elmondta a biróság előtt, hogy a gyerek nem lehet másé, mint az -édes anyjáé. A gyerek csak járuléka az anyának, mint a gyümölcs a -fának. A szilva a szilvafához tartozik, a melyen termett s a -melynek virágából sarjadzott. Nem tartozhatik pedig az almafához, -mivelhogy az almafa nem teremthet szilvát. Nemzetes uram különben -is olyan almafa, a kinek se fia, se lánya, se felesége. Magtalan és -gyömölcstelen, ha ráakasztanák is az idegen gyümölcsöt: abba féreg -esnék, lehullana róla, ő azt fölnevelni, megérlelni sehogy se -tudná. Agglegénynek különben se szabad gyerekének lenni. Hiába is -mondja, hogy ő úgy találta s mint igaz találó tart hozzá jogot. A -gyerek nem borju, nem csikó, nem malacz és semmiképen se bitang -jószág, de még ha az volna is: akkor is köteles lenne igaz -tulajdonosának visszaadni. Így rendeli ezt a Hármas Könyv és a -Jognak Teste. A gyerek anyja pedig sehogy se lehet más, mint Gergő -Zsuzsi. A mi onnan bizonyos, hogy a gyerek csak anyától -születhetett, bodzafán nem teremhetett. Anyává csak erős, -egészséges, fölserdült nő lehet, senki más; Gergő Zsuzsánnában az -anyaság minden törvényes kelléke megvan s kész esküt tenni arra, -hogy a pörbe foglalt gyermek az ő méhéből született. Minthogy pedig -egy gyermek csak egy anyának lehet szülöttje, a mi más szóval azt -teszi, hogy egy gyermeknek <span class="pagenum"><a name="Page_324" -id="Page_324">-324-</a></span> csak egy anyja lehet, ennélfogva -mindaddig, míg nemzetes Böthök uram egy másik nőszemélyt elő nem -állít, a ki ellenmondhatlanul bebizonyítja, hogy a gyerek tőle -származott, kénytelen az isteni és emberi törvények előtt -meghajolni s a gyereket sértetlen állapotban s egész mivoltában -kiadni. Mondja is ki a biróság ezt itéletben s kötelezze nemzetes -uramat, hogy a gyereket nyolcz nap alatt anyjának kezébe -szolgáltassa, különben várja magára a végrehajtást s annak minden -következését.</p> -<p>A napfény nem oly világos, mint a gyereke után járó anyának s a -kirendelt fiskusnak igazsága.</p> -<p>Csakhogy nemzetes uramnak s ügyvédjének, tekintetes Szömörcze -Boldizsár urnak is van napja és igazsága, ez pedig még fényesebb, -még világosabb, mint a kirendelt fiskusé.</p> -<p>Először is a pör személyes oldalával kell végezni. Hiába -hánytorgatja a felpörös, hogy nemzetes uram még csak legényember, a -kinek felesége nincs. Ha igaz lenne is, hogy legényember semmiféle -gyerekhez jogot nem tarthat, még sokkal igazabb az, hogy hajadon -leányzónak épen nem lehet gyereke. Az isten azért szerezte a szent -házasságot, hogy annak segélyével szaporodjék az emberi nemzet. A -szent házasságon kivül való szaporaság nem számit. Törvénytelen az -és semmis s a mi hazánkban nincs is rá példa; idegen országok -törvénye pedig nálunk birói figyelembe nem vehető. A személyes -fogyatkozások feszegetését tehát hagyja abban a felpörös, mert -ebből mindenképen csak ő rá hárulhat minden rövidség. <span class= -"pagenum"><a name="Page_325" id="Page_325">-325-</a></span></p> -<p>A törzsök és tartozék törvénye is csupán csak nemzetes uramnak -ád igazat. A szilva csak addig tartozéka a szilvafának s az alma az -almafának, míg róla le nem hull. Ha már megérett és lehullott róla: -akkor a gyümölcs többé nem a fáé. Az a kis gyerek pedig már érett -gyümölcs s régen lehullott a maga fájáról. S aztán azzal is -tisztában kell lenni, meddig tartozik a csikó, a borju, a malacz az -anyjához. Csak addig, a míg szopik. Tovább nem. Ha már a maga -emberségéből is megélhet: már akkor nem az anyjával együtt tesz -egyet, hanem az anyja is más, ő maga is más. Mindig így volt, a -mióta bölcs törvények vannak a világon s így van most is.</p> -<p>Hogy egy gyereknek nem lehet két anyja vagy tizenhárom: az szent -igazság. De hogy nemzetes uram talált gyerekének csupán csak a -felpörösnő lehetne az anyja, senki se más: ezt az állitást komolyan -venni nem lehet. Annak a gyereknek keze, lába, feje, füle, orra s -minden tagja egészen olyan, mint Szent-Gálon létező minden más -hasonló koru gyermeké. Ha pedig a többi gyereknek nem ő az anyja, -hát akkor mi jogon meri állitani, hogy épen ennek az egynek ő volna -az anyja? Azt is kereken tagadja tekintetes Szömörcze ügyvéd ur, -hogy felpörösnőben az anyaság minden törvényes kelléke megvolna. Az -anyaság csak akkor áll elő, a mikor már gyerek van. Gyerek pedig -nem létezhetik apaság nélkül. De hát hol van az apa? Hol van az -anyakönyvi kivonat? Hol vannak a mindenféle törvényes bizonyságok? -Ezek nélkül anyasággal dicsekedni minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> isteni -és emberi törvénynyel ellenkezik. Ime így állja útját felpörösnő -jogának a Hármas Könyv és a Jognak Teste! Mindenképen igaz pedig, -hogy név nélkül gyerek nem lehet. Felpörösnő maga is beismeri, hogy -az ő gyerekének neve nincs, holott nemzetes uram talált gyerekének -igen is van, – annak Bálint a neve. Minthogy pedig a vármegye tudós -szakértői kimondták, hogy ők semmi jelét és kétségtelen bizonyságát -nem találták, hogy a lány valaha egészséges gyereket szült volna a -világra s a biróság is ezt bölcs itéletében megerősitette, de azon -felül a lány maga beismerte, hogy képzelt gyerekét kitette, -elhagyta, mindenkinek martalékul engedte s ezzel úgy tekinthető, -mintha minden jogáról örökre lemondott volna: ennél fogva őt el -kell utasítani s keresetét alaptalannak kell kimondani. Viselje a -pörnek költségeit.</p> -<p>Úgy is lett.</p> -<p>A biróság nemzetes Böthök uramnak adott igazságot, a minthogy -mást nem is tehetett. A lánynak sok nagy sűrü könyhullatása s a -Három Grátiának jó szive és buzgó fáradozása mind nem ért semmit. -Az igazságtól eltérni nem lehetett s a gyerek nemzetes uramé -maradt.</p> -<p>Elmegy a lány a kirendelt fiskushoz.</p> -<p>– Meg kell nekem most már nyugodnom az itéletben?</p> -<p>– Dehogy kell. Kell a manóba. Fölebbezek, panaszt emelek, -ujitok, pótolok, árvaszékhez folyamodom, még a nemes vármegye -közgyülését is megkeresem, de az igazságot bukni nem engedem. -<span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span></p> -<p>Csak úgy hizott szegény lánynak a lelke, hogy ily igaz pártfogót -adott neki a vármegye. De azért mégis megkérdezte:</p> -<p>– Aztán mikorra remélhetem az én pörömnek végét?</p> -<p>– Erre nézve a kártyavető asszonyt kérdezd meg édes lányom, mert -én a jövendőmondáshoz nem értek. Én csak annyit mondhatok, hogy én -legalább tiz év alatt véget vetek az ügyednek.</p> -<p>Boldogságos isten! Tiz év! Hiszen akkorra már nagy lesz az a -gyerek s egészen elszokik, elidegenedik édes anyjától. Akkorra már -nem is szeret mást, csak nemzetes Böthök uramat s a nemes Lidia -kisasszonyt. Igaz, hogy e két jó lélek megérdemli. Ők mentették meg -a haláltól s ők viselik gondját most is. Tele is van hálával az -anya szive ő irántuk. De hát ő vele mi történjék? Hát ő neki, az -igazi anyának, már sohase legyen többé édes kis gyereke? Tíz évig -várjon ő ezért? Hiszen akkorra már ő is megöregszik.</p> -<p>Bizony mély fájdalom fogta el a szegény anya szivét, a mikor -mindezt meggondolta. De segiteni nem tudott se ő, se a kirendelt -fiskus.</p> -<p>Segitett azonban a gondviselés, a ki közbenjárónak kiválasztotta -erre a nemes Böthök nemzetség leányági ivadékait: a Láthó, -Menyekey, Halyagos és Kerepes-családok nagyszámu tagjait.</p> -<p>Nemzetes Böthök uram ugyanis a nagy pörbeli diadal után nem fért -a bőrében. Igaz, hogy nagy eset volt. Igazi édes anyától is el -tudta pörölni a gyerekét. Erre még nem volt példa a vármegyében. -Más ember <span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> örül, ha az idegen porontyot lerázhatja -a nyakáról. Ő pedig ragaszkodik hozzá, megköti magát, pört áll, -fut, fárad, buzgólkodik, költséget nem sajnál, csakhogy a gyerek az -övé maradjon.</p> -<p>Eljárt a szája.</p> -<p>Most már nem elégedett meg azzal, hogy a gyereket fölneveli. -Most már jó Lidia nénjének segitségével embert is akart belőle -csinálni.</p> -<h3>XII.</h3> -<p>Az a három esztendő, a mióta nem gyülésez, nem tanácskozik, nem -vadász és nem dőzsöl, nagyon meglátszik a gazdaságon. Igása, -kijárója, rideg marhája felszaporodott. Tücski-hajtski elegendő. -Termései jók. Bajuszát és öltözködését se hanyagolja el annyira. De -a mennyire szaporodik egy részről a jószág és a becsület: ép úgy -gyüjti maga ellen más részről a megszólást is.</p> -<p>Vén szamárnak tartják. A ki a legszebb életidőt eldőzsölte, se -nem dolgozott, se meg nem házasodott s most lát a szerzéshez, a -mikor már se neki, se másnak nem lesz benne gyönyörüsége. Már utóbb -templomba járó is lesz s bemászkál a reggeli s délesti -könyörgésekre. Csak az van hátra. Minek szerez? Kinek szerez? Kinek -gyüjt? Hiszen vele ugyis kimulik a Böthök-nemzetség.</p> -<p>– Azért se múlik. Majd megmutatom én! Azt a kölyköt örökbe -fogadom, nevem és vagyonom ráháritom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_329" id="Page_329">-329-</a></span> Nem -vagyok én hízó, az én halálomra ne számitson senki.</p> -<p>Ez a meggondolatlan beszéd szülte a nagy bajt. Mert ez a beszéd -eljutott a nőági rokonság fülébe.</p> -<p>Először csak a Láthó és Menyekey nemzetség dugta össze a -fejét.</p> -<p>– Hallották kegyelmetek? Most már nyiltan is hirdeti, hogy -minket, vér szerint való rokon atyafiakat meg akar rabolni s -mindenét arra az úton-útfélen talált fattyúgyerekre akarja hagyni. -Még nevét is. Ezt a csúfságot el ne türjük. Ezt a fajtagadást meg -ne engedjük.</p> -<p>Hozzájuk csatlakoztak Halyagosék és Kerepesék is.</p> -<p>De hát mi a teendő?</p> -<p>Kiválasztottak maguk közt egyet. Okos, higgadt, közbecsülésben -álló férfiut. Az öreg Láthó Istvánt. Menjen be a vármegyéhez, -keresse föl a kirendelt fiskust, kérdezze meg: mi kell ahhoz, hogy -Gergő Zsuzsi megnyerje a pörét s magához vehesse kis gyerekét?</p> -<p>A kirendelt fiskus nem várakozott a felelettel.</p> -<p>– Tanú kell, bizonyság kell, mindenféle igazság kell.</p> -<p>Haza jön Láthó István. Egybegyülnek a családok. Meghallgatják -Láthó István előterjesztését.</p> -<p>Csak tanú kell? Csak bizonyság kell? Pénz nem is szükséges, csak -igazság kell? Hiszen az álom se könnyebb, mint ez a dolog.</p> -<p>– Utána nemes atyámfiai! Ki erre, ki arra! Egy hét alatt legyen -bizonyság, legyen tanú elegendő.</p> -<p>Lett is. <span class="pagenum"><a name="Page_330" id= -"Page_330">-330-</a></span></p> -<p>Tíz vállalkozó atyafi tíz felé ment. Másik tíz beült a -kocsmákba. A Gombási csárda, a herendi kocsma s az Angyal fogadó -egy nap se volt vendég nélkül, valaki közölük mindig ott iddogált s -a jövő-menőkkel, árosokkal, vásárosokkal beszélgetett.</p> -<p>Nem vittek ők magukkal se mérnököt, se szakértőt, se esküdtet, -se iródiákot, se pandurt, se megyei huszárt. Mindez csak rontja, -zavarja, késlelteti, behomályosítja a dolgot. Jobban tudják ők, mi -a teendő.</p> -<p>Jobban is tudták.</p> -<p>Nem telt bele egy hét, megtalálták a kolontári kanászt, Mihály -bácsit. Nem ment az a Muraközbe, csak a nem messze fekvő Dobos -erdőbe. Tudta ő jól, hogy őt a vármegye keresi, de nem ment el az -esze, hogy maga jelentkezzék, mikor nem mondták meg előre, hogy -miért keresi. Most már tudja. Most már eljön ő tanúnak akár a -szolgabiró elé is. Emlékszik ő mindenre, mintha tegnap történt -volna. Megismeri ő Gergő Zsuzsit ezer közt is. S megismeri gyerekét -is, ha akkorára nőtt volna is már, mint a kútágas. Jó lány volt, -derék lány volt, az ő putrijában szült s ott is lábbadozott. A mi -igaz: igaz.</p> -<p>Szóra birták a Gombási csárdásnét is. Hiszen megmondta volna ő -az igazságot az esküdt urnak is, ha kérdezi. Kérdés nélkül -csárdásnénak törvény dolgába avatkozni nem szabad, de nem is -tanácsos. Látta ő a gyereket az anyja ölében. Ő etette meg forralt -tejjel s egyéb apró kis falatokkal. Négy krajczárt fizetett érte az -anyja. Szakasztott az a gyerek volt, a kit hajnalban <span class= -"pagenum"><a name="Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> -nemzetes uram posztószél-tarisznyájából kezénél, lábánál fogva -kihuzott.</p> -<p>A káplár hajlandó volt megesküdni arra, hogy a lány zsebjében -kis-gyerek-fejkötőt találtak. A herendi jó kocsmárosné is elmond -majd mindent, a mit tud, noha ő a gyereket nem látta. Föltalálták -azt a vásárra menő három noszlopi embert is, a kik a boldogtalan -anyát az ó-teglavető gödörben meglátták s kocsijukon Veszprémbe -vitték. A mi pedig a legfontosabb: megtalálták Karakó-Szörcsökön -azt a szegény jóravaló bábaasszonyt, a kinél a kis gyerek -esztendeig volt anyjával együtt.</p> -<p>Meg se foghatta a világ, hogy a megyei esküdt mind ezekre -hamarosan rá nem bukkant. Bizonyára azt a szegény lányt, mikor rab -volt, ezekre nézve meg nem kérdezte, az pedig halálra szánva, -halálra készülve, talán nem is tudott, talán nem is akart mindenre -emlékezni.</p> -<p>Most jőjjön csak nemzetes Böthök uram a tárgyalásra! Hozhatja -most már magával Szömörcze Boldizsár ügyvéd urat vagy akár a Herkó -pátert, nem boldogul most már sehogy se.</p> -<p>Szömörcze Boldizsár ügyvéd úr észre is vette csakhamar a dolgok -fordulatát, a mint a tanuk névsorát meglátta. Beidézte magához -nyomban nemzetes uramat.</p> -<p>– Uram öcsém, baj van! A leányági atyafiság annyi tanut hordott -össze, hogy mi azzal megbirkózni nem tudunk. Ajánlom a békességes -egyezséget.</p> -<p>– Már hogy én egyezzem? A gyereknek egyik felét <span class= -"pagenum"><a name="Page_332" id="Page_332">-332-</a></span> talán -odaadjam az anyjának, a másik felét pedig megtartsam magamnak?</p> -<p>– Nem úgy gondoltam. Dobni kell annak a lánynak valamit. -Negyven-ötven forintot meg egy ünneplő ruhát. Többet ér az annak, -mint az a nyivácskoló gyerek. Mit csinálna vele úgy is?</p> -<p>– Tudja mit tekintetes urambátyám? Majd Lidia nénémmel -megbeszélem a dolgot. De addig is arról a gyerekről meg az anyjáról -szebben beszéljen ügyvéd uram, mert az ilyen beszédet -dörgöm-morgom-adta, nem szeretem.</p> -<p>Nagy dérrel-durral ment haza nemzetes uram, hogy az ügynek -fordulatát s Szömörcze ügyvéd úr bolond tanácsát nemes Lidia -kisasszonynak megjelentse.</p> -<p>A jó Lidia kisasszony épen öltöztette, mosdatta a kis gyereket. -A gyerek kaczagott, játszadozott, úgy csengett a hangja, mint az -ezüst csengetyüé. Mikor a gyerek már oly tisztán, üdén és pirosan -állt előtte, mint a rózsa: ránézett sokáig. Addig nézte, addig -nézte, míg könynyel tele nem lett a két szeme. Elővette -zsebkendőjét s megtörülte szemeit.</p> -<p>– Bálint öcsém! Vérem voltál, öcsém voltál s eddig megosztottam -veled mindenem. De ha talpadra nem állsz s ezt a gyereket elviszik -tőlem: nyomban megosztozunk s én téged örökre megtagadlak. Az én -életem úgy se sokat ér már, a mi kis vagyonom van: hadd legyen az -is az egyházé, azok a rosszlelkü rokonok hiába éhászkodnak utánam. -Rólad se akarok tudni semmit azon túl. <span class= -"pagenum"><a name="Page_333" id="Page_333">-333-</a></span></p> -<p>Nagyot káromkodott erre a szóra nemzetes uram, s kegyetlenül el -kezdte sodorgatni két bajuszát. Pedig nem a bajusz volt oka a -bajnak, hanem az a leány.</p> -<p>De be is fogatott azonnal, alig fujták ki magukat a lovak. -Hajtott Herendre s nagyot ivott a kocsmában. Hajtott Veszprémbe s -ott is nagyott ivott az Angyalban. Úgy ment föl a Három Grátiához. -A förgeteg szelidebben rohan be a kéményen, mint a hogy ő belépett -az ajtón. Annyit se mondott: ökör mászik be kendtekhez.</p> -<p>– Egy szavam volna ahhoz a lányhoz.</p> -<p>Eszti kisasszony majd hanyatt esett ijedtében, mikor nemzetes -uramat az ő torzonborz minemüségében meglátta.</p> -<p>– Micsoda leányhoz?</p> -<p>– A ki el akarja pörölni gyerekünket. Én vagyok Szent-Gálról -nemes Böthök Bálint.</p> -<p>Jött már a lány s hallotta a szót. Oda sietett nemzetes uramhoz, -megragadta kezét és mindenképen megakarta csókolni azt a kemény -durva kezet.</p> -<p>– A jó istennek minden áldása szálljon nemzetes uramra; ez az én -lelkemnek sok sűrü sóhajtása, a miért az én ártatlan édes kis -fiamat megmentette s mind e mai napig gondosan megőrizte.</p> -<p>Nemzetes uram e váratlan támadásra azt se tudta hamarjában, fi-e -vagy lány. Csak azon iparkodott, hogy az a lány valahogy az ő kezét -meg ne csókolhassa.</p> -<p>Az igaz, hogy szemre való teremtés az a lány. Megnézheti ezt -mindenki. Kivált a mióta biztosan tudja, <span class= -"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> hogy -gyerekét visszaadja neki a törvény. Ragyog is, melegit is két szép -barna szeme. Nemzetes uram alig tud magához jönni bámulatából.</p> -<p>De mégis magához jön. De hangja most már szelidebb valamivel -mint a förgeteg.</p> -<p>– Nem másért jöttem édes hugom, csak azért, hogy tudassam veled, -annak a gyereknek nálunk kell maradni. Így kivánja a családi belső -békesség s kiváltképen így akarja Lidia néném. Ez ellen hiába való -minden ágaskodás. Nekünk úgy sincs több annál az egynél, neked -pedig ád az isten, ha jól viseled magadat, még hatot is. Miért -háboruskodnánk egymással, a mikor békességben is lehetünk. Ha -szemünket behunyjuk: úgy is tied marad akkor az a gyerek. Adunk -róla írást. Nem viszem magammal a föld alá. Megértettél édes -hugom?</p> -<p>Olyan okos beszéd volt ez, pap se tudna különben beszélni. De az -a lány nem értette meg még ezt se.</p> -<p>– Annyit szenvedtem, jó nemzetes uram és úgy fáj a szivem az én -aranyos édes gyerekem után, hogy én azt nem adhatom senkinek.</p> -<p>Megint förgeteggé vált nemzetes Böthök uram.</p> -<p>– No hát én se adom senkinek. Még a törvénynek se.</p> -<p>Bevágta az ajtót a lányra s nagy, nehéz lépésekkel -eltávozott.</p> -<p>Eljött az uj tárgyalás napja.</p> -<p>Megjelent a biróság. Ott voltak a felek, az ügyvédek, a tanúk -egész sereggel. Mindenki a lánynak tanúja, egyetlen egy se a -nemzetes uramé. A nemzetes uram <span class="pagenum"><a name= -"Page_335" id="Page_335">-335-</a></span> igazságát most már -lehetetlen megmenteni. Szömörcze Boldizsár ügyvéd úr azonban mégis -megvigasztalja.</p> -<p>– Elhuzom uram öcsém a pört tíz esztendeig, akármi lesz a -vége.</p> -<p>Nemzetes uram e szóra nagyot néz Szömörcze ügyvéd urra.</p> -<p>És nagyot gondol.</p> -<p>Tíz esztendeig pörölni! Talán rövidebb idő is elég lenne ahhoz. -Igaz, hogy közel húsz évig egyebet se tett, csak vadászott, -dőzsölt, kocsmába járt és tanácskozott, de az egész más. A -kocsmában mégis csak jobb, mint a törvénypalotában. A -Bakony-erdőben tölteni az időt mégis kellemesebb, mint a biróságok -előtt. S az erdők vadjai még sem oly veszélyesek, mint a tekintetes -ügyvéd urak.</p> -<p>Most már nem is dőzsöl, nem is vadász, semmiképen nem -korhelykedik. S most ez istenes életnek ime az a jutalma, hogy -szakadatlanul pörlik, idézik, biróság elé hivják, kihallgatják, -megesküdtetik, tanúk után küldözik, egyik ügyvédtől a másikhoz -taszigálják, egyik biróságtól a másikhoz ránczigálják, elitélik, -fölmentik; igazságát hol megadják, hol elragadják; soha ügyének -végét nem szakasztják, hanem a helyett mindig csak ujitják, -fölebbezik, pótolják, kiegészítik s elküldik és visszaküldik s -utóbb a gyereket tőle mégis csak elbirósitják.</p> -<p>S ki meri ezt tenni?</p> -<p>Egy lány. Az a lány, vagy asszony, vagy lány asszony. -<span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span></p> -<p>Mit csináljon vele? Láb alól csak el nem teheti. Hiszen csak -nyáladék fehérnép. Férfi lenne, legény lenne: a fokosát már -összetörte volna a koponyáján. De mit csináljon holmi gyönge -fehércseléddel?</p> -<p>Az igaz, hogy csinos teremtés. Fiatal is, szép is, egészséges -is, bátor is. Hogy szembe szállt még ő vele is, ott a Három -Grátiánál. S hogy szereti azt a gyereket, pedig már nem is az övé. -Mily szívből hálálkodott, mennyire istenkedett, mily örömmel akart -még neki is kezet csókolni! De azt már meg nem engedhette.</p> -<p>Ha még a nyakába borult volna! Ez egészen más!</p> -<p>Nemzetes uram erre a gondolatra kétfelé törölte s -megsodorintotta mint a két bajuszát.</p> -<p>Tíz esztendeig pörlekedni! Birákkal, ügyvédekkel, tanúkkal, -atyafiakkal csatázni s utóbb is pört, gyereket, asszonyt, még a jó -Lidia nénjének jóindulatát is elveszteni. Bolondság ez, pedig -nagy.</p> -<p>Ki kell itt valami okosat gondolni!</p> -<p>A birói tárgyalás Szent-Gálon történt, a helyszinén.</p> -<p>Ott volt a Láthó, Menyekey, Halyagos és Kerepes családok egész -nemesi hada is. Látszott szemükből a káröröm pislogása. Nemzetes -uramra úgy néztek, mint a ki után már biztos a leányági -örökösödés.</p> -<p>Nemzetes uram nyalkán jött a tárgyalásra, a hogy a biróság iránt -való tisztelet megkivánja. Bajusza kipödörve, ezüstgombos dolmánya -panyókára vetve, kordován csizmája csak úgy csikorog, a mikor -egyet-egyet lép. Dehogy féltené a gyereket. Dehogy félne attól, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_337" id= -"Page_337">-337-</a></span> a törvény nem neki ad igazságot. Nem -fél ő most nemes Lidia kisasszonytól se, a ki különben meg se -jelent a tárgyaláson. Valami nagy eltökéllés sugárzik szemein és -egész arczán. Még a lány is édes tekintettel néz rá.</p> -<p>Szól a biró.</p> -<p>– Felszólitom a feleket a biróság előtt való barátságos -egyezségre!</p> -<p>Előre lép nemzetes Böthök uram.</p> -<p>– Hajlandó vagyok a barátságos egyezségre. Én a pör alatt álló -gyereket másnak, mint az én édes hites feleségemnek ki nem adom. De -annak aztán odaadom. Gondolja meg ezt a felpörösnő.</p> -<p>A biró fordul a lányhoz.</p> -<p>– Mit felel a felpörös e barátságos ajánlatra?</p> -<p>A felpörös nem felel semmit. Hol elpirul, hol elhalványodik, két -kezét két könyező szemére teszi. Nem tud felelni e pillanatban.</p> -<p>Nemzetes uram azonban nem várakozik. Oda lép a felpöröshöz, -megfogja kezét szeliden s szeme közé néz édes szives -tekintettel.</p> -<p>– Határozd el magad édes hugom. Ne legyen az a gyerek se az -enyém, se a tied, hanem édes mindkettőnké.</p> -<p>Alig tudja a leány lassu hangon kiejteni:</p> -<p>– Ha isten úgy akarja!</p> -<p>S oda borul nemzetes Böthök uram széles kebelére.</p> -<p>– – Meglett azután az esküvő is s az esküvő napján a keresztelő -is. Egy napon jutott el nemzetes uram <span class= -"pagenum"><a name="Page_338" id="Page_338">-338-</a></span> minden -szerencséhez. Szép asszonyhoz, szép feleséghez s három éves szép -ifjabb Böthök Bálinthoz is.</p> -<p>Más embernek hány esztendeig kell küzködnie, mig ennyire -juthat!</p> -<p>Örült a nemes Lidia kisasszony is. Ime tehát mégis csak fenmarad -a nemes Böthök nemzetség. Nem hal ki a tiszta vér az ő szeme -láttára.</p> -<p>Egy kis gyanuja azonban mégis támadt. Hátha hamis legény volt -akkor, valamikor, valahol az ő Bálint öcscse! Hátha nem is -véletlenül találta azt a gyereket!</p> -<p>Ezt a gyanút a nőági atyafiság élesztette. Minden -vigasztalódását e gyanúban találta föl ez az atyafiság.</p> -<p>Pedig bizony ebben oly ártatlan volt nemzetes Böthök uram, mint -a ma született gyerek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_339" id= -"Page_339">-339-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A KÉT ÖRDÖG VÁRA.</li> -<li><span class="roman">I.</span> Privoda kapitány <span class= -"ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Patkós Dani <span class= -"ralign"><a href="#Page_11">11</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> A két ördög <span class= -"ralign"><a href="#Page_27">27</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Mikola uram házának veszedelme -<span class="ralign"><a href="#Page_39">39</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> Menyasszonya után életre-halálra -<span class="ralign"><a href="#Page_53">53</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> A két ördög lakolása -<span class="ralign"><a href="#Page_60">60</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> Menyasszonyát mégis meglátta -<span class="ralign"><a href="#Page_71">71</a></span></li> -<li>ÉJBEN, VIHARBAN <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li>HOGY LETT EGY DISZNÓBÓL KÉT DISZNÓ <span class= -"ralign"><a href="#Page_109">109</a></span></li> -<li>KATÓ <span class="ralign"><a href= -"#Page_121">121</a></span></li> -<li>HÁZASSÁGI VISZONTAGSÁGOK <span class="ralign"><a href= -"#Page_173">173</a></span></li> -<li>NEMZETES BÖTHÖK URAM SZERENCSÉJE <span class="ralign"><a href= -"#Page_237">237</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td> -<td>égő szemekkal</td> -<td>égő szemekkel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_82">82</a></td> -<td>En vagyok</td> -<td>Én vagyok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_98">98</a></td> -<td>volna a szót</td> -<td>volna a szót.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_105">105</a></td> -<td>Jáfkalvy kölykét</td> -<td>Jákfalvy kölykét</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_140">140</a></td> -<td>asssonyom s menten</td> -<td>asszonyom s menten</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_194">194</a></td> -<td>istentől elragaszkodott</td> -<td>istentől elrugaszkodott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_200">200</a></td> -<td>negyven esztendeig,</td> -<td>negyven esztendeig.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_223">223</a></td> -<td>Miska izenetét,</td> -<td>Miska izenetét.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_226">226</a></td> -<td>»édes Julcsám»</td> -<td>»édes Julcsám«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_257">257</a></td> -<td>csöppnyí se</td> -<td>csöppnyi se</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_257">257</a></td> -<td>hidegebbre vální</td> -<td>hidegebbre válni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_258">258</a></td> -<td>csíllag fénye</td> -<td>csillag fénye</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_274">274</a></td> -<td>Mínden tárgyalásra</td> -<td>Minden tárgyalásra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_286">286</a></td> -<td>Könnyei kítörtek</td> -<td>Könnyei kitörtek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_288">288</a></td> -<td>Atkozott szük</td> -<td>Átkozott szük</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_289">289</a></td> -<td>valami njságot</td> -<td>valami ujságot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_301">301</a></td> -<td>uramnál ís</td> -<td>uramnál is</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_308">308</a></td> -<td>kís gyerekségétől</td> -<td>kis gyerekségétől</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_313">313</a></td> -<td>IX.</td> -<td>X.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_317">317</a></td> -<td>Szent-Gálon lakík</td> -<td>Szent-Gálon lakik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_333">333</a></td> -<td>durva kezet</td> -<td>durva kezet.</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of A két ördög vára és egyéb elbeszélések, by -Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB *** - -***** This file should be named 62945-h.htm or 62945-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/4/62945/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |