diff options
Diffstat (limited to 'old/62945-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62945-0.txt | 9716 |
1 files changed, 0 insertions, 9716 deletions
diff --git a/old/62945-0.txt b/old/62945-0.txt deleted file mode 100644 index a9d6d51..0000000 --- a/old/62945-0.txt +++ /dev/null @@ -1,9716 +0,0 @@ -Project Gutenberg's A két ördög vára és egyéb elbeszélések, by Károly Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: A két ördög vára és egyéb elbeszélések - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: August 16, 2020 [EBook #62945] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -Eötvös Károly Munkái - -IV. KÖTET - -A KÉT ÖRDÖG VÁRA - -ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK - -Eötvös Károly Munkái - -IV - -A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB ELBESZÉLÉSEK - -BUDAPEST MDCCCCI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -A KÉT ÖRDÖG VÁRA. - - -I. PRIVODA KAPITÁNY. - -Szegény, istenben boldogult Rákóczi fejedelem bizony nem igen jöhetett -segitségére hiveinek amoda túl szép Erdélyországban. Bizony elég dolgot -adott neki a sok német, a sok labancz generális itthon Magyarországon -is. - -Hiába küldözgeté hozzá Toroczkay István főkapitány uram a sok szép -könyörgő levelet, nem lehetett annak kellő foganatja. Hiába adta tudtára -Steinville generális sok, nagy, veszedelmes praktikáit; hiába -figyelmeztette a kolozsvári praesidium szüntelen való ármánykodásaira; -hiába istenkedett kuruczoknak fogytán, labanczoknak szaporodtán, -országnak veszedelmén, igaz ügynek hanyatlásán, – mind hiában volt ez. A -fejedelemnek Magyarországon volt dolga. - -Egyszer aztán amaz ármányos Steinville generálisnak az jutott eszébe, -hogy egy nagy falka ráczot, tolvaj, rabló, haramia népet, onnan Alibunár -tájékáról behurczolt Erdélybe. Ezt pedig csak azért tevé, hogy ez a -sereg oda is elmenjen, a hová a vallon katonát el nem viszi lova. Hogy e -vakmerő népség keresztülhatoljon erdőn, síkon, hegyen, völgyön s vigyen -magával kanóczot és rémületet mindenhová. Hogy e martalóczhad eláraszsza -Aranyosszéket, Tordavármegyét és a Mezőséget, s mind e nagy vidéken és -ennek környékein jobb erkölcsre, istenfélelemre, császár iránti -engedelmességre tanitsa a daczoskodó nemes urakat. Hogy e szilaj, -fékezhetlen haramiák átkutassák a barlangokat, megmászszák a bérczek -sziklagerinczeit, behatoljanak a toroczkói szorosba s Toroczkay István -főkapitány uramat kiszedjék várából, mint a hogy a sasfiakat ki szokás -szedni a sziklai fészekből. - -Csakhogy a sasfiakat megvédi az anyjuk, de ki védi meg a toroczkói -várat? - -Privoda Dragutin volt a rácz harámbasa neve. De keresztnevét soha nem -használta, talán meg se volt keresztelve átkozott pogányja. De nem is -nevezték őt harámbasának, hanem elnevezte őt Steinville generális -labanczkapitánynak, adott is neki erről nagy levelet czifra irással, -császár nevével, császár pöcsétjével. Privoda örült a nagy levélnek. -Czifra irást, császár nevét nem ismeré, hanem a nagy pöcsétet jól -ismeré. Olyanforma volt annak a képe, mint a nagy császári ezüst -talléroké. Ezekkel a tallérokkal pedig már rég óta jó ismeretségben -vala. - -Dehogy mert volna e császári levél ellenében tiszteletlenséget -tanusitani a kolozsvári praesidium. Sőt inkább a mint a generális -tudtára adá a nagy eseményt, sietett ő is a fölött való nagy örömét és -megelégedését kifejezni s a haramiát Privoda kapitánynak elismerni. - -De lett is foganatja ez ármányos praktikának. Alig kezdé meg Privoda a -maga veszedelmes hadjáratát, mindjárt vették észre a nemes urak, hogy a -világ nagyot fordult körülöttük. Őket ugyan megmentheték a várak és -kastélyok tömör falai Privodának handzsárjától, de népeiket, -jobbágyaikat bizony fölperzselé a rácz. - -Először fölperzselé a házakat. Aztán elhajtá a lábas jószágot s -fölprédálá a mit magával nem vihetett. Meggyalázá az asszonyszemélyeket, -megöldösé a bátrabb és fiatalabb férfiakat, nem kimélé még az istennek -szentegyházát sem. Füsttel, zsarátnokkal és égő falvak lángjának -vérpiros fényével telt meg a levegőég s kínnal, jajgatással s égő -keserüségnek fekete érzetével telt meg a szegény nép szíve. - -És a mikor már nagyon tele volt, oly tele volt, hogy majdnem kicsordula: -akkor Privoda szépen beszélt a nép véneivel s barátkozott a fiatalokkal. - -– Lássátok, igy kell élni a szegény embernek, megérdemli a sorsát. Én is -ilyen gézenguz, hiábavaló szemét voltam, mint most ti vagytok. Török, -tatár és portyázó hajdu én velem is így bánt, mint én bánok ti veletek. -Gondoltam egyet valahára. Fölcsaptam a császár emberének. És most -nagyobb ur vagyok a nemes uraknál, hatalmasabb vagyok a vármegyénél. -Olyan hatalmas vagyok, mint a török, mint a tatár, mint a portyázó -hajdu. Mert én vagyok a Privoda kapitány. Adjon isten minden jót. - -És aztán tovább ment Privoda kapitány. És a hol járt: ott világos lőn -éjjel és sötétség lőn nappal és szegénynyé lőn, a ki gazdag vala, és nem -lőn gazdaggá a szegény. - -És megint szépen beszélt a nép véneivel és megint barátkozott a -fiatalokkal. - -– Lássátok. Nem azért pusztitlak én benneteket, mintha nekem örömöm -telnék a ti nyomoruságtokon. Hanem azért, mert örülni akarok a kurucz -urak nyomoruságán. A falu, mely elhamvadt csóvám tűzétől, nem a tietek, -hanem az uraságé. A lábas jószágot, melyet fölemészt seregem, nem a -magatok számára nevelitek, hanem az uraság számára; – a mit kardom -levág, mordályom ledurrant, még az is csak az uraságnak szolgáló embere. -Mit jajgattok tehát az uraság baján, inkább menjetek oda a várba s -vigasztaljátok meg szegény uratokat. Övé a kár, övé a veszedelem. Én -mondom azt nektek, én, a Privoda kapitány. - -Megint csak ment tovább és ment vele együtt az átok és veszedelem. - -– Ha kezembe adjátok a nemes urakat, még a hajatok szála sem görbül meg -az én kezem által. Őket keresem én s ti jöttök utamba. Szegény paraszt, -bizony bolondabb vagy te, mint a jármas ökröd. - -Igy beszélt Privoda kapitány. Hejh az igaz ügynek többet ártott -szavával, mint fegyverével. - -Mert hiszen ha csak fegyverrel viaskodik s ember ellen ember számba akar -vétetődni, majd megtanitotta volna őt Toroczkay István uram emberségre -nagyhirtelen. - -Hanem hát Privoda kapitány okos ember vala. Egy izben ugy véletlenül -találkozott vele a járai havasokban Daczó Bálint, Toroczkay uramnak -egyik vitézlő hadnagya s bizony fűbe harapott ott Privoda kapitánynak -vagy negyven legénye. Őt magát is csak az imádság őrizé, hogy Patkós -Daninak hosszú nyelű taglója tarkón nem ütötte. Ha jobb lába nem lett -volna a futásra, mint a tordai mészáros legénynek: soha se dicsekedett -volna Steinville generális előtt többé a felől, hogy a múlt héten hány -falut gyújtott fel s hány ökröt és juhot terelt be a monostori -táborállás keritései közé. - -Ettől az esettől kezdve gondosan kerülte Toroczkay uram rendes -kuruczait. Hagyta ezeket a vallonoknak. Jó kémei mindig biztosan -értesiték arról, merre nem várja őt hadra kész ellenség. Hanem annál -nagyobb elszántsággal látott hozzá, hogy a föld népét fölbujtogassa a -kurucz nemes urak ellen. - -Legelőször belátta az ebből származható nagy veszedelmet Kemény József -gróf uram ő nagysága. Hiszen már nemcsak a Maros völgyén, hanem még a -Küküllő mentében is kezdtek az emberek súgni-búgni, éjszakázni, -erdőszélben gyülést tartani, urasági pakulárokkal verekedni, belső -cselédekkel csufolkodni. Rossz jel volt ez mind. - -Még rosszabb jel volt s még nagyobb szeget ütött ő nagyságának fejébe az -a sajátságos tünemény, hogy a mikor egyik napon Nagy-Enyedre -beporoszkált, hát a szemközt jövő sok ember közt akárhány találkozott, a -ki a helyett, hogy az uton szépen megmaradott s bozontos kucsmáját -tisztességgel megemelte volna, el-kitért előle nagy messzeségre s csak a -ködmenén rántott egyet s még mélyebbre huzta kucsmáját a két szemére. -Volt pedig a bestefiak között olyan is elég, a ki még tegnapelőtt is -nagyot kurjantott a kalákán az uraság egészségére. - -Kemény József uram ő nagysága csöndes, jámbor ember vala. Utált minden -zenebonát, elkerült minden huzavonát s igaz lelke szerint irtózott a -háboruságtól. És ámbár úgy szíve szerint a fejedelem igaz ügyének -diadalát óhajtotta: mindazonáltal semmiféle nagy barátkozásba a -kuruczokkal nem keveredett, noha tisztességére meg kell vallani, -Steinville generálishoz sem csuszott-mászott az ő nagy kegyelmének -elnyeréseért. - -Hanem hát jól megfontolván ama gonosz Privoda kapitány istentelen -incselkedéseit: okos embernek, jó hazafinak mindent meg kell cselekedni, -hogy a bekövetkezhető nagy veszedelem, pórnak, oláhnak, szolgáló -embernek felzendülése jó idejekorán elhárittassék. És miután az most már -tökéletesen bizonyos, hogy Toroczkay István főkapitány uram minden jó -indulatinak s atyafiságos szeretetének daczára is a mezőségi és -marosvölgyi és küküllőmenti nemes urakat meg nem védelmezheti, holott -pedig ősi tisztes alkotmányunk erőssége általuk van, rajtuk nyugszik, -bennük él: ennélfogva mostanság nincs sürgősebb teendő, mint Steinville -generálishoz elmenni, a nemes urak hódolatáról őt biztositani, -pártfogását, segitségét kikérni, s Privoda kapitányt ama perversus utról -eltériteni. Tudnivaló pedig, hogy mindezekért Toroczkay István uram -boszut nem áll, hiszen ő is csak nemes ur és igaz magyar ember, ki -belátja a dolgot és nem pusztitja a maga vérét. - -Nem is cselekedte ezt Toroczkay István uram, pedig lett volna benne -módja elég. - -Kemény József uram ő nagysága nagy tekintélyü ember vala akkor tájt -Erdélyországban. Híre, neve, tisztessége, nagy elméje és nagy szép -urodalmai és várai előtt bizony levették a kalapot még a nemes urak is. -Hát még a szélesen kiterjedt atyafiság s a Privoda kapitánytól való nagy -félelem mit nem művelhetett. - -Alig terjedt el a környékben annak híre, hogy immár a gróf uram ő -nagysága is meghódola: nosza sietett a többi nemes ur is Kolozsvárra, -biztositván a praesidiumot és Steinville generálist a fölséges császár -ur iránt való változhatatlan hűségről és engedelmességről. A nagyajtai -Donáth testvérek elsők valának a gróf uram ő nagysága bölcs nyomdokán -haladni. Mikola László pedig, mikor szász-fenesi kastélyából kiindula, -egész nagy sereg nemes ur csatlakozék hozzá, hogy őket is kisérné el a -generálishoz. Külön banderiummal ment vala pedig a járai nemesség, sőt -meg kell vallani, hogy Torda városának nemes tanácsa is elérkezettnek -látta az időt arra, hogy fényes deputácziót küldjön a generális urnak -tiszteletére. - -Ült vala pedig Toroczkay István főkapitány uram ez időtájt az ő -toroczkói várának szellős nappali szobájában. És meg-megemelinté nagy -kancsóját, mely előtte álla s meg-megpödörinté nagy bajuszát, mely -kétfelé álla, mint valamely vitorlarud. A szomoruság ugyan nem vett -rajta erőt, mert az nem állott az ő vastermészetében, hanem annyival -inkább boszankodott vala, valahányszor egy uj hirnök jött, értésére -adván a hitetlen elpártolásnak szomoru eseteit. - -A hírnökök pedig oly sűrüen követték egymást, hogy egyik a másiknak adá -az ajtókilincset. - -Egyszer aztán nagyot ütött öklével a nagy tölgyfaasztal közepére, ugy, -hogy a nagy kancsó mindjárt tánczra kerekedett. És mély dörgő hangon -sóhajta föl: - -– Hejh én jóságos fejedelmem! Te ugyan megnyerheted Magyarországot, -hanem ezt a mi országunkat aligha el nem veszited. - -S aztán fölállott székéről. - -– No de majd meglássuk! – Dörgé utána haragos arczczal. - -Sulyos léptekkel föl és alá járt a szobában. A kemény padló csak úgy -csikorgott lábai alatt, a nagy csillagos sarkantyu csak úgy visított a -csizma sarkán. - -– Küldjétek be Patkós Danit a fegyverszobába, – szólt a mellette ácsorgó -étekfogóhoz. - - -II. PATKÓS DANI. - -Tudni kell pedig, hogy ez a Patkós Dani már egyszer kemény tekintetet -váltott Privoda kapitánynyal a járai havasokban. - -Torda városából volt az ő származása, jámbor polgári családból -születése. Apja remekes mészárosmester vala a maga idejében, de már hat -esztendeje annak, hogy az ács kifaragta azt a fejfát, melyet sirja fölé -ültetének. Ezelőtt két esztendővel sirba szállott édes jó anyja is, és -aztán nem maradt a háznál egyéb, mint néhány görhes tulok, egy falka -magyar juh, meg a kis Susánna. - -Tulokkal, birkával tudta volna Patkós Dani, mit csináljon, de azt -semmiképen sem volt képes elgondolni, mit kezdjen ő most a kis -Susánnával. - -Mert hát éppen az volt a nagy baj, hogy a kis Susánna kerek tizenhat -esztendős vala. Tömött, fekete hajfürtei, csillogó-villogó szép két -szeme, fehér-piros arczácskája, eleven ajkainak csattogó kaczaja, -lábujjhegyen járó sárga papucskái: mind oly furcsa ingóságok valának, -melyeknek a jó Dani a mesterségben nem vehette semmi hasznát. - -Még ha testvérje lett volna! De a kis Susánna nagyon messze rokon s az -öregeknél csak örökbe tartott bárányka volt. S ámbár a két gyermek -együtt nevelkedett s az öregek váltig mondogatták: ez a bátyád, ez a -hugod, mégis a jó Daninak sehogy se állt a szivéhez, hogy ő a kis -Susánnát csak úgy testvérmódra szeretgesse. - -De nem is úgy szerette, hanem úgy, hogy azt kimondani nem lehetett. Nem -is mondogatá azt Dani sem a leánynak, sem az egész kerek világnak, hanem -ahelyett nagy komolysággal eltökélé magát a szent házasságra, nagysebten -hozzálátván ama rettenetes akadályok elháritásához, melyek annak utjában -állottak. - -Ilyen rettenetes akadály pedig volt elégséges. - -Először is Susánnát az édes anyja halála után valamely asszonyos házhoz -kellett adni, mert hiába, a világ nyelve örökké jár, mint a tavaszi -szél. - -Másodszor szabaduló levelet kellett váltani, a mely eddig az öregek -életében el lett mulasztva. Ehhez már kellett egy kis idő, noha nem sok. - -Harmadszor meg kellett remekelni ősi tisztes szokás szerint a czéhbeli -ártikulusok értelmében. A kis Susánna kontár, mihaszna mesterlegény -felesége nem lehet. – No ehhez már nemcsak egy kis idő, hanem egy kis -pénzecske is kellett. - -Negyedszer kellett szerezni egy tisztes abamentét, tizenhat -filigránveretü ezüst gombbal s tenyérnyi széles nagyszebeni finom ezüst -mentekötővel és két ludtojás nagyságu lánczkosárral szintén csak -ezüstből. Mindezekhez pedig elmaradhatatlan volt a dolmány és a feszes -nadrág és az ezüstrojtu kordován csizma megfelelő ezüst csatokkal és -sarkantyukkal. - -S ötödször és végezetre még a pappal s a kérő és kiadó násznagyokkal is -csak meg kellett alkudni, a mi szintén csak időbe kerül, a költséget nem -is számitva. - -Az első akadály szerencsésen elhárittatott. - -Volt a kis Susánnának egy távoli nagynénje, Szász-Fenesen, Mikola László -uram várnagyjának, Szapora Mártonnak tisztes felesége. Patkós Dani e jó -asszonysághoz szalasztott el a temetés napján egy lovas gyereket a -szomorú hírrel és a kis Susánnára vonatkozó atyafiságos kérelemmel. - -A jó asszony nagy hirtelenséggel mindjárt másnap Tordán termett, a jó -Patkósnét agyonsiratta, a két gyereket agyoncsókolta s azzal »nosza, -rajta, rakodjatok, fogjatok, siessetek, ezt a ruhát, azt a ruhát el ne -felejtsétek,« felült a kocsira s úgy elhajtott Susánnával egyetemben, -hogy a két szerelmes jószágnak még időt sem engedett a búcsuzásra. Igaz, -hogy ezeknek sem jutott eszébe ölelkezni, csókolózni, egymás nyakába -némán belekapaszkodni, örök hűséget esküdni, égő könnyeket csepegtetni, -kendőt lobogtatni s több efféle hiábavalóságot cselekedni. - -– Aztán fiam, – szólt az asszony búcsuképen – ha dolgaid rendben lesznek -s emberséges ember akarsz maradni, a mi házunk nyitva lesz előtted. -Tudod a többit. - -Tudta azt jól Patkós Dani, de felelni, már akárhogyan történt, nem -tudott rá. Csak nézte égő szemekkel a tovagördülő kocsit és a mikor az -oly messze távozott, hogy többé nem láthatá, felgyürte ingeujját -karjára, fogta két kézre a legnehezebb taglót s akkorát ütött a -hidgerendához állitott bivalybikának a két szarva közé, hogy annak -koponyája kétfelé hasadt, mint valami hitvány sárgatök. Nem is látták -Tordán sem azelőtt, sem azóta csúf bivalybikának ily szörnyü -hirtelenséggel való kivégeztetését. - -A kis Susánna pedig eltakarta szemét himzett kötényével s midőn a kocsi -már elhagyá a várost s a temetőt is már szépen elkerülte: úgy sirt, úgy -zokogott, hogy azt hivé már, a szívének meg kell szakadnia. - -– – Következett most már a második akadály, a szabaduló levél -előteremtése. - -Ez is könnyedén megtörtént. A czéhmester, nemes Szombati Sámuel uram, jó -szemmel nézte az ifjú embert, jó barátságban volt az öreg Patkós -Dániellel is, és minekutána mind az atyamesterek, mind a többi tisztelt -mestertársak jól tudták azt, hogy az ifjú ember könnyü kézzel bánik a -legszilajabb marhával is, de különben hamis mértékért ellene, sőt apja -és nagyapja ellen is soha semminemü panasz nem emeltetett: ennélfogva -neki az érdemes czéhgyülés mindenféle könnyebbséget megengede, elnézvén -az illendő taksa fejében a háborús és viszontagságos időknek miatta még -azt is, hogy a vándorlásnak három álló esztendejét ki nem tölté. - -Igy hát nem maradt egyéb hátra mostanság, mint a harmadik akadály, a -remekelés. - -Erre is készült már Patkós Dani, sőt a napja is ki vala már tüzve -kisasszony után való első szombati napra, de még nemes biró uramnak és -az érdemes városi tanácsnak is be lőn már jelentve a nagy nap, -egyszersmind minden uri rendben levőkkel egyetemben meghivatván a nagy -lakozásra, midőn egy este nem hajtának haza a pakulárok a legelőről és -nem jöve haza sem egy tulok, sem egy kerge juh. - -Nosza ló hátára, kézbe a taglóval, el-ki a havas oldalára, veszedelem -lesz ma. - -Lesz ám, de nem Privoda kapitánynak. Patkós Dani megtalálta a -pakulárokat, de főbe ütve, véres tarkóval, fűben heverészve. Költögeté -őket, szólt hozzájuk, de biz’ azok nem feleltek, meg sem mozdulának. Egy -kicsit meg volt halva mind a kettő s juhnak, tuloknak se híre, se hamva. - -Csak azután nézett széjjel Patkós Dani. És megtudta azt, a mit meg akart -tudni. A gyilkos ráczok, Privoda kapitány legényei követték el a -gyalázatos gonosztettet. És nem is lehetett ellenük semmit tenni. Messze -jártak már a turi határ felé s aztán mit is kezdjen egyes ember, ha -mindjárt tagló van is a kezében. - -Hanem most már remekelés, mesterlevél, szép ezüstös mente, jámbor -házasélet, édes kis Susánnám – várhattok egy kis ideig. - -Mikor ezt mind elgondolá Patkós Dani, majd lefordult a ló hátáról. - -Haza ment nagy búsan. A mi húsféle volt a székben, azt elosztogatá -szomszédok közt, jó barátok közt, szegény emberek közt. Rendbeszedte -ingóbingóságát, bezárt minden ajtót, felöltözött ünneplő ruhájába s -aztán a kulcsokat beadta a város házához. Magához vette legnagyobb -taglóját, legszebb kését, czipószínü nagy kutyáját, felült a lovára s -még az éjjel, fényes holdvilágnál, szép Aranyos partján elindula fel -Toroczkó felé. - -Mire megvirradt a hajnal, már ott állott a vár kapujában. Kapunyitáskor -ő volt az első, a ki berobogott a vár udvarára. - -– Hej fiu, ki vagy, mit akarsz, mi járatban vagy te azzal a nagy kuvasz -ebbel? – kiáltott le az erkélyről Toroczkay István uram. - -– Igaz kenyeret keresek, a nagyságos fejedelem szolgálatába akarok -állani, kurucz leszek még ma, megkövetem tisztességgel. - -– Jól van fiu, zsoldot nem kapsz, pihenésed nem lesz, éjjel-nappal résen -állasz, nem kiméled se a labancz vérét, se a magad vérét, ebből áll a -fizetésed. Ha tetszik így: eredj a várnagyhoz. - -Patkós Dani egy szót sem szólt többet, csak ment a várnagyhoz. Még az -nap, még abban az órában felesküdött életre-halálra, igaz, jó hitére, -zászló védelmére, fejedelem úrnak örök hűségére. - -De nem is bánta meg ezt a nagy eltökéllést sem ő, sem Toroczkay István -uram ő kegyelme. - -Úgy bánt Patkós Dani a nehéz taglóval, mint akármelyik bajtársa a könnyű -fokossal vagy a rövid nyelü buzogánynyal. Le tudta pányvázni futtában a -bölényt, s olyan havasi ökör még nem került a keze alá, melynek, ha -félkézzel megfogta a szarvát, kedve lett volna ficzánkoláshoz. A -legnehezebb kard is csak nádszál volt a kezében, s az a vallon sisak, a -melyre ő egyet huzott, többé nem akadt gazdára. Különösen pedig akkor -kellett látni, ha Privoda seregével összetalálkozott. Szinte -röstellette, ha társai is segitettek neki. »Mit álltok utamba?« szokta -volt mondani nagykomolyan. - -Erősen jól állott neki az a szűk huszárgunya is. Hejh ha a kis Susánna -látta volna, a mint délczegen megülé nagy fekete lovát s a mint lassan -pödörgette pelyhedző bajuszát! - -De fel is vitte dolgát a jó úristen. Ökre, juha lehetne már tizannyi is. -Okos beszédje és igaz kurucz bátorsága miatt megkedvelte Toroczkay -István uram ő kegyelme is. Nem is sokáig hagyá a közkatona-sorban. Sőt -inkább magához vette s nagyon ritkán ereszté el oldala mellől. Hadi -fortélyokra, éjjeli cselekre, titkos követségekre különösen szerette -alkalmazni. - -Most is, midőn azt mondá az étekfogónak: »Küldjétek be Patkós Danit,« -bizonyosan valami nagy, fontos mondanivalója lészen. - -Néhány percz mulva belépett Dani a fegyverszobába. - -Toroczkay főkapitány uram kezében egy sulyos buzogány vala, melyet épen -most emelt le a fogasról. - -Ez a buzogány azt jelenté, hogy beszélni akar. Különben kevés szavú -ember vala, leginkább csak akkor beszélt, ha katonáit lelkesité, nem -csoda tehát, ha szónoklásai közben megszokta, hogy afféle öldöklő -szerszám legyen a kezében. - -– Édes cselédem, – szólt lassú, alányomott, dörgő hangon – ebül megy a -dolgunk. Az alsó vármegyék nemes urai moczczani sem mernek, minekutána -Rabutin ama hitvány oláhságot veszett kutya módjára annak idejében -ellenünk zendité. Most már itt mi körülöttünk is kezd megbomlani a -világ. Ezt a Privodát sehogy se tudjuk kézrekeriteni. Védelmezi őket -Steinville erővel és hatalommal, de még jobban védelmezi őket saját -gyávaságuk. Erdőkben és barlangokban bújdokolnak, s ha rajtuk ütünk: -szétszaladnak. Itt közelben csak Aranyosszék áll még keményen, de amint -a pórság, óláhság bomlani kezd: bizony attól félek, maholnap megmozdul a -lábunk alatt még a fundamentum is. S aztán ha ez a tolvajhad valamikép -kezet fog arra Nagy-Szeben felé a hozzá méltó szászszal és oláhval, -bizonyára senki a jó nemességet meg nem mentheti. Ihol már amazok -megcsinálták a nagy-enyedi romlást, emezek pedig maholnap üszköt vetnek -Tordának vagy Felvincznek városára. Valamit kell gondolnunk édes -cselédem. - -– Gondoltam én egyet, ha szabad volna szólnom. - -– Csak ki vele hamarjában. - -– Azt gondoltam én nagyságos főkapitány uram, ez ellen a Privoda ellen a -Fehér Ördögöt, meg a Fekete Ördögöt kellene bérbe vennünk s majd ha ezek -végeztek Privodával, akkor majd mi végezzünk velük. - -– Tökéletlen beszéd ez édes cselédem. Tolvaj: tolvaj. Egyik csak olyan -eb fia, mint a másik. Egyik farkas nem eszi meg a másikat, míg -mindakettő barmot talál maga előtt. Ráczság, oláhság egyforma ellensége -a magyarnak. Míg egy nemesi falvat talál, melyre üszköt vethet, míg egy -magyar embert talál, kit orozva leszurhat, addig nem marja ez egymást. -Majd azután marja, de azt én az ő kedvükért meg nem várom. A Fehér Ördög -meg a Fekete Ördög most egyaránt rabol kuruczot, labanczot, de üldözi is -őket mindakettő. Ha bérbe vesszük őket, akkor nekünk kimélnünk kell a -bőrüket. Steinville ellen ugy se veszszük hasznukat, saját vérem pedig -nem hagyom felprédálni, ha mindjárt labancz is a beste kölyke. Az ilyen -praktikát kövesse a német meg a jezsuita barát. De én nem követem. Hanem -hát édes cselédem, lovad, fegyvered, tarisznyád készen van-e utra? - -– De az már készen. - -– Nos hát még ma útra kelsz. Elmégysz a kegyelmes fejedelmünkhöz és azt -fölkeresed. Hol van, hol nincs, azt én nem tudom, majd megmondják -Kassán. És fölkeresed az ő hadainak főgenerálisát, gróf Bercsényi Miklós -uram ő nagyságát. És elmondod nekik a mi szegény országunknak siralmas -állapotját. Németnek, labancznak nagy erejét, rácznak, oláhnak gyilkos -dulásait el nem felejted. És üzenetképen jó sereget vagy jó tanácsot -vagy mindkétfélét hozasz nekem vissza. Mert különben megyek a magam feje -után. És most itt ez az erszény útravalónak. Harmincz nap oda, harmincz -nap vissza. Két hónap mulva itthon légy a pokol fenekéről is. Menj édes -cselédem. Éjt, napot ne késsél; hegyen-völgyön meg ne állj; éhség, -szomjuság meg ne aléjtson; ellenség, vadállat meg ne riaszszon; jó -barát, szép asszony vissza ne tartson; még anyádnak könyörgő -könyhullatása is a te szived meg ne lágyitsa. - -Ekkép szólott Toroczkay István uram ő kegyelme. És hangja dörgött és -buzogánya suhogott és Patkós Dani megérté a szót és nem volt a szó ellen -semmi kifogása. - -Fogta az erszényt és begyömöszölte azt övébe, hátul, kése tokja mellé. -Fogta Toroczkay uramnak fejedelem ő nagyságához irott levelét s -dolmányujjának kutyafüle mögé nagy gondosan elrejté azt, hogy valamely -rácz, pribék, labancz, tolvaj, martalócz rá ne akadhasson. És azután -kardját bal kezével megcsörrenté, buzogányát jobb kezével vállához -emelinté s bátorságos büszkeséggel ekképen szólott. - -– Megértettem uram, főkapitány uram, kegyelmed okos parancsolatját s -akként lészen engedelmességem, valameddig Patkós Dani lesz becsületes -nevem. Hatvan napok multán itthon leszek emberséggel. - -Sarkon fordult, nagyot lépett s három lépéssel elérte a fegyverszobának -nagy ajtaját. Ott még egyszer visszafordult és szóról-szóra így beszélt: - -– Az én istenem megáldja uram kegyelmed békességgel, boldogsággal, igaz -ügyünknek nyereségével. - -Toroczkay uram buzogányának suhintása felelt meg e szóra. De már jó -Patkós Dani nem hallá ezt. Elsietett az ólba; megveregeté, megsimogatá -fekete lovát; babcsigás kantárba, sárga szügyellőbe szépen fel is -öltözteté, s mint a tüzes szikra, felpattant a nyereg tetejébe. Ugy -indula el nagy robogással egérúton a vidályi havasok felé. - -Mert hát igaz úton, rendes úton Torda felé és Kolozsvár felé nem -mehetett. Vagy a csúf rácz vagy a német őrség itt vagy amott útját állta -volna. Hejh pedig ő nagyságos fejedelmét, a kit szemtől szembe még soha -sem tisztelhetett, látni akarta minél előbb. - -Erdők árnyán, sziklák mélyén, patakok partján, jó utakon, rossz utakon -poroszkált előbbre-előbbre. Utas embertől, oláh favágótól, ribancz -pakulártól mindenütt gondosan megkérdezé, járt-e itt ellenség, német, -rácz vagy haramia? Nagy bizodalom volt a lelkére kötve: okossággal, -bölcseséggel kellett ő nagy dolgát intéznie. - -Mire leszállt az öreg este szerencsésen beért Asszonyfalvára. Volt egy -bajtársa, Létai Gecző, annak lakott itt öreg atyja ura, oda szállott -nagy bizodalommal, hogy ő magát kipihenné, éhes lovát jóllakatná s -hajnali kakasszónál atyafiságos hálálkodás után tovább menne. - -Mene, mendegéle. Lovát itt-ott fényes gyepen, zöld pázsiton harapni -engedé. Délfelé állt, magasan járt már a nap is, mikor a hesdáti havason -találkozott egy mezitlábos, bolyhos süveges, szurtos képü -kecskepakulárral. Megállt az ösvényen s a pakulárt oda inté. - -– Héjh, atyafi, jöszte csak ide hamarjában, mi jó ujság van a havason? - -– Haj, haj! Csókolom a kezét vitéz uram, tegnap délután megellett a -bütykös szarvú kecském, lett neki három kis gödölyéje, ilyet se sokat -hallottam még életemben. - -– Nincs énnekem erre semmi gondom, hanem arra felelj, mikor hallottad -hirét Balyikának? - -– Haj, haj! Egyik gödölyém nem érte meg a reggelt, pedig bele is fujtam -a szájába, fülét is behasitottam, most nem tudom elgondolni, mi baja -lehetett. - -– No, no, atyafi, okosan beszélj, mikor járt itt Balyika vagy Vaszili -Negru? - -– Haj! haj! A Hagymássy uraság ő kegyelme ötven korbácsot üttetett a -csürüllyei pópára, bizonyosan gorombán szólt vele. - -– Bolond vagy te öcsém, vagy talán tán nagyot hallasz. Balyikáról -beszélj, de csak hamarjában. - -A pakulár régen apja lehetett volna Patkós Daninak, hanem Patkós Dani -kezdett egy kissé haragos lenni. A pakulár nagyon alázatos volt és -szemmel vala látható, hogy Balyikáról nem akar beszélni. - -– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, tíz napig fent voltam a máréi -havasokban, csak tegnap jöttem alá, be kell egy kicsit néznem ide -Oláh-Rákosra, van két bőröm, megveszi azt az örmény s aztán talán ő tőle -hallok majd valamit a világról. - -– Két bőröd van öcsém? – szólt Patkós Dani csöndes hangon. – Látod ezt a -taglót itt a kápán? Ha te nem szólsz, én pedig ezt a taglót kezembe -veszem, hamarjában lesz ám neked ötven dögbőröd is s aztán hegyébe oda -teritem a magadét is. Érted most már édes jó atyámfia? - -– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, – szólt a pakulár gondosan -körülnézve, – aztán miről kellene nekem beszélnem? - -– Hol van most a két Ördög, mikor jártak erre? Erre felelj ficzkó, – -szólt Patkós Dani, megsuhogtatván kezében tatárkorbácsát. - -A pakulár még egyszer körülnézett, nem hallja-e őt valaki. Kutyája ott -állott mellette, azt oldalba rugá s a nyáj után küldé, hogy még az se -halljon semmit. Aztán oda állott Patkós Dani mellé. - -– Haj, haj, vitéz uram. Szent Miklósra és minden szentekre kérem, hogy -engem el ne áruljon. Most harmadnapja ették meg két anyányi gödölyémet, -annak van meg a bőre. - -– No csak beszélj vén kecsketolvaj. Honnan jöttek, hová mentek, hányan -voltak, mit akartak? - -– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, nehéz dolog azt egy nap mind -elmondani, kiváltképen az én ostoba fejemnek, mikor nem is tudom. - -– Látod ezt meg ezt? – Egy korbácsot és egy erszényt mutatott Patkós -Dani e szavak közben. - -– Haj, haj, le kell ülnöm, mintha a tűz mellett ülnék, ha megengedi -vitéz uram, akkor talán eszembe jut. - -Nem is várta az engedelmet, czondráját leteríté, két lábát maga alá -kuporítá, tíz nagy csontos, szurtos ujját szemei előtt megmozgatá s így -óggott-móggott, alig lehetett megérteni: - -– Haj, haj, kik is voltak csak? Itt volt a Romoszán, a Pripon, a Náku, a -Bocsát, a Hurgye Iuon. A Mikulitistye Pável is ott volt, hogy esnék le a -szikla tetejéről, az törte el az egyik gödölyém lábát a botjával. Itt -volt Vakár Onucz, Barbeszku, Totyestyuni, Fravecz, Brád, Kodria, Ráku. -Itt volt Dutzu is, de a két ökörszarva nem volt a fejére kötve, hanem a -hóna alatt hozta. Itt volt Zsián Petru is, a kinek apját a kekenesi -havasban lőtte agyon a rácz haramia. Itt volt Radu Ilie is, a ki a -ballábára nagyon sántított. Épen tizennyolczan voltak. - -– Hohó vén tolvaj, ez még csak tizenhat, ki volt a másik kettő? - -– Haj, haj, csókolom a kezét vitéz uram, az egyik volt Balyika Nikta, de -az nagyon haragos volt, rá se mertem nézni, ugy fénylett a tüszője, -aranyból meg kárbunkulusból volt. Az a félszemü Pásk közel sem mert -hozzá jönni, csak messze hátul kullogott, mint a kuvasz, ha rosszat -cselekedett. Itt volt Petreszku Anika is, sárga volt a czipellője, piros -volt a viganója, rövid puska volt a vállán, hosszu kés volt a derekán, -haj, haj, de jó az isten, hogy nem az én feleségem! - -– Hát a Fekete Ördög nem volt velük? - -– Haj, haj, messze volt az a morgai havasokban, annak Kajnamál felé -kellett Szász-Fenesre menni. - -De már ezt a szót meghallotta jó Patkós Daninak fekete lova is. Nagyot -ugrott erre a szóra, mintha tudta volna, hogy Szász-Fenesen van a szép -Susánna. - -Patkós Dani rendbeszedte babcsigás kantárát, odaléptetett a guggoló -pakulár mellé, lehajolt utána s egyik kezével belemarkolt a pakulár -félfülébe és féltarkójába. A fül és a tarkó fölemelkedett a lóra s utána -jött a pakulár is. Csakhogy a fül és a tarkó hallgatott, a pakulár pedig -orditott olyan hangon, hogy valamennyi kecske abbahagyta a rágicsálást s -buta, kék szemekkel bámult a gazdára. A pakulár kapálózott, mint az -egér, ha macska fut vele. - -Patkós Dani nem szólt egyet sem, hanem fület, tarkót és pakulárt szép -csendesen ismét letett a czondrára és csak akkor mondá mély, reszkető, -csöndes hangon: - -– Hallod-e kutya, eddig tréfaszámba vettelek, hanem ha most mindjárt meg -nem vallasz mindent: pópa nélkül, harangszó nélkül döglelkednek itt lesz -utolsó itélete. Mit keresett a két Ördög Szász-Fenesen? - -– Haj, haj, vitéz uram, csókolom a telekes bocskorának kötőszíját, most -már meg kell halnom; Mikola László urunk ő kegyelmét akarták -felprédálni, bár a jóságos uristen gátot vetett volna az utjukba. Haj, -haj, leszakadt a fülem. - -– Mikor történt ez? - -– Haj, haj, nem tudom én azt, harmadnapja voltak nálam. Ha szándékjuk -elsült, tegnap estére kellett a veszedelemnek megtörténni. - -Patkós Dani elővette erszényét, odavágta azt a nyöszörgő pakulár mellé, -s rá se nézvén többé, tüzes fekete lovának oldalába öt csillagos -sarkantyúját belevágta s úgy elrohant Oláh-Fenes felé, mint a vihar, -mint az átok, mint az istenharag, mintha maga, lova megbomlott volna -örökre. Dolmány uszott, csótár repült, kőszikla szikrát hányt robogó -nyomában. Jaj neked jó Patkós Dani, ha megbotlasz sziklahasadékon; jaj -neked két Ördög, ha most szembe találsz jönni a haragos fenevaddal. - -De a két Ördög nem jött vele szembe. - - -III. A KÉT ÖRDÖG. - -Az egyik volt Balyika Nikta. Ott született, ott nevelkedett föl -Mező-Bánd körül a moriului havasokban. Tolvaj apától, tisztátalan -asszonyi állattól eredve, istent nem ismert, embert nem tisztelt, lelkét -odaadá a gonosznak, ha ugyan volt lelke az istentelennek. Nem szeretett -semmit, nem gyönyörködött semmi jóban, gyenge fát kivágta, gyenge -állatot megöldösé, nyíló virágot eltaposá, saját öcscsét a Kapus vizébe -belefojtá s aztán lett haramia. Fehér bőre, fehér czondrája, még -bocskora is fehér szattyánbőrből: elnevezték őt Fehér Ördögnek. Aranyos -völgyén, Kapus mentén, Szamos mellett, Maros környékén, völgyeken és -havasokban, szántó-vetők és pakulárok, katonák és békességes emberek -csak e név alatt tudták, igaz nevét nem is ismerték már. Olyan magas -volt, mint a szálfa; olyan erős volt, mint a bika, megriasztá az -embereket, féltek tőle, mint a jégesőtől, néha-néha egész serege volt, -mint a generálisnak. - -A másik Ördög volt Vaszili Negru. Messze, messze napnyugot felé van egy -óriáshegy, a Piatra Babi. Ennek egyik szakadékában sűrű fenyvek, sűrű -tölgyek árnyán fakad egy forrásvíz, a Jáda patak vize. E forrásvíz -mellett nyomorult kunyhóban lakott a vén Negru összetöpörödött vén -feleségével. Kecskét őrzött, málét evett, tejet ivott, hanem azért mind -a tizenkét gyermekét haramiának nevelé. Vaszili volt a hetedik gyermeke. -Fekete volt, mint a bivaly, s erős, mint a vas. A többi gyereket -erre-amarra, kuruczok és labanczok, nemes urak és szolgáló emberek agyon -verték, maga maradt Vaszili. Ennek nem ártott se hideg, se meleg, se -szomjuság, se éhség, se üldözés, se fegyver. Maga is, serege is menten -maradt minden veszedelemtől. Elnevezték Fekete Ördögnek. Maga örült -legjobban ez utálatos névnek. - -Hejh a Fehér Ördög és a Fekete Ördög réges régen hallották már egymás -hirét, réges régen akartak már szemközt állni, hogy megmarhassák -egymást, mint két dühös farkas. Szegény népnek örömére ez lett volna -legjobb, de nem ezt cselekedte a két istentelen haramiavezér. Hanem azt -cselekedte, hogy kezet fogtak egymással Lapiskánál az erdőszélben, és -miután jól megnézték, jól megrázták egymást, és egyik se találtatott -erősebbnek mint a másik: vérben, istenkáromlásban, pokolnak örömére, -gonosz lélek sugalmára örök szövetséget kötöttek egymással. - -Sok gonosz cselekedetnek lett e szövetség szülőanyja. Siralommal és -keserüséggel emlékezik erre szegény Erdélyország. Kiváltképen pedig -annálfogva is, mert a labancz generálisok, Rabutin és Steinville, -ármányos lélekkel szemet hunytak a két Ördög csúfságaira. Csak az igaz -ügynek szószólói, nemes urak, istennek szolgái, becsületes magyar -városok békés polgárai itták meg a levét mind e gonosz erőszakoskodásnak -és incselkedésnek. - -Nemes Torda városába háromszor is nagy erővel berontottak, a város népét -halálos ijedelembe ejtették, s mig a haramiák egyik része üszköt vetett -a városra, a másik rész addig fegyverrel dolgozott, nagy sok becses -zsákmányt hurczolván el magával a hasadékba. Dolgaikat mindenkor oly -vigyázatos praktikával intézték, hogy soha rajta nem vesztettek. Ha -egy-két ribancz haramia egyszer-másszor ott hagyta is a fogát, annyi -volt az, mint a semmi. A kit olykor-olykor elfogtanak: no azt ugyan -hamarjában száraz fára akasztották a város végén, de azért a két ördög -serege inkább szaporodott, mintsem fogyatkozott volna. - -Ellátogattak ők messzebb vidékre is. Kolozsvármegyében úgy rohanták meg -Bátor-falvát, mint valami dúvadak. A nemes urak házait felprédálták, az -udvarokat és szérüket felgyujtogatták s aztán nekiestek isten egyházának -is. A jólelkü, istenes életű öreg papot halálra kínozták, a Fekete Ördög -félmázsás nagy pörölylyel a templom ajtaját beszakasztá s ádáz lélekkel -nem kimélé még az úr asztalát sem, sőt inkább az arany és ezüst -edényeket, drága kelyheket, a gyönyörüséges asztalteritőket magával -elvivé. - -Néha-néha kitanulhatatlan cselfogással éltenek. A tolvaj, haramia népnek -szép Erdélyországban ősi megrögzött szokása volt gonosz vállalatait -napközben vagy alkonyat felé vagy késő este, de mindig éjfél előtt -hajtani végre. Arra nem volt példa, hogy valahova hajnalban vagy kora -reggel rontottak volna be. De a Fehér Ördög és Fekete Ördög még e -szokást sem tisztelé. Nagy-Ajtát piros hajnalban támadták meg, mikoron -még a nemes urak nyugodalmas ágyas-házukban pihentenek. Donáth Miklós -uram ő kegyelme ugyan két haramiát agyonlőtt, egynek fejét pedig -fokosával ketté hasitotta, s ekként lóra kapván megmeneküle, de ifjabbik -testvérje, Donáth Balázs, nem volt oly szerencsés s őt az istentelen -latrok halálra kínozák. - -De ki tudná mind elmondani szerit-számát mindannak, a mit ezek -esztendőknek folyása alatt elkövetének. - -Utoljára már egy hallatlan vakmerőségre is vetemedtek, melyhez -hasonlatos dolog Erdélyországban sem azelőtt, sem azóta soha nem -történt. Tudni kell ugyanis, hogy a két Ördög várat épített magának, -valóságos kőből rakott várat, hogy ragadmányaikat ott hordanák össze, s -fejüket, mikor nekik tetszik, ott hajtanák nyugodalomra. - -A tordai hasadékban kiválasztották maguknak a legnagyobb barlangot. -Rettenetes erőfeszitéssel, csavargós lépcsővel alkalmas utat készítettek -a barlang nyílásához. A lépcsőnek két oldalához nagy kövekből falakat -illesztettek s a falakat lőréssel látták el. A barlang nyílását -befalazták, csak egy ajtót hagytak rajta. De a barlang üregeit -kitisztogatták s egérútat készítettek maguknak az indali völgy felé a -megmérhetlen szikla alatt. Egérútjuk külső nyílását senki sem ismeré, -úgy el volt az rejtve rettenetes szakadékok közt sürü bozót árnyékában. - -A barlangnak sok ürege volt. Minden üreg egy-egy palotává lőn -elkeresztelve. Ez az őrség palotája, ez a pihenő legénység palotája, ez -a kincstár, ez az éléstár, ez a vigadó palota, ez a Fehér Ördög, amaz a -Fekete Ördög ágyasháza. Így beszéltek maguk között istentelen ebfajtái. -Volt egy oltáros házuk is, melyben az elrablott templomi ékességekből -egy kis templomot akart egyik-másik gyávább lelkű haramia berendezni. -Egy nagy követ el is neveztek oltárnak, le is terítették drága terítővel -s fel is állitottak rá egy aranyfeszületet. - -De mit tett erre a Fekete Ördög? Nem szerette ő azt, hogy legényei -istent forgatják gonosz elméjükben, fogott tehát fekete macskát, -agyoncsapta, száraz ágra, meleg napra kiakasztá, s mikoron már egészen -megszáradt: titkon, észrevétlenül a feszületre helyezé azt. Hát a mikor -istenhez térni akaró legényei letérdelnek a feszület előtt imádkozni s -szemüket ráveték a feszületre: ime fekete macska vicsorgott le rájuk -meztelen fogaival. Nosza lőn köztük nagy riadás, majd hogy halálba nem -szaladának. - -Ime ily pogány fajzat támadta meg Mikola László uramat Szász-Fenesen. - -Tudni kell pedig, hogy Mikola László uramnak szászfenesi udvara akként -épittetett hajdanában, istenben boldogult Mikola Péter urunk idejében, -hogy az néminemü katonai erősségnek is beillenék. Szabad helyen, dombos -helyen állott, a kastélynak falai mind megannyi bástyafalat képezének; a -bástyák körül mély és széles árok nyujtózkodott végig, az árokba -szabadon be- és kijárhatott a Szamos vize azon a széles csatornán, -melyet szintén Mikola Péter urunk huzatott tótfalvi jobbágyaival és -szász-fenesi szolgáló embereivel. A két Ördög valamennyi ördög -segítségével se tudott volna ide behatolni, ha a felvonó hid idejekorán -felhuzatik s az udvarbeli őrség elegendő számban és éberségben megállja -a helyét. - -Hanem hát mégis megtörtént a nagy veszedelem. Bizonyára így akarta isten -az ő kitanulhatatlan bölcseségében. - -Volt az udvarban fegyverfogható férfi-ember elegendő. - -Ott volt Szapora Máté várnagy uram két erős legénynyel. Ott volt három -rendszolga, egyik ugyan öregecske már, de a többi javabeli. Ott volt hat -lovász, két lóhajtó, tíz csatlós, három étekfogó s vagy tizenöt szolgáló -ember, a kiket rendesen Szapora Máté uram szokott berendelni már nehány -hét óta, a mióta tudniillik Kerecsédy udvarbiró uram betegen fekszik -ágyasházában. - -Mostan pedig még többen is valának együtt. Épen Klára napja következett, -Mikola Lászlóné asszonyom ő kegyelmének nevenapja, melynek örömére -évenkinti tisztes szokás szerint meg kellett ülni a lélekvidámító -vendégséget. Bejöttek azért az udvarba néhányan azok közül is, kik ottan -nem lakozának, de a kik a vendégségről elmaradni sehogy sem akartak, -mert az elmaradás méltán a háziasszony ő kegyelme iránt való nagy -tiszteletlenségnek tekintetett volna. Így jövének be jó idején -tiszteletes, tudós Kerellei Ádám prédikátor uram az ő szeretett -hitestársával és ifjú ember káplánjával, továbbá Gábor deák -harmadmagával, végre Szász-Lónáról, Gyaluról és Oláh-Fenesről is -egynéhányan, atyafiak, szomszédok és jó ismerősök. Még szerencsének -mondható, hogy az országos főemberekből való atyafiság amaz ármányos -Steinville generális meghívására Kolozsvártt időzött valami ünnepélyen -vagy tanácskozáson, különben a két haramia még azokat is megcsúfolta -volna. Két vallon lovas tiszti ember, egy kapitány és egy zászlótartó -szintén bejöttek az udvarba, jól tudván, hogy Mikola László uram itt a -német sereg torkában császárnak hódola s császár iránt való hűségét -Steinville generálisnak bejelenté. Ők is nyavalyások épen a legrosszabb -időben jövének. - -A két haramia nagy előrelátással hajtá végre ő gonosz cselekedetét. - -A Fehér Ördög már déltájban leszállt a tótfalusi havasról s a délutáni -órákban a szászfenesi szőlőkben rejtőzködött. Rögtön elküldé azonban -Zsián Petrut, hogy a fenesi gázlón átmenve, a kajnamáli uton keresse meg -a Fekete Ördögöt s mondja meg neki, hogy napnyugta után egy órára a -kastély árka mellett levő füzesbe és rekettyésbe jőjjön embereivel. - -Minden ekképen történt. A Fehér Ördög volt huszadmagával. Alkonyodás -közben egyenként szállingózva észrevétlenül összejöttek a füzesben és -rekettyésben. - -Húsz erős haramiát, a legbátrabbak közül valót, fejszével és -mordályokkal fölfegyverezve az útra állitának, mely a faluból az udvarba -vezetett. Ha jobbágynak eszébe jutna ura segítségére szaladni, az a húsz -legény állja majd útját. A Fehér Ördög volt vezérük. - -A Fekete Ördög maga ólálkodott a felvonóhid felé, hogy megnézze, -nyitva-e a kapu. A kapu be volt zárva, de a híd még nem volt felhúzva. -Visszament a Fehér Ördöghöz tanácsot tartani. A Fehér Ördög rettenetes -fokosára támasztá csontos állát, egy perczig gondolkodott s aztán Anikát -szólítá oda. Anika ugrándozva futott hozzá. Két gonosz szeme tündöklött -a holdvilágnál. - -– Anika, – mondá a Fehér Ördög, – nekünk nyitott kapun kell bemennünk. -Nem szeretek törni-zúzni, ha simán is bejuthatok. Eredj a hídra s -nyittasd fel a kaput, úgy a hogy tudod. - -– Akár mindjárt is meglesz az, Nikta bátya. Hanem hát tudod-e, mit -mondok? Nem megy ám ez csak úgy ingyenszámban. Van ám ennek ára – hé, -Nikta bátyó. Erről beszéljünk legelőször. - -– No csak beszélj, de hamar beszélj, mert én hamar megharagszom. - -– Haragszol vagy nem haragszol, az nekem egészen mindegy. Enyém leszen -két gelezna, egyik nyusztból, a másik petymegből. Enyém leszen három -islógos ing, a kit asszonyom ő kegyelme viselt. Enyém leszen egy veres -bársony suba, két pár ránczos veres sarú, egy jóféle gyöngyös csupos -korona, két táréfátyol, három gyolcs rokolya, egy arany szegélyű gyenge -patyolat, két karikagyürü, egy köves gyűrű, egy ezüst hólyagos tű, egy -rend fekete kláris öv. - -– Bolond vagy. Lemetszek huszonnégy fület, zsinórra fűzöm, nyakadba -akasztom, ez is a tied lesz. - -– Mondtam, megmondtam. A mit megmondtam: az nem megy a tordai örmény -kezébe. Fogadod-e ezt Nikta bátyó, fogadod-e ezt Vaszili bátyó? - -– Fogadjuk, fogadjuk, pukkadj meg, ne ordíts már, lódulj. – Szólt -dühödten a két Ördög. - -– Hohó, több is van még. Onuczot nem bántjátok, agyon nem csapjátok, még -csak meg se kínozzátok, s a kiért én szót emelek s a kiért Onucz -könyörög, mindaz életben marad. Fogadod-e Nikta bátyó, fogadod-e Vaszili -bátyó? - -– Fogadjuk, fogadjuk, de nyargalj most már – szólt a Fehér Ördög – mert -különben lerántom viganódat s meztelenűl a kutyáknak adlak. - -Anika oda ugrott a Fehér Ördöghöz, megfogta bajuszát, megránczigálta -istenesen s szeme közé nézett a Fekete Ördögnek és így szólt hozzá: - -– Te is fogadod Vaszili bátyó? - -A Fekete Ördög fogait csikorgatá, de mégis csak azt mondá: Fogadom én -is. - -Erre az ördöngős lány elereszté a Fehér Ördög bajuszát s egy könnyü -ugrással elindult a kapu felé. Vissza se nézve, csak annyit mondott: - -– Radu, Náku, Pripon, Dutzu velem jöttök. - -A négy haramia, mintha tüzes tapló lett volna fülében, úgy ugrott a -leány után. - -Ez a lány az ördögökkel állt czimboraságban, de a pokolbéli ördögökkel. -Sem istentől, sem embertől meg nem ijedt, kedvese volt Balyikának, de -rettegett tőle minden haramia, még maga a két haramia-kapitány is. Lőtt -és vágott minden ellenkező szóra s kezet emelni ellene senki sem -merészelt. Szép volt, mintha angyalnak készült volna; gonosz volt, mint -egy kaján asszonyszemély. Gonosz indulata változandó volt, mint az -időjárás. Ha megbőszült: halomra ölette a csecsemőt is; ha jókedve volt, -szabadon ereszté halálos ellenségét, de Onuczot, édes testvérbátyját, -igazán szerette. - -Ez az Onucz Mikola László uramnak állott szolgálatában. Sok ideig csak -szolgáló ember volt, kit Kerecsédy udvarbiró uram rendelt be a fenesi -udvarba, de később lovászszá, majd kapussá lett jámborságos életének s -szófogadó, ügyes magaviseletének miatta, urunknak és asszonyunknak -kegyelméből. Sőt volt szó már arról is, hogy vagy étekfogónak, vagy az -öreg rendszolga helyett rendszolgának a palotába hívják, a mi pedig -szegény szelistei jobbágygyereknek ily fiatal korban mindenesetre nagy -tisztesség. - -Segíti ördög ő fiait. Ama siralmas napon az esteli órában épen Petreszku -Onucz volt a kapusszolgálaton. Egyedül üldögélt a kapuboltozat melletti -kis szobában és már azon gondolkodott, nem volna-e jó felhúzni a hidat, -midőn Petreszku Anika négy haramiával a kapuhoz lopózott. - -A négy haramia a felvonó híd mellé kuporodott, hogy a kapus-ablakon át -meg ne láthassák őket. Anika nagy bátorsággal odament az ablakhoz s -megkoczogtatá annak fatábláját. - -– Hejh kapusok, hejh várnagy uram, ki van itthon, ki nyit kaput? – -kiáltott büszke hangon. - -Onucz kitekintett az ablakon s első szempillantásra megismerte Anikát. - -– Te vagy az Anika? Oh a rossz lélek hordoz itt, nem is a jó. Gyere, -gyere, hadd öleljelek meg. Oh te istentelen, de czifra a ruhád, kit -öltetek meg megint? - -Csak ugy futott együgyü bolondja, hogy az ajtót felnyithassa, pedig -hiszen, ha eszénél lett volna, jól tudhatá, hogy rossz életü huga mire -adta fejét. - -Alig csikordult meg a nagy tölgyfakapu sarka: a négy haramia felugrott a -hidra, egy lódulással benn termett a kapu alatt s a gyámoltalan Onucz -még istenhez sem fohászkodhatott, még nyálát sem nyelhette el, már úgy -meg volt kötözve, hogy mozdulni sem tudott. Keze, lába farkasgúzsba -téve, úgy tették le a pad alá. Ott csókolta meg Anika is, átkozott -boszorkánya. - -Dutzu nagyot füttyentett. A füttyentésre előrohant a negyven haramia, -néhány lovászt, csatlóst és szolgáló embert, kik a zajra elfutottak, -hamarjában főbe vertek s minden kijárást és őrhelyet elfoglalva, -rohantak a nagy palotába, hogy Mikola László uramat és asszonyomat ő -kegyelmüket kirabolnák. - -Nosza lőn most sírás, rívás, asszonysikongatás, fegyverbiró embereknek -rettenetes vérengző viaskodása, mintha csak az utolsó itélet szakadt -volna le a szászfenesi udvarra. Szegény szépséges kis Susánna, ha őt -most a Patkós Dani látta volna Fekete Ördög vaskarjai között! - - -IV. MIKOLA URAM HÁZÁNAK VESZEDELME. - -Patkós Dani nem látta azt. - -Neki eresztett kantárral, mennydörgő robogással, két haragos szeméből -csak úgy omlott ki az indulat villáma: így vágtatott, így ért oda a -szászfenesi vár kapuja elé. Hanyatlóban volt már a nap. Szászfenesi -népség, szeme-szája tátva, csoportokban nyöszörgött és jajveszékelt a -kapu előtti gyepes téren. Vén asszonyok kezeiket tördelték, kis -gyermekek sikoltoztak, jobbágy-emberek fejüket csóválták, mind -valamennyien istent emlegették, hanem azért meg nem mozdult volna arról -a helyről egyetlen egy se. Reggel óta sopánkodnak ott már az uraság -veszedelmén. Mint a villám, ha oda üt, a hol épen nem várakoznak rá: úgy -robbant közéjük jó Patkós Daninak fekete lova. Fekete volt a szőre, de -sűrű habtól, tajtékfoszlányoktól mégis egészen tarkának látszott. -Megriadva, sikoltozva ugrott szét a népség Megállt a ló, inai -reszkettek, Patkós Dani szemet vetett egy hórihorgas léhütőre. - -– Hol a két Ördög, ficzkó? - -Azt a jámbor embert sebten kilelte a hideg, a mint Patkós Dani -rátekintett, rárivalgott. Nem tudott volna szólni a világért sem, csak -lekapta fejéről a berbecset, csak annak peremét harapdálta s reszkető -lőcslábaival tipegett ide-oda. - -– Szólj, mert különben letiporlak. - -Valami asszonyféle kiáltott oda a tömegből: - -– Vitéz uram, vitéz uram, elment a két Ördög még a mult éjszaka, mi -mindnyájan ártatlanok vagyunk. - -Patkós Dani leugrott a lóról, a kantárt odalökte a hallgató embernek s -taglóját kezébe véve nagy gyorsasággal bement a kapun a vár udvarára. A -vár udvarán öt-hat csatlós és szolgáló ember holttesteket teregetett ki -egymás mellé keresztbe tett gerendákra. Vagy harmincz volt már -kiterítve. Patkós Dani oda fordult az emberekhez: - -– Mondjátok meg öcséim, merre találom Szapora Máté uram ő kegyelmét? - -– Hajh bizony nehéz ütés alatt betegen fekszik ágyasházában, talán -reggelt sem ér, – szólt Onucz süvegét leemelve. - -– Hát asszonyom, Szaporáné nénémasszony hol van? - -– Oda fent a nagy palotában. - -Patkós Dani ment fel a lépcsőn a nagy palotába. Csakugyan ott volt -Szaporáné asszonyom. Nekipirult arczczal, feltűrött karokkal, térdig -felkötött rokolyával, egyik kezében vastag vászon törlőruha, másik -kezében nyirágseprü: így parancsolgatott asszonyokkal, lányokkal, -szolgáló emberekkel, kik nagy edényekben hordták a vizet s öntözték, -zsurolták, tisztogatták a palotákat és belső házakat, a falakat és -butorokat, hogy vérnek, piszoknak, haramiák lába nyomának még emléke is -elenyészszék. - -Patkós Dani oda ment a jó asszonyhoz, megcsókolta kövér kezét és piros -arczát, egyetlen csepp köny pergett le két szeméből s szólt ekképen: - -– Édes kedves nénémasszony, későn jöttem, nagy siralomra érkeztem, a jó -isten megbüntetett, hogy és miként történhetett a nagy romlás? - -A jó asszony ő keserves gondjai közt csak nagy nehezen ismerte meg a -tordai mészároslegényt. Nagyot is nőtt, ki is tellett, bajusza is föst -már; szép deli termete; napsütötte, viharverte barna arcza, kuruczbátor -tekintete: mind nem volt ez így még harmadfél év előtt, mikor utoljára -látta. Először ránézett, azután mosolygott, azután nevetett, azután -zokogott oly keservesen, hogy Patkós Daninak majd megszakadt a szíve a -jó asszony mélységes fájdalmán. Csak nagynehezen tudott magához jönni a -nagy sírásnak és könyhullatásnak miatta. De mégis csak magához jött -lassanként s mikor már zokogása megengedé, ezt felelte: - -– Hozott a jó isten, édes fiam, elhidd nekem, nagy szerencsétlenség -szállt mi fejünkre, de várj csak egy pillanatig, mindjárt jövök, csak jó -asszonyunkat ő kegyelmét s édes jó uramat megtekintem. - -Feleletet se várva, elszaladt a jó asszony s Patkós Dani azt hitte már, -vissza se jön talán, oly nehéz volt neki a várakozás. Mi lett a kis -Susannából: e fölött évődött borus elméje szakadatlan. - -– Jó asszonyunk ő kegyelme, – szólt az asszony visszatérve, – jobban van -már. Őt a gonosz bestefiai haramiák nem bántották, csak a nagy ijedtség -verte le lábáról, az a kis nyugvás és az a jó forró borleves erőhöz -juttaták, csak urunkat ő kegyelmét várja Kolozsvárról nehéz lélekkel, de -talán csak nemsokára haza segíti a jó isten, hiszen dél volt, mikor -innen elindula. - -– No az isten adjon neki erőt, egészséget, kivánom tiszta szivemből; -hanem édes kedves nénémasszony, mást is szeretnék én még hallani. - -– Az én édes lelkem jó uram – folytatá az asszony – szintén erőhöz jut, -most már bizom a gondviselésnek véghetetlen irgalmasságában; a mellén, a -karján, a lábán lévő sebek nem oltják el ő életét, a fején lévő sebről -pedig azt mondja a tudós ember, hogy az a csontot nem bántotta. Most -szépen alszik a szegény lelkem jó uram, egészen eszénél kell lenni, -mindig is eszénél volt a galambom. Csak az isten minél előbb lábra -állitaná. - -– De édes kedves asszonynéném, látja már az én bánkodásomat, hát a mi -kis… - -Persze a jó Patkós Dani a kis Susannát forgatá szivében is, elméjében -is, nyelve hegyén is, hanem Szaporáné asszonyom még nem ért el odáig. - -– A mi urunk ő kegyelmének, hála isten, nem lett semmi bántódása, de az -az Onucz gyerek meg is kapja ő bőséges jutalmát, mert bizony mondom édes -fiam, neki sokat köszönhetünk, – hiába, csak a legkisebb féreg is árthat -vagy használhat az embernek. - -– Ki az az Onucz? – kérdé Patkós Dani. - -– Hát azt se tudod? Annak a gyehenna tűzére való tisztátalan személynek, -annak a haramiaczafatnak, annak az Anikának a testvére, a ki együtt él -és együtt istentelenkedik a Fehér Ördöggel és a ki, – uram verd meg őt -örökké való vaksággal, – asszonyunk ő kegyelmének piros bársony subáját -nem átallotta ama rettenetes vérontás között is magára ölteni és abban -hivalkodni. - -– Hát nagy vérontás volt? - -– No bizony volt! Jézusom, üdvözítőm, soha se hittem, hogy azt a napot -túléljem. Ilyen névnapot, soha ilyet apám, nagyapám se ért, de ilyenről -még krónikákból se olvastunk, ilyet még a török, tatár se cselekedett. - -– De édes kedves asszonynéném! - -– Hallgasd csak fiam. Együtt volt már a nagy palotában az egész uri -familia s az egész tisztes vendégsereg. Asszonyunk ő kegyelme ott ült az -asztalfőnél, a fal mellett ott ültenek Imecsné, Gyulayné, Damokosné -asszonyom ő kegyelmük és a tiszteletes Kerelleyné asszonyom és többen, -és az uri renden lévő férfiak mind a nagy asztalt körülülték és már az -asztaláldás is elmondatott s a fedőtálak is az asztalon állottak. A -hegedüsök, dudások és czimbalmosok is készen voltak s csakis urunk ő -kegyelmének intésére várakozának. Én a kis Susánnával, lelkem fiammal a -konyhán forgolódtam, az én lelkem jó uram pedig a nagy palotában az -étekfogókra és csatlósokra volt ügyelettel. Hát egyszer csak nagy -sivalkodás hallatszik fel az udvarról és mindjárt utána nagy dobogás, -mintha barmok jártak volna a külső palotában. Hát hiszen azok is jártak, -mert a haramiák voltak már ott. Az én lelkem uram oda szólt az öreg -rendszolgának: eredj János, tekints ki, miféle ribanczok hánykolódnak a -külső palotában, tanitsd meg őket emberségre. Az öreg János kinéz, a -félhomályban embereket lát, rájuk rivall, ez volt utolsó szava. Egy -haramia neki ugrik s fejszével úgy üti főbe, hogy rögtön összeesik és -meghal, oda esik az ebédlő palota küszöbére, a nagy zuhanás még a -konyhába is behallatszik. A másik szempillantásban már a bustya vérei -pogány haramiák fenevad módjára berontottak a nagy palotába s mind az -uri renden való férfiakat és asszonyokat gyilkos szándékkal megtámadták. -Két vasas német kapitány kardot rántott és vitézül kezdett viaskodni, de -alig tudtak valami kárt tenni a haramiákban, az egyiket a Fekete Ördög -csakhamar agyon csapta, a másikat pedig hátulról kerülve a szívén -szúrták keresztül. A mi urunk ő kegyelme és a többi uri renden lévők is -a fegyverszobába be nem mehetvén, ki székkel, ki paddal védik vala -magukat és halálra ijedt asszonyunkat ő kegyelmét. Az ifjú Petki Bencze -uram egy nagy ejteles ón kupával úgy nekiront egy haramia fejének, hogy -annak feje nyomban hatfelé szakad. Urunk ő kegyelme pedig egy másik -haramiát, épen mikor asszonyunk koronájára emelné kezét, torkon ragadván -úgy vágja az asztal lábához, hogy gonosz lelke nyomban kiszakada. De -csak mind hiában való lett volna ez, mert a haramiák mindenféle kézbeli -fegyverrel és öldöklő szerszámmal és ádáz eltökéléssel felruházkodva -talán mindenkinek vérét ontják, ha az a tűzre való Anika személy Onuczot -oda nem viszi, a kinek kértére és ama boszorkányfajzatbeli Anikának -parancsolatjára az uri renden lévőknek meg nem kegyelmeznek. Hidd meg -nékem édes jó öcsém, bizonynyal én mondom néked, Onucznak és istentől -elrugaszkodott hugának köszönhetjük, hogy nagyobb szerencsétlenség nem -történt. Szegény lelkem jó uramat is, mikor már el volt tiporva, ők -mentették meg. - -– Hát maguk édes kedves asszonynéném, mit miveltek ezalatt a konyhában? - -– Oh édes jó fiam, az volt még csak a szomorú eset. Mikor Anika, a beste -lélek, békességet parancsolt, akkor előállott a Fekete Ördög és minden -kincset, pénzt, fegyvert, drágaságot, arany és ezüst szerszámokat, drága -skófiumos mentéket és dolmányokat, késeket, sarkantyúkat s mindenféle -ékességet követelt magának, igérvén és fogadván, hogy ha békességgel -mindezek neki átadatnak, senkinek nem kivánja halálát, ha pedig át nem -adatnak: nem kegyelmez még a csecsszopónak sem s üszköt vet az egész -várra s porrá égeti azt minden benne valókkal egyetemben. Mit volt -tenni? Se segítség, se jó tanács nem volt közelben, meg kellett igérni s -át kellett adni mindent. De még ennél sokkal többet is. Előállott -Onucznak gyalázatos huga is és követelt magának két geleznát, három -islógos inget, egy veres bársony subát, két pár ránczos veres sarút, egy -gyöngyös csupos koronát, két táréfátyolt, három gyolcs rokolyát, egy -arany szegélyü gyenge patyolatot, két karikagyűrüt, egy kövesgyűrüt, egy -ezüst hólyagos tűt, egy rend fekete kláris övet, mind olyanokat és -azokból valót, melyeket asszonyunk ő kegyelme viselt. Fel is ölté a -pokolra való a veres bársony ruhát és abban jött be hozzánk a konyhába. - -– Hát oda is bement? Mi történt Susánnával? - -– Várj csak édes jó fiam sorjára, hiszen a szívem úgy tele van -keserűséggel, hogy azt éjfélig se tudom kiönteni. Szegény leányom, -egyetlen kis Susánnám mi történhetett te veled? - -– De hát mi történt, hadd hallom valahára, – szólt Patkós Dani a -türelmetlenség miatt majdnem fogait csikorgatva. - -– Várj csak édes fiam, hadd végezzek előbb az asszonynyal. - -Egy szolgáló-asszony hozott nagy dézsa forró sósvizet s ki akarta a -padmalyra borítani. De a padmalyon holmi ruhák, bútordarabok heverésztek -s Szaporáné asszonyom szükségesnek tartá előbb azoknak fölszedését. - -– Fogd meg fiam egy kissé azt a dézsát, ez a tátott száju asszony -mindjárt kiejti kezéből. - -Patkós Dani fogta azt a dézsát s megfogván azt két kezével, úgy vágta a -földhöz, hogy dézsa és sós víz millió darabra törve, zúzva, locscsanva -egyszerre eltűnt szem elől. Szapora Máténé asszonyom nagyot nézett s nem -gondolt kevesebbet, mint hogy a jó Patkós Dani egyenesen megbolondult. -De Patkós Dani csak ennyit mondott: - -– Lássa édes jó néném, én kurucz legény vagyok, ha Susánnáról nem -beszél, utóbb még magharagszom. - -A sok cseléd, asszony, szolgáló ember sóbálványnyá meredt. Valamennyinek -az jutott eszébe: uramfia, milyen lehet ez a vitéz kurucz legény, ha -csakugyan megharagszik. Szaporáné asszonyom azonban nem ijedt meg, csak -ennyit mondott: - -– Ej, ej édes fiam, bizony mondom, nem hiába mondja a világ, hogy a -kurucznak az öklében van a feje lágya. Hiszen igaz is az, a mi igaz, az -én szivem is majd megszakad, ha szegény lelkem, gyerekem Susannámra -gondolok. Mert a szerencsétlenség úgy történt, hogy mi ott a konyhában -már régen hallottuk a borzasztó dulakodást, de szólni és mozdulni nem -mertünk, sőt még lélekzetet is loppal vettünk. Utóbb megsokalván a -dolgot s azt gondolván, hogy az én asszonyi szavamra is hajtanak talán, -megindultam, hogy kimegyek a külső palotára, hát a mint a lábam kitenném -az ajtón, rémségesen ordítva szalad elém a Panna leány s elkiáltja -magát, hogy urunkat és asszonyunkat ő kegyelmüket már mind meggyilkolták -a haramiák. Megváltóm, üdvözítőm ne hagyj el, én csak visszatántorodtam -a konyhába, szegény lelkem Susánnám fogott meg két kezével, különben -talán mindjárt szörnyet haltam volna. De alig telt el egy szempillantás, -már a haramiák valami öten mihozzánk is berohantak s egy beste pogány -vére egyenesen az én galambom Susánnámra vetette a szemét, úgy hogy az -én lelkem gyerekem csak elhalt ijedtében. Nosza én sem voltam rest, -kaptam a sodrófát s oda álltam a ribancz elé s megmondottam neki: -elmenjen innen tisztességgel, mert különben gyalázatos szemeit kivájom -tíz körmömmel. Mit tett erre a pokol fajzatja? Egyet se szólt, csak -feltaszított, hátam megett volt a kalácsos teknő a kemencze előtt, tele -most kelt gyönyörű kovászszal, én abba a kovászba, uram bocsáss meg, -bele estem s onnan nem tudtam föltápászkodni, csak kiabáltam, és a beste -fia haramiának czondráját fogtam. A könyörülő isten a megmondhatója, mi -történt volna, ha a Fekete Ördög az én nagy kiabálásomra oda be nem jön. -De a Fekete Ördög bejött, a haramiákat kitaszigálta s aztán szemeit -rávetvén Susánnára, lelkem jó leányomat felnyalábolta s egy szót se -szólván, kivitte az udvarra, ott állott két szekér öszvérrel, mind a -kettő tele volt már kincscsel, ékességgel, sok mindenféle drága -marhával, az egyikre rátette galambom Susánnámat, nyolcz haramiát -melléje állított s a szekeret megindítá, meghagyván a haramiáknak, hogy -a két Ördög várába menjenek s odáig meg se álljanak. Már a kapu alatt -volt a szekér, mikor utánuk kiáltott, hogy a ki görbe szemmel talál a -leányra nézni vagy kisujjával is megérinti: úgy töri össze azt -mozsárban, mint a sót. Ettől kezdve szegény Susánnámat nem láttam többé, -bár a fölséges uristen jóra fordítaná ő siralmas dolgát! - -Szaporáné asszonyom az egész beszéd alatt sűrű könyeket hullatott. Sűrű -könyein át nem láthatá Patkós Dani arczát, mert ha látta volna, bizony -isten egy szót se szólt volna. - -Jó Patkós Danit elfogta a keserű indulat. Hátát nekitámasztá a falnak, -talán máskép lábán se tudott volna megállni. Lábai reszkettek, -rettenetes karjai is reszkettek, taglója kiesett a kezéből. Szemöldeit -és ajkait összeszorítá s merev szemekkel bámult ki az alkonyodó égnek -veres világosságába. Azt az eget szerette volna most összedönteni, hogy -ne maradjon más épségben, csak maga a pokol. - -Nem szólt többé egyetlen szót sem. Mereven állott és nézett, mint a -halálos itélet. Egyszer aztán lehajolt s fölvette taglóját. Süvegét -szemére vágta, dolmányát összerántá, kését az övében s kardját az -oldalán megtapintá, s oda menvén Szaporáné asszonyomhoz, annak kövér -kezét szó nélkül ujra megcsókolá. Indult kifelé. - -– Hova mégysz édes jó fiam? Vacsora nélkül ugyan csak el nem eresztlek. -Jöszte csak vissza, nézd meg hát bátyádat is, lelkem jó uramat egy -pillanatra. - -Patkós Dani csak ment kifelé. - -– De hallgass hát rám édes fiam, – szólt Szaporáné asszonyom, utána -eredvén Patkós Daninak s megfogván annak balkezét, – várd meg hát -urunkat ő kegyelmét, míg haza jön, hiszen Kolozsvárra azért rugtatott -be, hogy a generális urtól segítséget kérjen szegény lelkem leányom -kiszabadítására. - -Patkós Dani egy szót sem szólt, vissza se nézett, kezét szeliden -kiszabadítá, s ment le a lépcsőn, s az udvaron, a kapun át, a holttestek -és eleven emberek közt kiment a vár elé. A népség még mindig ott -zsibongott és sűrű tömegben, zajongva és összebujva bámult valamit. Az a -valami volt jó Patkós Daninak fekete harczi lova. A kemény futásban -megszakadt belseje s ott a gyepen felfordult s kiadá páráját. - -Patkós Dani szétlökte az embertömeget, s a mint lovát meglátta: kantárt, -szügyellőt, nyerget, takarót, terhelőt, farmatringot pillanat alatt -leszedett a lóról. És akkor oda kiáltott az emberekhez: - -– Szászfenesi népség, a kinek jó lova vagyon, adja el nekem igaz áron, -megfizetem kettős áron. Ime itt az erszény. - -A népség csak egymásra nézett, csak hallgatott és csak húzódott -szerteszéjjel. Nem felelt a felhívásra senki. - -Egyszerre sebes lódobogás hallatszott a falu felől s a következő -pillanatban ott állott Patkós Dani előtt egy úri renden lévő lovag. -Lova, maga, haja, szakálla, bajusza porral behintve. Nyilván nagy utat -tett sebes vágtatással. Oda kiáltott a tömeghez: - -– Hej ficzkók, mi történik itt? - -Mikola László uram ő kegyelme volt a lovag. A népség egy pillanat alatt -lekapta fejéről kucsmáját, s egy öreg jobbágy oda állva a ló mellé, -szólt porba néző görnyedt arczczal: - -– Csókoljuk a kezét, lábát nagyságos urunk, egy kurucz vitéz van itt, -megdöglött a lova, hátas lovat akar venni a faluban. - -Az uraság oda tekintett Patkós Danira. - -– Ki vagy fiu, mit akarsz itt? - -– Toroczkay István uram belső embere vagyok, Patkós Dani a becsületes -nevem, Tordáról való származásom, Susánna hugomnak vagyok eljegyzett -vőlegénye, megyek utána, hogy élve, halva megszabadítsam. - -– Elment az eszed fiu, a haramiák sokan vannak, a két Ördög gyilkos -szívvel, rettenetes erővel van, közepébe mégysz a halálos veszedelemnek. - -– Oda megyek, de azért mégis oda megyek. - -Lassú, mély és dörgő hangon mondá ezt Patkós Dani. Mikola László uram -mindjárt gondolta, hogy Patkós Danit semmi kérés, fenyegetés, semmi jó -tanács vissza nem tartja, hanemha erőszak. De hát miért kellene a kurucz -fiut erőszakkal visszatartani? Oda szólt hozzá: - -– Mi járatban jöttél te épen most ide? - -– Segítségre jöttem, de későn jöttem, lovam is megszakadt a sietésben. - -– No fiú, nesze, itt ez a ló, de jól gondját viseld, s ha szerencsét ád -isten, visszahozd menyasszonyoddal együtt. - -Mikola László uram leugrott a lóról, oda vetette Patkós Daninak a -kantárt s bement a kapun. Patkós Dani rögtön levetkőztette a lovat, a -leszedett szerszámot egy ácsorgó embernek oda adá, hogy vinné be az -udvarba és aztán a lovat megveregeté, megsimogatá, saját lova -szerszámába felöltözteté s aztán felugrott a nyeregbe. - -Épen ekkor nyugodott le a nap, s épen ekkor ért oda Szaporáné asszonyom -nagy karéj kenyérrel, nagy darab hideg sülttel, nagy kanna borral. - -– Nesze édes jó fiam, igyál, egyél, a maradékot vidd el az útra. - -– Köszönöm, jó nénémasszony. – A kanna bort felhajtá s egy hajtókára -kiüríté, a sültet és kenyeret kápájába tevé, s »adjon isten jó -éjszakát«, úgy elrugtatott, mintha egyenesen nyílból lőtték volna ki. - - -V. MENYASSZONYA UTÁN ÉLETRE-HALÁLRA. - -Nekiment a sötét éjszakának, nekiment a veszedelmes útnak, nekiment a -bizonyos halálnak. Mire a Könczöl szekere éjfélt mutatott: akkorra -leszállott már a magyarszilvási havasokból s ott poroszkált a Hesdát -patak partján, puha, buja, zöld mezőben, hajladozó fekete fák -árnyékában. - -Lova nagy utat tett az nap Szász-Fenestől Kolozsvárig, Kolozsvártól -Szász-Fenesig s onnan az éjszakán át idáig. Vékony volt a ló vékonya, -minden pillanatban megtágult terhelője, erőtelen volt a lába járása: -bizonyos volt, hogy ezzel a lóval nem lehet sokáig menni. A hagymási -szőlők alján leszállt róla, puha fűbe kipányvázta, harmatos csutakkal -megdörzsölé s aztán maga is lefeküdt. - -Fejét hideg hantra támasztá s nézte azt a csillagos eget, melynek -nincsen annyi fénye, nincsen annyi üdvössége, a mennyi az ő szívének -mélységes szerelmével s mélységes szerelmének iszonyú fájdalmával -fölérhetne. Álom nem jött szemeire. Nem is akart, nem is tudott most -aludni. Iszonyú rémképek verték föl lelkének minden indulatát, mikor -elgondolá: minő sorsra, minő kezekbe jutott a kis Susánna. Az ő kis -Susánnája, a kiért élt, mióta élt, s a kinek boldogságáért küzdött -vészszel és viharral, és a kiért meghalt volna száz halállal s -megviaskodott volna angyalokkal, ördögökkel. Hah, minő harag tombolt -szilaj vérének minden cseppjében, mikor a két Ördög eszébe jutott. Minő -harcz lesz az, a mit ő a haramiákkal fog megharczolni. Hány ördögöt fog -ő összetörni, míg a halál őt is eléri valahára. Mert eléri: az bizonyos. -Ő azt a helyet s azokat az embereket élve nem hagyja el, a kik az ő -Susánnáját semmivé tették. - -Eszébe jutott küldetése. Jó urának szigorú parancsa, szegény hazájának -igaz ügye, kegyelmes fejedelmének balszerencséje. Neki most Magyarország -felé kellene menni s most már a határon lennie. Ott volt a pöcsétes -levél dolmányának kutyafüle alatt. »Éhség, szomjúság meg ne aléjtson; -ellenség, vadállat meg ne riaszszon; jó barát, szép asszony vissza ne -tartson; még könyörgő édesanyádnak könyhullatása is a te szived meg ne -lágyítsa.« Ez volt jó urának igazságos parancsolatja. És ő fogadta -szívében, fogadta lelkében, hogy a parancsolatot teljesíti. És ime most -mégis megszegte azt. Megszegte a legelső lépésénél, megszegte a kis -Susánnáért. Vajjon mi büntetésre lesz ő méltó, hogy ekként hűtelen lett -az igaz ügyhöz, a föleskedt zászlóhoz s kurucz jó hitéhez? Oda most már -a becsület is. - -Hadd legyen oda. Ha a kis Susánnának harmattisztaságát haramia kutyák -beszennyezték: neki sem kell többé a becsület. Hiszen az élet sem kell. -Nem is fog ő, nem is akar ő életben maradni. Csak a bosszú, csak a -bosszú, csak a halál. Ott halni meg, dúlva, viaskodva; ott halni meg a -kis Susánna közelében s ott feküdni holtan is együtt az ő holttestével. -Csak az van már hátra, semmi más. - -Fényes csillag csillogott le rá a magasságból, de ő a csillagfényben is -a pokolnak sötétségét látta. Lelke háborgott, mint viharpaskolta tenger, -s a fekvő helyében sem volt maradása. - -Fölkelt, föl- és alájárt, majd lement a patakhoz s annak hűs vizében -megmosá agyát, szemeit és arczát. Igy fog fürödni, így szeretne fürödni -a két Ördög vérében. Még ekkor is ezt gondolá. - -Hajnalodott immár. Hajnali csillagnak tüzes fénye sütött a szemébe, -hagymási és indali kakasszót lóbbálta füléig a szellő. Ibolyaszinű -dolmányát kezdé felölteni a napkeleti égsark s az égi dolmánynak peremén -a havasok magasságáról lemosolygott már a hajnalpirnak piros mosolygása. - -Hűs patakvíz, hűs reggeli szellő jó Patkós Dani szívéből kihajszolták az -örjöngő haragnak fekete mámorát. Lova jó étvágygyal legelészett, -harsogva harapta a duzzadozó pázsitfűvet; Patkós Dani lovára tekintett. - -Jó gondolat ötlött az agyába. - -Lovának is kell pihenés, jó magának is kell okos meggondolás. - -A két Ördög most várában alszik, két éjszaka nem aludta ki magát, száz -haramia őrzi álmuknak nyugalmát, a várban őket megtámadni lehetetlen. -Meg kell várni, mig fölébrednek s le kell őket csalni a völgybe, a -hasadék fenekére. Csak egyszer szemközt állhasson velük, nem kiván ő -aztán segitséget sem istentől, sem ördögtől. - -Pedig talán jó lenne segitséget kérni Toroczkay István főkapitány -uramtól ő kegyelmétől. Egres felé, Magura felé pihent lován jó két óra -alatt felrugtatna Toroczkó várához. Tizenöt-húsz jó kurucz legénynyel -mily könnyen kiszedhetné ő a haramiákat a barlangvárból, mint a földi -kutyát az odujából. - -Nem. Ezt ő nem teszi. Ő Toroczkay uram ő kegyelmének szeme elé többé nem -kerül. Míg a kis Susánnát meg nem szabaditja, szégyenét, halálát -keserűen meg nem boszulja: addig ő a két Ördög közeléből el nem távozik. -Egyszer úgy is meg kell halni: hadd jőjjön tehát a veszedelem. - -Lovát megfogta s gondosan megitatá. S aztán lassú lépésben elindult -lefelé a patak mentén. - -A hol a Voratitz belecsörgedez a Hesdát patakába: ott találkozott -napköltekor egy peterdi pakulárral. Haragos kérdésére azt felelé a -pakulár, hogy a két Ördög otthon van most, kétszarvú haramiák őrzik a -Repedt-kőnél, istenes embernek nem lehet azokra még csak rá se nézni. - -Patkós Dani ment a Repedt-kőhöz, be a sziklahasadékba, a kétszarvú -haramiák elé. - -De rossz volt az útja. Jeges zápor, rettenetes felhőszakadás rohant -végig néhány nap előtt a sziklahasadékon, a járt utat elpusztítá és az -omlott sziklák sima lapján minden lépten-nyomon megcsuszamlott az -aczélpatkó. - -Patkós Dani leszállt lováról, megköté azt egy faághoz, s lovának mind a -négy lábáról lefeszité a patkót. Puszta kézzel tördelé el a patkószeget, -nem kellett hozzá se vasfogó, se kalapács. - -Így ment tovább, mindig beljebb, mindig beljebb a rettenetes -sziklatornyok közé. Mordálya kéznél, kardja kiakasztva, rettenetes -taglója jobb kezében. Minél közelebb jutott a két Ördög várához: annál -jobban lobogott szívében tüzes harag lángja. - -Egy sziklafordulatnál nagyot horkant lova, felvágta a fejét s nem akart -előre mozdulni. Patkós Dani előre tekintett, s alig száz lépésre négy -haramia állt előtte egy félig lombos beteg fa árnyékában. Fekete, -bozontos bivalyfeje mind a négynek s két rettenetes bikaszarva két -haramiának. Vastag nyelü éles dárda, mordály az övben, hosszu kés a -tüsző mellett mind a négynél. Ezektől ijedt meg Patkós Dani lova. - -De nem ijedt meg Patkós Dani. - -Rövidre fogta a kantárszárat, vasmarkába szoritá a taglót, s lassú -lépésekkel ment a haramiák felé. A ló fujt, tüsszögött, nyugtalanul -vagdalt, de a kegyetlen térdszoritás alatt csak ment előre. Patkós Dani -le nem vette szemeit a rabló népről és csak arra vigyázott, hogy lova a -szakadékba bele ne essék. - -Midőn már ötven lépésnyire volt a haramiáktól, odakiáltott hozzá az -egyik haramia vastag ökörhangon: - -– Megállj te barom, mit akarsz itt nálunk? - -Dutzu volt ez, a kétszarvú haramiák vezetője. Ő találta ki, hogy jámbor, -veszendő lelkek rémületére miként lehet bivalybőrt és bikaszarvat -haramiafejre kötni. Ő őrizte most e helyütt a sziklahasadékot, a várhoz -vezető ösvényt. - -Patkós Dani egy szót sem szólt, csak ment előre. - -Egyik haramia nagyot füttyentett. A fütty hangjára valahonnan a sziklák -mögül iszonyú tülökhang bömbölt végig a völgyön. Nyilván jeladás volt ez -a várbeli haramiák részére. - -A négy haramia előre szegezett dárdával állt készen. A bömbölő hangra -felágaskodott a ló s reszkető testével nem akart előre menni. Patkós -Dani belevágta sarkantyúját oldalába, s a ló fölnyerítve két iszonyú -ugrással oda robbant a haramiák közé. - -Patkós Dani kezében megvillant a tagló s a kétszarvú Dutzu abban a -szempillantásban összezúzott agygyal feküdt le a ló lábai alá. Úgy -lefeküdt, soha többé meg se mozdult. - -E váratlan, e képzelhetlen támadásra két haramia rögtön leugrott egy -sziklamélyedésbe, a harmadik pedig futni kezdett visszafelé. Patkós Dani -egy ugrással elérte, s taglóját balkezébe véve, jobbjával tarkón ragadta -s magához a levegőbe fölemelte a haramiát. A nyomorult pára csak hörgött -és kapálózott, minden fegyverét kiejté kezéből. - -Patkós Dani megállítá lovát s iszonyu haraggal szólt hozzá: - -– Szólj dög, mert odaváglak a sziklához, mint egy marok sárt. Hol a két -Ördög? - -A jó Daninak nem jutott eszébe, hogy vasmarkával úgy megszoritá a rabló -nyakát, hogy az akarva sem tudott volna egy istenes hangot kiejteni. -Csak hörgött és csak nyöszörgött. - -De ujra szólt a tülökhang bömbölése. S miként a mennydörgés: úgy -robogott végig százszoros visszhangja a szakadékos bérczek hajlásai -közt. A két Ördög vára ott tátongott már sötét odújával Patkós Dani -közelében s a Fekete Ördög és a Fehér Ördög onnan jött már alá -hatvanadmagával, rettenetes haragnak és gyilkos fegyvereknek hatalmával. - -Patkós Dani jól látta a haramia-sereget, de azért meg nem ijedt. A -gyámoltalan rablót, a ki kezében lógott, oda vágta lova lábához s ment -szemközt, – neki a két ördögnek, a bizonyos halálnak. - - -VI. A KÉT ÖRDÖG LAKOLÁSA. - -A Fekete Ördög jött élén a seregnek. Egyetlen fegyvere volt a -hosszúnyelű iszonyú vaskalapács, melyet úgy forgatott félkezével, mint -más a sima vesszőt. A sereg után lomhán lépkedett maga a Fehér Ördög -dárdával és mordályokkal. Dárdáját mint valami nagy szálfát vonszolta -maga után. A haramiák ujjongva, kiabálva, ugrándozva, botjaikat, -dárdáikat, puskáikat emelgetve nagy zsibajjal követték a két marczona -vezért. Látták, hogy nekik fölöstökömre is kevés lesz az az egy szál -kurucz vitéz. - -Patkós Dani halavány arczczal, összevont szemöldökkel s összeszoritott -ajakkal közelgett lassan feléjök. Lovát egyenes sziklafal tövében -vezeté, hogy hátulról védve legyen. Ádáz sasszemeit le nem vette a -Fekete Ördögről. A Fekete Ördög rabolta el Susánnáját. Ennek az egy -embernek meg kell ma halni. Egyéb nem volt elméjében. - -A Fekete Ördög tíz lépéssel megelőzte seregét. Lőtávolba érve megállt, -dörgő kaczagásra fakadt s kalapácsára támaszkodva gúnyolódó hangon szólt -Patkós Danihoz: - -– Én vagyok Vaszili Negru héj! Én vagyok a Fekete Ördög héj! Hát te -féreg, ki vagy te, a ki meg mersz állani én előttem? - -Patkós Dani elővette mordályát s egy szót sem szólva rálőtt a Fekete -Ördögre. - -A lövés nem talált. - -– No még egyet, hadd nyelem el golyódat, – szólt röhögve a Fekete Ördög. - -Patkós Dani a súlyos mordályt oda vágta az Ördög melléhez. Az Ördög -megrendűlt, felorditott, de el nem esett. Vastag juhbőrczondrája -megmenté őt a haláltól. De most aztán két kézre fogta a félmázsás -kalapácsát. - -Patkós Dani a kengyelből kivette lábait s nekiugratott a Fekete -Ördögnek. A Fekete Ördög a kalapácscsal s Patkós Dani a taglóval -egyszerre suhintott. És abban a szempillantásban földön feküdt ló és -ember egyaránt, mintha haragos villám ütött volna le mind a háromra -egyszerre. - -A Fekete Ördög suhintására Patkós Dani felrántotta lova fejét. Az -iszonyú kalapácsütés a ló koponyáját száz darabra zúzta. A ló elesett s -vele együtt Patkós Dani is. De az ő taglója a Fekete Ördög fejét úgy -hasitá ketté, hogy egyik darabja ide zuhant, a másik amoda. - -Patkós Dani rögtön felugrott s oda nézett a haramiaseregre. Ez a sereg, -mintha föld nyilt volna meg előtte, eszeveszett bámulással mereven nézte -a borzasztó harczot s a Fekete Ördögnek iszonyú halálát. Még maga a -Fehér Ördög is megrémült, midőn a Fekete Ördög elestét látta. - -Patkós Dani oda lépett a holttesthez és sarkantyúját belevágta a haramia -arczába és egyik lábát rátette a kettéhasított főre és mély dörgő hangon -mondá: - -– Nesze pokol kutyája, nesze. Te voltál az, ki az én Susánnám -elraboltad. - -Magához jött a haramia-sereg. Rémítő morgással és istenkáromlással -mozdult meg, hogy Patkós Danira rohanjon. - -Patkós Dani rájuk nézett s rájuk orditott, mint a vihar: - -– Hát ti is itt vagytok? Egyétek meg ezt a dögöt s veszszetek meg tőle. - -Óriás erővel megfogta a holttestnek két lábafejét s felhajitva azt -magasra, mint valami könnyü zsákot, úgy vágta a haramiák közé. -Öten-hatan összeestek a holttest súlya alatt. - -A Fehér Ördög három ugrással ott termett a haramiák élén. Dárdavégű -szálfáját magasra emelé s ráorditott a rablókra: - -Előre bitangok, fogjátok le elevenen, mert összeráglak benneteket. - -S szálfájával oda mutatott Patkós Danira. - -De Patkós Dani most se ijedt meg. Hátát megveté a sziklafalhoz s azt -ugyan látta, hogy itt most már meg kell halni, de azért kardját -balkezébe, taglóját jobbkezébe véve, haragos szemekkel várta a -haramia-sereget. Még sürgeté is őket: - -– Ide jertek, épen ti kelletek nekem! - -E pillanatban a távolból újra felhangzott a tülök bömbölése és mikor az -elnémult: messze, messze földről a túri határ felől trombitaszó -harsogása hallszott, mintha csak katonák jöttek volna onnan felől. - -Hát bizony katonák voltak azok, csakhogy jó Patkós Daninak nem nagy -gyönyörüsége tellett ő bennök, a mint az később kitudódott. Pedig hát -előre tudhatta volna ő azt, ha oly nagyon nem sietős az útja s ha Mikola -László uram ő kegyelmétől nagy tisztességgel és megalázódással tövéről -hegyére mindent megkérdezett volna. De a nagy harag eszét veszté s -hebehurgya sietségben meg nem fontolá jól ő nagy dolgát. - -Tudni kell ugyanis, hogy Mikola László uram ő kegyelme ama szomorúságos -éjszakának reggelén berúgtatott Kolozsvárra s meg nem állott addig, míg -amaz ármányos Steinville generálisnak, császári hadak főgenerálisának -színe elé nem juthatott. Eljutván pedig oda, érzékeny hangon és nagy -bátorsággal e szavakat mondá: - -– Uram, főgenerális uram, kegyelmed, nagy panaszom vagyon. Én vagyok ama -Mikola László Szász-Fenesről, háromszázharmincz jobbágynak és szolgáló -embernek ura, ki a fölséges császár úr iránt való hívségében soha meg -nem tántorodott és soha tétovázó nem volt, és ime minden igaz hívségem -és jámborságom daczára az elmúlt éjszakán istentelen haramiák, kutyafia -rabló népek udvaromra törtek, magamat és tisztes vendégeimet halálra -keresték, szolgáimat, cselédeimet felkonczolták, édes lelkem -hitvestársamat halálra ijesztették, sok minden kincsemet és drága -marhámat elrabolták, sőt még egy szegény, ifjú leányzót is magukkal -udvaromból elragadni nem átallottak. Égre kiált a nagy istentelenség és -én jöttem főgenerális uram kegyelmedhöz, kérdve kérdvén, vajjon a mi -szegény Erdélyországunk azért tartja-e császári hadak sokaságát, hogy -ily nagy veszedelmek véres boszú nélkül megtörténhessenek? - -Steinville generális megértvén ebből a nagy méltatlanság igaz okát, -biztató szavakkal csillapítani kezdé Mikola László uram ő kegyelmét, jól -tudván és elméjében tartván, hogy Mikola László uram egyike az ország -főembereinek. Mikoron pedig azt is megértette volna, hogy kik volnának -ama gyilkos haramiák s hogy ezek az elmúlt éjszakán a császári hadnak -két tiszti emberét is, tudniillik a kapitányt és a zászlótartót, -felkonczolták, haragra gerjede nagy hirtelen s erős hangon parancsolá az -oldalálló tisztnek: - -– Hívjátok elém Privoda kapitányt. - -Az oldalálló tiszt azt felelé, hogy Privoda kapitány a mult estén kiment -Szamosfalvára. - -Steinville generális erre a következő parancsot intézte az oldalállóhoz: - -– Egy lovas legény lóhalálában Szamosfalvára megyen s Privoda kapitányt -rögtön beszállítsa. Huszonnégy lovas készen álljon, húsz szekeres -előálljon s száz rácz hajdú szekerekre ülvén, a huszonnégy lovassal -nyomban elinduljon s két huszonnégy óra mulva a két Ördög élve-halva -kezemben legyen és a haramiák ágra akasztassanak. - -Igy szólott a parancsolat Mikola László uram ő kegyelmének füle -hallatára. Meg is elégedett ő a parancsolattal s nyájasan megköszönvén -Steinville generálisnak szivességét, az atyafiaknak rövid meglátogatása -után nyomban visszaindult Szász-Fenesre, a holott is találá Patkós -Danit, ki azonban szívének nagy haragja és búbánata miatt Steinville -generális rendeleteiből semmit előre meg nem tudhata. - -Privoda kapitány pedig Szamosfalváról nagy sebten Kolozsvárra nyargalt, -legényeit, haramiáit felülteté, szekerekkel gyors hajtásban elindula, s -mire leszállt az öreg est, akkorra már elhagyá a bányabükki havasokat s -elérte a komjátszegi nyilás torkolatát. Itt megpihenteté lovait és -legényeit s tizenkét lovas legényt késő éjjel elindíta, hogy Tordára még -hajnalban bejutnának, tordai városbiró uramat fölriasztanák s minden -fegyverfogható őrséggel és egyéb bátor emberekkel, csőszökkel és -hajdúkkal egyetemben az Aranyos völgyén, tolvajúton fölkerülve, a -hasadéknak peterdi nyilását elállanák s ekként a két Ördögöt és haramia -seregét a hasadékba bérekesztenék, hogy onnan senkinek menekülése, -hanemha madárszárnyakon, ne lehetne. Jól számított Privoda kapitány. Ő -tolvaj elméje ügyes volt már az ilyen praktikákban. Jól tudta, hogy -nemes Torda városának polgárai a minapi fosztogatás miatt is a két -Ördögre fel vannak dühödve, s biztosra vélte már a két Ördög -veszedelmét. Szinte mosolygott, ha elgondolá, miként fogja ő a két -haramiavezért mázsás vasba verve Steinville generális elé állítani – két -huszonnégy óra alatt. A tizenkét lovasnak a tordai segítséggel Peterd -felől délelőtti tíz órakor kellett a hasadékot elzárni, ő maga is az ő -ráczaival és lovasaival ugyanekkor levén indulandó a túri határ felől. - -Ime tehát az ő serege volt az, kinek megérkeztét jelenté a haramia őrnek -tülök-bömbölése. Az ő lovasainak trombitahangja harsogott a küzdő felek -fülébe a sziklahasadék szirtoszlopai közül. - -De jó Patkós Dani nem hallá meg sem a tülökhangot, sem a trombita -harsogását és ő nem látta meg Privoda kapitány marczona seregét. Ő csak -a Fehér Ördögöt látta maga előtt dárdavégü rettenetes szálfájával s -haramiaseregével, és csak annak hangját hallá, a mint a rohamot -vezényelte. Ő rá nem ért arra, hogy szeme füle másra is vigyázzon, mint -azokra, kik életére törtek. - -Nagy lőn azonban bámulása, midőn látta, hogy a Fehér Ördög megáll, hátra -tekint, a rohamot abba hagyja, magas kőre ugrik s aztán egy pillanat -múlva elorditja magát. - -– Hóhó! megálljatok! Utánam föl a várba! - -E szavak után sebes bakugrással futott a barlang feljárója felé. - -A haramiasereg, a mint vezérének hangját hallá s futamodását észrevette, -nosza sietett ő is el nem maradni vezérétől. Patkós Dani csak azon vette -észre magát, hogy egyedül áll a sziklafal tövében s hogy ellenség nincs -mellette, nincs előtte, sem közelben, sem távolban. A ki volt és a ki -volna: az fut előle eszeveszetten. - -Nosza ő sem vala hát rest, utána iramla a futó seregnek s taglóját -suhogatva kiáltá utána: - -– Megálljatok hé, ribancz ebek! Megálljatok egy kissé, hadd verlek agyon -benneteket. - -De bizony azok szót nem fogadtak, csak menekültek gyorsan föl a várba. - -A Fehér Ördög már fele útján járt a följárónak s nyilvánvaló volt, hogy -mindjárt megmenekül s őt Patkós Dani taglója el nem éri. Lehetett már -Patkós Danitól vagy százötven lépésnyire. - -Patkós Dani ekkor megállt, megfeszité két hatalmas lábát, feje körül -kétszer megpördíté rettenetes taglóját s czélba véve a Fehér Ördögöt, -utána hajítá azt. - -Nagy búgással repült a tagló a levegőben mint halálmadár, fénye -levillogott a futó haramiákra s iszonyú csattanással oda csapott a Fehér -Ördög háta közepébe. A Fehér Ördög nagyot bődült, állóhelyében -megfordult, szálfáját magasra tartá, kezét még egyszer kinyújtá s aztán -arczra esve, a feljáró sziklának magasáról rémítő zuhanással legörgött a -mélybe. A tagló még akkor is hátában volt, mélyen beleragadva -kettéhasított gerinczébe. - -A futó haramiák nem tudták, mi történt. Csak azt látták, mikor a vezér, -mintha villám sújtotta volna le, élettelen zuhant le a hasadék fenekére. -Egy pillanatra megdermedtek, kétségbeesésük ordítása messze betölté a -sziklanyilást s aztán felocsudva, még rohamosabban kapaszkodtak fel a -barlangvár odujához, egyik a másikat taszigálva le a mélybe. A kurucz -vitézre nem gondolt többé egyik se. - -De gondolt Anika, az istentelen boszorkányfajzat. - -Régóta ott állott ő már a feljáró tetején, a barlangvár kapujában, nagy -négyszögü kő csúcsán. Tüzes két szemére, piros orczájára oda tűzött a -nap sugara. Piros viganóját, islógos ingvállát, fekete fényes -hajfürteit, haja fonatának hamiskás szalagjait ott lobogtatá az enyhe -déli szellő. Úgy állott ott a magasban mozdulatlanul, mint ártó csillag. -Szemeinek tüze oda tűzött egyenesen jó Patkós Daninak deli termetére. - -Látta a rettentő harczot. Merev szemekkel bámult oda, mint a hiúz az -eleven zsákmányra. Arcza piros volt a csattanásig, keble pihegett a -feszülésig, egyik lábát előbbre tette, mint a másikat, mintha harczra, -birokra akart volna kelni valakivel, a ki bántja; valamivel, a mi üldi; -tán a haraggal, mely czikázott szíve körül; tán a félelemmel, hogy -elveszti gonosz párját; tán a sajnálattal, hogy vége lesz a szép kurucz -vitéznek; tán a szerelemmel, a mélységes, pokoli szerelemmel, mely -ellenállhatlanúl gyúlt szivében az ifjú bajnok, deli bajnok rettenetes -hatalmának látására. - -A Fekete Ördögöt nem sajnálta. Hadd essék el, hadd okádja ki dühös -lelkét, hadd legyen a haramia-seregnek egyetlen feje, a ki csak ő rá -hallgat, és egyetlen szíve, a ki csak ő neki szolgál. Hadd ne osztozzék -kincsben, hatalomban, dicsőségben ő vele senki. - -Látta a haramia-sereget Patkós Daninak rohanni. Látta a Fehér Ördög nagy -szálfáját s látta onnan a magasból, a mint a kurucz vitéz megveti hátát -a kősziklának és süvegét szemére vágva, két kezében két iszonyú -fegyverrel oly rendületlenül áll a haramiák előtt, mint a szikla-torony, -melyhez támaszkodik. Ezt már nem nézheté magánosan, ehhez már társat -kellett fognia. - -Beugrott a barlangvárba, belódult az oltáros odúba, ott feküdt a -szerencsétlen rablott leányzó kőágyon, halaványan, lázban, betegen, -lelke törve, szíve szakadozva, halálra elszánva, mint letépett -virágszál, melyet vihar leszakasztott, barom lába sárba tiprott s -melynek színe és illata meghalt örökre. - -Vállon ragadta Susánnát s kivonszolta magával a barlang kapujához, a -magas kőre. - -– Oda nézz, oda nézz, kit látsz te ott, mit látsz te ott? - -Susánna oda pillantott a harczolók felé. Észrevette Patkós Danit, az ő -jegyesét s az ő jegyesének halálos veszedelmét. Mereven nézett, hajához -kapott, felsikoltott s aztán eltaszítván magától Anikát, visszafutott -odújába, oda esett kőágyára s arczra fekve zokogott, zokogott -keservesen. - -De nem látta, de nem hallotta ezt senki. Anika nem ment utána, csak -nézte, nézte, lélekzetét visszatartva, keselyü szemekkel nézte a -viadalt. Hallotta a tülöknek bömbölését, trombitának harsogását, látta -Privoda kapitány közelgését s a Fehér Ördögnek és seregének -megfutamodását. - -Pokoli kéjnek tüze forrott ereiben, midőn látta, hogy a deli bajnok el -nem szalad, hanem megkergeti a szaladókat. Hallotta szavának -mennydörgését s látta, a mint a rettenetes tagló zúgva, búgva repül át a -légen és sújtja halálra a Fehér Ördögöt. Most jutott eszébe, hogy a deli -bajnok bizonyára a rablott leány vőlegénye. Ördög volna, angyal volna, -nem lehetne ilyen erős, ilyen bátor. Csak szerelmes vőlegénynek lehet -ilyen szíve szerető párjához. - -Tőrét előrántá s egy pillanatig azt gondolá: neki meg kell ölni a -rablott leányt. Őt és egyedül csak őt magát találja a kurucz vitéz -életben és senki mást. Az iszonyú gondolat súlya alatt piros ajkai -megnyiladoztak s hófehér fogai közt sziszegve játszott, gyenge habot -vert gonosz indulatnak viharos mozgása. - -Tőrét visszatette hüvelyébe s gyorsan, könnyen, repdeső szökéssel, mint -a madár, mint a zerge, futott le a sziklajárón. Észrevette, hogy Patkós -Dani nem ügyel Privoda kapitányra, s ha nem vigyáz, rögtön, nyomban rácz -haramiák fogják el őt. Futott, futott lefelé, széttaszigálta maga elől a -menekülő haramiákat s oda rebbenve Patkós Dani mellé, megragadta annak -vas kezét. - -– Jőjjön, jőjjön kelmed, kurucz vitéz uram, én velem, én hajlékomba, -ihol la Privoda kapitány, nyomban nyakunkra hág. - -S húzta magával Patkós Danit. - - -VII. MENYASSZONYÁT MÉGIS MEGTALÁLTA. - -Patkós Dani csak akkor tekintett Privoda kapitányra s annak marczona -seregére. Nem voltak már távolabb kétszáz lépésnyinél s puskáikat, -mordályaikat kezdték sütögetni Patkós Dani felé, a menekülők felé. -Privoda kapitányról Anikára veté szemét Patkós Dani. - -– Susánna hugomat keresem – szólt, – hát te leányzó, mit keressz itt? - -– Kelmedet keresem, jőjjön, jőjjön gyorsan, az a másik leány oda fenn -van a várban. - -Patkós Dani e szóra rohamos sietséggel futott fel a sziklajárón, még -Anika is alig tudott nyomában haladni. A menekülő haramiák bámészan, -gyáva meghunyászkodással adtak neki helyet maguk között. Két vezérüket -megölte, Anika volt vezetője, még gondolatban sem mertek véteni ellene. - -Mire fölértek a magasba: akkorra már Privoda kapitány serege nagy -félkörben körülállta a feljáró alját s maga Privoda kapitány magas lovon -ülve, kézben kivont karddal, erős, harsány hangon így kiáltott fel a két -Ördög várába: - -– Rablók, kuruczok, haramiák, hitvány kutyák! Fölséges császár -parancsolatja szól hozzátok. Pénzt, kincset, fegyvert, minden drága -marhát adjatok ki tüstént; vezérteket élve, halva adjátok kezemre, -magatok pedig kényre-kegyre jőjjetek le s boruljatok lovam lábaihoz. -Különben kifüstöllek benneteket s a ki ellenszegül, száraz ágon szárad -meg pokolnak örömére. - -Patkós Dani ott állott a magasban a barlang nyilásánál, mellette -oldalánál Anika. S Anika felelt Privodának. - -– Nem parancsol nekünk sem a császár, sem a generális, sem te magad -ribancz. Pénzünk, kincsünk, fegyverünket ki nem adjuk, magunk szereztük, -magunk is birjuk; ha kell neked: jere érte, czipellőmnek sarkára -fogaidból veretek patkószeget. - -Patkós Dani csak hallgatá e gonosz szót s csak nézte az ádáz leányt. Nem -szerette hallani a beszédet s maga szólt le Privoda kapitányhoz. - -– Privoda kapitány, én vagyok Patkós Dani, Toroczkay István uram ő -kegyelmének belső embere, kegyelmednek pedig halálos ellensége. Állok -kegyelmed szolgálatára mindenkor, de most nem, mert most egy dologban -járunk. Én megöltem Vaszili Negrut, a Fekete Ördögöt és Balyika Niktát, -a Fehér Ördögöt, hogy egy szegény hajadon leányzót, kit Szász-Fenesről -elraboltak, megszabaditsak. A két Ördögöt megtalálja kegyelmed, ott -feküsznek a kövön. Innen tehát most már menjen el kegyelmed békességgel, -itt most már jó emberek vannak, majd hírt adok kegyelmednek, mikor -lészen találkozásunk. - -Privoda kapitány visszakiáltott: - -– Kutya vagy, nem ismerlek. Társaidat felakasztatom, magadat karóba -huzatlak, úgy nyúzom le bőröd. Azokat a becstelen fehér személyeket -pedig meztelenen hajtom be Kolozsvárra, úgy adom át a bakónak. - -Patkós Daninak e szavakra megszédült a feje. Iszonyú gondolat villámlott -agyán keresztül. Privoda kapitány most őt is haramia számba veszi s vele -is, Susánnával is, ha teheti, akként bánik, mint a hogy mondja. Hiszen -ő, ő nem fél, de Susánna, de Susánna! Majd leesett onnan a szikla -tetejéről, mikor azt elgondolá. - -Keserű haraggal nézett szemközt Privodával. Ez volt az ő sorsának -rosszra forditója, boldogságának, jövendőjének megölője. Ez gyilkolta -meg pakulárjait, ez rabolta el lábas jószágát, e miatt kellett megválni -Susánnájától; azért lett ő kurucz, hogy ezzel az emberrel találkozzék. -És még most is, annyi keserű harcz után, midőn a két Ördögöt megölte már -és Susánnáját haza vihetné, szerelmébe foglalhatná, lelkébe temethetné, -most megint ez az ember áll útjában. A szélvész nem ordít úgy, mint -ordított az ő szívében a féktelen düh, mikor ez emberre nézett. Kedve -lett volna egymagában egy szál karddal lerohanni s szétdarabolni azt, -vagy szétdaraboltatni magát általa. - -De míg Patkós Dani így évődött, Anika, a boszorkányfajzat nem nyugodott. - -A sziklafeljárónak fent a barlang szájánál volt hét kőgrádicsa. E hét -darab nagy lapos kő egyetlen kődarabon nyugodott, mely, ha kimozdul -helyéből, mind a hét grádicsnak le kellett zuhanni helyéből, és ha -lezuhant: akkor emberi teremtésnek lehetetlen volt a barlangba bejutni. -A nagy forgó kődarab alatt lyuk volt vájva és a lyukba lőporos szaru -volt elhelyezve. Csak a két Ördög tudta ennek titkát és Anika. Csak fel -kellett lobbantani a lőport, hogy valamennyien mentve legyenek. - -Privoda szavára Anika nem felelt semmit. Hanem befutott a barlangba s -kihozott onnan újjnyi hosszu puha pudvát s csiptető közt kis parazsat. -Olyan gyorsan járt, senki se vette észre, mit akar. Lefutott a hét -lépcsőn, leguggolt egy pillanatra, a taplót beszorítá a szaru szájába s -meggyújtá azt. S ekkor felugorva ismét Patkós Dani mellé, oda vonszolá -azt egészen a barlang szájához. - -– Jőjjön kegyelmed, ide álljon, ide erre a sziklára. Földrengés lesz -mindjárt, nagy lesz a veszedelem egy pillanat alatt. - -Patkós Dani önkénytelenül engedelmeskedett az ördöngős leánynak s oda -állt, a hova állította őt. Anika ekkor elébe állva s két kezét csipőjére -téve, éles, harsány hangon lekiáltott Privodához: - -– No most már jertek, bitangok, ha van bennetek bátorság. Majd meglátom -Privoda, te rácz eb, van-e olyan hosszú a kardod, mint a nyelved, elér-e -idáig? - -Privoda kapitány azzal felelt e csúfondáros szavakra, hogy mordályával -czélba vevé Anikát s miután a lövés eldurrant, az a gonosz leányzó pedig -elkaczagta magát, de el nem esett: Privoda rögtön kiadá a parancsot rácz -haramiáinak, hogy a feljárón menjenek föl s foglalják el a két Ördög -várát. Dühös volt, káromlá az istent és annak szentjeit s toporzékoló -lovával oda állt a feljáró aljához, hogy ráczai saját élő és haragvó két -szeme előtt vonuljanak föl a rohamra. - -Jó Patkós Dani látta a veszedelmet, nem ügyelt Anikának eszeveszett -kaczagására, hanem dörgő hangon bekiáltott a barlang üregébe a tétovázó -haramia sereghez: - -– Előre legények! Tizenöt ember dárdával és muskétával ide áll mellém, -harmincz ember tölti a muskétát, a többi pedig készíti a szerszámot és -fegyvert. A ki szót nem fogad: két kezemmel vágom innen le lábainál -fogva, mint a patkányt. - -Zúgott a hang az üregben, mint a mennydörgésnek hangja s a haramiák -eszeveszetten ragadták fel fegyvereiket, hogy a parancsot teljesítsék. -Tizenöt embernél több nem fért a barlang nyílása előtti sziklalapra s -kétannyi is oda tolongott, hogy Patkós Dani rájuk valahogy meg ne -haragudjék. Csaknem egymást taszigálták le a hasadék mélyébe. - -Dörgött a muskéta a völgyben s a golyók ott fütyörésztek Patkós Dani -feje körül a sziklaoldalon; jött fölfelé a rácz, negyven-ötven egymás -után, Privoda kapitány onnan alulról, ló hátáról harsány hangon riogatta -őket. Szentül hitte, hogy a tordai mészároslegénynyel végkép leszámol ma -– úgyis oly sok volt már a rováson. - -De bizony nem lett abból semmi. - -Mennydörgés és földindulás és rettenetes halálnak veszedelme támadt -Anikának gonosz munkájából. A lőpor ott a forgó kő alatt felrobbant, -robbanása iszonyú volt; ama síma, hosszú kőlapok, a feljárónak -lépcsőkövei ezer darabban repültek a légbe, süvöltve, zúgva, ropogva és -csattogva, mintha afféle pokolbeli madarak lettek volna. Óriási füst és -kőporfelhő gomolygott fel az ég felé s a nagy sziklahasadéknak -üregeiből, hajlásaiból százszorosan dörgött vissza a visszhang, mintha -jobbról, balról, közelről és távolról ég leszakadna, hegyek aláomlanának -s utolsó ítéletnek tárogatósípja harsogna le a magasból. S zajon és -zúgáson, mennydörgésnek és harsogásnak hangján túl hallatszott Anikának -vérfagyasztó kaczagása! - -– Haha Privoda! Én vagyok itt és az én kedvesem, van-e kedved ide jönni? - -Privoda kapitány nem felelt. Óriási kődarab magát és lovát ott -szakította ketté, ott morzsolta össze a feljáró lábainál. Lovasai -hanyatt-homlok menekülének, s nyavalyás ráczai, kiket omló sziklák -rohanása el nem tiport, halálos rémülettel futottak ki a -sziklahasadékból, hogy megvinnék a hírt a két Ördög váráról s Privoda -kapitány veszedelméről amaz ármányos Steinville generálisnak -Kolozsvárra. - -Maga jó Patkós Dani is elképedve támaszkodott a sziklafalhoz. Az első -pillanatra el nem tudá gondolni, mi történt, csak érzé, a mint iszonyú -nyomás, mint ellenállhatlan viharnak ereje, oda szorítja őt és társait a -szikla oldalához. Csak mikor már elmult a földrengés s annak pokoli -dörgése, csak akkor látta, hogy a barlang feljárójának kövei mind -lerohantak a völgybe s hogy a sziklalap előtt rettentő mélység tátong, a -honnan feljönni s a hova lemenni lehetetlen. Bámulva és szó nélkül nézte -Privoda kapitánynak hanyatt-homlok rohanó táborát. Még alig tudta -helyzetét fölérni eszével, midőn érezé, hogy Anika suhogó ruhával -melléje surran s kezét megfogja gyöngéden. - -– Jöjjön kegyelmed, – szólt a gonosz leányzó – valamit akarok mondani. - -Patkós Dani föleszmélt és Susánna jutott eszébe és ezt mondá Anikának: - -– Biz azt húgom, most már vezess jegyesemhez. - -– Oda vezetlek, – szólt Anika s szeme egyet villant. Nincs a pokolnak -olyan tüze, a mely hasonlított volna e szemvillanáshoz. - -Patkós Danit bevezette egy üregbe. Néhány pislogó mécs adott az üregnek -némi félhomályt. Olyan volt az üreg, mint valami sírbolt. Anika odaállt -Patkós Dani elé s két kezét leeresztve lassú hangon mondá: - -– Ime, itt áll előtted jegyesed. - -Patkós Dani megütődve lépett vissza. Oda nézett a gonosz leányra s azt -mondá neki: - -– Elment az eszed leányom, én Susánnát keresem. - -– Én pedig téged kereslek. Meglehet, hogy bolond vagyok, de téged -szeretlek. Az én jegyesemet meggyilkoltad: a helyett most te vagy nekem. -Életedet megmentettem rácztól, oláhtól, haramiától, Privoda kapitánytól, -de a magam számára mentettem meg. Segítségem nélkül innen most nem -menekülhetsz; vagy enyém lészsz, vagy velem halsz. - -A gonosz leány lassú hangon, reszkető hangon beszélt. Csak két szeme -égett, csak két szeme villámlott ott a sötétben. Patkós Dani oda lépett -hozzá s megfogta kezét. - -– Jó lány voltál hugom, jót cselekedtél velem, háládatos szívvel leszek -érte halálos holtomig, de most vezess Susánnához. - -Anika odament egyik mécshez, fölvett a földről egy fenyőfafáklyát, -meggyújtá azt s ment előre, Patkós Dani pedig ment nyomában. Iszonyú -barlangsikátoron, szűk nyílásokon, veszélyes sziklarepedéseken át -bejutottak egy barlangba. A barlang egyik sarkában állott egy kő. Azt a -követ Anika kimozdítá helyéről s aztán tíz vagy tizenkét kődarabot még -kiemelt onnan s akkor oda hívta Patkós Danit. - -– Nézd, mi van itt? – Fáklyával oda világított. - -Félországnak kincse volt ott. Arany és rubin és kárbunkulus iszonyú -halommal. Drága ékességek, gyürük, lánczok, fegyverek, vert arany és -ezüst pénzek, kelyhek, szentségtartók, arany és ezüst edények, lánczok, -csatok, forgók, sarkantyúk, fejedelmi kincsek, szentegyházaknak és -főembereknek nagy kincsei. Várost építeni, száz falut megvenni, ezer -jobbágyot és tízezer lábas jószágot szerezni lehetne e kincsen. Anika -megint szemközt fordult Patkós Danival. - -– Lásd e nagy kincs mind az enyém, mind a tiéd, magam is a tiéd vagyok, -ha szeretsz. Szolgálód leszek, kutyád leszek; ha rugdosol, lábadat -csókolom, csak engem szeress, ne azt a másikat. - -Patkós Dani félrerúgta azt a halmaz kincset, mely útjában állt és csak e -szót mondá: - -– Most már Susánnához vezess. - -A gonosz lány tántorogva, zokogó kebellel vezette vissza Patkós Danit a -mécses barlangba. Fejét lehajtá s szemeiből omlott a köny, mint a -záporeső. De itt megint megállott és fuldokló hangon mondá Patkós -Daninak: - -– Még egy szavam van, hallgasd meg azt. A te jegyesed nem tiéd többé, -annak pártáját összetépte a Fekete Ördög; ott fekszik nyomorultan, -teste-lelke összetiporva, mit akarsz te most már vele? - -Patkós Dani felordított, mint a halálra sebzett vadállat s vaskezével -megragadva Anikának vállát, mennydörgő hangon szólt hozzá: - -– Hallgass, te rima, ő az én jegyesem, élve, halva, még nyomorában és -szégyenében is enyém örökké. Most oda vezess egy szempillantás alatt! - -Anika felsikoltott. Iszonyú vonaglással kirántá magát Patkós Dani -kezéből s a fáklyát a földhöz vágva, a mécseket suhogó ruhájával -lobogtatva, villogó szemekkel és habzó, szederjes ajakkal elrohant -onnan. - -Patkós Dani kibotorkált a főbejárásba. A haramiák ott lézengtek s midőn -arczát meglátták, ijedezve húzódtak félre előle. Egy percz mulva -vijjogva és sziszegve, mint a héjja, rohant oda Anika. Kezében tőre, a -tőrről csorgott le a vér s fél karja és fél oldala tele piros vérrel. -Arcza fehér, ajka kék, szemeiben kárhozatnak tüze. Oda fordult Patkós -Danihoz: - -– Itt van menyasszonyod! - -S odavágta a véres tőrt Patkós Dani lábaihoz. - -Patkós Dani egy szót sem szólt, csak rohant oda a honnan Anikát jönni -látta. Megtalálta a barlang ajtaját. Belépett az oltáros barlangba. Az -oltárkövön fáklya égett. Az oltár mellett kőpadon ott feküdt az ő -jegyese, az ő lelkének bálványa, egyetlen szerelme: Susánna. Szíven -keresztülszúrva, gyenge patyolat ruhája összetépve, holtan, véresen. - -Szegény Patkós Dani nem is térdelt, hanem csak úgy esett oda meggyilkolt -kedveséhez. Kardját kiejté kezéből s karjaival átölelve harmattestét, -zokogó arczát oda temeté menyasszonyának kihült kebelére. - -– Itt vagyok, édes szívem, szerelmem! Eljöttem érted! Mondd meg mi fáj, -ki bántott? Megölöm érted a világot! Oh egyetlen Susánnám! Én vagyok -itt, én vagyok itt, a te jó Dani bátyád. Szólj, csak egy szót halljak -még tőled ez életben. - -A ki meghalt: az nem beszél többé. - -A rettenetes kurucz vitéz úgy sírt, úgy zokogott, mint kicsi gyermek. -Végig-végigcsókolá a drága testet százszor is, ezerszer is, de az többé -föl nem ébredt. Iszonyú fájdalmában fogával szakgatá dolmányának peremes -hajtókáját. Végre elejtett kardjába botlott s a kard megpendült térde -alatt. - -Fölugrott, fölvette a kardot s ment a gyilkos leányt megkeresni. Akár -leány, akár ördög, kivágja belőle a lelket. Tántorogva ment előre s -végre kijutott a főbejáróba. Ott voltak a haramiák összegyűlve s ott -hallgatták azt a sátánt figyelemmel. Anika egy kövön állt s így beszélt -hozzájuk: - -– Ne féljetek, ő egyes egyedül van, ti hatvanan vagytok. Neki csak egy -szál kardja, nektek hatvan erős fegyvertek. És itt vagyok én. Én nem -félek, miért reszkettek ti? Gyáva ebek! Ott van elzárva a nagy kincs, a -félországot megveszem számotokra. Csak én tudom, hol ez a kincs. Ha én -meg nem mondom: soha se láttok belőle egy polturát sem. Ha én elhagylak -benneteket: száraz ágra juttok. De ha nekem szót fogadtok s Patkós Danit -élve, megkötözve kezembe adjátok: urrá teszlek benneteket három -vármegyére. A ki először fölemeli kezét ellene: azé leszek én magam. -Halljátok ezt? Én magam is. - -Patkós Dani hallotta ezt a szót. Két napja nem evett, nem ivott, nem -aludt már. Megviaskodott a két Ördöggel s megölte mindakettőt. Látta -menyasszonyát véresen meggyilkolva s most már iszonyú lelkiindulat -rohama alatt roskadozni kezdett teste lelke. Ő egymaga volt s ellenében -hatvan haramia és az a pokol szülöttje, az a gonosz leány. És még sem -gondolkodott egy perczig sem. - -Oda robbant a haramiák közé, mint a fergeteg s rájuk dördült iszonyú -haraggal. - -– A ki kezét fölemeli: halál fia! - -Ment előre. A haramiák némán csináltak utat maguk között. Már csak két -lépés választá el Anikától s már emelé kardját a gonosz leány ellen. E -pillanatban Anika felsikoltott s leugorva a kőről, melyen állott, -nyílsebesen futott ki a barlang nyílásán. A rémítő meredek szélén még -egyszer megállt, még egyszer visszanézett, s midőn látta, hogy Patkós -Danira senki sem emeli karját: szó nélkül leugrott a mélybe. Testét ezer -darabra zúzva találták meg a patak ágyában. - -* * * - -Mire Patkós Dani kiért a meredek szélére: akkorra már Anika nem volt -látható sehol. Hanem helyette iszonyú zsivajjal jött a tordai népség -rettenetes husángokkal fölfegyverkezve. Most értek még csak ide Peterd -felől, a mikor már a két Ördögnek, Privoda kapitánynak s a gonosz -Anikának csak holttestét láthaták. De azért jó távolságban megállva a -két Ördög vára előtt, szörnyű vitézséggel fölkiabáltak a vár lakóihoz, -hogy életre-halálra adják meg magukat, mert különben kínos lészen ő -haláluk. - -Patkós Dani kiállott a meredek szélére s fölismerte az ő pajtásait. -Süvegét megemelinté s midőn a zsivaj elhallgatott, ekként szólott a -tömeghez: - -– Adjon isten kegyelmeteknek jó napot, édes atyámfiai és barátim. Én -vagyok ama szerencsétlen Patkós Dani, kinek jegyesét ezen kutyafia lator -haramiák elrabolták és meggyilkolták, örök kárhozat legyen érte sorsuk! -Az én jegyesem itt fekszik halva; – lelkének üdvére, isten dicsőségére -segítsenek kegyelmetek őt tisztességgel eltakarítani. - -Nosza megismerték most jó Patkós Danit a tordaiak. Édes öcsém, édes -bátyám, édes jó atyámfia volt előttük, mindnyájuk előtt. Egy suhancz -meglátta a Fehér Ördög holttestét, kivette hátából a taglót s megismerte -a taglóról, hogy az Patkós Danié. Lőn most nagy rivalgás s jó Patkós -Daninak nagy dicsősége. - -De ő azt nem hallotta. Bement menyasszonyához s midőn a népség kötélen, -létrán feljutott a várba: ott találták Patkós Danit szép halottja -mellett. Akkor is ott zokogott keservesen. - -Hanem a haramiákat nem találták sehol. Azok szépen, tolvajúton, az -indali völgy felé elmenekültek vagy valamely sötét szakadékban elvesztek -örökre. Ha elmenekültek, békességes ember lett belőlök, mert soha többé -gonosz hírük nem hallatszott. - -* * * - -Patkós Dani kipihenve magát, szomorúan ballagott fel Toroczkó várába -Toroczkay István uram ő kegyelmének szemei elé. Elővevé dolmánya ujjának -kutyafüle alól a pöcsétes levelet s elbeszélte siralmas esetét. - -– Nem kellesz már többé nekem édes fiam – szólt Toroczkay István uram ő -kegyelme – elmehetsz most már haza Tordára, mészároslegénynek. A -kegyelmes fejedelmünk is békét kötött, te magad is megszegted előttem -tett fogadásod, isten megbüntetett érte, a miért Szász-Fenes felé -kitértél utadból. Pedig derék vitéz voltál, áldjon meg az isten! - -Hanem azért kezet fogott jó Patkós Danival s megrázta azt, mintha édes -jó attyafia lett volna. Igy bocsátá útra. - - - - -ÉJBEN, VIHARBAN. - -Két imádója volt a szép Körösréthy Emminek. - -Azaz: volt bizony ott több is. A Körösréthy-ház ajtókilincsének soha se -volt nyugta. Szép is volt, ifju is volt, árva is volt a lány; nem is -őrizte más, csak egy tisztes, agg nagynéni, ő is özvegy volt és -gyermektelen, a szép Emmire sok mindenféle szerencse leskelődött. - -És ennélfogva sok imádó. - -De igazi csak kettő. Az egyik volt Jákfalvy Sándor. Ez lett első férje. -A másik volt Felbéczy Miklós. Ez lett második férje. Emmi egyaránt -szerette mind a kettőt. Avagy talán egyaránt nem szerette. - -Felbéczy Miklós szótalan, komor, hideglelkű férfiu volt. Sem őt senki -nem szerette, sem ő senkit nem szeretett. Jákfalvy Sándornak épen -halálos ellensége lett attól a naptól fogva, a mikor ő a szép Emmivel -megesküdött. - -Megfogadta, hogy Jákfalvy Sándoron vagy a szép Emmin, vagy mind a kettőn -megboszulja magát. - -Megtehette. - -Jákfalvy nem volt szigoruan számitó üzlet-ember, Emmi pedig kegyetlenül -könnyelmű volt. Lóra és cselédre, ruhára, fürdőre és lakomára s efféle -hiábavalóságok megszámlálhatatlan seregére ezreket költött évről-évre. -Felbéczy Miklós másod-harmad kézből gondoskodott arról, hogy a szép -asszonynak legyen pénze és hitele szakadatlan. - -Nem tudta ezt a világ. Nem tudta ezt Jákfalvy. Nem tudta ezt talán maga -a szép asszony sem. - -Jákfalvy korán meghalt. Maradt utána egy igen szép s még fiatal -özvegyasszony és egy tizennégy éves fiu, Jenő, a gyönyörü gyermek, ki -Pesten volt épen akkor az intézetben, és maradt utána tekintélyes vagyon -rettenetes zilált állapotban. - -Azt a vagyont okos embernek könnyen lehetett volna rendezni, könnyelmű -asszonynak pedig hamarosan tönkre lehetett tenni. - -Emmi pedig könnyelmű asszony volt. - -Hanem Felbéczy Miklós okos ember volt. - -A férj halála után várt egy évig. Megvárta azt az időt, a mikor az -élvezetvágyó szép asszony akadálytalanul akarja tüzes szemeit, piros -ajkait és lihegő hókeblét kitárni annak a szellőnek, mely szerelemnek -illatát s kéjnek melegét hordozza szárnyain. - -A mig a gyászév telt: addig a szép özvegy visszavonultan élt. És addig -volt pénze és hitele határtalan. - -A mint a gyászév letelt: akkor a szép asszony kinyittatá falusi -kastélyának termeit, uj és fényes butorokkal tömte meg azokat, uj -kocsikat, uj lovakat és uj cselédeket szerzett és ujra megkezdé az -életet. Megtette a szükséges látogatásokat és Győrből, a közeli városból -naponként fogadta a mulatni vágyó vendégek hódoló csapatát. - -Azonban egy szép reggelen elfogyott a pénz s kiapadt a hitelnek forrása. -A szép asszony ékszereit és ezüstneműit kellett a városba zálogba -küldeni, hogy legyen pénz a lakomára. - -Mert nagy lakoma készült. Az ünnepelt özvegy első nevenapja a gyászév -után. Otthon volt a kis Jenő is. Szakasztott mása elhunyt édes apjának – -így szóltak a hizelgők. – És ha így szóltak a hizelgők: szavuk igazság -volt és nem hizelgés. - -Sok vendég jött a vidékről köröskörül. Különösen a városból sokan -jöttek. A kocsisorban, mely fölverte a jegenyesoros útnak porát, ott -volt Felbéczy Miklós kocsija is. A nyitott kocsiban maga ült Felbéczy. - -A negyven éves komor férfiu első pillanatra nem költhetett kellemetlen -hangulatot maga iránt. Magas, erőteljes alak azon a válvonalon, mely a -vidám ifju és a munkás férfiu korát különiti el egymástól. Ha azt -mondanák róla: házasulandó fiatal ember: senki se csudálkoznék rajta. Ha -azt mondanák róla: boldog férj és három gyermek apja: ezt is -természetesnek találná mindenki. - -A szép özvegy nem fogadta őt feltünően. Csak oly szivesen, csak annyi -mosolylyal, mint a többit. Annyit még is mondott, mikor kezét csókra -nyujtá: - -– Valahára! Isten tudja, mióta nem találkoztunk. Igen köszönöm, hogy nem -felejtett el. - -– Sohase felejtettem el, – mormogá Felbéczy. - -A kis Jenő a vendégsereg hullámai közt találkozott Felbéczyvel. A mint -rá tekintett: megrezzent és szemeit alig tudta róla levenni. De Felbéczy -is ismételten végig nézte a gyermeket. - -A gyermek félrehivta anyját s azt mondá neki: - -– Anyám, az a Felbéczy ur nagyon rossz ember, ne hívd meg többé hozzánk, -félek tőle. - -Az anya nagyott kaczagott s fiának fejét-haját felborzolá. - -– Bohó, mit értesz te ahhoz. - -A gyermek indulatosan toppantott egyik lábával, de aztán oda ment -anyjához, átölelte derekát és azt mondá: - -– Én tudom, hogy rossz ember, nekünk ellenségünk, látom a szemeiből. - -– Édes fiam, ne beszélj ily ostobaságot, – szólt a szép özvegy s aztán -bement vendégei közé. - -– A gyermekek gyakran esztelenek, – mondá egy barátnőjének. - -Néha azonban csodálatos ösztönük van. - -Midőn a lakomának vége lett: Felbéczy oda ment a háziasszonyhoz s lassu -hangon mondá neki: - -– Asszonyom, ha a vendégek eltávoznak és ön kegyes lesz hozzám, igen -fontos tárgyról óhajtanék önnel értekezni – bizalmasan. - -– Igen szivesen. - -A vendégek eltávoztak, a hosszu és unalmas búcsuzásnak vége szakadt s -akkor a szép özvegy fölkereste Felbéczyt. - -– Asszonyom, – szólt Felbéczy, – egykor nekem jogom volt ahhoz, hogy önt -Emminek nevezzem. Ezt a jogot szeretném ujra megszerezni. - -A nő mosolyogva dőlt hátra a támlásszékben; valamely gyűrűvel -játszadozott, mely ott csillogott kövérke hófehér ujján s azt felelé: - -– Üljön le édes Felbéczy, úgy látom, nagyon komoly dolgot akart velem -közölni, de sehogyse tudom elgondolni: mit. - -Felbéczy leült szemközt a nővel s két karját összefonta mellén. - -– Azt óhajtom, – mondá, – hogy ön nőm legyen. - -A nő tovább mosolygott. - -– No ezzel ugyan, édes Felbéczy, magyarán előállott. Igen köszönöm a -megemlékezést. De ha ön olyan szives a tizenöt-tizenhat év előtti -dolgokra visszaemlékezni: jusson eszébe az is, hogy velem szemközt a -hóditás hadjáratát a hódolat alakjában szokták meg is inditani, be is -fejezni. - -Felbéczy mereven nézte a szép asszony szemeit s a vonások ama bóditó -játékát, melyet a beszéd és a mosoly a szép arczon előidézett. De azért -hideg komoly hangon felelt: - -– Akkor ön asszonyom tizenöt éves volt és én huszonöt, most ön -harminczegy éves és én negyvenegy, akkor volt időnk várni és most nincs. - -– Reményleni azonban most is van időnk s azt hiszem, az első rohamra -ennyi siker elég lesz. - -A szép asszony csintalan mosolylyal fölkelt s távozni készült. Felbéczy -még nem mozdult helyéből, hanem elővette óráját s megnézte azt. - -– Asszonyom, most hat óra van, a nap már rég fölkelt s önnek már az -álmatlanul töltött éj után nyugalomra van szüksége. De tíz percz nem -különbség. Legyen kegyes még tiz perczig helyet foglalni. - -A szép asszony leült. Felbéczy folytatá: - -– Én a reményt csak határozott igéret alakjában tudom élvezni. Egyedül -ön az oka, ha én az ifjukori ostobaságokból végkép kiábrándultam. Én önt -nőül akarom venni és nőül fogom venni. Pedig rövid idő alatt. Ne nézzen -olyan komolyan és olyan mereven rám, és igen kérem, ne legyen ideges. -Unalmas és gyűlöletes dolgokat fogok önnek mondani, de azért meg kell -önnek azokat hallgatni. Ön a tönkrejutás szélén áll. Igen, igen, egészen -a szélén. Csak egy lépésre van szüksége és belebukik. Sőt még lépnie sem -kell; elég, ha karom elereszti, melyben most még öntudatlanul -megkapaszkodik. Én tudom, a mai lakoma költségei honnan kerültek. Ne -piruljon el, többet is tudok. Ön ma még gondolkodik, holnap már -elhatározza a férjhezmentelt és holnapután még fényesebb háztartást -törekszik berendezni, hogy fedezze az ingadozást és csalódásban tartsa a -világot. De ez lehetetlen, meg fogja látni, hogy lehetetlen. És akkor -majd meggyőződik arról is, hogy nekünk várni tovább nem szabad. Vagy az -én nőm lesz ön minél előbb, vagy engem elutasit de végleg és e -pillanatban és akkor nem lesz neje senkinek, hanem lesz egy szegény -özvegy asszony. - -Felbéczy ujra órájára tekintett. - -– Még két perczünk van hátra. Ez épen elég arra, hogy elutasitson, de én -megtizszerezhetem, ha ön úgy akarja. - -– Borzasztó ember ön, Felbéczy. Lehetetlen önnek most válaszolnom. Jenő -azt mondá az este, hogy ön rossz ember; ugy látszik, nem volt igazam, -midőn e szóért őt oly nagyon megfenyitettem. - -– Lehet, hogy nem volt igaza. Azonban azt is meg kell mondanom, hogy -föltételeim közt van olyan is, mely a gyermekre vonatkozik. Ön -bizonyosan tudja, hogy én Jákfalvynak halálos ellensége voltam. Az a -gyermek szakasztott mása apjának. Én nem akarom és nem fogom őt -házunknál látni soha. Érti asszonyom? Házunknál soha. Tehát ez is -föltétel, mely elengedhetetlen. - -A szép asszony felugrott és indulatosan felkiáltott: - -– Nem, önnek neje nem leszek. Borzasztó ember. - -Felbéczy Miklós nyugodtan fölkelt ülőhelyéből s közel lépett a szép -asszonyhoz. - -– Asszonyom, ez a harag illik önhöz. Számitottam rá. De a harag nem lesz -örökké tartó. Egy hónap mulva ujra teszem tiszteletem. Remélem, a -gyermek akkor már Pesten lesz az intézetben. - -És azzal lehajolt a szép asszony kezéhez s megcsókolta azt. Felült -kocsijába s nyugodtan elhajtatott. - -A szép asszony pedig bement hálószobájába. Keresztül ment azon a szobán, -melyben a kis Jenő aludt. Megállott ágya előtt, szemeiből kicsordult a -köny s megcsókolta alvó gyermekét. Azután bement a hálószobába s azt -mondá a szobalánynak, ki őt vetkőztetni kezdé: - -– Gyorsan Vilma. El vagyok fáradva s aztán az a Felbéczy rettenetesen -megharagitott. - -Pár percz mulva nyugodtan aludt, mintha nem történt volna semmi sem. Még -csak nem is álmodott arról az egy hónapról, melyet számára Felbéczy -Miklós kitűzött. - -Pedig ez szomoru hónap volt. Ha tengeren a viharvert hajó eresztékei -csikorognak; ha nyilás támad a bordák között, melyen szivárog be a -tenger; ha a vihar sulya alatt kormánydeszka törik, árbocz alázuhan, -legénység csüggedez s mentő hajó vagy biztos rév láthatatlan: minő kín -facsarja össze a hajóparancsnok szivét. És ha nagy családi vagyon dől -össze; ha pusztul és fogy minden, mi becses volt és erősen állott -nemzedékről nemzedékre; ha éhsovár hitelezők serege jön, hogy intsen és -fenyegessen, becsüljön és válogasson s darabonként hordja szélyel azt az -épületet, melynek jóllét a neve, mely örökbe maradt, hogy a gyermekekre -örökbe szálljon; ha le kell mondani a fényüzésről, ha föl kell hagyni a -kényelemmel, ha nem lehet tenni azt, a mi czélszerü volna, ha közelget a -nélkülözés: minő szemmel néz a jövő elé a családfő! - -Felbéczy Miklós jól dolgozott és jól számitott. - -A szép asszony könnyelmű asszony volt. - -Midőn a kitüzött hónap letelt: a kis Jenő nem volt otthon apjának -házában, anyjának oldalánál. Messze volt, Pesten volt az intézetben. - -Midőn a kitűzött hónap letelt: Felbéczy Miklós meglátogatta a szép -asszonyt. - -És a szép asszony édes mosolylyal várta őt és puha, selyem, hófehér -karját nyujtá neki, hogy a szobába bevezesse, süppedő pamlagra maga -mellé leültesse s dobogó kebelét előtte kitárja. - -Még az napon, még abban az órában kitűzték az esküvő idejét. Pedig ezzel -nem kellett már oly nagyon sietni. Hiszen feltörhették a boldogság -kincses házát s rabolhattak onnan gyönyört ellenőrizhetlenül. - -A kis Jenőre nem gondolt egyik sem. - -Őt nem hozták haza az esküvőre, sőt még csak nem is értesitették róla. -Anyja, a boldog menyasszony nem merte; Felbéczy, a boldog vőlegény nem -akarta. A kis Jenőnek nem volt szabad tudni, hogy az ő apjának halálos -ellensége mikor öleli át az ő édes anyját. - -Csakhogy a kis Jenő nem volt már kis gyermek. Tizenhat éves volt már és -elszánt, mikor apjának emlékét s anyjának szeretetét kellett -oltalmaznia. Baráti kéz értesité az esküvő napjáról s ő elhatározta, -hogy haza megy és meggátolja azt. - -Ostoba gyermek. Mintha Felbéczy keze el nem ért volna az intézet -főnökéig. - -A gyermek szomoru komolysággal kért az intézet főnökétől engedelmet -arra, hogy haza mehessen. Az intézet főnöke hideg vérrel felelt: - -– Nem engedhetem meg, Jákfalvy ur. Ősz van, hideg van, a hó is -leeshetik, felelős vagyok önért. Előbb irnom kell haza engedélyért. - -– De nekem mennem kell, ha meghalok is: mennem kell. - -– Nem lehet. - -A gyermek elhalaványodott. Ajkai reszkettek. Fogait összeszoritá. Szemei -csillogtak, de azokból a könyet kicsordulni nem engedé. Megfordult és -szobájába távozott. - -Elhatározta, hogy megszökik. De eszébe jutott, hogy a hét vége felé jár, -zsebpénze nincs. Visszament tehát a főnökhöz. - -– Tanár ur, az istenre kérem, adja ki ma heti pénzem. - -A tanár ismét hidegvérrel felel: - -– Vasárnap a szokott időben megkapja ön pénzét Jákfalvy ur. Tudja, hogy -a rendetlenséget nem tűröm. - -A gyermek zokogásban tört ki s összekulcsolt kézzel kérte a főnököt. - -– Tanár ur, kedves tanár ur, tudja, hogy én sohasem vétettem senkinek, -adjon nekem pénzt, a szivem megszakad. - -A főnök tudta, mire kellene a pénz. Sejtette a szökési szándékot. - -– Ön beteg, Jákfalvy ur, nagyon fel van izgatva; a szolga éjjel-nappal -ön mellett fog lenni. - -A gyermek megszünt sirni. Daczosan megfordult, a főnökre bevágta az -ajtót s eltávozott. De nyomban ment utána az intézeti szolga s bekisérte -őt szobájába. Huszonnégy órai benmaradás lőn a dacznak büntetése. - -Csütörtök volt. Az esküvőnek vasárnap kellett megtörténni. Pesthez -Rábamike messze van. Pénze nincs, éjjel-nappal mennie kell, hogy -gyalogszerrel idejében otthon lehessen. - -Veszteni való ideje nem volt. Intézeti társaitól összekéregetett három -forintot. Tudta, hogy Komáromtól Győrig egy forintot kell fizetni a -vasuton. Egyebet nem tudott az egész utból s annak költségeiből. Ezzel a -pénzzel s ezzel a tudománynyal kiszökött az intézetből. - -De csak másnap délben, mikor a szolga ebédre ment. Hirtelen magára ölté -felöltőjét s kisurrant az intézetből. Futott a Dunapartra. - -Itt kérdezé, merre kell menni Komáromba. Mondák neki: Vácz felé. -Egyuttal utasiták, hol keressen váczi kocsit. - -Keresett és talált. Alkonyat fele indultak el, pénzecskéjének egyharmada -kocsifuvarra ment, de este tíz órakor Váczra ért. - -Sötét volt, mint a sírban. Rideg szél csapkodott, hideg, őszi eső -permetezett és a gyermek mégis jóéjszakát kivánt fuvarosának s tovább -indult. - -A fuvaros és neje összenéztek a folyosón a lámpafénynél. S a nő szólt: - -– Menjen már kend az után a szegény gyermek után, hova menne az ilyen -este? - -A fuvaros utána ugrott. - -– Héj, urfi, hová indul? - -– Komáromba. - -– A pokol fenekébe! Messze van az. Ebben a sötétben, szélben, esőben, -még a városból se tud kimenni. - -A gyermek ment tovább, mintha nem hallotta volna a szót. - -– Jőjjön csak vissza, nálunk alugyék egyet, ha hajnalban indul el: -tovább ér. - -– Köszönöm bácsi, de nekem mennem kell. - -A fuvaros nem szólt többet, karon fogta s bevitte a szobába. - -– Adj neki, – szólt – valami meleg ételt, asszony, hiszen máris majd -megveszi az isten hidegje. - -A gyermek halvány volt, az igaz. Jó izüen költé el a szegényes ételt, de -azért ülőhelyében elnyomta az álom. A jó emberek padkára fektették, -vánkost tettek feje alá s bundával betakarták. - -Korán reggel utnak indult. Csak úgy gyalogszerrel. Nem volt megedzve a -hosszu gyalogláshoz. Estére kelve alig tudta lábait fölemelni, talpát -feltörte a szokatlan erőfeszités, erőfogyottan, tántorogva ballagott -tovább. Ruhája át volt ázva, teste-lelke át volt fázva, midőn Komáromba -késő este megérkezett. - -Oda vetődött a Dunapartra, a szigettel átellenben. Keresett korcsmát, a -hol magát meghuzhatná. Vendéglőbe nem mehetett. Utolsó forintját a -vasutra tartogatá. A nélkül haza nem érhetett volna. S azon kivül már -alig volt néhány krajczárja. - -Egy kocsmában még gyertya égett. Belépett oda. Egy asztal körül négy-öt -tisztes polgár beszélgetett s iddogált. Közel hozzájuk leült. Olyan jól -esett fáradt testének a pihenés és meleg szoba. Éhes is volt, de az -éhség nem jutott eszébe a kimerültség miatt. - -A beszélgető polgárok felváltva nézegették a gyermek nemes arczát s -finom, urias, de átázott öltönyét. Egyik megsajnálta és megszólitá: - -– Hová való öcsém? - -– Rábamikére. - -– Honnan jön? - -– Pestről. - -A polgár elgondolkodott s aztán kérdezé: - -– Van éjjeli szállása? - -A gyermek elpirult arra a gondolatra, hogy sem pénze, sem szállása. -Büszke volt. Inkább meghalt volna, mint megvallja az igazságot. - -– Igen is van, – felelé, – itt a közeli vendéglőben. - -– No ugy jól van, szivesen adtam volna különben éjjeli szállást. - -Az idő lassankint éjfélre járt, az emberek eltávoztak s a gyermek maga -maradt. A vendéglős azt mondá neki: - -– Tessék kimenni, bezárjuk a kocsmát. - -A gyermek kiment az utczára. - -Künn vihar tombolt. Fekete felhőket kergetett az égen, vagdalta le a -háztetők cserepeit s a sziget fáin s a folyamnak hullámain iszonyu -zugással törtetett át. - -A gyermek nem maradhatott a falak árnyékában, a tetőcserepek agyon -verték volna. Ki kellett mennie a nyilt Dunapartra, a viharnak -akadálytalan sodrába. - -Érezte, hogy meg kell fagynia, ha nem mozog. Rázta a hideg. A szél, mint -borotva, hatott át ázott öltönyein. Minden tagja reszketett, mint a -falevél. Megkisérté gyorsan járkálni. Lehetetlen volt. Kimerült, -kifáradt lábait alig tudta fölemelni. A szél úgy taszigálta, a föld, a -sár úgy vonzotta magához. Olyan jól esett volna lefeküdni. - -A lefekvés a halál. Neki élnie kell és édes, szerető anyját megmentenie. - -E gondolat keserü elszántságot szított föl szivében. Karjaival -végigdörzsölé termetét s aztán fejét fölemelve utolsó erőfeszitéssel, -gyors léptekben járkált föl és alá a viharban. - -Azt hivé, képes lesz így kihúzni az éjszakát. Csalódott. Negyedóra mulva -elhagyta ereje s egy rohama a szélnek földhöz sujtá. - -Ijedten ugrott föl abban a pillanatban, de a mint folytatni akarta a -gyorsabb mozgást, érezte, hogy lábai nem birják. - -– Istenem, istenem, mit csináljak? – s el kezdett zokogni és tántorogni. - -Az órák éjfélt ütöttek. Az őrváltás hangja oda hatott hozzá a várból. -Mikor lesz még reggel? - -Bement az utczák tömkelegébe. Hátha találna nyitott házat, kocsmát vagy -kávéházat. Nem talált. Messze menni nem is merészelt, eltéveszthetné az -utat, vagy a szélhajigálta kövek agyonverhetnék őt. - -Falhoz támaszkodva kivánszorgott ujra a Dunapartra. Nem találkozott -egyetlen élő lénynyel. Még az utczai eb is jó tanyát keresett. Eszébe -jutott, hogy ő a hid végén a szigetben este egy kis házat látott. -Valamely indokolhatlan sejtelem azt sugta neki, hogy e házban jó emberek -laknak s azok ő rá várakoznak. - -Oda indult. Átvánszorgott a hidon. Megtalálta a kis házat két óriási -jegenyefa között. Az a kis ház kis kápolna volt. Fülkéjében a Megváltó -képe reszketett halavány mécs világánál. A hullámok csapkodása s a -jegenyék zugása pokoli zajt támasztott. De a gyermek nem hallá a zajt. -Nézte a képet. Addig nézte, mig a küszöbre le nem roskadt. Fejét falhoz -támasztá, fáradt lábait a fagyos sárba kinyujtá, elszenderült. - -Tán egy óráig alhatott. Akkor fölébredt. Láza volt, fogai vaczogtak, -egész teste reszketett. Ugy tetszett neki, hogy e helyben nem tudja -kihuzni az éjszakát, hogy itt meg kell fagynia. - -Ujra fölkelt. Azt gondolá: reggel lesz már. Elindult be a városba. De -csak a hid közepéig tudott menni. A híd közepén zárt fafalból állott a -korlát. Itt leült. A korlátfal árnyékában nem érte a szél. - -Itt sem maradhatott. A vihar bőgött feje fölött s a híd ropogott, -recsegett, ingott, mintha minden pillanatban össze akart volna omlani. -Nem félt a haláltól már, de abba a sirba még se akart temetkezni, -melynek hullámai ott zúgtak, csapkodtak alatta. Hisz igy az ő jó édes -anyja azt sem fogja tudni soha, hogy egyetlen gyermeke hova lett, hova -sodorta el a hullám. - -Fölvánszorgott. A híd karfáin át látta, hogy a parthoz hajók vannak -kikötve. Nagy gabonaszállitó hajók, melyek tán kijavitásra várnak. -Egynek, a legbelsőnek nyitva volt ajtaja. A sötétség, mely ez ajtón -kikandikált, egy ötletet támasztott lázas agyában. Hát ha e hajó -árnyékot és meleget adna neki? - -Lebotorkált a part meredekjén. Bement a szélső hajóba, mely félig -vizben, félig a parton feküdt. Ez nem adott árnyékot. Ajtaja be volt -szegezve. Onnan átlépett a másik hajó előrészébe. Ez már tánczolt -szakadatlan. A vihar és a hullám tánczoltatták. Ennek ajtaja is be volt -szegezve. Át kellett mennie a harmadik hajóra. De ennek előrésze messze -esett tőle. - -Végső erőfeszitéssel fölemelt egy deszkát s átveté azt a harmadik -hajóra. És rálépett a deszkára. Egy hullámcsapás szétvágta a két hajót, -a deszka lecsuszott s ő lezuhant a vízbe. - -De eszméletét nem veszté el. Sőt e pillanatban erőt érzett karjaiban. -Egy lelógó kötélfoszlányt talált véletlenül megragadni s felmászott oda, -a hova eljutni törekedett. Ott volt végre a harmadik hajón, a nyitott -ajtónál. - -Benézett a hajóüregbe. Iszonyu sötétség volt ott s élő hangoknak -borzasztó zaja. Éles sikoltások, elhaló fohászok, meg-megujuló jajhangok -durva, haragos morgással, ütlegeknek csattogó neszével összevegyülve s -egymásután váltakozva kaczaj és zokogás és halálhörgés szakadatlanul. - -Kezei görcsösen kapaszkodtak az ajtófélfába. Haja felállott. Lelkét -rémület fogta el. Kerekre nyilt szemekkel bámult a sötétségbe, melyben -nem látott semmit, de a melyben gyilkos rémalakok haláltusájának -lélekdermesztő zaja harsogott. - -Lassanként magához tért. Észrevette, hogy e rémes tünemény csak lázas -agyának gyötrelmes vergődése. A szél az csak, mely a roncsolt hajónak -ezer nyilásán át üvölt-süvölt és hajigálja és csattogtatja a hajóüregben -az ott heverő fadarabkákat. A szél és a hullám, mely dobálja a -hajótestet. - -Bement a nyitott ajtón. Az ajtó szögletében tapogatott. Ott nem fujt a -szél, ott árnyékban lehetett. És ott talált egy rongydarabot, szegény -koldusnak öltönye foszlányát, melylyel lábait betakarhatta. - -Az éhes és beteg gyermek ott aludt el. Viharzugásnak, hajórecsegésnek, -hullámcsapkodásnak, a sötétség borzalmainak zenéjénél. És ha vihar -elszakitja a hajókötelet s elsodorja, összetöri nyugvóhelyét? Annál -jobb. Most már nem rettegett a haláltól. - -Reggeli szürkület volt, mikorra fölébredt. Fázott, didergett, kimerült -volt most is, de mégis erősebb, mint éjszaka. Fölkelt, ruhája is kissé -megszikkadott, lábait még nehezebben vonszolta, mint tegnap, de azért -kimászott a partra s bevánszorgott egy épen akkor felnyitott utczai -korcsmába. Oh mily jól esett most e piszkos, pálinkabűzös korcsmának -fülledt, de meleg levegője. - -Éhezett. Megszámlálta pénzecskéjét. Forintja megvolt a vasutra. És még -volt pár krajczárja száraz kenyérre. Kért kenyeret és egy pohárka -pálinkát. Azt hallotta, hogy az meleget ad. Megitta. Majd megfult tőle. -Tagjai elzsibbadtak, agya elmámorosodott, alig tudott a vasuti -indóházhoz elbotorkálni. - -Végre fenn ült a vasuti kocsiban. Fejét kezére támasztá s elaludt -nyomban. Csak Győrben ébredt fel. Lázban reszketve, éhesen. Alig tudott -a vasuti kocsiból kiszállani. Itt már tudta az utat s nyomban elindult a -város vége felé. - -Közelgett az alkony, mire kiért a város végére. Egy fabódéban utolsó -pénzén vett egy darabka kenyeret. Ezt rágicsálta a város végén, midőn -utolérte őt egy szegény meszesember rossz gebéivel. Alig hallható hangon -kérte a szegény embert, vigye magával Rábamikére. A szegény ember -megengedte, hogy vele együtt mehessen a kocsi mellett. - -Ez is valami volt. A lőcsbe megkapaszkodva vonszoltatta magát. Saját -lábain már megállani sem tudott. Végre elveszté eszméletét s elterült a -sárban. Utolsó szava ez volt: - -– Édes anyám! - -* * * - -– – Hej az édes anya, a könyelmű szép asszony lakodalmát ülte. Szólt a -zene, folyt a pezsgő, harsogott a jókedv a mikei kastélyban. Az urnő, az -uj menyecske világos rózsaszinü ruhában járta a tánczot. Felbéczy is -boldog volt már, arczáról eltünt a komorság s mosolyogva fogadta el a -nászvendégek hamiskás üdvözleteit. A szép asszonyt most már nevezheti -Emmijének. Megadta rá az engedélyt a pap. - -A daczos gyermek későn érkezett. És mikor megérkezett: nem volt már -többé daczos gyermek. A szegény meszesember ölében vitte be az -előszobába az eszméletlen gyermeket. - -– Ihol la, meghoztam a szegény urfit, nagyon beteg. S letette őt egy -pamlagra. - -A cselédek nagyot sikoltottak. A sikoltásra kijött Felbéczy s fölismerte -a kis Jenőt. És kiáltá harsány hangon: - -– A kocsis fogjon be, ezt a kölyket vigye rögtön Győrbe, addig pedig -vigyétek ki az istállóba. - -És visszafordult és visszament kegyetlen, komor arczczal. A szép asszony -kérdé tőle: mi történt? - -– A Jákfalvy kölykét vitetem Pestre. Engedelem nélkül tolakodott ide. - -A szép asszony fölsikoltott és elájult. Mégis csak édes anyja volt annak -a gyermeknek. - -* * * - -Tíz év telt el. - -A kis Jenő délczeg ifju lett tíz év alatt. De az apai és anyai hajlékban -soha többé meg nem fordult. - -A könnyelmü asszony könnyelmü asszony maradt. És magával ragadta a komor -férjet, ki a szép asszony szeszélyeinek sem parancsolni, sem ellenállani -nem tudott. Tíz év alatt koldussá lett mind a kettő. A férj vagyona csak -ugy semmivé lett, mint a nőé. A nagy romlásból nem menekült meg semmi, -csak a tobzódó boldog éveknek édes emléke. Sőt még ez sem. Azt az -emléket keserüvé tette a nyomor, melylyel Felbéczy és hervadó neje -kényszerült Rábamikét és Győr vidékét elhagyni s más vidékre költözni. - -Jákfalvy Jenő soha sem feledé az éjt, melyet Komáromban el kellett -töltenie. Tiz év óta meg nem fordult azon a helyen. De ama borzalmas -éjszakának tizedik évfordulóján ismét ott akart lenni azon a helyen. - -Nem éhezve, nem fázva, hanem jó téli öltönyben s kellő esti lakoma után -ment ki a Dunapartra ugy tizenegy óra tájban, mikor már a város -lenyugodott. - -Sötét éj volt, mint akkoron és a vihar ép ugy tombolt, mint akkoron. A -híd ép ugy recsegett, ropogott és ingadozott s a folyam sötét hullámai -ép oly kinosan hánykolódtak, mint akkoron. - -Jákfalvy Jenő átment a hidon a kápolnához. A jegenyefák már nem álltak -oly sürüen, mint tiz év előtt, de a sziget fái ép úgy zugtak és -vonaglottak a viharban, mint tiz év előtt. - -Oda támaszkodott az ajtófélfához és eszébe jutottak gyermekkora és -gyermekkorának szenvedései, melyeket Felbéczy okozott. Oh mily -határtalanul szerette ő édes anyját és édes anyja is őt. Erről szentül -meg volt győződve. Az a rossz ember, az a Felbéczy zárta el őt az anyai -szeretettől s készité a szomoru sorsot édes anyjának számára. Ezen sem -kételkedett egy pillanatig sem. A szép asszony könnyelműségét nem vette -észre a jó gyermek. - -Szomoru merengéseiből éles sikoltás hangja zavarta föl. Éles, átható női -hang, melyet nem kaphatott el a vihar nyomtalanul. - -Jákfalvy oda ugrott a hid végéhez s egy sötét testet látott a hidról a -vizbe zuhanni. - -Villámgyorsan hányta le felöltönyét s rohant a vizbe a szerencsétlen -után. Erős, edzett uszó volt s egy percz alatt elérte a vízbe fulót. - -De nem egy volt az, hanem kettő. Férfi és nő összefogózva görcsösen. A -mint közelükbe ért, a mint a hullám fölveté őket, a mint a hold egy -szempillantásban oda világitott: Felbéczy arczát ismerte föl a férfiban. - -Rettentő dühre gerjedve, vasmarokkal szoritá meg a haldokló férfi nyakát -s tépte le karjait a nőről. És aztán lábaival lelökte őt a Duna -fenekére. És aztán fél kezével nyalábra fogva a hölgyet, kivonszolta azt -a partra, a kis kápolnához. Nem a szép asszony volt ez már többé, hanem -a vezeklő nő, ki könnyelmü volt egykor, könnyelmü volt mindíg s azért -elveszté fia szeretetét. - -Nem. Azt nem veszté el még sem. - -A mint szemeit felnyitá s elköltözni készülő lelkének öntudata -felsugárzott: Jákfalvy hevesen ölelé át s boritá be csókjaival. - -– Édes jó anyám, most már az enyém vagy ujra! - - - - -HOGY LETT EGY DISZNÓBÓL KÉT DISZNÓ. - -Kazay Borbála, özvegy Cseresnyés Istvánné előkelő, nagy birtoku, -tekintélyes asszonyság volt Veszprémben. Birtokai három-négy vármegyében -feküdtek. Palotáján nagyobb volt az aranyos nemesi czimer, mint a -püspöki palotán. A legjobb gazdasszony volt, akit csak képzelni lehet -belső és külső gazdaságban. Takarékossága közmondásos volt, sőt közel -esett a zsugorisághoz. Én rokonságban álltam vele, s nagyon kegyelt -mindaddig, míg az az eset nem történt vele, a mit most elbeszélek. - -Fia, Nándor, egykor vitéz honvéd, később a hatvanas évek elején -összeesküvő bajtársam s jó barátom. A disznóper idejében a vármegyének -központi főszolgabirája volt. - -Volt Borcsa nénémnek – én csak így neveztem – egy disznaja. A disznó hét -éves volt, emse, fehér szőrü, hátulsó ballábára sánta. Veszprémben két -disznófalka van; az egyiket alsónak, a másikat felsőnek nevezik. Amazt -az alsó kanász, emezt a felső kanász kormányozza. A kérdéses disznó az -alsó kanász elé járt legelőre. - -A disznó egyszer szőrin-szálán elveszett. A kanász azt jelentette, hogy -ő a város végeig elhajtotta, estennen bizonyosan elcsavargott s valami -rossz ember ellopta. A keresés hiába volt, nyomára nem akadtak. Eltelt -néhány hét s már Borcsa néném is kezdett megnyugodni a -szerencsétlenségen. - -Egyszer a pandurok portyázásból hazajönnek és jelentést tesznek -Cseresnyés Nándornál, a központi főszolgabírónál. Hivatalos jelentés -után az őrvezető azt kérdi a főbírótól: - -– Hát az öreg tekintetes asszony eladta azt a nagy emse disznót? - -– Adta a fenébe, – felelte a főbíró, – hanem ellopták. - -– El-e? – kérdé csodálkozva a pandurkáplár. – Hiszen – folytatá – most -találkoztunk Tóth Pál füredi lakossal a kéri csárdánál, s vitte a -disznót kocsin haza. - -– No hát csak menjetek utána rögtön, hozzátok meg a disznót is, Tóth -Pált is; a disznót vigyétek anyámhoz, Tóth Pált vigyétek a börtönbe. - -A pandurok kimentek s a parancsolatot teljesítették. A disznó bekerült a -hidasba, Tóth Pál a börtönbe. - -A vizsgálóbíró Német Imre megyei esküdt lőn. Nagyfejü, de nem nagyelméjü -herkulesi széles alak, egy kissé szerette a bort, a deliquensre -rettenetesen rá szokott rivallni s akit kihallgatott, akár vádlott volt, -akár tanu, attól nem tűrte az ellenmondást s a vádlott részéről -semmiféle igazolást el nem szenvedett. Ugy két hét mulva elővette Tóth -Pált, hogy kihallgassa. - -De Tóth Pál nagyon bátran felelgetett neki. Elmondta, hogy ő a disznót -igaz úton szerezte, a pénteki hetivásárban a piaczon vette, özvegy Jákói -Sámuelnének tizenhat forintot fizetett érte s hivatkozott egy csomó -tanubizonyságra. - -Német Imre ebből a védekezésből persze egy szót se hitt el, de -akárhogyan agyarkodott a vádlottra, az csak megállt erősen, sőt -követelte, hogy azonnal bocsássák szabadon, adják vissza a disznaját s -kárpótolják a huzavonáért. - -Német Imre elförmedt ezen a vakmerőségen s jelentést tett a főbirónak, -hogy ő még ilyen »szemtelen vádlottal« nem találkozott az életben, mit -csináljon vele? - -A főbíró nem akart anyja ügyébe tovább beavatkozni s a vizsgálóbírót -hozzám utasította, kérjen tanácsot én tőlem. - -Ekkor feljött én hozzám, hogy megkérdezze, mit csináljon, -megkorbácsoltassa-e Tóth Pált vagy mi? - -Utasitottam, hogy mindenekelőtt özvegy Jákói Sámuelnét hallgassa ki, az -embert ne bántsa s aztán a körülményekhez képest folytassa tovább a -vizsgálatot, ha pedig özvegy Jákóiné megerősíti Tóth Pál vallomását, ezt -azonnal bocsássa szabadon. - -Özvegy Jákói Sámuelné mind maga, mind férje után a legtekintélyesebb -veszprémi csizmadiák közé tartozott, s alig lehetne olyan hatóságot -képzelni, a mely előtt bátran ne tudott volna beszélni. - -Maga elé idézte őt Német Imre s megkérdezte: adott-e el pénteken -disznót, milyen volt a disznó, ki vette meg? - -– Adtam bizony, – felelte a derék asszonyság, – de a magamét adtam, nem -a vármegyéét, ne legyen ahhoz a tekintetes urnak semmi köze. - -El lehet képzelni, miként nézett e beszédre a haragos vizsgálóbiró -küntálló nagy véres szemeivel. De az asszonyság nem ijedt meg ezektől -sem. Hanem azért, miután jól kifeleselték egymást és magukat, mégis -elmondotta, hogy a disznó 7 éves volt, emse volt, fehérszőrü volt, -hátulsó ballábára sánta volt. És elmondta, hogy csakugyan Tóth Pál -füredi embernek adta el tizenhat frtért. - -A vizsgálóbíró látta, hogy ez a disznó, amelyet özvegy Jákóiné asszonyom -eladott, csakugyan a Borcsa néném szakasztott disznaja. Nagy -szorultságában azt kérdé az asszonyságtól: - -– Meg merne-e esküdni vallomására? - -– Százszor is, – volt a felelet, – de előbb látni akarom a disznót. - -Elmentek együtt a disznóhoz, szemügyre vették elől-hátul, a hidasból -leeresztették az udvarra s özvegy Jákói Sámuelné megesküdött, hogy ez -csakugyan az ő disznaja volt. - -Úgyde már akkor Borcsa néném is eskü alatt állítá magáénak a disznót, ő -pedig mégis csak a főszolgabiró édes anyja volt. - -Német Imre újra eljött hozzám tanácsért, hogy most mondjam meg már, -mitevő legyen. - -Utasítottam, hogy hallgassa ki a disznó azonosságára nézve a kanászokat. - -Megtörtént. Mind a két kanászt s mindkettőnek valamennyi bojtárját -szembesíté egymással is, a disznóval is. - -A felső kanász és bojtárjai esküdtek arra, hogy a disznó eléjük járt öt -év óta s özvegy Jákóiné tulajdona; az alsó kanász és bojtárjai esküdtek -arra, hogy a disznó eléjük járt szintén öt év óta s a disznó Kazay -Borbála asszonyság tulajdona. - -A vizsgálóbíró most volt már aztán megzavarodva. Futott hozzám nagy -lélekszakadva, folyt róla az izzadság rettenetesen. - -Utasítottam, hogy mind Kazay Borbálát, mind özvegy Jákóinét hallgassa ki -tüzetesen, hol vették a disznót, miért s mióta lett az sánta? - -Kazay Borbála asszonynéném előadta, hogy a disznót megboldogult Gábor -báttyától örökölte Tót-Vázsonyban; a disznó csavargó volt, egyszer -belopódzott Szentgyörgyi Horváth Ágoston krumpliföldjébe s a kerülő -farba lőtte, azóta lett a disznó sánta. - -Özvegy Jákói asszonyom pedig előadta, hogy ő a disznót két esztendős -korában a menyétól kapta ajándékba; a disznó nagyon konyhás volt, -egyszer a Csapószeren bevetődött Fischer olajos udvarába s ott egy -goromba olajos legény egy nagy doronggal leütötte a farát, azóta lett a -disznó sánta. - -Az egyik hivatkozott tizenhét tanura, a másik hivatkozott huszonhét -tanura; s minden tanu esküdött arra, hogy a disznó az ő asszonyáé s nem -a másiké. - -Német Imre vizsgálóbiró már nem gondolkodott tovább, belátta, hogy ez a -kérdés túl van az ő tudományán s jött fel ismét hozzám, hozta iratait, -az iratok már voltak egy fél talicskával. - -De e kérdés most már az én tudományomon is túl volt. Azt mondtam a -vizsgálóbírónak, hagyja nálam az iratokat, majd gondolkodom, mit -csináljak. - -A disznót valamely semleges területre kiverni s onnan haza ereszteni s -aztán megvárni, hova megy haza: most már hiába való lett volna, mert a -disznó negyedév óta hízott Borcsa nénémnél, tehát valószinü volt, hogy ő -hozzá megy haza. - -Azon gondolkodtam, hogy a disznót leöletem és boncztanilag -megvizsgáltatom, csak az iránt nem voltam tisztában, hogy a három -tulajdonos beleegyezése nélkül van-e joga ehhez az -igazságszolgáltatásnak? - -Mig a fölött töprenkedem: nagy kétségbeeséssel rohan hozzám a -vizsgálóbíró, hogy megdöglött a disznó, mi lesz most a bűnvizsgálattal? -Mosolyognom kellett kétségbeesése fölött. - -Nosza, azonnal utasitottam a járási és megyei főorvost, hogy bonczolják -föl a disznót s adjanak véleményt, hogy sántasága miből származott? -Meglőtték-e, leütötték-e valamikor vagy sántán született? - -Azt a szakértő véleményt érdemes elolvasni, a melyet a tudós orvosok -erről a dologról készítettek. Magam vezettem őket, magam adtam fel a -kérdéseket. Nem bíztam se másra, se rájuk. - -Az előzetes kérdésekre bizton megfeleltek. A disznót emsének és -fehérszőrűnek találták. Vitatkoztak ugyan kissé a fölött is, de a vitát -hosszúra nyúlni nem engedtem. - -Az volt a második kérdés: csakugyan hét éves-e a disznó? A szakértőknek -az a bolond ötletük támadt, hátha az a disznó se nem az egyik, se nem a -másik disznó, hanem valami harmadik disznó, a kihez se Borcsa nénémnek, -se Jákóiné asszonyomnak semmi köze. Az életkort tehát meg kellett -határozni. - -Csakhogy a malaczokról nem vezetnek anyakönyvet. A kanász ugyan meg -tudja mondani, hogy melyik malacz hány hetes, melyik süldő vagy ártány -hány hónapos, melyik emse vagy kan hány esztendős, melyik sertés, kocza, -hízó vagy kijáró mióta élvezi az életnek örömeit, de tudós szakértő a -kanász szaván el nem indulhat. A tudós szakértőnek a tudomány szabályai -szerint önálló véleményt kell mondania. - -De Wirchov és dr. Hyrtl akkor még a disznó csontjainak, porczogóinak s -koponyavarratainak fejlődéstanát meg nem állapította s a kormány -rendeleteiből se volt világos, hogy a disznó mikor tanköteles, mikor -védköteles, mikor élemedett, mikor aggott? Mindezt a szakértőknek -kellett kinyomozniok. - -Meddig csecsemő, meddig süldő, mikor fejezi be serdülő korát a disznó? -Mikor jut a meglett korba? Ha hét esztendős: miről bizonyos, hogy hét -esztendős? De hátha csak hat esztendős? De hátha már nyolcz esztendős? -Olyan vita kerekedett a szakértők közt: majd megölték egymást. A disznó -persze nem szólhatott közbe, mert már meg volt halva s föl volt -bonczolva. - -Végre rárivalltam a szakértőkre, maradjanak meg annál a kérdésnél, -lehet-e ez a sajnálatraméltó holttetem hét esztendős? - -Lehet. - -Hála istennek. Most már térjünk át arra: miért sánta ez a disznó? - -Erre azonban könnyedén nem térhettünk, mert az egyik nagy tekintélyü -szakértő azt a kérdést vetette föl, hogy voltaképen sánta volt-e hát az -a disznó? Mert ő vaktában el nem hiszi, hogy sánta volt, mivelhogy a -disznónak az a természete, hogy ne legyen sánta. - -Meg kell vallanom: elég gondos volt a szakértők puhatolódzása. Csak -abban tévedtek, hogy a jobb hátulsó lábát találták sántának, holott a -disznó míg élt és futkosott, a ballábára volt sánta. A jegyzőkönyvet és -szakvéleményt azonban sikerült közös egyetértéssel kéz alatt -kiigazítani. - -Ütés volt-e, lövés volt-e a sántaság oka? Az ütés Jákóiné asszonyom -győzödelme, a lövés Borcsa néném diadalma. - -Megvizsgálták a forgókat, csuklókat, izületeket s a mindenféle -izomcsomókat. Az egyik orvos a prágai, a másik a kassai sonkának volt a -híve. E fölött hajba kaptak. Úgy döntöttem el a vitát, hogy ez a disznó -házi sonka. Végre is kisült, hogy a disznóban se ágyúgolyó, se -puskagolyó, se szatyma, se göbecs, se sörét nem volt, se egykori -lőcsatornának semmi nyoma nem fedeztetett fel. Hanem e helyett volt -valami izom összehúzódás, mely husánggal való goromba ütéstől bízvást -származhatott. - -A szakvélemény tehát ütésre szólt. Borcsa néném ebben meg nem -nyughatott. Feljött a kérdés a budapesti kir. egyetem orvoskarához is. -De itt is, érett megfontolás után, Tóth Pál igazsága nyert megerősitést. - -Keserves kártérítésre itéltük Borcsa nénémet a disznóért is, Tóth Pál -szenvedéseért is, a rettentő sok tanuköltségért is. - -Haragos volt érte. Gyilkos szemekkel nézett rám, ki a kártéritést -inditványoztam. Oda mentem hozzá vigasztalni, mi az a pár száz forint ő -neki? - -– Nem a pénzért haragszom én, hanem azért, hogy olyan elfajzott rokon is -van a világon, a ki egy parasztnak fogja pártját én ellenem. Úgy ám, -fiskus uram! - -Elfordult tőlem és sok időre felmondta az atyafiságot… - -De szó a mi szó, ha az a disznó ma is élne, ma se tudnám, miként kelljen -és lehessen ezt a pert jól befejezni. - - - - -KATÓ. - -A nemes, nemzetes és vitézlő Bocsáry-familia a leghiresebb familia volt -tíz vagy tizenkét vármegyében. Akár egy hadsereg, akár a -Bocsáry-familia. Főhadi szállását tartá nemes Tolna, Fehér és Veszprém -vármegyében, egyik szárnya kiterjedett Győrön és Komáromon keresztül a -Dunáig, a másik szárnya pedig Pest-Pilis és Solt vármegyén, kis és nagy -Kunokon s mindenféle Jászokon és Hajdukon át a Tiszánál ért véget. - -Előőrseit előre tolta a Dráváig, hátvéde fölért nemes Hont és Nógrád -vármegyékig, szabad csapatai pedig elkalandoztak Ugocsáig. - -A ki e nemes uri familiának családfáját még nem látta: az még igazi -nemesi családfát soha se látott. - -Megvolt pedig ez a családfa a gyökeres familiának több ifju és öreg -ágazatánál uj, ujabb és legujabb, s régi és még régebbi kiadásokban, -mint akár a biblia vagy zsoltáros énekek. Az egyiknél szép tekercsbe -göngyölve ott porladott a tükör mögött, a másiknál a pohárszék tetején, -a harmadiknál a méhesben, a negyediknél a familia ládájában. Sok helyütt -a familia inspektora őrizte a kocsmaszerződések, csőszkonvencziók és -közös mappák szekrényében, másutt pedig a kis gyerekek azon tanulták -silabizálni az ábéabot. Megbecsülték mindenütt. - -Legjobban megbecsülték pedig Kazavölgyén tekintetes Kazó Miklós -táblabiró úrnak uri kastélyában. Ő ugyan a maga személyében most már nem -sokra becsüli, miután tizenhárom esztendő óta aluszik az urban és a -kazavölgyi családi sírboltban, hanem özvegyen maradt édes hitves társa, -tekintetes Kazó Miklósné asszonyom annál jobban megbecsüli azt. A mit -egyébiránt a kazavölgyi családfa valósággal meg is érdemel, levén az -valamennyi társa közt a legrégibb és leghitelesebb. - -Van pedig ez irva remekben készitett finom pergamenra öt-hat nemzedéknek -különb-különbféle kezeirásával. Az a pergamen pedig tekercsbe van hajtva -és a tekercs szép világos zöld szinü vaskos tokba nagy gondosan -elhelyezve. Ha pedig a toknak leveszik födelét és a pergamentekercset -kiemelik abból és a tekercsnek egyik végét megfogja Kazóné asszonyom, a -másik végét pedig valami uraöcscse, hát akkor amilyen hosszu a -kazavölgyi kastélynak ezüstszekrényes nagy szobája: épen olyan hosszura -kinyujtózik a Bocsáry-familia hires családfája. Nem is kell azt hinni, -hogy az a pergamen egy kutya bőréből készittetett légyen. Sőt inkább -nagyon is soknak bőréből készült az, különböző városokban lakozott nagy -hirü tobakmesterek műhelyében, csakhogy minden darab nagy ügyességgel -össze van ragasztva, ugy, hogy az egész most már nem is látszik többnek, -csak egyetlenegy nagy darabnak. - -E nagy pergamenre van irva a Bocsáry-familiához tartozó uri családoknak -megszámlálhatatlan sok ezerre menő fi- és leányági maradéka. A Bocsáryak -ugyan nincsenek rajta, tudnivaló levén, hogy az utolsó vitéz férfiu, a -ki e néven élt, a szerencsétlen mohácsi csatában a gyilkos töröknek keze -által vitézi halállal halt meg, de annál inkább ott ékeskednek ama fiak -és unokák nevei, a kik azoktól származának, kik az ő sok leányait -feleségül vették. Ott vannak pedig a Kazó, Kazy, Kazay, Halyós, Halytó, -Halyagos, Kovács, Gyárthó, Lakathos, Laszly, Véghes, Tekeressy, Bánthó, -Virágh, Oroszy és több nagy uri családok ivadékai. Ezek is és mások is; -ki tudná azt mind valamennyit elszámlálni. - -Már aztán derék legény is legyen ám az, a kinek kedvéért Kazóné -asszonyom ezt a nagy családi ereklyét a nagy almáriomból, menyasszonyi -selyem viganója mellől előveszi. Ha csak a vármegye viczispánja nagy -tisztességgel és nagy pöcsétes levélben meg nem keresi, vagy a járásbeli -szolgabiró nagyon szépen meg nem kéri s egyuttal a tilosban fogott -kártevőit nagy szigorusággal meg nem bünteti: bizony másként ehhez -nehezen fér akárki ember fia. - -Ilyen formán azonban sok mindenféle titkot meg lehetett tudni a nagy -ereklye titkaiból. Meg lehetett tudni példának okáért, hogy amaz -elszegényedett ágak, kiket sok gyerekkel áldott meg a gondviselés, -kiknek kezén tehát az ősi birtok százfelé lett darabolva, semmiképen -sincsenek az ő fiaikban és leányaikban megörökitve. Hasonlóképen -hiányoznak ama leányok ivadékai, kik kunhoz, jászhoz vagy hajdúhoz -mentenek feleségül, miután kun, jász és hajdu igaz nemes embernek nem -tekintethetnék. Nemkülönben teljességgel hiányoznak azok, a kik -megfeledkezvén a familiának nemes erkölcseiről s az ősök iránt -tanusitandó kellő tiszteletről, hitüket megtagadták és pápistává lettek. -De más részről hiányoznak ama leányok ivadékai is, kik holmi papokhoz és -tanitókhoz mentek feleségül, miután ilyen lépés a nemes familia szokásai -szerint mindenkor illetlennek tekintetett. A nagy hirü tudósok és -superintendensek, kik a családból származtak, megbecsültettek ugyan, de -leányt biz ott hiába kerestek feleségül. Arról pedig, hogy valami -kereskedő vagy mesterember keveredett volna a familiába, természetesen -szó sem lehetett. - -Mindez ősi tisztes családi erkölcsöknek pedig szigorubb megtartója és -méltóságosabb képviselője senki nem lehetett, mint tekintetes Kazóné -asszonyom. - -Ő maga is, de istenben boldogult férje is a Kazó-ágból származott. És ő -is utolsó volt ez ágból és férje is. Ő is magával hozta a Kazó-familia -birtokait és férje is. És ő is büszke volt ősi nevére, valamiképen -boldogult férje, csakhogy ő még sokkal büszkébb, mint néhai Kazó Miklós -uram. - -Pedig hát Kazó Miklós uram nem utolsó ember volt a maga idejében. Sőt -egynémely hazafias cselekedete és bátor elhatározása szájról szájra is -adatik és még az ország krónikáiban is följegyeztetett. A vármegyének -sohasem volt olyan hires viczispánja, mint épenséggel ő. Egyszer egy -lovas kapitányt egész svadronjával együtt lefegyverezett s bevitetett a -komáromi várba, miután a makacs kapitány nem oda szállásolta el -legényeit, a hová ő parancsolta. Lett ebből aztán nagy veszedelmes -história. A kanczellária rá akart ijeszteni a vármegyére is, a -viczispánra is, de miután nem ijedt meg egyik sem, Kazó Miklós uramat -fölczitálták a királyi szó meghallgatására. Fölment nagy bátorsággal s -meghallgatta a szót nagy lelki nyugalommal s mikor a fölséges király azt -kérdé tőle: »Mivel tudja menteni magát, hogy megbántotta a király -katonáit?« – azt felelé: »Én mint nemes ember szintén a király katonája -vagyok, háboruban kardot viselek, békében igazságot szolgáltatok«. Még a -király sem tudott erre megfelelni. - -Egyszer pedig a győri püspök, a ki neveztetett Fengler Józsefnek és a ki -nem nemes szülőktől származott, elméne bérmálni Kazavölgyére is, a -holott Kazó Miklós uram vala a házi gazda is, viczispán is. Mint házi -gazda fogadta a püspököt nagy lakomával, mint viczispán fogadta azt nagy -parádéval. A püspök urnak pedig szokása volt az ő kegyes hivatásához -képest a kálvinistákat, lutheránusokat s egyéb mindenféle tévelygőket az -ő hitük ártalmasságáról hathatós szavakban és jámborságra buzditó kegyes -intésekben meggyőzni. Kazó Miklós uramat nem intette, mert ő irányában -mindenféle ékes szavak hiábanvalóságáról eleve meg volt győződve, de -annál jobban buzgólkodott a tudatlan földnépénél, a zsellérek, -napszámosok, szegődvényesek és cselédek közepett. Tudván pedig ezt Kazó -Miklós uram, a mint a kegyes életü püspök az ő nemesi kuriájából -kilépett, nagy sebten letevé kalpagját, leölté drága prémes kék -mentéjét, leoldá czifra rezes kardját s felöltözvén ezüst pitykés -dolmányába, fog vala kezébe egy nagy husángot s iramodik a püspök után, -a kit is talál a kápolna előtt nagy sereg népség által körülvéve. Látván -pedig a kegyes püspök az ő szives házi gazdáját ily kegyetlen indulattal -közelegni, szól vala hozzá ekként: »Nemde nem eltéveszté utját viczispán -uram, hogy ily nagy fenekedéssel ront ide hozzánk?«, melyre Kazó Miklós -uram nagy nyugodtan igy felele: »Tisztelem én méltóságod uri kegyes -személyét, nem is avatkozom én a hit dolgába, magam is áhitatosan -meghallgatom méltóságod bölcs tanitását, hanem csak azért jöttem, hogyha -netalántán valaki az én felekezetemből itt az ő hitében meg találna -tántorodni, őt ime ezzel az én pásztorbotommal az igazság legelőjére a -tilosból visszatéritsem.« - -Mikoron pedig Kazó Miklós uram vármegye követe volt az 1790-ik évi -pozsonyi országgyülésen és ott a protestánsok ősi jussáért heves -szavakban buzgólkodnék: megtámadá őt az ámbituson gróf Kollonics László -kalocsai érsek, megfenyegetvén őt a következő szavakkal: »A domine -spektábilis gorombaságait meg fogom jelenteni a fölséges királynak.« -Melyre Kazó Miklós uram megsodorintván előbb az ő bajuszát, ekként -felelt: »A fölséges király urnak megjelentheti, de a fölséges uristennek -nem jelentheti meg, minek utána ott meg nem hallgattatik jelentése.« - -Ilyen dolgokat és ezekhez hasonlókat mívelt Kazó Miklós uram, hogy róla -egész országszerte ugy beszéltenek, mint nagy erényekkel bővelkedő igaz -nemes emberről és bátor szívű magyar hazafiról. - -És ez igaz is volt. Csakhogy tudni kell azt, a minek pedig az ország nem -igen jöhetett tudomására, hogy mind eme nagy erényekben még sokkal -inkább bővelkedett Kazó Miklósné asszonyom. Mert ha eltagadhatlan -igazság is az, hogy Kazó Miklós uram szembe mert szállani katonával, -pappal, püspökkel, főispánnal, sőt még az esztergomi primással is, más -részről szintoly kétségbevonhatatlan igazság az is, hogy Kazó Miklósné -asszonyommal meg nem mert szembeszállani se katona, se pap, se püspök, -se főispán, se esztergomi primás, sőt még Kazó Miklós uram maga sem. - -És ebben rejlett az isteni gondviselésnek csodálatra méltó nagy -bölcsessége. Kazó Miklósné asszonyom semmiképen bele nem avatkozott sem -az országnak, sem a vármegyének, sem a superintendencziának, sem pedig a -külső gazdaságnak, kocsmának, malomnak, zsidó árendásnak és -csikónevelésnek semmiféle dolgaiba. Érteni ugyan ezekhez is értett -tökéletesen, de sok nagy egyéb elfoglaltatása miatt a világ -kormányzásának e részbeli feladatát egészen átengedte Kazó Miklós -uramnak, arra azonban mindamellett gondja levén, hogy a familiára ez -oldalról se háramoljék semmiféle megaláztatás. - -Hanem már a mi a belső gazdaságot, a háztartást, a borjú, csirke, malacz -és leánynevelést illeti: ebben persze Kazó Miklósné asszonyom volt az -egyedül való auktoritás. De nem csak ebben. A cselédség fölött rendet -tartani, a templomba járásra felügyelni, a szegény eklézsiákat ékes -templomi szerekkel ellátni, a szegényebb sorsú közel lakó atyafiakat -lábra állitani, a disznótorokat, névnapokat és egyéb ünnepélyes -lakomákat rendezni, a szomszédokkal és atyafiakkal pörlekedni, -prókátorokkal tanácskozni, a kerületi és királyi táblabirákat -meginformálni, a familia igaz jussát biztositó pöcsétes leveleket -takargatni, a családfára felügyelni s a familia tekintélyét megőrizni, -ha pedig néminémüképen csorbát szenvedett volna, azt megorvosolni: mind -ezen nagy rettenetes feladat teljesitésében Kazóné asszonyom nagyobb ur -volt, mint a király az ő birodalmában. A mióta pedig Kazó Miklós uram -egynéhány szerencsétlen hajótörött embert a Dunából kimentvén, a nagy -erőfeszités és meghülés folytán ágyban fekvő beteg lett s rövid testi -gyötrődés után elhalálozott és nagy, ékes szomorú pompával -eltemettetett: azóta még inkább megsokasodtak Kazó Miklósné asszonyom -sulyos teendői. - -Most már vesződnie kellett annyira-mennyire még a vármegye ügyeivel is. -Most már a külső gazdaság, a kocsma, malom, zsidó árendás és -csikónevelés gondja is az ő nyakába szakadt. Igaz, hogy rendkivül -kedvelte a fakó lovat, neveltetett is magának olyan négyes fogatot fakó -lovakból, a milyen nem volt sem az előtt, sem az óta három vármegyében. -Más szinü lovat be nem engedett fogni az ő függő hintó kocsijába. - -Mindamellett két dolog miatt nagy lelki nyughatatlanság támadott az ő -szívében. - -Az egyik volt az a nagy zálogos pör, melynek miatta a kastély mögötti -szőlőt és erdőt a vele járó három tábla földdel veszedelem környékezte. -Épenséggel kilenczven esztendő óta birták már ő és elei azt a birtokot -és épenséggel ötven esztendő óta foly már a zálogváltó pör, de mindeddig -teljességgel eredménytelenül. A mikoron ő férjhez ment és ekképen a -familia dolgainak vezetését kezébe vehette: akkor már a pör csaknem -elveszett. Az ő lankadatlan erélyének sikerült ugyan annak folyamatán -egyet forditani, de most már megint fenyeget a baj, miután bizonyos -dunaszentmihályi atyafiak, bizonyára roszlelkü, éhenkórász, kapzsi -emberek, nagyon utána estek s ugy látszik, jobban is győzik, mint az -eddigi pörös felek. - -A másik aggodalmat pedig okozta neki az ő egyetlen egy édes, szép Kató -lánya, a ki most már innen-onnan belépett a tizennyolczadik esztendőbe. - -Nem kell pedig azt gondolni, hogy Kató azért okozott talán aggodalmat, -mert nem lett volna elég formás, elég szemre való. Sőt ellenkezőleg, a -ki csak őt látta, a szemét mindenki rajta felejtette. Az ő testi lelki -szépségében, az ő termetének ékes voltában nem talált hibát még az -irigyje sem. Arcza olyan fehér volt, mint a most leesett hó és olyan -piros, mint a most kinyilott rózsa. Fekete szemeiben ugy égett a tüz, -mint az izzó szén parázsa és a mikor hajadon fővel templomba ment és -szépen befont fekete haját megláthatták, a mint az leért a viganó -aljáig: utána bámult volna a fele falunépség, ha rá mert volna -tekinteni. Nézése szelid, tartása egyenes, lépése módos, viselete -takaros, beszédje illedelmes, egy szóval mindenkinek, a ki csak vele -találkozott, közmegelégedésére való volt. Édes anyjához engedelmes, az -idősebbekhez tisztelettudó, a jobbágyokhoz, zsellérekhez és egyéb -szolgáló emberekhez jó szívet tanusító. - -Ennélfogva könnyen el lehet gondolni azt is, hogy Kazóné asszonyomnak az -sem okozott aggodalmat, vajjon akad-e az ő egyetlen egy leányának -illendő kérője. Akad bizony. Sőt már akadt is és pedig oly nagy -sokaságban, hogy időbe telik, mig az ember azt számba tudja venni. A -Túry, Csepy, Káldy, Mocsy, Búzás, Rozsos, Marczalházy, Rábatői -familiákban nincs oly fiatal ember, a ki a kazavölgyi kastély felé -tisztességes szándékkal már el ne látogatott volna, de bizony annak -eddig még semmi láttatja nem volt, mivelhogy az egyik ellen Kazóné -asszonyomnak, a másik ellen Kató leányzónak volt alapos kifogása. És -pedig csodálatra méltó módon mindig akképen, hogy a mi hibákat netalán -Kató fedezett volna is föl az ifju emberekben, azon hibáknak mindíg -Kazóné asszonyom volt bőséges megmagyarázója. - -Kazóné asszonyom aggodalma tehát nem ebből származott, hanem hogy egész -rövidséggel megmondjuk, ő az ő édes egyetlen leányában semmiképen sem -tudta még eddig föltámasztani azt az életrevalóságot, mely ő benne -magában lakozott. A leány nem látszott kedvelni a perpatvart, a -cselédeknek nem parancsolgatott elegendő keménységgel és szemmel látható -idegenkedést érzett, valahányszor a prókátorok megjöttek és a familia -ügyeit s különösen a nagy zálogos pert előterjesztették. - -Nagy szomoruságot okozott ez Kazóné asszonyomnak. Mi lesz a híres -nevezetes Kazó familiából ilyen leánygyermekkel? Hogyan fiúsitsa ő azt a -leányt, a kiben még az asszonyi virtusok is fogyatékosak, nemhogy a -férfi erkölcsök feltalálhatók volnának? Hiszen ezzel a leánynyal végkép -elvész a familia, örökre be kell pecsételni a családfát, bizonyosan el -fog veszni a zálogos pör s a kastély mögötti szőlőt és erdőt s a három -tábla földet soha nem látott, isten háta mögött lakozó idegenek fogják -elharácsolni. - -A mitől most már annyival inkább lehet tartani, mivel a tekintetes tábla -a Szent István napja után elmult második csütörtökön olyan itéletet -hozott, a mely ellen alig lehet most már orvosságot találni. Most ugyan -a szüreti törvényszünet miatt hallgat a törvény, de mihelyest elmulik -Szent Márton napja, pedig most már az is itt lesz pár nap mulva, azonnal -itt teremhetnek az ellenfelek, hogy a zálogos birtokot fölmérjék és -fölbecsüljék s ekként Kazóné asszonyom igaz jussaiban turkáljanak. - -Sőt már a levélhordó czigány a tegnapi napon levelet is hozott bizonyos -Bánthó István dunaszentmihályi lakostól, valahonnan Tolna- vagy -Baranya-vármegyéből, melyben Kazóné asszonyom csak hugomasszonynak -tituláltatik s egyuttal neki nagy tisztességgel tudtára adatik, hogy -mihelyt Bánthó István az ő szüreti dolgait s egyéb őszi munkáját -elvégezi, azonnal atyafilátogatóba elnéz Kazavölgyére, a mivel -egyébiránt eddig is tartozott volna nagyon régen, de most erről -bocsánatot kér és ebbéli tartozását le fogja róni, a mely alkalommal -egyéb familia-dolgokról is, különösen pedig a zálogos pörről némi -mondani valói lesznek, addig is ajánlván az ő huga asszonyát istennek -oltalmába s kérvén az ő atyafiságos szeretetének ő rá való -kiterjesztését is. - -– Söprüt neked, bestefia! – mormogott Kazóné asszonyom, mikor a levelet -végig olvasta. – Majd elvárlak én a zálogos pörre, csak ide jőjj! - -Fölkelt ülőhelyéből, kinyitotta az ebédlő ajtaját s kikiáltott éles, -csengő hangon: - -– Kató, Kató! Jere ide lányom! - -Kató épen a pitvarban etette a galambokat, még egy marokra való ocsut -vetett nekik s azzal a kosarat letette és futott be. - -– Vendégeket látunk a napokban édes lányom, de nem akarok velük egy -födél alatt lenni, miután sohasem láttam őket s ezek azok a szépséges -emberek, a kik a zálogos birtokból ki akarnak tudni bennünket; – eredj -lányom, hozzátok rendbe a csereházat, ott legyen a tanyájuk. - -Az a csereház pedig volt a kastély előtt ötven vagy hatvan lépésnyire. -Valamikor osztályban a Halytó-ágnak jutott, a kivel azonban a Kazó-ág -pörbe keveredvén, az a ház sok lélekgyötrő alkalmatlanságnak volt -okozója a rossz szomszédság birtokában. Mit lehetett egyebet tenni, el -kellett biz azt cserélni három annyit érő külső járt birtokért, meg két -darab négy éves csikóért, hogy a rossz szomszédoktól meg lehessen -szabadulni. Ettől kezdve ez a ház csak csereháznak neveztetett. Ez a ház -volt boldogult Kazó uram hivataloskodó háza; itt tartott törvényt a -szolgabiró és esküdt ur, mikor Kazavölgyét utba ejté; itt volt a -mosó-konyha, sütő-konyha és a mángorló s itt lakott egyszer-másszor -egy-egy kegyelembe vett birtoktalan öreg atyafi ember is. Most -épenséggel üresen állott mind a négy szobája. - -Ezt a házat kellett Kató leányzónak rendbe hozni, kiszellőztetni, -befüttetni Bánthó Istvánék részére, hogyha netalán megjönnének. - -Azonban elmult Szentmárton napja, elmult az első ádvent is, és a -csereháznak még mindig nem ért ide várt vagy váratlan vendégje. Kazóné -asszonyom már kezdte hinni, hogy ő a dunaszentmihályi atyafiakkal való -megismerkedést e folyó esztendőben nem lesz kénytelen elszivelni. - -De ő kelme megcsalódott. - -Mert igaz ugyan, hogy Bánthó István uram már Mindszentek napján elindult -Dunaszentmihályról és még most sem ért Kazavölgyére, noha már ötödik -hete van utban, de ezen nagy késedelemnek bizony nem ő volt az oka. Mert -tudni való, hogy mig az ember Dunaszentmihályról Kazavölgyére -eljuthatna, addig keresztül kell menni Ágotán, Bölcskén, Csegén, -Balháson, Némedin, Vöröstornyán, Szentgyörgyön, Hántán, Bántán, -Tinójáráson és Leányvásárján, a mely utba eső nemesi közbirtokosságok -kebelében mindenütt lakoznak jó atyafiak, a kiknek vendégszerető házát -elkerülni nem volna illendő és sehogy sem volna megegyeztethető az -atyafiságos szeretettel. És minek utána az idő már késő őszre jár, sőt a -hó a Bakonyban le is esett, ennél fogva nemcsak minden utbaeső disznótor -miatt kellett elvesztegetni egy-egy napot, hanem azon felül még számot -kellett vetni ama körülménynyel is, hogy az utasokat Bölcskén nyomta az -Imre-nap, Némedin a Márton-nap, Szentgyörgyön az Erzsébet-nap, Bántán a -Katalin-nap s Leányvásárján András napja, találkozván véletlenül e néven -nevezett jó atyafi mind amaz emlitett kompossesoratusokban. Magától -értetődik, hogy Bánthó István uram soha ember szeme elé nem iparkodott -volna jutni, ha ő csak egyetlenegy atyafi házát is elkerülné s ez által -magára és a Feri gyerekre holtig tartó neheztelést venne. - -Magával vitte ugyanis Ferit is, a nagy kamasz kölyket, a ki csak a -nyáron jött haza a debreczeni kollégiumból azzal az elhatározással, hogy -ő többé semmiféle könyvet a kezébe nem fog venni, miután a tudományokhoz -neki sem kedve, sem talentuma. Pedig a fiu nem volt épen nyavalyás -elméjü, hanem benne lévén a maradhatatlan gonosz vér, inkább vadászni és -lovagolni és huzalkodni szeretett, mintsem nagy tekintélyben -elhalálozott néhai öreg apjának, tisztelendő tudós Bánthó Kelemennek -istenes példáján indulva s apjának és rokonainak jó tanácsát követve, -magát az egyházi vagy prókátori pályára elszánta volna. Sőt inkább le -nem győzhető makacssággal csak mindig a mellett versenygett, hogy ő -gazda fog maradni, noha jól tudhatá a rakonczátlan, hogy apjának alig -van hét vagy nyolcz száz holdnyi járt birtoka s annak is nagy részét a -Duna járja, egy része pedig csak füzes és rekettyés, a hova csürhét -hajtani se igen lehet, mert a töméntelen sok nádi farkas csuffá teszi a -nyájat. S aztán ha még csak maga lett volna mint egyetlen fiu, de otthon -még három gyerek gubbaszkodott és egy szöszke leány. Mi lesz ezekből, ha -mind valamennyi csak a készre tátja a száját? Mehetnek majd Gerjenbe és -Szalmavárra bocskoros nemesnek. - -Most is azért hozta magával Bánthó István uram a fiut, hogy egyrészt -otthon az ő távollétében valami istentelenséget el ne kövessen, másrészt -pedig, hogy a tuladunai atyafiakkal is ismerkedjék Hátha talán hozzá -való lány is akadna valahol, a mi annyival inkább kivánatos lenne, -miután a fiu csodálatra méltó testi erővel birván és azon kivül pajkos -természetü levén, ha csak a szent házas élet meg nem szeliditi, még -olyan dolgokra is vetemedhetik, melyek miatt szégyent is vallhat a nemes -familia. - -Ilyenformán történt tehát, hogy ámbátor Dunaszentmihály, a mely feküdt -Tolnavármegyében, alig négy napi járóföldre volt Kazavölgyétől, a mely -feküdt Komáromvármegyében: mindamellett Bánthó István uram az ő Feri -fiával nem négy nap alatt, hanem épenséggel harmincznégy nap alatt ért -el Kazavölgyére. - -Kazavölgyén épen Miklós-estét ünnepelt Kazóné asszonyom. Mert ámbár -néhai Kazó Miklós uram régen elköltözött már ez árnyékvilágból és attól -kezdve az ő nevenapját megülni nem szükséges, sőt zajos jó kedvvel -megünnepelni meg sem engedhető: mindamellett Kazóné asszonyom, mint -kegyeletes szivű hűséges hitvestárs, Miklós-estén mindig szivesen látja -az idősebb atyafiakat és jóbarátokat, hogy tisztességes beszélgetés -közben folytonos emlékezés történjék a megboldogultnak fényes -tulajdonságaira. Ismervén pedig az idősebb atyafiak és jóbarátok Kazóné -asszonyomnak ezen jó szokását, semmiképen el nem mulasztanák az -összegyülekezést s a megboldogult viselt dolgainak dicséretes -fölemlegetését. - -Most is ime ott ülnek már a nagy ebédlőben vagy negyvenen, közeli és -távoli rokonok, egykori hivataltársak s a vármegyének oszlopos férfiai. -Fiatal ember alig van köztük egy vagy kettő, miután Kazóné asszonyom -ilyen alkalommal meg nem szenvedheti az éretlen fiatalság vihogását. -Kató is ott ül édes anyja mellett az asztal elején s komoly arczczal -hallgatja mind azokat, kik az ő édes apjáról oly nagy tisztelettel -emlékeznek, a kit ő még mint kicsi gyermek ismerhetett csak. Az idő már -közelget éjfél felé. - -Künn csunya, zivataros idő berzenkedik. Fuj a szél, mint az itélet és -veri a havat az ablakhoz. A szélvitorlák csikorgása behallatszik a -szobába s a kandalló néha időnként úgy zúg, úgy morog, mint valami -haragos vadállat. Istenkisértés lenne most utra indulni akárkinek. Még -az eb is elhuzódik ilyenkor födél alá, kazal aljába vagy kerités mellé. - -A viczispán uram, tekintetes Balogh János uram, ott ül Kazóné asszonyom -jobbja mellett és simogatja deresedő hosszu szakálát és kezdi a szót -ekképen: - -– Épen tizennyolcz esztendeje, mikor az én boldogult Miklós -urambátyámmal ugy déltájban elindultunk, hogy estére Tatába érjünk és -aztán a havas, zimankós idő miatt utat vesztve egy czigányputriban -töltöttünk egy napot és két éjszakát. Ezt el kell mondanom a kedves -hugomasszonynak és az uraknak, barátaim uraiméknak. - -Tudta ugyan már ezt a históriát Kazóné asszonyom, tudták ezt a -jelenvalók, tudta az egész vármegye, sőt tudta már Kató leányzó is, -mindamellett a viczispán uram iránt viseltető szükséges tiszteletnél -fogva elhallgatott az egész társaság, hogy meghallgassa, miképen töltött -a boldogult házi gazda egy napot és két éjszakát a putriban. - -Mielőtt azonban viczispán uram elkezdte volna a szót: a nagy -csendességben éktelen ebvonitásnak utálatos hangja hallatszott a falu -felől. A csunya zsivaj mind inkább-inkább közel jött a kastélyhoz s -jobban-jobban volt hallható, akárhogy dörömbölt a zivatar. - -– Ugyan mi történhetik a faluban? – kérdé félig magában, félig a vendég -uraktól Kazóné asszonyom. - -Nem felelt a kérdésre senki, hanem azt mindenki jól hallotta, a mint -Kazóné asszonyomnak mind a kilencz nagy komondor kutyája veszett -orditással, mint az oroszlán, rohant ki a kapun keresztül a kastély elé. -Különösen a Burkus kutya, mely akkora volt mint egy borju, csodálatos -mérges üvöltéssel látszott az utczára kiiramlani. Jaj a gyámoltalannak, -a kit ez a sok mérges eb az utczán talál. - -Föl is ugrott Kazóné asszonyom s menten utasitá Jánost, az udvargazdát, -hogy egy lámpával menjen a kutyák után. Sietett is János, nagy -hirtelenséggel öltvén magára a subát s vevén kezébe a hosszunyelű -fokost. - -A zaj és sivalkodás mind nagyobb lett, holmi erős férfihangok is -hallatszottak immár, sőt nyiltan kivehető volt a csengő hang is, mintha -csak kocsin jöttek volna uj vendégek. - -Egyszerre a nagy sivalkodás közben fájdalmas vonitással nyargaltak -vissza a komondorok, egyenesen be a konyhába és előszobába, elbujván ott -nagy szűköléssel, azonban a bátor Burkus nem volt köztük, az ott künn -vonitott a hóban. - -János is jött vissza s nagy elképedve megállt az ajtóban. - -– Tekintetes nagyasszonyom, valami veszedelmes utasok tartanak a kastély -felé kocsin és lóháton; nem jó emberek lehetnek, mert a mi kutyáinkat -soha ilyen mérgesnek én nem láttam teljes életemben; az egész falu fel -van már zendülve; egy lovas legény a szegény Burkust fülénél fogva -felkapta a ló hátára s onnan felhajitotta a kastély tetejére; ej-hajh, -ilyen legényt sohase láttam; szegény Burkusnak kitörött keze-lába. -Megyek az emberekért vasvillára. - -– Mégysz ám a pokol fenekére, – mondá Kazóné asszonyom s nagy -bátorsággal kiállt a pitvarajtóba. A fölriadt vendégek oda seregeltek -háta mögé. - -E pillanatban oda ugratott eléje egy lovas legény a sötétből. Lova -horkolt, toporzékolt, maga pedig zuzmarás fővel, félrevetett dolmányban -és mosolygó arczczal ugy ült a lovon, mint a hogy a szálfa van a földbe -nőve. - -– Ki vagy legény, mit keressz itt ilyen későn? – kérdé Kazóné asszonyom. - -A legény nem szólt, odább ugratott s helyébe nagy csörgéssel és -csörtetéssel egy három-lovas kocsi gázolódott. - -A kocsi tele volt hóval és bundával, a bunda szintén tele volt hóval és -Bánthó István urammal. Az a lovas legény senki nem volt más, mint az a -kamasz Feri kölyök, a ki két farkast ütött le a bársonyosi nyilas -mellett s mind a kettőt a kápára akasztá, e miatt volt a nagy zenebona a -falubeli kutyák között. - -Bánthó István uram kikeveredvén a hóból, bundából és kocsiból, nagy -tisztességtudással oda állott Kazóné asszonyom elé s megfogván azt és -átkarolván és neki kezet csókolván, szólt ekképen: - -– Szerencsés jó estét kivánok a kedves hugomasszonynak, az isten tartsa -meg erőben, egészségben Kató hugommal és minden háza népével egyetemben, -bocsánatot kérek az alkalmatlanságért, de a rossz utak és a csúf idő -miatt nagyon elesteledtünk; majdnem szerencsétlenségünk is akadt az -utban s aztán az a rossz Feri gyerek se fogadott szót, azt a két férget -magával hozta, noha mondtam neki, hogy az nagy illetlenség lészen ilyen -uri háznál; régen akartam már atyafiságos tiszteletem tenni, de most már -itt volnék, a ki volnék Dunaszentmihályról Bánthó István, istenben -boldogult Kazó Miklós uramnak ötöd izben való és kedves hugom asszonynak -hatod izben való unokatestvérje, ez itt mellettem pedig az én rossz Feri -fiam, csókolom a kezét kedves hugomasszony! - -– Hozta isten urambátyám, – szólt mosolyogva Kazóné asszonyom, a mint -kikeveredhetett csókból és ölelésből, – nagyon szívesen látom Feri -öcsémmel egyetemben, örültem levelének, vártam jövetelét, köszönöm -atyafiságos jó indulatát, tessék beljebb kerülni uri vendégeim közé. -János, legyen gondod kocsira, lóra, a dögöket dobd a félszer tetejére, a -kutyákat csititsd el hamarosan, isten hozta urambátyám, tessék beljebb -kerülni szegény özvegy hajlékomba! - -Ekképen történt meg az első találkozás. Az urak, vendég urak ujra -bementek a nagy ebédlőbe és ujra elkezdték a barátságos beszélgetést, -csakhogy most már nem Balogh János viczispán uram, hanem Bánthó István -uram vitte a szót, a kinek el kellett mondani a jártában-keltében talált -atyafiság összes dolgait, valamint a farkasokkal való összetalálkozás -históriáját is. - -– Erről nem sokat tudok tisztelt urak és atyafiak, mert mikor a -bársonyosi szőlőhegyből kibukkantunk, akkor a lovak rögtön meghorkantak -s erre a Feri a saraglyához kötött hátas lovát előre rántván, egy -fokossal hátára vetette magát s előre rutagatott; alkonyodni is kezdett, -a szél is vágta szemem közé a havat, hallottam ugyan a farkasüvöltést a -nyilas mellett, de látni nem láthattam semmit, csak mikor már a gyerek -hozta a két csikaszt. - -Nosza neki estek most a gyereknek, hogy beszélje el a viaskodást, de a -gyerekből harapófogóval se lehetett a szót kivenni. - -»Nem nagy dolog volt az« – csak ennyit mondott, belátván azt, hogy oly -fiatal gyerkőcznek ily nagy uri társaságban nem illik beszélni s hogy az -a Kató leány, a ki ott hallgatózik az asztal mellett, még dicsekedésnek -is találná venni. - -Meglehet ugyan, hogy a Kató leányzó minden belső méltatlankodás nélkül -elhallgatta volna az ifju embernek beszédét, de Kazóné asszonyomnak -bizonyosan fölélesztette volna az ő lelki nyughatatlanságát, ha a Feri -kölyök ilyen alkalmatossággal meg nem tartóztatta volna magát a -hivalkodástól; és miután már a sok unszolásnak vége-hossza nem akart -lenni s a kakukkos óra is az éjfél utáni két órát elkakukkolta, ennél -fogva felállott az asztal mellett s uri vendégeihez ekként szólott: - -– Megbocsát a tekintetes viczispán uram, valamint tisztes uri vendégeim -és atyámfiai is, ha én most már nyugodalomra megyek; – nem vagyok már -tegnapi asszony s miután szegény özvegy létemre minden gondot és -aggságot magamnak kell viselnem s korán reggel talpon lennem: ennél -fogva engedelmet kérek; – tisztes uri vendégeim és atyámfiai -mulatozzanak tovább, épenséggel mintha otthon volnának s a miképen -becses uri kedvük tartja; ha pedig és a mikor éjjeli nyugodalomra -akarnának menni, Kató lányom majd eligazit mindent. Csöndes jó éjszakát -kivánok mind közönségesen. - -Nosza felugráltak e szavakra mind az öregek és fiatalok, hogy -mindnyájan, kit-kit a mint kora, rangja és atyafiságos állása -megilletne, Kazóné asszonyomat nagy tisztességgel megöleljék vagy néki -köteles alázatossággal kezet csókoljanak. Nem is mulasztotta el ebbéli -kötelességét senki sem s jó időbe telt, mig Kazóné asszonyom a maga -ágyas házába bevonulhatott, hogy sötét szinü rokolyáját letenné, lelkét -és a Kató leányt istennek oltalmába ajánlaná s ekként a napi fáradalmak -után nagy lelki nyugalommal elaludnék. - -Az urak, vendégurak és atyafiak sem virasztottak tovább. Dalolni és -holmi egyéb vidám mulatságot tartani nem szándékozván, a csöndes -beszélgetésre pedig az idő már elhaladván, Balogh János viczispán uram -ekként szólott Katóhoz: - -– Édes lányom, már most nekünk is csak mutasd meg az éjjeli szállást, -valamennyien utról jöttünk s utra készülünk, nézd, a dunamelléki -atyádfiai is már csak bóbiskolnak. - -Kató leányzó fölemelé pillantását s ragyogó szemeivel az ujonnan jött -atyafiakra tekintett. Bánthó Mihály uramon igaz, hogy meglátszott az uti -fáradság, de a Feri kölyök bizony csak akkor kapta félre a fejét, mikor -a leány most először szeme közé akart pillantani. A két farkastól nem -ijedt meg, de a leány két szemét nem birta megállni. Szemmel látható -volt rajta, hogy nemcsak megrettent, hanem a füle hegyéig el is pirult. -Hiába, nem tudta eltitkolni, hogy fehér személylyel nincsen még -bánásmódja. - -Kató beszólitott egypár leánycselédet s míg az urak, atyafiak egymástól -az éjszakára elkövetkeztek: a gyertyákat és lámpákat elkészité. - -– Bocsánatot kérek édes bácsi, – szólt a leány viczispán uramhoz, – kis -házunkban mindenkinek vetett ágygyal nem szolgálhatunk, hanem a mint -édes anyámasszony megrendelte és a mint tőlünk telik, mindenkinek -elégséget teszünk. - -– Fütött szoba, tiszta szalma, egy korsó víz: ez kell nekünk édes hugom -éjszakára, semmi más – szólt Bánthó István uram. - -Ugy is lett. Valami huszan a kastélyban kaptak vetett ágyat, a többit -pedig Kató leányzó átvezette a csereházba, térdig gázolván a hóban s -keresztül törtetvén a hóviharon és sötétségen. Bánthó István uram és a -Feri kölyök ott is külön szobát kaptak, a mely már egy hónap óta -számukra készen állott, a többi vendég és atyafi pedig három szobában -tiszta szalmára heveredett le, mely oda be volt hordva nagy bőséggel s -hófehér ruhaneművel be volt takarva, hogy a háznak becsülete csorbát ne -szenvedjen. - -A következő három napon meg nem fogyatkozott a vendégeknek száma. A -hóförgeteg eltorlaszolta az utakat és utczákat annyira, hogy -istenkisértés nélkül lehetetlen volt útra kelni. És a mi még ennél is -több, se a hóesés, se a szél nem akart elállani, Kazóné asszonyom világ -minden kincséért utra nem eresztett volna még egy vándorló legényt se, -nemhogy az ő kedves vendégeit és atyafiait bocsátotta volna el, holott -éjszakánként a lélek is megfagyott benne, mikor a faluvégéről s kertek -alól jól hallhatá a farkasok üvöltését s elgondolá, hogy egykor ilyen -időben az ő szegény, istenben boldogult férje urának is czigányputriban -kellett tanyáznia. Ha pedig az a putri utba nem esett volna, milyen nagy -szerencsétlenség támadhatott volna ebből mind a vármegyére, mind a -familiára. Valahányszor e három nap alatt erre gondolt: mindig eszébe -jutott a két jusskereső Bánthó atyafi is, a kiket ugyan még a legkisebb -aggodalommal bocsátott volna el, ha a tisztesség megengedné, noha őket -félteni se igen lehetett, mert hiszen ott volt az a nagy kamasz kölyök. -– Olyan erős mint a bika. – Lám a bársonyosi nyilasnál is agyon ütött -két farkast. – A mit ugyan jól cselekedett, miután ő, habár azok gonosz -szándékkal jöttek is ő hozzá, csúfos véget nekik nem kiván, de -mindamellett merészkedjenek csak előhozakodni idejövetelük czélja felől, -majd megmutatja ő nekik, merre vezet ki az út Kazavölgyéről s majd -tudtokra adja ő érthető módon, ki az az özvegy Kazó Miklósné, született -kazavölgyi Kazó Juditha asszony nemes Komáromvármegyében. - -A negyedik napnak reggelén elállott a szél s elnyugodott a hóförgeteg. -Marasztotta ugyan Kazóné asszonyom az ő uri vendégeit és atyafiait s -eléggé bizonykodott a nagy hófuvatok meglábolhatatlansága felől, sőt a -kiküldött kisbéres ott az urak füle hallatára mondá, hogy a -pásztorháznál a hármas nyárfa mellett legalább is öt-hat öl magasan -fekszik a hó, mindamellett hiába volt minden szíves szó és atyafiságos -marasztalás. - -Nem volt mást mit tenni, mint a jobbágyokat, zselléreket hóhányásra -kirendelni, az utat a jáki határig járhatóvá tenni, minden távozó kocsit -egy-két lapáttal ellátni s aztán a maradhatatlan vendégektől nagy sok -hálálkodással elkövetkezni. - -A negyedik napon már a nagy ebédlő melletti szobában a kerek asztalnál -csak négyen ültek le ebédelni, ugymint Kazóné asszonyom Kató leányával s -Bánthó István uram Feri fiával. Sehogy se lehetett ugy ejteni a sort, -hogy a Feri gyerek vagy szemközt ne essék, vagy mellé ne kerüljön a Kató -leánynak. A mi egyébiránt Kazóné asszonyomban a legkisebb felindulásnak -sem lett okozója, miután olyan hallatlan vakmerőség eszébe sem -juthatott, hogy az a kamasz kölyök szemet vessen az ő egyetlen leányára. - -Az ebédnek bevégeztével épen a legjobb beszélgetés közben Kazóné -asszonyom nagy komolyan felállott az asztal mellett és ezt mondá a -fiataloknak: - -– Gyerekek, mulassatok a hogy tudtok, kellő jámborsággal, nekem egy kis -atyafiságos beszédem lesz urambátyámmal. - -Ezzel megindult a belső szobák felé. - -– Kivánságára kedves hugomasszony, – szólt Bánthó István uram s ő is -megindult utána. - -Beérkezvén pedig az ezüst-szekrényes nagy szobába, Kazóné asszonyom a -közepére ült ama vörös bársony diványnak, mely állott négy aranyos -oroszlánlábon s melynek görbülése hasonlatos volt a dunai csónak -görbüléséhez, az orrán egy aranyos oroszlánfej tartván fogai közt arany -karikát, farkán pedig lógván rajta piros rojtos, arany bojtos -czafrangok, mintegy az oroszlánnak farkát jelképezvén. - -– Hozzon ide urambátyám egy karosszéket s foglaljon abban helyet itt -velem szemközt, – mondá Bánthó István uramnak. - -Miután Bánthó István uram ezt megcselekedte s azonközben Kazóné -asszonyom a zsámolyt lába alatt rendes helyére igazitotta volna, két -kezét hóna alatt összekulcsolva tisztes komolysággal így szólt az -asszony: - -– Urambátyám azt mondá, midőn ide érkezvén szegény hajlékomban először -láthattam, hogy mi hatod izben való unokatestvérek volnánk. Ámbátor én -atyafiszerető jó rokon vagyok minden atyámfiához, legyen az boldog vagy -boldogtalan, fi- vagy leányágbeli, osztályos vagy sógorságból eredett, -közeli vagy távoli, egyenes vagy oldalágos, szerző vagy tékozló, -várakozó vagy várományos, rangbeli vagy szántóvető és ámbátor különösen -nagy szerencsémnek tartanám, ha a köztünk netalántán fennálló atyafiság -tagadhatatlan valósága iránt megbizonyosodhatnám: mindamellett -engedelmet kérek urambátyámtól, hogy noha itt a magam házánál nem -illenék, mégis meg kell mondanom, hogy a kazavölgyi családfára a -dunaszentmihályi Bánthó-atyafiság nincs följegyezve. Van ugyan egy -Bánthó följegyezve ezelőtt mintegy száznegyven esztendővel, de az -szecsődi Bánthónak neveztetett és mag nélkül halt el, ő tőle tehát a -dunaszentmihályi Bánthók nem eredhetnek. - -Bánthó István kétfelé simitá deresedő bajuszát s ekképen felelt a szóra: - -– Noha kedves hugomasszony, semmi sincs tőlem távolabb, mint hogy kedves -hugomasszonynak itt saját uri hajlékában kedvtelenséget okozzak és noha -egy ilyen atyafiszerető nagylelkü uri asszonyságról egyáltalán fel nem -tehető, hogy holmi csekély jussbeli viszálykodás miatt a vértagadásra -még csak gondolna is, a mi egyébiránt a mi igazaink és erősségeink -mellett nemcsak czéltalan lenne, hanem egyuttal veszedelmet is okozna: -mindamellett már csak a rám háramló nagy tisztesség okáért is azt kell -mondanom, hogy mi valósággal atyafiak vagyunk, habár a kazavölgyi -családfában némi tökéletlenség előfordulna is. - -– Abban tökéletlenség nincs, – mondá Kazóné asszonyom egész -elhatározással. - -Bánthó István uram megint kétfelé simitá deresedő bajuszát s igy szólt: - -– Nem akarok e miatt osztozni kedves hugomasszony, hanem az mégis igaz, -hogy kedves hugomasszony fiágon való dédősapjának apja Kazó Sámulnek -neveztetett, a kinek egyik hajadon leányát, névszerint pedig Borbálát, -Bánthó Sámuel vette el törvényes hitestársul, a ki szecsődinek iratott, -mivelhogy Szecsődön volt prédikátor és esperes. - -– Ugy, tehát konvenczionális ember volt. - -– Igen is, szolgálatjára kedves hugomasszony, híres nevezetes férfiu -volt, a jézsuitáknak nagy virtussal ellentállt s gályán veszté életét. - -– A kazavölgyi családfán konvenczionális emberek maradékai nem szoktak -följegyeztetni. - -Bánthó István uram megsodorintá bajuszának egyik szárnyát s így -folytatta a szót: - -– Ezen Bánthó Sámuel fia volt ifjabb Sámuel az én dédapám; ennek fia -volt Mihály, az én ősapám: ennek fia volt ismét Sámuel, az én nagyapám; -ennek fia volt Kelemen, az én édes apám, a ki most 78 esztendős s -általam szivesen tisztelteti kedves hugomasszonyt. - -– Köszönöm igen szépen. - -– Kazó Borbála, az én ükös anyám, egy kazavölgyi pusztát kapott -osztályrészül itt Túladunán, de miután férje gályákra hurczoltatott s a -jézsuiták a javakat konfiskálgatták: sem ő, sem Sámuel fia nem ült meg -ezen pusztán, nehogy a jézsuiták szagot kapjanak s nyomra bukkanjanak. -Bánthó Mihály ősapám nagyon belekeveredett a kurucz világba s nehogy a -birtokot elharácsolják tőle: zálogba adta azt nagybátyjának Kazó -Péternek, a kedves hugomasszony dédapjának. Ez a zálogos birtok az, a -mely miatt köztünk az a kis villongás támadott. Nem ugyan mi köztünk, a -kik most együtt vagyunk, hanem eleink között, mert azt elhiheti kedves -hugomasszony, hogyha e pör örökséget nem képezne s ha maradékaim -megrövidétését lelkemre vehetném, én már régen tűzbe dobtam volna e -pörnek aktabaktáit, – olyan igaz, minthogy most itt vagyok. - -– Nem kételkedem rajta; az atyafiságot is érteném, noha annak majd -bővebben utána fogok nézni magam is; – hanem hát a pörre nézve mi -szándékban van urambátyám? Ezt akarom tudni! - -– Azt is megmondom, ha rosz néven nem veszi kedves hugomasszony. Tetszik -tudni nagy bölcsen, hogy a végső itélet már meghozatott s hogy most már -csak a végrehajtás vagyon hátra. - -– Tudom, hanem azt is tudom, hogy én apellálok, repugnálok, opponálok, -reppellálok s hogy a fölmérésnél, kihasitásnál, becslésnél, executiónál, -liquidatiónál, authenticatiónál, statutiónál külön-külön minden -remediumot acceptálok, mert én még ötven esztendő mulva is a birtokban -akarok ülni. - -– Engedje meg a fölséges uristen kedves hugomasszony, hanem ahhoz nekem -is lesz egy kis szóllóm s ha csak valami nagy testi vagy lelki baj meg -nem látogat, mihelyt kitavaszodik, ide fogunk jönni a királyi és megyei -emberekkel. - -– A kiket azonban saját uri személyemben fogok innen kiverni -söprőnyéllel, mint a csürhét. - -Bánthó István uram megsodorintá bajuszának azt a másik szárnyát, melyet -az előbbi alkalommal meg nem sodorintott. És folytatá a beszédet: - -– Hogy azonban atyafiságos szeretetünket mind az otthon valók részéről -is kedves hugomasszony iránt megbizonyíthassuk, mi minden perbéli -előmenetelünk daczára is barátságos egyezséget ajánlunk olyan formában, -hogy ha kedves hugomasszony a zálogos birtok egyik felét a fele -zálogsommáért kiadni hajlandónak mutatkoznék: mi akkor a másik felének -örök, nyugodalmas birásában minden törvényes záradéknak magunkra s fi- -és leányágbeli maradékainkra vállalásával kedves hugomasszonyt s -istennek tetszése szerint származott és származandó maradékait mind -végiglen meghagyni szintén hajlandók volnánk. - -– Nem alkuszom, nem egyezek, nem amikázok, nem cserebelélek. Ha van -jussuk: vigyék el, de felestársa senkinek nem leszek s ki nem adok egy -talpalatnyit. - -– Értsük meg a szót kedves húgomasszony. Hogy atyafiságos bizodalmamról -eleven tanuságot tegyek, azt is megmondom, min fundálódik a mi -barátságos ajánlatunk. Tetszik tudni, hogy a régi osztályos levelekben s -egyéb fundamentomos irományokban két kazavölgyi birtokról tétetik -emlités, ugy mint az egyik, a mely tartozik Kazavölgyéhez és az e néven -nevezett kompossesoratushoz, a másik pedig, a mely kazavölgyi pusztának -neveztetett és a nemes uri familiának külön kuriális birodalmát képezte. -Minek utána az idők folyamában e két határ összeolvadt s különböző -osztályok által eredeti formájából ki lett vetkőztetve, most már nekünk -nyertes fölpereseknek napnál világosabban ki kell mutatnunk, a határnak -melyik részén feküdött légyen azon pusztai birtok, mely Kazó Borbálának -öröksége s ekképen a mi igaz jussunk. Ugyde ama közös elődünk Kazó -Sámuel, mint tetszik tudni, a cseszneki várba vitte be, mint e várnak -kapitánya, a familia archivumát, a honnan az a veszprémi káptalanba -szállittatott; mikoron pedig jött volna a török és Veszprémet -fenyegetné, onnan a szepesi káptalanba hurczoltatott. Ez archivumban -volt pedig az a levél, melyben a kazavölgyi és puszta kazavölgyi határok -meg vannak irva és miután boldogult Kazó Miklós urambátyámnak öreg apja -Mária Terézia királyunk különös engedelmével néminemü irományokat a -szepesi káptalanból kikapott: ennél fogva ama határozó levél vagy ott -maradt és ott van mostanáig is, vagy pedig itt fekszik Kazavölgyén -kedves hugomasszony birtokában. - -Kazóné asszonyom két éles szeme mintha el kezdett volna titkon -mosolyogni. Jól tudta ő, hogy az a levél ő nála van, de csak most tudta -meg, hogy mennyit ér az a familiának. Kihagyta beszélni Bánthó István -uramat, a ki folytatá: - -– Nehogy pedig azt gondolja kedves hugomasszony, hogy most már mi az -utolsó lépésnél hanyatt esünk, tehát csak azt is megmondom, hogy mi már -a Halytó-atyafiakat, kik Kazavölgyéből kitudattak, örök tanuképen -hitelesen vallásra birtuk s az ő vallásaik szerint a nekünk esendő rész -itt a kastély mögötti erdőben és három táblában feküszik, de mivelhogy -sem ez atyafiak üldöztetését, sem kedves hugomasszony zaklatását -szívünkre venni nem akarjuk: ennél fogva történt a mi barátságos -ajánlatunk, a mire nézve egyébiránt ne legyen köztünk neheztelés. - -Kazóné asszonyom két szemén meglátszott a haragnak indulata, két lábát -levette a zsámolyról, a zsámolyt félrerugta s aztán felállván egyenesen, -csipőre tette két kezét s igy szólt: - -– A levél itt van, azt föl nem mutatom; a birtok itt van, azt ki nem -adom; a ki lábát ide jussért beteszi, azt majd én fogadom; urambátyámnak -pedig megmondom és jól megértse minden mondásomat: kenyerem-savam -magának, szénám-zabom a lovának kijárja, de ha a pörről még egy igét ejt -az én házamban: föl is út, alá is út. Tisztelem a dunaszentmihályi -atyafiakat. - -Bánthó István uram most már egyszerre sodorintá meg deresedő bajuszának -mind a két szárnyát s ekként felelt: - -– Most már fogatok, hanem eljövök a levélért karácsonyra. - -Bánthó István kiment az egyik ajtón, hogy lovait befogassa, Kazóné -asszonyom pedig kiment a másik ajtón, hogy a gyerekeket megtekintse. - -Feri még akkor is az asztalnál ült, de halaványan, Kató pedig az -ablaknál állt piros arczczal és könyező szemekkel. Valaminek kellett -történni a két gyerek között. A két gyerek aligha egymáson nem -felejtette eszét. - -Kazóné asszonyom kemény hangon mondá: - -– Kató, láss a baromfiak után. - -Kató megrezzent és Feri felállt. És felállván, nagy eltökéléssel -odalépett Kazóné asszonyom elé és igy szólott a Kató leányzó -fülehallatára: - -– Kedves asszonynéném: adja nekem Kató hugom feleségül. - -Kazóné asszonyom sóbálványnyá meredt. Szeme oda villant a könyező -leányra és visszavillámlott a vakmerő kölyökre. És szólt: - -– A nevem Kazó, a lovam fakó, a lányom Kató, kendnek nem eladó! - -És megfogta a leányzót egyik kezénél s kilódította a másik szobába. -Látván ezt a Feri kölyök, nagy tiszteletlenséggel ezt kiáltá: - -– Most elmegyek, de a leányért visszajövök s elviszem magammal, ha mind -a három isten állja is utamat. - -E megbotránkoztató szavakat nem is sughatta más, mint az éretlen ész és -a rakonczátlan indulat, mely a Feri kölyökben lakozott. E szavakat, ha -hallotta volna, még Bánthó István uram sem hagyhatta volna szó nélkül, -sőt inkább még ő is a gyereket érdeme szerint megfeddette volna. Pedig -Bánthó István uram is el volt keseredve az ő szivében a fölött, hogy -Kazóné asszonyom által az ő atyafiságos ajánlata olyan kurtán -elutasittatott. Nem is késlekedett egy perczig sem, sőt maga is segitett -a lovakat fölszerszámozni és a kocsi elé fogni, nagy türelmetlenségében -kemény szavakkal illetvén a bámészkodó kocsist is, mivelhogy a -gyeplőszár nagyon össze volt keveredve. Nyilván csak az ő nagy szivbéli -bántalmát akarta a zsörtölődéssel kiszellőztetni. - -A mi sikerült is annyiban, hogy Kazóné asszonyomtól illendő -tisztességgel elbucsúzhatott, tőle a sok nagy alkalmatlanságért -bocsánatot kérhetett, neki az atyafiságos fogadtatást szivesen -megköszönhette s őt atyafilátogatóba Dunaszentmihályra egész rokoni -bizodalommal meghívhatta, egyuttal megbiztatván az iránt is, hogy sem -az, a mi eddig történt, sem az, a mi ezután fog történni köztük, örökké -tartó háboruságot nem okozand az atyafiszerető igaz szívek között. -Mindezen kölcsönös kiengesztelődés pedig megtörténhetett amaz idő alatt, -míg János gazda az utasok pinczetokját jó borral, Mártha szakácsné pedig -a tarisznyát jóféle hideg sülttel és pogácsával megtölthetné s a -cselédek a bundát, botos csizmát, töltött puskát, uti kucsmát, hóhányó -lapátot, abraknak való zabot, etető szénát s egyéb ily szükséges -utiszereket konyhából, éléstárból, csereházból, magtárból, szinből, -ólból, szerszámkamrából, pinczéből, padlásról előteremthetnék s a -kocsiban kellőképen elhelyeznék és megkötözhetnék. - -Ez idő alatt a Feri gyerek maga nyergelte és kantározta fel hóka lovát s -fölvetvén magát a nyeregbe, odaugratott a baromfiólak felé, a hol Kató -leányzó vette számba a baromfiakat, melyek már az ólak előtt külön -falkákban kezdtek összeseregelni, hogy ily csunya hideg téli időben még -napnyugta előtt éjszakára szép rendben elüljenek. Nézte, nézte őket a -leányzó, de bizony hiába, mert nagy, sok, sürü könyhullatás miatt még az -ő kiválasztott, kendermagos kis jérczéjét sem láthatta, a ki pedig soha -el nem ült a nélkül, hogy a leányzó lábaihoz oda ne kotyogott s két kis -sárga szemeivel hozzá jobbról-balról föl ne tekintett volna. - -Oda ugratott a gyerek nagy hirtelenséggel, a mely miatt lőn a -baromfiaknak hangos szétriadása s a sírdogáló leányzónak néma -megrettenése. A gyerek se szólt egy szót sem, a leányzó se tudott -megszólalni, csak nézték egymást égő szemekkel, mint két páros csillag. -Végre is a leányzó letörlé könyeit és csöndes reszkető hangon ezt -susogta: - -– Mikor látjuk még egyszer, édes Feri bátyám? - -– Vársz-e én rám kedves egyetlen hugom, míg én érted ujra eljövök? – Ezt -kérdezte Feri. - -Kató leányzó nem tudott felelni, mert könyei ujra megeredtek, csak -fejével integetett. - -A gyerek belevágta sarkantyuit a ló oldalába, a ló felágaskodott s -nagyokat ugrott a kapu felé. De Feri ujra visszavezette s szép csöndesen -oda állt a leányzó mellé. - -– Eljövök érted, addig is áldjon meg az én istenem! - -Ezzel ujra sarkantyuba kapta lovát s mint a sebes szélvész, -el-kivágtatott az udvarra; – ki az udvarból, ki a faluból, árkon, -keritésen, fuvatagon keresztül, a népeknek nagy bámulatára. Azt sem -mondá Kazóné asszonyomnak: jó éjszakát. Meg se várta Bánthó István -uramat, csak az erdő szélén. De se ott, se tovább, se hazáig, se otthon -nem szólt a Kató leányzóról se apjának, se anyjának, se semmiféle -atyafiának. Sőt egy álló hétig szinevilágát se látták, ugy elcsavargott -hazulról valamerre. Vad volt, szilaj volt, szegény anyját kétségbe is -ejté megváltozása, nagy szótalansága. Erős volt, bátor volt, Duna se -vitte el, farkas se vágta le, rossz czimborák se ütötték agyon, förgeteg -se temette el, mégis aggódtak miatta minden este, minden reggel. Pedig a -kölyök épkézláb volt, csak egy gonosz vállalaton törte fejét, a mi -kitudódott a következő uton-módon: - -Ugyanis Tamás apostol napjának estéjén azt mondá a Feri kölyök Bánthó -István uramnak a pipázó szobában, mikor a többi házbeli népség már -lenyugodott: - -– Édes apám uram, meg akarok házasodni. - -Bánthó István uram nagyot nézett e szavakra s hamarjában nem felelt, nem -lévén tisztában az iránt, tréfára vegye-e a dolgot, vagy összeszidja a -kölyket. A kölyök folytatá nagy, elszánt komolysággal. - -– Vagy megházasodom, vagy elmegyek a francziára. - -– No kölyök, e szavadból most már látom, hogy megint valami ostobaság -ütközött beléd. - -A kölyök folytatá: - -– Kazó Katalin hugomat akarom feleségül venni Kazavölgyéről. - -– Megháborodott a te elméd. Vajjon nem szemmel láttad-e s füllel -hallottad-e, hogy Kazóné atyánkfiával minémü gyülölséges pörben állunk? - -– Jól tudom. - -– Avagy meggondoltad-e, hogy Kazóné asszonyom a legutolsó -szántógyereknek is előbb odaadná lányát feleségül, mint egynek mi -közülünk? - -– Jól meggondoltam. - -– És vajjon belátod-e elméddel, hogy míg a zálogos birtok kezünk között -nem lesz, addig te Kató hugom kezéről nem is álmodhatol; az a birtok -pedig kezünk közé nem juthat, míg egy bizonyos fundamentomos irományt -meg nem szerezhetünk, a melyre nézve ugyan harmadnapja már a -Kanczelláriától mandátumot kaptunk, de a melytől az ekzekuczió még -messze van. - -– Sem birtokról, sem irományról, sem ekzekuczióról nem akarok hallani. -Nekem a leányzó kell, semmi más. - -Bánthó István uram fölkelt ülőhelyéről, elővette a pipaszurkálót, -kitisztogatta öblös pipáját, az ablakdeszkáról elemelte a vörös -márványból faragott dohánytartót, megtömte a pipát istenesen, taplót -gyujtott, pipára gyujtott s aztán ujra leült a zsöllyeszékbe s nyugodt -hangon így felelt: - -– Most már látom, hogy nincs egyéb hátra, minthogy megint a kutágashoz -kötöztesselek, mint olyat, a ki el akar szaladni. Hogy vehetnéd te el -Kazó Katalint, ha se az anyja oda nem adja, sem a birtok vele nem jár. - -– Már pedig én, édes apám uram, elhozom Kató hugomat. Ha oda adják: -elhozom szép szerével; ha oda nem adják: elhozom, a hogy lehet; – de én -elhozom. Nyolczadmagammal hajnalban elindulok Kazavölgyére s egy hét -mulva vagy itthon leszek a leányzóval, vagy Komáromban leszek a verbung -komendánsnál, vagy nem leszek sehol sem. Ha pedig édes apám uram ezt -megengedni sehogy se akarná; akkor ne beszéljünk többet a dologról, -hanem vegye le azt az egycsöves puskát a szegről, én se kezemet föl nem -emelem, se nem kiáltok egy jajszót, lőjjön agyon, mint a kutyát. Ne is -gondolkodjék, ne is szóljon egy szót se, mert nekem már az mind hiába -lészen. - -Látszott a kölyöknek komoly és halavány arczáról, hogy az ő lelkében -igen erős az eltökélés. Bánthó István uram jól ismerte már arról az -oldaláról, hogy könnyebb az élőfát gyökerestől kirántani a földből, mint -e makacs kölyök szívéből kiirtani a meggyökeresedett elhatározást. - -– Várj csak rám, majd mindjárt mondok valamit – szólt s ezzel -kiiramodott a szobából. - -Bánthó István uramnak az volt az ő rossz szokása, hogy a midőn az ő -szíve és elméje valamikép megterhelődött s ennélfogva okos gondolatok -hiával volt, menten sietett ki a cselédek és szegődöttek közé, a holott -is mindig találván hibát, gondatlanságot, fogyatkozást: az ő -szedte-vette, henye gondatlan népeit ránczba szedte, jól összehordta, -miközben szívének és elméjének terheit ekként lehányván, nyugodt -lélekkel és világos gondolattal foghatott ő nagy dolgaihoz. Most is -azért fordula ki a szobából, hová azonban, miután ez üditő foglalkozását -befejezte volna olyan eleven hangon, melyet még a tanyákon is -meghallhatának, ujra visszatére. - -– No kölyök, – szólt, – nem avatom kezem a te bolondos dolgaidba. Ha -veszni tértél: ám te lássad. Sem nem biztatlak, sem utadat nem állom. Se -jó szómat, se rossz szómat nem viszed magaddal. Ha jön a leányzó: -anyáddal együtt fogadjuk becsülettel; – ha pedig szégyent, gyalázatot -hozasz én fejemre s rossz hirt, emberszólást a familiára: korbács lészen -és megvettetés te jutalmad. Nehogy azonban valamiképen magadhoz -hasonlatos szeleburdi, oktalan kölykekkel távozz utadra: Gyárthó, Véghes -és Laszly uramöcséimet megkérem, hogy veled tartsanak. Most hát -takarodjál, aludd ki magadat. - -Feri nem szólt, csöndes jó éjszakát kivánt s eltávozott a szobából. - -Bánthó István uram pedig a fiókos szekrényből elővett egy pöcsétes -irást, fejére nyomta prémes süvegét, vállára kerité rókaprémes dókáját, -kezébe vette hosszunyelü fokosát s eltávozott hazulról a faluba, hogy -fent nevezett uraöcscseit a veszedelmes hosszú útra rábeszélné s némely -egyéb fontos tennivalókra is – melyeket azonban a gyereknek nem -szükséges tudni – őket jó szóval, gazdag igérettel s a temetősarki -füzes-kaszálló odaajánlásával rávenné. Ebbéli fáradozása sikerült is -annyira, hogy a mikor a kakas az éjfél utáni három órát elkukorikolta: -Gyárthó, Véghes és Laszly uraimék jól etetett és jól itatott lovaikon -már ott állottak nyeregben a pitvar előtt, hogy az égettboros butykosból -nagyokat húznának s Feri gyerekkel együtt Csege felé még a kemény -hajnali szélben elporoszkálnának. - -Érkezésük lőn pedig Csegére még napfölkelte előtt, a hol a hat Tekeressy -gyerek, mind valamennyien atyafiak s erős, ifjú legények már -türelmetlenül várták őket fölnyergelt és kantározott lovakkal s Virágh -Peti nemes legénynyel egyetemben, a ki ugyan nem volt atyafiság, de a -Tekeressy-gyerekeknek jó pajtásuk levén, tőlük elmaradni sehogy sem -akart. Minden jelből látszott, hogy közöttük jó eleve megtörtént már az -összebeszélés arra nézve, hogy mikor és mi végből mennének Kazavölgyére, -a holott pedig időközben szintén nagy dolgok történtenek. - -Tudni kell ugyanis, hogy Kazóné asszonyom, mihelyt Bánthó István uram -Kazavölgyéről eltávozott, első dolgának tekinté mindama szobákat -kisöpretni és kifüstöltetni, a melyekben Bánthóék megfordultak avagy -éjjeli tanyát tartottak. - -Mikor pedig ez megtörtént volna, szemre birá az ő egyetlen Kató leányát, -hogy nagy keménységgel kikérdezze őt ama lézengő, kamasz Bánthó -gyerekkel való beszélgetései s egyéb illetlen magaviselete felől s e -közben betekintsen az ő szívének és veséjének legbelsőbb titkaiba. -Teljességgel meggyőződvén pedig arról, hogy a gyereknek képe fészket -vert a leányzó szívében, miként az énekes madár a sürü lombos bokornak -ágai közt: példás anyai szigorral megfeddé őt ama kárhozatos -könnyelmüségért és önnönmagáról való megfeledkezésért, melylyel egy -jött-mentre szemet vetni s annak gyalázatos vakmerőségét érdemlett módon -vissza nem utasitani, sőt még édes anyja elől is eltitkolni nem -irtózott. Egyszersmind pedig megoktatá a leányzót az iránt is, mit kiván -tőle a familia becsülete, anyjának tekintélye s az utolsó kazavölgyi -Kazó ivadéknak jó hírneve. - -A leányzó békén tűrte s külső látszat szerint jó szívvel is fogadta édes -anyjának bölcs oktatásait s példás szemrehányásait, noha az ő szívében -folytonosan csak a Feri gyerekről gondolkodott. De Kazóné asszonyomat se -ismerte az, a ki föltette róla, hogy ő neki a külső látszat is -elégséges. Jól keresztül látott ő a leányzón s azért nem is késlekedett -olyan tisztes praktikához nyulni, melylyel a leány nyavalyáját -gyökeresen megorvosolhatná. - -Nyilván való dolog volt ugyanis, hogy méltóságos Marczalházy Sámuel -referendárius uramnak Elek nevű idősebbik fia, jó családbeli, deli -külsejü, erkölcsös és tanult ifju, már régóta jó szemmel kiséri Kató -leányzót, sőt egyszer már illendő tisztességgel meg is kérette kezét -Kazóné asszonyomtól, noha akkor a leány fiatalsága miatt minden siker -nélkül. Miután pedig a pörnek veszedelmes fordulatán csak Marczalházy -uramnak erős keze, a leánynak még veszedelmesebb indulatán pedig csak a -tisztességes férjhezmenetel segithetett: ennélfogva minden oldalról csak -kivánatos volna, hogy az Elek ifju ur elfelejtkeznék a multkori lépésnek -sikertelenségéről s megujitaná a familiával való jó ismeretséget. - -Csodálatos módon ez meg is történt. Hogy volt, hogy nem volt, bizonyosan -nem tudhatni, elég az hozzá, hogy Kazóné asszonyomnak előzetes -tudomásával és beleegyezésével Elek ifju ur karácson estéjére több nemes -legényekkel s uri ifju emberekkel mint jó barátjaival együtt -Kazavölgyére érkezett, hogy Kató szívét meglágyitaná s hajlandóvá tenné -amaz ünnepélyes szavak örvendetes meghallgatására, melyeket a második -ünnepen kijövendő Balogh János viczispán uram fog az ő száján kiejteni, -hogy a Kató leányzó kezét megkérje marczalházi Marczalházy Elek nemes -ifju urnak s nemes Komáromvármegye ez idő szerinti tiszteletbeli -főnótáriusának számára. - -Szép volt a házasulandó ifju ember az ő világos kék díszes ruhájában s -az ő jó nevelésü, ékes, tanult beszédjével, de Kató leányzó, a mint őt -meglátta s édes szavait meghallotta: menten nagy nyilallást érzett szíve -táján s két orczája olyan halavány lett, mintha most huzták volna ki a -koporsóból. Szegény leány, bizony meg is lehetett volna sajnálni, ha -szabad lett volna szólni Kazóné asszonyom előtt, kinek mindenütt -jelenvalósága miatt azonban ezt tenni nem lehetett. - -Mulattak az ifju emberek nagy jó kedvvel, tisztes jámborsággal Kazóné -asszonyomnak nagy lelki gyönyörüségére s Kató leányzónak nagy lelki -fájdalmára, noha pedig őszintén meg kell vallani, hogy mind az ifju -emberek Elek ifju urral egyetemben mindent elkövettek az ő -felviditására, ámbátor ezen ifju emberek közt egy sem találtatnék, a ki -az ő szíve fenekén Kató kezére ne vágyakozott s Elek ifju urra -némi-némiképen ne irigykedett volna, a mit azonban a fenálló jó barátság -miatt világért ki nem mutatnának. - -Öreg este volt már, midőn a legjobb mulatozás közben bejött a szobába -egy cselédlány s Kazóné asszonyomnak fülébe sugott valamit. - -Kazóné asszonyom felpattant mint a szikra s nagy sebten ment ki az -előszobába, az előszobából pedig a pitvarba. A pitvar előtt állt egy -lovas legény, a ki nem volt más, mint Bánthó Feri, a ki im ekként szóla: - -– Szerencsés jó estét és boldog ünnepet kivánok kedves asszonynéném, -sokan vagyunk, látogatóba jöttünk, ha jó szívvel fogad bennünket uri -házánál. - -– Az ördög hozott benneteket, nem is a jó szellem, – szóla Kazóné -asszonyom, – szálljatok le a lóról. - -– Mi is itt volnánk, – szóltak Gyárthó, Véghes és Laszly, előugratva -lovaikkal. - -– Vagytok-e még többen? - -– Igen is szolgálatjára, – szólt Tekeressy Béni, – itt vagyok -hatodmagammal egy apától, egy anyától való édes testvérek. Van egy -barátunk is Virágh Peti, ihol la! - -Kazóné asszonyom se bosszuságát, se örömét ki nem nyilvánithatta, mert a -sok hetyke legény körülrajozta őt, ki a kezét, ki a köténye szélét -csókolván meg nagy szeleburdisággal. Még utóbb neki is örülnie kellett, -akármi vége lesz is örömének a rá következő nap virradtán. Egyedül csak -Bánthó Feri mutatta magát szégyenlősnek és tartózkodónak, a mire -tudnivalóképen elegendő oka lehetett. - -Azonban az ujonnan jött vendégek elkeveredtek a régiek között és ámbátor -nagy utat bejártak, egész nap le se szállhatván a nyeregből: -mindamellett győzték a jó kedvet és dinomdánomot épen csak ugy, miképen -a régebbi vendégek. Elek ifju ur és Bánthó Feri ugyan nem igen vettek -részt a hejehujában, valamint Kató leányzó is – mint később maga -elbeszélte – ugy érezte magát, mint a kit a hideg bánt s gyönge két -orczája is hol elpirult, hol elhalaványodott, hol pedig egész testében -reszketett, mint a nyárfalevél, de mindamellett a többi siheder csak -mulatozott, oda se nézvén Elek ifju ur, Bánthó Feri és a Kató leányzó -belső aggodalmainak. - -Végre is telt az idő, mélységes lett az éjszaka s az ujonnan jött -vendégek nyugodalomra kivánkoztak. És minek utána Gyárthó, Véghes és -Laszly uraimék a kastély belső szobáinak mivoltát (az ő sok hizelkedő -szavukra) Kazóné asszonyom kiséretében megtekintették, Elek ifju ur és a -Feri gyerek pedig egymással nagy titokban kibeszélték volna magukat: -mind a régebbi és ujonnan jött vendégek sok hálálkozással éjszakai -nyugodalomra tértek, a régebbiek, a mint illett, a kastélynak -vendégszobáiban; az ujabbak pedig, a mint tellett, a csereházban. - -Beköszöntvén pedig a reggel, ugymint karácson második ünnepének reggele, -Kazóné asszonyom nagy álmélkodással látta, hogy Kató leányzó hálószobája -és fekvő ágya egészen üresen áll s hogy a leány még egy óra mulva sem -kerül elő, noha már a templomba az elsőt harangozzák s a kastélybeli -vendégek is már nagy zsivajjal vannak. - -Keresi tehát a leányt mind az egész házban és udvarban, künt és bent, -szobákban és konyhában, éléskamrában és mindenütt, de csak nem találja. - -– Nem láttad azt a lányt? – kérdi végre János gazdától. - -– Nem én tekintetes nagyasszonyom, pedig kora hajnal óta fönt vagyok, -mivel a csereházbeli vendég urakat kellett útra bocsájtanom. - -– Hát elmentek a csereházbeli vendégek? - -– El azok az első hajnali kakasszóra. - -– No akkor rátok is száll az isten nyila, – szólt Kazóné asszonyom nagy -indulattal, eszébe jutván, hogy az ő lányát ama gonosz jöttment emberek -vihették el. - -Nosza sietett most tüzet kiáltani s mind az egész udvarbeli népséget, -cselédeket, vendégeket, bejárókat, sőt az egész falubeli jobbágyságot -fellázitani. »Kapára, kaszára, lóra, kocsira, utánok, gyilkosok, -haramiák« – rikoltozá szünet nélkül, hogy szinte megesett rá az embernek -szíve. A sok léhütő népség, vendégség, jobbágyság lótott-futott, -jajgatott és kérdezősködött, asszonyok, gyerekek, örege-apraja esze -nélkül. Soha ilyen nagy riadalmat Kazavölgye még nem látott. Még a pap -is hiába várta a templomba menőket, ott kellett hagynia templomot, -kathedrát, úrasztalát ürességben. - -Mikoron pedig legnagyobb volna a fejetlenség: imé jön Balogh János -viczispán uram ötlovas hintóval, járásbéli szolgabiróval, -vármegye-katonával, teljes parádéval, hogy megkérné a leányzó kezét Elek -urfi számára nagy ünnepélyességgel. És jön és leszáll és néz tétova és -kérdez és semmiképen meg nem érti a nagy zenebonának okát és eredetét, -sőt még az Elek ifju urat se találja, minthogy az is ott hagyá -Kazavölgyét hajnal hasadtával, Kazóné asszonyom is már rég bement a -belső szobába, bizonyosan siránkozik s rejti magát az emberi tekintetek -elől. - -Azonban Kazóné asszonyom azt nem cselekszi. Erőt vesz szívének nagy -keserüségén s jön ki a pitvarba, tartván kezében egy irott levelet. És -szól ekképen: - -– Tekintetes vicze-ispán uram! A tegnapi napnak, ugy mint az 1796-ik -esztendei karácson első napjának estéjén több dunaszentmihályi -tolnamegyei lakosok, ugymint Gyárthó, Véghes, Laszly és Bánthó néven -nevezettek s több mások atyafilátogatás ürügye alatt uri házamba -betolakodván, innen a mai napra virradóra tudtom és beleegyezésem nélkül -nemcsak leányomat, ugymint kazavölgyi Kazó Katalin hajadon leányzót -elrabolták s nemcsak ennek reménybeli vőlegényét, ugymint marczalházi -Marczalházy Elek ifju embert elsikkasztották, hanem azonfelül a -kazavölgyi Kazó-család első fundamentomos osztálylevelét s a kazavölgyi -családfát is szekrényeim feltörése mellett nyilt erőszakkal s előre -eltökéllett szándékkal éjnek éjszakáján, gonosz czimboraságban szintén -elrabolni nem irtóztak és ámbátor ezen levelüknek rendén azzal mentik -magukat, hogy a fundamentomos osztálylevél és családfa mint közös -irományok kiadására királyi mandátummal birnak, mindamellett minekutána -e mandátum ellen tiltakozom és annak ime ezennel ünnepélyesen -ellentmondok, tehát én özvegy Kazó Miklósné született kazavölgyi Kazó -Juditha asszony vádló és fölperes a fentnevezettek és gonosz czimboráik -ellen betörés, nagyobb hatalmaskodás, nemesi házam megsértése, a -familia-irományoknak és leányomnak elrablása miatt vádat, keresetet és -panaszt emelek, fejüket és jószágukat s minden nemü javaikat megkeresem, -kérvén, hogy ebbéli előleges jelentésem nyomban protukolumba vétessék. - -Balogh János viczispán uram komolyan meghallgatván e rettenetes esetet, -ekként szólt: - -– A panasz felvétetik s járásbéli szolgabiró ur annak nyomban való -beprotokollálására utasittatik. - -Kazóné asszonyom most már az egybegyült nagy közönséghez ekként szólott: - -– Minekutána a világi igazságszolgáltatás utjai lassúk és tekervényesek -és ámbár igazságomban lévén, annak végét nyugton bevárhatom: -mindamellett mindenkinek tudtára adom, hogy a ki nékem ama fundamentomos -iratokat és a familia családfáját lányommal együtt vagy a nélkül először -visszahozza és kezembe szolgáltatja: annak, ha nemes rendü, az egyetlen -leányomat feleségül adom, ha pedig paraszt származásu, néki száz azaz -egyszáz tinót ajándékozok. Isten engem ugy segéljen. Hallják meg ezt -minden emberek s legyen tanum a tekintetes vármegye viczeispánja! - -Nosza lőn most nagy sivalkodás és sürgés-forgás kiváltképen ama ifju -vendégurak között, kik az Elek ifju urral a házhoz jöttenek. Mind -valamennyi lóra kapott s fokossal s egyéb kézbeli fegyverekkel szélvész -módjára a leányrablók után iramodott. - -Igy lőn üres a kastély s igy lőn csendesség annak falai között dél -tájra. Nem is maradt ott más, mint viczispán uram a járásbéli -szolgabiróval, hogy Kazóné asszonyomat – kin erőt vett a gyöngeség, nagy -sok keserü bánatában s szünet nélkül való könyhullatásai közt -vigasztalnák s egyuttal most már szomoru hivatalos kötelességüket -elvégeznék. - -Alig ültek le azonban az ebédhez, ismét nagy zsivaj hallatszott a falu -felől. Kimenvén pedig mind valamennyien, láthatták, hogy imé most fordul -az udvarra egy kocsi, rajta a Kató leányzó, ki szemeit eltakarva -keservesen zokog, mellette pedig lóháton ama gonosz Bánthó Feri kölyök, -a ki le se száll a lováról, csak onnan beszél Kazóné asszonyomhoz: - -– Kató hugomat elraboltam, társaim pedig az én tudtom nélkül holmi pörös -irományokat hoztak magukkal. De nekem irományok és birtokok nem -kellenek, én szívem szerint csak Kató hugomat szeretem, élve-halva csak -az övé lesz hűségem. Nehogy pedig azt gondolják, hogy én jószágot -akartam ragadozni, visszahoztam az irományokat és haza kisértem hugomat -is olyan tisztán, mint az imádság. Imé asszonyom, fogadja vissza leányát -és még egyszer utoljára kérem, adja nekem feleségül. Ha megtagadja -kérésemet: isten legyen irgalmas árva fejemnek. - -Még egy kissé várt a gyerek s aztán mikor látta, hogy Kazóné asszonyom -nem szól, csak sír, csak lányát öleli s csak az irományokat szorongatja: -szomoru arczczal, komor képpel hátra fartatott lovával. - -Viczispán uram szakálát simogatta s oda férkőzvén Kazóné asszonyomhoz, -azt mondá néki: - -– Kedves hugomasszony, ne adnánk egy jó szót annak a gyereknek? - -– Jere fiam, – mondá e szavakra Kazóné asszonyom nagy vontatva Ferinek, -– szállj le lovadról, rossz kölyök vagy, meg nem érdemled, de most már -legyen a lányom a tiéd; ha esküm nem kötne, soha se látnád többé. - -– – E szavakat pedig sohase felejti el az Örzse szolgáló, a ki épen -akkor ott alkalmatlankodván Kazóné asszonyom keze ügyében, kapott olyan -hátbaütést, hogy menten hasra esett a hóban, a füle se látszott ki -belőle. - - - - -HÁZASSÁGI VISZONTAGSÁGOK. - -EGY HIRES ÜGYVÉD NAPLÓJÁBÓL. - -Ezt a történetet el nem hiszi senki. Pedig nem is régen történt s igazán -ugy történt, a hogy elbeszélem. Még most is élnek, a kik benne -szerepeltek. Egyedül az asszony, a jó feleség halt meg pár év előtt, de -annak is lehet még sirját látni s fejfájának irását olvasni a kőbányai -uj temetőben. - -Toklyó Miska szegény legény volt itt Budapesten. Nem épen fiatal legény, -de azért mégis legény. Napszámos munkával kereste kenyerét. Valahonnan a -vidékről vetődött a fővárosba. Hétköznapi ruhája kopott volt, szennyes -volt, foltos is volt, de rongyos sohase volt. Ünneplő ruhája -tisztességes posztóruha volt. Ruhatára négy öltözetből állott, a hogy -illik józan, becsületes napszámoshoz. Téli-nyári hétköznapi, téli-nyári -ünneplő: ime a négy öltözet. - -Kávét, sört, pálinkát nem ivott. Furcsa elvet hozott a vidékről. Kávé a -zsidónak, sör a németnek, pálinka a tótnak, jó bor a magyarnak: ezt -szokta mondani. A bort hát ő is megitta, sőt a mikor a viszontagságok -már nagyon rá nehezedtek, nagyon is megitta. De még erre nézve is -megvolt a maga furcsa elve. - -Azt hitte ugyanis, hogy a magyar embernek ki kell pödörnie a bajuszát, -mert különben itt a fővárosban németnek vagy tótnak gondolhatják. De -abban is bizonyos volt, hogy a kinek nincs száz forint a zsebjében: -annak nem illik a bajuszát kipödörnie. - -Mert a kipödrött bajusz nyalka bajusz, a nyalka bajusz pedig büszkeség. -De mire legyen a szegény ember büszke, ha szeretője sincsen, száz -forintja sincsen? - -Toklyó Miskának nem volt szeretője, de száz forintja se volt. Bajuszát -tehát csak akkor pödörhette ki, ha egy vagy két pohár jó bort ihatott. -Mert a jó bor: jó kedv. - -Ha pedig az embernek jó kedve van: akkor szép lány, száz forint akár -eszébe se jusson. Akkor a bajuszt is ki lehet pödörni s legény voltát is -meg lehet bizonyitani. - -Legalább ne nézzék se németnek, se tótnak. - -Igy esett, hogy minden ünnepnapon ivott egy kis jó bort, hogy jó kedve -legyen s kipödörte hetykén a bajuszát. A mi már annálfogva is jó volt, -mert egyébként kis termettel áldotta meg a gondviselés. - -Egyik vasárnapon kényesen sétálgatott Toklyó Miska a városligetben. Ott, -a hol székek vannak az ut mellé kirakva s minden székért, annak a ki -beleül, fizetnie kell két krajczárt. - -Csinos, szőke, szemrevaló fehér személy üldögélt egy széken. Mellette -jobbra-balra négy-öt apró gyerek és lány, szintén egy-egy széken -mindegyik. Hogy a fehér személy lány volt-e vagy menyecske: biztosan -megmondani nem lehetett. Koránál és gömbölyü idomainál fogva menyecske -is lehetett már. Tisztes uj és tiszta ruha volt rajta; volt órája is, -óraláncza is, gyűrűje is, függője is. Az ember vagy jóravaló -iparosnőnek, vagy jóházbeli szakácsnénak gondolhatta. A sok apró gyerek -és lány ott körülötte nyilván valami rokonságféle lehetett. - -Jött azonban az adószedő asszony. A ki a székekért be szokta hajtani a -két krajczárt. Ime hat szék elfoglalva. Veszi ki táskájából a hat -czédulát, nyujtja a nőnek s kéri a tizenkét krajczárt. - -– Mért fizessek én magának tizenkét krajczárt? - -– Hát a hat székért. Nem látja, hogy minden szék hátára rá van irva: két -krajczár? - -– No ez is furcsa. Már ingyen le se ülhet az ember. - -Föláll. Nyul a szoknyája zsebébe pénzes erszényeért. Keresi, kutatja, -nincs sehol. - -Elpirul, körülnéz, zavarba jön. Utóbb oda szól a gyerekekhez: - -– Nincs nálatok gyerekek egy pár krajczár? Vagy otthon feledtem, vagy -elvesztettem az erszényemet. - -Nem volt a gyerekeknél egy fillér se. - -Az adószedő asszony csipőre tette jobb kezét s elkezdett patvarkodni. - -– No ez szép! Elfoglalni a fizető publikum elől a székeket s aztán nem -fizetni. - -Urak, urnők, gazdag emberek, pénzes urfiak sétálgattak ott alá és föl, -meg is álltak egy pillanatra, meg is hallgatták a csetepatét s aztán -mentek tovább. - -De éppen ekkor ment arra Toklyó Miska is. Ő is megállt. Ő is meg akarta -tudni a kitört viszály okát. S mihelyt megtudta: elővett a zsebjéből -tizenkét krajczárt s oda adta az adószedő asszonynak. - -– Itt a pénze! Ne kiabáljon itt. Kössön csomót a nyelvére. - -Az adószedő asszony elhallgatott, elvette a pénzt, átadta a nőnek a hat -czédulát s ment a többi székhez. Toklyó Miska is elindult; alig -tekintett a nőre s a sok gyerekre, ment tovább. Bajuszán pödörintett -egyet. Mint olyan ember, a ki jól végezte dolgát s e pillanatban megvan -magával és sorsával elégedve. - -De a megsegitett nő utána szólt: - -– Tessék csak megállani egy pillanatra, hadd köszönöm meg a szivességét. -Aztán a becsületes nevét is szeretném tudni, hogy majd a pénzt -köszönettel megfizessem. - -Toklyó Miska megállt s ugy félszakosan visszanézett. - -– Szivesen tettem, nem várok érte köszönetet. - -Ekkor vette észre, hogy az a nő nagyon csinos nő. Okos, nemes arcza; -szelid barna szeme, jól kikerekitett válla, melle, csipője. S bizony nem -is idős. Épen feleségnek való, ha ugyan még nem menyecske. Mért ne -mondaná meg neki nevét? - -– Nem vagyok biz én más, csak a Toklyó Miska. Ez volt mindig a -becsületes nevem. Itt lakom az Aréna-uton 99. szám alatt. Élek a magam -emberségéből. Ha pedig nem vétenék szómmal, azt kérdeném: hát kegyedet -mi néven tiszteljem? - -– Sághy Juliánna vagyok Komáromból. Szakácsné vagyok a Katripéd -épitőmesteréknél már két év óta. Ezek a kis gyerekek testvérbátyám -gyerekei, a ki becsületes asztalosmester a maga kezére. Ott van a -szállóhelyem is. - -Igy kezdődött meg az ismerkedés. - -Ismerkedésnek ismeretség a mindennapi rendes folytatása. Eleintén csak -ugy ünnepnapon, azután meg minden napon találkoztak. Összeszoktak. -Természetük összeillett. Elhatározták, hogy összeállnak, közös lakásra -vonulnak. A lány mosást vállal. Erős, egészséges volt, mosáshoz, -vasaláshoz értett. A legény pedig hivatalt vállal. Ha már szeretik -egymást, meg is kell a lányt becsülni. A napszámmunka bizonytalan -kenyér. - -Hivatalt! De micsoda hivatalt? - -Volt Toklyó Miskának nagy befolyásu hatalmas ismerőse. Egy közrendőr. -Elbeszélte neki sorát, dolgát, istenes szándékát. A rendőr pártját fogta -a kerületi kapitánynál. Igy azután Toklyó Miska hivatalhoz jutott. - -Kapott hordár-engedélyt. És pedig olyan állomásra, a hova négy utcza -torkollott. Volt a közelben két bank és két miniszterség. A banknak sok -hivatalnoka, a miniszterségnek sok fogalmazója és titkárja. A -bankhivatalnoknak sok pénze van: azért nem sajnálja. A miniszteri -fogalmazónak és titkárnak kevés pénze van, ez meg azért nem sajnálja. -Olyan bankhivatalnok s miniszteri fogalmazó pedig kevés van a világon, a -ki naponként egy-két levélkét ne küldene szép asszonyhoz, -szinházjegyért, uzsoráshoz vagy lófuttatás dolgában. - -Szerencsés hordár az, a ki ilyen hivatalos állomáshoz juthat. Alig telt -el egy vagy két esztendő, kis lakásuk tisztességesen be volt butorozva. -Fehérnemüt, ágybelit is szereztek a mennyi csak kellett. Ha Juliánnának -valami rokona vendégül jött: annak se kellett a puszta padlón hálni. - -Azonban alig telt el egy vagy két esztendő: kis gyerekük is született. - -A kis gyerek isten áldása. De egyuttal kegyetlen hitelező is. Még olyan -embernek is hitelezője, a ki különben sohase csinál adósságot. Tökéletes -pontossággal kell utána a kamatot fizetni. Szeretetben, gondban, -élelemben, ruházatban, orvosban, gyógyitó szerszámokban s egyéb -effélében. - -A legelső fizetési kötelezettség pedig abból áll, hogy nevet adjunk -neki. Se neki, se anyjának e miatt ne legyen becsületbeli fogyatkozása. -A név örökség is. Jó apának, jó anyának az az első gondja, hogy valami -örökséget hagyjon gyerekére. A név igen gyakran jó örökség. A ki -Eszterházy herczeg nevet örökölhet: már a neve után is megélhet uri -módon. A Toklyó név azonban nem ér egészen annyit, de hát az is csak -valami. Éjben, sötétben, sáros utczán sokat ér a kézi lámpás, ha még oly -pisla is a fénye. Az életnek sötét utján, sáros utján annyit megér a -becsületes Toklyó-név is. - -De mi legyen hát a gyermek neve? Mi lenne más, mint Miska? Az apja is -Miska, legyen ő is Miska. Egy nevük lesz ugyan, de azért nem vesznek -rajta össze. Mert a mikorra már a gyerek fölcseperedik: akkorra az -apjának ugy is Mihály lesz a neve. Mire pedig a gyerek is megérdemli a -Mihály nevet: akkorra már ugy se törődik a világgal az öreg Miska. Öreg -lesz, meg is hal, porrá is válik s megint csak egyetlen Toklyó Miska -marad a világon. - -Toklyó Miskának mind e tünődése egészen hiábanvalónak bizonyult. Miska -ugyan lehet az ő fia, de Toklyó Miska semmiképen. Az a pap, a kihez -keresztelni elvitték a gyereket, megmondta kereken, hogy a gyerek -törvénytelen, hogy apja-anyja nincsenek a szent házasság kötelékével -összecsomózva s hogy a gyerek ennélfogva lehet ugyan Miska, de csak -anyja neve után Sághy Miska, nem pedig Toklyó Miska. - -Toklyó Miska haragra lobbant, mikor ezt meghallotta. - -– Az áldóját annak a papnak! De nem hagyom magam csuffá tenni! - -Fogta a gyereket, oda vitte a paphoz s nagy hangon követelte, hogy az ő -gyerekét az ő nevére irja, ne pedig az anyja nevére. Oda tartotta a -gyereket a pap orra alá. - -– Vak-e vagy nem vak a tisztelendő ur? Ha nem vak: nézze meg ezt a -gyereket jól. Lehet-e ez más, mint valóságos igazi Toklyó Miska? - -A pap nem igen nézegette a gyereket, hanem rendőrt szólitott be, a ki -Toklyó Miskát galléron fogta, kilóditotta s gyerekestül, mindenestül a -kapitány elé állitotta. El is itélték Toklyó Miskát csakhamar öt forint -büntetésre. Mit kiabál a papnak a lakásán? De igazságáról ott se mondott -le. Volt nála pénz, épen öt forint. Kivágta a kapitány asztalára s ment -haza haragosan, de büszkén. El volt szánva arra, hogy ügyét tovább -viszi. - -De a pap se volt rossz ember. Utána ment Toklyó Miskának, fölkereste őt -szerény kis lakásán s apának is, anyának is megmagyarázta, hogy a kis -Sághy Miska csak akkor lehet kis Toklyó Miska, ha apa és anya előbb -szent házasságra lépnek egymással. Értsék meg hát a jó szót s kövessék a -bölcs tanácsot. - -Az asszony látta be először az igazságot. - -– Bizony édes Miskám, nekünk házasságra kell lépnünk egymással. - -Igaz a! Nem is nehéz dolog. Naponként negyven-ötven jegyes pár lép -házasságra. Akárhány van köztük Toklyó Miskáéknál kisebb ember. Csak el -kell menni a paphoz. - -El is mentek a következő napon. Felöltöztek ünneplő ruhába s odamentek -ahhoz a paphoz, a ki a kis Miskát sehogy se fogadta el kis Toklyó -Miskának. - - -II. - -– Tisztelendő urunk, csókoljuk a kezét, megfogadtuk ime bölcs tanácsát, -elhatároztuk magunkat a szent házasságra, tessék minket hamarosan -összeadni. - -– Oh édes gyermekeim, a szent házasság isten rendelése, de azért még se -megy az oly hamarosan. Szerezzetek két tanút; te is fiam egyet, te is -lányom egyet, tisztességes, szavahihető férfiakat, a kik bizonyságot -tegyenek arról, hogy köztetek semmi törvényes akadály fenn nem forog. -Azután hozzatok hatósági bizonyitványt, hogy hol laktok, mi a nevetek, -mi a mesterségtek s te fiam, nőtlen vagy-e s neked lányom, nincs-e már -hites társad? Szerezzetek magatoknak szülői, gyámi, gondnoki vagy -gyámhatósági engedélyt a házasságra. Te fiam mindenekelőtt gondoskodjál -bizonyságlevélről, hogy katonáskodási kötelességednek eleget tettél-e; -hol szolgáltál, a sorhadnál-e vagy a honvédségnél, szárazon vagy vizen -szolgáltál-e s egyáltalán szolgáltál-e vagy valamely okból fölmentettek, -vagy valamely testi hibánál fogva képtelennek találtak? Ha obsitod van: -az is elég. Legeslegelőször pedig hozzátok el keresztleveleteket, hogy -én abból meglássam, ki volt apátok, anyátok; – hol és mikor születtetek, -hány évesek vagytok, nem vagytok-e zsidók, eretnekek vagy pogányok, vagy -egyik is közületek nem zsidó-e vagy eretnek? Ha mindez megvan, akkor -gyertek ide ujra tanuitokkal együtt s akkor aztán hétről-hétre háromszor -egymásután kihirdetlek benneteket s ha a nagy bőjt közbe nem jön, isten -szine előtt megáldom szövetségteket. - -Ezt felelte a jó öreg pap. Szavában nem lehetett kételkedni. Plébános -volt, apátur is volt, nagy tekintélyben is állott a világ előtt, miért -ne mondta volna az igazságot? - -Toklyó Miska csak nézte a pap jóságos arczát s szájának szapora -mozgását. Aztán körülnézett a szobában. Urunk üdvözitőnk képe s a -boldogságos szüz anyának képe s mindenféle öreg és apró szentek képe ott -lógott a falakon. Megnézte ezeket is. Azután az ablakon keresztül -kinézett a nagy világba. S szemeivel azt kérdezte mindenfelé, hol a -pokol fenekéből szedi ő össze ezt a sok tanut, bizonyságot, levelet, -hatóságot, obsitot, engedélyt, felmentést, beiktatást, kiadványt, -okiratot s mindenféle igazságot? De hiába kérdezte. Feleletet nem kapott -sehonnan. - -Utóbb mégis magához tért. - -– Igen is, tisztelendő urunk, csókoljuk a kezét, majd utána nézünk a -dolognak. - -Megfogta az asszony kezét s vezette haza. A mint haza érkeztek: egyet -sodorintott a bajuszán. És oda fordult az asszonyhoz. - -– Micsoda vallásu vagy te édes Julcsám? - -– No ha te még azt se tudod Miska! Hiszen csak nem vagyok más mint -kálvinista! Valamennyi vérem mind kálvinista Komáromban. Te se lehetsz -más, mint kálvinista. - -– De bizony lehetek én, a minthogy vagyok is. Mert én orosz vallásu -vagyok. - -– Csak nem ment el az eszed. Hogy lehetnél te már orosz vallásu? - -– Ugy lelkem, hogy apám is az volt, meg anyám is, hát én se lehettem -más. - -– Hát aztán hol születtél te édes Miskám? - -– E fölött már én is sokat gondolkodtam, de nem tudom kitalálni. - -– Hát azt tudod-e mikor születtél? - -– Nem tudom én azt se. - -– Hát édes apád, édes anyád hol van eltemetve? - -– Sohase láttam én se édes apámat, se édes anyámat. Engem csak a falu -nevelt föl. - -– Micsoda falu te? - -– Annak a falunak a neve: Ördög-Ábrány. Valahol ott fekszik a Tiszán -túl. - -Juliánna asszony csak azért nem vetett magára keresztet, mert a -kálvinista természetéhez nem illett. De egy darabig mégis szótlanul -nézett Toklyó Miskára. - -– Hát már most hogy szerezzük meg mi azt a sok igazságot, a mit a pap -ránk olvasott? - -Hiszen ha Toklyó Miska erre meg tudott volna felelni! De úgy eltünődött -e fölött, hogy még bajusza is lekonyult a nagy tünődésben. - -Végre is jó ötlete támadt. - -– Ne búsulj lelkem Julcsa, tüstént beszélek Karika Péterrel. Majd -eligazitja az az én dolgomat. - -Ez a Karika Péter volt a közrendőr. Toklyó Miskának ama hatalmas -pártfogója. - -Pétert nagyon szerették a főkapitányságnál. Ügyes ember is volt, régóta -állt is szolgálatban, de meg különös érdeme is volt. A magyar királyi -állami rendőrség központi kandurmacskája egyedül csak az ő szavára -hajlott és senkinek másnak szót nem fogadott. Hires macska volt ez az -egész fővárosban. Egyszer elkóborolt a Gellérthegy tulsó oldalára is. Ha -Karika Péter haza nem hozza: talán elveszett volna örökre. - -De ez se használt. A kandurt ugyan haza tudta hozni, de Toklyó Miska -baján segiteni nem tudott. Adott azonban jó tanácsot. - -– Miska öcsém, nagy a te sorod. Pap nélkül, prókátor nélkül, biró -nélkül, följebbvalók nélkül azt elvégezni nem lehet. Hordárra senki se -ad semmit, neked pedig nincs költségre és utazásra való négy-ötszáz -forintod. Szegődj el valami nagy mágnáshoz inasnak, vagy valami hires -bankhoz hivatalszolgának s ha az uraságod pártodat fogja: akkor dülőre -jutsz, különben pedig soha. - -Toklyó Miska szót fogadott. Nagy mágnáshoz ugyan nem juthatott, de -hordárkori széles ismeretségénél fogva egy hires bankhoz csakugyan -felfogadták. Jobb hivatalszolgája sohase volt annak a banknak. De Toklyó -Miskán is úgy állott az a fényes gombos hivatalszolgai egyenruha, mintha -csak rá öntötték volna. Urai előtt napról-napra növekedett becsülete. - -Mikor pedig egészen megnövekedett: bekérezkedett az igazgatóhoz. -Milliomos ur, képviselő és hatalmas ember volt az igazgató, tetszett -neki Toklyó Miska esete, meg is bizta a bank jogtanácsosát rögtön, hogy -halogatás nélkül segitse be Toklyó Miskát a szent házasság keritett -aklába. Az igazgató viseli a költségeket. - -A jogtanácsos tudós és erélyes ember volt s fölötte buzgó. A világ -minden váltó és kereskedelmi törvényét, perrendtartását, végrehajtási -eljárását, részvénytársulati statutumait s vasuti üzletszabályát -tökéletesen tudta, de Verbőczy Hármas Könyvét nem ismerte. Sikerült is -neki minden egyházzal, pappal, rendőrséggel, hatósággal, polgármesterrel -és kerületi előljárósággal csakhamar úgy összeveszni, hogy utóbb minden -hivatalbeli ember a fogait csikorgatta már dühében, ha a Toklyó nevet -hallotta vagy papiroson látta. Szegény Toklyó Miska pedig utóbb már -semmi hatósághoz lábát be nem tehette, hogy onnan nyomban ki ne dobták -volna. - -A Toklyó-ügy országos ügygyé kezdett válni. Árnyéka kezdett már -ráborulni a hatalmas bankra is. - -Becsöngeti egyik napon az igazgató Toklyó Miskát. - -– Miska, én a maga ügyét tovább nem győzöm költséggel; – a jogtanácsos -ur pedig kijelentette, hogy inkább lemond állásáról s kibujdosik -Amerikába, mintsem a maga ügyével foglalkozzék. Adok három hónapot, -keressen más állást, vagy mondjon le a házasságról. - -– Köszönöm a nagyságos ur kegyességét, de nekem a három hónap nem kell, -elmegyek azonnal. - -– Miért? - -– Azért, mert a mióta a szent házasságra akarok lépni: azóta nincs -becsületem sehol. Ütnek, dobnak, taszigálnak, a kutyákat rám uszitják, -minden hivatalbeli ur úgy néz rám, mint a vasvilla; – én tehát mást -gondoltam. - -– Lemond ugy-e a házasságról? - -– Azt nem teszem, mert a becsület az első. A mióta a házasságom után -járok, megint született egy gyerekem. Most már van kettő. Én a lelkem -Julcsámnak megigértem, hogy megesküszöm vele, a gyermekeimnek is -törvényes nevet akarok szerezni: nekem tehát meg kell házasodnom. - -– Mit csinál hát? - -– Elmegyek irodaszolgának vagy az országbiróhoz, Majláth ő -kegyelmességéhez, vagy pedig Bakony-Magyar-Szent-Királyi Kelemen urhoz, -a ki országgyülési képviselő s a világnak leghiresebb ügyvédje. -Akármelyik karolja fel az ügyemet: győztes leszek. - -Én lettem volna az a képvivelő és az a hires ügyvéd. Az országbiróhoz be -nem jutott Toklyó Miska, tehát nekem kellett őt felfogadnom. - -Nagyon jól viselte magát. Megismerkedtem asszonyával is. Derék, jóravaló -asszonynak látszott. Közeli és vérszerinti rokona volt egy nagy -költőnek, már csak ezért is dülőre akartam vinni azt a házassági ügyet. - -Elő is hozta panaszát Toklyó Miska már a második hónapban. - -Tizenegy jogtudós emberem volt az irodában. Ügyvédek, bejegyzett -joggyakornokok, negyedéves jogászok. Volt köztük egykori képviselőtársam -is. - -Összehivtam őket szaktanácskozásra s eléjük terjesztettem az ügyet. -Jelen volt Toklyó Miska is a tanácskozáson. Hadd lássa, hogy az ő ügye -nem gyerekség. - -Előszedtük a Corpus Jurist és a Tripartitumot, Kövyt, Kelement és -Frankot, a tridenti zsinat végzéseit és a magyar kálvinisták kánonait s -végezetül a Szent Irást. Mert az ugyan bizonyos volt a szaktanácskozmány -előtt, hogy csupán csak ezek a nagy auktoritások Toklyó Miskát egyedül -önmagukban czélhoz nem segitik, de nem kevésbbé volt bizonyos az is, -hogy ezek nélkül az ő ügyének kibonyolitását még csak meg se lehet -kezdeni. - -Nézzük csak: miből is állott ez az ügy. - -Toklyó Miska szent házasságra akart lépni Sághy Juliannával. Juliannának -megvolt minden okirata, Toklyó Miskának pedig nem volt meg semmi -okirata. - -A szent házassághoz eskü kell pap előtt. Ámde házassági esküre -keresztlevél nélkül nem bocsátanak semmiféle keresztyént, még magát a -királyt se. - -Mert a ki férj akar lenni: annak be kell bizonyitani, hogy ő született -valahol és valamikor és valakitől. - -Be kell bizonyitani, hogy ő férfi, nem pedig asszonyszemély. - -Be kell bizonyitani, hogy ő valamely törvényes egyházhoz és felekezethez -tartozik. - -Be kell bizonyitani, hogy azt a törvényes kort már elérte, a melyben -neki az országos törvények a házasságot megengedik. - -Mindezt csak a keresztelő levél bizonyitja be, semmi más. Ha ezt meg nem -szerezhetjük vagy ki nem pótolhatjuk: akkor Toklyó Miska törvény szerint -még meg se született. Olyan ember pedig, a ki még meg se született, -Sághy Juliannát feleségül nem veheti, ha az isten már tizenkét -gyermekkel áldotta is meg őket. - -Mindez azonban a megoldhatatlan csomóknak csak kis része volt. Semmi se -lett volna könnyebb, mint Toklyó Miskát valamely paphoz odahurczolni, -fejére egy kanna vizet tölteni, fölötte egy imát és egy áldást elmondani -s őt ekként az anyakönyvbe bevezetni. Kész a keresztelő levél. - -Ugy de a keresztelő levélbe bele kell tenni, hogy a csecsemő hol és -melyik napon született. De hetedhét országon keresztül se találunk olyan -bölcs vagy olyan bolond embert, a ki Toklyó Miskáról megmondhatná, hogy -hol és melyik napon született. - -És igy tovább. - -Naplóm majd számot ad arról, mennyi munkába került nekem és az országnak -ez a házasság. - - -III. - -A világ teremtése hat napig tartott. Eddig tartott az irodabeli -jogtudósok szaktanácskozása is. - -Azután hozzáláttunk a munkához. - -Különös szerencse lett volna, ha egyenes uton megtaláljuk a -keresztlevelet. Ehhez kellett tehát hozzáfognunk először is. - -Toklyó Miska agyában valami homályos emlékezet borongott arról, mintha -kicsi gyerek korában hallotta volna valakitől, hogy szülei Nagy-Kállóban -vagy Ungvárott laktak valaha s később költöztek volna Ördög-Ábrányba. -Ezen a három helyen kellett keresni a keresztlevelet. - -Először is nagy komolysággal irtunk az ördög-ábrányi orosz -görög-katholikus paphoz, hogy Toklyó Miska keresztlevelét küldje meg. -Ott születhetett 1840, 1841 vagy 1842 körül vagy a faluban, vagy -valamelyik pusztán vagy egy kisebb tanyán. - -Öreg ember volt a jó orosz pap. Nem sokat törődött már a világgal és -épen semmit se törődött Toklyó Miskával. Nem is felelt a levelünkre. - -Ujra irtunk, ujra nem felelt. Akkor megfenyegettük mindenféle -hatósággal, felsőbbséggel s erélyesebb beavatkozással. Fél is a pap a -hatóságtól, felsőbbségtől. Azért se felelt. - -Panaszt emeltünk ellene Szabolcs vármegye alispánjánál, azután a -munkácsi püspöknél, azután a vallásminiszternél. A sok abajgatásra adott -felvilágositást végtére is. De nem volt ebben semmi köszönet. Még ki is -figurázott bennünket. - -Azt irta, hogy ő minden anyakönyvet átvizsgált s a vidéken szokásos -juhtenyésztés minden terminológiáját figyelembe vette, de ő se Toklyó, -se Kos, se Ürü, se Bárány, se Meddő néven semmiféle Miskát az -anyakönyvben nem talált. Ne is zaklassák tovább, mert ő öreg ember és -istennek szolgája, neki békesség kell. - -Igaza volt. - -Volt egy ügyes joggyakornokom. Tudott mindenféle nyelven, még németül -is. Adtam neki igazoló levelet s elküldtem Ördög-Ábrányba, Ungvárra és -Nagy-Kállóba, keresse fel az egyházak lelkészeit, a városok és községek -előljáróit s forgasson fel minden irást, jegyzőkönyvet, anyakönyvet, -adóösszeírást, közmunkajegyzéket, birságlajstromot, párbérkirovást, -jobbágyok és zsöllérek urbáriumát; – igy majd talán ráakad a Toklyó -névre. Mindenféle hatalmas urhoz szóló ajánlólevelekkel is elláttam -bőségesen. - -Oda járt három hétig s visszajött eredmény nélkül. Nincs Toklyó-familia -a világon. - -Az egyenes uton tehát nem boldogultunk. Verbőczy Hármas-Könyvének utjára -kellett tehát térnünk. - -Előbb azonban tettünk még egy kisérletet. Hátha lehetne időt nyerni -mégis. - -Juliánna asszony ragaszkodott ahhoz, hogy ő s gyermekei kálvinisták -maradjanak s Toklyó Miska is becsületbeli dolognak tartotta, hogy az -asszony szándékán erőszakot ne tegyünk. Ő is kálvinista akart lenni -minden áron. - -De sora van ennek is. - -A vallást se nem illik, se nem szabad olyan könnyen változtatni, mint a -felöltőt. Szigoru törvények vigyáznak erre. - -El kell menni a paphoz s neki bejelenteni, hogy az ember vallást akar -változtatni. - -A pap aztán vagy lelkére beszél, hogy csak maradjon meg a régi akolban a -régi pásztor mellett, vagy összeszidja kegyetlenül s pokolra kivánja s -minden ördögöt, elkárhozást s örökös tüzet, lángot, gyehennát -rászabadit. Ha pedig se a szép beszéd, se az átok nem használ: akkor ugy -kilöki a szobából, a lába se éri a földet. - -Ez a törvényes eljárás. - -De ha négyszem közt löki ki: az nem érvényes. Az áttérőnek két tanut -kell azután magával vinni, s ha a két tanu is látja, hogy az áttérőt -kilökték: ez már törvényes is, érvényes is. Akkor az áttérőt beveszi az -uj vallás papja, különben pedig be nem veszi. - -No szegény Toklyó Miska, próbálj szerencsét ez uton is. Hátha igy mégis -be tudnánk csempészni a kálvinisták anyakönyvébe. Mindjárt lenne -valamiféle keresztlevél a számodra. - -Toklyó Miska budapesti lakos volt, neki tehát a budapesti orosz -katholikus papnál kellett jelentkezni. - -Úgy ám, csakhogy Budapesten orosz katholikus egyház és pap nincsen. -Nincs tehát itt kinél jelentkezni. - -Sebaj. - -Budapest bizonyosan leánya valamely orosz hitü egyháznak. Csak meg kell -keresni, hol lakik az édes anya-egyház. Bizonyosan az lesz az édes anya, -a ki ide legközelebb fekszik. - -Meg is találtuk. Hajdu-Böszörmény fekszik legközelebb. Jó magyar fészek; -kuruczok és hajduk lakják; ezek már csak nem vetnek gáncsot abban, hogy -Toklyó Miska és Sághy Juliánna czélt ne érjen. - -Irtam a hajdu-böszörményi orosz papnak s nagy tisztelettel megkérdeztem, -hogy az ő leánya-e Budapest; – ha pedig nem az ő leánya: hát akkor kinek -a leánya? - -Rögtön felelt, a hogy illik mivelt és nagy tiszteletü buzgó lelkészhez. - -Azt felelte, hogy igazság szerint és a régi hagyományok emlékei szerint -Budapest az ő leánya volna ugyan, de az ország kormányai s az egyházak -fejedelmei a leányegyház szervezéséről már emberöltők óta -megfeledkeztek, igy hát valósággal még se az ő leánya, hanem azért az ő -hiveinek ügyeit a budapesti római katholikus egyház lelkészei készséggel -ellátják. Toklyó Miska tehát forduljon azokhoz. - -Előre láttam, hogy Toklyó Miska megint ujabb bajba keveredik; de most -már mindegy volt, a kisérletet folytatni kellett. - -Elment Toklyó Miska a belvárosi apáthoz. Öreg, jólelkü, nagy kegyességü, -istenes életü, de buzgó hitü férfiu volt az. Toklyó Miska tiszta, -fekete, ünneplőruhájába öltözött s nagy alázattal kezet csókolt a jó -apátnak. - -– Én vagyok az a Toklyó Miska, főtisztelendő szent atyám. De én szüleim -után görög katholikus orosz vallásu vagyok s ezért könyörögném, hogy -miután nekem itt lelkipásztorom nincs, az én nagy lelki gyötrődésemben -főtisztelendő szent atyám segitene meg engem. - -– Szivesen édes fiam, csak tárd ki szivedet egészen; – minden bajodnak, -bánatodnak és gyötrődésednek isten segitségével orvosa leszek. - -– Van egy derék, becsületes asszonyszemély, az én lelkem Julcsám, a -kivel már több esztendő óta együtt lakom. Szeretnék vele törvényes -házasságra lépni. - -– Jóravaló igyekezet édes fiam, emberséges dolgot mivelsz, jóvá hagyom. - -– Ugy de főtisztelendő szent atyám, az én lelkem Julcsám kálvinistának -született s az is akar maradni, sőt a gyerekeink is kálvinisták. - -– Ejnye te Toklyó Miska, te egy istentől elrugaszkodott Toklyó Miska -vagy, mit akarsz hát te most én tőlem? - -– Csak azért könyörögném főtisztelendő szent atyám, hogy én is a leendő -feleségem és meglevő gyermekeim hitén akarnék lenni, adna tehát nekem az -én távollévő papom helyett engedelmet arra, hogy a kálvinisták közé -átmehessek. - -A jó apát arcza elkomorodott. Szemmel látható volt, hogy a szent -egyháznak ilyen duhaj módon való megsértése miatt haragos gerjedelem -kezd az ő buzgó lelkében erőre kapni. S hozzá még nem is igazi hive ez -az ember. - -– Mit akarsz édes fiam? Eretnekké akarsz te lenni az én segitségemmel? – -Az én segitségemmel? – No várj egy kissé! - -Volt a szobában egy kis oltár. Az oltár sarkához támasztva az apát ur -botja. Vastag, erős spanyol nád, keresztben álló vastag elefántcsontból -való fogantyuval. Nyomott vagy két kilót. Oda tipegett a bothoz a jó -öreg apát ur. Jobb kezébe fogta azt a botot s azután oda állt Toklyó -Miska közelébe. - -– Hadd hallom csak még egyszer fiam, mit akarsz te? - -S fölemelte azt a botot. - -A szarvas nem ludtalpu, Toklyó Miska pedig ludtalpu volt. De azért a -szarvas nem ugrik oly gyorsan, mint a mily gyorsasággal Toklyó Miska -kiugrott az ajtón. Ennek köszönheti szárazon lett menekülését. - -Jött hozzám nagy lélekszakadva s elpanaszolta sorsát. - -Tudtam én azt előre, hogy az lesz a sorsa. De mindegy volt már. Most már -csak előre kellett menni. - -A törvényszabta időben két előkelő tanuval jelent meg Toklyó Miska a jó -apát előtt. A jó apát pedig megint csak kiverte Toklyó Miskát két -előkelő tanujával együtt. A minthogy egyebet nem is tehetett jó -lélekkel. - -De legalább megvolt a bizonyitvány a két tanutól. - -Rögtön ment a bizonyitványnyal a kálvinista parókhiára. - -Akkor még egy parókhiájuk volt a kálvinistáknak a fővárosban. Két hires -papjuk volt ott. Az egyik püspök volt, főrendiházi törvényhozó, -nevezetes költő, iró és szónok, emberszerető nemes szivü jó ember. Ő -hozzá küldtem Toklyó Miskát. - -A hogy sejtettem ugy következett be. A törvénytudó nagy püspök rögtön -kiböngészte Toklyó Miska dolgának gyöngeségeit. Kezét megcsókolni ugyan -nem engedte, sőt Toklyó Miska kezét megrázta barátságosan, de azért igy -szólt hozzá. - -– Örvendezik az én lelkem, hogy te édes felebarátom az én egyházam igaz -hivei közé kivánkozol, de azért én téged most még az én hiveim közé be -nem vehetlek. Mivelhogy az ország alkotmányát szentül meg kell -tartanunk, nagyoknak és kicsinyeknek egyaránt; – az alkotmány pedig -világosan rendeli, hogy az, a ki áttérni szándékozik: saját lelki -pásztoránál jelentse ki ebbeli szándékát. A mit te édes felebarátom nem -cselekedtél, mert te római katholikus lelkésznél jelentkeztél, holott -pediglen te a görög katholikus egyháznak lennél hive. Eredj tehát -nyugodt lélekkel haza a te békességes hajlékodba s kezd ujból s most már -a helyes uton a te igazságodnak kivivását. - -Egészen vidám lélekkel jött hozzám Toklyó Miska. Még dicsekedett is, -hogy legalább a kálvánista parókhián meg nem verték. - -– Megkapod te Toklyó Miska még ott is a verést. - -De ezt csak ugy gondoltam, Toklyó Miskának fenhangon meg nem mondtam. -Minek keseritsem az életét szegénynek? - -A kálvinista püspök ur szavában mégis volt utmutatás. Hátha Toklyó Miska -a hajdu-böszörményi orosz papnál jelentkeznék az áttérés dolgában s -onnan hozna két tanu-bizonyitványt? Akkor a püspök urat szaván lehetne -fogni s Toklyó Miska mégis csak bele kerülne az anyakönyvbe. - -Kocsira raktuk Toklyó Miskát s küldtük Hajdu-Böszörménybe. Elküldtem -vele egyik ügyes, virgonczeszü emberemet is. A pap ugyan ott is -kilóditotta Toklyó Miskát, de néhány hét mulva a szükséges -bizonyitványnyal mégis csak visszaérkeztek hozzám. - -Megint elküdtem a kálvinista püspökhöz. E jó püspök urat azonban -megtéveszteni nem lehetett. Szórul-szóra igy felelt: - -– Valamint öt hét előtt: ép akképen örvendezik az én lelkem ma is, hogy -te édes felebarátom az én egyházam igaz hivei közé kivánkozol, de azért -én téged még most se vehetlek be az én hiveim közé. Mert igaz ugyan, -hogy te most már saját egyházadbeli görög katholikus lelkésznél -jelentetted be áttérési szándékodat, de ez meg nem a te lelkészed volt, -minthogy te budapesti lakos vagy: Budapest pedig nem Hajdu-Böszörmény. -Az ország alkotmányát szentül meg kell tartanunk, nagyoknak és -kicsinyeknek egyaránt; az alkotmány pedig azt parancsolja, hogy ily -esetben kiki a saját lakása szerint való lelkésze előtt jelentkezzék. Te -ezt édes felebarátom nem teljesitetted, igy hát rajtad ez úttal se -segithetek. - -De most már Toklyó Miska igazán elkeseredett s keserüségében sirva -fakadt. - -– Mi lesz az én lelkem Julcsámból? Mi lesz az én ártatlan gyerekeimből? -Segitsen meg méltóságos uram, hiszen én arról nem tehetek, hogy a hol én -lakom: ottan nincsen papom s a hol volna papom: ott meg én nem lakom. -Adjon legalább jó tanácsot. - -– Én, édes felebarátom, istennek igéit hirdetem s nem a törvény -parancsait latolgatom. Vannak Mózesek és próféták a te számodra is, -keresd föl azokat. - - -IV. - -Nagy búsan jött hozzám vissza Toklyó Miska. - -Igaza is volt. - -De a jó püspöknek is igaza volt. Ilyen mellék úton az örök üdvösségbe -becsusszani csakugyan nem engedhette Toklyó Miskát. Rá kellett lépnünk -az egyenes útra. - -Jövel jó öreg Verbőczy a te Hármas Könyveddel! Jőjjetek elő ősi jogunk -testei és lelkei: te avas Corpus Juris, ti Kövy, Kelemen és Frank régen -alvó híres tudósok, emeljétek föl ti a ti bölcs szavatok: megtalálható a -ti tanítástokban az egyenes út. - -Régen is megtörtént akárhányszor, hogy egyik vagy másik embernek -szüksége lett volna a keresztelő levélre, de ilyen levelet előmutatni -nem tudott. Zsidó, czigány, zarándok, remete, szegény legény, uton járó, -kóbor hajdu, szökött katona, tűzhely nélkül való nem is akarta, hogy -keresztelő levele vagy születési bizonyítványa legyen. Kinek mi köze -ahhoz: hol született, mikor született s ki volt apja-anyja? Sokszor maga -se tudta s ha tudta is, eltagadta. - -Az anyakönyv se régi dolog. Sok helyen alig van másfélszáz esztendős. Az -előtt nem sokat törődtek azzal, ki hány esztendős? A ki jó szinben volt: -az volt a fiatal ember; a ki nyavalyás volt s lábát húzta, fogát szítta, -nyögve beszélt: az volt a vén ember. Ha a lovat meg tudta ülni amugy -szőrén-pőrén: legalább volt négy-öt éves. Ha serkedzett a bajusza: -legényszámba jutott. Ha szürkülni kezdett: java korabeli. Ha megvénült: -akkor otthon maradt s ki nem tette a lábát a kályha mellől. A ki -meghalt: eltemették. Nem hánytorgatták életének hosszát; nyugodjék -békével. Az asszonyfélével is tisztában voltak mindenkor. A lányka csak -nyáladék, mig ugrabugrál. Komolylyá lesz, haja megnő, melle domborodik: -már akkor hajadon. Titkon szabják már rá a főkötőt. Hamis szeme, eleven -mosolya, fényes arcza, ölbeli kicsinyje megmutatja, ki a menyecske. A ki -pedig a délczeg asszonyban föl nem ismeri az asszonyt: az olyan ember -vak is, buta is. Szóba se kell vele állani. Kiváltképen való bárgyu -ember pedig az, a ki lánynál, menyecskénél, java korabeli asszonynál az -életkort keresgéli. Öreg fejszével kell az ilyen embert agyonütni. -Egyebet nem érdemel. - -De hát néha mégis meg kellett tudni: ki hány esztendős? - -Egykor egy Tomay nemzetségbeli nagy ur magtalan volt s a veszprémi -káptalannál olyan végrendeletet csinált, hogy birtokát Gulácsy Dömjén -legidősebb fia örökölje. A mikor a végrendeletet megcsinálta: élt azután -még vagy negyven esztendeig. - -Mikor meghalt: öt Gulácsy-gyerek élt. Élemedett ember valamennyi. Az öt -gyerek közül hárman álltak elő azzal, hogy Gulácsy Dömjénnek ők a -legidősebb gyerekei. Biró legyen, a ki most már eltalálja az igazságot. - -Anyakönyv még akkor nem volt a világon. - -Abban minden pörös fél megegyezett, hogy a boldog emlékezetű Gulácsy -Dömjénné született Tomay Fruzsinka asszony sohase szült se két, se három -gyereket egyszerre, hanem egyszerre mindig csak egyet; a három gyerek -közül tehát csak egy lehet a legidősebb. De hát melyik az? A Jankó, -Palkó, Markó-e az? - -Édes anyjuk, édes apjuk régen meghalt. Meghalt már anyjuk-apjuk gyóntató -papja is. Senki se tudta még a nevét se annak a papnak, a ki valamikor -megkeresztelte őket. Keresztapák, keresztanyák vagy nem élnek vagy -elköltöztek más országba. Jobbágy, zsöllér, szolgáló ember vagy asszony -akadna talán, a ki emlékeznék valamire, de nem mer az vallani egy se, -mert a három testvér közül kettő bizonyosan nyomban agyonütné vagy -világnak kergetné. Lehetetlen volt tehát tisztába hozni, három közül -melyik a legidősebb. - -Vármegye, főispán, országbíró, nádorispán, sőt maga a király is kifáradt -már a pörösködésben. Egyik király a másik után következett, de a pörnek -vége be nem következett. Ha az egyik a Jankót pártolta, a másik a Palkót -kegyelte, a királyfi pedig rendesen a Markót segitette. Utóbb is meghalt -mind a három Gulácsy-fi, sőt kihalt a Tomay nemzetség után a -Gulácsy-nemzetség is. A király foglalta el mind a két nemzetség minden -birodalmát. - -A pörnek hát vége lett volna, de azért még se sült ki, hol az igazság. -Ilyen veszedelemnek többé az országot kitenni nem lehetett. Kellett -hozni törvényt, a mely szerint el lehessen dönteni, hogy hány esztendős -az az ember, a kiről senki se tudja, hogy hány esztendős. - -De hát ki tudja azt megmondani? - -Ki tudná más, mint a káptalan? - -Tizenkét pap a káptalan. Van köztük prépost, apát ur, hitetlenek -püspöke, olvasó pap, éneklő pap, plebános s valamennyi miséző pap. A mit -a káptalan nem tud: azt már nem tudja senki. A mit pedig senki se tud, -azt a káptalan még mindig tudja. Azért mondják a csodagyerekről, hogy -több esze van, mint a káptalannak. De ez is csak hivalkodó beszéd. -Senkinek se lehet annyi esze, mint a káptalannak. - -A káptalan különösen tud minden titkot. Pajkos káplánok, kápsáló -barátok, beszédes kéregetők besugnak oda minden titkot. Ha gyerek -születik: azt mindig valami titok előzi meg. Az a titok sohase lehet -titok a pap előtt. Azért rendelte az ország, hogy a káptalan döntse el, -a mikor senki se tudja, hogy ki-ki hány esztendő előtt jött a világra. - -Te is Toklyó Miska, légy készen arra, hogy a váczi káptalan előtt meg -kell jelenned. Mivelhogy Budapest körülbelül a váczi káptalan alá -tartozik. - -Az eljárás egyszerű. - -Bizonyos napra megidézik azt a szerencsétlent, a ki keresi a saját -életkorát. - -Azon a napon a nemes káptalan szentszékké alakul át. Hosszu asztal zöld -posztóval bevonva. Feszület van az asztalon és halálfej és tintatartó és -burnótszelenczék. Elől ül a nagyprépost, körülötte az oszlopos -kanonokok, ezek után a többi kanonok. Titkár, jegyző: fiatal papokból az -asztal végén. Ez a szentszék. - -Bejön az életkorakereső fél. - -Megkérdezik nevét, apját-anyját, születése helyét, keresztapját, -keresztanyját, bérmálási idejét és környülállásait. Mikor gyónt és -hányszor? Mikor volt búcsún először és utoljára? Mire emlékszik -legkorábbi gyerekségéből? Ért-e életében dögvészt, fekete halált, -tatárjárást, kuruczok és labanczok dulásait? Beverték-e fejét valamikor? -Volt-e felesége? Volt-e férje? Volt-e büntetve? Mikor, miért, ki által? -Hány gyereknek apja vagy anyja? És igy tovább! - -Azután levetkőztetik meztelenre. Férfi-e vagy asszonyi állat: erről -különösen meg kell győződni. Gondosan megnézik minden fogát. A fogak -állapota sokat jelent, Minden fogorvos a pokol fenekére utasíttatik. Ugy -kell maradni mindennek, a hogy isten megteremtette. Kipödrött bajusz, -hetyke beszéd, föstött arcz, ugráncsi mozdulatok: mindezek kárhozatos -tünetek. - -Igy készül meg az itélet. S az ítélet határozottan, világosan megmondja, -hogy Kukori Péter vagy Kikeri Örzsébet ennyi s ennyi esztendős. Ebben -aztán kételkedni többé nem lehet, de nem is szabad. - -Toklyó Miskát be kellett jelentenem a váczi káptalanhoz. Noha láttam, -hogy ennek se lesz egyelőre semmi haszna. - -Mert 1848-ban és 1868-ban a káptalanok minden világi hatóságát -eltörölték. Attól kezdve a káptalan se a végrendeleteket meg nem -vizsgálhatta, se a tudva nem levő életidőket meg nem szabhatta. - -De az országgyülés egy dolgot elfelejtett. Elfeledte megmondani, kinek -legyen ezentul annyi esze, mint a káptalannak; ki mondja meg ezentul, -ki-ki hány esztendős? - -Ezen azonban még se akadtunk meg. - -Folyamodtunk a váczi káptalanhoz: idézze maga elé Toklyó Miskát, -vizsgálja meg alaposan: hány esztendős s a férfinemhez tartozik-e, vagy -a nőnemhez? - -A káptalan elutasított bennünket. Még azonfelül össze is szidott a maga -kegyes módja szerint. Mit zaklatjuk ilyen hiábavalósággal? Hisz a -törvény elvette már tőle ezt a hatalmat. Van ő neki egyéb bokros munkája -is, csak azt tudja elvégezni. - -Csak ez kellett nekünk. - -Folyamodtunk ekkor a fővárosi tanácshoz. Bebizonyitottuk neki, hogy -Toklyó Miskának szükséges tudnia, hogy ő hány esztendős. A váczi -káptalan nem mondja meg, mert a törvény erre neki hatalmat nem nyujt; – -nincs tehát más mód: mondja meg ezt a fővárosi tanács. - -Hatalmas polgármestere volt a fővárosnak. Jó barátom. A siker czéljából -elmentem hozzá személyesen, hogy felvilágositsam. - -Kinevetett. - -– Jó helyre jöttél barátom. Mi csak elevenekkel és holtakkal vesződünk, -azokkal se bírunk. Most olyan embert küldesz ránk, a ki meg se -született, mégis él. Mit csináljunk mi ezzel? - -No ez bíztató kezdet. - -Nyakára küldtem Toklyó Miskát külön és Sághy Juliánnát külön. Az asszony -valamennyi gyerekét oda vitte. És sirt a polgármester nyakán valamennyi. - -A polgármester elküldte őket a főügyészhez, mert hát a főügyész ad ebben -az esetben jogi véleményt. A főügyész elküldte őket a fővárosi -képviselet jogügyi bizottságához. A tanács is ide tette át szakvélemény -végett az iratokat. A jogügyi bizottság azonban tovább küldte az -iratokat a közoktatási bizottsághoz, minthogy ez esetben anyakönyvi -dologról, keresztelő levél hiányáról volt a szó. Toklyó Miskát és -familiáját küldtem mindenütt az iratok utján. - -A Bakony csak nagy rengeteg, de az semmi se a fővárosi bizottságok -rengetegéhez képest. A mely ügy egyszer ebbe beletéved: nem igazítja azt -többé helyes utra semmiféle égi vagy földi hatalom. - -Addig jártak az irások egyik kézből a másikba, egyik szakbizottságtól a -másikhoz, mig utóbb Toklyó Miskának megint született egy gyereke. - -Nagy örömmel és nagy bánattal jött ezt nekem bejelenteni. - -– Megint egy gyerek nagyságos uram! Mi lesz én belőlem és szegény -Julcsámból, ha ez még sokáig igy tart? - -Erre már én sem tudtam neki megfelelni. - -Szerencsére az ország valamennyi hirlapja magáévá tette az ügyet. A -külföld is kezdett már ránk figyelni. Állandó rovattá vált a Toklyó-ügy. -Két táborra oszlott a napi sajtó. Az egyik táborban ez volt a rovat -czime: »Nem anyától lettél.« A másik táborban pedig ez volt: -»Rózsabokorban jöttem a világra.« Mind a két rovat csak a Toklyó-ügyet -tárgyalta. - -Ez utóbb is arra inditotta a fővárosi tanácsot, hogy döntsön az ügyben. -Döntött is, de nem volt benne köszönet. - -Folyamodásában azt mondta Toklyó Miska: - -»Azért fordulok a székes főváros tanácsához, mert huszonöt év óta itt -lakom és mert születésem helyéről nincs tudomásom.« - -Erre a fővárosi tanács azt felelte: - -»Folyamodó az ő kérelmével azon törvényhatósághoz utasíttatik, melynek -területén született.« S hivatkozott hetvenhét törvényre, melynek alapján -másként nem dönthetett. - -Ez még semmi. - -A döntés másik pontja így szólt: - -»Minthogy folyamodó maga beismeri, hogy ő anyakönyvezve nincs: ennél -fogva kétségtelen, hogy az általa használt Toklyó Miska név önkényüleg -fölvett név s ez őtet törvényesen nem illeti, folyamodása tehát már az -okból se volt érdemileg elintézhető, mert törvényes nevét bejelenteni -elmulasztotta.« Erre is hetvenhét törvényt idézett a fővárosi tanács. - -Toklyó Miska most már dühösen rontott be hozzám. Bor volt benne. Bajusza -ugy állt, mint a bika szarva. - -– Tessék megmondani, kit öljek meg. Valakit meg kell ölnöm. Mert én az -én becsületes Toklyó Miska nevemet elsinkófálni nem engedem. - - -V. - -Az kellett volna még csak, hogy szegény Toklyó Miskát pörbe vonják -idegen név használata miatt. - -Pedig ehhez is közel álltunk. - -Törvényes alap volt rá elég. Mert hogy Toklyó Miska, miért Toklyó és -miért Miska: ezt ugyan a világért se tudtuk volna igazolni. Hiszen ezt -is csak a keresztelő levéllel lehet igazolni. - -Egy rendőrkapitány bele is akart kapczáskodni e miatt Toklyó Miskába, de -őt szerencsésen lemordiáztam. Várja meg, mig valaki panaszt tesz a -Toklyó név viselése miatt. Segitségemre jött Karika Péter közrendőr is. -Igy aztán megigérte a mérges rendőrkapitány, hogy bevárja a fölebbezést -s a belügyminiszter határozatát. - -Olyan fölebbezést is keveset látott még a fővárosi tanács, mint a -milyent az ő határozata ellen benyujtottam. Egy fiatal joggyakornokra -biztam a fogalmazást, a ki még tud lelkesülni az örök igazságért. -Megnyomta a tollat kegyetlenül. Birsággal is büntették miatta Toklyó -Miskát. Nekem kellett megfizetnem. - -Mindez kicsi dolog. - -Nagyobb az, hogy a miniszternél kedvező döntést tudtam elérni. - -Elővettem képviselői tekintélyemet. Épen negyed százada voltam már -minden kormánynak tántorithatlan támasza. Sohase kértem érte semmit. -Megmondtam a miniszternek, hogy huszonöt esztendős számadást ró le a -kormány, ha most az egyszer igazságot szolgáltat. Ha pedig most se teszi -meg: egyenesen átmegyek a szélső ellenzékre. Meg nem állok a -köztársaságig. - -Használt az erélyes föllépés. S különösen használt, hogy minden -fogalmazón, titkáron, osztálytanácsoson és államtitkáron keresztül -gázoltam. Hiszen már magam is kezdtem unni a munkát is, a költséget is. -Nyilvánvaló, hogy addig nem lehet rend és jogbiztonság az országban, mig -a Toklyó-ügy dülőre nem jut. - -A miniszter utasitotta a fővárosi tanácsot, hogy Toklyó Miska számára -állitson ki korbizonyitványt. - -Idáig tehát eljutottunk valahára. Még magam is alig álmodtam arról, mi -lesz ebből a nagy sikerből. - -A fővárosi tanács megbizta az V-ik kerületi előljáróságot a -korbizonyitványi adatok összegyüjtésével. - -Mióta szolgál nálam Toklyó Miska? Meddig szolgált a banknál? Meddig volt -hordár? Mennyi időn át napszámoskodott? Hát az előtt hol járt, mivel -foglalkozott? Mit csinált Szolnokon, Aradon, Hajdu-Bagoson, -Nagy-Kállóban? Ki volt apja-anyja? Élnek-e valahol rokonai? Hol élnek és -miből élnek? Kit tud tanunak maga mellett megnevezni? Pintye Gergelyt -vagy Rózsa Sándort nem hajszolták úgy meg, mint Toklyó Miskát. - -Elmult a tél, tavasz lett. Elmult a nyár is, jól belejöttünk az őszbe s -a sok megkeresés, átirat, pótlás, kihallgatás még se akart véget érni. A -főváros költségvetésébe föl kellett venni külön irattári szekrényt a -Toklyó-ügy iratainak számára. - -S mindez még csak előnyomozás volt. A vizsgálat még ezután következett. - -Addig hajszoltam a kerületi előljárót, mig végre a rendes vizsgálatot és -a helyszini szemlét elrendelte. Jelen voltam a szemlén és vizsgálaton -magam is. - -A helyszini szemlének az volt a feladata, hogy Toklyó Miska tagjait s -tetemének mivoltát orvosilag megvizsgálják. A kerületi fizikust -rendelték ki erre. - -Mikor nőtt be a feje lágya? - -Hány esztendeje annak, a mikor a bölcsességfoga kinőtt? - -Mióta tudja kipödörni a bajuszát? - -Micsoda betegségekben szenvedett gyerekkora óta? - -Iszákos-e? Tud-e aludni? Nincsenek-e szédülései, rémlátásai? - -Megmérték keresztben, hosszában. Fejéről, koponyájáról egész -statisztikát készitettek. Végre lefényezték előlről és hátulról. A -ludtalpát még se vették észre. - -Mindezt eddig még csak a kerületi fizikus végezte. Szükségesnek mindezt -azért látta, hogy tájékozódást szerezzen Toklyó Miksa életkora felől. - -Következett a kerületi előljáró. Most aztán ő fogta vallatóra Toklyó -Miskát. - -– Kérdezem önt állitólagos Toklyó Miska! - -Toklyó Miskát meg kellett fognom, hogy ezért az »állitólagos« szóért -hasba ne rugja a kerületi előljárót. - -Száztizenhárom kérdést intézett hozzá. Fölirták papirosra az összes -kérdéseket. - -– Beszélje el Toklyó Miska, micsoda esemény az, melyre életének -legkorábbi szakából vissza tud emlékezni. - -– Emlékezem arra, hogy egyszer leestem a szederfáról. - -– Hogy került ön a szederfára? - -– Fölmásztam rá magam. - -Ezt fontos körülménynek találták. Lehetett ekkor öt évestől tíz évesig. - -Elvégre a kifogyhatatlan kérdések áradatában a gondviselés világot -gyujtott Toklyó Miska elméjében. - -– Emlékezem arra, hogy egyszer libát őriztem Ördög-Ábrányban a falu -végén a libalegelőn, aztán katonák jöttek oda, szétverték a libáimat s -ágyukat állitottak föl a libalegelőn. A faluban azt mondták, hogy ezek -orosz ágyuk voltak. - -Ez már nagy dolog volt. - -Közös erővel siettünk a jó kedvü és nagy tudományu Hegyessy Mártont -Nagy-Váradon megkérdezni, mikor voltak orosz tüzérek Ördög-Ábrányban? -Nála föl van jegyezve minden katonáról, hogy napról-napra hol járt, mit -csinált, hol evett ebédet és vacsorát. Nyomban meg is irta, hogy -Krizsiev orosz ütegparancsnok ágyui 1849-ik évi junius hó 29-én délután -három órakor voltak az ördög-ábrányi libalegelőn. - -Most már az volt a kérdés, mekkora lehetett Toklyó Miska emlékező -tehetsége az ő gyerekkorában? - -A kerületi előljáróság erre is megfelelt. Tekintettel Toklyó Miska -elmebeli állapotának szerény méreteire: ő akkor hét évesnél fiatalabb s -tiz évesnél idősebb nem lehetett. Előbb nem születhetett tehát, mint -1839-ben, de később se mint 1842-ben. Vagyis a tudomány szabályai -szerint ezen folyó esztendőben ő közép számitással negyvenöt évesnek -tekinthető, kizártnak tekinteni azonban nem lehet, hogy egy-két évvel -mégis idősebb vagy fiatalabb. Nem ellenkeznek ezzel az orvosi látlelet -pontjai s különösen nem ellenkezik bőrének, szőrének, fogainak s egész -csontrendszerének állapota. - -Igy szólt a korbizonyitvány. - -Hála Istennek! Most már mehetünk keresztelőre. Most már bevezetheti a -pap az anyakönyvbe, hogy Toklyó Miska mikor született. Most már -törvényesen bizonyos volt, hogy 1839-től 1842-ig mindig született. -Válogathat a pap szabad tetszése szerint a napokban. - -Nagy volt az öröm Toklyóéknál s meg kell vallanom, én is nagy -megkönnyebülést éreztem, hogy az ügyvédi tudomány ekkora diadalhoz is -eljuthatott. Nyugodtabban néztem a jövendőnek viszontagságai elé. - -Pedig minden öröm korai volt. - -A kerületi előljáróság jelentést tett az ügyről a tanácsnak. A tanács -pedig áttette az iratokat a katonai ügyosztályhoz. Mert ime most egy -ember került kézre, a ki negyvenötéves életkoru s a kinél ennélfogva meg -kell vizsgálni, hogy védkötelezettségének eleget tett-e s az alól nem -bujt-e ki tilos úton? - -Egyszer csak megidézik Toklyó Miskát a katonai ügyosztályhoz. -Megparancsolják neki, hogy pontosan jelenjék meg, mert különben -katonaszökevénynek fog tekintetni s elfogatás esetén igy meg amugy -tekerik ki a nyakát. - -Ne neked Toklyó Miska! A papok kezéből se keveredtél még ki s most meg -már a katonák kezébe kerülsz! - -Egyelőre azonban semmi ok nincs aggodalomra. A legény öreg legény, ereje -rokkant, talpa ludtalp: mitől féljen? Túl van a sorhadi szolgálati időn, -túl van a honvédségen, túl van még a népfölkelési időn is. Semmiféle -tartalék és póttartalék ő rá most már nem számithat. A vitézi erényekből -s katonai képességekből nincs már egyebe, mint a két kipödrött bajusza, -a bajusztól pedig most már ugy se fél az ellenség. - -Megjelent a tárgyaláson s azt kérdezték tőle: volt-e katona, eleget -tett-e védkötelezettségének s ha nem volt katona: miért nem volt katona? -Mikor és hol volt ujonczozáson? - -Ha Toklyó Miska azt feleli, hogy ő sohase volt katona és soha se volt -ujonczozáson: talán valami bajba belekerült volna, de ki is keveredett -volna belőle hamarosan. Vagy összeszidják, vagy fizettetnek vele ötven -forint birságot, vagy egyszerüen fölmentik. Hiszen ő anyakönyvbe sohase -volt bevezetve. Őt ujonczozásra soha nem hivták, törvényesen elismert -születése se volt; olyan volt ő csak, mint a ki ágról szakadt: – ime az -első hivásra becsületesen és készséggel megjelent, ám vizsgálják meg, ha -tetszik; vegyék be katonának, ha jónak látják; mindegy ő neki, akár a -császárt szolgálja, akár Bakony-Magyar-Szent-Királyi Kelemen ügyvéd -urat; – lesz ő, ha kell, olyan vitéz is, mint Zrinyi Miklós. - -Igy kellett volna felelni Toklyó Miskának. Csakhogy ez a felelet nem -egészen felelt volna meg az igazságnak s a történelmi hűségnek. Ugy -felelt, a hogy becsületes emberhez illik. - -– Én Ungvárott voltam ujonczozáson, az elmult 1861-ik esztendő május -havában. Önkényt jelentkeztem ujonczozásra, mert egy ivásu pajtásaimat -mind behivták, én pedig azt gondoltam, hogy a haza iránt való honvédelmi -kötelességet behivás nélkül is teljesiteni kell. Meg is vizsgáltak annak -módja szerint, de ugy találták, hogy gyönge vagyok s hogy ludtalpam van, -ennélfogva kimondták, hogy fegyverviselésre képtelen vagyok. Lovag -Czernikovecz János Keresztély kapitánynak hivták az ujonczozó bizottság -katonai elnökét. - -– De jó emlékező tehetsége van kendnek Toklyó Miska! Hát a bizottság -polgári elnökét hogy hivták? - -– Azt nem tudom. - -– A katonait tudja, a polgárit nem tudja? Furcsa ez nagyon. - -– Nem furcsa biz ez. Fejünkbe verték, hogy a katonai elnöktől félni -kell, a polgári elnöktől pedig nem kell félni. A kitől nem fél az ember, -annak nevét nem tartogatja az ember az eszében. Szegény ember nem hordoz -az elméjében fölösleges terhet. - -A jegyzőkönyvet lezárták s Toklyó Miskával aláiratták. - -– Most elmehet Toklyó Miska. Az ügyosztály most megszerzi az 1861-iki -ungvári ujonczozási iratokat s ha megkerülnek: ujra kap idézést. -Addiglan a határozat hozása felfüggesztetik. - -Most voltunk már nyakig a csávában! - -Az ügyosztály átirt Ungvármegye alispánjához. Megkérte illedelmesen, -adjon felvilágositást arról, vajjon az 1861-iki ungvári ujonczozásnál -bizonyos Toklyó Miska nevü egyén ott volt-e a sorozásnál, micsoda szám -alatt soroztatott, fölmentették-e vagy besorozták-e s ha fölmentették: -miféle oknál fogva történt a fölmentés? - -Ungvármegye alispánja visszairt, hogy az elmult 1861-iki évből semmiféle -ujonczállitási irás náluk nincsen. Keresték az irattárban, levéltárban, -pinczében és padláson: nincs sehol. Abban az évben kiütött a szabadság, -bizonyára minden szolgabiró elvitte magához az iratokat. Akkor a -szolgabiráknak hivatalos helyiségük nem is volt, az akkori szolgabirák -nem is élnek már, minden haszontalan irást föltüzeltek. - -Mertem volna fogadni előre, hogy ez lesz a válasz. - -No de ott van a katonaság. - -A hadkiegészitő parancsnokság azt felelte, hogy ő nem gyüjti kazalszámra -a háji-báji irásokat; ő az 1861-ikieket is felküldte a kassai cs. kir. -főhadparancsnoksághoz, keressék ott. Ott bizonyosan megtalálják Toklyó -Miskát. - -Találták a manóba! - -A kassai generál-kommandó biztositott arról, hogy ő tovább küldte Toklyó -Miskát a bécsi császári királyi birodalmi hadügyminiszterhez. - -No itt már csak megtaláljuk. - -Dehogy találtuk. - -A hadügyminiszter aztán felvilágositott bennünket, hogy 1867-ben -Magyarország és Ausztria kiegyezett, megosztozott s a sorozási iratokból -egy rész Budapestre került. Toklyó Miska Magyarországnak jutott. Nézzünk -utána a m. kir. honvédelmi miniszternél. - -Utána néztünk. - -A katonai ügyosztály felirt a tanácshoz, a tanács fölirt a honvédelmi -miniszterhez: Hol van Toklyó Miska? Hol vannak sorozási irásai? - -A miniszter aztán megvallotta hűségesen, hogy az 1861-iki irásokat -réges-régen kiselejtezték már, vagyis eladták a sajtosnak évek előtt. A -mi pedig Toklyó Miskát illeti: keresse ki azt a fővárosi tanács a -katonai ügyosztály utján. - -No ezt ugyan eltalálta a miniszter ur! Hiszen másfél év óta egyebet se -csinál az ügyosztály, csak Toklyó Miskát keresi. - - -VI. - -Ezen az uton vége van minden reménységnek. A sorozási irások eltüntek, -Toklyó Miskának már most el nem hiszik az ő becsületes ungvári -szereplését. - -Még egy kis reménység volt, de a pókhálónál is vékonyabb. Megkértük a -hatóságot, keresse föl valahogy lovag Czernikovecz János Keresztély -kapitányt, öreg ember lehet ugyan már, ha még él, de hátha valami -különös isteni csodaképen emlékeznék az 1861-iki sorozásból a ludtalpú -Toklyó Miskára. - -Nyomait nagynehezen megtaláltuk. Valami húsz-huszonöt év előtt mint -alezredes sebet kapott a düppeli sánczoknál. Az ördög vitte is őt oda a -mi kárunkra. Sebjeiben meghalt s ott van eltemetve valahol -Schlezvig-Holsteinban, Sandborg nevü falu temetőjében. De oda már nem -megyünk utána. - -Mikor a katonai ügyosztály már minden tudományából kifogyott s további -irka-firkára nem volt módja: ujra tárgyalást tartott, ujra megidézte -Toklyó Miskát. - -Jegyzőkönyvet vett föl. Abban kimondta, hogy Toklyó Miska nem tudta -magát igazolni s miután esetében a védkötelezettség alól való kibuvás -gyanus jelenségei mutatkoznak: ügye áttétetik a büntető birósághoz. - -No most már ott állunk, hogy kirántják alólunk a gyékényt. - -Toklyó Miskának most már eszébe jutott a bajuszát megint kipödörni. E -czélból inni kellett. Három napig mindig ivott. Három napig mindig dühös -volt, mint a szarvorru. Alig birtam vele. - -Nem tudta elgondolni, mi lesz már az ő ügyével. Nekem volt ugyan egy kis -sejtelmem a jövendőkre nézve, de azt istenért se mondhattam meg neki. -Kivált oly állapotban, a mikor a bajusza ki volt pödörve. - -A büntető biró nem volt épen kegyetlen természetü ember. Szivesen -elnézte volna Toklyó Miska sorsának ostoba változatait, de lehetetlen -volt. Az egész ország szeme rá nézett. Ha Toklyó Miskát felmenti: örökre -kiesik az igazságügyek miniszterének kegyéből és sohase lesz belőle -táblabiró. A haza védelme a legmagasztosabb kötelesség. Az, a ki azt -elmulasztja, méltó a példás büntetésre. - -Magam védelmeztem Toklyó Miskát. De nem ért az semmit. - -Bűnös-e Toklyó Miska? - -Ebben a kérdésben úgy agyoncsépelt engem a közvádló és a büntető biró, -hogy utóbb alig ismertem önmagamra. - -Én csak azt hajtottam, nem lehet a csecsemőt megbüntetni azért, mert a -bábaasszony nem viszi keresztvízre. Erre azt felelték: állitsam hát a -biróság elé a bábaasszonyt, akkor majd azt vonják felelősségre. - -Azután azt hajtottam, hogy ha a mindenféle bécsi és budapesti -miniszterek sajtosnak nem adják a sorozási iratokat: Toklyó Miska olyan -tisztán állana ma a világ előtt, mint a hajnalcsillag. - -Kinevettek e gyerekes beszéddel. Azt mondták: a ki valamit állit, annak -kell bebizonyitani állitását. Állitsam elő azt a sajtost, a ki a -sorozási iratokat megvette. - -Halasztást kértem huszonnégy órára. Köteleztem magam arra, hogy -huszonnégy óra alatt háromszázötven sajtost hivok be tanunak. Ennyit -találtam a czégek jegyzékében. A boszuállás érzete is eltöltött már. -Olyan sajtszaggal akartam elboritani a Fortunát, hogy még a vidékét is -elkerülje ép szaglásu egészséges ember. Annyi sajtos csak elég lesz -hozzá. - -Mind nem használt semmit. Semmi észrevételem, javaslatom, kérelmem és -előterjesztésem meghallgatásra nem talált. Hiába rémítgettem a birót -semmiségi panaszokkal. - -Utóbb katonának is felajánlottam Toklyó Miskát. Tessék inkább -megvizsgálni, felülvizsgálni, sorozó bizottság elé állitani, besorozni, -felavatni, semmint börtönbe zárni. Tudtam úgyis, hogy ludtalpa s -előhaladt tisztes kora miatt nem veszik be. - -De ebben állott a biró erőssége is. - -– Ugy-e Toklyó Miska, jó volna most kendnek egy kis sorozó bizottsági -vizsgálattal megmenekülni. De nem úgy verik a czigányt! - -Még ki is csufolt a biró. - -De ezt csak azért merte megtenni, mert már magában elhatározta, hogy az -enyhitő körülmények figyelembe vételével enyhe itéletet fog hozni s két -hónapnál hosszabb fogságra nem fogja elitélni. - -A minthogy nem is itélte el. De azért két hónapi fogságra mégis csak -elitélte. - -– Megnyugszik-e kend Toklyó Miska az itéletben vagy azt fölebbezi? - -Toklyó Miska rám nézett. Mit szólok az itélethez s a biró kérdéséhez? - -Mielőtt szólhattam volna: jött be a hivatalszolga. - -– Tekintetes biró ur, jelentem alázatosan, egy kis fiu, valami Sághy -Miska nevü kér bebocsáttatást. - -Bejött egy kis fiu. Szakasztott Toklyó Miska, csakhogy még nem több hat -évesnél, a bajusza még nincs kipödörve s két hónapra még nincs elitélve. -Egyéb különbség még nincs apa és fiu között. - -A fiu nagy bátran bejön, odamegy Toklyó Miskához s kezet csókol neki. - -– Édes apa, kéreti az édes mama, tessék mindjárt hazajönni. Édes mama az -ágyban fekszik, egy kis baba sír mellette. - -Tehát Toklyó Miskának megint ujabb gyereke született. - -Toklyó Miskának öröme is nagy volt, búbánata is nagy volt. Vagy örömében -vagy bújában sírva fakadt, fiát kézén fogta s ment kifelé. - -De a biró közbeszólt: - -– Megálljon csak Toklyó Miska, feleljen előbbi kérdésemre. Megnyugszik-e -vagy fölebbez? - -Toklyó Miska daczosan felelt, de okosan. - -– Se meg nem nyugszom, se nem fölebbezek. Tessék velem azt tenni a mit -tetszik. Hadd megyek haza lelkem Julcsámhoz s kis csecsemő gyerekemhez. - -– Nyilatkozata megnyugvásnak vétetik s ön ezennel a fogházfelügyelőnek -átadatik. - -Alig tudtam kieszközölni huszonnégy órai halasztást, hogy gyerekágyban -fekvő asszonyától s ma született kis porontyától elbucsuzzék. - -Hiába. A törvény csak törvény. Lelkiismeretes birónak kötelessége, hogy -azt pontosan és szigoruan végrehajtsa. - -Én is megnyugodtam az itéletben. Jogom lett volna fölebbezni, de nem -tettem. Mig az iratok a felső biróságokat megjárják: beletelik egy -esztendő s addig Toklyó Miska ügyében semmit nem tehetünk. A két hónapot -majd csak kiállja, nem törik bele a nyaka. - -Másnap magam vittem be Toklyó Miskát a fogházba fiakkeron. Nem akartam, -hogy a rabszállitó kocsiba gyömöszöljék. - -Akkor még nem a kőbányai uj temető mellett, hanem valahol az -Angyalföldön volt a gyüjtőfogház. Ide utalták Toklyó Miskát. Itt kellett -büntetési idejét kitölteni. - -Beszéltem a fogházfelügyelővel, hogy Toklyó Miskának adjon jobb -élelmezést és jobb társaságot. Ne zárja össze mindenféle csirkefogóval -és kapczabetyárral. - -A jobb élelmezés s naponként egy félliter borocska nem tőle függött, -hanem a fogházorvostól. De az orvossal nem boldogultam. Ha Toklyó Miska -beteg lesz: kap jobb élelmezést s egy kis borocskát, de ha beteg nem -lesz: nem kap. Toklyó Miska pedig az orvos kedvéért sehogy se akart -beteg lenni. - -A mi a jó társaságot illeti: abban czélt értem, mert az a -fogházfelügyelőtől függött. A fogházfelügyelő jó pajtásom s valamikor -honvédbajtársam volt. A mit tehetett, szivesen megtette. - -Először is Toklyó Miskát nem sok emberrel, csak négy elitélttel zárta -össze a 66-ik számu zárkába. Ez elég bő zárka volt és csak öten voltak -benne. Ha négyen leültek: akkor egy ember kényelmesen sétálhatott benne. -Négy lépés előre, négy lépés hátra. - -Az a négy elitélt érdekes négy ember volt. - -Az egyik egy pancsovai gyógyszerész. Tudtán kivül keveredett hamis -tanuságba. Kapott négy hónapot. A négy hónapon át mindig végrendeletet -csinált. - -A másik elitélt: hamis-pénz-terjesztő bácskai kocsmáros. Találtak nála -vagy tizenöt hamis ezüst forintost. Nem tudta urát adni: kitől kapta. -Elitélték néhány hónapra. Mindig azon kesergett, hogy a felesége hűtlen -lesz, míg ő itt fog ülni. - -A harmadik egy föltaláló lángelme volt. Mindenféle tüzeket és vizeket -födözött fel s kisérletezés közben a szolgálójának kilőtte egyik szemét. -Ezért kapott félesztendőt. Meg is érdemlette. Az egész idő alatt mindig -azt magyarázta társainak: mennyi tűz van a vízben s mennyi víz van a -tűzben. - -A negyedik csángópénzgyüjtő nagy hazafi volt. Társait minden áron -szoczialistává akarta tenni s mindig arra biztatta őket, hogy ha -kiszabadulnak, alkossanak egy pártot s őt válasszák pártvezérré. Társai -minden nap meg akarták ezért agyakolni. Szidták, mint a szerb tövist, de -ő azért minden nap ujra és ujra hirdette elveit. - -Nos hát ezek közt volt Toklyó Miska. - -Le is nézték őt keményen, mert nem tudta megmondani, hogy őt miért -itélték el. Az igaz, hogy ezt magam sem tudtam egész biztosan. Ha -kérdezték Toklyó Miskát: mindig valami keresztelő levélről, házasságról, -sorozó bizottságról beszélt. Nem értette az ördög se, mi volt a bűne. -Micsoda ügyefogyott ember lehet pedig az, a ki azt se tudja: mit vétett -s mégis tömlöczbe kerül. - -Hanem azért mégis jobb élelemhez jutott, sőt még borocskához is. - -Köszönhette a királyi főügyésznek. - -A királyi főügyész nagyon nemes gondolkozásu régi megyei táblabiró volt. -Ezer meg ezer rossz emberrel, csalóval, gyilkossal, orvval volt dolga -életében, meg is öregedett lassanként, de azért annál jobban szerette az -embereket. - -Szemlét tartott a gyüjtő-fogházban s lassanként oda került a 66-ik számu -zárkához is, a hol Toklyó Miskával együtt öt nevezetes férfiu hüsselt. A -férfiak fölálltak, a hogy kellett s egyik a másik után elmondotta élő -szóval, ki-ki miért és mennyi időre van elitélve. - -Csak Toklyó Miska hallgatott. - -– Hát ön miért van elitélve? - -– Házasodni akarok méltóságos uram, a lelkem Julcsámmal akarok -megesküdni. - -A királyi főügyész jó szerével tudta már Toklyó Miska esetét. Mégis -tovább kérdezősködött. - -– Mennyire jutott már a házasságával? - -– Annyira már jutottam, hogy becsuktak. - -Nagyon nevetni való dolog volt ez, de a királyi főügyész azért nem -nevetett. - -– Mi a kivánsága? - -– Szabadulni szeretnék méltóságos uram, de addig is jól esnék egy kis -borocska. - -– No isten áldja! - -A királyi főügyész megfordult s menni készült. Toklyó Miska utána szólt: - -– Méltóságos uram, ha összejön a lelkem Julcsámmal, tessék neki -megmondani, hogy köszöntetem, csókoltatom. Ne tessék ám neki azt -mondani, hogy rossz dolgom van. Csak tessék megbiztatni, hogy egy-két -hét nem a világ; otthon termek, mint a parancsolat, nem sokára! - -A királyi főügyész maga elé rendelte a fogházi orvost. - -– Keressen orvos ur valami betegséget Toklyó Miskában, hadd ehessék jobb -ételt s hadd ihassék egy kis borocskát. - -– Igen is méltóságos uram, rögtön keresek. - -Dehogy keresett. Esze ágába se jutott keresgélni. Hanem leült az -asztalához s a fogházfelügyelő részére nyomban kiállitott egy -bizonyitványt, a mely szerint Toklyó Miska fogoly, a 66-ik számu zárka -tölteléke súlyos és fájdalmas irógörcsben szenved az egész jobb karján; -utasittatik tehát az élelmezési igazgatóság, hogy őt naponként szokott -élelmezése mellett negyed kilogramm hussal és fél liter borocskával -lássa el. - -Dehogy volt Toklyó Miskának irógörcse. Hiszen nem is irt ő soha s nem -ismert ő semmiféle görcsöt. Hanem ha az orvos betegséget akar találni az -emberben: hát talál azonnal, a mennyi csak tetszik. Miből élne a sok -orvos, gyógyszerész és fürdőtulajdonos? - -Igy jutott Toklyó Miska egy kis jobb világhoz az angyalföldi -gyüjtőfogházban. A királyi főügyész is még az napon elballagott Julianna -asszonyhoz s elmondta neki Toklyó Miska izenetét. - -Mégis csak szerették Toklyó Miskát az emberek! - -Végre is letelt a két hónap. - -Toklyó Miska ott hagyta a 66-ik számu zárkát, a tudta nélkül való hamis -tanut, a hamispénzterjesztő bácskai kocsmárost, a feltaláló lángelmét és -a csángópénzgyüjtő nagy hazafit. Elbucsuzott mindegyiktől tisztességgel. - -Haza ment. - -Julianna asszonynyal együtt kisirta és kivigadta magát s jött megint -szolgálattételre az irodába. - -– No Toklyó Miska, folytassuk-e tovább a házasságot? Már nem sok van -hátra belőle. - -– Nem bánom nagyságos uram, csak az ne legyen a vége, hogy utóbb is -felakasztanak. - -– No hát holnap megyünk a paphoz. - -– Halasszuk el holnaputánra. Holnap ünnep van s egy kis rendet akarok -otthon csinálni, mert már nagyon sok a gyerek. - -Vajjon mit akar most Toklyó Miska? - - -VII. - -Hát bizony Toklyó Miska nem akart egyebet, csak gyerekeit meginteni, -hogy egyelőre legalább tovább ne szaporodjanak. - -– Aranyos lelkem Julcsám, most már megint a paphoz megyünk. Most már -közel vagyunk ahhoz, hogy a szent eskü is összekapcsoljon bennünket. -Hanem hát senki sem tudja a jövendőt. Eltelhetik még egy hónap is, -félesztendő is, két esztendő is, mig a czélhoz eljutunk. Addig azonban -elég annyi gyerek is, a mennyi már eddig van. Erre nézve akarok -intézkedni. - -Sághy Julianna csak a szemeit meresztette erre a komoly beszédre. El nem -tudta gondolni, mit akar Toklyó Miska. Hogy lehetne azt meggátolni, hogy -több gyerek ne legyen, ha az isten ugy akarja, hogy több gyerek legyen? - -– Csak valami bolondságon ne törd a fejedet, édes Miskám! - -– Ne félj, jól meggondoltam a dolgot. Állitsd ide a gyerekeket. - -A gyerekeket összeszedték s a bölcső mellett sorba állitották. - -Első volt a Miska. Ezt már láttuk a büntető biró tárgyaló szobájában. -Oda állt az apja mellé kóczosan, borzasan, – a hogy a játékból -kiszabadult. Volt már vagy hat éves. - -Második volt a Pista. Ez még csak négy éves volt. Egy sült burgonyával -volt nagy viaskodásban. Előre láthatta mindenki, hogy ő lesz a -diadalmas, nem a burgonya. - -Azután jött a Jancsi. Ez még csak két éves volt. Valami gonosz sejtés -támadhatta meg a kis lelkét, mert a szája pityergőre állt. - -Negyediknek ott volt a Zsuzsika a bölcsőben. Ez még csak két hónapos -volt s most édesdeden aludta az igazak álmát. - -Toklyó Miskának poroló pálcza volt a kezében. Szigoru arczot öltött s -harsány hangon igy szólt a gyerekekhez: - -– Gyerekek, ti nagyon gyorsan szaporodtok. Mig én éjjelt-nappalt egygyé -teszek, hogy édes anyátokkal isten szine előtt összekeljek s ti az én -törvényes gyerekeim legyetek, addig ti istenadta kölykei egyebet se -tesztek, csak szaporodtok. Azt mondom most már dörgöm-morgom teremtette, -hogy addig, mig én meg nem engedem, vége legyen minden szaporaságnak, -mert ugy elverlek benneteket, mint a kétfenekü dobot. - -Fölállt Toklyó Miska, nagyot toppant a lábával, jobb kezében a poroló -pálczát suhogtatta, balkezével a bajuszát pödörte. Várta a hatást. - -Zsuzsika bizony föl se ébredt; Pista, Jancsi nyilván érezte bűnös -voltát, de egyik se mert szólni. Csak a Miska állott elő becses -egyéniségének védelmével. - -– Édes apa, én nem szaporodtam. - -– Hát ki szaporodott te kölyök? - -– A Zsuzsika szaporodott. Mire én észrevettem, már ott volt a bölcsőben. - -– Hallgass kölyök, takarodjatok a szemem elől. Megmondtam, mihez -tartsátok magatokat! - -A kölykek elszéledtek erre-arra. S ekkor Toklyó Miska oda fordult -asszonyához. - -– Hallottad édes Julcsám? Igy kell a gyerekkel beszélni, nem pedig -elkényeztetni. - -Hallotta is, látta is biz ezt az »édes Julcsám«, nevetett is rajta -nagyot, sőt meg is ránczigálta Toklyó Miska orrát. - -– Elment bizony kissé a te eszed édes Miskám; – nem hiszem én, hogy a -gyerekek neked szót fogadjanak. - -– Szeretném én azt látni! - -Majd meglátjuk, hogy szót fogadtak-e hát a gyerekek? - -Másnap vittem Toklyó Miskát keresztelőre. Fölkerestük a kálvinisták -parókhiáját, de nem a püspökhöz mentünk. Őt nagyon szigorunak találtuk -évek előtt. A második paphoz több bizodalmam volt. Több engedékenységet -vártam tőle. Egyébként ő is csak oly tudós, emberszerető férfiu volt, -mint a püspök. - -Előadtam én magam az esetet. Bemutattam Toklyó Miskát; elmondtam, hogy -nincs megkeresztelve; eléje tártam a korbizonyitványt s a kiállott -fogság után most már kétségbe nem vonható hadmentességet s kértem Toklyó -Miska megkeresztelését, az anyakönyvbe bevezetését, a hivők seregébe -való fölvételét s ekként a kálvinista anyaszentegyházhoz való -tartozásának örökös biztositását. - -A jólelkü és tudós lelkész a füle mellékét vakargatta előadásom alatt. -Sohase keresztelt még életében olyan csecsemőt, a ki be is volt már -csukva s a bajuszát a fülére csavarhatta. Nyilván azon tünődött, miféle -kánonok szerint kereszteljen ő már mostan? - -De kérelmünket meg nem tagadta. Az igaz, hogy nem is teljesitette. Időt -akart nyerni további megfontolásra. Oda fordult Toklyó Miskához. - -– Tudja-e felebarátom a Miatyánkot? - -– Nem tudom. - -– Hát a Hiszekegyet? - -– Azt sem tudom. - -– Hát a Tizparancsolatot? - -– Azt se tudom. Hanem csókolom a kezét főtisztelendő uram, mindezt jól -tudja az én asszonyom. - -– Az nem elég. Magának is meg kell mindezt tanulni felebarátom. Mert -ámbátor a csecsemő, mikor a keresztviz a fejére töltetik, mindezt nem -tudja, de a mi szent vallásunk szerint a csecsemővel az isteni kegyelem -jár. A felnőtteket ugy kell keresztelnünk, mint a hogy Keresztelő János -keresztelte meg a Jordán vizében azokat, a kik Judeából s a Jordán -mellett való egész tartományból hozzá seregeltek. Ennélfogva magának -felebarátom ismernie kell előbb a mi hitünk főágazatait. Ha mindazt -megtanulta: akkor jőjjön ismét szinem elé. - -Egy fiatal káplán volt jelen. Ott állott a tudós lelkész háta mögött. -Nagy megütközés látszott az arczán, mikor főnöke kijelentését hallotta. - -Meg kell vallanom, hogy a tudós lelkész szavai némi aggodalmat keltettek -bennem is. Hiszen Keresztelő János azoktól, a kik hozzá folyamodtak, azt -is megkivánta, hogy büneikről vallást tegyenek. Mennyi idő kell ahhoz, -mig Toklyó Miska minden bünét összeszedi s Keresztelő János előtt -feltárja? - -S aztán a hitágazatokat megismerni? Nagy sor az! De nagyon sok pap van, -a ki azokat pap létére se ismeri. - -No de mindegy. Korai aggodalmakkal ne rontsuk az emberek sorsát. Toklyó -Miska fekügyék neki a Miatyánknak, Hiszekegynek, Tizparancsolatnak. - -Neki is feküdt isten igazában. - -Nem telt bele három hét s ugy elmondta mind a három hitágazatot, mint a -karikacsapás. Julianna asszony még meg is magyarázta neki a szavak -értelmét. - -Vittem ujra a paphoz s bejelentettem, hogy most már, istennek légyen -hála, mindent tud. - -Azonban a papnak időközben füléhez jutott az a hir, hogy Toklyó Miska -valamikor aligha görög katholikus nem volt. Ha pedig az volt: akkor már -meg van keresztelve. Ha pedig meg van keresztelve: akkor ő -ujrakeresztelést követ el, mint a baptisták, anabaptisták és -nazarénusok. Ezt pedig szigoruan tiltja az egyház törvénye. Tévelygésbe -esni kálvinista bölcs lelkipásztornak nem szabad. - -De görög katholikust épen nem szabad csak ugy egy kanna vizzel -kálvinistává tenni. Ezt meg az állam törvényei tiltják kegyetlenül. De -minthogy még se egészen bizonyos, hogy Toklyó Miska görög katholikus: -legczélszerübb lesz időt nyerni s Toklyó Miskát az összes hitágazatok -megtanulására utasitani. - -– Édes felebarátom – szólt – magának még meg kell tanulni a Heidelbergi -Kátét is. Akkor lesz a szent keresztségre érett, mert akkor lesz otthon -az isteni tudományban. - -A fiatal káplán megint ott állott a tudós lelkész háta mögött. Most már -a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy ő másként cselekedett volna. - -Szegény Toklyó Miska, sejtelme se volt arról, mi az a Heidelbergi Káté. -Nagy, szent és bölcs tudomány az, de nem olyan koponyának való, mint az -övé. A debreczeni, pataki és pápai diákok is elvesződnek azzal -esztendőkig s még se tudják ők se s a mit az egyik héten tudnak is -belőle, bizton elfelejtik a másik héten. - -Őszült már Toklyó Miska. Közelgetett az ötvenedik esztendőhöz. Ereje is -fogyott, kedve is fogyott, reménysége is fogyott. Fogyni kezdett már -bennem való bizodalma is. Egy-két hétig csak tanulgatta a Heidelbergi -Kátét, de nem volt annak semmi foganatja. Nem is értette s ki is -szállingózott a fejéből. Addig-addig tanulgatta a Heidelbergi Kátét, mig -utóbb még a Miatyánkot is elfelejtette. Nem tudta már igazán kipödörni a -bajuszát se. Ha haragudni kellett neki, akkor is inkább sírt már, mint -haragudott. - -Láttam, hogy igy semmire se megyünk. De arra, hogy elhatározásomat -megváltoztassam, mégis maga Toklyó Miska adott alkalmat. - -Egy estennen szokatlanul kipödrött bajuszszal jött be hozzám. Könyv volt -a kezében. A két szeme égett, mint a tűzláng. Megállt előttem vagy öt -lépésre. - -– Engedje meg nagyságos uram, hogy valamit elkövessek! - -Mire engedelmet adhattam volna, azt a könyvet ugy vágta a padlóhoz, csak -ugy döngött. - -– Én nagyságos uram, a Heidelbergi Kátét nem tanulom. Tiz esztendő óta -húznak, nyúznak, fojtogatnak: elszenvedtem. Börtönbe zártak, csúffá -tettek, nevemet meghurczolták: kiállottam mindezt. Sok gyerekem, kedves -asszonyom van: koldus vagyok, mint a gazdátlan kutya; megdöglöm, gödörbe -rugnak, nehány árva sírdogál értem, de különben a varju se károg utánam. -Akármi lesz most már, de én a Heidelbergi Kátét tovább nem tanulom. - -Igazad van Toklyó Miska. - -Jer hát elő Szent Irás, te könyvek könyve, te minden igazságnak, -bölcsességnek és isteni tudománynak örökké buzgó tiszta forrása, te -talán utba igazitasz. - -Tegyünk kisérletet azzal a fiatal káplánnal. Nyilvánvaló volt, hogy ő -szivesen segített volna Toklyó Miskán. - -Ismertem már valami egyházi pereskedésből. Konok jellemü, de tehetséges, -tanult fiatal ember. Vad és nyers ösztönökkel teljes lélek. A szent -hitvallók természete volt benne, a kik makacsul ragaszkodnak -igazságukhoz, ha tüzes vas gerebenbe ültetik is őket. Azt hitte, azt -erősitgette, hogy olyanok legyenek a lelki pásztorok, mint a régi nagy, -igazi szent emberek. Inkább menjenek gályára, semmint az igazságból -engedjenek. Összetüzött minden pappal, minden főnökével. Utóbb is a jó -lelkü püspök vette magához, azzal az istenes szándékkal, hogy embert -csináljon belőle. Ha sikerül: ékessége lesz az egyháznak. Ha nem -sikerül: elküldi misszionáriusnak Horvátországba vagy Oláhországba. - -Elmentem hozzá. - -– Öcsém uram, bizalmas szavam volna magához. Engem az egyházkerület -mindenféle magas tisztességgel felruházott, de én bizony mint afféle -öreg ember az egyházi tudományokból sokat elfeledtem. Szeretném pótolni -a hiányokat. Könyvből tanulni öreg embernek már nincsen kedve. Vezetőre -volna szükségem. A püspök ur és lelkésztársa ugyan jó barátaim, de -előttük kissé röstelkedem. Magára gondoltam öcsém uram. Ugy beszélgetés -közben megtanulnék én mindent, a mi kell segédgondnoknak, egyházkerületi -tanácsbirónak, zsinati képviselőnek. Nem is lennék háládatlan. El is -járnék a parókhiára, de csak olyankor, a mikor a püspök ur és -lelkésztársa nincs itthon. - -A fiatal lelkész örömmel fogadta ajánlatomat. Ime alkalma nyilik egy -bágyadt hitü és tudományu öreg képviselőt megerősiteni az üdvösségre -vezető tudományokban! Nagy sor ez egy kis szerény káplánra nézve. - -A következő vasárnapon értesitett, hogy a püspök ur elment -atyafilátogatóba Kis-Kunságba, lelkésztársa pedig nagy nászebédre -hivatalos. Az ebédnek nem lesz vége éjfél előtt. Az egész délután és az -egész este a miénk lehet. - -Megizentem, hogy három órakor nála leszek. - -– Toklyó Miska, délután három órára zárt kocsit rendelj, öltözzél föl -fekete ünneplő ruhádba, jösz velem. - -Oda mentünk a parókhiára. Toklyó Miskának meghagytam, hogy a kocsiban -maradjon s alugya ki magát kedvére mindaddig, mig nem szólítom. Magam -bementem az ifju paphoz. De előbb mégis beszóltam az egyházfiához, hogy -ma délután ne menjen ki mulatni, maradjon a parókhián, szükség lesz rá. - -Az ifju pap szobája és hivatalos helyisége ott volt az udvarban jobbra -földszinten. Szobája könyvekkel, egyházi munkákkal és pipával volt -teljes. A kálvinista papok akkor még szivarral, szivarkával nem -rontották a levegőt és a jó erkölcsöket, hanem híven ragaszkodtak az ősi -csibukhoz és pipához. - -Elkezdtük a tanulást. - -A szent keresztséggel lépünk be először istennek birodalmába. Első -kérésem tehát az volt, magyarázza meg nekem a Szent Máté évangélista -évangyéliomának 28-ik részében és 19-ik versében foglalt szent igéket. - -»Tanitsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiunak és -Szent Léleknek nevében.« - -Megmagyarázta készséggel. - -– Ha ez így van öcsém uram, miért nem keresztelik meg a felnőtteket, a -kik áhitják a szent keresztséget? - -– Ki mondja, hogy meg nem kereszteljük? De sőt nagy lelki örömmel -tesszük. - -– Bocsásson meg öcsém uram, ha egészen még sem bizhatom a szavában. -Kisérletet tettem én már Toklyó Miskával, de bizony nem sikerült. - -Az ifju emberben kezdett feltámadni a szent daczosság érzete. - -– Nálam még nem tett nagyságod kisérletet. - -Vállat vontam, kicsinylő hangon feleltem: - -– Mind igy beszélnek a papok öcsém uram, de ha kenyértörésre kerül a -sor, százféle módon ki tudnak Jézus Krisztus parancsa elől térni. De -magát öcsém uram menti legalább ifju kora. - -A fiatal papból kitört az ős természet. - -– Semmi hivalkodó mentségre nincs szükségem uram. Méltóztassék -felfüggeszteni itéletét s aludni hagyni kétségeit, miglen alkalmam nem -lesz meggyőzni nagyságodat. - -Engedelmet kértem egy perczre kimenni. - -Oda mentem a kocsihoz. Toklyó Miska csakugyan aludt s hortyogott, mint a -menydörgés. Megráztam, fölkeltettem s bevittem a paphoz. - -– Ime itt az élő példa öcsém uram! Ez ama híres, nevezetes Toklyó Miska! - -Az ifju lelkész letette kezéből a pipát, az almáriomból kivette a -palástot s nyakára felövezte. Csöngetett az egyházfinak. - -– Készitse el a keresztelő edényeket. - -Azután vallatóra fogta Toklyó Miskát. Kemény, szilárd hangon beszélt, -csak a buzgóság és szeretet enyhitette hangját. - -Az egyházfi az alatt megteritette az ur-asztalát s az asztalra helyezte -a medenczét s a kannát és imakönyvet. - -A lelkész hozzám fordult. - -– Ön lesz uram az egyik keresztapa: Bakony-Magyar-Szent-Királyi Kelemen -országgyülési képviselő s a másik én Jász-Kara-Jenei Boldizsár, istennek -szerény szolgája. - -Balkezével megfogta Toklyó Miska fejét s lenyomta a medencze fölé; jobb -kezével pedig a kanna vizzel ugy tarkón öntötte, hogy szegény Toklyó -Miskának még az inge is tele lett keresztvizzel. - -»Toklyó Mihály, keresztellek én tégedet az Atyának, Fiunak és Szent -Léleknek nevében! Ámen!« - -Azután kieresztette Toklyó Miskát Jordán vizéből. Imát mondott, áldást -hintett rá s megoktatta mind a földi, mind a földön tuli élet üdvösséges -volta felől. Végezetül megcsókolta s az Ur Jézus Krisztusban testvérének -szólitotta. - -Toklyó Miska ruhájából és szemeiből csorgott a viz. Hogy ne csorgott -volna könyje, hiszen most hallotta életében először ezt az édes szót: - -»Toklyó Mihály«. - -Nyomban be is anyakönyveztük. - -Ez alatt Toklyó Mihály a kocsin ló halálában vágtatott haza Sághy -Julianna asszonyért. Meghozta rögtön s most már a szent házasságra -elszánt jegyesekként jegyezte föl neveiket az ifju lelkész. - -A legközelebbi három vasárnapon át megtörtént a jegyesek kihirdetése. -Azután megtörtént a házassági szent esküvő. Ezzel azonban mégis kellett -két hetet várni, mert épen a harmadik hirdetésre Toklyóéknak megint egy -gyerekük született. - -– – Hanem az is igaz, hogy Jász-Kara-Jenei Boldizsár lelkész urnak talán -még ma is folyik az ő fegyelmi pöre a miatt, hogy oly hebehurgya -sietséggel vetett véget az országos ügynek. Csak az enyhiti nagy bünét -némileg, hogy eljárása isten törvényeinek megfelelt. - - - - -NEMZETES BÖTHÖK URAM SZERENCSÉJE. - - -I. - -A Bakonyban vagyunk, a szentgáli királyi vadászok határában, a Gombási -csárda környékén. Ott történt meg az eset, melyet elmesélünk, ez előtt -egy emberöltővel. - -Tél van, hó esik, förgeteg süvölt. Didereg, a ki kint szorult. Kemény -idő; a kutyát se szokás ilyenkor kiverni. - -Szegény asszony lép ki a csárda kapuján s megindul Herend felé. Fején -vékony föstött kendő, nyakán vastag hara-kendő, kabátja kopott is, -feslett is; szoknyája se sok, se meleg, nincs a télhez szánva; lábán -meleg tutyi. - -Az asszony sirdogál. Vagy hidegtől, vagy bánattól folyik a könnye. Talán -fel is öntött a garatra; néha úgy lép, mintha tántorogna. Meglehet, a -széltől van tántorgása. Oly erős a förgeteg, hogy erős férfit is meg tud -lóditani. - -Hara-kendőjébe valami be van takarva. Az a valami nem más, mint kis -gyerek. Úgy látszik, még csak ölbeli. Két iczi-piczi lába fejecskéje -ki-ki látszik, a mint a szél a hara-kendőt lobogtatja. Bizonyosan fázik -az a két kis lábfejecske ilyenkor. De azért nem rugdalódzik, nem sír, -nem nyöszörög. Úgy látszik: elaludt. Az asszony oda szoritja melléhez a -kis gyerekkel töltött hara-kendőt. Mintha féltené, mintha szeretné, -mintha melengetné. - -Az asszony anyja a kis gyereknek. Nem is asszony még, hanem csak leány. -Az a kis gyerek fattyugyerek. Anyja cseléd. Csak most hagyta el -szolgálatát s úgy látszik, Veszprémbe indul uj szolgálatot keresni. -Nagyon elmerült gondolataiba. Hulló könnyét se jut eszébe letörölni. -Pedig az a köny lassanként arczára fagy. Könyedén le se törülhetné -könnyeit. Bal kezével a kis gyereket tartja a mellén, jobb kezében -batyuja lóg. Kicsiny batyu, rongygyal tele s az a rongy is a kis -gyereké. Úgy látszik, az asszonynak nincs is egyebe, csak a rajtavalója. -Eladta vagy zálogba adta mindenét. - -Nem is csodálhatni. Olyan leány, a kinek kicsinyje van, nehezen kap -szolgálatot. Jó helyet pedig sehogy se kap. Gondos urnőnek magával a -cselédlánynyal is elég a vesződsége, nem tetézheti azzal, hogy még a -kicsinyt is házához vegye. És aztán, hátha rossz az a cselédlány? -Könnyelmünek mindenesetre könnyelmü. Oktalan volt, nem vigyázott magára -sem, hogy vigyázna tehát urnőjére vagy annak kicsinyeire? Kezes is -lehet, nagy evő is, esze mindig ott van piczinyjén vagy kedvesén; tör, -zúz, ruhátlan, szomoru s ha piczinyje beteg: mindig sir. Kinek kellene -az ilyen cselédlány? - -De az ilyen cselédlány mégis anya s gyermekét mégis táplálnia s ruháznia -kell. S a mi ehhez szükséges, azt mégis szolgálattal kell megkeresnie. -Kivált ha árva vagy ha apja-anyja elkergeti s szeretője cserben hagyja. -Vagy ha falujába vissza se mer menni. - -Ilyen eset is elég van. - -Sirdogál a szegény nő, de hangja nem hallatszik. Ballag Herend felé. - -Eléri az ó-téglavetőt. - -Ez a téglavető nem messze van a Gombási csárdától; alig ezer lépésnyire. -Kemenczéinek már nincs teteje, falai összeomlottak, ember többé nem jár -ide. De a gödrök, a honnan a tégla földjét egykor kiásták, ott -meredeznek a kemencze körül. A fergeteg szitálja felettük a havat. -Egyik-másik gödör tele van nőve sással, kákával, buzogányos gyékénynyel. -Ezt se kaszálja senki, száraz avar valamennyi, a buzogány is elrepült -már, szanaszét hordta már az őszi szél. A förgeteg csak zörgetni tudja -az avart, ártani nem tud neki. - -A szélső gödör észak-kelet felől egészen száraz, pedig magas a partja. -Tele van bolygó haraszttal, hulló falevéllel. Őszi hervadáskor, -falevélhulláskor a mérges szél még a Halyag oldaláról is, még a Hárságy -tetejéről is elkergeti idáig a száraz lombot s betölti vele az -ó-téglavető gödreit. S készit belőle puha ágyat, meleg nyugvó helyet -üldözött legénynek, menekülő vadnak, hajléktalan csavargónak, bujdosó -embernek. - -Készitett a szegény asszonynak is. - -A mint oda ért: észrevette fáradtságát. De észre is vehette. Hiszen -tegnap óta alig evett valamit. Volt még néhány fillérje, de annak árán a -kicsinyjét tartotta jól a csárdában. Ő maga egy szelet száraz kenyérrel -elégedett meg. Többre nem telt. De mi az télben, fagyban, csikorgóban? -Nem ád az még jártányi erőt se. Attól megveheti az isten hidegje is. - -Fáradt volt, erőtlen volt. - -A mint a téglavetőhöz ért: szeme megakadt a szélső gödrön. A hófuvat már -nőtt a part oldalán, de a gödör fenekén a falevél meg se mozdult. Ott -hát menedék van, oda nem fér a förgeteg. Ott kipihenheti magát. - -De még másért is oda kell mennie. - -Nyaka, feje és a hara-kendő tele van már hóval. Piczinyjének -harmattestét is érheti már a hó. Ki kell rázni ruhájából minden havat s -a part és fuvatag védelme alatt lehet azt csak megcselekedni. - -Oda ment a gödör fenekére s leült az avarra. Puha volt az, majdnem -nyakig süppedt bele. A fuvatag félkört, boltozatot alkotott feje fölött. -Hajfürtei kuszáltan kandikáltak ki fejre való kendője alól, de ott abban -a hóbarlangban egyetlen hajszála se mozdult. Oly csöndes és enyhe volt -ott a lég. Nem érezte a hideget. Az országuton garázdálkodott a havas -förgeteg; zúgott, morgott, pattogott a feje fölött is; ahhoz képest -mintha fütött szoba, puha nyoszolya lett volna menedékhelye s a süppedő -haraszt. - -Nyakáról levette a hara-kendőt. Levette a kis gyerekről is s kirázta -belőle a havat. A kis gyerek nem ébredt föl, tovább aludt. Gyönge arcza -piros volt az édes álomtól. Két piczi lába-fejecskéje piros volt a -dermesztő hidegtől. Az asszony megcsókolgatta a gyönge arczot s azután a -két kis lábfejecskét. Azután pedig a kis alvót mélyen beásta és -eltemette a harasztba, csak orrát és szemeit hagyta szabadon. A -hara-kendőt pedig ujra föltette saját nyakára s mellén szépen -összekötötte. - -Azután bámult kifelé a hózivatarba. Két lépésnyire tombolt előtte a -zivatar. - -Mi fölött gondolkodhatott? - -Egyszerre lehajolt térdeihez s arczát eltemette két térde közé. -Zokogásra fakadt s úgy sírt, úgy sírt, szive majd megszakadt. - -Irtóztató bűn fogamzott meg zokogó lelkében. - -Hátha ott hagyná kis gyermekét? Hiszen alszik a picziny, nem is veszi -észre, ha anyja eltávozik. Nem veszi észre se a picziny, se más, se a -világ, se a törvény. - -Kap legalább szolgálatot. Megél munkája után. Elmegy, a hol senkit se -ismer, a hol senki se ismeri. Nem látják szégyenét, nem hányják szemére -gyöngeségét. - -De mi lesz a piczinynyel? Ha fölébred, ha éhezik, ha két kis gyönge -karját kitárja anyja után? Mi lesz vele? - -A gyerek aludt édesen, az asszony zokogott keservesen. - -Nem nézett a gyerekre. A bűn meg kezdett gyökerezni lelkében. Könnyei -nem tudják elkergetni lelkéből a szörnyü gondolatot. - -De mi lesz a piczinynyel, ha este lesz, ha sötét lesz, ha ráborul az -éjszaka, ha csikorgó hideg, dermesztő fagy, bömbölő zivatar ott lepi? - -Hátha a sötét zúgó erdőből, a fekete Bakonyból kijönnek az éhes -fenevadak, a rókák és farkasok s megtalálják a piczinyt ott az -ó-téglavető gödörben, a haraszt alatt? Meghallják sírását, meglátják -mozgását: mi lesz akkor? - -A nő kivette fejét térdei közül. Ajkait felhuzta fogairól s fogai -vicsorogtak, mint a vadállaté. Csunya volt a fiatal nő arcza. Irtózást -gerjesztett a fiatal anya arcza. Pedig szép leány volt. - -Most se nézett a gyerekre. A gyerek azért aludt édesen. Nem látta -anyjának vicsorgó fogait. - -De mi lesz a gyerekből, ha itt nem hagyja, ha magával viszi, ha tovább -is nyomorog vele? - -Koldus, bitang, nyomorék, hányt-vetett csavargó, anyjának gyalázata, -önmagának átka, ha felnő. Ez lesz belőle. - -De hiszen fel se nőhet. Ma még tudott neki anyja enni adni, de maga éhen -maradt. Holnap már éhezik az anya is, piczinye is. Éhség, betegség ugy -is elpusztitja a gyönge gyermeket. De hát anyja karján, anyja ölében, -anyja csókjai közt éhen haljon meg az az édes szép kis aranyos gyerek? -Jobb, ha mindennek vége lesz egyszerre. - -Az asszony egyszerre felugrott ültéből, mintha örjöngő lett volna. S -felsikoltott: - -– Teremtő istenem! - -Letépte fejéről a kendőt s két kezével szaggatta kóczos haját. - -Kifutott a gödörből, föl az országos utra s Herend felé fordult. A -hózivatar oldalt vágta és szemközt vágta, de ő azért neki ment a -zivatarnak. Egy pillanatra megállt. A Bakony rengetegeiből zugott ki a -vihar s úgy halotta, mintha gyermeksirást hozott volna magával. De csak -egy pillanatra állt meg s akkor se nézett vissza. - -Hanem el kezdett futni, mint az eszeveszett. Futott-futott, mig csak a -förgeteg el nem boritotta. Nem látta senki, nem vette észre senki, csak -egy pár csavargó eb ugatta meg az árokpartról, az országos út széléről. - -Fuss te rossz nő, fuss te szörnyeteg anya, úgy se érdemelsz mást, mint -hogy téged most már a kutyák is megugassanak. Hiszen az állat el nem -hagyja kölykét, hanem ápolja, megvédi, fölneveli vagy vele hal. - -Azok a kutyák pedig a Gombási csárda kutyái voltak. Lompos szőrű, -mogorva természetü kuvasz ebek; a jó ismerőst ugyan megbecsülték, de az -ismeretlenre mindig haragudtak. A kit bor, pálinka, kórság vagy -fáradtság elnyomott a csárda környékén vagy a ki hóban, fagyban, -zivatarban elgémberedett, azt ugyan nem bántották, sőt róla a csárdásnak -mindenkor hirt is adtak, de egyébként bizony csak közönséges neveletlen -paraszt kutyák voltak. - -Most is vadászatból jöttek haza felé, holott tudnivaló, hogy kutyának a -maga kezére vadászni illetlen is, tilalmas is. Az urak dolga az, nem a -kutyáké. Onnan jöttek a Horhi-puszta és a Kétbiró-kutja felől, -bizonyosan kimentek még reggel s most már a zivatar kergette őket haza -felé. Úgy találkoztak az útban a futó asszonynyal. A futásról látták, -hogy az asszony nincs igaz járatban, azért ugatták meg nagy buzgalommal. - -Az asszony elfutott s a csárdabeli két kutya ballagott haza felé. Egyik -az út közepén, a másik az árokparton. - -A mint oda értek az ó-téglavetőhöz: az egyik kutya megállt, fejét -föltartotta s a gödrök felé fordulva el kezdett szimatolni. A másik is -megállt, a mint ezt meglátta. - -Egymás mellé kerültek s összenéztek. Azután együtt lassu lépéssel -óvatosan oda mentek a magas partu száraz gödörhöz s ott nyomban -megtalálták a kis gyereket. Az még akkor is aludt édesen. Oda ment hozzá -mindakettő s végig szaglálgatta mindakettő. Ismét összenéztek. S akkor -az egyik lefeküdt hasra a gyerek mellé, a másik pedig kiült az -árokpartra. - -Mit akart a két kuvasz? - - -II. - -A két kuvasz nem akart semmi rosszat. - -Mindjárt belátta mindakettő, hogy az a kis gyerek éjszakára ott nem -maradhat. Jöhetnek dúvadak, a kik elpusztitják. Holló, varju, szarka -szemeit kivájhatja. Oláh czigány magával viheti. Éhen halhat, meg is -fagyhat, éjjel-nappal sirdogálhat: nem segit rajta senki, nem játszik -vele senki. - -Elhatározták hát, nem hagyják magára. - -Valami ismerős csak jön az országuton. A Gombási csárda zivataros éjjel -nem szokott vendég nélkül lenni. Messze van minden falu. Vadász ember, -fahordó ember, ha már esteledik, nem indul tovább szélben, fuvatagban, -hanem megvárja a reggelt. S akárhonnan jön ismerős, akár Herend felől, -akár Szent-Gál felől, akár Városlőd felől, akár a nagy erdők felől, majd -annak bejelentik a kis gyereket. Vigye magával födél alá. Ők maguk azt -nem tehetik. - -Bizton tudták, hogy jön valaki. Azért ült egyik a gyerek mellé, hogy azt -nyalogassa, ha föl talál ébredni és nyugtalankodik. És azért ült a másik -az árokpartra, hogy vigyázzon, messze lásson, jövő-menőt el ne -szalasszon. - -Arra pedig fogadni mert volna a két kuvasz, ha lett volna kivel, hogy -Böthök uram még ma, ha későcskén is, betámolyog a csárdába. S meg is -nyerték volna a fogadást. - -Mert imhol la – alig járt az idő négy óra felé, alig kezdett -bealkonyodni: már a förgetegből onnan Herend felől mutatkozni kezdett -Böthök uram görnyedő alakja. Most még úgyan csak a két kuvasz látja vagy -érzi, de néhány percz mulva majd meglátjuk mi is, sőt mosolygását, -dünnyögését, dalolgatását is meg fogjuk hallani. - -Mert nemzetes Böthök uram sohase volt szótalan vagy néma. Se ébren, se -álmában, se józan, se mámoros állapotában. Ha aludt: akkor hortyogott. -Ha józan volt: akkor káromkodott. Ha mámoros volt: akkor dalolgatott. De -zajjal járt egész élete. - -Most épen dalolgatott. - -Három dala volt nemzetes Böthök uramnak, a minthogy három foka volt jó -kedvének, mámorának. - -Ha sokat ivott: akkor a Sárga csizmás Miska dala járta órákon át. Akkor -az volt agyában: milyen nagy ur volt ő valamikor a vármegye -követválasztásán, tisztujitásain. - -Ha még többet ivott: akkor az Ifju varju dala járta, a ki ott kiabál az -útszéli keresztfán s előre megmondja, hogy a nemes ember napja -előbb-utóbb leszáll. Ime: az övé is leszállóban. - -Ha pedig igen sokat ivott: akkor utolsó kakasáról szólt a dal, a kit -eladott tizenhárom garason; de most már se kakas, se tizenhárom garas. -Eldalolta egymás után tízszer, egymás után százszor; – utóbb már szemét -is lehunyta, feje is bólintgatott, mégis csak dalolta. »De most már se -kakas, Se tizenhárom garas.« S mit csináljon nemzetes Böthök uram, ha -már a kakasnak is vége van, a garasnak is vége van? Mit csinálhatna -egyebet: elalszik. - -Ezen a dalon aludt el rendesen. - -A két kuvasz rögtön észrevette, hogy a nemzetes úr a Kakas dalát -dudolgatja. Tehát nincs messze az elalvás ideje. - -Mindegy. A nemzetes urat jól ismerik s jó embernek tartják. Ismerik már -esztendők óta; megugatták már százszor, az is össze szidta őket már -százszor, de azért csontot, kenyérhéját, szalonnabőrkét mindig nekik -adott s enyhe éjszakákon úgy hajnal felé velük együtt feküdt le s együtt -szunyókált az állás déli oldalában. Álom közben még meg is simogatta, -meg is ölelgette őket. - -Nemzetes Böthök uram támolyogva jön. Ma igen sokat ivott Herenden, a viz -mellett való nagy kocsmában. Bizonyosan valami öcscsének volt jó kedve -vagy nevenapja vagy jó vásárja. Ritkán történt, hogy ilyenkor a nagy -mulatság után még el ne ballagott volna estére a Gombási csárdához. Ma -is ezt cselekedte. A mit ugyan nem okosan cselekedett, utjába esvén a -havas zivatarnak. - -Öltözete a rendes. Kucsmája is a rendes. Sok esztendős már az öltözet -is, a kucsma is. Bozontos bajusza, szakálla és szemöldöke is a rendes. -Ezek még több esztendősek, mint az öltözet és a kucsma, de ép úgy tele -vannak hóval, mint az öltözet és a kucsma, ámbár a bajuszt, szakált, -szemöldököt a szél rázogatja. Úgy látszik, annyi havat hord mindig -beléjük, a mennyit kiráz belőlük. - -Puskája a vállán. Holmi csavargók, idegenek, parasztnak ne nézzék. Kezd -a világ megbolondulni. A paraszt is olyan ruhában jár immár, mint a régi -jó valóságos nemes ember. Mi mutassa most már messziről is, ki a nemes, -ki a királyi vadász, ki a nemzetes úr? Hanem ha a puska! - -Régi rozsdás egycsövü disznóláb bizony már az a puska. Nincs már olyan -ember, a ki arra emlékeznék, mikor lőtték utoljára vele a vadat a király -asztalára. Agya korhadt, kakasa csikorog, ravasza lityeg-lotyog, meg se -lehetne már talán tölteni. Egyébre se való, mint ütni, dobni. Ismeri már -az eb is, szarka is; nem is fél tőle egyik se. Hanem a tarisznya nem a -régi. - -A tarisznya pedig nevezetes intézmény. Bajuszt, szakállt akármilyet -viselhet minden ember, de a tarisznyánál az ősi törvényeket áthágni, -megsérteni nem szabad. Hetes vászonból az iskolás gyereknek, meg nem -született bárány bőréből a juhászlegénynek, tarka lószőrfonadékból a -parasztnak, csíkos posztószélből a mesterembernek. Nemes embernek -voltaképen csak vadásztarisznyát szabad hordani, a melynek bőre, -szabása, szijja, kötője, fekvése, magassága mindenképen olyan legyen, -hogy azt a pandur, kanász, drótostót tarisznyájával össze ne téveszszék. -Két, három nyul minden esetre kényelmesen elnyujtózkodhassék benne, a -mikor beleteszik. - -Van azonban kétféle hiányossága. Az egyik az, hogy csak vadászatra illik -nyakba vetni s a másik az, hogy a csutora nem áll meg benne a lábán. S -ez a fő hibája. Minthogy pedig nemzetes Böthök uram inkább a csizmáját -hagyná otthon, mint a csutoráját: természetes, hogy nem -vadásztarisznyát, hanem csíkos posztószéltarisznyát hordott magával. Nem -volt ebben semmi szégyen. Volt néhány jó komája, ki szűcs, ki csizmadia, -ki kovács, ki jegyző, ki tanitó; – valamennyinek ilyen volt, ha szőlőbe -vagy vásárra ment, a tarisznyája. - -Ott támolyog nemzetes uram az út közepén. Az árokparton ülő kuvasz -meglátta, megismerte s egyet-kettőt ugatott feléje. A gödör fenekéről -kijött a másik kuvasz is s most mindakettő eléje szaladt s farkát -csóválva körül ugrándozta, körül csaholta. Mintha beszéltek volna hozzá: - -– Épen csak magát vártuk, nemzetes uram. - -De ő nem értette meg a szót. Csak dülöngött jobbra-balra, csak ballagott -előre. Csak dudorászgatta rekedt hangon kakasos és tizenhárom garasos -régi dalát. - -Mig az ó-téglavetőhöz nem ért: addig nem volt semmi baj. De a mint oda -ért s azt is el akarta hagyni: a két kutya eléje állt s el nem mozdult -előle, hanem ugatta tele torokkal. - -– Mit akartok héjh? Eltakarodtok most mindjárt az utamból? - -Ezt a szót pedig a kuvaszok nem értették meg. Csak elállták az útját. - -– Czoki előlem, adta dögjei! - -S rájuk toporzékolt keményen. - -De nem hajtottak a kutyák erre se. - -Nemzetes uram most már igazán haragra lobbant. Lekapta a puskát a -válláról s ráfogta a kuvaszokra. - -A kuvaszok szemtelensége nem ismert határt. Látták, hogy az a rossz -dióverő nincs megtöltve, nincs felgyutasozva, kakasa sincs felhuzva; -semmiképen se akartak megijedni. - -Annál jobban ugattak, annál jobban utját állták, de azért a farkukat -mégis csak csóválták. Mindenképen értésére akarták adni, hogy ők nem -haragból, nem ellenséges szándékkal cselekszik azt, a mit cselekesznek. - -Sőt a nagy ugatás közben hol az egyik, hol a másik el-el szaladt a gödör -felé, mintha csak azt mondta volna: - -– Erre jöjjön nemzetes uram, majd itt mutatunk mi valamit. - -Ostoba kuvasz – ő akart királyi vadászt és nemes embert kitériteni -útjából! - -Nemzetes uram most már igazán dühbe jött. Hogy e hitvány ebek mindig -csak ott csavarognak, a hol ő, sőt még utját is merik állani s még -puskáját se veszik kutyába se: ilyet még csakugyan nem ért meg. Most már -komolyan meg kell büntetni őket. - -Nem félnek a puskától? - -Jere kucsma kézbe. - -Az a kucsma kivül fekete szinü birkabőr, belül fehér szinü birkabőr, -köröskörül mindenféle szinü zsiradék, nyom öt fontot, ha azzal orron üti -az egyik kuvaszt, elfut tőle mindakettő. - -Levette fejéről s gyilkos szándékkal oda suhintott vele az egyik kuvasz -orrára. De a gyalázatos eb ettől se ijedt meg. Megkapta fogaival a -kucsmát, kirántotta nemzetes uram kezéből s hajrá, mintha puskából -lőtték volna ki, elszaladt vele a gödör felé, oda ugrott a fuvatag alá a -lágy harasztra, leült a kis gyerek mellett s letette a kucsmát maga elé -két első lábához. S aztán oda nézett nemzetes uramra. - -– Ha kucsma kell nemzetes uram, tessék érte ide jönni. - -No most már se kakas, se tizenhárom garas, se kucsma! - -Káromkodott nemzetes Böthök uram, mint az égi háboru. De hát hogy -segitsen magán? - -A hó egyre esett, a förgeteg egyre zúgott. Haját szerte-szét kuszálta s -az meg már szent igazság, hogy királyi vadásznak és igaz nemes embernek -hajadon fővel, kusza hajjal, csapzott fürtökkel ember szeme elé kerülni -nem lehet. Azt nem mondhatja, hogy a szél verte le fejéről s az vitte el -a kucsmát. A nagy szél ugyan nagy úr; fákat dönthet; tornyot, háztetőt -leszórhat; boglyát, kazlat tova sodorhat, de hogy zsiros kucsmát valaki -fejéről lesodorjon: ilyen eset még nem történt, mióta szél és kucsma van -a világon. Ezt hát el nem hiszik neki. Azt még úgy se hiszik el, hogy a -Gombási csárda kuvasz ebe kapta le a fejéről. Hanem azt igen is -elhiszik, hogy vagy beitta, vagy zálogba tette, vagy elvették tőle, noha -puska volt a kezében. - -Ennek a szégyennek nem áll elébe. - -Nincs más menedék, el kell menni a téglavető gödörbe a kutya után, a -kucsma után. Az a hitvány dög csak nem fut tovább a kucsmával. - -Dehogy fut. Esze ágában sincs. Nem akart az a kuvasz egyebet, csak azt, -hogy nemzetes uramat oda csalja az alvó piczinyhez. Igaz, hogy ha több -esze lett volna: ezt másként is tudtára adhatta volna nemzetes uramnak. -De csárdabeli kuvasztól mit várjon az ember egyebet, mint gorombaságot? - -Oda tipegett nemzetes uram a gödörbe. Ugyan csak vigyáznia kellett -lépéseire, mert mámoros fejjel nem tanácsos hepehupás helyen nagy hóban -botorkálni. Az ember észre se veszi, már hasra esett. - -De nemzetes uram nem esett hasra. Sőt a kutyákkal való nagy viaskodás a -mámor egy részét is kiverte már a fejéből. Hanem az igaz, hogy a mikor a -süppedő haraszton a kis gyerekhez ért, ott akarva, nem akarva le kellett -ülnie. Az ingoványon nem tudta magát egyenesen tartani s leültében egész -testi sulyával a kis gyerek lábaira nehezedett. - -Nosza fölébredt és fölsikoltott most az a kis poronty! - -Mi ez? - -Nemzetes Böthök uram körülnéz. Gyereket nem lát. Ő a kucsmáját keresi s -gyereket talált volna helyette? Vagy talán az a hitvány kuvasz -nyikkantott volna gyerek módra, mikor tovább ugrott? Hol lenne itt -gyerek? - -Ihol la! - -Megmozdul a haraszt. Két kicsi kezecske nyulik ki a haraszt alól. -Nemzetes uram egy üléssel tovább gördül s ime két kicsi lábfej is -rugdossa a harasztot. Sőt még nyöszörög is valami apró féreg s két -eleven szem is oda sugárzik nemzetes uram torzonborz arczára. - -Nemzetes uram csak néz. Első pillanatban megfeledkezik a kuvaszról is, -meg a kucsmáról is. Csak nézi azt a piczi jószágot. - -– Mi az isten csodája lehet ez? - -Oda fordul a két kutyához. - -– Csak nem ti hoztátok ezt is ide? - -A két kutya nem felel. Csak nézik ők is jó szemmel a fölébredt kis -gyereket. - - -III. - -Lassanként belátta nemzetes uram is, hogy itt a harasztban bizony egy -kis gyerek fészkelődik, a ki senki másra, csak épen ő rá várakozott. -Miért nézne két szemével épen ő rá? Miért nyujtogatná két apró -kezecskéjét épen ő feléje? Ha nem azért! - -De mit csináljon most már? - -Első dolog természetesen a kucsmát elvenni a kutya lába mellől s azt -föltenni fejére. - -Azután a gyereket is ki kell venni a haraszt mélységeiből. Nyilván való, -hogy a gyerek ölbe kivánkozik. - -Ölbe? - -Hát nemzetes uram vegyen ölbe nyafogó kölyket? Nem teszi ő azt a -Pilátusnak se. Nem dajka ő s nem volt dajka az öreg apja se. Az lenne -csak csúfság a világon, ha valaki meg találná látni, hogy ő ölben -gyereket tart. Sohase volt az ő ölében egyéb, mint malacz, nyul, őz-ünő, -kecske-gida, csobolyó, csutora s egyéb efféle nemes emberhez való -jószág. - -Azonban szürkül az est. A szél is csöndesebb, estére egészen eláll. -Néhány percz mulva egészen sötét lesz. Nem látja őt meg senki. - -Megfogja a piczinynek egyik kezét s egyik lábát s annál fogva fölemeli, -mint a süldő nyulat. - -A poronty már nem szopós. Talán több esztendősnél. Kövér pufók kölyök. -Olyan éles fogai vannak, mint a vésü. Ruhácskája elég meleg, csak -lábfeje meztelen. Visit, mintha nyúznák. - -Elereszti kezét lábát s leteszi a harasztra. Mindjárt elhallgat, nem -visit tovább. De mégis nyöszörög. A feje mélyebben van, mint a lába. - -Nemzetes uram ott ülő helyében kibujik a posztószél tarisznyából s oda -teszi a tarisznyát a gyerek háta és feje alá. A gyerek tovább nyöszörög, -de csikszemeit le nem veszi nemzetes uram arczáról. Mintha nem is félne, -sőt mintha bizakodnék nemzetes uramban. - -– Mi kell te patkány? Talán éhes vagy? Azt akarod, hogy csecset adjak? -No csak azt várd. - -Nemzetes uram belenyul a tarisznyába s kivesz onnan egy darab -vadászpogácsát. Letör belőle egy falatnyit s oda adja a gyerek kezébe. -Vajon mit csinál vele? - -Mit-e? Iczi-piczi kezével úgy megfogja az a kölyök azt a pogácsát, mint -Krisztus a vargát s tömi magába egész gyönyörüséggel. - -Nemzetes uram a fejét csóválja. - -– Ejnye adta porontya, tud ám enni! - -Ujra belenyul a tarisznyába s kiveszi onnan bicskáját s kivesz egy -jókora háta-szalonnát. Hosszu szeleteket vág a szalonnából s kinálja a -gyereket. Eszik a gyerek, mint a farkas. - -– A ragyogóját ennek a fattyunak, megeszi minden szalonnámat. Te féreg, -te utóbb engem magamat is felfalsz! Utóbb még majd talán megiszod a -boromat is. - -Igaz a! Szomjas is lehet a kölyök. - -Nemzetes uram megint belenyul a tarisznyába s kiveszi a csutorát. -Lecsavarja kupakját, nagyot húz belőle ő maga, azután megtörli a csutora -száját s oda tartja a piczinynek ajkaihoz. - -No nézze az ember! A csutora kotyog-kotyog, de egy csöppnyi se megy -félre, iszik a gyerek, mint a gödény, pedig jóféle gyönge borocska van a -csutorában. - -– Egészségedre te kukacz! - -Még meg is törölgeti azt a piczi szájacskát. - -De ádáz haraggal néz a két kutyára. - -– Dögök, ti varrtátok a nyakamba ezt az éhes kölyket, kocsiostort -készitek a bőrötökből. - -Az ostoba kuvaszok azt hiszik, most dicséretet és elismerést kaptak a -nemzetes urtól. Farkukat csóválják örömükben. - -De rég leszállt a nap, a hó is elállt, a szél is elült, foszlányos -felhők úsztak az égen s onnan a vámosi határ felől ragyogni kezdett a -holdvilág. Kezdett az idő hidegebbre válni. A gyereknek kezecskéje, -lábacskája olyan hideg volt már, mint a valóságos jég. - -Nemzetes uram ujra meg ujra huzott egyet a csutorából s megint elkezdte -dudolgatni a Kakas dalát. »Eladtam a kakasom, tizenhárom garason.« - -Közben megnézte, mi van a tarisznyában. Volt biz abban sok mindenféle. -Lőportartó, kostök, pipaszerszám, sós-paprikás faszelencze, bicska, -szalonna, vadászpogácsa, darab kenyér kendőbe takarva, zsákmadzag, -bajuszpedrő, még egy kis csikóra való csengő is. Manó tudja, hogy -keveredett oda. Visszakerült bele a csutora is, de azért még mindig -maradt benne hely a gyerek számára is. - -Fogta a tarisznyát, kinyitotta. Fogta a kölyket, a tarisznyába -beültette. Akkor megfogta a tarisznya két szélét s a kölyket belerázta, -belezöcskölte. Csak a feje látszott ki belőle. Még csak nem is orditott -a kölyök, hanem mosolyogva, jó kedvvel nézett nemzetes uram szemébe. - -– Bárcsak megfagynál az éjjel, adta kölyke! - -Mélyen beásta a tarisznyát az enyhe harasztba. Kucsmáját füleire húzta s -maga is mélyen befuródott a haraszt alá. - -A hold oda világitott torzonborz arczára. De ő csak tovább dudolgatta az -altató dalt. »De most már se kakas, Se tizenhárom garas.« Mire tizedszer -eldalolta: ő is aludt, a gyerek is aludt istennek nevében. Oda feküdt -melléjük a két kuvasz is a hó tetejére. - -Alugyatok! Csöndes jó éjszakát! Kakas-szó, kutyaugatás, emberhang, zajgó -lélek, bűnös érzés nem zavarja álmatokat. Nyugton lehettek a magas -Bakonyban. A nagy erdők zúgása, ezer csillag fénye s a tiszta holdnak -ezüstös mosolya őrködik fölöttetek. No meg a két kuvasz. - -De nem őrködik a boldogtalan anya fölött. - -Futott, futott az az asszony, mignem elérte Herendet. Tizszer is -elesett, ujra fölkelt s megint futott. Néha azt gondolta, jobb volna -fekve maradni. A förgeteg eltemetné, a hó beboritaná, nem kellene tovább -kínlódnia. De a förgeteg zúgásában megint gyermeksírás ütődött füleihez. -Az a hang, az a hang! Alig vánszorgott már, de azért felugrott s tovább -futott. - -Alkonyatkor ért a nagy kocsmához. Nem is úgy lépett, hanem úgy esett be -a pitvarba. Betámolygott az ivóba, leült a kályha mellé a sarokba. Ölébe -tette két kezét, két kezébe temette fejét s ott ült órákig szótlanul. -Csak néha-néha vonaglott egyet, a mint zokogását elfojtotta. Ruhájából a -havat kirázni se jutott eszébe, ott olvadt ki a hó belőle a kályha -mellett. Csuron-víz lett mindene. De ő ezzel nem törődött. - -Jó ember volt a korcsmáros, jó asszony volt a felesége. Észrevették a -lány szótlanságát, nagy keserüségét. A kocsmáros úgy jó későn este oda -szólt hozzája. - -– Éhes vagy lányom, vagy beteg? Honnan jöttél, mi járatban vagy? - -A lánynak akkor is könnyei folytak. - -– Nem tudom mi bajom. Szegény cselédleány vagyok, helyet keresek. - -Adtak neki enni. Alig evett valamit. Adtak neki egy pohár forralt bort -is, azt megitta. El is mámorosodott, erőt is nyert tőle. - -Sok vendég volt a kocsmában. A szentgáli nemes urak mulattak nagy -sereggel. Valami vadászatból haza jövet tértek oda be. - -A lány oda ment a kocsmárosnéhoz s kezet csókolt neki. - -– Köszönöm a szivességét nagyasszonyom, de én most fizetni nem tudok. -Kérnék éjjeli szállást is s akármiféle munkában becsületesen -megszolgálnám s megfizetne érte az isten is. - -– Eredj a konyhába, láss a dolog után, maradj itt holnapig, holnap -disznóölés lesz, hasznodat vehetem, azután majd meglássuk. - -Csodálatos erő van az asszony lelkében. Hát még a bűnös asszony -lelkében! - -Az a bűnös nő dolgozott s munka közben felejtkezett. Lelkének minden -kínja, bűnének minden tudata, piczinyéhez való szerelmének minden -gyötrődése mintha enyhült volna a munkának zaja közben. - -De nem ért az semmit. Jött az éjszaka, a magány és a sötétség. Minden -fájdalom kiszabadult akkor rejtekéből s valamennyi az ő beteg lelkének -rohant s tépte, szaggatta azt a beteg lelket. Zúgott a szél: gyermeke -nyöszörgése zúgott a szélben. Szólt a zene a nagy ivóban: gyermekének -zokogása szólt a zenében. Vidám dalokat énekeltek a szentgáli urak, még -a vidám dalokon át is eljött hozzá egy hang a messzeségből, a nagy erdők -mellől, az ó-téglavető gödreiből. Egy gyermek van ott, szép, üde, piros -édes gyermek, aludt édesen, fölébredt magánosan, sír most keservesen. - -A szemét se hunyta le a nő. Úgy kelt föl idegen fekvő helyéről, a mint -este lefeküdt. - -S a hajnali és reggeli munkánál mégis együtt dolgozott a többi munkás -néppel. - -Hanem a mikor napkölte után leültek a fölöstökömhöz s a kocsmáros -körülnézett köztük, meglátta a kocsmáros a nőnek arczát s szeme az -arczon veszett. - -Beesett szemek, hulldogáló könnyek, szederjes ajkak, ijedtség és -reszkető félelem: ebből állott az az arcz. - -A kocsmáros részvéttel szólt hozzá. - -– Te beteg vagy lányom vagy háborodott. - -A bűnös anya nem fojthatta el tovább kinlódását. Kitört belőle a köny -is, a szó is. - -– Piczinyem van, édes nagyuram, a szivem megszakad érte, szeretném -elhozni. Engedje meg az isten irgalmára! - -– Hol hagytad? - -A nő halálra ijedt, elsápadt, inai majd összerogytak. Mit mondjon, mit -feleljen? – Végre csöndes hangon felelt, alig lehetett meghallani. - -– A Gombási csárdában. - -– No hát eredj érte. Hanem előbb egyél s egy pohár meleg bort igyál rá. -Hiszen jártányi erőd sincs. Délre visszajőjj! - -A lány nem is úgy rohant, hanem úgy esett oda a kocsmáros kezéhez, hogy -azt megcsókolja. Szólni nem tudott. - -De azután megtörölte könnyeit, haját rendbe hozta, ruháját megigazitá, -evett-ivott jó étvágygyal, egy kis meleg sültet, jó karéj kenyeret, egy -bögrécske tejet a picziny számára magához vett s ment elhagyott gyermeke -után gyorsan, mint az evet. - -Az anyának szerelme az ő piczinyjéhez örökké tart. Még a bűn se képes -azt kioltani. - -Repeső lélekkel sietett az anya az ó-téglavetőhöz. Megtalálta az első -körültekintésre. Rohant a szélső gödörhöz, a fuvatag boltozata alá, a -süppedő harasztra. A gyermeket nem találta. - -Mi ez? Eszeveszett sietséggel ment ki az útra körülnézni. Ujra -meggyőződött, hogy ez az ó-téglavető. Egyik gödröt a másik után -befutotta s ujra odarohant a szélsőhöz. - -– Uram én istenem, el ne hagyj! - -Neki ment a harasztnak. Szórta szélyel két kezével. Hó szitált, falevél -röpködött körülötte. - -– Itt kell lenni, itt kell lenni! - -Elesett, ujra fölkelt. Kifáradt, elfeküdt, elnyúlt a harasztba. Megint -felugrott, a mint ereje engedte. - -– Oh édes lelkem, aranyom, üdvösségem, édes piczi gyermekem! - -Nem birta tovább. Összeesett. Agya elsötétült. Mozdulatlanul terült el a -szétszórt haraszton. A hideg téli nap ragyogó sugara játszadozott -halvány arczán, behunyt szemein, szétkuszált hajfürtein. - -Elvitte a kis gyermeket nemzetes Böthök uram. Vitte Szent-Gál felé. Édes -szavakkal beszélgetett a kis gyermekkel, de azért közben-közben szidta a -Gombási csárda két kuvaszát. - - -IV. - -Arra pedig jó oka volt, hogy összeszidja a két kuvaszt. Mert az a két -kuvasz nem engedte meg, hogy magát kedvére kialudja. Alig fordult a -Gönczöl szekerének rudja aláfelé, alig volt két vagy három óra éjfél -után, az a két eb olyan ugatást mivelt, hogy nemzetes uramnak föl -kellett ébrednie. Bizonyosan azt hitte a két ostoba állat, hogy nemzetes -uram és a kölyök megfagy a hajnali hidegben. - -Ádventi napokban hol van még a reggel éjfél után két-három órakor. - -De azért nemzetes uram fölébredt, felült, körülnézett és kucsmáját -felhuzta a két füléről. Az ég kitisztult, ragyogtak a csillagok s a hold -kényesen sétált s kevélyen és pazarul szórta a fényt az ég magasán. Hó -boritotta a vidéket. Olyan világos volt, hogy a pap prédikácziót -tanulhatott a hófénynél és a holdvilágnál. Csak a csárda fölött, csak a -falu mögött és csak arra föl a Halyag felé sötétlettek a Bakony szálas -erdei. - -Nemzetes uram kis mámort érzett. A tegnapi sok bortól s az éjjeli mély -alvástól. Nem is mulik el a mámor addig, mig egy italnyi jóféle illatos -törkölypálinkát fel nem hajt. Ezért be kell nézni a csárdába okvetlenül. - -Ott ülő helyében levette a kucsmát a fejéről. De nem azért ám, hogy -istenhez fohászkodjék, a miért őt az isten megtartotta az éjszaka és -szerencsésen fölvirasztotta a mai napra. Hanem azért, hogy egy marok -hóval jól bedörzsölje homlokát, szemét és füleit s a kucsma fekete -szőrével mind ama helyekről a havat letörölje. Ennyiből állt a mosdás, -fürdés, öltözködés és a pipere. A királyi vadászatokon sincs máskép -soha. Tanulhatnának tőle az udvari és nagyvárosi mindennemü és rangu és -koru pipesek. - -Föltápászkodott s kiment az országos utra, indult a csárda felé. Egy -kissé bántotta a lelkiismeret, hogy az este a nélkül mult el, hogy a -csárdába benézett volna. No de pótolni lehet ezt a mulasztást. - -A poronty természetesen eszébe se jutott. - -De valami hiányosságot mégis érzett. Megállt, gondolkodóba esett. Mi -hija is lehet csak a világnak? - -– A pipa. Igaz a! Hol is csak az a pipa? - -Keresi a dolmányzsebben kivül. Ott nincs. Keresi a dolmányzsebben belül. -Ott sincs. Körülnézi a csizmaszárakat. Azokban sincs. Hátra fordul, -körülnéz, hátha elejtette. Nincs sehol, pedig a havon meg lehetne látni. -Csak a két kuvasz ólálkodik körülötte. Rájuk förmed. - -– Hová tettem a pipámat héjh? - -Jól tudja azt a két kuvasz, de meg nem mondaná a világért se. Csak a -füleiket hegyezik. Ki is nevetnék nemzetes uramat, ha ez illetlen dolog -nem volna. - -Végre a helyes útra téved nemzetes uram kutató elméje. - -– Persze, hogy a tarisznyában van a pipa. - -Oda nyul a vállához balkezével, hogy a tarisznyaszijjat megrántsa s a -tarisznyát előre forditsa. Nincs tarisznyaszij. Megtapogatja hátulsó -oldalát. Nincs tarisznya. - -– Hol a pokol fenekében van az a tarisznya? - -Csak ezt várták a kuvaszok. Nyomban visszafutottak az ó-téglavetőhöz. - -Azonnal nyilvánvaló lett nemzetes uram előtt, hogy a tarisznyának ott -kell lenni, a hol az éjszakát töltötte, Az ó-téglavető gödörben, a -haraszt alatt. - -Megfordul, visszaballag, megtalálja a tarisznyaszijjat, megfogja s annál -fogva fölemeli a tarisznyát. Nagyon nehéz a tarisznya. - -– Mi a manó! Hiszen nem a nagy csutorát tettem én ebbe az este! - -Fölhajtja a tarisznya hajtókáját s belenyul. Egy borzas fejecske, két -apró fülecske akad a kezébe. - -– Ez nem a pipa, nem is a nagy csutora. - -De nem ám. A poronty van ott nemzetes uram. Ime kezd is már nyöszörögni, -fészkelődni. - -– Hejh a ki áldottja van ennek a világnak! - -Akkor jutott csak eszébe a gyerek s mind az a sok bosszuság és -vesződség, melyen ő az este a két kuvasz miatt keresztül ment. Bosszusan -lehajtotta a tarisznya hajtókáját, fölkapta vállára a tarisznyát, hiába -nyöszörgött és rugdalódott benne a gyerek, meg se állt vele a Gombási -csárdáig. - -Ott átadta a gyereket a csárdásnénak. - -– Nézze csak hugom asszony, micsoda szerencsétlenség ért engem az utban. - -A csárdásné kihuzta a gyereket a tarisznyából, levetkőztette, talált egy -pár gyüszűnyi czipőcskét a háznál, azt a két piros lábfejecskére -felhuzta, azután édes tejjel, estéli pecsenyemaradékkal, kis darab -kalácscsal a gyereket tele tömte, jól tartotta s végül az asztalra oda -ültette nemzetes uram elé. - -Nemzetes uram ott ült az ivóasztal mellett. Maga ült ott ebben a korai -hajnali időben. Az asztalon most már három állapot világított előtte. A -faggyu gyertya, a gyerek és a pálinkás üveg. Mind a három egyaránt -mosolygott rá. Hol az egyiket nézte, hol a másikat. Egy-egy pillanatban, -a mikor bosszuságra gerjedt, azt gondolta, hogy valamelyiket a három -közül földhöz kellene vágni. - -Különben pedig pipázott, mint a kémény. - -– Nézze csak hugom asszony, mit szól már ehhez a dologhoz? - -S elbeszélte estéli baját a kutyákkal és a gyerekkel. - -– Azt a két kutyát agyonlövöm még ma! - -– Lövi a manót nemzetes uram. Az a két kutya az enyém, jóravaló állat -mindakettő. A gyerek pedig a magáé. Nagy szerencse ez. Isten adta -magának nemzetes uram. Ismerem is már ezt az apróságot. Tegnap délben -itt volt már az édes anyjával. Az anyja is derék, szép, fiatal cseléd. -Tegnap is én etettem meg ezt a kis jószágot. Nézze csak, hogy nevet -ránk! Majd visszajön érte az anyja. - -Fölkapta a kis gyereket, hogy összecsókolja. A kis gyerek azonban -kihajolt a csárdásné öléből s két kis karját kitárva nemzetes uram ölébe -kivánkozott. - -– No lássa nemzetes uram, hamis a maga zuzája! Én etetem, én csókolom, -mégis magához kivánkozik. Látom én azt, nem az este óta van ez az -ismeretség. Jól tudta azt az édes anyja, kire hagyja ezt a kis -porontyot. - -Szemmel látható volt, hogy a gyerek nemzetes uramhoz kivánkozik. - -Nemzetes Böthök uram egyet szippantott a pipából, egyet huzott az -illatos törkölyből s egyet sodorintott kusza bajuszán. - -– Ne beszéljen már olyan bolondságot hugom asszony. Akárhogy van most -már ez a dolog, én a bajba beleestem. De mit szól ehhez majd a Lidi -néném? Kiver a házból a gyerekkel együtt. - -Ez bizony kitelik nemes Böthök Lidia kisaszszonytól. - -Tudni kell ugyanis, hogy nemzetes Böthök Bálint uram közel jár már az -ötvenedik esztendőhöz, de még mindig csak urfi, azaz legényember. - -Surján gyerek korában már ott volt a tisztujitásoknál, -követválasztásoknál, királyi vadászatoknál. Mikor az ideje eljött, -honvéddé lett. Ő is agyonütött egy-két németet, ő neki is beverték a -fejét egyszer-másszor. Hogy a fegyvert le kellett tenni: besorozták -erőszakkal osztrák katonának. - -Apja, anyja nem volt. Hanem ott volt Lidi nénje; nemes, nemzetes Böthök -Lidia kisasszony, az ő apjának – nyugodjék békével – édes testvére. Volt -már vagy hatvanöt éves, a mit ugyan nem illik hánytorgatni, noha most -már túl van minden veszedelmen. Mert ha eddig férjhez nem ment, ezentul -már nem megy férjhez. - -E jó nénje nem hagyta nemzetes uramat osztrák katonának, hanem sietett -őt kiváltani s a mint Olaszországból megérkezett, nyomban saját házához -venni. A mi annál inkább czélszerü volt, mivelhogy nemzetes uramnak nem -volt külön saját háza. - -Volt valamelyes birtokuk. Néhány darab a városlődi határon, néhány darab -Urkut felé, Vámos felé. Egy-két darab Somodon, a Hárságy alatt, a Halyag -felé, a Horhi pusztán s a Kétbiró-kutjánál is. Ki szántóföld, ki -kaszáló. Még Esseghvára alatt is volt egy kis nyilasuk. Összes birtokuk -se ért ugyan sokat, de miután harminczkilencz darabból állt, mégis három -nap kellett ahhoz, hogy a messze határokon át bejárhassák. Nemzetes uram -még egész életében se látta valamennyit. Nem is igen érdemes. Egy-két -holdnál nagyobbra úgy se rugott egyik se. - -Már most, hogy e sokféle tenyérnyi birtokból melyik a Lidia -kisaszszonyé, melyik a nemzetes uré: nincs az az ügyvéd és nincs az a -mérnök, a ki ezt meg tudta volna mondani. De nem is volt rá szükség. Nem -kérdezte, nem kereste azt senki. A mig mindketten élnek: addig -édes-közösen birják. A mikor egyik meghal: az egészet a másik birja. Ha -pedig majd utóbb valamikor mindakettő elköltözik az árnyék-világból: a -távolabbi rokonok lássák, mit csinálnak. - -Nemzetes uram sohase házasodott. Egyszer-kétszer egyik-másik nemes -leányzóról tett ugyan nénjének valami czélzást, de jó Lidi nénje annyi -kifogást tett hamarosan s olyan szent igazsága volt mindenben: hogy -utóbb egészen letett a házasságról. - -Nem is volt épen nagy szükség a házasságra. Ételéről, italáról, -fehérnemüjéről gondoskodott Lidi nénje. Tehenet, baromfit, háztartást, -még külső gazdaságot is ellátott Lidi nénje. Azon túl pedig mire való a -feleség? Hogy napkeltétől napnyugtáig szidja, oktassa, fenyitse, -kárhoztassa nemzetes uramat? Ezt is jól elvégezte Lidi nénje. - -Erre pedig épen nagy szükség volt. - -Mert nemzetes uram neki adta magát a henye életnek. Korhelykedett -szüntelen. Örökké a községháznál tanácskozott s örökké a kocsmákon -dorbézolt nemes uraimékkal együtt. Jó Lidi nénje utóbb azt mondogatta -néki, hogy a kocsmázást elnézi már, csak a községi tanácskozásról -mondjon le. Ott készül és onnan árad minden veszedelem. Ott határozzák -el a korhelykedő kirándulásokat. Vadászatot, vásárt, határszemlét, -korteskedést, malomvizsgálatot, becslést, csere-berét, birtokátadást, -beiktatást, kárlátást, erdőjárást; kocsmák, borok, mértékek ellenőrzését -s több efféle haszontalanságot, a mi mind nem egyéb, mint ivásra való -alkalmatosság. A hivatalos eljárásról mindig két-három nap veti őket -haza. Malmokban, kocsmákban, csárdákban dőzsölik át a napokat és -éjszakákat. - -Meg is lett szomoru következése ennek az életmódnak. - -A földek fele vetetlen maradt. Igás jószág soha se volt elég. A ház -teteje is bomladozott. A keritést régen elhordták már télen át a -czigányok tüzelőnek. Omlás-bomlás mindenütt. A szőlőt, kertet úgy -felverte a gaz, siralom volt ránézni. Ha Lidia kisasszony megengedte -volna az adósságcsinálást: ma már a zsidóé volna minden. - -De még ez mind hagyján! - -Hanem nemzetes Böthök uram termete, szine-valósága is elváltozott. Alig -volt ötven éves, már hatvanasnak látszott. Öreg embernek nézte mindenki. -Bajuszát hol kipödörte, hol nem. Szakála úgy nőtt már, mint az avar. -Csak a dőzsölő pajtások előtt volt még, ha volt, valami tekintélye. -Mindenki biztosra vélte, hogy a nemes, nemzetes Böthök-nemzetség vele -kialszik. S nem is valami nagy dicsőséggel. - -Volt is mit hallani napról napra Lidi nénjétől. - -Hátha most még azt a kölyket is haza viszi? Hátha az ő jó Lidi nénje -komolyan gondolja azt, a mit a csárdásné csak dévajságból mondott? - -Sietnie kellett azonban, hogy még napfölkelte előtt hazaérjen. A reggeli -köd miatt legalább nem látják, mit visz a tarisznyában. - -De hátha visitani talál? - -Oda szól a csárdásnénak. - -– Úgy beletegye ám hugom asszony azt a kölyket a tarisznyába s úgy -elaltassa, hogy a faluban meg ne nyikkanjon, mert különben a legelső -kapubálványhoz paskolom. - -Pedig dehogy paskolta volna. - -Aludt a kis gyerek egész hazáig, mint az aludttej. - -Épen a baromfiakat etette nemes Lidia kisasszony, mikor nemzetes uram -haza ért. Bement a meleg szobába, letette ott a puskát és tarisznyát s -kiment Lidi nénjéhez. - -– Kedves Lidi néném, jőjjön csak be egy szóra a szobába, nagy baj -történt. - -Bemennek. - -– Nézze csak meg kedves Lidi néném, mi van a tarisznyában. - -– No mi van? - -– Hát egy istenadta kölyök. Az úton találtam a Gombási csárda mellett. -Valami vásározók veszthették el. Azt se tudom fi-e vagy lány. Most ez a -nyakunkon marad. - -A jó Lidia kisasszony első szóra nem hitt az ő korhely Bálint öcscsének. -Pedig csakugyan mozgott valami a tarisznyában. Oda ment, fölnyitotta a -tarisznyát és csakugyan nem nyulat talált benne. - - -V. - -Lidia kisasszony kiránczigálta a gyereket a tarisznyából. Mély álma volt -a gyereknek a csárdabeli nagy lakoma után, föl se ébredt jó szerével, -csak az arczát fintorgatta, csak nyöszörgött és nyujtózkodott. - -Megnézte Lidia kisasszony a gyereket elől, hátul, tetőtül talpig. -Kisült, hogy csakugyan nem nyul. - -Kemény szemekkel támadott nemzetes uramra: - -– Hogy került ez a gyerek a tarisznyába? - -– Mondtam már kedves Lidi néném, az úton találtam, a farkasoknak ott nem -hagyhattam, a Gombási csárdásné tette a tarisznyába. - -– Akkor hiszem el, ha akarom. Vagy czigánygyerek, vagy koldus kölyke, -vagy fattyu-gyerek. De most már azt kérdem, mit akarsz ezzel a -gyerekkel? - -– Attól félek, rajtunk szárad édes Lili néném. Az árokba nem dobhatjuk, -mint a kutya-macskakölyket. Minden árok be van fagyva fenékig. - -Lidia kisasszony arczának keménysége nem enyhült meg e szavakra. - -– Rajtunk pedig nem szárad. Én ezzel a fattyuval egy födél alatt nem -hálok. Keféld le a ruhádat; mosdjál, fésülködjél meg; úgy áll mindened, -mintha ágról szakadtál volna, mintha a förgeteg hozott volna. A hogy -kocsmázó, éjszakázó, korhely embernél szokott lenni. Jösz velem a -biróhoz. - -Szegény jó nemzetes uramnak meg kellett mosdani és fésülködni. Nehéz -dolog volt nagyon. De hiába. Nagy bűnének sulya alatt el kellett -szenvednie. - -Lidia kisasszony beszólitotta a bejáró asszonyt s ölébe nyomta a -gyereket. Azután fekete selyemkendőt tett a fejére, fekete napernyőt -vett a kezébe s oda szólt nemzetes uramhoz. - -– Menjetek előre, én is ott leszek mindjárt. - -Szűz hajadon arcza hatvanöt éves kora daczára is elpirult arra a -gondolatra, hogy mellette ölbeli kicsinyt vigyenek az utczán végig. - -A biró ott pipázott már a község tanácstermében; jóra való ember volt, -atyafi volt. - -Lidia kisasszony kezdte a szót. - -– Biró uram, bátyám uram, ez az én szerencsétlen Bálint öcsém egy talált -gyereket hozott az imént a házhoz. Tessék azt átvenni vagy a községnek, -vagy a nemesi közbirtokosságnak, mert én a házunknál gondját nem -viselhetem. - -A biró kérdő szemmel nézett nemzetes uramra. Nemzetes uram pedig leült, -pipára töltött, rágyujtott s tövétől-hegyéig elmondta, hogy esett meg a -szerencsétlenség. - -Ott állt a hadnagy a sarokban. Biró uram intett neki. - -– Eredj fiam a községi bábaasszonyhoz, szólitsd ide. - -– Nem lehet nemzetes biró uram; tegnapelőtt bevonult Veszprémbe -bábaasszony-vizsgálatot tenni. Ott is marad néhány hétig, mert -irni-olvasni is meg akarják tanitani. - -– Addig tehát várnunk kell, mert senkire másra a gyereket rá nem -parancsolhatjuk. Megkérlek azonban, édes Lidia hugom, úgy is mint biró, -úgy is mint jó atyafi bátyád, hogy addig, mig így vagy amugy nem -határozunk, azt a kis porontyot ne tedd ki a hóra. A mennybéli angyalok -se viselik olyan jól gondját, mint te. - -– Én-e? Mit gondol bátyám uram, én legyek egy födél alatt azzal az -aprósággal? - -– Hiszen édes Lidia hugom, a mint értem, nem szopós már a gyerek. A -bejáró asszonyod meg lesz vele a tehénólban is. Ruhácskáról majd -gondoskodik a köztársaság. S aztán nem is várom én meg a bábaasszonyt, -majd megszólitom még ma vagy holnap a többi községi szegődöttet is. - -Bölcs ember volt a biró, nem hiába volt szentgáli biró. Nemes Lidia -kisasszony ugyan savanyú képpel nyugodott meg az elhatározásban, de -azért a gyerek csak visszakerült hozzá. - -Volt a községnek és közbirtokosságnak egy csomó szegődött embere. Volt -négy kanásza. Alsó, felső, belső, külső. Volt két gulyása, tizenöt -kerülője, ugyanannyi csősze, két hadnagya, négy kisbirója, négy éjjeli -őrje, aztán levélhordó, dobos, kéményseprő, két pap, két tanitó, jegyző, -segédjegyző, két kovács, két mészáros borbély, baromorvos, csárdások, -kocsmárosok, csaposok, molnárok s több effélék. Mindezeket a község és -közbirtokosság fizette. Mindezek a köztársaságból éltek, annak javát -huzták, vonták, röviditették. Ezek közt csak akad, a ki a talált -gyereknek pártját fogja. - -Akadt a manóba. Biró uram mindegyiket meghivatta s mindegyiknek lelkére -beszélt. Minden tárgyalásra megidézte nemes Lidia kisasszonyt is. -Valamennyinek alapos kifogása volt. - -Az egyiknek nincs felesége, mit csináljon a gyerekkel? A másiknak anyósa -lakik a háznál, e miatt is megunta már a világot. A harmadik szegény, -mint a templom egere, maga se tud élni. Egy csomó ember kint lakik -erdőn, mezőn, pusztaságon; oda csak nem vihetik a gyereket. Néhány azt -mondta, betegje van a háznál. A belső emberek: papok, tanitók, -harangozók, templomatyák, gondnokok, presbiterek, dékánok, egyházfiak -nyilván bebizonyitották, hogy ők az istennek szolgái, nekik a -köztársaság nem parancsol. A legtöbbje pedig azzal állt elő, hogy amúgy -is annyi gyereke van, mint a fűszál; azt meg senki se tudja, hogy ezen -tul még mennyi lesz; abba a kis darab világba, a melyet nekik hasitott -ki a gondviselés, az a gyerek már bele nem fért. - -Csikó volna, borju volna, bárány, gida, malacz volna: azt csak -elfogadnák tartásra, de mit csináljanak ők gyerekkel? - -Az évszakok rendre eljöttek egymás után. A tél után tavasz, tavasz után -nyár, de azért a tárgyalás be nem végződött. Nemes Lidia kisasszonyt -minden héten megidézték néhányszor. Nem elég, hogy eddig elég volt -lábbelinek télre egy pár talpas tutyi, nyárra egy pár borjuczipő s most -minden hónapban elszakad két pár, hanem ezen felül még a sok -járás-kelésben annyi tyukszeme nőtt még a talpán is, hogy egész éjjel -borogatni kellett s utóbb már a szobából se tudott kimenni. - -A gyerek azonban nőtt keményen. Tudott már menni is. Olyan erős lett, -mint a vasék. Akkorákat tudott kiáltani, hogy a tizedik szomszédban is -meghallották. De ha Lidia kisasszonyt meglátta: annak köténye mellől el -nem ment s ha el akarták vinni: orditott, mintha sütögetnék. - -Nem különben ragaszkodott nemzetes uramhoz is. A mit annyival inkább -lehetett csodálni, mert nemzetes uram még akkor is rá mordiázott, a -mikor gyümölcsöt hozott neki a kertből és a szőlőből. - -Nemzetes Böthök uramon is nagy változás történt. - -A szent-gáli nemes urak ugyanis, az ő dőzsőlő pajtásai dévajkodtak vele. -Nem akarták elhinni, hogy a gyereket az uton találta. Valami czéda -elméjü pajtása azt koholta ki, hogy álmában, a mikor a haraszton pihent -volna, valami czigányasszony kigombolta dolmányát és mellényét s úgy -tette meztelen keblére a rajkót, még a mellényt be is gombolta rá s -nemzetes uram még se vette észre. - -Ezt azonban még csak eltürte volna, mert ez nem volt igaz. - -Hanem azt is beszélték róla, hogy ő nem is a tarisznyában, hanem ölben -vitte haza a gyereket. Csináltak róla verset is. »Nemzetes uramnak -ölében a fattya – Mit csináljon vele: szépen csititgatja.« - -Rossz vers, se füle, se farka, de van benne történeti igazság. Igaz -ugyan, hogy szegény, ártatlan, magával jóltehetetlen csecsemőt, a kit -anyja elhagyott, ápolni nem épen vétek, de nemes emberhez és királyi -vadászhoz még se méltó s a ki mégis ezt cselekedné, biz az elvárhatja -magára nemes uraimék sulyos itéletét. - -Nem is állta ki nemzetes uram ezt a csufolódást. Úgy ott hagyta dőzsölő -pajtásait, mint Szent Pál az oláhokat. Nem látta őt többé se a -tanácsterem, se semmiféle kocsma és csárda. Otthon maradt s hozzá látott -a dologhoz. - -Legelőször is elkezdett furni, faragni s olyan keritést csinált a -tavaszra nemesi udvara körül, nem volt annak párja a faluban. - -Kora tavaszszal már megcsinálta a lakóház és a többi épület tetejét s -azt a bokrétát, a melyet a csucsfal fölött a tető sarkába illesztett, -megbámulta mindenki. - -Emelt az udvar felől ékes kaput s beföstötte zöldre. Csak úgy fénylett. - -A mikor pedig az épületek falait kijavitotta s kimeszeltette s a lakóház -ajtait, ablakjait szintén szép zöldre kiföstötte: oly diszes, oly ékes, -oly szemre való lett a nemes Böthök-nemzetség ősi kúriája, alig akadt -hozzá hasonló Szent-Gál községében. - -Csodáról beszélt mindenki. - -De hát a mikor kitavaszodott s a mezei munkát meg lehetett kezdeni! -Nemzetes uram maga vigyázott az etetésre. Olyan kövér lett minden igása -és kijárója, mint a duda. Elvetett ő minden földet s nem hagyott ugaron -semmit. - -Nosza kalapot emelt most már mindenki ő előtte. - -Még egykori dőzsölő pajtásai is, akik annyit csufolódtak, hol egyenként, -hol kettenként vagy többesben fölkeresték, tisztességgel megkövették s -igaz barátsággal megkérték, ne vesse meg ezentul őket és barátságukat, -de sőt inkább vegyen részt nemesi társaságukban. - -– De kedves barátaim és atyámfiai, elég volt nekem a szóból. Nem megyek -én addig közibétek, mig azért a gyerekért el nem jön az anyja vagy a mig -azt ki nem adhatjuk olyan kézbe, mely gondját viseli. - -A mikor pedig ezt másod-harmad szájból meghallotta Lidia kisasszony, -nyomban eltipegett a biróhoz s nagy komolyan e szavakat intézte hozzá: - -– Biró uram, bátyám uram, sohase fáradozzon tovább a gyerek dolgában. Én -a gyereket senkinek semmi áron ki nem adom. - - -VI. - -Nagy szó volt ez! Hogy a nemes Lidia kisasszony végkép és örökösen -magához vegye azt a gyereket: el nem hitte volna azt senki a világon. -Származott is ebből sok nagy bonyodalom. - -Mint a villám, úgy terjedt szét a hír a községben. Nyomban eljutott az -egész atyafisághoz. A nemes Böthök-nemzetség fiága ugyan már senkiből -másból nem állott, csupán csak nemzetes uram uri személyéből, a kit -pedig az isteni és természeti törvények szerint halandó embernek kellett -tekinteni, de annál számosabb volt a nőági atyafiság. A Láthó, Menyekey, -Halyagos és Kerepes családok száz ijafija nézett és várakozott a -Böthök-örökség után. A mely örökség ugyan egy embernek is kevés lett -volna, de akármilyen kevés is, ősi juss az, – idegennek, jöttmentnek, -ágról szakadtnak abban turkálni meg nem engedhető. - -S ime Lidia kisasszony mégis talált-gyereket, fattyukölyket vett -magához. S ime ez ellen még nemzetes uramnak sincs kifogása. - -S vajon mit akarnak vele? - -Örökbe fogadják? - -Nyilvánvaló, hogy már megszerették. Mennyi csúfságot kellett nemzetes -uramnak elnyelnie s még is kedveli azt a kölyket. Hogy irtózott teljes -életében Lidia kisasszony minden gyerektől és gyereknyafogástól s ime -annak a porontynak úgy viseli gondját, úgy eteti, úgy öltözteti, úgy -félti; kutyaharapástól, kóborgó czigánytól, kutbaeséstől úgy őrzi, -mintha nem is fattyu volna, hanem valóságos Böthök-származás volna. A -mit semmi se bizonyit jobban, mint az, hogy a mikor azt a kölyket minap -az udvaron a kijáró emse föltaszitotta, Lidia nyomban elküldött a javas -asszonyért, hogy kenje, fürössze, dagassza meg azt a kölyket, nehogy -nyavalyatörős legyen ijedtében. Ki látott már ilyet? - -Utjába kell állani a veszedelemnek. - -Elkezdték Lidia kisasszonyt látogatni a vén asszonyok. S beszélgetésük -mindjárt a kölyökre tévedt. - -Szép is volna, jó is volna, isten ajándéka is volna, ha anyja bűnös -személy nem volna. Az egyik rábizonyitotta, hogy czigányasszony volt. A -másik szentül meg volt győződve, hogy gyujtogató volt, felpörzsöli utóbb -a mi falunkat is. A harmadik sok embertől hallotta már, hogy tót asszony -volt; csent, lopott, orozott; a mit a szeme meglátott, keze ott nem -hagyta; egyik faluból a másikba kergették, most is ott ül a főbiró keze -alatt; még a kölyke is szégyent, gyalázatot hoz ránk. - -Lidia kisasszonynak két füle volt. Nem dugta be egyiket se. Hanem a mit -e beszédből az egyik fülén bebocsátott, a másikon nyomban kieresztette. - -Akkor a gyereket vették birálat alá. - -Szemmel látható, hogy az egyik szeme kertbe néző; kancsal lesz belőle. -Bizonyos az is, hogy tele van belső nyavalyával, úton-útfélen szedte föl -valahol. Ki is üt majd rajta, rossz seb lesz belőle, ráhozza a falura a -dögvészt. Annál pedig semmi se bizonyosabb, mint hogy ha felnő, -elvetemedik, betyár lesz, duhaj lesz s legelőször a jó Lidia kisasszonyt -üti agyon. Ott lesz temetésén az egész falu. Hat verset harangoztat rá -az atyafiság. - -Az a kölyök maga se tiltakozott e beszéd ellen. Pedig többnyire ott -hallgatta Lidia kisasszony kötényébe fogódzkodva. - -Két nagy fekete szeme csak úgy ragyogott a vén asszonyokra. Sőt a mikor -megunta már a beszédet, fölkapaszkodott Lidia kisasszony ölébe, rádőlt -kebelére, átkarolta nyakát s úgy összecsókolgatta, csak úgy csattogott. - -Épen ez mutatja az emberi tökéletlenséget. Az a Lidia kisasszony inkább -hajtott annak a kölyöknek csókjaira, semmint a vén asszonyok megfontolt -beszédére, a kik pedig vér szerint való rokon atyafiak lettek volna. - -Egyszer meg, mikor már semmi se használt, azt gondolták ki: készitettek -madárijesztőt, felöltöztették rongyos, piszkos babaruhába, két lába -kétfelé, két karja mint az akasztófa, szájában papiros, papirosra -ráírva: »én is haza jöttem a másik után« s egyik hajnalban bedobták -Lidia kisasszony udvarába. - -Ez a csúfság csak észre tériti Lidia kisasszonyt. - -Dehogy téritette. Még ez se téritette. Sőt inkább nemzetes uram a -madárijesztőt karóra kötötte s a karót a kertbe kiültette. Hadd legyen -valami haszna is. Hanem a papirossal pipára gyujtott. - -Nem ismerné ám az az emberi természetet, a ki azt hinné, hogy a leányági -atyafiság most már lemondott tervéről annak okából, mivelhogy leleményes -tervei mind ez ideig rendre meghiusultak. Nem mondott bizony le s ha -erőfeszitése néha szünőben volt is: a jó alkalomra várt csupán s erőit -arra gyűjtögette. - -Az alkalom meg is jött, ha késett is egy-két esztendeig. - -A bűnös leányzó, a kis gyermek anyja, mind ama nagy belső küzdelmekről s -apró fenekedésekről, melyek a leányági atyafiság keblében égtek, mint -parázs a hamu alatt, mind nem tudott semmit. - -Hogy is tudhatott volna? Hiszen még arról se tudott, hogy porontya él, -nem tépték szélylyel a farkasok. - -Eszét vesztette, mikor az ó-téglavető gödreiben a haraszton a gyereket -nem találta. Ott nyúlt el ájultan a havon és a haraszton. - -Bizony jót tett volna vele az isten, ha vásárra menő emberek föl nem -ébresztik. Ott a fagyon meggémberedett volna szépen; megfagyott, elaludt -volna; elmult volna örökre. Bűnös lelke, gyötrött szive, fájdalma, -szerelme, boldogtalansága nem szálldogálna sötét felhő gyanánt a Bakony -fölött. Nem keresné senki, nem üldözné senki. Elfelejtenék szülő földén, -elfelejtenék a herendi kocsmárosék is, nem okozna annyi bajt és -zenebonát se nemzetes uramnak, se a tekintetes, nemes vármegyének. S nem -okozna annyi búbánatot és annyi keserü szenvedést önmagának. - -Az emberek azonban, akár kell, akár nem kell, belekeverednek a sorsnak -dolgaiba s jobban akarják azokat igazgatni, mint a hogy maga a sors -elgondolta. Lám azok a vásáros emberek meglátták a piros hara-kendőt a -havon, oda mentek, az ájult nőt kezükre vették, egyik kocsijukra -föltették s bevitték egyenesen Veszprémbe. - -Útközben költögették, élesztgették. Mindjárt látták, hogy fiatal, szép -asszonyszemély. Vagy lány, vagy menyecske. Seb nincs rajta, keze-lába -nincs eltörve; nem is bódult, nem is részeg; – lélekzetén se bor, se -pálinka szaga; bizonyosan szivfogásos; valami kórság elfogta a szivét. - -Ha tudták volna, micsoda kórság! Bizonyosan ott hagyták volna a hónak, -hidegnek, éjszakának, éhségnek, Bakony erdejének. Ezek majd hamarosan -örökre kigyógyitották volna minden nyavalyából. - -Hóval dörzsölték a halántékait. Pálinkát csöpögtettek a fogai közé. Az -egyik ember kibontotta a szive körül a ruhát s ott a szive táján -meztelen testét szájával melegitette. Szinte megirigyelték társai, hogy -épen ő jött erre az üdvös gondolatra. - -Akár egyik orvosló szer segitett, akár másik, a lány magához jött. - -Szemeit kinyitotta, felült, körülnézett, látta az embereket és kocsikat -s egy pillanat alatt, mint a villám, leugrott a kocsiról. El is esett a -hóban, megint felpattant s futni kezdett. Kétszer is elkiáltotta: - -– Az én angyalom! Hol az én kicsinyem? - -De a vásározó emberek se sokáig tanakodtak. - -– Fogjátok el, utána! - -Két-három fiatalabb ember utána iramodott s elcsipte nyomban. Vezették -vissza a kocsikhoz. - -A lány most könyörgőre fogta a dolgot. - -– Ne bántsanak engem, hagyjanak magamra, hadd keressem meg piczinyemet! - -Az emberek rendbeszedték ruháját, nyakán és vállán szépen megkötötték -hara-kendőjét s ujra felültették a kocsiba. - -Meg se köszönte az a bűnös lány. Hanem a mint egy mély vizmosáshoz -értek, megint könyörögni kezdett. - -– Ha istent ismernek kigyelmetek, dobjanak le engem ebbe a mélységbe. - -Az emberek összenéztek. - -– Megháborodott a boldogtalan! - -Hát hiszen meg is volt az a teremtés háborodva. Most már nyilvánvaló. - -Nem is hagyták Herenden. Kissé úgy is megkéstek. Ha Herenden hagyják: -biró előtt, jegyző előtt százféle kérdezősködésre kellett volna -felelniök. Alkalmas időre épen nem érnek be a vásárra. Aztán hátha -törvény, hátha biróskodás lesz a dologból. Mentsen isten attól, hogy -őket tanuknak fogdozzák. De meg mit is tudna csinálni egy kis paraszt -falu egy ily bomlott elméjü teremtéssel? Veszprémig meg se állnak vele. -Ott leteszik az Angyal vendégfogadóban. A fogadóst megkérik: izenjen be -a városi kórházhoz. Az majd beizen. Oda jön a város kapitányja, átveszi, -elvezeti. Ő róluk szó se lesz. Nevük nem jön a tanuk jegyzőkönyvébe. Nem -kell csúszniok-mászniok a legnagyobb dologidőben egyik hivataltól a -másikig, Pontiustól Pilátusig. - -A legokosabban volt ez így kigondolva. Így is történt szóról szóra. Csak -a vége felé változott meg kissé a dolgok jól kigondolt rendje. - -A lány, úgy látszik, sorsában megnyugodott. Nem szólt, nem sírt, nem -panaszkodott többé. Sőt ott a kocsiülésben meg se mozdult ezen tul -Veszprémig. Két kezét összekulcsolta, mintha imádkoznék s a mikor -Veszprémbe délután három órakor beértek s a kocsik az Angyal fogadónál -megálltak, szép szeliden maga szállt le a kocsiról s az emberek szavára -nyájas engedelmességgel ment be a fogadóba. - -De nem várta ő azt meg, mig a kórházat értesitik s mig eljön érte a -városkapitány. A mikor nem ügyeltek rá egy pillanatig: kisurrant a -szobából, fölment a Benedek-hegyre, onnan fölvánszorgott a várba s ment -egyenesen a vármegyeházához. Megállt a vármegyeház kapuja előtt s -benézett a kapun. - -A kapu alatt ott sétált az őrség. Kősó Ferencz megyei huszár volt az -őrség. Zöld mentéje, piros nadrágja, forgós és makkczimeres csákója csak -úgy fénylett, tündöklött. Sarkantyu a lábán, kivont széles fringia a -kezében, tarsoly az oldalán. Bajusza kipödörve kegyetlenül. Meglátja a -lányt s annak halavány, búbánatos arczát. Pattogósan kérdi: - -– Mit keressz itt lányom? - -– A törvényt keresem. - -– Miféle törvényt? - -– A kinek kard van a kezében, élet-halál a hatalmában. - -– Mit akarsz vele? - -– A kezébe akarom magam adni. - -– Ki vagy te? Mi vagy te? - -– Szegény bűnös lélek vagyok. Nagy a vétkem, se isten, se ember meg nem -bocsáthatja. Számot vetettem az élettel. Nem tudom tovább elviselni. - -– Várj egy kissé. Állj ide a folyosóra, - -A lány átment a kapu alján s a folyosó sarkán megállt. - -Jött arra másik huszár, a ki most nem volt őrség. Oda szól neki Kősó -Ferencz. - -– Ezt a boldogtalan teremtést vezesd a várnagyhoz, az irodába. - -A huszár melléje áll a lánynak, megfogja balkarját s vezeti a -várnagyhoz, az irodába. - -Ott ül a várnagy kopott karos széken asztal mellett. Az asztalon irások, -irószerek, tőr, pisztoly, kutyakorbács, rabkenyér. Jobbról-balról kisebb -asztal, mindegyik mellett irástudó rab; számit, vonaloz, irkafirkál -mindakettő. Vas nincs a lábán egyiknek se. A falakon köröskörül fogas. A -fogason vasak lógnak. Alakjuk egyféle, súlyuk különféle, rozsdás -valamennyi. Az ajtóban két huszár; fegyverben az egyik, puczéran a -másik. Az ajtón át hol be, hol ki rabokat kisérnek. Kemény, goromba, -rövid szóval osztja ki rendeletét mindegyikéhez a várnagy. Nagy bajusza, -nagy szakálla úgy hozzá szokott már a goromba szóhoz: föl se veszi, meg -se mozdul. Se bajusz, se szakál. - -A lány hall is, lát is mindent. Nem ijed meg semmitől. Vagy talán nem is -lát, nem is hall már semmit, azért nem ijed meg. Lelke talán ott jár -már, a hol a halottakat jegyzik, nem az eleveneket. - -A várnagy keményen szól hozzá: - -– Hogy hivnak? Mi a neved? - -– Gergő Zsuzsi a nevem. - -– Hová való vagy? Hány éves vagy? Mit akarsz? Mi terheli a te bűnös -lelkedet? Beszélj szaporán! - -– Szegény boldogtalan cselédleány vagyok. Elmultam huszonegy esztendős. -Nagy vétket követtem el. Kitettem, elvesztettem, halálnak adtam édes -picziny ártatlan gyermekemet. Ezért jöttem ide. Várom itéletemet, várom -halálomat. - -Könnyei kitörtek, inai megrogytak, a huszár ott a háta mögött megkapta, -hogy el ne essék. - -A várnagy rá se néz többé. Oda szól Nyögéri káplárhoz: - -– Vigye kend a tizenhetedik számu zárkába. Megvizsgálják kendtek -gondosan. - - -VII. - -A bűnös lányt bevezették egy mellék odúba. Ott voltak a bünjelek. A -káplár ügyelt, két huszár megkezdte a motozást. - -A lány szó nélkül engedelmeskedett. A káplár szavára letette fejéről a -kendőt, nyakáról a harakendőt, leoldotta kötényét, levetette kopott -kabátkáját, mellénykéjét, szoknyáját és alsó szoknyáját. Úgy ült ott egy -hideg fa-széken egyetlen tiszta ingben. Térdét összeszoritotta, domboru -mellén ingét két kezével összefogta. - -Megtapogatták, meggöngyölgették minden darab ruháját egyenként. -Kabátjának, szoknyájának minden ránczába belekandikáltak. Nincs-e -valahol elrejtve tű, ár, kés, ölőméreg, pénz, irószerek vagy egyéb -efféle gyilkos és ártalmas szerszám? Mert a rabnak puszta testén s -nyomorult öltönyén kivül nem szabad lenni semmijének. - -Találtak a zsebében három krajczárt. Ez volt minden pénze. Fölirták -papirosra. - -Találtak ugyanott egy varrótűt, egy kis ollót, három gombostűt, kevés -fekete s fehér czérnát és pár rőfnyi vékony kötőszalagot. Találtak -gyüszüt, kézi tükörnek tört darabját s egy imádságos könyvből -kiszakitott lapot. Szegény bűnösök imája volt rajta isten irgalmáért. – -Ezt is felirták ugyanarra a papirosra. - -Találtak összegöngyölgetve egy darab rongyot is. Ki se bontották, meg se -nézték, hanem mint szemetet félre dobták. - -A leány lehajolt érte, fölvette, ajkához emelte, összecsókolta azt a -rongyot. Könnyei hullottak rá. - -A káplár oda szól a huszárokhoz. - -– Nézzétek meg, mi van abban a rongyban? - -Kiveszik a lány kezéből. Kibontogatják. Egy kis rongyos gyermekfőkötő, -czérnából horgolva. Mikor az az édes piczi angyal a világra jött: ezt -viselte legelőször. Fejecskéje azóta kinőtt belőle. Lesz annak már -innen-onnan esztendeje. Az az ostoba lány azóta mindig magánál hordja. -Pedig semmi haszna belőle. Nem is ér semmit. - -El is dobják megint a huszárok. A lány most már nem veszi föl, csak nézi -zokogva. - -A káplár parancsol. - -– Állj fel. Ne pityeregj! - -A lány feláll, elfojtja zokogását. A huszárok gondosan körülnézik, -elől-hátul. Harisnyáját körül motozzák térdétől bokájáig. Levettetik -vele ócska lábbelijét. Azt is megnézik. Harisnyában, lábbeliben semmi -gyanusat nem találnak. - -– Egészséges vagy-e? Nincs-e valami betegséged? - -– Nincs sehol semmi bajom, egészséges vagyok. - -Hát hiszen igaza van. Arcza halavány, de életszinü. Állása egyenes, -karja és lába erős, melle és csipője domboru, a fiatalság és üdeség -illata sugárzik termetéből. Nem kövér, de nem is sovány. - -Bizony egészséges. Csak lelke vonaglik halálos kinokban. Csak szíve -vérzik ezer sebből. De ez nem való a hivatalos iratokba. - -– Nincs egyebed? Mindened itt van? - -– Nincs semmim, csak a rajtamvaló. - -– Váltó inged sincs? - -De bizony volna. Egyetlen váltó inge ott van a herendi kocsmároséknál. -Ha megmondja: azok is megtudják, hogy ő rossz nő, rabságban van. De -miért kelljen azoknak azt megtudniok? Azok jó emberek. Oly szivesen -adtak menedéket, jó szót, meleg ételt, éjjeli szállást. Még azt is -megengedték volna, hogy piczinyjét magához vegye. Ne tudják meg azok, -hogy ő hová jutott. - -Azt felelte a káplárnak: - -– Minek kellene nekem a váltó ing arra a néhány napra? - -– Micsoda néhány napra? - -– A mig a vesztőhelyre ki nem visznek. Addig jó lesz ez is, a melyik -rajtam van. Akkor meg majd akad jó lélek, a ki tisztát ad rám. - -A két huszár rá nézett a káplárra, a káplár nézte a lányt. Átkozott szük -az a huszárdolmány, de a szívből még se tud minden érzést egyszerre -kiszoritani. Akár bomlott, akár bűnös az az ifju nő: bizony isten, meg -tudná sajnálni az ember. Még ha huszár, még ha káplár is az ember. Csak -hogy azt elárulni se nem szokás, se káplárhoz nem illendő. Sőt annál -keményebb hangon beszél vele. - -– Öltözzél fel iziben. Jöjj utánam. Lesz még neked jó néhány napod itt, -ha már egyszer ide kerültél. - -Magára hányta kevés ócska ruháját a bűnös lány, ment a káplár után, -belépett a tizenhetedik számu odúba, az ajtót becsapták rá s a nagy -závár aczélrugója nagyot csattant, mikor a káplár a termetes kulcscsal -ráforditotta a závár nyelvét. A nagy csattanás végig harsogott a börtön -széles, homályos folyosóján. Hangja behatolt a többi odu ajtajának leső -ablakán. Minden odu tele volt lakóval, eleven halottal. A halottak -felugráltak s oda állottak a leső ablak elé. Hátha hallanának valami -ujságot. Azután elkezdtek maguk közt tanakodni. Vajjon uj eleven -halottat hoztak-e be vagy a régiek közül vittek el valakit? Talán a -szabadságra, talán messze rabságba, talán a betegek közé, talán a -temetőbe! Ismerős-e vagy idegen? Ártatlan-e vagy sulyos kölöncz terheli -a lelkét? A csattanás hangja lassanként elenyészik. Nem nyujt -felvilágositást ezekre a kérdésekre. - -A káplár igazat mondott. - -Ne is számits arra te boldogtalan teremtés, hogy a törvény a te -kinjaidnak majd hamarosan véget vet. Nem tudod te még, mi az a törvény. - -Nem az ám a törvény, hogy a ki vétkezik: annak bűnhödnie kell vagy ezen -a világon, vagy a más világon. – Ez csak a vallásnak, csak a szívnek, -csak az istennek törvénye. - -Az se a törvény ám, a mi nagy könyvekben meg van irva s a mit -olvasgatnak, magyaráznak, csavargatnak, kijátszanak, kinevetnek, -enyhitenek, sulyositanak végrehajtanak s végre nem hajtanak -százféleképen. – Ez csak a tudósok, irástudók, tanitó emberek és -ügyvédek törvénye. - -Még az se az igazi törvény, a mikor az asztal mellett ül az alispán, -öt-hat táblabiró, vádló, védő, jegyzőkönyvvezető. Az asztalon feszület, -halálfej, szentirás és tintatartó. Az ajtónál fegyveres őr, te is -boldogtalan nő ott állsz az asztal előtt s melletted is fegyveres őr s -felolvassák, kihirdetik előtted az itéletet. - -Mind nem ez a törvény. Hosszu ostor a törvény s mind ez csak sudaras -vége a törvénynek. De van ám annak nyele is, fonadéka is, telenkje is, -czifrája is s az mind súlyosabb, mint maga a sudár. - -A vizsgálóbiró, a szemle, a faggatás, a helyszini kutatások, a tanúk, a -szembesítések, a szakértők, a jegyzőkönyvek, kimutatások, tárgyalások, -halasztások, húza-vonák, fölebbezések, változtatások, pótlások, -kiegészitések, megfigyelések, vádlók és védők és szakértők marakodásai: -ez a valóságos törvény. Elmulnak a hónapok és az esztendők; te nem látod -istennek napját, napjának ragyogását. Tavasz fölzsendül, virága illatot -áraszt, – nyár és ősz megérleli édes gyümölcseit s a késő ősz csöndes -alvásra késziti el a természetet s ágyát behinti hervadó avarral, hulló -falevéllel: te mindezt nem látod bűnős lány. Arczod rózsái elhullanak, -piros ajkad fakóvá lesz, szemeid édes sugarát köd boritja bé, ifju szép -testedet alig tudod már vonszolni s a halál helyett, a melyet úgy áhit a -te összegyötört lelked, csak a sorvadás vár reád. - -Ez a valóságos törvény. A mikor végső itéletedet kihirdetik: az már -igazi enyhülés. - -A káplár jelentést nyujt be a várnagyhoz, a várnagy a fiskushoz, a -fiskus a törvényszékhez. Öt-hat napba telik minden jelentés. A -törvényszék kiadja a jelentést a szolgabirónak, a szolgabiró az -esküdtnek, hallgassa ki a vádlottat. - -Az esküdtnek sok dolga van s valamennyi dolgát előbb el kell végezni. -Sorjában megy minden, ha ugyan megy. Rossz emberek miatt a rendet -megbontani nem lehet. Kivált ha a rossz ember ágról szakadt szegény -cselédlány, a kinek az élő istenen kivül nincsen pártfogója. - -Két hónap múlik el, mire a leány az esküdt szine elé kerül. - -Száz kérdés mered a lány lelkének, mint a vasvilla. Minden kérdés ki van -nyomtatva előre. - -Mi a neved? Hol és mikor születtél? Voltál-e már fogva vagy bűntetve? -Miért voltál? Miért nem voltál? Hol szolgáltál egész életedben? Hol -szolgáltál utoljára? Hány gyereknek vagy apja-anyja? Hol vannak -gyerekeid? Micsoda vallásu vagy? Be vagy-e oltva? Mi a bűnöd? Mi a -védelmed? Vannak-e tanúid? Mi a nevük, polgári foglalkozásuk, hol -laknak? Van-e védőd? És miért nincs védőd? - -Szegény leány elmondta bűnös cselekedetét, úgy a hogy történt. Igazán, -töredelmesen, bűnbánó lélekkel. Isten elvette az eszét egy pillanatra. -Másnap már kereste gyerekét az ó-téglavető gödörben. Tíz körmével kiásta -volna már a föld alól is, de nem találta. Talán megették a farkasok. Ha -pedig már a piczinyje nem él: ő se akar élni. Ő nem akar bujdosni a -törvény elől. Ő lelkével békességben lenni nem tud, emberek szemébe -nézni nem tud, ő el akarja venni büntetését. Leszámolt már az élettel, -most számoljon le vele a törvény, ő csak istennek irgalma elé akar most -már járulni. Semmi mást nem akar. - -Hiszen, ha a papirosnak szíve volna: könnyen meg lehetett volna fölötte -hozni az itéletet. A papirosra mind fölirták az ő igaz, őszinte -beismerését, bűnbánó vallomását. - -Csakhogy a papirost rongyból készitik. A papirosnak nincs szíve. Hiába -volt az ő igaz beismerése. - -A biróság elrendelte: keressék meg ahhoz értő emberek az ó-téglavető -gödreiben a kitett, eltünt, elveszett gyerek csontjait. - -Kiment az esküdt két pandurral. Magához vette a vármegye főmérnökét. Oda -vitt vagy tizenöt herendi napszámost is. A mérnök a gödörről térképet -készitett egy napon át. A tizenöt herendi napszámos ásta-véste, turkálta -a gödröt két napon át. De a kis gyereket vagy ott létének jelét-nyomát -meg nem találták három napon át. - -Tehát a bűnös lány hazudott. - -Az esküdt majd megette másnap mérgében a meg nem talált kis gyerek -anyját. Összeszidta, összemordiázta, ujabb tíz ivnyi jegyzőkönyvet irt -össze a terhére s ráparancsolt, hogy teremtse elő a kölykét a föld -fenekéről is. - -Szegény leány mit mondhatott erre? Annál maradt, a mit először beszélt. -Az esküdt nagy dérrel-durral visszaküldte börtönébe. Addig nem látja a -napvilágot, mig a kis gyerek nyomát föl nem födözi. Rabságban fog -elrothadni. - -Az esküdt nem is igen beszélhetett másként. Bűnös ember iránt nincs -szokásban a gyöngédség. A törvény ezt nem parancsolja; az ősi bevett jó -szokás pedig a gorombaságot parancsolja. A lányt az ő puszta beszédére s -akármilyen bűnbánó beismerésre elitélni nem lehet. Hogy a biróság -elitélhesse, ahhoz bizonyosan kell tudnia, hogy csakugyan volt-e hát -gyereke? Ezt pedig nem lehet tudni bizonyosan mindaddig, mig a gyerek -nyomait meg nem találják. - -De szabadon se lehet a lányt ereszteni. Hiszen önmaga vádolja önmagát, -ennél nagyobb gyanú csakugyan nincs a világon. Mit szólna ahhoz a világ, -ha az ily nagy bűnöst könnyü szerrel szélnek eresztené a tekintetes, -nemes vármegye? Hova lenne a vármegye becsülete s a törvénynek -tekintélye? - -Az esküdt tehát okosan cselekedett. - -De mit csináljon a rableány? - -Volt a lánynak néhány börtönbeli társa. Lány és asszony valamennyi. - -Egy serdülő lány, a ki ujszölött csecsemőjét emésztette el. - -Czigányasszony, a kit azzal vádoltak, hogy vásáros tolvaj. - -Egy félig-medig uri asszony, a ki váltót hamisitott. - -Javas asszony, kuruzsló banya, a kiről a fél falú azt állitja, hogy -méregkeverő. - -Kenyerevesztett faczér bába, a kiről azt jelentette a járási orvos, hogy -gonosz tanácsot osztogat, czédrusfát használ s tudós a kenésben. - -Szentül meg van győződve mindenki, hogy romlott lélek ez az -asszonyszemély mind. Ezek közt volt Gergő Zsuzsi, a boldogtalan anya. - -A mint visszajött az esküdt urtól: nyomban neki esett valamennyi társa. -Egyik kérdésük a másikat érte. Hogy volt, mint volt a kihallgatás? Mit -kérdeztek az urak? Nem szólta-e el magát a lány valamely irányban? - -Lassanként elmondott a lány mindent apróra. - -Most azután következtek a jó tanácsok. - -Valamennyi egyetértett arra nézve, hogy a leány nem az ó-téglavető -gödörben hagyta kicsinyjét. Ha ott hagyta volna: nyoma volna. Farkas, -holló, keselyü meg nem ehette. A véres nyom ott maradt volna. El se -pusztult, meg se fagyott egy éjszakán át. Másnap édes anyjának meg -kellett volna őt találnia. Az igazság tehát abból áll, hogy az anya nem -az ó-téglavető gödrében, hanem a Gombási csárda és Herend közti út -mellett valamely más gödörben vagy mélységben hagyta el kicsinyjét. Ne -is tünődjék az anya e fölött sokáig. Jelentkezzék a vizsgáló birónál s -deritse föl ekként az egész állapotot. - -Mert különben ki nem szabadúl, mig itéletet nem kap. Itéletet pedig nem -kap addig, mig a gyerek nyomait meg nem találják. - -A szegény anyának vonagló lelke egészen bele szédült ebbe a sok -tanácsba. - - -VIII. - -Nem azért adta ő magát a törvény kezébe, hogy szabaduljon. Hogy -ügyességgel, furfanggal, szerencsével kimeneküljön a törvény hálójából. -Börtöntársai csak ezért lelkendeztek, csak ezen törték a fejüket, csak -ez volt egyedül való gondjuk nappal is, éjszaka is. - -Az ő megtört lelke a büntetés után sóvárgott. Nem is gondolt másra, mint -a halálos büntetésre. Elmult az ő édes kis gyermeke, el kell mulnia neki -is. – Lefeküdni oda, a hol az ő kicsinyje fekszik. A föld alá. Egyesülni -vele még egyszer valahol a messze világban, a melyről csak az imádság -tud számot adni. Az örökkévaló sötétségben vagy az örökkévaló sugárban. - -Lelke hánykolódott, mint viharban a fának lombja. Hátha mégis -megtalálnák azt a gyermeket? Vagy csak nyomát, jelét, rongyos kis -ruhácskáját? - -Oh ha még egyszer keblére szorithatná! - -Nem lehet. Vége van már mindennek. - -Bizonyos, hogy az ó-téglavetőnél hagyta el. De hát bizonyos-e ez? Hiszen -nem volt ő eszén se akkor délután, se másnap délelőtt, a mikor kereste -és nem találta. Hátha nem is jó helyen kereste? - -Azt mondták az urak a kihallgatásnál, hogy ő hazudott. - -Nem hazudott. Látja az isten az ő lelkét, hogy ő nem hazudott. Bűnös az -a lélek, de átlátszó. A ki be nem hunyja szemét, tisztán lát abban a -lélekben mindent. Ő nem hazudott. Ő úgy mondta el az igazságot, a hogy ő -tudta, érezte. - -Mégis azt mondják az urak, hogy ő hazudott. - -Az urak nyersen, haragosan beszélnek vele. Néha még rá is toporzékolnak -s fenyegetik minden gyötrelemmel. Igazuknak kell lenni. Olyan bűnös -teremtéssel, mint ő, nem is beszélhetnek más hangon. - -S nem is rossz emberek az urak, sőt jó emberek. Hiszen az a kis gyerek -nem az övék, soha nem is látták, mégis ime, hogy keresik! Még jobban -keresik, mint ő kereste, pedig ő mégis csak az édes anya. Szálljon rájuk -istennek igaz áldása, a miért ugy keresik. Hátha mégis az uraknak van -igazuk s ő maga tévedett? - -Börtöntársai napról-napra zaklatták tanácsaikkal. Rábizonyitották napnál -fényesebben, hogy nem az ó-téglavetőnél, hanem másutt hagyta el -gyermekét. Utóbb már maga is kezdte hinni, hogy csakugyan ő tévedett, -azért nem találta meg se ő, se a biróság a nyomokat. - -Beteg szíve úgy csüngött a reménységen. Hátha, hátha! - -Elhatározta, hogy beszél a káplárral. Mintha jó szívvel volna hozzá a -káplár. - -Mióta rabságban van, minden rabmunkát szivesen végez. Zsurol, söpör, -tisztogat a folyosókon. Mos, vasal, konyhán segit a várnagynénál. A -káplár kicsinyjeinek ruháit foltozgatja. Nem vitáz, nem jajgat, nem -panaszkodik. Ég a munka a keze alatt. Pillanatonként a saját mérhetetlen -fájdalmáról is megfeledkezik s másokat vigasztal. A ki átkozódik: azt -elcsititja. A ki panaszokban tör ki: azt nyugosztalja. A káplár azt is -mondta már egyszer-másszor: - -– Ilyen rab még nem volt a kezem alatt. Mintha szentnek készülne az a -szerencsétlen lány. Mintha nem is volna tökéletes esze. - -Egy napon ajtózáráskor kérést intéz a káplárhoz a lány: - -– Káplár úr, nagyon emészt a kétség, hátha megbotlottam az urak előtt -való beszédemben, kiigazíthatnám-e vallomásomat? - -– Ki bizony édes lányom, majd szólok a várnagy úrnak, csak azután még -jobban bele ne keveredjél a bajba. - -Pár nap mulva vitték az esküdthöz. Esküdt uram mérges volt, a hogy -szokás, az alkalmatlankodás miatt. - -– No mit akarsz? Miféle uj hazugságot találtál ki megint? - -– Igazat akartam mondani mindig, bocsássa meg a tekintetes úr, ha -tévedtem volna. Most is csak azt mondom, hogy talán meg is voltam -zavarodva; talán nem is az ó-téglavetőnél, hanem valahol másutt, más -mélyedésben hagytam az én édes kis jószágomat. Csak az bizonyos, hogy -ott történt a szerencsétlenség a Gombási csárda közelében. - -Ujabb irás, ujabb szidás, ujabb jegyzőkönyv s viszik a lányt vissza -börtönébe. - -De ujabb visgálat is. - -Megy az esküdt, megy a mérnök, viszik a herendi napszámosokat, -fölturkálnak minden árkot, minden gödröt, minden mélyedést innen is, túl -is a Gombási csárda körül. Térképek, jegyzőkönyvek, díjak, költségek, -fuvarok halomszámra szaporodnak. - -A gyereknek semmi nyoma. - -No de az már mégis sok, a mit ez a lány csinál a vármegyével. Orruknál -fogva vezeti a törvénytevő urakat. - -Az esküdt nyalábra kötözi az irásokat és átadja a szolgabirónak. -Szolgabiró fölterjeszti a törvényszékhez, a törvényszék átteszi a -fiskushoz; adjon véleményt a fiskus, mit tegyen a biróság. - -Az ördögök búcsujárását végzik az irások. S a helyett hogy a sok ide-oda -küldözésben, a sok járás-kelésben kopnának, soványodnának: még inkább -híznak és szaporodnak. - -A fiskusnak az a véleménye: ki kell nyomozni, hol szült, mikor szült, -kinél szült az a bűnös leány? Él-e apja, él-e anyja, élnek-e rokonai? Ki -volt a kedvese, ki volt gyermekének apja? De azt mindenesetre tisztába -kell hozni, hogy valósággal született-e gyermeke valamikor? - -Az esküdt egy reggel arra ébred föl, hogy a Gergő Zsuzsi-féle irások ott -vannak az asztalán. Alig férnek el rajta. Az irások mellett a fiskus -véleménye és a törvényszék határozata. Az esküdt megnézi sürgős -dolgainak sorrendjét, épen száz dolga sürgősebb, mint a Gergő Zsuzsi -dolga. - -Jól benne vagyunk már a nyárban, az esküdt magához vezetteti a lányt. - -– Mi volt a gyereked? Fi-e, lány-e? - -– Fiu volt. - -– Mi volt a neve? - -– Nem volt még neve. - -– Nem-e? Hát megint ujabb hazugságba estél? Hogy lehet gyerek név -nélkül? Hát hogyan szólitottad? - -– Én csak úgy szólitottam: angyalom, szívem, kicsikém. - -– Hol kereszteltetted meg? - -– Sehol se még. - -– Nem-e? Hát pogány vagy te vagy istentagadó? - -– Nem volt pénzem a keresztelésre, nem kaptam vele rendes szolgálatot; a -mi keveset kerestem: az mind ráment élelmére, ruházatára. A keresztelés -sok pénzbe került volna. Tudtam, hogy a jó istennél nem késünk el, ő -megvár minket irgalmasan. - -Ezen az uton nem boldogult az esküdt. Olyan pap tehát nincs, a ki -tanuságot tehetne, hogy a lánynak gyereke volt. - -– Él-e apád? Él-e anyád? - -– Egyik se él. Árva vagyok. Rokonaimról se tudok semmit. Kis koromban -elkerültem szülőföldemről. Azóta csak úgy hányódom, mint afféle szegény -cselédlány. - -– Ki volt a gyereked édesapja? - -– Minek mondanám meg? Még utóbb megtudhatná, mire jutottam. Talán nem is -él már. Elvitték katonának, nem is tudom merre van. Én vagyok a bűnös -egyedül; ő se tudója, se látója semminek. - -Igaza volt a szegény lánynak. Ez nem tartozik az ügyhöz. Ez az ő -szivének édes vagy keserü titka. E titok csak ő rá tartozik és az -istenre; nem tartozik a földi birákra. - -Az esküdt ur azonban más véleményben volt. A mit a lány elhallgat: abban -kell lenni minden titok kulcsának. - -Napokon át faggatta, nyakgatta, szorongatta a lányt. A lány állhatatosan -megmaradt konok elhatározása mellett. Nem mondta meg kedvesének nevét. - -Az esküdt ur dühös volt, mint a hörcsög. De mit tehetett? A -jegyzőkönyveket tovább kellett írni. - -– Hol voltál, mikor a gyereked született? - -– Senkinek se volt szabad az én sorsomról tudni. Mikor éreztem, hogy a -változásom közeledik: fölmondtam asszonyomnak, ruháimat összekötöztem, -kis pénzecskémet magamhoz vettem, a csecsemő-ruhácskákat Devecserben -összevásároltam s kimentem a kolontári erdőbe. Megkértem szépen Mihály -bácsit a kanászt és jólelkü feleségét, az ő putrijukban szültem, ott is -maradtam két hétig. Jók voltak hozzám, áldja meg őket az isten. Tudom, -hogy meg is áldja! - -No most már volt elég nyom. Ott van a devecseri boltos, ott van a -kolontári kanász és a felesége, majd bebizonyitják ők, hogy csakugyan -volt gyereke a bűnös nőnek. - -– Várj csak gonosz lélek, majd kisül most már, hogy csakugyan volt -gyereked. - -Bizony nevethetett volna a lány az esküdt ur nagy diadalmán, ha szive -tele nem lett volna szomorusággal. Hiszen épen ő maga akarta a -szerencsétlen, hogy kisüljön az igazság. - -De esküdt uramnál is korán volt a diadal öröme. - -A hány boltost találtak Devecserben: kihallgatták valamennyit. Mind azt -vallotta, hogy ő nála minden héten öt-hat lány, menyecske és fiatal -asszony vásárol csecsemőruhát, ő nem ismer meg egyet se, ez az eset -régen is volt, talán több mint két esztendeje, ha szemébe állitanák is a -lányt, ő meg nem mondaná: vett-e, nem vett-e ez a lány valamit. - -No de ott vannak a kolontári kanászék, Mihály bácsi és az ő jólelkü -felesége. - -Csakhogy Mihály bácsi jólelkü felesége meghalt, még a télen mult -esztendeje, el is temették szépen s a mily kurucz természetü asszony -volt, bizonyosra lehet venni, hogy most már semmiféle esküdt kérdésére -nem felel s a vármegye se tudja többé szóra bírni. A jó Mihály bácsi -pedig, a hogy magára maradt, neki adta magát az ivásnak, e miatt az -ispán ur kitette a szűrét s a jó Mihály bácsi úgy elköltözött a -vidékről, se hire, se hamva. Csak a puszta-miskei zsidó árendás látta -egy év előtt a légrádi vásáron; az beszéli, hogy alighanem Muraközbe -szegődött el kanásznak valahova. - -Nosza neki hát Muraköznek. Oda ugyan az esküdt ur el nem vitte a -mérnököt és a herendi napszámosokat, sőt maga se ment el, de azért a -maga módja szerint a tekintetes alispán ur útján meg kellett keresni -nemes Zalavármegyét, hogy kutassa föl valahogy Mihály bácsit s hallgassa -meg arra nézve, hogy mikor, mely évben és mely napon szült az ő -kolontári putrijában Gergő Zsuzsi egy egészséges gyereket? - -Muraköznek van kilenczven faluja s vagy százkilenczven kanásza. Többnek, -mint száznak Mihály a neve s valamennyit úgy hivják: Mihály bácsi. Kazal -szalmában a gombostűt s Muraközben az igazi Mihály bácsit keresni: egyre -megy. - -Jó késő ősz volt, bele is értünk már a télbe, a mikor mindenünnen -megjöttek az irások, feleletek, jegyzőkönyvek, kisérő levelek, a melyek -mind azt bizonyitották be kétségtelenül, hogy a kis gyereknek semmi -nyoma. - -Szaporodtak az irások halom számra. - -De minél inkább szaporodtak: annál bizonyosabbra vette az esküdt ur, -hogy az a lány nem beszél igazán s hogy neki gyereke sohase volt. - -Ily értelemben ő maga részéről be is fejezte volna a vizsgálatot s -kifejté és megbizonyitá bőségesen a maga nézetét. - -No de most már mit csináljon a törvényszék? - -Mit-e? Majd megmondja azt a fiskus. Mert a hol a törvényszék megakad: -ott a fiskusnak kell bölcs tanácscsal előállnia. - -De hátha a fiskus megakad: mi történik akkor? - -Hejh ha a törvénynek szive volna! Maga elé hívná azt a boldogtalan -anyát, haját lesímitaná, könyeit letörölné s azt mondaná neki: - -– Édes lányom, látom búbánatod. Nekem ugyan nem szabad elhinnem, hogy -neked kicsinyed volt s te azt elvesztetted s azért én téged meg nem -büntetlek, mert erre a te puszta beszéded nem elegendő. Sőt, ha elhinném -is: te már az én kezemben, az én rabságomban eleget szenvedtél. -Elbocsátlak tehát istennek szent hírével. Viaskodjál önlelkeddel s várd -az irgalmat vagy a büntetést az időtől, a mely elmulandó s a -gondviseléstől, a mely örökkévaló. - -Így beszélne s így cselekedne a törvény, ha érzése volna. Csakhogy a -törvénynek nincs érzése, de van fiskusa és szakértője. S a mikor már a -fiskus is megakadt: akkor elő kell állania a szakértőnek. - -A minthogy a fiskus nem is inditványozhatott egyebet, csupán csak azt, -hogy a dolgok bonyolult állapotában meg kell hallgatni a szakértőket. A -vármegye főorvosát és járási orvosát. - -Ép elméjü-e az a boldogtalan nő? - -Nincsenek-e szédülései, látásai, rögeszméi? - -Van-e szabad elhatározásra való képessége? Ezt a képességet nem -csorbitja-e, nem gyöngíti-e az elmének valami zavara vagy betegsége? - -El lehet-e neki hinni, hogy gyereke volt? - -Volt-e hát neki gyereke? Hány volt s mikor volt? - -S ha nem volt neki: miért állítja, hogy volt neki? - -Nem csábeszme-e, nem káprázat-e az az állitása, hogy kis gyerekét -elvesztette? - - -IX. - -Jer csak szerencsétlen anya! Jer most már a szakértők keze alá! - -Hadd állitsanak a mérték alá. Tudnia kell ám azt a világnak, hogy a te -termeted magassága százötvenhét czentiméter. A törvény se lenne bölcs és -igazságos, ha a te tested súlya hatvannégy kilogrammnál több vagy -kevesebb volna. Koponyád méreteit is mulhatatlanul össze kell számitani, -hogy a köztársaság rendje szilárdul fennálljon. Hogy hajad tömött és -gesztenyeszinü; hogy homlokod és szemöldököd, szemed, szád, orrod és -füled rendes, fogaid épek s közülök egy se hiányzik; hogy bőröd kevéssé -szinezett s egész mivoltod se jól táplált, se rosszul táplált, hanem -mérsékelten táplált: mindezt jegyzőkönyvbe kell venni a jövendő idők -tanulságainak gyarapítása végett. - -Ez még semmi. Mindezt elvégzik pár nap alatt. Ha sietnének: fél óra is -elég lenne erre a munkára. De mire való volna veled a sietés? - -Most következik a megfigyelés. Megfigyelés nélkül meg nem mondhatja a -tudós ember, hogy okos vagy-e, bolond vagy-e te boldogtalan lány. Most -már tehát megfigyelési állapotba helyeztetel. - -Megnézik szemed bogarát. Kicsiny-e, nagy-e, fényes-e, homályos-e? Nem -azt nézik ám szemeiden át, mi sugárzik a lélekben, mi ég és mi tombol a -szívben, minő emlékezésnek fénye és sötétsége, minő reménykedésnek -szürkülete vagy hajnalderüje fénylik szemeid csillagában. Hanem -beszélnek mindenféle látáról, szivárványról s kimondhatatlan hártyákról, -nedvekről és szövetekről, mintha a te szép szemed egyéb se volna, mint -valami szatócsnak boltbeli raktára. Különösen nagy gondjuk van arra, -hogy sokat pislogsz-e édes lányom vagy keveset, mert ez a te -igazságodhoz mindenképen oda tartozik. - -Megnézik arczodat, azt az egykor napsütötte barna rózsás arczot, mostan -pedig hervadó halvány arczot: vannak-e benne izomrángatódzások? Vannak-e -jobbfelől, vannak-e balfelől? S nagy komolysággal jegyzőkönyvbe írják -elvégre, hogy nincsenek se jobbfelől, se balfelől. Gondos készülődések -után arra is rájönnek, hogy nálad a félfejü fejfájások s mindenféle -zsábák is feltünően hiányoznak. - -De ez még mind semmi. - -Különösen meg kell vizsgálni nyelvecskédet. Egyenesen áll-e vagy görbén, -középen fekszik-e vagy kissé balra, reszket-e gyakran, mint a delejtű, -vagy nyugadalmas természetü? Mert e nélkül hiábavalóság minden tudomány. - -Hát még a kérdezősködések? Egészséges volt-e apád, anyád? Nem -örököltek-e valamit öregapádtól, öreganyádtól? Hát nagybátyáid, -nagynénéid, hát kisebb-nagyobb testvéreid? Mit tudsz róluk? - -Te tanulatlan és ostoba leány, te persze mind e faggatásra azt feleled, -hogy te azok közül nem ismertél senkit, nem is örököltél utánuk semmit, -szegények voltak azok, mint a templom egere, nem láttál te tőlük egy -ösztövér malaczot se. Pedig nem ez ám a kérdés. Hanem az a kérdés: nem -voltak-e a te apai és anyai őseid iszákosak, nyavalyatörősek, háborodott -elméjüek vagy olyanok, a kik önkényt váltak meg az élettől? - -Elszorul a szived e kérdésekre. Minek hánytorgatják föl a rég bedült és -begyepesedett sirokat? Mit bántják a te apádat, a te anyádat, a kik nem -vétettek senkinek, a kiket te sohase is láttál s a kik már régóta -pihennek a hant alatt? Úgy szeretnél sírva fakadni, úgy szeretnél -elfutni, elmenekülni e tudós emberek elől. Mire jó, mire való ez a -borzasztó megfigyelés? Miért kell ennek hetekig, hónapokig tartani? - -Mert hetekig és hónapokig tart. Közbe jön a tavaszi ujonczozás; járási -orvosnak, megyei főorvosnak ott van dolga, azt a dolgot halasztani pedig -nem lehet. - -Elmulik az ujonczozás, ujra kezdődik a megfigyelés. - -Beszélgetnek vele száz dologról, intéznek hozzá ezer meg ezer kérdést. -Olvastatnak vele könyvből. Elmondatják vele minden imádságát könyv -nélkül, a mennyit csak megtanult életében. Kisértetbe hozzák emlékező és -itélő képességét. Egyik napon bevisznek hozzá egy csúf bogarat. Mutatják -neki a megfigyelő rabszoba asztalán. - -– Tudod-e micsoda bogár ez? - -– Tudom, ez a cserebogár. - -– Hát azt tudod-e, miért van ennek hat lába? - -A lánynak tátva marad a szája e kérdésre. Ragyogó két nagy szemét -rámereszti a tudós szakértőre. Bámul. - -– No csak ne bámészkodjál, hanem felelj szaporán! - -– Én mondjam azt meg, miért van a cserebogárnak hat lába? Hogy tudhassam -én azt? Bizonyosan azért van, mert isten úgy teremtette. - -Van-e olyan tudós a földön, a ki megmondhatná, miért van a cserebogárnak -hat lába? S születik-e olyan tudós valaha, míg a világ világ lesz? - -Mindegy. A lány oktalan felelete jegyzőkönyvbe iktattatik. Az ily -feleletek nyers anyagot képeznek. E nyers anyagból fog egykor kikelni a -szakértői vélemény, mely megállapítja, ép elméjü-e a lány? - -Azonban a szakértő tudósok fő feladata mégis csak abban áll, kutassák -ki, vajon volt-e, lehetett-e valaha a lánynak kicsinyje? Szült-e igazán -valamikor vagy csak a nemes vármegyét bolonditja? - -Szorongó szivvel tiltakozik a lány minden további megfigyelés ellen. - -Egyik napon megint bizalommal fordul a káplárhoz. - -– Káplár ur, kérem a jó istenre, mondja meg nekem, nem lehetne másként -az én igazságomat kitalálni? El kell nekem az orvos urak előtt mindent -apróra beszélnem? - -– Te csak engedelmeskedjél édes lányom mindenben. Senki se tudja azt -előre megmondani, mi lesz a javadra, mi lesz a terhedre. De bizonyosan -terhedre lenne, ha huzódoznál. - -Megszokta a lány a szófogadást. Más kezelába volt kis gyerekségétől. -Most meg nagy vétkének súlya alatt még úgy se szabad ellenállnia -semminek. - -Össze-vissza vizsgálták az orvosszakértők úgy, a hogy a tudomány -parancsolja. A hogy a halottat szokás. Csak épen hogy föl nem -darabolták. A mihez pedig igazán kedvük lett volna. - -Egy szóval se mondták meg neki, hogy ifju testén mit szemlélgetnek s -miért szemlélgetnek. Csak a végén tértek rá a kérdésre. - -– Ismered-e az ujszülött kis gyereket? Tudod-e, hogy kell vele bánni? - -– Hogyne tudnám, hiszen nekem is volt egy édes kis gyerekem. - -A két tudós szakértő összenéz. Ime a rögeszme a lánynál. Még nem is -kérdik: már is gyermekére tér át. - -– Látod-e néha kis gyerekedet? - -A lányból kitör a köny. - -– Hogy láthatnám én azt? Elvette már tőlem az isten örökre az én nagy -bűnöm miatt. Oh bár csak láthatnám még egyszer! Ha néha behunyom -szemeimet, ha rám nehezedik az álom és a sötétség, sokszor mintha jönne -hozzám messziről, mintha ölembe ülne, nyakamat átkarolná s édes piros -ajkaival összecsókolgatna. Beszélget is hozzám, játszadozik is előttem, -a lelkem repes az örömtől. Máskor meg ott látom az ó-téglavető gödörben -a haraszt alatt, mintha csöndesen aludnék s két aranyos kis kezét -kitárná én felém. Néha pedig azzal büntet az isten, mintha ott látnám -meghalva, megfagyva, szétmarczangolva s nem tudom fölkelteni, uj életre -hozni. Elfutok tőle, megint visszafutok hozzá, erőm még se fogy el, se -nem segithetek, se vele együtt meg nem halhatok. Mikor fölébredek, mikor -a börtön ablakán át bejön a világosság, sokszor nedves a fejem alja -hulló könyeimtől. - -Elég! - -A két tudós szakértő most már mindent tud. Ismeri a lánynak -testét-lelkét, minden gondolatát. Jegyzőkönyvük megtelik mindenféle -ákom-bákommal s ott hagyják a lányt börtönében. Eltávoznak irásba -foglalni a véleményt. - -Érdekes az eset. A törvényszéki orvostan ugyan ismer már efféle -eseteket. De ez is alkalmas arra, hogy a szaklapokban leírják, -részletesen ismertessék. Hadd gyarapodjék vele a tudomány nálunk is, -idegen országban is. - -Egy nap, két nap a kaszinóban is arról foly a beszéd. Az esküdt urat -közös erővel és általános derültség közt kinevezik tökfilkónak, a miért -egy szegény leányt másfél esztendeig faggat s még se veszi észre, hogy -elméje meg van háborodva. Pedig betegsége már jó előre is haladt, -rögeszméi mellett már látásai is vannak. - -Megtudja az esetet az egész város. Megtudja a Három Grátia is. - -A három Bödönkuthy agg kisasszony. - -Sohasem volt három szelidebb és kedvesebb lélek, mint ez a három agg -kisasszony. Az Eszti, a Juszti és a Manczi kisasszony. Nagyon benne -voltak már az időben. Jómóduak voltak, együtt laktak, sohasem ment -férjhez egyikük se. Így maradtak pártában. Minden jótékonysági női -fáradozásnak s névtelen áldozatnak ők állottak az élén. Az egyik kissé -kancsal volt, a másik kissé biczczent az egyik lábára, a harmadik kissé -czipóhátu volt, de mind e fogyatkozásokat alig lehetett észrevenni. A -dévaj megyei fiatalság valamikor régen mégis elnevezte őket a Három -Grátiának. E név rajtuk is maradt, noha azért tisztelte, becsülte őket -mindenki. - -Ők is meghallották Gergő Zsuzsi esetét. A megyei főorvos házi orvosuk -volt, elbeszélte nekik részletesen. - -Megkérdezték a káplárt is. Hogy viseli magát az a lány? Csakugyan -háborodott elméjü-e a boldogtalan? - -– Úgy kell lenni tekintetes kisasszonyaim, mert az orvos urak úgy -mondják. De én ugyan egy óráig se hiszem. Olyan tiszta annak az elméje, -mint a napvilág. - -A káplár tudatlan, tanulatlan ember, az ő szavára ugyan semmit se lehet -adni. De a Három Grátia azért mégis fölkeresi az alispánt, a ki maga is -agglegény, hogy azt a szerencsétlen lányt, ha kiszabadul, a vármegye ne -verje ki az utczára, hanem adja át nekik. Ők, ha birnak vele, majd -gondját viselik. - -Úgy is lett, a hogy a három jó lélek kivánta. - -A szakértő orvos urak elkészültek véleményükkel egy hét alatt, a biróság -elkészült határozatával egy hónap alatt. - -A tudós szakértők kimondták, hogy Gergő Zsuzsánna huszonkét éves helvét -hitvallásu hajadon leányzó, mérsékelten táplált nőcseléd, ez idő szerint -vizgálati fogoly, irni-olvasni tud, elemi iskoláztatásban részesült, -kezdetleges ismeretekkel bír, ez idő szerint minden heveny kórtól mentes -állapotban van ugyan, de agya nemi idegbántalmak által megtámadva, -valószinüleg öröklött hajlamok által is elősegítve, kezdődő és -gyógyíthatlan elmebetegség tüneteit tanusitja; elmebetegsége a rögeszme -alakjában jelentkezik, a rögeszméhez már káprázatok, csábeszmék, látások -csatlakoznak; gyakran szomoru és siránkozó, borult kedélyü s önmagát -kárhoztató; súlyos önvád nehézségeit érzi s betegsége a tovább -fejlődésben előre láthatólag az üldözési kórság alakját fogja magára -ölteni; s ámbár mutatkoznak némi jelek, mintha valamikor terhes -állapotban lett volna, de minthogy sem külsőleg, sem belsőleg semmi -kétségtelen szervi változás vagy tárgyi jelenség arra nézve, hogy valaha -egészséges gyermeket szült volna, világosan fölfedezhető nem volt: -ennélfogva önmagát gyermekelhagyással terhelő vallomásai másnak, mint -agybántalmai kifolyásának nem tekinthetők. - -Ezen az alapon hozta meg a biróság is a maga jól megfontolt igazságos -határozatát. A boldogtalan teremtés ellen a gyermekkitevés és emberölés -vádját saját beismerése daczára se találta igazoltnak, sőt ha vallomása -mindenben igaz volna is, másfél évre terjedő vizsgálati fogsága által -úgy kell őt tekinteni, mintha büntetését már kiállotta volna; figyelembe -véve tehát a szakértői véleményt is, a mely szerint gyógyíthatlan -agybetegségben szenved, őt ártatlannak kellett találni s ügyét -megszüntetni. A költségeket a vármegye pénztára viseli. - -A lányt fölvezették a biróság elé s kihirdették előtte a határozatot. - -Egy szót se értett belőle, kivált mikor már a szakértői véleményt is -felolvasták előtte. - -Csak akkor értette meg sorsát, a mikor az elnök jól összeszidta s -komolyan megintette, hogy máskor ne tegye lóvá a nemes vármegyét. - -Lett volna ugyan még szava is, kérdése is a nemes vármegyéhez, de az -elnök intett kezével, a káplár karon fogta a szegény lányt, meg sem állt -vele a Három Grátia lakásáig. - -Ott állt a folyosón mind az Eszti, mind a Juszti, mind a Manczi -kisasszony. Részvét és mosoly volt jó arczukon. - -– Imhol tekintetes kisasszonyaim, elhoztam Gergő Zsuzsit. Csókolom a -kezüket. - -– Hozott isten szegény leányzó, ne félj nálunk semmitől, a vármegye -nekünk adott, meglehetsz minálunk tisztességgel, mi megbecsüljük a jó -cselédleányt. - -A káplár megitta pohár borát, megtörülte a bajuszát, kezet csókolt a -kisasszonyoknak s elment útjára. - -A lány is kezet csókolt úrnőinek. Most már szabad volt. A világ -törvényétől most már nem félhetett. De a szomoruság azért ott lakott -szivében. - -– Nem vagyok én elmeháborodott, hanem szerencsétlen vagyok. Meglássák -ezt kegyes kisasszonyaim! - -Fölruházkodott azonnal. Úrnői ellátták mindennel. Egy hónap mulva a -szelid szó, a tápláló étel, a szabad levegő, istennek ragyogó napja és a -szorgalmas munkásság visszaadta a lánynak az arcz minden üdeségét. De -úrnői is látták, hogy sohase volt jobb cselédjük az életben. - - -X. - -Az asszonytermészet, hiába, csak asszonytermészet. Megtagadni azt nem -tudja semmiféle asszony. S ámbár a Három Grátia egyike se volt még -asszony, hanem tisztes kora daczára mindegyik csak hajadon: -mindamellett, sőt annál inkább nagy volt bennök a kiváncsiság. - -Hányszor megmondta, mennyire lelkükre kötötte házi orvosuk, hogy szegény -Gergő Zsuzsi előtt gyerekéről elő ne hozakodjanak, mert ezzel csak -rögeszméjébe zökkentik vissza, csak betegségét fokozzák és siettetik! -Szót nem fogadtak volna s kiváncsiságukat el nem fojtották volna a -világért se. - -Mikor a hetek multak egymásután s látták, hogy a lány szelid, dolgos, -szófogadó, otthonülő, mindenhez értő, mindig éber s hűséges, mintha -mellettük nőtt volna fel: egy napon maguk közt érett megfontolás után -elhatározták, hogy mégis előhozzák a gyereket. Lehetetlennek tartották, -hogy ebből baj támadjon. Eszti volt a legidősebb, őt bizták meg a hősi -vállalat végrehajtásával. - -Egyik délután behivta a lányt a szobába, maga mellé ültette s kötött, -varrt, horgolt, tűzött-fűzött és társalgott vele órákig. S mikor már -csaknem testvéri bizodalom gerjedt bennük egymás iránt, csak előállott a -szóval. - -– Elfelejtetted-e már, édes lányom, a te kis gyermekedet? - -– Nem felejtem én azt el soha a mig élek. - -– Oh édes lányom, ne gondolj rá többé, hiszen a doktor urak megmondták, -nem volt neked soha piczinyed. - -A lány letette a pamutfonalat ölébe s fájdalmas merengéssel kinézett az -ablakon. - -– Azt mondták, az igaz. Bizonyosan azért mondták, hogy a vármegye -megunta már a velem való vesződséget. Aztán honnan is tudhatnák ők, hogy -nekem piczinyem volt? - -– Az előtt senkinek se beszéltél róla? - -– Hogyne beszéltem volna! A herendi kocsmárosnénak is beszéltem. - -Egyszerre felugrott ülő helyéből. Arcza elborult, elkomorodott. - -– Nini kegyes kisasszonyaim, most jut eszembe csunya hálátlanságom. A -herendi kocsmárosné szivesen fogadott; ételt, meleg szobát, munkát, -enyhelyet adott, mikor velem a szerencsétlenség megtörtént s én ezt még -meg se köszöntem, meg se fizettem, le se szolgáltam. Engedjék meg -jóságos kisasszonyaim, hogy én egy vagy két napra elmenjek Herendre. -Visszajövök becsülettel! - -A három Grátia csak elbámult ez okos szavakon. Mikor a lány felugrott -ültéből: azt gondolták, kitört rajta betegsége. S ime, mily szépen, -okosan tisztességesen gondolkozik! - -Megengedték neki. Miért ne engedték volna meg? A lánynak csak jót tesz a -kirándulás s aztán ki láthat a jövőbe? El nem lehet ugyan hinni, hogy a -tudós orvosok tévedtek volna: azonban mégis különös dolog lesz, ha a -herendi kocsmárosnéval találkozik, a ki szintén tudott a kis gyerekről. -Lelkükre fogadták azonban, hogy házi orvosuknak, a megyei főorvosnak egy -szót se szólnak, mert különben összeszidja őket kegyetlenül. - -A legközelebbi pénteki heti vásárkor felöltözött a lány egyszerüen és -csinosan, fölkéredzkedett néhány krajczárért egy szent-gáli kocsira s -ment Herendre. - -Egyenesen oda ment a kocsmárosnéhoz s kezet csókolt neki. - -– No mit akarsz lányom? - -Dehogy ismerte volna föl a jól öltözött szép leányban azt a -kétségbeesett anyát, a ki másfél esztendő előtt éjszakai szállást kért -tőle – éhesen, betegen, rongyos ruhában, förgeteges estén. - -– Én vagyok az a szegény lány, a kinek nagyasszonyom ádventkor mult -esztendeje olyan jó szivvel adott ételt, italt, meleg tanyát s még azt -is megengedte, hogy piczinyemet ide hozzam. Megverne az isten, ha én ezt -valaha elfelejthetném. Azért jöttem most, hogy szívem szerint -megköszönjem, a költségem megfizessem, vagy háladatosan megszolgáljam. - -A kocsmárosné nagyasszony elnevette magát. - -– Oh te kerge! Mintha én azt nem szivesen tettem volna! Nekem ugyan ne -fizess, ne is dolgozzál érte. Akkor ugyan rossz lánynak tartottalak, -hogy vissza nem jöttél, de már azt régen elfeledtem. Most meg látom, -jóravaló lány vagy, meg is érdemletted. - -A beszélgetés alatt oda jött a kocsmáros is. Most már ő is bele szólt. - -– De hát miért is nem hoztad ide lányom a piczinyedet? - -A lány lesütött szemmel, szomorú arczczal, csöndes hangon felelt. - -– Az isten megvert nagy bűnömért. Sokat szenvedtem én a miatt. Nem -gyógyult meg az én szivem most se. Nem találtam meg édes aranyom -piczinyemet, azért nem jöttem vissza. Elveszett bizonyosan. - -A kocsmáros oda néz a nagyasszonyra. Gondolkozik, nagyot gondol s utóbb -csak előáll a szóval. - -– Te asszony, ide hallgass hát! Hiszen nemzetes Böthök uram akkor -találta az ó-téglavetőgödörben azt a szép kis kölyket! Nem ezé a lányé -volt az? - -De ezt az utolsó szót már nem tudta kimondani. - -Oda ugrott az a lány hozzá, mint az esze-veszett. Megragadta mind a két -kezét. Ugrált, sikongatott, azt a két kezet csókolgatta, fuldokolva, -szaggatottan beszélt. Nem is beszélt, hanem zokogott. - -– Teremtő istenem el ne hagyj! – Úgy-e az volt az én aranyos lelkem! – -Ott volt, ott volt! – Az ó-téglavető gödörben! – Él, ugrál, fut is már! -– Úgy-e engem vár! – Megyek, megyek már édes kis gyerekem! - -Hol a nagyuram kezét csókolgatta, hol a nagyasszonyomét. Hiába tartották -fejük fölé. Lehuzta nagy erővel. Ugrált, tánczolt, zokogott, kaczagott. -Melyik volt a zokogása, melyik volt a kaczagása: nem tudta azt senki. -Most volt már igazán megbolondulva. - -Az volt a szerencséje, hogy most nem voltak mellette a szakértők. És az -volt a szerencséje, hogy nagyuram és nagyasszonyom lassanként le tudta -őt csillapitani s meg tudta vele értetni, hogy nemzetes Böthök Bálint -uram Szent-Gálon lakik, igaz nemes ember s a nemes Lidia kisasszony úgy -gondját viseli a gyereknek, hogy azt még édes anyja se tudná különben. -Egészséges is az a kölyök, mint a makk. - -– Megyek érte. Ebben a pillanatban megyek érte. Milyen régen nem láttam -már. Elhozom magammal rögtön. - -Ezt a szót nem hagyhatta szó nélkül kocsmáros nagyuram. - -– No édes lányom, azt magam is szeretném látni, hogyan hozod el. Előbb -agyonlő téged nemzetes Böthök uram, mintsem azt a gyereket kieressze az -udvarából. - -Dehogy ijedt meg e szótól az a bolondos lány. Alig evett egy falatnyit, -rohant ki a faluból el Szent-Gál felé. Csak úgy gyalogszerrel rohant -előre. - -Szent-Gál nem messze van Herendtől. Talán fél óra se telt el, ott volt a -lány. Sohase járt az előtt abban a hires faluban. A szélső háznál már -kérdezősködött, hol az ő kis gyereke; merre laknak, melyik házban laknak -nemzetes Böthök uramék? Arra mutattak a kálvinista öreg templom felé. -Akárkit talált elől-utól, mindenkit megkérdezett s mindenkinek elmondta, -hogy nemzetes uramék szép kis gyereke az ő gyereke ám, nem a nemzetes -uraméké. Nem csinált titkot senki előtt, sokan azt is hitték, hogy -megbomlott s mentek vele, kisérték egész nemzetes uram házáig. - -S ime csakugyan ott játszott az ő aranyos kis gyereke a ház előtt a -porban. Nyár volt, meleg volt, a kis gyerek mezitláb és hajadon fővel -volt. Arcza poros, ingecskéje, felső ruhácskája poros, csak arcza volt -gömbölyü és piros s csak két ragyogó szeme égett, mint a kettős csillag. - -Megismerte az anyja első pillanatra. Megismerte volna ezer közt is. Van -valami az égben, van valami az anyaszívben, valami ösztön, valami -sejtés, valami áldás, valami istenerő, a mely az anyának megmutatja az ő -gyermekét. Oda rohant az a nő piczinyjéhez, fölkapta a porból, kebléhez -szoritotta, majd kisajtolta belőle a lelket s hullott a piczinyre öröme -és kaczagása, csókja és könyje, mint a záporeső. - -S aztán el kezdett vele futni. Ki a faluból a honnan jött. - -De nemzetes uramnak is hirt adtak ám nyomban s a nemes Lidia -kisasszonynak is. Mindig akad irigy, kaján, maradhatatlan ember. Viszik -ám, lopják ám, ragadják ám a kis gyereket! - -– Hol? Merre? Ki merné azt cselekedni? - -Fut ki az utczára nemzetes Böthök uram s a jó Lidia kisasszony is kisiet -a kapu elé. A lány már messze szalad a gyerekkel. - -Lidia kisasszony rájuk kiált az ácsorgókra: - -– Verjétek félre a harangot! Gyilkosok, haramiák, gyujtogatók! - -Nemzetes uram azonban fut a leány után. - -– Utána, utána! Fogjátok el! - -Százan is utána iramodnak a lánynak s csakhamar elfogják és lefülelik. -Viszik be gyerekével együtt a község házához. Állitják a biró uram elé. -Nemzetes Böthök uram is ott áll a leány mellett. El nem maradna tőle egy -lépésnyire. S le nem veszi szemét a gyerekről. - -Ott terem csakhamar a nemes Lidia kisasszony is. - -– No nézze csak biró uram, bátyám uram. Látott már ilyet a világ? Ez a -tűzre való gonosz teremtés el akarta rabolni a gyerekünket! - -Akkor néz igazán a lányra biró uram. - -Hát hiszen szép az ifjú nő arcza, a mikor édesen alszik és mosolyog -hófehér ágyában. Ragyogó a szűznek arcza, mikor az első szerelmi csókot -érzi s szívének szentséges indulata ott ég, ott fénylik szemein és -ajkain. De ne hasonlitsátok ezt az ifju anya arczához, a ki megtalálta -elveszett gyermekét. - -Nézzétek azt a szegény cselédlányt. A csillagos ég minden gyönyörüsége -ott ragyog homlokán, pihegő piros ajkain, égő szemeiben s pirosló -arczán. A kemény szívü öreg biró csak bámul arra a lányra. Szigoru szava -szeliddé válik, mig vastag ősz bajusza alól napvilágra jön. - -– Hogy merted azt tenni lányom? - -– Enyém ez a kis gyerek. Az én aranyos kicsikém ez. - -Most már nemzetes Böthök uram lép előre. - -– Egy szó se igaz abból, a mit ez a lány beszél, bátyám uram. Az a -gyerek a mienk. Bizonyitsa be ez a sehonnai leányzó, hogy a gyerek az -övé. Akkor majd odaadom, ha ugyan akkor is odaadom. - -Egészen egyetértett nemzetes urammal a jó Lidia kisasszony. - -– Én pedig biró uram, bátyám uram, azt mondom, hogy én a gyereket, mig -élek, senkinek és semmikor oda nem adom. Hallja meg ezt a szót mind az -egész nemesi közönség. - -Fogta a gyereket, kivette a lány kezéből s vitte haza. Nemzetes uram -ballagott utána a kezebeli nagy fokossal. Csak ahhoz a gyerekhez nyuljon -valaki! Meg kell annak halni halálnak halálával. - -A lány nem akarta ugyan öléből kiadni a gyereket, de biró uram intésére -mégis engedelmeskedett. Hiszen most már mégis csak megvan az ő -piczinyje, a jó isten majd elrendeli most már, mi legyen sorsa neki is, -a piczinynek is. - -Sietett Herendre, megvinni a jó hirt a jó kocsmároséknak. - -Onnan sietett haza a Három Grátiához, kegyes kisasszonyaihoz. - -A három Grátia sehogyse akart hinni a lánynak. Az már csak mégse lehet, -hogy annak a cselédlánynak legyen igaza, nem pedig a tudós orvos uraknak -s a nemes vármegyének. - -De hiába! Utóbb is el kellett hinniök az igazságot, megmondta már az -esküdt is, a főbiró is, hogy a kis gyerek csakugyan ott van nemzetes -Böthök uramnál. Egész zene-bona van azóta Szent-Gálon. Kezd a nemesség -két pártra szakadni. Az egyik párt Böthök uramnak fogja pártját. Övé a -gyerek. Ő találta. Ő vitte haza a posztószél tarisznyában. A nemes Lidia -kisasszony ápolta, nevelte, szerette eddig, ő viselte gondját, tehát -övék a gyerek. A másik párt azonban a mellett bizonykodott, hogy -nemzetes uram köteles a gyereket kiadni az édes anyának, egyébként is -mit szaporitsa a számot egy fattyúgyerek? Vigye az anyja, a hova akarja. - -A Három Grátia közbenjárására a vármegye fiskust adott Gergő Zsuzsinak, -a ki nemzetes Böthök uramtól kipörölje a gyereket. Jól ismerte a -vármegye a szentgáli nemes embert. Jól tudta, hogy nemzetes uram a -gyereket jószántából ki nem adja. Itélet kell ahhoz, pedig kemény. S még -az itélethez is karhatalom. Olyan gyönge teremtés, mint az a sehonnai -lány, sohase tudna igazsághoz jutni. Nem kapna még ügyvédet se. - - -XI. - -Kemény ember volt a fiskus, a kit a vármegye a lány segitségére -kirendelt. Ő se hitt a lánynak könnyedén. Ő is a biróság és a szakértő -urak véleményét tartotta egyelőre alaposnak. Kikérdezte a lányt apróra. -Különösen megrótta azért, hogy oly könnyen otthagyta a gyereket -Szent-Gálon. Kezében volt már a gyerek, ha igaz anyja lett volna, inkább -meghalt volna, mintsem kivegyék kezéből. - -A lány mentette magát. - -– Mit tehettem én szegény, erőtlen cselédlány? Ellenem volt az egész -falu. A piczinyemet elhozni nem engedte a biró ur se, de nem engedte a -község se. Azt hitték, meg vagyok háborodva. Azt is hitték, nem vagyok -igaz járatban. Nemzetes Böthök uram ott állott mellettem egy gyilkos -szerszámmal, egy nagy menykő fokossal. Ha küzködöm, ha ellenállok: még -az én édes piczinyemnek is baja lehetett volna. Aztán megmondta a biró -ur, hogy keressem az igazságomat, mindennek jó vége lesz. - -Igaza volt a lánynak. A kirendelt fiskus ur nem tehetett egyebet, meg -kellett intenie s föl kellett hivnia nemzetes Böthök uramat, adja vissza -a gyereket tulajdon édes anyjának, ez idő szerint Veszprémben tartózkodó -Gergő Zsuzsánna leányasszonynak, ellenkező esetben várhatja magára a -biróság elé való idéztetést s a vele járó költségeket. - -Sok ember elereszthette a füle mellett ezt a felhivást. De olyan -szilajsággal még se eresztette el senki, mint nemzetes uram. Azt izente -a kirendelt fiskusnak: tegye a hivatalos dolgát, ne üsse az orrát más -dolgába. Ha gyereket akar szerezni annak a lányasszonynak: adjon neki a -maga csürhéjéből, ne kivánja az övét. - -Ugyancsak befelelt annak a fiskusnak. De egyuttal ügyvéd után is látott. -Szent-gáli eredetü és nagy tudományu ügyvéd volt az öreg Szömörcze -Boldizsár, két fia már tisztviselő, három meg annak készül, ha -megválasztják; de ha nemzetes Böthök uram nem akarja, a szent-gáli -atyafiak soha meg nem választják. Szömörcze ügyvéd ur tehát nem ismert -nemesebb feladatot, mint hogy nemzetes uram ügyét diadalra vigye. - -A kirendelt fiskus is erősködött. - -Elmondta a biróság előtt, hogy a gyerek nem lehet másé, mint az édes -anyjáé. A gyerek csak járuléka az anyának, mint a gyümölcs a fának. A -szilva a szilvafához tartozik, a melyen termett s a melynek virágából -sarjadzott. Nem tartozhatik pedig az almafához, mivelhogy az almafa nem -teremthet szilvát. Nemzetes uram különben is olyan almafa, a kinek se -fia, se lánya, se felesége. Magtalan és gyömölcstelen, ha ráakasztanák -is az idegen gyümölcsöt: abba féreg esnék, lehullana róla, ő azt -fölnevelni, megérlelni sehogy se tudná. Agglegénynek különben se szabad -gyerekének lenni. Hiába is mondja, hogy ő úgy találta s mint igaz találó -tart hozzá jogot. A gyerek nem borju, nem csikó, nem malacz és -semmiképen se bitang jószág, de még ha az volna is: akkor is köteles -lenne igaz tulajdonosának visszaadni. Így rendeli ezt a Hármas Könyv és -a Jognak Teste. A gyerek anyja pedig sehogy se lehet más, mint Gergő -Zsuzsi. A mi onnan bizonyos, hogy a gyerek csak anyától születhetett, -bodzafán nem teremhetett. Anyává csak erős, egészséges, fölserdült nő -lehet, senki más; Gergő Zsuzsánnában az anyaság minden törvényes kelléke -megvan s kész esküt tenni arra, hogy a pörbe foglalt gyermek az ő -méhéből született. Minthogy pedig egy gyermek csak egy anyának lehet -szülöttje, a mi más szóval azt teszi, hogy egy gyermeknek csak egy anyja -lehet, ennélfogva mindaddig, míg nemzetes Böthök uram egy másik -nőszemélyt elő nem állít, a ki ellenmondhatlanul bebizonyítja, hogy a -gyerek tőle származott, kénytelen az isteni és emberi törvények előtt -meghajolni s a gyereket sértetlen állapotban s egész mivoltában kiadni. -Mondja is ki a biróság ezt itéletben s kötelezze nemzetes uramat, hogy a -gyereket nyolcz nap alatt anyjának kezébe szolgáltassa, különben várja -magára a végrehajtást s annak minden következését. - -A napfény nem oly világos, mint a gyereke után járó anyának s a -kirendelt fiskusnak igazsága. - -Csakhogy nemzetes uramnak s ügyvédjének, tekintetes Szömörcze Boldizsár -urnak is van napja és igazsága, ez pedig még fényesebb, még világosabb, -mint a kirendelt fiskusé. - -Először is a pör személyes oldalával kell végezni. Hiába hánytorgatja a -felpörös, hogy nemzetes uram még csak legényember, a kinek felesége -nincs. Ha igaz lenne is, hogy legényember semmiféle gyerekhez jogot nem -tarthat, még sokkal igazabb az, hogy hajadon leányzónak épen nem lehet -gyereke. Az isten azért szerezte a szent házasságot, hogy annak -segélyével szaporodjék az emberi nemzet. A szent házasságon kivül való -szaporaság nem számit. Törvénytelen az és semmis s a mi hazánkban nincs -is rá példa; idegen országok törvénye pedig nálunk birói figyelembe nem -vehető. A személyes fogyatkozások feszegetését tehát hagyja abban a -felpörös, mert ebből mindenképen csak ő rá hárulhat minden rövidség. - -A törzsök és tartozék törvénye is csupán csak nemzetes uramnak ád -igazat. A szilva csak addig tartozéka a szilvafának s az alma az -almafának, míg róla le nem hull. Ha már megérett és lehullott róla: -akkor a gyümölcs többé nem a fáé. Az a kis gyerek pedig már érett -gyümölcs s régen lehullott a maga fájáról. S aztán azzal is tisztában -kell lenni, meddig tartozik a csikó, a borju, a malacz az anyjához. Csak -addig, a míg szopik. Tovább nem. Ha már a maga emberségéből is megélhet: -már akkor nem az anyjával együtt tesz egyet, hanem az anyja is más, ő -maga is más. Mindig így volt, a mióta bölcs törvények vannak a világon s -így van most is. - -Hogy egy gyereknek nem lehet két anyja vagy tizenhárom: az szent -igazság. De hogy nemzetes uram talált gyerekének csupán csak a -felpörösnő lehetne az anyja, senki se más: ezt az állitást komolyan -venni nem lehet. Annak a gyereknek keze, lába, feje, füle, orra s minden -tagja egészen olyan, mint Szent-Gálon létező minden más hasonló koru -gyermeké. Ha pedig a többi gyereknek nem ő az anyja, hát akkor mi jogon -meri állitani, hogy épen ennek az egynek ő volna az anyja? Azt is -kereken tagadja tekintetes Szömörcze ügyvéd ur, hogy felpörösnőben az -anyaság minden törvényes kelléke megvolna. Az anyaság csak akkor áll -elő, a mikor már gyerek van. Gyerek pedig nem létezhetik apaság nélkül. -De hát hol van az apa? Hol van az anyakönyvi kivonat? Hol vannak a -mindenféle törvényes bizonyságok? Ezek nélkül anyasággal dicsekedni -minden isteni és emberi törvénynyel ellenkezik. Ime így állja útját -felpörösnő jogának a Hármas Könyv és a Jognak Teste! Mindenképen igaz -pedig, hogy név nélkül gyerek nem lehet. Felpörösnő maga is beismeri, -hogy az ő gyerekének neve nincs, holott nemzetes uram talált gyerekének -igen is van, – annak Bálint a neve. Minthogy pedig a vármegye tudós -szakértői kimondták, hogy ők semmi jelét és kétségtelen bizonyságát nem -találták, hogy a lány valaha egészséges gyereket szült volna a világra s -a biróság is ezt bölcs itéletében megerősitette, de azon felül a lány -maga beismerte, hogy képzelt gyerekét kitette, elhagyta, mindenkinek -martalékul engedte s ezzel úgy tekinthető, mintha minden jogáról örökre -lemondott volna: ennél fogva őt el kell utasítani s keresetét -alaptalannak kell kimondani. Viselje a pörnek költségeit. - -Úgy is lett. - -A biróság nemzetes Böthök uramnak adott igazságot, a minthogy mást nem -is tehetett. A lánynak sok nagy sűrü könyhullatása s a Három Grátiának -jó szive és buzgó fáradozása mind nem ért semmit. Az igazságtól eltérni -nem lehetett s a gyerek nemzetes uramé maradt. - -Elmegy a lány a kirendelt fiskushoz. - -– Meg kell nekem most már nyugodnom az itéletben? - -– Dehogy kell. Kell a manóba. Fölebbezek, panaszt emelek, ujitok, -pótolok, árvaszékhez folyamodom, még a nemes vármegye közgyülését is -megkeresem, de az igazságot bukni nem engedem. - -Csak úgy hizott szegény lánynak a lelke, hogy ily igaz pártfogót adott -neki a vármegye. De azért mégis megkérdezte: - -– Aztán mikorra remélhetem az én pörömnek végét? - -– Erre nézve a kártyavető asszonyt kérdezd meg édes lányom, mert én a -jövendőmondáshoz nem értek. Én csak annyit mondhatok, hogy én legalább -tiz év alatt véget vetek az ügyednek. - -Boldogságos isten! Tiz év! Hiszen akkorra már nagy lesz az a gyerek s -egészen elszokik, elidegenedik édes anyjától. Akkorra már nem is szeret -mást, csak nemzetes Böthök uramat s a nemes Lidia kisasszonyt. Igaz, -hogy e két jó lélek megérdemli. Ők mentették meg a haláltól s ők viselik -gondját most is. Tele is van hálával az anya szive ő irántuk. De hát ő -vele mi történjék? Hát ő neki, az igazi anyának, már sohase legyen többé -édes kis gyereke? Tíz évig várjon ő ezért? Hiszen akkorra már ő is -megöregszik. - -Bizony mély fájdalom fogta el a szegény anya szivét, a mikor mindezt -meggondolta. De segiteni nem tudott se ő, se a kirendelt fiskus. - -Segitett azonban a gondviselés, a ki közbenjárónak kiválasztotta erre a -nemes Böthök nemzetség leányági ivadékait: a Láthó, Menyekey, Halyagos -és Kerepes-családok nagyszámu tagjait. - -Nemzetes Böthök uram ugyanis a nagy pörbeli diadal után nem fért a -bőrében. Igaz, hogy nagy eset volt. Igazi édes anyától is el tudta -pörölni a gyerekét. Erre még nem volt példa a vármegyében. Más ember -örül, ha az idegen porontyot lerázhatja a nyakáról. Ő pedig ragaszkodik -hozzá, megköti magát, pört áll, fut, fárad, buzgólkodik, költséget nem -sajnál, csakhogy a gyerek az övé maradjon. - -Eljárt a szája. - -Most már nem elégedett meg azzal, hogy a gyereket fölneveli. Most már jó -Lidia nénjének segitségével embert is akart belőle csinálni. - - -XII. - -Az a három esztendő, a mióta nem gyülésez, nem tanácskozik, nem vadász -és nem dőzsöl, nagyon meglátszik a gazdaságon. Igása, kijárója, rideg -marhája felszaporodott. Tücski-hajtski elegendő. Termései jók. Bajuszát -és öltözködését se hanyagolja el annyira. De a mennyire szaporodik egy -részről a jószág és a becsület: ép úgy gyüjti maga ellen más részről a -megszólást is. - -Vén szamárnak tartják. A ki a legszebb életidőt eldőzsölte, se nem -dolgozott, se meg nem házasodott s most lát a szerzéshez, a mikor már se -neki, se másnak nem lesz benne gyönyörüsége. Már utóbb templomba járó is -lesz s bemászkál a reggeli s délesti könyörgésekre. Csak az van hátra. -Minek szerez? Kinek szerez? Kinek gyüjt? Hiszen vele ugyis kimulik a -Böthök-nemzetség. - -– Azért se múlik. Majd megmutatom én! Azt a kölyköt örökbe fogadom, -nevem és vagyonom ráháritom. Nem vagyok én hízó, az én halálomra ne -számitson senki. - -Ez a meggondolatlan beszéd szülte a nagy bajt. Mert ez a beszéd eljutott -a nőági rokonság fülébe. - -Először csak a Láthó és Menyekey nemzetség dugta össze a fejét. - -– Hallották kegyelmetek? Most már nyiltan is hirdeti, hogy minket, vér -szerint való rokon atyafiakat meg akar rabolni s mindenét arra az -úton-útfélen talált fattyúgyerekre akarja hagyni. Még nevét is. Ezt a -csúfságot el ne türjük. Ezt a fajtagadást meg ne engedjük. - -Hozzájuk csatlakoztak Halyagosék és Kerepesék is. - -De hát mi a teendő? - -Kiválasztottak maguk közt egyet. Okos, higgadt, közbecsülésben álló -férfiut. Az öreg Láthó Istvánt. Menjen be a vármegyéhez, keresse föl a -kirendelt fiskust, kérdezze meg: mi kell ahhoz, hogy Gergő Zsuzsi -megnyerje a pörét s magához vehesse kis gyerekét? - -A kirendelt fiskus nem várakozott a felelettel. - -– Tanú kell, bizonyság kell, mindenféle igazság kell. - -Haza jön Láthó István. Egybegyülnek a családok. Meghallgatják Láthó -István előterjesztését. - -Csak tanú kell? Csak bizonyság kell? Pénz nem is szükséges, csak igazság -kell? Hiszen az álom se könnyebb, mint ez a dolog. - -– Utána nemes atyámfiai! Ki erre, ki arra! Egy hét alatt legyen -bizonyság, legyen tanú elegendő. - -Lett is. - -Tíz vállalkozó atyafi tíz felé ment. Másik tíz beült a kocsmákba. A -Gombási csárda, a herendi kocsma s az Angyal fogadó egy nap se volt -vendég nélkül, valaki közölük mindig ott iddogált s a jövő-menőkkel, -árosokkal, vásárosokkal beszélgetett. - -Nem vittek ők magukkal se mérnököt, se szakértőt, se esküdtet, se -iródiákot, se pandurt, se megyei huszárt. Mindez csak rontja, zavarja, -késlelteti, behomályosítja a dolgot. Jobban tudják ők, mi a teendő. - -Jobban is tudták. - -Nem telt bele egy hét, megtalálták a kolontári kanászt, Mihály bácsit. -Nem ment az a Muraközbe, csak a nem messze fekvő Dobos erdőbe. Tudta ő -jól, hogy őt a vármegye keresi, de nem ment el az esze, hogy maga -jelentkezzék, mikor nem mondták meg előre, hogy miért keresi. Most már -tudja. Most már eljön ő tanúnak akár a szolgabiró elé is. Emlékszik ő -mindenre, mintha tegnap történt volna. Megismeri ő Gergő Zsuzsit ezer -közt is. S megismeri gyerekét is, ha akkorára nőtt volna is már, mint a -kútágas. Jó lány volt, derék lány volt, az ő putrijában szült s ott is -lábbadozott. A mi igaz: igaz. - -Szóra birták a Gombási csárdásnét is. Hiszen megmondta volna ő az -igazságot az esküdt urnak is, ha kérdezi. Kérdés nélkül csárdásnénak -törvény dolgába avatkozni nem szabad, de nem is tanácsos. Látta ő a -gyereket az anyja ölében. Ő etette meg forralt tejjel s egyéb apró kis -falatokkal. Négy krajczárt fizetett érte az anyja. Szakasztott az a -gyerek volt, a kit hajnalban nemzetes uram posztószél-tarisznyájából -kezénél, lábánál fogva kihuzott. - -A káplár hajlandó volt megesküdni arra, hogy a lány zsebjében -kis-gyerek-fejkötőt találtak. A herendi jó kocsmárosné is elmond majd -mindent, a mit tud, noha ő a gyereket nem látta. Föltalálták azt a -vásárra menő három noszlopi embert is, a kik a boldogtalan anyát az -ó-teglavető gödörben meglátták s kocsijukon Veszprémbe vitték. A mi -pedig a legfontosabb: megtalálták Karakó-Szörcsökön azt a szegény -jóravaló bábaasszonyt, a kinél a kis gyerek esztendeig volt anyjával -együtt. - -Meg se foghatta a világ, hogy a megyei esküdt mind ezekre hamarosan rá -nem bukkant. Bizonyára azt a szegény lányt, mikor rab volt, ezekre nézve -meg nem kérdezte, az pedig halálra szánva, halálra készülve, talán nem -is tudott, talán nem is akart mindenre emlékezni. - -Most jőjjön csak nemzetes Böthök uram a tárgyalásra! Hozhatja most már -magával Szömörcze Boldizsár ügyvéd urat vagy akár a Herkó pátert, nem -boldogul most már sehogy se. - -Szömörcze Boldizsár ügyvéd úr észre is vette csakhamar a dolgok -fordulatát, a mint a tanuk névsorát meglátta. Beidézte magához nyomban -nemzetes uramat. - -– Uram öcsém, baj van! A leányági atyafiság annyi tanut hordott össze, -hogy mi azzal megbirkózni nem tudunk. Ajánlom a békességes egyezséget. - -– Már hogy én egyezzem? A gyereknek egyik felét talán odaadjam az -anyjának, a másik felét pedig megtartsam magamnak? - -– Nem úgy gondoltam. Dobni kell annak a lánynak valamit. Negyven-ötven -forintot meg egy ünneplő ruhát. Többet ér az annak, mint az a -nyivácskoló gyerek. Mit csinálna vele úgy is? - -– Tudja mit tekintetes urambátyám? Majd Lidia nénémmel megbeszélem a -dolgot. De addig is arról a gyerekről meg az anyjáról szebben beszéljen -ügyvéd uram, mert az ilyen beszédet dörgöm-morgom-adta, nem szeretem. - -Nagy dérrel-durral ment haza nemzetes uram, hogy az ügynek fordulatát s -Szömörcze ügyvéd úr bolond tanácsát nemes Lidia kisasszonynak -megjelentse. - -A jó Lidia kisasszony épen öltöztette, mosdatta a kis gyereket. A gyerek -kaczagott, játszadozott, úgy csengett a hangja, mint az ezüst -csengetyüé. Mikor a gyerek már oly tisztán, üdén és pirosan állt előtte, -mint a rózsa: ránézett sokáig. Addig nézte, addig nézte, míg könynyel -tele nem lett a két szeme. Elővette zsebkendőjét s megtörülte szemeit. - -– Bálint öcsém! Vérem voltál, öcsém voltál s eddig megosztottam veled -mindenem. De ha talpadra nem állsz s ezt a gyereket elviszik tőlem: -nyomban megosztozunk s én téged örökre megtagadlak. Az én életem úgy se -sokat ér már, a mi kis vagyonom van: hadd legyen az is az egyházé, azok -a rosszlelkü rokonok hiába éhászkodnak utánam. Rólad se akarok tudni -semmit azon túl. - -Nagyot káromkodott erre a szóra nemzetes uram, s kegyetlenül el kezdte -sodorgatni két bajuszát. Pedig nem a bajusz volt oka a bajnak, hanem az -a leány. - -De be is fogatott azonnal, alig fujták ki magukat a lovak. Hajtott -Herendre s nagyot ivott a kocsmában. Hajtott Veszprémbe s ott is nagyott -ivott az Angyalban. Úgy ment föl a Három Grátiához. A förgeteg -szelidebben rohan be a kéményen, mint a hogy ő belépett az ajtón. Annyit -se mondott: ökör mászik be kendtekhez. - -– Egy szavam volna ahhoz a lányhoz. - -Eszti kisasszony majd hanyatt esett ijedtében, mikor nemzetes uramat az -ő torzonborz minemüségében meglátta. - -– Micsoda leányhoz? - -– A ki el akarja pörölni gyerekünket. Én vagyok Szent-Gálról nemes -Böthök Bálint. - -Jött már a lány s hallotta a szót. Oda sietett nemzetes uramhoz, -megragadta kezét és mindenképen megakarta csókolni azt a kemény durva -kezet. - -– A jó istennek minden áldása szálljon nemzetes uramra; ez az én -lelkemnek sok sűrü sóhajtása, a miért az én ártatlan édes kis fiamat -megmentette s mind e mai napig gondosan megőrizte. - -Nemzetes uram e váratlan támadásra azt se tudta hamarjában, fi-e vagy -lány. Csak azon iparkodott, hogy az a lány valahogy az ő kezét meg ne -csókolhassa. - -Az igaz, hogy szemre való teremtés az a lány. Megnézheti ezt mindenki. -Kivált a mióta biztosan tudja, hogy gyerekét visszaadja neki a törvény. -Ragyog is, melegit is két szép barna szeme. Nemzetes uram alig tud -magához jönni bámulatából. - -De mégis magához jön. De hangja most már szelidebb valamivel mint a -förgeteg. - -– Nem másért jöttem édes hugom, csak azért, hogy tudassam veled, annak a -gyereknek nálunk kell maradni. Így kivánja a családi belső békesség s -kiváltképen így akarja Lidia néném. Ez ellen hiába való minden -ágaskodás. Nekünk úgy sincs több annál az egynél, neked pedig ád az -isten, ha jól viseled magadat, még hatot is. Miért háboruskodnánk -egymással, a mikor békességben is lehetünk. Ha szemünket behunyjuk: úgy -is tied marad akkor az a gyerek. Adunk róla írást. Nem viszem magammal a -föld alá. Megértettél édes hugom? - -Olyan okos beszéd volt ez, pap se tudna különben beszélni. De az a lány -nem értette meg még ezt se. - -– Annyit szenvedtem, jó nemzetes uram és úgy fáj a szivem az én aranyos -édes gyerekem után, hogy én azt nem adhatom senkinek. - -Megint förgeteggé vált nemzetes Böthök uram. - -– No hát én se adom senkinek. Még a törvénynek se. - -Bevágta az ajtót a lányra s nagy, nehéz lépésekkel eltávozott. - -Eljött az uj tárgyalás napja. - -Megjelent a biróság. Ott voltak a felek, az ügyvédek, a tanúk egész -sereggel. Mindenki a lánynak tanúja, egyetlen egy se a nemzetes uramé. A -nemzetes uram igazságát most már lehetetlen megmenteni. Szömörcze -Boldizsár ügyvéd úr azonban mégis megvigasztalja. - -– Elhuzom uram öcsém a pört tíz esztendeig, akármi lesz a vége. - -Nemzetes uram e szóra nagyot néz Szömörcze ügyvéd urra. - -És nagyot gondol. - -Tíz esztendeig pörölni! Talán rövidebb idő is elég lenne ahhoz. Igaz, -hogy közel húsz évig egyebet se tett, csak vadászott, dőzsölt, kocsmába -járt és tanácskozott, de az egész más. A kocsmában mégis csak jobb, mint -a törvénypalotában. A Bakony-erdőben tölteni az időt mégis kellemesebb, -mint a biróságok előtt. S az erdők vadjai még sem oly veszélyesek, mint -a tekintetes ügyvéd urak. - -Most már nem is dőzsöl, nem is vadász, semmiképen nem korhelykedik. S -most ez istenes életnek ime az a jutalma, hogy szakadatlanul pörlik, -idézik, biróság elé hivják, kihallgatják, megesküdtetik, tanúk után -küldözik, egyik ügyvédtől a másikhoz taszigálják, egyik biróságtól a -másikhoz ránczigálják, elitélik, fölmentik; igazságát hol megadják, hol -elragadják; soha ügyének végét nem szakasztják, hanem a helyett mindig -csak ujitják, fölebbezik, pótolják, kiegészítik s elküldik és -visszaküldik s utóbb a gyereket tőle mégis csak elbirósitják. - -S ki meri ezt tenni? - -Egy lány. Az a lány, vagy asszony, vagy lány asszony. - -Mit csináljon vele? Láb alól csak el nem teheti. Hiszen csak nyáladék -fehérnép. Férfi lenne, legény lenne: a fokosát már összetörte volna a -koponyáján. De mit csináljon holmi gyönge fehércseléddel? - -Az igaz, hogy csinos teremtés. Fiatal is, szép is, egészséges is, bátor -is. Hogy szembe szállt még ő vele is, ott a Három Grátiánál. S hogy -szereti azt a gyereket, pedig már nem is az övé. Mily szívből -hálálkodott, mennyire istenkedett, mily örömmel akart még neki is kezet -csókolni! De azt már meg nem engedhette. - -Ha még a nyakába borult volna! Ez egészen más! - -Nemzetes uram erre a gondolatra kétfelé törölte s megsodorintotta mint a -két bajuszát. - -Tíz esztendeig pörlekedni! Birákkal, ügyvédekkel, tanúkkal, atyafiakkal -csatázni s utóbb is pört, gyereket, asszonyt, még a jó Lidia nénjének -jóindulatát is elveszteni. Bolondság ez, pedig nagy. - -Ki kell itt valami okosat gondolni! - -A birói tárgyalás Szent-Gálon történt, a helyszinén. - -Ott volt a Láthó, Menyekey, Halyagos és Kerepes családok egész nemesi -hada is. Látszott szemükből a káröröm pislogása. Nemzetes uramra úgy -néztek, mint a ki után már biztos a leányági örökösödés. - -Nemzetes uram nyalkán jött a tárgyalásra, a hogy a biróság iránt való -tisztelet megkivánja. Bajusza kipödörve, ezüstgombos dolmánya panyókára -vetve, kordován csizmája csak úgy csikorog, a mikor egyet-egyet lép. -Dehogy féltené a gyereket. Dehogy félne attól, hogy a törvény nem neki -ad igazságot. Nem fél ő most nemes Lidia kisasszonytól se, a ki különben -meg se jelent a tárgyaláson. Valami nagy eltökéllés sugárzik szemein és -egész arczán. Még a lány is édes tekintettel néz rá. - -Szól a biró. - -– Felszólitom a feleket a biróság előtt való barátságos egyezségre! - -Előre lép nemzetes Böthök uram. - -– Hajlandó vagyok a barátságos egyezségre. Én a pör alatt álló gyereket -másnak, mint az én édes hites feleségemnek ki nem adom. De annak aztán -odaadom. Gondolja meg ezt a felpörösnő. - -A biró fordul a lányhoz. - -– Mit felel a felpörös e barátságos ajánlatra? - -A felpörös nem felel semmit. Hol elpirul, hol elhalványodik, két kezét -két könyező szemére teszi. Nem tud felelni e pillanatban. - -Nemzetes uram azonban nem várakozik. Oda lép a felpöröshöz, megfogja -kezét szeliden s szeme közé néz édes szives tekintettel. - -– Határozd el magad édes hugom. Ne legyen az a gyerek se az enyém, se a -tied, hanem édes mindkettőnké. - -Alig tudja a leány lassu hangon kiejteni: - -– Ha isten úgy akarja! - -S oda borul nemzetes Böthök uram széles kebelére. - -– – Meglett azután az esküvő is s az esküvő napján a keresztelő is. Egy -napon jutott el nemzetes uram minden szerencséhez. Szép asszonyhoz, szép -feleséghez s három éves szép ifjabb Böthök Bálinthoz is. - -Más embernek hány esztendeig kell küzködnie, mig ennyire juthat! - -Örült a nemes Lidia kisasszony is. Ime tehát mégis csak fenmarad a nemes -Böthök nemzetség. Nem hal ki a tiszta vér az ő szeme láttára. - -Egy kis gyanuja azonban mégis támadt. Hátha hamis legény volt akkor, -valamikor, valahol az ő Bálint öcscse! Hátha nem is véletlenül találta -azt a gyereket! - -Ezt a gyanút a nőági atyafiság élesztette. Minden vigasztalódását e -gyanúban találta föl ez az atyafiság. - -Pedig bizony ebben oly ártatlan volt nemzetes Böthök uram, mint a ma -született gyerek. - - - - -TARTALOM. - - A KÉT ÖRDÖG VÁRA. - I. Privoda kapitány 3 - II. Patkós Dani 11 - III. A két ördög 27 - IV. Mikola uram házának veszedelme 39 - V. Menyasszonya után életre-halálra 53 - VI. A két ördög lakolása 60 - VII. Menyasszonyát mégis meglátta 71 - ÉJBEN, VIHARBAN 85 - HOGY LETT EGY DISZNÓBÓL KÉT DISZNÓ 109 - KATÓ 121 - HÁZASSÁGI VISZONTAGSÁGOK 173 - NEMZETES BÖTHÖK URAM SZERENCSÉJE 237 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -14 |égő szemekkal |égő szemekkel - -82 |En vagyok |Én vagyok - -98 |volna a szót |volna a szót. - -105 |Jáfkalvy kölykét |Jákfalvy kölykét - -140 |asssonyom s menten |asszonyom s menten - -194 |istentől elragaszkodott |istentől elrugaszkodott - -200 |negyven esztendeig, |negyven esztendeig. - -223 |Miska izenetét, |Miska izenetét. - -226 |»édes Julcsám» |»édes Julcsám« - -257 |csöppnyí se |csöppnyi se - -257 |hidegebbre vální |hidegebbre válni - -258 |csíllag fénye |csillag fénye - -274 |Mínden tárgyalásra |Minden tárgyalásra - -286 |Könnyei kítörtek |Könnyei kitörtek - -288 |Atkozott szük |Átkozott szük - -289 |valami njságot |valami ujságot - -301 |uramnál ís |uramnál is - -308 |kís gyerekségétől |kis gyerekségétől - -313 |IX. |X. - -317 |Szent-Gálon lakík |Szent-Gálon lakik - -333 |durva kezet |durva kezet.] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of A két ördög vára és egyéb elbeszélések, by -Károly Eötvös - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A KÉT ÖRDÖG VÁRA ÉS EGYÉB *** - -***** This file should be named 62945-0.txt or 62945-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/9/4/62945/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |