diff options
Diffstat (limited to 'old/62872-h/62872-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62872-h/62872-h.htm | 5703 |
1 files changed, 0 insertions, 5703 deletions
diff --git a/old/62872-h/62872-h.htm b/old/62872-h/62872-h.htm deleted file mode 100644 index ebbe37a..0000000 --- a/old/62872-h/62872-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5703 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Ne bántsuk egymást by Frigyes -Karinthy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3,h4 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -span.bordered { - border: solid 2px; - padding: 0.5em 5em 0.5em 5em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -table.border-bottom { - border-bottom: solid 2px; -} - -table.border-top { - border-top: solid 2px; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figright { - float: right; - clear: right; - margin: 0 0 0 4px; - padding: 0; - text-align: center; -} - -.clearfix { - overflow: auto; -} - -.linenum { - float: left; - text-align: right; - margin-left: -3.5em; - min-width: 3em; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i8 { - display: block; - margin-left: 4em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Ne bántsuk egymást, by Frigyes Karinthy - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Ne bántsuk egymást - Ujabb tréfák - -Author: Frigyes Karinthy - -Release Date: August 7, 2020 [EBook #62872] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK NE BÁNTSUK EGYMÁST *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_215">215</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/hvd.hnq5wp">https://hdl.handle.net/2027/hvd.hnq5wp</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">KARINTHY -FRIGYES</span></p> -<h1>NE BÁNTSUK EGYMÁST</h1> -<p class="center"><span class="caption-large">(UJABB -TRÉFÁK)</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1921<br /> -PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Pallas -részvénytársaság nyomdája Budapesten.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>ELSŐ RÉSZ.<br /> -KÉPES BESZÉD.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h3>KÖNNYEK.</h3> -<p class="center">(Karácsonyi legenda.)</p> -<p>A költő kényelmesen leült a kávéház asztala mellé, maga elé -húzta a csészéjét, egy szem cukrot tett bele, aztán sírni kezdett. -Szépen, egyenletesen sírt, előbb a jobbszeméből, aztán a -balszeméből, a csészét ügyesen alátartotta. Mikor tele lett a -csésze, megtörülte szemeit a szalvétával, fölkavarta a csészét és -jóízűen szürcsölgetni kezdte.</p> -<p>A szomszéd asztalnál magas, hórihorgas úr ült és figyelmesen -nézte a költőt. Egyszerre fölállt és átlépett az asztalához.</p> -<p>– John Devil vagyok – mondta röviden.</p> -<p>– Az ördög? – kérdezte a költő kiváncsian.</p> -<p>– Családi viszonyaim talán nem tartoznak ide – jegyzete meg a -hórihorgas úr hidegen. – Egyébként üzletember vagyok és üzleti -ügyekben járok Budapesten. Mit csinál ön itt?</p> -<p>– Láthatja. Uzsonnázok, sőt mondhatnám ebédelek.</p> -<p>– És ez mind eredeti?</p> -<p>A költő vállat vont. Mr. Devil fölemelte a csészét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> megszagolta, -bemártotta egyik ujját és megízlelte. Bólintott, aztán megnézte az -óráját.</p> -<p>– Félóra mulva utazom Manchesterbe. Nem szeretem a hosszú -tárgyalásokat, tehát egészen kurtán megteszem önnek ajánlatomat. Ön -szállít nekem ebből a folyadékból havonta két-három litert, -literenkint hatszáz dollárért. A pénzt manchesteri gyáram -bank-osztálya folyószámlára utalja ki önnek havonta, előre. Az első -részletet már e hó elején megkapja. Küldeményét legkésőbb jövő hó -tizenötödikére várom. Ajánlom magamat.</p> -<p>John Devil eltűnt és a költő megdörgölte szemeit.</p> -<p>– Butaság – mondta idegesen.</p> -<p>Elsején azonban pontosan megkapta a jelzett összeget. Első -elragadtatásában odáig volt az örömtől: kabátot vett és fehérneműt, -kibérelt egy puha kis fészket magának, szenet vásárolt és élni -kezdett.</p> -<p>Egy hét mulva lelkiismeretfurdalás fogta el. Itt az ideje, hogy -szállítson valamit a kitünő John Devilnek, a terminus -közeledik.</p> -<p>Este tehát korábban ment haza a klubból, ahová beiratkozott, jól -befűttetett a kályhába, megvacsorázott és fölvette pyjamáját. Aztán -az iróasztal elé ült, odahúzott egy finom mokka-csészét, tett bele -egy kockacukrot, fölnézett a plafonra, hogy most dolgozni fog.</p> -<p>Várta a könnyeket, de hogy öt percig semmi se jött, nyugtalanul -nyomkodta meg a szemeit.</p> -<p>– Na, mi ez? – mondta zavartan.</p> -<p>De még mindíg nem jött semmi.</p> -<p>– Gyerünk csak, – mondta a költő idegesen és sértődötten – hát -mi lesz? <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Legörbítette a száját és hangosan sopánkodni kezdett.</p> -<p>– Oh, én szegény, szerencsétlen, apátlan, anyátlan, elhagyott, -boldogtalan, nyomorult féreg, – mondta a költő egyre hangosabban – -oh, én szegény koldus…</p> -<p>Hiába, semmi se jött. A költőt rémület foga el. Hiszen így nem -tud szállítani semmit John Devilnek, a jó életnek lőttek. Vadul és -kétségbeesetten nyomkodni és masszírozni kezdte a szemeit, fölülről -lefelé és lihegett hozzá.</p> -<p>– Ez így nem megy, – mondta végre – nem lehet becsapni az -öreget, látja, hogy nem vagyok koldus. Másra kell gondolni.</p> -<p>Percnyi szünet után újra kezdte.</p> -<p>– Oh szegény, boldogtalan emberiség, óh mennyit szenvedsz el, ha -meggondolom… Szegény, szegény embertársaim…</p> -<p>Figyelmesen várt, de egyre fokozódó rémülettel vette észre, hogy -a szeme egyre szárazabb lesz, a szája pedig máris kezd visszafelé -görbülni, sőt fölfelé, akárhogy nyomogatja vissza. A szíve -összeszorult az ijedségtől, mert érezte hogy a gyomra gyanusan -hullámzani kezd.</p> -<p>– Szegény… szegény embertársaim…</p> -<p>A hideg veríték lepte el homlokát, érezvén, hogy a szája egyre -szélesebbre húzódik és mindjárt a füléig ér és ha ez még egy percig -tart, akkorát röhög azonnal, hogy megpukkad.</p> -<p>Elsápadt. De hiszen így vége mindennek! Most mondjon le a jó -életről, mikor már belekóstolt?</p> -<p>Pillanatig habozott, aztán dacosan fölvillant a szeme. Fölállt, -odament a vizeskancsóhoz, öntött belőle egy keveset a teaforralóba, -gyengén megmelegítette <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> és beleöntötte a csészébe. Kis sót kevert -hozzá és néhány gramm hamut. Jól fölkeverte, palackba dugaszolta, -lezárta és pecsétet tett rá.</p> -<p>A palackot aztán föladta a manchesteri gyár címére és -szívdobogva várta a választ. Elsejéig pontosan leszállította a -három litert.</p> -<p>Elsején a pénz, minden különösebb megjegyzés nélkül -megérkezett.</p> -<p>A költő fellélegzett. Azonnal titkárt fogadott, laboratóriumot -rendezett be és munkához látott. Két hónap mulva, arra való -hivakozással, hogy a nyersanyagok nagyon megdrágultak, -fizetésemelést kért. Új szerződést csináltak és a költő kibővítette -az üzemet.</p> -<p>Később megvette John Deviltől a manchesteri gyárat és ő maga -szállította nagyban, politikusok és fejedelmek számára az emberiség -békés fejlődéséről és boldogulásáról szóló nyilatkozatokhoz való -anyagot. <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span></p> -<h3>FÜRDŐ-MONOLOGOK.</h3> -<h4>I.<br /> -<i>Meleg fürdő.</i></h4> -<p>A víz gyönyörű dolog, ha az ember megfigyeli, igazán: a legszebb -dolog. Milyen finom hajlásai vannak, milyen kecses mozdulatai, -milyen szép erezetek – és milyen különös viszonyban van a víz a -szilárd tárgyakkal. Hogy simul mindenhez, lágyan, diszkrét -érintéssel – felveszi mindennek a formáját, ami beléje kerül, – az -ember azt hinné…</p> -<p>Tudja isten, mit hinne az ember… Az embernek, olyan szép, lágy, -határozatlan érzései vannak sokszor, de nem veszi észre… úgy -látszik, ezek az érzések lappanganak bennünk, amikor valami -szebbet, jobbat szeretnénk az életünknél… Mert nem vagyunk -boldogak, pedig lehetnénk… csak a belülről zengő, halk, finom -csengetyükre kellene hallgatnunk, amik homályos időkbe, elmult -emlékekbe hívnak vissza bennünket…</p> -<p>Zengő csengetyűk… milyen szépen hangzik ez… milyen lágyan, -milyen álmosító búgással… És ez nekem jutott eszembe… Persze, -hiszen én <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> diákkoromban verseket írtam és nem is -voltak csunya versek. De aztán abbahagytam…</p> -<p>Az ember mindent, ami szép, boldog, harmónikus, mindent -abbahagy, hogy kemény, rideg, ostoba dolgok után fusson, amikről -azt hiszi, hogy fontosak… Ostobaság, hiuság! Mintha egy tiszta, -langyos őszi este, suttogó platánok alatt… egy ködszerűen szép női -kézzel a kezünkben… mintha ez nem érne fel mindennel, ami után -törekszünk… Mikor az est mesélni kezd… milyen gyönyörű ez, csak -most veszem észre… Igen, az est mesélni kezd… és lágy szökőkút -csobog a parkban és madarak muzsikálnak.</p> -<p>Ó, Margit! Milyen gonosz, milyen rossz voltam én hozzád, mikor -úgy rámnéztél, a mult héten, ott a sétatéren… Hát nem éreztem, mit -jelent egy ilyen női tekintet? Hogy többet ért sok hiú, nagyravágyó -erőlködésünknél – többet ér magánál az életnél! Elfulni egy -fullasztó csókban – igen, megfeledkezni világról, emberekről, -kicsinyes terveinkről… a langyos, drága semmibe elmerűlni… és -körülöttünk a szomorú fűz lombjai susognak… Emlék… emlék…</p> -<p>Igen… most értem magamat… most megismertem az én igazi lelkemet, -a szelid, nemes gyöngéd lelket… egy költő lelkét… egy gyermek -lelkét… Hogy tudtam elfelejteni! Holnap… nem, még ma… felkeresem -Margitot… ó, hogy fog örülni, hogy meg fog érteni… Margitkám, -mondom majd egyszerűen és mélyen a szemébe nézek… Margitkám… volna -kedved velem elutazni… délre, délre igen… talán Afrikába… ott olyan -jó meleg van… de hogy lehetne? Megvan! Az a háromezer korona… -megvan! Lehetne jobban felhasználni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> Soha! Végre egy igazi, -boldogító gondolat!</p> -<p>Megyek! Még ma elmegyek Margithoz! Együtt beszéljük meg az -utitervet!</p> -<p>Hol a törülköző?</p> -<p>Hű, de hideg van ideki!</p> -<h4>II.<br /> -<i>Hideg fürdő.</i></h4> -<p>Hű, a teremtésit neki. Kicsit kemény, de egészséges. Az a fő. -Fura egy dolog egy ilyen darab víz, a kádba az ember ki se nézné -belőle. Foga van neki. Harap. Hű.</p> -<p>Ezek a ledörzsölések azt hiszem, nagyon jól hatnak. Mindjárt -máskép érzi magát az ember, ha a vérkeringés egy kicsit megindul. -Szamárság, hogy eddig is nem csináltam. Ezentúl mindennap egyszer, -gyorsan ledörzsölöm magam, kicsit kellemetlen, de az embernek nem -szabad kényelmeskedni, ha azt akarja, hogy friss legyen.</p> -<p>Nem is értem, eddig miért nem folytattam ezt a dolgot -rendszeresen. Persze, az ember mindenféle szamársággal foglalkozik, -ahelyett, hogy az egészségével törődne, pedig csak egészséggel -lehet valamire vinni.</p> -<p>Már tegnap este akartam kezdeni, de aztán lefeküdtem, amiatt a -hülye regény miatt, hogy inkább azt olvasom az ágyba. Igazán, ha -meggondolom, nem volt érdemes. De micsoda egy émelygős dolog – még -versek is vannak benne! Hogy mi mindenre ráérnek a népek, ha -okosabb dolguk nincs. Nem is értem, hogy tudtam végigolvasni! És -vajjon mennyit <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> kapott az író ezért a regényért? Na, én -ha kiadó volnék, egy vasat se fizetnék ilyesmiért! Csupa émelygős -leírás, úgy-úgy, locsogás-fecsegés. Csak butítják a népeket. -Egészen meghülyültem, míg a végére értem. De persze, valamire -emlékeztetett, amit gyerekkoromban olvastam. Micsoda haszontalan -időfecsérlés könyveket olvasni. Ki is iratkozom a -kölcsönkönyvtárból – okosabban fogom felhasználni az időmet. -Beiratkozom a sportegyletbe. Ott mindjárt jó összeköttetésekhez is -jut az ember a pénzéért.</p> -<p>A Szalkaival nem is volna rossz megismerkedni, az nagyon hasznos -lehet a végén.</p> -<p>Még ma elmegyek. Azaz, hogy… hová is igérkeztem délutánra… Hm, -persze. A Margit… Ejnye, ejnye. Na, annyi baj legyen. Legfeljebb -nem megyek el. Ha megharagszik, legfeljebb megharagszik. Ugyis… nem -is jönne rosszul, ha megharagudnék… Unom már ezt a dolgot. Az ember -elhanyagolja a dolgait. Pedig az az első. Kezdett ez a dolog -elsavanyodni, ezzel a Margittal.</p> -<p>Ugy van, egy friss, egészséges, ruganyos szakítás. Az a -legegészségesebb. Csak frissen, in medias res, fejest a dologba. -Azonnal megírom neki a levelet. Nagyon sajnálom. Nekem más dolgaim -vannak. Felkeresem ezt a Szalkait. Ez ért a bőrügyekhez. Hm… mi -volna… nem is volna rossz… azért a háromezer koronáért… ő el tudná -helyezni. Nagyszerű üzlet. Pláne, ha még emelkednek az árak. Már -miért ne emelkednének? Csak frissen, energikusan nyélbe kell ütni! -Nagyszerű! Egész más ember leszek, ha ez beüt! Gyerünk!</p> -<p>Hol a törülköző?</p> -<p>Hű, de jó meleg van ideki! <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<h3>ULTIMA RÁCIÓ.</h3> -<p class="center"><i>vagy az ököljog fejlődése a középkor óta. Elvi -tanulmány két felvonásban és négy képben.</i></p> -<h4><i>Első felvonás.</i></h4> -<p class="center"><i>Első kép.</i></p> -<p class="center"><i>1480.</i></p> -<p><i>Bence lovag</i> (sétálgat a bástya alján. Magában): Hűvösre -jár az üdő. Ágyasházamba térek immár, hogy a kora pirkadattal -nyeregbe pattanva, az országútra térhessek. A gazdag izmaelita már -nyolc felé arra jár.</p> -<p><i>Balambér lovag</i> (szembejön): Köszöntlek lovag, a szent -kereszt nevében!</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Vajha Szűz Mária, kinek lobogóját -védelmezed, imádkozna éretted, lovag! Kinek arculatja ragyog -előttem, mint a felkelő nap?</p> -<p><i>Balambér lovag:</i> Balambér vagyok, lovag!</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Én meg Bence, lovag!</p> -<p><i>Balambér lovag:</i> Engedd meg, lovag, hogy sisakom rostélyát -levehessem előtted. (Letolja a <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> rostélyt, de e mozdulatnál a -sisak forgója előrelendül és véletlenül megkarcolja Bence lovag -homlokát.)</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Lovag, megkarcoltál.</p> -<p><i>Balambér lovag:</i> Sajnálom, lovag, nem akartam.</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Tudom, lovag, hogy nem akartad. De Bence -lovagot nem illetheti karcolással senki büntetlenül. Sajnállak, -lovag, de e sértésért a sorsnak kell dönteni köztünk. Azonnal -megyek a rendfőnökhöz, hogy rendelje el az istenitéletet.</p> -<p><i>Balambér lovag:</i> Köszönöm, lovag! Ott leszek! -Viszontlátásra, nemes lovag!</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Isten veled, nemes lovag!</p> -<p class="center"><i>Második kép.</i></p> -<p class="center"><i>Másnap.</i></p> -<p class="center"><i>Az istenitelet.</i> A rendőrfőnök jelenlétében -Balambér lovag és Bence lovag egy szál karddal kezükben állanak -szemben egymással. Balambér lovag, mint sértő fél, páncél nélkül, -Bence lovag páncélban.</p> -<p><i>Bence lovag:</i> Kezdhetjük! Most véged, te korcs!</p> -<p><i>Balambér lovag:</i> Vagy neked, te nyápic cenk! Nesze! -(Odavág, kupán találja Bencét.)</p> -<p><i>Bence:</i> Tyű, a tagadóját, hitvány kurafi! Nesze, rongyos! -(Mellbevágja.)</p> -<p><i>Balambér:</i> Hu, a mindenségit! Nesze! (Pofonvágja a -karddal.)</p> -<p><i>Bence:</i> Úgy? Akkor hát, itt van! (Nyakonlegyinti a -karddal.) <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span></p> -<p>(Mindketten véresen esnek össze. Lepedőben szállítják el őket, -három hónapot feküsznek az irgalmas rend kolostorában.)</p> -<h4><i>Második felvonás.</i></h4> -<p class="center"><i>Első kép.</i></p> -<p class="center"><i>1914.</i></p> -<p><i>Doktor Bence</i> (sétálgat a Bástya-kávéház mellett. -Magában.): Jó lesz már hazamenni, holnap fel kell menni korán -Polacsekhez, a váltó-ügyben. Más ügyvéd csípi el az orrom -előtt.</p> -<p><i>N. Balambér</i> (jön szembe): Kérek egy kis tüzet!</p> -<p><i>Bence:</i> Nem látja, hogy most dobtam el a cigarettám?</p> -<p><i>Balambér:</i> Jó, jó, azért ne legyen olyan szigorú, -papa.</p> -<p><i>Bence:</i> Papa? Talán nem szemtelenkedne az úr! Micsoda -piszok kraki-tempó ez! Belém akar kötni?</p> -<p><i>Balambér:</i> Talán maga belém, marha!</p> -<p><i>Bence:</i> Te piszok! (Pofonvágja.)</p> -<p><i>Balambér:</i> Strici! (Orrbavágja.)</p> -<p><i>Bence:</i> He!… (Hasbarúgja.)</p> -<p><i>Balambér:</i> Ö… (Torkonragadja.)</p> -<p>(Mire a lézengők összeszaladnak, már nincs szükség -szétválasztani őket. Mentőkért telefonálnak: a mentőorvos -koponyacsont- és orrfal-repedést konstatál egyik részről, másik -részről alsó csigolya- és medencecsont-törést. Beviszik őket a -Rókusba, egyenkint három hónapot feküsznek.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p class="center"><i>Második kép.</i></p> -<p class="center"><i>Három hónap mulva.</i></p> -<p class="center">(A Lovass-féle vivóteremben. A felek megérkeznek, -főbólintással üdvözlik a segédeket és egymást. Azután bekötözik -őket bandázzsal, kimérik a lépéseket, a felek felállanak. Egyik -segéd hozza a kardokat.)</p> -<p><i>Vezető segéd:</i> Mielőtt N. Balambér és Doktor Bence Szilárd -között felmerült sajnálatos affér lovagias úton való elintézésére -rátérnénk, kötelességemnek tartom, hogy a felek lelkiismeretére és -mindkét fél úri és kipróbált modern gondolkodásmódjára utalva, -komolyan felszólítsam a feleket, hogy álljanak el a fegyveres -elintézéstől és kölcsönös kimagyarázkodás után béküljenek ki. -Európai műveltségű és gondolkodású úriemberekről lévén szó, -fölösleges figyelmeztetnem önöket, hogy a párbaj egy a sötét -középkorból fentmaradt barbár intézmény, mely a huszadik század -szellemi életet élő intellektueljeihez méltatlan, durva és barbár -elintézése a másképen is megoldható konfliktusnak. Gondolják -meg.</p> -<p><i>Bence:</i> Tisztelettel ragaszkodom a fegyveres formához.</p> -<p><i>Balambér:</i> Segédeim és ellenfelem álláspontját különben -tiszteletben tartva, a lovagias elintézést óhajtanám.</p> -<p><i>Vezető segéd:</i> Akkor hát méltóztassanak: rajta!</p> -<p>(Összecsapnak. Balambér az első összecsapásnál három -centiméteres karcolást ejt doktor Bence homlokán. A segédek -közbevágnak, a párbajt befejezettnek jelentik ki. Bence homlokát -betapasztják és hazamennek.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<h3>IRIGYSÉG.</h3> -<p>– Az irigység az oka mindennek, – magyarázta felhevülve Gézának -egyetlen jó barátja, Dezső – az emberek gonosz és kegyetlen -irigysége mindenki ellen, aki él. Nem az a baj, hogy önzőek vagyunk -s az élet minden javát és örömét magunkénak akarjuk, még akkor is, -ha más rovására szerezzük meg: – hanem az, hogy a más vagyonát és -javát irigyeljük, azt szeretnénk elrabolni még akkor is, ha mi már -nem használhatjuk semmire. A tigris lakik bennünk, amelyik -legyilkol egy egész csordát, mikor egyetlen üszőt akar csak, tud -csak elfogyasztani: egy életet tudunk csak leélni, de ezret és -milliót szeretnénk elpusztítani. Nem az önzés, az irigység teszi -pokollá a világot, – a szemünk ezerszer akkora, mint a gyomrunk. -Oroszországot nem az hajtotta a háborúba, hogy óriási testének -valamelyik része veszélyben forgott, hanem az elviselhetetlen kín, -hogy más is él, szerényen és kicsin, de él. A nagy tömegek vonzzák -a kicsit, ezer meg ezer koldus hal meg éhen, hogy a milliárdos -vagyona még öt millióval több legyen. „Elveszem a koldus egy -dénárját, és akinek ezer <span class="pagenum"><a name="Page_20" -id="Page_20">-20-</a></span> van, annak adom“ mondja a kegyetlen -isten is. A világ felfalja önmagát, és elpusztul.</p> -<p>– Az a pesszimizmus beszél így, – mondta szeliden Géza – amelyik -elfelejti megnézni az érem másik oldalát. De a fizikus tudja, hogy -ahol taszítás van, vonzásnak is kell ott lenni. Nemcsak gyülölet -van, a másik oldalon ott fényesedik a meleg rokonszenv, a könyes -meghatódás, mely a magáét is odaadja a másiknak, nemhogy azét -kivánná, – odaadná az életét is. Míg így beszéltél, nem jutott -eszedbe a mi barátságunk? Mind a ketten szegény nincstelen emberek -vagyunk, kávéházi filozófusok, de mondd, ha valamelyikünk hirtelen -nagy pénzhez jutna, nem első gondolata volna a másik… és az öröm, -hogy most örömöt okozhat neki?</p> -<p>Dezső nem felelt, hallgatagon váltak el egymástól.</p> -<p>Géza este kilencig ott ült a kávéházban és hideg -hónaposszobájára gondolt, amit még nem fizetett ki ebben a -hónapban.</p> -<p>Kilenckor felállt, sóhajtott, el akart menni. Ekkor berohant -Dezső a kávéházba, halvány volt, a haja kúszált, reszkető szája -alig tudott kidadogni néhány szót.</p> -<p>– Géza… gyere… bor…zasztó dolog…</p> -<p>Lefutottak az utcára. Dezső még mindig reszketett.</p> -<p>– A klubból jövök… borzasztó… játszottunk és… és… harminc… vagy -negyven… ezer koronát nyertem… nem tudom biztosan.</p> -<p>Kabátzsebébe nyúlt, egy vastag csomó összegyűrt ezrest rántott -elő, megint visszagyűrte.</p> -<p>Halványan, egyetlen szót nem ejtve, siettek egymás mellett. -Dezső szólalt meg először. <span class="pagenum"><a name="Page_21" -id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Mindjárt… hozzád siettem… felmegyünk hozzám… nem akarom, hogy -lássák… kétezer koronát akarok adni neked…</p> -<p>Géza nem tudott felelni, – az egész József-köruton végig egy -szót se váltottak.</p> -<p>A kapuban megállott Dezső, ránézett barátjára és hangosan -elnevette magát.</p> -<p>– Mi az? – mondta Géza riadtan.</p> -<p>Dezső belenyúlt a zsebébe és újból kivette az ezres-csomót.</p> -<p>– Idenézz! – mondta.</p> -<p>Géza jobban megnézte a pénzt. Rámeredt barátjára és hangos, -boldog nevetés tört ki belőle is. Kipirult, a vonásai megenyhültek, -szeme visszanyerte nyugodt, derüs kifejezését.</p> -<p>– Hát igen, – mondta Dezső – viccet akartam csinálni. Szinpadi -pénz, egy szinész kölcsönözte holnapig.</p> -<p>Géza még mindig nevetett, boldogan, felszabadulva. De mikor -Dezső hirtelen elkomolyodott, ő is csodálkozva és zavartan nézett -rá.</p> -<p>– Mi az? – kérdezte.</p> -<p>– Semmi, – mondta Dezső hanyagul – csak arra akarlak -figyelmeztetni, hogy az a tudat, hogy nyomorodban váratlanul -kétezer koronát kapsz, úgy veszem észre, távolról sem okozott neked -akkora örömet, mint ez most, hogy te ugyan nem jutottál hozzá -kétezerhez, de nekem sincs harmincnyolcezer. <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<h3>PÉLDÁZAT</h3> -<p class="center"><i>az Gyógyító Miskulánciáról, azaz -Medikámentomról s az irástudó Doktorokról</i>.</p> -<p>1. Vala <i>pedig</i> azon időben igen nagy Veszedelem, mind az -egész országban, kit is neveznek <i>bélpoklosságnak</i>.</p> -<p>2. Kiben sokan gyötrődnek volna, gazdag és szegény egyaránt: -mert <i>nem tudják</i> vala annak gyógyító írját.</p> -<p>3. Azért valának némelyek, kiknek az ő szemek megvakulna – és -valának, kiknek az ő fülek megsiketülne – és valának, kik nem -szólhatnak vala, mivel az ő nyelvök <i>megsebesedék</i>.</p> -<p>4. És az ő testök lett volna nyilt sebekkel <i>megkeményedve</i> -és az ő arcuk, mint a szikkadt föld nyáridőn és az ő szemök -<i>elfolyna</i>, mint a <i>folyó</i> vizek.</p> -<p>5. Továbbá az ő jajgatásuk elvegyül <i>vala</i> a jajgatók -panaszával és elpusztulnak vala, mivel senki nem segítene -rajtok.</p> -<p>6. Annak okáért az ország népe a bélpoklosságtól -<i>megtizedelteték</i> s a bélpoklosok beteg gyermeket nemzenek -vala, melyek bélpoklosságban találtatnak vala.</p> -<p>7. Vala pedig akkor sok írástudó Doktor, azaz <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> Gyógyító, -kik is Medikámentomokon <i>eszmélkednek</i> vala s egyben -kotyvasztának sokféle Miskulánciát, hogy azzal gyógyítanák a -bélpoklosokat.</p> -<p>8. Melyek közzől vala olyik, hogy enyhülést szerezne egy napra, -és vala olyik, hogy enyhülést szerezne két napra, és vala olyik, -hogy enyhülést szerezne három napra; – de <i>nem volna</i> olyan, -mely a bélpoklost meggyógyítaná.</p> -<p>9. S ekkor az Izráel nemzetségéből egy, ki is nevezé magát -Becsületesnek, másszóval <i>Ehrlich</i>-nek: ki is kotyvaszta -Miskulánciát, hogy azt a bélpoklosok bévennék.</p> -<p>10. S látván látának akkor csudát: mert <i>bizony</i> ki is azt -bévette volna, felkel és jára és az ő sebei <i>elolvadnak</i> vala, -mint a tavaszi hó.</p> -<p>11. S enyhülést szerez vala nem egy napra, nem két napra és nem -három napra, hanem az <i>egész</i> életre.</p> -<p>12. S örvendezének a bélpoklosok, mivelhogy az ő panaszok -<i>meghallgattatik</i> vala.</p> -<p>13. S meggyógyulának azok, s nem volna többé szükség Irástudó -Doktorra, mivelhogy <i>megvolna</i> a Gyógyító Medikámentom.</p> -<p>14. És ekkor az Irástudó Doktorok bevádolák <i>azt, ki ezt -tevé</i>: elmentek a bírákhoz s mondák: E’ káromlást mivel.</p> -<p>15. És bizony gonosz dolgot mivel, mert méreggel <i>éteti</i> a -bélpoklosokat.</p> -<p>16. S jövének <i>kétezer</i> Irástudók s fennhangon kiáltozának, -mondván: E’ káromlást mivel.</p> -<p>17. Azért idézé vala ama Becsületeset bírói széke elé Galeotto, -a pontifex, s mondá neki: Ezek megbotránkoztak rajtad és a te -<i>cselekvéseden</i>.</p> -<p>18. Mert micsodás Medikámentomot <i>adtál</i> a bélpoklosoknak, -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> hogy azok felkelnek és járnak. Bizony, -nagy dolog ez.</p> -<p>19. S felelé az: Te mondád.</p> -<p>20. Mert imé, az én Medikámentomom meggyógyít vala -<i>kétezer</i> bélpoklost, kik is meggyógyúlván, gyermeket nemzenek -vala, az ország dicsőségére és becsületére. Ám te lásd, kié az -igazság.</p> -<p>21. A bíró pedig hordozá vala e <i>szókat</i> az ő elméjében s -nagysokára felemelvén szavát, így szól vala fennhangon, -mondván:</p> -<p>22. Nincs igazad, ó Becsületes Irástudó, mivel a te gondolatod -<i>végig</i> nem gondoltad vala.</p> -<p>23. Mert nézz körül: ime, itt áll <i>kétezer</i> Irástudó, a kik -nem tudnak egyebet, mint bélpoklosokat gyógyítani, az ő -<i>módjuk</i> szerint, s ha nem lesznek bélpoklosok, mivelhogy te -meggyógyítod azokat a te módod szerint, ezek itt elpusztulnak s az -ő magjok kihal.</p> -<p>24. Mivelhogy nem adhatnak kenyeret az ő asszonyuknak és az ő -gyermekök meg sem születhetik.</p> -<p>25. Mert bizony, kigyógyítottál kétezer bélpoklost és született -kétezer egészséges gyermek, de elvetted kétezer egészséges ember -kenyerét és nem születhetik meg kétezer egészséges gyermek.</p> -<p>26. Mivelhogy sokan vagynak a bélpoklosok, de ugyanannyian -vagynak az Irástudók, a kik abbul élnek, hogy őket gyógyítják.</p> -<p>27. S ha meggyógyulnak a bélpoklosok, meghalnak az -Irástudók.</p> -<p>28. Mert a mérleg <i>nyelve</i> mindenkor egyenesen áll, ha -<i>fel nem fordul</i> a mérleg.</p> -<p>29. A kiknek szemeik vagynak, lássák, s a kiknek füleik vagynak, -hallják. <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<h3>A MAJOM ÉS A HANGYA.</h3> -<p class="center">(Aesopusi jelenet.)</p> -<p><i>Hangya:</i> Egy teljes napon át figyeltelek, tisztelt -barátom, mint a Munkaellenőrző Minisztérium kiküldöttje, mely azzal -bizott meg, hogy tegyek rólad jelentést. Mondhatom, nagyon -csodálkozom azon, amit megfigyeltem. Őrületes mozgékonyságod és -élénkséged első percben azt a benyomást keltette bennem, hogy -hallatlan elfoglalt és tevékeny életet élsz, rengeteg dolgod és -elintéznivalód van, azt se tudod, hol áll a fejed, nem érsz rá -pihenni. Csak most este jöttem rá, hogy tulajdonképen egész nap nem -csináltál semmit, nem végeztél semmit, ugráltál egyik ágról a -másikra, lóbáltad magad, vakaróztál és fintorgattad a képedet. -Annál csodálatosabb ez, mert az ügyességed meglepő, kezeid -végtelenül érzékenyek és alkalmasak a legprecizebb feladatok -elvégzésére. Ha nekem ilyen kezeim volnának, egész nap hordanám a -bolyba az építőanyagot és tízszer annyit végeznék, mint amennyit -így tudok, tökéletlen testrészeimmel.</p> -<p><i>Majom</i> (gúnyosan): Nagyon el lehetsz foglalva, ha ráértél -egész nap engem tanulmányozni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> De ha már megtiszteltél -ezzel, legalább figyeltél volna jobban. Nem igaz, hogy egész nap -csak ugráltam és játszottam. Hát ezt a nyolcvan darab mogyorót ki -szaggatta izekre, ki szedte szét darabokra, ki bontotta fel a -kókuszdiót, a fűszálat ki hasította fel, hogy megnézze, mi van -benne?</p> -<p><i>Hangya:</i> Igaz, egy csomó tárgyat kaptál fel hirtelen a -földről és hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel darabokra tépted, -foszlányokra bontottad, közel tartva szemeidhez, mohó figyelemmel, -mintha valamit keresnél.</p> -<p><i>Majom</i> (gőgösen): A lényeget keresem. A dolgok belső -összetételét. A megismerés nemes szomjúsága lángol bennem. Amihez -nyúlok, feltárul előttem.</p> -<p><i>Hangya:</i> Megfigyeltem, hogy rögtön eldobod, amit így -összeszedtél és elrontottál és egyéb után kapsz. Mi az anyagokat -keserves fáradtsággal összehordjuk, fúrunk és faragunk, utcát és -házat és odút, országutat és várost építünk belőle, rendszeresen -egyesített erővel, mely összetartja társadalmunkat és biztosítja -fajtánk életét. Minálunk a mi bolyunkba nem találsz dologtalan -hangyát, mert aki nem akar dolgozni a köz érdekében, azt -kipusztítjuk magunk közül. Mindenkinek megvan a maga feladata a -közös munkában – mi munkások vagyunk.</p> -<p><i>Majom</i> (legyint): Tudom, olvastam Marxot. Nem érdekel. Én -analizálok.</p> -<p><i>Hangya:</i> Én építek.</p> -<p><i>Majom:</i> Én játszom és ugrálok és kurjongatok, én igyekszem -boldog lenni, örülni az életnek, élvezni izmaim játékát, érezni, -hogy én én vagyok. Én művész vagyok, semmi közöm hozzátok. De -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> amellett én tudós is vagyok. Az igazságot -keresem, a megismerést. A társadalom én értem van, én egyéniség -vagyok.</p> -<p><i>Hangya:</i> El fogsz hullani és tönkre fogsz menni. Mi jól -látjuk, hová vezet ez a mértéktelen individualizmus. Mi építünk és -készülünk és szervezkedünk és egy napon tunya és értéktelen, -pöffeszkedő tested megtámadjuk és ledöntjük a földre. Te ügyes vagy -és fürge, de mi rettenetesen sokan vagyunk, mert társadalmi -szervezetünk lehetővé tette, hogy szaporodjunk. Ki fogunk -pusztítani téged.</p> -<p><i>Majom:</i> A durva és ostoba tömeg mindig ellensége volt a -lángésznek. Tudom, hogy az életemre törtök, tudom, hogy nem jó -szemmel néztek, mert én tehetség vagyok.</p> -<p><i>Hangya:</i> Mi vagyunk az erkölcs.</p> -<p><i>Majom:</i> Tehetségtelenek vagytok, az az erkölcsötök.</p> -<p><i>Hangya:</i> Ami a tehetségedet illeti, csak annyit látok, -hogy jól tudod utánozni azt, amit mások kitaláltak. A tehetség -produktiv, barátom. Homályos származásod se enged mélyebb és -igazibb képességekre következtetni.</p> -<p><i>Majom</i> (gúnyosan): A származásom? Nagyon érdekes. Talán a -felekezeti viszonyaimmal nem vagy megelégedve? Hát te honnan -származol?</p> -<p><i>Hangya</i> (méltósággal): Az én családfám a nemes hüllőkön át -az ichtiosaurosig vezet vissza. Őseim óriások és sárkányok voltak, -repülő csodák, földöntuli lények.</p> -<p><i>Majom:</i> No lám – kiderül, hogy te vagy az arisztokrata és -én csak bitang jövevény. Származásoddal dicsekszel és -hagyományokkal – szeretem <span class="pagenum"><a name="Page_28" -id="Page_28">-28-</a></span> az ilyen forradalmárt. Csak a múltra -tudsz hivatkozni, mikor a jövőt hirdeted?</p> -<p><i>Hangya:</i> Enyém a jövő is.</p> -<p><i>Majom:</i> Majd kiderül. A te őseid szárnyas angyalok – nekem -nincsenek őseim, vagy nem tudok róluk, nem kérkedem velük. De van -egy unokám – nem hallottad hirét? <i>Embernek</i> hivják – fiatal -korában átment Európába és azóta – úgy hallom – nagyobb karriert -csinált, mint valamennyi ősöd.</p> -<p><i>Hangya</i> (ajkát biggyeszti): Hallottam hírét. Kalandor. -Nálunk járt egyszer. Szélhámos.</p> -<p><i>Majom:</i> Ó, te unalmas majom!</p> -<p><i>Hangya:</i> Te – te ember! <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<h3>TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS.</h3> -<div class="clearfix"> -<div class="figright"> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„… a népek sorsát épp úgy -törvényszerü<br /></span> <span class="i0">szükségesség irányítja, -mint a<br /></span> <span class="i0">csillagok mozgását az -ürben…“<br /></span></div> -<div class="stanza"> -<p class="i7"><i>Tolsztoj</i>.<br /></p> -</div> -<div class="stanza"><span class="i0">„… mi folytatjuk a háborút, ha -kell,<br /></span> <span class="i0">öt-tíz -évig…“<br /></span></div> -<div class="stanza"> -<p class="i7"><i>Rodzianko</i>.<br /></p> -</div> -</div> -</div> -</div> -<p>Elő-India és Madagaszkár között, ahol most a tenger hullámzik, -sok ezer év előtt szárazföld terült el és ezen a földön egy nagy -nép lakott: a dravidák. Ezeknek fejedelme, Mikulás, igen jómódu és -boldog ember volt, mindig volt neki pénze, nem úgy, mint nekem. Ha -valami megtetszett neki a boltban, megvette, ha valami gusztusos -volt és étvágygerjesztő, megette. Mikor álmos volt, lefeküdt -aludni, mikor kialudta magát, felkelt.</p> -<p>Ilyen jól élt, de volt neki egy minisztere, Roczi Jankó, ez -mindig unszolta, hogy menjen vele sétálni az országban. És hogy -sétáltak, mutatott neki házakat, földeket, szép kerteket, ahol az -emberek laktak és azt mondta: <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>– Látod, ez is a tied lehet, ha akarod.</p> -<p>– De hiszen ez más embereké – mondta naivan Mikulás. – Először -is más embereké, nem az enyém, másodszor nekem nem is kell, mert -már van annyi, amiből jól élek.</p> -<p>– Naiv vagy, – mondta Roczi Jankó – az embernek mindent el kell -venni, amit lehet.</p> -<p>– De ugy se adják – mondta naivan Mikulás.</p> -<p>– El kell venni erővel.</p> -<p>– De ők többen vannak, tehát erősebbek.</p> -<p>– Az ám, – mondta Roczi Jankó – erősebbek, addig, amig -<i>tudják</i>, hogy azok. De mihelyt elhiteted velük, hogy van -valami, ami náluk erősebb, azt teheted velük, amit akarsz.</p> -<p>– És hogy hitessem el velük?</p> -<p>– Azt csak bízd rám, – mondta fölényesen Roczi Jankó – ahhoz -neked gyenge a fejed. Az étvágyad ellenben erős, ne fojtsd magadba, -te csak cselekedj, majd én megmagyarázom nekik, amit -cselekedtél.</p> -<p>A szomszédban legelészett egy jókedvű bika, meghallotta ezt a -beszédet és méregbe jött, hogy ilyen maszlagot be akarnak adni -valakinek. Leszegte a fejét és dühösen nekiment Mikulásnak, hogy -egy kicsit megöklözze, hogy vigyázzon magára.</p> -<p>Roczi Jankó erre felugrott egy tuskóra és elkezdett -szónokolni.</p> -<p>– Ó nép, – mondta – látod-e a Törvényt fejed fölött? Ime a fajok -öntudatlan feszülése, mely mint ahogy nagyon helyesen mondja -Tolsztoj, éppen olyan törvényszerüség s előre elvégzett sors, mint -a csillagok futása, vagy a fizika törvényei, ime szükségképpen -magával hozta, hogy a nagy <span class="pagenum"><a name="Page_31" -id="Page_31">-31-</a></span> Bika rád rohanjon s pán-bika -törekvéseivel megfojtsa a te nemzeti aspirációidat. Töltsed be te -is a törvényt, mely tudósaink számítása szerint <img src= -"images/01.png" alt="" />, abból áll, hogy visszatartsd azt az -izét, még ha belepusztulnál is.</p> -<p>A Nép, egy nagy szőke fiú, letette kezéből a kenyeret, amit -éppen majszolt és kék szemével ránézett Roczi Jankóra.</p> -<p>– Tényleg ez a törvény? – kérdezte.</p> -<p>– Igen, – mondta Roczi Jankó – te nem tűröd a pán-bika -terjeszkedést, inkább elpusztulsz.</p> -<p>– Tényleg nem türöm? – kérdezte szeliden a nép.</p> -<p>– Tényleg nem tűröd – mondta lelkesen Roczi Jankó.</p> -<p>A Nép, nagy szőke fiú, gondolkodott egy kicsit, aztán nekiment a -bikának. Szégyelte bevallani ugyanis, hogy nem érti azt a hosszú -számot.</p> -<p>– No most, gyorsan, – súgta Roczi Jankó Mikulásnak – szaladj be -a házába és edd meg, ami az asztalon maradt.</p> -<p>Mikulás éppen éhes volt, beszaladt és enni kezdett.</p> -<p>A Nép pedig verekedett a bikával, holott az erősebb volt és őt -nem is akarta bántani. Egy pillanatra elfáradt, akkor megtörölte a -homlokát és véletlenül hátranézett. Meglátta Mikulást az asztalnál, -amint az ő ebédjét eszi. Ezen nagyon elcsudálkozott és már-már -vissza akart fordulni.</p> -<p>– Gyorsan, gyorsan, – súgta Roczi Jankó – mert baj lesz. Vágj -hozzá egy darab követ.</p> -<p>Mikulás felkapott egy darab követ és a Néphez <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> vágta. -Éppen homlokon találta, a Nép elesett, a bika keresztülgázolt -rajta.</p> -<p>– Hát ez mi? – kérdezte csudálkozva a Nép.</p> -<p>– Na hallod, – magyarázta Roczi Jankó – hát ez a Természet -Törvénye.</p> -<p>– Hogy a követ a fejemhez vágják?</p> -<p>– Dehogy vágták a fejedhez, – mondta Roczi Jankó – csak -eleresztették. Hát nem ismered a fizika törvényeit? Hiszen már -Newton megállapította, hogy a szabadon eleresztett kő 9.80 -gyorsulással, vizszintesen elkezd repülni. Sajnos, éppen ott álltál -és így kupán talált.</p> -<p>– Hja úgy, az más – mondta a Nép. – Ha a Természet Törvénye, az -más. Az ellen hiába okoskodnék, abba bele kell nyugodni. Az -más.</p> -<p>És nyugodtan meghalt, mert restelte bevallani, hogy mikor a -nehézkedési törvényt tanulták, akkor éppen nem készült és így nem -tudja biztosan, hogy az eleresztett kő függőlegesen esik-e, vagy -vizszintesen.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK RÉSZ.<br /> -BESZÉDES KÉP.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35"><br /> --35-</a></span></p> -<h3>SZEMLÉLTETŐ STATISZTIKA.</h3> -<p>Azt a bizonyos amerikai lapot olvastam az ágyban, amelyben azok -a bizonyos ábrák vannak minden héten, például áll egy kis ember és -mellette áll egy óriási nagy tojás, tízszer akkora, mint az ember, -mire aztán az van aláírva: „how many of eggs does a man eat in his -life“ (mennyi tojást eszik az ember életében). Vagy egy nagy ökör -áll egy kis ember mellett, akkora, mint egy ház és a lap azt -állítja, hogy én azt az ökröt megettem. Vagy egy akkora köröm, mint -a Bazilika kapuja és az van róla, hogy az ember annyi körmöt vág le -életében az ujjairól.</p> -<p>Ezután nagyot ásítottam, magamra húztam a paplant, behunytam a -szemem, felébredtem, nagyot ásítottam, kimásztam az ágyból és -bementem a fürdőszobába mosakodni. Egy kicsit nehéz volt, mert a -szappantartóban egy akkora darab szappan feküdt, mint egy síremlék -– öt méter széles és nyolc méter vastag. Az a szappanmennyiség -volt, amit életemben elfogyasztottam. Egy balaton-nagyságú -mosdótálban vad vihar korbácsolta azt a vízmennyiséget, melyet -életemben már elhasználtam mosdásra. Oldalt, a mosdótál kies -partjain az életemben elfogyasztott <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> paszta- és krém-hegyek -meredeztek. Ideje lesz borotválkozni, dünnyögtem magamban, hat -méter hosszú szakálamat simogatva, – ennyi volt, amit eddig -leborotváltam magamról.</p> -<p>Borotválkozás után leültem dolgozni. Gondolkodva mártogattam -tollamat a tintatartóba – csak az volt kellemetlen, hogy minden -bemártáskor fel kellett másznom a tíz méter magas létrára, mely a -tintatartó szájához vezetett. Letéptem egy darabot a négy méter -széles papirtekercsből, mely az életemben általam teleírt -papirmennyiséget tartalmazta.</p> -<p>De nem lehetett dolgozni: rettenetes csöngetés rázta meg -előszobám ajtaját. Tizenkét méter hosszú számlát hozott egy komor -külsejű óriás: felszólított, hogy legyek szives és fizessem ki ezt -a csekélységet – az életem folyamán kifizetetlenül hagyott számlák -lisztája volt az.</p> -<p>Megigértem, hogy majd legközelebb, gyorsan fejemre tettem az -Erzsébet-tér nagyságú kalapot és lesiettem a -százmilliónégyszázezerhatszázhuszonkét lépcsőfokból álló lépcsőn, a -kávéházba reggelizni.</p> -<p>A kávéház előtt mintegy tízezer főből álló sokaság fogadott. -Különféle fiatalemberek voltak, abban a pillanatban, hogy odaértem, -egyszerre, mint valami jól betanított hadtest, felémfordították -arcukat és karban, oly menydörgéssel, hogy a budai hegyek -visszhangzottak tőle, így kiáltottak rám:</p> -<p>? Szervusz, nem ismered meg az embert? Én vagyok a (itt hatezer -név következett), akivel együtt jártál a hatodik bébe. Emlékszel -(itt hatezer név), tanár urra? Hehehe. Hogy vagy, hogy vagy? Hova -mész? Reggelizni mész? Na, nem bánom, jövök én is, úgyse -diskuráltunk már régen. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Bódultan értem be a kávéházba, a sokaság utánam. Körülülték -asztalomat és fülsiketítő menydörgéssel kérdezték karban:</p> -<p>– Hogy vagy különben?</p> -<p>Közben a pincér már elébem tette a párolgó gőzkazánt, amibe -húszezer hektóliter kávé fortyogott. Kérdésemre, hogy mi az a -tehénnagyságú és csodálatos őskori szörnyeteghez hasonló állat, -amelyik a fejem körül kóvályog, nyájasan felvilágosított, hogy az -egy kis tüdővész-bacillus – ennyit szíttam be életemben. Két -kilométer hosszú és négy méter vastag cigarettát dugtak a szájamba. -A pincér edénybe csurgatta a hat liter nyálat, ami a kávéscsésze -szélén jelképezte azt a nyálmennyiséget, amit életemben a rosszul -tisztított csészék széléről lehörpintettem.</p> -<p>Émelyegve ugrottam fel és kirohantam az uccára. Az -iskolatárs-sokaság utánam és az ajtóban ágyúbömbölésszerű hangon -suttogták karban a fülembe:</p> -<p>– Kérlek, adj egy koronát holnapig, de úgy, hogy senki se vegye -észre.</p> -<p>Szétosztottam tizenkétezer koronát. A sokaság elszéledt, de nem -sokáig maradtam egyedül. A mellékuccából mintegy tizenkétezer főből -álló csapat rontott elő, egyenesen arcvonalomnak irányitva a -támadást.</p> -<p>– Kérem szépen – mondta a tizenkétezer ember egyszerre, kicsit -sértett hangon, csodálkozóan kifordított tenyérrel és felemelt -szemöldökkel –, kérem szépen, miért nem felelt ön arra a levélre, -amit hat hete írtam önnek?</p> -<p>Elvörösödtem és kapkodva dadogtam:</p> -<p>– Ejnye! Bocsássanak meg! ilyen bolond szórakozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> vagyok! -Elfelejtettem feladni, pedig meg volt írva! Ilyesmi még sohasem -történt velem, ez az első eset, higyjék el, hogy nem feleltem -levelére.</p> -<p>– Na és éppen velem? – mondta sértődötten a tizenkétezer ember -egyszerre és egyszerre a mellükre mutattak mutatóujjukkal – éppen -velem?</p> -<p>És hűvösen meglebbentve kalapjukat, sietve átmentek a másik -oldalra, mind a tizenkétezren.</p> -<p>A következő, mintegy hétezer emberből álló csoporttal a Körút -sarkán találkoztam.</p> -<p>– Jó, hogy találkozunk – fordultak felém hirtelen –, beszélni -akarok magával. Már régen elhatároztam, hogy magával csinálni -kellene valamit. Maga egy tehetséges, de élhetetlen ember, kell, -hogy valaki, mint én például, aki a hóna alá nyuljon. Majd én -beszélek holnap (hétezer név)-vel, ne féljen semmit, amíg engem -lát.</p> -<p>És barátságosan megveregették a vállamat, mely félméternyire -megdagadt.</p> -<p>– Én embert csinálok magából! Én vagyok az egyetlen ember, aki -csinálni tud magából valamit! – kiáltották lelkesen.</p> -<p>Elfordultam, mert mintegy ötezer főből álló nőcsapat közeledett -felém. Lelkesen és szenvedélyesen ragadták meg a kezemet. Mélyen a -szemembe néztek és halkan, bensőséges hangon mondták, úgy, hogy -legföljebb akkora zajt ütöttek, mint ötven hajótülök:</p> -<p>– Olvastam… ugy-e tudja, hogy olvastam… – ugy-e tudja, hogy -megértettem, hogy az a cikk nekem szólt… hogy én vagyok az a nő, -akire gondolt?</p> -<p>– Hát megértette – mondtam én szomoruan és bensőségesen -mosolyogva és mélyen a szemükbe <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> néztem. De a választ már nem -hallottam, mert tízezer kéz ragadta meg a galléromat.</p> -<p>– Szervusz! – kiáltott tízezer hang.</p> -<p>– Szervusz! – mondtam én örömmel. – Egyetlen barátom!</p> -<p>– Egyetlen barátom! – kiáltott tízezer ember hangosan, hogy -tőlük és magamtól megundorodva, szobanagyságú könnyet törültem ki -szememből és felébredtem. <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span></p> -<h3>TEGEZÉS.</h3> -<p>(Két úr találkozik az úccán. Tíz év óta ismerik egymást, soha -nem voltak valami nagy barátságban, ha néha találkoztak, néhány -hideg és udvarias szót váltottak és gyorsan elváltak. Öt nappal -ezelőtt valami banketten kerültek össze, pezsgőzés közben pertut -ittak. Most mindkettőnek azonnal ez jut az eszébe, de egyik se -egészen bizonyos a dologban, vajjon csakugyan pertut ittak-e vagy -csak úgy rémlik. Mindenképpen baj van, mert ha igen, akkor -megsértődik a másik, ha az egyik nem emlékszik rá és azt hiszi, -hogy megbánta – ha pedig nem, akkor pláne mit szól, ha most -egyszerre csak tegezni kezdi. Viszont beszélni muszáj mert már -megálltak mindaketten! Mindaketten elhatározzák hirtelenében, hogy -megvárják, míg a másik megszólal és ahhoz igazodnak majd.)</p> -<p><i>Egyik</i> (barátságosan szorongatja a másik kezét és -biztatóan néz rá): Áá…</p> -<p><i>Másik</i> (ugyanúgy néz rá): Áá… no lám… (nem eresztik el -egymás kezét.)</p> -<p><i>Egyik:</i> No lám… ez már aztán kedves izé… találkozás… -(mosolyogva és sürgetően néz rá.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p><i>Másik:</i> Hát – merrefelé mégy… mégyegetünk errefelé?</p> -<p><i>Egyik:</i> Én csak úgy errefelé mégyegetek… megyengetek -itten. Hát… őő… hogy vagyunk?</p> -<p><i>Másik</i> (boldogan, hogy magáról beszélhet; sajátmagáról -egyelőre nincs kétség, hogy első személyben kell szólni): Ó, én -megvolnék valahogy. Csunya egy meleg van, különben jól érezném -magam. Nagyon megérzi izé… az ember a meleget – nem?</p> -<p><i>Egyik</i> (mohón): Bizony rettenetes. És még hozzá, hogy süt -a nap!</p> -<p><i>Másik:</i> Az! nem elég, hogy olyan meleg van, még hozzá a -nap is süt.</p> -<p><i>Egyik:</i> Ilyenkor nyáron minden összejön.</p> -<p>(Kínos szünet. Mindkettőnek sürgős dolga van, de nem mernek -elválni, mielőtt nem tisztázódott a tegezés kérdése: mert elválni -vagy „szervusz“-szal lehet csak vagy „alászolgájá-val“ – teritum -non datur).</p> -<p><i>Másik:</i> Hát a… izé… a család micsinál? Sok a baj ilyenkor -a családdal, mi?</p> -<p><i>Egyik</i> (bután): Milyen családdal?</p> -<p><i>Másik:</i> Hát a… (tréfásan) a családunk? A nagyságos -asszony, meg a gyerekek?</p> -<p><i>Egyik:</i> Az én gyerekeim?</p> -<p><i>Másik:</i> A – persze, persze. A gyerekek.</p> -<p><i>Egyik</i> (nem érti még mindig): Hja, hogy az én gyerekeim – -vagy…</p> -<p><i>Másik:</i> Na igen – csak úgy mondtam, hogy a „családunk“, -ahogy mondani szokták tréfásan, hehehe.</p> -<p><i>Egyik</i> (kacagva): Hja, tréfásan! Hehehe! (Hosszú szünet, -mialatt melegen szorongatják egymás <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> kezét és nevetgélnek. -Egyszerre az egyik észreveszi, hogy a másik ruháján egy bogár -mászik.)</p> -<p><i>Egyik:</i> Vigyázz – vigyázzunk… egy bogár mászik itten – -a…</p> -<p><i>Másik:</i> Hol?</p> -<p><i>Egyik:</i> A izén… a kabáton.</p> -<p><i>Másik:</i> Melyik kabáton?</p> -<p><i>Egyik:</i> A… ezen itten… a (tréfásan) nem az enyémen, -hehe.</p> -<p><i>Másik:</i> Hát kién? (Mereven néz rá.)</p> -<p><i>Egyik</i> (kínosan viccelve): Nem mondom meg.</p> -<p><i>Másik:</i> Az enyémen? (Merően nézi.)</p> -<p><i>Egyik</i> (gondolkodik): Igen.</p> -<p><i>Másik</i> (rezignáltan lefricskázza a bogarat): Köszönöm. -Nagyon kedves, hogy… hogy az emberek így figyelmeztetik -egymást…</p> -<p><i>Egyik:</i> Ó, szót se érdemel.</p> -<p><i>Másik:</i> De, nagyon köszönöm.</p> -<p><i>Egyik:</i> Nincs mit, igazán csekélység.</p> -<p>(Hosszú szünet.)</p> -<p><i>Másik:</i> Hát – én mostan erre megyek majd…</p> -<p><i>Egyik</i> (ijedten): Máris?… Ugyan, olyan sürgős? Nem – nem -beszélgethetünk még egy kicsit?</p> -<p><i>Másik:</i> Csak nem tudom, hogy… hogy nem alkalmatlan-e… az -ember…</p> -<p><i>Egyik:</i> Dehogy, dehogy! Igazán annyira örülök, hogy látha… -láthattuk egymást…</p> -<p><i>Másik:</i> Én is nagyon… hogy… hogy az ember láthatja -egymást.</p> -<p><i>Egyik</i> (elszántan): Én fölfelé megyek a körúton. Nem tart -– tartunk együtt?</p> -<p><i>Másik</i> (ellenkező irányban van dolga): Dehogynem, -szívesen…</p> -<p>(Minden ok nélkül együtt mennek és mindenféléről <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> beszélnek, -politikáról, filozófiáról, versekről, üzletről, csupa -általánosságokról, csakhogy ne kelljen egymást megszólítani. -Mindkettő kínosan várja, hogy a másik megszólítsa egyszer.)</p> -<p><i>Egyik</i> (tizenkettőkor, miután mindent bezárnak): Hát – -merre lakunk, merre lakunk?</p> -<p><i>Másik</i> (dühösen): Ki? Kicsoda?</p> -<p><i>Egyik</i> (megadással): Én.</p> -<p><i>Másik:</i> Hát én azt honnan tudjam?</p> -<p><i>Egyik:</i> Hja – persze… (rálép a lábára).</p> -<p><i>Másik:</i> Hu!</p> -<p><i>Egyik:</i> Mi az?</p> -<p><i>Másik:</i> Semmi… véletlenül… hehe… ráléptünk a lábamra…</p> -<p><i>Egyik</i> (sápadtan a dühtől): Kicsoda? (Bömbölve): -Kicsoda?</p> -<p><i>Másik</i> (révetegen): Nem tudom…</p> -<p><i>Egyik:</i> Nem? (Pofonvágja.) Nesze, te piszok fráter! Most -tudod? (Revolvert vesz elő.)</p> -<p><i>Másik</i> (boldogan): Persze, hogy tudom!… Szervusz!… Te, te, -te…</p> -<p>(Egymás nyakába borulnak.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<h3>ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG.</h3> -<p class="center"><i>(Szin: Szerkesztőség, két asztal.)</i></p> -<p><i>MIMÓZA</i> (a „Beteg színek“ szerzője, az ünnepelt költő az -egyik asztalnál ül és ír. Hatalmas, tagbaszakadt rattanatas -ambar).</p> -<p><i>MÉSZÁROS (a „Férfilelkek“ szerzője, az ünnepelt drámaíró és -publicista. Borongó, komoly, csondos ombor. Szeliden, hangtalanul -lép be, összehuzódva megy az asztala felé. Mekegő -szelídséggel):</i> Megengeded kérlek, hogy itt írjam meg a -cikkemet?</p> -<p><i>MIMÓZA (felkapja a fejét. Bömbölve):</i> Mit ordítsz? -Megőrültél? Mit ordítsz? Nem tudsz ordítás nélkül bejönni? Muszáj -az emberre ráordítani, mikor látod, hogy dolgozom? (Ir).</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">… <i>és lelkem, ez a csendes -fájvirág</i><br /></span> <span class="i0"><i>Hunyó zenékre némán -visszaérez</i>…<br /></span></div> -</div> -<p><i>MÉSZÁROS</i> (mekegve): Ne haragudj kérlek, muszáj gyorsan -megírni… (Papirt, tollat húz maga elé, hosszan nézi a tollat, egy -porszemet lepiszkál róla, bemártja a tintába, kihúzza a tintából, -megint megnézi, a fölösleges tintát a tintatartó szélén -visszacsurgatja óvatosan, hogy a toll nyílása <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> szabadon -maradjon, megint megnézi, lassan közelíti a papirhoz, mielőtt -érintené a papirt, előbb párszor tempót vesz a tollal, kóvályog -fölötte, azután csendesen, mint egy galamb leereszkedik rá és -egyforma, apró betűkkel, oldalthajtott fejjel, írni kezdi):</p> -<p><i>… Hadd vesszenek hát, bűzükbe rohadva, a férges pipogyák – -hadd jőjjön hát a zabolátlan, a Tajtékzó és Megfontolatlan! -Forgasson viharban bennünket, törje össze csontunk, tépje ki -szájunkból a sima nyelvet, hogy torokból üvölthessünk fel végre az -égre, – üvölthessünk és bőghessünk, mint a vadállatok, míg a tüdőnk -kiszakad és csontunk összeroppan…</i> (a tollat nézi, halkan maga -elé, csendesen csóválva a fejét.) Ejnye, ejnye, ez a János… hogy -megkértem, hogy tisztogassa a tollakat egy kicsit… már megint -megakadt egy haj szálon… (tovább ír).</p> -<p><i>MIMÓZA</i> (felugrik): A kutya teremtésit annak a brantos -képeteknek, hát mi ez, szerkesztőség vagy kaszárnya? (Bömbölve.) -Nem érhetem el, hogy egy pillanatra befogjátok a szájatokat? Az -istennek nem tudom ezt a rohadt vackot lekenni… (belevágja a tollat -a papirba, tinta szétfrecscsen.)</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>… Olajtaván a csendes -bánatoknak</i><br /></span> <span class="i0"><i>Úszom szelíden, -hallgatag</i><br /></span> <span class="i0"><i>Élek-e még? Vagyok-e -még?</i><br /></span> <span class="i0"><i>Nem is -tudom…</i><br /></span> <span class="i0"><i>Talán csak árnyék ez, -ki köztetek van</i><br /></span> <span class="i0"><i>S szelíd -mosolylyal ül és nem beszél,</i><br /></span> <span class="i0"><i>S -a hangja, mint az ódon hegedűé</i><br /></span> <span class= -"i0"><i>Oly halk… oly halk…</i><br /></span> <span class= -"i0"><i>Talán csak árnyék, elfolyó kisértet…</i><br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>(Az összetört tollat odavágja, rikácsolva): Hogy dögölne meg, -aki kitalálta… ilyen tollakat dugnak az ember csülkébe… most meg -összetörött, a dög! Ez egy szerkesztőség? Csak ilyen részeg marhák -bírják ezt ki, mint ti vagytok, akik a szájukba hagynak köpni…</p> -<p><i>MÉSZÁROS</i> (szeliden): Türelem… türelem… nem kell -idegeskedni… az ember szépen odamegy a fiókhoz, kivesz egy friss -tollat… (ír).</p> -<p><i>… és most elég volt a megalkuvásból, a -mindig-mindent-elsimítókból – elég volt a Türelmesekből! Elég volt -a Kihelyezőkből, a Pótlókból, akik a rozzant házat csak tatarozzák, -csak kenegetik – ököllel bele! ököllel és koponyával!</i></p> -<p><i>MIMÓZA</i> (visszaül, öklével masszirozza a fejét, fuj -csuklik, egyik kezével óriási vörös zsebkendőt vesz ki, -bombardó-hangon fújja bele az orrát, miközben másik kezével -ír):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>… Míg itt vagyok, e pár kis -kósza órán,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Két szemem, ez a -csendes, őszi lámpás</i><br /></span> <span class="i0"><i>Mely -temetők fáján lebeg</i><br /></span> <span class="i0"><i>Nem akar -látni, csak szépséget, álmot,</i><br /></span> <span class= -"i0"><i>Szelíd eget, lágyrajzú régi csipkét</i><br /></span> -<span class="i0"><i>Mély szineket, lilát és gyönge -zöldet</i><br /></span> <span class="i0"><i>Beteg -szépséget</i><br /></span> <span class="i0"><i>Szépet, -beteget…</i><br /></span></div> -</div> -<p>(Kifujta az orrát, egy percre leteszi a tollat, belenéz a -zsebkendőbe, aztán összehajtja és zsebregyűri, tovább ír.)</p> -<p><i>MÉSZÁROS</i> (leteszi a tollat, nézi az egyik ujját, -észrevesz rajta valamit, zsebéből kis spongyát vesz elő, másik -zsebéből kis üveget, a spongyát bemártja az üvegbe, megmossa az -ujját, aztán lenyalja, utána a spongyával megtörüli a nyelvét. Ir.) -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p><i>Hadd jőjjön egész dühével, támadjon ránk a Sors – egész -dühével és ne tűszúrással, mérgező kis döfésekkel – itt van, itt -van, kitárom mellemet, zuhanjon rá a szikla inkább, pusztuljak el -egyszerre… ha kell…</i></p> -<p>Ejnye itt cug van… (Az ablakhoz megy, ír.) Mimóza: (ír).</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Mert én már senkit meg nem -szólítok</i><br /></span> <span class="i0"><i>Senkit se bántok, -semmit sem kivánok</i><br /></span> <span class="i0"><i>Egy halk -sóhaj a távol, tiszta égből</i><br /></span> <span class="i0"><i>A -sóhajom</i><br /></span> <span class="i0"><i>Csak ezt dobom feléd, -mint egy virágot…</i><br /></span></div> -</div> -<p>(Felordít.) Az ablakot!! Az ablakot!! (A tintatartót Mészáros -fejéhez vágja.)</p> -<p><i>MÉSZÁROS</i> (szeliden): Milyen ideges vagy. Milyen ideges -vagy! Hiszen be akartam csukni! (Meghal). <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<h3>UGYANEZ FÉRFIBEN.</h3> -<p class="center">(Kis novella.)</p> -<p>Az igazgató úr megállt az ucca közepén és ragyogó szemekkel, -majdnem hangosan monologizált.</p> -<p>– Nem… ez igazán nem közönséges szerelem, – mondta ellágyulva -maga elé. – Mindig megvetettem azokat, akiknek elég volt egy csinos -kis arcocska, hogy bedőljenek… Én ennek a lánynak a lelkét -szeretem, az egyéniségét, az egész titokzatos és gyönyörű lényét, -ami a szavaiból árad felém… A lelkét ismertem meg, a lelke tárult -föl előttem beszélgetésünkben és én egészen megfeledkeztem róla, -hogy másnemű teremtéssel ülök szemben… a lelkeink egyesültek… -Milyen gyönyörű dolgokról beszéltünk… hogy megkaptak a szavai… mit -is mondott? föl kellene jegyezni, olyan mély, olyan igaz dolgok -voltak… csak én értem őt meg, senki más, csak én érdemlem meg őt… -csak én fogom fel ennek a léleknek a szépségeit… Hogy is mondta?… -hogy ő néha olyan különösen érzi magát… igen, igen, szórul-szóra -ezt mondta… néha csak úgy néz maga elé és nem gondol semmire… -istenem! milyen szép ez, milyen költői, de hány ember érti -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> ezt meg, ezer közül? Hát mikor azt -mondta, hogy sokszor úgy érzi, szeretne valahol máshol lenni, nem -itt, ahol van… nem is tudja megmondani, hogy hol, valahol, ahol még -soha se volt… milyen igaz ez, milyen csodálatos, hányszor éreztem -ezt én is, csak nem tudtam, nem mertem így kifejezni… vagy mikor -azt mondta, hogy az emberek nem arra születnek, amivé lesznek… ó, -hogy beleláttam a lelkébe ezen a gyönyörű igazságon keresztül, amit -csak én értek meg… vagy mikor sóhajtott és én megkérdeztem… most -mondja meg, mért sóhajtott… és ő csak szomorúan mosolygott erre és -azt mondta: ki tudja? magam se tudom… milyen mély és finom és -csodálatos válasz volt ez, nem is kérdeztem tovább, csak éreztem, -hogy ezt a lelket megértettem és csodálom…</p> -<p>Az igazgató úr szemei megnedvesedtek, gyorsan megtörülte, mert -közben beért a hivatalba és vigyáznia kellett, hogy ne vegyék -észre.</p> -<p>Az első dolog, amit az íróasztalán észrevett, az a bizonyos -Schwarcz-akta volt, amit tegnap adott ki elintézés végett! Egy -pillantást vetett rá és nagyot ordított:</p> -<p>– Fuksz!</p> -<p>Fuksz a másik szobából, ijedten ugrik be. Sápadt nagyhajú -fiatalember.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Hallja Fuksz, ez már mégis türhetetlen. Hiszen -maga megint nem vezette be ebbe a nyavalyás aktába a -mellékleteket.</p> -<p><i>Fuksz</i> (elpirul, lesüti a szemét, hebeg): Pardon… igazgató -úr… bocsánatot kérek… kiment a fejemből…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Kiment a fejéből? Hát mivel van tele a maga -feje, hogy egy ilyen egyszerű dolog kimegy <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> belőle… -Hát mit csinál maga itt egész nap a pénzemért? Hülye maga?</p> -<p><i>Fuksz</i> (hebegve): Én igazán nem tudom igazgató úr… én -sokszor olyan furcsán érzem magam…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Furcsán érzi magát? Miféle buta beszéd ez?</p> -<p><i>Fuksz</i> (síránkozva): Igen… én magam se értem… néha csak -úgy nézek magam elé és nem gondolok semmire…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Néz maga elé és nem gondol semmire? Akkor -menjen el barátom a hülyék intézetébe, ott kezelik az ilyesmit… és -ne álljon be irodába…</p> -<p><i>Fuksz:</i> Ne tessék rám haragudni igazgató úr… én is sokszor -úgy érzem, hogy szeretnék máshol lenni, mint ahol vagyok…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Máshol? Ugyan! Talán nincs megelégedve a -szövet-osztálylyal? Talán a gummi-osztályba szeretne kerülni? -Csakhogy ott nem kellenek ilyen hülyék, mint maga, aki még a -szövet-osztályban se felel meg.</p> -<p><i>Fuksz:</i> Nem is tudom hol… hová… ahol még soha se -voltam…</p> -<p><i>Igazgató:</i> A Frimmbe, fiam, a Frimmbe. Odavaló maga.</p> -<p><i>Fuksz:</i> Az emberek nem arra születnek, igazgató úr, amivé -lesznek…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Ne mondja. Tud még egy pár ilyen hülyeséget? -Nem szégyeli magát, ahelyett, hogy mentegetné a lustaságát, -mindenféle marhaságot dadog…</p> -<p><i>Fuksz</i> (nagyot sóhajt).</p> -<p><i>Igazgató:</i> Mit fuj? Mit fuj? El akar fujni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p><i>Fuksz</i> (szomorúan mosolyog): Ki tudja… Magam se tudom…</p> -<p><i>Igazgató</i> (dühbejön): Maga se tudja? Hát majd meg fogja -tudni! Elsején mehet a fenébe, akkor majd fogja tudni! Vigye ezt a -piszkot! (Fuksz fejébe vágja az aktát. Fuksz el. Maga elé, -dühösen.) Ilyen félkegyelműt küldenek a nyakamra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<h3>VIZSGÁLAT.</h3> -<p><i>Beteg:</i> Tudniillik arról van szó…</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Hogy miről van szó, azt most még nem lehet -tudni.</p> -<p><i>Beteg:</i>… nekem itt a mejemben…</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Mejjemben, gyomromban, lépemben, az semmi. -Igy nem lehet diagnózist csinálni. (Erélyesen): Totális -vizsgálatnak fogom alávetni. Addig nem lehet gyógyításról -beszélni.</p> -<p><i>Beteg</i> (hápog): Tudniillik…</p> -<p><i>Dr. Modern</i> (erélyesen): A szubjektiv panaszok nem -világítanak meg semmit. Át kell vizsgálni alaposan a szerveket. -Magának szerencséje van, hogy Európa egyik legmodernebbül -felszerelt klinikájára került, ahol egyesítve megtalálja a legújabb -műszereket. János!</p> -<p>(Három szolga lép be, megragadják és meztelenre levetkőztetik a -beteget.)</p> -<p><i>Beteg:</i> Azaz, hogy bocsánatot kérek…</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Most ne beszéljen, mert a légzőszervek -vizsgálata következik. János: a capillációs -villanyakkumulátort!</p> -<p>(Villámlás, mennydörgés. A szoba elsötétül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> majd -vakító kék fény robban fel. A fal kinyílik és egy bonyolult gépezet -fordul ki dörögve a középre. Piskóta alakú ágyféle, forgatható -gőzdugattyúval, két oldalt üveghengerek, felül szivattyú, alul -regulátor, elől táviró-készülék, hátul Telefon Hírmondó. Az egész -kisértetiesen zúg és reszel.)</p> -<p><i>Beteg</i> (sápadtan): Jézus Mária…</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Üljön ide…</p> -<p><i>Beteg</i> (rémülten): Erre a három szögre?</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Ne beszéljen, csak üljön rá, az acélszögek a -test súlya alatt benyomulnak és felhajtják a kémcsöveket a -forrasztó készülékbe. Üljön le.</p> -<p><i>Beteg</i> (leül. Abban a pillanatban az ágy háromrét hajlik, -két kampó megragadja a beteg két lábát és felemeli a plafon felé, a -hasát lenyomja egy szelep és a fejét lefelé kifordítja valami. -Szája fölé egy hosszú üvegcső ereszkedik, végén két méteres kaucsuk -csővel, amiben sziszegve duruzsol valami rémesszagú folyadék.): -Jajajaj, segítség…</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Ne ordítson… Nyissa ki a száját… gyorsan, -mert a protoplazma befolyik a tüdejébe és cianózist kap…</p> -<p><i>Beteg</i> (rémülten kitátja a száját. Abban a pillanatban a -kaucsuktű benyomul az orrába, egy kis üveglámpa pedig a torkán -keresztül átszalad az orrüregbe és bekapcsolódik a kaucsukcsőbe. A -villanylámpa bent, a gége fenekén, kigyul. Hörög.)</p> -<p><i>Dr. Modern</i> (a cső nyílásán keresztül, ami a beteg -torkában van, négy méter finom acéldrótot dug be, aminek a végén -horgocskák vannak. Az egészet máslira köti, aztán távcsövet vesz -elő, homlokára égő magnéziumos lámpát erősít, kis acéllétrát vesz -elő, beengedi a beteg orrlyukába és valami piros folyadékot -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> csöpögtet a talpára. A beteg hörög.): -Csönd! Tartsa a lábát egyenesen, a tüdejét szorítsa fel, a -gégeporcot nyomja vissza a mandulákra, az Eustach-féle csövet a -füljárattal fogja be, mert különben nem látok be a bárzsingba!</p> -<p><i>Beteg</i> (szeretné megkérdezni, hol van a füljárat, de nem -tud mozdulni.)</p> -<p><i>Dr. Modern</i> (óvatosan kihúzza a drótokat, kiveszi a -létrát, a kanalakat visszadugja és eloltja a lámpákat): Hát, kedves -barátom, a tüdejének és a gégéjének semmi baja. Mehetünk tovább. -Álljon fel!</p> -<p>(Két szolga lekapcsolja a félig ájult beteget a székről. A -tüdővizsgáló gép kigurul.)</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Következik a gyomorvizsgálat. János! -(Villámlás, mennydörgés. A plafon kettéválik és hosszú gummicsövek -ereszkednek le. A földből villamos-szék emelkedik ki.) Üljön -le!</p> -<p><i>Beteg</i> (leroskad a székbe. Abban a pillanatban két kampó -szétfeszíti a száját és összeszorítja az orrát.)</p> -<p><i>Dr. Modern:</i> Fülen át lélegzeni. Fülen át lélegzeni! (Két -gummicsövet leereszt a beteg gyomrába, aki öklendezni kezd.) Ahá! -Jön már a jó kis gyomorsav! Lehet analizálni! (A csöveken át -kicsurgó folyadékot beereszti egy bonyolult retortába, amibe -különböző folyadékokat önt.)</p> -<p><i>Beteg:</i> Ö… ö… ö…</p> -<p><i>Dr. Modern</i> (számol): Két rész klórsavas káli… négy -százalék sósav… az annyi mint… huszonnyolc… (megveregeti a beteg -hasát). Maga egy boldog ember, barátom, pont huszonnyolc százalék -sósava van… kutyabaja a gyomrának… Mehetünk a szívre… János! A -Röntgen-inkvizitort!</p> -<p>(A szoba elsötétül. Túlvilági kék fény, kisérteties <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> zugás. A -beteget megragadja egy acélkéz és felemeli a levegőbe, két karját -kifeszítve. Előtte sebesen forgó acélkorongon lila villamok -sisteregnek. Földalatti moraj. A sötétből egyszerre rémes, vigyorgó -csontkoponya közeledik, vigyorgó fogakkal. Szemben, egy -higanytükörben felemelt karokkal bólogat egy élő csontváz, üres -szemgolyóit forgatva és fogait csattogtatva.)</p> -<p><i>Beteg</i> (zokogva): Isten legyen kegyelmes, bűnös lelkemnek! -(Elájul.)</p> -<p><i>Dr. Modern</i> (a sötétből, diadalmas hangon): No látja, -barátom – csak a totális vizsgálatnak van teteje! Magának -kutyabaja, semmi elváltozás nincs. Csak a szívidegek vannak -meglazulva. Egy kis billentyű-neurózis az egész – magának nem -szabad sok feketét inni, sok szivart színi – és ami a fő: -tartózkodnia kell minden izgalomtól! A legkisebb izgalom végzetessé -válhat! <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<h3>REGÉK BOLDOG VILÁGA.</h3> -<p>Te három esztendős vagy csupán, ó gyermekem, az élet játszi -virány számodra, te még virágot szedhetsz minden ágról, nem tégedet -büntetnek meg húsz koronára, amiért a növényeket rongálod, hanem -engem – te még nem ismered a rettentő életet, mely csupa bűn, -mocsok, szenny… a te számodra az élet egy boldog tündérálom, regék -boldog világa, mintahogy fentebb jelezni szerencsém volt… Hallom, -anyád mesél neked éppen – ó hallgasd csak a tündérmesét, hidd el, -hogy az élet ilyen tündérmese – az élet, mely számomra kegyetlen -Zola-regény, szertelen, durva valóság, bűn, szenny, mocsok és izé, -hogyhíjják, szóval olyan mosdatlan.</p> -<p>Anyád mesél neked… hadd figyelek én is, hadd fürösztöm lelkem a -rege boldog aranyködében, hadd felejtem el, hogy férfi lettem, -cserepéldány, sárga cserepéldány… Igen… már ugyis elfelejtettem a -tündérmeséket… hadd hallom, miről is szólnak… <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Éppen Hófehérkét meséli… a királyné ül a tükör előtt és nagyon -haragszik Hófehérkére, hogy az szebb nála… Nono. De csunya egy hiú -nő ez a királyné – aféle negyven éves lehet, „veszedelmes életkor“, -ilyenkor szoktak ezek féltékenykedni. Karin Michaelis kancellár – -akarom mondani írónő. Kellemetlen téma. Hadd hallom csak – mi!? -Megmérgezi Hófehérkét? No de ez már… ez már egy kicsit… mérgezés, -női féltékenység miatt… hiszen ez egy detektiv-regény… Édes fiam, -meséljen valami mást annak a gyereknek, hiszen én se tudnék ettől -elaludni, ha komolyan venném.</p> -<p>Hamupipőke… az már igen… az egy finom dolog, ahogy emlékszem… -hallom csak. Aha, hát mégis eljut a bálba… de hazaszökik… a -királyfi csak a cipőjét találja meg… kijelenti, hogy csak az lesz a -felesége, akié ez a parányi cipő… a mostohatestvérek levágják a -lábujjukat, hogy felmenjen a a lábukra… Hallja, kérem, hagyja abba -azonnal, hisz ez hajmeresztő! Tudja miket adott be ennek a szegény -ártatlan gyereknek?! Cipő után beleszeretni egy nőbe!! Tudja mi ez? -hisz ez a legperverzebb szerelmi elfajulás… <i>fetisizmus</i>. -Miért nem olvas fel neki mindjárt Kraft Ebingből? vagy Blochból? -Fetisizmus, halmozva öncsonkítással… a legborzalmasabb deliktumok… -hiszen tönkreteszi azt a gyereket… fogjon gyorsan valami másba.</p> -<p>Jancsi és Juliska – na hát persze, ilyesmiről kell beszélni, -kedves, ártatlan gyerekekről, tündérekről… Mi?! A szülők ott -hagyják az erdőben a két gyereket? Gyerekkitevés? No de mégis… Hja -igen, a vasorrú bába, az ám… hogy is van csak? Beteszi Jancsit a -ketrecbe… hizlalja? Mi?! Hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> majd megeszi aztán?!… Jézus -Mária, hagyja már abba, hisz nekem hideg megy végig a hátamon – ez -már mégis elvetemültség, hisz ez közönséges antropofágia, -emberevés, olyan rémség, amiről nekünk törvényünk sincsen, amihez a -legádázabb rémregényíró se mer hozzányúlni… hagyja abba, -gyorsan…</p> -<p>Az már igen, a királykisasszony, meg az elvarázsolt királyfi… -Ilyesmiről kell mesélni, ez az igazi tündérmese… Bár egy kis -jogtalan hipnózis szerepel, úgy látom itt is… node sebaj, ennek a -mesének legalább tanulságos vége van, ha jól emlékszem. Igen, tudom -már – a királyfi disznóvá változik… de a jószívű királykisasszony -azért nem undorodik tőle… megsimogatja… meg is csókolja… Elég! -Elég! Végképp meg akarja mételyezni a fiamat?!… Tudja, mi ez, -amiről itt szó van!… hisz ez szodomia! a legmélyebb posvány… a -fertő mélye… a társadalom elfajulásának történetében a legsötétebb -lapok… Sodoma és Gomorha… kéneső… Marquis de Sade… Retif de la -Bretome… titkos kiadások… rendőrség… rákfene… borzalom…</p> -<p>Dehát ez mégis hallatlan, hát ilyenek ezek a tündérmesék? Ez a -regék boldog világa? És micsoda fordulatok. Amit eddig hallottam, -lépten nyomon a legsötétebb bűnök, gyilkosság, bosszú, ármány, -irígység lopás… Micsoda emberek ezek… micsoda világ, ahol még a -vénasszonyok is hiúak és bosszúállóak, „szerencséd, hogy -öreganyádnak szólítottál, különben menten zöldbékává változtattalak -volna“ aszongya; – micsoda világ, ahol a munkaadó szerződési -csalásra szólítja fel a bérmunkást, amikor ravasz fondorlattal -tudtára adja, hogy nála „három <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> nap egy esztendő“: – micsoda -világ, amelyben zsarnok, gonosz királyok a felelős parlament és -diplomácia megkérdezése nélkül holmi személyes előnyökért -nyakra-főre odaigérgetik a „fele királyságukat?“</p> -<p>Édes fiam, – vegyen elő, kérem, egy francia regényt és mesélje -el azt a Gabinak: – az egy erkölcsös történet, ahol a bűn elveszi -bűntetését. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<h3>A DRÁMA.</h3> -<p><i>A nagy drámaíró</i> (egyedül sétálgat az úccán. Magában): -Hja, bizony, bizony. A terminus egyre jobban közeledik. Jövő hónap -közepén szállítani kellene azt a nyavalyás darabot, amiből még egy -sort se írtam meg, annál az egyszerű oknál fogva, hogy halvány -dunsztom sincs róla, miről szóljon a darab. A címet még csak -bemondtam a legutóbbi hatezer korona előlegnél, de erről a címről -semmi nem jut az eszembe… Én nem tudom, mi van velem, az utóbbi -időben, ha gondolkodni kezdek, mingyár megfájdul a fejem, itt -hátul… ha meg drámatémákat próbálok kitalálni, akkor elől is fájni -kezd… Hja, ja… azok meg azt hiszik, már kész is vagyok vele… én nem -értem, némely ember honnan szedi azt a sok témát… azt szokták -mondani, az élet, az egy nagy drámaíró… adhatna nekem kölcsön egy -vázlatot…</p> -<p><i>Ifjú rajongó ujságíró</i> (meglátja a nagy drámaírót. A szíve -elkezd dobogni, vakmerő ötlete támad… Micsoda nagyszerű szinházi -riport lenne, ha most ki tudná venni az öregből a legközelebbi -drámájának <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> a témáját! Harminc koronát úgy megadna -érte a „Szinház és Lósport“ főszerkesztője, mint egy krajcárt… -Sietni kezd, darabig kerülgeti a mestert, köszörüli a torkát, végre -rászánja magát): Alászolgája, kedves mester…</p> -<p><i>Nagy drámaíró</i> (gyanakodva): Jónapot, jónapot…</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan hadarva): A mester biztosan már nem is -emlékszik rám… Az öltözőben voltam bátor bemutatkozni… a „Más -felesége“ bemutatója után…</p> -<p><i>N. D.:</i> Ahá, emlékszem, emlékszem… (Nem emlékszik.)</p> -<p><i>Ifjú:</i> Egy nagy-nagy kérésem volna a mesterhez… egész -életemre boldoggá tenne…</p> -<p><i>N. D.</i> (leereszkedően): Na, csak bátrán, ki vele. -Autogramm?</p> -<p><i>Ifjú:</i> Nem… nagyobb dologról van szó… A Szinház és Lósport -küldött a mesterhez… már két napja hajszolom… A szerkesztőm azt -mondta, kétszeresére emeli a havi fizetésemet, ha interjút tudok -csinálni a mesterrel… amelyben a mester elárulná legközelebbi -darabjának a tárgyát, amit senkinek nem akart eddig elárulni…</p> -<p><i>N. D.</i> (idegesen): Nem is… nem is árulom el… Erről tegyen -le, fiatalember… Ismeri az elveimet… egy szót se a bemutató -előtt…</p> -<p><i>Ifjú</i> (leverten): Ó, istenem… pedig már hetek óta próbálom -kitalálni… Ismerem a mester grandiózus stilusát… és a cím után már -gondoltam is mindenfélét…</p> -<p><i>N. D.</i> (megáll, ránéz): Ugyan! Megpróbálta kitalálni, a -cím után? Na, ez érdekes.</p> -<p><i>Ifjú</i> (felbátorodva): Bizony! Tegnap egész éjszaka -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> azon törtem a fejem, hogy mit jelenthet a -titokzatos smaragdgyűrű?</p> -<p><i>N. D.</i> (nagyon érdeklődve): Na és?</p> -<p><i>Ifjú:</i> Na és mindenféle jutott az eszembe… elgondoltam, -hogy vajjon milyen hallatlanul érdekes, titkos vonatkozása van -ennek a kőnek a főhőssel, ahogy mi a mester óriási ötleteit -ismerjük…</p> -<p><i>N. D.</i> (könnyedén, de figyelemmel): Na és… hát mit gondolt -ki, fiatalember?</p> -<p><i>Ifjú:</i> Ugyan… a mestert úgyse érdekli!</p> -<p><i>N. D.</i> (kegyesen): Dehogynem… Ha el tudja találni a témát… -nem fogom letagadni, hogy eltalálta…</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan): Igazán?</p> -<p><i>N. D.</i> (bólint): Miért ne? Hiszen ha eltalálta, úgyis rá -fog jönni a bemutatón…</p> -<p><i>Ifjú:</i> (ragyogva): Hát akkor…</p> -<p><i>N. D.</i> (kegyesen mosolyog): Hát csak rajta…</p> -<p><i>Ifjú</i> (tapogatózva): Hát azt gondoltam, hogy a hős nem -lehet más, csak egy világhírű…</p> -<p><i>N. D.:</i> Világhírű… na… na?</p> -<p><i>Ifjú:</i> Mérnök…</p> -<p><i>N. D.</i> (elfintorítja az orrát).</p> -<p><i>Ifjú</i> (mohón): Orvos…</p> -<p><i>N. D.:</i> Aha… aha… közeljár…</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan hadarva): Tudtam!!… Tudtam… És annak az -orvosnak van egy felesége, aki… (kutatva néz).</p> -<p><i>N. D.:</i> Na? Na?</p> -<p><i>Ifjú:</i> Aki nem szereti az orvost…</p> -<p><i>N. D.:</i> Aha… aha… maga nagyon ügyes detektiv lenne, -fiatalember…</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan): Ugy-e, eltaláltam? Nem szereti az orvost -és meg is akarja csalni valakivel… <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p><i>N. D.</i> (türtőztetve magát): Na, nem éppen…</p> -<p><i>Ifjú</i> (aggódva): Vagy nem akarja éppen, de kisértésben -van…</p> -<p><i>N. D.:</i> Igy már inkább közeljár…</p> -<p><i>Ifjú:</i> Mire az orvosnak egy különös, groteszk ötlete -támad… amilyen csak a mesternek juthat eszébe…</p> -<p><i>N. D.</i> (megáll, izgatottan): Na?… Na?</p> -<p><i>Ifjú</i> (sápadtan gondolkodik. Kutatva): Hogy… próbára -teszi… a feleségét…</p> -<p><i>N. D.</i> (drukkolva): Na? Na?</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan): Közeljár? Óriási! Tudtam! Még pedig úgy -teszi próbára… hogy… hogy…</p> -<p><i>N. D.</i> (izgatottan): Hogy?</p> -<p><i>Ifjú</i> (tapogatózva): Hát… mondjuk… hogy például azt -állítja, hogy megvakult… pedig nem is igaz…</p> -<p><i>N. D.</i> (egy pillanatig áll. Aztán sápadtan, de türtőztetve -magát): Fiatalember… maga nagyon ügyes… Biztos, hogy magától jött -rá, mert még senkinek nem beszéltem a témáról…</p> -<p><i>Ifjú</i> (kitörve): Eltaláltam!? Eltaláltam!?</p> -<p><i>N. D.</i> (ünnepélyesen): Eltalálta. Gratulálok.</p> -<p><i>Ifjú:</i> Óriási! Gyönyörű téma! Ilyen igazán csak mesternek -juthat az eszébe!</p> -<p><i>N. D.</i> (kegyesen): Ugy gondolja? Én is azt hiszem.</p> -<p><i>Ifjú</i> (félénken): És… és… megírhatom az intervjut…</p> -<p><i>N. D.</i> (kis habozás után kegyesen bólint, gyorsan kezet -fog a fiatalemberrel, megbillenti a kalapját): Na, isten vele…</p> -<p><i>Ifjú</i> (boldogan): Mester… hogy köszönjem meg… <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p><i>N. D.:</i> Csak hagyja… nem tesz semmit… (gyorsan elmegy. -Magában izgatottan.) Óriási! Remek téma… Az orvos vaknak tetteti -magát… De mindent lát… és az asszony nem tudja megcsalni, mert… -(lihegve megáll.) Óriási! Ilyen jó témám még soha nem volt… Rohanok -a dirihez… azonnal felveszek még hatezer előleget… (Elrohan a -szinház felé.)</p> -<p><i>Ifjú</i> (ellenkező irányba siet. Magában, boldogan.): -Óriási! Ilyen jó riportom még sohasem volt… Mi az, hogy harminc? -Negyvenet fog adni érte a szerkesztő… Rohanok, felveszek rá még -husz korona előleget… (Elrohan a Szinház és Lósport szerkesztősége -felé.) <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<h3>FILMGYÁRTÁS.</h3> -<p class="center"><i>Szin:</i> igazgatói szoba, <i>személyek:</i> -az igazgató, a rendező, az operatőr, két szinész, három szinésznő, -egy szabó, egy borbély, egy oroszlánszelídítőnő, egy főhadnagy, két -néger, egy kinai óriás, két összenőtt gyerek, egy kellékes, két -egypúpú és egy kétpúpú teve, egy lírai költő, mint az éppen szóban -forgó „Álom“ című filmdarab szerzője.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Nem bánom, akkor az maradjon, de legfeljebb -tíz-tizenkét méter.</p> -<p><i>Operatőr:</i> Húsz.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Tíz. A bankár kijön az ajtón, körülnéz. -Felirat: Húsz év mulva. Meglátja Laurát, idill, vizió, az a -jelenet, mikor húsz év előtt lemászott a hágcsón.</p> -<p><i>A költő:</i> Ez nem jó lesz, igazgató úr, hiszen neki nem is -szabad tudni, hogy Laura már nem akar…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Ne beszéljen nekem ostobaságokat. A bankárnak -muszáj benne lenni a harmadik felvonásban.</p> -<p><i>A költő:</i> Miféle bankárnak?</p> -<p><i>Igazgató:</i> Mifélének, hát neki, Lux Pálnak.</p> -<p><i>A költő</i> (kétségbeesetten): Bankár? De hiszen az nem -bankár, az csillagász… <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p><i>Igazgató:</i> Csak volt. Nem lehet csillagász, honnan veszek -én csillagász tornyot, nem mondaná meg? Bankár lesz.</p> -<p><i>A költő:</i> De hogy fedezhet fel egy bankár egy új -csillagot?</p> -<p><i>Operatőr:</i> Nagyon szépen. A csatorna végén kibujik, -körülnéz, most panorámát csinálunk, utána premier plan, amint -észreveszi.</p> -<p><i>A költő:</i> De…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Ne beszéljen mindíg bele, Alanyi. Ne zavarjon -bennünket, holnapután reggelre nekem kész kell lenni a külső -felvételekkel. Tyü, a propellercsavarról egészen megfeledkeztem! -Sipos, megvannak a propellercsavarok?</p> -<p><i>Kellékes:</i> Hogy lennének meg? A lakatos harminc koronát -kér letétbe.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Maga vadállat, most jut eszébe? (Telefonál.) -Hallo, hallo!</p> -<p><i>Tevehajcsár</i> (arabul): Kérem, én nem várhatok, tessék -megmondani, jőjjünk, avagy ne jőjjünk.</p> -<p><i>Igazgató</i> (a telefonba): Kösse le annyiér, de nekem -délutánra szállítani kell a negativokat… (Maga elé teszi a kagylót, -kifelé beszélve): Megvan, tudon már, hogy csináljuk: Elemér már -akkor beleszeret a táncosnőbe, mikor még csak álmában látja…</p> -<p><i>A főhadnagy:</i> Az nem lehet.</p> -<p><i>A szinész:</i> Dehogy nem. Egy degenerált grófról van szó, -arról el lehet képzelni!…</p> -<p><i>Az oroszlánszelidítőnő:</i>… hogy egy álomszerű árnyékba -szeret…</p> -<p><i>Operatőr:</i> De az húsz méterrel több és virazsirozni kell… -és két Wolframmal több…</p> -<p><i>Igazgató:</i> Ha álomszerű szerelem, akkor kettővel -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> több? (A telefonba): Halló… halló… -szaladjon át Vereshez küldjön két Wolframmal többet…</p> -<p><i>Szinész:</i> Igy jó lesz.</p> -<p><i>Igazgató</i> (habozva): Hát legyen degenerált?</p> -<p><i>Szinésznő:</i> Á, fenét legyen.</p> -<p><i>A költő:</i> De igazgató úr, hiszen a gróf…</p> -<p><i>Operatőr:</i> Ugyan, hallgasson.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Nem bánom, legyen degenerált. Hm, de ha -degenerált, akkor nekem holnap fél kilencre itt kell lenni a -csőnek, beforrasztva… Sipos! telefonáljon a káposztásmegyeri -vízművekhez…</p> -<p><i>A tevehajcsár</i> (arabul): Ejnye, a fűzfánfütyülő -rézangyalát, meddig várjunk még?</p> -<p><i>Szinésznő:</i> Kérem, igazgató úr, azt a nagy jelenetet, -amikor le akarok lépni a trambulinról, de valami titokzatos erő -visszatart, nem lehet megcsinálni.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Hogy a micsodába ne lehetne megcsinálni?</p> -<p><i>Szinésznő:</i> Mert én azt nem tudom megcsinálni, azt nem -lehet kihozni.</p> -<p><i>Igazgató</i> (felugrik): Nekem akarja beadni, hogy azt nem -lehet kihozni? Ide nézzen, itt áll a teve, jobbra – itt áll maga, -már mint én – egy szerelmes nő, aki éppen leszáll a tevéről, a -trambulin szélére lép… sötéten maga elé néz… (megjátssza)… kitárja -a karjait… (megjátssza)… a keblei pihegnek… (megjátssza)… egyszerre -eszébe jut minden, maga elé néz sötéten, de nőies kacérsággal… -(megjátssza)… nekem akarja beadni, hogy egy ilyen nőt nem tarthat -vissza valami titokzatos erő? Ne vegyen engem palira, fiam.</p> -<p><i>Operatőr</i> (meggyőződéssel): Látja, hogy lehet.</p> -<p><i>Rendező:</i> Csak bizza ránk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p><i>Tevehajcsár</i> (arabul): Hát mi lesz?</p> -<p><i>Operatőr:</i> Harminc méteren kihozom a titokzatos erőt.</p> -<p><i>Kereskedősegéd</i> (bejön): Alásszolgája.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Kitől jön?</p> -<p><i>Segéd:</i> A papirgyárból. Elhoztam a műszalámit. -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<h3>TEHETSÉG.</h3> -<p>Az öltözőben ültünk és vártuk a felvonás végét. Egyszerre taps -hangzott fel kívülről.</p> -<p>– Mosonyi nyiltszini tapsot kapott – jegyezte meg Palló, az -intrikus gúnyosan. – Megint nem lehet majd bírni vele, a -tehetségtelen hülyével. De utálom.</p> -<p>– Jó, jó, – csak hülyézd! A háta mögött mersz csak beszélni róla -– mondtam neki, – te is félsz tőle, mint a többiek, mert tudod, -hogy elbizakodott és hirtelen haragú. És erősebb is nálad.</p> -<p>Palló csöndesen mosolygott. Aztán egyszerűen ezt mondta:</p> -<p>– Hát tudod mit. Figyelj ide. Én, aki csakugyan gyöngébb és -gyávább vagyok ennél a Mosonyinál, most, öt percen belül, itt -előtted, ezt a Mosonyit kékre-zöldre verem, agyba-főbe püfölöm, -hülye és piszkos gazembernek nevezem: – és ő nemhogy bántani nem -fog engem, de boldog lesz és legjobb barátjának nevez.</p> -<p>Nem volt időm felelni, mert kívülről felzúgott a felvonásvégi -taps. Pillanat mulva kipirult arccal jelent meg Mosonyi hatalmas -atléta-alakja. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>– Őrület, – lihegte, – már harmadszor hívnak ki…</p> -<p>Ebben a pillanatban felugrott Palló, odaugrott Mosonyihoz és -teljes erővel mellbevágta.</p> -<p>Egy pillanatra megdermedtünk. Mosonyi is rámeredt Pallóra, -nyitvamaradt a szája.</p> -<p>Palló azonban szélesen vigyorogva nézett rá és mégegyszer -felemelte az öklét.</p> -<p>– Te disznó! – kiáltotta vidáman és lelkesen ujjongva és még -egyszer mellbevágta – ördögöd van! Hogy csináltad ezt? Óriási -voltál!</p> -<p>Mosonyi elvigyorodott.</p> -<p>– Úgy-e? Úgy-e jó voltam? – mondta boldogan.</p> -<p>– Mi az, hogy jó voltál! A kulisszák körül néztelek!… Hogy -sütötted ki ezt a hatásos trükköt?!… Te… te gazember… (és teljes -erővel vállbarugta az öklével) úgy-e mindig mondtam, te disznó, -hogy egyszer még megmutatod… (újabb box).</p> -<p>Mosonyi boldogan tántorgott.</p> -<p>– Igazán drága vagy – mondta ragyogó szemekkel, – hát -észrevetted?</p> -<p>– Mi az, hogy észrevettem? Ahol művészet van, öcsém, azt én -észreveszem…</p> -<p>– Milyen kedves vagy…</p> -<p>– Ne ugass közbe, barom! Te tehetség vagy és punktum. Disznó -tehetség vagy, csirkefogó, ami igaz, az igaz! Te… te… te nyavalyás… -(hasdöfet) te dög… (szügyetupa) csak azt szeretném tudni… (ököllel -a szemgödörbe) honnan a csudából szeded ezt a fene nagy büdös -tehetséged?</p> -<p>Mosonyi, kék foltokkal a szeme alatt, hebegett a boldogságtól. -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Ó, édes Pallókám… tudod, hogy mindig szerettelek… köszönöm, -hogy ilyen kedves vagy hozzám…</p> -<p>– Mi az, hogy kedves vagyok? Fenét vagyok kedves. Miért legyek -kedves? Nem is lehetek kedves egy ilyen utolsóhoz, mint te… de hát -mit csináljak, ha egyszer tehetség vagy? Azt nem lehet letagadni!… -Hülye állat vagy (újabb püff), de tehetséged az van! Nem is értem, -egy ilyen piszok, utolsó analfabéta, mint te… (harsogó nyakleves), -egy ilyen tökkelütött, hájfejű gazember… (fültövönvágás, rögtöni -daganattal), egy ilyen söpredéke az emberi fajtának…</p> -<p>Mosonyi itt egy percre mégis meghökkent. – Tessék? – mondta.</p> -<p>… honnan veszi azt az istenáldott igazi őstehetséget… folytatta -nyugodtan Palló.</p> -<p>Mosonyi arca ismét felragyogott. Mondani akart valamit, de az -ügyelő rontott be, hogy siessen a lámpák elé, még mindig -tapsolnak.</p> -<p>Mikor visszajött, félrevonta Pallót és ezt mondta neki:</p> -<p>– Pallókám, – tudod, nekem sok ellenségem van itt a szinháznál… -de most már látom, hogy egy igaz barátom is van, aki nem irigyel, -hanem elismeri a tehetségemet… Köszönöm Pallókám… Mindig -számíthatsz rám… Igazán nagyon kedves voltál… <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<h3>INFLUENZA.</h3> -<p>Jaj, doktor úr, én nem tudom, mi ez… mit gondol? Attól félek, -kezdődő csúcshurut… nem, nem, a pulzusomat hiába nézi, ez valami -olyan belső láz lehet, tudja, hőmérővel nem lehet lemérni az -ilyesmit, mert a fejem meleg, a lábam pedig hideg és a melegség -szaladgál bennem, ahol mérni akarja, ott egyszerre elmúlik és -átszalad máshová.</p> -<p>Mondja, ez mi lehet, itten, az oldalamba, nem, lejebb, egy olyan -szorító érzés, nem fájás, hanem olyan, mintha húzódnék valami, vagy -mintha az izmokat spulnira akarnák rácsavarni… dehogy kérem, tessék -csak engedni, precizen akarom kifejezni magam: olyan igen, mintha -az idegeket egy spulnira akarnák rácsavarni, de nem egy gömbölyű -spulnira, hanem egy szögletesre, amire nem megy föl, tetszik -érteni? és mondjuk, mintha mégis erőltetnék ezt a spulnit, tetszik -érteni? tessék elképzelni, itt van a spulni, na már most így -elkezdem húzni az izmokat…</p> -<p>Na jó, ha a doktor úr nem hagyja elmondani, hogy mit érzek és -hogyan, akkor miből állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem -magamat <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> precizen kifejezni, nem úgy, mint valami -paraszt, aki azt mondja magának, fáj a hasam, akár agyhártyalobja -van, akár vakbélgyulladása… Jó, hát a spulnit hagyom, de ez mi -lehet, ez a furcsa reszelés a torkomban, nem is reszelés pontosan, -hanem olyan viszkető bizsergésféle, tetszik látni, innen idáig – -csak nincsen tüdővészem? Mondja, doktor úr, csak azt mondja meg, -érez az ember tüdőrák esetében egy olyanféle nyomást a gégében, ami -egészen a fülig terjed, de tulajdonképpen nem is nyomás, hanem -olyanféle érzés, mintha egy kéz kinyúlna a tüdőből a bárzsingon -keresztül és megfogná a gégét, de nem szorítaná nagyon, csak úgy, -mintha el akarná engedni egy pillanatra, de megint megfogná… nézze -doktor úr, ne áltassuk egymást, felnőtt ember vagyok és családapa, -nincs szükségem rá, hogy kegyes csalással vigasztaljanak és -szépítsék az állapotomat – hadd tudjak meg mindent, beszéljen -hozzám őszintén és becsületesen, mint férfi férfihez és mondja ki -nyiltan: hátgerincsorvadás-e vagy nem, mikor az ember egyszerre -csak azt érzi, mintha két csigolya a tüdejében – ugyan kérem, ne -tessék zavarni, hát nem a tüdejében, végre nem vagyok egyetemi -tanár – szóval két csigolya, mintha összenőtt volna és az egyiknek -a széle karcolni kezdi a másikat és ennek következtében minden -lélegzetvételnél a gerinc belenyomódik a vesébe? Jó, jó elhiszem, -de tessék már egy kicsit várni, még nem mondtam el mindent és ha a -doktor úr nem hallgatja meg az embernek szubjektiv panaszait, akkor -miből akar diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semmit, én nem -akarom befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire van gyanum, én -tárgyilagosan és elfogulatlanul azt állítom csak, hogy itt -<span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> balra egy kicsit, a szív fölött, -közvetlenül a két tüdőszárny alatt valami bugyborékolást érzek, így -tesz kérem: pitty, pitty, de mintha a szívből indulna ki és nem -mindig tesz úgy, csak ha az államat így leszorítom a mellemre és a -karjaimat hátracsavarom és behunyt szemmel egy percig visszatartom -a lélegzetemet – akkor rögtön úgy érzem, mintha fuldokolnék és a -gyomromban elpattanna valami – nem lehetséges, hogy a szívemnek van -valami?… nem úgy gondolom kérem, de hallottam, hogy a gutaütés első -tünete szokott úgy kezdődni, hogy a lélegzet egy percre kimarad… és -azonkívül a fülembe valami rémes zúgás is van… és ami a -legborzasztóbb, doktor úr… amin talán gyors műtéttel lehetne még -segíteni… hogy nincs elég levegőm… így, ha nyugodtan fekszem, nem… -de mihelyt kinyitom a számat és egy szót próbálok mondani… mindjárt -fuldokolni kezdek – ugyan, ne tessék már közbeszólni, azt akarom -mondani, de nem jutok hozzá, hogy nem tudok beszélni… nem tudok -beszélni… <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<h3>ÓRÁK.</h3> -<p>Gyerekkorom óta élő lénynek tekintem az órát. Ötéves koromban -pillanatig se kételkedtem benne, hogy az óra, akár falon függ, akár -zsebben ketyeg, akár állványon büszkélkedik, a háziállatok egy -fajtája, olyan, mint a kutya, vagy a ló, szelidített állatfaj, csak -nagyon elbutult és elfásult az örökös munkában. Meg voltam győződve -(már akkor híve voltam a természetes kiváláson alapuló -fejlődéselméletnek), hogy őserdőkben, valahol Afrikában talán, vad -és szabad állapotban is előfordul, mint a vaddisznó, vagy a -vadmacska – persze nem olyan művelt és szelid, mint nálunk, -torzonborz ágakról lóg, durva láncon, félelmes hangon ketyeg, -percmutatója baljóslatuan csillog, hol vadul siet, hol lustán késik -– mint vadwekker esetleg meg is támadja az embert, reggel, mikor -éhes. Valószínűen csapatostul fordul elő, öreg vadinga vezeti őket -– vannak fajták, melyeknek csak nagymutatójuk van.</p> -<p>Az órák értelmi képességeit sohase becsültem sokra. Általában -korlátoltak, fontoskodók és nagyképüek. A szorgalom és -kötelességérzés példaképe az óra, de példaképe a szolgai -túlbuzgóságnak is. <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> Tehetségtelen fajta. Elve a vak -engedelmesség és a rend – meggyőződése, hogy csak a szervezett -munka viszi előre az emberiséget, akarom mondani az óraiságot! -Minden óra legyen a helyén és teljesítse kötelességét a többit -bízza a sorsra. Egyformán járni – ez a legfőbb ideáljuk. Bármi -történjék körülötte – első a kötelesség. Iszonyú pillanatokban, -melyekben összeszorult szívvel éreztem, hogy hónapokat és éveket -élek át, hányszor bántott és sértett tárgyilagos ketyegésük, -fontoskodó igyekezetük, amivel tapintatlanul belekotyogtak -legnagyobb szenzációimba, el akarva hitetni velem szűklátókörű és -földhözragadt világfelfogásukat, hogy egyik perc olyan, mint a -másik. Semmi diszkréció nincs egy órában – mikor először öleltem -magamhoz a nőt, akire tíz évig vágytam halálosan, a zsebórám -pofátlanul és szemtelenül tovább kotyogott a zsebemben, ahelyett, -hogy egy pillanatra elhallgatott volna, mintahogy finomízlésű ember -elfordul és igyekszik magát elfelejtetni, ha látja, hogy -fölösleges. De az óra az eltemetett ember zsebében is tovább jár, a -föld alatt – korlátoltságánál fogva mindenre kapható, ami szolgai. -Soha nem történt még meg, hogy egy óra ne jelezte volna pontosan a -lejárt száz percet, ami az elitélt kivégzéséhez kell.</p> -<p>Normális működés közben a céltudatos és munkája jelentőségével -tisztában levő hivatalnok benyomását kelti. Az az érzésed van, hogy -vigyáz rád, számol helyetted, ellenőriz és figyel. Ha hármat üt, -azért üt hármat, mert jól tudja, hogy háromkor el kell menned – -kérlelhetetlen szigorral figyelmeztet erre, olyanvalakinek büszke -önérzetével, aki tudja, hogy őt nem lehet megcáfolni, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> mögötte az órák világszervezete áll, -csupa szervezett óra, akik a „mindenki egyért és egy mindenkiért“ -államfentartó elv alapján szolidárisak vele, amikor hármat üt. De -bezzeg mindjárt kiderül korlátoltsága és ötlettelensége, ha -véletlenül magára marad a véleményével. Gyerekkoromban direkt -elrontottam a faliórát, de úgy, hogy azért tovább járjon. Nincs -valami nevetségesebb annál a buta és nagyképű fontoskodásnál, -amivel egy elrontott óra hencegve elüti a féltizenkettőt, aztán -csodálkozva néz körül, hogy a többi órák nem ismétlik és nem -igazolják őt, mert hiszen fél kettő van. Olyan, mint egy hülye -hivatalnok, aki pont aznap érdeklődik a főnök úr kedves feleségének -a hogylétéről, mikor a főnök úr elkergette a feleségét.</p> -<p>Tehetségtelenségének egyik legjellemzőbb pontja az emberismeret -teljes hiánya. Mint wekker, évekig állhat az ember szolgálatában és -mindig újra összetéveszti azt az embert, aki lefekszik, azzal, aki -felkel. Este a szónak szoros és a szónak átvitt értelmében -felhagyja húzni magát, hogy reggel félnyolckor keltse fel azt az -urat, aki este lefeküdt az ágyba. Félnyolckor aztán csodálkozik, -hogy ugyanaz az ember, aki este megbízta, hogy feltétlenül keltse -fel, dühösen a falhozvágja és pofonveri és belelő, mikor -fontoskodva és abban a reményben, hogy most majd megfogják őt -dícsérni, beleordít a fülébe.</p> -<p>Mint az embernél, egy kis egyéni ízt és tehetséget, néha a -betegség vált ki az órából. Néha meghül, vagy náthát kap, ilyenkor -sietni kezd, különvéleményt formál. Sajnos, nem igen érvényesül, -mindjárt óráshoz viszik, meggyógyítják, megint egészséges és buta -stréber lesz belőle. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Mindez persze nem az én órámra vonatkozik, nyájas olvasó. Az én -órám a legjobb óra a világon, még a nagyapámtól örököltem, tíz éve -nem volt igazítva, – mi? hogy a magáé tíz perccel többet mutat? -ugyan, csapja a falhoz azt a krumplit! ez az óra soha még egy -percet nem késett, úgy nézze meg! <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<h3>IDEGKÓRTAN.</h3> -<p class="center">(Egy német professzor naplójából.)</p> -<h4><i>Első elemzés.</i></h4> -<p>A páciens, L. kisasszony, igen sápadt, mikor klinikánkra -jelentkezik. Nyaka feltűnően meg van nyúlva és igen sovány, arca -előreálló, fehér, finom pihével borított – szája helyén – kóros -elváltozás – két tompavégű, tojássárga színű kemény képződmény, -egymást fedő, mintegy három centiméternyi mekkoraságban. Lábai -fejlettek, lábujjai szétállók, az ujjak között hártyaszerű, sárga -képződmény. Kezek elkorcsosultak, a törzshöz simulók, fehér -tollakkal borítva. Alsótest is tollakkal borítva.</p> -<p>Még mielőtt a kérdéseket betegünknek feltennők, a meglepő -eltéréseket hajlandók vagyunk neurotikus hisztériával összefüggésbe -hozni. Feltevésünk szerint betegünk fiatalkorában -kényszerképzetekkel küzdött, alsó tudatában elnyomott és -átalakított traumák szerepelnek s e testi elváltozásokat ezek a -lelki tünetek vonták maguk után.</p> -<p>Teendőnk: kikutatni ezeknek a neurotikus képzeteknek eredetét és -okát s a tudat felszinére hozni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> Legalkalmasabbnak találkozik -dr. S. Freud álomfejtési módszere.</p> -<p>Ama kérdésünkre, hogy mit álmodott ma, a páciens első -pillanatban nem akar válaszolni. Jellemző tünet: a beteg igyekszik -takargatni az álmában megnyilvánuló libidit. Hosszas vallatás után -kinyitja a száján kinőtt sárga, csontszerű képződményt s egy első -pillanatra artikulálatlannak tetsző szócskát ismétel kétszer, ezt -<i>gá</i>. Gyakorlott psikoanalitikus előtt persze nem lehet vitás, -mit jelent e szócska: a kisasszony nyilván foglalkozott Freud -elméletével s onnan ismeri a <i>Verdrängung</i>, magyarul -<i>gátlás</i> szócskát. Ennek két első betűjével akarja jelezni, -hogy gátlások akadályozzák álmának elmondásban. A negativ -módszerhez folyamodunk: tárgyakat mutatunk fel, hogy melyikre -reagál. A módszer hosszas kisérletezés után eredményre vezet. Egy -szem kukorica felmutatásakor a beteg hevesen bólint. Nyilvánvaló, -hogy kukoricáról álmodott. Természetesen a <i>kukorica</i> szó -szimbolikusan értendő – feltehető, hogy egy <i>Rica</i> nevű -gyermekkori barátság zavarta meg a paciensnek felforgatott -egyensúlyú lelki életét.</p> -<p>Sajnos, a további érdekesnek igérkező elemzést megakadályozta -egy parasztasszony, aki ezzel a kiáltással: „hát ide futott be az a -rusnya kácsa“ berontott a laboratóriumba és betegünket hóna alá -csapva, eltűnt.</p> -<h4><i>Második elemzés.</i></h4> -<p>Ny. páciens esetét egyik kartársunk említi fel. A kartárs -elmondja, hogy a beteget egy mezőn találta, ahol kétségbeesett -futással száguldott árkon-bokron <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> keresztül, alig akarván -szóbaállani ideggyógyász kartársunkkal, aki azt is megfigyelte, -hogy a mezőn egyidejüleg, a páciens háta mögött három agár, két -puskás ember, négy lovas vadász és több komondor futott, azonos -irányban.</p> -<p>Ezen a páciensen is testi elváltozások észlelhetők: fülei igen -hosszúakra meg vannak nyúlva, szája nyitva, szemei forognak és -nyelve kilóg. Egész testét, barnás, fakó szőrzet borítja, arca -megnyúlt, lábujjai kettenkint összeforrva.</p> -<p>Kérdéseket kartársunk nem adott fel, a beteg rendkívüli módon -izgatott állapotára való tekintettel (tartani kellett a fülénél -fogva, mert el akart futni, lihegett, egész teste remegett stb.), -hanem megelégedett a tünetek pontos megállapításával. A beteg nem -akart szóbaállni vele, jóllehet a legszelidebb és leglogikusabb, -értelmes kérdésekkel próbálta a diagnózist megcsinálni. Mikor aztán -arra próbálta rábeszélni, hogy idejöjjön az ideggyógyintézetbe, -ahol meggyógyitjuk, a beteg rendkivül nyugtalan volt, folyton -hátrafelé nézegetett a puskások és agarak felé és erővel futni -akart.</p> -<p>Barátunk, igen helyesen megállapította 1. az agarakkal és -vadászokkal szemben való dementiás jellegű <i>idioszinkráziát</i>; -2. a kifejezetten paranoiás jellegű <i>üldöztetési mániát</i>, amit -az összes tünetek igazoltak. Sajnos, nem volt módjában behatóbban -tanulmányozni az esetet, mert közben a puskás emberek és az agarak -odaérkeztek, kivették kezéből a pácienst és elvitték. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<h3>A LEBESZÉLŐBEN.</h3> -<p>Reggel levelet kaptam, hogy 131313 számú sorsjegyem megnyerte a -2 K 29 filléres főnyereményt és a 2,000.000 K-ás jutalmat, legyek -szíves, vegyem fel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal, -én bevallom, nagyon örültem neki, lehet, hogy nem vagyok normális -ember, de örültem. Mindjárt el is mentem hogy majd fölveszem de még -nem volt nyitva a bank, lementem egy kicsit sétálni a -Dunapartra.</p> -<p>Fütyörészve nézegettem a vizet, mikor egyszerre egy kemény -tenyér nehezedett a vállamra.</p> -<p>– Térjen magához, szerencsétlen – mondotta hadarva egy magas, -bústekintetű férfi.</p> -<p>Mire én:</p> -<p>– Tessék?</p> -<p>– Tegyen le végzetes tervéről, – folytatta a bústekintetű férfi -és ásított egyet.</p> -<p>– Ugyan, hát mit gondol felőlem? – szabadkoztam.</p> -<p>A bústekintetű férfi, anélkül, hogy a karomat eleresztette -volna, cigarettára gyújtott, megint ásítozott, megdörgölte a fülét, -aztán barátságosan megveregette a vállam.</p> -<p>– Na gyerünk, gyerünk.</p> -<p>– Hová megyünk? – jegyeztem meg szerényen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– A lebeszélőbe. Figyelmeztetem, hogy ne ellenkezzék, mert -kénytelen leszek karhatalmat venni igénybe. Ha nyugodtan -viselkedik, nem bántjuk.</p> -<p>Karhatalomról lévén szó, kábultan és rémülten követtem. -Másfélórás gyaloglás után, mialatt egyetlen szót se váltottunk, egy -külvárosi ház előtt állott meg kísérőm.</p> -<p>– Tessék bemenni, – mondta és egy kicsit meg is lökött.</p> -<p>Alacsony hivatalszobába léptünk, a szoba fölött ez állt, fekete -betűkkel: „<i>II. számú Kerületi Lebeszélő Osztály és -Iktató.</i>“</p> -<p>Hosszú farács húzódott egy deszkaasztal mellett, több nyílással, -melyek mögött hivatalnokok körmöltek.</p> -<p>– Menjen oda a harmadik rácshoz, – mondta nekem az egyik. – -Kérem főlebeszélő úr…</p> -<p>Egy száraz hang:</p> -<p>– Mi az?</p> -<p>– Tessék felvenni az adatokat.</p> -<p>– Ugyan hagyjon békén nem látja, hogy el vagyok halmozva? Küldje -a Kovácshoz.</p> -<p>– Jöjjön ide, – kiáltott rám valaki.</p> -<p>Alázatosan odamentem.</p> -<p>– Neve? – kérdezte a hivatalnok, anélkül, hogy felnézett -volna.</p> -<p>– Kérem szépen, én…</p> -<p>– Neve?! – kiáltott rám fenyegetően.</p> -<p>Mondtam.</p> -<p>Ezután egy csomó adatot kért még, kitöltött egy blankettát, -ideadta és becsukta a rácsot.</p> -<p>– Hová menjek ezzel? – kérdeztem tanácstalanul.</p> -<p>– A negyedik emeletre, 14. szám alá, Ungemütlich segédlebeszélő -úrhoz. Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy -kitöltő-lapot, egy kijelentő cédulát, egy bejelentőt és egy -feljelentőt. Ezeket <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> átviszi az összeíró ügyosztályba, ott -átvezetik a szelvényt a kihallgató jegyzőkönyvbe, a másolatot -megkapja, azt a raktárban aláiratja és visszahozza nekem.</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>Két óra se telt bele, ott voltam a Gyűjtő és Ellenőrző Osztály -fogalmazója előtt. Nem lehetett elmenni, mert egy rendőr állandóan -a sarkamban volt, azzal az utasítással, hogy magamra ne hagyjon, -míg el nincs intézve a lebeszélés.</p> -<p>– Tessék, segédlebeszélő úr, ez az – mondotta a rendőr.</p> -<p>A segédlebeszélő rátámadt a rendőrre.</p> -<p>– Már megint tizenkettő után hozzák nekem a feleket? A fene -essen ebbe a nyavalyás vircsaftba! Csak én legyek marha, a többiek -urizálnak. Legközelebb, ha tizenkettő után jönnek, mindkettőjüket -kihajítom.</p> -<p>A rendőr hallgatott, a segédlebeszélő rám kiáltott:</p> -<p>– Mit áll itt? Adja ide az irásokat.</p> -<p>Átadtam a tizenkét cédulát, amit közben összegyűjtöttem. -Átvizsgálta őket, ásított, aztán a következőket mondta:</p> -<p>– Tegyen le végzetes tervéről… aoiá… de álmos vagyok… -térjenvisszaazélet napsugarasmezejére… öböböböbö… -azéletmindenkiszámára tartogatmég örömöket… megértette?</p> -<p>– Igenis, csakhogy –</p> -<p>– Ne feleseljen. Megigéri becsületszavára, hogy soha többé nem -tör önnön életére?</p> -<p>– De hiszen én –</p> -<p>– Elég. Megigéri becsületszavára és kész, elmehet. És máskor -ilyen ügyekben ne tizenkettő után tessék jönni, mert én nem vagyok -a bérese az uraknak, tetszik érteni. Alászolgája. <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Elsompolyogtam, de a következő percben képéből kikelve ordított -utánam.</p> -<p>– Hé!… Hát az igazolványt én vigyem le az iktatóba?</p> -<p>Rémülten álltam meg.</p> -<p>– Ezeket vezettesse be megfelelő helyeken, iktassa át, -bélyegeztesse le és vétesse fel… Majd a biztos úr útbaigazítja.</p> -<p>Kezembe csapta az iratokat és bevágta az ajtót. A rendőr -ásított, aztán intett, hogy gyerünk, ő is szeretne már ebédelni. -Megköszöntem a szívességét, borravalóul átadtam neki főnyereményt -nyert sorsjegyemet, felkapaszkodtam az ablakra és leugrottam a -negyedik emeletről. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<h3>BARÁTOM, A VÁLLALKOZÓ.</h3> -<p>Délelőtt tízkor sürgönyt kaptam, hogy délután egynegyed ötkor -jelenjek meg a Nyújork-kávéházban, rendkívül sürgős és számomra -életbevágó fontosságú ügyben. Délután egy órakor újabb sürgöny -érkezett, hogy ne egynegyed ötkor, hanem félhatkor jöjjek és ne a -Nyújorkba, hanem a budai Filadelfiába. További sürgöny véglegesen -és visszavonhatatlanul az Andrássy-kávéházban jelölte meg a helyet, -az időt este féltizenkettőkor.</p> -<p>Megjelentem a megjelölt időben és helyen, ahol a pincér egy -levéllel várt, a levélben az volt, hogy legyek szíves, fáradjak el -azonnal az ujpesti Otthon-kávéházba, ott vár rám a sürgöny -feladója.</p> -<p>Elmentem Ujpestre és beültem a kávéházba. Néhány perc mulva -alacsony, szőke fiatalember jelent meg asztalomnál, bemutatkozott -és leült. Kérdésemre, hogy ő hivatott-e, gyorsan bólintott, hogy -igen. Megkérdezte, hogy vagyok és mit szólok hozá, milyen soká tart -a háború.</p> -<p>– Hát bizony, – mondtam – éppen hogy eléggé. Már az igaz. -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– És ki tudja még meddig tart – mondta.</p> -<p>– Bizony, csak az isten tudhatja – jegyeztem meg.</p> -<p>– Tessék elhinni, már vége lehetne – fűzte tovább.</p> -<p>– Majd csak vége lesz – válaszoltam.</p> -<p>Köhögött és a körmét kezdte piszkálni.</p> -<p>– Hát, kérem, – mondtam én – hát miről van szó?</p> -<p>– Hogy – hogy miről? – kérdezte.</p> -<p>– Úgy értem, a sürgönyök miatt…</p> -<p>– Ja, arról. Hát igen, kérem, egy vállalkozásról lenne szó.</p> -<p>– Értem. Miféle vállalkozásról?</p> -<p>– Hiszen éppen ez az. Ez az, kérem. Nagyon helyesen tetszik -kérdezni, hogy miféle. Éppen emiatt akartam önnel beszélni.</p> -<p>– Állok rendelkezésére.</p> -<p>– Mert, kérem, az emberek mindenfélét csinálnak. Mondok, -csinálni kellene valamit.</p> -<p>– Nagyon helyes.</p> -<p>– Csakhogy alaposan meg kell fontolni a dolgot. Ezért akartam -beszélni önnel.</p> -<p>– No igen… nagyon megtisztelő… tehát…?</p> -<p>– Tudom, kérem, hogy azt nem lehet úgy egykettőre -nyélbeütni.</p> -<p>– Mégis… talán nagy általánosságban tessék elmondani – talán -lapvállalkozás.</p> -<p>– Azt most még nem mondhatom meg. Nem éppen lap. De esetleg az -is. De ezt még meg kell fontolni. Nézetem szerint éppen ezt kell -megfontolni.</p> -<p>Szünet állt be.</p> -<p>– Egyelőre az a fontos, – kezdte újra – hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> amig nem -biztos a dolog, nem szabad senkinek beszélni róla.</p> -<p>– Kérem, kérem – biztosítottam.</p> -<p>– Mert még nem lehet tudni… az nem megy máról-holnapra… az -nagyon veszélyes, ha előre beszél róla az ember… tetszik tudni, -ellopják az ötletet…</p> -<p>– Persze – mondtam – és tekintve, hogy pénzről van szó, -biztosan…</p> -<p>– Azt éppen nem mondhatnám. Pénz egyelőre nincs. Csak lesz majd, -ha a dolog sikerül.</p> -<p>– Mégis, – mondtam óvatosan – milyen természetű dolog ez?</p> -<p>– Hiszen éppen emiatt akartam önnel beszélni, hogy milyenféle -legyen. Mert azt elő kell készíteni, azt kell megfontolni. Nem -szabad elhamarkodni, ha az ember sok pénzt akar keresni.</p> -<p>– Már az igaz.</p> -<p>– Majd ha aztán már lát az ember egy kis pénzt, – folytatta -lelkesen – akkor lehet bátrabban csinálni. Ha nekem együtt lesz egy -kis pénz, akkor én nem nézem a fáradságot.</p> -<p>– Oh, bizonyos vagyok benne…</p> -<p>– Majd meglátja, hogy én nem vagyok smucig ember. Én nem fogom -eltitkolni ön előtt, ön ellenőrízhet majd, hogy mennyit kerestem a -vállalkozáson… nálam lehet keresni, barátom…</p> -<p>– Meg vagyok győződve róla. Mégis, hogy kezdünk hozzá?</p> -<p>– Na, hát helyben vagyunk. Erről akartam önnel beszélni. Én az -ön eszét nagyon sokra becsülöm és meg vagyok győződve róla, hogy ön -segítségemre tud lenni… Ezért fordultam önhöz és senki máshoz… -Nekem nem kell mindenféle ember, <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> nekem maga kell, igenis -maga… hozzám jöhet, kérem, Anatole France is, én nem bánom, -akármilyen ember, énnekem nem kell…</p> -<p>– Nagyon köszönöm, – rebegtem – hát akkor miben lehetnék…</p> -<p>– Erről van szó, kérem. Én nem vagyok egy lángész, én ezt tudom, -– ne tessék tiltakozni, nem restellem én – én magam nem igen tudnám -– de ha ön nekem tud mondani valamit, amivel pár százezer forintot -lehetne keresni… hát én nem feledkeznék meg önről, azt elhiheti… én -nem kivánnám ingyen, mint sok gazember.</p> -<p>A pincér jelezte, hogy záróra van. Fölálltunk.</p> -<p>– Hát gondolkozzék – mondta.</p> -<p>– Jó, – mondtam – majd gondolkozom.</p> -<p>– És ha tud valamit, irjon rögtön.</p> -<p>– Majd írok – mondtam.</p> -<p>– Hanem egyet: diszkréció! Senkinek egyetlen szót se! Senkinek! -Az ilyen dolog nem megy másképp! Mihelyt az ember elárulja, más -csinálja meg. Csak bizza rám, maga fiatalember, maga ezt nem érti. -Nem akarom, hogy megelőzzenek. Ennyiben maradunk: senkinek egy szót -se!!</p> -<p>– Ennyiben.</p> -<p>– Alásszolgája.</p> -<p>– Alásszolgája.</p> -<p>Negyed egy volt és én ott ültem Ujpesten. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<h3>TUDOMÁNY.</h3> -<p>– Kedves kolléga úr, érdekes esetből kifolyólag kerestem fel, -mint olyan elmeorvost, akinek tudományos képzettségéről, az -elmebajok megállapításában való megbízhatóságáról legalább úgy meg -vagyok győződve, mint a magaméról.</p> -<p>– Nagyon kedves és igazságos, kedves kolléga úr. Nekem is az a -nézetem, hogy az elmegyógyászatban körülbelül mi ketten vezetünk, -holtversenyben.</p> -<p>– Bizonyára, kolléga úr. A helyesen megértett tudomány diadalát -látom abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül -megegyezünk. Azért kerestem fel, hogy közösen bizalmas kettesben, a -„négy szem többet lát“ elv alapján beszéljük meg ezt az érdekes -esetet.</p> -<p>– Csupa fül vagyok, kolléga úr.</p> -<p>– Annak a megállapításáról van szó, kedves kolléga úr, vajjon -én, aki önnel e percben beszélek, őrült vagyok-e vagy sem?</p> -<p>– Nagyon érdekes kérdés. Már gondoltam rá magam is. Szóval ezt -akarja velem megbeszélni?</p> -<p>– Ezt. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország első -elmeorvosa, ezt a betegséget magam <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> állapíthatom meg magamról; -de aztán eszembe jutott, hogy magamról lévén szó, mégis csak jobb -lesz, ha konziliumot hívok egybe, legalább is két orvost, akik -ehhez legjobban értenek. Meghívtam hát magamat és önt erre a -konziliumra.</p> -<p>– Nagyon helyes, kolléga úr. Akkor talán mindjárt kezdhetjük is -a tanácskozást?</p> -<p>– Parancsoljon velem.</p> -<p>– Egyelőre nincsen kifejezett véleményem erről az érdekes -esetről. Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye?</p> -<p>– Az én véleményem az, hogy őrült vagyok.</p> -<p>– Mindenesetre megfontolandó vélemény olyan ember részéről, aki -az elmebetegségekben olyan kitűnő szaktekintély, mint kolléga -úr.</p> -<p>– Ön hízeleg, kolléga úr.</p> -<p>– Szó sincs róla. De térjünk a tárgyra. Abban ugy-e mind a -ketten megegyezünk, hogy az őrültségnek mi a legfőbb ismérve.</p> -<p>– Hogyne, hogyne. A fix ideát gondolja, nemde, kolléga úr?</p> -<p>– Természetesen. Kolléga úr ezt nagyon jól tudja. Tehát meg kell -állapítanunk, hogy van-e kolléga úrnak fix ideája. Abban, ugy-e, -megegyezünk, hogy mit értsünk fix idea alatt?</p> -<p>– Hogyne. Fix idea, azaz téveszme alatt egy kényszerképzetet -értünk, mely a különben helyesen, vagyis logikusan működő emberi -értelemben automatice felvetődött, egy hibás képzetet önmagunkról, -teszem fel, hogy valaki császárnak képzeli magát, holott nem -az.</p> -<p>– Nagyon helyes. Hiszen mind a ketten tudjuk, hogy az őrültek, -fixa ideájuktól eltekintve, egészen helyesen gondolkodnak. Nos -tehát, lássuk, <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> van-e kolléga úrnak rögeszméje? Mert ha -nincs, ha minden gondolata helyes és logikus, akkor kolléga úr nem -őrült.</p> -<p>– Úgy van.</p> -<p>– Nos tehát lássuk, van-e önmagáról rögeszméje. Hogy híjják, -kolléga úr?</p> -<p>– Igy és így.</p> -<p>– Helyes. Rendben van. Kicsoda kolléga úr?</p> -<p>– Elmeorvos.</p> -<p>– Helyes. Hol lakik, kolléga úr?</p> -<p>– Itt és itt.</p> -<p>– Nagyon helyes. Ön tehát nagyon jól tudja, hogy ön kicsoda és -micsoda, mert amit mondott, az szóról-szóra igaz. Önnek tehát -nincsen rögeszméje önmagáról, ezek szerint az a nézetem, hogy -kolléga úr nem őrült.</p> -<p>– Nekem pedig az a véleményem, hogy őrült vagyok.</p> -<p>– De hiszen nincsen rögeszméje! Hiszen tisztában van vele, hogy -micsoda.</p> -<p>– Igen. Őrült vagyok.</p> -<p>– Pedig, mint láttuk, nem az.</p> -<p>– Igazán azt hiszi?</p> -<p>– Hát persze. Hiszen bebizonyítottam.</p> -<p>– Ohó, álljunk csak meg. Hiszen ha nem vagyok őrült, akkor az, -hogy őrültnek hiszem magam, akkor ez egy hibás eszme, egy -rögeszme!</p> -<p>– Úgy van!</p> -<p>– De hiszen akkor nekem rögeszmém van, hiszen akkor én őrült -vagyok.</p> -<p>– Hát persze. Ha rögeszméje van, akkor őrült.</p> -<p>– Tehát őrült vagyok?</p> -<p>– Miután rögeszméje van, nyilván az. <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Ohó, álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy őrült -vagyok. De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen -akkor ez nem rögeszme, akkor ez egy logikus gondolat. Tehát nincs -rögeszmém. Tehát mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy -mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát -rögeszmém van, tehát őrült vagyok, tehát nem rögeszme, hogy őrült -vagyok, tehát igazam van, tehát nem vagyok őrült. Mégis csak -gyönyörű dolog a tudomány!</p> -<p>– A leggyönyörűbb, kolléga úr! De legalább annyira kell érteni -hozzá, mint mi ketten. <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<h3>TŰZRENDÉSZET.</h3> -<p class="center">(Drámai jelenet.)</p> -<p class="center">(A szinpad sötét, elhagyott színpadot ábrázol, -olyan színpadot, amin éppen nem játszanak semmit. Komor kulisszák -lógnak le árván a zsinórpadlásról. – Dörgő hang veri fel a csendet, -utána fenyegető csönd. Majd nehéz robajjal felnyílik a sülyesztő és -egy démoni sziluet emelkedik belőle a színre.)</p> -<p><i>Démoni sziluet</i> (ordítva): Vandrák! (Csendesebben.) -Vandrák! (Halkan.) Vandrák. (Maga elé.) A disznók, már félhat és -még nincs itt az ügyelő. (Megnyom egy gombot, kékes, temetői fény -önti el a színpadot.)</p> -<p><i>Egy alak</i> (a rivaldaszegélyről felkapaszkodik a színpadra. -Utána két komor árnyék.)</p> -<p><i>Sziluet:</i> Vandrák, maga az?</p> -<p><i>Alak:</i> Az igazgató urat keressük.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Én vagyok az. Mi tetszik?</p> -<p><i>Alak:</i> Tűzrendészeti bizottság.</p> -<p><i>Igazgató</i> (olvadékonyan): Ó… bocsánatot kérek, -parancsoljanak az urak… Miről van szó?</p> -<p><i>Főtűzrendész:</i> Tűzrendészeti vizsgálatot fogunk tartani. -Megállapítandó, hogy a színház tűz esetén veszélyes-e. <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span></p> -<p><i>Igazgató</i> (elomlón): Ó… hát hogy tetszik gondolni ilyet… -Már hogy volna veszélyes… Ebben a szinházban először is nem üthet -ki tűz; másodszor, ha kiüt, az egy vicc, egy nevetség, mert a -szinház direkt arra épült, hogy tűz üssön ki benne – mert ebben a -szinházban ha tűz üt ki, a közönség röhögni kezd és a tűz elkékül -és megpukkad mérgében, hogy hiába ütött ki.</p> -<p><i>Főtűzrendész</i> (szárazon): Köszönöm, majd egyénileg fogom -megállapítani. Az a kérdés, hogy tűz esetén kitörhet-e pánik a -helyiségben és hogy tud-e menekülni a közönség. Mi ez itten, ahol -állunk?</p> -<p><i>Igazgató:</i> Ez kérem, a színpad.</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Úgy. Színpad. És ezen akarnak maguk -játszani.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Gondoltunk rá eleinte mi is, hogy pincében -játszunk, vagy kályhacsőben, vagy egy torony tetején, vagy egy -búvárharang belsejében, de aztán mégis csak ráfanyalodtunk, hogy -színpadon játszunk.</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Szóval elismeri, hogy csak üzleti érdekből -választották ezt a helyiséget és nem gondoltak a kellő -tűzbiztonságra. Hol vannak itt az elő írt biztonsági -felszerelések?</p> -<p><i>Igazgató:</i> Tessék, ez a vasfüggöny. Tűz esetén azonnal -leszalad és elzárja a nézőteret.</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Várjunk csak. Ki ereszti le tűz esetén ezt a -függönyt? Miért nem áll itt senki?</p> -<p><i>Igazgató:</i> Az ügyelőnek kell itt állni.</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Miféle ügyelő? Én nem látok itten semmiféle -ügyelőt.</p> -<p><i>Igazgató:</i> Még nincs itt. De most nincs is tűz. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Nagyon szép. Szóval maguk arra várnak, míg -tűz üt ki és majd akkor küldenek az ügyelőért. Majd ezt beveszem a -jelentésbe.</p> -<p><i>Igazgató:</i> De kérem, az előadás alatt itt van az ügyelő, -itt áll a függönysodrony mellett.</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Itt áll, persze hogy áll. Itt lábatlankodik -és ugrál, esetleg cigarettázik is és felgyujtja a függönyt. Majd -ezt is beveszem a jelentésbe.</p> -<p><i>Igazgató:</i> De könyörgöm alássan…</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Bízza csak rám. Ez a színház egy tűzfészek, -egy pánikgyár, egy katasztrófatelep. Ebből a színházból tűz esetén -nem lehet elmenekülni, itt mindenki bennég, megsül, -összepörkölődik, mint egy rossz rerniben a rétes, mert ennek a -szinháznak nincs ajtaja, nincs ablaka, nincs rajta egy nyílás, amin -ki lehetne menekülni tűz esetén, ebből a szinházból nem tud elfutni -egy egér, ennek a szinháznak nincs felszerelése, nincs -vízvezetékcsöve, nincs…</p> -<p><i>Igazgató</i> (rémülten): Már hogy tetszik ilyet mondani? -Nyolc ajtaja van, tessék megnézni… mindegyik két méter széles…</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> És maga azt hiszi, hogy ez elég? Előírás -szerint ahhoz, hogy ötszáz ember harminc másodperc alatt kiürítsen -egy kétszáz négyzetméter mekkoraságú területet, nem nyolc, hanem -kilenc és nem két méter, hanem két méter nyolc centiméter széles -ajtó kell. Ez a teória, ez ki van számítva és ha ez nincs, akkor -nem lehet elmenekülni, mindenki bennég, megsül. Bevenni a -jelentésbe, hogy ebből a szinházból tűz esetén nem lehet -elmenekülni semerre.</p> -<p><i>Igazgató</i> (ájultan): Jézus Mária… <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p><i>Tűzrendész:</i> És ez itten egy vízvezetékcső, ez a -szalmaszál, ez a hajcsövesség?</p> -<p><i>Igazgató:</i> De hiszen harminc centiméter széles…</p> -<p><i>Tűzrendész:</i> Ez?! Ez?! Ez a hajszálér? Hisz ezen annyi víz -se tud bejönni, amivel egy bélyeget le lehet ragasztani. Be fogom -venni a jelentésbe, hogy nincs víz, nem lehet oltani és ha tűz üt -ki, nem lehet menekülni, előírás szerint…</p> -<p><i>Egy hang</i> (a háttérben): Tűz!!… Tűz!!</p> -<p><i>Tűzrendész</i> (egy pillanat alatt eltünik a vízvezetéki -csőben s a következő másodpercben már kint van a háztetőn, a -harmadik másodpercben már lent szalad az utcán).</p> -<p><i>Igazgató</i> (a nyitott ablaknál kiabál utána): Főtűzrendész -úr! Tessék visszajönni! Tévedés! Az a csirkefogó ügyelő játszott a -kulisszák mögött „tüz“-et a súgóval… A súgó bemondja a tüzet…</p> -<p><i>Tűzrendész</i> (dühösen tovább nyargal): Lárifári! Be fogom -venni a jelentésbe. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<h3>PÁLYÁZOM A NOBEL-DIJRA.</h3> -<p>Egész nyugodtan meg merem írni, hogy pályázom a Nobel-alapítvány -költői díjára és azt is, hogy milyen minőségben óhajtok pályázni: A -zsüri valószinüleg nem tud magyarul, a zsüri most hinduul tud csak: -odaadta a Nobel-dijat Rabindranath Tagore hindu költőnek, akit -ezzel a világ legnagyobb költőjének nevezett ki.</p> -<p>Már zsenge gyermekkorom óta a Nobel-dijra pályázom. Költeményeim -Petőfi, Heine, Beaudelaire, Maeterlinek és más álnevek alatt -jelentek meg. Belevittem költeményeimbe azt az általános, emberi -hogyhijjákot, amit a Nobel-díj alapítója feltételül tűzött. Minden -élő nyelven megpróbálkoztam: hiába. A Nobel-díjat nem kaptam meg. -Megkapta helyettem Rabindranath Tagore, a hindu költő. Miért kapta -meg a hindu költő? – kérdi nagyságos asszonyom. – Mennyiben -képviseli a a hindu költő az én érzelmeimet, vagy a kegyed -érzelmeit, nagyságos asszonyom, vagy azoknak az európai uraknak az -érzelmeit, akik mint zsüri odaitélték a díjat? – Hát, kérem, -nagyságos asszonyom, mindjárt megmagyarázom. Itt van Rabindranath -Tagore egyik csodaszép költeménye, mely így hangzik: <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>„<i>Mikor a tamarix-fára először felmásztam, gyermekkoromban, -akkor az én kis szívem még olyan volt, mint egy akaju-boabob, -amelyen a drugho-madár fütyörész.</i></p> -<p><i>De most már az én szívemben nem a drugho-madár, hanem a -hatalmas Mahadő-Biskája énekel és így tesz: piri, piri.</i>“</p> -<p>Pardon, pardon, nagyságos asszonyom, egy percre. Nagyságos -asszonyom azt jegyzi meg kissé felületesen, hogy mi ez a frász, -hisz ez nem egy vers, se rim nincs benne, se ritmus, mi az hogy -boabob és drugho és általában az egész vacak micsoda légyen. Előre -kell bocsátanom, hogy a zsüri ezeket a verseket angol fordításban -ismerte meg és hogy a hindu verseket így írják, hát így írják. És -hogy ez a vers miért gyönyörű és miért tetszett azoknak az uraknak, -akik a díjat adják az embernek? Hát nézze, kérem, nagyságos -asszonyom. Ebben a versben az a gyönyörű, hogy ebben a versben -exotikus zamat van. Hogy mit értünk exotikus zamat alatt? Exotikus -zamat alatt azt értjük, hogy az ember soha életében nem hallotta -azt a szót, hogy tamarix és boabob és Mahadő, és hogy ő a verset -egészen másképpen szokta élvezni és rá például csak rim és ritmus -hat, – mindezekből viszont arra a következtetésre jut, hogy milyen -furcsa emberek lehetnek, akik ilyesmin törik a fejüket, ezek a -hinduk. Hát nem ütötte meg, nagyságos asszonyom, lelkében a -legmélyebb húrokat az a nagyszerű gondolat, hogy amikor a -tamarix-fára mászott a költő, akkor még csak a drugho-madár -fütyörészett, később pedig maga a nagy Mahadő? Mikor szerelmes -volt, mikor bánata volt, mikor örült, nem gondolt lelkesen a -baobobra? Nem? Nagyon csodálom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>De mit magyarázzak sokat: megyek haza dolgozni. A feleségem -úgyis nagyon furcsán néz reám, mióta ez a Rabindra… dranath Tagore -megnyerte a Nobel-díjat; szárazon és figyelmeztetően kijelentette, -hogy jövő évben, éppen abban az időben, mikor a Nobel-díjat adják, -neki sürgősen szüksége lesz kétszázezer koronára, hát úgy osszam be -magamnak. Különben is ifjú költőink, mint hallom, máris gyakorolják -magukat az exotikus lírában, most ez az irány, mióta ez a Rabindra… -na, nem akarom előlről kezdeni.</p> -<p>Ezek itt… ez néhány kisérlet, néhány pályamunka… Ez itt a -<i>Pápua álmok</i> sorozat, amit holnap szándékozom beküldeni a -Nobel-akadémiára. Ha megengedi, felolvasom az egyiket.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Mikor -megláttalak<br /></span> <span class="i0">Átfúrt -orrlikadban.<br /></span> <span class="i0">Egy vaskarika lógott, -crixcrax-fából<br /></span> <span class="i0">De le voltál sülve a -naptól<br /></span> <span class="i0">És majdnem fehér -voltál<br /></span> <span class="i0">De le voltál sülve a -naptól<br /></span> <span class="i0">Te pofokatepe<br /></span> -<span class="i0">Te pekefetopó.“<br /></span></div> -</div> -<p>Na jó, így marhaság, ha hallja az ember és tudja, hogy én írtam. -Csakhogy én ezt patagóniai levélbélyeggel fogom küldeni és -<i>Bua-buo-Tsingula</i> pápuai költőnek írom magamat alá, – majd -meglátja, milyen gyönyörü lesz akkor mindjárt és hogy fog tetszeni -azoknak a Nobeléknak! Mennyi báj, mennyi primitiv erő, mennyi -exotikus tűz és nyers poézis lesz benne… ha én azt mind el tudnám -mondani magának. Mondja, hogy én mondtam, ezzel a verssel még -találkozunk angol fordításban és angolból lefordítják még magyarra -is… és akkor talán még nekem is tetszeni fog. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<h3>VITATKOZÁS.</h3> -<p>Én most megmagyarázom nektek, hogy mi az oka a háborúknak.</p> -<p>A háborúknak az az oka, hogy az emberek mind nagyon okosak és -értelmesek és nem szeretik a nyers, durva erőszakot, hanem mindent -szellemi fölénnyel, értelemmel, meggyőződéssel és meggyőzéssel -szeretnek elintézni.</p> -<p>Mert ha a háború oka a nyers erőszak volna, akkor már régen -kiderült volna, hogy ki az erősebb, az erősebb már régen átvette -volna uralmát a Földön, a gyöngébb elpusztult volna és helyreállott -volna az egyensúly.</p> -<p>De az emberek nagyon okosak és értelmesek és a felmerült -ellentéteket elvont, szellemi tornában, úgynevezett <i>vitákban</i> -szeretik elintézni. Ebből származott az egész irodalom, a sok -könyv, a különféle világnézletek, a diplomácia, a sajtó és egyéb -hadifelszerelés.</p> -<p>Aki ebben kételkedik, annak számára határozzuk meg pontosan és -szabatosan, hogy mit értünk <i>vita</i>, vitatkozás alatt.</p> -<p>Vita alatt, úgyebár, két egyformán felkészült, <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> -értelmes és gondolatait helyesen kifejezni tudó embert értünk, -akiknek egymással ellenkező felfogásuk van egy bizonyos dologról, -és akik mindenáron azon vannak, hogy a másikat meggyőzzék arról, -hogy nem a másiknak a felfogása helyes, hanem az övé. Ennek a célja -nyilvánvaló: miután cselekedeteinket világfelfogásunk irányítja, a -megváltozott világfelfogással megváltoztatjuk cselekedeteinket is, -és ebből jön ki az egész történelem. Például, tegyük fel, hogy két -hatalmas úr, aki dönthet nagyfontosságú kérdésekben, esetleg abban -is, hogy legyen-e háború, vagy ne legyen: mondom, tegyük fel, hogy -ennek a két kitünő eszű és okos embernek kétféle felfogása van az -élet céljáról. Az egyik úgy véli, hogy az élet célja az egyén -érvényesülése, a másik, hogy az élet célja a fajta érvényesülése. -Ehhez képest az egyik óhajtja a háborút, a másik nem, amiből -nyilvánvalóan háború lenne, mert aki óhajtja a háborút, az rá tudja -erőszakolni arra, aki nem óhajtja, s végeredményben azon tör ki a -háború, hogy legyen-e, vagy ne legyen. Már mostan, úgy-e, ez a két -egyformán kitünő eszű ember szeretné szellemi tornában, úgynevezett -<i>vitában</i> elintézni a kérdést: összeülnek hát, hogy egymást a -saját felfogásukról meggyőzzék.</p> -<p>De mi lesz ebből? Mind a kettő egyformán okos és kitünő ember és -egyformán helyes és átgondolt, kipróbált érvekkel bizonyítja a -saját igazát. A vége tehát nem lehet más a dolognak, mint hogy a -céljuk sikerül és tényleg meg tudja győzni egyik a másikat, a másik -pedig az egyiket.</p> -<p>Az amelyiknek az volt a meggyőződése, hogy az élet célja az -egyén érvényesülése, meggyőzve a <span class="pagenum"><a name= -"Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> másiknak helyes -érvelésétől, a végén meghatva és boldogan elismeri, hogy a másiknak -igaza van, – az élet célja tényleg nem az, hogy egyes emberek jól -érezzék magukat, hanem hogy a fajta, az utódok boldogok legyenek. -Ezzel szemben a másik, aki az elején erről az egyiket meggyőzte, a -vita végén kénytelen elfogadni ugyanannak az egyiknek abbeli kitünő -érvelését, hogy az ördög vigye el az utódokat, az még kétséges, -hogy azok lesznek-e igazán, az ellenben biztos, hogy én már vagyok: -hiszen az orvosok is nehéz szüléseknél az anyát mentik meg inkább -és nem a gyermeket, ha az egyiknek pusztulni kell.</p> -<p>Igy aztán, hogy egymást meggyőzték, ismét csak különböző -véleményen vannak és egész nyugodtan megüzenhetik a háborút.</p> -<p>Nézetem szerint ez a háborúnak az oka. Aki más nézeten van, csak -jöjjön ide, győzzön meg, én szívesen meg hagyom győzni magam, – de -a keservit neki, akkor aztán én is meggyőzöm őt, úgy, hogy arról -koldul, vagyok olyan jól vitatkozó, mint az úr. Mert a háborúnak az -az oka, hogy Belzebub fiatal ujságíró korában, egy karácsonyi -körkérdés alkalmából felvetette a kérdést: mi az oka a háborúnak? -Ezen vesztünk össze aztán annyira, hogy a végén már csak a háború -maradt hátra. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<h3>GYERMEKFOGLALKOZTATÁS.</h3> -<p>A miniszterium, mely a helyes nevelés törvényeit keresve, ankét -formájában fordult a legkiválóbb és legderekabb emberekhez, -nyilatkoznának gyermekkori élményeikről, hogy e nyilatkozatokból -leszűrje a nevelés helyes elveit (kiindulva abból a feltevésből, -hogy a derék és kiváló emberek azért olyan derekak és kiválók, mert -helyesen nevelkedtek), – multkori, a gyermektáplálás kérdésében -közölt nyilatkozatomat nagy örömmel vette tudomásul és folytatólag -felszólított, beszélnék valamit most már arról a korszakról, mely -három éves koromtól négy éves koromig tartott, hogy mivel -foglalkoztam ebben az időben, melyek azok a jelek, melyekből -következtetni lehetett a későbbi kiválóságokra s melyeket mértékül -lehet venni egy hozzám hasonló emberpéldány kitenyésztésében.</p> -<p>Ebben a korban gyermeki lelkem kialakulása már megkezdődött; -főként az a csoda foglalkoztatott, amit az ember később megszokik -és összetévesztve énjével, nem törődik vele: az, hogy nekem -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> testem van, kezeim és lábaim, -mindenféle furcsa, részben ismert, részben ismeretlen rendeltetésű -alkatrészek, amikkel – persze, csak olyankor, ha magamra hagynak – -azt tehetem, amit akarok. Bevallom, hogy azoknál a játékoknál, -amiket adtak, ezek sokszor jobban érdekeltek. Hogy az egész -játékszer, fejestül, nyakastul, mire való és mit kell vele -csinálni, azt nem igen tudtam, csak gyanítottam, hogy a nagyok -saját szórakoztatásukra szerkesztették és ajándékozták meg vele -egymást. Erre kellett következtetnem abból, hogy egymásnak -adogattak, felemeltek, letettek, lóbáltak, dobáltak, törülgettek, -fésültek, – mindez, engem, a játékszert, sokat boszantott, de -viszont fel is keltette érdeklődésemet.</p> -<p>Főként az arcom és fejem érdekelt, miután ezeket nem láthattam, -eleinte fejetlen törzsnek hittem magam, csak később győződtem meg -róla, tapintás útján, hogy nekem is van valami a nyakamon, mint – -másoknak. Ezután nagy igyekezettel kisérleteztem, hogy lehetne ezt -a puha labdát megmásolni valahogy, levenni, vagy kinyitni, vagy -megfordítani.</p> -<p>Két ujjamat bedugva a szájamba, szétfeszítettem és megpróbáltam -a két szélét ráakasztani a fülemre. Miután ez nem sikerült, a -füleimet próbáltam lehúzni és begyömöszölni a szájamba – ez se -ment.</p> -<p>Egyik barátom, aki ilyen irányban szintén buzgón kísérletezett, -érdekes játékra tanított meg. Hirtelen szét kell húzni a két -marokrafogott fület (kérem a nyájas olvasót, pontosan csinálja -utánam, mert csak úgy sikerülhet) ugyanakkor tövig kiölteni a -nyelvet és a szemet behúnyni. Ha helyesen hajtjuk végre e -műveletet, a mozdulat úgy hat, mintha a két fül, mint fogantyú, -automatikusan <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> lökné ki a nyelvet, ami igen mulattató -és egyben hasznos dolog is. Ezután két újjal megfogja az ember a -bőrt az álla alatt és hirtelen lerántja, egyben gyorsan bekapja a -nyelvét – ez meg olyan, mintha az ujjammal rántottam volna vissza a -nyelvemet, belülről.</p> -<p>Ugyanettől a barátomtól tanultam meg az úgynevezett „halálkezet“ -is, ami abból áll, hogy egyik kezemet lefelé lóbálom gyorsan, a -másikat fölfelé – hirtelen összetéve, az egyik fehér lesz, a másik -piros.</p> -<p>Magamról jöttem rá ezzel szemben a „verő verő“ játékra, amivel -üres óráiban, szintén kitünően elszórakozhat az ember. Ez úgy megy, -hogy az ember mutatóujját igen gyorsan és ritmikusan, sokszor -egymásután felülről lefelé végigpöcköli a két kissé nyitott ajkon -és hozzá zúg – ebből egy sajátságos hang származik, fonetice leírva -így hangzik: „verő, verő verő“. Nagyon mulatságos kísérlet.</p> -<p>Ehhez hasonlít elvben az is, mikor az ember két tenyerét erősen -rátapasztja a füleire és ritmikusan nyitogatja és megint elzárja -azokat, gyorsuló iramban – a külvilág zaja igen mulatságos, -értelmetlen zagyvalékká válik ez uton. Főként olyankor szoktam -játszani, mikor az erényről beszéltek nekem vagy szidtak – később, -hat éves koromtól kezdve, az iskolában, magyarázat közben. -Mélyhangú emberek előadása nagyon alkalmas erre a játékra.</p> -<p>Reggelenkint, a tükör előtt, soha nem mulasztottam el, hogy a -törülközőt a nyakamra csavarjam és szorítsam – ettől az arcom kék -lett és a szemem kiugrott, ezt a szórakozást épp úgy nem engedtem -volna el, mint csuklómnak erős spárgával való leszorítását -<span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> és különféle madzagoknak ujjaimra -tekerését, amitől a vér elállt.</p> -<p>Érdeklődésemet a fentemlített kitünő játékszer iránt tizenkét -éves koromban vesztettem el, mikor az első kislánnyal -megismerkedtem. Azóta tőlünk független kezekkel, szájakkal és -fülekkel, még sokkal mulatságosabb dolgokat lehet játszani. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h3>MINDEN MÁSKÉPP VAN.</h3> -<p>Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy -nagy és bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, -melyben világnézetemet egybefoglalom.</p> -<p>Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel -nem a szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a -szkeptikusok csak azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, -ahogy hisszük, – én pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, -bizonyos, hogy semmi sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe -fanatikusan hinni szabad és amitől eltántorodni bolondság: minden -másképp van.</p> -<p>Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, -akkor micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, -amiket ez a tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és -kivétel nélkül való törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az -emberi értelem, amelyben az Igazság tükröződik. És hol a lénia, -mely ezt a tükröt kiegyenesítse, holott a lénia is csak emberi -értelem lehet, agyvelő, mely a koponya görbe vonalához tapad? -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> És hol a geometria, aki kiszámítsa, -<i>mennyivel</i> görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább -<i>elképzelhessük</i>, ha látni már nem tudjuk, holott az Igazság -hol vékony, hol vastag a valóságban is?</p> -<p>Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár -filozófiában, akár művészetben, akár politikában: az gonosz, vagy -ostoba; jóhiszemű, akkor ostoba, és rosszhiszemű, akkor gonosz. -Mert micsoda tökéletes munkát vártok a tökéletlen szerszámtól? És -gonosz és ostoba a szkeptikus is, aki azt mondja: nem bizonyos, -hogy helyes-e a tétel, – holott bizonyos, hogy nem helyes.</p> -<p>Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, -az legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, -tiszteli és féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és -megnyugszik benne. Nem nevezi őt el istennek, mert mihelyt -elnevezné, kép jelennék meg a görbe tükörben és a kép hazugság -volna, mert rögtön elmulik, és nincsen, mintegy varázsszóra, aminek -a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten is meghalt abban a -percben, amikor kimondták a nevét, csak addig élt, amíg nem tudnak -róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez hasonlítom, -aki alszik s álmában tudja, hogy csak álmodik s ezt bevallja -magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, -hogy odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, -másképpen van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, -mert az Álom eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, -hiába küzdene, de tisztában van egygyel: hogy álmunkban gyakran -széknek nevezzük az asztalt és mégis a szekrényt értjük alatta. -Hallottatok már álmában <span class="pagenum"><a name="Page_110" -id="Page_110">-110-</a></span> beszélő embert? A becsületes -gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy álmodik, s éppen azért nem -hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit érez, de tudja, hogy -mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, elteszi magának, -amit látott, hallott és érezett, s megnyugvással hisz benne, hogy -majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, úgy-e, -nem az álomképeket kezdi figyelni s nem azokkal foglalkozik, mert -csak jobban belegabalyodnék s még mélyebben sülyedne az álom -vizébe, hanem valami határozatlan, ismeretlen dologra gondol -erőlködve, megfeszíti elméjét, küzködik kifelé, s e határozatlan -valamit így foglalom egybe: minden másképp van.</p> -<p>De közben, míg ez sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp -nem lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. Igy -jött létre a Logika, a Törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és -értelmetlen álmodók meggyőződéseket vonnak le maguknak; a Logika, -ez a kedves és nemes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik -tudják, hogy csak játék ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta -mint a sakk. Szabályai vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos -betart, ragaszkodik hozzá, holott jól tudja, hogy e szabályokat ő -maga állította fel, mégis úgy tekinti őket, mintha megmásíthatatlan -törvények volnának, s ha a szabályok értelmében a király már nem -mozdulhat, akkor azt mondja: matt vagyok, te nyertél, barátom, s -feláll és fizet, holott felemelhetné a királyt s kitehetné a -tábláról, mert <i>csak</i> a sakkszabályok értelmében nem szabad -annak mozdulnia.</p> -<p>Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle -törvény és másképpen <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll -a dolog a szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van -velünk, mint ahogy ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a -föld, másféle emberek laknak a Marson, másképp szeret minket a -jóbarát, mint ahogy másképp gyűlöl az ellenség, és a nő, akiről azt -hisszük, hogy másképp van, másképp van és nem másképp.</p> -<p>(És – hihetetlen, de így van – másképpen vannak az események is, -mint ahogy a hirlapok megírják.)</p> -<p>Minden másképp van.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113"><br /> --113-</a></span></p> -<h2>HARMADIK RÉSZ.<br /> -POLITIKA.</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115"><br /> --115-</a></span></p> -<h3>MESE HÁROMÉVES KISFIÚKNAK.</h3> -<p>Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam és a szürke -hadi-autót és a katonákat és negyvenkettes ágyút – vigyázz, ne -akadj bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere -ide, apuka mesélni szeretne. Tudom, apuka jobb szeret mesélni, mint -te hallgatni a mesét – de apuka ehhez már hozzá van szokva, -hivatásánál fogva. Nem, nem a gorlicei áttörésről mesélek ezuttal, -se a vörös ördögökről, – ma egy egészen különös mesét mondok, -tulajdonképpen nem is mese, hanem útleírás, kérlekalássan – én -tudniillik fiatalkoromban sokat utazgattam és láttam egy-két -vidéket.</p> -<p>Többek között például – és erről akarok beszélni neked – -egyszer, mikor még te nem voltál a világon, hosszabb időt töltöttem -egy országban, nem is ország volt, hanem egy egész földrész – -nevezzük röviden Operenciának.</p> -<p>Hát, kérlek alássan, ez egy nagyon különös ország volt, azt -mondhatom neked. Isten bizony, nem hazudok, ebben az országban -olyan repülőgépeket láttam, amikbe nem ült ember és nem lövöldözött -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> lefelé, hanem a gép magától repült – -ennek az országnak a különös nyelvén ezeket a repülőgépeket -<i>madaraknak</i> nevezték. Az ég ott ugyanolyan kék volt, mint -nálunk, de voltak rajta olyan kis pamacsok, olyan könnyű, -dunyhaformájú bodrok – nem, dehogy, nem szétpattanó srapnell volt -az, Pistika, hanem úgynevezett <i>felhő</i>, tudod, könnyű felhő, -olyan könnyű, mint a hab, – hogy mi az, hogy hab? Ja, persze, ezt -nem érted. Hát kérlek, az olyan friss, könnyű micsoda, amit -Operenciában a kávéra tettek az emberek és kiflivel mártogatták – -hogy mi az, hogy kifli?</p> -<p>Na jó, akkor majd mást mondok, amit megértesz. Sok csodálatos -dolgot láttam ám Operenciában, elhiheted!</p> -<p>Ebben az országban egészen különös, fantasztikus emberek éltek, -olyanfélék, amilyenekről például a Gulliver utazásaiban meséltem -neked.</p> -<p>Akár hiszed, akár nem, ebben az országban – de ne nevesd ki -apukát! – láttam például egy szerbet, aki nem volt összeesküvő és -nem akarta meggyilkolni más országok uralkodóit.</p> -<p>Továbbá láttam ott egy olyan angolt, aki nem volt perfid és nem -akarta szétdarabolni Németországot.</p> -<p>Továbbá láttam egy oroszt, aki nem szított évek óta gyűlöletet -és nem fúrt aknát, hogy megtámadja a Monarkiát.</p> -<p>Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem szövetkezett régi -és természetes ellenségeivel, Anglia nyomása alatt és -kiszolgáltatva Amerikának, hogy Németországot tönkretegye.</p> -<p>Továbbá – ezt hallgasd meg! – láttam ott egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> olyan -olaszt, aki nem árulta el a szövetséget és nem tört rá gyanutlan -államokra.</p> -<p>Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem köszörült kést, -hogy titokban hátbatámadja az ezer sebből vérző monarkiát.</p> -<p>Szóval a legfantasztikusabb állatok és növények hemzsegtek -egymáson ebben az országban. Mit mondjak neked, ott például össze -lehetett téveszteni egy oroszt meg egy magyart, mert volt olyan -magyar, amelyiken orosz ruha volt és olyan orosz, amelyen magyar. -Egyszer például – úgy-e furcsa? – láttam egy franciát, meg egy -németet egyforma ruhában, – egészen jól emlékszem rá, egy magas, -szőke német volt, meg egy kis fekete francia.</p> -<p>Kérlek szépen, ez egy egészen különös világ. A hegyek, meg a -völgyek, meg az erdők, meg egyebek, egészen olyanok, mint nálunk, – -de az a furcsa, hogy sehol sem lehet észrevenni, hogy egy országnak -vége van és kezdődik egy másik ország – nincsen az egyik pirosra -festve, a másik meg zöldre, hanem a hegy, ami az egyik országban -kezdődik, folytatódik a másik országban, úgy hogy át lehet menni, -gyalog, egyikből a másikba és észre se veszi az ember. Ugy-e, -milyen furcsa, mintha azt mesélném, hogy a falon keresztül lehet -menni. Továbbá ott a házakat alulról fölfelé építik és nem fölülről -lefelé rombolják le.</p> -<p>Sokáig nem lakott ebben a világban apuka, nem neki való világ -volt. Nagyon vad és műveletlen emberek éltek ottan, abban az időben -– még most is végigmegy a hideg a hátamon, ha rágondolok. Tudod -milyen vakmerő stiklikben lelték a kedvüket? Ilyen kis fiúknak, -mint te, tulajdonképpen nem is <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> szabadna még effajta -idegrázó rémtörténeteket hallani – de a halálmegvető bátorság -példájául mégis elmesélem neked, hogy ebben a világban, ha két -ország határán találkozott egymással két ember, egyik az egyik -országból, másik a másik országból – nagyon gyakran megtörtént, -hogy nem lőtték le egymást, hanem kezet fogtak és bátran -eldiskuráltak egymással és mikor elváltak, anélkül, hogy bántották -volna egymást, még a kalapjukat is le merték venni egymás előtt. -<span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<h3>A VIZCSEPP ÉS A GYUFASZÁL.</h3> -<p>A gyufaszál fellobbantása után egy pillanatra mindenki -meghökkent. Néhányan izgatottan fordultak a tető felé, mások -elhúzódtak: nyugtalanság támadt. Az elnök hangosan csengetett és -kinyitotta száját, de mielőtt szólhatott volna, csendes és -hajlékony mozdulattal felállott a jobboldalon Gróf Vízcsepp, -megnyugtató kézlegyintéssel intett és meggyőző hangsúlylyal halkan -szörcsögni kezdett.</p> -<p>– Tisztelt barátom és képviselőtársam, Doktor Gyufaszál – -szörcsögte enyhén gunyos árnyalattal – szerény nézetem szerint -kissé túlságosan belemelegedett a napirenden levő javaslat -taglalásába, belemelegedett és fel is lobbant: ezt a fellobbanást -tudjuk be az ő temperantumos és – hogy is fejezzem ki magam – -gyulékony természetének, de korántse vonjunk le belőle olyan -következtetéseket, mintha e fellobbanásnak valami különösebb -jelentősége, vagy következménye lehetne. Mi ketten, tudom, két -homlokegyenest ellenkező politikai felfogást képviselünk, de -nézetem szerint nem kérdéses, melyik a reálisabb, melyiké -<span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> a jövő. Tisztelt barátom, Doktor -Gyufaszál nagy tömegekről beszél, amik állítólag mögötte állanak: -ezekre alapítja terveit, ezeknek nevében akar beszélni: – nyers, -mozdulatlan és tehetetlen tömegek ezek, uram, melyek nem -nyilatkoztatták még ki eddig, hogy Doktor Gyufaszált támogatni -óhajtják-e egy esetleges kenyértörés órájában, hogy vajjon melléje -állanak-e, rábiznák-e magukat s ha igen, merné-e ő vállalni a -felelősséget azért, ami történne. Én ezt nagyon kétségesnek tartom, -én a magam részéről ebben a Dr. Gyufaszál által annyit emlegetett -nagy tömegben semmi nyugtalanságot nem látok, semmi -elégedetlenséget, semmi vágyat arra, hogy helyzetén változtasson: -semmi vágyat arra, hogy mögötte sorakozzék.</p> -<p>– Hát maga kinek a nevében beszél? – lobogott közbe pirosan és -hevesen Dr. Gyufaszál.</p> -<p>– Tisztelt barátom és képviselőtársam – szörcsögött tovább -óvatosan Gróf Vízcsepp – azt kérdi, kinek a nevében beszélek. Az a -dicső és óriási szervezet, melynek egyik szerény tagja és, önök -előtt, képviselője vagyok, az a szervezet, mely hivatva van a -rendet és nyugalmat fentartani a világon, lesímítani a fölösleges -dudorokat, kivájni a köveket…</p> -<p>– És megfojtani az embereket – lobogott közbe tüzes gúnnyal -Gyufaszál.</p> -<p>– Ez a szervezet – folytatta rendületlenül Gróf Vízcsepp, – -megbonthatatlan, fegyelmezett és szervezett sorokban áll mögöttem, -hogy őrködjék a rend és fegyelem fölött, ott teremjen azonnal, ahol -baj van, megvédje határainkat, visszaszorítsa az állam alapjait -veszélyeztető forrongó és zavaros elemeket… <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– És megfojtson bennünket – ismételte lobogva Gyufaszál. – Az -igaz, a víz alatt rend van!</p> -<p>– Az a fenyegetés tehát, – szörcsögött tovább nyugodtan Gróf -Vizcsepp, – amivel tisztelt barátom és képviselőtársam akar -nyugtalanságot kelteni, egészen fölösleges aggodalmat kelt néhány -tájékozatlan rajongóban. Nekem módomban állana, tisztelt uraim, -hogy a fenyegetések elejét vegyem: törvényadta módom volna hozzá – -de én azt nem akarom, én érvekkel szeretném meggyőzni tisztelt -barátomat, hogy fölforgató törekvés merő képzelődés, gyermekes -agyrém.</p> -<p>– Majd meglátjuk! – lobogott közbe Gyufaszál – még fenyegetőzik? -Az urak tanúk, hogy fenyegetőzött!</p> -<p>– Nem fenyegetőztem, – szörcsögött tovább szeliden Gróf -Vízcsepp, – csak arra figyelmeztetem tisztelt képviselőtársamat, -akivel szeretném magam megértetni, akit, ismétlem, meggyőzni -szeretnék, hogy kart karba öltve, szorosan egymás oldalán kell -munkálkodnunk, – csak arra figyelmeztetem, hogy nekünk módunkban -áll…</p> -<p>– És ha én felgyujtom a házat? – ordított magánkívül -Gyufaszál.</p> -<p>– Ez esetben ki fogom vezettetni, – szörcsögött nyugodtan és -derülten Vízcsepp.</p> -<p>Az elnök csengetett, most doktor Gyufaszál felugrott és a padot -verte.</p> -<p>– A napirendhez kérek szót! – ordította magánkívül. – Azt -mondotta, hogy ki fog vezettetni! Rendre! Rendre!</p> -<p>A baloldalon nagy nyugtalanság támadt.</p> -<p>Az elnök a gyorsírók jegyzeteit kérte, kijelentvén, hogy a nagy -zajban nem hallotta a sérelmes <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> kifejezéseket. A -jegyzetek átvizsgálása után, tekintettel a két hónap előtt hozott -és az immunitást szabályozó újabb házszabályrevizió erre vonatkozó -szakaszára, felszólította gróf Vízcseppet, vonja vissza -kijelentését.</p> -<p>– Eszemben se volt – szörcsögött Vízcsepp, – tisztelt -képviselőtársamat megsérteni. Kijelentésemet ünnepélyesen -visszavonom.</p> -<p>– Akkor én is visszavonom elhamarkodott kijelentésemet, hogy a -házat felgyujtom – jegyezte meg dr. Gyufaszál.</p> -<p>Erre különben se került volna a sor, mert e pillanatban a -gyufaszál tövig égett és elaludt. Ugyanekkor egy utolsó -szörcsögéssel gróf Vízcsepp is elpárolgott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span></p> -<h3>ÖTÓRAI ZÁRÓRA.</h3> -<p>Mint megrögzött lump, már megint délután öt óra után vetődtem -haza, pedig hányszor fogadtam már meg, hogy új életet kezdek és -délután háromkor ágyacskámba térek.</p> -<p>Volt időm gondolkodni, míg kinyitották a kaput – van szerencsém -tehát gondolataimat a közüdvi minisztérium szíves figyelmébe -ajánlani.</p> -<p>Az ötórai záróra minden várakozáson felül bevált: az a cél, hogy -öt óra után csak nagy nehézségek árán lehessen bemenni a kapun a -házba, minden vonalon biztosítva van.</p> -<p>Továbbá várhatók a következő újítások:</p> -<p>Február elsejétől kezdve hajnali háromtól délután félkettőig -mosdáshoz csak szappant lehet használni, vizet nem, a vízkímélés -szempontjából – félkettőtől hajnalig pedig csak vizet, szappant -nem, a szappankímélésre való tekintettel.</p> -<p>A gyufakímélésre való tekintettel a kormány kibocsát olyan -gyufaskatulyákat, melyeknek, az eddigiektől eltérően, nem az egyik -oldalán, hanem a másik oldalán van a foszfor, hogy ily módon az -egyik oldal kímélve legyen. <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>A padlásra délután félháromtól este negyednyolcig csak a pincén -keresztül lehet bemenni, a lépcsőkímélés céljából.</p> -<p>A betörések és fosztogatások csökkentése céljából a kormány új -mosdótálakat bocsát ki, melyekre február tizenötödikétől kezdve -tartozik mindenki becserélni saját mosdótálát. Az új mosdótálak úgy -vannak szerkesztve, hogy ha a betörő, miután kifosztotta a lakást, -esetleg meg akarja mosni a kezét, a lavor azonnal csöngetni kezd, -felkelti a lakás tulajdonosát, aki tartozik az esetet azonnal -telefonon bejelenteni a rendőrségen.</p> -<p>A telefon reggel nyolctól másnap reggel nyolcig nem használható -– beszélgetést hivatalos esetben csak a postaigazgatóság -engedélyezhet, ha a két fél, aki beszélgetni akar egymással, minden -esetben együtt megjelenik a hivatalban és igazolja, hogy sürgős -ügyben kell érintkezésbe lépniök egymással. Délután félháromkor -tartozik mindenki telefonját kikapcsolni.</p> -<p>A vízfogyasztás szabályozását célozza az a rendelet, mely -szerint délelőtt féltizenegytől délután háromnegyedötig vizet csak -lapos tányérban szabad felszolgálni. Háromnegyedöttől hajnali -negyedháromig mély tányérból is iható víz, de a tányérba néhány -tárgyat kell tenni, mely annyit veszít súlyából, mint amennyit az -általa kiszorított víz nyom. Ezt a súlyfölösleget tartozik mindenki -bejelenteni az előljáróságnál.</p> -<p>Kiterjed az új rendelet a bútorok kímélésére is. A szekrényeket -tartozik mindenki fölül is ellátni lábakkal, reggel nyolctól -délután félhétig az ekként felszerelt szekrény felfordítandó, hogy -a teteje addig a portól kiméltessék. <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Hangkimélés szempontjából tartozik mindenki házi csengettyűit -hangfogóval ellátni este hétig. Ugyanez áll az ébresztőórákra is, -melyeket felhúzás után azonnal be kell takarni, sötét és csukott -helyen tartani, hajnalban, egynegyed órával azelőtt, hogy -csöngetnie kellene, kivenni és elzárni.</p> -<p>A papirkímélést célozzák azok az újfajta villamoslámpák, -melyeket január huszonkilencedikétől kezdve mindenkinek be kell -szereznie s melyek váltakozó árammal dolgozva, állandóan -hunyorgatnak, hogy ne lehessen mellettük olvasni.</p> -<p>Február negyedikétől kezdve déli egy órától esti félötig a -konflislovak két hátsó lábát össze kell kötözni és csak úgy lehet -hajtani őket. Amennyiben így is előfordulna, hogy egyik-másik jól -tud futni, a zsineg végét tartozik a kocsis a jobb mellső kerékre -erősíteni.</p> -<p>Legközelebb forgalomba kerülnek az új lekvárzsibbasztók is, -tucatonkint ötven koronáért, aluminium-reteszszel.</p> -<p>Akinek fülszeletelő dugattyúra van szüksége, igényét jelentse be -február negyedikétől kezdve a kerületi hadügyminisztériumban.</p> -<p>E hónap végén kezdik forgalomba hozni az újonan rendelt -cukorkeserítő gépeket. Minden mészárszékben kapható lesz -villamoslámpa ellenében mézsavanyító süveg, tucatonkint.</p> -<p>Gyomorpiszkálót, valódi angol tükörzúzót (szabad zárral), -cipőtalpsorvasztót és kétoldali orrtűket igazolvány nélkül csak -jövő hónap közepétől, hajnali négy és öt között árusíthatnak a -pékek.</p> -<p>Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam -egymással. <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<h3>OKTATOM A KISFIAMAT.</h3> -<p>– Ne lármázz, Pistike, hagyj olvasni, ülj le szépen a kis lócára -a barackfa alá, nézd a képeskönyvedet, nesze, itt van a képesujság -is, abba is van mindenféle érdekes kép a nagyvilágról.</p> -<p>– Ha nem értesz valamit, kérdezd meg szépen, egy négy éves -kisfiúnak már érteni kell a dolgokat.</p> -<p>– Ezt nem adom, ebben nincs kép, ezt én most olvasom, érted? ez -egy levél, a Lajos bácsitól, – emlékszel még a Lajos bácsira?</p> -<p>– Hát persze, a Lajos bácsi, akinek olyan szép forgó volt a -sapkáján, nem emlékszel?</p> -<p>– A Lajos bácsi most nem jöhet haza, ő most a háborúban van és -csatázik az ellenséggel – és éppen azt írja nekem, hogy mostan a -kórházban volt egy hónapig.</p> -<p>– Egy hónap, az harminc nap és azért volt, édes fiam, mert -megsebesült. Ja, az úgy volt, hogy egy nagy gránátot dobott az -ellenség szegény Lajos bácsi felé és az szétpukkant, így – brr… u… -u… m!! – és ekkor a Lajos bácsinak belement a vas a hátába és -felszakította a hátát.</p> -<p>– Jaj, te csacsi, az nem azért volt, mert a Lajos bácsi félt az -ellenségtől, – dehogy is félt, inkább <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> nagyon -is bátor volt és nekiment az ellenségnek.</p> -<p>– Hogy jól megverte-e az ellenséget? hát persze, biztosan jól -megverte, azért voltak rá olyan mérgesek.</p> -<p>– Bizony, a Lajos bácsi jó katona, meg is dicsérték őt, – mit -mondsz? kapott hát, kapott olyan szép aranypénzt a mellére, mert -jól megverte az ellenséget.</p> -<p>– Hogy mivel? hát persze puskával is, meg karddal is, meg olyan -szuronnyal is… bizony… ágyúval? hát ágyúval is… meg revolverrel is… -bizony…</p> -<p>– Hogy levágta-e a fejét az ellenségnek? Azt én nem tudom, kis -fiam… hát, ha akarod, levágta… hogy hánynak vágta le?… Azt én nem -tudom… tíznek? lehet, hogy tíznek… ugyan hagyj már békén, -olvasni…</p> -<p>– Jó, jó, te is katona leszel… hát persze, hogy jó katona -leszel, ha jól viseled magad… Majd ha nagy leszel, kis fiam… Most -hagyjál olvasni, nézegesd a képes ujságot…</p> -<p>– Ez?… ez ágyú, olyan nagy, tengeri ágyú, kisfiam… igen, igen, -ezzel lőnek az ellenségre… ez azért olyan hosszú, kisfiam, hogy jó -messzire menjen a golyó, hogy ha az ellenség messze van, akkor is -odaérjen… hogy mér érjen oda? hát hogy lelőjje az ellenséget…</p> -<p>– Ezek? ezek katonák, magyar katonák, amint éppen rárohannak az -ellenségre… ez itt a kezükben? ez szurony, kisfiam… hogy miért? hát -ezzel szúrják az ellenséget…</p> -<p>– Szabad, szabad, persze hogy szabad, majd ha katona leszel… -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>– Ezek? ezek is katonák, de ezek nem magyarok… franciák, ez az -ellenség, tudod?… ezek is rohannak… hogy ez mi a kezükben?… ez -kézigránát, fiacskám… hát ezt el kell dobni, mikor közel van az -ellenség… akkor felrobban és humm!! mindenki a levegőbe repül…</p> -<p>– Te is, te is… persze hogy te is, majd ha katona leszel… akkor -neked is szabad dobni…</p> -<p>– Ez?… ez torpedó… ez belemegy a hajóba és akkor felrobban…</p> -<p>– Ezek, szegények, sebesült katonák… látod, vonaton szállítják -őket… most majd a jó doktor bácsik meggyógyítják őket…</p> -<p>– Ez?… ez olyan álarc… ez arra való, hogy a gáz, amit az -ellenség fúj, ne menjen be a szájába a katonának, mert akkor -meghalna…</p> -<p>– Ez?… ez egy olyan ágyú, ami letépi az álarcot, hogy mégis -bemenjen a gáz…</p> -<p>– Bizony, ennek a szegénynek nincs lába… mert elvitte az -ágyúgolyó… ez egy derék katona…</p> -<p>– Ezek itten tüzérek… ez meg egy olyan nagy szárazföldi ágyú… -látod, ezek a derék, bátor katonák éppen most sütik el… nem félnek, -bizony, pedig nagyot durran, így: bumm!!!!…</p> -<hr class="tb" /> -<p>– Mit csinálsz? Nem hagyod azt a cserebogarat? Azt hiszed, annak -nem fáj épp úgy, mint neked, ha kitéped a lábát? <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span></p> -<h3>SZINHÁZI TIMES.</h3> -<p class="i2">A Világegyetem-Kabaré bemutatója.</p> -<p>Hónapok óta tartó kilencven fokos láz emésztette az egész ország -közönségét lihegő bizonytalan ságban, vajjon a külsőrigómezőuccai -Világegyetem-Kabaré bemutatóját nem halasztja-e el az a legmélyebb -idegrostjainkat megremegtető elképzelhetetlen siker, ami a mult -műsor estéit tombolta keresztül a tapsviharban gomolygó közönség -eszeveszett tetszésrikoltozásában.</p> -<p>Remegő kézzel és boldogságtól kábult szívvel ragadjuk kezünkbe a -tollat, hogy a nyugtalan közönséget értesítsük: a -Világegyetem-Kabaré kitűzte a bemutatót, mely a legközelebbi -napokban le is zajlik már. Immár ott tartunk, hogy el is árulhatjuk -olvasóinknak ennek a szinházi eseménynek néhány részletét.</p> -<p>Mit mondjunk?!… A szó itt halvány és semmitmondó, itt már igazán -csak a tények beszélhetnek!!</p> -<p>Annyit előre megsughatunk, hogy olyan siker, amilyennek ez a -bemutató ígérkezik, még nem toporzékolt magyar kabaré deszkáin! -Előre figyelmeztetünk mindenkit, hogy az az elképzelhetetlenül -példátlan művészet, amivel ezt a kis színházat sikerült a -népszerűség vakító díszkörébe hajhászni, olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> példát -fog statuálni a szinház világtörténetében, amihez csak egy -halálsikolyban fetrengő, kacagástól megőrült szörnyeteg vérbenforgó -szemei hasonlíthatók.</p> -<p>Sikerült beszélgetést folytatnunk Murok Géza, a kabaré művezető -államtitkárával, akit a bemutatót előkészítő munka lázas -lihegéséből ragadtunk ki egy röpke percre, hogy nyilatkozzék, mit -mondjunk a közönségnek!</p> -<p>– Jőjjön be és nézze meg maga, – ennyit mondott csak, de kellett -nekünk több?</p> -<p>Megnéztük az egyik próbát. Mit mondjunk?</p> -<p>Kell-e többet mondani, mint hogy az első kis jelenetet, aminek -„Pifta, ifol-e muftot?“ a címe, maga Kampós Alajos írta, a -kabaréhumor csillogó elmésségű és mélyszívű világfejedelme? Ez a -csodálatos író, aki eszményi módon egyesíti magában mindazt, ami -benne hiányzik, már régen ott csillog a magyar kuplé-irodalom -géniuszának elérhetetlen jeges hócsúcsán, ahonnan a nagy-nagy -kupléírók tekintenek le reánk, kicsiny emberkékre. De mit szóljunk -Mafla Sándorról, amit ez a szinész csinál a legújabb -Kampós-darabban, az már nem egyszerű szinjátszás és humor többé, az -mindennek a tetézett teteje, amit ez a század művészetben, -irodalomban, külpolitikában és numizmatikában produkált. Azt már -nem lehet nézni többé, ahogy ő a Pifta ifol-e muftot címszerepét -adja – azt tapintani és szagolni és harapni muszáj, attól -tüdővérzést és agydaganatot és Basedow-kórt lehet kapni. Na de -nézzék meg maguk.</p> -<p>Nincsenek szavak, amivel a műsor második sláger-számát, a -„Sváb-bogár a tejben“ című kis blüettet ecseteljük. Ha azt mondjuk -róla, hogy méltán <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> fölibehelyezhetjük mindannak, amit -valaha a világirodalom legnagyobbjai e nemben alkottak, igazán -olyan keveset mondtunk, hogy a föld alá kellene bújnunk -szégyenletünkben, amiért jobb hasonlatot nem találunk. Gyengék -vagyunk mi ahhoz, hogy ezt a darabot jellemezzük: megelégszünk -vele, hogy egy nevet írjunk le, a szerző nevét: Klagenfurt -Boldizsárt. És még csak egyet: amit Krucifix Félix, a kis jelenet -főhőse csinál a darabban – hát azt már mégse lehet, ez már sok, ez -képtelenség, ilyen jól játszani, azt már nem is szabad, ez már -piszok disznóság, a keservit az ilyen szinésznek, nem szólna az -ember, ha éppen csak olyan jól játszana, ahogy még soha a világon -szinész nem játszott, hát az ember azt mondaná, na, na, jól van, – -de ilyen istentől rugaszkodott fertelmetesen képhetetlen őrületes -mértékben jól játszani, ez már arcátlan pimaszság és intendatura! -Igen, a legnagyobb intendatura, sőt indemniti! Nekünk igazán csak -nem érdekünk, hogy a Világegyetem-Kabaré előadását dicsérjük, dehát -ami ott végbemegy, az már irtózatos őrülete a viharzó művészi -tökély kiámulhatatlan vészes meredélyének, amit csak a siker -legkáprázatosabb naprendszerének tüzes istencsodája szempontjából -kiokádhat magából a világ.</p> -<p class="center">*</p> -<p>– Tessék, szerkesztő úr, a Világegyetem kommüniké.</p> -<p>– Mutassa csak, fiam… Hát jó, jó, fiacskám, de tudja, egy kicsit -melegebben, melegebben… Nem ilyen szárazon, egy kicsit több -dícséret… Nehogy megint telefonáljon nekem az igazgató, hogy -leszállítják a pausálét. <span class="pagenum"><a name="Page_132" -id="Page_132">-132-</a></span></p> -<h3>KIVÉGZÉSEM.</h3> -<p>– Nagyságos úr! Nagyságos úr!</p> -<p>Átfordulok a másik oldalamra.</p> -<p>– Nagyságos úr! Hét óra! Tessék már gyorsan felkelni.</p> -<p>– Ugyan, hagyjon, mit akar… Minek?</p> -<p>– Nyolckor van a kivégzés, megint el tetszik késni.</p> -<p>Nyolckor kivégzés? Persze, erről megfeledkeztem. Brrr, ilyen -korán felkelni, a szoba még hideg… és tulajdonképpen minek is? No -igen, a kivégzésem… Ilyesmi miatt nem hagyják aludni az embert.</p> -<p>Mit vegyek fel? Szmokingot, délelőtt? Á, jó lesz egyszerű -fekete…</p> -<p>– Halló! Halló!</p> -<p>– Tessék…</p> -<p>– Szerkesztő úr? Tessék már jönni, már mindenki itt van, nem -lehet váratni az urakat.</p> -<p>– Jó, jövök már.</p> -<p>Na, csakhogy az utcán volnék. Hü, de álmos vagyok. Mégis -kíméletlenség ilyen korán végezni ki az embert. Reggelizni sincs -időm. Hogy akarják. <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> hogy az ember felkeljen hétkor csak -azért, hogy nyolckor kivégezzék?! Tönkreteszik a napomat, az -életemről nem is szólván.</p> -<p>Villamosra üljek? Merre is van az a vesztő hely? Ni, a -Milán.</p> -<p>– Szervusz!</p> -<p>– Szervusz, Milánkám! Nem tudod, merre van a vesztőhely?</p> -<p>– Dehogy nem, a hetvennyolcasra ülj fel, a végállomásnál balra. -Miért?</p> -<p>– Kivégzésem van.</p> -<p>– Ja igaz, persze… olvastam a reggeli lapokban… Ejnye, ejnye, -igazan… Fogadd részvétemet.</p> -<p>– Köszönöm. Mit szólsz hozzá, disznóság, nem?</p> -<p>– Elég disznóság történik mostanában, hadd el… Két szobámat -rekvirálták el, éppen most, mikor meg akarok nősülni… Egészen oda -vagyok. Tudod, milyen szerencsétlen, érzékeny természetem van, az -ilyesmi napokra elveszi a kedvem…</p> -<p>– Ugyan, ugyan Milánkám… majd jobbra fordul…</p> -<p>– Te könnyen beszélsz. Te egy jókedvű ember vagy, azonkívül, ne -vedd rossz néven, őszintén megmondom, önző ember is vagy, hamar -túlteszed magad másnak a baján, most is látom, ide se figyelsz, nem -tudsz öt percig foglalkozni a bajommal.</p> -<p>– Ne haragudj, édes Milánkám…</p> -<p>– Nem, nem… szervusz.</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>Biztos, elkések. Nem jön villamos. Na végre.</p> -<p>– Oda-vissza tetszik jegy? <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>– Csak oda.</p> -<p>Megint valaki.</p> -<p>– Csakhogy utólértelek… Fiacskám, mit irjunk a -félhivatalosba?</p> -<p>– Miről?</p> -<p>– Hát… izé… erről a mai… izédről…</p> -<p>– Ja, a kivégzésemről? Bánom én, amit akartok.</p> -<p>– Jó, már megint könnyelmű vagy… Nincs egy kis lámpalázad?</p> -<p>– Nincs. Ince rendezi a dolgot, nem lesz semmi zavar.</p> -<p>– Apropó, nincs egy szabadjegyed, az unokanővérem szeretne -megnézni… tudod, nagy tisztelőd…</p> -<p>Na, itt vagyunk. Ugy látszik, ez az… Elég sokan vannak, ahhoz -képest… Még nem felejtettek el az emberek… Igaz, hogy ma mindenre -van közönség.</p> -<p>– Szervusz, Ince. Sokan vannak?</p> -<p>– Elegen. Csak siess, már el kellett volna kezdeni.</p> -<p>– Jó, megyek már.</p> -<p>Brrr! De csunya. Alászolgája. Igen, itt vagyok.</p> -<p>– Kedves mester… egy autogrammot…</p> -<p>– Tessék.</p> -<p>No, a formaságokon tul lennénk. Azt hiszem, elég strammul -viselkedtem, báró úr, nem? Szervusz Desirée, te is itt vagy? Mit -szólsz hozzá? Hogy mondod? Hogy nem adtam le a kéziratot <i>A -Szemlének</i>? Ugyan, hagyd el, nem megigértem, hogy jövő hétre -meglesz? Hát ez ki? Ja, a pap.</p> -<p>– Kezét csókolom, tisztelendő úr. <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>– Gyónjon meg, édes fiam.</p> -<p>Letérdelek, esküre emelem a kezem.</p> -<p>– Gyónok. Nem tehettem másképen. Amit el követtem, nem tehetem -jóvá. Nem és nem, itt a vérpad előtt sem vagyok hajlandó megbánni -és nem vagyok hajlandó visszavonni – itt a vérpad előtt még -egyszer, ünnepélyesen kijelentem, hogy marhaságnak tartom, igenis, -marhaságnak, hogy még mindig négy órakor kell bezárni a boltokat, -mikor már hétig világos van és nem fogyaszthatják a villanyt, ami -miatt a zárórát kitalálták. Itt állok, mást nem mondhatok – és most -gyerünk.</p> -<p>Vigyázz – kész – tűz!</p> -<p>Na, ez a hét jól kezdődik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<h3>AZ IDEÁLIS POKOL.</h3> -<p>Jaj Istenem, de gyönyörűet álmodtam! Talán harmatos mezőben -bárányt legeltettem? Dehogy. Avagy talán piros szamócát szedegettem -szőke leánykával? Fenét.</p> -<p>Azt álmodtam, hogy a pokolban voltam: annak is a fészkes -fenekén.</p> -<p>Vergilius mester, aki szíves volt kalauzolni, elnézően -mosolygott, mikor téveteg szavaimból azt vette ki, hogy holmi tüzes -kemencéket, lávafolyókat rotyogó szurok-fazekakat várok. -Jóakaratuan figyelmeztetett, hogy csak tartsam fent a felöltőmet, -nem kell aggódnom váratlan hőváltozástól. Ezeket a híreket, mondta -mosolyogva, egy olasz ujságíró terjesztette, valami Dante nevű, aki -néhány év előtt itt volt riporton.</p> -<p>Az egész intézmény inkább valami nagy szállodához, vagy -szanatóriumhoz hasonlít, hosszú folyosók mentén szobákkal, a szobák -ajtaján szám, esetleg a páciens névjegye.</p> -<p>– Talán – kezdte a mester, egy oldalépületbe érve – az új -szállítmány fogja érdekelni szerkesztő urat. Csak Budapestről -ezerkétszáz urat kaptunk kezelésre aznap, mikor a háború váratlanul -véget ért. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Hát véget ért? – csodálkoztam.</p> -<p>– Még pedig olyan hirtelen, hogy senki se számított rá. Alig -volt helyünk, egyszerre olyan tolongás lett. De most már, hála -Istennek, rendben vagyunk, mindenki lehetőség szerint külön szobát -kapott és rendszeres kezelésben élvezi a tíz-húszezer évig tartó -rövid kis kúrát. Találomra nézzünk be valamelyikhez.</p> -<p>Orrfacsaró szappanszag ütött meg, amint az első szobába -beléptünk; de a füleimet is be kellett fogni, olyan ordítás -fogadott. A szoba közepén alacsony széken meztelen ember ült, az -ordított. Két ápoló fogta, másik kettő pedig óriási -szappandarabokkal dörzsölte megállás nélkül, eszeveszett -gyorsasággal. Köröskörül a szoba tele volt szappannal: a földön -méter magasan állt a szappanhab. Percek mulva ismertem csak rá.</p> -<p>– Blau, maga az? – kiáltottam csodálkozva.</p> -<p>– Ő az, – felelte helyette a mester – egyik kedvenc páciensünk. -A kúra különben elég hosszadalmas lesz. Ez az úr szappant vásárolt -össze, még pedig kilenc vagonnal: mind megvolt, mikor a bessz -lecsapott. Gondolhatja, eltart néhány évig, míg ezt a sok szappant -lemossuk rajta.</p> -<p>– Hát ebből áll a kúra?</p> -<p>– Nagyon természetes. Ezen az osztályon csupa összevásárlók -vannak, akik készleteikkel spekuláltak s akiket váratlanul ért a -háború vége. Most úgy kezeljük őket, hogy mindegyiknek magának kell -elfogyasztania, elköltenie, felhasználnia a kis készletecskéjét, -amit összevásárolt.</p> -<p>Hideg futott végig a hátamon, a szívemben pedig valami édes -öröm.</p> -<p>Másik szobába nyitottunk: a szoba felét egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> -rettenetes hústömeg foglalta el, mely kínosan vonaglott, lihegett. -Csak tüzetesebb vizsgálat után ismertem fel a tömegben egy -kereskedő-ismerősöm körvonalait. Két ápoló tömte bele a zsírt, amit -összevásárolt. Megnyugtattuk, hogy jó pár száz métermázsa még hátra -van.</p> -<p>Annál soványabb volt a következő szoba lakója. Viaszsárga arcán -rettenetes torz-fintorban táncoltak a lemart vonások. Kiégett -szemeiből száraz savó folydogált. Már a második hektoliter ecetnél -tart. Udvariasan köszöntöttem és válaszra nem várva, megkérdeztem -tőle, adná-e olcsóbban a tíz krajcáros ecet literjét három korona -hatvan fillérnél? Emlékeztem rá, hogy ennyit kért érte legutóbb, -mikor találkoztunk.</p> -<p>Óriási, lejtős deszka állt a másik, tágas szoba közepén. Ebben a -szobában több vendég tartózkodott, mindegyik tetőtől-talpig bőrbe -öltözve: bőrcipőben, bőringben, bőrharisnyában, bőrkalapban -fetrengtek, izzadtak és kínlódtak a túlfűtött helyiségben, -verítékes homlokukat bőrzsebkendővel törölgetve. Egyik-másik a -lejtős deszkán csúszkált fel és le, hogy hamarabb kopjék a bőr, -mert addig nem eresztik őket, míg el nem kopott rajtuk minden bőr, -amit összevásároltak.</p> -<p>Ennek a szobának tőszomszédságában lihegve szaladgált -körbe-körbe egy leromlott, lesoványodott úriember. Blazsek volt, a -cipő-összevásárló. Nem állt meg kérdésemre felelni, még csak a -huszadik cipőt tudta eddig agyonszaladgálni és még tízezer volt -hátra.</p> -<p>Elkeseredett munkában találtam a szemközti szoba lakóját is. -Aprópénzt számolt. Minden falatot, amit lenyelt, óriási áron kell -megfizetnie; de csak <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> fillérekben fogadják el tőle és ha egy -fillérnyi hibát követ el, újra kell kezdenie az egész számítást. Ez -az ember aprópénzt vásárolt össze, hogy rézgálicot csináljon -belőle, kétezerháromszáz százalékos haszonra. Ujjairól vér csorgott -és szemében őrület lobogott.</p> -<p>Egy másik szobából megint fültépő ordítás szakadt ki -ajtónyitásra. Műtőasztalon feküdt a paciens és javában dolgoztak -rajta: lábait vágták le éppen. Az illető úr művégtagokat vásárolt -és most mindegyiket rajta próbálták ki és neki kellett elhordania. -A különböző hosszúságú műlábakra való tekintettel már huszadszor -vágtak le lábaiból egy újabb és újabb darabot, hogy a megfelelő -műlábat felvehesse. Hasán, mellén, nyakán sérvkötők feszültek.</p> -<p>És így tovább, mindegyik szobában más és más összevásárló tünt -elém, – a fejem zúgott, forgott velem a világ. Kértem a mestert, -hagyjuk abba.</p> -<p>– Itt már úgyis vége van, – mondta ő – ez az utolsó szoba -üres.</p> -<p>Szép, tiszta, magános szoba volt, kényelmes nyugágy az ablak -mellett. Az ablakon távoli, üres mezőkre nyílt kilátás, – kék ködbe -vesző, festői, de kopár hegyek meredeztek a távolban.</p> -<p>Kértem a mestert, tartsa fenn nekem ezt a szobát: itt zárkózom -majd be a világ zajától távol, hogy elnyűjjem és elviseljem a -megismerések, tanulságok és gondolatok meddő, rengeteg anyagát, -amit a háború alatt összegyűjtöttem magamnak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span></p> -<h3>BARÁTOM, A NÉMET.</h3> -<p>Barátom, a német, reggel nyolckor érkezett meg a pályaudvaron, -ahol már vártam reá. Frissen szorította meg a kezem, csúfolt, hogy -milyen álmos vagyok. Mondtam neki, hogy menjünk reggelizni.</p> -<p>– Az ember reggel megfürdik, tornázik egy kicsit, akkor aztán -ilyen friss lesz, mint én, – mondta.</p> -<p>Ajánlottam, hogy üljünk kocsiba. A német térképet vett ki, -megnézte, milyen messze megyünk, kiszámította, mennyibe kerül az -taxaméter szerint és előre oda akarta adni a kocsisnak az összeget. -A kocsis azt állította, hogy neki ezért az útért több jár. Én már -szerettem volna menni, de a német ragaszkodott hozzá, hogy a -kocsisnak ennyi jár, egy fillérrel sem több. Rendőrt hívott és -felíratta a kocsist, aztán gyalog megindultunk.</p> -<p>– Megérdemlitek, hogy úgy éltek, ahogy éltek – mondta a német, – -mert mindent eltűrtök, nem törődtök a rendeletekkel, tűritek a -jogtalanságot! Ha mindnyájan úgy viselkednétek, ahogy én ezzel a -kocsissal, már régen rend volna itt.</p> -<p>Igazat adtam neki, nagyon igaza van, rémes, hogy nálunk hogy -bánnak a közönséggel. Csupa <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> ilyen ember kellene -nekünk, mint ő – gondoltam magamban lelkesen.</p> -<p>Fáradtan, de felvillanyozva ültem le a kávéházban. Kávét -rendeltem magamnak, ő várt. Elhozták a kávémat.</p> -<p>– Mi ez? – mondta a német. Mutasd csak.</p> -<p>Egy kis csövet vett elő, beletette a kávémba, aztán megnézte a -csőben levő folyadékot. Gúnyosan bólintott és egy lepecsételt -üveget szedett elő.</p> -<p>– Ezt a kávét azonnal elvisszük a rendőrségre, hamis tej van -benne és nem az előírt mennyiség. Majd én megmutatom neked, hogy -kell rendet csinálni.</p> -<p>Beöntötte a kávét az üvegbe, odahívta a kávést, felírta a nevét, -aláíratott vele egy nyomtatott blankettát, hogy a kávét ő -szolgáltatta fel és felállt.</p> -<p>Csodálattal követtem a rendőrségre, ahol meg állapították, hogy -a németnek igaza van, a kávést azonnal beidézték, ott előttünk -megbüntették öt napi elzárásra, a kocsist, aki közben már szintén -odakerült, szintén elítélték, velünk kezet fogott a fogalmazó, -megköszönte, hogy figyelmeztettük a rendőrséget és kért, hogy -máskor is így tegyünk.</p> -<p>Ez már igen, mondtam magamban, ezek a németek értik a módját. -Közben dél lett, éhesen és megelégedetten azt ajánlottam, menjünk -be egy vendéglőbe.</p> -<p>Bementünk egy vendéglőbe, főzeléket rendeltem feltéttel, utána -egy tésztát. A német várt. Elhozták a főzelékemet.</p> -<p>– Mutasd csak – mondta a német.</p> -<p>Kis mérleget szedett ki a zsebéből, rátette a húst és lemérte. -Aztán egy kis, e célra készült dobozt vett elő, betette a húst és -hívatta a vendéglőst. <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>– Ez a hús másfél dekával kevesebb, mint ahogy elő van írva – -mondta. Irja alá ezt a blankettát, hogy itt szolgálták fel, mert -magammal fogom vinni.</p> -<p>Ugyanígy járt el a tésztával is. Elszörnyűködve kelett -elismernem, hogy félannyit adtak, mint amennyi elő van írva a -rendeletben, de mindjárt láttam, hogy milyen kicsi, mikor hozták, -még gondoltam is, hogy na, ezzel ugyan nem lakom jól.</p> -<p>– Majd én megmutatom neked, hogy kell ezekkel elbánni, – -magyarázta a német. Gyerünk a rendőrségre.</p> -<p>A rendőrségen nagy örömmel fogadtak bennünket, megdícsérték -buzgóságunkat, azonnal beidézték a vendéglőst, elítélték ötszáz -korona pénzbüntetésre.</p> -<p>– Nahát, – mondtam lelkesen – ezt nem hittem volna, hogy ez így -megy. Hiszen itt lehetne élni, csak az emberben annyi energia -volna, mint ebben a németben. Hiába, nem lehet legyőzni őket!</p> -<p>És utópisztikus lázálmomban már láttam a rabszíjra fűzött -árdrágítókat, felhalmozókat, rendeletmegszegőket.</p> -<p>Hazafelé menet a vásárcsarnokon jöttünk keresztül. Míg a német -az árszabályt olvasta a táblán, én felhasználtam az időt és vettem -két forintért egy szafaládét. Már éppen bele akartam harapni, -mivelhogy a gyomrom korgott egy kicsit, meg néhány kisebb szikrát -is láttam a levegőben, a szemem előtt – amikor egy erélyes kéz -kikapta a szájamból. A német szigorúan nézett rám.</p> -<p>– Mennyiért vetted ezt?</p> -<p>– Két… eee… egy forintért – hazudtam, magam sem tudtam, hogy -miért. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>– Úgy! De hiszen az árszabály szerint ennek az ára egy korona -ötven.</p> -<p>Zsebrevágta a szafaládét, előszólított egy rendőrt, -felszólította, hogy a kofát azonnal hozza be velünk a -rendőrségre.</p> -<p>Kocsiba ültünk és mind a négyen a rendőrségre mentünk, ahol mint -régi ismerősöket fogadtak. A német díszoklevelet kapott, mint a -közügyek lelkes munkása. Kicsit késő volt már, mikor a kofa -elítéltetése után ismét lekerültünk az utcára.</p> -<p>– Azt hiszem, – mondtam némiképen elgyengült hangon – legjobb -lesz, ha egy szállodába megyünk aludni, én, őszintén szólva, nem -tudom, miért de gyengének érzem magam, hogy hazáig menjek.</p> -<p>A szállodában nem volt szoba. Már el akartunk menni, mikor az -egyik pincér félrevont bennünket, hogy dupla áron adna egy szobát. -Ki akartam venni az erszényemet, de a német lefogta a kezemet. -Felírta a szállodás és a pincér nevét és felszólított, hogy menjünk -a rendőrségre.</p> -<p>– Kérlek szépen, – mondtam – egy kicsit fáradt vagyok. Nem -mennél egyedül? Én majd itt a kapuban megvárlak.</p> -<p>Igéretemet vette, hogy megvárom és még egyszer biztosítva róla, -hogy majd ő rendet csinál, elment. Én leültem a kapu előtt a -lépcsőre, elgondoltam magamban, hogy ez hiányzik nekünk, ez a -szervező erő, ez a rendszeres, lelkiismeretes energia, akkor majd -nem lehet velünk így bánni, kéjjel festettem magam elé, hogy fogják -elítélni a gyalázatos szállodást és pincért, rajongva üdvözöltem -magamban barátomat, a németet, kinyújtottam a lábam, lehajtottam -fejem a küszöbre és csendesen éhenhaltam, mivel egy kicsit éhes -voltam. <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<h3>IDŐGÉP.</h3> -<p>H. G. Wells kitünő találmánya, az időgép megállt a ház előtt. -Gyorsan belepattantam és megindítottam a motort visszafelé. A -kerekek zúgva lendültek neki: eszeveszett gyorsasággal forogni -kezdett a légcsavar. Egy helyen álltunk, de én tudtam, hogy -utazunk: az időjelző óra sebesen zörgött, órák és napok pár -pillanat alatt futották körül a kört: egy perc mulva az -évjelzőmutató 1916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet csavartam a -kormánykereken… 1914… október… szeptember… augusztus… július… 28… -26… 24… stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megállt.</p> -<p>Kiugrottam a gépből és körülnéztem. Ugyanazon a helyen álltunk, -ahol az imént – – de milyen változás! A Köruton ragyogva égnek az -ívlámpák, szaladnak a félig üres villamosok. Egy kávéház ablakából -flanellruhás úr bámult ki felém kiváncsian: előtte kávé, dupla -habbal, két császárzsemlye az asztalon és egy pasztrána – ki -emlékszik még a pasztránára?</p> -<p>Egy percre elkábultam a rámzuhogó emlékek hatása alatt – de -aztán eszembe jutott, hogy nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> merengeni jöttem az -időnek ebbe az elmult tartományába. Nekem itt fontos és sürgős -dolgom van és egy óra mulva utazom vissza, a gépet csak hatig -kaptam kölcsön.</p> -<p>Munkára hát, gyorsan! Gyerünk csak: szedjük össze az eszünket, -hol lehet most az az illető úr, akit én keresek? Otthon aligha, -most félöt lehet – négy évvel ezelőtt én ilyenkor az -Abbázia-kávéházban szoktam ülni, hátul, az egyik páholyban.</p> -<p>Villamosra ültem és perc mulva leszálltam. Jól sejtettem: már az -ablakon keresztül megismertem magamat. Ott ültem a rendes helyen: a -hajam valamivel sűrűbb és arcom tíz évvel fiatalabb. Valamit írtam -éppen.</p> -<p>Lihegve futottam be és leültem, szemben magammal, az -asztalhoz.</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Szervusz! Kérlek, ne csodálkozzál sokat, -kevés időm van. Sürgősen beszélnem kell veled.</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (felnéz, kissé meg van lepetve, nem nagyon): -Ejnye… hol láttam én már magát?</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Sehol. Te nem ismersz engem, én jól -ismerlek. De most nem erről van szó.</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (vállat von): Nekem mindegy. De, de talán -jöhetnél későbben, kérlek, látod, most dolgozom…</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Mit dolgozol, szerencsétlen?</p> -<p><i>Én 1914-ből:</i> Egy humoros krokit írok. Őrült vicces dolog, -kérlekalássan. Hallgasd csak. (Olvas.) „Az idén télen olyan kevés a -szén, hogy egy országgyűlési képviselőt láttam, aki maga hajtotta a -szeneskocsit hogy biztosan berakhassa a pincéjébe.“ (Röhög.) Őrült -jó, nem?</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (csodálkozva): Ez egy vicc? <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p><i>Én 1914-ből:</i> De ez még semmi! Itt alább azt írom, hogy -ezt már nem lehet kitartani, tizenkét koronát kérnek egy spulni -cérnáért. (Röhög.) Jó?</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Ez egy humor?</p> -<p><i>Én 1914-ből:</i> Hát akkor ezt hallgasd meg: A kroki végén -szerepel egy zsidó, mint… hahaha… mihint… hö… hö..: hö::: mint::: -orosz… jaj az oldalam… mint orosz miniszterelnök… (fuldoklik a -röhögéstől).</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (szánakozva): Na fiam, mondhatom, én nagyon -sokat fejlődtem négy év alatt. De nem ezt akartam mondani. Hagyd -abba az írást.</p> -<p><i>Én 1914-ből:</i> Ugyan!</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Hát nem tudsz a hadüzenetről?</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (legyint): Tudom! Bevonulunk Szerbiába és -kész. Három hét alatt minden rendben lesz.</p> -<p><i>Én 1918-ból:</i> Azt hiszed? Nekem nem az a véleményem.</p> -<p><i>Én 1914-ből:</i> Ugyan ne nevettesd ki magad. El tudsz -képzelni a huszadik században olyan háborút, ami két hónapnál -tovább tart? A teknika mai vívmányai mellett? A negyven -centiméteres ágyúk korában? <i>(Fölényesen.)</i> Egyébként -gazdaságilag se birná ki Európa a háborút félévig.</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (nyelek egyet): Na jó. Hát akkor talán ne -politizáljunk. Fontosabb dolgot akarok mondani neked. Vegyél -zsírt.</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (rámmered): Megbolondultál?</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (lázban): Vegyél zsírt, tíz kilót, ha többet -nem és tedd el! Vegyél bőrt! Vegyél cérnát! Vegyél szappant! Mit -bánom én, vegyél mézgát! Vegyél firniszt! <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span></p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (idegenül): Őrült vagy? Ugyan hagyj -békén!</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (síráshoz közel): Ó te szamár! Hát nem akarsz -érteni? Vegyél babot! Vegyél citromot! Vegyél patkószeget!</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (haragosan): Na most már igazán erigy innen -és hagyj engem dolgozni! (Fogja a tollat.)</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (kétségbeesve, kirántom a papírt a a keze -alól): Szerencsétlen, tönkre akarsz tenni? Legalább akkor ne irkáld -tele ezt a papírt – hanem tedd el, gyűjtsd össze tisztán – többet -fogsz, akarom mondani: fogok keresni rajta 1918-ban, mintha te most -teleírnád!</p> -<p><i>Én 1914-ből</i> (dühösen): Alászolgája! (Felugrik és el.)</p> -<p><i>Én 1918-ból</i> (lemondóan): Jól van, nyavalyás! Soha se -törődtél velem! Megyek vissza 1918-ba, szegény embernek. -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<h3>PAPIRHIÁNY.</h3> -<p>Meglehet, hogy csütörtöktől kezdve nyolc oldalon jelennek meg a -pesti lapok… és hogy azután mi lesz, azt senki se tudja. Ha a hiány -fokozódik, el lehetünk készülve rá, hogy egy hónapon belül két, -azután egy oldalon jelenhetünk csak meg: a papírközpontot utasítani -fogja a kormány, hogy olyan papírt gyártson, aminek csak egy oldala -van. A mi dolgunk, hogy a lap minden rovata megmaradhasson, kicsit -meg lesz nehezítve – szűkebbre kell vonni a kereteket, a lényegre -szorítkozni. Mint lelkiismeretes és előrelátó ujságírónak, úgy -illik, hogy gyakoroljam magam ebben a stílusban: van szerencsém a -szerkesztő úrnak a következő dolgozatot azzal a szerény és alázatos -megjegyzéssel átnyújtani, hogy forrón szeretett kollégáimnak a -lapnál egészen bátran felmondhat, sőt esetleg önmagát is elküldheti -a laptól, mert, mint alábbiakból látható, magam is meg tudom majd -csinálni az egészet. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<table class="border-top border-bottom"> -<tr> -<td class="center">Előfiz.<br /> -néhány korona<br /> -Egyes szám nincs</td> -<td class="caption-largest"><b>Hirnök</b></td> -<td class="center">Szerk és kiad<br /> -Budapest, I. emelet<br /> -Mikro-hirdetés</td> -</tr> -</table> -<h4>VEZÉRCIKK</h4> -<p class="center"><b>Magyar gondok</b></p> -<p>A sz. és pap. hiány egyált. nem olyan fenyeg. mint ahogy sok. -pénz. A korm. mindent megt. hogy ezek az állapotok minélel. megsz. -Kormányunk azzal a bölcs és mind. dics.-re érdemes előrelátással -gondosk. mindenr. ami őt annyira jellemz. A következő nagysz. és -fontos intézkedések történtek a hiányok megsz. Ugymint.</p> -<p>Már ebből is látsz. hogy ez a korm. mindent megt. Eddigi -mulasztásait azzal indok. hogy.</p> -<p>Egészen nyug. leh. Nem l. semmi baj. Hogy miért nem lesz? -Csak.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>TÁRCA</h4> -<p class="center"><b>Egy élet</b></p> -<p class="center">Irta: S. K.</p> -<p>A tudós asszony mosolyogva jött ki a másik szobába.</p> -<p>– Fiú! – mondta vidáman.</p> -<p>Kurt Pál felsóhajtott.</p> -<p>– Hálaistennek! – kiáltott. – Legyen a neve Péter! <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Kurt Péter panaszosan gőgicsélt a bölcsőben és néhány év mulva -szép bársonykabátját mindenki megcsodálta. Gyönyörű, szőke fiucska -volt.</p> -<p>– Peti! Peti! – kiáltott rá az anyja.</p> -<p>Peti, aki éppen a gyerekszobában játszott, e hangra felkapta -fürtös fejecskéjét és tíz év mulva letette az érettségit.</p> -<p>Az egyetemi évek úgy teltek el, mint egy álom. Egy napon Péter -szomoruan üldögélt hónaposszobájában. – Ej mit, az élet, – suttogta -maga elé, legyintett kezével és tizenöt év mulva elfogadta a -körorvosi állást Tapolcán. A leány remegve tépdeste az akácfa -suttogó levelét és ránézett Péterre. Péter lassan magához húzta a -leány fejét, megcsókolta és gyermeküket, Károlyt, tizenötéves -korában katonai iskolába iratták.</p> -<p>– Tudniillik azt akarom mondani – jegyezte meg erre Péter, de -elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy két évvel ezelőtt -meghalt.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>KÜLPOLITIKA</h4> -<p>Japán megtámadta Délamerikát. Még nem győzött egyik fél se.</p> -<p><i>Hadat üzentek:</i> Amerika, Spanyolország, Norvégia, Dánia, -Svájc, Uruguai. Az irányzat lanyha.</p> -<p><i>Diplomáciai viszonyt szakítottak:</i> Belgium, Arkanzas, -Madagaszkar, Kina, Elő-India.</p> -<p><i>Nap kél:</i> 6 óra 25 perc.</p> -<p><i>Elpusztultak:</i> Szerbia, Montenegró, Alaska.</p> -<p><i>A Múzeum egész nap zárva.</i></p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<h4>Hadijelentés</h4> -<p>Angliát elfoglaltuk. Suergoeny valaszt, mit csinaljunk vele -Hoefer.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>NAPIHIREK</h4> -<p><i>Öngyilkos mázoló.</i> Kovács P. mázoló szerelmes volt G. -Jolánba. Tettét nem okolta meg, levelet nem hagyott hátra.</p> -<p><i>Elgázolás.</i> Fischer G. munkás sietve akart átmenni a -kocsiuton a 827-es villamos előtt. Temetése holnap délután lesz a -Rókus-kórházból.</p> -<p><i>Elitélt árdrágító.</i> Bauer Katalin drágán adta a tojást. Rá -fog fizetni.</p> -<p><i>Csaló hivatalnok.</i> S. Samu sokat akart keresni. A -rendőrség keresi.</p> -<p><i>A szálloda tolvaja.</i> Fuksz Béla azzal okolta meg tettét, -hogy beteges kabát-gyűjtő-szenvedélye van. Bevitték a -gyűjtőfogházba.</p> -<p><i>Őrült az uccán.</i> Az orvos szerint megfigyelőtehetsége -csorbítatlan. Megfigyelőbe vitték.</p> -<p><i>Osztálysorsjegy.</i> Főnyereményt az egyik hosszú szám -nyerte.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>Tarka krónika</h4> -<p class="center"><i>Eljegyzésen.</i></p> -<p>– Gratulálok.</p> -<p>– De kérem nem én vagyok a vőlegény.</p> -<p>(Poen a jövő számban.)</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<h4>IRODALOM</h4> -<p><i>Ábránd Leó: A háború éposza.</i> Vacak.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>SZINHÁZ</h4> -<p class="center"><b>Hamlet</b></p> -<p>A Nemz. Sz. ma mutatta be Shakespeare Hamlet c. darabját. A -darabban egy fiatalembert leszúrnak, nem kapják meg egymást. -Beregi, Márkus, Paulay, Pethes. A helyzet változatlan.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>TÖRVÉNYSZÉK</h4> -<p>A törvényszék Kovács Jánost, Botlik Zsuzsánnát, Molnár Alajost, -Pucák Gergelyt, Krakauer Bélát, Életkopf Ádámot és Pénzmutter -Árpádot összesen 89 évi fegyházra itélte. Az elitéltek -belenyugodtak és felebbeztek.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>Versek</h4> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Találkoztak<br /></span> -<span class="i0">A halál szolgája<br /></span> <span class="i0">És -a halász Olgája<br /></span> <span class= -"i0">Összenéztek:<br /></span> <span class= -"i0">Alásszolgája.<br /></span> <span class="i8">Ifj. dr. Gróf -Krakauer Béla.<br /></span></div> -</div> -<hr class="tb" /> -<h4>VIZÁLLÁS</h4> -<p>Az akadémia ma délután ülést tartott.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>INNEN-ONNAN</h4> -<p><i>A bolha.</i> A bolha erősebb az elefántnál, mert ha az -elefánt bolha volna, nem tudna akkorát ugorni.</p> -<p>(Havas-ügynökség.)</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<h4>NYILTTÉR</h4> -<p>A megpofozott Korsay Gézával nem vagyok azonos.</p> -<p class="right"><i>Ónody Malvin.</i></p> -<hr class="tb" /> -<h4>SPORT</h4> -<p>FTC, MTK; BTC, XYZ. 4:7, rek. O. log 2.325 21 V826. Biró: P. -G.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>SZERK. ÜZENET</h4> -<p><i>P. N.</i> – <i>G. H.</i> – „<i>Kislány</i>“ – -„<i>Baltimore</i>“ és <i>a többiek</i>: 1. Nem. – 2. huzták. – 3. -ki.</p> -<hr class="tb" /> -<h4>HIRDETÉS</h4> -<p>E lap a legtartalmasabb, legkimerítőbb és legrészletesebb -tudósításokat, fejtegetéseket, tárcákat, regényeket, verseket és -cikkeket közli. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<h3>CASUS BELI.</h3> -<p class="center">(Szin: Elnök dolgozó szobája. Kopognak.)</p> -<p><i>Elnök:</i> Szabad!</p> -<p><i>Tomkins Paly</i> <i>(fegyencruhában megjelenik)</i>.</p> -<p><i>Elnök:</i> Á, maga az, kedves izé… hogy is hívják!</p> -<p><i>Tomkins:</i> Tomkins Paly.</p> -<p><i>Elnök:</i> Ja, igen, tudom már… Foglaljon helyet, kedves -Tomkins… nem oda, ide a bőrfotelbe. Mit szokott szívni? Jó lesz egy -havanna? Várjon, majd innen… Egy kis likőrt talán?…</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(értetlenül néz)</i>.</p> -<p><i>Elnök:</i> Na üljön le, gyermekem. Szeretnék magával -eldiskurálgatni… Honnan jön?</p> -<p><i>Tomkins:</i> Nem jöttem, hoztak. A Sing-Sing fegyházból.</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(könnyedén)</i>: Hja, igen, tudom… Nem tesz -semmit <i>(Kedélyesen.)</i> Komiszkodtunk, mi? Aztán dutyiba -kerültünk, mi? Hehe.</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(lesüti szemét)</i>.</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(megveregeti a vállát)</i>: Hehe. Nem tesz -semmit. Fiatalság, bolondság? Én is voltam fiatal. Én meg tudom -érteni az ilyesmit…</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(zavartan)</i>: Elnök úr… <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p><i>Elnök:</i> Nevezzen Vili barátomnak, gyermekem… Hiszen az -apja lehetnék…</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(ámulva)</i>: Vili bácsi… -<i>(Körülnéz)</i>.</p> -<p><i>Elnök:</i> Ugy bizony, édes fiam. Na, még egy pohárral. Hát, -Tomikám, hogy megy sora mostanában. Csak egészen fesztelenül. -Meguntuk már kicsit a jó öreg Sing-Singet, mi? Hehe.</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(lesüti a szemét)</i>.</p> -<p><i>Elnök:</i> Hány éve ül?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(halkan)</i>: Nyolc.</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(ragyogva)</i>: Nagyszerű. És azóta nem tud -semmit a világról, – nem olvas semmit… lapokat, vagy -ilyesfélét?</p> -<p><i>Tomkins:</i> Nem én.</p> -<p><i>Elnök:</i> A háborúról se?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(bámulva)</i>: Háború van?</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(gyorsan)</i>: Semmi, egy kis félreértés… nem is -háború épen… egy kis csetepaté… a singalézek megtámadtak egy öreg -izét… de már el is van intézve… szót se érdemel, ne is beszéljünk -róla… Beszéljünk magáról, édes fiam. Hát szóval, unjuk az öreg -Sing-Singet. Mondja csak, volt már maga Európában?</p> -<p><i>Tomkins:</i> Tizenöt évvel ezelőtt, egyszer.</p> -<p><i>Elnök:</i> Nagyszerű. Hát aztán, – volna kedve egy kis -kéjutazást csinálni Európába?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(ámulva)</i>: De hiszen…</p> -<p><i>Elnök:</i> Hogy magának még hátra volna egy pár éve, azt -akarja mondani… Ugyan, gyermekem, nem vesszük mi azt olyan -komolyan… Hiszen maga már megbánta azt az izét…</p> -<p><i>Tomkins:</i> Elnök úr!</p> -<p><i>Elnök:</i> No persze. Hiszen nyilvánvalóan nem jót tesz -magának ez az élet… Lám milyen sápadt… <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> Magának -levegőváltozásra volna szüksége, gyermekem. Felül egy szép -hajókára, tudja, majd mi adunk magának pénzt, mindent… Elsőosztályú -fülkét… Aztán hopp! sanzsé passzé! Na, hol van Tomika? -Európában.</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(zavartan)</i>: De miért éppen…</p> -<p><i>Elnök:</i> Hogy miért éppen Európában?… Mert magának az -nagyon jót fog tenni… Aztán meglátogatja a rokonait…</p> -<p><i>Tomkins:</i> Nincs ott nekem senkim.</p> -<p><i>Elnök:</i> Vagy az ismerőseit… Biztosan van valaki ott, aki -felé a szíve húzza… Valami jó barát… vagy talán más… mi? Hehe! -<i>(Megcsiklandozza a hónaalját, hamisan néz rá.)</i> Valami jó kis -tyuk… Mi?!</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(vigyorog)</i>.</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(pajkosan böködi)</i>: Akivel egyszer valahol -összejött odaát… Aztán nem tudta elfelejteni… Mi?! Hehe. Na, nem -tesz semmit, majd meglátogatja. Mikor akar menni?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(kitörve)</i>: Elnök úr… én igazán…</p> -<p><i>Elnök:</i> Csak semmi hálálkodás… A Vili bácsi jó bácsi… Hát -mikor utazik a Belluska?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(csodálkozva)</i>: Belluska?</p> -<p><i>Elnök:</i> Vagy Tommika, pardon… Egy nőismerősömre gondoltam, -a Kázusz Bellyre. Na, szóval, holnap már utazik is…</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(könnyek közt)</i>: Elnök úr…</p> -<p><i>Elnök:</i> Csak semmi hálálkodás…</p> -<p><i>Tomkins:</i> Elnök úr… Én egy egyszerű, szegény bűnös vagyok… -De én nem voltam rossz ember… <i>(Elcsuklik a hangja.)</i> Az elnök -úr megment engem… Köszönöm… <i>(A keze után nyul.)</i></p> -<p><i>Elnök</i> <i>(meghatva)</i>: Csak hagyja, fiam… <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span></p> -<p><i>Tomkins:</i> Én igérem… Én nem születtem gazembernek… Nekem -meg volt a foglalkozásom… De rossz társaságba kerültem… Könnyelmű -voltam, elkezdtem sülyedni…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(ragyogó szemmel)</i>: Sűlyedni? Nagyszerű!</p> -<p><i>Tomkins:</i> Egyre mélyebbre sülyedtem…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(elragadtatva)</i>: Egyre mélyebbre… Nagyszerű… -Maga az én emberem!… Holnap utazik Európába! Mindjárt intézkedem! -<i>(Leül, levelet ír. Irás közben.)</i> Mondja csak, fiam, mi volt -magának a foglalkozása? Ezt be kell jegyezni.</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(boldogan hadarva)</i>: Híres ember voltam én, -kérem… Műúszó… A Wild West sampionja úszásban… <i>(Dicsekedve)</i>: -Egyszer egy hajótörésnél nyolc tengeri mértföldet úsztam, a nyilt -vízről ki a partra, három napig úsztam… <i>(Vigyorogva)</i>: Kutya -bajom lett…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(leejti a tollát és az állát)</i>: Mi-i-i?</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(élénken)</i>: Bizony! Híres legény voltam én -valamikor! Ujjé!…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(csönget. A belépő őrhöz)</i>: Vigyék vissza ezt -a gazembert a Sing-Singbe… Hozzanak egy másikat… Egy ilyen -megátalkodott rablógyilkost küldenek az embernek… Vissza!</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(rémülten)</i>: De, elnök úr… hiszen…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(menydörögve)</i>: Kuss! Rablógyilkos…</p> -<p><i>Tomkins</i> <i>(megsemmisülten)</i>: Nem is gyilkosság miatt -ülök… Gyujtogatás…</p> -<p><i>Elnök</i> <i>(menydörögve)</i>: Hát aztán! Gyujtogatni talán -szabad? Azt hiszi, aki gyujtogat, az kikerülheti a törvény sujtó -kezét? Mars a Sing-Singbe! Fel fogjuk emelni a büntetését… Hatóság -félrevezetése miatt… Vigyék! <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p> -<h3>DALCROZE.</h3> -<p class="right"><i>Lipótváros</i>, 1916 január 8.</p> -<p class="i2">Édes Polifóniám,</p> -<p>nagyon sajnáltuk, hogy tegnap nem voltál ott a Dalcrozén és -miután nem akarom, hogy a jövő órára készületlenül jöjj el, megírom -Neked, hogy mi minden volt és mit tanultunk újat. Különben Pallas -Athene kérdezett Rád, hogy mi esett beléd, nem voltál te mindig -olyan wehleidig, hogy egy kis influenza miatt elmaradj és hogy te -nem egy Polifónia, hanem egy Palifónia vagy, hogy ingyen fizeted az -ötven korona óradíjat és nem jössz el.</p> -<p>Hát kérlek, új tagunk van, a doktor Bodola, akit most -szabadságoltak félévre, mivel – saját állítása szerint – egy orosz -golyó félméternyire a szemöldöke fölött ment be és három méternyire -a füle mellett jött ki egy varjú combjából, aki éppen arra repült. -Ez lesz most a Leonidas, nagyon szépen táncol és gyönyörű tógája -van, a „Hősi halál“ figurát ő kreálja most, gyönyörű mozdulatok, -ezt is meg kell tanulnod, mi félóráig mind ezt gyakoroltuk. -Féltesttel háromszor derékszögben hátra kell <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -hajolni, kézfejjel négyszögletesen fejet lóbálni, erre három -féllépés előre, balláb kicsit kijebb, aztán derekat csavarni, -oldalt, megint két lépés hátra, aztán az egész derék becsuklik, két -ujjheggyel érinteni a padlót és percekig úgy maradni, aztán újra -előlről. Nagyon szép figura, de még csak Bodola tudja és -Alkibiádesz, aki pedig csak negyedóráig gyakorolhatta, mert át -kellett szaladnia a Bankba a szállítás végett.</p> -<p>Hanem a direktrisz kezdi nagyon szigorúan venni a dolgot és ma -félóráig csupa elméletet adott elő. Elmagyarázta, hogy -tulajdonképen mi a célja a Dalcrozénak, hát csak úgy hevenyében -tudom reprodukálni a szavait, pedig nagyon figyeltem. De valami -olyasfélét mondott, hogy a Dalcroze célja a testet úgy képezni és -olyan mozdulatokhoz szoktatni, mintha a táncoló egy negyed méter -széles és fél méter magas kőkockába volna befalazva, tehát minden -táncmozdulatot úgy kell végrehajtani, mintha ezek a falak volnának -körülötte és így az eredeti széles táncmozdulatokat különféle -csavarulatokkal és behajlásokkal és szögbetörésekkel és -visszafordításokkal addig kell tompítani és egyszerűsíteni, míg az -egész test, a derékhoz símuló karokkal és lábakkal, körülbelül -felveszi ennek a kockának az alakját és betölti. Ugy-e gyönyörű! -Mindnyájan el voltunk ragadtatva ettől a művészi elmélettől, csak -az a hülye Achilles bökte bele a magyarázatba, hogy csak azt nem -érti, hogy lehet valakinek ausgetippelt táncolni kedve, aki egy -negyed méter széles és egy fél méter magas kőkockába van -befalazva.</p> -<p>A direktrisz aztán néhány nagyszerű figurát mutatott be, amiket -a jövő órán sorra veszünk majd. <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> A „Rémület egy kanál -vízben“, a mi nagyon nehéz, arcjáték is kell hozzá és -csuklóforgatás, aztán a „Fábaszorult szúmadár“ figura, egészen -egyszerű, stilizált mozdulatokkal, nagyon szép, csak egy kicsit -nehéz, mert a ballábat egészen vissza kell húzni a gyomorba, hogy -helyet adjon az ember a jobbvállnak, úgy hogy az ember a fejét át -tudja húzni a hóna alatt és így teljes ötszögalakot vegyen fel, -amire azért van szükség, mert a régi asszir-emlékeken ilyen alakú -kabalák vannak és a táncolónak ezt kell szimbolizálni stilizált -anyagszerűséggel.</p> -<p>Nagyon szép figura a „Rohanó elefántcsonttorony“ is és Hóra, aki -nyakába tudja szedni a lábát, meg is csinálta, én még nem tudom. De -majd együtt fogjuk gyakorolni, jó?</p> -<p>A „Dervis szakállában párolgó azaléa“, amit mult órán átvettünk, -már elég jól megy, de nem ebből feleltem, hanem a „Csikorgó -csigolyatéboly“-ból, tudod, aminél a két tenyeret úgy kell -összetenni, mintha az ember egy stilizált virágokkal kirakott római -edényt tartana a feje fölé, amiből a bokára csurogna valami, de a -fejjel visszatartja az ember.</p> -<p>Na, szóval sok minden volt, kérlek szépen, sajnálhatod, hogy nem -jöttél, édes Polifóniám. Hogy vagy, elkészült már az új tógád? -Nekem a sarummal van baj, nem tudják megigazítani és kicserélni meg -nem akarják, tudod, milyen drága a bőr.</p> -<p>Hát jövő órára feltétlenül jöjj el, édes Polifóniám. Mi ujság -nálatok? Ja igaz, hallottam, szegény öcséd elesett. Nagyon -csodálkoztam, de a Dolfi bácsi aztán mondta, hogy valami háború van -valahol.</p> -<p>Viszontlátásig ölel</p> -<p class="right"><i>Terpszikéd</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<h3>RÉGI HUSVETI SZOKÁSOK.</h3> -<p class="center"><i>(Kiollózva a Hirnök 2232. évi március 31-iki -számából.)</i></p> -<p>Őseink husvéti mulatságairól és szokásairól, melyekkel a nap -szimbólikus jelentőségét fejezték ki tréfás kedveskedésekkel, igen -sok adatunk maradt fönn, részben följegyzések, részben kevésbbé -megbízható szájhagyományok alapján.</p> -<p>A tizenkilencedik század homályos éveit derűs fénnyel ragyogják -be ezek a szokások. Európaszerte örömünnep volt már akkor is a -husvét: jelképe, a fehér nyulacska és a piros tojás. A bécsi -múzeumban ma is látható néhány ásatag, megkövült példány. Husvét -hétfőjén szagos vízzel locsolták meg egymást az emberek, a tavaszi -termékenységet ábrázolva – a locsoló ajándékot kapott és vidám -mulatozással töltötték el a délutánt.</p> -<p>A huszadik század hatalmas ipari és teknikai lendülete, úgy -látszik, e kedves szokások eszközeinek fejlődésében is éreztette -hatását. Ha e pontban az egykori hírlapokat áttanulmányozzuk, -meglepő adatokat és utalásokat kapunk: szinte hihetetlen, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> ezekben az években mekkora fontosságot -tulajdonítottak a husvéti mulatozások és kedveskedések kultuszának -és milyen apparátussal hajtották végre.</p> -<p>Ha például az 1918-ik év hirlappéldányainak március 30-i számába -belepillantunk, kiderül, hogy egész Európa valóságos lázában élt az -örömünnepnek és egyébre se gondoltak az emberek, minthogy -külön-külön és csoportosan emlékeztessék egymást a Feltámadás -nagyszerű gondolatára.</p> -<p>A tizenkilencedik század szerény és igénytelen husvéti -<i>piros-tojása</i> ez évben óriási, úgylátszik, acélból készült -hosszúkás tekék formájában jelentkezik, amit hatalmas emelőgépek és -e célra készült hajítószerkezetek segítségével dobáltak át -egymásnak németek, franciák, angolok, olaszok s mindama -emberfajták, akik akkor még, mint tudjuk, külön, úgynevezett -<i>állami</i> közösségben éltek. Az óriási tekék úgy voltak -szerkesztve, hogy a levegőben szétpukkantak s ezer apró husvéti -tojást szórtak szerte.</p> -<p>Az egyik őspéldány feljegyzi, hogy Párisra, az akkori fővárosra, -husvét napján legalább száz ilyen tárgy esett – pazarul és -nagylelküen hajigálták őket, jutott belőle mindenkinek, aki -akart.</p> -<p>A locsolás kultusza is óriási módon fejlődött teknikailag: egyik -husvéti jelentésből kiderül, hogy gépekből, úgynevezett -<i>gépfegyverekből</i> (a szó eredeti jelentését ma már nem -ismerjük) locsolták egymást az emberek – a régi szagos víz helyébe -tüzes folyadékok és szagos gázok lépnek.</p> -<p>Ezen a napon tisztálkodtak és mindent símára tisztára mostak -őseink, hogy ájtatos érzéseiket s a lélek tisztaságát jelképezzék – -így azt olvassuk egy másik jelentésben, hogy március 31-én még a -földet is megmosták: „a Scarpe mindkét oldalát megtisztítottuk -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> az ellenségtől“ (utóbbi avult szó -jelentését nem ismerjük, úgy látszik, férgeket vagy rozsdát -jelent).</p> -<p>Áldozatokat is mutattak be: úgynevezett <i>csapatokat</i> vagy -<i>seregrészeket</i>, ami francia jelentésekből derül ki, – ezek -nyilván afféle csecsebecsék vagy élelmiszerek voltak.</p> -<p>Voltak ezenkívül szokások, amik ma már szinte érthetetlenek, de -jellemzőek naiv és kedves formáik révén – ilyen volt például a -<i>vonaláttörés</i>, amit, úgylátszik, óriási köteleken végeztek; – -ilyen volt az <i>olló</i> és a <i>spanyol lovas</i>, nemkülönben a -<i>gőzhenger</i>. De a legmeghatóbb s a husvéti kedélyre és arra a -tömegérzésére az emberszeretetnek, ami minden szívet elfogott, -legjellemzőbb talán az volt, hogy ezen a napon tömegestül dőltek -egymás keblére és ölelték át egymást az emberek – legalább erre -mutat a <i>nagy átkarolás</i> kifejezés, ami minduntalan felbukkan -a husvéti jelentésekben s ahogy a leírásokból ki lehet venni, abból -állott, hogy egy népfajta polgárai tömegesen felkeresték egy másik -népfajta polgárait és mindegyik csoport azon versengett, hogy előbb -karolhassa át a másikat.</p> -<p>Kedélyes, szép idők voltak ezek! <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<h3>BIBLIAI TÖRTÉNETEK HÁBORÚS ALKALMAZÁSBAN.</h3> -<h4>I.<br /> -<i>Ádám és Éva.</i></h4> -<p>És mondá Éva: Azon kígyó azt ajánlja nekem, hogy szakítsak azon -fának gyümölcséből.</p> -<p>És mondá Ádám: Mi módon tenném azt és vétenék az Úr parancsa -ellen, ki megmondá, hogy elkerget a Paradicsom kertjéből és az én -testemet más helyre helyezendi.</p> -<p>És mondá Éva: Én bizony mégis szakítok és az én kezemet meg nem -tartóztatom ama gyümölcstől.</p> -<p>És mondá Ádám: Na és mi lesz velünk, ha tényleg kikergetnek a -Paradicsomból és mi nem élvezzük annak jótéteményeit?</p> -<p>Hiszen éhen veszünk és elpusztulunk és a mi testünk és -egyetlenegyünk meg nem menekszik a vadállatok és unikornisok -fogaiktól.</p> -<p>És mondá Éva: Te pali vagy és én téged ezentúl nevezlek Pálnak -és nem Ádámnak.</p> -<p>Mert nem gondolsz az almának micsodás árára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> mely -vagyon maximálva és amelyet el lehet adni a városnak.</p> -<p>Mert azon almát elültetvén, almafát növelek a Paradicsomon kívül -és annak gyümölcseit eladván, olyan konkurrenciát csinálok a -Paradicsom-kertnek, hogy egy év múlva kisajátítom és Ő belép -részvényesnek az én üzletembe.</p> -<p>Akiknek füleik vagynak, hallják.</p> -<h4>II.<br /> -<i>Egy tál lencse.</i></h4> -<p>És látván Jákób Ézsaut a pitvarban, ki is egy tál lencse előtt -ül vala.</p> -<p>És mondá neki: Add nékem azon tál lencsét és tőlem azt meg ne -tagadjad.</p> -<p>És felele Ézsau, mondván: Mit adsz érte?</p> -<p>Az pedig ajánla neki összegeket és mondá neki: Neked adom érte -az én elsőszülöttségi jogomat.</p> -<p>És Ézsau odaadá neki a tál lencsét.</p> -<p>Az pedig méne az ő atyjához, Izsákhoz és mondá néki: Áldj meg -engemet.</p> -<p>Izsák pedig mondá: A hang Ézsau hangja, de a kéz Jákóbé.</p> -<p>És mondá Jákob: Eladtam elsőszülöttségi jogomat egy tál -lencséért és az én örökségemet eladtam a lencsefőzelékért, mely egy -tálban foglaltatik.</p> -<p>És mondá neki Izsák, te vagy az én szerelmetes fiam és én mondom -neked, hogy a mai árak mellett őrült jó üzletet csináltál.</p> -<p>És megáldá őtet.</p> -<p>Akiknek szemeik vagynak, lássák. <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<h4>III.<br /> -<i>A tékozló fiú.</i></h4> -<p>Egy atyának vala két fia, az egyik szorgalmatos volna és -mindenben gyarapodék, a másik pedig eltékozolá vala az ő vagyonát -és elhagyván atyját, útra kele.</p> -<p>És évek multával s hogy sok év eltelt vala, megjöve a tékozló -fiú és térdre esvén a külső udvarban, nagy hangon síránkozva vala, -mint a koldusok.</p> -<p>És kijövén az ő atyja a külső udvarba, kérdé tőle, mi módon -kerülsz ide és micsodás ember vagy. Mert meg vagyon írva, tiszteld -atyád és anyád, hogy hosszú életű légy e földön és mikor mosakodsz, -a kezedet lefelé tartsad és ne felfelé, mert különben a víz -befolyik a te kabátod ujjába és meg nem kíméli a nedvesség a te -inged ujjának elejét, mely mondatik Manzsettának.</p> -<p>Az pedig felelé: Szerencsétlen vagyok én a szerencsétlenek -között, mindenfélével spekuláltam vala és most mint koldus jöttem -ide, hogy adassad nekem a moslékot, melyet eszik a te disznaid -közül egy.</p> -<p>Az ő atyja pedig karjába vevé őt és megölelé és mondá: Te vagy -az én egyetlen gyermekem.</p> -<p>A másik fiú pedig háborogván az ő szívében mondá: Mi módon mérsz -te a te mérő kezeddel: megöleled őt, ki mindenét eltékozolta és -engem, ki jól sáfárkodtam vala, meg nem áldasz.</p> -<p>És mondá az ő atyja: Bizony mondom néked, jobb üzletember ő, -miként te vagy, mert jól tudja ő, hogy mit ér ma a moslék, -maximális áron.</p> -<p>Akiknek ujjaik vagynak, tapintsák. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span></p> -<h3>EGYSZERŰSÍTENI A FORGALMAT.</h3> -<p>A villamos-megállóhelyek csökkentésével kapcsolatban, mely -intézkedés, mint ahogy megmagyarázták nekünk, a forgalom -egyszerűsítése céljából történt, néhány újabb reformról beszélnek, -melyek a forgalom és általában az életformák egyszerűsítését -célozzák.</p> -<p>Mint értesülök, a Dunagőzhajózási Társulat átírt a Közvágóhíd -igazgatóságának, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium -útján intézkedjék az új egyszerűsítések végrehajtásában.</p> -<p>Legközelebb várhatók a következő egyszerűsítések:</p> -<p>A villamos kerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába -lukakat fúrnak. Ezekbe a lukakba a közönség beleáll, egy e célra -alkalmazott fogóba belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a -közönségbe megy bele, mely is az áram hatása alatt felvillanyozva, -felemeli a kocsit és megindul vele.</p> -<p>Ha ez az egyszerűsítés sem bizonyul elégségesnek, akkor először -beszüntetik a villamosok tetejét, <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> majd a villamos vázát, -oly módon, hogy csak a lukak maradjanak meg, amibe a közönség -beleáll. Esetleg a villamos áramot is meg lehet takarítani: a -társaság közgyűlésén valamelyik szakelőadó kimutatta, hogy az a -villamos áram, amelyet a közönség sistergő istennyila formájában a -Társaság gyomrába kíván, teljesen elégséges ahhoz, hogy az ily -módon megkönnyített és leegyszerűsített forgalmat kellőképpen -ellássa.</p> -<p>A forgalom egyszerűsítését célozza a földalatti villamosok -megállóhelyeinek beszüntetése is. A közgyűlésen elhatározák, hogy a -földalatti villamosnak csak két megállóhelyét hagyják meg, az -egyiket, ahol be lehet szállni, a másikat, ahol ki lehet szállni. -De ezt ravaszul úgy csinálják majd, hogy a beszálló megállóhelyet -harminc méternyire attól a helytől állítják fel, ahol eddig le -lehetett menni a föld alá, úgy hogy aki be akar szállni, előbb -ártézi kutat kell fúrni magának, hogy a föld alá jusson – ami -lényegesen egyszerűsítené a forgalmat. Ugyanígy a kiszállásnál -is.</p> -<p>A papirkereskedelmi központ iniciativájára a káposztásmegyeri -vízművek szociálpolitikai bizottsága is felszólította a -marhabelsőrész-kidolgozók békekonferenciáját, hogy azonnal -szüntessék be a járdákat. A város uccáin fakorláttal elzárják a -járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon bonyolódik le, ami -ugyanazt lényegesen egyszerűsíteni fogja.</p> -<p>A belügyminisztérium a tüzoltófőparancsnoksággal egyetértve -nagyszabású tervet dolgozott ki a város víz-ellátásának -egyszerűsítésére. A vízvezetékeket és csatornákat elzárják: ily -módon a víz-szükséglet kielégítése a Dunára korlátozódik, ami -lényegesen egyszerűsíti a vízellátást, mert így mindenki -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> annyi vizet merít csak, amennyire -szüksége van. A város biztosítja a közönséget, hogy ily módon a -Duna még évekig elég vizet szolgáltat. Az ilymódon szükségképen -létrejövő torlódás elkerülésére és egyszerűsítése céljából különben -azzal is foglalkoznak, hogy a Dunát is elzárják.</p> -<p>A dohányzás egyszerűsítése úgy fog történni, hogy beszüntetik a -gyufaárúsítást. Szakértők megállapítása szerint a szivar, a -cigaretta és pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyujt -rá, hanem csak úgy szívja.</p> -<p>Ugyanez vonatkozik a levegőre is, amelyből az oxigént -beszüntetik. Erről különben jóelőre értesíteni fogják a közönséget, -hogy mindenkinek módjában legyen kopoltyúkat beszerezni. Az -oxigénmentes levegőben ugyanis nem lévén lehetséges lélegzeni, -vízzel töltött légmentesen elzárt üvegburákat hordunk majd a -fejünkön, amiben azután egész egyszerűen kopoltyúval lehet -lélegzeni.</p> -<p>Az étkezés egyszerűsítése céljából legközelebb rendelet jelenik -meg, mely a síkfedelű asztalokat beszüntetve, helyettük -homorú-felületű asztalok alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok -egyszerűen lecsúszhassanak az asztalról, ne kelljen őket -lehordani.</p> -<p>Ezután következik a világosság beszüntetése, mely a látás, a -hallás beszüntetése, mely a hallás; a szagok beszüntetése, mely a -szaglás, az ízek beszüntetése, mely az ízlés és a nők beszüntetése, -mely a tapintás egyszerűsítését célozza.</p> -<p>Volna egy szerény javaslatom, mindezen egyszerűsítések -egyszerűsítésére. Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle intézkedés -és rendelet? Egységesen kell a dolgokat intézni. Mondja ki a -Tanács, <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> hogy mondjuk május 21-étől kezdve -mindenkinek, mindennap lakhely és illetőség szerint meghatározott -órában jelentkeznie kell az előljáróságnál, ahol egy nagy pofont -kap. Aki nem jelenik meg, elveszti jogát, utólagos felszólamlások -nem vehetők figyelembe. <span class="pagenum"><a name="Page_171" -id="Page_171">-171-</a></span></p> -<h3>ESZEM ADTA MENYECSKE.</h3> -<p class="center"><i>(Népszinmű.)</i></p> -<p class="right">Balaton-Nyúz, julius.</p> -<p><i>Nyaraló</i> (borjúszájú fürdőtrikóban, félrecsapott kis -cilinderrel). (Dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Befordultam a -konyhára,<br /></span> <span class="i0">Rágyujtottam a -pipára,<br /></span> <span class="i0">Azaz rágyujtottam -volna,<br /></span></div> -</div> -<p>Ha a Krémer elküldte volna azt a fél liter petróleumot, amiért a -helybeli borbély negyedkiló cukrot igért, hogy adjam oda a -Kéjkávéház főpincérének, aki egy pakli dohányt lett volna hajlandó -cserébe adni, abban az esetben</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hogyha már nem égett -volna.<br /></span></div> -</div> -<p><i>Menyecske</i> (kikiabál a kunyhóból): Mit ordít az úr? Menjen -vissza a telepre ordítani. Hogy a rosseb égesse le a bőrt a -pofájáról!</p> -<p><i>Nyaraló</i> (alázatosan), (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A pofám javában -égett,<br /></span> <span class="i0">Nem is mentem én -avégett,<br /></span> <span class="i0">Azért mentem, mert -megláttam,<br /></span> <span class="i0">Hogy odabenn egy -félkiló<br /></span></div> -</div> -<p>vaj és három tojás és egy darab szalonna van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p><i>Menyecske:</i> Na és mondja, hogy már van. Mi baja vele?</p> -<p><i>Nyaraló</i> (hízelegve): Eszemadta kis magyar menyecske, -bokorugró kökényszeme, huncut a bíró!</p> -<p><i>Menyecske:</i> Hallja, a Bíró Lajost ne szidja, az a kedvenc -íróm. Mit kíván?</p> -<p><i>Nyaraló</i> (kacsint): Hát hogy ityeg a fityeg? Hogy -vesztegetjük azt a kis tikmonyt? (Kacsint).</p> -<p><i>Menyecske:</i> Mit mond?</p> -<p><i>Nyaraló:</i> Tikmony, az tojás. Népiesen.</p> -<p><i>Menyecske:</i> Ja, a tojás. A tojásnak két korona -darabja.</p> -<p><i>Nyaraló</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Csinom Jankó, Csinom -Palkó<br /></span> <span class="i0">Volnék, ha -megvenném,<br /></span> <span class="i0">Inkább azt a kicsi -vajat<br /></span> <span class="i0">Kenyeremre -kenném.<br /></span></div> -</div> -<p>Hát a vaj hogy, lelkemszottya? Mert a tojás ekkissé derága!</p> -<p><i>Menyecske:</i> Drága? Ne vegye meg. Ne búsuljon, nem marad a -nyakamon.</p> -<p><i>Nyaraló:</i> Búsuljon a ló, mely fejének nagyobb térfogata -folytán erre alkalmasabban van berendezve. Mán csak annak a vajnak -az árát firtatnám, ha tűzről-pattantságod nem nehezményezné -megmondani.</p> -<p><i>Menyecske:</i> Száz korona kilója.</p> -<p><i>Nyaraló</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha én nekem száz forintom -volna.<br /></span> <span class="i0">A kilincsem irósvajból -volna,<br /></span> <span class="i0">De mivel, hogy -nincsen,<br /></span> <span class="i0">Rézből van a -kilincsem.<br /></span> <span class="i0">El lesz -rekvirálva.<br /></span></div> -</div> -<p>(Kacsintva.) Hát a Maxi hogy van? A maxika? A maxika nem járt -erre? <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p><i>Menyecske</i> (fenyegetően): Mi…i? Miről beszél maga? Csak -nem a…</p> -<p><i>Nyaraló</i> (ijedten): Dehogy, kérem! Ugyan minek néz engem? -Én a Miksáról beszéltem, a Nordau Miksáról, arról a híres -publicistáról.</p> -<p><i>Menyecske:</i> Azér! Mert ha maximált vajat akar kapni, -menjen a keresztanyja vajközpontjába, ne Balaton-Nyuzra.</p> -<p><i>Nyaraló</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hullámzó Balaton -tetején,<br /></span> <span class="i0">Csolnakázik egy halász -legény,<br /></span> <span class="i0">Hálóját a -Halközpont<br /></span> <span class="i0">Bérli ki, a -Halközpont,<br /></span> <span class="i0">Egy fogas száz -korona!<br /></span></div> -</div> -<p><i>Menyecske:</i> Hát kell vagy nem kell? Én nem érek rá, ki -akarok menni a strandra fürdeni.</p> -<p><i>Nyaraló:</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Fürdik a holdvilág Balaton -hosszában,<br /></span> <span class="i0">Méláz a haramja -strandfürdő-kasszában,<br /></span> <span class="i0">Mért nem -kértem kétszerannyit, ahogy illik,<br /></span> <span class= -"i0">Azt is megfizették vón a hadimillik.<br /></span></div> -</div> -<p><i>Menyecske:</i> Na, isten áldja meg, most már annyiér nem -adom.</p> -<p><i>Nyaraló</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sűrű csillagos az -ég,<br /></span> <span class="i0">Majd eszedbe jutok -még,<br /></span> <span class="i0">De már akkor késő -lesz,<br /></span> <span class="i0">De már akkor késő -lesz,<br /></span> <span class="i0">Vajad rekvirálva -lesz<br /></span></div> -</div> -<p>és akkor legalább maga se eszik belőle, ehetünk mind a ketten -káposztát.</p> -<p><i>Menyecske</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kerek a káposzta,<br /></span> -<span class="i0">Csipkés a levele,<br /></span> <span class="i0">Le -a Vajközponttal,<br /></span> <span class="i0">Le vele, le -vele!<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p><i>Együtt</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Eresz alatt fészkel a -fecske,<br /></span> <span class="i0">Mi van a kötődbe -menyecske?<br /></span> <span class="i0">Pici -alma…<br /></span></div> -</div> -<p><i>Nyaraló</i> (mohón): Alma? Alma? Lehetne egy kilót kapni? -Mennyibe kerülne egy kiló?</p> -<p><i>Menyecske</i> (folytatva): ötven ko… ko… ko… ko… koroni,</p> -<p><i>Nyaraló:</i> Me… me… me… mennyi? (Ájultan összeesik).</p> -<p><i>Együtt</i> (dal):</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Jobb vóna a sírba -nyaróni!<br /></span></div> -</div> -<p class="center">(Tánc, függöny.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<h3>PLAKÁT.</h3> -<p>Igen tisztelt Nyomdaigazgató úr!</p> -<p>Kérem, alább következő plakátszövegeket holnap reggelre -elkészíttetni és kiragasztatni. Ma csak ennyit küldök, mivel -alkalmazottaim közül többen sztrájkolnak, holnapra reméljük munkába -áll az egész üzem. Kérem, tessék vigyázni a példányszámra.</p> -<p class="center"><span class="linenum">1.</span> <i>Munkások! -Elvtársak! Katonák!</i></p> -<p>A rettenetes ököl ismét lecsapni készül szorongatott fejünkre. -Utolsó perce következik a döntő pillanatnak. Ne nézzük ölbetett -kézzel, hogy vijjog a saskeselyű.</p> -<p>Fel! Fel!</p> -<p>Jöjjetek el mindnyájan az</p> -<p class="center"><i>alakuló nagytanácsra.</i></p> -<p>Majd közlöm, hogy mikor és hol.</p> -<p class="center">Alázatos tisztelettel</p> -<p class="right">Végrehajtó Vérigazgatóság.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p class="center"><span class="linenum">2.</span> <i>Dolgozó -bányászok!</i></p> -<p>Vigyázzunk!! A korhadó kastély összeomolni készül.</p> -<p class="center"><i>Mi dolgozni akarunk, nem érünk rá -fecsegni.</i></p> -<p>Csak a munka, a megfeszített akarat vérharmatos verejtéke -építheti fel egy boldogabb jövő szívbe markoló igazságának -elnempusztuló lélekszentségét és nem üres és röpke szavak cikornyás -útvesztőjébe bonyolult elmederengés.</p> -<p class="center"><i>Elég volt a beszédből!</i></p> -<p class="center"><i>Lássunk munkához!</i></p> -<p>Mindenki jöjjön el ennek megbeszélésére hétfőtől kezdve hajnali -öt órától esti nyolcig naponta az Országház-téren tartandó -permanens</p> -<p class="center"><i>világkonferenciára</i>.</p> -<p>A rividerci! Szervusztok!</p> -<div class="clearfix"> -<div class="figright"> -<p class="center">Munkaellenőrző Légvezeték<br /> -Cárbizottság.</p> -</div> -</div> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">3.</span> <i>Zsidó -Ecethamisitók!</i></p> -<p>Hát igy akarnak elnyomni bennünket! Pogromot hirdetnek -ellenünk.</p> -<p class="center"><i>Szervezkedjünk!</i></p> -<p>A gázgyárak átkos permanenciája nem fogja letörni az igazság -hatezeréves tüzét.</p> -<p class="right"><i>Életkopf</i> s. k.</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span></p> -<p class="center"><span class="linenum">4.</span> <i>Kerületi -kancsalok!</i></p> -<p>Még mindig nem érzitek hogy egymásra vagytok utalva?</p> -<p class="center"><i>Európai konferenciái követelünk!</i></p> -<p class="right">Szabadalmazott Alzsarnokság</p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">5.</span> <i>Papirt! -Papirt! Papirt!</i></p> -<p>A papirhiány fenyegető réme közeledik! Mi lesz?</p> -<p class="center"><i>Ne írjunk annyit!</i></p> -<p class="center"><i>Spóroljunk a papirral!</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">6.</span> <i>Na és?</i></p> -<p class="center"><i>Hová?</i></p> -<p class="center"><i>Mindent tudunk!</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">7.</span> <i>Halló! Halló! -Halló!</i></p> -<p class="center"><i>Ne csoportosuljunk!</i></p> -<p>A közbiztonságnak és az ucca rendjének ellensége, aki összeáll -és bámészkodik, holmi éretlen és felelőtlen falragasz alatt.</p> -<p class="center"><i>Halló! Halló!</i></p> -<p class="center"><i>Ne olvassunk plakátokat!</i></p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<p class="center"><span class="linenum">8.</span> <b>??</b> -<span class="bordered"><b>Hát velem mi lesz?</b></span> -<b>??</b></p> -<div class="clearfix"> -<div class="figright"> -<p class="center">Krakauer H. Ágost,<br /> -Lágymányos, II. emelet.</p> -</div> -</div> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">9.</span> -<i>Disznóság!!</i></p> -<p>Alább következő versemet egyik lap se akarta leadni:</p> -<p class="center"><i>Dr. B. G.-néhez</i></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Szerelmem büvös -mámorában<br /></span> <span class="i0">Kéjes lelkedre -gondolok,<br /></span> <span class="i0">Az élet -aranytavaszában<br /></span> <span class="i0">Csak téged, téged -akarok.<br /></span></div> -</div> -<p class="right"><i>Alberted!!!</i></p> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="linenum">10.</span> -<i>Jóska!</i></p> -<p>Már megint elvitted az egyetlen manzsettámat. Hozd be délutánra -a kávéházba. Hétkor felmegyek Málcsi nénihez.</p> -<p class="center"><span class="linenum">11.</span> -<i>Embertársak!!</i></p> -<p>Nagyon kérlek benneteket, ne mondjátok meg senkinek, hogy ezt a -cikket én írtam.</p> -<p>(100.000 példány.) <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<h3>CLÉMENCEAU.</h3> -<p>Borzasztó szépet álmodtam megint – apróhirdetés jelent meg -valamelyik lapban, hogy kezdő fizetéssel gyakornok kerestetik az -„Inferno“ egyesült szurok- és kemenceművekhez. Persze azonnal -jelentkeztem – hivatalos helyiségben dr. Asmódi főkályhamester -fogadott és elmagyarázta, miről van szó. Egyelőre a -magánkemencékhez osztanak be és ha ott megfelelek, mint alördög, -bejutok a központba. Azonban lelkiismeretes és pontos munkát kell -végeznem – az igazgatóság figyeli a kezdőket és nem riad vissza -esetleges előléptetéstől, ha leleményt és ügyességet észlel.</p> -<p>Ezután a segédördög jól fűtött cellácskába vezetett, melynek -közepén gőzölgő szurokkal teli kád állott. A kád mellett állt a -kemence, amibe nekem kellett rakni a szenet. Figyelmeztettek, hogy -új lelket hoznak, aki rám lesz bízva, – a felügyelő a harmadik -emeleten figyel és ha a lélek ordítozását odáig lehet hallani, -megerősítenek állásomban, ha pedig a vezérördög hallja meg, még -fizetésemelést <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> is kaphatok. Tehát úgy csináljam a -dolgomat, ha valamire vinni akarom.</p> -<p>Néhány perc mulva két ördöggyakornok hozta is már az új lelket. -Mekkora volt meglepetésem, Clémenceaut, a francia miniszterelnököt -ismerve fel. Fejjel lefelé befordították a szurokba, rátették a -kádra a fedelet, amin csak egy kerek kis nyílás van a fej számára, -aztán magamra hagytak vele, hogy vegyem gondjaimba.</p> -<p>Perc mulva megjelent a fej a nyílásban. A miniszterelnök úr -arcán annak a mély impressziónak nyomai látszottak amit a szurok -meglehetős magas hőfoka keltett nemes lelkében.</p> -<p>– Mi ez? – mondta szigoruan – hiszen ez a fürdő nagyon meleg. -Tegye le gyorsan ezt a fedelet, ki akarok jönni.</p> -<p>– Igenis, kegyelmes uram, – válaszoltam, elővéve zsebemből a -hirlapot, mely Clémenceau legutóbbi beszédét közli, – igenis, -értem. A miniszterelnök úr legfőbb óhaja, hogy végsőkig kitartva a -kádban, melynek hőfokát utolsó csepp vérünkig emelni kell. Igenis, -értem.</p> -<p>És egy nagy darab szenet löktem a kádfürdőkemencébe.</p> -<p>– Mi ez?… – ordított a miniszterelnök úr – süket maga? Én ezt -nem bírom… én ki akarok jönni a kádból… micsoda buta beszéd az, még -emelni a hőfokot… hiszen megőrülök… vegye le gyorsan…</p> -<p>– Ahogy parancsolja, kegyelmes uram, nagyon helyes – -bólintottam, újabb municiót dobva a kályhába, – mi mindnyájan el -vagyunk tökélve, hogy semmiféle okból nem vesszük le a fedelet -mindaddig, míg az egész világ és dicső csapataink ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> szent -eszme fenkölt koszoruját, a végső győzelem dicső babérja alatt, -mindhalálig!!!</p> -<p>– Jézusom, mit karatyol maga – bömbölt a miniszterelnök úr – -hogy én ezt ki akarom tartani? Micsoda őrültséget lefetyel maga… -jaj… jaj… a fedelet…</p> -<p>– Csak méltóságod beszédét citálom (újabb rakomány a kályhára), -nagyon jól tudom, hogy inkább tíz évig folytatja még a fürdőt, -inkább utolsó csepp vérét hajlandó, semhogy a nemzet dicső -akaratával szemben a gyalázatos ellenség teljes megsemmisítése -előtt mindazonáltal, de inkább ámbátor!!…</p> -<p>És egy vödör szurkot öntöttem a fejére.</p> -<p>– Vizet!… Vizet!… – üvöltött a miniszterelnök úr. – Egy korty -vizet.</p> -<p>– Úgy van! – mondtam lelkesen, újabb forró vedret ürítve ki az -elszánt államférfi fejére, – ön most már nem elégszik meg azzal, -hogy egyszerűen visszakapják az elfoglalt területeket. Értem és -közölni fogom az igazgatósággal, hogy ön el van szánva bentmaradni -a kádban, míg Belgium és Turkesztán méltó elégtételt nem kapott a -gaz németektől!!…</p> -<p>– Vizet!… Vizet!… Egy korty vizet!… Egy korty levegőt!… -Megdöglöm… Jaj… jaj.:</p> -<p>– Hogy parancsolja nagyméltóságod? A Dardanellákról tetszett -beszélni, ha jól értettem? Meglesz. Teljes győzelem? Rendben van. -Hogy nem tetszik csüggedni? Tudomásul veszem. Mi egyek vagyunk ama -rendíthetetlen akaratban és elszánásban, miszerint, dehiszen, -csakazértis! Ne tessék félteni, rakom már a kemencét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>A miniszterelnök úr válaszát már nem tudom szavakba foglalni, az -ordításnak és vonításnak olyan szimfóniája volt az, hogy félóra -mulva sietve hívtak Belzebúb elé, aki a harmincadik emeleten -meghallotta ezt a rettenetes hangot és közölni akarta velem, hogy a -legközelebbi közgyűlésen előléptet a második fizetési osztályba. -<span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h3>RÁGALOM.</h3> -<p><i>Háztartási alkalmazott</i> (benyit a szobámba): Hé, izé, -hallja csak, valami Állkapocs Samu keresi…</p> -<p><i>Én:</i> Köszönöm szépen, Marcsa kisasszony… (Magamban.) -Állkapocs Samu… Állkapocs Samu ejnye, ki is ez? Ahá, tudom már… -tyü, hát ez mit akar tőlem, hogy kerül ez ide? Hiszen ez az -uriember, aki azt irta rólam az ujságban, hogy váltót hamisitottam, -hogy bigámiában élek, hogy ujszülött gyermekemet vizbefojtottam és -hogy kabátot loptam a Ligeti-kávéházban. Vajjon mit akar tőlem?</p> -<p><i>Állkapocs Samu</i> (belép): Alászolgája.</p> -<p><i>Én</i> (kissé zavartan): Mivel szolgálhatok?</p> -<p><i>Ő:</i> Állkapocs Samu vagyok. Ön ismeri ezt a nevet.</p> -<p><i>Én:</i> No igen, igen, de éppen azért, nem értem…</p> -<p><i>Ő:</i> Uram, ön rettenetes bajt csinált nekem…</p> -<p><i>Én</i> (csodálkozva): Én?</p> -<p><i>Ő:</i> Ön, ön. És önnek meg kell mentenie engem, ha már -belevitt a slamasztikába.</p> -<p><i>Én:</i> De igazán nem értem…</p> -<p><i>Ő:</i> Dehogy nem érti. (Emelt hangon.) Ön engem feljelentett -rágalmazásért. Tudja ön, mit jelent <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> ez? A becsületem forog -kockán! A becsületem! (Orditva.) A becsületem!</p> -<p><i>Én</i> (ijedten): Hát kérem… ön azt irta rólam, hogy izé…</p> -<p><i>Ő</i> (emelt hangon): Hogy váltót hamisitott, bigámiában élt, -csecsemőt ölt és kabátot lopott. Csak tessék egész bátran -kimondani, én nem szégyelem magam. Igenis, ezt irtam önről. Ön -pedig erre feljelentett engem rágalmazásért…</p> -<p><i>Én:</i>… No igen, miután…</p> -<p><i>Ő</i> (felemeli az ujját): Pardon, most én beszélek. -Följelentett engem rágalmazásért, holott ön nagyon jól tudja, hogy -mindabból, amit én önről irtam, egy szó se igaz. Ön egészen jól -tudja, hogy nem igaz, mégis följelentett.</p> -<p><i>Én</i> (tátott szájjal): Mégis?!!… Hogy érti azt, hogy -mégis?!</p> -<p><i>Ő:</i> Na hallja kérem, hogy hogy értem? Ha igaz volna, amit -én önről irtam, akkor még valahogy menteni lehetne az ön eljárását. -Akkor tudniillik nem fenyegetne engem az a veszély, ami igy -fenyeget. Akkor a tárgyaláson az én ügyvédem bebizonyitaná, hogy -mindaz, amit irtam, igaz, tehát nem követtem el rágalmazást – -mire…</p> -<p><i>Én</i> (naivan): Mire?</p> -<p><i>Ő:</i> Mire fölmentenének engem, ugy-e? Ez csak tiszta sor. -Ebben az esetben önre nem háramolna felelősség. De igy? -(Fenyegetve.) Tudja ön, hogy igy, ahogy most áll a dolog, mi -történhetik?</p> -<p><i>Én:</i> Hát azt gondolom…</p> -<p><i>Ő:</i> Ne gondoljon semmit, ön nagyon jól tudja, mi -történhetik. Az történhetik, sőt egészen bizonyos, hogy meg is -történik, hogy engem rettenetesen elitélnek rágalmazás miatt, talán -be is csuknak… <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> de a becsületemnek mindenesetre -befütyülnek…</p> -<p><i>Én:</i> De már megbocsásson…</p> -<p><i>Ő</i> (emelt hangon): Ne szóljon kérem, nem lehet az ön -eljárását menteni. Ön tudta, hogy nem igaz, amit irtam – mégis -feljelentett. (Tremoló.) Hát eljárás ez? Hát emberség ez? Hát -emberszeretet ez? Engem, akinek öt gyermeke van, akiket el kell -tartani… engem, akit ön nem is ismert eddig, kiszolgáltatni a -közmegvetésnek, a törvény durva szigorának, talán a tömlöcnek… De -eltekintve a rettenetes következményektől, eltekintve attól, hogy -gyermekeim koldusbotra jutnak, hogy feleségem megöli magát, ha -engem elitélnek… eltekintve mindettől, mi lesz az én tiszta, -folttalan, becsületes nevemmel?… Az atyám megfordul, ha megtudja, -sírjában… (Zokogva.) A becsületem! A becsületem! (Ordít.) A -becsületem!</p> -<p><i>Én:</i> No, de igazán, én…</p> -<p><i>Ő:</i> Ne beszéljen, ne mentegesse magát… Lássa be hogy ezt -nem érdemeltem öntől, se én, se szerencsétlen családom, – lássa be, -hogy meg kell mentenie engem… Ön nem lehet rossz ember, mint a -többiek, akik kabátot lopnak, gyerekeket ölnek, váltót -hamisítanak…</p> -<p><i>Én:</i> No no…</p> -<p><i>Ő</i> (legyint): Tessék csak hagyni, én ismerem az embereket, -ilyenek azok! De ön nem tett ilyet soha, ön tehát jó ember… Ön nem -tesz olyat, hogy romlásba dönt egy szerencsétlen, jobb sorsra méltó -családot… Nem, ön nem képes erre, tudom… Éppen ezért jöttem fel -önhöz. Holmi váltóhamisító kabáttolvajhoz nem mentem volna ilyen -kéréssel, azt elhiheti. <span class="pagenum"><a name="Page_186" -id="Page_186">-186-</a></span></p> -<p><i>Én</i> (fejemet vakarva): Hát kérem… egy kicsit bajos a -dolog… én szívesen visszavonnám a panaszt… de nyilvánosság előtt -történt a dolog és így…</p> -<p><i>Ő</i> (legyint): Tessék kibeszélni hagyni. Nem arról van szó, -hogy a panaszt visszavonja, ezzel nincs segítve rajtam. Biztos -felmentésre csak egy módon számíthatok…</p> -<p><i>Én:</i> És az?</p> -<p><i>Ő:</i> Úgy, hogy ön elismeri a váltóhamisítást és a többit, – -ezt önnek meg kell tennie, csak így maradhat a lelkiismerete tiszta -a furdaló vádtól, hogy tönkretett engem és családomat! <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<h3>NYOMOZOM A DETEKTIVET.</h3> -<p>Délben tizenkettőkor megyek haza. A szobaleány azzal fogad, hogy -kerestek: – egy úr keresett, megkérdezte, hogy itt lakom-e, mióta -lakom itt mikor szoktam hazajárni és hogy majd eljön délután.</p> -<p>Sikerült a szobaleány előtt nyugalmat szinlelnem, közömbösen azt -mondtam, hogy jól van, köszönöm, – az előszoba jótékony -félhomályában azt sem veheti észre, hogy elsápadok.</p> -<p>Gyorsan bemegyek a szobába, magamrazárom az ajtót, hogy egy -kicsit összeszedjem magam és meg tudjam fontolni a legközelebbi -teendőket. Az első és legfontosabb, természetesen, hogy innen -azonnal el kell mennem, – de vajjon nem lesik-e már a kaput. A -kávéházon keresztül megyek, aminek kijárata van az udvar felé, – -esetleg egy kis álszakáll, az nem árthat. Bár személyesen úgy -látszik nem ismer: legfeljebb személyleírása lehet. Mindenesetre -meg kell tudni, befejezett nyomozás után küldték-e ki, elfogató -paranccsal, vagy csak most van még folyamatban a nyomozás. Mert -mind a két lehetőség más és más elhatározást követel részemről Ha -kész elfogató parancsa van, akkor vagy rögtön elutazom, vagy -jelentkezem, mielőtt <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> rámteszi a kezét, ha azonban csak -tartózkodási helyemet akarja kikutatni, hogy erről jelentést -tegyen, akkor egyelőre elég, ha néhány hónapig ismeretlen helyen -elrejtőzöm. Meg kell tehát tudnom, kicsoda a detektiv, hogy a -rendőrségről van-e, vagy az ügyészségtől.</p> -<p>A kávéházon keresztül sikerült észrevétlenül lejutnom az utcára. -Szerencsémre a harmadik házban lakik egy szinészbarátom. Odamegyek -és elmondom neki a dolgot, azonnal leültet, maszkot csinálunk; -fekete bajuszt és kis kecskeszakáll: így csak nem ismernek fel.</p> -<p>Visszamegyek a kapu elé. Nagyon nyugodtan és megfontoltan kell -viselkednem – és főként a türelmemet nem szabad elveszítenem. -Felcsengetek, hogy kerestek-e, vigyázva, hogy felülről ne -láthassanak meg. Eddig még nem kerestek.</p> -<p>A kapuval szemben van egy kis kávémérés: ott ütöm fel a -hadiszállásomat. Tótosan beszélek a pincérrel, most jöttem -vidékről, még nincsen lakásom, majd itt fogok ebédelni.</p> -<p>Valahányszor ismeretlen megy be a kapun, várok öt percet, aztán -átmegyek, fölcsöngetek, hogy nem kerestek-e. Csak ne tünjön fel a -dolog.</p> -<p>Végre öt órakor délután egy alacsony, sárgafelöltős ember -jelenik meg: otthonosan lép be a kapun, nem áll meg a címtábla -előtt, fölfelé tart. Néhány perc mulva már jön is vissza. Érzem, -hogy ez az. Megnézem, merrefelé tart – átfutok, gyorsan -fölcsöngetek. Két perccel ezelőtt keresett ugyanaz az úr.</p> -<p>És most kezdődik a hajsza. Az utca végén látom meg a detektivet. -Befordulni készül éppen egy boltba. Megállok a bolt előtt – mikor -kimegy, bemegyek, <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> megkérdezem, nem ismerik-e ezt az urat. -De igen, szokott ide járni, a nevét nem tudják.</p> -<p>Este, egy vendéglőben, végre rábukkanok. A sarokban húzódik meg, -egyedül egy asztalnál. Oldalt leülök, vacsorát rendelek és -figyelem. Semmi feltünést nem találok egyelőre a viselkedésében. -Most már meg kell tudnom az igazat. Lopva, hogy ne vegye észre, a -ruhafogashoz megyek. Megnézem a kalapját. B. N. monogramm van -benne. Ezen a nyomon indulok tovább.</p> -<p>Fizet, indul. Várok egy kicsit aztán megyek utánna. Sarkában -vagyok, sötét utcákon keresztül kisérem. Arsén Lupinre gondolok, a -sok detektivregényre, amit olvastam, de nem jut okosabb az eszembe, -mint a régi és kézenfekvő módszer: utánnamenni, megtudni, hol -lakik.</p> -<p>Ötödrangú szállodába megy be. Kikérdezem a portást. Annyit tud -róla, hogy valami könyvügynök. A szívem megdobban. Agyafurt -emberrel lehet dolgom, precizen és a legmesszebbmenő óvatos sággal -dolgozik. Miért éppen könyvügynöknek adta ki magát? Általában a -detektivek vidéki borkereskedőknek, kataszteri hivatalnoknak, -adóellenőrnek szoktak bemutatkozni. Arról ismeri meg őket az ember. -De ez alaposan dolgozik és eredetien. Könyvügynök! Persze, a -könyvek révén akar a közelembe férkőzni. Rettenetes. Ugylátszik, a -hurok szűkülni kezd a nyakam körül.</p> -<p>Szobát bérelek a szállodában, lefekszem. Reggel ott leskelődöm -az ajtaja előtt. Mikor kijön, félreugrom. De meglát. Meghökken: -lerohan a lépcsőn.</p> -<p>Végem van! Most a rendőrségre megy. Ha nem vagyok ügyes, most -elvesztem. Az önfentartás <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> ösztöne erőt ad. Kocsiba vetem magam -és utána!</p> -<p>A pályaudvarra megy ki. Jegyet vált Pomázra. Borzasztó, ez az -ember mindent tud. Hogy nyomozhatta ki, hogy tiz éves koromban -Pomázon voltam egyszer. Pomázon adatok vannak, esetleg okmányok is -gyermekkori életemről. Ezek bizonyosan mind ellenem szólnak, a -modern pszichológia elméletei szerint bünözésre való hajlamaim -bizonyítására. Alapos munka, annyi szent. Meg kell előznöm, együtt -kell érkeznünk Pomázra.</p> -<p>A folyosón leskelődöm. Nem lát meg, azt hiszem, ha csak -nincsenek tükröző készülékei, – de lehet, hogy lyukat fúrt a falon -keresztül és azon vizsgál. Biztosan.</p> -<p>Pomázon sikerül előre leugranom a vonatról. Elbújok egy házikó -mögött. Néhány perc mulva látom, arrafelé rohan. Sápadt, izgatott. -Érzi, hogy nagy munkája befejezéséhez közeledik. Nem rejtőzhetem -tovább, még egy pillanat és meglát. Hiába minden – elvesztettem a -játszmát. Hogy is győzhettem volna? Legjobb, ha megadom magam, -akkor talán rá tudom venni, hogy ne vasaljanak meg.</p> -<p>Elébetoppanok. Megáll. Rámnéz.</p> -<p>– Megadom magam, – mondjuk mindaketten egyszerre. Aztán ő -folytatja:</p> -<p>– Nem birom tovább detektiv úr. Két napja próbálok menekülni. -Jobb, ha bevisz, legalább megtudom végre, mivel vádolnak.</p> -<p>Leveszem az álszakállamat. Ő is. Felderül az arca.</p> -<p>– Kovácsik úr? Hát nem emlékszik rám?</p> -<p>– Várjon csak… <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– A Pomázi Könyvterjesztőtől… Két évvel ezelőtt hoztam azokat a -detektivregényeket… Gondoltam, már kiolvasta őket és vesz egypárat -az újakból. Már kétszer kerestem a lakásán…</p> -<p>Most aztán itt állok és nem fogom megtudni soha, miért keresett -volna a detektiv, ha csakugyan detektiv lett volna és keresett -volna. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<h3>IGAZGATÓ ÚR.</h3> -<p class="center"><i>(Ábránd.)</i></p> -<p><i>Igazgató</i> (bejön a helyiségbe. Mindenkit ünnepélyes -izgalom fog el, áhítattal hallgatnak el az emberek és szívdobogva -várják, hová fog leülni. A kártyások szórakozottan dobálják a -lapokat, legjobb szeretnék abbahagyni és odasompolyogni valahogy az -igazgató úr közelébe, de restellik bevallani. A kiszolgáló -személyzet halk jelszavakban intézkedik. Az igazgató nem néz se -jobbra, se balra, szigorú és megközelíthetetlen arccal, összehúzott -szemmel egyenesen egy sarokasztalhoz megy, leül, gyors -fejbiccentéssel honorál néhány mézédes mosolyt, aztán egy ujság -olvasásába merül, jelezve, hogy ezért jött ide és semmi más óhaja -nincs)</p> -<p><i>Első Oszlop</i> (habozás után feláll, megnézi az óráját, -mintha menni akarna, aztán meggondolja magát és odalép az Igazgató -úr asztalához. Rosszul palástolt izgalommal): Megengeded, -kérlek?</p> -<p><i>Igazgató</i> (felkapja fejét, megnézi. Aztán kegyesen): -Tessék.</p> -<p><i>Első Oszlop</i> (leül. Ordítva): Pincér! Nem látja, hogy az -Igazgató úr itt van? Micsoda rend van itt? <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p> -<p><i>Pincér:</i> Azonnal, kérem alássan, már megrendeltem a rendes -italt.</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (a másik szobából, ahol kártyázott, -kisompolyog és lassan odaódalog az asztalhoz. Fesztelenül az első -oszlophoz): Szervusz.</p> -<p><i>Első Oszlop:</i> Szervusz. Ülj le.</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (az Igazgató úr felé): Megengedi?</p> -<p><i>Igazgató</i> (szigorúan megnézi. Aztán egy kemény -mozdulattal): Tessék.</p> -<p>(Most komplett a társaság, a terem minden részéből irigyen és -áhítattal nézik őket, nem mernek közeledni, mert tudják, hogy az -Igazgató úr legföljebb a két Oszlopot tűri meg maga mellett, -másokat egy fagyos és lesújtó tekintettel szokott elintézni, ha meg -merik szólítani, vagy kérdezni merik. Igy szoktak ők ülni azokon az -estéken, mikor az Igazgató úr megtiszteli a helyiséget, hármasban, -megközelíthetetlenül, a hírnévnek és tekintélynek és komolyságnak -szigetén.)</p> -<p><i>Első Oszlop</i> (torkát köszörüli. Könnyedén): Beszéltél a -miniszterrel?</p> -<p><i>Igazgató</i> (kis gondolkodás után): Beszéltem.</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (könnyedén): Nevetséges, amit akar tőled, -– természetes, hogy csak úgy lehet a dolgot elképzelni, ahogy te -méltóztattál mondani. A miniszter hamar be fogja látni ezt. -(Legyint és óvatosan nézi az igazgató urat.)</p> -<p><i>Igazgató</i> úr (gondolkodás után, röviden): Remélem.</p> -<p><i>Első Oszlop</i> (könnyedén): Természetes.</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (szintúgy): Hát persze.</p> -<p>(Szünet. A terem feszülten figyel, de egy hangot nem hallanak a -szigetről.) <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p><i>Én</i> (bejövök a terembe. Meglátom a szigetet. A szívem -dobogni kezd, hirtelen elszánom magam és lábujjhegyen, -észrevétlenül, oldalról megközelítem az asztalt. Egy darabig -szívdobogva és félénken álldogálok, aztán mekegve az elfogultságtól -és kínosan vigyorogva megszólalok): Pardon – szabad?… (Tétova -mozdulattal mutatok az egyik székre).</p> -<p><i>Igazgató</i> (elhűlve a merészségen, meredten bámul rám. Nem -is felel.)</p> -<p><i>Első Oszlop</i> (kínosan): Tessék?</p> -<p><i>Én</i> (fülig pirulva): Hát… hogy szabad egy percre… helyet -foglalni… úgy gondoltam… (Vigyorgok.)</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (lesujtó tekintettel, egyben csodálkozva, -felhúzott szemöldökkel): Ja – leülni? Tessék. (A két oszlop -egymásra néz. Az igazgató mereven maga elé, keresztül a -fejemen.)</p> -<p><i>Én</i> (leülök az ülés legszélére, mint aki minden percben -hajlandó felállani, ha szólanak. Tisztelethelyet hagyok az ülésen, -mint a kérvényekben szoktak, ahol a papirt majdnem üresen hagyják -csupa tiszteletből.)</p> -<p>(Kínos szünet. Ülök és zavartan vigyorgok.)</p> -<p><i>Első oszlop</i> (az Igazgató úrhoz): Bizonyos vagyok benne, -hogy a miniszter nem is gondolta azt komolyan, hogy másképp is -lehet, mint ahogy mondani méltóztattál.</p> -<p><i>Igazgató</i> (fagyosan): Remélem.</p> -<p><i>Én</i> (udvariasan nevetek, mintha az Igazgató úr egy -nagyszerű viccet mondott volna): Hát persze… nagyon jó… már hogy is -gondolta volna… nagyon jó… (Nevetgélek, de aztán elhallgatok, -<span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> mert senki se nevet. Hosszú, kínos -szünet.)</p> -<p><i>Második Oszlop:</i> Nem arravaló ember a miniszter. Nem -gondolod, kérlek alássan?</p> -<p><i>Igazgató</i> (szünet után): Esetleg. (Nagy szünet.)</p> -<p><i>Én</i> (hogy valamit mondjak): Én is úgy gondolom, hogy nem -arra való. Másféle hivatáskörben megfelelne… a képzettségénél -fogva… (Szünet. Alázatos mosollyal): Nem tudom, igazat tetszik-e -adni ebben… (Szünet.) hogy más hatáskörben… képzettségénél fogva… -(Szünet. Köhögök.)</p> -<p><i>Igazgató</i> (az Első Oszlophoz, határozottan): A miniszter -más hatáskörben sem felelne meg, mivel rossz államférfinek -tartom.</p> -<p><i>Második Oszlop</i> (legyint): Természetes.</p> -<p><i>Én</i> (pirulva és alázatosan): Pardon. Nem úgy értettem, -hogy milyen államférfi… hanem, hogy a képzettségénél fogva…</p> -<p><i>Igazgató</i> (az első Nagymesterhez): – Sehogy sem felelne -meg, mert…</p> -<p><i>Én</i> (zavartan mosolyogva): Pardon… félre tetszik érteni… -nem azt kérdeztem, hogy milyen államférfi… hiszen ezt… (szerényen -és kedvesen) Igazgató úr, mint teljesen korlátolt és hozzánemértő -ember nem állapíthatja meg – hanem, hogy a képzettségénél -fogva…</p> -<p><i>Igazgató</i> (rámnéz, nem hisz a fülének, azt hiszi, -tévedett. Keményen): Hogy tetszik mondani, hogy a miniszter -korlátoltsága?…</p> -<p><i>Én</i> (pirulok-pirulok zavaromban, alázatos mosollyal): Jaj. -Istenem, dehogy… nem tetszik érteni, olyan bután fejezem ki magam… -(előzékenyen <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> magyarázva): úgy értem, hogy izé… hogy -az Igazgató úr… hogy ön; (meghajtva magam felé zavaromban) mint -teljesen korlátolt és tehetségtelen ember nem is itélheti meg azt, -hogy a miniszter milyen államférfi… hanem hogy a képzettsége…</p> -<p><i>Igazgató</i> (az Első Oszlophoz): De hogy mondja kérem? Nem -értem. Hogy a… miniszter…?… Pardon, nem értem… hogy ki a -teljesen…</p> -<p><i>Én</i> (egészen odavagyok zavaromban. Hebegve és vigyorogva): -Hát izé… az Igazgató úr… úrnak tetszik lenni… úgy gondoltam… nem -tetszik érteni?</p> -<p><i>Igazgató</i> (sápadtan emelkedik, megdermedve néz rám): Hogy -én – hogy mi vagyok én?</p> -<p><i>Én</i> (felállok. Zsebredugom a két kezem, hangosan): Ja, -maga! Hogy maga mi? Egy egészen ostoba és tehetségtelen, nagyképű -fráter. (Megfordulok és zsebredugott kezekkel, ráncigálva indulok a -másik asztal felé, mire hangosan a pincérhez): Tóni – egy feketét! -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<h3>„SZUBJEKTIV LELET“</h3> -<h4>I.<br /> -<i>Dr. Ugyanaz, délelőtt, a sorozáson.</i></h4> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (megtört tekintetű, bús, tönkrement emberi -roncs, elgyengült férfierő, beesett szemek, tétova mozdulatok. -Hajlott háttal, köhögve lép az orvos elé. Halkan suttogva -beszél.)</p> -<p><i>Orvos</i> (miután az objektiv leletet felvette): Most -következik a szubjektiv lelet, az egyén saját bevallása alapján. -Hány éves?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Öreg vagyok… nagyon öreg…</p> -<p><i>Orvos:</i> A nacionálé szerint harminckét éves.</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (fájdalmasan): Nem az az öreg, doktor ur, aki -messze van a bölcsőtől, – de aki közel van a koporsóhoz.</p> -<p><i>Orvos:</i> Szülei élnek?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Élni éppen élnek, ha élet az, éjjel-nappal -lelkiismeretfurdalások között fetrengeni, hogy ilyen szánalmas -beteg korcsnak adtak életet, amilyen én vagyok, magamnak és az -emberiségnek gyötrelmére.</p> -<p><i>Orvos</i> (a szívet vizsgálja): Vegyen lélegzetet.</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (akkora lélegzetet vesz, mint egy kis -kolibri). <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p><i>Orvos:</i> Nem tud nagyobbat lélegzeni?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (rémülten): Még ennél is nagyobbat? Szent -Isten, hiszen megreped a tüdőm. Még soha ennyi levegőt nem ettem -egy harapásra.</p> -<p><i>Orvos:</i> Mutassa a nyelvét.</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (legyint): Ne is nézze meg, doktor úr – a -doktor úr érzékeny lelkű embernek látszik – nagyon szomorú látvány -az én nyelvem, doktor úr… megmondom őszintén.</p> -<p><i>Orvos:</i> Volt valami szervi betegsége?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Nekem? Tudtommal nem volt, – ha csak -féloldali agyrák nem számít szervi betegségnek – tudniillik mindig -arra volt gyanuja az orvosomnak…</p> -<p><i>Orvos:</i> Szokott szédülni?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Csak a szédülést ne emlegesse, doktor úr, -mert mindjárt összeesek. Kénytelen vagyok állandóan a kocsiúton -járni, mert ha a járda széléről lenézek, mindjárt elszédülök.</p> -<p><i>Orvos:</i> Különben semmi panasza nincsen?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Különben semmi. Ha így tartom a fejem, -féloldalt, akkor valami tompa nyomást érzek a derekamban. Ha a -derekamat mozgatom, ugyanazt a tompa nyomást a fejemben érzem. Néha -olyan érzésem van a mellemben, mintha a fájós lábam sajogna, néha -meg percekig nem tudok lélegzetet venni a fülemen keresztül. A -vesetájon szaggató nyílalást érzek olyankor, mikor az orromat fúvom -– néha meg úgy szeretnék sírni, magam sem tudom, hogy miért. -Esténként, mikor hálni jár belém a lélek, sokszor olyan állapotban -vagyok, hogy már alig találom meg az ágyat. Különben nem tudok -semmit, ha csak azt a veszett kutyát nem, aki egy órával ezelőtt -megharapott. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p><i>Orvos:</i> Ezek a foltok a karján mitől vannak?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Ez? Ez semmi, egy pár hullafolt. Bizalmasan -megsughatom a doktor úrnak, hogy már két hónappal ezelőtt -meghaltam. Csak nem akarok elhencegni vele.</p> -<p><i>Orvos:</i> Jól van. Frontdiensttauglich.</p> -<h4>II.<br /> -<i>Dr. Ugyanaz, délután, a biztosító-társaság orvosánál.</i></h4> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (kihúzott derekú, délceg, villogó szemű -fiatal atléta. Döngő léptekkel méri át a szobát. Érces bariton, -ringó csípők.)</p> -<p><i>Orvos:</i> Hát kérem, amint mondtam, a díjszabás -meghatározása attól függ, hogy milyen sánszai vannak önnel a -társaságnak. Ha a vizsgálat kideríti, hogy egészséges ember, aki -megéli a biztosított összeg lejárását, természetesen kisebb díjakat -állapítunk meg. Hány éves?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (szégyenlősen): Jaj, Istenem, – szinte -restellem… olyan bohó vagyok…</p> -<p><i>Orvos:</i> De hiszen a nacionálé szerint harminckét éves…</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Nem az a fiatal, aki közel van a bölcsőhöz, -hanem, aki messze van a koporsótól.</p> -<p><i>Orvos:</i> Szülei élnek?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Apám korelnök a „Matuzsálem“ című -aggastyán-klubban.</p> -<p><i>Orvos</i> (szívét vizsgálja): Vegyen lélegzetet.</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (akkora lélegzetet vesz, amekkorából szükség -esetén egy-két hétig eléldegélhetne a tenger fenekén.)</p> -<p><i>Orvos:</i> Ne olyan nagyot… <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Még ennél is kisebbet? Hiszen -megfulladok.</p> -<p><i>Orvos:</i> Mutassa a nyelvét.</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (félméternyire kilógatva a nyelvét): Nézze -meg ezt a nyelvet, doktor úr, nem azért mondom, – csak tessék -bátran megtapogatni – ilyen nyelvet nem egyhamar lát a doktor úr -Pesten – direkt gusztusom van rá néha, hogy leharapjam és megegyem, -olyan friss és gusztusos. (Megveregeti a nyelvét.)</p> -<p><i>Orvos:</i> Volt valami szervi betegsége?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz</i> (sóhajt): Sajnos… be kell vallanom, hogy -volt. Gyermekkoromban súlyos orrviszketésen mentem keresztül, de -még idejében megvakartam az orromat és elmult. Azóta jól érzem -magam.</p> -<p><i>Orvos:</i> Szédülni szokott?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> Sajnos, elég gyakran. Valahányszor -repülőgépen ülök és a gép darabokra törve zuhan fejjel lefelé. -Különben nem.</p> -<p><i>Orvos:</i> Egyéb panasza nincs?</p> -<p><i>Dr. Ugyanaz:</i> De igen… Nem merek disznók közelébe menni, -mert gyakran megtörtént, hogy makknak néztek. És egy állandó -szorongás van bennem, hogy annak idején, két-háromszáz év mulva, -mikor már meguntam az életemet, nem tudok majd meghalni.</p> -<p><i>Orvos:</i> Jól van, köszönöm. (Megírja a -biztosító-társaságnak a jelentést, melyben nem ajánlja fölvételre a -jelentkezőt, mert a vizsgálat arra enged következtetni, hogy néhány -év mulva tökéletesen meghülyül és munkaképtelen lesz.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<h3>A BURDONBENGHI BUMERANG.</h3> -<p class="center">Monstre-film huszonkét részben, 316 -felvonásban.</p> -<p class="center"><b>Az ausztráliai „Ultrahyper“-cég -felvétele.</b></p> -<p class="center"><i>Az első felvonás rövid tartalma:</i></p> -<p>Kentudey, az ausztráliai elefántgyár igazgatója haragos -viszonyban él legjobb barátjával, Ram-Ram bánya-kapitánnyal, aki -évek óta üldözi szerelmével a szép Mág Maryt, a „prerik -nősténybikáját“, ahogy őt egész Előindiában nevezik a vállain -átvetett két pofaszakáll miatt, melynek titkát csak Ecrlton ismeri, -aki egy buvárszállítmány menetleveléről lenyalt egy bélyeget, amit -a vakmerő Tsinfu mérgezett cián-tortába kevert, a Kékfenekű -Emberhangyász visszakaparítja és ezzel megmenti Ázsiát a fenyegető -katasztrófától.</p> -<p>Már-már sikerül a csel, midőn Teddy, aki az Eiffel-torony -tetejéről lecsüngő tengeralattjáró biztosító szelepeit átharapta, a -medencében összegyült vizet ráereszti arra a gyorsvonatra, amelyen -Burdon és Harry utaznak a biztos halál felé. Mag Marynak annyi -ideje van csak, hogy elkapja a gőzharangot: de a gyémántgumit már -nem tudja megmenteni, az a gaz cselszövők kezére kerül. A szép -<span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> Ellen, aki magához ragadja a hatalmat, -levelet ír Parlton-nak, amelyben értesíti, hogy öt és fél perce van -még hátra, amíg a dugattyú eléri az emeletet. Parltont a szerelem -se tudja visszatartani, látván, hogy minden ellene fordul, felfedi -Kentudey előtt az egész összeesküvést. De már késő: a két elefánt -nem birja tovább a majomhajszeszt, amit Link, a kémikus, ki csak -cselből állt a Vasmirígy szolgálatába, hogy a cselszövők számára -kikémlelje Parlton terveit, a pincéből fejlesztett Hipperittel -összeforrasztott csőben bocsát rendelkezésére a végső haláltusáját -vívó szerelmes pár védelmezőinek.</p> -<p>Ugyanott megtalálják a tojásokat is: most hát nyilvánvaló, hogy -Gertrúd nem a nevelő kisasszony volt hanem maga Ten, a -„korvettevő“. Lifi nem ismeri fel azonnal ellenségét, úgy tesz, -mintha álruhában akarná megtéveszteni apját, de csak azért, hogy -Poll, aki be van avatva a szalámigyilkosok tervébe, azt higyje, -hogy Mag Mary volt a páncélszekrény tokjában, mikor a Frásztörő -Álarc lenyúzta a bőrt fivére könyökéről, hogy a rejtelmes írás -birtokába jusson. Marynek nem sikerül Allan hasüregében megtalálni -a szelencét, de annyi ideje még van, hogy értesítse a vezetőséget. -Egy kis intermezzó után, melyben a két szerelmes végre megpihenni -látszik a kéményben, amelyből nyugodtan lóghatnak fejjel lefelé, -mert Ten visszaigazította a csontpalack mutatóját s így a kígyók -nem mászhatnak fel; Mag Mary döntő lépésre határozza el magát. Úgy -tesz, mintha már megkapta volna a titokzatos lekvárzsibbasztót és -színleg leugrik a cseremiszeket szállító repülővonat -lőportartályából – de Poll, aki már várja a ballonban, elkapja a -csolnakot, épen akkor, mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> a csapot kinyitották és a -lovasok elérték a holdfogyatkozást.</p> -<p>Ebből nyilvánvaló, hogy ki volt a gyilkos és a fiatalok egymáséi -lehetnének, ha az ősi kastély gázfejlesztőjében nem találnák meg a -levelet, melyből kiderül, hogy Mary születendő gyermeke tudhatja -csak a titkot. A következő felvonásban erről is megtudhatjuk az -igazságot. <span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<h3>A HAJÓHINTA</h3> -<p>Ha jól emlékszem, mindahárman egyszerre szálltunk be, mikor a -hajóhinta még állott. És hogy én a középre kerültem, ennek se -valami különösebb törekvés vagy ambíció volt az oka, se mérséklet -vagy szerénység – egyszerűen a középre kerültem, mivel ott szálltam -be és mivel alapjában véve soha nem nagyon törődtem vele, hogy jól -legyek elhelyezve külsőségekben: én egyszerűen hintázni szerettem -volna, ringatózni és lebegni, mert ringatózás és lebegés közben -szépeket szoktam érezni és gondolni a hintázásról. És mivel tudtam, -hogy a hinta mindenkit meghimbál, aki felül rá, nagyon mindegy volt -nekem társadalmi elhelyezkedésem.</p> -<p>Balra tőlem, a hajóhinta farába, szálas, derék legény állott: -kovács lehetett vagy vasesztergályos; nem tudom biztosan, de úgy -rémlik, mintha kalapács is lett volna a kezében. Nyugodtan állt és -fütyörészett és nézte a kék eget és a tarka földet. Jobbra, -bricseszben és tollas vadászkalappal a fején, napbarnított arcú, -csinos szőke fiú helyezkedett el: afféle földbirtokos, rokonszenves -úriember, <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> nekem ő is nagyon tetszett, nem tehetek -róla, meg az esztergályos is tetszett és arra gondoltam, hogy -milyen jól fogunk úgy hintázni, hármasban.</p> -<p>A hintást, szakállas és szemüveges öreg zsidót, nem tudom miért, -az esztergályos érdekelte jobban: talán kevésbbé félt tőle vagy -tervei voltak vele – talán ingyen házimunkát remélt vagy azt hitte, -hogy az jobban érti a nyelvét. Kézzel-lábbal magyarázott neki -valamit, ahogy félfüllel hallottam, a hinta szerkezetét magyarázta, -azt állítva, hogy a hintát nem ő hajtja, mintahogy hiszik, akik -látják őt kivülről rángatni a kötelet: hanem hogy a szerkezet -hajtja a hintát, bonyolult rendszer, aminek külön törvénye van. És -unalmasan és hosszan magyarázta a szerkezetet: az esztergályos, -akit inkább a lányok érdekelték, nem igen figyelt oda. Csak akkor -fordult feléje egy pillanatra, kíváncsi tekintettel: mikor az öreg -szemüveges, belemelegedve, azt kezdte bizonyítani, hogy a hinta -törvénye szerint neki, aki balról van, egészen különös hivatás -jutott osztályrészül: fel fog repülni magasra, egészen magasra, -talán a ponyváig is, onnan aztán ő intézi a dolgokat, ő kormányozza -az egész mindenséget hintástul, hajóstul, mindenestül együtt.</p> -<p>Én mindjárt éreztem, hogy egy kis baj van ezzel a -megállapítással, hogy valamit elfelejtett közölni az -esztergályossal: de már nem volt időm szólni, mert a hinta közben -megindult. Gondoltam, így is jó, legalább nem kell sokat beszélni. -Én egy tisztességes, rendes hintázásra gondoltam akkor, -kéremalássan, ami mindhármunknak nagyon jó lesz, néha az -esztergályos löki majd a hintát, néha meg a vadászkalapos, ahogy -illik, aszerint, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> melyiken van a sor: én szépen ülök majd -középen, nem bántok senkit, legfeljebb énekelek valami vídámat, -vagy kurjongatok egyet-kettőt, hogy jobb kedvünk legyen. A -kormányzást úgyse értem, csinálja, aki szereti.</p> -<p>Eleinte jól is ment minden, szépen ringott a a hinta és én már -bele is akartam fogni a dalolásba. De az öreg szemüveges, fene egye -a dolgát, nem hagyott bennünket békén, azt hitte, neki is -okvetlenül csinálni kell valamit, neki, aki a földön maradt, pedig -egészen jól meglettünk volna nélküle mindhárman, ha szomszédaim -nekifeszülnek kicsit a lábukkal. Ő azonban nem maradt békén, hogy -asszongya, majd ő segít, őrá szükség van, hogy ő jobban érti a -dolgot, hogy mi nem jól csináljuk. És elkezdte össze-vissza húzni -meg rángatni a kötelet, fontoskodott, járt a szája, kézzel-lábbal -magyarázott, a hintázás elméletét fejtegette.</p> -<p>Erre kezdődött aztán a kalamajka. Az esztergályos meg a -vadászkalapos nem hallották jól, mit akar az öreg: az öreget én -hallottam csak, aki középen ültem és hiába integettem neki, hogy -hagyja abba. Ők ketten csak azt látták, hogy a hinta nem jól jár, -csikorognak a sodronyok, kifelé fordul az alattság, mindjárt -kifordul valamelyik. Mindkettő azt hitte, hogy a másik rontja a -tempót: mérgesen csavargatták a nyakukat, hogy a fejemen keresztül -meglássák a másikat. Az esztergályos méregbejött, nagyot rugott -előre – a hajóhinta kilendült, szédítő ívben fölugrott jobbra, -majdnem a ponyváig. Az esztergályos nekiesett a hajó farának: -csúnyán káromkodni kezdett és szidta a vadászkalaposnak az anyját, -hogy így <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> csúffá tette, meg fenyegetőzött. Én -feléje fordultam, hogy megértessem vele, hogy egyikünk se az oka a -dolognak, de nem jutottam szóhoz, mert közben a vadászkalapos, aki -meg az esztergályost szidta, egész testével ráesett a hátamra, -mivelhogy én voltam középen.</p> -<p>Nagyot nyekkentem és csutkástul leszaladt a torkomon, amit -mondani akartam. Közben a hajóhinta elérvén a holt pontot, már -zuhant is visszafelé – örültem, hogy majd lélegzethez jutunk végre, -ha megínt földet érünk. De a hinta persze nem állt meg, iszonyú -erővel, féktelenül robogott át a sineken és most balfelé rohant fel -a magasba, áttörve a szabályozó lécet. Mindjárt láttam, hogy ez így -nem jól lesz: ordítottam az öregnek, hagyja abba a karatyolást, -inkább fékezzen. De az elvesztette a fejét és még jobban rángatta a -kötelet. Pillanatok alatt az esztergályos érte el a ponyvát – a -vadászkalapos sziszegve és káromkodva alul került – az esztergályos -ordított, hogy aszongya megállj, ugye, kellett az neked, minek -húztad úgy magadfelé, majd adok én neked – én a vadászkalapos felé -fordultam, hogy fölemeljem, de közben az esztergályos egész -súlyával rámeredt és betörte két bordámat, mivelhogy én voltam -középen.</p> -<p>És ez most így megy és én hiába kiabálok és integetek a nagy -zajban, hogy hó, hó, álljatok meg senki se hallgatott rám: és rohan -a hinta, eszenélkül fölfelé, majd mindketten lefelé és én vagyok a -puffer, rám esnek, aki középen vagyok és nem kormányzok és nem -húzom a kötelet. Az öreg szemüveges megtébolyodottan karatyol, -közben összefüggéstelen szavakat, mint egy agyalágyult: -szerkezetről beszél meg törvényről, meg hogy mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> a -teendő… csak egyes tört szavakat kapok el az egészből… termelés, -aszongya épen… történelmi szükségszerűség… aszongya… osztályharc, -aszongya…</p> -<p>Puff, most megint kaptam egyet az oldalomba. Gyerekek nekem elég -volt, hagyjuk abba az egészet, én ki akarok szállni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<h3>BABUSKA, A VÁROSLIGETBEN.</h3> -<p class="i2">Nagyérdemű közönség,</p> -<p>itt látható a csodálatos világrejtély, melynek magyarázatát -senki megadni nem tudta még eddig, bár a legnevesebb tudósok -foglalkoztak a kérdés megoldásával.</p> -<p>Itt látható Babuska, aki eszik, iszik, mozog és harcol, Babuska, -orosz katonai egyenruhában, vállán fegyverrel, derekán szíjjal, -fején csákóval.</p> -<p>Vajjon élő ember-e, vagy csak tökéletes mechanizmus?</p> -<p>Erre fog válaszolni Babuska, ha a nagyérdemű közönség nem -resteli a csekély beléptidíjat és végignézi előadásunkat.</p> -<p>Babuska nyolcszáz éves mindössze és elég jó színben van. Tessék -megnézni, bárki meggyőződést nyerhet róla, miszerint ez nem csalás, -nem ámítás, hanem tény és való.</p> -<p>Ha itt a hátán megnyomok egy gombot, amint látni méltóztatik, -felemeli kezét és szalutál. Ha a mellét megnyomom, pukkedlit csinál -és keresztet vet.</p> -<p>Másik nyomásra lekapja válláról a puskát és hasrafekszik.</p> -<p>Ismét másik nyomásra Babuska felugrik és <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -előreszalad. De vigyázni kell, hogy út legyen előtte, mert -beleugorna a Dunába is, ha a gombot megnyomjuk.</p> -<p>Vajjon élő, eleven ember-e, vagy csodálatos gépezet?</p> -<p>Tessék megnézni, meggyujtom ezt az „Emberi jog“ feliratú gyufát -és a szeme elé tartom.</p> -<p>Babuska szeme meg se rebben, bárki meggyőződést szerezhet róla, -ez nem csalás, nem ámítás, tessék meggyőződést szerezni róla.</p> -<p>Most megint egyhelyben áll Babuska, mint a cövek és nem -mozdul.</p> -<p>Nagyérdemű közönség, tessék besétálni, az előadás azonnal -megkezdődik.</p> -<p>Nagyérdemű közönség, itt látható tehát Babuska, az orosz katona, -a huszadik század rejtélye, – vajjon ember-e, vagy élő -mechanizmus?</p> -<p>Tessék idefigyelni: megnyomok egy gombot és Babuska engedelmesen -felemeli egyik kezét.</p> -<p>Most tessék figyelni: most megnyomok egy gombot és Babuska -felemeli fegyverét és megindul.</p> -<p>(Babuska megindul a sugólyuk felé.)</p> -<p>Jól van, Babuska. Hogy hínak engem, Babuska?</p> -<p>(Babuska merev fa-hangon: Bru-szi-lov.)</p> -<p>Jól van, Babuska. Menj tovább, Babuska.</p> -<p>(Babuska a sugólyuknál megáll.)</p> -<p>Na mi az, Babuska, nem mész tovább?</p> -<p>(Babuska: Me-gyek. – Egészen halkan, a foga közt: Hallod, Samu, -ne marháskodj, hiszen beleesem az orkeszterbe.)</p> -<p>Ugy látszik, valami elromlott a gépezetben, majd mindjárt -megigazítjuk. Úgy, most megcsavarom ezt a csavart és minden rendben -lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Most tessék idefigyelni, elsütök egy pisztolyt Babuska füle -mellett és Babuska arca meg se rándul. Puff.</p> -<p>(Babuska idegesen összerázkódik. Fogai közt: Samu, ne -marháskodj, mi bajod velem? Hiszen ez nem volt a programmba!)</p> -<p>Amint látni tetszik, Babuska meg se rebbent. Most hátul -beleszúrok Babuskába és észre se veszi. Így ni!</p> -<p>(Babuska nagyot ugrik kínjában. Félhangosan: Megőrültél, Samu? -Hát ez mi? Ez nem tartozik a mutatványhoz, én mindjárt -abbahagyom.)</p> -<p>Amint látni tetszik, teljesen érzéketlen. Most meglököm Babuskát -és orra vágódik, mint egy darab fa. Vajjon élő ember-e, vagy a -technika csodája? Tessék nézni, belerugok a hátába.</p> -<p>(Babuska földhözvágja a sapkát, nagyot kiabál és pofonvágja a -kikiáltót. Bömbölve: Hát, te disznó, csuffá akarsz tenni a közönség -előtt? Kirohan a szinpadról.)</p> -<p>Amint látni tetszik, Babuska minden intésemre engedelmesen -reagálva, mint tökéletes gépezet, rendben és zavartalanul kivonult -a szinpadról. Legközelebbi előadásunk egy óra mulva. Köszönöm -hölgyeim és uraim, éljen a haza! <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<h3>CSEKÉLYSÉGEM TIZENNÉGY PONTJA.</h3> -<p>Van szerencsém a következőkben közzétenni azt a tizennégy -pontot, melyeknek teljesítése esetén hajlandó vagyok valamennyi -ellenségemmel, úgymint a kiadókkal és azok szövetségeseivel, -valamint a Telefon-központ és kapcsolt Részeivel, nemkülönben -azokkal a kollégáimmal, akik, mikor találkozom velük, mézédes -mosollyal azt mondják: te, milyen jó volt ez a legutóbbi cikked -izé, mi is volt a címe; – végre Theisz tanár úrral, aki a -harmadikban megbuktatott franciából, kibékülni – illetve, -amelyeknek előzetes biztosítása mellett hajlandó vagyok Európa -békés és boldog fejlődése érdekében tárgyalni azokról a -lehetőségekről, amiknek alapján békejobbot nyujthatunk -egymásnak.</p> -<p>1. Ne legyen többé titkos diplomácia. Ha valakinek valami -kifogása van, tessék a szemembe mondani, ne olyankor jusson az -eszébe, mikor éppen egy harmadik segíteni akar rajtam.</p> -<p>2. A tengeri hajózás legyen egészen szabad. Ha szólok a -konflisnak, hogy álljon meg és véletlenül nem állhat meg, mert -valahol dolga van, vagy mert nincs kedve engem vinni, vagy mert nem -tetszem neki, annyit mégis megtehet, hogy szóljon valamit -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> legalább, hogy így-úgy, ne haragudjak, -most nem ér rá, majd legközelebb!</p> -<p>3. Szünjenek meg a gazdasági korlátozások. Ha kalapot veszek -valahol, ne forgassa meg a boltos gúnyos mosollyal a fejemen lévő -kalapot, hogy hol tetszett ezt venni? ja, a Blaunál, akkor nem -csodálom.</p> -<p>4. Csökkenteni kell a fegyveres felkészültséget. Ha én X-ről -viccből mondok valamit, egészen jóindulatúan, hogy nem tudom, mi az -vele, az utóbbi időben úgy viselkedik, mint egy paralitikus és ez -neki a fülébe jut – azért nem muszáj, hogy legközelebb azt -terjessze rólam, hogy kabátot loptam.</p> -<p>5. A gyarmatok ügye rendezendő. Mikor én a cselédemmel -találkozom a kapu alatt és éppen beszélgetek vele, ne szakítson -félbe minket a házmester, hogy aszongya, a cselédek csak a hátsó -lépcsőn mehetnek fel.</p> -<p>6. A megszállott területeket ki kell üríteni. Az az úr, aki már -egy félórája áll a lábamon, szálljon le róla vagy legalább is -jelentse ki nyíltan és határozottan, hogy mikor óhajt -leszállani.</p> -<p>7. A kiürített területeket helyre kell állítani. Ha engem valaki -pofonüt, aztán jobban megnézve, azt mondja, pardon, tévedtem, -összetévesztettem a Kovács úrral, akkor legalább tekintse a dolgot -elintézettnek és ne keresse tovább a Kovács urat, hogy még azt is -pofonüsse, szegényt.</p> -<p>8. A megszállt részeket fel kell szabadítani. Akinek sietős útja -van, ne lökjön engem gyomorba, akinek nincs sürgős dolgom.</p> -<p>9. Jóvá kell tenni az igazságtalanságot, amit annak idején -szüleink elkövettek azzal, hogy ilyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> időkben -világra hoztak bennünket. Elzász-Lotharingiáról mondjon le -Németország is és Franciaország is, a többit bizzák rájuk.</p> -<p>10. Jelentsék ki általában a németek is, meg a franciák is, meg -az angolok is, hogy aszongya, egy kicsit mérgesek voltak persze, de -most már semmi baj, szervusz, Nichts für Ungut.</p> -<p>11. És különben is ne vitatkozzanak sokat azon, hogy ezzel mi -lesz, meg azzal mi lesz, hanem az egész kérdést intézzék el úgy, -ahogy a két zsidó, akik osztoztak a libamájon és egyik se merte a -nagyobbik darabot kivenni, hanem kinálták egymást, hogy -tessék-tessék – mire aztán az egyik mégis kivette a nagyobbikat. Na -hallod, aszongya a másik, mondhatom, egy udvarias ember vagy, -kiveszed a nagyobbat. Hát te melyiket vetted volna ki, kérdi a -másik, hiszen ott hagytam a kisebbiket! Hát parancsolj kérlek, -hiszen ott hagytam a kisebbiket.</p> -<p>12. És általában ne beszéljenek az emberek rosszat egymásról és -főként ne használjanak képletes kifejezéseket, hogy aszongya, -mindnyájunk lelkében ég a vágy, meg hogy sasok gyanánt.</p> -<p>13. És általában senki ne szóljon egy szót se, ne magyarázzon, -ne mentegetőzzék, ne hozzon fel érveket és enyhítő körülményeket és -ne bizonyitson be semmit és ne figyelmeztessen semmire, hanem -mindenki vonjon vállat és nyujtsa a kezét.</p> -<p>14. És azután sürgősen beszéljünk másról.</p> -<p>Ezen feltételek alapján hajlandó vagyok mindenkivel -kibékülni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<h2>TARTALOM</h2> -<p class="center">ELSŐ RÉSZ.</p> -<p class="center"><b>Képes beszéd</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>Könnyek <span class="ralign"><a href= -"#Page_7">7</a></span></li> -<li>Fürdő-monológok <span class="ralign"><a href= -"#Page_11">11</a></span></li> -<li>Ultima ráció <span class="ralign"><a href= -"#Page_15">15</a></span></li> -<li>Irigység <span class="ralign"><a href= -"#Page_19">19</a></span></li> -<li>Példázat <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li>A majom és a hangya <span class="ralign"><a href= -"#Page_25">25</a></span></li> -<li>Történelmi materializmus <span class="ralign"><a href= -"#Page_29">29</a></span></li> -</ul> -<p class="center">MÁSODIK RÉSZ.</p> -<p class="center"><b>Beszédes kép</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>Szemléltető statisztika <span class="ralign"><a href= -"#Page_35">35</a></span></li> -<li>Tegezés <span class="ralign"><a href= -"#Page_40">40</a></span></li> -<li>Ábránd és valóság <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li>Ugyanez férfiben <span class="ralign"><a href= -"#Page_48">48</a></span></li> -<li>Vizsgálat <span class="ralign"><a href= -"#Page_52">52</a></span></li> -<li>Regék boldog világa <span class="ralign"><a href= -"#Page_56">56</a></span></li> -<li>A dráma <span class="ralign"><a href= -"#Page_60">60</a></span></li> -<li>Filmgyártás <span class="ralign"><a href= -"#Page_65">65</a></span></li> -<li>Tehetség <span class="ralign"><a href= -"#Page_69">69</a></span></li> -<li>Influenza <span class="ralign"><a href= -"#Page_72">72</a></span></li> -<li>Órák <span class="ralign"><a href="#Page_75">75</a></span></li> -<li>Idegkórtan <span class="ralign"><a href= -"#Page_79">79</a></span></li> -<li>A lebeszélőben <span class="ralign"><a href= -"#Page_82">82</a></span></li> -<li>Barátom, a vállalkozó <span class="ralign"><a href= -"#Page_86">86</a></span></li> -<li>Tudomány <span class="ralign"><a href= -"#Page_90">90</a></span></li> -<li>Tüzrendészet <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li>Pályázom a Nobel-dijra <span class="ralign"><a href= -"#Page_98">98</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></li> -<li>Vitatkozás <span class="ralign"><a href= -"#Page_101">101</a></span></li> -<li>Gyermekfoglalkoztatás <span class="ralign"><a href= -"#Page_104">104</a></span></li> -<li>Minden másképp van <span class="ralign"><a href= -"#Page_108">108</a></span></li> -</ul> -<p class="center">HARMADIK RÉSZ.</p> -<p class="center"><b>Politika</b></p> -<ul class="TOC"> -<li>Mese a hároméves kisfiúknak <span class="ralign"><a href= -"#Page_115">115</a></span></li> -<li>A vízcsepp és a gyufaszál <span class="ralign"><a href= -"#Page_119">119</a></span></li> -<li>Ötórai záróra <span class="ralign"><a href= -"#Page_123">123</a></span></li> -<li>Oktatom a kisfiamat <span class="ralign"><a href= -"#Page_126">126</a></span></li> -<li>Színházi Times <span class="ralign"><a href= -"#Page_129">129</a></span></li> -<li>Kivégzésem <span class="ralign"><a href= -"#Page_132">132</a></span></li> -<li>Az ideális pokol <span class="ralign"><a href= -"#Page_136">136</a></span></li> -<li>Barátom a német <span class="ralign"><a href= -"#Page_140">140</a></span></li> -<li>Időgép <span class="ralign"><a href= -"#Page_144">144</a></span></li> -<li>Papirhiány <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -<li>Casus beli <span class="ralign"><a href= -"#Page_154">154</a></span></li> -<li>Dalcroze <span class="ralign"><a href= -"#Page_158">158</a></span></li> -<li>Régi húsvéti szokások <span class="ralign"><a href= -"#Page_161">161</a></span></li> -<li>Bibliai történetek háborús alkalmazásban <span class= -"ralign"><a href="#Page_164">164</a></span></li> -<li>Egyszerűsíteni a forgalmat <span class="ralign"><a href= -"#Page_167">167</a></span></li> -<li>Eszemadta menyecske <span class="ralign"><a href= -"#Page_171">171</a></span></li> -<li>Plakát <span class="ralign"><a href= -"#Page_175">175</a></span></li> -<li>Clemenceau <span class="ralign"><a href= -"#Page_179">179</a></span></li> -<li>Rágalom <span class="ralign"><a href= -"#Page_183">183</a></span></li> -<li>Nyomozom a detektivet <span class="ralign"><a href= -"#Page_187">187</a></span></li> -<li>Igazgató úr <span class="ralign"><a href= -"#Page_192">192</a></span></li> -<li>„Szubjektiv lelet“ <span class="ralign"><a href= -"#Page_197">197</a></span></li> -<li>A burdonbenghi bumerang <span class="ralign"><a href= -"#Page_201">201</a></span></li> -<li>A hajóhinta <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -<li>Babuska, a városligetben <span class="ralign"><a href= -"#Page_209">209</a></span></li> -<li>Csekélységem tizenegy pontja <span class="ralign"><a href= -"#Page_212">212</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_16">16</a></td> -<td>lovag páncélban.)</td> -<td>lovag páncélban.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_30">30</a></td> -<td>erősebbek, addig</td> -<td>erősebbek, addig</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_36">36</a></td> -<td>fiatalemberek volak</td> -<td>fiatalemberek voltak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_55">55</a></td> -<td>karokkal bőlogat</td> -<td>karokkal bólogat</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td> -<td>legaláb tanulságos</td> -<td>legalább tanulságos</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_65">65</a></td> -<td>filmdarab szerzője.)</td> -<td>filmdarab szerzője.</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_66">66</a></td> -<td>Oparatőr: De</td> -<td>Operatőr: De</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td> -<td>mitha egy kéz</td> -<td>mintha egy kéz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td> -<td>tehát nincsen rögesznéje</td> -<td>tehát nincsen rögeszméje</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_104">104</a></td> -<td>gyermekkori élmenyeikről</td> -<td>gyermekkori élményeikről</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_125">125</a></td> -<td>Ugyenez áll</td> -<td>Ugyanez áll</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_131">131</a></td> -<td>oyan keveset</td> -<td>olyan keveset</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_144">144</a></td> -<td>kitünő találmanya</td> -<td>kitünő találmánya</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_150">150</a></td> -<td>lette az érettségit</td> -<td>letette az érettségit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_192">192</a></td> -<td>Igzgató (felkapja</td> -<td>Igazgató (felkapja</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Ne bántsuk egymást, by Frigyes Karinthy - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK NE BÁNTSUK EGYMÁST *** - -***** This file should be named 62872-h.htm or 62872-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/8/7/62872/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |