diff options
Diffstat (limited to 'old/62872-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/62872-0.txt | 6236 |
1 files changed, 0 insertions, 6236 deletions
diff --git a/old/62872-0.txt b/old/62872-0.txt deleted file mode 100644 index 52aa79a..0000000 --- a/old/62872-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6236 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Ne bántsuk egymást, by Frigyes Karinthy - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Ne bántsuk egymást - Ujabb tréfák - -Author: Frigyes Karinthy - -Release Date: August 7, 2020 [EBook #62872] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK NE BÁNTSUK EGYMÁST *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -KARINTHY FRIGYES - - - - - - -NE BÁNTSUK EGYMÁST - -(UJABB TRÉFÁK) - -BUDAPEST, 1921 - -PALLAS IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA. - -Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten. - - - - -ELSŐ RÉSZ. KÉPES BESZÉD. - - -KÖNNYEK. - -(Karácsonyi legenda.) - -A költő kényelmesen leült a kávéház asztala mellé, maga elé húzta a -csészéjét, egy szem cukrot tett bele, aztán sírni kezdett. Szépen, -egyenletesen sírt, előbb a jobbszeméből, aztán a balszeméből, a csészét -ügyesen alátartotta. Mikor tele lett a csésze, megtörülte szemeit a -szalvétával, fölkavarta a csészét és jóízűen szürcsölgetni kezdte. - -A szomszéd asztalnál magas, hórihorgas úr ült és figyelmesen nézte a -költőt. Egyszerre fölállt és átlépett az asztalához. - -– John Devil vagyok – mondta röviden. - -– Az ördög? – kérdezte a költő kiváncsian. - -– Családi viszonyaim talán nem tartoznak ide – jegyzete meg a hórihorgas -úr hidegen. – Egyébként üzletember vagyok és üzleti ügyekben járok -Budapesten. Mit csinál ön itt? - -– Láthatja. Uzsonnázok, sőt mondhatnám ebédelek. - -– És ez mind eredeti? - -A költő vállat vont. Mr. Devil fölemelte a csészét, megszagolta, -bemártotta egyik ujját és megízlelte. Bólintott, aztán megnézte az -óráját. - -– Félóra mulva utazom Manchesterbe. Nem szeretem a hosszú tárgyalásokat, -tehát egészen kurtán megteszem önnek ajánlatomat. Ön szállít nekem ebből -a folyadékból havonta két-három litert, literenkint hatszáz dollárért. A -pénzt manchesteri gyáram bank-osztálya folyószámlára utalja ki önnek -havonta, előre. Az első részletet már e hó elején megkapja. Küldeményét -legkésőbb jövő hó tizenötödikére várom. Ajánlom magamat. - -John Devil eltűnt és a költő megdörgölte szemeit. - -– Butaság – mondta idegesen. - -Elsején azonban pontosan megkapta a jelzett összeget. Első -elragadtatásában odáig volt az örömtől: kabátot vett és fehérneműt, -kibérelt egy puha kis fészket magának, szenet vásárolt és élni kezdett. - -Egy hét mulva lelkiismeretfurdalás fogta el. Itt az ideje, hogy -szállítson valamit a kitünő John Devilnek, a terminus közeledik. - -Este tehát korábban ment haza a klubból, ahová beiratkozott, jól -befűttetett a kályhába, megvacsorázott és fölvette pyjamáját. Aztán az -iróasztal elé ült, odahúzott egy finom mokka-csészét, tett bele egy -kockacukrot, fölnézett a plafonra, hogy most dolgozni fog. - -Várta a könnyeket, de hogy öt percig semmi se jött, nyugtalanul -nyomkodta meg a szemeit. - -– Na, mi ez? – mondta zavartan. - -De még mindíg nem jött semmi. - -– Gyerünk csak, – mondta a költő idegesen és sértődötten – hát mi lesz? - -Legörbítette a száját és hangosan sopánkodni kezdett. - -– Oh, én szegény, szerencsétlen, apátlan, anyátlan, elhagyott, -boldogtalan, nyomorult féreg, – mondta a költő egyre hangosabban – oh, -én szegény koldus… - -Hiába, semmi se jött. A költőt rémület foga el. Hiszen így nem tud -szállítani semmit John Devilnek, a jó életnek lőttek. Vadul és -kétségbeesetten nyomkodni és masszírozni kezdte a szemeit, fölülről -lefelé és lihegett hozzá. - -– Ez így nem megy, – mondta végre – nem lehet becsapni az öreget, látja, -hogy nem vagyok koldus. Másra kell gondolni. - -Percnyi szünet után újra kezdte. - -– Oh szegény, boldogtalan emberiség, óh mennyit szenvedsz el, ha -meggondolom… Szegény, szegény embertársaim… - -Figyelmesen várt, de egyre fokozódó rémülettel vette észre, hogy a szeme -egyre szárazabb lesz, a szája pedig máris kezd visszafelé görbülni, sőt -fölfelé, akárhogy nyomogatja vissza. A szíve összeszorult az ijedségtől, -mert érezte hogy a gyomra gyanusan hullámzani kezd. - -– Szegény… szegény embertársaim… - -A hideg veríték lepte el homlokát, érezvén, hogy a szája egyre -szélesebbre húzódik és mindjárt a füléig ér és ha ez még egy percig -tart, akkorát röhög azonnal, hogy megpukkad. - -Elsápadt. De hiszen így vége mindennek! Most mondjon le a jó életről, -mikor már belekóstolt? - -Pillanatig habozott, aztán dacosan fölvillant a szeme. Fölállt, odament -a vizeskancsóhoz, öntött belőle egy keveset a teaforralóba, gyengén -megmelegítette és beleöntötte a csészébe. Kis sót kevert hozzá és néhány -gramm hamut. Jól fölkeverte, palackba dugaszolta, lezárta és pecsétet -tett rá. - -A palackot aztán föladta a manchesteri gyár címére és szívdobogva várta -a választ. Elsejéig pontosan leszállította a három litert. - -Elsején a pénz, minden különösebb megjegyzés nélkül megérkezett. - -A költő fellélegzett. Azonnal titkárt fogadott, laboratóriumot rendezett -be és munkához látott. Két hónap mulva, arra való hivakozással, hogy a -nyersanyagok nagyon megdrágultak, fizetésemelést kért. Új szerződést -csináltak és a költő kibővítette az üzemet. - -Később megvette John Deviltől a manchesteri gyárat és ő maga szállította -nagyban, politikusok és fejedelmek számára az emberiség békés -fejlődéséről és boldogulásáról szóló nyilatkozatokhoz való anyagot. - - -FÜRDŐ-MONOLOGOK. - - -I. _Meleg fürdő._ - -A víz gyönyörű dolog, ha az ember megfigyeli, igazán: a legszebb dolog. -Milyen finom hajlásai vannak, milyen kecses mozdulatai, milyen szép -erezetek – és milyen különös viszonyban van a víz a szilárd tárgyakkal. -Hogy simul mindenhez, lágyan, diszkrét érintéssel – felveszi mindennek a -formáját, ami beléje kerül, – az ember azt hinné… - -Tudja isten, mit hinne az ember… Az embernek, olyan szép, lágy, -határozatlan érzései vannak sokszor, de nem veszi észre… úgy látszik, -ezek az érzések lappanganak bennünk, amikor valami szebbet, jobbat -szeretnénk az életünknél… Mert nem vagyunk boldogak, pedig lehetnénk… -csak a belülről zengő, halk, finom csengetyükre kellene hallgatnunk, -amik homályos időkbe, elmult emlékekbe hívnak vissza bennünket… - -Zengő csengetyűk… milyen szépen hangzik ez… milyen lágyan, milyen -álmosító búgással… És ez nekem jutott eszembe… Persze, hiszen én -diákkoromban verseket írtam és nem is voltak csunya versek. De aztán -abbahagytam… - -Az ember mindent, ami szép, boldog, harmónikus, mindent abbahagy, hogy -kemény, rideg, ostoba dolgok után fusson, amikről azt hiszi, hogy -fontosak… Ostobaság, hiuság! Mintha egy tiszta, langyos őszi este, -suttogó platánok alatt… egy ködszerűen szép női kézzel a kezünkben… -mintha ez nem érne fel mindennel, ami után törekszünk… Mikor az est -mesélni kezd… milyen gyönyörű ez, csak most veszem észre… Igen, az est -mesélni kezd… és lágy szökőkút csobog a parkban és madarak muzsikálnak. - -Ó, Margit! Milyen gonosz, milyen rossz voltam én hozzád, mikor úgy -rámnéztél, a mult héten, ott a sétatéren… Hát nem éreztem, mit jelent -egy ilyen női tekintet? Hogy többet ért sok hiú, nagyravágyó -erőlködésünknél – többet ér magánál az életnél! Elfulni egy fullasztó -csókban – igen, megfeledkezni világról, emberekről, kicsinyes -terveinkről… a langyos, drága semmibe elmerűlni… és körülöttünk a -szomorú fűz lombjai susognak… Emlék… emlék… - -Igen… most értem magamat… most megismertem az én igazi lelkemet, a -szelid, nemes gyöngéd lelket… egy költő lelkét… egy gyermek lelkét… Hogy -tudtam elfelejteni! Holnap… nem, még ma… felkeresem Margitot… ó, hogy -fog örülni, hogy meg fog érteni… Margitkám, mondom majd egyszerűen és -mélyen a szemébe nézek… Margitkám… volna kedved velem elutazni… délre, -délre igen… talán Afrikába… ott olyan jó meleg van… de hogy lehetne? -Megvan! Az a háromezer korona… megvan! Lehetne jobban felhasználni? -Soha! Végre egy igazi, boldogító gondolat! - -Megyek! Még ma elmegyek Margithoz! Együtt beszéljük meg az utitervet! - -Hol a törülköző? - -Hű, de hideg van ideki! - - -II. _Hideg fürdő._ - -Hű, a teremtésit neki. Kicsit kemény, de egészséges. Az a fő. Fura egy -dolog egy ilyen darab víz, a kádba az ember ki se nézné belőle. Foga van -neki. Harap. Hű. - -Ezek a ledörzsölések azt hiszem, nagyon jól hatnak. Mindjárt máskép érzi -magát az ember, ha a vérkeringés egy kicsit megindul. Szamárság, hogy -eddig is nem csináltam. Ezentúl mindennap egyszer, gyorsan ledörzsölöm -magam, kicsit kellemetlen, de az embernek nem szabad kényelmeskedni, ha -azt akarja, hogy friss legyen. - -Nem is értem, eddig miért nem folytattam ezt a dolgot rendszeresen. -Persze, az ember mindenféle szamársággal foglalkozik, ahelyett, hogy az -egészségével törődne, pedig csak egészséggel lehet valamire vinni. - -Már tegnap este akartam kezdeni, de aztán lefeküdtem, amiatt a hülye -regény miatt, hogy inkább azt olvasom az ágyba. Igazán, ha meggondolom, -nem volt érdemes. De micsoda egy émelygős dolog – még versek is vannak -benne! Hogy mi mindenre ráérnek a népek, ha okosabb dolguk nincs. Nem is -értem, hogy tudtam végigolvasni! És vajjon mennyit kapott az író ezért a -regényért? Na, én ha kiadó volnék, egy vasat se fizetnék ilyesmiért! -Csupa émelygős leírás, úgy-úgy, locsogás-fecsegés. Csak butítják a -népeket. Egészen meghülyültem, míg a végére értem. De persze, valamire -emlékeztetett, amit gyerekkoromban olvastam. Micsoda haszontalan -időfecsérlés könyveket olvasni. Ki is iratkozom a kölcsönkönyvtárból – -okosabban fogom felhasználni az időmet. Beiratkozom a sportegyletbe. Ott -mindjárt jó összeköttetésekhez is jut az ember a pénzéért. - -A Szalkaival nem is volna rossz megismerkedni, az nagyon hasznos lehet a -végén. - -Még ma elmegyek. Azaz, hogy… hová is igérkeztem délutánra… Hm, persze. A -Margit… Ejnye, ejnye. Na, annyi baj legyen. Legfeljebb nem megyek el. Ha -megharagszik, legfeljebb megharagszik. Ugyis… nem is jönne rosszul, ha -megharagudnék… Unom már ezt a dolgot. Az ember elhanyagolja a dolgait. -Pedig az az első. Kezdett ez a dolog elsavanyodni, ezzel a Margittal. - -Ugy van, egy friss, egészséges, ruganyos szakítás. Az a -legegészségesebb. Csak frissen, in medias res, fejest a dologba. Azonnal -megírom neki a levelet. Nagyon sajnálom. Nekem más dolgaim vannak. -Felkeresem ezt a Szalkait. Ez ért a bőrügyekhez. Hm… mi volna… nem is -volna rossz… azért a háromezer koronáért… ő el tudná helyezni. Nagyszerű -üzlet. Pláne, ha még emelkednek az árak. Már miért ne emelkednének? Csak -frissen, energikusan nyélbe kell ütni! Nagyszerű! Egész más ember -leszek, ha ez beüt! Gyerünk! - -Hol a törülköző? - -Hű, de jó meleg van ideki! - - -ULTIMA RÁCIÓ. - -_vagy az ököljog fejlődése a középkor óta. Elvi tanulmány két -felvonásban és négy képben._ - - -_Első felvonás._ - -_Első kép._ - -_1480._ - -_Bence lovag_ (sétálgat a bástya alján. Magában): Hűvösre jár az üdő. -Ágyasházamba térek immár, hogy a kora pirkadattal nyeregbe pattanva, az -országútra térhessek. A gazdag izmaelita már nyolc felé arra jár. - -_Balambér lovag_ (szembejön): Köszöntlek lovag, a szent kereszt nevében! - -_Bence lovag:_ Vajha Szűz Mária, kinek lobogóját védelmezed, imádkozna -éretted, lovag! Kinek arculatja ragyog előttem, mint a felkelő nap? - -_Balambér lovag:_ Balambér vagyok, lovag! - -_Bence lovag:_ Én meg Bence, lovag! - -_Balambér lovag:_ Engedd meg, lovag, hogy sisakom rostélyát levehessem -előtted. (Letolja a rostélyt, de e mozdulatnál a sisak forgója -előrelendül és véletlenül megkarcolja Bence lovag homlokát.) - -_Bence lovag:_ Lovag, megkarcoltál. - -_Balambér lovag:_ Sajnálom, lovag, nem akartam. - -_Bence lovag:_ Tudom, lovag, hogy nem akartad. De Bence lovagot nem -illetheti karcolással senki büntetlenül. Sajnállak, lovag, de e -sértésért a sorsnak kell dönteni köztünk. Azonnal megyek a rendfőnökhöz, -hogy rendelje el az istenitéletet. - -_Balambér lovag:_ Köszönöm, lovag! Ott leszek! Viszontlátásra, nemes -lovag! - -_Bence lovag:_ Isten veled, nemes lovag! - -_Második kép._ - -_Másnap._ - -_Az istenitelet._ A rendőrfőnök jelenlétében Balambér lovag és Bence -lovag egy szál karddal kezükben állanak szemben egymással. Balambér -lovag, mint sértő fél, páncél nélkül, Bence lovag páncélban. - -_Bence lovag:_ Kezdhetjük! Most véged, te korcs! - -_Balambér lovag:_ Vagy neked, te nyápic cenk! Nesze! (Odavág, kupán -találja Bencét.) - -_Bence:_ Tyű, a tagadóját, hitvány kurafi! Nesze, rongyos! -(Mellbevágja.) - -_Balambér:_ Hu, a mindenségit! Nesze! (Pofonvágja a karddal.) - -_Bence:_ Úgy? Akkor hát, itt van! (Nyakonlegyinti a karddal.) - -(Mindketten véresen esnek össze. Lepedőben szállítják el őket, három -hónapot feküsznek az irgalmas rend kolostorában.) - - -_Második felvonás._ - -_Első kép._ - -_1914._ - -_Doktor Bence_ (sétálgat a Bástya-kávéház mellett. Magában.): Jó lesz -már hazamenni, holnap fel kell menni korán Polacsekhez, a váltó-ügyben. -Más ügyvéd csípi el az orrom előtt. - -_N. Balambér_ (jön szembe): Kérek egy kis tüzet! - -_Bence:_ Nem látja, hogy most dobtam el a cigarettám? - -_Balambér:_ Jó, jó, azért ne legyen olyan szigorú, papa. - -_Bence:_ Papa? Talán nem szemtelenkedne az úr! Micsoda piszok -kraki-tempó ez! Belém akar kötni? - -_Balambér:_ Talán maga belém, marha! - -_Bence:_ Te piszok! (Pofonvágja.) - -_Balambér:_ Strici! (Orrbavágja.) - -_Bence:_ He!… (Hasbarúgja.) - -_Balambér:_ Ö… (Torkonragadja.) - -(Mire a lézengők összeszaladnak, már nincs szükség szétválasztani őket. -Mentőkért telefonálnak: a mentőorvos koponyacsont- és orrfal-repedést -konstatál egyik részről, másik részről alsó csigolya- és -medencecsont-törést. Beviszik őket a Rókusba, egyenkint három hónapot -feküsznek.) - -_Második kép._ - -_Három hónap mulva._ - -(A Lovass-féle vivóteremben. A felek megérkeznek, főbólintással üdvözlik -a segédeket és egymást. Azután bekötözik őket bandázzsal, kimérik a -lépéseket, a felek felállanak. Egyik segéd hozza a kardokat.) - -_Vezető segéd:_ Mielőtt N. Balambér és Doktor Bence Szilárd között -felmerült sajnálatos affér lovagias úton való elintézésére rátérnénk, -kötelességemnek tartom, hogy a felek lelkiismeretére és mindkét fél úri -és kipróbált modern gondolkodásmódjára utalva, komolyan felszólítsam a -feleket, hogy álljanak el a fegyveres elintézéstől és kölcsönös -kimagyarázkodás után béküljenek ki. Európai műveltségű és gondolkodású -úriemberekről lévén szó, fölösleges figyelmeztetnem önöket, hogy a -párbaj egy a sötét középkorból fentmaradt barbár intézmény, mely a -huszadik század szellemi életet élő intellektueljeihez méltatlan, durva -és barbár elintézése a másképen is megoldható konfliktusnak. Gondolják -meg. - -_Bence:_ Tisztelettel ragaszkodom a fegyveres formához. - -_Balambér:_ Segédeim és ellenfelem álláspontját különben tiszteletben -tartva, a lovagias elintézést óhajtanám. - -_Vezető segéd:_ Akkor hát méltóztassanak: rajta! - -(Összecsapnak. Balambér az első összecsapásnál három centiméteres -karcolást ejt doktor Bence homlokán. A segédek közbevágnak, a párbajt -befejezettnek jelentik ki. Bence homlokát betapasztják és hazamennek.) - - -IRIGYSÉG. - -– Az irigység az oka mindennek, – magyarázta felhevülve Gézának egyetlen -jó barátja, Dezső – az emberek gonosz és kegyetlen irigysége mindenki -ellen, aki él. Nem az a baj, hogy önzőek vagyunk s az élet minden javát -és örömét magunkénak akarjuk, még akkor is, ha más rovására szerezzük -meg: – hanem az, hogy a más vagyonát és javát irigyeljük, azt szeretnénk -elrabolni még akkor is, ha mi már nem használhatjuk semmire. A tigris -lakik bennünk, amelyik legyilkol egy egész csordát, mikor egyetlen üszőt -akar csak, tud csak elfogyasztani: egy életet tudunk csak leélni, de -ezret és milliót szeretnénk elpusztítani. Nem az önzés, az irigység -teszi pokollá a világot, – a szemünk ezerszer akkora, mint a gyomrunk. -Oroszországot nem az hajtotta a háborúba, hogy óriási testének -valamelyik része veszélyben forgott, hanem az elviselhetetlen kín, hogy -más is él, szerényen és kicsin, de él. A nagy tömegek vonzzák a kicsit, -ezer meg ezer koldus hal meg éhen, hogy a milliárdos vagyona még öt -millióval több legyen. „Elveszem a koldus egy dénárját, és akinek ezer -van, annak adom“ mondja a kegyetlen isten is. A világ felfalja önmagát, -és elpusztul. - -– Az a pesszimizmus beszél így, – mondta szeliden Géza – amelyik -elfelejti megnézni az érem másik oldalát. De a fizikus tudja, hogy ahol -taszítás van, vonzásnak is kell ott lenni. Nemcsak gyülölet van, a másik -oldalon ott fényesedik a meleg rokonszenv, a könyes meghatódás, mely a -magáét is odaadja a másiknak, nemhogy azét kivánná, – odaadná az életét -is. Míg így beszéltél, nem jutott eszedbe a mi barátságunk? Mind a -ketten szegény nincstelen emberek vagyunk, kávéházi filozófusok, de -mondd, ha valamelyikünk hirtelen nagy pénzhez jutna, nem első gondolata -volna a másik… és az öröm, hogy most örömöt okozhat neki? - -Dezső nem felelt, hallgatagon váltak el egymástól. - -Géza este kilencig ott ült a kávéházban és hideg hónaposszobájára -gondolt, amit még nem fizetett ki ebben a hónapban. - -Kilenckor felállt, sóhajtott, el akart menni. Ekkor berohant Dezső a -kávéházba, halvány volt, a haja kúszált, reszkető szája alig tudott -kidadogni néhány szót. - -– Géza… gyere… bor…zasztó dolog… - -Lefutottak az utcára. Dezső még mindig reszketett. - -– A klubból jövök… borzasztó… játszottunk és… és… harminc… vagy negyven… -ezer koronát nyertem… nem tudom biztosan. - -Kabátzsebébe nyúlt, egy vastag csomó összegyűrt ezrest rántott elő, -megint visszagyűrte. - -Halványan, egyetlen szót nem ejtve, siettek egymás mellett. Dezső -szólalt meg először. - -– Mindjárt… hozzád siettem… felmegyünk hozzám… nem akarom, hogy lássák… -kétezer koronát akarok adni neked… - -Géza nem tudott felelni, – az egész József-köruton végig egy szót se -váltottak. - -A kapuban megállott Dezső, ránézett barátjára és hangosan elnevette -magát. - -– Mi az? – mondta Géza riadtan. - -Dezső belenyúlt a zsebébe és újból kivette az ezres-csomót. - -– Idenézz! – mondta. - -Géza jobban megnézte a pénzt. Rámeredt barátjára és hangos, boldog -nevetés tört ki belőle is. Kipirult, a vonásai megenyhültek, szeme -visszanyerte nyugodt, derüs kifejezését. - -– Hát igen, – mondta Dezső – viccet akartam csinálni. Szinpadi pénz, egy -szinész kölcsönözte holnapig. - -Géza még mindig nevetett, boldogan, felszabadulva. De mikor Dezső -hirtelen elkomolyodott, ő is csodálkozva és zavartan nézett rá. - -– Mi az? – kérdezte. - -– Semmi, – mondta Dezső hanyagul – csak arra akarlak figyelmeztetni, -hogy az a tudat, hogy nyomorodban váratlanul kétezer koronát kapsz, úgy -veszem észre, távolról sem okozott neked akkora örömet, mint ez most, -hogy te ugyan nem jutottál hozzá kétezerhez, de nekem sincs -harmincnyolcezer. - - -PÉLDÁZAT - -_az Gyógyító Miskulánciáról, azaz Medikámentomról s az irástudó -Doktorokról_. - -1. Vala _pedig_ azon időben igen nagy Veszedelem, mind az egész -országban, kit is neveznek _bélpoklosságnak_. - -2. Kiben sokan gyötrődnek volna, gazdag és szegény egyaránt: mert _nem -tudják_ vala annak gyógyító írját. - -3. Azért valának némelyek, kiknek az ő szemek megvakulna – és valának, -kiknek az ő fülek megsiketülne – és valának, kik nem szólhatnak vala, -mivel az ő nyelvök _megsebesedék_. - -4. És az ő testök lett volna nyilt sebekkel _megkeményedve_ és az ő -arcuk, mint a szikkadt föld nyáridőn és az ő szemök _elfolyna_, mint a -_folyó_ vizek. - -5. Továbbá az ő jajgatásuk elvegyül _vala_ a jajgatók panaszával és -elpusztulnak vala, mivel senki nem segítene rajtok. - -6. Annak okáért az ország népe a bélpoklosságtól _megtizedelteték_ s a -bélpoklosok beteg gyermeket nemzenek vala, melyek bélpoklosságban -találtatnak vala. - -7. Vala pedig akkor sok írástudó Doktor, azaz Gyógyító, kik is -Medikámentomokon _eszmélkednek_ vala s egyben kotyvasztának sokféle -Miskulánciát, hogy azzal gyógyítanák a bélpoklosokat. - -8. Melyek közzől vala olyik, hogy enyhülést szerezne egy napra, és vala -olyik, hogy enyhülést szerezne két napra, és vala olyik, hogy enyhülést -szerezne három napra; – de _nem volna_ olyan, mely a bélpoklost -meggyógyítaná. - -9. S ekkor az Izráel nemzetségéből egy, ki is nevezé magát -Becsületesnek, másszóval _Ehrlich_-nek: ki is kotyvaszta Miskulánciát, -hogy azt a bélpoklosok bévennék. - -10. S látván látának akkor csudát: mert _bizony_ ki is azt bévette -volna, felkel és jára és az ő sebei _elolvadnak_ vala, mint a tavaszi -hó. - -11. S enyhülést szerez vala nem egy napra, nem két napra és nem három -napra, hanem az _egész_ életre. - -12. S örvendezének a bélpoklosok, mivelhogy az ő panaszok -_meghallgattatik_ vala. - -13. S meggyógyulának azok, s nem volna többé szükség Irástudó Doktorra, -mivelhogy _megvolna_ a Gyógyító Medikámentom. - -14. És ekkor az Irástudó Doktorok bevádolák _azt, ki ezt tevé_: elmentek -a bírákhoz s mondák: E’ káromlást mivel. - -15. És bizony gonosz dolgot mivel, mert méreggel _éteti_ a -bélpoklosokat. - -16. S jövének _kétezer_ Irástudók s fennhangon kiáltozának, mondván: E’ -káromlást mivel. - -17. Azért idézé vala ama Becsületeset bírói széke elé Galeotto, a -pontifex, s mondá neki: Ezek megbotránkoztak rajtad és a te -_cselekvéseden_. - -18. Mert micsodás Medikámentomot _adtál_ a bélpoklosoknak, hogy azok -felkelnek és járnak. Bizony, nagy dolog ez. - -19. S felelé az: Te mondád. - -20. Mert imé, az én Medikámentomom meggyógyít vala _kétezer_ bélpoklost, -kik is meggyógyúlván, gyermeket nemzenek vala, az ország dicsőségére és -becsületére. Ám te lásd, kié az igazság. - -21. A bíró pedig hordozá vala e _szókat_ az ő elméjében s nagysokára -felemelvén szavát, így szól vala fennhangon, mondván: - -22. Nincs igazad, ó Becsületes Irástudó, mivel a te gondolatod _végig_ -nem gondoltad vala. - -23. Mert nézz körül: ime, itt áll _kétezer_ Irástudó, a kik nem tudnak -egyebet, mint bélpoklosokat gyógyítani, az ő _módjuk_ szerint, s ha nem -lesznek bélpoklosok, mivelhogy te meggyógyítod azokat a te módod -szerint, ezek itt elpusztulnak s az ő magjok kihal. - -24. Mivelhogy nem adhatnak kenyeret az ő asszonyuknak és az ő gyermekök -meg sem születhetik. - -25. Mert bizony, kigyógyítottál kétezer bélpoklost és született kétezer -egészséges gyermek, de elvetted kétezer egészséges ember kenyerét és nem -születhetik meg kétezer egészséges gyermek. - -26. Mivelhogy sokan vagynak a bélpoklosok, de ugyanannyian vagynak az -Irástudók, a kik abbul élnek, hogy őket gyógyítják. - -27. S ha meggyógyulnak a bélpoklosok, meghalnak az Irástudók. - -28. Mert a mérleg _nyelve_ mindenkor egyenesen áll, ha _fel nem fordul_ -a mérleg. - -29. A kiknek szemeik vagynak, lássák, s a kiknek füleik vagynak, -hallják. - - -A MAJOM ÉS A HANGYA. - -(Aesopusi jelenet.) - -_Hangya:_ Egy teljes napon át figyeltelek, tisztelt barátom, mint a -Munkaellenőrző Minisztérium kiküldöttje, mely azzal bizott meg, hogy -tegyek rólad jelentést. Mondhatom, nagyon csodálkozom azon, amit -megfigyeltem. Őrületes mozgékonyságod és élénkséged első percben azt a -benyomást keltette bennem, hogy hallatlan elfoglalt és tevékeny életet -élsz, rengeteg dolgod és elintéznivalód van, azt se tudod, hol áll a -fejed, nem érsz rá pihenni. Csak most este jöttem rá, hogy tulajdonképen -egész nap nem csináltál semmit, nem végeztél semmit, ugráltál egyik -ágról a másikra, lóbáltad magad, vakaróztál és fintorgattad a képedet. -Annál csodálatosabb ez, mert az ügyességed meglepő, kezeid végtelenül -érzékenyek és alkalmasak a legprecizebb feladatok elvégzésére. Ha nekem -ilyen kezeim volnának, egész nap hordanám a bolyba az építőanyagot és -tízszer annyit végeznék, mint amennyit így tudok, tökéletlen -testrészeimmel. - -_Majom_ (gúnyosan): Nagyon el lehetsz foglalva, ha ráértél egész nap -engem tanulmányozni. De ha már megtiszteltél ezzel, legalább figyeltél -volna jobban. Nem igaz, hogy egész nap csak ugráltam és játszottam. Hát -ezt a nyolcvan darab mogyorót ki szaggatta izekre, ki szedte szét -darabokra, ki bontotta fel a kókuszdiót, a fűszálat ki hasította fel, -hogy megnézze, mi van benne? - -_Hangya:_ Igaz, egy csomó tárgyat kaptál fel hirtelen a földről és -hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel darabokra tépted, foszlányokra -bontottad, közel tartva szemeidhez, mohó figyelemmel, mintha valamit -keresnél. - -_Majom_ (gőgösen): A lényeget keresem. A dolgok belső összetételét. A -megismerés nemes szomjúsága lángol bennem. Amihez nyúlok, feltárul -előttem. - -_Hangya:_ Megfigyeltem, hogy rögtön eldobod, amit így összeszedtél és -elrontottál és egyéb után kapsz. Mi az anyagokat keserves fáradtsággal -összehordjuk, fúrunk és faragunk, utcát és házat és odút, országutat és -várost építünk belőle, rendszeresen egyesített erővel, mely összetartja -társadalmunkat és biztosítja fajtánk életét. Minálunk a mi bolyunkba nem -találsz dologtalan hangyát, mert aki nem akar dolgozni a köz érdekében, -azt kipusztítjuk magunk közül. Mindenkinek megvan a maga feladata a -közös munkában – mi munkások vagyunk. - -_Majom_ (legyint): Tudom, olvastam Marxot. Nem érdekel. Én analizálok. - -_Hangya:_ Én építek. - -_Majom:_ Én játszom és ugrálok és kurjongatok, én igyekszem boldog -lenni, örülni az életnek, élvezni izmaim játékát, érezni, hogy én én -vagyok. Én művész vagyok, semmi közöm hozzátok. De amellett én tudós is -vagyok. Az igazságot keresem, a megismerést. A társadalom én értem van, -én egyéniség vagyok. - -_Hangya:_ El fogsz hullani és tönkre fogsz menni. Mi jól látjuk, hová -vezet ez a mértéktelen individualizmus. Mi építünk és készülünk és -szervezkedünk és egy napon tunya és értéktelen, pöffeszkedő tested -megtámadjuk és ledöntjük a földre. Te ügyes vagy és fürge, de mi -rettenetesen sokan vagyunk, mert társadalmi szervezetünk lehetővé tette, -hogy szaporodjunk. Ki fogunk pusztítani téged. - -_Majom:_ A durva és ostoba tömeg mindig ellensége volt a lángésznek. -Tudom, hogy az életemre törtök, tudom, hogy nem jó szemmel néztek, mert -én tehetség vagyok. - -_Hangya:_ Mi vagyunk az erkölcs. - -_Majom:_ Tehetségtelenek vagytok, az az erkölcsötök. - -_Hangya:_ Ami a tehetségedet illeti, csak annyit látok, hogy jól tudod -utánozni azt, amit mások kitaláltak. A tehetség produktiv, barátom. -Homályos származásod se enged mélyebb és igazibb képességekre -következtetni. - -_Majom_ (gúnyosan): A származásom? Nagyon érdekes. Talán a felekezeti -viszonyaimmal nem vagy megelégedve? Hát te honnan származol? - -_Hangya_ (méltósággal): Az én családfám a nemes hüllőkön át az -ichtiosaurosig vezet vissza. Őseim óriások és sárkányok voltak, repülő -csodák, földöntuli lények. - -_Majom:_ No lám – kiderül, hogy te vagy az arisztokrata és én csak -bitang jövevény. Származásoddal dicsekszel és hagyományokkal – szeretem -az ilyen forradalmárt. Csak a múltra tudsz hivatkozni, mikor a jövőt -hirdeted? - -_Hangya:_ Enyém a jövő is. - -_Majom:_ Majd kiderül. A te őseid szárnyas angyalok – nekem nincsenek -őseim, vagy nem tudok róluk, nem kérkedem velük. De van egy unokám – nem -hallottad hirét? _Embernek_ hivják – fiatal korában átment Európába és -azóta – úgy hallom – nagyobb karriert csinált, mint valamennyi ősöd. - -_Hangya_ (ajkát biggyeszti): Hallottam hírét. Kalandor. Nálunk járt -egyszer. Szélhámos. - -_Majom:_ Ó, te unalmas majom! - -_Hangya:_ Te – te ember! - - -TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS. - - „… a népek sorsát épp úgy törvényszerü - szükségesség irányítja, mint a - csillagok mozgását az ürben…“ - - _Tolsztoj_. - - „… mi folytatjuk a háborút, ha kell, - öt-tíz évig…“ - - _Rodzianko_. - -Elő-India és Madagaszkár között, ahol most a tenger hullámzik, sok ezer -év előtt szárazföld terült el és ezen a földön egy nagy nép lakott: a -dravidák. Ezeknek fejedelme, Mikulás, igen jómódu és boldog ember volt, -mindig volt neki pénze, nem úgy, mint nekem. Ha valami megtetszett neki -a boltban, megvette, ha valami gusztusos volt és étvágygerjesztő, -megette. Mikor álmos volt, lefeküdt aludni, mikor kialudta magát, -felkelt. - -Ilyen jól élt, de volt neki egy minisztere, Roczi Jankó, ez mindig -unszolta, hogy menjen vele sétálni az országban. És hogy sétáltak, -mutatott neki házakat, földeket, szép kerteket, ahol az emberek laktak -és azt mondta: - -– Látod, ez is a tied lehet, ha akarod. - -– De hiszen ez más embereké – mondta naivan Mikulás. – Először is más -embereké, nem az enyém, másodszor nekem nem is kell, mert már van annyi, -amiből jól élek. - -– Naiv vagy, – mondta Roczi Jankó – az embernek mindent el kell venni, -amit lehet. - -– De ugy se adják – mondta naivan Mikulás. - -– El kell venni erővel. - -– De ők többen vannak, tehát erősebbek. - -– Az ám, – mondta Roczi Jankó – erősebbek, addig, amig _tudják_, hogy -azok. De mihelyt elhiteted velük, hogy van valami, ami náluk erősebb, -azt teheted velük, amit akarsz. - -– És hogy hitessem el velük? - -– Azt csak bízd rám, – mondta fölényesen Roczi Jankó – ahhoz neked -gyenge a fejed. Az étvágyad ellenben erős, ne fojtsd magadba, te csak -cselekedj, majd én megmagyarázom nekik, amit cselekedtél. - -A szomszédban legelészett egy jókedvű bika, meghallotta ezt a beszédet -és méregbe jött, hogy ilyen maszlagot be akarnak adni valakinek. -Leszegte a fejét és dühösen nekiment Mikulásnak, hogy egy kicsit -megöklözze, hogy vigyázzon magára. - -Roczi Jankó erre felugrott egy tuskóra és elkezdett szónokolni. - -– Ó nép, – mondta – látod-e a Törvényt fejed fölött? Ime a fajok -öntudatlan feszülése, mely mint ahogy nagyon helyesen mondja Tolsztoj, -éppen olyan törvényszerüség s előre elvégzett sors, mint a csillagok -futása, vagy a fizika törvényei, ime szükségképpen magával hozta, hogy a -nagy Bika rád rohanjon s pán-bika törekvéseivel megfojtsa a te nemzeti -aspirációidat. Töltsed be te is a törvényt, mely tudósaink számítása -szerint [01.png], abból áll, hogy visszatartsd azt az izét, még ha -belepusztulnál is. - -A Nép, egy nagy szőke fiú, letette kezéből a kenyeret, amit éppen -majszolt és kék szemével ránézett Roczi Jankóra. - -– Tényleg ez a törvény? – kérdezte. - -– Igen, – mondta Roczi Jankó – te nem tűröd a pán-bika terjeszkedést, -inkább elpusztulsz. - -– Tényleg nem türöm? – kérdezte szeliden a nép. - -– Tényleg nem tűröd – mondta lelkesen Roczi Jankó. - -A Nép, nagy szőke fiú, gondolkodott egy kicsit, aztán nekiment a -bikának. Szégyelte bevallani ugyanis, hogy nem érti azt a hosszú számot. - -– No most, gyorsan, – súgta Roczi Jankó Mikulásnak – szaladj be a házába -és edd meg, ami az asztalon maradt. - -Mikulás éppen éhes volt, beszaladt és enni kezdett. - -A Nép pedig verekedett a bikával, holott az erősebb volt és őt nem is -akarta bántani. Egy pillanatra elfáradt, akkor megtörölte a homlokát és -véletlenül hátranézett. Meglátta Mikulást az asztalnál, amint az ő -ebédjét eszi. Ezen nagyon elcsudálkozott és már-már vissza akart -fordulni. - -– Gyorsan, gyorsan, – súgta Roczi Jankó – mert baj lesz. Vágj hozzá egy -darab követ. - -Mikulás felkapott egy darab követ és a Néphez vágta. Éppen homlokon -találta, a Nép elesett, a bika keresztülgázolt rajta. - -– Hát ez mi? – kérdezte csudálkozva a Nép. - -– Na hallod, – magyarázta Roczi Jankó – hát ez a Természet Törvénye. - -– Hogy a követ a fejemhez vágják? - -– Dehogy vágták a fejedhez, – mondta Roczi Jankó – csak eleresztették. -Hát nem ismered a fizika törvényeit? Hiszen már Newton megállapította, -hogy a szabadon eleresztett kő 9.80 gyorsulással, vizszintesen elkezd -repülni. Sajnos, éppen ott álltál és így kupán talált. - -– Hja úgy, az más – mondta a Nép. – Ha a Természet Törvénye, az más. Az -ellen hiába okoskodnék, abba bele kell nyugodni. Az más. - -És nyugodtan meghalt, mert restelte bevallani, hogy mikor a nehézkedési -törvényt tanulták, akkor éppen nem készült és így nem tudja biztosan, -hogy az eleresztett kő függőlegesen esik-e, vagy vizszintesen. - - - - -MÁSODIK RÉSZ. BESZÉDES KÉP. - - -SZEMLÉLTETŐ STATISZTIKA. - -Azt a bizonyos amerikai lapot olvastam az ágyban, amelyben azok a -bizonyos ábrák vannak minden héten, például áll egy kis ember és -mellette áll egy óriási nagy tojás, tízszer akkora, mint az ember, mire -aztán az van aláírva: „how many of eggs does a man eat in his life“ -(mennyi tojást eszik az ember életében). Vagy egy nagy ökör áll egy kis -ember mellett, akkora, mint egy ház és a lap azt állítja, hogy én azt az -ökröt megettem. Vagy egy akkora köröm, mint a Bazilika kapuja és az van -róla, hogy az ember annyi körmöt vág le életében az ujjairól. - -Ezután nagyot ásítottam, magamra húztam a paplant, behunytam a szemem, -felébredtem, nagyot ásítottam, kimásztam az ágyból és bementem a -fürdőszobába mosakodni. Egy kicsit nehéz volt, mert a szappantartóban -egy akkora darab szappan feküdt, mint egy síremlék – öt méter széles és -nyolc méter vastag. Az a szappanmennyiség volt, amit életemben -elfogyasztottam. Egy balaton-nagyságú mosdótálban vad vihar korbácsolta -azt a vízmennyiséget, melyet életemben már elhasználtam mosdásra. -Oldalt, a mosdótál kies partjain az életemben elfogyasztott paszta- és -krém-hegyek meredeztek. Ideje lesz borotválkozni, dünnyögtem magamban, -hat méter hosszú szakálamat simogatva, – ennyi volt, amit eddig -leborotváltam magamról. - -Borotválkozás után leültem dolgozni. Gondolkodva mártogattam tollamat a -tintatartóba – csak az volt kellemetlen, hogy minden bemártáskor fel -kellett másznom a tíz méter magas létrára, mely a tintatartó szájához -vezetett. Letéptem egy darabot a négy méter széles papirtekercsből, mely -az életemben általam teleírt papirmennyiséget tartalmazta. - -De nem lehetett dolgozni: rettenetes csöngetés rázta meg előszobám -ajtaját. Tizenkét méter hosszú számlát hozott egy komor külsejű óriás: -felszólított, hogy legyek szives és fizessem ki ezt a csekélységet – az -életem folyamán kifizetetlenül hagyott számlák lisztája volt az. - -Megigértem, hogy majd legközelebb, gyorsan fejemre tettem az -Erzsébet-tér nagyságú kalapot és lesiettem a -százmilliónégyszázezerhatszázhuszonkét lépcsőfokból álló lépcsőn, a -kávéházba reggelizni. - -A kávéház előtt mintegy tízezer főből álló sokaság fogadott. Különféle -fiatalemberek voltak, abban a pillanatban, hogy odaértem, egyszerre, -mint valami jól betanított hadtest, felémfordították arcukat és karban, -oly menydörgéssel, hogy a budai hegyek visszhangzottak tőle, így -kiáltottak rám: - -? Szervusz, nem ismered meg az embert? Én vagyok a (itt hatezer név -következett), akivel együtt jártál a hatodik bébe. Emlékszel (itt -hatezer név), tanár urra? Hehehe. Hogy vagy, hogy vagy? Hova mész? -Reggelizni mész? Na, nem bánom, jövök én is, úgyse diskuráltunk már -régen. - -Bódultan értem be a kávéházba, a sokaság utánam. Körülülték asztalomat -és fülsiketítő menydörgéssel kérdezték karban: - -– Hogy vagy különben? - -Közben a pincér már elébem tette a párolgó gőzkazánt, amibe húszezer -hektóliter kávé fortyogott. Kérdésemre, hogy mi az a tehénnagyságú és -csodálatos őskori szörnyeteghez hasonló állat, amelyik a fejem körül -kóvályog, nyájasan felvilágosított, hogy az egy kis tüdővész-bacillus – -ennyit szíttam be életemben. Két kilométer hosszú és négy méter vastag -cigarettát dugtak a szájamba. A pincér edénybe csurgatta a hat liter -nyálat, ami a kávéscsésze szélén jelképezte azt a nyálmennyiséget, amit -életemben a rosszul tisztított csészék széléről lehörpintettem. - -Émelyegve ugrottam fel és kirohantam az uccára. Az iskolatárs-sokaság -utánam és az ajtóban ágyúbömbölésszerű hangon suttogták karban a -fülembe: - -– Kérlek, adj egy koronát holnapig, de úgy, hogy senki se vegye észre. - -Szétosztottam tizenkétezer koronát. A sokaság elszéledt, de nem sokáig -maradtam egyedül. A mellékuccából mintegy tizenkétezer főből álló csapat -rontott elő, egyenesen arcvonalomnak irányitva a támadást. - -– Kérem szépen – mondta a tizenkétezer ember egyszerre, kicsit sértett -hangon, csodálkozóan kifordított tenyérrel és felemelt szemöldökkel –, -kérem szépen, miért nem felelt ön arra a levélre, amit hat hete írtam -önnek? - -Elvörösödtem és kapkodva dadogtam: - -– Ejnye! Bocsássanak meg! ilyen bolond szórakozott vagyok! Elfelejtettem -feladni, pedig meg volt írva! Ilyesmi még sohasem történt velem, ez az -első eset, higyjék el, hogy nem feleltem levelére. - -– Na és éppen velem? – mondta sértődötten a tizenkétezer ember egyszerre -és egyszerre a mellükre mutattak mutatóujjukkal – éppen velem? - -És hűvösen meglebbentve kalapjukat, sietve átmentek a másik oldalra, -mind a tizenkétezren. - -A következő, mintegy hétezer emberből álló csoporttal a Körút sarkán -találkoztam. - -– Jó, hogy találkozunk – fordultak felém hirtelen –, beszélni akarok -magával. Már régen elhatároztam, hogy magával csinálni kellene valamit. -Maga egy tehetséges, de élhetetlen ember, kell, hogy valaki, mint én -például, aki a hóna alá nyuljon. Majd én beszélek holnap (hétezer -név)-vel, ne féljen semmit, amíg engem lát. - -És barátságosan megveregették a vállamat, mely félméternyire megdagadt. - -– Én embert csinálok magából! Én vagyok az egyetlen ember, aki csinálni -tud magából valamit! – kiáltották lelkesen. - -Elfordultam, mert mintegy ötezer főből álló nőcsapat közeledett felém. -Lelkesen és szenvedélyesen ragadták meg a kezemet. Mélyen a szemembe -néztek és halkan, bensőséges hangon mondták, úgy, hogy legföljebb akkora -zajt ütöttek, mint ötven hajótülök: - -– Olvastam… ugy-e tudja, hogy olvastam… – ugy-e tudja, hogy megértettem, -hogy az a cikk nekem szólt… hogy én vagyok az a nő, akire gondolt? - -– Hát megértette – mondtam én szomoruan és bensőségesen mosolyogva és -mélyen a szemükbe néztem. De a választ már nem hallottam, mert tízezer -kéz ragadta meg a galléromat. - -– Szervusz! – kiáltott tízezer hang. - -– Szervusz! – mondtam én örömmel. – Egyetlen barátom! - -– Egyetlen barátom! – kiáltott tízezer ember hangosan, hogy tőlük és -magamtól megundorodva, szobanagyságú könnyet törültem ki szememből és -felébredtem. - - -TEGEZÉS. - -(Két úr találkozik az úccán. Tíz év óta ismerik egymást, soha nem voltak -valami nagy barátságban, ha néha találkoztak, néhány hideg és udvarias -szót váltottak és gyorsan elváltak. Öt nappal ezelőtt valami banketten -kerültek össze, pezsgőzés közben pertut ittak. Most mindkettőnek azonnal -ez jut az eszébe, de egyik se egészen bizonyos a dologban, vajjon -csakugyan pertut ittak-e vagy csak úgy rémlik. Mindenképpen baj van, -mert ha igen, akkor megsértődik a másik, ha az egyik nem emlékszik rá és -azt hiszi, hogy megbánta – ha pedig nem, akkor pláne mit szól, ha most -egyszerre csak tegezni kezdi. Viszont beszélni muszáj mert már megálltak -mindaketten! Mindaketten elhatározzák hirtelenében, hogy megvárják, míg -a másik megszólal és ahhoz igazodnak majd.) - -_Egyik_ (barátságosan szorongatja a másik kezét és biztatóan néz rá): -Áá… - -_Másik_ (ugyanúgy néz rá): Áá… no lám… (nem eresztik el egymás kezét.) - -_Egyik:_ No lám… ez már aztán kedves izé… találkozás… (mosolyogva és -sürgetően néz rá.) - -_Másik:_ Hát – merrefelé mégy… mégyegetünk errefelé? - -_Egyik:_ Én csak úgy errefelé mégyegetek… megyengetek itten. Hát… őő… -hogy vagyunk? - -_Másik_ (boldogan, hogy magáról beszélhet; sajátmagáról egyelőre nincs -kétség, hogy első személyben kell szólni): Ó, én megvolnék valahogy. -Csunya egy meleg van, különben jól érezném magam. Nagyon megérzi izé… az -ember a meleget – nem? - -_Egyik_ (mohón): Bizony rettenetes. És még hozzá, hogy süt a nap! - -_Másik:_ Az! nem elég, hogy olyan meleg van, még hozzá a nap is süt. - -_Egyik:_ Ilyenkor nyáron minden összejön. - -(Kínos szünet. Mindkettőnek sürgős dolga van, de nem mernek elválni, -mielőtt nem tisztázódott a tegezés kérdése: mert elválni vagy -„szervusz“-szal lehet csak vagy „alászolgájá-val“ – teritum non datur). - -_Másik:_ Hát a… izé… a család micsinál? Sok a baj ilyenkor a családdal, -mi? - -_Egyik_ (bután): Milyen családdal? - -_Másik:_ Hát a… (tréfásan) a családunk? A nagyságos asszony, meg a -gyerekek? - -_Egyik:_ Az én gyerekeim? - -_Másik:_ A – persze, persze. A gyerekek. - -_Egyik_ (nem érti még mindig): Hja, hogy az én gyerekeim – vagy… - -_Másik:_ Na igen – csak úgy mondtam, hogy a „családunk“, ahogy mondani -szokták tréfásan, hehehe. - -_Egyik_ (kacagva): Hja, tréfásan! Hehehe! (Hosszú szünet, mialatt -melegen szorongatják egymás kezét és nevetgélnek. Egyszerre az egyik -észreveszi, hogy a másik ruháján egy bogár mászik.) - -_Egyik:_ Vigyázz – vigyázzunk… egy bogár mászik itten – a… - -_Másik:_ Hol? - -_Egyik:_ A izén… a kabáton. - -_Másik:_ Melyik kabáton? - -_Egyik:_ A… ezen itten… a (tréfásan) nem az enyémen, hehe. - -_Másik:_ Hát kién? (Mereven néz rá.) - -_Egyik_ (kínosan viccelve): Nem mondom meg. - -_Másik:_ Az enyémen? (Merően nézi.) - -_Egyik_ (gondolkodik): Igen. - -_Másik_ (rezignáltan lefricskázza a bogarat): Köszönöm. Nagyon kedves, -hogy… hogy az emberek így figyelmeztetik egymást… - -_Egyik:_ Ó, szót se érdemel. - -_Másik:_ De, nagyon köszönöm. - -_Egyik:_ Nincs mit, igazán csekélység. - -(Hosszú szünet.) - -_Másik:_ Hát – én mostan erre megyek majd… - -_Egyik_ (ijedten): Máris?… Ugyan, olyan sürgős? Nem – nem -beszélgethetünk még egy kicsit? - -_Másik:_ Csak nem tudom, hogy… hogy nem alkalmatlan-e… az ember… - -_Egyik:_ Dehogy, dehogy! Igazán annyira örülök, hogy látha… láthattuk -egymást… - -_Másik:_ Én is nagyon… hogy… hogy az ember láthatja egymást. - -_Egyik_ (elszántan): Én fölfelé megyek a körúton. Nem tart – tartunk -együtt? - -_Másik_ (ellenkező irányban van dolga): Dehogynem, szívesen… - -(Minden ok nélkül együtt mennek és mindenféléről beszélnek, politikáról, -filozófiáról, versekről, üzletről, csupa általánosságokról, csakhogy ne -kelljen egymást megszólítani. Mindkettő kínosan várja, hogy a másik -megszólítsa egyszer.) - -_Egyik_ (tizenkettőkor, miután mindent bezárnak): Hát – merre lakunk, -merre lakunk? - -_Másik_ (dühösen): Ki? Kicsoda? - -_Egyik_ (megadással): Én. - -_Másik:_ Hát én azt honnan tudjam? - -_Egyik:_ Hja – persze… (rálép a lábára). - -_Másik:_ Hu! - -_Egyik:_ Mi az? - -_Másik:_ Semmi… véletlenül… hehe… ráléptünk a lábamra… - -_Egyik_ (sápadtan a dühtől): Kicsoda? (Bömbölve): Kicsoda? - -_Másik_ (révetegen): Nem tudom… - -_Egyik:_ Nem? (Pofonvágja.) Nesze, te piszok fráter! Most tudod? -(Revolvert vesz elő.) - -_Másik_ (boldogan): Persze, hogy tudom!… Szervusz!… Te, te, te… - -(Egymás nyakába borulnak.) - - -ÁBRÁND ÉS VALÓSÁG. - -_(Szin: Szerkesztőség, két asztal.)_ - -_MIMÓZA_ (a „Beteg színek“ szerzője, az ünnepelt költő az egyik -asztalnál ül és ír. Hatalmas, tagbaszakadt rattanatas ambar). - -_MÉSZÁROS (a „Férfilelkek“ szerzője, az ünnepelt drámaíró és publicista. -Borongó, komoly, csondos ombor. Szeliden, hangtalanul lép be, -összehuzódva megy az asztala felé. Mekegő szelídséggel):_ Megengeded -kérlek, hogy itt írjam meg a cikkemet? - -_MIMÓZA (felkapja a fejét. Bömbölve):_ Mit ordítsz? Megőrültél? Mit -ordítsz? Nem tudsz ordítás nélkül bejönni? Muszáj az emberre ráordítani, -mikor látod, hogy dolgozom? (Ir). - - … _és lelkem, ez a csendes fájvirág_ - _Hunyó zenékre némán visszaérez_… - -_MÉSZÁROS_ (mekegve): Ne haragudj kérlek, muszáj gyorsan megírni… -(Papirt, tollat húz maga elé, hosszan nézi a tollat, egy porszemet -lepiszkál róla, bemártja a tintába, kihúzza a tintából, megint megnézi, -a fölösleges tintát a tintatartó szélén visszacsurgatja óvatosan, hogy a -toll nyílása szabadon maradjon, megint megnézi, lassan közelíti a -papirhoz, mielőtt érintené a papirt, előbb párszor tempót vesz a tollal, -kóvályog fölötte, azután csendesen, mint egy galamb leereszkedik rá és -egyforma, apró betűkkel, oldalthajtott fejjel, írni kezdi): - -_… Hadd vesszenek hát, bűzükbe rohadva, a férges pipogyák – hadd jőjjön -hát a zabolátlan, a Tajtékzó és Megfontolatlan! Forgasson viharban -bennünket, törje össze csontunk, tépje ki szájunkból a sima nyelvet, -hogy torokból üvölthessünk fel végre az égre, – üvölthessünk és -bőghessünk, mint a vadállatok, míg a tüdőnk kiszakad és csontunk -összeroppan…_ (a tollat nézi, halkan maga elé, csendesen csóválva a -fejét.) Ejnye, ejnye, ez a János… hogy megkértem, hogy tisztogassa a -tollakat egy kicsit… már megint megakadt egy haj szálon… (tovább ír). - -_MIMÓZA_ (felugrik): A kutya teremtésit annak a brantos képeteknek, hát -mi ez, szerkesztőség vagy kaszárnya? (Bömbölve.) Nem érhetem el, hogy -egy pillanatra befogjátok a szájatokat? Az istennek nem tudom ezt a -rohadt vackot lekenni… (belevágja a tollat a papirba, tinta -szétfrecscsen.) - - _… Olajtaván a csendes bánatoknak_ - _Úszom szelíden, hallgatag_ - _Élek-e még? Vagyok-e még?_ - _Nem is tudom…_ - _Talán csak árnyék ez, ki köztetek van_ - _S szelíd mosolylyal ül és nem beszél,_ - _S a hangja, mint az ódon hegedűé_ - _Oly halk… oly halk…_ - _Talán csak árnyék, elfolyó kisértet…_ - -(Az összetört tollat odavágja, rikácsolva): Hogy dögölne meg, aki -kitalálta… ilyen tollakat dugnak az ember csülkébe… most meg -összetörött, a dög! Ez egy szerkesztőség? Csak ilyen részeg marhák -bírják ezt ki, mint ti vagytok, akik a szájukba hagynak köpni… - -_MÉSZÁROS_ (szeliden): Türelem… türelem… nem kell idegeskedni… az ember -szépen odamegy a fiókhoz, kivesz egy friss tollat… (ír). - -_… és most elég volt a megalkuvásból, a mindig-mindent-elsimítókból – -elég volt a Türelmesekből! Elég volt a Kihelyezőkből, a Pótlókból, akik -a rozzant házat csak tatarozzák, csak kenegetik – ököllel bele! ököllel -és koponyával!_ - -_MIMÓZA_ (visszaül, öklével masszirozza a fejét, fuj csuklik, egyik -kezével óriási vörös zsebkendőt vesz ki, bombardó-hangon fújja bele az -orrát, miközben másik kezével ír): - - _… Míg itt vagyok, e pár kis kósza órán,_ - _Két szemem, ez a csendes, őszi lámpás_ - _Mely temetők fáján lebeg_ - _Nem akar látni, csak szépséget, álmot,_ - _Szelíd eget, lágyrajzú régi csipkét_ - _Mély szineket, lilát és gyönge zöldet_ - _Beteg szépséget_ - _Szépet, beteget…_ - -(Kifujta az orrát, egy percre leteszi a tollat, belenéz a zsebkendőbe, -aztán összehajtja és zsebregyűri, tovább ír.) - -_MÉSZÁROS_ (leteszi a tollat, nézi az egyik ujját, észrevesz rajta -valamit, zsebéből kis spongyát vesz elő, másik zsebéből kis üveget, a -spongyát bemártja az üvegbe, megmossa az ujját, aztán lenyalja, utána a -spongyával megtörüli a nyelvét. Ir.) - -_Hadd jőjjön egész dühével, támadjon ránk a Sors – egész dühével és ne -tűszúrással, mérgező kis döfésekkel – itt van, itt van, kitárom -mellemet, zuhanjon rá a szikla inkább, pusztuljak el egyszerre… ha -kell…_ - -Ejnye itt cug van… (Az ablakhoz megy, ír.) Mimóza: (ír). - - _Mert én már senkit meg nem szólítok_ - _Senkit se bántok, semmit sem kivánok_ - _Egy halk sóhaj a távol, tiszta égből_ - _A sóhajom_ - _Csak ezt dobom feléd, mint egy virágot…_ - -(Felordít.) Az ablakot!! Az ablakot!! (A tintatartót Mészáros fejéhez -vágja.) - -_MÉSZÁROS_ (szeliden): Milyen ideges vagy. Milyen ideges vagy! Hiszen be -akartam csukni! (Meghal). - - -UGYANEZ FÉRFIBEN. - -(Kis novella.) - -Az igazgató úr megállt az ucca közepén és ragyogó szemekkel, majdnem -hangosan monologizált. - -– Nem… ez igazán nem közönséges szerelem, – mondta ellágyulva maga elé. -– Mindig megvetettem azokat, akiknek elég volt egy csinos kis arcocska, -hogy bedőljenek… Én ennek a lánynak a lelkét szeretem, az egyéniségét, -az egész titokzatos és gyönyörű lényét, ami a szavaiból árad felém… A -lelkét ismertem meg, a lelke tárult föl előttem beszélgetésünkben és én -egészen megfeledkeztem róla, hogy másnemű teremtéssel ülök szemben… a -lelkeink egyesültek… Milyen gyönyörű dolgokról beszéltünk… hogy -megkaptak a szavai… mit is mondott? föl kellene jegyezni, olyan mély, -olyan igaz dolgok voltak… csak én értem őt meg, senki más, csak én -érdemlem meg őt… csak én fogom fel ennek a léleknek a szépségeit… Hogy -is mondta?… hogy ő néha olyan különösen érzi magát… igen, igen, -szórul-szóra ezt mondta… néha csak úgy néz maga elé és nem gondol -semmire… istenem! milyen szép ez, milyen költői, de hány ember érti ezt -meg, ezer közül? Hát mikor azt mondta, hogy sokszor úgy érzi, szeretne -valahol máshol lenni, nem itt, ahol van… nem is tudja megmondani, hogy -hol, valahol, ahol még soha se volt… milyen igaz ez, milyen csodálatos, -hányszor éreztem ezt én is, csak nem tudtam, nem mertem így kifejezni… -vagy mikor azt mondta, hogy az emberek nem arra születnek, amivé -lesznek… ó, hogy beleláttam a lelkébe ezen a gyönyörű igazságon -keresztül, amit csak én értek meg… vagy mikor sóhajtott és én -megkérdeztem… most mondja meg, mért sóhajtott… és ő csak szomorúan -mosolygott erre és azt mondta: ki tudja? magam se tudom… milyen mély és -finom és csodálatos válasz volt ez, nem is kérdeztem tovább, csak -éreztem, hogy ezt a lelket megértettem és csodálom… - -Az igazgató úr szemei megnedvesedtek, gyorsan megtörülte, mert közben -beért a hivatalba és vigyáznia kellett, hogy ne vegyék észre. - -Az első dolog, amit az íróasztalán észrevett, az a bizonyos -Schwarcz-akta volt, amit tegnap adott ki elintézés végett! Egy -pillantást vetett rá és nagyot ordított: - -– Fuksz! - -Fuksz a másik szobából, ijedten ugrik be. Sápadt nagyhajú fiatalember. - -_Igazgató:_ Hallja Fuksz, ez már mégis türhetetlen. Hiszen maga megint -nem vezette be ebbe a nyavalyás aktába a mellékleteket. - -_Fuksz_ (elpirul, lesüti a szemét, hebeg): Pardon… igazgató úr… -bocsánatot kérek… kiment a fejemből… - -_Igazgató:_ Kiment a fejéből? Hát mivel van tele a maga feje, hogy egy -ilyen egyszerű dolog kimegy belőle… Hát mit csinál maga itt egész nap a -pénzemért? Hülye maga? - -_Fuksz_ (hebegve): Én igazán nem tudom igazgató úr… én sokszor olyan -furcsán érzem magam… - -_Igazgató:_ Furcsán érzi magát? Miféle buta beszéd ez? - -_Fuksz_ (síránkozva): Igen… én magam se értem… néha csak úgy nézek magam -elé és nem gondolok semmire… - -_Igazgató:_ Néz maga elé és nem gondol semmire? Akkor menjen el barátom -a hülyék intézetébe, ott kezelik az ilyesmit… és ne álljon be irodába… - -_Fuksz:_ Ne tessék rám haragudni igazgató úr… én is sokszor úgy érzem, -hogy szeretnék máshol lenni, mint ahol vagyok… - -_Igazgató:_ Máshol? Ugyan! Talán nincs megelégedve a szövet-osztálylyal? -Talán a gummi-osztályba szeretne kerülni? Csakhogy ott nem kellenek -ilyen hülyék, mint maga, aki még a szövet-osztályban se felel meg. - -_Fuksz:_ Nem is tudom hol… hová… ahol még soha se voltam… - -_Igazgató:_ A Frimmbe, fiam, a Frimmbe. Odavaló maga. - -_Fuksz:_ Az emberek nem arra születnek, igazgató úr, amivé lesznek… - -_Igazgató:_ Ne mondja. Tud még egy pár ilyen hülyeséget? Nem szégyeli -magát, ahelyett, hogy mentegetné a lustaságát, mindenféle marhaságot -dadog… - -_Fuksz_ (nagyot sóhajt). - -_Igazgató:_ Mit fuj? Mit fuj? El akar fujni? - -_Fuksz_ (szomorúan mosolyog): Ki tudja… Magam se tudom… - -_Igazgató_ (dühbejön): Maga se tudja? Hát majd meg fogja tudni! Elsején -mehet a fenébe, akkor majd fogja tudni! Vigye ezt a piszkot! (Fuksz -fejébe vágja az aktát. Fuksz el. Maga elé, dühösen.) Ilyen félkegyelműt -küldenek a nyakamra. - - -VIZSGÁLAT. - -_Beteg:_ Tudniillik arról van szó… - -_Dr. Modern:_ Hogy miről van szó, azt most még nem lehet tudni. - -_Beteg:_… nekem itt a mejemben… - -_Dr. Modern:_ Mejjemben, gyomromban, lépemben, az semmi. Igy nem lehet -diagnózist csinálni. (Erélyesen): Totális vizsgálatnak fogom alávetni. -Addig nem lehet gyógyításról beszélni. - -_Beteg_ (hápog): Tudniillik… - -_Dr. Modern_ (erélyesen): A szubjektiv panaszok nem világítanak meg -semmit. Át kell vizsgálni alaposan a szerveket. Magának szerencséje van, -hogy Európa egyik legmodernebbül felszerelt klinikájára került, ahol -egyesítve megtalálja a legújabb műszereket. János! - -(Három szolga lép be, megragadják és meztelenre levetkőztetik a -beteget.) - -_Beteg:_ Azaz, hogy bocsánatot kérek… - -_Dr. Modern:_ Most ne beszéljen, mert a légzőszervek vizsgálata -következik. János: a capillációs villanyakkumulátort! - -(Villámlás, mennydörgés. A szoba elsötétül, majd vakító kék fény robban -fel. A fal kinyílik és egy bonyolult gépezet fordul ki dörögve a -középre. Piskóta alakú ágyféle, forgatható gőzdugattyúval, két oldalt -üveghengerek, felül szivattyú, alul regulátor, elől táviró-készülék, -hátul Telefon Hírmondó. Az egész kisértetiesen zúg és reszel.) - -_Beteg_ (sápadtan): Jézus Mária… - -_Dr. Modern:_ Üljön ide… - -_Beteg_ (rémülten): Erre a három szögre? - -_Dr. Modern:_ Ne beszéljen, csak üljön rá, az acélszögek a test súlya -alatt benyomulnak és felhajtják a kémcsöveket a forrasztó készülékbe. -Üljön le. - -_Beteg_ (leül. Abban a pillanatban az ágy háromrét hajlik, két kampó -megragadja a beteg két lábát és felemeli a plafon felé, a hasát lenyomja -egy szelep és a fejét lefelé kifordítja valami. Szája fölé egy hosszú -üvegcső ereszkedik, végén két méteres kaucsuk csővel, amiben sziszegve -duruzsol valami rémesszagú folyadék.): Jajajaj, segítség… - -_Dr. Modern:_ Ne ordítson… Nyissa ki a száját… gyorsan, mert a -protoplazma befolyik a tüdejébe és cianózist kap… - -_Beteg_ (rémülten kitátja a száját. Abban a pillanatban a kaucsuktű -benyomul az orrába, egy kis üveglámpa pedig a torkán keresztül átszalad -az orrüregbe és bekapcsolódik a kaucsukcsőbe. A villanylámpa bent, a -gége fenekén, kigyul. Hörög.) - -_Dr. Modern_ (a cső nyílásán keresztül, ami a beteg torkában van, négy -méter finom acéldrótot dug be, aminek a végén horgocskák vannak. Az -egészet máslira köti, aztán távcsövet vesz elő, homlokára égő -magnéziumos lámpát erősít, kis acéllétrát vesz elő, beengedi a beteg -orrlyukába és valami piros folyadékot csöpögtet a talpára. A beteg -hörög.): Csönd! Tartsa a lábát egyenesen, a tüdejét szorítsa fel, a -gégeporcot nyomja vissza a mandulákra, az Eustach-féle csövet a -füljárattal fogja be, mert különben nem látok be a bárzsingba! - -_Beteg_ (szeretné megkérdezni, hol van a füljárat, de nem tud mozdulni.) - -_Dr. Modern_ (óvatosan kihúzza a drótokat, kiveszi a létrát, a kanalakat -visszadugja és eloltja a lámpákat): Hát, kedves barátom, a tüdejének és -a gégéjének semmi baja. Mehetünk tovább. Álljon fel! - -(Két szolga lekapcsolja a félig ájult beteget a székről. A tüdővizsgáló -gép kigurul.) - -_Dr. Modern:_ Következik a gyomorvizsgálat. János! (Villámlás, -mennydörgés. A plafon kettéválik és hosszú gummicsövek ereszkednek le. A -földből villamos-szék emelkedik ki.) Üljön le! - -_Beteg_ (leroskad a székbe. Abban a pillanatban két kampó szétfeszíti a -száját és összeszorítja az orrát.) - -_Dr. Modern:_ Fülen át lélegzeni. Fülen át lélegzeni! (Két gummicsövet -leereszt a beteg gyomrába, aki öklendezni kezd.) Ahá! Jön már a jó kis -gyomorsav! Lehet analizálni! (A csöveken át kicsurgó folyadékot -beereszti egy bonyolult retortába, amibe különböző folyadékokat önt.) - -_Beteg:_ Ö… ö… ö… - -_Dr. Modern_ (számol): Két rész klórsavas káli… négy százalék sósav… az -annyi mint… huszonnyolc… (megveregeti a beteg hasát). Maga egy boldog -ember, barátom, pont huszonnyolc százalék sósava van… kutyabaja a -gyomrának… Mehetünk a szívre… János! A Röntgen-inkvizitort! - -(A szoba elsötétül. Túlvilági kék fény, kisérteties zugás. A beteget -megragadja egy acélkéz és felemeli a levegőbe, két karját kifeszítve. -Előtte sebesen forgó acélkorongon lila villamok sisteregnek. Földalatti -moraj. A sötétből egyszerre rémes, vigyorgó csontkoponya közeledik, -vigyorgó fogakkal. Szemben, egy higanytükörben felemelt karokkal bólogat -egy élő csontváz, üres szemgolyóit forgatva és fogait csattogtatva.) - -_Beteg_ (zokogva): Isten legyen kegyelmes, bűnös lelkemnek! (Elájul.) - -_Dr. Modern_ (a sötétből, diadalmas hangon): No látja, barátom – csak a -totális vizsgálatnak van teteje! Magának kutyabaja, semmi elváltozás -nincs. Csak a szívidegek vannak meglazulva. Egy kis billentyű-neurózis -az egész – magának nem szabad sok feketét inni, sok szivart színi – és -ami a fő: tartózkodnia kell minden izgalomtól! A legkisebb izgalom -végzetessé válhat! - - -REGÉK BOLDOG VILÁGA. - -Te három esztendős vagy csupán, ó gyermekem, az élet játszi virány -számodra, te még virágot szedhetsz minden ágról, nem tégedet büntetnek -meg húsz koronára, amiért a növényeket rongálod, hanem engem – te még -nem ismered a rettentő életet, mely csupa bűn, mocsok, szenny… a te -számodra az élet egy boldog tündérálom, regék boldog világa, mintahogy -fentebb jelezni szerencsém volt… Hallom, anyád mesél neked éppen – ó -hallgasd csak a tündérmesét, hidd el, hogy az élet ilyen tündérmese – az -élet, mely számomra kegyetlen Zola-regény, szertelen, durva valóság, -bűn, szenny, mocsok és izé, hogyhíjják, szóval olyan mosdatlan. - -Anyád mesél neked… hadd figyelek én is, hadd fürösztöm lelkem a rege -boldog aranyködében, hadd felejtem el, hogy férfi lettem, cserepéldány, -sárga cserepéldány… Igen… már ugyis elfelejtettem a tündérmeséket… hadd -hallom, miről is szólnak… - -Éppen Hófehérkét meséli… a királyné ül a tükör előtt és nagyon haragszik -Hófehérkére, hogy az szebb nála… Nono. De csunya egy hiú nő ez a -királyné – aféle negyven éves lehet, „veszedelmes életkor“, ilyenkor -szoktak ezek féltékenykedni. Karin Michaelis kancellár – akarom mondani -írónő. Kellemetlen téma. Hadd hallom csak – mi!? Megmérgezi Hófehérkét? -No de ez már… ez már egy kicsit… mérgezés, női féltékenység miatt… -hiszen ez egy detektiv-regény… Édes fiam, meséljen valami mást annak a -gyereknek, hiszen én se tudnék ettől elaludni, ha komolyan venném. - -Hamupipőke… az már igen… az egy finom dolog, ahogy emlékszem… hallom -csak. Aha, hát mégis eljut a bálba… de hazaszökik… a királyfi csak a -cipőjét találja meg… kijelenti, hogy csak az lesz a felesége, akié ez a -parányi cipő… a mostohatestvérek levágják a lábujjukat, hogy felmenjen a -a lábukra… Hallja, kérem, hagyja abba azonnal, hisz ez hajmeresztő! -Tudja miket adott be ennek a szegény ártatlan gyereknek?! Cipő után -beleszeretni egy nőbe!! Tudja mi ez? hisz ez a legperverzebb szerelmi -elfajulás… _fetisizmus_. Miért nem olvas fel neki mindjárt Kraft -Ebingből? vagy Blochból? Fetisizmus, halmozva öncsonkítással… a -legborzalmasabb deliktumok… hiszen tönkreteszi azt a gyereket… fogjon -gyorsan valami másba. - -Jancsi és Juliska – na hát persze, ilyesmiről kell beszélni, kedves, -ártatlan gyerekekről, tündérekről… Mi?! A szülők ott hagyják az erdőben -a két gyereket? Gyerekkitevés? No de mégis… Hja igen, a vasorrú bába, az -ám… hogy is van csak? Beteszi Jancsit a ketrecbe… hizlalja? Mi?! Hogy -majd megeszi aztán?!… Jézus Mária, hagyja már abba, hisz nekem hideg -megy végig a hátamon – ez már mégis elvetemültség, hisz ez közönséges -antropofágia, emberevés, olyan rémség, amiről nekünk törvényünk sincsen, -amihez a legádázabb rémregényíró se mer hozzányúlni… hagyja abba, -gyorsan… - -Az már igen, a királykisasszony, meg az elvarázsolt királyfi… Ilyesmiről -kell mesélni, ez az igazi tündérmese… Bár egy kis jogtalan hipnózis -szerepel, úgy látom itt is… node sebaj, ennek a mesének legalább -tanulságos vége van, ha jól emlékszem. Igen, tudom már – a királyfi -disznóvá változik… de a jószívű királykisasszony azért nem undorodik -tőle… megsimogatja… meg is csókolja… Elég! Elég! Végképp meg akarja -mételyezni a fiamat?!… Tudja, mi ez, amiről itt szó van!… hisz ez -szodomia! a legmélyebb posvány… a fertő mélye… a társadalom -elfajulásának történetében a legsötétebb lapok… Sodoma és Gomorha… -kéneső… Marquis de Sade… Retif de la Bretome… titkos kiadások… -rendőrség… rákfene… borzalom… - -Dehát ez mégis hallatlan, hát ilyenek ezek a tündérmesék? Ez a regék -boldog világa? És micsoda fordulatok. Amit eddig hallottam, lépten -nyomon a legsötétebb bűnök, gyilkosság, bosszú, ármány, irígység lopás… -Micsoda emberek ezek… micsoda világ, ahol még a vénasszonyok is hiúak és -bosszúállóak, „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben -menten zöldbékává változtattalak volna“ aszongya; – micsoda világ, ahol -a munkaadó szerződési csalásra szólítja fel a bérmunkást, amikor ravasz -fondorlattal tudtára adja, hogy nála „három nap egy esztendő“: – micsoda -világ, amelyben zsarnok, gonosz királyok a felelős parlament és -diplomácia megkérdezése nélkül holmi személyes előnyökért nyakra-főre -odaigérgetik a „fele királyságukat?“ - -Édes fiam, – vegyen elő, kérem, egy francia regényt és mesélje el azt a -Gabinak: – az egy erkölcsös történet, ahol a bűn elveszi bűntetését. - - -A DRÁMA. - -_A nagy drámaíró_ (egyedül sétálgat az úccán. Magában): Hja, bizony, -bizony. A terminus egyre jobban közeledik. Jövő hónap közepén szállítani -kellene azt a nyavalyás darabot, amiből még egy sort se írtam meg, annál -az egyszerű oknál fogva, hogy halvány dunsztom sincs róla, miről szóljon -a darab. A címet még csak bemondtam a legutóbbi hatezer korona -előlegnél, de erről a címről semmi nem jut az eszembe… Én nem tudom, mi -van velem, az utóbbi időben, ha gondolkodni kezdek, mingyár megfájdul a -fejem, itt hátul… ha meg drámatémákat próbálok kitalálni, akkor elől is -fájni kezd… Hja, ja… azok meg azt hiszik, már kész is vagyok vele… én -nem értem, némely ember honnan szedi azt a sok témát… azt szokták -mondani, az élet, az egy nagy drámaíró… adhatna nekem kölcsön egy -vázlatot… - -_Ifjú rajongó ujságíró_ (meglátja a nagy drámaírót. A szíve elkezd -dobogni, vakmerő ötlete támad… Micsoda nagyszerű szinházi riport lenne, -ha most ki tudná venni az öregből a legközelebbi drámájának a témáját! -Harminc koronát úgy megadna érte a „Szinház és Lósport“ főszerkesztője, -mint egy krajcárt… Sietni kezd, darabig kerülgeti a mestert, köszörüli a -torkát, végre rászánja magát): Alászolgája, kedves mester… - -_Nagy drámaíró_ (gyanakodva): Jónapot, jónapot… - -_Ifjú_ (boldogan hadarva): A mester biztosan már nem is emlékszik rám… -Az öltözőben voltam bátor bemutatkozni… a „Más felesége“ bemutatója -után… - -_N. D.:_ Ahá, emlékszem, emlékszem… (Nem emlékszik.) - -_Ifjú:_ Egy nagy-nagy kérésem volna a mesterhez… egész életemre boldoggá -tenne… - -_N. D._ (leereszkedően): Na, csak bátrán, ki vele. Autogramm? - -_Ifjú:_ Nem… nagyobb dologról van szó… A Szinház és Lósport küldött a -mesterhez… már két napja hajszolom… A szerkesztőm azt mondta, -kétszeresére emeli a havi fizetésemet, ha interjút tudok csinálni a -mesterrel… amelyben a mester elárulná legközelebbi darabjának a tárgyát, -amit senkinek nem akart eddig elárulni… - -_N. D._ (idegesen): Nem is… nem is árulom el… Erről tegyen le, -fiatalember… Ismeri az elveimet… egy szót se a bemutató előtt… - -_Ifjú_ (leverten): Ó, istenem… pedig már hetek óta próbálom kitalálni… -Ismerem a mester grandiózus stilusát… és a cím után már gondoltam is -mindenfélét… - -_N. D._ (megáll, ránéz): Ugyan! Megpróbálta kitalálni, a cím után? Na, -ez érdekes. - -_Ifjú_ (felbátorodva): Bizony! Tegnap egész éjszaka azon törtem a fejem, -hogy mit jelenthet a titokzatos smaragdgyűrű? - -_N. D._ (nagyon érdeklődve): Na és? - -_Ifjú:_ Na és mindenféle jutott az eszembe… elgondoltam, hogy vajjon -milyen hallatlanul érdekes, titkos vonatkozása van ennek a kőnek a -főhőssel, ahogy mi a mester óriási ötleteit ismerjük… - -_N. D._ (könnyedén, de figyelemmel): Na és… hát mit gondolt ki, -fiatalember? - -_Ifjú:_ Ugyan… a mestert úgyse érdekli! - -_N. D._ (kegyesen): Dehogynem… Ha el tudja találni a témát… nem fogom -letagadni, hogy eltalálta… - -_Ifjú_ (boldogan): Igazán? - -_N. D._ (bólint): Miért ne? Hiszen ha eltalálta, úgyis rá fog jönni a -bemutatón… - -_Ifjú:_ (ragyogva): Hát akkor… - -_N. D._ (kegyesen mosolyog): Hát csak rajta… - -_Ifjú_ (tapogatózva): Hát azt gondoltam, hogy a hős nem lehet más, csak -egy világhírű… - -_N. D.:_ Világhírű… na… na? - -_Ifjú:_ Mérnök… - -_N. D._ (elfintorítja az orrát). - -_Ifjú_ (mohón): Orvos… - -_N. D.:_ Aha… aha… közeljár… - -_Ifjú_ (boldogan hadarva): Tudtam!!… Tudtam… És annak az orvosnak van -egy felesége, aki… (kutatva néz). - -_N. D.:_ Na? Na? - -_Ifjú:_ Aki nem szereti az orvost… - -_N. D.:_ Aha… aha… maga nagyon ügyes detektiv lenne, fiatalember… - -_Ifjú_ (boldogan): Ugy-e, eltaláltam? Nem szereti az orvost és meg is -akarja csalni valakivel… - -_N. D._ (türtőztetve magát): Na, nem éppen… - -_Ifjú_ (aggódva): Vagy nem akarja éppen, de kisértésben van… - -_N. D.:_ Igy már inkább közeljár… - -_Ifjú:_ Mire az orvosnak egy különös, groteszk ötlete támad… amilyen -csak a mesternek juthat eszébe… - -_N. D._ (megáll, izgatottan): Na?… Na? - -_Ifjú_ (sápadtan gondolkodik. Kutatva): Hogy… próbára teszi… a -feleségét… - -_N. D._ (drukkolva): Na? Na? - -_Ifjú_ (boldogan): Közeljár? Óriási! Tudtam! Még pedig úgy teszi -próbára… hogy… hogy… - -_N. D._ (izgatottan): Hogy? - -_Ifjú_ (tapogatózva): Hát… mondjuk… hogy például azt állítja, hogy -megvakult… pedig nem is igaz… - -_N. D._ (egy pillanatig áll. Aztán sápadtan, de türtőztetve magát): -Fiatalember… maga nagyon ügyes… Biztos, hogy magától jött rá, mert még -senkinek nem beszéltem a témáról… - -_Ifjú_ (kitörve): Eltaláltam!? Eltaláltam!? - -_N. D._ (ünnepélyesen): Eltalálta. Gratulálok. - -_Ifjú:_ Óriási! Gyönyörű téma! Ilyen igazán csak mesternek juthat az -eszébe! - -_N. D._ (kegyesen): Ugy gondolja? Én is azt hiszem. - -_Ifjú_ (félénken): És… és… megírhatom az intervjut… - -_N. D._ (kis habozás után kegyesen bólint, gyorsan kezet fog a -fiatalemberrel, megbillenti a kalapját): Na, isten vele… - -_Ifjú_ (boldogan): Mester… hogy köszönjem meg… - -_N. D.:_ Csak hagyja… nem tesz semmit… (gyorsan elmegy. Magában -izgatottan.) Óriási! Remek téma… Az orvos vaknak tetteti magát… De -mindent lát… és az asszony nem tudja megcsalni, mert… (lihegve megáll.) -Óriási! Ilyen jó témám még soha nem volt… Rohanok a dirihez… azonnal -felveszek még hatezer előleget… (Elrohan a szinház felé.) - -_Ifjú_ (ellenkező irányba siet. Magában, boldogan.): Óriási! Ilyen jó -riportom még sohasem volt… Mi az, hogy harminc? Negyvenet fog adni érte -a szerkesztő… Rohanok, felveszek rá még husz korona előleget… (Elrohan a -Szinház és Lósport szerkesztősége felé.) - - -FILMGYÁRTÁS. - -_Szin:_ igazgatói szoba, _személyek:_ az igazgató, a rendező, az -operatőr, két szinész, három szinésznő, egy szabó, egy borbély, egy -oroszlánszelídítőnő, egy főhadnagy, két néger, egy kinai óriás, két -összenőtt gyerek, egy kellékes, két egypúpú és egy kétpúpú teve, egy -lírai költő, mint az éppen szóban forgó „Álom“ című filmdarab szerzője. - -_Igazgató:_ Nem bánom, akkor az maradjon, de legfeljebb tíz-tizenkét -méter. - -_Operatőr:_ Húsz. - -_Igazgató:_ Tíz. A bankár kijön az ajtón, körülnéz. Felirat: Húsz év -mulva. Meglátja Laurát, idill, vizió, az a jelenet, mikor húsz év előtt -lemászott a hágcsón. - -_A költő:_ Ez nem jó lesz, igazgató úr, hiszen neki nem is szabad tudni, -hogy Laura már nem akar… - -_Igazgató:_ Ne beszéljen nekem ostobaságokat. A bankárnak muszáj benne -lenni a harmadik felvonásban. - -_A költő:_ Miféle bankárnak? - -_Igazgató:_ Mifélének, hát neki, Lux Pálnak. - -_A költő_ (kétségbeesetten): Bankár? De hiszen az nem bankár, az -csillagász… - -_Igazgató:_ Csak volt. Nem lehet csillagász, honnan veszek én csillagász -tornyot, nem mondaná meg? Bankár lesz. - -_A költő:_ De hogy fedezhet fel egy bankár egy új csillagot? - -_Operatőr:_ Nagyon szépen. A csatorna végén kibujik, körülnéz, most -panorámát csinálunk, utána premier plan, amint észreveszi. - -_A költő:_ De… - -_Igazgató:_ Ne beszéljen mindíg bele, Alanyi. Ne zavarjon bennünket, -holnapután reggelre nekem kész kell lenni a külső felvételekkel. Tyü, a -propellercsavarról egészen megfeledkeztem! Sipos, megvannak a -propellercsavarok? - -_Kellékes:_ Hogy lennének meg? A lakatos harminc koronát kér letétbe. - -_Igazgató:_ Maga vadállat, most jut eszébe? (Telefonál.) Hallo, hallo! - -_Tevehajcsár_ (arabul): Kérem, én nem várhatok, tessék megmondani, -jőjjünk, avagy ne jőjjünk. - -_Igazgató_ (a telefonba): Kösse le annyiér, de nekem délutánra -szállítani kell a negativokat… (Maga elé teszi a kagylót, kifelé -beszélve): Megvan, tudon már, hogy csináljuk: Elemér már akkor -beleszeret a táncosnőbe, mikor még csak álmában látja… - -_A főhadnagy:_ Az nem lehet. - -_A szinész:_ Dehogy nem. Egy degenerált grófról van szó, arról el lehet -képzelni!… - -_Az oroszlánszelidítőnő:_… hogy egy álomszerű árnyékba szeret… - -_Operatőr:_ De az húsz méterrel több és virazsirozni kell… és két -Wolframmal több… - -_Igazgató:_ Ha álomszerű szerelem, akkor kettővel több? (A telefonba): -Halló… halló… szaladjon át Vereshez küldjön két Wolframmal többet… - -_Szinész:_ Igy jó lesz. - -_Igazgató_ (habozva): Hát legyen degenerált? - -_Szinésznő:_ Á, fenét legyen. - -_A költő:_ De igazgató úr, hiszen a gróf… - -_Operatőr:_ Ugyan, hallgasson. - -_Igazgató:_ Nem bánom, legyen degenerált. Hm, de ha degenerált, akkor -nekem holnap fél kilencre itt kell lenni a csőnek, beforrasztva… Sipos! -telefonáljon a káposztásmegyeri vízművekhez… - -_A tevehajcsár_ (arabul): Ejnye, a fűzfánfütyülő rézangyalát, meddig -várjunk még? - -_Szinésznő:_ Kérem, igazgató úr, azt a nagy jelenetet, amikor le akarok -lépni a trambulinról, de valami titokzatos erő visszatart, nem lehet -megcsinálni. - -_Igazgató:_ Hogy a micsodába ne lehetne megcsinálni? - -_Szinésznő:_ Mert én azt nem tudom megcsinálni, azt nem lehet kihozni. - -_Igazgató_ (felugrik): Nekem akarja beadni, hogy azt nem lehet kihozni? -Ide nézzen, itt áll a teve, jobbra – itt áll maga, már mint én – egy -szerelmes nő, aki éppen leszáll a tevéről, a trambulin szélére lép… -sötéten maga elé néz… (megjátssza)… kitárja a karjait… (megjátssza)… a -keblei pihegnek… (megjátssza)… egyszerre eszébe jut minden, maga elé néz -sötéten, de nőies kacérsággal… (megjátssza)… nekem akarja beadni, hogy -egy ilyen nőt nem tarthat vissza valami titokzatos erő? Ne vegyen engem -palira, fiam. - -_Operatőr_ (meggyőződéssel): Látja, hogy lehet. - -_Rendező:_ Csak bizza ránk. - -_Tevehajcsár_ (arabul): Hát mi lesz? - -_Operatőr:_ Harminc méteren kihozom a titokzatos erőt. - -_Kereskedősegéd_ (bejön): Alásszolgája. - -_Igazgató:_ Kitől jön? - -_Segéd:_ A papirgyárból. Elhoztam a műszalámit. - - -TEHETSÉG. - -Az öltözőben ültünk és vártuk a felvonás végét. Egyszerre taps hangzott -fel kívülről. - -– Mosonyi nyiltszini tapsot kapott – jegyezte meg Palló, az intrikus -gúnyosan. – Megint nem lehet majd bírni vele, a tehetségtelen hülyével. -De utálom. - -– Jó, jó, – csak hülyézd! A háta mögött mersz csak beszélni róla – -mondtam neki, – te is félsz tőle, mint a többiek, mert tudod, hogy -elbizakodott és hirtelen haragú. És erősebb is nálad. - -Palló csöndesen mosolygott. Aztán egyszerűen ezt mondta: - -– Hát tudod mit. Figyelj ide. Én, aki csakugyan gyöngébb és gyávább -vagyok ennél a Mosonyinál, most, öt percen belül, itt előtted, ezt a -Mosonyit kékre-zöldre verem, agyba-főbe püfölöm, hülye és piszkos -gazembernek nevezem: – és ő nemhogy bántani nem fog engem, de boldog -lesz és legjobb barátjának nevez. - -Nem volt időm felelni, mert kívülről felzúgott a felvonásvégi taps. -Pillanat mulva kipirult arccal jelent meg Mosonyi hatalmas -atléta-alakja. - -– Őrület, – lihegte, – már harmadszor hívnak ki… - -Ebben a pillanatban felugrott Palló, odaugrott Mosonyihoz és teljes -erővel mellbevágta. - -Egy pillanatra megdermedtünk. Mosonyi is rámeredt Pallóra, nyitvamaradt -a szája. - -Palló azonban szélesen vigyorogva nézett rá és mégegyszer felemelte az -öklét. - -– Te disznó! – kiáltotta vidáman és lelkesen ujjongva és még egyszer -mellbevágta – ördögöd van! Hogy csináltad ezt? Óriási voltál! - -Mosonyi elvigyorodott. - -– Úgy-e? Úgy-e jó voltam? – mondta boldogan. - -– Mi az, hogy jó voltál! A kulisszák körül néztelek!… Hogy sütötted ki -ezt a hatásos trükköt?!… Te… te gazember… (és teljes erővel vállbarugta -az öklével) úgy-e mindig mondtam, te disznó, hogy egyszer még -megmutatod… (újabb box). - -Mosonyi boldogan tántorgott. - -– Igazán drága vagy – mondta ragyogó szemekkel, – hát észrevetted? - -– Mi az, hogy észrevettem? Ahol művészet van, öcsém, azt én észreveszem… - -– Milyen kedves vagy… - -– Ne ugass közbe, barom! Te tehetség vagy és punktum. Disznó tehetség -vagy, csirkefogó, ami igaz, az igaz! Te… te… te nyavalyás… (hasdöfet) te -dög… (szügyetupa) csak azt szeretném tudni… (ököllel a szemgödörbe) -honnan a csudából szeded ezt a fene nagy büdös tehetséged? - -Mosonyi, kék foltokkal a szeme alatt, hebegett a boldogságtól. - -– Ó, édes Pallókám… tudod, hogy mindig szerettelek… köszönöm, hogy ilyen -kedves vagy hozzám… - -– Mi az, hogy kedves vagyok? Fenét vagyok kedves. Miért legyek kedves? -Nem is lehetek kedves egy ilyen utolsóhoz, mint te… de hát mit -csináljak, ha egyszer tehetség vagy? Azt nem lehet letagadni!… Hülye -állat vagy (újabb püff), de tehetséged az van! Nem is értem, egy ilyen -piszok, utolsó analfabéta, mint te… (harsogó nyakleves), egy ilyen -tökkelütött, hájfejű gazember… (fültövönvágás, rögtöni daganattal), egy -ilyen söpredéke az emberi fajtának… - -Mosonyi itt egy percre mégis meghökkent. – Tessék? – mondta. - -… honnan veszi azt az istenáldott igazi őstehetséget… folytatta -nyugodtan Palló. - -Mosonyi arca ismét felragyogott. Mondani akart valamit, de az ügyelő -rontott be, hogy siessen a lámpák elé, még mindig tapsolnak. - -Mikor visszajött, félrevonta Pallót és ezt mondta neki: - -– Pallókám, – tudod, nekem sok ellenségem van itt a szinháznál… de most -már látom, hogy egy igaz barátom is van, aki nem irigyel, hanem elismeri -a tehetségemet… Köszönöm Pallókám… Mindig számíthatsz rám… Igazán nagyon -kedves voltál… - - -INFLUENZA. - -Jaj, doktor úr, én nem tudom, mi ez… mit gondol? Attól félek, kezdődő -csúcshurut… nem, nem, a pulzusomat hiába nézi, ez valami olyan belső láz -lehet, tudja, hőmérővel nem lehet lemérni az ilyesmit, mert a fejem -meleg, a lábam pedig hideg és a melegség szaladgál bennem, ahol mérni -akarja, ott egyszerre elmúlik és átszalad máshová. - -Mondja, ez mi lehet, itten, az oldalamba, nem, lejebb, egy olyan szorító -érzés, nem fájás, hanem olyan, mintha húzódnék valami, vagy mintha az -izmokat spulnira akarnák rácsavarni… dehogy kérem, tessék csak engedni, -precizen akarom kifejezni magam: olyan igen, mintha az idegeket egy -spulnira akarnák rácsavarni, de nem egy gömbölyű spulnira, hanem egy -szögletesre, amire nem megy föl, tetszik érteni? és mondjuk, mintha -mégis erőltetnék ezt a spulnit, tetszik érteni? tessék elképzelni, itt -van a spulni, na már most így elkezdem húzni az izmokat… - -Na jó, ha a doktor úr nem hagyja elmondani, hogy mit érzek és hogyan, -akkor miből állapítja meg, hogy mi bajom van? Én igyekszem magamat -precizen kifejezni, nem úgy, mint valami paraszt, aki azt mondja -magának, fáj a hasam, akár agyhártyalobja van, akár vakbélgyulladása… -Jó, hát a spulnit hagyom, de ez mi lehet, ez a furcsa reszelés a -torkomban, nem is reszelés pontosan, hanem olyan viszkető bizsergésféle, -tetszik látni, innen idáig – csak nincsen tüdővészem? Mondja, doktor úr, -csak azt mondja meg, érez az ember tüdőrák esetében egy olyanféle -nyomást a gégében, ami egészen a fülig terjed, de tulajdonképpen nem is -nyomás, hanem olyanféle érzés, mintha egy kéz kinyúlna a tüdőből a -bárzsingon keresztül és megfogná a gégét, de nem szorítaná nagyon, csak -úgy, mintha el akarná engedni egy pillanatra, de megint megfogná… nézze -doktor úr, ne áltassuk egymást, felnőtt ember vagyok és családapa, nincs -szükségem rá, hogy kegyes csalással vigasztaljanak és szépítsék az -állapotomat – hadd tudjak meg mindent, beszéljen hozzám őszintén és -becsületesen, mint férfi férfihez és mondja ki nyiltan: -hátgerincsorvadás-e vagy nem, mikor az ember egyszerre csak azt érzi, -mintha két csigolya a tüdejében – ugyan kérem, ne tessék zavarni, hát -nem a tüdejében, végre nem vagyok egyetemi tanár – szóval két csigolya, -mintha összenőtt volna és az egyiknek a széle karcolni kezdi a másikat -és ennek következtében minden lélegzetvételnél a gerinc belenyomódik a -vesébe? Jó, jó elhiszem, de tessék már egy kicsit várni, még nem mondtam -el mindent és ha a doktor úr nem hallgatja meg az embernek szubjektiv -panaszait, akkor miből akar diagnózist csinálni? Én nem kérdezek semmit, -én nem akarom befolyásolni, én nem mondom, hogy nekem mire van gyanum, -én tárgyilagosan és elfogulatlanul azt állítom csak, hogy itt balra egy -kicsit, a szív fölött, közvetlenül a két tüdőszárny alatt valami -bugyborékolást érzek, így tesz kérem: pitty, pitty, de mintha a szívből -indulna ki és nem mindig tesz úgy, csak ha az államat így leszorítom a -mellemre és a karjaimat hátracsavarom és behunyt szemmel egy percig -visszatartom a lélegzetemet – akkor rögtön úgy érzem, mintha fuldokolnék -és a gyomromban elpattanna valami – nem lehetséges, hogy a szívemnek van -valami?… nem úgy gondolom kérem, de hallottam, hogy a gutaütés első -tünete szokott úgy kezdődni, hogy a lélegzet egy percre kimarad… és -azonkívül a fülembe valami rémes zúgás is van… és ami a legborzasztóbb, -doktor úr… amin talán gyors műtéttel lehetne még segíteni… hogy nincs -elég levegőm… így, ha nyugodtan fekszem, nem… de mihelyt kinyitom a -számat és egy szót próbálok mondani… mindjárt fuldokolni kezdek – ugyan, -ne tessék már közbeszólni, azt akarom mondani, de nem jutok hozzá, hogy -nem tudok beszélni… nem tudok beszélni… - - -ÓRÁK. - -Gyerekkorom óta élő lénynek tekintem az órát. Ötéves koromban pillanatig -se kételkedtem benne, hogy az óra, akár falon függ, akár zsebben ketyeg, -akár állványon büszkélkedik, a háziállatok egy fajtája, olyan, mint a -kutya, vagy a ló, szelidített állatfaj, csak nagyon elbutult és elfásult -az örökös munkában. Meg voltam győződve (már akkor híve voltam a -természetes kiváláson alapuló fejlődéselméletnek), hogy őserdőkben, -valahol Afrikában talán, vad és szabad állapotban is előfordul, mint a -vaddisznó, vagy a vadmacska – persze nem olyan művelt és szelid, mint -nálunk, torzonborz ágakról lóg, durva láncon, félelmes hangon ketyeg, -percmutatója baljóslatuan csillog, hol vadul siet, hol lustán késik – -mint vadwekker esetleg meg is támadja az embert, reggel, mikor éhes. -Valószínűen csapatostul fordul elő, öreg vadinga vezeti őket – vannak -fajták, melyeknek csak nagymutatójuk van. - -Az órák értelmi képességeit sohase becsültem sokra. Általában -korlátoltak, fontoskodók és nagyképüek. A szorgalom és kötelességérzés -példaképe az óra, de példaképe a szolgai túlbuzgóságnak is. -Tehetségtelen fajta. Elve a vak engedelmesség és a rend – meggyőződése, -hogy csak a szervezett munka viszi előre az emberiséget, akarom mondani -az óraiságot! Minden óra legyen a helyén és teljesítse kötelességét a -többit bízza a sorsra. Egyformán járni – ez a legfőbb ideáljuk. Bármi -történjék körülötte – első a kötelesség. Iszonyú pillanatokban, -melyekben összeszorult szívvel éreztem, hogy hónapokat és éveket élek -át, hányszor bántott és sértett tárgyilagos ketyegésük, fontoskodó -igyekezetük, amivel tapintatlanul belekotyogtak legnagyobb -szenzációimba, el akarva hitetni velem szűklátókörű és földhözragadt -világfelfogásukat, hogy egyik perc olyan, mint a másik. Semmi diszkréció -nincs egy órában – mikor először öleltem magamhoz a nőt, akire tíz évig -vágytam halálosan, a zsebórám pofátlanul és szemtelenül tovább kotyogott -a zsebemben, ahelyett, hogy egy pillanatra elhallgatott volna, mintahogy -finomízlésű ember elfordul és igyekszik magát elfelejtetni, ha látja, -hogy fölösleges. De az óra az eltemetett ember zsebében is tovább jár, a -föld alatt – korlátoltságánál fogva mindenre kapható, ami szolgai. Soha -nem történt még meg, hogy egy óra ne jelezte volna pontosan a lejárt -száz percet, ami az elitélt kivégzéséhez kell. - -Normális működés közben a céltudatos és munkája jelentőségével tisztában -levő hivatalnok benyomását kelti. Az az érzésed van, hogy vigyáz rád, -számol helyetted, ellenőriz és figyel. Ha hármat üt, azért üt hármat, -mert jól tudja, hogy háromkor el kell menned – kérlelhetetlen szigorral -figyelmeztet erre, olyanvalakinek büszke önérzetével, aki tudja, hogy őt -nem lehet megcáfolni, mert mögötte az órák világszervezete áll, csupa -szervezett óra, akik a „mindenki egyért és egy mindenkiért“ -államfentartó elv alapján szolidárisak vele, amikor hármat üt. De bezzeg -mindjárt kiderül korlátoltsága és ötlettelensége, ha véletlenül magára -marad a véleményével. Gyerekkoromban direkt elrontottam a faliórát, de -úgy, hogy azért tovább járjon. Nincs valami nevetségesebb annál a buta -és nagyképű fontoskodásnál, amivel egy elrontott óra hencegve elüti a -féltizenkettőt, aztán csodálkozva néz körül, hogy a többi órák nem -ismétlik és nem igazolják őt, mert hiszen fél kettő van. Olyan, mint egy -hülye hivatalnok, aki pont aznap érdeklődik a főnök úr kedves -feleségének a hogylétéről, mikor a főnök úr elkergette a feleségét. - -Tehetségtelenségének egyik legjellemzőbb pontja az emberismeret teljes -hiánya. Mint wekker, évekig állhat az ember szolgálatában és mindig újra -összetéveszti azt az embert, aki lefekszik, azzal, aki felkel. Este a -szónak szoros és a szónak átvitt értelmében felhagyja húzni magát, hogy -reggel félnyolckor keltse fel azt az urat, aki este lefeküdt az ágyba. -Félnyolckor aztán csodálkozik, hogy ugyanaz az ember, aki este megbízta, -hogy feltétlenül keltse fel, dühösen a falhozvágja és pofonveri és -belelő, mikor fontoskodva és abban a reményben, hogy most majd megfogják -őt dícsérni, beleordít a fülébe. - -Mint az embernél, egy kis egyéni ízt és tehetséget, néha a betegség vált -ki az órából. Néha meghül, vagy náthát kap, ilyenkor sietni kezd, -különvéleményt formál. Sajnos, nem igen érvényesül, mindjárt óráshoz -viszik, meggyógyítják, megint egészséges és buta stréber lesz belőle. - -Mindez persze nem az én órámra vonatkozik, nyájas olvasó. Az én órám a -legjobb óra a világon, még a nagyapámtól örököltem, tíz éve nem volt -igazítva, – mi? hogy a magáé tíz perccel többet mutat? ugyan, csapja a -falhoz azt a krumplit! ez az óra soha még egy percet nem késett, úgy -nézze meg! - - -IDEGKÓRTAN. - -(Egy német professzor naplójából.) - - -_Első elemzés._ - -A páciens, L. kisasszony, igen sápadt, mikor klinikánkra jelentkezik. -Nyaka feltűnően meg van nyúlva és igen sovány, arca előreálló, fehér, -finom pihével borított – szája helyén – kóros elváltozás – két -tompavégű, tojássárga színű kemény képződmény, egymást fedő, mintegy -három centiméternyi mekkoraságban. Lábai fejlettek, lábujjai szétállók, -az ujjak között hártyaszerű, sárga képződmény. Kezek elkorcsosultak, a -törzshöz simulók, fehér tollakkal borítva. Alsótest is tollakkal -borítva. - -Még mielőtt a kérdéseket betegünknek feltennők, a meglepő eltéréseket -hajlandók vagyunk neurotikus hisztériával összefüggésbe hozni. -Feltevésünk szerint betegünk fiatalkorában kényszerképzetekkel küzdött, -alsó tudatában elnyomott és átalakított traumák szerepelnek s e testi -elváltozásokat ezek a lelki tünetek vonták maguk után. - -Teendőnk: kikutatni ezeknek a neurotikus képzeteknek eredetét és okát s -a tudat felszinére hozni. Legalkalmasabbnak találkozik dr. S. Freud -álomfejtési módszere. - -Ama kérdésünkre, hogy mit álmodott ma, a páciens első pillanatban nem -akar válaszolni. Jellemző tünet: a beteg igyekszik takargatni az álmában -megnyilvánuló libidit. Hosszas vallatás után kinyitja a száján kinőtt -sárga, csontszerű képződményt s egy első pillanatra artikulálatlannak -tetsző szócskát ismétel kétszer, ezt _gá_. Gyakorlott psikoanalitikus -előtt persze nem lehet vitás, mit jelent e szócska: a kisasszony nyilván -foglalkozott Freud elméletével s onnan ismeri a _Verdrängung_, magyarul -_gátlás_ szócskát. Ennek két első betűjével akarja jelezni, hogy -gátlások akadályozzák álmának elmondásban. A negativ módszerhez -folyamodunk: tárgyakat mutatunk fel, hogy melyikre reagál. A módszer -hosszas kisérletezés után eredményre vezet. Egy szem kukorica -felmutatásakor a beteg hevesen bólint. Nyilvánvaló, hogy kukoricáról -álmodott. Természetesen a _kukorica_ szó szimbolikusan értendő – -feltehető, hogy egy _Rica_ nevű gyermekkori barátság zavarta meg a -paciensnek felforgatott egyensúlyú lelki életét. - -Sajnos, a további érdekesnek igérkező elemzést megakadályozta egy -parasztasszony, aki ezzel a kiáltással: „hát ide futott be az a rusnya -kácsa“ berontott a laboratóriumba és betegünket hóna alá csapva, eltűnt. - - -_Második elemzés._ - -Ny. páciens esetét egyik kartársunk említi fel. A kartárs elmondja, hogy -a beteget egy mezőn találta, ahol kétségbeesett futással száguldott -árkon-bokron keresztül, alig akarván szóbaállani ideggyógyász -kartársunkkal, aki azt is megfigyelte, hogy a mezőn egyidejüleg, a -páciens háta mögött három agár, két puskás ember, négy lovas vadász és -több komondor futott, azonos irányban. - -Ezen a páciensen is testi elváltozások észlelhetők: fülei igen -hosszúakra meg vannak nyúlva, szája nyitva, szemei forognak és nyelve -kilóg. Egész testét, barnás, fakó szőrzet borítja, arca megnyúlt, -lábujjai kettenkint összeforrva. - -Kérdéseket kartársunk nem adott fel, a beteg rendkívüli módon izgatott -állapotára való tekintettel (tartani kellett a fülénél fogva, mert el -akart futni, lihegett, egész teste remegett stb.), hanem megelégedett a -tünetek pontos megállapításával. A beteg nem akart szóbaállni vele, -jóllehet a legszelidebb és leglogikusabb, értelmes kérdésekkel próbálta -a diagnózist megcsinálni. Mikor aztán arra próbálta rábeszélni, hogy -idejöjjön az ideggyógyintézetbe, ahol meggyógyitjuk, a beteg rendkivül -nyugtalan volt, folyton hátrafelé nézegetett a puskások és agarak felé -és erővel futni akart. - -Barátunk, igen helyesen megállapította 1. az agarakkal és vadászokkal -szemben való dementiás jellegű _idioszinkráziát_; 2. a kifejezetten -paranoiás jellegű _üldöztetési mániát_, amit az összes tünetek -igazoltak. Sajnos, nem volt módjában behatóbban tanulmányozni az esetet, -mert közben a puskás emberek és az agarak odaérkeztek, kivették kezéből -a pácienst és elvitték. - - -A LEBESZÉLŐBEN. - -Reggel levelet kaptam, hogy 131313 számú sorsjegyem megnyerte a 2 K 29 -filléres főnyereményt és a 2,000.000 K-ás jutalmat, legyek szíves, -vegyem fel. Nem tudom, mások hogy vannak ezzel a dologgal, én bevallom, -nagyon örültem neki, lehet, hogy nem vagyok normális ember, de örültem. -Mindjárt el is mentem hogy majd fölveszem de még nem volt nyitva a bank, -lementem egy kicsit sétálni a Dunapartra. - -Fütyörészve nézegettem a vizet, mikor egyszerre egy kemény tenyér -nehezedett a vállamra. - -– Térjen magához, szerencsétlen – mondotta hadarva egy magas, -bústekintetű férfi. - -Mire én: - -– Tessék? - -– Tegyen le végzetes tervéről, – folytatta a bústekintetű férfi és -ásított egyet. - -– Ugyan, hát mit gondol felőlem? – szabadkoztam. - -A bústekintetű férfi, anélkül, hogy a karomat eleresztette volna, -cigarettára gyújtott, megint ásítozott, megdörgölte a fülét, aztán -barátságosan megveregette a vállam. - -– Na gyerünk, gyerünk. - -– Hová megyünk? – jegyeztem meg szerényen. - -– A lebeszélőbe. Figyelmeztetem, hogy ne ellenkezzék, mert kénytelen -leszek karhatalmat venni igénybe. Ha nyugodtan viselkedik, nem bántjuk. - -Karhatalomról lévén szó, kábultan és rémülten követtem. Másfélórás -gyaloglás után, mialatt egyetlen szót se váltottunk, egy külvárosi ház -előtt állott meg kísérőm. - -– Tessék bemenni, – mondta és egy kicsit meg is lökött. - -Alacsony hivatalszobába léptünk, a szoba fölött ez állt, fekete -betűkkel: „_II. számú Kerületi Lebeszélő Osztály és Iktató._“ - -Hosszú farács húzódott egy deszkaasztal mellett, több nyílással, melyek -mögött hivatalnokok körmöltek. - -– Menjen oda a harmadik rácshoz, – mondta nekem az egyik. – Kérem -főlebeszélő úr… - -Egy száraz hang: - -– Mi az? - -– Tessék felvenni az adatokat. - -– Ugyan hagyjon békén nem látja, hogy el vagyok halmozva? Küldje a -Kovácshoz. - -– Jöjjön ide, – kiáltott rám valaki. - -Alázatosan odamentem. - -– Neve? – kérdezte a hivatalnok, anélkül, hogy felnézett volna. - -– Kérem szépen, én… - -– Neve?! – kiáltott rám fenyegetően. - -Mondtam. - -Ezután egy csomó adatot kért még, kitöltött egy blankettát, ideadta és -becsukta a rácsot. - -– Hová menjek ezzel? – kérdeztem tanácstalanul. - -– A negyedik emeletre, 14. szám alá, Ungemütlich segédlebeszélő úrhoz. -Ott lebélyegzik, a lebélyegzett íráshoz kér egy kitöltő-lapot, egy -kijelentő cédulát, egy bejelentőt és egy feljelentőt. Ezeket átviszi az -összeíró ügyosztályba, ott átvezetik a szelvényt a kihallgató -jegyzőkönyvbe, a másolatot megkapja, azt a raktárban aláiratja és -visszahozza nekem. - -– Igenis. - -Két óra se telt bele, ott voltam a Gyűjtő és Ellenőrző Osztály -fogalmazója előtt. Nem lehetett elmenni, mert egy rendőr állandóan a -sarkamban volt, azzal az utasítással, hogy magamra ne hagyjon, míg el -nincs intézve a lebeszélés. - -– Tessék, segédlebeszélő úr, ez az – mondotta a rendőr. - -A segédlebeszélő rátámadt a rendőrre. - -– Már megint tizenkettő után hozzák nekem a feleket? A fene essen ebbe a -nyavalyás vircsaftba! Csak én legyek marha, a többiek urizálnak. -Legközelebb, ha tizenkettő után jönnek, mindkettőjüket kihajítom. - -A rendőr hallgatott, a segédlebeszélő rám kiáltott: - -– Mit áll itt? Adja ide az irásokat. - -Átadtam a tizenkét cédulát, amit közben összegyűjtöttem. Átvizsgálta -őket, ásított, aztán a következőket mondta: - -– Tegyen le végzetes tervéről… aoiá… de álmos vagyok… térjenvisszaazélet -napsugarasmezejére… öböböböbö… azéletmindenkiszámára tartogatmég -örömöket… megértette? - -– Igenis, csakhogy – - -– Ne feleseljen. Megigéri becsületszavára, hogy soha többé nem tör önnön -életére? - -– De hiszen én – - -– Elég. Megigéri becsületszavára és kész, elmehet. És máskor ilyen -ügyekben ne tizenkettő után tessék jönni, mert én nem vagyok a bérese az -uraknak, tetszik érteni. Alászolgája. - -Elsompolyogtam, de a következő percben képéből kikelve ordított utánam. - -– Hé!… Hát az igazolványt én vigyem le az iktatóba? - -Rémülten álltam meg. - -– Ezeket vezettesse be megfelelő helyeken, iktassa át, bélyegeztesse le -és vétesse fel… Majd a biztos úr útbaigazítja. - -Kezembe csapta az iratokat és bevágta az ajtót. A rendőr ásított, aztán -intett, hogy gyerünk, ő is szeretne már ebédelni. Megköszöntem a -szívességét, borravalóul átadtam neki főnyereményt nyert sorsjegyemet, -felkapaszkodtam az ablakra és leugrottam a negyedik emeletről. - - -BARÁTOM, A VÁLLALKOZÓ. - -Délelőtt tízkor sürgönyt kaptam, hogy délután egynegyed ötkor jelenjek -meg a Nyújork-kávéházban, rendkívül sürgős és számomra életbevágó -fontosságú ügyben. Délután egy órakor újabb sürgöny érkezett, hogy ne -egynegyed ötkor, hanem félhatkor jöjjek és ne a Nyújorkba, hanem a budai -Filadelfiába. További sürgöny véglegesen és visszavonhatatlanul az -Andrássy-kávéházban jelölte meg a helyet, az időt este féltizenkettőkor. - -Megjelentem a megjelölt időben és helyen, ahol a pincér egy levéllel -várt, a levélben az volt, hogy legyek szíves, fáradjak el azonnal az -ujpesti Otthon-kávéházba, ott vár rám a sürgöny feladója. - -Elmentem Ujpestre és beültem a kávéházba. Néhány perc mulva alacsony, -szőke fiatalember jelent meg asztalomnál, bemutatkozott és leült. -Kérdésemre, hogy ő hivatott-e, gyorsan bólintott, hogy igen. -Megkérdezte, hogy vagyok és mit szólok hozá, milyen soká tart a háború. - -– Hát bizony, – mondtam – éppen hogy eléggé. Már az igaz. - -– És ki tudja még meddig tart – mondta. - -– Bizony, csak az isten tudhatja – jegyeztem meg. - -– Tessék elhinni, már vége lehetne – fűzte tovább. - -– Majd csak vége lesz – válaszoltam. - -Köhögött és a körmét kezdte piszkálni. - -– Hát, kérem, – mondtam én – hát miről van szó? - -– Hogy – hogy miről? – kérdezte. - -– Úgy értem, a sürgönyök miatt… - -– Ja, arról. Hát igen, kérem, egy vállalkozásról lenne szó. - -– Értem. Miféle vállalkozásról? - -– Hiszen éppen ez az. Ez az, kérem. Nagyon helyesen tetszik kérdezni, -hogy miféle. Éppen emiatt akartam önnel beszélni. - -– Állok rendelkezésére. - -– Mert, kérem, az emberek mindenfélét csinálnak. Mondok, csinálni -kellene valamit. - -– Nagyon helyes. - -– Csakhogy alaposan meg kell fontolni a dolgot. Ezért akartam beszélni -önnel. - -– No igen… nagyon megtisztelő… tehát…? - -– Tudom, kérem, hogy azt nem lehet úgy egykettőre nyélbeütni. - -– Mégis… talán nagy általánosságban tessék elmondani – talán -lapvállalkozás. - -– Azt most még nem mondhatom meg. Nem éppen lap. De esetleg az is. De -ezt még meg kell fontolni. Nézetem szerint éppen ezt kell megfontolni. - -Szünet állt be. - -– Egyelőre az a fontos, – kezdte újra – hogy amig nem biztos a dolog, -nem szabad senkinek beszélni róla. - -– Kérem, kérem – biztosítottam. - -– Mert még nem lehet tudni… az nem megy máról-holnapra… az nagyon -veszélyes, ha előre beszél róla az ember… tetszik tudni, ellopják az -ötletet… - -– Persze – mondtam – és tekintve, hogy pénzről van szó, biztosan… - -– Azt éppen nem mondhatnám. Pénz egyelőre nincs. Csak lesz majd, ha a -dolog sikerül. - -– Mégis, – mondtam óvatosan – milyen természetű dolog ez? - -– Hiszen éppen emiatt akartam önnel beszélni, hogy milyenféle legyen. -Mert azt elő kell készíteni, azt kell megfontolni. Nem szabad -elhamarkodni, ha az ember sok pénzt akar keresni. - -– Már az igaz. - -– Majd ha aztán már lát az ember egy kis pénzt, – folytatta lelkesen – -akkor lehet bátrabban csinálni. Ha nekem együtt lesz egy kis pénz, akkor -én nem nézem a fáradságot. - -– Oh, bizonyos vagyok benne… - -– Majd meglátja, hogy én nem vagyok smucig ember. Én nem fogom -eltitkolni ön előtt, ön ellenőrízhet majd, hogy mennyit kerestem a -vállalkozáson… nálam lehet keresni, barátom… - -– Meg vagyok győződve róla. Mégis, hogy kezdünk hozzá? - -– Na, hát helyben vagyunk. Erről akartam önnel beszélni. Én az ön eszét -nagyon sokra becsülöm és meg vagyok győződve róla, hogy ön segítségemre -tud lenni… Ezért fordultam önhöz és senki máshoz… Nekem nem kell -mindenféle ember, nekem maga kell, igenis maga… hozzám jöhet, kérem, -Anatole France is, én nem bánom, akármilyen ember, énnekem nem kell… - -– Nagyon köszönöm, – rebegtem – hát akkor miben lehetnék… - -– Erről van szó, kérem. Én nem vagyok egy lángész, én ezt tudom, – ne -tessék tiltakozni, nem restellem én – én magam nem igen tudnám – de ha -ön nekem tud mondani valamit, amivel pár százezer forintot lehetne -keresni… hát én nem feledkeznék meg önről, azt elhiheti… én nem kivánnám -ingyen, mint sok gazember. - -A pincér jelezte, hogy záróra van. Fölálltunk. - -– Hát gondolkozzék – mondta. - -– Jó, – mondtam – majd gondolkozom. - -– És ha tud valamit, irjon rögtön. - -– Majd írok – mondtam. - -– Hanem egyet: diszkréció! Senkinek egyetlen szót se! Senkinek! Az ilyen -dolog nem megy másképp! Mihelyt az ember elárulja, más csinálja meg. -Csak bizza rám, maga fiatalember, maga ezt nem érti. Nem akarom, hogy -megelőzzenek. Ennyiben maradunk: senkinek egy szót se!! - -– Ennyiben. - -– Alásszolgája. - -– Alásszolgája. - -Negyed egy volt és én ott ültem Ujpesten. - - -TUDOMÁNY. - -– Kedves kolléga úr, érdekes esetből kifolyólag kerestem fel, mint olyan -elmeorvost, akinek tudományos képzettségéről, az elmebajok -megállapításában való megbízhatóságáról legalább úgy meg vagyok -győződve, mint a magaméról. - -– Nagyon kedves és igazságos, kedves kolléga úr. Nekem is az a nézetem, -hogy az elmegyógyászatban körülbelül mi ketten vezetünk, holtversenyben. - -– Bizonyára, kolléga úr. A helyesen megértett tudomány diadalát látom -abban, hogy elmegyógyászati kérdésekben mi körülbelül megegyezünk. Azért -kerestem fel, hogy közösen bizalmas kettesben, a „négy szem többet lát“ -elv alapján beszéljük meg ezt az érdekes esetet. - -– Csupa fül vagyok, kolléga úr. - -– Annak a megállapításáról van szó, kedves kolléga úr, vajjon én, aki -önnel e percben beszélek, őrült vagyok-e vagy sem? - -– Nagyon érdekes kérdés. Már gondoltam rá magam is. Szóval ezt akarja -velem megbeszélni? - -– Ezt. Eleinte arra gondoltam, hogy mint az ország első elmeorvosa, ezt -a betegséget magam állapíthatom meg magamról; de aztán eszembe jutott, -hogy magamról lévén szó, mégis csak jobb lesz, ha konziliumot hívok -egybe, legalább is két orvost, akik ehhez legjobban értenek. Meghívtam -hát magamat és önt erre a konziliumra. - -– Nagyon helyes, kolléga úr. Akkor talán mindjárt kezdhetjük is a -tanácskozást? - -– Parancsoljon velem. - -– Egyelőre nincsen kifejezett véleményem erről az érdekes esetről. -Mindenesetre érdekel, mi az ön véleménye? - -– Az én véleményem az, hogy őrült vagyok. - -– Mindenesetre megfontolandó vélemény olyan ember részéről, aki az -elmebetegségekben olyan kitűnő szaktekintély, mint kolléga úr. - -– Ön hízeleg, kolléga úr. - -– Szó sincs róla. De térjünk a tárgyra. Abban ugy-e mind a ketten -megegyezünk, hogy az őrültségnek mi a legfőbb ismérve. - -– Hogyne, hogyne. A fix ideát gondolja, nemde, kolléga úr? - -– Természetesen. Kolléga úr ezt nagyon jól tudja. Tehát meg kell -állapítanunk, hogy van-e kolléga úrnak fix ideája. Abban, ugy-e, -megegyezünk, hogy mit értsünk fix idea alatt? - -– Hogyne. Fix idea, azaz téveszme alatt egy kényszerképzetet értünk, -mely a különben helyesen, vagyis logikusan működő emberi értelemben -automatice felvetődött, egy hibás képzetet önmagunkról, teszem fel, hogy -valaki császárnak képzeli magát, holott nem az. - -– Nagyon helyes. Hiszen mind a ketten tudjuk, hogy az őrültek, fixa -ideájuktól eltekintve, egészen helyesen gondolkodnak. Nos tehát, lássuk, -van-e kolléga úrnak rögeszméje? Mert ha nincs, ha minden gondolata -helyes és logikus, akkor kolléga úr nem őrült. - -– Úgy van. - -– Nos tehát lássuk, van-e önmagáról rögeszméje. Hogy híjják, kolléga úr? - -– Igy és így. - -– Helyes. Rendben van. Kicsoda kolléga úr? - -– Elmeorvos. - -– Helyes. Hol lakik, kolléga úr? - -– Itt és itt. - -– Nagyon helyes. Ön tehát nagyon jól tudja, hogy ön kicsoda és micsoda, -mert amit mondott, az szóról-szóra igaz. Önnek tehát nincsen rögeszméje -önmagáról, ezek szerint az a nézetem, hogy kolléga úr nem őrült. - -– Nekem pedig az a véleményem, hogy őrült vagyok. - -– De hiszen nincsen rögeszméje! Hiszen tisztában van vele, hogy micsoda. - -– Igen. Őrült vagyok. - -– Pedig, mint láttuk, nem az. - -– Igazán azt hiszi? - -– Hát persze. Hiszen bebizonyítottam. - -– Ohó, álljunk csak meg. Hiszen ha nem vagyok őrült, akkor az, hogy -őrültnek hiszem magam, akkor ez egy hibás eszme, egy rögeszme! - -– Úgy van! - -– De hiszen akkor nekem rögeszmém van, hiszen akkor én őrült vagyok. - -– Hát persze. Ha rögeszméje van, akkor őrült. - -– Tehát őrült vagyok? - -– Miután rögeszméje van, nyilván az. - -– Ohó, álljunk csak meg. Ön azt mondja, a rögeszmém, hogy őrült vagyok. -De hiszen tényleg az vagyok, az imént mondta. De hiszen akkor ez nem -rögeszme, akkor ez egy logikus gondolat. Tehát nincs rögeszmém. Tehát -mégse vagyok őrült. Tehát csak rögeszme, hogy mégse vagyok őrült. Tehát -csak rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát rögeszmém van, tehát őrült -vagyok, tehát nem rögeszme, hogy őrült vagyok, tehát igazam van, tehát -nem vagyok őrült. Mégis csak gyönyörű dolog a tudomány! - -– A leggyönyörűbb, kolléga úr! De legalább annyira kell érteni hozzá, -mint mi ketten. - - -TŰZRENDÉSZET. - -(Drámai jelenet.) - -(A szinpad sötét, elhagyott színpadot ábrázol, olyan színpadot, amin -éppen nem játszanak semmit. Komor kulisszák lógnak le árván a -zsinórpadlásról. – Dörgő hang veri fel a csendet, utána fenyegető csönd. -Majd nehéz robajjal felnyílik a sülyesztő és egy démoni sziluet -emelkedik belőle a színre.) - -_Démoni sziluet_ (ordítva): Vandrák! (Csendesebben.) Vandrák! (Halkan.) -Vandrák. (Maga elé.) A disznók, már félhat és még nincs itt az ügyelő. -(Megnyom egy gombot, kékes, temetői fény önti el a színpadot.) - -_Egy alak_ (a rivaldaszegélyről felkapaszkodik a színpadra. Utána két -komor árnyék.) - -_Sziluet:_ Vandrák, maga az? - -_Alak:_ Az igazgató urat keressük. - -_Igazgató:_ Én vagyok az. Mi tetszik? - -_Alak:_ Tűzrendészeti bizottság. - -_Igazgató_ (olvadékonyan): Ó… bocsánatot kérek, parancsoljanak az urak… -Miről van szó? - -_Főtűzrendész:_ Tűzrendészeti vizsgálatot fogunk tartani. -Megállapítandó, hogy a színház tűz esetén veszélyes-e. - -_Igazgató_ (elomlón): Ó… hát hogy tetszik gondolni ilyet… Már hogy volna -veszélyes… Ebben a szinházban először is nem üthet ki tűz; másodszor, ha -kiüt, az egy vicc, egy nevetség, mert a szinház direkt arra épült, hogy -tűz üssön ki benne – mert ebben a szinházban ha tűz üt ki, a közönség -röhögni kezd és a tűz elkékül és megpukkad mérgében, hogy hiába ütött -ki. - -_Főtűzrendész_ (szárazon): Köszönöm, majd egyénileg fogom megállapítani. -Az a kérdés, hogy tűz esetén kitörhet-e pánik a helyiségben és hogy -tud-e menekülni a közönség. Mi ez itten, ahol állunk? - -_Igazgató:_ Ez kérem, a színpad. - -_Tűzrendész:_ Úgy. Színpad. És ezen akarnak maguk játszani. - -_Igazgató:_ Gondoltunk rá eleinte mi is, hogy pincében játszunk, vagy -kályhacsőben, vagy egy torony tetején, vagy egy búvárharang belsejében, -de aztán mégis csak ráfanyalodtunk, hogy színpadon játszunk. - -_Tűzrendész:_ Szóval elismeri, hogy csak üzleti érdekből választották -ezt a helyiséget és nem gondoltak a kellő tűzbiztonságra. Hol vannak itt -az elő írt biztonsági felszerelések? - -_Igazgató:_ Tessék, ez a vasfüggöny. Tűz esetén azonnal leszalad és -elzárja a nézőteret. - -_Tűzrendész:_ Várjunk csak. Ki ereszti le tűz esetén ezt a függönyt? -Miért nem áll itt senki? - -_Igazgató:_ Az ügyelőnek kell itt állni. - -_Tűzrendész:_ Miféle ügyelő? Én nem látok itten semmiféle ügyelőt. - -_Igazgató:_ Még nincs itt. De most nincs is tűz. - -_Tűzrendész:_ Nagyon szép. Szóval maguk arra várnak, míg tűz üt ki és -majd akkor küldenek az ügyelőért. Majd ezt beveszem a jelentésbe. - -_Igazgató:_ De kérem, az előadás alatt itt van az ügyelő, itt áll a -függönysodrony mellett. - -_Tűzrendész:_ Itt áll, persze hogy áll. Itt lábatlankodik és ugrál, -esetleg cigarettázik is és felgyujtja a függönyt. Majd ezt is beveszem a -jelentésbe. - -_Igazgató:_ De könyörgöm alássan… - -_Tűzrendész:_ Bízza csak rám. Ez a színház egy tűzfészek, egy pánikgyár, -egy katasztrófatelep. Ebből a színházból tűz esetén nem lehet -elmenekülni, itt mindenki bennég, megsül, összepörkölődik, mint egy -rossz rerniben a rétes, mert ennek a szinháznak nincs ajtaja, nincs -ablaka, nincs rajta egy nyílás, amin ki lehetne menekülni tűz esetén, -ebből a szinházból nem tud elfutni egy egér, ennek a szinháznak nincs -felszerelése, nincs vízvezetékcsöve, nincs… - -_Igazgató_ (rémülten): Már hogy tetszik ilyet mondani? Nyolc ajtaja van, -tessék megnézni… mindegyik két méter széles… - -_Tűzrendész:_ És maga azt hiszi, hogy ez elég? Előírás szerint ahhoz, -hogy ötszáz ember harminc másodperc alatt kiürítsen egy kétszáz -négyzetméter mekkoraságú területet, nem nyolc, hanem kilenc és nem két -méter, hanem két méter nyolc centiméter széles ajtó kell. Ez a teória, -ez ki van számítva és ha ez nincs, akkor nem lehet elmenekülni, mindenki -bennég, megsül. Bevenni a jelentésbe, hogy ebből a szinházból tűz esetén -nem lehet elmenekülni semerre. - -_Igazgató_ (ájultan): Jézus Mária… - -_Tűzrendész:_ És ez itten egy vízvezetékcső, ez a szalmaszál, ez a -hajcsövesség? - -_Igazgató:_ De hiszen harminc centiméter széles… - -_Tűzrendész:_ Ez?! Ez?! Ez a hajszálér? Hisz ezen annyi víz se tud -bejönni, amivel egy bélyeget le lehet ragasztani. Be fogom venni a -jelentésbe, hogy nincs víz, nem lehet oltani és ha tűz üt ki, nem lehet -menekülni, előírás szerint… - -_Egy hang_ (a háttérben): Tűz!!… Tűz!! - -_Tűzrendész_ (egy pillanat alatt eltünik a vízvezetéki csőben s a -következő másodpercben már kint van a háztetőn, a harmadik másodpercben -már lent szalad az utcán). - -_Igazgató_ (a nyitott ablaknál kiabál utána): Főtűzrendész úr! Tessék -visszajönni! Tévedés! Az a csirkefogó ügyelő játszott a kulisszák mögött -„tüz“-et a súgóval… A súgó bemondja a tüzet… - -_Tűzrendész_ (dühösen tovább nyargal): Lárifári! Be fogom venni a -jelentésbe. - - -PÁLYÁZOM A NOBEL-DIJRA. - -Egész nyugodtan meg merem írni, hogy pályázom a Nobel-alapítvány költői -díjára és azt is, hogy milyen minőségben óhajtok pályázni: A zsüri -valószinüleg nem tud magyarul, a zsüri most hinduul tud csak: odaadta a -Nobel-dijat Rabindranath Tagore hindu költőnek, akit ezzel a világ -legnagyobb költőjének nevezett ki. - -Már zsenge gyermekkorom óta a Nobel-dijra pályázom. Költeményeim Petőfi, -Heine, Beaudelaire, Maeterlinek és más álnevek alatt jelentek meg. -Belevittem költeményeimbe azt az általános, emberi hogyhijjákot, amit a -Nobel-díj alapítója feltételül tűzött. Minden élő nyelven -megpróbálkoztam: hiába. A Nobel-díjat nem kaptam meg. Megkapta helyettem -Rabindranath Tagore, a hindu költő. Miért kapta meg a hindu költő? – -kérdi nagyságos asszonyom. – Mennyiben képviseli a a hindu költő az én -érzelmeimet, vagy a kegyed érzelmeit, nagyságos asszonyom, vagy azoknak -az európai uraknak az érzelmeit, akik mint zsüri odaitélték a díjat? – -Hát, kérem, nagyságos asszonyom, mindjárt megmagyarázom. Itt van -Rabindranath Tagore egyik csodaszép költeménye, mely így hangzik: - -„_Mikor a tamarix-fára először felmásztam, gyermekkoromban, akkor az én -kis szívem még olyan volt, mint egy akaju-boabob, amelyen a drugho-madár -fütyörész._ - -_De most már az én szívemben nem a drugho-madár, hanem a hatalmas -Mahadő-Biskája énekel és így tesz: piri, piri._“ - -Pardon, pardon, nagyságos asszonyom, egy percre. Nagyságos asszonyom azt -jegyzi meg kissé felületesen, hogy mi ez a frász, hisz ez nem egy vers, -se rim nincs benne, se ritmus, mi az hogy boabob és drugho és általában -az egész vacak micsoda légyen. Előre kell bocsátanom, hogy a zsüri -ezeket a verseket angol fordításban ismerte meg és hogy a hindu verseket -így írják, hát így írják. És hogy ez a vers miért gyönyörű és miért -tetszett azoknak az uraknak, akik a díjat adják az embernek? Hát nézze, -kérem, nagyságos asszonyom. Ebben a versben az a gyönyörű, hogy ebben a -versben exotikus zamat van. Hogy mit értünk exotikus zamat alatt? -Exotikus zamat alatt azt értjük, hogy az ember soha életében nem -hallotta azt a szót, hogy tamarix és boabob és Mahadő, és hogy ő a -verset egészen másképpen szokta élvezni és rá például csak rim és ritmus -hat, – mindezekből viszont arra a következtetésre jut, hogy milyen -furcsa emberek lehetnek, akik ilyesmin törik a fejüket, ezek a hinduk. -Hát nem ütötte meg, nagyságos asszonyom, lelkében a legmélyebb húrokat -az a nagyszerű gondolat, hogy amikor a tamarix-fára mászott a költő, -akkor még csak a drugho-madár fütyörészett, később pedig maga a nagy -Mahadő? Mikor szerelmes volt, mikor bánata volt, mikor örült, nem -gondolt lelkesen a baobobra? Nem? Nagyon csodálom. - -De mit magyarázzak sokat: megyek haza dolgozni. A feleségem úgyis nagyon -furcsán néz reám, mióta ez a Rabindra… dranath Tagore megnyerte a -Nobel-díjat; szárazon és figyelmeztetően kijelentette, hogy jövő évben, -éppen abban az időben, mikor a Nobel-díjat adják, neki sürgősen szüksége -lesz kétszázezer koronára, hát úgy osszam be magamnak. Különben is ifjú -költőink, mint hallom, máris gyakorolják magukat az exotikus lírában, -most ez az irány, mióta ez a Rabindra… na, nem akarom előlről kezdeni. - -Ezek itt… ez néhány kisérlet, néhány pályamunka… Ez itt a _Pápua álmok_ -sorozat, amit holnap szándékozom beküldeni a Nobel-akadémiára. Ha -megengedi, felolvasom az egyiket. - - „Mikor megláttalak - Átfúrt orrlikadban. - Egy vaskarika lógott, crixcrax-fából - De le voltál sülve a naptól - És majdnem fehér voltál - De le voltál sülve a naptól - Te pofokatepe - Te pekefetopó.“ - -Na jó, így marhaság, ha hallja az ember és tudja, hogy én írtam. -Csakhogy én ezt patagóniai levélbélyeggel fogom küldeni és -_Bua-buo-Tsingula_ pápuai költőnek írom magamat alá, – majd meglátja, -milyen gyönyörü lesz akkor mindjárt és hogy fog tetszeni azoknak a -Nobeléknak! Mennyi báj, mennyi primitiv erő, mennyi exotikus tűz és -nyers poézis lesz benne… ha én azt mind el tudnám mondani magának. -Mondja, hogy én mondtam, ezzel a verssel még találkozunk angol -fordításban és angolból lefordítják még magyarra is… és akkor talán még -nekem is tetszeni fog. - - -VITATKOZÁS. - -Én most megmagyarázom nektek, hogy mi az oka a háborúknak. - -A háborúknak az az oka, hogy az emberek mind nagyon okosak és értelmesek -és nem szeretik a nyers, durva erőszakot, hanem mindent szellemi -fölénnyel, értelemmel, meggyőződéssel és meggyőzéssel szeretnek -elintézni. - -Mert ha a háború oka a nyers erőszak volna, akkor már régen kiderült -volna, hogy ki az erősebb, az erősebb már régen átvette volna uralmát a -Földön, a gyöngébb elpusztult volna és helyreállott volna az egyensúly. - -De az emberek nagyon okosak és értelmesek és a felmerült ellentéteket -elvont, szellemi tornában, úgynevezett _vitákban_ szeretik elintézni. -Ebből származott az egész irodalom, a sok könyv, a különféle -világnézletek, a diplomácia, a sajtó és egyéb hadifelszerelés. - -Aki ebben kételkedik, annak számára határozzuk meg pontosan és -szabatosan, hogy mit értünk _vita_, vitatkozás alatt. - -Vita alatt, úgyebár, két egyformán felkészült, értelmes és gondolatait -helyesen kifejezni tudó embert értünk, akiknek egymással ellenkező -felfogásuk van egy bizonyos dologról, és akik mindenáron azon vannak, -hogy a másikat meggyőzzék arról, hogy nem a másiknak a felfogása helyes, -hanem az övé. Ennek a célja nyilvánvaló: miután cselekedeteinket -világfelfogásunk irányítja, a megváltozott világfelfogással -megváltoztatjuk cselekedeteinket is, és ebből jön ki az egész -történelem. Például, tegyük fel, hogy két hatalmas úr, aki dönthet -nagyfontosságú kérdésekben, esetleg abban is, hogy legyen-e háború, vagy -ne legyen: mondom, tegyük fel, hogy ennek a két kitünő eszű és okos -embernek kétféle felfogása van az élet céljáról. Az egyik úgy véli, hogy -az élet célja az egyén érvényesülése, a másik, hogy az élet célja a -fajta érvényesülése. Ehhez képest az egyik óhajtja a háborút, a másik -nem, amiből nyilvánvalóan háború lenne, mert aki óhajtja a háborút, az -rá tudja erőszakolni arra, aki nem óhajtja, s végeredményben azon tör ki -a háború, hogy legyen-e, vagy ne legyen. Már mostan, úgy-e, ez a két -egyformán kitünő eszű ember szeretné szellemi tornában, úgynevezett -_vitában_ elintézni a kérdést: összeülnek hát, hogy egymást a saját -felfogásukról meggyőzzék. - -De mi lesz ebből? Mind a kettő egyformán okos és kitünő ember és -egyformán helyes és átgondolt, kipróbált érvekkel bizonyítja a saját -igazát. A vége tehát nem lehet más a dolognak, mint hogy a céljuk -sikerül és tényleg meg tudja győzni egyik a másikat, a másik pedig az -egyiket. - -Az amelyiknek az volt a meggyőződése, hogy az élet célja az egyén -érvényesülése, meggyőzve a másiknak helyes érvelésétől, a végén meghatva -és boldogan elismeri, hogy a másiknak igaza van, – az élet célja tényleg -nem az, hogy egyes emberek jól érezzék magukat, hanem hogy a fajta, az -utódok boldogok legyenek. Ezzel szemben a másik, aki az elején erről az -egyiket meggyőzte, a vita végén kénytelen elfogadni ugyanannak az -egyiknek abbeli kitünő érvelését, hogy az ördög vigye el az utódokat, az -még kétséges, hogy azok lesznek-e igazán, az ellenben biztos, hogy én -már vagyok: hiszen az orvosok is nehéz szüléseknél az anyát mentik meg -inkább és nem a gyermeket, ha az egyiknek pusztulni kell. - -Igy aztán, hogy egymást meggyőzték, ismét csak különböző véleményen -vannak és egész nyugodtan megüzenhetik a háborút. - -Nézetem szerint ez a háborúnak az oka. Aki más nézeten van, csak jöjjön -ide, győzzön meg, én szívesen meg hagyom győzni magam, – de a keservit -neki, akkor aztán én is meggyőzöm őt, úgy, hogy arról koldul, vagyok -olyan jól vitatkozó, mint az úr. Mert a háborúnak az az oka, hogy -Belzebub fiatal ujságíró korában, egy karácsonyi körkérdés alkalmából -felvetette a kérdést: mi az oka a háborúnak? Ezen vesztünk össze aztán -annyira, hogy a végén már csak a háború maradt hátra. - - -GYERMEKFOGLALKOZTATÁS. - -A miniszterium, mely a helyes nevelés törvényeit keresve, ankét -formájában fordult a legkiválóbb és legderekabb emberekhez, -nyilatkoznának gyermekkori élményeikről, hogy e nyilatkozatokból -leszűrje a nevelés helyes elveit (kiindulva abból a feltevésből, hogy a -derék és kiváló emberek azért olyan derekak és kiválók, mert helyesen -nevelkedtek), – multkori, a gyermektáplálás kérdésében közölt -nyilatkozatomat nagy örömmel vette tudomásul és folytatólag -felszólított, beszélnék valamit most már arról a korszakról, mely három -éves koromtól négy éves koromig tartott, hogy mivel foglalkoztam ebben -az időben, melyek azok a jelek, melyekből következtetni lehetett a -későbbi kiválóságokra s melyeket mértékül lehet venni egy hozzám hasonló -emberpéldány kitenyésztésében. - -Ebben a korban gyermeki lelkem kialakulása már megkezdődött; főként az a -csoda foglalkoztatott, amit az ember később megszokik és összetévesztve -énjével, nem törődik vele: az, hogy nekem testem van, kezeim és lábaim, -mindenféle furcsa, részben ismert, részben ismeretlen rendeltetésű -alkatrészek, amikkel – persze, csak olyankor, ha magamra hagynak – azt -tehetem, amit akarok. Bevallom, hogy azoknál a játékoknál, amiket adtak, -ezek sokszor jobban érdekeltek. Hogy az egész játékszer, fejestül, -nyakastul, mire való és mit kell vele csinálni, azt nem igen tudtam, -csak gyanítottam, hogy a nagyok saját szórakoztatásukra szerkesztették -és ajándékozták meg vele egymást. Erre kellett következtetnem abból, -hogy egymásnak adogattak, felemeltek, letettek, lóbáltak, dobáltak, -törülgettek, fésültek, – mindez, engem, a játékszert, sokat boszantott, -de viszont fel is keltette érdeklődésemet. - -Főként az arcom és fejem érdekelt, miután ezeket nem láthattam, eleinte -fejetlen törzsnek hittem magam, csak később győződtem meg róla, tapintás -útján, hogy nekem is van valami a nyakamon, mint – másoknak. Ezután nagy -igyekezettel kisérleteztem, hogy lehetne ezt a puha labdát megmásolni -valahogy, levenni, vagy kinyitni, vagy megfordítani. - -Két ujjamat bedugva a szájamba, szétfeszítettem és megpróbáltam a két -szélét ráakasztani a fülemre. Miután ez nem sikerült, a füleimet -próbáltam lehúzni és begyömöszölni a szájamba – ez se ment. - -Egyik barátom, aki ilyen irányban szintén buzgón kísérletezett, érdekes -játékra tanított meg. Hirtelen szét kell húzni a két marokrafogott fület -(kérem a nyájas olvasót, pontosan csinálja utánam, mert csak úgy -sikerülhet) ugyanakkor tövig kiölteni a nyelvet és a szemet behúnyni. Ha -helyesen hajtjuk végre e műveletet, a mozdulat úgy hat, mintha a két -fül, mint fogantyú, automatikusan lökné ki a nyelvet, ami igen mulattató -és egyben hasznos dolog is. Ezután két újjal megfogja az ember a bőrt az -álla alatt és hirtelen lerántja, egyben gyorsan bekapja a nyelvét – ez -meg olyan, mintha az ujjammal rántottam volna vissza a nyelvemet, -belülről. - -Ugyanettől a barátomtól tanultam meg az úgynevezett „halálkezet“ is, ami -abból áll, hogy egyik kezemet lefelé lóbálom gyorsan, a másikat fölfelé -– hirtelen összetéve, az egyik fehér lesz, a másik piros. - -Magamról jöttem rá ezzel szemben a „verő verő“ játékra, amivel üres -óráiban, szintén kitünően elszórakozhat az ember. Ez úgy megy, hogy az -ember mutatóujját igen gyorsan és ritmikusan, sokszor egymásután -felülről lefelé végigpöcköli a két kissé nyitott ajkon és hozzá zúg – -ebből egy sajátságos hang származik, fonetice leírva így hangzik: „verő, -verő verő“. Nagyon mulatságos kísérlet. - -Ehhez hasonlít elvben az is, mikor az ember két tenyerét erősen -rátapasztja a füleire és ritmikusan nyitogatja és megint elzárja azokat, -gyorsuló iramban – a külvilág zaja igen mulatságos, értelmetlen -zagyvalékká válik ez uton. Főként olyankor szoktam játszani, mikor az -erényről beszéltek nekem vagy szidtak – később, hat éves koromtól -kezdve, az iskolában, magyarázat közben. Mélyhangú emberek előadása -nagyon alkalmas erre a játékra. - -Reggelenkint, a tükör előtt, soha nem mulasztottam el, hogy a törülközőt -a nyakamra csavarjam és szorítsam – ettől az arcom kék lett és a szemem -kiugrott, ezt a szórakozást épp úgy nem engedtem volna el, mint -csuklómnak erős spárgával való leszorítását és különféle madzagoknak -ujjaimra tekerését, amitől a vér elállt. - -Érdeklődésemet a fentemlített kitünő játékszer iránt tizenkét éves -koromban vesztettem el, mikor az első kislánnyal megismerkedtem. Azóta -tőlünk független kezekkel, szájakkal és fülekkel, még sokkal -mulatságosabb dolgokat lehet játszani. - - -MINDEN MÁSKÉPP VAN. - -Hetven éves koromban megkért egy fiatal ember, hogy mondanék egy nagy és -bölcs aforizmát: mondanék egy egyetemes nyilatkozatot, melyben -világnézetemet egybefoglalom. - -Ennek a fiatal embernek azt feleltem: Minden másképp van. Amivel nem a -szkeptikusok és kételkedők közé sorozom magam, mert a szkeptikusok csak -azt mondják: nem bizonyos, hogy minden úgy van, ahogy hisszük, – én -pedig határozottan és meggyőződéssel mondom, bizonyos, hogy semmi -sincsen úgy. Ez az egyetlen tétel, amibe fanatikusan hinni szabad és -amitől eltántorodni bolondság: minden másképp van. - -Mert ha nekem egy görbe tükröm van, ami eltorzítja a dolgokat, akkor -micsoda bolondság volna azt állítani, hogy vannak dolgok, amiket ez a -tükör nem torzít el, mikor egyetlen generális és kivétel nélkül való -törvénye, hogy torzítson? Ilyen görbe tükör az emberi értelem, amelyben -az Igazság tükröződik. És hol a lénia, mely ezt a tükröt kiegyenesítse, -holott a lénia is csak emberi értelem lehet, agyvelő, mely a koponya -görbe vonalához tapad? És hol a geometria, aki kiszámítsa, _mennyivel_ -görbít ez a tükör, hogy az Igazságot legalább _elképzelhessük_, ha látni -már nem tudjuk, holott az Igazság hol vékony, hol vastag a valóságban -is? - -Minden másképpen van, s aki meggyőződést hirdet, akár filozófiában, akár -művészetben, akár politikában: az gonosz, vagy ostoba; jóhiszemű, akkor -ostoba, és rosszhiszemű, akkor gonosz. Mert micsoda tökéletes munkát -vártok a tökéletlen szerszámtól? És gonosz és ostoba a szkeptikus is, -aki azt mondja: nem bizonyos, hogy helyes-e a tétel, – holott bizonyos, -hogy nem helyes. - -Aki megérti végre, hogy minden másképpen van, az az igaz ember, az -legalább hinni tud valamiben, amit nem lát és nem ismer, tiszteli és -féli ezt a valamit, vonzódik hozzá, vár reá és megnyugszik benne. Nem -nevezi őt el istennek, mert mihelyt elnevezné, kép jelennék meg a görbe -tükörben és a kép hazugság volna, mert rögtön elmulik, és nincsen, -mintegy varázsszóra, aminek a nyomorult emberi elme nevet ád. S az isten -is meghalt abban a percben, amikor kimondták a nevét, csak addig élt, -amíg nem tudnak róla. Az egyetlen becsületes gondolkodót olyan emberhez -hasonlítom, aki alszik s álmában tudja, hogy csak álmodik s ezt bevallja -magának, mosolyogva nézi, amit az álom eléje varázsol, mert tudja, hogy -odakint, az Ébrenlétben, mindez nincsen meg, vagy ha megvan, másképpen -van meg, s amit gondol magában, tudja, hogy helytelen, mert az Álom -eltorzította a gondolatot. Nem küzd a gondolat ellen, hiába küzdene, de -tisztában van egygyel: hogy álmunkban gyakran széknek nevezzük az -asztalt és mégis a szekrényt értjük alatta. Hallottatok már álmában -beszélő embert? A becsületes gondolkodó úgy van, mint aki tudja, hogy -álmodik, s éppen azért nem hisz el semmit, amit hall, amit lát, amit -érez, de tudja, hogy mindez odakünt, az Ébrenlétben, jelent valamit, -elteszi magának, amit látott, hallott és érezett, s megnyugvással hisz -benne, hogy majd megfejti valamikor e jeleket. Aki álmából ébredni akar, -úgy-e, nem az álomképeket kezdi figyelni s nem azokkal foglalkozik, mert -csak jobban belegabalyodnék s még mélyebben sülyedne az álom vizébe, -hanem valami határozatlan, ismeretlen dologra gondol erőlködve, -megfeszíti elméjét, küzködik kifelé, s e határozatlan valamit így -foglalom egybe: minden másképp van. - -De közben, míg ez sikerül, aludni és álmodni kell, s ha másképp nem -lehet, legalább kellemessé kell hogy tegyük ezt az álmot. Igy jött létre -a Logika, a Törvényszerűségben való hit, amiből nehéz és értelmetlen -álmodók meggyőződéseket vonnak le maguknak; a Logika, ez a kedves és -nemes játéka előkelő és tudatos álmodóknak, akik tudják, hogy csak játék -ez, szép, érdekes, izgató játék, olyanfajta mint a sakk. Szabályai -vannak, amiket a korrekt és előkelő játékos betart, ragaszkodik hozzá, -holott jól tudja, hogy e szabályokat ő maga állította fel, mégis úgy -tekinti őket, mintha megmásíthatatlan törvények volnának, s ha a -szabályok értelmében a király már nem mozdulhat, akkor azt mondja: matt -vagyok, te nyertél, barátom, s feláll és fizet, holott felemelhetné a -királyt s kitehetné a tábláról, mert _csak_ a sakkszabályok értelmében -nem szabad annak mozdulnia. - -Közben pedig minden másképpen van; másképpen van a Newton-féle törvény -és másképpen van a Darwin-féle elmélet. Másképp áll a dolog a -szerbekkel, mint ahogy mi hisszük, és másképpen van velünk, mint ahogy -ők hiszik. Másképp van az ég, másképp van a föld, másféle emberek laknak -a Marson, másképp szeret minket a jóbarát, mint ahogy másképp gyűlöl az -ellenség, és a nő, akiről azt hisszük, hogy másképp van, másképp van és -nem másképp. - -(És – hihetetlen, de így van – másképpen vannak az események is, mint -ahogy a hirlapok megírják.) - -Minden másképp van. - - - - -HARMADIK RÉSZ. POLITIKA. - - -MESE HÁROMÉVES KISFIÚKNAK. - -Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam és a szürke -hadi-autót és a katonákat és negyvenkettes ágyút – vigyázz, ne akadj -bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere ide, apuka -mesélni szeretne. Tudom, apuka jobb szeret mesélni, mint te hallgatni a -mesét – de apuka ehhez már hozzá van szokva, hivatásánál fogva. Nem, nem -a gorlicei áttörésről mesélek ezuttal, se a vörös ördögökről, – ma egy -egészen különös mesét mondok, tulajdonképpen nem is mese, hanem -útleírás, kérlekalássan – én tudniillik fiatalkoromban sokat utazgattam -és láttam egy-két vidéket. - -Többek között például – és erről akarok beszélni neked – egyszer, mikor -még te nem voltál a világon, hosszabb időt töltöttem egy országban, nem -is ország volt, hanem egy egész földrész – nevezzük röviden -Operenciának. - -Hát, kérlek alássan, ez egy nagyon különös ország volt, azt mondhatom -neked. Isten bizony, nem hazudok, ebben az országban olyan repülőgépeket -láttam, amikbe nem ült ember és nem lövöldözött lefelé, hanem a gép -magától repült – ennek az országnak a különös nyelvén ezeket a -repülőgépeket _madaraknak_ nevezték. Az ég ott ugyanolyan kék volt, mint -nálunk, de voltak rajta olyan kis pamacsok, olyan könnyű, dunyhaformájú -bodrok – nem, dehogy, nem szétpattanó srapnell volt az, Pistika, hanem -úgynevezett _felhő_, tudod, könnyű felhő, olyan könnyű, mint a hab, – -hogy mi az, hogy hab? Ja, persze, ezt nem érted. Hát kérlek, az olyan -friss, könnyű micsoda, amit Operenciában a kávéra tettek az emberek és -kiflivel mártogatták – hogy mi az, hogy kifli? - -Na jó, akkor majd mást mondok, amit megértesz. Sok csodálatos dolgot -láttam ám Operenciában, elhiheted! - -Ebben az országban egészen különös, fantasztikus emberek éltek, -olyanfélék, amilyenekről például a Gulliver utazásaiban meséltem neked. - -Akár hiszed, akár nem, ebben az országban – de ne nevesd ki apukát! – -láttam például egy szerbet, aki nem volt összeesküvő és nem akarta -meggyilkolni más országok uralkodóit. - -Továbbá láttam ott egy olyan angolt, aki nem volt perfid és nem akarta -szétdarabolni Németországot. - -Továbbá láttam egy oroszt, aki nem szított évek óta gyűlöletet és nem -fúrt aknát, hogy megtámadja a Monarkiát. - -Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem szövetkezett régi és -természetes ellenségeivel, Anglia nyomása alatt és kiszolgáltatva -Amerikának, hogy Németországot tönkretegye. - -Továbbá – ezt hallgasd meg! – láttam ott egy olyan olaszt, aki nem -árulta el a szövetséget és nem tört rá gyanutlan államokra. - -Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem köszörült kést, hogy -titokban hátbatámadja az ezer sebből vérző monarkiát. - -Szóval a legfantasztikusabb állatok és növények hemzsegtek egymáson -ebben az országban. Mit mondjak neked, ott például össze lehetett -téveszteni egy oroszt meg egy magyart, mert volt olyan magyar, amelyiken -orosz ruha volt és olyan orosz, amelyen magyar. Egyszer például – úgy-e -furcsa? – láttam egy franciát, meg egy németet egyforma ruhában, – -egészen jól emlékszem rá, egy magas, szőke német volt, meg egy kis -fekete francia. - -Kérlek szépen, ez egy egészen különös világ. A hegyek, meg a völgyek, -meg az erdők, meg egyebek, egészen olyanok, mint nálunk, – de az a -furcsa, hogy sehol sem lehet észrevenni, hogy egy országnak vége van és -kezdődik egy másik ország – nincsen az egyik pirosra festve, a másik meg -zöldre, hanem a hegy, ami az egyik országban kezdődik, folytatódik a -másik országban, úgy hogy át lehet menni, gyalog, egyikből a másikba és -észre se veszi az ember. Ugy-e, milyen furcsa, mintha azt mesélném, hogy -a falon keresztül lehet menni. Továbbá ott a házakat alulról fölfelé -építik és nem fölülről lefelé rombolják le. - -Sokáig nem lakott ebben a világban apuka, nem neki való világ volt. -Nagyon vad és műveletlen emberek éltek ottan, abban az időben – még most -is végigmegy a hideg a hátamon, ha rágondolok. Tudod milyen vakmerő -stiklikben lelték a kedvüket? Ilyen kis fiúknak, mint te, tulajdonképpen -nem is szabadna még effajta idegrázó rémtörténeteket hallani – de a -halálmegvető bátorság példájául mégis elmesélem neked, hogy ebben a -világban, ha két ország határán találkozott egymással két ember, egyik -az egyik országból, másik a másik országból – nagyon gyakran megtörtént, -hogy nem lőtték le egymást, hanem kezet fogtak és bátran eldiskuráltak -egymással és mikor elváltak, anélkül, hogy bántották volna egymást, még -a kalapjukat is le merték venni egymás előtt. - - -A VIZCSEPP ÉS A GYUFASZÁL. - -A gyufaszál fellobbantása után egy pillanatra mindenki meghökkent. -Néhányan izgatottan fordultak a tető felé, mások elhúzódtak: -nyugtalanság támadt. Az elnök hangosan csengetett és kinyitotta száját, -de mielőtt szólhatott volna, csendes és hajlékony mozdulattal felállott -a jobboldalon Gróf Vízcsepp, megnyugtató kézlegyintéssel intett és -meggyőző hangsúlylyal halkan szörcsögni kezdett. - -– Tisztelt barátom és képviselőtársam, Doktor Gyufaszál – szörcsögte -enyhén gunyos árnyalattal – szerény nézetem szerint kissé túlságosan -belemelegedett a napirenden levő javaslat taglalásába, belemelegedett és -fel is lobbant: ezt a fellobbanást tudjuk be az ő temperantumos és – -hogy is fejezzem ki magam – gyulékony természetének, de korántse vonjunk -le belőle olyan következtetéseket, mintha e fellobbanásnak valami -különösebb jelentősége, vagy következménye lehetne. Mi ketten, tudom, -két homlokegyenest ellenkező politikai felfogást képviselünk, de nézetem -szerint nem kérdéses, melyik a reálisabb, melyiké a jövő. Tisztelt -barátom, Doktor Gyufaszál nagy tömegekről beszél, amik állítólag mögötte -állanak: ezekre alapítja terveit, ezeknek nevében akar beszélni: – -nyers, mozdulatlan és tehetetlen tömegek ezek, uram, melyek nem -nyilatkoztatták még ki eddig, hogy Doktor Gyufaszált támogatni -óhajtják-e egy esetleges kenyértörés órájában, hogy vajjon melléje -állanak-e, rábiznák-e magukat s ha igen, merné-e ő vállalni a -felelősséget azért, ami történne. Én ezt nagyon kétségesnek tartom, én a -magam részéről ebben a Dr. Gyufaszál által annyit emlegetett nagy -tömegben semmi nyugtalanságot nem látok, semmi elégedetlenséget, semmi -vágyat arra, hogy helyzetén változtasson: semmi vágyat arra, hogy -mögötte sorakozzék. - -– Hát maga kinek a nevében beszél? – lobogott közbe pirosan és hevesen -Dr. Gyufaszál. - -– Tisztelt barátom és képviselőtársam – szörcsögött tovább óvatosan Gróf -Vízcsepp – azt kérdi, kinek a nevében beszélek. Az a dicső és óriási -szervezet, melynek egyik szerény tagja és, önök előtt, képviselője -vagyok, az a szervezet, mely hivatva van a rendet és nyugalmat -fentartani a világon, lesímítani a fölösleges dudorokat, kivájni a -köveket… - -– És megfojtani az embereket – lobogott közbe tüzes gúnnyal Gyufaszál. - -– Ez a szervezet – folytatta rendületlenül Gróf Vízcsepp, – -megbonthatatlan, fegyelmezett és szervezett sorokban áll mögöttem, hogy -őrködjék a rend és fegyelem fölött, ott teremjen azonnal, ahol baj van, -megvédje határainkat, visszaszorítsa az állam alapjait veszélyeztető -forrongó és zavaros elemeket… - -– És megfojtson bennünket – ismételte lobogva Gyufaszál. – Az igaz, a -víz alatt rend van! - -– Az a fenyegetés tehát, – szörcsögött tovább nyugodtan Gróf Vizcsepp, – -amivel tisztelt barátom és képviselőtársam akar nyugtalanságot kelteni, -egészen fölösleges aggodalmat kelt néhány tájékozatlan rajongóban. Nekem -módomban állana, tisztelt uraim, hogy a fenyegetések elejét vegyem: -törvényadta módom volna hozzá – de én azt nem akarom, én érvekkel -szeretném meggyőzni tisztelt barátomat, hogy fölforgató törekvés merő -képzelődés, gyermekes agyrém. - -– Majd meglátjuk! – lobogott közbe Gyufaszál – még fenyegetőzik? Az urak -tanúk, hogy fenyegetőzött! - -– Nem fenyegetőztem, – szörcsögött tovább szeliden Gróf Vízcsepp, – csak -arra figyelmeztetem tisztelt képviselőtársamat, akivel szeretném magam -megértetni, akit, ismétlem, meggyőzni szeretnék, hogy kart karba öltve, -szorosan egymás oldalán kell munkálkodnunk, – csak arra figyelmeztetem, -hogy nekünk módunkban áll… - -– És ha én felgyujtom a házat? – ordított magánkívül Gyufaszál. - -– Ez esetben ki fogom vezettetni, – szörcsögött nyugodtan és derülten -Vízcsepp. - -Az elnök csengetett, most doktor Gyufaszál felugrott és a padot verte. - -– A napirendhez kérek szót! – ordította magánkívül. – Azt mondotta, hogy -ki fog vezettetni! Rendre! Rendre! - -A baloldalon nagy nyugtalanság támadt. - -Az elnök a gyorsírók jegyzeteit kérte, kijelentvén, hogy a nagy zajban -nem hallotta a sérelmes kifejezéseket. A jegyzetek átvizsgálása után, -tekintettel a két hónap előtt hozott és az immunitást szabályozó újabb -házszabályrevizió erre vonatkozó szakaszára, felszólította gróf -Vízcseppet, vonja vissza kijelentését. - -– Eszemben se volt – szörcsögött Vízcsepp, – tisztelt képviselőtársamat -megsérteni. Kijelentésemet ünnepélyesen visszavonom. - -– Akkor én is visszavonom elhamarkodott kijelentésemet, hogy a házat -felgyujtom – jegyezte meg dr. Gyufaszál. - -Erre különben se került volna a sor, mert e pillanatban a gyufaszál -tövig égett és elaludt. Ugyanekkor egy utolsó szörcsögéssel gróf -Vízcsepp is elpárolgott. - - -ÖTÓRAI ZÁRÓRA. - -Mint megrögzött lump, már megint délután öt óra után vetődtem haza, -pedig hányszor fogadtam már meg, hogy új életet kezdek és délután -háromkor ágyacskámba térek. - -Volt időm gondolkodni, míg kinyitották a kaput – van szerencsém tehát -gondolataimat a közüdvi minisztérium szíves figyelmébe ajánlani. - -Az ötórai záróra minden várakozáson felül bevált: az a cél, hogy öt óra -után csak nagy nehézségek árán lehessen bemenni a kapun a házba, minden -vonalon biztosítva van. - -Továbbá várhatók a következő újítások: - -Február elsejétől kezdve hajnali háromtól délután félkettőig mosdáshoz -csak szappant lehet használni, vizet nem, a vízkímélés szempontjából – -félkettőtől hajnalig pedig csak vizet, szappant nem, a szappankímélésre -való tekintettel. - -A gyufakímélésre való tekintettel a kormány kibocsát olyan -gyufaskatulyákat, melyeknek, az eddigiektől eltérően, nem az egyik -oldalán, hanem a másik oldalán van a foszfor, hogy ily módon az egyik -oldal kímélve legyen. - -A padlásra délután félháromtól este negyednyolcig csak a pincén -keresztül lehet bemenni, a lépcsőkímélés céljából. - -A betörések és fosztogatások csökkentése céljából a kormány új -mosdótálakat bocsát ki, melyekre február tizenötödikétől kezdve tartozik -mindenki becserélni saját mosdótálát. Az új mosdótálak úgy vannak -szerkesztve, hogy ha a betörő, miután kifosztotta a lakást, esetleg meg -akarja mosni a kezét, a lavor azonnal csöngetni kezd, felkelti a lakás -tulajdonosát, aki tartozik az esetet azonnal telefonon bejelenteni a -rendőrségen. - -A telefon reggel nyolctól másnap reggel nyolcig nem használható – -beszélgetést hivatalos esetben csak a postaigazgatóság engedélyezhet, ha -a két fél, aki beszélgetni akar egymással, minden esetben együtt -megjelenik a hivatalban és igazolja, hogy sürgős ügyben kell -érintkezésbe lépniök egymással. Délután félháromkor tartozik mindenki -telefonját kikapcsolni. - -A vízfogyasztás szabályozását célozza az a rendelet, mely szerint -délelőtt féltizenegytől délután háromnegyedötig vizet csak lapos -tányérban szabad felszolgálni. Háromnegyedöttől hajnali negyedháromig -mély tányérból is iható víz, de a tányérba néhány tárgyat kell tenni, -mely annyit veszít súlyából, mint amennyit az általa kiszorított víz -nyom. Ezt a súlyfölösleget tartozik mindenki bejelenteni az -előljáróságnál. - -Kiterjed az új rendelet a bútorok kímélésére is. A szekrényeket tartozik -mindenki fölül is ellátni lábakkal, reggel nyolctól délután félhétig az -ekként felszerelt szekrény felfordítandó, hogy a teteje addig a portól -kiméltessék. - -Hangkimélés szempontjából tartozik mindenki házi csengettyűit -hangfogóval ellátni este hétig. Ugyanez áll az ébresztőórákra is, -melyeket felhúzás után azonnal be kell takarni, sötét és csukott helyen -tartani, hajnalban, egynegyed órával azelőtt, hogy csöngetnie kellene, -kivenni és elzárni. - -A papirkímélést célozzák azok az újfajta villamoslámpák, melyeket január -huszonkilencedikétől kezdve mindenkinek be kell szereznie s melyek -váltakozó árammal dolgozva, állandóan hunyorgatnak, hogy ne lehessen -mellettük olvasni. - -Február negyedikétől kezdve déli egy órától esti félötig a konflislovak -két hátsó lábát össze kell kötözni és csak úgy lehet hajtani őket. -Amennyiben így is előfordulna, hogy egyik-másik jól tud futni, a zsineg -végét tartozik a kocsis a jobb mellső kerékre erősíteni. - -Legközelebb forgalomba kerülnek az új lekvárzsibbasztók is, tucatonkint -ötven koronáért, aluminium-reteszszel. - -Akinek fülszeletelő dugattyúra van szüksége, igényét jelentse be február -negyedikétől kezdve a kerületi hadügyminisztériumban. - -E hónap végén kezdik forgalomba hozni az újonan rendelt cukorkeserítő -gépeket. Minden mészárszékben kapható lesz villamoslámpa ellenében -mézsavanyító süveg, tucatonkint. - -Gyomorpiszkálót, valódi angol tükörzúzót (szabad zárral), -cipőtalpsorvasztót és kétoldali orrtűket igazolvány nélkül csak jövő -hónap közepétől, hajnali négy és öt között árusíthatnak a pékek. - -Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással. - - -OKTATOM A KISFIAMAT. - -– Ne lármázz, Pistike, hagyj olvasni, ülj le szépen a kis lócára a -barackfa alá, nézd a képeskönyvedet, nesze, itt van a képesujság is, -abba is van mindenféle érdekes kép a nagyvilágról. - -– Ha nem értesz valamit, kérdezd meg szépen, egy négy éves kisfiúnak már -érteni kell a dolgokat. - -– Ezt nem adom, ebben nincs kép, ezt én most olvasom, érted? ez egy -levél, a Lajos bácsitól, – emlékszel még a Lajos bácsira? - -– Hát persze, a Lajos bácsi, akinek olyan szép forgó volt a sapkáján, -nem emlékszel? - -– A Lajos bácsi most nem jöhet haza, ő most a háborúban van és csatázik -az ellenséggel – és éppen azt írja nekem, hogy mostan a kórházban volt -egy hónapig. - -– Egy hónap, az harminc nap és azért volt, édes fiam, mert megsebesült. -Ja, az úgy volt, hogy egy nagy gránátot dobott az ellenség szegény Lajos -bácsi felé és az szétpukkant, így – brr… u… u… m!! – és ekkor a Lajos -bácsinak belement a vas a hátába és felszakította a hátát. - -– Jaj, te csacsi, az nem azért volt, mert a Lajos bácsi félt az -ellenségtől, – dehogy is félt, inkább nagyon is bátor volt és nekiment -az ellenségnek. - -– Hogy jól megverte-e az ellenséget? hát persze, biztosan jól megverte, -azért voltak rá olyan mérgesek. - -– Bizony, a Lajos bácsi jó katona, meg is dicsérték őt, – mit mondsz? -kapott hát, kapott olyan szép aranypénzt a mellére, mert jól megverte az -ellenséget. - -– Hogy mivel? hát persze puskával is, meg karddal is, meg olyan -szuronnyal is… bizony… ágyúval? hát ágyúval is… meg revolverrel is… -bizony… - -– Hogy levágta-e a fejét az ellenségnek? Azt én nem tudom, kis fiam… -hát, ha akarod, levágta… hogy hánynak vágta le?… Azt én nem tudom… -tíznek? lehet, hogy tíznek… ugyan hagyj már békén, olvasni… - -– Jó, jó, te is katona leszel… hát persze, hogy jó katona leszel, ha jól -viseled magad… Majd ha nagy leszel, kis fiam… Most hagyjál olvasni, -nézegesd a képes ujságot… - -– Ez?… ez ágyú, olyan nagy, tengeri ágyú, kisfiam… igen, igen, ezzel -lőnek az ellenségre… ez azért olyan hosszú, kisfiam, hogy jó messzire -menjen a golyó, hogy ha az ellenség messze van, akkor is odaérjen… hogy -mér érjen oda? hát hogy lelőjje az ellenséget… - -– Ezek? ezek katonák, magyar katonák, amint éppen rárohannak az -ellenségre… ez itt a kezükben? ez szurony, kisfiam… hogy miért? hát -ezzel szúrják az ellenséget… - -– Szabad, szabad, persze hogy szabad, majd ha katona leszel… - -– Ezek? ezek is katonák, de ezek nem magyarok… franciák, ez az ellenség, -tudod?… ezek is rohannak… hogy ez mi a kezükben?… ez kézigránát, -fiacskám… hát ezt el kell dobni, mikor közel van az ellenség… akkor -felrobban és humm!! mindenki a levegőbe repül… - -– Te is, te is… persze hogy te is, majd ha katona leszel… akkor neked is -szabad dobni… - -– Ez?… ez torpedó… ez belemegy a hajóba és akkor felrobban… - -– Ezek, szegények, sebesült katonák… látod, vonaton szállítják őket… -most majd a jó doktor bácsik meggyógyítják őket… - -– Ez?… ez olyan álarc… ez arra való, hogy a gáz, amit az ellenség fúj, -ne menjen be a szájába a katonának, mert akkor meghalna… - -– Ez?… ez egy olyan ágyú, ami letépi az álarcot, hogy mégis bemenjen a -gáz… - -– Bizony, ennek a szegénynek nincs lába… mert elvitte az ágyúgolyó… ez -egy derék katona… - -– Ezek itten tüzérek… ez meg egy olyan nagy szárazföldi ágyú… látod, -ezek a derék, bátor katonák éppen most sütik el… nem félnek, bizony, -pedig nagyot durran, így: bumm!!!!… - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -– Mit csinálsz? Nem hagyod azt a cserebogarat? Azt hiszed, annak nem fáj -épp úgy, mint neked, ha kitéped a lábát? - - -SZINHÁZI TIMES. - -A Világegyetem-Kabaré bemutatója. - -Hónapok óta tartó kilencven fokos láz emésztette az egész ország -közönségét lihegő bizonytalan ságban, vajjon a külsőrigómezőuccai -Világegyetem-Kabaré bemutatóját nem halasztja-e el az a legmélyebb -idegrostjainkat megremegtető elképzelhetetlen siker, ami a mult műsor -estéit tombolta keresztül a tapsviharban gomolygó közönség eszeveszett -tetszésrikoltozásában. - -Remegő kézzel és boldogságtól kábult szívvel ragadjuk kezünkbe a tollat, -hogy a nyugtalan közönséget értesítsük: a Világegyetem-Kabaré kitűzte a -bemutatót, mely a legközelebbi napokban le is zajlik már. Immár ott -tartunk, hogy el is árulhatjuk olvasóinknak ennek a szinházi eseménynek -néhány részletét. - -Mit mondjunk?!… A szó itt halvány és semmitmondó, itt már igazán csak a -tények beszélhetnek!! - -Annyit előre megsughatunk, hogy olyan siker, amilyennek ez a bemutató -ígérkezik, még nem toporzékolt magyar kabaré deszkáin! Előre -figyelmeztetünk mindenkit, hogy az az elképzelhetetlenül példátlan -művészet, amivel ezt a kis színházat sikerült a népszerűség vakító -díszkörébe hajhászni, olyan példát fog statuálni a szinház -világtörténetében, amihez csak egy halálsikolyban fetrengő, kacagástól -megőrült szörnyeteg vérbenforgó szemei hasonlíthatók. - -Sikerült beszélgetést folytatnunk Murok Géza, a kabaré művezető -államtitkárával, akit a bemutatót előkészítő munka lázas lihegéséből -ragadtunk ki egy röpke percre, hogy nyilatkozzék, mit mondjunk a -közönségnek! - -– Jőjjön be és nézze meg maga, – ennyit mondott csak, de kellett nekünk -több? - -Megnéztük az egyik próbát. Mit mondjunk? - -Kell-e többet mondani, mint hogy az első kis jelenetet, aminek „Pifta, -ifol-e muftot?“ a címe, maga Kampós Alajos írta, a kabaréhumor csillogó -elmésségű és mélyszívű világfejedelme? Ez a csodálatos író, aki eszményi -módon egyesíti magában mindazt, ami benne hiányzik, már régen ott -csillog a magyar kuplé-irodalom géniuszának elérhetetlen jeges -hócsúcsán, ahonnan a nagy-nagy kupléírók tekintenek le reánk, kicsiny -emberkékre. De mit szóljunk Mafla Sándorról, amit ez a szinész csinál a -legújabb Kampós-darabban, az már nem egyszerű szinjátszás és humor -többé, az mindennek a tetézett teteje, amit ez a század művészetben, -irodalomban, külpolitikában és numizmatikában produkált. Azt már nem -lehet nézni többé, ahogy ő a Pifta ifol-e muftot címszerepét adja – azt -tapintani és szagolni és harapni muszáj, attól tüdővérzést és -agydaganatot és Basedow-kórt lehet kapni. Na de nézzék meg maguk. - -Nincsenek szavak, amivel a műsor második sláger-számát, a „Sváb-bogár a -tejben“ című kis blüettet ecseteljük. Ha azt mondjuk róla, hogy méltán -fölibehelyezhetjük mindannak, amit valaha a világirodalom legnagyobbjai -e nemben alkottak, igazán olyan keveset mondtunk, hogy a föld alá -kellene bújnunk szégyenletünkben, amiért jobb hasonlatot nem találunk. -Gyengék vagyunk mi ahhoz, hogy ezt a darabot jellemezzük: megelégszünk -vele, hogy egy nevet írjunk le, a szerző nevét: Klagenfurt Boldizsárt. -És még csak egyet: amit Krucifix Félix, a kis jelenet főhőse csinál a -darabban – hát azt már mégse lehet, ez már sok, ez képtelenség, ilyen -jól játszani, azt már nem is szabad, ez már piszok disznóság, a keservit -az ilyen szinésznek, nem szólna az ember, ha éppen csak olyan jól -játszana, ahogy még soha a világon szinész nem játszott, hát az ember -azt mondaná, na, na, jól van, – de ilyen istentől rugaszkodott -fertelmetesen képhetetlen őrületes mértékben jól játszani, ez már -arcátlan pimaszság és intendatura! Igen, a legnagyobb intendatura, sőt -indemniti! Nekünk igazán csak nem érdekünk, hogy a Világegyetem-Kabaré -előadását dicsérjük, dehát ami ott végbemegy, az már irtózatos őrülete a -viharzó művészi tökély kiámulhatatlan vészes meredélyének, amit csak a -siker legkáprázatosabb naprendszerének tüzes istencsodája szempontjából -kiokádhat magából a világ. - -* - -– Tessék, szerkesztő úr, a Világegyetem kommüniké. - -– Mutassa csak, fiam… Hát jó, jó, fiacskám, de tudja, egy kicsit -melegebben, melegebben… Nem ilyen szárazon, egy kicsit több dícséret… -Nehogy megint telefonáljon nekem az igazgató, hogy leszállítják a -pausálét. - - -KIVÉGZÉSEM. - -– Nagyságos úr! Nagyságos úr! - -Átfordulok a másik oldalamra. - -– Nagyságos úr! Hét óra! Tessék már gyorsan felkelni. - -– Ugyan, hagyjon, mit akar… Minek? - -– Nyolckor van a kivégzés, megint el tetszik késni. - -Nyolckor kivégzés? Persze, erről megfeledkeztem. Brrr, ilyen korán -felkelni, a szoba még hideg… és tulajdonképpen minek is? No igen, a -kivégzésem… Ilyesmi miatt nem hagyják aludni az embert. - -Mit vegyek fel? Szmokingot, délelőtt? Á, jó lesz egyszerű fekete… - -– Halló! Halló! - -– Tessék… - -– Szerkesztő úr? Tessék már jönni, már mindenki itt van, nem lehet -váratni az urakat. - -– Jó, jövök már. - -Na, csakhogy az utcán volnék. Hü, de álmos vagyok. Mégis kíméletlenség -ilyen korán végezni ki az embert. Reggelizni sincs időm. Hogy akarják. -hogy az ember felkeljen hétkor csak azért, hogy nyolckor kivégezzék?! -Tönkreteszik a napomat, az életemről nem is szólván. - -Villamosra üljek? Merre is van az a vesztő hely? Ni, a Milán. - -– Szervusz! - -– Szervusz, Milánkám! Nem tudod, merre van a vesztőhely? - -– Dehogy nem, a hetvennyolcasra ülj fel, a végállomásnál balra. Miért? - -– Kivégzésem van. - -– Ja igaz, persze… olvastam a reggeli lapokban… Ejnye, ejnye, igazan… -Fogadd részvétemet. - -– Köszönöm. Mit szólsz hozzá, disznóság, nem? - -– Elég disznóság történik mostanában, hadd el… Két szobámat rekvirálták -el, éppen most, mikor meg akarok nősülni… Egészen oda vagyok. Tudod, -milyen szerencsétlen, érzékeny természetem van, az ilyesmi napokra -elveszi a kedvem… - -– Ugyan, ugyan Milánkám… majd jobbra fordul… - -– Te könnyen beszélsz. Te egy jókedvű ember vagy, azonkívül, ne vedd -rossz néven, őszintén megmondom, önző ember is vagy, hamar túlteszed -magad másnak a baján, most is látom, ide se figyelsz, nem tudsz öt -percig foglalkozni a bajommal. - -– Ne haragudj, édes Milánkám… - -– Nem, nem… szervusz. - -– Szervusz. - -Biztos, elkések. Nem jön villamos. Na végre. - -– Oda-vissza tetszik jegy? - -– Csak oda. - -Megint valaki. - -– Csakhogy utólértelek… Fiacskám, mit irjunk a félhivatalosba? - -– Miről? - -– Hát… izé… erről a mai… izédről… - -– Ja, a kivégzésemről? Bánom én, amit akartok. - -– Jó, már megint könnyelmű vagy… Nincs egy kis lámpalázad? - -– Nincs. Ince rendezi a dolgot, nem lesz semmi zavar. - -– Apropó, nincs egy szabadjegyed, az unokanővérem szeretne megnézni… -tudod, nagy tisztelőd… - -Na, itt vagyunk. Ugy látszik, ez az… Elég sokan vannak, ahhoz képest… -Még nem felejtettek el az emberek… Igaz, hogy ma mindenre van közönség. - -– Szervusz, Ince. Sokan vannak? - -– Elegen. Csak siess, már el kellett volna kezdeni. - -– Jó, megyek már. - -Brrr! De csunya. Alászolgája. Igen, itt vagyok. - -– Kedves mester… egy autogrammot… - -– Tessék. - -No, a formaságokon tul lennénk. Azt hiszem, elég strammul viselkedtem, -báró úr, nem? Szervusz Desirée, te is itt vagy? Mit szólsz hozzá? Hogy -mondod? Hogy nem adtam le a kéziratot _A Szemlének_? Ugyan, hagyd el, -nem megigértem, hogy jövő hétre meglesz? Hát ez ki? Ja, a pap. - -– Kezét csókolom, tisztelendő úr. - -– Gyónjon meg, édes fiam. - -Letérdelek, esküre emelem a kezem. - -– Gyónok. Nem tehettem másképen. Amit el követtem, nem tehetem jóvá. Nem -és nem, itt a vérpad előtt sem vagyok hajlandó megbánni és nem vagyok -hajlandó visszavonni – itt a vérpad előtt még egyszer, ünnepélyesen -kijelentem, hogy marhaságnak tartom, igenis, marhaságnak, hogy még -mindig négy órakor kell bezárni a boltokat, mikor már hétig világos van -és nem fogyaszthatják a villanyt, ami miatt a zárórát kitalálták. Itt -állok, mást nem mondhatok – és most gyerünk. - -Vigyázz – kész – tűz! - -Na, ez a hét jól kezdődik. - - -AZ IDEÁLIS POKOL. - -Jaj Istenem, de gyönyörűet álmodtam! Talán harmatos mezőben bárányt -legeltettem? Dehogy. Avagy talán piros szamócát szedegettem szőke -leánykával? Fenét. - -Azt álmodtam, hogy a pokolban voltam: annak is a fészkes fenekén. - -Vergilius mester, aki szíves volt kalauzolni, elnézően mosolygott, mikor -téveteg szavaimból azt vette ki, hogy holmi tüzes kemencéket, -lávafolyókat rotyogó szurok-fazekakat várok. Jóakaratuan -figyelmeztetett, hogy csak tartsam fent a felöltőmet, nem kell aggódnom -váratlan hőváltozástól. Ezeket a híreket, mondta mosolyogva, egy olasz -ujságíró terjesztette, valami Dante nevű, aki néhány év előtt itt volt -riporton. - -Az egész intézmény inkább valami nagy szállodához, vagy szanatóriumhoz -hasonlít, hosszú folyosók mentén szobákkal, a szobák ajtaján szám, -esetleg a páciens névjegye. - -– Talán – kezdte a mester, egy oldalépületbe érve – az új szállítmány -fogja érdekelni szerkesztő urat. Csak Budapestről ezerkétszáz urat -kaptunk kezelésre aznap, mikor a háború váratlanul véget ért. - -– Hát véget ért? – csodálkoztam. - -– Még pedig olyan hirtelen, hogy senki se számított rá. Alig volt -helyünk, egyszerre olyan tolongás lett. De most már, hála Istennek, -rendben vagyunk, mindenki lehetőség szerint külön szobát kapott és -rendszeres kezelésben élvezi a tíz-húszezer évig tartó rövid kis kúrát. -Találomra nézzünk be valamelyikhez. - -Orrfacsaró szappanszag ütött meg, amint az első szobába beléptünk; de a -füleimet is be kellett fogni, olyan ordítás fogadott. A szoba közepén -alacsony széken meztelen ember ült, az ordított. Két ápoló fogta, másik -kettő pedig óriási szappandarabokkal dörzsölte megállás nélkül, -eszeveszett gyorsasággal. Köröskörül a szoba tele volt szappannal: a -földön méter magasan állt a szappanhab. Percek mulva ismertem csak rá. - -– Blau, maga az? – kiáltottam csodálkozva. - -– Ő az, – felelte helyette a mester – egyik kedvenc páciensünk. A kúra -különben elég hosszadalmas lesz. Ez az úr szappant vásárolt össze, még -pedig kilenc vagonnal: mind megvolt, mikor a bessz lecsapott. -Gondolhatja, eltart néhány évig, míg ezt a sok szappant lemossuk rajta. - -– Hát ebből áll a kúra? - -– Nagyon természetes. Ezen az osztályon csupa összevásárlók vannak, akik -készleteikkel spekuláltak s akiket váratlanul ért a háború vége. Most -úgy kezeljük őket, hogy mindegyiknek magának kell elfogyasztania, -elköltenie, felhasználnia a kis készletecskéjét, amit összevásárolt. - -Hideg futott végig a hátamon, a szívemben pedig valami édes öröm. - -Másik szobába nyitottunk: a szoba felét egy rettenetes hústömeg foglalta -el, mely kínosan vonaglott, lihegett. Csak tüzetesebb vizsgálat után -ismertem fel a tömegben egy kereskedő-ismerősöm körvonalait. Két ápoló -tömte bele a zsírt, amit összevásárolt. Megnyugtattuk, hogy jó pár száz -métermázsa még hátra van. - -Annál soványabb volt a következő szoba lakója. Viaszsárga arcán -rettenetes torz-fintorban táncoltak a lemart vonások. Kiégett szemeiből -száraz savó folydogált. Már a második hektoliter ecetnél tart. -Udvariasan köszöntöttem és válaszra nem várva, megkérdeztem tőle, adná-e -olcsóbban a tíz krajcáros ecet literjét három korona hatvan fillérnél? -Emlékeztem rá, hogy ennyit kért érte legutóbb, mikor találkoztunk. - -Óriási, lejtős deszka állt a másik, tágas szoba közepén. Ebben a -szobában több vendég tartózkodott, mindegyik tetőtől-talpig bőrbe -öltözve: bőrcipőben, bőringben, bőrharisnyában, bőrkalapban fetrengtek, -izzadtak és kínlódtak a túlfűtött helyiségben, verítékes homlokukat -bőrzsebkendővel törölgetve. Egyik-másik a lejtős deszkán csúszkált fel -és le, hogy hamarabb kopjék a bőr, mert addig nem eresztik őket, míg el -nem kopott rajtuk minden bőr, amit összevásároltak. - -Ennek a szobának tőszomszédságában lihegve szaladgált körbe-körbe egy -leromlott, lesoványodott úriember. Blazsek volt, a cipő-összevásárló. -Nem állt meg kérdésemre felelni, még csak a huszadik cipőt tudta eddig -agyonszaladgálni és még tízezer volt hátra. - -Elkeseredett munkában találtam a szemközti szoba lakóját is. Aprópénzt -számolt. Minden falatot, amit lenyelt, óriási áron kell megfizetnie; de -csak fillérekben fogadják el tőle és ha egy fillérnyi hibát követ el, -újra kell kezdenie az egész számítást. Ez az ember aprópénzt vásárolt -össze, hogy rézgálicot csináljon belőle, kétezerháromszáz százalékos -haszonra. Ujjairól vér csorgott és szemében őrület lobogott. - -Egy másik szobából megint fültépő ordítás szakadt ki ajtónyitásra. -Műtőasztalon feküdt a paciens és javában dolgoztak rajta: lábait vágták -le éppen. Az illető úr művégtagokat vásárolt és most mindegyiket rajta -próbálták ki és neki kellett elhordania. A különböző hosszúságú -műlábakra való tekintettel már huszadszor vágtak le lábaiból egy újabb -és újabb darabot, hogy a megfelelő műlábat felvehesse. Hasán, mellén, -nyakán sérvkötők feszültek. - -És így tovább, mindegyik szobában más és más összevásárló tünt elém, – a -fejem zúgott, forgott velem a világ. Kértem a mestert, hagyjuk abba. - -– Itt már úgyis vége van, – mondta ő – ez az utolsó szoba üres. - -Szép, tiszta, magános szoba volt, kényelmes nyugágy az ablak mellett. Az -ablakon távoli, üres mezőkre nyílt kilátás, – kék ködbe vesző, festői, -de kopár hegyek meredeztek a távolban. - -Kértem a mestert, tartsa fenn nekem ezt a szobát: itt zárkózom majd be a -világ zajától távol, hogy elnyűjjem és elviseljem a megismerések, -tanulságok és gondolatok meddő, rengeteg anyagát, amit a háború alatt -összegyűjtöttem magamnak. - - -BARÁTOM, A NÉMET. - -Barátom, a német, reggel nyolckor érkezett meg a pályaudvaron, ahol már -vártam reá. Frissen szorította meg a kezem, csúfolt, hogy milyen álmos -vagyok. Mondtam neki, hogy menjünk reggelizni. - -– Az ember reggel megfürdik, tornázik egy kicsit, akkor aztán ilyen -friss lesz, mint én, – mondta. - -Ajánlottam, hogy üljünk kocsiba. A német térképet vett ki, megnézte, -milyen messze megyünk, kiszámította, mennyibe kerül az taxaméter szerint -és előre oda akarta adni a kocsisnak az összeget. A kocsis azt -állította, hogy neki ezért az útért több jár. Én már szerettem volna -menni, de a német ragaszkodott hozzá, hogy a kocsisnak ennyi jár, egy -fillérrel sem több. Rendőrt hívott és felíratta a kocsist, aztán gyalog -megindultunk. - -– Megérdemlitek, hogy úgy éltek, ahogy éltek – mondta a német, – mert -mindent eltűrtök, nem törődtök a rendeletekkel, tűritek a jogtalanságot! -Ha mindnyájan úgy viselkednétek, ahogy én ezzel a kocsissal, már régen -rend volna itt. - -Igazat adtam neki, nagyon igaza van, rémes, hogy nálunk hogy bánnak a -közönséggel. Csupa ilyen ember kellene nekünk, mint ő – gondoltam -magamban lelkesen. - -Fáradtan, de felvillanyozva ültem le a kávéházban. Kávét rendeltem -magamnak, ő várt. Elhozták a kávémat. - -– Mi ez? – mondta a német. Mutasd csak. - -Egy kis csövet vett elő, beletette a kávémba, aztán megnézte a csőben -levő folyadékot. Gúnyosan bólintott és egy lepecsételt üveget szedett -elő. - -– Ezt a kávét azonnal elvisszük a rendőrségre, hamis tej van benne és -nem az előírt mennyiség. Majd én megmutatom neked, hogy kell rendet -csinálni. - -Beöntötte a kávét az üvegbe, odahívta a kávést, felírta a nevét, -aláíratott vele egy nyomtatott blankettát, hogy a kávét ő szolgáltatta -fel és felállt. - -Csodálattal követtem a rendőrségre, ahol meg állapították, hogy a -németnek igaza van, a kávést azonnal beidézték, ott előttünk -megbüntették öt napi elzárásra, a kocsist, aki közben már szintén -odakerült, szintén elítélték, velünk kezet fogott a fogalmazó, -megköszönte, hogy figyelmeztettük a rendőrséget és kért, hogy máskor is -így tegyünk. - -Ez már igen, mondtam magamban, ezek a németek értik a módját. Közben dél -lett, éhesen és megelégedetten azt ajánlottam, menjünk be egy -vendéglőbe. - -Bementünk egy vendéglőbe, főzeléket rendeltem feltéttel, utána egy -tésztát. A német várt. Elhozták a főzelékemet. - -– Mutasd csak – mondta a német. - -Kis mérleget szedett ki a zsebéből, rátette a húst és lemérte. Aztán egy -kis, e célra készült dobozt vett elő, betette a húst és hívatta a -vendéglőst. - -– Ez a hús másfél dekával kevesebb, mint ahogy elő van írva – mondta. -Irja alá ezt a blankettát, hogy itt szolgálták fel, mert magammal fogom -vinni. - -Ugyanígy járt el a tésztával is. Elszörnyűködve kelett elismernem, hogy -félannyit adtak, mint amennyi elő van írva a rendeletben, de mindjárt -láttam, hogy milyen kicsi, mikor hozták, még gondoltam is, hogy na, -ezzel ugyan nem lakom jól. - -– Majd én megmutatom neked, hogy kell ezekkel elbánni, – magyarázta a -német. Gyerünk a rendőrségre. - -A rendőrségen nagy örömmel fogadtak bennünket, megdícsérték -buzgóságunkat, azonnal beidézték a vendéglőst, elítélték ötszáz korona -pénzbüntetésre. - -– Nahát, – mondtam lelkesen – ezt nem hittem volna, hogy ez így megy. -Hiszen itt lehetne élni, csak az emberben annyi energia volna, mint -ebben a németben. Hiába, nem lehet legyőzni őket! - -És utópisztikus lázálmomban már láttam a rabszíjra fűzött árdrágítókat, -felhalmozókat, rendeletmegszegőket. - -Hazafelé menet a vásárcsarnokon jöttünk keresztül. Míg a német az -árszabályt olvasta a táblán, én felhasználtam az időt és vettem két -forintért egy szafaládét. Már éppen bele akartam harapni, mivelhogy a -gyomrom korgott egy kicsit, meg néhány kisebb szikrát is láttam a -levegőben, a szemem előtt – amikor egy erélyes kéz kikapta a szájamból. -A német szigorúan nézett rám. - -– Mennyiért vetted ezt? - -– Két… eee… egy forintért – hazudtam, magam sem tudtam, hogy miért. - -– Úgy! De hiszen az árszabály szerint ennek az ára egy korona ötven. - -Zsebrevágta a szafaládét, előszólított egy rendőrt, felszólította, hogy -a kofát azonnal hozza be velünk a rendőrségre. - -Kocsiba ültünk és mind a négyen a rendőrségre mentünk, ahol mint régi -ismerősöket fogadtak. A német díszoklevelet kapott, mint a közügyek -lelkes munkása. Kicsit késő volt már, mikor a kofa elítéltetése után -ismét lekerültünk az utcára. - -– Azt hiszem, – mondtam némiképen elgyengült hangon – legjobb lesz, ha -egy szállodába megyünk aludni, én, őszintén szólva, nem tudom, miért de -gyengének érzem magam, hogy hazáig menjek. - -A szállodában nem volt szoba. Már el akartunk menni, mikor az egyik -pincér félrevont bennünket, hogy dupla áron adna egy szobát. Ki akartam -venni az erszényemet, de a német lefogta a kezemet. Felírta a szállodás -és a pincér nevét és felszólított, hogy menjünk a rendőrségre. - -– Kérlek szépen, – mondtam – egy kicsit fáradt vagyok. Nem mennél -egyedül? Én majd itt a kapuban megvárlak. - -Igéretemet vette, hogy megvárom és még egyszer biztosítva róla, hogy -majd ő rendet csinál, elment. Én leültem a kapu előtt a lépcsőre, -elgondoltam magamban, hogy ez hiányzik nekünk, ez a szervező erő, ez a -rendszeres, lelkiismeretes energia, akkor majd nem lehet velünk így -bánni, kéjjel festettem magam elé, hogy fogják elítélni a gyalázatos -szállodást és pincért, rajongva üdvözöltem magamban barátomat, a -németet, kinyújtottam a lábam, lehajtottam fejem a küszöbre és csendesen -éhenhaltam, mivel egy kicsit éhes voltam. - - -IDŐGÉP. - -H. G. Wells kitünő találmánya, az időgép megállt a ház előtt. Gyorsan -belepattantam és megindítottam a motort visszafelé. A kerekek zúgva -lendültek neki: eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar. -Egy helyen álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen -zörgött, órák és napok pár pillanat alatt futották körül a kört: egy -perc mulva az évjelzőmutató 1916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet -csavartam a kormánykereken… 1914… október… szeptember… augusztus… -július… 28… 26… 24… stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megállt. - -Kiugrottam a gépből és körülnéztem. Ugyanazon a helyen álltunk, ahol az -imént – – de milyen változás! A Köruton ragyogva égnek az ívlámpák, -szaladnak a félig üres villamosok. Egy kávéház ablakából flanellruhás úr -bámult ki felém kiváncsian: előtte kávé, dupla habbal, két -császárzsemlye az asztalon és egy pasztrána – ki emlékszik még a -pasztránára? - -Egy percre elkábultam a rámzuhogó emlékek hatása alatt – de aztán -eszembe jutott, hogy nem merengeni jöttem az időnek ebbe az elmult -tartományába. Nekem itt fontos és sürgős dolgom van és egy óra mulva -utazom vissza, a gépet csak hatig kaptam kölcsön. - -Munkára hát, gyorsan! Gyerünk csak: szedjük össze az eszünket, hol lehet -most az az illető úr, akit én keresek? Otthon aligha, most félöt lehet – -négy évvel ezelőtt én ilyenkor az Abbázia-kávéházban szoktam ülni, -hátul, az egyik páholyban. - -Villamosra ültem és perc mulva leszálltam. Jól sejtettem: már az ablakon -keresztül megismertem magamat. Ott ültem a rendes helyen: a hajam -valamivel sűrűbb és arcom tíz évvel fiatalabb. Valamit írtam éppen. - -Lihegve futottam be és leültem, szemben magammal, az asztalhoz. - -_Én 1918-ból:_ Szervusz! Kérlek, ne csodálkozzál sokat, kevés időm van. -Sürgősen beszélnem kell veled. - -_Én 1914-ből_ (felnéz, kissé meg van lepetve, nem nagyon): Ejnye… hol -láttam én már magát? - -_Én 1918-ból:_ Sehol. Te nem ismersz engem, én jól ismerlek. De most nem -erről van szó. - -_Én 1914-ből_ (vállat von): Nekem mindegy. De, de talán jöhetnél -későbben, kérlek, látod, most dolgozom… - -_Én 1918-ból:_ Mit dolgozol, szerencsétlen? - -_Én 1914-ből:_ Egy humoros krokit írok. Őrült vicces dolog, -kérlekalássan. Hallgasd csak. (Olvas.) „Az idén télen olyan kevés a -szén, hogy egy országgyűlési képviselőt láttam, aki maga hajtotta a -szeneskocsit hogy biztosan berakhassa a pincéjébe.“ (Röhög.) Őrült jó, -nem? - -_Én 1918-ból_ (csodálkozva): Ez egy vicc? - -_Én 1914-ből:_ De ez még semmi! Itt alább azt írom, hogy ezt már nem -lehet kitartani, tizenkét koronát kérnek egy spulni cérnáért. (Röhög.) -Jó? - -_Én 1918-ból:_ Ez egy humor? - -_Én 1914-ből:_ Hát akkor ezt hallgasd meg: A kroki végén szerepel egy -zsidó, mint… hahaha… mihint… hö… hö..: hö::: mint::: orosz… jaj az -oldalam… mint orosz miniszterelnök… (fuldoklik a röhögéstől). - -_Én 1918-ból_ (szánakozva): Na fiam, mondhatom, én nagyon sokat -fejlődtem négy év alatt. De nem ezt akartam mondani. Hagyd abba az -írást. - -_Én 1914-ből:_ Ugyan! - -_Én 1918-ból:_ Hát nem tudsz a hadüzenetről? - -_Én 1914-ből_ (legyint): Tudom! Bevonulunk Szerbiába és kész. Három hét -alatt minden rendben lesz. - -_Én 1918-ból:_ Azt hiszed? Nekem nem az a véleményem. - -_Én 1914-ből:_ Ugyan ne nevettesd ki magad. El tudsz képzelni a huszadik -században olyan háborút, ami két hónapnál tovább tart? A teknika mai -vívmányai mellett? A negyven centiméteres ágyúk korában? _(Fölényesen.)_ -Egyébként gazdaságilag se birná ki Európa a háborút félévig. - -_Én 1918-ból_ (nyelek egyet): Na jó. Hát akkor talán ne politizáljunk. -Fontosabb dolgot akarok mondani neked. Vegyél zsírt. - -_Én 1914-ből_ (rámmered): Megbolondultál? - -_Én 1918-ból_ (lázban): Vegyél zsírt, tíz kilót, ha többet nem és tedd -el! Vegyél bőrt! Vegyél cérnát! Vegyél szappant! Mit bánom én, vegyél -mézgát! Vegyél firniszt! - -_Én 1914-ből_ (idegenül): Őrült vagy? Ugyan hagyj békén! - -_Én 1918-ból_ (síráshoz közel): Ó te szamár! Hát nem akarsz érteni? -Vegyél babot! Vegyél citromot! Vegyél patkószeget! - -_Én 1914-ből_ (haragosan): Na most már igazán erigy innen és hagyj engem -dolgozni! (Fogja a tollat.) - -_Én 1918-ból_ (kétségbeesve, kirántom a papírt a a keze alól): -Szerencsétlen, tönkre akarsz tenni? Legalább akkor ne irkáld tele ezt a -papírt – hanem tedd el, gyűjtsd össze tisztán – többet fogsz, akarom -mondani: fogok keresni rajta 1918-ban, mintha te most teleírnád! - -_Én 1914-ből_ (dühösen): Alászolgája! (Felugrik és el.) - -_Én 1918-ból_ (lemondóan): Jól van, nyavalyás! Soha se törődtél velem! -Megyek vissza 1918-ba, szegény embernek. - - -PAPIRHIÁNY. - -Meglehet, hogy csütörtöktől kezdve nyolc oldalon jelennek meg a pesti -lapok… és hogy azután mi lesz, azt senki se tudja. Ha a hiány fokozódik, -el lehetünk készülve rá, hogy egy hónapon belül két, azután egy oldalon -jelenhetünk csak meg: a papírközpontot utasítani fogja a kormány, hogy -olyan papírt gyártson, aminek csak egy oldala van. A mi dolgunk, hogy a -lap minden rovata megmaradhasson, kicsit meg lesz nehezítve – szűkebbre -kell vonni a kereteket, a lényegre szorítkozni. Mint lelkiismeretes és -előrelátó ujságírónak, úgy illik, hogy gyakoroljam magam ebben a -stílusban: van szerencsém a szerkesztő úrnak a következő dolgozatot -azzal a szerény és alázatos megjegyzéssel átnyújtani, hogy forrón -szeretett kollégáimnak a lapnál egészen bátran felmondhat, sőt esetleg -önmagát is elküldheti a laptól, mert, mint alábbiakból látható, magam is -meg tudom majd csinálni az egészet. - -Előfiz. néhány korona Egyes szám nincs =Hirnök= Szerk és kiad -Budapest, I. emelet Mikro-hirdetés - - -VEZÉRCIKK - -=Magyar gondok= - -A sz. és pap. hiány egyált. nem olyan fenyeg. mint ahogy sok. pénz. A -korm. mindent megt. hogy ezek az állapotok minélel. megsz. Kormányunk -azzal a bölcs és mind. dics.-re érdemes előrelátással gondosk. mindenr. -ami őt annyira jellemz. A következő nagysz. és fontos intézkedések -történtek a hiányok megsz. Ugymint. - -Már ebből is látsz. hogy ez a korm. mindent megt. Eddigi mulasztásait -azzal indok. hogy. - -Egészen nyug. leh. Nem l. semmi baj. Hogy miért nem lesz? Csak. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -TÁRCA - -=Egy élet= - -Irta: S. K. - -A tudós asszony mosolyogva jött ki a másik szobába. - -– Fiú! – mondta vidáman. - -Kurt Pál felsóhajtott. - -– Hálaistennek! – kiáltott. – Legyen a neve Péter! - -Kurt Péter panaszosan gőgicsélt a bölcsőben és néhány év mulva szép -bársonykabátját mindenki megcsodálta. Gyönyörű, szőke fiucska volt. - -– Peti! Peti! – kiáltott rá az anyja. - -Peti, aki éppen a gyerekszobában játszott, e hangra felkapta fürtös -fejecskéjét és tíz év mulva letette az érettségit. - -Az egyetemi évek úgy teltek el, mint egy álom. Egy napon Péter szomoruan -üldögélt hónaposszobájában. – Ej mit, az élet, – suttogta maga elé, -legyintett kezével és tizenöt év mulva elfogadta a körorvosi állást -Tapolcán. A leány remegve tépdeste az akácfa suttogó levelét és ránézett -Péterre. Péter lassan magához húzta a leány fejét, megcsókolta és -gyermeküket, Károlyt, tizenötéves korában katonai iskolába iratták. - -– Tudniillik azt akarom mondani – jegyezte meg erre Péter, de -elhallgatott, mert eszébe jutott, hogy két évvel ezelőtt meghalt. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -KÜLPOLITIKA - -Japán megtámadta Délamerikát. Még nem győzött egyik fél se. - -_Hadat üzentek:_ Amerika, Spanyolország, Norvégia, Dánia, Svájc, -Uruguai. Az irányzat lanyha. - -_Diplomáciai viszonyt szakítottak:_ Belgium, Arkanzas, Madagaszkar, -Kina, Elő-India. - -_Nap kél:_ 6 óra 25 perc. - -_Elpusztultak:_ Szerbia, Montenegró, Alaska. - -_A Múzeum egész nap zárva._ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -Hadijelentés - -Angliát elfoglaltuk. Suergoeny valaszt, mit csinaljunk vele Hoefer. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -NAPIHIREK - -_Öngyilkos mázoló._ Kovács P. mázoló szerelmes volt G. Jolánba. Tettét -nem okolta meg, levelet nem hagyott hátra. - -_Elgázolás._ Fischer G. munkás sietve akart átmenni a kocsiuton a 827-es -villamos előtt. Temetése holnap délután lesz a Rókus-kórházból. - -_Elitélt árdrágító._ Bauer Katalin drágán adta a tojást. Rá fog fizetni. - -_Csaló hivatalnok._ S. Samu sokat akart keresni. A rendőrség keresi. - -_A szálloda tolvaja._ Fuksz Béla azzal okolta meg tettét, hogy beteges -kabát-gyűjtő-szenvedélye van. Bevitték a gyűjtőfogházba. - -_Őrült az uccán._ Az orvos szerint megfigyelőtehetsége csorbítatlan. -Megfigyelőbe vitték. - -_Osztálysorsjegy._ Főnyereményt az egyik hosszú szám nyerte. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -Tarka krónika - -_Eljegyzésen._ - -– Gratulálok. - -– De kérem nem én vagyok a vőlegény. - -(Poen a jövő számban.) - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -IRODALOM - -_Ábránd Leó: A háború éposza._ Vacak. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -SZINHÁZ - -=Hamlet= - -A Nemz. Sz. ma mutatta be Shakespeare Hamlet c. darabját. A darabban egy -fiatalembert leszúrnak, nem kapják meg egymást. Beregi, Márkus, Paulay, -Pethes. A helyzet változatlan. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -TÖRVÉNYSZÉK - -A törvényszék Kovács Jánost, Botlik Zsuzsánnát, Molnár Alajost, Pucák -Gergelyt, Krakauer Bélát, Életkopf Ádámot és Pénzmutter Árpádot összesen -89 évi fegyházra itélte. Az elitéltek belenyugodtak és felebbeztek. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -Versek - - Találkoztak - A halál szolgája - És a halász Olgája - Összenéztek: - Alásszolgája. - Ifj. dr. Gróf Krakauer Béla. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -VIZÁLLÁS - -Az akadémia ma délután ülést tartott. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -INNEN-ONNAN - -_A bolha._ A bolha erősebb az elefántnál, mert ha az elefánt bolha -volna, nem tudna akkorát ugorni. - -(Havas-ügynökség.) - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -NYILTTÉR - -A megpofozott Korsay Gézával nem vagyok azonos. - -_Ónody Malvin._ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -SPORT - -FTC, MTK; BTC, XYZ. 4:7, rek. O. log 2.325 21 V826. Biró: P. G. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -SZERK. ÜZENET - -_P. N._ – _G. H._ – „_Kislány_“ – „_Baltimore_“ és _a többiek_: 1. Nem. -– 2. huzták. – 3. ki. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - - -HIRDETÉS - -E lap a legtartalmasabb, legkimerítőbb és legrészletesebb tudósításokat, -fejtegetéseket, tárcákat, regényeket, verseket és cikkeket közli. - - -CASUS BELI. - -(Szin: Elnök dolgozó szobája. Kopognak.) - -_Elnök:_ Szabad! - -_Tomkins Paly_ _(fegyencruhában megjelenik)_. - -_Elnök:_ Á, maga az, kedves izé… hogy is hívják! - -_Tomkins:_ Tomkins Paly. - -_Elnök:_ Ja, igen, tudom már… Foglaljon helyet, kedves Tomkins… nem oda, -ide a bőrfotelbe. Mit szokott szívni? Jó lesz egy havanna? Várjon, majd -innen… Egy kis likőrt talán?… - -_Tomkins_ _(értetlenül néz)_. - -_Elnök:_ Na üljön le, gyermekem. Szeretnék magával eldiskurálgatni… -Honnan jön? - -_Tomkins:_ Nem jöttem, hoztak. A Sing-Sing fegyházból. - -_Elnök_ _(könnyedén)_: Hja, igen, tudom… Nem tesz semmit _(Kedélyesen.)_ -Komiszkodtunk, mi? Aztán dutyiba kerültünk, mi? Hehe. - -_Tomkins_ _(lesüti szemét)_. - -_Elnök_ _(megveregeti a vállát)_: Hehe. Nem tesz semmit. Fiatalság, -bolondság? Én is voltam fiatal. Én meg tudom érteni az ilyesmit… - -_Tomkins_ _(zavartan)_: Elnök úr… - -_Elnök:_ Nevezzen Vili barátomnak, gyermekem… Hiszen az apja lehetnék… - -_Tomkins_ _(ámulva)_: Vili bácsi… _(Körülnéz)_. - -_Elnök:_ Ugy bizony, édes fiam. Na, még egy pohárral. Hát, Tomikám, hogy -megy sora mostanában. Csak egészen fesztelenül. Meguntuk már kicsit a jó -öreg Sing-Singet, mi? Hehe. - -_Tomkins_ _(lesüti a szemét)_. - -_Elnök:_ Hány éve ül? - -_Tomkins_ _(halkan)_: Nyolc. - -_Elnök_ _(ragyogva)_: Nagyszerű. És azóta nem tud semmit a világról, – -nem olvas semmit… lapokat, vagy ilyesfélét? - -_Tomkins:_ Nem én. - -_Elnök:_ A háborúról se? - -_Tomkins_ _(bámulva)_: Háború van? - -_Elnök_ _(gyorsan)_: Semmi, egy kis félreértés… nem is háború épen… egy -kis csetepaté… a singalézek megtámadtak egy öreg izét… de már el is van -intézve… szót se érdemel, ne is beszéljünk róla… Beszéljünk magáról, -édes fiam. Hát szóval, unjuk az öreg Sing-Singet. Mondja csak, volt már -maga Európában? - -_Tomkins:_ Tizenöt évvel ezelőtt, egyszer. - -_Elnök:_ Nagyszerű. Hát aztán, – volna kedve egy kis kéjutazást csinálni -Európába? - -_Tomkins_ _(ámulva)_: De hiszen… - -_Elnök:_ Hogy magának még hátra volna egy pár éve, azt akarja mondani… -Ugyan, gyermekem, nem vesszük mi azt olyan komolyan… Hiszen maga már -megbánta azt az izét… - -_Tomkins:_ Elnök úr! - -_Elnök:_ No persze. Hiszen nyilvánvalóan nem jót tesz magának ez az -élet… Lám milyen sápadt… Magának levegőváltozásra volna szüksége, -gyermekem. Felül egy szép hajókára, tudja, majd mi adunk magának pénzt, -mindent… Elsőosztályú fülkét… Aztán hopp! sanzsé passzé! Na, hol van -Tomika? Európában. - -_Tomkins_ _(zavartan)_: De miért éppen… - -_Elnök:_ Hogy miért éppen Európában?… Mert magának az nagyon jót fog -tenni… Aztán meglátogatja a rokonait… - -_Tomkins:_ Nincs ott nekem senkim. - -_Elnök:_ Vagy az ismerőseit… Biztosan van valaki ott, aki felé a szíve -húzza… Valami jó barát… vagy talán más… mi? Hehe! _(Megcsiklandozza a -hónaalját, hamisan néz rá.)_ Valami jó kis tyuk… Mi?! - -_Tomkins_ _(vigyorog)_. - -_Elnök_ _(pajkosan böködi)_: Akivel egyszer valahol összejött odaát… -Aztán nem tudta elfelejteni… Mi?! Hehe. Na, nem tesz semmit, majd -meglátogatja. Mikor akar menni? - -_Tomkins_ _(kitörve)_: Elnök úr… én igazán… - -_Elnök:_ Csak semmi hálálkodás… A Vili bácsi jó bácsi… Hát mikor utazik -a Belluska? - -_Tomkins_ _(csodálkozva)_: Belluska? - -_Elnök:_ Vagy Tommika, pardon… Egy nőismerősömre gondoltam, a Kázusz -Bellyre. Na, szóval, holnap már utazik is… - -_Tomkins_ _(könnyek közt)_: Elnök úr… - -_Elnök:_ Csak semmi hálálkodás… - -_Tomkins:_ Elnök úr… Én egy egyszerű, szegény bűnös vagyok… De én nem -voltam rossz ember… _(Elcsuklik a hangja.)_ Az elnök úr megment engem… -Köszönöm… _(A keze után nyul.)_ - -_Elnök_ _(meghatva)_: Csak hagyja, fiam… - -_Tomkins:_ Én igérem… Én nem születtem gazembernek… Nekem meg volt a -foglalkozásom… De rossz társaságba kerültem… Könnyelmű voltam, elkezdtem -sülyedni… - -_Elnök_ _(ragyogó szemmel)_: Sűlyedni? Nagyszerű! - -_Tomkins:_ Egyre mélyebbre sülyedtem… - -_Elnök_ _(elragadtatva)_: Egyre mélyebbre… Nagyszerű… Maga az én -emberem!… Holnap utazik Európába! Mindjárt intézkedem! _(Leül, levelet -ír. Irás közben.)_ Mondja csak, fiam, mi volt magának a foglalkozása? -Ezt be kell jegyezni. - -_Tomkins_ _(boldogan hadarva)_: Híres ember voltam én, kérem… Műúszó… A -Wild West sampionja úszásban… _(Dicsekedve)_: Egyszer egy hajótörésnél -nyolc tengeri mértföldet úsztam, a nyilt vízről ki a partra, három napig -úsztam… _(Vigyorogva)_: Kutya bajom lett… - -_Elnök_ _(leejti a tollát és az állát)_: Mi-i-i? - -_Tomkins_ _(élénken)_: Bizony! Híres legény voltam én valamikor! Ujjé!… - -_Elnök_ _(csönget. A belépő őrhöz)_: Vigyék vissza ezt a gazembert a -Sing-Singbe… Hozzanak egy másikat… Egy ilyen megátalkodott rablógyilkost -küldenek az embernek… Vissza! - -_Tomkins_ _(rémülten)_: De, elnök úr… hiszen… - -_Elnök_ _(menydörögve)_: Kuss! Rablógyilkos… - -_Tomkins_ _(megsemmisülten)_: Nem is gyilkosság miatt ülök… Gyujtogatás… - -_Elnök_ _(menydörögve)_: Hát aztán! Gyujtogatni talán szabad? Azt hiszi, -aki gyujtogat, az kikerülheti a törvény sujtó kezét? Mars a Sing-Singbe! -Fel fogjuk emelni a büntetését… Hatóság félrevezetése miatt… Vigyék! - - -DALCROZE. - -_Lipótváros_, 1916 január 8. - -Édes Polifóniám, - -nagyon sajnáltuk, hogy tegnap nem voltál ott a Dalcrozén és miután nem -akarom, hogy a jövő órára készületlenül jöjj el, megírom Neked, hogy mi -minden volt és mit tanultunk újat. Különben Pallas Athene kérdezett Rád, -hogy mi esett beléd, nem voltál te mindig olyan wehleidig, hogy egy kis -influenza miatt elmaradj és hogy te nem egy Polifónia, hanem egy -Palifónia vagy, hogy ingyen fizeted az ötven korona óradíjat és nem -jössz el. - -Hát kérlek, új tagunk van, a doktor Bodola, akit most szabadságoltak -félévre, mivel – saját állítása szerint – egy orosz golyó félméternyire -a szemöldöke fölött ment be és három méternyire a füle mellett jött ki -egy varjú combjából, aki éppen arra repült. Ez lesz most a Leonidas, -nagyon szépen táncol és gyönyörű tógája van, a „Hősi halál“ figurát ő -kreálja most, gyönyörű mozdulatok, ezt is meg kell tanulnod, mi félóráig -mind ezt gyakoroltuk. Féltesttel háromszor derékszögben hátra kell -hajolni, kézfejjel négyszögletesen fejet lóbálni, erre három féllépés -előre, balláb kicsit kijebb, aztán derekat csavarni, oldalt, megint két -lépés hátra, aztán az egész derék becsuklik, két ujjheggyel érinteni a -padlót és percekig úgy maradni, aztán újra előlről. Nagyon szép figura, -de még csak Bodola tudja és Alkibiádesz, aki pedig csak negyedóráig -gyakorolhatta, mert át kellett szaladnia a Bankba a szállítás végett. - -Hanem a direktrisz kezdi nagyon szigorúan venni a dolgot és ma félóráig -csupa elméletet adott elő. Elmagyarázta, hogy tulajdonképen mi a célja a -Dalcrozénak, hát csak úgy hevenyében tudom reprodukálni a szavait, pedig -nagyon figyeltem. De valami olyasfélét mondott, hogy a Dalcroze célja a -testet úgy képezni és olyan mozdulatokhoz szoktatni, mintha a táncoló -egy negyed méter széles és fél méter magas kőkockába volna befalazva, -tehát minden táncmozdulatot úgy kell végrehajtani, mintha ezek a falak -volnának körülötte és így az eredeti széles táncmozdulatokat különféle -csavarulatokkal és behajlásokkal és szögbetörésekkel és -visszafordításokkal addig kell tompítani és egyszerűsíteni, míg az egész -test, a derékhoz símuló karokkal és lábakkal, körülbelül felveszi ennek -a kockának az alakját és betölti. Ugy-e gyönyörű! Mindnyájan el voltunk -ragadtatva ettől a művészi elmélettől, csak az a hülye Achilles bökte -bele a magyarázatba, hogy csak azt nem érti, hogy lehet valakinek -ausgetippelt táncolni kedve, aki egy negyed méter széles és egy fél -méter magas kőkockába van befalazva. - -A direktrisz aztán néhány nagyszerű figurát mutatott be, amiket a jövő -órán sorra veszünk majd. A „Rémület egy kanál vízben“, a mi nagyon -nehéz, arcjáték is kell hozzá és csuklóforgatás, aztán a „Fábaszorult -szúmadár“ figura, egészen egyszerű, stilizált mozdulatokkal, nagyon -szép, csak egy kicsit nehéz, mert a ballábat egészen vissza kell húzni a -gyomorba, hogy helyet adjon az ember a jobbvállnak, úgy hogy az ember a -fejét át tudja húzni a hóna alatt és így teljes ötszögalakot vegyen fel, -amire azért van szükség, mert a régi asszir-emlékeken ilyen alakú -kabalák vannak és a táncolónak ezt kell szimbolizálni stilizált -anyagszerűséggel. - -Nagyon szép figura a „Rohanó elefántcsonttorony“ is és Hóra, aki nyakába -tudja szedni a lábát, meg is csinálta, én még nem tudom. De majd együtt -fogjuk gyakorolni, jó? - -A „Dervis szakállában párolgó azaléa“, amit mult órán átvettünk, már -elég jól megy, de nem ebből feleltem, hanem a „Csikorgó -csigolyatéboly“-ból, tudod, aminél a két tenyeret úgy kell összetenni, -mintha az ember egy stilizált virágokkal kirakott római edényt tartana a -feje fölé, amiből a bokára csurogna valami, de a fejjel visszatartja az -ember. - -Na, szóval sok minden volt, kérlek szépen, sajnálhatod, hogy nem jöttél, -édes Polifóniám. Hogy vagy, elkészült már az új tógád? Nekem a sarummal -van baj, nem tudják megigazítani és kicserélni meg nem akarják, tudod, -milyen drága a bőr. - -Hát jövő órára feltétlenül jöjj el, édes Polifóniám. Mi ujság nálatok? -Ja igaz, hallottam, szegény öcséd elesett. Nagyon csodálkoztam, de a -Dolfi bácsi aztán mondta, hogy valami háború van valahol. - -Viszontlátásig ölel - -_Terpszikéd_. - - -RÉGI HUSVETI SZOKÁSOK. - -_(Kiollózva a Hirnök 2232. évi március 31-iki számából.)_ - -Őseink husvéti mulatságairól és szokásairól, melyekkel a nap szimbólikus -jelentőségét fejezték ki tréfás kedveskedésekkel, igen sok adatunk -maradt fönn, részben följegyzések, részben kevésbbé megbízható -szájhagyományok alapján. - -A tizenkilencedik század homályos éveit derűs fénnyel ragyogják be ezek -a szokások. Európaszerte örömünnep volt már akkor is a husvét: jelképe, -a fehér nyulacska és a piros tojás. A bécsi múzeumban ma is látható -néhány ásatag, megkövült példány. Husvét hétfőjén szagos vízzel -locsolták meg egymást az emberek, a tavaszi termékenységet ábrázolva – a -locsoló ajándékot kapott és vidám mulatozással töltötték el a délutánt. - -A huszadik század hatalmas ipari és teknikai lendülete, úgy látszik, e -kedves szokások eszközeinek fejlődésében is éreztette hatását. Ha e -pontban az egykori hírlapokat áttanulmányozzuk, meglepő adatokat és -utalásokat kapunk: szinte hihetetlen, hogy ezekben az években mekkora -fontosságot tulajdonítottak a husvéti mulatozások és kedveskedések -kultuszának és milyen apparátussal hajtották végre. - -Ha például az 1918-ik év hirlappéldányainak március 30-i számába -belepillantunk, kiderül, hogy egész Európa valóságos lázában élt az -örömünnepnek és egyébre se gondoltak az emberek, minthogy külön-külön és -csoportosan emlékeztessék egymást a Feltámadás nagyszerű gondolatára. - -A tizenkilencedik század szerény és igénytelen husvéti _piros-tojása_ ez -évben óriási, úgylátszik, acélból készült hosszúkás tekék formájában -jelentkezik, amit hatalmas emelőgépek és e célra készült -hajítószerkezetek segítségével dobáltak át egymásnak németek, franciák, -angolok, olaszok s mindama emberfajták, akik akkor még, mint tudjuk, -külön, úgynevezett _állami_ közösségben éltek. Az óriási tekék úgy -voltak szerkesztve, hogy a levegőben szétpukkantak s ezer apró husvéti -tojást szórtak szerte. - -Az egyik őspéldány feljegyzi, hogy Párisra, az akkori fővárosra, husvét -napján legalább száz ilyen tárgy esett – pazarul és nagylelküen -hajigálták őket, jutott belőle mindenkinek, aki akart. - -A locsolás kultusza is óriási módon fejlődött teknikailag: egyik husvéti -jelentésből kiderül, hogy gépekből, úgynevezett _gépfegyverekből_ (a szó -eredeti jelentését ma már nem ismerjük) locsolták egymást az emberek – a -régi szagos víz helyébe tüzes folyadékok és szagos gázok lépnek. - -Ezen a napon tisztálkodtak és mindent símára tisztára mostak őseink, -hogy ájtatos érzéseiket s a lélek tisztaságát jelképezzék – így azt -olvassuk egy másik jelentésben, hogy március 31-én még a földet is -megmosták: „a Scarpe mindkét oldalát megtisztítottuk az ellenségtől“ -(utóbbi avult szó jelentését nem ismerjük, úgy látszik, férgeket vagy -rozsdát jelent). - -Áldozatokat is mutattak be: úgynevezett _csapatokat_ vagy -_seregrészeket_, ami francia jelentésekből derül ki, – ezek nyilván -afféle csecsebecsék vagy élelmiszerek voltak. - -Voltak ezenkívül szokások, amik ma már szinte érthetetlenek, de -jellemzőek naiv és kedves formáik révén – ilyen volt például a -_vonaláttörés_, amit, úgylátszik, óriási köteleken végeztek; – ilyen -volt az _olló_ és a _spanyol lovas_, nemkülönben a _gőzhenger_. De a -legmeghatóbb s a husvéti kedélyre és arra a tömegérzésére az -emberszeretetnek, ami minden szívet elfogott, legjellemzőbb talán az -volt, hogy ezen a napon tömegestül dőltek egymás keblére és ölelték át -egymást az emberek – legalább erre mutat a _nagy átkarolás_ kifejezés, -ami minduntalan felbukkan a husvéti jelentésekben s ahogy a leírásokból -ki lehet venni, abból állott, hogy egy népfajta polgárai tömegesen -felkeresték egy másik népfajta polgárait és mindegyik csoport azon -versengett, hogy előbb karolhassa át a másikat. - -Kedélyes, szép idők voltak ezek! - - -BIBLIAI TÖRTÉNETEK HÁBORÚS ALKALMAZÁSBAN. - - -I. _Ádám és Éva._ - -És mondá Éva: Azon kígyó azt ajánlja nekem, hogy szakítsak azon fának -gyümölcséből. - -És mondá Ádám: Mi módon tenném azt és vétenék az Úr parancsa ellen, ki -megmondá, hogy elkerget a Paradicsom kertjéből és az én testemet más -helyre helyezendi. - -És mondá Éva: Én bizony mégis szakítok és az én kezemet meg nem -tartóztatom ama gyümölcstől. - -És mondá Ádám: Na és mi lesz velünk, ha tényleg kikergetnek a -Paradicsomból és mi nem élvezzük annak jótéteményeit? - -Hiszen éhen veszünk és elpusztulunk és a mi testünk és egyetlenegyünk -meg nem menekszik a vadállatok és unikornisok fogaiktól. - -És mondá Éva: Te pali vagy és én téged ezentúl nevezlek Pálnak és nem -Ádámnak. - -Mert nem gondolsz az almának micsodás árára, mely vagyon maximálva és -amelyet el lehet adni a városnak. - -Mert azon almát elültetvén, almafát növelek a Paradicsomon kívül és -annak gyümölcseit eladván, olyan konkurrenciát csinálok a -Paradicsom-kertnek, hogy egy év múlva kisajátítom és Ő belép -részvényesnek az én üzletembe. - -Akiknek füleik vagynak, hallják. - - -II. _Egy tál lencse._ - -És látván Jákób Ézsaut a pitvarban, ki is egy tál lencse előtt ül vala. - -És mondá neki: Add nékem azon tál lencsét és tőlem azt meg ne tagadjad. - -És felele Ézsau, mondván: Mit adsz érte? - -Az pedig ajánla neki összegeket és mondá neki: Neked adom érte az én -elsőszülöttségi jogomat. - -És Ézsau odaadá neki a tál lencsét. - -Az pedig méne az ő atyjához, Izsákhoz és mondá néki: Áldj meg engemet. - -Izsák pedig mondá: A hang Ézsau hangja, de a kéz Jákóbé. - -És mondá Jákob: Eladtam elsőszülöttségi jogomat egy tál lencséért és az -én örökségemet eladtam a lencsefőzelékért, mely egy tálban foglaltatik. - -És mondá neki Izsák, te vagy az én szerelmetes fiam és én mondom neked, -hogy a mai árak mellett őrült jó üzletet csináltál. - -És megáldá őtet. - -Akiknek szemeik vagynak, lássák. - - -III. _A tékozló fiú._ - -Egy atyának vala két fia, az egyik szorgalmatos volna és mindenben -gyarapodék, a másik pedig eltékozolá vala az ő vagyonát és elhagyván -atyját, útra kele. - -És évek multával s hogy sok év eltelt vala, megjöve a tékozló fiú és -térdre esvén a külső udvarban, nagy hangon síránkozva vala, mint a -koldusok. - -És kijövén az ő atyja a külső udvarba, kérdé tőle, mi módon kerülsz ide -és micsodás ember vagy. Mert meg vagyon írva, tiszteld atyád és anyád, -hogy hosszú életű légy e földön és mikor mosakodsz, a kezedet lefelé -tartsad és ne felfelé, mert különben a víz befolyik a te kabátod ujjába -és meg nem kíméli a nedvesség a te inged ujjának elejét, mely mondatik -Manzsettának. - -Az pedig felelé: Szerencsétlen vagyok én a szerencsétlenek között, -mindenfélével spekuláltam vala és most mint koldus jöttem ide, hogy -adassad nekem a moslékot, melyet eszik a te disznaid közül egy. - -Az ő atyja pedig karjába vevé őt és megölelé és mondá: Te vagy az én -egyetlen gyermekem. - -A másik fiú pedig háborogván az ő szívében mondá: Mi módon mérsz te a te -mérő kezeddel: megöleled őt, ki mindenét eltékozolta és engem, ki jól -sáfárkodtam vala, meg nem áldasz. - -És mondá az ő atyja: Bizony mondom néked, jobb üzletember ő, miként te -vagy, mert jól tudja ő, hogy mit ér ma a moslék, maximális áron. - -Akiknek ujjaik vagynak, tapintsák. - - -EGYSZERŰSÍTENI A FORGALMAT. - -A villamos-megállóhelyek csökkentésével kapcsolatban, mely intézkedés, -mint ahogy megmagyarázták nekünk, a forgalom egyszerűsítése céljából -történt, néhány újabb reformról beszélnek, melyek a forgalom és -általában az életformák egyszerűsítését célozzák. - -Mint értesülök, a Dunagőzhajózási Társulat átírt a Közvágóhíd -igazgatóságának, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján -intézkedjék az új egyszerűsítések végrehajtásában. - -Legközelebb várhatók a következő egyszerűsítések: - -A villamos kerekeket leszedik, ehelyett a villamos padlójába lukakat -fúrnak. Ezekbe a lukakba a közönség beleáll, egy e célra alkalmazott -fogóba belekapaszkodik. Az áram így egyenesen a közönségbe megy bele, -mely is az áram hatása alatt felvillanyozva, felemeli a kocsit és -megindul vele. - -Ha ez az egyszerűsítés sem bizonyul elégségesnek, akkor először -beszüntetik a villamosok tetejét, majd a villamos vázát, oly módon, hogy -csak a lukak maradjanak meg, amibe a közönség beleáll. Esetleg a -villamos áramot is meg lehet takarítani: a társaság közgyűlésén -valamelyik szakelőadó kimutatta, hogy az a villamos áram, amelyet a -közönség sistergő istennyila formájában a Társaság gyomrába kíván, -teljesen elégséges ahhoz, hogy az ily módon megkönnyített és -leegyszerűsített forgalmat kellőképpen ellássa. - -A forgalom egyszerűsítését célozza a földalatti villamosok -megállóhelyeinek beszüntetése is. A közgyűlésen elhatározák, hogy a -földalatti villamosnak csak két megállóhelyét hagyják meg, az egyiket, -ahol be lehet szállni, a másikat, ahol ki lehet szállni. De ezt ravaszul -úgy csinálják majd, hogy a beszálló megállóhelyet harminc méternyire -attól a helytől állítják fel, ahol eddig le lehetett menni a föld alá, -úgy hogy aki be akar szállni, előbb ártézi kutat kell fúrni magának, -hogy a föld alá jusson – ami lényegesen egyszerűsítené a forgalmat. -Ugyanígy a kiszállásnál is. - -A papirkereskedelmi központ iniciativájára a káposztásmegyeri vízművek -szociálpolitikai bizottsága is felszólította a marhabelsőrész-kidolgozók -békekonferenciáját, hogy azonnal szüntessék be a járdákat. A város -uccáin fakorláttal elzárják a járdákat, az egész forgalom a kocsiutakon -bonyolódik le, ami ugyanazt lényegesen egyszerűsíteni fogja. - -A belügyminisztérium a tüzoltófőparancsnoksággal egyetértve nagyszabású -tervet dolgozott ki a város víz-ellátásának egyszerűsítésére. A -vízvezetékeket és csatornákat elzárják: ily módon a víz-szükséglet -kielégítése a Dunára korlátozódik, ami lényegesen egyszerűsíti a -vízellátást, mert így mindenki annyi vizet merít csak, amennyire -szüksége van. A város biztosítja a közönséget, hogy ily módon a Duna még -évekig elég vizet szolgáltat. Az ilymódon szükségképen létrejövő -torlódás elkerülésére és egyszerűsítése céljából különben azzal is -foglalkoznak, hogy a Dunát is elzárják. - -A dohányzás egyszerűsítése úgy fog történni, hogy beszüntetik a -gyufaárúsítást. Szakértők megállapítása szerint a szivar, a cigaretta és -pipadohány sokkal tovább tart, ha az ember nem gyujt rá, hanem csak úgy -szívja. - -Ugyanez vonatkozik a levegőre is, amelyből az oxigént beszüntetik. Erről -különben jóelőre értesíteni fogják a közönséget, hogy mindenkinek -módjában legyen kopoltyúkat beszerezni. Az oxigénmentes levegőben -ugyanis nem lévén lehetséges lélegzeni, vízzel töltött légmentesen -elzárt üvegburákat hordunk majd a fejünkön, amiben azután egész -egyszerűen kopoltyúval lehet lélegzeni. - -Az étkezés egyszerűsítése céljából legközelebb rendelet jelenik meg, -mely a síkfedelű asztalokat beszüntetve, helyettük homorú-felületű -asztalok alkalmazását rendeli el, hogy a tányérok egyszerűen -lecsúszhassanak az asztalról, ne kelljen őket lehordani. - -Ezután következik a világosság beszüntetése, mely a látás, a hallás -beszüntetése, mely a hallás; a szagok beszüntetése, mely a szaglás, az -ízek beszüntetése, mely az ízlés és a nők beszüntetése, mely a tapintás -egyszerűsítését célozza. - -Volna egy szerény javaslatom, mindezen egyszerűsítések egyszerűsítésére. -Minek ez a sok fejtörés, ez a sokféle intézkedés és rendelet? Egységesen -kell a dolgokat intézni. Mondja ki a Tanács, hogy mondjuk május 21-étől -kezdve mindenkinek, mindennap lakhely és illetőség szerint meghatározott -órában jelentkeznie kell az előljáróságnál, ahol egy nagy pofont kap. -Aki nem jelenik meg, elveszti jogát, utólagos felszólamlások nem vehetők -figyelembe. - - -ESZEM ADTA MENYECSKE. - -_(Népszinmű.)_ - -Balaton-Nyúz, julius. - -_Nyaraló_ (borjúszájú fürdőtrikóban, félrecsapott kis cilinderrel). -(Dal): - - Befordultam a konyhára, - Rágyujtottam a pipára, - Azaz rágyujtottam volna, - -Ha a Krémer elküldte volna azt a fél liter petróleumot, amiért a -helybeli borbély negyedkiló cukrot igért, hogy adjam oda a Kéjkávéház -főpincérének, aki egy pakli dohányt lett volna hajlandó cserébe adni, -abban az esetben - - Hogyha már nem égett volna. - -_Menyecske_ (kikiabál a kunyhóból): Mit ordít az úr? Menjen vissza a -telepre ordítani. Hogy a rosseb égesse le a bőrt a pofájáról! - -_Nyaraló_ (alázatosan), (dal): - - A pofám javában égett, - Nem is mentem én avégett, - Azért mentem, mert megláttam, - Hogy odabenn egy félkiló - -vaj és három tojás és egy darab szalonna van. - -_Menyecske:_ Na és mondja, hogy már van. Mi baja vele? - -_Nyaraló_ (hízelegve): Eszemadta kis magyar menyecske, bokorugró -kökényszeme, huncut a bíró! - -_Menyecske:_ Hallja, a Bíró Lajost ne szidja, az a kedvenc íróm. Mit -kíván? - -_Nyaraló_ (kacsint): Hát hogy ityeg a fityeg? Hogy vesztegetjük azt a -kis tikmonyt? (Kacsint). - -_Menyecske:_ Mit mond? - -_Nyaraló:_ Tikmony, az tojás. Népiesen. - -_Menyecske:_ Ja, a tojás. A tojásnak két korona darabja. - -_Nyaraló_ (dal): - - Csinom Jankó, Csinom Palkó - Volnék, ha megvenném, - Inkább azt a kicsi vajat - Kenyeremre kenném. - -Hát a vaj hogy, lelkemszottya? Mert a tojás ekkissé derága! - -_Menyecske:_ Drága? Ne vegye meg. Ne búsuljon, nem marad a nyakamon. - -_Nyaraló:_ Búsuljon a ló, mely fejének nagyobb térfogata folytán erre -alkalmasabban van berendezve. Mán csak annak a vajnak az árát firtatnám, -ha tűzről-pattantságod nem nehezményezné megmondani. - -_Menyecske:_ Száz korona kilója. - -_Nyaraló_ (dal): - - Ha én nekem száz forintom volna. - A kilincsem irósvajból volna, - De mivel, hogy nincsen, - Rézből van a kilincsem. - El lesz rekvirálva. - -(Kacsintva.) Hát a Maxi hogy van? A maxika? A maxika nem járt erre? - -_Menyecske_ (fenyegetően): Mi…i? Miről beszél maga? Csak nem a… - -_Nyaraló_ (ijedten): Dehogy, kérem! Ugyan minek néz engem? Én a Miksáról -beszéltem, a Nordau Miksáról, arról a híres publicistáról. - -_Menyecske:_ Azér! Mert ha maximált vajat akar kapni, menjen a -keresztanyja vajközpontjába, ne Balaton-Nyuzra. - -_Nyaraló_ (dal): - - Hullámzó Balaton tetején, - Csolnakázik egy halász legény, - Hálóját a Halközpont - Bérli ki, a Halközpont, - Egy fogas száz korona! - -_Menyecske:_ Hát kell vagy nem kell? Én nem érek rá, ki akarok menni a -strandra fürdeni. - -_Nyaraló:_ (dal): - - Fürdik a holdvilág Balaton hosszában, - Méláz a haramja strandfürdő-kasszában, - Mért nem kértem kétszerannyit, ahogy illik, - Azt is megfizették vón a hadimillik. - -_Menyecske:_ Na, isten áldja meg, most már annyiér nem adom. - -_Nyaraló_ (dal): - - Sűrű csillagos az ég, - Majd eszedbe jutok még, - De már akkor késő lesz, - De már akkor késő lesz, - Vajad rekvirálva lesz - -és akkor legalább maga se eszik belőle, ehetünk mind a ketten káposztát. - -_Menyecske_ (dal): - - Kerek a káposzta, - Csipkés a levele, - Le a Vajközponttal, - Le vele, le vele! - -_Együtt_ (dal): - - Eresz alatt fészkel a fecske, - Mi van a kötődbe menyecske? - Pici alma… - -_Nyaraló_ (mohón): Alma? Alma? Lehetne egy kilót kapni? Mennyibe kerülne -egy kiló? - -_Menyecske_ (folytatva): ötven ko… ko… ko… ko… koroni, - -_Nyaraló:_ Me… me… me… mennyi? (Ájultan összeesik). - -_Együtt_ (dal): - - Jobb vóna a sírba nyaróni! - -(Tánc, függöny.) - - -PLAKÁT. - -Igen tisztelt Nyomdaigazgató úr! - -Kérem, alább következő plakátszövegeket holnap reggelre elkészíttetni és -kiragasztatni. Ma csak ennyit küldök, mivel alkalmazottaim közül többen -sztrájkolnak, holnapra reméljük munkába áll az egész üzem. Kérem, tessék -vigyázni a példányszámra. - -1. _Munkások! Elvtársak! Katonák!_ - -A rettenetes ököl ismét lecsapni készül szorongatott fejünkre. Utolsó -perce következik a döntő pillanatnak. Ne nézzük ölbetett kézzel, hogy -vijjog a saskeselyű. - -Fel! Fel! - -Jöjjetek el mindnyájan az _alakuló nagytanácsra._ - -Majd közlöm, hogy mikor és hol. - -Alázatos tisztelettel - -Végrehajtó Vérigazgatóság. - -* - -2. _Dolgozó bányászok!_ - -Vigyázzunk!! A korhadó kastély összeomolni készül. - -_Mi dolgozni akarunk, nem érünk rá fecsegni._ - -Csak a munka, a megfeszített akarat vérharmatos verejtéke építheti fel -egy boldogabb jövő szívbe markoló igazságának elnempusztuló -lélekszentségét és nem üres és röpke szavak cikornyás útvesztőjébe -bonyolult elmederengés. - -_Elég volt a beszédből!_ - -_Lássunk munkához!_ - -Mindenki jöjjön el ennek megbeszélésére hétfőtől kezdve hajnali öt -órától esti nyolcig naponta az Országház-téren tartandó permanens -_világkonferenciára_. - -A rividerci! Szervusztok! - -Munkaellenőrző Légvezeték Cárbizottság. - -* - -3. _Zsidó Ecethamisitók!_ - -Hát igy akarnak elnyomni bennünket! Pogromot hirdetnek ellenünk. - -_Szervezkedjünk!_ - -A gázgyárak átkos permanenciája nem fogja letörni az igazság hatezeréves -tüzét. - -_Életkopf_ s. k. - -* - -4. _Kerületi kancsalok!_ - -Még mindig nem érzitek hogy egymásra vagytok utalva? - -_Európai konferenciái követelünk!_ - -Szabadalmazott Alzsarnokság - -* - -5. _Papirt! Papirt! Papirt!_ - -A papirhiány fenyegető réme közeledik! Mi lesz? - -_Ne írjunk annyit!_ - -_Spóroljunk a papirral!_ - -* - -6. _Na és?_ - -_Hová?_ - -_Mindent tudunk!_ - -* - -7. _Halló! Halló! Halló!_ - -_Ne csoportosuljunk!_ - -A közbiztonságnak és az ucca rendjének ellensége, aki összeáll és -bámészkodik, holmi éretlen és felelőtlen falragasz alatt. - -_Halló! Halló!_ - -_Ne olvassunk plakátokat!_ - -* - -8. - -?? Hát velem mi lesz? ?? - -Krakauer H. Ágost, Lágymányos, II. emelet. - -* - -9. _Disznóság!!_ - -Alább következő versemet egyik lap se akarta leadni: - -_Dr. B. G.-néhez_ - - Szerelmem büvös mámorában - Kéjes lelkedre gondolok, - Az élet aranytavaszában - Csak téged, téged akarok. - -_Alberted!!!_ - -* - -10. _Jóska!_ - -Már megint elvitted az egyetlen manzsettámat. Hozd be délutánra a -kávéházba. Hétkor felmegyek Málcsi nénihez. - -11. _Embertársak!!_ - -Nagyon kérlek benneteket, ne mondjátok meg senkinek, hogy ezt a cikket -én írtam. - -(100.000 példány.) - - -CLÉMENCEAU. - -Borzasztó szépet álmodtam megint – apróhirdetés jelent meg valamelyik -lapban, hogy kezdő fizetéssel gyakornok kerestetik az „Inferno“ egyesült -szurok- és kemenceművekhez. Persze azonnal jelentkeztem – hivatalos -helyiségben dr. Asmódi főkályhamester fogadott és elmagyarázta, miről -van szó. Egyelőre a magánkemencékhez osztanak be és ha ott megfelelek, -mint alördög, bejutok a központba. Azonban lelkiismeretes és pontos -munkát kell végeznem – az igazgatóság figyeli a kezdőket és nem riad -vissza esetleges előléptetéstől, ha leleményt és ügyességet észlel. - -Ezután a segédördög jól fűtött cellácskába vezetett, melynek közepén -gőzölgő szurokkal teli kád állott. A kád mellett állt a kemence, amibe -nekem kellett rakni a szenet. Figyelmeztettek, hogy új lelket hoznak, -aki rám lesz bízva, – a felügyelő a harmadik emeleten figyel és ha a -lélek ordítozását odáig lehet hallani, megerősítenek állásomban, ha -pedig a vezérördög hallja meg, még fizetésemelést is kaphatok. Tehát úgy -csináljam a dolgomat, ha valamire vinni akarom. - -Néhány perc mulva két ördöggyakornok hozta is már az új lelket. Mekkora -volt meglepetésem, Clémenceaut, a francia miniszterelnököt ismerve fel. -Fejjel lefelé befordították a szurokba, rátették a kádra a fedelet, amin -csak egy kerek kis nyílás van a fej számára, aztán magamra hagytak vele, -hogy vegyem gondjaimba. - -Perc mulva megjelent a fej a nyílásban. A miniszterelnök úr arcán annak -a mély impressziónak nyomai látszottak amit a szurok meglehetős magas -hőfoka keltett nemes lelkében. - -– Mi ez? – mondta szigoruan – hiszen ez a fürdő nagyon meleg. Tegye le -gyorsan ezt a fedelet, ki akarok jönni. - -– Igenis, kegyelmes uram, – válaszoltam, elővéve zsebemből a hirlapot, -mely Clémenceau legutóbbi beszédét közli, – igenis, értem. A -miniszterelnök úr legfőbb óhaja, hogy végsőkig kitartva a kádban, -melynek hőfokát utolsó csepp vérünkig emelni kell. Igenis, értem. - -És egy nagy darab szenet löktem a kádfürdőkemencébe. - -– Mi ez?… – ordított a miniszterelnök úr – süket maga? Én ezt nem bírom… -én ki akarok jönni a kádból… micsoda buta beszéd az, még emelni a -hőfokot… hiszen megőrülök… vegye le gyorsan… - -– Ahogy parancsolja, kegyelmes uram, nagyon helyes – bólintottam, újabb -municiót dobva a kályhába, – mi mindnyájan el vagyunk tökélve, hogy -semmiféle okból nem vesszük le a fedelet mindaddig, míg az egész világ -és dicső csapataink ama szent eszme fenkölt koszoruját, a végső győzelem -dicső babérja alatt, mindhalálig!!! - -– Jézusom, mit karatyol maga – bömbölt a miniszterelnök úr – hogy én ezt -ki akarom tartani? Micsoda őrültséget lefetyel maga… jaj… jaj… a -fedelet… - -– Csak méltóságod beszédét citálom (újabb rakomány a kályhára), nagyon -jól tudom, hogy inkább tíz évig folytatja még a fürdőt, inkább utolsó -csepp vérét hajlandó, semhogy a nemzet dicső akaratával szemben a -gyalázatos ellenség teljes megsemmisítése előtt mindazonáltal, de inkább -ámbátor!!… - -És egy vödör szurkot öntöttem a fejére. - -– Vizet!… Vizet!… – üvöltött a miniszterelnök úr. – Egy korty vizet. - -– Úgy van! – mondtam lelkesen, újabb forró vedret ürítve ki az elszánt -államférfi fejére, – ön most már nem elégszik meg azzal, hogy egyszerűen -visszakapják az elfoglalt területeket. Értem és közölni fogom az -igazgatósággal, hogy ön el van szánva bentmaradni a kádban, míg Belgium -és Turkesztán méltó elégtételt nem kapott a gaz németektől!!… - -– Vizet!… Vizet!… Egy korty vizet!… Egy korty levegőt!… Megdöglöm… Jaj… -jaj.: - -– Hogy parancsolja nagyméltóságod? A Dardanellákról tetszett beszélni, -ha jól értettem? Meglesz. Teljes győzelem? Rendben van. Hogy nem tetszik -csüggedni? Tudomásul veszem. Mi egyek vagyunk ama rendíthetetlen -akaratban és elszánásban, miszerint, dehiszen, csakazértis! Ne tessék -félteni, rakom már a kemencét. - -A miniszterelnök úr válaszát már nem tudom szavakba foglalni, az -ordításnak és vonításnak olyan szimfóniája volt az, hogy félóra mulva -sietve hívtak Belzebúb elé, aki a harmincadik emeleten meghallotta ezt a -rettenetes hangot és közölni akarta velem, hogy a legközelebbi -közgyűlésen előléptet a második fizetési osztályba. - - -RÁGALOM. - -_Háztartási alkalmazott_ (benyit a szobámba): Hé, izé, hallja csak, -valami Állkapocs Samu keresi… - -_Én:_ Köszönöm szépen, Marcsa kisasszony… (Magamban.) Állkapocs Samu… -Állkapocs Samu ejnye, ki is ez? Ahá, tudom már… tyü, hát ez mit akar -tőlem, hogy kerül ez ide? Hiszen ez az uriember, aki azt irta rólam az -ujságban, hogy váltót hamisitottam, hogy bigámiában élek, hogy ujszülött -gyermekemet vizbefojtottam és hogy kabátot loptam a Ligeti-kávéházban. -Vajjon mit akar tőlem? - -_Állkapocs Samu_ (belép): Alászolgája. - -_Én_ (kissé zavartan): Mivel szolgálhatok? - -_Ő:_ Állkapocs Samu vagyok. Ön ismeri ezt a nevet. - -_Én:_ No igen, igen, de éppen azért, nem értem… - -_Ő:_ Uram, ön rettenetes bajt csinált nekem… - -_Én_ (csodálkozva): Én? - -_Ő:_ Ön, ön. És önnek meg kell mentenie engem, ha már belevitt a -slamasztikába. - -_Én:_ De igazán nem értem… - -_Ő:_ Dehogy nem érti. (Emelt hangon.) Ön engem feljelentett -rágalmazásért. Tudja ön, mit jelent ez? A becsületem forog kockán! A -becsületem! (Orditva.) A becsületem! - -_Én_ (ijedten): Hát kérem… ön azt irta rólam, hogy izé… - -_Ő_ (emelt hangon): Hogy váltót hamisitott, bigámiában élt, csecsemőt -ölt és kabátot lopott. Csak tessék egész bátran kimondani, én nem -szégyelem magam. Igenis, ezt irtam önről. Ön pedig erre feljelentett -engem rágalmazásért… - -_Én:_… No igen, miután… - -_Ő_ (felemeli az ujját): Pardon, most én beszélek. Följelentett engem -rágalmazásért, holott ön nagyon jól tudja, hogy mindabból, amit én önről -irtam, egy szó se igaz. Ön egészen jól tudja, hogy nem igaz, mégis -följelentett. - -_Én_ (tátott szájjal): Mégis?!!… Hogy érti azt, hogy mégis?! - -_Ő:_ Na hallja kérem, hogy hogy értem? Ha igaz volna, amit én önről -irtam, akkor még valahogy menteni lehetne az ön eljárását. Akkor -tudniillik nem fenyegetne engem az a veszély, ami igy fenyeget. Akkor a -tárgyaláson az én ügyvédem bebizonyitaná, hogy mindaz, amit irtam, igaz, -tehát nem követtem el rágalmazást – mire… - -_Én_ (naivan): Mire? - -_Ő:_ Mire fölmentenének engem, ugy-e? Ez csak tiszta sor. Ebben az -esetben önre nem háramolna felelősség. De igy? (Fenyegetve.) Tudja ön, -hogy igy, ahogy most áll a dolog, mi történhetik? - -_Én:_ Hát azt gondolom… - -_Ő:_ Ne gondoljon semmit, ön nagyon jól tudja, mi történhetik. Az -történhetik, sőt egészen bizonyos, hogy meg is történik, hogy engem -rettenetesen elitélnek rágalmazás miatt, talán be is csuknak… de a -becsületemnek mindenesetre befütyülnek… - -_Én:_ De már megbocsásson… - -_Ő_ (emelt hangon): Ne szóljon kérem, nem lehet az ön eljárását menteni. -Ön tudta, hogy nem igaz, amit irtam – mégis feljelentett. (Tremoló.) Hát -eljárás ez? Hát emberség ez? Hát emberszeretet ez? Engem, akinek öt -gyermeke van, akiket el kell tartani… engem, akit ön nem is ismert -eddig, kiszolgáltatni a közmegvetésnek, a törvény durva szigorának, -talán a tömlöcnek… De eltekintve a rettenetes következményektől, -eltekintve attól, hogy gyermekeim koldusbotra jutnak, hogy feleségem -megöli magát, ha engem elitélnek… eltekintve mindettől, mi lesz az én -tiszta, folttalan, becsületes nevemmel?… Az atyám megfordul, ha -megtudja, sírjában… (Zokogva.) A becsületem! A becsületem! (Ordít.) A -becsületem! - -_Én:_ No, de igazán, én… - -_Ő:_ Ne beszéljen, ne mentegesse magát… Lássa be hogy ezt nem érdemeltem -öntől, se én, se szerencsétlen családom, – lássa be, hogy meg kell -mentenie engem… Ön nem lehet rossz ember, mint a többiek, akik kabátot -lopnak, gyerekeket ölnek, váltót hamisítanak… - -_Én:_ No no… - -_Ő_ (legyint): Tessék csak hagyni, én ismerem az embereket, ilyenek -azok! De ön nem tett ilyet soha, ön tehát jó ember… Ön nem tesz olyat, -hogy romlásba dönt egy szerencsétlen, jobb sorsra méltó családot… Nem, -ön nem képes erre, tudom… Éppen ezért jöttem fel önhöz. Holmi -váltóhamisító kabáttolvajhoz nem mentem volna ilyen kéréssel, azt -elhiheti. - -_Én_ (fejemet vakarva): Hát kérem… egy kicsit bajos a dolog… én szívesen -visszavonnám a panaszt… de nyilvánosság előtt történt a dolog és így… - -_Ő_ (legyint): Tessék kibeszélni hagyni. Nem arról van szó, hogy a -panaszt visszavonja, ezzel nincs segítve rajtam. Biztos felmentésre csak -egy módon számíthatok… - -_Én:_ És az? - -_Ő:_ Úgy, hogy ön elismeri a váltóhamisítást és a többit, – ezt önnek -meg kell tennie, csak így maradhat a lelkiismerete tiszta a furdaló -vádtól, hogy tönkretett engem és családomat! - - -NYOMOZOM A DETEKTIVET. - -Délben tizenkettőkor megyek haza. A szobaleány azzal fogad, hogy -kerestek: – egy úr keresett, megkérdezte, hogy itt lakom-e, mióta lakom -itt mikor szoktam hazajárni és hogy majd eljön délután. - -Sikerült a szobaleány előtt nyugalmat szinlelnem, közömbösen azt -mondtam, hogy jól van, köszönöm, – az előszoba jótékony félhomályában -azt sem veheti észre, hogy elsápadok. - -Gyorsan bemegyek a szobába, magamrazárom az ajtót, hogy egy kicsit -összeszedjem magam és meg tudjam fontolni a legközelebbi teendőket. Az -első és legfontosabb, természetesen, hogy innen azonnal el kell mennem, -– de vajjon nem lesik-e már a kaput. A kávéházon keresztül megyek, -aminek kijárata van az udvar felé, – esetleg egy kis álszakáll, az nem -árthat. Bár személyesen úgy látszik nem ismer: legfeljebb személyleírása -lehet. Mindenesetre meg kell tudni, befejezett nyomozás után küldték-e -ki, elfogató paranccsal, vagy csak most van még folyamatban a nyomozás. -Mert mind a két lehetőség más és más elhatározást követel részemről Ha -kész elfogató parancsa van, akkor vagy rögtön elutazom, vagy -jelentkezem, mielőtt rámteszi a kezét, ha azonban csak tartózkodási -helyemet akarja kikutatni, hogy erről jelentést tegyen, akkor egyelőre -elég, ha néhány hónapig ismeretlen helyen elrejtőzöm. Meg kell tehát -tudnom, kicsoda a detektiv, hogy a rendőrségről van-e, vagy az -ügyészségtől. - -A kávéházon keresztül sikerült észrevétlenül lejutnom az utcára. -Szerencsémre a harmadik házban lakik egy szinészbarátom. Odamegyek és -elmondom neki a dolgot, azonnal leültet, maszkot csinálunk; fekete -bajuszt és kis kecskeszakáll: így csak nem ismernek fel. - -Visszamegyek a kapu elé. Nagyon nyugodtan és megfontoltan kell -viselkednem – és főként a türelmemet nem szabad elveszítenem. -Felcsengetek, hogy kerestek-e, vigyázva, hogy felülről ne láthassanak -meg. Eddig még nem kerestek. - -A kapuval szemben van egy kis kávémérés: ott ütöm fel a hadiszállásomat. -Tótosan beszélek a pincérrel, most jöttem vidékről, még nincsen lakásom, -majd itt fogok ebédelni. - -Valahányszor ismeretlen megy be a kapun, várok öt percet, aztán -átmegyek, fölcsöngetek, hogy nem kerestek-e. Csak ne tünjön fel a dolog. - -Végre öt órakor délután egy alacsony, sárgafelöltős ember jelenik meg: -otthonosan lép be a kapun, nem áll meg a címtábla előtt, fölfelé tart. -Néhány perc mulva már jön is vissza. Érzem, hogy ez az. Megnézem, -merrefelé tart – átfutok, gyorsan fölcsöngetek. Két perccel ezelőtt -keresett ugyanaz az úr. - -És most kezdődik a hajsza. Az utca végén látom meg a detektivet. -Befordulni készül éppen egy boltba. Megállok a bolt előtt – mikor -kimegy, bemegyek, megkérdezem, nem ismerik-e ezt az urat. De igen, -szokott ide járni, a nevét nem tudják. - -Este, egy vendéglőben, végre rábukkanok. A sarokban húzódik meg, egyedül -egy asztalnál. Oldalt leülök, vacsorát rendelek és figyelem. Semmi -feltünést nem találok egyelőre a viselkedésében. Most már meg kell -tudnom az igazat. Lopva, hogy ne vegye észre, a ruhafogashoz megyek. -Megnézem a kalapját. B. N. monogramm van benne. Ezen a nyomon indulok -tovább. - -Fizet, indul. Várok egy kicsit aztán megyek utánna. Sarkában vagyok, -sötét utcákon keresztül kisérem. Arsén Lupinre gondolok, a sok -detektivregényre, amit olvastam, de nem jut okosabb az eszembe, mint a -régi és kézenfekvő módszer: utánnamenni, megtudni, hol lakik. - -Ötödrangú szállodába megy be. Kikérdezem a portást. Annyit tud róla, -hogy valami könyvügynök. A szívem megdobban. Agyafurt emberrel lehet -dolgom, precizen és a legmesszebbmenő óvatos sággal dolgozik. Miért -éppen könyvügynöknek adta ki magát? Általában a detektivek vidéki -borkereskedőknek, kataszteri hivatalnoknak, adóellenőrnek szoktak -bemutatkozni. Arról ismeri meg őket az ember. De ez alaposan dolgozik és -eredetien. Könyvügynök! Persze, a könyvek révén akar a közelembe -férkőzni. Rettenetes. Ugylátszik, a hurok szűkülni kezd a nyakam körül. - -Szobát bérelek a szállodában, lefekszem. Reggel ott leskelődöm az ajtaja -előtt. Mikor kijön, félreugrom. De meglát. Meghökken: lerohan a lépcsőn. - -Végem van! Most a rendőrségre megy. Ha nem vagyok ügyes, most elvesztem. -Az önfentartás ösztöne erőt ad. Kocsiba vetem magam és utána! - -A pályaudvarra megy ki. Jegyet vált Pomázra. Borzasztó, ez az ember -mindent tud. Hogy nyomozhatta ki, hogy tiz éves koromban Pomázon voltam -egyszer. Pomázon adatok vannak, esetleg okmányok is gyermekkori -életemről. Ezek bizonyosan mind ellenem szólnak, a modern pszichológia -elméletei szerint bünözésre való hajlamaim bizonyítására. Alapos munka, -annyi szent. Meg kell előznöm, együtt kell érkeznünk Pomázra. - -A folyosón leskelődöm. Nem lát meg, azt hiszem, ha csak nincsenek -tükröző készülékei, – de lehet, hogy lyukat fúrt a falon keresztül és -azon vizsgál. Biztosan. - -Pomázon sikerül előre leugranom a vonatról. Elbújok egy házikó mögött. -Néhány perc mulva látom, arrafelé rohan. Sápadt, izgatott. Érzi, hogy -nagy munkája befejezéséhez közeledik. Nem rejtőzhetem tovább, még egy -pillanat és meglát. Hiába minden – elvesztettem a játszmát. Hogy is -győzhettem volna? Legjobb, ha megadom magam, akkor talán rá tudom venni, -hogy ne vasaljanak meg. - -Elébetoppanok. Megáll. Rámnéz. - -– Megadom magam, – mondjuk mindaketten egyszerre. Aztán ő folytatja: - -– Nem birom tovább detektiv úr. Két napja próbálok menekülni. Jobb, ha -bevisz, legalább megtudom végre, mivel vádolnak. - -Leveszem az álszakállamat. Ő is. Felderül az arca. - -– Kovácsik úr? Hát nem emlékszik rám? - -– Várjon csak… - -– A Pomázi Könyvterjesztőtől… Két évvel ezelőtt hoztam azokat a -detektivregényeket… Gondoltam, már kiolvasta őket és vesz egypárat az -újakból. Már kétszer kerestem a lakásán… - -Most aztán itt állok és nem fogom megtudni soha, miért keresett volna a -detektiv, ha csakugyan detektiv lett volna és keresett volna. - - -IGAZGATÓ ÚR. - -_(Ábránd.)_ - -_Igazgató_ (bejön a helyiségbe. Mindenkit ünnepélyes izgalom fog el, -áhítattal hallgatnak el az emberek és szívdobogva várják, hová fog -leülni. A kártyások szórakozottan dobálják a lapokat, legjobb szeretnék -abbahagyni és odasompolyogni valahogy az igazgató úr közelébe, de -restellik bevallani. A kiszolgáló személyzet halk jelszavakban -intézkedik. Az igazgató nem néz se jobbra, se balra, szigorú és -megközelíthetetlen arccal, összehúzott szemmel egyenesen egy -sarokasztalhoz megy, leül, gyors fejbiccentéssel honorál néhány mézédes -mosolyt, aztán egy ujság olvasásába merül, jelezve, hogy ezért jött ide -és semmi más óhaja nincs) - -_Első Oszlop_ (habozás után feláll, megnézi az óráját, mintha menni -akarna, aztán meggondolja magát és odalép az Igazgató úr asztalához. -Rosszul palástolt izgalommal): Megengeded, kérlek? - -_Igazgató_ (felkapja fejét, megnézi. Aztán kegyesen): Tessék. - -_Első Oszlop_ (leül. Ordítva): Pincér! Nem látja, hogy az Igazgató úr -itt van? Micsoda rend van itt? - -_Pincér:_ Azonnal, kérem alássan, már megrendeltem a rendes italt. - -_Második Oszlop_ (a másik szobából, ahol kártyázott, kisompolyog és -lassan odaódalog az asztalhoz. Fesztelenül az első oszlophoz): Szervusz. - -_Első Oszlop:_ Szervusz. Ülj le. - -_Második Oszlop_ (az Igazgató úr felé): Megengedi? - -_Igazgató_ (szigorúan megnézi. Aztán egy kemény mozdulattal): Tessék. - -(Most komplett a társaság, a terem minden részéből irigyen és áhítattal -nézik őket, nem mernek közeledni, mert tudják, hogy az Igazgató úr -legföljebb a két Oszlopot tűri meg maga mellett, másokat egy fagyos és -lesújtó tekintettel szokott elintézni, ha meg merik szólítani, vagy -kérdezni merik. Igy szoktak ők ülni azokon az estéken, mikor az Igazgató -úr megtiszteli a helyiséget, hármasban, megközelíthetetlenül, a -hírnévnek és tekintélynek és komolyságnak szigetén.) - -_Első Oszlop_ (torkát köszörüli. Könnyedén): Beszéltél a miniszterrel? - -_Igazgató_ (kis gondolkodás után): Beszéltem. - -_Második Oszlop_ (könnyedén): Nevetséges, amit akar tőled, – -természetes, hogy csak úgy lehet a dolgot elképzelni, ahogy te -méltóztattál mondani. A miniszter hamar be fogja látni ezt. (Legyint és -óvatosan nézi az igazgató urat.) - -_Igazgató_ úr (gondolkodás után, röviden): Remélem. - -_Első Oszlop_ (könnyedén): Természetes. - -_Második Oszlop_ (szintúgy): Hát persze. - -(Szünet. A terem feszülten figyel, de egy hangot nem hallanak a -szigetről.) - -_Én_ (bejövök a terembe. Meglátom a szigetet. A szívem dobogni kezd, -hirtelen elszánom magam és lábujjhegyen, észrevétlenül, oldalról -megközelítem az asztalt. Egy darabig szívdobogva és félénken álldogálok, -aztán mekegve az elfogultságtól és kínosan vigyorogva megszólalok): -Pardon – szabad?… (Tétova mozdulattal mutatok az egyik székre). - -_Igazgató_ (elhűlve a merészségen, meredten bámul rám. Nem is felel.) - -_Első Oszlop_ (kínosan): Tessék? - -_Én_ (fülig pirulva): Hát… hogy szabad egy percre… helyet foglalni… úgy -gondoltam… (Vigyorgok.) - -_Második Oszlop_ (lesujtó tekintettel, egyben csodálkozva, felhúzott -szemöldökkel): Ja – leülni? Tessék. (A két oszlop egymásra néz. Az -igazgató mereven maga elé, keresztül a fejemen.) - -_Én_ (leülök az ülés legszélére, mint aki minden percben hajlandó -felállani, ha szólanak. Tisztelethelyet hagyok az ülésen, mint a -kérvényekben szoktak, ahol a papirt majdnem üresen hagyják csupa -tiszteletből.) - -(Kínos szünet. Ülök és zavartan vigyorgok.) - -_Első oszlop_ (az Igazgató úrhoz): Bizonyos vagyok benne, hogy a -miniszter nem is gondolta azt komolyan, hogy másképp is lehet, mint -ahogy mondani méltóztattál. - -_Igazgató_ (fagyosan): Remélem. - -_Én_ (udvariasan nevetek, mintha az Igazgató úr egy nagyszerű viccet -mondott volna): Hát persze… nagyon jó… már hogy is gondolta volna… -nagyon jó… (Nevetgélek, de aztán elhallgatok, mert senki se nevet. -Hosszú, kínos szünet.) - -_Második Oszlop:_ Nem arravaló ember a miniszter. Nem gondolod, kérlek -alássan? - -_Igazgató_ (szünet után): Esetleg. (Nagy szünet.) - -_Én_ (hogy valamit mondjak): Én is úgy gondolom, hogy nem arra való. -Másféle hivatáskörben megfelelne… a képzettségénél fogva… (Szünet. -Alázatos mosollyal): Nem tudom, igazat tetszik-e adni ebben… (Szünet.) -hogy más hatáskörben… képzettségénél fogva… (Szünet. Köhögök.) - -_Igazgató_ (az Első Oszlophoz, határozottan): A miniszter más -hatáskörben sem felelne meg, mivel rossz államférfinek tartom. - -_Második Oszlop_ (legyint): Természetes. - -_Én_ (pirulva és alázatosan): Pardon. Nem úgy értettem, hogy milyen -államférfi… hanem, hogy a képzettségénél fogva… - -_Igazgató_ (az első Nagymesterhez): – Sehogy sem felelne meg, mert… - -_Én_ (zavartan mosolyogva): Pardon… félre tetszik érteni… nem azt -kérdeztem, hogy milyen államférfi… hiszen ezt… (szerényen és kedvesen) -Igazgató úr, mint teljesen korlátolt és hozzánemértő ember nem -állapíthatja meg – hanem, hogy a képzettségénél fogva… - -_Igazgató_ (rámnéz, nem hisz a fülének, azt hiszi, tévedett. Keményen): -Hogy tetszik mondani, hogy a miniszter korlátoltsága?… - -_Én_ (pirulok-pirulok zavaromban, alázatos mosollyal): Jaj. Istenem, -dehogy… nem tetszik érteni, olyan bután fejezem ki magam… (előzékenyen -magyarázva): úgy értem, hogy izé… hogy az Igazgató úr… hogy ön; -(meghajtva magam felé zavaromban) mint teljesen korlátolt és -tehetségtelen ember nem is itélheti meg azt, hogy a miniszter milyen -államférfi… hanem hogy a képzettsége… - -_Igazgató_ (az Első Oszlophoz): De hogy mondja kérem? Nem értem. Hogy a… -miniszter…?… Pardon, nem értem… hogy ki a teljesen… - -_Én_ (egészen odavagyok zavaromban. Hebegve és vigyorogva): Hát izé… az -Igazgató úr… úrnak tetszik lenni… úgy gondoltam… nem tetszik érteni? - -_Igazgató_ (sápadtan emelkedik, megdermedve néz rám): Hogy én – hogy mi -vagyok én? - -_Én_ (felállok. Zsebredugom a két kezem, hangosan): Ja, maga! Hogy maga -mi? Egy egészen ostoba és tehetségtelen, nagyképű fráter. (Megfordulok -és zsebredugott kezekkel, ráncigálva indulok a másik asztal felé, mire -hangosan a pincérhez): Tóni – egy feketét! - - -„SZUBJEKTIV LELET“ - - -I. _Dr. Ugyanaz, délelőtt, a sorozáson._ - -_Dr. Ugyanaz_ (megtört tekintetű, bús, tönkrement emberi roncs, -elgyengült férfierő, beesett szemek, tétova mozdulatok. Hajlott háttal, -köhögve lép az orvos elé. Halkan suttogva beszél.) - -_Orvos_ (miután az objektiv leletet felvette): Most következik a -szubjektiv lelet, az egyén saját bevallása alapján. Hány éves? - -_Dr. Ugyanaz:_ Öreg vagyok… nagyon öreg… - -_Orvos:_ A nacionálé szerint harminckét éves. - -_Dr. Ugyanaz_ (fájdalmasan): Nem az az öreg, doktor ur, aki messze van a -bölcsőtől, – de aki közel van a koporsóhoz. - -_Orvos:_ Szülei élnek? - -_Dr. Ugyanaz:_ Élni éppen élnek, ha élet az, éjjel-nappal -lelkiismeretfurdalások között fetrengeni, hogy ilyen szánalmas beteg -korcsnak adtak életet, amilyen én vagyok, magamnak és az emberiségnek -gyötrelmére. - -_Orvos_ (a szívet vizsgálja): Vegyen lélegzetet. - -_Dr. Ugyanaz_ (akkora lélegzetet vesz, mint egy kis kolibri). - -_Orvos:_ Nem tud nagyobbat lélegzeni? - -_Dr. Ugyanaz_ (rémülten): Még ennél is nagyobbat? Szent Isten, hiszen -megreped a tüdőm. Még soha ennyi levegőt nem ettem egy harapásra. - -_Orvos:_ Mutassa a nyelvét. - -_Dr. Ugyanaz_ (legyint): Ne is nézze meg, doktor úr – a doktor úr -érzékeny lelkű embernek látszik – nagyon szomorú látvány az én nyelvem, -doktor úr… megmondom őszintén. - -_Orvos:_ Volt valami szervi betegsége? - -_Dr. Ugyanaz:_ Nekem? Tudtommal nem volt, – ha csak féloldali agyrák nem -számít szervi betegségnek – tudniillik mindig arra volt gyanuja az -orvosomnak… - -_Orvos:_ Szokott szédülni? - -_Dr. Ugyanaz:_ Csak a szédülést ne emlegesse, doktor úr, mert mindjárt -összeesek. Kénytelen vagyok állandóan a kocsiúton járni, mert ha a járda -széléről lenézek, mindjárt elszédülök. - -_Orvos:_ Különben semmi panasza nincsen? - -_Dr. Ugyanaz:_ Különben semmi. Ha így tartom a fejem, féloldalt, akkor -valami tompa nyomást érzek a derekamban. Ha a derekamat mozgatom, -ugyanazt a tompa nyomást a fejemben érzem. Néha olyan érzésem van a -mellemben, mintha a fájós lábam sajogna, néha meg percekig nem tudok -lélegzetet venni a fülemen keresztül. A vesetájon szaggató nyílalást -érzek olyankor, mikor az orromat fúvom – néha meg úgy szeretnék sírni, -magam sem tudom, hogy miért. Esténként, mikor hálni jár belém a lélek, -sokszor olyan állapotban vagyok, hogy már alig találom meg az ágyat. -Különben nem tudok semmit, ha csak azt a veszett kutyát nem, aki egy -órával ezelőtt megharapott. - -_Orvos:_ Ezek a foltok a karján mitől vannak? - -_Dr. Ugyanaz:_ Ez? Ez semmi, egy pár hullafolt. Bizalmasan megsughatom a -doktor úrnak, hogy már két hónappal ezelőtt meghaltam. Csak nem akarok -elhencegni vele. - -_Orvos:_ Jól van. Frontdiensttauglich. - - -II. _Dr. Ugyanaz, délután, a biztosító-társaság orvosánál._ - -_Dr. Ugyanaz_ (kihúzott derekú, délceg, villogó szemű fiatal atléta. -Döngő léptekkel méri át a szobát. Érces bariton, ringó csípők.) - -_Orvos:_ Hát kérem, amint mondtam, a díjszabás meghatározása attól függ, -hogy milyen sánszai vannak önnel a társaságnak. Ha a vizsgálat kideríti, -hogy egészséges ember, aki megéli a biztosított összeg lejárását, -természetesen kisebb díjakat állapítunk meg. Hány éves? - -_Dr. Ugyanaz_ (szégyenlősen): Jaj, Istenem, – szinte restellem… olyan -bohó vagyok… - -_Orvos:_ De hiszen a nacionálé szerint harminckét éves… - -_Dr. Ugyanaz:_ Nem az a fiatal, aki közel van a bölcsőhöz, hanem, aki -messze van a koporsótól. - -_Orvos:_ Szülei élnek? - -_Dr. Ugyanaz:_ Apám korelnök a „Matuzsálem“ című aggastyán-klubban. - -_Orvos_ (szívét vizsgálja): Vegyen lélegzetet. - -_Dr. Ugyanaz_ (akkora lélegzetet vesz, amekkorából szükség esetén -egy-két hétig eléldegélhetne a tenger fenekén.) - -_Orvos:_ Ne olyan nagyot… - -_Dr. Ugyanaz:_ Még ennél is kisebbet? Hiszen megfulladok. - -_Orvos:_ Mutassa a nyelvét. - -_Dr. Ugyanaz_ (félméternyire kilógatva a nyelvét): Nézze meg ezt a -nyelvet, doktor úr, nem azért mondom, – csak tessék bátran megtapogatni -– ilyen nyelvet nem egyhamar lát a doktor úr Pesten – direkt gusztusom -van rá néha, hogy leharapjam és megegyem, olyan friss és gusztusos. -(Megveregeti a nyelvét.) - -_Orvos:_ Volt valami szervi betegsége? - -_Dr. Ugyanaz_ (sóhajt): Sajnos… be kell vallanom, hogy volt. -Gyermekkoromban súlyos orrviszketésen mentem keresztül, de még idejében -megvakartam az orromat és elmult. Azóta jól érzem magam. - -_Orvos:_ Szédülni szokott? - -_Dr. Ugyanaz:_ Sajnos, elég gyakran. Valahányszor repülőgépen ülök és a -gép darabokra törve zuhan fejjel lefelé. Különben nem. - -_Orvos:_ Egyéb panasza nincs? - -_Dr. Ugyanaz:_ De igen… Nem merek disznók közelébe menni, mert gyakran -megtörtént, hogy makknak néztek. És egy állandó szorongás van bennem, -hogy annak idején, két-háromszáz év mulva, mikor már meguntam az -életemet, nem tudok majd meghalni. - -_Orvos:_ Jól van, köszönöm. (Megírja a biztosító-társaságnak a -jelentést, melyben nem ajánlja fölvételre a jelentkezőt, mert a -vizsgálat arra enged következtetni, hogy néhány év mulva tökéletesen -meghülyül és munkaképtelen lesz.) - - -A BURDONBENGHI BUMERANG. - -Monstre-film huszonkét részben, 316 felvonásban. - -=Az ausztráliai „Ultrahyper“-cég felvétele.= - -_Az első felvonás rövid tartalma:_ - -Kentudey, az ausztráliai elefántgyár igazgatója haragos viszonyban él -legjobb barátjával, Ram-Ram bánya-kapitánnyal, aki évek óta üldözi -szerelmével a szép Mág Maryt, a „prerik nősténybikáját“, ahogy őt egész -Előindiában nevezik a vállain átvetett két pofaszakáll miatt, melynek -titkát csak Ecrlton ismeri, aki egy buvárszállítmány menetleveléről -lenyalt egy bélyeget, amit a vakmerő Tsinfu mérgezett cián-tortába -kevert, a Kékfenekű Emberhangyász visszakaparítja és ezzel megmenti -Ázsiát a fenyegető katasztrófától. - -Már-már sikerül a csel, midőn Teddy, aki az Eiffel-torony tetejéről -lecsüngő tengeralattjáró biztosító szelepeit átharapta, a medencében -összegyült vizet ráereszti arra a gyorsvonatra, amelyen Burdon és Harry -utaznak a biztos halál felé. Mag Marynak annyi ideje van csak, hogy -elkapja a gőzharangot: de a gyémántgumit már nem tudja megmenteni, az a -gaz cselszövők kezére kerül. A szép Ellen, aki magához ragadja a -hatalmat, levelet ír Parlton-nak, amelyben értesíti, hogy öt és fél -perce van még hátra, amíg a dugattyú eléri az emeletet. Parltont a -szerelem se tudja visszatartani, látván, hogy minden ellene fordul, -felfedi Kentudey előtt az egész összeesküvést. De már késő: a két -elefánt nem birja tovább a majomhajszeszt, amit Link, a kémikus, ki csak -cselből állt a Vasmirígy szolgálatába, hogy a cselszövők számára -kikémlelje Parlton terveit, a pincéből fejlesztett Hipperittel -összeforrasztott csőben bocsát rendelkezésére a végső haláltusáját vívó -szerelmes pár védelmezőinek. - -Ugyanott megtalálják a tojásokat is: most hát nyilvánvaló, hogy Gertrúd -nem a nevelő kisasszony volt hanem maga Ten, a „korvettevő“. Lifi nem -ismeri fel azonnal ellenségét, úgy tesz, mintha álruhában akarná -megtéveszteni apját, de csak azért, hogy Poll, aki be van avatva a -szalámigyilkosok tervébe, azt higyje, hogy Mag Mary volt a -páncélszekrény tokjában, mikor a Frásztörő Álarc lenyúzta a bőrt fivére -könyökéről, hogy a rejtelmes írás birtokába jusson. Marynek nem sikerül -Allan hasüregében megtalálni a szelencét, de annyi ideje még van, hogy -értesítse a vezetőséget. Egy kis intermezzó után, melyben a két -szerelmes végre megpihenni látszik a kéményben, amelyből nyugodtan -lóghatnak fejjel lefelé, mert Ten visszaigazította a csontpalack -mutatóját s így a kígyók nem mászhatnak fel; Mag Mary döntő lépésre -határozza el magát. Úgy tesz, mintha már megkapta volna a titokzatos -lekvárzsibbasztót és színleg leugrik a cseremiszeket szállító -repülővonat lőportartályából – de Poll, aki már várja a ballonban, -elkapja a csolnakot, épen akkor, mikor a csapot kinyitották és a lovasok -elérték a holdfogyatkozást. - -Ebből nyilvánvaló, hogy ki volt a gyilkos és a fiatalok egymáséi -lehetnének, ha az ősi kastély gázfejlesztőjében nem találnák meg a -levelet, melyből kiderül, hogy Mary születendő gyermeke tudhatja csak a -titkot. A következő felvonásban erről is megtudhatjuk az igazságot. - - -A HAJÓHINTA - -Ha jól emlékszem, mindahárman egyszerre szálltunk be, mikor a hajóhinta -még állott. És hogy én a középre kerültem, ennek se valami különösebb -törekvés vagy ambíció volt az oka, se mérséklet vagy szerénység – -egyszerűen a középre kerültem, mivel ott szálltam be és mivel alapjában -véve soha nem nagyon törődtem vele, hogy jól legyek elhelyezve -külsőségekben: én egyszerűen hintázni szerettem volna, ringatózni és -lebegni, mert ringatózás és lebegés közben szépeket szoktam érezni és -gondolni a hintázásról. És mivel tudtam, hogy a hinta mindenkit -meghimbál, aki felül rá, nagyon mindegy volt nekem társadalmi -elhelyezkedésem. - -Balra tőlem, a hajóhinta farába, szálas, derék legény állott: kovács -lehetett vagy vasesztergályos; nem tudom biztosan, de úgy rémlik, mintha -kalapács is lett volna a kezében. Nyugodtan állt és fütyörészett és -nézte a kék eget és a tarka földet. Jobbra, bricseszben és tollas -vadászkalappal a fején, napbarnított arcú, csinos szőke fiú helyezkedett -el: afféle földbirtokos, rokonszenves úriember, nekem ő is nagyon -tetszett, nem tehetek róla, meg az esztergályos is tetszett és arra -gondoltam, hogy milyen jól fogunk úgy hintázni, hármasban. - -A hintást, szakállas és szemüveges öreg zsidót, nem tudom miért, az -esztergályos érdekelte jobban: talán kevésbbé félt tőle vagy tervei -voltak vele – talán ingyen házimunkát remélt vagy azt hitte, hogy az -jobban érti a nyelvét. Kézzel-lábbal magyarázott neki valamit, ahogy -félfüllel hallottam, a hinta szerkezetét magyarázta, azt állítva, hogy a -hintát nem ő hajtja, mintahogy hiszik, akik látják őt kivülről rángatni -a kötelet: hanem hogy a szerkezet hajtja a hintát, bonyolult rendszer, -aminek külön törvénye van. És unalmasan és hosszan magyarázta a -szerkezetet: az esztergályos, akit inkább a lányok érdekelték, nem igen -figyelt oda. Csak akkor fordult feléje egy pillanatra, kíváncsi -tekintettel: mikor az öreg szemüveges, belemelegedve, azt kezdte -bizonyítani, hogy a hinta törvénye szerint neki, aki balról van, egészen -különös hivatás jutott osztályrészül: fel fog repülni magasra, egészen -magasra, talán a ponyváig is, onnan aztán ő intézi a dolgokat, ő -kormányozza az egész mindenséget hintástul, hajóstul, mindenestül -együtt. - -Én mindjárt éreztem, hogy egy kis baj van ezzel a megállapítással, hogy -valamit elfelejtett közölni az esztergályossal: de már nem volt időm -szólni, mert a hinta közben megindult. Gondoltam, így is jó, legalább -nem kell sokat beszélni. Én egy tisztességes, rendes hintázásra -gondoltam akkor, kéremalássan, ami mindhármunknak nagyon jó lesz, néha -az esztergályos löki majd a hintát, néha meg a vadászkalapos, ahogy -illik, aszerint, hogy melyiken van a sor: én szépen ülök majd középen, -nem bántok senkit, legfeljebb énekelek valami vídámat, vagy kurjongatok -egyet-kettőt, hogy jobb kedvünk legyen. A kormányzást úgyse értem, -csinálja, aki szereti. - -Eleinte jól is ment minden, szépen ringott a a hinta és én már bele is -akartam fogni a dalolásba. De az öreg szemüveges, fene egye a dolgát, -nem hagyott bennünket békén, azt hitte, neki is okvetlenül csinálni kell -valamit, neki, aki a földön maradt, pedig egészen jól meglettünk volna -nélküle mindhárman, ha szomszédaim nekifeszülnek kicsit a lábukkal. Ő -azonban nem maradt békén, hogy asszongya, majd ő segít, őrá szükség van, -hogy ő jobban érti a dolgot, hogy mi nem jól csináljuk. És elkezdte -össze-vissza húzni meg rángatni a kötelet, fontoskodott, járt a szája, -kézzel-lábbal magyarázott, a hintázás elméletét fejtegette. - -Erre kezdődött aztán a kalamajka. Az esztergályos meg a vadászkalapos -nem hallották jól, mit akar az öreg: az öreget én hallottam csak, aki -középen ültem és hiába integettem neki, hogy hagyja abba. Ők ketten csak -azt látták, hogy a hinta nem jól jár, csikorognak a sodronyok, kifelé -fordul az alattság, mindjárt kifordul valamelyik. Mindkettő azt hitte, -hogy a másik rontja a tempót: mérgesen csavargatták a nyakukat, hogy a -fejemen keresztül meglássák a másikat. Az esztergályos méregbejött, -nagyot rugott előre – a hajóhinta kilendült, szédítő ívben fölugrott -jobbra, majdnem a ponyváig. Az esztergályos nekiesett a hajó farának: -csúnyán káromkodni kezdett és szidta a vadászkalaposnak az anyját, hogy -így csúffá tette, meg fenyegetőzött. Én feléje fordultam, hogy -megértessem vele, hogy egyikünk se az oka a dolognak, de nem jutottam -szóhoz, mert közben a vadászkalapos, aki meg az esztergályost szidta, -egész testével ráesett a hátamra, mivelhogy én voltam középen. - -Nagyot nyekkentem és csutkástul leszaladt a torkomon, amit mondani -akartam. Közben a hajóhinta elérvén a holt pontot, már zuhant is -visszafelé – örültem, hogy majd lélegzethez jutunk végre, ha megínt -földet érünk. De a hinta persze nem állt meg, iszonyú erővel, féktelenül -robogott át a sineken és most balfelé rohant fel a magasba, áttörve a -szabályozó lécet. Mindjárt láttam, hogy ez így nem jól lesz: ordítottam -az öregnek, hagyja abba a karatyolást, inkább fékezzen. De az -elvesztette a fejét és még jobban rángatta a kötelet. Pillanatok alatt -az esztergályos érte el a ponyvát – a vadászkalapos sziszegve és -káromkodva alul került – az esztergályos ordított, hogy aszongya -megállj, ugye, kellett az neked, minek húztad úgy magadfelé, majd adok -én neked – én a vadászkalapos felé fordultam, hogy fölemeljem, de közben -az esztergályos egész súlyával rámeredt és betörte két bordámat, -mivelhogy én voltam középen. - -És ez most így megy és én hiába kiabálok és integetek a nagy zajban, -hogy hó, hó, álljatok meg senki se hallgatott rám: és rohan a hinta, -eszenélkül fölfelé, majd mindketten lefelé és én vagyok a puffer, rám -esnek, aki középen vagyok és nem kormányzok és nem húzom a kötelet. Az -öreg szemüveges megtébolyodottan karatyol, közben összefüggéstelen -szavakat, mint egy agyalágyult: szerkezetről beszél meg törvényről, meg -hogy mi a teendő… csak egyes tört szavakat kapok el az egészből… -termelés, aszongya épen… történelmi szükségszerűség… aszongya… -osztályharc, aszongya… - -Puff, most megint kaptam egyet az oldalomba. Gyerekek nekem elég volt, -hagyjuk abba az egészet, én ki akarok szállni. - - -BABUSKA, A VÁROSLIGETBEN. - -Nagyérdemű közönség, - -itt látható a csodálatos világrejtély, melynek magyarázatát senki -megadni nem tudta még eddig, bár a legnevesebb tudósok foglalkoztak a -kérdés megoldásával. - -Itt látható Babuska, aki eszik, iszik, mozog és harcol, Babuska, orosz -katonai egyenruhában, vállán fegyverrel, derekán szíjjal, fején -csákóval. - -Vajjon élő ember-e, vagy csak tökéletes mechanizmus? - -Erre fog válaszolni Babuska, ha a nagyérdemű közönség nem resteli a -csekély beléptidíjat és végignézi előadásunkat. - -Babuska nyolcszáz éves mindössze és elég jó színben van. Tessék -megnézni, bárki meggyőződést nyerhet róla, miszerint ez nem csalás, nem -ámítás, hanem tény és való. - -Ha itt a hátán megnyomok egy gombot, amint látni méltóztatik, felemeli -kezét és szalutál. Ha a mellét megnyomom, pukkedlit csinál és keresztet -vet. - -Másik nyomásra lekapja válláról a puskát és hasrafekszik. - -Ismét másik nyomásra Babuska felugrik és előreszalad. De vigyázni kell, -hogy út legyen előtte, mert beleugorna a Dunába is, ha a gombot -megnyomjuk. - -Vajjon élő, eleven ember-e, vagy csodálatos gépezet? - -Tessék megnézni, meggyujtom ezt az „Emberi jog“ feliratú gyufát és a -szeme elé tartom. - -Babuska szeme meg se rebben, bárki meggyőződést szerezhet róla, ez nem -csalás, nem ámítás, tessék meggyőződést szerezni róla. - -Most megint egyhelyben áll Babuska, mint a cövek és nem mozdul. - -Nagyérdemű közönség, tessék besétálni, az előadás azonnal megkezdődik. - -Nagyérdemű közönség, itt látható tehát Babuska, az orosz katona, a -huszadik század rejtélye, – vajjon ember-e, vagy élő mechanizmus? - -Tessék idefigyelni: megnyomok egy gombot és Babuska engedelmesen -felemeli egyik kezét. - -Most tessék figyelni: most megnyomok egy gombot és Babuska felemeli -fegyverét és megindul. - -(Babuska megindul a sugólyuk felé.) - -Jól van, Babuska. Hogy hínak engem, Babuska? - -(Babuska merev fa-hangon: Bru-szi-lov.) - -Jól van, Babuska. Menj tovább, Babuska. - -(Babuska a sugólyuknál megáll.) - -Na mi az, Babuska, nem mész tovább? - -(Babuska: Me-gyek. – Egészen halkan, a foga közt: Hallod, Samu, ne -marháskodj, hiszen beleesem az orkeszterbe.) - -Ugy látszik, valami elromlott a gépezetben, majd mindjárt megigazítjuk. -Úgy, most megcsavarom ezt a csavart és minden rendben lesz. - -Most tessék idefigyelni, elsütök egy pisztolyt Babuska füle mellett és -Babuska arca meg se rándul. Puff. - -(Babuska idegesen összerázkódik. Fogai közt: Samu, ne marháskodj, mi -bajod velem? Hiszen ez nem volt a programmba!) - -Amint látni tetszik, Babuska meg se rebbent. Most hátul beleszúrok -Babuskába és észre se veszi. Így ni! - -(Babuska nagyot ugrik kínjában. Félhangosan: Megőrültél, Samu? Hát ez -mi? Ez nem tartozik a mutatványhoz, én mindjárt abbahagyom.) - -Amint látni tetszik, teljesen érzéketlen. Most meglököm Babuskát és orra -vágódik, mint egy darab fa. Vajjon élő ember-e, vagy a technika csodája? -Tessék nézni, belerugok a hátába. - -(Babuska földhözvágja a sapkát, nagyot kiabál és pofonvágja a kikiáltót. -Bömbölve: Hát, te disznó, csuffá akarsz tenni a közönség előtt? Kirohan -a szinpadról.) - -Amint látni tetszik, Babuska minden intésemre engedelmesen reagálva, -mint tökéletes gépezet, rendben és zavartalanul kivonult a szinpadról. -Legközelebbi előadásunk egy óra mulva. Köszönöm hölgyeim és uraim, éljen -a haza! - - -CSEKÉLYSÉGEM TIZENNÉGY PONTJA. - -Van szerencsém a következőkben közzétenni azt a tizennégy pontot, -melyeknek teljesítése esetén hajlandó vagyok valamennyi ellenségemmel, -úgymint a kiadókkal és azok szövetségeseivel, valamint a Telefon-központ -és kapcsolt Részeivel, nemkülönben azokkal a kollégáimmal, akik, mikor -találkozom velük, mézédes mosollyal azt mondják: te, milyen jó volt ez a -legutóbbi cikked izé, mi is volt a címe; – végre Theisz tanár úrral, aki -a harmadikban megbuktatott franciából, kibékülni – illetve, amelyeknek -előzetes biztosítása mellett hajlandó vagyok Európa békés és boldog -fejlődése érdekében tárgyalni azokról a lehetőségekről, amiknek alapján -békejobbot nyujthatunk egymásnak. - -1. Ne legyen többé titkos diplomácia. Ha valakinek valami kifogása van, -tessék a szemembe mondani, ne olyankor jusson az eszébe, mikor éppen egy -harmadik segíteni akar rajtam. - -2. A tengeri hajózás legyen egészen szabad. Ha szólok a konflisnak, hogy -álljon meg és véletlenül nem állhat meg, mert valahol dolga van, vagy -mert nincs kedve engem vinni, vagy mert nem tetszem neki, annyit mégis -megtehet, hogy szóljon valamit legalább, hogy így-úgy, ne haragudjak, -most nem ér rá, majd legközelebb! - -3. Szünjenek meg a gazdasági korlátozások. Ha kalapot veszek valahol, ne -forgassa meg a boltos gúnyos mosollyal a fejemen lévő kalapot, hogy hol -tetszett ezt venni? ja, a Blaunál, akkor nem csodálom. - -4. Csökkenteni kell a fegyveres felkészültséget. Ha én X-ről viccből -mondok valamit, egészen jóindulatúan, hogy nem tudom, mi az vele, az -utóbbi időben úgy viselkedik, mint egy paralitikus és ez neki a fülébe -jut – azért nem muszáj, hogy legközelebb azt terjessze rólam, hogy -kabátot loptam. - -5. A gyarmatok ügye rendezendő. Mikor én a cselédemmel találkozom a kapu -alatt és éppen beszélgetek vele, ne szakítson félbe minket a házmester, -hogy aszongya, a cselédek csak a hátsó lépcsőn mehetnek fel. - -6. A megszállott területeket ki kell üríteni. Az az úr, aki már egy -félórája áll a lábamon, szálljon le róla vagy legalább is jelentse ki -nyíltan és határozottan, hogy mikor óhajt leszállani. - -7. A kiürített területeket helyre kell állítani. Ha engem valaki -pofonüt, aztán jobban megnézve, azt mondja, pardon, tévedtem, -összetévesztettem a Kovács úrral, akkor legalább tekintse a dolgot -elintézettnek és ne keresse tovább a Kovács urat, hogy még azt is -pofonüsse, szegényt. - -8. A megszállt részeket fel kell szabadítani. Akinek sietős útja van, ne -lökjön engem gyomorba, akinek nincs sürgős dolgom. - -9. Jóvá kell tenni az igazságtalanságot, amit annak idején szüleink -elkövettek azzal, hogy ilyen időkben világra hoztak bennünket. -Elzász-Lotharingiáról mondjon le Németország is és Franciaország is, a -többit bizzák rájuk. - -10. Jelentsék ki általában a németek is, meg a franciák is, meg az -angolok is, hogy aszongya, egy kicsit mérgesek voltak persze, de most -már semmi baj, szervusz, Nichts für Ungut. - -11. És különben is ne vitatkozzanak sokat azon, hogy ezzel mi lesz, meg -azzal mi lesz, hanem az egész kérdést intézzék el úgy, ahogy a két -zsidó, akik osztoztak a libamájon és egyik se merte a nagyobbik darabot -kivenni, hanem kinálták egymást, hogy tessék-tessék – mire aztán az -egyik mégis kivette a nagyobbikat. Na hallod, aszongya a másik, -mondhatom, egy udvarias ember vagy, kiveszed a nagyobbat. Hát te -melyiket vetted volna ki, kérdi a másik, hiszen ott hagytam a -kisebbiket! Hát parancsolj kérlek, hiszen ott hagytam a kisebbiket. - -12. És általában ne beszéljenek az emberek rosszat egymásról és főként -ne használjanak képletes kifejezéseket, hogy aszongya, mindnyájunk -lelkében ég a vágy, meg hogy sasok gyanánt. - -13. És általában senki ne szóljon egy szót se, ne magyarázzon, ne -mentegetőzzék, ne hozzon fel érveket és enyhítő körülményeket és ne -bizonyitson be semmit és ne figyelmeztessen semmire, hanem mindenki -vonjon vállat és nyujtsa a kezét. - -14. És azután sürgősen beszéljünk másról. - -Ezen feltételek alapján hajlandó vagyok mindenkivel kibékülni. - - - - -TARTALOM - -ELSŐ RÉSZ. - -=Képes beszéd= - - Könnyek 7 - Fürdő-monológok 11 - Ultima ráció 15 - Irigység 19 - Példázat 22 - A majom és a hangya 25 - Történelmi materializmus 29 - -MÁSODIK RÉSZ. - -=Beszédes kép= - - Szemléltető statisztika 35 - Tegezés 40 - Ábránd és valóság 44 - Ugyanez férfiben 48 - Vizsgálat 52 - Regék boldog világa 56 - A dráma 60 - Filmgyártás 65 - Tehetség 69 - Influenza 72 - Órák 75 - Idegkórtan 79 - A lebeszélőben 82 - Barátom, a vállalkozó 86 - Tudomány 90 - Tüzrendészet 94 - Pályázom a Nobel-dijra 98 - Vitatkozás 101 - Gyermekfoglalkoztatás 104 - Minden másképp van 108 - -HARMADIK RÉSZ. - -=Politika= - - Mese a hároméves kisfiúknak 115 - A vízcsepp és a gyufaszál 119 - Ötórai záróra 123 - Oktatom a kisfiamat 126 - Színházi Times 129 - Kivégzésem 132 - Az ideális pokol 136 - Barátom a német 140 - Időgép 144 - Papirhiány 148 - Casus beli 154 - Dalcroze 158 - Régi húsvéti szokások 161 - Bibliai történetek háborús alkalmazásban 164 - Egyszerűsíteni a forgalmat 167 - Eszemadta menyecske 171 - Plakát 175 - Clemenceau 179 - Rágalom 183 - Nyomozom a detektivet 187 - Igazgató úr 192 - „Szubjektiv lelet“ 197 - A burdonbenghi bumerang 201 - A hajóhinta 209 - Babuska, a városligetben 209 - Csekélységem tizenegy pontja 212 - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -16 |lovag páncélban.) |lovag páncélban. - -30 |erősebbek, addig |erősebbek, addig - -36 |fiatalemberek volak |fiatalemberek voltak - -55 |karokkal bőlogat |karokkal bólogat - -58 |legaláb tanulságos |legalább tanulságos - -65 |filmdarab szerzője.) |filmdarab szerzője. - -66 |Oparatőr: De |Operatőr: De - -73 |mitha egy kéz |mintha egy kéz - -92 |tehát nincsen rögesznéje |tehát nincsen rögeszméje - -104 |gyermekkori élmenyeikről |gyermekkori élményeikről - -125 |Ugyenez áll |Ugyanez áll - -131 |oyan keveset |olyan keveset - -144 |kitünő találmanya |kitünő találmánya - -150 |lette az érettségit |letette az érettségit - -192 |Igzgató (felkapja |Igazgató (felkapja] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Ne bántsuk egymást, by Frigyes Karinthy - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK NE BÁNTSUK EGYMÁST *** - -***** This file should be named 62872-0.txt or 62872-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/8/7/62872/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |