diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62427-0.txt | 5204 | ||||
| -rw-r--r-- | old/62427-0.zip | bin | 100055 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62427-h.zip | bin | 106070 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/62427-h/62427-h.htm | 4838 |
7 files changed, 17 insertions, 10042 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..917a110 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #62427 (https://www.gutenberg.org/ebooks/62427) diff --git a/old/62427-0.txt b/old/62427-0.txt deleted file mode 100644 index 6523e2a..0000000 --- a/old/62427-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5204 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of A ciklámen és más novellák, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll -have to check the laws of the country where you are located before using -this ebook. - - - -Title: A ciklámen és más novellák - -Author: Lajos Biró - -Release Date: June 19, 2020 [EBook #62427] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A CIKLÁMEN ÉS MÁS NOVELLÁK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -A CIKLÁMEN - -BIRÓ LAJOS - - - - - - -A CIKLÁMEN ÉS MÁS NOVELLÁK - -BUDAPEST 1914 - -SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA - -VI., Andrássy-út 16. - -_Minden jogot fentartunk_ - -BUDAPESTI HIRLAP NYOMDÁJA. - - - - -A ciklámen. - -– _Egy mindennapi kislány története._ – - -A kislány most négy éves. Kedves, csinos okos; de nem mesebeli -princeszke és nem világraszóló csodagyerek. Egy nyolc éves kis -barátnőjétől pár hét alatt megtanult olvasni, ami figyelemreméltó -értelemre, erős kis koponyára vall, de amit végre az apai szív sem -kürtölhet páratlan esemény és nagy diadal gyanánt világgá. Két nagy -barna szeme álmodozva és mosolyogva ragyog bele a világba, de drága -barna fejének megcsodálására azért apai büszkeségem sem hivogathat -nézőközönséget. A világnak minden dolga iránt érdeklődik már és -hihetetlen fontoskodással bele is szól minden dologba, de mindent -összevéve, semmi különös nincs rajta. Kedves kis bogárka, gyöngéd -asszonybimbó, leendő feleség, leendő anya, olyan, mint a többi, egy -egészen normális, semmiképpen sem különös, kedves, mindennapi kislány. - -Történt azonban vele, hogy kapott valakitől egy cserép cikláment. A -ciklámen nem valami nagydíszü növény; ez a fajának is jelentéktelen -példánya volt: bágyadozó, vékonyszáru, gyengécske. Jól kell gondozni, -akkor majd erőre kap. - -A kislány télen csak a bábuival szokott játszani, nagy baba-hadával, -amelyből mindegyik nevet kapott természetesen és amelyet ő – csodálatos -módon – a gyerekei hadának szokott nevezni: „A gyerekeim.“ Hogyan -szokott rá, már nem is tudjuk. Két éves kora óta így híjja őket. Ha -valaki – vendég, rokon – a saját, élő gyerekeiről beszél, ő sem -mulasztja el megjegyezni: Bizony, bizony… az én gyerekeim is olyan -rosszak… annyi a bajom velük. Hajlik, mint mondtam, a fontoskodásra; -talán így is szokott rá, hogy ő is a gyerekeiről beszéljen a babái -helyett. - -A „gyerekeivel“ tehát sok baja volt; de mindez semmi ahhoz a sok gondhoz -és bajhoz képest, amelyet a ciklámen szerzett neki. A ciklámen élőlény -volt, a gondozásra valóban rászoruló és a gondozást meg is jutalmazó. A -ciklámennek táplálkoznia kell; nem szabad az embernek egyetlenegy napot -sem elmulasztania… „kapott“-e már vizet a ciklámen „adjunk“ vizet a -ciklámennek; a ciklámenen pár nap alatt meg is látszik a gondozás: már -nem bágyadozó, fölüdült, nő, vastagodik, finom fejét lassan az ablak -felé, a fény, a világosság, a téli nap melege felé fordítja… Ez a -fölfedezés egészen elragadta a kislányt. A ciklámen valóban élőlény; -szereti a világosságot, várja a táplálékot; várja, tehát nyilván hálás -is érte. - -A kislány egészen a maga ügyévé teszi a ciklámen ügyét; a legkedvesebb -„gyerekénél“ is kedvesebb neki a ciklámen; mikor itt az ideje, viszi a -vízzel tele kannát és gondosan meglocsolja a virágot, mulasztani sohasem -mulaszt, ellenben már órákkal előbb eszébe jut, hogy a ciklámen még nem -kapott vizet és magánkívül van arra a gondolatra, hogy lehetne egy nap, -amikor a ciklámen víz nélkül marad. - -A kislány anyai szeretettel szereti a cikláment. Anyai szeretete azonban -egyre terhesebbé válik az egész házra és egyre több apró bajt okoz. -Órákkal előbb megszólaló türelmetlen sürgetésén csak túl tudná tenni -magát mindenki, de az már komolyabb baj, hogy gömbölyü, meleg kis keze -nem tud bánni a vízzel teli kannával, hogy ahol a kannával két szobán -végig megy, ott kiloccsant víz jelzi a nyomát és hogy a ciklámen alatt – -bőkezüségének a bizonyítéka gyanánt – minden öntözés után kis tócsa -marad. (A ciklámen a hálószoba virágtartóján áll.) Egy ideig tanítgatják -ügyességre és mérsékletre, az ügyességet azonban meleg kis keze, a -mérsékletet pedig meleg kis szíve nem tudja megtanulni. A gömbölyü kéz -remeg és remeg a szeretettel telt kis asszonyszív is, – hátha kevés víz -jut a ciklámennek. Hátha szomjasan marad… Hiába a dirigálás is, hiába -áll mellette valaki és hiába mondja, hogy most már elég volt, – a -kislány mindig csal. Még egy kis vizet a ciklámennek. Végül -természetesen ott a tócsa a padlón. - -Egyszer azután megtelik a mérték. Az egész ház tele van panasszal. „A -padló tönkremegy.“ „A széket is lelocsolta.“ „A terítő is vizes lett.“ – -Energikus intézkedésekre van szükség. Az anyja kiadja neki a rendeletet: - -– Vera, mától fogva nem locsolod a cikláment. - -A kislány megdermed. - -– De hiszen, – feleli remegve, – akkor elpusztul. - -– Majd locsolják azért. A többi virággal együtt. Az, aki a többit -locsolja. - -Igen, de ez az ő ciklámenje. Kétségbeesetten védekezik: - -– De akkor majd nem _adnak_ neki elég vizet… Akkor majd nem _kap_ elég -vizet… - -– Majd kap. Majd adnak. Te nem locsolod többet. - -Rövid tárgyalás még; az anya kérlelhetetlen, a kislány keserves -zokogásba tör ki. Hozzám fordul, elpanaszolja a baját, nagy, csillogó, -kövér könnycseppek gördülnek le az arcán. Én mindig meg vagyok hatva, ha -sírni látom, de ezúttal természetesen nem állhatok a pártjára. Próbálom -földeríteni. Nehezen megy a dolog. Végül – már a harmadik tréfa gyanánt, -– a sikernek nem nagy reményével, ezt mondom neki: - -– Tudod mit, te akkora könnyeket szoktál sírni, hogy egy dézsa is tele -lenne vele… sírd bele őket a cserépbe és akkor bőven megöntözted a -cikláment. - -Ez a tréfa csodálatos módon beválik. Hozzámfordul, álmadozó nagy szemét -rám emeli, gondolkozva néz egy másodpercig, letörölteti a könnyeit és -megbékült. Félperc mulva hangosan nevet valamin. - -A cikláment tehát nem öntözi a kislány, de a kislánnyal valami furcsa -dolog történt. Váratlanul „rossz“ lett, pajkos, engedetlen, türelmetlen, -toporzékoló, szeszélyes. Azelőtt is volt egy-egy furcsa hete, de ilyen -intenziven furcsa hete még nem volt. Azelőtt olyan volt, mint minden -kislány, mint a többi hétköznapi, kedves kis bogarak: néha kicsit -pajkos, néha kicsit engedetlen, de egy-egy rászólással, egy-egy szelid -büntetéssel a jó viselkedés útjára visszaterelhető. Most nem. Az anyja -hiába mondja neki: „egy kétéves kislányt még meg kell verni, de egy -négyéves _nagy_ lánynak már nem kell verés“. – most már ez sem használ, -a point d’honneur-re való hivatkozás is hasztalan. Meg kell verni. - -Nem nagy verés ez: egy-két, – inkább egy, mint két ütés – a kezére. Nem -a fájdalom teszi a dolgot, hanem a megszégyenülés. A kislány -hihetetlenül megalázónak tartja a verést, az utóbbi időben magából -kikelve tiltakozott már ellene és legmakacsabb perceiben is sietve -hátrált meg előtte. Most nem. Most szinte provokálja a verést, kihijja, -kikényszeríti, kisürgeti. Ha valami tilos, – megteszi. Ha -figyelmeztetést kap, – igéri, hogy máskor is teszi. Ha a veréssel való -fenyegetés jön („pedig szégyelhetnéd magadat… ilyen _nagy_ lány“), – -annál makacsabbul igéri, hogy igenis engedetlen lesz, rossz lesz, meg -fogja máskor is tenni. Remeg. Szembenéz a büntetéssel. Megkapja a -büntetést. Sírva fakad. Elszalad. - -Napról-napra. A helyzet kezd kétségbeejtővé válni. Végre is nem -lehetséges, hogy a kislány mindennap verést kapjon, ha még olyan -szelidet is. Nem lehetséges, hogy mi a kislányunkkal ilyen viszonyban -legyünk és nem lehetséges, hogy a kislány olyannak nőjjön föl, mint akit -_kénytelen_ az ember minden nap megverni. Tűrhetetlen. Öt napja tart ez -az állapot. - -Komoly tanácskozás: – Vajjon nem vagyunk-e túlságosan szigorúak ehhez a -gyerekhez? Elnézőbbnek kellene lenni… De hiszen az elnézéssel már -próbálkoztunk és a végén a saját érdekében kell bizonyos fegyelemre -nevelni, toporzékolásokról leszoktatni… Hát akkor talán valami baja van? -– Nem. Nincs. – Hála Istennek, teljesen egészséges. – Hát akkor mi van -vele? Hát akkor mit csináljunk vele? - -Elég csüggedten és vigasztalanul tekintünk a jövőbe. A kislányt azonban -kettős figyelemmel figyeljük és vizsgálódás közben hamarosan megakadunk -egy furcsa apróságnál. A kislány toporzékolt. Kikap. Ekkor sírva fakad. -Elszalad. Azután visszajön és félnapig jó, kedves és engedelmes. - -Miért szalad el? Hová szalad el? Hamarosan itt az alkalom rá, hogy -kiderítsük. A kislány toporzékol. Kikap. Sírva fakad. Elszalad. - -Óvatosan utána megyünk. A kislány szalad be a hálószobába, rohan a -virágtartóhoz, föléje hajol a cserépnek és _rásír a ciklámenre_. Nagy, -csillogó, kövér könnycseppjei bőven gördülnek le az arcán és egymásután -hullanak bele a cserépbe; hevesen sír, erőlteti a zokogást… még… még egy -kicsit; de a szívében lassan elfogyott a verés keserűsége; hiába próbál -még néhány könnyet kipréselni drága, nagy szeméből, nem lehet; -sajnálkozva hagyja tehát abba; kiegyenesedik; egyelőre többet nem tehet; -a dolog befejeződött; megöntözte a könnyeivel a cikláment. - -Az anyja rámnéz, én ránézek az anyjára. A kislány visszafordul. Nagy -zavarban van. Az anyja úgy tesz, mintha semmit sem látott volna és -közömbösen, – a könnyek ott vannak a szeme héjja alatt, – tehát -közömbösen, pedagógiai hangon ezt mondja egy hosszabb, vidám társalgás -bevezetése gyanánt: - -– Ezentul, ha jól viseled magadat és vigyázol a kannára, majd megint te -locsolhatod a cikláment. - -Én nem szólok, elfordulok és magamban a következő kis beszédet intézem a -kislányhoz. - -– Megveretted magadat, pedig embervoltodnak egész kis méltósága -fölháborodva tiltakozott ellene. Megveretted magadat, hogy sírhass, hogy -a könnyeiddel öntözhess valamit… egy szegény virágot… egy élőlényt, -amely a tied volt és amely rád volt utalva… Hiszen ez lesz a sorsod: -fájdalmakat tűrni el, hogy a könnyeiddel öntözhess valamit, amit -szeretsz, valamit, ami olyan, mint egy szegény virág… egy bágyadozó -élőlényt, amely rád lesz utalva. Asszonysors. Mindent a könnyével öntöz -az asszony, amit szeret. De kedves kis bogárka, gyöngéd asszonybimbó, -egészen mindennapos, közönséges kislány te, leendő feleség és leendő -anya drága kislányom te, – _hát ilyen korán kezded!_… Asszonysors. De -ilyen korán kezditek? - - - - -Regina kisasszony. - -Regina kisasszony is fölállott, lesimította a blúzát és menni készült. -Ekkor bejött a szobába az osztályvezető, körülnézett és így szólt: - -– Kérem, Regina kisasszony, ha olyan szives volna… A szindikátusi -szerződésünk. Két példányban. Nagyon sürgős. - -Átadta neki a teleírt papirlapokat és kiment. A lányok gyorsan húzták -föl a kabátjukat és siettek eltünni. Regina kisasszony pedig ott maradt -a kiürült, csöndes irodában és szorgalmasan kopogtatta le az írógépen a -szindikátusi szerződést. Fél nyolc volt, amire készen lett. Ekkor -fölállott, ismét lesimította a bluzát, fölvette a vékony kabátját és -indult hazafelé. Hüvös és tiszta koraőszi este volt; az utcán sok ember -járt; a tolongás, zaj és fényesség közepett csöndesen, összehuzódottan, -soványan és félénken ment hazafelé Regina kisasszony. - -Mikor hazaért és a szobájában meggyujtotta a lámpát, bejött hozzá a -háziasszonya. - -– Velünk vacsorázik, Regina kisasszony? – kérdezte. - -– Ha szabad volna kérnem, Bergerné asszony, – felelte Regina kisasszony, -– küldje be a vacsorámat. Fáradt vagyok. - -Bergerné megnézte a Regina kisasszony fáradt, kis egérarcát és -elégedetlenül rázta meg a fejét. - -– Már megint agyondolgozza magát, – mondta jóindulatu haraggal. – -Bizonyosan megint a más munkáját végezte. - -– Dehogy, dehogy, – felelte Regina kisasszony szeliden. - -Elnézett a Bergerné kényelmetlen, szemrehányó arcától a szoba másik -végébe és az az udvarias, kínos zavarodottság jelent meg az arcán, -amelyre Bergerné mindig egyedül szokta hagyni. Ezuttal azonban Bergerné -nem mozdult. Habozva állt még egy ideig, azután közelebb lépett hozzá. - -– Regina kisasszony, – mondotta, – ma mégis jőjjön be vacsorázni. - -– Miért? - -– Azért, mert ma vendégünk lesz… Itt van az uramnak egy unokatestvére… -Mészárosüzlete van Duna-Enyeden. Jól menő üzlet. - -Regina kisasszony nem felelt és Bergerné folytatta: - -– Özvegyember. Nagyon jóravaló, derék ember. Kéne neki egy derék… - -Regina kisasszony rémülten emelte föl csillogó kis egérszemét. - -– Nem, nem, – mondta hevesen, – kérem szépen… nem… - -Bergerné nem tudta rábirni, hogy bemenjen, tehát sajnálkozva -visszavonult és beküldte neki a vacsoráját. Regina kisasszony -elfogyasztotta a vacsorát, azután kiküldte a tányérját, jó éjszakát -kivánt a cselédnek, becsukta az ajtót és leült az asztal mellé. Pár -percig belebámult a lámpába, azután fölkelt, kinyitotta a bezárt -szekrényét és a fehérnemüi alól elővett egy levélpapiros-dobozt. A -dobozból kivett egy heliotropszínü, selyemtapintásu és gyöngyvirágillatu -levélpapirt, maga elé tette, tollat és tintát vett elő, sokáig -gondolkozott, azután ezt a levelet írta: - -„Tisztelt szerkesztőség! Tanácsért fordulok önökhöz nehéz helyzetemben. -Földbirtokos lánya vagyok. Anyám korán elhalt. Zárdában nevelkedtem. -Tavaly, tizennyolc éves koromban, kiléptem a zárdából a nagyvilágba. -Most két kérőm van: az egyik földbirtokos, a másik huszárfőhadnagy. Apám -akármelyikükhöz szivesen hozzáadna és én mind a kettőjükkel egyformán -rokonszenvezem, – de mást szeretek. Egy gyermekkori játszótársamat, aki -nálam két évvel idősebb. Ő is szeret engem. Apám azonban semmiesetre sem -adna hozzá. Mit tegyek? Én a szerelmemért minden áldozatra készen -vagyok: még arra is, hogy áldás nélkül, titokban hagyjam el az apai -házat, még arra is, hogy megszököm. Merjem-e? Megtegyem-e? Én úgy érzem, -jogom van rá. Kérem, adjanak tanácsot. Kiváló tisztelettel - -_Arday Judit._ - -_U. i._ Üzenetüket _Judit_ címen kérem.“ - - -Regina kisasszony megírta a levelet, borítékba tette, a borítékot -gondosan megcímezte, azután lefeküdt és csöndesen elaludt. Reggel -fölkelt, sietett hivatalba és útközben bedobta a levelet egy -levélszekrénybe. Csöndes feszültségben, halk izgalomban élt három-négy -napig, akkor a szerkesztői üzenetek élén végre megpillantotta a nevét: -„Judit“. Dobogó szívvel olvasta el a hosszu írásmüvet, amely behatóan -taglalta az esetet és végül a leghevesebben lebeszélte a szökésről. -Fiatal oktalanság… jönne a megbánás… az a szerelem majd elmulik… de ha -azt hiszi, hogy nem múlik el, hát várjanak türelmesen egy-két évet… bűn -volna… - -Regina kisasszony fölindultan olvasta végig a heves és erkölcsös -figyelmeztetéseket és a végén megrendülve bámult az ujságra. Csakugyan: -oktalanság lett volna és bűn lett volna. A fiatalság oly gyorsan -határozza el a súlyos és nagy dolgokat… milyen jó, hogy vannak, akik -visszatartják a meggondolatlan cselekedetektől. - -Regina kisasszony halkan, szerényen és büszkén járt be a hivatalba és a -hivatalból haza, de ezekben a napokban egy titkos örömet, egy csöndes és -büszke elégedettséget érzett. Az elégedettség ezuttal egy teljes hétig -tartott, utána ismét jött Regina kisasszony nagy és bánatos bágyadtsága, -keserü és ijedt reménytelensége. - -Regina kisasszony várt a levélírással. Halasztani akarta, ameddig csak -tudja. Ameddig csak kibírja. Harcolt magával és esténkint kétségbeesve -gyürte le azt a vágyát, hogy a fehérnemü alól kivegye a -levélpapirosdobozt. Ilyenkor dideregve feküdt le és fogvacogva bámult -bele sokáig a sötétségbe. Három nap mulva azonban egy este bejött hozzá -Bergerné. - -– Most aztán viszem be, Regina kisasszony, – mondotta hangosan. – Itt az -uram unokatestvére… - -Regina kisasszony rémülten tiltakozott, de Bergerné karonfogta. - -– Most jön befelé, – szólt jóindulatuan és erőszakosan. – Szent Isten, -hát legalább nézze meg!… Ilyet még sohse láttam, hogy valaki így féljen -a férfiaktól. Ismerek egy asszonyt, az annyi idős, mint maga és már -unokája van… - -Vitte befelé. Regina kisasszony rémülten és sápadtan ment vele. A -vacsora alatt keveset beszélt; utána is halk, ijedt és hallgatag volt; -de mikor tizenegy óra tájban a társaság eloszlott, fölindultan rohant be -a szobájába, kirántotta a levélpapirosdobozt, kivett belőle egy -elefántcsontszínü levélpapirt és lázasan írta: - -„Tisztelt szerkesztő úr! Adjon nekem tanácsot kétségbeejtő helyzetemben. -Négy éves asszony vagyok. Az uram imád. Dúsgazdag ember. Minden vágyamat -teljesíti. De én szerelem nélkül mentem hozzá. Mást szerettem. És ez a -más most jelentkezett. Mindennapos vendég nálunk és követeli a régi -szerelmünk jogait. Én az uramat tisztelem, becsülöm; de a régi szerelmem -fölébredt és erősebb, mint volt valaha. Mit tegyek? Megőrülök. Adjanak -tanácsot - -_egy szerencsétlen asszonynak._ - -_U. i._ Az üzenetet _Yvonne_ névre kérem.“ - - -Regina kisasszony másnap postára adta a levelet és egy hét mulva -megkapta a választ. A válasz részletesen taglalta az ő érdekes esetét és -a következő konkluzióra jutott: vagy leküzdhetetlen a szerelem, akkor el -kell válni; vagy leküzdhető és akkor az ifjukori szerelmet ki kell -tiltani a házból. „Mert az a derék férj semmiképpen sem szolgált rá, -hogy a házát és a becsületét bemocskolják.“ - -Regina kisasszony fölsóhajtott, amikor ezt a döntést elolvasta. Igaz, – -mondta halkan. És megnyugodott, megtisztult, megenyhült lélekkel -járt-kelt napokig. Ezekben a napokban Bergerné különös makacssággal -vitte be őt vacsorázni, mert az enyedi mészáros úgyszólván állandó -vacsoravendég volt. A dolog vége az lett, hogy az enyedi mészáros -megkérte Regina kisasszonyt feleségül. Regina kisasszony nem tudott -válaszolni. Rémülten nézett rá a mészárosra, azután lesütötte a szemét, -remegett az ajka, és hallgatott. Bergerék azonban ekkor rárontottak; -hevesen, jóindulatuan, teli szájjal kapacitálták, minden halk és ijedt -szavára száz hangos és biztos szóval feleltek, úgy hogy Regina -kisasszony végül riadtan, gyáván, halkan igent mondott. - -Mikor a szobájába jutott és egyedül maradt, akkor nagy szemmel nézett -körül és révedezve simogatta meg a homlokát. Hideg irtózat borzongatta; -azután olyan heves és kínzó megbánás, olyan sikoltozni vágyó ijedtség -rohanta meg, amilyent szeliden szenvedő lelke még sohasem érzett. A -szájára tapasztotta a kezét, hogy a sikoltó zokogását elfojtsa; sovány -kis teste fájdalmasan összegörnyedt és úgy rázta a reménytelen belső -sírás. - -Odament a szekrényéhez, kivette a levélpapiros-dobozt és levélpapirt -tett az asztalra. Hosszasan bámult a levélpapirra; órák teltek el és ő -még mindig nézte a rózsaszínű papiros recéit, amelyek csillogtak a -lámpafényben. Éjfél elmult, amikor fölvette a tollat és csöndesen írni -kezdett: - -„Mondják meg nekem, – írta, – meg kell-e halnom. Megcsaltam az uramat: a -legdrágább, a legjobb, a legkülönb embert. Akit szeretek. És aki engem -szeret. Nem tudom, mi történt velem. Egy őrült óra… Most itt vagyok a -szenvedésemmel, a tört szívemmel, a tönkretett életemmel. A -lelkifurdalásommal. A megbánásommal. Mit tegyek? Van-e más út, mint a -halál? Én azt hiszem, nincs és hogy a nagy bűnömért meg kell halnom. És -úgy érzem, boldog leszek, amikor a halál kitárja elém a karjait. Mit -tegyek? - -_Bünös asszony_.“ - - -Regina kisasszony borítékba tette a levelet, azután le akart feküdni. -Nem tudott. A nyugtalansága nem intéződött el a levéllel: -megcsendesedett, de még kínzóbb lett. Mit tegyen? A kezébe fogta a -levelet; nézte; azután úgy, mint aki álomban jár, fölvette a kabátját, -fölvette a kalapját és kifelé indult. Alig tudta hogyan jut ki a házból: -éjszaka, egyedül, ahogy még soha ki nem lépett egy kapun a homályos, -hüvös éjszakai utcára. De kint volt. Kint állott a hüvös éjszakai utcán -és a kezében tartotta a levelet. Miért jött? Mit akar? - -Kábultan bedobta a levelet egy postaszekrénybe, de ezután sem fordult -vissza. Kábultan, szinte mámorosan ment előre, egyik utcából a másik -utcába, aztán megint új utcába, sok-sok új utcába, a talpa sajgott, a -füle forrón zúgott és mire hajnal lett, ennek a gyötrő, hosszu -vándorlásnak a végén kimerülten, sajgó testtel, kábultan, részegen -eljutott a Dunához. Itt fáradtságtól mámoros agyvelővel még egyszer -fölidézte a lelkifurdalás egész kínzó gyönyörüségét… még egyszer átélte -a megbánás gyötrő élvezetét… még egyszer elmondta magának, hogy meg kell -halnia. És meghalt. - - - - -A király. - -Franciás külsejü utitársam meglepetve nézett a magyar ujságra, amelyet a -kézitáskámból elővettem, megvárta, amíg végigolvasom a lapot, azután -bemutatkozott: - -– Tessék megengedni: Bocskor Sándor a nevem. - -Most én voltam meglepetve. Ha azt mondta volna, hogy Rohan hercegnek -hijják, természetesnek találtam volna; a Bocskor-név meglepett kissé, -annyival inkább, mert pontosan emlékeztem rá, hogy Bocskor úr a müncheni -pályaudvaron pompás franciasággal búcsuzott el egy nagyobb társaságtól. -Hanem azért megmondtam a nevemet, és eleven társalgásba fogtunk. -Kiderült, hogy Bocskor úr harminc esztendeje él külföldön, de nagyon -szereti a mi kedves, szép Magyarországunkat, most is látogatóba jön haza -és állandóan érdeklődik minden iránt, ami magyar: magyar ujságot járat, -magyar könyveket olvas, stb. Könyvekről beszélgettünk és ekkor Bocskor -úr még egyszer megkérdezte a nevemet. Megmondtam. - -– Csak nem az író? – kérdezte erre fölhevülten. - -Mondtam, hogy az. Erre valósággal tűzbe jött, finom ősz feje -kipirosodott és néhány lelkes, dícsérő szó után ezt mondta: - -– Budapesten fel akartam önt keresni. - -– Nagyon kedves. Miért? - -– Irt ön egyszer egy történetet. A történet arról szól, hogy nemzetközi -fürdőhelyen egy király megaláz egy magyar urat. A magyar úr főbelövi -magát, mert királyokon nem lehet elégtételt venni, mert királyokon nem -lehet boszút állni. Ezt _csak úgy_ találta ki? - -– Igen, ezt _csak úgy_ találtam ki. - -– Hát erről akartam önnek egy másik történetet elmondani. - -– Nagyon jó. Halljuk. - -Bocskor úr hátradőlt az ülésen, összeszorította az ajkát és nyugodtan, -nyomatékosan, mint aki mindent meg akar magyarázni egyetlen szóval, ezt -mondta: - -– Én tudniillik fodrász vagyok. - -Meglepetve néztem rá. Sem azt nem találtam természetesnek, hogy ez a -marquis-külsejü úr a keleti expressz bársonyülésén fodrász, sem azt nem -értettem, mért bocsátotta ezt annyi nyomatékkal előre. Az első -kérdésemre Bocskor úr gyorsan megfelelt: - -– Nyolc üzletem van: Párisban négy, Londonban kettő, Ostendében egy… - -Felsorolta mind a nyolcat. Nagykereskedése is van piperecikkekből. A -dolognak ez a része tehát rendben volt. Jőjjön a másik rész. Mi köze a -tisztes fodrász-iparnak az egész történethez? - -– Harmincegy évvel ezelőtt, uram, – mondta Bocskor úr szélesen, az -elbeszélés kedvétől szinte éneklővé vált hangon – én huszonkétéves -fiatal legény voltam. Negyedik esztendeje jártam már a külföldet; -nyugtalan volt a vérem; elég jól ment a dolgom, mert a magyar iparos -külföldön mind megállja a helyét. Látja kérem, a párisi szűcsöknél, a -nagy londoni asztalosműhelyekben mindenütt… - -– Tudom, tudom. - -– Igen, ön a történetet akarja hallani. Hiszen én is azt akarom -elmondani. Tehát huszonkétéves voltam és a gazdám Párisból Emsbe -küldött. Hogy miért? Mert Ems volt akkor az első fürdő a világon és mert -a nyári két hónapra odament Párisból egy elragadóan szép szőke hölgy, -aki akkoriban kapta meg a Rouvére bárónői nevet. Tudja már, ki volt? -Nem? A világ elfelejti a legérdekesebb neveket is… Az Albert király -híres barátnője volt Rouvére bárónő… emlékszik már rá?… Igen: Marchand -Auróra, aki egy nagy kalaposboltból egy kis színpadra került, a kis -színpadról pedig egy nagy király kegyeibe és majdnem a világpolitikába. -Dehát ez nem tartozik ide. Hiszen ezt ön úgyis tudja. A bárónő tehát -Emsbe utazott és ott sem akart párisi fodrász nélkül lenni. A gazdám -tehát elküldött engem és nekem Emsben nem is volt egyéb dolgom, mint -hogy mindennap kétszer, de néha háromszor is, pompás frizurát alkossak a -gyönyörü szőke hajából. - -A keze kerek mozdulattal jelezte az alkotást, egy percre kinézett a -vasuti kocsi ablakán, azután összehúzta a szemöldökét: - -– Utánunk egy héttel megérkezett a király. Mindenki tudta, hogy a -bárónővel akar együtt lenni, hiszen szinte együtt laktak. A király a -parkba nyíló szobákban lakott, az első emeleten, a bárónő a szomszéd -Fürsten-appartementban, amely a sétatérre nyilt. Nem is titkolództak; -reggel együtt reggeliztek, délután együtt sétáltak, hiszen úgyis tudta -egész Európa, hogy együtt vannak. – A király akkor ötven éves volt, -kicsit hízásra hajló, magas ember, gyakran jókedvü és barátságos, de -nagyon szeszélyes úr, akire néha rájött a rossz kedve és olyankor jó -volt menekülni előle minden élőlénynek… Én ezt még nem tudtam, de -hamarosan megtanultam. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy rosszkedvü -királyoknak jó kitérni az útjából. A dolog úgy történt, hogy délután -négy órakor mentem fel – mint rendesen – a bárónőt megfésülni. Az -ebédutáni alvásából kelt fel ilyenkor és a délutáni sétájára kellett -megfésülnöm. Bemegyek; az első szobában találkozom a királlyal. Hová -megyek? – kérdezi dühösen. A bárónőhöz, felség – mondom neki. Senki sem -megy be most a bárónőhöz – rivall rám erre. Bocsánat, felség – mondom -erre én – de énnekem talán mégis be kell mennem, mert a komorna ebben a -percben volt nálam, hogy a bárónő sétálni megy… A király erre egészen -elsápad mérgében és olyan hangon ordít rám, hogy megfagy bennem a vér: – -a bárónő nem megy sétálni. Erre nekem persze jobb lett volna -engedelmesen megfordulni és hazamenni, de én azt gondoltam, hogy nekem a -végén a király nem parancsol, nekem kötelességem a bárónőnek -engedelmeskedni… Próbálom ezt nagy alázatosan megmondani, de az első -szót sem mondom még végig, amikor a király dühös ordítással torkon kap, -megfordít magam körül, az ajtóhoz sodor, fogja a nyakamat és a nyakamnál -fogva kilódit, kirúg az ajtón. Mert még belém is rúgott… - -Bocskor úr elhallgatott és nagy szemmel nézett rám. Most ő is szinte -sápadt volt az izgalomtól. Én óvakodtam minden megjegyzéstől. Bocskor úr -biccentett egyet: - -– Hát ez történt velem. Kint a folyosón elterültem és amikor -feltápászkodtam, egy csomó röhögő pincér és lakáj vett körül. Azok már -tudták, hogy odabent égiháboru van és hogy most jó a király útjából -kitérni… Én felugrottam és elrohantam. Borzasztóan szégyeltem magamat, -uram, hiszen fiatal voltam, férfi voltam és ha a mi mesterségünk olyan -is, hogy egyre-másra megtanítja az embert és ha sok mindent le kell is -nyelni, hát ez mégis csak sok volt. Nagyon szégyeltem magamat és én is -gondoltam arra, hogy hiszen a királyt nem lehet megverni… nem is tudnám, -mert erősebb nálam… hát megölöm magamat. De nem sokáig tartott a -kétségbeesés. _Én_ nem ölöm meg magamat. Ohó, akármilyen nagy úr a -király, akármennyivel több, mint egy fiatal magyar fodrászlegény, azért -vissza lehet fizetni a királynak is a sértést. Főtt és forrott bennem -még a harag, hogy is mondjam… sajgott bennem a sértés, de külsőleg -megnyugodtam. Másnap délelőtt megfésültem a bárónőt – a király ekkorra -megbékült – és utána elkezdtem kérdezősködni, miért volt olyan haragos -tegnap a király? A lakájok tudták. Megmondták. Azért, mert féltékeny -volt. Van itt egy magyar cigányprímás, egy fekete legény, az nagyon -tetszik a bárónőnek… Ugy? Nagyon tetszik? Megértettem, tudomásul vettem, -de nem értem vele sokat. Még nem tudtam, mit fogok csinálni. Délután -azonban megtudtam és akkor nem haboztam sokáig. Egy másodpercig sem… - -Bocskor úr fölemelte a fejét és kiragyogott az arca. - -– Délután – mondta mosolyogva – szalad értem a komorna. Siessek, a -bárónő most ébredt föl, pedig ő felsége már lent várja. Délután négy óra -volt: a hotel előtt csakugyan ott sétált már a király. Néha leült egy -árnyékos padra, mert rettentő hőség volt. Én sietek a bárónőhöz. A -bárónő a lila selyem fésülőköpenyben ott ül egy széken és még most is be -van hunyva a szeme. Álmos. Óvatosan nyúlok a hajához. Felnéz. – Igen, – -mondja álmosan és megint lecsukódó szemmel – csak gyorsan. Gyors munkába -fogok és természetesen hallgatok, mint eddig mindig, mert a mesterségünk -jó modorra gyorsan megtanítja az embert. Eddig alig beszéltem húsz szót -a bárónővel, mert ő nem óhajtotta… De ekkor, amint a kezemben volt a -gyönyörü, dús szőke haja és amint lenéztem a behunyt, hosszu szempillás -szemére, egyszerre úgy éreztem, hogy most beszélnem kell. Még csak -sejtettem, hogy mit fogok tenni, de ez a sejtés ellenállhatatlanul -ragadt előre… a helyes irányba… A bárónőt sietve fel kell ébresztenem: -ez az első. A munkával még nem voltam készen és szorongva néztem körül: -miről lehetne beszélgetést kezdeni. A toalett-asztalon egy fehér tégelyt -láttam meg: illatos olaj volt benne. Erről fogok mondani valamit… valami -okos hazugságot… valami nagyon okosat… Istenem, mit lehetne gyorsan -hazudni? Megvan! Halkan megszólalok. Egy igen alázatos kérdés: azt -akarja-e a bárónő, hogy a gyönyörü szőke haja megbarnuljon? A bárónő a -mondat első felét még alva hallgatja végig, de a második felére egészen -fölébred. Undorodva és méltatlankodva kapja fel a fejét: dehogy akarja, -miért mondom ezt? Azért, felelem én, mert ebben az olajban van egy szer, -amely barnítja a hajat. A bárónő felháborodva nyúl az ártatlan tégely -után és egyszerüen lehajítja a toalettasztalról. Az ügy ezzel -elintéződött volna… nem szól többet… várja, hogy befejezzem a munkámat. -Nekem megint hallgatnom kellene. De most nem hallgathatok. Mindenáron -beszélnem kell. Az a szer – mondom tehát úgy, mint aki érdekes dologgal -akar mulattatni valakit – a legkitünőbb hajfestőszer. Az én hazámban, -Magyarországon sokan használják őszülés ellen; leggyakrabban -cigányzenészek, akik korán őszülnek, de feketék akarnak maradni és akik -a hajuk és a bajuszuk feketeségét szinte mind ennek a szernek -köszönhetik… A bárónő megdöbbenve néz fel rám. Festik a bajuszukat? – -kérdezi. Kezeltetik, – felelem én. Mind, – teszem hozzá bátran. Kivétel -nélkül. A bárónő maga elé néz, gondolkozik, én remegve nézem az arcát. -Egyszerre csak elhúzza a száját. Grimaszt vág. Undorodik. Éljen, éljen… -A cigányprímástól undorodik már. De nekem ez nem elég. Nekem más is -kell. Mi? Még mindig nem tudtam egészen, még mindig nem láttam -világosan. Csak elszomorodtam, amikor a bárónő felállt, egy -fejbiccentéssel elbocsátott és le akarta magáról vetni a fésülőköpenyét. -Szomorúan, szédülve mentem az ajtóig és ott egy utolsó pillantásra -visszafordultam. Két embert láttam: az ablakon át le lehetett látni a -sétatérre, ott sétált a király; és fent a szobában ugyanazzal a -pillantással láttam a bárónőt, akinek a válláról lehullott a -fésülőköpeny. Elkábultam. Megrészegedtem. De ebben a másodpercben már -tudtam, mit kell tennem. Nincs habozás. Megteszem, akármi történik is. -Ki csak nem végeznek, a botránytól is félnek. De még ha kivégeznek, -akkor is megteszem. Ott álltam az ajtónál, háttal az ajtónak, -visszafordultam a bárónő felé. Még egy másodpercnyi szédülést éreztem, -de azután cselekedtem. Hátranyultam az ajtó felé. A kezembe akadt a -kulcs. Elszántan fordítottam egyet rajta. Azután még egyet. A kulcs első -megcsörrenésére a bárónő felém nézett és haragosan húzta össze a -szemöldökét. Amikor a kulcs másodszor is megcsörrent, fölemelte a kezét… -a csengő felé akart nyulni. kiáltani akart… Én elébe vágtam. Csak -szóval. Ott maradtam az ajtó mellett. De villámgyorsan mondtam: ő -felsége engem tegnap megütött; kilökött; megalázott. Ő felsége most -odalent vár, én pedig itt vagyok és ha meghalok is, akkor is –. Nem -tudtam tovább mondani. Hiszen nem is éreztem én nagyon világosan, hogy -mi az, amit mondanom kell, talán úgy sem tudtam volna befejezni, de nem -is volt szükség a befejezésre. A bárónő arca kisimult, a haragja elmúlt -és előbb csodálkozva, álmélkodva, figyelmesen végignézett… előbb -végignézett, amint remegve ott álltam az ajtóban… előbb végignézett… -most nézett meg talán először igazában, és akkor nem voltam én utolsó -legény… előbb végignézett, azután elmosolyodott. Nekem nagyot dobbant a -szívem. Előreléptem egyet és önkénytelenül lepillantottam az ablakon át -a sétatérre. Ott állt a király. A bárónő követte a tekintetemet. -Megnézte a királyt, aki abban a másodpercben megtörölte az izzadó -homlokát, azután ujra az én elszánt arcomra nézett, azután harsányan -elkezdett nevetni. Nevetve lépett most ő én felém egyet. Én már csak -dadogni tudtam. „Ha meghalok is“ – mondtam dadogva. Ő azonban -kiegyenesedett, nevetve nyujtózkodott és egyre nagyobb jókedvvel, -csiklandozottan, féktelenül kacagva mondta: „Bosszut akarsz állni rajta, -óh, la-la-la-la…“ Én még mindig nem értettem egészen a nevetését és düh -forrott fel bennem. Megragadtam a kezét. De ő lenézett a királyra, -ujjongva kacagott, odafordult hozzám és egyszerre áradt a száján a -párisi argot. _Viens mon loup!_ - -Bocskor úr elhallgatott, csendesen elmosolyodott, azután kiélezetten -mondta a csattanót: - -– A király, uram, egy óra hosszat várt lent. A forró napon. Izzadva. -Ötször küldött fel. De én nem engedtem. Megvárattam. És megvárattam -máskor is. Lent kellett várnia, amikor kedvem tartotta. A függönyön át -nevettük. Összeölelkezve nevettük és neki a napon kellett várnia. És -becsukhattam előtte az ajtót, amikor kedvem tartotta. A szabad időm -ezzel telt el: törtem a fejemet, hogyan kinozzam meg a királyt. Oh, sok -nagyszerü dolgot eszeltem ki… holnapig tudnék róla beszélni… Megalázni, -ez volt a fő. És megaláztam, mert nagyon szerette azt az asszonyt. -Megaláztam. Minden nap. Oh, én visszafizettem neki, hogy engem egyszer -megalázott. Kínszenvedés volt az egész nyara. És még azután is… Évekig… -Mert engem nagyon szeretett az az asszony… később mindenáron feleségül -is akart jönni hozzám. - -– És mért nem –? - -– Hogy miért nem vettem el? – kérdezte Bocskor úr és könnyedén -megvonogatta a vállát. – Azért, uram, mert ha bárónő lett is és ha egy -király barátnője volt is, azért mégis csak közönséges rongy volt. Hiszen -láthatja az egészből. Higyje el, nincs _köztük_ különbség: akár királyok -fizetik meg őket, akár részeg matrózok. Amikor _én_ házasodni akartam, -akkor hazamentem Kőrösre – oda való vagyok én – és elhoztam a volt -főnököm leányát. - -A vonat Bécs felé közeledett és Bocskor úr készült kiszállni. Itt is -tölt pár napot. Búcsuzott. Sajnálja, hogy a részletekről nem számolhat -be, pedig azok is érdekesek. A fontos azonban az volt, hogy ezt elmondja -nekem. - -– Mert önnek, uram, igaza van: ha egy gentlemant (én úgy értem ezt a -szót, ahogyan az angolok használják, nem olyan ostobán, mint ahogyan -másutt használják), ha egy gentlemant megaláz egy király, akkor annak a -gentlemannek nincs más útja, mint hogy főbe lövi magát. De a megalázott -gentlemanek nem maradnak boszulatlanul. _Mink_ boszut állunk értük. - - - - -A gyáva ember napjai. - -Lénárt, a gazdag és szürke ifju, óvatosan fölvette a kabátját és a -ropogóan friss, új kabátban a tükör elé lépett. Öltözködése a kabát -óvatos fölvételével befejeződött és Lénárt meglepetve nézte most végig a -tükörben felöltözött énjét. Az ifju, akit a tükörben látott, előkelő és -érdekes jelenség volt, és Lénártnak ez ifju láttára egyszerre eltünt -minden kétsége, amellyel magát gyötörni és tükrét ostromolni szokta és -amellyel meztelen testét az imént is szemlélte. Erőt és elegánciát, -karcsuságot és lendületet konstatált magán és amikor az utcára indult, -az az érzése támadt, hogy eddig ő nem is volt ő maga, hanem csak most -találta meg igazi – elvesztett, elvarázsolt, szunnyadó – énjét. A -járásban, a lélegzésben, feje fölemelésében, karja lóbálásában öröme -telt; mindez most jól esett, holott máskor únott teher volt; a puszta -lét, az egyszerü járás, maga a váratlanul széppé lett, egyszerü élet -olyan volt, mint egy régi, nagy vágynak a kellemes kielégülése. - -Alkonyodott és Lénárt a lányos ház felé irányította vidám és könnyü -lépteit. Késve jön; nagyot késik, mire odaér; de Lénárt azt akarta, hogy -várjanak rá. Várják – egy kissé kétség és remény között – és örüljenek -majd, hogy mégis jött. Örömet osztogató, boldog és nagylelkü kedvében -volt Lénárt és amint közeledett a ház felé és amint a nagylelkü jóság -egyre jobban megtöltötte a szívét, boldog és kegyelmes kedvében végleg -elhatározta, hogy meg fog házasodni. Még nem tudta, melyiket veszi el a -lányos ház lányai közül. Lili a szőkébb, de Mici a gömbölyübb, fehérebb -bőrü és melegebb tekintetü. Lénárt a boldog jósággal szívében mintegy -végigkostolta őket a lányos ház felé haladtában; gondolatban újra meg -újra megizlelte őket, sőt mérlegelő, válogató kedve lassan túl is lépett -rajtuk és sorra megállott a barátnőiknél, akiket most előreláthatólag -ott talál majd a háznál. Olga… Magda… Lola… Lénárt sorra megízlelte őket -és boldog királynak érezte magát, mert tudta, hogy valamelyik után ma -jósággal és kellemesen kinyujtja a kezét. - -Lénárt odaért a lányos házhoz és itt váratlanul elbágyasztotta egy -gyorsan reáfuvalló kelletlenség. A villamlámpás kertben nagyobb társaság -volt együtt, mint ahogyan gondolta, a társaság zajos volt és ő egyszerre -úgy érezte, hogy nem is vártak rá és nem is érezték volna fájdalmasan, -ha elmarad. A nyakában egyszerre kellemetlen érzés támadt és amikor -befelé ment, bizonyos volt benne, hogy a fejét – fájdalmas merevséggel – -félszegen hordja. A kertben azonban áradó édességgel fogadták és apa, -anya és lányok egyformán hő nyájassággal örültek neki. Lénárt erre -megnyugodott, nyakából eltünt a kellemetlen érzés, megtapogatta gyönyörü -nyakkendőjét, rendben van-e és frissen ropogó új ruhájában elégedetten -és jóleső rugalmassággal ült le egy székbe, amelyen jóindulatu -társalgást folytatott a körülötte fölváltva buzgólkodó háziakkal. - -Igy érkezett el a vacsora ideje, amikor a kertben szétszóródott ifjuság -kezdett lassan összegyülekezni. Lénárt felsőbbséggel, de jóindulattal -tekintett a fölhevült és mulatásba, mulattatásba belefáradt ifjuságra és -jóságos nyugalommal várta, ki lesz a szomszédja az asztalnál. Lili, a -ház leányainak egyike, ekkor kedvesen így szólt hozzá: - -– Lénárt, bemutatom magát a szomszédnőjének, egy nagyon kedves leánynak, -az unokatestvéremnek. - -Mici, a ház másik leánya ugyanekkor – nem hangosan, de mégis úgy, hogy -Lénárt hallhatta – így szólt egy fehérruhás leányhoz, aki az ifjusággal -együtt fölfelé csoportosult: - -– Matild, bemutatok neked egy nagyon kedves fiatalembert… - -A bemutatás megtörtént, Lénárt asztalhoz indult a fehérruhás leánnyal és -reszketve erőlködött, hogy könnyen és elegánsan tudjon járni. Hiába -erőlködött. A járása egyszerre megsúlyosodott, botorkálóvá és ingadozóvá -lett, a fejét nem tudta egyenesen és természetesen tartani, mert a -nyakát merevgörcs kínozta; az egész teste, az egész léte, amely az imént -még öröm volt a számára, most egyszerre kínos és elviselhetetlen teherré -lett. A homlokáról verejték gyöngyözött és ő szégyenkezve törölgette. - -Lénárt megalázottnak és összezúzottnak érezte magát és az az érzése -volt, hogy mindenki őt figyeli. A szomszédnőjével az egész vacsora alatt -csak néhány szót váltott és minden szó, amelyet elmondott, de minden szó -is, amelyet válasz gyanánt kapott, akaratlanul szigoru és mogorva lett. -Csak a vacsora vége felé, amikor körülöttük a jókedv egyre hangosabb -lett és Lénárt látta, hogy senki sem nézi őket, csak akkor tudott végre -felemelt fejjel és tiszta szemmel körülnézni és szabadon gondolkozni. -Ekkor szabadon mozgatta végre merev tagjait és megkönyebbülve szabadon -eresztette haragos méltatlankodását és megalázottsága dühét. - -Mit tettek vele? Hogy merték ezt tenni? Hogy merték róla feltételezni? -Ezt akarják vele elvétetni! Ezt a sovány és szürke leányt! Ezt a -barnafoltos, vizesszemü, vézna verebet! Hogy merte ez a leány azt -gondolni, hogy ő… - -Az asztal népe már oszladozott, de ő az oszladozást haragjában észre sem -vette, hanem dühre gyulladtan fordult a szomszédnőjéhez. Az az érzése -volt, hogy meg fogja verni. Hogy meg kell valahogyan aláznia. Hogy meg -kell neki mondania, hogy –! - -– Hová való maga? – kérdezte tőle szigoruan. - -A leány habozott a válasszal. Lénárt megsürgette. A leány erre haragosan -kivágta: - -– Pócsra! - -Lénárt boldog kárörömet érzett. - -– Pócs? – szólt kegyetlenül. – Szép neve van a falujának. És miért jött -fel Budapestre? - -A leány ekkor szembefordult vele. Vizes szeme szikrázott és úgy -tetszett, hogy egész szürke lénye tűzben áll. - -– Azért, – felelte sziszegve, megmámorosodva a maga haragjától – mert -Lili, a kuzínom, azt akarta volna, hogy menjek férjhez egy útálatos -emberhez, aki neki udvarol és akit ő kinevet. - -Lénárt elsápadva kapta hátra a fejét és a lány is az ijedtségtől -elfehéredve dőlt vissza a székébe. Elkábulva és hallgatva ültek -egymással szemben: mind a ketten megdöbbenve, elbágyadva és megsebezve, -két áldozat, akik egymást gyűlölik, ahelyett, hogy másokat gyűlölnének, -két bajvívó, akik egymást marcangolják mások miatt. - -Hallgattak és reszkettek és egyik sem tudott megmozdulni és egyik sem -tudott megszólalni. Körülöttük a fájdalom nagy csendje volt és a csend -egyre nagyobb és egyre érezhetőbb lett. Lénárt körülnézett és ekkor -látta, hogy egyedül hagyták őket. Senki sem volt már a közelükben, -mindenki elment. Lénárt csak messziről fogott el egy gondos, de gyorsan -elforduló pillantást. A kedves emberek! A jóakaratu derék emberek! -Vigyázzák őket, hogy összebarátkoznak-e, és vigyáznak rá, hogy semmi az -összebarátkozásukat ne zavarja. - -Fel akart állni. A lányhoz fordult; és a lánynak könnyes volt a szeme. -Nem állott fel. Halkan mondta, még mindig egy kis keserüséggel, de már -óvatosan és gyöngéden: - -– Egyedül hagytak bennünket. - -A lány fölemelte a tekintetét és a szemük ekkor egy hosszu, egy -végtelen, egy lelket kutató, egy szívtől-szívig átsugárzó, nagy -pillantásban találkozott. Két vizes és semmis szem szépült meg ekkor a -fájdalomban, két test tünt el, hogy két fájdalmas és sebzett lélek -tapogatózzék gyöngéden, irgalmasan, szeretetet keresve és társat kutatva -egymás felé. Egy percig úgy látszott, hogy rútságban kizárva, a vágyaik -területéről kitaszítva, a megalázottságban találkozva – két szegény -ember, két vágyódó lélek – most egymásra leltek, jóságban és -könyörületben összeforrottak, egymástól el nem szakadnak, egymásba -reszketve belekapaszkodnak. Egy percig lehetségesnek látszott, hogy két -jóság találkozik, egy percig lehetségesnek látszott minden: megnyugvás, -hűség, boldogság. - -Kintről azonban fiatal kacagások hallatszottak be; a két szempár -elborult és megzavarodva fordult el egymástól, a két lélek elveszítette -egymást és ismét két test volt egymással szemben: két megbántott és -ingerült szürke ember. Lénárt egy zökkenéssel felállott; a leány is -sietve és sértődötten ugrott fel, és még előbb volt kint a kertben, mint -ő. Lénárt látta, amint nevető fiatal párokhoz csatlakozik és amint szép, -fiatal férfiak kelletlen udvariassággal szólnak hozzá néhány -kényszeredett szót. Erre ő is észrevette, amit sohasem vett észre, hogy -a leányok, akik neki tetszenek és akikhez megpróbál odacsatlakozni, -kínosan és kelletlenül válaszolnak, ha már nem kerülhetik el, hogy vele -szóbaálljanak. Rövid ideig ténfergett még a kertben, azután hazament. - -Fáradtan vánszorgott haza; egész testét tehernek érezte és magát a -puszta létet fájdalomnak. Otthon megállt a tükre előtt és végignézte -magát. Ropogóan friss, uj ruhája gyűrött volt, nyakkendője -félrecsúszott, egész előkelő felöltözködöttsége bepiszkolt és -meggyalázott. Ledobálta magáról a ruháit. Belevetkőzött a tükörbe és -aggódva és kiváncsian várta meztelen testét a tükörben. Amikor végre -meztelen, sovány és szürke énjével szemben állott, akkor sokáig, -megdöbbentően, elmerülten, nagyon komolyan nézte magát, küzdött a -könyeivel, felemelte a fejét és azon habozott, ne köpjön-e bele a -tükörbe. Végre nagy erőfeszítéssel elfordult a tükörtől és legyintett -egyet. - -Feladta magát. - -– _Az_ – gondolta – olyan férjet vesz a pénzéért, aki majd megcsalja. - -Várt. Vállat vont. - -– _Én_ pedig olyan feleséget, aki engem csal meg. - - - - -A tenger. - -A tengerről beszélgettünk. „Sei mir gegrüsst du ewiges Meer“, – -szavaltam németül öreg barátom kedvéért. Azután Heineről beszélgettünk; -azután asszonyokról és ekkor – a fedélzet elhagyatott volt és a tenger -éjszakája felségesen csendes – öreg barátom ezt a történetet beszélte -nekem. - -* - -Utazott ezen a vonalon – Marseilletől Port-Szaidig megállás nélkül, -onnan két rövid megszakítással az első indiai kikötőig – harminc évvel -ezelőtt egy fiatal asszony. Az angol gőzös, amelyen utazott, nem volt -még ilyen pompás és hatalmas alkotmány, de a maga korának egyik legszebb -hajója volt; erős, gyorsjárásu és kényelmes. A fiatal asszony, akiről -szó van, el volt ragadtatva a kajütjétől, amikor Marseilleban hajóra -szállott. Német asszony volt és a német hajók – akkoriban – nem -kényeztették el az utasaikat dísz és kényelem dolgában. - -Német asszony volt: szőke, de feketeszemü; a germán fajnak oly ritkán -található tisztán megmaradt típusa; semmi valkürszerüség, semmi -Brünhild-erő, annál több tiszta és szelid szépség és egyszerü báj. A -hajóra két férfival jött. Az egyik volt az ura, akivel Bombaybe voltak -költözendők; a másik legjobb barátjuk: előkelő és vagyonos úr, aki – bár -ez akkor még nem volt olyan mindennapos dolog, mint ma – a kedvükért egy -indiai utazást tett. - -Marseilleből nyár elején indult a hajó; a koranyár a Földközi-tengeren -éppen olyan kimondhatatlanul szép volt, mint most. Az asszony szinte -ujjongva élvezte az utazást, a tengert, az út szépségeit, fiatal élete -egész örömét, de Szicilia tájékán – itt valahol, amikor az Aetna -eltünőben volt a szemhatáron – lassan elborult a jókedve. A dolog úgy -kezdődött, hogy előbb valami semmiségen összeveszett az urával. Ugy -folytatódott, hogy nem tudtak kibékülni, ami már baj volt. A -házasságuknak a harmadik éve volt ez; az a harmadik év, amelynek a -veszedelmeit még egymást szerető emberek feje fölül is csak az tudja -elhárítani, hogy gyerekük van. Nekik nem volt gyerekük és a harmadik év -kis lelki földrengése aggasztó erővel jelentkezett. Összevesztek; és -nemcsak nem tudtak kibékülni, hanem az első után újabb és újabb – immár -nem hangos, de annál kegyetlenebb és annál keserübb – összeveszések -jöttek; mély sebeket ütő, irgalmatlan szavak; konok és jéghideg -tekintetek, makacs és kérlelhetetlen szembenállások… A harmadik év kis -földrengése – úgy látszott – kettétépi a lelkük és a testük közösségét; -még együtt voltak, de már idegenek voltak egymáshoz; még együtt laktak, -de nem beszéltek; még hallották éjszakánként az egymás lélekzetvételét, -de ellenségesen és rosszindulatuan füleltek rá. - -Mindez a hajón, a csodaszép, kék, nyári fényben fürdő Földközi-tengeren. -Ha a barátjuk nem lett volna velük – úgy érezték – elviselhetetlen volna -az élet, az egymáshoz láncoltság, az összezártság. Igy az együttlétük -tűrhetetlen feszültségét enyhítette egy harmadik ember jelenléte és -enyhítette az, hogy elpanaszolhatták – külön-külön – a sajgó -fájdalmaikat egy jó barátnak; aki szeretettel és részvéttel hallgatta -meg a panaszt. A baráti részvét azonban a helyzetet nem javította; -ellenkezőleg; rontotta. Valahogyan minden panaszkodás után még távolabb -voltak egymástól; valahogyan minden tanács fölforralta az -ingerültségüket és mérget öntött a sebeikbe. - -Kikötöttek Port-Szaidban. Az asszony itt a hajón maradt; a két férfi pár -órára partra szállt. A hajó fölvette az új szénrakományát és tovább -indult. Áthaladt a csatornán és bejutott az ázsiai tengerekbe. Ekkor már -nyár volt; és a nyár itt maga a pokol. A sorvasztó, ádáz hőségben -tikkadtan úszott a hajó az átkozott tengeren; bágyadt, fulladt -lihegéssel törte magát előre; az élet csak éppen pihegett rajta; az élet -alig él egy ilyen hőségverte hajón; az ellenséggé lett két embernek csak -a bágyadt gyűlöletre volt ereje; szinte minden megmaradt életenergiájuk -tompa haraggá lett a másik ellen. Ha két ember – különösen férfi és nő – -gyűlölni kezdi egymást, akkor mindegyik számára szinte inzultus a -másiknak a puszta léte is. A hajó a poklok hőségében fuldokolva úszott -előre és szinte csak két konok és szikrázó gyűlölet élt rajta. Férfi és -nő. Férj és feleség. A tegnapi szerelem ízével az ajkukon. – Ekkor már -nem is beszéltek egymással. - -A hajó kikötőt ért. A legszörnyűbb hőségek tengerét elhagyta; ez a -félnapos kikötés olyan, mintha az egész nagy hajó szabadabb, frissebb -lélekzetet akarna venni a bágyadt és fuldokló előrevergődés után. A férj -partra száll. „Jössz?“ – kérdezi a barátjától. „Nem“ – feleli a barátja, -– „fáradt vagyok“. A férj a feleségét meg sem kérdezi, jön-e. Napok óta -nem beszélnek. - -A férj partra száll, az asszony a fedélzetről keserü haraggal néz utána. -Utána néz, a keserüség egyre fájdalmasabban önti el a szívét, lemegy a -kajütjébe. Sír. Az ajtó fölnyílik. Bejön a barátjuk. - -Az asszony vígasztalást vár, de a férfi nem vígasztalja. Igazat ad a -kifakadásainak, megerősíti a vádjait és a szavain lassan átszivárog egy -vállvonogató, sajnálkozó gyanu. Minek egy ilyen ázsiai kikötővárosban -partra szállni? Ezek a városok a romlottság fészkei, alantas orgiákra -vannak berendezkedve. Port-Szaid is ilyen… - -Az asszony megérti ezt a gyanút és rémülten, fölindultan és remegve -bámul rá arra, aki kimondta. Még nem tudja, mit tegyen. Egy másodpercig -habozik, a szeme részeg a fájdalomtól, a második másodpercben már két -kar átkarolja, egy éhes vágy megrohanja, az ájuldozó ellentállását -legyőzi. Rablótámadás volt. Kiméletlen, ravasz és becstelen rajtaütés. -Orgyilkos merénylet. - -A hajó tovább indul enyhébb vizek felé, zöld partok felé és az asszony -kábultan és reszkető lélekkel bámul ki a megszelidülő nagy tengerre. A -férje visszajött és ő nem mer ránézni. Egyetlen pillantást vetett rá és -ez az egyetlen pillantás olyan megváltozottnak mutatta, hogy ha ránéz -még, akkor – attól tart – térdre kell előtte buknia és sírva kell a -nyakát a lába alá hajtania. Ez az az ember, akire tegnap fülledt -gyűlölettel és villámló haraggal nézett? Honnan volt a haragja? Miért -gyűlölte. Miért marcangolták egymást? Nem érti haraggal telt heteiket; -szeretni még nem meri a férjét, mert nem tudja, mit ró majd ki -önönmagára büntetés gyanánt, de az emlékezetében földereng a forró és -tiszta szerelmük boldogságának két esztendeje és úgy érzi, bele kell -magát vetnie a nagy oceánba, hogy a halállal mossa le magáról az árulás -bűnét. - -A férje megérez valamit abból, ami az asszony lelkében történik és – -egyelőre dacosan, félvállról, szinte az elmult harag hangján – közeledni -próbál hozzá. Az asszony lesütött szemmel, rémülettől meghidegedő -szívvel elutasítja. A férfi érzi, hogy a az elutasítás nem gyűlölködő -többé. A haragja fölolvad, a makacssága ellágyul, a régi szeretettel, új -alázattal, szégyenkező megbánással közeledik. Az asszony lesütött -szemmel elutasítja. A férfi nem érti ezt az elutasítást. Elbeszélné a -barátjának… de egy bizonytalan érzés, valami téveteg ösztön megállítja. -Egy halk, távolról villódzó gyanu lobban föl benne; a szeme vérbe borul -tőle, de még nem tud semmit; áll; vár; lesben áll. Feszült, -visszafojtott figyelés pár napig; három ember remegő idegekkel figyeli -egymást; a csendbe a halál szárnya suhog bele. Itt valaki meg fog halni. - -Az utolsó napon az asszony tisztán lát. Még mindig nem tudja, mit kell -tennie, de a harmadik férfinak, a barátnak, az ellenségnek a szerepét -tisztán látja. Rabló volt. Ha ő nincs itt, régen megbékültek volna. Ő -vágta mélyre a szakadékot közöttük. Ők azt hitték, békít. Uszította -őket. És azért jött velük, hogy kihasználja ezt az utolsó alkalmat, ezt -az összeszorultságot, amelyben megfülled a harag, mert nincs, ami -levezesse. Most világosodik meg – mint mikor erős villámsugár hasít bele -a sötétbe – az egész mult. Egy év óta próbálkozik már: csöndesen, -óvatosan, lábujjhegyen, hogy őt meg ne riassza. Az ő éber és érzékeny -szerelme csendes, nagy undorodást ébresztett volna benne ez iránt a -közeledés iránt még két hónappal ezelőtt; de éber és érzékeny szerelmét -megmérgezte a tenger, a hajó, az összezártság, megmérgezte az a harmadik -ember, aki ide lopódzott melléjük és aki hideg gonoszsággal állt lesben, -míg ők marcangolták egymást. Mi történjék ezzel az emberrel? Mi -történjék ő vele magával? - -Kint óriási villámok suhogtak bele a sötétségbe és a hajó ömlő záporban -zakatolt előre. A tenger tajtékot túrt, hánykolódott és nemsokára -bömbölve rázta a hajót. A hajó rémülten verte magát előre egy kikötő -felé. - -Féléjszakás küzdelem, szürkülő hajnal, a közelben már a kikötő, akkor -egy ordítás, egy roppanás és a hajó szirtre jutott. A legénység jól -megállja a helyét, a kapitány nyugodtan intézkedik, a matrózok katonásan -dolgoznak, leeresztik az első mentőcsónakokat. Az asszony nem tudja, nem -volna-e jobb a hajón maradni, a férje erőszakkal hurcolja be egy -csónakba. - -Partot érnek és dideregve nézik a távolban feketéllő, lassan sülyedő -hajót. A csónakok visszaindulnak a tajtékos tengerre, egymásután érik el -a hajót és egymásután térnek ujra vissza a partra. Még két csónak van -kint a tengeren. A másodikban már a kapitány is jön a tisztjeivel, az -első még utasokat hoz. Kik vannak ott? A férfi körülnéz a rémült, -csapzott tömegben; a barátjukat nem találja; az ott van az első -csónakon. A két csónak nehéz harcot vív a hullámokkal. A vihar még egy -utolsó nekifeszülésben tombolja ki magát, a tenger sistergő és tajtékos, -egy-egy fekete hullám úgy zúdul rá a két csónakra, hogy a parton -állókban elszorul a szív. A két csónak lihegve harcol a viharral. A -férfi figyelmezteti erre a harcra az asszonyt: a halállal viaskodó -csónakban, mondja, ott van a barátjuk is. Az asszony fölemeli fáradt -fejét; előbb alig érti, miről van szó; amikor megérti, akkor talpra -ugrik és előrehajtott fejjel, nagy szemmel, feszült várakozásban bámul -ki a tengerre. A férje gyanakodva és ingerülten nézi. - -A két csónak harcol a viharral. Az egyik – a kapitányé – már -biztosságban van, a másikat a vihar mindig visszaveri a parttól. A -parton csend van; a tömeg remegve nézi a halálos küzdelmet; néhányan -imádkoznak; az asszony véresre harapja az ajkát, hogy azért ne -imádkozzék: ne teljesüljön a többiek imája. A gyötrő várakozás izgalmát -szinte nem birja már el; megremeg a lába és összeesnék, ha az ura -karjába nem kapaszkodhatik. Belekapaszkodik az ura karjába; hozzásímul: -és reszketve bámul ki a tengerre. - -A parton állók fölsikoltanak; a csónakra egy szélesen hömpölygő, fekete -hullám dől rá, megfordítja, fölhajítja, ronggyá vágja egy sziklán. A -partról új csónak indul el menteni. Az asszony még mindig vár és -görcsösen kapaszkodik a férje karjába. De amikor ez a csónak csüggedten -visszatér és amikor már bizonyos, hogy akik a másik csónakban ültek, -azokat elvette, visszavette az ős haragos oceán, akkor a keze görcsös -szorítása megenyhül, a torkán egy nagy boldog zokogás tör ki, egy -ujjongó, végeérhetetlen, nevető sírás; kinyitja a két karját, megöleli a -férjét, rátapad a mellére és ott marad, amíg az őrjöngő, nevető -zokogásából – a férje csittító, símogató keze alatt – csendes, nyugodt, -fáradt gyereklihegés nem lesz. - -* - -Öreg barátom fölállott és nézte a tengert. Hatalmas alakja élesen -rajzolódott bele a félhomályba. „Thalatta“, – mondta halkan, – -„thalatta…“. - -– Mi lett az asszonyból? – kérdeztem később. - -– Az, ami azelőtt: boldog, jó és tiszta asszony. Olyan jó, hogy a férje, -amikor sok év mulva megkérdezett és megtudott mindent – amit addig -sejtett és fájdalmas sebhely gyanánt csak kerülgetett – akkor már csak -magát tudta vádolni azért, ami történt. Olyan jó, hogy a férje tiszta -boldogságát már ez az önvád sem zavarhatta meg. - -Megkérdeztem még öreg barátomat, hogy honnan tudja mindezt. - -– Onnan, – felelte – hogy az az asszony az én feleségem volt. - - - - -A szerelem komédiái - - -Kiábrándulás. - -_Az asszony_: Nem. Nem mehetek hozzád feleségül. - -_A férfi_: De miért? Mondd meg végre, hogy miért. Szabad vagy, két éve -özvegy; én szeretlek és te is szeretsz… - -_Az asszony_: Nem. - -_A férfi_: De hiszen magad mondtad. - -_Az asszony_: Hogy szerettelek. - -_A férfi_: És most már nem? - -_Az asszony_: Nem. - -_A férfi_ (fanyarul): Nem?… És… miért… nem? - -_Az asszony_ (habozva): Én… kiábrándultam belőled. - -_A férfi_: Hogyan? Mikor? Miért?… Ez utálatos és szégyenletes… ez a -kérdezősködés, de végre is meg kell tőled tudnom. Én nagyon szeretlek… -mondj meg nekem hát végre mindent, hogy kénytelen legyek beletörődni a -dologba, kínlódni, elmenni, elfelejteni mindent, ha lehet. - -_Az asszony_ (habozik és hallgat). - -_A férfi_: Kérlek, mondd meg, könyörgök, légy őszinte. Ebbe a -visszautasításba én nem tudok beletörődni, én szenvedek, kínlódom… -(Eltorzul az arca; elfordul és úgy érzi, hogy könnyes lett a szeme.) - -_Az asszony_ (hirtelen elhatározással, gyorsan felgyulladt meleg -részvéttel): Jó. Hallgass ide. Elmondok mindent, bár az, amit mondani -fogok, a magam fájdalmas leleplezése. Eddig szégyeltem… nem, most is -szégyellem… de mégis elmondom, mert azt akarom, hogy ennek a dolognak -vége legyen és hogy te… igen, hogy te kiábrándulj belőlem. - -_A férfi_ (feléje fordul). - -_Az asszony_ (még egyszer habozik egy másodpercre, azután beszélni -kezd): Te azt hitted, hogy én nyolc évig hűséges felesége voltam az -uramnak… - -_A férfi_ (meghökkenve bámul rá). - -_Az asszony_ (elpirul): Várj még, ne gondolj semmi rosszat, én… -csakugyan hű voltam hozzá. Ha nem lettem volna, azt már régen -bevallottam volna neked; nem tűrtem volna, hogy idáig fejlődjék a dolog. -De… de az, amit most mondani akarok, az nem ilyen egyszerü, nem ilyen… -piszkosan egyszerü. - -_A férfi_: Hát mondd… mi? - -_Az asszony_: Én hű feleség voltam, feddhetetlen asszony; nem, dehogy -volt nekem szeretőm, mintahogy te is meggyanusítottál… nem is most -először… De az uramat mégis megcsaltam. (Gyorsan.) Veled. - -_A férfi_ (álmélkodva): Velem? - -_Az asszony_: Igen. Hiszen mondtam, hogy szerettelek. - -_A férfi_: Már akkor? (Nagy örömmel.) Ah, értem… De hiszen minél inkább -enyém voltál gondolatban már akkor, annál inkább feleségül kell most -jönnöd hozzám. - -_Az asszony_: Nem. Nem lehet. Nem eddig van… - -_A férfi_: Hanem? - -_Az asszony_: Most, hogy legalább félig értesz, most könnyebb lesz talán -mindent elmondanom… Hát várj csak. Sorba veszek mindent. Te ezelőtt -három évvel jöttél ujra haza. Én akkor… ugy-e… huszonhét éves voltam és -nyolc éve asszony…? Igen. Téged nem láttalak volt vagy tíz évig. De -akkor megjelentél… eljöttél hozzánk… mi a távoli rokonság és gyerekkori -barátság révén szeretettel fogadtunk… - -_A férfi_: Igen. És? - -_Az asszony_: És te bennem akkor nem láttál mást, mint a rokont, a -gyerekkori pajtást, a megelégedett asszonyt. - -_A férfi_: Nem. Én már az első napon… - -_Az asszony_: Legalább is nem mutattad, hogy mást látsz bennem. És én -akkor megelégedett és boldog asszony is voltam. Egy decemberi estén -azonban, amikor együtt voltunk veled és amikor te egész este valahogyan -többet foglalkoztál velem, mint szoktad… - -_A férfi_: Mikor feladtam rád a belépődet, a nyakadhoz ért a kezem. - -_Az asszony_ (egy mozdulattal elhárít minden részletet): Azon az estén -nagy nyugtalanságot éreztem; otthon – éjszaka – lázasan bújtam be az -ágyamba, dideregve kuporodtam össze, nem tudtam elaludni és amikor végre -elaludtam… (Elakad.) - -_A férfi_ (türelmetlenül sürgeti): Akkor? Akkor? - -_Az asszony_: Szégyellem… Ott aludt a közelemben az uram, akit -szerettem, aki engem szeretett, aki hozzám jó volt, akihez én hű akartam -maradni és én – én rád gondoltam. És amikor elaludtam, akkor álmomban -úgy éreztem, hogy az arcod az arcomhoz ér. Mást nem. Csak ezt. Nem -aludtam mélyen, szinte ellenőriztem az álmomat, még valami szégyenkezést -és lelkifurdalást is éreztem, de egyre úgy volt, hogy az arcod odasímul -az arcomhoz (küzd magával.) És… és ez nagyon jó volt. - -_A férfi_ (boldogan): No látod, ugy-e látod! - -_Az asszony_: Várj csak. Ennek van most három éve. Ez történt… ugy-e… -decemberben. A december akkor kínos és nyugtalan hónap lett nekem. Te -úgy viselkedtél velem, mint azelőtt, de én éreztem, én tudtam, hogy csak -egy kis bátorításra, egyetlen diszkrét jelre volna szükség, hogy -hevesen, szenvedéllyel… szerelmesen foglalkozz velem. - -_A férfi_: Igen. Igen. Ez igaz. - -_Az asszony_: Én azt a jelet nem adtam meg neked. Én tisztességes -asszony voltam… az izlésem szerint is… Én utálom a csaló asszonyokat, -utálom a tettetést, a hazudozást… És – akármilyen furcsán hangzik – az -uramat is, akkor is szerettem. Szerettem… talán nem a régi módon, nem -friss szerelemmel többé, de szerettem úgy, mint a legjobb barátot, -akinek fájdalmat okozni rosszaság, akit kijátszani alávalóság. Én tehát -ridegebb lettem hozzád, ahelyett hogy barátságosabb lettem volna… - -_A férfi_: De én éreztem, mi van e mögött a ridegség mögött. - -_Az asszony_: Talán érezted, de nem tudtad. Sőt érezni sem igen érezted, -mert hiszen nemsokára foglalkozni kezdtél… azzal az asszonnyal… - -_A férfi_: Csak elkeseredésemben. - -_Az asszony_: Mindegy. Hiszen itt nem az a fontos, ami veled történt, -hanem az, ami velem. Velem pedig az történt, hogy a cselekedeteimnek -tudtam parancsolni, de a gondolataimnak nem. A gondolataimnak és az -álmaimnak nem. - -_A férfi_: Vagyis? - -_Az asszony_: Vagyis az első gondolatom és az első álmom, amely veled -foglalkozott, nem maradt az utolsó. Harcolnom kellett magammal; nem -akartam rád gondolni; és az egész napomat ki is tudtam tölteni -mindenféle elfoglaltsággal – az urammal kétszeres, tízszeres szeretettel -foglalkoztam – de amikor lefeküdtem, amikor eloltottam a lámpát, amikor -a sötétségben egyedül maradtam, akkor… akkor rád kellett gondolnom. -Nekem van fantáziám, ami asszonyoknál elég ritka dolog és a gondolataim -így nem repültek brutális egyenességgel egy cél felé… - -_A férfi_: Hanem? - -_Az asszony_: Hanem körülszállongtak minden részletet, elhoztak nekem -minden eshetőséget. És mert bennem becsületes ellentállás is volt, egész -decemberben _nem jutottunk tovább_, minthogy a te arcod hozzáért az én -arcomhoz. Megfogtad a kezemet. Hozzám hajoltál. Egy szóval – akármilyen -ostoba ez a szó – te udvaroltál nekem. Én diszkrét jelt adtam neked, te -ostromoltál és én védekeztem. Érted ezt? - -_A férfi_ (fanyarul): Értem. - -_Az asszony_: Ez volt decemberben. Te délutánonként _feljöttél_, amikor -az uram nem volt otthon, órákat töltöttél el nálam, egyszer megfogtad a -két karomat és hevesen megcsókoltál, én kétségbeesve védekeztem; egyszer -– este, sötétben – letérdeltél előttem és szomoruan az ölembe hajtottad -a fejedet. Ez volt decemberben. Januárban azután… (Elhallgat.) - -_A férfi_: Januárban? - -_Az asszony_: Januárban éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt a küzdelmet -és… - -_A férfi_: És? - -_Az asszony_: És egy napon _megígértem_ neked, hogy másnap elmegyek -hozzád. - -_A férfi_ (izgatottan): És? - -_Az asszony_ (szégyenkezve): És _elmentem_. - -_A férfi_ (felhevülten): Te kedves, te drága… - -_Az asszony_ (fanyarul és némi lenézéssel): Várj. Miért örülsz ennek! -Elmentem hozzád. Azután éreztem egy bűnös és csaló szerelem minden -mámorát és minden szégyenét. (Megborzong.) Amikor csatakos téli utcákon -hozzád lopództam… amikor (dideregve és útálattal) tőled eljöttem… amikor -hazaértem és az uram meleg mosolygással fogadott… (szinte összegörnyed a -szégyenkezéstől és az undorodástól.) - -_A férfi_ (feléje hajlik és meg akarja símogatni). - -_Az asszony_ (heves mozdulattal elhárítja a simogatást): Ez volt -januárban. Februárban a viszonyunk elromlott és megmérgeződött… Kínoztuk -egymást. Veszekedtünk. Te voltál az oka… - -_A férfi_ (bámulva): Én? - -_Az asszony_: Te. Te állhatatlan természetü vagy, te a hűséget nem -bírod, te elfelejtetted, milyen nagy és súlyos áldozat volt tőlem, hogy -a tied lettem, te semmiféle kötelezettséget nem ismersz, te más -asszonnyal kezdtél foglalkozni… - -_A férfi_ (kétségbeesve): De hiszen mindez nem történt meg. - -_Az asszony_: De azért nem kevésbbé igaz, mintha megtörtént volna. Ha -megtörtént volna, így történt volna. Én szemrehányásokat tettem volna -neked, te eleinte hazugságokkal hallgattattál volna el, azután a -hazugság fáradságát is sajnáltad volna, kíméletlen lettél volna hozzám, -brutálisan őszinte – és igazad is van, mert az az asszony, aki megcsalja -az urát, az a szeretőjétől sem számíthat a becsületes embernek kijáró -kíméletre. - -_A férfi_ (kétségbeesve): De hiszen én nem voltam a szeretőd. - -_Az asszony_ (makacsul): Annyi, mintha az lettél volna. Annyi, mintha az -a kiábrándulás – a tied – megtörtént volna. Ez márciusban történt. Én -akkor sokat szenvedtem. Végre – minek így marcangolnunk egymást – -szakítottunk. Te örömmel, hogy újra szabad vagy, én megalázottan és -vérző büszkeséggel. Sokat szenvedtem… eltelt egy hónap… még egy hónap… -május volt, mire a nyugalmamat valamennyire visszanyertem. Visszanyertem -a nyugalmamat, mert ekkorra… kiábrándultam belőled. - -_A férfi_: Kiábrándultál? - -_Az asszony_: Kiábrándultam. Ami közöttünk történt, az megmutatta, az -leleplezte nekem, hogy te sem jó, sem gyöngéd, sem hűséges nem tudsz -lenni. - -_A férfi_: De hiszen közöttünk nem történt semmi. - -_Az asszony_: Vajjon nem? Gondold meg jól és mondd még egyszer, hogy -közöttünk nem történt semmi. - -_A férfi_ (hallgat). - -_Az asszony_: Mondd meg, férjhez mehetek-e már most én te hozzád? - -_A férfi_ (habozik, azután vállvonogatva, dacosan mondja): Ah… más -asszonynak is voltak már ilyen gondolatai. - -_Az asszony_: Ilyenek nem. Más asszony is eljutott már gondolatban a -szerelemig, a… a csalásig. De a kiábrándulásig kevés asszony jutott el. -És más asszony nem közli utólag az ilyen gondolatokat azzal, aki -feleségül akarja venni… Nem félsz attól, hogy ha elveszel, megint ilyen -gondolataim támadnak? - -_A férfi_ (bizonytalanul): Ah, mind ilyenek vagytok. - -_Az asszony_: Mind ilyenek vagyunk, de a férfiak mindegyikünknél újra -meg újra elfelejtik. Én azonban figyelmeztettelek rá, hogy milyen -vagyok, mert… mert azt akarom, hogy kiábrándulj belőlem… mert… - -_A férfi_: Mert? - -_Az asszony_: Mert… mert én már régen kiábrándultam belőled. - -_A férfi_ (félig máris kiábrándultan): Mind ilyenek vagytok. - -_Az asszony_ (mosolyog): Igen, mind ilyenek vagyunk. - - -Csalás. - -_A feleség_ (zokogva térdel a földön). - -_A férj_ (bánatos haraggal, de könyörtelen keménységgel tekint le rá). - -_A harmadik_ (az imént menekült el; most még minden rá emlékeztet; a -szoba úgyszólván tele van a betolakodó, a rabló hím penetráns szagával). - -_A férj_ (legyűri az áradó düh kíméletlen szavait, amelyek az ajkára -tódulnak és olyan hidegen beszél, amint csak tud): Kelj fel. Nem -bántalak. - -_A feleség_ (zokog). - -_A férj_ (idegesebben): De kelj fel már, kérlek. Ez a zokogás… igazán -éppen olyan érthetetlen, mint amilyen elviselhetetlen. Hagyd abba, ha -azt akarod, hogy ne tartsalak megátalkodott és aljas tettetőnek. Miért -sírsz? Ennek a sírásnak az őszinteségében igazán nem hihetek. - -_A feleség_ (még erősebben zokog). - -_A férj_ (magánkívül): Hagyd abba, kérlek! Ez rettenetes. Ez… -elviselhetetlen. Ez… ocsmányság. (Ráordít.) Hagyd abba! Kelj fel! - -_A feleség_ (kétségbeesetten zokog és átkarolja a férfi lábát). - -_A férj_ (szinte brutálisan lerázza magáról): Eressz el! Menj! (Megbánja -a szokatlan brutalitást.) No nézd… Kérlek… (Kétségbeesetten.) De az -Isten szerelmére, végre is: ha egyszer elszántad magadat rá, hogy… hogy -megcsalj, akkor egyuttal tisztában kellett lenned azzal is, hogy én… -hogy te… hogy egyszer majd így állunk szemben egymással. Nem? - -_A feleség_ (csendesen sír). - -_A férj_: Nem? Felelj! Lehetetlen, hogy titokban akartad volna tartani. -Semmi okod nem volt rá; semmi értelme nem lett volna: te okos asszony -vagy, oh igen az vagy, tehát abban a percben, amikor a… hűtlenségre -rászántad magadat, abban a percben tisztában voltál a cselekedeted -minden konzekvenciájával. Avval is, hogy így állunk majd egymással -szemben. Gondoltál erre, ugy-e? - -_A feleség_ (sírva, halkan): Igen. - -_A férj_ (megsebzetten, ingerülten): No lám. Hát: helyes. Nagyon helyes. -Gondoltál rá. De akkor (Idegesen.) kérlek, hagyd abba végre ezt a… ezt a -nyivákolást. - -_A feleség_ (zokog). - -_A férj_ (remegve): Hagyd abba, kérlek. Tudtad, hogy ez jön, – miért -sírsz hát? Tudtad, hogy ez jön… vártad, hogy ez jön… jól megfontoltad a -dolgot… nem (túlozva) egy gyenge perc szédülete ez, hanem érett -megfontolás eredménye… nem is képzelhető el másképpen (A düh elragadja; -nagyon kegyetlenül.) _a te korodban_… - -_A feleség_ (halkan felsikolt; feláll; elfordul, letörülgeti a könnyeit, -szembe akar nézni a férjével, de a fájdalma erősebb az elhatározásánál; -ismét zokogni kezd, beletámolyog egy karosszékbe és eltakarja az arcát). - -_A férj_ (meghökkenve áll előtte; megzavarodott; érzi, hogy túllőtt a -célon, felébred benne a gyöngédség és a nagy respektus, amelyet az -asszony iránt érez; habozva odalép hozzá és megsimogatja): Ne sírj… no, -ne sírj… én nem akarlak bántani… nem tudom, mi történt veled… nem értem, -nem értem, nem értem!… de szeretnék tőled olyan gyöngéden elbúcsúzni, -ahogyan csak tudok. - -_A feleség_ (halkan, eltakart arccal): El akarsz válni? - -_A férj_: El. Igen. Hiszen… ez csak természetes, ugy-e? Nem is -gondolhattad másképpen. - -_A feleség_ (halkan): Nem. És azután? - -_A férj_: Mit azután? Nem értem! - -_A feleség_: Azután? Mi lesz azután? - -_A férj_: Azután… Istenem, majd élünk valahogyan. Te… te nyilván férjhez -akarsz menni… - -_A feleség_ (lekapja a kezét az arcáról, fölemeli a fejét): Kihez? - -_A férj_ (kényelmetlenül): Hát… ehhez… ehhez az emberhez… akit… - -_A feleség_ (undorodva): Ah! (Összerázkódik.) Utálom. - -_A férj_ (értelmetlenül, álmélkodva): Nem értelek… Ha nem szereted, -akkor… - -_A feleség_: Utálom. Utálom. - -_A férj_ (szótlanul és elképedve néz rá). - -_A feleség_ (letörülgeti a könnyeit; csaknem egészen nyugodt már): Ide -hallgass! Emlékszel rá, mit mondtam én neked az esküvőnk napján… a bécsi -gyorsvonatban… Pozsony táján… amikor alkonyodni kezdett és amikor -megkérdezted, miért lett egyszerre könnyes a szemem? - -_A férj_ (nem emlékszik): Azt mondtad… - -_A feleség_: Azt mondtam, hogy egy fél évig kellett könyörögnöd nekem, -míg elszántam rá magamat, hogy a feleséged legyek… pedig nagyon -szeretlek. Pedig nagyon szeretlek… de – azt mondtam – abban a percben -mégis úgy érzem, rosszul tettem, hogy engedtem neked. Emlékszel már rá? - -_A férj_ (kezd emlékezni): Nem… nem emlékszem… - -_A feleség_: Rosszul tettem, mert én nyolc évvel mégis idősebb vagyok -nálad és mert a házasságunk második évében, de valószínüleg már a -második napján úgy érzed majd, hogy nagylelkü áldozatot hoztál, amikor -nem fiatal leányt, hanem harmincnégy éves asszonyt vettél el. Te -szerettél engem… sőt hiszem, hogy most is szeretsz… - -_A férj_: Igen… igen… - -_A feleség_: Forrón kívántál engem… sőt hiszem, hogy… négy évi házasság -után… néha még mindig kívánsz… - -_A férj_: I… igen… - -_A feleség_: A szereteted… a szerelmed azonban egyre jobban -összekeveredett valami különös elnézéssel, egy furcsa megbocsátással, -valami – igen gyöngéd, alig észrevehető – szánalommal. Ezt az elnézést, -ezt a megbocsátást, ezt a szánalmat azonban én már… már a második napon -éreztem. És azóta mindig kínosabban és egyre fojtogatóbban érzem. -Fuldokoltam tőle… - -_A férj_: Én… - -_A feleség_: Ne mentegetődzz. Te nem tehetsz róla. Te jó voltál és jó -akartál lenni. _Akartál_ jó lenni. És engem kétségbeejtett ez az akarás. -Minél jobban sikerült neked, annál inkább. Más házasságban is langyos -meleggé válik a forró szerelem, de a jóság nem válik tűrhetetlenné. -Nálunk tűrhetetlenné vált. Nem te vagy az oka, – én vagyok az oka. Az a -nyolc év az oka, amellyel nálad idősebb vagyok. Megalázott, -kétségbeejtett, megfullasztott a jóságod. Ugy éreztem, semmi… semmi… -semmi sem köt téged többé hozzám, csak az a… az a nevetséges fogadalom, -amelyet pap előtt és anyakönyvvezető előtt tettél. Minden csókodtól -kétszer remegtem meg: előtte megremegtetett az öröm és a szerelem, és -utána megremegtetett a szégyenkezés és a nyomorúság. Koldus lettem, -akinek könyöradományokat adnak… - -_A férj_: Hogy mondhatod… - -_A feleség_ (határozottan belevág a szavába): Egy napon azután -fellázadtam és sírva és sikoltva azt kérdeztem: koldus vagyok-e én már, -vagy olyan gazdag vagyok még, mint amilyennek magamat tartottam és mint -amilyennek azelőtt te is tartottál. Belenéztem a tükrömbe és azt -mondtam: nem vagyok koldus. Nekem van még mit adnom; én boldoggá tudom -még tenni azt, akit meg akarok ajándékozni. - -_A férj_: Nem láttad rajtam, hogy engem boldoggá teszel? - -_A feleség_ (határozottan): Nem! Te kényelmesen szerettetted magadat. -Adomány gyanánt adtad nekem a szerelmedet. Nagylelkü voltál, nem -szerelmes. Túlságosan biztos voltam a számodra. Véglegesen rád utalt. -Minden szerelmi lehetőségből kizárt. Nohát: én azon a napon -elhatároztam, hogy megpróbálom, miféle szerelmi lehetőségek vannak még -az én számomra. - -_A férj_ (kifakadt): Miért nem szóltál nekem? - -_A feleség_: Ha egy szikráját láttam volna benned a féltésnek, egyetlen -pici nyomát az aggodalomnak, mindent elmondtam volna neked. De te… te -biztosra vettél engem. Te… te nagylelkü voltál. Itt éltem melletted -ezzel a gondolattal hónapokig és nemcsak nem láttál meg belőle semmit, -hanem módot sem adtál nekem, – pedig egy mozdulat elég lett volna rá – -hogy mindent elmondjak. Meg kellett tehát próbálnom, miféle lehetőségek -kínálkoznak még számomra. Be kell vallanom: nehezen ment a dolog. Én -természettől fogva tisztességes asszony vagyok. És hozzá még: szeretlek -téged. De meg kellett próbálnom. Nem tudtam többé megszabadulni ettől a -gondolattól. Befészkelte magát az agyamba; minden percemet átfűtötte -izgalommal; feldúlta az álmaimat; minden éjjel erről álmodtam. _Vágy -nélkül vágyódtam_, – megérted ezt? - -_A férj_ (bágyadtan): Meg! - -_A feleség_: Vágy nélkül vágyódtam, de végül türelmetlenné és féktelenné -lett vágyódással. Tehát: megpróbálkoztam. Sorra vettem minden férfit, -aki a közelembe került és ekkor láttam (Remegve.), hogy nem vagyok -koldus (Ujjongva.), hogy királynő vagyok… Előbb megrettentek, mert a -kezdésem váratlan volt és merész; mert tisztességes asszonynak -tartottak, mert _érezték_ volt rajtam, hogy tisztességes asszony vagyok. -De azután… oh azután… azután mindegyik boldog lett volna. Én pedig… én -pedig kiválasztottam közülök azt, aki… aki még közülök is legkevésbbé -kellett, akit nemcsak nem szerettem, – mert hiszen én csak téged -szeretlek – hanem akit… egyenesen utáltam. És ezt… ezt, akit útáltam, -magamhoz eresztettem. (Egyszerüen.) Ma először. Ma utoljára. -(Elszántan.) Ugy, hogy te itt találd. - -_A férj_ (dadog): Akkor ez… (Nagyon keserüen.) nagyon rút és nagyon -kegyetlen dolog volt! - -_A feleség_: Megkínoztalak vele? - -_A férj_ (hangosan): Nagyon. Nagyon. - -_A feleség_ (szomoruan): Nem olyan nagyon, mint amilyen hangosan mondod. -Nem olyan nagyon… még csak annyira sem, mint ahogyan reméltem. Hiszen -(Komoran mosolyog.) _még csak meg sem akartál ölni_… - -_A férj_ (hevesen): Te tudod, hogy én… - -_A feleség_: Én tudom, hogyan gondolkozol te erről a dologról. Igazad -van: a hűtlenség nem ok az ölésre. De azért… de azért mégis jól esett -volna nekem, ha… (Komoran mosolyog.) ha egy kicsit meg akartál volna -ölni. - -_A férj_ (hebegve): Én… igazán… - -_A feleség_: Hidd el, rászolgáltam: nagyon nehéz küzdelmembe került, -hogy _megcsaljalak_. Vagy nem volt csalás? Hiszen azért tettem, hogy -megrettenj, hogy felriadj, hogy megdöbbenj, hogy megrázzon! De – nagyobb -megrázkódtatás volt az én számomra, mint a te számodra. Nekem borzasztó -volt; én előtte reszkettem a fájdalmas utálattól és utána reszkettem a -zokogó, nagy fájdalomtól… Te… te csak haragudtál. Haragudtál a csalás -miatt; az érzékenységed, a becsületed megszólalt, de a szerelmed nem -ordított fel. Igazam volt, hogy próbára tettem a vágyódásodat, a -szerelmedet, mert a próba nagyon szükséges volt már; de mégsem volt -igazam, mert ez a próba is ellenem szól. (Mély, nagy szomorusággal.) Egy -cseppet sem szeretsz már… - -_A férj_ (fájdalmasan küzd magával). - -_A feleség_ (látja a küzdelmét és hallgat). - -(Hosszu, nagy csend.) - -_A feleség_ (óvatosan kinyujtja a kezét). - -_A férj_ (hevesen megragadja; odatérdel az asszony elé és megöleli). - -(Szótlan, hosszu ölelés.) - -_A férj_ (könnyes szemmel): Mi lesz most? - -_A feleség_: Elválunk! - -_A férj_: Nem, nem… - -_A feleség_: De igen. Mit gondolsz: csak nem maradhatok még _az után_ is -a feleséged. - -_A férj_: De ha szeretsz. - -_A feleség_: Nagyon szeretlek. Éppen azért. Ha elválunk, leszek az, aki -azelőtt voltam: független, szabad, gazdag, szép asszony… (Könyörögve.) -Mondd, hogy az, kérlek, mond… - -_A férj_ (elragadtatva): Milyen szép vagy! - -_A feleség_: Hányszor mondtad azelőtt!… Akkor könyörögtél, hogy ha a -feleséged nem akarok lenni, legyek… legyek a… a szeretőd. Nem akartam. -Akkor még nagyon merev meggyőződéseim voltak, hajlíthatatlan fogalmaim -az erkölcsről. Most azt tartom erkölcsösnek, ami boldogságot szerez -nekem, annyi boldogságot, amennyi még juthat nekem az életben. Tehát: -elválunk… - -_A férj_: És? - -_A feleség_: És… ha szeretsz, ha akarod, ha forrón könyörögsz, akkor… -akkor most majd… a szeretőd leszek. Nem én kapok tőled könyöradományt, -hanem én ajándékozom neked magamat. Addig, amíg… (Aláhuzottan.) amíg -jónak látom. Addig, amíg… (Kedvesen, gőgösen.) szeretlek. Addig, amíg… -(Keményen, de alázatosan.) amíg szeretsz. Igy nem félek az öregségtől. -Igy nem számolgatom kétségbeesetten a napokat. Igy boldog tudok lenni… -amíg boldog lehetek. - -_A férj_ (szólni akar). - -_A feleség_: Ne tiltakozz. Nem lehet másképpen. Igy lesz. Vagy pedig – -egészen vége mindennek. Igy lesz, ha szeretsz még. - -_A férj_ (lázas csókkal válaszol). - -_A feleség_ (a hosszu csók után mosolyogva): Hát szeretsz még egy -kicsit? Kívánsz még egy kicsit? - -_A férj_ (olyan forró indulattal, amilyent esztendők óta nem érzett): -Imádlak! - - - - -Az Ábel-család - - -Az Ábel-család. - -Ábel Zsigmondhoz a szolga névjegyet hozott be. A névjegyen valami ügyvéd -neve állott. Ismeretlen és közömbös név. Jöjjön be. - -Az ügyvéd bejött, újra bemutatkozott, leült, nagyokat nyelt a -tisztelettől és Ábel Zsigmond vizsgálódó, de közömbös és felsőséges -szemüvege előtt mélyen elpirulva, belefogott a mondókájába. - -– Méltóságos uram, – mondta – rám nézve igazán kellemetlen és kínos -ügyben jövök… - -– Csak tessék! – szólt Ábel Zsigmond közömbösen. - -– Ügyfelem érdekeit azonban minden módon kötelességem képviselni és így, -ha méltóságod megengedi… - -– Csak tessék, tessék! - -Ábel Zsigmond csendes leereszkedéssel hallgatta a gondosan részletező -előadást, únott nyugalma azonban lassanként eltünt. Az ügyvédnek egyre -biztosabbá váló előadásából ugyanis a következő kis történet bontakozott -ki: Az ügyfél, akiről szó van, pár hónapja kölcsönt keresett volt. A -pénzviszonyok akkoriban igen súlyosak voltak, úgy hogy a kölcsönt csak a -legsúlyosabb föltételekkel tudta megkapni. Ezek a föltételek olyannyira -súlyosak voltak, hogy most, amikor a kölcsönügy rendezésére került a -sor, joggal merül föl az a kérdés: az ügyfél szorult helyzete annak -idején nem használtatott-e ki olyan módon, amely mód beleütközik a -büntetőtörvénynek erre az esetre vonatkozó paragrafusaiba. Ő – az ügyvéd -– nem habozik a válasszal: kihasználtatott; beleütközik. Habozás nélkül -meg is tenné azokat a lépéseket, amelyek ebben az ügyben a biróságok -döntését provokálnák, ha az… aki annak idején… a kölcsönt adta… nem -viselne olyan nevet, amely iránt ő – az ügyvéd – a legmélyebb -tiszteletet érzi… - -Az Ábel Zsigmond nyugalma teljesen eltünt. Az arca megsápadt és -szétzilálódott, a keze idegesen szorongatta a széke karfáját. -Előrehajolt és halkan megkérdezte: - -– Az apám? - -Az ügyvéd bólintott. Ábel Zsigmond ekkor elvörösödve harapott az ajkába, -kétségbeesve fordította ég felé a szemét és tehetetlen dühvel szorította -ökölbe a kezét. Az ügyvéd tapintatosan és részvéttel mondta: - -– Helyesebbnek tartottam, hogy ide jőjjek méltóságodhoz és teljes -diszkrécióm biztosítása mellett fölajánljam az ügy… - -– Köszönöm, köszönöm. - -Ábel Zsigmond áthajolt az íróasztalon és kezét nyujtotta az ügyvéd felé. -Az ügyvéd meghatottan fogadta el a kézszorítást, azután Ábel Zsigmond -kivánságára előadta az ügy részleteit is. Ügyfele kiskereskedő. A -kölcsön összege háromezer korona volt. - -– Meg lehet ebbe őrülni! – kiáltott föl ekkor Ábel Zsigmond. – Hogy hol -tesz szert efféle ismeretségekre, hogy hogyan tud belemenni ilyen -hitvány, piszkos kis ügyekbe? - -Az ügyvéd megadta a fölvilágosítást: - -– Ügyfelemmel Ábel Mór úr – méltóságod édesapja – a Klein-kávéházban -ismerkedett meg. - -– Hol? – kérdezte Ábel Zsigmond megütközve. - -– A Klein-kávéházban. Kis terézvárosi kávéház, ahová efféle -kiskereskedők, ügynökök járnak. - -– De hogy jut az én apám a Klein-kávéházba? - -Az ügyvéd óvatosan felelte: - -– Ábel Mór úr törzsvendége a kávéháznak. Déli sétája során szokott -betérni… és… ha kérdés nélkül szabad hozzáfűznöm: a Klein-kávéház nem az -egyetlen… efféle kávéház, ahol Ábel Mór úr törzsvendég és ahol… efféle -üzleteket szokott kötni. - -Ábel Zsigmond kétségbeesett fölszisszenéssel rúgta ki maga alól a széket -és a két kezét rászorította a homlokára. - -– Meg kell őrülni! – kiáltotta panaszosan. – Uram, meg kell őrülni. -Százszor megtiltottuk már neki, százszor megfogadta; olyan helyekre, -ahol rendesen üzleteket csinált, már nem is szabad járnia, eljár hát -ilyen sötét kis kávéházakba… - -Elhallgatott. Összeszedte magát. Sajnálta, hogy ennyire kigombolkozott a -kis ügyvéd előtt. - -– Még egyszer köszönöm, – mondta most már halkan – nagy szolgálatot tett -nekem… talán módomban lesz valamikor viszonozni. Mindenekelőtt legyen -holnap ilyentájban szerencsém, akkor ezt az ügyet az ön teljes -megelégedésére el fogjuk intézni. - -Az ügyvéd elment; Ábel Zsigmond telefonoztatott a két öccsének, azután -végigment az elsőemeleti irodákon és hazafelé indult. A kocsiját -elküldte és gyalog sétált a háza felé. Mire hazaért, ott volt a két -másik Ábel is és ekkor be lehetett hívni a negyedik Ábelt: hármuk apját, -az öreg Ábel Mórt. Az öreg Ábel Mór vígan jött le az emeletről, ahol -rezideált, mert abból a hírből, hogy mind a három fia együtt van, azt -következtette, hogy ismét valami családi kitüntetés hirét hallja majd. -Vígan jött le az emeletről, kis házisapkával a fején, a jobb kezét mély -zsebébe dugva, balkezében a pipájával. Derülten sétált be a fiai közé, -de amikor közöttük volt, egyszerre elmult a jókedve. A jobbkezét kivette -a zsebéből, a pipát kivette a szájából és gyanakodva nézegetett egyikről -a másikra. A fiai sötéten hallgattak és az öreg erre harci állásba -helyezkedett. A pipát egészen a földig tolta le; meggörnyedt hátát, -amennyire lehetett, kiegyenesítette, a fejét fölemelte és jobb kezével -simogatni kezdte a szakállát. - -Zsigmond fia kezdett beszélni és ekkor az öreg izgatottan, csillogó -szemmel, de még teljes nyugalommal védekezett. Hanem a vitába -beleszólott azután József fia, majd Arnold fia is, és ezt a két fiát az -öreg még jobban lenézte, mint amennyire legidősebb fiát respektálta. Az -öreg meg volt győződve róla, hogy ez a kettő csak vagyonevő és hogy a -legidősebb nélkül már régen tönkretették volna az üzletet, amelyet ő -megteremtett és amelyet Zsigmond fia tett naggyá. Amikor tehát ez a -kettő is beleszólt a vitába és amikor úri gőggel és haragos lenézéssel -beszéltek az ő dolgairól, akkor ő is dühbe jött. Most már nem -védekezett, hanem támadt. Mint egy megszorult öreg ragadozó állat, úgy -osztogatta jobbra-balra a véres harapásokat. A József fia társadalmi -törtetése, azután az Arnold fia szeretői, majd – még ezt sem hallgatta -el – a Zsigmond fia hiuságai kerültek először sorra. Az egyik meghal -érte, hogy olyan társaságba kerüljön, amely őt nem akarja befogadni; a -másik minden pénzt ellop a gyerekeitől és orfeumi nőkre költi; a -harmadik kitüntetéseket akar és azt akarja, hogy a lapok írjanak róla. - -A vita egyre hevesebb lett és rettenetes jelenet lett belőle. Az öreg a -két fiatalabb fiának megmondta, hogy ha nem volnának az ő fiai, nála még -a könyvelőségig sem vitték volna és a legidősebbnek is megmondta, hogy -nélküle még sem volna ma az, aki. A fiai is félredobtak minden kíméletet -és fölindultan, keményen, pattogóan mondták meg újra meg újra, mi az, -amit az öreg csinál. Uzsora, uzsora, alávaló, piszkos uzsora. - -Az öreg ezt nem ismerte el. - -– _Neki_ kell a pénz, én adom neki, a pénzt meg kell fizetni. Ennek -üzlet a neve. - -– Uzsora. - -Uzsora? Az öreg fölemelte a pipaszárát. - -– Hát ha uzsora, akkor ilyen uzsorából vagy te most _grandszenyér_ – -zuhogott le József fiára. - -– Az nem tartozik ide, – mondta haragosan Zsigmond. – Mi tiszta és -tisztességes üzleteket csinálunk. - -Az öreg panaszkodni kezdett: - -– Mikor én fiatal voltam, senki sem kérdezte, milyen az üzlet. Volt jó -üzlet és volt rossz üzlet. És én mindig csak jó üzletet csináltam. - -– Igy volt a fiatal korodban. De most már hetvennyolc éves vagy… - -Az öregnek fölvillant a szeme: - -– Most is túljárok akárkinek az eszén. - -– Most pihenned kell már. - -Az öreg megint panaszkodni kezdett: - -– Nem tudok. A börzéről eltiltottál, az üzletből kitiltottál, a gyárba -be se tehetem a lábamat, – hát valamit csak kell csinálnom a… pénzemmel, -az… időmmel, az… eszemmel… - -Nem lehetett meggyőzni. Újra gorombáskodni kezdett és gúnyosan nevetett, -amikor József fia azt mondta neki, hogy egyszer még becsukják majd. -Törvény, per, ügyvéd: azzal ő elbánik, azt ő jobban érti náluknál. De -amikor Arnold fia ráförmedt és azt mondta neki, hogy így majd -szanatóriumba csukatják, akkor elhallgatott. Nyugtalanul nézett egyik -fiáról a másikra. Az ilyesmi hiányzott az ő praxisából, ezt a többiek -jobban tudják. És egészen le volt véve a lábáról, amikor Zsigmond fia -így szólt hozzá: - -– Hát csak csináld tovább ezeket a dolgokat. A vége majd az lesz, hogy -amikor nemsokára rákerül a sor, hogy a családunk újabb kitüntetést -kapjon, akkor a király azt mondja majd: ezeket az árvavári Ábeleket nem -részesítem többé rangemelésben, mert a család feje, az öreg árvavári -Ábel Mór olyan dolgokat művel, amelyek az egész családot méltatlanná -teszik a rangemelésre. - -Az öreg ekkor megtörten hajtotta le a fejét. Ejnye… ha a király -csakugyan ezt találja mondani… hm… ki tudja, milyen ízlése van egy ilyen -nagyon nagy nagyúrnak… az csakugyan rút szégyen volna. Megtörten -hallgatott és a fiai ekkor minden igéretet kicsikartak belőle. Hogy -ezentul nemcsak a börzére nem fog járni, hanem olyan piszkos kis -kávéházakba sem, amilyenekbe titokban, az üzlettel való visszavonulása -óta járt. Általában: semmiféle üzletet nem csinál, idegenekkel nem is -beszél üzletről; ha tetszik: a birtokra kimehet és ott gazdálkodhatik. -Az öreg sóhajtva egyezett bele mindenbe. - -A család békéje így helyreállott és hosszabb ideig zavartalan is maradt. -Ábel Zsigmond gondosan figyeltette az apját és értesült róla, hogy az -öreg csakugyan megtartja az igéretét. Az első időben elsétált ugyan a -piszkos kis kávéházai felé, néha már szinte be is ment, a keze -egyszer-kétszer már a kilincsen is volt, de az utolsó percben mindig -visszafordult. Nagy lelki harcokat vívott, de győzelmes maradt. A -királynak nem szabad azt mondania, hogy rossz híreket hallott róla. - -A család így nyugodtan várta a nevezetes rangemelést, amelynek -előbb-utóbb majd eljön az ideje és Ábel Zsigmond teljes figyelmét az -apjáról a fiára irányította: a legidősebb fiára, aki ekkor töltötte be -huszonegyedik esztendejét. A fiatal Ábel István az utolsó három évben -külföldi egyetemeken mulatott és most arról volt szó, hol szolgálja le -önkéntesi esztendejét. Természetesen csak a lovasságról lehetett szó, de -Ábel József úgy találta, hogy a huszárok már nem elég előkelőek és hogy -Istvánnak vagy az ulánusokhoz, vagy még inkább egy nagyon előkelő -dragonyosezredhez kellene mennie. A családban nagyon alaposan -megvitatták a kérdést, de végül mégis a huszárok győztek. Az embert -kötelezi valamire a hazafiasság is. - -Ábel István tehát bevonult a huszárokhoz és ez a huszári év sokáig -emlékezetes is lett az Ábel-családban. Ábel István a külföldi -egyetemeken is kiadósan mulatott, de mi egy ilyen francia, vagy angol -egyetemi év egy magyar huszárönkéntesi évhez képest. - -Ábel Zsigmond ennek az évnek már a harmadik hónapjában elhivatta a fiát -magához és pedig az irodájába, ahol a komoly beszélgetések le szoktak -bonyolódni. - -– Pista, – mondta neki, – komolyan és szeretettel akarlak rá -figyelmeztetni, hogy szertelen túlzásokba mégy bele. Én magam kivántam -tőled, hogy ne takarékoskodj, hogy élj a helyzetedhez és a helyzetünkhöz -méltóan, hogy semmiben se maradj el a társaid mögött, de az, amit te -csinálsz, az a másik irányban való hiba. _Igy_ sem szabad az embernek -elütnie a társaitól. Ez is az előkelőség rovására megy. Szórni a pénzt? -– jó, nem bánom. De tíz alantas embert, férfit és nőszemélyt magad mellé -rendelni, hogy ők is szórják, még pedig két marokkal, – hidd el, hogy ez -éppen ellenkezője mindennek, ami előkelő. - -Pista meghallgatta az apja tanácsait, azután nyugodtan fölállt, -összeütötte a sarkantyúját és elment. Egy hónap mulva ismét ott ült az -apja irodájában: az íróasztal mellett levő karosszékben. Ábel Zsigmond -ezuttal haragos volt. - -– Pista, – mondta, – ezt nem tűröm tovább. Te négy hónap alatt éppen -háromszor annyi pénzt költöttél el, mint amennyit én a legpazarlóbb -számítással egy évre szántam neked. Egy százholdas birtokot vehettél -volna azon a pénzen, amellyel többet adtál ki annál, amit én… Szóval: -ezt nem türöm. Ezentul egy fillérrel sem kapsz tőbbet, mint amennyit -előírtam. Megértetted? - -– Meg. - -Pista hideg arccal állott föl, összecsapta a sarkantyuját és elment. Egy -hónap mulva ő jelentkezett az apjánál és pénzt kért. A pénztárosra -panaszkodott. - -– Grünfeld, – mondta, – azt állítja, hogy te megtiltottad neki a -számláim kifizetését. - -– Persze, hogy megtiltottam. Hiszen te tudod. - -– Akkor, adj kérlek, te pénzt. - -Apa és fiú között heves jelenet támadt. Pista ingerülten védte a maga -álláspontját. - -– Ha takarékoskodni akarsz, – mondta az apjának, – ne küldtél volna a -huszárokhoz. Miért nem mondtad, hogy legyek trénönkéntes? A te -bőkezüségedből arra talán telt volna. - -Ábel Zsigmondot elfullasztotta a düh ezzel a hideg szemtelenséggel -szemben. Azon habozott, megpróbálkozzék-e még valami magyarázattal, vagy -üsse pofon a fiát, de a dolog vége az lett, hogy sem nem magyarázott meg -neki semmit, sem pofon nem ütötte, hanem megadta neki azt a pénzt, amit -kivánt. Utolsó eset. Visszavonhatatlanul. Most az egyszer fizesse meg -azt a kártyaadósságot gróf Drugeth Jenőnek, – egyébként igen -rokonszenves fiatalembernek látszik, – de soha többé ilyen nagyban ne -kártyázzék. - -Egy hónap mulva Pista dúlt arccal megjelent otthon a vacsoránál. Nem -szokott otthon vacsorázni és így könnyü volt kitalálni, miért jött. A -vacsorának még vége sem volt, amikor Ábel Zsigmond megkérdezte tőle: - -– No, Pista, mi ujság? Miért jöttél haza? - -Pista fölemelte a fejét és nyugodtan, de kihívóan mondta: - -– Pénzre van szükségem. - -A dolog vége az lett, hogy Ábel Zsigmond ki akarta dobni a fiát, mire -Pista azt mondta, hogy e szerint megy haza és főbelövi magát. Ábel -Zsigmond így ismét megadta a szükséges pénzt, mire Pista az egész család -jelenlétében megfogadta, hogy ezentul nem jelentkezik ilyen esztelen -követelésekkel. - -Nem is jelentkezett. Leszolgálta majd az egész önkéntesi esztendejét, -úgy hogy a Grünfeld liferálta havi pénzeken kivül más pénzt egyszer sem -kért. Az önkéntesi év tizenkettedik hónapjában azonban egy sötét kis -ügynök váltót prezentált az Ábel-irodában. A váltó most jár le. -Kibocsátója Ábel István. Elfogadó Ábel Zsigmond. - -Az iroda felküldte a váltót Ábel Zsigmondnak. Ábel Zsigmond dühre -gyuladtan hivatta az ügynököt. - -– Maga hozta ezt a váltót? - -– Igenis, méltóságos úr. - -– Ezen a váltón az én aláírásom hamis. - -Az ügynök alázatosan vonogatta a vállát. - -– Maga adott erre a váltóra pénzt? - -Az ügynök óvatosan húzta be a válla közé a fejét: - -– Az nem tartozik a dologra, kérem alássan. - -– Hát én pedig ezt a váltót így nem fizetem ki… - -Az ügynök egészen összehúzódott: - -– Akkor legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek a bírósághoz fordulni. - -– Hát akkor majd adok én magának… - -Ábel Zsigmond fuldoklott a dühtől. - -– Mennyi pénzt adott maga azért a váltóért a fiamnak? – kiáltott rá az -ügynökre. - -– Ki mondta, hogy én? – felelt egy óvatos kérdéssel az ügynök. - -– Hát más adta? Ki? Én azt az embert becsukatom. - -– Az kérem nem az én dolgom. A váltó most nálam van. - -Ábel Zsigmond másnapra újra odarendelte az ügynököt és sietve küldött a -fiáért. Pista kissé megrezzent, amikor belépett és volt is oka a -megrezzenésre. Ábel Zsigmond háromszor is fölemelte a kezét egy-egy -pofonra és a pofontól csak az tartotta vissza, hogy Pista akkor még -konokabb lesz. Mert így is elég konok volt. - -– Mennyit kaptál? - -– A váltó összegének a felét. - -– Kitől kaptad a pénzt? - -– Egy embertől. - -– Hogy híjják? - -Pista nem felelt. - -– Hol lakik? - -Pista nem felelt. - -– Nem mondod meg, kitől kaptad? - -– Nem. - -– Miért nem? - -– Szavamat adtam rá. - -Ábel Zsigmond összeszorította az öklét: - -– Ha pedig te ezt nem mondod meg, hát én pedig szavamat adom rá, hogy -nem fizetem ki a váltót és engedem, hogy becsukjanak. Erre meg én adom a -szavamat. - -Nagy hallgatás támadt. Pista sápadtan állott föl. - -– Ez az utolsó szavad? – kérdezte az apjától. - -– Ez. - -Pista összeütötte a sarkantyuját, hazament és mellbelőtte magát. A -golyót gondosan a szívének irányította, de a golyó félrement, úgy hogy -Pista meghalás helyett csak három-négy hétig feküdt az ágyában, előbb -igen gyengén, majd lassan megerősödve és a világba hevesen kikivánkozva. - -A negyedik héten odaült az ágya mellé az apja. Közölte vele, hogy a -váltóját kifizette; nemcsak azt az egyet, hanem a többi kilencet is, -amely az ügynöknél még későbbi prezentálásra várt. Kifizette. Ez rendben -van. De most már legyen bizalommal iránta és mondja meg neki, – az -apjának, – ki adta azt a pénzt. Ilyen föltételek mellett. Ő – Ábel -Zsigmond, – most már nem akar eljárni az ellen az ember ellen, de a -nevét tudni akarja. - -A hangja meleg volt, és a halálból visszatért Pista elérzékenyült. - -– No, mondd meg, – bíztatta az apja. - -Pista habozott. - -– No, mondd meg. - -– Ha… ha szavadat adod rá, hogy… nem mondod meg neki. - -– Szavamat adom rá. - -Hallgatás. - -– No, ki volt? – kérdezi Ábel Zsigmond. - -Újabb hallgatás. - -– Hát ki volt? - -– Nagyapa, – feleli erre lesütött szemmel Ábel István. - - -Daisyke. - -Kuthy álmosan és idegesen forgolódzott a nagy angol karosszékben, -amelybe pihenni dőlt bele; sóhajtva vette elő az óráját és fáradtan, -lassan, kelletlenül fölállott. Az olvasóterem ajtajában ekkor megjelent -Poroszlay. - -– Hová, Balázs? – kérdezte vidáman. - -Kuthy nem válaszolt a kérdésre. Gondosan végignézte Poroszlayt az -aranyos atillájától a kacér lakkcipőjéig, azután a kacér lakkcipőjétől a -finoman pedrett bajuszáig, és földerülten mondotta: - -– Tóni, te már kezdesz olyan szép lenni, hogy az elviselhetetlen. Nem -sajnálod azokat a szegény nőket? - -Poroszlay elmosolyodott és csendes, nyugalmas mozdulattal megpederte a -bajuszát. - -– Hová mégy? – kérdezte azután újra. - -A Kuthy arcára csendes fanyarság ereszkedett rá. Elfordult. - -– Daisy bárónőhöz, – felelte halkan és egy olyan gúnyos árnyalattal, -amely előzékenység akart lenni Poroszlay iránt. - -A választ azonban hiába várta. Visszafordult. - -– Antal! – mondta csendesen. – Hát így veszed tudomásul? Hát már te sem -háborodol föl? Te is abbahagyod a gúnyolódást? Akkor igazán vége ennek a -szegény nemzetnek. - -Poroszlay megrázta a fejét. - -– Barátom, – mondta komolyan, – én is beláttam, hogy nincs annak semmi -értelme… Meg kell őket becsülni. A vagyonukat. A rangjukat. A… -műveltségüket. A… - -Habozott, kimondja-e. Kimondta: - -– A… kulturértéküket. - -Kuthy olyan jókedvre derült, hogy keserves erőfeszítéssel tudta csak -visszafojtani a kacagását. Elfordult rágyujtani, hogy az arcába ne -nevessen a barátjának. A gyufát lassan húzta végig a gyufatartóba -szorított gyufásdoboz oldalán, lassan emelte a cigarettájához és közben -jókedvüen és villámgyorsan gondolkozott: - -– A jó Tóni… Mi történt Tónimmal? Hol szedte föl ezt a müvelt szót? -Miért tette magáévá? Mi a csudát akar Tóni? Mit várhat? Mit hallhatott? -A kaszinóban a napokban azt beszélték, hogy a Daisyke apjának a -barátsága óriási pénzekhez juttatta Drugeth Jancsit a tőzsdén. Tónim -erősen csúszik lefelé… Friss pénz reménye volna netalán az a -kulturérték, amelyet fölfedezett? - -Elgondolkozott még egy másodpercig, azután frissen, jókedvüen kapta föl -a fejét. - -– Tóni, – mondta reménykedve, – hát akkor gyere föl hozzájuk. - -– Mikor? - -– Most rögtön. - -Poroszlay szemérmesen forgatta a fejét: - -– Oh, csak nem gondolod… sohasem voltam náluk… most éjszaka… - -Kuthy látta, hogy most már jön; karon fogta és boldog jókedvvel -kiáltotta: - -– De csak gyere. Az én felelősségemre. Nagyon fognak örülni. És különben -is ötszáz ember van náluk… - -Vitte kifelé és hogy végleg legyőzze az amugy is gyönge ellentállását, -lelkesen hadarta: - -– Nézd meg a palotájukat. Hihetetlen… Három millióba került… A -szőnyegeik megérnek négyszázezret… a képeik ötszázezret… a… - -Jókedvüen és merészen hajigálózott a nagy számokkal és diadalmasan -ragadta magával a tikkadtan figyelő Poroszlayt. Mikor odaértek a -palotába és fölmentek a lépcsőn, Kuthy gyorsan bemutatta a barátját a -ház úrnőjének, azután a barátságos háziúrnak és végül, biztos kézzel -átkalauzolván őt a vendégek forgatagán, Daisykének. - -– Bárónő, – mondta, – engedje meg… legkedvesebb barátom… - -Daisy bárónő kezet nyujtott Poroszlaynak. Poroszlay elkábultan hajolt -le, hogy megcsókolja a kezét; lehajtott feje fölött Daisy bárónő egy -bánatos, haragos, szemrehányó pillantást vetett Kuthy felé. Mire -Poroszlay kiegyenesedett és úgy szegte föl a fejét, hogy férfias -szépségének egész pompája érvényesüljön, Daisy bárónő már szeliden -mondta: - -– Régen nem láttam, Kuthy. - -Kuthy mentegetőzött. - -– Bárónő, – mondta, – mostanában olyan rengeteg dolgom van, hogy szinte -mindenről le kell mondanom, ami némi örömet jelent ebben a gyászos -életben. - -Daisy bárónő ismét egy szemvillanással felelt, de a beszélgetés azután -nyugodtan és finoman folytatódott. Poroszlay szeretett volna egyedül -maradni a bárónővel és magában már kezdte azzal vádolni Kuthyt, hogy -szándékosan áll útjába, amikor a körülöttük hullámzó tömegben Kuthy egy -ismerősre akadt, lendületes és fontos beszélgetésbe ereszkedett vele és -lassan eltávolodott tőlük. Poroszlay ekkor rögtön más embernek érezte -magát. - -– Bárónő, – szólt halkan, – tudja, hogy hét esztendő óta várom az -alkalmat, hogy megismerkedhessem magával? - -– Ah! - -– Igen… a karácsonyi karusszel óta… tudja, én szenvedélyes lovas vagyok -és ha egy asszony úgy ül a lovon, mint maga… - -Még halkabban beszélt. Azt akarta, hogy forró legyen a hangja: - -– Tudja, ha egy asszony úgy… ül… a lovon… mint… maga… akkor… én… -sohasem… felejtem el… - -Daisyke érdeklődve fordult feléje és hamarosan egészen elmerültek egy -érdekes beszélgetésbe. Poroszlay a hosszu éjszaka folyamán csak egyszer -látta egészen messze egy másodpercre fölbukkanni Kuthyt; később -fölindultan kereste is, de nem találta. Csak másnap találkozott vele a -kaszinóban. - -– Barátom, – mondta neki mámorosan, – micsoda asszony az. - -– Daisyke? - -– Igen. - -– Finom, mi? - -– Elragadó. - -Kuthy elégedetten nézte a mély gondolatokba merült Poroszlayt és -óvakodott őt megzavarni. - -– Te, – szólt végre Poroszlay. - -– Mit? - -– Hát a férj? – kérdezte Poroszlay kissé elborultan, de kétségtelen -elszántsággal. - -– Mit: a férj? - -– Milyen ember? - -– Nem számít. - -– Igazán? Azt hiszed? Olyan? - -– Nem számít, – ismételte Kuthy nyomatékosan. - -– Mert holnapra meg vagyok az asszonyhoz híva… - -Kuthy fölkelt. Elnyomta a mosolygását. - -– Jó mulatást, – mondta barátságosan és elment. - -Egy hét mulva Poroszlay megfogta. - -– Te, – mondta, – tudod, hogy Daisyke haragszik rád? - -– Ne mondd. Honnan tudod? - -– Honnan! Mindennap ott vagyok nála. - -– Hm… úgy? És miért haragszik? - -– Mert feléje se nézel. - -– Kérlek, mondd meg neki, hogy annyi a dolgom… Ments ki, kérlek, nála. - -– No, ne búsulj, majd kimentelek. - -– Nagyon kérlek rá. - -Kuthy a következő napokban gondosan kerülte Poroszlayt; hetekig kerülte -és egy teljes negyedév telt el, amíg jött egy nap, amikor nem tudott -előle megszökni. Poroszlay makacsul nyomozta és végül elcsípte: - -– Megállj, Balázs. - -– Bocsáss meg… dolgom van. - -– Csak ezt hallgasd meg… tíz perc mulva mehetsz… Ha barátom vagy, -meghallgatod. - -Kuthy engedelmesen ült le egy székre és Poroszlay örömtől ragyogó arccal -járt föl és le egy ideig… - -– Hát mi az, Tóni? – kérdezte végül Kuthy. - -– Az, barátom, – felelte Poroszlay boldog sóhajtással, – hogy alighanem -házasodom. - -– Ne mondd. - -– De igen. - -– Kit? - -– Hát az, fiam… az még egyelőre titok. De éppen tőled akarom -megkérdezni, mit gondolsz: mit szólnának itt, ha… ha nem olyan leányt -vennék el… aki közülünk való… - -– Na!… Hm!… Istenem! - -– Ugy-e? Én is azt mondom. De hát hogy ha – – – elvált asszonyt? - -– Hm… Na! - -– Hát persze. Mit törődik az ember vele, hogy az irigyek járatják a -szájukat. - -Csend lett. Kuthy fölállott, menni készült, de előbb csöndesen -megkérdezte: - -– Hát elvált már… az az asszony? - -– Még nem, – felelte Poroszlay. – De majd el fog válni. Én, barátom, -tudom, mi az embernek az ő kutyakötelessége. Ha földultam egy asszony -nyugalmát, ha magamévá tettem, akkor én… fölajánlom neki a kezemet is. - -– Nagyon helyes. Ajánld föl neki. - -Másnap este tíz óra tájban Kuthy haza készült a kaszinóból és a -nagyterem ajtajában szembe találkozott Poroszlayval. El akart mellette -menni, de a Poroszlay piros arca olyan sápadt volt, egész pompázó -szépsége úgy föl volt dulva, két nagy gyerekszeme olyan kétségbeesetten -tévelygett ide-oda, hogy megállott előtte. - -– Mi bajod, Tóni? – kérdezte meghökkenve. - -– Téged kereslek, – felelte Poroszlay reszkető szájjal. - -– Tessék, – mondta ijedten Kuthy. - -Bevitte Poroszlayt az üres olvasóterembe és leültette. - -– No mi az, öregem. - -Poroszlay sápadtan bámult maga elé, azután hirtelen végighúzta a kezét a -homlokán. - -– Nem, nem, – mondta idegesen, – nem mondhatom el… Még neked sem -mondhatom el. - -– Dehogy nem. Ha idejövet azt gondoltad, hogy jó lesz elmondanod nekem, -akkor csak mondd el. - -Poroszlay sápadtan és erőtlenül védekezett még egy kicsit, azután -fulladozva, rémüldözve és borult szemmel elbeszélte a baját. - -– Barátom, – mondta, – arról az asszonyról van szó, akit… akiről -beszéltem neked. Nem nevezhetem meg… - -– Nagyon helyes. Fölösleges is. Hiszen a neve nem tartozik a dologra. - -– Nem. Hát barátom, én udvaroltam annak az asszonynak. Két éve már, -hogy… hogy… szere… nem: hogy gondolok rá… és aztán… az utóbbi időben ő -is gyorsan fölmelegedett irántam. Hihetetlenül gyorsan. Mint aki nagyon -szerelmes… barátom: imádtuk egymást. - -– És? - -– És ma… ma megtette, amiért könyörögtem neki: eljött hozzám. Barátom: -az enyém lett. - -– Úgy. És? - -– És… és bübájos volt. És… és én azután megfogtam a kezét és azt mondtam -neki, hogy én tudom, mi a kötelességem. - -– No. És? - -– És először nem értette. Én azután megmagyaráztam neki, hogy… én -mindennel szembeszállok érte… és hogy te is bátorítottál… - -– Erre mit mondott? - -– Ennek örült. De azután, amikor elmondtam, hogy én földultam az ő -életét és hogy most el fog válni a férjétől és én elveszem feleségül, -akkor… Barátom: ott ült az ágy szélén, meztelen lábbal… és rám nézett, -de egészen furcsa szemmel, rám nézett és… - -– És? - -– És ekkor úgy elkezdett nevetni, hogy fuldokolt beléje… és nevetett… -egy negyedóra hosszat… és én előbb álltam előtte, mint a bornyu, azután -kértem, hogy ne nevessen, azután, könyörögtem, azután rákiáltottam, -azután… - -– Azután? - -– Azután megütöttem. - -Kuthy meghökkenve füttyentett egyet, azután érdeklődve nézett -szerencsétlen barátja után, aki kétségbeesve járt föl és le a szobában. - -– És aztán? - -– És aztán, – mondta panaszosan Poroszlay, – ő egyszerre abbahagyta a -nevetést; szó nélkül felöltözködött, hiába könyörögtem neki, hogy csak -egy szót is szóljon… felöltözködött; megállott előttem, rám nézett; a -szemembe nézett és azt mondta… De ezt nem mondom meg neked. - -– De csak mondd. - -– Azt mondta… de lassan, csendesen, egészen nyugodtan: „kedves barátom, -ha magának sok az adóssága és ha a szerelmen pénzt akar keresni, akkor -másnál kell próbálkoznia.“ – Ezzel elment. - -Kuthy lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe néznie a boldogtalan -csábítónak. De amikor Poroszlay megállott előtte és kétségbeesve várta a -véleményét, akkor lehajtott fejjel, a foga között megkérdezte: - -– És csakugyan sok az adósságod? - -– Rengeteg. Az a rettenetes, hogy ezt kitalálta. Rám nézett, a szemembe -nézett… de már előbb, mielőtt nevetni kezdett… már akkor, amikor én -mondtam neki, hogy el fogom venni és ő az ágy széléről fölnézett rám… - -Kuthy még mélyebbre hajtotta le a fejét, hogy az arcát ne lehessen -látni. Poroszlay pedig tovább panaszkodott és a hangja most már úgy -reszketett, mint azé, aki a sírását fojtja el: - -– Kitalálta. De hát… miért… Hogyan? Miről? Hiszen… mégis csak az enyém -volt. És én… én egy negyedévet pazaroltam rá… és most lőhetem magam -főbe… vagy mehetek Amerikába tányért mosni… - -Kuthy érezte a hangján, hogy mindjárt sírva fakad. Tisztában volt azzal -is, hogy csakugyan nincs több útja kettőnél: vagy főbelőni magát, vagy -tányért mosni Amerikában. Őszintén megesett rajta a szíve. Sajnálta. De -amikor fölemelte a fejét, hogy néhány vigasztaló szót mondjon neki, -eszébe jutott Daisyke, amint – az ágy szélén, meztelen lábbal – a -házassági ajánlatot hallgatja és nevetni kezd és egy negyedóráig nevet, -– és erre a gondolatra az ő száján is ellenállhatatlanul buggyant ki a -nevetés és percekig, könnyes szemmel, harsányan, torkaszakadtából -nevetett az arcába meghalni készülő, vagy nyomoruságba induló, elképedt, -szegény, szép barátjának. - - -Ebédtől vacsoráig. - -Az ebédnek vége volt. Ábel Aurélné, született Röder Jutka fölállott az -asztaltól és vissza akart vonulni. Az ura azonban ekkor megszólalt. Amit -mondott, sem fontos nem volt, sem különösen kellemes: a nyaralásról -beszélt, arról, mennyi időt töltsenek majd a birtokukon és arról, helyes -volna-e megvenni egy szomszéd birtokot, amelyet olcsón kínálnak -megvételre. Jutka csodálkozva és kissé kelletlenül hallgatta. Miért -szólal meg? Miért kezd most – közömbös dolgokról – beszélgetni, amikor -egész ebéd alatt hallgatott? Általában: miért beszél, amikor hetek óta, -hónapok óta, talán már évek óta hallgat? - -Rosszindulatu figyelemmel nézegette az ura ritkuló haját. Sejtene -valamit? Ez alá a ritkuló haj alá bejutott volna végre az a gondolat, -hogy egy olyan asszonyt, mint ő, nem lehet büntetlenül elhanyagolni, -évek óta semmibe venni, következetesen úgy tekinteni, mintha szép -háztartási kellék volna? Megsejtette volna, mi történik az ő szívében? – -Nem. Rosszindulatu figyelemmel nézte az ura fanyar és fáradt arcát és -látta, hogy nem. Az ura arról kezdett panaszkodni, hogy a vilmavölgyi -bányák dolgában semmire sem tud menni és Jutka látta, hogy csak azért -kezdett el beszélni, mert a fanyarságának és a fáradtságának szüksége -volt egy kis őszinte bőbeszédüségre, talán egy kis vigasztalásra és -biztatásra is. - -Rosszindulatuan és hideg haraggal határozta el, hogy ezt a vigasztalást -és biztatást ő nem fogja neki nyujtani és hogy még az őszinte -bőbeszédüségét sem hallgatja meg: – félperc mulva kurtán kijelentette -tehát, hogy dolga van, megfordult és fölment a hálószobájába. A haragja -itt is tartott még egy ideig, – „ilyenkor persze jönne hozzám: -elpanaszolni a bajait!“ – de a haragja lobogását kioltotta kora reggel -óta tartó nagy izgalma, amely most tízszeres erővel süvített át a -lelkén. - -Még csak három óra volt. Van tehát legalább másfél órája. Félnégykor -ráér átöltözködni; ötre ott lehet. Vagy ráér elhatározni, hogy nem -öltözködik át és itthon marad. - -A másfél óta alatt Jutka ötször fakadt sírva; tízszer vette a kezébe és -dobta el ismét a könyvet, amelyet olvasott; és ötvenszer ült le és -pattant föl ismét izgatottan. Félötkor megállott a nagy tükrével -szemben, tíz másodpercig farkasszemet nézett magával, azután -hátravetette a fejét és halkan és dacosan megszólalt: - -– Nem megyek. - -Leült. De az óramutató haladt előre és amikor félöt után öt percet -mutatott, akkor Jutka riadtan ugrott föl és lázasan kezdett öltözködni. -Háromnegyed ötkor lent volt az utcán. Az izgalma a hüvös, korán sötét -estében egyszerre elmult; sőt gúnyos felsőbbséggel gondolt vissza erre -az izgalomra. - -– Milyen nevetséges volt, – mondta magában. – Hiszen én magamnak egészen -ura vagyok. Azért is: elsétálok egészen a házig, ott nyugodtan -megfordulok és hazamegyek. - -Nyugodtan elsétált a házig, a kapu előtt olyan őrült izgalom rohanta -meg, hogy a lábán alig tudott megállani; szinte támolyogva befordult a -kapun, fölvonszolta magát a lépcsőn és félig öntudatlanul benyitott, -beroskadt az ajtón. Kont Gyula várta. Egyenesen az ő karjai közé -roskadt. - -Az idő szép csendesen telt. Hat óra elmult. Jutka boldogan pihent a -nagyszerü és elegáns Kont Gyula karjaiban. - -– Szeretsz? – kérdezte újból az elegáns Kont Gyula. - -Jutka ekkor végre csendes sírásba fogott. Miután kisírta magát, ismét -válaszolt az érdekes kérdésre. - -– Imádlak, – mondta hevesen. – Te vagy az életem értelme, célja és -vigasztalása. Általad lesz megint széppé ez az én szomoru és elrontott -életem. - -– Te drága! – szólt föllelkesülve Kont Gyula. - -Csókok tettek pontot a forró szóváltás után; majd Jutka előadta, milyen -nehéz út volt ez az ő útja ide. - -– Sohasem hittem, – mondta, – hogy rá tudom szánni magamat. Azt hittem, -inkább meghalok. Hidd el, egyre arra gondoltam: öngyilkossá leszek, hogy -rossz asszonnyá ne kelljen lennem. Ellentállni a szerelmemnek nem tudok, -– inkább meghalok. - -– De most már nem bánod, hogy idejöttél? - -– Nem. Boldog vagyok. - -Ismét csókok zárták be a beszélgetést és hét óra után Jutka készülődni -kezdett rá, hogy hazamegy. A szerelmes és boldog búcsuzkodás sokáig -tartott és búcsuzkodás közben Jutka szabadon és boldogan árasztotta rá -szerelmesére elragadtatását, háláját és bámulatát. - -– Milyen más ember vagy te, mint… mindenki más. Az egész lényed!… A -férfiasságod!… Az okosságod!… Az elegánciád!… Az egész… az egész… - -Kereste a szót. Végre megtalálta; elragadtatva mondta: - -– Az egész stilusod! - -Az elegáns Kont Gyula csöndes mosolygással szívta be a magasztalást. -Átmelegedett a lelkes dicséretektől és a terveiről kezdett beszélni. -Elmondta, hogy nemsokára egészen felülkerekedik. Mindenkinek elébe vág. -Minden az övé lesz: a legnagyobb vagyon, a legnagyobb hatalom. Pénz. -Erdők, gyárak, bányák. A vilmavölgyi bánya is… - -– A vilmavölgyi bánya is? – kérdezte az áhitatos és elragadtatott Jutka. - -– Az is. - -– Hogyan? - -– Úgy, hogy senki más nem tudja még, ki lesz az új miniszter. Én tudom: -Kalászy Gábor lesz. Holnap már nála vagyok. Negyedóra alatt lekötöm -magamnak. Mindenkinek elébe vágok. - -Büszkén és mámorosan beszélt és Jutka áhitatosan és elragadtatva -hallgatta. Jutka azután felöltözködött és indult hazafelé. Az ajtóban -megismétlődött a többször hallott kérdés: - -– Szeretsz? - -– Imádlak. Hát te? - -Ismét kiderült, hogy az életüknél jobban szeretik egymást és Jutka -hamarosan lent volt az utcán. Csendesen ment hazafelé a hüvös estében. -Nyugodt volt. Jól érezte magát. A nagy válságon túl volt. Az élete nagy -problémája elintéződött. Földúlt lelkében ismét szépen elrendeződött -minden; ha pedig a szemét egy-egy másodpercre lehúnyta, – csendes járás -közben – boldog bágyadtsággal érezte ismét a csókok izét. - -Otthon átöltözködött és lement az ebédlőbe. Ekkor már félkilenc volt. -Várnia kellett az urára, de ezuttal nem bosszankodott a várás miatt. -Türelmesen várt. Amikor az ura megjött, asztalhoz ültek. Hallgattak. -Jutka azonban fölnézett az urára és egyszerre eszébe jutott a -vilmavölgyi bánya. Az ura arca még fanyarabb és még fáradtabb volt, mint -délben és Jutka különös nyugtalanságot érzett. - -A déli beszélgetésük jutott az eszébe. Hogy hová mennek majd nyaralni. -Persze… milyen furcsa… együtt mennek majd valahová. Azután: megvegyék-e -azt a birtokot? Milyen furcsa: ez a kettejük ügye; az uráé és az övé; -egyformán rátartozik mind a kettejükre. Ő azt hitte, semmiféle közös -ügyük nincs már. Pedig száz meg száz közös ügyük van. Földek, házak, -nyaralás, betegség, öregség, üzletek és hosszu, hosszu évek… - -Kínos nyugtalansággal ette végig a vacsorát. És vacsora végén így szólt -az urához, aki készült elmenni hazulról: - -– Hová mégy? - -– A kaszinóba. - -Hosszu szünet jött. Habozás. Várakozás. A hosszu szünet végén azután -Ábel Aurélné Röder Jutka hirtelen elhatározással így szólt az urához, -aki már-már megfordult, hogy menjen a kaszinóba: - -– Ne menj a kaszinóba. Kalászy Gábor lesz az új miniszter. Eredj el -hozzá és beszélj vele a vilmavölgyi bányákról. - -Az ura elbámulva nézett rá és Röder Jutka hozzátette: - -– De rögtön menj, igen, még most este, nehogy valaki megelőzzön. - - -Ábel István. - -Ábel István délután négy órakor kelt föl és a fürdő után egészen -frissnek érezte magát. Öt óra tájban bekopogtatott a feleségéhez és -csendesen és udvariasan elbeszélgetett az asszonnyal egy óra hosszat. -Hat órakor ebédhez ültek. - -Az asszony a beszélgetés és az ebéd egész ideje alatt rettenetes -erőfeszítéseket tett, hogy nyugodtan maradjon és hogy a könnyeket -visszatartsa lesütött szempillái alatt. Ebéd után azonban Ábel István -fölállott, szivarra gyujtott és kiadta a rendeletet, hogy fogjanak be a -négyesbe. Az asszonynak ekkor elfogyott az ereje és mihelyt az inas -elment, fölbuggyanó könnyek között kérdezte: - -– Hová mégy? - -– Benézek Marosvárra, – felelte Ábel István könnyedén. - -Az asszonyból ekkor kitört minden fájdalma és minden elfojtott panasza. -Hogy neki éjszakáról-éjszakára egyedül kell itthon lennie, amíg az ura -bent kártyázik. Hogy neki tehetetlenül kell néznie, amint teljesen -tönkremennek. Hogy ő nem tudja, mikor árverezik el a kastélyt a fejük -fölül… - -Ábel István hidegen és udvariasan hallgatta végig ezeket a panaszokat, -azután egy elegáns mozdulattal napirendre tért felettük és -előkészületeket tett rá, hogy finom kézcsókkal búcsuzik a feleségétől. -Az asszony azonban ezuttal nem nyugodott bele ebbe a sima és elegáns -elintézésbe, hanem mellén ragadta az urát és kétségbeesve kiáltotta bele -az arcába: - -– De hiszen te meg vagy őrülve. Hát ébredj föl! Hiszen te nyitott -szemmel, részegen, kábultan mégy bele a… nyomoruságba, a… a halálba. - -Ábel István ekkor egy másodpercre kitágult szemmel és megdermedve nézett -bele a jövendőbe; de azután megrázta magát, ismét higgadt, nyugodt és -elegáns volt; az asszony sikoltozását elintézte azzal, hogy asszonyok -nem értik az efféle ügyeket; lehántotta magáról az egész rémült -ostromot; mégis csak kezet csókolt nyugodt fensőbbséggel a feleségének, -azután kiment a kastély elé. - -A kastély előtt ott állott a négyes. Ábel István végignézte a lovakat, -szakértő megjegyzést tett az egyik rudasra, azután felszökött a bakra, -kezébe fogta a gyeplőt és egy csettintéssel nekiindította a lovakat. A -könnyü kocsi kiporzott a kapun és gyorsan maga mögött hagyta a kastélyt. -A lovak ütemes, acélos, egyforma trappban haladtak előre; Ábel Istvánnak -gyönyörüsége volt a szépségükben és abban a tökéletes művészetben, -amellyel összetartotta őket; és tíz perc sem telt el, már bent voltak -Marosváron. A marosvári utcák kövén szikrákat hányt a lovak patkója és -Ábel István úgy érkezett a cukrászda elé, mintha maga a szelek istene -érkezett volna meg viharfogatán. A cukrászda előtt a négy ló úgy állott -meg, mintha hirtelen kővé váltak volna; a felhajtás gyönyörüen sikerült, -Ábel István hátradobta a kantárszárat a gazdag zsinórzásu kocsisnak és -egy ugrással leszökött, az urak közé, akik a cukrászda előtt -álldogáltak. - -Egy negyedóra hosszat csendesen beszélgetett velük, azután az egész -társaság átment a színházba. A nézőtérre némi zajjal csörtettek be, az -első sorba ültek le és egész előadás alatt a színpad és a nézőtér nekik -szentelte úgyszólván egyesített figyelmét. Tíz óra tájban vége volt a -színháznak; Ábel István ekkor átment a Bárány éttermébe és ott -megvacsorázott. Mindenki őt és a társaságát nézte és a cigány nekik -játszott. Vacsora után a társaság átvonult a Bárány kávéházába. A -kávéházi közönség már ritkulni kezdett, de akik még ott voltak, azok -nagy figyelemmel nézték a társaság bevonulását. - -A társaság a rendes asztalhoz ült le és a pincérek hozták a különböző -módon elkészített feketekávékat. Ábel István konyakkal itta a feketét. -Csendesen kavargatta a kávéját és elegáns volt, felsőbbséges és -hozzáférhetetlen. - -Féltizenkettő után a pincérek hozták a pezsgőhütőt. Tizenkettőre a -kávéház kiürült; és tizenkettő után három perccel Ábel István szólalt -meg, minthogy másfél hónapja mindig ő veszített. - -– Ha úgy tetszik? – mondta nyugodtan. - -– Igen, igen, – felelték részben hangosan, részben dünnyögve a többiek. - -A társaság erre fölkerekedett és bement a Bárány különszobájába, -amelyben másfél hónapja minden éjjel játszottak és amely teljesen -fölkészülve várt reájuk. A játszók elhelyezkedtek az asztal körül és a -kibicek letelepedtek melléjük. Ábel István tiszta és óvatos mozdulattal -letette egy hamutálcába a szivarját és fölemelt egy kártyacsomót. -Körülnézett. Minden rendben volt. Kisorsolta az osztót. A sors őt -jelölte ki. Osztott és a játék megkezdődött. - -Hajnali három óráig változó szerencsével folyt a játék, három órakor -azonban a szerencse ismét elfordult Ábel Istvántól. Amit nyert, azt -gyorsan elveszítette és mert makacskodott, kábító gyorsasággal utána -úszott a nyereségének az a része is, amelyet magával hozott. Fél négykor -váltotta föl az utolsó ezresét és háromnegyed négykor tolta át a fiatal -Hadadyhoz az utolsó tizesét. Ekkor odafordult Hadadyhoz és nyugodtan -kérdezte: - -– Van nálad… mennyi hitelem? - -– Ötezer korona. - -Ábel István igénybe vette ezt a hitelt és fél ötre az ötezer koronát is -elveszítette. Ujabb hitelkéréssel nem állott elő, mert tudta, hogy -Hadady az ötezer koronán felül való hitelt udvariasan, de -kérlelhetetlenül megtagadná; a társaságtól bocsánatot kért tehát pár -percre, kiment a kávéházba és hivatta Bokort, a kávést. Bokort álmából -költötték föl. Zavaros pongyolában és feldult arccal jött. - -– Bokor, – mondta Ábel István nyugodtan, – pénz kellene. - -– Méltóságos úr, – felelte Bokor, – nagyon sajnálom, nem adhatok. - -– A kastélyra. - -– A kastély a birtokkal együtt túl van terhelve. - -Ábel István gondolkozott egy másodpercig. - -– De a berendezés – mondta – még szabad. Mit ad érte? - -Most Bokor gondolkozott egy másodpercig. - -– Tizezer koronát, – mondta azután. - -Ábel István most nem tagadta meg magától, hogy bosszusan föl ne -nevessen. - -– Nyolcvanezret akkor is megér, ha handléknak adja el. - -– Hja, kérem, tízezer korona is sokat ér most rögtön. - -Ábel István rövid gondolkozás után belátta ezt; aláírta a szükséges -írást és a tízezer koronával visszatért a kártyázó-szobába. Hét órára -ezt a tízezer koronát is elveszítette. Mikor az utolsó bankjegy libbent -el előle, akkor váratlan szédülés rohanta meg. Nem volt álmos és nem -volt fáradt, de most egy másodpercre megint kitágult szemmel és -megdermedve nézett bele a jövőbe, amelyet hónapok óta mintha sűrü fátyol -takart volna el előle. Az a derült fenség, az a kábult elegáncia, -amelyben élt, most egyszerre megijedt és összement; az az érzése volt, -hogy el kell sírnia magát; a szája két széle rémülten húzódott lefelé. -De egy másodperc alatt vége volt a riadtságnak. Kihúzta magát, fölemelte -a fejét és nyugodtan és elegánsan készült neki a fölállásnak. - -– Vége? – kérdezte Hadady. - -Ábel Istvánnak ekkor eszébe jutott valami. - -– Megállj csak, – mondta, – mit adsz a négyesemért? - -Hadady félrehúzta a száját. - -– Az ilyen üzletet, öregem, – mondta, – nem szeretem. Zólyomy András, a -nagybátyám éppen így vesztette el az utolsó négyesfogatát, mielőtt… - -Nem mondta végig: mielőtt főbelőtte magát. De Ábel István megértette. A -kastélya is Zólyomy-kastély volt valamikor; és egy másodpercre újra -megszédült. De rögtön magához tért és mosolyogva mondta: - -– Miattam ne fájjon a te fejed, pajtás. - -Hadady erre megvette Ábel Istvántól a négyest és Ábel István fél nyolcra -a négyes árát is elveszítette. Ekkor csendesen fölállt; eltolta maga -elől a kártyát és csendesen mondta: - -– Köszönöm, elég volt. - -A társaság egy része furcsán hallgatott; a másik része erőltetetten -beszélgetett. Ábel István hibátlanul búcsúzott el tőlük, azután odaszólt -Hadadynak: - -– Kilenc órára nálad lesz a négyes. Csak hazahajtatok rajta. - -Kezet fogtak. Ábel István kiment a kávéház elé; a kocsis gyorsan -kapkodta le a reszkető lábú lovakról a takarókat; Ábel István felugrott -a bakra, kezébe vette a gyeplőt és nekiindította a lovakat. A patkók -szikrákat hánytak a marosvári utcák kövein és a kocsi tíz perc mulva -beporzott a kastély kapuján. Reggel nyolc óra volt. Ábel István -leszökött a bakról; kissé megborzongott a reggeli hüvösségtől, de aztán -nyugodtan mondotta a kocsisnak: - -– Áthajtasz Hadady nagyságos úrhoz és jelented, hogy megérkeztél és -hozod a négyest. A lovak kerüljenek minél elébb istállóba. - -Megfordult és fölment a lépcsőn. A hálószobában a feleségével -találkozott, aki rémülten jött el az ablak mellől. - -– Hová külted a négyest? – kérdezte az asszony ijedten. - -Ábel István összeszedte magát. - -– Hadadyhoz, – mondta halkan. – Elnyerte tőlem. - -Az asszony mindent megértett. Összeomlott és zokogni kezdett. Ábel -István kinézett a nyitva hagyott ajtón a szobájába, a fegyverei felé; -eszébe jutott, hogy egyszer már – kölyökkorában, egy semmiség miatt – -mellbe lőtte magát; eszébe jutott, hogy a kastély régi gazdája is így -lett öngyilkossá és egy másodpercig dacosan élvezte a halál gondolatát. -De azután más érzelmek támadtak föl benne; a nagyapjára gondolt; azután -az apjára, vállat vont és csendesen mondta a feleségének: - -– Te majd hazamégy az apádhoz. Én pedig… én pedig ügynök leszek. - - - - -Babilon lánya - - -Az első. - -– Csak veled a kegyelmes úr legyen megelégedve… - -A két pap suttogva beszélgetett: és még így is újra meg újra latinra -fordították a beszédet. Mit titkolnak? Mit féltenek? Mikor az idősebb, a -barnaarcú, hajlott orrú, lesütött szemű Budapesten beszállott, -belopózott a vasuti fülkébe, Auróra rá sem nézett. Nem érdekelte. De -amikor egy másik fülkéből átjött látogatóba a fiatalabb, szőke, -pirosöves és amikor a kettő suttogni kezdett és amikor úgy vigyáztak -arra, amit beszélnek, hogy néha latinra fordították a beszédet, akkor -Aurórában lassan fölparázslott egy mohó, nagy kíváncsiság. Mit beszélnek -ezek? Mit titkolnak ezek? - -– Csak veled a kegyelmes úr legyen megelégedve. - -Közömbösen nézett ki az ablakon, de a teste szinte meggörbült, ahogyan -lesben állva figyelt. Az egész testével hallgatózott. És végre – végre – -elfogta ezt a mondatot. Ettől fogva mindent értett, amit a két pap -beszélt, még azt is, amit latinul suttogtak egymás fülébe. Egyetlenegy -tisztán értett mondatra volt szüksége, hogy a szótörmelékekből, a -mozdulatokból, az egész helyzetből megkonstruálja: miről van szó, mi -történt és minek kell történnie. - -Mi történt? Az történt, hogy az idősebb pap, a barnaarcú és hajlott -orrú, paphoz nem méltó dolgokat művelt. Asszonyokért bolondságokat -követett el, időről-időre, mint akit megszállott valami, úgy rohant -egy-egy szoknya után, – szerelemben sokszorosan vétkessé lett. Ezért -diszgráciába esett volt és ezideig valami számüzetésfélében kellett -élnie. Most kegyelmet kapott. Mehet haza. A vonaton egy másik fülkében -utazik a püspök. Tőle jött át a fiatal, szőke, vörösöves: udvari papja. -Amit – suttogva és időről-időre latinul – elmond, az félig üzenet, félig -türelmetlen és könyörgő baráti tanács. Annak kell ezentúl történnie, -amit ő most mond. Tehát: ezentúl azután ne legyenek botrányok… ezentúl -végy erőt magadon… ezentúl ne rohanj a szoknya, az asszony, a -nőstényállat után… ezentúl ne botolj meg többé a bestiában… ne őrülj -meg, ha egy szoknya meglibben előtted… Ha csak ezt tudod, minden rendben -van. De tudod-e? Elég erős leszel-e már? Igen?… ha igen, akkor minden -rendben van, akkor győztél, akkor végre mehetsz fölfelé, elérni mindent, -ne tarts semmitől. - -– Csak a kegyelmes úr legyen veled megelégedve. - -A fiatal pap fölkel, búcsúzik, megy vissza a kegyelmes úrhoz. Az idősebb -pap kikíséri a folyosóra, utánaint, amint betér a püspökhöz, – hiszen -ebben a kocsiban ülnek, a harmadik fülke az övék, – azután visszajön, -leül, elgondolkozva lehajtja a fejét egy másodpercre, azután kinéz az -ablakon. Sötét arcán mintha egy mosolygás suhant volna végig: belenéz a -jövőbe és megelégedetten nézi a jövőt. - -Auróra előbb oldalról vet rá egy futó pillantást, azután egész arccal -feléje fordul és nagy szemmel, nyiltan kutató, elámult és türelmetlenül -kiváncsi pillantással nézi. Milyen ember ez itt? Szeretné neki -megparancsolni, hogy forduljon ide; szeretné megparancsolni neki, hogy -ne üljön összegubbaszkodva a sarokban, hanem álljon föl; szeretné -kihámozni formátlan, hosszú fekete ruhájából. Hadd lássam, milyen férfi -vagy! - -A pap megérzi a kutató tekintetet és ijedten összerezzen tőle. Mintha -sulya volna az asszonyi pillantásnak és mintha a két vállára nehezednék -ez a tekintet, összegörnyed alatta. Az arca komor, ijedt, dacos és -elszánt; a szemét lesüti. Nem nézel föl? Nézz föl! Nézz reám! Auróra -remeg a türelmetlenségtől és lassanként lobogó dühvé lesz benne a -kíváncsiság. Micsoda ember ez? Szerelemben vétkezett és most el van -tiltva a szerelemtől. Ennek a férfinak tilos az asszony. Ő is tilos. -Mikor volt Auróra utoljára együtt olyan férfival, aki lesütötte a szemét -és elfordult tőle? Sohasem volt még ilyen férfival egyedül. Eddig minden -férfi a szemébe akart nézni és _ő_ játszotta a szemlesütést, eddig -minden férfi – nyiltan vagy kerülgetve, de mind egyforma éhséggel – őt -akarta; és ő sohasem akart senkit. Ezt ő akarná? Nem tudta; nem érezte -tisztán; csak azt érezte, hogy meg kell törnie ezt a konok hallgatást, -meg kell szüntetnie ezt a makacs szemlesütést, a védekező férfiból -támadó férfit kell csinálnia. Rám kell nézned! - -Auróra összeszorított foggal, éhesen és türelmetlenül söpörte végig a -tekintete tüzhullámaival a pap arcát. A pap arca mozdulatlan maradt. -Különös arc… Amikor beszállott volt, Auróra rá sem nézett igazán. Nem -érdekelte. Vak volt, hogy ez az arc nem érdekelte? Soha ő ilyen -csudaszép férfifejet nem látott. A barna arca… a komor szemöldöke… az -éles és hajlott sasorra… Ez a férfi azért született, hogy asszonyokat -szeressen és kínozzon. Hogy szerethet ez! És olyan, amikor szeret, -mintha megszállotta volna valami… Nézz ide! - -Auróra előre hajol, a pap konokul lehajtja a fejét. Auróra még jobban -előre hajol, a parfümje most ott libeg már a lehajtott fej körül; a pap -arca lassan pirulni kezd. Barna arcába felszökik egy vérhullám, hevesen -dobogó szive új meg új vérhullámokat küld az arcába és Aurórán az öröm -különös, nagy izgalma bizsereg végig, amint egészen közelről már a pap -elsápadó és kigyulladó arcát nézi. Nézz rám! Nézz föl! - -A pap kétségbeesetten harcol magával. Nem szabad fölnéznie. Ez az első -lépés, a veszedelemhozó; a sülyedés utja; most kell megmutatnia, hogy -erős-e. Nem szabad fölnéznie. Auróra azonban olyan közel hajlik hozzá, -hogy kalapja és fátyla szinte surolja már lehajtott fejét. A pap remegő -küzködésében úgy érzi, hogy megérintették, úgy érzi, hozzá ért valami… -valami, ami egy asszonyhoz tartozik, ami része egy asszonynak; el akarja -kapni a fejét. És fölnéz. - -Borús és lángoló szeme fájdalmasan tüz rá Aurórára; meghökkenve látja, -hogy a kalap és a fátyol és az egész asszony még messze volt tőle és -hogy csak asszonyi kiszámítás és férfi-fantázia tüntette föl olyan -közelinek. Borús, lobogó és ijedt szeme rátüz az asszonyra, azután -menekülni akar tőle. Egész testével előrehajolt és most egész testével -vissza akar menekülni: összehúzódni, összegubbaszkodni a sarokba. Borús -és lángoló szemébe azonban belelibben egy világos és derült ragyogású -kék szempár ártatlan és mosolygó pillantása. - -Auróra derült ártatlansággal és szelid mosollyal néz szembe a pappal; -csendesen, szeliden, tisztán néz és vár. A pap megdermedve bámul bele a -nefelejtsszínű gyermeki szempárba és nem tudja elfordítani a tekintetét. -Farkasszemet néznek. A pap remegve, borult és tüzes szemmel, álmélkodva -és fölindultan, Auróra tisztán, kéken, mosolyogva és ártatlanul. Mi -lesz? - -A papnak megvonaglik a nyaka a kémény erőfeszítéstől: el szeretné -fordítani a fejét. Nem tudja, mit akar ez az asszony és egyformán fél -attól, hogy akarni talál tőle valamit, és attól, hogy nem akar, de ő -félreérti. Egyformán fél a hivástól és a visszautasítástól. Szeretné -elfordítani a fejét… elviselhetetlen már ez a szembenézés, ez a mosolygó -kék szem… görcsösen erőlködik… most mindjárt sikerül… most rögtön -elfordítja a tekintetét… most felszabadul. - -Auróra lemosolyogja az erőfeszítését. Most már az enyém vagy! Ohó, te -asszonyoktól szoktál megbolondulni, te szerelmek miatt mentél tönkre, – -és éppen én tőlem tudnál megszabadulni, éppen én volnék az, akivel tudsz -nem törődni? Auróra lemosolyogja az erőfeszítését és most tudja már, -hogy boszut fog állni a hosszu vonakodásért. Most tudja már azt is, -hogyan fogja csinálni: úgy, hogy még csak egy szót sem szól; a száját -még ki sem nyitja. Csak mosolyog, és ennek az embernek meg kell őrülnie. - -Auróra lemosolyogja a pap erőfeszítését és abban a pillanatban, mikor a -remegő és küzködő férfi már elfordítaná a fejét… már elfordítja… már nem -néz ide… akkor megmozdul. Megmozdul. Ohó, ugy-e? A pap riadtan néz rá -vissza. És most nem fordul el már többé tőle. Már vigyázni sem kell rá. - -Auróra megmozdul. A két karját ívben fölemeli a kalapjához. A fátyolát -oldja meg. A mozdulata egyszerü és természetes, de szépséget, lágyságot -és erőt vitt bele. A két karja fölemelésével meg kell mozdulnia az egész -felső testének, a kemény mellének és a nyakának: a karja fölemelésre -ingerlő és kihivó, mint egy vakmerő szó. Most már nem néz rá a papra. A -pap úgy is nézi már őt. - -A pap nézi őt. Ő megoldotta a fátyolát, de sem a fátyolt, sem a kalapot -nem veszi még le. Előbb föláll. Lassan fölemelkedik az ülésből és -kiegyenesedik. Most az egész teste játszik már; izmos teste, minden -rugékonyságával és hajlékonyságával. Hajlékonyan, izmosan és karcsuan -áll a pap előtt; nem néz le rá, de érzi, hogy a pap elkábultan, -értelmetlenül és dideregve bámul föl rá. A pap nem tudja, miért állott -föl… Auróra váratja előbb, azután lassan és számítottan megmozdul. -Minden kis mozdulatának olyannak kell lennie, hogy egy nagyszerü -asszonytest minden lehetősége benne legyen, minden mozdulatának -jelentősnek, lassunak, ingerlőnek, kihivónak és vakmerőnek kell lennie; -előbb a kabátját gombolja lassan ki, azután a fátylát és a kalapját -teszi le lassan; azután – lassan – a kabátját fejti le magáról, és -mindez olyan szemérmetlen, mint egy vetkezés, és amikor felöltözötten, -csak kabát és kalap nélkül, egyenesen és karcsúan ott áll a pap előtt, -olyan, mintha meztelen volna. - -A pap reszket és Auróra mosolyog. Félig lehunyt szempillák alól lenéz rá -és mosolyog. A pap megrázkódik és menekülni akar. Még egyszer összeszedi -minden erejét, föl akar ugrani, ki akar rohanni, menekülni akar. Nem! Oh -nem! Itt maradsz! Auróra leül szembe vele és úgy néz rá, mintha rögtön -mondani akarna valamit. A pap megrezzen és marad. Marad, vár, mint egy -ijedt és tehetetlen gyerek, aki könyörögve kéri, mondjanak neki végre -valamit, parancsoljanak neki végre valamit… - -Auróra úgy néz rá, mintha mondani akarna valamit. De nem szól. Oh, ezt -nem. Meg kell őrülnöd, de anélkül, hogy egyetlen szót mondhatnál, vagy -mondanék én. Auróra hallgat és a pap arca most már fájdalmasra torzul -el. Nyögve fölsóhajt… a keze remeg… most megszólal, vagy kimegy… mondani -kell neki valamit. Auróra úgy néz rá, mintha mondani akarna neki -valamit, de nem szól. Csak a tekintete és arca parancsol mindjárt -valamit. - -Mit? Mit akar? A pap reszketve várja a parancsot. Mit gondol vajjon? Mit -gondol ez a pap rólam? Mit bánom én… hadd reménykedjék… hadd higyjen -valami csodában… most már az enyém. Auróra lassan az ajtó felé fordítja -az arcát. Az ajtó és az ablak üvegjén át betüz a délutáni nap. Auróra -elhúzódik a napsütéstől, az arca elé emeli a kezét, mintha a napsütés -ellen védekeznék; összehúzott szemöldökkel néz a függönyökre és egy -mozdulatot jelez a függönyök felé. A pap megérti. Azt hiszi, mindent -megértett. Fölugrik. Összehúzza a függönyöket. Vár az ajtónál. Remegő, -nagy lélegzetet vesz, visszafordul, háttal az ajtónak megáll, ránéz -Aurórára, a szeme lángol és lassan becsapja az ajtó zárát. - -Most csönd van. Auróra hátradőlt az ülésen, kis lábát előrenyujtja; -lábát, magasan föl, szabadon hagyja a felcsúszott szoknya; ül, néz a -papra és mosolyog. A pap lihegve áll az ajtónál. A nagy csöndben hallani -a vonat kattogását. - -A pap még utoljára megijed magától és még utoljára néz habozva Aurórára. -De Auróra mosolyog reá. A pap megmozdul tehát és egy hördüléssel odaveti -magát Auróra kis lába elé, Auróra lábára. Remeg és a hörgése szinte -sírás; nem lehet ráismerni; kivetkőzött magából; megőrült; vége van. - -Auróra szótlanul lenéz rá és egyszerre vége minden érdeklődésnek és -hirtelen nagy utálat támad föl benne. Milyen utálatos is minden férfi. -Ez is. Mit akar ez itt? Megőrült? Milyen undorítóak. Ez is. Takarodjék -innen. - -Hidegen néz le a vonagló férfira és el akarja húzni a kezét és ki akarja -szabadítani magát. A férfi azonban nem engedi. Most megőrült már, most -már csak engedelmeskedni lehet neki. Auróra nem akar engedelmeskedni, -fölháborodottan, undorral védekezik; harcolnia kell; egy kemény ököl -fájdalmas szorítását érzi; és az Auróra rémült sikoltozása, mint egy -megtámadott gyermeké, süvölti túl a vonat kattogását. - -Auróra őszinte rémülettel és ártatlanul sikoltozik, mint egy megtámadott -gyermek; a sikoltozás betölti a szűk fülkét és áthatol a falakon, és a -támadó férfinak még ideje sincs megijedni, amikor fölrántódik a fülke -ajtaja és emberek állnak meg előtte. A vasuti kalauz, két riadt pap, egy -asszony, egy férfi. - -A két pap riadtan áll meg az ajtóban, és a harmadik lassan -kiegyenesedve, halálsápadtan fordul feléjük. Mit mondjon? Szeretne -mondani valamit, vértelen ajka kétszer is fölnyilik, egy fáradt -kézmozdulat kétszer is az asszonyt akarja megjelölni a bűnös gyanánt… de -ki hisz neki? Nagy és rémült csönd. Auróra panaszosan és ártatlanul néz -a jövevényekre; az érkezők suttogni kezdenek, a két pap az ajtóban -megmozdul, és megmozdul idebent a harmadik is. - -Halálsápadt fejét fölemeli még egyszer; fölrántja; hátraszegi; aztán -kifelé indul a fülkéből. Az ajtónál szótlanul széttolja a várakozókat, -áttör közöttük, aztán elkezd szaladni. Hová szalad? A bámuló -pillantások, amelyek kisérik, egyszerre rémültekké válnak; egy ijedt -sikoltás hallatszik; fölcsapódik egy ajtó, azután újra becsapódik… - -– Mi történt? - -– Leugrott a vonatról. - -Futkosás. Kiabálás. A vonat megáll. Egy véres testet hoznak. A két pap -megrendülten és könnyes szemmel nézi, sírás, sajnálkozás. Auróra nagy -szemmel nézz arra, amerre a halottat elvitték. - -Még nem tudja, mit érez. Fájdalom ez? Lelkifurdalás? De azután -lassanként lerázza magáról ezeket az érzésrongyokat és lelke -kiegyenesedik a kegyetlenség biborpalástjában. Mi köze neki ehhez a -bolondhoz! A férfiak arra valók, hogy meghaljanak érte és miatta. És -eddig egy sem halt meg? Valóban ez volt csak az első? - -Majd ezután! Most tudta már, hogy sem fájdalmat, sem lelkifurdalást nem -érez. Megelégedést és örömet érzett. Babilon lánya megtalálta az ő -szörnyű lelkét és elindult az ő rettenetes utján. - - -Szakítás. - -Cserneky elhüvösödő, sápadt arccal hallgatta az asszony tombolását, -lassuakat szippantott a szivarjából, maga elé tartotta a szivart, -ráfujta a füstöt és figyelmesen nézte. Auróra belefáradt a tombolásba, -leült és feleletet várt. Cserneky hosszú hallgatás után fölnézett végre -a szivarjáról, hüvösen végigmérte az asszonyt és halkan – szinte még -mindig a szivarján át – ezt mondta neki: - -– Ordináré vagy, mint egy halaskofa. - -Auróra fölszisszent és úgy tetszett, új tombolásba kezd, de Cserneky -megelőzte. - -– Egy óra mulva – szólt halkan – elköltözöm tőled. - -Az asszony ugrásra készülő, tombolásnak induló lendülete erre elbágyadt -és elmállott. Auróra egy másodpercig meghökkenve és elálmélkodva állott -meg a férfi előtt, azután csendesen, idegesen nevetni kezdett. - -– Te nem hiszed, – szólt erre Cserneky halkan. – Majd meglátod. Én -ideges és szenvedő ember vagyok és te keményen uralkodtál rajtam. A -lábad már a nyakamon volt és kevés hijja, hogy bágyadtan, fáradtan, -haldokolva egészen meg nem adtam magamat neked. A rabszolgád voltam és -ma egy hete már ott tartottam… már annyira jutottam… már olyan mélyre -sülyedtem, hogy hajlandó lettem volna téged… téged – téged! – feleségül -venni. - -Auróra begörbített körömmel lépett előre egyet. Cserneky fölállott. -Halvány és finom arcán kigyulladt az a nagy indulat, amely fütötte; a -hangját egy árnyalattal fölemelte: - -– De az ízlésem megmentett. Az ízlésem föllázadt… és én lerázlak -magamról… eldoblak magamtól… elhajítalak, mint egy rongyot… elhajítalak -úgy, amint a fajtádnak kijár. - -Megállt az asszonnyal szemben. Most ő volt az úr; kettejük között most -végre – először – ő volt az erősebb; férfi volt, úr volt, arisztokrata -volt; az asszony most az lett végre előtte, aminek mindig lennie kellett -volna, ami volt: az utca lánya. Most szembe nézett az asszonnyal, egy -felsőbbséges, hideg, nyugodt, gőgös pillantásra kiélvezte a diadalát, -megfordult és bement egy másik szobába. - -Amikor kijött, az asszony mosolyogva fogadta. - -– Tamás, – mondta neki jókedvüen, – mi igazán meg voltunk bolondulva. -Miért viaskodunk mi voltaképpen? Azért, mert elválunk? De hiszen mind a -ketten ezt akarjuk. Semmi ok nincs a haragra. Ezt akartuk… éreztük, hogy -ennek kell jönnie… itt az ideje… Mihelyt ebben megállapodtunk, rögtön -nyugodtan és barátságosan búcsúzhatunk egymástól. - -Cserneky gyanakodva nézett rá és halkan felelte: - -– Nem búcsúzhatunk barátságosan, mert te nem bocsátod meg nekem, nem -bocsáthatod meg nekem, hogy én hagylak el. - -Auróra jókedvüen, csilingelve nevetett, mintha valami édes tréfát -hallana. - -– Tamás, öregem, – mondta, – te igazán nagyon szenvedhettél már ebben a -rabszolgaságban, hogy ilyen lázasan ijedezel tőlem. Pedig nekem… Soha -jobbkor nem jöhetett volna nekem az, amit mondtál… Legfőbb ideje volt… -Mert különben… ne haragudj, de különben azt hiszem, éppen megcsaltalak -volna. - -Derült és tiszta szemmel nézett a férfi szemébe és feléje nyujtotta a -kezét. - -– Igazán… hálás vagyok neked, hogy ettől megkíméltél. Igy igazán -békében, szépségben, előkelőségben válhatunk el egymástól. -Megköszönhetjük egymásnak a jó napokat… és a rossz napokat is, amelyeket -együtt töltöttünk és… és jó mulatást kívánhatunk egymásnak. Igen? - -– Igen. - -Auróra vidám volt, jókedvü, beszédes, egyszerű és szerény, és Cserneky -lassan eltünő gyanakvással, lassan föltámadó nyugalommal és -megnyugvással sokáig beszélgetett vele. - -– Igaz, – mondotta végül Auróra, – mikor költözöl el? - -– Most rögtön. - -– Hová mégy? - -– Hotelbe. - -– Ez szamárság. Maradj itt addig, míg lakást veszel. Míg bebutoroztatod. -Négy-öt nap alatt megvan az egész… én majd segitek. Semmi értelme, hogy -előbb – kis kézi kofferrel – kényelmetlen hotelbe vonulj be, mint valami -borutazó. - -Cserneky ellentmondásokra készült, de Auróra elvágta a szavát: - -– Ugyan… ne vonakodj ilyen nevetséges módon. Az udvari szobában alszol… -csak nem félsz tőlem… Hidd el, – majd meglátod, – hogy semmi okod rá. És -öt-hat napig együtt ebédelsz velem. Ez az egész. - -Csöngetett, a szobaleánynak rendeleteket adott ki, azután hozatta a -kalapját, kabátját, hogy elmegy otthonról, búcsúzott, és Cserneky erre -belenyugodott, hogy pár napig vendége marad még ennek a lakásnak, -amelynek a legkisebb szőnyegét is az ő pénzén vásárolták. - -Az estét egyedül töltötte el. Szabadon járt-kelt és minden tagjában -érezte a szabadság örömét. Frissnek, fiatalnak és mindenekfölött -tisztának érezte magát, és amikor késő éjjel hazament az udvari szobába -lefeküdni, szinte áhitattal bujt az ágyába. Egyedül, egyedül! Tisztának -érezte magát, gyorsan elaludt és csöndes, nyugodt álma volt. - -Tíz óra tájban ébredt föl. Amikor bement az ebédlőbe, meglepetve látta, -hogy a reggeliző-asztal még érintetlen. Kínos gyanu támadt föl benne; -végigborzongott tőle, mint valami utálatos érintéstől. Ha ez az asszony -már az első napot, ezt az első éjszakát fölhasználta… ha ide – ide, ebbe -a lakásba, amelynek az igazi ura még itt van – ide hozott valakit… Az -ebédlő ajtaja kinyilt és a szobaleány jött be rajta. A kinyitott ajtó -mögött meg lehetett látni a szobák hosszu sorát, oda lehetett látni a -hálószoba nyitott ajtajáig. - -– A nagyságos asszony? – kérdezte a teás csészéje fölé hajolva. - -– A nagyságos asszony még nincs itthon, – felelte a szobaleány. - -Cserneky megkönnyebbült. Oh, ez mégis olyasmi, ami legalább hasonlít a -tapintatra és az ízlésre. Legalább nem itt… Legalább nem itthon… - -A reggelije végére járt, amikor kalapban, kabátban bejött Auróra. - -– Szervusz, – szólt álmosan, bágyadtan és mosolyogva, – itt vagy? Csak -egy falatot eszem, aztán lefekszem. - -Gyorsan evett valamit, de a pillái álmosan húzódtak lefelé; úgy -tetszett, elalszik evés közben. Cserneky hallgatva és gyorsan föltámadt, -kínos idegenkedéssel nézte. Auróra egy másodpercre egészen lehunyta a -szemét; elaludt; aztán fölriadt, fölállott, álmosan intett, azután -kiment. Cserneky idegesen bámult utána. A kalapja a fején volt… de -félrecsúszott volt. Föl volt öltözködve… de a ruhája rendetlen és -gyűrött. Az arca fakó, a szeme kékkarikás. Az egész asszony a maga -fáradtságával és feldultságával egy szennyes éjszakának minden emlékét -magával hozta, egész éles és bántó szagát, egész izzadt és becstelen -lehelletét. Cserneky megrázkódott az utálattól; fölállott; elment. -Örült, hogy ismét kint van az utcán. - -Este találkozott az asszonnyal. Auróra ekkor friss volt, üde, tiszta, -megmosakodott, jószagú és jókedvű. - -– Szervusz, Tamás, – mondta, – mit csináltál egész nap? - -– Lakást kerestem. Bútort rendeltem. És te? - -– Én… Oh, én egész nap aludtam. - -Jókedvűen mosolygott és bizalmasan mondta: - -– Ki kell pihennem magamat. - -Cserneky nem kérdezősködött. Másról beszéltek. Vacsora után az asszony -csöngetett és hozatta a kabátját és a kalapját. - -– Viszontlátásra, – mondta barátságosan. - -Csernekynek összeszorult a torka. Le akarta nyelni a kérdést, de a -szavak szinte szenvedve törtek át az ajkán: - -– Hová mégy? - -Auróra nevetve legyintett egyet: - -– Minek mondjam meg neked? Nem mondom meg. Kihasználom a szabadságom -első napjait. – Jobb, ha nem ismerjük az egymás utait… - -Jókedvűen intett még egyet, azután eltünt. Cserneky komoran bámult -utána, nyugtalanul járt-kelt, azután elment otthonról. Ezen az estén -azonban nem élvezte már a szabadságát. Érzékeny idegei állandóan -remegtek, kínos kényelmetlenség bántotta. - -– Az undor ez, – mondta magában. – Holnap elköltözöm ebből a lakásból. - -Mikor hazaért, alig tudott megküzdeni azzal a vágyával, ne nézze-e meg, -itthon van-e Auróra. De szégyelte ezt a vágyat, letiporta magában és -lefeküdt. Álmatlan, nyugtalan éjszakája volt. Korán kelt és amikor az -ebédlőbe bement, ott találta Aurórát. Auróra ebben a percben jött haza; -a kabátja még rajta volt, a kalapja oda volt dobva egy székre. - -– Szervusz, – szólt oda neki, amint bejött, – hogy vagy? Jól? - -– Jól, – felelte kurtán Cserneky. - -Kis hallgatás után, egy kis önkénytelen gúnnyal megkérdezte: - -– És te? - -Auróra elmosolyodott; az egész arcát elöntötte egy bágyadt, édes és -mámoros mosolygás; fölfelé fordította a szemét, egy kissé beleharapott -az ajkába és így felelte: - -– Istenien. - -Csernekynek bántotta a fülét ez a részeg és csömörletes szó. Valami -kemény és bántó dolgot akart mondani, de hirtelen, gyorsan, röviden ezt -mondta: - -– Kinél voltál? - -Auróra ránézett; barátságos nyugalommal belenézett a szemébe és -jóindulattal felelte: - -– Minek mondjam? Téged csak bántana. - -– Engem? Oh nem. - -– De… mégis… azt hiszem… Jobb, ha nem mondom. - -– Most már igazán kérlek, hogy mondd meg. - -Az asszony még mindig hallgatott és Cserneky erre – maga sem tudta, -hogyan – izgatottan, azzal a forró vággyal, hogy megsértse és megalázza -az asszonyt, így szólt: - -– Igazán túlbecsülöd az én számomra való jelentőségedet, általában: az -egész értékedet, ha azt hiszed, hogy nekem nem tökéletesen mindegy, hol -fetrengsz. - -Az asszony nem szisszent föl, nem pattant föl és nem tört ki, amint -várta. Megvonogatta a vállát és nyugodtan mondta: - -– Ha azt hiszed, – kérlek Bálintnál voltam. - -– Miféle Bálintnál? – kérdezte Cserneky elámulva. - -– A vezetéknevét?… nem, nem tudom. A vezetéknevét nem tudom. - -– Csak… Te… Csak… nem? - -– De igen, – mondta nyugodt fejbólintással Auróra, – annál a Bálintnál, -aki két évvel ezelőtt a te inasod volt. Két év óta vágyódom rá, hogy -fölkeressem. - -Cserneky levegő után kapkodott. - -– De hiszen, – mondta fölvillanó reménnyel, – az a… az a Bálint -Amerikába ment. - -– Hazajött. Most a Jánosházy-palotában szolgál. Ott voltam nála. - -Cserneky mérgesen, izgatottan, gúnyosan nevetett. - -– A cselédszobában! – mondta a foga között. – Ott a helyed. - -– Tegnap, – felelte Auróra, – még a cselédszobában. De ma már -Jánosházyék nem voltak otthon, – ma a grófné hálószobájában. - -Cserneky felhördült. - -– Te, – mondta összeszorított foggal, – ilyet ne merj mondani. - -– Miért? – kérdezte Auróra csodálkozva. - -– Mert így… mert így részese leszek az egésznek… arcátlan szövetségese -leszek… - -Megrázkódott az undortól és a feltörő utálatnak egy mély hangjával -fordult el az asszonytól. - -– Miért haragszol úgy? – kérdezte Auróra. – Hiszen mindig azt mondtad, -hogy az eredetem kitör belőlem. Hát igazad volt: kitör belőlem. Te a -grófok között érzed magadat jól; én a cselédek között. Tegnap egyedül -voltunk, de ma ott voltak… a többiek is… a Bálint barátai… és én -táncoltam nekik… citeraszóra, igaz… de úgy, ahogyan neked szoktam… -fátyollal, azután fátyol nélkül… Milyen tánc! Milyen szemek! Milyen -férfiak azok! - -Cserneky ökölbe szorított kézzel állott meg előtte; egy másodpercig -habozott, megüsse-e, azután sarkon fordult és elment. Másnap reggel egy -óra hosszat várta az ebédlőben. Végre megjött az asszony rendetlenül, -álmosan és feldultan. - -– Auróra, – mondta neki Cserneky, – azért várok rád, azért nem mentem -még el innen, hogy megkérjelek: hagyd abba ezt a dolgot. Ez mégis -méltatlan és megalázó… Én utánam… És legalább ne így… ne egy részeg -lakájhaddal… - -Auróra álmos volt és bosszusan rázta meg a fejét. - -– Ugyan kérlek, – mondta, – hagyj engem békében az örökös finomságoddal. - -– Auróra, kérlek… - -A keze után nyult. Auróra azonban kirántotta a kezét, durcásan -megfordult és elment a hálószoba felé. - -Cserneky egész délelőtt és egész délután várta. Estefelé, amikor kijött -a hálószobájából, sápadtan állott eléje. - -– Auróra, – mondta, – itt várok rád. - -Auróra most jobbkedvü volt, mosolygó, rózsás és kipihent. - -– Tessék, – mondta jókedvüen. - -– Itt várok rád, – szólt Cserneky komoran, – hogy az utadba álljak. Ezt -nem teheted… ezt nem szabad tenned… az én karomból ide még sem -sülyedhetsz le. - -– De kedves Tamás, – felelte Auróra nyugodtan, – neked baráti jogcímed -mindenesetre van arra, hogy engem tanácsokkal láss el, de… ugy-e… te -nagyon jól tudod, hogy én az ilyen baráti tanácsokkal sohasem törődtem. - -– Tudom, – felelte Cserneky kétségbeesve, – de én… én… - -Auróra a csengőhöz lépett és a kabátját és a kalapját hozatta. - -– Nem is vacsorázol? – kérdezte Cserneky kétségbeesve. - -– Nem, – felelte Auróra. – Ma vele vacsorázom. - -Indulni akart. Cserneky elébe állott. - -– Nem engedlek. - -– De öregem… - -Cserneky lesütötte a szemét az Auróra mosolygó, kedves és nyugodt -pillantása előtt. - -– Nem engedlek. - -Cserneky rettenetesen küzdött magával. Rágta az ajkát és a homloka -verejtékes volt. Az asszony ismét indulni akart. - -– Nem engedlek. - -– De most aztán elég volt. Miféle jogon akarsz te engem eltiltani attól, -hogy… - -Cserneky nagyot sóhajtott, kitárta a karját, lehajtotta a sápadt fejét -és a fájdalomtól könnyes volt a szeme, amikor megszólalt: - -– Azon a jogon, – mondta halkan, – hogy magamnak akarlak megtartani. -Hogy nem birom el, ha a másé vagy. Hogy mindent odaadok neked és érted -és téged semmiért nem adlak oda. - -Lehajtott fejjel állott. Megadta magát. Rabszolga volt. - -– Bocsáss meg, – mondta remegő és halk hangon, – bocsáss meg nekem… nem -birom… nem lehet… - -Elhallgatott. Rabszolga volt. Auróra hátrafelé lépett kettőt, hogy jól -láthassa. Végignézte. Tetőtől talpig. Az arca a kegyetlenség hideg -kéjében most Meduza-arccá lett! Még egyszer végignézte a férfit, azután -feléje hajolt, fölemelte a kezét, az ajtó felé mutatott és sziszegve -mondta: - -– Most takarodj! - -Cserneky riadtan kapta föl a fejét. Auróra Meduza-arccal nézett rá és -nyugodtan mondta neki: - -– Az egészből egy szó sem volt igaz. Tegnap és tegnapelőtt és ma az -anyámnál aludtam… azt a legényt két év óta nem is láttam… Jánosházyék -itthon vannak, kérdezd meg őket. Az anyámnál aludtam, a leányágyamban -és… egész éjjel imádkoztam az Istenhez, alázzon meg téged. Az Isten -meghallgatta az imámat… csak háromszor kellett úgy hazajönnöm, mintha -egy másik férfitól jönnék, csak hazudnom kellett, hogy mással voltam, és -már nem birtad. Már fájt. Már sírtál. – Eddig hazudtam. De most, amikor -már tudod, milyen az, ha én a másé vagyok, amikor már fáj, – most -megcsallak. Még ma. Akárkivel. Aki akarja. Gondolj majd rá: minden -órában mással vagyok, minden éjszaka máshoz bujok, minden reggel mással -ébredek; nem veled. Mindig gondolj rá és mindig fájjon és mindig sírj -beléje… - -Ujra fölemelte a kezét és az ajtó felé mutatott: - -– És most takarodj! - - -Játék. - -… Egy szép őszi napon, édesem, elhatároztam, hogy meg kell halnia. – -Rosszul mondom: nem határoztam el, hogy meg kell halnia; – soha én meg -nem öltem senkit; én csak játszottam az életükkel egy kicsit… rájuk -küldtem a halált, lássam: bírnak-e vele. – Ne mosolyogj, kedvesem. A -végén el fog borulni az arcod. Ijedt gyerekszemmel bámulsz majd rám, – -így bámultak rám mind, amikor megismertek. Ilyen nyomorék gyáva-e minden -férfi?… Vagy csak a gyáva nyomorékok kerülnek mellém? – Nem tudom. De én -erős vagyok, édesem; én nevetek azon, ha valaki meghal és utálom azt, -aki nem tudott megbirkózni a halállal, amelyet ráküldök. Jól vigyázz, -édesem, te is. Ma rosszul viselkedtél; és ha nem únlak meg és el nem -hajítalak, hanem ha megtartalak és engem nem szolgálsz hűséggel és -szeretettel, akkor… - -Ne nevess, ha mondom. – Ne nevess! – Ne nevess! – Óh várj csak: itt a -történet. - -Nyár volt; falun laktunk: az emeletes kastélyban, amely most az enyém és -ahol már voltál nálam látogatóban. Akkor három éve voltam már a -felesége; úntam és útáltam; soha nem tudtam volt neki megbocsátani, hogy -olyan nehezen vett feleségül. Hiszen harcolnom kellett érte, hogy -elvegyen. És ekkor hozzá még beteg is lett, az erei meszesedtek el, a -szíve nem dolgozott jól; elgyengült, sápadozott és sóhajtozott. – Félt a -haláltól és kezdett tőlem elszakadni. Ekkor már külön hálószobánk volt -és véletlenül megtudtam azt is, hogy titokban ki akar békülni a -rokonaival és új végrendeletet akar csinálni. Nevettem rajta. - -Nevettem rajta, de még nem tudtam, mit fogok csinálni. Hanem egy reggel, -– a verandán reggeliztünk, ő abban a székben ült, amelybe téged -szoktalak ültetni – egy reggel jön az ispán és szörnyűködve beszéli el, -hogy a faluban az éjjel meggyilkolták és kirabolták az árendást. Nem -tudni, ki tette; a csendőrök már itt vannak, de még csak azt sem tudják, -merre kezdjék a keresést. – Ekkor elsápadt. Pontosan láttam, hogy -elszíntelenedik az arca és a lilás ajka reszketni kezd. Összehúzódtam a -székemen és mintha csiklandoztak volna: alig tudtam megállni, hogy -hangosan ne nevessek. - -… Mi ketten az emeleten aludtunk. A szélső szoba volt az övé; közben -volt egy öltözködő, azután jött az én szobám. Minden szobából kijárás a -folyosóra. A folyosó lépcsőházi ajtaja gondosan bezárva: a gyilkosság -után következő este ő maga zárta be. Ő maga zárta be, élőlény – szárny -nélkül – hozzánk be nem jöhetett; teljes biztosságban voltunk; szépen -lefeküdtünk, mindenki a maga szobájában; csendesen jött az éjfél. - -Éjféltájban, édesem, én kimentem a folyosóra és halkan elkezdtem -nyávogni. Mit nevetsz? Nyávogtam. Nyávogtam, mint egy macska. Nem -hallottál engem még nyávogni? A macskákat magukat is megcsalom vele; -nincs az a macska, amelyet két perc alatt magamhoz ne csalnék… Kint -álltam hát a sötét folyosón ingben és mezítláb; és nyávogtam. No már -most: ő ki nem állhatja a macskákat és borzong a háta, ha -macskanyávogást hall. Erre a hangra rögtön föl fog ébredni. – Föl is -ébred. Hallom bent a mozgolódását. Nyávogok még egy percig… most már -alig fogja tovább bírni… még egy másodperc… én besurranok az én ajtómon… -az ő ajtaja nyílik és gyertyával kezében kilép a folyosóra… - -Én bent vagyok az ágyban, olyan jó kedvem van, hogy magamra húzom a -paplanomat és hangosan nevetek alatta, azután boldogan elalszom, de -tudom, hogy az éjjel fölébredek még egyszer. Föl is ébredek – mert én -akkor ébredek föl, amikor akarok – három órakor. Még egészen sötét van. -Gyorsan kiugrom az ágyból. Ki a folyosóra. Hallgatódzom. Alszik. Most -alhatott el, mert nagyon nehezen alszik el, ha egyszer fölébredt… Olyan -jó kedvem van, mintha részeg volnék… a szerelmeskedő nősténymacska -hosszu, keserves nyávogása hallatszik a folyosón… ő bent kirobban az -ágyból, én visszasurranok a szobámba és csendesen alszom késő reggelig. -– Ő egész éjjel nem fog aludni. - -Nem is aludt. Másnap reggel sápadt és remeg. Hogy nem hallottam-e azt a -szörnyü macskanyávogást? – Én nem hallottam semmit, maga bizonyosan -álmodott. – Erősíti, hogy nem álmodott; én nem hiszek neki; dühbe jön, -én elnézően mosolygok, ez még nagyobb dühbe hozza; tombol; az asztalra -üt; a szívéhez kap… - -Nagy macskairtás következik; a közelben minden macskát kiirtanak; -éjjelre ő maga zár be minden ajtót és minden ablakot. Én éjfélkor -kimegyek a folyosóra nyávogni; de ugyancsak kell sietni, mikor -visszasurranok a szobámba: nem aludt, nem tudott az izgalomtól elaludni, -rögtön kint volt a folyosón. A második – a hajnali – nyávogást tehát az -öltözködő-szobában végzem. Ekkor már aludt. A fáradság elnyomta és egész -kádenciákat kell lenyávognom, amíg nehéz álmából fölébred. De végre -fölébred és a fáradságom meg van jutalmazva. Felhördül, feljajdul, -felsikolt. Egy részeg zuhanással van kint az ágyból, egy -fájdalomordítással kint a folyosón. - -Amíg ő kint van, én az öltözködő-szobában még mindig csendesen nyávogok. -Ő áll kint a folyosón; reszket és liheg; nekem bent bőven van időm… -hallom, amint megfordul… most észrevette, hogy a nyávogás bentről -hallatszik… mindjárt jön be… csendesen nyávogva visszavonulok, nyugodtan -behúzom magam mögött az ajtót, a sötétben egy ugrással bent vagyok az -ágyamban, az ajtót felrántják és én összetapadt, álomtól hunyorgó -szemmel bámulok a férjemre… A férjemre, aki két perc mulva azután látja, -hogy őrültnek tartom őt és hogy félek tőle; aki előbb dühöng ezen a -föltevésen, azután megijed tőle és aki végül – mindennek ez a vége – -kapkod a szívéhez. - -A macskanyávogás eltart még három napig. Közben ő az én tanácsomra -orvost hivat. Az orvos szamárságokat fecseg és brómot ad. A brómnál -erősebb az én nyávogásom és éjjelenként nincs alvás. A hatodik éjszaka -elhagyom a nyávogást. Ebből elég volt. Gyanússá lehetne. És adjunk egy -szabadnapot is, különben ki talál törni az a nemes vad, amelyet olyan -jól hajtottam eddig. Tehát: egy csendes éjszaka. A férjem másnap reggel -boldog és rózsásarcu és én elnézően mondom neki: no látja, hogy csak -képzelődés volt. Ő már szinte elhiszi. - -A következő éjjel kikeresem egy vastagtalpu amerikai cipőmet, a kezembe -veszem, kimegyek a folyosóra és ezzel az egy cipővel pompásan utánzom a -parasztcsizma hangját. Mintha csizmás parasztok lábújjhegyen járnának, -topognának, ide-oda lopódzkodnának… Pompásan megy a dolog. Ő odabent -rögtön fölébred. Forgolódik. Habozik. Fél kijönni. Végre elszánja magát -és – mialatt én besurranok a szobámba – gyertyával az egyik kezében és -pisztollyal a másik kezében megjelenik az ajtóban. Megjelenik, azután -visszamegy, nehezen elalszik és alig hogy elalszik, kénytelen újra -kijönni… - -Másnap reggel kérdezi, hallottam-e valamit. Csodálkozva nézek rá; és ő -látja, hogy őrültnek tartom. Dühöng, nyomozást indít, és az én hitetlen, -csodálkozó és ijedt arcom szuggesztiójára a házunk egész népe arra a -meggyőződésre jut, hogy az úr megbolondult. - -Az úr még nem bolondult meg, de közel van hozzá. – Vigyük még közelebb -hozzá. – Előkeresem a pisztolyomat és azt mondom, hogy éjjel én is -figyelek majd. Éjjel utánozom a parasztcsizmák hangját; közben igen -óvatosan – mert ez nőnél mindig veszedelmes kisérlet – utánozok egy -halk, dörmögő férfisuttogást is, és mikor a ház ura berohan hozzám, -csodálkozva nézek föl a könyvből, amelyet ágyban fekve olvasok… Én nem -hallottam semmit. - -Áll. Hosszan néz rám. A karomat nézi. Ha ekkor odajön hozzám és -megcsókolja a karomat, – kegyelmet kap. De ő áll, néz, habozik, -összevonja a szemöldökét, elfordul és elmegy. Ah, megállj, hát lássuk –! - -Reggelinél azt mondja, hogy el akar utazni. Helyes, – mondom én – mikor. -Még ma – feleli. – Nagyon jó, – mondom én örömmel – mindig utáltam ezt a -helyet, minden nap, amelyet nem töltök itt, öröm és nyereség. Neki is -nagyon jó lesz minél előbb elmenni innen. Gyanakodva néz rám; dühbe jön; -azért is itt maradunk még egy napig. - -Hát itt maradunk. Még egy nap. Még egy éjszaka. Ez az éjszaka csendesen -kezdődött. Korán lefeküdtem, korán elaludtam, ki akartam aludni magamat, -hogy majd álmos ne legyek; – ki tudja, mikor alhatom megint… - -Pompásan kialudtam magamat. Két órára pontosan fölébredtem, megnézem az -órát, nyújtózkodtam, azután fölkeltem. Papucsot vettem, fölhúztam a -pongyolámat, – ma nem kell sietnem; és mások is fognak látni, ne -lássanak ingben. - -Pongyolát vettem, azután fogtam az amerikai cipőmet és kimentem a -folyosóra. Tudtam, hogy hosszabb topogásra lesz szükség, mert aki -éjfélre várja az első topogást, az két órára boldogan és mélyen elaludt -már… Hosszasan és kényelmesen topogtam hát és jó pár perc beletelt, amíg -a szobából kihallatszott az ijedt mozgolódás és a rémült kirobbanás. -Ekkor visszavonultam a szobámba. - -Félóra mulva ismét a folyosón voltam, de ekkor nyávogtam egy kicsit. A -nyávogás után ismét visszavonultam a szobámba. - -Harmadszor – ekkor már három óra volt és féltem, hogy hajnalodik – -villámgyorsan dolgoztam. Előbb topogtam a folyosón. Azután visszaszöktem -a szobámba. Fölkaptam a pisztolyomat. A szobámból átsurrantam az -öltözőbe; az öltözőben egy csomó ember heves lábdobogását utánoztam. -Viaskodást. Birkózást. És a birkózásba egyszerre belesikoltottam a magam -hangján: - -– Segítség! – Megölnek! – Irgalom! – László! – Segítség!… - -Kétségbeesve sikoltoztam és mögéje húzódtam az ő ajtajának. Sikoltoztam -és vártam. Jön-e a segítségemre? Jött. Megállt az ajtóban, egyik kezében -a gyertya, másikban a fegyver, és üveges szemmel meredt bele a -félhomályba. Ekkor fölemeltem a pisztolyomat és egy arasznyira a -fejétől, a fülének szinte közvetlen közelében elsütöttem. - -A lövés eldördült. Ő megingott és végigesett a földön. Én segítségért -kiáltoztam. Emberek jöttek. Fölemelték a földről. Halott volt. - - - - -Marosváriak - - -Dernay Ágota. - -Az Ágota első, nagy elcsodálkozása a furcsa földi életben úgy történt, -hogy egy télvégi, koratavaszi délután a napsütötte, eleven – hegyi -levegővel teli – marosvári utcáról hazament és otthon, az apja nehéz, -nagy, földszintes házában vendégeket talált: az anyja rendes délutáni -társaságát. A lakásnak langyos, csöndes, de kissé fülledt volt a -levegője, fényezett, régi butorok állottak a szobában és ovális keretü -régi képek lógtak benne a falon; a vendégek vidámságában és derüs -beszélgetésében mindig volt valami halk szomoruság. Hat nő volt a -Dernay-ház rendes vendége és Ágota ekkor – egy koratavaszi délután – -vette észre először, hogy a hat nő között csak egy asszony van és a -többi mind vénkisasszony. - -Ágota mérhetetlenül elámult ezen a fölfedezésen. Tizenhét éves volt, -fiatal melle feszült a duzzadó tavasz lehelleténél és az első érzése az -lett, hogy hangosan ki kell nevetnie az öt vénkisasszonyt, akik eddig -úgy tipegtek át az ő egész életén, hogy mintaképei voltak az -előkelőségnek és minden elérhető asszonyi és emberi tökéletességnek. -Eddig szerette őket, most valami idegenkedést érzett irántuk. - -Nem tudta megállni és egy hét mulva – a kerek asztal már föl volt -teritve a kávéhoz – megkérdezte az egyik Piron bárónőt, a finom és -kérlelhetetlen Louise-t: - -– Louise néni… - -A kérdés úgy indult, hogy felsőbbséges és kissé brutális lesz. Az első -két szó után azonban Ágota belenézett a Louise bárónő kék szemébe, -amelynek a fenekén úgy ült még valami tüzes, fiatalos csillogás, mint -egy fájdalmas emlék, belenézett a Louise bárónő kék szemébe, -megzavarodott, elfordult és dadogva és elpirultan fejezte be a mondatát: - -– Louise néni… miért… miért… nem mentetek ti férjhez? - -Louise néni sokcsipkéjü, bő, szürke ruhájában kihuzta sovány testét és -szigoruan felelte: - -– _Mink_ itt Marosváron nem mehetünk férjhez. - -Ágota hallgatott egy kicsit, azután halkan és ellágyultan megkérdezte: - -– Miért, Louise néni? - -A Louise néni kérlelhetetlensége megenyhült kissé; a hangja nem volt már -olyan szigoru. - -– Azért, – felelte – mert azoknak a férfiaknak, akik a mi társaságunkból -valók, azoknak gazdagon kell házasodniok. - -Ágota nem tudott szólni; Louise néni folytatta: - -– Aki pedig nem a mi társaságunkból való… Aki elvenne, az lejebb van, -ahhoz mink nem megyünk; vagy feljebb van, az itt hagy bennünket. - -A Louise néni arca egészen fájdalmas lett és a hangjában elfojtott sírás -remegett. A kérlelhetetlenségének nyoma sem volt és csaknem zokogott, -amikor kifakadva kiáltotta: - -– Hiszen itt volt a herceg… minden délután nálunk ült… de elment, úgy-e… - -Ágotán nagy megindulás borzongott át. A herceg az ulánusoknál szolgált -itt… hány éve?… huszonöt is van… most már nagy fiai vannak, de nem -Louise nénitől, hanem egy osztrák grófnőtől. - -* - -Ez volt az Ágota első nagy elcsodálkozása a furcsa, földi létben. A -csodálkozás azután ritkán hagyta el, konok és állandó társul szegődött -oda üde és virágzó fiatal életéhez, hozzá szegődött, mellette volt, -nyugton nem hagyta és egykor édes, de lassan fanyarrá váló, egykor -ragyogó és lassan elszürkülő arcán a fájdalmas álmélkodás torz maszkjává -lett. De addig sok idő telt el. - -Ágota előbb sokat táncolt az ő társaságuk tagjaival: kedves és elegáns -fiatalemberekkel, akik a minisztériumba és a vármegyéhez voltak -menendők, vagy huszártisztek voltak. Más még a nagy marosvári bálokon -sem kérte táncra Ágotát, és lehetetlennek is látszott, hogy ő azok közül -táncoljon valakivel, akikkel ezeken a nyilvános mulatságokon kénytelenek -voltak összekeveredni, de akikkel soha nem vegyültek. Idegenebbek voltak -tőlük ezek az emberek, mintha a holdban laktak volna. - -Ágota tehát sokat táncolt, édes és forró táncokat, amelyek után otthon -álmodozva feküdt le és amelyek napokig és hetekig foglalkoztatták. Az -egyik ilyen tánc azonban jött a másik után és egyikből sem lett semmi. -Az egyik év telt a másik után és Ágota végre csodálkozva vette szemügyre -az ő társaságukat és a várost, amelyben ez a társaság élt. - -Az ő társaságuk volt a legelőkelőbb a városban és ezt az előkelőséget -gondosan és féltékenyen őrizte is. Zajlott körülötte a város és a -társaság nem keveredett össze a várossal. A város azonban tovább is -zajlott, haladt, gyarapodott és gazdagodott és ők valahogyan elmaradtak -tőle. - -Ők elmaradnak tőle, és azok közül a kedves és elegáns fiúk közül is, -akikkel ő annyit táncolt, egyre kevesebb maradt körülöttük. Elmentek -ezek a fiúk. Elhullottak. Ki Budapestre került, ki Amerikába; ki egészen -lecsuszott, ki megházasodott. Ez volt a legkülönösebb: megházasodtak -ezek a fiúk és egyik sem vette el Ágotát, akibe szinte mindnyájan -szerelmesek voltak és aki egyikhez-másikhoz szívesen is ment volna. Nem -vette el Ágotát és nem vett el más lányt sem az ő előkelő, kényes és -finom társaságukból. Gazdag lányokat vettek el, furcsa eredetü, más -társaságból való, de igen gazdag lányokat. Mindig szégyelték egy kissé a -házasságot; ha lehetett, messziről hozták a furcsa eredetü lányt, vagy -inkább elmentek vele Marosvárról; de megházasodtak. - -Ágota nem értette a dolgot és csak akkor értette meg a szükséges és -elkerülhetetlen voltát, amikor az ő Kálmán bátyja is így házasodott meg. -Kálmán ekkor már főhadnagy volt és nagyra nőttek az adósságai. Még -Louise néni is hozzájárult, hogy vegye el azt a lányt. Elvette. Annyit -azonban megtett – ezt el is várták tőle – hogy elhelyeztette magát -Marosvárról. - -* - -Három év mulva ismét történt valami nagyon csodálatos és különös dolog. -Ágotának kérője akadt. A marosvári bálokon, amelyekre Ágota még mindig -szorgalmasan járt, de amelyeken már valamivel kevesebbet és különösen -pedig kevesebb kedvvel és kevésbbé mámorosan táncolt, a marosvári -bálokon tehát föltünően sokat ténfergett Ágota körül egy marosvári -ügyvéd. Nagyon rossz családból való, de vagyonos és sokat kereső. Ez az -ügyvéd egy bálon bemutattatta magát Ágotának és táncra kérte. Nagyon -rosszul táncolt és Ágota csodálkozva és hidegen támaszkodott a karjára. -Az ügyvéd azonban ezentúl minden lehetséges alkalommal hozzá -csatlakozott és néhány hét mulva megkérte a kezét. - -A Dernay-házban ekkor izgalmas, viharos napok követték egymást. Az -ügyvéd mindenáron el akarta venni Ágotát. Ágota csodálkozott és -habozott, a család és egész rokonság pedig izgatottan vitázott. Az Ágota -apja a házasság mellett volt, az anyja ellene; a rokonságból néhányan -mellette, Louise néni ellene. A vitát végül Kálmán döntötte el, akit -hazatelegrafáltak. Kálmán már kapitány volt és a felesége most várta a -második gyerekét; de amikor a vőlegényjelölt nevét meghallotta, -eltorzult az arca és nagy utálattal csak ennyit mondott: - -– Fuj! - -Ez eldöntötte a vitát. Ágota a Kálmán feleségére gondolt és minden -energia nélkül, inkább kíváncsian megkérdezte ugyan: - -– Hát te… a te házasságod… - -De erre Kálmán így felelt: - -– Az egészen más. - -Ágota ebbe bele is nyugodott. Az ő társaságukban csakugyan így állt a -dolog: a férfiaknak gazdagon kell házasodniok. Az egészen más. - -Három év mulva a marosvári huszárokhoz helyezték át a fiatal Drugeth -grófot, Drugeth Pétert, a leggazdagabb Drugethet. Ágota ekkor volt a -legszebb: a fiatalsága még csillogott, de úgy csillogott, mint az opál. -A szépségére valami hamvas fátyol ereszkedett; kábító volt, de megható; -mámorító, de megindító. - -A fiatal Drugeth egyszer táncolt vele és attól kezdve minden délután ott -állott a kocsija a Dernay-ház előtt, a fiatal Drugeth ott ült a -szobában, a fényezett régi bútorok és a gömbölyű képkeretek között, -Ágotával beszélgetett és néha megcsókolta az Ágota finom, halvány, szép -kezét. - -A fiatal Drugeth meg is kérte ezt a finom, halvány, szép kezet, de ekkor -megjelent Marosváron az öreg Drugeth Miklós és elvitte a fiát. A fiatal -Drugeth ekkor áttombolta egész Magyarországot, sőt a keserű tombolását -végighurcolta Európján és átvitte Afrikába és Ázsiába is, a levelei -azonban lassanként elmaradtak és végül elvett egy grófkisasszonyt. - -* - -Ágota ekkor már nem járt többé a marosvári bálokra. A marosvári korzón -végigsétált még néha, de a város egyre idegenebb lett a számára. Ha az -utcáról bement a Dernay-házba, nem érezte már bent fülledtnek a levegőt, -csak csendesnek, tisztának és előkelőnek. A társaságából kidőltek -néhányan; a helyükbe azonban újak jöttek. A társaság maradt finom, -zárkózott és előkelő, lenézte és megvetette a várost. A társaság -igazában mindig nőkből állott, többnyire vén kisasszonyokból; a férfiak -sem olyan hűségesek nem tudtak lenni, sem olyan előkelően zárkózottak -nem lehettek; érintkezniök kellett a várossal és sokan könnyűszerrel ki -is egyeztek a zajló élettel. A nők azonban összetartottak, együtt -maradtak, finomak és előkelőek voltak és lenézték a várost. - -Délutánonként együtt kávéztak, vidámak voltak, ha a vidámságukban volt -is valami halk és előkelő szomorúság. Az öltözködésükben volt valami -egyformaság, a város divatos és drága szabónőit lenézték és a városi -asszonyokról csendes lenézéssel beszéltek. - -* - -Az Ágota arcán ekkor régen torz álmélkodássá lett már az élet furcsa -dolgain való sok és nagy csodálkozás. Egy kora tavaszi napon azonban -berontott Ágotához az unokahuga, a kis Sándorfy-leány, lihegve és -kipirultan forgolódott, fecsegett, tett-vett és végül ezzel a hirtelen -kérdéssel fordult Ágotához: - -– Ágota néni, miért nem mentetek ti férjhez? - -A kérdés hirtelen volt, kíméletlen és brutális. Az Ágota arcán még -egyszer végigtorzult élete nagy álmélkodása, de sokcsipkéjű, szürke, bő -ruhájában gyorsan kihúzta sovány testét, az arca elszánt és -kérlelhetetlen lett, a hangja éles és szigorú. Belenézett a kis leány -szemébe, a kis leány zavarodottan fordította el a fejét a pillantása -elől és ő nyugodt szigorúsággal mondta: - -– _Mink_ itt Marosváron nem mehetünk férjhez. - -A kis leány rémülten kérdezősködött, Ágota pedig, aki soha ezentúl nem -csodálkozott, mert most végre megtudta, mi az ő számukra az élet -elrendelt nagy törvénye, meg-megremegve, de kérlelhetetlenül magyarázta -meg neki ezt a nagy törvényt, amelynek most már ő is könyörtelen és -felséges őrévé lett. - - -A báróné. - -A báróné egy szép tavaszi napon belibbent Marosvárra és rövid időre -kábulatba ejtette a marosváriakat. A marosváriak azonban okos emberek és -az első kábulat még el sem múlt, amikor már természetes hangon, de -nyomatékosan és türelmetlenül megkérdezték, _mit akar_ voltaképpen a -báróné Marosváron. Nem mintha nem volna természetes és érthető dolog, -hogy valaki Marosvárra jön és itt akar élni. Marosvár kedves és szép -város; változatos és mulatságos benne az élet; egy egész életet le lehet -itt élni anélkül, hogy az ember akárcsak egy percig is unatkoznék. A -báróné pályafutása azonban nem úgy indult, a báróné ambiciói nem olyanok -voltak, hogy most természetesnek lehessen tartani, hogy megelégszik -Marosvárral. Mit akar itthon? Miért jött haza? Mi itthon a célja? A -báróné kis szatócsnak a lányából lett báróné; az apja boltja a -tüzérkaszárnya mellett húzódott volt meg és a báróné már akkor olyan -szép volt és olyan okos, hogy el tudta vétetni magát egy tüzérrel, aki -kapitány is volt, báró is volt, gazdag is volt. A tüzér azóta meghalt és -a báróné még szebb lett és még okosabb lett. Öt évig volt az ura -felesége, azután tíz évig Párisban élt és a Rivierán látták a vagyonos -marosváriak, – mi oka lehet rá, hogy most hazajön Marosvárra? Mit akar -itt? A pénze volna elfogyóban? De hiszen nem hogy elköltötte volna az -ura után örökölt vagyonát, hanem még gyarapította… - -A marosváriak nem tudtak elég okosak lenni ahhoz, hogy ezekre a -kérdésekre feleljenek, de minthogy igen okosak voltak, belenyugodtak -abba, hogy a titok egyelőre titok marad. Nem törődtek nagyon a báróné -szándékaival, hanem élvezték a jelenlétét. Beiktatták őt is mindennapi -látnivalóik közé és elégedetten állapították meg, hogy elegánciájával, -egyéniségének egész különös parfümjével, egész megjelenésének suhogó, -illatos, exotikus lendületével nagyon sokat nyert a Fő-utca korzója. - -A báróné még kevesebbet törődött vele, mit gondolnak róla a marosváriak. -Hozzá volt szokva, hogy foglalkozzanak vele és Páris után Marosvárt -kedves és egyszerü kis hangszernek tekintette, amelyen kifejlett -művészettel, de könnyedén, biztosan és egy játszó gyerek odaadásával fog -játszani. Imádta Marosvárt; Beaulieuben, a kék tenger mellett a -marosvári tüzérkaszárnyához vivő piszkos utcáról álmodott volt; -esztendők óta türelmetlen vágyódást érzett Marosvár után és egy tavaszi -napon, amikor a Püspök-kert óriási gesztenyefái szinte fölrepültek a -duzzadó és repdeső fehér virágoktól, egy ilyen illatos tavaszi napon -illatosan és ragyogóan belibbent Marosvárra. - -Akikkel beszélt, azoknak azt mondta, hogy most már itt akarja az életét -leélni és a marosváriak nagy csodálkozásukra csakugyan azt tapasztalták, -hogy a báróné úgy rendezkedik be, mintha egész életében itt akarna -maradni. A csendes Liceum-utcában szép házat vett, nagyszerüen -berendezte és délutánonként egy fehérfüggönyös nagy ablaknyílásban -olvasgatott, ha ugyan ki nem könyökölt az ablakon és nem nézegette a -Liceum-utca akácfái alatt zajló életet. Délután ugyanis egy-két órára -megpezsdült az élet a Liceum-utcában. Magát a Liceum épületét a -tanítóképző-intézet és a városi könyvtár foglalta el, de a Liceumban -óriási tornaterem is volt, úgy hogy a gimnázium és a reáliskola is -odaküldte a tanítványait tornászni, sőt a jogászok is odajártak vívni. -Ilyen módon úgyszólván az egész marosvári ifjúság ott sétált el délután -a báróné ablakai alatt; úgyszólván eldefiliroztak előtte a marosvári -ifjak, mert soha a tornának és a vívásnak olyan szerelme nem égett a -marosvári ifjak keblében, mint amióta a báróné a Liceum-utcában lakott -és mert a Liceum tornaterme felé haladó marosvári ifjak szeme, mint két -tüzgolyó, úgy szegződött, úgy sziporkázott rá arra az ablakra, amely -mögött a báróné olvasott, vagy amelyen éppen kikönyökölt. - -A báróné is kedvelte a marosvári fiatalságot, és alig telt el egy-két -hónap, már szóba is állott egyikükkel-másikukkal. Az egy-két hónapra -azért volt szükség, mert a báróné társadalmi érvényesülése némi gátakra -talált és mert finom, kis lábával előbb ezeket a gátakat kellett -felrúgnia; előbb – tapintata diktálta és előkelősége megkívánta ezt – -előbb az anyákkal kellett megbarátkoznia és csak azután barátkozhatott -meg a fiúkkal. Mikor az anyák rövid ellentállás után egészen megadták -magukat a báróné szépségének és elegánciájának, okosságának és finom -előkelőségének, amikor a bárónét a marosvári társaság – a _társaság_ – -fentartás nélkül befogadta, akkor szóba állott a báróné a fiúkkal is. -Elsősorban az előkelőket válogatta ki, egy Kakucsy-fiút, egy -Zabolay-fiút, vagy egy Krausz-fiút, – a milliomos Krausz fiát, – akiknek -a családja iránt gyerekkorából és leánykori szegénységéből megőrizte a -mély és nagy tiszteletet; ez azonban csak a kezdet volt; a báróné -szemében az előkelőség, a jó származás, a tekintélyes család sokat -jelentett, de a legnagyobb érték az ő szemében a lovagiasság volt. A -lelkes és lovagias fiúkat tüntette ki egy-egy királynői megszólítással, -a mámoros tekintetü, meghalni is kész, hűséges és titoktartó fiatal -lovagokat. A cinikus és szabadszáju kamasz elveszett ember volt a -szemében és az a fiatal társaság, amelyet ezzel a gondos válogatással -összegyűjtött, lelkesebb volt és minden áldozatra készebb volt, mint -Artus király asztalköre. A báróné lovagköre sohasem volt együtt; a fiúk -alig is ismerték egymást, mert a báróné az egész marosvári ifjúságból -válogatta össze a híveit. Hétfőn délután a gimnázium hetedik osztálya -ment tornaórára a Liceumba, kedden négytől ötig a nyolcadik gimnázium és -a hetedik reál; szerdán estefelé a jogászok vívóórája volt; egy-egy fiú -állott meg ilyenkor mindig a báróné ablaka alatt néhány boldogan -eldadogott és mámorosan beszívott szóra, és a hetedik gimnáziumban alig -tudott valamit a nyolcadik reálról és a jogászok semmit sem tudtak -arról, hogy néha a vivómesterük – a gimnázium elegáns tornatanára – is -kegyes audienciát kap a bárónénál. Semmit sem tudtak egymásról és a -báróné hatása csak abban jelentkezett, hogy soha a maga kötelességét -egyetlenegy generáció sem teljesítette lelkesebben, mint az, amely a -báróné ablakai alatt defilirozott el. A fiúk fanatikusan tanultak, mert -a báróné ezt kívánta; a sportban csodákat műveltek, mert a báróné -kedvelte a fegyelmezett, ápolt és művészettel fejlesztett izomerőt; a -fiúk nőtisztelők, kedvesek, udvariasak, lovagiasak és titoktartók -voltak, mert csak így lehetett rá reményünk, hogy a báróné kitünteti -őket egy rövid beszélgetéssel. - -Nem volt kisebb a báróné hatása a marosvári férfivilágra sem. A -marosvári férfiak lelki berendezkedésén azonban a báróné már nem tudott -változtatni és érdekes és ragyogó személyének a hatása itt olyan módon -nyilvánult meg, amely mód joggal okozott szomorúságot a bárónénak. A -marosvári előkelő férfivilág tagjai sorra tettek mohó, elvakult és -ostoba kisérleteket a báróné meghódítására, és a bárónénak nem egyszer a -legkiméletlenebbb eszközökhöz kellett nyulnia, hogy az elvakultakat -észretérítse. Lassankint megértette azután így mégis a marosvári -férfivilág, hogy a báróné feddhetetlen tisztességü életet akar élni, és -a marosvári előkelőség körében kezdett földerengeni annak a megértése, -hogy a bárónéhoz csak az anyakönyvvezető szobáján át visz az út és hogy -nyilván ezért jött haza a báróné Párisból. _Ezt akarja_ Marosváron a -báróné. - -Némelyeket elriasztott ennek a megismerése, némelyeket nem. A szerelmi -kisérletekkel megbukott előkelő marosvári férfivilág egy kisebb -csoportja már most házassági kisérletekre adta a fejét. Tarka kis -társaság gyült össze a báróné körül; katonatisztek és birák, vármegyei -tisztviselők és ügyvédek, és a város most már – hiszen persze: _ezt -akarta_ a báróné Marosváron – csendes, jóindulatú, de nagyon kiváncsi -érdeklődéssel nézte, ki érkezik be győzőnek ebben a szép versenyben. Az -eredményre sokáig kellett várni. Ősz volt, a marosvári lóverseny -szezónja, amikor a marosváriak értesültek az eredményről; ilyenkor -szerették a marosváriak a sportszerü kifejezéseket, azt mondották tehát, -hogy outsider jött be elsőnek. Az outsider azonban kitünő vér volt és a -legjobb színeket hordta: nem volt ugyanis más, mint Kakucsy Zoltán, a -Kakucsy-családból ez idő szerint uralkodó főispán, egy Csiszéry-lány -férje és négy felnőtt gyermek apja. Az eredmény nagy felindulást, -valóságos lázat keltett Marosváron, nemcsak a váratlan volta miatt, -hanem a példátlansága okáért is. Ilyesmire még nem volt példa -Marosváron. Hogy valaki, aki nemcsak negyvenöt éves, tekintélyes és -gazdag ember, hanem azonfelül még főispán is és Kakucsy is, eldobja -magától a feleségét és otthogyja a gyerekeit egy… végre is egy -szatócsnak a lányáért, ilyesmi nem történt Marosváron Aba Sámuel ideje -óta, amikor is a marosvári vár először említtetik a velencei követnek -egy jelentésében. A marosváriak szörnyü következményeit is jósolgatták -ennek a főispáni elhatározásnak. Igy: a püspök nem hívja meg többé a -főispánt a püspöki ebédekre. Továbbá: ennek következtében a -hadosztályparancsnok sem érintkezik vele, mert a püspök bejelenti a -dolgot egy főhercegnőnek. Végül: a kormány egyszerüen elcsapja Kakucsy -Zoltánt. - -Mindebből semmi sem lett. Az izgalom lassan lecsillapodott, a püspök -meghívta a főispánt, a kormány nem csapta el; a válóper csendesen -folydogált és mire megint tavasz lett – kora tavasz, a második, amelyet -a báróné Marosváron volt töltendő – mire eljött a március, a marosvári -anyakönyvvezető összeadta a bárónét Kakucsy Zoltánnal. - -Az új pár a Riviérára vitte el fiatal szerelmét. A kék tenger mellett, -az azur ég alatt két boldog ember sétált összesímulva: egy szerelemtől -mámoros férfi és egy megelégedett nő. A bárónét sokan ismerték itt és -sokan köszöntek neki; Kakucsy féltékenykedett a köszönő férfiakra és -aggódva nézegette a köszönő nőket, de a báróné minden aggodalmát -könnyedén, kedvesen és mosolyogva eloszlatta. A báróné árasztotta -magából a nyugalmat, a boldogságot, a megnyugvást, az elégedett örömet. - -– Amikor itt sétáltam… egyedül, – mondta – amikor… egyedül sétálgattam -itt, akkor százszor eszembe jutott Marosvár. Kínzott utána a vágy. -Szomjúságot éreztem… minden öröm után, és minden előkelőség után, -amelyet ott nem élvezhettem. Én Marosváron szegény voltam és egyedül -voltam és kimondhatatlanul vágyódtam közétek… - -Hallgatott egy másodpercig, elnézett a messzeségbe és halkan folytatta: - -– És… fenékig akartam kiüríteni minden örömet, amit Marosvár adhat. - -Az új férj féltékenyen kérdezte: - -– De most boldog vagy?… Szeretsz engem? - -Az asszony rámosolygott az urára és hozzásímult. A szeme fátyolos lett -és a hangja forró. - -– Szeretlek-e? – kérdezte halkan. – Ezt _kérdezed_? - -– Nem. Tudom! – mondta boldogan az új férj. - -Mosolyogva hajolt le az asszonyhoz és tréfás hangon, de büszkén mondta: - -– Itt van a vállamon a szerelmed stigmája… - -– Cscscs! – súgta a báróné lesütött, de mosolygó szemmel. - -A báróné szerelme lázas és mámoros, féktelen ölelésü és páratlan odaadás -volt. Az új férjet megrészegítette, hogy a feleségében a lányos szemérem -minden jele és minden lehetősége mellett egy szerelmes tigris vadságát -is megtalálta. A báróné szerelmes csókja olyan volt, mint egy harapás; a -báróné szerelme harapást jelentett; az új férj vállán egy egészséges, -gyönyörű erejű és nagyszerű épségű fogsor nyoma piroslott ott szerelmük -első napjaiban már. A fogak nyoma olyan volt, mint egy világos betűsor; -a mámor pirosló emléke és olvasókönyve volt ez a jel. - -– A szerelmed stigmája, – mondta a boldog és gyöngéd férj az új -asszonynak. – Szeretném megmutatni mindenkinek, mert a te szerelmednek a -jele, és mert csak engem szeretnek így. - -Az új asszony mosolyogva sütötte le a szemét. - -A boldog hetek így multak el egymás után és a szerelmes és boldog új -párt most már hívta a mindennapi élet. Lassan készülődtek is hazafelé, -és amire otthon kifejlődött és kivirágzott a tavasz, meg is érkeztek -Marosvárra. A Püspök-kert fái olyanok voltak dús virágzásukban, mint egy -szelíd, fehér lángolás, és megérkezés és bevonulás olyan volt az asszony -számára, mint egy nagyszerű diadalmenet. Huszár ült a bakon és mindenki -megfordult a kocsijok után. - -A boldog új párnak egyetlen gondja ekkor az első nyilvános szereplés -kérdése volt. Ezt a kérdést tapintatosan és ügyesen kellett elintézni és -a helyzet nem látszott könnyűnek. A szerelmeseket azonban kedvelik az -égiek és az aggodalmas kérdésre már az első huszonnégy órában megjött a -felelet. - -Az örvendetesen föllendült marosvári sportélet lehetségessé tette egy -ifjúsági sportünnep rendezését. Az ifjúsági sportünnephez vívóverseny -csatlakozik. A program készen van; az előkészületek mind megtörténtek; -csak az új férjnek kell a védnökséget vállalnia és az új asszonynak a -díjkiosztás nagyszerű tisztét. Természetesen vállaltatott mind a kettő, -és egy hét alig telt bele, mikor az új pár kocsiba ült, – a huszár -föllendült a bakra, – hogy elrobogjon az első nyilvános szereplés -színterére. Az első diadalhoz. - -A sportünnep a Püspök-kertben kezdődött; a vívóverseny a Liceum -tornatermében volt. Minden pompásan ment. A versenyek nagyszerűen -sikerültek; a vívás művészi magaslaton állott; a védnök büszke volt és -előkelő, a védnök hitvese pedig soha olyan ragyogó szépségű, érdekes és -elbűvölő nem volt, mint ezen a tavaszi napon. Nagy diadal volt az első -szereplés. - -Az első szereplésnek ez a tavaszi napja alkonyodóban volt, amikor végre -a díjak kiosztására került a sor. Véget ért a vívás és az emelvény előtt -rendben fölállottak az ifjúsági versenyek résztvevői. Az emelvényen -fölemelkedett karosszékéből a báróné és illatos, habos, fehér ruhájában -odalépett a kis asztalkához, amelyen az érmek és a díjak vártak a -kiosztásra. A közönség hosszú és tömött sorban mögötte beszélgetett, -előtte pedig fehér és színes trikó-ingben a versenyzők állottak. A -báróné a díjakat nézegette és egy aranyérem után nyult, de finom kezét -vissza kellett még húznia. Előbb a védnök beszélt. Hatalmas és -méltóságos beszédet mondott a testedzés jelentőségéről és az egész -ifjúság virágául és példaképéül említette azt a délceg és izmos -csapatot, amely itt a megérdemelt és szép jutalomra vár. - -Lassan besötétedett. A védnök még mindig beszélt és felesége már -türelmetlenül pillantott rá egyszer-kétszer. A beszéd végre -befejezéséhez közeledett; a védnök fölszólította a győzteseket, lépjenek -elő és vegyék át a büszkén hordandó díjakat, és még egyszer üdvözölte -őket a haza nevében, amely ezentúl is sokat vár tőlük. Hatalmas taps -hangzott föl és a nagy terem félhomályában egyenként léptek elő a -fölhívott győztesek, hogy a jutalmat átvegyék. - -„Kétszázméteres síkfutás“, – olvasta valaki a báróné háta mögött, – -„Zabolay Kálmán; főgimnázium, nyolcadik osztály“. - -Éljenzés. Egy karcsú, magas fiú lépett az emelvény elé és a báróné -meghökkenve habozott egy másodpercig. De a másodpercnyi meghökkenés után -mosolyogva emelte föl finom, fehér kezével az érmet, előrehajolt és -feltűzte a kipirult fiú mellére. Oldalán állott a védnök és mielőtt a -kitüntetett helyet adott volna a következő győzőnek, még széles -mozdulattal a kezét nyujtotta neki. Megrázta a kezét és hangosan mondta: - -– Gratulálok, öcsém. - -Hangos és emelt hangja azonban hirtelen megbicsaklott. A kitüntető -kézszorítás fejedelmi munkájában buzgolkodó keze hirtelen elbágyadt. A -kezét visszahúzta, a fejét hirtelen előrenyomta. A nagy csarnokban -félhomály volt… de… de… mi volt az… ennek a fiúnak a vállán?… - -A csarnok sötét volt, de ennek a nagy fiúnak a vállán olyan írás volt -olvasható, amely az ő szemébe messziről is belevilágít. A karcsú fiú -izmos vállát szabadon hagyta a fehér trikó és a barna vállon élesen -kirajzolva egy pompás fogsor tiszta nyoma fehérkedett. Mi ez? Mit jelent -ez? Hogyan lehetséges ez? - -Elámulva és meghökkenve nézett a társai sorába visszalépő fiú után. A -háta mögött harsány hang zendült föl: - -„Magasugrás: Krausz István; főgimnázium; hetedik osztály.“ - -Éljenzés. A védnök hirtelen a felesége felé fordult és még ideje volt -meglátni, hogy az asszony megzavarodott, nagy szemmel az ő tekintetét -követte. Az új győztes azonban már ott állott az emelvény előtt és az -asszonynak finom, fehér kézzel új érmet kellett domború, fiatal mellre -föltüznie. Az asszony finom, fehér keze azonban remegni kezdett és a -védnök – táncoló, tüzes karikákat látó szemmel – kábultan, de tisztán -látta, hogy miért. Az új győztes vállán is ott a mámor írása; a barna -húsban még pirosan és frissen ott van egy gyönyörű erejű és nagyszerű -épségű fogsor soha el nem felejthető harapásának a nyoma. - -A győztes odalép a védnök elé; a védnök feléje nyujtja bágyadt kezét és -rémülten dadog valamit; a szeme máshol jár, a szeme kidülledten, -rémülten és dühösen ostromolja a felesége arcát: szóljon, mondjon -valamit, legalább nézzen föl. Az asszony azonban makacsul lesüti a -szemét és a kis asztalon babrál az érmekkel. - -„Távolugrás: Csákány Miklós; főreáliskola, hetedik osztály.“ - -Az asszony olyat rezzen, hogy mindenkinek meg kell látnia, aki figyeli. -De senki sem figyeli, csak a védnök. A többiek éljeneznek és -beszélgetnek, csak a védnök mered rá boldogtalanul és ájuldozva illatos, -szép feleségére. Az asszony a megrezzenés után habozik; félig meg is -fordul, mintha el akarna menni. Mi lesz? Abbahagyja az egészet? Nem. -Megrántja a vállát és az érem után nyul. Az új győztesnek a vállán is -ott a stigma. - -Egészen besötétedik és a közönség türelmetlenkedik, mert tánc lesz. -Néhány ember fenhangon sürgeti a díjkiosztás lassan haladó munkáját. -Gyorsabban. Gyorsabban. - -Most négy-öt nevet olvasnak egyszerre és a fiúk ott várnak egymás háta -mögött az emelvény előtt. Lassanként egy csomóba gyűlik minden győztes, -hogy gyorsan átvehesse a jutalmat és a kézszorítást. A védnök ingó -lábbal áll az emelvény szélén és a vállukat bámulja. Előbb jön egy fiú… -nem, a vállán nincs semmi. Azután megint egy. Itt sem. Egy harmadik… -megint semmi. A védnök lélekzete kezd visszatérni, de akkor újra -megtántorodik. - -„Diszkoszvetés: Kakucsy Kálmán; főgimnázium, hetedik osztály.“ - -A vállán gyönyörű rajzú fehér harapás. Az unokaöccse. Azután megint egy… -A közönség nagyon türelmetlen, a fiúk egymás sarkára lépnek, két finom, -fehér kéz átnyujtja nekik a jutalmat, a védnök kezet szorít velük!… és -minden másodiknak, nem, most már mindegyiknek a vállán ott a harapás. A -marosvári ifjúság virága ez… a legerősebbek… a legszebbek… a legjobb -futók. Azután a legjobb vívók… - -Az asszony lehajtott fejjel, lesütött szemmel végzi az egyre nagyobb -sötétségben a díjkiosztás munkáját. Nem lehet látni az arcát. Nem lehet -tudni, mit gondol. De amikor a győztesek utolsó csoportjára kerül a sor, -amikor ott tolonganak előtte egy csomóban, és amikor végül – elismerő -oklevele átvételéért – megjelenik a vívómester, a főgimnázium elegáns -tornatanárja is, és amikor az ő vállán is ott láthatja a figyelő szem a -fehérlő harapást, akkor lassan elkezd rázkódni a válla. Lehajtja a -fejét, csak a válla rázkódik. A kezében még egy jutalom, az -utolsóelőtti, – miért nem adja át? Nem tud mozdulni sem. Miért? - -Mégis megmozdul. Erőt vesz magán. Fölemeli a kezét. Előbb azonban -féloldalt fölpillant a védnök arcára, és amikor a védnök arcát meglátja, -és amikor látja, hogyan gratulál a védnök gépiesen és rémülten még -mindig a győzteseknek, és amikor a sorára váró tornatanárt is meglátja, -akkor nem birja tovább. A visszafojtott nevetés kipattan és -kibugyborékol a száján; hátraveti a fejét és harsányan és -torkaszakadtából elkezd nevetni. Megdöbbenve bámul rá mindenki. Az -asszony félpercig nevet, nem bir magával, mindig újra kezdi, leül egy -székre és úgy kacag. Végre pihegni kezd, föláll, széttolja az ijedt -társaságot, amely köréje gyült, megnézi az érmet, amelyet eddig a -kezében szorongatott, újra nevetni kezd, lecsapja az érmet az asztalra -és kiszalad a nagy csarnokból. - -Otthon csomagoltat és egy óra mulva vonaton ül. – Gyönyörű tavaszi napon -így libbent ki a báróné a városból és a marosváriak – ámbár egynémely -részletről idővel értesültek – soha nem értették és soha meg nem tudták, -mit akart voltaképpen Marosváron. - - -Lonci. - -Lonci kicsi volt, gömbölyű, szőke és szenvedélyes. Féktelen -temperamentumát azonban nagy élettapasztalat és megbocsátó bölcseség -enyhítette, úgy, hogy Lonci a kasszából, amelyben életének egy részét -töltötte, felsőbbséggel és megvetően bár, de nyugodtan tudta szemlélni -Marosvárnak körülötte zajló életét. A Lonci temperamentuma minden -lehetséges alkalommal egyetlenegy csatakiáltásban nyert kifejezést, ez a -trombitaharsogású mondat azonban egyuttal bölcseségének is alapja lett: - -– A férfiak komiszak. - -Lonci egyetlenegy alkalmat sem mulasztott el, amikor ez az igazság -megállapítható volt, és számos barátja különböző hangnemekben, -fantasztikus fogalmazásokban és a legkülönösebb alkalmakkor hallhatta -tőle ezt a lendületes hitvallást. A legbizalmasabb órákban és a -legnagyobb feszültségü percekben egyszerre csak egészen át tudott -alakulni a Lonci arca, egyszerre csak föl tudta venni – ha csak két -másodpercre is – a keserű rajongás torz maszkját, hogy forró szájjal -elsuttogja: - -– Komisz banda vagytok. - -… Igy élt Lonci Marosvárott, mindez azonban nem ártott -közkedveltségének, mert gömbölyű, szőke, kedves és csinos volt és mert -féktelen gyűlölete – mint annyi gyűlölet – csak szíve nagy jóságából -fakadt. Loncinak – mint annyi társának – rendes, csendes nővé, derék -anyává kellett volna lennie; minthogy ez nem adatott meg neki és -minthogy állandó, fájó nosztalgiát érzett a családi tüzhely iránt, -gyűlölte és fosztogatta a férfiakat és lelkének adományait kétféle -tevékenységében érvényesítette: egész rendességét és rendszeretetét a -pincérek gondos ellenőrzésére, a cukrok és kávék számontartására, -egyszóval hivatali tevékenységére fordította, gyűlöletté vált szeretetét -pedig a szerelemben tombolta ki. - -Történt azután, hogy egy hideg téli estén, amikor a marosvári fiatalság -a Lonci kasszája mellett egy kerek asztal körül élvezte – csendes -szeszezés közben – a kávéház melegét, történt ekkor, hogy Lonci ismét -kijelentéseket tett a férfiakra vonatkozólag. A fiatalság mosolyogva -hallgatta nyilatkozatait, az egyik fiatal úr pedig rosszindulatú -mosollyal hajolt feléje. - -– Lonci, – kérdezte, – hát azt hallottad-e már, mi ujság Györkön? - -Lonci annyira összehúzta vékony szemöldökét, amennyire csak tudta, a -társaság pedig kíváncsian és maliciózusan figyelt. Félesztendő óta -györki szolgabíró volt Balázs Bálint, a Lonci szívének különös -kedveltje, az egyetlen férfi, akivel szemben Lonci rövid, de változatos -pályáján ellágyult, gyöngéd és alázatos lett. Mi ujság tehát Györkön? - -– Bálint megházasodik. Elveszi a fiatalabb Korongi-leányt. - -A rosszindulatu jelentés elhangzott és a Lonci puha, fehér arca egy -másodpercre elsápadt. A társaság feszült figyelemmel nézte. A Lonci -sápadtsága azonban csak egy másodpercig tartott, fehér arcát rögtön -utána egy vérhullám tette pirossá. Lonci megmozdult és ideges, remegő, -türelmetlen, kíváncsi kérdésekkel árasztotta el a társaságot: - -– Melyik Korongi-leányt? A barnát? Aki idebent volt a vármegyei bálon? -Akinek két éve udvarol? A szegény Korongi leányát? - -A Lonci kérdéseire sűrü igenekkel válaszolt a társaság és egyre nagyobb -érdeklődéssel várta a Lonci temperamentumának a kitörését. A Lonci -temperamentuma azután valóban kitört. Miután a fölvilágosítást megkapta, -Lonci hátradőlt, feszült figyelemmel előreszegzett fejét fölkapta és -halkan, de szikrázó, nagy megvetéssel mondta: - -– Ez volt az egyetlen tisztességes ember köztetek. - -A társaság protestált, mire Lonci ismét előrehajolt és még hevesebb -támadásba ment át: - -– Ez volt – ismételte – az egyetlen tisztességes ember köztetek. Mindig -tudtam. Az nem szégyelt nekem köszönni az utcán. Ti egytől-egyig -gazemberek vagytok, egyik komiszabb, mint a másik. Te… te talán elvennél -egy szegény leányt? A nyavalya majd kitör a Závody-leányért, de elvenni -nem veszed el. Ott öregszik meg!… Te… te beteg vagy az utálattól, de el -fogod venni a rabló Körner göthös leányát… mert pénze van… Te pedig… - -Lonci így sorra vette a társaságát; ellenállhatatlanul és -föltarthatatlanul áradt belőle a becsületes harag és a kíméletlen -szitkozódás, és mielőtt a társaság még felocsudhatott volna, de mire ő a -haragját kiadta, elbágyadtan hátradőlt, elnézett a messzeségbe és enyhe -mosolygással, úgyszólván ábrándosan suttogta: - -– _Az_ tisztességes ember. Milyen jó ura lesz annak a lánynak. Milyen -szépen élnek majd együtt. Milyen szép gyerekeik lesznek. - -Lonci ezzel azután be is fejezte a maga számára az ügyet. Szívének -kedveltjét egy percnyi habozás után nem csupán átengedte lelkében annak -a tisztességes leánynak, annak az uri leánynak, akinek rá kétségtelen – -az övénél sokkal erősebb – joga volt, hanem szívének kedveltje még nőtt -is a szemében azzal, hogy így veszítette el. Ez rendben van így. Ennek -így kell lennie. Lonci egész este alig válaszolt már azokra a haragos -provokálásokra, vagy gúnyos kötekedésekre, amelyekkel a megbántott -fiatalság ingerelni akarta, egész este ábrándos volt és a Balázs Bálint -házasélete felé mosolygott a jövőbe és a messzeségbe. - -… Igy élt azután Lonci Marosvárott ismét három változatos esztendőt. -Történt pedig a harmadik év elteltével, hogy egy csendes tavaszi estén – -már úgyszólván az éjszakában – váratlan vendég ült le csendesen és -nyugodtan a kassza mellett lévő kerek asztalhoz. Balázs volt a váratlan -vendég, Balázs, akit negyedfél éve nem is látott már Lonci. Balázs alig -változott; valami keveset meghízott, egy árnyalattal megbarnult, de a -szürke szeme és a nyugodt mosolygása egészen a régi volt. - -– Szervusz, Lonci, – mondta. - -Mintha tegnap is itt lett volna. Mintha a negyedfél év egyetlen nap lett -volna. Lonci kábultan ült a helyén és olyan volt, mintha álmodnék. Amit -tett – hivatalos teendőit – álomban tette; nagy bágyadtság, csendes, -édes elfáradás, valami finom ájultság ereszkedett le rá, és a bágyadtság -sűrü fátyla alatt nagy, izzó lobogás lángnyelvei törtek ki a szívéből és -futottak végig a testén. - -Balázs csendesen szivarozgatott, amint szokta, és halkan, diszkréten -váltott egy-egy szót Loncival, amint szokta. – Hogy van? – Jól. – Mit -csinál idebent? – Közgyűlés volt, főszolgabiróvá vállasztották. A Sasban -nagy mulatság folyik, ő elszökött a mulatók közül… - -Haladt előre az éjjel és a kávéházat csukni akarták. Balázs ekkor -fölállott és fizetett. Mielőtt kiment volna, ránézett Loncira. - -Lonci tudta, mit jelent ez a pillantás; zárás után sietve kapta föl kis -kabátját és elfulva sietett a Maros-utca felé. A Maros-utca sarkán ott -állott Balázs és karon fogta. Összefogózva mentek előre, Lonci -rátámaszkodott a Balázs karjára, hogy el ne essék, a feje szédült az -édes ájulástól, de az egész testét beburkolták egy izzó lobogás nagy -lángnyelvei. Hazaértek; Balázs a karjára emelte Loncit, hogy el ne -essen; Lonci mámorosan és féktelen vágyódással tapadt hozzá. - -Csendes tavaszi éjszaka volt, amelyre korán jött a reggel. A reggel -szürke volt, esős és hüvös és Lonci kihülten, fáradtan és ijedten -bámulta tompa világosságát. Értelmetlenül, szomoruan – kínos -erőfeszítéssel kutatva egy gondolatot, amelyet meg akart fogni – meredt -bele a reggelbe és a szeme lassan kerekre nyilt és könnyekkel lett tele. -Az édes bágyadtsága eltünt, a szíve nem lángolt, borzongást és -ijedtséget érzett. - -– Mi bajod, Lonci? - -Lonci ekkor megtalálta azt a gondolatot, amelyet keresett; Lonci -fölsikoltott. - -– Mi bajod, Lonci? - -Lonci szégyenkezve furta a fejét a párnába és kétségbeesett zokogással -sírta fel: - -– Hiszen te is csak olyan vagy, mint a többi. - -A férfi vígasztalni akarta és hozzáhajolt, de Lonci fölháborodva és -utálattal lökte el magától: - -– Minden férfi komisz, – mondta kétségbeesve és utálattal. – Te is… -Hiszen mi most megcsaltuk a feleségedet. - - -A Csetneky-lányok. - -A két lány a Fő-utca esti korzójáról jött hazafelé. Délcegen, gőgösen, -szőkén kanyarodtak be az Uri-utcába; onnan egy fordulattal haza, a házuk -elé. A ház előtt már várta őket Viktor, a bátyjuk. - -– Kérlek, – mondta nekik – gyertek fel hozzám egy félórára. - -– A vacsora, – szólt Hortense. - -– Ráér, – felelte röviden Viktor. - -A két lány szótlanul fölment a folyosóra, onnan Valerie benyitott a -bátyjuk szobájába. A szobában égett a lámpa és két karosszék állott az -iróasztal előtt. A bátyjuk várta volt őket. A lányok leültek a -karosszékbe és szótlanul nézték, amint bátyjuk leül az iróasztal mögé és -idegesen játszani kezd a papirvágó késével. Igy szoktak kezdődni kis -családi tanácskozásaik; de a hangulat most még feszültebb volt, mint -máskor. A lányok hetek óta csendes ellenségeskedésben éltek a -bátyjukkal, és most rosszindulatu hidegséggel várták a megszólalását. -Gőgös kis szájukat konokul összezárták és csillogó szőke fejüket hideg -dölyffel szegték fel. - -Viktor idegesen babrált a papirvágó késével, azután halkan megszólalt: - -– Legutóbb, úgy látszik, egyáltalában nem sikerült benneteket meggyőznöm -arról, hogy ha tovább is itt akartok élni Marosvárott, akkor… hogy -mondjam?… több engedékenységre, több udvariasságra van szükségtek -embertársaitokkal szemben. Azóta nemcsak tovább bántjátok meg sorra és -minden ok nélkül az embereket, hanem, úgy látom, engem is alaposan -lenéztek, annyira, hogy nyilván csak azért nem szakítottatok meg velem -minden érintkezést, mert véletlenül mégis a testvéretek vagyok… - -– Bocsáss meg, – szólt Valerie halkan és elpittyesztett kis szájjal, – -de te olyan különös vagy… - -– Hagyjuk ezt, – vágott közbe Viktor. – Ne kezdjük előlről a vitát. -Egészen meddő volna. Minthogy azonban meggyőzni benneteket nem tudlak, -minthogy mégis a természetes gyámotok vagyok, – nálam hat-hét évvel -vagytok fiatalabbak – és minthogy végül meg akarlak benneteket nagyon -kínos helyzetektől óvni, elhatároztam, hogy közlök veletek valamit, ami -talán alkalmas lesz arra, hogy a viselkedésteket megváltoztassa. Nehéz -szívvel teszem, de jobb, ha én teszem így hat szem között, tőlem telhető -gyöngédséggel, mintha más tenné: talán széleskörü nyilvánosság előtt, és -talán bántó szándékkal. - -A két lány elsápadtan, mereven, mozdulatlanul ült a karosszékeken, -kihuzott derékkal, fölemelt fejjel és lázasan csillogó szemmel. - -– Amit el akarok mondani, – szólt Viktor – az nekünk családi titkunk, de -olyan családi titkunk, amelyet egész Marosvár tud. Mi azért voltunk mind -a hárman távoli nevelőintézetekben és itthon azért nem érintkeztünk -senkivel, hogy meg ne halljuk. Apánk a halála előtt úgy mondta el nekem, -mint aki attól tart, hogy összeroskaszt egy másik embert a leleplezése -súlyával; én azonban akkor már túl voltam a fiatal gőgnek az -ostobáskodásain és minden érzékenykedés nélkül, filozófus nyugalommal -vettem tudomásul az egészet. Tartok tőle, hogy rátok másképpen fog -hatni, de éppen azért remélem, hogy nem lesz üdvös tanulság nélkül. - -A két lány sápadtan, kétségbeesetten és konokul lezárt szájjal, szikrázó -szemmel ült a bátyjával szemben. Viktor hiába várta, hogy -megszólaljanak. Csendesen vállat vont és halkan folytatta: - -– Ti annyit tudtok, hogy az apánk Csetneky Sándor volt és az anyánk -Máthé Zsuzsanna. Az apánk… az apánk a maga módja szerint nagyúr; az -anyánk… az anyánkról nem tudtok semmit. Te öt éves voltál, amikor -meghalt, Hortense négy. Én tizenegy. Ti alig is emlékezhettek rá; én -csak arra emlékszem, hogy nagyon szép asszony volt, hogy mindig -selyemben járt, hogy… Hogy nagyon szép asszony volt. Szép -parasztasszony. - -A szobában nagy csend volt. A két lány sápadtan és mereven bámult a -bátyjára. - -– Az apánk uri asszonyt próbált belőle nevelni. Taníttatta… franciául -is… így kaptátok ti a neveiteket. Öltöztette, de az anyánk idővel -ledobálta magáról az uri ruhákat, amelybe nem tudott beleszokni, és -fölvette a régi ruháit. Mindig selyemben járt… - -A papirvágó kés nyugtalanul forgott az asztalon. Viktor lehajtotta a -fejét. - -– Az anyánk – mondta halkan – vezekényi parasztlány volt. Vezekényről -bekerült Marosvárra. Negyedik éve volt már itt, mikor az apánk -megismerkedett vele. A Kispiacon ismerkedett meg vele, ahol… - -Elhallgatott. Még mélyebbre hajtotta le a fejét. Fájt neki a szó, -amelyet kimondani készült. Habozott, kimondja-e. Azután dacosan fölkapta -a fejét és kimondta: - -– Az anyánk almáskofa volt. - -Egy éles, rövid és fájdalomtól reszkető sikoltás hangzott el. Hortense -fölugrott, a szivére szorította a kezét és kétségbeesetten harapta össze -a száját, hogy a zokogását visszaszorítsa. Valerie kigyulladt arccal ült -a helyén; mozdulatlan volt, de a foga vacogott, mintha dideregne. - -A sikoltás után megint nagy csend lett. Viktor beszélni akart, józan -tanulságokat akart levonni és jóindulatu tanácsokat akart adni, de -ránézett a két lányra és nem tudott beszélni. Nagy csend volt. A két -karcsu, erős, szőke lány mozdulatlanul, halkan, kegyetlenül szenvedve -viaskodott magával, de a Valerie kigyulladt és vonagló arcán egyszerre -nagy könnycseppek gördültek végig. Mozdulatlanul és hangtalanul ült, le -tudta magában gyürni a sírást, de a könnyeinek nem tudott parancsolni és -reszkető szemhéja alól egymásután gördültek elő a nehéz, nagy cseppek. -Hortense megrázta magát, odafordult a nénjéhez, de amikor a Valerie -könnyeit meglátta, ujra fölcsuklott a torkán a sírás, tántorogva ment a -diványhoz és zokogva végigborult rajta. - -Viktor úgy érezte, neki is könnyes lesz a szeme. Odament Hortensehoz, -leült melléje és az ölébe vette zokogó fejét. - -– Ne sirj, – mondta halkan. Csendesen simogatta a fejét. - -– Lányok, – mondta azután halkan, – ne gyűlöljétek meg az anyánkat. -Hiszen… - -Nem folytatta. Csendesen simogatta a huga fejét és úgy érezte, hogy -hosszú idő után megint testvéri közelségbe jutott a két lányhoz. -Ellágyult és megindult a szive; Valerie azonban hirtelen felállt, -megrázta a fejét, mintha a könnyeket akarná lerázni róla és halkan, de -csattanó hangon mondta: - -– Gyere, Hortense. - -Hortense felállott és elment. Délcegen, keményen, szőkén kisuhogtak a -szobából. Viktor elképedve bámult utánuk. - -A lányok a vacsorához nem jöttek be; másnap éppen olyan hideg -ellenségeskedéssel bántak a bátyjukkal, mint azelőtt és Viktor egy hét -múlva újra egy csomó sértést kért tőlük számon. Valerie miért bántott -meg egy öreg asszonyt, Hortense miért nézett keresztül egy férfin, aki -köszönt neki?… - -Valerie magasra emelte szép szőke fejét és előretolt állal, lesütött -szemmel, halkan mondta: - -– Viktor, arra kérlek téged a Hortense nevében is, hogy egyszer és -mindenkorra kimélj meg bennünket az efféle ügyeknek a tárgyalásától. Mi -az emberekkel ezentúl is a magunk módja szerint fogunk bánni. És ha mi a -te ízlésedet, amelyet elég különösnek találunk, nem akarjuk -megváltoztatni, a testvéri érintkezésünk zavartalan volta érdekében -megtehetsz annyit, hogy ránk bízod: bánjunk velük a magunk módja -szerint. - -– De hisz ennek az lesz a vége… - -– Akármi lesz a vége: _mi_ viseljük. - -Viktor rábámult a két testvérére és amint az egyik gőgös, karcsu, szőke -lányról a másikra nézett, egyszerre világosan látta, hogy ő az apjuk -vérét örökölte, egy jókedvü, filozófus nagyúr vérét, ez a két gőgös, -szőke lány pedig az anyjuk vérét: az almáskofa vérét, a gőgös, forró -dölyfü parasztvért. Végignézett rajtuk; legyintett egyet; föladta őket. - -Öt esztendő mulva ebédnél Viktor megkérdezte a két lányt: - -– Jöttök-e a nőegylet báljára? - -Hortense ránézett Valeriera. Valerie összeszorította a száját; a vékony -ránc, amely a szája két oldalán lefelé huzódott, most mély és szigorú -lett. A nőegyletet mérlegelte. - -– Igen – szólt azután lesütött szemmel. - -– Ha igen, – mondá Viktor – akkor nagyon kérlek benneteket, hogy – még -ha erőszakot kell is tennetek magatokon – az én kedvemért mindenkihez -nagyon kedvesek legyetek. Egyébként sincs értelme: közéjük menni azért, -hogy lenézegessük őket, de most nekem különös nagy érdekem is, hogy a mi -részünkről senkit bántás ne érjen. - -A két lány hidegen hallgatta a kérést és nem válaszolt rá. Tudták, hogy -a bátyjuk házasodni is akar és képviselő is akar lenni és mind a két -szándékát lenézték és megvetették. A lányt, akit kiszemelt, alacsonynak -tartották és a képviselőség megszerzésének a módját piszkosnak. Szőke -fejüket, amelyen meglátszott a hervadásnak egy távoli lehellete, magasra -emelték és hallgattak. - -Este beültek a bátyjukkal a hintójukba és elhajtattak az Arany Sas elé, -ahol a bál volt. A bátyjuk kisegítette őket a kocsiból. Bementek az -Arany Sas kivilágított kapuja alá, azután fölmentek a lépcsőn és beértek -a ruhatárba. A két lány itt levetette a báli belépőjét. - -Báli ruhájukban végignézték egymást, azután megindultak a bálterem felé. -Emelt fővel, karcsún és acélosan mentek előre; bágyadt és büszke -szépségük még egyszer és utoljára fölragyogott gőgösen és bánatosan. - -A terem ajtaja előtt torlódás volt. A lányok megálltak és a bátyjuk -gyorsan egy csomó kézszorítást osztott ki. A torlódásból egy kékszalagos -rendező ugrott ki vídáman, buzgón és kipirultan, megállt a két -Csetneky-lány előtt, összecsapta a bokáját és lelkesen mondta: - -– Kezüket csókolom… ha megengedik, hogy a karomat fölajánljam, én majd -bevezetem a hölgyeket… - -Hajlongott, ragyogott az arca és emelte a karját. A két Csetneky-lány -emelt fővel, bágyadt és gőgös szépségben, mozdulatlanul állott előtte és -a szeme pillája sem rezdült meg. A fiatal férfi elvörösödött és dadogni -kezdett: - -– Ha a… hölgyek… megengedik… - -A két Csetneky-lány keresztülnézett rajta, mintha levegő lett volna, -azután kikerülte és – minthogy közben a torlódás megszűnt – fölemelt -fejjel indult a terem felé. - -A torlódás megszűnt, mert mindenki félreállott, elhallgatott, várt és -nézett. A két Csetneky-lány ment be a terembe, a kékszalagos rendező -pedig verejtékes homlokkal állott a bámuló, várakozó és türelmetlen -tömeg között. - -Csetneky Viktor jött feléje. A kékszalagos erre végigtörölte a homlokát, -kiegyenesedett és elsápadva mondta: - -– Viktor… tőled kell elégtételt kérnem azért a sértésért, amelyet a -hölgyek… - -Csetneky Viktor most értette meg, mi történt. Elöntötte a düh; ötéves -harcuknak minden haragja fellobbant benne; ott állott a tömeg közepén és -a tömeg is várta, mit fog mondani; elkábulva keresett egy győzelmes és -hódító választ, és szinte reszketve, hangosan – úgy, hogy még a két -leány is meghallotta – így szólt: - -– Ugyan kérlek, ne törődj vele: hiszen tudod, hogy almás-kofa volt az -anyjuk. - -A tömegben fölzizzent az öröm és a két lány eltűnt a bálteremben. -Valerie másfél óra mulva odament a bátyjához és halkan mondta: - -– Kisérj haza bennünket. - -Viktor hazakisérte őket. A kocsiban egy szót sem szóltak egymáshoz. -Otthon a két lány szó nélkül bement a szobájába. - -Viktor visszament a bálba. A két lány átöltözött és egy óra mulva mind a -ketten elhagyták a bátyjuk – az apjuk – házát. Még azon éjjel örökre -elköltöztek a bátyjuktól és fölemelt fővel mentek az éjszakában a -kérlelhetetlenség, a gőgös magányosság, a dölyfös egyedüllét, a büszke -hervadás felé. - - -Marosváriak. - -(A szoba, amelyben ez a jelenet lejátszódik, fényes butorzatu és -elegáns, de van rajta valami, – úgyszólván a sarkokban bujkál valami, – -ami sötét és halkan ordináré. – Az az asszony, aki a szobában van, a ház -urnője, már elérte a negyvenedik évét; – a ruhája a legjobb -szabóműhelyből való; – az alakja olyan, mint harminc éves korában volt; -– a feje ápolt és szép; – a homloka okos és a szeme világít; – egészben -véve igen elegáns és igen szép asszony és csak a megfeszített figyelem -fedezhet föl rajta gyanús jeleket. Tiszta jelenség, de úgyszólván haut -gout-ja van.) - -_A szobalány_ (aki bejön, az uriházakban szokásos, rendes, csinos -szobalány): Nagyságos asszony, egy hölgy van itt. Eddig még sohase járt -nálunk. - -_A ház úrnője_: Hogy hívják? - -_A szobalány_: Nem akarja a nevét megmondani. Névjegyet sem akart adni. - -_A ház úrnője_ (úgy bólint, mint aki ismeri már ezt a fajtát): Hát -jöjjön be. - -_A szobalány_ (kimegy és pár másodperc mulva beereszti a vendéget). - -_A vendég_ (huszonhárom éves fiatal asszony. A legjobb ruháját vette -föl, de a ruhája hatodrangu szabótól való. Karcsu teste és friss -szépsége azonban ragyog a gyenge minőségü ruhában is, amit a ház urnője -egyetlen biztos pillantással, konstatál. Nyilvánvaló, hogy a vendég igen -fölindult állapotban érkezik be a szobába. A szeme is elhomályosult az -izgalomtól, alig lát és alig tud megszólalni): Bocsánatot kérek… én -Holló Viktória urnőt keresem. - -_A ház urnője_: Én vagyok. - -_A vendég_ (mértéktelenül elcsodálkozva, de áhitattal): Ön az? - -_A ház urnője_ (barátságosan): Én. Másnak képzelt? - -_A vendég_ (őszintén): Egészen másnak. - -_A ház urnője_: Fiatalabbnak? Kedvesebbnek? - -_A vendég_: Oh nem. Öregebbnek és… (Nem meri tovább mondani.) - -_A ház urnője_: Csunya boszorkánynak. Mi? - -_A vendég_ (naivül bólint). - -_A ház urnője_ (helyet mutat a vendégnek): Ah igen… a mi életünk nehézzé -teszi az embernek, hogy őrizze magát. Ha meggondolom, hogy én már husz -évvel ezelőtt a híres Holló Viki voltam!… Az embernek nagyon kell magára -vigyáznia. (Eddig diszkrétül figyelte meg a vendégét, most áttér egy -gyors fordulattal a látogatás nyilvánvaló tárgyára.) Önnek bizonyosan -beszélt valaki rólam. - -_A vendég_ (megrezzen): Igen. Egy… barátnőm… - -_A ház úrnője_ (várakozik): Egy barátnője? - -_A vendég_: Igen. (Látja, hogy meg kell mondania a barátnő nevét.) -Radoszlávné. - -_A ház urnője_: Ah igen. Kedves asszony. Nagyon szép asszony. És okos -asszony. (Ránéz a vendégére.) Nyilván ő beszélte önt rá, hogy hozzám -eljöjjön? - -_A vendég_ (vörösre pirul; azután elsápad; lesüti a szemét; a szeme -könnyes lesz; az ajka remeg): Igen… ő már régen mondja… mindig mondja… -hogy ostobaság tőlem… minek kinlódom. Bocsásson meg… én alig tudom -elmondani… ő mindig mondja… és ma, amikor a két szobát kitakarítottam… -egyszerre úgy elkeseredtem… úgy elkeseredtem… hát az egész életemet így -kínlódjam én át?… (Heves zokogásra fakad.) - -_A ház urnője_: Hm… Két szobája van? - -_A vendég_: Igen. - -_A ház úrnője_: A férje… keveset keres. - -_A vendég_: Háromszáz koronát… hogy jöjjön ki abból az ember a mai -világban?… Minden évben igérik neki, hogy emelnek… A Faiparnál, mert ott -van… ő végez mindent, de a protekciósok mindig elébe kerülnek és mert ő -olyan jó ember, sohasem kap semmit. - -_A ház urnője_: Hm. És gyerekük? - -_A vendég_: Nincs. Hát hogy lehessen háromszáz koronával? - -_A ház urnője_: Igen. És adósságuk?… - -_A vendég_: De mennyi! - -_A ház urnője_: Hát ezért… jött el hozzám. - -_A vendég_ (újra megsemmisül zavarában): Ezért. - -_A ház urnője_: No… így majd kevesebb lesz a gondja. Jobban telik -mindenre. A háztartás is mindjárt könnyebben megy. A férje is jobb kedvű -lesz. Van jó fényképe? - -_A vendég_: Nincs. - -_A ház urnője_: Nincs? No majd csináltat. És hová írjak? Majd egy -barátnője nevét írom a levél alá. A címe? (Föl akarja írni.) - -_A vendég_ (nem akarja megmondani). - -_A ház urnője_: Ezt meg kell mondania, hiszen úgy sem tarthatja -titokban. - -_A vendég_ (nagy lelki harcot vív; szinte fölsikoltva): Nem. Inkább nem. -Köszönöm, nem. (Menni készül.) - -_A ház urnője_: Ahogy gondolja. (Lassan.) Adja át az üdvözletemet a -barátnőjének. - -_A vendég_ (a barátnőjéről újra eszébe jut minden. Megáll. Fölkapja a -fejét): De igen. Harkai Károlyné. - -_A ház urnője_: Hm, Harkai? Hová való a kedves férje? - -_A vendég_: Marosvárra. Mind a ketten odavalók vagyunk. - -_A ház urnője_: Ugy! Ön is? (Figyelemmel nézegeti.) Hogy hívták önt -leánykorában? - -_A vendég_: Koller Piroska. - -_A ház urnője_: És hogyan kerültek föl Budapestre? - -_A vendég_: Az uram már régen itt fönt volt. Egyszer hazajött -látogatóba, – és így!… - -_A ház urnője_: Hány éve asszony már? - -_A vendég_: Már négy. - -_A ház urnője_ (egy mozdulattal újra helyet mutat neki és leülteti): -Akkor fiatalon ment férjhez. - -_A vendég_: Tizennyolc éves elmultam. - -_A ház urnője_: Persze, akkor nagyon szerette az urát. - -_A vendég_ (őszintén, gyorsan): Most is. - -_A ház urnője_: Most is? Bizonyos benne? - -_A vendég_: Oh! - -_A ház urnője_ (lesben állva): Mert én azt hiszem… nekem az az érzésem -van… hogy most már teljesen elidegenedett tőle. Semmi közük egymáshoz. -Hidegen élnek egymás mellett, és maga rosszindulattal nézi az ura minden -mozdulatát. Megveti és lenézi az urát, ugy-e? - -_A vendég_ (magánkívül): Nem, nem. - -_A ház urnője_: Nem bánja, akármit csinál az ura. Nem bánná, ha… ha -megcsalná magát? Ha mást szeretne? - -_A vendég_: Én… megölném magamat. - -_A ház urnője_: Ugy? Hát akkor maga mért akarja őt megcsalni? - -_A vendég_ (elképedve néz reá). - -_A ház urnője_: Igen, maga azt gondolja, ugy-e, hogy ez más, mert maga -nem szerelemből teszi; hanem szegénységből; nem azért, mert hűtlen akar -lenni, hanem mert pénzt akar szerezni és az ő gondjain is enyhíteni -akar?… - -_A vendég_ (lázasan): Igen. Igen. Mert ő kétségbe van esve, mikor hónap -vége felé elfogy a pénzünk. - -_A ház urnője_: Hát azt hiszi, hogy így azután nem bűn a csalás? Hogy -így rendben van? - -_A vendég_ (megrettenve néz rá). - -_A ház urnője_: Igy annál rosszabb. Gondolt már arra, mi lesz akkor, ha -az ura megtudja, hogy maga… maga idejár én hozzám? - -_A vendég_ (elfehéredve néz rá; reszkető ajka alig mozog): Én… - -_A ház urnője_: Erre persze nem gondolt. Erre nem gondolnak. A barátnője -rábeszélte. Mi lesz, ha egyszer a barátnője férje megtudja, hogy a maga -szép barátnője ide jár? Az ilyen buta kis asszonyok csak arra gondolnak, -milyen jó szépen öltözködni, de arra nem gondolnak, hogy egyszer csak az -a gyanutlan férj is megtudja, miből öltözködik olyan szépen az asszony. -Pedig megtudja. - -_A vendég_ (megsemmisülve): Istenem, én a Dunába… - -_A ház urnője_ (könyörtelenül): Megtudja. Mert azok a férfiak, akikkel -itt találkozik majd, előkelő emberek, nagyurak, akik magával itt finoman -bánnak és akik a Nemzeti Kaszinóban feketéznek, nem abban a rongyos -kávéházban, ahol a maga ura. De akármilyen finom emberek és magával -akármilyen finoman bánnak, azért magát attól a perctől fogva, hogy -egyszer itt volt, mégis… egy utolsónak tekintik, és akármennyire nem -szoktak a maga urával feketekávézni, azért az ura egyszer hatodkézből -mégis megtudja. Jó lesz? - -_A vendég_ (a rémülettől fuldokolva): Istenem… - -_A ház urnője_: És maga! – hogy fogja akkor majd maga érezni magát? Azt -hiszi, hogy ez olyan könnyen megy? Az az asszony, akiben van egy kis -becsület, az ezerszer megszenved azért a nyomorult pénzért. A lelkében -is, a testében is. Hogy a mások szemében utolsó lesz, – jó. De hogy -maga… belül… a lelkét (egy szörnyű szót keres)… rühesnek fogja érezni, -arra nem gondol, ugy-e? Pedig magában van egy kis becsület!… - -_A vendég_ (dermedten): Én… - -_A ház urnője_: És a teste! Most erős, tiszta és fiatal. Azt hiszi, -megmaradhat annak? Azt hiszi, maga majd nem lesz beteg és piszkos és -nyomorult? De az lesz. - -_A vendég_ (összeborzong). - -_A ház urnője_: És sohasem akar maga többé gyereket? - -_A vendég_ (reszketve): De!… - -_A ház urnője_: Hát hogy legyen gyereke egy ilyen anyának? És azt hiszi -maga, hogy ha egyszer elkezdte ezt a dolgot, van akkor megállás? Van -akkor határ? Akkor elkezd csúszni lefelé; lassanként elveszít mindent: a -hírét, a társadalmi állását, a férjét, a becsületét, a szemérmét és az -egészségét, és lent lesz piszkosan és betegen a legalsók között a -piszokban. Akar oda jutni? - -_A vendég_ (az ájulás szélén van. Alig leheli): Nem. - -_(Szünet.)_ - -_A ház urnője_ (fölemeli a fejét): Én? Tízezer között egy van, aki ilyen -okos és ilyen erős; vigyáz a pénzre és nem hagyja magát; nem sajnál -másokat és körömmel verekszik önmagáért, ha kell. De ha tudná, mit -szenvedtem én is. Ha tudná, milyen rettentő nehéz volt. Ha tudná, -hányszor akartam megölni magamat és mennyi erő kellett hozzá, míg -idejutottam. Van magában erre elég erő? - -_A vendég_ (suttogva, lehajtva a fejét): Nincs. - -_A ház urnője_ (határozottan): Nincs! Keljen hát föl innen és menjen -haza az urához, takarítsa a két szobát és ne hallgasson a buta és gonosz -barátnőjére. (Energikusan.) Keljen föl innen és menjen haza. - -_A vendég_ (fölkel; megtántorodik; de indul; váratlanul fájdalmas -zokogásra fakad). - -_A ház urnője_ (szelídebben): Menjen haza az urához. És segítsen neki -inkább. Törje a fejét azon, mit kellene tenni, hogy az ura többet -keressen. Az öreg Kalocsay báró csinál most egy új faipari -részvénytársaságot, próbáljanak oda bejutni. Az öreg báró is marosvári -ember; és majd én is beszélek vele. És most menjen innen. - -_A vendég_ (indul; az ajtónál megfordul és újra zokogni kezd). - -_A ház urnője_ (békülékenyen simogatja meg a haját). - -_A vendég_ (zokogva akar lehajolni a kezére): Köszönöm… - -_A ház urnője_ (nem engedi). - -_A vendég_ (mindenáron meg akarja csókolni a kezét): A… jó… Isten… -áldja… meg… (Zokogva.) Azt mondták, hogy hideg a szíve… Én nem is -érdemeltem meg, – mivel viszonozzam, hogy ilyen jó volt hozzám? - -_A ház urnője_ (tolja kifelé): Semmivel. Menjen haza. (Az utolsó -másodpercben mégis visszatartja egy mozdulattal és megsúgja neki:) Én -is… marosvári vagyok, – marosvári Grün-lány. – Menjen haza. - - - - -TARTALOM. - - A ciklámen 5 - Regina kisasszony 12 - A király 20 - A gyáva ember napjai 31 - A tenger 38 - _A szerelem komédiái._ - Kiábrándulás 49 - Csalás 58 - _Az Ábel-család._ - Az Ábel-család 71 - Daisyke 84 - Ebédtől vacsoráig 94 - Ábel István 100 - _Babilon lánya._ - Az első 109 - Szakítás 119 - Játék 131 - _Marosváriak._ - Dernay Ágota 141 - A báróné 149 - Lonci 163 - A Csetneky-lányok 169 - Marosváriak 178 - - - - - - - -End of Project Gutenberg's A ciklámen és más novellák, by Lajos Biró - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A CIKLÁMEN ÉS MÁS NOVELLÁK *** - -***** This file should be named 62427-0.txt or 62427-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/4/2/62427/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - diff --git a/old/62427-0.zip b/old/62427-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 6f8ca0b..0000000 --- a/old/62427-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62427-h.zip b/old/62427-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 472d1df..0000000 --- a/old/62427-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/62427-h/62427-h.htm b/old/62427-h/62427-h.htm deleted file mode 100644 index 035d3d7..0000000 --- a/old/62427-h/62427-h.htm +++ /dev/null @@ -1,4838 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A ciklámen és más novellák by -Lajos Biró</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; - line-height: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; -/* font-size: 0.9em; */ - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -3em; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -li.li2 { - text-indent: 1em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of A ciklámen és más novellák, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll -have to check the laws of the country where you are located before using -this ebook. - - - -Title: A ciklámen és más novellák - -Author: Lajos Biró - -Release Date: June 19, 2020 [EBook #62427] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A CIKLÁMEN ÉS MÁS NOVELLÁK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_187">187</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/nyp.33433089892305">https://hdl.handle.net/2027/nyp.33433089892305</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest">A -CIKLÁMEN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">BIRÓ LAJOS</span></p> -<h1>A CIKLÁMEN<br /> -<span class="caption-large">ÉS MÁS NOVELLÁK</span></h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST 1914</span></p> -<p class="center"><span class="caption">SINGER ÉS WOLFNER -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">VI., Andrássy-út -16.</span></p> -<p class="center"><i>Minden jogot fentartunk</i></p> -<p class="center"><span class="caption-small">BUDAPESTI HIRLAP -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>A ciklámen.</h2> -<p class="center">– <i>Egy mindennapi kislány története.</i> –</p> -<p>A kislány most négy éves. Kedves, csinos okos; de nem mesebeli -princeszke és nem világraszóló csodagyerek. Egy nyolc éves kis -barátnőjétől pár hét alatt megtanult olvasni, ami figyelemreméltó -értelemre, erős kis koponyára vall, de amit végre az apai szív sem -kürtölhet páratlan esemény és nagy diadal gyanánt világgá. Két nagy -barna szeme álmodozva és mosolyogva ragyog bele a világba, de drága -barna fejének megcsodálására azért apai büszkeségem sem hivogathat -nézőközönséget. A világnak minden dolga iránt érdeklődik már és -hihetetlen fontoskodással bele is szól minden dologba, de mindent -összevéve, semmi különös nincs rajta. Kedves kis bogárka, gyöngéd -asszonybimbó, leendő feleség, leendő anya, olyan, mint a többi, egy -egészen normális, semmiképpen sem különös, kedves, mindennapi -kislány. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>Történt azonban vele, hogy kapott valakitől egy cserép -cikláment. A ciklámen nem valami nagydíszü növény; ez a fajának is -jelentéktelen példánya volt: bágyadozó, vékonyszáru, gyengécske. -Jól kell gondozni, akkor majd erőre kap.</p> -<p>A kislány télen csak a bábuival szokott játszani, nagy -baba-hadával, amelyből mindegyik nevet kapott természetesen és -amelyet ő – csodálatos módon – a gyerekei hadának szokott nevezni: -„A gyerekeim.“ Hogyan szokott rá, már nem is tudjuk. Két éves kora -óta így híjja őket. Ha valaki – vendég, rokon – a saját, élő -gyerekeiről beszél, ő sem mulasztja el megjegyezni: Bizony, bizony… -az én gyerekeim is olyan rosszak… annyi a bajom velük. Hajlik, mint -mondtam, a fontoskodásra; talán így is szokott rá, hogy ő is a -gyerekeiről beszéljen a babái helyett.</p> -<p>A „gyerekeivel“ tehát sok baja volt; de mindez semmi ahhoz a sok -gondhoz és bajhoz képest, amelyet a ciklámen szerzett neki. A -ciklámen élőlény volt, a gondozásra valóban rászoruló és a -gondozást meg is jutalmazó. A ciklámennek táplálkoznia kell; nem -szabad az embernek egyetlenegy napot sem elmulasztania… „kapott“-e -már vizet a ciklámen „adjunk“ vizet a ciklámennek; a ciklámenen pár -nap alatt meg is látszik a gondozás: már nem bágyadozó, fölüdült, -nő, vastagodik, finom fejét lassan az ablak felé, a fény, a -világosság, a téli nap melege felé fordítja… Ez a fölfedezés -egészen elragadta a kislányt. A ciklámen valóban élőlény; szereti a -világosságot, várja a táplálékot; várja, tehát nyilván hálás is -érte. <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>A kislány egészen a maga ügyévé teszi a ciklámen ügyét; a -legkedvesebb „gyerekénél“ is kedvesebb neki a ciklámen; mikor itt -az ideje, viszi a vízzel tele kannát és gondosan meglocsolja a -virágot, mulasztani sohasem mulaszt, ellenben már órákkal előbb -eszébe jut, hogy a ciklámen még nem kapott vizet és magánkívül van -arra a gondolatra, hogy lehetne egy nap, amikor a ciklámen víz -nélkül marad.</p> -<p>A kislány anyai szeretettel szereti a cikláment. Anyai szeretete -azonban egyre terhesebbé válik az egész házra és egyre több apró -bajt okoz. Órákkal előbb megszólaló türelmetlen sürgetésén csak túl -tudná tenni magát mindenki, de az már komolyabb baj, hogy gömbölyü, -meleg kis keze nem tud bánni a vízzel teli kannával, hogy ahol a -kannával két szobán végig megy, ott kiloccsant víz jelzi a nyomát -és hogy a ciklámen alatt – bőkezüségének a bizonyítéka gyanánt – -minden öntözés után kis tócsa marad. (A ciklámen a hálószoba -virágtartóján áll.) Egy ideig tanítgatják ügyességre és -mérsékletre, az ügyességet azonban meleg kis keze, a mérsékletet -pedig meleg kis szíve nem tudja megtanulni. A gömbölyü kéz remeg és -remeg a szeretettel telt kis asszonyszív is, – hátha kevés víz jut -a ciklámennek. Hátha szomjasan marad… Hiába a dirigálás is, hiába -áll mellette valaki és hiába mondja, hogy most már elég volt, – a -kislány mindig csal. Még egy kis vizet a ciklámennek. Végül -természetesen ott a tócsa a padlón.</p> -<p>Egyszer azután megtelik a mérték. Az egész ház tele van -panasszal. „A padló tönkremegy.“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> „A széket is lelocsolta.“ „A -terítő is vizes lett.“ – Energikus intézkedésekre van szükség. Az -anyja kiadja neki a rendeletet:</p> -<p>– Vera, mától fogva nem locsolod a cikláment.</p> -<p>A kislány megdermed.</p> -<p>– De hiszen, – feleli remegve, – akkor elpusztul.</p> -<p>– Majd locsolják azért. A többi virággal együtt. Az, aki a -többit locsolja.</p> -<p>Igen, de ez az ő ciklámenje. Kétségbeesetten védekezik:</p> -<p>– De akkor majd nem <i>adnak</i> neki elég vizet… Akkor majd nem -<i>kap</i> elég vizet…</p> -<p>– Majd kap. Majd adnak. Te nem locsolod többet.</p> -<p>Rövid tárgyalás még; az anya kérlelhetetlen, a kislány keserves -zokogásba tör ki. Hozzám fordul, elpanaszolja a baját, nagy, -csillogó, kövér könnycseppek gördülnek le az arcán. Én mindig meg -vagyok hatva, ha sírni látom, de ezúttal természetesen nem állhatok -a pártjára. Próbálom földeríteni. Nehezen megy a dolog. Végül – már -a harmadik tréfa gyanánt, – a sikernek nem nagy reményével, ezt -mondom neki:</p> -<p>– Tudod mit, te akkora könnyeket szoktál sírni, hogy egy dézsa -is tele lenne vele… sírd bele őket a cserépbe és akkor bőven -megöntözted a cikláment.</p> -<p>Ez a tréfa csodálatos módon beválik. Hozzámfordul, álmadozó nagy -szemét rám emeli, gondolkozva néz egy másodpercig, letörölteti a -könnyeit <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> és megbékült. Félperc mulva hangosan nevet -valamin.</p> -<p>A cikláment tehát nem öntözi a kislány, de a kislánnyal valami -furcsa dolog történt. Váratlanul „rossz“ lett, pajkos, engedetlen, -türelmetlen, toporzékoló, szeszélyes. Azelőtt is volt egy-egy -furcsa hete, de ilyen intenziven furcsa hete még nem volt. Azelőtt -olyan volt, mint minden kislány, mint a többi hétköznapi, kedves -kis bogarak: néha kicsit pajkos, néha kicsit engedetlen, de egy-egy -rászólással, egy-egy szelid büntetéssel a jó viselkedés útjára -visszaterelhető. Most nem. Az anyja hiába mondja neki: „egy kétéves -kislányt még meg kell verni, de egy négyéves <i>nagy</i> lánynak -már nem kell verés“. – most már ez sem használ, a point -d’honneur-re való hivatkozás is hasztalan. Meg kell verni.</p> -<p>Nem nagy verés ez: egy-két, – inkább egy, mint két ütés – a -kezére. Nem a fájdalom teszi a dolgot, hanem a megszégyenülés. A -kislány hihetetlenül megalázónak tartja a verést, az utóbbi időben -magából kikelve tiltakozott már ellene és legmakacsabb perceiben is -sietve hátrált meg előtte. Most nem. Most szinte provokálja a -verést, kihijja, kikényszeríti, kisürgeti. Ha valami tilos, – -megteszi. Ha figyelmeztetést kap, – igéri, hogy máskor is teszi. Ha -a veréssel való fenyegetés jön („pedig szégyelhetnéd magadat… ilyen -<i>nagy</i> lány“), – annál makacsabbul igéri, hogy igenis -engedetlen lesz, rossz lesz, meg fogja máskor is tenni. Remeg. -Szembenéz a büntetéssel. Megkapja a büntetést. Sírva fakad. -Elszalad.</p> -<p>Napról-napra. A helyzet kezd kétségbeejtővé <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> válni. -Végre is nem lehetséges, hogy a kislány mindennap verést kapjon, ha -még olyan szelidet is. Nem lehetséges, hogy mi a kislányunkkal -ilyen viszonyban legyünk és nem lehetséges, hogy a kislány olyannak -nőjjön föl, mint akit <i>kénytelen</i> az ember minden nap -megverni. Tűrhetetlen. Öt napja tart ez az állapot.</p> -<p>Komoly tanácskozás: – Vajjon nem vagyunk-e túlságosan szigorúak -ehhez a gyerekhez? Elnézőbbnek kellene lenni… De hiszen az -elnézéssel már próbálkoztunk és a végén a saját érdekében kell -bizonyos fegyelemre nevelni, toporzékolásokról leszoktatni… Hát -akkor talán valami baja van? – Nem. Nincs. – Hála Istennek, -teljesen egészséges. – Hát akkor mi van vele? Hát akkor mit -csináljunk vele?</p> -<p>Elég csüggedten és vigasztalanul tekintünk a jövőbe. A kislányt -azonban kettős figyelemmel figyeljük és vizsgálódás közben -hamarosan megakadunk egy furcsa apróságnál. A kislány toporzékolt. -Kikap. Ekkor sírva fakad. Elszalad. Azután visszajön és félnapig -jó, kedves és engedelmes.</p> -<p>Miért szalad el? Hová szalad el? Hamarosan itt az alkalom rá, -hogy kiderítsük. A kislány toporzékol. Kikap. Sírva fakad. -Elszalad.</p> -<p>Óvatosan utána megyünk. A kislány szalad be a hálószobába, rohan -a virágtartóhoz, föléje hajol a cserépnek és <i>rásír a -ciklámenre</i>. Nagy, csillogó, kövér könnycseppjei bőven gördülnek -le az arcán és egymásután hullanak bele a cserépbe; hevesen sír, -erőlteti a zokogást… még… még egy kicsit; de a szívében lassan -elfogyott a verés keserűsége; <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> hiába próbál még néhány -könnyet kipréselni drága, nagy szeméből, nem lehet; sajnálkozva -hagyja tehát abba; kiegyenesedik; egyelőre többet nem tehet; a -dolog befejeződött; megöntözte a könnyeivel a cikláment.</p> -<p>Az anyja rámnéz, én ránézek az anyjára. A kislány visszafordul. -Nagy zavarban van. Az anyja úgy tesz, mintha semmit sem látott -volna és közömbösen, – a könnyek ott vannak a szeme héjja alatt, – -tehát közömbösen, pedagógiai hangon ezt mondja egy hosszabb, vidám -társalgás bevezetése gyanánt:</p> -<p>– Ezentul, ha jól viseled magadat és vigyázol a kannára, majd -megint te locsolhatod a cikláment.</p> -<p>Én nem szólok, elfordulok és magamban a következő kis beszédet -intézem a kislányhoz.</p> -<p>– Megveretted magadat, pedig embervoltodnak egész kis méltósága -fölháborodva tiltakozott ellene. Megveretted magadat, hogy sírhass, -hogy a könnyeiddel öntözhess valamit… egy szegény virágot… egy -élőlényt, amely a tied volt és amely rád volt utalva… Hiszen ez -lesz a sorsod: fájdalmakat tűrni el, hogy a könnyeiddel öntözhess -valamit, amit szeretsz, valamit, ami olyan, mint egy szegény virág… -egy bágyadozó élőlényt, amely rád lesz utalva. Asszonysors. Mindent -a könnyével öntöz az asszony, amit szeret. De kedves kis bogárka, -gyöngéd asszonybimbó, egészen mindennapos, közönséges kislány te, -leendő feleség és leendő anya drága kislányom te, – <i>hát ilyen -korán kezded!</i>… Asszonysors. De ilyen korán kezditek?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<h2>Regina kisasszony.</h2> -<p>Regina kisasszony is fölállott, lesimította a blúzát és menni -készült. Ekkor bejött a szobába az osztályvezető, körülnézett és -így szólt:</p> -<p>– Kérem, Regina kisasszony, ha olyan szives volna… A -szindikátusi szerződésünk. Két példányban. Nagyon sürgős.</p> -<p>Átadta neki a teleírt papirlapokat és kiment. A lányok gyorsan -húzták föl a kabátjukat és siettek eltünni. Regina kisasszony pedig -ott maradt a kiürült, csöndes irodában és szorgalmasan kopogtatta -le az írógépen a szindikátusi szerződést. Fél nyolc volt, amire -készen lett. Ekkor fölállott, ismét lesimította a bluzát, fölvette -a vékony kabátját és indult hazafelé. Hüvös és tiszta koraőszi este -volt; az utcán sok ember járt; a tolongás, zaj és fényesség -közepett csöndesen, összehuzódottan, soványan és félénken ment -hazafelé Regina kisasszony.</p> -<p>Mikor hazaért és a szobájában meggyujtotta a lámpát, bejött -hozzá a háziasszonya. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>– Velünk vacsorázik, Regina kisasszony? – kérdezte.</p> -<p>– Ha szabad volna kérnem, Bergerné asszony, – felelte Regina -kisasszony, – küldje be a vacsorámat. Fáradt vagyok.</p> -<p>Bergerné megnézte a Regina kisasszony fáradt, kis egérarcát és -elégedetlenül rázta meg a fejét.</p> -<p>– Már megint agyondolgozza magát, – mondta jóindulatu haraggal. -– Bizonyosan megint a más munkáját végezte.</p> -<p>– Dehogy, dehogy, – felelte Regina kisasszony szeliden.</p> -<p>Elnézett a Bergerné kényelmetlen, szemrehányó arcától a szoba -másik végébe és az az udvarias, kínos zavarodottság jelent meg az -arcán, amelyre Bergerné mindig egyedül szokta hagyni. Ezuttal -azonban Bergerné nem mozdult. Habozva állt még egy ideig, azután -közelebb lépett hozzá.</p> -<p>– Regina kisasszony, – mondotta, – ma mégis jőjjön be -vacsorázni.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Azért, mert ma vendégünk lesz… Itt van az uramnak egy -unokatestvére… Mészárosüzlete van Duna-Enyeden. Jól menő üzlet.</p> -<p>Regina kisasszony nem felelt és Bergerné folytatta:</p> -<p>– Özvegyember. Nagyon jóravaló, derék ember. Kéne neki egy -derék…</p> -<p>Regina kisasszony rémülten emelte föl csillogó kis -egérszemét.</p> -<p>– Nem, nem, – mondta hevesen, – kérem szépen… nem… <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>Bergerné nem tudta rábirni, hogy bemenjen, tehát sajnálkozva -visszavonult és beküldte neki a vacsoráját. Regina kisasszony -elfogyasztotta a vacsorát, azután kiküldte a tányérját, jó éjszakát -kivánt a cselédnek, becsukta az ajtót és leült az asztal mellé. Pár -percig belebámult a lámpába, azután fölkelt, kinyitotta a bezárt -szekrényét és a fehérnemüi alól elővett egy levélpapiros-dobozt. A -dobozból kivett egy heliotropszínü, selyemtapintásu és -gyöngyvirágillatu levélpapirt, maga elé tette, tollat és tintát -vett elő, sokáig gondolkozott, azután ezt a levelet írta:</p> -<div class="blockquot"> -<p>„Tisztelt szerkesztőség! Tanácsért fordulok önökhöz nehéz -helyzetemben. Földbirtokos lánya vagyok. Anyám korán elhalt. -Zárdában nevelkedtem. Tavaly, tizennyolc éves koromban, kiléptem a -zárdából a nagyvilágba. Most két kérőm van: az egyik földbirtokos, -a másik huszárfőhadnagy. Apám akármelyikükhöz szivesen hozzáadna és -én mind a kettőjükkel egyformán rokonszenvezem, – de mást szeretek. -Egy gyermekkori játszótársamat, aki nálam két évvel idősebb. Ő is -szeret engem. Apám azonban semmiesetre sem adna hozzá. Mit tegyek? -Én a szerelmemért minden áldozatra készen vagyok: még arra is, hogy -áldás nélkül, titokban hagyjam el az apai házat, még arra is, hogy -megszököm. Merjem-e? Megtegyem-e? Én úgy érzem, jogom van rá. -Kérem, adjanak tanácsot. Kiváló tisztelettel</p> -<p class="right"><i>Arday Judit.</i></p> -<p><i>U. i.</i> Üzenetüket <i>Judit</i> címen kérem.“</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Regina kisasszony megírta a levelet, borítékba tette, a -borítékot gondosan megcímezte, azután lefeküdt és csöndesen -elaludt. Reggel fölkelt, sietett hivatalba és útközben bedobta a -levelet egy levélszekrénybe. Csöndes feszültségben, halk izgalomban -élt három-négy napig, akkor a szerkesztői üzenetek élén végre -megpillantotta a nevét: „Judit“. Dobogó szívvel olvasta el a hosszu -írásmüvet, amely behatóan taglalta az esetet és végül a -leghevesebben lebeszélte a szökésről. Fiatal oktalanság… jönne a -megbánás… az a szerelem majd elmulik… de ha azt hiszi, hogy nem -múlik el, hát várjanak türelmesen egy-két évet… bűn volna…</p> -<p>Regina kisasszony fölindultan olvasta végig a heves és erkölcsös -figyelmeztetéseket és a végén megrendülve bámult az ujságra. -Csakugyan: oktalanság lett volna és bűn lett volna. A fiatalság oly -gyorsan határozza el a súlyos és nagy dolgokat… milyen jó, hogy -vannak, akik visszatartják a meggondolatlan cselekedetektől.</p> -<p>Regina kisasszony halkan, szerényen és büszkén járt be a -hivatalba és a hivatalból haza, de ezekben a napokban egy titkos -örömet, egy csöndes és büszke elégedettséget érzett. Az -elégedettség ezuttal egy teljes hétig tartott, utána ismét jött -Regina kisasszony nagy és bánatos bágyadtsága, keserü és ijedt -reménytelensége.</p> -<p>Regina kisasszony várt a levélírással. Halasztani akarta, -ameddig csak tudja. Ameddig csak kibírja. Harcolt magával és -esténkint kétségbeesve <span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> gyürte le azt a vágyát, hogy a fehérnemü -alól kivegye a levélpapirosdobozt. Ilyenkor dideregve feküdt le és -fogvacogva bámult bele sokáig a sötétségbe. Három nap mulva azonban -egy este bejött hozzá Bergerné.</p> -<p>– Most aztán viszem be, Regina kisasszony, – mondotta hangosan. -– Itt az uram unokatestvére…</p> -<p>Regina kisasszony rémülten tiltakozott, de Bergerné -karonfogta.</p> -<p>– Most jön befelé, – szólt jóindulatuan és erőszakosan. – Szent -Isten, hát legalább nézze meg!… Ilyet még sohse láttam, hogy valaki -így féljen a férfiaktól. Ismerek egy asszonyt, az annyi idős, mint -maga és már unokája van…</p> -<p>Vitte befelé. Regina kisasszony rémülten és sápadtan ment vele. -A vacsora alatt keveset beszélt; utána is halk, ijedt és hallgatag -volt; de mikor tizenegy óra tájban a társaság eloszlott, -fölindultan rohant be a szobájába, kirántotta a levélpapirosdobozt, -kivett belőle egy elefántcsontszínü levélpapirt és lázasan -írta:</p> -<div class="blockquot"> -<p>„Tisztelt szerkesztő úr! Adjon nekem tanácsot kétségbeejtő -helyzetemben. Négy éves asszony vagyok. Az uram imád. Dúsgazdag -ember. Minden vágyamat teljesíti. De én szerelem nélkül mentem -hozzá. Mást szerettem. És ez a más most jelentkezett. Mindennapos -vendég nálunk és követeli a régi szerelmünk jogait. Én az uramat -tisztelem, becsülöm; de a régi szerelmem fölébredt <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> és -erősebb, mint volt valaha. Mit tegyek? Megőrülök. Adjanak -tanácsot</p> -<p class="right"><i>egy szerencsétlen asszonynak.</i></p> -<p><i>U. i.</i> Az üzenetet <i>Yvonne</i> névre kérem.“</p> -</div> -<p>Regina kisasszony másnap postára adta a levelet és egy hét mulva -megkapta a választ. A válasz részletesen taglalta az ő érdekes -esetét és a következő konkluzióra jutott: vagy leküzdhetetlen a -szerelem, akkor el kell válni; vagy leküzdhető és akkor az ifjukori -szerelmet ki kell tiltani a házból. „Mert az a derék férj -semmiképpen sem szolgált rá, hogy a házát és a becsületét -bemocskolják.“</p> -<p>Regina kisasszony fölsóhajtott, amikor ezt a döntést elolvasta. -Igaz, – mondta halkan. És megnyugodott, megtisztult, megenyhült -lélekkel járt-kelt napokig. Ezekben a napokban Bergerné különös -makacssággal vitte be őt vacsorázni, mert az enyedi mészáros -úgyszólván állandó vacsoravendég volt. A dolog vége az lett, hogy -az enyedi mészáros megkérte Regina kisasszonyt feleségül. Regina -kisasszony nem tudott válaszolni. Rémülten nézett rá a mészárosra, -azután lesütötte a szemét, remegett az ajka, és hallgatott. -Bergerék azonban ekkor rárontottak; hevesen, jóindulatuan, teli -szájjal kapacitálták, minden halk és ijedt szavára száz hangos és -biztos szóval feleltek, úgy hogy Regina kisasszony végül riadtan, -gyáván, halkan igent mondott.</p> -<p>Mikor a szobájába jutott és egyedül maradt, akkor nagy szemmel -nézett körül és révedezve simogatta meg a homlokát. Hideg irtózat -borzongatta; <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> azután olyan heves és kínzó megbánás, -olyan sikoltozni vágyó ijedtség rohanta meg, amilyent szeliden -szenvedő lelke még sohasem érzett. A szájára tapasztotta a kezét, -hogy a sikoltó zokogását elfojtsa; sovány kis teste fájdalmasan -összegörnyedt és úgy rázta a reménytelen belső sírás.</p> -<p>Odament a szekrényéhez, kivette a levélpapiros-dobozt és -levélpapirt tett az asztalra. Hosszasan bámult a levélpapirra; órák -teltek el és ő még mindig nézte a rózsaszínű papiros recéit, -amelyek csillogtak a lámpafényben. Éjfél elmult, amikor fölvette a -tollat és csöndesen írni kezdett:</p> -<div class="blockquot"> -<p>„Mondják meg nekem, – írta, – meg kell-e halnom. Megcsaltam az -uramat: a legdrágább, a legjobb, a legkülönb embert. Akit szeretek. -És aki engem szeret. Nem tudom, mi történt velem. Egy őrült óra… -Most itt vagyok a szenvedésemmel, a tört szívemmel, a tönkretett -életemmel. A lelkifurdalásommal. A megbánásommal. Mit tegyek? Van-e -más út, mint a halál? Én azt hiszem, nincs és hogy a nagy bűnömért -meg kell halnom. És úgy érzem, boldog leszek, amikor a halál -kitárja elém a karjait. Mit tegyek?</p> -<p class="right"><i>Bünös asszony</i>.“</p> -</div> -<p>Regina kisasszony borítékba tette a levelet, azután le akart -feküdni. Nem tudott. A nyugtalansága nem intéződött el a levéllel: -megcsendesedett, de még kínzóbb lett. Mit tegyen? A kezébe fogta a -levelet; nézte; azután úgy, mint aki álomban jár, fölvette a -kabátját, fölvette a kalapját és kifelé indult. Alig tudta hogyan -jut ki a házból: éjszaka, <span class="pagenum"><a name="Page_19" -id="Page_19">-19-</a></span> egyedül, ahogy még soha ki nem lépett -egy kapun a homályos, hüvös éjszakai utcára. De kint volt. Kint -állott a hüvös éjszakai utcán és a kezében tartotta a levelet. -Miért jött? Mit akar?</p> -<p>Kábultan bedobta a levelet egy postaszekrénybe, de ezután sem -fordult vissza. Kábultan, szinte mámorosan ment előre, egyik -utcából a másik utcába, aztán megint új utcába, sok-sok új utcába, -a talpa sajgott, a füle forrón zúgott és mire hajnal lett, ennek a -gyötrő, hosszu vándorlásnak a végén kimerülten, sajgó testtel, -kábultan, részegen eljutott a Dunához. Itt fáradtságtól mámoros -agyvelővel még egyszer fölidézte a lelkifurdalás egész kínzó -gyönyörüségét… még egyszer átélte a megbánás gyötrő élvezetét… még -egyszer elmondta magának, hogy meg kell halnia. És meghalt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span></p> -<h2>A király.</h2> -<p>Franciás külsejü utitársam meglepetve nézett a magyar ujságra, -amelyet a kézitáskámból elővettem, megvárta, amíg végigolvasom a -lapot, azután bemutatkozott:</p> -<p>– Tessék megengedni: Bocskor Sándor a nevem.</p> -<p>Most én voltam meglepetve. Ha azt mondta volna, hogy Rohan -hercegnek hijják, természetesnek találtam volna; a Bocskor-név -meglepett kissé, annyival inkább, mert pontosan emlékeztem rá, hogy -Bocskor úr a müncheni pályaudvaron pompás franciasággal búcsuzott -el egy nagyobb társaságtól. Hanem azért megmondtam a nevemet, és -eleven társalgásba fogtunk. Kiderült, hogy Bocskor úr harminc -esztendeje él külföldön, de nagyon szereti a mi kedves, szép -Magyarországunkat, most is látogatóba jön haza és állandóan -érdeklődik minden iránt, ami magyar: magyar ujságot járat, magyar -könyveket olvas, stb. Könyvekről beszélgettünk és <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> ekkor -Bocskor úr még egyszer megkérdezte a nevemet. Megmondtam.</p> -<p>– Csak nem az író? – kérdezte erre fölhevülten.</p> -<p>Mondtam, hogy az. Erre valósággal tűzbe jött, finom ősz feje -kipirosodott és néhány lelkes, dícsérő szó után ezt mondta:</p> -<p>– Budapesten fel akartam önt keresni.</p> -<p>– Nagyon kedves. Miért?</p> -<p>– Irt ön egyszer egy történetet. A történet arról szól, hogy -nemzetközi fürdőhelyen egy király megaláz egy magyar urat. A magyar -úr főbelövi magát, mert királyokon nem lehet elégtételt venni, mert -királyokon nem lehet boszút állni. Ezt <i>csak úgy</i> találta -ki?</p> -<p>– Igen, ezt <i>csak úgy</i> találtam ki.</p> -<p>– Hát erről akartam önnek egy másik történetet elmondani.</p> -<p>– Nagyon jó. Halljuk.</p> -<p>Bocskor úr hátradőlt az ülésen, összeszorította az ajkát és -nyugodtan, nyomatékosan, mint aki mindent meg akar magyarázni -egyetlen szóval, ezt mondta:</p> -<p>– Én tudniillik fodrász vagyok.</p> -<p>Meglepetve néztem rá. Sem azt nem találtam természetesnek, hogy -ez a marquis-külsejü úr a keleti expressz bársonyülésén fodrász, -sem azt nem értettem, mért bocsátotta ezt annyi nyomatékkal előre. -Az első kérdésemre Bocskor úr gyorsan megfelelt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<p>– Nyolc üzletem van: Párisban négy, Londonban kettő, Ostendében -egy…</p> -<p>Felsorolta mind a nyolcat. Nagykereskedése is van -piperecikkekből. A dolognak ez a része tehát rendben volt. Jőjjön a -másik rész. Mi köze a tisztes fodrász-iparnak az egész -történethez?</p> -<p>– Harmincegy évvel ezelőtt, uram, – mondta Bocskor úr szélesen, -az elbeszélés kedvétől szinte éneklővé vált hangon – én -huszonkétéves fiatal legény voltam. Negyedik esztendeje jártam már -a külföldet; nyugtalan volt a vérem; elég jól ment a dolgom, mert a -magyar iparos külföldön mind megállja a helyét. Látja kérem, a -párisi szűcsöknél, a nagy londoni asztalosműhelyekben -mindenütt…</p> -<p>– Tudom, tudom.</p> -<p>– Igen, ön a történetet akarja hallani. Hiszen én is azt akarom -elmondani. Tehát huszonkétéves voltam és a gazdám Párisból Emsbe -küldött. Hogy miért? Mert Ems volt akkor az első fürdő a világon és -mert a nyári két hónapra odament Párisból egy elragadóan szép szőke -hölgy, aki akkoriban kapta meg a Rouvére bárónői nevet. Tudja már, -ki volt? Nem? A világ elfelejti a legérdekesebb neveket is… Az -Albert király híres barátnője volt Rouvére bárónő… emlékszik már -rá?… Igen: Marchand Auróra, aki egy nagy kalaposboltból egy kis -színpadra került, a kis színpadról pedig egy nagy király kegyeibe -és majdnem a világpolitikába. Dehát ez nem tartozik ide. Hiszen ezt -ön úgyis tudja. A bárónő tehát Emsbe utazott és ott sem akart -párisi fodrász nélkül lenni. A gazdám tehát elküldött engem és -nekem Emsben nem is volt egyéb dolgom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> mint hogy -mindennap kétszer, de néha háromszor is, pompás frizurát alkossak a -gyönyörü szőke hajából.</p> -<p>A keze kerek mozdulattal jelezte az alkotást, egy percre -kinézett a vasuti kocsi ablakán, azután összehúzta a -szemöldökét:</p> -<p>– Utánunk egy héttel megérkezett a király. Mindenki tudta, hogy -a bárónővel akar együtt lenni, hiszen szinte együtt laktak. A -király a parkba nyíló szobákban lakott, az első emeleten, a bárónő -a szomszéd Fürsten-appartementban, amely a sétatérre nyilt. Nem is -titkolództak; reggel együtt reggeliztek, délután együtt sétáltak, -hiszen úgyis tudta egész Európa, hogy együtt vannak. – A király -akkor ötven éves volt, kicsit hízásra hajló, magas ember, gyakran -jókedvü és barátságos, de nagyon szeszélyes úr, akire néha rájött a -rossz kedve és olyankor jó volt menekülni előle minden élőlénynek… -Én ezt még nem tudtam, de hamarosan megtanultam. A saját bőrömön -tapasztaltam, hogy rosszkedvü királyoknak jó kitérni az útjából. A -dolog úgy történt, hogy délután négy órakor mentem fel – mint -rendesen – a bárónőt megfésülni. Az ebédutáni alvásából kelt fel -ilyenkor és a délutáni sétájára kellett megfésülnöm. Bemegyek; az -első szobában találkozom a királlyal. Hová megyek? – kérdezi -dühösen. A bárónőhöz, felség – mondom neki. Senki sem megy be most -a bárónőhöz – rivall rám erre. Bocsánat, felség – mondom erre én – -de énnekem talán mégis be kell mennem, mert a komorna ebben a -percben volt nálam, hogy a bárónő sétálni megy… A király erre -egészen elsápad <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> mérgében és olyan hangon ordít rám, hogy -megfagy bennem a vér: – a bárónő nem megy sétálni. Erre nekem -persze jobb lett volna engedelmesen megfordulni és hazamenni, de én -azt gondoltam, hogy nekem a végén a király nem parancsol, nekem -kötelességem a bárónőnek engedelmeskedni… Próbálom ezt nagy -alázatosan megmondani, de az első szót sem mondom még végig, amikor -a király dühös ordítással torkon kap, megfordít magam körül, az -ajtóhoz sodor, fogja a nyakamat és a nyakamnál fogva kilódit, kirúg -az ajtón. Mert még belém is rúgott…</p> -<p>Bocskor úr elhallgatott és nagy szemmel nézett rám. Most ő is -szinte sápadt volt az izgalomtól. Én óvakodtam minden -megjegyzéstől. Bocskor úr biccentett egyet:</p> -<p>– Hát ez történt velem. Kint a folyosón elterültem és amikor -feltápászkodtam, egy csomó röhögő pincér és lakáj vett körül. Azok -már tudták, hogy odabent égiháboru van és hogy most jó a király -útjából kitérni… Én felugrottam és elrohantam. Borzasztóan -szégyeltem magamat, uram, hiszen fiatal voltam, férfi voltam és ha -a mi mesterségünk olyan is, hogy egyre-másra megtanítja az embert -és ha sok mindent le kell is nyelni, hát ez mégis csak sok volt. -Nagyon szégyeltem magamat és én is gondoltam arra, hogy hiszen a -királyt nem lehet megverni… nem is tudnám, mert erősebb nálam… hát -megölöm magamat. De nem sokáig tartott a kétségbeesés. <i>Én</i> -nem ölöm meg magamat. Ohó, akármilyen nagy úr a király, -akármennyivel több, mint egy fiatal magyar fodrászlegény, azért -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> vissza lehet fizetni a királynak is a -sértést. Főtt és forrott bennem még a harag, hogy is mondjam… -sajgott bennem a sértés, de külsőleg megnyugodtam. Másnap délelőtt -megfésültem a bárónőt – a király ekkorra megbékült – és utána -elkezdtem kérdezősködni, miért volt olyan haragos tegnap a király? -A lakájok tudták. Megmondták. Azért, mert féltékeny volt. Van itt -egy magyar cigányprímás, egy fekete legény, az nagyon tetszik a -bárónőnek… Ugy? Nagyon tetszik? Megértettem, tudomásul vettem, de -nem értem vele sokat. Még nem tudtam, mit fogok csinálni. Délután -azonban megtudtam és akkor nem haboztam sokáig. Egy másodpercig -sem…</p> -<p>Bocskor úr fölemelte a fejét és kiragyogott az arca.</p> -<p>– Délután – mondta mosolyogva – szalad értem a komorna. Siessek, -a bárónő most ébredt föl, pedig ő felsége már lent várja. Délután -négy óra volt: a hotel előtt csakugyan ott sétált már a király. -Néha leült egy árnyékos padra, mert rettentő hőség volt. Én sietek -a bárónőhöz. A bárónő a lila selyem fésülőköpenyben ott ül egy -széken és még most is be van hunyva a szeme. Álmos. Óvatosan nyúlok -a hajához. Felnéz. – Igen, – mondja álmosan és megint lecsukódó -szemmel – csak gyorsan. Gyors munkába fogok és természetesen -hallgatok, mint eddig mindig, mert a mesterségünk jó modorra -gyorsan megtanítja az embert. Eddig alig beszéltem húsz szót a -bárónővel, mert ő nem óhajtotta… De ekkor, amint a kezemben volt a -gyönyörü, dús szőke haja és amint lenéztem a behunyt, hosszu -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> szempillás szemére, egyszerre úgy -éreztem, hogy most beszélnem kell. Még csak sejtettem, hogy mit -fogok tenni, de ez a sejtés ellenállhatatlanul ragadt előre… a -helyes irányba… A bárónőt sietve fel kell ébresztenem: ez az első. -A munkával még nem voltam készen és szorongva néztem körül: miről -lehetne beszélgetést kezdeni. A toalett-asztalon egy fehér tégelyt -láttam meg: illatos olaj volt benne. Erről fogok mondani valamit… -valami okos hazugságot… valami nagyon okosat… Istenem, mit lehetne -gyorsan hazudni? Megvan! Halkan megszólalok. Egy igen alázatos -kérdés: azt akarja-e a bárónő, hogy a gyönyörü szőke haja -megbarnuljon? A bárónő a mondat első felét még alva hallgatja -végig, de a második felére egészen fölébred. Undorodva és -méltatlankodva kapja fel a fejét: dehogy akarja, miért mondom ezt? -Azért, felelem én, mert ebben az olajban van egy szer, amely -barnítja a hajat. A bárónő felháborodva nyúl az ártatlan tégely -után és egyszerüen lehajítja a toalettasztalról. Az ügy ezzel -elintéződött volna… nem szól többet… várja, hogy befejezzem a -munkámat. Nekem megint hallgatnom kellene. De most nem -hallgathatok. Mindenáron beszélnem kell. Az a szer – mondom tehát -úgy, mint aki érdekes dologgal akar mulattatni valakit – a -legkitünőbb hajfestőszer. Az én hazámban, Magyarországon sokan -használják őszülés ellen; leggyakrabban cigányzenészek, akik korán -őszülnek, de feketék akarnak maradni és akik a hajuk és a bajuszuk -feketeségét szinte mind ennek a szernek köszönhetik… A bárónő -megdöbbenve néz fel rám. Festik a bajuszukat? – kérdezi. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> Kezeltetik, – felelem én. Mind, – teszem -hozzá bátran. Kivétel nélkül. A bárónő maga elé néz, gondolkozik, -én remegve nézem az arcát. Egyszerre csak elhúzza a száját. -Grimaszt vág. Undorodik. Éljen, éljen… A cigányprímástól undorodik -már. De nekem ez nem elég. Nekem más is kell. Mi? Még mindig nem -tudtam egészen, még mindig nem láttam világosan. Csak -elszomorodtam, amikor a bárónő felállt, egy fejbiccentéssel -elbocsátott és le akarta magáról vetni a fésülőköpenyét. Szomorúan, -szédülve mentem az ajtóig és ott egy utolsó pillantásra -visszafordultam. Két embert láttam: az ablakon át le lehetett látni -a sétatérre, ott sétált a király; és fent a szobában ugyanazzal a -pillantással láttam a bárónőt, akinek a válláról lehullott a -fésülőköpeny. Elkábultam. Megrészegedtem. De ebben a másodpercben -már tudtam, mit kell tennem. Nincs habozás. Megteszem, akármi -történik is. Ki csak nem végeznek, a botránytól is félnek. De még -ha kivégeznek, akkor is megteszem. Ott álltam az ajtónál, háttal az -ajtónak, visszafordultam a bárónő felé. Még egy másodpercnyi -szédülést éreztem, de azután cselekedtem. Hátranyultam az ajtó -felé. A kezembe akadt a kulcs. Elszántan fordítottam egyet rajta. -Azután még egyet. A kulcs első megcsörrenésére a bárónő felém -nézett és haragosan húzta össze a szemöldökét. Amikor a kulcs -másodszor is megcsörrent, fölemelte a kezét… a csengő felé akart -nyulni. kiáltani akart… Én elébe vágtam. Csak szóval. Ott maradtam -az ajtó mellett. De villámgyorsan mondtam: ő felsége engem tegnap -megütött; kilökött; megalázott. Ő felsége most odalent vár, én -pedig itt <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> vagyok és ha meghalok is, akkor is –. Nem -tudtam tovább mondani. Hiszen nem is éreztem én nagyon világosan, -hogy mi az, amit mondanom kell, talán úgy sem tudtam volna -befejezni, de nem is volt szükség a befejezésre. A bárónő arca -kisimult, a haragja elmúlt és előbb csodálkozva, álmélkodva, -figyelmesen végignézett… előbb végignézett, amint remegve ott -álltam az ajtóban… előbb végignézett… most nézett meg talán először -igazában, és akkor nem voltam én utolsó legény… előbb végignézett, -azután elmosolyodott. Nekem nagyot dobbant a szívem. Előreléptem -egyet és önkénytelenül lepillantottam az ablakon át a sétatérre. -Ott állt a király. A bárónő követte a tekintetemet. Megnézte a -királyt, aki abban a másodpercben megtörölte az izzadó homlokát, -azután ujra az én elszánt arcomra nézett, azután harsányan -elkezdett nevetni. Nevetve lépett most ő én felém egyet. Én már -csak dadogni tudtam. „Ha meghalok is“ – mondtam dadogva. Ő azonban -kiegyenesedett, nevetve nyujtózkodott és egyre nagyobb jókedvvel, -csiklandozottan, féktelenül kacagva mondta: „Bosszut akarsz állni -rajta, óh, la-la-la-la…“ Én még mindig nem értettem egészen a -nevetését és düh forrott fel bennem. Megragadtam a kezét. De ő -lenézett a királyra, ujjongva kacagott, odafordult hozzám és -egyszerre áradt a száján a párisi argot. <i>Viens mon loup!</i></p> -<p>Bocskor úr elhallgatott, csendesen elmosolyodott, azután -kiélezetten mondta a csattanót:</p> -<p>– A király, uram, egy óra hosszat várt lent. A forró napon. -Izzadva. Ötször küldött fel. De én nem engedtem. Megvárattam. És -megvárattam máskor <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> is. Lent kellett várnia, amikor kedvem -tartotta. A függönyön át nevettük. Összeölelkezve nevettük és neki -a napon kellett várnia. És becsukhattam előtte az ajtót, amikor -kedvem tartotta. A szabad időm ezzel telt el: törtem a fejemet, -hogyan kinozzam meg a királyt. Oh, sok nagyszerü dolgot eszeltem -ki… holnapig tudnék róla beszélni… Megalázni, ez volt a fő. És -megaláztam, mert nagyon szerette azt az asszonyt. Megaláztam. -Minden nap. Oh, én visszafizettem neki, hogy engem egyszer -megalázott. Kínszenvedés volt az egész nyara. És még azután is… -Évekig… Mert engem nagyon szeretett az az asszony… később -mindenáron feleségül is akart jönni hozzám.</p> -<p>– És mért nem –?</p> -<p>– Hogy miért nem vettem el? – kérdezte Bocskor úr és könnyedén -megvonogatta a vállát. – Azért, uram, mert ha bárónő lett is és ha -egy király barátnője volt is, azért mégis csak közönséges rongy -volt. Hiszen láthatja az egészből. Higyje el, nincs <i>köztük</i> -különbség: akár királyok fizetik meg őket, akár részeg matrózok. -Amikor <i>én</i> házasodni akartam, akkor hazamentem Kőrösre – oda -való vagyok én – és elhoztam a volt főnököm leányát.</p> -<p>A vonat Bécs felé közeledett és Bocskor úr készült kiszállni. -Itt is tölt pár napot. Búcsuzott. Sajnálja, hogy a részletekről nem -számolhat be, pedig azok is érdekesek. A fontos azonban az volt, -hogy ezt elmondja nekem.</p> -<p>– Mert önnek, uram, igaza van: ha egy gentlemant (én úgy értem -ezt a szót, ahogyan az <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> angolok használják, nem olyan ostobán, -mint ahogyan másutt használják), ha egy gentlemant megaláz egy -király, akkor annak a gentlemannek nincs más útja, mint hogy főbe -lövi magát. De a megalázott gentlemanek nem maradnak boszulatlanul. -<i>Mink</i> boszut állunk értük.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<h2>A gyáva ember napjai.</h2> -<p>Lénárt, a gazdag és szürke ifju, óvatosan fölvette a kabátját és -a ropogóan friss, új kabátban a tükör elé lépett. Öltözködése a -kabát óvatos fölvételével befejeződött és Lénárt meglepetve nézte -most végig a tükörben felöltözött énjét. Az ifju, akit a tükörben -látott, előkelő és érdekes jelenség volt, és Lénártnak ez ifju -láttára egyszerre eltünt minden kétsége, amellyel magát gyötörni és -tükrét ostromolni szokta és amellyel meztelen testét az imént is -szemlélte. Erőt és elegánciát, karcsuságot és lendületet konstatált -magán és amikor az utcára indult, az az érzése támadt, hogy eddig ő -nem is volt ő maga, hanem csak most találta meg igazi – elvesztett, -elvarázsolt, szunnyadó – énjét. A járásban, a lélegzésben, feje -fölemelésében, karja lóbálásában öröme telt; mindez most jól esett, -holott máskor únott teher volt; a puszta lét, az egyszerü járás, -maga a váratlanul széppé lett, egyszerü élet <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> olyan -volt, mint egy régi, nagy vágynak a kellemes kielégülése.</p> -<p>Alkonyodott és Lénárt a lányos ház felé irányította vidám és -könnyü lépteit. Késve jön; nagyot késik, mire odaér; de Lénárt azt -akarta, hogy várjanak rá. Várják – egy kissé kétség és remény -között – és örüljenek majd, hogy mégis jött. Örömet osztogató, -boldog és nagylelkü kedvében volt Lénárt és amint közeledett a ház -felé és amint a nagylelkü jóság egyre jobban megtöltötte a szívét, -boldog és kegyelmes kedvében végleg elhatározta, hogy meg fog -házasodni. Még nem tudta, melyiket veszi el a lányos ház lányai -közül. Lili a szőkébb, de Mici a gömbölyübb, fehérebb bőrü és -melegebb tekintetü. Lénárt a boldog jósággal szívében mintegy -végigkostolta őket a lányos ház felé haladtában; gondolatban újra -meg újra megizlelte őket, sőt mérlegelő, válogató kedve lassan túl -is lépett rajtuk és sorra megállott a barátnőiknél, akiket most -előreláthatólag ott talál majd a háznál. Olga… Magda… Lola… Lénárt -sorra megízlelte őket és boldog királynak érezte magát, mert tudta, -hogy valamelyik után ma jósággal és kellemesen kinyujtja a -kezét.</p> -<p>Lénárt odaért a lányos házhoz és itt váratlanul elbágyasztotta -egy gyorsan reáfuvalló kelletlenség. A villamlámpás kertben nagyobb -társaság volt együtt, mint ahogyan gondolta, a társaság zajos volt -és ő egyszerre úgy érezte, hogy nem is vártak rá és nem is érezték -volna fájdalmasan, ha elmarad. A nyakában egyszerre kellemetlen -érzés támadt és amikor befelé ment, bizonyos volt benne, -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> hogy a fejét – fájdalmas merevséggel – -félszegen hordja. A kertben azonban áradó édességgel fogadták és -apa, anya és lányok egyformán hő nyájassággal örültek neki. Lénárt -erre megnyugodott, nyakából eltünt a kellemetlen érzés, -megtapogatta gyönyörü nyakkendőjét, rendben van-e és frissen ropogó -új ruhájában elégedetten és jóleső rugalmassággal ült le egy -székbe, amelyen jóindulatu társalgást folytatott a körülötte -fölváltva buzgólkodó háziakkal.</p> -<p>Igy érkezett el a vacsora ideje, amikor a kertben szétszóródott -ifjuság kezdett lassan összegyülekezni. Lénárt felsőbbséggel, de -jóindulattal tekintett a fölhevült és mulatásba, mulattatásba -belefáradt ifjuságra és jóságos nyugalommal várta, ki lesz a -szomszédja az asztalnál. Lili, a ház leányainak egyike, ekkor -kedvesen így szólt hozzá:</p> -<p>– Lénárt, bemutatom magát a szomszédnőjének, egy nagyon kedves -leánynak, az unokatestvéremnek.</p> -<p>Mici, a ház másik leánya ugyanekkor – nem hangosan, de mégis -úgy, hogy Lénárt hallhatta – így szólt egy fehérruhás leányhoz, aki -az ifjusággal együtt fölfelé csoportosult:</p> -<p>– Matild, bemutatok neked egy nagyon kedves fiatalembert…</p> -<p>A bemutatás megtörtént, Lénárt asztalhoz indult a fehérruhás -leánnyal és reszketve erőlködött, hogy könnyen és elegánsan tudjon -járni. Hiába erőlködött. A járása egyszerre megsúlyosodott, -botorkálóvá és ingadozóvá lett, a fejét nem tudta egyenesen és -természetesen tartani, mert a nyakát merevgörcs <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> kínozta; -az egész teste, az egész léte, amely az imént még öröm volt a -számára, most egyszerre kínos és elviselhetetlen teherré lett. A -homlokáról verejték gyöngyözött és ő szégyenkezve törölgette.</p> -<p>Lénárt megalázottnak és összezúzottnak érezte magát és az az -érzése volt, hogy mindenki őt figyeli. A szomszédnőjével az egész -vacsora alatt csak néhány szót váltott és minden szó, amelyet -elmondott, de minden szó is, amelyet válasz gyanánt kapott, -akaratlanul szigoru és mogorva lett. Csak a vacsora vége felé, -amikor körülöttük a jókedv egyre hangosabb lett és Lénárt látta, -hogy senki sem nézi őket, csak akkor tudott végre felemelt fejjel -és tiszta szemmel körülnézni és szabadon gondolkozni. Ekkor -szabadon mozgatta végre merev tagjait és megkönyebbülve szabadon -eresztette haragos méltatlankodását és megalázottsága dühét.</p> -<p>Mit tettek vele? Hogy merték ezt tenni? Hogy merték róla -feltételezni? Ezt akarják vele elvétetni! Ezt a sovány és szürke -leányt! Ezt a barnafoltos, vizesszemü, vézna verebet! Hogy merte ez -a leány azt gondolni, hogy ő…</p> -<p>Az asztal népe már oszladozott, de ő az oszladozást haragjában -észre sem vette, hanem dühre gyulladtan fordult a szomszédnőjéhez. -Az az érzése volt, hogy meg fogja verni. Hogy meg kell valahogyan -aláznia. Hogy meg kell neki mondania, hogy –!</p> -<p>– Hová való maga? – kérdezte tőle szigoruan.</p> -<p>A leány habozott a válasszal. Lénárt megsürgette. A leány erre -haragosan kivágta:</p> -<p>– Pócsra!</p> -<p>Lénárt boldog kárörömet érzett. <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>– Pócs? – szólt kegyetlenül. – Szép neve van a falujának. És -miért jött fel Budapestre?</p> -<p>A leány ekkor szembefordult vele. Vizes szeme szikrázott és úgy -tetszett, hogy egész szürke lénye tűzben áll.</p> -<p>– Azért, – felelte sziszegve, megmámorosodva a maga haragjától – -mert Lili, a kuzínom, azt akarta volna, hogy menjek férjhez egy -útálatos emberhez, aki neki udvarol és akit ő kinevet.</p> -<p>Lénárt elsápadva kapta hátra a fejét és a lány is az ijedtségtől -elfehéredve dőlt vissza a székébe. Elkábulva és hallgatva ültek -egymással szemben: mind a ketten megdöbbenve, elbágyadva és -megsebezve, két áldozat, akik egymást gyűlölik, ahelyett, hogy -másokat gyűlölnének, két bajvívó, akik egymást marcangolják mások -miatt.</p> -<p>Hallgattak és reszkettek és egyik sem tudott megmozdulni és -egyik sem tudott megszólalni. Körülöttük a fájdalom nagy csendje -volt és a csend egyre nagyobb és egyre érezhetőbb lett. Lénárt -körülnézett és ekkor látta, hogy egyedül hagyták őket. Senki sem -volt már a közelükben, mindenki elment. Lénárt csak messziről -fogott el egy gondos, de gyorsan elforduló pillantást. A kedves -emberek! A jóakaratu derék emberek! Vigyázzák őket, hogy -összebarátkoznak-e, és vigyáznak rá, hogy semmi az -összebarátkozásukat ne zavarja.</p> -<p>Fel akart állni. A lányhoz fordult; és a lánynak könnyes volt a -szeme. Nem állott fel. Halkan mondta, még mindig egy kis -keserüséggel, de már óvatosan és gyöngéden:</p> -<p>– Egyedül hagytak bennünket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>A lány fölemelte a tekintetét és a szemük ekkor egy hosszu, egy -végtelen, egy lelket kutató, egy szívtől-szívig átsugárzó, nagy -pillantásban találkozott. Két vizes és semmis szem szépült meg -ekkor a fájdalomban, két test tünt el, hogy két fájdalmas és -sebzett lélek tapogatózzék gyöngéden, irgalmasan, szeretetet -keresve és társat kutatva egymás felé. Egy percig úgy látszott, -hogy rútságban kizárva, a vágyaik területéről kitaszítva, a -megalázottságban találkozva – két szegény ember, két vágyódó lélek -– most egymásra leltek, jóságban és könyörületben összeforrottak, -egymástól el nem szakadnak, egymásba reszketve belekapaszkodnak. -Egy percig lehetségesnek látszott, hogy két jóság találkozik, egy -percig lehetségesnek látszott minden: megnyugvás, hűség, -boldogság.</p> -<p>Kintről azonban fiatal kacagások hallatszottak be; a két szempár -elborult és megzavarodva fordult el egymástól, a két lélek -elveszítette egymást és ismét két test volt egymással szemben: két -megbántott és ingerült szürke ember. Lénárt egy zökkenéssel -felállott; a leány is sietve és sértődötten ugrott fel, és még -előbb volt kint a kertben, mint ő. Lénárt látta, amint nevető -fiatal párokhoz csatlakozik és amint szép, fiatal férfiak kelletlen -udvariassággal szólnak hozzá néhány kényszeredett szót. Erre ő is -észrevette, amit sohasem vett észre, hogy a leányok, akik neki -tetszenek és akikhez megpróbál odacsatlakozni, kínosan és -kelletlenül válaszolnak, ha már nem kerülhetik el, hogy vele -szóbaálljanak. Rövid ideig ténfergett még a kertben, azután -hazament. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Fáradtan vánszorgott haza; egész testét tehernek érezte és magát -a puszta létet fájdalomnak. Otthon megállt a tükre előtt és -végignézte magát. Ropogóan friss, uj ruhája gyűrött volt, -nyakkendője félrecsúszott, egész előkelő felöltözködöttsége -bepiszkolt és meggyalázott. Ledobálta magáról a ruháit. -Belevetkőzött a tükörbe és aggódva és kiváncsian várta meztelen -testét a tükörben. Amikor végre meztelen, sovány és szürke énjével -szemben állott, akkor sokáig, megdöbbentően, elmerülten, nagyon -komolyan nézte magát, küzdött a könyeivel, felemelte a fejét és -azon habozott, ne köpjön-e bele a tükörbe. Végre nagy -erőfeszítéssel elfordult a tükörtől és legyintett egyet.</p> -<p>Feladta magát.</p> -<p>– <i>Az</i> – gondolta – olyan férjet vesz a pénzéért, aki majd -megcsalja.</p> -<p>Várt. Vállat vont.</p> -<p>– <i>Én</i> pedig olyan feleséget, aki engem csal meg.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<h2>A tenger.</h2> -<p>A tengerről beszélgettünk. „Sei mir gegrüsst du ewiges Meer“, – -szavaltam németül öreg barátom kedvéért. Azután Heineről -beszélgettünk; azután asszonyokról és ekkor – a fedélzet -elhagyatott volt és a tenger éjszakája felségesen csendes – öreg -barátom ezt a történetet beszélte nekem.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Utazott ezen a vonalon – Marseilletől Port-Szaidig megállás -nélkül, onnan két rövid megszakítással az első indiai kikötőig – -harminc évvel ezelőtt egy fiatal asszony. Az angol gőzös, amelyen -utazott, nem volt még ilyen pompás és hatalmas alkotmány, de a maga -korának egyik legszebb hajója volt; erős, gyorsjárásu és kényelmes. -A fiatal asszony, akiről szó van, el volt ragadtatva a kajütjétől, -amikor Marseilleban hajóra szállott. Német asszony volt és a német -hajók – akkoriban – nem kényeztették el az utasaikat dísz és -kényelem dolgában. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Német asszony volt: szőke, de feketeszemü; a germán fajnak oly -ritkán található tisztán megmaradt típusa; semmi valkürszerüség, -semmi Brünhild-erő, annál több tiszta és szelid szépség és egyszerü -báj. A hajóra két férfival jött. Az egyik volt az ura, akivel -Bombaybe voltak költözendők; a másik legjobb barátjuk: előkelő és -vagyonos úr, aki – bár ez akkor még nem volt olyan mindennapos -dolog, mint ma – a kedvükért egy indiai utazást tett.</p> -<p>Marseilleből nyár elején indult a hajó; a koranyár a -Földközi-tengeren éppen olyan kimondhatatlanul szép volt, mint -most. Az asszony szinte ujjongva élvezte az utazást, a tengert, az -út szépségeit, fiatal élete egész örömét, de Szicilia tájékán – itt -valahol, amikor az Aetna eltünőben volt a szemhatáron – lassan -elborult a jókedve. A dolog úgy kezdődött, hogy előbb valami -semmiségen összeveszett az urával. Ugy folytatódott, hogy nem -tudtak kibékülni, ami már baj volt. A házasságuknak a harmadik éve -volt ez; az a harmadik év, amelynek a veszedelmeit még egymást -szerető emberek feje fölül is csak az tudja elhárítani, hogy -gyerekük van. Nekik nem volt gyerekük és a harmadik év kis lelki -földrengése aggasztó erővel jelentkezett. Összevesztek; és nemcsak -nem tudtak kibékülni, hanem az első után újabb és újabb – immár nem -hangos, de annál kegyetlenebb és annál keserübb – összeveszések -jöttek; mély sebeket ütő, irgalmatlan szavak; konok és jéghideg -tekintetek, makacs és kérlelhetetlen szembenállások… A harmadik év -kis földrengése – úgy látszott – kettétépi a lelkük <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> és a -testük közösségét; még együtt voltak, de már idegenek voltak -egymáshoz; még együtt laktak, de nem beszéltek; még hallották -éjszakánként az egymás lélekzetvételét, de ellenségesen és -rosszindulatuan füleltek rá.</p> -<p>Mindez a hajón, a csodaszép, kék, nyári fényben fürdő -Földközi-tengeren. Ha a barátjuk nem lett volna velük – úgy érezték -– elviselhetetlen volna az élet, az egymáshoz láncoltság, az -összezártság. Igy az együttlétük tűrhetetlen feszültségét -enyhítette egy harmadik ember jelenléte és enyhítette az, hogy -elpanaszolhatták – külön-külön – a sajgó fájdalmaikat egy jó -barátnak; aki szeretettel és részvéttel hallgatta meg a panaszt. A -baráti részvét azonban a helyzetet nem javította; ellenkezőleg; -rontotta. Valahogyan minden panaszkodás után még távolabb voltak -egymástól; valahogyan minden tanács fölforralta az ingerültségüket -és mérget öntött a sebeikbe.</p> -<p>Kikötöttek Port-Szaidban. Az asszony itt a hajón maradt; a két -férfi pár órára partra szállt. A hajó fölvette az új szénrakományát -és tovább indult. Áthaladt a csatornán és bejutott az ázsiai -tengerekbe. Ekkor már nyár volt; és a nyár itt maga a pokol. A -sorvasztó, ádáz hőségben tikkadtan úszott a hajó az átkozott -tengeren; bágyadt, fulladt lihegéssel törte magát előre; az élet -csak éppen pihegett rajta; az élet alig él egy ilyen hőségverte -hajón; az ellenséggé lett két embernek csak a bágyadt gyűlöletre -volt ereje; szinte minden megmaradt életenergiájuk tompa haraggá -lett a másik ellen. Ha két ember – különösen férfi és nő – gyűlölni -kezdi <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> egymást, akkor mindegyik számára szinte -inzultus a másiknak a puszta léte is. A hajó a poklok hőségében -fuldokolva úszott előre és szinte csak két konok és szikrázó -gyűlölet élt rajta. Férfi és nő. Férj és feleség. A tegnapi -szerelem ízével az ajkukon. – Ekkor már nem is beszéltek -egymással.</p> -<p>A hajó kikötőt ért. A legszörnyűbb hőségek tengerét elhagyta; ez -a félnapos kikötés olyan, mintha az egész nagy hajó szabadabb, -frissebb lélekzetet akarna venni a bágyadt és fuldokló -előrevergődés után. A férj partra száll. „Jössz?“ – kérdezi a -barátjától. „Nem“ – feleli a barátja, – „fáradt vagyok“. A férj a -feleségét meg sem kérdezi, jön-e. Napok óta nem beszélnek.</p> -<p>A férj partra száll, az asszony a fedélzetről keserü haraggal -néz utána. Utána néz, a keserüség egyre fájdalmasabban önti el a -szívét, lemegy a kajütjébe. Sír. Az ajtó fölnyílik. Bejön a -barátjuk.</p> -<p>Az asszony vígasztalást vár, de a férfi nem vígasztalja. Igazat -ad a kifakadásainak, megerősíti a vádjait és a szavain lassan -átszivárog egy vállvonogató, sajnálkozó gyanu. Minek egy ilyen -ázsiai kikötővárosban partra szállni? Ezek a városok a romlottság -fészkei, alantas orgiákra vannak berendezkedve. Port-Szaid is -ilyen…</p> -<p>Az asszony megérti ezt a gyanút és rémülten, fölindultan és -remegve bámul rá arra, aki kimondta. Még nem tudja, mit tegyen. Egy -másodpercig habozik, a szeme részeg a fájdalomtól, a második -másodpercben már két kar átkarolja, egy éhes vágy megrohanja, az -ájuldozó ellentállását legyőzi. Rablótámadás <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> volt. -Kiméletlen, ravasz és becstelen rajtaütés. Orgyilkos merénylet.</p> -<p>A hajó tovább indul enyhébb vizek felé, zöld partok felé és az -asszony kábultan és reszkető lélekkel bámul ki a megszelidülő nagy -tengerre. A férje visszajött és ő nem mer ránézni. Egyetlen -pillantást vetett rá és ez az egyetlen pillantás olyan -megváltozottnak mutatta, hogy ha ránéz még, akkor – attól tart – -térdre kell előtte buknia és sírva kell a nyakát a lába alá -hajtania. Ez az az ember, akire tegnap fülledt gyűlölettel és -villámló haraggal nézett? Honnan volt a haragja? Miért gyűlölte. -Miért marcangolták egymást? Nem érti haraggal telt heteiket; -szeretni még nem meri a férjét, mert nem tudja, mit ró majd ki -önönmagára büntetés gyanánt, de az emlékezetében földereng a forró -és tiszta szerelmük boldogságának két esztendeje és úgy érzi, bele -kell magát vetnie a nagy oceánba, hogy a halállal mossa le magáról -az árulás bűnét.</p> -<p>A férje megérez valamit abból, ami az asszony lelkében történik -és – egyelőre dacosan, félvállról, szinte az elmult harag hangján – -közeledni próbál hozzá. Az asszony lesütött szemmel, rémülettől -meghidegedő szívvel elutasítja. A férfi érzi, hogy a az elutasítás -nem gyűlölködő többé. A haragja fölolvad, a makacssága ellágyul, a -régi szeretettel, új alázattal, szégyenkező megbánással közeledik. -Az asszony lesütött szemmel elutasítja. A férfi nem érti ezt az -elutasítást. Elbeszélné a barátjának… de egy bizonytalan érzés, -valami téveteg ösztön megállítja. Egy halk, távolról villódzó gyanu -lobban föl benne; a szeme vérbe borul tőle, de még nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> tud -semmit; áll; vár; lesben áll. Feszült, visszafojtott figyelés pár -napig; három ember remegő idegekkel figyeli egymást; a csendbe a -halál szárnya suhog bele. Itt valaki meg fog halni.</p> -<p>Az utolsó napon az asszony tisztán lát. Még mindig nem tudja, -mit kell tennie, de a harmadik férfinak, a barátnak, az ellenségnek -a szerepét tisztán látja. Rabló volt. Ha ő nincs itt, régen -megbékültek volna. Ő vágta mélyre a szakadékot közöttük. Ők azt -hitték, békít. Uszította őket. És azért jött velük, hogy -kihasználja ezt az utolsó alkalmat, ezt az összeszorultságot, -amelyben megfülled a harag, mert nincs, ami levezesse. Most -világosodik meg – mint mikor erős villámsugár hasít bele a sötétbe -– az egész mult. Egy év óta próbálkozik már: csöndesen, óvatosan, -lábujjhegyen, hogy őt meg ne riassza. Az ő éber és érzékeny -szerelme csendes, nagy undorodást ébresztett volna benne ez iránt a -közeledés iránt még két hónappal ezelőtt; de éber és érzékeny -szerelmét megmérgezte a tenger, a hajó, az összezártság, -megmérgezte az a harmadik ember, aki ide lopódzott melléjük és aki -hideg gonoszsággal állt lesben, míg ők marcangolták egymást. Mi -történjék ezzel az emberrel? Mi történjék ő vele magával?</p> -<p>Kint óriási villámok suhogtak bele a sötétségbe és a hajó ömlő -záporban zakatolt előre. A tenger tajtékot túrt, hánykolódott és -nemsokára bömbölve rázta a hajót. A hajó rémülten verte magát előre -egy kikötő felé.</p> -<p>Féléjszakás küzdelem, szürkülő hajnal, a közelben már a kikötő, -akkor egy ordítás, egy roppanás <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> és a hajó szirtre jutott. A -legénység jól megállja a helyét, a kapitány nyugodtan intézkedik, a -matrózok katonásan dolgoznak, leeresztik az első mentőcsónakokat. -Az asszony nem tudja, nem volna-e jobb a hajón maradni, a férje -erőszakkal hurcolja be egy csónakba.</p> -<p>Partot érnek és dideregve nézik a távolban feketéllő, lassan -sülyedő hajót. A csónakok visszaindulnak a tajtékos tengerre, -egymásután érik el a hajót és egymásután térnek ujra vissza a -partra. Még két csónak van kint a tengeren. A másodikban már a -kapitány is jön a tisztjeivel, az első még utasokat hoz. Kik vannak -ott? A férfi körülnéz a rémült, csapzott tömegben; a barátjukat nem -találja; az ott van az első csónakon. A két csónak nehéz harcot vív -a hullámokkal. A vihar még egy utolsó nekifeszülésben tombolja ki -magát, a tenger sistergő és tajtékos, egy-egy fekete hullám úgy -zúdul rá a két csónakra, hogy a parton állókban elszorul a szív. A -két csónak lihegve harcol a viharral. A férfi figyelmezteti erre a -harcra az asszonyt: a halállal viaskodó csónakban, mondja, ott van -a barátjuk is. Az asszony fölemeli fáradt fejét; előbb alig érti, -miről van szó; amikor megérti, akkor talpra ugrik és előrehajtott -fejjel, nagy szemmel, feszült várakozásban bámul ki a tengerre. A -férje gyanakodva és ingerülten nézi.</p> -<p>A két csónak harcol a viharral. Az egyik – a kapitányé – már -biztosságban van, a másikat a vihar mindig visszaveri a parttól. A -parton csend van; a tömeg remegve nézi a halálos küzdelmet; -néhányan imádkoznak; az asszony véresre harapja <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> az ajkát, -hogy azért ne imádkozzék: ne teljesüljön a többiek imája. A gyötrő -várakozás izgalmát szinte nem birja már el; megremeg a lába és -összeesnék, ha az ura karjába nem kapaszkodhatik. Belekapaszkodik -az ura karjába; hozzásímul: és reszketve bámul ki a tengerre.</p> -<p>A parton állók fölsikoltanak; a csónakra egy szélesen hömpölygő, -fekete hullám dől rá, megfordítja, fölhajítja, ronggyá vágja egy -sziklán. A partról új csónak indul el menteni. Az asszony még -mindig vár és görcsösen kapaszkodik a férje karjába. De amikor ez a -csónak csüggedten visszatér és amikor már bizonyos, hogy akik a -másik csónakban ültek, azokat elvette, visszavette az ős haragos -oceán, akkor a keze görcsös szorítása megenyhül, a torkán egy nagy -boldog zokogás tör ki, egy ujjongó, végeérhetetlen, nevető sírás; -kinyitja a két karját, megöleli a férjét, rátapad a mellére és ott -marad, amíg az őrjöngő, nevető zokogásából – a férje csittító, -símogató keze alatt – csendes, nyugodt, fáradt gyereklihegés nem -lesz.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Öreg barátom fölállott és nézte a tengert. Hatalmas alakja -élesen rajzolódott bele a félhomályba. „Thalatta“, – mondta halkan, -– „thalatta…“.</p> -<p>– Mi lett az asszonyból? – kérdeztem később.</p> -<p>– Az, ami azelőtt: boldog, jó és tiszta asszony. Olyan jó, hogy -a férje, amikor sok év mulva megkérdezett és megtudott mindent – -amit addig sejtett és fájdalmas sebhely gyanánt csak kerülgetett – -akkor <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> már csak magát tudta vádolni azért, ami -történt. Olyan jó, hogy a férje tiszta boldogságát már ez az önvád -sem zavarhatta meg.</p> -<p>Megkérdeztem még öreg barátomat, hogy honnan tudja mindezt.</p> -<p>– Onnan, – felelte – hogy az az asszony az én feleségem -volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<h2>A szerelem komédiái</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49"><br /> --49-</a></span></p> -<h3>Kiábrándulás.</h3> -<p><i>Az asszony</i>: Nem. Nem mehetek hozzád feleségül.</p> -<p><i>A férfi</i>: De miért? Mondd meg végre, hogy miért. Szabad -vagy, két éve özvegy; én szeretlek és te is szeretsz…</p> -<p><i>Az asszony</i>: Nem.</p> -<p><i>A férfi</i>: De hiszen magad mondtad.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Hogy szerettelek.</p> -<p><i>A férfi</i>: És most már nem?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Nem.</p> -<p><i>A férfi</i> (fanyarul): Nem?… És… miért… nem?</p> -<p><i>Az asszony</i> (habozva): Én… kiábrándultam belőled.</p> -<p><i>A férfi</i>: Hogyan? Mikor? Miért?… Ez utálatos és -szégyenletes… ez a kérdezősködés, de végre is meg kell tőled -tudnom. Én nagyon szeretlek… mondj meg nekem hát végre mindent, -hogy kénytelen <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> legyek beletörődni a dologba, kínlódni, -elmenni, elfelejteni mindent, ha lehet.</p> -<p><i>Az asszony</i> (habozik és hallgat).</p> -<p><i>A férfi</i>: Kérlek, mondd meg, könyörgök, légy őszinte. Ebbe -a visszautasításba én nem tudok beletörődni, én szenvedek, -kínlódom… (Eltorzul az arca; elfordul és úgy érzi, hogy könnyes -lett a szeme.)</p> -<p><i>Az asszony</i> (hirtelen elhatározással, gyorsan felgyulladt -meleg részvéttel): Jó. Hallgass ide. Elmondok mindent, bár az, amit -mondani fogok, a magam fájdalmas leleplezése. Eddig szégyeltem… -nem, most is szégyellem… de mégis elmondom, mert azt akarom, hogy -ennek a dolognak vége legyen és hogy te… igen, hogy te kiábrándulj -belőlem.</p> -<p><i>A férfi</i> (feléje fordul).</p> -<p><i>Az asszony</i> (még egyszer habozik egy másodpercre, azután -beszélni kezd): Te azt hitted, hogy én nyolc évig hűséges felesége -voltam az uramnak…</p> -<p><i>A férfi</i> (meghökkenve bámul rá).</p> -<p><i>Az asszony</i> (elpirul): Várj még, ne gondolj semmi rosszat, -én… csakugyan hű voltam hozzá. Ha nem lettem volna, azt már régen -bevallottam volna neked; nem tűrtem volna, hogy idáig fejlődjék a -dolog. De… de az, amit most mondani akarok, az nem ilyen egyszerü, -nem ilyen… piszkosan egyszerü.</p> -<p><i>A férfi</i>: Hát mondd… mi?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Én hű feleség voltam, feddhetetlen asszony; -nem, dehogy volt nekem szeretőm, mintahogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> te is -meggyanusítottál… nem is most először… De az uramat mégis -megcsaltam. (Gyorsan.) Veled.</p> -<p><i>A férfi</i> (álmélkodva): Velem?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Igen. Hiszen mondtam, hogy szerettelek.</p> -<p><i>A férfi</i>: Már akkor? (Nagy örömmel.) Ah, értem… De hiszen -minél inkább enyém voltál gondolatban már akkor, annál inkább -feleségül kell most jönnöd hozzám.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Nem. Nem lehet. Nem eddig van…</p> -<p><i>A férfi</i>: Hanem?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Most, hogy legalább félig értesz, most -könnyebb lesz talán mindent elmondanom… Hát várj csak. Sorba veszek -mindent. Te ezelőtt három évvel jöttél ujra haza. Én akkor… ugy-e… -huszonhét éves voltam és nyolc éve asszony…? Igen. Téged nem -láttalak volt vagy tíz évig. De akkor megjelentél… eljöttél -hozzánk… mi a távoli rokonság és gyerekkori barátság révén -szeretettel fogadtunk…</p> -<p><i>A férfi</i>: Igen. És?</p> -<p><i>Az asszony</i>: És te bennem akkor nem láttál mást, mint a -rokont, a gyerekkori pajtást, a megelégedett asszonyt.</p> -<p><i>A férfi</i>: Nem. Én már az első napon…</p> -<p><i>Az asszony</i>: Legalább is nem mutattad, hogy mást látsz -bennem. És én akkor megelégedett és boldog asszony is voltam. Egy -decemberi estén azonban, amikor együtt voltunk veled és amikor te -egész este valahogyan többet foglalkoztál velem, mint szoktad… -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p><i>A férfi</i>: Mikor feladtam rád a belépődet, a nyakadhoz ért -a kezem.</p> -<p><i>Az asszony</i> (egy mozdulattal elhárít minden részletet): -Azon az estén nagy nyugtalanságot éreztem; otthon – éjszaka – -lázasan bújtam be az ágyamba, dideregve kuporodtam össze, nem -tudtam elaludni és amikor végre elaludtam… (Elakad.)</p> -<p><i>A férfi</i> (türelmetlenül sürgeti): Akkor? Akkor?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Szégyellem… Ott aludt a közelemben az uram, -akit szerettem, aki engem szeretett, aki hozzám jó volt, akihez én -hű akartam maradni és én – én rád gondoltam. És amikor elaludtam, -akkor álmomban úgy éreztem, hogy az arcod az arcomhoz ér. Mást nem. -Csak ezt. Nem aludtam mélyen, szinte ellenőriztem az álmomat, még -valami szégyenkezést és lelkifurdalást is éreztem, de egyre úgy -volt, hogy az arcod odasímul az arcomhoz (küzd magával.) És… és ez -nagyon jó volt.</p> -<p><i>A férfi</i> (boldogan): No látod, ugy-e látod!</p> -<p><i>Az asszony</i>: Várj csak. Ennek van most három éve. Ez -történt… ugy-e… decemberben. A december akkor kínos és nyugtalan -hónap lett nekem. Te úgy viselkedtél velem, mint azelőtt, de én -éreztem, én tudtam, hogy csak egy kis bátorításra, egyetlen -diszkrét jelre volna szükség, hogy hevesen, szenvedéllyel… -szerelmesen foglalkozz velem.</p> -<p><i>A férfi</i>: Igen. Igen. Ez igaz.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Én azt a jelet nem adtam meg neked. Én -tisztességes asszony voltam… az izlésem szerint is… Én utálom a -csaló asszonyokat, utálom <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span> a tettetést, a hazudozást… És – -akármilyen furcsán hangzik – az uramat is, akkor is szerettem. -Szerettem… talán nem a régi módon, nem friss szerelemmel többé, de -szerettem úgy, mint a legjobb barátot, akinek fájdalmat okozni -rosszaság, akit kijátszani alávalóság. Én tehát ridegebb lettem -hozzád, ahelyett hogy barátságosabb lettem volna…</p> -<p><i>A férfi</i>: De én éreztem, mi van e mögött a ridegség -mögött.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Talán érezted, de nem tudtad. Sőt érezni sem -igen érezted, mert hiszen nemsokára foglalkozni kezdtél… azzal az -asszonnyal…</p> -<p><i>A férfi</i>: Csak elkeseredésemben.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Mindegy. Hiszen itt nem az a fontos, ami -veled történt, hanem az, ami velem. Velem pedig az történt, hogy a -cselekedeteimnek tudtam parancsolni, de a gondolataimnak nem. A -gondolataimnak és az álmaimnak nem.</p> -<p><i>A férfi</i>: Vagyis?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Vagyis az első gondolatom és az első álmom, -amely veled foglalkozott, nem maradt az utolsó. Harcolnom kellett -magammal; nem akartam rád gondolni; és az egész napomat ki is -tudtam tölteni mindenféle elfoglaltsággal – az urammal kétszeres, -tízszeres szeretettel foglalkoztam – de amikor lefeküdtem, amikor -eloltottam a lámpát, amikor a sötétségben egyedül maradtam, akkor… -akkor rád kellett gondolnom. Nekem van fantáziám, ami asszonyoknál -elég ritka dolog és a gondolataim így nem repültek brutális -egyenességgel egy cél felé… <span class="pagenum"><a name="Page_54" -id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p><i>A férfi</i>: Hanem?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Hanem körülszállongtak minden részletet, -elhoztak nekem minden eshetőséget. És mert bennem becsületes -ellentállás is volt, egész decemberben <i>nem jutottunk tovább</i>, -minthogy a te arcod hozzáért az én arcomhoz. Megfogtad a kezemet. -Hozzám hajoltál. Egy szóval – akármilyen ostoba ez a szó – te -udvaroltál nekem. Én diszkrét jelt adtam neked, te ostromoltál és -én védekeztem. Érted ezt?</p> -<p><i>A férfi</i> (fanyarul): Értem.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Ez volt decemberben. Te délutánonként -<i>feljöttél</i>, amikor az uram nem volt otthon, órákat töltöttél -el nálam, egyszer megfogtad a két karomat és hevesen megcsókoltál, -én kétségbeesve védekeztem; egyszer – este, sötétben – letérdeltél -előttem és szomoruan az ölembe hajtottad a fejedet. Ez volt -decemberben. Januárban azután… (Elhallgat.)</p> -<p><i>A férfi</i>: Januárban?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Januárban éreztem, hogy nem bírom sokáig ezt -a küzdelmet és…</p> -<p><i>A férfi</i>: És?</p> -<p><i>Az asszony</i>: És egy napon <i>megígértem</i> neked, hogy -másnap elmegyek hozzád.</p> -<p><i>A férfi</i> (izgatottan): És?</p> -<p><i>Az asszony</i> (szégyenkezve): És <i>elmentem</i>.</p> -<p><i>A férfi</i> (felhevülten): Te kedves, te drága…</p> -<p><i>Az asszony</i> (fanyarul és némi lenézéssel): Várj. Miért -örülsz ennek! Elmentem hozzád. Azután éreztem egy bűnös és csaló -szerelem minden mámorát és minden szégyenét. (Megborzong.) Amikor -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> csatakos téli utcákon hozzád lopództam… -amikor (dideregve és útálattal) tőled eljöttem… amikor hazaértem és -az uram meleg mosolygással fogadott… (szinte összegörnyed a -szégyenkezéstől és az undorodástól.)</p> -<p><i>A férfi</i> (feléje hajlik és meg akarja símogatni).</p> -<p><i>Az asszony</i> (heves mozdulattal elhárítja a simogatást): Ez -volt januárban. Februárban a viszonyunk elromlott és -megmérgeződött… Kínoztuk egymást. Veszekedtünk. Te voltál az -oka…</p> -<p><i>A férfi</i> (bámulva): Én?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Te. Te állhatatlan természetü vagy, te a -hűséget nem bírod, te elfelejtetted, milyen nagy és súlyos áldozat -volt tőlem, hogy a tied lettem, te semmiféle kötelezettséget nem -ismersz, te más asszonnyal kezdtél foglalkozni…</p> -<p><i>A férfi</i> (kétségbeesve): De hiszen mindez nem történt -meg.</p> -<p><i>Az asszony</i>: De azért nem kevésbbé igaz, mintha megtörtént -volna. Ha megtörtént volna, így történt volna. Én szemrehányásokat -tettem volna neked, te eleinte hazugságokkal hallgattattál volna -el, azután a hazugság fáradságát is sajnáltad volna, kíméletlen -lettél volna hozzám, brutálisan őszinte – és igazad is van, mert az -az asszony, aki megcsalja az urát, az a szeretőjétől sem számíthat -a becsületes embernek kijáró kíméletre.</p> -<p><i>A férfi</i> (kétségbeesve): De hiszen én nem voltam a -szeretőd.</p> -<p><i>Az asszony</i> (makacsul): Annyi, mintha az lettél volna. -Annyi, mintha az a kiábrándulás – a tied – megtörtént volna. Ez -márciusban történt. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> Én akkor sokat szenvedtem. Végre – minek -így marcangolnunk egymást – szakítottunk. Te örömmel, hogy újra -szabad vagy, én megalázottan és vérző büszkeséggel. Sokat -szenvedtem… eltelt egy hónap… még egy hónap… május volt, mire a -nyugalmamat valamennyire visszanyertem. Visszanyertem a -nyugalmamat, mert ekkorra… kiábrándultam belőled.</p> -<p><i>A férfi</i>: Kiábrándultál?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Kiábrándultam. Ami közöttünk történt, az -megmutatta, az leleplezte nekem, hogy te sem jó, sem gyöngéd, sem -hűséges nem tudsz lenni.</p> -<p><i>A férfi</i>: De hiszen közöttünk nem történt semmi.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Vajjon nem? Gondold meg jól és mondd még -egyszer, hogy közöttünk nem történt semmi.</p> -<p><i>A férfi</i> (hallgat).</p> -<p><i>Az asszony</i>: Mondd meg, férjhez mehetek-e már most én te -hozzád?</p> -<p><i>A férfi</i> (habozik, azután vállvonogatva, dacosan mondja): -Ah… más asszonynak is voltak már ilyen gondolatai.</p> -<p><i>Az asszony</i>: Ilyenek nem. Más asszony is eljutott már -gondolatban a szerelemig, a… a csalásig. De a kiábrándulásig kevés -asszony jutott el. És más asszony nem közli utólag az ilyen -gondolatokat azzal, aki feleségül akarja venni… Nem félsz attól, -hogy ha elveszel, megint ilyen gondolataim támadnak?</p> -<p><i>A férfi</i> (bizonytalanul): Ah, mind ilyenek vagytok. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span></p> -<p><i>Az asszony</i>: Mind ilyenek vagyunk, de a férfiak -mindegyikünknél újra meg újra elfelejtik. Én azonban -figyelmeztettelek rá, hogy milyen vagyok, mert… mert azt akarom, -hogy kiábrándulj belőlem… mert…</p> -<p><i>A férfi</i>: Mert?</p> -<p><i>Az asszony</i>: Mert… mert én már régen kiábrándultam -belőled.</p> -<p><i>A férfi</i> (félig máris kiábrándultan): Mind ilyenek -vagytok.</p> -<p><i>Az asszony</i> (mosolyog): Igen, mind ilyenek vagyunk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h3>Csalás.</h3> -<p><i>A feleség</i> (zokogva térdel a földön).</p> -<p><i>A férj</i> (bánatos haraggal, de könyörtelen keménységgel -tekint le rá).</p> -<p><i>A harmadik</i> (az imént menekült el; most még minden rá -emlékeztet; a szoba úgyszólván tele van a betolakodó, a rabló hím -penetráns szagával).</p> -<p><i>A férj</i> (legyűri az áradó düh kíméletlen szavait, amelyek -az ajkára tódulnak és olyan hidegen beszél, amint csak tud): Kelj -fel. Nem bántalak.</p> -<p><i>A feleség</i> (zokog).</p> -<p><i>A férj</i> (idegesebben): De kelj fel már, kérlek. Ez a -zokogás… igazán éppen olyan érthetetlen, mint amilyen -elviselhetetlen. Hagyd abba, ha azt akarod, hogy ne tartsalak -megátalkodott és aljas tettetőnek. Miért sírsz? Ennek a sírásnak az -őszinteségében igazán nem hihetek.</p> -<p><i>A feleség</i> (még erősebben zokog).</p> -<p><i>A férj</i> (magánkívül): Hagyd abba, kérlek! Ez <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> -rettenetes. Ez… elviselhetetlen. Ez… ocsmányság. (Ráordít.) Hagyd -abba! Kelj fel!</p> -<p><i>A feleség</i> (kétségbeesetten zokog és átkarolja a férfi -lábát).</p> -<p><i>A férj</i> (szinte brutálisan lerázza magáról): Eressz el! -Menj! (Megbánja a szokatlan brutalitást.) No nézd… Kérlek… -(Kétségbeesetten.) De az Isten szerelmére, végre is: ha egyszer -elszántad magadat rá, hogy… hogy megcsalj, akkor egyuttal tisztában -kellett lenned azzal is, hogy én… hogy te… hogy egyszer majd így -állunk szemben egymással. Nem?</p> -<p><i>A feleség</i> (csendesen sír).</p> -<p><i>A férj</i>: Nem? Felelj! Lehetetlen, hogy titokban akartad -volna tartani. Semmi okod nem volt rá; semmi értelme nem lett -volna: te okos asszony vagy, oh igen az vagy, tehát abban a -percben, amikor a… hűtlenségre rászántad magadat, abban a percben -tisztában voltál a cselekedeted minden konzekvenciájával. Avval is, -hogy így állunk majd egymással szemben. Gondoltál erre, ugy-e?</p> -<p><i>A feleség</i> (sírva, halkan): Igen.</p> -<p><i>A férj</i> (megsebzetten, ingerülten): No lám. Hát: helyes. -Nagyon helyes. Gondoltál rá. De akkor (Idegesen.) kérlek, hagyd -abba végre ezt a… ezt a nyivákolást.</p> -<p><i>A feleség</i> (zokog).</p> -<p><i>A férj</i> (remegve): Hagyd abba, kérlek. Tudtad, hogy ez -jön, – miért sírsz hát? Tudtad, hogy ez jön… vártad, hogy ez jön… -jól megfontoltad a dolgot… nem (túlozva) egy gyenge perc szédülete -ez, hanem érett megfontolás eredménye… <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> nem is -képzelhető el másképpen (A düh elragadja; nagyon kegyetlenül.) <i>a -te korodban</i>…</p> -<p><i>A feleség</i> (halkan felsikolt; feláll; elfordul, -letörülgeti a könnyeit, szembe akar nézni a férjével, de a fájdalma -erősebb az elhatározásánál; ismét zokogni kezd, beletámolyog egy -karosszékbe és eltakarja az arcát).</p> -<p><i>A férj</i> (meghökkenve áll előtte; megzavarodott; érzi, hogy -túllőtt a célon, felébred benne a gyöngédség és a nagy respektus, -amelyet az asszony iránt érez; habozva odalép hozzá és -megsimogatja): Ne sírj… no, ne sírj… én nem akarlak bántani… nem -tudom, mi történt veled… nem értem, nem értem, nem értem!… de -szeretnék tőled olyan gyöngéden elbúcsúzni, ahogyan csak tudok.</p> -<p><i>A feleség</i> (halkan, eltakart arccal): El akarsz válni?</p> -<p><i>A férj</i>: El. Igen. Hiszen… ez csak természetes, ugy-e? Nem -is gondolhattad másképpen.</p> -<p><i>A feleség</i> (halkan): Nem. És azután?</p> -<p><i>A férj</i>: Mit azután? Nem értem!</p> -<p><i>A feleség</i>: Azután? Mi lesz azután?</p> -<p><i>A férj</i>: Azután… Istenem, majd élünk valahogyan. Te… te -nyilván férjhez akarsz menni…</p> -<p><i>A feleség</i> (lekapja a kezét az arcáról, fölemeli a fejét): -Kihez?</p> -<p><i>A férj</i> (kényelmetlenül): Hát… ehhez… ehhez az emberhez… -akit…</p> -<p><i>A feleség</i> (undorodva): Ah! (Összerázkódik.) Utálom. -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p><i>A férj</i> (értelmetlenül, álmélkodva): Nem értelek… Ha nem -szereted, akkor…</p> -<p><i>A feleség</i>: Utálom. Utálom.</p> -<p><i>A férj</i> (szótlanul és elképedve néz rá).</p> -<p><i>A feleség</i> (letörülgeti a könnyeit; csaknem egészen -nyugodt már): Ide hallgass! Emlékszel rá, mit mondtam én neked az -esküvőnk napján… a bécsi gyorsvonatban… Pozsony táján… amikor -alkonyodni kezdett és amikor megkérdezted, miért lett egyszerre -könnyes a szemem?</p> -<p><i>A férj</i> (nem emlékszik): Azt mondtad…</p> -<p><i>A feleség</i>: Azt mondtam, hogy egy fél évig kellett -könyörögnöd nekem, míg elszántam rá magamat, hogy a feleséged -legyek… pedig nagyon szeretlek. Pedig nagyon szeretlek… de – azt -mondtam – abban a percben mégis úgy érzem, rosszul tettem, hogy -engedtem neked. Emlékszel már rá?</p> -<p><i>A férj</i> (kezd emlékezni): Nem… nem emlékszem…</p> -<p><i>A feleség</i>: Rosszul tettem, mert én nyolc évvel mégis -idősebb vagyok nálad és mert a házasságunk második évében, de -valószínüleg már a második napján úgy érzed majd, hogy nagylelkü -áldozatot hoztál, amikor nem fiatal leányt, hanem harmincnégy éves -asszonyt vettél el. Te szerettél engem… sőt hiszem, hogy most is -szeretsz…</p> -<p><i>A férj</i>: Igen… igen…</p> -<p><i>A feleség</i>: Forrón kívántál engem… sőt hiszem, hogy… négy -évi házasság után… néha még mindig kívánsz…</p> -<p><i>A férj</i>: I… igen… <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p><i>A feleség</i>: A szereteted… a szerelmed azonban egyre jobban -összekeveredett valami különös elnézéssel, egy furcsa -megbocsátással, valami – igen gyöngéd, alig észrevehető – -szánalommal. Ezt az elnézést, ezt a megbocsátást, ezt a szánalmat -azonban én már… már a második napon éreztem. És azóta mindig -kínosabban és egyre fojtogatóbban érzem. Fuldokoltam tőle…</p> -<p><i>A férj</i>: Én…</p> -<p><i>A feleség</i>: Ne mentegetődzz. Te nem tehetsz róla. Te jó -voltál és jó akartál lenni. <i>Akartál</i> jó lenni. És engem -kétségbeejtett ez az akarás. Minél jobban sikerült neked, annál -inkább. Más házasságban is langyos meleggé válik a forró szerelem, -de a jóság nem válik tűrhetetlenné. Nálunk tűrhetetlenné vált. Nem -te vagy az oka, – én vagyok az oka. Az a nyolc év az oka, amellyel -nálad idősebb vagyok. Megalázott, kétségbeejtett, megfullasztott a -jóságod. Ugy éreztem, semmi… semmi… semmi sem köt téged többé -hozzám, csak az a… az a nevetséges fogadalom, amelyet pap előtt és -anyakönyvvezető előtt tettél. Minden csókodtól kétszer remegtem -meg: előtte megremegtetett az öröm és a szerelem, és utána -megremegtetett a szégyenkezés és a nyomorúság. Koldus lettem, -akinek könyöradományokat adnak…</p> -<p><i>A férj</i>: Hogy mondhatod…</p> -<p><i>A feleség</i> (határozottan belevág a szavába): Egy napon -azután fellázadtam és sírva és sikoltva azt kérdeztem: koldus -vagyok-e én már, vagy olyan gazdag vagyok még, mint amilyennek -magamat <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> tartottam és mint amilyennek azelőtt te -is tartottál. Belenéztem a tükrömbe és azt mondtam: nem vagyok -koldus. Nekem van még mit adnom; én boldoggá tudom még tenni azt, -akit meg akarok ajándékozni.</p> -<p><i>A férj</i>: Nem láttad rajtam, hogy engem boldoggá -teszel?</p> -<p><i>A feleség</i> (határozottan): Nem! Te kényelmesen -szerettetted magadat. Adomány gyanánt adtad nekem a szerelmedet. -Nagylelkü voltál, nem szerelmes. Túlságosan biztos voltam a -számodra. Véglegesen rád utalt. Minden szerelmi lehetőségből -kizárt. Nohát: én azon a napon elhatároztam, hogy megpróbálom, -miféle szerelmi lehetőségek vannak még az én számomra.</p> -<p><i>A férj</i> (kifakadt): Miért nem szóltál nekem?</p> -<p><i>A feleség</i>: Ha egy szikráját láttam volna benned a -féltésnek, egyetlen pici nyomát az aggodalomnak, mindent elmondtam -volna neked. De te… te biztosra vettél engem. Te… te nagylelkü -voltál. Itt éltem melletted ezzel a gondolattal hónapokig és -nemcsak nem láttál meg belőle semmit, hanem módot sem adtál nekem, -– pedig egy mozdulat elég lett volna rá – hogy mindent elmondjak. -Meg kellett tehát próbálnom, miféle lehetőségek kínálkoznak még -számomra. Be kell vallanom: nehezen ment a dolog. Én természettől -fogva tisztességes asszony vagyok. És hozzá még: szeretlek téged. -De meg kellett próbálnom. Nem tudtam többé megszabadulni ettől a -gondolattól. Befészkelte magát az agyamba; minden percemet -átfűtötte izgalommal; <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> feldúlta az álmaimat; minden éjjel erről -álmodtam. <i>Vágy nélkül vágyódtam</i>, – megérted ezt?</p> -<p><i>A férj</i> (bágyadtan): Meg!</p> -<p><i>A feleség</i>: Vágy nélkül vágyódtam, de végül türelmetlenné -és féktelenné lett vágyódással. Tehát: megpróbálkoztam. Sorra -vettem minden férfit, aki a közelembe került és ekkor láttam -(Remegve.), hogy nem vagyok koldus (Ujjongva.), hogy királynő -vagyok… Előbb megrettentek, mert a kezdésem váratlan volt és -merész; mert tisztességes asszonynak tartottak, mert <i>érezték</i> -volt rajtam, hogy tisztességes asszony vagyok. De azután… oh -azután… azután mindegyik boldog lett volna. Én pedig… én pedig -kiválasztottam közülök azt, aki… aki még közülök is legkevésbbé -kellett, akit nemcsak nem szerettem, – mert hiszen én csak téged -szeretlek – hanem akit… egyenesen utáltam. És ezt… ezt, akit -útáltam, magamhoz eresztettem. (Egyszerüen.) Ma először. Ma -utoljára. (Elszántan.) Ugy, hogy te itt találd.</p> -<p><i>A férj</i> (dadog): Akkor ez… (Nagyon keserüen.) nagyon rút -és nagyon kegyetlen dolog volt!</p> -<p><i>A feleség</i>: Megkínoztalak vele?</p> -<p><i>A férj</i> (hangosan): Nagyon. Nagyon.</p> -<p><i>A feleség</i> (szomoruan): Nem olyan nagyon, mint amilyen -hangosan mondod. Nem olyan nagyon… még csak annyira sem, mint -ahogyan reméltem. Hiszen (Komoran mosolyog.) <i>még csak meg sem -akartál ölni</i>…</p> -<p><i>A férj</i> (hevesen): Te tudod, hogy én…</p> -<p><i>A feleség</i>: Én tudom, hogyan gondolkozol te <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> erről a -dologról. Igazad van: a hűtlenség nem ok az ölésre. De azért… de -azért mégis jól esett volna nekem, ha… (Komoran mosolyog.) ha egy -kicsit meg akartál volna ölni.</p> -<p><i>A férj</i> (hebegve): Én… igazán…</p> -<p><i>A feleség</i>: Hidd el, rászolgáltam: nagyon nehéz -küzdelmembe került, hogy <i>megcsaljalak</i>. Vagy nem volt csalás? -Hiszen azért tettem, hogy megrettenj, hogy felriadj, hogy -megdöbbenj, hogy megrázzon! De – nagyobb megrázkódtatás volt az én -számomra, mint a te számodra. Nekem borzasztó volt; én előtte -reszkettem a fájdalmas utálattól és utána reszkettem a zokogó, nagy -fájdalomtól… Te… te csak haragudtál. Haragudtál a csalás miatt; az -érzékenységed, a becsületed megszólalt, de a szerelmed nem ordított -fel. Igazam volt, hogy próbára tettem a vágyódásodat, a -szerelmedet, mert a próba nagyon szükséges volt már; de mégsem volt -igazam, mert ez a próba is ellenem szól. (Mély, nagy -szomorusággal.) Egy cseppet sem szeretsz már…</p> -<p><i>A férj</i> (fájdalmasan küzd magával).</p> -<p><i>A feleség</i> (látja a küzdelmét és hallgat).</p> -<p class="center">(Hosszu, nagy csend.)</p> -<p><i>A feleség</i> (óvatosan kinyujtja a kezét).</p> -<p><i>A férj</i> (hevesen megragadja; odatérdel az asszony elé és -megöleli).</p> -<p class="center">(Szótlan, hosszu ölelés.)</p> -<p><i>A férj</i> (könnyes szemmel): Mi lesz most?</p> -<p><i>A feleség</i>: Elválunk! <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p><i>A férj</i>: Nem, nem…</p> -<p><i>A feleség</i>: De igen. Mit gondolsz: csak nem maradhatok még -<i>az után</i> is a feleséged.</p> -<p><i>A férj</i>: De ha szeretsz.</p> -<p><i>A feleség</i>: Nagyon szeretlek. Éppen azért. Ha elválunk, -leszek az, aki azelőtt voltam: független, szabad, gazdag, szép -asszony… (Könyörögve.) Mondd, hogy az, kérlek, mond…</p> -<p><i>A férj</i> (elragadtatva): Milyen szép vagy!</p> -<p><i>A feleség</i>: Hányszor mondtad azelőtt!… Akkor könyörögtél, -hogy ha a feleséged nem akarok lenni, legyek… legyek a… a szeretőd. -Nem akartam. Akkor még nagyon merev meggyőződéseim voltak, -hajlíthatatlan fogalmaim az erkölcsről. Most azt tartom -erkölcsösnek, ami boldogságot szerez nekem, annyi boldogságot, -amennyi még juthat nekem az életben. Tehát: elválunk…</p> -<p><i>A férj</i>: És?</p> -<p><i>A feleség</i>: És… ha szeretsz, ha akarod, ha forrón -könyörögsz, akkor… akkor most majd… a szeretőd leszek. Nem én kapok -tőled könyöradományt, hanem én ajándékozom neked magamat. Addig, -amíg… (Aláhuzottan.) amíg jónak látom. Addig, amíg… (Kedvesen, -gőgösen.) szeretlek. Addig, amíg… (Keményen, de alázatosan.) amíg -szeretsz. Igy nem félek az öregségtől. Igy nem számolgatom -kétségbeesetten a napokat. Igy boldog tudok lenni… amíg boldog -lehetek.</p> -<p><i>A férj</i> (szólni akar).</p> -<p><i>A feleség</i>: Ne tiltakozz. Nem lehet másképpen. -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> Igy lesz. Vagy pedig – egészen vége -mindennek. Igy lesz, ha szeretsz még.</p> -<p><i>A férj</i> (lázas csókkal válaszol).</p> -<p><i>A feleség</i> (a hosszu csók után mosolyogva): Hát szeretsz -még egy kicsit? Kívánsz még egy kicsit?</p> -<p><i>A férj</i> (olyan forró indulattal, amilyent esztendők óta -nem érzett): Imádlak!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69"><br /> --69-</a></span></p> -<h2>Az Ábel-család</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71"><br /> --71-</a></span></p> -<h3>Az Ábel-család.</h3> -<p>Ábel Zsigmondhoz a szolga névjegyet hozott be. A névjegyen -valami ügyvéd neve állott. Ismeretlen és közömbös név. Jöjjön -be.</p> -<p>Az ügyvéd bejött, újra bemutatkozott, leült, nagyokat nyelt a -tisztelettől és Ábel Zsigmond vizsgálódó, de közömbös és felsőséges -szemüvege előtt mélyen elpirulva, belefogott a mondókájába.</p> -<p>– Méltóságos uram, – mondta – rám nézve igazán kellemetlen és -kínos ügyben jövök…</p> -<p>– Csak tessék! – szólt Ábel Zsigmond közömbösen.</p> -<p>– Ügyfelem érdekeit azonban minden módon kötelességem képviselni -és így, ha méltóságod megengedi…</p> -<p>– Csak tessék, tessék!</p> -<p>Ábel Zsigmond csendes leereszkedéssel hallgatta a gondosan -részletező előadást, únott nyugalma azonban lassanként eltünt. Az -ügyvédnek egyre biztosabbá váló előadásából ugyanis a következő -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> kis történet bontakozott ki: Az ügyfél, -akiről szó van, pár hónapja kölcsönt keresett volt. A pénzviszonyok -akkoriban igen súlyosak voltak, úgy hogy a kölcsönt csak a -legsúlyosabb föltételekkel tudta megkapni. Ezek a föltételek -olyannyira súlyosak voltak, hogy most, amikor a kölcsönügy -rendezésére került a sor, joggal merül föl az a kérdés: az ügyfél -szorult helyzete annak idején nem használtatott-e ki olyan módon, -amely mód beleütközik a büntetőtörvénynek erre az esetre vonatkozó -paragrafusaiba. Ő – az ügyvéd – nem habozik a válasszal: -kihasználtatott; beleütközik. Habozás nélkül meg is tenné azokat a -lépéseket, amelyek ebben az ügyben a biróságok döntését -provokálnák, ha az… aki annak idején… a kölcsönt adta… nem viselne -olyan nevet, amely iránt ő – az ügyvéd – a legmélyebb tiszteletet -érzi…</p> -<p>Az Ábel Zsigmond nyugalma teljesen eltünt. Az arca megsápadt és -szétzilálódott, a keze idegesen szorongatta a széke karfáját. -Előrehajolt és halkan megkérdezte:</p> -<p>– Az apám?</p> -<p>Az ügyvéd bólintott. Ábel Zsigmond ekkor elvörösödve harapott az -ajkába, kétségbeesve fordította ég felé a szemét és tehetetlen -dühvel szorította ökölbe a kezét. Az ügyvéd tapintatosan és -részvéttel mondta:</p> -<p>– Helyesebbnek tartottam, hogy ide jőjjek méltóságodhoz és -teljes diszkrécióm biztosítása mellett fölajánljam az ügy…</p> -<p>– Köszönöm, köszönöm.</p> -<p>Ábel Zsigmond áthajolt az íróasztalon és kezét <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> nyujtotta -az ügyvéd felé. Az ügyvéd meghatottan fogadta el a kézszorítást, -azután Ábel Zsigmond kivánságára előadta az ügy részleteit is. -Ügyfele kiskereskedő. A kölcsön összege háromezer korona volt.</p> -<p>– Meg lehet ebbe őrülni! – kiáltott föl ekkor Ábel Zsigmond. – -Hogy hol tesz szert efféle ismeretségekre, hogy hogyan tud -belemenni ilyen hitvány, piszkos kis ügyekbe?</p> -<p>Az ügyvéd megadta a fölvilágosítást:</p> -<p>– Ügyfelemmel Ábel Mór úr – méltóságod édesapja – a -Klein-kávéházban ismerkedett meg.</p> -<p>– Hol? – kérdezte Ábel Zsigmond megütközve.</p> -<p>– A Klein-kávéházban. Kis terézvárosi kávéház, ahová efféle -kiskereskedők, ügynökök járnak.</p> -<p>– De hogy jut az én apám a Klein-kávéházba?</p> -<p>Az ügyvéd óvatosan felelte:</p> -<p>– Ábel Mór úr törzsvendége a kávéháznak. Déli sétája során -szokott betérni… és… ha kérdés nélkül szabad hozzáfűznöm: a -Klein-kávéház nem az egyetlen… efféle kávéház, ahol Ábel Mór úr -törzsvendég és ahol… efféle üzleteket szokott kötni.</p> -<p>Ábel Zsigmond kétségbeesett fölszisszenéssel rúgta ki maga alól -a széket és a két kezét rászorította a homlokára.</p> -<p>– Meg kell őrülni! – kiáltotta panaszosan. – Uram, meg kell -őrülni. Százszor megtiltottuk már neki, százszor megfogadta; olyan -helyekre, ahol rendesen üzleteket csinált, már nem is szabad -járnia, eljár hát ilyen sötét kis kávéházakba…</p> -<p>Elhallgatott. Összeszedte magát. Sajnálta, hogy ennyire -kigombolkozott a kis ügyvéd előtt.</p> -<p>– Még egyszer köszönöm, – mondta most már <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> halkan – -nagy szolgálatot tett nekem… talán módomban lesz valamikor -viszonozni. Mindenekelőtt legyen holnap ilyentájban szerencsém, -akkor ezt az ügyet az ön teljes megelégedésére el fogjuk -intézni.</p> -<p>Az ügyvéd elment; Ábel Zsigmond telefonoztatott a két öccsének, -azután végigment az elsőemeleti irodákon és hazafelé indult. A -kocsiját elküldte és gyalog sétált a háza felé. Mire hazaért, ott -volt a két másik Ábel is és ekkor be lehetett hívni a negyedik -Ábelt: hármuk apját, az öreg Ábel Mórt. Az öreg Ábel Mór vígan jött -le az emeletről, ahol rezideált, mert abból a hírből, hogy mind a -három fia együtt van, azt következtette, hogy ismét valami családi -kitüntetés hirét hallja majd. Vígan jött le az emeletről, kis -házisapkával a fején, a jobb kezét mély zsebébe dugva, balkezében a -pipájával. Derülten sétált be a fiai közé, de amikor közöttük volt, -egyszerre elmult a jókedve. A jobbkezét kivette a zsebéből, a pipát -kivette a szájából és gyanakodva nézegetett egyikről a másikra. A -fiai sötéten hallgattak és az öreg erre harci állásba helyezkedett. -A pipát egészen a földig tolta le; meggörnyedt hátát, amennyire -lehetett, kiegyenesítette, a fejét fölemelte és jobb kezével -simogatni kezdte a szakállát.</p> -<p>Zsigmond fia kezdett beszélni és ekkor az öreg izgatottan, -csillogó szemmel, de még teljes nyugalommal védekezett. Hanem a -vitába beleszólott azután József fia, majd Arnold fia is, és ezt a -két fiát az öreg még jobban lenézte, mint amennyire legidősebb fiát -respektálta. Az öreg meg volt győződve róla, hogy ez a kettő csak -vagyonevő és hogy a legidősebb <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> nélkül már régen -tönkretették volna az üzletet, amelyet ő megteremtett és amelyet -Zsigmond fia tett naggyá. Amikor tehát ez a kettő is beleszólt a -vitába és amikor úri gőggel és haragos lenézéssel beszéltek az ő -dolgairól, akkor ő is dühbe jött. Most már nem védekezett, hanem -támadt. Mint egy megszorult öreg ragadozó állat, úgy osztogatta -jobbra-balra a véres harapásokat. A József fia társadalmi -törtetése, azután az Arnold fia szeretői, majd – még ezt sem -hallgatta el – a Zsigmond fia hiuságai kerültek először sorra. Az -egyik meghal érte, hogy olyan társaságba kerüljön, amely őt nem -akarja befogadni; a másik minden pénzt ellop a gyerekeitől és -orfeumi nőkre költi; a harmadik kitüntetéseket akar és azt akarja, -hogy a lapok írjanak róla.</p> -<p>A vita egyre hevesebb lett és rettenetes jelenet lett belőle. Az -öreg a két fiatalabb fiának megmondta, hogy ha nem volnának az ő -fiai, nála még a könyvelőségig sem vitték volna és a legidősebbnek -is megmondta, hogy nélküle még sem volna ma az, aki. A fiai is -félredobtak minden kíméletet és fölindultan, keményen, pattogóan -mondták meg újra meg újra, mi az, amit az öreg csinál. Uzsora, -uzsora, alávaló, piszkos uzsora.</p> -<p>Az öreg ezt nem ismerte el.</p> -<p>– <i>Neki</i> kell a pénz, én adom neki, a pénzt meg kell -fizetni. Ennek üzlet a neve.</p> -<p>– Uzsora.</p> -<p>Uzsora? Az öreg fölemelte a pipaszárát.</p> -<p>– Hát ha uzsora, akkor ilyen uzsorából vagy te most -<i>grandszenyér</i> – zuhogott le József fiára.</p> -<p>– Az nem tartozik ide, – mondta haragosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> Zsigmond. -– Mi tiszta és tisztességes üzleteket csinálunk.</p> -<p>Az öreg panaszkodni kezdett:</p> -<p>– Mikor én fiatal voltam, senki sem kérdezte, milyen az üzlet. -Volt jó üzlet és volt rossz üzlet. És én mindig csak jó üzletet -csináltam.</p> -<p>– Igy volt a fiatal korodban. De most már hetvennyolc éves -vagy…</p> -<p>Az öregnek fölvillant a szeme:</p> -<p>– Most is túljárok akárkinek az eszén.</p> -<p>– Most pihenned kell már.</p> -<p>Az öreg megint panaszkodni kezdett:</p> -<p>– Nem tudok. A börzéről eltiltottál, az üzletből kitiltottál, a -gyárba be se tehetem a lábamat, – hát valamit csak kell csinálnom -a… pénzemmel, az… időmmel, az… eszemmel…</p> -<p>Nem lehetett meggyőzni. Újra gorombáskodni kezdett és gúnyosan -nevetett, amikor József fia azt mondta neki, hogy egyszer még -becsukják majd. Törvény, per, ügyvéd: azzal ő elbánik, azt ő jobban -érti náluknál. De amikor Arnold fia ráförmedt és azt mondta neki, -hogy így majd szanatóriumba csukatják, akkor elhallgatott. -Nyugtalanul nézett egyik fiáról a másikra. Az ilyesmi hiányzott az -ő praxisából, ezt a többiek jobban tudják. És egészen le volt véve -a lábáról, amikor Zsigmond fia így szólt hozzá:</p> -<p>– Hát csak csináld tovább ezeket a dolgokat. A vége majd az -lesz, hogy amikor nemsokára rákerül a sor, hogy a családunk újabb -kitüntetést kapjon, akkor a király azt mondja majd: ezeket az -árvavári Ábeleket nem részesítem többé rangemelésben, mert a család -feje, az öreg árvavári Ábel <span class="pagenum"><a name="Page_77" -id="Page_77">-77-</a></span> Mór olyan dolgokat művel, amelyek az -egész családot méltatlanná teszik a rangemelésre.</p> -<p>Az öreg ekkor megtörten hajtotta le a fejét. Ejnye… ha a király -csakugyan ezt találja mondani… hm… ki tudja, milyen ízlése van egy -ilyen nagyon nagy nagyúrnak… az csakugyan rút szégyen volna. -Megtörten hallgatott és a fiai ekkor minden igéretet kicsikartak -belőle. Hogy ezentul nemcsak a börzére nem fog járni, hanem olyan -piszkos kis kávéházakba sem, amilyenekbe titokban, az üzlettel való -visszavonulása óta járt. Általában: semmiféle üzletet nem csinál, -idegenekkel nem is beszél üzletről; ha tetszik: a birtokra kimehet -és ott gazdálkodhatik. Az öreg sóhajtva egyezett bele mindenbe.</p> -<p>A család békéje így helyreállott és hosszabb ideig zavartalan is -maradt. Ábel Zsigmond gondosan figyeltette az apját és értesült -róla, hogy az öreg csakugyan megtartja az igéretét. Az első időben -elsétált ugyan a piszkos kis kávéházai felé, néha már szinte be is -ment, a keze egyszer-kétszer már a kilincsen is volt, de az utolsó -percben mindig visszafordult. Nagy lelki harcokat vívott, de -győzelmes maradt. A királynak nem szabad azt mondania, hogy rossz -híreket hallott róla.</p> -<p>A család így nyugodtan várta a nevezetes rangemelést, amelynek -előbb-utóbb majd eljön az ideje és Ábel Zsigmond teljes figyelmét -az apjáról a fiára irányította: a legidősebb fiára, aki ekkor -töltötte be huszonegyedik esztendejét. A fiatal Ábel István az -utolsó három évben külföldi egyetemeken mulatott és most arról volt -szó, hol szolgálja le önkéntesi esztendejét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> -Természetesen csak a lovasságról lehetett szó, de Ábel József úgy -találta, hogy a huszárok már nem elég előkelőek és hogy Istvánnak -vagy az ulánusokhoz, vagy még inkább egy nagyon előkelő -dragonyosezredhez kellene mennie. A családban nagyon alaposan -megvitatták a kérdést, de végül mégis a huszárok győztek. Az embert -kötelezi valamire a hazafiasság is.</p> -<p>Ábel István tehát bevonult a huszárokhoz és ez a huszári év -sokáig emlékezetes is lett az Ábel-családban. Ábel István a -külföldi egyetemeken is kiadósan mulatott, de mi egy ilyen francia, -vagy angol egyetemi év egy magyar huszárönkéntesi évhez képest.</p> -<p>Ábel Zsigmond ennek az évnek már a harmadik hónapjában elhivatta -a fiát magához és pedig az irodájába, ahol a komoly beszélgetések -le szoktak bonyolódni.</p> -<p>– Pista, – mondta neki, – komolyan és szeretettel akarlak rá -figyelmeztetni, hogy szertelen túlzásokba mégy bele. Én magam -kivántam tőled, hogy ne takarékoskodj, hogy élj a helyzetedhez és a -helyzetünkhöz méltóan, hogy semmiben se maradj el a társaid mögött, -de az, amit te csinálsz, az a másik irányban való hiba. <i>Igy</i> -sem szabad az embernek elütnie a társaitól. Ez is az előkelőség -rovására megy. Szórni a pénzt? – jó, nem bánom. De tíz alantas -embert, férfit és nőszemélyt magad mellé rendelni, hogy ők is -szórják, még pedig két marokkal, – hidd el, hogy ez éppen -ellenkezője mindennek, ami előkelő.</p> -<p>Pista meghallgatta az apja tanácsait, azután <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> nyugodtan -fölállt, összeütötte a sarkantyúját és elment. Egy hónap mulva -ismét ott ült az apja irodájában: az íróasztal mellett levő -karosszékben. Ábel Zsigmond ezuttal haragos volt.</p> -<p>– Pista, – mondta, – ezt nem tűröm tovább. Te négy hónap alatt -éppen háromszor annyi pénzt költöttél el, mint amennyit én a -legpazarlóbb számítással egy évre szántam neked. Egy százholdas -birtokot vehettél volna azon a pénzen, amellyel többet adtál ki -annál, amit én… Szóval: ezt nem türöm. Ezentul egy fillérrel sem -kapsz tőbbet, mint amennyit előírtam. Megértetted?</p> -<p>– Meg.</p> -<p>Pista hideg arccal állott föl, összecsapta a sarkantyuját és -elment. Egy hónap mulva ő jelentkezett az apjánál és pénzt kért. A -pénztárosra panaszkodott.</p> -<p>– Grünfeld, – mondta, – azt állítja, hogy te megtiltottad neki a -számláim kifizetését.</p> -<p>– Persze, hogy megtiltottam. Hiszen te tudod.</p> -<p>– Akkor, adj kérlek, te pénzt.</p> -<p>Apa és fiú között heves jelenet támadt. Pista ingerülten védte a -maga álláspontját.</p> -<p>– Ha takarékoskodni akarsz, – mondta az apjának, – ne küldtél -volna a huszárokhoz. Miért nem mondtad, hogy legyek trénönkéntes? A -te bőkezüségedből arra talán telt volna.</p> -<p>Ábel Zsigmondot elfullasztotta a düh ezzel a hideg -szemtelenséggel szemben. Azon habozott, megpróbálkozzék-e még -valami magyarázattal, vagy üsse pofon a fiát, de a dolog vége az -lett, hogy sem nem magyarázott meg neki semmit, sem pofon nem -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> ütötte, hanem megadta neki azt a pénzt, -amit kivánt. Utolsó eset. Visszavonhatatlanul. Most az egyszer -fizesse meg azt a kártyaadósságot gróf Drugeth Jenőnek, – egyébként -igen rokonszenves fiatalembernek látszik, – de soha többé ilyen -nagyban ne kártyázzék.</p> -<p>Egy hónap mulva Pista dúlt arccal megjelent otthon a vacsoránál. -Nem szokott otthon vacsorázni és így könnyü volt kitalálni, miért -jött. A vacsorának még vége sem volt, amikor Ábel Zsigmond -megkérdezte tőle:</p> -<p>– No, Pista, mi ujság? Miért jöttél haza?</p> -<p>Pista fölemelte a fejét és nyugodtan, de kihívóan mondta:</p> -<p>– Pénzre van szükségem.</p> -<p>A dolog vége az lett, hogy Ábel Zsigmond ki akarta dobni a fiát, -mire Pista azt mondta, hogy e szerint megy haza és főbelövi magát. -Ábel Zsigmond így ismét megadta a szükséges pénzt, mire Pista az -egész család jelenlétében megfogadta, hogy ezentul nem jelentkezik -ilyen esztelen követelésekkel.</p> -<p>Nem is jelentkezett. Leszolgálta majd az egész önkéntesi -esztendejét, úgy hogy a Grünfeld liferálta havi pénzeken kivül más -pénzt egyszer sem kért. Az önkéntesi év tizenkettedik hónapjában -azonban egy sötét kis ügynök váltót prezentált az Ábel-irodában. A -váltó most jár le. Kibocsátója Ábel István. Elfogadó Ábel -Zsigmond.</p> -<p>Az iroda felküldte a váltót Ábel Zsigmondnak. Ábel Zsigmond -dühre gyuladtan hivatta az ügynököt.</p> -<p>– Maga hozta ezt a váltót? <span class="pagenum"><a name= -"Page_81" id="Page_81">-81-</a></span></p> -<p>– Igenis, méltóságos úr.</p> -<p>– Ezen a váltón az én aláírásom hamis.</p> -<p>Az ügynök alázatosan vonogatta a vállát.</p> -<p>– Maga adott erre a váltóra pénzt?</p> -<p>Az ügynök óvatosan húzta be a válla közé a fejét:</p> -<p>– Az nem tartozik a dologra, kérem alássan.</p> -<p>– Hát én pedig ezt a váltót így nem fizetem ki…</p> -<p>Az ügynök egészen összehúzódott:</p> -<p>– Akkor legnagyobb sajnálatomra kénytelen leszek a bírósághoz -fordulni.</p> -<p>– Hát akkor majd adok én magának…</p> -<p>Ábel Zsigmond fuldoklott a dühtől.</p> -<p>– Mennyi pénzt adott maga azért a váltóért a fiamnak? – kiáltott -rá az ügynökre.</p> -<p>– Ki mondta, hogy én? – felelt egy óvatos kérdéssel az -ügynök.</p> -<p>– Hát más adta? Ki? Én azt az embert becsukatom.</p> -<p>– Az kérem nem az én dolgom. A váltó most nálam van.</p> -<p>Ábel Zsigmond másnapra újra odarendelte az ügynököt és sietve -küldött a fiáért. Pista kissé megrezzent, amikor belépett és volt -is oka a megrezzenésre. Ábel Zsigmond háromszor is fölemelte a -kezét egy-egy pofonra és a pofontól csak az tartotta vissza, hogy -Pista akkor még konokabb lesz. Mert így is elég konok volt.</p> -<p>– Mennyit kaptál?</p> -<p>– A váltó összegének a felét.</p> -<p>– Kitől kaptad a pénzt?</p> -<p>– Egy embertől. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Hogy híjják?</p> -<p>Pista nem felelt.</p> -<p>– Hol lakik?</p> -<p>Pista nem felelt.</p> -<p>– Nem mondod meg, kitől kaptad?</p> -<p>– Nem.</p> -<p>– Miért nem?</p> -<p>– Szavamat adtam rá.</p> -<p>Ábel Zsigmond összeszorította az öklét:</p> -<p>– Ha pedig te ezt nem mondod meg, hát én pedig szavamat adom rá, -hogy nem fizetem ki a váltót és engedem, hogy becsukjanak. Erre meg -én adom a szavamat.</p> -<p>Nagy hallgatás támadt. Pista sápadtan állott föl.</p> -<p>– Ez az utolsó szavad? – kérdezte az apjától.</p> -<p>– Ez.</p> -<p>Pista összeütötte a sarkantyuját, hazament és mellbelőtte magát. -A golyót gondosan a szívének irányította, de a golyó félrement, úgy -hogy Pista meghalás helyett csak három-négy hétig feküdt az -ágyában, előbb igen gyengén, majd lassan megerősödve és a világba -hevesen kikivánkozva.</p> -<p>A negyedik héten odaült az ágya mellé az apja. Közölte vele, -hogy a váltóját kifizette; nemcsak azt az egyet, hanem a többi -kilencet is, amely az ügynöknél még későbbi prezentálásra várt. -Kifizette. Ez rendben van. De most már legyen bizalommal iránta és -mondja meg neki, – az apjának, – ki adta azt a pénzt. Ilyen -föltételek mellett. Ő – Ábel Zsigmond, – most már nem akar eljárni -az ellen az ember ellen, de a nevét tudni akarja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>A hangja meleg volt, és a halálból visszatért Pista -elérzékenyült.</p> -<p>– No, mondd meg, – bíztatta az apja.</p> -<p>Pista habozott.</p> -<p>– No, mondd meg.</p> -<p>– Ha… ha szavadat adod rá, hogy… nem mondod meg neki.</p> -<p>– Szavamat adom rá.</p> -<p>Hallgatás.</p> -<p>– No, ki volt? – kérdezi Ábel Zsigmond.</p> -<p>Újabb hallgatás.</p> -<p>– Hát ki volt?</p> -<p>– Nagyapa, – feleli erre lesütött szemmel Ábel István.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<h3>Daisyke.</h3> -<p>Kuthy álmosan és idegesen forgolódzott a nagy angol -karosszékben, amelybe pihenni dőlt bele; sóhajtva vette elő az -óráját és fáradtan, lassan, kelletlenül fölállott. Az olvasóterem -ajtajában ekkor megjelent Poroszlay.</p> -<p>– Hová, Balázs? – kérdezte vidáman.</p> -<p>Kuthy nem válaszolt a kérdésre. Gondosan végignézte Poroszlayt -az aranyos atillájától a kacér lakkcipőjéig, azután a kacér -lakkcipőjétől a finoman pedrett bajuszáig, és földerülten -mondotta:</p> -<p>– Tóni, te már kezdesz olyan szép lenni, hogy az -elviselhetetlen. Nem sajnálod azokat a szegény nőket?</p> -<p>Poroszlay elmosolyodott és csendes, nyugalmas mozdulattal -megpederte a bajuszát.</p> -<p>– Hová mégy? – kérdezte azután újra.</p> -<p>A Kuthy arcára csendes fanyarság ereszkedett rá. Elfordult.</p> -<p>– Daisy bárónőhöz, – felelte halkan és egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> olyan -gúnyos árnyalattal, amely előzékenység akart lenni Poroszlay -iránt.</p> -<p>A választ azonban hiába várta. Visszafordult.</p> -<p>– Antal! – mondta csendesen. – Hát így veszed tudomásul? Hát már -te sem háborodol föl? Te is abbahagyod a gúnyolódást? Akkor igazán -vége ennek a szegény nemzetnek.</p> -<p>Poroszlay megrázta a fejét.</p> -<p>– Barátom, – mondta komolyan, – én is beláttam, hogy nincs annak -semmi értelme… Meg kell őket becsülni. A vagyonukat. A rangjukat. -A… műveltségüket. A…</p> -<p>Habozott, kimondja-e. Kimondta:</p> -<p>– A… kulturértéküket.</p> -<p>Kuthy olyan jókedvre derült, hogy keserves erőfeszítéssel tudta -csak visszafojtani a kacagását. Elfordult rágyujtani, hogy az -arcába ne nevessen a barátjának. A gyufát lassan húzta végig a -gyufatartóba szorított gyufásdoboz oldalán, lassan emelte a -cigarettájához és közben jókedvüen és villámgyorsan -gondolkozott:</p> -<p>– A jó Tóni… Mi történt Tónimmal? Hol szedte föl ezt a müvelt -szót? Miért tette magáévá? Mi a csudát akar Tóni? Mit várhat? Mit -hallhatott? A kaszinóban a napokban azt beszélték, hogy a Daisyke -apjának a barátsága óriási pénzekhez juttatta Drugeth Jancsit a -tőzsdén. Tónim erősen csúszik lefelé… Friss pénz reménye volna -netalán az a kulturérték, amelyet fölfedezett?</p> -<p>Elgondolkozott még egy másodpercig, azután frissen, jókedvüen -kapta föl a fejét. <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p>– Tóni, – mondta reménykedve, – hát akkor gyere föl -hozzájuk.</p> -<p>– Mikor?</p> -<p>– Most rögtön.</p> -<p>Poroszlay szemérmesen forgatta a fejét:</p> -<p>– Oh, csak nem gondolod… sohasem voltam náluk… most éjszaka…</p> -<p>Kuthy látta, hogy most már jön; karon fogta és boldog jókedvvel -kiáltotta:</p> -<p>– De csak gyere. Az én felelősségemre. Nagyon fognak örülni. És -különben is ötszáz ember van náluk…</p> -<p>Vitte kifelé és hogy végleg legyőzze az amugy is gyönge -ellentállását, lelkesen hadarta:</p> -<p>– Nézd meg a palotájukat. Hihetetlen… Három millióba került… A -szőnyegeik megérnek négyszázezret… a képeik ötszázezret… a…</p> -<p>Jókedvüen és merészen hajigálózott a nagy számokkal és -diadalmasan ragadta magával a tikkadtan figyelő Poroszlayt. Mikor -odaértek a palotába és fölmentek a lépcsőn, Kuthy gyorsan bemutatta -a barátját a ház úrnőjének, azután a barátságos háziúrnak és végül, -biztos kézzel átkalauzolván őt a vendégek forgatagán, -Daisykének.</p> -<p>– Bárónő, – mondta, – engedje meg… legkedvesebb barátom…</p> -<p>Daisy bárónő kezet nyujtott Poroszlaynak. Poroszlay elkábultan -hajolt le, hogy megcsókolja a kezét; lehajtott feje fölött Daisy -bárónő egy bánatos, haragos, szemrehányó pillantást vetett Kuthy -felé. Mire Poroszlay kiegyenesedett és úgy szegte föl <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a fejét, -hogy férfias szépségének egész pompája érvényesüljön, Daisy bárónő -már szeliden mondta:</p> -<p>– Régen nem láttam, Kuthy.</p> -<p>Kuthy mentegetőzött.</p> -<p>– Bárónő, – mondta, – mostanában olyan rengeteg dolgom van, hogy -szinte mindenről le kell mondanom, ami némi örömet jelent ebben a -gyászos életben.</p> -<p>Daisy bárónő ismét egy szemvillanással felelt, de a beszélgetés -azután nyugodtan és finoman folytatódott. Poroszlay szeretett volna -egyedül maradni a bárónővel és magában már kezdte azzal vádolni -Kuthyt, hogy szándékosan áll útjába, amikor a körülöttük hullámzó -tömegben Kuthy egy ismerősre akadt, lendületes és fontos -beszélgetésbe ereszkedett vele és lassan eltávolodott tőlük. -Poroszlay ekkor rögtön más embernek érezte magát.</p> -<p>– Bárónő, – szólt halkan, – tudja, hogy hét esztendő óta várom -az alkalmat, hogy megismerkedhessem magával?</p> -<p>– Ah!</p> -<p>– Igen… a karácsonyi karusszel óta… tudja, én szenvedélyes lovas -vagyok és ha egy asszony úgy ül a lovon, mint maga…</p> -<p>Még halkabban beszélt. Azt akarta, hogy forró legyen a -hangja:</p> -<p>– Tudja, ha egy asszony úgy… ül… a lovon… mint… maga… akkor… én… -sohasem… felejtem el…</p> -<p>Daisyke érdeklődve fordult feléje és hamarosan egészen -elmerültek egy érdekes beszélgetésbe. Poroszlay a hosszu éjszaka -folyamán csak egyszer látta <span class="pagenum"><a name="Page_88" -id="Page_88">-88-</a></span> egészen messze egy másodpercre -fölbukkanni Kuthyt; később fölindultan kereste is, de nem találta. -Csak másnap találkozott vele a kaszinóban.</p> -<p>– Barátom, – mondta neki mámorosan, – micsoda asszony az.</p> -<p>– Daisyke?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Finom, mi?</p> -<p>– Elragadó.</p> -<p>Kuthy elégedetten nézte a mély gondolatokba merült Poroszlayt és -óvakodott őt megzavarni.</p> -<p>– Te, – szólt végre Poroszlay.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Hát a férj? – kérdezte Poroszlay kissé elborultan, de -kétségtelen elszántsággal.</p> -<p>– Mit: a férj?</p> -<p>– Milyen ember?</p> -<p>– Nem számít.</p> -<p>– Igazán? Azt hiszed? Olyan?</p> -<p>– Nem számít, – ismételte Kuthy nyomatékosan.</p> -<p>– Mert holnapra meg vagyok az asszonyhoz híva…</p> -<p>Kuthy fölkelt. Elnyomta a mosolygását.</p> -<p>– Jó mulatást, – mondta barátságosan és elment.</p> -<p>Egy hét mulva Poroszlay megfogta.</p> -<p>– Te, – mondta, – tudod, hogy Daisyke haragszik rád?</p> -<p>– Ne mondd. Honnan tudod?</p> -<p>– Honnan! Mindennap ott vagyok nála.</p> -<p>– Hm… úgy? És miért haragszik? <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>– Mert feléje se nézel.</p> -<p>– Kérlek, mondd meg neki, hogy annyi a dolgom… Ments ki, kérlek, -nála.</p> -<p>– No, ne búsulj, majd kimentelek.</p> -<p>– Nagyon kérlek rá.</p> -<p>Kuthy a következő napokban gondosan kerülte Poroszlayt; hetekig -kerülte és egy teljes negyedév telt el, amíg jött egy nap, amikor -nem tudott előle megszökni. Poroszlay makacsul nyomozta és végül -elcsípte:</p> -<p>– Megállj, Balázs.</p> -<p>– Bocsáss meg… dolgom van.</p> -<p>– Csak ezt hallgasd meg… tíz perc mulva mehetsz… Ha barátom -vagy, meghallgatod.</p> -<p>Kuthy engedelmesen ült le egy székre és Poroszlay örömtől -ragyogó arccal járt föl és le egy ideig…</p> -<p>– Hát mi az, Tóni? – kérdezte végül Kuthy.</p> -<p>– Az, barátom, – felelte Poroszlay boldog sóhajtással, – hogy -alighanem házasodom.</p> -<p>– Ne mondd.</p> -<p>– De igen.</p> -<p>– Kit?</p> -<p>– Hát az, fiam… az még egyelőre titok. De éppen tőled akarom -megkérdezni, mit gondolsz: mit szólnának itt, ha… ha nem olyan -leányt vennék el… aki közülünk való…</p> -<p>– Na!… Hm!… Istenem!</p> -<p>– Ugy-e? Én is azt mondom. De hát hogy ha – – – elvált -asszonyt?</p> -<p>– Hm… Na!</p> -<p>– Hát persze. Mit törődik az ember vele, hogy az irigyek -járatják a szájukat. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>Csend lett. Kuthy fölállott, menni készült, de előbb csöndesen -megkérdezte:</p> -<p>– Hát elvált már… az az asszony?</p> -<p>– Még nem, – felelte Poroszlay. – De majd el fog válni. Én, -barátom, tudom, mi az embernek az ő kutyakötelessége. Ha földultam -egy asszony nyugalmát, ha magamévá tettem, akkor én… fölajánlom -neki a kezemet is.</p> -<p>– Nagyon helyes. Ajánld föl neki.</p> -<p>Másnap este tíz óra tájban Kuthy haza készült a kaszinóból és a -nagyterem ajtajában szembe találkozott Poroszlayval. El akart -mellette menni, de a Poroszlay piros arca olyan sápadt volt, egész -pompázó szépsége úgy föl volt dulva, két nagy gyerekszeme olyan -kétségbeesetten tévelygett ide-oda, hogy megállott előtte.</p> -<p>– Mi bajod, Tóni? – kérdezte meghökkenve.</p> -<p>– Téged kereslek, – felelte Poroszlay reszkető szájjal.</p> -<p>– Tessék, – mondta ijedten Kuthy.</p> -<p>Bevitte Poroszlayt az üres olvasóterembe és leültette.</p> -<p>– No mi az, öregem.</p> -<p>Poroszlay sápadtan bámult maga elé, azután hirtelen végighúzta a -kezét a homlokán.</p> -<p>– Nem, nem, – mondta idegesen, – nem mondhatom el… Még neked sem -mondhatom el.</p> -<p>– Dehogy nem. Ha idejövet azt gondoltad, hogy jó lesz elmondanod -nekem, akkor csak mondd el.</p> -<p>Poroszlay sápadtan és erőtlenül védekezett még <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> egy -kicsit, azután fulladozva, rémüldözve és borult szemmel elbeszélte -a baját.</p> -<p>– Barátom, – mondta, – arról az asszonyról van szó, akit… akiről -beszéltem neked. Nem nevezhetem meg…</p> -<p>– Nagyon helyes. Fölösleges is. Hiszen a neve nem tartozik a -dologra.</p> -<p>– Nem. Hát barátom, én udvaroltam annak az asszonynak. Két éve -már, hogy… hogy… szere… nem: hogy gondolok rá… és aztán… az utóbbi -időben ő is gyorsan fölmelegedett irántam. Hihetetlenül gyorsan. -Mint aki nagyon szerelmes… barátom: imádtuk egymást.</p> -<p>– És?</p> -<p>– És ma… ma megtette, amiért könyörögtem neki: eljött hozzám. -Barátom: az enyém lett.</p> -<p>– Úgy. És?</p> -<p>– És… és bübájos volt. És… és én azután megfogtam a kezét és azt -mondtam neki, hogy én tudom, mi a kötelességem.</p> -<p>– No. És?</p> -<p>– És először nem értette. Én azután megmagyaráztam neki, hogy… -én mindennel szembeszállok érte… és hogy te is bátorítottál…</p> -<p>– Erre mit mondott?</p> -<p>– Ennek örült. De azután, amikor elmondtam, hogy én földultam az -ő életét és hogy most el fog válni a férjétől és én elveszem -feleségül, akkor… Barátom: ott ült az ágy szélén, meztelen lábbal… -és rám nézett, de egészen furcsa szemmel, rám nézett és…</p> -<p>– És? <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>– És ekkor úgy elkezdett nevetni, hogy fuldokolt beléje… és -nevetett… egy negyedóra hosszat… és én előbb álltam előtte, mint a -bornyu, azután kértem, hogy ne nevessen, azután, könyörögtem, -azután rákiáltottam, azután…</p> -<p>– Azután?</p> -<p>– Azután megütöttem.</p> -<p>Kuthy meghökkenve füttyentett egyet, azután érdeklődve nézett -szerencsétlen barátja után, aki kétségbeesve járt föl és le a -szobában.</p> -<p>– És aztán?</p> -<p>– És aztán, – mondta panaszosan Poroszlay, – ő egyszerre -abbahagyta a nevetést; szó nélkül felöltözködött, hiába könyörögtem -neki, hogy csak egy szót is szóljon… felöltözködött; megállott -előttem, rám nézett; a szemembe nézett és azt mondta… De ezt nem -mondom meg neked.</p> -<p>– De csak mondd.</p> -<p>– Azt mondta… de lassan, csendesen, egészen nyugodtan: „kedves -barátom, ha magának sok az adóssága és ha a szerelmen pénzt akar -keresni, akkor másnál kell próbálkoznia.“ – Ezzel elment.</p> -<p>Kuthy lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemébe néznie a -boldogtalan csábítónak. De amikor Poroszlay megállott előtte és -kétségbeesve várta a véleményét, akkor lehajtott fejjel, a foga -között megkérdezte:</p> -<p>– És csakugyan sok az adósságod?</p> -<p>– Rengeteg. Az a rettenetes, hogy ezt kitalálta. Rám nézett, a -szemembe nézett… de már előbb, mielőtt nevetni kezdett… már akkor, -amikor én <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> mondtam neki, hogy el fogom venni és ő az -ágy széléről fölnézett rám…</p> -<p>Kuthy még mélyebbre hajtotta le a fejét, hogy az arcát ne -lehessen látni. Poroszlay pedig tovább panaszkodott és a hangja -most már úgy reszketett, mint azé, aki a sírását fojtja el:</p> -<p>– Kitalálta. De hát… miért… Hogyan? Miről? Hiszen… mégis csak az -enyém volt. És én… én egy negyedévet pazaroltam rá… és most lőhetem -magam főbe… vagy mehetek Amerikába tányért mosni…</p> -<p>Kuthy érezte a hangján, hogy mindjárt sírva fakad. Tisztában -volt azzal is, hogy csakugyan nincs több útja kettőnél: vagy -főbelőni magát, vagy tányért mosni Amerikában. Őszintén megesett -rajta a szíve. Sajnálta. De amikor fölemelte a fejét, hogy néhány -vigasztaló szót mondjon neki, eszébe jutott Daisyke, amint – az ágy -szélén, meztelen lábbal – a házassági ajánlatot hallgatja és -nevetni kezd és egy negyedóráig nevet, – és erre a gondolatra az ő -száján is ellenállhatatlanul buggyant ki a nevetés és percekig, -könnyes szemmel, harsányan, torkaszakadtából nevetett az arcába -meghalni készülő, vagy nyomoruságba induló, elképedt, szegény, szép -barátjának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<h3>Ebédtől vacsoráig.</h3> -<p>Az ebédnek vége volt. Ábel Aurélné, született Röder Jutka -fölállott az asztaltól és vissza akart vonulni. Az ura azonban -ekkor megszólalt. Amit mondott, sem fontos nem volt, sem különösen -kellemes: a nyaralásról beszélt, arról, mennyi időt töltsenek majd -a birtokukon és arról, helyes volna-e megvenni egy szomszéd -birtokot, amelyet olcsón kínálnak megvételre. Jutka csodálkozva és -kissé kelletlenül hallgatta. Miért szólal meg? Miért kezd most – -közömbös dolgokról – beszélgetni, amikor egész ebéd alatt -hallgatott? Általában: miért beszél, amikor hetek óta, hónapok óta, -talán már évek óta hallgat?</p> -<p>Rosszindulatu figyelemmel nézegette az ura ritkuló haját. -Sejtene valamit? Ez alá a ritkuló haj alá bejutott volna végre az a -gondolat, hogy egy olyan asszonyt, mint ő, nem lehet büntetlenül -elhanyagolni, évek óta semmibe venni, következetesen úgy tekinteni, -mintha szép háztartási kellék volna? Megsejtette <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> volna, mi -történik az ő szívében? – Nem. Rosszindulatu figyelemmel nézte az -ura fanyar és fáradt arcát és látta, hogy nem. Az ura arról kezdett -panaszkodni, hogy a vilmavölgyi bányák dolgában semmire sem tud -menni és Jutka látta, hogy csak azért kezdett el beszélni, mert a -fanyarságának és a fáradtságának szüksége volt egy kis őszinte -bőbeszédüségre, talán egy kis vigasztalásra és biztatásra is.</p> -<p>Rosszindulatuan és hideg haraggal határozta el, hogy ezt a -vigasztalást és biztatást ő nem fogja neki nyujtani és hogy még az -őszinte bőbeszédüségét sem hallgatja meg: – félperc mulva kurtán -kijelentette tehát, hogy dolga van, megfordult és fölment a -hálószobájába. A haragja itt is tartott még egy ideig, – „ilyenkor -persze jönne hozzám: elpanaszolni a bajait!“ – de a haragja -lobogását kioltotta kora reggel óta tartó nagy izgalma, amely most -tízszeres erővel süvített át a lelkén.</p> -<p>Még csak három óra volt. Van tehát legalább másfél órája. -Félnégykor ráér átöltözködni; ötre ott lehet. Vagy ráér -elhatározni, hogy nem öltözködik át és itthon marad.</p> -<p>A másfél óta alatt Jutka ötször fakadt sírva; tízszer vette a -kezébe és dobta el ismét a könyvet, amelyet olvasott; és ötvenszer -ült le és pattant föl ismét izgatottan. Félötkor megállott a nagy -tükrével szemben, tíz másodpercig farkasszemet nézett magával, -azután hátravetette a fejét és halkan és dacosan megszólalt:</p> -<p>– Nem megyek.</p> -<p>Leült. De az óramutató haladt előre és amikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> félöt után -öt percet mutatott, akkor Jutka riadtan ugrott föl és lázasan -kezdett öltözködni. Háromnegyed ötkor lent volt az utcán. Az -izgalma a hüvös, korán sötét estében egyszerre elmult; sőt gúnyos -felsőbbséggel gondolt vissza erre az izgalomra.</p> -<p>– Milyen nevetséges volt, – mondta magában. – Hiszen én magamnak -egészen ura vagyok. Azért is: elsétálok egészen a házig, ott -nyugodtan megfordulok és hazamegyek.</p> -<p>Nyugodtan elsétált a házig, a kapu előtt olyan őrült izgalom -rohanta meg, hogy a lábán alig tudott megállani; szinte támolyogva -befordult a kapun, fölvonszolta magát a lépcsőn és félig -öntudatlanul benyitott, beroskadt az ajtón. Kont Gyula várta. -Egyenesen az ő karjai közé roskadt.</p> -<p>Az idő szép csendesen telt. Hat óra elmult. Jutka boldogan -pihent a nagyszerü és elegáns Kont Gyula karjaiban.</p> -<p>– Szeretsz? – kérdezte újból az elegáns Kont Gyula.</p> -<p>Jutka ekkor végre csendes sírásba fogott. Miután kisírta magát, -ismét válaszolt az érdekes kérdésre.</p> -<p>– Imádlak, – mondta hevesen. – Te vagy az életem értelme, célja -és vigasztalása. Általad lesz megint széppé ez az én szomoru és -elrontott életem.</p> -<p>– Te drága! – szólt föllelkesülve Kont Gyula.</p> -<p>Csókok tettek pontot a forró szóváltás után; majd Jutka előadta, -milyen nehéz út volt ez az ő útja ide.</p> -<p>– Sohasem hittem, – mondta, – hogy rá tudom szánni magamat. Azt -hittem, inkább meghalok. <span class="pagenum"><a name="Page_97" -id="Page_97">-97-</a></span> Hidd el, egyre arra gondoltam: -öngyilkossá leszek, hogy rossz asszonnyá ne kelljen lennem. -Ellentállni a szerelmemnek nem tudok, – inkább meghalok.</p> -<p>– De most már nem bánod, hogy idejöttél?</p> -<p>– Nem. Boldog vagyok.</p> -<p>Ismét csókok zárták be a beszélgetést és hét óra után Jutka -készülődni kezdett rá, hogy hazamegy. A szerelmes és boldog -búcsuzkodás sokáig tartott és búcsuzkodás közben Jutka szabadon és -boldogan árasztotta rá szerelmesére elragadtatását, háláját és -bámulatát.</p> -<p>– Milyen más ember vagy te, mint… mindenki más. Az egész -lényed!… A férfiasságod!… Az okosságod!… Az elegánciád!… Az egész… -az egész…</p> -<p>Kereste a szót. Végre megtalálta; elragadtatva mondta:</p> -<p>– Az egész stilusod!</p> -<p>Az elegáns Kont Gyula csöndes mosolygással szívta be a -magasztalást. Átmelegedett a lelkes dicséretektől és a terveiről -kezdett beszélni. Elmondta, hogy nemsokára egészen felülkerekedik. -Mindenkinek elébe vág. Minden az övé lesz: a legnagyobb vagyon, a -legnagyobb hatalom. Pénz. Erdők, gyárak, bányák. A vilmavölgyi -bánya is…</p> -<p>– A vilmavölgyi bánya is? – kérdezte az áhitatos és -elragadtatott Jutka.</p> -<p>– Az is.</p> -<p>– Hogyan?</p> -<p>– Úgy, hogy senki más nem tudja még, ki lesz az új miniszter. Én -tudom: Kalászy Gábor lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_98" -id="Page_98">-98-</a></span> Holnap már nála vagyok. Negyedóra -alatt lekötöm magamnak. Mindenkinek elébe vágok.</p> -<p>Büszkén és mámorosan beszélt és Jutka áhitatosan és elragadtatva -hallgatta. Jutka azután felöltözködött és indult hazafelé. Az -ajtóban megismétlődött a többször hallott kérdés:</p> -<p>– Szeretsz?</p> -<p>– Imádlak. Hát te?</p> -<p>Ismét kiderült, hogy az életüknél jobban szeretik egymást és -Jutka hamarosan lent volt az utcán. Csendesen ment hazafelé a hüvös -estében. Nyugodt volt. Jól érezte magát. A nagy válságon túl volt. -Az élete nagy problémája elintéződött. Földúlt lelkében ismét -szépen elrendeződött minden; ha pedig a szemét egy-egy másodpercre -lehúnyta, – csendes járás közben – boldog bágyadtsággal érezte -ismét a csókok izét.</p> -<p>Otthon átöltözködött és lement az ebédlőbe. Ekkor már félkilenc -volt. Várnia kellett az urára, de ezuttal nem bosszankodott a várás -miatt. Türelmesen várt. Amikor az ura megjött, asztalhoz ültek. -Hallgattak. Jutka azonban fölnézett az urára és egyszerre eszébe -jutott a vilmavölgyi bánya. Az ura arca még fanyarabb és még -fáradtabb volt, mint délben és Jutka különös nyugtalanságot -érzett.</p> -<p>A déli beszélgetésük jutott az eszébe. Hogy hová mennek majd -nyaralni. Persze… milyen furcsa… együtt mennek majd valahová. -Azután: megvegyék-e azt a birtokot? Milyen furcsa: ez a kettejük -ügye; az uráé és az övé; egyformán rátartozik mind a kettejükre. Ő -azt hitte, semmiféle közös ügyük nincs már. Pedig száz meg száz -közös <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> ügyük van. Földek, házak, nyaralás, -betegség, öregség, üzletek és hosszu, hosszu évek…</p> -<p>Kínos nyugtalansággal ette végig a vacsorát. És vacsora végén -így szólt az urához, aki készült elmenni hazulról:</p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>– A kaszinóba.</p> -<p>Hosszu szünet jött. Habozás. Várakozás. A hosszu szünet végén -azután Ábel Aurélné Röder Jutka hirtelen elhatározással így szólt -az urához, aki már-már megfordult, hogy menjen a kaszinóba:</p> -<p>– Ne menj a kaszinóba. Kalászy Gábor lesz az új miniszter. Eredj -el hozzá és beszélj vele a vilmavölgyi bányákról.</p> -<p>Az ura elbámulva nézett rá és Röder Jutka hozzátette:</p> -<p>– De rögtön menj, igen, még most este, nehogy valaki -megelőzzön.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<h3>Ábel István.</h3> -<p>Ábel István délután négy órakor kelt föl és a fürdő után egészen -frissnek érezte magát. Öt óra tájban bekopogtatott a feleségéhez és -csendesen és udvariasan elbeszélgetett az asszonnyal egy óra -hosszat. Hat órakor ebédhez ültek.</p> -<p>Az asszony a beszélgetés és az ebéd egész ideje alatt rettenetes -erőfeszítéseket tett, hogy nyugodtan maradjon és hogy a könnyeket -visszatartsa lesütött szempillái alatt. Ebéd után azonban Ábel -István fölállott, szivarra gyujtott és kiadta a rendeletet, hogy -fogjanak be a négyesbe. Az asszonynak ekkor elfogyott az ereje és -mihelyt az inas elment, fölbuggyanó könnyek között kérdezte:</p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>– Benézek Marosvárra, – felelte Ábel István könnyedén.</p> -<p>Az asszonyból ekkor kitört minden fájdalma és minden elfojtott -panasza. Hogy neki éjszakáról-éjszakára egyedül kell itthon lennie, -amíg az ura <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> bent kártyázik. Hogy neki tehetetlenül -kell néznie, amint teljesen tönkremennek. Hogy ő nem tudja, mikor -árverezik el a kastélyt a fejük fölül…</p> -<p>Ábel István hidegen és udvariasan hallgatta végig ezeket a -panaszokat, azután egy elegáns mozdulattal napirendre tért felettük -és előkészületeket tett rá, hogy finom kézcsókkal búcsuzik a -feleségétől. Az asszony azonban ezuttal nem nyugodott bele ebbe a -sima és elegáns elintézésbe, hanem mellén ragadta az urát és -kétségbeesve kiáltotta bele az arcába:</p> -<p>– De hiszen te meg vagy őrülve. Hát ébredj föl! Hiszen te -nyitott szemmel, részegen, kábultan mégy bele a… nyomoruságba, a… a -halálba.</p> -<p>Ábel István ekkor egy másodpercre kitágult szemmel és -megdermedve nézett bele a jövendőbe; de azután megrázta magát, -ismét higgadt, nyugodt és elegáns volt; az asszony sikoltozását -elintézte azzal, hogy asszonyok nem értik az efféle ügyeket; -lehántotta magáról az egész rémült ostromot; mégis csak kezet -csókolt nyugodt fensőbbséggel a feleségének, azután kiment a -kastély elé.</p> -<p>A kastély előtt ott állott a négyes. Ábel István végignézte a -lovakat, szakértő megjegyzést tett az egyik rudasra, azután -felszökött a bakra, kezébe fogta a gyeplőt és egy csettintéssel -nekiindította a lovakat. A könnyü kocsi kiporzott a kapun és -gyorsan maga mögött hagyta a kastélyt. A lovak ütemes, acélos, -egyforma trappban haladtak előre; Ábel Istvánnak gyönyörüsége volt -a szépségükben és abban a tökéletes művészetben, amellyel -összetartotta őket; és tíz perc sem telt el, már bent voltak -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> Marosváron. A marosvári utcák kövén -szikrákat hányt a lovak patkója és Ábel István úgy érkezett a -cukrászda elé, mintha maga a szelek istene érkezett volna meg -viharfogatán. A cukrászda előtt a négy ló úgy állott meg, mintha -hirtelen kővé váltak volna; a felhajtás gyönyörüen sikerült, Ábel -István hátradobta a kantárszárat a gazdag zsinórzásu kocsisnak és -egy ugrással leszökött, az urak közé, akik a cukrászda előtt -álldogáltak.</p> -<p>Egy negyedóra hosszat csendesen beszélgetett velük, azután az -egész társaság átment a színházba. A nézőtérre némi zajjal -csörtettek be, az első sorba ültek le és egész előadás alatt a -színpad és a nézőtér nekik szentelte úgyszólván egyesített -figyelmét. Tíz óra tájban vége volt a színháznak; Ábel István ekkor -átment a Bárány éttermébe és ott megvacsorázott. Mindenki őt és a -társaságát nézte és a cigány nekik játszott. Vacsora után a -társaság átvonult a Bárány kávéházába. A kávéházi közönség már -ritkulni kezdett, de akik még ott voltak, azok nagy figyelemmel -nézték a társaság bevonulását.</p> -<p>A társaság a rendes asztalhoz ült le és a pincérek hozták a -különböző módon elkészített feketekávékat. Ábel István konyakkal -itta a feketét. Csendesen kavargatta a kávéját és elegáns volt, -felsőbbséges és hozzáférhetetlen.</p> -<p>Féltizenkettő után a pincérek hozták a pezsgőhütőt. Tizenkettőre -a kávéház kiürült; és tizenkettő után három perccel Ábel István -szólalt meg, minthogy másfél hónapja mindig ő veszített.</p> -<p>– Ha úgy tetszik? – mondta nyugodtan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>– Igen, igen, – felelték részben hangosan, részben dünnyögve a -többiek.</p> -<p>A társaság erre fölkerekedett és bement a Bárány különszobájába, -amelyben másfél hónapja minden éjjel játszottak és amely teljesen -fölkészülve várt reájuk. A játszók elhelyezkedtek az asztal körül -és a kibicek letelepedtek melléjük. Ábel István tiszta és óvatos -mozdulattal letette egy hamutálcába a szivarját és fölemelt egy -kártyacsomót. Körülnézett. Minden rendben volt. Kisorsolta az -osztót. A sors őt jelölte ki. Osztott és a játék megkezdődött.</p> -<p>Hajnali három óráig változó szerencsével folyt a játék, három -órakor azonban a szerencse ismét elfordult Ábel Istvántól. Amit -nyert, azt gyorsan elveszítette és mert makacskodott, kábító -gyorsasággal utána úszott a nyereségének az a része is, amelyet -magával hozott. Fél négykor váltotta föl az utolsó ezresét és -háromnegyed négykor tolta át a fiatal Hadadyhoz az utolsó tizesét. -Ekkor odafordult Hadadyhoz és nyugodtan kérdezte:</p> -<p>– Van nálad… mennyi hitelem?</p> -<p>– Ötezer korona.</p> -<p>Ábel István igénybe vette ezt a hitelt és fél ötre az ötezer -koronát is elveszítette. Ujabb hitelkéréssel nem állott elő, mert -tudta, hogy Hadady az ötezer koronán felül való hitelt udvariasan, -de kérlelhetetlenül megtagadná; a társaságtól bocsánatot kért tehát -pár percre, kiment a kávéházba és hivatta Bokort, a kávést. Bokort -álmából költötték föl. Zavaros pongyolában és feldult arccal -jött.</p> -<p>– Bokor, – mondta Ábel István nyugodtan, – pénz kellene. -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– Méltóságos úr, – felelte Bokor, – nagyon sajnálom, nem -adhatok.</p> -<p>– A kastélyra.</p> -<p>– A kastély a birtokkal együtt túl van terhelve.</p> -<p>Ábel István gondolkozott egy másodpercig.</p> -<p>– De a berendezés – mondta – még szabad. Mit ad érte?</p> -<p>Most Bokor gondolkozott egy másodpercig.</p> -<p>– Tizezer koronát, – mondta azután.</p> -<p>Ábel István most nem tagadta meg magától, hogy bosszusan föl ne -nevessen.</p> -<p>– Nyolcvanezret akkor is megér, ha handléknak adja el.</p> -<p>– Hja, kérem, tízezer korona is sokat ér most rögtön.</p> -<p>Ábel István rövid gondolkozás után belátta ezt; aláírta a -szükséges írást és a tízezer koronával visszatért a -kártyázó-szobába. Hét órára ezt a tízezer koronát is elveszítette. -Mikor az utolsó bankjegy libbent el előle, akkor váratlan szédülés -rohanta meg. Nem volt álmos és nem volt fáradt, de most egy -másodpercre megint kitágult szemmel és megdermedve nézett bele a -jövőbe, amelyet hónapok óta mintha sűrü fátyol takart volna el -előle. Az a derült fenség, az a kábult elegáncia, amelyben élt, -most egyszerre megijedt és összement; az az érzése volt, hogy el -kell sírnia magát; a szája két széle rémülten húzódott lefelé. De -egy másodperc alatt vége volt a riadtságnak. Kihúzta magát, -fölemelte a fejét és nyugodtan és elegánsan készült neki a -fölállásnak. <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<p>– Vége? – kérdezte Hadady.</p> -<p>Ábel Istvánnak ekkor eszébe jutott valami.</p> -<p>– Megállj csak, – mondta, – mit adsz a négyesemért?</p> -<p>Hadady félrehúzta a száját.</p> -<p>– Az ilyen üzletet, öregem, – mondta, – nem szeretem. Zólyomy -András, a nagybátyám éppen így vesztette el az utolsó -négyesfogatát, mielőtt…</p> -<p>Nem mondta végig: mielőtt főbelőtte magát. De Ábel István -megértette. A kastélya is Zólyomy-kastély volt valamikor; és egy -másodpercre újra megszédült. De rögtön magához tért és mosolyogva -mondta:</p> -<p>– Miattam ne fájjon a te fejed, pajtás.</p> -<p>Hadady erre megvette Ábel Istvántól a négyest és Ábel István fél -nyolcra a négyes árát is elveszítette. Ekkor csendesen fölállt; -eltolta maga elől a kártyát és csendesen mondta:</p> -<p>– Köszönöm, elég volt.</p> -<p>A társaság egy része furcsán hallgatott; a másik része -erőltetetten beszélgetett. Ábel István hibátlanul búcsúzott el -tőlük, azután odaszólt Hadadynak:</p> -<p>– Kilenc órára nálad lesz a négyes. Csak hazahajtatok rajta.</p> -<p>Kezet fogtak. Ábel István kiment a kávéház elé; a kocsis gyorsan -kapkodta le a reszkető lábú lovakról a takarókat; Ábel István -felugrott a bakra, kezébe vette a gyeplőt és nekiindította a -lovakat. A patkók szikrákat hánytak a marosvári utcák kövein és a -kocsi tíz perc mulva beporzott a kastély <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> -kapuján. Reggel nyolc óra volt. Ábel István leszökött a bakról; -kissé megborzongott a reggeli hüvösségtől, de aztán nyugodtan -mondotta a kocsisnak:</p> -<p>– Áthajtasz Hadady nagyságos úrhoz és jelented, hogy megérkeztél -és hozod a négyest. A lovak kerüljenek minél elébb istállóba.</p> -<p>Megfordult és fölment a lépcsőn. A hálószobában a feleségével -találkozott, aki rémülten jött el az ablak mellől.</p> -<p>– Hová külted a négyest? – kérdezte az asszony ijedten.</p> -<p>Ábel István összeszedte magát.</p> -<p>– Hadadyhoz, – mondta halkan. – Elnyerte tőlem.</p> -<p>Az asszony mindent megértett. Összeomlott és zokogni kezdett. -Ábel István kinézett a nyitva hagyott ajtón a szobájába, a -fegyverei felé; eszébe jutott, hogy egyszer már – kölyökkorában, -egy semmiség miatt – mellbe lőtte magát; eszébe jutott, hogy a -kastély régi gazdája is így lett öngyilkossá és egy másodpercig -dacosan élvezte a halál gondolatát. De azután más érzelmek támadtak -föl benne; a nagyapjára gondolt; azután az apjára, vállat vont és -csendesen mondta a feleségének:</p> -<p>– Te majd hazamégy az apádhoz. Én pedig… én pedig ügynök -leszek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<h2>Babilon lánya</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109"><br /> --109-</a></span></p> -<h3>Az első.</h3> -<p>– Csak veled a kegyelmes úr legyen megelégedve…</p> -<p>A két pap suttogva beszélgetett: és még így is újra meg újra -latinra fordították a beszédet. Mit titkolnak? Mit féltenek? Mikor -az idősebb, a barnaarcú, hajlott orrú, lesütött szemű Budapesten -beszállott, belopózott a vasuti fülkébe, Auróra rá sem nézett. Nem -érdekelte. De amikor egy másik fülkéből átjött látogatóba a -fiatalabb, szőke, pirosöves és amikor a kettő suttogni kezdett és -amikor úgy vigyáztak arra, amit beszélnek, hogy néha latinra -fordították a beszédet, akkor Aurórában lassan fölparázslott egy -mohó, nagy kíváncsiság. Mit beszélnek ezek? Mit titkolnak ezek?</p> -<p>– Csak veled a kegyelmes úr legyen megelégedve.</p> -<p>Közömbösen nézett ki az ablakon, de a teste szinte meggörbült, -ahogyan lesben állva figyelt. Az egész testével hallgatózott. És -végre – végre – elfogta <span class="pagenum"><a name="Page_110" -id="Page_110">-110-</a></span> ezt a mondatot. Ettől fogva mindent -értett, amit a két pap beszélt, még azt is, amit latinul suttogtak -egymás fülébe. Egyetlenegy tisztán értett mondatra volt szüksége, -hogy a szótörmelékekből, a mozdulatokból, az egész helyzetből -megkonstruálja: miről van szó, mi történt és minek kell -történnie.</p> -<p>Mi történt? Az történt, hogy az idősebb pap, a barnaarcú és -hajlott orrú, paphoz nem méltó dolgokat művelt. Asszonyokért -bolondságokat követett el, időről-időre, mint akit megszállott -valami, úgy rohant egy-egy szoknya után, – szerelemben sokszorosan -vétkessé lett. Ezért diszgráciába esett volt és ezideig valami -számüzetésfélében kellett élnie. Most kegyelmet kapott. Mehet haza. -A vonaton egy másik fülkében utazik a püspök. Tőle jött át a -fiatal, szőke, vörösöves: udvari papja. Amit – suttogva és -időről-időre latinul – elmond, az félig üzenet, félig türelmetlen -és könyörgő baráti tanács. Annak kell ezentúl történnie, amit ő -most mond. Tehát: ezentúl azután ne legyenek botrányok… ezentúl -végy erőt magadon… ezentúl ne rohanj a szoknya, az asszony, a -nőstényállat után… ezentúl ne botolj meg többé a bestiában… ne -őrülj meg, ha egy szoknya meglibben előtted… Ha csak ezt tudod, -minden rendben van. De tudod-e? Elég erős leszel-e már? Igen?… ha -igen, akkor minden rendben van, akkor győztél, akkor végre mehetsz -fölfelé, elérni mindent, ne tarts semmitől.</p> -<p>– Csak a kegyelmes úr legyen veled megelégedve.</p> -<p>A fiatal pap fölkel, búcsúzik, megy vissza a kegyelmes -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> úrhoz. Az idősebb pap kikíséri a -folyosóra, utánaint, amint betér a püspökhöz, – hiszen ebben a -kocsiban ülnek, a harmadik fülke az övék, – azután visszajön, leül, -elgondolkozva lehajtja a fejét egy másodpercre, azután kinéz az -ablakon. Sötét arcán mintha egy mosolygás suhant volna végig: -belenéz a jövőbe és megelégedetten nézi a jövőt.</p> -<p>Auróra előbb oldalról vet rá egy futó pillantást, azután egész -arccal feléje fordul és nagy szemmel, nyiltan kutató, elámult és -türelmetlenül kiváncsi pillantással nézi. Milyen ember ez itt? -Szeretné neki megparancsolni, hogy forduljon ide; szeretné -megparancsolni neki, hogy ne üljön összegubbaszkodva a sarokban, -hanem álljon föl; szeretné kihámozni formátlan, hosszú fekete -ruhájából. Hadd lássam, milyen férfi vagy!</p> -<p>A pap megérzi a kutató tekintetet és ijedten összerezzen tőle. -Mintha sulya volna az asszonyi pillantásnak és mintha a két vállára -nehezednék ez a tekintet, összegörnyed alatta. Az arca komor, -ijedt, dacos és elszánt; a szemét lesüti. Nem nézel föl? Nézz föl! -Nézz reám! Auróra remeg a türelmetlenségtől és lassanként lobogó -dühvé lesz benne a kíváncsiság. Micsoda ember ez? Szerelemben -vétkezett és most el van tiltva a szerelemtől. Ennek a férfinak -tilos az asszony. Ő is tilos. Mikor volt Auróra utoljára együtt -olyan férfival, aki lesütötte a szemét és elfordult tőle? Sohasem -volt még ilyen férfival egyedül. Eddig minden férfi a szemébe akart -nézni és <i>ő</i> játszotta a szemlesütést, eddig minden férfi – -nyiltan vagy kerülgetve, de mind egyforma éhséggel – őt akarta; és -ő sohasem akart <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> senkit. Ezt ő akarná? Nem tudta; nem -érezte tisztán; csak azt érezte, hogy meg kell törnie ezt a konok -hallgatást, meg kell szüntetnie ezt a makacs szemlesütést, a -védekező férfiból támadó férfit kell csinálnia. Rám kell -nézned!</p> -<p>Auróra összeszorított foggal, éhesen és türelmetlenül söpörte -végig a tekintete tüzhullámaival a pap arcát. A pap arca -mozdulatlan maradt. Különös arc… Amikor beszállott volt, Auróra rá -sem nézett igazán. Nem érdekelte. Vak volt, hogy ez az arc nem -érdekelte? Soha ő ilyen csudaszép férfifejet nem látott. A barna -arca… a komor szemöldöke… az éles és hajlott sasorra… Ez a férfi -azért született, hogy asszonyokat szeressen és kínozzon. Hogy -szerethet ez! És olyan, amikor szeret, mintha megszállotta volna -valami… Nézz ide!</p> -<p>Auróra előre hajol, a pap konokul lehajtja a fejét. Auróra még -jobban előre hajol, a parfümje most ott libeg már a lehajtott fej -körül; a pap arca lassan pirulni kezd. Barna arcába felszökik egy -vérhullám, hevesen dobogó szive új meg új vérhullámokat küld az -arcába és Aurórán az öröm különös, nagy izgalma bizsereg végig, -amint egészen közelről már a pap elsápadó és kigyulladó arcát nézi. -Nézz rám! Nézz föl!</p> -<p>A pap kétségbeesetten harcol magával. Nem szabad fölnéznie. Ez -az első lépés, a veszedelemhozó; a sülyedés utja; most kell -megmutatnia, hogy erős-e. Nem szabad fölnéznie. Auróra azonban -olyan közel hajlik hozzá, hogy kalapja és fátyla szinte surolja már -lehajtott fejét. A pap remegő küzködésében úgy érzi, hogy -megérintették, úgy érzi, hozzá ért valami… <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> valami, -ami egy asszonyhoz tartozik, ami része egy asszonynak; el akarja -kapni a fejét. És fölnéz.</p> -<p>Borús és lángoló szeme fájdalmasan tüz rá Aurórára; meghökkenve -látja, hogy a kalap és a fátyol és az egész asszony még messze volt -tőle és hogy csak asszonyi kiszámítás és férfi-fantázia tüntette -föl olyan közelinek. Borús, lobogó és ijedt szeme rátüz az -asszonyra, azután menekülni akar tőle. Egész testével előrehajolt -és most egész testével vissza akar menekülni: összehúzódni, -összegubbaszkodni a sarokba. Borús és lángoló szemébe azonban -belelibben egy világos és derült ragyogású kék szempár ártatlan és -mosolygó pillantása.</p> -<p>Auróra derült ártatlansággal és szelid mosollyal néz szembe a -pappal; csendesen, szeliden, tisztán néz és vár. A pap megdermedve -bámul bele a nefelejtsszínű gyermeki szempárba és nem tudja -elfordítani a tekintetét. Farkasszemet néznek. A pap remegve, -borult és tüzes szemmel, álmélkodva és fölindultan, Auróra tisztán, -kéken, mosolyogva és ártatlanul. Mi lesz?</p> -<p>A papnak megvonaglik a nyaka a kémény erőfeszítéstől: el -szeretné fordítani a fejét. Nem tudja, mit akar ez az asszony és -egyformán fél attól, hogy akarni talál tőle valamit, és attól, hogy -nem akar, de ő félreérti. Egyformán fél a hivástól és a -visszautasítástól. Szeretné elfordítani a fejét… elviselhetetlen -már ez a szembenézés, ez a mosolygó kék szem… görcsösen erőlködik… -most mindjárt sikerül… most rögtön elfordítja a tekintetét… most -felszabadul. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Auróra lemosolyogja az erőfeszítését. Most már az enyém vagy! -Ohó, te asszonyoktól szoktál megbolondulni, te szerelmek miatt -mentél tönkre, – és éppen én tőlem tudnál megszabadulni, éppen én -volnék az, akivel tudsz nem törődni? Auróra lemosolyogja az -erőfeszítését és most tudja már, hogy boszut fog állni a hosszu -vonakodásért. Most tudja már azt is, hogyan fogja csinálni: úgy, -hogy még csak egy szót sem szól; a száját még ki sem nyitja. Csak -mosolyog, és ennek az embernek meg kell őrülnie.</p> -<p>Auróra lemosolyogja a pap erőfeszítését és abban a pillanatban, -mikor a remegő és küzködő férfi már elfordítaná a fejét… már -elfordítja… már nem néz ide… akkor megmozdul. Megmozdul. Ohó, -ugy-e? A pap riadtan néz rá vissza. És most nem fordul el már többé -tőle. Már vigyázni sem kell rá.</p> -<p>Auróra megmozdul. A két karját ívben fölemeli a kalapjához. A -fátyolát oldja meg. A mozdulata egyszerü és természetes, de -szépséget, lágyságot és erőt vitt bele. A két karja fölemelésével -meg kell mozdulnia az egész felső testének, a kemény mellének és a -nyakának: a karja fölemelésre ingerlő és kihivó, mint egy vakmerő -szó. Most már nem néz rá a papra. A pap úgy is nézi már őt.</p> -<p>A pap nézi őt. Ő megoldotta a fátyolát, de sem a fátyolt, sem a -kalapot nem veszi még le. Előbb föláll. Lassan fölemelkedik az -ülésből és kiegyenesedik. Most az egész teste játszik már; izmos -teste, minden rugékonyságával és hajlékonyságával. Hajlékonyan, -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> izmosan és karcsuan áll a pap előtt; -nem néz le rá, de érzi, hogy a pap elkábultan, értelmetlenül és -dideregve bámul föl rá. A pap nem tudja, miért állott föl… Auróra -váratja előbb, azután lassan és számítottan megmozdul. Minden kis -mozdulatának olyannak kell lennie, hogy egy nagyszerü asszonytest -minden lehetősége benne legyen, minden mozdulatának jelentősnek, -lassunak, ingerlőnek, kihivónak és vakmerőnek kell lennie; előbb a -kabátját gombolja lassan ki, azután a fátylát és a kalapját teszi -le lassan; azután – lassan – a kabátját fejti le magáról, és mindez -olyan szemérmetlen, mint egy vetkezés, és amikor felöltözötten, -csak kabát és kalap nélkül, egyenesen és karcsúan ott áll a pap -előtt, olyan, mintha meztelen volna.</p> -<p>A pap reszket és Auróra mosolyog. Félig lehunyt szempillák alól -lenéz rá és mosolyog. A pap megrázkódik és menekülni akar. Még -egyszer összeszedi minden erejét, föl akar ugrani, ki akar rohanni, -menekülni akar. Nem! Oh nem! Itt maradsz! Auróra leül szembe vele -és úgy néz rá, mintha rögtön mondani akarna valamit. A pap -megrezzen és marad. Marad, vár, mint egy ijedt és tehetetlen -gyerek, aki könyörögve kéri, mondjanak neki végre valamit, -parancsoljanak neki végre valamit…</p> -<p>Auróra úgy néz rá, mintha mondani akarna valamit. De nem szól. -Oh, ezt nem. Meg kell őrülnöd, de anélkül, hogy egyetlen szót -mondhatnál, vagy mondanék én. Auróra hallgat és a pap arca most már -fájdalmasra torzul el. Nyögve fölsóhajt… a keze remeg… most -megszólal, vagy kimegy… mondani kell neki valamit. Auróra úgy néz -rá, mintha mondani <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> akarna neki valamit, de nem szól. Csak -a tekintete és arca parancsol mindjárt valamit.</p> -<p>Mit? Mit akar? A pap reszketve várja a parancsot. Mit gondol -vajjon? Mit gondol ez a pap rólam? Mit bánom én… hadd reménykedjék… -hadd higyjen valami csodában… most már az enyém. Auróra lassan az -ajtó felé fordítja az arcát. Az ajtó és az ablak üvegjén át betüz a -délutáni nap. Auróra elhúzódik a napsütéstől, az arca elé emeli a -kezét, mintha a napsütés ellen védekeznék; összehúzott szemöldökkel -néz a függönyökre és egy mozdulatot jelez a függönyök felé. A pap -megérti. Azt hiszi, mindent megértett. Fölugrik. Összehúzza a -függönyöket. Vár az ajtónál. Remegő, nagy lélegzetet vesz, -visszafordul, háttal az ajtónak megáll, ránéz Aurórára, a szeme -lángol és lassan becsapja az ajtó zárát.</p> -<p>Most csönd van. Auróra hátradőlt az ülésen, kis lábát -előrenyujtja; lábát, magasan föl, szabadon hagyja a felcsúszott -szoknya; ül, néz a papra és mosolyog. A pap lihegve áll az ajtónál. -A nagy csöndben hallani a vonat kattogását.</p> -<p>A pap még utoljára megijed magától és még utoljára néz habozva -Aurórára. De Auróra mosolyog reá. A pap megmozdul tehát és egy -hördüléssel odaveti magát Auróra kis lába elé, Auróra lábára. Remeg -és a hörgése szinte sírás; nem lehet ráismerni; kivetkőzött -magából; megőrült; vége van.</p> -<p>Auróra szótlanul lenéz rá és egyszerre vége minden érdeklődésnek -és hirtelen nagy utálat támad föl benne. Milyen utálatos is minden -férfi. Ez is. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> Mit akar ez itt? Megőrült? Milyen -undorítóak. Ez is. Takarodjék innen.</p> -<p>Hidegen néz le a vonagló férfira és el akarja húzni a kezét és -ki akarja szabadítani magát. A férfi azonban nem engedi. Most -megőrült már, most már csak engedelmeskedni lehet neki. Auróra nem -akar engedelmeskedni, fölháborodottan, undorral védekezik; -harcolnia kell; egy kemény ököl fájdalmas szorítását érzi; és az -Auróra rémült sikoltozása, mint egy megtámadott gyermeké, süvölti -túl a vonat kattogását.</p> -<p>Auróra őszinte rémülettel és ártatlanul sikoltozik, mint egy -megtámadott gyermek; a sikoltozás betölti a szűk fülkét és áthatol -a falakon, és a támadó férfinak még ideje sincs megijedni, amikor -fölrántódik a fülke ajtaja és emberek állnak meg előtte. A vasuti -kalauz, két riadt pap, egy asszony, egy férfi.</p> -<p>A két pap riadtan áll meg az ajtóban, és a harmadik lassan -kiegyenesedve, halálsápadtan fordul feléjük. Mit mondjon? Szeretne -mondani valamit, vértelen ajka kétszer is fölnyilik, egy fáradt -kézmozdulat kétszer is az asszonyt akarja megjelölni a bűnös -gyanánt… de ki hisz neki? Nagy és rémült csönd. Auróra panaszosan -és ártatlanul néz a jövevényekre; az érkezők suttogni kezdenek, a -két pap az ajtóban megmozdul, és megmozdul idebent a harmadik -is.</p> -<p>Halálsápadt fejét fölemeli még egyszer; fölrántja; hátraszegi; -aztán kifelé indul a fülkéből. Az ajtónál szótlanul széttolja a -várakozókat, áttör közöttük, aztán elkezd szaladni. Hová szalad? A -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> bámuló pillantások, amelyek kisérik, -egyszerre rémültekké válnak; egy ijedt sikoltás hallatszik; -fölcsapódik egy ajtó, azután újra becsapódik…</p> -<p>– Mi történt?</p> -<p>– Leugrott a vonatról.</p> -<p>Futkosás. Kiabálás. A vonat megáll. Egy véres testet hoznak. A -két pap megrendülten és könnyes szemmel nézi, sírás, sajnálkozás. -Auróra nagy szemmel nézz arra, amerre a halottat elvitték.</p> -<p>Még nem tudja, mit érez. Fájdalom ez? Lelkifurdalás? De azután -lassanként lerázza magáról ezeket az érzésrongyokat és lelke -kiegyenesedik a kegyetlenség biborpalástjában. Mi köze neki ehhez a -bolondhoz! A férfiak arra valók, hogy meghaljanak érte és miatta. -És eddig egy sem halt meg? Valóban ez volt csak az első?</p> -<p>Majd ezután! Most tudta már, hogy sem fájdalmat, sem -lelkifurdalást nem érez. Megelégedést és örömet érzett. Babilon -lánya megtalálta az ő szörnyű lelkét és elindult az ő rettenetes -utján.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<h3>Szakítás.</h3> -<p>Cserneky elhüvösödő, sápadt arccal hallgatta az asszony -tombolását, lassuakat szippantott a szivarjából, maga elé tartotta -a szivart, ráfujta a füstöt és figyelmesen nézte. Auróra belefáradt -a tombolásba, leült és feleletet várt. Cserneky hosszú hallgatás -után fölnézett végre a szivarjáról, hüvösen végigmérte az asszonyt -és halkan – szinte még mindig a szivarján át – ezt mondta neki:</p> -<p>– Ordináré vagy, mint egy halaskofa.</p> -<p>Auróra fölszisszent és úgy tetszett, új tombolásba kezd, de -Cserneky megelőzte.</p> -<p>– Egy óra mulva – szólt halkan – elköltözöm tőled.</p> -<p>Az asszony ugrásra készülő, tombolásnak induló lendülete erre -elbágyadt és elmállott. Auróra egy másodpercig meghökkenve és -elálmélkodva állott meg a férfi előtt, azután csendesen, idegesen -nevetni kezdett.</p> -<p>– Te nem hiszed, – szólt erre Cserneky halkan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> – Majd -meglátod. Én ideges és szenvedő ember vagyok és te keményen -uralkodtál rajtam. A lábad már a nyakamon volt és kevés hijja, hogy -bágyadtan, fáradtan, haldokolva egészen meg nem adtam magamat -neked. A rabszolgád voltam és ma egy hete már ott tartottam… már -annyira jutottam… már olyan mélyre sülyedtem, hogy hajlandó lettem -volna téged… téged – téged! – feleségül venni.</p> -<p>Auróra begörbített körömmel lépett előre egyet. Cserneky -fölállott. Halvány és finom arcán kigyulladt az a nagy indulat, -amely fütötte; a hangját egy árnyalattal fölemelte:</p> -<p>– De az ízlésem megmentett. Az ízlésem föllázadt… és én lerázlak -magamról… eldoblak magamtól… elhajítalak, mint egy rongyot… -elhajítalak úgy, amint a fajtádnak kijár.</p> -<p>Megállt az asszonnyal szemben. Most ő volt az úr; kettejük -között most végre – először – ő volt az erősebb; férfi volt, úr -volt, arisztokrata volt; az asszony most az lett végre előtte, -aminek mindig lennie kellett volna, ami volt: az utca lánya. Most -szembe nézett az asszonnyal, egy felsőbbséges, hideg, nyugodt, -gőgös pillantásra kiélvezte a diadalát, megfordult és bement egy -másik szobába.</p> -<p>Amikor kijött, az asszony mosolyogva fogadta.</p> -<p>– Tamás, – mondta neki jókedvüen, – mi igazán meg voltunk -bolondulva. Miért viaskodunk mi voltaképpen? Azért, mert elválunk? -De hiszen mind a ketten ezt akarjuk. Semmi ok nincs a haragra. Ezt -akartuk… éreztük, hogy ennek kell jönnie… itt az ideje… Mihelyt -ebben megállapodtunk, <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> rögtön nyugodtan és barátságosan -búcsúzhatunk egymástól.</p> -<p>Cserneky gyanakodva nézett rá és halkan felelte:</p> -<p>– Nem búcsúzhatunk barátságosan, mert te nem bocsátod meg nekem, -nem bocsáthatod meg nekem, hogy én hagylak el.</p> -<p>Auróra jókedvüen, csilingelve nevetett, mintha valami édes -tréfát hallana.</p> -<p>– Tamás, öregem, – mondta, – te igazán nagyon szenvedhettél már -ebben a rabszolgaságban, hogy ilyen lázasan ijedezel tőlem. Pedig -nekem… Soha jobbkor nem jöhetett volna nekem az, amit mondtál… -Legfőbb ideje volt… Mert különben… ne haragudj, de különben azt -hiszem, éppen megcsaltalak volna.</p> -<p>Derült és tiszta szemmel nézett a férfi szemébe és feléje -nyujtotta a kezét.</p> -<p>– Igazán… hálás vagyok neked, hogy ettől megkíméltél. Igy igazán -békében, szépségben, előkelőségben válhatunk el egymástól. -Megköszönhetjük egymásnak a jó napokat… és a rossz napokat is, -amelyeket együtt töltöttünk és… és jó mulatást kívánhatunk -egymásnak. Igen?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Auróra vidám volt, jókedvü, beszédes, egyszerű és szerény, és -Cserneky lassan eltünő gyanakvással, lassan föltámadó nyugalommal -és megnyugvással sokáig beszélgetett vele.</p> -<p>– Igaz, – mondotta végül Auróra, – mikor költözöl el?</p> -<p>– Most rögtön. <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>– Hotelbe.</p> -<p>– Ez szamárság. Maradj itt addig, míg lakást veszel. Míg -bebutoroztatod. Négy-öt nap alatt megvan az egész… én majd segitek. -Semmi értelme, hogy előbb – kis kézi kofferrel – kényelmetlen -hotelbe vonulj be, mint valami borutazó.</p> -<p>Cserneky ellentmondásokra készült, de Auróra elvágta a -szavát:</p> -<p>– Ugyan… ne vonakodj ilyen nevetséges módon. Az udvari szobában -alszol… csak nem félsz tőlem… Hidd el, – majd meglátod, – hogy -semmi okod rá. És öt-hat napig együtt ebédelsz velem. Ez az -egész.</p> -<p>Csöngetett, a szobaleánynak rendeleteket adott ki, azután -hozatta a kalapját, kabátját, hogy elmegy otthonról, búcsúzott, és -Cserneky erre belenyugodott, hogy pár napig vendége marad még ennek -a lakásnak, amelynek a legkisebb szőnyegét is az ő pénzén -vásárolták.</p> -<p>Az estét egyedül töltötte el. Szabadon járt-kelt és minden -tagjában érezte a szabadság örömét. Frissnek, fiatalnak és -mindenekfölött tisztának érezte magát, és amikor késő éjjel -hazament az udvari szobába lefeküdni, szinte áhitattal bujt az -ágyába. Egyedül, egyedül! Tisztának érezte magát, gyorsan elaludt -és csöndes, nyugodt álma volt.</p> -<p>Tíz óra tájban ébredt föl. Amikor bement az ebédlőbe, meglepetve -látta, hogy a reggeliző-asztal még érintetlen. Kínos gyanu támadt -föl benne; végigborzongott tőle, mint valami utálatos érintéstől. -Ha ez az asszony már az első napot, ezt az első éjszakát -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> fölhasználta… ha ide – ide, ebbe a -lakásba, amelynek az igazi ura még itt van – ide hozott valakit… Az -ebédlő ajtaja kinyilt és a szobaleány jött be rajta. A kinyitott -ajtó mögött meg lehetett látni a szobák hosszu sorát, oda lehetett -látni a hálószoba nyitott ajtajáig.</p> -<p>– A nagyságos asszony? – kérdezte a teás csészéje fölé -hajolva.</p> -<p>– A nagyságos asszony még nincs itthon, – felelte a -szobaleány.</p> -<p>Cserneky megkönnyebbült. Oh, ez mégis olyasmi, ami legalább -hasonlít a tapintatra és az ízlésre. Legalább nem itt… Legalább nem -itthon…</p> -<p>A reggelije végére járt, amikor kalapban, kabátban bejött -Auróra.</p> -<p>– Szervusz, – szólt álmosan, bágyadtan és mosolyogva, – itt -vagy? Csak egy falatot eszem, aztán lefekszem.</p> -<p>Gyorsan evett valamit, de a pillái álmosan húzódtak lefelé; úgy -tetszett, elalszik evés közben. Cserneky hallgatva és gyorsan -föltámadt, kínos idegenkedéssel nézte. Auróra egy másodpercre -egészen lehunyta a szemét; elaludt; aztán fölriadt, fölállott, -álmosan intett, azután kiment. Cserneky idegesen bámult utána. A -kalapja a fején volt… de félrecsúszott volt. Föl volt öltözködve… -de a ruhája rendetlen és gyűrött. Az arca fakó, a szeme kékkarikás. -Az egész asszony a maga fáradtságával és feldultságával egy -szennyes éjszakának minden emlékét magával hozta, egész éles és -bántó szagát, egész izzadt és becstelen lehelletét. Cserneky -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> megrázkódott az utálattól; fölállott; -elment. Örült, hogy ismét kint van az utcán.</p> -<p>Este találkozott az asszonnyal. Auróra ekkor friss volt, üde, -tiszta, megmosakodott, jószagú és jókedvű.</p> -<p>– Szervusz, Tamás, – mondta, – mit csináltál egész nap?</p> -<p>– Lakást kerestem. Bútort rendeltem. És te?</p> -<p>– Én… Oh, én egész nap aludtam.</p> -<p>Jókedvűen mosolygott és bizalmasan mondta:</p> -<p>– Ki kell pihennem magamat.</p> -<p>Cserneky nem kérdezősködött. Másról beszéltek. Vacsora után az -asszony csöngetett és hozatta a kabátját és a kalapját.</p> -<p>– Viszontlátásra, – mondta barátságosan.</p> -<p>Csernekynek összeszorult a torka. Le akarta nyelni a kérdést, de -a szavak szinte szenvedve törtek át az ajkán:</p> -<p>– Hová mégy?</p> -<p>Auróra nevetve legyintett egyet:</p> -<p>– Minek mondjam meg neked? Nem mondom meg. Kihasználom a -szabadságom első napjait. – Jobb, ha nem ismerjük az egymás -utait…</p> -<p>Jókedvűen intett még egyet, azután eltünt. Cserneky komoran -bámult utána, nyugtalanul járt-kelt, azután elment otthonról. Ezen -az estén azonban nem élvezte már a szabadságát. Érzékeny idegei -állandóan remegtek, kínos kényelmetlenség bántotta.</p> -<p>– Az undor ez, – mondta magában. – Holnap elköltözöm ebből a -lakásból.</p> -<p>Mikor hazaért, alig tudott megküzdeni azzal <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> a -vágyával, ne nézze-e meg, itthon van-e Auróra. De szégyelte ezt a -vágyat, letiporta magában és lefeküdt. Álmatlan, nyugtalan -éjszakája volt. Korán kelt és amikor az ebédlőbe bement, ott -találta Aurórát. Auróra ebben a percben jött haza; a kabátja még -rajta volt, a kalapja oda volt dobva egy székre.</p> -<p>– Szervusz, – szólt oda neki, amint bejött, – hogy vagy? -Jól?</p> -<p>– Jól, – felelte kurtán Cserneky.</p> -<p>Kis hallgatás után, egy kis önkénytelen gúnnyal megkérdezte:</p> -<p>– És te?</p> -<p>Auróra elmosolyodott; az egész arcát elöntötte egy bágyadt, édes -és mámoros mosolygás; fölfelé fordította a szemét, egy kissé -beleharapott az ajkába és így felelte:</p> -<p>– Istenien.</p> -<p>Csernekynek bántotta a fülét ez a részeg és csömörletes szó. -Valami kemény és bántó dolgot akart mondani, de hirtelen, gyorsan, -röviden ezt mondta:</p> -<p>– Kinél voltál?</p> -<p>Auróra ránézett; barátságos nyugalommal belenézett a szemébe és -jóindulattal felelte:</p> -<p>– Minek mondjam? Téged csak bántana.</p> -<p>– Engem? Oh nem.</p> -<p>– De… mégis… azt hiszem… Jobb, ha nem mondom.</p> -<p>– Most már igazán kérlek, hogy mondd meg.</p> -<p>Az asszony még mindig hallgatott és Cserneky erre – maga sem -tudta, hogyan – izgatottan, azzal <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> a forró vággyal, hogy -megsértse és megalázza az asszonyt, így szólt:</p> -<p>– Igazán túlbecsülöd az én számomra való jelentőségedet, -általában: az egész értékedet, ha azt hiszed, hogy nekem nem -tökéletesen mindegy, hol fetrengsz.</p> -<p>Az asszony nem szisszent föl, nem pattant föl és nem tört ki, -amint várta. Megvonogatta a vállát és nyugodtan mondta:</p> -<p>– Ha azt hiszed, – kérlek Bálintnál voltam.</p> -<p>– Miféle Bálintnál? – kérdezte Cserneky elámulva.</p> -<p>– A vezetéknevét?… nem, nem tudom. A vezetéknevét nem tudom.</p> -<p>– Csak… Te… Csak… nem?</p> -<p>– De igen, – mondta nyugodt fejbólintással Auróra, – annál a -Bálintnál, aki két évvel ezelőtt a te inasod volt. Két év óta -vágyódom rá, hogy fölkeressem.</p> -<p>Cserneky levegő után kapkodott.</p> -<p>– De hiszen, – mondta fölvillanó reménnyel, – az a… az a Bálint -Amerikába ment.</p> -<p>– Hazajött. Most a Jánosházy-palotában szolgál. Ott voltam -nála.</p> -<p>Cserneky mérgesen, izgatottan, gúnyosan nevetett.</p> -<p>– A cselédszobában! – mondta a foga között. – Ott a helyed.</p> -<p>– Tegnap, – felelte Auróra, – még a cselédszobában. De ma már -Jánosházyék nem voltak otthon, – ma a grófné hálószobájában.</p> -<p>Cserneky felhördült. <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– Te, – mondta összeszorított foggal, – ilyet ne merj -mondani.</p> -<p>– Miért? – kérdezte Auróra csodálkozva.</p> -<p>– Mert így… mert így részese leszek az egésznek… arcátlan -szövetségese leszek…</p> -<p>Megrázkódott az undortól és a feltörő utálatnak egy mély -hangjával fordult el az asszonytól.</p> -<p>– Miért haragszol úgy? – kérdezte Auróra. – Hiszen mindig azt -mondtad, hogy az eredetem kitör belőlem. Hát igazad volt: kitör -belőlem. Te a grófok között érzed magadat jól; én a cselédek -között. Tegnap egyedül voltunk, de ma ott voltak… a többiek is… a -Bálint barátai… és én táncoltam nekik… citeraszóra, igaz… de úgy, -ahogyan neked szoktam… fátyollal, azután fátyol nélkül… Milyen -tánc! Milyen szemek! Milyen férfiak azok!</p> -<p>Cserneky ökölbe szorított kézzel állott meg előtte; egy -másodpercig habozott, megüsse-e, azután sarkon fordult és elment. -Másnap reggel egy óra hosszat várta az ebédlőben. Végre megjött az -asszony rendetlenül, álmosan és feldultan.</p> -<p>– Auróra, – mondta neki Cserneky, – azért várok rád, azért nem -mentem még el innen, hogy megkérjelek: hagyd abba ezt a dolgot. Ez -mégis méltatlan és megalázó… Én utánam… És legalább ne így… ne egy -részeg lakájhaddal…</p> -<p>Auróra álmos volt és bosszusan rázta meg a fejét.</p> -<p>– Ugyan kérlek, – mondta, – hagyj engem békében az örökös -finomságoddal.</p> -<p>– Auróra, kérlek… <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>A keze után nyult. Auróra azonban kirántotta a kezét, durcásan -megfordult és elment a hálószoba felé.</p> -<p>Cserneky egész délelőtt és egész délután várta. Estefelé, amikor -kijött a hálószobájából, sápadtan állott eléje.</p> -<p>– Auróra, – mondta, – itt várok rád.</p> -<p>Auróra most jobbkedvü volt, mosolygó, rózsás és kipihent.</p> -<p>– Tessék, – mondta jókedvüen.</p> -<p>– Itt várok rád, – szólt Cserneky komoran, – hogy az utadba -álljak. Ezt nem teheted… ezt nem szabad tenned… az én karomból ide -még sem sülyedhetsz le.</p> -<p>– De kedves Tamás, – felelte Auróra nyugodtan, – neked baráti -jogcímed mindenesetre van arra, hogy engem tanácsokkal láss el, de… -ugy-e… te nagyon jól tudod, hogy én az ilyen baráti tanácsokkal -sohasem törődtem.</p> -<p>– Tudom, – felelte Cserneky kétségbeesve, – de én… én…</p> -<p>Auróra a csengőhöz lépett és a kabátját és a kalapját -hozatta.</p> -<p>– Nem is vacsorázol? – kérdezte Cserneky kétségbeesve.</p> -<p>– Nem, – felelte Auróra. – Ma vele vacsorázom.</p> -<p>Indulni akart. Cserneky elébe állott.</p> -<p>– Nem engedlek.</p> -<p>– De öregem…</p> -<p>Cserneky lesütötte a szemét az Auróra mosolygó, kedves és -nyugodt pillantása előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_129" -id="Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Nem engedlek.</p> -<p>Cserneky rettenetesen küzdött magával. Rágta az ajkát és a -homloka verejtékes volt. Az asszony ismét indulni akart.</p> -<p>– Nem engedlek.</p> -<p>– De most aztán elég volt. Miféle jogon akarsz te engem -eltiltani attól, hogy…</p> -<p>Cserneky nagyot sóhajtott, kitárta a karját, lehajtotta a sápadt -fejét és a fájdalomtól könnyes volt a szeme, amikor megszólalt:</p> -<p>– Azon a jogon, – mondta halkan, – hogy magamnak akarlak -megtartani. Hogy nem birom el, ha a másé vagy. Hogy mindent odaadok -neked és érted és téged semmiért nem adlak oda.</p> -<p>Lehajtott fejjel állott. Megadta magát. Rabszolga volt.</p> -<p>– Bocsáss meg, – mondta remegő és halk hangon, – bocsáss meg -nekem… nem birom… nem lehet…</p> -<p>Elhallgatott. Rabszolga volt. Auróra hátrafelé lépett kettőt, -hogy jól láthassa. Végignézte. Tetőtől talpig. Az arca a -kegyetlenség hideg kéjében most Meduza-arccá lett! Még egyszer -végignézte a férfit, azután feléje hajolt, fölemelte a kezét, az -ajtó felé mutatott és sziszegve mondta:</p> -<p>– Most takarodj!</p> -<p>Cserneky riadtan kapta föl a fejét. Auróra Meduza-arccal nézett -rá és nyugodtan mondta neki:</p> -<p>– Az egészből egy szó sem volt igaz. Tegnap és tegnapelőtt és ma -az anyámnál aludtam… azt a legényt két év óta nem is láttam… -Jánosházyék itthon vannak, kérdezd meg őket. Az anyámnál -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> aludtam, a leányágyamban és… egész -éjjel imádkoztam az Istenhez, alázzon meg téged. Az Isten -meghallgatta az imámat… csak háromszor kellett úgy hazajönnöm, -mintha egy másik férfitól jönnék, csak hazudnom kellett, hogy -mással voltam, és már nem birtad. Már fájt. Már sírtál. – Eddig -hazudtam. De most, amikor már tudod, milyen az, ha én a másé -vagyok, amikor már fáj, – most megcsallak. Még ma. Akárkivel. Aki -akarja. Gondolj majd rá: minden órában mással vagyok, minden -éjszaka máshoz bujok, minden reggel mással ébredek; nem veled. -Mindig gondolj rá és mindig fájjon és mindig sírj beléje…</p> -<p>Ujra fölemelte a kezét és az ajtó felé mutatott:</p> -<p>– És most takarodj!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<h3>Játék.</h3> -<p>… Egy szép őszi napon, édesem, elhatároztam, hogy meg kell -halnia. – Rosszul mondom: nem határoztam el, hogy meg kell halnia; -– soha én meg nem öltem senkit; én csak játszottam az életükkel egy -kicsit… rájuk küldtem a halált, lássam: bírnak-e vele. – Ne -mosolyogj, kedvesem. A végén el fog borulni az arcod. Ijedt -gyerekszemmel bámulsz majd rám, – így bámultak rám mind, amikor -megismertek. Ilyen nyomorék gyáva-e minden férfi?… Vagy csak a -gyáva nyomorékok kerülnek mellém? – Nem tudom. De én erős vagyok, -édesem; én nevetek azon, ha valaki meghal és utálom azt, aki nem -tudott megbirkózni a halállal, amelyet ráküldök. Jól vigyázz, -édesem, te is. Ma rosszul viselkedtél; és ha nem únlak meg és el -nem hajítalak, hanem ha megtartalak és engem nem szolgálsz hűséggel -és szeretettel, akkor…</p> -<p>Ne nevess, ha mondom. – Ne nevess! – Ne nevess! – Óh várj csak: -itt a történet. <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Nyár volt; falun laktunk: az emeletes kastélyban, amely most az -enyém és ahol már voltál nálam látogatóban. Akkor három éve voltam -már a felesége; úntam és útáltam; soha nem tudtam volt neki -megbocsátani, hogy olyan nehezen vett feleségül. Hiszen harcolnom -kellett érte, hogy elvegyen. És ekkor hozzá még beteg is lett, az -erei meszesedtek el, a szíve nem dolgozott jól; elgyengült, -sápadozott és sóhajtozott. – Félt a haláltól és kezdett tőlem -elszakadni. Ekkor már külön hálószobánk volt és véletlenül -megtudtam azt is, hogy titokban ki akar békülni a rokonaival és új -végrendeletet akar csinálni. Nevettem rajta.</p> -<p>Nevettem rajta, de még nem tudtam, mit fogok csinálni. Hanem egy -reggel, – a verandán reggeliztünk, ő abban a székben ült, amelybe -téged szoktalak ültetni – egy reggel jön az ispán és szörnyűködve -beszéli el, hogy a faluban az éjjel meggyilkolták és kirabolták az -árendást. Nem tudni, ki tette; a csendőrök már itt vannak, de még -csak azt sem tudják, merre kezdjék a keresést. – Ekkor elsápadt. -Pontosan láttam, hogy elszíntelenedik az arca és a lilás ajka -reszketni kezd. Összehúzódtam a székemen és mintha csiklandoztak -volna: alig tudtam megállni, hogy hangosan ne nevessek.</p> -<p>… Mi ketten az emeleten aludtunk. A szélső szoba volt az övé; -közben volt egy öltözködő, azután jött az én szobám. Minden -szobából kijárás a folyosóra. A folyosó lépcsőházi ajtaja gondosan -bezárva: a gyilkosság után következő este ő maga zárta be. Ő maga -zárta be, élőlény – szárny nélkül – hozzánk be nem jöhetett; teljes -biztosságban <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> voltunk; szépen lefeküdtünk, mindenki a -maga szobájában; csendesen jött az éjfél.</p> -<p>Éjféltájban, édesem, én kimentem a folyosóra és halkan elkezdtem -nyávogni. Mit nevetsz? Nyávogtam. Nyávogtam, mint egy macska. Nem -hallottál engem még nyávogni? A macskákat magukat is megcsalom -vele; nincs az a macska, amelyet két perc alatt magamhoz ne -csalnék… Kint álltam hát a sötét folyosón ingben és mezítláb; és -nyávogtam. No már most: ő ki nem állhatja a macskákat és borzong a -háta, ha macskanyávogást hall. Erre a hangra rögtön föl fog -ébredni. – Föl is ébred. Hallom bent a mozgolódását. Nyávogok még -egy percig… most már alig fogja tovább bírni… még egy másodperc… én -besurranok az én ajtómon… az ő ajtaja nyílik és gyertyával kezében -kilép a folyosóra…</p> -<p>Én bent vagyok az ágyban, olyan jó kedvem van, hogy magamra -húzom a paplanomat és hangosan nevetek alatta, azután boldogan -elalszom, de tudom, hogy az éjjel fölébredek még egyszer. Föl is -ébredek – mert én akkor ébredek föl, amikor akarok – három órakor. -Még egészen sötét van. Gyorsan kiugrom az ágyból. Ki a folyosóra. -Hallgatódzom. Alszik. Most alhatott el, mert nagyon nehezen alszik -el, ha egyszer fölébredt… Olyan jó kedvem van, mintha részeg -volnék… a szerelmeskedő nősténymacska hosszu, keserves nyávogása -hallatszik a folyosón… ő bent kirobban az ágyból, én visszasurranok -a szobámba és csendesen alszom késő reggelig. – Ő egész éjjel nem -fog aludni.</p> -<p>Nem is aludt. Másnap reggel sápadt és remeg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> Hogy -nem hallottam-e azt a szörnyü macskanyávogást? – Én nem hallottam -semmit, maga bizonyosan álmodott. – Erősíti, hogy nem álmodott; én -nem hiszek neki; dühbe jön, én elnézően mosolygok, ez még nagyobb -dühbe hozza; tombol; az asztalra üt; a szívéhez kap…</p> -<p>Nagy macskairtás következik; a közelben minden macskát -kiirtanak; éjjelre ő maga zár be minden ajtót és minden ablakot. Én -éjfélkor kimegyek a folyosóra nyávogni; de ugyancsak kell sietni, -mikor visszasurranok a szobámba: nem aludt, nem tudott az -izgalomtól elaludni, rögtön kint volt a folyosón. A második – a -hajnali – nyávogást tehát az öltözködő-szobában végzem. Ekkor már -aludt. A fáradság elnyomta és egész kádenciákat kell lenyávognom, -amíg nehéz álmából fölébred. De végre fölébred és a fáradságom meg -van jutalmazva. Felhördül, feljajdul, felsikolt. Egy részeg -zuhanással van kint az ágyból, egy fájdalomordítással kint a -folyosón.</p> -<p>Amíg ő kint van, én az öltözködő-szobában még mindig csendesen -nyávogok. Ő áll kint a folyosón; reszket és liheg; nekem bent bőven -van időm… hallom, amint megfordul… most észrevette, hogy a nyávogás -bentről hallatszik… mindjárt jön be… csendesen nyávogva -visszavonulok, nyugodtan behúzom magam mögött az ajtót, a sötétben -egy ugrással bent vagyok az ágyamban, az ajtót felrántják és én -összetapadt, álomtól hunyorgó szemmel bámulok a férjemre… A -férjemre, aki két perc mulva azután látja, hogy őrültnek tartom őt -és hogy félek tőle; aki előbb dühöng <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> ezen a föltevésen, azután -megijed tőle és aki végül – mindennek ez a vége – kapkod a -szívéhez.</p> -<p>A macskanyávogás eltart még három napig. Közben ő az én -tanácsomra orvost hivat. Az orvos szamárságokat fecseg és brómot -ad. A brómnál erősebb az én nyávogásom és éjjelenként nincs alvás. -A hatodik éjszaka elhagyom a nyávogást. Ebből elég volt. Gyanússá -lehetne. És adjunk egy szabadnapot is, különben ki talál törni az a -nemes vad, amelyet olyan jól hajtottam eddig. Tehát: egy csendes -éjszaka. A férjem másnap reggel boldog és rózsásarcu és én elnézően -mondom neki: no látja, hogy csak képzelődés volt. Ő már szinte -elhiszi.</p> -<p>A következő éjjel kikeresem egy vastagtalpu amerikai cipőmet, a -kezembe veszem, kimegyek a folyosóra és ezzel az egy cipővel -pompásan utánzom a parasztcsizma hangját. Mintha csizmás parasztok -lábújjhegyen járnának, topognának, ide-oda lopódzkodnának… Pompásan -megy a dolog. Ő odabent rögtön fölébred. Forgolódik. Habozik. Fél -kijönni. Végre elszánja magát és – mialatt én besurranok a szobámba -– gyertyával az egyik kezében és pisztollyal a másik kezében -megjelenik az ajtóban. Megjelenik, azután visszamegy, nehezen -elalszik és alig hogy elalszik, kénytelen újra kijönni…</p> -<p>Másnap reggel kérdezi, hallottam-e valamit. Csodálkozva nézek -rá; és ő látja, hogy őrültnek tartom. Dühöng, nyomozást indít, és -az én hitetlen, csodálkozó és ijedt arcom szuggesztiójára a házunk -egész népe arra a meggyőződésre jut, hogy az úr megbolondult.</p> -<p>Az úr még nem bolondult meg, de közel van <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> hozzá. -– Vigyük még közelebb hozzá. – Előkeresem a pisztolyomat és azt -mondom, hogy éjjel én is figyelek majd. Éjjel utánozom a -parasztcsizmák hangját; közben igen óvatosan – mert ez nőnél mindig -veszedelmes kisérlet – utánozok egy halk, dörmögő férfisuttogást -is, és mikor a ház ura berohan hozzám, csodálkozva nézek föl a -könyvből, amelyet ágyban fekve olvasok… Én nem hallottam -semmit.</p> -<p>Áll. Hosszan néz rám. A karomat nézi. Ha ekkor odajön hozzám és -megcsókolja a karomat, – kegyelmet kap. De ő áll, néz, habozik, -összevonja a szemöldökét, elfordul és elmegy. Ah, megállj, hát -lássuk –!</p> -<p>Reggelinél azt mondja, hogy el akar utazni. Helyes, – mondom én -– mikor. Még ma – feleli. – Nagyon jó, – mondom én örömmel – mindig -utáltam ezt a helyet, minden nap, amelyet nem töltök itt, öröm és -nyereség. Neki is nagyon jó lesz minél előbb elmenni innen. -Gyanakodva néz rám; dühbe jön; azért is itt maradunk még egy -napig.</p> -<p>Hát itt maradunk. Még egy nap. Még egy éjszaka. Ez az éjszaka -csendesen kezdődött. Korán lefeküdtem, korán elaludtam, ki akartam -aludni magamat, hogy majd álmos ne legyek; – ki tudja, mikor -alhatom megint…</p> -<p>Pompásan kialudtam magamat. Két órára pontosan fölébredtem, -megnézem az órát, nyújtózkodtam, azután fölkeltem. Papucsot vettem, -fölhúztam a pongyolámat, – ma nem kell sietnem; és mások is fognak -látni, ne lássanak ingben.</p> -<p>Pongyolát vettem, azután fogtam az amerikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> cipőmet -és kimentem a folyosóra. Tudtam, hogy hosszabb topogásra lesz -szükség, mert aki éjfélre várja az első topogást, az két órára -boldogan és mélyen elaludt már… Hosszasan és kényelmesen topogtam -hát és jó pár perc beletelt, amíg a szobából kihallatszott az ijedt -mozgolódás és a rémült kirobbanás. Ekkor visszavonultam a -szobámba.</p> -<p>Félóra mulva ismét a folyosón voltam, de ekkor nyávogtam egy -kicsit. A nyávogás után ismét visszavonultam a szobámba.</p> -<p>Harmadszor – ekkor már három óra volt és féltem, hogy hajnalodik -– villámgyorsan dolgoztam. Előbb topogtam a folyosón. Azután -visszaszöktem a szobámba. Fölkaptam a pisztolyomat. A szobámból -átsurrantam az öltözőbe; az öltözőben egy csomó ember heves -lábdobogását utánoztam. Viaskodást. Birkózást. És a birkózásba -egyszerre belesikoltottam a magam hangján:</p> -<p>– Segítség! – Megölnek! – Irgalom! – László! – Segítség!…</p> -<p>Kétségbeesve sikoltoztam és mögéje húzódtam az ő ajtajának. -Sikoltoztam és vártam. Jön-e a segítségemre? Jött. Megállt az -ajtóban, egyik kezében a gyertya, másikban a fegyver, és üveges -szemmel meredt bele a félhomályba. Ekkor fölemeltem a pisztolyomat -és egy arasznyira a fejétől, a fülének szinte közvetlen közelében -elsütöttem.</p> -<p>A lövés eldördült. Ő megingott és végigesett a földön. Én -segítségért kiáltoztam. Emberek jöttek. Fölemelték a földről. -Halott volt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139"><br /> --139-</a></span></p> -<h2>Marosváriak</h2> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141"><br /> --141-</a></span></p> -<h3>Dernay Ágota.</h3> -<p>Az Ágota első, nagy elcsodálkozása a furcsa földi életben úgy -történt, hogy egy télvégi, koratavaszi délután a napsütötte, eleven -– hegyi levegővel teli – marosvári utcáról hazament és otthon, az -apja nehéz, nagy, földszintes házában vendégeket talált: az anyja -rendes délutáni társaságát. A lakásnak langyos, csöndes, de kissé -fülledt volt a levegője, fényezett, régi butorok állottak a -szobában és ovális keretü régi képek lógtak benne a falon; a -vendégek vidámságában és derüs beszélgetésében mindig volt valami -halk szomoruság. Hat nő volt a Dernay-ház rendes vendége és Ágota -ekkor – egy koratavaszi délután – vette észre először, hogy a hat -nő között csak egy asszony van és a többi mind vénkisasszony.</p> -<p>Ágota mérhetetlenül elámult ezen a fölfedezésen. Tizenhét éves -volt, fiatal melle feszült a duzzadó tavasz lehelleténél és az első -érzése az lett, hogy hangosan ki kell nevetnie az öt -vénkisasszonyt, akik eddig úgy tipegtek át az ő egész életén, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> mintaképei voltak az előkelőségnek és -minden elérhető asszonyi és emberi tökéletességnek. Eddig szerette -őket, most valami idegenkedést érzett irántuk.</p> -<p>Nem tudta megállni és egy hét mulva – a kerek asztal már föl -volt teritve a kávéhoz – megkérdezte az egyik Piron bárónőt, a -finom és kérlelhetetlen Louise-t:</p> -<p>– Louise néni…</p> -<p>A kérdés úgy indult, hogy felsőbbséges és kissé brutális lesz. -Az első két szó után azonban Ágota belenézett a Louise bárónő kék -szemébe, amelynek a fenekén úgy ült még valami tüzes, fiatalos -csillogás, mint egy fájdalmas emlék, belenézett a Louise bárónő kék -szemébe, megzavarodott, elfordult és dadogva és elpirultan fejezte -be a mondatát:</p> -<p>– Louise néni… miért… miért… nem mentetek ti férjhez?</p> -<p>Louise néni sokcsipkéjü, bő, szürke ruhájában kihuzta sovány -testét és szigoruan felelte:</p> -<p>– <i>Mink</i> itt Marosváron nem mehetünk férjhez.</p> -<p>Ágota hallgatott egy kicsit, azután halkan és ellágyultan -megkérdezte:</p> -<p>– Miért, Louise néni?</p> -<p>A Louise néni kérlelhetetlensége megenyhült kissé; a hangja nem -volt már olyan szigoru.</p> -<p>– Azért, – felelte – mert azoknak a férfiaknak, akik a mi -társaságunkból valók, azoknak gazdagon kell házasodniok.</p> -<p>Ágota nem tudott szólni; Louise néni folytatta:</p> -<p>– Aki pedig nem a mi társaságunkból való… Aki elvenne, az lejebb -van, ahhoz mink nem megyünk; vagy feljebb van, az itt hagy -bennünket. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>A Louise néni arca egészen fájdalmas lett és a hangjában -elfojtott sírás remegett. A kérlelhetetlenségének nyoma sem volt és -csaknem zokogott, amikor kifakadva kiáltotta:</p> -<p>– Hiszen itt volt a herceg… minden délután nálunk ült… de -elment, úgy-e…</p> -<p>Ágotán nagy megindulás borzongott át. A herceg az ulánusoknál -szolgált itt… hány éve?… huszonöt is van… most már nagy fiai -vannak, de nem Louise nénitől, hanem egy osztrák grófnőtől.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ez volt az Ágota első nagy elcsodálkozása a furcsa, földi -létben. A csodálkozás azután ritkán hagyta el, konok és állandó -társul szegődött oda üde és virágzó fiatal életéhez, hozzá -szegődött, mellette volt, nyugton nem hagyta és egykor édes, de -lassan fanyarrá váló, egykor ragyogó és lassan elszürkülő arcán a -fájdalmas álmélkodás torz maszkjává lett. De addig sok idő telt -el.</p> -<p>Ágota előbb sokat táncolt az ő társaságuk tagjaival: kedves és -elegáns fiatalemberekkel, akik a minisztériumba és a vármegyéhez -voltak menendők, vagy huszártisztek voltak. Más még a nagy -marosvári bálokon sem kérte táncra Ágotát, és lehetetlennek is -látszott, hogy ő azok közül táncoljon valakivel, akikkel ezeken a -nyilvános mulatságokon kénytelenek voltak összekeveredni, de -akikkel soha nem vegyültek. Idegenebbek voltak tőlük ezek az -emberek, mintha a holdban laktak volna.</p> -<p>Ágota tehát sokat táncolt, édes és forró táncokat, amelyek után -otthon álmodozva feküdt le és <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> amelyek napokig és -hetekig foglalkoztatták. Az egyik ilyen tánc azonban jött a másik -után és egyikből sem lett semmi. Az egyik év telt a másik után és -Ágota végre csodálkozva vette szemügyre az ő társaságukat és a -várost, amelyben ez a társaság élt.</p> -<p>Az ő társaságuk volt a legelőkelőbb a városban és ezt az -előkelőséget gondosan és féltékenyen őrizte is. Zajlott körülötte a -város és a társaság nem keveredett össze a várossal. A város -azonban tovább is zajlott, haladt, gyarapodott és gazdagodott és ők -valahogyan elmaradtak tőle.</p> -<p>Ők elmaradnak tőle, és azok közül a kedves és elegáns fiúk közül -is, akikkel ő annyit táncolt, egyre kevesebb maradt körülöttük. -Elmentek ezek a fiúk. Elhullottak. Ki Budapestre került, ki -Amerikába; ki egészen lecsuszott, ki megházasodott. Ez volt a -legkülönösebb: megházasodtak ezek a fiúk és egyik sem vette el -Ágotát, akibe szinte mindnyájan szerelmesek voltak és aki -egyikhez-másikhoz szívesen is ment volna. Nem vette el Ágotát és -nem vett el más lányt sem az ő előkelő, kényes és finom -társaságukból. Gazdag lányokat vettek el, furcsa eredetü, más -társaságból való, de igen gazdag lányokat. Mindig szégyelték egy -kissé a házasságot; ha lehetett, messziről hozták a furcsa eredetü -lányt, vagy inkább elmentek vele Marosvárról; de megházasodtak.</p> -<p>Ágota nem értette a dolgot és csak akkor értette meg a szükséges -és elkerülhetetlen voltát, amikor az ő Kálmán bátyja is így -házasodott meg. Kálmán ekkor már főhadnagy volt és nagyra nőttek az -adósságai. Még Louise néni is hozzájárult, hogy vegye el azt a -lányt. Elvette. Annyit azonban megtett – <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> ezt el -is várták tőle – hogy elhelyeztette magát Marosvárról.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Három év mulva ismét történt valami nagyon csodálatos és különös -dolog. Ágotának kérője akadt. A marosvári bálokon, amelyekre Ágota -még mindig szorgalmasan járt, de amelyeken már valamivel kevesebbet -és különösen pedig kevesebb kedvvel és kevésbbé mámorosan táncolt, -a marosvári bálokon tehát föltünően sokat ténfergett Ágota körül -egy marosvári ügyvéd. Nagyon rossz családból való, de vagyonos és -sokat kereső. Ez az ügyvéd egy bálon bemutattatta magát Ágotának és -táncra kérte. Nagyon rosszul táncolt és Ágota csodálkozva és -hidegen támaszkodott a karjára. Az ügyvéd azonban ezentúl minden -lehetséges alkalommal hozzá csatlakozott és néhány hét mulva -megkérte a kezét.</p> -<p>A Dernay-házban ekkor izgalmas, viharos napok követték egymást. -Az ügyvéd mindenáron el akarta venni Ágotát. Ágota csodálkozott és -habozott, a család és egész rokonság pedig izgatottan vitázott. Az -Ágota apja a házasság mellett volt, az anyja ellene; a rokonságból -néhányan mellette, Louise néni ellene. A vitát végül Kálmán -döntötte el, akit hazatelegrafáltak. Kálmán már kapitány volt és a -felesége most várta a második gyerekét; de amikor a vőlegényjelölt -nevét meghallotta, eltorzult az arca és nagy utálattal csak ennyit -mondott:</p> -<p>– Fuj!</p> -<p>Ez eldöntötte a vitát. Ágota a Kálmán feleségére gondolt és -minden energia nélkül, inkább kíváncsian megkérdezte ugyan: -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Hát te… a te házasságod…</p> -<p>De erre Kálmán így felelt:</p> -<p>– Az egészen más.</p> -<p>Ágota ebbe bele is nyugodott. Az ő társaságukban csakugyan így -állt a dolog: a férfiaknak gazdagon kell házasodniok. Az egészen -más.</p> -<p>Három év mulva a marosvári huszárokhoz helyezték át a fiatal -Drugeth grófot, Drugeth Pétert, a leggazdagabb Drugethet. Ágota -ekkor volt a legszebb: a fiatalsága még csillogott, de úgy -csillogott, mint az opál. A szépségére valami hamvas fátyol -ereszkedett; kábító volt, de megható; mámorító, de megindító.</p> -<p>A fiatal Drugeth egyszer táncolt vele és attól kezdve minden -délután ott állott a kocsija a Dernay-ház előtt, a fiatal Drugeth -ott ült a szobában, a fényezett régi bútorok és a gömbölyű -képkeretek között, Ágotával beszélgetett és néha megcsókolta az -Ágota finom, halvány, szép kezét.</p> -<p>A fiatal Drugeth meg is kérte ezt a finom, halvány, szép kezet, -de ekkor megjelent Marosváron az öreg Drugeth Miklós és elvitte a -fiát. A fiatal Drugeth ekkor áttombolta egész Magyarországot, sőt a -keserű tombolását végighurcolta Európján és átvitte Afrikába és -Ázsiába is, a levelei azonban lassanként elmaradtak és végül elvett -egy grófkisasszonyt.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ágota ekkor már nem járt többé a marosvári bálokra. A marosvári -korzón végigsétált még néha, de a város egyre idegenebb lett a -számára. Ha az utcáról bement a Dernay-házba, nem érezte már -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> bent fülledtnek a levegőt, csak -csendesnek, tisztának és előkelőnek. A társaságából kidőltek -néhányan; a helyükbe azonban újak jöttek. A társaság maradt finom, -zárkózott és előkelő, lenézte és megvetette a várost. A társaság -igazában mindig nőkből állott, többnyire vén kisasszonyokból; a -férfiak sem olyan hűségesek nem tudtak lenni, sem olyan előkelően -zárkózottak nem lehettek; érintkezniök kellett a várossal és sokan -könnyűszerrel ki is egyeztek a zajló élettel. A nők azonban -összetartottak, együtt maradtak, finomak és előkelőek voltak és -lenézték a várost.</p> -<p>Délutánonként együtt kávéztak, vidámak voltak, ha a -vidámságukban volt is valami halk és előkelő szomorúság. Az -öltözködésükben volt valami egyformaság, a város divatos és drága -szabónőit lenézték és a városi asszonyokról csendes lenézéssel -beszéltek.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az Ágota arcán ekkor régen torz álmélkodássá lett már az élet -furcsa dolgain való sok és nagy csodálkozás. Egy kora tavaszi napon -azonban berontott Ágotához az unokahuga, a kis Sándorfy-leány, -lihegve és kipirultan forgolódott, fecsegett, tett-vett és végül -ezzel a hirtelen kérdéssel fordult Ágotához:</p> -<p>– Ágota néni, miért nem mentetek ti férjhez?</p> -<p>A kérdés hirtelen volt, kíméletlen és brutális. Az Ágota arcán -még egyszer végigtorzult élete nagy álmélkodása, de sokcsipkéjű, -szürke, bő ruhájában gyorsan kihúzta sovány testét, az arca elszánt -<span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> és kérlelhetetlen lett, a hangja éles -és szigorú. Belenézett a kis leány szemébe, a kis leány -zavarodottan fordította el a fejét a pillantása elől és ő nyugodt -szigorúsággal mondta:</p> -<p>– <i>Mink</i> itt Marosváron nem mehetünk férjhez.</p> -<p>A kis leány rémülten kérdezősködött, Ágota pedig, aki soha -ezentúl nem csodálkozott, mert most végre megtudta, mi az ő -számukra az élet elrendelt nagy törvénye, meg-megremegve, de -kérlelhetetlenül magyarázta meg neki ezt a nagy törvényt, amelynek -most már ő is könyörtelen és felséges őrévé lett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<h3>A báróné.</h3> -<p>A báróné egy szép tavaszi napon belibbent Marosvárra és rövid -időre kábulatba ejtette a marosváriakat. A marosváriak azonban okos -emberek és az első kábulat még el sem múlt, amikor már természetes -hangon, de nyomatékosan és türelmetlenül megkérdezték, <i>mit -akar</i> voltaképpen a báróné Marosváron. Nem mintha nem volna -természetes és érthető dolog, hogy valaki Marosvárra jön és itt -akar élni. Marosvár kedves és szép város; változatos és mulatságos -benne az élet; egy egész életet le lehet itt élni anélkül, hogy az -ember akárcsak egy percig is unatkoznék. A báróné pályafutása -azonban nem úgy indult, a báróné ambiciói nem olyanok voltak, hogy -most természetesnek lehessen tartani, hogy megelégszik Marosvárral. -Mit akar itthon? Miért jött haza? Mi itthon a célja? A báróné kis -szatócsnak a lányából lett báróné; az apja boltja a tüzérkaszárnya -mellett húzódott volt meg és a báróné már akkor olyan szép volt és -olyan okos, hogy el tudta vétetni magát egy tüzérrel, aki kapitány -is <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> volt, báró is volt, gazdag is volt. A -tüzér azóta meghalt és a báróné még szebb lett és még okosabb lett. -Öt évig volt az ura felesége, azután tíz évig Párisban élt és a -Rivierán látták a vagyonos marosváriak, – mi oka lehet rá, hogy -most hazajön Marosvárra? Mit akar itt? A pénze volna elfogyóban? De -hiszen nem hogy elköltötte volna az ura után örökölt vagyonát, -hanem még gyarapította…</p> -<p>A marosváriak nem tudtak elég okosak lenni ahhoz, hogy ezekre a -kérdésekre feleljenek, de minthogy igen okosak voltak, -belenyugodtak abba, hogy a titok egyelőre titok marad. Nem törődtek -nagyon a báróné szándékaival, hanem élvezték a jelenlétét. -Beiktatták őt is mindennapi látnivalóik közé és elégedetten -állapították meg, hogy elegánciájával, egyéniségének egész különös -parfümjével, egész megjelenésének suhogó, illatos, exotikus -lendületével nagyon sokat nyert a Fő-utca korzója.</p> -<p>A báróné még kevesebbet törődött vele, mit gondolnak róla a -marosváriak. Hozzá volt szokva, hogy foglalkozzanak vele és Páris -után Marosvárt kedves és egyszerü kis hangszernek tekintette, -amelyen kifejlett művészettel, de könnyedén, biztosan és egy játszó -gyerek odaadásával fog játszani. Imádta Marosvárt; Beaulieuben, a -kék tenger mellett a marosvári tüzérkaszárnyához vivő piszkos -utcáról álmodott volt; esztendők óta türelmetlen vágyódást érzett -Marosvár után és egy tavaszi napon, amikor a Püspök-kert óriási -gesztenyefái szinte fölrepültek a duzzadó és repdeső fehér -virágoktól, egy ilyen illatos tavaszi napon illatosan és ragyogóan -belibbent Marosvárra. <span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<p>Akikkel beszélt, azoknak azt mondta, hogy most már itt akarja az -életét leélni és a marosváriak nagy csodálkozásukra csakugyan azt -tapasztalták, hogy a báróné úgy rendezkedik be, mintha egész -életében itt akarna maradni. A csendes Liceum-utcában szép házat -vett, nagyszerüen berendezte és délutánonként egy fehérfüggönyös -nagy ablaknyílásban olvasgatott, ha ugyan ki nem könyökölt az -ablakon és nem nézegette a Liceum-utca akácfái alatt zajló életet. -Délután ugyanis egy-két órára megpezsdült az élet a Liceum-utcában. -Magát a Liceum épületét a tanítóképző-intézet és a városi könyvtár -foglalta el, de a Liceumban óriási tornaterem is volt, úgy hogy a -gimnázium és a reáliskola is odaküldte a tanítványait tornászni, -sőt a jogászok is odajártak vívni. Ilyen módon úgyszólván az egész -marosvári ifjúság ott sétált el délután a báróné ablakai alatt; -úgyszólván eldefiliroztak előtte a marosvári ifjak, mert soha a -tornának és a vívásnak olyan szerelme nem égett a marosvári ifjak -keblében, mint amióta a báróné a Liceum-utcában lakott és mert a -Liceum tornaterme felé haladó marosvári ifjak szeme, mint két -tüzgolyó, úgy szegződött, úgy sziporkázott rá arra az ablakra, -amely mögött a báróné olvasott, vagy amelyen éppen kikönyökölt.</p> -<p>A báróné is kedvelte a marosvári fiatalságot, és alig telt el -egy-két hónap, már szóba is állott egyikükkel-másikukkal. Az -egy-két hónapra azért volt szükség, mert a báróné társadalmi -érvényesülése némi gátakra talált és mert finom, kis lábával előbb -ezeket a gátakat kellett felrúgnia; előbb – tapintata <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -diktálta és előkelősége megkívánta ezt – előbb az anyákkal kellett -megbarátkoznia és csak azután barátkozhatott meg a fiúkkal. Mikor -az anyák rövid ellentállás után egészen megadták magukat a báróné -szépségének és elegánciájának, okosságának és finom előkelőségének, -amikor a bárónét a marosvári társaság – a <i>társaság</i> – -fentartás nélkül befogadta, akkor szóba állott a báróné a fiúkkal -is. Elsősorban az előkelőket válogatta ki, egy Kakucsy-fiút, egy -Zabolay-fiút, vagy egy Krausz-fiút, – a milliomos Krausz fiát, – -akiknek a családja iránt gyerekkorából és leánykori szegénységéből -megőrizte a mély és nagy tiszteletet; ez azonban csak a kezdet -volt; a báróné szemében az előkelőség, a jó származás, a -tekintélyes család sokat jelentett, de a legnagyobb érték az ő -szemében a lovagiasság volt. A lelkes és lovagias fiúkat tüntette -ki egy-egy királynői megszólítással, a mámoros tekintetü, meghalni -is kész, hűséges és titoktartó fiatal lovagokat. A cinikus és -szabadszáju kamasz elveszett ember volt a szemében és az a fiatal -társaság, amelyet ezzel a gondos válogatással összegyűjtött, -lelkesebb volt és minden áldozatra készebb volt, mint Artus király -asztalköre. A báróné lovagköre sohasem volt együtt; a fiúk alig is -ismerték egymást, mert a báróné az egész marosvári ifjúságból -válogatta össze a híveit. Hétfőn délután a gimnázium hetedik -osztálya ment tornaórára a Liceumba, kedden négytől ötig a -nyolcadik gimnázium és a hetedik reál; szerdán estefelé a jogászok -vívóórája volt; egy-egy fiú állott meg ilyenkor mindig a báróné -ablaka alatt néhány boldogan eldadogott és <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -mámorosan beszívott szóra, és a hetedik gimnáziumban alig tudott -valamit a nyolcadik reálról és a jogászok semmit sem tudtak arról, -hogy néha a vivómesterük – a gimnázium elegáns tornatanára – is -kegyes audienciát kap a bárónénál. Semmit sem tudtak egymásról és a -báróné hatása csak abban jelentkezett, hogy soha a maga -kötelességét egyetlenegy generáció sem teljesítette lelkesebben, -mint az, amely a báróné ablakai alatt defilirozott el. A fiúk -fanatikusan tanultak, mert a báróné ezt kívánta; a sportban -csodákat műveltek, mert a báróné kedvelte a fegyelmezett, ápolt és -művészettel fejlesztett izomerőt; a fiúk nőtisztelők, kedvesek, -udvariasak, lovagiasak és titoktartók voltak, mert csak így -lehetett rá reményünk, hogy a báróné kitünteti őket egy rövid -beszélgetéssel.</p> -<p>Nem volt kisebb a báróné hatása a marosvári férfivilágra sem. A -marosvári férfiak lelki berendezkedésén azonban a báróné már nem -tudott változtatni és érdekes és ragyogó személyének a hatása itt -olyan módon nyilvánult meg, amely mód joggal okozott szomorúságot a -bárónénak. A marosvári előkelő férfivilág tagjai sorra tettek mohó, -elvakult és ostoba kisérleteket a báróné meghódítására, és a -bárónénak nem egyszer a legkiméletlenebbb eszközökhöz kellett -nyulnia, hogy az elvakultakat észretérítse. Lassankint megértette -azután így mégis a marosvári férfivilág, hogy a báróné feddhetetlen -tisztességü életet akar élni, és a marosvári előkelőség körében -kezdett földerengeni annak a megértése, hogy a bárónéhoz csak az -anyakönyvvezető szobáján át visz az út és hogy nyilván ezért jött -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> haza a báróné Párisból. <i>Ezt -akarja</i> Marosváron a báróné.</p> -<p>Némelyeket elriasztott ennek a megismerése, némelyeket nem. A -szerelmi kisérletekkel megbukott előkelő marosvári férfivilág egy -kisebb csoportja már most házassági kisérletekre adta a fejét. -Tarka kis társaság gyült össze a báróné körül; katonatisztek és -birák, vármegyei tisztviselők és ügyvédek, és a város most már – -hiszen persze: <i>ezt akarta</i> a báróné Marosváron – csendes, -jóindulatú, de nagyon kiváncsi érdeklődéssel nézte, ki érkezik be -győzőnek ebben a szép versenyben. Az eredményre sokáig kellett -várni. Ősz volt, a marosvári lóverseny szezónja, amikor a -marosváriak értesültek az eredményről; ilyenkor szerették a -marosváriak a sportszerü kifejezéseket, azt mondották tehát, hogy -outsider jött be elsőnek. Az outsider azonban kitünő vér volt és a -legjobb színeket hordta: nem volt ugyanis más, mint Kakucsy Zoltán, -a Kakucsy-családból ez idő szerint uralkodó főispán, egy -Csiszéry-lány férje és négy felnőtt gyermek apja. Az eredmény nagy -felindulást, valóságos lázat keltett Marosváron, nemcsak a váratlan -volta miatt, hanem a példátlansága okáért is. Ilyesmire még nem -volt példa Marosváron. Hogy valaki, aki nemcsak negyvenöt éves, -tekintélyes és gazdag ember, hanem azonfelül még főispán is és -Kakucsy is, eldobja magától a feleségét és otthogyja a gyerekeit -egy… végre is egy szatócsnak a lányáért, ilyesmi nem történt -Marosváron Aba Sámuel ideje óta, amikor is a marosvári vár először -említtetik a velencei követnek egy jelentésében. A marosváriak -szörnyü következményeit <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span> is jósolgatták ennek a főispáni -elhatározásnak. Igy: a püspök nem hívja meg többé a főispánt a -püspöki ebédekre. Továbbá: ennek következtében a -hadosztályparancsnok sem érintkezik vele, mert a püspök bejelenti a -dolgot egy főhercegnőnek. Végül: a kormány egyszerüen elcsapja -Kakucsy Zoltánt.</p> -<p>Mindebből semmi sem lett. Az izgalom lassan lecsillapodott, a -püspök meghívta a főispánt, a kormány nem csapta el; a válóper -csendesen folydogált és mire megint tavasz lett – kora tavasz, a -második, amelyet a báróné Marosváron volt töltendő – mire eljött a -március, a marosvári anyakönyvvezető összeadta a bárónét Kakucsy -Zoltánnal.</p> -<p>Az új pár a Riviérára vitte el fiatal szerelmét. A kék tenger -mellett, az azur ég alatt két boldog ember sétált összesímulva: egy -szerelemtől mámoros férfi és egy megelégedett nő. A bárónét sokan -ismerték itt és sokan köszöntek neki; Kakucsy féltékenykedett a -köszönő férfiakra és aggódva nézegette a köszönő nőket, de a báróné -minden aggodalmát könnyedén, kedvesen és mosolyogva eloszlatta. A -báróné árasztotta magából a nyugalmat, a boldogságot, a -megnyugvást, az elégedett örömet.</p> -<p>– Amikor itt sétáltam… egyedül, – mondta – amikor… egyedül -sétálgattam itt, akkor százszor eszembe jutott Marosvár. Kínzott -utána a vágy. Szomjúságot éreztem… minden öröm után, és minden -előkelőség után, amelyet ott nem élvezhettem. Én Marosváron szegény -voltam és egyedül voltam és kimondhatatlanul vágyódtam közétek… -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Hallgatott egy másodpercig, elnézett a messzeségbe és halkan -folytatta:</p> -<p>– És… fenékig akartam kiüríteni minden örömet, amit Marosvár -adhat.</p> -<p>Az új férj féltékenyen kérdezte:</p> -<p>– De most boldog vagy?… Szeretsz engem?</p> -<p>Az asszony rámosolygott az urára és hozzásímult. A szeme -fátyolos lett és a hangja forró.</p> -<p>– Szeretlek-e? – kérdezte halkan. – Ezt <i>kérdezed</i>?</p> -<p>– Nem. Tudom! – mondta boldogan az új férj.</p> -<p>Mosolyogva hajolt le az asszonyhoz és tréfás hangon, de büszkén -mondta:</p> -<p>– Itt van a vállamon a szerelmed stigmája…</p> -<p>– Cscscs! – súgta a báróné lesütött, de mosolygó szemmel.</p> -<p>A báróné szerelme lázas és mámoros, féktelen ölelésü és páratlan -odaadás volt. Az új férjet megrészegítette, hogy a feleségében a -lányos szemérem minden jele és minden lehetősége mellett egy -szerelmes tigris vadságát is megtalálta. A báróné szerelmes csókja -olyan volt, mint egy harapás; a báróné szerelme harapást jelentett; -az új férj vállán egy egészséges, gyönyörű erejű és nagyszerű -épségű fogsor nyoma piroslott ott szerelmük első napjaiban már. A -fogak nyoma olyan volt, mint egy világos betűsor; a mámor pirosló -emléke és olvasókönyve volt ez a jel.</p> -<p>– A szerelmed stigmája, – mondta a boldog és gyöngéd férj az új -asszonynak. – Szeretném <span class="pagenum"><a name="Page_157" -id="Page_157">-157-</a></span> megmutatni mindenkinek, mert a te -szerelmednek a jele, és mert csak engem szeretnek így.</p> -<p>Az új asszony mosolyogva sütötte le a szemét.</p> -<p>A boldog hetek így multak el egymás után és a szerelmes és -boldog új párt most már hívta a mindennapi élet. Lassan készülődtek -is hazafelé, és amire otthon kifejlődött és kivirágzott a tavasz, -meg is érkeztek Marosvárra. A Püspök-kert fái olyanok voltak dús -virágzásukban, mint egy szelíd, fehér lángolás, és megérkezés és -bevonulás olyan volt az asszony számára, mint egy nagyszerű -diadalmenet. Huszár ült a bakon és mindenki megfordult a kocsijok -után.</p> -<p>A boldog új párnak egyetlen gondja ekkor az első nyilvános -szereplés kérdése volt. Ezt a kérdést tapintatosan és ügyesen -kellett elintézni és a helyzet nem látszott könnyűnek. A -szerelmeseket azonban kedvelik az égiek és az aggodalmas kérdésre -már az első huszonnégy órában megjött a felelet.</p> -<p>Az örvendetesen föllendült marosvári sportélet lehetségessé -tette egy ifjúsági sportünnep rendezését. Az ifjúsági sportünnephez -vívóverseny csatlakozik. A program készen van; az előkészületek -mind megtörténtek; csak az új férjnek kell a védnökséget vállalnia -és az új asszonynak a díjkiosztás nagyszerű tisztét. Természetesen -vállaltatott mind a kettő, és egy hét alig telt bele, mikor az új -pár kocsiba ült, – a huszár föllendült a bakra, – hogy elrobogjon -az első nyilvános szereplés színterére. Az első diadalhoz.</p> -<p>A sportünnep a Püspök-kertben kezdődött; a <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -vívóverseny a Liceum tornatermében volt. Minden pompásan ment. A -versenyek nagyszerűen sikerültek; a vívás művészi magaslaton -állott; a védnök büszke volt és előkelő, a védnök hitvese pedig -soha olyan ragyogó szépségű, érdekes és elbűvölő nem volt, mint -ezen a tavaszi napon. Nagy diadal volt az első szereplés.</p> -<p>Az első szereplésnek ez a tavaszi napja alkonyodóban volt, -amikor végre a díjak kiosztására került a sor. Véget ért a vívás és -az emelvény előtt rendben fölállottak az ifjúsági versenyek -résztvevői. Az emelvényen fölemelkedett karosszékéből a báróné és -illatos, habos, fehér ruhájában odalépett a kis asztalkához, -amelyen az érmek és a díjak vártak a kiosztásra. A közönség hosszú -és tömött sorban mögötte beszélgetett, előtte pedig fehér és színes -trikó-ingben a versenyzők állottak. A báróné a díjakat nézegette és -egy aranyérem után nyult, de finom kezét vissza kellett még húznia. -Előbb a védnök beszélt. Hatalmas és méltóságos beszédet mondott a -testedzés jelentőségéről és az egész ifjúság virágául és -példaképéül említette azt a délceg és izmos csapatot, amely itt a -megérdemelt és szép jutalomra vár.</p> -<p>Lassan besötétedett. A védnök még mindig beszélt és felesége már -türelmetlenül pillantott rá egyszer-kétszer. A beszéd végre -befejezéséhez közeledett; a védnök fölszólította a győzteseket, -lépjenek elő és vegyék át a büszkén hordandó díjakat, és még -egyszer üdvözölte őket a haza nevében, amely ezentúl is sokat vár -tőlük. Hatalmas taps hangzott föl és a nagy terem félhomályában -egyenként <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> léptek elő a fölhívott győztesek, hogy -a jutalmat átvegyék.</p> -<p>„Kétszázméteres síkfutás“, – olvasta valaki a báróné háta -mögött, – „Zabolay Kálmán; főgimnázium, nyolcadik osztály“.</p> -<p>Éljenzés. Egy karcsú, magas fiú lépett az emelvény elé és a -báróné meghökkenve habozott egy másodpercig. De a másodpercnyi -meghökkenés után mosolyogva emelte föl finom, fehér kezével az -érmet, előrehajolt és feltűzte a kipirult fiú mellére. Oldalán -állott a védnök és mielőtt a kitüntetett helyet adott volna a -következő győzőnek, még széles mozdulattal a kezét nyujtotta neki. -Megrázta a kezét és hangosan mondta:</p> -<p>– Gratulálok, öcsém.</p> -<p>Hangos és emelt hangja azonban hirtelen megbicsaklott. A -kitüntető kézszorítás fejedelmi munkájában buzgolkodó keze hirtelen -elbágyadt. A kezét visszahúzta, a fejét hirtelen előrenyomta. A -nagy csarnokban félhomály volt… de… de… mi volt az… ennek a fiúnak -a vállán?…</p> -<p>A csarnok sötét volt, de ennek a nagy fiúnak a vállán olyan írás -volt olvasható, amely az ő szemébe messziről is belevilágít. A -karcsú fiú izmos vállát szabadon hagyta a fehér trikó és a barna -vállon élesen kirajzolva egy pompás fogsor tiszta nyoma -fehérkedett. Mi ez? Mit jelent ez? Hogyan lehetséges ez?</p> -<p>Elámulva és meghökkenve nézett a társai sorába visszalépő fiú -után. A háta mögött harsány hang zendült föl: <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>„Magasugrás: Krausz István; főgimnázium; hetedik osztály.“</p> -<p>Éljenzés. A védnök hirtelen a felesége felé fordult és még ideje -volt meglátni, hogy az asszony megzavarodott, nagy szemmel az ő -tekintetét követte. Az új győztes azonban már ott állott az -emelvény előtt és az asszonynak finom, fehér kézzel új érmet -kellett domború, fiatal mellre föltüznie. Az asszony finom, fehér -keze azonban remegni kezdett és a védnök – táncoló, tüzes karikákat -látó szemmel – kábultan, de tisztán látta, hogy miért. Az új -győztes vállán is ott a mámor írása; a barna húsban még pirosan és -frissen ott van egy gyönyörű erejű és nagyszerű épségű fogsor soha -el nem felejthető harapásának a nyoma.</p> -<p>A győztes odalép a védnök elé; a védnök feléje nyujtja bágyadt -kezét és rémülten dadog valamit; a szeme máshol jár, a szeme -kidülledten, rémülten és dühösen ostromolja a felesége arcát: -szóljon, mondjon valamit, legalább nézzen föl. Az asszony azonban -makacsul lesüti a szemét és a kis asztalon babrál az érmekkel.</p> -<p>„Távolugrás: Csákány Miklós; főreáliskola, hetedik osztály.“</p> -<p>Az asszony olyat rezzen, hogy mindenkinek meg kell látnia, aki -figyeli. De senki sem figyeli, csak a védnök. A többiek éljeneznek -és beszélgetnek, csak a védnök mered rá boldogtalanul és ájuldozva -illatos, szép feleségére. Az asszony a megrezzenés után habozik; -félig meg is fordul, mintha el akarna menni. Mi lesz? Abbahagyja az -egészet? Nem. Megrántja a vállát és az érem <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> után -nyul. Az új győztesnek a vállán is ott a stigma.</p> -<p>Egészen besötétedik és a közönség türelmetlenkedik, mert tánc -lesz. Néhány ember fenhangon sürgeti a díjkiosztás lassan haladó -munkáját. Gyorsabban. Gyorsabban.</p> -<p>Most négy-öt nevet olvasnak egyszerre és a fiúk ott várnak -egymás háta mögött az emelvény előtt. Lassanként egy csomóba gyűlik -minden győztes, hogy gyorsan átvehesse a jutalmat és a -kézszorítást. A védnök ingó lábbal áll az emelvény szélén és a -vállukat bámulja. Előbb jön egy fiú… nem, a vállán nincs semmi. -Azután megint egy. Itt sem. Egy harmadik… megint semmi. A védnök -lélekzete kezd visszatérni, de akkor újra megtántorodik.</p> -<p>„Diszkoszvetés: Kakucsy Kálmán; főgimnázium, hetedik -osztály.“</p> -<p>A vállán gyönyörű rajzú fehér harapás. Az unokaöccse. Azután -megint egy… A közönség nagyon türelmetlen, a fiúk egymás sarkára -lépnek, két finom, fehér kéz átnyujtja nekik a jutalmat, a védnök -kezet szorít velük!… és minden másodiknak, nem, most már -mindegyiknek a vállán ott a harapás. A marosvári ifjúság virága ez… -a legerősebbek… a legszebbek… a legjobb futók. Azután a legjobb -vívók…</p> -<p>Az asszony lehajtott fejjel, lesütött szemmel végzi az egyre -nagyobb sötétségben a díjkiosztás munkáját. Nem lehet látni az -arcát. Nem lehet tudni, mit gondol. De amikor a győztesek utolsó -csoportjára kerül a sor, amikor ott tolonganak <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> előtte -egy csomóban, és amikor végül – elismerő oklevele átvételéért – -megjelenik a vívómester, a főgimnázium elegáns tornatanárja is, és -amikor az ő vállán is ott láthatja a figyelő szem a fehérlő -harapást, akkor lassan elkezd rázkódni a válla. Lehajtja a fejét, -csak a válla rázkódik. A kezében még egy jutalom, az utolsóelőtti, -– miért nem adja át? Nem tud mozdulni sem. Miért?</p> -<p>Mégis megmozdul. Erőt vesz magán. Fölemeli a kezét. Előbb -azonban féloldalt fölpillant a védnök arcára, és amikor a védnök -arcát meglátja, és amikor látja, hogyan gratulál a védnök gépiesen -és rémülten még mindig a győzteseknek, és amikor a sorára váró -tornatanárt is meglátja, akkor nem birja tovább. A visszafojtott -nevetés kipattan és kibugyborékol a száján; hátraveti a fejét és -harsányan és torkaszakadtából elkezd nevetni. Megdöbbenve bámul rá -mindenki. Az asszony félpercig nevet, nem bir magával, mindig újra -kezdi, leül egy székre és úgy kacag. Végre pihegni kezd, föláll, -széttolja az ijedt társaságot, amely köréje gyült, megnézi az -érmet, amelyet eddig a kezében szorongatott, újra nevetni kezd, -lecsapja az érmet az asztalra és kiszalad a nagy csarnokból.</p> -<p>Otthon csomagoltat és egy óra mulva vonaton ül. – Gyönyörű -tavaszi napon így libbent ki a báróné a városból és a marosváriak – -ámbár egynémely részletről idővel értesültek – soha nem értették és -soha meg nem tudták, mit akart voltaképpen Marosváron.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<h3>Lonci.</h3> -<p>Lonci kicsi volt, gömbölyű, szőke és szenvedélyes. Féktelen -temperamentumát azonban nagy élettapasztalat és megbocsátó -bölcseség enyhítette, úgy, hogy Lonci a kasszából, amelyben -életének egy részét töltötte, felsőbbséggel és megvetően bár, de -nyugodtan tudta szemlélni Marosvárnak körülötte zajló életét. A -Lonci temperamentuma minden lehetséges alkalommal egyetlenegy -csatakiáltásban nyert kifejezést, ez a trombitaharsogású mondat -azonban egyuttal bölcseségének is alapja lett:</p> -<p>– A férfiak komiszak.</p> -<p>Lonci egyetlenegy alkalmat sem mulasztott el, amikor ez az -igazság megállapítható volt, és számos barátja különböző -hangnemekben, fantasztikus fogalmazásokban és a legkülönösebb -alkalmakkor hallhatta tőle ezt a lendületes hitvallást. A -legbizalmasabb órákban és a legnagyobb feszültségü percekben -egyszerre csak egészen át tudott alakulni a Lonci arca, egyszerre -csak föl tudta venni – ha <span class="pagenum"><a name="Page_164" -id="Page_164">-164-</a></span> csak két másodpercre is – a keserű -rajongás torz maszkját, hogy forró szájjal elsuttogja:</p> -<p>– Komisz banda vagytok.</p> -<p>… Igy élt Lonci Marosvárott, mindez azonban nem ártott -közkedveltségének, mert gömbölyű, szőke, kedves és csinos volt és -mert féktelen gyűlölete – mint annyi gyűlölet – csak szíve nagy -jóságából fakadt. Loncinak – mint annyi társának – rendes, csendes -nővé, derék anyává kellett volna lennie; minthogy ez nem adatott -meg neki és minthogy állandó, fájó nosztalgiát érzett a családi -tüzhely iránt, gyűlölte és fosztogatta a férfiakat és lelkének -adományait kétféle tevékenységében érvényesítette: egész -rendességét és rendszeretetét a pincérek gondos ellenőrzésére, a -cukrok és kávék számontartására, egyszóval hivatali tevékenységére -fordította, gyűlöletté vált szeretetét pedig a szerelemben tombolta -ki.</p> -<p>Történt azután, hogy egy hideg téli estén, amikor a marosvári -fiatalság a Lonci kasszája mellett egy kerek asztal körül élvezte – -csendes szeszezés közben – a kávéház melegét, történt ekkor, hogy -Lonci ismét kijelentéseket tett a férfiakra vonatkozólag. A -fiatalság mosolyogva hallgatta nyilatkozatait, az egyik fiatal úr -pedig rosszindulatú mosollyal hajolt feléje.</p> -<p>– Lonci, – kérdezte, – hát azt hallottad-e már, mi ujság -Györkön?</p> -<p>Lonci annyira összehúzta vékony szemöldökét, amennyire csak -tudta, a társaság pedig kíváncsian és maliciózusan figyelt. -Félesztendő óta györki szolgabíró volt Balázs Bálint, a Lonci -szívének különös <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> kedveltje, az egyetlen férfi, akivel -szemben Lonci rövid, de változatos pályáján ellágyult, gyöngéd és -alázatos lett. Mi ujság tehát Györkön?</p> -<p>– Bálint megházasodik. Elveszi a fiatalabb Korongi-leányt.</p> -<p>A rosszindulatu jelentés elhangzott és a Lonci puha, fehér arca -egy másodpercre elsápadt. A társaság feszült figyelemmel nézte. A -Lonci sápadtsága azonban csak egy másodpercig tartott, fehér arcát -rögtön utána egy vérhullám tette pirossá. Lonci megmozdult és -ideges, remegő, türelmetlen, kíváncsi kérdésekkel árasztotta el a -társaságot:</p> -<p>– Melyik Korongi-leányt? A barnát? Aki idebent volt a vármegyei -bálon? Akinek két éve udvarol? A szegény Korongi leányát?</p> -<p>A Lonci kérdéseire sűrü igenekkel válaszolt a társaság és egyre -nagyobb érdeklődéssel várta a Lonci temperamentumának a kitörését. -A Lonci temperamentuma azután valóban kitört. Miután a -fölvilágosítást megkapta, Lonci hátradőlt, feszült figyelemmel -előreszegzett fejét fölkapta és halkan, de szikrázó, nagy -megvetéssel mondta:</p> -<p>– Ez volt az egyetlen tisztességes ember köztetek.</p> -<p>A társaság protestált, mire Lonci ismét előrehajolt és még -hevesebb támadásba ment át:</p> -<p>– Ez volt – ismételte – az egyetlen tisztességes ember köztetek. -Mindig tudtam. Az nem szégyelt nekem köszönni az utcán. Ti -egytől-egyig gazemberek vagytok, egyik komiszabb, mint a másik. Te… -te talán elvennél egy szegény leányt? A nyavalya majd kitör a -Závody-leányért, de elvenni <span class="pagenum"><a name= -"Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> nem veszed el. Ott -öregszik meg!… Te… te beteg vagy az utálattól, de el fogod venni a -rabló Körner göthös leányát… mert pénze van… Te pedig…</p> -<p>Lonci így sorra vette a társaságát; ellenállhatatlanul és -föltarthatatlanul áradt belőle a becsületes harag és a kíméletlen -szitkozódás, és mielőtt a társaság még felocsudhatott volna, de -mire ő a haragját kiadta, elbágyadtan hátradőlt, elnézett a -messzeségbe és enyhe mosolygással, úgyszólván ábrándosan -suttogta:</p> -<p>– <i>Az</i> tisztességes ember. Milyen jó ura lesz annak a -lánynak. Milyen szépen élnek majd együtt. Milyen szép gyerekeik -lesznek.</p> -<p>Lonci ezzel azután be is fejezte a maga számára az ügyet. -Szívének kedveltjét egy percnyi habozás után nem csupán átengedte -lelkében annak a tisztességes leánynak, annak az uri leánynak, -akinek rá kétségtelen – az övénél sokkal erősebb – joga volt, hanem -szívének kedveltje még nőtt is a szemében azzal, hogy így -veszítette el. Ez rendben van így. Ennek így kell lennie. Lonci -egész este alig válaszolt már azokra a haragos provokálásokra, vagy -gúnyos kötekedésekre, amelyekkel a megbántott fiatalság ingerelni -akarta, egész este ábrándos volt és a Balázs Bálint házasélete felé -mosolygott a jövőbe és a messzeségbe.</p> -<p>… Igy élt azután Lonci Marosvárott ismét három változatos -esztendőt. Történt pedig a harmadik év elteltével, hogy egy csendes -tavaszi estén – már úgyszólván az éjszakában – váratlan vendég ült -le csendesen és nyugodtan a kassza mellett <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> lévő -kerek asztalhoz. Balázs volt a váratlan vendég, Balázs, akit -negyedfél éve nem is látott már Lonci. Balázs alig változott; -valami keveset meghízott, egy árnyalattal megbarnult, de a szürke -szeme és a nyugodt mosolygása egészen a régi volt.</p> -<p>– Szervusz, Lonci, – mondta.</p> -<p>Mintha tegnap is itt lett volna. Mintha a negyedfél év egyetlen -nap lett volna. Lonci kábultan ült a helyén és olyan volt, mintha -álmodnék. Amit tett – hivatalos teendőit – álomban tette; nagy -bágyadtság, csendes, édes elfáradás, valami finom ájultság -ereszkedett le rá, és a bágyadtság sűrü fátyla alatt nagy, izzó -lobogás lángnyelvei törtek ki a szívéből és futottak végig a -testén.</p> -<p>Balázs csendesen szivarozgatott, amint szokta, és halkan, -diszkréten váltott egy-egy szót Loncival, amint szokta. – Hogy van? -– Jól. – Mit csinál idebent? – Közgyűlés volt, főszolgabiróvá -vállasztották. A Sasban nagy mulatság folyik, ő elszökött a mulatók -közül…</p> -<p>Haladt előre az éjjel és a kávéházat csukni akarták. Balázs -ekkor fölállott és fizetett. Mielőtt kiment volna, ránézett -Loncira.</p> -<p>Lonci tudta, mit jelent ez a pillantás; zárás után sietve kapta -föl kis kabátját és elfulva sietett a Maros-utca felé. A Maros-utca -sarkán ott állott Balázs és karon fogta. Összefogózva mentek előre, -Lonci rátámaszkodott a Balázs karjára, hogy el ne essék, a feje -szédült az édes ájulástól, de az egész testét beburkolták egy izzó -lobogás nagy lángnyelvei. Hazaértek; Balázs a karjára emelte -Loncit, <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> hogy el ne essen; Lonci mámorosan és -féktelen vágyódással tapadt hozzá.</p> -<p>Csendes tavaszi éjszaka volt, amelyre korán jött a reggel. A -reggel szürke volt, esős és hüvös és Lonci kihülten, fáradtan és -ijedten bámulta tompa világosságát. Értelmetlenül, szomoruan – -kínos erőfeszítéssel kutatva egy gondolatot, amelyet meg akart -fogni – meredt bele a reggelbe és a szeme lassan kerekre nyilt és -könnyekkel lett tele. Az édes bágyadtsága eltünt, a szíve nem -lángolt, borzongást és ijedtséget érzett.</p> -<p>– Mi bajod, Lonci?</p> -<p>Lonci ekkor megtalálta azt a gondolatot, amelyet keresett; Lonci -fölsikoltott.</p> -<p>– Mi bajod, Lonci?</p> -<p>Lonci szégyenkezve furta a fejét a párnába és kétségbeesett -zokogással sírta fel:</p> -<p>– Hiszen te is csak olyan vagy, mint a többi.</p> -<p>A férfi vígasztalni akarta és hozzáhajolt, de Lonci fölháborodva -és utálattal lökte el magától:</p> -<p>– Minden férfi komisz, – mondta kétségbeesve és utálattal. – Te -is… Hiszen mi most megcsaltuk a feleségedet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<h3>A Csetneky-lányok.</h3> -<p>A két lány a Fő-utca esti korzójáról jött hazafelé. Délcegen, -gőgösen, szőkén kanyarodtak be az Uri-utcába; onnan egy fordulattal -haza, a házuk elé. A ház előtt már várta őket Viktor, a -bátyjuk.</p> -<p>– Kérlek, – mondta nekik – gyertek fel hozzám egy félórára.</p> -<p>– A vacsora, – szólt Hortense.</p> -<p>– Ráér, – felelte röviden Viktor.</p> -<p>A két lány szótlanul fölment a folyosóra, onnan Valerie -benyitott a bátyjuk szobájába. A szobában égett a lámpa és két -karosszék állott az iróasztal előtt. A bátyjuk várta volt őket. A -lányok leültek a karosszékbe és szótlanul nézték, amint bátyjuk -leül az iróasztal mögé és idegesen játszani kezd a papirvágó -késével. Igy szoktak kezdődni kis családi tanácskozásaik; de a -hangulat most még feszültebb volt, mint máskor. A lányok hetek óta -csendes ellenségeskedésben éltek a bátyjukkal, és most -rosszindulatu hidegséggel várták a megszólalását. <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> Gőgös -kis szájukat konokul összezárták és csillogó szőke fejüket hideg -dölyffel szegték fel.</p> -<p>Viktor idegesen babrált a papirvágó késével, azután halkan -megszólalt:</p> -<p>– Legutóbb, úgy látszik, egyáltalában nem sikerült benneteket -meggyőznöm arról, hogy ha tovább is itt akartok élni Marosvárott, -akkor… hogy mondjam?… több engedékenységre, több udvariasságra van -szükségtek embertársaitokkal szemben. Azóta nemcsak tovább -bántjátok meg sorra és minden ok nélkül az embereket, hanem, úgy -látom, engem is alaposan lenéztek, annyira, hogy nyilván csak azért -nem szakítottatok meg velem minden érintkezést, mert véletlenül -mégis a testvéretek vagyok…</p> -<p>– Bocsáss meg, – szólt Valerie halkan és elpittyesztett kis -szájjal, – de te olyan különös vagy…</p> -<p>– Hagyjuk ezt, – vágott közbe Viktor. – Ne kezdjük előlről a -vitát. Egészen meddő volna. Minthogy azonban meggyőzni benneteket -nem tudlak, minthogy mégis a természetes gyámotok vagyok, – nálam -hat-hét évvel vagytok fiatalabbak – és minthogy végül meg akarlak -benneteket nagyon kínos helyzetektől óvni, elhatároztam, hogy -közlök veletek valamit, ami talán alkalmas lesz arra, hogy a -viselkedésteket megváltoztassa. Nehéz szívvel teszem, de jobb, ha -én teszem így hat szem között, tőlem telhető gyöngédséggel, mintha -más tenné: talán széleskörü nyilvánosság előtt, és talán bántó -szándékkal.</p> -<p>A két lány elsápadtan, mereven, mozdulatlanul <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> ült a -karosszékeken, kihuzott derékkal, fölemelt fejjel és lázasan -csillogó szemmel.</p> -<p>– Amit el akarok mondani, – szólt Viktor – az nekünk családi -titkunk, de olyan családi titkunk, amelyet egész Marosvár tud. Mi -azért voltunk mind a hárman távoli nevelőintézetekben és itthon -azért nem érintkeztünk senkivel, hogy meg ne halljuk. Apánk a -halála előtt úgy mondta el nekem, mint aki attól tart, hogy -összeroskaszt egy másik embert a leleplezése súlyával; én azonban -akkor már túl voltam a fiatal gőgnek az ostobáskodásain és minden -érzékenykedés nélkül, filozófus nyugalommal vettem tudomásul az -egészet. Tartok tőle, hogy rátok másképpen fog hatni, de éppen -azért remélem, hogy nem lesz üdvös tanulság nélkül.</p> -<p>A két lány sápadtan, kétségbeesetten és konokul lezárt szájjal, -szikrázó szemmel ült a bátyjával szemben. Viktor hiába várta, hogy -megszólaljanak. Csendesen vállat vont és halkan folytatta:</p> -<p>– Ti annyit tudtok, hogy az apánk Csetneky Sándor volt és az -anyánk Máthé Zsuzsanna. Az apánk… az apánk a maga módja szerint -nagyúr; az anyánk… az anyánkról nem tudtok semmit. Te öt éves -voltál, amikor meghalt, Hortense négy. Én tizenegy. Ti alig is -emlékezhettek rá; én csak arra emlékszem, hogy nagyon szép asszony -volt, hogy mindig selyemben járt, hogy… Hogy nagyon szép asszony -volt. Szép parasztasszony.</p> -<p>A szobában nagy csend volt. A két lány sápadtan és mereven -bámult a bátyjára.</p> -<p>– Az apánk uri asszonyt próbált belőle nevelni. Taníttatta… -franciául is… így kaptátok ti a neveiteket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> -Öltöztette, de az anyánk idővel ledobálta magáról az uri ruhákat, -amelybe nem tudott beleszokni, és fölvette a régi ruháit. Mindig -selyemben járt…</p> -<p>A papirvágó kés nyugtalanul forgott az asztalon. Viktor -lehajtotta a fejét.</p> -<p>– Az anyánk – mondta halkan – vezekényi parasztlány volt. -Vezekényről bekerült Marosvárra. Negyedik éve volt már itt, mikor -az apánk megismerkedett vele. A Kispiacon ismerkedett meg vele, -ahol…</p> -<p>Elhallgatott. Még mélyebbre hajtotta le a fejét. Fájt neki a -szó, amelyet kimondani készült. Habozott, kimondja-e. Azután -dacosan fölkapta a fejét és kimondta:</p> -<p>– Az anyánk almáskofa volt.</p> -<p>Egy éles, rövid és fájdalomtól reszkető sikoltás hangzott el. -Hortense fölugrott, a szivére szorította a kezét és kétségbeesetten -harapta össze a száját, hogy a zokogását visszaszorítsa. Valerie -kigyulladt arccal ült a helyén; mozdulatlan volt, de a foga -vacogott, mintha dideregne.</p> -<p>A sikoltás után megint nagy csend lett. Viktor beszélni akart, -józan tanulságokat akart levonni és jóindulatu tanácsokat akart -adni, de ránézett a két lányra és nem tudott beszélni. Nagy csend -volt. A két karcsu, erős, szőke lány mozdulatlanul, halkan, -kegyetlenül szenvedve viaskodott magával, de a Valerie kigyulladt -és vonagló arcán egyszerre nagy könnycseppek gördültek végig. -Mozdulatlanul és hangtalanul ült, le tudta magában gyürni a sírást, -de a könnyeinek nem tudott parancsolni és reszkető <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -szemhéja alól egymásután gördültek elő a nehéz, nagy cseppek. -Hortense megrázta magát, odafordult a nénjéhez, de amikor a Valerie -könnyeit meglátta, ujra fölcsuklott a torkán a sírás, tántorogva -ment a diványhoz és zokogva végigborult rajta.</p> -<p>Viktor úgy érezte, neki is könnyes lesz a szeme. Odament -Hortensehoz, leült melléje és az ölébe vette zokogó fejét.</p> -<p>– Ne sirj, – mondta halkan. Csendesen simogatta a fejét.</p> -<p>– Lányok, – mondta azután halkan, – ne gyűlöljétek meg az -anyánkat. Hiszen…</p> -<p>Nem folytatta. Csendesen simogatta a huga fejét és úgy érezte, -hogy hosszú idő után megint testvéri közelségbe jutott a két -lányhoz. Ellágyult és megindult a szive; Valerie azonban hirtelen -felállt, megrázta a fejét, mintha a könnyeket akarná lerázni róla -és halkan, de csattanó hangon mondta:</p> -<p>– Gyere, Hortense.</p> -<p>Hortense felállott és elment. Délcegen, keményen, szőkén -kisuhogtak a szobából. Viktor elképedve bámult utánuk.</p> -<p>A lányok a vacsorához nem jöttek be; másnap éppen olyan hideg -ellenségeskedéssel bántak a bátyjukkal, mint azelőtt és Viktor egy -hét múlva újra egy csomó sértést kért tőlük számon. Valerie miért -bántott meg egy öreg asszonyt, Hortense miért nézett keresztül egy -férfin, aki köszönt neki?…</p> -<p>Valerie magasra emelte szép szőke fejét és előretolt állal, -lesütött szemmel, halkan mondta:</p> -<p>– Viktor, arra kérlek téged a Hortense nevében <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> is, -hogy egyszer és mindenkorra kimélj meg bennünket az efféle ügyeknek -a tárgyalásától. Mi az emberekkel ezentúl is a magunk módja szerint -fogunk bánni. És ha mi a te ízlésedet, amelyet elég különösnek -találunk, nem akarjuk megváltoztatni, a testvéri érintkezésünk -zavartalan volta érdekében megtehetsz annyit, hogy ránk bízod: -bánjunk velük a magunk módja szerint.</p> -<p>– De hisz ennek az lesz a vége…</p> -<p>– Akármi lesz a vége: <i>mi</i> viseljük.</p> -<p>Viktor rábámult a két testvérére és amint az egyik gőgös, -karcsu, szőke lányról a másikra nézett, egyszerre világosan látta, -hogy ő az apjuk vérét örökölte, egy jókedvü, filozófus nagyúr -vérét, ez a két gőgös, szőke lány pedig az anyjuk vérét: az -almáskofa vérét, a gőgös, forró dölyfü parasztvért. Végignézett -rajtuk; legyintett egyet; föladta őket.</p> -<p>Öt esztendő mulva ebédnél Viktor megkérdezte a két lányt:</p> -<p>– Jöttök-e a nőegylet báljára?</p> -<p>Hortense ránézett Valeriera. Valerie összeszorította a száját; a -vékony ránc, amely a szája két oldalán lefelé huzódott, most mély -és szigorú lett. A nőegyletet mérlegelte.</p> -<p>– Igen – szólt azután lesütött szemmel.</p> -<p>– Ha igen, – mondá Viktor – akkor nagyon kérlek benneteket, hogy -– még ha erőszakot kell is tennetek magatokon – az én kedvemért -mindenkihez nagyon kedvesek legyetek. Egyébként sincs értelme: -közéjük menni azért, hogy lenézegessük őket, de most nekem különös -nagy érdekem is, hogy a mi részünkről senkit bántás ne érjen. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>A két lány hidegen hallgatta a kérést és nem válaszolt rá. -Tudták, hogy a bátyjuk házasodni is akar és képviselő is akar lenni -és mind a két szándékát lenézték és megvetették. A lányt, akit -kiszemelt, alacsonynak tartották és a képviselőség megszerzésének a -módját piszkosnak. Szőke fejüket, amelyen meglátszott a hervadásnak -egy távoli lehellete, magasra emelték és hallgattak.</p> -<p>Este beültek a bátyjukkal a hintójukba és elhajtattak az Arany -Sas elé, ahol a bál volt. A bátyjuk kisegítette őket a kocsiból. -Bementek az Arany Sas kivilágított kapuja alá, azután fölmentek a -lépcsőn és beértek a ruhatárba. A két lány itt levetette a báli -belépőjét.</p> -<p>Báli ruhájukban végignézték egymást, azután megindultak a -bálterem felé. Emelt fővel, karcsún és acélosan mentek előre; -bágyadt és büszke szépségük még egyszer és utoljára fölragyogott -gőgösen és bánatosan.</p> -<p>A terem ajtaja előtt torlódás volt. A lányok megálltak és a -bátyjuk gyorsan egy csomó kézszorítást osztott ki. A torlódásból -egy kékszalagos rendező ugrott ki vídáman, buzgón és kipirultan, -megállt a két Csetneky-lány előtt, összecsapta a bokáját és -lelkesen mondta:</p> -<p>– Kezüket csókolom… ha megengedik, hogy a karomat fölajánljam, -én majd bevezetem a hölgyeket…</p> -<p>Hajlongott, ragyogott az arca és emelte a karját. A két -Csetneky-lány emelt fővel, bágyadt és gőgös szépségben, -mozdulatlanul állott előtte és a <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> szeme pillája sem rezdült -meg. A fiatal férfi elvörösödött és dadogni kezdett:</p> -<p>– Ha a… hölgyek… megengedik…</p> -<p>A két Csetneky-lány keresztülnézett rajta, mintha levegő lett -volna, azután kikerülte és – minthogy közben a torlódás megszűnt – -fölemelt fejjel indult a terem felé.</p> -<p>A torlódás megszűnt, mert mindenki félreállott, elhallgatott, -várt és nézett. A két Csetneky-lány ment be a terembe, a -kékszalagos rendező pedig verejtékes homlokkal állott a bámuló, -várakozó és türelmetlen tömeg között.</p> -<p>Csetneky Viktor jött feléje. A kékszalagos erre végigtörölte a -homlokát, kiegyenesedett és elsápadva mondta:</p> -<p>– Viktor… tőled kell elégtételt kérnem azért a sértésért, -amelyet a hölgyek…</p> -<p>Csetneky Viktor most értette meg, mi történt. Elöntötte a düh; -ötéves harcuknak minden haragja fellobbant benne; ott állott a -tömeg közepén és a tömeg is várta, mit fog mondani; elkábulva -keresett egy győzelmes és hódító választ, és szinte reszketve, -hangosan – úgy, hogy még a két leány is meghallotta – így -szólt:</p> -<p>– Ugyan kérlek, ne törődj vele: hiszen tudod, hogy almás-kofa -volt az anyjuk.</p> -<p>A tömegben fölzizzent az öröm és a két lány eltűnt a -bálteremben. Valerie másfél óra mulva odament a bátyjához és halkan -mondta:</p> -<p>– Kisérj haza bennünket.</p> -<p>Viktor hazakisérte őket. A kocsiban egy szót <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> sem -szóltak egymáshoz. Otthon a két lány szó nélkül bement a -szobájába.</p> -<p>Viktor visszament a bálba. A két lány átöltözött és egy óra -mulva mind a ketten elhagyták a bátyjuk – az apjuk – házát. Még -azon éjjel örökre elköltöztek a bátyjuktól és fölemelt fővel mentek -az éjszakában a kérlelhetetlenség, a gőgös magányosság, a dölyfös -egyedüllét, a büszke hervadás felé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<h3>Marosváriak.</h3> -<p class="center">(A szoba, amelyben ez a jelenet lejátszódik, -fényes butorzatu és elegáns, de van rajta valami, – úgyszólván a -sarkokban bujkál valami, – ami sötét és halkan ordináré. – Az az -asszony, aki a szobában van, a ház urnője, már elérte a negyvenedik -évét; – a ruhája a legjobb szabóműhelyből való; – az alakja olyan, -mint harminc éves korában volt; – a feje ápolt és szép; – a homloka -okos és a szeme világít; – egészben véve igen elegáns és igen szép -asszony és csak a megfeszített figyelem fedezhet föl rajta gyanús -jeleket. Tiszta jelenség, de úgyszólván haut gout-ja van.)</p> -<p><i>A szobalány</i> (aki bejön, az uriházakban szokásos, rendes, -csinos szobalány): Nagyságos asszony, egy hölgy van itt. Eddig még -sohase járt nálunk.</p> -<p><i>A ház úrnője</i>: Hogy hívják?</p> -<p><i>A szobalány</i>: Nem akarja a nevét megmondani. Névjegyet sem -akart adni. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<p><i>A ház úrnője</i> (úgy bólint, mint aki ismeri már ezt a -fajtát): Hát jöjjön be.</p> -<p><i>A szobalány</i> (kimegy és pár másodperc mulva beereszti a -vendéget).</p> -<p><i>A vendég</i> (huszonhárom éves fiatal asszony. A legjobb -ruháját vette föl, de a ruhája hatodrangu szabótól való. Karcsu -teste és friss szépsége azonban ragyog a gyenge minőségü ruhában -is, amit a ház urnője egyetlen biztos pillantással, konstatál. -Nyilvánvaló, hogy a vendég igen fölindult állapotban érkezik be a -szobába. A szeme is elhomályosult az izgalomtól, alig lát és alig -tud megszólalni): Bocsánatot kérek… én Holló Viktória urnőt -keresem.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Én vagyok.</p> -<p><i>A vendég</i> (mértéktelenül elcsodálkozva, de áhitattal): Ön -az?</p> -<p><i>A ház urnője</i> (barátságosan): Én. Másnak képzelt?</p> -<p><i>A vendég</i> (őszintén): Egészen másnak.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Fiatalabbnak? Kedvesebbnek?</p> -<p><i>A vendég</i>: Oh nem. Öregebbnek és… (Nem meri tovább -mondani.)</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Csunya boszorkánynak. Mi?</p> -<p><i>A vendég</i> (naivül bólint).</p> -<p><i>A ház urnője</i> (helyet mutat a vendégnek): Ah igen… a mi -életünk nehézzé teszi az embernek, hogy őrizze magát. Ha -meggondolom, hogy én már husz évvel ezelőtt a híres Holló Viki -voltam!… Az embernek nagyon kell magára vigyáznia. (Eddig -diszkrétül figyelte meg a vendégét, most áttér egy gyors -fordulattal a látogatás nyilvánvaló tárgyára.) Önnek bizonyosan -beszélt valaki rólam. <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span></p> -<p><i>A vendég</i> (megrezzen): Igen. Egy… barátnőm…</p> -<p><i>A ház úrnője</i> (várakozik): Egy barátnője?</p> -<p><i>A vendég</i>: Igen. (Látja, hogy meg kell mondania a barátnő -nevét.) Radoszlávné.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Ah igen. Kedves asszony. Nagyon szép -asszony. És okos asszony. (Ránéz a vendégére.) Nyilván ő beszélte -önt rá, hogy hozzám eljöjjön?</p> -<p><i>A vendég</i> (vörösre pirul; azután elsápad; lesüti a szemét; -a szeme könnyes lesz; az ajka remeg): Igen… ő már régen mondja… -mindig mondja… hogy ostobaság tőlem… minek kinlódom. Bocsásson meg… -én alig tudom elmondani… ő mindig mondja… és ma, amikor a két -szobát kitakarítottam… egyszerre úgy elkeseredtem… úgy -elkeseredtem… hát az egész életemet így kínlódjam én át?… (Heves -zokogásra fakad.)</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hm… Két szobája van?</p> -<p><i>A vendég</i>: Igen.</p> -<p><i>A ház úrnője</i>: A férje… keveset keres.</p> -<p><i>A vendég</i>: Háromszáz koronát… hogy jöjjön ki abból az -ember a mai világban?… Minden évben igérik neki, hogy emelnek… A -Faiparnál, mert ott van… ő végez mindent, de a protekciósok mindig -elébe kerülnek és mert ő olyan jó ember, sohasem kap semmit.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hm. És gyerekük?</p> -<p><i>A vendég</i>: Nincs. Hát hogy lehessen háromszáz -koronával?</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Igen. És adósságuk?…</p> -<p><i>A vendég</i>: De mennyi!</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hát ezért… jött el hozzám. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p><i>A vendég</i> (újra megsemmisül zavarában): Ezért.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: No… így majd kevesebb lesz a gondja. Jobban -telik mindenre. A háztartás is mindjárt könnyebben megy. A férje is -jobb kedvű lesz. Van jó fényképe?</p> -<p><i>A vendég</i>: Nincs.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Nincs? No majd csináltat. És hová írjak? -Majd egy barátnője nevét írom a levél alá. A címe? (Föl akarja -írni.)</p> -<p><i>A vendég</i> (nem akarja megmondani).</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Ezt meg kell mondania, hiszen úgy sem -tarthatja titokban.</p> -<p><i>A vendég</i> (nagy lelki harcot vív; szinte fölsikoltva): -Nem. Inkább nem. Köszönöm, nem. (Menni készül.)</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Ahogy gondolja. (Lassan.) Adja át az -üdvözletemet a barátnőjének.</p> -<p><i>A vendég</i> (a barátnőjéről újra eszébe jut minden. Megáll. -Fölkapja a fejét): De igen. Harkai Károlyné.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hm, Harkai? Hová való a kedves férje?</p> -<p><i>A vendég</i>: Marosvárra. Mind a ketten odavalók vagyunk.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Ugy! Ön is? (Figyelemmel nézegeti.) Hogy -hívták önt leánykorában?</p> -<p><i>A vendég</i>: Koller Piroska.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: És hogyan kerültek föl Budapestre?</p> -<p><i>A vendég</i>: Az uram már régen itt fönt volt. Egyszer -hazajött látogatóba, – és így!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hány éve asszony már?</p> -<p><i>A vendég</i>: Már négy.</p> -<p><i>A ház urnője</i> (egy mozdulattal újra helyet mutat neki és -leülteti): Akkor fiatalon ment férjhez.</p> -<p><i>A vendég</i>: Tizennyolc éves elmultam.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Persze, akkor nagyon szerette az urát.</p> -<p><i>A vendég</i> (őszintén, gyorsan): Most is.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Most is? Bizonyos benne?</p> -<p><i>A vendég</i>: Oh!</p> -<p><i>A ház urnője</i> (lesben állva): Mert én azt hiszem… nekem az -az érzésem van… hogy most már teljesen elidegenedett tőle. Semmi -közük egymáshoz. Hidegen élnek egymás mellett, és maga -rosszindulattal nézi az ura minden mozdulatát. Megveti és lenézi az -urát, ugy-e?</p> -<p><i>A vendég</i> (magánkívül): Nem, nem.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Nem bánja, akármit csinál az ura. Nem -bánná, ha… ha megcsalná magát? Ha mást szeretne?</p> -<p><i>A vendég</i>: Én… megölném magamat.</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Ugy? Hát akkor maga mért akarja őt -megcsalni?</p> -<p><i>A vendég</i> (elképedve néz reá).</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Igen, maga azt gondolja, ugy-e, hogy ez -más, mert maga nem szerelemből teszi; hanem szegénységből; nem -azért, mert hűtlen akar lenni, hanem mert pénzt akar szerezni és az -ő gondjain is enyhíteni akar?…</p> -<p><i>A vendég</i> (lázasan): Igen. Igen. Mert ő kétségbe van esve, -mikor hónap vége felé elfogy a pénzünk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span></p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hát azt hiszi, hogy így azután nem bűn a -csalás? Hogy így rendben van?</p> -<p><i>A vendég</i> (megrettenve néz rá).</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Igy annál rosszabb. Gondolt már arra, mi -lesz akkor, ha az ura megtudja, hogy maga… maga idejár én -hozzám?</p> -<p><i>A vendég</i> (elfehéredve néz rá; reszkető ajka alig mozog): -Én…</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Erre persze nem gondolt. Erre nem -gondolnak. A barátnője rábeszélte. Mi lesz, ha egyszer a barátnője -férje megtudja, hogy a maga szép barátnője ide jár? Az ilyen buta -kis asszonyok csak arra gondolnak, milyen jó szépen öltözködni, de -arra nem gondolnak, hogy egyszer csak az a gyanutlan férj is -megtudja, miből öltözködik olyan szépen az asszony. Pedig -megtudja.</p> -<p><i>A vendég</i> (megsemmisülve): Istenem, én a Dunába…</p> -<p><i>A ház urnője</i> (könyörtelenül): Megtudja. Mert azok a -férfiak, akikkel itt találkozik majd, előkelő emberek, nagyurak, -akik magával itt finoman bánnak és akik a Nemzeti Kaszinóban -feketéznek, nem abban a rongyos kávéházban, ahol a maga ura. De -akármilyen finom emberek és magával akármilyen finoman bánnak, -azért magát attól a perctől fogva, hogy egyszer itt volt, mégis… -egy utolsónak tekintik, és akármennyire nem szoktak a maga urával -feketekávézni, azért az ura egyszer hatodkézből mégis megtudja. Jó -lesz?</p> -<p><i>A vendég</i> (a rémülettől fuldokolva): Istenem…</p> -<p><i>A ház urnője</i>: És maga! – hogy fogja akkor majd maga -érezni magát? Azt hiszi, hogy ez olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> könnyen -megy? Az az asszony, akiben van egy kis becsület, az ezerszer -megszenved azért a nyomorult pénzért. A lelkében is, a testében is. -Hogy a mások szemében utolsó lesz, – jó. De hogy maga… belül… a -lelkét (egy szörnyű szót keres)… rühesnek fogja érezni, arra nem -gondol, ugy-e? Pedig magában van egy kis becsület!…</p> -<p><i>A vendég</i> (dermedten): Én…</p> -<p><i>A ház urnője</i>: És a teste! Most erős, tiszta és fiatal. -Azt hiszi, megmaradhat annak? Azt hiszi, maga majd nem lesz beteg -és piszkos és nyomorult? De az lesz.</p> -<p><i>A vendég</i> (összeborzong).</p> -<p><i>A ház urnője</i>: És sohasem akar maga többé gyereket?</p> -<p><i>A vendég</i> (reszketve): De!…</p> -<p><i>A ház urnője</i>: Hát hogy legyen gyereke egy ilyen anyának? -És azt hiszi maga, hogy ha egyszer elkezdte ezt a dolgot, van akkor -megállás? Van akkor határ? Akkor elkezd csúszni lefelé; lassanként -elveszít mindent: a hírét, a társadalmi állását, a férjét, a -becsületét, a szemérmét és az egészségét, és lent lesz piszkosan és -betegen a legalsók között a piszokban. Akar oda jutni?</p> -<p><i>A vendég</i> (az ájulás szélén van. Alig leheli): Nem.</p> -<p class="center"><i>(Szünet.)</i></p> -<p><i>A ház urnője</i> (fölemeli a fejét): Én? Tízezer között egy -van, aki ilyen okos és ilyen erős; vigyáz <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> a -pénzre és nem hagyja magát; nem sajnál másokat és körömmel -verekszik önmagáért, ha kell. De ha tudná, mit szenvedtem én is. Ha -tudná, milyen rettentő nehéz volt. Ha tudná, hányszor akartam -megölni magamat és mennyi erő kellett hozzá, míg idejutottam. Van -magában erre elég erő?</p> -<p><i>A vendég</i> (suttogva, lehajtva a fejét): Nincs.</p> -<p><i>A ház urnője</i> (határozottan): Nincs! Keljen hát föl innen -és menjen haza az urához, takarítsa a két szobát és ne hallgasson a -buta és gonosz barátnőjére. (Energikusan.) Keljen föl innen és -menjen haza.</p> -<p><i>A vendég</i> (fölkel; megtántorodik; de indul; váratlanul -fájdalmas zokogásra fakad).</p> -<p><i>A ház urnője</i> (szelídebben): Menjen haza az urához. És -segítsen neki inkább. Törje a fejét azon, mit kellene tenni, hogy -az ura többet keressen. Az öreg Kalocsay báró csinál most egy új -faipari részvénytársaságot, próbáljanak oda bejutni. Az öreg báró -is marosvári ember; és majd én is beszélek vele. És most menjen -innen.</p> -<p><i>A vendég</i> (indul; az ajtónál megfordul és újra zokogni -kezd).</p> -<p><i>A ház urnője</i> (békülékenyen simogatja meg a haját).</p> -<p><i>A vendég</i> (zokogva akar lehajolni a kezére): Köszönöm…</p> -<p><i>A ház urnője</i> (nem engedi).</p> -<p><i>A vendég</i> (mindenáron meg akarja csókolni a kezét): A… jó… -Isten… áldja… meg… (Zokogva.) Azt mondták, hogy hideg a szíve… -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> Én nem is érdemeltem meg, – mivel -viszonozzam, hogy ilyen jó volt hozzám?</p> -<p><i>A ház urnője</i> (tolja kifelé): Semmivel. Menjen haza. (Az -utolsó másodpercben mégis visszatartja egy mozdulattal és megsúgja -neki:) Én is… marosvári vagyok, – marosvári Grün-lány. – Menjen -haza.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A ciklámen <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li>Regina kisasszony <span class="ralign"><a href= -"#Page_12">12</a></span></li> -<li>A király <span class="ralign"><a href= -"#Page_20">20</a></span></li> -<li>A gyáva ember napjai <span class="ralign"><a href= -"#Page_31">31</a></span></li> -<li>A tenger <span class="ralign"><a href= -"#Page_38">38</a></span></li> -<li class="li2"><i>A szerelem komédiái.</i></li> -<li>Kiábrándulás <span class="ralign"><a href= -"#Page_49">49</a></span></li> -<li>Csalás <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li class="li2"><i>Az Ábel-család.</i></li> -<li>Az Ábel-család <span class="ralign"><a href= -"#Page_71">71</a></span></li> -<li>Daisyke <span class="ralign"><a href= -"#Page_84">84</a></span></li> -<li>Ebédtől vacsoráig <span class="ralign"><a href= -"#Page_94">94</a></span></li> -<li>Ábel István <span class="ralign"><a href= -"#Page_100">100</a></span></li> -<li class="li2"><i>Babilon lánya.</i></li> -<li>Az első <span class="ralign"><a href= -"#Page_109">109</a></span></li> -<li>Szakítás <span class="ralign"><a href= -"#Page_119">119</a></span></li> -<li>Játék <span class="ralign"><a href= -"#Page_131">131</a></span></li> -<li class="li2"><i>Marosváriak.</i></li> -<li>Dernay Ágota <span class="ralign"><a href= -"#Page_141">141</a></span></li> -<li>A báróné <span class="ralign"><a href= -"#Page_149">149</a></span></li> -<li>Lonci <span class="ralign"><a href= -"#Page_163">163</a></span></li> -<li>A Csetneky-lányok <span class="ralign"><a href= -"#Page_169">169</a></span></li> -<li>Marosváriak <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of Project Gutenberg's A ciklámen és más novellák, by Lajos Biró - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A CIKLÁMEN ÉS MÁS NOVELLÁK *** - -***** This file should be named 62427-h.htm or 62427-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/4/2/62427/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |