NormalizeHEADmain

1 files changed, 0 insertions, 4244 deletions

diff --git a/old/62424-0.txt b/old/62424-0.txt
deleted file mode 100644
index 2e60f84..0000000
--- a/old/62424-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,4244 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook, Nagy kópé, by Gyula Krúdy
-
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions 
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at 
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-
-
-
-Title: Nagy kópé
-       Regény
-
-
-Author: Gyula Krúdy
-
-
-
-Release Date: June 19, 2020  [eBook #62424]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-
-***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KÓPÉ***
-
-
-E-text prepared by Albert László from page images digitized by the
-Google Books Library Project (https://books.google.com) and generously
-made available by HathiTrust Digital Library (https://www.hathitrust.org/)
-
-
-
-Note: Images of the original pages are available through
-      HathiTrust Digital Library. See
-      https://hdl.handle.net/2027/hvd.32044011891215
-
-
-
-
-
-NAGY KÓPÉ
-
-REGÉNY
-
-IRTA
-
-KRÚDY GYULA
-
-
-
-
-
-
-PEGAZUS KIADÁS
-1921
-
-W. Hamburger, Wien.
-
-
-
-
-I.  Május.
-
-„Tegnap este tiz órakor érkeztem meg a gőzhajóval és még csak annyit
-ismerek Budapestből, amennyit az állomás melletti kis vendégfogadóban, a
-Piros almában láttam; kedves arcu öreg korhelyeket, magukban mosolygó
-sörivókat, forró szájukat hideg borral öblitgetőket… Valamint nem
-ismerek többet a városból, mint a cipőket, amelyeket éjjel a szálloda
-folyosóján láttam a bezárt ajtók előtt és ezek a cipők külsejükkel
-elmondták, hogy alvó gazdájuk boldog, vagy boldogtalan,“ gondolta
-magában Rezeda Kázmér borus reggeleken, amikor szomoru álmából felébredt
-és ezüstlakodalmat ülhetett volna a bánattal…
-
-Huszonöt esztendeje lakott Pesten és akkor érezte magát legjobban,
-amikor feltette magában, hogy csak ezután ösmerkedik meg a várossal, a
-városi emberekkel. Rossz álom volt minden, amit Pestből látott. Uj
-szempontból, uj látószögből kell nézni az embereket és a világot, a
-pesti körútakat, a boltokat, a nőket. Félre kell tenni a gyanakvást, az
-embergyülöletet, a fölényt, az unalmat, amellyel hosszu pesti
-tartózkodása alatt felvértezte magát, a mindennapi élet kellemetlenségei
-ellen. Meg kell fiatalodni, előlről kell kezdeni mindent, el kell
-felejteni dolgokat, amelyeket huszonöt esztendő előtt sikerült megtudni
-az emberekről… Oly naiv bizalommal, gondtalan jókedvvel, sugárzó
-életörömmel kell kilépnie reggel az utcára, mintha valóban csak tegnap
-érkezett volna a Tisza mentéről Biasini ur gyorskocsijával és a várost
-olyan állapotban leli, amint régi metszetekről ismerte. Egy reggelen
-mindent le kell rázni, ami addig történt, ki kell seperni a szobából az
-embergyülöletet, az életuntságot, olyan inget kell felvennie, amely
-eddig nem volt a testén. Fiatalnak és jámbornak kell átváltoznia, hogy
-tovább folytathassa az életet. Tudniillik: végét járta.
-
-Lehet, hogy más ember életében is előfordulnak olyan reggelek, amikor
-megbánás nélkül, pusztán feláradó életösztönből egyszerre felejteni
-akarja a multat; Rezeda ur oly komolyan vette ezeket a ritka reggeli
-hangulatokat, mint a szerelmesek kedvesük levelét, vagy boriszszák a
-rózsaszinű mámort, amelyben elfelejtik minden nyomoruságukat.
-
-Rezeda ur ugy érezte, hogy az esőcseppek olyan régi hangon kopognak az
-ablakon, mint fiatal korában hallotta az esőt, az udvaron ugyanaz a régi
-levélhordó tudakozódik utána, aki első szeretője leveleit hozta.
-
-A háztetők, a kémények, az ablakok, amelyeket ablakából látott egy
-idegen város tartozékai…
-
-Talán nem is Pesten van, hanem Bécsben, vagy egy más nagyvárosban, ahol
-rövid ideig tartózkodott és ugy gondolt vissza a városokra, amint a
-házasságtörők a nászutjukra.
-
-A kapun kilépve egy napsugáras várost lát, amely most szárad a májusi
-nedvességtől.
-
-A Dominó utca – egy régi belvárosi utca, amely nem sokat változott a
-48-iki forradalom óta – különösen jószagu e reggelen.
-
-A fehér függönyöket a földszintes ablakokon tegnap vasalták, a boltosok
-felvidámodva tekingetnek kis boltjaikból, amelyeknek többnyire
-péksütemény és szalámi-szaguk van, a háztetőkön át a dunai gőzhajó oly
-sokatmondólag, fantáziásan tülköl, mint Rezeda ur ifjukorában, mikor még
-azt hitte, hogy a gőzhajóval csupa szerelmesek, boldog emberek utaznak.
-
-A pénzügyi tanácsosék ablaka nyitva van és virágcserepeit rendezi Zefi,
-a vörhenyeges haju kisasszony. A házmesterek megborotválkoztak, a mély
-belvárosi udvarokon a szivattyuskut maradványa körül zöld növényzet
-látszik; a kikoptatott kockaköveken ugyanazok a lábak járnak, akik már
-egyszer meghaltak, most visszajöttek, hogy folytassák félbenhagyott
-szerelmeiket. (Rezeda ur ezeken a reggeleken ugy képzelte a régi Pestet,
-hogy benne mindenki szerelemmel töltötte az időt.) Megelégedettnek,
-vidámnak látszott mindenki, akivel az utcán találkozott. A nyugdijas
-öreg urak harmónikás nadrágjukban, fehér gallérjaikban, tekintélyes
-sétapálcáikkal mendegéltek a sétatér felé, ahol ebédig eltöltötték az
-időt; s kedélyes leereszkedéssel fogadták Rezeda ur köszöntését, mintha
-az valóban nagyon ifju ember volna. A piacról hazatérő szakácsnék
-kosarából üdén zöldelt a petrezselyem, piroslott a kakas taréja és a
-szobalányok urnőiktől tanulták a kecses járást, amidőn a tőlük ajándékba
-kapott francia sarku cipőben siettek a füszereshez és frufrus fejükkel
-észrevették a csinos fiatal embert, (Rezeda urat). A jóálomtól felüdült
-arcu polgárasszonyok régi keztyüvel kezükön rázták ki a portörlőt a
-tegnapi bánattal és itt-ott már megszólalt a zongora a nyitott ablakok
-mögött, ahol kisasszonyok gyakorolták magukat a billentyük fogásában.
-
-Reggel kilenc órakor és májusban olyannak látszott a Dominó-utca, mintha
-senkisem töltötte volna benne álmatlanul az éjszakát, bortól, vagy
-szerelemtől betegen, hogy egyéb testi nyavalyákról ne is beszéljünk… A
-régi Pest boldog, vagyonos polgársága lakott itt, a butorokat még a
-nagymamák tették helyükre, a képeket régen elporladt kezek akasztották a
-falra és levendula (a bolhák ellen), s egyéb ártatlan illatok voltak a
-szekrényekbe zárva. Ha elvisznek egy teritéket az asztalról, darab idő
-mulva ujjal pótolják. A plébánia-hivatalban nemapad a hivők száma,
-annyian házasodnak, ahányan meghalnak.
-
-Rezeda ur boldog áhitattal nézett fel az ablakokra. Itt laknak azok az
-ódivatu cilinder-kalapos férfiak, bőszoknyás, kis kalapos, karcsu dereku
-dámák, akik a régi fametszeteken egyebet sem csináltak, mint mindig a
-muzeum előtt, vagy a Duna parton sétálgattak.
-
-Itt maradtak ifjan, redőtlen ábrázattal, éberlasting cipőben, régi korok
-divatos dalait dudolgatják magukban és a házibálon a negyvenes évek
-táncait lejtik. Erzsébet királyné koronázásakor résztvettek a pesti
-iparosok és kereskedők bálján és mostanában is oly áhitatosan
-mosolyognak, mint akkoriban, amikor Andrássy Gyula bemutatta őket Ferenc
-Józsefnek. Ha véletlenül el is költöztek volna darab időre a temetőkbe,
-mindig visszatérnek, ha unokáik a fenmaradott régi képeket nézegetik, az
-albumokban lapoznak, Daguer fotografiáit előveszik, ahol diszruhájában
-áll a nagyapa, vagy a nagymama. Óh, ezek az emberek nem ismerték az
-észbontó szenvedélyeket, a csuf bünöket, a házasságtöréseket, az örjöngő
-féktelen vágyakat… legalább ilyesmit nem jegyez fel róluk a méla
-emlékezet; mindig illatosak és áhitatosak voltak ők, mint a virágok
-Urnapi oltáron.
-
-Ezekhez a férfiakhoz és asszonyságokhoz indult el egykor, huszonöt év
-előtt Rezeda Kázmér a Tisza mellől Budapestre. Ezeket a pestieket
-kereste mindig, akikről egy vidéki udvarház őszi bolthajtásai alatt a
-könyvekben és régi ujságokban olvasgatott. A mult század gyönyörü és
-ábrándos Pestjét kutatta a belváros szük utcáiban. S boldog volt némely
-májusi reggelen, amikor néhány kis hangulatot vélt lepkevadászként
-elfogni az ódon házak között. (Óh, bár jönne szamaras kordéjával a
-vizárus és Dunavizet kinálgatna nyitott kapuk előtt!)
-
-Mindig ugy érezte magát, hogy megcsalták, amint az évek folyamán
-mindmesszebb tünt az utcákról a régi Pest. A sok kiábrándulás, az
-életuntság, a magányban érkező bus gondolatok berozsdásitották lelkét,
-mintha végkép eltünt volna az élet folyamának lerakodó fövenye alatt az
-ifju Pest és Rezeda ur. De jöttek májusi áradások, amikor a
-negyvenesztendős Rezeda ur felébredt, kiemelkedett lelke a porrétegből
-és megifjodva látta magát tükrében, mint egy lomtárból elővett képet,
-amelyet ügyes kéz lemosott.
-
-Hazugság volt minden, ami eddig történt vele, amit eddig látott. Csak az
-utcák változtak, a boltok szaporodtak, a házak nagyranőttek, uj
-palotákat épitettek és régi utcákat eltüntettek… de odabent a házak
-belsejében, a befüggönyözött ablakok mögött tovább él a régi Belváros,
-ápolják az ódon erkölcsöket, szokásokat. A boltok mélyében
-láthatatlanul, üldögélnek az egykori kereskedők és az órások ugyanugy
-igazgatják az órákat, mint a hatvanév előtti Pesten. A légsulymérő se
-mutat mást valamint a kalendárium hónapjai is a régi rendben
-következnek. Májusban bizonyára kirándul képzeletben minden régi
-polgárcsalád a Gellérthegy orgonabokrai alá a nagy elemózsiás kosarakkal
-és a gyepen visszamaradó ujságlapokat Emich Gusztáv betüivel nyomtatták.
-Az asszonyok fürdeni a Rudasba járnak és a vig kisasszonyok a
-császárfürdő aranyárnyékos platánjai alatt találkoznak a
-fiatalemberekkel. Sokan csodálkoznak, hogy nem hallják déli
-tizenkettőkor Budáról az ágyulövést, de a harangok ugyanazon hangon
-kondulnak meg a temetésekre, délben és este; a budai harangoknak uj
-lendületet ad a hegyvidék és valóban olyan messzi utat futnak be, mire
-átérnek Pestre, mintha a mult századból hangoznának.
-
-Reggeli sétájában Rezeda ur az Andrássy-utig ért és azokon a helyeken,
-azok előtt a modern paloták előtt, ahol nem tudta maga előtt felidézni a
-régi Pestet és vele a mult idők hangulatait, szinte lehunyt szemmel ment
-el. Az Andrássy-ut elején azonban jól kinyitotta szemét.
-
-A májusi ragyogásban fürdőző ut Bécset juttatta eszébe, ahol darab ideig
-boldog volt és a Ringen karonfogva sétálgatott az ismeretlenek között.
-
-A faburkolaton robogó kocsik között, az operai szfinxek előtt, a csinos
-ruházatu, gondtalan arcu járókelők mellett valóban olyan hangulatot
-érzett Rezeda ur, mintha egy ismeretlen, jókedvü, boldog városba tévedt
-volna; husz esztendős, pénz van a zsebében, szerelem a szivében és
-tegnap hallott egy dalt, amely ötpercenként visszatér az emlékezetébe.
-
-A Bajza-utcáig ment és senki sem zavarta meg jóizü hangulatában. A
-leveleikkel legyező fák uj levegőáramlatokat hoztak az esőben
-megfürösztött városba, a Körönd palotái ragyogva állottak, mint a soha
-el nem muló gazdagság. A kitárt kapukon nem járt be a gond szürke
-vándorlegénye, mosolygó nők jőttek le a házak lépcsőin, hogy keztyüiket
-gombolgatva tavaszi sétára induljanak. A falombokon ugy ragyogtak az
-esőszemek, mint a madárszemek. Mintha senkinek se volna otthon betege,
-szegénysége, szivtépő gondja: oly boldogan mendegéltek a sétálók az
-Andrássy-uton. Minden szerelmes megtalálta párját, egyetlen menyasszonyt
-sem hagytak cserben, mindenkinek ki van fizetve a házbére.
-
-Egyike volt azon csodálatos napoknak, amikor az ember nem látja meg a
-szenvedés és bánat konokul üldögélő fekete madarait a szembenjövők
-vállán. Az arcokat kivasalta a tettető szabólegény, a gyomrok
-elfelejtették a korgást, a zsebekben erszények vannak, amelyek
-kifogyhatatlanok. Tétovázó járásával senki sem irja fel az aszfaltra
-legbusabb gondolatait, a cipősarkok hetykén kopognak, a fogatokban
-milliomosok nyájasan ülnek és bizonyosan szerelmes dolgokat beszélgetnek
-egymás között a járókelők, hisz mindig mosolyognak.
-
-Rezeda ur más alkalommal tán fontolóra vette volna, hogy a város
-leghazugabb negyedébe tévedt, ahol az illemtanároktól tanulták meg a
-lakósok a kellemes magaviseletet, mig bensejükben épenugy szenvednek,
-szomorkodnak, jajonganak, mint a legnyomorultabbak. Észrevette volna,
-hogy a nők ruházkodásának gyakran gyanus az eredetük, a férfiak éjjel a
-börtönre gondolnak… a szegény pesti gazdagság mutogatja itt szélhámos
-selymeit. De ezen a napon Rezeda urnak jó kedve volt… A kétférjes
-asszonyságok mellett, akik e májusi délelőttön mindkét férjüket,
-valamint ölebeiket is sétálni vitték, tiszteletteljes arckifejezéssel
-haladt el, holott tegnap még gunyos megvetéssel nézte ezeket a mindenki
-által ismert pesti dámákat, akik többnyire büszkébbek voltak a
-szeretőjükre, mint a férjükre. Ámde ma megbocsájtás van a szivében.
-Bizonyosan besorozta őket azon szegény, sajnálatraméltó régi delnők
-közé, akik a temetőben igy védekeznek a sirhalmukra telepedett vádaskodó
-emlékezet előtt: „Bocsássatok meg, hogy vétkeztem, nem tehetek róla, az
-uram meg nem értése, ridegsége, durvasága, hidegsége kergetett, hogy egy
-megértő meleg szivet keressek… Bocsássátok meg, hogy nem áldoztam fel
-fiatal életemet az önzésnek és szomoruságnak!“ Amint a házasságtörő
-asszonyok évszázadok óta védekeznek. Nem haragszik a legismertebb
-szélhámosokra sem, akik szemérmetlen mosollyal ültek a nyitott
-fiákerekben. Vig és elmés gavallérok ők, a hires Zrinyi-kávéház hőseinek
-maradékai. A mohó, erőszakos tekintetü és szemtelen magaviseletü fiatal
-nők, akik szerencséjüket az utcán keresik, nem mérgesitették, mint
-tegnapelőtt. A jó isten árvaleánykái ők, akik a negyvenes években
-költőket szerettek és ápoltak. Tavaszi nap volt, Rezeda ur elandalgott,
-boldognak szerette volna magát érezni… A világháboru előtt voltak ilyen
-tavaszi napok Pesten, megifjodtak az emberek, midőn a városerdő
-vadgesztenyefái kivirágzottak; álomvárossá lett Budapest áldozócsütörtök
-napján, a mely napon mindenki azt álmodhatta, amit akart. Őregek ifjunak
-gondolták magukat, asszonyok megszépültek, ablakok fénylettek, tornyok
-ragyogtak… Lám, még az öreg Rezeda Kázmér ur is boldognak érezte magát.
-Elhatározta, hogy délután lóvasutra ül, végigutazik a budai utcákon,
-meghallgatja a földszintes korcsmaházak udvarairól kihangzó
-harmónikákat, megnézi, hogyan piroslik a bor és az emberek arca a
-veresteritékes asztaloknál; majd végigkocsizik a zugligeten, amely
-ünnepnap délutánokon szerelmes párokkal és vak hegedüsökkel van telve,
-stációt tart a város legszebb mulatóhelyén, az öreg Fácánnál és
-végiggondol régi ifjuságán.
-
-
-
-
-II.  Pünkösd.
-
-A Fácánnál majális volt.
-
-A tabáni és vizivárosi tornyok litániai harangszava, valamint a
-Retek-utcában kiragasztott zöld cédula közölte a fiatal nőkkel, hogy
-ezen a délutánon táncmulatság van a Fácánnál, amelyhez Piros Flórián
-zenekara szolgáltatja a tánczenét; a kitünő italokról és ételekről az
-ismert vendéglős gondoskodik.
-
-Eljöttek tehát a rózsaszinü és kék ruhák a budai utcák öreg házikóiból,
-s az ifju fürge lábak ugyanazon nyomokba léptek a kopott kövezeten, az
-erdei avaron, a kanyargó gyaloguton, amelyet egykor a nagymamák hagytak
-hátra. A vak hegedüsök, lábatlan harmónikások, akik a keresztutaknál ugy
-helyezkednek el, mintha a várostól örök időkre kibérelték volna
-helyüket, ugyanazon nótákat vonták, amelyeket a majálisi fiatal nők
-anyáinak huztak, amikor azok először jártak májusban az erdőn. A szőke
-és barna kontyok, a hullámos hajak, a szivben repdeső jó kedvek, a
-pajkosodó nyelvek, a játékos szemek, a bérmálás tömjénillatát őrző fehér
-harisnyák, vállalkozó kis cipők, felhevült szalagok, pontosan illeszkedő
-harisnyakötők, álmok, szerelmek, ismeretségek, találkák és rügyező
-vágyak eljöttek a Fácán ódon udvarára, végigjárták a bolthajtásos
-folyosókat, felszaladtak a ropogó lépcsőkön, belenéztek a
-kopottaranyozásu tükrökbe, amelyekben régi dámák arcai rejtőznek, mint a
-folyam mélyében az eldobott gyürük, amulettek…
-
-Felcsattogtak a kedvek, mintha egy láthatatlan karmester tapsolva jelt
-adott volna a mulatság megkezdéséhez, a varrógép mellett töltött éjjelek
-remekmüvei, a lengedező szoknyácskák valamely fuvalom révén megmozdultak
-és repkedni kezdtek; a gondban, házi munkában, ódon padlók járásában
-megszokott leánylábak meginogtak, mint az alkonyi szélben a virágszálak;
-számtalan kis hegedüs telepedett a falombokra és a szivekbe és egy meleg
-lehelet szétfujta a Fácán felett azokat a tavaszi virágmagvakat,
-amelyekből a szerelem terem. A hüvös kis kezek, amelyek tán még a
-délelőtti mise imakönyvétől voltak hidegek, vagy fáradtak a
-főzőkanáltól, felmelegedtek, amint kinyultak a táncosok felé. A jó
-táncosnők oly elbizakodottan vetették magukat a tánc áramlásába, mint az
-uszók a hullámokba. Lángban állott a szende szüz, a fogak lezárt
-sövényei megől visszafojtott hangok törtek elő és Karmolin, egy öreg
-budai kéjenc már ott guggolt a lyuk mellett, amelyet annak a kamrának a
-deszkafalába furt, ahová a leányok ruháikat mennek megigazitani.
-
-Eljött a majálisra Damasztiné is a leányaival és ott szokás szerint
-feltünést keltett.
-
-Damasztiné, „igazgató özvegye“, mint névjegyein olvasható, azoknak a a
-negyvenes évekbeli öreg, előkelő uri asszonyságoknak a hivatását
-választotta életpályául, akik egykor a régi Pesten és Budán minden
-utcában feltalálhatók voltak: vidéki kisasszonyokat fogadott el kosztra
-és kvártélyra, atyafiságos indulattal vezette a lányok nevelkedését.
-Zenére, francia nyelvre, illedelemre és nagyvilágias társalkodásra
-oktatta Damasztiné a gondjaira bizott leányokat. Soha sem szökött meg
-egyik se szinésznőnek, vagy légtornásznőnek, ámbátor a fiatal hölgyeknek
-nagy kedvük van e pályákhoz. Inkább némi kis szerelmet vittek haza
-tornyos falusi otthonukba a Damasztiné leányai, amely szerelmek gyakran
-házassággal is végződtek. Sok szegény budai fiatal ember, istentől
-elhagyott kishivatalnok, városi tisztviselő (különösen, ha már
-„kinevezett“ volt,) köszönhette Damasztinénak, hogy módos feleséghez
-jutott. Az asszonyság tekintélynek és megbecsülésnek örvendett a
-vizivárosban, holott a budai anyák nem mindenben helyeselték Damasztiné
-nevelési módszerét. A Damasztiné kisasszonyai – a vizivárosi vélemények
-szerint – sokkal többet engedtek meg maguknak, mint más polgári
-kisasszonyok. Az „igazgató özvegye“ bizonyos mágnásos allürökhöz
-szoktatta a falusi virágszálakat, különösen öltöztette őket, megengedte,
-hogy vasárnap délutánonként fiatal emberek jelenjenek meg a háznál és a
-zongora körül megforgassák a kisasszonyokat; Damasztiné aranyos
-fejkötőben, és bombassin-selyemruhában trónolt az összejöveteleken és
-nyomban észrevette, ha a kisasszonyok a fiatal emberrel a mellékszobába
-vonultak. A litániáról jövő budai asszonyságok megjegyzést tettek, midőn
-a zenétől, énekszótól, vigságtól hangos vizivárosi ház mellett elmentek.
-De Damasztiné azzal pipálta le őket, hogy minden esztendőben férjhez
-adott egy-két leányt a gondjaira bizottakból.
-
-Természetesen a Fácánbeli majálison is a Damasztiné kisasszonyai voltak
-a nyertesek. Ők tudták legjobban a polkát, nem hibázták el a négyest, a
-walzert ugy táncolták, mintha hatvanas évekbeli katonatiszti bálokon
-tanulták volna. Szemükkel és legyezőjükkel ugy játszadoztak, mint a
-legelőkelőbb dámák az operai páholyban. A frizurájukat készitette és
-ruhájukat mindenféle szalagokkal diszitette Damasztiné, amihez csak neki
-volt izlése.
-
-Négy leánya volt ez időtájt az asszonyságnak. „Akármelyik megér egy
-második kerületi házat, vagy akár egy állami tisztviselőt!“ – mondogatta
-Damasztiné. Ám a leányok között volt egy bizonyos Antónia nevezetü,
-akiről némelyeknek (igy Rezeda urnak is) az volt a felfogása, hogy a
-budai ház mellett még egy sashegyi szőlőbirtokot is felér értékében.
-
-Antónia ötven esztendeje járt a Fácánba majálisra.
-
-Ő volt az, akiért párbajokat vivtak kék cilinder-kalapos, lilaszinü
-gérokkos, fehér pantallós gavallérok (akik manapság a családi arckép
-albumok ábrándos fotográfiái közül nézegetnek) fehér köpenyeges
-katonatisztekkel. Ő ment végig pillangós cipőiben azoknak az öreg
-embereknek a mellényén, akik manapság félig megvakulva és szótlanul
-tartják kezüket poharaikon a szarvas- és kereszt-téri kis korcsmák
-sötét, pókhálós sarkaiban. Ő hagyta ott ibolyaillatát a Fö-utcai templom
-előtt a padokon, hogy még napjainkban is megszerelmesedik a fiatal
-ember. A Bástya-sétányon ő andalgott alkonyatokon, mig lenn egy kis
-udvari korcsmában a Seckingeni Trombitás dalát fujja valaki. Az ő lábát
-érezték a régi cukrászda szük asztalkáinál a gavallérok. Ő jutott
-eszükbe a magányos férfiaknak, midőn a Mátyástemplomon toronyzene volt.
-Ő pergette a varrógépet zöld cserepes növénnyel berakott ablak megett, a
-félig földbe sülyedt tabáni házikóban. Ő róla álmodtak szegény, kopott
-költők, midőn a budai leányt ábrázolták munkájukban.
-
-Ő ment fel szeliden a holddal a Gellérthegyre, az ő szava hangzott a
-tabáni torony harangzengésében, ő könyökölt ki a magas ablakon midőn az
-őszi bortól boldoggá és boldogtalanná lett fiatalemberek éjszaka
-énekeltek a mély utcában, ő csalogatta maga után a bolyongókat a
-jezsuita-lépcsőn, ő kapta azokat a szerelmes leveleket, amelyeket
-csendes délutánokon valakinek irni szeretnének a költők, ő ment oly
-illatosan vasárnap délelőtt a templomba, mint a májusi oltárok, őt
-dicsérték a régi terek, kanyargós utcák, mohos házak a pestiek előtt,
-akik némi kis romantikát szivni mennek át Budára (nővel a karjukon, vagy
-nő nélkül a szivükben), ő jutott eszükbe a köszvényes öreg uraknak a
-császárfürdő platánjai alatt, amikor a bosnyák katonazenekar déli zenét
-játszik, ő volt az a nő, akit sohasem lehet elfelejteni és mindig ifjan,
-üdén, bájmosollyal áll a férfiak szive oltárán.
-
-Rezeda ur azt hitte, hogy már nagyon régen ismeri Antóniát, vagy
-legalábbis anyját, vagy nagyanyját vitte sétálni, táncolni, kisérte
-templom után, csalogatta a meredek erdei uton, amely a Svábhegyre visz
-és kellő időben megtalálta a vigasztaló hangokat, vagy a mulatságos
-szófordulatokat.
-
-Tudott-e Antónia e régi szerelemről?
-
-A nők, bármily fiatalok és tapasztalatlanok, mindent tudnak, amikor egy
-öreges, rajongó gavallért bemutatnak nekik, mint Rezeda urral tette
-Damasztiné, midőn szünet lett a táncban és Antónia hizelkedő mosollyal
-kereste fel nevelőanyját. Egy pillanattal tovább felejtette kezét Rezeda
-ur kezében, s szemével végigsimogatta a gavallér fehér mellényét
-(amelyet egykor egy hölgy himzett) és öntudatlan kacérsággal perditette
-rózsaszinü szoknyáját Rezeda ur térdéhez, mintha régi szerelmi viszonyt
-óhajtana felujitani.
-
-„Valóban nem tudnám megmondani, hogy mi lett abból a leánykámból, aki
-iránt érdeklődik Rezeda ur. Annyi bizonyos, hogy nem volt boldogtalan,
-mert a boldogtalanságról én leszoktatom a gyermekeimet,“ folytatta a
-beszédet Damasztiné.
-
-(„Ó, én már tudom, mit lett betőle,“ gondolta magában Rezeda ur és
-hosszasan Antónia sugárzó szemébe nézett, mintha ekkor látott volna
-először életében leányszemeket.)
-
-Antónia még a távolból is visszanézett, azzal a titkolatlan
-érdeklődéssel, amely zavarba szokta hozni a legokosabb férfiakat is.
-Rezeda ur félfüllel hallgatta Damasztiné előkelő szavait:
-
-„Az én házamnak olyan hirneve van, hogy a nagymamák is hozzám
-kommendálják unokáikat, nem felejtenek el, midőn fehér hajjal, merengő
-fővel andalognak az emlékezés kertjeiben. Oh, én megtanitottam őket,
-hogyan kell sétálni, járni, fejet tartani, arcot választani, hogy mindig
-érdekeseknek tünjenek fel a férfiak előtt. Az egész élet nem jelent
-egyebet, mint annyit, hogy mindig érdekesek legyünk. Azt hiszem,
-korunkban az a divat, hogy a nők szerelmi boldogtalanságot öltenek
-magukra és igy hóditják a férfiakat. Mit hallott Rezeda ur a mostani
-divatról?“
-
-Rezeda ur bár nem volt barátja a felesleges beszélgetésnek, a régi
-ismeretség révén felelt Damasztinénak.
-
-„Azt hiszem, a harangszoknya a divat… s a bánatos arckifejezés a magános
-sétán jobban illik a nők arcára, mint a hideg közöny.“
-
-„Tehát azt gondolja, hogy leányaimat neveljem bizonyos mélabús
-magatartásra? Azt hiszi, hogy a férfiak még mindég szentimentálisok,
-mint a mi időnkben voltak? Emlékszik, mennyit szenvedtünk, sirtunk
-egymásért, mert az volt a módi?“…
-
-Rezeda ur veszélyesnek itélte a társalgás folytatását, azt inditványozta
-tehát, hogy üljenek uzsonnához, amit a jelenlevő kisasszonyok
-helyeseltek, mig Damasztiné sóhajtott:
-
-„A férfiak sohase áldozzák fel a fehér asztalukat a legszellemesebb nő
-kedviért sem.“
-
-A Fácán árkádjai alatt volt teritve (mig az udvaron a tánc folyt). A
-korcsmáros még abból az időből ismerőse Rezeda urnak, mikor szerelmeit
-télen is a Fácánba hordta szánkán és a meleg vendégszobából ábrándozva
-nézegették a sürü hóesést, s lélekzetet visszafojtva figyeltek, ha
-idegen száncsörgés hangzott fel az erdőben.
-
-A rántott csirke olyan izes volt, mintha nem is korcsmában készült
-volna, hanem azoknak az asszonyságoknak az elemózsiás kosarából való,
-akik egykor háznépükkel a budai hegyek közzé kirándultak és a zöld
-gyepen zsiros papirost hagytak hátra. A frissen csapolt sárga ser habja
-ugy ment fel és alá a füles poharakban, mint a harmónikát huzzák boldog
-népies mulatságokban. A bor piroslott a talpas poharakban és boldog
-mámort igért kacsintó szemével, amely mámortól egykor már a régiek is
-elfelejtették mindennapi gondjaikat, szerelmesek lettek az öregek,
-pajkosak a dámák, önfeledkezők a kisasszonyok. Retkek vöröslöttek, mint
-falusi kisasszonyok. Fagylaltok illatoztak, mint ifju delnők. A sajt,
-mint egy elővigyázatos öreg ember cugos cipőben, meggondoltan ballagott
-mindenféle ennivaló után. Damasztiné, mint aféle vérmes asszonyság,
-elment igazitani a füzőjén, Rezeda ur bonvivánt hangulatokban
-ringatózott, a tánc szakadatlanul tartott az udvaron, mintha csak igy
-volna érvényes a tavasz, a szerelem, a sóhajtás, a vágy amely nagyobb
-szekereken jött a városból a Fácánhoz, mint amilyenen a sörös hordókat
-szállitják. A bomladozó kontyok, az izzadt nyakszirtek, a megzavart
-toalettek, egykor mind emlékei leendenek a majálisnak; a levetett
-ruhácskák és ingek szerelmes szavakat potyogtatnak ki magukból, midőn
-lefekvés előtt otthon kirázzák őket. A szoknyák, bár még ezidőtájt
-hosszuak és bővek voltak Pesten (a háboru hosszadalmasságában rövidültek
-meg évről-évre a szoknyák), mikor aludni mennek, elmondogatják
-egymásnak, hogy mit hallottak és láttak a majálison; még a szemérmetes
-alsószoknyának is van ilyenkor regélnivalója, hisz ő is többször
-kivillogott a forgatagban titkos helyéről. A cipők ezernyi lépésről
-tudnak, (midőn fáradtan haza kerülnek), amely lépésekhez eddig nem
-voltak szokva: tudnak sétákról a tánc után, az erdő rejtett részeiben,
-tudnak heves és kiszámithatatlan mozdulatokról, – egy kis füles (egy
-fehérke) a padra állott, hogy elérhesse a fiatalember száját… Az erdő
-meghallgatja a csókokat, legfeljebb a madarak éneklik el másnap, akiknek
-ugysem érti senki a szavát Pesten.
-
-Lám, Rezeda ur is merengett az asztalmaradékok felett, egyedül maradván
-a tornácon egy sajthéjjal és a kiüritett seres kriglivel, midőn is
-tavaszi esőfürgeségü léptek hangzottak fel a háta megett, pántlikás kis
-cipők oly gyorsan hoztak erre valakit, mint a bárány szalad a zöld
-mezőn, ibolya illat jött egy nagy nyitott ablakon át az erdő mélyéről és
-valaki, hátulról befogta Rezeda ur szemét és gyorsan megcsókolta bal
-oldalról az arcát. Édes kis csók volt; melegebb, mint a fülemülefészek
-és mohó, amint a kis hal ugrik fel a folyóból a napsugár után.
-
-Rezeda ur nyomban sejtette, hogy a csókolózó nem lehet más, mint az
-egyik jólnevelt Damaszti kisasszony. Ámde Antóniára nem mert gondolni,
-holott mégis csak ő volt a kis bünös, amint Rezeda ur hirtelen
-hátrafordult.
-
-„Kérem, ne haragudjon rám.“ szólt a leányka szemérmetes fojtott hangon.
-
-Rezeda ur fölényesen mosolygott, de mikor megszólalt, észrevette, hogy
-csuklik a hangja.
-
-„A világért sem, gyermekem… Köszönöm, hogy eszébe jutottam, mert én
-kegyedet nagyon szeretem.“
-
-„Én is szeretem.“ felelt Antónia és kezét gyorsan kiszabaditván Rezeda
-ur kezéből, elillant a tornác űvegajtóján át, hogy senkisem vehette
-észre megjelenését. Egy pár perc mulva egy kefehaju hadnagy karján
-lejtette a csárdást és táncosa vállán át tőbbször és titokzatosan
-pillantott az egyedül maradt Rezeda urra, holott a kefehaju meglehetősen
-tartotta szóval: még a levegőbe is emelte, amint ez divat volt.
-
-Rezeda ur öreg gavallér módjára először mély megindultságot érzett a
-fiatal hölgy megfeledkezésén (néha sajnálta a nőket, a szegény
-áldozatokat, akik mindenüket odaadják a férfiaknak, mig ezért többnyire
-a bókok és hazugságok hamis pénzeit vágják zsebre). Későbben
-elfelejtette korát, tekintélyét, deres haját, bölcsességét és a
-kisasszony harmadik titokzatos pillantására számolni kezdett azzal a
-gondolattal, hogy vénségére bizonyos szerelmi kalandba keveredett.
-
-Természetesen hallott ő is, mint minden vénülő férfi az igen fiatal
-hölgyek titokteljes vonzalmáról az öregebb férfiak iránt. Igy van az
-oroszlánoknál is. A legöregebb himoroszlán veszi feleségül a fiatal
-nőstényeket. Ámde magánéletében még nem tapasztalta, hogy őszülő
-fürteinek különösebb varázsa lett volna. S bolond férfi módjára
-(ahelyett, hogy megtöltötte volna a poharát ó sashegyivel, hogy felejtse
-a világi élet hiábavalóságait), félig behunyta a szemét és tünde képeket
-festett maga elé Antónia bájairól. Rezeda ur lelkével ismerősek
-sejthették, hogy Antónia szemeit azon régi szép nők élveteg szemeihez
-hasonlitotta, akik manapság már csak olajfestményekről, vagy amulettek
-kis képeiről nézegetnek vissza soha el nem muló kéjes mosollyal; férfi
-sorsokat fujtak el az ajkak egy lehellettel; a nyak vonalai éjfélkor is
-kirajzolódnak a sötétségben az álmatlan szemek előtt; a tenyérnek kis
-fészkei évekre melegséget hagynak a férfiak kezében és a lágyan
-domborodó lábszárakat semmiféle táncosnő lába nem tudja elfelejtetni.
-
-Rezeda ur néhanapján hitt az álmokban, a nők boszorkányos tudományában,
-a jó és a rossz szemekben, a szavaknak varázslatában, a hangoknak
-másvilágias eredetében. Ugyanezért feltette magában, hogy szivesen
-átengedi magát Antónia varázslatának, akinek alakjában most, negyvenedik
-évén tul bizonyosan egy régi nő jön bocsánatot kérni, akit egykor hiába
-várt a Jánoshegyen, Talán a postamesterné lesz ő, akihez hiába utazott
-el egykor a Verhovinára öles hóban, moszkvai télben… Tán inkább a
-kereskedőné lesz, aki hajszálat ajándékozott egy vidéki állomás
-várótermében és nem jött el a megbeszélt napon a császárfürdőbe. Vagy…
-ez, vagy amaz, a nők közül, akik szemmel-szájjal, kézzel és lábbal
-mindent igértek és semmit sem tartottak meg, amint az más férfiak
-életében is előfordult, nem csupán Rezeda Kázmér uréban. Antóniának egy
-ilyen régi nő vétkéért kell vezekelnie és ifjuságát feláldozni.
-Lehetséges, hogy talán anyja volt az, aki egykor bolonddá tartotta
-hősünket… Rezeda ur elhatározta, hogy gyöngéd és tisztességes lesz, ha a
-várt szerelmi óra elkövetkezik és a kis lábak majd elhozzák drága
-terhüket a megbeszélt találkozóra.
-
-Alkonyodott és a pincérek vendégek, cigányok többé-kevésbbé leitták
-magukat; mindenféle nótákat gajdoltak borvörös arcu öreg emberek, mintha
-a kakukos óra szólalna meg, a söröshodókat ugy guritgatták elő a
-jégveremből, mint cinkostársakat; a kucsébert barátságosan fogadták az
-asztaloknál, mint egy várva várt vendéget, idegen emberek koccintottak
-egymással, mig a női ruhatár táján elcsattant egy pofon, amelyet sürü
-egymásutánban több követett azokon a helyeken, ahol féltékeny, vagy
-sértett férfiak tartózkodtak, a táncmulatságot nem zavarta semmi. Boldog
-kacaj viháncolt, midőn egy törpe szolgalegény a lampiónokat kezdte
-felgyujtani és Piros Flórián oly andalogva és szemforgatással gyujtott
-rá egy keringőre, amint azt Pesten jártában megleste az Emke kávéház
-ablakán át fővárosi kollégáitól. (Akkoriban kezdtek a pesti
-cigányprimások, mint amorózó szinészek mutatkozni hallgatóik előtt.)
-
-De nem csak a Fácán udvarán andalgott a zene, hanem megszólaltak
-hangszereikkel azok a láthatatlan muzsikosok, akik csábitó dallamokat
-vonnak, azzal a célzattal, hogy fiatal nőket és férfiakat sötét erdei
-utakra, elhagyott padokra, bokrok sürüségébe, fák lombjai alá
-hivogassanak és ott megismertessék őket a magányban felébredő
-bátorsággal, az addig sohasem képzelt vakmerőséggel, álomból is alig
-ismert gyöngyörrel. Az erdőben, a sötétben nincsen tükör és igy a nők
-nem látják, hogyan lesz csapzottá a hajuk a bátran viszonzott öleléstől,
-hogyan bomlik fel ruhájuk, amelyet a vasárnap délutáni óraketyegés
-mellett oly gondosan és figyelemmel adtak testükre öregasszonyságok,
-hogy még azt se vették volna észre, ha a szájukban tartott gombostüt
-lenyelik. Nem láthatták, hogy máskor nyugodt, sőt visszautasitó
-tekintetük mikor válik kancsalitóvá, mintha e váratlan kancsalsággal a
-mohón élvezett csókok, kiszáradt ajakkal felszürcsölt kéjek, többé el
-nem felejthető szerelmi emlékek hagynák itt nyomukat… Rezeda ur régi
-ember volt: igen jól tudta, hogy mit jelent a nők kancsalitása, midőn az
-erdőből előjönnek; a vetőkártyában ettől az órától fogva mutatkozik mind
-gyakrabban a pap és a bába figurája, mind közelebb kerülve ahhoz a
-kártyához, amely saját magát az embert jelenti.
-
-A táncosnők eltünedeztek táncosaikkal a lampiónok alól, amig odafent az
-árkádok alatt az öregek arról beszélgettek, mi történt 1848ban, vagy még
-régebben. Damasztiné is ezt cselekedte egy vajszinüre festett bajuszu
-gavallér társaságában, akit a jószerencse hozott elő valahonnan, hogy
-Damasztinénak ékes szavakban magasztalja férjét, az egykori igazgatót,
-valamint ennek jóságát, béketürését és megbocsájtását. Damasztiné
-jólnevelt kisasszonyai felhasználták az alkalmat és eltünedeztek a
-közeli erdőben és ezt előre nem jelentették. Csak a Rezeda ur éles szeme
-volt helyén és nyomban észre vette, midőn Antónia kivállott a táncosok
-forgatagából.
-
-„Ismét megcsalnak a nők,“ gondolta magában az okos Rezeda ur és szive a
-torkában dobogott.
-
-S nyomban elindult az erdei uton, amelyen eldobált cukorkapapiroskák
-(Nefelejts! felirással), félig lerágott almacsutkák, elhullajtott
-hajtük, lepattant ruhakapcsok, elveszitett fodrocskák és elhányt
-zsebkendők (amelyekbe susztercsirizt sirt valaki), alig elszivott
-cigaretták, tarka-barka kucséberdobozok jelezték, hogy erre kell járni a
-szerelmeseknek.
-
-A bokrok megrezzentek, mint büntársak, a haraszt zörgött, mint lesbe
-állitott szolgáló, a sötétségben mormoló hangok elbujkáltak, mintha
-nyitott késsel jönne valaki a felkutatásukra. Ha nem alusznak vala ez
-időtájt a vadgerlék, azt lehetett volna hinni, hogy ők búgnak közel és
-távol az erdőben. („Nem,“ mondták itt-ott világosan, de mindenki tudta,
-hogy ez a nem „igent“ jelent. „Ne bántson!“ – szóltak valahol ijedt
-suttogással, de a legkisebb vadsóska is sejtette a zugligetben, hogy ez
-az ijedelem gyorsan elmulik. A padok, e régi cinkosok, amelyek napközben
-oly közönbösen mutatják a beléjük vésett sziveket, neveket, emlékezetes
-dátumokat, mintha öreg bogarászók unalmukban vésték volna testükbe e
-hieroglifeket, megmelegednek ölükben pihegő szerelmektől. (Vajjon, mit
-érez egy családanya, amikor gyermekei társaságában letelepedik a
-zugligeti padra, amelybe az ő monogrammja van belevésve?)
-
-Antónia, mint egy meleg álom ütközött a leskelődő Rezeda ur karjaiba.
-
-„Engem keres?“ – rebegte. „Vártam. Annyi sok jót és szépet beszélt önről
-nagyasszonyunk az elmult tél hosszu estéin, (midőn tollfosztás helyett a
-saját élete történetével ismertetett meg, amit nem lehet tőle rossz
-néven venni, mert már olyan öreg, hogy nincsenek titkai.) annyi
-nagyszerüt mondott, hogy már ismeretlenül szerettem önt.“
-
-„Köszönöm, gyermekem,“ felelt Rezeda ur bánatos hangon. „De vajjon, ki
-az a fiatalember, akivel az erdőben bujkálsz?“
-
-„Ó, senki. Táncosom. Nem is tudom, csak ugy gondolom, hogy Engelbertnek
-hivják.“
-
-Az erdei ut sötétjében ugy tapadt Antónia Rezeda ur karjaiba, mintha
-épen most csalta volna meg Engelberttel. Rezeda urnak borus sejtelem
-szállongott a szive körül, mint öreg ember feje körül a pipafüst csak
-reszkető kézzel simogatta a leánykát. (Ez a reszketés nem volt igazi,
-bármely pillanatban végét vethette volna, de Rezeda ur régimódi gavallér
-volt, aki ugy tanulta, hogy a nőkhöz remegve illik közeliteni.)
-
-„Jönnek. Isten vele!“ – rebbent fel Antónia és álomszerü gyorsasággal
-hagyta egyedül Rezeda urat.
-
-Senki sem jött az uton, a vadgerlék tovább mondogatták imádságaikat, a
-bokrok tovább titkolóztak és Rezeda ur ugy állott lehajtott fejjel a
-sötétben, mint aki nem győzi végiggondolni mindazt, ami vele történt.
-Mert már a régi Antóniával is ugyanez a balesete volt. A régi Antónia is
-mindig megcsalta és mindig jobban szerette. Házasságtörő asszonyok régi
-szokása ez, akik férjeiktől titokban igy kérnek bocsánatot.
-
-Rezeda ur helyén maradt, mint egy sétapálca, amelyre a kalapot
-akasztották, amig az ifjak az erdő belsejében ibolyát keresnek. (A régi
-Budán vagyunk, Rezeda ur nem kerülhette ki a a németes hangulatokat.) De
-a sétapálcának még nem halt meg végleg a szive és fájdogált, sajgott és
-még nem is egészen ugy, mint az öreg csontok szoktak időváltozás előtt,
-hanem rendesen, akár a költőké, akik ilyenkor költeményből készitenek
-kenőcsöt, hogy vele az égő sebet enyhitsék. Rezeda ur nem volt költő, de
-értett valamit a kuruzsoláshoz s ezért ezt mondta magában:
-
-„Eh, csak egy szőke volt, mint a vanilia-fagylalt, amelyet Valériával,
-Krisztinával és más osztrák főhercegnőkkel a várbeli cukrásznál
-fogyasztottam. Igaz, hogy ezek a szőkeségek hónapokig megvilágitották a
-szivem éjszakáját, mint az őrjárat lámpásai, amelyek létünk felett
-őrködnek, de végül mégis csak mécsesekké váltak a harangozó kezében, aki
-az utolsó kenetet feladó papot kiséri. Nem akarok többé meghalni szőke
-nő miatt, elég volt e macska-csalfaságu fajzatból.“
-
-(Ne csodálkozzanak olvasóim, hogy Rezeda ur itt-ott oly régies szavakban
-és képekben gondolkozott. Bár a kalendáriumokon az évszámok nem mutatnak
-nagy messziséget a jelentől, a boldog multban járunk mindig, amelyre a
-lábtöröttek és a divatból kimentek mindig oly áhitattal gondolnak
-vissza, mint a bucsujáró Máriájára.)
-
-És midőn Rezeda ur néhány lépést tett, hogy elhagyja az erdőt és a szőke
-nőket, ismét csak eléje lebbent Antónia.
-
-„El akart menni? Pedig arra kértem, hogy megvárjon. Nem érzem magam
-biztonságban az erdőn, ha ön nincs velem. És nagyasszonyunk is sokkal
-nyugodtabb, ha önt a közelemben tudja. Miért akarja, hogy sirjak,
-szenvedjek ön miatt, egyetlen drága jó barátom?“ – mondá Antónia oly
-hévvel, hogy Rezeda ur elfelejtette előbbi feltevését. Boldogan
-szoritotta ismét karjai közzé a visszatért szerelmet és hajfodrocskáival
-olyan játékot kezdett, mintha egy sohasem érintett, csak messziről
-csodált és forrón kivánt nőt és annak drágalátós hajzatát adná kezére a
-véletlen. Igen, ő volt a régi Antónia, akinek lengő fehér szoknyájától
-nyár szakán mindig hajlandó volt megbolondulni, akinek fehérharisnyás
-bokái után ugy nézett, mintha a susztert itélné Pest legboldogabb
-emberének, aki e lábakról mértéket vesz, ő volt, akit mindig szeretett
-volna megérinteni, megszagolni a templomokban, ligetekben: Ő volt az
-ismeretlen, elérhetetlen nő.
-
-„És ki az a fiatalember, akivel az erdőben bujkál?“ – kérdezte Rezeda ur
-olyan félénken, mintha halálos itéletét várná.
-
-„Senki. Unokatestvérem, azt hiszem Balthazárnak nevezik, de ez nem is
-fontos. Ám lépteket hallok, vigyázzunk.“
-
-S Antónia ismét eltünt az erdő sürüjében, amelyből ugy sóhajtott a szél,
-mint egy leányiskola hálóterméből.
-
-„Nem, többé nem kezdek ki barna nökkel,“ védekezett Rezeda ur a
-szivfájdalom ellen, amellyel hirtelen ismét szemközt találta magát, a
-bánattal, mint egy madárijesztővel. „Nem kellenek a barnák, akik
-külsőleg oly méltóságteljesek, mint a Halál angyala a tragédiákban, mig
-szivükben paráznák, mint a keleti zene, amelyet lélekzetfogytáig, csurgó
-verejtékig, végkimerülésig fujnak szájjal, megdolgoznak kézzel és
-lábbal, csörgővel és önfeledt asszony módjára sikkantó fuvolával a
-zenészek, akik a szertartáshoz olyan nagy sárga süveget nyomnak a
-fejükbe, mint a lámák Ázsiában… De megálljunk csak, már ezentul azért
-sem kellenek a barnák, mert szemük oly alázatosan tekint mindenkire,
-mint a cigány táncosnőé, amint őt házadba bocsátottad, ott aztán
-összeszed minden megmozditható tárgyat… Egy kézmozdulattal sem hivom
-őket többé, hogy árnyékos orrlyukukon át elszivják a levegőmet, melyben
-oly könnyedén mozogtam, mint egy lyukasszivü táncos; nem akarok álmodni
-se göndör fürtü nyakukkal, se lágy ölükkel, se játékos térdükkel, se
-lábukkal, se cserebogár hátukkal, amelyet ugy rengetnek, mint valamely
-jelvényt a férfiak előtt… Elég volt nyugtalan kezükből, sovárgó
-lábérintéseikből, hosszadalmas szembenézésükből, amikor a szemük
-szivárványhártyáján mindég az utolsó órámnak a mutatóját látom, amely
-lassudan lefelé hajlik. Buskomoly férfiu leszek, aki nem fordul a másik
-oldalára sem, ha nyári éjszakán barna nők kacagása és fehér harisnyás
-lépte hangzik fel az ablaka alatt.“
-
-Rezeda Kázmér ur most már elindult, hogy megvalósitsa elhatározását, a
-kis flóták, amelyek láthatatlanul fujdogáltak a pünkösdi éjszakában,
-fájdalommal, irigységgel töltötték el a szivét. Eszébe jutott, hogy
-milyen régen nincs már jókedve, mily hosszadalmas évek óta ül nyakán a
-gond és szomoruság lovagja, mily régen gyülöli azokat, akik bátran és
-ifjan felkacagni tudnak. Mily régen nem nézett bátran az erősebbek
-szemébe! Mily régen nem találkozott egy arccal a városban, amely örömöt
-okozott volna. Ime, most Antónia is megcsalta, holott már azt kezdte
-hinni, hogy végre valahára találkozott azzal a nővel, aki el tudja véle
-hitetni a legnehezebbet: ifjan, könnyed szivvel, háládatos szemmel,
-áhitatos füllel egy másik korszak másik Pestjében él, ahol csupa kedves
-és naiv emberek mászkálnak, ahol a szemek szelidek, lesütöttek,
-szemérmetesek, mint a szoknyák, ahol a harangok boldogan
-csengnek-bongnak az orgona virág illatu vasárnapi miséhez. Nem, többé
-nem bocsájtja meg Antóniának, hogy gunyt üzött hiszékenységéből.
-
-„Ezentul csak a fürdőház deszkafalán át nézegetem a nőket, mikor
-egyedül, és láthatatlanul hiszik magukat, ugyanezért természetesek, mint
-pártfogóm, az öreg Karmolin tanácsolta.“
-
-Lehetséges, hogy hangosan beszélt Rezeda ur, mint a régi szindarabokban
-mondják a monológot, mert hirtelen szétnyiltak a bokrok és Antónia
-lépett elő, méltóságteljesen kiegyenesedve és sértett hangon igy szólt
-Rezedához:
-
-„Uram, ön máris megcsal, mielőtt valóban megajándékoztam volna
-szerelmemmel; bizonyosan tudom, hogy más nők képeit forgatja a
-képzeletében, uj ismeretségekre vágyik, leskelődni arra a helyre jár a
-nők után, ahol a szegény nők kénytelenek megfeledkezni a társadalmi
-illemről, ahova a király felesége is gyalog jár. Menjen tehát békével,
-köszönöm önnek, hogy idejében kiábránditott illuzióimból, adja vissza a
-legyezőmet, amelyet a mai éj emlékére önnek akartam ajándékozni.“
-
-Rezeda ur a váratlan cseles támadástól némileg megzavarodott és nem
-jutottak eszébe a kellő szavak, amelyekkel megtorolhatná e női
-igazságtalanságot. Különben sem volt erőssége a szóharc, hölgyekkel
-szemben pedig megbénult nyelve minden igaz szóra.
-
-„Királynőm, nem tudok önnek mást válaszolni, mint azt, hogy
-gyanusitásával Pest legszerencsétlenebb emberévé tesz.“
-
-„A legyezőmet! – felelt erőszakosan Antónia és levette Rezeda ur
-karjáról a selyem csipkéből és illatos fából való kis szerszámot,
-amelyet vékony aranyzsinórral csuklójára akasztott.
-
-Mikor a legyezőtől megvált, akkor érezte Rezeda ur, mily illatos,
-különös, izgalmas gyönyört veszitett el, amelyet bizonyosan megnyer vala
-a legyező tulajdonosnőjénél, ha okosabban viselkedik és nem bősziti maga
-ellen a kancsi Antóniát, aki hosszu szempillái alól gyülölködve,
-megvetéssel, dühtől remegve mérte végig.
-
-„Én a komoly, megbizható, bátor férfiakat szeretem, nem pedig a szerelmi
-koldusokat. Én akarok sirni, én akarok szenvedni, én akarok a megcsalt
-kifosztott áldozat lenni a szerelemben. Én irom a könyörgő, könnyes
-leveleket, mert én vagyok a gyönge. De ha magamnál gyöngébbet találok,
-azt kegyetlenül felrugom, eldobom. Az kellene, hogy egy siránkozó férfit
-vegyek a nyakamba!“
-
-Igy szólt Antónia és a legyezővel olyan mozdulatot tett, mintha arcul
-ütni akarta volna Rezeda urat, aki nagy élettapasztalata mellet sem
-tudott eligazodni e váratlanságban.
-
-„Majd, ha leszokik arról, hogy utánam leskelődjék, hogy féltékeny legyen
-minden vándorló legényre… Majd, ha megtanit sirni, álmatlanná,
-boldogtalanná lenni… Majd, ha öngyilkossággal fenyegetőzöm és felelet
-helyett pisztolyt ád ajándékba… Ha megtanit az édes, keserves
-szenvedésekre, a templomjárásra, a karácsony előtti, alkonyatig tartó
-himzésre, a naplóirásra, más férfiak megvetésére, az ön által eldobott
-gyufaszál megőrzésére, az utcasarkon való álldogálásra, amerre önnek
-kellene elhaladni, de nem jön… Majd, ha gunyos mosollyal mutat be fiatal
-gavalléroknak és szélesen hátatfordit, amikor a fiatalemberekkel az
-erdőbe megyek… Majd, ha nem nyit ajtót a lakásán, ahova egy zivataros
-délután látogatóba akarok jönni… Majd, ha leszakitja a körmöm, amellyel
-görcsösen kapaszkodom kabátjába… Ha ajándékba ád egy szót, s kijelenti,
-hogy más nőre gondol, mialatt engem ölel…“
-
-Rezeda ur megmerevedett nyakszirttel, kitágult szemmel hallgatta a
-szenvedélyes szavakat. Olyan férfi volt, kinek jól esett a korbácsütés a
-női kézből. Nyelve is felmondta darab időre a szolgálatot, remegő
-lábszárain lépni sem tudott.
-
-„Ó, Antónia, nem bánom, ha többé sohasem látlak, de most engedd meg,
-hogy a szoknyád szegélyét megcsókoljam, hogy térdedhez vessem a fejem,
-hogy örökre velem maradjon testednek jó illata,“ rebegte Rezeda ur.
-
-Antónia válasz helyett felemelte kis lábát, amelyet oly ártatlan
-cipőcske fedett, mint azokét a régi asszonyokét (galanddal a bokához
-kötözve), akiket napjainkban mind szenteknek, megdicsőülteknek,
-legártatlanabbaknak itélünk, felemelte a lábát, mint egy ballerina és
-könnyedén megrugta középen Rezeda urat. S ezután nyomban otthagyta a
-rajongót.
-
-„Ő az, Margaréta!“ – kiáltott fel Rezeda ur és elmult életéből elébe
-állott egy fekete, kondorhaju szenvedélyes menyecske, aki ugyanezt tette
-vele a császárfürdőben, mikor végre megjelent a szerelmi légyotton. Ugy
-látszik, a nők nem változnak. Egyformán csókolnak és rugnak az unokák az
-ősanyákkal, vagy az is meglehet, hogy bizonyos nők, akik egy férfi
-változatos életében előfordulnak, többször cserélnek ruhát, külsőt,
-hajzatot és arcot, hogy vissza-vissza járjanak megkinozni ugyanazon
-férfit. Rezeda ur szintén meg volt győződve, hogy a legyezőt nem a
-szelid és adaadó Antónia csavarta ki kezéből, hanem egy bizonyos
-Margaréta nevü hölgy folytatja szerelmi boszuállását és nehány percre
-kölcsön kérte a mit sem sejtő Antóniától annak ruházatát, hajzatát,
-hangját, és egyéb jelvényeit, amelyek által a nők megkülönböztethetők
-egymástól.
-
-(Margaréta, ez a kancsal szivszerelem, aki többet kinozta Rezeda urat
-már akkor is, mikor még szerette és kincseivel megajándékozta, már
-sokszor lecsapott Rezeda urra az élet folyamán, midőn más nők szoknyája,
-rokkája és tollas kalapja mellett védelmet keresett és biztonságban
-hitte magát. Margaréta volt az egyetlen nő, akivel Rezeda ur szakitott,
-akit ő hagyott el, mintegy elmenekülve észvesztő varázslatából. Nem
-rettent meg Rezeda ur a névtelen levelektől, amelyekkel Margaréta
-mindazokat a nőket elárasztotta, akiknek a társaságában Rezedát látta,
-nem jött meg az esze a „dühös emberek“ támadásaitól, akik uton-utfélen
-megtámadták Margaréta biztatására, sőt akkor sem tért vissza
-Margarétához, midőn az ál-öngyilkossági kisérletet követett el
-barátnőjénél, aki kéznél volt, hogy az öngyilkost levágja a kötélről.
-Margaréta tehát nem hagyott fel Rezeda ur üldözésével és igyekezett
-mérget keverni örömének poharába. Most is Antónia alakját öltötte
-magára, hogy boszut álljon. Hisz az igazi Antónia szelid és alázatos,
-rosszra képtelen.)
-
-„Majd elválik minden a reggeli harangszóra.“ gondolta babonásan Rezeda
-ur, aki már hosszu évek óta a reggeli harangszótól tette függővé kedvét,
-életét. Amig csilingelve, bugyborékolva, dalolgatva érnek el hozzá a
-reggeli harang hangjai, addig nincs baj. Ámha egyszer majd nem hallja e
-jótékony ébresztőt süket fájdalmában, vagy csukló zokogásában, akkor…
-remélhetőleg még messzire van ez az időpont.
-
-Némileg megnyugodva tért vissza az erdőből és Damasztinéhoz tartott,
-akit néhányszor megölelgetett és meghallgatott, mintegy hálából a mult
-időkért. Damasztiné nagy kebele megremegett, ajkszéle meggörbült, hangja
-megcsuklott, amikor közölte Rezeda urral, hogy elvesztette az egyik
-harisnyakötőjét és szeretné megtalálni azt az erdőn.
-
-„Későbben,“ – felelt Rezeda ur sokat igérően és egyelőre a borozásnak
-szentelte magát, amint mindig, amikor valamely árnyék volt a szivén. Bár
-a borital mértéktelen élvezete sok zavart idézett elő életében, lelki és
-testi depressziók okozója volt, szégyenletes emlékek költötték fel mély
-álmából és boldogtalanná tették napját: amig itta a bort, addig nem
-érzett semmi kellemetlenséget. Ifjukori szerelmei és sikerei oly közel
-látszottak, hogy csak a kezét kellett utánuk kinyujtani; egykori
-kóborlásai most érdekes kalandoknak tüntek fel; boldog utcákat látott,
-ahol könnyed, gondtalan szivvel nyitott be barátságos házakba, ahol a
-ház hölgyei évek óta várták és minden más kérőt visszautasitottak;
-asszonyok csókját és gyengeségét, leányok elerőtlenedését és megadását,
-férfiak áldozatkész barátságát, a kártya szerencsés fordulatait szinte
-erőfeszités nélkül lehetett elérni a bor segitségével; nem fájt semmi
-sem a mult időkből, tréfának látszott mindaz, ami a háta mögött maradt
-és a jövő tündöklött.
-
-Ekkor hazafelé készülődött a fájdalmas arcu Damasztiné, miután hiába
-várta Rezeda Kázmér urat, hogy a szép mult időket megbeszélje vele: a
-nagykeblü asszonyság pityergősen állott szemben Rezeda urral, mint egy
-megsértett gyermek:
-
-„Haza megyünk már, nem kisérne el?“
-
-Eközben Damasztiné leányai összegyülekeztek, mint csirkék a kotló körül.
-Valamennyinek felhevült volt az arca, csak Antónia volt sápadt, mint egy
-halálfő. Merev és fagyott volt arca, amilyen egykor a koporsó párnáján
-leend. Szép, üde arcbőre alól eltüntek a zsirpárnácskák, a csontok
-kisárgultak és a szemgödrök mélyében siri setétség ült. Oly csuf és
-ijesztő volt Antónia, hogy Rezeda ur nagy elégtételt érzett. „Meg fog
-halni a nyomorult, mert megcsalt!“ gondolta magában és nem sajnálta
-Antóniát, midőn az szédülve, tántorogva kapaszkodott Damasztiné karjába.
-
-„Mi a manó ütött beléd?“ – kérdezte mérgesen az asszonyság.
-
-„Nagyon rosszul vagyok,“ felelt a lány.
-
-„Ugy!“ – dörmögte magában Rezeda ur és elfordult. Megelégedetten
-hajtotta fel boros poharát és egy régi ismerősére gondolt, aki a bábától
-jövet ugyanilyen sáppadozó arccal, halálra váltan kereste fel és a
-bérkocsi ernyője alatt bevallotta, hogy megcsalta őt… Hogy is hivták?
-Ahá, Izabella volt a neve és egy adóhivatalnokhoz ment végül férjhez.
-
-
-
-
-III.  A kioszkban.
-
-A postások zenekara az emelvényen Rip van Winkle dallamait játszotta,
-hogy mindenki elandalodott egy percre a Várkert-kioszkban, a
-vanilia-fagylalt édesebb lett az asztalkákon és az ostya oly lágyan
-mállott szét a szájakban, mint tegnapi szerelmi emlék.
-
-Damasztiné igy gyurta Rezeda urat:
-
-„Nézze Kázmér, nekem nincs sok időm cukrászdában, vagy kávéfőzőnél
-üldögélni, a leányaim egyedül vannak odahaza és az utóbbi időben annyira
-megfeledkeznek magukról, hogy beengedik a házba az énekeseket és
-muzsikusokat az én távollétemben is. Röviden feleljen tehát: él még az a
-doktor és hol található?“
-
-Rezeda ur konyakot kevert a fagylaltba és oly ravaszkodva nézett az
-asszonyságra, mint a fogságba került borz.
-
-„Gondolhatja, hogy ok nélkül nem adtam magának randevút ezen a helyen,
-ahol már tiz esztendő óta se fordultam meg. Nem járok randevúra. Fontos
-okom van, hogy itt magával beszéljek. Életbe vágó dolgok… Becsületem,
-hirnevem, jövőm forog kockán,“ erősködött Damasztiné.
-
-Rezeda ur bólogatott. Sajátságos, hogy az asszonyok akármilyen korosak,
-nem szoknak le azokról a szavakról, gesztusokról, amelyeket találkáikon
-használtak. Mindig a becsületüket, a jó hirnevüket emlegetik, amikor az
-egész városrész elfelejtette márifjukorukat.
-
-„Él még az a doktor?“ – ismételte erélyesen Damasztiné.
-
-„Miféle doktor?“
-
-Damasztiné kezébe vette a Wiener Bilder cimű képes lapot és ahoz
-beszélt.
-
-„Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, uram, de én sohase fogom elfelejteni
-hogy egykor szerettem önt és ön is azt mondta, hogy szeret. Nos,
-emlékezzen csak, mikor lánykoromban mindenféle csábitó sétákra vitt, de
-én nem hagytam magam elcsábitani, beszélt nekem egy doktor barátjáról,
-akinek olyan nagy a tudománya, hogy meg nem történtté tudja tenni a
-leányoknál azt, ami megtörtént. Még arra is emlékezem, hogy a vizivárosi
-régi katonai temetőben mondta ezt nekem egy majór sirdombján.“
-
-„És maga nem hitte el.“
-
-„Nem voltam olyan hiszékeny, mint a többi hölgyek, akik utánam
-következtek. Mindig sokat adtam a becsületemre, vallásosan neveltek
-szegény szüleim és sirba vitt volna a szégyen, ha rosszat cselekedtem
-volna… Sajnos, későbbi szerencsétlen házaséletemben nem találtam meg azt
-a gyöngédséget férjem oldalán, amely gyöngédségre áhitoztam. És ez a
-magyarázata egy és más dolognak, amiről önnek tudomása van. Ámde
-esküszöm, hogy magán kivül soha senki se férkőzött a szivem közelébe.
-Szerettem. Kázmér és a másvilágon megbocsájtja ezt nékem a jó Isten,
-mert annyit vezekeltem a földön bünömért. Talán ennek a mélységes
-bünbánatnak volt a következménye már az is, hogy férjem, az igazgató nem
-sejtett semmit…“
-
-Rezeda ur felsóhajtott:
-
-„Nagyon szeszélyes volt, asszonyom.“
-
-„És ön a faképnél hagyott, midőn egész éjszaka vártam ablakomnál férjem
-távollétében. Őn akkor is azon férfiak fajtájához tartozott, akik
-szeretni csak kényelmesen, mezitláb tudnak. Az jól esett önnek, ha ezer
-kockázat és veszedelem közepette, halálosan dobogó szivvel, a
-szégyenkezéstől megvakulva, félig ájultan felkerestem lakásán, de ön egy
-lépést sem tett értem.“
-
-„Bestia voltál, megcsaltál,“ felelte meggondolt udvariassággal Rezeda ur
-és szeliden nézett özvegy Damasztinéra.
-
-„Esküszöm… De minek esküdnék? Csak a szemembe, az arcomba kell nézni:
-ilyenek a csalfa asszonyok? Annyit imádkoztam érted, mint az apámért,
-anyámért együttvéve nem imádkoztam. Annyi könnyet hullajtottam érted,
-hogy darab időre elgyengültek szemeim. Szegény barátnőim alig tudtak
-visszatartani az öngyilkosságtól; eljártam minden budai bálra, mert azt
-hittem, hogy veled találkozhatom; bolyongtam azokon a helyeken,
-amelyeken veled sétálgattam és kisérőim nem tudták mire vélni, miért fog
-el görcsös zokogás a gyalogösvényen, amely a Zugligetből a Svábhegyre
-visz… csak én hallottam az erdei avaron a maga lépteit, én láttam a fák
-őszi leveleire irva a maga szavait, én hallottam a messziségbe az erdő
-mélyében sóhajtásait… És ha voltak is gavallérjaim, ugyan melyik
-asszonynak nincs? – csak azért kellettek, hogy elkisérjenek azokra
-helyekre, ahol magával boldog voltam… Sohase varrtam inget másnak, csak
-magának.“
-
-Rezeda ur az utolsó mondattól elérzékenyült.
-
-„Finom, lenvászon ingek voltak.“
-
-„Finomabbak, mint az uramé, pedig ‚az igazgató′ sokat adott a
-fehérnemüjére. Mikor meghalt, egy Ivanics nevü hordta el a lábravalóit
-és ehez az Ivanicshoz nekem semmi közöm sem volt. Egy szép kis városi
-bundát azonban mai napig őrzök. Épen olyan bunda, mint az egykori
-polgármesteré volt, együtt varratták az urammal. Néha az a bolondos
-gondolatom van, hogy ezt a városi bundát egykor még maga viseli Rezeda
-ur, mikor megfehéredik a haja és a hó lehullott a Szentháromság térre.“
-
-Rezeda ur elgondolkozva hallgatta a zenekar játékát. Régi valcerokat
-fujtak és a kioszk ismeretlen arcai ugy tünedeztek fel Rezeda ur előtt
-mintha egy régi korból visszamaradt vendégek foglalnának helyet a kerek
-asztalkáknál, mikor ezek a melódiák még ujak voltak. Az asszonyok (nyár
-lévén) pünkösd óta levetették a térden alul érő barchent nadrágot és a
-jezsuita lépcsőn a szél belekapaszkodik lengő bő szoknyáikba. A férfiak
-előkeresték a himzett fehér mellényeket és a megsárgult szalma
-kalapokat, málna-piros az ajkuk a kiborotvált császárszakáll között,
-nagy meggondolással olvassák esti lapjukat és mindnyájan tudják, hogy mi
-lesz vacsorára… Nem is volna olyan rossz dolog öregségére Budára
-költözni egy vastag falu, meleg házba, ahonnan tekintélyes léptekkel
-menne az utcára, ha litánia után a korcsmajárás ideje elkövetkezett.
-
-„Mit akar tehát azzal a doktorral, aki visszaadja a leányoknak, amit
-elveszitettek?“
-
-Damasztiné keserves arculatot vágott:
-
-„Amit most elmondok, azt meggyónni se merném, igaz, hogy még messzire
-van kisasszony napja, amikor gyónni járok Mára-Besnyőre. Maga tudja
-minden titkomat, ismerje ezt is.“
-
-Rezeda ur nagyot nyelt. Az utóbbi években többször észre vette, hogy az
-asszonyok szokatlan bizalommal voltak hozzá, mintha a nagybátyjuk lenne.
-Még szerelmi keserveiket is elpanaszolták neki, tanácsot kértek a férfi
-visszahóditására, furfangos levelet fogalmaztattak és elkisértették
-magukat a hütlen szeretőiktől kierőszakolt utolsó találkozóra; igy
-többször méregette a Szarka-utcát, ahol a titkos legénylakások bujnak
-meg varrónők mühelyei mellett, üldögélt bágyadtan a császárfürdői
-platánok alatt, amig odafent valamely szobában az utolsó találka
-könnyes, viharos, szenvedélyes jelenetei lefolytak; néha megjárta Rezeda
-ur, a kilátásba helyezett jutalom elmaradt, mert a szerelmesek
-kibékültek a végsőnek hitt randevun és karonfogva távoztak egy másik
-ajtón. De Rezeda ur nem esett kétségbe, bizonyosan tudta, hogy néhány
-nap, vagy hét multán ismét szükség lesz az ő bölcsességére és kétszeres
-jutalmat élvez a féltékeny, fájdalmas hölgytől.
-
-Vajjon miféle szerelmi cselszövény kibogozását óhajtja rábizni a koros
-Damasztiné, hogy városi bundát igér előre?
-
-Damasztiné könnyes hangon beszélt:
-
-„Sohasem engedtem el őket hazulról lábszárvédő nélkül, nyáron is
-nadrágot kellett nekik viselni, magam fésültem a hajukat, ha bogarat
-hoztak haza az iskolából, hetenkint fürösztöttem őket, beléptem a
-hálószobáikba, mikor aludtak, elfogdostam a szerelmes leveleiket, résen
-álltam, ha holdfényes éjszaka az ablakban könyököltek, kikémleltem, hogy
-kivel beszélnek az utcán, amikor az iskolába mennek, megfigyeltem,
-milyen zenedarabokat játszanak a zongorán, utána néztem az
-imakönyvükben, melyik lap van begyürve és tollat fosztottam velük téli
-estéken, amely módszer mindig beválik, ha titkot akarunk megtudni. És
-mégis…“
-
-„Mind a négy?“ – kérdezte felvillanva Rezeda ur.
-
-„Antóniáról nem tudom bizonyosan, mert ez a lány oly ravasz, mint a
-kaméleon, minden nap másnak mutatja magát. Egyszer Engelbert nevét
-mondja álmában, máskor Baltazárét; néha még az ön nevét is sóhajtotta,
-midőn éjfélkor lábujjhegyen ágya mellé léptem. Nem akart vallomást
-tenni, bármint fenyegettem a másvilággal, jövendőbeli férje haragjával,
-szüleinek keserüségével. Agyafurt, különös teremtés. Nevetni szokott, ha
-vallatom és kijelenti, hogy ő ártatlanságát már ötven esztendő előtt
-elveszitette, amikor az álarcos-bálról megszökött a kaszárnyába egy
-osztrák katonatiszttel. Majd fordit egyet szaván és kijelenti, hogy ő az
-a Palota-téri kisértet, aki csuklyában, lefátyolozva járkált az én
-gyermek koromban a Tabánban és viharos éjszakákon szeretkezni hivta a
-magános fiatalembereket a rétre, ahol a kecskéket legeltetik. Majd ismét
-ujabbat hazudik; ő az előkelő uriasszonyság, aki besurran a diákok kis
-szobáiba, midőn azok szegényes vackukon urihölgy szeretőről álmodoznak.
-De nekem hazudhat, amit akar. Én ismerem ezeket a nagyképzeletü,
-fantasztikus lányokat, akik nagyravágyásukban, beteges hiuságukban
-egyetlen igaz szót sem tudnak kiejteni, regényes hazugságokat mondanak
-akkor is, ha az életük függne az igazságtól. Ezek azok a leányok, akik
-kiugranak az ágyukból, midőn a bakter éjfélt kiált és másnap
-megesküsznek, hogy éjszaka előkelő gazdag ur jött értük postakocsin,
-hogy Itáliába repitse őket, de vasrostély volt az ablakon. Ismétlem,
-Antóniával nem tudok eligazodni, bár az orvosi vizsgálatot ő sem
-kerülendi el, mielőtt ősz jöttével visszaadnám őt végleg vidéki
-szüleinek.“
-
-„Ellenben a többiek?“…
-
-„A többi három megtört ügyesen alkalmazott szavaimra – és vallott“ –
-szólt magasra huzott szemöldökkel Damasztiné. „Nem hiába mondta mindig
-„az igazgató“, hogy én vagyok a legügyesebb asszony Budán, nem hiába
-foglalkozom leányneveléssel husz esztendeje, megkérdezhetik az anyákat,
-akik maguk is nálam nevelkedtek, mint leányaik…“
-
-„Remélem asszonyom, hogy a szőnyegen forgó esetet nem sorozza dicsőségei
-közzé?“
-
-Damasztiné hangja megcsuklott.
-
-„Ilyesmi még sohase fordult elő házamban,“ szólt siránkozó hangon, „nem
-tudom, hogyan kerülök ki a bajból a maga segitsége nélkül, Rezeda ur.“
-
-„Teljes őszinteséget kérek.“
-
-„Jól van. Elmondom önnek, mit vallottak a leányok. Mánya, egy csontos,
-izmos, nyugodt, falusi hamvasbarna, akinek oly dus a haja, mint a vad
-bozót és a szülői háznál korán megtanult lovagolni, cselédekkel bánni,
-gazdálkodni, józanul számolni, lelkiismeretfurdalás nélkül vallotta be,
-hogy virágvasárnapján délután templom helyett egy jósnő lakásába
-látogatott el, ahol már várta a házunkban lakó kacsafark-bajszu
-füszeres. Ennél a füszeresnél ostobább embert nem ösmerek a
-városrészben; mint a rigó, a cselédlányokat a boltja raktárába
-csalogatja, a lábát rázogatva áll az ajtóban és vakmerően néz minden
-nőre.“
-
-„És a jósnő lakásán megtörtént a baj?“
-
-„Ugy van,“ felelt könyes szemmel Damasztiné. „Egyike azon érthetetlen,
-megfejthetetlen talányoknak, amelyeket az élet produkál. Kétszáz nőnek
-hiába fütyörészett a füszeres, a kétszázegyedik, szegény Mánya
-gondolkodás nélkül lépett az utcára, hogy a fütyülő ember után menjen.
-Csődöt mond itt minden tapasztalat, minden lélekbuvárlat… S a
-legszomorubb, hogy a füszeres elvette Mánya ingét, magával vitte a
-jósnőtől, s az inget majd nekem kell visszaszerezni. Mily szégyenletes
-dolog!“
-
-„És Mánya?“
-
-„Közömbös, mintha kihalt volna belőle minden érdeklődés. Eltunyult
-minden iránt, ami azelőtt érdekelte. Szótlanul üldögél, megkövülten
-bámul az utcára, ha a füszeres odalent fütyürészni kezd. Étvágya kitünő,
-álma mély és nyugodalmas. Mit akar még tudni Mányáról?“
-
-„Nem szokott sirni?“
-
-„Ismétlem, hogy az elcsábitott lányok nem éreznek boldogtalanságot, mint
-a regényekben van. Teljesen közömbös nekik, ami velük történt. A legtöbb
-elfelejti másnap, különösen, ha jól tud imádkozni. Csak kérdezze meg az
-öregasszonyokat. Alig emlékeznek a dolgokra, amelyek lánykorukban
-történtek velük. Nagy szerencséjük a szegény nőknek, hogy a természet
-ugy alkotta őket, könnyen és alaposan tudnak felejteni. Mányát ezért nem
-nagyon féltem. Sohase hozza zavarba jövendőbeli élettársát azzal, hogy
-egy sohasem hallott férfinevet mond ki álmában.“
-
-„És a többiek? Az ő lábuk is kifelé görbül már?“
-
-„Nagyjában véve: mindennapi dolgok, csak mi csodálkozunk ismét, meg
-ismét, amikor ujra halljuk az élet e hétköznapi tragédiáit. Aranka egy
-lusta, körmét rágó, szeplős, fekete leány, aki egyébként csak az
-édes-tésztákért rajong, valamint a füzetes regények hőseiért, akikről a
-konyhán titokban olvasott. Szemtelen szokott lenni, ha megintem, örül,
-ha lyukas harisnyát huzhat a lábára, a tükörbe nem szeret nézegetni,
-mert csufnak tartja magát, megmerevedik az egyik szeme, ha mélyen
-gondolkozik és holdváltozáskor oly forróság áramlik a szoknyájából, hogy
-szinte süt, hosszas nógatásra varr fel egy gombot, fésületlenül,
-kibontott hajjal ül óraszámra az ágy szélén, keresztet vet, ha eltörik
-egy pohár, a párnát a fejére szokta huzni és hanyatfekve álmodik,
-ingerlékeny és szivesen elmulasztja a reggeli mosakodást, rajta csiptem,
-hogy rosszillatu helyen élvezettel üldögél, megszagolja a kezét,
-rábeszélte egyszer Mányát, hogy engedje magát tőle meglocsolni, megleste
-a szomszéd házmestert, midőn az vasárnap délután életepárjával
-játszadozott, szinte megbüvölve figyeli a tavaszi utcán szemérmetlenkedő
-ebeket, elolvassa és nem felejti el azt, amit a házak hátulsó
-keritéseire szoktak irni az utcagyerekek…
-
-„Elég asszonyom, látom jól ismeri növendékeit.“
-
-„Arankával tehát a Fácánbeli majálison történt meg a baj, ahol ön is
-jelen volt, én is nyitott szemmel ültem és egyikünk sem vett észre
-semmit. Csak annyit tudunk, hogy az erdőben dalolgattak, bujócskát
-játszottak, futkároztak, amint az már fiatal népeknél szokás. Ugyan ki
-akadna fel azon, hogy a fiatalság jókedvü, nem lehet mindenki olyan
-mormogó, dörmögő öreg, mint mi ketten Rezeda ur.“
-
-„Ha nekem lányom lenne, sohase engedném bujócskát játszani.“
-
-„Husz éve vagyok ezen a pályán, tudom, hogy mi esik jól a fiataloknak.
-Utóvégre a majálisokat az ő kedvükért tartják, nem pedig a borissza
-öregeknek, vagy kimustrált vénasszonyoknak. A fiatalság nem azért
-gyülekezik a Fácánnál, hogy szalámival, retekkel, hagymával, túróval
-megtöltse a gyomrát és reá spriccert öntsön. A savanyu bor csak azokat
-édesiti, akiknek az életben nem jut már egyéb cukrosság.“
-
-„Tehát a Fácánnál történt?“
-
-„Szerettem volna, ha a leány szájából hallaná a vallomást, de ugye: ez
-lehetetlenség? Megpróbálom tehát röviden elmondani a dolgokat. Egy
-elvetemült, rettenetes gazember jelent meg azon a táncmulatságon, akit
-Budán Növényi urnak neveznek, de egészen bizonyos, hogy Pesten más és
-más név alatt leskelődik a tapasztalatlan fiatal leányok körül. Egy
-vampir ez, aki szemtelen bizalmaskodással szólitja meg a lányokat és bár
-már szürkül a haja, olyan ocsmányságokat sugdos a nők fülébe, hogy azok
-a megrettenésükben felelni sem tudnak. Kényszeriti a fiatal nőket, hogy
-ismételjenek bizonyos szavakat, amelyekre tanitja őket. Megingatja a
-szemérem gyönyörü templomát, először a szavakkal, tekintetekkel,
-mozdulatokkal a leányok lelkében. Arcpiritó sutogással mond
-költeményeket, amelyeket nyomtatásban nem olvashatni. Dong, mint a piaci
-légy, s elviszi a lányokat a ház végébe, ahol szemérmetlen rajzok vannak
-a falon, ocsmányságot mutató játékszerek vannak a zsebében és kábitó
-parföm a zsebkendőjén. Mindig vig és vállalkozó görbe mosoly a száján,
-fáradhatatlanul követi kiszemelt áldozatát. A férfiaknak kellene
-összeállani, hogy az ilyen Növényieket ártalmatlanná tegyék. Hisz minden
-sikerüket szemérmetlenségüknek köszönhetik.“
-
-„Asszonyom, igen jól tudja, hogy az igazi nőhóditók azok a férfiak, akik
-férfiak társaságában közutálatot ébresztenek.“
-
-„Oh, mily gyávák a férfiak, hogy eltürik ezeket a léhütőket, akik
-feleségeik, leányaik füléhez bizalmaskodva hajolnak, suttognak és a
-hamis kártyás szemével lesik az elért hatást.“
-
-„Kérdezze csak meg a nőket, felelt Rezeda ur, milyen más véleményük van
-e vakmerő, sólyomként támadó rablókról! Talán Aranka megbánta, hogy
-Növényi ur az erdőbe csalta és visszaélt tudatlanságával?“
-
-„Szegény csak azért sóhajt, hogy Nővényi urat azóta nem látta. Irt neki
-levelet is, amelyre persze választ nem kapott. Ki tudná, merre jár azóta
-a lelketlen gazember! De én résen vagyok és leöntöm az emeletről ha
-házam körül észre veszem őt.“
-
-„Késő boszu. Halljuk a negyedik leány történetét!“
-
-„Ő a szemüveges lány. Erzsébetnek hivják és külsejében, mozdulataiban
-hasonlit azokhoz a leányokhoz, akiknek az arcukra van irva, hogy
-mindvégig pártában maradnak, mert mit sem törődnek a férfiak
-meghóditásával Pápaszemét, amely nagy és kerek, tüntetőleg veszi elő,
-pedig jól tudja, hogy nem szolgál, előnyére a tanárnői viselet. Ha
-legalább lorgnettet hordana, mint Szép Heléna a budai szinkörben, vagy
-elegáns csiptetőt, amely némely arcnak oly helyes kifejezést kölcsönöz!
-Erzsébet azonban ragaszkodik a nagymamás pápaszemhez, olyan nesztelenül
-jár-kel, mint egy árnyék, napokig nem hallani a szavát, elüldögél a
-sarokban és isten tudja, miről gondolkodik. Két esztendeje van nálam, de
-sohase tudtam vele tisztába jönni. Mindig egyforma a kedve, akár beteg,
-akár egészséges, sohasem nevetett, nem szomorkodott, nem játszott,
-egykedvüen vette az időjárást és mikor tizenhetedik évét betöltötte ősz
-szálak mutatkoztak hamvas barna hajában. Szülei módos gabona kereskedők
-a Tisza mentén, akik nem sokat törődtek Erzsébettel, igaz, hogy pénzzel
-bőven ellátták. S Erzsébet addig nem nyugodott, amig pénzét cselédeknek,
-barátnőknek el nem ajándékozta.“
-
-„Erzsébetnek van egy nagynénje Pesten, aki eleinte ritkábban, később
-sürübben meglátogatta. Divatos, elegáns asszonyság, bizonyosan gazdag,
-fekete szeme mindig könyes a jó kedvtől és a szomoruságtól, kacér és
-alázatos és férje nem sokat törődik vele. Gondoltam is néha napján, hogy
-ez a nagynéni bizonyosan az a pesti asszony, akiről a regényeket irják,
-udvarlókat tart, örökös mulatság az élete és előbb-utóbb megszökik az
-urától egy szinésszel, vagy egy muzsikussal. A nagynéni harmincöt
-esztendős és minden negyedórában frissen puderozza az arcát abból a
-bőrtáskából, amit kezében hord. Sok baja volt széles karimáju
-kalapjával, fátyolával, keztyüjével, bluzával, szoknyájával. Néha csak
-azért látogatta meg Erzsébetet, hogy a velencei tükörben megnézze magát;
-véleménye szerint ez volt a legjobb tükör a fővárosban.“
-
-„Bizonyos idő előtt észre vettem, hogy a nagynéni nem mindig egyedül jön
-át Budára. Egy feltünően magas, őszes hajzatu, barna képü gavallér várta
-a nagynénit a ház előtt, amig a látogatás tartott. A nagynéni az
-ablakból nevetve, tréfálkozva mutogatta Erzsébetnek a hiven ácsorgó
-lovagot és nagyokat kacagtak azon, hogy a gavallérnak ugy meggörbült a
-nyaka, mintha szinházi zenekarban szolgált volna és reménytelenül
-szerelmes lenne a primadonnába. Emlékszem, mily nagyokat nevettek az
-uriemberen, aki nem bosszankodott, nem türelmetlenkedett, csak nyugodtan
-járkált a hóesésben. Mint a nagynéni szavából értesültem, az uriembert
-bizonyos Mukinak hivták és hirlapiró volt. Eddig azt hittem, hogy a
-hirlapirók, legalább itt Budán, csupa fehér szakállu, meggörbedt vállu
-boros kancsók, holott Muki néha virágot viselt a kabátján,
-hosszadalmasan nézegetett a rácvárosi lányok után és én nem eresztettem
-volna be házamba, mert volt valami a szemében, ami a nőknek tetszeni
-szokott. Szerette a nagynéni Mukit, vagy csak játszott vele, mint
-ezeknek a pesti asszonyoknak mindig kell valami férfiember, aki
-rajongásával, bókjával, elragadtatásával, izgékonyságával öket körül
-vegye? Mi budaik igen rossz véleménnyel vagyunk a pestiekröl; erröl a
-puderos asszonyságról nem tudtam elhinni, hogy valakit szeretni tudna.
-
-„Tavasz felé történt, hogy megérkezett Erzsébet apja, egy közönyös,
-kövér ember. Kijelentette, hogy leányát juniusban haza viszi, mert
-Erzsébetnek férjhez kell menni a szomszéd kereskedő fiához. Erzsébet
-szokott egykedvüségével vette tudomásul apja akaratát. „Tehát már
-juniusban?“ kérdezte, midőn atyjától bucsut vett? „Ugy van, juniusban!“
-felelt a kövér ember.“
-
-„A tavasz korán beköszöntött és a pesti nagynéni mind sürübben
-kocsikázott Budán Muki társaságában. Szavaiból kivettem, hogy a
-gumikerekü kocsi gyakran hordja őket a Várkert kioszkba és onnan
-mindenféle kis korcsmákba, ahol halat szoktak enni és pezsgős bort
-isznak rá. Erzsébet egy napon kijelentette, hogy szeretne nagynénjével
-és Mukival részt venni ily kiránduláson, hisz juniusban ugyis férjhez
-kell mennie. A néni örömmel segitett Erzsébet öltözködésénél és én az
-ablakból láttam, hogy Muki a két nő között foglal helyet a bérkocsi
-ülésén és igen megelégedettnek látszik e változatosságon. Erzsébet
-megfogta kezével a kalapja karimáját, midőn a bérkocsis a lovak közé
-csettintett, a nagynéni nagyot csipett Muki karján és hangosan
-felkacagott, hogy a járó-kelők a kocsi után néztek.“
-
-„A kirándulások mind gyakrabban ismétlődtek. Muki mind bizalmasabban
-terpeszkedett a bérkocsi közepén és estefelé, mikor Erzsébetet haza
-hozták, hosszasan szorongatta a lány kezét.“
-
-„Egy májusi hajnalon (idáig maradt távol nagy kétségbeesésemre
-Erzsébet), a leány pápaszem nélkül jött haza és azóta se tette fel többé
-a szemüveget. Váratlanul megjavult a látása, a legkisebb betüt is
-eltudja olvasni és olyan messzire lát, mint akár én vagy ön. Hiába
-vallattam a leányt, hol járt hajnalig, egykedvüen felelt: „Róza nénivel
-voltam!“
-
-„Mig e napokban, a vallomások idején, kiderült, hogy azon az éjszakán
-előbb a nagynénit kisérték haza pesti lakására; Muki és Erzsébet
-kettecskén vágtak neki Budának és Muki egy rosszhirű szállodába csalta a
-leányt. Muki azóta nem mutatkozik, a nagynéni egyedül jön az egykedvü
-Erzsébethez.
-
-Most már tud mindent Rezeda ur.“
-
-Rezeda ur elgondolkozott a hallott történeteken. Egy darab ideig
-bólongatott, mintha nagyon helyeselné a dolgok állását, későbben
-felébredt benne a kételkedés.
-
-„Fiatal koromban, harminc és negyvenedik éveim között, midőn
-tudvalevőleg a legkönnyebb a férfiak helyzete, a fiatal nők
-meggondolatlanul dobják magukat ez érett, komoly férfiak karjaiba:
-néhányszor, kétszer vagy háromszor megadatott nekem is a szerencse hogy
-sikerült ártatlan nők kegyességét megnyerni. Ámde azt tapasztaltam, hogy
-egyszeri vagy kétszeri találkozás heve mitsem hervasztja el a fiatal nők
-mirtuszkoszoruját, csak a regényekben olvashatni kalandokról, amelyek
-percek alatt befejeztetnek. Lehetséges, hogy bennem volt a hiba,
-gyöngédebb és óvatosabb voltam, mint kellett volna és nem egy
-kisasszonyról tudok, aki hibátlanul férjhez ment, bár nem mulasztotta el
-az alkalmat a hiba elkövetéséhez. Az ön esetei asszonyom, mind egyszeri
-találkozásról szólnak. Engedje meg, hogy kételkedjem a helyzet tragikus
-voltában. Azt hiszem, hogy a kisasszonyok képzelete felülmulja a
-valóságot.
-
-Damasztiné megcsóválta a fejét.
-
-„Nő vagyok, tudom a magamét, bár „az igazgató“ korántsem viselkedett
-ugy, hogy a nászéjszakámon sürgősen doktort kellett volna hivatni,
-varrótűvel és selyemfonállal, mint mostanában néhányszor megesett a
-Vizivárosban. A régi férfiak gyöngédebbek voltak. Ámde én mégse tudom
-elhinni, hogy leányaim ártatlanok (mind a négynek kiadom az utját
-nyáron), és azt a bizonyos csodadoktort akarom, akiről ön egykor
-beszélt.“
-
-Rezeda ur igy felelt:
-
-„A csodadoktor nem mese. Itt él Pesten, az óbudai oldalon és már sok
-házasságot tett felhőtlenné, sok szemrehányásnak és elfelejthetetlen
-keserüségnek tette be az ajtót néhány ügyesen alkalmazott öltéssel. Több
-tekintélyes és erényességére hiu, előkelő úriasszony tudja az adresszát
-a doktornak, mint hinnénk. Sok kis fazekat megdrótozott ez a drótos. A
-legfinomabb csecsebecséket összeragasztotta. Áldani kell nevét, mint az
-emberszeretet apostoláét. Csuf válópörök, botrányos házaséletek,
-szégyenletes asszonyéletek multak a doktor varrótüjének munkálkodásán.
-Férfiak büszkeségét, asszonyok nyugalmát, családi tüzhelyek melegét
-növelte ez a férfiu. Pesten a nőorvosok többet tudnak Balzacnál, ha
-ugyan hallotta már valaha hirét ez irónak asszonyom.“
-
-Rezeda ur és Damasztiné ezután megállapodtak, hogy milyen körülmények
-között keresik fel a csodadoktort és mily furfanggal vizsgáltatják meg
-leányokat.
-
-Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak a kioszk
-vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog asszonyságok, akiknek
-sohase volt szükségük csodadoktorra, valamint a polgárok, akik lassu
-sétát tettek a közelgő vacsora előtt a Dunaparton. A gesztenyefák alatt
-olyan nyugodalmasan mendegéltek a járókelők, mintha örökre elfujta volna
-a szél a szerelmet, az égő könyet, a boldogtalanságot a világról. Ki
-látná e közömbös emberi arcok alatt a jajt és kacajt, a kéjvágyat és a
-csikorgó boldogtalanságot? Talán nem is igaz, hogy a nők e tájon a
-Dunába ugranak, miután a Ráctemplom órája elütötte a találkozóra
-kitüzött óranegyedeket és az sem igaz, hogy a padokon éjfélkor férfiak
-ülnek, akik könnyes szemmel hivják vissza a hullámokból elmerült
-szerelmesüket.
-
-„És Antóniáról valóban jó véleménnyel lenne asszonyom?“ kérdezte Rezeda
-ur odavetőleg, de hangja kissé megremegett.
-
-„Azt hiszem, az egyetlen okos leány, aki az én elveim szerint éli
-életét,“ felelt kitérőleg Damasztiné és megengedte Rezeda urnak, hogy
-darabig elkisérje.
-
-
-
-
-IV.  A régi királyság.
-
-Rezeda úr XIX. századbeli feljegyzései között egy helyen ezt a passzust
-találta:
-
-„A doktor rájött a titokra, hogy a meggondolatlan fiatalság
-elhamarkodott lépéseit minden aggály, minden feltünés és utólagos
-leleplezés félelme nélkül el tudta tüntetni.“
-
-A XIX. században, Első Ferenc József uralkodása alatt nem sokat
-jövedelmezett a doktor titka. Lehetséges, hogy a leányok jobban
-vigyáztak egyetlen hozományukra, szemérmükre, másrészt olyan kevesen
-tudtak még a doktor találmányáról, hogy épen azok nem találtak el a
-doktor lakására, akiknek szükségük lett volna a titok felhasználására.
-
-Általában a középosztály hölgyei szivesebben hittek a rejtett adreszszü
-bábaasszonyoknak, és egyéb kuruzslóknak, mint a tanult nőorvosoknak. Sok
-szegény megtévedt urileány inkább ugrott imádkozásra kulcsolt kézzel a
-hidakról a Duna hullámaiba, mint bevallotta volna tévedését, pláne egy
-orvos előtt, aki a férfinemhez tartozik. Szemérmetes korszak volt ez; az
-urinők lesütött, szemmel járnak az utcán, a divat a hosszu szoknya,
-amely eltakarja a bokákat; a mély érzések, regényeskedő szerelmek,
-önfeláldozó hüségek jellemzik a pesti urhölgyeket. A királyság hölgyei
-olyan dobogó szivvel mentek a randevura, hogy másnap betegek voltak az
-átélt izgalmaktól és némelyek ágyban töltötték az időt és a paplan alatt
-rózsafüzért csavartak a csuklójukra.
-
-Rezeda ur a régi királyság éveiből ismert hölgyekért többnyire meghalni
-akart; viszont szivesen megtették volna ezt a nők is miatta, ha rákerül
-a sor. A városban voltak szent életü uriasszonyok, akik tiz-tizenöt
-esztendeig elbirták a házibarát áhitatos udvarlását, anélkül, hogy
-megtántorodtak volna; férjhez mentek a kitartó szerelmeshez, midőn
-özveggyé lettek, vagy elváltak férjüktől, midőn többé nem tudták
-titkolni érzelmeiket. Ilyenformán lehetséges, hogy Ferenc József
-uralkodása alatt kétszer és háromszor ment férjhez egy-egy pesti
-uriasszony és mindig a legszentebb szerelmet érezte házasságában. E régi
-szeretők nem képzelték el az életet törvényes házasság nélkül.
-
-Rezeda ur e korszakban ismert egy urihölgyet, aki már háromszor ment
-volt férjhez és harmadik házassága sem volt boldog; ugyanezért Rezeda
-urral megállapodott, hogy ismét elválik és negyedszer is férjhez megy
-IV. Henrikhez, (mint Rezeda urat becéző nevén emlegette).
-
-Még ma sem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy mi volt az oka, hogy
-a városligeti és budai séták tervezgetéséből nem lett valóság. Rezeda
-uron nem mulott, hogy nem lett negyedik férje a vállalkozó menyecskének,
-aki oly ügyesen válogatta meg férjeit, hogy azok tovább szerették őt,
-mikor már régen férjhez ment másokhoz és térdepelve kérték
-visszatérésre. (Rezeda urat meglehetősen féltékennyé tette a tudat, hogy
-bizonyos napok a _volt_ férjeknek vannak szentelve a csodálatos lelkü nő
-életében. Az asszony pontosan referált másnap Rezeda urnak, hogy mit
-mondott első, második vagy harmadik férje; beszámolt első férje (ez volt
-a legöregebb,) térdepléseiről, amelyeket az a bérkocsiban véghezvitt,
-amely bérkocsi a körvasut elhagyott helyein kocsikázott. Részletesen
-feltárta második férje vonzalmát, aki bizonyos napokon a váci Kuria
-szállodában, vagy az alagi vendégfogadó kertről nyiló, vadszőlővel sürün
-befuttatott szobájában szokta várni, ahová gyakori vonatközlekedés
-folytán könnyen megérkezhetett Rozina; de nem titkolta el a szerelmi
-jeleneteket sem, amelyek jelenlegi férjével folytatódtak, midőn Rezeda
-ur vacsora után engedélyt kapott a távozásra az uri lakból. Rezeda urat
-a végsőkig izgatta Rozina a szerelmi élmények előadásával és tragikus
-féltékenységek ismétlődtek, midőn Rozina módfelett csodálkozott, hogy
-Rezeda ur féltékeny volt férjeire. „Hisz mind törvényes volt!“ – mondá
-méltatlankodva – „mig te csak aféle titkos szeretőm vagy, akivel félnem
-kell őszidőben a Svábhegyen kettesben sétálgatni. Hátha meglát valaki az
-ismerőseim közül!“ Rezeda ur mit sem felelt, mert Rozina ekkorára már
-elhitette vele, hogy titkos szeretőnek lenni valami igen megalázó
-foglalkozás, holott egyébként Rozina igen nemes lelkü nő volt, sohasem
-emlitette azon apró segitségeket, amelyekkel Rezeda urat támogatta
-életküzdelmeiben.)
-
-Rezeda ur, mint ez már a férfiak ostoba szokása: dicsekedett Rozinának
-barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és tulajdonságokkal
-felruházott, holott praxisból már tudni kellet volna Rezeda urnak ama
-régi tapasztalatot, hogy az asszonyokat a férjek szivén és hiuságán át
-hóditják meg a feleségek későbbi szeretői.
-
-E nagyszerü barátok felsorolása közben nem felejtette ki a geniális
-orvost sem, aki rájött a titok nyitjára, amellyel vissza lehet adni a
-nőknek első ártatlanságukat. Rozina ettől a naptól kezdve minden áron
-ismerni akarta a doktort. Sürübben emlegette, mint valaha, hogy most már
-véglegesen elhatározott szándéka férjhez menni Rezeda urhoz, akit
-ártatlanságával ajándékozhat meg a doktor találmánya révén. Rezeda ur
-esendő volt, mint minden férfi és egy napon elvezette Rozinát az
-orvoshoz. A doktor, midőn értesült arról, hogy Rozina negyedszer készül
-férjhez menni, elutasitotta magától Rozinát. „Elég bajt csinált nekem
-Sasiné, akik bár félesztendeig volt férjnél, törvényszéki orvossal
-hivatalosan megállapittatta ártatlanságát és ez ok volt a házasság
-felbontására!“ Mondta a doktor bizalmasan Rezeda urnak. „Nem tehetem
-tönkre találmányom hirnevét vénasszonyokkal.“
-
-Rezeda ur ezt belátta, de nem Rozina. Heves jelenetek voltak a
-szerelmesek között az orvos makacssága miatt, mig eljött a nyár, Rozina
-tengeri fürdőre utazott, ahonnan egy katonanótával és szivében
-hidegséggel érkezett haza, amely hüvösség segitett meggyógyitani a
-komolyan szenvedő Rezeda urat.
-
-Különben ekkor már elmult a tizenkilencedik század és a nők kevesebbet
-okoskodtak szerelmi bajaikkal, mint annak előtte. Nemcsak a gyóntató
-atyáknak, de az idegorvosoknak is nyiltabban vallották be álmatlanságuk
-vagy egyéb nyavalyájuk okát; a jóbarátnők az összejöveteleken
-szabadabban megbeszélték titkos viszonyaikat, mint azelőtt; bizonyos
-frivolság mutatkozott a társalgási hangban; a szeretőket nem rendelik az
-asszonyok a Páskál-malomhoz, hanem az operette-szinház páholyába, ahol
-nyiltan mutatkoznak velük: a királyság vége felé közeledett…
-
-Világraszóló házassági botrányok töltik meg a pesti ujságokat,
-cigányprimások és főhadnagyok szöktetnek meg hercegnőket, akik
-ujságiróknak nyilatkoznak szerelmi kalandjukról; pesti bankárok válnak
-el nejüktől izgalmas tanuvallomások után; a legénylakáson mérget vesznek
-be uriaszszonyok és a szanatóriumban virágcsokrokkal veszik őket körül a
-tisztelők; Siófok skandalumai és szeretkezései ujságban megbeszéltetnek;
-pesti korzón a szoknyadivat mind szükebb és rövidebb; előkelő, divatos
-uriasszony nem is képzelhető állandó „barát“ nélkül és a félvilági nőket
-utánozzák manierban és ruházkodásban az elegáns pesti asszonyságok,
-mintha csak azoknak udvarlóit elcsábitani volna legfőbb céljuk; nyiltan
-beszélnek a szerelmi kicsapongásokról a jól öltözött dámák a cukrásznál,
-vagy az utcán; a szinpadokról csiklandozó érzékiséget hirdetnek a pajkos
-szerzők; a szalónokban apostolai a szabad szerelemnek tartanak
-előadásokat és a nőorvosnak, ha divatba akar jönni, leginkább a
-magzatelhajtáshoz kell értenie. Közben minden erkölcsös embert
-farizeusnak neveznek; kigunyolják, aki megretten a pillanatnyi élvezet
-következményeitől, mind ritkábban szöktetik meg az asszonyokat, hogy a
-válóper után valóban feleségül is vegyék őket, diadalmenetben jár a
-szemérmetlenség. A királyság vége felé jár. Ferenc Józsefről szerelmi
-összeköttetéseket pletykáznak, a főhercegnőket az utca veszi szájára, a
-női ártatlanság csak az öreg kéjencek csemegéje a gyanus házaknál, mig a
-divatos kuplé arról zeng, hogy raffinált uriasszony szerető nélkül
-nincsen boldogság Pesten. Az erkölcstelen Páris költözék Budapestre – a
-francia finomság és kultura nélkül és abban nyilvánul itt Páris imádata,
-hogy az urinők szemérmetlen mosollyal ugratják a férfiakat, hogy ők jól
-tudnak franciául. Különös korszak ez: babiloni erővel ébred fel az
-érzékiség Pesten, azoknak a férfiaknak van sikerük a társaséletben, akik
-a legnagyobb disznóságokat tudják.
-
-A doktor ismét nem sok hasznát vette titkának, leginkább olyan nőket
-választottak feleségül a férfiak, akikről köztudomásu volt, hogy
-ártatlanságukat már rég elveszitették.
-
-Az „ugynevezett tisztességes nők“ mellőzésének e korszakában Rezeda
-Kázmér ur (bár nem volt a divat bolondja) ugyancsak megtalálta
-szerencséjét. A nők sorában, akik Rezeda urat huszesztendő óta
-pártfogolták Budapesten egy Maci nevü negyvenéves asszonyság foglalt
-helyet, aki eleinte nagy tisztelője volt Rezeda ur elmésségének,
-férfiasságának, hivője szines hazugságainak, mig később zsarnoka és
-bolondja lett. Maci természetesen lelkesedett a természetfölötti
-doktorért, bár felnőtt gyermekei voltak. Maci ugyanis asszonyi
-észjárással azt gondolta, hogy ártatlanságával, amelyet feláldoz,
-erősebben láncolja magához Rezeda urat, akit ugy szeretett, mint a
-huszár a lovát, vadász az ebét, hajós a csónakját, lelketlenül, hiun,
-bolondul és ördögi féltékenységgel.
-
-Maci oly erőszakosan viselkedett, hogy még férje is kénytelen volt
-beleegyezni a „kis operációba“, melyet a doktor cinikusan, de remek
-kézfogással egy pesti szanatóriumban végrehajtott. Szanatóriumra,
-fekvésre, betegségre természetesen nem lett volna szükség a doktor
-csodálatos mütéte után, hisz épen az volt a találmányban rendkivüli,
-hogy a doktor szobájából egyenesen a korzóra mehettek sétálni a hölgyek;
-ám Maci alapos asszony volt, szerette az érdekes és feltünő dolgokat,
-teátrális volt minden cselekedetében és élete egyik legboldogabb napja
-volt, midőn a szanatórium hüvös folyosóján kopaszodó homlokát törölgette
-mit sem sejtő férje, midőn Macit hordágyon az erős szolgák a fehérajtós
-mütőterembe cipelték és letették az operáló asztalra. Az operációnál
-senkit sem türt a doktor maga mellett, találmánya érdekében egyedül
-dolgozott, mig odakünn az ajtó előtt összegyülekeztek Maci gyermekei,
-jóbarátnői (virágcsokrokkal), rokonai, köztük Rezeda ur, a bus barát.
-Maci könnyes szemmel fogadta operáció után a szerencsekivánatokat,
-összemosolygott bizalmas barátnőivel, könnyezve csókolta meg gyermekeit
-és hosszu, meghatott pillantást vetett Rezeda urra, amig hordágyával a
-szolgák visszamentek a folyosón. Másnap és harmadnap minden ismerőse
-gratulált Macinak, szobája a szanatóriumban megtelt virággal,
-látogatókkal, az „egész város“ a betegről beszélt, csak a doktor szivta
-fogát káromkodva, aki találmánya használhatóságának megrontását vélte
-ebben a szinpadiasságban. Maci egy hétre tervezte a szanatóriumi
-ünneplést, de három nap multán felkelt, mert Rezeda ur nem mutatkozott
-betegágyánál.
-
-Rezeda ur felhasználta az alkalmat, megszökött pártfogója és zsarnoka
-karmaiból.
-
-A királyság utolsó éveit élte, minden jel azt mutatta, hogy Pest a
-fulladásig jóllakott gyönyörrel, bünnel, étellel és itallal. A polgárság
-asszonyai és leányai kilépkedtek jól elzárt házaikból és megismerkednek
-a mámoritó szinházzal, a végképen érzékiségre alapitott női divattal, a
-flörttel és az ingerlékenységet előidéző modern zenével. A legkülsőbb
-Ferencvárosból is lábszárhoz simuló szoknyában jönnek be a hentesnék,
-vendéglősnék a városba, mig a korzón megjelenik az első nadrágszoknya,
-mintha az egész évtizedet az foglalkoztatná, hogy milyen szabásu legyen
-a nők szoknyája, Pesten, a királyság utolsó éveiben. Mig végre győz a
-rövid szoknya (amelyben aztán a népköztársaság és a kommün hölgyei
-minden eddig tapasztalt változatot felülmultak).
-
-A „szép fiuk“ gombamódra nőnek ki a pesti aszfaltból, minden héten
-hallani megzsarolt uriasszonyokról, akiknek hiszékenységével elszánt
-fiatalemberek visszaéltek. A „szép fiuk“ az alakuló uj világ
-regényhősei, ők csábitják el az uriasszonyokat, őket pénzelik az idősebb
-és jómódu asszonyságok (néha több is), ők keltenek feltünést a siófoki
-strandon és ők adják meg a korzó divatját. Egy előkelő, római arcu
-fiatalembernek nem lehet gondja Pesten a megélhetésére. Vannak
-ugynevezett uzsonnázó kávéházak, ahova az uriasszonyok betérnek és
-ismeretséget kötnek; vannak kávéházi asztalok, ahol a szép fiatalemberek
-naphosszant ugy ülnek, mint a kirakati tárgyak; vannak női zsúrok, ahova
-a háziasszony azzal csalogaja asszonyvendégeit hogy egy ismert szépfiu
-ül a zongoránál vagy bemutatja a legujabb szalontáncokat.
-
-Ezek a szépfiuk nagy pusztitásokat visznek végbe a pesti asszonyok
-sziveiben. Rezeda ur ismert egy uriasszonyt, aki minden szerelmi
-szakitás után bánatában megoperáltatta magát. Először természetesen a
-vakbelét vétette ki Herzel professzorral, mint a legtöbb asszony Pesten,
-aki a társaságban szerepet vitt. (A jó doktor urak ebben az időben még a
-legváltozatosabb elméleteket állitották fel a vakbélről. A bánatos urinő
-citrom, vagy cseresznyemagvat nyelt, hogy célját elérje.) Mikor második
-szerelmével is szakitott a fentebb emlitett urihölgy, nehezen lélekzett
-az orrán át, ugyanezért egy divatos orrspecialistára bizta magát és
-szanatóriumba vonult. Harmadik csalódása után lábát egy ortopéd
-gondjaiba adta; mig negyedszerre egy kozmetikushoz fordult, mert
-balszerencséjét annak tulajdonitotta, hogy testének olyan részén is van
-hajzat, ahol nem szükséges.
-
-A szerelmi bánat ellen találhatók voltak még a városban különféle
-kártyavetőnők, jósnők, kuruzslók, akiknek cimét nagytitokban közölték
-egymással az asszonyok.
-
-Mindenki szerelmes volt a szépfiuk korszakában, különösen a
-Balzac-korabeli asszonyok ragaszkodtak mindig utolsónak hitt
-szerelmükhöz és nyiltan hangoztatták, hogy szerelem nélkül nem élhetnek.
-Mint valami jóindulatu járvány vonult végig az öregedő asszonyok
-szerelme, határozottan divatban voltak a negyvenéves nők, akármilyen
-valláson voltak, de mégis inkább a raffináltabb vagyonos izraelita
-hölgyek tudták korukat igy leplezni, hogy szives imádóra akadtak: hol
-meghiztak keszeg udvarlóik kedvéért, hol meg lesoványodtak, midőn
-valamely külföldi énekesnő, vagy táncosnő a soványság divatját hozta
-Pestre; fehérnemüjük olyan hóditó, hogy a férfiak szivesen fogadják
-emlékbe nadrágocskáikat, ingecskéiket; a negyvenes nők mohó szomjusága
-és perverz élvhajhászata sok fiatalembert tett a városban cinikus
-bölccsé.
-
-Rezeda ur, bár már koránál fogva sem versenyezhetett a divatos
-szépfiukkal, a királyság utolsó éveiben több sikert könyvelt az érettebb
-nők között, mint fiatal korában. A leányokkal ez években nem sokat
-törődött, hisz a leányok csoportját elfödték az esengö tekintetü
-kövérasszonyok. Igy az elhagyott Maci legjobb barátnői, néhány
-festetthaju és vágyakozó szivü uriasszony vette Rezeda urat nagy
-titokban pártfogásba. Felkeresték lakásán azon ürügy alatt, hogy a
-bánkódó Macival akarják kibékiteni, és kancsal mosollyal, „Maci meg ne
-tudja!“ szavak kiséretében engedtek Rezeda ur támadásának. Majd
-bemutatták Rezeda urat olyan asszonyságoknak is, akik ugyancsak
-áhitották a regényes szerelmet, de környezetükben nem akadt megfelelő
-férfiu. Rezeda ur a Hotel Habsburg negyedik emeletén, hol hónapos
-szobácskában lakott, egy télen át, kékesszürke délutánokon több
-urihölgyet látott megjelenni gyalogszerrel, akik egyébként ekvipázsukban
-hátradölve szoktak végigrobogni az Andrássyúton.
-
-A doktor tehát hiába fedezte fel a titkot, Rezeda ur egyetlen valamire
-való esetet sem szállithatott a barátjának; legfeljebb néhány hisztériás
-öregasszonnyal közölhette a doktor adresszát, akiket a tudós a
-legmodernebb tudomány szerint, Freud professzor elvei szerint órákig
-vallatott, szerelmeik, bánataik, gyermekkori élményeik felől. Általában
-e korszak felfedezése, a vallató gyógyitása az idegeknek: csaknem annyi
-férfit és asszonyt vitt Pesten az orvosok szobáiba, mint egykor a
-gyóntató baráthoz, a rácsos székhez (különösen, ha idegen országból jött
-és idegen országba távozott a misszionárius). Mily boldogan hazudtak és
-vallottak igazat az izgalmas életben hajótörést szenvedett férfiak és
-nők az idegorvosok szobáiban: azt csak az öreg orvosok tudnák
-megmondani, akik a pesti divatos osztály minden titkát összegyüjtötték
-magukban. Kevesebb kéjt okozott az a szerelem, amely titkos volt, mint
-az a bünös viszony, amelyről hangosan beszélhettek az enervált idegzetü
-férfiak és nők, ha máshol nem: az idegorvos szobájában.
-
-Rezeda ur ugyancsak a doktor mesterségében kontárkodott. A Habsburg
-negyedik emeletén a pásztorórázó asszonykákat vallatóra vette multjuk
-iránt és mily nagy volt meglepetése, amikor azok szemlesütés nélkül
-vallották be régi szerelmeiket.
-
-A Habsburgbeli összjöveteleknek Maci megjelenése vetett véget, aki
-parázs botrányt rendezett a bezárt ajtó előtt, mikor épen legjobb
-barátnője csalta meg Rezeda urral. „Gyere ki, te…“ kiabált Maci
-torkaszakadtából és öklével verdeste az ajtót. Majd a telefonhoz rohant
-és nyomban felhivta a jóbarátnő férjét, akivel közölte, hogy feleségét
-hol lelheti. A férj hitetlen bágyadsággal tette le a kagylót.
-
-A királyság még egyszer akkor lendült fel régi tollforgós pompájával,
-méltóságteljes magatartásával, midőn IV. Károlyt Budán koronázták.
-
-Ugy tünt fel, hogy a doktor tudományára ismét szüksége lesz Pestnek. A
-hatvanhetediki divatujságokat keresték elő a Nemzeti Muzeumban, a fehér
-lovak igen kelendők lettek a lóvásáron, diszmagyart vagy legalább is
-tribün-jegyet a várba igyekezett szerezni minden pesti gavallér és a nők
-aranyhimzéses pártát tettek a fejükre, mint ősanyáik. Általában a
-fátyolos párta, az ápolónői ruha, a szalagos kitüntetés a balmellen volt
-akkor a divat a városban, mert hiszen javában benne voltunk a háboruban.
-A lovagok és lovagnők körülbelül két hétig tették szinessé december
-havát, amig a lucskos, hófödte városból elutazott a királyi-pár és
-mindenki megörökitette magát a fotografusnál. A nemes fejtartás, a magas
-homlok, a koronázási áhitat, a királyság iránt érzett hódolat, a lovagi
-méltóságteljesség valóban csak oly teátrális volt, mint egy szinházi
-előadás, mélyebb nyomokat nem hagyott az emberek lelkén.)
-
-Az operaház intendánsa igen ügyelt arra, hogy az általa rendezett
-koronázási ünnepség stilszerü legyen, valamint arra is volt gondja, hogy
-ott legyen egész Pest, mint valami szenzációs premiérnél. A várhegy
-csatakos, sáros oldalán a még alig szürkülő téli reggelen másztak
-felfelé a frakkos urak és kiöltözött asszonyságok. Kocsi és egyéb jármü
-csak kiváltságosaknak jutott, és még ők sem tehették meg az utat
-kijelölt helyükig. Bizonyos utcatorkolatoknál megállitották a főispánok,
-püspökök, grófok hintóit, a bankárok automobiljait, pesti szépek
-fiakereit, a vidékről beözönlő bricskákat, homokfutókat és a hulldogáló
-ködben összekeveredett a gyalogjöttek sáros menete a hintók büszke
-tulajdonosainak csoportjával.
-
-Az öreg, álmatlan hirlapirók a cilinderkalapjuk mellé tüzték fehér
-belépőjegyüket, a kordonok szabályszerüen zárták el a különböző
-emelvényeket, pontosan ment minden, mint akár Első Ferenc József
-temetésén, mintha a bécsi gyászmenet tért volna vissza a muzsikáló óra
-lapján, de más ruhát vett az öltözőben.
-
-A főhercegnők hintóikkal a kijelölt percben érkeztek a Mátyástemplom
-sekrestyéjéhez, a csepegő esőben utánozhatatlan kézmozdulattal (mintha
-gyermekkoruk óta tanulnák), magasra emelték brokátuszályaikat vékony
-lábszáraik felett, és a szoknyaránc, mint virágharang fogta körül
-térdüket, amig a sekrestye ajtaján eltüntek, mint csodálatos jelenések,
-akik a kedvetlen nedves reggelen a bécsi Hofburg képcsarnokából vizitbe
-jöttek Budára. Vajjon mikor keltek fel ők, hogy idejében megérkezzenek?
-Vajjon tegnap fésülte meg már őket is Pürcher és Fritsch, mint a legtöbb
-pesti dámát, vajjon setét éjjelen kezdtek már öltözködni?… ilyen
-kérdéseket váltottak a doktor és Rezeda ur, akiknek sikerült darab ideig
-a Mátyás templom sekrestyéjében tartózkodni, midőn oda a főhercegnők
-megérkeztek és a hideg szenteltviz-tartóba dugták fehérkeztyüs kezüket.
-Rezeda ur oly melegséggel dörgölődött a főhercegnők szoknyái, mentéi,
-fejkötői közé, mintha legalább is udvari funkciónárius volna.
-
-Egy Habsburg-főhercegnő volt élete álma a sok pesti izraelita-asszonyság
-pártfogása után. Hivják bár Annunciátának, vagy Eleonórának, legyen bár
-hervadt, mint a József császár Burg-szárnyában az ablakok, vagy csinos
-arcu, mint a kertek Schönbrunnban, ostoba, vagy okos, skroflis vagy
-egészséges: csak habsburgi vér járjon az ereiben! Oh, hányszor nézte
-őket megfakult képeken egy dervis rajongásával. Oh, hányszor bámult
-hintójuk után, amelyekben lila és rózsaszinü fátyolok alatt üldögéltek,
-hányszor merengett a kirakatok tükörablakában a bécsi Grabenen, ahol az
-imént zefirt, vagy szalagot vásároltak a Burg hölgyei egykedvü,
-fehérkabátos udvari tisztek vagy elsavanyodott kedvü, gyönyörü keztyüs
-udvarhölgyek társaságában! Sohasem tudta még csak a parfőmjüket sem
-megérezni, sohasem láthatta őket setétboltozatu termeikben,
-lefüggönyözött ablakaikban, bár annyit csavargott keresztül-kasul a
-bécsi Hofburgon, mintha betörést tervezne a néma, pókhálósnak látszó
-emeletekre. Járt ott nyári reggeleken, mikor az első harangszó
-csilingelt középkorias harmóniával a Burgtemplom tornyában, figyelő
-szemét a függönyökre irányitotta ebben az órában, amikor minden nő a
-világon, szüz vagy férjes szerelemmel álmodik; talán valamely ablakból
-jelt ád az udvari lakáj és titkos lépcsőn vezeti az elszánt gavallért;
-járt ott szeles nagyböjtben, amikor a József-udvar szoborcsoportozata
-mellett foglalt állást, mert bécsi ismerőseitől hallotta, hogy nagyböjti
-litániára a József császár egykori folyosóin suhannak el a főhercegnők,
-hogy az udvari kápolnába juthassanak, hol magas karzataikról bünbánólag
-hallgatják a zsolozsmát; végignézte a déli csengő óraütésre lejátszódó
-katonai parádét, midőn az alföldi bakák oly feszesen lépnek az udvaron,
-mintha fából volnának faragva, irigyelte a fehérnadrágos jóltáplált
-Burg-zsandárokat, akiket jeles koszton tartottak, hogy szép
-férfi-példányok diszitsék a várat, hatalmasok, mint akár a
-kapuboltozatokat tartó mezitelen szobrok, a három-négy embernyi
-nagyságban alkotott lovasok; sőt irigyelte a bronzbaöntött régi
-tábornokokat is, akikről azt rebesgeti a históriai pletyka, hogy közeli
-ismeretséget kötöttek Mária-Teréziával. Lett volna női szabó, vagy
-cipész, ha ilyenmódon megközelithette volna az imádott hercegnőket. Ugy
-rajongott e magasrangu, elérhetetlen nőkért, mint egy középkori lantos,
-aki korgó gyomorral énekel a bástya alatt. Oh, Rezeda ur buzgó
-királypárti férfiu volt, szivesen tartotta volna hátát, hogy azon
-végighegedüljön egy hercegasszony.
-
-Most pedig itt állott közöttük, barátjával a doktorral (aki azon törte a
-fejét, vajjon hogyan ajánlhatná fel találmányát Éva e kiváltságos, de
-bizonyosan normális életet élő leányainak), mig Rezeda ur remegő orral,
-verejtékező homlokkal, tágult szempillával vette vizsgálat alá a
-habsburgi hölgyek hosszukás apácás orrát, keskeny ajkát, üvegházi
-növények bágyadt szinével hasonlatos arcpirját, szőkés-barna haját,
-amely mintha attól a fénytől lett volna tompa szinezetü, amely a
-szentképet mindig körülveszi, derekát és keblét és lábszárát és kezét,
-amit egy izgult férfiu észrevehet a nőkön. Nem tudott választani
-közülük, mindegyik megnyerte férfi-tetszését, még az idősebbek is. A
-keztyüik oly simulékonyak voltak, mint semmiféle szinésznőé; a szemük
-oly tiszta és hüvös volt mintha még sohasem ereszkedett volna látásukra
-a kéj biborpiros és álomban látott képekkel behimzett függönye; a
-nyakszirtük oly méltóságteljes volt, mintha sohasem görnyedt volna férfi
-izmos karján. A fülük kicsiny és érintetlen tisztaságu, mint a kagyló
-rózsaszine; ha tudtak is e fülek szemérmetlen szavakról, szeplőt nem
-hagytak a hallomások és a kezük mily tiszta lehet! – mintha sohase
-nyultak volna tisztátalansághoz, csak imakönyvhöz vagy selyemhez! Oh,
-bármiként fürösztik, csiszolják, borotválják, nyirják, frissitik magukat
-a divatos fekete orrlyuku és fehér testü pesti nők, sohasem közelíthetik
-meg e nőket, akik ambrát lehelnek és nem azt, ami gyomrukban van. És a
-szerelem hevében sem ismétlik az unalomig azokat az izgatóan közönséges
-szavakat, amelyekre romlott férfiak tanitják a pesti nőket, hogy már az
-első pásztorórán meg lehet állapitani, hogy kinek voltak azelőtt
-kedvesei, ki volt az a gavallér, aki e különös szavakra, kifejezésekre
-tanitotta öket…
-
-A főhercegnők kivontatták uszályaikat mint napsütésben a pávák. A
-Mátyás-templom sekrestyéje mindenféle illatokkal telt meg, leheletekkel,
-rizsporokkal, párfőmökkel, amelyeket Rezeda úr sohasem érzett a pesti
-cukrászdákban, ahol holdváltozáskor olyan jellegzetes illatuk van a
-helybeli szenvedélyes úrnőknek, hogy a kandúr bejön a konyhából, a lusta
-tűzhely mellől és a szoknyához dörzsöli tüskés hátát.
-
-A veresbajuszu detektivfőnök vetett véget Rezeda ur ábrándozásának,
-karonfogva kivezette őt a sekrestyéből, mint nem oda valót. Rezeda urnak
-ezután meg kellett elégednie azzal, hogy a templom bejáratánál
-segédkezzen ismeretlen urnők uszálya kibontásánál, (mintha erre a célra
-volna rendelve), és boldog volt, ha megérinthette egyik-másik előkelő
-asszonyság bokáját.
-
-A doktor rosszkedvüen dörmögött.
-
-„Vajjon, mikor lesz értéke találmányomnak, ha már a koronázási
-szertartáshoz se igyekeznek visszanyerni a nők ártatlanságukat!“
-
-A koronázási szertartás után, midőn a budai utcákban déltájban
-hömpölygött az előkelő nép, Maci egy utcafordulónál elcsipte Rezeda
-urat.
-
-Maci szenvedélyességében kipirultan, lengő tollbokrétával, apró
-léptekkel közelgett Rezeda urhoz és hatalmasat csipett a karján. Rezeda
-ur megijedt az esetleges botránytól, ezért igy kezdte beszédét:
-
-„Hova lett a mai nőkből az idealizmus, amely ősanyáinkat diszitette?
-Ilyen napon, mint a mai, minden honleánynak felmagasztosult szivvel
-kellene hálát adni a mindenhatónak, hogy uj ifju királyunk van az öreg
-helyében. A nemzeti históriának ily pirosbetüs napján felejthetné minden
-honleány a maga aprócseprő ügyeit. A történelem kerekei forognak
-felettünk. Bezzeg a régi, gyönyörü nők együttéreztek a hazafiakkal,
-együtt dobogott a szivük a nemzeti lelkesedéssel, együtt imádkoztak
-nemzeti jobblétünkért a férfiakkal. A Szentháromság-téren még csak most
-kezdik a Himnuszt énekelni, nagyságod pedig már itt van?
-
-„Távolról követtem. Mert ön engem szerencsétlenné tett.“
-
-„Mily boldogtalan korszakban születtem én! – fakadt ki Rezeda ur. Lettem
-volna egy-két nemzedékkel előbb, midőn a magyar nők szivét a honszerelem
-világitotta és idealista lelkek gyönyörü eszméket ültettek a nők
-szivébe! Lettem volna bár akkor, midőn nemzeti öltözetben mutatkoztak
-hölgyeink, a haza bus gondjait megosztották a férfiakkal, együtt
-busultak a busulókkal, együtt reménykedtek a hajnal-csillag keresőkkel,
-könyes szempillával énekelték Lavotta dalait és rejtegették a bujdosókat
-hálókamráikban. Lettem volna az ötvenes években, midőn szerelmeseiket az
-urnők azzal biztatták, hogy lesz még szőlő, lágykenyér, midőn a
-költőknek kivételes helyzetük volt, midőn a nőknek nem jutott eszükbe a
-maguk jelentéktelen bajaival megzavarni a hazafiak elmélyedését. Az
-idealizmus, az önfeláldozás korszakába való vagyok én, nem pedig e sivár
-évekbe, midőn világ háboruságában és királykoronázás napján egy urnő
-azzal merészel megszólitani azon az uton, amelyen egykor Virág Benedek
-andalgott, hogy én szerencsétlenné tettem őt!“
-
-Maci keserveseket nyelt és égő szemét tigrisként szegezte Rezeda urra:
-
-„Nem akarok kitérni szenvedéseimre, szólt mindig emelkedő hangon. Nagyon
-jól tudja, hogy még mindig szeretem önt, ámbár ezt nem érdemli. Csak
-néhány szóval akarom vázolni nyomoruságomat. Férjem tudni sem akar azóta
-felőlem, mióta ördögi barátja ama jól sikerült operációt végezte. Más
-férfiak… Engedje meg, hogy ne valljak be önnek pásztorórákat, amelyek
-eredménytelenül végződtek és sulyos megszégyenitések maradtak emlékbe.
-Azt hittem, hogy csodálatos szerencse történt velem, midőn
-ártatlanságomat visszanyertem, holott azóta olyan vagyok, mint a
-megátkozott. Mindenről le kellett mondanom, ami eddig kárpótolt
-elhibázott házasságomért, megnemértő férjemért. (Hisz tudja, hogy férjem
-indolenciája kergetett egykor a maga karjaiba!) Az, ami más asszonyoknak
-egy percnyi habozás és meggondolatlanság után rendelkezésre áll, az a
-pár pillanatnyi öröm, amellyel a legtöbb barátnőm (hisz tudja!)
-elviselhetőbbé teszi az életet a saját számára a sok szomoruság
-közepette: gonosz barátja közbelépése óta részemre elérhetetlen.
-Vágyaim, álmatlan éjszakáim reggeli elképzeléseim, ábrándjaim, izgalmas
-gondolataimnak kielégitései oly elérhetetlenek, mintha egy ölesfalu
-apácakolostorban őriznének. Nincsenek már férfiak Pesten, hogy izzó,
-lüktető szivvel hagynak szaladgálni egy javakorbeli, csunyának sem
-mondott asszonyt?… Itt önnek kell segiteni Rezeda, akiért feláldoztam
-magam.“
-
-„Majd beszélek a doktorral, felelt Rezeda ur és lesütött tekintettel
-fogadta Maci mélységesen megvető pillantását. Rezeda ur igen boldognak
-érezte magát, hogy a következő utcasarkon sikerült a tömegbe vegyülnie
-Maci félelmetes tollforgói elől. Hálát adott istenének, hogy nem lett
-nagyobb botrány a találkozásból, csupán néhány vidéki méltóságnak akadt
-össze ijedten a sarkantyuja, midőn Maci meglehetős hangos szóval
-előadott panaszát hallotta.
-
-A doktor Rezeda ur könyörgésére, néhány nap mulva valóban lerombolta
-nagyszerü találmányát és ezzel körülbelül vége is lett Pesten annak a
-lelkesedő hangulatnak, amellyel a királyságot ünnepelte a publikum. A
-diszmagyaros, méltóságteljes férfiak, akik a régi Magyarország
-pompájával és emelt fejtartásával jöttek át néhány hétre a multból, hogy
-a históriai szinpadon statisztáljanak, mint Shakespeare lordjai,
-hamarosan kimentek a divatból. Az aranyos és gyászos fejkötőket még
-darab ideig viselte néhány facér szinésznő, amig jobb kalapra szert
-tett. A kiegyenesedett dereku, uszályukat páva módjára illegető dámák,
-akik a koronázási templomot olyan illattal töltötték meg, mint Első
-Ferenc-József idejében, fáradtan, meggörnyedve ültek hintóikban, vagy
-szürkén, megvetéssel elsuhantak a bástya sétányán.
-
-Tulajdonképen egy napig tartott csak a hosszufüző divatja Pesten, a
-barhent alsókat is csak a lucskos, influenzás decemberi reggelre vették
-elő a nők, akiknek órák hosszáig a Mátyástemplom kövezetén, vagy a
-szabadban emelt tribünön kellett tartózkodni. Az éjjeli és nappali
-munkában félig megvakult varrónők, himzőnők, füzőnők, izgalomtól
-megbetegedett szabónők ismét a párizsi divatlap mustráit, vették elő. A
-főhercegnők nem töltöttek még egy éjszakát Pesten a vár hideg
-vendégágyaiban, bár a szertartás végeztével kimerültebbek voltak, mint
-bármely udvari bál után; a különvonatot befütötték és az egykedvü udvari
-tisztek Bécsbe kisérték Rezeda ur szerelmeit; egyik másik földöntuli
-dáma ittfelejtett tán egy harisnyakötőt, vagy egy ruhakapcsot, egy
-álmatlan éjszakát, vagy egy türelmetlen szót a hajnali fésülködésnél,
-egy pletykát, hogy a vár fürdőszobáit nem lehetett kellően kifüteni,
-ezért csak Zita fürdött ezen a reggelen, ami sok megjegyzésre adott
-alkalmat az udvar többi hölgyeinél. Elmentek anélkül, hogy keskeny
-cipőiknek talpát letették volna a pesti aszfaltra. A térdigérő mider
-ismét csak a negyvenes nők viselete maradt, akiknek testi hibákat kell
-elfedni a halcsontos páncéllal, a barhent nadrágot azok a nők viselték
-továbbra is, akik nem féltek sem villamoskocsi-balesettől, sem egyéb vak
-véletlentől.
-
-A háboru tovább tartott, a zsidók mérhetetlenül gazdagodtak, a
-keresztények nem akarták eladni a borukat, a hirlapirók hazug hadi
-tudósitásokat irtak, a frontok mögött levő tisztek érzelgős dalokat
-énekeltek, vándorszinészeket vendégeltek, mig odakünn a vesztőhelyen, a
-lövészárkok közelében némán, hosszan elgondolkozva néztek a vigasztalan
-setétségbe a katonák: mit gondoltak magukban, megmutatták a későbbi
-esztendők.
-
-A doktor valóban megsüthette találmányát. Egy-két menyasszonyon kivül,
-aki történetesen vőlegényét várta vissza a harctérről, senki sem kereste
-fel őt segitségért. Maci rémületesen mesélte barátnőinek a két operáció
-viszontagságait és szert tett egy nagy Ádám-csutkás, zörgő lábu
-gavallérra, akinek pártolásában sok időt eltöltött.
-
-
-
-
-V.  Égi lény a Borz-utcában.
-
-Rezeda ur nemes barátja és pártfogója Alvinczi Eduárd engedélyével több
-nyárilaknak birta kulcsát, amely nyári házak a főváros különböző részein
-foglaltak helyet. Igy: szabad bejárása volt Rezeda urnak a Svábhegy ódon
-kerti házába, amelyben egykor Kemény Zsigmond, a regényiró bujdosott el
-az emberek elől és oly szomoru volt a ház, mintha a regényiró eltávozása
-után is itt maradtak volna a kisértetek, amelyek éjszakánkint a
-különböző regényeket mondták tollba az irónak. Kulcsa volt egy zugligeti
-és egy margitszigeti villához, amelyek évek óta lakatlanul állottak.
-Ámde található volt a Borz utcában is egy földszintes ódon ház, amelynek
-alacsony kapuján egykor Alvinczi ur besurrant hölgyekkel, akiket a régi
-álarcosbálakról szöktetett meg, és most már évek óta legfeljebb Rezeda
-ur látogatott el a néma házba, hogy meghuzogassa a muzsikáló óra
-zsinórját. Ezeket a házakat és villákat a gazdag Alvinczi ur még abban a
-korban szerezte, mikor Magyarországon a romantikus szerelem volt
-divatban és az előkelő urak kedveseiknek házakat, földbirtokokat
-ajándékoztak. Egy későbbi szegény korszakban el sem képzelhető, hogy
-voltak szeszélyes dámák, akik egyetlen pillantásukkal megparancsolták a
-férfiaknak, hogy érettük könyökig nyuljanak pénzes erszényükbe. Sőt
-ebben az időben nem ritkaság, hogy becsületet is áldoznak a férfiak a
-nők tiszteletére; szegény sikkasztók elmélkedhetnek erről a börtönökben
-és Amerikában. Alvinczi házai is természetesen női szeszélyből kerültek
-a régi birtokosok kezéből az uj birtokoséba. A hetvenes és nyolcvanas
-években, amikor a női divatban a turnér szerepelt, hatalmas strucctollak
-lengenek Rembrandt kalapjain, a kaméliás hölgy szentimentálizmusa a
-szivekben és az osztrák birodalom koronahercege jár elől jópéldávál,
-hogyan kell nőkért szenvedni és meghalni, Alvinczi Eduárd is hódol a
-divatnak és olykor rabszolgájává szegődik egy-egy dámának, bár
-természete inkább a rideg parancsoláshoz szokott. Őregasszonyok és
-memoárok őszinte vallomásaiból tudjuk, hogy a pesti turf zöld gyepén, a
-társaság nagyvirágu selyemmel bevont butorzatu szalonjaiban, a
-Stefánia-ut lovaglók részére fenntartott utján, az akkoriban divatos
-drótsziget majálisain, a Hatvani-utca aszfaltján, a Szervita-tér virágos
-boltjaiban, Monasterly és Kuzmiknál, ahol a legszebb ruhákat a legszebb
-varrónők varrják, a népszinházi kórusban és a józsefvárosi
-házmesterlakásokban: mennyi nagyralátó és nagyravágyó fiatal nő
-szerepel, aki a ponyvaregények hercegeiről álmodozik és szerencséjét
-formás bokája révén véli elérni. Ártatlanságukat nem adják olcsóbban,
-mint egy házért; regényességükben (miután már nem küldhetik a férfiakat
-az oroszlánketrecbe), áldozatok megtételével teszik próbára a férfiakat.
-Leginkább házakat kértek ajándékba a nők ez időtájt. Senki se gondolta,
-hogy nem messzi a korszak, midőn meg kell elégedniök egy kék bársony
-tokban villogó ékszerdarabbal, amely ugyan „jól fest“ a váci-utcai
-ékszerész esti kirakatában, de a zálogos alig ad rá valamit; még
-későbben egy ruhácska tarka rongyai, vagy egy pár cipő jelentik, hogy a
-férfiak áldozatkészsége hanyatlóban.
-
-Alvinczi természetesen ugyancsak nők részére vásárolta a különböző
-villákat és házakat. Vett házat Pesten és környékén, vásárolt Bécsben és
-Badenben, amint ezt a hölgyek szeszélye parancsolta. Egyik szerelme
-olyan házat akart a pesti munkásnegyedben, amelyben csupa kis lakás van
-és jó áron lehet bérbe adni a szegény embereknek; egy másik delnő a
-Margitszigethez kötötte magát, ahol majd öregségére meghuzódik és Szent
-Margit történetét olvassa, de addig is jó áron bérbeadja nyaranta gazdag
-pesti polgároknak. Egy harmadik urhölgy csak oly feltétel alatt
-hallgatta meg Alvinczi Eduárd esengését, ha a Borz-utca táján
-gondoskodik szerelmi fészekről, mert ezen a tájon lakik a varrónője,
-tehát feltünés nélkül mehet végig a belvárosi utcán. A negyedik szerelem
-a késő őszi napokban a Svábhegy aranylevéllel behintett utjain kivánta
-ernyője hegyére tüzni Alvinczi szivét, az ötödik Badenba vágyakozott.
-Alvinczi gáláns férfiu módjára szivesen eleget tett a nők kivánságának,
-utóvégre ez volt a divat a Kaszinó-erkölcs. Ámde Alvinczi szeszélyesebb
-volt mint a nők. Többnyire kiábrándult a nők bolondságaiból, elmenekült
-orsójukról, mielőtt végkép felgombolyitották volna. A házvételek után
-gondolkozóba esett: vajjon a házak tulajdonjogát valóban átirassa-e a
-nők nevére és ha Alvinczi gondolkodott, mindig józan esze
-győzedelmeskedett. S igy ez időtájt, mikor Rezeda ur gyertyácskájának
-fénye szürődött ki a leeresztett redőnyök közül a Borz-utcában, vagy a
-svábhegyi ódon villából: elmendegéltek arra öregasszonyok, akik azt
-regélték, hogy e házak az ő tulajdonuk lehettek volna, ha botor
-ifjuságukban nem hallgatnak a szivük szavára; vajjon, kinek világitja
-meg szerelemtől önfeledt arcát odabent a gyertyácska?
-
-Rezeda a kulcscsomagból azt a kulcsot kereste elő, amelyen kereszt volt,
-mint a családi kripták kulcsán és a Borz-utcai ház kis kapuját nyitotta.
-Ezt a házat valamikor egy erdélyi uraság épitette, aki hetekig utazott
-ide hazájából forsponttal, póstakocsival, hogy itt az esztendő bizonyos
-napján egy külföldi énekesnővel találkozzon. Az énekesnő néha egy messzi
-külföldi városban hagyta abban szereplését, hogy pontosan Pesten
-lehessen. Egy napot töltöttek az ódon kis házban, aztán az egyik utazott
-kelet felé, a másik nyugatra. A mult században voltak ilyen regények,
-amelyeknek hallatára ma érthetetlenül csóválja a fejét az ember.
-
-Alvinczi, mint hü királypárti a mayerlingi katasztrófa óta nem fogadott
-vendéget ebben a házban. Aludtak a szobák, Alvinczi gyászolta Rudolfot.
-A szalón egyik asztalán ugyanis Rudolf sajátkezüleg aláirt arcképe
-állott, amelyet Alvinczi egy vadászaton emlékül kapott a trónörököstől.
-Az ezredesi egyenruhába öltözött szőke férfiu most már örökké kihunyt
-szemmel nézett az elhomályositott szobába. A régi királyság utolsó nagy
-regényese, a szerelmében tragikus halált lelt koronaherceg: ugy ment el
-a monarchiából, mint az utolsó habsburgi lovag, a második József
-császárok, Miksa császárok, Orth Jánosok utóda. A pesti pékek még
-sütötték darab ideig a Stefánia kifliket, majd azok is kimentek a
-divatból.
-
-Rezeda ur szerelmes korszakában szeretett a Borz-utcai ház
-csendességében elüldögélni. A hegyes lábu iróasztalkáról lefujta a port
-és az irómappából megsárgult szinü, lobogós cimerü levélpapirost vett
-elő. (Az itatós papiroson még nyoma látható a delnő ideges kézirásának,
-aki itt utóljára hiába várta Alvinczi Eduárdot.) Rendesen itt irta meg
-hosszadalmas leveleit nemes barátjának és pártfogójának, Eduárdnak, aki
-már több esztendő óta Bécsben tartózkodott. Ezekben a levelekben szó
-volt magyar politikáról és a pesti nők magaviseletéről, a váci-utcai
-divatról és az ismerősökkel történt eseményekről, a városi pletykákról
-és a nagy kártyások sorsáról, zsidóasszonyokról, akik legujabban
-kikeresztelkedtek és kokottokról, akik merészségükkel és botrányukkal
-feltünést keltettek, a legujabb párbajokról és bravurokról, Reiszné ezer
-koronás kalapjáról, amely napokig közszemlére volt téve egy belvárosi
-kereskedésben, Daisyről és K. grófnőről, a legujabb kuplékról és utcai
-kifejezésekről, amely dolgokról Bécsben Alvinczi ur bizvást
-értesülhetett, akár a Pesti Hirlapból, de ő régi emberek módjára: inkább
-kedvelte a levelezést, mintha dilizsáncok vinnék a hireket napjainkban
-is.[1]
-
-A három egymásba nyiló szobában néha hosszu délutánokat töltött el
-Rezeda ur. Elábrándozgatott a mult idők emberein és hölgyein.
-Képzeletében felnyilott az ajtó és rövid álarc alatt jelentek meg
-titokzatos dominók a küszöbön, mintha farsang volna Pesten: a
-nagyvirágos foteleken fátyolos kalapu, titokzatos illatu urnők ültek
-keresztbe rakott lábakkal; ruha nélkül, csupán papucsban és kalapban
-futkostak kurtizánok; a harmóniumon szent dalokat játszott, az
-őszbecsavarodott erdélyi birtokos énekesnőjét látta… A falakon régi
-metszetek, Léda hattyujával a széles ágy felett; kölnivizes üvegek,
-kefék és fésük a tükör alatt; a hármas függönyökön át egy másik, messzi
-világból a ritka utcai kocsirobogás. Az ajtók jól záródnak és a
-spanyolfal mögött füzőjét, amelynek pattogása hallatszik, bontja valaki.
-Nagyuri kéjtanya, amelynek csendességét nem zavarták kétségbeesett
-zokogások, sem botrányok. És ha lelt is összetépett zsebkendőcskét a
-házmesterné takaritás közben a diványon, bizonyára más jelentősége volt
-annak, mint az összetépett zsebkendőknek általában szokott lenni.
-
-Rezeda ur felvonta Alvinczi papucsát, magára öltötte puha kelméből való
-házikabátját, a szekrényben mindég talált egy üveg francia likőrt vagy
-hollandus pálinkát, amelyből gondolatait kiszinezhette. A
-cigaretta-füstbe nézett és addig leste a mezitelen Lédát, amig az
-Antóniához lett hasonló. Addig tartotta behunyva szemét, amig a mellette
-álló fotelbe fátyolos kis kalapjával, izgult-keztyüs kezével, kutyácska
-nyugtalanságával előnézegető cipőjével, az ijedelemtől és várakozástól
-fojtott hangjával letelepedett: Antónia. „Senkit sem szerettem soha,
-csak téged“, mondja a túlvilági hang és e sokat látott spanyolfal, a
-régi metszet, az ezüstdarvak kinyujtott csőrén álló hamutartó nem
-szólalnak meg, hogy már egyéb alkalommal is hallottak ily szavakat
-hölgyek és urak szájából. Majd bujtogató kacaj, megelégedett nevetés
-hangzik az ágyasházból és hosszu ingben ül az íróasztalnál Antónia, hogy
-a leveles-fiókot kikutassa. Az itt felejtett kartonokon a halvány lila
-szinü tinták még mutatják a régi izeneteket. „Hatórakor ott leszek
-nálad!“ vagy: „Csak holnapután jöhetek, mert vendégem van!“ A szöveg
-majdnem mindig egyező, csak a levélpapir, tinta és kézirás más, mintha
-századok óta nem tudnának uj szavakra szert tenni a találkára járó nők.
-A délutáni litánia után a kék hóban a ház felé voltak forditva a
-cipőcskék orrai, mig azon időben, mikor az angyali üdvözletet huzták el
-a sánta öreg harangozók a belváros templomaiban a lábnyomok visszafelé
-mennek a gyalogjárón, hogy talán csak évek multán jöjjenek ismét a
-Borz-utcába és szemrebbenés nélkül menjenek el a ház előtt, amelyben egy
-drága óra emléke maradt. Vajjon, hogy koppanna Antónia cipője, ha
-egyszer, tétován elmenne az ablak alatt? Ebben a percben meglendült alig
-hallható hanggal a folyosó csengője. (Régimódi húzos csengetyü volt a
-kapu mellett.) Rezeda urnak a torkában vert a szive, amig ajtót nyitott.
-Antónia állott előtte.
-
-„Bocsánat, hogy leskelődtem maga után. Sokáig maradt a házban, azért
-bátorkodtam a csengőhöz nyulni. Nem tehetek róla, hogy csengettem.
-Akaratom elhagyott, csak azt éreztem, hogy egész életemre szerencsétlen
-volnék, ha nem érinteném meg kezemmel az oroszlán szájából kilógó
-karikát.“
-
-Rezeda ur bevezette a házba Antóniát, leültette az előre kiszemelt
-fotelba és féltérdre ereszkedett lábánál.
-
-„Igy gondoltam, én kedvesem, rebegte boldogan, mert még nem tért magához
-e váratlan esemény folytán.
-
-Antónia e napon szőke volt, de szőkesége nem hasonlitott se
-Augusztáéhoz, se a vaniliafagylaltéhoz, Rezeda ur eddigi szőke
-ismeretségeihez, akik az elmult években világitottak a szivében, mint
-zsalugátereken beszürődő napsugarak. Antónia olyan szőke volt, mint a
-nőstény oroszlán. Dus haja Cleo de Merode módjára volt fülére fésülve
-(amely hajviselet azért ment ki Pesten a divatból, mert a hölgyfodrászok
-ráfogták, hogy tüdővészt okoz), ezenkivül lila fályol volt kis
-fácántollas kalapjára igazitva és álla alatt szorosan összevonva, hogy
-nemes orra kiemelkedett mint a liliom. A fátyol alatt szemei oly mélyen
-kékültek, mint Trieszt felett az adriai öböl. Szájából titokzatos
-melegség áradt, mintha a fogak között már fehéren izzanának azok a
-szavak, amelyek, midőn elhagyják helyüket ugy szállnak, mint a
-tüzmadarak a szélben, hogy lángra lobbantsák a jámbor szénaboglyákat.
-
-Damasztiné becsületére válott Antónia toálettje. Izléssel és finomsággal
-volt felöltöztetve a leány, mintha a budai részekben volnának találhatók
-a legjobb varrónők és suszterek. A harisnya megfeszült a lábon, mint a
-lovarnőkön a trikó. És Antónia válla keskeny és háta szeliden
-előrehajló, mint a szentéletü apácáké, vagy dámáké, akik Reichenhall
-enyhe levegőjében ápolgatják gyenge mellüket. Általában oly törékenynek
-látszott Antónia, mintha csak egy mulékony álomból ereszkedett volna
-néhány percre a Borz-utcába, két kézzel kell megfogni finom keztyüs
-kezét, hogy el ne szálljon, mint a selyempapirosból való ballerina a
-kéményen át.
-
-„Tudom, hogy későbbi években majd megvet engem gyengeségemért, rebegte
-Antónia, – ámde én mindent feláldoznék ujra, gondolkozás nélkül, hogy
-őnnel találkozhassam. Azon este óta, midőn oly fájdalmasan megsértett,
-szüntelenül arra gondoltam, hogy mivel bántottam meg? Olyan nagy az én
-vétkem? Hisz nem teszek egyebet, mint önt szünet nélkül szeretem, ébren
-és álmomban, mint egy elvarázsolt, aki nem tud másra gondolni, mint
-szerelmére!
-
-„Én tudom, hogy ön engem gyanusit azzal, hogy nem vagyok ártatlan.
-Látom, hogy ez a kigyó mardossa szivét szünet nélkül. Észreveszem, hogy
-mint boritja el sötét fátyol a szemgolyóját, amint rámtekint. Ezért
-jöttem, hogy bebizonyitsam önnek: ártatlan vagyok, szerelmére érdemes.
-
-„Az én anyám táncosné volt Oroszországban és gyermekkoromban mindenféle
-babonaságra megtanitott. Akkoriban kezdődtek Oroszországban a
-zsidóüldözések, amikor én születtem. Anyámnak tehát nagy szüksége volt
-boszorkányos tudományára, hogy életben maradhassunk, miután ő az
-üldözött fajhoz tartozott. Gyermekeszemmel emlékszem a hagymafejü
-templomokra, csengő szánokkal hangos utcákra, keresztutaknál lobogó
-máglyákra, piros ködmönös, Krisztus-haju, szelidtekintetü parasztokra,
-rendőrsapkás házmesterekre, földöncsuszó szegénységre, padlásokra és
-pincékre, szakállas, félelmetes zsidókra, mindig jajveszékelő
-öregasszonyokra, égő házakra, robogó lovascsapatokra, a havon barnálló
-vértócsára, városokra, amelyeken át éjszakának idején keresztül
-surrantunk, idegen emberekre, akik előtt nem volt szabad egyetlen igaz
-szót sem ejteni, nagy szakállu papokra, akik minden városban
-megkereszteltek, de otthon mindig héberül imádkoztunk. Csalva,
-rejtőzködve, eldugottan éltünk füstös odvakban és az ablakot sem volt
-szabad kinyitni. Sötét éjszaka kopogtattak az ajtónkon titokzatos
-férfiak és mi gyorsan felkaptuk batyuinkat és velük futottunk a félig
-felnyitott vámsorompó felé. Pusztákon vándoroltunk keresztül, ahol kóbor
-cigányok patkót tüzesitettek lovaink számára, a szél fütyült ponyvával
-bevont kocsink körül és ugatott a nádas, mintha szörnyü nagy rókák
-tanyáznának benne. Puskin verseit csak később ismertem meg, de
-emlékszem, hogy láttam azokat a hallgatag vándorcigányokat, különös
-hangokkal teli pusztai éjeket, sebesléptü, ezüstkigyóhátu folyókat,
-hallottam a messziségben zengő szenvedélyes zenéket, epedő dallamokat,
-amelyek ugy vibrálnak a szivben, mint a szél lengeti a faleveleket;
-száguldottam anyám ölében sas-szárnyu paripákon, a vihartól feldult arcu
-mezőkön át és hidakon át, amelyek ugy kongtak, mint a gyászfátyollal
-bevont dobok. Majd ódon lengyel városokban huzódtunk meg, csatakos
-városrészekben, ahol a férfiak nyáron is szőrös karimáju sapkát viselnek
-és arcuk komor, mosolytalan mint az elátkozottaké; fénylő kincsekkel,
-zöld aranyrudakkal teli ládákat segitettünk eldugdosni tarka-barka
-ruhás, tollas fövegü fegyveresek elől, pincékbe és romfalak közé;
-zsidóasszonyokkal menekültünk földalatti folyosókon, akik oly szépek és
-ostobák voltak, hogy az arcfestéknek a nevét sem tudták leirni, amellyel
-magukat csinositották… Öt esztendős se voltam még és ugy tudtam hazudni,
-mintha minden regényt elolvastam volna, amely azóta a kezembe került,
-hatféle kontyba csavartam rövid hajamat, hosszasan néztem Krakkóban a
-férfiakra és az öreg uraknak akkor engedtem megcsókolni arcomat, ha
-ajándékot adtak. Később fehér patkányokkal kereskedett az anyám és ebből
-szép jövedelemre tett szert.
-
-„Amikor tizedik évemet betöltöttem, egy bécsi külvárosban találtam
-magamat, ahol vasárnaponkint a harmónika szólt, testes kirándulók sört
-ittak a kertekben, a lóvonatot este zöld gallyakkal diszitették fel és a
-pasasérok ugy daloltak, mintha ez volna utolsó vidám estéjük, ezután
-mindig szomoruak lesznek. Az előváros mezitlábas gyermekei között
-határozottan feltüntem cifra ruhámmal, a zsidónegyed kifestett arcu
-asszonyai megnézegették világosszőke hajamat, megbecsülték kék szememet,
-édességet nyomtak a kezembe és oly heves hangon beszélgettek körülöttem,
-mint a veszekedő papagályok. Oh, hogy sajnálom, hogy sohase volt
-bátorságom és kedvem átmenni a Dunacsatorna hidján, ahol a
-Rothenturm-utca, a Graben kezdődik, ahol az igazi nőket látni fénylő
-toalettjeikben, ahonnan csak néha robogott egy batár a mi szegény
-külvárosunkba! Anyám ekkor különböző vallási gyülekezetekbe cipelt, ahol
-esténkint a harmónium zengett, nagyszakállu emberek kétfelé törölték a
-hajukat. Jártunk mormonkhoz, methodistákhoz, baptistákhoz, nem egyesült
-görögkeletiekhez és igy tengettük, lengettük életünket. Végre anyámnak
-sikerült egy spiritiszta társaságot összehoznia, amelyben körvezető
-lett. Találtunk egy megfelelő öregemberre, aki tizenhét esztendeig ült
-Döblingben, az örültek házában: Theodor bácsi nagyszerüen mondogatta el
-a saját komponálásában készült imákat a gyülekezetben és mindenképen
-hasznunkra volt, amint a gombot az asztal közepére helyeztük, hogy az
-felemelkedjen, vagy a mediumot elinditottuk. Ebből az időből emlékszem
-anyámnak egy csipkeköpenyegére, amely hasonlatos volt a szenyórák
-mantillájához. Ebbe a puhaságba kapaszkodtam esténkint, amikor külvárosi
-utcákban elszaladtunk a sarki gázlámpa mellett. Ibriket és fazekat
-cipeltünk hazafelé. Némelyik világos kirakatnál megállottunk és anyámmal
-együtt megigazitottuk hajunkat, egymásra néztünk, összemosolygtunk,
-hogy okosak, csendesek, lemondók vagyunk. Mi sohasem láttunk
-bécsi tartózkodásunk alatt fehér csipkekézelős, lakkcsizmás,
-szarvasbőr-nadrágos hercegeket, sem tollbokrétás selyemhaju hercegnőket,
-akik á la Daumot kocsin jöttek volna a patkány-utcába, hogy a tulvilági
-szellemekkel megismerkedjenek. Ellenben klienseink közé tartoztak nagy
-bérházak házmesterei, akik vasárnaponkint bizonyos kitüntetéseket
-akasztottak fekete kabátjukra, amelyeket a császártól, vagy a
-polgármestertől kaptak, idősebb polgárok, akiknek a háziorvos
-megtiltotta a sörivást; ezenkivül anyám régi ösmerősei közül is
-ellátogattak néhányan a vasárnapi délutánokon: nyugalomba vonult
-légtornászok, akik a Práter kávéházaiban a billiárd-asztal mellett
-müködtek, táncosnők, akiknek virágkereskedésük volt, unott rosszkedvü
-emberek, akik tisztában voltak az élet hiábavalóságával.
-
-„Mikor Pestre, az Aranykéz-utcába jöttünk lakni, már kilenc fodor volt a
-szoknyámon. A Calderoni kirakatjában a divatos férfiak arcképei álltak,
-innen ismerkedtem Alvinczi Eduárd szakállas képmásával, akiről az a hir
-járta, hogy a legfinomabb gavallér Pesten. De megismertem másokat is,
-akik mindennapi utjukat a Váci-utcába vették, hogy a százszor látott női
-arcokban és saját képmásukban gyönyörködjenek a boltok üvegtábláiban.
-Anyám el volt ragadtatva az előkelő pesti néptől. Mindig azt mondogatta,
-hogy lánykorában Madridban ismert hasonló fényes szenyórokat, akik
-udvariasságban és előkelőségben a pestiekkel versenyezhettek. Itt is
-annyi ősük van az uraknak, mint Spanyolországban. S e dámák oly
-szenvedélyesen szeretnek, mint a szennyórák; a kártyavető nőket
-felkeresték a nap minden órájában, ha valamely különös dolog előfordult
-velük. Titoktartó vénasszonyok gondoskodnak a szerelmesek
-találkozásáról, akik törvény szerint nem lennének egymásé. Kár, csak a
-régebben épült házakon vannak olyan erkélyek, ahová éjnek idején fel
-lehet mászni az esőcsatornán. Kártyavetéssel és jóslással foglalkoztunk
-tehát e városban; miután egy véletlen folytán (anyám egy régi, Pestre
-származott barátnéje révén), sikerült néhány titok birtokába jutni,
-amely előkelő urakra és urnőkre vonatkozott. Anyám mindig szenvedélyes
-regényolvasó volt. Azt mondta, hogy Pesten legalább is annyi a titok,
-mint Sue Jenő Párisában és a férfiak oly szentimentálisak, mint a XIX.
-században voltak. Egy okos nő, aki kellemesen tud csevegni, azt teheti
-itt a férfiakkal, ami eszébe jut. Ugyanezért anyám megtanitott, hogy
-hosszan felejtsem a szemem a férfiakon és ezáltal zavarba hozzam őket;
-rászoktatott, hogy a kezem a kezükben hagyjam darab ideig; valamint
-kioktatott arra is, hogy elég némely kérdésre csak szempillantással
-felelni. Nagy tervei voltak anyámnak, midőn a helybeli nők vallomásán át
-alaposan kiismerte a férfiakat. Ezek az előkelő uriasszonyságok, akik
-néha órákhosszáig várakoztatták gavallérjukat kapunk előtt, vagy
-találkozót adtak kedvesüknek előszobánkban: annyi mindenfélét
-bevallottak anyámnak a hosszu téli délutánokon, hogy esténkint alig
-gyöztük rendbeszedni a hallottakat. „Boldog lesz az a férfi aki téged
-egykor feleségül vesz, mert téged már nem kell tanitania az életre!“ –
-mondogatta anyám, amikor esténkint kis lámpásunk mellett számbavettük a
-hallottakat.
-
-„Emlékezetünkbe véstük, hogy vannak férfiak a városban, akik női cipőket
-gyüjtenek, mások hajfürtöket raknak párnájukba. X. azt kedveli, ha oly
-gorombák hozzá a nők, mint egy hordárhoz. Y. nem tud ellentállani, ha
-szerelmi kalandjai felől érdeklődnek nála a hölgyek. Egy tekintélyes
-uriember azt szereti, ha felesége megcsalja kocsissal, vagy
-házmesterrel. Egy gazdag lovag a meztelen lábát csókoltatja kedveseivel
-és az a passziója, ha selyempapirosban göngyölt régi négykrajcárosokkal
-ajándékozhatja meg imádottjait. A krónikások azt mondják, hogy Schiller
-romlott citromot szagolgatott, mikor költött. Az előkelő pesti
-uriemberek szerelmi szokásai felülmulják a költőét. Oh, hányszor jött
-hozzánk parasztleánynak öltözve egy előkelő urihölgy, amig kedvesét, a
-hintáslegénynek öltözött gróf urat várta!
-
-„Ez volt lánykorom Pesten. Ugy gyüjtögettem a furcsa embereket, mint a
-bogarász gyarapitja skatulyáit. Talán, mert oly korán nyilott fel
-szemem, mikor más leányok még konfirmálás előtt állnak, talán, mert meg
-szoktam a tragédiák sirógörcseit anyám kabinetjéből hallani, vagy mert
-esténkint anyámmal nagyokat nevettünk a vetőkártyához menekülő,
-félgyászos uriasszonyságokon, akik elsápadtak, midőn a katona figurája
-az ő kártyájuk alá került… talán, mert láttam és hallottam, hogyan
-játszák ki a férfiak a nőket és a nők a férfiakat, a cukrászinas is
-megunja az édességet és ártatlan maradtam.
-
-„Anyám veszitette el hamarább a fejét, beleszeretett egy vidéki
-lókereskedőbe, férjhezment, falura mentünk lakni, ahonnan csak anyám
-váratlan halála után kerültem ismét a fővárosba, de most már Budára.
-Damasztiné gondjai alá. A vikleres, régimódi Damasztiné vigyázott rám,
-holott én jobban ismertem az életet, mint egy gyóntatóbarát.“
-
-Rezeda ur először olyan nagyot sóhajtott, hogy majd megszakadt a szive:
-
-„Tudtam, hogy maga különb azoknál a nőknél, akiket eddig ismerni
-szerencsém volt. Maga a legderekabb nő.“
-
-„Akit én szeretek: azért gondolkozás nélkül feláldozom magam. Tizennyolc
-esztendős vagyok, de eddig nem találtam férfit, akiért érdemes lett
-volna csak sóhajtani is, felelt Antónia. Magát szerettem meg és már
-régen elhatároztam, hogy megkérem: fogadjon el engem kedveséül, tegyen
-nővé, vegye birtokába azt, ami minden nőnek a legdrágább,
-ártatlanságomat. Itt vagyok uram, az ön legalázatosabb szolgája.“
-
-„Antónia, felelt áhitattal Rezeda ur, mivel érdemeltem ki a jó istennek
-ezt a kegyelmességét? Mit tettem én szegény bünös, hogy angyalok tartják
-alám a kezüket, mielőtt a pokolba zuhannék? Hol követtem el azt a
-nagyfoku jóságot, erényt, amelyért ily jutalommal fizet a sors? Melyik
-lehetett az az imádság, hogyan kezdődhetett a bevezető szava, mit
-tartalmazott a sóhajtás, amely eljutott Szüz-Mária trónusáig, hogy téged
-nekem elküldjön? Mily babonaságot követtem el tudtomon kivül, hogy
-sikerült megnyerni egy ártatlan leány hajlandóságát? Milyen napot mutat
-ma a kalendárium?“
-
-„Ma Szilvia napja van,[2] az ön első szeretőjének a nevenapja,“ szólt
-csendesen Antónia.
-
-„Szilvia,“ – mormogta Rezeda ur és a homlokára szoritotta a kezét.
-Antónia a vállára hajolt:
-
-„Én tudom az ön egész élettörténetét. Hosszuak voltak Budán a téli
-esték, amikor Damasztinéval a vasrácsos-ajtóju porcellán kályha mellett
-ültünk a szőnyegen és a parazsak ugy hamvadtak el a kályhában, mint
-azoknak a történeteknek hősei, akikről Damasztiné regélt. Több férfi és
-nő élményeit ismertük meg a hosszu téli estéken, mint ahányról az
-Ezeregyéjszaka tud. Mikor az ön történetére került a sor, a parázs nem
-hamvadt el a vasoroszlán mögött a kályhában, hanem tovább égve maradt az
-a szivemben, de ugy, hogy lehunyt szemeimen át is láttam, mintha ettől
-az időtől fogva ön nézegetne rám éjjel és nappal; olykor szürke és
-szomoru a tekintete, midőn betegesen bucsuzott a nap a Gellérthegy
-mögött; máskor oly vidáman tekintgetett rám, mint a kovácsmühelyben a
-láng. Én az önről hallott történeteket annyiszor megismételtettem a
-bóbiskoló Damasztinéval, hogy végül büszke lett az öreg hölgy, hogy
-ismerősei közé tartozhatott.“
-
-„Vajjon, miket álmodott ez a szegény öregasszony? kérdezte szerényen, de
-nem minden belső büszkeség nélkül Rezeda ur.
-
-Antónia elmerengő hangon beszélt, miközben két mezitelen tenyerébe vette
-Rezeda ur arcát.
-
-„Akkoriban különbözőszinü ruhában járatott bennünket Damasztiné; egyik
-leány világos zöld szoknyát kapott, a másik kék ruhát, a harmadik
-fehéret. Én leginkább a kék pettyes ponzsi-ruhámat szerettem, mert
-ilyenben járt Fátyol Szilvia, akit az ön első kedvesének mondanak.
-Kalapomhoz fácán tollát tettem, mert a mese szerint ugyanilyen kalapja
-volt Kronprinc Irmának, a legszeretettebb leánynak Budán, aki ugyancsak
-az ön vonzalmát birta.“
-
-(Altató mesék, amelyeket öregasszonyok találnak ki, midőn összekavarják
-a valóságot az álmokkal. Hajdanában minden öreg rokkant szerelmes volt
-Elisabeth császárnéba, a vénasszonyok meg Andrássy Gyulával járták a
-kontratáncot. A vén férfiak képzeletében fehérharisnyás lábbal,
-őzléptekkel jönnek az ifjukori emlékek a mult sürü bokrai mögött, mig az
-asszonyok minden repedtfazék hangjában sarkantyupengést hallanak.)
-
-„Ne mondjon ellent uram. A végzet akarta igy, hogy azok legyenek a
-legboldogabb téli estéim, amikor Damasztiné mesemondásaiban az ön
-kalandjait sorolta fel; néha féltékenység és bánat gyötört, amikor a
-tyúkeszü nőkről hallottam, akik megcsalták önt legszentebb érzelmeiben,
-máskor féléjszakákon át sirdogáltam ágyamban, amikor Casanova Jakabbal,
-a Hadnagy utca egykori lakójával vont párhuzamot Damasztiné és
-hideglelést kaptam a gondolattól, hogy egykor én is csak egy elmosódott
-emlék leszek az életében, akiről az öreg budai asszonyságok majd
-fogatlan szájjal beszélnek, mikor a téli szél süvöltözik a Tabánban és a
-felhők bujkáló félholddal rémitgetik az ifju nőket, akik már nyakukba
-keritették a nagymama kendőjét, hogy elmenjenek az első szerelmi
-találkozóra.“
-
-Rezeda ur sóhajtott:
-
-„Én már nem lehetek válogatós a szerelemben, mert időm lejárt. Te, drága
-lény, akit a jó isten küldött nekem, hogy őszbeboruló fejemet ismét
-hálatelten emelhettem az ég felé, te földre szállott angyal: te léssz
-utólsó legnagyobb szerelmem. Letérdepelek és ugy adok hálát a jó
-istennek, hogy kegyelmes volt lángot gyujtani a szivedben, a templom
-kövére helyezem alázatos fejemet, hogy megajándékozott egy olyan
-kinccsel, amelyért érdemes tovább folytatni már-már megunt életemet.
-Idáig csak szerelmi bánataimban kerestem fel a csodatévő szent képeket,
-a délutáni templomok elhagyatottságában, a mellékfülkékben, hogy
-elsirjam nekik csalódásaimat. De mától fogva a főoltárnál talál a déli
-napsugár, hogy felmagasztosult szivvel mondjak köszönetet teremtőmnek,
-hogy téged nékem adott. Engedd meg, hogy megcsókoljam a lábodat, amely
-utánam, értem hozott.“
-
-A leány csendesen felemelte Rezeda ur alázatos fejét:
-
-„Még ne, drága párom, hadd mondom el neked, hogy mióta megismertelek:
-sokat változtam. Hajamat azelőtt homlokomba fésültem, mig mostanában
-kifésülöm a hajamat arcomból. Szerettem ugy lépkedni, mint a
-huszártisztek, akiket szorit a nadrág és ugyanezért lábukkal néha
-különös mozdulatot tesznek. Nem dicsekszem többé azzal, hogy fiatallány
-koromban leugrottam az emeletről, magas keréken bicikliztem,
-férfinyeregben lovagoltam és emiatt bizonyos fogyatékosságban szenvedek,
-amely miatt szemrehányást kapok a házasságomban. Nem kérkedem többé,
-hogy én már Casanova Jakab szeretője voltam, hogy más név alatt éltem a
-földön, de a lelkem ma is egy démoni nőé, aki királyok, költők és
-koldusok szeretője volt… Oh, én már felhagytam a balgatag gyönyörrel,
-mely elfogott, midőn barátnéim bámész tekintetét láttam. Oh, én már nem
-hazudok többé romlottságot a szememmel és derekammal, büszkén és
-boldogan mondom, hogy ártatlan vagyok. A tiéd lesz ártatlanságom.“
-
-Amig beszélgettek, belopódzott a boldog ifju este a szobába és
-köröskörül fonta őket füst-barna selyemfonalával.
-
-„Husz éve várok erre a napra, rajongott Rezeda ur. Akkor gondoltam
-először arra, midőn a pesti aszfaltra tettem a lábam, gyümölcs-szaga
-volt a Dunának, ser és szaftos-virsli illata a Korona-utcának és a nők
-tarkabarkaságaikban ugy libegtek előttem, hogy a szivem meghasadt
-utánuk; jön egyszer egy nap, amikor igazán boldog és győzedelmes leszek
-az idegen, kőarcu városban. A Dunából felszálló nyári párázatokon át
-elmosódott Buda, fátyol mögé állott Mátyás-temploma, olyannak tüntek fel
-a messzi háztetők, mint egy álomváros diszletei, ahol a varázslót várja
-mindenki, aki az elátkozott lelkeket érintésével, vagy szavával
-felébresztgeti. Az emberek közönyös arcai alatt egy másik arc lakik, az
-utcai járókelők baromfilelke helyett egy másik lelket is tartogatnak
-valahol eldugva, a mindennapi szavak kárpitja mögött gyönyörü mondások
-remegnek, a bazáros női szemek alatt más szemek is rejtőznek, amelyek
-lehetnek oly éjsötétek, mint Szevillában, vagy ragyogók, mint északon…
-Husz évig kerestem e megsejtett arcokat, hangokat, szemeket, várvavárt
-perceket a lakosság álarca mögött. Néha elcsüggedtem, mert azt hittem,
-hogy tévedtem feltevésemben. Közönyös, életunt és értéktelen emberek
-városába jutottam, amelyet elkerülnek vándorutjukban az álmok szines
-madarai. Évek multak évek után és nem hallottam egyetlen hangot sem,
-amely szivemig hatolt volna. Sok nővel fogtam kezet, váltottam szót és
-tekintetet, jártam bujócskát és szalónt, leveleztem, csókolóztam,
-szeretkeztem, de sohasem éreztem, hogy megérkezett volna az, akit áhitva
-vártam, akiért a városba jöttem. Mind zordonabbak lettek körülöttem az
-arcok, mind hidegebbek a szemek, közömbösek lettek az ismerősök, mint a
-sokszor látott cégtáblák a boltok felett, a hangokat már nem is
-hallottam, mint a kovácsmühelyek mellett lakók nem hallják a kalapácsok
-csengését. Már bohó ifjukori ábrándnak véltem, hogy valaha boldog leszek
-ebben a városban… Amikor a mindenható elküldött téged hozzám, hogy
-megbocsássak husz esztendős fogságot, alvatag közönyt… sok nőt, aki
-elment mellettem, anélkül, hogy észrevett volna.“
-
-Antónia csendesen simogatta Rezeda ur arcát és könyörögve nézett rá.
-
-„Én senkise vagyok… Kérem hallgasson, nem érdemlem meg ezeket az
-imádságos szavakat, amelyeket hozzám intéz. Én csak egy mindennapi lány
-vagyok és szerencsém az, hogy maga észrevett a sok között.“
-
-„Mily sokat gondoltam rád, Antónia, mikor a muzsikáló órát meghuztam itt
-magányos délutánokon. Még nagyon kis lány lehettél, amikor már itt
-jártál előttem hercegnőként, kokottként, apácaként. Te voltál az, akit
-mindig vártam, amikor szomoru voltam. Te sugtad a fülembe buskomoly
-órákban, hogy legyek vig, még minden megváltozhat. Te kopogtál az
-ablakon, midőn oly mélyen lehajtottam a fejem, hogy többé tán fel sem
-emelhettem volna azt nélküled. Te vagy az a szerelem, akinek jönni
-kellett, hogy a járó-kelők a kedvesebb arcukat mutassák felém az utcán,
-hogy muzsikásabb legyen a hozzám szólók hangja, hogy megint érezzem az
-ifjukori Duna nyári illatát, lássam a háztetők szineit, halljam a
-kocsikerekek vig pörgését, az Andrássy-ut távolát, a nők fehér
-harisnyáját, a férfiak lovagiasságát, az élet gyengédségét…“
-
-Rezeda ur felzokogott elragadtatásában. Kinyitotta a két kezét, a szék,
-amelyben Antónia ült, üres volt. A falon a muzsikáló óra régi valcert
-pengetett, mintha valaki elmenőben megvonta volna a szerkezet zsinórját.
-
-
-
-
-VI.  Part-részlet az óbudai Dunán.
-
-Azok a multszázadbeli, hegyesbajszú, tisztességes szakállú férfiak, akik
-csigába göndöritették a hajukat, a „bakonbartjukat“ s az ideáljaik
-arcképét a nyakukban viselték, akik általában Rezeda úr barátai és
-ismerősei voltak a városban: nem tudtak a doktorral való
-összeköttetéséről. De nem az asszonyságok sem, akiket valóban tisztelt
-Rezeda ur; e multszázadi virágszálak, akik szemérmetességből inkább
-betegek voltak, legfeljebb Parád, Füred, Csiz vizével gyógyitották
-magukat, mintsem doktorhoz forduljanak. Ugyan hol van az az arcátlan
-asszonyféle, aki a doktor előtt mezitelenre levetkőzik e korszakban
-amelybe Rezeda ur még harminc-negyven év elmultával is képzelte magát,
-hogy életét baj nélkül folytathassa?
-
-A doktor nem volt ideálista, de gonosztevő sem.
-
-Bizonyosan sokan látták őt Pesten, mert szeretett csavarogni: a házak
-fala mentén, szemügyre vette az embereket: mert utálta őket és soha sem
-tételezett fel senkiről se valamely becsületes dolgot.
-
-Körülbelül negyven esztendős volt ekkor a doktor, de jókedvében néha
-száznegyvennek mondta magát.
-
-Vidéki fotografusok megsárgult kirakataiban látni ily elfelejtett
-embereket, akiknek már a nevét sem tudja senki, ám ők régi
-szalónkabátjukban tovább figyelik a piac eseményeit, szembe nézegetnek a
-kiváncsi nőkkel, bár már a temetőbe, vagy egy másik városba költöztek. A
-doktoron minden sárga és fakult volt, mint az arcképeken, amelyeknek a
-napsugár szivta ki a fényét. Egyszer Rezeda ur megtalálta a doktor
-fiatalkori arcképét, Óbudán, a Flórián-téren. Egy fotografus ablakában
-fedezte fel a doktort óbudai leányok és férfiak között, akik addig le
-sem telepednek a lakodalmi ebédhez, amig a fényképésznél nem jártak.
-Karonfogva állnak itt fehérruhában és fekete kabátban akár
-ötvenesztendeig, holott a valóságban azóta sem fogták egymást karon. Itt
-ült a doktor magyar ruhában, rojtos kis nyakkendővel és kopaszodó
-homloka alatt, füle mellett haja épen úgy előre volt kefélve, mint a
-régi magyaroké. Akkoriban a doktornak még az volt a vágya, hogy
-osztályvezető orvos legyen a békésgyulai kórházban, terve azonban nem
-sikerült, öreg napjaira a harmadik kerületben fekvő Virág-zugba
-költözött és nagyon elrészegesedett.
-
-Kisilonka Jácint, ez volt a doktor neve, olyan családból származott,
-ahol a férfiak kisbőgőztek, hegedültek vagy legalább is valami
-fúvóhangszerhez értettek, amelyeket őszi délutánokon megszólaltattak.
-Egyetlen módos ember élt a családban, egy Jácint nevü veszprémi kanonok,
-hősünk keresztnevén kivül egyebet sem örökölt a kanonoktól. Kisilonka
-fuvolázni tudott és esősnapokon, amikor a Virág-zúg ódon,
-törökhódoltságból itt maradt házai felett vastagon összegyülekeztek a
-fellegek, az esőszemek úgy kopogtak a kövezeten, mintha régi lakók
-járnának vissza temetőből, valamint elduruzsolták mondanivalóikat az
-egyébként néma házereszek, a kivénült esőcsatornák fontoskodva végezték
-feladatukat, mint régen nyugdijas hivatalnokok ha álláshoz jutnak, köd
-jött a Dunáról a hegyoldalba, az öreg asszonyok még piszkosabbak és
-rongyosabbak voltak a tenyérnyi udvarokon, mint valaha, gurnyasztó
-vénemberek várták a félrecsapott kalapu Halált az ablaknál, hátha
-véletlenül erre korcsmázik (az óbudai Halál mindennap leissza magát, nem
-lehet józan fejjel üzni ezt a csuf mesterséget), a gyermekek oly sárosak
-voltak, mint a patkányok: Kisilonka Jácint egy-két pint bort készitett
-az ágy elé, azzal a feltett szándékkal, hogy nem megy el hazulról,
-ábrándjainak él. S igy is tett mindaddig, amig a bor és a fuvola
-tartott. A fuvola hangján ellátogatott biborpiros királyi udvarokba,
-ahol nagyorrú fejedelmek ültek udvarhölgyeiktől körülvéve és
-kedveseiknek birtokot, valamint (a doktor meghivása utján) ártatlanságot
-ajándékoztak, midőn azoknak kedvük kerekedett férjhez menni. A
-szorgalmasan hajtogatott borospoharak ugyancsak kellemetes dolgokról
-győzték meg Kisilonkát, igy a többi között azt is elhitették vele, hogy
-ő még egy nagyreményü ifju ember, akinek legszebb napjai ezután
-várhatók. Nem csak a doktori pályán vár szép jövendő hősünkre, de
-valójában inkább, mint zenész érvényesül, hire messzire terjed a
-Virág-zugból. Ezeket a tündéri gondolatokat nem viselhette el magányában
-a doktor, utrakelt, hogy cimborákat találjon, akikkel zenéről és
-müvészetekről váltson néhány szót. Gyakran, söt leggyakrabban a reggel
-vetette haza a doktort kirándulásaiból és ugyanezért a Virág-zugban
-egyetlen hideglelős beteg sem fordult hozzá tanácsért.
-
-A doktor cimboráit a pesti bohémek között találta, éjszakai kis
-korcsmákban, mulatóhelyek szobáiban, eldugott kávéházakban, valamint a
-Családi Kör cimü klubban, ahol egész éjszaka kártyáztak és ittak a
-bohémek. Barátai voltak fiatalemberek, akik még semmit sem veszitettek
-egy átvirrasztott éjszakával, ismérősei voltak az öregek, akik már
-semmit sem nyertek egy ébren töltött nappallal. S ezeknek az éjszakai
-alakoknak nem voltak olyan barátnőik, akiknek szükségük lett volna
-ártatlanságra, haszontalanságra. A doktor klientélája tehát nem nagyon
-szaporodott se a Paradicsom kávéházban, se a Macskagumi vendéglőben, se
-a Családi Körben, de még a Jó Sógorokhoz cimzett éjszakai női tanyán se,
-legfeljebb mindennapos női betegségek ellen vették igénybe segitségét. A
-nagy, valódi, aranyhegyeket érő találmányra senkinek se volt éjszaka
-Budapesten szüksége.
-
-S a doktor, bár egy nagy titkot hordott zsebében, kezdett elfakulni,
-mint egy régi kép valamely arcképalbumban. Szeme körül mind veresebbek
-lettek a karikák, mind kevesebbet hederitett kartársaira, akik veszett
-hirét költötték a városban. Most már csak fuvolázással foglalkozott,
-mindig zenéről beszélt, görcsösen átölelte a muzsikusokat, akik éjszaka
-reggelig a maguk mesterségéről kifogyhatatlanul, szünetnélkül beszélnek
-és a világból más nem érdekli őket, csak a saját foglalkozásuk: falusi
-cigányok és világhiru zenészek örök tulajdonsága. Legjobb barátja egy
-elcsapott operai hegedüs volt, aki éjjel-nappal részeg volt és ilyenkor
-képzeletében a legszebb zenéket játszotta, holott keze már nem volt
-biztos. „Más országban máskép volna!“ – mondta Kisilonka, mikor
-lelkiismeretfurdalásai voltak. S ezzel mindent elintézett jelenéről, s
-jövőjéről.
-
-Kisilonka meglehetős örömmel fogadta Rezeda urat, hisz e férfiu is
-egyike volt azon kiválasztottaknak, akikkel hosszu éjszakákon át
-lehetett üldögélni, iddogálni és kellemetes dolgokról beszélni.
-
-„Drága Rezeda bácsi,“ kiáltott a doktor és nagyon megszorongatta a
-vendég kezét.
-
-Rövid idő multán egy közeli korcsmában üldögélt a két férfiu, ahol
-Rezeda ur alaposan előadta látogatása célját. „Segiteni kell a leányokon
-megigértem nekik.“
-
-Kisilonka legyintett:
-
-„Olyan egyszerü dolog az egész, mintha azt mondanád a szabónak, hogy
-varrjon fel egy gombot.“
-
-„Helyes, bólongatott Rezeda ur, azonban a pacienseknek ezt nem kell
-tudni. Mindig az volt a bajod, hogy nem tulajdonitottál elég fontosságot
-a tudományodnak. Ha legalább szakállad volna!“
-
-„Azt szeretnéd, hogy én is mindenféle hókuszpókusszal kezeljem a
-betegeimet, mint a pesti nőorvosok? Én már nem változok meg Rezeda
-bácsi; meg vizsgálom a beteget, aztán: fogj be János.“
-
-Kisilonka hóna alá csapta müszeres táskáját.
-
-„A szerszámokat épen tegnap főztem ki, mert megálmodtam, hogy szükségem
-lesz rájuk. Még ugyanabban a vizben vannak, amelyben főttek.“
-
-Kisilonka kinyitotta a táskáját. A pléhdobozban valóban ott csörögtek az
-acélok, amelyek rejtelmes alakjukkal ugy meg szokták ijeszteni a beteg
-nőket, hogy azok nyomban javulást fogadnak magukban.
-
-A doktor nevetve, könnyü szivvel ment a Dunapart felé, ahol a lankás,
-gyepes, szakadékos partokon kecskék legeltek, dologtalan vének
-üldögéltek a vasuti vágányok mentén, bujdosó pesti szerelmesekre
-fütytyentett rá a szentendrei vonat masinisztája, tarka rongyokba
-burkolt gyermekek dugták lábukat a Dunába, hátha belekapaszkodik egy
-pecsenyének való hal.
-
-A doktor derülten nézett körül a tájon, mintha tiz év előtti szerelmes
-levelét kapta volna vissza ma.
-
-„És melyik érdekel a kisasszonyok közül, Rezeda bácsi?“
-
-„Egy feketés göndörhaju…“
-
-„A hajakat csak akkor nézem a nőknél, midőn le kell nyirni, vagy
-beretválni.“
-
-„Antóniának nevezik.“
-
-„Névszerint pláne eltévesztem őket. Fiatalabb éveimben, mikor három,
-négy, öt asszony volt egyszerre a barátnőm, hogy kalendáriumot kellett
-róluk vezetni, betükkel és mindenféle jelvényekkel irtam tele a
-noteszemet, mint egy pedáns férfiuhoz illik: akkor kerültem bajba,
-amikor a sötétben, vagy szerelmi hévben eltévesztgettem a nők
-keresztnevét.“
-
-„Megigézett ez a lány… Feleségül veszem.“
-
-„Oh, Rezeda bácsi még mindig hiszel az igézetekben! Ismét házasodni
-akarsz, társulni valakivel, akivel semmid sem közös, minden idegen? Egy
-nőt akarsz már megint, aki mangalica módjára alszik melletted, amig te
-álomtalanul bámulsz a setétségbe? Ismét olyan egyedül akarod magad
-érezni, mint a magányos varju a fatetőn? Az igazi, borzalmas, fagyasztó
-egyedüllét nem az agglegények átka, hanem a házas embereké, akik
-esténkint asszonyukkal bezárkóznak a hálószobába! Ők vannak aztán
-magukban, midőn álomtalanok, ők szenvednek leginkább a betegségükben,
-mert hiszen egyedül kell azt viselniök egy közönyös hideg lény
-szemeláttára… s egyedül vannak, ha szomoruak, mert senkinek se
-mondhatják el szomoruságuk okát: házasok, férjek, nem lehetnek őszinték
-barátaikhoz, sem feleségükhöz… És senki oly egyedül nem érzi magát a
-halál órájában, mint a házas ember. Inkább egy kecskét vegyél, mint
-asszonyt.“
-
-Rezeda ur élénken csóválta a fejét.
-
-„Még ráérek agglegénnyé válni, szürke napernyő alatt, bársonykabátban
-sétálgatni; próbálni akarok egy és mást az életben. Sohase volt
-otthonom, mindig csak olyan megszálló vendég voltam azokon a helyeken,
-ahol letelepedtem, mint a vándorló legények a maguk herbergjében, mint
-az utazók az éjjeli mulatóhely hölgyeinek szivében. Negyven esztendős
-vagyok és még nem aludtam szivfájás, riadalom nélkül egyetlen éjszakán
-sem. Minden éjjel azt gondolom magamban két és három között, hogy
-hajótörött vagyok, egy gerendába kapaszkodom a viharos tengeren,
-mindenfelé zord veszély és setétség… majd meg azt hiszem, hogy egy kút
-fenekén ülök egy kopár pusztaságon és oly mély elhagyatottságban, hogy
-még a szelet sem hallom, amely a kut szája fölött elsüvölt, mázsányi
-teherrel nehezedik a szivemre az éj… Nem tudok már többé gőgösen büszke
-lenni az egyedüllétemre, nem vagyok már többé hiu, hogy oly magányos
-vagyok, mint egy száradó fa a pusztaságban, senkivel sem közlöm
-gondolataimat, nem kérek tanácsot, jóságot, gyengédséget az emberektől,
-dölyfösen egyedül vagyok… ez a nagy erő kiszállott a lelkemből, a
-tagjaimból, a gondolkozásomból. Valakire szükségem van, aki mellettem
-legyen.“
-
-„Végy egy kutyát, Rezeda bácsi.“
-
-„Mindig setétebbek, vigasztalanabbak lesznek az éjszakáim. Nem jutnak
-eszembe vidám gondolatok, mulatságosságok nappali életemből, amelyeken
-azelőtt éjszaka nevetgéltem. Sohase látom már az embereket, ismerőseimet
-természetes, valódi alakjukban, amint azelőtt megvigasztalódtam
-felettük. Láttam Első Ferenc Józsefet álmatlanul, nyögve forgolódni,
-mint egy nyügös gyermeket. Hálás voltam sorsomhoz, hogy nem lettem
-császár. Majd hálóingben, papucsban, a bútorokba kapaszkodva ment végig
-szobámon a tekintélyes öreg polgár, hogy az ifju szolgáló leányokat
-meglesse éjjeli álmukban; egyik-másik ifju nő kitakaródzott álmában és a
-tekintélyes férfiu nem forditotta el a szemét. Láttam elérhetetlen
-urnőket kiszállni ágyukból és leguggolni, mint faluvégen a cigánylányok.
-Láttam szentkép arcu leányokat bolhára vadászni, papucsban járni,
-cselédeikkel bizalmaskodni… Szép éjszakáim voltak, amikor jóizüen
-elgondoltam, hogy mit csinálnak az emberek négy fal között, midőn az
-ajtót, ablaktáblát bezárják magukra és azt hiszik, hogy senki se látja
-őket. S addig csak elviselhető volt magános életem, amikor
-féltékenységtől gyötrődő, szép feleségü, öreg férjeket láttam álmatlanul
-virrasztani, vagy kutya módjára vinnyogni. De bölcsességem elhagyott.
-Hasfájós szépasszony (akit tegnap este páholyában láttam cukrozott
-barackot enni), nem siet át magányos szobáimon, gazdag ember (akit
-fogatában láttam az elmult dél után), nem guggol éjjeliedényen ülő kis
-gyermeke mellett aggodalmas homlokkal, polgárkisasszony (aki a Ferenciek
-templomában szép lábával megigézett), nem foltoz fehér harisnyát… és nem
-láttam többé a hideg tekintetü, büszke homloku, megközelithetetlen
-szigoruságu, erényeikre gőgös urnők álomalakjait sem; pedig mily
-mulatságos volt elgondolni, hogy egy-egy hercegnő falusi kutyával, vagy
-rőtvörös hajduval álmodik, holott még kezén a rózsafüzér… És nem
-hallottam többé a titokzatos szavakat, amelyekkel a megszokott
-házaspárok egymást ösztökélik a szeretkezéshez: városvégre nyúló
-deszkakeritésre irott szavakat… Egyedül vagyok éjszaka, mint a béka a
-kut fenekén.“
-
-Kisilonka doktor ur sajátságosan mosolygott:
-
-„Akkor lész csak egyedül, ha asszonyt fektetsz magad mellé. Akkor aztán
-ülhetsz, mint megbilincselt rab. Vége a jó kedvnek, vége a
-szabadságodnak és irigyelni fogod azokat, akik egyedül járnak éjszaka az
-ablak alatt; irigyeled, akik éjfélkor könnyed szivvel mennek át a
-hidakon és dalt dudorásznak; boldognak hiszed azokat, akik felgyürt
-kabátban sietnek a viharos éjszakában és egy utcasarkon istenhozzádot
-mondanak egymásnak a jó barátok; mindenki boldogabb lesz, mint te.
-Szived megkötözve, féltésed felébresztve, erőd gyöngülve… és a vidám
-gondolataid, amelyek most csak vándoruton vannak, hogy egykor
-visszatérjenek még hozzád, ezek a szajkóhangu, harkálytarka
-elképzelések, a magános embernek kincsei végképen elvesztek, amint egy
-asszony széles hátával rátelepedik a szivedre.“
-
-Az óbudai Dunaparton elérték azt a helyet, ahol a hajógyár felett oly
-szakadékos a folyam partja, mintha az öngyilkosjelöltek erre koptatták
-volna legtöbbször a csizmáikat. A zsidótemplom mellett sikátorok
-lapulnak, mint Eugen Sue regényeiben és a szél csendes időben is lóbálja
-az ablakokra akasztott rongyokat. A kapuk alatt szenny folyik, a
-grádicsokat az eső mossa, döglött patkányt huznak az utcagyerekek és
-ezen az omladékos tájon sétálnak a titkos szerelmesek, akik Pestről ide
-menekülnek. Hány urihölgy tette már gondosan varrott cipőjét erre a
-földre az önfeledt szerelmi sétában! Ha megszólalnának a sikátorokban
-maradt lábnyomok, hány előkelő pesti asszonyság nevét mondogatnák! A
-legrégibb randevuhely az óbudai partnak ez a része, már a nagymamák ide
-jártak, ha nem birtak a szivükkel.
-
-Most is egy ifju pár andalgott a keskeny utcán, a földbe sülyedt házikók
-között. A nő oly elszántsággal karolt az ifjuba, mintha az imént
-esküdtek volna meg, hogy örökké szeretik egymást.
-
-„Antónia!“ kiáltott fel Rezeda ur elsápadva, midőn a hölgy táncos
-lépteit mesziről észrevette.
-
-Kisilonka nyugalomra intette:
-
-„Nem Antónia, Rezeda bácsi. Ezt, a patkányfogó eb lábával hasonló lábu
-hölgyet ismerjük már Óbudán. Mindig ide hozza a gavallérjait sétára,
-mikor nagyon szerelmes. Azt mondják, három férjet szerzett már magának
-az itteni hangulatok segitségével.“
-
-„Akkor csak Margaréta lehet, dühöngött Rezeda ur. Egykor engem is itt
-sétáltatott, mikor kettős öngyilkosságot terveztünk.“
-
-Kisilonka ásitott.
-
-„Az bizony meglehet… Általában a pesti nökben kevés a fantázia, meg a
-város környéke sem alkalmatos rá, hogy minden uj szerelmükhöz uj
-randevuhelyet találjanak. Ezeknek a szeretőtartó és szerelem nélkül
-boldogtalan asszonyoknak megvannak a maguk padjai, ahol már tizenöt év
-előtt is üldögéltek a városligetben, pontosan tudják a hajók
-menetrendjét az ujpesti kikötőbe, vagy Váczra, minden szeretőjüket
-elviszik őszidőben a Normafához, kirándulnak a Kutyavillához, boldogan
-néznek körül uj kedvesük társaságában a Flórián-tér kofasátrai között,
-mintha akkor látnák először, felkeresik a tabáni templomokat és nem jut
-eszükbe, hogy tavaly vagy a mult hónapban ugyanazon fekete képü szent
-előtt tettek fogadalmat egy másik gavallérnak; némelyek csak a
-Császárfürdő 100-as számu szobájában érzik jól magukat, mások
-legénylakásokon és többnyire ugyanazon szövegü névtelen levelet irják,
-ha a férfiu elpártol tőlük. Szeretném már hallani, hogy csak egyetlen
-pesti asszony is kifelejtette volna programmjából a Kacsa-utcát.“
-
-Rézveres arcú, bocskoros öreg csónakos állott a parton, mint Charon, aki
-lelkekre vár.
-
-„Itt van Drapcsik, hajósom,“ szólt Rezeda ur és a doktorral csónakba
-ülve, a sziget felé indultak.
-
-
-
-
-VII.  Sárga ház a fák között.
-
-Rezeda ur egy régi házat ismert a Margitszigeten, ahol meghuzódni vélt
-öregségére, midőn a városi élet többé nem érdekli.
-
-Ma már hiába keresnénk a régi lakot, elváltozott annak külseje, belseje,
-mióta a Margithid szárnyát felépitették és Szent Margit ájtatos utjait
-elözönlötték a pestiek. Rezeda ur, a mult idők barátja és a régi
-hangulatoknak kedvelője, természetesen akkoriban legfeljebb testileg
-lakott a Margitszigeten, amikor a kalendárium a jelen időt mutatja;
-lelkileg abban a gyönyörü korszakban maradt ő vissza, amikor a Fecske és
-a Hattyu nevü karcsu hajók közlekedtek a várossal és hétköznapokon olyan
-csend volt a fák lombjai alatt, hogy szinte hallani lehetett a nyár
-lélekzetvételét. Vasárnap katonai zenekar jött a hajóval és ezért a
-betegek, akik a szállodában laktak, tolókocsijaikon messzire eltolatták
-magukat a sziget belsejébe, ahová csak a szerelmesek bátorkodtak.
-
-Öreg emberek bucsuzkodnak itt az élettől az egyik padon, midőn a lombok
-között besárguló napsugarat fogdossák fáradt szemükkel, hosszasan,
-mintha emlékbe akarnák magukkal vinni, figyelik a rezgő leveleket,
-betegségeikről oly szakértelemmel beszélgetnek, mintha jobban tudnák azt
-a doktoroknál; bár erszényük telve, mindennapi gond előttük ismeretlen,
-rettegve várják az őszi időszak közeledtét, midőn el kell hagyni a
-szigetet, hol életüket vélik meghosszabbitani, mintha a halál nem tudna
-utánuk jönni a vizen át. Vörös öves, ezüst fejü papok és elhájasodott
-fáradt szemü öreg bankárok köszöntik egymást reggelenkint azzal a
-kérdéssel, hogy milyen volt éjszakai nyugodalmuk; gazdag zsidóasszonyok
-és szürkülőhaju grófnék andalognak a gyalogutakon, mintha öregségükre
-apácák lettek volna maguk is, akik ezen a földön romfalak alakjában
-kisértenek a holdvilágos éjjeleken… és a nyugodalmas, lemondott arcu, de
-még sajgószivü vénség mellett tomboló és meggondolatlan fiatalság
-reszket szerelmi vágyban, ahol sürü a bokor, elhagyott a sétaut, magános
-a pad, titokteljes a rom. A margitszigeti alkonyatoknak és estéknek
-vágyteli költészetét az Ezeregyéjszaka meséskönyvében találjuk fel, ahol
-öntudatlan szemérmetlenséggel tárgyaltatnak emberi dolgok, amelyekre
-közönségesen leplet szokás vetni. Minden fának és fa alatt álló padnak:
-annyi mondani valója volna, hogy iró élete végeig nem irhatná le, csak
-egy keresztut történetét sem. Langyosan sóhajt a szél a lombok között,
-keritő énekét zengi a fülemile, csábitást mormognak a folyam hullámai és
-a kápolna lezárt ajtaja előtt meg lehet esküdni tanu nélkül; a
-pillanatnyi boldogság felhasználására integet a sárgarigó flótája a fa
-tetejéről: mély zöldjében a bokroknak csókokat legyeznek a levelek; a
-holdvilág csalóka képét mutogatja a jövendőnek; a szerelem szunyog
-kitartásával döngicsél a fülek körül és a nők fehér ruháját szent Margit
-vize fehériti mindennap, hogy felejtsenek és ujra szeressenek. A kéjek
-görbitették itt meg a fák ágait, az édes bünök vontak görcsöket a fák
-derekára, a paráznaság liheg azokban a pinceodukban, ahová sok száz
-esztendő előtt a magukról megfeledkezett apácákat zárták.
-
-Csak kérdezzétek meg az öregembereket és öregasszonyokat, akik már ki
-merik nyitni a szájukat, mennyi erkölcsrendészeti kihágást tudnak ők a
-Margitszigetről! Kérdezzétek meg az öreg rendőröket, a nyugalomba vonult
-portásokat, fatetején üldögélő varjakat. Gyuri bácsikat, Balog néniket,
-hogy el menjen a kedvetek hinni mindazon tévedésekben, amelyeket női
-erénynek neveznek. Lehetséges, hogy megfordulnak itt ártatlan sétálók
-is, ámbátor Rezeda ur sohasem hitt azoknak a nőknek, akik hosszadalmasan
-időztek a romoknál.
-
-A pletyka itt bő talajra lelt, a nők rágalmazóinak nem sokat kellett
-törni a fejüket mondanivalókon; nagyon beteg embernek kellett annak
-lenni, akinek a nyári hónapok alatt ne akadt volna valami eltennivalója
-a szigeti estékről a zord téli napokra. Ám mindent meg lehet bocsájtani,
-midőn abból már csak emlék lesz. Ne zavarjuk a halottakat.
-
-Rezeda ur Alvinczi Eduárd régi házát bocsájtotta Damasztiné és leányai
-rendelkezésére és a hölgyek hagy ruháskosarakkal költöztek a szigetre,
-hogy ott néhány napot töltsenek. Ezt a házat valamikor a boldog
-emlékezetü nádorispán épittette és öles falai között vigan töltötte
-napjait: rózsákkal vette körül a házat és hallgatta a fák zugását.
-Későbben más lakók is megfordultak itt, akik egyéb szórakozásokat is
-felvettek programmjukba. Egy uri hölgy a hatvanas években fehér
-patkányokat tenyésztett itt és abban gyönyörködött, hogy mezitelen
-férfiak éles karddal vivtak a ház egyik szobájában, majd szines kendőjü
-pesti nyaralók konyhája füstölgött. A ház épen annyi történetet tudott,
-mint akármelyik régi ház Pesten: emberi szenvedésekről, betegségekről,
-örömökről, csalódásokról. Rezeda úr azért kedvelte a régi lakot, mert
-itt épen ugy ábrándozhatott, mint a Borz-utcában.
-
-Kisilonka Jácint müszeres táskájával eltünt a házban, amig Rezeda ur a
-csónakban várt a Dunán. A budai tornyok elütötték a négy órát, a doktor
-azt igérte, hogy egy óra mulva visszatér, ennyi idő épen elég neki akár
-négy meggondolatlanság jóvátételére.
-
-Mily nagy volt Rezeda ur csodálkozása, mikor a doktor alig negyed óra
-mulva megjelent a parti homokbuckákon.
-
-„Csak vénasszonyokra és féltékeny férfiakra ne hallgasson soha az
-ember!“ dohogta amig a csónakban helyetfoglalt. „Semmi tennivalóm nem
-akadt. A vén bolond asszony készpénznek vette a leányok szokásos
-hazugságait. Az a falusi szépség, akit Mánjának neveznek: oly ártatlan,
-mint a Flórián szobor. A másik, aki Aranka néven mutatkozott be, példa
-lehetne arra nézve, hogy öregember akkor se merje nőül venni, ha doktor
-Dávid kinálja neki megfiatalitó, erősitő piruláit. A szemüveges Erzsébet
-pedig elmehet még sok randevura, amig erényét komoly veszedelem éri.
-Szinte megcsaltak, hogy nem akadt semmi tennivalóm. Ezentul óvatosabb
-légy, Rezeda bácsi a nők hazugságaival. Igen gyakori eset, hogy teljesen
-ártatlan nők, félrevezetésül ugy viselkednek a férfiakkal szemben, mint
-tizenhárompróbás örömleányok.“
-
-„És Antónia?“ – kérdezte alig leplezett izgatottsággal Rezeda ur.
-
-„Ő sokkal okosabb volt, nem hagyta magát vizsgálat alá venni.“
-
-„Te hatökör! – kiáltott fel magából kikelve Rezeda ur. Mit gondolsz,
-mért csónakáztattalak át Budáról Pestre? Azt hitted, hogy érdekel engen
-a falusi kisasszony erénye, vagy a szemüveges hölgy kalandja? Érdekel
-engem Damasztiné egész nevelőintézetéből bárki, mint az egyetlen
-Antónia?“
-
-Kisilonka szemhunyorintás nélkül felelt:
-
-„Én pedig reádnézve a legjobb esetnek épen azt vélem, hogy Antóniáról
-nem tudunk semmi bizonyosat. Nem hinnéd se az egyik, se a másik
-eshetőséget, mert szerelmes vagy. A szerelmesek a saját szemüknek sem
-hisznek, hát még egy doktornak! Drága Rezeda bácsi, teljesen tőled függ,
-hogy mit gondolsz Antóniáról. Azt vélem, hogy bármit tapasztaltam volna,
-te tovább is imádnád, mint ez már a férfiak szokása.“
-
-Rezeda ur megragadta az orvos kezét:
-
-„Észrevettél valamit?“
-
-„Nem vagyok bolond! Hogy majd a Dunába dobjál.“
-
-Rezeda ur a folyam közepéről hosszadalmasan nézte a zöld lombok között
-sárguló régi házat ott a sziget közepén. Világoszöld zsalugátereivel,
-cserepes tetőjével, sárga falával a ház is utána nézett, mintha
-hivogatná magához. „Hová mégy, te bolond, sehol jobb helyed nem lehet,
-mint itt,“ szólt utána az öreg lak. De Rezeda ur csak a dobogó szivére
-szoritotta a kezét.
-
-„Nem hittem, hogy még ilyesmi előforduljon az életemben! – rebegte. Hol
-vegyem az erőt, hogy lebirjam magamat? Hol vegyem a kedvet más nők fehér
-lábai után, mikor azt az egyet látom mindig? Csak legalább jól megvertem
-volna azon az éjszakán a Fácánnál, amikor megcsalt? Vagy talán nem is
-csalt meg, csak igen kacérkodott?“
-
-Kisilonka felvette az egyik gazdátlan evezőt és segitett az öreg
-csónakosnak messzire vinni Rezeda urat a sárga háztól. A Duna közepén
-járt már a csónak, amikor egy nyulánk, barna hölgy megjelent a parton és
-fehér kendőjével bucsut intett.
-
-
-
-
-VIII.  Séta a város kapuin belül.
-
-„Emlékszel, Mencellre, a szitásra, aki akkor szerette legjobban a
-lányait, mikor azok örömlányok lettek?“ – kérdezte Rezeda ur azon
-ösmeretlen férfit, aki a házak falához tapadva kisérte őt sétáiban, s
-egyetlen percig sem maradt el; csak épen a nevét tudta e hü barátnak,
-Árnyéknak hivták. Ő járt vele a Szerb-utca ódon kerti fala mellett,
-amely fal mindig leányszöktetéseket juttatott Rezeda ur eszébe, amely
-szöktetésekről régi kalendáriumokban olvasott. Igen, ilyenek voltak azok
-a keritések, amelyekhez a megzavarodott kisasszonyok a kertész létráját
-támasztották, mig az utcai oldalon kitárt karral várakozott a gavallér;
-a szomszéd utcában öreg bérkocsis takargatja lovait a hüs éjszakában.
-Ugyanott volt egy régi szép kapu a kerti falon, amelyet a ház gazdája
-befalaztatott, miután arra valaki utóljára eltávozott. Az árnyék megállt
-a kapunál és igy szólt Rezeda urhoz: „lásd, mindig azokat a nőket
-szerették, akik csalfák voltak! Kinek jutott eszébe valaha: törődni a
-tisztességes nőkkel?“ Régen bezárt zsalugáterek alatt, elhagyottnak
-látszó régi házak mellett intett az árnyék: „ezek is mind a csalfa nők
-emlékei; csak egy nő kegyetlen szeszélyéből tud igy meghalni egy ablak,
-vagy egy ház, hogy nemzedékeken át fel nem támad.“ A Pintér-utcán, ahol
-az árnyék a földbe ereszkedő ablakokra vetődik a járó-kelőről és a házak
-belsejében, az elhagyott emeleteken, a kitört szárnyu, vagy örökre
-elhomályosult ablakok mögött szomoru szegénység gunnyaszt, Rezeda ur
-társával azokról a boldog pesti családokról beszélt, akik itt laktak a
-nagy árviz előtt. Hová lettek a jómódu polgárcsaládok, megelégedett
-emberek, a félig rommá válott házakból? Miért nem épitették fel a
-házakat, amelyek Pest legdrágább telkein öreg, elzüllött korhelyként
-könyökölnek félrecsapott tetőik alatt? Hová lett a „pianinó“, amelynek
-hangjai mellett a szép aranymüvesné a Fegyverkovács cimü opera dallamait
-énekelgette Rezeda ur fiatal korában? Hova lettek a bojtos házisapkás,
-gömbölyü arcu polgárok, akik alkonyattal kikönyököltek az ablakba és
-szives szóval hivták fel ismerőseiket egy baráti szóra, baráti pohárra?
-Hová lett a megelégedett csend a régi házak környékéről, midőn a téli
-szélben zörgő gázlámpa egyedül virrasztott az utcában és a hó vastag,
-meleg takarót boritott reggelre a háztetőkre, hogy fénylőbbek legyenek
-az ablakok, szinesebbek a függönyök, kivánatosabb a göndörfüstü kémény?…
-Az árnyék felelt Rezeda úrnak: „Elvitték a nők a megelégedettséget,
-elvitték a csendet, a göndörödő füstöt a fülük mellé ragasztották, a
-függönyt szenvedélyesen letépték, a gömbölyü polgárt keszeggé aszalták,
-a zörgő gázlámpát leöntötték az emeletről, az ablakot beverték, miután
-szükségük többé nem volt rá, hisz ugysem üldögéltek többé odahaza… Az
-egész városrésznek pusztulása arra magyarázható, hogy nem volt többé oly
-szükség a családi otthonokra, mint a régi világban. A háziurak nem
-javittatták meg a grádicsot, hisz a nők ugyis le tudtak jönni, az
-emeletről, hogy az utcára menjenek sétálni. A belvárosban nem az
-történik, ami egyéb városokban, hogy kikapós, frivol nők kedvéért
-palotákat, villákat, aranyos fészkeket épitettek volna a férfiak.
-Ellenkezőleg: hagytak tönkremenni mindent, ami a mult idők boldogságait
-eszébe juttatná a jelennek.“
-
-„De Menczell, a szitás mégis csak akkor volt boldog ember, amikor
-leányai örömlányok lettek?“
-
-Az árnyék nyugodalmasan mendegélt Rezeda ur mellett és odasimult a házak
-falához:
-
-„Nem tudjuk ám teljes biztonsággal, hogy miféle emberek laknak a
-háztetők alatt, még ha ismerjük is a lakók névsorát. Azok a szürkén
-hangzó nevek a kapuk visszhangos boltozatai alatt (amely nevek gyakran
-ugy megsárgulnak az időtől, mint a temetők felirásai), megannyi emberi
-titkot fednek, amelyről sohase lehet tudomásunk; minden névnek van
-valamely titka, amelyet a halálos ágyán se vall be. Mit tudunk mi a
-világról, Rezeda ur? Mit tudjuk mi, hogy dugárusok szemérmetlen
-képecskéket árulnak a városban, amelyeket öreg férfiak fiatal nőknek
-példaadás céljából mutogatnak? Mit tudunk mi az érzékenységekről, a
-szemmeresztő álmatlanságokról, amelyek az éjszaka csendjében a házmester
-megkérdezése nélkül mennek be a házakba? Tudod te, mit álmodik egy
-tekintélyes polgár, midőn bőséges vacsora után hanyattfekszik ágyában?
-Gondolja valaki, hogy a vasárnapi miséből az idős polgárné álmában
-csupán az a kép maradt meg, amelyet a Kishid-utcában látott: két kutya
-üzekedett?… Tudjuk is mi, hogy mit gondolnak magukban a fiatak szüzek,
-akik lerugják magukról a takarót és lábukat az égnek emelik? Az
-álmoskönyvek nem mondanak mindig igazat, öklendező öregemberrel,
-bikával, lánccsörgéssel ritkábban álmodnak az emberek, mint a tilos
-dolgokkal, amelyeket a gyóntatójuknak se merészelnek bevallani. Vannak
-aztán emberek, mint Menczell, aki a porosz hadjáratból rézkarikát hozott
-a fülében, aki a Zenélőóránál az asztalt verdesi esténkint, a
-Párizsi-utcából összegyülekező suszterek asztalánál, vérben forgó
-szemmel politizál és egyszerre hajtja fel a söröskriglit. Semmivel sem
-mutatja, hogy az özvegy Menczell, mily gyöngéd érzelmekkel viseltetik
-leányaihoz, akik ugyanebben az időben a Drótsziget bokrai alatt, vagy a
-legénylakás lámpása alatt mulattatnak szegény diákokat, szomjas
-katonatiszteket, vagy gazdag öregurakat. Menczell imádja a leányait, de
-különösen azt kedveli, aki esténkint a legtöbb szerelmi hóditással
-dicsekedik, midőn a vacsorát feltálalják. S ez az ember, ez a gazdag
-szitás néhány hónap óta, mióta leányainak sikerült megszabadulni
-ártatlanságuktól, oly boldogan él, mint fiatal házasember korában,
-szerencséje van üzletében, egészsége, kedve, ifjusága visszatért. Nem
-törődik vele, hogy öregasszonyok majd megrugdossák a sirját a temetőben.
-Sokan hordanak rézkarikát a fülükben, mig mi tudatlanul csavargunk az
-utcákon, Rezeda ur.“
-
-Rezeda ur a Dunapartra ért, amelyről a párás folyót, a boldognak tetsző
-budai házakat, a kiránduláshoz készülődő fehér hajókat lehetett látni.
-Gyümölcsillata volt a partnak e juniusi reggelen, a kofák sátraikban oly
-komolyan üldögéltek, mint a város jóságos anyái, a halászok bibliai
-serénységgel mutogatták izmos karjaikon a farkukkal csapkodó halak
-hosszát, csikorgott a mérőlánc és a frissen lépegető szakácsnék között
-piaci kalapjukban, nyári ruhájukban feltünedeztek az uriasszonyok,
-akiknek jógazdasszonyi hirük volt a városban. Arcukon a friss hidegviz,
-szemükben az éjszakai nyugodalom jótékony üdesége, merő gond és
-hozzáértés minden szavuk, amig az ebédhez való eledelekkel megtöltik
-kosaraikat; a petrezselyem zöldjéből kipiroslik a kakas vérpiros taréja,
-kiint a potyka csillogó farka, a vörösrépák megannyi testrészei
-a Priapuszoknak, amelyek a klasszikus országutakon vigyáztak a
-mezökre, a kalarábék hatalmas gömbölyüsége hasonlatos a ménlovak
-jellegzetességéhez. A husok piroslanak, mint vágyak, a vajak olvadoznak,
-mint csókok, a föld drága terményei, a cseresznyék, meggyek, málnák üde
-nedveiket felkinálják a petyhüdt izek megédesitéséhez. A Dunapartról a
-vásárcsarnokig tolonganak a nők, hogy gondoskodjanak családjaik
-táplálékáról. E szent helyen bizonyára nem gondolt volna Rezeda ur a
-szorgalmaskodó nők erkölcseire, ha árnyéka erre nem figyelmezteti.
-
-„A férfiak sokat megbocsájtanak azoknak az asszonyoknak, akik maguk
-járnak a piacra. A jó gazdasszonyoknak majdnem oly erkölcsi
-privilégiumuk van, mint a jótorku énekesnőknek. A jó feleség, amellett,
-hogy férje gyomrát ellátja, nem feledkezik meg annak szerelmi
-kielégüléséről sem. Ezek a megteltgyomru férfiak szivesen veszik, ha
-feleségük udvaroltat magának, egyben azért, hogy felmentődjenek a
-megszokott, megunt bókolástól, részben azért, hogy nejüktől több
-szerelemben részesülnek, ha az eléggé felizgult az udvarlók suttogó
-szavaitól. Ezért van az, hogy némely férj elvárja nejétől, hogy az
-szeretőt tartson. Csak más férfiak pásztorórája után izgul fel a vágy a
-férj ereiben. S ezek a házastársak a legboldogabban élnek, mint a
-galambok bujnak össze, miközben az asszony kigunyolja iménti kedvesét, a
-férj barátját, akitől alig egy órája vált el. Mily jól esik ezeknek a
-nyujtózkodó férjeknek, ha feleségük rosszat mond legjobb barátjukra,
-akivel titokban gyanusitják őnagyságát!“
-
-„Mi közöm ehez?“ kérdezte Rezeda ur. „Én nem vagyok férj, se házibarát.“
-
-Árnyék csendesen nevetett:
-
-„Le kell tenni arról a régi szokásról, hogy a hütlen, vagy kacér nőket
-megöldössük, Rezeda ur. Ugy kell venni a nőket, mint szolgálóinkat, akik
-ingünket vasalják, ebédünket megfőzik, rendelkezésre állnak szerelmi
-kivánságainkban, elmulattatnak unalmas óráinkban, megvigasztalnak
-gondjainkban, ámde, ha szemünk letéved róluk: nyomban álmodni,
-ábrándozni kezdenek, más férfiakra gondolnak, mint mi más nőkre, hisz
-alkotásunknál fogva több és vadabb vágy bizsereg ereikben, mint a
-férfiakéban. Mit jelent az, hogy testükkel mást is szeretnek? Semmit se
-jelent, ha lelkük a mienk.
-
-„Ezek az urihölgyek, akik bevásárlásaiknál arra is gondolnak, hogy
-ebédlőasztaluknál esetleg barátjaikat is üdvözölhetik, a legjobb,
-leggondosabb feleségek. Nézd meg őket, mily csatát vivnak a kofával,
-halásszal, húsvágóval néhány krajcárért. Nézd meg őket, mily örömteli
-arccal sülyesztik kosarukba a jó falatokat, amelyekkel háznépüknek
-örömet okoznak. Nézd meg őket hazafelé siettükben megállni, ha valamit
-elfelejtettek. Nézd őket konyháikon sürögni, aztán mondj rosszat a
-nőkre! El kell választani a nőkben a szerelmi állatot és az emberi
-lelkes részt; mindjárt érthetőbb, hogy miért a legjobb feleségek, a
-leggondosabb élettársak, hirneves jó gazdasszonyok tartanak szeretőt.
-Ezzel is férjük kedvében kivánnak járni, megkimélvén őket a
-fáradságoktól. Óh, csak ne rejtélyeskedjünk az emberekkel. A férjek
-rendesen magukat érzik megcsalatva, midőn feleségüket a megszokott, a
-társadalmi törvényszéken bejegyzett szerető elhagyja. Nem emlékszel Maci
-férjére, Rezeda ur, aki csaknem pisztolyt szegezett rád, mikor feleségét
-végérvényesen elhagytad?“
-
-Rezeda ur dühöngött.
-
-„Mi közöm az emberi romlottsághoz és aljassághoz? Mi közöm a piaci
-urhölgyekhez, akik azért vesznek kakast, mert szeretőjük a kakaslevest
-szereti? Én szerelmes vagyok és megvetem az egész világot. Tisztaságot
-akarok magam körül. Azt a levegőt akarom szivni, amit az aprószentek,
-akik jóságban, isteni félelemben töltötték életüket.“
-
-Árnyék csendesen ballagott mintha valami ravaszságon törné a fejét:
-
-„Megengedem, hogy szükséges néha a tiszta szerelem, amely körülbelül
-háromszor látogatja meg a férfit élete folyamán. Ki nem esett el az első
-és második szerelemben, aki épkézlábbal jön vissza a bucsuról, ahova
-összetört szivét vitte megoperálni, akinek kétszer megkegyelmezett a
-sors, hogy nem halt bele a szenvedélybe, féltésbe, szomoruságba,
-boldogtalan házaséletbe, amellyel minden tiszta és nagy szerelem
-végződik, az valóban bolond, ha ujra belépked abba a házba, ahol az
-éjszakák álomtalanok, a nappalok kinteljesek, nagyobb nyomoruság van,
-mint a rokkantak tanyáján, gyötrelem, mint a purgatoriumban, féltés,
-mint a vadállatok ketrecében. Okos ember tudja azt, hogy harmadszor nem
-mászik ki ép bőrrel a nyavalyából, a harmadik szerelem földhöz veri a
-legokosabbat, legbátrabbat, ezután már nem szedi magát össze a jóravaló
-férfiember; ha életben marad: lesz belőle légycsapó, vagy vonalzó,
-görnyedt vállu, megráncosodott nyaku, aggodalmasan alázatos hivatalnok,
-nem nézhet többé bátran az erősek szemébe. A harmadik szerelem elviszi a
-férfit, mint az ősz a mellbetegeket.
-
-Rezeda ur rajongott:
-
-„Van szebb dolog a világon, mint igaz szerelem miatt meghalni,
-választhat dicsőbb halált egy férfiu negyvenedik évén tul, mint a
-szerelmi boldogtalanság halálát? Ujra átérezni a kint, amely ifjukorában
-fegyvert adott a kezébe és öngyilkossági kisérletbe vitte? Ismét
-megállapitani, hogy mindaz, ami idáig történt, amit eddig érzett a sziv,
-susogott a gondolat: mind hazugság, elképzelés, az igazi szindarab most
-következik? Most szólalt meg a bibliai medve az erdőben emberi nyelven a
-tévelygő emberhez. Most következik el annak az ideje, hogy összeadjuk
-hány R betü van a Miatyánkban, mert ráérünk imádkozni. Most látjuk égi
-jelnek, ha a körtefáról lábunkhoz hull a körte. Most járunk el a
-methodista templomokba, Budára és Pestre, a prédikálások bölcsességét és
-harmónium játékát hallgatni; meglátogatjuk szombat este a baptistákat a
-Wesselényi-utcai imaházukban és a félhomályban megremeg a lelkünk a pap
-istenes szavaitól. Mi vallás után áhitozunk, amely vallást eddig nem
-ismertünk. Mert uj szivet kaptunk az igaz, mély szerelem által és azt
-érezzük, hogy Szent Antal módjára képesek volnánk Páduából Lisszabonba
-repülni, mert életünk uj fluidumot kapott az uj szerelem talajából,
-amely nedv azonos a barackfa nedvével, amely megkeményiti a
-barackmagot…“
-
-„Ha igy haladunk, vélekedett Árnyék, nemsokára eljutunk oda, hogy
-kenyérbélből leveli-békát gyurunk és azt reméljük, hogy valamely csoda
-révén megelevenedik a béka. Csendes elmebetegekkel barátkozunk és az ő
-fehér szakállukat bámuljuk, ahelyett, hogy az asszonyok lábszárai közé
-néznénk, midőn a szél belefuj tengerzöld szoknyájukba. Lenézzük majd a
-pesti nőket, akik harminc-negyvenszer képesek igazán szeretni,
-mindaddig, amig csak el nem hervad ifjuságuk és gyülölködve gondolnak a
-legénylakások buzgó látogatóira; régi szeretőinkre, akiknek magunk
-mutattuk meg először a pornográf fotográfiákat és képecskéket, hogy ez
-ábrák alapján eltanulják a szerelem müvészetét. Gőgösen megyünk el az
-urnők kihivó mosolya mellett, amely mind kiváncsibb, amely mind
-biztatóbb, amint arról értesültek, hogy szerelembe estünk. Valóságos
-nemzeti hősökké leszünk rövidesen Pesten, bolond szerelmesek, akiket
-hátuk megett ugyancsak kinevetnek a város cinikus hölgyei és férfiai.“
-
-„Majd messzire megyünk Antóniával, felelt Rezeda ur, oly lágyan ejtvén
-ki Antónia nevét, hogy maga is csudálkozott a gyöngéd hangsulyon.
-Elmegyünk, ahová nem ér a párisi szőkére festett haju, porcellán arcu
-urnők gunyolódó tekintete, ahol nincs gyalogjáró, amelyen fehér lábukat
-és fehér harisnyáikat mutogatnák, ahol nem rázzák rövid szoknyájuk alatt
-hátukat, ahol nem lobban fel a kéjvágy a szemekben, mint a pisztoly
-lángja…“
-
-„Ahol mindig az eső esik, hogy nem lehet kilépni a régi házból.“
-nevetett Árnyék, „ajánlanám Rezeda uram, hogy vess véget a tiszta
-szerelemnek, amely csak arra való, hogy a férfiak erejét sorvassza.
-Keresd fel régi szeretőidet, a budai főhercegnőket és a pesti
-zsidóasszonyokat, látogasd meg az ingerlő Margarétát, aki egykor
-egyetlen kancsal tekintetével, amelyet mellényed gombjaira vetett, a
-hetedik tüzbe dobott, amelyben acéllá keményedik az akarat; igyekezzél
-találkozni a Gozsduház zeg-zugos udvarán Rozinával, aki gyakran megy át
-délidőben az átjáróházon, mióta az egyik lépcsőházban vad hévvel
-megigazitottad harisnyakötőjét; üzenj a szenvedélyes Macának, hogy a
-Habsburg szállodában várod őt; újitsa fel az azóta férjhezment Böskével
-szerelmi kirándulásaidat a budai vendégfogadókba, a Fehér Farkasnál még
-vár a félszemü szobalány… Hidd el, a hosszu szünet után ők valamennyien
-ujnak és kiválónak tünnek fel. Meghallgatod őket, hogy mit tanultak
-azóta a férfiaktól, az élettől, megtudod a legujabb városi pletykákat,
-az ujabb keletü szerelmi viszonylatokat, a készülő házasságokat,
-kártyanyereményeket, családi botrányokat, a pásztorórán, megláthatod a
-legujabb divatot az alsó ruhák terén és a ráncokat, amelyeket azelőtt
-nem vettél észre; ismét hallod az ő különös babonás szavaikat, amelyeket
-ugy mondanak szeretkezés közben, mint az imádságot. Megcsókoljátok
-egymást, mielőtt elváltok, s ujabb találkát adtok, amelyre egyikőtök sem
-megy el.
-
-„Általában a bölcs férfiu, ha már betöltötte negyvenedik évét, Pesten,
-bizvást elmulatgat azzal, hogy a régi kedveseihez hében-korban
-ellátogat. Nagyon néha szabad valakit észrevenni, a még ismeretlen nők
-közül, de ezeknek is ugyanarra a tanfolyamra kellett járniok a
-tánciskolában amelyben mi végeztük, de valamely véletlen folytán
-kimaradtak. Igy ajánlom: régi kedveseink régi barátnőit, akik bizonyosan
-gyöngédséggel és kiváncsisággal gondolnak reánk a mult időből és náluk
-biztos sikert remélhetünk. Ajánlom: régi kedveseink nőtestvéreit,
-akikről feltehető, hogy tudtak a szerelmi viszonylatról, amely
-vérrokonukhoz füzött bennünket; ajánlom esetleg régi kedveseink
-leányait, akik látták mamájukat kétségbeesetten sirni, sápadozni…
-Remélhető a siker a szobalányoknál, akik urnőjük titkait ismerték, mikor
-mi álltunk a szin közepében. Nincsen olyan nő, akinek környezete ne
-volna, amely környezetre egykor átsugárzott az irántunk érzett szerelem
-és ott kielégitetlen emléket hagyott. Igy volt az lehetséges, hogy
-jókedvü férfiak egyes postahivatalok valamennyi hölgyével, varróiskolák
-valamennyi növendékével, sőt leánynevelő intézetek sok tanulójával
-megismerkedhettek, ha egyet sikerült már kiragadni a csokorból. A
-megszokott utakon kell maradni, Rezeda ur, sohasem kell természetfeletti
-tulajdonságokat feltételezni a nőkről, nem kell csodákat várni a
-szerelemben és akkor életben maradhatunk.“
-
-„Antónia, sóhajtott Rezeda, meghalok érted.“
-
-Egy régi utcában állott ekkor bolyongásaiban Rezeda Kázmér. Egy nyitott
-ablak mögött a Fegyverkovács áriáját énekelte egy behizelgő hang: „Nem
-adnám oda egy hercegért!“
-
-
-
-
-IX.  Szent Margit tisztelete.
-
-„Szeretlek, mondta Antónia egy napon Rezeda urnak, és szeretnélek
-meggyőzni hüségemről, hogy elváljanak fejedről azok a kigyók, amelyek a
-megcsattanásig szorongatják homlokodat. Szeretném, ha végre hinnél
-nekem, megbiznál bennem. Ugyanezért engedd meg, hogy ma délután
-elmehessek a Borz-utcai házba, ahol Engelberttel óhajtanék találkozni.
-Meg akarom mondani ennek a fiatalembernek, hogy reménysége hiu. És senki
-mást nem szeretek, csak téged, Rezeda ur. Kérlek, add át a ház kulcsait.
-
-Antónia e napon barna volt, hogy Rezeda Kázmér önkéntelenül egy granadai
-légtornásznőre gondolt, akit személyesen látott, vagy csak festményen
-találkozott vele.
-
-Vannak fiatak nők, akik tetszelegnek maguknak, azzal, hogy változik a
-szemük szine. Gyakran nézegetnek férfiak szemébe, az ősi tükörbe és
-láthatják szemüket olykor sötétnek, máskor világosnak. Az álmatag szemek
-nem mindig valódi virrasztás kifejezői és a könnyes szemekben annyit
-csalódtak már a férfiak, ahány könnyes szemet láttak. Antónia barnasága
-azon örök törvény által jött létre, amelynél fogva a nők annyiféle
-alakban tudnak mutatkozni a szeretett férfiunak, amint az megkivánja.
-Nem hallottátok még, hogy operaházi ballettelőadások után, lefekvés
-előtt tánclépéseket próbálgatnak a komoly családanyák hálókamrájukban?
-Nem láttátok még a szigoru erkölcsü nőket a szeretett férfiu
-kedvtelésére kurtizánná változni? Nincs értesüléstek arról, hogy a
-férfiak petyhüdt érdeklődését oly szavakkal izgatják fel nemesen ivelt
-ajku asszonyságok, amely szavakat utcákon csatangoló nőktől hallhatni? A
-körültekintő asszonyok megelőzik a férfiak rejtett kivánságát és ha
-kell, felveszik az apácák szigoru öltönyét, vagy a táncosnő rövid
-pendelyét, minden esetre ügyelnek, hogy melyik kosztüm illik jobban
-nekik!
-
-Antónia barnasága megzavarta szerelmes Rezeda urat a regattán, ahol ez a
-beszélgetés folyt. A Duna két partját ellepte az a pesti előkelő nép,
-amely érdeklődni szokott az evezős versenyek iránt. Különösen sok volt a
-pupos férfi a közönség sorában, de a sánták sem maradtak otthon. A
-divatlap szerkesztők tudatták jó előre olvasóikkal, hogy az urinők a
-regattán mutatják be azt a toalettjüket, amelyben a nyári fürdőzés
-idején hóditani akarnak. A margitszigeti töltésen felvonultak a legujabb
-cipők és harisnyák, néhány előkelő asszonyság mögött csaknem ott
-lépkedett a hirnök, aki mindenkivel tudatta, hogy a feltünő ruha melyik
-divatterem izlését dicséri. Minden férfi humoristának képzeli magát,
-amikor kiöltözködött nők társaságába pottyan. A legtöbb férfinek nincs
-érzéke a női szabászat remekmüvei iránt, hiszen a nők egymás kedvéért
-öltözködnek, ám ez nem zárja ki, hogy a nők öltözködésének nem volnának
-férfi szakértői. A gunyolódók, epések, rágalmazók nagy csoportjában
-meghuzódik egy kisded férfitársaság, amely époly beavatott a női
-ruházkodás titkaiban, mint akár a parfömök és cukrászsütemények
-változatosságaiban. Nem csak a rendjel adja meg a férfiak tekintélyét,
-hanem a ruha is, amelyben feleségük nyilvános helyen megjelenik, mondták
-ők, e gáláns ifjak és öregek. A pesti regatta az előkelő világ utolsó
-találkozása volt a fövárosban, nyár elején. Külföldi fürdőhelyek neveit
-ropogtatták, vagy selypitették a női ajkak; amely fürdőhelyeken már
-várja őket a nagyszakállu doktor. Mások azzal hütötték le barátnőik
-hencegését, hogy az idei nyarat falusi birtokukon töltik. A Balatont és
-a Tátrát még kevésbbé emlegették; Füredre legfeljebb azok az agglegények
-igérkeztek, akik vidéki kisasszonyt szemeltek ki élettársuknak; mig
-Siófokra a könnyed kalandocskák barátjai készülődtek. Ez elegáns és
-előkelősdi tömegben járván a parti töltéseken, az ember azt gondolhatta
-magában, hogy Pesten csupa milliomosok laknak, akiknek legfőbb gondjuk a
-maitre d’hotel-ek és szakácsok ismeretsége külföldön, mint a
-Rudasfürdőben a tyukszemvágó és masszőr barátsága. Azok a régebbi
-emberek, akik azzal dicsekedhettek, hogy a füredi Eszterházyban, vagy a
-parádi vendégfogadóban husz esztendeje huzza le lábukról a csizmát
-ugyanazon bérszolga, azok a régi törzsvendégek, akik személyes
-ismeretségben voltak a poprádfelkai vasuti portással, vagy a palicsi
-omnibuszkondoktorral, mint akár a Vadászkürt, vagy az Aranysas
-kapusával, a regényes magyarok, aki legfeljebb akkor utaztak
-Marienbadba, ha egy dalmos menyecske hivta őket maga után; akik Bécsbe a
-Matschakerhofba akkor tették be a lábukat, ha nagytitokban egy Pestről
-elszerződött táncosnét kisértek odáig; akik egyszer etették meg a Szent
-Márkus galambjait, mikor első feleségükkel nászuton voltak; akik
-ebédutáni álmukból felébredve, azért nyitották ki a császárfürdői
-fogadón a zsalugátert, hogy onnan kidugják a pipájukat: azok a régebbi
-emberek már eltünedezőben voltak a pesti társaságokból, grófok és zsidók
-ünnepeltették magukat a Cook-iroda jegyfüzeteivel és a polgári
-kisasszonyok, akik a tisztviselőtelep besötétitett házaiban mezitláb
-töltötték a forró nyári napokat, ősszel Franzensbadot emlegették.
-
-Rezeda ur, aki természeténel fogva nem nagy kedvelője volt a modern,
-szerinte elaljasodott, hazug emberi életnek, sietve vitte Antóniát
-karjánál fogva a fecsegő tömegből… Őreg Don Kihóte módjára öklelő
-pillantást vetett azokra, akik Antóniáját megbámulták és magában
-megismételte a fogadalmat, hogy egykor, ha Antóniát magáénak mondhatja,
-bezárt ajtó mellett tartogatja a zugligeti villában, ahová télen tán a
-farkasok ugatása is elhangzik a hegyekből. Hordó bort gurittat a
-pincébe, disznót ölet, karácsonyra legfeljebb öreg pártfogóját és
-barátját. Alvinczi Eduárd urat látja vendégül. Forró volt neki ez a
-levegő, ahol nem gondolkozhatott kedvére szokásos bolondságairól.
-
-„Nem értettem, mit mondott az imént Engelbertről, Antónia?“ – kérdezte
-naiv hevülékenységgel Rezeda ur, midőn a parti töltés olyan helyére
-jutottak, ahol egyedül állottak a derékig érő vad növények között.
-
-„El kell bucsuzni Engelberttől, mert később terhemre lehetne ez a
-fiatalember, felelt nyugodtan Antónia. Ez a maga érdeke, jövendő
-boldogságunk egyik megalapozása. Nem szabad megtagadnia kérésemet.
-Holnap ide adja a kulcsokat, a tőbbit bizza rám.“
-
-A sziget csúcsáról éles sipszó hangzott, zászló lebbent, a versengő
-evezősök a pesti part mentén suhantak tova a Duna tükrén, ahol mélyebb a
-folyam medre. Péter és Pál napja volt. A napsugár ragyogott a vizen és
-az evezősök tarka ruháján. A csónakok végén ülő kormányosok élénken,
-szakadatlanul vezényeltek a teljes erejükből dolgozó evezősöknek.
-
-„Hoopp!… Hoopp!“… kiáltotta a szélső csónakon egy éles tenorhang.
-
-„Hallja Engelbertet?“ – szólt Antónia és közelebb simult Rezeda urhoz.
-Sőt karját lassan Rezeda ur dereka köré csusztatta és gyönyörüséges
-arcát Rezeda ur vállához simitotta.“ Azt akarom, hogy lásson… hogy
-torkán akadjon a hang. Hogy elveszitse a versenyt, pedig a Poseidon
-egyletnek vannak a legjobb junior evezősei. Csupa budai fiuk.“
-
-Három négyevezős futott a Duna sárguló sikján, mint sirályok, amelyek
-versenyre kelnek a széllel és messzire elhagyják a lusta habokat. A
-szines evezők oly erővel merültek a vizbe, mintha nőrabló vikingeket
-kellene utolérni. Acélsodronyos, megmunkált karok és hátak vágták a
-tempót. Az alkonyodó nap megaranyozta a fiuk fedetlen fejét, megbarnult
-arcát. Mintha egy álomvilágból rohantak volna elő a sok felöltözött
-urinép közé szárnyaló csónakjaikon, fehér ingeikben. A csonakok hegyes
-orra szinte kinyulni látszott a viz tükörén, mint versenyparipák nyaka a
-zöld mezőn. Az ifjuság hevületében kinyujtott lábak a világot
-megrengettek volna, oly erővel feszültek az evezőpadoknak. Regatta!
-Álom, amely késő öregségig elkiséri a férfiakat a füstös irodákba, a
-zsákokkal teli raktárakba, az emlékezés óráiba. S a pesti nők szeme, bár
-ezidőtájt már meglehetősen romlott volt, azoktól a látványoktól,
-amelyeket a világváros mutogatott a huszadik században, e férfias
-versenyeknél kitágult, csodálkozással megtelt, mint a sziklapartokon
-tunyán heverésző hableányoké, akikért vakmerő csónakosok jöttek el
-egykor északról.
-
-És nem vonta olyan kar a lapátot a Duna sikján, amely ne érezte volna,
-hogy egy bizonyos női szem rátapad a partokról, aggodalommal vagy
-büszkeséggel, amilyen helye a csónak orrának van a versenyzésben.
-
-Engelbert, ha ugyan ő volt, lekapta fejéről piros és kék csikos
-kormányosi sapkáját és meglobogtatta Szent Margit kápolnája felé, ahol
-Antóniát megpillantotta.
-
-„Most meg fogom csókolni, Rezeda ur, itt, nyilvánosan. Akarom, hogy a
-fiu kiábránduljon, mondta nyugodtan Antónia és már át is ölelte két
-karjával Rezeda ur nyakát, lábujhegyre emelkedett, és kétszer háromszor
-ajkon és arcon csókolta Rezeda urat, miközben hátát forditotta a
-versenyzők felé.
-
-Rezeda ur ugy látta, hogy a Poseidon egylet eddig veretlen négyevezőse
-megingott verseny közben és mintha egy csónakhosszal elmaradt volna a
-többitől. Ám ez lehetett optikai csalódás is. A csónakok tovább futottak
-a Margithid felé, kisérve a parton álló biztatók kiáltásaitól: „Neptun!“
-
-„Sirály!“ – kiáltottak a lelkesek, „Poseidon!“ – harsant fel Rezeda ur
-hálatelt szivvel.
-
-Szent Margit kápolnája mellett voltak, ahol rengeteg kőbekarcolt
-fábavésett felirás, jel, monogramm beszélt arról az időről, amikor a
-pesti nőknek még jámbor tekintetük volt és óraszámra elnézegették,
-hogyan karcolja szerelmesük a bazaltba a kezdőbetüket. A csónakosok,
-akik ifju nőket vittek álmodozó nyári alkonyon a Dunán, itt kötöttek ki,
-miután a nők virágos, szalagos kalapjukat karjukra akasztották és
-elénekelték a víznek, amit róla tudtak; nem sértődött meg senkisem, ha a
-folyamot néha Rajnának nevezték azok a nők, akiknek német müveltségük
-volt. Ugyancsak ide igyekeztek a sziget minden tája felől a férfiak,
-akik egy délutánon rájöttek, hogy nagyapjuk, vagy valamely egyéb ősük
-vándormuzsikus volt és hirtelen megszólaltak a szivükben az örökségbe
-kapott melódiák. És a kápolna táján a nők is megenyhültek, engedtek a
-férfiak esengéseinek. Ez a hely a pesti Velence, ahol a legridegebb
-szivnek is illik néhány negyedórára szerelembe esni. Előkelő hölgyek
-gondosan felemelték a finom ruhájukat, mielőtt leguggoltak volna a
-földre, hogy az egykori apácák kincsei után kutassanak a pincefalak
-között. Esti időben igen kellett vigyázni, ezen a helyen, hogy bele ne
-botoljon a lábuk valamely szerelmes párba, amely a besötétedést
-illedelmesen várta meg egy padon. Ha valakinek megadatna, hogy megfejtse
-az itt emlékbe hagyott monogrammokat, sziv közepibe rajzolt betüket,
-semmitmondónak látszó évszámokat és napokat: többet tudhatna meg Pest
-történetéből, mint bármely tudós könyvből.
-
-A kápolna erős faajtaját csak ritkán nyitotta fel az óbudai plébános,
-hogy az egyház törvényei szerint is megeskesse azokat, akik itt szerelmi
-hevülékenységükben örök hüséget fogadtak egymásnak a küszöbön. „Halálom
-napjáig“, „Mindörökké“, „Még a másvilágon is“, és hasonló fogadalmaktól
-süketültek meg itt a kövek, a tanulékony sárgarigók napközben mindig ezt
-fujták, mig a cincogó denevér az esti homályban megelégedetten
-cikkázott, midőn fáradt léptekkel, imbolyogva távoztak innen a párok,
-hogy a hidnál már unottan elbocsássák egymás kezét. Ismétlem, a
-főtisztelendő ur Óbudán alig egyszer egy évben kéretett fel arra, hogy
-Szent Margit kápolnáját esküvőhöz megnyissa.
-
-„De mi itt esküszünk,“ – rebegte Rezeda ur és szinte könybeborult
-szemmel nézett Antóniára, mint a férfiak szokták ezt sok száz esztendő
-óta.
-
-Antóniát előre engedte a romok között, a leány megemelintette szoknyáját
-és Rezeda urnak alkalma nyilt gyönyörködni Antónia remek lábában. Karcsú
-alabástrom oszlopok voltak ezek a lábak, amelyeket a vak Sámson döntött
-tán össze a bibliában, de másolatai megmaradtak minden szeretett nő
-alakján. A cipőcskék oly finomak voltak, mint a rugékony szöcskék,
-amelyek csupán azért érintkeznek a földdel, hogy a fü növését
-hallgassák. Ezen lábak láttára Rezeda ur bizvást elhihette a régi költő
-azon mondását, hogy vannak lábak, amelyek soha sem érintkeznek a föld
-sarával, máshová lépnek ők, mint az emberek… Valamely alig látható köd
-ül a füvek felett, a férfiak égő szivének a füstje, amelyben ezek a
-lábak könnyedén tovább mennek. Boldogság, vidámság, gondtalanság és
-álmok apró manói ugrándoznak az Antónia lába körül, amely bizonyosan
-megtalálja a szerencse ösvényét is. És tisztességes volt ez a láb
-formájával, mint a szőlőtaposó szűzeké, amely mustból az a bor erjed,
-amely bor késő öregségükre is felvidámitja a férfiakat. Nem, ez a tiszta
-láb soha sem vetemedhetik annyira, hogy férfiak pipaszagú szájába
-nyomuljon. Ez mindig csak azokat az utakat járja, ahol a nevető és
-jámbor emberek járnak. Bizonyos, hogy a cipőcske ujkorában először egy
-templom kövezetén ment végig, amelyre az imént hullott a szenteltviz.
-
-Antónia bokája oly enyhén domborodott, mint a megadó szerelem. Ezek a
-bokák nem látszanak tudni arról, hogy csalékonyan összeperdülnének, mint
-a táncosnőké. Valamint nem gondolnak arra sem, hogy kacéran
-megzavarjanak öregurakat a sétatéren, akik ott estilapjukat olvasgatják.
-Karcsúk és mégis teltek voltak ezek a bokák, mint azoké a lányoké, akik
-régi lépcsőkön felfelé mendegélve, amelyen már anyjuk és nagyanyjuk
-járt, nem libbentik meg a szoknyát, hogy a lépcső aljáról szemügyre
-vegye őket valaki. Ilyenek azok a bokák, amelyek sohasem sóhajtanak
-azért, hogy elfelejtettek kellő időben táncolni, férfiak kezébe
-nyomakodni, legfeljebb azért sóhajtanak elhervadásuk idején, hogy nem
-adatott meg nekik az alkalom, hogy éjszaka az ágyból siró gyermekük
-mellé igyekezzenek. E bokáknak már korán kezdik kötögetni a fehér
-harisnyát az öregasszonyok, hogy férjhezmenésük után örökre
-láthatatlanokká váljanak a szoknyák sövénye mögött. A házi gond, az ebéd
-körüli topogás, az aggodalom a hozzátartozók egészsége miatt: korán
-megduzzasztják a bokákat és férjhezmenésük után az ily asszonyok
-szeliden néznek bokáikra, mint révbe ért vándorokra: nem, ők többé
-sohasem jöhetnek abba a helyzetbe, hogy bortól felhevült férfiak
-kérésére kinyuljanak az ablakon. A táncosnők bokája gépecske, amely
-mindenki szemeláttára motolál, mig a tisztességes nők bokája épen olyan
-háziáldás, mint az imakönyvbe rejtett szentkép, amelyet a szent
-névnapján megcsókolnak. Bármint változik a világ: ez aprószentek, e
-láthatatlan bokák soha se mennek ki a divatból és a kesernyés kedvü
-férfiakat megnyugtatják.
-
-Hát még a liliomszál, amely Antónia csipkés szoknyája alól kivillant,
-midőn az egykori apáca börtön falára fellépett, majd leugrott. A
-him-madarak mind megszólaltak a bokrokban és fákon, verset mondtak mint
-az árva költők, vagy rabok, akik évek óta epednek egy női térd látása
-után. Halkan domborodott felfelé ez a lábszár, mint akár a rokka nyele,
-amelyet ősanyák hajtottak lábuk közé szoritva. Ez az a lábszár, amelyet
-haldokló férfiak látni kivánnak utoljára, mielőtt bucsut vennének a
-világtól. Férfiak, akik megcsömörlöttek a kéjjel eltelt női
-meztelenségektől, akiknél lejáratták magukat a szemérmetes nők: ilyen
-rejtett, egy másodpercig látható lábszárak láttára eszmélnek arra, hogy
-még van keresnivalójuk a megunt női bájak körül. Ezek a titokzatos
-csipkék és barchentek mögé bujtatott lábszárak adják vissza a férfiak
-jókedvét és önbizalmát, amit a szemérmetlen nők már elvettek tőlük.
-
-A barna Antónia ezen a napon meggyőzte Rezeda urat arról, hogy még
-vannak tisztességes nők, akikre nyugodtan rábizhatjuk az életünket, nem
-csak a kapukulcsunkat.
-
-„Oly nagylelkü vagy, mint egy király,“ szólt Antónia a régi laknál,
-midőn Rezeda ur átadta a borzutcai ház kulcsait. Hosszan és hálásan
-mosolygott a zöld zsalugáterek mögül, mig Damasztiné vidám szakácsné
-hangja hallatszott az emeletről:
-
-„Lányok vacsorázni.“
-
-A lugasokban, bokrokban, a gyalogutakon e harsány hangra felrebbentek
-Damasztiné kisasszonyai, mintha a zárda esti harangját hallották volna.
-Az ábrándozásnak vége szakadt. Erzsébet és társnői bucsut vettek azoktól
-a férfiaktól, akikkel gondolatban eddig együtt voltak. A lovagok az
-óbudai tornyok felett feltünedező félhold felé igyekeztek, köddé, párává
-lettek a Duna felett. Az esti széllel csörögtek tova a bokrok alján.
-Belebujtak a trombitás csizmájába, aki esténkint a Säckingeni trombitás
-dalát fujta a kikötőnél. Felmásztak a régi házat körülvevő nagy fákra,
-hogy a sürü lombok közül integessenek a lányoknak, ha azok éjszaka
-álmukból felébrednek. Elszaladtak a városba ruhát váltani, hogy
-tetszetős külsővel jelenhessenek meg éjfél után, midőn lemenőben van a
-hold.
-
-Az élő lovagok közül csak Rezeda Kázmér állott sokáig az ablak alatt és
-hálásan emlegette mindazon szenteket, akiknek neve eszébe jutott.
-Különösen Szent Margitnak tett örök fogadalmat, hogy tiszteli.
-
-
-
-
-X.  A nagy kópé.
-
-„Nőül veszem, még ha megcsal is, hisz annyira szeretem,“ dörmögte
-magában Rezeda ur ezen az estén.
-
-Bár a nyári éj még nem szivta fel az őszibarackok illatát a pesti
-utcákról, a nyitott kávéházakból kiáradó női parfőm és érzéki zenélés
-nem győzte le Rezeda urban a szigeti szent érzeményeket, a
-mellékutcákban, ahol a földszintes ablakok mögött szerette
-polgárcsaládok horkolását hallgatni: valami azt sugta Rezeda urnak, hogy
-ne feledkezzen meg negyvenedik évéről, amelyet már betöltött. Mászkált
-már ő máskor is ezeken a mellékutcákon (hol nem találkozhatik emberrel),
-mióta szive telve volt. Csak emlékezzünk két régi nagy szerelmére, amely
-egy-egy évtizednyi pihentetés után úgy rohanta meg, mint a tifusz. Húsz
-éves korában ott sirdogált egy nőért, ahol senki sem látta. (Még egyik
-pártfogóját, egy okos asszonyságot is megtisztelt azzal, hogy néha
-felzokogott arra a bizonyos hütelen nőre gondolva.) Harminc éves korában
-majdnem öngyilkos lett ugyancsak egy kacér nőért. Most negyvenedik
-évében ugyan mily viszontagságok várnak rá? A névtelen belvárosi utcák
-hallgatnak egy darabig. Majd valahol felhangzott egy baktató korhely
-öreges, dadogó éneklése, akit tán az imént vetettek ki a korcsmából…
-Rezeda ur megborzongott, mintha a saját sorsát hallotta volna a részeg
-ember danolásában.
-
-Ment-mendegélt és az éjszakai nyitott ablakok alatt most nem jutottak
-eszébe azok a finom, elefántcsont-arcu belvárosi nők, akik
-hálószobáikban álmodoznak, akikre mindíg gondolt, ha a régi postautcán
-befordult. Az árnyéka csak itt-ott csatlakozott melléje, ahol éjfél után
-gázláng libegett az utcasarkon. És az árnyék most nem adott semmi
-tanácsot, mintha örökre elhagyni készülne őt, mint a siralomházban
-estefelé végbucsut vesznek az atyafiak az elitélttől. Ugy látszik mind
-közelebb jön az az óra, a fájdalom órája, amelyet minden embernek
-egyedül kell végigküzdeni, legyen bár annyi barátja, ahány füszál a
-mezőn. Az árnyék meg-megállott, darabideig ránézett, de többé tanácsot
-nem adott, mintha felesleges volna minden beszélnivaló azzal, aki már
-lenyelte a halálos mérget.
-
-„Rosszabb már nem következhetik, még ha szemem láttára szeretkezik is
-Engelberttel a Borz-utcában, mint eddigi életem,“ – szólongatta Rezeda
-ur az árnyékot a Szerb-utca sarkán, ahol egy hosszu kerti kőfal
-kezdődik, az árnyék tehát nem vonulhatott el a kapumélyedésbe. Ha
-mindennap tizszer is erőtvesz rajta áradó ifjusága, hogy előzetes
-bünbánattal, madonnai fájdalommal csalja meg, akkor sem tennék egyebet,
-mint eddig: megszámolgattam hány lépésnyire van a Kerepesi-temetőbeli
-Saxlehner kripta a lakásomtól. De nélküle már nem élhetek. Inkább legyek
-cégéres bolond Antónia mellett, mint magányos csacsi, aki szeles időben
-a szélmalom mellől egyedül bőgte be bánatát a városba.
-
-A Borz-utcai ház felé (amely holnap oly nagy dolgoknak lészen tanuja,
-hogy Rezeda ur meggyőződése szerint iyesmit még nem is láttak talán
-Pesten), nem merészelt ez estén ellátogatni Rezeda ur, Bár megfordult a
-fejében, hogy illendő lenne megnézni a karosgyertyatartókat, vajjon
-megtudták-e a gyertyaszálak, hogy Antónia és Engelbert utolsó
-találkozójához világitanak? De mégsem volt elég ereje elmenni arra a
-helyre, ahol holnap tán megcsufolják szerelmében, vagy felmagasztalják.
-Elhatározta, hogy reggel minden megjegyzés nélkül, kék pecsét alatt
-elküldi a rézkapukulcsot Antóniának; aztán történjen, ami akar.
-
-Az est hátralevő részét a Matskássi-féle pincében töltötte a
-Józsefvárosban, mint annyiszor, mikor szerelmes volt.
-
-Ebben a pincében néha a nagyopera zenekara játszott, pálmaerdőként
-lengedező, hajladozó külföldi operákat, a nagyralátó és előkelő Rozina
-idején Sámson és Delilát, mig a szentimentálas Maci idejében Tosca
-bucsujelenetét, máskor csak egy okarina fujdogált keservesen, amint a
-nagyhasu bohóc bő ruhájából elővette a hangszert és belisztezett arcán a
-csorgó könyek gyalogösvényekként futottak. A Matskássi-féle pincébe járt
-átgondolni azokat a szavakat, amelyeket napközben nőkkel váltott. Olyan
-volt ez a polgári kedvü, dohos pince a Rezeda ur életében, mint a
-gyóntatószék, ahol egymaga volt a barát és a bünbánó. Miközben a feje
-felett, a nyitott ablakon át látni lehetett a lábakat (hallani lehetett
-a kopogásokat), amelyek itt elmendegéltek, hogy sohatöbbé vissza ne
-térjenek. Nyári estéken Rezeda ur jól láthatta a lábakat, amelyek oly
-félénken mentek el a pinceablak mellett, mint az erdei őzek járnak az
-emberek között a vadaskertekben; de itt tapostak aszfaltot a
-medvetáncoltatók nehézkes léptei, erre lengtek a kóklerek hintázó lábai,
-szerencsétlenek magukba roskadtak, ténferegtek, vonakodók gyalogoltak
-ijesztő sorsuk felé, bünösök futottak, szenteskedők csoszogtak,
-ragadozók lopakodtak és bátrak jöttek azzal az elhatározással, hogy
-meghóditják a várost. A Matskássi-féle pince ablakán át látni lehetett a
-város lábát, amelyek mind különböző, néha alig megérthető célok és
-állomások felé mendegéltek, majd céltalanul, vagy megrettenve bokáztak.
-
-Ezen az estén, mig Rezeda ur borospohara felett könyökölt, kétszer is
-látott olyan női lábakat, amelyek Antónia lábaihoz voltak hasonlatosak.
-Ama tündéri lábakhoz, amelyekről még nem régen azt hitte, hogy
-egyedüliek a városban és ha elveszitené őket, hát nagy szerencsétlenség
-érné. Az Antónia lábai felett (a Matskássi-féle pince ablakából nézve)
-egyszer örömleány tarka-barka szoknyája libegett, mintha jó előre
-közelegne a vigasztalódás arra az időre, midőn Rezeda urnak megnyugvást
-kell keresni csalódásában; a másodszor látott Antónia-lábak polgári
-alsószoknyák vasalt fehérségéből mutatkoztak és szeliden mendegéltek a
-Józsefváros ama tája felé, hol esténkint a „bakfis korzó“ felvonul, a
-ferencvárosi és józsefvárosi lányok, akik besötétedés után az Űllöi-út
-és Baross utca között sétálgattak gondtalan hangos ifjuságukban, örömére
-a szegény hadnagynak és jogásznak (e tájon olcsó süteményt és cukrot
-árultak és nyári estéken ingyen szólt a muzsika a nyitott kávéházakban).
-Rezeda ur a sors jóságos közbelépését látta e lábak megmutatkozásában.
-Hisz igy találta már meg életében ama nőknek másolatát Budapesten,
-akikért egykor csalódásában meghalni akart. A városban annyi a könnyelmü
-sorsu, ledér szép leány, hogy a legtisztességesebb pesti nőnek is akad
-olajnyomata (másodpéldánya) az utcákon, mulatóhelyeken, rejtett kis
-házakban, akik a férfiakat mindig szerelemmel várják. A szeretett pesti
-nők két példányban jönnek a világra. Az egyik napközben templomokba jár,
-a másik örömtanyákon található.
-
-Körülbelül éjjel volt már, amikor a szenvedő gondolatokat végre lerázta
-válláról Rezeda ur és a pince lépcsőjének vette utját, hogy néhány órára
-lenyugodjon. Nehéz napja lesz holnap, szüksége van az idegeire. Vajjon
-boldogitók lesznek az álmok, amelyeket a vetőkártyabeli piros ablaku
-házikóból, a korcsmából magával elvisz?
-
-* * *
-
-A Borz-utcai ház kulcsát reggel elküldte Antóniának.
-
-Napját azzal töltötte, hogy Kisilonka Jácintot hallgatta az óbudai
-parton egy hajóroncson üldögélve. Az orvos sötétkedvü volt, mint a
-gubacs, amelyből a tintát főzik. Szemöldökével integetett, amikor Rezeda
-ur bevallotta neki szerelme legujabb eseményeit. Bár Rezeda ur nem
-tartozott ama gyönge jellemü férfiak közé, akik nyomban eldicsekednek
-egy kapott csókkal, vagy egy megtagadott ölelést panaszba öntenek, e
-kritikus napon Kisilonkánál keresett vigasztalást.
-
-„Mondj el minden rosszat, amit tudsz a nőkről! – esengett gondolatban
-Rezeda ur a doktorhoz.
-
-A doktor méltatlankodott:
-
-„Szégyelhetnéd magad Rezeda bácsi, hogy azt hiszed, veled történik
-előszőr a világ fennállása óta, hogy a nők megcsalnak. Csak az ostoba
-férfiak fújják fel a dolgot, életkérdést csinálnak belőle, holott az
-egész üggyel annyit sem kell törődni, mint a madár-piszokkal, amely egy
-nagy fa alatt kalapunkra hullt.
-
-„Ez különben gyakori dolog, hogy a nők épen kedvesüktől kérnek kulcsot
-ahoz a szobához, ahol másik kedvesükkel találkozhatnak. Meg kell
-köszönni a bizalmat: ennyi az egész. Általában sokat kell járni a napon,
-akkor nem történhetik semmi baj. Azok a férfiak, akik korán kelnek,
-korán lefeküdnek, alig szenvednek a nők tüszurásaitól. Csak nyisd ki
-mind korábban az ablakot, hogy ráeszmélj, mily bolondságokat álmodtál az
-éjszaka. Azt álmodod, hogy te vagy az egyetlen férfi aki bizonyos nőknek
-bizonyos szavakat tudsz mondani, és ha reggel józanul kitekintesz az
-ablakon, láthatod, hogy más férfiak is járnak az utcákon, akik épen úgy
-birtokában vannak a cseles szavaknak, a mulattató fordulatoknak, a
-hóditó perceknek, mint jómagad. Egy öszvérhajcsár néha jobb helyen
-találja el a nőket, mint egy miniszter. A női test és lélek tele van
-ellenállhatatlanul gyenge helyekkel, amely helyeket nem mindig a
-legokosabb emberek ismerik. Egyik nőnek elegendő bizonyos kézfogás, hogy
-szerelemre gyuladjon. A másikat a füle tövén kell megcsókolni, a
-harmadik a nyakszirtjét ért lehelettől bódul. A negyediknek a ruhája
-alatt van az a hely, amely nem tud védekezni Az ötödiknek bizonyos
-szavakat kell mondani, hogy megfeledkezzen magáról, a hatodik a
-szagló-szervében hordja az érzékiségét, a hetedik a verést kedveli. És
-igy tovább az egész misztériumon át, minden női szentélyhez meg van a
-kulcs, amely biztosan nyitja a zárat. A nők legtöbbször maguk vallják
-be, hol van gyenge bástyájuk. Én azt hiszem, hogy te még nem ismered az
-utat Antónia szivéhez, mint a költők mondanák Az evezős tán jobban
-megfejti a rejtélyt. Nem ártana, ha meglesnéd őket, hogy magad is
-okulhass. Kérlek, ne dobj a Dunába.
-
-„Szörnyeteg! – lihegte Rezeda ur. Azt hiszed, tudnék tovább élni
-becstelenül, meggyalázva, egyetlen igaz érzelmemben megmérgezetten.
-Tudnám azután szeretni Antóniát, ha másnak a karjai között látnám?
-
-„Hevesebben, sokkal tüzesebben.“ – felelt Kisilonka Jácint.
-
-„Utolsó szerelmem is aljas legyen?“
-
-„Regény, dohogott az orvos. A férfiak örökké csak gordonkáznának, ha
-komolyan vennék mindazt, ami velük szerelem idején történt. Megengedem,
-hogy vannak férfiak, akik lehajtott fejjel járkálnak, szivük búval teli,
-gondolkozásuk szélütött, lelküket kerüli a vidámság isteni sugara, a bor
-az országuk, az éjszaka a tanácsadójuk, de nem ezekről a tehetetlenekről
-kell példát venni, nem a mártirok életét kell utánozni, a regényhősök
-nyomdokaiba se kell lépni. Nézz körül, hogy milyen sokan vannak a
-jókedvűek, a boldogok, a mélyalvók, a jóétvágyúak, akik épen olyan
-sebeket kaptak, de nem törödnek vele.“
-
-„Többen vannak a szomorúak, mint a vigak.“
-
-„Azt senki sem tudja, miután a férfiak hallgatagok. A börtönök, az
-őrültek házai, az öngyilkosok temetői nem bizonyitanak többet, mint azt,
-hogy vannak gyönge, nem életrevaló emberek. Mig maga a nagy élet
-szakadatlanul szünet nélkül pezseg, bármit tesznek a nők a férfiakkal.
-Napsütésben kell felülni a háztetőre, Rezeda bácsi és onnan nyitott
-szemmel körülnézni, nem pedig éjszaka, a hold és álmok csalékony
-világánál.“
-
-„Ó, engem ne tanits az életre, barátom. Én minden esztendőben vetettem
-és arattam, néha sárkányfogat és boldogtalanságot termettek mezőim, néha
-azonban olyan füveket gyüjtöttem össze, amelyeknek teájától egészséget
-nyertem, – felelt Rezeda ur. Soha sem következtek rám egyforma
-esztendők. Tavaly például csak negédes úriember voltam, aki a negyedik
-emeleten lakik és kacérkodik a boldogtalansággal, betegséggel. Mig ez
-évben valóban úgy érzem, hogy valami baj fenyeget. Nem tudok örülni
-szerelmemnek, amelyet olyanformán találtam, mint a bolond a drágakövet.
-Nem tudok örvendezni, hogy megifjodtam, száraz fává lett szivem hangot
-ád, mert a közelgő vihar szele az, amely megrázza a galyakat. Szomorú,
-vagyok én, mint ahogy ez illik is egy negyvenéves férfihoz. Ne gondold,
-hogy végleg megvakultam és nem látom a tükörben ősz hajaimat, hervadó
-szemeimet, fogyatékos kedveimet. Jól látom, hogy utolsó szerelmem olyan
-tragikus, mint a cirkuszi bohócok hülye játéka, amelynél búsabb emberi
-tragédiákat nem találtak ki a szinpadon. És nem tudok többé fölényes,
-megvető, bölcs lenni az eseményekkel szemben, amelyek körülvesznek.
-Többé nem néző vagyok mint negyvenesztendős koromig voltam, hanem ott
-ugrálok magam is a porondon és seprő van a kezemben, amellyel magamat és
-másokat ütlegelek. Elgyengültem, pajtás. Nem tudok többé a
-hamisjátékosok és bölcsek nyugalmával bólongatni a kutyaugatásos
-szenvedélyeknek, amelyek megrohannak. Nem tudok többé legyürt kalap
-alól, közömbös kedvvel nézegetni, mikor a legnagyobb tétem van
-elveszendőben, nem értek már a kártyakeveréshez, okos emberek
-gondolkozásához, úgy lengek érzelmeimben, mint az akasztott költő a
-szegen.
-
-„Idáig álarcoskodás, szinészkedés kedvéért zajongtam a multszázadbeli
-érzelmes életekért, manirokért, szerelmekért, bohóságokért, kék frakkért
-és krinolinokért. Magamban mindig tudtam, hogy a régi vizivárosi
-temetőben fekvő öngyilkos-szerelmesek egy elhibázott korszak
-szentimentális és képzelgő hatása alatt végezték ki magukat. Komédiás
-kedvem okozta, hogy azt prédikáltam: legjobb megszökni otthonukból a
-fiatal nőknek az éneklő lovaggal és padlás szobában tengetni életüket a
-szerelem mindenhatóságából. Bennem rejtőzött gonoszság vezette a
-szavakat, amelyeket hiszékeny, beteges hajlamú nők fülébe eregettem,
-hogy válasszanak titkos szeretőt, mert ugyanigy tettek már a nagyanyáik.
-Utánoztam multszázadbeli érzelmes férfiakat azoknak szive nélkül. Az
-állatszeliditő tekintetével mutogattam véres húst az állatoknak, amikor
-bünös gondolatokra és kivánságokra tanitgattam a nőket. Mindig tudtam,
-hogy hazudok, szinészkedtem még akkor is, midőn szerelmi szenvedést
-játszottam. És most végre itt állok festék és paróka nélkül, megvetett
-helyzetben, mint azok a férfiak, akiket mindig kinevettem: szerelmes
-vagyok egy érdemtelen nőbe. A ravaszág hidja, amelyen az élet
-meredélyeit eddig jártam, hirtelen véget ért és lehet, hogy lezuhanok.
-Úgy ugatnak a bensőmben szenvedélyem ebei, hogy sikolt megrémült szivem,
-mint a koldusgyermek. Mit tegyek, hogy visszanyerjem régi jóeszemet,
-kényelmes, hüvös önzésemet, hogy megtaláljam álruhámat, amelyben eddig
-az emberek között jártam?
-
-„Olyan ez a szerelem az én életemben, mint az utolsó postakocsi, amely
-egykor elindúlt megrakodva múlt századbeli utasokkal a fogadó udvarából.
-Holdvilágképű nők, beesett, arcú férfiak, érzelmes szivek, régimódi
-szerelmek sirigtartó hűségek foglaltak helyet a postakocsin, amely
-utoljára hagyta el a várost. Elment a póstakocsival a múlt század minden
-regényessége. A kocsis fején az utolsó postillionkalap. A kocsi tetején
-az utolsó táska, amelyet ripszből, virágos szövetből varrtak
-nagyanyáink. A kocsi belsejében az utasok, az utolsó érzelmes, rajongó
-férfiak és nők, akik elmenekülnek a városból a közelgő modern élet elől.
-Erre az utolsó kocsira pakkoltak fel mindent Pesten, ami szentimentális
-gyöngédség, finom érzelmesség, bölcsődal enyheségű álomszerűség,
-önfeláldozó hűség volt a városban. Ez a kocsi vitte el a városból azokat
-a nőket, akik utóljára szerettek…“
-
-Kisilonka Jácint csendesen füttyentett:
-
-„Fogj be, János. A gyógyulás utján vagy. Menj a Borz-utcába és nézd meg
-mit csinál ott szerelmed.“
-
-* * *
-
-A kapu kéznyomásra engedett. Rezeda ur dobogó szivvel, macska-léptekkel
-haladt végig a szőnyegeken, mert eszébe jutottak azok a nők, akik itt
-évtizedek alatt megfordultak. Hogy csuklottak az ijedezéstől, hogy
-repültek a félelemtől, hogy dugdosták a fátyoluk alatt kétségbeesett
-zokogásukat azután úgy elfelejtettek mindent, mint egy régen hallott
-valcert. De most nem tudott e régi szépekre gondolni, se mosolyogva, se
-megbocsátással. Friss parfőmjük, hófehér ingük, választékos szavuk,
-ünnepélyes harisnyakötőjük, titokzatos fátyolkájuk gyülöletes volt
-előtte, mert ugy érezte, hogy ő az a férfi, akit ezek a régi nők odakünn
-hagytak a Dunaparton ácsorogni, amint „szabónőjükhöz“ egy percre
-felsiettek, ő az a férfi, aki Nagy-Kristóf-szobránál türelmetlenül,
-nézegeti az órát, vagy a suszterszagu párisi-utca kirakatait
-szórakozottan szemlélgeti kedvesére várván… Ő volt most mindazon férfiak
-eggye, akiket ebben a házban megcsaltak.
-
-A szerelmesek teljes biztonságban érezték magukat. Sokáig nem vették
-észre, hogy Rezeda ur a lakásban tartózkodik. Átadták magukat annak a
-mohó szerelemnek, amelynek emlékeit Pompei és Herkulánum házaiban is
-feltárták már az ásók, találván a romok alatt összeölelkezett párokat,
-akik nem vették észre büvöletükben, hogy a Vezuv lávája szakad be a
-háztetőn.
-
-A fali szőnyegeken a vadászok és kutyák tovább üzték a szarvast.
-Alvinczi Eduárd olajban megfestett képe keleti büszkeséggel állott. A
-karosszékek, asztalok a legnagyobb közönnyel maradtak helyükön, a szőke
-osztrák ezredes arcképe mindig a távolba nézett, a fehér
-cserépkályha-szobor nyugalommal hallgatott arról, hogy előtte téli
-délutánokon borongó férfiu üldögélt, a régi metszetek el voltak foglalva
-a maguk korával, a maguk korabéli emberekkel, akiknek hajlamait és
-szenvedéseit ki kellett szolgálniok mindaddig, amig élnek, Gavrani
-rajzain mindvégig sétálgatnak az ópestiek, lengő szoknyákban a nők és
-kürtőkalapban a férfiak a Muzeum előtt, vagy a borus Dunaparton, és a
-kutyák is gondtalanul szaladnak a járókelők lábai között… Állt itt a
-világ kereke e csendes házban és ügyet sem vetett a csend arra a
-jelenetre, amely isten tudja hányadszor játszódik le a falak között,
-siket volt itt a pamlag a szerelmes szavak, kacajok, édeskedések iránt,
-mint egy régiségtől megfeketedett gyóntatószék a mindennapi bünök iránt.
-A szétvetett lábu fotelek nem csodálkoztak az észbontó csókokon, a
-szőnyegek szürkén nyultak el, mint a sivatag, amelyen épen az imént
-vitték át teveháton a földkerekség legszebb nőjét. A versenyparipák és
-zsokék képmásai a levegőbe bámultak, megszünt részükre az élet, mióta
-utolsó versenyüket nyerték. Az asztalfiókban heverő halott levelek nem
-zizegtek, hisz tudták ők azt régi időből, hogy mily bolondok a férfiak,
-mily önfeledtek a nők.
-
-Rezeda ur, aki a spanyolfal megett üldögélt, oly mozdulatlan volt, mint
-egy indiai bálvány.
-
-Végre eltávozott Engelbert, fütyörészve, bucsu nélkül, a folyosóról
-behallatszott köhögése, a kapu zárult.
-
-Antónia kerekre nyitott szemmel bámulta a spanyolfal megül előlépő
-Rezeda urat. Nem ijedt meg, nem takarta el az arcát, sem mezitelen
-keblét, csak piros papucsát kapta le lábáról védekezően.
-
-Rezeda ur hosszu léptekkel ment végig a szobán. Nem mert a leányra
-nézni, nem merte felvetni a fejét, lélekzetét visszafojtotta, öklét
-szorongatta, a szive ugy nyilallott, mint a gyönyör szenvedése, amelyet
-a vértanuk érezhettek, az ajka csaknem kirepedt a szomjuságtól.
-Szótlanul odavetette magát Antónia lábaihoz, hevesen, őrjöngve hörögve
-kapta el a leány mezitelen lábait, nem lehetett tudni, megöli vagy
-megőleli a leányt… Antónia mindenesetre a fejére ütött a papucsával.
-
-„Te átok! – üvöltött Rezeda ur. Te átok gyermeke.“
-
-A leány zokogva, kétségbeesetten védekezett Rezeda ur ellen.
-
-„Nem bántalak,“ – szólt Rezeda ur oly hizelkedve, mintha megverték
-volna. „Törjön le a kezem, ha egy ujjal is nyulok hozzád. Pusztuljak el,
-ha kivánom halálodat. Szeretlek, mert megtébolyitottál.“
-
-Antónia e napon szőke volt és ugy világitott kék szemével, hattyu
-vállával, mint a drágakő, amelyet hosszu rabság után elővesznek a láda
-sötétjéből. Fényesség áradt az ujja hegyéből, a kebléből rubint villant
-elő, üvegharang csengett a feltörő zokogásából, paradicsomi bün párázott
-a térdén, Venus-konytyából füstölgött a bün, a lábhajtásán vékony
-selyemszálak voltak, amelyekre szakállas férfiak felakasszák magukat. Nő
-volt, vampir-élességgel nyilott fel a szája, midőn Rezeda ur félőrülten
-zokogni kezdett a térdei között.
-
-„Ne sirj, nem történt semmi, hisz téged szeretlek egyedül az egész
-világon,“ – huzta a gyönyörü hegedühangot Rezeda ur fülébe.
-
-Rezeda ur elhomályosult tekintetét felvetette. Az ujját a leány
-kinyitott tenyerébe tette, végigsimogatta az ujjait és zokogva mondta:
-
-„Ez elment vadászni,“ mondta az Antónia nagyujjának.
-
-„Ez meglőtte,“ szólt a mutatóujjhoz. „Ez megsütötte,“ folytatta tovább a
-gyürüs ujjhoz intézve szavát.
-
-„Emez pedig megette,“ nevetett közbe Antónia, mint a csengetyü. „Te nagy
-kópé!“
-
-Rezeda ur elhallgatott, mintha nem jutott volna eszébe a játék további
-folytatása.
-
-Antónia segitett neki, figyelmesen a Rezeda ur szájába tette a kezét
-mint egy jó tanitónő.
-
-„Kerekecske, dombocska…“
-
-Rezeda ur alig hallhatóan ismételte:
-
-„Kerekecske, dombocska…“
-
-„Tovább, te nagy kópé! – folytatta pajzán kedvvel Antónia.
-
-„Nem tudom.“
-
-„Figyelj, majd megtanitlak.“
-
-Szótagolva folytatta Antónia. „Kere-kecske, dombocska, merre szaladt a
-nyulacska?“
-
-Rezeda ur felnevetett és ismételte Antónia szavait.
-
-Aztán elnémult és Antónia bámulatába fogott. Mintha ez az egy női lény
-egyesitette volna magában mindazokat a nőket, akik Rezeda urat szerették
-és megcsalták, mindazokat a nőket, akiket Rezeda ur szeretett és soha el
-nem felejtett, az érzelmes barnákat, könnyed szőkéket, kékszemü
-vöröseket. Kerekre nyitott szemmel nézte a leányt, mint a női szentképet
-nézegetik elhagyott kolostorokban világtól elvonult szerzetesek.
-Rámeredt, mintha e naptól kezdve élete végéig többé nem láthatna
-szemeivel más nőt, mindig csak ez egyetlent, e gyönyörüt, e tragikust,
-napsütésben és éj setétjében, a sárga őszi fák alatt és hulldogáló
-hópelyhekben, az utazás elsuhanó tájain, valamint az elmebetegek csendes
-házában.
-
-Vége.
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: Lásd: az Őszi utazások a vörös postakocsin cimű regényt.]
-
-[Footnote 2: Lásd: A vörös postakocsi cimű regényt.]
-
-
-
-***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK NAGY KÓPÉ***
-
-
-******* This file should be named 62424-0.txt or 62424-0.zip *******
-
-
-This and all associated files of various formats will be found in:
-http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/4/2/62424
-
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org 
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary 
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-