diff options
Diffstat (limited to 'old/62166-h/62166-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62166-h/62166-h.htm | 6773 |
1 files changed, 0 insertions, 6773 deletions
diff --git a/old/62166-h/62166-h.htm b/old/62166-h/62166-h.htm deleted file mode 100644 index 94e027b..0000000 --- a/old/62166-h/62166-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6773 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Ugor Ágnes by György -Szemere</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - line-height: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Ugor Ágnes, by György Szemere - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most -other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of -the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll have -to check the laws of the country where you are located before using this ebook. - -Title: Ugor Ágnes - -Author: György Szemere - -Release Date: May 18, 2020 [EBook #62166] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UGOR ÁGNES *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"https://hdl.handle.net/2027/uc1.aa0006787360">https://hdl.handle.net/2027/uc1.aa0006787360</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">MAGYAR IRÓK<br /> -ARANYKÖNYVTÁRA</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">XXII. KÖTET.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">SZEMERE GYÖRGY:</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">UGOR ÁGNES</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, 1909.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">GRILL KÁROLY -KÖNYVKIADÓVÁLLALATA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">IV., VERES PÁLNÉ-UTCA -16.</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>UGOR ÁGNES</h1> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">SZEMERE -GYÖRGY</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST, -1909.<br /></span></p> -<p class="center"><span class="caption">GRILL KÁROLY -KÖNYVKIADÓVÁLLALATA<br /></span></p> -<p class="center"><span class="caption">IV., VERES PÁLNÉ-UTCA -16.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">A NAP nyomdája, -Budapest, VIII., Rökk Szilárd-utca 9</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>ELSŐ FEJEZET.<br /> -A könnyelmü csók.</h2> -<p>Ez a történet egy csókon fordul meg, amelyet egy férfi egy -leánynak adott…</p> -<p>Hiszen ilyen csókon fordul meg okos emberek állitása szerint is, -minden a nap alatt: a háboru, a müvészet, a civilizáció, sőt -bizonyos agyafurt tudományos praktikával meg is lehet állapitani, -teszem a szerelmi csók háboruvá való fejlődési evoluciójának minden -egyes mozzanatát, összes jelenségeivel együtt: csakhogy az a csók, -amelyből a következő igaz mesének szálai kifutnak, erre a célra nem -szolgálhatna bizonyitási alapul. Nem rendes szerelmi csók volt. Egy -házas ember adta, aki szerette a feleségét, nyegleségből s egy -urileány kapta váratlanul, minden bevezetés nélkül, mert -szobaleánynak hitték. Tehát a természetes előföltételek, amelyek a -kis dolgokból nagyokat alkotnak, hiányzottak az elemeiből. Nem volt -benne a szerelem. Ennélfogva következményei sem gyökereztek a -természet megszokott rendjében: egészen más, a rendestől teljesen -eltérő, fiziológiai és pszihikai jelenségeket eredményeztek, -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -mint amilyeneket csóktól józan észszel várni lehetett volna.</p> -<p>Ime:</p> -<p>Államférfit csinált egy jobbfajta patópál-szerü magyar -nemesből,</p> -<p>megnemesitett egy krudélis természetü vénkisasszonyt,</p> -<p>férjhez adott egy gyönyörü leányt,</p> -<p>kemény kozákká változtatott egy gyámoltalan gavallért s magyar -urrá egy angol baronetet.</p> -<p>Mindeme tények nem voltak ugyan közvetlen következményei a -csóknak, de annyi okozati összefüggésben legalább állottak vele, -mint teszem a trójai háboru annak egyik klasszikus példányával. -Mert annyi bizonyos, hogy a nélkül nem történhettek volna meg…</p> -<p>A szenvedő fél, (aki a csókot kapta), Ágnes kisasszony volt, a -felvidéki hires-nevezetes Ugor-nemzetség sarja; a cselekvő: báró -Bálvándy Antal, erdélyrészi földbirtokos, állitólag rabonbán -ivadék…</p> -<p>Az eset ugy történt, hogy Bálvándy fajkosokat akart venni az -Ugorék országhirü juhászatából. Nem sajnálta a fáradtságot, maga -utazott föl Dormándra, (az Ugorék törzsfészkébe) a kosokért. A ház -urát nem találta otthon. Egy öreg inas bevezette a nappali szobába, -ahol egy orrig bekötött fejü leány, rövidre szabott -perkálszoknyában éppen port törölt.</p> -<p>A vendég hangos jókedvvel üdvözölte a szobacicát (mert annak -hitte), az, (nem lehet tudni minek nézte a poros csizmás urat), -dünnyögött valamit, különben alig hederitett reá, több kérdésére -nem is felelt, ami mód felett boszantotta a derék férfiut, mert -igen szeretett csevegni, mint a vénasszonyok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span></p> -<p>De volt Bálvándynak egy más nagy hibája is. Szobaleánytól lefelé -nem igen tisztelte a nőt. Csak bolondozni szeretett vele. Ha nem -látták, ugy nekiszelesedett a szoknya közelében, mint egy -sárospataki diák.</p> -<p>Ágnesnek nem is láthatta az arcát az orrára lehuzott kendő -miatt, de megpillantotta vörhenyeges dus haját és ez elég volt -neki. Midőn a leány éppen egy antik csészével babrált, háta mögé -lopódzott és orvul elkapván a derekát, egy csókot cuppantott a -nyaka közé. Csak ugy, csupa taktikából, hogy megoldja a -szemérmeteskedő szobacicus nyelvét. Praktizálta ő ezt a módszert -nem egyszer és mindig bevált. Most azonban bizony felsült vele egy -kissé.</p> -<p>Mindenekelőtt kiesett az antik csésze a szobacica kezéből és -ezer darabra tört. Aztán – a helyett, hogy még mélyebbre huzta -volna, – lekapta a leány a fejkendőjét, mire a merénylő legott -megbánta merényletét, kivilágosodván, hogy a szobacica arcvonásai -nem állottak harmóniában a szép hajával.</p> -<p>De ezt még csak elviselte volna a báró, hanem a leány -magatartása már valósággal megijesztette.</p> -<p>– Ki ön? – kérdezte ez elfulva, halálsápadtan.</p> -<p>– Én – felelt a báró megszeppenve, – báró Bálvándy Antal vagyok, -kosokért jöttem.</p> -<p>– És – folytatta a leány (s most meg minden vére az arcába -szaladt), – hogy mert engem megcsókolni?</p> -<p>– Ejnye – feszengett a megszeppent férfiu rosszat sejtve, – hisz -nem kell ahhoz valami nagy kurázsi… Ne haragudjon, lelkem, – tette -hozzá, – jóvá teszem a hibát. <span class="pagenum"><a name= -"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Gondolta magában: egy tizessel majd csak kibékiti az erényes -szobaleányt.</p> -<p>Ágnes egy pillanatig merőn nézte a férfit, – (volt mit látnia -rajta: pompás, daliás alak volt), – nézte, aztán lesütötte -szemét.</p> -<p>– Az más, báró Bálvándy – jegyezte meg halkan, – azt hittem, -hogy nős ön.</p> -<p>– Hiszen az vagyok.</p> -<p>A leánynak villámot szórt a szeme.</p> -<p>– Akkor hogy akarja jóvá tenni? – kérdezte fenyegető hangon.</p> -<p>A báró szeme nem szórt villámot, csak nyilladozni kezdett. Egy -szobaleány, vélte, nem merne vele ilyen hangon beszélni.</p> -<p>– Tulajdonképpen ki maga, lelkem? – hebegte riadtan.</p> -<p>– Ugor Ágnes vagyok.</p> -<p>S gőgösen fölvetette szemét a leány.</p> -<p>Bálvándy legjobb szeretett volna a föld alá sülyedni, de -minthogy ezt nem tehette, kénytelen volt más kibuvót keresni.</p> -<p>– Akkor persze – dadogta, – kissé nehezen fog menni a dolog. -Mert mit tehetek egyebet, minthogy bocsánatot kérjek nagyságodtól… -Elvégre is – magyarázta kinjában, – szóra sem érdemes az eset, -tévedés forgott fenn… s mit árt kegyednek az a pici csók!</p> -<p>– Az nem ugy van – jelentette ki Ágnes, megnyomva minden egyes -szótagot, – velem nem lehet ugy bánni, mint egy szobaleánynyal.</p> -<p>– Hát hogy van? Hogy legyen? – kérdezte Bálvándy kimeresztve -szemét.</p> -<p>– Ugy, hogy én várni fogok magára, mindaddig, <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> amig abban a -helyzetben nem lesz, hogy elégtételt adhasson nekem.</p> -<p>– Milyen elégtételt, az Istenért?</p> -<p>– Olyat, amilyet egy urileány egy ilyen inzultus fejében -megkövetelhet egy uriembertől.</p> -<p>Hát ez elég érthető beszéd volt. Bálvándy összekulcsolta kezét a -feje fölött.</p> -<p>– Az ég szerelmére, mondtam, hogy nős vagyok!</p> -<p>– Én várok…</p> -<p>– De hiszen husz esztendős a feleségem és imádom…</p> -<p>– Azt előbb kellett volna meggondolnia…</p> -<p>S hiába esküdözött a férfi ezután is: hogy a világért sem válik -el szép és fiatal párjától. Ágnes makacsul megmaradt a mellett, -hogy vár, vár és vár.</p> -<p>Elhatározását <i>kivételesen</i> közölte szüleivel is. Sőt -azoknak már azt is bevallotta, hogy mire számit.</p> -<p>– Valami belső érzés, több a sejtelemnél, – mondta fanatikusan, -– azt sugja nekem, hogy meghal az az asszony, hiába szép és -fiatal…</p> -<p>Szülői elképedtek. Szinte azt hitték, hogy meghibbant a leányuk -agya…</p> -<p>Hát ezt az eszelősséget bizony nehezen fogja megérteni és -valószinünek itélni még az is, aki ismerte Ugor Ágnest, de talán -eligazodik rajta, ha megismeri a történetét.</p> -<p>Ki volt ő?!…</p> -<p>Szülői a család <i>szégyenének</i> mondották egymás között, -rokonai a család <i>eszének</i>. Ismerősei hol skrimpiciának, hol -sárkány-kigyónak. A cselédek és a köznép földöntuli hatalmat -tulajdonitottak neki. Sőt Matyis, a pankuhár egyenesen azt -állitotta, hogy nem is <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> igazi ember, hanem boszorka, hites felesége -Asmódiás ördögnek és a pokol küldetésében jár a földön… Valóságos -legendák kerengtek róla, amire bőven okot szolgáltatott titokzatos, -erőszakos lénye, zárkózottsága – még a szülőivel szemben is – s -fölényes, mindenkit lekicsinylő modora.</p> -<p>Szobaleánya azt állitotta róla, hogy átvirrasztja az éjszakákat, -ilyenkor (megleste a kulcslyukon) hajmeresztő dolgokat müvel. Hogy -mik lettek légyen ezek a hajmeresztő dolgok, azt nem merte (?) a -komorna elárulni, csak annyit mesélt el a konyha népének, hogy -csudatevő szerei vannak, (alighanem az emberek megrontására), -egyebek között egy pókvérrel megtöltött kék üvegcse, egy -selyemmadzagon lógó kutyafark stb.</p> -<p>Az igazság azonban az volt, hogy azért virrasztotta át Ágnes az -éjszaka egy részét, mert olvasott. Kivételes mértékben kifejlődött -tudásvágya nem hagyta nyugodni, folyton képezte magát. Huszonötéves -korára annyi ismeretet gyüjtött össze, hogy kiállotta volna a -versenyt akárki polihisztorral. Betéve tudta Schoppenhauert és a -Korpusz Juriszt, Kantot, Shakespearét és a bibliát. Amellett olyan -választékosan tudott beszélni, mint Chatam lordja s ugy -zongorázott, mint a záporeső. De legjobban szerette Nietzsét. Mert -magára ismert a szertelen tudós tulemberében.<a name="FNanchor_1" -id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a></p> -<p>És valóban, csodálatos kvalitásai voltak a vénleánynak. A többi -emberétől teljesen elütő, minden nőiség nélkül szükölködő volt a -jelleme. Fanatikusa volt az akaratnak és az igazságnak. Energiája -nem ismert akadályokat, talán a büntől sem riadt volna vissza, ha -az eszközöknél többre becsüli vala a célt. Afféle tulzott, -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -természetellenes mértékben kialakult példánya volt fajának. Szinte -ugy tetszett, mintha egy hatodik érzéke is lett volna, amivel -belelát a jövőbe s áthidalja s távolságokat. Csudálatos előérzetei -és sejtései voltak. Akárcsak valami láthatatlan erő hipnózisa -igazgatta volna a lelkét s cselekedeteit… Egyszer megjósolta, sőt -percre megmondta egy rokona halálának idejét, máskor kitalálta egy -felbontatlan levél tartalmát. Igaz, hogy sokat foglalkozott a -spiritizmussal és hitt a telepátiában. A hit pedig csudákat sejtet -és csudákat müvel…</p> -<p>Nyilván eme rejtélyes kvalitások táplálták a cselédség azt a -hitét, amely emberfeletti ranggal ruházta fel a ház kisasszonyát. -De talán magát Ágnest is azok vezérelték, midőn valamelyes -rendkivüli tettre szánta el magát. Különben, hogy lett volna -érthető, hogy férjévé szándékozott tenni egy házasembert, aki nem -szerette őt s még csak nem is válás, de egy fiatal szép asszony -halála révén remélt célhoz jutni?</p> -<p>Pedig nem is volt ez az elhatározása ötletszerü. Nem bánta meg, -nem józanodott ki belőle, nem mondott le róla.</p> -<p>Várt!…</p> -<p>Várt, várt! Nap-nap után, hónapról-hónapra. Évről-évre. Öt -esztendeig, tizig, tizenötig. Már harminchatéves volt és egy -árnyalattal se gyöngült a bizakodása.</p> -<p>És harminchatodik életévében végre csakugyan valóra vált -csudával határos előérzete. A még mindig viruló és fiatal -Bálvándyné kitért az utjából: meghalt.</p> -<p>Ágnes alig birta, vagy talán nem is akarta leplezni diadalmas -örömét.</p> -<p>– Most már rajtam a sor!… <span class="pagenum"><a name="Page_8" -id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Szülei már nem is igen törődtek az ő „lelketlen“ leányukkal. -Csak éppen hogy megtürték maguknál kötelességből. Ágnest ez egy -csöppet sem bántotta. Nem vágyott szeretetre, sőt megvetette azt. -Talán alig is volt lelke, inkább csak ösztöne, mint az ősembernek, -aki a gyengébbek leigázásából élt…</p> -<p>Hát ezuttal kiszemelt párját kellett leigáznia… Munkához látott. -Akaratzsenije minden energiáját szabadjára eresztette, hogy -biztositsa a célját. Érezte, hogy rendkivüli eszközökhöz kell -folyamodnia, ha le akarja győzni azt a távolságot, amely őt -Bálvándytól elválasztotta. Olyan tervet eszelt ki, ami szinte -láthatóan magán viselte a téboly bélyegét… Választottja Erdélyben -lakott. (Az idevágó adatokat régen beszerezte volt), nyáron -Bálvándon, télen Kolozsvárott. Gazdag ember volt, független és még -mindig fiatalos. Ha ujból megakart volna házasodni, ott virágzott -körülötte a bérces kis haza egész előkelő leányflórája: bizvást -válogathatott volna benne, aligha kapott volna kosarat. Nagy parti -volt, mint mondani szokás, méltó akármelyik mágnásleány kezére…</p> -<p>Ágnes teljesen tisztában volt azzal, hogy terve két főakadály -kiméletlen feldöntése nélkül nem érhet célt. Ez a két -főakadályának: áldozata vagyoni függetlensége és a geográfiai -távolság, mely őt tőle elválasztotta… Őrült gondolatok! Ám Ágnes -nem ismert lehetetlent, sőt azt tartotta annak, hogy bárki -akaratával szemben ne az ő erősebb, szivósabb akarata -érvényesüljön.</p> -<p>Azzal kezdte a vénleány, hogy levelet irt egy Budapesten züllő s -örökös pénzzavarral küszködő unokatestvérének: bizonyos Hervay Muki -bárónak, látogatná meg őt a dormándi kastélyben azonnal: beszélni -akar vele az adóságairól. <span class="pagenum"><a name="Page_9" -id="Page_9">-9-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK FEJEZET.<br /> -Muki báró.</h2> -<p>Muki báró a kaszinóban kapta meg Ágnes levelét, ebédközben, -éppen a liba előtt. Egy darab mellet még kiszedett a tányérjára, -aztán felbontotta a levelet. Evett és olvasott. Nyelte a libát és a -sorokat, de rosszul nyelte, mindkettővel egyszerre nem tudott -megbirkózni. A liba torkán akadt s midőn lenyelte végre, az esze -állott meg a levéltől.</p> -<p>– Amicskó, – sugta szomszédjának, – a kitüzött terminusra nem -adhatom meg az ezer forintodat családi gyász miatt.</p> -<p>– Hogy-hogy?</p> -<p>– Él egy kuzinkám Hontban, aki vagy megbolondult, vagy a halálán -van.</p> -<p>– Várok, csak ne mókázzál, – intette le a megbizhatatlanságáról -hires bárócskát, barátja, Zsirkay gróf, unottan, fölényesen.</p> -<p>– Nem mókázom, amicskó, – állitotta ez sértődötten, de tekintve -adósi mivoltát, meghunyászkodó önérzettel, – itt a levél… Ki akarja -fizetni az adósságaimat.</p> -<p>– Akkor csakugyan megbolondult, – mondta a gróf szárazon.</p> -<p>Muki báró erre már komolyan megorrolt. Alig várta, hogy lenyelje -az ebédet: hazahajtatott és még az éjjeli vonattal elrobogott -Dormánd felé.</p> -<p>Utközben, mint megannyi mérges darázs, mindenféle cifra gondolat -röpült ki a fejéből s elkezdte a fülét rágni s orrát boszantani. -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>… Nini, ötlött az eszébe, hátha nem bolondult meg, hanem épen -belőle akar az a fránya Ágnes bolondot csinálni?… Vagy talán arra -aspirál, hogy elvegye?… Huh, akkor inkább felakasztja magát!… Hohó, -csipte meg egy ujabb, még gonoszabb gondolat az orrát, hátha a -vagyonomból akar kiboritani!… Eszébe jutott a nagybátyja -végrendelete, különösen a klauzulája: Abban az esetben, ha kedves -öcsém, Hervay János Mária negyvenötéves koráig nem házasodnék még, -az öröksége tárgyát képező ingatlan terhére <i>további</i> -ötvenezer forintot tartozik Zsófia hugom, Ugor Menyhértné -leányának, Ágnesnek kifizetni…</p> -<p>… Világos, – sóhajtott Muki báró, – ezt az ötvenezer forintot -akarja tőle Ágnes kicsikarni. Azt ugyan – konstatálta, – hiába -csikargatja, mert immár sikerült neki birtokát annyira -eladósitania, hogy árverés esetén ötvenezer krajcárja sem maradna -meg belőle, ám mit ér ilyen élvezet, mikor, miként a -hasisélvezőnek, neki is meg kell az árát adnia. Egy licitáció és -<i>fuccs</i> a hitelnek, amiből immár évek óta él!…</p> -<p>Egyelőre csak a Muki álmának lett <i>fuccs</i>. Egy ideig még -elkinlódott fekvőhelyén a báró, hátha sikerül elcsipnie. De nem -sikerült, mert még jobban megdagadt a feje ujabb rajokat eresztő -rémképeitől. Hát felkelt és kinyitotta a kupé ablakát, hogy -kirepüljenek rajta a gonosz szellemek.</p> -<p>A szellemek nem repültek ki, de a friss levegő, az betódult a -kupéba. Muki kidugta fájós fejét a hideg nedves éjbe és belebámult -a holdba. Tetszett neki a nyájas fényü gömbölyüség az égen, sokért -nem adta volna, ha odaviszi vala a gyorsvonat… Ott aligha van -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> leány, kártya, pezsgő, amik itt lent, -ezen a barna földön, megejtik az emberfiát…</p> -<p>Mély sóhaj szakadt föl az inci finci gavallér kebeléből. Csupa -ideg volt, csupa jóság. Nem bántott soha senkit, csak egy ellensége -volt: önmaga. És mégis elzüllött. A szerencse elhagyta, az élet -agyba-főbe vágta. Pedig nem is volt nagyon könnyelmü, csak ugy élt, -mint a többi hozzá hasonló gavallér. Az volt a baja, hogy nagyon -érzékeny volt és kissé hiu. Az emberek meghizelegték, kihasználták -a gyengeségét, kifosztogatták…</p> -<p>– Most végképp hoppon vagyok, – morfondirozott a jó Muki, – nem -tudom, sziven lőjjem-e magamat, vagy fejbe? Mi a biztosabb?… Majd -Dormándon kieszelem, – vetett véget tépelődésinek, aztán nem -gondolt többé a jövőjére, régi emlékeit szedegette elő… Azok szépek -voltak nagyon… A dormándi pázsit, – odavaló birtokos volt az ő -atyja is, – ahol a parasztgyerekekkel birkózott, az első pónija, az -érettségi vizsgája, amit kitüntetéssel tett le s amiért -nagymamájától száz forintot, szüleitől aranyórát kapott… Aztán első -szerelme: Ilonka, akinek a keze egyszer ott remegett az övében…</p> -<p>Csak ennyi volt. S mégis, ez a pici édes emlék több -gyönyörüséget okozott a bárócska szivének, mint a temérdek csók -összevéve, mit asszonyajakról valaha szakitott… És mégsem tette -párjává Ilonkát. Gyáva volt, félt szüleitől, akik partihajhásznak -nevelték, félt az életől, a küzdelemtől, a szegénység apró, piszkos -tragédiáitól, amelyekkel – előtte lebegett a példa, – át meg -átszövődött szülei élete is… Mert akkor még szegény volt Muki, -mikor megszerette Ilonkát: atyja <span class="pagenum"><a name= -"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> nyakig adósságban, ő meg -fizetésnélküli minisztériumi segédfogalmazó. Nagybátyját később -örökölte meg: két héttel az Ilonka esküvője után. Mily -tragikum!…</p> -<p>Muki báró behunyta szemét, s szabad szárnyra eresztette -képzeletét, hogy hozná neki vissza az ő Ilonkáját. És a jóságos -tündér egy pillanat alatt eleget tett a kivánságának… A leányka -hozzásimult önfeledten, bugva s vágyakozó szerelmesének odakinálta -forró, remegő ajakát. Az beleszédült a menyei gyönyörüségbe, -elolvadt a végtelenség étherében: elaludt…</p> -<p>Ám jóságos hü fantáziája álmában sem hagyta magára Mukit. Tovább -szőtte a szép meséket, mig – egyet zökkent a gőzös…</p> -<p>Csingilingi, krrr! Dormánd öt perc… A vonat megállott. A kalauz -fölébresztette Mukit.</p> -<p>– Méltóságos uram, helyben vagyunk.</p> -<p>– Köszönöm, tessék egy kis borravaló. Segitsen -lehurcolkodnom.</p> -<p>A kalauz füttyentett egy pályaőrnek, s leadta neki a báró -disznóbőr bőröndjeit.</p> -<p>Muki leszállott. Alig érintette lába a földet, fülébe nyillalott -az unokahuga hangja:</p> -<p>– Jó napot, Muki.</p> -<p>– Jaj lelkem, pá, szervusz! – üdvözölte a báró hugát. – Hogy -vagy? Puszi.</p> -<p>Öszecsókolóztak, de utána mindketten megtörölték a szájukat.</p> -<p>– Ejnye, hogy kijöttél elém! Mily kedves vagy Ágneske! – -áradozott Muki szokásból, mert olyan volt a természete: nem volt -benne semmi objektivitás.</p> -<p>Annál több volt Ágnesben.</p> -<p>– Ugyan – utasitotta ez vissza unokabátyja <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> édeskés -szavait, – ne komédiázzál. Nem azért kérettelek, te sem azért -jöttél, hogy örüljünk egymásnak. Szükségünk van egymásra, pont.</p> -<p>Muki elröstelte magát.</p> -<p>– Hehe, de tréfás vagy, kuzin… Persze, persze, – mekegte, – -nekem szükségem van a te jóságodra.</p> -<p>– Nekem meg – mondta Ágnes, – az ügyességedre.</p> -<p>– Ügyességemre? – csudálkozott a kis báró. – Nem vagyok én -ügyes.</p> -<p>– Majd eligazitalak én, csak tégy ugy, ahogy mondani fogom…</p> -<p>Kocsiba szállottak… Az állomást a kastélytól jó egynegyedórai ut -választotta el. Ágnes kihasználta az időt az utolsó másodpercig. -Folyton ő beszélt, Muki csak makogott néha, mint a kecskegida, -mikor az anyját keresi. Muki az eszét kereste.</p> -<p>– Van-e pénzed? Ugy-e nincs? – Kezdte Ágnes. – Hát majd adok én -neked annyit, amennyi kell.</p> -<p>A bárócska roppant megkönnyebbült a biztató kezdettől. Igen sok -felesleges vér szaladt a szive felé, amitől csuklani kezdett: kluk, -hluk, hihilukk…</p> -<p>Ágnes folytatta:</p> -<p>– Persze nem ingyen. Erdélybe fogsz menni és megismerkedsz -Bálvándy Antallal.</p> -<p>– Meeg?</p> -<p>– Ne szólj közbe… Behizelged magadat a barátságába és ki nem -ereszted a körmeid közül.</p> -<p>Muki önkénytelenül a körmére nézett, de nem szólt semmit, -bámulatos képpel leste huga további szavait: <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span></p> -<p>– Azt mondják, igen szolid ember, hát el fogod lumpositani.</p> -<p>– Lu… lu…</p> -<p>– Ne feleselj!… Igenis, megkedvelteted vele a pezsgőt, kártyát -és lovakat…</p> -<p>– A nőket is? – kérdezte vigyorogva Muki, mert most már elemében -érezte magát.</p> -<p>Ágnes gondolkodott egy pillanatig, aztán igy felelt:</p> -<p>– Azokat nem… Hanem – folytatta, – sok pénzt fogtok költeni az – -övéből.</p> -<p>De ezt már nem értette Muki.</p> -<p>– Én is az övéből?</p> -<p>– Te is az övéből, – világositotta föl Ágnes szigoru szóval. – -El fogod nyerni a pénzét.</p> -<p>– É-én? Nem tudok én nyerni.</p> -<p>– Ne okoskodjál. A kaszinóban nem tudsz nyerni, mert azok -kozákok, de olyantól, aki nem tud kártyázni, nyerhetsz még te -is.</p> -<p>– I-ijnye, biz én ezt sem értem.</p> -<p>– Nem is kell. Van ötvenezer forintom, amit Miklós bácsitól -örököltem, mint tudod. Ebből tizezer forintot mindjárt átadok -neked.</p> -<p>Mukinak megszünt a csuklása, ahelyett nyeriteni kezdett, mint -egy jókedvü paripa: hihihi, hehehe.</p> -<p>– Ezzel a tizezer forinttal, – folytatta a vénleány, – ha csak -egy kis ügyesség van benned, lefektetheted Bálvándyt.</p> -<p>– Lefektethetem? hogy érted?</p> -<p>– Ne add a kis ártatlant. Elmégy vele Bécsbe és Párisba s addig -is pikettirozni fogtok a kupéban, mig csak egy csöpp pénze marad. -Akkor kölcsön adsz neki… <span class="pagenum"><a name="Page_15" -id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>De ezen már mégis fölháborodott a minden izében korrekt -bárócska.</p> -<p>– Ágnes, az Istenért, hova gondolsz? Nem vagyok én sipista!</p> -<p>– Oda gondolok, – világositotta fel Ágnes, – hogy elmultál -negyvenötéves s a Miklós bácsi végrendelete értelmében további -ötvenezer forinttal tartozol nekem. Igaz, hogy nincs egy vasad se, -de a birtokodat mégis elvehetem… Hát oda gondolok.</p> -<p>Szegény Muki meglapult a batárban, mint a nyul a füben.</p> -<p>Ágnes ütötte a vasat.</p> -<p>– És arra gondoltam, hogy oda ajándékozom neked az ötvenezer -forintot, ha jól viseled magadat…</p> -<p>– Ehe… De miért pályázol éppen arra a szegény Bálvándyra?</p> -<p>– Ahhoz semmi közöd… Azt akarom, hogy képviselő legyen. Hogy -miért? Hát ahhoz sincs semmi közöd. Te leszel a főkortese, te fogod -megválasztatni. Pont.</p> -<p>A bárócskának végképp széjjel mászott a két nagy leffentyüs -füle.</p> -<p>– És – bátorkodott megjegyezni, – ha nem fog akarni kártyázni, -se fellépni, mit tegyek?</p> -<p>– Akkor – jelentette ki Ágnes megkerülve az egyenes feleletet – -kiperelem belőled a Miklós bácsi hagyományát.</p> -<p>– Jaj, Ágnes!</p> -<p>– Ellenben, ha jól csinálod, adok neked ujabb tizezer forintot. -Többet is adnék, mert nekem nem kell a pénz, de hátha a választásra -kell.</p> -<p>Muki összecsapta kezét. <span class="pagenum"><a name="Page_16" -id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>– Istenem, hát olyan fontos az neked, hogy Bálvándy képviselő -legyen?</p> -<p>– Nem az a fontos, hanem az, hogy Pestre jöjjön lakni. Mert én -nem szaladgálhatok utána Erdélybe.</p> -<p>Nyilladozni kezdett már a bárócska szeme.</p> -<p>– Ahán, hát… ühüm, a férjednek szántad… Igaz is, ideje, hogy -férjhez menj… De miért választottad éppen őt? És honnan -ismered?…</p> -<p>Ágnes nem válaszolt. A fogat éppen befordult a parkba. Muki a -hársfákat nézte. Az egyikre egy monogrammot vésett ezelőtt huszonöt -esztendővel. Az ő és az Ilonka nevének kezdőbetüiből…</p> -<p>– Vajjon – mélázott, – kiforrta-e a hársfa héjja a régi sebet, -avagy őrzi-e még (miként ő) a nyomát ma is?…</p> -<p>A terrasz előtt megállott a kocsi. Egy öreg férficseléd unottan -kecmergett ki az ódon szürke kastélyból s egy rövid fejbiccentéssel -üdvözölte az érkezetteket. Aztán levette a böröndöket a bakról. -Mukit nem ismerte meg…</p> -<p>Pedig ezelőtt negyven esztendővel, amikor még szép fiatal legény -volt, de sokat hancurozott vele! Hátára vette és elkezdett ügetni, -mint egy sánta ló: vegyenek dohoskását!… A többi gyerek, a Hervay -és Ugor-családok legifjabb nemzedéke vett a dohoskásából: -megcsipdeste Mukit. Az sivalkodott, de soha se sirt a csiklandós -tréfáért, inkább igen megszerette érte az akkor még Miska sorban -lévő Mihályt, amiért huszéves daliás huszár létére leereszkedett -hozzá, a hatéves gyermekhez…</p> -<p>Mukinak majdhogy ki nem csordult a könye. Szivébe sajgott az -öreg cseléd mogorvasága s hogy meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> nem ismerte őt. Ám nem tett -neki érte szemrehányást. Ugy adta, mintha ő sem ismerte volna meg. -Némán követte a kastélyba, a huga utasitása szerint:</p> -<p>– Majd Mihály a szobádba vezet. Mosakodjál meg, ha akarsz… -Különben – jegyezte meg, – maradhatsz ugy is, ahogy vagy, a -komédiákat, hálisten, kiirtottam a házból…</p> -<p>Gondolta magában a báró: kiirtottál te egyebet is a házból, a -csöndes békességet, az előkelő szellemet…</p> -<p>Elfoglalván szobáját, megberetválkozott Muki, felrakta a -tyukszemgyürüket és kopaszodó fején összepomádézta széjjeleső -haját. Egyszóval összetákolta, a mennyire lehetett, cingár, -romlatag testét. Délfelé járván az idő, mindjárt felrántotta a -ferencjózsefet is s az ablakba hajló futórózsatőről egy öklömnyi -csokrot szerkesztett és a gomblyukába tüzte. Azzal felkerekedett, -hogy megkeresse nagybátyját és nagynénjét. Végig ődöngött a kongó -boltives folyosón s találomra betolt egy ajtót. Éppen az ebédlőbe -nyitott be. Idestova harminc éve, hogy utoljára látta a kedves -termet. Valósággal meghatotta előkelő komorsága és naiv pompája. -Merész, csúcsives boltozata égnek volt kipingálva, freskóban -természetesen. Az ultramarin-kék levegőben arany csillagok -reszkettek és fecskék röpködtek szerteszét. A mennyország szélét -bárányfelhő-fodor jelezte, a közepén angyalok tanyáztak, kicsinyek -és nagyok; a kicsinyek meztelenül röpködtek, cicáztak, a nagyok -görög fehér lepelben másfélméteres réztrombitákat fujtak.</p> -<p>Muki arra gondolt, hogy milyen kedves jó emberek lehettek az -ősök, akik számára a kastély épült… Csillagos ég, fecskemadár, -angyalkák!…</p> -<p>De nem volt ideje a mélázásra. Kordult az ajtó <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> s -összekuszálta ábrándképét. Nagybátyja lépett a terembe: az öreg -Ugor Menyus. Pompás pátriárka-alak, arca csupa üde pirosság, haja -csupa hó. Öles teste kemény, mint a vas, csak apró tipegő járása -árulta el, hogy lábának izmait mégis elnyütte az idő… Tárt karokkal -és harsogó Istenhozottal fogadta rég nem látott rokonát.</p> -<p>– Ajaj, öcsécském, csakhogy láthatlak még egyszer a halálom -előtt… Te, te rossz, haszontalan rokon!…</p> -<p>Muki protestálni akart a halál ellen, de az öreg ur nem engedte -szóhoz, ahelyett belelóditotta egy hintaszékbe. A hintaszék -elkezdett veszettül kalimpálni az egyensulyát elvesztett Muki -alatt. Az öreg nem törődött vele, nyugodtan folytatta:</p> -<p>– Aj jaj, öcsécském, vége a szép időknek! A percek elrepülnek és -soha sem jönnek többé vissza. S mindig elvisznek magukkal valamit. -Egy darabka agyvelőt, egy kicsinyke lelket, életkedvet, emléket; az -ember vén korára azon veszi magát észre, hogy elfogyott. Kiégett, -mint az öreg pipa. Aztán jön a halál és azt mondja: most már -terhére vagy a földnek, alló a sirba! És az ember belemegy a sirba, -ha akar, ha nem… Hát édes, kedves öcsécském, – fakadt ki az öreg, – -ez igazságtalanság. Mig fiatal az ember, nem tud élni, elpocsékolja -a kincseit, mire meg megtanul spórolni Isten adományával – mars a -föld alá!…</p> -<p>Roppant szeretett az öreg ur a halál témájával babrálni. Bár -görcsösen ragaszkodott az élethez. Egyszer a nevenapján azzal -köszöntötte fel a papja, hogy éljen száz esztendőt. És kikapott a -pap. Menyus ur leszidta minden teketória nélkül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p> -<p>– Kedves barátom, ha kiván valamit, jót kivánjon, az én nagyapám -százhat évig élt.</p> -<p>Igazat mondott… Általában metuzsálemi kort értek el az Ugorok. -Szivós faj voltak különben is és roppantul vigyáztak az -egészségükre. Nem koptatták munkával a testüket, se gonddal a -lelküket. Csak éltek egyenes vonalban, nem nézvén se jobbra, se -balra és igen sok ételt és pénzt fogyasztottak. Mindaddig, amig az -anyaföld (azaz az ősi birtok) ingadozni nem kezdett a talpuk alatt. -Akkor megijedtek és összehuzták magukat, ahelyett, hogy jövedelmük -szaporitásán jártatták volna eszüket. Kikoplalták – mint mondani -szokás, – a haladó kor veszedelmeit.</p> -<p>Ilyenformán, ha nem is gyarapodtak az Ugorok anyagilag, de nem -is fogyhattak. Életük első felét eldáridózták mindközönségen, -fényes házat és telivér lovakat tartottak, mert gőgösek voltak, -mint a rozmár, másik felét meg a dáridók folytán megbillent -pénzügyi egyensuly szanálására forditották. Megszelidültek, igás -lovon jártak, három évig viseltek egy ruhát, sőt elfelejtettek -mosakodni is mindaddig, amig ki nem fizették összes adósságaikat. S -miután addig éltek az Ugorok, ameddig akartak, örököseikre -többnyire tehermentes birtokot, sőt egy kis pénzt is hagytak. Ezek -azután bátran folytathatták az uri tempót, folytatták is, hogy -valahogy el ne kallódjék az Ugorok minduntalan megszakitott -nimbusza.</p> -<p>Ilyenformán nagy gavallér volt valamennyi fiatal Ugor és nagy -réparágó valamennyi öreg. Menyus ur is. Bár ő valamivel kevésbbé -mint vele egykorácsu elődei és oldalági rokonai. Neki nem engedte -meg a leánya, hogy hájjal ápolja a bagaria csizmáját, mert tartott -az <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> orrára. A zsámiskával sem érte be Ágnes, -mert tartott a gyomrára. Sőt uri fogat is kellett a fránya -leánynak, inas is, mert a rangjára tartott. És ki is csikart -magának mindent, amit akart. Szülei nem mertek vele -szembehelyezkedni. Mert energia volt benne, azokban meg semmi se. -Nem volt jellemük. Az öreg asszony martirnak vallotta magát, egész -nap jajgatott, az öreg ur meg prézsmitált és morgott. Mikor nem -morgott, hazudott, De az öreg asszony is hazudott, mikor nem -jajgatott. Olyan csuda házaspár volt: nem tudott az egyenes uton -haladni, váltig kerülgette egymást és az igazságot. Nem is -koccantak össze soha, mert a döntő pillanatban belebujtak a -képmutatás és hazugságok utvesztőjébe…</p> -<p>Egy szó mint száz, tótok voltak Ugorék. Ojtott tótok. Immár -hatszáz év óta, hogy nemességet szerzett a családjuk, tagjai -vérzettek is a hazáért becsülettel, de a faji kvalitásaik -leglényegesebb jegyei: a kétszinüség és sunyiság, nem tudott róluk -lekopni. Ágnes talán egymaga volt kivétel a hires fa hajtásai -között…</p> -<p>… Menyus bácsi, miután kikeseregte magát a halál ellen, végre -szóhoz engedte jutni az öccsét is.</p> -<p>– No, öcsécském, most már beszélj te is.</p> -<p>Szegény Mukiban kevés volt a szó, különösen, ha kalimpált alatta -a szék.</p> -<p>Kikecmergett hát a <i>himbából</i> és megrázogatván vékony -lábszárait, megragadta a bácsija hosszu és fekete körmös kezét és -elkezdte rázni, mintha kondoleálni akarna neki. Az öreg urnak – -nyilván félreértette – nem tetszett ez a furcsa modor.</p> -<p>– Ej, hát mit sajnálgatsz, azért nem vagyok még a sirban!</p> -<p>Muki kézzel-lábbal protestált. <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Ments Isten, hiszen nem sajnálom én, édes kedves bátyám!…</p> -<p>– De sajnálsz – makacskodott az öreg. – Akarom tudni, hogy mi -sajnálnivalót találsz rajtam?</p> -<p>– Semmit, – erősködött Muki, – Isten ucscse, nem sajnállak, csak -meg vagyok hatva.</p> -<p>– Mitől te?</p> -<p>Mukinak egyszeribe megeredt a szava.</p> -<p>– Annyit játszottam gyermekkoromban itt: ebben a kertben, a -gyümölcsös padláson, a halastónál és (hozzátámaszkodott a nagy -családi asztalhoz) e körül a jó vén butor körül!… Nem tehetek róla, -most, hogy a hangodat hallom, visszakérezkednek régi kedves -emlékeim a szivem közepébe és – bizonyisten sirnék, ha nem -röstelleném.</p> -<p>– Csak sirj öcsécském, – biztatta az öreg, most már megnyugodva, -– a köny nem szégyen és könnyit a lelken.</p> -<p>És elbeszélte életének egy pár keserves esetét, a mikor neki is -sirnia kellett.</p> -<p>A sirás igaz volt, mert a sirhatnámság is hozzátartozik a -felvidéki urak természetrajzához, de az esetek már költve voltak. -Nem volt az öreg Menyusnak életében egyetlen olyan keserves esete -sem, a mi komoly ok lett volna a sirásra. Ha sirt, minden külső -befolyás nélkül sirt, szabadon, mint a milyen szabadon a fülemüle -csattog: a szive szavára. Csupa passzióból felzaklatta idegeit, -elsajnálgatta magát, minden ok nélkül, különösen ha nagyon -unatkozott…</p> -<p>… Muki, hiába biztatta a nagybátyja, nem követte a tanácsot. -Inkább nénje felől kérdezősködött. <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<p>– Az most beteg, – állitotta az öreg Menyus, – semmi esetre se -fog kijönni.</p> -<p>És ebben a pillanatban benyitott a néni.</p> -<p>Muki eléje szaladt és kezet csókolt neki. A néni nagyot -sóhajtott s megölelte öcscsét szótlanul, mint a sorsüldözöttek, a -kik nem tudnak már örülni a legnagyobb örömöknek se.</p> -<p>– Igen beteg szegény Zsófi, – magyarázta ki Menyus bácsi a -felesége sóhaját és némaságát.</p> -<p>Jól tette, hogy igy magyarázta, (ha a meggyőződése ellenére is, -mert egyszeribe elapadt az öreg asszonyka könyforrása, hogy a -legnagyobb méltatlankodásnak adjon helyet.</p> -<p>– Én beteg? – hápogta elfojtott indulattal. – Honnan veszed, -édes Menyuskám, hogy beteg vagyok? Nincs nekem – állitotta, – semmi -bajom, csak, ah, szerencsétlen vagyok.</p> -<p>– Hisz az a legnagyobb betegség, – állitotta Menyus bácsi. – -Inkább odaadnám a kisujjamat, csak szerencsétlen ne legyek -soha…</p> -<p>Ilyen modorban folyt a társalgás. Lefetyeltek, lotyogtak az -öregek, egyetlen szavukat sem vették komolyan. Ha feszült az -ellentmondás fonala, eleresztették egyszerre mindaketten, hogy -végképp el ne szakadjon valahogy. Mert komolyan mérgeskedni egyikük -sem akart: az koptat, nyüvi az életerőt…</p> -<p>Muki, a ki rég elszokott a felvidéki levegőtől, csak -ámult-bámult a vén gyerekeken. Sehogy se tudta megérteni, hogy -miért bolondoznak egymással, amikor lehetnének okosak és komolyak -is. Hisz az sokkal könnyebb.</p> -<p>Nem tudta Muki, mennyire ragadós a rossz szokás. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> S hogy -idővel kedvessé, sőt bájossá válhatik az üres locsogás is, afféle -játszi incselkedés szinét veszi fel annak a szemében, a kinek nem -ambiciója, hogy edzze a jellemét.</p> -<p>Bizonyos: a jellemakrobaták erőlködésében van valami -visszataszitó nagyképüség s viszont demokritoszi bölcseség rejlik -abban, hogy az ember komolyan ne vegye se magát, sem embertársait. -Hanem persze születni kell erre is. Mert a kemény ember nem fog -magából bolondot üzni soha.</p> -<p>Ám Muki báró minden volt, csak nem kemény. Volt némi jelleme, de -csak olyan puha, mint a kocsonya. Ha megnyomták, rezgett, ha -ráfujtak, akkor is rezgett. Hát Menyus bácsi megnyomta, Zsófi néni -meg-megfujta s harmadnapra már ő is megtanult füllenteni. Talán -maga se tudta, de ugy hazudott és kertelt, mint a záporeső.</p> -<p>A bácsiék igen megszerették érte s már-már terveket kombináltak -a <i>megragasztására</i>. Hisz ugy pászolt volna nekik vőnek! Igaz -ugyan, hogy el volt adósodva, de ők meg már abban a korban voltak, -a melyben az Ugoroknak nem szokott adósságuk lenni. Segithettek -volna Mukin… Aztán Ágnesnek is ott volt az ötvenezer forintja. -Egyszóval, vélték az öregek, alighanem meg lehetne a Muki vagyonát -menteni, különösen ha olyan kezekbe kerül, mint az Ágneséi…</p> -<p>Igy szőtték az öregek ábrándjaik fonalából a hálót a Muki -számára, vagyis ellene. Inkább a számára, mert hiszen, vallották -bácsiék, ha nem fogatja meg magát, előbb-utóbb az adósok börtönébe -kerül… Tudták, hogy ma már nincs is efféle börtön, de azért csak -igy mondták, mert volt valaha és mert jobban pászolt volna -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> nekik, ha ma is lenne. Akkor, vélték, -egész biztos lenne, hogy elsüthetik végre Ágnest. Már pedig az volt -az ő egyedüli életcéljuk. Szerettek volna végre-valahára -megpihenni, holott a leány minduntalan tüzes csóvákat hajigált -békéjük olajába. Kigunyolta anyját, mert martirt csinált magából; -apját, mert folyton duruzsolt és örökké élni akart. Egyszóval -megzavarta szülői ártatlan kedvteléseit…</p> -<p>Leányuk elsikkasztása kérdésében elejétől fogva összetartottak -az öregek s ez az együttérzés volt az egyedüli kapocs, amely -negyvenkét évi frigyükből erkölcsi köteléket, ethikai értelemben -vett házasságot csinált. Mert egyébként szétfelé huztak minden -vonalon…</p> -<p>Az öreg pár reménykedését nagyban táplálta az a körülmény, hogy -Ágnes egész nap sülve-főve volt Mukival. Ebből ki lehetett -kombinálniok, hogy ő is komolyan pályázik reá… Különben miért -ragadta volna minduntalan magával a kertbe?… Ott suttogott, -butogott vele reggeltől estig, néha veszekedett is, dehát, mint -mondják, a szerelemhez az is hozzátartozik.</p> -<p>Szegény naiv öregek! Ha tudták volna, miért bujja leányuk -unokatestvérével a kertet! S hogy Muki a helyett, amire Ágnes rá -akarta őt birni (s rá is birta), talán még inkább a vénleány kezére -fanyalodott volna reá… S ha tudták volna, hogy leányuk szivósabban -ragaszkodott Bálvándyhoz, mint valaha s Mukit csak eszközül -használta fel célja eléréséhez. Cinkosává, büntársává tette. -Megvásárolta pénzen: a lelkét, a becsületét. Bérencévé aljasitotta -az előkelő, de gyönge lelkü fiut…</p> -<p>Ágnes vasakaratának talán ez volt a legnagyobb és legnehezebb -győzelme. Fenyegetéssel, könyörgéssel <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> nem -boldogult unokatestvérével, annak egész valóját, erkölcsi alapját -kellett összetörnie, hogy rabszolgájává tegye. Hatalmas eszével -megvesztegette itélőképességét, Schoppenhauer, Fichte és Nietzsche -szavaival bizonyitotta be neki, hogy a becsület khiméra, -képtelenség, a mi nemzedékenként változik: ki-kinek annyi az -értéke, mint amennyit másokkal szemben önmaga tud magának kivívni… -Az erkölcs is fikció. Csak egy nagy emberi érték van, az akarattal -párosult erő… és igy tovább…</p> -<p>Az öreg házaspár kieszelt már egy konkrét tervet is, hogy -siettesse a párti megvalósitását. De egyelőre nem vehették hasznát -a tervüknek, mert mire elkészült, hirtelen elutazott Muki. Az -öregeknek azt hazudta, hogy Pestre megy és nemsokára visszajön, -pedig Kolozsvárra utazott és soha se jött vissza.</p> -<p>Az Ágnes jóvoltából háromezer forint készpénzt vitt magával Muki -is és egy hétezer forintról szóló takarékpénztári könyvet.</p> -<p>A sok pénztől jókedve kerekedett, de mire a gőzös elindult -alatta, mindenfelé aggodalmak férkőztek a jókedvéhez. Fogalma sem -volt róla, hogy fog Bálvándyval feltünés nélkül megismerkedni… -Ágnes szerint Kolozsvártól egy órányira lakott a derék ur, de ha -Kolozsvár legeslegközepében lakott volna is, hogy rontson be hozzá -ismeretlenül?… <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<h2>HARMADIK FEJEZET.<br /> -Bálvándon.</h2> -<p>Szerencséje volt a jó Mukinak. A véletlen hamarabb öszehozta -emberével, mintsem gondolni lehetett volna… Bálvándy éppen -Kolozsvárott tartózkodott, midőn ő odaérkezett; mi több, ugyanabban -a fogadóban szállott meg, amelyben ő is tanyát ütött: a -Hungáriában. Az Ágnes körülményes leirása után azonmód ráismert (s -a pincérek révén legott meg is győződött róla, hogy nem tévedett), -midőn meglátta őt az étteremben, amint egy másik urral éppen -ebédhez ült.</p> -<p>Muki a szomszéd asztalnál foglalt helyet az idegen urral -szemben. Ráklevest, pisztrángot rendelt és francia chablist hozzá. -Bálvándiék is chablist ittak…</p> -<p>Az ismeretlen urról első pillanatra leritt az előkelőség. Afféle -nyikorgó torku, macskaképü férfi volt s hihetetlen cerimóniával -szürcsölte a levest. Mukinak ugy rémlett, mintha már látta volna -valahol. Többször rápislantott, eleinte csak loppal, laposan -(nehogy azt higyje, hogy imponál neki a mókáival), később azonban – -egye kánya, akárhogy vélekedik is róla! – egész nyiltan belebámult -a képébe. Mert hátha csakugyan ismerősök valahonnan? A kedvező -alkalmat nem szabad elmulasztania…</p> -<p>Csakugyan ismerősök voltak. Az idegen urnak volt biztosabb az -emlékezőtehetsége, ő kezdte meg a régi ismeretség felujitását. -Rögtön abban a pillanatban, a melyben rátévedt a szeme Mukira.</p> -<p>– Nini, – recsegett rá, megrázva kezét a feje fölött, – hisz ez -a Muki. <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Muki felállott és rávigyorgott.</p> -<p>– Az vagyok, a Muki vagyok…</p> -<p>– Hahha! – s kacagott az ismeretlen ur – én megcsiptelek az első -pillantásra, de te, fogadok, most se tudod, ki vagyok.</p> -<p>– De igen, – hebegte Muki, – azaz nem… talán izé…</p> -<p>– Ne kínlódjál, kenyeres, – könyörült meg rajta a Bálvándy -barátja joviálisan, – Kecskéssy Tivadar vagyok, a te régi jogász -spécid…</p> -<p>– Nini, a Tivi! Csakugyan!… Szervusz, te Tivi!…</p> -<p>A jég megtört. A pisztrángot már a Bálvándy társaságában ette -meg Muki. A kappan után meg már per Toncsi – Muki – Tivi -szolitották egymást a derék asztaltársak.</p> -<p>Toncsi természetesen Bálvándy volt. Muki rögtön megszerette őt, -mert igen jámbor képe volt és szeretett nevetni. Legkiváltképp a -saját viccein. Pedig mindig viccelt, hiába volt gyászban. Igaz, -hogy ártatlanok voltak a tréfácskái (a csattanót sehogy se lehetett -bennök felfedezni), de azzal nem törődött Muki: csupa szimpátiából -versenyt nevetett uj pajtásával, amiért ez viszont roppantul -hálásnak mutatkozott.</p> -<p>– Megiszom veled egy pohár pezsgőt, gyerekem, mert nagyon -tetszel nekem… Pincér, egy Mummot!</p> -<p>– Hogyne tetszenék neked, – jegyezte meg a szarkasztikus Tivi, – -mikor ő most az egyedüli élő lény bérces kis hazánkban, aki nevetni -képes a vicceiden.</p> -<p>Toncsi nem haragudott meg rá.</p> -<p>– Te ne beszélj, te blazirt vagy… <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Meghozták a Mummot. A pincér megtöltött belőle három -poharat.</p> -<p>– Szereted a pezsgőt? – kérdezte Muki Bálvándytól s kissé -belepirult a kérdésébe, mert még röstelte a <i>célzatát</i>.</p> -<p>– Jó társaságban és néha – válaszolt Toncsi báró, – és -koccintásra emelte poharát.</p> -<p>Koccintottak. Muki legott észrevette, hogy Bálvándy nem szokott -pezsgőzni: ugy nyakalta a nemes gyöngyöző bort, mint a kerti -vinkót. A gourmeteknek ez fáj. Nem is tudta Muki megállani, hogy -kifogást ne tegyen a <i>barbarizmus</i> ellen.</p> -<p>– Hű, – sziszegte, mintha kigyó csipte volna meg, – ne ugy igyad -a pezsgőt: szürcsöld.</p> -<p>– Miért szürcsöljem? – csudálkozott Toncsi báró.</p> -<p>– Ej, hát ez is kérdés? Mert az egész világ szürcsöli.</p> -<p>– Jó, – nyugtatta meg Bálvándy az apró inyencet naiv -komolysággal, – hát ezentul én is szürcsölni fogom.</p> -<p>S egyben elmondott egy anekdótát a szürcsölő barátról és a -cseresznyés kislányról. Kár, hogy nem lehet leirni, mert elcsapnák -a nyomdászt, aki kiszedné.</p> -<p>Elég az hozzá, hogy tetszett az anekdota még Kecskéssynek is. -Nagyot kacagtak rajta a cimborák. Jókedvük ugy kiszélesedett, hogy -kénytelenek voltak beljebbezni. Muki meghozatta a második palack -pezsgőt, Kecskéssy a harmadikat. A vége felé ugy belefelejtkeztek -az ivásba, hogy már maga Muki se szürcsölt. Toncsi diadallal -szögezte le a ténykörülményt, mert jóllehet, nehezére esett, idáig -nem mert nem szürcsölni…</p> -<p>A harmadik pezsgős palack feneke felé járván, <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> Kecskéssy -kijelentette, hogy nem iszik többet, hanem a kaszinóba megy, mert -ezer pengője hiányzik a boldogságához: hát azt ki akarja nyerni. -Meg is jelölte kiszemelt áldozatát… Egy eszelős lengyel tévedt -Kolozsvárra. Borszékre igyekezett, de megragasztották Kolozsvártt, -már egy hete, hogy részeg… Hát ettől akart Kecskéssy ezer forintot -nyerni.</p> -<p>Muki némi örömmel konstatálta, hogy nini, az emberek még -cinikusabbak Kolozsvártt, mint Budapestten: részeg emberrel sem -átallanak kártyázni. Megkönnyebedett a lelke, mert hiszen a -cinizmusra ezentul neki is nagy szüksége leendett. Konstatálhatta, -hogy Kecskéssy rongyos ezer forintért nagyobb kártyabetyárságra -képes, mint amilyennek neki valaha lennie kellendett – egy egész -vagyonért.</p> -<p>Megelégedése jeléül kifujta az orrát, aztán kijelentette, hogy ő -is elmenne a kaszinóba egy csésze feketére, de egy kis zsuettet se -vetne meg. Bálvándy megfogta a kabátja szárnyát.</p> -<p>– Ha te mégy, én is megyek. Sőt – tette hozzá, – bár nem szoktam -kártyázni, egy kis zsuettbe én is belemegyek.</p> -<p>Mukinak megvillant a bortól már amugy is fényes szeme.</p> -<p>– Tudsz ekartézni?</p> -<p>– Nagyon tudok, egyebet se tudok.</p> -<p>– Bravó Stuver! Hát gyerünk…</p> -<p>Felszedelőzködtek Árpád ivadéki és elrobogtak a kaszinóba. Mukit -bemutatták az elnöknek és egy pár tekintélyesebb tagnak. Mindenki -megörült neki. Öten atyafiságot is kötöttek vele. Ez erdélyi szokás -és javára válik a <i>magyarországi</i> embernek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Tiz percnyi ottidőzés után már az egész kaszinó egyhangulag -mukizta Mukit. Igen jó képe volt: szinte provokálta a becéző -pofocskákat…</p> -<p>… Kecskéssy leült a lengyeljével piketirozni. Egyszeribe öt -gibice kerekedett, a lengyelnek tiz. Mindenki tudta, hogy husz -krajcárba megy pointje, hát természetes, hogy a közérdeklődés a -nagy parti köré csoportosult.</p> -<p>A lengyel gróf pityókos volt ezuttal is, de bomlottul járt a -kártyája. Kecskéssy minduntalan négy disznót osztott neki. És hiába -szítta a fogát, rakosgatta maga elé talizmánjait: egy ezüst szent -Antalkát, egy üvegbe foglalt négylevelü lóherét, egy matring női -hajszálat: a disznókat nem tudta belecsábitani a maga óljába. Nyolc -játszmát vesztett egymásután, közöttük egy ezerhatszázasat. Ez -egymagában háromszázhusz forintjába került. Nem is játszott tovább. -Mérgében elszakitott egy kártyát az asztal alatt és -összeszámoltatta a különbözetet.</p> -<p>– Ötezerkétszáz! – jelentette ki a lengyel aprókat kacagva. – -Endlich!</p> -<p>Kecskéssy kifizette tartozását és a mellette gibicelő Mukira -vetette szemét.</p> -<p>– Hát ti nem kártyáztok?</p> -<p>– Nem, – válaszolt ez, – elment a kedvem.</p> -<p>A Kecskéssy sóvár szeméből kiolvasta, hogy a kozák ur rajta -szeretné behozni a veszteséget, de különben sem tetszett neki a -játékmodora. Talán először életében, megemberelte magát: kitért a -veszedelem elől.</p> -<p>– Meggondoltam magamat, – jelentette ki mégegyszer határozottan, -– nem adok zsuett bankot…</p> -<p>Bálvándy csak örült, hogy nem kellett játszania. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> Különben -is még az éjjel haza akart menni. Muki is fáradt volt, – hiszen -egész éjszaka alig aludt egy-két órát. – Bálvándyval együtt ő is -távozott a kaszinóból.</p> -<p>– Álmos vagyok…</p> -<p>– Hallod-e, – javasolta Bálvándy mohón, – itt Kolozsvártt nem -lehet jól aludni, gyere hozzám, egy óra alatt Bálvándon -vagyunk.</p> -<p>Muki természetesen elfogadta a meghivást. Hiszen olyan kapóra -jött… És ugy befészkelte magát a Bálvándy-kastélyba, mint egy -lengyel menekült. Egy hétig ki se mozdult belőle. S hogy okát adja -erdélyországi kirándulásának, azt mondta gyanutalan házigazdájának, -hogy birtokot keres Erdélyben.</p> -<p>– Ha csak az kell, – biztatta ez, – van itt birtok elég, de -kikötöm magamnak, hogy nélkülem egy viskót se vegyél, mert -becsapnak.</p> -<p>Muki megigérte, hogy lépést se tesz a megkérdezése nélkül.</p> -<p>Ilyenformán továbbra is Bálvándon maradhatott. Két hétig folyton -birtokot nézett Bálvándyval.</p> -<p>Csak egy hónap mulva szánta rá magát végre, hogy haza utazzék. A -jeget megtörte – gondolta magában, – átesett a kezdet nehézségein, -ennyi egyelőre elég neki. Majd vissza mehet Bálvándra, amikor -akarja, meg volt rá az ürügye: a birtokkeresés.</p> -<p>Mielőtt vasutra ült volna, még levelet irt Ágnesnek. Beszámolt -neki:</p> -<p>„Édes Ágnes! Ugy megy minden, mint a karikacsapás. Az Istenek is -velünk vannak. Bálvándy pompás ember. Négy hétig folyton a -társaságában voltam. <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> De még nem akarom brüszkirozni. -Kolozsvártt ugy se lehet semmit se csinálni: az élet nagyon törpe -ott. Majd Pestre <i>lanszirozom</i> s ott adom be neki a maszlagot. -Bizd rám. Belekóstoltam a dologba, most már kedvem telik benne -magamnak is. Mert kitaláltam egy formulát, ami némiképp -megnyugtatja a lelkiismeretemet: Eddig senki se becsült (mindig -piszkáltak egy pár rongyos ezer forint miatt), csak magam becsültem -magamat, (mert soha sem ártottam senkinek, csak önmagamnak). Hát -most megforditva lesz: lemondok az önbecsérzetről s a mások -becsülésére fogok pályázni, azaz másoknak fogok ártani a magam -javára. Egyszóval ugy fogok élni, mint az okos emberek. Ez a te -tanácsod s igazad van.</p> -<p>„Hanem aztán pontos légy a pénzzel drága kuzin, mert ha ki nem -fizethetem kártyaadósságaimat, megdől a formula s két szék között a -földre pottyanok.</p> -<p>„Sajnálom szegény Toncsit, de nem tehetek róla. Én sem voltam -rosszabb nála s engem se kiméltek. Aki birja marja. Ez is a te -mondásod s pompás ez is.</p> -<p>„Egy szó, mint száz, elhatároztam, hogy rossz ember leszek: -lelketlen, de korrekt kutya. De aztán próbáljon csak valaki -froclizni!…</p> -<p>„Egy hónapig most Pesten maradok. Oda irj, ha valami -mondanivalód van. A kapott tizezer forint felével megállapodásunk -értelmében kártyaadósságot fizetek, a másik felét meghagyom forgó -tőkének.</p> -<p>„Két-három hét mulva ismét lerándulok Toncsihoz. Azt mondtam -neki, hogy birtokot keresek Erdélyben. Jól csinálom, mi? De -megteszek én most már mindent, mert épp oly grandszenyőr akarok -lenni, mint <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> akár Belényesi Elemér. Nyerni fogok! Még -az is lehetséges, hogy visszaadom a te huszezer forintodat is.</p> -<p>„Pá, puszi, kuzinkám, ölel a te hü rokonod – Muki“.</p> -<p>Mint ebből az össze-vissza levélből kivilágosodik, Muki -Erdélyben végképp megemésztette, sőt megkedvelte az Ágnes -elveit…</p> -<p>A Mukihoz hasonló ingatag emberek jellemét annak a miliőnek a -szelleme formálja meg, amelyben élnek. Minden attól függ, hogy az -ilyen bábot hová sodorja a sors… Szülőinek oltalmazó keze alatt -pompás, lelkes ifjuvá gyarapodott Muki a szeretet és tiszta -erkölcsök égisze alatt. Minden vizsgáját kitüntetéssel tette le, -rajongott a szépért, a nemes eszmékért, csupa láng volt, nagyratörő -ambició… Mint ifju, lumpok társaságába került, hát ő is belemerült -a bünös élvezetek árjába… Elvégezvén a jogot, segédfogalmazói -állást vállalt a belügyminiszteriumban, de miután senki se -dolgozott ott, ő se dolgozott… Majd hazahivta az apja gazdálkodni. -A tiszteletreméltó szigoru ur kordájában ismét formát cserélt Muki. -Szorgalmas, kitünő gazda lett belőle, mindaddig, amig az öreg hátat -nem forditott az árnyékvilágnak. Akkor egyet perdült, kettőt -fordult a könnyelmü fiu: elkezdett ugy élni, mint a többi -megyéjebeli ezerholdas birtokos (holott igen uszott az ő ezer -holdja), ivott, lovacskázott, kártyázott, föllépett képviselőnek. -És minden vonalon megbukott. Tiz esztendő alatt elkészült az atyai -vagyonnal… Ezután megint becsületes ember lett belőle. Fölcsapott -szolgabirónak, tintát nyalt és vizet ivott… Ez se tartott csak -három esztendeig. Akkor meghalt a nagybátyja s ujabb ezer hold -tulajdonosa lett Muki. Oldalba nyomta <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> az állását -és fölrándult Budapestre nősülni. Nő volt Pesten elég, de egyéb -csábszer még több: egyet gondolt Muki (azt, hogy kár lenne az -aranyszabadságot rózsalánccal felcserélni), beiratkozott a Nemzeti -Kaszinóba – urnak. Kártyázott ismét, lóversenyezett és -primadonna-kultuszt üzött. És ujra megbukott minden vonalon. Pénzét -elnyerték, lovai letörtek, primadonáit elszerették. Hovatovább -eljátszotta emberi méltóságát is: egy pár be nem váltott bon -fejében kénytelen volt elszenvedni, hogy kártyahitelezői figurát -csináljanak belőle. Nem jártak el ellene szigoruan, föl sem -jelentették a választmánynak, mert sajnálták mégis, de éreztették -vele, hogy türve van…</p> -<p>Nem csoda tehát, hogy a jó Muki ilyen jellemmel és ilyen -viszonyok között a rosszra is rá volt birható. Különösen, ha olyan -erős egyén, mint Ágnes, vetett kelepcét szellemi és erkölcsi épsége -ellen.</p> -<h2>NEGYEDIK FEJEZET.<br /> -Muki báró a klubban.</h2> -<p>Mukit, akinek a terminusaiban már nem hitt eleven lélek a -kaszinóban, valóságos szenzációként fogadták a hitelezői, midőn egy -toreádor gőgjével kijelentette nekik, hogy: eb ura fakó, ő fizetni -akar!</p> -<p>– Hahó, te tréfálsz, Muki, – kacagott a szemébe Brenday Sándor -báró, – szinházi bankót el nem fogadok.</p> -<p>Muki nyelt…</p> -<p>– Kit öltél meg, öregem! – tréfálkozott vele még <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a szelid -Belényesi Károly gróf is. – Avagy csak álmodtad, hogy pénzed -van?</p> -<p>Muki ismét nyelt…</p> -<p>– Ugy lesz az, – magyarázta egy bunkófejü, de cinegelábu -sportsman pózolva, (mint aki mindig fején szokta találni a szöget), -– hogy eladta a csontvázát az anthropológiai intézetnek: azzal -fizet.</p> -<p>Muki erre már kettőt nyelt és el is pirult hozzá. De -hepciáskodnia még nem lehetett, mert hátra volt még három -hitelezője hatezer forint értékben, akiket csak később lehetett -kiegyenlitenie, az Ágnes második tizezerforintos rátájából. Addig -kuss volt neki.</p> -<p>Hát nem hepciáskodott Muki, de gondolt magában valamit. Illetve -ujabb erőt nyert lelkének az a meggyőződése, amelyet Ágnes -szuggerált bele: hogy az embereket csakugyan nem érdemes kimélni, -az emberek kegyetlenek és gonoszok: kifognak a gyengébben, ha -megbotlott, a helyett, hogy a hóna alá nyulnának; s ha -feltápászkodik valahogy nagy kínnal, csupa ragadozó ösztönből -visszanyomják a sárga földre… Igen, igen az élet egy rút marakodás! -Aki birja, marja!…</p> -<p>Muki eme szivén átvonagló érzésének hatása alatt állott, midőn -tárcájába nyult. Ajkát összeszoritotta, keze reszketett az -elfojtott dühtől. Kinyitotta tárcáját és minden szó nélkül ezer -forintot tett Brenday elé. Belényesinek nyolcszáz forintot fizetett -ki, a sportsman ezerhatszázat kapott, Bór Dávid ezret.</p> -<p>Azután fölkereste Muki többi hitelezőit is és valamennyinek a -füléhez ágaskodott:</p> -<p>– Bocsánat, – sugta nekik alázatosan, – még ujév előtt eleget -teendek becsületbeli kötelezettségmnek.</p> -<p>Ezek is kinevették. Nagyurak voltak, a pénzre <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> nem volt -szükségük, de egy kis kegyetlenség jól esett nekik.</p> -<p>Ám Muki az egyszer nem törődött a szégyenével. Majd annál -gőgösebb lesz, – gondota magában, – ha teljes joga lesz hozzá… Jó -képet vágott, mint a megszeliditett medve, de alattomban készen -állott a halálos ölelésre is, mert igen sajgott a sebe. Megesküdött -magában, hogy senkit sem fog kimélni soha.</p> -<p>Azzal hátat forditott a kaszinónak és miután klub-élet nélkül -immáron el se tudta képzelni a természetet, beiratkozott a Nemzeti -Körbe. Ott, a reá nézve szüz talajon akarta kipróbálni uj alapokra -fektetett életelveit.</p> -<p>Becsületet aratott velük… Különösen legujabb rangtársait -kultiválta: a báró-bankárokat, a nagykereskedőket, a -cukorkirályokat, a hadsereg bakkancsszállitóit és -konzerv-apostolait, egyszóval a legujabb arisztokráciát. S két -hónap lefolyása alatt sikerült is a bőrüket meghorzsolnia – elnyert -tőlük, immár nem az előkelő ekartén, hanem a lipótvárosi -alsós-játékban, vagy kétszáz métermázsa édességet, ezer pár -bakkancsot, ötven darab hitelrészvényt s vagy tizezer doboz -gulyás-konzervet, – a nélkül, hogy áldozatai észrevették volna. -Csak azt vették észre, hogy igen kedves ember az ő uj barátjuk, -egyszer sem éreztette velük, hogy még veres a vérük…</p> -<p>De az államférfiakat sem hanyagolta el a derék átlényegült Muki. -Meghizelegte őket, mert észrevette, hogy éppen a státus-férfiak a -leghiubb emberek. De meg is imponálta őket, mert azt is észrevette, -hogy nem éppen a legokosabbak: kormányozni tudnak, de csak ugy a -világba; forgatják a kereket, ami amugy is forog; <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> tolják a -szekeret, ami amugy is halad, mert olyan a szerkezete. Az iránynyal -nem törődnek, mert ugy se ismerik az utakat; holmi rikordokat sem -akarnak teremteni, mert az az elvük: lassan, de biztosan. Zápor és -mennydörgős ménkü nem veszélyeztette őket, mert csendes volt a -tenger és kék az ég. Ahhoz meg, hogy kopik a hajó s szuvasodik az -árboc, nem volt szemük… Pedig zugott már a tenger méhe ott lent az -alsó sötét régiókban s vészes párák imbolyogtak a fojtó levegőben: -kergették egymást, hogy egy ponton összesürüdjenek. A föld vajudott -s szörnyetegeket szült, akik ádáz fogakkal marcangolták szülőjük -emlőjét, mert nem adott nekik elég tejet…</p> -<p>Tehát Muki megimponálta a státus-férfiakat. Valamikor elolvasta -volt Tocqueville könyvét és szolgabiró korában alkalma volt -beletekinteni a néplélek érdekes, izgató rejtelmeibe. Aztán a -müvészetet is megérezte mimóza idegzetével: annak óriási -értéknevelő, léleknemesitő hatásait. Okát talán nem tudta volna -adni, de ösztönszerüleg sejtette, hogy egy nemzet erejének igazi -értékmérője a szellemi kulturája. Az a becsülete, az életkedve, -élettartamának a meghatározója. Mert minden, ami szellem, közkincse -az emberiségnek s az a nemzet, amely semmivel sem járul hozzá eme -közkincs gyarapitásához, olyan mint az ingyenélő: se rangja, se -tisztessége.</p> -<p>Mukinak volt ilyen intenzivebb megérzése nem egy. Csak -komolysága nem volt hozzá. Tudásából s egyéb szellemi készletéből -(a helyett, hogy versenyképes tőkét csinált volna a maga és a köz -javára) apró galacsinokat gyurt, s mint neveletlen gyermek az -asztalnál megdobálta vele barátjait. Igy tett a miniszterekkel -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> is. Legsulyosabb eszméit és ötleteit -kacagva fricskázta az orrukra… S azok nem haragudtak érte, hanem -elkapták a galacsint és beváltották aranyra a maguk -dicsőségére…</p> -<p>… Rengeteg ilyen galacsin szerepel a magyar közéletben, aminek -alkotója ismeretlen s ami a hatalmon lévők dicsőségének számlájára -van felirva. S a komikum a dologban nem az, hogy idegen cég alatt -jelennek meg, hanem, hogy elismerés helyett agyon bunkózzák érte az -alkotóját. Nyilván, hogy részt ne kérhessen belőle magának attól, -aki a jutalmat kapta.</p> -<p>Muki különben nem is kért belőle. S miután ezt föl is tételezték -róla: lebunkózás helyett kivételesen adtak neki némi aprópénzt az -elismerés nagy bankójából. Rövid időn bizonyos tekintélyre tett -szert a klubban, holott a kaszinóban egyebet se tartottak róla, -minthogy lumpolni tud, de kártyázni nem tud, egyébről meg fogalma -sincs… Erdey miniszter, egy csöndeseszü, de habajkaszáju demokrata, -meggyőződvén róla, hogy nem esik az a tekintélye rovására, egyszer -nyiltan kifejezést adott abbeli véleményének, hogy mágnásban még -soha sem ismert olyan képzett és éleseszü férfiut, mint éppen Muki. -Sőt hozzátette, hogy beválnék miniszternek is, ha nem lenne -<i>gyerekes</i>. Nagyképüség nélkül nem tudott a derék férfiu -minisztert elképzelni se.</p> -<p>Erre a dicsőségre nem is pályázott Muki. Tudatában sem volt -szellemi képességei értékének. Képzettségét semmire sem becsülte, -mert ismerte a viszonyokat: tudta, hogy a szellemi tőkét ugy se -lehet nálunk értékesiteni. Vagy ha igen, antisambrirozni, hizelegni -kell, amihez pedig ő nem értett. Tehát vagyoni függetlenségre -vágyott csupán. Azaz gazdagságra. Mert azt is <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> tudta -Muki, hogy a miniszternél is nagyobb tekintély a nagy vagyon. -Kormányoz, szónokol, büntet és jutalmaz, mint Metternich, Kossuth -és két király együttvéve.</p> -<p>Egyik napról a másikra persze nem nő meg a szarvasbogár sem. -Muki, mióta okos emberré lett, megtanult várni is. Addig apró -kitartással gyüjtötte a garast. Kockázatokba nem ment bele. Azt -tartotta egész bölcsen: krajcárokból áll a forint.</p> -<p>Persze az ő krajcáregységét nem lehetett szó szerint venni. A -bakkancs-báróval például tiz krajcárba játszotta a piké pointjét s -elnyert tőle egy ültőhelyében nem egyszer ötszáz forintot is. Egy -hónap alatt ilyenformán hatezer forintot sikerült összeharácsolni a -klub pénzes balekjeitől. Netto. Mert még vagy kétezer forintot el -is költött a tetejébe…</p> -<p>Muki, midőn a hónap végén megcsinálta a mérleget, először nagyot -kacagott örömében, aztán hirtelen elkomolyodván, egy tükör elé -állott s fejbe csapta magát…</p> -<p>– Óh, te ló! – szidta le saját becses személyét kiméletlenül, – -hát nem tudott az eszed előbb megjönni! Nemzeti Kaszinó kellett -neked, ahol ugy kártyáznak az emberek, mint Jupiter? És nem elég, -hogy kifosztogattak, azonfelül még meg is kínoztak, mintha te -fosztogattad volna ki őket!… Te borju, te vizipatkány, hát nem elég -finom társaság egy ezerholdas urnak egy csomó politikai báró, aki -készséggel leadja neked a tejet és azonfelül még respektálja is a -kékvéredet?… Ha lett volna eszed, rég megduplázhattad volna a -vagyonodat, a helyett, hogy bemártogattad volna az adósságok -tengerébe. Most ujra kell kezdened az életet, mint egy szabadságolt -illavai rabnak… <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>Szidta magát Muki, de annál jobban megszilárdult az -elhatározása: kitisztázza birtokát, megduplázza a vagyonát -türelemmel, kitarással: megkvadruplázza. Most már tudja, hogy nincs -abban semmi ördöngősség, csak megforditva kell csinálnia mindent, -amit eddig csinált. Elég ékesen beszél a hatezer forintja… Be se -várta az Ágnes által kilátásba helyezett második tizezer forintja -esedékességét, nekiment a Nemzeti Kaszinónak, hogy nyereségéből -végképp kiegyenlitse összes kártyaadósságait. Hitelezői ez -alkalommal már nem üztek belőle gunyt. Vagy mert elszoktak tőle, -hosszas kimaradása következtében, vagy talán egyéb okból, esetleg -mert imponáltak ujonnan szerzett allürjei.</p> -<p>Tény, hogy valósággal meghizott Muki a klubban, meghizott és -elfelejtett raccsolni is. Sőt bizonyos keménységet nyert az arca, -orra és álla körül. Régi lompos járása is karaktert cserélt: biz’ ő -most már odavágta a lábát a parkethez, egy csöppet se szégyelte -magát.</p> -<p>Somogyi gróf, a kártya-király, aki világéletében egyszer sem -nevetett, találóan jegyezte meg reá:</p> -<p>– Eddig olyan volt, mint egy kiszuperált kötéltáncos, most meg -ugy nézi ki, mint egy ranzsirozott bugris.</p> -<p>Muki nem hallotta a komoly ember viccét, de véletlenül füléhez -ütődött egy más megjegyzés: a Dengelegié:</p> -<p>– Meglátjátok, ez az ember nem sokáig él: megszolidult.</p> -<p>És Muki nem tért felette napirendre. Nem tartozott senkinek -semmivel, szabad volt, mint a madár, független, mint egy yankee: -miért nem mondhatta volna <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span> meg Dengeleginek a magáét, mikor a -megjegyzése a májára szállott?… Nekiment a gunyoros grófnak és -leereszkedőleg megveregette a vállát.</p> -<p>– Kedves barátom, – vágta a szemébe maró szarkazmussal, – lehet, -hogy nem fogok sokáig élni, de még nem haltam meg, holott te rég -halott vagy.</p> -<p>A homály, amely ezt a mondást körülvette, arra a föltevésre -adott okot, hogy Muki erkölcsi halált gondolt. Dengelegi -magyarázatot se kért tőle, kiválasztott magának a kaszinó tagjai -közül két jól fésült urat s provokáltatta Mukit.</p> -<p>És másnap alkalma volt Mukinak céllövő képességét bemutatni. -Azaz be kell vallani, hogy csak szerencséje volt, mert biz’ ő egy -csöppet sem tudott célozni, a golyó egész magától volt olyan -kedves, hogy a Dengelegi lábába szaladt.</p> -<p>S ettől a pillanattól kezdve senki se packázott többé Mukival a -kaszinóban, mert combon lövetni senki sem akart…</p> -<p>Az ujjá formált férfiu örömmel tapasztalta testi, erkölcsi és -pénzügyi gyarapodását s egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy -számot vessen a lelkiismeretével. Ugy érezte magát uj -lelkevilágában, mint a partra kivetett hal, amelynek hosszas -vergődés után végre sikerült magát a vizbe beledobnia. Megtalálta a -természetének megfelelő elemet. Szinte csudálkozott rajta, hogy oly -sokáig tévelyedett az élet zürzavarában.</p> -<p>– Most már az a fő – elmélkedett, – hogy bele ne vesszen ujra -valami nem neki való szentimentális miliőbe. Egy pillanatra sem -szabad a kerékvágásból kizökkennie. E célból, vélte, bizonyos -tréningnek kell magát alávetnie. Szabályoznia kell életrendjét, -szigoru <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> elvi alapokra kell helyezkednie. Mert a -hideg észtől és a jó gyomortól függ minden. Ez a kazán, az a -gőzerő… Már pedig – bölcselkedett tovább, – a gépet utánozza az -ember, ha boldogulni akar, ne az emberi természetet, amit -össze-vissza rángat ezernyi esély és indulat…</p> -<p>Muki föltette magában, hogy minden egyes tettét szigoru birálat -alá fogja venni, mielőtt végrehajtaná. Nem fog elkövetni semmi -fölöslegeset, viszont semmi olyast sem fog elmulasztani, ami -hasznára válhatik. Szivére nem hallgat, az rossz tanácsadó s holmi -magasabb lelki gyönyörökkel áltatja az embert. Pedig hát a -legnagyobb gyönyör: a haszon. A fülemüle gyönyörüen csattog és – -megreped a szive; a szemtelen veréb a pajtában dőzsöl és – -meghizik.</p> -<p>Csak ugy dült Mukiból a közönséges emberek egészséges, otromba -filozófiája. És mégis, nagyobb urat mutatott, mint valaha. A -szénája és a ruhája rendben voltak, pedig abból itélnek az emberek. -Ki törődik azzal, hogy milyen valaki belülről, ha kivülről cifrát -mutat.</p> -<p>Muki igen cifrát mutatott. Pompás, fölényes modora és nagy, -arisztokratikus orra volt. Kitünő elegánciával öltözködött és -fejezte ki magát. Az asszonyokat mézzel etette, a férfiakat – -ecettel. Amazok megszerették ennek következtében, emezek féltek a -csipéseitől. Következésképen mindenki hizelgett neki… És nőtt, nőtt -Muki, olyan hihetetlen gyorsasággal, mint a hindubüvész fája, -amelyre öt perccel a magja kicsirázása után föl lehetett mászni. -Pedig nem tett egyebet, mint hogy kivetkőzött halhatatlan emberi -lelkéből…</p> -<p>Átlényegülési folyamatának ilyetén stádiumában találta Mukit -Ágnes levele:</p> -<p>„Kedves Muki! Egy hónap óta semmit sem irsz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> tehát -minden valószinüség szerint nem is csináltál semmit. Vigyázz Muki, -én nem játszom a szavammal! Ha elfogyott a pénzed, adok à conto, -csak gyere Dormándra. Különben is okvetlenül ki akarlak kérdezni, -mert tudnom kell, mit végeztél. Ölel Ágnes.“</p> -<p>Mukit még jobb kedvre hangolta ez a levél, mint amilyenben -volt.</p> -<p>– Hol maradt ez a leány? – s aprókat kacagott magában – hanyatt -esnék, ha tudná, hogy mit csinált belőlem.</p> -<p>Azzal azon melegében iróasztalához ült s széles jókedvében igy -válaszolt hugának:</p> -<p>„Dear Ágnes! Igaz, hogy egy hónap óta nem irtam neked, de az már -nem igaz, hogy nem csináltam semmit. Bár egyelőre, bevallom, csak -magamnak dolgoztam. Ám közvetve az is a te javadra fog szolgálni. -Mert ha azt akarod, hogy levegyem lábáról a te széles talpu -Toncsidat, először magamnak kell megizmosodnom… Izmosodom is -szépecskén. Agyon nyerem magamat a kártyán, csupa szamárral -játszom. Kifizettem minden kártyaadósságomat és combon lőttem egy -barátomat. A minisztereket is kezelem: megcirógatom a képüket, de -hátulról csipek rajtuk. Ez kitünő metódus, a szamár is megnő -tőle.</p> -<p>„Különben légy teljesen nyugodt my dear love. Azért nem megyek -hozzád Dormándra referálni, mert holnapután Bálvándyhoz utazom. -Pénzem van, de azért reflektálok a második rátára is, mert télen -nagyba akarok kártyázni, szükségem lesz a forgótőkére.</p> -<p>„Nagyon szeretlek, amiért kinyitottad a szememet. Minden vonalon -igazad volt. A lelkem csöppet sem mar azért, mert kozák lettem… -Hálából mindent <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> megteszek az érdekedben. Most már magam -is tudok bizni a lehetetlenben is.</p> -<p>„Addio mio amore, pá puszi – a te hálás tanitványod, – -Muki.“</p> -<p>„Ps. Bálvándról majd irok neked.“</p> -<h2>ÖTÖDIK FEJEZET.<br /> -Zsuzsa.</h2> -<p>Bálvándy kitörő örömmel látta magánál viszont Mukit. Még össze -is csókolózott vele.</p> -<p>A kis embernek nem tetszett most ez a nagy szivesség. Jobb -szerette volna, ha a házigazda valami falusi tréfával fogadja vala, -a Józsa Gyuri vagy a Sándor Móric tempója szerint. Immár unta a -szubtilitásokat, a vastag vonásokat kedvelte meg.</p> -<p>A Bálvándy csókját azonban még sem volt szive visszautasitani. Ő -is cuppantott egyet, de csak egyet, aztán válla közé csapott a -barátjának.</p> -<p>– Hó – szisszent ez fel, – ne verekedjél.</p> -<p>És belecsikkantott a véknyába.</p> -<p>Muki is felszisszent… Bomlottak jókedvükben, cicáztak egymással -az előkelő urak, akár a konfliskocsisok a <i>standon</i>, ha nagy a -hideg… Aztán rágyujtottak egy havannára és leültek a parkban egy -nagy diófa alá. Nevezetes fa volt ez, nevezetesebb, mint ők. A -monda szerint Apafy Mihály uram, a fejedelem, órát javitgatott -alatta. Bár lehet, hogy hazudik a monda, semmi sem biztos, csak a -halál.</p> -<p>Mindegy, – a fő, hogy gyönyörü volt a diófa <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> és jól -termett. Tele volt gyümölcscsel és hüs árnyékot adott. De egyéb -hüsitőről is gondoskodott a Bálvándy komornyikja. Bort plántált a -fa alatti asztalra és mindenféle kénes és szénsavas ásványvizet: -málnásit, parádit, suligulit.</p> -<p>– Minek ez a luxus? – tréfált vele Muki. – Hozzon inkább egy -palack sört.</p> -<p>Bodorodott az is.</p> -<p>Muki egymásba fonta cingár lábszárait, mintha utánozni akarta -volna az alatta nyekegő fonott kertiszék stilját és élvezte az üde -hegyi levegőt. Nagyokat szippantott belőle s megdicsérte az -illatát.</p> -<p>– Itt jó dolga van a tüdőnek, – mondta. – De meg is látszik -rajtad, – tette hozzá. – Vajjon sokáig élnek-e a Bálvándyak?</p> -<p>– Azok sokáig élnek, – válaszolt a házigazda. – Az apám hatvan -esztendős volt, mikor születtem neki s kilencvenedik évében halt -meg.</p> -<p>– Bravó! – Én is éppen addig akarok élni… Hát te?</p> -<p>– Én százig. Nekem igen kemény a husom. Maholnap ötven éves -leszek és átugrom ezt az asztalt.</p> -<p>– Ne bolondozzál!</p> -<p>– Becsületemre!…</p> -<p>A becsületszónak hinni kellett. Muki megirigyelte a barátja -kemény husát.</p> -<p>– Az ördögbe, – szaladt ki száján az irigysége. – Hogy -csináltad?</p> -<p>– Szolid voltam és sok haricska-puliszkát ettem.</p> -<p>– Hát az jó: a haricska-puliszka?</p> -<p>– Meghiszem azt. Ha akarod, csináltatok estére.</p> -<p>– Csináltass. Mindent csináltathatsz, csak rántott <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> csirkét -ne, mert attól utáltam meg a nyarat falun.</p> -<p>– Hahaha, hihihu, – kacagott Bálvándy, – ne félj, fatányérost -fogsz kapni káposztaborral.</p> -<p>– No arra kiváncsi vagyok: a káposztaborra.</p> -<p>– Az igen kitünő, – állitotta Bálvándy és azt is megmagyarázta, -hogy miért kitünő.</p> -<p>Nincs olyan erdélyi ur, még ha fejedelmi sarj is, aki ne értene -a konyhamüvészethez. Gróf T...y valóságos ételköltő, olyan ételeket -komponál, amiket senki se tud megcsinálni az ő szakácsán kivül. A -sneffet például ugy sütteti meg, hogy belevarratja egy kappanba, a -kappant egy pulykába, a pulykát végre egy borjuba. Tehát alapjában -véve nem is sül a sneff és mégis megsül. Ebben van a vicc. Kár, -hogy költséges egy kicsit.</p> -<p>De volt invenciója Bálvándynak is. Ő is szerkesztett nem egy -ételkölteményt. Ilyen volt a rákpástétom irósvajas-tésztában és az -uborkával megspékelt ürügerinc, tárkonyecetes lében.</p> -<p>Muki már ismerte ezeket az ételeket. Nem felejtkezett meg -róluk.</p> -<p>– Mikor csináltatsz egyszer ecetes ürüt? – kérdezte a -gazdáját.</p> -<p>– Majd holnap, – jelentette az örömmel, – a gyermekeim -tiszteletére.</p> -<p>Muki bizony nem is tudta, (vagy elfelejtette), hogy Bálvándynak -gyermekei vannak.</p> -<p>– Hát hol vannak a gyermekeid?</p> -<p>– Angliában voltak lord Chesternél.</p> -<p>– Chesternél, hát már olyan nagyok?</p> -<p>– Hisz beszéltem neked róluk… A fiam huszonkét <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> éves, a -leányom tizenkilenc; holnapra várom őket haza.</p> -<p>– Örülök, hogy megismerkedhetem velük…</p> -<p>– Csak arra kérlek – figyelmeztette barátját Toncsi báró kissé -meglapulva, – hogy legyünk komolyabbak, ha itt lesznek.</p> -<p>– Pardon, – kérte ki magának Muki a figyelmeztetést, – csak nem -gondolod, hogy egy előkelő fiatal hölgy…</p> -<p>– Nem a leányom miatt, – vágta el a szavát Bálvándy, – az pompás -egy leány, olyan szilaj és jókedvü, hogy felmászik neked az -almafára is, hanem a fiam…</p> -<p>Muki elnevette magát.</p> -<p>– Hahaha, félsz a fiadtól?</p> -<p>– Attól tartok, hogy szamárnak hisz.</p> -<p>– Ne mondd…</p> -<p>– Becsületemre!</p> -<p>– Hát olyan?</p> -<p>– Olyan. Rengeteget összetanult… Képzelheted: pápaszemet visel -az orrán, mint egy német professzor.</p> -<p>– Pápaszemet, hüha!</p> -<p>– Pápaszemet. Ötszáz éves a nemzetségünk, de ő közöttünk az -első, aki pápaszemet visel.</p> -<p>– Pedig, – jegyezte meg Muki, – a hegyek között nem igen szokott -az ember szeme elkopni.</p> -<p>– Hát hol?</p> -<p>– Az Alföldön, a laposon.</p> -<p>– A laposon? Hogy-hogy?</p> -<p>– Ugy, hogy ott igen nagy distanciákat kell neki leküzdenie s -nem pihenhet meg sehol. <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Ezt nem is tudtam, – vallotta be Bálvándy komolyan, – bár – -tette hozzá, – ugy se segithettem volna a fiam szemén, mert erővel -Lipcsébe kivánkozott valami hires tudós miatt, az pedig laposon -fekszik, ugy-e?</p> -<p>– Lipcse? Laposon… Hát olyan tudományszomjas a fiad?</p> -<p>– Olyan. Egyebet nem is iszik, mert gyülöli a bort.</p> -<p>– De erős azért? – folytatta Muki a pongyola párbeszédet.</p> -<p>– Nagyon erős, talán még nálamnál is erősebb.</p> -<p>– Kiváncsi vagyok rá nagyon.</p> -<p>– A leányom, mondta Bálvándy – jobban fog neked tetszeni. Annak -nem kell a tudomány, azonban megüli a töretlen harmadfü csikót -is.</p> -<p>– Óriási!</p> -<p>– Aztán – dicsekedett a büszke apa, – nem azért mondom, mert az -enyém, de szép is a gyerek, mint egy erdei tündér. A haja és szeme -fekete, mint az ében, arca rózsás és ragyog a jókedvtől.</p> -<p>Idáig csak lafatyolt Muki, nyeglén darálta a szót, mint a -kávéőrlő, de hogy szép leányra fordult a szóbeszéd, egyszeribe -felvillanyozódott. Begombolta kabátját és kihuzta magát, mintha már -ott is állott volna az erdei tündér előtt.</p> -<p>– A szép nő – állitotta lelkesen, – a teremtés legnagyobb -csudája.</p> -<p>Bálvándy nevetett.</p> -<p>– Nagy kópé voltál te, Muki? – kérdezte jókedvüen.</p> -<p>– Nem mondhatnám, – vallotta be Muki őszintén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> – -bomlottam az asszonyokért, bomlottam, de igen gyáva voltam velük -szemben.</p> -<p>– Hihihi, – s jóizüt kacagott Bálvándy, – én éppen az -ellenkezőjét mondhatom magamról. Én minden téren élhetetlen voltam -az életben, de a csóktol sohasem féltem. Második természetemmé -vált. Még házasember koromban sem mulasztottam el soha, ha alkalom -adódott reá, pedig nagyon szerettem a feleségemet.</p> -<p>– És soha sem vesztettél rajta? – kérdezte Muki irigyen.</p> -<p>– Dehogy nem, majdnem mindig kikaptam, mert nem tartottam -átmeneteket: mindjárt a csókon kezdtem.</p> -<p>– Az még nem rajtavesztés, – vélte Muki – ha nagyobb baj nem -történt veled…</p> -<p>– Egyszer bizony, – vallotta be Toncsi báró naivan, – rosszabbul -is jártam… Házas ember koromban történt, – mesélte, – -Magyarországon jártam, kosokat akartam venni egy felvidéki urtól… A -gazdát nem találtam ott, csak a leányát. Akárcsak az a kastély, -amelyben lakott, oly zord volt ez a leány. De csunya is, mint az -északi szélvész és lompos, mint egy cseléd. Én annak is néztem és -tekintettel a vöröses hajára, a mi kivételképpen igazán szép volt -rajta, megcsókoltam.</p> -<p>– Furcsa passzió! – nevetett Muki.</p> -<p>– Meg is adtam az árát, – folytatta kalandja elbeszélését a -házigazda, – mert a leány annak az egy bolondos csóknak a fejében -azt követelte tőlem, hogy elvegyem. Hiába magyaráztam neki, hogy -hiszen nős vagyok s szép fiatal a feleségem, ő makacsul -ragaszkodott a követeléséhez. Hogy vár rám akármeddig is… Hallottál -ilyen bolondot? – háborodott fel Bálvándy <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> a furcsa -eset emlékére: – vár reám, vár!… Mi az ördögre várhat? – gondoltam -el magamban – csak nem őrült meg, hogy a feleségem halálára -várjon?… Alig birtam tőle elmenekülni s az emlékét nem is tudtam -végképp lerázni soha; az váltig velem volt, nyugtalanitott, -kisértett, szegény elhunyt feleségem koporsójánál is. Ott -különösen. A régi emlékkel együtt mintha maga a leány is -megelevenedett volna: láttam testének szögletes vonalait, savószinü -szemét, amelyből csak ugy dült a hajthatatlan akarat… Macskaszerü -sompolygással közeledett felém, szinte hallottam a szavát is, amint -diadalmas hangon a szemembe vágta: – Ugy-e nem voltam őrült, nem -hiába vártam reád?… Valóságos vizió volt, hallucináció, – fejezte -be Bálvándy a különös történetet, mély lélegzetet véve az utolsó -szó után.</p> -<p>Muki növekedő figyelemmel hallgatott. Képzeletét eleitől fogva -megragadta egy távoli sejtelem s mindvégig fogva tartotta. A -Bálvándy jellemző szavaiból markáns szilhuettben bontakozott ki az -Ágnes képe. Szép vörhenyes hajával, savószin szemével és csunya -arcvonásaival. De a jellemére is rávallott a történet pointje. Muki -csaknem biztosra vette, hogy nem csal a sejtelme.</p> -<p>Azonban (bár a teljes bizonyosság kedvéért szeretett volna egy -pár kérdést intézni Bálvándyhoz), volt annyi esze, hogy hallgasson. -Aknamunkát vállalt, hát nem állhat ki a napfényre, – vélte, – -Bálvándynak még csak sejtenie sem szabad, hogy mit forral ellene, -mert ha gyanura kap, veszve az ügye. A jámbor férfiunak minden -bizalmára szüksége volt.</p> -<p>Tehát hallgatott Muki. Egyelőre megelégedett azzal <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> a -tudattal, hogy Bálvándy nem felejtette el Ágnest: husz év multán -sem tudta magát a hatása alól emancipálni. Ez pedig nagy nyeresége -volt az ügynek. Az Ágnes titokzatos szuggeráló erejét bizonyitotta -s a Bálvándy gyöngeségét. Mintha szemmel verte volna meg a vénleány -a férfit, mintha meghipnotizálta volna, hogy örök időkre magához -láncolja!</p> -<p>Vannak az emberi lelkek egymáshoz való viszonyaiban ilyen -megfoghatatlan rejtelmek…</p> -<p>… Muki még aznap megirta Ágnesnek, mint tudta meg a titkát (bár -nem emlitette a nevét) magától Bálvándytól. Most már neki állott -feljebb. Megleckéztette hugát a bizalmatlanságáért.</p> -<p>„Fiam, – irta neki egyebek között, – ha azt akarod, hogy -hamarosan elfogjam, ne tartsd zsákban a macskát. Nem vagy már -tizenhat éves. Adandó alkalommal mindent el kell nekem mondanod -stb…“</p> -<p>Másnap délben full dresszbe vágta magát Muki az ebédhez: szürke -redingótot, fehér mellényt, batiszt inget öltött s narancssárga -csokrot kötött a nyakába. Igy várta az erdei tündért, akinek -közvetlenül ebéd előtt kellett megérkeznie.</p> -<p>Meg is érkezett a bátyjával együtt. Bálvándy kiszaladt eléjük, -Muki a szobában maradt s az ablaküveghez lapitotta az orrát, hogy -annyival is közelebbről láthassa az érkezőket. Azaz csak a leány -érdekelte őt: a tündér.</p> -<p>Egyelőre nem sokat látott belőle. A leány magas, vállas termetét -bő szalmaszinselyem utazóköpönyeg fedte, arcát meg egy széles -karimáju pofoncsapott panama kalap takarta el… Azonban látott a -helyett egy ugrást, ami becsületére vált volna magának szennorita -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> Carmencitának is. A leány ugyanis egy -gyors mesteri fogással összekapván szoknyáját a térde magasságában, -be se várta, hogy a lovak végképp elcsendesedjenek, egy merész -szökéssel kint termett a batárból s egyenesen apja nyakába röpült… -Erre puszik következtek, rengeteg mennyiségü puszi. Mukinak az -ablakon át is belecsattogtak a fülébe…</p> -<p>Aztán a pápaszemes fiu szállott ki a kocsiból. Azaz hogy ezuttal -nem volt az orrán pápaszem. Nem is kivánkozott rá. Merészképü, -daliás tartásu legény volt a fiatal Bálvándy. Vastag nyaka, széles, -szögletes homloka s ruganyos járása nem közönséges fizikai erőt -árult el. Egyszóval szép férfi volt. Valami hóditó keménység s -egyben melankólikus szivjóság ömlött el egész lényén. A nagyakaratu -fölényes jellemü férfiak tipusa volt. Nem lehetett rajta -csudálkozni, hogy imponált az apjának.</p> -<p>… Különb az öregnél, annyi szent bizonyos, – konstatálta Muki is -az ablakban, bár csak egy szempillantást vetett a fiatalemberre. A -többit mind a panama kalap alá szerette volna csempészni. A sok -csók roppantul felizgatta a fantáziáját. Mindenáron látni akarta a -leány arcát, legalább is a csókos ajakát… Milyen lehet? Ives-e, -mint a felajzott nyil? Pici-piros-e, mint a cseresznye? Avagy -nedves-e, mint a szamóca? Játékos-e, mint a csicsergő madáré, -vagy…</p> -<p>Egyszóval nagy szépségeket sejtett Muki a panama alatt. De -egyelőre csak a leány termetét tudta a képzelete megrajzolni -azokból a jelekből, amiket merész, ruganyos járása közben itt-ott -elárult a testén megfeszült köpenyeg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Vénusz, – konstatálta fenhangon, – egy szélesvállu, karcsu -Vénusz.</p> -<p>Aztán meghallotta a leány hangját is, szelesen gyors beszédjét -és széles dallamos kacagását. S nagy szakértő létére leszürte a -következtetést ezekből a jelekből is: – jó gyerek, egyenes lelkü, -tiszta mint a hó…</p> -<p>Eltalálta… Bálvándy Zsuzsa azok közé a leányok közé tartozott, -akik abból a pazar fényességből, amit magukkal hoztak a világra a -lelkükben, hogy áldást, örömet és boldogságot árasszanak szerteszét -az emberek között: egy szikrányit sem vesztettek el abban a szürke -gomolyban, ahol a müveltség és illem jegyében az emberidomitás -oktalan és sokszor izléstelen munkája folyik. Maga volt a dicső -természet, ami nem tévedhet, mert örök isteni törvények irányitják… -Rózsák fakadtak a Bálvándy Zsuzsa nyomában. Szépsége gyönyöröket -teremtett, szivjósága nemesitett, előkelősége fölemelt. Ember volt: -hibái neki is lehettek, de azokat senki se látta meg szüzies lénye -ragyogásától… Szülői egy világhires drezdai nevelőintézetben -neveltették. Az intézet igazgatónője (derék nő lehetett) egy -levélben – igy jellemezte Zsuzsát szülőinek:</p> -<p>„Az önök leánya maga a megtestesült női eszmény. Megsejti a -szépet és a jót; mi nem is neveljük őt. Hadd fejlődjék teljesen -önmagából, mert az ő lelki kincseihez képest szegényesek a mi -pedagógiai tudásunk értékei. Azt ajánlom méltóságtoknak is, hogy -teljes szabadságot adjanak neki. Hatalmas ösztönök oltalma alatt -áll: olyan leány mint ő, minden veszedelemmel szemben vértezve van -stb.“</p> -<p>Talán épen ennek a levélnek a hatása alatt engedte meg Bálvándy -a leánynak, hogy európai tanulmány-körutjában <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> elkisérje -bátyját. Mindössze, hogy egy idősebb komornát rendelt melléje…</p> -<p>… Erről a körutról tértek vissza a Bálvándy gyermekei. Beutazták -az egész kontinenst Oroszország kivételével, aztán áthajóztak -Angliába. Rövid idei londoni tartózkodás után elfogadtak egy (a -Rhédey család révén) távoli rokonuk, lord Chester meghivását -Chester-castleba. Ott végig élvezték az angol kastélyélet -(castle-life) nagyszabásu, ünnepies és mégis utólérhetetlenül bájos -örömeit, aztán hazajöttek.</p> -<p>Mellesleg legyen mondva, Zsuzsába halálosan beleszeretett a lord -Chester másodszülött fia, a csinos Percy baronet. A leánynak is -tetszett a derék, komoly gavallér, de (egyelőre legalább) nem -annyira, hogy hazát cserélt volna érte. Kosarat nem adott neki, sőt -meghivta Bálvándra, csak azt jelentette ki egész határozottsággal, -hogy mint magyar asszony akar meghalni…</p> -<p>Bálvándy semmit sem tudott erről a szivügyről, leánya csak -annyit irt meg neki, hogy utólagos beleegyezése reményében, -meghivta a baronetet Bálvándra.</p> -<p>A tősgyökeres magyar ur nem igen örült a szerencsének, mert szót -se vallott angolul, de meg félt is Albion fiainak köztudomásu -mókáitól, – mindazonáltal egy szóval sem kifogásolta leánya -meghivását…</p> -<p>– Miféle legény az a te baroneted? – volt az első kérdése -leányához, midőn azt karonfogvást a kastélyba, illetve szobájába -vezette.</p> -<p>– Az egy csinos fiu, apa, – válaszolt Zsuzsa hamoskásan -kacsintva, – csak az a kár, hogy beretválja a bajuszát.</p> -<p>– A manóba, hát csupaszszáju? <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>– Mint a fiókveréb, de a tartása olyan, mint a sasé.</p> -<p>– Csak nem bomlottál bele?</p> -<p>– Nem egészen, – válaszolt a leány felséges őszinteséggel, – de -ha bajusza lenne és magyar lenne és kissé vidámabb lenne és…</p> -<p>– Az ördögbe – kacagott Bálvándy, – mi kellene még?</p> -<p>– Jobb szeretném, ha barna lenne – s versenyt nevetett apjával a -leány, – olyan szőkepiros a képe, mint egy leányé.</p> -<p>– Hühü, az baj, – tréfálkozott a boldog apa, – mert majd azt -hinnéd, ha mégis férjed találna lenni, hogy te vagy az ur a -háznál.</p> -<p>– Igazad lehet, apa, – ismerte be a leány, aztán még egy utolsó -csókot cuppantván az arcára, eltuszkolta magától az apját: – Most -menj, mert átöltözködöm… Küldd be Julit.</p> -<p>– Jó – s kotródott Bálvándy, – de siess, mert kész az ebéd s -vendég is van a háznál: egy pompás vén fickó, aki igen kiváncsi -rád.</p> -<p>– Sietek, apácska…</p> -<p>Bálvándy beküldte leányához a komornát, aztán a fia szobájába -furakodott be: nem tudott betelni rég nem látott szép gyermekeivel. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<h2>HATODIK FEJEZET.<br /> -Késői szerelem.</h2> -<p>– Jó szinben vagy, fiam, – gyönyörködött Bálvándy a fiában, – -mintha megélénkültél volna egy kicsit.</p> -<p>– Nagyon jól éreztem magamat Angliában, a hatalmas, acélos -férfiak között.</p> -<p>Bálvándy soviniszta lelkét kissé bántotta a fia ilyetén -elragadtatása.</p> -<p>– Acélosak lehetnek, – jegyezte meg kelletlenül, – de nem -acélosabbak, mint mink.</p> -<p>A fiatal báró csak a fejét rázta.</p> -<p>– Hej, apám, nem az izmokról beszélek én.</p> -<p>– Hát miről?</p> -<p>– Az akarat acéljáról: a jellemről.</p> -<p>Bálvándynak megnyult az orra. Magyarok akaratáról, ha soviniszta -volt is, nem igen cseveghetett jóhiszemüleg, de a jellemüket nem -engedte.</p> -<p>– Ejnye fiam, ha lusták vagyunk is, szivünkhöz és jellemünkhöz -nem férhet szó.</p> -<p>Megint csak mosolygott a fiatal báró.</p> -<p>– Majd egyszer elmondom neked, mit értek én az angolokkal együtt -jellem alatt.</p> -<p>– Mondd el most, kiváncsi vagyok.</p> -<p>– Egy példát mondok el, – teljesitette a fiu apja kivánságát – … -A dusgazdag lord Leeds másodszülött fia, – kezdte, – elhatározta, -hogy hüségét megjutalmazandó, feleségül veszi régi kedvesét, egy -másodrendü szinésznőt. Az apja erre kijelentette, hogy kitagadja. A -fiu elhatározását ez egy csöppet sem gyöngitette meg, elvette a -szeretőjét. És szavának állott az apa is… <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> A pazar -kényelemben felnevelt gavallér pillanatra sem esett kétségbe: a -nélkül, hogy csak egy szóval is könyörgött, vagy a legkisebb -szemrehányást tette volna atyjának, áthajózott feleségével -Amerikába és miután egyéb foglalkozást nem kapott, beállott -pincérnek. Tiz évig pincérkedett, aztán szájától megvont garasaival -maga nyitott vendéglőt. De nemcsak ugy bolondjában ám. Először -minden szakmájába vágó ismeretet elsajátitott: megtanulta a -szakácsmesterséget is. Mert azt tartotta, hogy a genlemant a -becsülete kötelezi arra, hogy jól végezze, amibe belefogott. Annál -jobban, mennél előkelőbb, mennél alacsonyabb rendü a vállalkozása… -További tiz évig vendéglősködött a lord fia s miután csakugyan jól -teljesitette kötelességét, meggazdagodott. Egyben meggyarapodott a -népszerüsége, tekintélye is. Beválasztották a kongresszusba (az -Egyesült-Államok képviselőháza), később szenátor lett, ma -minisztere az Egyesült-Államnak; de lehet még belőle köztársasági -elnök is… Hát – fejezte be a fiatal báró a példát, – ezt nevezem én -jellemnek. Nálunk nincs ilyen.</p> -<p>Bálvándy elszontyolodott. A példa sehogy sem tetszett neki, -viszont egyetlen tárgyilagos ellenvetést sem tudott ellene -felhozni. Csak ennyit motyogott:</p> -<p>– Ez egy egyszerü meggazdagodási eset, ami nálunk is gyakran -előfordul.</p> -<p>– De nem az urak társadalmában, – állitotta a fia. – Ha valaki -közülünk a lejtőre kerül, legurul a mélybe s ott marad, mert eszébe -sem jut, hogy annak, aki egyszer elbukott, ujra kell kezdenie az -életet, ha ur is. Ott, ahol a napszámos kezdi. A különbség a bukott -ur és a munkás között csak az, hogy ennek soha <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> sem is -volt társadalmi poziciója, holott neki azért nincs, mert -elvesztette. A munkásnak szivós kitartással kell megszereznie azt, -amit neki csak vissza kell szereznie. Az pedig nagy különbség. Mert -az ur már tudja az utat. Vele született kvalitásai, nagyobb -müveltsége és látóköre is megkönnyiti a haladását. És – háborodott -föl a fiatal báró, – még sem tud a munkással versenyezni. Igen, -mert ott szeretné folytatni, ahol elhagyta: a lejtő ama végzetes -pontján, ahonnan lebukott, ami képtelenség, mert hiszen a lejtő -lábánál hever.</p> -<p>– Egyszóval, – akart az apa véget vetni fia fejtegetésének, – te -csak azt tartod jellemnek, ha valaki kapaszkodni tud…</p> -<p>– Azt – válaszolta a fia határozottan. – Ha megteszi a munka -embere, aki a tőle független semmiből emelkedik a csucsra, – -megteheti az ur is, aki önhibájából sülyedt bele a semmibe. Már az -előkelősége (amely neki kiváltságos helyzetet biztositott, mig el -nem játszotta a játékait) – az előkelősége is kötelezi arra, hogy -helyre hozza azt, amit maga vesztett el. A lord-ivadék vezérelve -lebegjen a szeme előtt: azért vagyok ur, hogy jobban végezzem -másnál, amibe belefogok. S biztosithatlak atyám, – állitotta a fiu, -– hogy ennek a vezérelvnek jegyében győzni is fog.</p> -<p>Bálvándy megrázta fejét.</p> -<p>– Az még nem következés, – jegyezte meg, – hogy az, ami -Angliában, vagy Amerikában lehetséges, nálunk is az. Én nem tudok -elképzelni egy olyan bukott urat, akit a társadalom ujra -<i>feleresszen</i> a csucsra.</p> -<p>– Mert – világositotta fel a fia, – még nem ismertél olyan -embert, aki ezt megpróbálta volna: nem ismertél olyan jellemet. -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Lehet, – hagyta helyben Bálvándy kedvetlenül, – de most ne -vitatkozzunk erről, menjünk ebédelni.</p> -<p>És karonfogta az öltözködéssel éppen elkészült fiát…</p> -<p>Zsuzsa már kint állott akkor az ebédlő előtti kőtornácon fehér -battiszt ruhában, üdén, pirosan, akárcsak az a rózsa, amit fekete -hajába tüzött. Ott lebegett, mosolygott Muki körül, kedveskedett, -csicsergett neki, mint madár a bokornak, mielőtt az ágára -szállna.</p> -<p>Muki csak nézte, bambán mosolyogva, nekipirulva, mint egy -iskolásgyerek.</p> -<p>A Zsuzsa mandulavágásu, kacagó szemében csintalan dsinek -játszadoztak s kicsufolták a talajavesztett kopasz férfiut.</p> -<p>– Ejnye, – szólalt meg az egyik, a Zsuzsa piciny piros ives -ajakára szökve – (tehát ilyen volt a szép lány csókos ajaka), – -ejnye, hát beszéljen már maga is, még nem hallottam a hangját.</p> -<p>– Ee, – hallatta magát Muki erre – ee…</p> -<p>– Ez nem elég, – szólalt meg egy másik dsin a Zsuzsa ajkáról, – -beszéljen emberi hangon, egész szavakat.</p> -<p>Muki, mintha csak meghallotta volna a dsinek nem hallható -hangját, megszólalt végre:</p> -<p>– Olyan furcsa vagyok ma, nem tudom, mi lelt!…</p> -<p>Bálvándyék éppen akkor érkeztek a tornácra.</p> -<p>– Nini, – jegyezte meg Toncsi papa, – mint látom, ti már össze -is barátkoztatok.</p> -<p>– Csak én, – hamiskodott Zsuzsa, – Hervay báró még vad egy -kicsit. <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Bálvándy mindazonáltal bemutatta neki a fiát.</p> -<p>– Fiam: Bálint.</p> -<p>Az urak kezet fogtak, s egy pár udvarias frázist váltottak -egymással… A Zsuzsa hajából kiesett a rózsa, Muki rávetette magát, -mintha attól félt volna, hogy elrepül a virág. És elcsipvén a -rózsát, átadta a leánynak.</p> -<p>– Köszönöm, – mondta ez s (valószinüleg azért, mert nem volt -tükör a tornácon) keblére tüzte a rózsát: a bimbót – két bimbó -közé. Aztán, mivelhogy megkondult az ebédre hivó harang, a báró -mellé szökött és elkapta a karját negédesen.</p> -<p>– A karját, édes báró… De szaladjunk, mert roppant éhes -vagyok…</p> -<p>Az ilyes előkelő körökben nem járja, sőt neveletlenség számba -megy, de Zsuzsának oly jól állott ez a neveletlenség, mint a -vadvirágkoszoru a tündér fején…</p> -<p>Az ebéd pompásan sikerült. Asztalra került a házigazda mindkét -találmánya is: az irósvajas rák és a tárkonyecetes ürüsült. -Bálvándy folyton piszkálta Mukit, hogy provokálja az elismerését, -de az most oly szórakozott volt, hogy váltig csak evett s egy -szóval sem dicsért semmit. Biztosan nem is érezte az étel izét -(mint csakhamar <i>elárulta</i>), magasabb régiókban járt a -képzelete. Ám a szapora szives koccintások folyamán végre neki -bodorodott lebüvölt szelleme és elkezdett szikrát szórni. A nőről -beszélt, az örök-nőről, aki mindig egyforma volt, ha Egyptomban -született a Fáraók körében, ha római matrónának, ha ladynek, ha -magyarok nagyasszonyának. Odáig ment, hogy bebizonyitotta, -miszerint Kleopátra tökéletesen egy tipus azzal a szegény kis -cselédleánynyal, aki szerelmi bánatában <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> marólugot -iszik… A nőnek – állitotta, – nincs megkülönböztető nemzeti, sőt -faji jellege sem, mert csak egy jellege van: a szerelem vágya. -Egyszóval homogén teremtés a nő, jelleme alig ismer -megkülönböztető, osztályozó vonalakat…</p> -<p>Zsuzsát, bármily fordulatos volt is, nem tévesztette meg a Muki -báró játszi dialektikája.</p> -<p>– Megcáfolom, báró – jelentette ki s komolyra biggyesztette -játékos ajakát, – én bennem olyan erős a faji jelleg és a -hazaszeretet, hogy képtelen lennék más országban élni.</p> -<p>– Még nem szeretett, – bátorkodott Muki megjegyezni.</p> -<p>– Talán nem, – ismerte be a leány, – de azt csak érzem, hogy -nagyon tudnék szeretni. És még se lennék idegen ország asszonya -soha-soha!</p> -<p>Bálint bárónak nem tetszett a társalgás ilyetén fordulata.</p> -<p>– Ne beszéljetek szerelemről: az komoly dolog, – mondta -kelletlenül.</p> -<p>De a huga lefőzte.</p> -<p>– Hisz épp azért beszélünk róla, mert komoly.</p> -<p>– Igaza van Bálintnak, – vette Bálvándy pártfogásába a fiát, -mert az egyszer, ha tudtán kivül is, malmára hajtotta a vizet, – -térjünk át egy könnyebb témára, ebéd közben nem jó gondolkozni.</p> -<p>Bálint elnevette magát.</p> -<p>– Igy találkoznak a nagy szellemek, – mondta, – Werner is azt -állitja.</p> -<p>– Ki az a Werner?</p> -<p>– A hires lipcsei professzor.</p> -<p>– Vagy ugy!… Okos ember lehet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Reggeltől estig dolgozik, a legtranscendentálisabb témákon -töri a fejét, komor, mint Dante s fölényes, mint Voltaire, de ha -asztalnál ül azonnal átvedlik: egy sörivó student se lehetne -nálánál bolondosabb.</p> -<p>Bálvándyt érdekelni kezdte a tudós.</p> -<p>– Mit csinál az asztalnál?</p> -<p>– Rossz vicceket, – felelte Muki. – Közben iszik, mint a lyuk, -tüsszent, csuklik és pletykázik. Az ember ilyenkor azt hinné róla, -hogy valami hirtelen meggazdagodott kefekötő. S mindezt, – -magyarázta, – azért cselekszi, hogy saját szavaival szólván, -emésztés közben végkép elvesse a tudománya gondját, mert az emberi -szervezetet, mint mondja, két irányban igénybe venni nem szabad. -Vagy a fej dolgozzék, vagy a gyomor, különben mind a kettő csak -félmunkát végezhet s mégis jobban kopik.</p> -<p>– Alighanem igaza lehet a németnek, – mondta Bálvándy. – Én -ugyan – tette hozzá humorral, – nem sokat gondolkozom ebéd után -sem, mert minek kopjak, ha nem muszáj…</p> -<p>Ezen mindenki nevetett, legjobban Bálvándy maga… Mind magasabbra -ágaskodott az általános jókedv. A minduntalan összecsendülő -kristálypoharak bongását elnyomta az emberszivek zenéje: az -életviditó, lélekszépitő kacagás.</p> -<p>Még Muki is megszépült a jókedv ragyogó fényében. Kopasz fején -persze nem nőtt meg a haja, de arcának redői kisimultak s szelid -fényt nyert a szeme.</p> -<p>Zsuzsa minduntalan vele kötekedett, amivel igen boldoggá tette a -szürkülő agglegényt. Ebéd után azonban, midőn a billiárd-szobában -egyedül maradt Bálvándyval, bekövetkezett a reakció. <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p> -<p>– Hallod-e Toncsi, kesergett egy pompásan sikerült masszé után, -– ilyen vén szamaraknak, mint mi, nem érdemes már élni sem.</p> -<p>– Dehogy nem, – tiltakozott Bálvándy barátja blazirtsága ellen. -– Hogy juthat ilyen bolondság az eszedbe egy jó ebéd után?</p> -<p>– Azt se tudom, mit ettem.</p> -<p>– Ejnye, – indignálódott a szives házigazda, – az irósvajas -rákomat se vetted észre?</p> -<p>– Hát rák volt?…</p> -<p>Bálvándy komolyan megorrolt.</p> -<p>– Majd adok én neked máskor rendes ebédet, – dohogta, miközben -lecsapta dákóját, – puliszka való neked, bivalytejjel.</p> -<p>Muki ki akarta engesztelni az érzékeny urat.</p> -<p>Ne neheztelj rám Toncsi, olyan buta vagyok ma, mint a -vágómarha.</p> -<p>De Bálvándy csak nem engedett a hosszu orrból.</p> -<p>– Dehogy is vagy te buta, hisz az ebéd alatt folyton bomlottál a -lányommal.</p> -<p>Egy mély sóhaj tört ki a nyiszlett kis báró kebeléből.</p> -<p>– Hajahaj, pajtás, hisz éppen ez az a pont…</p> -<p>– Miféle pont?</p> -<p>– Az a pont, ami gondolkodóba ejti az embert… A mi számunkra – -mondta elegikus hangon – már nem virit a szerelem rózsája.</p> -<p>– He?</p> -<p>– Nem virit a szerelem rózsája.</p> -<p>Bálvándy nem tudta magát tájékozni. (Csak nem vetett a nyütt -agglegény az ő gyönyörü hamvas leányára szemet?) <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span></p> -<p>– Ne izélj rébuszokban, – támadt rá Mukira morcosan. – Mit -akarsz te a szerelem rózsájával?</p> -<p>– Hiszen semmit, – sóhajtotta lemondással Muki, – és éppen ez az -én tragédiám. A testem megvénült, a szivem fiatal maradt.</p> -<p>– De hiszen, – vélte Toncsi egész bölcsen, – az még nem -tragédia. Elégitsd ki a szivedet és hagyj békét a testednek. Azaz -szeress ugy, mint Plátó: par distance.</p> -<p>Muki megneheztelt a tanácsért.</p> -<p>– Te, – kérdezte éllel, – beérnéd annyival?</p> -<p>– Nem érném be, – vallotta Toncsi jókedvre derülve, – csakhogy -én fiatalnak érzem a testemet is.</p> -<p>– Persze, – borongott Muki, – te nem packáztad el a -fiatalságodat.</p> -<p>– Azt biz én nem packáztam el.</p> -<p>– Könnyü volt neked, örökké itt éltél a medvék között.</p> -<p>– Irigyelsz talán?</p> -<p>– Irigyellek pajtás, – ismerte be Muki, – irigyellek. Most látom -csak, hogy megismerkedtem a gyermekeiddel, miféle hülye az az -ember, aki meg nem házasodik.</p> -<p>– Hüm?</p> -<p>– Aki meg nem házasodik…</p> -<p>– Miért jutott ez ily későn az eszedbe?</p> -<p>– Mert most láttam először a leányodat és a fiadat. Boldog apa -vagy…</p> -<p>– Abbijon, – ismerte be Bálvándy hencegve, – kevés embernek van -ilyen jól sikerült két csemetéje.</p> -<p>– Különösen a leányod, – bökte ki végre Muki elragadtatását, -hogy könnyitsen a szivén, – igazad van pajtás: csak egy tündér -lehet olyan tökéletes. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Toncsi bárónak nem tetszett ez a hevület.</p> -<p>– Jó, jó, hát gyönyörködjél benne, – figyelmeztette barátját, – -de holmi bolondságokon ne járjon az eszed, mert – magad mondod – -ahhoz már vén vagy.</p> -<p>Muki valósággal megsértődött.</p> -<p>– Csak nem hiszed, hogy megőrültem, vagy hogy gazember legyek? – -tört ki a régi becsületes lelke. – Még akkor se gondolnék ilyen -szentségtörésre, ha én volnék a római császár… Mit gondolsz, – -folytatta, – nem vagyok én romlott azért, mert rossz vagyok.</p> -<p>Az apát valósággal meghatották barátja szavainak nemes hevülete. -Kezet fogott vele.</p> -<p>– Te egy igen nemes lélek vagy, Muki.</p> -<p>Mukit, bár teljesen őszinte volt a magábaszállása, kellemetlenül -érintette ez az elismerés. Érezte, hogy már nem méltó reá. -Legkevésbé a Bálvándy részéről.</p> -<p>– Hagyd el, – mondta rosszkedvüen. – Nem érek én ma már egy -hajitófát sem. Sőt – fakadt ki maga ellen szintén öntudatlanul, – -éppen abban jár az eszem, hogy kivetkőzzem a lelkemből. Ha már -mindent, mindent vesztettem, legalább meggazdagodom.</p> -<p>Toncsi csudálkozva hallgatta barátja homályos értelmü paradox -szavait.</p> -<p>– Nem értelek, – jegyezte meg rövid szünet után. – Azért, hogy -meggazdagodjál, még nem kell kivetkőznöd a lelkedből.</p> -<p>– Haha, – s keserün felkacagott az elesett gavallér, – ebben az -országban óriási handicapteher a lélek. Itt csak a lelketlenek -boldogulhatnak; a hizelkedők, az öklelők, a ravaszok, a -gonoszok.</p> -<p>Bálvándy még jobban elcsudálkozott.</p> -<p>– Hát ezentul olyan akarsz lenni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>– Olyan.</p> -<p>Erre már elnevette magát a jólelkü ur.</p> -<p>– Ha csakugyan az lenne a szándékod, – mondta, – nem beszélnél -róla.</p> -<p>És ismét megragadta s melegen megrázta a Muki kezét.</p> -<p>– Ismertem egy urat, – mesélte közben, – az is mindig ugy -beszélt, mint te most. Dicsérte a tolvajokat és betörőket, de mikor -valaki egyszer egy homályos, bár kereskedői fogalmak szerint -teljesen korrekt vállalkozásba akarta belevinni: olyan pofont mért -eme valaki ábrázatjára, hogy majd kiugrott a szeme. Hát te is ilyen -vagy.</p> -<p>Muki észrevette, hogy az imént ugyis tovább ment a kelleténél: -meghagyta Bálvándyt jámbor hitében. Egyet csavart a fején és -elnevette magát…</p> -<p>Egy pár napig semmit se csinált Muki Bálvándon. Csak élt. Nem is -akart egyebet. Sőt akkor lett volna igazán boldog, ha elfelejtheti -vala az egész mindenséget (önmagát is beleértve): az emberküzködés -apró, céltalan piszkosságait, az élet szenvedelmeit, sőt anyagi -örömeit is. Lelke kikivánkozott csunya aszu hüvelyéből, szeretett -volna valahol a magasban lebegni, talán Zsuzsa felett, hogy -megoltalmazza, őrangyala lehessen a leánynak.</p> -<p>Egy heti önfeledt ábrándozás után azonban végre is belátta Muki, -hogy cselekednie, egy kicsiny lépéssel legalább közelednie kellene -a céljához, különben céltalanná válik a földgolyóbison való -tengődése. Most inkább, mint valaha. Érezte, hogy semmit se számit -és – számitani akart. Mindegy, akármilyen lelki áldozatok árán. A -fő, hogy hatalomra tegyen szert: <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> irigységet, megdöbbenést, -gyülöletet, avagy – tiszteletet, hálát, elismerést provokáljon. -Mindegy volt neki minden, csak sulya legyen. Akár himnuszban, akár -pamfletben, de emlegessék a nevét. Belátta, hogy nem válogathat az -eszközökben, ahhoz már nem volt sem elég naiv, sem elég fiatal… -Aztán az is sarkalta Mukit, hogy jogcimét vallja Bálvándon való -hosszadalmas tartózkodásának. Nem akart huga előtt a naplopás vagy -ingyenélés gyanujába keveredni.</p> -<p>Némi gondolkodás után azt eszelte ki, hogy felkéri Bálvándyt, -egy félig-meddig rombadőlt várkastély megtekintésére. A rom eladó -volt és csak tiz kilométernyire esett Bálvándtól. Tulajdonosa, egy -szeszgyáros mindössze tizezer forintot kért érte s a hozzátartozó -hetven holdas elparlagosodott parkért. Ennyit, vélte Muki még ő is -megreszkirozhat érte… Mert biztosra vette, hogy ezentul mindig -nyerni fog a kártyán. Más kérdés, hogy lakhatóvá teheti-e valamikor -a kastélyt. Bár bizott ő már annak a lehetőségében is. Valami démon -megtévesztette az eszét: elhitette vele, hogy minden sikerül az -emberfiának, ha Istennel szakit s a pokollal szövetkezik. Igaz, -hogy eddigi tapasztalatai e mellett szólottak. Őt is a szive tette -tönkre: hát most az eszével kell visszahóditania azt, amit a szive -miatt elvesztett…</p> -<p>Bálvándy szenvedélyes birtokbecslő volt és egész Erdélyben az -első dilettáns alkusznak vallotta magát. Örömmel teljesitette -barátja kérését. Elment vele a romhoz és a szeszgyároshoz s -kilencezer forintért kialkudta számára a kastélyt.</p> -<p>Muki egyelőre csak kétezer forint foglalót adott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> de azonnal -intézkedett, uj birtoka nevére leendő átiratása iránt…</p> -<p>A Bálvándy Antal szüz erdélyi telivér méneséből összeállitott -négyesfogat már mint hunyadmegyei birtokost röpitette uj birtokáról -Bálvándra…</p> -<p>A bamba holdvilág és a tüzes csillagok milliárdjai kisérteties -fényt szórtak az országutjára, beezüstözték az azt szegélyező fasor -leveleit… Valahol a távolban mélabus, szivfacsaró melódiákat -furulyázott, alighanem valami oláh pakulár… A közelben baglyok -huhogtak az erdő szélén és egy hirtelen kerekedett kóbor szél -fütyült… A lovak prüszköltek s dübögő patkójuk szikrákat váltott ki -az országut bazaltjából…</p> -<p>Bálvándy Antalnak, talán mert megszokta, nem volt érzéke a -természet pompája iránt. Tőle bámulhatott a hold, reszkethettek a -csillagok, furulyázhatott a pakulár: a jó urat talán még az se -hatotta volna meg, ha leszáll az égből az angyalok kara s menyei -dalszóval kiséri vala ősei kastélyába.</p> -<p>De Muki másforma ember volt. Az ő élete javarészt a kőszénfüst -és a villamosvasut rikitó csilingelése közepette őrlődött le. Rá az -ujság ingerével hatottak az örökkévaló természet örökszép játékai. -De meg szerelmes is volt, ami megtizszerezi a lélek fogékonyságát… -Muki teljesen átengedte magát érzéseinek; beleábrándozott a holdba, -részvéttel kisérte a csillagok járását, kihallgatta a csendet, -leste az örökkévalóság titkait. Bálvándy minduntalan karatyolt neki -valamit, különösen az akviziciójáról pöntyögött. De Muki rá se -hallgatott. Egy-egy sóhajjal felelt a kérdéseire.</p> -<p>A derék ur végre is megsokalta a szótlanságát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>– Mi lelt téged? – kérdezte tőle kelletlenül.</p> -<p>Muki összerázkódott. Hogy kizökkentette barátja ábrándjai szines -világából, észretért: őt magát is boszantani kezdte a -<i>gyöngesége</i>. Mert immár gyengeségnek minősitette lelke -szépségeit. Terhére voltak, utjában állottak.</p> -<p>– Ej, – válaszolt röstelkedve, – eszembe jutott egy régi -história: az zavart meg.</p> -<p>– Miféle história?</p> -<p>– … Egy gyermek ment a réten, kora reggel napsütés előtt és -gyémántot szedett. Azt hitte, hogy a füszálon rezgő harmatcsepp a -gyémánt és ez a hite teljesen elég volt neki ahhoz, hogy boldognak -érezze magát. De – folytatta Muki a meséjét, – amint igy megy, -mendegél a fiu, egyszerre csak eléje pattan az ördög: – Mit -csinálsz te fiu?… Gyémántot szedek… – Mutasd, megveszem a -gyémántodat… A fiu táskájába nyult, ahova a gyémántot gyüjtötte és -ime, semmit sem talált benne. Gyémántjait felszitta, -megsemmisitette a levegő… Sirva fakadt. Aztán oda szaladt az -anyjához és azt kérdezte tőle: – Édes anyám, miből van a gyémánt? -Az – válaszolt neki az anyja, – az ördög könyéből származik, ne -vágyjál te, fiam, gyémántra soha…</p> -<p>Bálvándy tátott szájjal hallgatta.</p> -<p>– Hol hallottad te ezt a mesét és mit akartál vele mondani?</p> -<p>– Semmit, – mondta Muki – mese, hát mese.</p> -<p>– Mégis?</p> -<p>– Ugy gondolom, az a mese tanulsága, hogy az az ember, aki -kincsek után futkos, az ördögre szorul. <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> -<p>– Szép, – mondta Bálvándy, – ez alighanem valami napkeleti mese -lesz.</p> -<p>– Az, – hagyta helyben Muki, – csakhogy, – tette hozzá, – itt -nyugaton valóság az, ami a napkeleten mese.</p> -<p>Bálvándy megcsóválta fejét, mint mindig, amikor nem értett -valamit.</p> -<p>– Nem irtál te verset valaha? – kérdezte rövid szünet mulva.</p> -<p>– Irtam. De most már gyülölöm a költeményt…</p> -<p>A kocsi befordult a faluba, a kutyák megrohanták s akkora lármát -csaptak a köznapi eseményből, mint az ujságirók, ha panamán csiptek -egy kegyelmes urat…</p> -<p>A kastélyudvaron egy rántással leszögezte a lovakat a nyalka -székely kocsis. Bálvándy és vendáge kiszállottak a hintóból.</p> -<p>Zsuzsa eléjük szaladt. Atyja nyakába ugrott s mialatt csókolta, -egy meglepő hirt közölt vele.</p> -<p>– Levelet kaptam, apa.</p> -<p>– Kitől?</p> -<p>– Charlietól, Chester-castleból…</p> -<p>Bálvándy nagyot nézett.</p> -<p>– Ejnye, hát levelezel vele?</p> -<p>– Miért ne? Angliában az nem shoking.</p> -<p>Mondta a leány és ragyogott a szeme, mint a karbunkulus.</p> -<p>– És mi van a levélben? – kérdezte az apa rosszat sejtve.</p> -<p>– Az, hogy holnap itt lesz.</p> -<p>Éppen ettől tartott Bálvándy.</p> -<p>– Ejha, hát ugy siet!… Mit irt még? <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Zsuzsa fülig pirult. Aztán lehunyta szemét és atyja füléhez -ágaskodott.</p> -<p>– Azt, hogy nem tud nélkülem élni…</p> -<p>Muki nem hallotta a szavát, de magaviseletéből megsejtette a -gyönyörü leány érzéseit. Talán a szive dobogását is meghallotta… -Belekapaszkodott egy asztal sarkába és mereven maga elé nézett. A -semmibe. Ugy állott ott, mintha kővé meredt volna; mozdulatlanul. -Majd erőt vett magán és haragosan megrázta fejét: – Most már csak -azért is, – morzsolgatta a fogai között. Aztán mosolyogva a -leányhoz közeledett és fenhangon folytatta.</p> -<p>– Lehet gratulálni?</p> -<p>Zsuzsa atyja mellére borult, de szemét nem vette le Mukiról, ugy -válaszolt neki.</p> -<p>– Ha magyar ember lesz belőle, akkor – talán…</p> -<h2>HETEDIK FEJEZET.<br /> -A baronet.</h2> -<p>Muki báró első indulatában arra határozta el magát, hogy -megszökik Bálvándról, még mielőtt az angol ur odaérkeznék. Egy -inassal be is csomagoltatta a holmiját még az éjjel, de Bálvándyval -csak másnap reggel akarta a szándékát közölni…</p> -<p>Fáradt volt, korán lefeküdt. De álom nem jött a szemére. -Fülledtnek érezte a szoba levegőjét, ablakot nyitott… A hold egy -széles sárga sávot huzott a szoba padmalyára. Reszkető, sápadt -fénye szinte megelevenitett <span class="pagenum"><a name="Page_72" -id="Page_72">-72-</a></span> egy bronzalakot, amely egy antik -almáriom tetején parádézott s valami félmeztelen olasz énekes -leányt ábrázolt.</p> -<p>Az álomkereső urat boszantotta a bronzlány mezitelensége Eszébe -jutottak róla a céda nők, mind valamennyi, akit életében valaha -ölelt. Azoknak tulajdonitotta fizikuma korai hanyatlását. Szivére -ránehezedett a késői megbánás keserüsége s gyülöletet váltott ki -belőle. Első, ugyszólván diákkori szerelme, a kis Ilonka, -pillanatnyi önfeledt kézszoritásán kivül egyetlen valóban tiszta -szerelmi emléket sem tudott felverni a multakba kalandozó -képzelete. Tulajdonképen fogalma sem volt az eszményi nőről, mig -meg nem látta Zsuzsát. Addig egyáltalában eszébe se jutott, hogy -foglalkozzék a nőiség csudálatosan boldogitó varázsának -analizisével. A szép, kedves szüzek, finomlelkü dámák elmentek -mellette, anélkül, hogy észrevette volna őket… Léha volt, -bolond!…</p> -<p>… Most Zsuzsa előtt megtorpant végre. Eléje szökött az erdei -tündér, megbüvölte varázspálcájával: kinyitotta szemét. Haj de most -már, mit ér a kijózanodása, mikor végzetes könnyelmüsége többé nem -volt helyrehozható!…</p> -<p>… A bronzleány szemébe vigyorgott incselkedő szemérmetlen -kacsintással, odakinálta neki vérpiros ajakát… „Jer és ne -ábrándozzál a holdvilágba, öledbe kuszom és véresre csókolom az -ajkadat. Én vagyok a te igazi párod, az ártatlanságnak -csillagsugarakból szőtt fátyolát a te szentségtörő kezednek nem -szabad megilletnie, mert a te vágyadtól megriad a szüziesség…“</p> -<p>Muki kiugrott ágyából s a nélkül, hogy gyertyát <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> gyujtott -volna, leemelte az almáriumról a holdvilág fényében fürdő -bronzleányt és egy sötét sarokba állitotta. Szégyellette az -eszelősségét, de másképp nem tehetett. Nem tudott a szobortól -aludni, holott okvetlenül ki akarta magát pihenni… Bezárta az -ablakot, elsötétitette a szobát egészen. Erre nemsokára el is -aludt.</p> -<p>Parancsához képest nyolc órakor költötte fel az inas. Muki -ablakot nyittatott és magával hozott gummikádjába vizet hozatott. -Mig Gyurkó (az inas) oda volt a vedrekkel, kikönyökölt az ablakba, -ugy, ahogy volt, hálóingben, friss levegőt szini… De egyszeribe -visszahőkölt. Szobájának ablaka a virágoskertre nyilott s egy -karcsu leány járt a rózsák között: Zsuzsa. Haja vastag fonadékban -omlott le a vállán, kezében kerti olló. Rózsát szüretelt. Olyan -volt, mint egy játékos kis leány, vagy – mint egy nagy -csudapillangó, amely repesve válogat a virágban…</p> -<p>Gyurkó meghozta a vizet két hatalmas vederben s megtöltötte vele -a kádat. Muki beleült s egy uritök nagyságu szivacsot nyomkodott a -feje bubjára. Nagyon fájt a feje. De nem segitett rajta a szivacs. -Egy kis dögönyözés kellett volna neki.</p> -<p>– Tudsz-e te masszirozni Gyurkó?</p> -<p>– Mi a fene az, instállom? – kérdezte Gyurkó tőle telhető -tisztességtudással.</p> -<p>– Ide gyere fiam és gyurd meg a fejemet</p> -<p>A kis inas megijedt a különös parancstól.</p> -<p>– Nem gyurtam én még, instállom, fejet soha.</p> -<p>– Hát majd fogsz most… A markoddal nyomni fogod, ahogy birod, a -hüvelykujjaddal meg kenegeted a kopasz felét, meg a nyakamat… Ugy, -ni, látod… Ne kiméld… <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Nem kellett Gyurkót biztatni. Ha olyan a gusztusa a méltsás -urnak, – gondolta magában, – hadd emlegesse meg a marka -keménységét. Szinte puhává dörgölte Muki fájós fejét.</p> -<p>– Elég az ebugatta! – szisszent fel a páciens, midőn megelégelte -a torturát, – kitéped azt a kis maradék hajamt is…</p> -<p>Kiugrott a kádból és ledörgöltette magát. Gyurkó az -oldalbordájával és vékonyka lábszárcsontjaival is csak ugy bánt, -mint a fejével. Muki beleizzadt a kezelésébe, de éppen az kellett -neki, az izzadsággal együtt kiköltöztek fejéből és egyéb -alkatrészeiből a fájdalmak is.</p> -<p>– Derék sintér vagy, Gyurkó, nesze öt pengő.</p> -<p>– Jaj, kezit csókolom a méltóságos urnak, – ujjongott az oláhba -ojtott székely legényke, ha köllök, csak szólni tessen, tok én még -fenébb is lenni.</p> -<p>Muki elnevette magát és kiküldte a kis inast. Aztán -felöltözködött. Először a fejét, a kusza fejét szedte rendbe, -kivülről is. A tarkóján duskáló háromszáz szál haját gondosan -fölpomádézta a feje bubjára, rakoncátlan, tömött bajuszát meg -megtanitotta becsületre, aztán megberetválkozott és lenyirta az -orrából kikandikáló szőrszálakat.</p> -<p>Éppen ezen a müveletén csipte rajta Bálvándy.</p> -<p>– Ejnye a milliomát! – támadt rá vendégére megbotránkozva. – Azt -mondják a cselédek, hogy meg akarsz szökni. Pedig innen ma el nem -mégy, az ebugatta, mert szükség van reád.</p> -<p>Muki kifujta az orrát, mert csiklandozta az olló.</p> -<p>– Mi szükség lehetne rám?</p> -<p>– Az, hogy ugy beszélsz angolul, mint a szarka, <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> hát ne -hagyj magamra azzal a brit urral, mert én egy szót sem vallok a -nyelvén.</p> -<p>– Majd beszélnek vele a gyerekeid…</p> -<p>– Oszt ne tudjam, mit?! – heveskedett a jó báró. – Az ellen -protestálok. Itt maradsz tolmácsnak, punktum.</p> -<p>– Fáj a fejem, – okvetetlenkedett Muki.</p> -<p>– Nem fáj, – tagadta Toncsi.</p> -<p>– Hát – vallotta be Muki bizonyos viszonylagos jókedvvel, – -csakugyan nem fáj, csak fájt.</p> -<p>– Látod, hogy jobban tudom, – konstatálta Bálvándy. – Azért -akartál te megszökni, mert félsz az angoltul.</p> -<p>– Tán te félsz!</p> -<p>– Én félek: azt nem is tagadom. Annyi az angolban a cerimónia, -hogy a magamforma egyszerü magyar nemes azt se tudhatja, mikor -sérti meg a becsületét. Torbágyi grófot, – mesélte Toncsi, – aki -közöttük élt egy félesztendeig, kibulnoardirozták a klubjából, mert -kisült, hogy rókát lőtt. Tudniillik, rókát lőni becstelenség -Angliában. Hát ezek után honnan tudja az ember, hogy mi nem az?</p> -<p>– Hehehe.</p> -<p>– Ne nevess, mert ugy se fogatok be neked.</p> -<p>Muki engedett az erőszaknak: Bálvándon maradt. Különben is -kialudta sötét gondolatait, most már ugy gondolkozott, hogy -tulajdonképpen érdekében is áll megtudnia, hányadán áll Zsuzsa az -angol urral. Az apa könnyebben mozgósitható, ha leánya kiröpül a -fészkéből. Aztán meg (a maga szempontjából) teljesen mindegy lehet -neki, hogy kinek a felesége lesz Zsuzsa, ha egyszer ugy se lehet az -övé. Belátta, hogy valami <span class="pagenum"><a name="Page_76" -id="Page_76">-76-</a></span> ostoba, céltalan irigység zavarta meg -éjjel a fejét. Az ilyen gyengeségekről pedig le kell szoknia, -különben nevetségessé teszi magát.</p> -<p>– Jó, – mondta mosolyogva, mi közben szivarkára gyujtott, – itt -maradok még két napig és megudvarolom az angolodat.</p> -<p>– Éljen a fejedelem! – örvendezett Bálvándy. – Ezt meghálálom -neked.</p> -<p>Azzal szelesen kiszaladt a szobából és saját (de szóról-szóra -nem veendő) szavaival szólván, szétütött a kertészlegények, kukták -és inasok között, hogy jól végezzék a dolgukat, mert olyan vendég -áll a házhoz, aki magánál a római pápánál is válogatósabb.</p> -<p>Lett is, mire a baronet megérkezett, olyan rend a kastély körül, -hogy (ez meg már a Gyurkó kifejezése): lelegelhette volna akár a -gyöpöt is.</p> -<p>Bálint kiment eléje atyja legszebb ötös fogatán. A vén Miska -kocsis fejébe persze nem nyomtak vaskalapot, mint Angliában szokás, -(azt ugy se türte volna a Miska feje) – de annál rangosabb volt a -lovak ezüstveretü sallangos hámja: valóságos napkeleti fényt -árasztott az ekvipázsra. Aztán az erdélyi mokányoknak sem kellett -magukat szégyelleniök: oly haragos tüzzel és mégis könnyed -eleganciával, mint azok, nincs az az ánglius ló, ami nekimenjen a -hegynek. Holott csupa görbe világ volt az állomáshoz vezető ut. -Charlie alig győzte csudálni a nemes állatok akcióját és -kitartását. Pedig annak nemcsak a lovakon járt az esze… Mikor a -várkastély csonkatornyu bástyája kibukkant a várkert égbe nyuló -jegenyesora hézagán, nem is gondolt ő többé se lóra, se azokra az -erdélyi világi tündér-mondákra, amelyekkel Bálint az egész -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> uton traktálta: attól a pillanattól -kezdve, hogy megpillantotta az ő tündére regényes fészkét, -elbujhattak tőle a Bálint tündérei a világ egész lóállományával -együtt. Szive elkezdett kopogni s leányosan üde s mégis férfias -arcát vérrel öntötte el.</p> -<p>– Tehát megérkeztünk, – mondta magában mély megilletődéssel.</p> -<p>– Itthon vagyunk, – konstatálta Bálint, midőn átrobogtak a -kastélyhidon s egy Angliában eltanult kemény shake-hands-szel -üdvözölte vendégét. – Isten hozta nálunk, tekintse szegényes -hajlékunkat a maga házának.</p> -<p>– Ez nem szegényes, – udvariaskodott a fiatal gentleman.</p> -<p>– Ugyan, – tiltakozott Bálint szerényen, – az önök castleja -hat-akkora.</p> -<p>– Nagyobb, – ismerte be Charlie – de ez szebb: csupa stil és -érdekesebb: csupa történetet lehel.</p> -<p>Ezt már nem is udvariasságból, meggyőződésből mondta. Láthatólag -kellemesen érintette a Bálvándy-rezidencia uri előkelősége: a vár -borostyán-koszorus bástyái, merész kiszögellései, tornyai s a -várkert évszázados hársfáinak s magas kőfalának zordon pompája. -Csak egy pillantást vetett maga körül, aztán hogy meglátta Zsuzsát -is, nem pillantott többet egyebüvé. Még a lábára sem. Majd -megbotlott a kocsi hágcsójában, midőn kiszállott…</p> -<p>Zsuzsa a kastély gótstilü ajtajában fogadta a ház vendégét, -atyja oldalán. Egyszerü kék delain ruhát viselt. Fényes vasszin -haja évszázados magyar divat szerint, hármas koszoruban övezte -csillogó fehér homlokát. Nagy, riadt szeme lágy fényben uszott. Öle -telisdedtele <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> virággal: olyan volt, mint a szép -leánynyá varázsolt mesebeli rózsabokor.</p> -<p>A viszontlátás első pillanatában elpirult Zsuzsa s leeresztette -szemhéját Charlie előtt. De amint közeledett hozzá az ifju, mind -elfogulatlanabb lett: ajka mosolyra nyilt s felkacagott a szeme -is.</p> -<p>Charlie egy mély szertartásos bókkal üdvözölte, aztán kérdő -mosolylyal az ajkán, a háziurhoz közeledett.</p> -<p>Bálint bemutatta az atyjának. Ugyancsak szertartásosan.</p> -<p>– Charlie, baronet of Percy, my friend, Anthony baronet of -Bálvándy, my father.</p> -<p>Bálvándy kissé megszeppent a parádés kezdettől, de azért -véletlenül eltalálta az angol izlést. Megmarkolta vendége kezét és -elkezdte rángatni, ahogy csak birta. A baronet visszarángatta -ugyancsak teljes erővel, amiből legott megtudta Bálvándy, hogy nem -csinált hibát. Örült is a sikerének nagyon. Még a szava is megjött: -kivágta azt a német frázist, amit még reggel eszelt ki vendége -beneventálására:</p> -<p>– Kriszti Gott, mein lieber, freut mich dich kennen zu -lernen…</p> -<p>Kölcsönös hajlongások… Aztán végre sorra került Zsuzsa is.</p> -<p>Az ő istenhozottja igen egyszerü volt. Egyszerü és fönséges, -mint az anyatermészet maga, amelynek egyik legtökéletesebb remeke -volt. Még csak kezet se fogott Charlieval, mint ahogy a konvenció -diktálta volna, csak átöntötte rózsáit a maga öléből az ifju -ölébe.</p> -<p>– Ez a magáé: magyar virág… <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Charlie, eme közvetlenség feletti gyönyörüségében dehogy tudott -volna kifejezést adni érzéseinek. Még ha lord Byronnak született -volna sem. Holott világéletében sem irt egy sor verset sem. Ki is -zökkent a baroneti méltóságából ugy, mint az egyszeri diák, aki -rossz sédát huzott az érettségi vizsgán s mindössze egy mondatot -tudott, hát azt variálta egy félóráig, hogy legalább a szája -mutasson valamit. Ilyenképen svindlizett Charlie azzal az egy -mondattal, ami az eszébe jutott.</p> -<p>– Oh, very nice… very nice indeed the hungarian flowers… the -flowers in Hungary… I am charmed of it. (Óh igen szép… valóban igen -szép a magyar virág… a virág Magyarországon… el vagyok -ragadtatva.)</p> -<p>– Akkor ne gyürje össze szegénykéket annyira, – figyelmeztette -Zsuzsa (angolul természetesen), – mert megtalálják szurni… A rózsa -szur.</p> -<p>– Ah pardon, – mentegetőzött az angol gavallér, – észre se -vettem, hogy ugy szorongatom.</p> -<p>És zavartan mosolyogva nézdelt szerteszét, hogy hová is rakhatná -a virágjait, mert hisz ugy se maradhatnak az ölében addig, ameddig -el nem hervadnak.</p> -<p>Zsuzsa észrevette a zavarát, megfogta a karját.</p> -<p>– Jöjjön velem, ha virágot adtam, gondoskodni fogok -virágtartóról is.</p> -<p>Mintha csak virágtartónak idézték volna: épp ebben a pillanatban -lépett ki a kastélyból Muki.</p> -<p>Zsuzsa neki is bemutatta a baronetet. Az kezet nyujtott volna -Mukinak, de nem lehetett a virág miatt.</p> -<p>Muki ötletes embernek bizonyult. Elszedte az angoltól és (hogy -szabadon parolázhasson a jobb kezével), <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> balkarjára -vette a virágjai felét. Ezzel felszabadult a Charlie jobbja s -megtörténhetett a parola.</p> -<p>Egy pár perc mulva pedig megtörtént (még pedig az egész uri -társaság közremüködésével) a virágok elhelyezése is. Egy rózsát a -Charlie gomblyukába tüzött Zsuzsa, a többit pedig vékonynyaku -szines üvegkancsókba ültette a Bálvándy-család és hüséges -vendége.</p> -<p>Általában igen okosan viselte magát Muki, nem vágott pofákat, -teljesen megemberelte magát. Még vicceket is gyártott, rosszakat -ugyan, de angolokat, tehát meg lehetett neki bocsátani a -kvalitásukat. Ezen a véleményen lehetett Albion fia is, mert -meghazudtolva a fajtája hirét, oly jóizüeket nevetett a Muki -mókáin, hogy majd kicsordult a könnye.</p> -<p>– Nini, – jegyezte meg Toncsi báró halkan, – hisz ez egy egész -derék fiu, angol létére még nevetni is tud…</p> -<p>A teritett asztalnál még nagyobbat lépett Charlie házigazdája -kegyei felé. Egy az, hogy valóban derekasan megfelelt a teli -pohárnak, más az, hogy kétszer is megismételte az irósvajas -rákot.</p> -<p>– Ez ember! – dicsérte meg suttyomban a mellette ülő Muki felé -vágva a fejével.</p> -<p>Ez nem is sejtette, hogy a jó báró miből meritette a -lelkesedést.</p> -<p>– Az hát, – hagyta helyben morcosan, – ki mondja, hogy nem -az?</p> -<p>– Olyan otthonosan érzi itt magát, – folytatta Bálvándy, – akár -csak a szomszéd faluban született volna.</p> -<p>– Eh, – kicsinyilte le Muki, – neked imponál az, ha valaki -messze született? <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>– Nem arról van szó, hanem hogy egy csöppet sem -pöffeszkedik.</p> -<p>– Miért pöffeszkednék? Vagyunk mi olyan urak, mint ő.</p> -<p>– Hiszen persze, hogy persze, de…</p> -<p>Benne maradt a mondat vége, mert megijesztette a fia.</p> -<p>– Ugyan kérlek, – intette ez az apját, – még észre találja -venni, hogy róla beszéltek…</p> -<p>Azt nem vette észre Charlie, mindazonáltal házigazdája iránti -figyelemből franciára forditotta a szót. Nem igen illett ugyan a -szájába, de hát a Bálvándyéba se igen illett az: francia tudásukat -illetőleg teljesen egy rangon volt a két férfi, azzal a -különbséggel, hogy Charlie a szavak nyakát tekerte ki, Bálvándy meg -a mondatokét. De megértették egymást, a többi meg nem lényeges. -Antal ur medvét és zergét igért előkelő vendégének a puskája -hegyére, az meg ugy örült eme kilátásnak, mint gyermek a -krumplicukornak… Egyáltalában minden csekélységnek örült Charlie, a -feszességnek nyoma se látszott a modorában… Bár hiszen az is lehet, -hogy a maga hazájában nyelte a halcsontot, csak a Zsuzsa közelében -lett bohó gyerekké…</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy a baronet nagyon kedves volt Bálvándon s -mégis előkelő, amitől Mukinak ismét kiujult a spleenje. Hiába -erőlködött, minduntalan elárulta az angol fölényén való -boszuságát.</p> -<p>Nem is győzte a tettetést egy napnál tovább: másnap csakugyan -elutazott Budapestre. De az utolsó órában még megkínozta a barátja. -Félrehivta a kert egy borostyános sarkába, s titokzatos hangon, -mintha összeesküvésre akarta volna csábitani, ezt a kérdést intézte -hozzá: <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Te… te Muki, mit szólsz az angolhoz?</p> -<p>– Mit szóljak? – válaszolt ez befelé dühöngő, de kifelé csak -remegő hangon. – Azt, hogy egy rengeteg nagy és jólelkü kamasz.</p> -<p>Bálvándy aprókat kacagott.</p> -<p>– S a leányomhoz? – kérdezte.</p> -<p>Muki elkomolyodott.</p> -<p>– Róla – mondta, – az a véleményem, hogy a baronetnek a felesége -lesz.</p> -<p>Toncsi báró megvakarta a tarkóját: örült is, nem is.</p> -<p>– Tudod-e, hogy annyi pénze van annak a fiunak, hogy megvehetné -akár az egész Hunyadmegyét.</p> -<p>– Az neki jó.</p> -<p>– Jó lenne az – jegyezte meg Bálvándy – Zsuzsának is, csakhogy -egy baj van.</p> -<p>– Mi no?</p> -<p>– Az, hogy az angol aligha fog akarni ideköltözködni, Zsuzsa meg -angol asszony nem akar lenni.</p> -<p>– Eh, az nem biztos, – állitotta Muki hevesen, mert már igen -elhatalmasodott rajta az idegessége.</p> -<p>Véget is akart vetni a reá nézve kínos párbeszédnek. De Toncsi -belekapaszkodott.</p> -<p>– Jól van, jól, – folytatta az apró kínzást, – de nekem tudnom -kell, hogy mi a biztos, mert gondos apa létemre nem türhetem, hogy -az én leányommal csak per puff flirtöljön valaki, ha maga a nap -édes fia is.</p> -<p>– Ne izetlenkedjél, – gorombáskodott most már Muki egész -nyiltan, – Zsuzsa bárónő jobban eltalálja azt, hogy mi szabad, mi -nem, mint a világ valamennyi gondos papája.</p> -<p>– Gondolod? <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Tudom…</p> -<p>– Persze te elfogult vagy vele szemben, jobban tetszik neked, -mint más.</p> -<p>– Jobban, – vallotta be Muki esztelen vakmerőséggel, szinte -kihivóan. – Szerelmes vagyok bele.</p> -<p>– Bolond!</p> -<p>– Te piszkáltad ki belőlem… Hát most már tudod…</p> -<p>Muki egész kikelt az arcából érzései nyomása alatt. Bálvándy, a -helyett, hogy megharagudott volna rá, megszánta.</p> -<p>– Ejnye, ejnye, – motyogta részvéttel, – bocsáss meg pajtáskám… -igen sajnálom, hogy nem vagy fiatal.</p> -<p>– Ne sajnálj te engem, – utasitotta vissza Muki a részvétet -gőggel, – majd kárpótolom én magamat más uton.</p> -<p>– No csak no, valami bolondot ne tégy.</p> -<p>– Ne félj te attól… az én vérem tele van akarattal, minden -cseppje az égbe kiált kárpótlásért a multban elvesztettekért. -Bolond voltam, – fakadt ki hihetetlen szenvedelemmel, – őrült: -szerettem az embereket!</p> -<p>Bálvándy persze nem értette, hogy miért legyen őrült az, aki az -embereket szereti. Akkor ő is az lenne. Holott nem csinált neki a -szive soha semmiféle galibát. Nyugodtan, boldogan élt, életének -ugyszólván csak egy igazi nagy szomorusága volt. Hogy eltemette -szépséges párját, hüséges hitvesét. De még ez a fájdalom se -hasogatta sokáig a szivét. Belenyugodott Isten végzésébe. Ugy volt -megteremtve: egészséges lelke csupán egyensuly volt, merő harmónia. -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Az élet viharja ilyen emberekben nem tud kárt tenni. A magasabb -intellektus, a müvészlelkek tagédiája a nagy viharok…</p> -<p>… Muki összeölelkezett Bálvándyval, kezet fogott Charlieval, -Zsuzsával és bátyjával, aztán egy utolsó pillantást vetve a rózsás -kertbe, ahol utoljára látta Zsuzsát egyedül, a virágai között: -kocsiba ült.</p> -<p>Miska kieresztette a suhogót és minden becsületes ok nélkül -végignyalta vele a türelmetlen pejeket.</p> -<p>… Elrobogott a fogat.</p> -<h2>NYOLCADIK FEJEZET.<br /> -A bakk.</h2> -<p>Muki örült az egyedüllétnek, érezte, hogy Bálvánd nem neki való -hely. Nagyon egyszerü, nagyon előkelő. Pihenésre, nyugalomra -csábit, de nem nyujthat neki gyötrelemnél egyebet… Hiába, már olyan -az ő sora, mint a morfinistáé. Agyonhajszolt, kimerült idegeit csak -egy ujabb adag méreg: lelketölő emberhajsza csillapithatja le. A -csendes, eszményi boldogságot már nem állja ki a szervezete…</p> -<p>Nagyváradig egyedül utazott egy vasuti fülkében. Folyton -cigarettázott és terveket szőtt. Azon volt, hogy kiverje eszéből a -Bálvándyakat. S ez sikerült is neki. Váltig azon gondolkozott (s -életéből vett példákkal illusztrálta, erősitgette gondolatait), -miféle tulajdonságok szükségesek ahhoz, hogy az ember a mások -nyakára nőjjön… Utóbbi időben különben mindig ezzel a témával -küzködött, de végleges megállapodásra <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> nem tudott -vergődni. Megcsinálta aforizmáit, szigoru elvekké kögitette -tapasztalatait, mégis nyugtalan volt magábaszállása pillanataiban… -Nem felejtett-e el valamit?… Nem hibázta-e el valahol?… Hátha -eredendő örökölt kvalitások nélkül meg se lehet tanulni az élet -müvészetét: minden igyekezete hiábavaló lesz: a lelkével való -harcban az első nagyobb összecsapásnál összetörik?!…</p> -<p>… Eh, – kergette széjjel hosszas tépelődés után bátortalanitó -aggodalmait, – az ember mindenre képes, ha akarni tud. És csupa -véletlen, hogy valaki jó-e, vagy rossz. Rablók között rablóvá nő a -gyermek. Képmutatóvá a képmutatók között. Ő vakok között tengődött -s vak volt maga is, mig unokahuga, egy leány, le nem szedte -szeméről a hályogot… Micsoda portentum is az a nő! – füzte tovább -gondolatai fonalát. – Csupa groteszk az akarata, a hite, szinte -természetellenesek, lehetetlenek a vágyai!… És ő mégis szövetkezett -vele! Sőt bizonyos pillanatokban még bizik is benne, hogy -keresztülviszi akaratát… Miféle szuggesztiv ereje van az -elszántságnak, hogy hihetővé tudja tenni a hihetetlent is!</p> -<p>… Bármint lesz is – vélte Muki – az Ágnes tervével: egy -bizonyos. Az, hogy ő már megkapta belőle a maga jutalékát, anélkül, -hogy csak egy érdemleges lépést is tett volna a megvalósitása felé. -Annak köszönheti, hogy kinyilt a szeme s akarni megtanult. A terv -megbukhatik, de ő már megszedte a gyümölcsét az Ágnes tudtán kivül -és háta mögött… Nem akarja a hugát megcsalni, nem. Annyit megtesz -neki, hogy helybe hozza neki kiszemelt áldozatát, ha lehet. -Elnyerheti a pénzét is. De aztán egy lépéssel sem megy <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> tovább. A -férjkeritő nevetséges szerepére nem vállalkozik.</p> -<p>Hovatovább szinte boszantani kezdte Mukit, hogy annyit és oly -komolyan foglalkozik az Ágnes hóbortjával s hogy a maga érdekétől -nem tudta azt elválasztani. Mert tulajdonképpen mit törődik ő -azzal, hogy férjhez megy-e a vénleány, vagy pártában marad! Az az ő -dolga. Neki talán még inkább az állana az érdekében, hogy kudarcot -valljon a terve…</p> -<p>Eszébe jutott a jólelkü erdélyi ur s az a kedves, ártatlan -miliő, amelyben élt. Lehetetlen volt Ágnest oda beleképzelnie… -Micsoda pusztitó robbanás támadna a nyomán! Az a nő háborusággá -változtatná azt a dicső nyugodalmat, amely a kis család felett -uralkodott, kiszakitaná a szivekből az együttérzést, a szeretetet, -egyszóval felrobbantaná a családi szentélyt s poklot varázsolna a -helyébe. Mert olyan a lénye: nem tür meg a magáén kivül akaratot. -Holott a Bálvándy családot éppen az tette oly előkelővé, hogy -minden egyes tagja tisztelte a másikának érzését…</p> -<p>Muki nagyot kacagott a fantáziája alkotta képen. Aztán elfujta, -mint a buborékot… Ugy se válik, vélte, valósággá soha. Arra nem is -akart gondolni, hogy mi sors várna Zsuzsára, ha mégis meg találna -valósulni…</p> -<p>Szépen edződött a Muki szive, akár a bessemer acél. Észre se -vette, hogy immár csupa arcátlan cinizmus, lelketlen gazság volt -minden gondolata. Két hónappal ezelőtt lelőtte volna azt az embert, -aki lelke eme fordulását megjósolja vala, ma pedig talán nem is -emlékezett már arra, hogy milyen volt valamikor…</p> -<p>Indokolva volt a Muki elváltozása: az esze felmentette -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> őt… Jó akart lenni: az élet nem engedte, -hogy jó legyen… Meghibbant az itélőképessége, lecsuszott az erkölcs -talapzatáról. El volt veszve, midőn azt, hitte, hogy meg van -mentve.</p> -<p>Az életkedve azonban megjött a fordulónál. Önérzetével és -vágyaival együtt. Szinte megfiatalodott. Igaz, hogy mértékkel élt, -vigyázott az egészségére, mint egy bugris, kiszámitotta lépéseit. -Egyszóval rászoktatta magát az önfegyelemre. S csak nagyritkán -billent meg (mint Bálvándon is) uj lelke mérlege. Szeretett igy -élni: kiszámitva, rendezett viszonyok között, okosan. Bizonyos -tempóval, ami önkénytelenül tekintélyt provokál…</p> -<p>Alig várta, hogy felmehessen a kaszinóba és a klubba. Az utóbbi -volt ugyan az igazi müködési tere, de, vélte helyesen, a kaszinót -sem szabad végképp elhanyagolnia. Még ráfognák, hogy kikopott -belőle, holott erősebben ült benne, mint valaha. Aztán nem szabad -lemondania a nagy urak társaságáról, az egy bizonyos patinát ád az -embernek, eltekintve attól, hogy esetleg magasabb céloknak forrása -lehet…</p> -<p>Azonban mielőtt ujra belevetette volna magát a nyilvános élet -árjába, eszébe jutottak a magánügyei. Eddig nem sokat törődött -velük, sőt végképp átháritotta a birtoka s a rajta levő adósságok -gondját a bérlőjére. Az fizette a kamatokat és az adókat egyenesen -a bérösszegből, ami csak éppen hogy fedezte az évi terheket és -átfutó kiadásokat. A mult esztendőben például nyolc forintot kapott -Muki a birtoka után. Igaz, hogy a bérlőjét nem számoltatta meg. -Attól félt, hogy megcsalta s kisülvén a turpissága, megszökik neki. -Akkor pedig mitévő legyen? Mert ki tudja, kap-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> jobb -bérlőt? Tulterhelt birtokot szolid ember nem szokott bérbe -venni.</p> -<p>Hát nem félt már Muki ettől sem. Vakon bizott a szerencséjében, -uj életrendje természetes következményének tartotta azt.</p> -<p>Erélyes levelet irt Koller Adolf urnak (a bérlőjének): jöjjön -azonnal Budapestre és terjeszsze eléje mult évi és ez idei -számadásait. Feltette magában, hogy egy krajcárt sem enged el -neki.</p> -<p>És bevált az erélye: ezerötszáz forintot nyert vele. Kisült -ugyanis, hogy ennyivel tévedett az árendás ur. És még csak meg se -haragudott érte, hogy rajtacsipték: fizetett, mint a köles, sőt -lejáró bérlete megujitását is kérte. De ezt a kivánságát már nem -teljesitette Muki.</p> -<p>– Köszönöm, – mondta, – majd talán magam gazdálkodom…</p> -<p>Ilyen vakmerővé lett Muki. Hat hónappal a bérlet lejárta előtt -arra számitott, hogy átvételkor meg lesz a beruházásokra szükséges -ötvenezer forintja is… Nagyban fog kártyázni – volt a titkos -gondolata – és a lóversenyen is fog nyerni… Annak is meg van a maga -titka… Idáig nem hitt benne, most már abban is hisz. Nevezetesen a -turfsvindlikbe… Készpénznek kezdte venni mindama gazságot, amit -emberről és embertől valaha hallott. Hogy kivetkőzött a -becsületéből, nem hitt többé a becsületben: képzelődésnek, -látszatnak vallotta azt.</p> -<p>Szomoru, de ezen a ponton némileg igaza volt…</p> -<p>Mikor bálvándi utja után először lépett a kaszinóba, valóságos -becéző örömmel üdvözölték régi kártyás barátjai, akiktől pedig, hej -de mennyi orrot és szekaturát <span class="pagenum"><a name= -"Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> kellett annak idején, mig -adósuk volt, eltürnie. Ötszáz, ezer, kétezer forintért. Nem volt -becsülete! És most, hogy kifizette tartozásait: egyszeribe lett. -Ötszáz, ezer, kétezer forint hiányzott a becsületéhez: a nagy urak -szemében ennyit ért az egész.</p> -<p>Azzal, hogy miképp szerezte meg a vételösszeget, senki sem -törődött. A belső becsület nem vág bele a klubok szakmájába. A -gondolat, ha szennyes is, szabad. Sőt bizonyos fokig szabad a tett -is, csak a formát nem szabad szem elől téveszteni. Vannak -társadalmilag szentesitett bünök is, hiszen alapjában véve a -kártyázás se egyéb. A kozák elnyerheti a gyámoltalan részeg ember -vagyonát anélkül, hogy anathemát kiáltana rá a társadalom…</p> -<p>… Egyszóval, hangos hujjahóval és apró ölelgetésekkel fogadták -Mukit a kaszinóban régi barátjai. Pénzt sejtettek-e nála, vagy -csakugyan megszerették, nem süthető ki, csak annyi bizonyos, hogy -mindjárt meginvitálták egy kis bakkra.</p> -<p>Muki luteránus feleletet adott.</p> -<p>– Majd meglátom, csak fogjatok hozzá, talán belépek később.</p> -<p>A lelke azonban a következőképpen monologizált: „Majd bizony -vaktában kötélnek állok néktek!… Persze nem tudjátok, hogy megjött -az eszem… Először hadd látom a kártyátok járását. A mellé fogok -ülni, aki pechben van. Igy csinálja a bakk-király is és milliókat -nyer a metódusával. Hát mért ne utánoznám őt, mikor magamat -utánoznom ugy se szándékom többé?…“</p> -<p>… A kártyások leültek egy külön szobában a bakk-asztalhoz. A -játék megkezdődött. Muki szétnézett <span class="pagenum"><a name= -"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> a billiárd-teremben. Eleinte -nem volt szándéka tekézni. Bár szeretett játszani. Az ugynevezett -elegáns játékosok közé tartozott, akiket nem az eredmény izgat, -hanem a játék stilja és szépsége. Egy hozzá hasonló <i>hazardőr</i> -mellé szegődött s tudván, hogy nagy pénzbe játszik, rokonérzéssel -szurkolt neki. De csak öt percig. Aztán már boszantani kezdte a -protegáltja könnyelmüsége. Bele is szólt a játékába.</p> -<p>– Hogy kockáztathat meg valaki ilyen kunsztokat, mikor pénzbe -megy a játék? Ez a tiszta harakiri.</p> -<p>Nevettek a prédikációján.</p> -<p>– Haha, – gunyolta ki Bálinty báró, aki az ellenfélnek szurkolt, -– bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejü.</p> -<p>Muki nem vette rossz néven a tréfát, szatirikusan mosolygott. -Tettel akarta Bálintynak bebizonyitani, hogy nem a levegőbe -csiripel.</p> -<p>– Nem játszanál velem egy százast?</p> -<p>– Szivesen… Mennyi foglalót adjak?</p> -<p>– Semennyit, pénzbe szeretnék veled játszani.</p> -<p>Bálinty nem értette a Muki logikáját.</p> -<p>– Különös – jegyezte meg – rendesen elfogadod tőlem a husz -foglalót s most, hogy pénzbe akarsz velem játszani, -visszautasitod?… Könnyelmü fiu vagy te, Muki.</p> -<p>– Meglátjuk… Száz forint a tét s minden pointért külön egy -forint.</p> -<p>Bálinty nevetett.</p> -<p>– Volenti non fit iniuria; ego non contradico…</p> -<p>A Bálinty játékstilja éppen az ellenkezője volt a Muki rendes -játékmodorának. Megnézte a labdát, ráágaskodott, célozgatott, -mércsikélt a tekeasztalon, <span class="pagenum"><a name="Page_91" -id="Page_91">-91-</a></span> egyszóval tudásával arányban nem álló -gonddal játszott. S ezzel többnyire legyőzte a nálánál sokkal -ügyesebb tekézőket is. Muki is ezek közé tartozott. Jóllehet -rendesen husz foglalót kapott tőle, soha egyetlen játszmát sem -nyert meg ellene, bár első pillanatra kitetszett a stiljából, hogy -ügyesebb.</p> -<p>Ám ez alkalommal végképp lemondott Muki a stilról. Csakugy -megnézte a tekét, ágaskodott, mércsikélt, mint ellenfele. Egyszóval -teljes mértékben kiaknázta a tudását: a haszonra pályázott.</p> -<p>És fényesen megnyerte a játszmát: hatvan egész egységgel.</p> -<p>Bálintyt elöntötte az epe. Kitette százhatvan forintnyi -veszteségét a tekeasztalra s maga elé morgott.</p> -<p>– Érthetetlen!… Abszurdum!… Képtelenség!…</p> -<p>Muki megveregette a vállát.</p> -<p>– Barátom – eszelte az epés bárót – nincs a te veszteségeden -semmi csudálkozni való. Eddig is jobban játszottam én náladnál, -csak nem vetted észre, mert félrevezetett a stilusom… Jegyezd meg -magadnak – tette hozzá oktató hangon, – hogy kétféle stilban lehet -játszani és – élni. Stilust és életrendet változtattam: ennyi az -egész.</p> -<p>Azzal zsebre gyürvén a pénzét, hátat forditott a -billiárd-teremnek és benézett a bakk-szobába.</p> -<p>Nyolcan ültek a játékasztal körül. A játékosok mögött vagy husz -gibic állott. Muki egyelőre ezek közé furakodott és látszólagos -közönynyel nézte a sors kerekének forgását. Nem fordult elő semmi -különösebb emóció. A fejek még tiszták voltak, kiki hidegvérrel -vigyázott a bőrére. Szük keretek között mozgott a pénzforgalom. -<span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Muki mindössze tiz percig maradt a szobában, aztán ellépett -minden szó nélkül.</p> -<p>Egy játékos utána szólt:</p> -<p>– Hát te nem ülsz le, Muki?</p> -<p>– Még nem.</p> -<p>– Mire vársz?</p> -<p>Muki nem válaszolt. Magának tartotta meg a feleletet: – Arra -várok, hogy kidülledjen a szemetek.</p> -<p>Belépett egy szerény tarokk partiba negyediknek. Kis pénzbe ment -a játék, de azért feltette magában, hogy ugy fog operálni, mintha -ezrekbe menne. Ez hozzátartozik a tréninghez. Régi tapasztalat, -hogy aki kicsiben nem nyer, nagyban is veszit.</p> -<p>És a tarokkban is bevált a Muki stilcseréje. Bár rosszul járt a -kártyája, nyert. Az óvatosságával győzött, játékostársai -könnyelmüségéből élt. Midőn fölkelt a tarokk-asztaltól, szintén -végképp megérett benne az a meggyőződés, hogy annak, aki tud -kártyázni s erősen felteszi magában, hogy nyerni fog, csaknem -lehetetlen veszitenie. Hazárdjátékban sem.</p> -<p>Elhatározta, hogy ki fogja próbálni az elmélete értékét a -bakk-asztalnál is. Ujra benyitott a hazárdjátékosok szobájába. De -ismét csak elszelelt onnan. A játék még mindig egyenletesen folyt -szelid hullámvonalakban változó szerencsével. Az arcokon nem -látszott semmi izgalom. A bakk-király is jelen volt, de valamint -Muki, ő se látta még elérkezettnek az idejét. Nem játszott, csak -nézett, nem is a bakk-asztalra, csak a levegőbe. Nézett és egy kis -gibicasztalról szőlőt evett. Muki azt is tudta, hogy miért. Mert a -gyümölcs rendben tartja a gyomrot és csillapitja az idegeket. A -kártyához pedig első sorban ideg kell. <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Ideg! Tiszta fej! Hidegvér! Ezek a varázsszavak, amik közül a -szerencse forog, konstatálta magában Muki. S egyben egy nagyot -gondolt hozzá.</p> -<p>Egy óra volt éjfél után s ha nem is érezte magát fáradtnak, némi -csekély ernyedtséget mégis tapasztalt a tagjaiban. Hovatovább, -vélte, a feje is el fog fáradni, ha nem is annyira, mint az -izgalomtól égő bakkozóké… Hátha aludnék egyet, mielőtt beállana a -játékba? Alighanem bölcsen tenné – okoskodott magában – egyszerre -két legyet ütne vele agyon. Teljesen kipihent testtel és nyugodt -idegekkel menne a harcba s egyben kikoplalná a nyerő játékosokat. -Mire körülbelül hat órai alvás után, reggel nyolc órakor ujra -betoppanna a kaszinóba, csupa kétségbeesett, kapkodó bolonddal -állana szemközt. Ugy uralkodnék felettük a hidegvérével, mint -Neptun a hullámok felett.</p> -<p>Muki megkacagta zseniális ötletét. Ugy gondolta: lefőzte vele -magát a kártyakirályt is… Hazahajtatott és lefeküdt. Meghagyta a -portásnak, hogy reggel hét órakor költse fel. Nyugodtan, édesdeden -aludt. Szinte megnarkotizálta mindinkább erősbödő önbizalma mámora… -A kitüzött időben felöltözködött nyugodtan, gondosan. Aztán -megevett két hig tojást a tea mellé s felhajtott egy pohárka -francia konyakot. Frissnek, szinte fiatalnak érezte magát. -Ruganyos, tempós lépésben indult a kaszinó felé. Jókedvü volt, -mulinékat csapott a pálcájával, mint egy boltoslegény. Kilenc óra -volt, midőn benyitott a bakk-szobába.</p> -<p>Mefisztó-mosolyra torzult az ajka az eléje táruló látványtól. -Négy magából kikelt alak ült az asztalnál. Az egyiknek vértelen -arcából pirosan dogodt ki a szeme. A másiknak meg reszketett a -keze, alig birta <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> bonjait kiállitani, a harmadiknak a -torkára szállott a kinja: ugy be volt rekedve, hogy alig lehetett a -szavát megérteni; a negyedik el volt fásulva s valahányszor egy -nagyobb tétet vesztett, felkacagott, mint egy bolond… Nem pénzbe -ment már a játék (egy krajcár sem volt az asztalon), hanem -becsületbe, vérbe. A bonok hol erkölcsi halált jelentettek, hol -anyagit, hol fizikait.</p> -<p>… A reszketős kezü urra került a bankadás sora. Huszezer -forintos bankot <i>jelzett</i>, (ennyire elfajult már a játék), de -csak száz forintos téteket tettek ellene. Azt is puszta -könyörületből: meglátszott az arcokon. A reszkető gentleman -észrevette magát. Összeharapta ajakát. Öt percig kinlódott még, -aztán belátván, hogy hiábavaló minden erőlködése (játékostársai nem -tartják többé <i>jónak</i>) letette a kártyát és fölkelt.</p> -<p>– Köszönöm, nekem elég.</p> -<p>– Mennyit vesztettél? – kérdezte tőle a rekedt ur.</p> -<p>– Százhuszezer forintot.</p> -<p>Siri csend… Olyan ünnepies, mint a halál maga. Mindenki tudta, -hogy nem fog, mert nem tud a reszkető ember fizetni, a kérdés csak -az volt, hogy a pisztolyt választja-e, vagy az erkölcsi halált…</p> -<p>Hárman maradtak a játékosok… A gyuladtszemü adta a bankot.</p> -<p>– Tizezer forint a bank.</p> -<p>Uradalmas ur volt a gyuladtszemü s bár nyakig uszott az -adósságban: partnerei mohón kaptak a bankján. Megtették felében. -Vesztettek…</p> -<p>– Huszezer forint a bank…</p> -<p>Még a rekedt urnak volt leginkább helyén az <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> esze. -Ötezer forintot tett. A kacagó alak tartotta a többit.</p> -<p>A bankadó lepetyegtette a kártyát… Ismét nyert.</p> -<p>– Negyvenezer forint a bank…</p> -<p>– Hahaha, höhöhöhö, hiha, – kacagott őrültként a nagyobb -vesztes, – tartom.</p> -<p>A rekedt ur megragadta a karját és ugy megrázta, hogy majd -leesett a székről.</p> -<p>– Ne őrjöngj!…</p> -<p>– Mi közöd hozzá?</p> -<p>A bankár osztott… Az eszeveszett embernek az asztalra hanyatlott -ónszinüvé vált arca: ugy kapott a kártya után.</p> -<p>Ismét vesztett!… És most már torkára forrt a nevetése is.</p> -<p>A bankár besöpörte a bonokat és felállott.</p> -<p>– Köszönöm, én nem játszom többet. Örülök, hogy kimásztam -valahogy.</p> -<p>Erre egy rut jelenet következett. Az utolsónak maradt két ur: a -rekedt és az eszeveszett el kezdtek könyörögni.</p> -<p>– Ne menj még, az Istenre kérlek!…</p> -<p>– Még csak egyszer add le, szóval se kérlek többet…</p> -<p>A szerencsés bankár hideg gunynyal utasitotta vissza -könyörgésüket.</p> -<p>– Ne kunyoráljatok, kérlek. A la guerre, comme a la guerre!</p> -<p>– De mégis!…</p> -<p>– Neked van szived…</p> -<p>– Én nem tudok időre fizetni… <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Csak egyetlen egyszer, aztán…</p> -<p>Az eladósodott nagy ur babonás ember volt s a kártyababona azt -tartja, hogy a hosszas könyörgésnek engedni kell. Az előérzete is -azt sugta, hogy nyerni fog.</p> -<p>– Jól van – jelentette – még egyszer osztok, de csak az alatt a -feltétel alatt, ha nem teszitek meg csak a bank felét.</p> -<p>Muki, akit a kártyások, részint mert a háttérben állott, részint -az izgalomtól észre sem vettek idáig: az asztalhoz lépett most és -szó nélkül leült. Ugy hatott a megjelenése, mint valami csuda.</p> -<p>– Nini, te itt?… De megijesztettél?… Hogy pottyantál ide? – -hangzott fel az általános meglepődés izgalmas, de uj reményeket -eláruló zajdulása.</p> -<p>– Korán kellett kelnem, – válaszolt Muki – mert tiz órakor ki -kell hajtatnom a pályaudvarra a hugom elé.</p> -<p>A bankár gróf megnézte óráját.</p> -<p>– No hisz addig még egy egész fél órád van – mondta s ezzel -egyszersmind játékra provokálta Mukit, a közismert hires -balekot.</p> -<p>– Nem érdemes, – tetette ez magát ravaszul s egy nagyot ásitott -hozzá.</p> -<p>De a bankár nem engedett. Szállóigévé vált, hogy Muki szerencsét -hoz annak, aki mellé leül. S éppen ő mellé ült le.</p> -<p>– Nem muszáj nagyban játszanod, – biztatta Mukit, – tégy száz -forintot heccből.</p> -<p>– Nem bánom, legyen – engedett Muki a kérésnek – tiz óráig -játszom. Áll kétezer forint.</p> -<p>S kivette a pénzt. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>A másik két játékos, ismerve a Muki balszerencséjét, ugyancsak -két-kétezer forintot tett a bank ellen.</p> -<p>Pedig nyertek.</p> -<p>A bolondos ur fejbe csapta magát.</p> -<p>– Óh én őrült! Hogy nem tudtam többet tenni!</p> -<p>Reá került a bankadás sora. A rekedt ur elnyerte a tizezer -forintját. Majd ő adta a bankot. A bolondos ur visszanyerte a -pénzét. Mukira került a sor.</p> -<p>– Négyezer forint a bank…</p> -<p>Nyert.</p> -<p>– Nyolcezer forint a bank…</p> -<p>Ismét nyert.</p> -<p>– Tizenhatezer forint a bank…</p> -<p>Megtették az egészet és ismét nyert Muki. Aztán kiállott előkelő -nyugalommal, mintha mi sem történt volna és exkuzálta magát:</p> -<p>– Bocsánat, uraim, pont tiz óra, vár a hugom.</p> -<p>Marasztalták, de nem maradt. Harmincezer forint nyereség -egyelőre elég volt neki.</p> -<p>Kisétált az utcára és egy bérkocsiba vágta magát. A gőzfürdőbe -hajtatott. Megfürdött, aztán hozatott magának egy pár virstlit és -egy pohár sört. A nyert pénz megbecsülésére szoktatta magát. Azt -tapasztalta, hogy az igazi telivér kártyamester fegyelmezettségéhez -az is hozzá tartozik…</p> -<p>A sör elfogyasztása után még szivarkára gyujtott Muki, aztán a -többi hájas és sovány bugris példáját követve, begöngyölte magát -egy gyapju takaróba és végignyult egy kereveten, hogy kipótolja azt -a két órát, amennyivel a kelleténél kevesebbet aludt. Öt perc mulva -már hortyogott is… Teljesen pihenten hagyta el a Rudasfürdőt és -egészségi szempontból egy hosszu <span class="pagenum"><a name= -"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> sétát tett: kigyalogolt a -Wampeticsbe… Testi kondiciójának szinte még jobban örült, mint a -nyereségének. Azt, vélte, most már napról-napra gyarapithatja a mai -eszével, holott a test minden nappal kopik.</p> -<p>A délutánt az állatkertben töltötte Muki. Zsemlyével traktálta a -medvéket s mogyoróval a majmokat. Megszerette a polgári idilleket, -de csak suttyomban persze. Ha társaságba került, legott felvette a -koturnust, mert saját szavaival szólván: attól vadul a magyar.</p> -<p>Igaza volt…</p> -<p>Estefelé a klubba hajtatott Muki báró. A feszitést elkezdte már -a kocsiban is, de az arcát még pihenni hagyta. Azt csak akkor -kezdte ráncba szedni, midőn a klub előcsarnokába lépett. Ott már -megficánkoltatta lábait is s kidüllesztette a mellét. Aztán -belépett a tanácsterembe s felvágta a monoklit…</p> -<p>Hát ha a kaszinóban szivesen fogadták Mukit nagyuri barátjai, -akik tudvalevőleg röstellenek hangosan lelkesedni, akkor annak a -fogadtatásnak a jelzésére, amelyet a klub kevésbé finnyás urai -(akik még tudvalevőleg lelkesedésből élnek), rendeztek a számára: -becsületes melléknevet nem is lehet találni. A magyar azt mondja -ilyenkor: majd szétszedték, kis hija, hogy meg nem fojtották…</p> -<p>Hiszen tudta már Muki, hogy mitől döglik a légy s ahhoz képest -kezelte a politikai társadalmat is, de akkora hujjahót, mint -amilyenben részesült, még se várt még a klubtól sem. Más, ha -Afrikában járt volna vagy egy évig oroszlánvadászaton s egyenesen -egy mérges fenevad torkából menekült volna a klubba, de hiszen csak -Bálvándon dégált két hétig, amitől ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> még nem -lett nevezetessé, mióta világ a világ. Mindazonáltal ugy tett, -mintha egész természetesnek találta volna ünnepeltetését. Pózba -vágta magát és senkivel sem fogott kezet a köréje gyülekezett urak -közül, csak a jobbját rázogatta meg nekik a levegőben.</p> -<p>– Szervusztok, urak! Mit csinál a haza? Boldog-e a nép? – -Nyegléskedett, akár egy hatalmas fejedelem, akinek több országa van -s éppen bekukkant az egyikbe, hogy megmutassa magát a -minisztereinek.</p> -<p>– Hol jártál? De jó szinben vagy! Nagyon hiányoztál nekünk! – -viszonozta a tömeg bókkal lekötelező kérdéseit.</p> -<p>Muki elővette zsebkendőjét, hogy kifujja az orrát. De elejtette. -Egy fiatal képviselő megfeledkezett a méltóságáról és felvette a -kendőt.</p> -<p>Ezzel már parolázott Muki.</p> -<p>– Oh köszönöm, pajtás.</p> -<p>És nyugodtan kifujta az orrát, csak aztán felelt a -többieknek.</p> -<p>– Mármarosban voltam medvére vadászni.</p> -<p>– Nos? nos? – kiváncsiskodott a hizelgők serege.</p> -<p>– Két mackót lőttem, – hazudta Muki olyan sima képpel, mint a -falusi leányka, aki azzal dicsekszik, hogy két szál ibolyát -talált…</p> -<p>Bizonyára hazudott volna Muki még egyebet is, ha nem talál vala -tekintélye gyarapitására előnyösebb müködési teret. De talált. -Megpislantotta az éppen belépő miniszterelnököt, amint egyenesen -feléje tartott. Azaz, hogy a csoport felé tartott a kormányférfiu, -mert másutt nem volt ember, de Muki egészen magára <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> vette a -tiszteletet. Egyben eszébe jutott, hogy jó lesz végre a Bálvándy -képviselőségét is szóba hoznia.</p> -<p>– Szervusz, öregem, – előzte meg kegyesen a nagy ur köszöntését. -– Jó, hogy itt vagy, beszédem van veled.</p> -<p>– Szervusz Muki, – viszonozta a miniszter az üdvözlést, – -rendelkezésedre állok.</p> -<p>Muki legott szaván és karon fogta s benyomta a legközelebbi -sarokba.</p> -<p>– Reflektálsz-e a halmosi kerületre? Az eddig ellenzéki -volt.</p> -<p>– Hogyne reflektálnék, – s mosolygott a miniszter, – a jóból a -sok is kevés.</p> -<p>– Hát megszerzem neked.</p> -<p>– Nagy szó! – jegyezte meg a nagy ur és kétkedőleg csóválta a -fejét. – Az a kerület még soha se küldött kormánypárti -képviselőt.</p> -<p>Mukinak nem tetszett a miniszter modora. Elbizakodottságában egy -vakmerőségre vetemedett: ha nem is egyenesen, rendre utasitotta a -minisztert.</p> -<p>– Kegyelmes uram, – jegyezte meg élesen, – lehet, hogy nagy szó, -de ha egyszer kiejtettem, elbirom.</p> -<p>– Brávó, brávó! – adta alább a kormányférfiu. – Hát te akarod a -kerületet meghóditani?</p> -<p>– Én, de nem a magam részére.</p> -<p>– Nos?</p> -<p>– Bálvándy Antalt fogom felküldeni.</p> -<p>– Ah, nagyon örvendek… Nem is tudtam, hogy befolyásod van a -kerületben.</p> -<p>– Még nincs, de lesz. Megvettem a csóltói várromot és fel fogom -épittetni.</p> -<p>– Gratulálok. Gyönyörü terv és hazafias. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>… Tehát: még csak harmincezer forint tiszta vagyona volt -Mukinak, (igaz, hogy könnyen szerezte) s már nemcsak a birtokát -remélte önkezelésbe vehetni, de várkastélyt is akart épittetni. -Ehhez százezer forint kellett s már az sem volt neki sok: oly -merészen számitolta le jövője kilátásait…</p> -<p>Vagy csak a szája járt? Az is lehetséges. A siker jegyében -müködő közéleti alakok nem válogatnak a szóban. Az szerintük csak -olyan röppentyü, amit mindenkor el kell sütni, ha a puffogásától -hatás remélhető. Annyi azonban bizonyos, hogy a Bálvándy -megválasztatása valóban komoly szándéka volt Mukinak. Hiszen alig -várta már, hogy Ágnest becsülettel lerázhassa a nyakáról. Akkor -pedig utóvégre is teljesitenie kellett a kivánságait.</p> -<p>S hogy egyszer erre gondolt, még tovább ment Muki egy lépéssel. -Bár annak a sikerében már nem igen bizott maga sem.</p> -<h2>KILENCEDIK FEJEZET.<br /> -Előjáték a komédiához.</h2> -<p>Muki két levelet irt. Az egyik Ágnesnek szólt:</p> -<p>„My dear love!</p> -<p>Bálvándyt Pestre citáltam. Majd értesitelek, ha megérkezett. -Nézd meg magadnak, mert hátha kiszeretsz belőle, ha meglátod. -Különben is szeretnék már neked referálni. Pénzem van. Ha igy -folytatom, nem fogom igénybe venni a második porció ezresedet. -Inkább tömd bele a Bálvándy oláh választóiba, azoknak aligha lesz -sok… Ugy-e jó gyerek a te – Mukid?“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> -<p>A másik levél Bálvándynak ment.</p> -<p>„Édes Toncsikám!</p> -<p>Nem tudom, milyen állapotban vagy? S egyáltalában élsz-e? -Őrzöd-e még az angolodat, avagy kirepült-e már a bálvándi -kastélyból? Jól tennéd, ha felruccannál már egyszer Pestre. Ha nem -vagyok neked elég, nézd meg magadnak a Deák Ferenc-szobrot, igen -jól lehet alatta lelkesedni. Ölel igaz barátod, – Muki.“</p> -<p>Erre az utóbbi levélre kapott Muki először választ, még pedig -dróton.</p> -<p>„Holnapután délben, – táviratozta Bálvándy, – veled ebédelek az -Angol-királynőben.“</p> -<p>Muki rávigyorgott a sürgönyre: örült Bálvándynak. Nem önzetlenül -vagy baráti érzelemből, csak ugy: mert hiszen alapjában a jó -erdélyi ur volt operációinak tulajdonképpeni bázisa. Az volt a -tény, hogy, ha tudtán kivül, közvetve is, mindent neki -köszönhetett. Aztán meg az is mulattatta, hogy ez a meghivási -ötlete sem mondott csütörtököt. Ugy ment minden, mint a -karikacsapás… Elnevette magát. (Micsoda fenomenális kilátást, -groteszk romantikát igér a jó erdélyi urnak aggszüz hugával való -összetalálkozása egy husz sztendős csók után! Mennyi humor a -helyzetben, mennyi komikum!)… Miheztartás végett azonnal -táviratozott Ágnesnek…</p> -<p>És másnap este helyben volt az aggszüz, az Angol-királynéban. -Mukit nem találta otthon: az a klubban fejte az uj báróit. Nem is -kerestette őt, egy pár sort irt neki s levelét a szobájába vitette. -Majd ráakad, ha haza jön.</p> -<p>Ráakadt Muki még éjfél előtt, mert akkor jött <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> haza. S -meghagyta a szobapincérnek, hogy tudassa hugával, miszerint holnap -délelőtt meg fogja látogatni. Azzal magára maradván, ismét -viháncolni kezdett, mint egy vásott gyermek. Szinte elemévé vált a -csufolkodás: mindenkit kinevetett helyzete magaslatáról. Nem volt -már egy csöpp szive sem…</p> -<p>A mondott időben csakugyan meglátogatta Muki a hugát. Az már -nagy parádéban várta őt. Azaz egy ócskamódi babyruha volt rajta. -Ugy festett benne, mint egy komika egy Shakespeare vigjátékban.</p> -<p>Muki mindjárt az első pillanatban megijedt tőle, de ijedtségének -csak később adott kifejezést. Először puszit adott Ágnes – -babynak.</p> -<p>– Isten hozott, mucus!</p> -<p>– Ne bolondozz, beszélj!</p> -<p>Ime, ezek voltak az Ágnes leányasszony első kedves szavai drága -unokatestvéréhez.</p> -<p>Ezek után, gondolta magában Muki, bátran jöhet a ruha.</p> -<p>– Az ég szerelmére! – fakadt ki. – Miféle maskarában vagy -te?</p> -<p>– Miért maskara? – kérdezte a vén leány csudálkozva. – Alig volt -háromszor rajtam.</p> -<p>– De volt a dédanyádon százszor, – csufolta Muki – lehetetlen, -hogy ezt a ruhát a tizenkilencedik században épitették.</p> -<p>– Te azzal ne törődjél, – mérgeskedett a hiuságában megsértett -aggszüz, – beszélj.</p> -<p>– Addig nem beszélek, mig meg nem nyugtatsz, hogy modern ruhát -is hoztál magaddal.</p> -<p>– Három toalettet is hoztam.</p> -<p>– Mutasd. <span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span></p> -<p>– Bolond!</p> -<p>– Nem fogsz Bálvándyval ebédelni, ha makacskodol.</p> -<p>Ágnes elpirult. Olyan volt a pirulása, mint a baracké, amelynek -zöld marad az árnyékos fele. Azaz csak az orra és az álla pirult -el, többi arca sárga maradt.</p> -<p>– Ugy rendezted, – kérdezte elfordulva, – hogy együtt -ebédelünk?</p> -<p>– Ugy.</p> -<p>Erre szót se szólt a vén leány. Kinnyitotta ruhásszekrényét és -megmutatta toalettjeit okvetetlenkedő unokatestvérének.</p> -<p>Hát volt közöttük egy türhető ruha is: valami teveszin angol -kosztüm.</p> -<p>– Ezt fogod felvenni, – rendelkezett Muki. – Mindjárt hozzá -foghatsz az öltözködéshez, mert frizurát is kell csapnod.</p> -<p>Ágnes nagyot nézett. Alig ismert rá jámbor unokabátyjára.</p> -<p>– Mi lelt téged, hogy igy rendelkezel velem? – kérdezte -csudálkozva.</p> -<p>– Tőled tanultam, óh bájos honleány, – válaszolt Muki s grimaszt -vágott hozzá.</p> -<p>Ágnesben volt humor, elnevette magát.</p> -<p>– Téged ugyan kitanitottalak, – mondta megvicsorgatva -fogait.</p> -<p>– Köszönöm is néked, – hálálkodott Muki, – nélküled elvesztem -volna.</p> -<p>– Csak rám hallgass ezentul is.</p> -<p>– Azt már nem teszem, – tiltakozott az immár <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> -elbizakodott bárócska. – Most már több eszem van, mint neked.</p> -<p>Ezen a ponton csaknem összevesztek a rokonok. Azon ugyanis, hogy -kinek van több esze. És csudák csudája, Ágnes volt kénytelen -engedni. Igaz, hogy a Muki markában volt a nervus rerum: amire ő -husz éve várt. Egyszóval arról volt szó, hogy Bálvándy vagy nem -Bálvándy…</p> -<p>Tehát Ágnes beadta a kulcsot. Muki hálából beszámolt neki eddigi -tevékenységével, amivel, bár huszszor félbeszakitotta a jelentését -(ezt igy kellett volna csinálnod… szamár voltál, hogy erre nem -gondoltál), általánosságban meg volt a vénleány elégedve.</p> -<p>– Elég ügyes vagy, – dicsérte a végén unokatestvérét, – csak meg -ne bukjatok a választáson.</p> -<p>– Bizony, – jegyezte meg Muki, – ott sprengolni kell egy-két -garast.</p> -<p>– S ha mégis megbuktok?</p> -<p>– Nem fogunk megbukni. Bálvándy is fog költeni, a pártkasszából -is kicsikarok vagy tizezer forintot, egyszóval pénz lesz s -pénzkérdés az egész… Inkább tartok attól, – tette hozzá Muki, – -hogy Bálvándy nem fog kötélnek állani.</p> -<p>– Jelöljétek akkor az akarata ellenére, – javasolta a vén leány -komolyan.</p> -<p>Muki elkacagta magát.</p> -<p>– Ez aztán te vagy!… A hires Ágnes, a nagy Ugor Ágnes!… -Erőszakkal jelölni valakit, hahaha!</p> -<p>Ágnest boszantotta a guny.</p> -<p>– Most már elég, – szólt rá Mukira mérgesen, – eredj az utadra s -gyere értem, ha elérkezett az ebéd ideje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Muki megnézte az óráját.</p> -<p>– Megyek is, mert Bálvándynak az egy órai vonattal kell -megérkeznie és még tudatnom kell vele, hogy en famile -ebédelünk.</p> -<p>– Nem is sejti, – kérdezte Ágnes, – hogy kivel fog -találkozni?</p> -<p>– Hogy sejtené, – válaszolt Muki, – nem voltam bolond, hogy -megmondjam neki. Hisz akkor biztosan elriasztottam volna.</p> -<p>– Ugyan, goromba?!</p> -<p>– Goromba ide, goromba oda, megirtam neked, hogy ugy fél tőled, -mint a futótüztől, megjelentél neki a felesége koporsójánál is.</p> -<p>Hát ennek már szörnyen örült Ágnes… Lám, milyen hatást tett rá a -csókja, hogy husz év multán is megborzong bele s nem tudja elvetni -az emlékét, bárhogy berzenkedjék is ellene.</p> -<p>Aprókat nevetett és kituszkolta kedvelt rokonát.</p> -<p>– Aztán jól viseld magad…</p> -<p>– A viszontlátásra, cher cousine, – bucsuzott el Muki, aztán -leszaladt a portáshoz, megtudandó, hogy megérkezett-e már -Bálvándy.</p> -<p>Meglepő feleletet kapott.</p> -<p>– Éppen ebben a pillanatban foglalták el <i>szobáikat</i>…</p> -<p>Mukinak egy édes-kínos sejtelem minden vérét a fejébe -kergette.</p> -<p>– Szobáikat?… Kik?!</p> -<p>– A méltóságos báró ur és családja: a fiatal báró és a -baronesz.</p> -<p>Tehát jól sejtette Muki… A tündér ismét ott volt a közelében, -hogy megigézze őt, s megigézvén, megfoszsza <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -erejétől. Elmenekült előle, de ő utána jött. S a szemébe fog -mosolyogni, hogy eme mosolyával feltámaszsza régi eltemetett -érzéseit.</p> -<p>– Minek is van asszony a világon! – sóhajtott fel a vergődő -emberke. – És eszmények, kimaerák, a mik tőrbe ejtik az energiát, -mikor már amugy is oly gyenge az emberfia!</p> -<p>Megrázta magát, mint a rab, aki bilincseitől akar szabadulni. S -menten nyugodtabb lett, mint akinek sikerült eme bilincseket -leráznia. Önkéntelenül tárcájához kapott: ott van-e a pénze a szive -felett?… Igen, igen, az lesz az ő vértje a kisértéssel szemben: a -pénz s mindaz, ami hozzá tapad: a függetlenség, a tekintély, a -becsület, a hatalom… Megkönnyebbülve kérdezte a portást: hányadik -szám alatt laknak Bálvándyék?</p> -<p>– Első emelet, 14–15.</p> -<p>Muki beküldte névjegyét Bálvándyékhoz azzal az üzenettel, hogy, -ha netalán zavarná őket, legyen szives a báró ur hozzája fáradni a -18-as számu szobába…</p> -<p>– A báró ur – jelentette a pincér, miután teljesitette a -megbizatást, – azt üzeni, hogy azonnal jön, csak átöltözködik.</p> -<p>Tiz percig sem kellett Mukinak várakoznia, kopogtattak az -ajtaján.</p> -<p>– Szabad!</p> -<p>A másik pillanatban már bent volt Bálvándy a szoba közepén s -felrugván egy közbeeső széket, átnyalábolta vézna kis barátját s -addig nyekegtette, mig jajgatni nem kezdett. És járt a szája, mint -a kelep.</p> -<p>– Szervusz te gyerek!… Csakhogy látlak valahára!… Ugy -megszoktalak, mint a levegőt… Most itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> maradok -veled egy hétig, aztán viszlek magammal… Szó se, mert -megfojtalak.</p> -<p>– Au, jaj! – jajdult fel Muki, – csak a véknyamat ne bántsd, -mert ott van a vesém is, a rossz vesém.</p> -<p>A jó falusi mágnás erre eleresztette Mukit.</p> -<p>– Pfü! – lélegzett ez föl megkönnyebbülten. – Borzasztó sok ti -bennetek az erő. A cirógatástok is olyan, mint a masszirozás.</p> -<p>Azzal, nehogy félreértse, átnyalábolta s egy ügyes fogással a -divánra kanyaritotta vendégét.</p> -<p>– Ugy, most ott maradj és ne próbálj mukkanni, mig el nem -szittad ezt a cigarettát.</p> -<p>Egy skatulya Wafiadest tolt Bálvándy elé s gyufát gyujtott -neki.</p> -<p>– Meg ne ijeszsz, – mondta ez az égő gyufa elé tartva -szivarkáját, – csak nincs velem valami komoly dolgod?</p> -<p>– Isten ments.</p> -<p>– No már azt hittem! – S egy megkönnyebbitő mély lélegzetet vett -a jó báró. – Különben is rossz álmom volt az éjjel, – jegyezte meg -mellesleg, – tudod az a bizonyos felvidéki hölgy…</p> -<p>A Muki véknyát csiklandozni kezdte a nevetés ingere, de erőt -vett rajta.</p> -<p>– Miféle felvidéki hölgy? – kérdezte ártatlan képet vágván.</p> -<p>– Hisz tudod, akit könnyelmüen megcsókoltam ezelőtt husz -esztendővel.</p> -<p>– Ahá… Hát mit vétett neked? Találkoztál vele?</p> -<p>– Nem, csak vele álmodtam az éjjel. Megfogta a kabátomat itt -hátul és nem eresztett. <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>De már erre nem győzte Muki tovább komolysággal: megcsuklott a -torka és elkezdett kacagni.</p> -<p>– Mit nevetsz? – kérdezte Bálvándy megsértődve, halálos -komolysággal.</p> -<p>– Azt, hogy olyan babonás vagy!… Hogy lehet egy ostoba álomnak -jelentőséget tulajdonitani?</p> -<p>– Ne beszélj nekem, – hadarta Toncsi báró, – megálmodtam én már -olyan dolgokat is!… Csudálkoznál, ha elmondanám…</p> -<p>– Nem akarok csudálkozni, pajtás, – vágta el Muki vendége szavát -még mindig nevetve. – Majd akkor csodálkozom, mikor szemtől szembe -fogsz állani az álombeli dámáddal.</p> -<p>– Isten őrizzen…</p> -<p>A báró helyzete pokolian humoros volt igy is, de Mukiba belebujt -az ördög: fenékig ki akarta kanalazni a kinálkozó groteszk -kilátások komikumát.</p> -<p>– Hát – javasolta, mefisztói mosolyra görbitve a száját, – -nehogy (egyelőre legalább) ez a malőr megtörténhessék veled, azt -ajánlom neked: töltsétek a napot a mi társaságunkban. Este meg majd -bevezetlek a kaszinóba; a dámád, remélem, ott sem fog rád -bukkanni.</p> -<p>– Hiszen, – jegyezte meg a jó erdélyi ur, – ugy is veled -szándékozom tölteni minden időmet. A leányomat, akinek mindenféle -bevásárlásai vannak, majd kisérgeti a fiam. Olykor-olykor, ha nem -lesz terhedre, együtt étkezhetünk mindnyájan… Mert – tette hozzá, – -tudod, hogy felhoztam a fiamat is?</p> -<p>– Tudom, mondta a portás… Tehát, – vágta ki Muki a végzést, – -diktum faktum: ma mindjárt megkezdhetjük: együtt ebédeltek velünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– Igaz a, – eszmélt fel Bálvándy, – kik azok a velünk?</p> -<p>Muki összecsukta a fogát, hogy elharapja a nevetést.</p> -<p>– A kuzinom meg én.</p> -<p>– Bravó, bravó – udvariaskodott a galáns erdélyi ur. – Mód -felett örvendek, hogy ő méltóságával alkalmam leend megismertetni a -családomat.</p> -<p>– Ő méltósága – viszonozta Muki az udvariasságot szertartásosan, -– szerencséjének fogja tartani.</p> -<p>– Oh, ah!…</p> -<p>– De – folytatta Muki bolondos kedvében, – nem fogja kimutatni a -feletti örömét.</p> -<p>– Oooó…</p> -<p>– Tudod, furcsa egy kicsit, öt kereke van.</p> -<p>– Aaaa…</p> -<p>– Hanem a szive, az arany. Meg fog szeretni téged: ezt -garantirozom.</p> -<p>– No, de kérlek – hebegte Bálvándy zavartan, – te tulkegyes -vagy.</p> -<p>– Ne szerénykedj Toncsi. Rászolgáltál… akarom mondani: rá fogsz -szolgálni.</p> -<p>Muki egy grimaszt vágott közbe, ami nem csuda, mert csupa -bolondságból majd elszólta magát. Még a jámbor Bálvándynak is -megbökte a gyanu az orrát.</p> -<p>– Füha, de furcsán beszélsz… Össze-vissza kelepelsz.</p> -<p>És megtörölte a homlokát, mert izzadni kezdett.</p> -<p>Muki helyre akarta hozni a hebehurgyaságát.</p> -<p>– Igazad van, édes öregem – mondta, – nem tudom mi lelt, -alighanem a tegnapi szerencsém tett kárt a fejemben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span></p> -<p>– Szerencséd? S te nekem arról szót se szólsz?</p> -<p>– Bocsáss meg, cimborkám… röstellem.</p> -<p>– Deiszen – fakad ki a báró s naiv haragjában szinte kidülledt a -szeme – ezt nem érdemeltem tőled… Mi titkolni valód lehet neked -előttem?</p> -<p>Muki bünbánó arcot vágott.</p> -<p>– Meggyónom neked, pajtás, csak el ne itélj.</p> -<p>Bálvándy elnevette magát: – Az ördögbe, csak nem loptál?</p> -<p>Muki hátra lépett és visszafojtotta lélegzetét, hogy elsápadjon, -mintegy jelezve, miszerint becsület dolgában nem ismeri a -tréfát.</p> -<p>– Megbolondultál?…</p> -<p>Csönd… Mert igen megijedt Toncsi báró, még mentegetni sem merte -magát: oly grandiózus volt a Muki pózza.</p> -<p>– Hetvenezer forintot nyertem kártyán – mondta (illetve -füllentette) halkan, mintha igen megbánta volna, hogy nyert.</p> -<p>– Hm…</p> -<p>Ismét csönd. Még kitartóbb mint az előbbeni. De most már egyéb -okból. Bálvándy nem ijedtségből hallgatott. Meg volt botránkozva. -Merőn a Muki szeme közé nézett.</p> -<p>Az nem állotta szuró tekintetét.</p> -<p>– Mi?… Talán valami kifogásolni valót találsz rajtam?</p> -<p>Bálvándy nem felet, elkomorodott… De Muki kiolvasta lelkéből az -elhallgatott feletet: Ennyi pénzt nyerni legalább is zsebmetszés… -És teljes tudatára ébredt lelki sivárságának. (… Még is gazság -lehet a kártyaüzlet, ha olyan őslény, mint Bálvándy, aki magától -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> a természettől tanult becsületet, -ennyire megbotránkozik rajta.)</p> -<p>Érezte, hogy kinos helyzetbe jutott. De kivágta magát. Ugy, hogy -még neki állott följebb.</p> -<p>– Nos, – ismételte meg előbbi kérdését, kiélezve annak minden -egyes szavát, – mi kifogásod van a nyereségem ellen? Az angol -király is kártyázott walesi herceg korában, magam is kártyáztam -vele.</p> -<p>Sikerült a trükk: a különben is könnyen hajlitható erdélyi urat -meggyőzte a klasszikus példa. Rájött, hogy nevetséges és bántó az -erkölcsbiráskodása.</p> -<p>– Hagyd el, pajtás, – kérte a bocsánatot, – szidj össze, vagy -nevess ki, de ne neheztelj. Ostoba medve vagyok, punktum. Örülök a -nyereségednek…</p> -<p>Mukinak most már nem volt egyéb dolga, mint adni a nagylelkü -barátot: a fölényes hőst, aki a gyengékkel szemben igénybe nem -veszi az erejét. Kezet nyujtott Bálvándynak.</p> -<p>– Ilyen intim barátok között, mint mi – mondta meghatottságot -szinlelve, – az efféle csekélység szót sem érdemel. Én már nem is -emlékszem semmire.</p> -<p>És öt perccel a kellemetlen incidens után (bizonyosan a küszöbön -lévő hires viszontlátás bonyodalmaira gondolt) már a humora is -megjött Mukinak. Ugy megnevettette Bálvándyt, hogy a könnye is -kicsordult. Azzal vált el tőle, hogy az emeleti kis étteremben -találkoznak két óra tájban. Nem várnak egymásra, aki előbb érkezik, -leül az általa már lefoglalt asztalhoz.</p> -<p>Persze, gondja volt rá Mukinak, hogy ne ők érkezzenek elsőknek. -Célirányosabbnak találta, hogy Bálvándyt ültében érje a nem remélt -viszontlátás pillanata. <span class="pagenum"><a name="Page_113" -id="Page_113">-113-</a></span> Legalább nem szökhetik meg s a -székről sem eshetik le egykönnyen…</p> -<p>Háromnegyed kettőkor, negyed órával az ebédre kitüzött idő -előtt, Muki igéretéhez képest bekopogtatott unokahugához.</p> -<p>– Kész vagy?</p> -<p>– Bejöhetsz…</p> -<p>Muki szinte hanyatt esett, midőn meglátta a vénleányt. Alig hitt -a szemének. Ágnes ugy kirittyantotta magát, hogy csakugyan alig -lehetett ráismerni. Isten a megmondhatója, miféle titkos szerek -birtokában volt, de megnagyobbodott és fénylett még az apró -vakandszeme is. Rendes sárgás hétköznapi arca ünnepi szint váltott: -fehérré varázslódott, a közepén egy kis veressel. Sárga fogait is -fehérre surolta, a frizurája meg éppen pompás volt: tornyos és -kemény. Ehhez különben nem kellett virtus, mert hiszen, mint tudva -van, szép volt a haja.</p> -<p>Ilyetén kipucolt állapotában Ágnesre is rá lehetett alkalmazni -azt a paradoxont, amit Metternich hercegnére csináltak annak -idején: la belle laide. (A szép rut.) Határozottan kellemes látvány -volt: arcán szinte kidomborodtak fajának antik, hóditó vonásai.</p> -<p>– Hopszassza! – Szaladt ki a csudálkozás a Muki ajkán. – Te vagy -az, Ágnes? – S bolondos jókedvében leguggolt a kopasz férfiu, mint -egy vásott elemista s elkezdett hahotázni.</p> -<p>Az aggszüz összeszoritotta ajakát, arcát elöntötte a vér.</p> -<p>– Jegyezd meg magadnak, – fenyegette meg unokatestvérét, – hogy -belőlem gunyt üzni nem lehet büntetlenül. <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Ebben a pillanatban valóban impozáns volt.</p> -<p>Mukinak egyszeriben összeszaladtak az inai. Kicsi lett ő -kigyelme, mint az egér. Bocsánatot kért a hugától.</p> -<p>Az ügyet se vetett rá. Ami talán világéletében sem történt meg -vele; izgatott volt a hidegeszü, nagyerejü dáma. Orra cimpája -kitágult, mint a fujtató telivér lóé, keble hullámokat vetett.</p> -<p>– Mehetünk? – kérdezte.</p> -<p>– Várjunk még, hadd helyezkedjenek el először ők.</p> -<p>Ágnes leült. Muki az ablak elé állott s zongorázni kezdett az -üvegen; mozgott a föld az ő talpa alatt is. Apró ugrifüles manók -ugrándoztak körülötte, hogy előkészitsék a hangulatot a küszöbön -álló tragikomédia nagy jelenetéhez.</p> -<p>Mukinak éppen nem volt erre szüksége. Inkább ugy érezte magát, -mint a csinytevő gyermek, aki tele van kacagással, holott -komolyságot kellene magára erőltetnie, mert azon mulik a csinyje -sikere… Az ő sikere ugyan nem igen mulandott azon, mindazáltal a -komolyságra mégis szüksége leendett, mert Bálvándy előtt érthető -okokból lel nem árulhatta cinizmusát… A döntő pillanatban sikerült -is erőt vennie a kacaghatnámságán. Feszes tartással lépett az -ebédlőterembe. Szilárd lépésben, Ágnest karján vezetve, egyenesen a -nagy sarokasztal felé haladt, amely mellett már javában ebédelt a -Bálvándy-család. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<h2>TIZEDIK FEJEZET.<br /> -A komédia.</h2> -<p>Elsőnek Zsuzsa vette észre az érkezőket. Mosolyogva, rövid -fejbólintással üdvözölte Mukit. Ágnesnek egy hosszas, érdeklődést -kifejező pillantást juttatott. Csak aztán figyelmeztette az -apját:</p> -<p>– Apácska, Hervayék.</p> -<p>A galáns főur, kiráncigálta gallérjából az asztalkendőt, amelyet -étkezés közben még öregapjától rámaradt szokás szerint mindig a -nyakában viselt s kirugván maga alól a széket, két csosszantással -az érkezők felé közeledett. Fia követte a példáját csosszantás -nélkül.</p> -<p>Következett a bemutatkozás szertartása.</p> -<p>– Báró Bálvándy Antal – fia: Bálint, – szavalta Muki.</p> -<p>– Leányom: Zsuzsa, – hebegte Bálvándy zavartan, mert mindig -szégyelte magát, ha először látott valakit. Felsőbb lényt sejtett -mindenkiben, akit nem ismert közelebbről.</p> -<p>Zsuzsa kiszökött székéből, valami kifejezhetetlen szilaj és -mégis odaadó mozdulattal vágta ki a pukkedlit, a mi a fiatal -leányokat az idősebb nőkkel szemben kötelezi, aztán megbillentette -nemes kis fejét és mosolygott:</p> -<p>– Kezét csókolom.</p> -<p>Ágnes kezet fogott vele.</p> -<p>– Pá, édesem. – Aztán Bálvándyra keritette a sort: – Jónapot -Bálvándy – üdvözölte őt olyan elfogulatlan hangon, mintha tegnap -látta volna utoljára – mi már rég ismerjük egymást. <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>A derék urnak kitünő hallása volt, de a kölcsönös üdvözlések -zürzavarában elfelejtett gondolkozni és nézni. Esze ágában sem -volt, hogy ilyen alkalommal fontosságot tulajdonitson a szónak, -vagy hogy a szeme közé nézzen valakinek. Hiszen, vélte, elég ideje -lesz a <i>spektálásra</i> és gondolkodásra a rumli után is. -Egyszóval frázisnak vette az Ágnes szavait. És váltig a -félbenhagyott turbotján járt az esze. Alig várta, hogy -visszaülhessen a helyére s véget vethessen a finom halnak és annak -a chablis-bornak, ami a főpincér állitása szerint -hozzátartozik.</p> -<p>Ágnes vele szemben telepedett le Zsuzsa és Muki között.</p> -<p>Bálvándy örült ennek a szerencsének, mert nem igen szeretett -csevegni, ha ennie kellett. Gondolta magában (a jelen alkalommal -is): ott van Zsuzsa az idegen dáma mulattatására, ő majd a haljával -mulat. És föl se pislantott, folytatta, ahol elhagyta: ette a -turbot-ot. És itta a chablist.</p> -<p>Muki megfeszengett a székén. Egész zavarba jött, hogy a helyzet -máskép alakult, mint a hogy azt kikombinálta magának. Azt hitte, -hogy a petárda mindjárt az első pillanatban fel fog robbanni s -ahhoz képest idomitotta idegeit… S ime, kárba veszett az -erőlködése, vagy legalább is kitolódott… Bálvándy, – kombinálgatta, -– nyilván nem ismert rá Ágnesre az ő felvidéki hölgyére: az -emlékező tehetségének sok lehetett a husz év… No mindegy, majd rá -fog ismerni, – vigasztalta magát és megrendelte a levest.</p> -<p>– Rég nem láttuk, édes báró, – szólitotta meg Zsuzsa, – midőn -szájához vitte az első kanál levest. – Hiányzott nekünk. -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Muki visszaöntötte a levest a tányérjába.</p> -<p>– Bárónő nagyon kegyes…</p> -<p>Több szó nem jött ki az ajkán. A szép leány megszólitása ismét -elfogódottá tette. Dühös lett magára… Hogy mit bomladozik a szive, -mikor semmi szüksége rá! Hát nem tudja végképp lerázni magáról -érzései terheit? Nem eleget türt, szenvedett a szive miatt?… Rá se -nézett Zsuzsára. Bálinttal kezdett társalogni.</p> -<p>– Hogy vagy te, Bálint? Meddig maradsz Budapesten?</p> -<p>– Egy pár napig, – felelte az, – nem szeretem Pestet.</p> -<p>– Miért? Ugy-e, mert nem komoly város?… Abban igazad lehet, de -te meg tulságosan komoly vagy a korodhoz képest.</p> -<p>– Mit szeleskedjem, mikor nem telik benne kedvem. Pesten csak -lumpolni lehet.</p> -<p>– Ismét igazad van, de egy kis kirugás azért nem árt néha… -Elviszlek a kaszinóba.</p> -<p>– Hát ott ki szokás rugni?</p> -<p>– Ott nem, de másutt. A kaszinó a gyülekezőhely.</p> -<p>– Jó, elmegyek veled, – mondta Bálint, – nem vagyok én olyan -pedáns, mint amilyennek látszom.</p> -<p>Bálvándy odafülelt.</p> -<p>– Ejha, – dicsérte a fiát, – ezt már szeretem!… Ugyan kérlek – -fordult Mukihoz, – tanitsd ki egy kicsit.</p> -<p>– Bizd rám…</p> -<p>Ebben a pillanatban megszólalt Ágnes:</p> -<p>– Ne bizza rá – intette Bálvándyt tőle alig feltételezhető -humorral, – az én kedves unokatestvérem rossz társaság. -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>A Bálvándy replikája sem nélkülözte a humort, csak a -stilust.</p> -<p>– Hisz akkor jó helyen kopogtatok, mert rontani szeretnék a -tuljó fiamon.</p> -<p>– Az nem okos dolog egy apától, – jegyezte meg Ágnes, – egy fiu -soha sem lehet elég jó.</p> -<p>Most Zsuzsa is közbeszólt.</p> -<p>– De Bálint – mondta ártatlanul, – tuljó csakugyan.</p> -<p>– Édesem, – kicsinyelte le Ágnes a szép leányt, – azt hiszem, te -oly ártatlan vagy még, hogy nem értesz az ilyesmihez.</p> -<p>Bálvándy, oly különösnek találta az aggszüz modorát, hogy nem -állotta meg: rápislantott végre a szeme csücskéből. Mondani is -akart valamit, de torkán akadt a szava. Meglátván Ágnest, -egyszeribe még a modoránál is különösebbnek tetszett neki a -vénleány arca… Nézte, ismergette… Mintha látta volna valamikor, de -azt már nem tudta kitalálni: hol és mikor?</p> -<p>Ágnes megérezte a férfi rajta legelő szemét, de nem viszonozta a -tekintetét. Bántotta hiuságát, hogy nem ismert rá mindjárt a -viszontlátás első pillanatában az a férfi, aki valamikor -megcsókolta. Meg akarta őt ezért büntetni. A fia felé fordult:</p> -<p>– Ne engedje magát befolyásoltatni – tanácsolta ennek. – A -férfi, ha nem a maga természetes hajlamait követi, elveszti -egyéniségét, itélőképességét, sőt (oldalpillantást vetett -Bálvándyra) az emlékező tehetségét is.</p> -<p>A jó ur (mintha megértette volna a célzást) lerakta kését és -villáját: ugy vizsgálgatta Ágnest. <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span></p> -<p>Mukinak rángatózni kezdett az orra. Megszagolta, hogy küszöbön a -nagy jelenet…</p> -<p>Bálint megfelelt Ágnesnek:</p> -<p>– Engem, kérem, nem lehet elcsábitani.</p> -<p>– Vagy ki tudja, – célzott Ágnes másodszor is, – a férfiak igen -gyöngék!</p> -<p>Muki, csakhogy mondjon valamit, tromfot adott a huga -szavára.</p> -<p>– Az asszonyok még gyöngébbek.</p> -<p>De az ütés azért nem lett az övé. Azt Zsuzsa vitte el.</p> -<p>– A gyönge asszony nem asszony, – jegyezte meg szerényen s -egyben elpirult, hogy női ösztönének ez a megérzése kiszaladt a -száján.</p> -<p>– Ez a valóság, – jelentette ki Ágnes, aki haj de másképpen -fogta fel az asszonyi erőt, mint az ártatlan szüzies leány.</p> -<p>… Bálvándynak kappant hozott a pincér kompóttal. A jóizü madár -egy jóidőre elhóditotta Ágnestől a derék étkes ur érdeklődését: -levette szemét a vén leányról s villáját a kappanba szurta. A villa -nem hatolt bele a kappanba, csontra talált. Bálvándy elmélázott -ezen, s mintha valami nagy igazságtalanság történt volna vele: -abbanhagyta az evést és ismét Ágnesre kaptatta szemét… Egyszerre -roppant szórakozottság, sőt nyugtalanság vett rajta erőt. Elkezdett -tépelődni… (Hol és mikor is látta az ismerősnek tetsző aggszüzet?… -Milyen bolond is volt, hogy nem kérdezte meg a nevét Mukitól!… -Persze, mentegette magát, mert azt hitte, hogy az ő családi nevét -viselheti csak, pedig hát lehet anyáról való unokatestvére is… Ki -hát no? <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> Mi a neve? És miért nem nevezte meg -Muki magától? Hisz az a szokás…)</p> -<p>… Eszébe jutott az álma s egyben fülébe csengtek az Ágnes iménti -szavai: Mi már ismerjük egymást… (Jézus Isten, csak nem vált valóra -az álma?)… Behunyta szemét, ugy igyekezett visszaidézni megcsókolt -felvidéki hölgye ifjukori vonásait s az igy nyert képet apróra -összehasonlitotta a jelenvolt aggszüz arcával. És sikerült a -kisérlet: kijött a megdöbbentő eredmény, (a leány férfias modora is -segitségére jött a képzeletének) a végzetes eredmény kijött: -Bálvándy végre minden kétséget kizárólag felismerte Ugor Ágnest. -Kinjában Mukira nézett, mintha segitséget várt volna tőle.</p> -<p>Az legott észrevette a bajt s nehogy elnevesse magát a jó ur -bamba képén, kitért a tekintetének. Ismét Bálinttal tereferélt. A -rákmeridonját dicsérgette s egyben kifejtette neki, miért jobb a -felvidéki rák az alföldinél.</p> -<p>Ágnes is leolvasta a szegény báró arcáról, hogy végre valahára -ráismert az ő régi és egyetlen csókosa. De fölfedezését nem árulta -el. Neki kell – gondolta magában – magát elárulnia…</p> -<p>Volt is eszében Bálvándynak. Ellenkezőleg: keményen feltette -magában, hogy letagadja azt is, miszerint élt ezelőtt husz -esztendővel, nemhogy az Ágnessel való csókonszerzett ismeretségét. -Még ha az nyiltan a szemébe vágná is, semmire sem fog emlékezni, -inkább bevallja, akár a gyermekei fülükhallatára, hogy annyi csókot -lopott életében össze-vissza, amennyit embernyi embernek lehetetlen -a fejében tartania.</p> -<p>… Csak az a baj, – ötlött a jámbor ur eszébe, <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> – hogy -buta észszel elmesélte Mukinak a csók kalandját s bevallotta neki, -hogy azóta folyton kisérti, háborgatja a bolond eset. Ennélfogva ha -most Ágnes is el fogja neki mondani a titkát: – (az isten -szerelmére csak lesz annyi szemérme, hogy hallgatni fog!) – kész a -slamasztika. A dáma tudomást fog szerezni a gyengeségéről s ki -fogja azt használni: rátapad és nem fogja ereszteni a kabátját, -mint ahogy az álma megjövendölte neki… Fülébe csengett az Ágnes -régi fogadása egész hallhatóan: Én várni fogok… Az ég szeredmére, – -próbálta magát vigasztalni, – csak nem ragaszkodik ezekhez a -szavakhoz husz év multán, ma is! Őrültség lenne tőle!…</p> -<p>Addig gyötörték a gondolatai, mig beléjük fásult végre: -erőszakkal elringatta aggodalmait.</p> -<p>… – Nevetséges! – biztatta magát. – Mitől félek? Egy parányi -csók csak nem kötelez husz év mulva is! Annyi idő alatt talán még -az ingatlanok is elévülnek. Vagy ha nem is évülnek el, ki -kényszeritheti őt arra, hogy kötélnek álljon? Csak szabad ember, -vagy mi: nem áll mögötte a hóhér, hogy belekényszeritse egy neki -nem tetsző házasságba!…</p> -<p>Hovatovább analizálta a terhelő esélyeket, annál könnyebb lett a -lelke. A végén sikerült egy kis (bár kétes értékü) jókedvre is -szert tennie. Sőt némi férfias bátorságra is… A manóba – tette fel -magában, – azért sem fogja letagadni a csókját, mint valami gyáva -himpellér. Áll elébe! Hát osztán?!… Ha valamennyi nőt, akit valaha -megcsókolt, feleségül kellene vennie, legalább kétezer hitvese -lenne. Ennyit magától a török szultántól sem lehet követelni.</p> -<p>Apránkint teljesen rájött a helyzete igazi értékére: -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> hogy ostoba gyerekség az egész hóbortos -ügy. Nemhogy tépelődnie kellene miatta, de gondolnia is csak -kacagva szabad reá.</p> -<p>Mindjárt el is kacagta magát. Csak ugy a levegőbe. Ami, -tekintve, hogy a lelkébe senki sem láthatott bele, általános -feltünést keltett.</p> -<p>– Mit nevetsz? – kérdezte Muki, – akit módfelett meglepett a -barátja jókedve. Inkább azt várta volna tőle (egész jogosan), hogy -– sirni fog.</p> -<p>– Csak ugy magamban bomlok, – válaszolta Bálvándy, – eszembe -jutott valami…</p> -<p>Azonban lehetséges, hogy Ágnes mégis belelátott a jó ur lelkébe. -A megjegyzése legalább igen gyanusnak tetszett:</p> -<p>– Kedves báró, – igy szólt Bálvándyhoz kétértelmüen mosolyogva, -– az én érzésem az, hogy most rosszkor nevetett. Aligha nevetséges, -amire gondolt.</p> -<p>Bálvándy egyszerre kizökkent magára erőszakolt jókedvéből. -Nemcsak a dodonai szavak miatt, azoknál még jobban zavarba hozta a -leány reá függesztett átható tekintete. De azért nem hagyta magát -terrorizáltatni, még élt is adott a hangjának, szólván:</p> -<p>– Méltóságod, ugy látszik, belelát a szivekbe.</p> -<p>– Bele, édes báró, – állitotta a csudálatos aggszüz hihetetlen -határozottsággal, – bele. Fogadni mernék, hogy tudom, min -nevetett.</p> -<p>– Ah, ah, kiváncsi vagyok.</p> -<p>– Itt – állitotta Ágnes – nem mondhatok el mindent, csak annyit, -hogy egy husz év előtti kalandján mulatott…</p> -<p>Feléje fordult az egész társaság figyelme. Muki már tudta, hova -tapintott az unokahuga, de a Zsuzsa <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> és Bálint érdeklődésének -persze nem lehetett egyéb tárgya, mint az a homály, ami az Ágnes -gondolatolvasási készségét burkolta. (Honnan tudhatja az idegen nő, -hogy mi történt atyjával ezelőtt husz évvel? Ismerte talán?)</p> -<p>– Csakugyan, apa? – kérdezte Zsuzsa kiváncsian.</p> -<p>– Csakugyan, csakugyan, – vallotta be Toncsi báró hősies -elszántsággal s olyan közönyös arcot vágott hozzá, mintha mi sem -lenne egyszerübb dolog a gondolatolvasásnál.</p> -<p>– Hogy találhattad el? – fordult Zsuzsa Ágneshez. – Ismerted -atyámat husz évvel ezelőtt?</p> -<p>Bálvándy megelőzte az aggszüz feleletét; beleütött az -akasztófahumor.</p> -<p>– Persze, hogy ismertük egymást, – vallotta be tulbuzgó -készséggel, – két egész órát töltöttünk az egymás társaságában, az -igaz, hogy azóta egyszer sem találkoztunk.</p> -<p>– Azt még helyre lehet hozni, – udvariaskodott Bálint, amiért az -apja elkivánta őt Amerikába, vagy még messzebbre. Bár a valóságban -kénytelen volt a fia udvariasságát még meg is fejelni.</p> -<p>– Jaj, de mennyire! – Nyögdécselte édeskésen, – szörnyen helyre -lehet hozni.</p> -<p>– Szavánál fogom, – csapott le rá Ágnes leányasszony, mint a -sulyos albatrosz a halacskára, – látogasson meg bennünket -Dormándon.</p> -<p>Bálvándy mérges pillantást vetett a fiára, aztán egy segitségért -kiabálót Muki felé, csak aztán felelt. Ugy, hogy: se alatta, se -felette, – igért is, nem is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Csókolom a kegyes kezét… Valóban boldog lennék, ha abban a -szerencsés helyzetben lehetnék…</p> -<p>– Az tisztán magától függ.</p> -<p>– Persze, hogy persze, – evickélt a jó báró a hálóban, – -kötelességem is lenne…</p> -<p>– Szép magától, hogy annak vallja, – szoritotta összébb Ágnes a -hálót, – az emlékezőtehetsége, ugylátszik, végképp még sem hagyta -el.</p> -<p>Immár igen nagy cseppeket izzadott a Bálvándy homloka, ami kinos -volt reá nézve, mert nem illett megtörülköznie.</p> -<p>– A világért se!… Dehogy hagyott el, – nyekegte kinjában, – csak -a szemem romlott meg kissé: azért nem ismertem rá méltóságodra -azonnal.</p> -<p>Zsuzsa elnevette magát.</p> -<p>– Ugyan, apa, – kinozta meg öntudatlanul az apját még ő is, – -olyan a szemed ma is, mint a sasé.</p> -<p>– Hosszu távolságra, fiam, – hebegte Toncsi báró, – csak -hosszura…</p> -<p>Ezen már Ágnes is nevetett. Sőt végre valahára Muki is -kipukkanhatott feltünés nélkül. Ideje is volt, mert ugyse birta -volna tovább a tettetést.</p> -<p>– Nagyszerü, hahaha, hihihi, bruhahaha! – ontotta ki harsogva a -benne összegyült derültséget. – Pompásan kivágtad magadat.</p> -<p>A jámbor báró nem haragudott érte.</p> -<p>– Az ám, – mondta ujabb derültséget keltve, – ma igen bohókás -kedvemben vagyok.</p> -<p>S hogy hitelt biztositson a szavának, – (most már ugyis mindegy, -gondolta magában, az égboltozat rá nem szakadhat ráadásul,) – -végképp szabadjára eresztette akasztófahumorát. Mindenféle -csintalan szójátékot <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> talált ki kinjában, s feltálalta -valamennyi ősrégi adómáját. Csakhogy szóhoz ne juthasson tőle -Ágnes. (Ezt már az ösztöne sugta neki.)</p> -<p>És bevágott a kinok között született csalafintaság: a jó bárónak -sikerült magát a vénleánytól elszigetelnie egész az ebéd végéig. -Asztalbontás s a kölcsönös köszöntések lepergése után meg ugy -elszaladt még a gyermekeitől is, mintha sürgősen kergetnie kellene -valakit. Pedig csak a szobájába menekült. Ösztönét követve, magára -zárta az ajtót utána siető gyermekei orra előtt…</p> -<p>Zsuzsa ijedten nézett a bátyjára.</p> -<p>– Mi lelte apát? Olyan különös volt az egész ebéd alatt!</p> -<p>– Fogalmam sincs, – mondta Bálint, – leghelyesebb lesz, ha -megkérdezzük tőle. – S kopogtatott a zárt ajtón.</p> -<p>Bálvándy kinyitotta, de csak a fejét dugta ki rajta.</p> -<p>– Ne háborgassatok most, menjetek a másik szobába, olyan a -fejem, mint egy kád.</p> -<p>– Éppen azért, apa, eszelte Zsuzsa. – Könnyiteni kell rajta… -Csak nem félsz a tulajdon gyermekeidtől?</p> -<p>– Mi, hát erővel be akartok jönni?</p> -<p>– Igen, mondj el nekünk mindent.</p> -<p>Bálvándy eleresztette a kilincset. Bálint és Zsuzsa benyomultak -a szobába. A leány átkarolta atyja nyakét és hozzá törlészkedett, -mint egy hizelkedő fehér cica.</p> -<p>– Nos, mi baj?</p> -<p>– Isz, – nyögte az apa, – ha el lehetne mondani, de nem lehet. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>– Mindent el lehet mondani, apa, – jegyezte meg Bálint némi -szemrehányást eláruló hangon.</p> -<p>– Lehet a manóba, – tiltakozott az öreg, fia felfogása ellen, – -különösen, mikor az ember azt se tudja, hol a feje!… Hagyjatok -békében, mig valamennyire összeszedem az eszemet.</p> -<p>De Zsuzsa csak nem hagyta békén. Megfogta atyja kezét és lehuzta -maga mellé a kerevetre.</p> -<p>– Mi történt – kérdezte szeliden, mint anya, mikor gyermekét -faggatja, – közötted és Ágnes között?</p> -<p>Bálvándy letörölte végre homlokáról a verejtéket.</p> -<p>– Hü, hisz épp ez az, amit nem lehet elmondani.</p> -<p>– De történt valami?</p> -<p>– Történt ám, de nagyon is történt. Attól bolondult meg az a -hölgy…</p> -<p>– De apa! – csudálkozott Zsuzsa atyja modorán.</p> -<p>Az suhintott a kezével.</p> -<p>– Ne csodálkozzatok most a kifejezéseimen. Igenis: -megbolondult!</p> -<p>– Akar tőled valamit? – faggatta Bálint.</p> -<p>– Hüha, de akar ám. Hanyatt esnétek, ha tudnátok, hogy mit -akar.</p> -<p>– De most már tudnunk kell, – jelentette ki Bálint határozottan, -– a titkolódzás nem méltó hozzánk. Mi Bálvándyak mindig egy test és -egy lélek voltunk.</p> -<p>– Jó, – pukkantotta ki a meghajszolt férfiu elkeseredetten, – a -lelked rajta… Hát azt akarja, hogy elvegyem.</p> -<p>Zsuzsa összecsapta a kezét és nevetett.</p> -<p>– Ugyan, apa, alighanem képzelődöl. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Bálint már nem volt ilyen naiv… Ha képzelődés is, vélte, nagy -okának kell lenni, hogy ennyire kihozta atyját a sodrából.</p> -<p>– Miből kombinálsz? – kérdezte gyanakodó hangon. – Mert ok -nélkül senki sem juthat ilyen föltevésre… Miből merit az a nő -jogcimet arra, hogy elvétesse magát veled akaratod ellenére is?</p> -<p>Hát azt csak még se vallhatta be Bálvándy a gyermekeinek (ha egy -test és egy lélek volt is velük), hogy biz azt egy csókból -meritette, amit már házas korában lopott tőle. Megvetnék s egyben -bolonddá deklarálnák érte… De valamit mégis mondania kellett… -Miféle mesét gondoljon ki hamarjában?</p> -<p>Egyelőre nem erőltette meg az eszét… Majd előbb hideg -borogatásokat rak a forró fejére, tervezte, csak aztán próbálja -hasznát venni.</p> -<p>– Ne vallassatok most, kérte addig is gyermekeit, – mint valami -bünös. – Nem voltam én rossz soha, csak bolond néha. Egyszer majd -elmondok mindent magamtól, ha nyugodtabb leszek.</p> -<p>Zsuzsa és Bálint békét hagytak apjuknak…</p> -<p>Bálvándy magára maradt a szobájában. Borogatást ugyan nem rakott -a fejére, de belemártogatta egy párszor a mosdótálba. Aztán -csakugyan megpróbálta, hogy hasznát vegye az eszének. Nagysokára -sikerült is önmagával megállapodásra jutnia. Ugy határozott, hogy -inkább beleveti magát a nyilt csata forgatagába minthogysem örökké -gyötörje a kinos bizonytalanság érzése. Tisztázni fogja a -helyzetet, mert, vélte, az örökös bujkálással még csak jobban -összegabalyitaná. De ez a módja az önvédelemnek különben sem méltó -hozzá… Hiszen elvégre az is lehetséges, kapkodott <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> a -szalmaszálhoz, hogy Ágnes csak évődött vele az ebédnél: eszeágában -sincs, hogy a multra irányuló aposztroféit komolyan vegye. Az ő -korában rendes viszonyok között fütyül a nő a férfira.</p> -<p>Egyszóval, feltette magában Bálvándy, hogy beszélni fog -Ágnessel, ha nevetségessé is teszi magát ezzel. A fő, hogy tudja -magát mihez tartani. Különben hogy védekezzék?…</p> -<p>… A tépelődő, izgékony természetü ember semmitől sem irtózik -jobban, mint az életnek bizonytalan nyugtalanitó jelenségeitől. Az -ilyen inkább beleveti magát a legképtelenebb veszedelmekbe, -csakhogy elvesse gondját azoknak az apró, gyakran meg se indokolt -izgalmaknak, amelyeknek harcedzett férfi oda se néz, de őt aludni -sem hagyja, mint az érzékeny bőrü embert a bolhacsipés. -Természetes, hogy ez a tultengő nyugalomvágyból eredő idegesség -többnyire meggondolatlan, logikátlan tettekre ragadtatja az -emberét.</p> -<p>Bálvándy is eltévesztette az utat. A helyett, hogy kikerülte -vagy nyugodtan bevárta volna, hová esik: elhatározta, hogy nekimegy -a bombának, elkapja a levegőben s tovább lóditja, mielőtt -felrobbanna…</p> -<p>Isten csudája, hogy a dolog <i>véletlenül</i> sikerült neki…</p> -<p>Mielőtt felkereste volna Ágnest, még Mukihoz is beszólott -Bálvándy. Hátha megtud tőle valamit.</p> -<p>A beosztott életü férfiu éppen délutáni egészségi álmát aludta, -de azért örömmel felkelt az ő Toncsija kedvéért. Komolyságot -erőltetett magára, eltompitotta beszédmodorának szatirikus élét is, -hogy annál jobban beleugrassa Bálvándyt a bizalmaskodásba… Tudta, -hogy az gavallér ember létére a maga jószántából nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> fogja -neki elárulni, hogy Ágnes az ő megcsókolt felvidéki hölgye; viszont -érdekében állott, hogy rászoktassa a jó urat a hozzá való tökéletes -bizalomra. Különben hogy forgassa az ujja körül?… Elhatározta, hogy -taktikával csikarja ki belőle a diszkrét vallomást.</p> -<p>– Szervusz, bruderkám, foglalj helyet.</p> -<p>– Nem ülök le, pajtás, dolgom van, csak beszóltam egy -kicsit.</p> -<p>– No csak, el ne vidd az éjjeli álmomat <i>is</i>.</p> -<p>– Pardon, zavartalak, de mindjárt megyek, csak azt akartam veled -tudatni, hogy látogatást teszek hugod ő méltóságánál.</p> -<p>– Ugyan kérlek, – ravaszkodott Muki, – teljesen felesleges. A -hôtelélet ilyenre nem kötelez. Majd találkoztok ti még…</p> -<p>– Deiszen, – izgelődött Toncsi báró, – nem etikettről van szó. -Fontos beszédem lenne őméltóságával.</p> -<p>Mukira most maga a helyzet diktálta rá a humort.</p> -<p>– Ejha, – évődött a jámbor báróval, – alig egy órája, hogy -ismered és máris fontos beszéded van vele? Talán – tette hozzá -finom maliciával, – meg akarod őt is csókolni?</p> -<p>– Nem, – tiltakozott a jó ur szive mélyéből a gyanu ellen, – -nem, óh, nem.</p> -<p>– Akkor talán már tulestél rajta? – incselkedett Muki kacagva, -de olyan ártatlan képet vágott hozzá, hogy Bálvándynak eszeágába se -jött, hogy gyanura kapjon merész tréfájától. Inkább megdöbbent, -hogy barátja igy, <i>tudtán kivül</i> rátapintott az igazságra. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<p>– Ne tréfálj, kérlek, – hebegte, – az ügy igen komoly.</p> -<p>Mukinak minden erejére szüksége volt, hogy, ha csak a hangjában -is, megszólaltassa a szivét. A báró karjára fektette kezét és a -szeme közé nezett.</p> -<p>– Édes Toncsikám, – mondta szemrehányó hangon, – ha csakugyan -komoly az ügy, az lenne első kötelességed, hogy közöld velem. Avagy -nem tartasz igaz barátodnak?</p> -<p>Ezzel felállitotta a csapdát.</p> -<p>– Igen, igen, – makogta a jó báró, – de olyan természetü a -dolog, hogy indiskréciót követnék el, ha…</p> -<p>Itt megakadt, mert érezte, hogy féllábbal már bele is gázolt az -indiskrécióba.</p> -<p>A szemes Mukinak most már csak egyet kellett rajta lóditania, -hogy nyakig benne legyen.</p> -<p>– Ugyan kérlek, – korholta barátját, – ez kicsinyes és -tulhajtott felfogás. A diskréció egy neme a titkolózásnak, az pedig -széjjel választja az embereket. Nem lehetne se barátság, se -szerelem a földön, ha törvénynyé emelnénk a föltétlen titoktartás -kötelezettségét. Ezzel a kétszinüsködés jogát szentesitenénk.</p> -<p>A nyakatekert okoskodás nem ütött be egészen. A báró még -hadonászott egy kicsit.</p> -<p>– Nem tehetem, barátom, nem tehetem, némileg téged is érint az -ügy.</p> -<p>Muki kénytelen volt friss csalétket elhelyezni a tőrbe.</p> -<p>– Látod pajtás, – mondta elegikus hangon, – előbb-utóbb ugyis -kitalálom, mi közös ügyed lehet neked Ágnessel. Hiszen eleget -beszél a helyzet maga. Husz év óta nem láttad hugomat, tehát a ti -ügyetek <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> régi keletü. Ágnes is elég világosan -példálózgatott rá, a te elfogultságod is elég ékesszóló: itt könnyü -kombinálni. Fiatalok voltatok, – rukkolt ki hirtelen, – te holmi -ártatlan meggondolatlanságra vetemedtél a hugommal szemben, amiből -az alighanem tőkét csinált magának szegény; téged meg a -lelkiismereted bánt, hogy tartozásodat vele szemben be nem -válthatod… Beszélj: mi történt köztetek?</p> -<p>Ez az áttetsző okfejlesztés már végképp levette Bálvándyt a -lábáról. Oly ép és erős volt a Muki logikájának valamennyi -láncszeme, hogy a <i>bünös</i> nem is próbált ellene védekezni: -vallott.</p> -<p>– A te kuzinod volt az a bizonyos felvidéki hölgy, akit -megcsókoltam annakidején.</p> -<p>Mukinak ebben a pillanatban minden szinjátszó tehetségére -szüksége volt, hogy szégyent ne valljon a szerepével. Csudálkoznia -kellett, meg kellett botránkoznia, egyben vigasztalnia kellett -barátját és mégis meg kellett tartania az uri előkelőséget. S -mindezt egy füst alatt, lehetőleg egy mondatban kellett kifejezésre -juttatnia.</p> -<p>Ám jó szinész volt Muki: kitünően oldotta meg a müvészi -feladatot.</p> -<p>– Óriási! – kezdte a játékot a csudálkozással. – Ezt nem -tételeztem volna fel rólad, – folytatta a megbotránkozással, – uri -leánynyal szemben az ilyes dolog nagy léhaság… No de – végezte a -vigasztalással. – most már ugyis hiábavaló minden skrupulus: a -dolog megtörtént s oly régen történt, hogy kár belőle kázust -csinálnotok.</p> -<p>Elhallgatott. Olyan komoly és előkelő volt, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> egy -gyóntató francia abbé, miután a gyilkosnak bünbocsánatot adott.</p> -<p>Jó Bálvándy sajnálta is, hogy nem pap, mert igen szeretett volna -neki kezet csókolni. Mintha csak az ő szive közepéből szedte volna -ajkára a szót… Igaz, leszidta, de azt megérdemelte, ám rögtön -hozzátette, hogy kázust nem lehet a dologból <i>csinálniok</i>. -Azaz se neki, se Ágnesnek. Le kell nyelnie az egészet, el kell -felejtenie… Tökéletesen igy itélte meg ő is a helyzetet.</p> -<p>– Muki, – hálálkodott a jó ember, – ah, drága Muki, nagyot -könnyitettél a szivemen. Te nemcsak nagylelkü vagy, de bölcs is, -büszke vagyok rá, hogy bizalmadra méltattál.</p> -<p>– Szóra sem érdemes, majd magam is beszélek Ágnessel.</p> -<p>– Te drága barát!…</p> -<p>– Bár – folytatta Muki, megjegyzésre se méltatva barátja -hálákodását, – azt hiszem, elefánt helyett legyet csapok agyon. -Ágnesnek aligha jut eszébe, hogy egy husz év előtti fiatalkori -komédiádat ma is komolyan vegye.</p> -<p>Ravaszságának egy picinyke árnyalata se érzett meg a hangján és -szavain.</p> -<p>Toncsi olyan puha lett, hogy Muki bátran rákenhette volna -kenyérre vaj helyett.</p> -<p>– Mit tanácsolsz, drágám? – kérdezte. – Minden tanácsodat vakon -fogom követni… Hát azt tartod, ne beszéljek ő méltóságával?</p> -<p>Muki ugy tett, mintha gondolkoznék, aztán igy felelt:</p> -<p>– Hiszen beszélhetsz vele. Sőt jobb is, ha én <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> csak -szükség esetén avatkozom bele a dolgotokba. Tudod, – magyarázta, – -a női lélek érzékenységét felesleges módon megilletni legalább is -szükségtelen. Intézzétek el a magatok dolgát egymás között. -Meglátod, nevetni fogsz a skrupulusaidon s Ágnes alighanem még -jobban fog nevetni rajtuk.</p> -<p>Nem nevetett biz azon senkise, csak maga Muki. De volt is mit -nevetnie. Hogy még olyan ember is akad manapság a világon, aki -azért fél egy asszonytól, mert megcsókolta valamikor. És gyötri -magát, harcban áll a lelkiismeretével, a helyett, hogy fütyülne a -komédiára! Vakon, ész nélkül gabalyitja össze bolondos regénye -szálait s kiteszi magát annak, hogy utóvégre is megfogódjék -önkötötte hálójában… Azaz, hogy – vélte Muki, – ez a föltevés még -igy is merész egy kicsit. Annyi bolondot csak még sem csinálhat még -a jámbor Bálvándy sem, amennyi a tökéletes megbolonduláshoz -szükségeltetik. A nélkül pedig hiába töri magát Ágnes: a nagy halat -csak ugy foghatja meg, ha az a maga jószántából kéredzkedik bele a -hálójába. Ilyen hal pedig aligha akadt ezideig a -földgolyóbison.</p> -<p>… Muki természetesen rosszhiszemüleg jósolta Bálvándynak, hogy -simán fog végezni Ágnessel, valójában azt hitte, hogy a makacs -aggszüz ugy széjjel fogja szedni az amugy is széthulló jellemü -embert, hogy csak győzze ismét összeszedni.</p> -<p>Pedig, bár alig hihető, csalódott…</p> -<p>… A jó Toncsinak talán a nászéjszakáján sem volt olyan ragyogó a -képe, mint amikor egy hosszu órai lélekemelő szórakozás után (ő -legalább igy fejezte ki magát) kilépett az Ágnes szobájából. Oly -könnyünek érezte imént még izzó fejét és lábait, mint egy -struccmadár. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> Nem is szaladt, röpült, mig a Muki -ajtajához nem ért. Ugy megragadta a kilincset, hogy a markában -maradt. Észre se vette. Eldobta a haszontalan rezet, aztán -belevágta magát egy karosszékbe és elkezdett kelepelni:</p> -<p>– Hallod-e pajtás, én ilyen magas müveltségü urhölgygyel, mint a -te kuzinod, még álmomban sem találkoztam! Micsoda hájas ökör -voltam, hogy annyira félreérthettem!… Olyan magasan áll felettem, -mint a Csimborasszó a vakondturás felett… Tudod, mit mondott, mikor -rettenetes kinlódások között nagysokára megkérdeztem tőle, hogy -tulajdonképpen mit akar velem?… Hahaha, nevetni fogsz te is! – Azt -mondta, hogy jó barátságban akar élni egy olyan kedves, előkelő -urral, mint amilyen én vagyok… Hihihihi, – rapszódiázott a jó báró, -– én előkelő? Fenét! Most látom csak, milyen kocsis voltam teljes -életemben! Egy ilyen nagyszabásu urnőt meggyanusitani!… Hehehe, – -őrjöngött a derék ur örömében, tudod mi véleményen van a -csókunkról? Azt mondta az angyal, – esküszöm, hogy szóról-szóra -citálom a szavait, – azt mondta és még el se pirult hozzá, csak a -szeme fényesedett meg, mondom, azt mondta: édes báró, igaz, hogy -azzal a hirtelen csókkal, amelylyel engem megilletett, elzárta -előlem az oltárhoz vezető utat, mert azt tartom, hogy egy -becsületes leánynak életében csak egyetlen férfit szabad -megcsókolnia, mindazáltal nem haragszom magára. A maga csókja egy -szép emlék nekem, mint az a virág, amit egy kedves, boldog nap -megörökitése végett tesz el az ember az imádságos könyvébe s sirva -fakad tőle, ha tiz-husz év multán reá akad. <span class= -"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Muki csak hallgatott idáig. De tovább már nem győzte türelemmel -a szóáradatot és a csudálkozást.</p> -<p>– És te, – vágta el hirtelen a báró szavát – mit mondtál -neki?</p> -<p>– Azt mondtam neki, hogy egy irtó pimasz vagyok, váltig attól -drukkoltam, hogy számonkéri tőlem az ellene vétetteket és -megigértem neki, de meg is teszem, hogy ezentul én is könnyezni -fogok, ha arra az eszményi csókra visszagondolok.</p> -<p>– Ejha!</p> -<p>– Semmi ejha, – hangoskodott Bálvándy, – tudod is te, hogy mi a -poezis? A poezis, barátom, előbb-utóbb utóléri az embert és -mondhatom, nagy élvezetet okoz annak, akinek van szive.</p> -<p>De erre már megint nevetett Muki.</p> -<p>– Vigyázz, pajtás, mert még csakugyan bele találsz szeretni a -Sapphodba.</p> -<p>– Eh, – s hevesen gesztikulált a báró, – a te cinizmusod -egyenesen szentségtörés. Ugy tisztelem ő méltóságát, mint az -angyalokat, a mint hogy az is.</p> -<p>– Hihihi.</p> -<p>Valósággal dühbe jött az Ágnes késői lovagja.</p> -<p>– Mit nevetsz?</p> -<p>– Csak szabad nevetnem!</p> -<p>– Igen, de hadd tudjam az okát!</p> -<p>Muki igen belejött a mulatozásba.</p> -<p>– Azt nem kötöm az orrodra, – ingerkedett Bálvándyval.</p> -<p>Az, miután feljebb már nem srófolhatta a méltatlankodását, -irányt változtatott: elkezdte Mukit leckézteni.</p> -<p>– Hallod-e, te ember, tiszta szerencse, hogy meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> nem -házasodtál. Annyit értesz a női lélek rejtelmeihez, mint tyuk az -ábécéhez. Agyon kínoztad volna magát Xantippe asszonyt is… Hü, -barátom, nem addig van a’. Az asszony olyan, mint a virág. Ahhoz -nem szabad szentségtelen kezekkel hozzányulni.</p> -<p>– De megcsókolni szabad, – incselkedett Kátó urral Muki.</p> -<p>– Ne izélj… Az egészen más, – röstelkedett Kátó ur. – Hiszen -látod, hogy azért nem haragszanak meg az asszonyok… Elmondtam -neked, hogy a csók olyan, mint egy préselt virág.</p> -<p>– Hahaha.</p> -<p>– Ne nevess, mert dühbe hozol.</p> -<p>– Hiszen elég dühös vagy már igy is.</p> -<p>– Hát osztán, jogom van hozzá.</p> -<p>– Persze, hogy jogod van.</p> -<p>– Ne ingerelj, kérlek.</p> -<p>– De megnőtt az agyarad! Az imént még azt se tudtad, hol áll a -fejed, nálam kerested és most…</p> -<p>Bálvándy észbe kapott.</p> -<p>– Pardon, pajtás, – kérte a bocsánatot, – tudod, én olyan -hirtelen szivü ember vagyok, nem akartalak megbántani. Te vagy az -én legjobb barátom s a hugod… a hugod – hebegte, – a legjobb -barátnőm… Együtt fogunk vacsorálni, ugy-e? – Kérdezte hirtelen -fordulattal.</p> -<p>Muki vállat vont.</p> -<p>– Ti vele vacsorázhattok, én a kaszinóba megyek.</p> -<p>– Ejnye, ejnye, nem halaszthatnánk a dolgot holnapra?</p> -<p>Halaszthatnánk? Hát velem jössz?</p> -<p>– Ha ma együtt vacsorázunk, veled megyek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– Szerelmes vagy, vagy mi a manó? – csudálkozott Muki most már -egész komolyan.</p> -<p>– Az ördögbe, – mérgeskedett a jó báró, – a te szádat be kéne -ragasztani!</p> -<p>– Kár lenne érte…</p> -<p>– Hát mi lesz?</p> -<p>– Nem bánom, – mondta Muki, – veletek vacsorázunk, ha a hugom -beleegyezik.</p> -<p>– Ugyan, kérdezd meg tőle.</p> -<p>– Éppen azt akarom… Várj, mig visszajövök.</p> -<p>Nem azt akarta Muki: egész egyebet akart Ágnestől megkérdezni. -Nem tudta, hányadán áll a csudálatos teremtéssel: tisztába akart -vele jönni… Berontott a szobájába minden bejelentés nélkül…</p> -<p>– Mi lelt téged, Ágnes?</p> -<p>– Nincs nekem semmi bajom.</p> -<p>– Lemondtál Bálvándyról?</p> -<p>– Eszembe sincs.</p> -<p>– Azt mondtad neki, hogy csak a barátságára reflektálsz…</p> -<p>– Hát azt mondjam neki, hogy férjnek akarom megfogni?</p> -<p>Nyiladozott már a Muki szeme.</p> -<p>– Ahá, hát taktika…</p> -<p>– Dobbal nem fogok verebet fogni…</p> -<p>– De megfogni akarod?</p> -<p>– Ugyan kérlek, – méltatlankodott Ágnes, – csudálom, hogy ily -kevéssé ismersz, holott azt állitod, hogy több eszed van, mint -nekem.</p> -<p>Muki belátta, hogy elméje az egyszer nem fejtett ki elég -leleményességet. Gondolhatta volna, hogy a ravasz leány csak -játszott Bálvándyval, hogy annál <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> könnyebben megfoghassa, -ha arra kerül a sor. A jó ur önvédelmi készségét, gyanuját akarta -elaltatni, hogy megkönnyitse a győzelmét, valaminthogy könnyebb az -alvó tábort bekeriteni, mint áttörni a harcvonalat…</p> -<p>– Jól van Ágnes, – mondta kissé szégyenkezve, most már értelek s -ahhoz tartom magamat… Holnap a kaszinóba viszem az emberedet s -megkártyáztatom, holnapután meg a klubba cipelem s megkóstoltatom -vele a politikát.</p> -<p>– A kártyázással, – mondta Ágnes sebesen, – várhatsz.</p> -<p>– Hogyhogy? Az is benne van programmodban.</p> -<p>– Egyelőre kitöröltem.</p> -<p>Muki vállat vont.</p> -<p>– Azt se bánom, – monta cinikusan, van nekem kitől nyernem.</p> -<p>Ágnes összehuzta szemöldökét.</p> -<p>– Ki akartad fosztogatni?</p> -<p>Muki felszisszent.</p> -<p>– Barátom, ezt a csunya szót ne használt ellenem, ahhoz -legkevésbé neked van jogod, mert én csak a kabátját akartam lehuzni -az emberednek, te pedig a vérét szándékozod kiszivni. Hahaha!</p> -<p>Diszharmónikusan, csunyán nevetett és otthagyta Ágnest bucsuszó -nélkül. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<h2>TIZENEGYEDIK FEJEZET.<br /> -A fogadalom.</h2> -<p>A Bálvándy hirtelen fordulásának: az Ágnessel való -összegyönyörködésének meg volt a maga lélektani oka. Az aggszüz -akkora terhet vett le a jó ur lelkéről, hogy el kellett vesztenie -az egyensulyt. A vis inertiae (mert a lelkiekre nézve is áll ez a -fizikai törvény) belelóditotta a másik szélsőségbe: rettegését -bizalommá, sőt bizonyos fokig vonzalommá változtatta át.</p> -<p>Tehát semmi csuda sem volt abban, hogy Bálvándy, örömében és -hálaérzésből szinte kereste ezentul az Ágnes társaságát; étkezési -rendjét is ugy állapitotta meg, hogy az ebéd és vacsora idejét -együtt tölthesse vele.</p> -<p>Sokkal meglepőbb volt (tekintetbe véve az Ágnes minden nőies -kellemet nélkülöző, mondhatni nyers modorát) az, hogy rövid pár nap -alatt a Zsuzsa bizalmát, sőt szeretetét is megnyerte a vén leány. -Mi több, a Bálintét is… Az esze tett-e hatást a fiatalokra, vagy -talán éppen az a körülmény, hogy nem tudott hizelegni: minden -szavának érc-értéke, csengése volt?… Ki tudja.</p> -<p>A mai társadalomban, ahol apró illemszabályok és megtévesztő -figyelmességek cafrangjaiban kallódnak el a legnagyobb igazságok: -mindenesetre imponáló jelenség az az ember, aki szembe mer szállani -az elkönyvelt konvencióval s keresztül gázolván valamennyi -érdekkörön, csak a maga egyénisége ősjogait tartja szem előtt.</p> -<p>Ehhez nagy merészség kell. És jellem. A gyengének, ha feje fölé -akar nőni, kitöri a nyakát a tömeg.</p> -<p>Ágnes pedig biztonságban érezte magát a poziciójában. -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> És ezen a ponton találkozott az -egyénisége a Zsuzsáéval (a természetét követte az is minden -vonalon), azzal a különbséggel, hogy ő testi és lelki szépségével -hóditotta meg a maga számára azt az immunis területet, amelyen -szabadon fejleszthette istenadta erényeit, – Ágnes ellenben -akaraterejével diadalmaskodott az embereken.</p> -<p>Mindegy: lelki rokonok voltak. Némi tekintetben Bálinttal is. -Bár annak a jelleme még nem alakult ki egészen. Az érce nem hült -még ki: a szélsőségek lángjában olvadozott. Tulhajtotta érzéseit, -szuperlativuszokban élt. A szeretete rajongás volt, ellenszenve -gyülölet. Itélete kegyetlenség volt, nagylelküsége esztelen -érzelempazarlás. Egyszóval a megállapodottság egyensulyozó ereje -hiányzott még belőle. Bár már ő sem volt messzire attól, hogy -végképp kialakuljon a férfiassága. Mert öntudatában volt hibáinak… -Ágnest alighanem azért becsülte nagyra, mert ő benne megtestesülve -látta azt, ami az ő jelleméből hiányzott: a föltétlen nyugalmat, -biztos itélőképessége, csalatkozhatatlan tárgyilagosságot.</p> -<p>Tény, hogy ezek a ritka adományok nagy mértékben meg voltak -Ágnesben. Talán nagyobb mértékben is a <i>kelleténél</i>. Mert ami -természetes vonása a férfijellemnek: gyakran ellenszenvessé, sőt -groteszkké teszi a nőt. Akár a bajusz. De megforditva is áll a -tétel: az édeskés, bájos és kopaszszáju férfi visszataszitó. A -természet érték- és munka-megosztása körül előforduló minden -rendellenesség rikit, izgatja és ingerli az embert, mint fehér -holló a feketét… Mi természetesebb ennélfogva, minthogy az ilyen -elvétett lény exponált helyzete folytán minduntalan szembekerül -azzal a környezettel, <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> amelyben él. S a maga erejére lévén -hagyatva, nevetségessé válik ha gyenge, gonoszszá, ha erős.</p> -<p>Az Ágnes megátalkodott akaratenergiájának, ellenséges érzéseinek -s harckészségének (ami mindenha magán viseli a gonoszság látszatát) -kifejlesztésében az életviszonyoknak alighanem nagyobb része volt, -mint vérbeli ösztöneinek. Ki tudja, hogy azon esetben, ha más -kedvezőbb miliőbe helyezi vala őt a sors: nem-e simultak volna el -idővel érdes, férfias jellemvonásai, nem-e győzedelmeskedtek volna -rajtuk a nőiség örökszép, lélekemelő törvényei?</p> -<p>… (Megfelelhet rá az, aki végig olvasta ezt a történetet.)</p> -<p>… A szülői házban örökös önvédelemre és küzködésre volt Ágnes -kárhoztatva. A szigoru eszü és éplelkü leány megutálta azt a hazug -miliőt, amelyben a szónak semmi értéket sem tulajdonitottak: az -emberek áltatták egymást, titkolóztak, kétszinüsködtek, mintha -ellenségei lettek volna egymásnak… Az igazsághoz és igazságossághoz -nem volt sem atyjának, sem anyjának a legcsekélyebb érzéke sem, -holott ő neki szinte fizikai fájdalmat okozott minden idétlenség és -szükkeblüség, ami a természeti, kiváltképpen az emberi törvényekkel -ellenkezett… Kis leány korában csak türt a dresszura igájában, -később elmakacsodott, a végén, mire felnőtt, nem birt többé -magával, de nem is akarta magát fegyelmezni: kifejezést adott -annak, ami a lelkén feküdt. S ezzel örökös ellenkezésbe keveredett -szüleivel. Megrótta azok megalómániáját, amelyet valószinüleg ugy -örököltek jobbágytartó őseiktől s ami a minden vonalon győzedelmes -korszellemmel szemközt csak nevetségessé tette őket, a helyett, -hogy (mint ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> ők hitték) tekintélyüket, emberi -méltóságukat gyarapitotta volna… A cseléd emberszámba se ment a -dormándi kastélyban. Anyja legkisebb indulatrohamban, sőt néha -rosszhiszmüleg is megvádolta cselédjeit: hazugsággal, lopással, ami -éppen eszébe jutott. Mert idegei megkivánták ezeket az apró -izgalmakat.</p> -<p>Ágnes ilyenkor pártfogásába vette a becsületében könnyelmüen -megsértett embert s kikelt anyja ellen. De nem félt ő az atyjától -sem. Nem egyszer megesett, hogy nyiltan szemére hányta, – (holott -senkinek sem ártott vele, sőt azt se kivánta senkitől, hogy -komolyan vegyék), – szemére hányta apró, ártatlan füllentéseit. -Ifjukori szerepléseivel való dicsekedéseért és nagyzolásáért pedig -ugyszólván minden egyes esetben lekicsinyelte őt.</p> -<p>Szülei mindezért ellenséget láttak a leányukban, holott az csak -istenadta természetének engedett szabad folyást. Látta, -tapasztalta, hogy az öregek csupa idegességből mindenkit -lenyügöztek, akit hatáskörükbe vet a sors – ő pedig nem tudta -elviselni ezt a patriarkális zsarnokságot: nem akart belefásulni. -Erős függetlenségi és szabadságérzések laktak a szivében s azokat, -mint isteni eredetü jogait, fölébe helyezte mindeneknek. Egyszóval, -nem asszimilálódott a neki nem tetsző környezettel… Ilyenformán -hovatovább mind egyénibb és makacsabb lett a jelleme. S a gonoszság -bélyegét rásütötte a látszat után induló közvélemény.</p> -<p>Nem ok nélkül pedig, mert például a Bálvándy ellen tervezett -hajszája már csakugyan magán viselte a megátalkodottságnak és -esztelen erőszakosságnak nemcsak a látszatát, de bizonyitékainak a -nyomait is. Ágnes valóban gonosz és kegyetlen volt akkor, mikor -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> egy elképzelt, avagy makacs -rabulisztikával azzá erőszakolt jogcim alapján üzőbe vett egy -férfit, nem gondolva annak érzelmeivel, sőt családja boldogságával -sem: csak a maga érdeke vezérelte, vagy talán az se, csak a -győzelem vágya; erősebb akart lenni mindenkinél; az eredményért -képes lett volna magát az eredményt is megsemmisiteni. Mint a -macska, amely agyonhajhászsza az egeret s nem eszi meg.</p> -<p>Ez hát egy kegyetlen vonása volt a vén leánynak, de emberi -azért. Az önzésből alakult ki, ami a legtipikusabb emberfaji -tulajdonság… És Ágnesnek különösen nagy oka volt az önzésre. -Egymagában állt, senkise szerette, a mindenségből csak annyi volt -az övé, mint amennyit abból magának meg tudott hóditani. Mi -természetesebb, mint hogy a nehezen szerzett harcbért nem akarta -másokkal megosztani s mind intenzivebbé lett, szinte idétlen nagyra -nőtt a harckészsége! Miután nem volt senkije és semmije, egy külön -kis világot akart magának teremteni, amely fölött ő leendett az -ur…</p> -<p>… Akárhogy volt is: tény, hogy Zsuzsa és Bálint tisztelték, sőt -megszerették Ágnest… Ösztönből?… (Mert biz ő nem becézte őket, nem -udvariaskodott velük…) Lehet, hogy az is hozzájárult, a -rokonszenvük megerősitéséhez (pedig azt mondják, hogy ritkán csak -az ártatlan emberek ösztöne), de biztos, hogy a viszonyok is… -Érzéseik főinditékának azonban mégis csak magában Ágnesben kellett -rejlenie.</p> -<p>A minthogy csakugyan ő volt az, aki először közeledett a -fiatalokhoz. Szinte kereste a Bálint társaságát, hogy eszmét -cserélhessen vele s örült neki, hogy a képzett, okos fiatalemberben -méltó vitatársra talált. <span class="pagenum"><a name="Page_144" -id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>És a tudományos vitatkozás terén már egy csöpp önfejüséget sem -árult el a vénleány. Sőt mondhatni: türelmes, nőiesen gyöngéd volt -a Bálint véleményének meghallgatásában. Ha meggyőzte őt, -készséggel, sőt örömmel ismerte el a maga tévedését és az ő igazát. -Az ilyes önbelátásnak pedig nagy a lelkeket összeforrasztó és -hóditó ereje…</p> -<p>A Zsuzsa vonzalmának is meg volt a lélektani oka: az a -komolyság, amelylyel Ágnes a leánykával beszélt. Annak uj volt ez a -megbecsülő modor és végtelenül hálás volt érte. Az emberek -gyönyörködtek benne, élvezték a testi és lelki szépségeit s bár -mindenki szerette, ugy bántak vele, mintha nem is lenne öncélu -lény, hanem a mások esztétikai élvezeteinek a tárgya. És ime, akadt -végre egy nő: egy fölényes eszü, előkelő dáma, aki észre se vette -rajta azokat az értékeket, amelyekhez a természet ajándékából -jutott, ellenben megbecsülte benne azt, amit meg mások nem vettek -nála észre: önszerzette müveltsége és jelleme kvalitásait…</p> -<p>Ám ezeken a lélektani okokon kivül a viszonyok is nagyban -hozzájárultak a leányka rokonszenvének kifejlesztéséhez. Egy az, -hogy Zsuzsának, mióta meghalt az anyja, alig volt egy női ismerőse -is. Egy boldogság után áhitozó sejtelmes leánysziv pedig alig tud -meglenni bizalmasság nélkül; holott vannak olyan dolgok, amiket egy -fiatal nő atyjának sem mondhat el. Ágnes volt az első nő, akivel -Zsuzsa, mióta nyilladozni kezdett a szive, életében találkozott s -akit bizalmára méltónak itélt.</p> -<p>Azonkivül a férfiak életmódja is egymásra utalta <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> a két -nőt. Bálint nem őrizhette folytonosan hugát. Bálvándyt meg váltig -hajszolta a mentora, Muki: kaszinóból klubba cipelte, ugratta, -lumpoltatta, egyszóval megismertette vele a pesti életet. Zsuzsának -gyakran magára kellett volna maradnia a szállodában minden gardedám -nélkül, ha Ágnes a saját ötletéből és jószántából föl nem ajánlja -vala Bálvándyéknak a maga társaságát a szép leány számára, még -pedig annyi közvetlenséggel, mintha mi sem lett volna -természetesebb. Sőt egy pár nap mulva még tovább ment Ágnes: -magához vette Zsuzsát hálásra is, azzal az indokolással, hogy a -késő éjjel hazatérő férfiak zavarják őt az alvásban, ő meg ugyis -unja magát egyedül…</p> -<p>Bálvándynak esze ágába se jött az Ágnes ajánlkozásán -megütköznie, sőt biztos és jó kezekben tudván leányát, örült annak. -Még jobban Zsuzsa.</p> -<p>Muki csak csudálkozott… Mi lelte az önző teremtést, hogy egy -szép fiatal leánynyal igy összebarátkozott? Hiszen a szépekre -rendesen irigyek a csunyák! Avagy számitásból tette, hogy ezzel is -közelébb férkőzzék az atya szivéhez? Már arra is pályázik, nemcsak -a birtokára?…</p> -<p>Csudálkozott Muki, de egyébként nem törődött az ügygyel. Nem -sokat törte fejét huga problemáján, (egy kis sportnak tekintette -immáron az egész furcsa komédiát) – teljesen a maga problemájával -volt elfoglalva…</p> -<p>… Zsuzsa az Ágneshez való átköltözése napján (mikor az urak -először mentek a kaszinóba), egy szobában hált Ágnessel. Másnap -azonban (bár ellenezte a vénleány) atyja külön szobát nyittatott -neki az Ágnesé mellett. Azt azonban alig vette Zsuzsa igénybe. -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> Csak éppen hogy meghált benne. Különben -sülve-főve volt Ágnessel. Még a toalettjét is az ő szobájában -végezte: ott fésülködött és (azt nem engedte el neki) fésülte az -Ágnes haját is. Vágyott idős barátnője közelségére. Ha az helyet -foglalt, melléje telepedett, ha felállott, ő is felugrott:</p> -<p>– Parancsolsz valamit?</p> -<p>Szolgálatkész, figyelmes, házias volt vele szemben, akárcsak az -édesanyja lett volna.</p> -<p>És Ágnes igénybe is vette a szolgálatkészségét, ami igen jól -esett a kedves leánynak. Még a keztyüjét is megfoldozta neki… -Föltétlen őszinteség és nyugodtság jellemezte a két nő egymáshoz -való viszonyát. Szerették egymást, a nélkül, hogy csak egy -fölösleges szót is pazaroltak volna kölcsönös rokonszenvük -kifejezésére.</p> -<p>Mindössze hogy Zsuzsa egyszer fésülés közben megdicsérte az -Ágnes haját.</p> -<p>– Szép hajad van, Ágnes néni.</p> -<p>– Mindenesetre sok a hajam, – vállalta Ágnes a bókot, – de az -nem lényeges, mert ugy sem felejteti el, hogy nem vagyok szép.</p> -<p>Zsuzsa kissé zavarba jött, de Ágnes tőle alig feltételezhető -tapintattal azonmód elejét vette az elfogódottságnak.</p> -<p>– Ne tiltakozzál lelkem, én ugy sem adok a testi szépségre -semmit… Az embernek, – fejtegette bizarr felfogását, – ha szép, -minden az ölébe hull. De csak egy darab ideig: ameddig a fiatalsága -tart. Aztán jön a kiábrándulás, a csalódás keserüsége, a tehetetlen -vergődés, mert hiszen természetes, hogy egy elkényeztetett nő nem -tud abba belenyugodni, hogy az emberek <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> -megváltozzanak vele szemben. És segiteni nem lehet a bajon. Az -öregség nyomasztó teherként nehezedik a lelkére. Ha van fantáziája, -multja emlékeivel próbálja magát vigasztani, ha önérzete nincs, -életunttá lesz, terhére válik önmagának is… A szépség – végezte -Ágnes szavait, – elámitja a nőt, elzárja előle a lelkeket. A szép -nőnek mindenki hazudik, az meg hisz mindenkinek… Jobb szeretem, -hogy csunya vagyok. Engem az öregség nem fog bántani.</p> -<p>Zsuzsára olyan hatással voltak ezek a szavak, hogy szinte -szeretett volna maga is megcsunyulni. Lehangolta a szépsége.</p> -<p>– Persze, – mondta halkan, mintha magában beszélt volna, – az -ember sohase tudhatja, hogy ki szereti igazán.</p> -<p>– Azt ugy se tudhatja, – állitotta Ágnes, – az emberek többnyire -hazudnak itt nálunk. Kétszinüek, mert szégyenlik elárulni igazi -érzéseiket. Aztán kényelmesebb is hizelegni, mint az őszinteség: az -egy hazugságokon épült társadalomban mindig nagy ballaszt.</p> -<p>A szép leány egy pillanatra abbahagyta a fésülést, leejtette -mezitelen, rózsás karjait.</p> -<p>– De hiszen, – sóhajtott fel, – valakibe mégis csak meg kell -bizni, a nélkül kétségbeejtő lenne az élet!</p> -<p>– Egy-két becsületes ember mindig akad, – oktatta Ágnes, – és ez -elég; ezen a ponton a kevés több a soknál. Különben – tette hozzá – -annak, akinek gazdag a lelki világa, arra sincs szüksége: az meg -tud élni egymagában is. Példa vagyok rá jómagam…</p> -<p>Zsuzsa folytatta a fésülést. Egy kérdés kérezkedett az ajkára, -de nem merte kimondani. Ám fölvilágositotta <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> Ágnes -(mintha csak belelátott volna a leány lelkébe) kérdezetlenül -is.</p> -<p>– Látod, – folytatta megkezdett elmélkedését, – engem senkise -szeretett soha. Még a saját szüleim se. Igaz, csunya voltam és -önfejü. Afféle kellemetlen gyermek, aki nem válik diszére -családjának és – ime mégis megvagyok. Sőt szeretek élni. Harcban -állok az emberekkel, de az engem nem sujt le, megszoktam a -küzdelmet, az az én elemem. S ha lehajtom esténkint a fejemet s -elmondom a mindennapi imádságomat (mert vallásos vagyok ám), -boldognak érzem magamat. Miért? Mert tudom, hogy annak az -ellenszenvnek, amelyet környezetem velem szemben táplál, nem én -vagyok az oka. Én olyan vagyok, mint amilyennek Isten megteremtett, -a környezetemben van a hiba.</p> -<p>A nietzschei tétel vakmerősége valósággal elbűvölte Zsuzsát. -Megérezte benne a magasabb igazságot, amit csak rabulisztikával -lehet (látszólag) megdönteni: a korlátolt tömeggel szemben mindig a -kiváló egyesnek van igaza… Ibsen is azt vallja a Népgyülölőben.</p> -<p>Az egyszer nem is állhatta meg a leányka, hogy kifejezést ne -adjon elragadtatásának. Lehajolt az Ágnes kezére és loppal egy -csókot lehelt reá.</p> -<p>A vén leány világéletében sem tapasztalt ennyi gyöngédséget -senkitől. Szinte megijedt a kézcsóktól.</p> -<p>– Mit csinálsz, Zsuzsa?</p> -<p>A szép, édes teremtés erre még jobban elolvadt. Leborult idős -barátnéja lábaihoz és ölébe hajtotta fejét.</p> -<p>– Szeretlek Ágnes, – mondta, – ennyi az egész… Mikor beszélni -kezdtél magadról, megszántalak egy pillanatra, aztán csudálattá -változott a szánalmam, most meg már szeretlek is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Az aggszüz fel se segitette az ölébe kuszott gyermeket, hogy -legalább egy csókkal viszonozza ragaszkodását. Csak a fejére tette -csontos kezét és maga elé bámult, mint aki a távolban keres -valamit. Aztán simogatni kezdte a leány puha, selymes haját. Sokáig -simogatta, mert sokáig tartott, mig végre megtalálta magát.</p> -<p>– Ugyan lelkem, – korholta akkor szárazon a térdelő leányt, – ne -érzelegjünk, inkább egyebet ajánlok neked.</p> -<p>Zsuzsa felkelt.</p> -<p>– Nos?</p> -<p>– Tedd a kezedet a kezembe.</p> -<p>Zsuzsa engedelmeskedett.</p> -<p>– Igy… És most mondd meg nekem: akarsz-e velem barátságot -kötni?</p> -<p>– Akarok, óh akarok…</p> -<p>– Akkor, fogadom, – jelentette ki az aggszüz, – hogy el nem -hagylak soha. Bármi történjék is, segitségedre leszek. Ugy -számithatsz rám, mint a tulajdon édesanyádra.</p> -<p>Közönyt erőltetett a hangjára, de azért ugy csengett a -fogadalma, mint egy esküvés. Mintha egész erős lelke arcába szökött -volna: lángba borult még a homloka is s ragyogott a szeme.</p> -<p>Zsuzsa megrázta a kezét. Ugy el volt fogódva a jelenet -rendkivüliségétől, hogy csak tagokban tört ajkára a szó.</p> -<p>– Én is fo–ga–dom, – dadogta.</p> -<p>Aztán erőt vett az érzékenységén: szó nélkül befejezte az Ágnes -frizuráját, lelke zajlását csak a keze remegése árulta el…</p> -<p>Ezután a kölcsönös ünnepies fogadalom után <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -természetes, hogy még bensőbb lett a két leánynak egymáshoz való -viszonya. Ez annyiban jutott kifejezésre, amennyiben Zsuzsa azontul -a legkisebb jelentőségü, sőt diszkrét természetü ügyeit is közölte -Ágnessel. Beszélt neki gyermekéveiről, elárulta előtte eszményeit, -jövője ábrándjait, Charlieról is beszélt előtte.</p> -<p>Ágnes semmit sem kevesellett tőle. Szivesen, sőt élvezettel -hallgatta minden szavát: érdekelték egy, az övével teljesen -ellenkező irányban fejlődő asszonyi lélek hullámverései. A -megfigyelésre volt alkalma bőven. Mert, bár nappal gyakran -megfordultak az urak az asszonytanyán, (Muki elnevezése), esetére -mindig egyedül maradt Zsuzsával szobája előkelő csendes magányában. -De napközben is: a két nő kettesben végezte minden bevásárlását, -együtt kocsikáztak ki a Stefánia-utra, sőt a szinházba is ritkán -kisérték el őket a férfiak. Legföljebb Bálint. Bálvándynak nem -imponált a komédia, Mukit meg a kaszinóhoz láncolta a – hivatása, -amit, mellesleg mondva, kitünően töltött be: ugy nyert, ahogy -akart.</p> -<h2>TIZENÖTÖDIK FEJEZET.<br /> -A klubtól az orfeumig.</h2> -<p>A két Bálvándyt szivesen látták a kaszinó urai vendégül is, de -azok nem sokáig vették igénybe a vendégszeretetet: mindjárt az első -héten bejelentették a kaszinóba való belépési szándékukat. Egyben -meghosszabbitották pesti tartózkodásuk immár lejárt első -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> terminusát. Jól érezték magukat a -nagyváros izgalmas zürzavarában.</p> -<p>Bálvándynál boldogabb embert lámpással sem lehetett volna a -hazában találni. Azt se tudta, minek örüljön jobban: a maga -élvezeteinek-e, avagy az ő pedáns, komoly fia nagyvilági -szereplésének. Mert (s erről az oldaláról még nem ismerte az -atyja), kitünően bevált Bálint high-life-mannek is. -Szivvel-lélekkel dőlt bele az aranyfiatalság legszilajabb -mulatságaiba is: s nem ő volt a legutolsó a könnyed, elegáns mókák -és szellemes csinyek kitalálásában. Eszesebb lévén kortársainál, -szellemessége révén rövid időn bizonyos tekintélyre tett szert… A -bort? – Hát azt is megitta Bálint. Sőt teljesen a kártyát sem -vetette meg. Csakhogy azért már sokat nevettek rajta barátjai, mert -egy csillagvizsgáló pedánsságával kezelte a tarokkot: erővel -tudományt akart csinálni abból is.</p> -<p>Legjobban az apja nevetett rajta, mert ő meg viszont ugy -játszott, mint egy falusi kántor. Mindent megütött, amig birta, -minden rendszer és számitás nélkül, soha sem gondolt arra, hogy, -elfogyván az ütői, „mivel folytatja az üzletet.“ Szerencséjére nem -sok pénzébe került a mulatság. Ritkán és akkor is kicsibe játszott. -Inkább szeretett az orfeumba járni. Mi türés-tagadás, egy angol -artista-leány tetszett ott meg neki, aki pompás bukfenceket vetett -a brettlin s a chambre szeparéban még pompásabbakat. Bálvándynak -különösen az tetszett rajta, hogy mestersége szellemével teljes -ellentétben állott a modora. Ha nem ugrált, olyan előkelő volt, -mint egy lady. A kis ujjához sem engedett hozzányulni s -holtkomolyra vált az arca, ha valaki egy kétértelmü élcet -kockáztatott meg a jelenlétében… <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> Különben azt mondta, hogy -lordnak a leánya. Ez ugyan nem volt igaz, de szép volt ő azért a -nélkül is…</p> -<p>Tehát ennek a kis hölgynek a kedvéért járt Bálvándy az orfeumba. -Fia tudta, de nem bánta. Csak megintette egyszer csupa -tréfából.</p> -<p>– Vigyázz apa, azzal a misszel: ki ne lopja egyszer a tárcádat a -zsebedből.</p> -<p>Az öreg kissé rossz néven vette ezt a valóban cinikus -intelmet.</p> -<p>– Ejnye, ejnye, – s bosszusan rázogatta a fejét, – de nincs -benned egy makulányi költészet sem. Ha szép valaki, mindjárt -tolvajt tételezel fel benne.</p> -<p>Oly kedvesen naiv volt az öreg dohogása, – hogy Bálint nem tudta -megállani: elnevette magát.</p> -<p>– Nem költészetről van itt szó, öregem.</p> -<p>Mit volt mit tennie: Bálvándy együtt nevetett a fiával.</p> -<p>Különben sohase keresztezték az egymás utját apa és fia. Muki -még inkább beleavatkozott az életrendjükbe. Elannyira, hogy például -Bálintra erővel rá akart sózni egy házmester kisasszonyt, hogy -képeztesse ki szinésznőnek. Az öreget meg valóságos satellesévé -tette: magával cipelte mindenüvé s minduntalan a savoire vivre -tudományáról és a közéleti tevékenység áldásairól perorált neki, -hogy előkészitse a talajt a magvetésre.</p> -<p>Eleinte persze nem igen fogott Bálvándyn semmiféle tudomány; -lepergett róla, mint borsó a falról. De a lelkét meg tudta Muki -mozditani elejétől fogva. Addig beszélt neki a noblesse-oblige -törvényéről, az emberi élet magasabb céljairól, hogy hovatovább -furdalni kezdte a lelkiismerete, amiért olyan léha életet élt… -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Kedves barátom, neked missziód van a Királyhágón tul, – -ugratta Muki, – nem szabad magadat kivonnod a közélet terhei alól. -Ha igy éltek volna őseink is, mint te s annyit törődtek volna a -hazával: ma te is mócul beszélnél, legföljebb az Alföld közepén -laknék még egy pár bicskás, aki magyarnak vallja magát.</p> -<p>Bálvándy ebből mindössze annyit hallott, hogy neki -<i>missziója</i> van. Ez a szó ugy hozzátapadt a lelkéhez, hogy -elfelejtette tőle a többit.</p> -<p>– Misszió! Misszió!? – hajtogatta. – Miféle misszióm lehetne -nekem?</p> -<p>– Gazdag ember vagy, fényes nemzetségnek ivadéka s van -talentumod is.</p> -<p>De ez ellen már tiltakozott a jó báró.</p> -<p>– Talentumom? Honnan a menykőből veszed?</p> -<p>Muki leintette.</p> -<p>– Ne szólj közbe, még nem fejeztem be. Talentumod van – -folytatta – a politikához és a mezőgazdasághoz. A pópádtól -megköveteled, hogy magyarul beszéljen veled és olyan ökröket láttam -az egyik majorodban, hogy csupa csuda. Egyszóval, rendben tartod a -népedet és a szénádat. Hasznos, tekintélyes ember lehetnél, ha nem -magadnak élnél, hanem példaadás okából kirukkolnál a placcra.</p> -<p>– Jó, jó, – idegeskedett Bálvándy a sok beszédtől, – de azt -mondd meg, hogy hogy megy az a kirukkolás.</p> -<p>Muki idejét látta, hogy végre beadja neki a maszlagot.</p> -<p>– Ugy, hogy választasd meg magadat képviselőnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>Hát ettől a tanácstól már megijedt a jó báró.</p> -<p>– Hü pajtás, tudod-e mennyire rug az én évi jövedelmem?</p> -<p>– Vagy ötvenezer forintra.</p> -<p>– Csak harmincötre. S tudod mennyibe kerül egy választás -minálunk?</p> -<p>– Ugyanannyiba… Hát aztán?</p> -<p>– Hát aztán? – szörnyülködött a takarékos Toncsi. – S te azt -csak ugy mondod!… No persze, mert nem a te pénzed bánná…</p> -<p>– Tévedsz, – vágta el Muki a szavát, – a fele költséget magamra -vállalom.</p> -<p>Bálvándy visszahőkölt: ugy tanulmányozta barátja arcát, vajjon -megbolondult-e, avagy csak ugratni akarja őt?</p> -<p>Muki ütötte a vasat.</p> -<p>– Csudálkozol, pajtás? – adta a nagy altruistát. – Nem tételezel -fel bennem annyi lelkesedést, hogy a midőn egy országos fontosságu -pozició meghóditásáról, egy igazi életbevágó pártérdekről s egy, -már a puszta nevével is hóditó pártférfiunak megszerzéséről van -szó: áldozatokra is képes legyek?</p> -<p>Bálvándy csak ámult-bámult. Igen kicsinek érezte magát és igen -nagynak a barátját.</p> -<p>– Azt az áldozatot, – motyogta, – ugy sem fogadhatnám el -tőled.</p> -<p>Muki ismét kivágott egy ütőt.</p> -<p>– Nem rólad van ám szó, öreg. Jó barátod vagyok; ha bemásznál a -kaszinóba, amennyire tőlem telik, kiváltanám a bonjaidat, még ha -nem is látnám a pénzedet soha. De itt egész másról van szó. Nem -terólad, hanem a halmosi kerületről, amelynek, mióta <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -megvettem a kastélyomat, magam is a választója vagyok. Tehát -obligóban vagyok a pártommal szemben s teljesiteném a -kötelességemet akkor is, ha nem te, a jó barátom, hanem Ficlipucli -Tivadar, az ellenségem lenne a jelölt.</p> -<p>Puhult már a jó báró: meglátszott lefelé görbülő száján és -szaporán pislákoló szemén. De azért még kapálózott egy kicsit.</p> -<p>– Miért nem lépsz fel magad? – kérdezte kifelé forditva -tenyerét.</p> -<p>– Először, – válaszolt a ravasz Muki, – nekem nincs olyan -barátom, aki elvállalná a költségeim felét; másodszor ha volna is, -az csak egy bolond lehetne, mert az én megválasztatásom nem -harmincezer forintba kerülne, de mégegyszer annyiba… Te vagy -Halmoson, – konkludált megnyomva a szót, – az egyedüli lehetséges -jelölt.</p> -<p>Bálvándy megvakargatta a tarkóját és bár igen szégyelte már -magát, mégis volt annyi bátorsága, hogy kiállitsa magáról a -fösvénységi bizonyitványt.</p> -<p>– Még se léphetek fel pajtás, – nyögte ki részletekben, – -tizenötezer forint sok pénz és nekem gyermekeim vannak.</p> -<p>– Hát mennyit szánsz rá? – kérdezte Muki türelmetlenséget -szinlelve.</p> -<p>– Semennyit; – gondolta meg magát a nehéz férfiu, – eszembe -jutott, hogy állandóan Pesten kellene laknom, ami igen költséges -mulatság… Ingyen se kell a kerület, – mondta ki szilárdan a -határozatát.</p> -<p>Muki cselhez folyamodott.</p> -<p>– Jól van, pajtás, – mondta lekicsinylő hangon, – ha csak annyi -benned az ősi virtus, szóval <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> sem erőltetlek többé. -Bocsáss meg, – tette hozzá, – hogy zavartalak, de más embernek -ismertelek.</p> -<p>A taktika bevált. Legjobb barátja szemrehányását nem tudta a -jámbor ur elviselni.</p> -<p>– Nono, – engedett sebtiben a negyvennyolcból, – nem mondom, -hogy bele nem mennék, ha valamivel kevesebbe kerülne a dolog, -teszem azt, tizezer forintba.</p> -<p>Muki, nehogy mégegyszer meggondolja magát, elkapta barátja kezét -szélsebesen és a tenyerébe csapott.</p> -<p>– Gilt! Adjál tizezer forintot, a többi az én gondom.</p> -<p>Bálvándyt most már meg a lelkiismerete kezdte furdalni, illetve -a Muki pénzét kezdte a jó ur sajnálgatni.</p> -<p>– Ne törődjél te azzal, – vigasztalta meg a kétszinü barát, – -hiszen majd szerzek a pártkaszszából is vagy tizezret.</p> -<p>Erre meg a pártkasszától ijedt meg a jámbor férfiu.</p> -<p>– Az Istenért! – skrupulizált. – Nem becstelen dolog az? Annyi -csunya dolgot hallottam a pártkasszáról…</p> -<p>– Ne gyerekeskedjél, – hujjantotta le Muki, – valamennyi -miniszter választási költségét a pártkassza fedezi. Ma már csak a -kis ember operál a maga pénzével.</p> -<p>Hát ettől végre megnyugodott Bálvándy. Egy ideig még lógatta -ugyan a fejét, de hovatovább ugy belelovalta magát a képviselősége -gondolatába, hogy még a pesti lakását is berendezte képzeletében. -Azt se bánta, hogy Muki, mint uj párttagot és képviselőjelöltet -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> bemutassa a miniszterelnöknek. Elment -vele a klubba…</p> -<p>A miniszterelnök még nem volt ott, midőn a két barát belépett a -tanácsterembe. De Muki addig sem vesztegette az időt, amig -megérkezett. Bemutatta Bálvándyt mindenkinek, aki élt és ott -lélegzett a klubban, az ujságiróknak is, még pedig ezekkel a -szavakkal:</p> -<p>– Bálvándy Antal, jó barátom, a halmosi kerület leendő -képviselője.</p> -<p>A jó báró – (mit tehetett egyebet?) – hümmögött, bókolt, -megfogta a feléje nyujtott kezeket, de miután egyszerre tiz kérdést -is intéztek hozzá, az egyszerüség kedvéért egyikre sem felelt.</p> -<p>– Köszönöm szépen… Örvendek a szerencsének… – hajtogatta egyre, -okosabbat nem tudott kitalálni. Sehogy se tudta magát tájékozni uj -helyzetében.</p> -<p>Muki meg is intette érte.</p> -<p>– De elfogult vagy! A miniszterelnök előtt legalább vágd ki a -skizt.</p> -<p>– Ne beszélj nekem, – boszankodott Bálvándy, – nem megy az ugy -egyszerre: meg kell szokni az uj dicsőséget és az uj embereket.</p> -<p>– Ugyan, kérlek, – disputált vele Muki, – gondold, hogy a -kaszinóban vagy és a szerint viseld magadat.</p> -<p>– Azt nem gondolhatom, mert akkor tegeznem kellene a -riportereket is…</p> -<p>Az ártatlan civakodásnak a miniszterelnök megjelenése vetett -véget. A hatalmas urat azonmód körülkeritették a hatalom kosztosai: -csosszantottak, bókoltak neki, de Muki, egyrészt a könyökével, -másrészt szerzett <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> tekintélye erejével, egy pillanat alatt -behatolt a körbe s magával vonszolta oda Bálvándyt is.</p> -<p>– Kegyelmes uram, engedd meg, hogy bemutassam neked legjobb -barátomat: Bálvándy Antalt, a halmosi kerület leendő -képviselőjét.</p> -<p>A miniszternek az volt a szokása, hogy valahányszor nagyon -előkelő akart lenni, brávózott. Ez alkalommal is.</p> -<p>– Brávó! Brávó! – s kezet fogott Bálvándyval. – Muki barátom már -beszélt nekem rólad… Vedd tudomásul, hogy nagy sulyt helyezek -politikai szereplésedre…</p> -<p>A Bálvándy fülében két szóvá zsugorodott össze a miniszterelnök -minden frázisa.</p> -<p>… Nagy suly!… Hogy lehet ő reá nagy sulyt fektetni, különösen -annak, aki talán hirből sem ismeri?… De másképp gondolkoznak és -beszélnek az emberek Budapesten, mint a havasok alján…</p> -<p>Kifejezést persze nem adhatott a csudálkozásának, hát csak -hápogott össze-vissza, mint a kacsa, ha üres a szája</p> -<p>– Valóban nagyon kitüntetsz… Érdemetlen vagyok reá… Örvendek, -hogy tisztelhetlek…</p> -<p>A miniszter megfogta a kezét.</p> -<p>– Remélem, hogy azonnal belépsz a körbe.</p> -<p>– Be-be-be.</p> -<p>– Magam foglak ajánlani.</p> -<p>– Kö-szö-nöm.</p> -<p>Kölcsönös finom hajlongások… Aztán széjjelvált a két kéz… A -minisztert magával ragadta az ügyes-bajosok áradata, Bálvándyt meg -Muki csipte karon. <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Mi, hé? Ugy-e édes ember a miniszter?… Sulyt fektet reád! Nagy -szó! Érzed, hogy milyen nagy?</p> -<p>Bálvándy megvonogatta a vállát. Megszólalt a a józan esze.</p> -<p>– Dehogy érzem. Inkább azt hiszem, hogy frázis volt: mézes -madzag.</p> -<p>– Ugyan kérlek, de pesszimista vagy! Hát nem vagy tudatában a -magad értékének?</p> -<p>– Hiszen, igen, otthon a mócjaim között csak kiteszek valamit, -de itt, ugy érzem, csak egy szem borsó leszek a többi borsó között: -zsáktöltelék, semmi egyéb.</p> -<p>– Hajahaj, – biztatta Muki, – jöjjön csak meg a svdád, olyan -szerep vár itt reád, hogy még a vicceidnek is politikai hátteret -fognak tulajdonitani.</p> -<p>– Hátteret?…</p> -<p>– Nem mondhatsz olyan bolondot, amiről ezek ki ne sütnék, hogy -szinbölcseség.</p> -<p>– Ejnye, – fakadt ki Bálvándy, megsokallva barátja gyanus -locsogását, – hát ne ugrass, hiszen elérted a célodat! Most már, -hogy a szavamat adtam, ugy se kapálhatok vissza.</p> -<p>Muki ugy tett, mintha megneheztelt volna. Hátat forditott -barátjának.</p> -<p>Ez persze megszeppent erre. (Hiszen jóformán azt se tudta, merre -van kifelé). Elkapta a Muki karját.</p> -<p>– Ne bolondozz, hisz nem bántottalak.</p> -<p>– Nem-e? – pruttyant rá az álnok Muki. – Hát nem gyanusitottál -meg kétszinüséggel?</p> -<p>– Nem ugy értettem, – mentegetődzött a jámbor báró. – Gyere, -vezess ki innen, mert nem tudom merre van az ut.</p> -<p>– Hová akarsz menni? <span class="pagenum"><a name="Page_160" -id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>– Az orfeumba.</p> -<p>– Gyere a kaszinóba.</p> -<p>– Gyere te az orfeumba, aztán majd elmehetünk a kaszinóba -is.</p> -<p>Muki nem bánta. Meg lehetett elégedve az aznep elért -eredménynyel: lerázta a Bálvándy jelöltetése gondját. Most már csak -a megválasztatását kellett keresztülvinnie, aztán – pasz! – eleget -tett valamennyi kötelezettségének, amit Ágnessel szemben vállalt… -Érdekeit végképp elválaszthatja az ő érdekeitől. Felszabadul, -dolgozhatik a maga szakállára kimélet nélkül, akár az Ágnes -rovására is. Ez talán hálátlanság lenne tőle, de hát a hála is azok -közé a gyöngeségek közé tartozik, amik minduntalan hátrafelé -rántják az embert. Abból ő ugy se kér, mert haladni akar, föl a -magasba, mindig följebb, föltartóztathatatlanul.</p> -<p>Egy szóval beérte Muki a napi eredménynyel s annak fejében -lemondott az éjjeli kártyanyereségéről és az orfeumba kisérte -Bálvándyt.</p> -<p>Előbb azonban még megvacsorázott a két jó barát a Hungáriában. -Muki jókedvü volt, mint a vakációs diák, akinek nincs gondja a -másnapi leckére. Nem kellett magára vigyáznia, hogy jégen tartsa a -kártyázáshoz szükséges eszét. Hiába zsörtölődött vele Bálvándy, -hogy a miss számára tartogassa virtusait: biz ő leöntött egy palack -Pommeryt már a vacsoránál is, amitől igen szeles kedve kerekedett. -Folyton élceket faragott és kifigurázott mindenkit a világon.</p> -<p>Bálvándy inkább aggodalommal hallgatta szellemes sziporkáit, -mintsem élvezettel.</p> -<p>– No tessék, – korholta a jókedvü férfiut, – most már becsiptél -és a missz meg fog róni. <span class="pagenum"><a name="Page_161" -id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– Meg fog róni a missz, akinek én vacsorát és pezsgőt fizetek! -Ilyet még nem hallottam.</p> -<p>– De furcsa vagy!… Mit tehet róla, szegényke, hogy szerti a jó -kosztot?… Annak fejében csak nem követelheted, hogy mindent -elltürjön tőled.</p> -<p>– Hiszen nem fogom megsérteni.</p> -<p>– Az még nem elég, de tisztességesen kell magadat előtte -viselned, mert az egy urinő…</p> -<p>– Hahaha…</p> -<p>– Hiába nevetsz… Különben majd meglátod, hogy le fog nézni.</p> -<p>– Hihihihi…</p> -<p>Bálvándyt boszantotta Muki gunyos nevetése, de mire az orfeumba -értek, kibékült vele. A jó ember haragja soha sem tartott tiz -percnél tovább…</p> -<p>Bálvándy és Muki helyet foglaltak páholyukban, de csak addig -maradtak ott, amig a missz Molly Mackbet produkciója véget ért. -Akkor felbaktattak a numero kettőbe, miután Bálvándy már előzőleg -tudatta a misszel, hogy ott vár reá.</p> -<p>Hát azok (mert mamája is volt a missznek) nem is tévesztették el -az ajtót: alig vártak az urak tiz percig, betoppantak.</p> -<p>A mama csak szinházi mama volt, de lehetett volna igazi -<i>nagymama</i> is. Nyaka körül egy kilós hamis gyémánt nyakék -kigyózott, de a fülönfityegői is nyomhattak egy-egy dekát, pedig -veresek voltak, jeléül annak, hogy rubint kellett reprezentálniok… -Az ékszerek tehát nagyok és sulyosak voltak a mamán, de az volt az -igazság, mert nagy és sulyos volt a mama is: lehetett vagy -százötven kiló.</p> -<p>Ellenben a missz (dicséri a Bálvándy izlését) <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> -csakugyan kecses és szép vala nemcsak a bretlin, trikóban, de -selyemruhában is. Negédesen hopkált, mint a meddő irámszarvas, szép -kicsiny fejét bánatosan félrebillentve hordta s a foga olyan ép és -fehér volt, hogy elharapta volna talán a vasat is. Sejpitve beszélt -s kissé az orrán keresztül, amitől Bálvándy majd megbomlott -gyönyörüségében. Sőt, mi tagadás, a rué Mukit is meglepte az -artista leány mondvacsinált előkelősége és hihetetlen naivságot -negélyező modora.</p> -<p>– Pompás egy huncut! – sugta barátjának. – Előkelő dámát még nem -láttam ilyen természetesen játszani.</p> -<p>– Hehehe, ez azért van, mert magamagát játssza.</p> -<p>– No csak te hidd…</p> -<p>Hitte a jó báró szentül. Talán még akkor is hitte, midőn a mama, -a hatodik palack pezsgő eldurranása után észrevétlenül kiosont a -chambre-szeparéból, ártatlan pipikéjét magára hagyva az urakkal; de -talán még akkor is, midőn a diszkrét Muki a mama példáját követve, -szintén kiosont; sőt az is kitellett a jó bárótól, hogy első -pillanatra még akkor sem józanodott ki a misszből, midőn másnap -délben kikászmálván az ágyából, kétezerötszáz forint helyett csak -hétszázat talált a bugyellárisában, legföljebb a fia intése -juthatott az eszébe: „aztán vigyázz, hogy el ne lopja a -pénzedet.“</p> -<p>De egy félórával eme meglepő fölfedezés után, midőn sikerült -neki végre a kárát igazságos mérlegre tenni azzal a haszonnal, a -melyben a kártevő kegyeiből részesült, – már Bálvándynak is -elszaladt az illuziója, meg sem állott a világ végéig.</p> -<p>– Hah, te repedt sarku! Bődült el Bánk-Bánként. – Csuffá tettél! -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>Valószinü, hogy folytatása is lett volna a drámai monológnak, ha -rajta nem csipi Muki.</p> -<h2>TIZENHATODIK FEJEZET.<br /> -A Bálvándy lelkiismerete.</h2> -<p>Muki benyomta barátjára az ajtót minden kopogtatás nélkül s első -pillanatra észrevette a jelekből, hogy a derék fiunak baja esett a -bugyellárisával. A szolid bőrős jószág ugyanis ott hevert az -asztalon tátva-nyitva s néhai tartalma szerte-szét volt dulva.</p> -<p>– Szervusz, bruder! – Rontott be Muki a szobába. – Keresel -valamit?</p> -<p>– Mehetek a pokolba haza, – kiabálta a báró le nem térve érzései -egyenes vonaláról vendége kedvéért sem.</p> -<p>– Beszélj hát: mi baj?</p> -<p>– Oh, én ökör! – folytatta Toncsi, ügyet se vetve barátja -kérdésére. – Be kellene engem savanyitani.</p> -<p>– Megállj! – figyelmeztette Muki. – Gondold meg, hogy én is a -szobában vagyok… Talán elveszett a pénzed?</p> -<p>– Veszett az ördög. Ellopatott. Fuccs ezernyolcszáz -forintomnak.</p> -<p>– És kinek általa lopatott el?</p> -<p>– Annak a repedt sarku missnek általa.</p> -<p>Muki nem mert mindjárt kacagni, először engedelmet kért rá -kétségbeesett barátjától.</p> -<p>– Megengeded, hogy nevessek? <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Nevess, kacagj, üvölts! Az akasztófát is megérdemlem.</p> -<p>Muki, élvén az engedelemmel, először jól kikacagta magát, aztán -áttért a barátja megvigasztalására.</p> -<p>– Ugyan ne izélj azért a pár száz forintért: Nem <i>ingyen</i> -lopták el tőled.</p> -<p>– Jó jó, – dühösködött a takarékos ur barátja könnyüvérüségén, – -de miből éljek két hétig, a mennyit a gyerekek kedvéért még Pesten -szándékoztam tölteni, mikor csak hétszáz forintom maradt?</p> -<p>– Az persze nem elég, – látta be Muki, – de majd segitünk a -bajon.</p> -<p>– Váltót – jelentette ki Bálvándy, – nem irok alá egy országért -sem.</p> -<p>– Nem is arról van szó…</p> -<p>– A tiszttartómnak sem irok, nem hagyom magamat kinevetni.</p> -<p>– Arról sincs szó… Arról van szó, hogy adjál csak ötszáz -forintot.</p> -<p>– Megbomlottál? Minek?</p> -<p>– Nyerni fogok a kaszinóban. Légy a mutyistám.</p> -<p>– Az ám, – tiltakozott Bálvándy a veszedelmes ajánlat ellen, – -hogy garas nélkül maradjak!…</p> -<p>– Érzem, hogy szerencsét fog a pénzed hozni.</p> -<p>– S ha elveszted?</p> -<p>– Kölcsön adok neked, a mennyit csak akarsz.</p> -<p>Addig puhitotta Muki a báró kemény fejét, mig oda nem adta neki -a kért ötszáz forintot s azontul mintha csak a testének egyik -alkatrésze lett volna, nem tágitott mellőle mindaddig, a mig le nem -ült a bakkasztalhoz. Sőt akkor is ott maradt a háta mögött, csak a -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> szemét hunyta be néha, midőn egy-egy -nagyobb tét forgott kockán.</p> -<p>A játék aránylag kicsibe ment. Az urak száz forintos bankokat -adtak. Vagy husz bank gyorsan eluszott. Muki volt az első, a ki -négyszer ütött egymásután. Tehát – miután mindig megtették, – -ezerhatszáz forintra nőtt a bankja.</p> -<p>Bálvándy belecsipett a karjába, hogy retiráljon, de Muki -mérgesen rászólt:</p> -<p>– Mi közöd hozzá!… Ne malőrözz.</p> -<p>Aztán leosztotta a kártyát.</p> -<p>Bálvándy behunyta szemét, csak a fülét hagyta nyitva. Azon is -bemászhatott a Muki szava:</p> -<p>– Háromezerkétszáz forint a bank.</p> -<p>Tehát ismét nyertek a mutyisták. Bálvándy oda volt örömében – -(Hogyne: meg volt a pénze az utolsó krajcárig) – de még az öröménél -is nagyobb volt a félelme, hogy Muki ismét leadja a bankot. Nem -sokat teketóriázott, most már nem csipte, de megragadta a Muki -karját.</p> -<p>– Kilépek a mutyibul.</p> -<p>– Lépsz az ördögöt, – rázta le magáról Muki, – most kezdődik -csak az igazi.</p> -<p>És tovább adta a bankot.</p> -<p>– Háromezerkétszáz forint a bank, – ismételte.</p> -<p>Bálvándy nem birkózhatott vele a kaszinóban nyilvánosan… -Szerencséjére ezuttal csak a bank felét tették meg a játékosok. A -másik fele tehát megmaradt csokoládénak. De azért mégis behunyta a -báró a szemét és ismét a fülének engedte át a tért.</p> -<p>És kitünően bevált a füle. Ujra gyönyörüt hallott <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> vele. A -legeszményibb szót, amit ilyen viszonyok között egyáltalában el -lehet képzelni.</p> -<p>– Retirálok.</p> -<p>Mondván, hátra fordult Muki a mutyistájához.</p> -<p>– Jobb lesz, – sugta neki, – ha elmégy innen, mert nagyba fogok -játszani.</p> -<p>– Kilépek, – könyörgött Bálvándy kétségbeesetten, – tekintsd a -helyzetemet.</p> -<p>– Nem eresztelek ki, – jelentette ki Muki báró halkan, de -határozottan, – hiszen éppen azért fogok nagyba játszani, mert a te -pénzeddel játszom. Te mindig szerencsét hoztál nekem.</p> -<p>Bálvándy nem értette a homályos mondást.</p> -<p>– Miféle szerencsét hoztam én neked eddig?</p> -<p>Muki csak most vette észre, hogy csaknem elszólta magát.</p> -<p>– Ej, – ütötte el tréfával a hebehurgyaságát, – ne vedd a szót -ilyenkor szigoruan. Az ándung beszélt belőlem.</p> -<p>– Jó, de nekem nincs ándungom.</p> -<p>– Ahhoz semmi közöm, nálam a pénz.</p> -<p>– Olyan kegyetlen vagy, mint Sobri…</p> -<p>– Mit sugdostok ott a malom alatt? – rebbentette széjjel a -mutyistákat Zolnay gróf, a ki éppen a bankot adta.</p> -<p>– Hát tartom a bankodat, – vágta oda Muki vakmerően.</p> -<p>Nyert. Egyben, hogy megelőzze a nyafogását: most már szinte -gorombán szólt rá Bálvándyra.</p> -<p>– Eredj a pokolba, ne blamirozz engem s magadat.</p> -<p>Bálvándy ajkába harapott és csakugyan távozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> a -bakkszobából… Az első ember, a kibe a társalgóban belebotlott éppen -a miniszterelnök volt. A hatalmas ur megismerte a tipikus erdélyi -daliát.</p> -<p>– Szervusz, Bálvándy.</p> -<p>– Szervusz.</p> -<p>– A bakkszobából jöttél?</p> -<p>– Onnan.</p> -<p>– Nem is tudtam, hogy játszani szoktál.</p> -<p>– Szokott az ördög, más játszik helyettem.</p> -<p>– No, – tréfált a nagy ur, – csak el ne veszitse a választási -költségedet.</p> -<p>A gunyoros tréfa vérig sértette Bálvándyt. Izgatottságában -egyszeriben felfortyant benne az arisztokraták eredendő vérbeli -gőgje.</p> -<p>– Mi közöd hozzá? – utasitotta rendre a miniszterelnököt -fagyosan. – Állok a szavamnak, egyébbel ne tőrődjél.</p> -<p>Bálvándy nem is sejtette, hogy mennyit használt neki ez az -önfeledt gorombaság. Pedig a jelenségekből rögtön rájöhetett volna. -Azok az urak, a kik fültanui voltak a pikáns jelenetnek, markukba -nevettek, (mert nem igen szerették a kaszinóban a -miniszterelnököt), vagy rá csikkantottak a szemükkel, mintegy -buzditva őt a további gorombáskodásra. A miniszter meg láthatóan -megszeppent, tapasztalván, hogy visszafelé sült a tréfája.</p> -<p>Ám nem azért volt őkegyelmessége politikus, hogy azonmód helyre -ne üsse az elkövetett hibát. Hóna alá kapta az orroló férfiu karját -és elkezdett vele sétálni. És sikerrel sétált, (mert tudta, hogy -mitől döglik a légy), öt perc lefolyása alatt ugy kibékitette -Bálvándyt, hogy még ölelkezett is vele. <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Nevezetesen tizezer forintot jövedelmezett a jó bárónak a séta, -illetve a gorombasága. Ennyit igért neki a miniszter a -pártkasszából választási költség cimén…</p> -<p>Nem sejthette Bálvándy, hogy a gorombáskodás erkölcsi és hatalmi -tőkét képvisel, mert nem ismerte a hazáját. Azt azonban még -kevésbbé sejtette, hogy mily fényesen kárpótolja a sors azért a -veszteségért, a mit a missze okozott neki.</p> -<p>Még aznap megtudta…</p> -<p>Egy órai munka után abbahagyta Muki a bakkot. Unott képpel -lépett a társalgóba és a nélkül, hogy csak rá is nézett volna: -helyet foglalt abban a körben, ahol Bálvándy is ült.</p> -<p>Ez csak egy pillantást vetett rá s legott biztosra vélte venni, -hogy: finis Poloniae. Nem igen bánta. Ha mutyistája el is vesztette -az ötszáz forintját a kártyán, ő tizezret nyert helyette egy -gorombaságon. Ennek az örömére mindjárt meg is ajándékozta magát -egy háromforintos szivarral… Hadd lássa Muki, hogy fumigálja le a -szamárságát. Még hencegett is vele: az ő rovására gyártotta -élceit.</p> -<p>Az egy szóval sem reagált rá. Egy adag szőllőt hozatott s miután -elfogyasztotta azt, fölállott, egyet nyujtózkodott és kifelé -indult. Már fogta a kilincset, midőn visszaszólt Bálvándynak, -mintha éppen akkor jutott volna eszébe, hogy dolga van vele.</p> -<p>– Nem jösz Bálvándy? Egy kis számadásunk lenne egymással.</p> -<p>A báró nagyott nézett. Egy pillanatig se hitte, hogy nyert neki -Muki, de akkor meg mit mókázik vele?… Aha, alighanem a kölcsönbe -igért pénzt <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> akarja neki átadni. Hát ezt muszáj -elfogadnia, mert hazáig se juthatna a maradék garasaiból.</p> -<p>– Megyek, – válaszolt a hivásra, – ugyis egy az utunk.</p> -<p>S követte Mukit.</p> -<p>A Koronaherceg-utca sarkáig hallgatagon ballagott a két jó barát -egymás mellett. Ott azonban már nem állotta meg Bálvándy, hogy el -ne dicsekedjék a miniszterelnökkel szemben elért sikerével.</p> -<p>– Én jól játszottam, – bökte ki, barátja bakkozására célozva -némi éllel, – tizezer forintot nyertem a miniszterelnöktől.</p> -<p>– Megpumpoltad a pártkasszát?… Okosan tetted, – dicsérte meg -Muki. – Azonban, – tette hozzá unott hangon (s nyomatékul még -ásitott is egyet) – én még hasznosabban müködtem.</p> -<p>– Mi?!</p> -<p>– Mondom, hogy hasznosabban müködtem.</p> -<p>Bálvándy megállott. Azt hitte, nem hall jól a cipője -kopogásától.</p> -<p>– Nyertél?</p> -<p>– Persze, hogy nyertem.</p> -<p>Bálvándy tölcsért csinált a tenyeréből a füle mögött.</p> -<p>– Mi?</p> -<p>– Nyertem no, nem értesz magyarul?</p> -<p>– Mennyit?</p> -<p>– Ötvenezer forintot.</p> -<p>A jó báró mély lélegzetet vett, mert egy csöpp vér sem maradt a -szivében: mind az arcába szökött.</p> -<p>– Beszélj, ember – s megrángatta mutyistája karját, – -huszonötezer forintot nyertél nekem? <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> -<p>– Ötvenet mondtam, – kiabálta Muki a fülébe. – Nem hallasz?</p> -<p>– Ötvenet nekem és ötvenet neked?</p> -<p>– Na, csakhogy megértetted végre.</p> -<p>Ha nyitva lettek volna a boltok, Bálvándy alighanem berugott -volna egy-két kirakat üveget, olyan kalimpálást vitt végbe örömében -a nyilt utca során. Nekiment Mukinak, átnyalábolta, falhoz nyomta, -addig ölelgette, mig a tyukszemére nem taposott. Csak akkor -eresztette el, mert már igen jajgatott nevezett Muki. De békét még -akkor sem hagyott neki. Lyukat beszélt az oldalába.</p> -<p>– Micsoda pimasz ember vagy te, öregem! Igy affektálni még nem -láttam embert, mióta hajas a fejem. Az orrod olyan volt, mint a -savanyu uborka: esküdni lehetett volna rá, hogy elusztál és – ime, -százezer forintot nyertél!… Tiszta szemtelenség, igy lóvá tenni az -embert.</p> -<p>Muki nem reflektált a lelkes szapora szavakra. Száraz maradt, -mint a katángkoró.</p> -<p>– Mit szánsz a választásra ezek után? – Kérdezte. – Mert, – -magyarázta, – azért mentem idáig, hogy mindenesetre biztositsam a -kerületedet.</p> -<p>Bálvándy nem akart elhamarkodott feletet adni.</p> -<p>– Először – kérte barátját, te mondd meg: mirevaló volt az -affektálásod?</p> -<p>Muki ránézett.</p> -<p>– Megmondom neked, de tovább ne add… Azért vágtam azt az -impertinens nagy képet, mert az is hozzá tartozik az én -törvényeimhez.</p> -<p>– Mik a te törvényeid?</p> -<p>– Numero egy: port kell szórni a világ szemébe, <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> mert az -ember, ha olyannak látják, mint amilyen valóban, igen csunya… -Numero kettő: Az ember akkor mutasson legtöbb hidegvért, amikor -legjobban ugrálnak az idegei, mert a selfcontrol erénye a -legnagyobb erő. Numero három: Az embernek azért van esze, hogy -kihasználja, azért van szive, hogy elnyomja és azért van szája, -hogy befogja. Numero négy: Az embernek imádnia kell a pénzt, mert -az az ő boldogsága, szabadsága, függetlensége, hatalma -árkánuma.</p> -<p>– Elég, – vágta el szavát Bálvándy, – nagyon sivár törvények -ezek.</p> -<p>– Nem neked valók, – mondta Muki, – te boldog ember nem -szorultál rájuk…</p> -<p>Mintha megrezdültek volna szive hurjai: hangja megcsuklott, arca -kigyult.</p> -<p>– Te boldog ember vagy, – ismételte, – téged nem csapdosott meg -a nagy vihar. Az én sajkámat eltörte. Ha bele nem kapaszkodom az -utolsó roncsába, ma halott ember vagyok… Ki veheti rossz néven a -halálos veszedelemből menekült tengerésznek, ha okulva -tapasztalatain, bárkájának bordáit vaspáncéllal boritja be. Az -önvédelem, – fejezte be szavait, – az ember legősibb jogai közé -tartozik.</p> -<p>– Megmozdult Bálvándy szive is.</p> -<p>– Én, – mondta, – nem kérem tőled számon a multakat. Hozzád -szoktam, szivemhez nőttél, szeretlek… De ha ugy áll a dolog, mint -ahogy mondod, nem-e lenne jobb, ha az ember otthon maradna csendes -tuszkulánumában, ahol a nagy vihar legföljebb a parkja fáinak -koronáját tépi meg s nem vágynék a tengerre, ahol a bárkája oly -könnyen ellsülyedhet.</p> -<p>– Igazad van barátom, – látta be Muki. – Már <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> mint -rád vonatkozólag. De az én esetem: az egészen más valami. Aki -egyszer belekóstolt a tengerbe, szivta a levegőjét, gyönyörködött -fenséges hatalmában, küzködött vele, annak számára nincs többé -visszatérés. Az meg van babonázva, meg van ejtve. Tengeri farkassá -vált, ha angyal volt is előbb.</p> -<p>– Bálvándy megcsóválta fejét. Ellentmondást talált barátja -szavai és tettei között.</p> -<p>– Ha igazam van a magam szempontjából, – kérdezte bátortalanul, -– miért akarod a tengert velem is megkóstoltatni, a mikor oly jól -éreztem magamat a szárazon? Miért vettél rá, hogy képviselő -legyek?</p> -<p>Muki suhintott a kezével.</p> -<p>– Hagyd el, pajtás, az még nem a tenger. A tenger ott kezdődik a -kaszinó kártyaszobájában és a lóversenytéren át egész odáig terjed, -ahol ellopták a pénzedet: az orfeumig. A képviselőség egy ártatlan -tréfa csak, holmi cifraság, ami jól fog neked állani. Nem hogy -fogyasztaná, de gyarapitani fogja szárazföldi kincseidet. Csak -okosan használd fel. Magasan hordd a fejedet, pózolj és ne kérj -senkitől semmit. Akkor magától fog a <i>haszon</i> az öledbe -hullani, mert a nyereség mindig a nagyképüeké s a függetleneké.</p> -<p>– Ezt nem értem, – jegyezte meg Bálvándy, – ez paradoxon.</p> -<p>Muki keserüen nevetett.</p> -<p>– Ugy? Hát nézz csak széjjel ebben az országban, – folytatta -mindinkább fokozódó hévvel, – és figyeld meg ennek a nagy -kvalitásu, de beteg nemzet mai fejlődési folyamatának élettani -jelenségeit… Millió emberatom rezeg, forrong, lázadozik a -levegőben, keresve <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> az utat és módot, hogy beleilleszkedjék -valamiképpen a nemzettest sejtszövetébe… Nem lehet! Valami -láthatatlan centrifugális erő, amelylyel szemben hiábavalónak -bizonyul minden küzködés, távol tartja, ellöki, kiforrja az eleven -testből ezeket a lázadozó, törvényes helyüket kereső atomokat, mint -az egészséges test a kóros anyagot… Csakhogy ebben az esetben nem -az anyag a kóros, hanem a test a tehetetlen. Élősejt nincs -felesleges. Az embernek joga van elhelyezkedni az -állam-szervezetbe. Annak meg rendeltetése saját sejtjeinek -létfeltételét biztositani. Sőt a maga létfeltétele is. Mechanikai -erőkkel csak kis ideig lehet a szervezeti hiányokat pótolni. -Gépezet élő szervezetet örök időkre nem helyettesithet. Holott a mi -nemzet-testünk tehetetlen, nem birja feldolgozni, felszivni, vérrel -ellátni egész anyagát. De nemcsak tehetetlen, beteg is. Mert ha már -csekély a munkaképessége, legalább azokat az elemeket váltaná -magához, amelyek legtöbb értéket képviselnek: leginkább hivatvák -faji erejét gyarapitani: az erőseket, az erkölcsi alapon állókat, a -szellemi kulturának élőket… De szó sincs róla. Valami csudálatos -fizikai és lelki vakság ütött bele ebbe a hajdan oly sasszemü és -nagy ösztönü nemzetbe, hogy nem látja, nem érzi kora -követelményeit, amelyeknek teljesitése nélkül nem lehet megélni: -előbb-utóbb maga az összemberiség fog beleszólni a léte kérdéseibe -s joga lesz hozzá, mert egy civilizáció sem türheti meg, hogy egyes -hátul kullogók miatt megakadjon az egyetem haladása, vagy hogy a -maga anyagi és szellemi kincseiből tartsa el a dologtalanokat. -Minden nemzetnek annyi az értéke és becsülete, mint amennyit a -magáéból az összemberiségnek adott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>… A kulturanélkül élő nemzet, – folytatta Muki lendülettel, – -ingyenélő nemzet. S az olyannak nincs meg a létjoga. Holott nálunk -minden faji erőt a politika sziv fel, aknáz ki. A legutolsó -képviselő többet számit a legelső müvésznél. Párisban egy millió -ember nem is ismeri az államfőt, de Dumasnak leveszi a kalapját és -kitér a bérkocsis. Érzi, hogy az ő agya egy adag francia gloire-t -képvisel. A kocsis is tudja, nálunk az államférfi se tudja. Vagy -nem akarja tudni? Talán mert kicsinynek fogná magát érezni, ha -megnöveszti a nemzeti géniusz hőseit?… Ki tudja?… A tény az, hogy -inkább csak a maga emberét hizlalja (azokat a sejteket, amelyeknek -amugy is meg vannak a szaporodási feltételei), mert ugy érzi, hogy -annak ereje az ő ereje is… Most már, – fejezte be Muki szavait, – -konkludálhatok is. Remélem, megértettél. Itt nálunk elpusztul az -igazi érték, mert nem találja meg a helyét s még jobban meghizik a -telhetetlen, lomha elem, mert azé minden kenyér, az összes -haszon.</p> -<p>Bálvándy alig tudta Mukit követni azon a nagy köruton, amelyet -elméje tételének bebizonyitása végett megfutott. Főképpen az -ragadta meg a figyelmét, ami az okfejtésben a legkevésbé volt -lényeges, de közelről érintette az ő lelki világát.</p> -<p>– Tehát, – sóhajtott fel keserüen, – én is a telhetetlenek, a -lomhák közé tartozom? Eleszem a kenyeret az érdemesebbek elől!</p> -<p>– Ugy van, – hagyta helyben Muki, – de te arról nem tehetsz. Nem -rabolod te a kenyeret, azt a maga jószántából osztja ki neked a -viszonosság elvének hódoló társadalom. Erősit téged, mert te -táplálod az ő erejét is; a sovány szellemi koszton tengődő -egyedekben <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> ellenséget lát, mert ezek fellázadnak -ellene. Olyan, mint az alantas müvész, aki nem veszi be a kritikát, -amely az ő fejlődését van hivatva irányitani… Ha képviselő leszel s -lelkeden a nemzet sorsa, – jegyezte meg végül Muki őszinte hévvel, -– azt tanácsolom neked: gondolj a szegény szellemi harcosokra és -vedd őket védelmedbe. Oszd meg velük a kenyeret. Ha eredménynyel -fog a munkád járni: az lesz a második jobbágy-felszabaditás. A -szellem megkötöttségének a szabaddá tétele… Nagy szó!… Az -organizmus valamennyi sejtje meg fogja találni a helyét s -ilyenformán nem fog elveszni semmi erő, mert egy testté forrván az -egész anyag, minden energia ennek a mozgatására fog fordittatni. -Nem ugy mint ma, midőn meddőségre van kárhoztatva a nemzet -fele…</p> -<p>Elhallgatott végre Muki. Megtörölte lelkének hirtelen fellobbant -lángjában megizzadt homlokát. Arcát megcsapdosta egy kósza éjjeli -szellő… s azzal elaludt a láng.</p> -<p>– Hát mennyit szánsz a választásra? – ismételte meg előbbi -kérését szárazon, szinte röstelkedve.</p> -<p>A Bálvándy szivéből nagy érzések kéredzkedtek ki barátja komor -szavainak, sőtét szineinek hatása alatt. Megmozdult, ébredezni -kezdett benne az elaltatott faji energia: az őseitől örökölt -nemzetfentartó virtuskultusz vágya. Tenni akart. Égett az -ambiciótól. Fajimádó magyar lelke immár fentszárnyalt az -önfenntartás gondfelhőiben.</p> -<p>– Adj kétezer forintot, – mondta, – a többit tedd el, ha szükség -lesz reá mind elköltheted… Ugy se valami tisztességes pénz az, – -tette hozzá halkan, <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> komoran, – szinte nem értem magamat, -hogy annyira megörültem neki.</p> -<p>– Helyes, – mondta Muki, a nélkül, hogy barátja utolsó szavaira -reflektált volna. – Én leszek a főkortesed: majd elszámolok neked a -választás után.</p> -<p>– A pártkassza segitségét nem fogadom el…</p> -<p>– Még helyesebb. Most már nem lesz szükség rá.</p> -<p>A két barát elhallgatott. Bálvándy szólalt meg először.</p> -<p>– Köszönöm hogy kinyitottad a szememet. Most látom csak, hogy -milyen haszontalan ember voltam: ugy éltem, mint egy hizó, -lelkiismeret nélkül.</p> -<p>Muki erre se reflektált. Az Angol királyné lépcsőházában átadott -Bálvándynak kétezer forintot, aztán kezet fogott vele.</p> -<p>– Jó éjszakát!</p> -<p>– Jó éjszakát.</p> -<p>Muki bezárkózott a szobájába, de még sokáig nem feküdt le. -Gondolkozott. Bántotta, hogy megint elragadta a heve. Oda, vissza a -régi régiókba az eszmények világába… Hát sehogyse tudja lerázni a -lelkéről azokat az őrült szent fantomokat, amelyeknek kis hijja, -hogy áldozatul nem esett! Mikor pedig ujabb sikerei is a mellett -szólanak, hogy a felis homo fajtájához tartozik: A ragadozás az -eleme, a lelki élet nem neki való!… Mi lesz ennek a vége?… Ha enged -a kisértésnek, ujra elbukik…</p> -<p>… Eh, – vetett véget tépelődéseinek. – Azért sem! Rabolni fog -ezentul is. Mindaddig, amig meg nem lesz az első milliója. Akkor – -hát akkor majd meglátja. Addig nem gondolkozik.</p> -<p>Levetkőzött és menten elaludt. De álmában is <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> -megháborgatták az őrült szent fantómok: Zsuzsával álmodott.</p> -<h2>TIZENHETEDIK FEJEZET.<br /> -A barátnők.</h2> -<p>Bálvándy maga adta tudtára Ágnesnek, hogy beválasztatja magát a -parlamentbe. A Muki által beleszuggerált politikai terveiről is -beszélt neki.</p> -<p>A Bálvándy képviselőségének Ágnesre nézve alapjában véve nem -volt több jelentősége, mint bármi más körülménynek, ami hasonló -mértékben szolgálhatta volna az érdekét; mindazonáltal nagy -érdeklődést árult el a vénleány a báró tervei iránt. Foglalkozott -velük, kibővitette azokat a maga kivételes őselméje eredeti -eszméivel.</p> -<p>Bálvándy mohón szivta magába fényes ötleteit, okosságának -ragyogó kincseit. Szinte érezte, mint termékenyedik meg az agya az -öreg leány társaságában. Mindig több és több időt töltött vele. -Immár elment vele néha a szinházba is… Hiszen, vélte, az is -belétartozik a kulturába, amelynek ő felesküdött.</p> -<p>De sétáiban is gyakran elkisérte Ágnest és Zsuzsát. Nagyon -boldognak érezte magát velük. Maga se tudta volna igaz okát adni: -miért. Megszokta a vénleányt.</p> -<p>És az a nevezetes, hogy már meg csodálkozni sem lehetett ezen. A -nemrég még rideglelkü aggszűz nagyot változott uj környezetében. -Szenvedelmeit, világmegvető animózitását elaltatta az a boldog -béke, <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> ami a Bálvándy család révén átáradt az -ő örökös viharoktól hanyatlott lelkébe is. Sem oka, sem alkalma nem -volt visszataszitó férfias erejének érvényesitésére. Tetszett neki -az uj miliő: otthon érezte benne magát. Nem kivánt rajta -változtatni, inkább ő alkalmazkodott hozzá. Olyasvalamit érzett, -mint az a vándor, aki hosszas küzdelmes kóborlás után végre -megtalálta igazi helyét az emberek között… Pihent és örült a -pihenésének…</p> -<p>Természetes, hogy ilyen kedvező viszonyok között zavartalanul, a -maguk ős valóságában érvényesülhettek a leány alapjellemének fényes -vonásai: mindenekkel dacoló nyiltsága, előkelő önérzete, erkölcsi -világnézetének merev és mégis klasszikus esztétikája. S még -természetesebb, hogy eme kvalitásaival hamarosan meghóditotta a -gazdaglelkü, nemes ösztönü Bálvándy családot.</p> -<p>Valóságos orákulummá nőtt közöttük. Zsuzsának szinte fizikai -fájdalmat okozott a tőle való elszakadás puszta gondolata is. De -maga Bálvándy is elsajnálgatta sokszor: annál többször, mennél -jobban közeledett a hazamenetele visszavonhatlan határideje.</p> -<p>– Ejnye, ejnye, – mondogatta gyermekeinek s (mint mindig, ha nem -tetszett neki valami) megvakargatta tarkóját – nagyon üres lesz a -ház Ágnes nélkül.</p> -<p>Zsuzsának könny szökött a szemébe.</p> -<p>– Nagyon sajnálom, nagyon szeretem.</p> -<p>– Ejnye, ejnye, fikomatta, – tépelődött Bálvándy, – ki kéne -valamit találnunk.</p> -<p>– Csak egy mód van, – vélte Bálint, – ahhoz pedig nincs szükség -semmi kitalálásra: hivjuk meg őt Bálvándra. <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Örökre, – licitált rá Zsuzsa, naiv, gyermekes örömmel.</p> -<p>A férfiak összemosolyogtak.</p> -<p>– Hát ez egy kicsit bajos lesz, – mondta Bálvándy, – hiszen nem -áll egyedül: van otthona.</p> -<p>– Aztán meg, – tóditotta Bálint, – olyan előkelő nő, mint ő, -anyahelyettesnek csak nem szegődhetik el.</p> -<p>– Akkor, – kérte Zsuzsa az apját, – legalább egy kis időre -jöjjön le velünk… Engedd meg, hogy meghivjam őt.</p> -<p>– Hó, – javasolta az öreg, – hivjuk meg mind a hárman egyszerre, -annak több sulya lesz.</p> -<p>Ebben történt a megállapodás. És meg lett a foganatja. Ágnes egy -pillanatig se kérette magát.</p> -<p>– Örömmel megyek veletek, – válaszolt az általános meghivásra -Zsuzsának, miközben még meg is simogatta szép barátnéja kezét.</p> -<p>Zsuzsa (idővel hozzá szoktatta) kezet csókolt neki aztán a -nyakába ugrott. És erre már Ágnes sem állhatta meg: átölelte és -megcsókolta a leánykát. Ez volt világéletében az első csókja, amit -szive parancsolt rá az ajkára. Bele is pirult…</p> -<p>A két Bálvándy meghatottan nézte a jelenetet, aztán ők is kezet -csókoltak leendő vendégüknek…</p> -<p>… Muki majd hová lett bámulatában, midőn az Ágnes meghivatása -tudomására jött. Bálint közölte vele a hihetetlennek látszó hirt. -Önkéntelenül megcsóválta a fejét s el is szólta magát:</p> -<p>– Csudálatos…</p> -<p>– Mi a csudálatos?</p> -<p>Most már kimondta Muki a bét is.</p> -<p>– Az, hogy megszerettétek a hugomat. Idáig <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> még nem -igen szerette senki. Igaz, hogy ő se szeretett senkit.</p> -<p>– Elég az nekünk, – jegyezte meg Bálint, – hogy bennünket -szeret.</p> -<p>Megemberelte magát Muki: nem árulta el Ágnest, azaz azt, hogy -miben áll az ő tudomása szerint a szeretete.</p> -<p>… Különben sem találta volna el az igazságot. Mert Ágnes valóban -szerette Bálvándyékat. Egész szivével… Hogy mennyi szive volt: az -majd a történet végén fog kitudódni…</p> -<p>… Elérkezvén az elutazás napja, Muki kikisérte az utasokat a -pályaudvarhoz. Csak akkor jelentette ki Ágnesnek az utolsó -pillanatban, hogy nem reflektál tőle több pénzre, miután van már -magának is elég: idáig százötvenezer forintot sikerült a kártyán -összeharácsolnia.</p> -<p>Ágnes csak ennyit mondott neki:</p> -<p>– Aztán vigyázz rá, mert az olyanfajta embernek, mint te, kell a -pénz.</p> -<p>Tehát neki nem kellett a pénz. Ez is egy nagy vonás.</p> -<p>… Muki elsápadt, midőn a vasuti kocsi ajtajában kezet fogott -Zsuzsával. És az este nem ment fel a kaszinóba kártyázni. A helyett -berugott magyaros bujában egy budai csárdában…</p> -<p>Csupa költő volt a kis ember. Bárhogy erőlködött is, -ellentmondások nélkül nem tudott a lelke meglenni. A következő -napon már meg automobilt bérelt magának s Bécsbe robogott rajta. -Csak azért, mert véletlenül eszébe jutott egy Tizián-kép, ami a -Bellvederben lógott: hát azt okvetlenül meg kellett néznie. -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Bálvándyék és Ágnes ezalatt szerencsésen megérkeztek -Bálvándra.</p> -<p>A kulcsár a kastély ajtajában várta a családot levett kalappal s -kézbesitette az időközben érkezett leveleket. Zsuzsa is kapott -egyet. S nyilván igen megörült neki, mert elpirult a szeme -fehérjéig.</p> -<p>– Charlie! – kiáltotta önfeledten.</p> -<p>Aztán elszégyelte magát nagyon s hogy némileg jóvá tegye -árulkodó leányszive hirtelenségét, igy szólt Ágneshez:</p> -<p>– Nincs benne titok… majd felolvasom neked.</p> -<p>– Azt én a nélkül is elhiszem neked Zsuzsa, – nyugtatta meg -Ágnes a piruló leányt.</p> -<p>– De én mégis felolvasom, – makacskodott ez, – csak azért, hogy -megismerjed belőle Charliet.</p> -<p>S karonfogta Ágnest, hogy a szobájába kisérje.</p> -<p>A vénleány szinte ellágyult a hasadó rózsabimbó szüzies pompája -szemléletén.</p> -<p>– Oh, hiszen tudom, milyen. Okos és mégis naiv, komoly és mégis -vidám, szelid és mégis férfias.</p> -<p>– Oh, honnan tudod?</p> -<p>– Olyan leánynak, mint te, – válaszolt Ágnes komolyan, – méltó -párja csak egy olyan férfi lehet.</p> -<p>A leányka hamvas arcába ujra belecsapott a szerelem lángja.</p> -<p>– Jaj, de nem a párom ám.</p> -<p>– Szereted, következésképpen előbb-utóbb az lesz.</p> -<p>Erre meg a szivébe szökött a Zsuzsa minden vére: az arcában -semmi sem maradt.</p> -<p>– Az nem következés, – mondta halkan, mint a lehellet, – ő -angol, én magyar vagyok.</p> -<p>Ágnes megszoritotta a leány kezét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>– Erre majd a szobában válaszolok neked.</p> -<p>Zsuzsát odamenet, bár tudta, hogy ellenkezik az Ágnes izlésével, -egy oly erős érzésroham fogta el, melynek nem volt képes -ellentállani. Megölelte és megcsókolta idős barátnéját.</p> -<p>– Te, te… de jó vagy!… de szeretlek – mamám!</p> -<p>A vénleány lelke ebben a pillanatban csudálatos átváltozáson -mehetett keresztül. Ő akinek soha a szeme pillája se rezdült élete -legválságosabb pillanataiban sem: összerezzent a mama szó hallatán, -mint a tetten ért bünös. Megállott a folyosón.</p> -<p>– Mondd csak még egyszer azt a szót Zsuzsa, – kérte a leányt -elfuló hangon.</p> -<p>– Mamám, mamám!…</p> -<p>Az erős, viharedzett teremtés, fajának groteszk példánya szinte -beleszédült a leány karjaiba. Ugy kellett őt támogatni, mig a -szobájába nem ért. Ott aztán szabad folyást engedhetett a -gyengeségének: alázatosan meghódolt a mindenek felett uralkodó s -végre rajta is diadalmaskodó természet törvényének: szivéhez ölelte -a leányt és fuldokló, görcsös zokogásba tört ki… Asszonyi -mivoltának és hivatásának tudatára jött. Egy, egyetlen egy szótól. -Igaz, hogy az egész nagy mindenségnek sincs remekebb, -elpusztithatatlanabb, végtelenebb fogalma annál, amit ez a szó -fejez ki: mama. Abban él és attól lesz emberré az egész -emberiség.</p> -<p>– … Leányom!</p> -<p>Más visszhang erre a szóra nincs.</p> -<p>– Leányom, – ismételte Ágnes, – édes leányom! Négyszemközt -mindig igy foglak nevezni és arra kérlek: te is mindig az anyádat -lásd bennem. De <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> ne szólits ugy. Mert az emberek -félremagyarázhatnák és azt nem akarom… <i>most már</i> nem -akarom.</p> -<p>(Most már! – a két áruló szó sulya végképp elsikkadt a Zsuzsa -érzéseinek árjában. De maga Ágnes is alig vette észre, hogy -kiszaladt az ajakán. Valamit érzett, valami nagyot, fenségeset: azt -hitte, hogy azt szóval kifejezni ugy se lehet.)</p> -<p>– Pedig, – suttogta Zsuzsa lágyan, – ah, mily boldog volnék, ha -én azt a szót nyiltan, büszkén ejthetném ki az egész világ -előtt.</p> -<p>– Hogy érted?</p> -<p>– Ugy, a hogy mondom.</p> -<p>Ágnes lehajtotta fejét.</p> -<p>– Ne mondd ezt többé Zsuzsa…</p> -<p>Aztán megrázta magát a vénleány, mint aki egy fényes álomból a -szürke valóra riadt.</p> -<p>– Igaz, – mondta szárazon, – adósod vagyok egy felelettel, -hiszen azért kértelek a szobámba.</p> -<p>– Én meg a Charlie levelét olvasom fel neked.</p> -<p>– Most már, hogy leányom vagy, meghallgatom. De előbb te -hallgass meg engem… Azt mondtad: Nem lehetsz az övé, mert angol, te -pedig magyar vagy. Hát erre az a megjegyzésem: örök, isteni -törvény, hogy a nő kövesse a férfit, akit szeret.</p> -<p>Zsuzsa lesütötte a szemét.</p> -<p>– Én elepednék ott fent északon, a ködös Albionban, ahol olyan -kevés a napsugár.</p> -<p>– Ágnes felsóhajtott.</p> -<p>– Én ugy érzem, hogy a napsugarat is pótolja a családi tüzhely -melege.</p> -<p>– Én ugy érzem, – mondta Zsuzsa, – hogy a hazai föld illatát nem -pótolja semmi, semmi sem. <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Talán azt is pótolja a közszellem fényessége s Albionban sok -rokonlélekre fognál találni: ott nem hazudoznak, mint itt, az -emberek.</p> -<p>Zsuzsa leejtette kezét, melyben a Charlie levelét tartotta.</p> -<p>– Nekem az ugy fáj, hogy rólunk, magyarokról ily kicsinylőleg -beszélsz. Itt se hazudnak a müvelt emberek.</p> -<p>Az Ágnes ajka keserü mosolyra ferdült.</p> -<p>– Hisz épp az a baj, hogy csak azok hazudnak. A paraszt: az -durva, de becsületes. Arcán a lelke. Holott az ur álarcban jár. Az -öregasszony maszkja azt hazudja, hogy fiatal a viselője; a fiatalé, -hogy ártatlan, az államférfié, hogy hazafiui gondok szántják a -lelkét; a mágnásé, hogy a nép jóltevője; a papé, hogy hü, alázatos -követője Krisztusnak; a kereskedőé, hogy tisztes polgári haszonra -dolgozik; a tudósé, hogy ő találta fel az élet arkánumát; a -hivatalnoké, hogy modern Atlaszként, vállán hordja az egész hazát… -És mindebből egy szó sem igaz. Az öregasszony ki van pingálva; a -fiatalnak udvarlókon jár az esze; a miniszter a hatalmat szereti, -nem a hazáját; a mágnás gyülöli a földéhes népet, alamizsnát csak a -koldusnak ad; a pap ugy él, mint a hizó, reggeltől estig eszik s -hivét, ha hijja a stólának, a kántorral temetteti el; a kereskedő -hirtelen gazdagságra vágyik; a tudós tiz idegen könyvből csinál egy -tizenegyediket; a hivatalnok szivarozik a hivatalában és nem -dolgozik. És – folytatta Ágnes, – mindenki többnek akar látszani, -mint amennyi: okosabbnak, gazdagabbnak, előkelőbbnek… Nemcsak az -álarc hazudik, az emberek ruházata, életmódja, szereplése is. A -polgár töri magát az ugynevezett <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> zsentri után, ez az -ugynevezett zsentri meg az arisztokrata után, ez meg a királyi vagy -legalább is főhercegi udvarok körül legyeskedik… Ötvenezer férfi és -asszony van Budapesten, akinek se foglalkozása, se tisztességes -állandó keresete. Tömve velük a kávéházak. Az asszonyok viszonyokat -hajszolnak ott, a férfiak kártyáznak: az az ő keresetük. Otthon -pedig a piszokban sir a gyerek, mert az anyja példáját követve, a -cseléd is elszökött tőle…</p> -<p>Zsuzsa lehajtotta fejét, szomoruan nézett maga elé: ugy -hallgatta az Ágnes lesujtó szavait.</p> -<p>– Ne hidd azt édes leányom, – folytatta ez, – hogy ellenszenv, -vagy rosszindulat beszél belőlem, óh nem, hiszen a saját fajtámat -csak nem gyülölöm. A fájdalom és a keserüség adja ajkamra a szót. -Fáj a szivem, midőn ennek a pompás, erős fajnak, (amely -kvalitásainál fogva vezérszerepet játszhatnék a népek versenyében), -a züllését látom s annak okait keresem.</p> -<p>S megtaláltad? – kérdezte Zsuzsa.</p> -<p>– Meg. A nevelésben van a hiba. A gyermeket csak egy vétségért -lenne szabad büntetni, de azért aztán keményen: a hazugságért és -csak egy erényre kellene ránevelni: a munkára. A többit végezze el -a természet és az élet maga. Mert a dresszura nyügében nem -alakulhatnak ki csak a leghatalmasabb egyéniségek, holott jellemre -van szükség ebben az országban: erős önérzetre, bátorságra, -akaratra… Ezek a tulajdonságok hiányzanak belőlünk.</p> -<p>– Azt hiszed, – kérdezte Zsuzsa, – más nemzetnél nem -hiányzanak?</p> -<p>Egyenes felelet helyett egy példát mondott el Ágnes. -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– Ezelőtt vagy hat esztendővel, midőn alapitványi hölgy lettem, -– s megvallom, azért lettem azzá, mert a bolondos társadalom csak -ebben a hivatalos poziciójában hiszi el egy leánynak, hogy nem -rosszban töri a fejét, ha egyedül utazik, – mondom: hat évvel -ezelőtt Angliában voltam. Sokat olvastam erről az országról, -vonzott oda valami. A nagykövet révén, aki rokonságot tart -anyámmal, minden nehézség nélkül bejuthattam az arisztokráciába. -Különösen a castle-life-ot akartam megismerni. Ugy okoskodtam: egy -előkelő urnak igazi otthona a falu; a felesleges cafrangokat, a -jellemhez nem tartozó külsőségeket a londoni nagyvilági élet -zürzavarában teljesen letenni nem lehet. Holott én az embert -akartam megismerni Angliában. Nem a társadalmat, hanem az elemeit. -Három lord hitt meg a kastélyába, én a sir Bretford meghivását -fogadtam el. Tizenöt napra szólt a meghivó s rá volt nyomatva az -ünnepélyek és mulatságok sorrendje is. Két szobát kaptam az óriási -kétszázszobás palotában: egy hálószobát fürdőkabinnal és egy -szalónt. Komorna állott a rendelkezésemre és fogat. A majordomus -bevezetett a lakásomba s bemutatta a komornát. Egyben megkérdezte, -kivánok-e látogatást tenni a ladynél, aki öt és hat óra között -fogad. Átadtam neki a névjegyemet és ezzel el lett intézve az -udvariasság minden kényelmetlensége. Szabad voltam egész ötig… -Reggeli tiz óra volt, mikor megérkeztem. A komorna egy pompás -breakfestet hozott a szobámba. Elfogyasztottam, aztán kipihentem az -ut fáradalmait s megfürödvén, hozzáláttam az öltözködéshez. Öt -órára éppen elkészültem. Megtettem a köteles látogatást. A lady -bemutatta leányait, a lord a fiait. <span class="pagenum"><a name= -"Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> Azaz csak kettőt közülök, -mert hat fia volt a lordnak. Csakhogy négyet távol tartott a -foglalkozása. A lord, aki büszke volt nagy családjára, azért -megnevezte és kimentette távollevő fiait is: „Earnestem, -harmadszülött fiam nem szereti a zajos mulatságokat: egyedül -hivatásának él; mint clergyman (pap) azt tartja, hogy az áhitatot -kiüzik a lélekből a zajos világi örömök. Nincs igaza, – jegyezte -meg a lord mosolyogva, – de legyen az ő hite szerint, mert nagy az -ő hite, annál csak a jelleme nagyobb… Charliem, – folytatta a szép -öreg ur, – az én negyedszülött fiam (fiai születési sorrendjére -sulyt helyezett a lord) – Charlie azért nem jöhetett el, mert -katona, most Transzválban hadakozik a szegény burokkal; ötödszülött -gyermekem, az én kis Willym Indiákon veszekszik az -ültetvényesekkel: a kis bolond erővel nagy vagyont akar szerezni; -legkisebb gyermekem végre, Benjaminnak is kereszteltettem, Kairóban -ül a boltjában (s most nagyot nevetett a lord) és bort árul. -Hiszen, – jegyezte meg tréfásan, – igaz, az ő korában nem élhet az -apja nyakán és pénzén, <i>az nem lenne becsület</i>, de hogy miért -választotta éppen a bort, holott egy korty se kell neki belőle (s -ebben a tekintetben nem is igazi englishman), miért nem választotta -teszem a gyapjut vagy a vasat: meg nem foghatom. Hiszen mindegy -lett volna neki: képzett kereskedő, minden téren kiváló -szakember…</p> -<p>Ágnes egy pillanatra abbahagyta a beszédet. Kérdőleg nézett -Zsuzsára.</p> -<p>– Folytassam? – kérdezte aztán.</p> -<p>– Köszönöm, – majd máskor, – válaszolt Zsuzsa lehangoltan. – -Eleget tanultam ennyiből is. <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Tehát világosan válaszoltam a kérdésedre, – konstatálta Ágnes, -– most már tudod, hogy mi a különbség az angol és a magyar között s -azt is megérted, miért erős az s miért vagyunk mi gyengék.</p> -<p>– A munkán mulik.</p> -<p>– És a jellemen… A százszoros milliomos angol lord fia röstell -az apja nyakán élni, inkább felcsap borkereskedőnek, hogy -megkeresse a kenyerét – az egyszeres milliomos magyar ur fia, jó, -ha szolgálatot vállal a lovasságnál, de többnyire semmittevéssel -foglalkozik s az apja terhére adósságot csinál. És az igy -természetes itt s ugy természetes ott. Röstellünk dolgozni, mint a -napkeleti emir, akinek országában csak a rabszolga dolgozik. Keleti -nép vagyunk s elhaladt felettünk az idő. Féllábbal ma is ott -vagyunk a középkorban.</p> -<p>– Elég, elég, – kérte Zsuzsa Ágnest, – beismerem, hogy -meggyőztél az igazadról, de még sem tudnám a hazámat elhagyni soha. -Már én olyan vagyok: itéletet sem mondok az édesanyámról; még ha -méltatlan is lenne reá, szeretem és én leszek az utolsó, aki -elhagyom.</p> -<p>Ágnesnek szivére szállott a leányka mondása: a maga édesanyjára -gondolt, akit ha szeretett is a vére ösztönéből, kevésre becsült, -állhatatlan, ingadozó jelleme, komikus önszeretete miatt.</p> -<p>– Nagy szót ejtettél ki leányom, – mondta Zsuzsának, – aki olyan -szép és fiatal, ne fogadjon fel soha semmit, mert előbb-utóbb -ellentmondásba keverődik önmagával.</p> -<p>– Ezen a ponton soha, – állitotta Zsuzsa, s szent meggyőződése -jeléül szivére tette kezét, – soha, <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> Ágnes. Hiszen, – tette -hozzá, – oly kevesen vagyunk.</p> -<p>– Akkor, – mondotta Ágnes, – nyilván csalódtam az érzéseid -mértékében: te azt az angol urat nem szereted igazán.</p> -<p>Zsuzsa, felelet helyett felbontotta a Charlie levelét.</p> -<p>– Olvashatom? – kérdezte.</p> -<p>– Olvasd…</p> -<p>Csak az első oldal végéig jutott Zsuzsa, aztán megcsuklott a -torka s kezéből kiesett a levél. Sápadt lett, mint a halott. Lába -megtagadta a szolgálatot, egy székhez támolygott s beléje -esett.</p> -<p>Ágnes mellé ült és átkarolta a vállát.</p> -<p>– Ne vedd a lelkedre, – s biztatta-becézte az elalélt leánykát, -– ha ugy szeret, ahogy irja, még minden jóra fordulhat.</p> -<p>Zsuzsa reményvesztetten ingatta a fejét.</p> -<p>– Soha, soha!</p> -<p>És nagy, fényes könnyek szivárogtak a szemébe. Nem zokogott, -csak a szája széle vonaglott egy kicsit. S piciny, leányos keble -hullámzott a szive viharától…</p> -<p>Az állott a levél első husz sorában, hogy imádja őt Charlie és -soha sem fogja elfelejteni. De az apja ellenzi, hogy idegen -származásu nőt vegyen feleségül… A családi tradiciókra, élő -törvényekre hivatkozott Charlie, amelyek őt is kötelezik s bárha a -szive szakad is meg, alájuk rendeli magát.</p> -<p>Ágnes egyelőre nem zavarta tovább Zsuzsát a fájdalmában. Tudta, -hogy a köny ilyenkor nagyobbat könnyit az ember lelkén, mint a szó. -Felvette a szönyegről <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> az elejtett levelet és engedelmet kért -Zsuzsától, hogy végig olvashassa.</p> -<p>A leány intett neki, majd arra kérte, hogy olvassa hangosan.</p> -<p>Ágnes teljesitette kivánságát… Csupa ömlengés, vágy, izzó -szerelem volt a levél további hét oldala. Egy férfias lélek -jajveszékelése minden sora. S a leláncolt Titán hiábavaló -erőlködése feletti keserüsége hangzott ki a sorok közül…</p> -<p>Egyebek között azt irta Zsuzsának, hogy: ha nem is fogja őt soha -elfelejteni, de többé nem láthatja az életben. A lovagiasság és a -becsület azt követelik tőle, hogy bocsánatot kérjen a leánytól -mindama gyöngéd szavaiért, amelyekkel, tiszta szándéka tudatában és -szerelme hevében női méltóságát megilletni merte és hogy mindent -elkövessen, ami alkalmas arra, hogy az ő emlékét feledésbe -boritsa.</p> -<p>… Végig olvasván a levelet: elhallgatott Ágnes. Mintha -gondolatokba merült volna, összekulcsolta kezét a feje mögött és -fölnézett a semmibe. Arca nem árulta el érzését. A hangja se, midőn -megszólalt végre:</p> -<p>– Szeret, az bizonyos, – mondta elgondolkodva.</p> -<p>Csend…</p> -<p>– És – folytatta, – az is bizonyos, most már látom, hogy te is -szereted őt.</p> -<p>A leány hallgatott. Hiába is tagadta volna, ha közben el is -állottak a könyei, szenvedő arca elég ékesen beszélt.</p> -<p>– Ugy-e, – kérdezte Ágnes résztvevő hangon és megsimogatta a -leányka haját, – csak most tudtad meg, mennyire szereted?</p> -<p>– Csak most… <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– Az ugy szokott lenni. Akkor tudjuk meg, mennyire kedves nekünk -valaki, ha elveszitjük. Nem a saját tapasztalatomból beszélek -ugyan, – tette hozzá, mintha mentegetni akarta volna magát, – de -nagyon el tudom képzelni az esetet…</p> -<p>Erre ujra kitörtek a Zsuzsa könyei, de most már zokogott is -hozzá. Az Ágnes keblére ejtette fejét: ugy zokogott:</p> -<p>Az csak tovább simogatta a leányka haját, szótalanul, lágyan és -szabályos ütemben, mintha a maga erős lelkét akarta volna a leányka -forró, szűzies testébe átdelejezni. Arca komoly volt, mint az -orvosé a műtét alatt… Csak akkor szólalt meg ujra, midőn nagysokára -elcsendesedett a leányka zokogása.</p> -<p>– Légy erős, leányom, – mondta intőleg inkább, mintsem -vigasztalva, – egy magyar nőnek nem szabad magát elhagynia. -Őseinktől kivételes tulajdonságokat örököltünk a vérünkben, mi -nemes uri nép, gyengeségünkkel nem szabad ezt az örökséget -meghazudtolnunk. Különbnek tartjuk magunkat a tömeg emberénél, hát -legyünk is különbek. A boldogtalan szerelem csak a gyávákat sujtja -le: arra kell gondolni, hogy ajándék minden földi öröm, az igazi -élet: a szenvedés.</p> -<p>A Zsuzsa fájó lelkére fölemelőleg hatottak ezek a bölcs, -bátoritó szavak. Azt érezte a leány, hogy olyan nő áll az oldalán, -aki képes lenne őt az élet minden csapásával szemben megvédeni… -Átadta magát neki egészen, az ő édes, leányos gyöngeségét rábizta -az ő hatalmas erejére.</p> -<p>– Ha mindig mellettem lennél, – mondta, – le <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> tudnék -mondani az élet minden öröméről, mert a te nagy lelked, tudom, -mindenért kárpótolna engem.</p> -<p>– Ameddig szükséged lesz rám, veled maradok. Érzem: itt a helyem -melletted.</p> -<p>A szép leány felállott, szinte elmult már minden gyöngesége. -Mintha csakugyan átáradt volna klasszikus fiatal testébe az Ágnes -ereje.</p> -<p>– Mondd meg nekem, édes, – kérdezte szinte átszellemülve, – -miért szeretsz engem, mikor egészen más vagyok, mint te?</p> -<p>– Ágnes – (óh be ritkán esett meg vele) – elmosolyodott.</p> -<p>– Csalódol, kicsikém, mi teljesen egy anyagból vagyunk, azzal a -különbséggel, hogy téged kimélt az élet, engem próbára tett, te -szép vagy, én csunya. Egyéb különbség nincs is közöttünk.</p> -<p>Zsuzsa kitárta karjait.</p> -<p>– Nagyon, de nagyon büszke vagyok reád…</p> -<h2>TIZENNYOLCADIK FEJEZET.<br /> -Virág hervadása.</h2> -<p>Bálvándy, aki ezalatt az istállóban dégált és a viszontlátás -örömére összecsókolódzott valamennyi lovával, talán még a -kocsisával is, éppen akkor csörtetett végig a kastélya folyosóján, -midőn Zsuzsa magára hagyta végre Ágnest s a szobája felé tartott. -Majdnem egymásba botlottak.</p> -<p>– Zsuzsóka!</p> -<p>– Tessék, apácska? <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>– Ágnestől jösz?</p> -<p>– Tőle.</p> -<p>– Jól érzi magát nálunk?</p> -<p>– Nagyon.</p> -<p>– Gondoskodjál róla fiam, akár az édesanyádról, hogy sokáig itt -maradjon.</p> -<p>Zsuzsa apja karja alá csusztatta a magáét.</p> -<p>– Bár csak örökké itt maradhatna, – mondta és az atyja szeme -közé nézett nyiltan, ártatlanul.</p> -<p>És mégis zavarba jött Bálvándy. Nem tudta, hogy értelmezze -leánya szavait. Ugy felrántotta szemét, hogy egész a homloka -közepéig szaladt a szemöldöke.</p> -<p>– Ejnye teremtette, – hebegte, – de furcsát mondtál te most, -Zsuzsa!</p> -<p>– Miért?</p> -<p>Bálvándy, leánya tiszta, csudálkozó szeméből hamarosan -kiolvasta, hogy kár volt zavarba jönnie.</p> -<p>– Ja, – szólta el magát, – hát te ugy érted, nem amugy?</p> -<p>Erre meg már Zsuzsa volt az, aki tágra nyitotta a szemét.</p> -<p>– Te vagy az, aki furcsákat mond, apácska.</p> -<p>Bálvándy, szokása szerint a tarkójához folyamodott, azaz kapart -rajta.</p> -<p>– Ejnye, az ebugattát, mi most kétfele gondolkozunk, mint a -debreceni varga! Azonban sebaj, – tette hozzá, – neked van igazad: -én se bánnám, ha Ágnes valami csuda révén örökre nálunk rekedne. Ha -ki tudsz találni valamit, veszek neked egy drága selyemruhát.</p> -<p>Azzal otthagyta Zsuzsát. Roppant jókedve volt: tele fütyülte a -visszhangos folyosót… Egy <i>ijedtképü</i>, <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> -mezitlábos szolgáló szaladt el mellette (mert a mezitlábasoknak -tilos volt a folyosón való szaladgálás), de nem szaladt elég -szaporán, a méltóságos ur elkapta a copfját és egy jóizüt rántott -rajta.</p> -<p>– Hogy vagy, Kati?</p> -<p>Nem volt Katinak odáig semmi baja, de most egyszeribe rosszul -lett a nagy ijedtségtől.</p> -<p>– Jaj, ne tessen bántani, csak a köpőláda miatt gyüttem.</p> -<p>– Bolond, hisz nem bántalak, – kacagott a vig báró és -eleresztette a szolgáló coffját. Aztán elkezdett énekelni: Ha férfi -lelkedet egy hölgyre föltevéd, stb.</p> -<p>Végre belökte a szobája ajtaját és a helyett, hogy megnyomta -volna a villamos csengetyü gombját, a maga méltóságos torkával -csengetett a kis inasra:</p> -<p>– Gyurkó! Gyuhuhurkó!…</p> -<p>A kis móc azonmód kipattant valahonnnan a padlóból.</p> -<p>– Tessen parancsolni!</p> -<p>– Hagy lám a füledet: nőtt-e, mióta odavoltam?</p> -<p>– Az nem nőtt, – állitotta Gyurkó, – hanem – mesélte, – lakik -itt a faluban egy piszlicsár, a Dutkó, tán tetszik is ösmérni, – -hát annak van egy felesége, akinek a mult héten egyszerre két -gyereke lett.</p> -<p>– Egyéb ujság nincsen? – kérdezte a kedélyes báró hahotázva.</p> -<p>– De, – pletykázta a kis móc, – Nyisztor Maricának megest uj -szeretője lett…</p> -<p>Ilyen stilusban mulattak a méltóságos ur és az inasa vagy egy -félóráig. Aztán már finoman kellett magukat viselniök, mert -elkövetkezett az ebéd ideje. A méltóságos urnak, tekintettel hölgy -vendégére, redengótot <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> kellett öltenie, amivel együtt jár a -komolyság. Gyurkónak pedig segitenie kellett az asztalnál, a mivel -meg a méltóság jár együtt…</p> -<p>Zsuzsa pompás önuralmat tanusitott az asztalnál. Egyetlen jellel -sem árulta el szomoru kis szive zajlását, még akkor sem, mikor -Bálint megkérdezte tőle:</p> -<p>– Hát mit irt Charlie?</p> -<p>– Semmi különöset.</p> -<p>Ennyi volt a Zsuzsa felelete…</p> -<p>… Hanem egy hét mulva, kettő mulva már gyakran elhagyta az ereje -Zsuzsát. Igen sokszor bizony veres volt a szeme. Mikor pedig a -szeme nem volt veres, az arca volt fehér. Nagyon fehér. Azért -mosolygott, különösen Ágnes előtt, de nem volt az igazi mosoly: -szomoru volt, mint a ciprusfa… És beesett a gyönyörü leány szeme. -Pici, ives szája kiegyenesedett… Hervadt egy pompás virág.</p> -<p>Ágnes egy ideig aggódó szemmel nézte a hanyatlását. Bátoritotta, -vigasztalta tekintetével. De hogy mit sem használt az igyekezete, -mind-mind ernyedtebb lett a megtört liliom szirma: szóra váltotta -aggodalmait.</p> -<p>– Hát ennyire szereted?</p> -<p>Már még csak nem is tagadta Zsuzsa.</p> -<p>– Nagyon szeretem… az életem.</p> -<p>– Akkor – állitotta Ágnes komolyan az ő hivő erejének -fanatizmusával – el fog éretted jönni és a feleségévé fog tenni az -egész világ ellenére is.</p> -<p>Zsuzsa kétkedőleg rázta a fejét.</p> -<p>– Nem Ágnes, ne vigasztalj engem. Hiszen nem halok bele. -Csakhogy még nem szoktam meg a szenvedést. <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>Ágnesnek (mintha csak valami földöntuli érzés, mennyei ihlet -fogta volna el lelkét) lángba borult az arca. A leányhoz lépett és -megfogta a kezét. Szeme szikrázott, hangja szinte zugott, mint az -apostoloké, midőn megismételte szavait:</p> -<p>– Ujra csak azt mondom neked, Zsuzsa: el fog éretted jönni és a -feleségévé fog tenni az egész világ ellenére is.</p> -<p>– Hogy mondhatsz ilyet? – csudálkozott a leányka -halotthaloványan, mert ráragadt az aggszüz ihlete.</p> -<p>Ágnes kebléhez ölelte.</p> -<p>– A szerelem – állitotta hévvel, – csudákat müvel. <i>Én -tudom</i>… Olvasd el a Jókai Shirinjét: az egy igaz mese.</p> -<p>– Ismerem, – mondta Zsuzsa, – csakhogy az a mese nagyon -szomoruan végződik ám. Különben is a mesék kora lejárt.</p> -<p>– Édes leányom, csak ember az is, aki a mesét csinálja. És -tulajdonképpen nem is mese az igazi mese.</p> -<p>Zsuzsa nem értette meg a mondás mélységét. Különösen hogy Ágnes -nem füzött hozzá bővebb magyarázatot. Csak arra kérte a leányt:</p> -<p>– Remélj és szeress… Remélni – mondta rejtelmes hangon, – -remélni és szeretni lehet <i>husz</i> esztendeig, sőt örökké is. -Pedig az élet csak annyi: remény és szeretet. A többi khiméra… -Igérd meg nekem, hogy bátor leszel, mig visszajövök.</p> -<p>– Zsuzsa összerezzent.</p> -<p>– Hogy hogy, hát te is elhagysz engem? És éppen most? És ilyen -váratlanul?</p> -<p>– Azért hagylak el, hogy visszatérjek hozzád. <span class= -"pagenum"><a name="Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> Várj -rám. Megfogadtam neked, hogy nem hagylak el soha…</p> -<p>– Mikor akarsz elmenni?</p> -<p>– Holnap, drága az idő.</p> -<p>– Csak egy pár napig maradj még, – kérte Zsuzsa.</p> -<p>– Nem az én időm drága, a tied.</p> -<p>Ezt ujra nem értette Zsuzsa…</p> -<p>… Bálvándy valóságos veszekedésbe keveredett Ágnessel annak -váratlan elutazási szándéka miatt.</p> -<p>– A manóba, legalább hozzászoktatott volna a gondolathoz! Két -hétig egy szót se szólt, aztán –: holnap hajnalban kocsit kérek, -elutazom. Ez furcsa egy kicsit.</p> -<p>Ágnes kezét nyujtotta a kedves zsörtölő urnak.</p> -<p>– Kedves Bálvándy báró, szép magától, hogy marasztal, de most el -kell mennem egy időre. Hanem majd visszajövök én hivatlanul is: -fogadom.</p> -<p>Bálvándy megnyugodott kissé.</p> -<p>– No hiszen az igaz, hogy a maga fogadása elég jó papiros, az -angol bank is adhat reá.</p> -<p>– Köszönöm a bizalmat… Egyben egy kérésem lenne magához.</p> -<p>– Csak ne legyen az a kérés tulságosan komoly.</p> -<p>– Nagyon komoly pedig. Az a kérésem: vigyázzon a leányára, -szórakoztassa, ápolja, mert szomoru és beteg.</p> -<p>Jó Bálvándy, aki a maga áldott jókedvétől egy pillanatig sem -vette észre leánya hervadását (igaz, hogy az előtte teljes erejével -uralkodott magán), összecsapta kezét.</p> -<p>– Istenem, hát mi a baja? <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span></p> -<p>– Ne kérdezze se tőle, se tőlem. Biztos lehet benne, hogy el fog -mulni. Elégedjék meg ennyivel.</p> -<p>Bálvándynak tátva maradt a szája.</p> -<p>Ágnes másnap reggel elutazott.</p> -<h2>TIZENKILENCEDIK FEJEZET.<br /> -A képviselő ur.</h2> -<p>… Közeledett a képviselőválasztások ideje.</p> -<p>… Az <i>uj báró</i> egy félméteres fácántollat tüzött a kalapja -mellé, aztán megnyitotta az értekezletet…</p> -<p>Jelen voltak: A választókerület negyvenkét községének valamennyi -pópája, jegyzője, gazdatisztje s egy pár parasztmágnás. Közülök -mindössze husz ember értett egyet a magas kormánynyal, a többi -hazafinak napidijat kellett fizetni a megjelenéseért…</p> -<p>Nevezetesen a Bálvándy jelöltetéséről van szó. Az uj báró alatt -meg Muki értendő (mert a nevét még nem tudta megtanulni a nép), a -szóban forgó értekezlet végre a halmosi választókerületet -képviselte.</p> -<p>Szinhely: a halmosi nagyvendéglő diszterme, amely ez alkalommal -ünnepiesen fel volt diszitve; azaz egy ravatalszerü emelvényen két -rendbeli hordó volt csapra verve: egy sörös és egy boros s a Muki -által elfoglalt elnöki szék nemzeti szinre lett átfestve…</p> -<p>Mialatt az előkelőek a diszteremben ittanak és szónokoltanak, a -korcsma udvarán terpeszkedő állásban táncmulatságot rögtönzött a -nép kecskedudaszó mellett. Hamis egy jószág ez a havasaljai nemzeti -zeneszerszám: nem elég, ha fujják, csak ugy szólal meg, -<span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> ha a rajta játszó müvész hóna alá kapja -és jól megnyekegteti a potrohát. Akkor azonban olyan sirást visz -véghez, mint az éhes kecskegida, ha kifogyott az anyja teje.</p> -<p>De éppen ez kell a mócnak. A sirás azt egy csöppet sem -szomoritja el, sőt annál szilajabban kapkodja a kólóban a lábát, -mennél keservesebb a talpát csiklandozó melódia. Különösen ha -pálinka van benne.</p> -<p>Az pedig volt ez alkalommal a mócokban bőven, az uj báró -jóvoltából pedig, aki nem igen kimélte a pénzt: a kedvező hangulat -szempontjából megtraktálta még az ölbeli csecsemőt is…</p> -<p>Az értekezlet különben a Muki megnyitó beszédjével kezdődött, -egy kicsapott, de népszerü jegyző, ünnepi szónoklatában kulminált -és általános berugással ért véget. <i>Éljen</i> kevés volt, de arra -nem is igen volt szükség, a fő, hogy megtörtént a Bálvándy -jelöltetése. Most már csak faluzni kellett, ami igen rossz illatu -és fáradságos munka. De Muki nem ijedt meg tőle, befogta az orrát s -megszervezte a Bálvándy-pártot személyesen mind a negyvenkét -faluban…</p> -<p>És hősies elszántságának meg lett a gyümölcse: a fenséges nép -megválasztotta Bálvándyt száznegyven szótöbbséggel, a nélkül, hogy -a jelölt kidugta volna az orrát a kastélyából az egész kampány -alatt csak egy órára is.</p> -<p>Helybe hozták neki a mandátumot. Muki vezette a deputációt, de -nem ő szónokolt, hanem a poliesti pópa, még pedig százhuszonöt -forintért.</p> -<p>Az ujonnan megválasztott képviselő válaszában ünnepies igéretet -tett, hogy szivén viselendi kerülete sorsát, a müvészetek -valamennyi ágát istápolni fogja, <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> hogy megerősödjék a haza, -első sorban a halmosvidéki nép.</p> -<p>Szót se értett a beszédjéből senki, de hát alapjában véve arra -se volt szükség. Hiszen nem azért választották meg őt a halmosiak, -hogy kikérdezzék: mennyi a tudománya, hanem csupán csak azért, mert -tizszer annyit adott a dicsőségért, mint az ellenjelöltje.</p> -<p>Mindazáltal igy se fogyott el egészen a Bálvándy kártyán -szerzett választási pénzalapja. Muki megmentett neki a nála -deponált ötvenezer forintból tizezret.</p> -<p>– Nesze, – mondta, midőn átadta neki a tekintélyes -pénzmaradványt, – ezzel berendezheted a pesti lakásodat is.</p> -<p>– Az ám, – örvendezett a jó báró, miközben begombolta a pénzt, – -erre nem is gondoltam, pedig – s egyszeribe elkomolyodott a ragyogó -arca – most már csakugyan elhatároztam, hogy Pesten töltöm az egész -szezónt.</p> -<p>Elkomolyodott Muki is.</p> -<p>– Azt helyesen teszed, ha egyébért nem, a családod -szempontjából.</p> -<p>– Igen, Zsuzsának szüksége van a szórakozásra… Nincs ugyan semmi -baja, – magyarázta Bálvándy, – csak elgondolkozik néha, még pedig -oly mélyen, mintha nem is a földön járna az esze.</p> -<p>– S tudod az okát? – kérdezte Muki.</p> -<p>Bálvándy megint kapart a nyakán.</p> -<p>– Hiszen igen… sejtek valamit. Ágnes megtiltotta, hogy -megkérdezzem, de azt hiszem, alighanem az után az angol gyerek után -busul; aztán meg Ágnes is nagyon hiányzik neki… Mit szólsz hozzá, – -kérdezte hirtelen, – ha szépen megkérnénk, elfogadná-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> -meghivásunkat?… Öt hónapja, hogy nem láttuk. Megvallom, – tette -hozzá, – nagyon nélkülözöm magam is.</p> -<p>Muki önkéntelenül elnevette magát.</p> -<p>– Bezzeg nem nélkülözted ezelőtt kilenc hónappal, – incselkedett -a barátjával…</p> -<p>– Hü pajtás, az egy óriási tévedés volt részemről, röstellem is -nagyon.</p> -<p>– Hát – mondta Muki, – én azt hiszem: biztosra veheted, hogy -szivesen elfogadja a <i>leányod</i> meghivását.</p> -<p>– Csak az aggaszt, – jegyezte meg a derék báró, – hogy nem adtuk -neki vissza a látogatást.</p> -<p>– Azt is meg lehet cselekedni, – vélte Muki, – bár Ágnes semmit -sem ad a formaságokra.</p> -<p>– Meg is cselekeszszük, – határozta el magát Bálvándy hirtelen. -– Te ugyis itthagysz bennünket holnap, holnapután utra -kelhetünk.</p> -<p>– Sürgönyözd meg a jöveteleteket, – tanácsolta Muki, – hogy -kocsit küldhessen elétek az állomásra.</p> -<p>– Először – mondta Bálvándy, – szólok Zsuzsának, mert hátha nem -kvadrál neki az idő.</p> -<p>– Lupus in fabula: Zsuzsa éppen akkor lépett a szobába.</p> -<p>– Zsuzsóka!</p> -<p>– Tessék, apácska.</p> -<p>– Eljönnél velem Ágneshez?</p> -<p>A leányka megvánnyadt arca kipirult az örömtől.</p> -<p>– Óh el, el.</p> -<p>– Akkor készülj, holnapután este utnak indulunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Azzal megfogalmazta a táviratot. Az Ágnes atyjának cimezte s a -Zsuzsa nevét irta alá:</p> -<p>„Méltóságos Ugor Tamás urnak – Csótár, küldönccel Dormánd.</p> -<p>Ágnes látogatására csütörtökön reggeli gyorssal érkezem Csótárra -atyám kiséretében – Bálvándy Zsuzsa.“</p> -<p>Zsuzsa atyja vállára hajolt, midőn az az irással vesződött s -amikor elkészült vele, a fülébe sugta:</p> -<p>– De aztán elhozzuk őt magunkkal ugy-e?</p> -<p>– Persze, hogy persze, – biztatta az apja, – hiszen azért -megyünk: érte.</p> -<p>… Muki még figyelmeztette Bálvándyékat, különösen Zsuzsát az -Ágnes szüleinek különködéseire.</p> -<p>– Jó emberek, – fejezte be a jellemrajzukat, – csak nem szabad -őket komolyan venni. Vén komédiások, mint a felvidéki urak -legtöbbje.</p> -<p>Bánta is a Zsuzsa akármilyenek, csak ott lehessen végre az ő -Ágnese mellett, akit anyjául választott a lelke… Milyen boldog is -lesz, hogy végre-valahára kiöntheti előtte a szivét!… Apróra -elmeséli neki életének minden egyes mozzanatát, amióta nem látta -őt. És, ha ki is kap a gyengeségért, bizony ki fogja magát sirni az -ő kebelén… Oly régen nem sirt. Megfogadta Ágnesnek, hogy erős lesz, -hát az ő távollétében nem akarta a szavát megszegni. Majd csak -előtte. Oly jól fog esni a lelkének egy kis gyöngeség!…</p> -<p>Gyöngeségre vágyott a Zsuzsa szomoru, fehér lelke, holott éppen -erőre lett volna szüksége, hogy elviselhesse azt a kinos -meglepetést, amelyben másnap az öreg Ugorék sürgönyválasza révén -részesült.</p> -<p>Nevezetesen az állott az Ugorék táviratában, <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> hogy -leányuk (immár negyedizben) hosszabb külföldi utra indult. Hová: -azt nem is sejtik…</p> -<p>Muki (hazamenőben) éppen bucsuzott Bálvándyéktól, midőn a -távirat érkezett. Ő maga sem tudta mire vélni a különködő vénleány -emez ujabb bogarát… Végképpen lemondott volna Bálvándyról? Belátta -volna ármánykodása hiábavalóságát? Akkor hagyta volna el a -bátorsága, mikor a sikerei is biztatták?… Nem, az lehetetlen, – -vélte Muki. – Az Ágnes bujkálásának és titokzatos utazásának -rendkivüli céljának kell lenni. Vajjon mi lehet az a cél?</p> -<p>– Nem leveleznek egymással? – kérdezte Zsuzsától, hogy -feleletéből esetleg némi támpontot nyerjen valamelyes -kombinációra.</p> -<p>– Ritkán, – válaszolt Zsuzsa. – Mindössze tiz levelet kaptam -tőle; néha hármat is egymásután, aztán sokáig, sokszor egy hónapig -se semmit.</p> -<p>– Egyszóval, – következtetett Muki egész helyesen, – mindig csak -Gerendről irt. Tehát nem akarta hogy tudomást szerezzenek -hollétéről.</p> -<p>– Ugy látszik, – vélte Zsuzsa is, – arról egy szót sem irt -soha.</p> -<p>Bálvándy megcsóválta fejét.</p> -<p>– Ez a titkolódzás pedig – jegyezte meg leverten – egy csöppet -sem vall reá… Valami különös nagy oka lehet…</p> -<p>– Bolond, – vágta ki Muki kiméletlenül.</p> -<p>Zsuzsa pártját fogta.</p> -<p>– Ő tudja mit csinál, – mondta. – Olyan nőről, mint ő, nekünk -nem szabad itéletet mondanunk.</p> -<p>– Mégis az a valóság, – jegyezte meg Bálvándy <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -leverten, – hogy elfelejtett bennünket. Pedig nem bántottuk.</p> -<p>– Nem felejtett el, – állitotta Zsuzsa erős hittel, – nekem azt -mondta, hogy nem hágy el bennünket soha. S az ő szava szent.</p> -<p>Bálvándy összenézett Mukival. A két férfi megértette egymást. -Nem bolygatták tovább az ő nagy hitében Zsuzsát…</p> -<p>… Szüksége is volt arra a leánykának, mert nagyon leverte a -távirat…</p> -<p>Az után még halványabb lett, még álmodozóbb, még szomorubb… Egy -erős vonás képződött ajka körül. Lázas szeme megnagyobbodott. Feje -oldalt billent, mint a dércsipte liliom virága…</p> -<p>Egy hónap eltelte után azonban, mintha megkeményedett volna a -szive: egyszeribe abbahagyta Zsuzsa tépelődését. Nyiltan leszámolt -életével: lemondott a boldogság vágyáról is. Életét is ugy rendezte -be, hogy ha akarja vala, se legyen ideje az ábrándozásra. Reggeltől -estig dolgozott. Rendelkezett a cselédséggel, ott volt a fejésnél, -a mákfejtésnél, padláson, pincében, éléskamrában, mindenütt. S ha -ennyi lótás-futás sem meritette ki az idejét, a cselédmunkától sem -riadt vissza.</p> -<p>S a fizikai fáradság meghozta a leány álmát és étvágyát, sőt az -egészség pirossága is visszaköltözött az arcára. Csak az ajka -körüli vonás lett még mélyebb s az arca még keskenyebb. És valami -öreges konok nyugalom ömlött el egy pár hónap előtt még oly -gyermekesen szilaj kisleányos lényén.</p> -<p>Bár néha örülni is tudott Zsuzsa. Megkérte atyját, hogy bizza -reá pesti lakásuk berendezését; ő bizonyára <span class= -"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> -olcsóbban tud bevásárolni, mint egy férfi s azonkivül szeretné -Angliában szerzett tapasztalatait is értékesiteni a -berendezésnél.</p> -<p>Bálvándy csak örült, ha valami szokatlan teendőjének a gondját -másra hárithatta. De különben sem lehetett volna Zsuzsának olyan -kérése, amit megtagadott volna tőle. Boldog volt, ha örömet -okozhatott neki.</p> -<p>És Zsuzsának valóban igazi örömére szolgált a pesti lakásuk -gondja.</p> -<p>Atyja a Vas-utcában bérelt egy hatszobás lakást s ezt a hat -szobát hat hét alatt <i>népesitette</i> be a leány. Mert valóban -éltek ott az élettelen tárgyak: megelevenedtek müvészi elrendezésük -fényében. Minden butordarabnak meg volt a maga rendeltetése. A -szőnyeg süppedékes volt, mint a pázsit; a kerevet ringó, mint a -folyó hullámai; s a kristályos patak viszfényét utánozta a metszett -angol tükör. És semmi sablon, semmi cifraság, semmi póz. Az -asztalok becsülettel állották meg helyüket a parkéten: lábuk nem -ingadozott, ha valaki hozzájuk ért; a szekrények, mint valami -tisztes előkelő urak, feszes méltósággal látszottak támogatni a -szobák falát. Karosszék, ülőke, állványok, festmények, szobrok, -metszetek, órák, valamennyi disze a lakásnak jelentett valamit. -Gyönyörködtetett, mesélt. Egyszóval, jelleme volt mindennek, amit a -Zsuzsa képzelete megalkotott.</p> -<p>Legbeszédesebb volt a férfiszalón. Vörös angolbőr karosszékek és -kerevetek. A sarokban stilizált schwarzwaldi óra bronzveretü -mahagóni szekrényben s harangzugásu óraütővel. Egy Rodin-szobor -carrarai márványból. Egy pompás faragott kerek asztal indiai -hidlásfából. Az egész padmalyt befogó veres-lila szőnyeget -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> tuniszi arabsnők szőtték s a bronz -vilamos csillárt egy félreértett magyar iparmüvész készitette -remekbe. Üstökös csillagot ábrázolt. Csillagja száz -gyertya-fénynyel égett s száz gyertyaláng erejü -szentjánosbogár-fényből állott az uszálya…</p> -<p>S mindezt az előkelő gyönyörködtető és gondolkoztató fényüzést -mindössze tizenkétezer forintból kerotette ki Zsuzsa.</p> -<p>Bálvándy alig hitt a szemének, midőn leánya bemutatta neki a -számlákat.</p> -<p>Te valóságos tündér vagy Zsuzsóka, biztosan elbüvölted a -kereskedőket, hogy oly olcsó árakat szabtak neked.</p> -<p>Zsuzsa átölelte atyja nyakát.</p> -<p>– Boldog vagyok, hogy meg vagy velem elégedve, – mondta -önfeledten, – hiszen igazában és egészen most már csak te vagy az -enyém.</p> -<h2>HUSZADIK FEJEZET.<br /> -Ágnes mama.</h2> -<p>… Muki többször meglátogatta Bálvándyékat pesti lakásukon. -Egyszer azzal a hirrel lepte meg őket, hogy restauráltatni fogja -erdélyi várkastélyát és egyszersmindenkorra oda költözködik. Azt -mondta, kora tavaszszal megkezdeti a munkát, hogy (legalább az -egyik szárnya) elkészülhessen őszig.</p> -<p>Kártya-sikereiről nem beszélt Muki Bálvándyéknak, de beszélt -róluk helyette az egész Budapest… Egy nagykorusitott fiatal grófnak -egyetlen éjszakán elnyerte <span class="pagenum"><a name="Page_207" -id="Page_207">-207-</a></span> az egész vagyonát, körülbelül -százezer forintot s mégegyszer annyit szitt ki egy Budapestre -tévedt részeges orosz herceg degez bugyellárisából…</p> -<p>Tény az is, hogy kifizette Muki minden adósságát s midőn lejárt -a bérlet ideje, csakugyan átvette birtokát a maga kezelésébe. Arra -is telt neki immáron. Az erdélyi várkastélyára előirányzott -százezer forintja is ott hevert a Kereskedelmi Bankban s végre -egyéb készpénzben és értékpapirban is maradt neki azonkivül vagy -kétszázezer forintnyi vagyona. Egyszóval tulesett a millión… De -azért tovább kártyázott. Nyuzta a világot és ha néha-néha -megcsömörlött önmagától, elbujt vagy egy hétre valami félreeső -külföldi zugolyba. Ott elővette Ibsent és Shakespearet s átlapozta -az Ujtestámentumot is…</p> -<p>Bálvándy meg szorgalmasan készült a politikai szereplésre. Mióta -Muki elmagyarázta neki a kulturpolitika nemzetfentartó fontosságát, -váltig ott motoszkált a bogár a fejében: miszerint ő van arra -hivatva, hogy a magyar művészet iránti érzéket belevigye a -köztudatba s azzal megvesse melegágyát a nemzeti nagyságnak. A -kultusztárca költségvetésénél szándékozott először fölszólalni s e -célból már jó egy hónappal a várható napirend előtt hozzáfogott -beszédje megirásához.</p> -<p>Bálvándy nem volt éppen tudatlan (de meg képezte is magát utóbbi -időben, gondolatai tehát elég bőséggel bugyogtak elő ismeretei és -képzelete nyers anyagából), de a szónoklat müvészi formájával nem -volt ismerős, holott főképpen abban rejlik a meggyőzés titka…</p> -<p>Összetákolt vagy hat árkusra való okfejtést, buzditást -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> és dorgatóriumot: egész lelkét -beletette a pennájába s (volt annyi önbirálata) még sem volt -megelégedve a munkájával. Érezte, hogy hiányzik valami a -koncepcióból. A zene, a vonalak. A hang és a formák harmóniája. A -müvészi stil.</p> -<p>Pedig egy időben, különösen midőn Ágnessel beszélt eszményi -terveiről, azt hitte, hogy csak a száját kell kinyitnia: magától -fog megnyilni lelke zsilipje s ontani fogja a szót. Azzal a -megvesztegető áradattal, azzal a hatalmas erővel, melyet az ügy -nagysága megkivánt.</p> -<p>Bálvándyt nagyon lehangolta a csalódása s tehetetlensége okait -keresvén, hamarosan rájött, hogy agyát és lelkét annak idején az -eszes leánynyal való szellemi érintkezés termékenyitette meg. Attól -jött meg az önbizalma is egy oly hivatásszerü munka elvállalásához, -amelyhez a maga eredendő és szerzett kvalitásai magukba véve nem -voltak elegendők. Inspirációra volt szüksége.</p> -<p>Azért csak tovább furt-faragott a beszédjén. Eljárt a klubjába -szorgalmasan. Igyekezett a szellemi kulturának propagandát csinálni -társadalmi uton is. Könyveket és képeket vásárolt; végre -beiratkozott a müvészklubba: a Fészekbe is. Ott sarkalta a -müvészeket, ébreszgetvén az önérzetüket s összetartásra, jellemre -buzditván őket, hogy megteremthessék az uj osztályt, amely nélkül -egy nemzet sem lehet el: a szellemi arisztokráciát.</p> -<p>Ám a müvészember gyanakodó ember: a Fészek tagjai nem igen -biztak a lelkes báró jóhiszemüségében. Szereplési viszketegnek -hitték a lelkességét.</p> -<p>– A mi vállainkon akar felkoposzkodni a piedesztálra, -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> – jegyezte meg egy zseniális vereshaju -szobrász.</p> -<p>– Olcsón akar hozzájutni képeinkhez, – licitált rá egy rosszmáju -piktor, aki soha egy képét se tudta eladni…</p> -<p>A meggyőző erő hiányzott Bálvándyból. A müvészlelkek sajátos -egyszerü bája, közvetlensége. Hiába kötött formális barátságot -velük: azt a válaszfalat, amely a müvészt az arisztokratától -elválasztja, nem tudta ledönteni. Mert ő meg viszont a vérbeli főur -sajátos kvalitásait vitte el uj körébe.</p> -<p>Bálvándy hamarosan észrevette, hogy müvészbarátai nem tudnak -vele igazában összemelegedni. Csak az okát nem tudta, miért? Azért -nem csüggedt: kereste, mert okvetlenül meg akarta találni ezt az -okot.</p> -<p>E közben ujra csak Ágnesre gondolt, akinél az ő meggyőződése -szerint, senki a világon nem ismeri jobban az embereket… Idővel -szinte idegessé lett már: ugy vágyott a vénleány társaságára. -Nélküle, mintha hiányzott volna valami az életéből… Hamarosan -rájött ennek a hiánynak a minémüségére is. A vénleány volt az, aki -az ő lelkét tartalommal látta el. S hogy megszokta általa az -eszményi életet, fájt neki az üresség, őrlődött benne a lelke, mint -malomkő az üresen járó garatban…</p> -<p>Elpanaszolta a gyermekeinek is:</p> -<p>– Nem tudom mi lelt, de az a fránya Ágnes valahogy a szivemhez -nőtt.</p> -<p>Bálint tréfára fogta a dolgot.</p> -<p>– Azon könnyü segiteni, apa, – mondta nevetve, – vedd el.</p> -<p>Zsuzsa nem is gondolt erre az eshetőségre, ám <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> most, -hogy bátyja kiejtette a száján, csudálkozni valót sem talált -rajta.</p> -<p>– Mit nevetsz ezen? – korholta szeliden fivérét, – apa még -fiatal ember, mi meg soha sem kaphatnánk Ágnesnél jobb anyát.</p> -<p>Elpirult és kérdőleg nézett az apjára. De valami nagy öröme nem -telhetett annak válaszában.</p> -<p>– Ejnye, Zsuzsa, ne beszélj bolondokat. Nem tudom én a ti -édesanyátokat elfelejteni soha. Hisz szeretem Ágnest, de nem ugy, -hanem – amugy. Mint egy őszinte, becsületes barátot, egy jellemes -férfit, akinek hüségére minden körülmények között számitani lehet. -De feleségül csak nem vehetek valakit – barátságból!</p> -<p>Zsuzsa lehajtotta fejét.</p> -<p>– Az más, apa, mondta pirulva, – én azt hittem, hogy Ágnes -nemcsak a becsülésedre, de érdemes a szeretetedre is. Igaz, hogy -nem szép, – tette hozzá ártatlanul, – de a külsőségek csak nem -számitanak.</p> -<p>Bálint nevetett. Az öreg ellenben idegeskedni kezdett.</p> -<p>– Jaj de rettenetes csapperli vagy te, Zsuzsóka. Mit avatkozol -olyan dolgokba, amikhez semmi érzéked sincs?</p> -<p>És egy félóráig disputált a leányával, mint az olyan ember, aki -meg van vádolva s fühöz-fához kapkod, hogy lerontsa a közvádló -érveit.</p> -<p>– Az ebugattát kiabálta, – vén az már, nem feleségnek való… Én -korán nősültem, csak nenyvennyolc esztendős vagyok ma és fiatalság -dolgában Bálinttal se cserélnék. Egy husz éves leány lenne -hozzámvaló, <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> de az ördögnek kell a feleség… mondtam: -olyan asszonyt, mint anyátok, ugy sem kaphatok soha.</p> -<p>Egy forró könnycsepp szivárgott ki a Zsuzsa szeméből.</p> -<p>– Óh, – sóhajtott fel a leányka, – az én drága édesanyám, az -mindig mellettem volt, ha élne, mellettem volna ma is.</p> -<p>Szinte öntudatlanul esett ki ajkán a vád Ágnes ellen, aki (ha -csak ideiglenesen is) igy magára hagyta, mikor talán a legnagyobb -szüksége lett volna reá.</p> -<p>– Igazad van apa, – mondta, – annyira, hogy az anyánk lehetne, -nem szeret bennünket Ágnes.</p> -<p>Bálvándy nagy kínban volt. Összevissza gabalyodtak az érzései. -Maga bölcs Salamon sem találta volna el most az ő szája ízét.</p> -<p>– Dehogy nem, – ripakodott rá leányára s hangjában a férfiui -hiusága is kifejezésre jutott, – szeret az bennünket eléggé, de nem -azon mulik. Nem rajta, hanem rajtam. Nem kell feleségnek, – -punktum. És – tette hozzá mérgesen – ne veszekedjetek velem, mert -ugy se veszem el.</p> -<p>Zsuzsa mosolygott.</p> -<p>– Hiszen, – jegyezte meg, – még az sem biztos, – hogy hozzád -menne-e?</p> -<p>– Hehehe…</p> -<p>– Mit nevetsz?</p> -<p>– Azt szeretném én látni… Mi kifogása lehetne ellenem?</p> -<p>– S neked lehet ellene kifogásod?</p> -<p>– Az más.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>Erre már nem tudott a jó ur felelni. Csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> tovább -dünnyögött összevissza, minden meggyőződés nélkül.</p> -<p>– Ne kínozzatok, az ebugatta, nem nősülök.</p> -<p>Bálint elnevette magát.</p> -<p>– Hát ki kényszerit reá?</p> -<p>– Zsuzsa.</p> -<p>– Alighanem tévedsz, öregem.</p> -<p>– Az ördögbe, dehogy tévedek. Mit értesz te a nőkhöz? Azoknak -egyéb dolguk sincs, mint hogy konspiráljanak a férfiak ellen.</p> -<p>Zsuzsa elpirult.</p> -<p>– Igaz, – vallotta be, – hogy én egyszer, egyetlen egyszer -példázgattam Ágnes előtt arra, hogy szeretném, ha az anyám lenne, -de ő egyszersmindenkorra megtiltotta, hogy ennek a vágyamnak -másodszor is kifejezést adjak.</p> -<p>– Megtiltotta?!…</p> -<p>Most meg már ez nem tetszett az öregnek. Sértve érezte -magát.</p> -<p>– Meg, – felelte Zsuzsa.</p> -<p>– Ejnye a kiskésit! – dohogott a jó báró, – még kisül, hogy nem -én nem akarom őt, hanem ő nem akar engem.</p> -<p>– Az nem lehetetlen, – állitotta Zsuzsa mosolyogva.</p> -<p>Bálvándy elkezdett szaladgálni a szobában, körülfutkosta a nagy -asztalt és folyton dünnyögött.</p> -<p>– Azt szeretném én látni!… Azaz hogy nem szeretném, mert -beleesnék a verembe…</p> -<p>Zsuzsát bántotta, (mert tiszteletlenséget látott benne Ágnessel -szemben) atyja teljesen indokolatlan, sőt tárgytalan locsogása. -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<p>– De hiszen saját magaddal disputálsz, apa. Nem muszáj Ágnest -elvenned.</p> -<p>Erre észre tért a csajbókos férfiu.</p> -<p>– Igazad van, Zsuzsóka, ki a manó kényszerithet rá, hiszen…</p> -<p>Nem fejezhette be a mondanivalóját, mert kopogtattak az -ajtón.</p> -<p>– Szabad…</p> -<p>Belépett az inas és egy ezüsttálcát tartott Bálvándy elé. -Névjegy volt a tálcán.</p> -<p>– Nem vagyok itthon, – rivallt rá a házigazda az inasra, de -azért lekapta a névjegyet a tálcáról.</p> -<p>Az inas távozni akart, de Bálvándy, miután egy pillantást vetett -a névjegyre, utána szökött, mint egy játékos macska és elkapta a -frakkja leffentyüjét.</p> -<p>– Megállj! Itthon vagyok!…</p> -<p>– Parancsára, méltóságos báró ur…</p> -<p>Bálvándynak tátogni kezdett a szája, de a szó nem jött ki rajta. -Átadta a névjegyet Bálintnak. Az meg Zsuzsának. A fiatalok -összebujtak, mert nem hittek a szemüknek, de az öreg is közéjük -tolta a fejét. Igy bámulták hármasban az ártatlan papirost, mig -végre tisztába jöttek vele…</p> -<p>Az Ágnes névjegye volt. Egy pillanat mulva a szobában volt Ágnes -maga is. Három milliméter porréteg fedte utazó köpenyegét, a fején -egy vászon ültetvényessisak <i>éktelenkedett</i>, bár egy sarkig -érő lilaszin fátyol fityegett le róla.</p> -<p>– Megjöttem, Zsuzsa…</p> -<p>A leányka fölugrott székéről, amelyen ült és rég nem látott -barátnéja nyakába ugrott.</p> -<p>– Végre-valahára… <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<p>A vénleány keblére ölelte a fiatalt.</p> -<p>– Nem jöhettem előbb, mentegette az magát egyszerüen, minden -nagyképüség nélkül, akár csak a szomszédszobából lépett volna ki, -hogy védencét a szinházba kisérje, – nem jöhettem előbb, lelkem, -mert nehéz volt a sorom.</p> -<p>– Hol voltál? Hol volt? Honnan méltóztatott jönni? – hangzott -fel a hármas kérdés három kiváncsi ajakról.</p> -<p>– Angliából jövök…</p> -<p>Ágnes kezet fogott Bálvándyval s miután az hamarosan el nem -eresztette a jobbját, Bálintnak a balkezét nyujtotta oda. A férfiak -megcsókolták egyszerre a két kezét.</p> -<p>– Mi a manót keresett az ángliusok között? – kérdezte -Bálvándy.</p> -<p>– Csakugyan egy manót kerestem, – tréfált Ágnes; – azért -kerestem, hogy elkergessem s végre-valahára sikerült is a -dolog.</p> -<p>Zsuzsára nézett mosolyogva, boldogan.</p> -<p>A leányka szivét egy kimondhatatlanul édes sejtelem szállotta -meg. Egyszeribe föllszabadult egész érzésvilága és hatalmába vette -szüzies leánytestét. Minden izében reszketett. Alig birta a szót -kiejteni.</p> -<p>– Beszélj.</p> -<p>– Persze, hogy beszéljen, – unszolta Bálvándy is türelmetlenül, -mintha szögeken ült volna, – miféle manó volt az, akit -elkergetett?</p> -<p>– Az előitélet, a kishitüség… Meggyőztem a Charlie szüleit és -elhoztam a Zsuzsa vőlegényét…</p> -<p>– Hol van?…</p> -<p>Ez a két szó is megártott Zsuzsának, pedig egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> boldog, -megejtő sikoltás kiséretében jött az ajakára. Hanem, hogy -szégyenkeznie kellett miatta a férfiak előtt. Aztán meg el is -gyöngitette a szive örömviharja. Belekapaszkodott az Ágnes karjába -és az utazókabátja alá rejtette égő arcát, oda, ahol a vénleány -szive dobogott.</p> -<p>– Az Angol királynében, – válaszolt ez, régi szokása szerint a -leányka haját simogatva, – de addig nem meri magát mutatni, mig meg -nem győzödött róla, hogy megbocsátasz neki.</p> -<p>A jó Bálvándy szivéből ezekre a szavakra egyszeribe kitört a -magyar főurak faji gőgje.</p> -<p>– Hát azt okosan is teszi, – jelentette ki és vagy hatot ütött a -mellére, – mert egy Bálvándy leány nem arra való, hogy: hipp-hopp, -jöttem-mentem, itt vagyok, én a mesebeli királyfi és viszem a -leányt! Hogy is ne. Nem Hamupipőke az én Zsuzsám. Annak -imponálhatott az Argyélus, de egy Bálvándy ivadéknak semmiféle -ángol nem imponálhat, ha még olyan krőzus is.</p> -<p>– Óh, apa, apa! – csititotta el a leány bugva, mint a párját -hivó galamb, atyja szóáradatát. – Hiszen nem rajta mult.</p> -<p>– Nem rajta mult, – erősitgette Ágnes is.</p> -<p>– Hát akkor a vén angolokon mult, – vágta ki Bálvándy -rosszkedvüen, mert alapjában nem tetszett neki az a gondolat, hogy -az ő telivér magyar leánya angol gyerekeket szüljön, – a vén -angolokon – ismételte, – ami teljesen mindegy. A fő, hogy -megmutassuk nekik: nem valami különös dicsőség ránk nézve, hogy -elcipeljék a leányunkat vadidegenbe, ahol még a szavunkat se érti -meg az ördög se. Aztán – tette hozzá, <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> hogy -nagyon meg ne ijeszsze Zsuzsát – nem bánom, ha szeretik egymást, -vigye.</p> -<p>– Óh apa, – jelentette ki Zsuzsa minden várakozás ellenére és -most már fölemelte a fejét az Ágnes kebeléről, – én nem megyek -innen; aki szeret engem, az maradjon itt magyarnak.</p> -<p>Ágnes csudálattal nézte a leányt.</p> -<p>– Óh, te leány, te, – mondta inkább a szemrehányás, mintsem az -elragadtatás hangján, miféle anyagból való vagy te, hogy többre -becsülöd a hazádat, mint a boldogságodat, az életedet!</p> -<p>– Magyar vagyok! – mondta a leány s büszkén felvetette pompás, -nemes fejét.</p> -<p>– Bálvándy-vér: rabonban-ivadék! – tóditotta az atyja s miután -már ugyis benne volt: ujra megdöngette a mellét vagy hatszor.</p> -<p>– Szép, szép, – ismerte el Ágnes, – hiszen appreciáltam is a -család büszkeségét és a Zsuzsa hazaszeretetét: azt is kialkudtam, -hogy ha nem megy másképp, itt maradhasson Charlie.</p> -<p>Zsuzsa összevissza csókolta barátnéja áldott, jóltevő kezét.</p> -<p>– Óh, mily fenséges asszony vagy te Ágnes, én egyetlen -<i>mamám</i>.</p> -<p>A Zsuzsa önfeledt kitárása, illetve a megszólitása nagy zavart -okozott a szobában. Bálvándynak nyilván viszketett a torka, mert -elkezdte köszörülni. Ágnes meg elpirult a szeme fehérjéig s hogy ne -lássák a gyengeségét, félre is forditotta a fejét a kályha -felé.</p> -<p>– Ugyan, Zsuzsa, – korholta a leánykát meg-megcsukló hangon, – -azért kár magadról igy megfeledkezned, <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> hiszen -ismersz: tudhattad, hogy én nem szoktam félmunkát végezni.</p> -<p>Magát a megszólitást nem tette szóvá, tartott tőle, hogy azzal -csak tetézi az általános zavart.</p> -<p>Ellenben Bálvándynak megszünt a torka viszketni, a helyett a -szive mozdult meg az Ágnes pirulása és különös, róla fel se -tételezhető magatartása feletti bámulatában. Megérezte, hogy -szereti őt a vénleány. És a helyett, hogy (mint még az imént is) -tiltakozott, vagy védekezett volna a szerelmével járó veszedelmek -ellen: valami csudálatosan meleg, fölemelő érzés hatotta át egész -valóját. Nem hálaérzet volt, bár azzal is adósnak érezte magát az -aggszüzzel szemben, hogy igazi anyaként, sőt valóságos hősnőként -küzdött a leánya boldogsága érdekében, mindazáltal inkább a -büszkeség uralkodott a szivén, tapasztalván, hogy a rendkivüli nő -magához méltónak tartja őt… Nem tudott, de nem is akart uralkodni -magán. Sőt ebben a szent pillanatban talán arról is meg volt -győződve, (ugy összezavarodott hirtelen szivének érzésvilága), hogy -ő is szereti a vénleányt.</p> -<p>Szóra nyilt a Bálvándy ajka. Egy pár hangot el is ejtett, de -érthetetlenül. Mielőtt értelmesen nyilatkozott volna, még ránézett -a fiára, (aki eddig a néma figyelő szerepét játszotta), mintha -beleegyezését kérte volna ahhoz a nagy elhatározáshoz, amelynek -kifejezést akart adni. Bálint (jó emberismerőnek bizonyult), -kitalálta atyja gondolatát. Mosolyogva intett neki, szóval is -biztatta:</p> -<p>– Csak bátran, édes atyám.</p> -<p>Erre Zsuzsa is rájött atyja szándékára. S az ő régi negédes -nemtői, akik cserben hagyták bánatában: <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -egyszeribe visszaszöktek hozzá, hogy ujra felékesitsék a jókedv, -ártatlan leányos szilajság vadrózsáival… Megragadta Ágnest – (aki -magától dehogy vette volna le a szemét a jó öreg kályháról) – -megragadta Ágnest a karjánál fogva és szelid erőszakkal arcvonalat -cseréltetett vele: az atyja felé.</p> -<p>– Ágnes, Ágnes! Nézz hát apácskára, mondani akar neked -valamit.</p> -<p>– Igen, – erősitette leánya szavait Bálvándy, – mondani akarok -magának valamit.</p> -<p>Ágnes összeszedte magát. Nagy elfogódottsága egyszeribe -megszünt, csak arca rendkivüli sápadtsága árulta el, hogy nagy -viharokkal küzködik a szive. Különben teljesen nyugodtnak látszott. -Ünnepies komolyság, méltóság ömlött el szürke lényén. Bátor, -határozott volt a hangja is.</p> -<p>– Tessék, édes báró Bálvándy.</p> -<p>Bálvándynak ismét meggyült a baja a torkával. Megköszörülte, -addig köszörülte, mig végre mégis csak megjött az érce.</p> -<p>– Édes Ágnes, – fogott hozzá a beszédhez a helyzethez illő -szertartásossággal, – drága Ágnes, egyetlen barátnőm… én…</p> -<p>Tovább nem adta az udvariassági készlete, hát kifakadt magyarán, -becsületes tuláradó szive egész közvetlenségével.</p> -<p>– Ejnye, hát mit komédiázzak, mikor nem a természetem. Tegye a -kezét a kezembe Ágnes, mert szeretem magát és legyen a feleségem, -ha beéri ilyen egyszerü, de becsületes emberrel, mint jómagam…</p> -<p class="center">*</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>Tehát célt ért Ágnes végre a nélkül, hogy igénybe kellett volna -vennie szellemi fegyvertára egész készletét. Megnyerte a csatát az -élettel szemben, amely minden nő ősjogát, a szerelem gyönyörüségét -megtagadta tőle. Meghóditotta az ő választottját. Az övé volt: -tehetett <i>volna</i> vele amit akart.</p> -<p>De ő nem a maga számára szakitotta le diadalának gyümölcsét. -Nagylelküen szétosztotta azt nemes meghódolói között. Egy évig -küzdött, hogy lelki hatalmával megvalósitsa a lehetetlennek -látszót, csudákat tett: szárnyakat adott egy bár nagyobb stilü, de -Pató Pál szerint élő magyar nemesnek, az élet müvészévé formálta át -ingadozó jellemü unokatestvérét s a Zsuzsa boldogsága érdekében -megtörte a legkonzervativebb angol arisztokrata családok egyikének -a gőgjét – és megelégedett az erkölcsi sikerrel… Megtagadta a -lényét.</p> -<p>Azaz talán nem is tagadta meg: csak átlényegült. Vagy az se. -Megtalálta magát az ő nagy erényeinek kedvező uj viszonyok között. -A régi miliő elrontotta, meghamisitotta a lelkét, az uj visszaadta -annak eredeti istenadta fényes értékeit…</p> -<p>Hiszen ez az élet. Az élet!… Jónak születik mindenki. Az embert -az ember rontja meg. S ahogy megrontja, ugy meg is nemesitheti. A -sors játszik, lapdázik velünk, mi alig tehetünk ellene valamit -is…</p> -<p>Ágnes igy válaszolt Bálvándynak:</p> -<p>– Büszke vagyok a maga s családja vonzalmára, édes báró -Bálvándy, de a felajánlott <i>áldozatot</i> nem fogadom el. Mert -(ne tiltakozzanak ellene, én azt jobban tudom): az annak a neve. -Meleg szive hirtelen fellobbanásával bűn lenne részemről -visszaélni, sokkal <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> jobban szeretem magukat, minthogy ezt -megcselekedjem. Hiszen a nélkül is ugy érzem én, hogy maguk… ti -vagytok az én igazi családom (Zsuzsa felé forditotta tekintetét) – -a családom ellen pedig csak nem vétkezhetem… Öreg vagyok, csunya -vagyok, nem vagyok feleségnek való. Csak anya lehetnék, az pedig -lehetek én a nélkül is, hogy feleség legyek. Magukkal… veletek -maradok örökre, ha befogadtok a körötökbe. Korom és jellemem -kizárja a félreértést – különben azzal sem törődöm én…</p> -<p>Egy időre elhallgatott a vénleány. Tuláradó érzései fojtogatták -a torkát: egy mély lélekzetet kellett vennie.</p> -<p>Bálvándy meghatottan nézett maga elé. Gyermekei megfogták egymás -kezét. Zsuzsa könnyezett. Igy figyelték a nagylelkü vénleány -további szavait.</p> -<p>– Ezek után még egy vallomással tartozom magának, kedve jó -barátom, – folytatta ez Bálvándyhoz intézve a szót. – Megvallom, -kinosan esik s bizonyára kinosan fogja magukat is érinteni az a -leleplezés, amelyet önmagammal szemben el fogok követni, – de nem -tehetek másként, örökké fojtogatna a titkom – meggyónom, hogy egy -időben, nem is kis idő volt: husz egész esztendő, az volt a tervem -magával, báró Bálvándy, hogy a férjemmé tegyem. Egy magamra -disputált, de minden alapot nélkülöző jogcimen ki akartam magától -erőszakolni azt a vallomást, amit most jobb meggyőződésem és -megváltozott lelkem parancsára visszautasitottam, bár önként -tisztelt meg vele. Mondom: felesége akartam lenni. -<i>Szerettem</i>. De hogy megismerkedtem magukkal, magamba szivtam -azt a tiszta levegőt, amely nemes családját körülveszi: -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> tudatára ébredtem annak, hogy másutt -kell keresnem a boldogságot. Ellenkező irányban. A lemondásban… -Csak egy, egyetlen egy drága pillanat emlékét tartom meg magamnak – -folytatta a leány remegő hangon, – azokból az érzéskicsekből, -amelyek egy leányt, még a rutat is megilletik. Ennek az emléknek a -titkát ketten őrizzük, édes Bálvándy, arról soha sem fognak tudnak -a gyermekei…</p> -<p>Bálvándynak egy könycsepp szivárgott a szeme pilláján. Utolsó -szavaiból megtudta, hogy nemcsak szerette, de még ma is szereti őt -a vénleány: a csókját, nyilván az első és egyetlen csókot, amivel -férfi illette szüz ajakát, nem felejtette el…</p> -<p>Ágnes a férfi kezére tette kezét.</p> -<p>– Óh, – mondta szeliden, – elérzékenyült, kedves jó barátom. -Higyje el, nincs rá oka. Nekem a leányálmokból annyi, mint amennyit -magának köszönhettem, teljesen elég. Kevéssel beérem én ezen a -ponton, – hiszen bőven kárpótolva vagyok mindenért: maguk nagyon, -nagyon gazdaggá tettek engem. Itt vannak az én gyermekeim.</p> -<p>Szivéhez ölelte Zsuzsát, aztán Bálintot is.</p> -<p>– Gyerekek, – hebegte Bálvándy, – nagyon szeressétek az uj -édesanyátokat.</p> -<p>Ez a figyelmeztetés teljesen felesleges volt ugyan, de hát egyéb -okosabb szó hogy telhetett volna ilyenkor a jó Bálvándytól.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Übermensch.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_28">28</a></td> -<td>palack pezs-sőt</td> -<td>palack pezsgőt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_34">34</a></td> -<td>Muki bárő</td> -<td>Muki báró</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td> -<td>kell megizmosodnem</td> -<td>kell megizmosodnom</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>fekszik, ugye-?</td> -<td>fekszik, ugy-e?</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_51">51</a></td> -<td>közelebbről láthssa</td> -<td>közelebbről láthassa</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td> -<td>mondott csütörököt</td> -<td>mondott csütörtököt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_169">169</a></td> -<td>huszonötzer forintot</td> -<td>huszonötezer forintot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td> -<td>Megtöröltle lelkének</td> -<td>Megtörölte lelkének</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_188">188</a></td> -<td>vére öszötnéből</td> -<td>vére ösztönéből</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_198">198</a></td> -<td>volt disiztve</td> -<td>volt diszitve</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Ugor Ágnes, by György Szemere - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK UGOR ÁGNES *** - -***** This file should be named 62166-h.htm or 62166-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/1/6/62166/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - - -</pre> - -</body> -</html> |