diff options
Diffstat (limited to 'old/62029-h/62029-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/62029-h/62029-h.htm | 5655 |
1 files changed, 0 insertions, 5655 deletions
diff --git a/old/62029-h/62029-h.htm b/old/62029-h/62029-h.htm deleted file mode 100644 index cbc66ea..0000000 --- a/old/62029-h/62029-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5655 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Harminc novella by Lajos -Biró</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.blockquot { -/* margin-left: 10%; */ - margin-right: 0%; - text-align: justify; -/* font-size: 0.9em; */ - font-size: smaller; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.smaller { - font-size: small; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -h2 img { - margin: auto; - margin-bottom: 2em; - display: block; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Harminc novella, by Lajos Biró - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Harminc novella - -Author: Lajos Biró - -Release Date: May 5, 2020 [EBook #62029] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK HARMINC NOVELLA *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_232">232</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=d_cpAAAAYAAJ">http://books.google.com/books?id=d_cpAAAAYAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<h1>HARMINC NOVELLA</h1> -<p class="center">*</p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">BIRÓ LAJOS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">AZ ATHENAEUM IRODALMI -ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1906.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i001.png" alt="" title="" />Az ötödik -szimfónia.</h2> -</div> -<p>A férfi felment a szinpadra.</p> -<p>– Jössz? – kérdezte a lánytól.</p> -<p>– Mindjárt, – mondta a lány. – Csak a kerti jelenethez kell még -bemennem.</p> -<p>Később együtt mentek el vacsorázni.</p> -<p>– Akarsz pezsgőt? – kérdezte a férfi.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Másfél üveg pezsgőt ittak meg. A férfinak lobogott a szeme, a -lánynak ferdére siklott a kalapja. Lázasak voltak a jókedvtől, az -élet örömétől, az elszántságnak és a sikereknek a duhaj -mámorától.</p> -<p>– Menjünk kávéházba?</p> -<p>– Nem, – válaszolt a lány egy mély pillantással.</p> -<p>Hazamentek a férfi lakására. Mikor a lépcsőn felfelé indultak, -akkor tört ki a férfiből az az egész öröme.</p> -<p>– Most, – mondta a hódítók gőgjével, – most megházasodom… Az -apró nyomoruságoknak <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> vége. Lesz pénz. Igazgató leszek a bankban. -Azután a gyárban. Még husz más helyen. Százezreket kapok, -megmarkolom őket és milliókat fogok szerezni. Annyi pénzed lesz, -amennyit akarsz… Akarsz pénzt? Kapsz. Akkor élünk majd.</p> -<p>Hallgatott egy kicsit, felemelte az öklét.</p> -<p>– Aki utamban van, azon átmegyek. Legázolom. Ha párbaj kell, -legyen párbaj. Nem engedem, hogy felpiszkálják azt, ami elmult. -Tőled kaptam pénzt? Kinek mi köze hozzá?</p> -<p>A leány csodálkozva nézett rá.</p> -<p>– Te ezt nem érted, mondta a férfi. Tudod, vannak dolgok az -ember multjában, amiket nem jó ilyenkor emlegetni. De lesz rá -gondom, hogy ne is emlegessék őket. Ne gondolj velük. Rendben lesz -minden. Most mennek a dolgok. Annyi pénzt kapsz, amennyit -akarsz.</p> -<p>Benn voltak a sötét lakásban. A lány megcsókolta a férfit, -ledobta a kalapját és toporzékolt jókedvében. Világosságot -gyujtottak.</p> -<p>– Ohó, szólt a lány, mi az?</p> -<p>A férfi odanézett.</p> -<p>– Még nem láttad? Egy Beethoven-maszk. Drezdából hoztam.</p> -<p>… Beethoven halotti álarca volt: fehér gipszből, német izlés -szerint arany koszorúval. Sötét bársonnyal bevont deszkalapon -feküdt, lezárt szemmel, komor homlokkal, dacos állal <span class= -"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> és összezárt -ajkai körül a fájdalom kettős vonásával. Félelmes volt, komor és -engesztelhetetlen.</p> -<p>A férfi átment a másik szobába. A lány ijedten nézte a halotti -arcot az aranykoszorúval, félelme ingadozott egy percig, azután -könnyű kedvvel, a fajtájának egész halottcsufoló -szemérmetlenségével fogott egy piros rózsát a virágai közül és -odatette a komor homlok fölé. A rózsa befeküdt az arany koszorú -közepébe és az ives homlokot kiáltozta be a maga durva -pirosságával. A lány nevetett.</p> -<p>A férfi jött ki a másik szobából. Ledobta magát a diványra.</p> -<p>– Urak leszünk, – mondta.</p> -<p>A lány odament hozzá. Mellé simult.</p> -<p>– Elviszel Monte-Carloba? – kérdezte.</p> -<p>– El. Csak legyen meg az esküvő. Három hónapra rá már elszököm -veled egy hétre. Elviszlek. Minden meglesz, amit akarsz, kocsi, -ruha, pénz… Most mennek a dolgok.</p> -<p>Megcsókolták egymást. A lány csendesen ujjongott.</p> -<p>– Most minden megy, – mondta a férfi.</p> -<p>Tombolt a jókedvük, a szerelmeskedésük, a győzelmes galádságuk. -Ölelkeztek. A férfi azután hallgatott. Maga elé nézett a diadalmas -akarat gondolkozásával. A lány hozzáhajtotta a fejét. A férfi -megrándult: <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p>– Mi az?</p> -<p>A rózsára mutatott, amelynek piros színfoltja ledérül kiabált le -a gipsz-homlok fehérségéről.</p> -<p>– Mi? – kérdezte a lány.</p> -<p>– A rózsa, – szólt megdöbbenve és hebegve a férfi.</p> -<p>A lány nevetett.</p> -<p>– Én tettem oda…</p> -<p>A férfi riadtan bámult a halotti arcra. A szigorú homlok -mozdulatlan volt, a szemhéjak is, az összezárt ajak is. De ebbe a -halotti némaságba a szemérmetlen rózsa valami rettentő és kínos -diszharmoniát vitt bele és az összezárt ajak fájdalmas ráncai még -mélyebbre vésődtek általa. A fejre felülről esett a világítás és a -fehér arcon sötét árnyékok nyultak lefelé.</p> -<p>A férfi nem tudta tőle elfordítani a szemét. Komor és felséges -volt a fej, de fenn a homlokán rikoltozott a rózsa. El kellene -venni azt a rózsát. De nem mert megmozdulni. Nézte a nagy halott -megcsufolt fejét és átdidergett rajta valami félelem.</p> -<p>Rettenetes az a rózsa. Rémületes az az arc… Most már meg is -mozdult; a fájdalom vonása megvonaglott és a homlok komorsága -fenyegető lett. Él.</p> -<p>Beethoven… Megpróbálta elfordítani a fejét, a félhomályban -keresett mást, amit nézzen. <span class="pagenum"><a name="Page_5" -id="Page_5">-5-</a></span></p> -<p>De ott volt a rózsa, a szemérmetlenség virága és színeskedett, -mozgott, kiabált, tombolt a meggyalázott homlokon. A homlok él.</p> -<p>Beethoven… Most már egészen élt. A mámoros férfi érezte, tudta, -látta, hogy egészen él. Ránézett és kábult agya egészen eltelt egy -fenyegető nagy erő félelmével.</p> -<p>A szeme előtt elhomályosult minden. A nagy sötétségből csak a -fej világított ki a rózsával homlokán. És ekkor egyszerre, -váratlanul, megdöbbentően, dübörgő hatalmassággal hangokat -hallott.</p> -<p>Mi az? A lányhoz fordult, de az aludt. Aludt. Hogy lehet aludni -ilyen rettentő zajban?… A hangok áradtak, ütemesen robogtak, -megdagadva dübörögtek előre… Mi ez?</p> -<p>A férfi megrettenve könyökölt fel. Rettenetes. Mi ez? A hangok -harsogva nyomultak egymás nyomára… Nem lehet kétség benne. -Csakugyan az. A rettenetes szimfónia, az ötödik, a -sors-szimfónia…</p> -<p>Ránézett a halotti arcra. A Beethoven-fej most már egészen élt, -mozgott, fenyegetett, sugárzott és világított. A szimfónia -dübörögve rohant előre. Hangjai kopogva, zengve, zúgva, ropogva, -harsanva és dübörgve követték egymást, óriási ütemes áradásokban, -végtelen, félelmes, ringó hullámokban. A hangok beárasztották a -szobát, egyre dőltek, a falat ostromolták <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> és az ajtónak -ütődtek neki. Mint a harang kongása úgy követték egymást, a férfi -agyvelején érezte az ütéseket és ha befogta a fülét, -megszázszorozódott az erejük. Nem lehetett menekülni előlük. Az arc -egyre fényesebb és egyre komorabb lett, fenyegető, mint egy isten -és mint egy isten, úgy kormányozta a hangoknak ezt a vízözönét. -Rettentő.</p> -<p>A sors-szimfónia ez… A férfi didergett. Alázatosan, megdöbbenve -és félve húzódott össze. A lány aludt mellette.</p> -<p>Mit akar itt ez a lány? Milyen szemérmetlen, ledér és alávaló -teremtés ez? Milyen hitványak ők ketten, amint galád számítással -tervezgetik a jövőt: egy másik nő kifosztását, megcsalását. Milyen -galádak és alávalóak, amint az egész világot meg akarják csalni és -ki akarják fosztani.</p> -<p>De a sorsot nem lehet megcsalni… A férfi hallotta, amint a -sorsot jelentő hanghullámok fenyegetően, a bűn ismeretével és -fenyegetésével robognak előre. Fázott. Mi az ő öröme, mámora, -boldogsága? Mi a biztos alapja? Csak forduljon el tőle valaki, csak -tudja meg valaki a galád árulást, csak jöjjön valaki, aki a multat -előkutatja és akit elhallgattatni nem lehet… Vége mindennek. -Reszketett.</p> -<p>A szimfónia még mindig áradt és dübörgött. Rettentő félelme -ekkor haragra vált a lány <span class="pagenum"><a name="Page_7" -id="Page_7">-7-</a></span> ellen, aki mellette feküdt. Ő a -gyalázatos, a bűn társa és a bűn szerzője. Dühödten rázta meg.</p> -<p>– Mi az? – kérdezte álmosan a lány.</p> -<p>A férfi ordított:</p> -<p>– Ki innen, kiáltotta rémülten és kétségbeesve, ki veled -innen!</p> -<p>A lány védekezett.</p> -<p>– No, no, bolond vagy?</p> -<p>– Ki veled, ordította a férfi. Nem hallod?</p> -<p>A lány kétségbeesve védekezett. A férfi szorítása fájt és -sajgott a karján. Nem lehetett védekezni. Künn volt az éjszakában -egyedül.</p> -<p>A férfi bezárta utána az ajtót. A dübörgő hangok még teljes -erejükben voltak. Alázatosan, összetörve, remegő félelemmel nézett -a meggyalázott halotti arcra. A hangok lassan, széles hullámzással, -sírva apadtak, a fehér arc az istenek győzelmes haragjával -tekintett rá és a férfi alázatosan, összetörve bukott le előtte a -földre.</p> -<div class="figcenter" style="width: 82px;"><img src= -"images/i002.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i003.png" alt="" title="" />A kártya.</h2> -</div> -<p class="center">(Egy ujságiró naplójából.)</p> -<p>A szerkesztő behivott a szobájába és így szólt hozzám:</p> -<p>– Le kell menned a Torday Péter beszámolójára.</p> -<p>– Kérek költséget.</p> -<p>A szerkesztő kiállította az utalványt.</p> -<p>– Mikor utazzam?</p> -<p>– Még ma éjjel.</p> -<p>A kiadóhivatalban megkaptam a pénzt és hazamentem a lakásomra. -Becsomagoltam azt a ruhát, amire szükségem lehetett és kimentem a -vasuthoz. Kilenc órakor indult a vonat Erdély felé. Hajnaltájban -értünk a kis biharmegyei községhez. Az állomáson két úr várakozott. -Bemutatkoztak: a függetlenségi párt tagjai és a vendégeket -fogadják. Én is bemutatkoztam:</p> -<p>– Zsadányi Zoltán, a <i>Független Ország</i> munkatársa. -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Nagyon örültek. Kocsira ültünk. Elvittek egy csinos, emeletes -uri házhoz.</p> -<p>– Ez a Torday Péter kastélya. Uraságod az ő vendége. Szobája el -van készítve. Tessék lefeküdni, hogy reggel friss erőben nézhesse -végig a beszámolót.</p> -<p>Lefeküdtem. Budapest örökös zaja után alig tudtam aludni a nagy, -falusi csendességben. Mikor felébredtem, a téli nap már jó magasan -állott. Az udvart, az utcát hangos zsibongás töltötte be. A nép -gyülekezett.</p> -<p>Gyorsan felöltöztem. A földszinti ebédlőben már nagy társaság -volt együtt: vidéki urak, a párt vezéremberei, köztük egy-két kékbe -öltözött parasztember. Torday nagy örömmel jött elém:</p> -<p>– Isten hozta, kedves barátom.</p> -<p>Sorba bemutatott a jelenlevőknek. Azután folytatták a -beszélgetést, szilvóriumot és apró pogácsákat fogyasztva.</p> -<p>A beszámoló olyan volt, mint minden beszámoló. Frázisok, viharos -éljenzés, végül bizalom és köszönet a szeretett képviselőnek.</p> -<p>A beszámoló után természetesen bankett következett, amely -rettenetesen unalmas volt. Itt azonban kellemes meglepetés ért. -Találkoztam Taláry Lajossal, ezzel a szeretetreméltó kalandorral, -aki csodálatos módon képviselői mandátumot, sőt tekintélyt és -országos <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> hirt szerzett magának, pedig egy-két -szerencsés párbajon kívül igazán nem produkált soha semmit. Egy-két -évvel ezelőtt mindennap találkoztam vele a vivóteremben; akkor -összebarátkoztunk.</p> -<p>Vele töltöttem az időt öt óráig, amikor a szerkesztőségnek -részletes tudósítást kellett telefonoznom a beszámolóról. Elmentem -a postahivatalba. Hamar összeköttetést kaptam a szerkesztőséggel és -lehadartam a tudósítást. Mikor a végére értem, Horvát, a -sztenografusunk így szólt:</p> -<p>– Várj csak egy percig. Távirat jött a címedre Miskolcról. Mit -csináljunk vele?</p> -<p>Miskolc! Az öcsém van ott, hadnagy a hatos huszároknál. Rögtön -válaszoltam:</p> -<p>– Bontsd fel kérlek a táviratot és olvasd fel.</p> -<p>Egy pillanatnyi hallgatás következett. Azután megszólalt újra a -Horvát hangja akadozva és zavartan:</p> -<p><i>Zsadányi, Független Ország szerkesztősége Budapest. Ezred -pénzéből négyszáz forintot elköltöttem. Hazulról nem kérhetem. Ha -huszonnégy óra alatt nem küldöd, főbe lövöm magamat. Géza.</i></p> -<p>Horvát elhallgatott. Én ijedten bámultam a telefonra és nem -tudtam szólni. Végre megkérdeztem:</p> -<p>– Mikor jött ez a távirat? <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p>– Ma reggel.</p> -<p>– Jó. Köszönöm. Szervusz.</p> -<p>Horvát hangja még egyszer megszólalt:</p> -<p>– Kérlek, talán szólnék a szerkesztőségben. Ha esetleg -segíthetnénk valamivel…</p> -<p>Egy pillanat alatt átvillant az agyamon: milyen megaláztatás: -én, a horkai Zsadányi Kálmán fia…!</p> -<p>Durván válaszoltam:</p> -<p>– Semmire sincs szükségem. Szervusz.</p> -<p>A kagylót letettem. Indultam kifelé a postahivatalból. Mire -kiértem a havas utcára, a rémület, amely a torkomat fojtogatta, -elmult. Zavart voltan, de inkább haragos, mint rémült.</p> -<p>Mit akar én tőlem az a kölyök? Miért fordul én hozzám, mikor -tudja, hogy fuldoklom az adósságokban?</p> -<p>Megnéztem, mennyi pénzem van. Összesen száz forint volt azzal -együtt, amit egy regényért kaptam a Magyar Családtól. És erre a -pénzre már vár a szabóm, a házigazdám… egy egész csomó dühös, rabló -hitelező.</p> -<p>Honnan vegyek én négyszáz forintot? Mért nem fordul az a kölyök -a nagybátyánkhoz vagy valami uzsoráshoz vagy mit tudom én hová.</p> -<p>Eh, majd segít magán valahogy. Az apánk, miután háromszor -kifizette az adósságait, megmondta, hogy a havi pénzen kívül semmit -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> sem ad neki. Ő tehát nem ad. Az bizonyos. -De majd segít magán valahogy. Mi közöm nekem hozzá! Elég bajom van -nekem a magam ügyeivel.</p> -<p>Csupa harag és keserűség volt a lelkem. Visszamentem a -Torday-kastélyba és szerettem volna felrugni mindenkit, aki elém -került. Milyen ostoba arcok, milyen bárgyú nevetések. Undorító volt -az egész társaság.</p> -<p>Megkérdeztem, mikor utazhatom el.</p> -<p>– Reggel hét órakor; akkor megy Taláry Lajos is, a többiek -is.</p> -<p>Ostobán ődöngtem egyik szobából a másikba. Este nagy vacsora -volt. Most már nők is voltak jelen, ami szinte elviselhetetlenné -tette a társaságot.</p> -<p>Nagynehezen véget ért a vacsora is. Beszöktem egy távoli -szobába. Lélektelenül, üres aggyal üldögéltem és szivaroztam. -Eszembe jutott az öcsém. Gyerekkorunkban beteges, gyenge, szőke fiu -volt – én nagy, erős kamasz – én voltam mindig a védelmezője. Talán -mégis tennem kellett volna valamit. Eh, a gyenge, szőke fiuból -erős, hetyke huszártiszt lett. Majd segít magán.</p> -<p>… A társaság rám talált. Innom kellett. Dühöngtem, de nem tudtam -szabadulni. Az idő mulott. Végre fásultan kocintgattam és -hallgattam az ostoba fecsegéseket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Éjfél elmult. Egy óra tájban Taláry Lajos felkiáltott:</p> -<p>– Most már le se fekszünk a vonat indulásáig.</p> -<p>Nekem már mindegy volt. Később ezt mondta valaki:</p> -<p>– Töltsük ki az időt egy kis <i>ferblivel</i>.</p> -<p>Általános helyeslés. Nekem ez is mindegy volt már. Minden -idegszálam elzsibbadt. Ha azt mondták volna: ugorjunk le az -emeletről, azt se bántam volna.</p> -<p>Torday Péter szólt még:</p> -<p>– De kikötöm, hogy nem szabad nagyban játszani. Csak éppen -időtöltésnek.</p> -<p>Már akkor az asztalon volt a kártya. Nem játszottam jogászkorom -óta a nemzeti játékot. De akkor a jogi fakultás büszkesége -voltam.</p> -<p>A <i>vizi</i>-t valami Fischer nevű úr adta. A megyei urak – -gyanús hangzású neve ellenére – tegeződtek vele; ebből láttam, hogy -sok pénzének kell lennie. Később megtudtam, hogy van vagy hat -milliója.</p> -<p>Kivette duzzadt tárcáját és maga elé tett egy tízforintost. Oh, -gondoltam, majd csak megmondja, mennyi a <i>vizi</i>. Elvégre ha -időtöltésnek játszunk, nem lehet több egy-két koronánál.</p> -<p>Megkezdődött a játék. Összesen vagy heten játszottunk. Egyszerre -láttam, hogy a <i>vizi</i>: <span class="pagenum"><a name="Page_14" -id="Page_14">-14-</a></span> az egész tíz forint. Szentséges Isten, -hiszen ez rablóhadjárat lesz. Előttem volt az asztalon a száz -forintom: – ezt úgy elfújja a kártyatorna, mint pelyhet a szél. Ha -nincs szerencsém, két perc alatt felkelhetek az asztaltól -szégyenszemre, restelkedve. Szinte megszédültem.</p> -<p>Megkezdődött a játék.</p> -<p>– Husz forinttal beljebb!</p> -<p>– Ez a kártya tíz forint!</p> -<p>– Tíz forint a vak!</p> -<p>– Megadom!</p> -<p>A harci jelszavak röpködtek a levegőben. Istenem, micsoda -összegekben megy ez a játék. Hisz ez rémületes. Kacagtam volna -rajta, ha nézője vagyok, de így –! Az én szegény száz forintom -milyen szegény, milyen silány, milyen törpe volt.</p> -<p>Rám került a sor. Eh, nem »tartok« semmit. Veszítek egy pár -forintot, de menekülök.</p> -<p>Megnéztem a kártyámat és a vér a fejembe tódult. <i>Ász</i> volt -minden kártyám: ász, piros, zöld, gúnyos pofájú figurák. A fejemben -lüktetett a vér; eszeveszetten döngette a halántékomat.</p> -<p>Nem menekültem. Játszani kezdtem. Hívtak? Tartottam. -Visszahívtam. A szájam kiszáradt, a torkomat fojtogatta az -izgatottság. A szemembe egyszerre zavarosan csapódtak <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> a színek. -Csaknem belevakultam. Négy ász volt a kezemben; a gyilkos játékban -a legfőbb hatalom, a szörnyű, nagy úr, amely legázol mindent.</p> -<p>Az asztal körül már csend volt. Mindenki feszülten figyelte a -tusát.</p> -<p>Végül ketten küzdöttünk: Fischer, a milliomos, meg én. Ő kihúzta -a tárcáját, ezt a tárcaszörnyeteget, amelyből nagy bankók -vöröslöttek ki. Én idegesen szorongattam a négy kártyát és -megforgattam szegény száz forintomat.</p> -<p>A milliomos kivette a szivart a szájából és világa -legtermészetesebb hangján hívott egy irtózatos összeget. -Nyilvánvaló volt, hogy meg akar ijeszteni, »el akar kergetni«. Mert -hiszen tudtam, hogy én vagyok az úr, nálam van a legfőbb -kártya-hatalmasság, nálam van a ferbli nagy mogulja: a négy -ász.</p> -<p>Szóval a milliomos <i>hívott</i>. Nyugalmat erőszakoltam -magamra. Megadom. Visszahívtam valami semmiséget. A milliomos -megadta. Újra hívott; ismét egy kis vagyont.</p> -<p>Minden szem rajtam égett. Úgy éreztem, hogy az emberek mind -gúnyosan mosolyognak az én száz forintomon. Mind tudják, hogy én -voltaképen csalok, – mert hiszen ha veszítenék, nem tudnék -fizetni.</p> -<p>Összeszedtem az idegeimnek minden erejét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Nem birom -tovább. Belenyultam a zsebembe, kivettem a tárcámat – néhány -névjegy volt benne – lecsaptam az asztalra és ráütöttem:</p> -<p>– <i>Megadom. Mi van?</i></p> -<p>… Ez végét veti a tusának. <i>Mi van:</i> erre a szóra le kell -ereszteni a sisakrostélyokat.</p> -<p>A milliomos megmutatta a kártyáját. Valami semmiség volt. Én -nyugodtan terítettem ki a négy ászomat.</p> -<p>Az elszörnyedés moraja zúgott fel. A milliomos rögtön elém tolta -a vesztett összeget. A többiek is. Halommal állott előttem a bankó. -Több volt ezer forintnál. Ekkor hárman is rámtámadtak:</p> -<p>– Hiszen te nem tudsz játszani!</p> -<p>Megremegtem. Csak nem tudják ezek, hogy nincs több pénzem a száz -forintnál? Nem tudták.</p> -<p>– Miért kérdezted, hogy <i>mi van</i>? Hiszen a <i>hasába -láttál</i>. Miért nem folytattad a <i>veretést</i>?</p> -<p>Az ismert kártyás-kifejezések kedvesen csengtek a fülemben. -Boldog voltam. Most már nem kell megfutnom szégyenszemre: itt van a -pénz, az édes pénz, száz, ötszáz, ezerháromszáz forint.</p> -<p>… Tovább folyt a játék. Őrült szerencsém volt. Egy-két óra mulva -négyezer forint feküdt előttem.</p> -<p>Hajnali három óra volt. Ekkor eszembe <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> jutott az -öcsém. A szívemet megrohanta a fájdalom. Szegény fiú, vajjon mit -csinál most? Hátha csakugyan nem tud magán segíteni?</p> -<p>Megborzongtam. Hogy előttem volt nagy halomban a gyalázatos -pénz, kínozni kezdett a lelkifurdalás. Tennem kellett volna -valamit. Legalább egy biztató táviratot kellett volna küldenem.</p> -<p>Mit csináljak most? Mit csináljak?… Egy pillanatra átfutott az -elmémen: ha most el tudnék menni, menekülni, szökni, akkor -segíthetnék még. Rohannék a távíróhivatalba, vagy különvonatot -fűttetnék; vagy mit tudom én, mit csinálnék. Csak menekülni tudnék -valahogyan.</p> -<p>Hátha rosszullétet tettetnék? Ha lefordulnék ájultan a székről? -Elkínzott elmém belekapaszkodott ebbe a gondolatba. Megpróbáltam -bevezetni a dolgot. Végigsimogattam a homlokomat:</p> -<p>– Istenem, milyen fejgörcsöm van!</p> -<p>Taláry Lajos végignézett rajtam. Be volt csipve és veszített. -Tudtam, hogy ilyenkor kiméletlen és durva. Élesen nézett: szinte -belémfuródtak a szemei. Kihívóan mondta:</p> -<p>– Aki nyer, annak nem fájhat a feje!</p> -<p>Minden más körülmények között a szeme közé vágtam volna a -kártyát. De most éreztem, hogy nagyon is igaza van a gyanúsításban, -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> amely a szavaiból kisziporkázott. Vállat -vontam hát. Taláry békülékenyen mondta:</p> -<p>– A vonat indulásáig játszunk.</p> -<p>Nekem már mindegy volt. Játszottam tovább. Az éjszaka haladt -előre; a szemek álmosan és kidagadva nézték a kártya forgását; a -játék veszett tusában folyt tovább. A testemnek és a lelkemnek -minden erejét meg kellett feszítenem, hogy győzzem ezt az ocsmány -küzdelmet. Most már csakugyan fejgörcsöm volt: tépő, szaggató, -hasogató fájdalom nyilalt át a fejemen. Mintha foszlányokra hasadt -volna az agyvelőm. A szememet vér borította el. A torkom – hiába -ittam jeges pezsgőt – égően száraz volt.</p> -<p>Négy óra. Öt óra. Már nem is játszottam öntudatosan. Nyultam a -kártyáért, adtam, hívtam, visszahívtam: lélektelenül, gépiesen. A -hangom is – úgy tetszett – idegen ember hangja.</p> -<p>Végre jött a reggel. Ködös, szomorú téli reggel.</p> -<p>– Hat óra elmult, – szólt Torday – ha nem akartok elkésni, -indulnotok kell.</p> -<p>A játéknak vége volt. A milliomos nyugodtan kelt fel, Taláry -Lajos káromkodott, én remegő kézzel szedtem össze a bankókat, -amelyek előttem voltak. Felálltam. Reszketett a lábam. Testem az -izzadtság vizében <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> úszott. A csontjaim mintha össze lettek -volna zúzva.</p> -<p>Kocsira ültünk és kihajtattunk a vasutra. Dideregtem a hideg -levegőben. Az állomáson siettem be a postahivatalba és -megkérdeztem, adhatok-e fel táviratban pénzt.</p> -<p>– Még nem – volt a válasz. – Majd kilenc óra tájban, ha -Szolnokra ér a vonat, tessék kiszállni. Ott már felveszik.</p> -<p>A vonat elindult. Próbáltam aludni, de nem tudtam. Láz kínzott. -Vacagott a fogam; forró és hideg verejték ütött ki a -homlokomon.</p> -<p>Szolnokon kiszálltam. Megnéztem, mennyi pénzt nyertem. Összesen -kétezernyolcszáz forint volt. Olyan betegnek éreztem magamat, hogy -örülni sem tudtam neki. Feladtam az öcsém címére a négyszáz -forintot. Most kilenc óra van, tizenegyre megkapja, addig csak nem -csinál valami bolondot.</p> -<p>Dideregve mentem vissza a kocsiba és lefeküdtem. Betegen -érkeztem Budapestre. Dél volt. Hazahajtattam a lakásomra és -lefeküdtem. Halálosan mély álomban feküdtem este nyolc óráig.</p> -<p>Felkeltem. A csontjaim még mindig reszkettek. A homlokomon láz -égett.</p> -<p>Bementem a szerkesztőségbe. Nem volt benn senki. Turkáltam a -papirhalmazban: <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> a kőnyomatosok között. A táviratokban -egyszerre ez a szó üti meg a szememet: Miskolc.</p> -<p>Dermedten olvastam:</p> -<p><i>Miskolc. Tragikus öngyilkosság történt itt ma. Zsadányi Géza, -a hatodik huszárezred hadnagya…</i></p> -<p>… Ájultan estem össze. A fejem belevágódott egy asztalba. És -három hétig feküdtem akkor élet és halál között a leggyilkosabb -tifuszos lázban.</p> -<div class="figcenter" style="width: 86px;"><img src= -"images/i004.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i005.png" alt="" title="" />Két párbaj.</h2> -</div> -<p class="center">(Egy ujságiró naplójából.)</p> -<p>Az öreg Harmos dörmögve szidott:</p> -<p>– Mit művel, Zsadányi, mit művel. Ezt a szennyes nyomtatványt -csak azért veszem a kezembe, hogy a maga züllésének a dokumentumait -lássam.</p> -<p>Ránéztem.</p> -<p>– Igen, – folytatta hevesen – a züllésének a dokumentumait. Azt -hiszi, nem züllés az, ha valaki, aki különb dolgokra van hivatva, -minden nap kitapossa egy embernek a belét. Ezért iró maga? Magának -már nem izlik a fekete kávéja, ha ritkított garmond sorokban le nem -gazemberezett valakit, csak azért, mert más véleménye van a -miniszterelnökről, mint magának. Csupa olyan embert, akikkel még -nem régen egy párton volt. Borzasztó, mit műveltet magával az a -Gyáni, aki más országban lapkihordó se lehetne, nem szerkesztő. -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<p>Az asztal körül mindenki hallgatott. Forgács egyszerre pislogni -kezdett. Ez most mindjárt mond valami komiszságot. Megszólalt.</p> -<p>– Apám – mondta Harmosnak melegen – ne bántsa Zsadányit. Tudja -ő, mit csinál.</p> -<p>Harmos hevesen akart válaszolni, de Forgács folytatta:</p> -<p>– Tudja ő jól, mit csinál. Kiválogatja az embereit. Taláry -Lajosnak még egyszer sem taposta ki a belét.</p> -<p>Tudtam. Ha ez az ember megszólal, komiszságot mond. Egy -pillanatig haboztam, pofonüssem-e. Azután vállat vontam. A társaság -másról kezdett beszélni.</p> -<p>… A szerkesztőségben eszembe jutott a kávéházi beszélgetés.</p> -<p>– Van valamid? – kérdezte Gyáni.</p> -<p>– Taláry Lajosról akarok egy dalt írni.</p> -<p>– Vigyázz. Harapós.</p> -<p>Ujra éreztem a megaláztatás dühét, és szó nélkül leültem írni. -Eleinte nehezen ment. Kínlódtam. De a szavak keményen sorakoztak -egymás mellé. Elfogott a művészi munka láza. Mit nekem az a Taláry! -Ki az a Taláry! A sorok ugy csattantak, mint a korbácsütés. Mikor a -cikket elolvastam, meg voltam vele elégedve.</p> -<p>… Másnap Torday jött be a szerkesztőségbe <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> egy másik -képviselővel. Taláry nevében kértek elégtételt.</p> -<p>– Majd megnevezem a megbizottaimat, – mondtam nekik.</p> -<p>Bementem Gyánihoz.</p> -<p>– Vállald el, kérlek, az ügyemet. Vedd magad mellé, akit akarsz -és intézd a dolgot úgy, ahogy akarod. Csak egyet kérek: pisztolyt -ne. Kardra akárhogyan.</p> -<p>Másnap kissé zavartan jött Gyáni a szerkesztőségbe:</p> -<p>– Öregem, bocsáss meg, lehetetlen volt pisztoly nélkül -megcsinálni. Mindenképpen ragaszkodtak hozzá. Sértett fél… a sértés -súlyos volt… szinte gyáváknak látszottunk. Nagynehezen kiegyeztünk -egyszeri golyóváltásban: – ha sebesülés nincs, utána kard.</p> -<p>– Mik a feltételek?</p> -<p>– Közönséges pisztolyok; huszonöt lépés; öt lépés avance; tiz -másodperc. A kard: közönséges. Bandázs nélkül. Harcképtelenség.</p> -<p>… A fedett lovaglóiskola homokján Torday lassan mérte ki a -huszonöt lépést. Felállítottak. A szokott ostobaságok után -elhangzott a vezényszó:</p> -<p>– Vigyázz. Kész. Tűz.</p> -<p>Ránéztem Taláryra. A szeme fellobbant és sietve tette meg öt -lépését. A torkom összeszorult. <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> Ismertem a Taláry lövéseit. -De a szégyenkezésnek rettenetes hatalma megmozdított. Nem szabad -gyávának látszanom. Éreztem, hogy reszket a lábam és sietve -gázoltam előre, hogy meg ne lássák. Elértem a barrière-ig.</p> -<p>A fülembe óriási távolságból verődött a másodpercek lassú -számolása:</p> -<p>– Egy… kettő… három…</p> -<p>Taláry csendesen emelte fel a pisztolyát. A fejemet süketítő -zúgás töltötte el. Igyekeztem bátran belenézni a csőbe. Egyenesen -beleláttam, de a szemem mintha ki akart volna pattanni. Nem láttam -mást, mint a fekete csövet. A torkom körül fojtóvá lett a -szorítás.</p> -<p>– … Négy… öt… hat…</p> -<p>A tüzet láttam és ugyanabban a pillanatban egy rettentő -csattanás rázta meg a fejemet. A jobb fülemen a dördülő hang -repesztve csapott be és úgy éreztem, hogy széthasítja az -agyvelőmet. A fájdalommal egy pillanatban átjárt az öröm is. A -golyó a jobb fülem mellett ment el; a pisztoly balra, felfelé hord: -ennek köszönhetem az életemet. Az agyvelőm sajgott, de a szivem -felszabadulva dobbant egyet.</p> -<p>– … Hét… nyolc… kilenc…</p> -<p>Felkaptam a pisztolyomat és kilőttem. A markomon nagyot -taszított a fegyver. Taláry pedig arccal végigesett a homokon.</p> -<p>Bámulva néztem feléje. Csak nem találtam? <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> Mind -odarohantak hozzá. Gyáni azután felém jött.</p> -<p>– A mellébe ment a golyó. Te menj most innen.</p> -<p>Elmentem. Kábult volt a fejem. Mi történt? A pisztolyomat vakon -lőttem ki. Agyonlőttem egy embert?</p> -<p>Vizsgáltam a lelkiismeretemet. Mit vétett nekem ez a Taláry? Én -bántottam. A lelkiismeret fájdalmát azonban nem éreztem. De újra -éreztem a lelkem dühöngő keserűségét, a hónapok óta kínzó -alaktalan, vad bánatot, amely marja a lelkemet és amelyért marnom -kell másokat, amióta én miattam lett öngyilkos az öcsém. -Megmérgezett, vonagló, kínba facsarodott lelkem áldozatokat kíván. -Lehet-e másképpen csillapítani az embernek a maga fájdalmát, mint -hogy másoknak fájdalmat okoz?… Ah, hadd fájjon nekik is ez a nagy -bánat.</p> -<p>… Beültem egy kávéházba és egyik szivart a másik után szíttam -el. Lélek nélkül bámultam ki az utcára. A gyalogjárón egyszerre -megáll valaki és érzem, hogy egy szempár pihen rajtam. Odanézek. -Oh, ez a becsületes, meleg, szép szempár. Felugrottam. Bejött. -Megölelt. Dédelgetett.</p> -<p>– Fiam, kedves, jó fiam, de rég nem láttalak. Sápadt vagy. -Betegnek látszol. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Kifakadtam:</p> -<p>– János bátyám, de rút az élet.</p> -<p>– Hát hagyd itt ezt a várost. Ez tett beteggé. Gyere el hozzánk. -A nénéd sírni fog az örömtől.</p> -<p>… Elmenjek? Igaz. El kell mennem. A csiki hegyek közé, öt -órányira az utolsó vasuti állomástól.</p> -<p>– János bátyám, mikor utazik?</p> -<p>– Két óra mulva. Csak téged akartalak megkeresni. A lakásodon -voltam.</p> -<p>– Menjünk.</p> -<p>Két óra mulva vonaton ültünk. Reggelre kocsin. Kora délelőtt ott -voltunk a szép, nagy, kedves falusi házban. A nagynéném csakugyan -elsírta magát, mikor meglátott. A szivemet kimondhatatlan bánat -öntötte el.</p> -<p>… Két hete voltam már ott, vidám, jó, egészséges emberek között. -Kezdtem gyógyulni. A szivemet nem szorongatta úgy az a nagy -bánat.</p> -<p>A bátyám hazajött egy napon:</p> -<p>– Holnap medvére megyünk, mondta. Bevette magát a Bikkesbe egy, -és felette garázdálkodik. Holnap kihajtjuk.</p> -<p>– Megyek én is, mondtam neki.</p> -<p>Kicsit ellenkezett, azután ráhagyta: hát gyere te is.</p> -<p>Másnap elindultunk. Vagy tizen voltunk; három hallgatag paraszt -is. Szép, erős, biztos <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> golyós fegyvert adtak a kezembe. A hajtók -elmentek és mi szétoszlottunk az erdő hosszú szegélyén. Magamra -hagytak. Láttam, hogy veszélytelen helyet kerestek ki a számomra: -erre a hosszú tisztás felé, a nagy szakadékon át nem jön a medve. -Ez se baj. Leültem és belenéztem az erdőbe. Csend volt, de az erdő -élt és hangja betöltötte a csendet. Zajok hallatszottak. Levelek -suttogása, halk kopácsolás. Ágak is reccsentek valahol. Némán és -elfogódva bámultam bele a rengetegbe és a bánatom egyszerre égetővé -vált a magánosságban. Oktalan kínok rohanták meg a szivemet. A régi -fájdalom mind feltámadt és úgy fájt, úgy fájt a lelkem, hogy szinte -beleordítottam a csendes erdőbe. Ez a fájdalom oly eleven volt, -olyan meglevő, élő és pozitiv valami, hogy szinte félni kezdtem. Mi -lesz velem? Mi lesz velem? Az erdő susogott, hangos lett, harsogva -zúgott. Egyedül vagyok. Mi lesz, istenem, mi lesz? De a hangok -zűrzavarát egy tiszta zaj törte meg. Ágak reccsenése hallatszott és -benn, a fák között, a zöldesbarna homályban egy gyorsan mozgó, nagy -test jelent meg.</p> -<p>A medve. Erre jönne? A nagy tisztás felé? Amarra vannak az -erdők.</p> -<p>A barna test megnőtt. Milyen gyorsan vágtat. Egyenesen felém. -Egy perc és itt lesz. Kínzó rémület dermesztett meg. Csak most -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> hallottam a távolból a hajtók lármáját és -csak azt éreztem, hogy most még menekülhetek. De nem tudtam -megmozdulni. Felállottam és a lábam ólmos volt. A medve csörtetve -vágott át egy pár bokron. Már tisztán láttam. Ki nem tér, egyenesen -rám jön.</p> -<p>Ekkor ujra forró áramlással futott át rajtam a düh. Hát te mit -akarsz tőlem? Te is nekem jössz? Az villant át dölyfös haraggal az -agyamon, hogy a Taláry Lajos pisztolyával néztem én szembe, és -dühödten kaptam fel a puskámat. Te oktalan dög, te akarsz engem -bántani!?</p> -<p>A vágtatása kissé meglassubbodott. Hat lépésre volt tőlem. Két -lábra állott. Iszonyatos nagynak tetszett így. De én a Taláry Lajos -pisztolyával állottam szemben. Egyszerre hideg nyugalmat éreztem. -Céloztam… Szinte a puskámat érte már. Lőttem. A dörrenés -elkábított. Összekavarodott előttem az erdő, a nagy állat. A -zűrzavart egy óriási zuhanás követte. A medve egész nagy testével -súlyosan zuhanva vágódott le a földre. A feje a lábam előtt volt; -óriás teste végignyúlt a földön. Zavartan néztem. Nem mozdult. Vége -volt. Fejét fúrta át a golyó.</p> -<p>Most újra hallottam az erdő hangjait. Belenéztem a zöld homályba -és azután rátekintettem az állatra. Óriási fenevad, félelmes, nagy, -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> erős, csodaszép bestia. Oly szép volt ott -a földön, oly igen éreztem, hogy egy szép, nagy, erős és felséges -életet oltottam ki, hogy a részvét beférkőzött – hosszú hónapok óta -először – a szívembe. A magam életének az örömét is éreztem végre -és a megölt csodaszép, barna óriást hosszan nézve könnyek gyültek a -szemembe és lassan, lágyan, gyermekmódra sírni kezdtem.</p> -<div class="figcenter" style="width: 77px;"><img src= -"images/i006.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i007.png" alt="" title="" />Signor -Sabbatto.</h2> -</div> -<p>Egy okos, szép leány beszélte el nekem ezt a történetet.</p> -<p>… Az olasz tengerpartot jártuk Ancona és Rimini között. A tavasz -vége felé járt, a nyárba hajolt már. A tenger csupa mámoros -tündöklés volt és az ország csupa szerelmes csoda. Ketten voltunk -az apámmal, és abban versenyeztünk, ki szívja tele jobban a szemét -színnel, fénnyel, ragyogással, és ki szívja tele jobban a szívét -ennek a boldog országnak a gyönyörű mámorával.</p> -<p>Pesarroban voltunk előbb, onnan Fannoba mentünk. Harmatos, -illatos, fénytől részeg reggel volt. A kis olasz város régi -házaiban lustán indult meg az élet. Néztük ezeket a házakat: a -renaissance-nak a kis remeke egyik-másik. A függönyök néhol le -voltak eresztve; – lusta nyaralók laknak már itt.</p> -<p>Kerestük a templomot és nem találtuk. A Baedeker nem volt elég -világos, kerestünk <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> hát valakit, akitől útbaigazítást -kérjünk. Vidéki parasztasszonyok mentek el előttünk, azután egy-két -apró gyerek. Ezekkel felesleges volt szóba is állni.</p> -<p>– Nézd, mondta ekkor az apám, megkérdezzük azt az urat.</p> -<p>Egy barna kis ház kapujában állott az, akit meg akart kérdezni. -Egy sötét arcú fiatal ember a husz és huszonöt év között. Csinosan -volt öltözve. De csak a szeme volt érdekes: egy nagy, mély, -világító szem, amelynek az élénksége, a gyors mozgása, a hirtelen -fellobbanása azt a hatást tette, mintha külön életet élne. – Az -apám odament hozzá és megemelte a kalapját:</p> -<p>– Signor, kérem, mondja meg nekünk, merre jutunk a -templomhoz.</p> -<p>A fiatal embernek fellobbant a szeme, élet futott át egész -mozdulatlan arcán, egyszerre megelevenedett az egész ember. -Készséggel, udvariasan, tüzesen kezdett magyarázni:</p> -<p>– Az utcán egyenesen felfelé kell menni, a harmadik -mellékutcánál jobbra fordulni…</p> -<p>Megakadt.</p> -<p>– Különben, mondta, szívesen megmutatom az utat.</p> -<p>Be sem várta a választ, már elindult. Mi utána mentünk. Az úton -is folyton beszélt, kedves olasz hadarással, magyarázott, -fecsegett, <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> udvariaskodott. Mulattunk rajta és -kedvesnek találtuk. A magyarázatai rövid idő mulva csak nekem -szóltak. Asszonynak nézett és újra meg újra felhangzott a -megszólítása:</p> -<p>– Signora… signora…</p> -<p>Az apám kijavította:</p> -<p>– Signorina.</p> -<p>Nem asszony: – kisasszony. Magyarázatul hozzátette:</p> -<p>– Mia figlia… a leányom…</p> -<p>A kis olasz ragyogó arccal köszönte meg a felvilágosítást. Az -öröm és a buzgóság szinte tüzelt az arcán, ragyogott, fényeskedett. -Most még udvariasabb és még szolgálatkészebb lett:</p> -<p>– Signorina… signorina…</p> -<p>Odaértünk a templomhoz. Megköszöntük a kalauzolást és el -akartunk búcsúzni. A barátunk azonban nem távozott:</p> -<p>– Megmutatom a templomot.</p> -<p>Egymásra néztünk az apámmal. Ő vállat vont. Olaszországban -bizony akadnak ilyen barátai az embernek – utólag azután -prezentálják a számlát. Hát prezentálja a számlát…</p> -<p>Egyelőre nagyon kellemes volt a kalauzolása. Mindent tudott, -mindenhol járatos volt; a templom történetéről pompás előadást -tartott és a szemtelen fiakkeressel kitünően alkudott. A délelőtt -nagyszerűen telt el. Délben ő vezetett bennünket egy vendéglőbe, a -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> legjobba, a legkitünőbbe. Ekkor újra -búcsúzni akartunk tőle. Hiszen bizonyosan haza akar menni. Kissé -zavartan tekintett rám.</p> -<p>– Signorina, ha megengedi, én is itt ebédelek.</p> -<p>Ránéztem az apámra, ő nevetve intett igent és én is azt -válaszoltam:</p> -<p>– Nagyon örülök.</p> -<p>Csakugyan együtt ebédeltünk. A kis olasznak nagy hasznát vettük. -Itt is pompásan értett mindent: a tengeri halakat, a sültet. -Mindent értett.</p> -<p>Ebéd közben az apám azt mondta magyarul:</p> -<p>– Te, ez az ember szerelmes beléd.</p> -<p>Nevettem. Azután ránéztem az olaszunkra és nem nevettem többé. -Észre sem vettem előbb, hogy alig eszik. Rólunk gondoskodott mindig -és ő maga alig nyúlt valamihez. A szeme lángolva lobogott, az arcán -a hűségnek, az odaadásnak olyan kifejezése volt, amilyent csak -kutyákon láttam még. Engem nézett egyre… Szerelmes volt csakugyan, -olasz módra, fellobbanva, hirtelen lángolással szerelmes. Egy -kicsit elpirultam. Nem könnyen jövök zavarba, de ez a három órás -olasz szerelem megzavart. Az apám látta és hogy a két nagy szem -forró könyörgésétől megmentsen, beszélgetni kezdett a -barátunkkal.</p> -<p>Megtudtuk, hogy Sabbattonak híjják. Eddig <span class= -"pagenum"><a name="Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> azt sem -tudtuk, mi a neve. Megtudtuk, hogy Genuában él és pár napra -hazajött a szüleihez. Foglalkozására nézve pedig szabó… -Szabósegéd.</p> -<p>A zavarom ekkorra elmult. A beszélgetés azután teljesen -visszaadta a nyugalmamat. Nagyon kedves fiú ez a kis szabó, de a -szerelme igazán nem fog megzavarni. Ő visszamegy Genuába szabni, én -hazamegyek Budapestre. Végre is a szabók közül nem kerülnek ki a -Lancelot-k.</p> -<p>Signor Sabbatto délután is velünk volt. Izgett, mozgott, -fáradozott, fecsegett, magyarázott. Megmutatta a vidéket, olcsón -vásárolt velünk néhány apróságot, egy-két kedves régiséget. -Megbecsülhetetlen volt a lovagias, gavalléros, finom kis olasz, -kedves lovagom, szerelmes szabósegédem.</p> -<p>Délután készültünk vissza Anconába. Signor Sabbatto mgkérdezte, -meddig maradunk ott.</p> -<p>– Egy-két hétig.</p> -<p>Felvillant a szeme.</p> -<p>– Egy-két hétig? – ismételte örömmel.</p> -<p>Azután elgondolkozott és nagyon elgondolkozva mondta újra:</p> -<p>– Egy-két hétig…</p> -<p>Csakugyan: megindítóan szerelmes volt ez a kedves, naiv olasz -szabólegény. <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Kimentünk a vasúthoz. Vagy tíz percünk volt még. Signor Sabbatto -ekkor eltünt egy percre.</p> -<p>– Mit gondolsz, – mondta az apám, adjak én pénzt ennek?</p> -<p>– Nem tudom, igazán nem tudom.</p> -<p>Az apám gondolkozott és azután így szólt:</p> -<p>– Adok. Végre is szabólegény. Nekünk áldozta az egész napját. A -kedvünkért nem ebédelt otthon. Az ilyesmit Olaszországban nem -teszik ingyen az emberek.</p> -<p>… A vonat a sineken állott már. Ekkor előkerült signor Sabbatto. -Szaladt. Virágok voltak a kezében, egy marék ragyogó rózsa. Az arca -lángolt a boldogságtól és a szerelmes alázattól, amikor átadta. Oh, -ez a kedves, szerelmes, olasz szabólegény…</p> -<p>– Partenza, – kiáltott a kalauz.</p> -<p>Be kellett szállni. Kezet nyújtottam signor Sabbattonak. Tüzelt -az arca. Azután a lépcső felé fordultam. Ott hátranéztem.</p> -<p>Az apám kezet fogott vele, valami köszönést mormogott, azután a -másik kezével egy tíz lírást akart a kezébe nyomni.</p> -<p>Ami ekkor történt, az rettenetes volt. Signor Sabbatto -észrevette a pénzt. Lángoló szemére egyszerre valami fátyol -ereszkedett. Arcából eltünt a vér és sötét bőre szürke lett, mint a -por. A száját kinyitotta és nem tudott szólni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> Az arcára -valami elfacsarodott keserűség vonult fel, valami síró, torz bánat. -Remegett az egész testében; reszketett. Rám tévedt a szeme; olyan -volt ez az elborult, fátyolos szem, mint egy ájult emberé. -Felemelte a karját és szótlanul rázta.</p> -<p>– Partenza, – kiáltotta újra a kalauz.</p> -<p>Az apám szégyenkezve húzta vissza a pénzt. Felugrott. A vonat -megindult. Rettenetes volt. Signor Sabbatto ott állott a vonat -előtt és kétségbeesve bámult utánunk. A vonat egyre gyorsabban -ment. Régen elhagytuk a pályaudvart. Összegubbaszkodva ültem. -Valami fázás borzongatott és valami remegés rázott. Facsaró -fájdalmat éreztem a szívemben és nagyon sokáig sírtam befelé.</p> -<div class="figcenter" style="width: 75px;"><img src= -"images/i008.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i009.png" alt="" title="" />Csókok -koldusai.</h2> -</div> -<p class="center smaller">Kávéház előtt, karosszékben ülve két -barát beszélget. Az egyik magas, karcsu, szőke, ragyogóan fiatal és -ragyogóan szép, az életnek egy ifjú királya. A másik barna, nyurga, -fakó, fanyar. Halkan és lassan beszélnek, előttük lármásan zajlik, -fényeskedik és dübörög a nagyváros meleg nyári estéje.</p> -<p><i>A szőke:</i> (Türelmetlenül.) Az is nevetséges, hogy engem -Jánosnak hívnak. Az is nevetséges, hogy most élek. Nevetséges, hogy -ilyen formátlan rongyokban járok. Ötszáz éve, vagy kétezer éve -kellett volna élnem. Francia apródnak, vagy római arisztokratának -kellett volna lennem, Raoulnak vagy Luciusnak…</p> -<p><i>A barna:</i> (Az okosság nyugalmával mosolyog.)</p> -<p><i>A szőke:</i> (Megrezzen. Kiegyenesedik. A szeme felvillan és -kigyulva tapad egy közeledő nőre. A nő sovány, szegényes, -formátlan.)</p> -<p><i>A barna:</i> (Bámulva nézi a nőt és a barátját.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p><i>A szőke:</i> (Egy lesben álló tigris figyelmével kiséri a -nőt, amíg csak el nem tünik a tömegben. Azután lustán visszadől a -karosszékbe.)</p> -<p><i>A barna:</i> Mi az ördögöt néztél <i>úgy</i> azon a nőn? -Ismered?</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem.</p> -<p><i>A barna:</i> Miért kezdtél hát vele?</p> -<p><i>A szőke:</i> Azt akartam: higyje, hogy elkápráztatott.</p> -<p><i>A barna:</i> Mit akartál?</p> -<p><i>A szőke:</i> Azt akartam: higyje, hogy tetszik nekem. Hogy el -vagyok ragadtatva tőle. Hogy utána fogok menni és megtámadom, -megrohanom, ostromlom.</p> -<p><i>A barna:</i> De miért?</p> -<p><i>A szőke:</i> Még messze volt, amikor egy pillantása rám -esett. Láttam, hogy szegény, szánalmas, keserű, fanyar. Egy -mámortalan nő. Most látta, hogyan pattantam fel, hogyan bámultam -rá. Akármelyik nő meg lehetett volna elégedve vele. Ő mámoros lett -tőle. Mámorossá kellett lennie. Az öröm látogatást tett a szívében -és otthagyta az édességét. Most büszke. Ő is tetszik valakinek. Ő -is bolonddá tett valakit. Ő is visszautasíthatott volna valakit. -Hazamegy és az életet szebbnek találja mint azelőtt.</p> -<p><i>A barna:</i> Ostobaság.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem ostobaság. Jót tettem vele. <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p><i>A barna:</i> Hátha rosszat tettél vele? Hátha most gyülöli a -kopott ruháját, utálja a szegényes lakását.</p> -<p><i>A szőke:</i> Azt eddig is gyülölte, eddig is utálta. Különben -se olyan fontos a nőnél a lakás és a ruha, mint ahogy ti -képzelitek. Hiszen csak eszköz rá, hogy tessék. Az a ruha és az a -lakás a kedves neki, a melyben tetszik.</p> -<p><i>A barna:</i> (Bosszusan.) Végre is, nem a tetszés a -legnagyobb dolog az életben.</p> -<p><i>A szőke:</i> A nőnél az. A nő szerelmi lény, aki mindent a -szerelmen át néz. Nem is tud másképpen látni. Semmit. Soha.</p> -<p><i>A barna:</i> Őrjöngő gőg kell hozzá, hogy valaki gondolkozó -lények millióiról így beszéljen.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem. Ismerni kell őket.</p> -<p><i>A barna:</i> Nem lehet ismerni <i>őket</i>. Mindegyik más, -amint minden férfi más.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem. <i>Ők</i> mind egyformák.</p> -<p><i>A barna:</i> És te ismered őket?</p> -<p><i>A szőke:</i> Igen.</p> -<p><i>A barna:</i> (Gúnyosan.) Te vagy a szívek ifjú királya.</p> -<p><i>A szőke:</i> (Nem veszi észre a gúnyt. Komolyan.) -Olyasmi.</p> -<p><i>A barna:</i> (Reszket a felháborodástól.) Nevetséges.</p> -<p><i>A szőke:</i> Ezt kell megértened: egy szerelmes férfi számára -a maga asszonyán kivül él még <span class="pagenum"><a name= -"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> minden asszony a világon. -Egy szerelmes nő számára nem él több férfi azon az egyen kívül. Egy -szerelmes nő számára nevetséges minden férfi-vágy azon az egyen -kívül. Egy szerelmes nőnél nincs mit keresniök a királyoknak sem. -De az érintetlen női szívek – azok mind a szívek királyai számára -vannak nyitva. Csak jönni kell. Csak meg kell érkezni.</p> -<p><i>A barna:</i> És te királya vagy a szíveknek.</p> -<p><i>A szőke:</i> Igen. Kétféle férfi van a világon. A szíveknek -királyai: ez az egyik csapat, az öntudatlan hódítók, a -győzedelmesek. A szerelem koldusai, a csókok éhezői: ez a -másik.</p> -<p><i>A barna:</i> (Támadóan.) Az a győzelmes szerelem értéktelen -minden nőnek. Semmi. Rongy.</p> -<p><i>A szőke:</i> Ne hidd. Az ember nem monogám állat.</p> -<p><i>A barna:</i> De kell hűség. Kell állhatatosság. Kell -bizás.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem. A szerelemben nem az a fontos, hogy -megbizható házastársat szerezzen, hanem az, hogy mámort adjon. A -mámor legyen mámor, részegítő, szikrázó, vakító.</p> -<p><i>A barna:</i> De azután?</p> -<p><i>A szőke:</i> Azután semmi. Ez elég.</p> -<p><i>A barna:</i> A győzelmes szerelem azután tovább vonul.</p> -<p><i>A szőke:</i> Igen.</p> -<p><i>A barna:</i> És a nő? <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p><i>A szőke:</i> Él egy hasonlíthatatlan mámornak az emlékéből. -Egy olyan mámornak az emlékéből, amelyet soha senki más nem -juttathatott volna neki.</p> -<p><i>A barna:</i> Képtelenség az életet így berendezni.</p> -<p><i>A szőke:</i> Az életet a koldusok önzése rendezte be. Én nem -vagyok monogám állat.</p> -<p><i>A barna:</i> Ha nő volnék gyülölnélek, utálnálak.</p> -<p><i>A szőke:</i> Néhányan gyülölnek.</p> -<p><i>A barna:</i> Látod.</p> -<p><i>A szőke:</i> Igazságtalanok. Ha gondolkoznának, hálásaknak -kellene lenniök irántam.</p> -<p><i>A barna:</i> Miért?</p> -<p><i>A szőke:</i> Mert mámort juttattam nekik, szerelmet, -boldogságot.</p> -<p><i>A barna:</i> Ugyanazt kaptad.</p> -<p><i>A szőke:</i> Néha igen. Néha nem.</p> -<p><i>A barna:</i> Akkor miért szeretted őket?</p> -<p><i>A szőke:</i> Miért? Jóságból. Szánalomból.</p> -<p><i>A barna:</i> Szánalomból? Nevetséges.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem nevetséges. Ismered Ilkát?</p> -<p><i>A barna:</i> A szomorú kis szőke lányt?</p> -<p><i>A szőke:</i> Igen. A házmester lányát.</p> -<p><i>A barna:</i> Ismerem.</p> -<p><i>A szőke:</i> Látod, az a lány szeretett engem. Mikor két -héttel az elköltözésem előtt megtudta, hogy eljövök, elfehéredett, -majdnem <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> elájult. Sáppadtan járt-kelt. Amikor -találkoztunk, könny futotta el a szemét.</p> -<p><i>A barna:</i> (Nyugtalanul.) És?</p> -<p><i>A szőke:</i> Elcsábítottam.</p> -<p><i>A barna:</i> (Felugrik. Dadog.) El…</p> -<p><i>A szőke:</i> Elcsábítottam. Szánalomból.</p> -<p><i>A barna:</i> (Hörög a felháborodástól.) Elcsábítottad. Azt a -szomorú, szép lányt. Gazság.</p> -<p><i>A szőke:</i> Nem. Boldogtalan lett volna, ha egyszerűen -otthagyom. A szerető hűtlensége nem olyan fájdalmas, mint ha az, -akit imádunk, nem tőrödik velünk. A hűtlenség, az már valami a -szerelemből, ahhoz szerelem kell. De szerelem nélkül elepedni, az a -borzasztó. Meg kellett tennem. Irgalomból. Könyörületből.</p> -<p class="center smaller">A barnának ökölbe szorul a keze és egy -pillanatig habozik, ne vágjon-e ököllel a szőke arcába. Azután -reszketve leül. Érzi, hogy a másiknak nincs igaza, hogy gaz és -alávaló, de érzi, hogy ő is a szerelem éhezői, a csókok koldusai -közül való és hogy a természet ostoba, nagy igazságtalansága -fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy a maga igazságait -összemérje a másikéval. A torkát fojtogatja a keserűség, a szeme -megnedvesedik és hallgatva bámul ki a zajos, meleg éjszakába.</p> -<div class="figcenter" style="width: 61px;"><img src= -"images/i010.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i011.png" alt="" title="" />Úr.</h2> -</div> -<p>Horth idegesen rántotta ki az óráját, megnézte, felugrott és -bosszusan kiáltotta:</p> -<p>– Ipari kihágás miatt elitélem kétszáz korona birságra.</p> -<p>A sápadt, kis szabó összegörnyedt és jajgatva mondta:</p> -<p>– Szolgabiró úr! Méltóságos úr, szolgabiró úr…</p> -<p>Horth dühösen kergette:</p> -<p>– Takarodjék már innen. Holnapig se tudok végezni magával.</p> -<p>A kicsi ember jajgatott:</p> -<p>– Jaj, jaj, méltóságos szolgabiró úr…</p> -<p>– Gyuri! – kiáltotta hangosan Horth.</p> -<p>A libériás huszár belépett.</p> -<p>– Gyuri, lökd ki ezt az embert.</p> -<p>A szabó még az ajtóban is könyörgött.</p> -<p>– Ártatlan vagyok, méltóságos úr, tönkremegyek, méltóságos -úr…</p> -<p>Azután künn volt.</p> -<p>– Gyuri, – kérdezte Horth – befogattál? <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– Igen.</p> -<p>– A koffer a kocsin van?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Ha valaki keres, megmondod, hogy négy hétre elutaztam.</p> -<p>– Igenis.</p> -<p>Horth kiment. Felült a bakra, kezébe vette a gyeplőt és hajtott -a vasuthoz. Boldog volt. A nyári napfényben még a por is sugaras -volt, amelyet a kocsi felvert; a két ló repült. Erősnek érezte -magát. Úrnak. Szinte szállt a kocsi. Szép az élet.</p> -<p>Vonatra ült. Másnap Karlsbadban volt. A szállóban átöltözött és -ment a szomszéd hotelbe. Taláryékat kereste.</p> -<p>– A hölgyek sétálni mentek.</p> -<p>Elindult keresni őket. A lányt már messziről meglátta. Szinte -futott feléjük. A leány felsikoltott örömében, amikor -észrevette.</p> -<p>Társaságban voltak. A lány bemutatta:</p> -<p>– Horth Pál kamarás, a vőlegényem.</p> -<p>Leültek egy padra és a férfi szinte ujjongott a -boldogságtól.</p> -<p>– Jolán, édes Jolán.</p> -<p>Nem tudtak szólni. A lány csillogó szemmel nézett rá és úgy -volt, hogy az örömtől, a boldogságtól mindjárt könnyezniök kell. A -társaság azonban közel volt és Horth mégis megszólalt:</p> -<p>– Hogy vannak? <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Jól. Örülök, hogy itt van.</p> -<p>– A kedves mama hogy érzi magát?</p> -<p>– Jól. Szorgalmasan iszsza a vizet és meg fog gyógyulni.</p> -<p>– Meddig maradnak?</p> -<p>– Még egy hónapig.</p> -<p>– Én is itt maradok addig.</p> -<p>A lány szeme újra megcsillant és abbahagyták az ostoba -beszélgetést. Minek beszélni? Nézték egymást.</p> -<p>A társaság mozogni kezdett. Felállottak, előre fordultak mind a -fasor felé, ahonnan két férfi közeledett: egy magas, karcsú ember -és egy alacsony, köpcös.</p> -<p>– Kik ezek? – kérdezte Horth.</p> -<p>– János király, meg a hadsegéde.</p> -<p>Mellettük mentek el. A társaság meghajolt, a férfiak megemelték -a kalapjukat. Horth nem köszönt. Mit neki János király, az egész -német birodalommal, egész uralkodói nagyságával, hadverő hírével és -híres tudásával. Ő Horth Pál, a Taláry Jolán vőlegénye. Gőgösen -állott és nem mozdult.</p> -<p>János király pillantása találkozott az övével, hidegen elsiklott -rajta, megállott a köszönőknél, és a király udvarias mosolygással -emelte meg a kalapját.</p> -<p>Mikor elhaladt, a társaság a bámulat kiáltásaiban tört ki: -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Milyen kedves. Milyen szeretetreméltó – mondta az egyik.</p> -<p>– Milyen szép ember, – mondta a másik.</p> -<p>– Hogy ért a zenéhez, – tört ki ismét valaki.</p> -<p>– Mindenhez ért, – válaszolt komolyan egy másik.</p> -<p>Hallgattak.</p> -<p>– A Goncourt Liane kedvéért jött ide, – szólt még valaki.</p> -<p>Azután hazafelé indultak. Horth nem törődött, velük. Ostoba -király – mondta magában – aki azt hiszi, hogy Taláry Jolánon kívül -is van nő a világon.</p> -<p>A délutánt együtt töltötték el. Este együtt vacsoráztak. Horth -fejedelmi borravalóval fizetett meg egy asztalt a vendéglőben és -amikor bementek, mámoros volt a szíve.</p> -<p>– Igen, igen, – ismételte magában válaszul azokra a -pillantásokra, amelyek kisérték őket – ez az én menyasszonyom. Az -én menyasszonyom.</p> -<p>Leültek. A terem zajos volt. Cigánymuzsika szólt és a tányérok -csörömpöltek. Egyszerre mozgás futott át az asztalok felett. -Goncourt Liane jött habos csipkeruhában a társalkodónőjével. Az -emberek utána fordultak. A szinésznő leült egy asztalhoz, -Horthékhoz közel a másik sarokban. Közöttük csak egy asztal állott. -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Horth boszankodott. Mit nézik itt ezt a festett hajú dámát. -Azután elfordult tőle és a menyasszonyával beszélgetett.</p> -<p>A termen újra mozgás futott át, azután lárma lett belőle, székek -robaja és lábak csörömpölése. Az emberek felállottak. János király -jött végig a termen. Horth hátranézett. A király mellette ment el, -ő nyugodtan végigpillantott rajta és a menyasszonyához fordult -ismét. A király leült a szomszéd asztalhoz: közéjük és a francia -szinésznő közé.</p> -<p>Horth nem törődött velük. Úr vagyok, – gondolta, nem lakáj, mint -ez a csőcselék itt.</p> -<p>Megvacsoráztak. Horth elővett egy szivart és rágyújtott.</p> -<p>– Nem szabad szivarozni, – mondta a lány.</p> -<p>– Dehogynem, – válaszolt Horth nyugodtan és gyönyörűséggel -szívta a szivarját.</p> -<p>A füst keringett a levegőben, szállt, foszlott és egy szellő -átlibbentette a terem másik sarkába. Liane köhintett egyet. János -király összevonta a szemöldökét és villogó szemmel vetett egy -pillantást Horth felé. Horth nyugodtan eregette a sűrű füstfelhőket -és a francia szinésznő köhögni kezdett. Kivette a zsebkendőjét, az -ajka elé tartotta, hátrahajtotta a fejét, hogy szabaduljon a -füsttől és egy kétségbeesett pillantást vetett a kiméletlen szivar -felé. Fuldokolva köhögött. <span class="pagenum"><a name="Page_48" -id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>János királynak kipirult az arca; felugrott. Az emberek -odanéztek; a borotváltképű maitre d’hotel, aki alázatos távolságban -leste, rendben van-e minden a királyi asztalnál, odaugrott hozzá. -János király felemelte a kezét, rámutatott Horthra és a dűhtől -remegő hangon mondta:</p> -<p>– <i>Den Kerl da hinaus!</i></p> -<p>Horth halálsápadt lett. Alig értette meg, miről van szó, csak -azt érezte, hogy valami rettenetes dolog történt. Szólni akart, de -abban a pillanatban ott volt mellette a borotváltképű ember és -halkan, udvariasan, de parancsolóan suttogta:</p> -<p>– Kérem, tessék a termet elhagyni.</p> -<p>Horth felállott. Összeszorította az öklét. A maitre d’hotel -hozzátette:</p> -<p>– Azonnal.</p> -<p>Egy asztaltól két úr kelt fel és odalépett. Horth megértette, -hogy titkos rendőrök. Elébe állottak. Hallotta a lány -suttogását:</p> -<p>– Pál, az isten szerelméért, menjen…</p> -<p>A két ember is megszólalt, a maitre d’hotel sürgetve emelte fel -a kezét. János király legyintett egyet és leült. Horth pedig -megindult. Fogcsikorgatva ment végig az asztalok között. Mindenki -őt nézte. Elfulva, lehajtott fővel sietett, hogy ennek a -vesszőfutásnak végeszakadjon. Az utolsó másodpercben azt -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> gondolta, hogy valakit pofon kellett -volna vágnia, valakit, akárkit, a szemtelenül bámulók, az idegenek -közül. De ekkor már künn volt. Beleszökött az éjszakába.</p> -<p>Fuldokolva rohant előre. Hová? Merre? Minek? Nem tudott semmit. -Csak azt tudta, hogy egy rettenetes bántalom esett rajta, hogy -meglökték, kilódították, kirugták. Nem a sértés bántotta. Az marta -a lelkét, hogy tehetetlenebb, mit egy megrugott kutya; még csak -bele sem marhat abba a lábba, amely felrugta. A rettentő -megalázottság fájdalma – tudta – mindig ott fog sajogni a szívében, -mert soha még csak hozzá sem érhet ahhoz, aki megalázta. Akárki -mással szemben úr lett volna, férfi lett volna, gőgös lett volna és -egyenlőrangú egy szál karddal a kezében, vagy ököllel, ha másképpen -nem. De ezzel? A király szövetségesével; egy királylyal -szemben!</p> -<p>A szívében sikoltozott semmiségének a tudata. Mi ő? Tegnap még -gőgös úr volt: gazdag, fiatal magyar, aki előtt otthon hajlonganak, -mert hatalmas, itt hajlonganak, mert pénze van. És most? Most egy -megalázott alattvaló, egy kilökött szolga, egy kirugott lakáj, aki -se szóval, se ököllel nem emelkedhetik fel a bosszúnak a -gondolatáig sem. És Jolán!… Éppen ő előtte. Ő előtte <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> alázták -meg, akinek a szemében a férfiasság és az erő mintaképe volt.</p> -<p>Leült egy padra, lehajtotta a fejét és bánata befelé, a lelke -gyökeréig viharzott. Az agya megfeszített erővel gondolkozott -valamely bosszúterven. De nem volt semmi. Rálessen és lelőjje? -Akkor vesziti el csak igazán a lányt. A csípős újságcikkek jutottak -eszébe, amelyek néha a király ezerféle szereplését gúnyolták és az -újságírók, akikre mindig lenézéssel gondolt, most úgy tüntek fel -előtte, mint a legnagyobb földi hatalom birtokosai. Ha ő is írna, -ha meg tudná írni, amit érez. Gondolkozott, hogyan lehetne. Igy -kezdené:</p> -<p>»János király egy műveletlen ember, aki lovagiatlan és goromba, -akit átadok a lovagiasan gondolkozó közönség itéletének.«</p> -<p>Maga is érezte, hogy ez együgyű és ostoba. Nem lehet. Nincs -bosszú sehol. De a megalázottság itt sikoltoz most már örökké.</p> -<p>Oh, ha egy jelentéktelen férfi sérti meg az embert, akármilyen -gazdag, akármilyen hatalmas és úr, – ki az. Senki. Rongy. Ököllel -üti le az ember. De egy király!</p> -<p>Eszébe jutott ekkor az is, amit a János király csoda-erejéről -hallott. Kézzel töri ketté az ezüst forintost. Hiszen, ha ököllel -menne neki, még akkor is összezúzná. Még mélyebbre hajtotta le a -fejét és tisztán látott mindent. <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>Ami még hátra van az életből, az egy bánatos és megtört -vándorlás, amelynek minden percét megmérgezi a keserűség. A nagy -megalázottság szörnyű keserűsége. A lányra gondolni sem szabad -többé. Egy megalázott férfi ne merjen szeretni.</p> -<p>Hazafelé indult. Vártak rá: a lány és az anyja. Kiszakította -magát:</p> -<p>– Nem, – mondta, – most nem. Ne beszéljünk. Majd holnap.</p> -<p>Felrohant a szobájába. Leült és száraz szemmel tekintett maga -elé. Eszébe jutott a tegnap és a tegnapelőtt. Akkor még úr volt, -gőgös, erős és ő alázott meg másokat. Eszébe jutott a szabó. Ohó, -ez egy nagy tartozás. Leült és levelet írt neki: bocsásson meg. A -levélbe pénzt tett.</p> -<p>Még egyszer megfontolta, mi jőjjön: az örök megalázottság -vánszorgó élete-e, vagy a gyors vég.</p> -<p>– Úr vagyok, – gondolta, – magyar úr.</p> -<p>Konokul ismételte magában ezt. Dacosan kapta fel a fejét és a -revolvere után nyúlt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 79px;"><img src= -"images/i012.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i013.png" alt="" title="" />Mária!</h2> -</div> -<p>A leány vonagló arccal állott előtte. Kabát volt már rajta és -feltette a kalapját.</p> -<p>– Az isten szerelmére, mondta bosszusan Weér, végre is be kell -látnod, hogy ennek így kell történnie.</p> -<p>A leány hallgatott. Weér hidegen mondta még:</p> -<p>– Nem állhatsz az utamba.</p> -<p>Azután hátradőlt a karosszékben és mozdulatlanul nézte a leány -készülődését. Csend volt. A férfi cigarettára gyújtott. Várt. A -leány még mindig nem ment. Erre egy türelmetlen mozdulatot tett. A -leány elindult. Fáradtan ment az ajtóig… Rátette a kezét a -kilincsre. Weér megkönnyebbülten nézett utána. A leány -visszafordult és meglátta rajta a becstelen örömet. Vad harag -vöröslött ki az arcán. Kiegyenesedett.</p> -<p>– Nem kértem számon tőled, mondta rekedten, semmit, amit adtam -neked: becsületet, szerelmet, fiatalságot és pénzt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>– Kérlek, mondta Weér, a financiális ügyeket talán ne keverjük a -dologba.</p> -<p>– Igen, mondta a lány, az anyagiakkal rendben vagyunk. Korrekt -üzletember vagy. Pénzzel nem tartozol nekem. De mert az egész -búcsuzásom alatt nem volt hozzám más szavad, mint rideg, száraz, -fanyar, bántó, elutasító, mert egy vigasztaló, egy jó szavad nem -volt hozzám, ezért gyűlöllek. Ezért megvetlek. Ezért utállak.</p> -<p>A férfi vállat vont.</p> -<p>– Csak ennyit kellett volna mondanod, – sugta a leány – csak -egyszer kellett volna mondanod jósággal és szeretettel: Mária. Nem -fájt volna semmi. Megértettem volna mindent. De mert végignézted a -hosszú vergődésemet és egyetlenegyszer sem szólítottál meg a -jóságnak és szeretetnek a szavával, nincs számodra más kivánságom, -mint egy keserű átok. Ne is tudj soha senkit megszólítani szerelmes -szóval, ne tudj szólni senkihez soha…</p> -<p>Az utolsó szavait már őrjöngve mondta. Kitört a zokogása és -szégyenkezve, haragos bánattal, menekülve szökött ki az ajtón.</p> -<p>A férfi csodálkozva tekintett utána. Milyen gyengék tudnak lenni -még az ilyen erős nők is. Még az ilyen okos nők is bolond átkokra -ragadtatják magukat.</p> -<p>Pár perc mulva elfelejtette az egész dolgot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> Nyugodt -volt. Jól érezte magát. Örült, hogy üres a lakás, hogy végre -egyedül van benne. Az utóbbi hetekben a leány jelenléte már kinos -volt, a búcsuzás, az elköltözés meg kétségbeejtő. Csakhogy vége -van.</p> -<p>Elindult hazulról. Sétált, jókedvű volt, pompásan érezte magát. -Megéhezett és elment vacsorázni. A vendéglőben leült a rendes -asztalához. Egy kis nyugtalanságot érzett; maga sem tudta, miért. -Várakozott egy kicsit, azután rákiáltott egy pincérre:</p> -<p>– Pincér!</p> -<p>Az tovább sietett. Weér bosszankodott. Egy másiknak szólott:</p> -<p>– Pincér!</p> -<p>Az is tovább ment. Weér elképedve nézett utána. Ő maga rendelte -el, hogy ne alkalmatlankodjanak neki, mielőtt szólna. De most -szólt. Mit szemtelenkednek hát ezek az emberek. A főpincért -hivta.</p> -<p>– Guszti.</p> -<p>Nem jött. A terem másik végén mozgott és felé se nézett.</p> -<p>– Guszti! – ordította Weér dühösen.</p> -<p>A főpincér meg se mozdult. Weér ijedten nézett körül. A szomszéd -asztaloknál emberek ültek és egyik se nézett rá. Hangosan, teli -torokból kiáltotta még egyszer:</p> -<p>– Guszti! <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Senki se mozdult. Az emberek ettek, beszélgettek, a pincérek -szaladgáltak; rá senki se nézett. Weérnek verejték ütött ki a -homlokán. A levegő egyszerre nehéz lett, ólmos, súlyos; fuldokolni -kellett benne. A tető fenyegetően függött fölötte és bizonyos volt, -hogy most valami rettenetes dolognak kell történnie.</p> -<p>Weér még egyszer szólott, gyáván, remegve, de felemelt -hangon:</p> -<p>– Guszti.</p> -<p>Senki sem nézett rá. Weérnek kigyúlt az arca, a homlokán remegni -kezdtek az erek, a szíve őrült dobogással vert és az elméjébe -belevillant, beledübörgött az a világos tudat, hogy a hangját nem -hallják. Vagy süket lett minden ember, vagy az ő hangja veszett el. -De az emberek beszélgetnek, hallotta a hangjukat. Tehát csak az ő -szavát nem értik. Kinyitotta a száját és rendesen, hangosan, -szabályosan, tagolva mondta újra:</p> -<p>– Gusz – ti…</p> -<p>A szája megmozdult, tapintotta az alsó állkapcsa mozdulását, úgy -érezte, hogy a torka is rendben van, a hangszálai is működnek. De -éles figyelése, maga-vizsgálása észrevette, hogy a hangját ő maga -sem hallja. Nem hallja a hangját. Megpróbálta újra meg újra, hogy -szóljon. Kiáltani próbált. Neveket mondott egymásután. Hangot nem -hallott. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Ez rettentő. Felugrott és kirohant. Az utcán vakon és -kétségbeesve szaladt végig. Mi lesz most, mi lesz most? A sírás -fojtogatta a torkát. Megnémult. Csodálatos, őrült, hihetetlen módon -megnémult. Ez a tönkremenés, a halál. Szívós, makacs, küzdő, -törtető életének a vége. A tavaszi estében vad keserűséggel szaladt -bele az ismeretlenségbe. Egy hangos köszönés riasztotta fel:</p> -<p>– Jó estét, képviselő úr.</p> -<p>Weér ránézett az emberre. Valami ismerőse, közömbös, -jelentéktelen ember. Megemelte a kalapját ő is és természetes, -nyugodt hangon válaszolt.</p> -<p>– Jó estét.</p> -<p>Kezet fogtak és Weért reszkető öröm fogta el. Didergett a -boldogságtól, megmámorosodott és melegen, szeretettel -ismételte:</p> -<p>– Jó estét. Jó estét.</p> -<p>Hiszen beszél. Hiszen nem némult meg. Hiszen semmi baj nincs. -Hadarva mondta, hogy kiélvezhesse ezt az örömet:</p> -<p>– Hová megy? Sétál? Én is. Tartson velem.</p> -<p>Lassú lépésben indultak el és Weér egészen megnyugodott. Nincs -semmi baj. Valami ostoba megzavarodás volt. Betértek egy -vendéglőbe. A pincér rohant elébük.</p> -<p>– Mit méltóztatik parancsolni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Weér erre vacsorát rendelt, evett és később nyugodtan ment haza. -Lefeküdt és jól aludt. Reggel átfutotta még a jegyzeteit és -elindult a képviselőházba. Meghallgatta az első szónokot és azután -szólásra állott fel. Egy mozdulattal kérdezte meg az elnöktől: ő -jön-e; az elnök bólintott és Weér szólásra állott fel. Körülnézett -a teremben, végigpillantott a karzatokon és meg akarta kezdeni a -beszédét.</p> -<p>Jobb kezét egy könnyű gesztusra emelte fel és kinyitotta a -száját. Ekkor fojtogató félelem rohanta meg. A levegő ólmos volt, a -karzatok mintha leszakadni készültek volna. A szája mozgott és füle -hiába várta a saját hangját. Elsápadt. Megreszketett. Tapogatózva -fogta meg a padot maga előtt és szeme kétségbeesve, inogva keresett -valami támaszt a nagy forgatagban. Körülötte mozgolódás támadt. -Mindenki ránézett.</p> -<p>– Megnémultam, mondta magában kétségbeesve, és most mindenki -megtudja.</p> -<p>A halálos rémület gyengévé tette. Most mindjárt összeomlik. Az -elnök ránézett és csodálkozva, biztatva szólt:</p> -<p>– Weér képviselő ur következik.</p> -<p>Weér melléből egy nehéz sóhajtás tört ki, levegő után kapkodott -és megszólalt:</p> -<p>– Tisztelt képviselőház…</p> -<p>Remegve, hogy nem akad-e meg vajjon, <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> de -beszélt. Hallotta a hangját, érezte a hangja erejét, a csengését. -Nem akadt meg. Bátor lett újra. Szabadon, merészen, gáttalanul -beszélt.</p> -<p>Később kiment a folyosóra. Mi történt? Mi történt vele? Nem -tudott megszólalni, mint a hogyan tegnap nem tudta a pincért -megszólítani. Leült egy pamlagra. Mellé ült egy barátja. Kérdezni -akart tőle valamit.</p> -<p>– Laci…</p> -<p>A másik gondolkozva pillantott maga elé.</p> -<p>– Laci, mondta újra Weér.</p> -<p>A másik nem mozdult. Előttük elhaladt valaki:</p> -<p>– Horthy, – szólott rá Weér.</p> -<p>Az ember tovább haladt. Weér érezte, hogy mozgott az ajka. A -hangját mégsem hallották. Megdöbbenve tekintett maga elé.</p> -<p>– Igaz is, fordult hozzá a másik, mi bajod volt a beszéded -elején?</p> -<p>– Semmi. Egy kis rosszullét.</p> -<p>Ismét tudott beszélni. Ekkor egy nagyot dobbant a szíve. -Világosság áradt zavart kétségbeesésébe. Nem tud megszólítani -senkit. Beszélni tud, de senkit nem tud megszólítani. A leány átka. -<i>Ne tudj szólni senkihez soha.</i></p> -<p>Bolondság. Egy őrjöngő leány ostoba kifakadása. Csak nem hihet -az ilyen ostobaságban valaki. Előtte egymásután vonultak el az -<span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> emberek. Megszólította őket. A szája -kinyilott, mozgott az állkapcsa és egyik sem fordult feléje.</p> -<p>– Pista…</p> -<p>– János bátyám…</p> -<p>– Hé, öregem!…</p> -<p>Senki sem hallotta. Nincs hangja. Elveszítette a hangját. Nem -tud megszólítani senkit.</p> -<p>Rohant ki az utcára. Kocsiba ült. Ádám professzorhoz hajtatott. -Beküldte a névjegyét. A tanár maga jött elébe.</p> -<p>– Kedves képviselő úr, mivel szolgálhatok?</p> -<p>Weér elmondta. Mindent elmondott. A tanár mosolyogva intett.</p> -<p>– Nem ismeretlen betegség; tudományos neve is van. Igazában -képzelődés.</p> -<p>Weér fanyar arccal tekintett rá. Ez nem gyógyulás.</p> -<p>– Üljön nyugodtan pár percig, szólt parancsoló hangon a tanár. – -Azután meg fog szólítani.</p> -<p>Weér hátradőlt a székében. A tanár könyvet vett elő és olvasni -kezdett. Belemerült az olvasásba. A percek teltek és Weér vergődve -tekintett rá.</p> -<p>A tanár meglepetve pillantott fel.</p> -<p>– Egy kicsit belemerültem az olvasásba. Szóljon már.</p> -<p>– Most tudok szólni, mondta Weér panaszosan, <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> de mialatt -a tanár úr olvasott, hihetetlen erőfeszítéseket tettem és mégsem -hallotta a hangomat.</p> -<p>A tanár komolyra vált arccal tekintett rá.</p> -<p>– Akkor, kedves képviselő úr, nincs más hátra, mint egy pár -hétre elhagyni a politikát, az ügyvédi irodát és bevonulni ide -hozzám, egy csinos és kellemes szobába, amelyből pompás kilátás -nyílik a Dunára.</p> -<p>Weér zavartan távozott. El volt keseredve. El volt csüggedve. -Bántotta, hogy gyógyíttatnia kell magát és még jobban bántotta, -hogy nem bizott a gyógyításban. Úgy érezte, hogy a hangját egy -rettenetes erő tartja megkötve; ezzel az erővel – úgy érezte – meg -nem tud küzdeni egy pár heti ápolás.</p> -<p>Bánatosan haladt előre. Ment az utcán. Maga sem tudta, hová. Az -utca tele volt. Vidám és hangos emberek tolongtak mindenütt. A -fecsegő tolongásban Weér egy karcsú barna leányt pillantott meg. -Margit. Margit ez, aki nemsokára menyasszonya lesz, a szép, a -gazdag. Átvergődött a tömegen és csendesen szólt neki:</p> -<p>– Margit.</p> -<p>A leány tovább ment.</p> -<p>– Margit, szólt méltatlankodva Weér.</p> -<p>A leány nem tekintett vissza. Weérnek ismét a szívébe nyilalt a -fájdalma. Nem tudja megszólítani a leányt. Margit nem hallja a -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> hangját. Utána ment és még egyszer szólt -kétségbeesett erőfeszítéssel:</p> -<p>– Margit.</p> -<p>Nem hallja. Nem fordul vissza. Mellé léphetne, akkor észrevenné. -De mit ér az? Nem tudja megszólítani, nem tud szólni hozzá, várnia -kell, míg valaki felszabadítja azt az átkozott, azt a gyűlölt -varázst, amely a hangját megkötve tartja.</p> -<p>Megállott. A leány alakja távolodott. Elveszítette a szeme elől. -Nekivágott a tömegnek és törte magát kifelé. Csendes, elhagyott -utcákba ért. Itt mintha a bánata hallgatott volna a csendes -utcában. Lecsüggesztette a fejét és fáradtan vánszorgott. Vége -mindennek. Nem lehet így élni. Vége a hírnek, a vagyonnak, a -jólétnek. Egy ideig meg lehet csalni a világot, azután jön a -leleplezés, a szégyen, az összeomlás. A gyógyítás nem használ. A -tudomány itt nem ér semmit. Ismeretlen és rettenetes hatalmaknak az -erejét érezte, megfoghatatlan és végzetes erők csapását. Vége -mindennek. Hová visz ez a szomorú út? Az őrülésbe? A halálba?</p> -<p>Nincs menekvés. Felpillantott. A csendes utca tulsó oldalán egy -fáradt nő jött. Oh, hiszen itt van a menekvés. Felkapta a fejét. -Minden erében forrón zúgott a vér. Tüzes láz nyargalt át a tagjain. -Reszketve, gyorsan, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> rohanva vágott át az utcán. Most kell -eldőlnie mindennek. Megállott a leány előtt. Egymásra tekintettek. -Rosszasága, a régi keserűségek, a mult napok gyötrődése el volt -felejtve, és remegő torkából sírva, ujjongva, végtelen, boldog, -diadalmas gyönyörűséggel töredezett ki a megszólítás:</p> -<p>– Mária!… Mária!…</p> -<div class="figcenter" style="width: 75px;"><img src= -"images/i014.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i015.png" alt="" title="" />A gyógyulás.</h2> -</div> -<p>Mikor olyan fiatal voltam, mint ön – mondta az öreg Hell doktor -– én is tagadó voltam, hitetlen és vallásgyülölő.</p> -<p>Azóta megtanultam, hogy a tagadásban is kételkedni kell. De -akkor hittem benne. Ez a komor hit lassankint fájni kezdett, ugy -hogy egyszerre csak otthagytam az egyetemet, a boncoló-termet, a -laboratóriumot és hazaszöktem. A gyermekkorom emlékeitől, a -Kékes-hegytől, a Sötét-erdőtől vártam a gyógyulást.</p> -<p>Otthon sokat nevettek rajtam, hogy puskával a vállamon -naphosszat kószálok a Kékesen, anélkül, hogy egyet is lőnék. De én -nem vadászni mentem a hegyre. Kimondhatatlanul fájt a szívem és a -lágy, tiszta, csendes ősz jól esett. Lehevertem az avarra és -belefúrtam a szememet a bársonyos levegőbe. Mint egyetlen nagy -sajgó sebet, úgy adtam át magam a csendnek, a hegynek, a halvány -ősznek: te csendes, nagy, jó, öreg hegy, gyógyíts meg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> Kószáltam -a réteken, az erdőkben és ha vad ugrott fel előttem, szinte -könnyeztem: hát azt hiszi ez, hogy én tudnék ölni?</p> -<p>Ha megéheztem kinn, bementem az öreg Vashoz, a kerülőhöz. Kis -háza volt a hegyoldalban; ha mást nem, egy pohár tejet mindig -tudott adni a felesége.</p> -<p>November elején már hideg lett egy napon. A reggel deres volt, a -Kékes tetejét köd szántotta és korán megéheztem. Tíz óra tájban -elindultam a kis Vas-ház felé.</p> -<p>Az ajtóban találkoztam az öreggel.</p> -<p>– Éhes vagyok, öregem, – mondtam neki.</p> -<p>Az öreg ember végtelen keserűséggel húzta össze a száját.</p> -<p>– Most az egyszer tessék megbocsátani, de semmivel se -szolgálhatok. Nagybeteg az asszony.</p> -<p>A szeme gyorsan pislogott, gyanusan nedves volt és -összeszorított ajka remegett. Az öreg parasztember megindító volt -ebben a fájdalomban, amely oly ritka a hozzá hasonló sorsuak -között.</p> -<p>A magam módja szerint vigasztalni próbáltam, ajánlottam, hogy -majd orvost küldök, és az öreg ezt mondta:</p> -<p>– Nem orvos kellene ide uram, hanem pap. Negyven esztendeje, -hogy együtt élünk és ha ez az asszony ágynak esett, akkor meg is -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> hal. De az asszony katholikus, Hevesből -hoztam, itt meg messze földön csupa kálvinisták lakunk. Hát -huszonöt éve már, hogy nem gyónt és most nem tud nyugodtan -meghalni. Elkárhozik: azzal van tegnap óta.</p> -<p>A szobából jajszó hallatszott ki. Egy csendes, állandó, -visszatérő nyögés, egy rettenetes félelem ijedt, kínos panasza. -Megdöbbenve hallgattam; a szobából állhatatosan, bánatosan, -makacsul – mintha élne és különálló és egyéni valami volna – tört -ki a jajgató panasz.</p> -<p>Az öreg paraszttal egymásra tekintettünk.</p> -<p>– Én nem birom tovább hallgatni, – mondta csüggedten. – -Elmegyek. Befogatok. Papot hozok. Félnapi járás innen Nagyszállás, -tán nem hal meg addig.</p> -<p>Elment. Ott hagyott engem a ház ajtajában és rohant le a -hegyoldalon. Kínos ijedtséggel néztem utána. Vajjon van-e ennek a -beteg öregasszonynak valakije a szobában, aki ápolja?</p> -<p>Nem tudtam elmenni. Hallgatóztam. A szoba egyre árasztotta a -jajszót. Mondom, mintha ez a sirás élt volna, úgy röpködött -makacsul, sötéten körülöttem. A jajgatás tompult és erősbödött; -egyszerre olyan kétségbeesett sikoltozásra vált, hogy éreztem, mint -sápadok el a rémülettől; azután tompa nyögésre <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> vált -ismét. Nem tudtam elmenni. A rettenetes jajszó a maga ismeretlen -félelmével, nem értett gyötrelmével odatáncolt az ajtóhoz. De hogy -tud valaki ennyit jajgatni! Kínlódtam és mégsem birtam elmenni. -Nincs benn senki a szobában, az bizonyos. Becstelenség volna -elhagyni egy haldoklót.</p> -<p>De nem mertem mozdulni sem. Féltem. Féltem, határozottan féltem. -Olyan érthetetlen, idegen és különös volt ez a borzalmas jajgatás, -hogy a hideg futott végig a hátamon és remegni kezdett a -térdem.</p> -<p>Egy idegen, nagy erő sejtelme áradt ki a bezárt ajtó mögül. Mi -van ott? Mit lát az a haldokló asszony? Mitől reszket? A félelem -hidege remegve rázott. Nem birtam tovább. Valamit tennem kell, de -itt állni az ajtóban lehetetlen.</p> -<p>Szívesen elmentem volna már, de szégyenkeztem a gyávaságom -miatt. A félelemtől dobogó szívvel, kiszáradt torokkal, -elhatározottan, gyorsan, remegve kinyitottam az ajtót.</p> -<p>A parasztosan gyér világítású szoba fenekén ott volt az ágy. Az -ágyban a haldokló. Ráncos arcán láz tüzelt és két öreg, bágyadt -szeme kitágulva csillogott.</p> -<p>Már nem volt tiszta eszméleten. És talán félelme, reszketése, -vágyakozása, deliriuma csalta meg, de mikor hirtelen beléptem, -jajgatása <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> elhallgatott, kínzott arca elsimult, két -öreg száraz karját felém tárta és a kimondhatatlan megenyhülés -hangján dadogta:</p> -<p>– Tisztelendő úr…</p> -<p>A félelmem már eltünt, de a szívem most egy nagyot dobbant. Ez a -haldokló öreg asszony papnak néz. Mit tegyek?</p> -<p>Átvillant az elmémen: nem szabad csalással vállalnom ezt a -szerepet. Villámgyorsan azt válaszoltam magamnak, hogy egy gyötrődő -lelket szabadítok meg vele. Erre új kétség válaszolt, de mielőtt -még dönthettem volna, ott álltam az ágy mellett és két forró, -ráncos kéz ragadta meg a kezemet és egy lázas ajak dadogta:</p> -<p>– Gyónom a mindenható istennek és neked, lelki atyám…</p> -<p>… Hiába volt a kétségem, a habozásom. A haldokló öreg asszony -ajaka megnyilt és forró zuhogással áradt ki belőle a vallomás.</p> -<p>Huszonöt év minden igazi és képzelt vétke. Hogy katholikus -vallását nem tartotta elegendő tiszteletben. Hogy annyi sok -esztendő óta nem gyónt. Nem hallgatott misét. Hogy egyszer csalt. -Hogy egyszer Istent káromolta. Hogy egyszer rossz volt a -szegényhez. Hogy régen bűnös gondolatai voltak és hogy egyszer, -egyszer – az ura nem volt itthon – megfeledkezett hitvesi -eskűjéről… Huszonöt év minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> bűne jól emlékezetben -tartva, sorrendben, sötéten és ijesztően, nevetségesen és -siralmasan vonult fel előttem. Feltárult egy keserves munkával teli -élet, amelyet méreggel itat meg az, hogy hordozója nem gyónhatott -soha, amelynek végét a pokol félelme tette kínossá és ijedelmessé -és amely most ime mégis bocsánatot kap és a megtisztulás -reményét.</p> -<p>Kábultan, riadtan, megzavarva ültem az ágy mellett. Nem, nem -szabad ennek az öreg asszonynak azt mondanom, hogy nem vagyok pap, -hogy a gyónása nem ér semmit, hogy elkárhozik.</p> -<p>Összeszedtem minden erőmet és nyugalmamat. Nem tudtam, milyen a -gyónás szertartása, és féltem tőle, hogy hibát követek el. De mikor -az asszony lázas forró vallomása elhallgatott, mély szánalommal és -megindultsággal beszélni kezdtem.</p> -<p>Beszéltem az Ur végtelen jóságáról, a bocsánatról, amelyet a -bűnbánó bizonyosan megkap, a lélek halhatatlanságáról, az -üdvözülésről, amely arra vár, aki meggyónta a bűneit és tiszta -lélekkel lépi át a túlvilág küszöbét és végül – úgy, amint -leirásokból, hallomásból, hírből tudtam – én, a zsidó, a hitetlen, -az atheista, elmormogtam a feloldozás latin szavait:</p> -<p>– Ego te absolvo… in nomine… Amen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span></p> -<p>A haldokló asszony öreg kezei görcsösen szorították a kezemet. -Az arca egészen elsimult. Szemében a láz halványodni kezdett, -cserepes, szegény ajka körül egy végtelenül boldog, enyhe mosoly -jelent meg.</p> -<p>A kezemet csak durván tudtam volna kiszabadítani, és ezt nem -akartam. És én az én tépett, érzékeny, reszkető idegeimmel ott -állottam a haldokló asszony ágya mellett és néztem a haldoklását. -Még egy óráig tartott. A feje nyugtalanul forgott, de mikor a szeme -felém fordult, az ajka körül mindig megjelent a megkönnyebülés -mosolya. Néha szóltam hozzá, akkor még jobban mosolygott. És mire -az egész véget ért, öreg, elkínzott, ráncos arca derült, -megnyugodott és tiszta volt.</p> -<p>Akkor eljöttem. Azóta más ember vagyok. Hinni nem tudok, mert -hinni nehéz; de nem tudok tagadni sem.</p> -<div class="figcenter" style="width: 77px;"><img src= -"images/i016.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i017.png" alt="" title="" />Ibolya és -Ágnes.</h2> -</div> -<p>A télikert tele volt. Cigányzene szólt és a lányok suhogva -jártak fel-alá, leültek egy-egy asztalhoz, ittak, cigarettáztak. -Ibolyát fiatal emberek fogták körül és a lány a muzsika ütemére -valami néger-táncot utánozott. Azután fáradtan vetette le magát egy -székre.</p> -<p>– Az isten szerelmére, kiáltott valaki a társaságból, adjanak -neki inni, mert mindjárt meghal.</p> -<p>– Sherryt – súgta Ibolya elhaló hangon.</p> -<p>A pincér hozta az italt. Azután még egy pohárral. Azután egy -harmadikkal. A lánynak bolond jókedve volt. Fütyült és a lába egyre -táncra állt.</p> -<p>Egy pincér jött és a fülébe sugta:</p> -<p>– Egy úr kéreti.</p> -<p>Ibolya átment a télikerten és odaült az idegen ember -asztalához.</p> -<p>– Szervusz, – mondta neki barátságosan.</p> -<p>– Szervusz, – válaszolt a másik és tölteni akart neki. -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Hozass előbb egy kis rákot, mondta Ibolya.</p> -<p>Azután beszélgettek. Ibolya felette okos és művelt nőnek -bizonyult a beszélgetés során és egy negyedóra mulva az idegen ezt -kérdezte tőle:</p> -<p>– A te neved, úgy-e, Konc Ibolya?</p> -<p>– Igen, mondta Ibolya.</p> -<p>– Tizenkilenc éves vagy.</p> -<p>– Igen, mondta bámulva Ibolya.</p> -<p>– Borsod-Zsadányban születtél?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Három éve, hogy árván maradtál és két éve, hogy idekerültél a -Francia Mulatóba.</p> -<p>– Igen. Felléptem egy balettben.</p> -<p>– Az apádat Konc Boldizsárnak hítták.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Az anyád neve Wirt Mária.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Ibolya félni kezdett.</p> -<p>– Talán detektiv maga, szólt idegenkedve.</p> -<p>A másik nevetett.</p> -<p>– Nem. Nem vagyok detektiv. Ügyvéd vagyok. A Konc Gáspár -ügyvédje.</p> -<p>A lány kérdő pillantással nézett rá.</p> -<p>– Konc Gáspár ügyvédje vagyok. Tudod, ki az a Konc Gáspár? -Rokonod. Az apád unokatestvére.</p> -<p>A lány vállat vont. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Ibolya, – mondta az ügyvéd – látom, hogy te okos lány vagy. -Hallgasd meg hát azt, amit elmondok és gondold meg jól a dolgot. -Konc Gáspárnak két évvel ezelőtt meghalt az egyetlen lánya. Annyi -idős lehetett, mint te most. Most nincs senkije. Se neki, se a -feleségének. Egyetlen rokona te vagy. Lányának fogadna. Odavenne -magához. Három hete, hogy kerestet téged. Ma jártam a lakásodon és -azt mondották, hogy itt talállak meg. Eljöttem ide. Most gondold -meg a dolgot: úgy élhetsz, mintha a lánya volnál. Gazdag leszel. A -sörgyáron kívül négy háza van a nagybátyádnak. Csak egy feltétel -van: a Francia Mulatónak, a táncolásoknak, a heje-hujának vége -legyen. Úri leánynak kell lenned. A nagynénéd nem is tudja, hogy -itt voltál. Gondold meg jól a dolgot: nem kell valami nagy -áldozatot hoznod; ez az élet talán mulatságos, de a vége nem az. -Úgy meg négy milliónak leszel az örököse.</p> -<p>Ibolya hallgatott. Gondolkozva nézett maga elé.</p> -<p>– Tartanak kocsit? – kérdezte azután.</p> -<p>– Kettőt is, mondta mosolyogva az ügyvéd.</p> -<p>– Akkor jó, mondta Ibolya.</p> -<p>Az ügyvéd figyelmeztetve szólott még:</p> -<p>– Ibolya. Megtartani a fogadást.</p> -<p>A leány komolyan bólintott a fejével. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>– Akkor, nagyságos kisasszonyom, induljunk. Én most haza kisérem -és holnap reggel elviszem Konc Gáspárhoz.</p> -<p>Elindultak. A leány komolyan, határozottan szegte fel a fejét és -hideg arccal ment át a télikerten. Nem nézett se jobbra, se balra -és nem fordult vissza.</p> -<p>Másnap délelőtt kocsival jött érte az ügyvéd és elvitte -Koncékhoz. Az öreg ember megsimogatta a haját; az öreg asszony -sírva fakadt, amikor meglátta.</p> -<p>– Hogy hasonlít Ágneshez, szólt reszkető hangon.</p> -<p>– Családi hasonlatosság, mondta Konc. A nagyanyjára hasonlít, az -én anyámra.</p> -<p>Neki is könnyek csillogtak a szemében. Nagyon szép, nagyon nemes -és nagyon megható dolog volt az Ibolya bevonulása a családba.</p> -<p>– Ágnesnek fogunk nevezni, mondták neki és Ibolya is meghatva -bólintott a fejével.</p> -<p>Bevezették a szobájába, egy puha, selymes, bársonyos, illatos -lányszobába. A lakáson végig kellett menni és kilenc nagy szoba -következett egymás után. Délben inas szolgált fel és délután kocsin -indultak el különböző dolgokat vásárolni.</p> -<p>Ibolyán ekkorra már különböző változások történtek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>A haját simára kellett fésülnie, csak egy kis szalagot kötött -bele; a kalapja kevésbbé merész formájú volt és Ibolya a puha -kocsiban, amelynek két lova simán és méltóságosan ügetett végig az -utcán, olyan volt és ugy érezte magát, mint a féltett, óvott, -dédelgetett, bársonyos uri leányok. Ibolyából Ágnes lett és az élet -szép volt.</p> -<p>Később egynémely kevésbbé kellemes részlet következett. Igy: -tanulni kellett, holott Ibolya azelőtt csak a varrás és himzés -ismereteit sajátította el. De ez is elég könnyen ment. Megbirkózott -a zongorával is és egy-két hónap mulva franciául és angolul is -kezdett már fecsegni. Édes süteményt kapott annyit, amennyit akart -– élt-halt az édességekért – és a cselédek alázatosak voltak vele -szemben: ez kibékítette mindennel. Művelt fiatal hölgy vált belőle -rövidesen és fogadott szüleinek nagy öröme telt benne.</p> -<p>Az öreg Konc egy napon megsimogatta az arcát és így szólt -hozzá:</p> -<p>– Ágnes, kis lányom, holnap elviszünk egy mulatságba.</p> -<p>Ágnes örült. Szeretett táncolni és csodaszép fehér ruhát kapott -erre az alkalomra. A mulatságot a sörgyár hivatalnokai rendezték. -Az öreg Konc ide vitte el először, mert bizonyos volt benne, hogy -itt senki sem meri éreztetni <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> vele a multját. Nem is -éreztette senki. Ágnes pompásan mulatott.</p> -<p>Nemsokára szinházba ment és egy év alig telt el, bálba is -járt.</p> -<p>– Hja, eladó lány… Istenem, bizony, az ilyent bálba kell vinni, -sóhajtott az öreg asszony és boldog volt, hogy ő bálba viszi a -lányát.</p> -<p>Ágnes besorozódott a finom, csendes, előkelő urilányok közé. -Beállott ő is – sima hajjal és fehér ruhában – a szelid -galambcsoportba, az ártatlan fehér báránykák közé, akik várják, ki -kéri őket táncra és házasságra. Soha nem éreztette vele senki, hogy -ő más mint a többi lány. Az emberek feledékenyek és a millió nagy -úr.</p> -<p>Ágnes maga sem érezte magát másnak. Az uri lányokat – akiknek a -világa olyan elzárt világ volt neki azelőtt és akikre nem tudott -másképpen gondolni, mint csodálattal vagy dühvel – éppen olyanoknak -találta, mint amilyen ő. Ami elmult, azt elfelejtette. -Elhalványodott, megfakult, elaludt minden, ami a multé volt. Új -örömei foglalkoztatták, könyveket olvasott és úgy szokott elaludni, -hogy leánylelkének az álma a regényekből szállott ki: egy hidegen -mosolygó, rettenthetetlen férfi, aki szeliden vonja őt magához… Ha -felébredt, úgy tetszett neki, hogy sohasem volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> más az -élet, mint most. Mindig kétlovas hintón ment el bevásárolni a -mamával, turkált a selymek között és inas hozott neki egy pohár -vizet.</p> -<p>A bálak, piknikek, thé dansantok, a legkülönbözőbb -táncos-alkalmak igen mulatságosak voltak és el kellett jönnie annak -a napnak, mikor Ágnes pirulva válaszolt egy fontos kérdésre.</p> -<p>– Beszéljen a mamával, – mondta ekkor szemét lesütve.</p> -<p>Ez azonban felesleges volt. Az ifjú és felfelé törekvő ügyvéd -ezt már előzőleg bölcsen elvégezte és miután megtudott mindent a -multról, amit úgy is tudott és miután a lányhoz utasították, azt -gondolta magában:</p> -<p>– Felhagyok az irodával és átveszem a sörgyárat.</p> -<p>Nem volt ugyan egészen az, aminek Ágnes leányszíve hősét -elképzelte, de csinos fiu volt és így elhatározták, hogy farsang -végén meglesz az eljegyzés. Addig hadd mulasson Ágnes.</p> -<p>Ágnes mulatott. Ott volt minden bálon és szíve szerint -kitáncolta magát. Farsang végén egy nagy bálra mentek el, egy -dísz-bálra, egy főmulatságra. Tíz grófnő volt lady patroness és egy -főhercegnő is megjelent.</p> -<p>Egyik rendező tizenegy óra tájban bemutatott Ágnesnek egy -fiatalembert, akinek a nevét nem értette és aki táncra vitte őt. -Ágnes <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> némán és finoman támaszkodott a karjára. -Hallgattak. A fiatalember azután a tánctól fáradt hangon -suttogta:</p> -<p>– Ibolya.</p> -<p>Ágnes meglepetve nézett rá. Megismerte. Dobó… Dobó Bandi. -Zavarban volt. Nem tudta, mit szóljon.</p> -<p>– Ibolya, sugta a fiú, imádásra méltó vagy. Tudod, hogy -szeretlek.</p> -<p>Ágnes fel akart háborodni. De nem tudott. A fiú magához -szorította és úgy repült vele. Jól táncol. Szemtelen. De -kedves.</p> -<p>– Ibolya, imádlak.</p> -<p>– Nem szabad így beszélni.</p> -<p>– Tudom, Ibolya, tudom. Most utoljára. Férjhez mégy. Imádlak, -Ibolya.</p> -<p>Ágnesnek tüzelt az arca. Régi emlékek parázslottak fel -benne.</p> -<p>– Bandi.</p> -<p>– Parancsolj, szívem, királynőm, Ibolyám.</p> -<p>– Fáradt vagyok.</p> -<p>– Gyere, Ibolyám, szerelmem, jöjj, istenasszony.</p> -<p>Karon fogta, átment vele a termen, a buffet-n. Itt fülkék voltak -felállítva; egy bársony karosszékbe beültette a lányt.</p> -<p>Egymásra néztek. A lány zavart volt.</p> -<p>– Tudod, Ibolya, hogy mindig imádtalak, mondta a fiú. -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>A lány egy sóhajtással hajtotta hátra a fejét.</p> -<p>– Szomjas vagyok.</p> -<p>A fiú kopogott és a pincér pezsgőt hozott.</p> -<p>– Nem, mondta a leány, nem pezsgőt.</p> -<p>– De. De igen. Most az egyszer. Utoljára. Sohse pezsgőzöl te -többé velem, Ibolya.</p> -<p>A lány gondolkozott. Nagyon szemtelen és nagyon vakmerő ez a -fiú. De nagyon kedves. A legkedvesebb emléke a multból. És most -utoljára pezsgőzik vele. Azután meg szomjas is.</p> -<p>A pohár után nyult és felhajtotta az egészet. Az ital tüze -végigfutott rajta. De még mindig szomjas volt. Még egy pohárral -ivott. Érezte, hogy ez a fejébe szállott, de kötekedő, duhaj jókedv -vett rajta erőt. Tölts még, mondta a fiúnak és az töltött. A lány -kimondhatatlanul szomjasnak érezte magát. Mintha másfél év óta -szomjaznék. És a pezsgő oly jó, hideg, tüzes, édes, csipős. Olyan -volt, mintha a Párisi Mulatóban volna, és a lábait feltette a másik -székre. Az ital elfogyott és új üveggel kellett hozatni. -Koccintottak és ittak. A leány fütyörészett és a fiú hozzáhajolt. A -buffet népesedni kezdett és a fülke elől ijedten siettek tovább a -nők, akik bepillantottak.</p> -<p>A leány ekkor homályosan, alig derengve, ködös formátlansággal -úgy érezte, hogy őt <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> várja valaki. A mama. A papa. A -vőlegénye. Várják őt valahol. Felállott.</p> -<p>– Megyek, szólt határozottan.</p> -<p>– Maradj még, könyörgött a fiú.</p> -<p>– Nem, mondta energikusan a lány, engem várnak.</p> -<p>Felkelt és komoly kötelességtudással indult a terembe. A fiú -kisérte. A teremben szólt a zene. Valami galoppot játszottak. -Valami ismerőset. De milyen ismerőset. Oh, hiszen ez a néger dal. -És amint a főhercegnő, a tíz grófnő, a mamák és a lányok -odapillantottak, Ibolya a terem közepén hátrahajtotta a fejét, -kifeszítette a derekát és karcsúan, graciózusan, csábítón és pokoli -jókedvvel járta a néger-táncot. Köröskörül egy szisszenés hangzott -fel, egy ismerős, öreges sikoltás hatolt hozzá és tíz rendező -között, akik feléje rohantak, Ibolya ott állott bámuló, kitágult -szemmel, egyedül.</p> -<p>A rendezők még nem is szólhattak, ő már tisztában volt -mindennel. Egy pillanat alatt kijózanodott és megértett mindent. -Régen nem ivott pezsgőt, becsipett tőle. Látta, hogy a társa, a -gyáva elmaradt tőle és mély megvetést érzett az egész sziszegő -társaság iránt. Egy pillanat alatt megmérte: mit veszít el. -Megtarthatná, talán megtarthatná, ha sírna és megalázkodnék. De -minek? Kell ez neki? <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>Még mindig érezte a vérében a pezsgő forró erejét és -képtelennek, ostobának, elveszettnek érezte elmult másfél -esztendejét. Hát mulatott ő? Hát volt neki élvezete? Gágogott, mint -ezek a többi lányok. Hát kell ez neki? Ibolya ő, nem Ágnes.</p> -<p>A rendezők még nem is szólhattak. Ibolya felemelte a kezét és -feléjük legyintett.</p> -<p>– Pukkadjatok meg – mondta teljes nyugalommal.</p> -<p>Sarkon fordult. Kiment. Vette a köpönyegét. Az utcán volt. -Megállott egy percre és határozott léptekkel indult a télikert -felé.</p> -<div class="figcenter" style="width: 76px;"><img src= -"images/i018.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i019.png" alt="" title="" />A gyermek.</h2> -</div> -<p>– Sikkasztottam, – mondta a férfi.</p> -<p>Az asszony arca halálsápadt lett.</p> -<p>– Még négy-öt napom van. Szökni fogok.</p> -<p>Az asszony nem szólt. Bosszusan mondta a férfi:</p> -<p>– Mit nézel úgy? Hát kártyáztam, szeretőm volt. No!</p> -<p>Az asszony halkan mondta:</p> -<p>– Lehetne talán segíteni… Apa…</p> -<p>– Nem lehet. Százezernél több. Összeszedem, amit lehet. Az éjjel -megyek. Hamburgba… Amerikába…</p> -<p>– Én veled megyek.</p> -<p>A férfi arcán kiragyogott az öröm.</p> -<p>– Óh te drága, te édes. Csakugyan jönnél? Hiszen én mindig csak -téged szerettelek igazában.</p> -<p>Egyszerre megnyugodott. Leült. Tervezgetett.</p> -<p>– Pénzt viszek magammal. Ott megbecsülik <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> azt, aki -ér valamit. Ha ügyes az ember és pénze is van, ott boldogul. Milyen -jó lesz, nem törődni senkivel, semmivel. Ketten élni…</p> -<p>– Hárman.</p> -<p>A férfi rábámult.</p> -<p>– Hát a kicsi? – mondta az asszony.</p> -<p>– Óh csak nem gondolod, hogy őt is elvisszük! Négyhónapos -gyereket ilyen nagy útra! Itthagyjuk a mamánál.</p> -<p>– Akkor én nem megyek, – mondta hidegen az asszony.</p> -<p>A férfi könyörgött:</p> -<p>– De édesem, drágám, szívem.</p> -<p>– Nem.</p> -<p>A férfi végre beleegyezett. Este összecsomagoltak valami ruhát, -sokat nem szabad, hogy gyanút ne keltsen, és mentek a vasuthoz. Az -asszony karján a kicsivel. Ősz volt, köd, a poronty köhögött.</p> -<p>A terembe nem mentek be, künn bujkáltak és lopva surrantak be a -kocsiba. A fülke piszkos volt, nedves a ködtől, dohányszagú, a -bőrpárnák szinte tapadtak. Emberek jöttek-mentek, beültek a -fülkébe, de a gyerek sirt és lassankint egyedül maradtak.</p> -<p>Az asszony a gyerekkel foglalkozott, a férfi bámult ki a sötétbe -és reszketett, mikor lépések hallatszottak. A vonat dübörögve fúrta -be magát a ködös éjszakába. <span class="pagenum"><a name="Page_83" -id="Page_83">-83-</a></span></p> -<p>Késő ősz volt, még nem fűtötték a kocsikat. És az éjszaka egyre -hidegebb lett. Amint a hegyek közé vágtatott be a vonat, az -ablakokra jégvirágok rakódtak. Minden nyiláson dermesztő hideg -sziszegett be, és a menekülő pár didergett. A gyerek köhögött.</p> -<p>Hajnalodott. Kétoldalt a fenyőket már hó lepte el. Dermedt -testtel, álmatlanul és sápadtan nézték egymást.</p> -<p>– A kicsinek láza van, – mondta az asszony.</p> -<p>A férfi összevonta a szemöldökét.</p> -<p>– Orvost kellene keresni, – tördelte az asszony.</p> -<p>– Ostobaság. Nincs annak a gyereknek semmi baja. Szoptasd -meg.</p> -<p>A kicsi arcán pir tüzelt. Szegény, vékony ajkai cserepesek -voltak. Nem szopott…</p> -<p>– Én orvost keresek, – zokogta az asszony.</p> -<p>A férfi durva lett. Megfogta az asszony csuklóját.</p> -<p>– Itt maradsz. Itt maradsz, vagy… El akarsz árulni? Azt akarod, -hogy nyomunkra jöjjenek?</p> -<p>– De beteg, látom, hogy beteg.</p> -<p>– Hát minek hoztad magaddal? Én nem akartam. Te akartad.</p> -<p>Az asszony ült. Könnyes szemekkel bámult a gyermekére. Fuldokló, -hosszú lélegzettel nyelte el a zokogását. <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Jött egy állomás. Ki kellett szállniok. Ettek. A férfi csak, az -asszony nézte a gyereket.</p> -<p>Azután újra a vonatba, neki a nagy útnak. A gyerek elaludt.</p> -<p>– Alszik – mondta az asszony.</p> -<p>– No látod.</p> -<p>A karjai között tartotta gyengéden, reszkető gonddal. A vonat -dühödten rohant előre, csörömpölve, zakatolva. A férfi fáradtan -hunyta le a szemeit.</p> -<p>Egy irtózatos sikoltás. A férfi felugrik. Az asszony őrjöngve -sikolt:</p> -<p>– Meghalt! Meghalt!</p> -<p>A férfi dermedten bámul. Nézi a gyermeket: meghalt. Künn mozgás -hallatszik és az agyán átvillan a rémült gondolat: ez elárulhatja -őket, ezt senkinek sem szabad megtudnia.</p> -<p>Kezével tapasztja be az asszony száját:</p> -<p>– Hallgass, hallgass!</p> -<p>Az asszony zokogva nyög. A férfi a fogát csikorgatja.</p> -<p>– Hallgass, hallgass!</p> -<p>A folyosón mozgás támad. A férfi kimegy.</p> -<p>– Semmi sem történt – szól – egy szegény, beteg, hiszteriás -asszony…</p> -<p>Bejön. – Az asszony fuldokolva zokog.</p> -<p>– Fogsz hallgatni! – rivall rá. – Meg vagy őrülve? Minek hoztad -el azt a kölyköt? <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>Az asszony kínzottan nyög. Dermedten szorítja magához a -gyermeket.</p> -<p>A férfi parancsol:</p> -<p>– Nem szabad senkinek megtudnia, hogy meghalt. El kellene -temetni, vizsgálat volna, rendőrség, útlevél, – a végén elfognának. -Úgy kell vinned, mint eddig.</p> -<p>Az asszony félőrülten néz rá. Csendesen zokog és mereven -szorítja magához a gyermeket. Dél. Utasok jönnek-mennek. A férfi -halkan parancsol.</p> -<p>– Takard be az arcát és foglalkozz vele úgy, mintha élne.</p> -<p>Az asszonynak már kiszáradt a szeme és zavaros fény lobog benne. -Engedelmeskedik. Szól a kicsihez, gügyög neki, aztán kibontja -mellén a ruháját és elfordul.</p> -<p>A férfi gyanakodva nézi…</p> -<p>A vonat egyre rohan, vágtat, dübörög… Alkonyodik. Meggyujtják a -lámpákat. Jön az éjjel, feketén és végtelenül… Sohasem lesz már -hajnal?!</p> -<p>Végre! Hamburg!</p> -<p>– A gyerekkel nem szabad kiszállnunk – mondja a férfi. – El kell -rejtenünk.</p> -<p>Az asszony hallgat.</p> -<p>– A kofferbe.</p> -<p>Az asszony egy kézmozdulattal tud csak tiltakozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span></p> -<p>– Kell! – mondja a férfi.</p> -<p>A koffert kinyitja, rakosgat benne. A vonat rohanása lassul, -mindjárt megáll. Az utasok a folyosóra tódulnak. A férfi a gyermek -után nyul. Az asszony görcsösen kapaszkodik belé.</p> -<p>– Te! – mondja a férfi és felemeli az öklét. Az asszony -félholtan dől hátra, a kezei ólmosan hullanak le. A vonat megáll. A -férfi megkapja a gyermeket, a zár csattan egyet, a hordárok -berohannak és egyik viszi már a koffert.</p> -<p>Az asszony a kezét nyújtja utána. A férfi megfogja a kinyújtott -kezet és vonszolja magával az asszonyt.</p> -<p>Kocsiba ülnek.</p> -<p>– A koffer… – suttogja az asszony.</p> -<p>– Jó helyen van, – mondja a férfi.</p> -<p>A kocsi szalad velük a tenger felé. Csónakba ülnek. Hajóra -szállnak. Bemennek a kabinjukba.</p> -<p>– A koffer… – sugja az asszony.</p> -<p>– Mindjárt hozzák.</p> -<p>Hozzák. Az asszony leesik mellé a földre.</p> -<p>– A kulcsát!</p> -<p>– Nem. Valaki be talál nyitni és észreveszi.</p> -<p>– Csak egy percre… Hadd lássam.</p> -<p>– Nem. Majd éjjel.</p> -<p>Kimegy. A hajót nézi, a berendezést, hol van elhagyott rész, -milyen magas a korlát. Az <span class="pagenum"><a name="Page_87" -id="Page_87">-87-</a></span> asszony benn fekszik a földön és öleli -a koffert.</p> -<p>A hajó elindul. Hangos kiáltozás, csörömpölés, nyikorgás. A -férfi a fedélzeten áll és nézi a partot. Bemegy a kabinba.</p> -<p>– Gyere ebédelni.</p> -<p>– A kulcsot, – nyöszörgi az asszony.</p> -<p>– Nem, – mondja a férfi és egyedül megy ebédelni.</p> -<p>Az órák telnek. Az asszony fekszik a földön és öleli a koffert. -A férfi a fedélzeten jár-kel.</p> -<p>Este. A szalon lassan kiürül, az utasok lefekszenek, a fedélzet -sötét.</p> -<p>Kilenc óra.</p> -<p>Tíz…</p> -<p>Tizenegy…</p> -<p>A férfi lemegy az asszonyhoz.</p> -<p>– Kelj fel. Eltemetjük.</p> -<p>Az asszony értelmetlenül bámul rá.</p> -<p>– A tengerbe, – mondja a férfi. – Kinéztem, hol dobhatjuk be -észrevétlenül.</p> -<p>A koffert kinyitja. Halomra gyürve ingek, ruhák és a -gyermek.</p> -<p>Az asszony újra zokog. Magához szorítja a testet.</p> -<p>– Siessünk – mondja a férfi.</p> -<p>Az asszony nem mozdul.</p> -<p>– Ej, hát te itt maradsz. Majd én magam…</p> -<p>– Nem, nem! – könyörög az asszony. <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Felkel. Ingadozva botorkál a lépcsőn. A fedélzeten vannak. -Teljes sötétség. A férfi fogja a kezét. Ő vonszolja magát utána, -görcsösen szorítva a gyereket.</p> -<p>A korláthoz értek. A férfi suttog:</p> -<p>– Itt vagyunk.</p> -<p>A gőzgép kattogása hallatszik és a víz suhogása, amint a csavar -szeli. Az asszony térdre esik.</p> -<p>– Ne, ne… – tördeli őrült félelemmel.</p> -<p>A férfi dühbe jő.</p> -<p>– Azt akarod, hogy rajtakapjanak bennünket?</p> -<p>A gyermek után nyul. Az asszony karjai, mintha vaskapcsok -lennének, úgy zárják körül a kicsit.</p> -<p>A férfi durva erővel rántja szét az asszony karjait, megfogja a -gyermeket, áthajol a korláton és beleejti a tengerbe. Egy -csobbanás. Az asszony végigzuhan a fedélzeten, a férfi pedig -megkönnyebbülten sóhajt egyet.</p> -<div class="figcenter" style="width: 69px;"><img src= -"images/i020.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i021.png" alt="" title="" />Mámor.</h2> -</div> -<p>Lassan haladtak lefelé egy hegyi úton. Mögöttük volt a cifra -nyaraló-telep, előttük, jó messze még a Bárczy-villa.</p> -<p>– Azt hittem, szólt a lány, nem is jön el.</p> -<p>– Eljönni könnyű volt, mondotta Olt. De itt maradni nehéz -lesz.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Utálom ezeket a nyaraló-telepeket. A hotel kellemetlen, -hangos, lármás, tolakodó és parvenu-módra követelő.</p> -<p>A lány elgondolkozott. A villában volt egy csomó üres szoba, de -oda nem hivhatta meg a férfit.</p> -<p>– Tudja mit, mondta azután felvillanó szemmel, nagy igényei -vannak? Nagyon követelő?</p> -<p>– Oh, nevetett Olt, dehogy.</p> -<p>– A kertészünknek nem messze innen van egy kis háza. Tavaly, -amikor olyan nagy Tátra-járás volt, az egyik szobáját kiadta. Azt -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> kivehetné. Valami nagy pompát nem kap, de -kényelmet igen.</p> -<p>– Helyes. Kitünő. Nagyszerű.</p> -<p>Elindultak a ház felé. A villa mellett elkanyarodtak, -felkapaszkodtak a dombra és ott voltak. A kis fehér ház a -hegyoldalon volt, mögötte felfelé tört a szikla, előtte lankásan -huzódott lefelé.</p> -<p>– Pompás, mondta Olt, micsoda szikrázó napsütéseket fogok innen -festeni.</p> -<p>– Julcsa asszony – kiáltott a lány.</p> -<p>Magas, délceg, erős parasztasszony jött ki a házból. Az alkut -megkötötték. Olt egy tágas, világos, földdel tapasztott szobát -kapott.</p> -<p>– Még délután ide hozatom a holmimat, mondta.</p> -<p>Elkisérte a lányt, azután elvált tőle. Délután beköltözött uj -lakásába.</p> -<p>– Oh, mondotta magában, négyszáz lépésnyire vagyok tőle.</p> -<p>Mindkettejük szemében ez volt a legnagyobb értéke a lakásnak. -Közel akartak lenni egymáshoz, hogy minden percben láthassák -egymást, hallhassák egymás hangját. Kezdődő szerelem volt ez, -tüzesen, erősen, forrón bimbózó indulat. A lányé volt a kezdet. A -festő lusta álmodozó volt, tétlen elmélkedő, energiátlan filozófus. -A lány kezdett vele foglalkozni, belekényszerítette a lelkébe az -érdeklődést, <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> beleparancsolta az elméjébe a -rágondolást, belelopta a lelkébe barna szemeinek lágy pillantását. -Tavasszal tizszer mondta meg neki, hogy el kell jönnie a Tátrába és -a festő lustaságán úr lett ez az édes, kemény akarat. Szerette a -lányt, de ha olyan parancsoló módon nem hallotta volna, hogy el -kell jönnie, kényelme, lustasága, tétlenségének szeretete az egész -nyárra távol tartotta volna, vagy elvitte volna másfelé -valahová.</p> -<p>Most jó volt, hogy eljött. A lány közel volt, nem kellett -fáradni érte és a hangját, a pillantását, egész üde, finom és -sugárzó megjelenését szomjasan várta napról-napra és óráról-órára, -és szomjasan itta fel szépségeket kereső szemével. Szinte egész nap -együtt voltak. A festő kifeszített vászna mellett ült gyakran, -mikor a lány megjelent. Nézte a munkáját, várt, azután együtt -indultak csatangolni. Gyakran csak átkiáltott érte; és Olt néha -odaát töltötte az egész napot a Bárczy-villában. És nem kellett -udvariaskodni, nem kellett átöltözni, nem kellett puha ingét -kicserélnie egy kemény páncéllal. A lusta, forró nyár tele volt -számára édes, csendes szenzációkkal. Mint a permetező lágy nyári -eső, úgy hullottak a szivére az örömek. A tétlen, fáradság nélkül -való, lusta élet szép volt. És szép volt a lány. Barna szeme és -finom karcsusága, a hangja <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92">-92-</a></span> és a keze egyformán szép, drága és -óhajtott volt.</p> -<p>A lelkét, amelyhez most semmi más indulat hozzá sem férkőzött, -egészen betöltötte. Elalvása és ébredése is a lányé volt. Rá -gondolt, amikor elaludt és rá gondolt, amikor ébredt. Az alacsony -gerendás tetőt nézte az álomtól még részeg szemekkel és a nevét -mondta:</p> -<p>– Ilona… Ilona…</p> -<p>Az álom és az ébredés mámoros hidján is tele volt vele a szive. -A vérében tüzes indulatok keltek fel és az álom indulatkeltő -részegségében olyan forró vágyódással gondolt rá, mint ahogy lágy -álmodozása soha máskor.</p> -<p>Künn világos, napos nyári reggel volt már. Az ajtó kinyilott és -az asszony jött be, a kertész felesége. Vizet hozott, lábujjhegyen, -hogy a férfit fel ne keltse.</p> -<p>Olt félig nyitott szemmel nézett rá. Az asszony észrevette, hogy -ébren van és délceg, teli, duzzadó termetét kényeskedve riszálta -meg. Nem ment ki mindjárt; forgolódott a szobában, kacérul -tett-vett.</p> -<p>Az Olt lelke, az elméje, a vére tele volt szerelmes vágyódással. -Részeg volt az álomtól, a szemeit még fel sem nyitotta egészen. Az -asszony duzzadó, teli termetét nézte és álmos kábulatban, az álom -és az ébrenlét mámoros hidján szólt neki: <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span></p> -<p>– Julcsa asszony.</p> -<p>Az asszony mosolyogva lépett hozzá. Olt megfogta a kezét. Az -asszony engedte. Olt megölelte.</p> -<p>… A lány gondolatával aludt el, a lány gondolatával ébredt. A -piros, duzzadó formájú parasztasszony számára nem volt egy -gondolata sem. A lány finom, gyöngéd szépsége sugárzott vakító -pompával a lelkében. De a részeg ébredés kerítő mámorában magához -ölelte mindig az asszonyt. A lányra gondolt. Ez a gondolat -illatozta be az álmait, ez a gondolat tette mámorossá az ébredését. -De ott volt az asszony.</p> -<p>Nem érezte, hogy csalást követ el. A lányé volt minden gondolata -és minden perce. Amikor az ébredés mámoros ölelése következett, -akkor is a lányra gondolt. Reggelei az öntudatlanság, a mámor, az -álom képében éltek a lelkében.</p> -<p>Egy napon későn ébredt. Az órájára tekintett. Kilenc óra elmult. -Az asszony ekkor jött be hozzá.</p> -<p>Künn egy meleg leányhang csendült fel:</p> -<p>– Olt, Olt…</p> -<p>Olt érezte, hogy az arcát az ólom szürkesége lepi be. Minden -vére a szivébe futott és a dermedt rémület szinte fájt minden -tagjában.</p> -<p>A lány künn maradt. Csak a hangját hallotta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Olt, jőjjön a tóhoz. Milyen lustaság: most is aludni.</p> -<p>Nem jött be. Elment. Olt ismét tudott lélekzeni. De a szivén -dideregve reszketett át az a gondolat: hátha bejött volna. Amint -bejött már máskor, hogy egy-egy képét megnézze. Hogyan tekintett -volna rá? Mit mondott volna neki? Hogyan érttette volna meg -tudatlan lányságával, hogy egyetlen bűne van: az, hogy mámoros -lesz, ha rágondol.</p> -<p>Futva öltözött fel és sietett utána. Künn a tiszta, nyári -reggelben úgy érezte, hogy mégis bűnös. Bűnös: gyengeségében. -Bűnös: mert, nincs ereje arra, hogy mámorának ellentálljon.</p> -<p>Lelkének lágy, filozófus lustaságát eddig szerette, most -gyülölettel gondolt rá. Ezzel a lélekkel át lehet álmodni egy -életet, de kötelességet vállalni nem lehet.</p> -<p>Forró gyöngédséggel telt meg a szive a lány iránt. Most szereti. -Szeretni fogja akkor is, ha a felesége lesz. De elmult, mámoros -reggelei megérttették vele, hogy akkor is csak erősen kell akarnia -valakinek és ő megszegi azt a hűséget, amelyet pedig szive szerint -becsületesen meg akart tartani. Túlságosan hozzászoktatta vágyait, -hogy teljesüljenek, túlságosan sok féket dobott le bölcs, nagy -lustaságában magáról, semhogy egy örök kötelezettség <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> nagy -fékjét rá merné tenni indulataira. A csodálatos lány boldogtalan, -siró, elhanyagolt asszony lenne. Szerette a lányt, boldognak akarta -és most bizonyos volt benne, hogy vele és általa nem lehet. -Becsületesen belenézett a lelkébe és még szerelmét sem látta a -tilalomra erősnek.</p> -<p>És becsületesen szerette a lányt. És becsületesnek tudta magát. -És becsületes akart lenni. Nem ment a lány után a tóhoz. -Visszafordult. Csomagolt. Elutazott.</p> -<div class="figcenter" style="width: 91px;"><img src= -"images/i022.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i023.png" alt="" title="" />Én.</h2> -</div> -<p>A bécsi gyorsvonat ott állott az első sinen. Még idejében -érkeztem. Beszálltam. Elhelyeztem a kézi táskámat és abban -reménykedtem, hogy egyedül leszek és átalhatom az éjszakát. Künn -sipolás hallatszott. A vonat indul. Ekkor – az utolsó másodpercben -– egy hordár rontott be a fülkébe és elegáns kézi táskát dobott fel -a tartóba. Kinéztem az ablakon. A hordár kiugrott a kocsiból és -alázatosan integetett egy urnak, aki lassu léptekkel jött végig a -perronon. Hosszu, kockás kabát volt rajta, felgyürt gallérja -eltakarta az arcát. A hordár rámutatott a kocsira, a vonat már -megindult és a hosszukabátos ur fellépett a lépcsőre.</p> -<p>Ketten elférünk, gondoltam, és hozzáláttam, hogy a fülke egyik -oldalát lefoglaljam a magam számára. A hátam mögött nyilott az -ajtó. Kiegyenesedtem, megfordultam. Szemben állottunk. Az idegen – -a meleg kocsiban – már levetette a kabátját, kalapja a kezében -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> volt. Meghökkenve, riadtan, sápadtan -bámultam rá. Elakadt a lélekzetem, elakadt a gondolatom és a -szédülés kerülgetett. Ki ez? Ki vagyok én? Hol vagyok? Én voltam-e -az, aki az imént kihuztam a pamlagot, hogy kényelmes fekvés essék -rajta? Vagy én vagyok-e az, aki most beléptem egy fülke ajtaján és -szemben állok egy sápadt és reszkető emberrel?</p> -<p>A hosszukabátos ember nem én vagyok-e? Nem az én egyenes, kemény -metszésü orrom-e ez? Nem az én baloldalon kettéválasztott szőke -hajam-e ez? Nem az én szemem, nem az én szájam, nem az én szikár, -izmos termetem-e ez? Aki belépett mögöttem a vasuti kocsiba, nem -árnyékom-e, nem valamely csalódása az érzékeimnek, nem valamely -káprázat-e: földöntúli vagy lázszülte?… De aki velem szemben -állott, megmozdult. Sápadt volt ő is, a felindulástól vonaglott az -ajka, de erősebb volt, mint én. Megmozdult. Leült.</p> -<p>Leültem én is kimerülten. A vonat már teljes erővel robogott. -Benne voltunk az éjszakában, a dübörgésben és dideregve -tekintettünk egymásra. Ebben a percben hittem a csodákat, minden -földöntúli hatalmakat. Boszorkányokat, elátkozott lelkeket, amelyek -fekete kutyák képében bolyonganak a világon. Reszketett a lelkem ez -előtt a gondolat előtt: mi fog most történni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>A <i>másik</i> megmozdult. Idegesen fészkelődött egy kicsit, a -homlokán egy kemény elhatározás ránca huzódott lefelé, és -megszólalt:</p> -<p>– <i>Sir</i>, – mondta angolul – bocsássa meg azt a merészséget, -hogy ismeretlenül önhöz fordulok… Én lord Torcy Henry vagyok.</p> -<p>A rekedtes hangja is olyan volt, mint az enyém. De a kábulatnak -vége volt. A csodákban és a babonákban nem hittem már. Egy ritka, -bámulatos, szenzációs hasonlatosság az egész. Ez az ember sem a -földöntúlról nem jött, sem az árnyékom, hanem egy feszes angol, aki -nagy lelki küzdelem után elhatározta, hogy bemutatkozik.</p> -<p>– Én pedig – válaszoltam neki – dr. Vas János vagyok és -természetesnek találom, hogy mi egy pár szót váltunk. Furcsa lett -volna hallgatva bámulnunk egymást az egész éjszaka.</p> -<p>Erre elmosolyodott. A mosolygását kedvesnek és ismerősnek -találtam. A következő másodpercben rájöttem, hogy ez az én -mosolygásom.</p> -<p>De most már szaporán beszéltünk. Én kissé küzdöttem az angollal, -de a lord egészen belemelegedett a beszélgetésbe és gyorsan, -vidáman, kedvesen fecsegett. Csodálatos, ismételte folyton, -csodálatos ez a hasonlatosság. Még a ruhánk is egyforma. -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Az nem csodálatos, válaszoltam neki. Mielőtt elindultam – -utazni akarok hat hónapig – azt mondtam a szabómnak, csináljon -nekem egy angolos utazóruhát. Elém tett egy londoni divatlapot, -abból választottam ki a formát és a szövetet.</p> -<p>– De a gallérja is, a nyakkendője is.</p> -<p>– Ez csak annyit jelent, hogy önök uniformisba bujtatták az -emberiséget.</p> -<p>Megint nevetett.</p> -<p>– Bécsben vár rám – mondta – az anyám és a menyasszonyom. -Olaszországba indulunk. De én előbb látni akartam Budapestet. -Reggel várnak. Össze fogják önt téveszteni velem.</p> -<p>– Anya és menyasszony: nem fognak tévedni.</p> -<p>– Tévedhetnek, válaszolt hevesen a lord. Az ön orra, szeme, -szája, homloka, haja, mind az enyém. Még a termete is. Hány -éves?</p> -<p>– Huszonhét.</p> -<p>– Én is.</p> -<p>Elgondolkozva nézett rám és töprengve rázta a fejét.</p> -<p>– Uram, azt mondják, hogy én minden vonásomban hasonlítok -nagyatyámra, Broke Tamásra, a gibraltari győzőre. Nem angol eredetű -az ön családja? Vagy nem éltek valaha Angolországban? <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Nem, válaszoltam. Az én apám és a nagyapám és a dédapám -földmivelő parasztok, akik a megyéjük határán túl nem jártak. Az én -anyám szegény asszony, aki a Tisza-parti falujából soha ki nem -mozdult. Talán ötszáz év óta én vagyok az első a fajtánkból, aki -kimozdul ebből az országból.</p> -<p>Mulatságos kétségbeeséssel rázta a fejét. Érthetetlen, -érthetetlen.</p> -<p>Beszélgettünk még egy ideig, azután elbucsuzott tőlem. -Hálófülkét vett – mondta – és most már kezd álmosodni. Kezet -szoritottunk. Elment. Lefeküdtem én is. De aludni nem tudtam. Az én -bámulatom már régen eltünt. A helyét most már egészen elfoglalta -egy különös, nagy levertség. Minden rajongás, amelylyel valaha -angolokra, Angolországra, angol életre, angol izlésre és angol -büszkeségre gondoltam, most irigységgé változott. Miért ő és miért -nem én? Miért lord ő, miért nagy ur, miért járja a világot uri -hódítóként, miért őt várja Bécsben a menyasszonya és miért nem -engem? Én vonásról vonásra ő vagyok és ő izről-izre én? Miért -vagyok hát én szegény ország fia, aki keserves fáradsággal -dolgozott az ügyvédi diplomájáért, aki összekuporgatta az utazásra -való pénzt és kikönyörögte az első osztályú szabadjegyet, akit egy -piszkos küzködéssel teljes élet vár, és miért királya az életnek ő? -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Keserű lélekkel próbáltam aludni. Előbb hánykolódtam még egy óra -hosszat, de azután – a vonat dübörgése egyhangú csattanásokban és -zökkenésekben ért a fülemhez – a zaj egyre halkult és közeledett -hozzám az álom. A csendből egyszerre kidörrent egy pokoli -csattanás. Ezt ujabb dörej követte, azután sziszegő, zúgó, csikorgó -roppanások zaja tört be hozzám. A kocsi megrándult. Egy ujabb -rántás szinte szétrepesztette eresztékeiben. Ujra jött egy -rázkódás, én kábult fekvésemből nekirepültem a falnak, a fejem -belevágódott a vastartóba és elvesztettem az eszméletemet.</p> -<p>… A kora tavaszi reggel csipős levegője téritett eszméletre. Egy -mentőágyon feküdtem. Körülöttem élénk sürgés-forgás volt. -Megpróbáltam felkönyökölni. Egy fehérkötényes úr sietett -hozzám:</p> -<p>– Csak nyugalom. Nem lesz semmi baj.</p> -<p>– Mi történt? – kérdeztem tőle.</p> -<p>– A bécsi gyorsvonat összeütközött egy tehervonattal. Ön egy hét -mulva elfelejti az egészet. A fejére kapott egy nagy ütést, -bekötöttük úgy ahogy; nem lesz semmi baj. De amott nagy szükség van -ránk.</p> -<p>Elsietett. Körülnéztem. A fejemen formátlan nagy kötés volt és -minden mozdulat fájdalmat okozott. Az orvos már ott volt a szomszéd -ágynál, ahol operációt végeztek. Ezt nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> tudtam -nézni. Valami vasuti embernek szóltam: vigyenek odébb. Elvittek jó -messzire, a langyos reggeli napra. Jobban éreztem magamat egy -kicsit. Pénzt adtam az emberemnek és elmondattam: mi történt. -Közönséges vasuti katasztrófa: hibás váltóállítás; az utolsó -percben vették észre; a lokomotiv, a hálókocsi, az első két kocsi -teljesen összetörött; husz halott; egy tömeg sebesült; egy óra óta -itt van a bécsi segélyvonat és aki él, egy óra mulva utazhatik -tovább.</p> -<p>Cigarettát kértem. Néztem bele a reggeli napsugárba és fáradt -bámulattal kérdeztem: hogyan menekültem én meg. Gyengébb voltam -még, semhogy örülni tudtam volna neki és az egyetlen érzés, amely a -világhoz füzött, az az öröm volt, hogy a cigarettám jó.</p> -<p>Még amikor a bécsi vonat indult, akkor is kábult voltam, fáradt -és összezuzott. Minden porczikám sajgott, fájt, égett. Betettek a -kocsiba és félig eszméletlenül hajtottam hátra a fejemet. A -kocsiban csupa menekült volt, egy riadt, fáradt, agyonhajszolt -nyáj. Robogó kórház a vonat.</p> -<p>Nem volt egyetlen teljes és határozott gondolatom sem. Ötletek, -gondolat-szilánkok röpködtek az elmémben: szándékok rongyai és -elhatározások törmelékei. A vonat szabadon vágtatott át a napfényes -tájon. Mindjárt jön Bécs. <span class="pagenum"><a name="Page_103" -id="Page_103">-103-</a></span></p> -<p>A vonat megállott. Fojtott moraj fogadta. A perronon óriási -tömeg állott: ezek mind keresnek valakit.</p> -<p>Szédülve léptem ki: bele kellett kapaszkodnom a feljáró -korlátjába. Kábultan állottam. A zavaros zajból ekkor egy sikoltás -válik ki, a tömegen egy karcsu alak töri át magát, két leánykar -fonja át a nyakamat és az arcomra, a homlokomra záporként hull a -zokogó, ujjongó csók.</p> -<p>Fáradt, halott tagjaimon egyszerre élő forróság futott végig. -Megdobbant a szivem és a nagy izgalom megremegtette minden fáradt -tagomat. Felkaptam a fejemet és semmi fájdalmat nem éreztem.</p> -<p>… A hálókocsiban mindenki meghalt. Akkor meghalt az én utitársam -is. Meghalt és én vagyok ő, ha akarom. Vass vagy Torcy: tőlem -függ.</p> -<p>A szivem izgatott verése fájdalmassá lett, a fejemben zsibongva -zúgott a vér. Mi fog történni, istenem, mi fog történni?… Ránéztem -a lányra. A testemen forróság futott át újra. Ismét erős voltam. -Csodaszép volt a barnahajú, kékszemű angol lány. Nem tudtam -szólni.</p> -<p>A leány hátrafordult. A tömegből egy őszhajú asszony vált ki. -Messziről kitárta felém a karjait. <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p> -<p>Most dől el minden. Most fordul minden: leszek-e nyomorgó, -küzködő kis fiskális, vagy királya az életnek. Vár a vagyon, a -rang, a hatalom, a kékszemű leány. Nem is szabad talán ezeket, -kettőjüket megölnöm az igazsággal. A hazugság: boldogság nekik és -boldogság nekem. Lord Torcy: fel a csillagok felé.</p> -<p>Behunytam a szemeimet. Az öreg asszony puha kezét éreztem az -arcomon és a zokogó hangját hallottam:</p> -<p>– Fiam, fiam!</p> -<p>Hideg verejték ütött ki a homlokomon. Enyém a világ; de kinek -mondja az én anyám azt, hogy <i>fiam</i>. Puha, fehér kéz simogat, -de engem egy ráncos, öreg kéz simogatott. Ez egy idegen uri dáma, -az én édes anyám egy öreg parasztasszony. Átfutott a plebejus gőg. -Minden szeretetem ujjongva repült a Tisza partjára egy öreg -parasztasszonyhoz. Felemeltem a fejemet és halkan, csendesen, -részvéttel, de a lelkemben gőgös, nagy büszkeséggel mondtam:</p> -<p>– Mylady, én nem vagyok az ön fia…</p> -<div class="figcenter" style="width: 58px;"><img src= -"images/i024.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i025.png" alt="" title="" />A görög -katona.</h2> -</div> -<p>Klonárion, hívlak! Klonárion, aranyos szandálod, könnyű lábad -nyomát régen besöpörte az ezredévek homokja.</p> -<p>De hívásomra, Klonárion, éppen úgy megjelensz, mint azon a -ragyogó nyári napon Pompéji kapujánál. Tömött hajad fekete, mint a -ciprusok árnyéka, és mély szemed olyan tündöklő, mint maga a nap a -görög szigetek felett. – Azon a ragyogó nyári napon Pompéji -kapujában így szólt hozzánk a vezető:</p> -<p>– Ezen a helyen az első ásatások idején a láva és a hamú mély -rétege alatt csodálatos épségben egy katona holttestét találták. Ez -a katona a kötelességteljesítés ragyogó példaképe. Mikor mindenki -menekült a tűzzel elárasztott városból, ő kitartott őrhelyén. Az -ifjabb Plinius beszéli, hogy a menekülők odakiáltottak neki, -meneküljön ő is, mert elpusztul. Ő azonban nekidőlt a kapunak és -ott maradt azon a helyen, ahová a parancsszó állította. Ott maradt -és meghalt. <span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>… A németek és az angolok komolyan bólintgattak. Igen, igen, az -ifjabb Plinius is írja. Én nem tudom, írja-e az ifjabb Plinius, nem -bólinthattam, hogy igazat mond a fecsegő, hazug vezető. Szemem -előtt azonban megrezzent a fénnyel telt nyári levegő, megrezzent, -csillogott, vakított és formát öltött. Ott állottál előttem, -Klonárion. Arannyal hímzett, redős fehér ruhád lágyan omlott le -karcsú termetedről és csodálatos ajakad körül titkos, könnyű mosoly -bujkált, amint ránéztél a németekre és az angolokra.</p> -<p>Csodáltalak, Klonárion, szemedbe néztem és világos volt előttem, -hogy a vezető, a németek, az ifjabb Plinius mind-mind együgyüek és -bambák. Nem úgy halt meg az a katona, úgy-e Klonárion? – Mi tudjuk, -hogyan.</p> -<p class="center">*</p> -<p>A pompeji kikötőhöz vezető hosszú kőút néptelen volt. Az -alkonyodó nap pirosra festette a tengert és a kikötő zaja -lassanként egészen elhallgatott. A tengerparton egy szálas katona -bámult bele a langyos nap piros sugárözönébe és vágyódva pillantott -végig a tengeren. Rövid kardja, tarajos sisakja azt mutatták, hogy -az afrikai légióból való. De szabályos metszésű arca, világos színe -rómaira vagy <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> görögre vallott. Egy ideig vágyódva -bámult még a tengerre, azután megfordult és a város felé -tartott.</p> -<p>Messze tőle, a kőút másik végén egy női alak tünt fel. A katona -lassan haladt előre és figyelemmel nézte a sietve közeledő -asszonyt. Hová siet vajjon ilyenkor? A nap egészen belemerült már a -tengerbe és lassanként sötét lett.</p> -<p>A közeledő nő fehér alakja a babérliget mellett látszott. A -katona ekkor egy ijedt sikoltást hallott és a nő eltünt szemei -elől. Az első sikoltást egy második követte és a katona rohanva -szaladt előre. Ott volt a ligetnél, ahol utoljára látta az asszony -fehér alakját. Kutatva nézett körül.</p> -<p>A liget szélső fái alatt egy hajlott alak egyenesedett ki. A -katona közelebb lépett. A csillagos este világosságában egy férfit -látott, piszkos és gyanus alakot, amilyenek a kikötő körül szoktak -csavarogni és fosztogatni. Egy ugrással ott termett. A földön -feküdt az asszony mozdulatlanul; a jobb karjáról már lecsavarta a -fosztogató a széles aranykigyót, amelyet díszül hordott.</p> -<p>Most ott volt a katona. A fosztogató lehajtott fejjel ugrott -neki. A katona ököllel ütött rá a kézre, amely tőrrel sújtott -feléje, de érezte, hogy a mellén megvérezte a bandita. <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> A -kardjához kapott. A széles, rövid kard megsuhant a levegőben. A -bandita újra döfött, de mielőtt tőre testet ért volna, a nehéz kard -súlyosan zuhant le fejére. Az éles érc csattanva szelte ketté a -fejet. Az ember megingott és odadőlt a katona lábához. Kettérepedt -fejéből ömlött a vér.</p> -<p>A katona megvetéssel és gőggel pillantott végig rajta és -odalépett a nőhöz. Megnézte, nem halt-e meg. Amint hozzáért, a nő -felnyitotta a szemét. Komoly, sötét pillantással tekintett a -katonára és öröm gyulladt ki a szemében, mikor a rabló véres -holttestét látta. Felkönyökölt.</p> -<p>– Nem sebesített meg? – kérdezte a katona.</p> -<p>– Nem – válaszolt a nő. – A torkomat ragadta meg és én -elájultam.</p> -<p>A katona komolyan intett:</p> -<p>– Megérdemelted. Hogyan lehettél olyan könnyelmű, hogy -alkonyatkor a kapukon kívül jársz. A kikötő felé! Arany -karkigyókkal.</p> -<p>A nő nem válaszolt. Nyugodt pillantással nézte a férfit. A -katona az asszony ruháját vizsgálta és gyanakodva mondta:</p> -<p>– Asszonynak látszol, előkelőnek. Mit kerestél ilyenkor a -kapukon kívül?</p> -<p>Az asszony zavartan rendezgette arannyal hímzett ruhája redőit. -Egyszerre felkapta a fejét és szemébe nézett a férfinak. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Görög vagy ugy-e? – mondta neki. – Hiába van rajtad a légiók -ruhája. A kiejtéseden érzem, hogy görög vagy.</p> -<p>– Az vagyok, – válaszolt a katona.</p> -<p>– Én is görög vagyok, ujjongott az asszony. Én is. Klonárion -volt otthon a nevem. Tizenkét éves koromban elhoztak Rómába. Akkor -szegény voltam, de hat év mulva, mikor sáfránnal festettem meg a -hajamat, Rómában mind vörösre festették hajukat az asszonyok.</p> -<p>– Asszony vagy? – kérdezte a katona.</p> -<p>– Az vagyok, – válaszolt a nő – de nem szabad faggatnod. Most -már visszamegyek a városba. A kapuig elkisérhetsz. Az aranykigyómat -emlékül hagyom neked.</p> -<p>A katona engedelmeskedett. A kapunál elváltak.</p> -<p>– Nem szabad együtt bemennünk, – mondta az asszony, és a katona -künn maradt.</p> -<p>Gondolkozva várt és egyszerre csak új erővel ébredt fel benne a -vágy a görög szigetek után. Sóhajtva tekintett a távoli tenger -felé, amelyen hazájába indulnak a hajók és szomoruan ment a -városba.</p> -<p>Az asszonyról ezt mondta magában:</p> -<p>– Találkozóra ment valahova. – És nem akart többé rágondolni. -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span></p> -<p>De aznap Klonárionnal álmodott. Látta őt sáfránszínű hajjal; egy -aranykigyót nyujtott ekkor feléje és mosolygott. Azután látta -fekete hajával. Komolyan pillantott a szemébe és a szeme olyan -ragyogó volt, mint a nap a görög szigetek felett és oly mély, mint -a tenger a görög szigetek körül.</p> -<p>Másnap nyugtalanul kelt fel és az utcákat járta, hátha -találkozhatnék vele. Kérdezősködni róla rútnak tartotta. Ez olyan -volt, mintha bimbózó szerelméhez durva ujjal nyult volna -valaki.</p> -<p>Járta hát a tereket és az utcákat, nézte a gyaloghintókat és -bepillantott a kertekbe, hátha láthatná valahol. A várost nem -ismerte, mivel nem régen került ide Afrikából, hát tervtelenül -kószán járt-kelt az utcákon és a Forum triangulare házaiba is -bepillantott, ahol pedig templomok és hivatalok voltak csak.</p> -<p>Szerelme nagyra nőtt már. Kimondhatatlanul epedt az asszony -látása után és egész napját azzal töltötte el, hogy édes nevét -mondta magában: Klonárion, Klonárion.</p> -<p>Egy napon végre meglátta. Gyaloghintóból szállott ki egy díszes -ház előtt. A hintóvivők elvonultak és a görög katona szorongó -szívvel járt fel-alá a palota előtt. A falak márvánnyal voltak -borítva, festésük fekete, vörös és viola volt, elől görög módra -oszlopok <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> álltak, az ajtón pedig be lehetett -látni a díszes téres atriumba. Itt nagy úr lakik.</p> -<p>A katona mégsem birt ellentállni. Felment a márványlépcsőkön. Az -atriumban senki sem volt. Tovább ment. Három szobán haladt át, -félrehajtott egy függönyt és szemben találta magát az -asszonnyal.</p> -<p>– Klonárion, szólt hozzá reszketve, a halhatatlan istenek -adjanak neked örök ifjúságot.</p> -<p>Az asszony elpirult.</p> -<p>– Látott valaki bejönni? – kérdezte a katonától.</p> -<p>– Azt hiszem, senki.</p> -<p>– Tudod, hogy hol vagy? – kérdezte az asszony. – A Numa -Pompilius házában.</p> -<p>A katona elsápadt. Numa Pompilius a császár rokona, ezt ő is -tudta.</p> -<p>– A felesége vagy? – kérdezte az asszonytól.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Akkor hát – mondta a katona – legfeljebb meg fogok halni. Nem -nagy ár ez, Klonárion, azért, hogy láthattalak.</p> -<p>Az asszony gondolkozva tekintett a katona nemes vonású -arcába.</p> -<p>– Tulajdonképpen vártalak, – mondotta mélázva neki. Most sietve -el kell menned, de találkozni akarok veled. <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> -<p>A katona szemében föllángolt az öröm.</p> -<p>– Hol, Klonárion? Mikor?</p> -<p>– Az uram – mondta az asszony – minden hét első napján a -szőlőkertünkben lakomát ad barátainak. Holnapután alkonyatkor hát -szabad leszek. Várj rám a nolai kapunál és kövess, ha kimentem a -kapun. Ne csatlakozz hozzám, de jőjj be abba a házba, ahová -bemegyek. Most távozz.</p> -<p>A katona elment. Szívében tombolt az öröm és a mámor. Klonárion, -Klonárion! Mint a muzsika, mint a hárfa pengése, mint a citera -zengése, úgy hangzott a szívében ez az édes név. Klonárion, -Klonárion! A halhatatlan istenek, akikben én hiszek – mondta – -árasszák rád minden áldásukat.</p> -<p>Mámorosan járt a görög katona és a görög szigeteket se kivánta -már. Avagy a görög szigetek minden fénye nem halvány-e Klonárion -mosolya mellett, minden édességük felér-e Klonárion egyetlen -csókjával.</p> -<p>Két napot kellett várnia. Az első napon megmozdult a föld. A -katona mosolygott a földrengésen. Van-e, ami őt megijeszthetné, -mikor Klonáriont látja egy nap mulva? A második napon újra -dübörgött a föld és a városból sokan menekültek. A görög katona -Klonárionra gondolt és az asszony úgy állott előtte, mint maga a -fényességes Aphrodite. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Végre jött a találkozás napja. Délben ott volt már a nolai -kapunál a görög katona. Vele átellenben a Vezuv ormain füstfelhő -gomolygott és a füstöt láng festette meg. A föld újra dübörgött és -villámok cikkáztak a hegy orma felett. A görög katona mosolygott -ezen. Hiszen ő Klonáriont várja.</p> -<p>Sokáig lesz még alkonyat. Türelmetlenül járkált. De az alkonyat -egyszerre itt volt. A hegy megmozdult, a föld megingott, a sziklák -megrepedeztek. A hegyből zúgva, áradva, dübörögve tört kifelé a -tűz. A csillogó Pompejire sötétség borult. Füst és hamú szállt le a -földre, égető, forró, perzselő hamú. A föld nyögve hajlongott, újra -megdördült a hegy és ormából újra tűzoszlop lökődött az ég -felé.</p> -<p>A városból mindenki menekült. A kapukon rémült embercsoportok -törtettek a kikötő felé és a hajók egymásután indultak a tengerre. -A síró, kétségbeesett, ordító áradat egyre dőlt ki a kapun. A -katona nézte. Fejükre lassan szállt le a forró, fojtó hamú. Valaki -odakiáltott neki:</p> -<p>– Miért nem futsz? Siess menekülni.</p> -<p>A katona rázta a fejét. Ezek nem tudhatják, hogy ő Klonáriont -várja alkonyatkor. Előtte még mindig rohantak el az emberek. Azután -megszünt a rohanás. Ő nekivetette hátát a falnak és Klonárionra -gondolt. Látta a <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> haját, szemét, a termetét. A forró hamú -mind gyilkosabb tömegekben hullott alá, a hegy újra megdördült, -vakítva, zúgva, sziszegve ontotta a lángoló lávát, a hamú lassan -eltemette a katonát, a láva süvöltve áradt fölé és nemsokára -hatméteres takaró alatt pihent a görög katona.</p> -<p>Klonárion ekkor már biztosságban volt. Az első napon menekült -már és mikor Pompejit eltemette a láva, vidám társaságban, számoszi -borral nedvesítette meg csodálatos ajkait és nem is gondolt rá, -hogy várja valaki a nolai kapuban.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Úgy-e, így történt, Klonárion? A görög katona ott várt rád -kétezer évig a nolai kapuban. A halhatatlan istenek adjanak neked -örök ifjúságot és örök szépséget, Klonárion, neked és -testvéreidnek. Testvéreid, Klonárion, ma is elfelejtik, hogy várja -őket valaki a nolai kapuban és ciprusi borral nedvesítik meg az -ajkukat, míg a nolai kapuban hull a láva és a forró hamú.</p> -<div class="figcenter" style="width: 61px;"><img src= -"images/i026.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i027.png" alt="" title="" />Nem kell.</h2> -</div> -<p>Tárczy bevégezte a felolvasását. Tapsoltak. Az író meghajolt egy -párszor, azután lement a pódiumról; később keresett egy helyet és -udvariasan hallgatta az angol hegedüst és a francia énekesnőt, aki -még utána következett. A koncert végével a nagyteremben táncra -készültek. Tárczy elment az olvasóterembe, kiválasztott egy puha -karosszéket és csendesen szivarozott. Nemsokára egy zömök, kövéres -úr kereste fel. Ez Veszprémi volt, a nagykereskedő. Kezet -fogtak.</p> -<p>– Azért jöttem, – mondta Veszprémi – hogy gyere már egyszer -megint hozzánk ebédre.</p> -<p>– Köszönöm. Örömmel.</p> -<p>– Örömmel? Igazán?</p> -<p>– Hogyne, legkedvesebb kalmárja a világnak. Az ember olyan -ritkán talál valakit, aki szereti a jó könyvet és a jó képet… És -aki érti is. És akinek jó konyhája is van. Persze, hogy örömmel. -Mikor menjek?</p> -<p>– Holnap, ha akarod.</p> -<p>– Jó. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span></p> -<p>Veszprémi elégedetten intett vagy háromszor a fejével, azután -mosolyogva mondta:</p> -<p>– Hanem, ha szivesen jösz, akkor most keresd fel a feleségemet. -Haragszik, hogy feléje se nézel.</p> -<p>Tárczy meghökkent.</p> -<p>– Ohó, – gondolta magában – hát az egész meghivás az asszonytól -ered?</p> -<p>Azután mentegette magát:</p> -<p>– Nem tudtam, hogy itt vagytok. Merre van a nagyságos -asszony?</p> -<p>– Fenn van a teremben.</p> -<p>Tárczy elindult. A teremben már táncoltak. Végigment a táncolók -között és a terem végén találkozott az asszonnyal.</p> -<p>– No, csakhogy rászánta magát, hogy felém néz, – mondta durcásan -az asszony. Erőszakkal kell idehozni.</p> -<p>– Nem tudtam, hogy itt van. Bocsásson meg.</p> -<p>– Jó. Megbocsátok.</p> -<p>Leültek. Hallgattak. Az asszony várakozva nézett a férfira.</p> -<p>– Nem táncol? – kérdezte végre Tárczy.</p> -<p>– El akar küldeni? Máris sokallja a társaságomat?</p> -<p>– Isten mentsen. Boldog vagyok, hogy együtt lehetek magával.</p> -<p>– Boldog? Komolyan?</p> -<p>Tárczy ránézett. Az asszony egészen csinos volt. Válla és nyaka -puhán fehérlett a kivágott <span class="pagenum"><a name="Page_117" -id="Page_117">-117-</a></span> ruhában és harminckét éve csak egy -finom, pikáns, könnyű hervadtságban mutatkozott. Komolyan válaszolt -neki:</p> -<p>– Boldog vagyok.</p> -<p>– Ezt úgy mondja, mintha egy pohár vizet kérne.</p> -<p>– Pedig igazán boldog vagyok.</p> -<p>– Miért? – kérdezte logikátlanul és kihivóan az asszony.</p> -<p>Tárczy összehúzta a homlokát. Ha az asszonyok ilyen -ostobaságokat kérdeznek, akkor akarnak valamit. Mit akar ez? -Nyugodtan válaszolt neki.</p> -<p>– Mert maga szép, okos és szeretetreméltó asszony.</p> -<p>– Csak azért?</p> -<p>Tárczy ránézett. Ha azt mondom neki – gondolta – hogy csak -azért, akkor halálosan megsértem.</p> -<p>– Nemcsak azért, – válaszolta hát.</p> -<p>– Hanem?</p> -<p>Tárczy nem válaszolt. Ránézett. Az asszonynak csillogott a szeme -és kutatva mélyedt az övébe. Tárczy lehajtotta a fejét és -hallgatott.</p> -<p>– A multkor is akart mondani valamit, – sürgette a választ az -asszony.</p> -<p>Tárczy most már tisztában volt mindennel. Eszébe jutott a -multkori beszélgetésük. Akkor is vallomásokat erőszakolt ki belőle -az asszony. <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> De a döntő szóig nem jutottak el. Akkor -ugy tett, mintha ezt a döntő szót ki akarta volna mondani, de adós -maradt vele. Az asszony most számon kéri. Tárczy dühbe jött. -Szerette Veszprémit és el akarta felejteni a multkori dolgot. El is -felejtette. Az asszony makacssága bosszantotta. Egy másodpercig -mérlegelte még az ügyet.</p> -<p>– Szeretem – mondta magában – ezt a Veszprémit. Derék, okos, -becsületes ember.</p> -<p>Ránézett az asszonyra és megvolt az elhatározása. Halkan és -lassan mondta neki:</p> -<p>– A multkor… a multkor azt akartam mondani… hogy szakitok Riese -Micivel.</p> -<p>Az asszony elvörösödött az örömtől. Ő is halkan szólt:</p> -<p>– Ezt akarta mondani?</p> -<p>– Ezt.</p> -<p>Az asszony lesütötte a szemét.</p> -<p>– Én nem is értettem soha, – mondotta, hogyan választhatott ki -maga egy ilyen nőt. Egy orfeuménekesnőt. Egy műveletlen, tudatlan, -szellemtelen leányt…</p> -<p>– Nem találtam olyant, aki művelt és szellemes is lett -volna.</p> -<p>– Mért nem keresett.</p> -<p>– Azt hiszi, találtam volna?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Tárczy diadalmasan emelte fel fejét. Várj csak, – gondolta. -Naivul kérdezte: <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>– Hát maga ismeri ezeket az orfeuménekesnőket?</p> -<p>Az asszony rábámult.</p> -<p>– Ismerem-e őket? Hogy mondhat ilyent?</p> -<p>– Ha azt hiszi, hogy műveltet is találhattam volna…</p> -<p>– De nem orfeuménekesnőt. Hanem egy nőt, aki megérti. Egy -asszonyt, egy tisztességes asszonyt.</p> -<p>Tárczy mély megvetéssel mondta:</p> -<p>– Hja, egy tisztességes asszonyt?</p> -<p>Az asszony remegett a felháborodástól. Nem tudott mit mondani. -Végre reszketve tört ki:</p> -<p>– Csak nem hasonlít egy tisztességes nőt azokhoz a nőkhöz, -akiket mindenki…</p> -<p>– Isten mentsen – válaszolt Tárczy nyugodtan, én a tisztességes -nőket sokkal kevesebbre becsülöm.</p> -<p>– Kevesebbre? Hogy mondhat ilyent?</p> -<p>– Akkor becsülöm meg őket, ha sokkal kevesebbre becsülöm őket. -Kérem, ha az ember órát akar, akkor az óraárushoz megy. Ha -szerelmet akar, akkor a szerelemárushoz megy. Hiszen nekik az a -mesterségük. Azt ők jobban értik. Ők azért élnek, ők azért és arra -ápolják, dédelgetik, gondozzák magukat. A fürdőjük, a parfumjük, a -csipkéjük mind arra való. Hogy jutna erre ideje és kedve egy -tisztességes asszonynak? <span class="pagenum"><a name="Page_120" -id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Az asszony fehér volt a dühtől.</p> -<p>– De hát, mondta hebegve, az semmi, az semmi, hogy egy asszony a -szerelmének feláldozza a tisztességét? Hogy odaadja a -tisztességét?</p> -<p>– A tisztességét? De kérem, mondta Tárczy üzleti hangon, ennek -reám nézve semmiféle értéke nincs. Értékes rám nézve az ideges, -kemény, formás, szép termet, a forró ajak, a gömbölyű kar, az -acélos, karcsú láb… De a tisztesség? Mit érek én több gyermekes -családanyák tisztességével?</p> -<p>– De hát a lélek? A szellem?</p> -<p>– Ah, a lélek, a szellem… Tudja, magának, aki olyan okos -asszony, megmondhatom, nincs utálatosabb, mint egy asszony, aki -folyton a lelket, a szellemet emlegeti.</p> -<p>– De hátha egy asszonyt nem ért meg az, akihez hozzá van -láncolva?</p> -<p>– Oh, a legnevetségesebb és a leggyülöletesebb élőlény a világon -a femme incomprise. A meg nem értett asszony oda tolakodik a maga -érzelmeivel minden idegen gondolathoz, minden idegen érzéshez, -felajánlja, kinálja a szimpatiáját. Árulja magát és a legtöbbet -ajánló biztosan megkapja…</p> -<p>Az asszony nem birta tovább. Kiegyenesedett és a dühtől -reszketve kérdezte:</p> -<p>– Én kinálom magamat? Én? <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<p>Tárczy csudálkozott.</p> -<p>– Ki beszél magáról? Magának két gyermeke van, maga nem keres -lihegve megértést, hanem bölcsen tudja, hogy a legszebb dolog két -gyermek jó anyjának lenni. Minden hódolatom az ilyen asszonyoké. Én -a másik fajtáról beszéltem. Hogyan beszélhettem volna magáról?</p> -<p>Az asszony megzavarodott. Nem tudott szólni. Tárczy kegyetlenül -folytatta:</p> -<p>– Minthogy pedig a másik fajtával, amelynél talán volna remény, -nem érdemes foglalkozni, én meggondoltam a dolgot. Szakítani -akartam Riese Micivel? Meggondoltam… Nem szakítottam vele.</p> -<p>Az asszony felugrott.</p> -<p>– Tárczy, sziszegte, Tárczy, maga a legutálatosabb, a -legszemtelenebb, a legelbizakodottabb fráter a világon.</p> -<p>Megfordult és elsietett. Tárczy utána nézett. Tudta, hogy a -holnapi ebédnek most már vége.</p> -<p>– Az ebédért kár, szólt némi melankóliával.</p> -<p>De igen meg volt elégedve magával és nagyon becsületesnek érezte -magát.</p> -<div class="figcenter" style="width: 77px;"><img src= -"images/i028.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i029.png" alt="" title="" />A világosság.</h2> -</div> -<p>– Lona elájult!</p> -<p>A lakásban nagy futkosás támadt, a kis szabóműhelyből -csörömpölés hallatszott. Valaki felszaladt az első emeletre és -lihegve jött vissza:</p> -<p>– Jön a nagyságos tanár úr.</p> -<p>Két perc mulva jött a híres orvos: magas, tatárarcú, negyvenéves -ember.</p> -<p>– A vak lány ez? – kérdezte Lonáról.</p> -<p>– Igenis, nagyságos tanár úr.</p> -<p>– Fektessék ágyba, nem lesz semmi baja.</p> -<p>Lonát ágyba fektették. A negyvenéves ember összehúzott szemmel -nézte a lány csodálatos szépségét.</p> -<p>– Hány éves ez a lány?</p> -<p>– Husz, nagyságos tanár úr.</p> -<p>– Mióta vak?</p> -<p>– Nyolcéves kora óta.</p> -<p>Egy-két orvosi rendeletet adott még a professzor, azután menni -készült. <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<p>– Nem lesz semmi baja, könyörgöm? Mást ne csináljunk vele, -nagyságos tanár úr?</p> -<p>– Adják férjhez – dörmögte a tanár és elment.</p> -<p>Egy hónap mulva feleségül vette a lányt. Lona nagyon boldog -volt. Vaksága nem gátolta a jólét élvezésében: szerette a nagy, -szőnyeges szobákat, amelyekbe a szűk szabólakásból jutott, örült, -hogy cselédei vannak, akiknek parancsolhat, és imádta a férjét, aki -úgy dédelgette őt, mint egy gyermeket, és aki rá nézve az erő, -nagyság, hatalom és szépség megtestesülése volt, a gazdagság és az -örömök dús forrása, vak leánysága álmainak a lovagja.</p> -<p>Egy lányuk született, azután egy fiuk és Lona szívében az -örömöknek egy új világa nyílott meg, a boldogságnak egy új -birodalma: a vak asszony szívében édes gyönyörűséggel áradt el az -anyaság érzése. Nagyon boldogok voltak.</p> -<p>Lona huszonhatéves volt – erős, délceg, fiatal asszony – mikor -az ura egy délben hazajövén, megkapta a kezét:</p> -<p>– Fordítsd csak a fejedet erre, a világosság felé.</p> -<p>A tanár Lona szemeit nézte és így szólt hozzá: <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Lona, megoperáltatom a szemedet. Most elviszlek a klinikára, -ott maradsz vagy két hétig és azután újra fogsz látni.</p> -<p>Lona megcsókolta az ötéves lányt és a hároméves fiut és elment. -Megoperálták a szemét; sötét szobában élt két hétig és a -tizenötödik napon nyitott és szabad szemmel, látóan tekintett bele -a nap teljes és fényes világosságába.</p> -<p>A férje eljött érte. A hideg ember meg volt hatva, -áradozott:</p> -<p>– Édes, drága Lonám, de boldog vagyok! Én feketefürtös, szép -gyermekem, milyen szép vagy… milyen szépek a szemeid, te szép -Lonám, fehér asszonyom… Ugy-e Lonám, szép a világ, az élet, a -napfény… Lona, látni fogod a gyermekeinket… Lona, a látás -megkettőzi az élet minden örömét.</p> -<p>Lona zavarodottan tekintett rá és hallgatott. Kocsiba ültek: -végig a nyári fényben fürdő városon, haza a két gyermekhez. A férfi -ujjongott:</p> -<p>– Süthet most a nyári nap, szikrázhat, vakíthat: Lona belenéz, -Lona lát.</p> -<p>Lona elfordította a fejét. Nézte a fasort, amelyen végigrobogott -a kocsi, nézte az egész harmatos, nyári reggelt: az élet csakugyan -szép. Nézte a járkálókat: a színes ruhák csakugyan szépek, az -emberek között is van olyan, <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> aki majdnem megközelíti -az emberi szépségnek azt a képét, amelyet ő gyermeksége -világosságából elvitt a vakság sötétségébe.</p> -<p>A tanár gyönyörűséggel nézte a hallgató asszonyt, Lona pedig a -hintó párnáján elhúzódott tőle. Ez az ő férje? Mikor vak volt, nem -tudta, hogy a bőre ilyen sárga, a szakálla – milyen selymesnek -tetszett – ilyen ritkás és kopott, az orra, a feje ilyen különös -formájú. Ijedt gondolata nem merte rútnak mondani, csak a félelmes -különösségét és idegenségét vallotta be.</p> -<p>Hazaértek. Hangos kiáltásokkal jött a két gyerek, zajos örömmel -ölelgették az anyjukat.</p> -<p>Lona hallgatott. Ijedten nézett körül az ismerős lakásban: – ez -az ő lakása valóban, de mégis idegen lett ez a lakás ő neki. Mit -keres ő itt az idegen férfi és a két gyerek között, akiknek minden -vonása az apjuk tatárarcát viseli?</p> -<p>Megrohanta és elkábította ez a csunyaság. Az ő puha keze -simogatta ezeket a fejeket, de akkor ezek csodaszép, fürtös -angyalfejek voltak. Ő hozzásimult ehhez a hajlott férfihoz, de ez -akkor délceg levente volt. Orvul rontott rá és úgy gázolta le ez a -csunyaság. Ezeknek az embereknek a rútsága fáj, éget és perzsel. -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span></p> -<p>A gyerekek még csókolgatták az anyjukat, a találkozás első perce -alig mult el, Lona keservesen zokogni kezdett.</p> -<p>A férje simogatta dús, fekete haját:</p> -<p>– Az öröm sírása ez.</p> -<p>A keserű zokogás azonban nem akart szünni, egyre fájdalmasabbnak -és lázadóbbnak tetszett.</p> -<p>– Mi bajod, Lona?</p> -<p>– Istenem, én Istenem!</p> -<p>– Lona, mi bajod?</p> -<p>Lona beleharapott az ajkába és fuldokolva zokogott.</p> -<p>– Hát mi bajod, – csattant fel a gyanakvás a férfiban.</p> -<p>– Istenem, én Istenem.</p> -<p>– Lona! – hangzott fenyegetőleg a férfi szava.</p> -<p>Megkapta a csuklóját:</p> -<p>– Ide nézz! Mi bajod?</p> -<p>Lona görcsösen, fájdalmasan, lázadóan zokogott:</p> -<p>– Istenem, Istenem, milyen csunyák vagytok.</p> -<p>… Nagy csend támadt. A levegő nehéz lett körülöttük, súlyos -sejtelmek árnyéka tette hűvössé, eljövendő tragédiák lehellete -rezzentette meg.</p> -<p>A gyerekek riadtan húzódtak vissza, a férj arcába bánat, harag -és gyötrelem kergetett <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> egy sötét vérhullámot. Az asszony -észrevette, hogy hibát követett el, és jóléte féltése megmozdult -benne. És a vakságból alig kimenekült asszony elkövette első -csalását: emberfeletti erőfeszítéssel parancsolta könnyes arcára a -szeretet mosolyát és nevetve, könnyezve, bocsánatot kérve, a kitörő -szeretet képmutatásával szorosan megölelte a férjét.</p> -<div class="figcenter" style="width: 73px;"><img src= -"images/i030.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i031.png" alt="" title="" />A hazatérők.</h2> -</div> -<p>A <i>Jégkirály</i> befutott a kikötőbe. Annyi érdeklődéssel -fogadták csak, mint amennyi minden érkező hajót megillet.</p> -<p>Péterfi, az expedició alvezére, rátámaszkodott a korlátra és -mosolyogva mondta Laczfynak:</p> -<p>– György, ha ezek tudnák, hogy az északi sarkról jövünk…</p> -<p>Laczfy, a nyugodt fekete óriás, az expedició vakmerő és -bálványozott vezére, csendesen szólt:</p> -<p>– Mindig túlzó vagy. Nem voltunk a sarkon.</p> -<p>Péterfi heveskedve válaszolt:</p> -<p>– Annyi, mintha ott lettünk volna. Magad is azt mondtad, mikor -öthónapi gyötrelmes szánút után elértünk az óriási, nyilt tengerig, -hogy annyi, mintha a póluson volnánk.</p> -<p>– De nem voltunk ott.</p> -<p>Péterfi újra hevesen készült válaszolni; Laczfy elébevágott: -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>– Ne veszekedjünk. Tele van a szívem boldogsággal.</p> -<p>Az arca, komoly, nemes és erőt sugárzó arca ragyogott az -örömtől. A horgonyt leeresztették és az expediciónak mind a -huszonöt tagja a kapitány köré gyült. A boldogság, a győzelem -mámora, a dicsőséges munka diadala tombolt a szivükben és a -gyötrelmes négy esztendő után, amelyet fagyban és éjszakában -töltöttek el, úgy tetszett, hogy most a szíveikből az ujjongás -valamely egetrázó hangjának kell kitörnie. Huszonöt férfimellet -majd szétrepesztett a mámoros öröm. Mindnyájan Laczfyra néztek. És -a félelmetlen, kemény, erős vezérnek, akire szorongva tekintettek -mindig a nyomorúság és a veszedelem perceiben, nem volt most más -szava, mint ez az árva reszkető szó:</p> -<p>– Barátaim…</p> -<p>A szeme megnedvesedett és a huszonöt férfi, az Északnak, a -jégnek, az éjszakának, a pólusnak a hősei, könnyes szemekkel, -megindulva, ellágyulva és sírva szorította meg egymás kezét.</p> -<p>Laczfy megrázta magát.</p> -<p>– Magyarország, a mi édesanyánk örökké éljen!</p> -<p>Egy dörgő éljen volt a válasz és a könnyező öröm harsogó -ujjongásra vált. A kapitány azután megszólalt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>– Barátaim, én most kiszállok. Hammerfest a föld legészakibb -táviróállomása – bejelentem innen, hogy útban vagyunk hazafelé; -elhozom a leveleinket és azután indulunk.</p> -<p>Újra dörgő éljenzés volt a válasz, Laczfy partra szállott. A -táviróhivatalba még ismeretlenül ment be. Három táviratot tett le -itt csendesen a hivatalos asztalra.</p> -<p>A három távirat jó ideig hevert ott, míg a posta embere elvette. -A hivatalnok elolvasta az elsőt, felkapta a fejét és tört -angolossággal kérdezte:</p> -<p>– Uram, ön Laczfy úr?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>A hivatalnok elpirult, a szeme kigyulladt, a kezét kinyújtotta -az óriás felé és megindultan, hebegve mondta:</p> -<p>– Uram, engedje meg, hogy a kezét megszorítsam. Az egész -civilizált emberiség nevében üdvözlöm a kulturának ezen a -határállomásán, és jogom van rá, mert az egész emberiség aggódva -vár hírt az ön vakmerő és felséges vállalkozása felől.</p> -<p>Laczfy mosolygott és megszorította a hivatalnok kezét.</p> -<p>– Uram, elérték a pólust?</p> -<p>– Nem, de eljutottunk a sarki tengerig.</p> -<p>– Szóval ön tovább jutott, mint valamennyi előde. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– Igen, mondta nyugodt büszkeséggel Laczfy, a legelső magyar -sarki expedició tovább jutott összes elődeinél.</p> -<p>Később azt mondta:</p> -<p>– Uram, mi otthon megállapodtunk abban, hogy ami értesítés van -számunkra, azt ide küldik; bizonyosan vár tehát ránk egy pár -levél.</p> -<p>– Igen. Van olyan, amelyet három éve őrzünk, és bizony, utóbb ha -jött egy-egy, azzal a gondolattal tettük a többihez, hogy sohasem -kapja meg az, akinek címezve van.</p> -<p>Laczfy átvette a nagy levélcsomót és megdobbant a szíve. A -levelek közül felé ragyogtak a felesége kezevonásai. Sietve -búcsúzott el, hogy olvashassa a drága írást.</p> -<p>A napfényes utcán megállott és felbontotta a levelet.</p> -<p>– György, – szólott az írás, – ha Isten hazavezérel, az ő -végtelen kegyelme bocsássa meg nekem, hogy ezekkel a sorokkal lépek -eléd, nehéz utad után, György, én térdenállva teszek egy alázatos -vallomást. Gyermekem született. A gyermeknek Bán az apja. Nem -tudtam ezzel a vallomással várni, míg hazajösz. A szívemet kín -facsarja össze és megmérgez a keserűség, hogy így kell téged -fogadnom. De György, te erős vagy, jó, nagy és irgalmas. – György, -miért hagytál magamra! Én gyenge vagyok, miért mentél el tőlem!… -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Laczfy ott állott az utcán, kezében a levéllel és szédülve -tekintett körül. A napfényre sötétség borult; szeme bizonytalanul -keresett valami támasztékot, amelyen a rettenetes forgatagban -megpihenhessen.</p> -<p>Megnézte a levelet: két éve, hogy a postán hever.</p> -<p>Tehát már az első évben… És Bán, az a senki, az a hitvány báb, -az a rongy pojáca…</p> -<p>Megrázta magát. A levelet nem olvasta tovább, minek olvassa azt, -ami még azután jön. Betette a zsebébe, nehéz mellel vett egy hosszú -lélekzetet és indult csónakja felé.</p> -<p>A hajón szétosztotta a leveleket. Végigtekintett a tengeren és -elfordult a többiektől. Azután lement a kabinjába, hogy a mások -öröme vérig ne korbácsolja az ő fájdalmát.</p> -<p>Lenn a kezébe hajtotta a fejét és maga elé bámult. Nem volt -semmi gondolata; belemeredt a levegőbe és teltek az órák.</p> -<p>Lenn is elviselhetetlenné vált a maradás; akkor újra felment a -fedélzetre. Rádőlt a korlátra és belebámult a tengerbe. A kormányos -lépett hozzá és rekedt hangon kérdezte:</p> -<p>– Hát indulunk haza?</p> -<p>Laczfy ránézett a vonagló arcú emberre és azt kérdezte:</p> -<p>– Hát neked mi bajod van? <span class="pagenum"><a name= -"Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– A levél… A menyasszonyomtól kaptam levelet… Hogy nem tud rám -várni. Hogy minek mentem el… Talán már nem is élek… Hogy nem -maradhat vén lány.</p> -<p>– Máshoz ment férjhez?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>Laczfy ekkor körülnézett. Megint ott voltak csaknem mind a -fedélzeten és az arcokon – végig, minden arcon – bánat, harag és -keserűség.</p> -<p>Odalépett a legokosabbhoz, a legderekabbhoz, egy fiatal -tanárhoz.</p> -<p>– Mi bajod?</p> -<p>– A levél… Mivel csak két évre terveztük az expediciót, csak két -évre kaptam szabadságot. A harmadik évben betöltötték az állásomat, -a fizetésemet nem adták ki a húgomnak és…</p> -<p>A szava elcsuklott. Laczfy felhördült:</p> -<p>– Mi történt vele?</p> -<p>– Ne kérdezd.</p> -<p>Elfedte az arcát. Laczfynak zsibongott a feje. Szédülve -tekintett körül. Péterfi, a mindig vidám, bízó és jókedvű fiú ott -ült egy kötélcsomón és könnyek csurogtak le lassan az arcán.</p> -<p>– Hát veled mi van? – kiáltotta neki kétségbeesve.</p> -<p>– Az édesanyám, az én édesanyám… <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>– Mi történt?</p> -<p>– Várt két évig bizalommal. És hogy nem jöttem, várt türéssel -még egy évig. És hogy nem jöttem, lefeküdt és meghalt.</p> -<p>Laczfy fuldokolva tekintett körül.</p> -<p>– Hát ti?</p> -<p>– A levél…</p> -<p>Mind a levelet mondta. Halált, hűtlenséget, gonoszságot, -hitehagyást jelentettek a levelek. A matrózoknak is, az utolsó -embernek is volt valakije, aki elhagyta, megcsalta, kirabolta: -feleség, barát, szerető… A fedélzeten sötét árnyak suhantak végig. -Az arcok vonaglottak, a kezek ökölbe szorultak. Könny volt a -szemekben. Észak diadalmas hősei ott állottak győzelmes hajójukon -megverve, kifosztva, megcsalva.</p> -<p>Közeledett az alkony és a férfiak szótlanul állottak ott. A -fejüket lehajtották és hallgattak.</p> -<p>Laczfy sóhajtott egyet és azt mondta:</p> -<p>– Mégis csak haza kell mennünk.</p> -<p>A hajó elindult. Amikor kiértek a kikötőből, az egyik azt -kérdezte:</p> -<p>– Nem volna jobb visszamenni <i>oda</i>?</p> -<p>A pólus felé mutatott, a dermedt sivatagok, a jégpokol felé; -ahol négy esztendőt gyötrődtek és ahol epedve álmodoztak a -hazatérés felől. <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>A kezek egy önkéntelen mozdulattal nyultak a kormány, a vitorlák -felé, hogy megfordítsák a hajót; inkább oda, a jégbe és az éjbe, -mint haza, az emberek közé. De azután keserűen, leverve, komoran -fordították mégis dél felé a kormányt. A Jégkirály gyorsan haladt a -boldog, déli vizek felé, és a pólus huszonöt hőse, akiket ujjongva -várt a haza és a világ, csüggedten és keserűen, bánatosan, -megalázva és összetörve nézte a hullámokat.</p> -<div class="figcenter" style="width: 76px;"><img src= -"images/i032.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i033.png" alt="" title="" />Danse -macabre.</h2> -</div> -<p>Leültem egy asztalhoz. Jött a pincér. Hozattam valamit és -belebámultam a levegőbe. Meleg nyári est volt, jó ilyenkor a szabad -ég alatt ülni és nézni, nézni a csillagos estét. A lelkem meg volt -tiporva és fájdalmasan vonaglott. Az ember arca eltorzul ilyenkor -attól a nagy keserűségtől, amelyet valósággal a szájában érez, -reszket az ökle, mert ütni akarna és azután görcsösen kapcsolódik -össze. Bámultam bele az estébe.</p> -<p>Egy szempár verte fel a magányosságomat. Igen, valósággal -felverte ez a szempár. Sötét szem volt, kék vagy fekete, de nagyon -sötét és amint egyszer-egyszer rám nézett, mintha valami nagy -árnyék lebbent volna el felettem. Nézni kellett ezeket a szemeket. -Vannak ilyen szemek, sötétek, csodásak.</p> -<p>Néznem kellett. Szemben ült velem valamelyik asztalnál egy -férfival. A férfit egy futó pillantással elintéztem: ez nem számít. -Hanem <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> az asszony… Fehér volt az arca, bűnösen -fehér, fekete haja fürtökben bújt elő kalapja alól és mintha ezek a -fürtök éltek volna.</p> -<p>Néznem kellett. Miután pillantásaival felverte a nyugalmamat, -most gőgösen vette tudomásul az érdeklődésemet és rám se nézett. -Beszélgetett a férfivel. Látszott rajtuk, hogy házastársak és hogy -idegenek.</p> -<p>Az asszonyt néztem még egy ideig. De minthogy következetesen, -gőgösen, szinte kihivóan kerülte a tekintetemet, felkeltem és -elmentem.</p> -<p>Egy óra mulva elintéztem valami dolgomat és bementem a -kávéházba. Leültem és folytattam a szótlan bámulást a csillagos, -nyári estébe, sajgó szívvel, amely úgy fáj, hogy az ember szeretne -felzokogni.</p> -<p>A magányosságomat ismét felverte egy szempár. Fel kellett -néznem. Oda kellett néznem és tágra nyílt a szemem a meglepetéstől. -Itt van az asszony, az ismeretlen assszony, a fehérarcú -asszony.</p> -<p>Rábámultam. Első meglepetésemben szinte csodának néztem azt, ami -egyszerű véletlen volt: kerestek egy közeli kávéházat és ide jöttek -be. Az asszony észrevette az elámulásomat és egy gyors mosoly -futott át az arcán.</p> -<p>Én azután nem foglalkoztam tovább a dologgal. Bámultam az -estébe. Tőlem ugyan ne <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> fordulgasson el gőgösen senki asszonya. -Az asszony sötét pillantása azonban egyre ott suhogott körülöttem, -mint egy halk szárnycsapású, nagy fekete madár. Mit akar tőlem ez -az asszony? Most látom másodszor; véletlenűl; mit akar hát? Uri -asszonynak látszik, mit akar hát? Boszankodva akartam lerázni -magamról a sötét, árnyékos tekintetet, de nem tudtam. Ideges -lettem. Zavart lettem. A lelkem nem sajgott már úgy, de valami -határozatlan, félénk, gyenge vágy borzongatott meg ezektől a -szemektől. Végre is szép ez az asszony. Csodaszép.</p> -<p>Azután megráztam magamat és felkeltem.</p> -<p>Nem engedem, hogy egy kacér asszony játszszék velem. És nem -megyek bele valami ostoba és kétes végű kalandba, amikor még itt -sajog a lelkemben a másiknak a fájdalma. Felkeltem és elmentem. Rá -se néztem.</p> -<p>Egy ideig foglalkoztatott még, két nagy szeme rám tekintett, -akárhová néztem, de pár óra mulva elfelejtettem. Másnap, mikor a -vendéglőbe mentem vacsorázni, eszembe se jutott. De egyszerre rám -libbent sötét pillantása. Ott volt. Valami borzongás futott végig -rajtam. Óh, ez az asszony nagyon hatalmas úr tudna lenni felettem, -nagyon meg tudna kínozni. <span class="pagenum"><a name="Page_139" -id="Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Nem akartam ránézni. De rajtam volt a pillantása. Mindig rajtam -volt parancsolóan, követelően, makacsul és néha naiv -csodálkozással: miért nem nézel rám?</p> -<p>Ránéztem. A szeme ekkor kigyúlt. Lenn a nagy sötétségben, a -szeme alján villámok pattantak elő, hosszú szikrák villantak ki, -egy égő tűzfolyam áradt a szeméből. Szembenéztem vele. A férfi nem -vett észre semmit. Az asszony fekete szeme tűzben ragyogott és én -már szinte el voltam veszve. Oh, mondtam magamban, oh, de -borzalmasan, de csudálatosan, de nagyszerűen szép vagy. A mámor -lehelletét éreztem; a véremen tüzesen borzongott át valami nagy -borzongás. Az asszony szeme egyre tüzesebben szikrázott az enyémbe -és kiszáradt torokkal mondtam: oh, de tudnálak szeretni.</p> -<p>Láttam, hogy már többen néznek bennünket – a férfi nem vett -észre semmit – felkeltem hát. Kimentem az utcára. Megvárom őket, -gondoltam. Meg kell tudnom, hol lakik ez az asszony.</p> -<p>De ki lehet ez az asszony? Honnan jön? Mit akar? Mit akar velem? -Miért éppen velem?</p> -<p>Nem tudtam válaszolni ezekre a kérdésekre, de csupa ifjú-öröm -volt a vérem. Oh, mondtam, szép ez az asszony. Mit bánom én: -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> ki, honnan jön, mit akar. Fiatal -vagyok, a szemembe szikrázott a szeme, – szép az élet.</p> -<p>Az utcán álltam. Az asszony egyszerre kilépett. Egy kocsinak -intett. Siettem én is a kocsiállomás felé. Gyalog nem tudom követni -őket.</p> -<p>Hajtattam utánuk. Szinházba mentek. Idegenek, gondoltam -magamban, különben nem mennének most meleg nyárban szinházba.</p> -<p>Megállíttattam a kocsimat jó távol. Ők kiszálltak. Vártam egy -kicsit, azután én is jegyet vettem. Bementem a nézőtérre; kerestem -őket. Páholyban voltak. Az asszonynak egy fénycsóva gyúlt ki a -szemében, mikor meglátott; olyant villant rám a szeme, hogy szinte -belevakultam. Ujjongtam. Szeretem ezt az asszonyt, akarom ezt az -asszonyt.</p> -<p>Kihajolt a páholy korlátján és amig mások nézték az előadást, -rám mosolygott. Azután az ajkára tette a kezét; ez mindent jelent, -hallgatást, csókot és igéretet, mindenekfelett igéretet.</p> -<p>Tele voltam fiatal örömmel, az élet büszkeségével, a vér -mámorával. Oh, ez az asszony…</p> -<p>Vége volt az előadásnak. Siettem, ki az előcsarnokba, hogy -megvárjam az asszonyt és azután utána menjek. A tolongásban -távolról láttam már. A szeme rám villant. Szeretlek – mondtam – és -akarlak. <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span></p> -<p>Lassan jöttek felém. Az asszony állandó, titkos, csendes -mosollyal nézett rám. Őt láttam csak. A férfire nem is néztem. De -amint a tömegben előrehaladtak, meg kellett látni a férfit is.</p> -<p>Még dideregtem az asszony pillantásától, amikor ránéztem. A -szívem ekkor egy ütést kapott, a véremen jeges áradás suhant át, -visszahökkentem, megdöbbentem, hátratántorodtam elképedve, -megrettenve és megzavarva. Mi történt?</p> -<p>Ez a férfi nyomorék volt. Nem volt sánta, nem volt béna, de -nyomorék volt. Elaszott testét alig tudta egyenesen tartani -összeroppant gerince, a lábai megroskadtak minden lépésnél, a -járása vontatott, súlyos volt, mint a nagybetegeké. Nyomorék volt -ez a férfi. Haldokó. Összeroskadó.</p> -<p>Megrettenve bámultam rá, azután az asszonyra néztem. Oh, az -asszony…</p> -<p>Rám villant most a szeme, de a szívemben nagy harag gyulladt ki. -A férfivel éreztem közösséget a közös ellenség ellen, aki az -asszony…</p> -<p>A bestia.</p> -<p>Itt van e mellett a nyomorék mellett és keresi az új férfit, a -másikat. Engem! Dühös haraggal lázadtam fel az ellen a gyengeség -ellen, amely hozzá hajlított. Már vége is volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Utánuk néztem, de nem mentem utánuk. Lopva rám tekintett még az -asszony, de én a férfit néztem. Nem mozdultam. Mentek együtt, -azután eltüntek előlem: a bűnösen fehér asszony és a nyomorék -férfi.</p> -<p>Magam maradtam a nyári éjszakában. Vége volt a mámoros erőnek, -az erős, szerelmes ifjúságnak. Az arcom szinte eltorzult attól a -nagy keserűségtől, amelyet a szájamban éreztem.</p> -<div class="figcenter" style="width: 75px;"><img src= -"images/i034.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i035.png" alt="" title="" />A bosszú.</h2> -</div> -<p>Gál püspök a gyorsvonat ablakain át kutatva nézett az őszi este -kora sötétjébe. A távolban ott ragyogtak már Marosvár lámpái, és -úgy tetszett, hogy a katedrális kettős tornyát is látja a sötét -égre rajzolódva.</p> -<p>A gyorsvonat dübörögve vágtatott és sűrű facsoportok mellett -rohant el.</p> -<p>– A Fácányos – mondta magában a püspök.</p> -<p>Az erdő elmaradt és a sinek mellett alacsony külvárosi házak -látszottak. Azután újra fák.</p> -<p>– A Forgách-kert – mondta csendes örömmel a püspök.</p> -<p>A házak szaporodtak és rosszul világított, görbe külvárosi -utcákba lehetett a magas töltésről belátni.</p> -<p>– Az Alsó-város – mondta magában a püspök és megdobbant a szíve. -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Megismerte az utcát, a házakat, az egész városrészt: a piszkos -és eleven zsidó-várost, a marosvári gettót, ahová nem törvény és -nem sárga folt űzte a gettó-népet, hanem a szegénység, az -űzérkedés, a szatócskodás és a rongyszedés.</p> -<p>Gál püspök szíve hevesen vert. Itt, ezen a hosszú utcán, az -alacsony házak között, itt játszott ő, itt járt iskolába, itt élt -le hosszú, nyomorúságos és vidám gyermek-éveket. A kis Geiger -Simiből azóta Gál Simon püspök lett, a marosvári püspökség ura, -római gróf, pápai trónálló, ő felsége valóságos belső titkos -tanácsosa és jelölt a biboros-kalapra…</p> -<p>A vonat elhagyta az Alsóvárost, elrobogott egy villamos fényben -úszó utca mellett, hosszan fütyölt és megállott. Rendelete szerint -csak egy udvari papja várta Gál püspököt.</p> -<p>A püspök kocsira ült, a huszár alázatos meghajlással csapta be -az ajtót és öt perc mulva új rezidenciájában volt Gál Simon. – A -káptalan tisztelgett nála, fogadta a jószágkormányzót és azután -maga kivánt maradni.</p> -<p>Bejárta a palota termeit. Egy percre megállott a Forgách püspök -arcképe előtt, elmélázva nézte az Eszterházy biboros finom -vonásait, egy pillantást vetett a törökverő Drugeth püspök páncélos -képére és azután hálószobájába vonult. <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>Boldogsággal és mámorral volt tele a szíve. Ime, ő, Geiger Simon -az Alsó-városról idekerült a Forgáchok és Drugethek palotájába. A -Geiger Lázár fia ura ennek a palotának és elébe nem járulnak -kevesebb hódolattal, mint akár Eszterházy biboros elé.</p> -<p>A városra, ahonnan diadalmas útjára elindult, régen nem gondolt. -Ki akarta törölni emlékéből a nyomorúságnak ezt a helyét, ahol egy -fiatal zsidó jogászt a hiányzó vizsgadíja arra kényszerített, hogy -visszatérjen a piarista-atyákhoz – akiknek kedves tanítványa volt – -és kérje a maga számára is a rend atyai jóvoltát és ruháját. De -most lehetetlen volt nem gondolni a városra, a multra, a zsidóváros -piszkos utcáira ott a vasut mellett.</p> -<p>A gyermekkorára gondolt, a labdázásokra a Forgách-kertben, az -ájtatos tanításokra az alacsony imaházban, és mosolygott. A -gimnáziumban dédelgették lángeszét az elfogulatlan papok. Otthon -nyomorogtak. Az apja tönkrement, az anyja meghalt. Dúsgazdag -rokonaik voltak; nem törődtek velük. Meghalt az apja is, és egy -napon hiába járta be a várost, milliomos rokonait, egy pár rongyos -forintért, ami vizsgadíjra kellett. Akkor elindult a gimnázium felé -és négy hét mulva a kispapok ruhája volt rajta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Harmincöt éve. Milyen út azóta: – az első miséig, az első -szentbeszédig, amely lázba hozta hallgatóságát, az első könyvig, -amely a legelső történettudósok közé emelte, a kanonokságig és a -tardosi apátságig, amelynek jövedelméből bőkezű mecénása lehetett -minden művészetnek, a feledhetetlen római utazásig… És most, -ötvenötéves korában Marosvár püspöke. Milyen út a Geiger Lázár -fiának. Hálával és csodálattal gondolt a nagyszerű hierarchiára, -amelynek páratlan demokráciája ajtót tárt előtte. Jónak, nagynak, -boldognak érezte magát. Szép az élet és jó az Isten… Úgy hajtotta -le csendes, tiszta és nyugodt álomra a fejét, mint az a kis -zsidógyerek ott az Alsó-városban valamikor. Megint Geiger Simi -volt.</p> -<p>… A székfoglaló, az avatás napján azután Gál püspök lett. A -székesegyházban ünnepies volt és alázattal teli, a fogadásoknál -méltóságos és fejedelmi. Éles metszésű, halvány arca királyi módon -ült magas termetén, a szava tündöklött és mozdulatai egy király -mozdulatai voltak. A küldöttségek hosszú sora a nagy szónokot -hallotta, a nagy tudóst, a mecénást, az emberbarátot. Mindenkit -elragadott és – hiába lesték titkolt várakozással – a zsidó -hitközség küldöttségének jósággal, leereszkedéssel, fejedelmi módon -adta <span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> tudtára, hogy a felekezetek közötti -békét fontosnak és szükségesnek tartja… Gál Simon megmutatta -Marosvárnak, hogy oda való a Forgách püspök helyére.</p> -<p>Mikor a város nevében üdvözölte a polgármester, Gál püspök -pillantása megakadt egy öreg ember arcán. Fekete ruhában szorongva, -egy összetöpörödött öreg ember állott a városi képviselők között. -Gál püspök szórakozottan hallgatta a polgármester szavait és az -emlékezése megfeszített erővel dolgozott.</p> -<p>Megvan. Egyszerre eszébe jutott minden. Valamelyik nagy ünnepen -ott az Alsó-városban nem volt mit enni már a Geiger Lázár házában. -Akkor egy kis szatócs, egy nevetséges alacsony emberke, egy furcsa -kis figura, egy alig ismert szomszéd hozta be hozzájuk, amije volt. -Gál püspöknek forró hálával telt meg a szíve.</p> -<p>A polgármester beszédére ragyogó ékesszólással válaszolt, és -amikor a küldöttség tagjait bemutatták neki, a kis öreg emberhez -fordult:</p> -<p>– Lamm bácsi, úgy-e?</p> -<p>– Igen, kegyelmes uram.</p> -<p>A püspök megrázta a kezét.</p> -<p>– Kedves, jó Lamm bácsi, nagyon, nagyon örülök, hogy látom.</p> -<p>A szívében tuláradt a hála és az emlékezés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>– Kedves Lamm bácsi, – mondta hirtelen – kérem, maradjon itt, -szeretnék magával egy kicsit beszélgetni…</p> -<p>Az öreg félreállott és hosszú sorban jöttek tovább a -küldöttségek; mind, mind hódolni a Geiger Lázár fia előtt. És a -Geiger Lázár fia mindvégig fejedelmi volt.</p> -<p>Az utolsó küldöttségnek válaszolt Gál püspök, mikor a nagyterem -tulsó végében egy csoportot vett észre. A különböző küldöttségek -tagjaiból maradtak vissza, új emberek is jöttek hozzájuk, -összeverődtek lassanként vagy tizen; a Gál püspök rokonsága. Ott -voltak mind: a Geigerek, a Schwartzok, a Spitzerek, a dölyfös és -korlátolt milliomosok.</p> -<p>Amig beszélt még Gál püspök, éles szeme végigfutotta a -társaságot. Igen, itt vannak mind: Geiger Gyula, a hatszoros -milliomos, aki nem adott az apjának rongy pár ezer forintot, -amelylyel a bukástól menthette volna meg, Schwartz Lázár, akihez -hiába ment vizsgadíjért, az egész milliomos pereputty, amely az -apja hosszú haldoklása alatt éhezni engedte őket. A püspök szívét -vad erővel rohanta meg az emlékezés: a sok alázkodás, a nyomorúság -emléke; és a gyülölet, amelyet régen érzett irántuk, most friss -erővel kelt fel. Itt vannak mind kövéren, ünnepiesen – ezek a -milliomosok csodálatosan <span class="pagenum"><a name="Page_149" -id="Page_149">-149-</a></span> hosszúéletűek – és akit engedtek -volna elpusztulni, annak tiszta talárjába most bele akarnak -kapaszkodni.</p> -<p>Az utolsó küldöttség is elment. A terem végén megmozdultak a -fekete ruhák. Egy csoportban jöttek előre a dörgölődzés mosolyával, -alázatosan és dölyfösen, hogy gőgjük új támaszt nyert magasra -jutott rokonukban.</p> -<p>A csoportból előlépett az egyik, aki szónokolni fog. Szóhoz -azonban nem jutott.</p> -<p>Gál püspök nem birt magával. Finom arcán ezer ráncba szaladt a -lenéző kötekedés, papi vonásain kiütött az egykori zsidó fiú -gyilkos gúnyolódása, a fekete ruhákkal nem Gál püspök, hanem Geiger -Simon állott szemben. Oh, most a kezében vannak, a bosszú jó, a -bosszú édes, a bosszú áldott.</p> -<p>A szónok nem tudta kinyitni a száját. Geiger Simon szembenézett -a társasággal, két kezét egy villámgyors mozdulattal emelte fel és -szorította maga elé szétterpesztve, arcán a ráncok éltek, nevettek, -gúnyolódtak és ez a régi arc, ez a héber gesztus -félreérthetetlenül, világosan és hangosan rikoltozta a milliomosok -felé: – De piszkos banda vagytok…</p> -<p>Három másodperc volt az egész. Azután ismét Gál püspök állott -ott selyemtalárjában, magasan, méltóságosan és a következő -mozdulata fejedelmi volt. <span class="pagenum"><a name="Page_150" -id="Page_150">-150-</a></span></p> -<p>Egy lakájnak intett királyi és beszélő mozdulattal:</p> -<p>– Ezt a szemetet innen ki!</p> -<p>Azután megfordult és termei felé távozott. Egy intésére mellette -ügetett a kicsi öreg ember.</p> -<p>– Gyerünk, Lamm bácsi!</p> -<div class="figcenter" style="width: 73px;"><img src= -"images/i036.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i037.png" alt="" title="" />Cseléd.</h2> -</div> -<p>Szeretem – mondta a fiatal Both – a szép gesztusokat, a fejnek -büszke hordozását, a félig lehunyt szempillák hideg, gőgös -tekintetét. Szeretnék így járni az emberek között, királyi módra -felszegett fejjel, jéghideg és merev arccal, amelyre ráfagyott a -büszkeség. De korunk szelleme, amely szkeptikus és gúnyolódó, nem -tűri a királyi fejhordozást. A gúny darázsfészke minden fullánkját -beleereszti a királyiságba; a királyok sem lehetnek fejedelmiek: -mosolyogniok kell és barátságos szavakat intézni a körülöttük -tolongó cifraruhás csőcselékhez.</p> -<p>Büntetlenül ma csak a szolgák lehetnek fejedelmiek, az inasok a -nagyuri palotákban, a Jamesek és Baptisteok. Őket szeretem nézni, -amint márványarccal járnak a szőnyeges termekben: egyenesen, mint -egy szálfa, hang és mozdulat nélkül. Milyen büszkék, milyen -méltóságosak, milyen fejedelmiek! Mi hajlongunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> és -mosolygunk, ők egyenesen állnak és jéghideg az arcuk. Mi kacagunk -és hüledezünk, ámulunk, szörnyűködünk, az ő arcukon nincs más, mint -méltóság. És ha szétdől a terem a nevetéstől, és ha dübörög és -háborog, ők állnak nyugodtan és hidegen és egyetlen izom nem mozdul -az arcukon. Az ősök dicsőségének, az utód büszkeségének, a régi -törzs gőgjének és az évszázados palota méltóságának a hordozói és -őrizői ők tudatosan vagy öntudatlanul.</p> -<p>Mindez a királyi méltóság, ez a fejedelmi gőg, amit imádok, -megjelent előttem egyszer egész uralkodói ragyogásával egy szőke -lányon. Nem volt cseléd, de alig több: angol társalkodónője volt az -öreg Sándorfy grófnénak.</p> -<p>A szinházban láttam először; a grófné páholyában ült. Hiszek a -kiválásban, a fajta nemesedésében és ezt mondtam magamban:</p> -<p>– Évezredes fajtának kifinomodott virága ez a lány. Hercegeknek -és hercegnőknek kellett egymást, szeretniök csodamódon, teremtő -szerelemmel összetalálkozniok, hogy ebben a lányban elérje -tetőpontját a fajta virulása, ereje és szépsége. Mert szép lehet a -plebejus vér is, de a hajnak ez a csodás, hamvas szőkesége, az -arcnak ez a színe, a száj metszése, az orr finomsága, ez a fül, ez -a kéz és ez a termet csak egy munkától megkimélt, csupán a maga -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> virágzásában fáradó, gyönyörű racenak -adatott meg.</p> -<p>Csalódtam. A lány nem hercegnők lánya, hanem társalkodónő. Mary -a neve, az apja kocsmáros, Jamesonnak vagy Jacksonnak vagy hogy -hívják. Mindegy, mondtam magamban, szeretem ezt a lányt.</p> -<p>Másodszor a grófnénál találkoztam vele, ahol nagy vacsora volt, -mulatság, tánc. A lánynak olyan szerepe volt, ami a házikisasszonyé -és a szobalányé között van. Rendelkezett a cselédséggel, de a -grófné vele hozatott magának egy pohár vizet.</p> -<p>Hogy hozta ezt a pohár vizet! Körülötte hangos beszélgetések és -kipirult arcok; az ő ajka hallgatásra zárva, az ő arca hideg és -mozdulatlan, az ő feje büszke és magas. Mint egy királynő, úgy ment -a tömeg között, a grófok és a grófnők körülötte fecsegő cselédek -voltak. Körülötte a póriasság lotyogott és kacagott durván, ő volt -a méltóság és a fenség.</p> -<p>A társaság rosszul bánt vele. Az asszonyokat bosszantotta a -szépsége, a férfiaknak kellett volna a szépsége: bántották tehát -mind a ketten csipős megjegyzésekkel, parancsolgatással vagy -otromba bókkal. A lány mozdulatlan arccal járt közöttük.</p> -<p>Beszélgetni kezdtem vele. A hangja szonór, aranynyal zengő -alt-hang volt. A kérdéseimre <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> gőgös hidegséggel, -röviden válaszolt. De úgy beszéltem vele mint egy hercegnővel, és -megbarátkoztunk lassan.</p> -<p>Okos lány volt. Nyugodtan és biztosan itélt, egy előkelő elmének -magas szempontjai szerint. Amint mellette álltam és néztük a -teremben a táncolókat, az izzadt, kipirult és hangos párokat, -megértettem, mennyire lenézheti királyi hidegsége és gőgje ezt a -lármát, ezt a póri, duhaj társaságot.</p> -<p>Az órák multak és én egyre vele beszélgettem. Bizalmas lett, -mosolygott, intimitásokat mondott el az életéből.</p> -<p>A szemem, a szívem, a fejem egyre jobban betelt vele. Szeretem -ezt a lányt, szeretem.</p> -<p>– My queen, gondoltam magamban, királynőm, enyém leszel. -Elviszlek téged a Both grófok százados várába és az ősök arcképei -elpirulnak az örömtől, mert ilyen fejedelmi úrnője nem volt még -Bothkőnek.</p> -<p>Mult az éjszaka. Jött a hajnal, a reggel. A tánc még egyre -tartott. A lánynyal beszélgettem és soha még én olyan boldog nem -voltam, mint akkor.</p> -<p>Öt óra volt, jól emlékszem, éppen ötöt ütött az óra, mikor az -öreg grófné ment el mellettünk. A lánynak odaszólt valamit, kérő -hangon valami parancsot. <span class="pagenum"><a name="Page_155" -id="Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Hogy mi volt a parancs, arra nem emlékszem, mert ekkor valami -rettenetes dolog történt. Amikor elhaladt a grófné, a lány, akinek -csillogott a szeme, aki már bizalmasának érzett, elhúzta a száját. -Lerántotta az alsó ajkát két görbe vonalban, az egyik szeme rút -kacsintásra csukódott, a fejét felkapta és a grófné után intett -sunyi módra, velem bizalmaskodva, a háta mögött csúfolta ki -szolgálómódra a gazdáját.</p> -<p>A szerelmemnek abban a pillanatban vége volt. Két perc mulva -otthagytam. Másnap elfelejtettem. Utáltam.</p> -<p>Nem volt királyné. Cseléd volt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 79px;"><img src= -"images/i038.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i039.png" alt="" title="" />Fanyar nász.</h2> -</div> -<p>Zsolt kinyújtózkodott a puha karosszékben és felsőséggel -magyarázta:</p> -<p>– A legnagyobb katasztrófa, ami érheti az embert, az, ha -fiatalon elveszti az eszét és bolond fővel megházasodik. Éljetek -úgy, mint én: hónapos szobában lakom, de arravaló a kaszinó, hogy -az embernek kényelmet adjon és a számtanácsosi fizetésből így telik -kártyára is, pezsgőre is, asszonyra is. Egyre nem telne, tízre -telik.</p> -<p>A társaság bólogatott; ismerték már az egész elméletet. Zsolt -teljesen belefeküdt a puha karosszékbe, szívta a szivarját és -látszott rajta, hogy elégedett állatnak érzi magát.</p> -<p>Tizenegy óra tájban haza indult. A hűvös utcán vidáman -ballagott, de a gyomra táján egyszerre valami fájdalom -jelentkezett. Először csak lopva, alig érezhetően. Zsolt haladt -előre. A fájdalom azután kigyulladt, belekapott a <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -gyomrába, belemarkolt, belevágott, marcangolt, égetett, harapott. -Zsolt összegörnyedt és nyögve támaszkodott egy ház falának. A -fájdalom nem szünt. Zsolt hörgött és fuldoklott. Végre lábra -vergődött. A legközelebbi házba, ahol orvosi táblát látott, -becsengetett.</p> -<p>Az orvos az ágyból kelt fel, megvizsgálta Zsoltot és -rosszkedvüen mondta:</p> -<p>– Teljesen elhanyagolt gyomorbaj, talán epe-komplikációkkal.</p> -<p>– Meghalok? – kérdezte Zsolt.</p> -<p>– Valamikor mindenesetre meghal, válaszolt durván az orvos, most -pedig mindenesetre menjen kórházba vagy szanatóriumba, ha pénze van -rá.</p> -<p>Zsolt kocsit hozatott. Nem, nem kórházba. Haza. Ha meg kell -halni, inkább otthon.</p> -<p>Nyögve vergődött fel a lépcsőn. Rázuhant az ágyra. A gyomra -táján, mint a parázs, úgy égett a fájdalma. Nyögött. -Összeszorította a fogát és szitkozódott. Becstelen, gaz, alávaló -sors, hogy meg kell halnia az embernek, mikor csak negyvenöt éves -és jó az ital, édes a szivar és szép a leány.</p> -<p>– Jaj! Jaj!</p> -<p>Felkapta a kezét és dühösen nyomta meg a villamos csengő -gombját. A csengő berregett. Zsolt dühödten szorította a gombot. Az -ajtó kinyilott. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>– Julcsa, hörögte Zsolt, mért nincs itt friss víz?</p> -<p>A cselédnek ki volt sírva a szeme. Végignézett az emberen, -megfordult és kiment.</p> -<p>Zsolt várt. Nem is kellett neki a víz, csak kínozni akart mást -is, ha neki kínlódnia kell. Julcsa késett. Zsolt megint a csengő -után kapott. Hosszú rikoltó berregés. A cseléd visszajött. Zsolt -rárivallt:</p> -<p>– Hol járt eddig? Ne sétáljon. Ne oda tegye a vizet. Hiszen az -nem is friss víz. Hozzon másikat.</p> -<p>A cseléd az asztalra tette a vizes-palackot, az ágy elé lépett, -csípőjére tette a kezét és megszólalt:</p> -<p>– Hallja maga, istentelen pogány! Két év óta tűröm a maga -kínzását, mert a nagyságát szegényt, meg a kisasszonyt, nem akartam -itthagyni. De hogy most éjféltájban is lelke van ordítani, amikor -bent kiterítve fekszik a nagysága…</p> -<p>Zsolt felpillantott.</p> -<p>– Kiterítve?</p> -<p>– Kiterítve. Délután meghalt. A kisasszony ott sír mellette. Hát -nekem ne parancsolgasson többet. Dögöljön meg.</p> -<p>Sarkon fordult és kiment. Zsolt elámulva nézett utána. A halál -közelsége megborzongatta; úgy meglepte az egész fellázadás mindig -hallgatva <span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> tűrt zsarnoksága ellen, úgy átjárta -mindenféle izgalommal, hogy elcsendesedett és elaludt.</p> -<p>Másnap reggel újra fájdalmak ébresztették fel. Csengetni -kezdett. Az ajtó lassan felnyilott és félénken, gyáván, csendesen -lépett be rajta Eszti kisasszony. Fonnyadt alakja a fekete ruhában, -a vörösre sírt szemekkel szánalmas és megindító volt.</p> -<p>– Kérem, tördelte, Julcsa nem akar bejönni. Ne tessék haragudni. -Majd elvégzem én.</p> -<p>Zsolt mogorván szólott:</p> -<p>– Hívjanak doktort.</p> -<p>A doktor eljött, nagyon aggasztónak találta az állapotot, -különféle rendeléseket tett és Zsolt egyre csengetyűzött. Eszti -mindig megjelent az ajtóban és alázatosan, csendesen, siralmasan -teljesítette a parancsokat. Másnap délelőtt magától jött be és -sírva mondta:</p> -<p>– Tessék megbocsátani, most egy órára elmegyek. A mamát -temetjük.</p> -<p>Zsolt nem szólt egy szót se, de mikor egyedül maradt, dühében -félóráig nyomta a csengőt. Őrült fájdalmai voltak. Nem használt se -az opium, se a morfium, semmi se használt. Meg kell dögölni.</p> -<p>Eszti azután bejött a szobába és újra végezte a parancsokat: -szürkén, csendesen, alázatosan. Zsolt a fogát csikorgatta -fájdalmában. A lányt is kínozni akarta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span></p> -<p>– Miből él ezentúl?</p> -<p>– Nem tudom – válaszolt a szürke lány.</p> -<p>– Hát eddig miből éltek?</p> -<p>– A mamának volt nyugdíja.</p> -<p>– Magának nincs semmije?</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Éhen fog veszni – mondta Zsolt csendes örömmel.</p> -<p>A lány lehajtotta a fejét és vörös szemhéjai alól újra könnyek -fakadtak fel. Zsolt elégedetten fordúlt a fal felé. De reggel újra -fájdalmakra ébredt és végre is teljes nyugalommal állapította -meg:</p> -<p>– Hát jó. Hát meg fogok halni. No!</p> -<p>Most már nyugodt volt. Hát jó, vége a szép életnek, az urinak, -az önzőnek, a pezsgőtől, lányoktól vidámnak. Szép volt, vége van. -Készült az utra. Másik életre-e, – nem tudta, de nyugalmát aggasztó -és hideg sejtések borzongatták meg. Úgy tetszett neki, hogy egész -életében igen rossz ember volt. A lány pedig ott járkált a szobában -alázatosan, csendesen, szürkén. Megszólította:</p> -<p>– Eszti, tudja mit, én feleségül veszem magát.</p> -<p>A lány megállott és elámulva pillantott rá.</p> -<p>– No – mondta Zsolt – ne ijedjen meg. Én úgy is megdöglök. -Érzem. Magának nincs miből élnie. Ha a feleségem lesz, akkor -nyugdíjat <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> kap. Semmit se akarok érte. Akár a -temetőbe se kisérjen ki. Nincsen senkim, hadd fizesse az állam -magának azt a nyugdíjat.</p> -<p>A leány zokogni kezdett és meg akarta csókolni a kezét, de Zsolt -haragosan ordított rá és a leány erre ismét halkan és alázatosan -végezte a dolgait. Két nap alatt rendbe hozták az irásokat és -harmadnap egy hivatalos ember házasfeleknek jelentette ki őket.</p> -<p>– No, – gondolta magában Zsolt – most elvégeztem a számadásomat -az égiekkel is.</p> -<p>Egyedül maradtak.</p> -<p>– Most menjen ki, – szólt Zsolt a lányhoz és befordúlt a fal -felé: – hátha most szépen, simán meg lehetne halni.</p> -<p>De nem lehetett. Nagy fájdalmak jöttek még. Zsolt toporzékolt, -átkozódott, a lány pedig alázatosan dolgozott. A napok teltek és -egy napon meglepetve kiáltott fel az orvos:</p> -<p>– Ohó! Gyógyúlás. Csoda, csoda. A daganat teljesen szétoszlik. -Magától. Egészen. Biztos gyógyulás.</p> -<p>Zsolt bután nézett rá. A lány szégyenkezve huzódott vissza. Az -orvos vidáman távozott.</p> -<p>– Három hét alatt talpra áll – mondta Zsoltnak.</p> -<p>A házaspár egyedül maradt. Zsolt nézett a lányra és az teljes -bűntudattal harapdálta vékony ajkát. Zsolt zavart volt. A halál -gondolatát <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> – nagy jótéteménye tudatával – -megszokta már. Most jön az élet: egy soha még csak el sem képzelt, -zavaros, érthetetlen, buta élet.</p> -<p>Nehezen szokott hozzá. De hozzá kellett szoknia. A lányt pokoli -találékonysággal gyötörte, az alázatos maradt és hallgatag és -végre, három hét múlva csakugyan felkelt a férfi. Minden nap -erősebb lett. A régi, szívós, erős Zsolt lett. Nagy sétákat tett és -jóleső fáradtsággal tért haza. A lánynyal nem beszélt. Nem tudtak -egymásnak mit mondani. Egyik sem tudta: mi lesz már most, hogyan -lesz?</p> -<p>A napok azonban multak. Jött a tavasz. Egy alkonyatkor hazajött -Zsolt és leült a lány mellé. Lassan sötétedett. A lány keze után -nyult és a kéz alázatosan simult meg az övében.</p> -<p>Az ablakon frissen áradt be a tavasz lehellete és benn kezdődött -egy fanyar nász, egy szürke, kelletlen, érthetetlen, ostoba és -bánatokkal telt házasélet.</p> -<div class="figcenter" style="width: 62px;"><img src= -"images/i040.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i041.png" alt="" title="" />A prológus.</h2> -</div> -<p>– Leányom – mondta neki az apja, aki királyi tanácsos, -kereskedelmi kamarai elnök, szóval igen tekintélyes úr volt – az -embernek kötelességei vannak nemcsak önmaga iránt, hanem a -társadalom iránt is. Abban a városban, ahová jutsz, a legelőkelőbb -családok egyikének leszel tagja. Jó feleségnek kell lenned, idővel -jó anyának, de társadalmi állásod megkivánja tőled, hogy bizonyos -mértékben résztvégy a közéletben is. A vagyon és a tekintély -kötelességeket ró az emberre. Jótékony mozgalmakat támogatnod kell; -ahol éppen vagyonodra és tekintélyedre szükség van, ott nem szabad, -hogy hiába várjanak reád. Ne bocsátkozz le azokhoz, akik alattad -állnak, de légy mindenkihez barátságos. Egy szóval, légy rajta, -hogy régi és új családod tekintélye növekedjék általad.</p> -<p>Efféle tanácsokkal ellátva jelent meg egy napon a friss pezsgésű -kereskedő-város aszfaltján <span class="pagenum"><a name="Page_164" -id="Page_164">-164-</a></span> a fiatal Pándorf Samuné. Új családja -valóban gazdag volt. A számos és kiterjedt család buzával, liszttel -és keményítővel látta el a fél országot, és a város különböző -részein egész utcákat szerzett magának. Ami azonban a tekintélyt -illette, az nem akart abban a mértékben jönni, mint ahogy kivánatos -volt. Az emberek nem tudták és nem akarták elfelejteni, hogy az -öreg Pándorf Izrael még egy rossz lóval járta a megyei vásárokat, -úgy hogy a család gőggel volt kénytelen helyettesíteni a hiányzó -tekintélyt. A fiúk más városokból hoztak asszonyt és a család -lassanként elzárkózott az eleven és gúnyos szellemű várostól.</p> -<p>Arra nem került sor, hogy valaki szemükbe mondjon sottise-okat, -a hátuk mögött pedig hiába hangzottak el lenéző megjegyzések: – -nekik volt a legszebb fogatuk, az asszonyok vakító brilliánsokat -hordtak és az egész család mégis gőgösen járkált a városban.</p> -<p>A fiatal Pándorfné nem vett észre semmit kissé ferde -helyzetükből. A család valóban gazdag volt, sőt valóban tekintélyes -is, mert hiszen nélkülük semmit sem csinálták a városban. -Jóakaratukra, pénzükre és jelenlétükre mindenütt szükség volt, és -amint a férfiak a városi közgyülésekhez ereszkedtek le, éppen úgy -ültek az asszonyok kimondhatatlan méltósággal a nőegylet ülésein. -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>A fiatal Pándorfné csak egyben hibáztatta családja többi -tagjait. Túlságosan hidegek voltak. Barátságosnak kell lenni -mindenkihez, anélkül, hogy leszállnánk hozzájuk, – erősítgette -ismételten; és habár a tanítás a többieken nem fogott, ő szíves -bátorítással, biztató jóindulattal fordult az emberekhez, akikkel -sorban megismerkedett.</p> -<p>Sajátságosan felfelé szökő orra hamar ismert lett az utcákon, -amelyeken úgy ment végig, hogy fejét féloldalt hajtva, méltóságos -és mégis bátorító módon mosolygott mindenkire. Járására nézve az -úgynevezett kacsázók közé tartozott és a hangja, a hangja, amely -utóbb biztatólag csendült mindenki felé, felejthetetlen és -hasonlíthatatlan volt. Ezen a hangon a szőke és pisze-orrú utódban -csodálatos módon valamely régen elfelejtett ősének a jargonja ütött -ki leküzdhetetlenül és győzelmesen. Ez a hang valami furcsa -dünnyögés volt, a szent könyvekre hajló ősök valamely -hasonlíthatatlan nazális fuvolázása. És ezt a hangot mindig és -mindenütt lehetett hallani: végtelen jóindulatú leereszkedéssel -rezdült meg ez a hang, ha egy gyerekkocsi jött az úton, ha lányok -jöttek szembe, ha ismerősök merültek fel; kérdezősködve, bátorítva, -dicsérve és tanácsokat adva ez a hang végigröpködte a várost, -kisértetvén a félrehajtott fej jóságos mosolya által. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>A Pándorfékat követő megjegyzések új erőre kaptak, sziszegőkké, -gyilkosakká, pokoliakká váltak, mérgesek és öldöklők lettek, ha a -fiatal Pándorfné valahol megjelent. Az asszony azonban erről semmit -sem tudott. Ő életet adott két gyermeknek és a lélek példátlan -harmoniájával hajtotta le esténként nyugodt álomra elégedett és -mosolygó fejét, tudván, hogy családja és a társadalom iránti -kötelességeit egyformán teljesítette. Lassanként azután az emberek -is beletörődtek jóakaratába, közömbössé vált nekik és nem igen -tettek rá megjegyzést. Ő pedig nyugodt önérzettel teljesítette -tovább is a társadalom iránt való kötelességeit.</p> -<p>… Idővel egyszer a nőegylet műkedvelő előadást akart rendezni -népkonyhája javára. A titkár előterjesztette a programmot: -táncokat, rövid darabokat, énekszámokat és zongorapartiekat fognak -előadni csupa előkelő és úri szereplők.</p> -<p>Lesz egy gavotte rokoko-ruhában, lesz egy énekes játék, bohózat -és – mivel a programmban Pándorféknak is kell szerepelniök, vagy -mivel legalább is fel kell nekik ajánlani a szereplést – a titkár -megkockáztatta azt az ajánlatot, hogy Pándorfné ő nagysága talán a -prológust kegyeskednék előadni. Az ajánlatot rövid hallgatás -követte. Mindenki meg volt róla győződve, hogy az ajánlatot -visszautasítás <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> követi, de a fiatal Pándorfné atyjára -gondolt, mosolygása egyre melegebb lett és a fejét félrehajtva, azt -mondta:</p> -<p>– Hát ha szükség van reám…</p> -<p>Igy határozatba ment, hogy a prológust Pándorfné »úrasszony« -mondja el. A helyi poéta lelkes alexandrinusait a jótékonyság -nemtőjének adta a szájába és a fiatal Pándorfné így stilszerű -görögös ruhát szerzett be erre az alkalomra; leomló redőzetű fehér -peplont, amelyet virágok egészítettek ki.</p> -<p>Az előadás napján a szinház zsufolásig megtelt. Egyetlenegy hely -nem maradt üresen.</p> -<p>A függönyt visszahúzták egy kicsit, hogy a jótékonyság istennője -a lámpák elé léphessen. Utolsó szavaira majd fellebben a függöny és -az első káprázatos ragyogású, megindító élőképet tárja fel.</p> -<p>A függönyt tehát visszahúzták és a fiatal Pándorfné a lámpák elé -lépett. A redős fehér ruha művészi hullámokban omlott le róla, -nyaka szabadon volt és a haja középen volt görögösen elválasztva. -Nyugodtan és méltóságosan állott meg a bámuló százak előtt. A -kötelességteljesítés nemes tudata töltötte el önérzettel a szívét. -A lámpaláznak nyomát sem érezte.</p> -<p>Jobb karját felemelte és egy széles, méltóságos mozdulattal – -amint betanulta – tárta <span class="pagenum"><a name="Page_168" -id="Page_168">-168-</a></span> ki a közönség felé. A szinházban -halálos csend volt. A görögruhás nő félrehajtva a fejét, végtelenül -jóságos mosolylyal az ajkán, beszélni kezdett:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Úri szép közönség, -idejöttél mára</i><br /></span> <span class="i0"><i>Hivó -szózatomra…</i><br /></span></div> -</div> -<p>Az ismert hang szétröppent az óriási nézőtéren. Ez az ismert -hang azonban most felemelkedett, rezgett és megnyúlt. A páthosz -felkapta ezt a hangot, megszokszorozta, harsogóvá tette. Az ismert -dünnyögés szavalásba emelkedett, a nazális rezgés vontatott és -méltóságos énekléssé vált. A lassú esésű alexandrinusokba belebújt -a rettenetes jargon, a görögruhás nő mögött megjelent az -elfelejtett és felejtetni akart ős kétségbeejtő árnyéka.</p> -<p>Az első sor után egymásra néztek az emberek. A második sornál -egymásra mosolyogtak. A padok között suttogás támadt, mindenfelé -volt valaki, aki a szomszédjával okvetlenül közölni akart valamit. -A szinpadon egyre zuhogtak az alexandrinusok, a dünnyögést mind -magasabbra emelte a páthosz és a nazális hangok az egyre -érzelmesebb sorokkal úgy törtek elő, mint a trombitaharsogás.</p> -<p>A nézőtéren nevetni kezdtek. A nevetés először hátul ütődött -fel; elől az emberek nyugodtak voltak. A görögruhás nő azonban -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> még mindig szavalt és elől is -le-lehajolt egy-egy ember, hogy a nevetését a zsebkendőjébe -nyomja.</p> -<p>És az alexandrinusok nem fogytak el. A harsogó páthoszból most a -szívekhez szóló könyörgés hangjába csapott a jótékonyság nemtője. -Hangja leszállott és amint minden érzelmét, minden jóságát bele -akarta vinni a szavakba, a kitóduló hang, amely nem tudta elkerülni -az orrot, úgy hangzott, mint a lassú vinnyogás.</p> -<p>Ekkor csend volt. De hátul egyszerre újra felhangzott a nevetés. -És most már nem lehetett ellentállni. Mint a tűz, úgy futott előre -a padsorokon az emberi derültség szörnyű hangja. A -legkétségbeesettebb erőfeszítés sem használt. Aki végső erővel még -fogva tudta tartani izmait és össze tudta szorítani a torkát, az is -el volt veszve, mikor mögötte, előtte, mellette nevetni kezdtek. A -sorokon végigbugyborékolt a kacagás. A szinpadról egyre omlottak az -orrhangok, és a nézőtér most már nem tudta tartóztatni magát. -Csilingelő női kacagások és mély röhögések egymásba vegyültek, az -egész nézőtér nevetett, kacagott, hahotázott, röhögött. Egy-egy -ember végignyúlt a széken és kieresztette a hangját, a nők füzőin -pattogtak a kapcsok, a püspök a proszcéniumpáholyban lehajtotta a -fejét és <span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> az egész teste meg-megrázkódott. Az -első sorokban végig: kinyilt szájak, félrehúzott arcok, könnyes -szemek röhögtek. A nevetés buffogott, bugyborékolt, dőlt ki -mindenütt, hátul egész zivatarrá erősödve.</p> -<p>A jótékonyság nemtője nagyranyílt szemekkel állott a szinpadon. -Az alexandrinusok akadoztak, a szavak botorkáltak, a hang -elcsuklott és a félrehajtott fej ijedten szegődött hátra.</p> -<p>Az emberek nevetnek. Rajta nevetnek, ebben nem lehet kétség. -Riadtan nézett szét és mindenféle könyörtelenül nevető arcokat -látott… Mindenki nevet.</p> -<p>Esztendők óta talán először tünt el a mosolygás az arcáról és a -szinházi festék alá halálos sápadtság szökött. A fejét még jobban -hátrahajtotta, a szava akadozni kezdett, szavaló hangja leszállott -és egyszerre torkán akadt.</p> -<p>Nem szólt. Szembenézett a tömeggel. Még mindig a nevetés -rázkódott végig a sorokon, hangos, fékevesztett, letiporhatatlan -nevetés, amely betöltötte a szinházat.</p> -<p>De amint ő elhallgatott és mereven megállott a tömeggel szemben, -lassanként elhallgatott a nevetés is. Halálos csend lett. A tömeg -meghökkenve nézett a lámpák felé.</p> -<p>A görögruhás nő nehéz mellel vett lélegzetet. Amint szembenézett -a tömeggel, egyszerre <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> megértett mindent. Régi kétségek, -amelyek csak hajdan – tükre előtt – kínozták, most bizonyossággá -lettek. Megértette, hogy ő rút, szánalmas és nevetséges. -Megértette, hogy jóságát mindig kigúnyolták, megértette, hogy háta -mögött kinevették, megértette, hogy kellemetlen, komikus és félszeg -volt, hogy társadalmi szereplését lenézték, kinevették, hogy -jóhiszeműsége, jóindulata, jósága irigységet, gyülöletet, lenézést -szerzett a számára.</p> -<p>Végignézett a százakon és látta, hogy mind nevetett, hogy ő -mindnek siralmas és nevetséges volt, hogy nincs senki, akinek ő -tetszett volna.</p> -<p>A fejét még jobban hátraszegte, a szivét egy görcs szorította -össze és a görög ruhákban csendesen összeomlott a szétlibbenésre -kész függöny előtt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 59px;"><img src= -"images/i042.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i043.png" alt="" title="" />A kis gróf.</h2> -</div> -<p>A kis grófot egy fiatal pap kisérte el mindennap a gimnáziumba. -A fiatal pap a nevelője volt. A kastély felől jöttek csendesen, -összesimulva. A pap fekete ruhában volt, a kis gróf mindig kék -bársonyban. Sápadt volt mind a kettő. Olyanok voltak, mint két -sötét, hallgatag árnyék.</p> -<p>A kastély azelőtt üres volt és csendes. De a kis gróf édes apja -sokat kártyázott, a birtok egy napon gondnokság alá került és ekkor -a grófné kezdett parancsolni. Ő rendelte el, hogy hazaköltözzenek a -kastélyba, mert – mondta – nem akarja, hogy fia koldús legyen. Úgy -volt, hogy otthon laknak, amíg minden adósság ki nincs fizetve. A -gróf unta ezt a dolgot. Átásítozta a hónapokat és a monokliján át -mély megvetéssel nézte az egész kis várost. A kis grófnak közömbös -volt az ügy. Keskeny arca az első év végén éppen olyan halvány és -mozdulatlan volt, mint amikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> a cisztercita tanárok -először simogatták végig, és a zajongó osztályra éppen olyan -nyugalommal tekintett, mint amikor először jelent meg közöttünk. -Hanem a grófné, ő lelkesedett a kastélyért és az egész kis -városért. Itt ő parancsolt, ő rendelkezett, elhanyagolt és -mellőzött asszonyból itt a város királynője lett. Hihetetlen -méltósággal tudott megjelenni a nyilvánosság előtt és mámorosan -élvezte azt a bámulatot, amelyben része volt. A harminc éven jól -túl volt már, erősen hízott, de elsőségét a városban vitatni sem -lehetett.</p> -<p>A kis gróf egy éve járt már a cisztercitákhoz, amikor – a -második gimnáziumban – megbarátkoztunk. Segítettem neki valami -feladatában, ez teremtette meg a barátságot. Ezután bizalmas -közléseket tett nekem a kis gróf és én álmélkodva láttam, hogy -tapasztalt, vad és erős mivoltom mellett milyen félénk, tudatlan, -lányos és anyás maradt. Nemcsak gyenge volt és nemcsak a zajt és a -dulakodást kerülte, valami rettenetes – arisztokrata – irtózással, -hanem járatlan volt az élet minden dolgában. A női dolgokról pedig, -amelyeket a padok között tudatlan, fojtott kacagással sugtak tovább -a fiúk, egyszerűen sejtelme sem volt.</p> -<p>Egy napon ezzel a kérdéssel lepett meg:</p> -<p>– Te, a te anyád festi magát? <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span></p> -<p>– Nem – válaszoltam csodálkozva.</p> -<p>A kis gróf hideg szemében egy kis büszkeség csillant fel.</p> -<p>– Az én anyám, mondta jelentős hangon, festi magát.</p> -<p>Elámulva néztem reá és a kis gróf megmagyarázta, hogyan megy a -dolog. Rendre elsorolt minden részletet és így fejezte be:</p> -<p>– Ez a festés. Hallottam, amikor az inas mondta a szobalánynak: -a méltóságos asszony festi magát. Mindig festi magát, mikor -valahová elmegy. Olyankor nem szabad megcsókolni.</p> -<p>Álmélkodva hallgattam a dolgot. A kis gróf egyre büszkébb lett -az előadás hatására és hogy betetőzze ezt a hatást, hozzátette:</p> -<p>– Azt hiszem, csak grófnéknak szabad festeni magukat.</p> -<p>Le voltam sujtva. Az egész kicsi városban csakugyan senki nem -merte volna az arca színét megkorrigálni és a kis gróf határozottan -nagyot nőtt a szememben ezen a napon. Ekkor éreztem először, hogy -kitünő dolog lehet grófnak lenni. Eddig mindig én bántam bizonyos -jóindulatú leereszkedéssel vele, most a kis gróf lett a -leereszkedő. Nagyon szégyeltem, hogy az én anyám nem festi magát és -elhatároztam, hogy ha husvétra hazamegyek, meg is kérdezem a -dologra nézve. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>Az ügyet azonban elfelejtettem, és hogy a következő évben -Budapestre kerültem, hosszú esztendőkig nem foglalkoztatott a -kifestés joga és a kis gróf.</p> -<p>Tízenkét év telt el és nem találkoztam vele. Ekkor egyszer a -Dunaparton szembejött velem. Az első percben megismertem; az arca -alig változott, maradt az a lányos arcú, halvány, karcsú szőke fiú, -aki volt. Ő is megismert.</p> -<p>– Szervusz, mondta örömmel, szervusz, hogy vagy?</p> -<p>Beszélgetni kezdtünk. Hamarosan láttam, hogy nemcsak az arca, -hanem a lelke sem változott: tudatlan, félénk, lányos, anyás. -Otthon végezte el a gimnáziumot, a liceumban tanulta a jogot, -mindig az anyja mellett volt és mindig egy fiatal pap volt a -nevelője. Most doktor juris és talán valamelyik miniszteriumba -megy. A birtokon most már nincs adósság és megint Budapesten -laknak. Ő most izlelt bele a szabad, nagyvárosi élet különös -örömeibe. Mámoros volt, de még ügyetlen és gyáva.</p> -<p>– Hát te mi vagy? – kérdezte azután.</p> -<p>– Újságíró.</p> -<p>Elhallgatott. Zavartan izgett-mozgott, egy vérhullám öntötte el -finom arcát és végül nagy elhatározással, szinte dadogva -kérdezte:</p> -<p>– Ismered Tábor Pannit? <span class="pagenum"><a name="Page_176" -id="Page_176">-176-</a></span></p> -<p>– Igen.</p> -<p>Csodálkozva néztem rá. Zavartan mentegetőzött:</p> -<p>– Mert ti újságírók ismeritek úgy ezeket a szinésznőket.</p> -<p>Hosszas unszolás és kérdezősködés után kiderült, hogy a kis gróf -őrültül szerelmes Tábor Panniba. A versenyen látta vagy ötször és -úgy imádja, mint ahogy csak a naiv, anyás fiatal grófok imádhatják -az igen rossz nőket. Nem mert még senkinek se szólni és meghal, ha -nem ismerkedhetik meg vele.</p> -<p>– Nem szoktál a Dalos-szinházba járni?</p> -<p>– Nem. Háromszor voltam szinházban életemben.</p> -<p>– Hát gyere el ma este, felviszlek a szinpadra és bemutatlak -Tábor Panninak.</p> -<p>– Nem haragszik meg?</p> -<p>Elnevettem magamat.</p> -<p>– Légy nyugodt. Nagyon fog örülni.</p> -<p>Megvigasztaltam még, hogy a szerelme nem is olyan reménytelen, -mint ahogy gondolja… Azután elváltunk.</p> -<p>Este kissé későn jutottam el a szinházba. A kis gróf már aggódva -várt. Az első felvonásközben karon fogtam.</p> -<p>– Menjünk a szinpadra.</p> -<p>Ujjongott örömében. A szinpadon megtaláltam Tábor Pannit. Rövid -rokoko szoknyában, <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> nagy fehér parókával, erősen – a -szinpadi világításnak – kifestve állott egy sarokban. Nagyon szép -volt. Bemutattam neki a kis grófot és egyideig beszélgettem velük. -Villámgyorsan megbarátkoztak. A kis gróf eleinte bátortalan volt. -Panni annál merészebb. Ez a merészség azután felgyújtotta a kis -grófot és két perc mulva már a szerelmi vallomásnál tartott. Ekkor -elhivott valaki.</p> -<p>Mikor a felvonásköznek vége volt, lementem a szinpadi lépcsőn és -a folyosón át a nézőtér felé tartottam. Mögöttem jött le a -szinpadról a kis gróf is. Utolért. Megkapta a karomat. Halálsápadt -volt.</p> -<p>– Mi bajod? – kérdeztem tőle.</p> -<p>– Gyere, dadogta, gyere ki innen. Az utcára.</p> -<p>Kimentünk. Kiváncsian és aggódva néztem rá. A kis gróf a -homlokáról a verejtéket simogatta le, nehéz lélekzésssel szítta be -a hűvös, éjszakai levegőt és hozzám hajolva, kétségbeesetten, -rekedten, megsemmisülve sugta:</p> -<p>– A világosságon láttam, hogy ki van festve. Mint az anyám…</p> -<p>Bánatos lemondással intett vissza a szinház felé:</p> -<p>– Sohasem tudnám megcsókolni. Sohasem fogok visszamenni.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i044.png" alt="" title="" />Matt.</h2> -</div> -<p>A leány szülei sokáig ellenkeztek. A férfi kezdő ügyvéd volt és -nem biztak benne, hogy lesz valamivé. A leány makacs akarata végre -diadalmaskodott. Megvolt az esküvő, egy hónapig utaztak és azután -megkezdték a házasság csendes, békés, munkás életét.</p> -<p>Az első mámor hónapokig tartott. Egy félév telt el, amig szinte -mindennap újra érezték győzelmük örömét, egyesülésük mámorát, -lassan azonban jelentkezett ekkor az unalom. Meglepetve fogadták és -szégyenkezve titkolták maguk előtt is. De nyilvánvaló volt már, -hogy egymás társasága nem elégíti ki őket. Az örökös együttlétbe -befúrakodott a fanyarság. Nem volt mit mondaniok egymásnak. -Próbálgatták a dédelgetés és a becézés régi játékait és unottnak -találták. Nézték egymást, ásítoztak és tanácstalanul ődöngtek a -lakásban.</p> -<p>– Paula, kérdezte egy napon a férfi, tudsz sakkozni?</p> -<p>– Nem – válaszolt az asszony. – Miért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span></p> -<p>– Az íróasztalom fiókjában megtaláltam a régi sakktáblámat. -Kedves volna…</p> -<p>– Taníts meg – mondta az asszony.</p> -<p>– Jó – kiáltott örömmel a férfi.</p> -<p>Kihozta a kockás táblát, felállította a figurákat és magyarázni -kezdett. Eleinte kissé nehezen ment a dolog, de azután mindent -megértett az asszony. Az idő gyorsan telt el és mikor végét -vetették a tanításnak, örömmel állapították meg:</p> -<p>– Ezentúl mindennap játszunk.</p> -<p>Mindennap játszottak. Az ebédutáni és a vacsorautáni idő, -amelyet a férfi még mindig otthon töltött, volt a legunalmasabb. -Ilyenkor játszottak. A férfi szivart vett elő, az asszony is -rágyújtott egy cigarettára és megelégedéssel, örömmel ültek le a -kis asztalhoz, amelyen szép rendbe sorakozva ott állottak a játék -figurái. Jó pajtásoknak érezték magukat, szórakozást, kellemes, -apró izgalmakat vártak a játéktól. Szerették ezeket az órákat.</p> -<p>Addig, amig az asszony kezdő volt, minden pompásan ment. A férfi -könnyen nyerte meg a játékokat és ha az asszony is nyert néha, az -véletlenszámba ment. Ebbe belenyugodott az asszony is. Hónapok -teltek el és a sakkozás óráit mindig örömmel várták.</p> -<p>Lassanként azonban az asszony veszedelmes ellenfél lett. A -férfinak erőlködnie kellett; <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> törnie kellett a fejét, -kínos fejmunkával kellett fáradnia a nyerésért. És nemsokára szó -sem volt a könnyű, tréfálkozó győzelmekről. Az asszony egyenlő -rangú játékos lett. A férfi nap-nap után vereséget szenvedett a -mérkőzésben és kedvező eredmény volt, ha nyert és veszített játékai -egyenlők voltak.</p> -<p>A sakktábla körül ekkor valami titkos és lappangó gyűlölet -keletkezett. Nem a játék kedvéért ültek most már le játszani, hanem -a győzelem kedvéért. Aki veszített, az dühbe jött, elkeseredett, -fanyar haraggal pillantott a másikra és gyűlöletesnek találta az -örömét. Hibákat keresett rajta. Néha megállapította a fellobbanó -harag, hogy a másik durva lelkű, otromba, rút. Keserű kifakadások -estek. Vad és sértő vita támadt azon, ki játszik jobban. Gúnyolták -egymást. A játéktudás után a szellemi képességekre került a -sor.</p> -<p>– Minden ostoba liba azt hiszi manapság magáról, hogy hódító -szellemű asszony – mondta a férfi.</p> -<p>Az asszony élesen válaszolt:</p> -<p>– Te azt hiszed, hogy csak az az értelmes ember, aki egyszer -megbukott az ügyvédi vizsgán.</p> -<p>A vita átsíklott a többi külső és belső tulajdonságokra és -sivár, maró, marcangoló veszekedés lett. De a sakktábla azért egyre -vonzotta <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> őket. Minden nap újra kellett kezdeni a -játékot és a tegnapi veszekedést mindig elfelejtették, mikor a -sakkozás ideje eljött.</p> -<p>Jókedvvel ültek le játszani. De mikor rámeredtek a kockás -táblára, a figurák mozogni kezdtek és a játék kibontakozott, akkor -a fejtörés, a megerőltetett gondolkozás, a győzelem eshetősége -izgatta és lázba hozta őket. A játszás szenvedélye, a szellemi -mérkőzés tudata, a párbaj izgalma egyformán ingerelte őket. -Fékezhetetlen indulatok háborogtak bennük és vadul törtek ki, mikor -egy-egy vita támadt. A férfi egyszer elhibázott egy lépést. Az -asszony felvillanó szemmel nyult a táblához.</p> -<p>– Elhibáztam, mondta gyorsan a férfi. Nem úgy lépek a -bástyával.</p> -<p>– Most már késő, válaszolt kárörömmel az asszony.</p> -<p>– De nem.</p> -<p>– De igen.</p> -<p>A férfi haragosan nyúlt a bástya után. Az asszony felkapta a -kezét és elébe tartotta. A férfi elrántotta a kezet, az asszony -erre lesöpörte az egész táblát.</p> -<p>– Nesze. Akkor játszsz velük magad.</p> -<p>A férfi elfehéredett a dühtől. Felemelte a kezét és az asszony -felé ütött. Nem találta. Az asszony síkoltva hátrált. Megdöbbenve -néztek farkasszemet. <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Az asszony sírva sietett ki a szobából, a férfi pedig haragosan -ment el hazulról. Ekkor hetekig nem játszottak. Kezdtek társaságba -járni és az asszony kihívóan kacérkodott mindenkivel, aki az útjába -akadt, a férfi pedig tüntetően udvarolt minden kacér -asszonynak.</p> -<p>Néma, hideg gyűlölet volt közöttük. Naphosszat alig beszéltek és -siettek megszabadulni egymástól, mihelyt tehették.</p> -<p>A sakktábla megérttette velük, hogy nem egymáshoz valók. Vad és -kiméletlen természetükről leoldott minden féket a játék szenvedélye -és nem szerelmes férfi és nő, hanem két meztelen indulat állott -egymással szemben.</p> -<p>Az érintkezés lassan újra megkezdődött közöttük. Megszokták azt, -amit a házasfelek lassanként megszoknak, hogy együtt legyenek, -beszélgessenek, együtt éljenek, amikor a lelkük rég eltávolodott -egymástól. Hideg szemmel és hideg lélekkel nézték és mérlegelték -egymást, de az érintkezésük majdnem olyan volt, mint a régi.</p> -<p>Egy napon otthon voltak. Nem lehetett sehová se menni. -Unatkoztak.</p> -<p>A férfi ekkor az asszony felé fordult és egy kicsit önmagát is -gúnyolva, zavart mosolylyal, félvállról kérdezte:</p> -<p>– Nem játszanánk egy partiet? <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Nem.</p> -<p>A férfi gúnyolódni kezdett:</p> -<p>– Nem mersz játszani. Félsz, hogy veszítesz.</p> -<p>Az asszony hallgatott. A férfi folytatta a gúnyolódást és végül -már nyújtva, elhúzva a szavakat, gyerekmódra csúfolódott:</p> -<p>– Nem mersz játszani. Neeem meeersz… Neeem meeersz…</p> -<p>Az asszony hallgatott. De az arca kipirult, az ajka dühtől -remegett és végül reszketve pattant fel.</p> -<p>– Hát lássuk.</p> -<p>Odaült a sakktábla elé. Összehúzta a homlokát, beléharapott az -ajkába és kemény, vád akarattal akart nyerni. Nyugodt is akart -lenni, de a belsejében remegett az izgalom. A férje még mindig -gúnyolódott. Ő nem szólt semmit, de forrón érezte hullámzani a -vérében minden gyűlöletét és úgy érezte, hogy a játéknyerés vad, -gyönyörű, régen kivánt fizikai legázolás lesz.</p> -<p>– Hármat játszunk, mondta a férfi. Mind a hármat elveszted.</p> -<p>Játszottak. A férfi folyton gúnyolódott. Az asszony dühös -erőfeszítéssel játszott, remegett, izgatott volt és az első játékot -csakugyan elveszítette.</p> -<p>– Látod, mondta a férfi, megmondtam. Nem tudsz semmit. Mindig -nagyra vagy vele, <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> milyen jól tudsz. Ilyenkor látszik, -hogy semmit se tudsz. Semmit.</p> -<p>– Majd meglátjuk.</p> -<p>– A másodikat is elveszted.</p> -<p>– Majd meglátjuk.</p> -<p>– Elveszted, elveszted, – dudolta a férfi.</p> -<p>Az asszony reszkető ajakkal, tüzelő szemmel meredt a -sakktáblára. A faragott figurák összezavarodtak előtte. A kockák -kinyúltak, megdagadtak, az alakok feltornyosodtak. Láza volt. -Gyűlölete, dühe és megvetése úgy borzongatta, mint valami kínzó -láz. Elveszítette a második játékot is.</p> -<p>– Látod, mondta a férfi jóindulatú oktató hangon, nem -megmondtam. Minek kezdesz azzal, aki többet tud nálad.</p> -<p>Az asszony elkeseredve, leigázva lihegett.</p> -<p>– Hát lássuk, mondta hebegve, hát lássuk most…</p> -<p>Újra játszani kezdtek. Az asszony vigyázatlan volt. Valami -kombináción törte a fejét és parasztjait elmozdította királya elől. -A férfi észrevette. Óvatosan felvonult és amíg az asszony nehéz, -komplikált tusára készült, előrehúzta királynéját, felugrott és -diadalmasan kiáltotta:</p> -<p>– Sakk. Matt.</p> -<p>Az asszony megdermedve bámult a táblára. Az volt. Matt, -kétségtelenül az. De orvmódra, <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> tisztességtelenül az. -Tisztességtelenül, komiszul kijátszottnak, banditamódra -kifosztottnak, becstelenül legázoltnak érezte magát. Elfehéredett a -dühtől. A férfi gúnyosan nevetett rá és ő vérforralónak, -rettenetesnek, galádnak látta ezt a nevetést. Elvakult, elkábult a -dühtől. Az asztalon a sakktábla mellett gyújtótartó hevert: nehéz, -éles szegletű öntött vasból. Gyűlölettől részegen nyúlt utána. A -férfi nevető feje előrehajolt. Ő felkapta a nehéz vasat és őrjöngő -erővel vágta a nevető fejhez.</p> -<p>A vas éles szeglete mélyen vágódott be a halántékon, a férfi -elbukott és homlokán kibuggyant a vér.</p> -<div class="figcenter" style="width: 85px;"><img src= -"images/i045.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i046.png" alt="" title="" />A kávéház.</h2> -</div> -<p>Berg Géza tizennyolcéves korában került fel Budapestre egy -nádorutcai nagy bankba. Se rokona, se ismerőse nem volt az egész -nagy városban és minthogy a bank ránézve a jövendő gazdagságnak, a -sikernek, az igéretnek a földje volt, szívós elszántsággal látott -neki a munkának.</p> -<p>Szépnek találta azt a szabad életet, amelybe az iskola -szolgasága után került és minden reggel újra gyönyörűséggel -töltötte el, hogy kávéházban reggelizik. Amint haladtak az -esztendők, az életében jelentékeny változások állottak be. -Emelkedett – eleinte lassan, később gyorsabban – a fizetése; ő is -szenzációs nyakkendőket hordott, keresetten öltözködött, este az -Andrássy-úton sétált, mint a többi bankhivatalnok; a kis kocsmát, -amelybe eleinte járt, előkelő vendéglővel cserélte fel, de állandó -szerelme a kávéház volt. Itt otthon érezte magát, itt ismerték és -szerették és itt volt társasága. A törzsasztalnál, <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> ahova -járt, más hivatalnokok, ügyvédek, orvosok is voltak, akik -mindannyian jórészt a kávéházban élték le életüket. Itt minden nap -elolvasták a lapokat, megtárgyalták az eseményeket és tudták, hogy -karácsony estéjén puncscsal, újévkor pezsgővel kinálja meg őket a -kávés.</p> -<p>Berg Géza néha szinházba ment, gyakrabban orfeumba és -egyszer-egyszer bevetődött valamelyik zajos, éjjeli kávéházba. -Egyébként esténként az Andrássy-úton sétált, sok gondot fordított a -ruhájára és gondosan tanulmányozta a párbaj-kodexeket. Igy lett -huszonötéves.</p> -<p>Minthogy megtakarított pénze volt, elhatározta ekkor egy barátja -tanácsára, hogy butorokat vesz. Otthagyta a hónapos-szobát, -amelyben eddig lakott és beköltözött új lakásába. A lakás felette -csinos volt a tündöklő rézágygyal és a szőnyegekkel, amelyekre -aránylag nagy összeget költött, és ő meg volt elégedve.</p> -<p>Augusztusban költözött be új lakásába. Az ablakok az utcára -nyiltak. Szemközt, az utca másik oldalán, nagy bérház állott, -amelyben élénk élet volt. Az első emeleten azonban végig le voltak -eresztve a sárga függönyök: a nagy lakás előkelő lakója nyilván -fürdőn van.</p> -<p>Berg Gézának egy hónapig minden reggel a sárga függönyökre esett -a tekintete, mikor felkelt. Szeptember elején azonban egy reggelen -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> fel voltak húzva a függönyök és mikor -Berg Géza érdeklődve nézett át a túlsó oldalra, az egyik ablakban – -éppen szemközt vele – egy szőke leányfej jelent meg. Szőke volt a -haja, kék a szeme, és Berg Géza különös ijedelmet érzett, mikor a -tekintetük találkozott.</p> -<p>A hivatalban ez volt az első nap, amelyen nem tudott egész -lélekkel dolgozni. Egyre maga előtt látta a szőke lányt és a -legkülönbözőbb gondolatok kavarogtak a fejében.</p> -<p>Másnap reggel újra látták egymást és Berg Gézát cserbenhagyta a -merészségnek az a tudománya, amelyet az Andrássy-úton barátaitól -tanult. Nem tudott a lányra másképpen tekinteni, mint alázattal és -elfogódva.</p> -<p>Még aznap délben átment és megnézte a kapu alatt, ki lakik az -első emeleti nagy lakásban; kissé elszomorodott, mikor olvasta, -hogy Gerhardt Pál, a marosvölgyi bányatársaság igazgatója… -Túlságosan gazdag és hatalmas ember, a lányát bizonyosan nem adná -egy fiatal bankhivatalnokhoz.</p> -<p>A szőke lány csakugyan Gerhardt Vilma volt. Berg Géza azonban -tetszett neki és reggelenként – habár az apja a marosvölgyi -bányatársaság igazgatója volt – mégis érdeklődve sietett az -ablakhoz. Igy látták egymást minden reggel, sőt később délben és -este is. Voltak bizonyos órák, amelyekben hallgatag <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> és -titkos megállapodással megjelentek ezen a furcsa találkán: nézni -egymást hallgatva és óvatosan az utcán keresztül.</p> -<p>Berg Géza egy napon végre be merte vallani magának, hogy nagyon -szerelmes a szőke lányba. Elhatározta, hogy megismerkedik vele, de -mikor az ismerkedés módjára gondolt, nagyon elcsüggedt. Nem voltak -ismerősei, nem járt társaságba. Hiába törte a fejét, nem talált -módot az ismerkedésre.</p> -<p>A vendéglőben a szomorúság e napjaiban egy szőke, fiatal úrral -ismerkedett meg, akit így mutattak be neki:</p> -<p>– Gerhardt Viktor.</p> -<p>A kérdésére azt is megtudta, hogy ez a fiatal ember a direktor -unokaöccse. Berg Géza ekkor felvillanó reménységgel, elszántan és -minden ereje megfeszítésével udvarolni kezdett a szőke fiúnak. -Sikerült vele megbarátkoznia. A vendéglőből orfeumba mentek és -hajnalig együtt voltak.</p> -<p>Két hét mulva Berg megvallotta a szerelmét a barátjának, aki -harmadnapra ragyogó arccal jött hozzá.</p> -<p>– Vilma is szerelmes beléd. Elmondta az anyjának, sírt egy óra -hosszat és most már az öreg is beleegyezett, hogy hát ismerkedjetek -meg. A többit majd meglátja.</p> -<p>Másnap délben Berg Géza redingote-ot öltött és várta a barátját, -aki elviszi Gerhardtékhoz <span class="pagenum"><a name="Page_190" -id="Page_190">-190-</a></span> bemutatni. Mikor a szőke fiú -megérkezett, Berg Géza halálsápadt lett.</p> -<p>– No, készen vagy?</p> -<p>– Igen, – válaszolt Berg remegő ajakkal.</p> -<p>Lementek a lépcsőn, átmentek az utca túlsó oldalára, beléptek a -kapun. Berg Géza egész testében reszketett.</p> -<p>– Mi bajod? – kérdezte ijedten a barátja.</p> -<p>Berg Géza halálos kimerültséggel csukta le a szemét és a lépcső -karfájához támaszkodva elfulva, száraz ajakkal és szédűlve -mondta:</p> -<p>– Hét éve nem beszéltem tisztességes lánynyal.</p> -<div class="figcenter" style="width: 78px;"><img src= -"images/i047.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i048.png" alt="" title="" />Az itélet.</h2> -</div> -<p class="center smaller">A váró-szoba lassanként kiürül. Egy -magas, szélesvállú, sáppadt huszárkapitány várakozik még és egy -öreg asszony. A szolga meghajlik a huszárkapitány előtt, jelezvén, -hogy rajta a sor. A katona egy intéssel válaszol: elsőbbséget ad az -öreg asszonynak, ő utoljára akar bemenni. Pár percnyi várakozás -után az asszony kijön és a huszárkapitány belép az orvoshoz.</p> -<p><i>Az orvos.</i> (Kissé rövidlátó szemmel, kutatva tekint -rá.)</p> -<p><i>A kapitány</i> (zavartan): Nem tudom… megismersz-e… be kell-e -mutatkoznom.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Oh te vagy az édes öregem? Dehogy kell -bemutatkoznod. Nagyon, nagyon örülök, hogy látlak. Ülj le. Hogy -vagy? Remélem, nem valami baj juttatott ahhoz a szerencséhez, hogy -felkeressz.</p> -<p><i>A kapitány:</i> De… őszintén szólva… igen.</p> -<p><i>Az orvos:</i> A színed, hogy megmondjam az igazat, nem nagyon -tetszik nekem. Csak nem valami betegség? <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p><i>A kapitány:</i> Betegség… vagy még rosszabb, mint a betegség. -Még sokkal rosszabb.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Oh, komoly dolog? Hát csak ki vele gyorsan, -nyiltan. Sok mindennek a végére járunk mi… Nem olyan vigasztalan -semmi, mint ahogy az emberek képzelik. A halált nem lehet -meggyógyítani, de azonkívül talán mindent.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Kérlek… te tudod, mennyire szerettelek téged… -már mikor az ezrednél voltál… mikor elmentél, akkor is neked adtam -igazat… komiszság volt úgy bánni azokkal a beteg katonákkal… nagyon -becsületes embernek tartottalak…</p> -<p><i>Az orvos:</i> (Komolyan.) Annak tarthatsz most is.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Hallottam, hogy te azóta híres orvos lettél, -idegorvos; egyetemi tanár is lettél…</p> -<p><i>Az orvos:</i> Csak magántanár.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Az mindegy. Szóval híres orvos vagy, -becsületes, jó ember vagy (habozva) nekem barátom.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Igen. Igen.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Úgy beszélek hát hozzád, mint a -gyóntatópaphoz. Nálad titok marad.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Igen.</p> -<p><i>A kapitány:</i> És te talán meg tudsz gyógyítani. -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p><i>Az orvos:</i> Amit ember tehet, azt megteszem. Beszélj el -nyiltan, bátran, őszintén mindent.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Igyekszem röviden elmondani. Tudod, hogy én -tíz évvel ezelőtt – emlékszel, még hadnagykoromban – eljegyeztem -magamat.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Igen… igen… a…</p> -<p><i>A kapitány:</i> Szóval, emlékszel rá. A menyasszonyom akkor -huszonhárom éves volt. Szép, fiatal. De akkor nem vehettem el. A -kaució miatt. Szegény lány volt, nekem sem volt semmim. Kilépni nem -akartam. Mihez kezdtem volna? Nem mehettem fináncnak. Vártunk hát -és szerettük egymást. Az évek elmultak és a szerelem is elmult. -Jártam hozzájuk, de csak megszokásból, udvariasságból, jóságból. -Nem akartam elmaradni. Mire való lett volna? Házasodni úgy sem -akartam, és csak megbántottam volna. A szerelemből – legalább a -magam részéről – lett egy langyos barátság. Megbecsültem őt; kissé -fanyar, néha keserű, de okos, jó és művelt leány volt. Egy félévvel -ezelőtt azonban nagy baj történt.</p> -<p><i>Az orvos:</i> (Felemeli fejét.)</p> -<p><i>A kapitány:</i> Nem szabad semmi rosszat gondolnod. A -nagybátyja meghalt és ráhagyta a vagyonát. Csinos, mondhatnám, nagy -vagyon volt. Most tehát hozzám jöhetett feleségül. Ekkor -megrémültem. Szemügyre vettem őt <span class="pagenum"><a name= -"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> és láttam, hogy nem -tetszik nekem. Nem, – hogy visszatetsző nekem. Hogy nekem nem kell. -Elfonnyadt, elhervadt észrevétlenül; elszáradt lassan a hosszú -lányságban; elvirágzott; megrútult. Előttem állott az a kérdés, -elvegyem-e így, igen vagy nem. Azt mondtam magamban: nem. -Visszavonultam. Nem mutatkoztam. De ekkor megrohant a családja. -Hogy becstelenséget követek el. Megrohant a magam családja. Hogy -ostoba is vagyok, hiszen gazdag. Hogy nem szabad cserbenhagynom tíz -évi várakozás után. Ő maga sírt, megbetegedett. Meg akar halni, -mondták. Én küzdöttem, védekeztem, tiltakoztam. Boldogtalanok -leszünk mind a ketten, ezt erősítgettem. De rám rohantak, -megrohantak, elkábítottak, legyőztek. A fenyegetésnek, a kérésnek, -a sírásnak hetekig ellentállottam. Agyon akartam lőni magamat. -Végre ő maga jött el hozzám sápadtan, betegen. Hát megadtam -magamat. Feleségül vettem. (Elhallgat.)</p> -<p><i>Az orvos:</i> És?</p> -<p><i>A kapitány:</i> (Sóhajtva.) Ez úgy egy félévvel ezelőtt volt. -(Küzködik zavarával, a szégyenkezésével.) Azóta rettenetes az -életem.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Miért? Mondd el bátran. Mintha magadnak -mondanád el.</p> -<p><i>A kapitány:</i> (Kitörve.) Utálom. Érted, utálom. Nem: nem -szeretem. Az semmi. De <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> utálom, utálom, fizikailag undorodom -tőle, megráz, gyötör, kínoz a görcsös undor, ha mellette vagyok. -Mást elkerülhet az ember. De a feleségét!… Érted: vannak a -házaséletnek részletei, titkai. Engem megfojt, megöl az undor. -Érted ezt?</p> -<p><i>Az orvos:</i> Ezt értem.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Most azt kell megmondanod, mit tehetek én ez -ellen. Valamit tennem kell. Élek mellette nyugodtan, csendesen, de -ha meg kell csókolnom, akkor megmozdul bennem valami. Valami -háborgó tiltakozás. Azt mondd meg, mit lehet ez ellen tenni? Hogy -lehet ezt gyógyítani?</p> -<p><i>Az orvos:</i> (Jóindulatú, elnéző mosolylyal.) Gyógyítani ezt -orvos nem tudja. Recept ez ellen nincs. Az embernek össze kell -szednie magát, erőt kell vennie magán. A megszokás…</p> -<p><i>A kapitány:</i> Nem, ne mondd ezt. A megszokás nem használ. -Én is ezt mondom magamnak egy félév óta: majd a megszokás… De egyre -rosszabb lesz. Nem tudom eltűrni. Az ő asszonyisága… érted… nem, -nem tudom ezt eltűrni. A vérem, a fejem, a szívem egyre jobban -háborog. Már beteg vagyok.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Mi bajod van?</p> -<p><i>A kapitány:</i> Szédülök. Rémeket látok. Gyáva vagyok. Mikor -a mult héten a svadronnal nekilovagoltam egy ároknak, az jutott -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> eszembe, hogy az árkot, egy kicsi, -rongy árkot, nem birja a lovam és szégyenszemre elfordultam. A -kommandót hibásan adom. A gyakorlótéren nem tudok megszabadulni -attól a gondolattól, hogy például a tárcámat otthon felejtettem… -ostobáskodom… megszédülök… és a tárca a zsebemben van. A multkor a -tábori misén az jutott eszembe, hogy rettenetes lesz hazamenni és -majdnem belekiáltottam a pap szavába. Rossz vagyok a katonákhoz. -Kegyetlenkedem. Lesoványodtam. Sáppadt vagyok és néha azt hiszem, -mindjárt kiesik a kard a kezemből.</p> -<p><i>Az orvos:</i> (Figyelmesen beletekint a katona reszkető -szemébe; nézi a vonagló arcát). Bizonyos, hogy ezek mind beteges -tünetek. Nem nagyon komoly dolog: egy kezdődő neuraszténia. De -elejét kell venni a nagyobb bajnak. Bizonyos vagy benne, hogy mind -<i>attól</i> van?</p> -<p><i>A kapitány:</i> Oh, bizonyos. Három napig nem voltam otthon -és feléledtem.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Nem tudod legyőzni ezt az érzést? Ha egy-két -hónapra szabadságra mennél.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Azután újra kezdődnék. Nem tudok rossz lenni -hozzá, nem tudok durva, kemény, brutális lenni. Hiszen ő nem tehet -róla. Jó vagyok hozzá, udvarias… nyújtja az ajkát… és akkor vége -mindennek. <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span></p> -<p><i>Az orvos:</i> (Egy pillanatnyi gondolkozás után. Röviden. -Keményen.) Elválni!</p> -<p><i>A kapitány:</i> Ez az éppen, amit nem akarok, nem tudok, nem -merek megtenni. A rokonsággal nem törődöm. De ő szegény. Hogy meg -lesz alázva. Milyen boldogtalan lesz.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Sokkal boldogtalanabb lenne, ha együtt -maradnátok. Te is belepusztulnál, ő is szerencsétlen lenne. Mind a -kettőtök érdekében gyorsan, elszántan, határozottan kell -cselekedned. Végre is két életről van szó. Te újra fogsz élni, ő is -boldog lehet mással… Az elválásnak van olyan módja, amely az -asszonyt nem alázza meg. Ki kell eszelned egy ilyen módot és -bátran: rajta!</p> -<p><i>A kapitány:</i> Hát nincs orvosság? Nem lehet gyógyítani azt, -hogy én ne undorodjam?</p> -<p><i>Az orvos:</i> Ezt nem lehet gyógyítani.</p> -<p><i>A kapitány:</i> Vagy nem lehet azt gyógyítani, hogy én ezt az -érzést el tudjam viselni. Hogy feláldozzam magamat érte, de ne -menjek tönkre bele, ne bolonduljak meg bele.</p> -<p><i>Az orvos:</i> Csak ha magadban érzesz rá erőt. Orvos itt nem -tehet semmit. Az okot keresheti csak és igyekszik az okot -megszüntetni.</p> -<p><i>A kapitány:</i> (Remegve. Elszántan.) Tehát te is azt -tanácsolod, mint orvos és mint barát, hogy elváljak tőle, akárhogy -sajnálom is. <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p><i>Az orvos:</i> Azt. Az élet parancsának engedelmeskedni -kell.</p> -<p><i>A kapitány:</i> (Remeg az izgatottságtól, felugrik. Kezet -nyújt az orvosnak; megrázza a kezét.) Köszönöm.</p> -<p class="center smaller">A katona elrohan. Az orvos utána tekint. -Érzi, hogy itéletet mondott, érzi annak az itéletnek a -kegyetlenségét, amelyet a parancsoló élet, a zsarnok természet -nevében mondott egy boldogtalan, ártatlan, bűntelen, rút nő felett. -Elgondolkozik. Tisztának találja a lelkiismeretét, de a szive -megtelik szomorúsággal.</p> -<div class="figcenter" style="width: 87px;"><img src= -"images/i049.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i050.png" alt="" title="" />Halott a -szobában.</h2> -</div> -<p>Az igazgató karonfogta és átvezette a szinpadon. A túlsó oldalon -állott Geltz Erzsébet.</p> -<p>– Erzsébet, bemutatom magának Forgács Jenőt.</p> -<p>Az asszony jóindulatú mosolylyal nyújtotta neki a kezét. Forgács -zavartan hajolt meg. Az igazgató még ezt mondta neki:</p> -<p>– Udvaroljon, tőle függ minden.</p> -<p>Azután elment. Forgács nem tudott szólni. Az asszony mosolygott -a zavarán.</p> -<p>– Hol volt eddig? – kérdezte tőle.</p> -<p>– Vidéken. Vándortársulatoknál karmester.</p> -<p>– Oh! Majd hivják most. Budapestre, Bécsbe, Berlinbe.</p> -<p>Forgácsnak megmelegedett a szíve.</p> -<p>– Nagyságos asszonyomtól függ minden, – ismételte hálásan az -igazgató szavait.</p> -<p>Az asszony komoly lett.</p> -<p>– Én úgy énekelek, ahogy csak tudok. Én mindig úgy énekelek. -Most elég könnyű lesz. Nagyon szép muzsikát irt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Forgácsból kitört az öröm.</p> -<p>– Sohse reméltem, hogy előadják. Mikor beküldtem a partiturát, -azt hittem, olvasatlanúl visszaküldik.</p> -<p>Megint hallgattak. Az asszony szólt ujra:</p> -<p>– Hány éves?</p> -<p>– Huszonhét.</p> -<p>Az asszony mosolygása egy kissé fájdalmas lett.</p> -<p>– Most menjen, – szólt – dolgom van. De jőjjön el a -próbákra.</p> -<p>Forgács elment. Boldog volt. Azután eljárt a szinpadra. -Hallgatta a muzsikáját, ismerkedett, szívta magába a dicsőség -levegőjét. De csak Geltz Erzsébet iránt érzett hálát. Ő tőle várta -a sikert, ő bátorította, ha néha csüggedt volt, ő mutatta be -mindenkinek, ő hirdette a leghangosabban, hogy <i>A lázadók</i> -csodaszép muzsika. Hálával és alázattal volt tele a csodálatos -asszony iránt, akit Londontól Szentpétervárig ünnepelt Európa -minden operájában a közönség, akit kénytelen volt még az ő gőgje is -tekintélynek elismerni a muzsikában és aki most annyi jóindulattal -és szeretettel foglalkozik az ő munkájával. Alázattal csókolt neki -kezet mindennap és csak az alázat hangján tudott vele beszélni. Egy -napon megint el volt csüggedve; az asszony bátorította és -megsimogatta a haját.</p> -<p>Ekkor Hornnal ment haza, az ujságiróval. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>– Kedves Forgács, – mondta neki Horn – vigyázzon magára.</p> -<p>– Miért?</p> -<p>– Lizbet anyó a hálójába keríti. Maga tapasztalatlan és fiatal -ember, ez az ő genre-ja. Az ilyenekre még veszedelmes Erzsi mama. -Láttam, hogy megsimogatta a haját. Vigyázzon. Máris nevetnek -magán.</p> -<p>Forgács elképedve bámult. Alig értette meg, kiről van szó. -Lizbet anyó, Erzsi mama, ez kimondhatatlanul rosszul esett neki. -Geltz Erzsébet a női tökéletesség mintaképe gyanánt élt a szívében. -Dadogott valamit.</p> -<p>– Meg van lepetve? – kérdezte Horn. – Tudom, ön hálás iránta. -Meg is érdemli. Nagy művésznő. Zseniális asszony. Okos asszony. A -muzsikához többet ért, mint harminc professzor. De – Istenem – egy -öreg nő, aki nem tud belenyugodni a maga öregségébe. Rákényszeredik -a forró vére miatt, hogy fiatal embereket hálózzon be. Fiatal -embereket. Vagy akárkit. Aki jön.</p> -<p>Forgács kábult volt.</p> -<p>– Hát hány éves? – kérdezte együgyüen.</p> -<p>– Hány? Száz. Húsz évvel ezelőtt már nagy művésznő volt. De -legalább negyvennyolc. Vagy ötven.</p> -<p>Később elváltak. Forgács még mindig kábult volt. Geltz -Erzsébettel mindig csak az <span class="pagenum"><a name="Page_202" -id="Page_202">-202-</a></span> árnyékos, homályos szinpadon -találkozott – az asszony vigyázott is rá, hogy ne találkozzanak -másutt – és csak a karcsú termetét, a szabályos vonásait látta. Nem -is nézte: szép-e, öreg-e. Neki a tökéletesség volt. Fájt minden -rossz szó, amit felőle hallott és másnap zavart és elfogódott volt, -amikor vele beszélt. Az arcát ismét alig láthatta. A szinpad -legsötétebb zugában állottak; amikor innen elmentek, az asszony -küldte őt: most menjen már haza.</p> -<p>Egy hét mulva megvolt az előadás. Forgács a szinfalak mögött -remegett. Az asszony odament hozzá – most ki volt festve – és -vállára tette a kezét.</p> -<p>– Bátorság!</p> -<p>A függönyt felhuzták. Forgács didergett. Geltz Erzsébet kezdett -énekelni. Forgács figyelt. A remegés megszünt. Csodaszép. Hogy -énekel ez az asszony. Hogy énekel. Csodaszép.</p> -<p>Óriási tapsvihar. Forgácsnak remegett a szíve az örömtől. Az -igazgató jött hozzá.</p> -<p>– Bravó. Nagy siker lesz. Mit művel ez az asszony! -Csodálatos.</p> -<p>A függönyt leeresztették. Ismét taps. Ki a lámpák elé. Forgács -félig eszméletlenül hajlong. Még egyszer ki. Még. Forgács remegve -rohant az asszony öltözőjébe.</p> -<p>Geltz Erzsébet rámosolygott.</p> -<p>– Megmondtam, ugy-e? <span class="pagenum"><a name="Page_203" -id="Page_203">-203-</a></span></p> -<p>Forgács könnyes szemekkel hajolt le, hogy a kezét -megcsókolja.</p> -<p>– Most menjen, – szólt az asszony – öltözködöm. De ha nincs -társasága, az előadás után jőjjön fel hozzám teára.</p> -<p>Forgács kiment. Mindenfelé gratuláltak neki.</p> -<p>– Hanem Geltz Erzsébet! Csodákat művel ez az asszony. Most is ő -az első. Az utolérhetetlen.</p> -<p>A második felvonás után újra taps. A harmadik után újra. -Viharos, hosszú, őszinte tapsok.</p> -<p>Az igazgató karonfogta.</p> -<p>– Ha nincs társasága, jőjjön velem. Van egy rendes kis -társaságunk. Félórát el szoktunk ilyenkor fecsegni a kávéházban. -Hadd ünnepeljék magát.</p> -<p>Forgács elment. Ünnepelték. Kedveskedtek neki. Forgács boldog -volt. Tizenegy óra tájban elváltak. Forgács egyedűl maradt. Ekkor -jutott eszébe, hogy Geltz Erzsébet meghivta. Az órájára nézett. -Tizenegy óra. Még felmehet.</p> -<p>Elindult. Tele volt a szíve diadallal, ujjongással, és hálával -az asszony iránt. Odaért. Csengetett. Beeresztették.</p> -<p>Az asszony jött elébe. Hosszú, kék selyemruha volt rajta, egy -puha, simuló pongyola.</p> -<p>– Azt hittem, nem jön. <span class="pagenum"><a name="Page_204" -id="Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– Oh, hogy gondolhat ilyent. Ha tudná, milyen hálás vagyok.</p> -<p>Az asszony rámosolygott. Lehunyta a szemét és hosszú szempillái -alól lágyan, melegen, sugárzóan nézte.</p> -<p>Leültek.</p> -<p>– Akar egy csésze teát? – kérdezte az asszony.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– Mit fog most csinálni?</p> -<p>Forgács beszélni kezdett a terveiről. Belemelegedett és kedvvel, -bizalommal, lelkesen beszélt. Az asszony vele szemben ült az -árnyékban.</p> -<p>Forgács kezében tartotta a teás-csészét és le akarta tenni.</p> -<p>– Majd én elteszem, – szólt az asszony.</p> -<p>Felkelt a helyéről.</p> -<p>– Nem akar még egy csészével?</p> -<p>– Köszönöm. Nem.</p> -<p>Az asszony elvette a csészét és letette valahová. Aztán Forgács -mellé ült.</p> -<p>– Nem akar elmenni Budapestről?</p> -<p>– Egyelőre nem. Jól érzem itt magamat. Boldog vagyok. És hálás, -végtelenül hálás maga iránt.</p> -<p>Az asszony hozzáhajolt és megsimogatta a haját. Most közelről -látta, félvilágosságban ugyan, de világosságban. Az asszony arca ki -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> volt festve; művészettel, finoman és -diszkrétül, de festve volt. És a festék sem takarhatta el és nem -tüntethette el a ráncokat. A szépmetszésű arcon, a homlokon, a száj -körül ráncok futottak szét. A bőr petyhüdt volt. Öreg. Szánalmas. -Rút. Forgácsnak eszébe jutott minden iszonyatosság, amit róla -hallott. Az asszony feléje hajolt és ő riadtan, megrettenve, -undorodva rezzent össze és önkéntelen mozdulattal rándúlt -vissza.</p> -<p>Az asszony észrevette. A szeme tágra nyílt ki, az ajka -megvonaglott. Felkelt. Megállott egy percre. Töprengve, kinlódva -tekintett maga elé. Azután hősies, vad, fanatikus elhatározással -kapta fel a fejét. Átment a szobán. A túlsó oldalon tükör volt. Ott -megállott. Keserű arccal pillantott a tükörbe.</p> -<p>Azután leült. Kendőt vett elő. Demaszkirozta magát. Letörülte az -arcáról a festéket. A pirosat, a feketét, mindent letörölt -csodálatos erőfeszítéssel, fáradt, lassú mozdulatokkal. Forgács -megdermedve tekintett rá. Az asszony ismét a tükörbe nézett, -lehanyatlott a feje és anélkül, hogy hátrapillantott volna, fáradt -hangon szólott:</p> -<p>– Menjen.</p> -<p>Forgács felkelt. És meghatott, remegő szívvel, könnyes -szemekkel, lábujjhegyen surrant ki, mintha halott volna a -szobában.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i051.png" alt="" title="" />Visszatérés.</h2> -</div> -<p>A fürdőre egy fiatal német házaspár érkezett. Nászúton voltak és -bujkáltak az emberek elől, azonban észrevette és megbámulta őket -mégis a fürdő internacionális közönsége. Annyi szőkeség, egészség -és erő volt az óriási emberpáron, hogy az alacsony fekete -délolaszoknak, a kis barna franciáknak torkukon akadt a szó, ha -valahová belépett az északi mesékből való két germán.</p> -<p>A németeknek nem tetszett a megbámultatás és egyre ritkábban -mutatkoztak. Nekivágtak a környék nagy hegyeinek és egyszer két -napig is távol voltak. Hangos szavuk felverte a magános hegyvidéket -és a férfi egy-egy sziklacsúcsra felállva kiáltotta bele -szerelmesen az alpesi levegőbe:</p> -<p>– <i>Trude!</i>… <i>Trude!</i>…</p> -<p>Igy becézte az asszonyt, akit Gertrudnak híttak. A szőke nő -ilyenkor kitárta a karjait Ottója felé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span></p> -<p>Merész és kitartó hegymászók voltak, és egy napon azt mondták, -hogy meg akarják mászni a <i>Germaniát</i>. A vendéglőben -lebeszélték őket a veszedelmes útról, azt ajánlották, vigyenek -legalább vezetőt, a fiatal óriás-pár azonban lenézően mosolygott és -nekiindult az útnak.</p> -<p>Reggel volt, mikor elindultak. Frissen, jókedvüen és erősen -haladtak fel a hegynek. Az út azonban egyre nehezebb lett. A -dolomitbércek izzottak a dél felé haladó nap melegétől, úgy hogy a -hegymászók lassanként elfáradtak. A kopár sziklák között erőlködve, -izzadva, lihegve törtettek fel a csúcsra. Volt hely, ahol csak -kapaszkodni lehetett az omló grániton, másutt kötéllel ereszkedtek -lefelé, azután nagy bajjal csúsztak előre a sivár bazalton és végre -a kopár sziklatengeren, a grániton át, csúszva és kapaszkodva -eljutottak a csúcsra.</p> -<p>Itt diadalmasan pillantottak végig a hegyek között, gőgösen -állottak fel a legmagasabb sziklára, azután leültek, ettek és -csókolóztak. Délután visszaindultak.</p> -<p>Ekkor már fáradtak voltak. A nap izzó korbácscsal csapkodta -végig a hegyeket; a kopár sziklák forrók voltak és egy-egy veres -gránittömeg mintha lángolt volna. Ebédjük is túlságosan bő volt -talán, most meghozta nyomába a hőség a szédülést. A homlokon nehéz -verejték cseppezik és a szem látása elhomályosul. <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Botorkálva és ingadozva haladtak lefelé. Egy-egy meredeken a -görcsös kapaszkodás majdnem meggyengült, és végre eltévesztették az -utat. Éles szakadékokon vergődtek át és mikor az irányt egészen -elveszítették már, egy meredekről a kötéllel valami széles -szikla-síkra ereszkedtek le. Ide azonban kár volt jönni. A kopár, -szürke sík olyan volt, mint egy kiugró erkély: négy oldalon óriási -mélység, az ötödik oldalon a meredek sziklafal, amelyről -leereszkedtek.</p> -<p>A férfi fáradtan dőlt le a földre: pihenni egy kicsit, még -mielőtt csak gondolkoznék is a szabaduláson. Az asszony -türelmetlenül járta körül börtönüket és haragosan méregette a -mélységet.</p> -<p>Lejutni lehetetlen: ez világos volt. A kötelük nem elég hosszú a -negyvenméteres mélységhez. Nincs más hátra, mint megmászni újra a -meredek sziklafalat, amelyen leereszkedtek.</p> -<p>A férfi hevert a földön, az asszony a falat vizsgálta. A -szikla-sík szélén állott. Mondani akart valamit. Gyorsan megfordult -és ebben a pillanatban megszédült. A szeme elhomályosodott, a -hegyek és a fal, amelyhez támaszkodott, villámgyorsan kimozdultak a -helyükből és ő – még gyors fordulása mozgását folytatva – megingott -és feltartóztathatatlanul, határozottan és biztosan zuhant le a -mélységbe. <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>A fekvő férfi úgy tekintett zuhanására egy percig, mint aki nem -bízik a látásában. Idő kellett hozzá, hogy fáradt teste engedjen a -katasztrófa érzésének. Akkor azonban felugrott és a mélység szélére -rohant. Egy pillanat és ő is lehajítja magát és kalimpálva zuhan -lefelé az asszony után.</p> -<p>A rövid pihenés azonban visszaadta forró feje józanságát, -életösztöne megmozdult és hogy állva szédült, lefeküdt a sziklára -és úgy kutatta át szemével a mélységet. Negyven-ötven méternyire -alatta egy sárga folt feküdt a barna sziklákon és piros vér -színezte meg a ruha sárgaságát.</p> -<p>A férfi kidugta szomorú fejét a mélység fölé és szédülő feje -görcsöket érzett. Szeméből hullani kezdett a könny: egy-egy nagy -csepp először, azután zuhogva, megáradva, bőségesen. A fájdalma -egyre növekedett. Lázadva, keserüen, ordítva bőgött bele a -mélységbe.</p> -<p>Körültekintett a kopár sziklákon és harsogó jajgatása felverte a -csendet:</p> -<p>– <i>Trude!</i>… <i>Trude!</i>…</p> -<p>Az asszony csendesen, holtan feküdt lenn. Fentről egyre verődött -lefelé a férfi harsogó jajgatása.</p> -<p>Az órák multak, a nap verte melegével a hegyeket, körül a -sziklák sivárak és elhagyottak voltak, fenn ordított a férfi és -lenn csendesen feküdt az asszony. A nap lefelé hajlott az égen, -azután jött az alkony és egyszerre itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> volt az -éjszaka. A férfi ekkorra elhallgatott. A havasi éjszaka halotti -csendjében megdermedve feküdt. Pillantása hiába fúródott már bele a -mélységbe, nem látott semmit. Csendesen felzokogott még néha, de -megfeszült idegei fáradtan ereszkedtek meg és a mélység szélén egy -feltörő zokogás után egészségesen, mélyen elaludt.</p> -<p>A hajnal költötte fel. Újra a mélységbe bámult és újra sírt. -Mire a nap feljött az égre, akkorra érezte, hogy éhes. Felkelt és a -szabadulás útját kereste.</p> -<p>Ha rátekintett a falra, amelyen lejutottak, szédült. Itt nem -lehet feljutnia. Lefelé is zárva van az út. Kérlelhetetlen, kopár -és gyalázatos börtöne a szikla-lap, amelyre került, és úgy lehet, -hogy halottja ott lenn nemsokára nem lesz odaát sem egyedül.</p> -<p>Most már önönmagáért érzett fájdalmat, magát siratta. -Számítgatta a menekülés lehetőségét. A maga erejéből nem -menekülhet; segítséget kell várnia. A szállodában ma észreveszik, -hogy nem érkeztek haza; holnapig talán várnak, akkor mindenesetre -keresésükre indulnak. Míg keresik őket és míg megtalálják, abba -beletelik egy nap, talán kettő – három, négy vagy talán öt nap -mulva szabadíthatják meg. De lesz-e már akkor, aki örüljön a -megszabadulásnak? <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>Egy-két morzsa maradt még az ebédjükből. Ezt megette és közben -könnyek hullottak a szeméből, halottjára gondolván. Azután leült a -sziklára és körülhordozta szemét a hegyek között. Ismét dél volt. A -hőség izzón csapkodott a szikla körül. Vize nem volt és a -forróságban elepedve, bánatosan, összetörve gubbasztott ott a -gránitfokon.</p> -<p>A hűvös est egy kissé felüdítette. Hangosan kiáltozott ekkor, -hátha keresik már, de hogy jött az éjszaka, lefeküdt és ismét -aludt.</p> -<p>Másnap, mint egy fogoly állat úgy járkálta körül a börtönét. -Nincs sehol menekülés, és fáradtan dőlt le újra a sziklára. -Gyötörte a szomjúság és az éhség, erős óriás teste vonaglott tőle -és alkonyatkor dühödt ordítása kétségbeesve hangzott a sziklák -magánosságában.</p> -<p>A hajnal felverte már. Talpra szökött, hogy kutassa újra a -menekülés útját, út sehol sem volt azonban és most már elgyengülve -dőlt le a sziklatalpra. A nap futását csendes fájdalommal nézte és -azt mondta magában:</p> -<p>– Én is meg fogok halni.</p> -<p>Ezen az éjszakán már nem tudott aludni. Valami csendes ájulásban -volt: az ébrenlét és az álom, a gyötrő fájdalom és a halál között. -A reggel sem állította talpra. Haldokolva hevert a szirten és úgy -látszott, nincs hatalom már, <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> amely meg tudná -mozdítani. A reggeli levegőt azonban harsogó hang szelte át:</p> -<p>– Hahó!</p> -<p>A férfi feltekintett és még volt ereje egy mozdulatra. A -sziklafal tetején emberek jelentek meg és erős kötélen nemsokára -melléje ereszkedett le egyik. Tompa ájulásában alig érezte, hogy -kötelet fűznek a dereka köré, hogy erős kezek húzzák felfelé és -hogy a hordószéken lassan viszik lefelé a hegyről.</p> -<p>A fürdő népe messziről látta a lassú menetet. Az asszony -roncsolt testét már előbb elvitték előttük és most megindulva -várták a férfit.</p> -<p>Megérkezett. Szőke feje sápadtan és elvadulva hevert a párnán, -óriási teste halotti mozdulatlanságban. Sokan könnyeztek körülötte, -egy asszony sírva mondta:</p> -<p>– Istenem, hogy szerették egymást!…</p> -<p>A férfinek már előbb is a konyakos-üveget szorították a fogai -közé; most ismét konyakot töltöttek a szájába.</p> -<p>Felnyitotta a szemét. Az emberek valami tragikus szót vártak -tőle, veszteségének és fájdalmának valami megrendítő és megrázó -szavát. És az óriás kezének egy határozatlan mozdulatával, fojtott -lassú hangon, sírósan és panaszosan, de bizonyos parancsoló erővel -és mérhetetlen vágyódással megszólalt:</p> -<p>– Egy kis húslevest!</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i052.png" alt="" title="" />A -halhatatlanság.</h2> -</div> -<p>Bársony, a tenorista, aki egri kispapból lett világhírű énekes, -elkeseredetten járkált egy napon Milano utcáin és dühösen kereste -az impreszárióját.</p> -<p>– Nincs egy fityingem sem! – kiáltotta végre bősz haraggal, -mikor rátalált.</p> -<p>– Nekem sincs, – válaszolt óvatosan a mosolygó olasz.</p> -<p>– De nekem pénz kell, – követelődzött Bársony.</p> -<p>– Pénzem, az nincs – hangzott a határozott válasz. – De jött ide -egy gazdag német társaság, amely fonográf-felvételeket készít. Azok -jól megfizetnék egy pár dalát, kedves művész. Rolla Emma is énekel -nekik.</p> -<p>Ezer lirát kapott aznap Bársony három ócska dalért, amit -könnyedén, gond és gondosság nélkül – Rolla Emma, a világhírű -dalénekesnő után – beledudolt a fonográf <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> nagy -rézcsövébe. Az ezer lirát zsebrevágta és sietett az utcára, -vendéglőkbe, mulatókba, hogy két kézzel szétszórja.</p> -<p>Bőven omlott hozzá mindig a pénz, de fejedelmi bevételeit -esztelenül tékozolta szét. Nem kérhetett tőle senki, hogy ne adott -volna, nem lehetett bor vagy asszony olyan drága, hogy ő meg ne -fizette volna, és amíg énekestársai rideg tőzsérek voltak, akik a -hangjukkal is, a pénzükkel is úgy bántak, mintha a szinpad -bankbizományi üzlet lett volna, Bársony jószívű, duhaj egri fiú -maradt mindig: aki egy-egy mámoros éjszakát végigdalolt magyar -nótákkal és akinek minden városban az volt az első gondja, -vetődött-e oda egy magyar cigánybanda.</p> -<p>Egy hideg téli reggelen – átmulatott éjszaka után – a mámoros -Bársony fájdalmat érzett a torkában. Gondtalanul cigarettázott, de -a füst marta a gégéjét. A fájdalom egyre nőtt és szinte nyelni sem -tudott már, mintha vaskapcsok szorították volna a nyakát.</p> -<p>Beteg lett, feküdt két hétig, azután rekedten kelt fel. Délre -ment és három hónapot a tengerparton töltött. A rekedtsége nem -akart elmulni. Hangja, amely olyan volt, mint egy tömör és tündöklő -oszlop vert aranyból, megkopott, szétomlott, roncscsá vált. Próbált -énekelni: rekedt károgás volt az éneke. <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span></p> -<p>Várt. A pénze teljesen elfogyott, a hitele is, szerződést nem -kapott. És ő reménykedve, sírva, átkozódva és követelődzve leste a -hangját. Egyik reggel így szólt magában: óh, ha most megjönne a -hangom! Másik reggel azt mondta: most megjött a hangom, tudom, hogy -megjött. És egyik reggel sem volt a hangja más, mint károgás.</p> -<p>A hite, melyet az egri liceumból érintetlenül hozott el, -lázongott:</p> -<p>– Hogyan büntethet az isten ilyen irgalmatlanul egy embert?</p> -<p>Ezerszer okoskodott így:</p> -<p>– Hogyan lehetséges az, hogy valami, ami megvolt, egyszerre csak -végleg és nyomtalanul eltünik. Az én hangom megvolt, meg kell most -is lennie. Csak beteg, csak fátyolos, de megvan, érzem, hogy itt -van, tudom, hogy itt van. Az orvosok szamarak.</p> -<p>Járta az orvosokat, a klinikákat. Hazajött Budapestre. Minden -este szines álmokkal aludt el; ha még egyszer visszanyeri a -hangját! Milyen okos lesz, milyen gazdag lesz, milyen úr lesz -akkor.</p> -<p>Mivel azonban élni kellett, állást keresett, valami szerény, -polgári állást, egy-két ezer forint fizetéssel. Mikor már -egypárszor ebéd nélkül töltötte a delet s vacsora nélkül feküdt le, -elfogadott egy napidijas-állást is a minisztériumban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> -Közömbösen ment a hivatalba, szótlanul és gőgösen körmölt: ha -egyszer visszajön a hangja, hogy le fogja nézni ezt az egész -csúszó-mászó népséget. Azonban multak az évek. Bársonynak meg -kellett érnie azt a szégyent és megaláztatást, hogy örülni volt -kénytelen előléptetésének… Irnokká léptették elő… Energiája nem -volt arra, hogy előbbrejusson, hogy produkáljon valamit. Fogva -tartották az álmok, a multnak igézete, a hódító ének.</p> -<p>Multak az esztendők. A huszonhatéves délceg, szép Bársonyból -harminchatesztendős, keserű, vén ember lett. Ráncok verődtek az -arcára, kopott ruhákban meggörnyedve és szégyenkezve lopta végig -sovány alakját az utcákon és Bársony búcsúzni kezdett a -reménységtől és az élettől.</p> -<p>Azon a napon, amikor először volt bátorsága magában elmondani: – -Sohasem kapom vissza a hangomat… azon a napon keservesen sírt -Bársony és meg akart halni. A hivatalába eljárt, de mindennap, -minden órában beárnyékolta lelkét egy kérdés:</p> -<p>– Minek éltem? Minek élek?</p> -<p>Körülötte vidámak voltak az emberek, mindegyiknek volt családja -legalább, csak őt taszította bele dicsőségének néhány napsugaras -esztendeje a teljes elhagyatottságba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>– Minek élek? – kérdezte magától Bársony mindennap és minden -órában. És már közeledett, már útban volt suhogva és jéghidegen a -nagy felelet, amely után minden néma csend. Bársony ment a halál -felé és már csak napjai voltak.</p> -<p>Egy meleg tavaszi estén kiment az utcára:</p> -<p>– Bársony, – mondta keserűen magában – Bársony, a világhírű -énekes most éli az utolsó óráit. Bársony haldokol, elfelejtve és -elhagyatva.</p> -<p>Betért egy tizedrangú kávéházba. Az asztaloknál szegényes -emberek ültek, a sarokban emelvényen valami produkció folyt.</p> -<p>Bársony komoran nézte a poharát. Az emelvényen egy nagyhajú -férfi szónokolt:</p> -<p>– Hölgyeim és uraim! Hallani fogják a leghíresebb államférfiak, -írók, művészek, énekesek és énekesnők hangját. Minden hang teljesen -tiszta és minden hang…</p> -<p>Bársony figyelni kezdett. Az emelvényen egy fonográfról szedték -le a takarót s a produkció megkezdődött.</p> -<p>A pápa beszéde volt az első szám, azután szónoklatok következtek -hosszú sorban.</p> -<p>– Most énekszámok következnek, – kiáltotta a pódium embere. – Az -első szám Rolla Emma, a világhírű dalénekesnő, három dala. -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Bársonynak őrültül dobogott a szíve. Megmarkolta az asztal -márványlapját és ijedten, remegve, egy hirtelen feltámadt -reménységgel nézett a pódium felé.</p> -<p>A három dalnak vége volt. Bársony visszafojtott lélegzettel -várt.</p> -<p>– Most következik – kiáltott a nagyhajú ember – Bársonynak…</p> -<p>Ah! Bársony felugrott. Fuldokló lélegzettel állott és -tágranyitott szemmel nézett a pódium felé.</p> -<p>A gépezet működni kezdett és a csodás készülékben felhangzott az -ő dala, az ő hangja, az ő elveszett, eltünt, meghalt hangja. A -gépezet recsegett, a dal töredezve és csorbán került ki belőle, de -mégis az ő hangja az. A recsegésen át is kizeng az ereje, a -nemessége, a tisztasága, a töredezett, csorba ének mélyén ott -tündöklik annak a hasonlíthatatlan hangnak az aranya.</p> -<p>Az ő éneke, az ő dala, az ő multja, az ő élete. Forrón lüktetett -ereiben a vér, mintha meg lett volna fagyva eddig és mintha csak -most kezdené meg újra éltető rohanását az erekben. Ki kellett -mennie a kávéházból, hogy fel ne kiáltson, hogy fel ne zokogjon, -mámoros, tomboló, diadalmas örömében.</p> -<p>A hűvös tavaszi éjszakában kitárta karjait és érezte, hogy a -halál küszöbéről visszatért <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> az életbe. És legázolt, -elesett, együgyű lelkének a mámora ebben a percben semmivel sem -volt kevésbbé magasztos, nagyszerű és megindító, mint Fausté, aki a -husvéti harangokat hallja:</p> -<p>– Föld, újra a tiéd vagyok.</p> -<div class="figcenter" style="width: 91px;"><img src= -"images/i053.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i054.png" alt="" title="" />A vallomás.</h2> -</div> -<div class="blockquot"> -<p><i>A férj.</i> Huszonnyolcéves. Magas, erős, forró -temperamentumu. Becsületes.</p> -<p><i>A feleség.</i> Harmincötéves. Szép, szőke, hervadó. Jó.</p> -<p>Késő délután.</p> -</div> -<p><i>A feleség:</i> Végre is el kell mondanod nekem.</p> -<p><i>A férj:</i> Nem lehet.</p> -<p><i>A feleség:</i> De igen. Mondd el. Szólj. Beszélj. Nem -járhatsz így: gyötrődve, hallgatagon, kínlódva. Ha elmondod, jobb -lesz.</p> -<p><i>A férj:</i> Nem, nem, nem.</p> -<p><i>A feleség:</i> Tegnap még azt is tagadtad, hogy bánt valami. -Most már bevallod. Jobb így. Még jobb lesz, ha mindent elmondasz. -Mindent el kell mondanod. Mondd hát: én nyugodtan fogadom, én erős -leszek. Valami nagy baj fenyeget bennünket?</p> -<p><i>A férj:</i> Igen… Nem!</p> -<p><i>A feleség:</i> De igen, valami nagy baj, valami rettentő -katasztrófa. Éreztem én, tudtam én, <span class="pagenum"><a name= -"Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> láttam én. Hetek óta -látom az arcodon, az ajkad vonaglásán, a szemed borulásán. Ezen a -te becsületes, tüzes szemeden.</p> -<p><i>A férj:</i> Te jó vagy.</p> -<p><i>A feleség:</i> Az, az vagyok. Mondd el hát. Akármi is. -Akármilyen rettentő. Nem vagyok-e én a te életed bátor társa?</p> -<p><i>A férj:</i> Az vagy.</p> -<p><i>A feleség:</i> Beszélj hát. Ha könnyek futnak a szemedbe, ne -szégyeld. Hajolj ide az ölembe és sírj.</p> -<p><i>A férj:</i> Sírni fogok.</p> -<p><i>A feleség:</i> Sírj. Hajtsd az ölembe a fejedet és én -simogatom a hajadat, mintha az édes anyád volnék. No, fiacskám, én -édes fiam…</p> -<p><i>A férj:</i> (Remegve, halkan, fojtott hangon): Én szerettelek -téged.</p> -<p><i>A feleség</i> (Elfehéredik): És… és most mást szeretsz?</p> -<p><i>A férj:</i> Mást.</p> -<p><i>A feleség:</i> Kit?</p> -<p><i>A férj:</i> Egy leányt.</p> -<p><i>A feleség:</i> Milyen? Szép?</p> -<p><i>A férj:</i> Istenem, egy királynő, az én királynőm, az én -barna gyermekem.</p> -<p><i>A feleség</i> (Félig ájultan): És most elmondod. És nekem -mondod el.</p> -<p><i>A férj:</i> Nem mondtad-e?</p> -<p><i>A feleség:</i> Igen, de… <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p><i>A férj:</i> Kinek mondjam? Vergődöm hetek óta. Kétségbeesve -küzdöttem. Letiportam százszor minden indulatot a lelkemben. -Elmondtam magamnak ezerszer, hogy őrültség nekem mást szeretni, -hogy csalás és árulás. De nem lehetett. Szeretnem kell, szeretnem -kell, meg kell halnom érte.</p> -<p><i>A feleség:</i> Mióta?</p> -<p><i>A férj:</i> Hónapok óta. Májusban rettentett meg először. -Nem, mondtam magamban, ez nem lehetséges. Ez nem szabad. De -akárhogy küzdöttem, minden erőmnél erősebb volt ez a szerelem. -Szembenéztem hát vele. Tűrni fogok, mondtam, szenvedni fogok, -hallgatni fogok. De úgy fáj. Nem lehet tovább.</p> -<p><i>A feleség:</i> (Zokog.)</p> -<p><i>A férj:</i> Ne, ne sírj. Ne sírj, te erős, te bátor, te szép, -te jó asszony. Tele van a szívem hálával és gyöngéd szeretettel -irántad. Te vagy nekem a legdrágább a világon.</p> -<p><i>A feleség:</i> De mást szeretsz.</p> -<p><i>A férj:</i> A szerelem az valami más. Az valami nagy, az -valami rettentő. Erős, vakító, hódító.</p> -<p><i>A feleség:</i> Tudom. Én tudom.</p> -<p><i>A férj:</i> A szerelem az kívüle van az akaratunknak. Az -rajtunk kívül van. Az jön, egyszerre jön felénk kívülről, -valahonnan, valami csodálatos módon. Az áttör a hálán, a -becsületen, a gyöngédségen. Egy katasztrófa az, <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> amely -ránk zuhan. Látod, ezt meg kell értened. Meg kell értened, hogy én -nem tehetek róla.</p> -<p><i>A feleség:</i> Mondtam én ezt előre. Nem szerettél engem.</p> -<p><i>A férj:</i> De igen. De igen. Oh, de hogy szerettelek. Látod, -éppen ezt kell megértened. Én nagyon szerettelek. <i>Akkor</i> tele -volt a szívem tüzes, nyugtalan, nagy szerelemmel. Most élünk itt öt -éve együtt és te vagy az én életemnek, az én lelkemnek a társa. -Neked elmondok mindent, neked elpanaszolok mindent, tőled tanácsot -kérek mindenben. És most jött ez a szerelem. Jött. Meg kell -értened, hogy én nem tehetek róla. Te okos vagy, és jó, jó, jó. -Értsd meg, hogy ez fáj nekem, hogy én szenvedek. Hogy úgy -szenvedek, mint te. Hogy ez a csapás mindkettőnket sújtott. Én nem -vétettem ellened. Én nem tehetek róla. De ez a szerelem jön, jön és -összefacsarja a szívet, úgy összefacsarja.</p> -<p><i>A feleség:</i> Hogy hívják? Ki?</p> -<p><i>A férj:</i> Nem, a nevét nem mondom meg. Ne tekints te -gyűlölettel rá. Ő nem tehet róla. Ő szép, jó, sugárzó. Ne gyűlöld -őt.</p> -<p><i>A feleség:</i> Szeret téged?</p> -<p><i>A férj:</i> Azt hiszem. Nem tudom. Nem merem kérdezni. Mit -mondjak neki? Hogy elhagyom érte a legjobb asszonyt? Mit igérjek -neki? Hogy fájdalmakon és könnyeken keresztül jöhet majd velem? -Hogyan bizzék bennem? <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p><i>A feleség:</i> Mi lesz hát?</p> -<p><i>A férj:</i> Mi lesz? Látod, ezért kell megértened, hogyan -szenvedek én. Látod, ezért kell megbocsátanod nekem. Semmi sem -lesz. Nem lehet semmi. Gyötrődni fogok, mert téged nem -szerethetlek, gyötrődni fogok, mert őt szeretem. Látod: lázas fővel -és kábultan fogok rohanni, a szívemben sikoltoz a kétségbeesés. Ő -érte jön más. Meg kell ezt értened.</p> -<p><i>A feleség:</i> (Kinyújtja a kezét.)</p> -<p><i>A férj:</i> (Ráhajol. Az asszony érzi, hogy könnyek -nedvesítik meg a kezét.)</p> -<div class="blockquot"> -<p>A férj egészen az asszony ölébe hajtja a fejét. Besötétedik. -Este lesz. Az asszony csendesen, meghatva simogatja a könnyező -férfi-fejet.</p> -</div> -<div class="figcenter" style="width: 86px;"><img src= -"images/i055.png" alt="" title="" /></div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><img src="images/i056.png" alt="" title="" />A gyászoló -férfi.</h2> -</div> -<p class="center smaller">Az orfeum télikertjében. Éjfél után három -óra… A levegő tele van muzsikával, a mulatás zümmögésével, a pezsgő -savanyú szagával és fülledt parfümökkel. A gyászoló férfi egy -sarokasztalnál ül; jobbról és balról mellette egy-egy unalmas, -szőke leány. A gyászoló férfi erőltetett, fanyar mosolylyal -beszélget velük. Felpillant és észreveszi a barátját.</p> -<p><i>A barátja.</i> (Meglepetve fordul feléje. Vidám arca -egyszerre elkomolyodik, hozzá siet, nagyon melegen, nagyon hosszan -mind a két kezével megrázza a kezét.) Édes, édes jó barátom… ma -reggel jöttem haza… olvastam az újságban… milyen őrületes, milyen -borzasztó katasztrófa…</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> (A fájdalomnak egy görcsös rohama -torzítja el az arcát. Gyorsan összeszedi magát.) Igen. Igen. Igen. -Ülj le.</p> -<p><i>A barátja.</i> (Int a két lánynak, azok is biccentenek egyet -a fejükkel. Azután leül.) Az egész szívemből…</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Nem. Nem. Csak semmi részvét. Nem. Még -tőled sem akarok semmit hallani. Csak semmi részvét. Az emberek -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> megölnek ezekkel a tolakodó, léha, -henye szavakkal: részvét, fájdalom. Nem érzed, hogy képtelen és -vérlázító dolog, amikor te a te szavaidat és a te érzéseidet hozzá -akarod mérni az én fájdalmamhoz.</p> -<p class="center smaller">Elhallgat. Hallgat a barátja is. A kissé -izgatott szóváltás elhallgattatta a két leányt is.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Mért nem szólsz?</p> -<p><i>A barátja.</i> Igazán… nem tudok… nem merek… félek, hogy -minden szó fájdalmasan érint.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> De igen. Csak beszélj. Akármit. -Akármiről. Mondj valamit. Valami jót. Vagy még inkább valami -rosszat. Valami keményet, sértőt, fájdalmasat.</p> -<p><i>A barátja.</i> (A két lányra tekint, a kik elkomolyodva ülnek -a helyükön.)</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Oh ezektől beszélhetsz. Nem értenek egy -szót se magyarul. Ez a két <i>sister Flower</i>. Angolok.</p> -<p><i>A két lány.</i> (A neve hallatára egyszerre kapja fel a -fejét.)</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> (Elkényszeredett mosolygással int nekik -és feléjük nyújtja a poharát koccintásra.)</p> -<p><i>A barátja.</i> Akkor engedj meg egy bántó és kemény kérdést. -Hogyan lehetsz te itt, hogyan lehetsz te ilyen társaságban, amikor… -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Irgalmas isten, hát te se érted?</p> -<p><i>A barátja.</i> Nem. Nem értem.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> De hiszen te ismersz engem. Te tudod, -hogyan tudok szeretni és milyen az én szeretetem. Te tudod, hogy az -én szeretetem nem a szavak szeretete. Meg tudnék halni valakiért, -de nem tudnám fecsegéssel lealázni a lelkem gyöngéd, remegő, finom -érzését. Az én szeretetem nem a hizelgő szeretet, nem a kedveskedő, -nem a figyelmes, hanem a hallgató, a szent, a csendes, a meghalni -is kész. Te tudod ezt.</p> -<p><i>A barátja.</i> Tudom.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> És mégsem érted?</p> -<p><i>A barátja.</i> Nem. És nem érti meg senki sem. Aki itt lát, -az megbotránkozik. Sokan ismernek. Az egész város. Nem is volna -szabad mutatkoznod.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Mit bánom én? Hát törődöm én a -várossal? Hát bánom én, akármit mondanak? Hát érdekel engem a -város, a gyáram, az összeköttetéseim? Az egész világ silányság, -semmi, rongy, ha a fájdalmamon keresztül nézem. Nem bánok semmit. -De neked meg kellene értened…</p> -<p><i>A barátja.</i> Nem tudom megérteni.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Csodálatos, hogyan maradhatott a lelkem -előtted ilyen ismeretlen. Nézd: <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> amilyen az én szeretetem, -olyan a fájdalmam is. Én nem tudok sírni, de belül egy -kétségbeesett, veszett, fuldokló bánat vergődik a szívemben. Nem, -nemcsak a szívemben. Itt, bent, mindenütt: egy nagy égés van, egy -nagy fuldoklás, egy őrjöngő vergődés. Itt, bent, mindenütt fáj, -reszket, vonaglik valami. Mintha minden vércseppem és minden -idegszálam felágaskodnék és azt mondaná, hogy ő most nem szolgál -tovább. Fel kell emelnem a fejemet és úgy kell lélekzenem, mint egy -fuldoklónak. Körül kell tekintenem rémülten, hogy hogyan lehet még -így élni? Mi lesz most? Mi lesz most?</p> -<p><i>A két lány.</i> (Meglepetve bámul a gyászoló férfire, akinek -a hangján megérzik a lelke didergése.)</p> -<p><i>A barátja.</i> Otthon kellett volna maradnod.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Otthon? De mikor nem maradhatok? Mikor -megfulladok? Mikor beleőrülök abba, hogy járkálok fel és le és a -semmibe meresztem a szememet. Emlékszel rá, mikor a feleségem -meghalt: az anyja megsértődött, mert nem szereztem gyászruhát. -Jóságos isten, ő tudott a gyászruhára gondolni… Azután bejött a -szobámba és azt mondta, hallatlan, hogy ilyenkor szivarozni tudok. -Mikor őrült voltam a fájdalomtól és lihegve kábítottam el -magamat.</p> -<p><i>A barátja.</i> Az barbárság volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Te is ilyen barbár vagy most, amikor -rossz néven veszed tőlem, hogy itt vagyok. Nem érted, hogy el -akarom magamat kábítani? Nem érted, hogy ez nem élvezet nekem? Hogy -ezek a lányok azért angolok, mert a beszélgetéssel is külön munkára -akarom kényszeríteni az elmémet. Amióta ketten maradtunk a kis -lánnyal, azóta eljárok ide. Otthon együtt töltöttem vele az estét, -beszélgettünk, én mulattattam őt (könnyek fátyolozzák el a szemét) -és amikor tíz óra tájban lefeküdt, akkor eljöttem ide. Most is -eljöttem. Nem tudtam otthon maradni, ahol a harmadik szobában az ő -hideg, kicsi teste fekszik. El kellett kábítanom magamat. Minden -vidám szó és az élet minden zajossága új fájdalommal nyílal bele a -szívembe. De a fájdalmamat, azt a másikat, azt az igazit, azt -félrevezetem, megcsalom. Elkábítom magamat. Megpróbálok úgy -gondolkozni, mintha ő élve feküdnék otthon, és csak haza kellene -mennem, hogy halljam az édes pihegését. Nem sikerül. De a szemem -lát legalább, a fülem hall legalább és nem tölti be a szememet és a -fülemet a fájdalomnak az a lázadása itt bent, amelyik őrüléssel és -pusztulással fenyeget.</p> -<p><i>A barátja.</i> De a világra is kellene gondolnod. Az emberek -megkivánják, hogy mindenki olyan legyen, mint ők. <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> De én nem tőrödöm velük. Nem érted te, -hogy az én fájdalmam mellett most semmi a megitélés, a harag, a -gyülölet, vagy akármi, akár az egész világ. És én nem vagyok olyan, -mint a többi emberek. Nem tudod te, miért kerestem ki én itt három -év óta mindig vagy rút, vagy ostoba, vagy alávaló, vagy komisz -nőt?</p> -<p><i>A barátja.</i> Nem.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Mert arra az egyetlenre gondoltam -mindig, aki meghalt. Mert én nem tudtam és nem akartam mámoros -lenni. Mert kínozni akartam magamat. Mert nem akartam, hogy a -tetszésemnek egy kicsi foszlánya is jusson akárkinek. Mert ha meg -is fogtam másnak a kezét, őt gyászoltam mindig. Mert így szóltam -mindig magamban: te tudsz még nőt átkarolni? – de nézd, milyen rút, -milyen ostoba, milyen alávaló ez a nő, holott amaz milyen ragyogó -és milyen dicsőséges volt.</p> -<p><i>A barátja.</i> Különös.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Különös. De vannak különös lelkek. Akik -mások, mint a többi. Akik másképpen szeretnek, érzékenyebben, -remegőbben, finomabban, félénkebben, mint más. És akiknek a -fájdalma sem olyan, mint a többi emberé.</p> -<p><i>A barátja.</i> A fájdalom az egyforma.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Nem. Vannak olyan lelkek, amelyek -befelé százannyi életet élnek, mint <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> más, de kifelé nincs -megnyilatkozásuk. Az én lelkemben ezer húron sír a fájdalom… -Zokogni nem tudok. De bent… Aki zokogni tud, nem tudja, mi a -fájdalom.</p> -<p><i>A barátja.</i> Ah, ez talán túlzás.</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Nem. Nem tudják. A hallgatag, a -csukott, a betegen érzékeny lelkek tudják csak, amelyek úgy -indulnak tovább, hogy nem is látszik rajtuk, történt-e valami. Akik -át tudják magukat adni a fájdalomnak, azok boldogok. A fájdalom -megrázza őket, zokognak és vége. De akiben úgy árad szét a -fájdalom, mint a méreg: a vérében, az idegeiben, az egész testében, -égetve és marcangolva… A többiek, a zokogók, a nagynénje, a -nagyanyja, most otthon vannak és alszanak. Ha én aludni tudnék.</p> -<p><i>A barátja.</i> Mióta nem aludtál?</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> A mióta… Szóval tegnap óta; harminc -órája.</p> -<p><i>A barátja.</i> De hát ez így nem tarthat. Hát mire vársz -itt?</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Várom a reggelt.</p> -<p><i>A barátja.</i> Miért?</p> -<p><i>A gyászoló férfi.</i> Reggel temetik.</p> -<p class="center smaller">Elhallgatnak. Körülöttük zsong a terem. A -két leány vár egy kicsit, azután unja a hallgatást és bosszankodva -távozik. Künn hajnalodni kezd.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>Tartalom.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Az ötödik szimfónia <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A kártya <span class="ralign"><a href= -"#Page_8">8</a></span></li> -<li>Két párbaj <span class="ralign"><a href= -"#Page_21">21</a></span></li> -<li>Signor Sabbatto <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li>Csókok koldusai <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>Úr <span class="ralign"><a href="#Page_43">43</a></span></li> -<li>Mária! <span class="ralign"><a href= -"#Page_52">52</a></span></li> -<li>A gyógyulás <span class="ralign"><a href= -"#Page_63">63</a></span></li> -<li>Ibolya és Ágnes <span class="ralign"><a href= -"#Page_70">70</a></span></li> -<li>A gyermek <span class="ralign"><a href= -"#Page_81">81</a></span></li> -<li>Mámor <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li>Én <span class="ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li> -<li>A görög katona <span class="ralign"><a href= -"#Page_105">105</a></span></li> -<li>Nem kell <span class="ralign"><a href= -"#Page_115">115</a></span></li> -<li>A világosság <span class="ralign"><a href= -"#Page_122">122</a></span></li> -<li>A hazatérők <span class="ralign"><a href= -"#Page_128">128</a></span></li> -<li>Danse macabre <span class="ralign"><a href= -"#Page_136">136</a></span></li> -<li>A bosszú <span class="ralign"><a href= -"#Page_143">143</a></span></li> -<li>Cseléd <span class="ralign"><a href= -"#Page_151">151</a></span></li> -<li>Fanyar nász <span class="ralign"><a href= -"#Page_156">156</a></span></li> -<li>A prológus <span class="ralign"><a href= -"#Page_163">163</a></span></li> -<li>A kis gróf <span class="ralign"><a href= -"#Page_172">172</a></span></li> -<li>Matt <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -<li>A kávéház <span class="ralign"><a href= -"#Page_186">186</a></span></li> -<li>Az itélet <span class="ralign"><a href= -"#Page_191">191</a></span></li> -<li>Halott a szobában <span class="ralign"><a href= -"#Page_199">199</a></span></li> -<li>Visszatérés <span class="ralign"><a href= -"#Page_206">206</a></span></li> -<li>A halhatatlanság <span class="ralign"><a href= -"#Page_213">213</a></span></li> -<li>A vallomás <span class="ralign"><a href= -"#Page_220">220</a></span></li> -<li>A gyászoló férfi <span class="ralign"><a href= -"#Page_225">225</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Harminc novella, by Lajos Biró - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK HARMINC NOVELLA *** - -***** This file should be named 62029-h.htm or 62029-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/2/0/2/62029/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |