diff options
Diffstat (limited to 'old/old/62022-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/old/62022-h.htm | 10359 |
1 files changed, 0 insertions, 10359 deletions
diff --git a/old/old/62022-h.htm b/old/old/62022-h.htm deleted file mode 100644 index fd617bb..0000000 --- a/old/old/62022-h.htm +++ /dev/null @@ -1,10359 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=UTF-8" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Szép Mikhál, by Mór Jókai</title> -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - width: 90%; - margin: auto; - font-size: 90%; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { -/* margin-left: 3em; */ -/* width: 30em; */ - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ - - - h1.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 190%; - margin-top: 0em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h2.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 135%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - page-break-before: avoid; - line-height: 1; } - h3.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 110%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - h4.pgx { text-align: center; - clear: both; - font-weight: bold; - font-size: 100%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 1em; - word-spacing: 0em; - letter-spacing: 0em; - line-height: 1; } - hr.pgx { width: 100%; - margin-top: 3em; - margin-bottom: 0em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - height: 4px; - border-width: 4px 0 0 0; /* remove all borders except the top one */ - border-style: solid; - border-color: #000000; - clear: both; } -</style> -</head> -<body> -<h1 class="pgx" title="">The Project Gutenberg eBook, Szép Mikhál, by Mór Jókai</h1> -<p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States -and most other parts of the world at no cost and with almost no -restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it -under the terms of the Project Gutenberg License included with this -eBook or online at <a -href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you are not -located in the United States, you'll have to check the laws of the -country where you are located before using this ebook.</p> -<p>Title: Szép Mikhál</p> -<p> Regény</p> -<p>Author: Mór Jókai</p> -<p>Release Date: May 4, 2020 [eBook #62022]</p> -<p>Language: Hungarian</p> -<p>Character set encoding: UTF-8</p> -<p>***START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZéP MIKHáL***</p> -<p> </p> -<h4 class="pgx" title="">E-text prepared by Albert László<br /> - from page images generously made available by<br /> - the Google Books Library Project<br /> - (<a href="https://books.google.com">https://books.google.com</a>)</h4> -<p> </p> -<p> </p> -<div class="transnote"> - -<h3 title="">Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_291">291</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=DvxiAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=DvxiAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> -<p> </p> - -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LVII. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">SZÉP MIKHÁL</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>SZÉP MIKHÁL</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>ELSŐ FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellnec foltaann leiratic, mill bewlchen ees -tzeeleraaniosann newelee wala naghitizteletev vr vrvnc az ew aarwa -haiadon leaniaat, az zeep Mikhalt.)</p> -<p>Nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid uram hirét messze föld -ismeré azon időkben, tudniillik ezerhatszáz ötven táján, a mikor -Magyarországon egész Érsekújvárig és Egerig a török szultán, innen -Nagyváradig és a Szepességig a római császár, Váradtól a székely -földig pedig Rákóczy György erdélyi fejedelem uralkodott; – -folyvást hadakozván, hol ketten egy ellen, hol mind a három egymás -ellen: a mi igen szép világ volt.</p> -<p>A Szepességen azonban a szomorú idők alatt is a tudományok -folyvást virágzottak, s az ottani lycaeumokba nem csak -Magyarországról, de még a lengyel földről, sőt Sileziából is -vándoroltak a tanulni vágyó ifjak: minthogy ott nagyon olcsó volt -az élet.</p> -<p>Az nem volt nagy baj, hogy még a szepesi tizenhat városból is -tizenhárom a lengyel koronának volt zálogba adva; azért azok -Magyarországhoz számíttattak s a lengyel kegyelmes úr volt, -megengedte nekik, hogy maguk válaszszanak maguknak szepesi grófot, -a kinek mindnyájan engedelmeskedjenek; a minthogy akkor, a midőn -ezek történtek, épen egy csizmadia mester volt a «szepesi gróf». -Kézsmárk, Lőcse és Igló azonban nem voltak elzálogosítva.</p> -<p>A kézsmárki lycaeumnak nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid -volt a főfő büszkesége, mint a mathematica és <span class= -"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> csillagászat -professora, a kiből minden kitelt, a mit csak embertől kivánni -lehet. A nagy mathematikus ki tudta számítani a nap- és -holdfogyatkozásokat; valamint ha a városi hirhedett toronyórának -valami hibája lett, az óraművet szét tudta szedni és újra -összerakni; az időjárást meg tudta határozni egy egész esztendőre; -rendén elbánt az aureus calculussal, sőt a horoscop és cisio -felállításához is értett; az aspectusokból tudott magyarázni, a -hónapok feladatait könyvnélkül tudta, ismerte az arcanumokat és a -füvek virtusait, az antipathiákat és sympathiákat, sőt amuletumok -készítésében is tudós volt. A mellett nem csak tanár, de felavatott -pap is volt, s mind a két kathedrát be tudta tölteni.</p> -<p>A legnehezebb tudománya azonban még csak most következik.</p> -<p>Volt egy szép egyetlen leánya, a kit anya nélkül nevelt föl. A -mi bizony nagy hivatal egy férfinak!</p> -<p>Felesége azon a napon halt meg, a melyen a leánya született s az -özvegyen maradt tanár azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ő ezt a -gyermeket fölneveli minden asszonyi segítség nélkül.</p> -<p>Hogy dajkálta, hogy pótolta nála mesterséges találmányokkal az -anyatejet? már az is csupa csoda volt; de ezt mind felülmulta az a -mély tudománynyal kiszámított rendszer, melyet leányánál kicsiny -gyermek korától fogva alkalmazott, hogy őt anyai felügyelet nélkül -még is jámbor hajadonná tudja felnevelni. Mert sem újra megnősülni -nem akart, sem asszony-cselédre nem bizta leányát, sem nőrokont nem -volt hajlandó a házához fogadni.</p> -<p>Már a keresztelésnél inaugurálta e bölcs rendszert. Leányának -Mikhál keresztnevet adott. Ezt első hallásra minden ember -férfinévnek fogadja el s nem keres mögötte leányt; ezer közül egy -tudja tán, hogy ez mégis nőnév; hogy így hítták Szent Dávidnak egy -feleségét; azt a bizonyost, a ki elnevette magát, mikor a nagy -királyt tánczolni látta az utczán, térdig felemelt kantussal. Tehát -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -azért kereszteltette Mikhálnak a leányát, mert a goromba hangzású -névbe nem kap olyan könnyen bele a gonosz.</p> -<p>Azután kicsiny korától kezdve ő maga tanította a leányát minden -jóra. Az soha iskolába nem járt; az abéczétől a katechizmusig -mindent otthon tanult. Később, hogy a leányka elméje erősödött, -megtanítá őt nem csak a latin és görög nyelvekre, de mindazon -tudományokra, a mik az életben szükségesek és használatosak.</p> -<p>Ilyenek:</p> -<p>A tabelláris kimutatások a felől, hogy egy jó gazdasszonynak egy -hónapra 1, 2, 4, 8 stb. személyre hány részecske lisztet, vajat, -húst, borsót, darát, sót kell kiszolgáltatni, hogy a háznép se a -koplalás, se a gyomortúlterhelés miatt ne szenvedjen. (NB: a sót -jól el kell zárni, hogy az egér hozzá ne férjen, mert ha az egér -sót eszik, attól nagyon elszaporodik.)</p> -<p>Továbbá: mivel kell etetni a háziállatokat? – Mennyi lisztet és -mennyi korpát kell kapni a molnártól a beküldött búzából? Hogyan -kell kovászt tenni, bedagasztani, kenyeret sütni? – Miért kell a -lisztes ládának észak felé fordítva lenni? S a kenyérsütés ott az -északi hegyek közt nem volt olyan tréfadolog azon időkben, mert a -rozsliszt nagy ritkaság volt s minden más elképzelhetlenből készült -a kenyér. Csinálták azt tönköly lisztből, pohánkából, csicseri -borsólisztből. Galenus mindenekfelett ajánlja a babliszt kenyeret. -Dioscorides azonban vereshagymát kiván belesüttetni. Inség idején -pedig, mikor gabona nem terem, meg kelle tanulni, hogy lehet -kenyeret készíteni szárított vaczkorból, birsalmából, galagonyából, -héjastól megőrölt cseresznyéből, aszalt bodzából, fagyökerekből és -gombákból, a mi jó a szegény embernek; vagy pedig mézkenyeret, -borkenyeret, olajkenyeret, a mi uraknak és papoknak való; azután -húskenyeret, a mit Plinius dicsérve emleget, és sajtkenyeret, a mi -Zoroasternek volt kedvencz tápláléka. Azután hogyan kell a -gyümölcsöket épen eltartani, <span class="pagenum"><a name="Page_4" -id="Page_4">-4-</a></span> a befőtteket kékre, zöldre, veresre, -sárgára, megfesteni ártalmas hatás nélkül.</p> -<p>Azután: hogyan kell jó sert főzni? a mit a késmárki nők házilag -szoktak gyártani. A házi gazdáknak kinek-kinek a saját felesége, -leánya készíté a serét: nem itták azt a korcsmából.</p> -<p>Azt is meg kellett tanulni a jó gazdasszonynak, hogy minő -gyógyszereket tartson készen a háznál; mesterségesen összeállított -liktáriumokat százféle csodaerejű füvekből, a mi nem volt ám olyan -könnyű mesterség, mint a mostani doktoroké, a kik a hidegleléshez -megrendelnek tizenkét adag chinaport s azzal elvetik a gondját. A -XVII-dik századbeli háziasszony liktáriumához kellett galgant, -dictamnus, angyélika, gencziána, pimpinella, tormentilla, -börvénygyökér, gyömbér, sárga és veres szantálfaforgács, -czitromhéj, arméniai márga, terra sigillata, szerecsendió, fahéj, -szegfűszeg, sáfrány, calmus, égetett szarvasszarv, kámfor, thériák -és nádméz! Hanem az aztán használt is minden baj ellen! A kinek -pedig igazán nagy baja volt, annak semmi sem használt meg -bizonyosabban, mint az a csalhatatlan liktarium, a mit Galenus -specificumának neveztek s a mihez vettek praeparált igaz gyöngyöt, -praeparált veres klárist, praeparált smaragdot; azután cubeba -balzsamot, paradicsomfát, szerecsendióvirágot, aranyfüstöt, -pézsmát, bezoárt, manus Christit, diagrydát, testszinű -rózsaleveleket, fahéjfaolajat és alkermes lekvárt. – Tudomány -kellett ahhoz a hajdani háziasszonynak!</p> -<p>A mai világbeli ismeretes alfabeten kívül még volt harminczkét -betűjegy, a miknek értelmét a jó háziasszonynak ismerni kellett, -hogy a szereket megtudja rendelni, egy tojásdad kör, áthúzva -vonallal jelentette azt, hogy «só»; egy négyszög, alul egy -kereszttel, azt, hogy «borkő»; egy patkó azt, hogy «borszesz»; egy -kör négy szarvval azt, hogy «olaj»; egy dült négyszög azt, hogy -«szappan»; egy háromszög azt, hogy «kútvíz»; két háromszög hegyével -összeállítva azt, hogy «lepárolt víz»; egy korona <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> meg egy -csillag volt a «regulus stellatus». Ennek a tudása nélkül egy -asszony nem lehetett tökéletes.</p> -<p>Hát még a sok mindenféle aqua vitae készítés. Ezt most nem is -tudják, hogy micsoda. Pedig ennek a következő virtusai voltak: hogy -először is a vért meleggé és folyóvá teszi, azután a mérget a -szívről eltávolítja; végre a nedves és hideg matériákat -felszárítja, azonkívül az emlékezetet megerősíti. Hát a drága jó -balzsamok, a mikkel a szenvedőnek az orra nyilásait kellett -bekenni, meg a mindenféle olajok, a miknek a királynéja a -«victriol» (nem vitriol!!), melyet «iható aranynak» neveztek -ősanyáink; végre a mindenféle vizek, eczetek, savak, ellenmérgek, -flastromok és füstölők, a mik nélkül rendes asszonynak a háza nem -szűkölködhetett soha, mert ő volt a családnak természetes orvosa és -ápolója.</p> -<p>S a konyhaművészet semmivel sem volt kevésbé bonyolódott, mint a -patikai. Őseink gyomra igen szövevényesen összerakott ételekhez -volt szoktatva. Tudomány volt az egy asszonyra nézve: nehezebb a -metaphysicánál.</p> -<p>Azonkívül ő rá nézett az egész kertészet, a mi ismét nem volt -olyan együgyü tudomány, mint most.</p> -<p>Ősanyáink, mint kertésznők, sok mindenfélét tudtak, a mi már -azóta feledékenységbe ment régen. Hogy a fáról le ne hulljon a -gyümölcs, a gyökerébe lyukat furtak s abba galagonya csapot vertek; -hogy a cseresznye korán érjék, a tövére oltatlan meszet raktak; a -ki azt akarta, hogy piros almái teremjenek, az ójtó galyat jól -beáztatta csukavérbe; s ha Tarestinus tanácsát követte, veres -eperfába ójtott körtét s annak a husa aztán piros lett; ha azt -akarta, hogy a gyümölcse zamatos legyen, a fa oldalába lyukat furt -s aromaticus olajakat töltött bele. Ősanyáink kitalálták, hogyan -kell a körtefát szőlőtermésre kényszeríteni; emberfej alakú -czitromokat termelni; betüket mutató fügéket produkálni, a miknek -mandula magja van belül; tudták a módját, hogyan kell a diót héj -nélkül papirba takarva elültetni s akkor héj nélküli diót fog -teremni; <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> a naspolyát rózsafába ójtani, a mikor az -édes és szagos gyümölcscsel ajándékoz meg; ha pedig azt akarták, -hogy a keserű mandula édeset hozzon, Theophrastus utasítása szerint -vas szegeket vertek a gyökerébe; – megtudták becsülni a holdat, -mint a kerti növények tenyészetének vagy előre, vagy -hátramozdítóját; – még a jámbor becsületes burgonya számára is -százféle utasítással szolgáltak, nevezvén azt a, csak nem rég -Amerikából behozott gumót «adenes caradensesnek» meg -«tartufli»-nak, a mit cserépben, melegágyban neveltek, üvegben, -mázos fazékban elraktak olaj közé téve; a minek az angolok -szerelemrehevítő erőt tulajdonítottak, a francziák szárazbetegséget -gyógyítottak vele; a burgundiak ellenben eltiltották, mint a -bélpoklosság előmozdítóját. Ismerték és mívelték seregeit az olyan -kerti növényeknek, a mikről az utókor még csak beszélni sem hall -többé. Minden ételük tele volt válogatott fűszernövényekkel. S a -végtelen nagy számú gyógyfüvekkel és festőnövényekkel egész vásárt -üztek; a sáfrány a szepesi piaczokon mázsaszámra került eladásra s -elhordták Törökországig: a jó szepesi gazdasszonynak kincsbánya -volt a kertje.</p> -<p>Hát még azután a virágos kert dolga! Ebben az időben volt egész -világszerte az a nagy tulipán-szédelgés, a mi a jelenkor alapítási -szédelgésben találja csak párját. A virágkertésznek diákul és -francziául kellett érteni, hogy megértse a becsét a «gagner un -oeilles,» a «hazard» a «paragonner» rendkívüli szerencséjének; a mi -annyit jelent, mint egy új válfaj virág előállítása, vagy -petytyegetett tulipánok és rózsák előteremtése egész franczia -terminologiát kellett a fejében tartania, ha megakart élni. A -hozzáértő kertésznőnek tudnia kellett, hogy micsoda virágfajok -vetendők és ültetendők <img src="images/01.png" alt="" />, -<img src="images/02.png" alt="" />, <img src="images/03.png" alt= -"" /> aztán <img src="images/04.png" alt="" />, <img src= -"images/05.png" alt="" />, <img src="images/06.png" alt="" />, -csillagképletei alatt? miknek árt a <img src="images/07.png" alt= -"" />, <img src="images/08.png" alt="" />, <img src="images/09.png" -alt="" />? s mily ritka növények azok, melyek a <img src= -"images/10.png" alt="" />, <img src="images/11.png" alt="" /> és a -<img src="images/12.png" alt="" />, csillagzatokat kedvelik. A mi -végett a kalendáriumot szüntelen a kezükben kellett tartani. -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<p>Hja bizony azt mind nem adták ingyen! Ennek a tudománynak saját -irodalma volt, élén a hirhedett Tabernaemontanus műkertészszel és -tudóssal, a ki egy millió forint ára tulipánnak és szegfünek volt -ura s hajókat járatott Európa, Amerika és China között növények -szállítása végett. – Európa legkitünőbb litteratorai nem -szégyenlettek a virágokkal foglalkozni, épen úgy, mint a mostaniak -a politikával s Verulami Baco, a nagy philosoph s Anglia -államkanczellárja, a helyett, hogy a bomlott keleti kérdésen törte -volna a fejét (a mire ugyan akkor sokkal jobb alkalom lett volna, -mint most,) abban harczolt Sturmius és Wormius német tudósok -szövetsége mellett, hogy diadalmasan bebizonyítsa Bauhinus franczia -ellenében, hogy a scythiai Borametz-fa csakugyan létezik, melyet -Scaliger fedezett fel, s melynek az a tulajdonsága, hogy a lehajló -ágain levő virágoknak szájuk van s azokkal a Borametz a körüle -termő füvet lelegeli: sőt ennek van egy testvére, a mely meg épen a -virágaira repülő legyeket eszi meg.</p> -<p>Az ilyen dolgokat aztán üdvösségesebb dolog volt olvasni a -fiatal hajadonoknak, mint az újabb időkbeli mendemondákat és -hivalkodásokat.</p> -<p>S ha pedig szerelemről, vagy ellenszenvről kellett nekik valamit -megtudni: ezen bölcs iratokból bőségesen megtudhatták, hogy a -fügefa és a ruta szeretik egymást, azért szokás rutát ültetni a -fügefa mellé, a mi viszont a békákat, a füge ellenségét elkergeti; -a spárga szereti a nádat; a rozmaring a zsályát, ezért, a ki -rozmaringot akar ültetni, annak elébb zsályával kell megdörzsölni a -kezét, hogy rászája megéledjen; a narancs szereti a cyprust; a -szőlő a cseresnyefát; a liliom szeret a rózsa mellett, de a -foghagyma mellett is, a mi az ő dolga; ellenben vannak növények, a -mik egymást gyűlölik, ki nem állhatják: ha a nemes anthorát a vad -napellus közelébe ültetik, minden ápolás daczára elszárad, -elfonynyad; a cicuta és az angelica elpusztítja egymást; a szőlő -ellensége a káposztának; a mi annyira megy, hogy ha egy ember -bortól megszédült, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> ha káposztát eszik rá, kijózanul tőle, ha -pedig a fazékban fövő káposztára bort locsintanak, a káposzta soha -se fő meg puhára. (Sokkal üdvösségesebb volt ilyen szerelmes -történeteket olvasni az ártatlan hajadonoknak, hogysem mint -olyanokat, melyek férfiak és nők között történnek, a miket ha -igazán megtörténtek is, jobb elhallgatni, mint kipublikálni; mert -vagy megborzad tőlük a szemérmes olvasó, vagy pedig ellenben kedve -támad neki azokhoz hasonlót cselekedni.)</p> -<p>A szép Mikhál pedig mind ezen tudományokat nem csak erős észbeli -tehetséggel, de valódi kedvvel is tanulta; ebben talált -gyönyörűséget, hivatást és hasznot. Könyvei, gazdasága, virágai -mulattatták s jövedelmet hoztak, a mi nem megvetendő: ha -meggondoljuk, hogy azon időkben egy lúdnak az ára volt egy dénár, -egy tinóé három magyar forint, egy paragone-tulipán hagymáért pedig -senki sem sajnált tíz koronás tallért. És a mi a legnagyobb haszon -volt: a virágok és könyvek elvonták a leányt a világi -hivalkodástól. S ebben feküdt a nagytiszteletű úr rendszerének -alapja.</p> -<p>Mikor el kellett távoznia hazulról leczkékre: elővette a -grammatikát, a lexicont, meg a foliánsokat; feladott belőlük -Mikhálnak könyvnélkül megtanulásra annyit, a mennyi elég volt arra, -hogy azt az időt teljesen lefoglalja, a mit a professornak a -lycaeumban kellett tölteni s azzal bezárta a ház ajtaját s zsebébe -tette a kulcsot. Mikor aztán hazajött, akkor kikérdezte a feladott -leczkét pontosan. S ez csalhatatlan ellenőr. Cseléd, gouvernante -megcsalhatja a kérdezősködőt, de a folians nem csalja meg. Az -rávall a leányra, hogy ott volt-e a szeme a könyvben az egész idő -alatt, vagy másutt kalandozott?</p> -<p>Ennélfogva a szép Mikhál rengeteg sok tudományt -összegyűjtött.</p> -<p>A házból csak ünnepnapokon szokott kijárni és csupán a -templomba, rendesen atyja oldalánál. Olyankor kávébarna ruhát -viselt, állig érő gallérral, a ruha ujjai egész a <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> körmehegyéig -értek, ővén nem volt semmi boglár, mint a hogy más leányok fel -szokták azt cziczomázni. A pártája is egészen fekete volt, s arra -hosszú fátyol volt terítve, mely elől egész arczát körülfogta, -hátul pedig termetét annyira betakarta, hogy a hosszan leeresztett -két hajfonatból még annyi se lássék ki, valjon szőke-e az, vagy -gesztenyeszínű? A szemeinek sem volt szabad elárulni, valjon -kékek-e vagy feketék? Hanem éneklés alatt szépen a zsoltárba nézve, -a lesütött szempillák alá kelle rejtőzni azoknak, prédikáczió alatt -pedig a lelkészre szegezve maradni, a mikor férfi a szeme közé nem -nézhetett; úgy levén bölcsen elintézve, hogy a férfiak is külön -padosztályban üljenek, a nők is külön; még pedig a férfiak a nők -háta mögött. A diákok pedig olyan magasan ültek a chorusban, hogy -annak a szélétől épen sehova se láthattak, mint csupán a zsoltárt -jelező táblára.</p> -<p>Lakodalomba, torba, mulatságba soha sem hordta a nagytiszteletű -úr a szép Mikhált. A canonok tiltják a pap leányának a tánczot. De -más leányokkal sem engedte barátkozni, mint a kik csak -haszontalanságokat fecsegnek.</p> -<p>A háza is ahhoz való volt, hogy minden csábítási alkalmat -elzárjon jó eleve. Mikhál szobájának ablakai mind az udvarra -nyiltak, azt pedig két oldalról elzárta a szomszédok tűzfala; a -negyedik oldalon nyitva volt az udvar a kert felé, de azt meg magas -kőfal zárta el a világtól és az is szegekkel volt kiprémezve, s a -fal és szegsor még nem volt elég: túl rajta a nagy piacztól, hol a -diákok lapdázni szoktak, egy nagy pocséta árka választá el, melyről -a kézsmárkiak azt állították, hogy ők abban pisztrángot -termesztenek, de inkább hihető, hogy házaik természetes védelmére -hagyták azt ott a város közepén s csak felhőszakadások alkalmával -töltötte meg azt a patak pisztránggal, a mit a halastavakból -lesodort. Ilyenformán a szép Mikhál szive egy oly megerősített -várnak volt tekinthető, melyet se fortélylyal, se erőhatalommal -bevenni ellenségnek nem lehet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Ellenségnek tekintetett pedig minden férfinemen levő halandó, a -ki nem épen a nagytiszteletű úrnak különösen kiválasztott kedvencze -volt.</p> -<h2>MÁSODIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Elewadatic mikippen ronghaalaa vala megh az -saarkan naghitizteletev vr vrvncnac minden bewlch practicait?)</p> -<p>Volt igen is egy kiválasztott kedvencze nagytiszteletű Frölich -Dávid professor úrnak, s a ki e kitüntetésre egészen érdemesnek is -nevezhető.</p> -<p>Az ifjút Kaczenreiter Henriknek nevezték. A mi elég furcsa név. -De azért miatta nem sok csufondároskodást kellett kiállani az azt -viselő ifjúnak, mert hatalmas erős termete respectusban tartá a -condiscipulusokat s a birkózás nemes vetélkedése soha sem volt -iskoláinkban tiltva, sőt azt már Aristoteles is ajánlotta; s ebben -nem is mérkőzhetett Kaczenreiterrel senki, csak épen egy Kassáról -feljött kálvinista magyar fiu, Kalondai Bálint; az még be tudta -törni a derekát s egyedül birt megküzdeni vele, a mit nagyon szép -volt elnézni, mikor együtt birkóztak a gyepen, összekapaszkodva s -egymás vállára téve az állaikat. Kaczenreiternek erősen szőke -hosszú haja volt és serdülő vereses szakálla, Kalondainak pedig -szénfekete haja, két oldalt csimbókokba bogozva, és hegyesen -kipödrött huszáros bajusza.</p> -<p>Hanem sajnos, hogy csak a testi birkózásnál birta a magyar -legény letörni a szepesi fiút: a szellemi mérkőzésnél egészen -elmaradt mögötte. Itt Kaczenreiter vetélytárs nélkül élt; első -eminens volt mindig és mindenféle tudományból, míg Kalondai Bálint -csak úgy a sereghajtók között kullogott.</p> -<p>Ex moribus is nagy volt a két diák között a különbség. Kalondai -Bálint nem utálta a bort és muzsikát; olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> -emberekkel, mint a siléziai Simplicissimus, tartott barátságot, -mely nevezett quidam földönfutó csavargó mestersége mellett -«tárogató»-fuvással bolondította a világot; míg Kaczenreiter -példánya volt a jóerkölcsű ifjaknak. Tíz éve, hogy idekerült -Kézsmárkra, mint szegény tanuló fiu, azóta folyvást tisztességesen -élt abból, a mit gyerekészszel tud valaki maga élelmére keresni. -Maga a papi pályára készült, tehát theologiát tanult; de a mellett -nagytiszteletű Frölich Dávid úr házánál mint «physicus inas» -szolgált a physicum museumában; ezért szerette őt is nagyon a -professor úr s már messziről őt szánta a szép Mikhál számára -élettársul.</p> -<p>Kalondai Bálintnak az igaz, hogy nem is volt szüksége erre a -nagy tudákosságra. Neki gazdag özvegyasszony anyja volt Kassán, a -kitől majd, ha felserdül, át fogja venni az ősi üzletet. Csupán -azért küldték fel Kézsmárkra a lycæumba, hogy mégis ragadjon rá -annyi, hogy ha majd egyszer meg találják választani Kassán -főbirónak, legalább annyit tudjon diákul, a mennyit boldogult édes -atyja tudott, a ki szintén viselte azt a díszes hivatalt s a ki a -deliquensre ki tudta mondani a «capite plectetur»-t, vagy a «hárum -páltzárum» kegyelmes itéletét s aztán tudott correspondálni a -császári generálisokkal, mind kalamárisból, mind ágyúból. Ágyúból -jobban, mint kalamárisból. Bálintnak tehát elég volt az, a mit ő -magának tanult.</p> -<p>De a Henriknek bizony nappallá kellett tennie az éjszakát, hogy -dicséretesen megállhassa azt az exament, mely megelőzte pappá -felszenteltetését, a mi nagy celebritással végbe is ment, s Henrik -ott is első és kitünő maradt. Meg is kapta mindjárt a nagy-létai -ekklezsiát, a mi épen üresedésbe jött, természetesen azon üdvösen -bevett föltétellel, hogy a néhai lelkész özvegynek engedett kegy-év -alatt a fizetésre és a parochia teljes használatára nem tart -számot.</p> -<p>Ez ünnepélyes napon nagytiszteletű Frölich Dávid <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> úr az új -lelkészt meghivta magához ebédre, melyre ugyanekkor a -superintendens és az esperesek is hivatalosak voltak.</p> -<p>Ebéd végeztével a szép Mikhálnak is szabad volt az asztalnál -megjelenni; egyrészt azért, hogy a mai felséges lakomáért, melyet ő -készített, a superintendens úr dicsérete által a konyhatűztől -pirosló arcza még pirosabbá tétessék, másrészt pedig, hogy ő is -poharat koczczintson az ifjú lelkészszel, megnedvesítvén ajkait -annyi borfélével, a mennyit egy szemérmes hajadon úrvacsorája -alkalmával szokott szürcsölni.</p> -<p>Mikor aztán a vendégek eltávozának, s a szép Mikhál a -szolgálókkal elszedeté az asztalt, nagy gonddal elrakván a -szekrénybe a sávolyos abroszokat és kendőket, az ősi czintányérokat -és mázos cseréptálakat pedig felrakván rendben a tálasra, a -professor úr a végzett munka után odabenn marasztá leánykáját.</p> -<p>Jó kedve volt a tudós úrnak: a szívderítő válogatott italoktól -is, a vidám társalgástól is; meg még valami mástól is.</p> -<p>Pipára gyújtott és füstölt. Pedig még a reverendát sem vetette -le, s azon nem szabad megérzeni a dohányfüstnek.</p> -<p>– Mikhál leányom, mondá ravasz komolyságot tettetve, még mai nap -nem is végeztük a pensumunkat. Pedig «nulla dies sine linea!» Mit -tesz az?</p> -<p>– Nap ne muljon vonal nélkül, felelt rá Mikhál.</p> -<p>– Vedd elő tehát exercitiumos könyvedet.</p> -<p>A leány engedelmeskedett szótlanul. A konyhában el volt végezve -minden feladat: következett a tudomány. Leült és kezébe vette a -tollat, a mit akkor kalamusnak neveztek.</p> -<p>– Hosszú ebéd után üdvös az elmélkedés, mondá a füstfellegen -keresztül a tudós úr. Nem jó volna, ha mindennap így volna: «qui -amat vitam longam, amet mensam brevem». Irjad le könyvedbe és -fordítsd le. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<p>Mikhál irt és fordított extemplo.</p> -<p>– «Ki szereti a hosszú éltet, szeresse a rövid asztalt.»</p> -<p>– Hát az olasz mit mond: «La cucina piccola fa la casa grande; -La tavola é un ladrone segreto». Irjad le és mondjad, mi az?</p> -<p>A leány tollba mondta magának:</p> -<p>– «Kicsiny konyha teszi a házat nagygyá. Az étasztal a titkos -tolvaj.»</p> -<p>– Petrus Nonus mondá ezt Fagiola Hugotiusnak, midőn az egy ebéd -miatt elvesztett két várost. Hát még az a sok ivás! irjad le: -«plures interierunt vinolentia, quam violentia». Hogy mondanád ezt -magyarul?</p> -<p>– «Többet megölt a borivás, mint a bajvivás.»</p> -<p>– Megjárja. – Azonban rendkívüli napokon rendkívüli excessusok -is előkerülnek, s a mai nap az volt. Egy lelkész lőn felszentelve – -s egy leányzó lőn megkérve.</p> -<p>A szép Mikhál arczáról egyszerre eltünt a pirosság.</p> -<p>A tudós úr nagy füstöt támasztott maga körül s a füstfellegből -bölcs mondatokat olvasott elő.</p> -<p>– Mit mond Dubravius? «Si qua voles apte nubere: nube pari.» -«Nősülnöd, ha kivánsz, vedd a magadhoz illőt.» – Ambrosius pedig -azt kérdezve, hogy mit keressünk a házastársnál? ekként felel: -«Amorem, Morem, Rem.» – «Szeretetet, erkölcsöt, dolgot.»</p> -<p>Szép mondás! de a lány csak nem jegyezte azt fel a gyakorlatok -aranykönyvébe.</p> -<p>– Ime a kérőnél megvan mind a három. Van szerelme, van jó -erkölcse és van dolga. Nincs nagy dicsősége, csak lelkipásztor; -miként én is csak az vagyok. De mint Macrobius mondja: «honores -sunt, sicut flores». «A méltóság hullóvirág», s Drexelius -Trismegistos szerint: «Sæpius ima petit, melius qui scandere -novit». – «Gyakran a mélybe lehull, ki magasra kapaszkodik és -nyúl.» Jegyezd föl azt könyvedbe, Mikhál leányom; mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -aranymondás! Kérődnek szegénységétől se rettenj vissza. Cyprianus -szerint: «paupertas dura; sed secura, et sine cura». – «A -szegénység terhes; de csendes és gondmentes!» Vajha feljegyeznéd -ezeket magadnak, Mikhál leányom.</p> -<p>A szép Mikhál pedig nem jegyezte fel az aranymondatokat, sem -eredetiben, sem fordításban, hanem letette kezéből a tollat és azt -mondá:</p> -<p>– Nem szeretem őt!</p> -<p>A nagytiszteletű úr visszahökkent. Ez paradoxon! Senkit sem -szeretni: az lehet; de különösen egy embert nem szeretni: ez -absurdum.</p> -<p>– Tudod is te, hogy mi az a szeretet? «Amantes sunt amentes», = -szerelmesség: esztelenség. Mit nem szeretsz rajta? Hogy vereses -haja van? «Homo rufus raro bonus; sed si bonus, valde bonus», – -«veres ember ritkán jó; de hogy ha jó, nagyon jó!» – Vagy azt -keserülöd, hogy idegen nemzetbeli? Lásd a bölcs Krisztina királynő -azt mondá, hogy csak kétféle nemzetiség van a földön, mely -különböző: «a kegyes emberek és az istentelenek». Ha most nem -szereted, majd szeretni fogod; az olasz azt mondja: «amore non e -senza amaro» – «a szeretet: keservvel telt». Minden jámbor leányt -úgy kell a szülőinek erőszakkal eltuszkolni a háztól, szeretne -otthon maradni inkább; később aztán megköszöni, hogy férjhez -adták.</p> -<p>A szép Mikhál azonban a sok bölcs tanulmány által, de méginkább, -hogy magánál hatalmasabb asszonyt nem ismert a háznál soha, annyira -erős szivűnek nőtt fel, hogy ebben az egy dologban ellene mert -mondani az atyjának és valamennyi versben beszélő görög és latin -filozofusnak, s azt merte mondani a nagytiszteletű úrnak:</p> -<p>– De én nem mehetek ahhoz, a ki megkért tőled, mert nem -szeretem. S nem szeretem azért, mert mást szeretek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>E szóra kihullott a hosszúszárú «phayca» a tudós szájából.</p> -<p>Ez «argumentum ad hominem». Emberre szóló indok.</p> -<p>– Te mást szeretsz? Hol vetted? hol láttad? hol beszéltél -vele?</p> -<p>A leány lesütötte szemeit és nem felelt.</p> -<p>A tudós most már felállt és szigorú hangon parancsolá.</p> -<p>– Irjad emlékkönyvedbe ezt: «virginitas, dum aspicitur, -inficitur!» – «A szűzesség a ránézés által bemocskoltatik!» Kinek -engedtél te a szemedbe nézni?</p> -<p>– Senkinek, felelé Mikhál.</p> -<p>– Senkinek! Hát hol beszéltél te valakivel?</p> -<p>– Sehol.</p> -<p>– De ha te se szemmel, se szájjal nem szóltál senkihez, akkor -hogy szerethettél meg valakit? Megvallj mindent. Tudod, hogy a -legkisebb hazugság nagyobb bűn, mint a legnagyobb vétek, ha azt -bevallják. Hogy szerettél meg egy férfit?</p> -<p>– Irás által!</p> -<p>– Neked irt valaki?</p> -<p>– És én feleltem neki rá.</p> -<p>– De hát hogy lehetett az? Házam éjjel-nappal zárva. Az utczára -ki sem nézhetsz. – Nálam nélkül sehova nem jársz. A kertet mocsár -őrzi: gyanus ember be nem jöhetett ide, ha csak a levegőből nem -szállt le.</p> -<p>– Onnan szállt le: a levegőből.</p> -<p>– Kicsoda?</p> -<p>– A sárkány.</p> -<p>A tudós azt hitte először, hogy arról a sárkányról van szó, a -kit Szent-György lovag nem elég tökéletesen ölt meg; hanem azután -rájött az igazira.</p> -<p>– Papirsárkány?</p> -<p>– Igen is az. A vásártéren sárkányt eresztettek fel. Én sokáig -bámultam azt. Egyszer aztán lecsapódott épen a mi kertünkbe s -fennakadt egy almafán. Én odamentem, <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> hogy levegyem s a mint a -kezembe vettem, akkor látom, hogy tele van az irva versekkel, a mik -hozzám beszélnek: és azok olyan szépek voltak, hogy én azt ki nem -tudom mondani.</p> -<p>– Profánus «virágdalok!» mikre azt mondja Macrobius: «Ignibus -iste liber, quod ipse sis ignibus liber». «Tüzbe az ily könyvet, -nehogy hulljon tüzben a könyed!» – De hát mért hiszed, hogy azok az -orczátlan dalok te hozzád voltak irva?</p> -<p>– Nem voltak orczátlan dalok. Ha azok lettek volna, eldobtam -volna őket. Szép, hűséges költemények voltak. Föléjük volt irva -mindenüvé a nevem; s Mikhálnak nem hinak rajtam kívül több leányt. -Én megpróbáltam rájuk felelni.</p> -<p>– Felelni? Hogyan?</p> -<p>– Hát a mit irtam, azt az irott felével befelé fordítva -ráragasztottam a sárkányra s azután a rajta maradt spárgánál fogva -a sárkányt megint felbocsátottam s eleresztettem a levegőbe.</p> -<p>– De hátha nem az kapta meg, a kié volt?</p> -<p>– De bizonyosan az kapta meg, mert másnap a viszonválaszt is -megküldé.</p> -<p>– Megint a sárkány által?</p> -<p>– Nem. Másnap a «balom» által irt hozzám levelet.</p> -<p>Ez a balom egy nagy léggel tölt lapda volt, melynek belsejét -felfujt marhahólyag képezé, külseje pedig borjubőr volt: azt a -fiatalok athletai mulatságaikban ököllel megsujtva szokták a légbe -felröpíteni.</p> -<p>– Értem! Értem! A nebulo beledugta a levelet a balom borítékába, -egy ütéssel átröpíté a kertedbe: te kivetted belőle a levelet, -helyére tetted a viszonválaszt s visszaröpítetted azt.</p> -<p>Hogy ilyen esetről se Theoprastus, se Trismegistos nem -gondoskodtak előre!</p> -<p>Ime egy szerelmes levelezés posta nélkül!</p> -<p>– S mennyire mentetek ezzel a levelezéssel? <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>– Megigértük egymásnak, hogy örökké hűségesek leszünk mind a -sirig.</p> -<p>– Itt van ni! Hát mit ér minden zár és lakat? és minden emberi -bölcseség és mathematika. Tehát te eligérted a kezedet atyád tudta -nélkül? Nem tudod-e, hogy protestánsoknál a szülői beleegyezés -megkivántatik a házassághoz, a nélkül minden eljegyzés érvénytelen -és semmi copulatió végre nem hajtatik?</p> -<p>– Hát az, a ki te tőled kérte a kezemet, hozott engedélyt az -atyjától arra, hogy engem elvehet?</p> -<p>– Neki nincs atyja: ő árva gyermek.</p> -<p>– Te mondád, hogy a legkisebb hazugság nagyobb bűn, mint a -bevallott vétek maga. Ő hazudott. Neki atyja van. Gazdag ember. -Magas állású úr.</p> -<p>– Ki mondta ezt neked?</p> -<p>– Hát a sárkány, és a balom. Ő eldicsekedett ezzel egy -barátjának s nekem elmondták azt az égi posták.</p> -<p>Most aztán meg volt fogva a nagytiszteletű úr, mint a hogy -megfogják a boszorkánylábbal az árva ördögfiucskát. Ez ellen a -replika ellen nem lehetett mit mondani.</p> -<p>– No ez iránt kérdőre fogom őt vonni holnap s addig a vallatást -félbeszakítom. Akkor következni fog a punctum de utri: «kinek hiják -azt a másik alattomos csábítót?» És most Mikhál leányom huszonnégy -órai szobafogságba.</p> -<p>Ezen végződött a nagy örvendetes ünnepélyességű nap, melyen -Kaczenreiter Henriket pappá fölszentelték.</p> -<h2>HARMADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Holott megmaghiaraaztatic, mikeeppen eleebwalo -az, ki az baaraaniokat ewrzi, mint az ki lewaagia.</p> -<p>Másnap reggel maga elé hivatá a nagytiszteletű úr Henriket s -erős examinálás aláfogta. A benevolum tovább tartott egy -óránál.</p> -<p>Henrik mikor eltávozott, olyan veres volt, mint a megfőtt -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> rák s háttal kifelé jött ki az ajtón, a -miből a konyhaajtóban leskelődő cselédek tudtak egyetmást -következtetni.</p> -<p>Azután pedig a nagytiszteletű úr háromszor csengetett: a mi azt -jelenté, hogy Mikhál leányasszonynak kell megjelenni a -bibliothekájában.</p> -<p>A nagytiszteletű úr teljes ornatusába volt öltözve: mind az -atyai, mind a papi tekintély egyesítve volt rajta. Körülötte -felnyitott könyvek, mint egy hadvezér arzenálja; mások kutyabőrbe -kötöttek, mint egy hadirendbe állított falanx a thekákban, s a -szekrények fölött kitömött madarak és azoknak csontvázai. -Mindmegannyi tanu és vádtevő. S a ki legjobban figyelni látszik, az -a szögletben álló emberi csontváz. Az electrica masina is készen -állt fiókvillámait segítségül hozni. Az egyedüli lény, a ki -életjelt ád, a körülvevő tárgyak között, a nagy álló óra, melynek -tetején egy kutya áll, ki is a perczinga ketyegései szerint -csóválja a farkát s öltögeti a nyelvét.</p> -<p>Mikhálnak az egész bekövetkezett vallatás alatt folyvást ezen a -mechanikus kutyán veszett a tekintete s még azután is, valahányszor -visszatért emlékébe ez a válságos óra, mindig azt a kis kutyát -látta maga előtt, farkat csóválva, nyelvet öltögetve.</p> -<p>– Mikhál leányom, kezdé a tudós. Beszéltem a hit és szeretet -kandidatusával s megtudtam tőle mindeneket. Azon kérdésemre, hogy -van-e neki atyja? azt felelé, hogy «igen is: van». Miféle rangú? – -«Hatalmas ember, Kis-Szebenben lakik, hol hivatal szerint legfelső -birája mindeneknek». Miért hagyta el atyját, s miért mondá magát -árva gyermeknek? – «Azért, mert atyja katholikus, ő pedig -protestáns lelkész akart lenni». Ez pedig dicséretes szándék. – -Azon ifju, a ki kész az árvaság keserű kenyerét enni, azért, hogy -lelke meggyőződését kövesse, nagy karaktert árul el. – És e -válaszban meg van adva a védelem azon vád ellen is, hogyan mert a -fiu házassági ajánlatot tenni atyai engedély nélkül. A katholikus -atya <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> engedelmét a törvény nem követeli, csak a -protestánsét. E szerint Kaczenreiter Henrik azon vád alól, hogy -tudva csalni akart, absolváltatik; mert elhallgatni valamit még nem -annyi, mint hazudni; a hithűség felold minden szülői hatalom alól s -a mi canon a fiura nézve, az nem canon az atyára nézve.</p> -<p>A vastag foliánsok és a kitömött madarak mindnyájan helyeselték -ezt az okoskodást, maga a csontváz is elhallgatta, hogy az ő fejét -valamikor ilyen «csekélységért» választották el a nyakától; csak az -automat kutya intett «nem»-et a farkával s öltögette a nyelvét az -ilyen sophismákra.</p> -<p>Mikhál pedig nem szólt rá semmit.</p> -<p>– Ime tehát a te negatióid megczáfoltattak; most halljuk az -affirmatióidat. Mi a neve annak az ifjunak, a ki teneked szívbeli -ajánlatokat tenni merészkedett?</p> -<p>– Kalondai Bálint.</p> -<p>A tudós nagyot ütött tenyerével a feltárt Macrobiusra e név -hallatára.</p> -<p>– Quis hominum? Miféle ember?</p> -<p>– Derék férfi! Mondá a leány és szemei ragyogtak hozzá.</p> -<p>– Mit tudod te? Csak kívülről láttad? Quanta species, sed -cerebrum non habet!? Nagyszerű pofa: de nincs agyveleje! «Non bene -casta caro, quæ bene pasta caro.» – Mennél kövérebb a hús, annál -bűnösebb a hús. De én látám ez ember belsejét is. Flocci, nihili! -Pehely, semmi-ember! Classis primæ ex ultimis! Az utolsók felé -igyekező. Hát még ex moribus! Milyen az erkölcse? Borivó! «Ubi -vinum intrat, ibi ratio exit!» A hol a bor bemegy, ott az ész -kimegy. Tánczoló és éjjeljáró! – Muzsikusok és virginálók pajtása. -– De még mind ez elnézhető volna. Ámde tudod-e, hogy mi volt ezen -ifju szülőinek mestersége? Megvalotta-e azt neked bűnös -correspondentiájában? A mely mesterséget pedig ő is követni fog; -mert annyi tudományt nem szerzett, hogy honoratior rangba -emelkedhessék. <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> Tudod-e, hogy kinek a felesége lennél, ha -esztelen kivánságod beteljesülne?</p> -<p>A leány elsápadt erre a szóra: erről nem beszéltek a szerelmes -levelek.</p> -<p>A tudós előkeresé a catalogust s ráolvasott a vádlott nevére: -«parentes»: «Sarah, vidua macellarii» – «mészáros özvegye.» Atyja -mészáros volt és ő is mészáros fog lenni. Emberek, a kik vérben -dolgoznak! – Mit mondasz erre? Lehet-e egy lelkész leányából egy -mészáros felesége? És ha választania kell egy férfiu között, a ki -az Úr juhait őrzi, és a között, a ki a juhokat levágja: az -utóbbinak nyujthatja-e kezét? Ez volt-e a te neveltetésed, hogy -sorsodat örök vérontás munkájába temesd el? Mindennap vérre -ébredni, vérrel feküdni le? Mindennap érezni a vért annak a kezén, -a ki megölel! Hozzá kötve lenni egy emberhez, a kinek hivatala az, -hogy Isten teremtéseit, miknek az Úr életet adott, erőszakos kézzel -megölje! Van-e bátorságod ily sorsot választani magadnak?</p> -<p>Az önmozgó kutya ugyancsak csóválta a farkát és öltögette a -nyelvét!</p> -<p>Mikhál körül tánczolni kezdett minden: a tudósok arczképei, a -kitömött madarak, maga a vaczogó állú csontember is. Nem tudta -magát védni ennyi ellen!</p> -<p>A tudós észrevette szavainak lesujtó hatását leányának -holthalvány arczán s aztán szeliden szólt hozzá.</p> -<p>– Most eredj szobádba, vagy még inkább kis kertedbe és -elmélkedjél a fölött, a mit tőlem hallottál. Ird fel magadnak: «az -atyák jobban ohajtják gyermekeik boldogságát, mint ők maguk.» -Azonban sorsod felett mégis te magad határozz. Én erőszakot nem -teszek sziveden. Ha csakugyan annyi eltitkolt erő lakik abban, a -mennyit én nem sejtettem: add próbáját. Ha van bátorságod azoknak -az életéhez kötni a magadét, a kik vérben dolgoznak, kezdd el -itthon. Van két szép galambod kaliczkában. Én vettem azokat neked -születésed napjára. Öld meg őket saját kezeddel és add fel az -asztalra ebédül, elkészítve tetszésed <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> szerinti -mártásban. Ebből meg tudom a válaszodat. Eredj és elmélkedjél -rajta.</p> -<p>A szép Mikhál lement a kertbe, s annak hosszú, rózsákkal szegett -útján végig-végig sétált. Az út közepén volt a galambház, abban -volt a két pávafarkú galamb, a mit neki meg kellene ölni. És ő soha -sem tudott egy konyhára való báromfit megölni. Felőle az emberek -mind vegetarianusok lehettek volna. S most a kedvencz galambjait -ölje-e meg?</p> -<p>Senkije sem volt, a kihez tanácsért forduljon, a kinek panaszát -elmondja. Nem segítenek itt a bölcsek, nem a borjubőrbe kötött -polyhistorok: az ő mindennapi társalkodói, sem a virágok: -mindennapi játszótársai. Más leánybarátnéja nem volt, mint a bokrok -és virágok. (Igaz, hogy azok is mind fœminini generis.) Azok -elmondták neki, a mennyit tudtak; hogy a szűz liliom szereti a -hagymát, pedig az ő virágának szaga illat, emezé pedig bűz; míg a -nemes anthora elhervad, ha az aconitum napellus mellé ültetik, -pedig ez pompás virág, kelyhe egy sisak, melyben páros galamb ül: -mégis elhervasztja a szomszédját.</p> -<p>De hiszen talán nem is volt az még szerelem, a mi csak érzelgő -levelek kicseréléséből támadt; csak messziről látta az ifjut, csak -álmában beszélt vele: könnyen lemondhatott róla. – Nem volt neki -anyja! – Atyjától pedig csak bölcseséget tanult. – A mathesis -kérlelhetlen tudomány. Annál a szerelem csak zérus, nem szám. A -mértani ábrák között minden van, csak rózsa nincs. – Kedvesétől sem -kaphatott semmi hirt már: el volt tiltva a nagy téren a -balomjátszás, sárkányeresztés: talán be is csukták szegényt. Könnyű -volt arra ürügyet találni. Vagy az is lemondott már róla? Talán -haza is ment már a szülő városába?</p> -<p>Megölje-e hát érte kedvencz galambjait?…</p> -<p>Délre felhozta az asztalra Mikhál a két galambot, de nem sülve -és mártásban, hanem elevenen a kalitkában. <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> A miért -aztán a tudós férfiu megcsókolgatá az engedelmes leányka -orczáit.</p> -<p>Három hétre azután pedig saját maga esketé össze a szép Mikhált -Kaczenreiter Henrikkel, fejükre halmozva atyai és papi áldását -egyesítetten.</p> -<p>Kalondai Bálint mind ez idő alatt semmi izgágát nem -csinálhatott; fejére olvastatván a Consistorium előtt eddig -elkövetett számtalan bűnei: erdőn való tánczolása, nagy kutyának -tartása s annak mesterséges uszítgatása, templomból való -elmaradása; hegedüsökkel és tárogató siposokkal való mulatozása, -éji őrökkel viszálkodása, pedellus leitatása s ittas fővel -asszonyruhába öltöztetése, utczán való pipázása, mely bűneinek -összeségeért előbb ugyan három heti carcerre deteneáltatott; azután -pedig consilium abeundi mellett a kézsmárki lycæum florilegiumjából -solenniter eliminaltatott és ekképen megakadályoztatott mindennemű -galiba csinálásban, mely amaz üdvös házassági frigy létrejöttét -valamiképen alterálhatta volna, a mi is ekként minden akadály -nélkül megköttetett s a szép Mikhál elvégre is azé lett, a ki az -Úrnak juhait őrzi, nem pedig azé, a ki a juhokat levágja.</p> -<h2>NEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Holott leiratnac mindenfeele wezedelmec ees -latroc, kictől chodaalatos modoon lezen az igazacnac -megzabadvlaasoc.)</p> -<p>Henrik abban a szándékban állapodott meg, hogy esküvője után -fiatal feleségét elviszi Kis-Szebenbe, mielőtt a létai parochiában -letelepednék. Tíz év óta nem látta az atyját: az méltán busul is, -haragszik is eltünt fia miatt. De majd a szép menyecske kibékíti az -öreget a fiával. Érdemes a kiengesztelési kisérlet, mert az öreg -igen gazdag, és Henrik az egyetlen fia. Szép asszonykéz -czirógatásától sok összeránczolt homlok simára derült már.</p> -<p>Ezt a szándékot tudós Frölich professor úr maga is <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> egészen -helyeselte, mert bár a philosophok könyvei teli vannak is -aranymondatokkal, a mik a világi kincsek hiábavalóságát -bizonyítják; csak mégis jobb az igazi arany az aranymondatnál, mai -világban, mikor mindent pénzért adnak.</p> -<p>S biz az öreg úr az efféléből nem sokat adhatott a leányával; az -alchymiával akkor se tudtak aranyat csinálni. Elég volt tőle, hogy -öltözettel, fehérneművel el tudta látni a menyasszonyt. Abban is -többre becsülte az egyszerűséget a pompánál: selyem kantus, bársony -rokolya helyett ezen bölcs mondást ajándékozva leánya exercitiumos -könyvébe: Mulier superbe amicta, in facie picta, in sermone ficta, -– non uni vitio est addicta, a mi lefordítva igy hangzott: «Büszke -ruházat, festett ábrázat, hazug magyarázat nem egy bűnt csinál, de -százat.» A többiről gondoskodjék a férj, a ki megint szintén -szegény koplaló tudós: egy esztendeig még csak titulus sine vitulo -a hivatala, káplánfizetéssel kell megélnie a nyert ekklézsiában: -annak bizony jól fog esni, ha a gazdag apja eleinte megsegíti egy -nehány monétával.</p> -<p>Az utazás azonban nem ment olyan igen könnyen amaz időkben. A -hegyi utak csak lovon, vagy öszvérrel voltak járhatók, azokat a -hajtsárral együtt ki kellett bérelni. Azután össze kellett -szedelőzni egész nagy csapat társaságnak a biztosság kedveért, mert -azt a vidéket épen akkor három nagyszámú rablóbanda sarczoltatá, a -miknek vezérei voltak: Jankó, Bajusz és Hafrán. Jankó nevezetes -volt a testi ügyességéről, Bajusz a ravasz furfangosságáról, Hafrán -(tótul «a holló») pedig a kegyetlenségéről. S ezek ötven, hatvan -főnyi csoportokat vezettek; néha mindannyit egyesíték, s egész -csatákat víttak az ellenük kiküldött katonasággal és vármegyei -pandurokkal. Ezért olyan nagy útra, mint Kézsmárktól Eperjesig nem -volt tanácsos egy magányos családnak, vagy kisebb csapatnak -elindulni, hanem össze kellett beszélni jó eleve, a míg tizenkét -rőfös és füszeres kalmár a városból fölkerekedik <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> az -eperjesi vásárra, a kikhez csatlakozik a másik tizenkét mészáros, -hat alföldi marhakereskedő, ugyanannyi gulyásbojtárjával; hat, hét -vándorló legény; gyolcsáruló tót és olajkáros; vakáczióra hazatérő -harmincz diák, ellátva jó somfa-fustélyokkal, hozzá számítva -azoknak a hajtsárait, a kik lovon, vagy öszvéren teszik meg az -utat, vagy terhet szállítanak, ráment a karaván száz emberszámra is -és ilyen nagy tömeget még sem mernek a zsiványok olyan könnyen -megtámadni. Még azután a jó szerencse odahozott egy átutazó lengyel -nemes urat is, a ki atyafilátogatni jött Magyarországra, negyven -lovas és puskás jobbágygyal kisértetve magát: ezzel szövetségben -mégis egész megnyugvással ajánlhatta lelkét Isten kegyelmébe, a ki -arra vállalkozott, hogy két egész napijáró utat megtegyen -Kézsmárktól.</p> -<p>A jó tudós Frölich Dávid professor, ha kincset nem adhatott is a -leányával, de a miben gazdag volt, abból bőven kiadta neki -anyai-apai jussát, t. i. tudományból. Egy iszákot megtöltött -számára csodaszerű orvosságokkal; volt azok között fegyverbalzsam -is, a mi arra való, hogy ha a férjét útközben megsebesítenék, akkor -a megsebesítő eszközhöz hasonlóra faragott fát kell a sebbe -bocsátani, azután kihúzván, azt a faeszközt e balzsammal bekenni, a -mitől a seb biztosan begyógyul; ha pedig lövés-seb volna, s a golyó -bennmaradt leszen, akkor imez ólom golyót kell venni, melylyel egy -vadkan egykor meglövetett, azt laposra verni, a seb szájára kötni s -ez kihúzza azt a másik golyót. Az iszák másik általvetőjébe pedig -belepakolta a minden bajokban tanácsadó Georgica curiosa könyvét, a -mivel az egészen tele lett. Sőt a mi legdrágább kincse volt: a -pestis-amulet, még azt is odaajándékozta Mikhálnak. Azt pedig még -annak az édes anyja készítette; világoskék selyem piczi vánkoska -volt az, megtöltve a pestisölő virágok leveleivel, rányomtatva -aranybetükkel e varázsmondat: «Mox, longe, tarde, cede, recede, -redi», a mi csakugyan nagyon jó, mert azt teszi, hogy a hol pestis -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> van, hamar elmenj s soká térj vissza. Ez -a védszer éjjel-nappal oda volt selyem szalaggal kötve a tudós -férfiu nyakába. Most megvált tőle s köny tódult szemébe, mikor azt -leánya fehér nyakára felköté s gyöngéden rebegé: «soha le ne oldozd -azt innen!»</p> -<p>Még azután arra is volt gondja a nagy tudományú férfiunak, hogy -az égi hét planéta aspectusai nyomán kikeresse az a napot, mely a -<img src="images/13.png" alt="" /> találkozása szerint «nagyon -szerencsés nap az utazásra, hadakozásra, új ruha felvevésre és ifjú -asszonyoknak s hajadonoknak kedvükben való járásra, úgy szintén -vásárlásra és atyafi látogatásra».</p> -<p>Ezen nap előestéjén érzékeny búcsút is vett leányától és -vejétől, minthogy a karaván holnap még napfelkelt előtt, a -kaszáscsillag feljöttekor útra fog kelni, a tudós úr pedig már -akkor testét átadta a nyugalomnak s tudva van, hogy ha valakit -álmából akarata ellen fölkeltenek, az aztán egy esztendeig -mindennap fel fog abban az órában ébredni és többet el nem alhatik: -azért ezt nem kell cselekedni.</p> -<p>A szép Mikhál sirt sokat, mikor búcsút kellett venni. Megsiratta -jó, szerető atyját, megsiratta a virágait, megsiratta a régi -cselédeket, a kis udvarra nyiló szobáját, a rézedényektől ragyogó -konyháját; a tudós könyveket, no azokat nem igen siratta; a -hálátlan! majd megemlegeti még! mindennapi társalkodói voltak! Sőt -szerét tette, hogy az egész iszákot a bölcseség tárházával, a -Georgica curiosával együtt otthon felejtse. A helyett elvitte -lopva, a táskájába dugva az egyik pávafarkú galambját a -kaliczkából.</p> -<p>Hanem azt a nyakába kötött amuletet nagyon megbecsülte, nem -azért, hogy a pestis ellen megóv, hanem azért, mert egyetlen emléke -soha nem látott édes anyjának.</p> -<p>És férjének sincs már anyja. Ő soha sem fogja már megtudni, hogy -milyen az az «anya»?</p> -<p>Talán még akkor is sirt, mikor egy szorgalmasan összekötözött -<span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> papircsomagot átadott a tűznek? A -légposta hordta levelkék voltak azok. Addig tartogatta őket, a míg -csak elő nem álltak a csengős öszvérek a házajtó elé. Tovább nem -lehetett őket megtartani. Azt hitte, hogy azzal megsemmisítette -őket, mikor megégette. – Pedig hiába égette meg; könyvnélkül tudta -mind.</p> -<p>Hanem aztán a siralomra következett az örvendezés.</p> -<p>Mikhál először volt életében uton. Először látott most szabad -erdőt, mezőt. A gyönyörű vidék annyi új szépségével kölcsön adta -nevető képét annak az élettársnak is, a kihez hozzá lett kötve -sorsa, hogy most sokkal kedvesebbnek találja őt, mint ez előtt; -kivált mikor ily délczegen lóháton ült, egészen más alak volt, mint -mikor hóna alatt a könyvvel, nagy alázatosan csoszogott a -professora után. Most tudott dalolni a mellette gyalogoló -diákcsoport közepett, s vidám hahotája kihangzott a karavánból.</p> -<p>Kézsmárk kerített falai, s az ismerős hegyormok messze -elmaradtak már, s Mikhál elgondolkozott rajta, hogy most már ő -saját maga asszonya lesz; van egy «ura», a ki egyuttal «szolgája». -A háztáj, melyet ezentúl otthonának fog nevezni, másforma lesz, -mint az eddigi. Ott nem fogja senki őrizni, regulázni, csupán saját -hitvesi erénye. Mustrája lesz az asszonyoknak, a kire minden szem -ügyelni fog s mondani fogják az emberek: olyanok legyetek, mint a -tiszteletes asszony; tanuljatok tőle szerénységet, jó -magaviseletet, jámborságot; aztán meg gazdasszonyi tudományt, -takarékosságot; tanuljátok meg tőle, hogyan kell négy nyelven -okosan beszélni? – s aztán meg azon az egyetlen egy nyelven még -okosabban hallgatni? – ti többiek.</p> -<p>Iparkodott megtalálni a jövendő rejtélyes homályában azt, a mi -kivánatos, a mi örvendetes, hogy lelkét beletörje az -engedelmességbe.</p> -<p>Maga volt az asszonyszemély az egész utazó társaságban. -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Öszvére mellé volt rendelve egy hajtsár, a ki azt zablájánál -fogva vezesse, a hol patakon, kövek közt visz keresztül az út; s -nógassa, ha meredek hegyoldalba kapaszkodik fel. Valami szotyák tót -legény volt bocskorban, halinában, konya karimájú kalapja a szemére -húzva. Nem is ejtett ki más szót, mint «gyi», meg «hő»! az is az -öszvérnek szólt.</p> -<p>A tájék egyre változott: tüneményes hegycsoportok, viszhangzó -fenyőerdők, mormogó vízesések keltek, szálltak egymás után. Friss -gyepen, árnyékos fák tövében, csörgő patak vize mellett -letelepedett a népes uti társaság; kiki elővette az étkes -tarisznyát, a tömlőt és átalagot. A gazdagabbak megvendégelték a -szegény diákokat is, kik viszont víg dalok éneklésével fizették meg -a jó ellátást. Különösen volt a társaságnak egy vidám mulattatója, -a kit mindenki «Simplex» néven hítt. Ő maga is ezen a néven mutatja -be magát egykorú naplójában, melyből igaz történetünk adatainak egy -részét merítettük. Vándor diák, ezreddobos, és tárogatósipos volt. -A mellett tréfacsináló és jó czimbora. Henriknek nagyhamar meg -tudta nyerni a kedvét. A menyecske körül is forgolódott s -ki-kivette az alamuszi hajtsár kezéből az ostort, s szidta azt -lengyelül, a mit az elviselt csendesen.</p> -<p>Simplex bohóságai egészen felderíték az utazó csoportot, -Mikhálra is elragadt a kedv. Az üde lég, a vidám természet -megkönnyíté szivét a gondoktól.</p> -<p>Egyszer, a mint egy magas hegytetőre felértek, ismét más -panoráma váltotta fel az eddigit. A napsütötte hegyoldal helyett -egy mély völgy következett, melyből a rengeteg fenyőfák, mint egy -csodálatos zöld mező folytak egymásba, a távolban a havasok ormai -emelkedtek egymás hegyén-hátán, megszakgatva hosszú -jégrepedésektől. Az út meredeken kigyózott alá a sötét völgybe, a -hol már éjszakának kellett lenni s versenyt futott vele a hegyi -patak, mely jobb felől a gránitszikla pereméről, mint egy kristály -orgona, száz csapban omlott alá. <span class="pagenum"><a name= -"Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<p>De Mikhál figyelmét nem ez a kép ragadta meg, hanem egy idegen, -elijesztő látvány az út bal oldalán.</p> -<p>Ott egy kiemelkedő sziklahasadékba volt feltűzve egy magas -czölöp, a czölöp tetején volt egy kerék, s ezen a keréken feküdt -valami, a mi hasonlított egy emberalakhoz; kezei, lábai lelógtak -róla s egy hátraszegett koponya félig alácsüggött; nagy fekete -madarak repkedték lomhán körül, felriasztva, de messze nem távozva -a közeledő emberzajtól.</p> -<p>Mikhál lelkéből hiányzott a fogalom, mely ezt a névtelen tárgyat -meg tudta volna nevezni.</p> -<p>– Mi ez? kérdé összeborzadva s önkénytelenül visszarántva -öszvére kantárát.</p> -<p>Henrik pedig nem volt ott, hogy a kérdésére megfeleljen; az -előre lovagolt a diákokkal, a kiknek nagy szükségük volt most a -dalolásra, hogy e sötét völgybe való leszálláshoz bátorságot -adjanak a karavánnak. – «Az» ott ennek a völgynek a «czégére».</p> -<p>Csak a hajtsár volt az ifju asszony mellett.</p> -<p>– Ne nézzen oda, tiszteletes asszony! mondá a hajtsár a nőnek -dunnyogó hangon.</p> -<p>Mikhál visszafordítá a fejét a megszólaló felé, hanem aztán úgy -találta, hogy sokkal jobb lett volna neki bámuló tekintetét azon a -névtelen borzasztó tárgyon ott felejteni, mint megcserélni a -szívijedelmet, szemébe nézni annak, a ki megszólítá.</p> -<p>Csak most ismert rá. Az a szótlan, rongyos szotyák hajtsár -Kalondai Bálint volt.</p> -<p>– A Krisztus öt sebeire, Bálint! szólt visszafojtott ijedelemmel -Mikhál.</p> -<p>– Még is rám ismertél egyszer.</p> -<p>– Mit akarsz itt?</p> -<p>– Melletted menni.</p> -<p>– Miért jösz mellettem?</p> -<p>– Azért, hogy szolgáljalak, ha valami kell; védelmezzelek, -<span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> ha baj fenyeget s utoljára azért, hogy -megtudjam, hová visznek?</p> -<p>– Bálint! szólt a nő, kihúzva az ifju kezéből öszvére kantárját. -Ez bűn, a mit cselekszel. Szégyen neked is, nekem is. Én rád nézve -meghaltam: ha szerettél, temess el. Tisztességes halottad vagyok: -megsirathatsz. Ne tégy olyan halottaddá, a ki Isten előtt bevádol. -Én asszony lettem; hűséget esküdtem másnak. Lelkemet ne veszítsem -el miattad. Az Isten irgalmára kérlek, ne jőjj utánam. Térj vissza -innen és felejts el. E rettenetes völgyben, a hol nem tudom, hogy -mi vár rám, de érzem, hogy az tele van borzalommal, csak úgy -imádkozhatom Isten oltalmáért, hogy szabadítson ki minden -veszélyből, ha te nem vagy mellettem. Vétekkel, esküszegéssel nem -mehetek le e félelmes mélységbe. Ha szeretsz rajtam valamit, -szeresd a lelkemet; ha féltesz, féltsd a becsületemet. Állj meg itt -és ne jőjj tovább.</p> -<p>Az ifjú felnyitá ajkait, hogy valamit rebegjen; de nem jött ki -azokon szó, csak egy ellebbenő pára; forró lélekzet párája a hideg -hegyi légben; vagy talán a léleknek egy darabja. Aztán szemére -huzta kalapját, lecsüggeszté fejét s ott maradt az utfélen állva, -míg a nő tovább ügetett öszvérével.</p> -<p>«Viszkots Jánó.» Kiálta az elbámuló alak fülébe egy tréfálózó -hang, s vállára ütött valaki.</p> -<p>A vidám tárogatós volt az: a Simplex.</p> -<p>– De messze elmaradtál az asszonyodtól!</p> -<p>– Még messzebb is elmaradok, Simplex bajtárs. Rám ismert. -Elkergetett. Most már téged kérlek: ha igaz barátom vagy, tégy -velem egy nagy jót. Nekem nem szabad tovább kisérnem őket. Tedd -helyettem meg azt te. Eredj velük. Ha baj találja érni Mikhált, -segíts rajta: szabadítsd meg. Te okos vagy, jártas vagy ebben a -vidékben. Maradj a közelében, a míg lehet. Aztán ha jól lesz dolga, -ha roszul lesz dolga, hozd hirül azt nekem; megtalálsz Kassán az -anyám házánál. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Az ilyen megbizást a mai világban ugyan vágnák a megbizó -fejéhez; lát kiki most a maga dolga után, s nem kisérget bolond -fővel egy olyan asszonyt, a kit egy másik szeret, s egy harmadik -feleségül vett: hajdankorban ámde más emberek voltak; dolguk sem -volt annyi s fennállt a társadalomban egy most már divatból, -használatból kiment jog, a mit úgy hittak, hogy a «barátság joga.» -Nincs az codificálva; de a közéletben még is divott s foliansokat -írtak róla. (Többek közt Tiraquell). A «barátság jogán» nagy -dolgokat lehetett követelni s a kik ezt a jogot fölvették, olyan -szövetséggel voltak egymáshoz lánczolva, mely erősebb minden -rokonságnál. S majd később példákból megtudjuk, hogy milyen nagy -szükség volt abban az időben a «baráti jog» íratlan -törvényczikkelyeire, miket nem hozott országgyülés, nem -szentesített király, nem őrzött biró, még is erőben álltak!</p> -<p>A Simplexnek csufolt tárogatós kezet adott barátjának, hogy -mindent úgy fog elvégezni, a hogy rá lett bízva. Azzal sietett az -eltávozó nőt utolérni.</p> -<p>Kalondai Bálint pedig ott maradt a tetőn és nézett utánuk, a míg -el nem takarta őket előle az erdők sötétsége s hallgatta a patkók -dübörgését, majd csak a viszhangját, míg az is elenyészett.</p> -<p>Akkor visszafordult, nagy örömére a hollóknak, varjaknak, a kik -nem mertek addig visszatérni vesztőhelyi lakomájukhoz, a míg ez a -fekete alak ott állt.</p> -<p>Mikhál pedig igyekezett utolérni Henriket, a hites férjét, a ki -nagyon előre talált lovagolni az éneklő diákokkal.</p> -<p>Az út egyre zordonabb lett, a mint a völgy mélyébe alá -kanyarodott; a két fenyőerdős hegyhát mind meredekebb vagányba -szorítá, a patak keresztül kasul ömlött rajta s kimosta a görgeteg -köveket, a mik között még az öszvér is csak nagy válogatva -lépegetett. Eleinte csak kövek között, a míg az út egy széles -hegyszakadékhoz ért, melyen keskeny fahid vezetett keresztül; itt -az útrontó hegyipatak <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> nagy zuhajjal omlott alá a szédítő -mélységbe s a hidon túl aztán az út még jobban összeszorult, két -meredek sziklafalal közé, miknek sima palatábláin folyvást -szivárgott alá a nyirok, pinczebűzt terjesztve az egész sötét -sziklafolyosóban, a mire a magasból düledező fenyőszálak -hajladoztak alá. Itt a mély útban már nem kövek közt lépegetett az -öszvér, hanem csontok között. Emberek és lovak csontjai voltak -azok; szerte szét hevertek egymással összekeverve.</p> -<p>– Temető ez? kérdezé összeborzadva a szép Mikhál a maga -Henrikétől.</p> -<p>Henrik nem tudott neki rá felelni: azt mondta, hogy soha sem -járt ezen az uton; másfelé jött hajdan Kézsmárkra: a hegygerinczen -át; hanem az csak gyalogoknak való.</p> -<p>Ott volt azonban a Simplex kéznél s az megmagyarázta a sok útban -levő csont történetét, a hogy ő azt erre jártában a kalauzok -szájából hallotta.</p> -<p>Sok év előtt az erdélyi fejedelem seregei és a török segédhadak -ide e mély útba beszorítottak egy császári lovas ezredet. A hidat a -völgy mélyén letörték előttük s itt nyomorultul leölték -valamennyit. A holtakat nem volt hová eltemetni. Most is itt -vannak. A pákosz diákok egy-egy koponyát felvettek a földről s -végig gurigáztak vele az uton. Valószinűleg nem ők voltak az elsők, -a kik e sima emberfejekkel tekéztek a maguk mulatságára.</p> -<p>– Pedig ha itt kap benneteket Havran, a ti fejetekkel is így -fognak tekézni! kiálta utánuk Simplex, a mivel azonban sem az ő -kedvüket el nem rontotta, se a Mikhálét meg nem javította.</p> -<p>Alkonyatra eljutottak a kopanicsához, a hol tanácsos volt -éjszakára megmaradni.</p> -<p>Fatuskókból épült házcsoport volt az, körül palánkolva hegyes -sánczkarókkal, a mik közt lőrések voltak hagyva. Nehéz gerendákból -összetákolt kapú vezetett a palánk belsejébe, melyen belül a -lónyerítés hirdeté, hogy ott már utazók vannak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span></p> -<p>A zörgetésre felnyílt a kapú s a legelébb érkezett diákokat és a -velük jött fiatal hitvespárt bebocsáták. Hátrább maradtak a -kereskedők és hajtsárok megterhelt öszvéreikkel és marháikkal, s -legutól a lengyel úr fegyveres kiséretével.</p> -<p>Pajta nagyságú épületek voltak ott valamennyit befogadni. Széna -az állatoknak s ugyanaz fekhelyül az utazóknak elég. A gazda kinn a -szabad tűzhelyen főzte valamennyi számára a bográcsos húst. Az -egyik házat már egy korábban jött utazó csapat megszállva tartá. -Tíz lengyel kalmár, kik posztót és fűszert szállítottak az eperjesi -vásárra, és kiséretül felfogadott tizenkét katona. Rendes -hadseregbeli muskétások; kerekes puskákkal, oldal pallossal, -fejükön sisakkal és mellükön vérttel.</p> -<p>A kopanicsárnak felesége is volt (szép fiatal menyecske); az -mingyárt pártul fogta a tiszteletesnét, bevitte a maga odújába, -hogy ne hallgassa azt a csintalan beszédet, a mit ez a sok -mosdatlan szájú férfi fog az egész éjjel összekalatyolni.</p> -<p>– Mert senki sem fogja itt az éjjel lehunyni a szemeit, -magyarázá a jó asszony; itt leskelődik a hegyek közt Jankó, Havran -és Bajusz. Mind a három!</p> -<p>Mikhál azt kérdezte, hogy micsoda három név ez?</p> -<p>A gazdasszony megmondá neki, hogy az három rablóvezér neve. -Egyik rettenetesebb, mint a másik. A Havran kegyetlen, a Bajusz -nagy furfangos; hanem a Jankó az igazi hős! az a bátor, senkitől -meg nem rettenő vitéz.</p> -<p>Hogy ragyogtak a szemei az asszonynak, mikor a Jankoról -beszélt.</p> -<p>Mikhál azt kérdezte tőle, hogy hát ők nem félnek-e a rablóktól -itt a magányban?</p> -<p>– Oh a Jankó nem bánt minket! monda a menyecske és mosolygott -hozzá.</p> -<p>És Mikhál olyan gyermek volt még, hogy sem a szemvillogásból, -sem a mosolygásból nem értett meg semmit.</p> -<p>A gazdasszony azután elmesélte neki, hogy milyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> hatalmasok -azok a zsiványok. Egyre akasztják, nyakazzák, kerékbe törik őket, -még sem fogynak el soha. Három vármegye, meg a császári katonák nem -bírják őket kiírtani a hegyek közül.</p> -<p>Éjfélig elbeszélgetett a menyecske Mikhálnak a rablók -kalandjairól, s borzasztó végéről, a mit a «Vihodár» keze -osztogat.</p> -<p>– Ki az a Vihodár?</p> -<p>– Hát ki volna más, mint a szebeni hóhér! Híres nevezetes ember -az hetedhét országon! «Vihodár»; az a neve; ismeri azt minden -gyerek. Ismerik azt a zsiványok, a «czifra leányok», meg a -boszorkányok.</p> -<p>Mikhál pedig mind ezen három emberi lényről nem tudott semmit; -még mesét se hallott róluk soha. Viszont aztán ő is elbeszélte a -gazdasszonynak, hogy honnan jön, hová megy? hogy még csak egy napos -házasok s ez az első éjszaka, a mit férjével egy födél alatt -tölt.</p> -<p>Éjfél után bejött Mikhálhoz az ő hitvestársa, elmondani neki, -hogy baj van.</p> -<p>A hegyi útat, melyen át kell menni, megszállva tartja a rabló -csapat. Nagy számmal vannak. Az utazók száma is elég nagy ugyan, de -nem tudnak egymás között megállapodni, hogy mit cselekedjenek? A -lengyel nemes úr, a ki sok puskást hozott magával, azt mondja, hogy -ő bizony nem azért jött ide atyafilátogatni, hogy meglövöldöztesse -magát. Ő a vékonyabb végét fordítja a botnak. Követet küld Jankóhoz -s váltságdíjat ajánl neki, ha bántatlanul átereszti a hegyszoroson. -Kész megfizetni a váltságdíjat a többiekért is, a kik hozzá -csatlakozni akarnak. A kalmárok és hajtsárok azonban nem akarnak -vele tartani; mert jól tudják, hogy a milyen könnyen rá állnak a -rablók az alkura, ha mulatságból utazó nemes urakkal, vagy szegény -diákokkal van dolguk, olyan nehezen engedik a körmük közül -kisiklani a gazdag szállítmánynyal megrakodott kalmárokat, -hajtsárokat, azok mind prédául esnek, ha nem védik magukat. Ezeket -leginkább felbiztatták a <span class="pagenum"><a name="Page_34" -id="Page_34">-34-</a></span> Lengyelországból jött kalmárok, a kik -tizenkét császári katonát is hoztak magukkal, s nagyon bizakodnak, -hogy keresztül tudnak törni a rablókon.</p> -<p>– Az ám, csak arra várnak, hogy esős idő álljon be.</p> -<p>– Mit használ nekik az esős idő? Kérdé Mikhál.</p> -<p>– Megmondhatom, szólt a kopanicsárné suttogó hangon. Hát mikor -eső van, akkor a zsiványok nem tudnak lőni: a kanóczuk kialszik, a -lőporuk megnedvesül. Ennek a tizenkét kátonának pedig már olyan új -módi puskája van, a minek a kereke nem kanóczczal süti el a lőport, -hanem egy darab tűzkő van belecsíptetve; az rácsap egy aczélra, az -szikrát ád s attól gyúllad meg a puskapor. Azt mondják, hogy -Francziaországban készítik az ilyen ármányos eszközt. A katonák -nagyon fenik a fogukat, hogy azt az újmódi puskát kipróbálják a -zsiványokon, csak egy kis esős idő jőjjön, hogy amazok meg ne -lőhessenek.</p> -<p>– Már most az a kérdés, monda Henrik, hogy melyik féllel -menjünk: a lengyel nemessel-e, a ki a rablók kegyelmére bízza magát -s sarczot fizet nekik? vagy a kereskedőkkel, a kik puskáikra -akarják bízni a védelmüket?</p> -<p>– Egyikkel se menjenek, szólt bele a háziasszony. Mást mondok -én. Sajnálom ezt a szép fiatal gyönge teremtést. Csak tegnapi házas -még. Talán még meg sem csókolta az urát. A kalmárokkal ne menjenek; -mert ott nagy veszedelem lesz. Én ismerem a Jankót; ha azt -megtámadják, olyan mint a medve; oda se néz a puskának. Annyiba se -veszi a zsivány az életet, mint egy bocskortalpat. Maguknak nem jó -volna abba a verekedésbe belekeveredni. Pap nem ért ahoz. De meg a -lengyel úrral se menjenek, hogy magukat a rablókra bízzák. Én -ismerem a Jankót; ha az egy szép asszonyt meglát, olyan, mint az -ördög! Zsák aranyat hamarább elereszt megvámolatlanul, mint egy -szép menyecskét. Nem tanácslom, hogy keze ügyébe kerüljön. Hanem -tudok egy harmadik módot a kiszabadulásra. Nem való nagy -társaságnak, de egy pár ember, három, négy is megteheti. Itt az -uram. Ez elvezeti <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> a hegyháton keresztül gyalog, lovat, -öszvért hagyjanak itt a hajtsárral, meg a málhákkal, azok menjenek -a lengyel úrral s ha átmentek a hidon, a hol Jankó útjukat állja s -lefizették a taksát, a praszkinóczi csárdánál megállhatnak, odáig -az én uram a havason keresztül majd elvezeti magukat úgy, hogy a -madár se kiált rájuk.</p> -<p>Mikhálnak tetszett a tanács. Két borzalmas veszély közül ez volt -a legjobb menekülés.</p> -<p>Csendesen összecsomagolták a legszükségesebbeket; a többi málhát -rábízták az egyik hajtsárra (a másikat nem találta Henrik, az -megszökött); a gazda hozott számukra hegymászó botokat, szeges -talpú bocskorokat, ezeket felkötötték s még a hajnal előtti -sötétben neki indultak a havasnak harmad magukkal.</p> -<p>Egyszerre csak azt vették észre, hogy négyen vannak. Simplex -ügetett a nyomukba, a tárogatós; azt mondta, hogy nincs kedve a -bőrét a vásárra vinni: inkább hegynek mászik.</p> -<p>Mikhál nem bánta, hogy velük megy: legalább egy ismerős arcz. A -tréfáival behízelgette magát már nála; s legalább a kalauzzal is -tudtak általa értekezni, a ki sült polyák volt, tolmács kellett -mellé, s Simplex tudott a nyelvén.</p> -<p>A mit a lengyel kalmárok kivántak, az beteljesült, az eső -elkezdett esni; alig voltak félórányira a kopanicsától s a mint -felfelé haladtak a gyalog ösvényen, utolérte őket a sűrű köd. Benne -jártak a felhőben s csak a kalauz tapasztaltságának köszönhető, -hogy el nem tévedtek a vadonban.</p> -<p>A jártas hegylakó azzal bíztatta őket, hogy a köd nem soká lesz -az útjokban, mert ez nem más, mint egy alant járó felhő, melyre ha -még magasabbra hágnak, felülről fognak lenézhetni, s túl rajta, -tiszta derült ég következik majd; napfelköltekor már a magasban -lesznek, a hova az a felhő nem jár.</p> -<p>Simplex igen hasznos útitársnak mutatta be magát <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> ezuttal. -Hogy a fiatal asszonyka a csuszós úton ne fáradjon el olyan nagyon, -oldal-pallosával két fiatal fenyőfát vágott le, abból hordsaraglyát -ütött össze: arra ültették föl a kifáradt Mikhált s ketten a -vezetővel czepelték, a hol rosz volt az út.</p> -<p>A kopanicsár lengyelül beszélt a tárogatóshoz, a mit az asszony -nem értett: arról beszélt neki, hogy ha kettőjük közül valamelyik -félre talál csuszamlani ezen a keskeny sziklaösvényen, mind a -hárman a szép asszonynyal együtt hanyatthomlok fognak lezuhanni -abba a mélységbe, a minek a fenekét nem láthatják meg a nagy -ködtől, csak a hegyi patak zuhogását hallják ki belőle. Vagy ha el -találnak tévedni abban a nagy ködben s belebódorodnak a havas -szakadékaiba, vagy belecsúsznak a jéghegy repedései közé, a honnan -még a zerge se tud kikapaszkodni többé; vagy ha szemközt -találkoznak a vérmedvével, a mi csak emberhusra éhes, vagy ha -egyenesen rábukannak a zsiványok tanyájára, akkor Isten legyen árva -lelküknek irgalmas, kegyelmes!</p> -<p>A fiatal asszony pedig ott kettőjök között ülve, elővette a -táskájából a pávafarkú galambját s megetette a tenyeréből, -megitatta a szájából. Ezer halálveszélytől körülvéve, suttogta -neki: «tubiczám, tubagalambom!»</p> -<p>Már hajnalodni kezdett, a mit csak arról lehetett megtudni, hogy -a köd fehérebb lett, az eső pedig átalakult hóvá: ez már a havas -regiója volt.</p> -<p>– Jó helyt járunk; dörmögé a kopanicsár. Ez itt a medvejárás a -borókabozóton keresztül: ezen járnak a zergék, vadkecskék, bölények -fel a tengerszemhez inni estenkint. Most mindjárt kiérünk az ördög -kastélyához.</p> -<p>De bizony még se jó helyen jártak, minthogy az ördög kastélya -semmiképen sem lehet jó hely.</p> -<p>Mi fénylik ott a bozótban? dörmögé aggódva Simplex.</p> -<p>– A hiúz szeme; mormogott rá a kalauz. A zergesutákra -leskelődik.</p> -<p>A hiúznak pedig két szeme van, s ez csak egy volt. Egy -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> puska kanócza volt, a mit valaki a gubája -alá takargatva őrzött a megázástól.</p> -<p>Megállj! Rivalt rájuk egy hang a bokorból s egy marczona alak -emelkedék ki a sűrű boróka közül, alig tíz lépésnyi távolban, nehéz -lőfegyverét egy megfordított vasvillára nyugtatva.</p> -<p>A zsiványnak volt annyi furfangja, hogy nem a két tehervivő, -parasztosan öltözött alakot vette czélba, hanem a hátul jövő -úrformát.</p> -<p>– Jézus Mária! sikoltott fel Mikhál. Meglövi az uramat!</p> -<p>– Meg ne lődd, hanák! Kiáltott a zsiványra Simplex, nem látod, -hogy pap!</p> -<p>A kiáltásnak haszna lett; az őrt álló rabló leereszté a -kanóczot. Az is lehet, hogy maga is meg volt ijedve: három férfit -látva egy magával szemben, a kik közül az egyiknél pallos volt, a -másiknál fejsze, s nem bízott hozzá, hogy valjon a megnyirkosodott -puskapor elsül-e? hát inkább kegyelmet gyakorolt s szépen -beszélt.</p> -<p>– Kend az Styefko? Kit visz kend?</p> -<p>– Egy papot, meg a feleségét.</p> -<p>– Akkor hát lutheranus pap. Köszönje kend! Mert ha pápista -volna, beletaszítnám a szakadásba. Hanem ha odább megy kend, a hol -a Hanusz áll őrt, annak azt mondja, hogy pápista papot visz, meg a -hugát; mert az meg a lutheranusnak fordítja ki a bőrét.</p> -<p>– Nem kell félni! bíztatá a remegő asszonyt a kopanicsár. -Egyesével három-négy embert nem támad meg a zsivány; ez itt a -szélső előörs volt: a tanya odalenn van a mély útban.</p> -<p>Siettek tovább. Most már kérte Mikhál Henriket, hogy ne maradjon -el tőle olyan messze.</p> -<p>Azt jól számította ki a vezető, hogy napfelköltére, a meredek -hegyi ösvényen s a medvejáráson keresztül elfognak jutni arra a -hegytetőre, a meddig a felhő nem emelkedik. Fejük fölött kezdett -oszlani a köd, mikor a <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> hófelhőt megbontá a napsugár, olyan volt -az, mintha milliom kristálytű csillámlana körül a légben s egy -szellő lebbenésre kiderült a szép felhőtlen ég köröskörül. A nap -akkor jött fel a havasok mögül.</p> -<p>Még semmi gyönyörűségük sem volt a napfeljövet látványában, -útjok egy sűrű fiatal fenyőerdőn vitt keresztül, a minek a vénje -nem rég éghetett le; az öreg törzsek ott feketültek még szerte a -fiatal geszt között. Ezen kellett áttörniök.</p> -<p>A hordsaraglyának már itt nem lehetett hasznát venni.</p> -<p>A vezető azt mondá, hogy maradjanak hátra az utasok: ő maga -elébb körül fog tekinteni, hogy nincs-e valami baj?</p> -<p>Azzal nagy óvatosan lopakodott előre a sűrű geszt között, hogy -zajt ne költsön az erdők templomi nagy csendességében -lépteivel.</p> -<p>Kis idő múlva visszatért s nagyon lógatta a fejét.</p> -<p>– Baj van. Itt tanyáznak a zsiványok épen az ördög kastélya -mellett.</p> -<p>Épen belejöttek a rablótanya kellő közepébe.</p> -<p>Simplex is kilopózott a csalit szélére s látta saját szemeivel, -hogy ott a meredély fölött emelkedő ócska vártorony tövében valami -negyven, puskával, baltával járó alak tanyázik a gyepen, tüzet -raktak a romtanya egyik odujában s ott sütnek főznek reggelire.</p> -<p>A kétségbeesés néha vakmerő bolond ötleteket sugall az embernek. -Simplex pedig egészen ahhoz való ember volt.</p> -<p>Jószivű czimbora, kicsapott diák, könnyelmű kalandor; csak -ilyennek lehetett az a veszett gondolatja.</p> -<p>– Hallod-e Styefko! mondá a kalauznak. Én ezt a tömérdek -zsiványt innen elkergetem.</p> -<p>– Csak nem bolondultál meg!</p> -<p>De már akkor meg is tette. Lekapta a hátáról a tárogatóját, -belefújt egy hatalmas riadót, hogy csak úgy viszhangzottak erdők -bérczek bele; s azzal elordítá magát a csalitban: <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span></p> -<p>«Szaladjatok: Itt jönnek a katonák!»</p> -<p>A felriasztott rablók eszeveszetten ugráltak fel a gyepről ez -ordításra; akadt közöttük olyan okos, a melyik kilőtte az erdő felé -a puskáját, a minek a ropogását a viszhang megszázszorozta, ez -fölverte a többi tanyákat; lett lótás-futás, kiabálás az egész -havason. Simplex pedig egyre fújta a tárogatót tüdőszakadtából; a -kalauz leveté magát a földre arczczal és háromféle imádságot zavart -össze, kezével, lábával kapálózva, mint a kit a nyavalya tör; -Kaczenreiter Henrik pedig felmászott ijedtében egy fenyőfára.</p> -<p>A szép Mikhál pedig, mikor meglátta ezt a sok ész nélkül iramodó -zsiványt, ezt a rángatózó hórihorgas kalauzt, a kétségbeesetten -trombitáló Simplexet felfújt pofájával, meg a fára mászó -tiszteletes hitvestársát: nem állhatta meg, hogy hangosan föl ne -kaczagjon.</p> -<p>Hát hiszen mindegy: ha mindjárt meg is kell halni az embernek, -azért nevethet egyet kedvére.</p> -<p>Minthogy pedig a nagy veszedelem csakugyan tökéletesen elmult -csodamódon: a szép asszony nevetése elragadt a tárogatósra, hogy a -trombita szopókája kiesett a szájából; azután a kopanicsár is -felkelt a földről, az is elkezdett röhögni s végül Henrik is -leszállt a fáról s ő is kaczagott hangosan.</p> -<p>Az új menyecske gondolta magában, milyen furcsa az, mikor az -asszony nevet s aztán a férje együtt kaczag vele! Talán az a házas -élet főfő gyönyörüsége: «vele sirok, vele nevetek…»</p> -<p>Hanem azért a kopanicsár jól hátbavágta ököllel a tárogatóst, -félig nevető, félig panaszló hangon mondva neki:</p> -<p>– Dejsz’ nem jövök én el többet veled kalauznak! Hogy a szebeni -Vihodár tapogassa meg a nyakadat!</p> -<p>Mikhál gondolá magában, milyen furcsa az, hogy mikor egy -asszonynak a férje rögtön abba hagyja a kaczagást, mintha hideg -vizzel öntötték volna le, akkor a nőnek is rögtön meg kell szünni a -nevetéstől. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– De most már aztán iramodjunk ám innen, a míg szabad az út, -Praszkinóczig meg se álljunk! sietteté őket a kalauz; mire -mindannyian felkerekedtek, s a hogy az erejük birta, igyekeztek az -ördög kastélyát elérni, a hol még lobogtak a tüzek; elszórva -körülök szétdarabolt véres konczok, fanyársra szúrt -féligsültek.</p> -<p>Az ördög kastélya egy régi elhagyott vár omladéka, a husziták -idejéből; közel hozzá bugyog fel a forrás, a mihez a zsiványok -járnak tanyázni. Most frissen hullott hóval volt terítve a fensík -gyepes lapja. Délig olyan lesz a táj képe, mintha tél volna -itt.</p> -<p>A fensíkon fakadó forrás egy alantas völgyöbölben kis tavat -képezett, a mi sásliliomokkal és ernyős virágú eleczkével volt -körül szegélyezve. Ide járnak fel az erdőből inni a vadállatok.</p> -<p>Ez omladék lábától meredek lejtővel hanyatlik alá a völgyvágány, -mely észak-nyugat felé fordulva, még egészen a téli köpönyegét -tartotta fenn. A hegyoldalt hókéreg fedi, a mit soha se tud -felolvasztani a nap, csak délután süt rá egy óráig s a mit az alatt -leolvaszt róla, attól sima jéglemez fagy a hó tetejére; csak úgy -ragyog, mint a tükör. Az a különös, hogy míg a havas délkeleti -oldalán szakad az eső meg a hó, a felhőtől a láthatárt se látni, -addig a másik oldalán derült ég mosolyog s ellátni egész -Lengyelországig.</p> -<p>Lenn a völgy fenekén, de a várromtól legalabb két mértföldnyi -távolban fekszik a kis falu, Praszkinócz. A két hegyoldal képezte -vágányon látszik egy kígyózó csapás hosszú szalagja, mely egész a -faluig vezet. Favágók, szurokfőzők szokták azt használni.</p> -<p>– Hüh, Styefko! Szörnyedt el Simplex e veszedelmes ut láttára, -soha se megyünk mi ezen le épkézláb. Hisz olyan ez, mint Argyrus -királyfi üveghegye. De annak táltosa volt. Két napig se mászunk le -ezen négykézláb. S mi csak hagyján! De hát ez a gyönge teremtés? -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<p>– Nye bojsza, trombitás! biztatá a kalauz s neki állt egy jó -szál fenyőfának, kivágni azt a fejszével.</p> -<p>Simplex ez alatt felkutatta a rom buvhelyeit, ha nem találna-e -valahol zsiványoktól ottfeledett kincset. Mikhál pedig felkutatta a -csalitot, a hol a friss havat felfogta a sűrű fenyőlomb s encziánt -és angelikát keresett, s tökéletes volt az öröme, a mikor talált is -ily ritka növényt, csodaerejűt.</p> -<p>– Drága szép hely ez itt!</p> -<p>Csak Henrik állt elmélázva a meredély fölött, homlokát tartotta -a tenyerével, mintha valami nehéz volna a fején.</p> -<p>A mint a fenyőfa az utolsó fejszevágásra kidült, a hegy tulsó -felhőtakarta oldaláról egyszerre sűrű puskaropogás kezdett -felhangzani. S az egyszerre felriaszta mindenkit.</p> -<p>– No most már igazán összekapaszkodtak a zsiványok a katonákkal! -monda a kalauz. Siessünk ám innen.</p> -<p>Azzal a levágott fenyőfát odahurczolta a meredek lejtő martjára, -levágott végével előre igazítva, ott a hol a kigyózó ösvény-szalag -kezdődött.</p> -<p>– Most aztán lóra katona! Te trombitás, leghátul. A panye pap a -középre, a feleségét veszi a háta mögé, s az átöleli a derekát. -Kiki megfogózik kétfelől az ágakban, behúzza a lábát maga alá, hogy -valami bokorba fenn ne akadjon. Én magam ülök legelől. Én leszek a -kocsis meg a kormányos.</p> -<p>Azzal mindenkit elhelyezett, a hogy mondá. Maga a levágott fa -vastag végére nyergelt s azzal a három férfi, mint egy hat lábú -sárkány előretolta a veszedelmes járművet, míg az lebillent a lejtő -meredekére.</p> -<p>– Pan boh pomózs Jézus Krisztus! Gyih te sárkány!</p> -<p>A meglódult fenyőfa, mint a nyil siklott alá a tükörfényes kigyó -úton: a hórihorgas kalauz, hosszú lábait szétnyújtva, kormányozá -azt röptében jobbra-balra s ha nagyon neki lódult, megveté a két -lábát a jégpatkókkal, hogy feltartóztassa, s mondogatta neki: «hő -ne, hő ne!» Nincs az a <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> gondolás, a ki úgy tudjon evezni, nincs -az a kocsis, a ki úgy tudjon hajtani, mint a hogy ez tudta -kormányozni azt az ördög paripáját. Egy elhibázott taszítás, egy -fennakadás, s mind a négyen összezúzva érnek le a négy ezer lábnyi -mélységbe. De a kigyó nem tud jobban láb nélkül elsikamlani, mint -tudott ez a fenyőszál. Csupa gyönyörüség volt ez a gyors repülés a -földön. – Holla hó! holla hó! Repülj te ördögló!</p> -<p>A bohó Simplex veszett jó kedvében lekapta válláról tárogatóját -s félkézzel fogózva a fenyő üstökébe, rázendített egy postaindulót -e lélekvesztő vágtatáshoz. Holla hó! holla hó! Így viszi az ördög a -menyasszonyát a lakodalomra!</p> -<p>Mikhál is lebontá a karjait férje nyakáról s elkezdett -gyönyörüségében tapsolni! Hej milyen gyönyör így lefelé repülni! -Nem rettegett semmitől, öröme volt a vészben. Ártatlan volt a -szive. Nem nyomta a lelkét semmi bün. Hajh milyen jó volt -megmenekülnie attól a csábító kisértettől! Ha most csak egy árnyéka -a belső vádnak terhelné a lelkét, most nem tapsolna a veszély kellő -közepén, hanem irtózva nézne annak a mélységnek a fenekére, a mit -lehet nevezni sirnak is, – pokolnak is.</p> -<p>– Fogj át, mert leesem! Kiáltá az előtte űlő férj, a kinek az -arcza sápadt volt, mint a viasz; elszédült.</p> -<p>S még Mikhálnak kellett őt átkarolni, hogy a súlyegyent el ne -veszítse s úgy tartani kebléhez szorítva, a míg a völgy fenekére le -nem értek.</p> -<p>Teljes félóráig tartott ez a jéghátán repülés. Gyalog félnapi -járó lett volna.</p> -<p>Itt azután hálát adtak az Istennek, hogy épkézláb -lejutottak.</p> -<p>De még több okuk is lett a hálálkodásra, a mint déltájon -megérkeztek a többi utitársaik a faluba, a kik a mély uton jöttek -keresztül. Azok rémséges dolgokat tudtak elmondani a kiállt -veszedelemről.</p> -<p>A lengyel nemes csapatját a szoroson békességben átengedte -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> kelni Jankó, az egyik csapat vezére, a -kihez lovas legényt küldtek előre, hogy egyezzék ki a rablókkal; a -nemes polyák kifizette a vele jött diákokért is a fejenkénti vámot; -hanem e közben a hátul jövő kézsmárki kalmárokra rajta ütöttek -Havran haramiái (ezek voltak, a kiket az ördög kastélya mellől a -Simplex tárogatója elriasztott), a hajtsárokat leverték, a -kalmárokat megkínozták, a szállítmányaikat felprédálták, s a -teherhordó állatokat elvették. A mint azonban a legjobb izűt -rabolnának: hegyükbe érkezik a tizenkét katona az új módi -puskákkal, a mik az esőben is tüzet adnak; megtámadják a rablókat; -azok nem tudtak lőni. Valami negyven rabló ott hagyta a fogát, maga -Havran a többiekkel, meg a rablott zsákmánynyal nagy nehezen tudott -a sziklaoduk között elmenekülni.</p> -<p>Azonban az ifjú házaspár minden drága podgyásza is odaveszett. A -rablók azt is elvették. Nem maradt szegény új házasoknak egyebük, -mint a mi rajtuk van. A sok szép himzés, csipke, fehérnemű, miket -az új asszony lánykorában saját kezével varrt, szövött, a tolvajok -prédája lett. Pedig milyen nagy kincs volt az!</p> -<p>– Hogy a szebeni Vihodár törje kerékbe valamennyit! átkozá meg -őket a kopanicsár.</p> -<p>Henrik arczát tűz-láng borítá el e szóra.</p> -<p>Mikhál pedig oda borult a vállára s vigasztalá.</p> -<p>– Adjunk hálát az Istennek, hogy minket magunkat csodamódon -megszabadított a nagy veszedelemből.</p> -<p>Már ekkor megtanulta ismerni az elmult veszedelmet, de még nem -tanulta meg előre érezni a bekövetkezőt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<h2>ÖTÖDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mely naghion rewvid lezen, ees nem igen -kellemetesen fog befeieztetewdni.)</p> -<p>Az új házasoknak most már nem volt se lovuk, se öszvérük a -tovább utazásra. Kénytelenek voltak valami jármű után látni, a mi -őket Kis-Szebenig szállítsa.</p> -<p>A fuvaros, a kit rá tudtak beszélni, hogy vállalkozzék a -Szebenig szállításra, mindenképen ahhoz kötötte magát, hogy szánba -fogjon, azért, mert Praszkinóczon hó esett, s ott most szánút van. -Kénytelenek voltak belenyugodni.</p> -<p>Simplex is kérte, hogy legalább a batyuját vegyék fel a szánra, -hisz ő is Eperjesre igyekszik. Ő volt a legszerencsésebb, mert a -hátán hozta minden motyóját, az övét nem prédálták fel a -zsiványok.</p> -<p>Az is megengedtetett neki, hogy a szán mögött szaladjon: a maga -könnyebbségeért belekapaszkodva a hátulsó saraglyába.</p> -<p>Szaladt ám addig, a míg a hóban tartott; de a mint előre látható -volt, s a mit a paraszt sehogy sem akart elhinni, a hogy a hegy -lábához értek, ott már elfogyott a hó, elkezdődött a sár: -Simplexnek többször kellett a szánt tolni, mint felkapaszkodni rá, -kivált hegynek fölfelé. Ketten kétfelől is tolták a szánkót a -tiszteletessel, elől meg a paraszt húzta a lovakat kötőféknél -fogva. Úgy kinlódtak szégyenszemre egy fakó szánnal a sáros -úton.</p> -<p>Az utazó karaván mind elhagyta már őket, még a gyalogosak is. -Jól ki is csúfolták. Ők maradtak leghátul. S késő este lett, mire -megpillantották Szeben városának magasra kiemelkedő templomát, -réztetejével s csupa kertekkel körülvett várfalait.</p> -<p>Az esteli Ave Maria harangszót hozta eléjük a szél. Biztató hang -az annak, a ki otthon ül már békés tüzhelye mellett, de ugyan nem -kedves szózat annak, a ki a falakon kívül rekedt; mert az angelus -után minden kaput <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> bezárnak, a hidakat felvonják, s többé -semmi élő lelket, a ki testi alakban jár, a városba be nem -bocsátanak.</p> -<p>– Künnrekedtünk; dörmögé a fuvaros, fejét vakarva. Hálhatunk már -most valami kazal alatt! Mondtam, hogy ne vegyük fel ennek a -garabonczásnak a batyuját, az volt olyan nehéz.</p> -<p>Pedig ha Simplex nem segít a szánkót tolni, még ennyire se -jutottak volna.</p> -<p>– Csak haladjunk előre; biztatá őt komolyan a tiszteletes, ki -maga gyalog ballagott a szán mellett, nem ült azon más, csak -Mikhál.</p> -<p>A nap leáldozott már, vereslő fénye a Kárpátok csúcsain égett -még; ide alant pedig az elsötétülő tájakból csak egyes dombtetőkön -épült tárgyakat világított meg: a kulcsos város tornyait s aztán a -falakon kívül egy magányos épületet, melynek még a fala és teteje -is veresnek tetszett e világításban; csak a kéményéből kihömpölygő -sűrű füst, az marad fekete.</p> -<p>A szeletjósló felhők ízzó veres barázdákra hasogatva kisérték a -leáldozó napot s felriadt varjusereg szállt nagy károgással az -erdőkből a város felé, előérezve a közelgő vihart.</p> -<p>Egy csapat varjú megszállt azon a szomorú épületen, a mi a veres -házon innen egy dombtetőn épült fel; négy oszlop egy négyszögű -falból felmeredve, s felül semmi tető, hanem négy vasrud, mely az -oszlopokat összeköti, s minden oszlopból egy vashorog rug ki -messzire; e vasrudakat ülték tele a varjuk. Sehol egy árva bokor a -közelben, se fa, se emberi tanya.</p> -<p>Mi lehet az? kérdezé magában Mikhál.</p> -<p>A Simplex, meg a fuvaros a lovak fejét húzták előre; Henrik a -szán mellett ballagott, s kezével fogta annak az oldalát, hogy fel -ne düljön.</p> -<p>– Hová megyünk még? jajveszékelt a fuvaros. Ide kinn rekedtünk -éjszakára. Nincs itt hová szállni. Elkapnak bennünket éjszaka a -boszorkányok. <span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p>– Nincsenek boszorkányok. Monda Henrik szárazon.</p> -<p>– De bizony csak vannak. A Babura Pirka tudom, hogy csak az. Itt -jönnek éjfélkor össze a…</p> -<p>– Hallgass; rivalt rá Henrik mogorván s nem hagyta neki -végigmondani.</p> -<p>Azzal maga fogta meg a ló zabláját (mert úgy volt az szoktatva, -hogy vezessék) s elkezdte letéríteni az útról.</p> -<p>– Panye! szólt huzódozva a fuvaros. Hová megyünk arra? Ott nincs -már több ház, csak az az egy.</p> -<p>A felhőtűztől vereslő házra mutatott, mely kívül rekedt a -városon.</p> -<p>– Odamegyünk.</p> -<p>– Őrizzen a Jézus Krisztus! rebegé a fuvaros. Az ott a Vihodár -háza.</p> -<p>– Odamegyünk.</p> -<p>Azután odament a feleségéhez, betakargatta őt a köpenyébe, hogy -meg ne ártson neki az esti szél.</p> -<p>– Messze van még az atyád háza? Kérdé gyöngéden a nő.</p> -<p>– Itt van már előttünk, felelt neki Henrik. Az én apám a -«Vihodár»; – a szebeni hóhér…</p> -<h2>HATODIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Illendew moodonn felwilaagosithia az eddig -laatott homaliossaghokat.)</p> -<p>Tehát az ő atyja a vihodár. A bakó.</p> -<p>Az az ember, a ki vérben dolgozik.</p> -<p>Nem juhok és tulkok vérében, hanem embervérben.</p> -<p>Ez az ő háza, ez az ő uradalma itt.</p> -<p>Háza a városon kivül, uradalmának határköve a bitófa. Azok a -kerekes póznák az út mellett: az ő mértföldmutatói.</p> -<p>Az a rablósereg az ő érett buzája, a kit pallosával lekaszál, -kötelével kévébe köt, kerekével megőröl.</p> -<p>Ő a legfelsőbb birája az embereknek! <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Tekintélyes nagy úr, a ki elől kitérnek az utczán, a kinek az -emberek levett fejjel köszönnek.</p> -<p>Uralkodik a tizenhat szepesi várostól kezdve Kassáig és pecsétes -levele van a császártól és lengyel királytól arra, hogy öljön…</p> -<p>… Mikhál nem szólt semmit, csak behunyta szemeit, hogy ne lásson -és végig feküdt a szánban.</p> -<p>A mint a szán a sáros, kátyulos országútról a sík avarra letért, -ott az aszú fenyéren megint olyan sima szánútra talált, a min -iramodhatott odább. Itt aztán Henrik ismét felült a szánba. A -fuvaros is felkapott a kocsisülésbe Simplex is felkuporodott -melléje. A lovak megijedtek a bitófától s arra elkezdtek futni a -szánnal, mintha még ma be se lettek volna fogva. A fuvaros -jajgatott, mintha már veszteni vinnék.</p> -<p>– Ne busulj Hanák! biztatá Simplex. A vihodár nagy gavallér -odahaza, a maga házában. Tokaji borral traktálja meg a vendégét, -meg karimás kásával; holtig megemlegeted a vacsoráját. Körmöczi -aranyat viszesz haza tőle a feleségednek, szent Mikulást a -porontyaidnak, meglásd. Én ismerem: derék jó ember az; muzsikáltam -neki egyszer, s ő danolt hozzá. Utoljára egy marok lázsiást adott a -sipkámba.</p> -<hr class="tb" /> -<p>– Rettenetes ház ez; sugá Henrik Mikhál fülébe. S a ház ura -félelmes ember. Borzalom meghálni e házban, és rettenetes szemébe -nézni a ház urának, a ki én nekem atyám. Hallgass meg engem és ne -utálj meg. Gyönge gyermekkoromban az utálat üzött el innen. -Megszöktem. Irtóztam apám mesterségétől. Vágyam volt a világban -élni, emberektől szeretve, tisztelve lenni. Elmentem úgy, hogy -híremet se hallják. Koldulva, mendikáskodva éltem panaszos -kenyéren. Koplaltam és dideregtem. Jártam a rongyban, a mit -irgalomból adtak rám. Szolgáltam és tanultam. Alázatosságra és -engedelmességre szoktattam magamat. – Egyetlen jóltevőt találtam a -földön, a ki befogadott, oktatott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> felnevelt és nemesitett. S -én ennek az egyetlen jóltevőmnek elloptam legdrágább kincsét, a -leányát. Nem mondtam meg neki, hogy ki az apám? ha megmondtam -volna, nem adta volna nekem a leányát. Apámnak a családi nevét -senki sem ismeri. Még nagyapja volt az, a ki ebbe a házba -beköltözött, az vette át e szörnyű hivatalt elődjétől, a kit -Vihordárnak neveztek róla, s így fognak híni ivadékról ivadékra -mindenkit, a ki e ház gazdája lesz. De ő maga emlékezik a saját -nevére, s tudja jól, hogy azt rajta kívül még egy ember viseli a -világon. Az öreg Kaczenreiter gazdag ember. Sok aranyat szerzett s -azt megtakarította. Mire is költhetné el azt a bakó? Van számára -mulatság e földön? vagy pompa? Szabad-e neki birtokot vásárlani? De -nem a kincseiért jöttem én ő hozzá. Nem azért hoztalak e szomorú -ház kapujáig. Hanem azért, mert megcsaltam atyádat. Hogy apám -kilétét eltagadtam, azt adám okul, hogy ő pápista. S ez nem igaz. Ő -protestans. Canonaink szigoruak. Szülői engedély nélkül kötött -házasság semmis. Nem lehet koczkáztatnom, hogy egy napon belépjen a -bakó a templomba s megfogja palástom szegélyét s azt mondja: «Én -Kaczenreiter Keresztély, lerántalak e szent helyről tégedet, a -fiamat, ki tilos házasságban élsz egy nővel, a ki nem a tied». -Nekem meg kell nyernem az atyám beleegyezését a házasságunkhoz, -különben becstelen vagyok én és te, és házasságunk semmis. – -Értesz-e engem?</p> -<p>E szóra a nő felugrott fektéből s egy perczig úgy érezte, mintha -ki kellene szöknie ez ördög szánkájából, mely fut a száraz fű -felett, s aztán futni, futni, futni! a míg valami mélységbe -elbukik; hanem azután csak megadta magát, lehajtá fejét, kezeit -eldugta köpenye alá s azt mondá:</p> -<p>– Engedelmes fogok lenni.</p> -<p>– A mit vétettem ellened, az, hogy nagyon szerettelek. Meg -fogsz-e gyülölni érte?</p> -<p>A nő ismétlé halkan.</p> -<p>– Szelid leszek. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<p>– Nem tart tovább egy éjszakánál e megaláztatás. Biztatá őt a -férje. Holnap reggel tovább megyünk. Senki sem fogja megtudni, hogy -a nagylétai papnak ki volt az apja? Élni fogunk békességben és -tiszteletben, Isten dicséretében.</p> -<p>– Amen, rebegé a nő, nagyot fohászkodva.</p> -<p>A szán megérkezett az alatt a magányos ház elé.</p> -<h2>HETEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Leiratic az haaz, ees annac gazdazzonia.)</p> -<p>Ez nem olyan ház volt, mint más. Kívül a város falain magának -kellett védelmeznie magát. Először is mély árok vette körül, mely -tele volt tespedő vizzel, békalencse vont rá kérget, azon -felvonóhid vezetett keresztül a házat körül fogó palánkig; de ez a -hid már fel volt vonva s elzárta a bejáratot. A sánczkarókra -mindenféle állatok bőre volt kiakasztva szárítás végett.</p> -<p>A ház falai téglából voltak rakva, vakolat nélkül. Az alsó -ablakai csak lőrések voltak, a felsők, a hány, annyiformáju és -nagyságú; de mind kettős keresztvasakkal elzárva. A hiddal szemben -volt egy kapu, nehéz tölgyfa gerendákból, keresztül-kasul futó -vaspántokkal és öregfejü szegekkel kiverve.</p> -<p>A ház udvarán belől nem volt csendesség. Már messziről -hallatszott az ebvonítás, mely a közelből valóságos kutyakardallá -szaporodott fel. Lehetett ott talán husz is.</p> -<p>A ház tehát már el volt zárva s ugyan könyöröghetett volna ott -az árkon kívül az elkésett utazó a bebocsáttatásért; senki se -hallotta volna azt meg, ha szerencsére ott nem lett volna a -tárogatós: a ki sipjába belefujván, azon egy olyan nótát fujt el, a -milyennel szoktak a császári hirnökök, a kik valami izenetet -hoznak, a várkapuk előtt bebocsáttatást követelni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>A trombitaszóra aztán leereszkedett csörömpölő lánczain a -felvonóhid. Hanem a kapu még zárva maradt. A Simplex odament és -rávert ököllel.</p> -<p>A megujult kutyaugatáson egy rikácsoló női hang hallatszott -keresztül.</p> -<p>– Ki van az ajtón?</p> -<p>– A létai pap, meg a felesége! Kiálta vissza a Simplex.</p> -<p>Erre a kapun belül nagy csihi-puhi hallatszott, mintha a -kutyákat verné valaki szélylyel s a mint azok ordítva -hátrafutottak, feltárult nagy nyikorogva a kapu, kitátva a tág -bolthajtás mély száját, melyet egy függő lámpás világított meg -belül.</p> -<p>A kapufél mellett egy asszonyalak állt, nagy csomó kulcscsal a -kezében.</p> -<p>Magas, sugár alak volt, sárga rokolyában, a feje veres kendővel -átkötve, az alól borzasan törtek elő szénfekete hajcsomói.</p> -<p>Valaha szép lehetett az asszony; hosszúdad arcza, gödrös álla és -piros orczái voltak, fekete szemöldökei és villogó szemei s magas -nagy homloka. Csakhogy mindez csupa ráncz volt már, s a homlokán a -redők olyanok voltak, mint a zsoltárban a léniázott kóta.</p> -<p>– Jézus Mária, Szent Anna! oltalmazz! didergé a fuvaros; a -Babura Pirka a maga testében!</p> -<p>A némber nagyot kaczagott, a mint a szánt meglátta.</p> -<p>– Hát a papok is «peméten» utaznak már? Szólt durva -tréfálózással; mialatt a besikamló szánkó után két felgyürkőzött -suhancz becsukta a dörgő kaput s aztán elkezdte megint felhuzni a -nyikorgó lánczokkal az állatmódra nyivákoló hidat.</p> -<p>– Sok jó estét, Pirka nenő! szólt a Simplex, megcsippentve a -némber állát. De régen nem láttuk egymást, talán rám se ismer -már?</p> -<p>– Huh, rebegé a hanák. Megcsipted a boszorkány állát! Bizony -hátra fordítja a fejedet az éjjel! <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– Eredj, te ördög diákja! Monda a némber. Mi hord mindig az -utamban? Hát hol az a létai pap?</p> -<p>– Ott szedi le a feleségét a szánkóbul. Itthon van-e a patronus? -(A bakót «patronusnak» czimezték).</p> -<p>– Hát hol volna? Ott van a laboratoriumában. De -megszakállosodtál!</p> -<p>– A mióta legutoljára megvendégelt Pirka nenő domika levessel. -Tudja, akkor azt igértem, hogy ha megnövök, feleségül veszem. Hát -lesz e lakodalmas kása?!</p> -<p>– Bizony megnyergel még, ha sokat bolondozol vele. Inté őt a -Hanák, lovai üstökén egyet rántva. Az éjjel kantárt vet a nyakadba -s ellovagol rajtad a Kriván tetejére!</p> -<p>– Lesz minden, ne busulj. Biztatá Babura Pirka Simplexet. Csak -elébb a többiek hadd zabáljanak: azután majd jőjjetek fel a -konyhába. Lesz jó vacsora.</p> -<p>– Dejszen nem eszem én abból, dünynyögé a Hanák. Szent, hogy -valamit adna innom, a mitől bizonyosan sertéssé változom.</p> -<p>– Legalább szebb temetésed lesz akkor, mint ha embernek maradsz; -boszantá őt a Simplex.</p> -<p>De azért a Hanák csak nem volt rávehető, hogy a lovai mellől az -istállóból elmozduljon: inkább beérte a haricskapogácsával, a mit a -tarisznyában hozott. A Simplex aztán azzal tréfálta meg, hogy mikor -visszakerült hozzá éjszakára aludni, el kezdett nyeríteni, mintha -már benne volna a lóban.</p> -<p>A némber legelébb is a lelkészt és feleségét vezette fel az -emeletbe.</p> -<p>Az épület tömör bolthajtásos folyosókból és szobákból állt, a -miknek mind vasveretes tölgyfa-ajtajaik voltak, végre ott hagyta -őket egy hatszögletű teremben, melynek hat bolthajtása középen egy -karikába futott össze s onnan függött le egy mécses. Hanem annál -nagyobb világot adott a kandalló, melyben pattogó hasábok égtek. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span></p> -<p>Ebben a teremben semmi sem emlékeztetett a házi úr szomorú -mesterségére. Ódon szekrények álltak a fal mellett, a terem közepén -egy gömbölyü asztal, tigrisköröm alaku lábakkal, bőrrel bélelt -székek; egy pohárszék fényes czintányérokkal és kancsókkal. Semmi -kép a falakon, vagy kirakott fegyverek, a hogy más házaknál -szokás.</p> -<p>E teremből egy kis oldalszoba nyilt, olyan alacsony ajtóval, -hogy a belépőnek meg kellett hajtania a fejét.</p> -<p>– Ez lesz a hálószobájuk; monda a gazdasszony: jó csendes hely, -a hova a kutyák lármája nem hallik.</p> -<p>Babura Pirka sem ismert már rá Henrikre; pedig de sokszor -megtépázták egymást hajdan.</p> -<p>A nő észrevette, hogy Mikhál öltözete össze van ázva, különösen -lábbelijeit nagyon megviselte a hegyi út.</p> -<p>– Nem óhajt a tiszteletes asszony átöltözni? Kérdé -szolgálatkészen.</p> -<p>– Nincs mibe; felelt Mikhál. Málháinkat a rablók mind elvették; -magunk a hegyi utakon menekültünk meg előlük.</p> -<p>– Az átkozottak! Talán hát jobb volna most lefekünni a meleg -ágyba, s egy kis jó forró borlevest inni. Az fölmelegítené. S nem -kellene az estelire átjönnie.</p> -<p>– Köszönöm szivességét, monda Mikhál, kinek eszében volt az -idejövetel czélja: Henrik atyjának kibékítése. Én óhajtok a ház -urával együtt estelizni.</p> -<p>– Igazán óhajt? kérdé a némber, összehuzva sűrű szemöldeit. -Igazán nem fél tőle? Olyan erős szíve van? No hát még jobb.</p> -<p>Azzal kifordult a szobából s nem telt bele több idő, mint hogy a -házastársak annyi szót válthattak egymással, a mennyi elég volt -Mikhált felvilágosítani róla, hogy ez a Babura Pirka a háznál régi -felügyelőnő; a midőn már vissza is tért egy nyaláb női öltönynyel a -karján.</p> -<p>Szép nehéz selyem-rokolya volt az; sötét granátszínű: -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> virág-füzérek himezve a szegélyeire -színes selyemmel és skofiummal: öv is volt hozzá török szövetből és -széles csipkekötény; elől aranyozott csattok kapcsolták be a -vállfüzőt.</p> -<p>– Jó lesz ezt a száraz öltönyt felvenni.</p> -<p>Mikhál engedte magát levetkőztetni a gazdasszonynak, s aztán -engedte magára adatni a selyem ruhát, a mit az gondosan -megmelegitett elébb a kandalló tüzénél; azután összekapcsolta a -derekán szépen, a kötényt is, az övet is felkötötte a derekára.</p> -<p>– Nézze az ember, mintha csak a testére szabták volna!</p> -<p>Azután a nedves saruit is kifüzte s azok helyett finom piros -szattyán csizmácskákat huzott fel a lábaira Mikhálnak. S minthogy -tükör nem volt a szobában, ő maga szolgált tükör helyett, -körülnézve a vendéget.</p> -<p>– Mintha csak mondva csinálták volna rá! Ne féljen lelkem -tiszteletes asszony. Nem valami komisz fraj viselte ezt. Gyönyörű -szép nemes asszony járt benne valaha. Annak is csak kétszer volt a -testén. Olyan volt, mint egy virágszál! Még a szépek között is -legszebb volt. Én ütöttem le neki magam a fejét.</p> -<p>Mikhálnak összecsuklottak a térdei.</p> -<p>Ő egy kivégzett nőnek a ruháit viselte már a testén!</p> -<h2>NYOLCZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Mellbenn megiratnac a vizontlaataasnac az ew -ewrewmei, ees minden ember megismeri lezen az ew aallapotiaat.</p> -<p>De még ha akarta volna is Mikhál levetni azt az öltönyt, már nem -volt hozzá ideje: mert a gazdasszony azt mondá, hogy az estebéd fel -van adva s az étteremben vár a házi úr a vendégeire.</p> -<p>Mikhál csak úgy odaszédült a férje vállára, mint egy álmodó s -engedte magát vezetettni ama szörnyű nagy ember elé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Az ebédlő semmiben sem külömbözött a másik teremtől. Épen olyan -hatos bolthajtásra épült, s fehérre volt meszelve.</p> -<p>A közepén állt egy asztal; azon három teríték: párosával -egymásra tett czíntálak, két nagy öblös mázos korsó, czinfedővel, -egy hólyagos kehely vert ezüstből az egyik vendégnek, velenczei -kristály a másiknak, fakupa a háziúrnak magának.</p> -<p>A házi úr ott állt már az asztal előtt, kezével széke támláját -fogva.</p> -<p>Magas, öles termetű alak volt, széles egyenes vállakkal; hosszú -újjú barna lengyel kabátot viselt, széles csattos övet, hosszúszárú -lovag sarukat. Kemény, szögletes vonásai voltak, fején simára -nyirva a sertekemény haj, a szakálla pedig, mely őszbe csavarodott -már, hosszú két zászlóban csüggött alá s végei az övébe voltak -bedugva. Tekintete nyugodt volt és semmi emberi érzést el nem -áruló.</p> -<p>Mikhál érzé férje kezén, hogy az reszket, mikor ez alak szeme -elé lép; bármennyire erőlteti is a nyugalmat.</p> -<p>– Áldás békesség e házra; rebegé Henrik; mire az agg nagyot -sóhajtott, de nem viszonozta azt.</p> -<p>– Tisztelendőséged a nagylétai lelkész? Ez volt az első szava -Henrikhez. Mély dörgő hang volt az, mintha az egész alak érczből -volna s egész termete hangzanék bele.</p> -<p>– Én lettem kiküldve a megboldogult helyett, ki Szentgyörgy -havában halt meg. Bocsásson meg, patronus úr, hogy házánál -alkalmatlankodom.</p> -<p>– Nem szokatlan ez; szólt az öreg. A nagylétai lelkész gyakori -vendége szokott lenni e szomorú háznak.</p> -<p>Azzal megkinálta vendégeit, hogy üljenek az asztalhoz.</p> -<p>– Ez pedig a feleségem: rebegé Henrik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Az öreg semmi nyájasságot sem erőtetett egykedvű arczára; azt -mondá hidegen:</p> -<p>– Az asszonyok szeretik a látványokat.</p> -<p>Mikhál azonban, mielőtt asztalhoz ült volna, összetevé a kezeit -a szék támláján s szemeit behunyva, elimádkozá az asztaláldást.</p> -<p>Az öreg összevonta szemöldeit s félrefordítá arczát.</p> -<p>Leültek vacsorálni.</p> -<p>Csupa növényi eledel jött az asztalra, azután meg sajt. Semmi -hús. Semmi olyan ételt nem adtak fel, a mihez kés kellett volna. -Nem is volt kés az asztalon. Bor és ser volt bőségesen. A házi úr -nem kinálkozott; hanem a gazdasszony. Az töltött Mikhál poharába -sert bort; a mi helyett az inkább vizet kért, de azt nem adtak -neki. Azt mondták, hogy a szebeni viztől golyvát kap az ember. -Megkellett kóstolnia a sert.</p> -<p>Az evés alatt senki sem kezdett beszédet; hanem a legelső kupa -után megszólalt a ház gazdája.</p> -<p>– Tisztelendőségedet is megrabolták a gonosztevők?</p> -<p>– Isten csodája által menekültünk meg magunk is.</p> -<p>– Elveendik méltó jutalmukat. Holnap után meglátandja őket -tisztelendőséged.</p> -<p>Henriket kétkedő bámulat fogta el e szóra.</p> -<p>– Igenis. Hatot elfogtak közülök a katonák, s azok holnap után a -többivel együtt fognak kivégeztetni.</p> -<p>Henrik merev tekintettel nézett az öregre. Annak az éles szemei -észrevették a csodálkozást.</p> -<p>– Nos, hát nem azért küldték-e ide tisztelendőségedet, hogy a -szegény bűnösöknek, ha saját vallásbeliek találtatnak közöttük, az -utolsó vigasztalást megadja?</p> -<p>Henrik arcza elsápadt.</p> -<p>Az öreg sejtett valamit.</p> -<p>– Mert hogy ez a hivatal nem a legkellemetesebb. Jelen lenni -azoknál a szomorú jeleneteknél, a bünösök oldala mellett: ezt nem -minden lelkész szereti. A pápisták részéről az eperjesi -franciscanusokat szokták rendesen <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> kiküldeni, a lutheranusoknál -a nagylétai lelkészt. Ez az ekklézsia együtt jár ezzel a -hivatallal. A nagylétai lelkész szokott minden ily szomorú -alkalomnál együtt ülni a gyászszekéren velem, a bűnössel szemközt. -Azért rendesen ennek a háznak a vendége szokott lenni.</p> -<p>Henrik azt hitte, hogy rászakadnak az ősi ház boltozatjai. Ezt ő -nem tudta eddig. Homlokáról kezdte törülni az izzadtságot.</p> -<p>– Nem tudta volna azt tisztelendőséged eddigelé? Hogy a létai -lelkész fekete talárja és a szebeni «végbiró» veres csuhája -egymáshoz tartozó tárgyak? Elhallgatták volna az esperesek -tisztelendőséged előtt, mikor a fárája beneficiumait előszámlálták: -egy dénár minden keresztelésért, egy máriás minden temetésért, azt, -hogy «és egy körmöczi arany minden szegény bűnösnek adott utolsó -vigasztalásért:» Hisz ez a jövedelmének a «bakja».</p> -<p>– Valóban nem kérdezősködtem a világi jótétemények felől. Hebegé -Henrik. Én csak lelki hivatásomra gondoltam.</p> -<p>– De hát ha nem azért jött tisztelendőséged a holnap utáni vásár -előnapjára, hogy a végrehajtandó itéleteknél mint lelki atya -fungáljon: akkor minek köszönheti az én szomorú házam ezt a -szerencsét?</p> -<p>Mikhál bátorítólag tekinte Henrik szemébe s inte neki, hogy itt -már az idő mindent megvallani.</p> -<p>– Elmondom az én történetemet, patronus úr; kezdett hozzá -Henrik. Én ez előtt tíz évvel, kora gyermekségemben, megszöktem az -atyám házától. Atyám szeretett, jó volt hozzám, egyetlen fia -voltam: és én mégis elhagytam őt; mert nem akartam az ő mesterségét -folytatni; mert magasabbra vágytam; tudományos, lelki pálya volt a -kivánságom. Tíz évig nem tudattam atyámmal, hol vagyok? Ez idő -alatt sokat kiálltam, sok nyomort eltűrtem, de meg volt érte a -jutalmam a tudományok útján való gyarapodásomban. Mindig első -voltam tanuló társaim között. Nagy urak úrfiai, papok gyermekei -ültek velem egy padban, <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> szegény mendikás diákkal; de előttem nem -ült soha egy is. Valamennyit levetettem. Tanárok, esperesek -kedvencze lettem. Mikor szónokolni felmentem a kathedrába, a nép -áhítattal leste szavaimat s senki nem aludt, ha én prédikáltam. -Fiatalon, alig huszonnégy esztendős fővel már megválasztottak -rendes lelkésznek s a superintendens megerősítette a választást, a -nélkül, hogy elébb káplánnak küldött volna ki, a mi a legnagyobb -kitüntetés, a mi theologust érhet. A lelkészi vizsgán úgy feleltem, -hogy a consistorium azt kiáltotta rá: «eminentissime!» S végre, -hogy fel legyen téve fáradságos életemnek koronája, jóltevő -pártfogóm és tanárom, a nagytudományú, hirhedett Frölich Dávid -tudor megtetézte életemnek boldogságát az által, hogy egyetlen -leányát, Mikhált hozzám adá hitvestársul. Ekkor elhatározám -magamban rég elhagyott atyámat felkeresni szomorú magányosságában, -ki engemet már rég halottnak hisz s bús elhagyatottságban éli -öregségének napjait. Mondám szeretett kedvesemnek: keressük fel az -én jó öregemet; lepjük meg idegen képében. Első utunk legyen ő -hozzá. Kedvesem ráállt e kivánságomra; az esküvő utáni napon rögtön -útra keltünk, hogy atyámat meglátogassuk. Útközben azonban -megtámadták karavánunkat a rablók, lovunkat, öszvérünket elvették; -mi magunk, jó emberek által kalauzolva menekültünk a hegyeken -keresztül nagy kerülővel; később egy ügyetlen szánnal másztunk -tovább. Az idő ránk esteledett. A város kapuit bezárva találtuk. A -rablóktól féltünkben nem mertünk kinn a szabadban meghálni -éjszakára. Megláttuk e házat a városon kívül. Bebocsáttatást -kértünk. Megnyertük azt. És most bocsánatot kérünk a -háborgatásért.</p> -<p>A ház ura folyvást a beszélő ajkait nézte, a míg az mesélt -előtte.</p> -<p>– Tehát csak a véletlen hozta ide tisztelendőségedet?</p> -<p>Henriknek az ajka megtagadta az «igen»-t; csak a fejével -bólintott, mintha nem épen olyan nagy bűn volna az, <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> ha az -ember az egész fejével hazudik, mintha csak a szájával teszi -azt.</p> -<p>– És így a míg atyjának áldását meg nem nyerte tisztelendőséged, -addig nem is vehette el házas élete boldogságának földi örömeit? -kérdé a házi úr, tanuságot téve e mondásával mind a prosodiában, -mind az egyházi canonokban való jártassága felől.</p> -<p>– Melyet azonban még e napon meg fogok nyerni; mert íme itthon -vagyok az én atyám házánál. Az én nevem Kaczenreiter Henrik!…</p> -<p>E szónál fölállt az ifjú férj helyéről.</p> -<p>A gyönge nő pedig, hitvesi hűségének teljes odaadó érzésével -borult oda az apa lábaihoz, megragadá annak kezét és megcsókolá -azt.</p> -<p>Megcsókolta a Vihodár kezét!</p> -<p>Igazán, forrón, odatapadó ajkakkal csókolá meg azt a kezet, a -mit nem szokás csókolgatni.</p> -<h2>KILENCZEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellnec rendeen az kegies athia megdorgaalia -wala kemeen ziwwel az ew elteewedetth magzattiat, ees vtoliaara -bochaanathiaat adia leezen az megteerewnec.)</p> -<p>Mikor Kaczenreiter Keresztély az ifju nő csókját megérzé kezén, -háromszor felsziszszent, fogai közé szíva a levegőt: «szh – szh – -szh!»</p> -<p>Aztán Henrik is odaakart hozzá lépni, hanem az öreg kinyujtá -hosszú kezét s fiának vállára téve, visszanyomta azt a székébe; -mintha egy vas emelőrúd nyomta volna le, a ki nem ismer -ellenállást.</p> -<p>Az öregnek csak Mikhál számára volt szava.</p> -<p>– Tehát nem azért jött ide ez a gyönge teremtés, hogy ama -szomorú látványt megnézze? Ezt szeretem. Rendesen több ott az -asszony, mint a férfi és fiatalok is. Mi a neve? «Mikhál». És ezé -itt? «Henrik». Régen hallottam ezt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Azzal fölkelt az asztal mellől.</p> -<p>Mikhál pedig még mindig kezében tartá azt a vas kezet s úgy -kulcsolá össze az ujjait, hogy Keresztély keze ott maradt közöttük, -úgy rebegé el az asztaláldást. Az öreg pedig félrefordítá a fejét -az imádkozás alatt.</p> -<p>És azután kihuzta a kezét a Mikhál kezéből s minthogy az még -mindig ott térdelt a lábainál, mintha várna valamit, az öreg -lehajtá a dolmánya ujjainak hosszú hajtókáját, hogy az egész a -körme hegyéig eltakarta azt, s úgy tette a kezét a Mikhál fejére, -nehogy a csupasz tenyere érintse valahogy ezt az ártatlan -fejet.</p> -<p>A mire aztán a Mikhál felállt a térdéről.</p> -<p>De a fiának nem nyujtá kezét a patronus.</p> -<p>Ellenben, a mint a gazdasszony bejött ismét a terembe, hogy -elszedje a terített asztalt, azt mondá neki, hogy csak hagyja azt -abba s elébbvaló dolgának tekintse ezt a gyönge teremtést a -hálószobájába vezetni, jó ágyat csináljon neki, fektesse le, gyönge -dajka módjára altassa el. A tiszteletes még itt marad egy pár -szóra.</p> -<p>Mikhál megköszönte a kegyes gondoskodást s aztán kezét nyújtá -férjének, félénken kérdezve:</p> -<p>– De te is utánam jösz nemsokára?</p> -<p>Mire Henrik illendően azt felelte:</p> -<p>– Mihelyt atyám áldását kinyerhetem.</p> -<p>A Babura Pirka ebből a szóból tudta meg, hogy a lelkész a -patronusnak a fia.</p> -<p>A mint a nehéz ajtók egymás után becsukódtak az eltávozott -asszony nyomában, Kaczenreiter Keresztély azt mondá fiának:</p> -<p>– Jöjj velem.</p> -<p>Azzal az oldaltáskájából kivett egy duplatollú kulcsot s azzal -egy fortélyos závárt felnyitott egy alacsony vasajtón s azt -feltárta. Az ajtón túl csigalépcső látszott, mely egy toronyba -vezetett föl.</p> -<p>Régi időkből tudta már Henrik, hogy az öreg ebben a toronyban -tartja a kincseit, a hol azokhoz semmi tolvajkéz <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> hozzá nem -férhet, s annál fogva kedvező jelnek vette, hogy az öreg által oda -idéztetik.</p> -<p>– Vedd a mécsest és eredj előre.</p> -<p>Henrik felvette a két lángú mécstartót s előre ment a lépcsőn, -az öreg azonban bezárta kettejük után a vasajtót.</p> -<p>A mint tizenkét fokon fellépdeltek, egy nagy kerek kamarába -jutottak el. Az a kamara pedig körül volt rakva a patronusnak nem a -kincseivel, hanem a mestersége minden eszközével, a hogy azokat -amaz időkben dívó kínzásokra, életkioltásra használták; de a miknek -leirásával az a nélkül is elszomorító történetet még iszonytatóbbá -tenni nem akarjuk. Most már csak múzeumokban láthatók ezek az -eszközök, s az emberek megjavítására más szereket gondoltak ki -embertársaik.</p> -<p>Henrik azonban borzadozva tekinte szét e rémséges arsenálon, s -nem tudta elgondolni, hogy mit akarhat az öreg vele ezen a -helyen.</p> -<p>A patronus nem soká hagyta őt ez iránt kétségben. A kamra falára -akasztva függött egy ölnyi hosszúságú pallos, két kézre való -fogantyúval, fekete bőr tokban. Azt az öreg leakasztá a fogasról, -kikapcsolta a tokot, melyben piros bársony bélés között hevert a -tükörfényességű széles fegyver, melynek a két éle homorú volt már a -sok köszörüléstől. Azt kivette belőle. S akkor azt mondá a fiának -hideg, nyugodt hangon:</p> -<p>– Térdepelj le. Imádkozzál. Meghalsz.</p> -<p>– Atyám! kiálta Henrik megrettenve.</p> -<p>– Nem atyád. Bírád és bakód!</p> -<p>– De hát miért akarsz engem megölni?</p> -<p>– Azért, mert negyven év óta vagyok bakó; ez alatt sok -gonosztevőt elküldtem a másvilágra; de ilyen rettenetes gazember, -mint te vagy, még nem került a kezem ügyébe.</p> -<p>– Mit vétettem én? kérdé megrettenve Henrik.</p> -<p>– Együtt és egy csoportban vétetted mindazt, a mi <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> másokat -különszedve is a vérpadra vitt. Tolvaj vagy! Megloptad a -jóltevődet, ki házába befogadott. Álarczos vagy! Megtagadtad -apádat. Istenkáromló vagy: hozzányultál az oltári szentséghez, -tudva, hogy az a te kezedtől megfertőztetik. Gyilkos vagy: -kétszeresen apagyilkos és feleséggyilkos; mert soha kegyetlenebbül -még ember meg nem volt ölve, mint a hogy megöltél te engemet, ezt -az ártatlan asszonyt és ennek az apját. Meg kell neked halnod.</p> -<p>– De ha vétkes vagyok, akkor állítsanak bírám elé! Nem bánom, -olvassák rám a törvényt, s ítéljen fölöttem a törvényszék.</p> -<p>– Semmi beszéd. A te számodra nincs törvény. Az országnak van -egy határozata, mely szól a «martalóczok»-ról, a kik embert lopnak. -Azt mondja e decretum, hogy a hol egy martalócz tetten kapatik, -hogy férfit vagy leányt ellopott, ne vitessék semmi bíró elé, hanem -egyenesen a bakóhoz; az legyen a bírája s válaszszon számára a -halál nemei közül. Te pedig martalócz vagy. Leányt loptál. Tetten -kapattál. És én kegyelmes bírád akarok lenni, midőn csak fejvételre -itéllek. Vetkőzzél le és térdepelj!</p> -<p>Henrik összeszedte minden bátorságát. El kezdett mosolyogni. Azt -hitte, az öreg csak tréfál vele: meg akarja rémíteni.</p> -<p>– Jól van öregem: eleget rámijesztettél már. Untig volt a -tréfából. Én se nem öltem, se nem raboltam. Apagyilkos épen nem -vagyok. Tisztelem apámat; különben nem volnék most itten. Azért -kérlek, add atyai áldásodat s bocsáss a feleségemhez, a ki önkényt -követett s nyugtalanúl vár rám.</p> -<p>– A leány, kit elhoztál magaddal, nem feleséged és hiába vár -reád. Hajnalban erős kiséret mellett visszaküldöm őt atyjához, a te -halálhíreddel együtt.</p> -<p>E szóra dühbe jött a fiu. Elbízta magát testi erejében, a mivel -bajtársai előtt olyan nagyra volt s elkeseredésében rárohant az -öregre. Azt hitte, hogy kifogja a kezéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> facsarni a -pallost, utat tör magának ebből a kelepczéből s a hogy meg tudott -ugrani tíz év előtt padlásablakon át, sánczpalánkon, vizárkon -keresztül, újra megkisérti az egérutat; azonban nagyon rosszúl -számított. Az öregnek a balkarja elég volt, hogy őt mellberagadva, -mint egy macskafiut, a kamra tulsó oldalára hajítsa, a hol fejét a -falba csapva, összerogyott.</p> -<p>– Még csak ez volt hátra! dörgé az öreg, meg se melegedve. Hogy -fel merd a kezedet emelni a te urad és bírád: a te apád ellen! -Ezer-egy eset közül az első, hogy az elitélt birokra merjen kelni a -bakóval. Lelkipásztor! Melyik bibliából tanultad ezt?</p> -<p>A megalázott ember e kudarcz után minden lelki erejét elveszté. -A hős, ki magánál erősebb emberre akadt, a lelki harczra sem érzé -magát többé erősnek; térden csúszott oda atyjához és zokogva -könyörgött:</p> -<p>– Atyám! Kegyelem! Egyetlen fiad vagyok.</p> -<p>– Egyetlen fiam: ki apját megcsufolta! Te elszöktél tőlem. Azt -mondtad: «az apám becstelen mesterséget űz: nem osztozom sorsában». -Igaz, mert úgy van! Én az emberi fajzat szenyjét tisztogatom. A -kezem nem lehet fehér, mint a liliom. Minden, a mi piszok, a mi -förtelem, a mi utálat, engemet hí, hogy irtsam el. Irtóztató sors. -De egynek viselni kell azt százezerek között. Úgy terem a rossz -ember, mint a kigyótojás. Te magad láttad őket. Körül voltál tőlük -fogva: tapasztaltad, milyen hatalmasok? Pedig már e pallos félig -elkopott az irtásukban. Egy pokolnak a pinczéjét már magam -töltöttem meg elkárhozottakkal. Mégis egyre nőnek, mint a mérges -gomba. Ama bitófák nélkül az ördög birodalma kerülne felyül ebben -az országban. Nekem is irtózat éjjelem-nappalom s nem szeretem -magamat, a mikor egyedül vagyok. És mikor elalszom, egynek ott kell -állni az ágyamnál, hogy felköltsön, mikor álmodom; mert azok -rettenetes álmok! Le is tettem már egyszer e hivatalról, mert -harmincz évi szolgálat után a király kegyelme feloldja a bakót s a -királyi <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> levél «becsületesnek» hirdeti ki őt, -harmincz évi utáltatás után. De a mint kezemet letettem a pallos -nyeléről, félév mulva nem lehetett utazni e vidéken, s a városokból -fényes nappal elrabolták az asszonyokat s a gonosztevők oda mentek -tánczolni a feltört templomokba. És én újra visszamentem «dolgozni -a vérben». Irtóztató munka. Ember elbújik, kutya vonít, legelő -gulya szétszalad, ha közeledni lát, ha megérez messziről; a -templomban nincsen számomra szék, a városban nincsen számomra -nyitva ajtó. A jók még jobban utálnak, mint a rosszak. De az mind -nem fáj nekem. Egyedül az fáj, hogy a tulajdon fiam is megutált -engem! A másvilágon ezeregy rémalak, a ki ott rám vár, hogy -levágott fejét hozzám vágja, nem fog megriasztani, hanem a tulajdon -fiam, a ki arczul fog ütni, az lesújt a pokolra!</p> -<p>– Nem atyám! szólt közbe Henrik. Esküszöm neked az élő Istenre, -nem utállak meg. Te is az emberiségnek szolgálsz. Nem itéllek meg -érte. De én nekem nem adott oly erős szívet az ég. Én az -engesztelés, a javítás missióját választottam. Én is azt a rosszat -akarom irtani, a mit te irtasz, de nem vassal, hanem Isten igéjével -és mind a kettőnk küldetése Istentől jő.</p> -<p>– Hát te azt hiszed, hogy ez megfér együtt? Hogy apád bakó -legyen, te meg lelkipásztor? Hogy mikor az Úr vacsoráját osztod, -reszketve nézzen minden ember a kezedre, ha nincs-e rajta az -apádtól öröklött vérjegy? hogy eklézsiádban a gyermekek lángfolt -anyajegyekkel jöjjenek a világra? Hogy a csőcselék ujjongva -kiabáljon utánunk, mikor együtt megyünk ama gyászszekéren: «ahol -megy a bakó meg a fia: a pap! Az öreg kettévágja a bűnöst, s a fia -összeragasztja a lelkét!» s aztán kaczagjanak az én -palloscsapásomon, úgy mint a te imádságodon? Vagy nem azt akarod? -Hanem eltagadni továbbra is, hogy ki volt az apád? Mindennap egyet -hazudni elébb és azután felmenni a szószékbe és hirdetni az örök -igazságot. Nem akadna a torkodon ez a szó: «Miatyánk?» Esketnél -másokat <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> és esküdnél hamisan magad? Prédikálnál az -ötödik parancsolatról, s nem suttognának a füledbe az ördögök ez -alatt? Hirdetnéd a halottak fölött a föltámadást és rettegve -gondolná reá, vajha az apád föl ne támadjon halottaiból, a kit -eltemettél? Maradj veszteg. Tartsd egyenesen magadat. -Végezzünk!</p> -<p>Az ifju roskadozva keresett támaszt félkezével a földön.</p> -<p>S a hideg kő mintha megszánta volna. Alant, a mély boltozat alul -csendes énekhang zengett fel, gyöngéd női hang zsolozsmája, az -ismert esti ének:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Szeretem és áldom az Ur -Istent,<br /></span> <span class="i0">Mert meghallgatá az én -kérésemet:<br /></span> <span class="i0">Könyörgésemre hajtá kegyes -fülét;<br /></span> <span class="i0">Melyért imádom őtet -örökké.»<br /></span></div> -</div> -<p>Az ifju elkezdett zokogni. Az apa a pallosra támaszkodott két -kezével.</p> -<p>Azután sokáig hallgatott.</p> -<p>Nem akart az estima alatt megszólalni.</p> -<p>Fia odaveté magát a földre zokogva, s arczával nedvesíté a -kőlapokat.</p> -<p>– Akarsz élni? Kérdé halkan az apa.</p> -<p>Henrik repeső örömmel emelkedék fel a földről. Ez a meghatott -hang bizonyossá tette a felől, hogy a halálos harag -engesztelődéstől kezd lágyulni.</p> -<p>– Szánod azt a nyomorult teremtést? Kérdezé az apa.</p> -<p>– Szeretem őt, mint a lelkemet.</p> -<p>– Csak azt kérdeztem, hogy szánod-e? Többet ne vallj.</p> -<p>– Úgy van.</p> -<p>– Sajnálod az apádat?</p> -<p>– Szeretlek és tisztellek.</p> -<p>– Ne mondj olyan sokat! Csak a mit kérdeztem, arra felelj!</p> -<p>– Isten látja lelkemet, hogy úgy van.</p> -<p>– Sokszor viseled nyelveden annak a nagy úrnak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> nevét! -Tehát ha szeretsz élni, ha sajnálsz engem, ha szánod azt a szegény -teremtést, akkor kelj fel. Ne sírj. Az nem hozzád illő. Férfi vagy. -Vesd le ezt az öltönyt. Itt van másik. Vedd fel azt. Azután jer -velem, a hová vezetlek.</p> -<p>Henrik leveté a fekete tógát, felvette a vászonzubbonyt, melyet -az öreg vett elő számára egy fali szekrényből. A zubbony egyszerű -volt, minden gomb és csatt nélkül. Egy bőrtüsző kellett csak hozzá, -mely azt összeszorítsa. Henrik jól látá, hogy az öreg ugyanazon -fali szekrényből kétszáz aranyat kiszámlál s azt a tüszőbe -csusztatja. Aztán felcsatolja azt a fia derekára: «ez a tied». S -aztán int neki, hogy vegye fel a mécstartót s ismét előbocsátja -maga előtt, a csigalépcsőn lefelé. Ő maga viszi a pallost -magával.</p> -<p>Magában arra gondolt Henrik, hogy csak ezuttal szépen -megszabadulhasson az öregtől, többet ugyan nem fog a háza tájára -jönni soha, a míg életben tudja.</p> -<p>S az öreg tudta jól, hogy a fia most erre gondol. S tett róla, -hogy az meg ne tehesse azt, a mire gondol.</p> -<h2>TIZEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Melbenn elmondatnac az maas azzoni aallatnak -heaabawalo zvgolodaasai az zeep welaagi rend ellen.)</p> -<p>A szép Mikhálnak minden legkisebb porczikája reszketett, mikor a -gazdasszony levetkőzteté, hogy lefektesse az ágyba.</p> -<p>A Babura Pirka mindenféle jót akart vele tenni: fedőt melegített -volna, sós korpát melegített volna, ezerjófüvet főzött volna neki, -de Mikhál minderre azt mondta, hogy nem kell: nem a fázástól -reszket ő, hanem – valami mástól.</p> -<p>A Pirka azt is elértette. Kivált mikor Mikhál elmondta neki, -hogy még csak két napos házasok és még soha sem volt a férjével -egyedül. <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span></p> -<p>Leült hát az ágya mellé, mikor lefekteté az asszonyt, és annak a -picziny fehér lábait a kezével el kezdé dörzsölni. Azt mondta, hogy -az jó az álmatlanság, meg a szívbeli nyughatatlanság ellen, ha -valakinek a lábait dörzsölgetik.</p> -<p>– Az én kezem pedig sikeres kéz, mondá a Pirka, mert én hetedik -gyereknek születtem, aztán most boszorkány vagyok.</p> -<p>Valami rosznevelésű nő elnevette volna magát erre a szóra: -Mikhál pedig valami olyan bámulattal tekintett a Pirkára, mely -közelebb volt a tisztelethez, mint a félelemhez. Ő még soha sem -látott boszorkányt.</p> -<p>A Pirkának pedig tetszett az, hogy Mikhál imára kulcsolva teszi -a kezeit a keblére.</p> -<p>– Az ám, most boszorkány vagyok. A kivel akarom, jót teszek: a -kivel akarom, roszat teszek. De még a kivel jót teszek is, az is -megbánja. Az előtt én is hóhér felesége voltam. Nekem tetszett az a -mesterség. Csak azt csudálom, hogyan engedheti az a biró másnak, -hogy a kit ő megkinzásra, megölésre itélt, azt ne maga kinozza meg, -ne maga ölje meg. Mikor az, hogy egy eleven embert holttá tenni -parancsolt, csakugyan az ő lelkét terheli, ha van lelke; ő számol -róla a más világon, ha van más világ; hát azt a gyönyörüséget mért -engedi másnak, hogy el is végezze a mit itélt? Ha én császár -volnék, úgy rendelném, hogy a biró maga legyen a hóhér is. Én -mindig ott jártam az urammal, mikor dolgozott. Egy alkalomról el -nem maradtam volna. Ha asszonynyal volt dolga, annak én vágtam le a -haját ollóval. De szép hajakat vágtam le! Mikor az uram meghalt, -(egy veszett kutya harapta meg: abba halt bele) magam folytattam a -mesterséget egy legénynyel. A legényem, nagy, hórihorgas kamasz, -csuffá tett egyszer a piaczon; nem tudott semmire menni a munkával: -aztán magam kaptam ki a kezéből az eszközt, én végeztem helyette. -Ezért aztán elvették tőlem a mesterséget, elcsaptak; azt mondták, -nem <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> asszony kézbe való a kard. Ugy kerültem -ide szolgálatba Vihodárhoz. Az se kapna más asszonycselédet a -házához: én sem kaptam volna más gazdát, a ki befogadjon. Hej de -hidegek a piczi lábacskái! Ne meséljek valami szépet, galambom?</p> -<p>A galamb szóról eszébe jutott Mikhálnak az ő kedvenczkéje, a ki -most is a táskájában kuttog s arra kérte a Pirkát, hogy vegye ki -onnan a szegény állatot s adjon neki valamit enni és inni. Volt -annak a számára tiszta buza is eltéve.</p> -<p>– Jaj szivecském, nem marad ám meg a galamb ennél a háznál. -Annyi vércse, bagoly van ennek a hiujában, hogy azoknak a -vijjongatásaitól is meghal az ilyen félénk teremtés. Ha pedig -megmarad az ilyen nősténygalamb, aztán párja nélkül tojást tesz le, -s azt kikölti, hát abból lidércz lesz.</p> -<p>A babona ragadós. Mikhál már kezdett tőle félni, hogy a galambja -lidérczet talál kikölteni.</p> -<p>Bántotta a veszedelmes kiváncsiság, megtudni azt, a mi előtte -ismeretlen. Ez az asszony volt az egyedüli némber a háznál. S -akármilyen nő, mégis csak ragaszkodik ahhoz a másik nő; kivált egy -ilyen háznál. Mert előtte beszélni.</p> -<p>A Pirka megetette, megitatta a galambot s azzal megint -visszarejtette a táskába, jobb annak ott.</p> -<p>Mikor ismét betakargatta a meleg dunnával, medvebőrrel a szép -asszonyt, észrevette a nyakában azt a kis selyem tarsolykát s erre -dühösen kezdtek villogni a szemei. Azt gondolta, hogy amulet, a mi -a boszorkányok hatalma ellen van kitalálva. Mikhál aztán mondá -neki, hogy az pestis üző, semmi más.</p> -<p>Erre elnevette magát a Pirka.</p> -<p>– Nincs itt arra semmi szükség. Ebbe a házba nem üt be a pestis -soha. Nagy egyptomi ragály idején mind a hóhér a sírásó. Egy se -halt még bele.</p> -<p>– Hogy lehet az? <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>– Hát nem tudja? Konvencziójuk van a halállal.</p> -<p>(Ezt ugyan nem kell elhinni; hanem az olyan embereken, a kiknek -az idegeik el vannak fásulva, nem fog olyan könnyen a ragály.)</p> -<p>– Szegény jó anyám emléke; sóhajta Mikhál, ajkához szorítva a -selyem vánkosát.</p> -<p>– Ne tegye azt. Inté a némber. Valahányszor az emléket -megcsókolják, a halott mindig egyet fordúl a sírjában.</p> -<p>Erre aztán Mikhálnak olyan kedve támadt kisírni magát.</p> -<p>– No no, gyöngyvirágom! Ne olyan keservesen! Mondjak valami szép -mesét? Miről meséljek? A bányarémről, vagy a hegyi törpékről? -Elmondjam a «Szalonnavár» történetét? Nem hallotta még?</p> -<p>Mikhál felhagyott a zokogással. Azt kivánta a Pirkától, hogy -mondja el neki annak az asszonynak a történetét, a kinek a ruháit ő -rá feladta.</p> -<p>– Jaj, lelkem, az igen szomorú történet. Attól maga nem fog -elalhatni. De azért csak mégis elmondom hát. Gyönyörű szép asszony -volt az; nemes házból való egyetlen leány. Férjhez adták egy -lengyel úrhoz, a kit nem szeretett. Hanem mást szeretett. Egy szép -barna magyar legényt. Nem is tartotta magát tőle távol. Egyszer a -lengyel nemes meglát egy szép gránátszín selyem ruhát a feleségén. -Kérdi tőle: hol vette az asszonyom ezt a szép selyem ruhát? Azt -mondta az asszony: «Az anyám küldte Szikszóról a nevem napjára.» Az -ura nem sajnált elmenni Szikszóra, megkérdezni a napától, hogy ő -küldte-e leányának azt a szép zöld köntöst? Visszajött megint a -feleségéhez. «Asszonyom, az anyád azt mondá, hogy igen is, ő küldte -neked a szép zöld köntöst. Te is hazudtál, az anyád is hazudott. -Valld meg, kitől kaptad azt a szép ruhát?» Akkor azt mondta neki az -asszony, hogy maga vette azt lembergi vásáron ungvári örménytől, a -maga pénzéből. Az ura nem sajnált lemenni Ungvárra, felkereste az -örményt, megkérdezte tőle: nála vette-e a felesége azt a szép -buzavirágszín köntöst? <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> Megint csak hazajött, elővette az -asszonyt: «Feleség, feleség, nem mondtál igazat; az örmény is -utánad hazudott: azt mondta, nála vetted a buzavirágszín köntöst.» -Ekkor aztán az asszony csak megvallotta, hogy a kedvesétől kapta a -granátszin ruhát. Ez lett a halála. Bizony elitélték ezért -fejvesztésre. Ebben a szép ruhában kellett neki a vesztőhelyre -kijönni, ott levetni magáról s felvenni a szőrzubbonyt. Soha se -látott még senki olyan szép termetet, oly gyönyörű fejet, oly fehér -nyakat. Ekkor történt velem az, a miről már beszéltem. Mikor az -öreg legényem kezébe vette a pallost, s azzal meglátta maga előtt a -szép teremtést, csak elzöldült az arcza, a szeme elmeredt, -elkezdett reszketni, utoljára, mintha a nehézség törte volna ki, -keresztül bukott a pallosban s leesett a padról fejtetőre. Ekkor a -kisebbik legényemnek adtam a kezébe a pallost. Az meg azt tette, -hogy térdre esett a térdeplő asszony mellé, s a kard markolatát, -mint a feszületet tartva maga elé két kézzel, elkezdé imádkozni az -«Ave Maria»-t. A birák elszörnyedtek; a lengyel nemes, a ki ott -állt közelben, elkezdett szitkozódni, gyávának, pipogyának nevezve -mindenkit, a ki «Venger» földön lakik s leköpte a vérpadomat. Erre -én dühbe jöttem. Felkaptam a pallost, s egy csapással leütöttem a -felesége fejét, s azután felkaptam azt a fejére feltüzött kontyánál -fogva, odavágtam az arczához: «nesze polyák, vidd haza a magadét!» -Ezért csaptak el azután.</p> -<p>Mikhál teste borzongott a meleg takaró alatt is.</p> -<p>– Milyen soká jön Henrik; suttogá halk szóval.</p> -<p>– Majd én kimegyek, szép báránykám, s hallgatózom az ajtón, mit -beszélnek az öreggel?</p> -<p>A Pirka kiment az étterembe, a vasajtón keresztül hallgatózni, -mi történik a toronyban? Mikhál pedig ez alatt elzengé szépen a -maga esteli zsolozsmáját; a mi felhangzott a toronyba is.</p> -<p>Nem sokára azután visszatért a Babura Pirka Mikhálhoz, azt sugva -neki, ravasz vigyorgással: <span class="pagenum"><a name="Page_70" -id="Page_70">-70-</a></span></p> -<p>– Ne busuljon, drága kincsem. Már kiengesztelődött az öreg, most -csókolódnak.</p> -<p>Hanem még azután sokáig nem jött Henrik a nejéhez.</p> -<p>Az a sok kutya úgy üvöltött az udvaron.</p> -<p>A vastag boltozaton és a kettős folyosó falán keresztül is -áthangzott még ez a szomorú zürhang Mikhál szobájáig.</p> -<p>– Majd elhallgatnak azok nem soká; biztatá őt a némber.</p> -<p>Mikhál aztán, hogy szelidebb gondolatokon pihentesse meg lelkét, -azt kérdezte, hogy van-e a háznál kert.</p> -<p>– Nem lehet azt itt csinálni, liliomszálom, felelt a Pirka. Nem -marad itt meg se virág, se fa. Próbálta azt a patronus felesége is. -Az első nyáron minden fának az ága visszafelé görbült, mintha -visszaakarna menni a földbe s a virágok gyökerét kirágta a féreg. -Nem marad itt meg más, csak a gyepübodza: annak is veres bogyója -lesz.</p> -<p>E közben a kutyák üvöltő kardala kezdett gyérülni. Mintha -kevesbednének az énekesek.</p> -<p>– De soká jön Henrik! sóhajt az asszony.</p> -<p>– Mingyárt jön már, tulipántom, édes!</p> -<p>Csak két kutya üvöltött még oda lent átkozott párdalt.</p> -<p>A Pirka mosolygott, szemöldeit hegyesen fel-felrándítva.</p> -<p>– Mingyárt itt lesz már a «tiszteletes».</p> -<p>Csak egy kutya üvöltött még odalenn, kétségbeesett magánydalt az -éjszakában. A meglódult vihar rázta az ablaktáblákat dühödten.</p> -<p>Egyszer aztán az utolsó is, mintha kettévágták volna a szavát, -úgy elhallgatott.</p> -<p>A Pirka alattomos kunczogással mondá:</p> -<p>– No most mindjárt itt lesz «a mester».</p> -<p>Mikhál mindez elidegenítő jelenetek alatt csak azzal vigasztalta -magát, hogy hiszen mind nem tart ez tovább egy napnál. Egy nap, egy -éjszaka még a siralomházban <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span> sem sok; egyszer majd csak vége -szakad. Ha ezt kiállta, tovább mennek. Lesz otthonuk. Csendes, -nyugadalmas papi lak. Ott azután majd lesz virágos kert is, a -galamb számára is galambház.</p> -<p>A Babura Pirka pedig jól jövendölt. A mint a kutyák elhallgattak -végkép, a hosszú folyosón férfilépések közelítettek a hálószoba -ajtaja felé; mire a Pirka czigány nyelven mondott valami büvmondást -Mikhálnak, a mit az nem értett; valami czigány áldás lehetett az, s -azzal elkotródott a szobából.</p> -<p>Nyomban utána belépett Henrik.</p> -<p>Első dolga volt a mécsest eloltani, hogy a felesége ne láthassa -az arczát.</p> -<p>Azután levetkőzött és letette magát ő is.</p> -<p>Egy fekhelyük volt.</p> -<p>Henrik ledobta magáról a medvebőr takarót. Agyon volt -izzadva.</p> -<p>A fiatal asszony didergett s fogai vaczogtak. Összehúzta magát, -mint egy sűn és nem merte behunyni szemeit. Hogy el ne aludjék, -folyvást mondta magában a «kétszer kettő: négy»-et.</p> -<p>Henriknek pedig forrósága volt: egyre hánykolódott a fekhelyén -és nagyokat sóhajtott, fohászkodott: «Jézus, Mária, Szent József!» -s ha egy perczre eltalálta nyomni az álom, úgy tett, mintha -fojtogatnák, s aztán nagyot rugott a lábával, majd szétütötte a -nyoszolyát.</p> -<p>A nő didergett, a férj nyögött, a vihar rázta az ablaktáblákat, -a háztetőkön csikorogtak a szélvitorlák, a hiú alatt sikoltozott a -kuvik. Ebben telt le az éjszaka.</p> -<p>Hajnal felé nyomta el csak az álom a nő fáradt szempilláit, ki -már két éjszakát virrasztott át s akkor aztán aludt, rémséges -látásoktól gyötörve egész addig, a míg késő reggel be nem jött -hozzá a Babura Pirka.</p> -<p>A gazdasszony egy virágos mázu csészében párolgó borlevest -hozott az ébredő asszony számára. <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Mikhál az alvás után még fáradtabbnak érzé magát, mint az -előtt.</p> -<p>Szomjas volt. És minden tagja fájt.</p> -<p>Jó néven vette, hogy valami italt hozott a számára a Pirka.</p> -<p>Nem törődött vele, hogy az boszorkány, s nem sokat kérdezte, -hogy attól az italtól, a mit készített, nem változik-e át valami -mássá, mint a mi eddigelé volt?</p> -<p>Kiitta a csészét fenékig.</p> -<p>Akkor azt látva, hogy már egyedül van a fekhelyén, azt kérdé a -Babura Pirkától:</p> -<p>– Hol van az én uram?</p> -<p>Mire a Pirka azt felelte neki:</p> -<p>– Bement a városba az apjával.</p> -<p>– S mit csinál a városban az én uram? Kérdezé tovább a szép -Mikhál.</p> -<p>– Kutyákat segít fogni az apjának…</p> -<hr class="tb" /> -<h2>TIZENEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Melyben leraizoltatic, mill zewrniev naghi -wezedelem leezen abbol, ha az azzoniaallat ninchen megeleegedwe az -ew sorsaawal ees nem engedelmeskedic az ew hitews taarsaanac.)</p> -<p>A szép Mikhál még sem halt szörnyet erre a szóra.</p> -<p>Egy ideig azt várta, hogy a szive most mingyárt meg fog állani -és nem ver többet és hogy az egész világ el fog sötétülni -körülötte; még az ujjai hegyében is érezte azt a rémületet, a mi a -szivét elszorította. Aztán visszatartotta a lélekzetét, azt hitte, -hogy úgy is meglehet halni.</p> -<p>Aztán csak rájött, hogy a halált nem adják olyan könnyen!</p> -<p>Már mégis úgy kell lenni, hogy az a vajákos asszony valamit -adott be neki abban az italban, a mitől olyan rögtön elváltozzék: -valami varázsló szert; mert különben <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> nem jöhettek volna ilyen -gondolatjai; a miket nem csak magában, de az ágy szélére ülve félig -öltözetlen el is mondott: talán a jelenlevő asszonynak, talán csak -a láthatatlanoknak, talán csak a saját öt ujja hegyének, a mire az -ajkát támasztá, a térdére könyökölve.</p> -<p>«Tehát mire való a bölcsek minden tudománya? A szentek mondásai. -A horoscop. Az égi aspectusok! Hogy adnád te a kezedet, te! egy -lelkész leánya, egy olyan férfinak, a kinek az apja vérben -dolgozott? S ő is azt fogja tenni, a mit az apja. Örök vérontás -munkájába temetnéd-e el az életedet? Mindennap vérre ébredni, -vérrel feküdni le! Mindennap érezni a vért annak a kezén, a ki -megölel! Hozzá kötve lenni egy emberhez, a kinek a hivatala az, -hogy Isten teremtéseit, miknek az Ur életet adott, erőszakos kézzel -leölje! Ah, csak juhok és tulkok véréről volt pedig szó!»</p> -<p>«Mire való tehát a bölcsek minden tudománya, ha így -megeshetnek?»</p> -<p>«Az az önmozgó kutya nem hiába csóválta a farkát s öltötte a -nyelvét egyremásra: tudta, hogy kutyahalál lesz ebből. És az élő -bölcs ember nem tudta, hogy emberhalál lesz belőle!»</p> -<p>«De hát mire valók akkor az amuletek, a nyakban hordott -talizmánok? mire valók a szentek karai az égben, ha ettől meg nem -tudják őrizni a bennük bizó embert?»</p> -<p>– Hahaha! Kaczagott erre Babura Pirka; gyémántom! úgy van ám az, -hogy több az ember a világon, mint a szent a másvilágon. Nem jut -mindenkire egy, a ki gondot viseljen rá; ördög pedig minden ember -számára van hét! Engem is így lopott ám el az uram hazulról. Azt -mondta, mikor megkért, hogy timár. Én voltam a bolond, hogy meg nem -kérdeztem, micsoda bőrből dolgozik? Hopp hirével! De sokszor -megfizettem én neki ezért az egy csalásért.</p> -<p>Mikhál ránézett mereven. Nem értette meg azt a szót.</p> -<p>Pirka vállat vont rá. <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>– Nem öltözünk fel, rubintom?</p> -<p>– Nem! kiálta daczosan Mikhál s visszafeküdt az ágyba. Hol -vannak az öltönyeim, a mikben idejöttem?</p> -<p>– Száradnak még. Nagyon nedvesek még. Meg is vannak tépve, össze -kell ölteni.</p> -<p>– Várok rájuk, míg megkapom.</p> -<p>És megtette, hogy nem kelt föl az ágyból; nem vette fel azt a -czifra gyászruhát magára, a mit a másik szerencsétlen asszony -viselt valaha.</p> -<p>Nem is alkalmatlankodott neki egész nap senki. A ház népének -mind a városban volt dolga.</p> -<p>Babura Pirka behozta neki az ebédet; de a hogy behozta, úgy ki -is vitte. Nem evett ő semmiből.</p> -<p>Este későn aztán hazajött a férfi sereg: hallatszott megint a -nagy ebvonítás, durva férfihangok; nehéz léptek a folyosókon. Csak -a mikor az ő ajtaja előtt elment valaki, fogta elhaladó csoszogásra -a lépésit; valaki azt suttogta az ajtó előtt: lassan járjatok, az -asszony fekszik.</p> -<p>Ha fekszik, hát beteg; mindenki azt hitte.</p> -<p>A Babura Pirka meggyujtotta a mécset Mikhál szobájában, mikor -beesteledett.</p> -<p>Hajh milyen boldog volt Mikhál, mikor ilyen estenden otthon a -kis kamrájában elővehette a tudákos könyvet. Akkor nem volt -egyedül.</p> -<p>Itt könyvek sincsenek.</p> -<p>Az éj beállt. Mindenki aludni ment már. Mikhál szobája felé -óvatos léptek közelítettek.</p> -<p>Az ajtó felnyilt s belépett rajta Henrik.</p> -<p>Skarlátpiros dolmány volt rajta, aranysujtással kihánytatva; -bogláros öv a derekán, még a könyökén is arany sallang fityegett, -sárga csizmához feszes szarvasbőr irhát viselt a szárán, az is tele -paszománttal. Nyalkább vőlegényt menyasszony nem is kivánhat -magának.</p> -<p>A mint pedig belépett a szobába, Mikhál felszökött az ágyából; a -medvebőrt termete körül csavarta s haragtól csattogó hangon kiálta: -<span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<p>– Ki mer idejönni? Ez az én uramnak az ágyasháza: a nagylétai -lelkipásztoré! Másnak nincs mellettem helye!</p> -<p>Már úgy kell lenni, hogy a boszorkány adta bűvital változtatta -meg így a Mikhál természetét; mert különben el se lehetne hinni, -hogy a gyönge félénk teremtés, e szörnyü elhagyatottságában, ilyen -szavakra mert volna fakadni.</p> -<p>S hogy ez valósággal varázslat volt, az onnan is bizonyos, hogy -az a nagy erős ember, a kinek azt a gyönge teremtést -engedelmességre igazítani csak játék lett volna, úgy megijedt annak -eltiltó kezétől, úgy meghátrált villogó szemétől, hogy még csak -szólni sem tudott semmit; de mint a leforrázott kutya, kioldalgott -az ágyasházból, s elhordta a czifra zsinorós irhát.</p> -<p>Künn az ajtó előtt valaki elnevette magát, a ki ottan -leskelődött volt: egy női hang; mire a férfihang fogcsikorgatva -fujta ki az Isten nevét. – Az csak nem a létai lelkész volt?</p> -<p>De nem bizony! Hol van az már? A tegnapi éj, meg a mai nap -munkája után be volt zárva Henrik előtt minden templomajtó: le volt -törve előtte minden szent kathedrához vezető grádics.</p> -<p>A vén Vihodár gondoskodott róla, hogy a fia ne lehessen többé -pap.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mikhál egyedül maradt a maga kisérteteivel.</p> -<p>Vissza gondolt elmult leánykorára: az ártatlan örömökre, a mik -közt napjai leteltek; a tanulmányokra, a mik másnak talán teher: -neki gyönyörűség okozói voltak.</p> -<p>Hová lett minden öröm és tudomány?</p> -<p>A bölcs ecclecticusok, polyhistorok, encyclopædisták mit -használnak most neki? erkölcstan, kertészettan, gazdasszonykodás! -Itt nincs se erkölcs, se kert, se gazdaság.</p> -<p>Otthoni élete is zárdai lét volt; de mégis mennyország ehhez a -pokolhoz.</p> -<p>S ha pedig arra gondolt, hogy milyen boldog lehetett -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> volna akkor, ha annak adta volna kezét, a -kit szivében szeretett, a ki nem volt tudós, de bizonyára -becsületes, őszinte, igazlelkű és szerelmes: akkor igen rossz -gondolatai támadtak.</p> -<p>Arra gondolt, mikor a hold besütött az ablaka kettős -vasrácsozatán, hogy milyen jó dolguk van a boszorkányoknak, ráülnek -egy seprűre s ki tudnak repülni az ilyen szűk vasrács között -is.</p> -<p>Valjon gondol-e még ő rá elhagyott kedvese? Valjon meg fogja-e -tudni valaha, hogy szivének választottja mily nyomorult sorsra -jutott?</p> -<p>A mint így törülgetné sűrű könyeit: egyszer csak hallja, hogy -megzendül oda alant az udvaron egyik kedves dala, a minek az a -verse, hogy: «Amott kerekedik egy fekete felhő, Benne tollászkodik -sárga lábú holló!» Tárogató síp fujta azt.</p> -<p>A tárogató siphoz akkor is kevesen értettek. Fortélyos egy -hangműszer az: a ki nem ért hozzá, mikor belefuj, olyan hangot ad -rajta, mint mikor a kutyának a farkára taposnak; de a ki kitanulta -a módját, minden nótát a leggyöngédebb szívhez szóló hangokon tud -eljátszani rajta: olyan hang az, hogy elfacsarja az embernek a -szivét, s maga se tudja mért, sirva fakad rajta; azok a régi -dallamok úgy hangzanak belőle, hogy az embernek eszébe jut tőle -édes anyjának dajkadala s az édes apjának temetésén szólott ének, -fáj ez jól esik amaz. Ha pedig megint más hangból veszi a hozzá -értő a tárogatót s neki ereszti annak harsogó zenéjét, az meg oly -hatalmas riadót ád, hogy két mértföldnyire fölveri a csendet, s -felkölt minden érzést, a mi lángot foghat. Bátorság, elkeseredés, -legénykedő hőség támad a szivekben. A ki azt hallja, azt hiszi, ott -jönnek a Kárpátokról alá ujra honfoglaló ősei, s úgy érzi, mintha -eléjük kellene mennie: hol a kardom? hol a paripám?</p> -<p>Harmincz évvel később a Rákóczy-hadjáratnak ez volt a lelkesítő -hangszere. Azért annak az elmulta után a békeszerető <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> kormány -minden tárogatót összekerestetett az országban, nem külömben, -mintha szakállas ágyu volna és összetörette. – Nagy ritkaságnak -maradt meg egy példány a budapesti nemzeti muzeum számára: annak a -fujásához is csak kevés ember ért már az országban.</p> -<p>De akkoriban is nagy tudomány volt az. Csupán Kis-Szebenben -lakott egy tárogatós, a ki értett a betanításához. Esztendeig -kellett nála szolgálni inasképen a tanítványnak, a kit felfogadott -s az embernyi embernek aljas cselédi munkát kellett végezni, ruhát -mosni, főzni és fát vágni, a míg felszabadította.</p> -<p>Azért beszéltünk pedig ilyen sokat a tárogatóról, hogy -megértessük Mikhálnak azt a nagy örömét, a mi szivében támadt -egyszerre, mikor ezt a dalt meghallotta.</p> -<p>Az atyja gyakran beszélt előtte egy korhely, kicsapott diákról, -a kit a tanulók Simplexnek csufolnak, s a ki a dalaival sok kárt -tesz a muzsafiakban, mert elvonja őket a tudományoktól. Különösen -az a Kalondai minden korhelységét ennek köszönheti. Testi-lelki -barátok együtt. Pedig a Simplex egy aljas ficzkó, a ki nem -szégyenlett egy esztendeig a kis-szebeni trombitásnál inaskodni; -most pedig eljár a nemes urak lakodalmaira, mulatozásira, így -keresi a kenyerét. Elmegy ez az ország egyik végétől a másikig is, -ha tivornyára van kilátás.</p> -<p>Ezt mind megszólásképen mondta el a professor úr a leányának; de -milyen nagy vigasztalására szolgált neki most ez a tudomány.</p> -<p>Abból, hogy kedvencz dalait, egyiket a másik után, hallotta -elzengedeztetni az udvaron, ilyen okoskodást csinált:</p> -<p>«Ha Simplex idejött, bizonyosan azért jött, hogy Kalondai -küldte. Ha ittmaradt, bizonyosan azért maradt, hogy megtudjon -felőlem valamit. Ha megtudja, mi sorsra jutottam, bizonyosan -fölkeresi az ő testi-lelki barátját, és elbeszéli neki.»</p> -<p>S ez is vigasztalására szolgált. <span class="pagenum"><a name= -"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span></p> -<p>Elhallgatta óra számra a szép holdvilágnál azokat az ismerős -búskomor nótákat, a miket otthon a cselédei danoltak előtte, mikor -meghallották az erdőn a tárogatót. (Mert az ilyen fehércseléd: -mingyárt utána énekli a nótát, mihelyt a muzsikát hallja az -utczán.) Maga is utána dudolta néha a «Hussz-nótát» aztán a «három -száz özvegyasszony tánczát» (lengyelül a «tri szto Bdow tancz»); -végződött a sor a «halott táncza» kisérteties dallamával.</p> -<p>Ezeket tudta a Simplex szépen fujni. Mikhál elhallgatta volna -azt reggelig.</p> -<p>Reggel bejött hozzá a Pirka. Hozta számára a borlevest, jól -megfűszerezve fahajjal, szegfűszeggel, szerecsendióval.</p> -<p>Mikhál a borleves szürcsölése közben azt kérdé haragosan -Pirkától:</p> -<p>– Ugyan ki az az alkalmatlan ember, a ki az éjjel itt trombitált -az udvaron?</p> -<p>Már kezdődött nála a ravaszkodás. – Mert ilyen az asszonyember. -Ha szeretettel, gyöngédséggel bánnak vele, akkor olyan szelid, -őszinte és igaz, mint a galamb. – A nyelve együtt jár az eszével. -De hogyha bántják, üldözik, szorongatják, akkor ravasz lesz -magától, mint a kigyó: senki se tanítja rá, mégis megtanulja. Elébb -jár az esze, mint a nyelve s mást mond, mint a mit érez.</p> -<p>Tehát azt mondta, hogy ki volt az az alkalmatlan ember?</p> -<p>Tudta, hogy ha panaszkodni fog rá, csak azért is tovább itt -tartják.</p> -<p>– Jaj, virágom! mondá a Babura Pirka. Füge-gyerek az! Az én -trombitásom.</p> -<p>– S mikor viszik el innen a lelkek? kérdé tovább is boszusan -Mikhál.</p> -<p>– Dejszen nem válik az innen meg egyhamar. Ha kergetnék, se -menne. Nagyon jól mulat a legényekkel. Bált is csaptak az éjjel. A -legények tánczosnét is hoztak: mindenik behozott magával egy házi -komondort, azt két lábra állította, s úgy tánczolta vele a -«kutyakopogóst». Ha ott lett volna, tündérkém, eldűlt volna -nevettébe. Utoljára <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> tiszteletül mindenik megcsókoltatta a -tánczosnéjával a muzsikást. Hahaha!</p> -<p>– Disznó! szólt Mikhál, a saját száját törülve meg. Aztán még se -megy tovább, a hol így bánnak vele?</p> -<p>– Dehogy megy mókuskám; ide van az kötve. Én belém -szerelmes.</p> -<p>Mikhál aztán elgondolkozott rajta, hogy milyen erős lehet -azoknak az embereknek a barátsága egymás között, a kiknek az egyike -megteszi azt a másikért, hogy önkényt beszállásolja magát a bakó -házába: nem irtózik annak vendége maradni, komázik a -hóhérlegényekkel, bolondjává lesz a mulatságaiknak, eltűri maszatos -tréfáikat, sőt még a házi boszorkánynak is udvarol; – csak azért, -hogy hirt vihessen a barátjának a felől a nő felől, ki miatt annak -a szive megfájdult.</p> -<p>A Babura Pirka ma sem hozta be Mikhálnak a viselő ruháit, a -mikben idejött; az pedig ma sem vette föl a czifra gyászmezt: -inkább azt mondta, hogy beteg és fekve maradt az ágyban.</p> -<p>Henrik pedig egész nap feléje sem mert jönni.</p> -<p>Sem ezen a napon, sem a másik napon. Várt, a míg Mikhál egyszer -fel fog kelni.</p> -<p>Az pedig inkább nem evett egész nap egyebet levesnél, csak hogy -azt mondhassa, hogy beteg és ne legyen kénytelen felöltözni.</p> -<p>És aztán éjről-éjre mindig hallotta azokat a dalokat az ablakán -keresztül; mintha valaki biztatná a tárogatóst odalenn, hogy csak -azért is fujja tovább!</p> -<hr class="tb" /> -<p>Henrik ez alatt folytatta a maga mesterségét.</p> -<p>Hogy jobban beleszokjék, egész nap nem hagyták kijózanodni. -Adtak neki nehéz komlóval készült sert, a mitől az ember feje -elbutul. Enni pedig sok fokhagymát adtak neki, a mi az embert -goromba pimaszszá teszi. Az a tudat maga, hogy az ember fokhagymát -evett, elég arra, hogy magát minden finomság ellenségének tekintse. -A durva <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> tréfák, miket apja legényeitől hallott; a -szenny és piszok megszokása; a nehéz mámor, a miből egész nap nem -engedték kijózanodni, napok mulva annyira eldurvították a lelkét, -hogy nem is lett volna képes egy olyan gyöngéd teremtéshez, mint -Mikhál engesztelőleg közelíteni, hanem inkább megtanult trágár -dalokat énekelni és versenyt káromkodni a többi csamangókkal.</p> -<p>Ha a nagytiszteletű úr látná most a vejét: azt hinné, hogy ez az -a «homunculus», a kiből az alchimista kiszivattyúzta a régi lelket -s újat fujtatott beléje.</p> -<p>Az, hogy a felesége kikergette a hálószobájából, semmi -rendkívüli dolognak nem találtatott. Abban a században az asszonyok -olyan szemérmetesek és tartózkodók voltak, hogy nem is lett volna -illendő, ha az új házasok mingyárt az első napokban szerelmetes -turbékoláson kezdték volna: sőt megkivántatott, hogy mikor a férj -az első csókot elrabolja a felesége ajkairól, az asszony tíz -körmének a nyomait ugyan elhozza az ábrázatján; nem különben, -mintha párduczokat szelidített volna; s a mely asszony a mézes -hetek elején ki tudta dobni a férjét egy párszor a hálószobájából, -az nagy magasztaltatásra tarthatott számot.</p> -<p>Ahhoz is szokva voltak, hogy a szemérmes asszony, a ki rátartja -magát, megvonja magától az eledelt; sőt úgy tesz, mintha megnémult -volna az első napokban. Ez is a jó erkölcshöz tartozott. Csak -azután, ha sokáig tartott az abstinentia, úgy, hogy az egészségi -állapotot lehetett félteni, gondoskodtak annak eloszlatásáról. Az -enni nem akarás ellen ürömlevelet dugtak az asszony csizmácskájába. -Arra pedig, hogy a szava megjöjjön, a «békakorsócska» levelét -mártották az italába (mivelhogy a béka a vizi állatok között az -egyedüli, a melyiknek szava van).</p> -<p>Ha pediglen bűbájos megrontáson alapult volna a hitvesek közötti -antipathia, ennek az eloszlatására semmi sem használt olyan -bizonyosan, mint a «mandragora» gyökér, mely tökéletesen olyan, -mint egy emberi alak, <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> a két lábszárával, s szintén, mint az -embernél, külön van a férfi, külön a nővirág. Azért az ilyen -mandragora gyökeret szokták az egymástól idegenkedő házastársak -vánkosába dugni, még pedig a hím mandragoráét a nőébe, a nő -mandragoráét a férfiéba. Ezzel a mandragorával egész vásárt űztek a -hegyvidékiek és csaltak is vele, mert a közönséges mirabilis -gyökerét adták el helyette, a minek természetesen nem volt ez a -virtusa. Ha nem használt a szer, akkor nem volt igazi a -mandragora.</p> -<p>A Mikhál tehát még mindig megkötve tartotta magát, hogy se föl -ne keljen, se föl ne öltözzék, se meg ne szólaljon, se valami -ételnek nevezhetőt be ne vegyen.</p> -<p>Péntek napon azonban, mikor a Pirka belépett a Mikhálhoz, az -erőset tüsszentett.</p> -<p>Péntek napon tüsszenteni annyit jelent, hogy ellenségünk -diadalmaskodik rajtunk. Magyarázá neki a Pirka.</p> -<p>Azután meg észrevette, hogy az ablak vas táblái éjszakára nyitva -voltak hagyva s azért megfeddé Mikhált: «az nem jó, ha valakire a -hold rásüt, mikor alszik, mert mind kihúzza az ember szivének az -erejét».</p> -<p>Azután azt is megsugta a Mikhálnak, hogy az ifju patronus ma -teszi le a remekét!</p> -<p>Hogy mi lesz ez a remek? azt elgondolhatta Mikhál.</p> -<p>Az ilyen alkalomra minden legénynek egy szűknyakú üvegcse aqua -vitæt szoktak inni adni, hogy erősebb legyen a szív tőle. A -patronus maga olyan aqua vitæt használt, a mibe szarvas könyek -voltak vegyítve és napraforgó virág harmatja, a mi Arnoldus de -Villanova bizonyítása szerint olyan hathatós életerősítő szer, hogy -a ki azzal él, talán soha se hal meg, a míg abban nem hagyja.</p> -<p>A Henriknek még azonkívül ezen a napon, mivel hogy egy idegen -kutya megharapta a bokáját s nem lehetett tudni, hogy nem volt-e -«rossz» kutya? a szokásos antidotumot be kelle venni, a mi az -akkoriban oly nagybecsben tartott contrayerva pilula volt, a mit a -sumatraiak találtak <span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> fel a boitinenga kigyó mérges harapása -ellen. Lehet, hogy ennek is hevítő hatása volt a vérére.</p> -<p>Az is meglehet, a mint a tudósok mondják, hogy a vérengzés -látása felkölti az állati szenvedélyeket, s a mely napon valaki -vért ontott, azon leginkább hajlandó a szerelemre.</p> -<p>Mindezekhez hozzájárult, hogy ezen a napon este az öreg patronus -nagy áldomást adott az egész legénységnek, a hol először sert, -azután veres bort ittak. A legények is sokat kötődtek a Henrikkel: -csufolták, hogy papucsvitéz, hogy a felesége a szögletbe szokta -állítani s megdöngeti a guzsaly-nyéllel; fejébe ment a bor és a -vér; a mandragora megtette a többit: mikor vége volt a -dinom-dánomnak, odament a Mikhál szobájának ajtajára, neki vetette -a vállát s betörte azt erőszakosan.</p> -<p>Reggel a szép Mikhál szeme alatt volt egy kék folt, a homlokán -meg egy daganat; a nyakáról meg le volt szakítva az a drága amulet, -a mit az anyja készített a pestis ellen, s a mit az apjától kapott -nász-ajándékba.</p> -<p>– Minek vagy te már nekem? mondá az amulethoz beszélve; ha meg -nem tudtál engem védelmezni? Mely pestisnek, mely döghalálnak -akarsz még lenni elhárítója, ha ezé nem voltál?</p> -<p>Azután elővette a galambját, a mit magával hozott hazulról: -ahhoz beszélt.</p> -<p>– Te vagy az oka mindennek! Miért fájt a szivem olyan nagyon -miattad? Miért nem tudtalak megölni akkor? Fojtottalak volna meg; -koppasztottalak volna meg; huztalak volna nyársra; téptelek volna -szélylyel; most nem volnék itten. Már most eredj haza. Vidd vissza -az amuletet. Kössük a nyakadba. Vidd el az atyámnak. Tégedet védjen -meg az amulet az úton vércséktől, kányáktól, atyámat otthon az én -keserű sóhajtásaimtól.</p> -<p>Azzal fogta az amuletot s a szalagnál fogva, melyen meglátszott, -hogy nem leoldva, de erővel volt leszakítva a nyakából, felköté azt -a galamb szárnyai alá. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> Aztán kinyitá az ablakot s szárnyára -bocsátá a galambot.</p> -<p>A galamb egyet nevetett galambok módjára, aztán felrepült a -magasba s Mikhál nem tudta meg többé, hogy mi lett belőle?</p> -<p>Hát pedig az lett belőle, hogy még az nap hazaérkezett -Késmárkra, s a mint a nagy tudományú férfiú vastag könyvébe -elmélyedve ülne, megzörgeté az ablakát.</p> -<p>Tudós Frölich Dávid professor csodálkozva bocsátá be az ablakán -a szárnyas postát s még nagyobb lett megütközése, mikor meglátta -annak a szárnyai alá kötve a drága amuletot, a minek a szalagja -erőszakkal volt elszakítva.</p> -<p>A milyen bölcs volt és nagy mathematikus, ebből kiszámítá, hogy -leányával nagy bajnak kellett történni.</p> -<p>Nem kérdezte aztán a jó tudós az égi jegyek aspectusaitól, hogy -jó nap-e ez az útazásra? se karavánra nem várt, a kihez -útazótársnak csatlakozzék; hanem rögtön fogta a botját és elindult -egyes-egyedül gyalog, – felkeresni a leányát.</p> -<p>Azután hol gyalog, hol szekérre kapva, hol szamaragolva -igyekezett egyenesen Nagy-Létára. Hite szerint ott kellett már -lenni az új párnak.</p> -<p>Ott az özvegy tiszteletesné pedig nagy zúgolódással fogadta, -hogy még színevilágát se látta az új papnak; a mi nagy hiba; az -újszülötteket mind a szomszédba hordják keresztelni. Sőt, a mi még -nagyobb sérelem, a mult heti lőcsei vásáron a protestans hitű -gonosztevőket is a pápista barát kisérte ki a vesztőhelyre, a mi -flagrans megsértése a linczi békekötésnek s kárbaveszése négy -körmöczi aranynak.</p> -<p>A tudós úr innen Kis-Szebenbe ment. Kérdezősködött Henrik atyja, -az öreg Kaczenreiter felől.</p> -<p>Soha senki sem hallotta ezt a nevet Szeben városában. -«Vihodár»-nak hítták annak az apját is. Még a városi számadások -rubrikáiban sem volt annak más neve, mint Vihodár. A fiáé is az -lesz. <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>Az öreget kinevették a Kaczenreiterével. Azt mondták neki, hogy -áprilisbe küldte valaki.</p> -<p>Nem akart tágítani. Sorba járt minden házat Szeben városában, -keresve a vejét, meg a leányát s nem találta őket sehol.</p> -<p>Arra az egyre nem jött rá, minden tudománya és bölcsesége -mellett, hogy abban az egyetlen egy házban keresse őket, a mely a -városon kívül van.</p> -<p>De ugyan, hogy is jöhetett volna ilyen gondolatra?</p> -<h2>TIZENKETTEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mell naghion kis zaamu zawacbol fog aallani, -hanem annaal svlosabbacbol.)</p> -<p>Mikor ezen a reggelen a Babura Pirka feljött az asszonyához, -nagy bámulatára teljesen felöltözve találta őt maga előtt. A szép -gránátszín selyem rokolya volt rajta.</p> -<p>Mikhál kikergette a gazdasszonyt a minden reggeli levessel.</p> -<p>– Hozz nekem sült húst és vörös bort! parancsolá e helyett.</p> -<p>Megjött hát már a szava is, meg az étvágya is.</p> -<p>(Ezt már bizonyosan a csizmájába dugott üröm és a békakorsócska -okozá.)</p> -<p>Mikor aztán a Babura Pirka előjött a mindig kész hideg -fokhagymás sülttel és a palaczk borral, Mikhál leült az asztalhoz s -elébb ivott, aztán evett, – aztán megint ivott.</p> -<p>– Tölts még! parancsolá a gazdasszonynak.</p> -<p>Mikor aztán jól evett és ivott, akkor odafordult a Babura -Pirkához és azt kérdé tőle:</p> -<p>– Mit csinál akkor egy asszony, hogy ha nem szereti az urát?</p> -<p>– No, ahhoz én értek egy kicsit. Felelt rá a Pirka.</p> -<p>Akkor megint azt kérdé tőle a Mikhál: <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>– Hát akkor mit csinál egy asszony, hogy ha mást szeret?</p> -<p>– De már ahhoz meg nagyon értek!</p> -<p>– Hát akkor mit csinál egy asszony, ha nem hisz többé a -mennyországban?</p> -<p>– No ahhoz meg már tökéletesen értek.</p> -<h2>TIZENHARMADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Meeg chac gianittatnac; de egeezlen nem -tvdatnac az gonoz bozorkaan alattomoss practicai.)</p> -<p>A Babura Pirka mindenekelőtt hozott be magával egy tégelyben -olyan szert, a mitől az ütések kék foltjai csoda módon nagy -hirtelenséggel elmulnak; a mely pedig nem áll egyébből, mint -corporis Christi napján hajnalban bal kézzel, a napnak hátat -fordítva a földből kitépett buzavirág gyökerének levéből, item: -zöld csütörtökön szedett cardamomum nedvéből, szűzraj mézével -összekeverve. Ezzel bekenegeté a Mikhál homlokán és arczán látható -kék foltokat, a mi annak nagyon jól esett. Aztán megdicsérte jól, -hogy ugyan a Henrik mester is elmehet dicsekedni azzal, a mit -kapott.</p> -<p>Azután pedig megfelelt neki legelőször is az első kérdésére.</p> -<p>– Tehát legelőször is, kedves rózsám, ha egy asszony nem szereti -az urát: akkor úgy tesz, mintha nagyon szeretné, mert a féltő -indulat olyan mérges kutya, ha éhezik, ébren van, ha jóllakott, -elalszik. A ki nem szereti az urát, azon van, hogy az se ne lásson, -se ne halljon. S nem terem a hegyek között oly bűvös-bájos gyökér, -a mitől a férj úgy megvakuljon, megsiketüljön, mintha az asszony -megcsókolja a szemeit s azt sugdossa a fülébe: «galambom, -gyémántom». A mely asszony haragos, az mindig a hátán hordja a -férjét, a jó kedvű asszony ellenben mindig a fején ül az urának s -odaviszi, a hova akarja. A szép asszonynak nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> kell még -kantár, hogy lovat csináljon a szakállas emberből, a hogy mink vén -boszorkányok szoktuk. Selyemszál is jó még annak: hizelkedő -hangjának selyemszála. Aztán a szép asszonynak a tenyere, a mi -végig czirógatja az ura orczáját, olyan aranybánya, hogy nincs az a -selmeczi bánya, a mi úgy fizesse a termésaranyat. Erre pedig nagy -szüksége van az olyan asszonynak, a ki a másik kérdésére is választ -akar kapni. Hát még a harmadikra? Már pedig én azokra is tudok -választ adni. A milyen igaz, hogy Babura Pirka a nevem s -boszorkányok hadnagya vagyok, olyan igaz, hogy elhozom neked, -szépséges violám, a te szeretődet. Azt se kérdem, kinek híják? Azt -se kérdem, hogy hol lakik? Messze van-e, közel van-e? Elküldöm érte -a bakkecskémet s az elhozza őtet, a hova kivánod, ha az én -tanácsomat mindenben követed.</p> -<p>A boszorkány hatalmat vett már a gyönge asszonyi teremtésen úgy, -hogy az megfogadta az első tanácsát. Mikor délesti ebéden -összetalálkozott az urával, bár mások is látták, nem szégyenelte -azt megölelgetni, körülczirógatni, sőt azt is eltűrte, hogy az ura -a térdére ültesse, s kérlelő gyöngédséggel megcsókolja az arczán -azt a kék foltot, a mit nem haragból jövő ütés ejtett. A mi mind -nem lett volna kárhoztatásra méltó enyelgés, mert hiszen -hitvestársak voltak; hanem tudjuk, hogy ez csak tettetés volt az -asszony részéről, mert szivének mélysége utálattal és gyűlölettel -volt eltelve azon férfi iránt, a ki elszakította őt az igaz -szeretőjétől, azon hazug kecsegtetéssel, hogy tiszteletes -asszonynyá teszi, pedig hóhérmesternévé tette: örökre eltemette, -hogy soha tisztes társaságot ne lásson életében.</p> -<p>Azonban pedig olyan jól tudta követni a Babura Pirka rossz -tanácsát, hogy a férjének hizelkedjék (pedig nem is a skárlátpiros -dolmány volt rajta, hanem csak a munkához való vászon köntös), hogy -az ura örömében és nyájasságában lecsatolá a zubbonyát átszorító -bőrtüszőt, s odaönté az ölébe, a kötényébe, a kétszáz aranyat. -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Ez a te móringod!</p> -<p>Aztán mondja valaki, hogy a hóhér nem gavallérember!</p> -<p>Másnap reggel előfogta a Mikhál a Babura Pirkát, s azt mondá -neki, hogy már most feleljen a második kérdésére.</p> -<p>– Mit csinál egy asszony, a ki mást szeret?</p> -<p>– Jaj, lelkecském, erre nem olyan könnyű megfelelni. Azt a mást -kell felkeresni elébb. Azt pedig fel nem találja más, mint az én -fekete bakkecském. Az pedig mind addig nem kelhet útra, a míg arany -patkót nem vernek a lábára.</p> -<p>A Mikhál a tarsolyába nyult s kivett belőle négy aranyat, s -odanyujtá azt a boszorkánynak, megzörrentve a tarsolyt, hogy -hallassék, hogy van ott még több is.</p> -<p>A bűvölő asszony elnevette magát.</p> -<p>– Hát nem tudod, kis bogárkám, hogy a kecskének hasított körme -van: nem négy patkó kell annak a lábára, hanem nyolcz.</p> -<p>Mikhál egy szóra odaadta neki a másik négy aranyat is.</p> -<p>– No meglátod kis békácskám, hogy elhozza neked a szeretődet a -fekete bakkecske; csak el kell várni az idejét a mikor egyszer mind -az öreg, mind a fiatal patronus elmennek hosszú útra, a mi -bizonyosan meglesz az eperjesi országos vásáron.</p> -<p>A Mikhál hitt a boszorkánynak mindent.</p> -<p>Hát mit tehetett mást? Mikor minden eddigi hite leromboltatott; -apja bölcsesége, anyja amulétja erőtlen semmiséggé lett szemei -előtt; megcsalták, megalázták, bezárták, kicsúfolták, megkinozták; -pedig senkinek se vétett; pedig olyan jó volt. Azt gondolta, no hát -legyünk rosszak, talán azért jobb lesz a fizetés?</p> -<p>Babura Pirka pedig abból a nyolcz aranyból négyet mindjárt -odaadott a Simplexnek, a többit megtartá magának s ettől a naptól -fogva Mikhál nem hallá a tárogató dalait az udvarban zengeni. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<h2>TIZENNEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Az holott elmondatic, mikippen nem mindenkoron -keewaanatos zerenche az hatalmas vracnac taarsasaagaabann walo -mvlatozaas.)</p> -<p>Annak pedig, hogy a szép és szerencsétlen Mikhál miért nem hallá -többé a tárogató dalait az udvaron felhangzani, nem egyéb volt az -oka, mint hogy a Pirka elküldé a Simplexet, hogy keresse fel azt a -férfiut, a kit az ifju asszony szive szerint szeret, s a kiről -annyit tudott volt, hogy a Simplexnek jó barátja.</p> -<p>Annyit ugyanis kivallott előtte a tárogatós, hogy Mikhál akarata -ellenére adatott férjhez s mást szeretett igazán; de mint afféle -németnek, a ki előre lát és soha sem hordja a nyelvén a szivét, -mint a magyar, volt annyi jó dolga, hogy nem mondta meg a -boszorkánynak az ifju valódi nevét, sem azt, hogy hová való igazán, -hanem hazudott neki valamit mást. Hiszen, ha boszorkány, hát -találja ki magától!</p> -<p>A gonosz Pirkának azonban elég volt ennyit tudni, hogy a szegény -ártatlan teremtést megrontsa. Mert az ilyen boszorkánynak nemcsak -azért jár az esze a fiatal asszonyok tőrbe ejtésén, mivelhogy ők -maguk már lekötelezték magukat a Belzebubnak, hanem azért is, hogy -a kit egyszer praktikáikkal megejthettek, azt azután kényük szerint -kifoszthatják s azoknak a gyöngeségéből saját maguk -duskálkodhatnak.</p> -<p>Az előre kapott nyolcz aranyból tehát négyet odaadott a -Simplexnek utiköltség fejében, s utbaigazította, hogy merre menjen -ki Sáros felé, minthogy a tárogatós azt állította, hogy Mikhál -kedvese Erdélyben lakik.</p> -<p>A Simplex pedig, mind a mellett, hogy német volt, mégis jámbor -igaz ember volt, s minthogy iskolákat is járt, jól tudta azt, hogy -az olyan házasságot, melynek kötésénél csalás fordult elő, a -consistorium meg szokta semmisíteni; már pedig itt világos a -csalás, a midőn a kérő <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> mint lelkész mutatja be magát, s kisül -róla, hogy hóhér. Ezt akarta ő tudtára adni testi-lelki barátjának, -a ki azután, ha kivánta, elválaszthatá lészen az asszonyt a -csalárdul hozzákötött urától, hogy törvény szerint egybekeljen -vele.</p> -<p>És annak köszönheté a Simplex, mivelhogy igaz úton járt, a maga -csodálatos megszabadulását a legnagyobb veszedelmekből, a miktől -semmiképen meg nem menekült volna, ha ő is olyan gonosz szándékból -indult volna el felkeresni a Mikhál kedvesét, a milyenből őt a -boszorkány útnak indítá.</p> -<p>Mert alig haladt valami egy óra járásnyira, a tárogatóval a -hátán, abban a mély völgyben, a mit Farkasvölgynek és -Bukfenczvölgynek is neveztek akkoriban, s a min oly keskeny út -vezetett végig, meredek sziklák között, hogy két öszvér alig birta -egymást kikerülni, a mint egyszerre csak eléje ugrik két marczona -alak egy sziklahasadékból s baltát forgatva a feje fölött, azt -mondja neki, hogy «megállj».</p> -<p>A jámbor tárogatós nem tudhatta, hogy mifélék, a kik -megállítják? mert azon időben a vármegye pandurjai épen olyan -öltözetet viseltek, mint a zsiványok, hogy azokat könnyen -meglephessék. Fejükön magas báránybőr süveg volt; ingük fekete, -mert zsírban volt kifőzve s aztán a kürtőben megfüstölve; az is -derékban tüszővel leszorítva, ebbe handzsár és kalapács dugva; -lábaikon bocskor, kezeikben puska és hosszúnyelű balta.</p> -<p>Az utonállók azt mondták a tárogatósnak, hogy várjon ott, a míg -a többiek előkerülnek, majd azok aztán megmondják, hogy mi lesz -vele? addig pedig ki ne nyissa a száját, mert főbe kóllintják.</p> -<p>Nem sokára egy füttyentés után előjött, a sziklákról leugrálva, -hasonló négy marczona ficzkó, azok a tárogatóst közrefogták s -intettek neki, hogy menjen velük.</p> -<p>Egy szűk sziklavágányon kényszerítették fölhágni, a mibe -jobbról-balról emberi tudománynyal lyukak voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> vágva, -hogy a felmászó kezével, lábával azokba kapaszkodhatott. Olyan volt -az, akár egy kürtő. S helylyel-közzel nagyobbacska lyukak tátongtak -a sziklafalból, a mikből félelmes morgás hallatszott elő. A kisérők -biztatták a Simplexet, hogy semmit se féljen, medvebarlangok azok, -az öreg medve szoptat ilyenkor: nem bánt senkit, ha nem -háborgatják. Hanem szemközt találkozni csakugyan nem szeretett -volna a Simplex egy szörnyeteggel, a ki talán még a zsiványnál is -rettenetesebb teremtés, s a kinek ismerte azt a jó szokását, hogy -mikor egy ilyen szűk úton összetalálkozik a hegy lakóival, azt -szokta tenni, hogy két lábra emelkedik és az útban talált embert, -nem is rosszakaratból, hanem csak játékból úgy átöleli, hogy -megfulad a karjai között, a mikor a hegylakó nem is szokta védni -magát, csak kirántja a kését, s a nyelével a tüszőjének feszítve, -bevárja, hogy az ölelkező medve markolatig döfje a szügyébe. Így -néha megmenekül az ölelésétől.</p> -<p>A mint a szűk sziklakürtő végét érte, egy tágas, köröskörül -meredek szirtektől körülfogott szakadékban találta magát a -tárogatós. Ez volt a rablók tanyája.</p> -<p>A meredek sziklák ormairól terepély fenyőfák borultak össze e -völgy felett, mintegy mennyezetül s egy gránithasadékból vidám -csorgó csergedezett elé, a minek két rovátkolt kő közé szorított -zsilipje volt; ennek a czélját csak később tudta meg a Simplex.</p> -<p>Az első tekintetre bizony káprázott a szeme attól, a mit látott. -Száznál is több rabló hemzsegett a sziklateremben. Csoportokban -ültek a bográcsok előtt, mik háromlábú bakokra akasztva, rotyogtak -a pattogó tűz felett. Egyik zsivány a szakács, a másik a bébillér. -Ez aprította a juhhúst, amaz keverte a bográcsban, tejet töltve a -húsra víz helyett s abba fahéjt, szekfűszeget, sáfrányt hintve -marokkal, a mi igazi zsiványfényűzés. Mások meg a hordók körül -ültek s azoknak a fenekén koczkáztak. Valamennyi nagyon halkan -beszélt; senki sem kapkodott előre a bográcsba, s nem nyúlt a -csapra ütött hordókhoz, a mikben <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> ser, bor és pálinka -lehetett. Nagy volt a fegyelem közöttük.</p> -<p>A sziklatér közepén málhakötegek voltak felhalmozva, minőket a -kereskedők szoktak vásárra vitt kelmékből összehajtogatni; e drága -trónuson ült a három rablóvezér.</p> -<p>Ők is épen olyan öltözetet viseltek, mint társaik; de azért -mégis voltak olyan különösségeik, a mikről a Simplex sorban -felismerheté őket, a népmonda szájról-szájra adott leirása -szerint.</p> -<p>Az egyik vezér a Hafrán volt, ismeretes arról, hogy szereti a -pompát: a mi abból állt nála, hogy a tüszője körül volt rakva -felfűzött aranypénzekkel, s a kalapjának a karimájáról köröskörül -csüggtek le a rozinoblék, az akkori divat szerint viselt füles -aranypénzek, az ujjain is aranygyűrűk voltak, s a pallosának -drágaköves volt a tokja meg a markolatja. A rabló óriási termete -által is kitünt a többiek közül.</p> -<p>A második vezér volt a Bajusz. Ez magával hordta a nevét, hosszú -bajusza volt, s annak a végére egy-egy arany rozinoble akasztva. -Mikor inni vagy beszélni akart, akkor fogta a bajuszát s a füle -mögé kanyarította.</p> -<p>A harmadik vezér volt a Jankó. Alacsony, szikár termet, a miből -senki sem nézte ki azt a roppant erőt, a mi benne lakott. Olyan -ugró volt, hogy álló helyéből fel tudott szökni másnak a vállára, -sőt a vágtató ló hátára, a futó szekérre is felugrott a földről. -Nem is győzte le még birkózásban senki, ha mindjárt maga Sámson -lett volna is.</p> -<p>Erre is könnyen ráismerhetett a Simplex, a szájában tartott -helleborusról. Köztudomásu volt Jankóról, hogy ő kora -fiatalságától, mint Cambyses fia, hozzá szoktatta magát a -helleborus-rágáshoz, a mi által azt érte el, hogy semmiféle -méreggel el nem lehetett alattomban veszteni; másfelől meg oly -méregerő volt a szájában, hogy a mely asszonyt megcsókolt, az -rögtön elkábult, ha pedig férfival <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> birkózott, s beleharapott -annak a nyakába vagy az arczába, az rögtön holt emberré lett.</p> -<p>Most is ott volt a szájában a helleborus-gyökér, czafrangos -levélbokrétájával kifelé fordítva. Ezen keresztül beszélt a -Simplexhez.</p> -<p>– Mi vagy? Mi neved? Honnan jösz? Hová mégy? Kit szolgálsz?</p> -<p>A Simplex megerősíté a szivét, hogy bátran feleljen; mert a -zsiványok előtt nagy vétek az, ha valaki tőlük fél s inkább -megkegyelmeznek annak, a ki bátorságot mutat.</p> -<p>– Árva gyerek vagyok. Apám, anyám nem ismertem, Sziléziában -születtem. Nem tudom minek kereszteltek? Társaim elneveztek -Simplexnek azért, mert nagyon együgyű vagyok. Kézsmárkról jövök, a -hol Mátyás mestertől trombitálni tanultam; megyek Sárosra, -szolgálatot keresni valami nagy úrnál, a ki szereti a muzsikát, -vagy valami toronyőrnél, a kinek segédre van szüksége.</p> -<p>A rablóvezér folyvást nézte a beszélőt merev, éles tekintetű -szemeivel, s egyre majszolta a helleborust.</p> -<p>– Ha Kézsmárkról jöttél, akkor utadba esett a hámori kopanicsa. -Láttad-e a Kopanicsárnét?</p> -<p>– Láttam. Gyönyörű szép menyecske.</p> -<p>A rabló szemei felvillantak erre a szóra.</p> -<p>– Az a menyecske az én kedvesem. Hát az urát láttad-e?</p> -<p>– Láttam. Csúf öreg ember.</p> -<p>– No, hát ha ismered, menj vissza még egyszer hozzájuk: -megfizetem a fáradságodat. (Azzal büszkén a tüszőjére ütött, -csakúgy csörgött benne a sok tallér.) Aztán mondd meg nekik, hogy -mind a kettőjüknek van már egy a rováson. Az asszonynak is, az -urának is. Az asszony a minap a lőcsei búcsúban, a mészárosoknál -tánczolt a kis-szebeni juhászszal, jó méhser mellett, kivilágos -kivirradtig. Az ura meg nem rég elvezette a hegyi utakon a hátunk -mögött a kis-szebeni vihodár fiát feleségestől, a kikre fájt a -fogunk. Hát mondd meg nekik, hogy nem sokára odamegyek <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> hozzájuk. -Aztán akkor az asszonyt jó kedvünek lássam; az urát meg sehol se -lássam. Mert ha az asszonyt egyszer ajkán csókolom s az urát arczul -harapom, ez nekik elég lesz. (E szónál kivette a szájából a -helleborust a rabló, s a Simplex akkor látta, hogy annak a szája -egészen sárga a növény nedvétől, s a mint nevetesre szétnyitá az -ajkait, a két sor foga is egészen sárgának látszott, a mit -borzasztó volt nézni.) Ezt hírül viszed nekik, trombitás, tudod? -Most pedig velünk maradsz, eszel-iszol, a mennyi beléd fér, és -aztán muzsikálsz nekünk, a hogy kifér belőled. Megfizetünk -érte.</p> -<p>A szegény Simplex ugyan örült, hogy ilyen símán -megszabadulhatott s még egy kis pénzkeresetre is volt kilátása. -Igéré keményen, hogy elviszi az izenetet.</p> -<p>Ez alatt megfőtt a tokány a nagy bográcsokban: a rablók -hozzáfogtak a lakomához. A megfőtt húst kiönték a bundára, annak a -bőre volt az abrosz is, a tál is; a miről bicskával ettek. Hanem az -iváshoz annál nagyobb pompával járultak. Arany, ezüst kelyhek, -billikomok jártak kézről-kézre, miket templomokból, úri -kastélyokból raboltak el s valahányszor egy rabló ivott, az mindig -áldomást mondott egy felmagasztalt bajtársra, a ki a keréken, a -bitófán, a vesztőkarón, vagy más ilyen szép halálnemével végezte -dicsőséges pályafutását, s a felköszöntő aztán elmondta a -többieknek a pajtás viselt dolgait: hány embert ölt? hány rablásban -vett részt? milyen selyemkapczája, milyen úrasszony szeretője volt? -s végezetül milyen bátran állotta ki a hóhér minden kinozását s nem -vallott a társaira semmit.</p> -<p>A Simplexnek pedig tust kellett fújni az áldomáshoz.</p> -<p>Ivás közben aztán megjött a rablóknak a beszélő kedve. Elkezdtek -saját hőstetteikkel dicsekedni nagy fenhangon; hogyan raboltak ki -nagy utazó karavánokat, hogy ütöttek rajta uri kastélyokra, a -mikben minden élő lelket más-más halálnemével irtottak ki, hogy -töltötték tele a zsidó száját olvasztott ólommal s milyen -torzképeket csinált az attól? <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> hogy vallatták ki a gazdag -fösvényből kincsei rejtekét kínzásokkal, hogy repesztették ketté, -két fasudárhoz kötve, az elfogott pandurokat, s hogy gyújtották a -templomot az odamenekült parasztok fejére? Mindegyik versenyzett a -dicsekedésben, hogy nagyobb legyen a másiknál.</p> -<p>A Simplex már csak azért is egyre fújta a tárogatót, hogy ne -legyen kénytelen hallgatni ezeket az ocsmány beszédeket.</p> -<p>A rablók őt is kényszerítették velük együtt enni és inni, s jó -szerencséje volt a Simplexnek, hogy diák korában nagyon kitanulta -ezt a tudományt s győzte az italt, különben még megártott volna -neki. Jól tudta pedig, hogy minden szabadulása abban van, hogy -birja-e még a tárogatót fújni, mint a hogy a mesebeli czigányról -tudjuk, a ki azért hegedült a farkasoknak, hogy meg ne egyék.</p> -<p>E közben beesteledett, a sziklavölgyet csak az égő farakások -világították még meg, a zsiványok valami fertelmes toporzékoló -tánczhoz kezdtek, a mihez a Simplexnek, egy hordóra felállva, -kellett fújni a toborzót; a tomboló alakok ordítottak, rikácsoltak, -lövöldöztek s a baltáikat olyan ügyesen hajigálták ahhoz a -hordóhoz, a min a Simplex állt, hogy az mind a hegyével állt meg a -hordóban, leugrania pedig nem volt róla szabad. Olyan látvány volt -az, hogy a pokolban sem látni mását.</p> -<p>A Havrán végre azt parancsolá a Simplexnek, hogy fújjon egy -riadót a tárogatón.</p> -<p>A Simplex fújt neki egy riadót.</p> -<p>– Te pacholecz! harsant rá a rablófőnök, ez épen olyan riadó -volt, a milyennel minket az ördög kastélyánál fellármáztak; nem te -voltál az az ördöngös trombitás, a ki azt tette?</p> -<p>Fejébe ment-e már akkor a Simplexnek a sokféle ital? vagy úgy -okoskodott, hogy a tagadásból még nagyobb baj következik, azt -felelte e szóra, hogy «én voltam az!»</p> -<p>– No te ördög trombitása! ordított erre a Havrán dühödten, akkor -ketté is váglak itt ebben a nyomban! Tudod-e, <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> hogy az -átkozott trombitálásoddal belekergettél bennünket a katonák -torkába, s negyven pajtásunk ment a pokolba miattad? Veszteg állj a -hordón, hadd hasítlak egy csapással ketté!</p> -<p>Azzal kihúzta a széles pallosát és két kézre fogta.</p> -<p>Hanem a Simplex sem vette tréfára a dolgot, leugrott a hordóról -s odamenekült a Jankóhoz, a kitől legtöbb kegyelmet várt; az pedig -éktelenül kaczagott s felkapva a puskáját, azzal fogdosta fel a -Havrán csapásait, a miket az a szegény Simplex fejére mért, s a -közben egyre nevetett, hogy a sárga szája és sárga fogai -szétnyíltak bele, mint az oroszlán torka.</p> -<p>– Ugy kell nektek! mondá, visszaverve Havránt; minek ijedtek meg -ötvened magatokkal egy szál trombitástól? Az én pacholeczémat ne -bántsátok, mert ez az én izenetemet viszi a szeretőmnek, s a ki -hozzányúl, azt én agyonharapom!</p> -<p>Erre a szóra aztán kiengesztelődött a Simplex iránt a dühös -Havrán; de azt mégis követelte tőle, hogy a meztelen pallosán -ugorjék keresztül; a mit meg is kellett neki tenni, akár volt -ugráló kedve, akár sem, s minthogy ez a tréfa nagyon megtetszett a -zsiványoknak, az egész csoport mind sorba követelte a tárogatóstól, -hogy az ő pallosát is ugorja át, a mi a Simplexre nézve igen -hasznos kommóczió volt ugyan anynyi evésre és ivásra, de végre is -úgy belefáradt, hogy inkább lefeküdt a földre, s meghagyta magát -csapatni a pallossal, mintsem azt keresztül ugorja.</p> -<p>Ez alatt a főfőrabló, a Jankó elaludt. Az a szokása volt, hogy -egy ülő helyében tudott aludni rövid ideig; de az alatt oly mélyen, -hogy semmi lármára fel nem ébredt.</p> -<p>A többi rabló is dülöngélt a sok italtól, ki erre, ki -amarra.</p> -<p>Csak a Bajusz maradt józanon.</p> -<p>Az a regula volt a rablóknál, hogy vendégségeik alkalmával -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> egyik vezérnek mindig józanon kellett -maradni; az nem ivott mást, mint mézeseczetet vízzel keverve: ennek -azután gondjának kellett lenni az egész bandára, mikor mind tele -voltak a jóval.</p> -<p>Az idő éjfélre járt már, a hold feljött a sziklák mögül s -levilágított a sötét fenyőfalombok közül.</p> -<p>– Pacholeczek! mondá Bajusz, most már vége a dinom-dánomnak. -Készüljetek az odábbmenésre, hogy reggelig helyben legyünk.</p> -<p>Erre eloltogatták a tüzeket sorban.</p> -<p>Mikor aztán egész sötét lett, akkor elkezdtek egymás között -csendesen tanakodni, hogy melyik tervezett kalandjukat hajtsák -végre?</p> -<p>Az egyik tervük az volt, hogy az iglói országos vásárt fényes -nappal megrohanják s a míg a városban tüzet támasztanak, az alatt a -kalmárokat meg a városházát kirabolják.</p> -<p>A másik tervük pedig az volt, hogy egy földalatti titkos -bejáraton a szebeni vihodár sasfészkébe belopózzanak, a -hóhérlegényeket leöldössék, a vihodárt és a fiát élve elfogják s -aztán mindazt a kínzást, a mit az társaikon kipróbált, ő rajtuk -végig gyakorolják, a fiatal menyecskére pedig sorsot vessenek.</p> -<p>Sokáig nem tudtak megegyezni a választásban.</p> -<p>Végre mégis abban egyeztek meg, hogy elébb az iglói búcsút -emelik el, a vihodár maradjon későbbre: ahhoz elébb a Pirka -egyetértését kell megnyerni; külömben ez a boszorkány egymaga -megfojtja rendre a támadókat.</p> -<p>Simplex mindezt hallotta és a fogai vaczogtak bele. Örült is -neki, rettegett is, hogy ezt megtudta. Örült annak, hogy ezzel is -egygyel több oka van kebelbarátját rávenni, hogy Mikhált szabadítsa -ki e rettentő helyzetből; de rettegett, ha arra gondolt, hogy a -rablók észreveszik, miként részeg fővel egy hozzájuk nem tartozó -előtt beszéltek ki ilyen rémterveket. Mi lesz abból? <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span></p> -<p>Szeretett volna belebujni abba a sziklába, a mihez hozzá lapult, -hogy meg ne lássák.</p> -<p>Egyszer azonban a holdvilág, a mint magasabbra feljött, épen oda -sütött, a hol ő állt, s a Havrán észrevette.</p> -<p>– Nini! Hát ezzel a ficzkóval, mit csináljunk, hogy el ne -áruljon bennünket? S azzal gallérján fogva odarántotta a -középre.</p> -<p>– Üssétek agyon, mondá a Bajusz.</p> -<p>A szegény Simplex nosza megijedt most, elkezdett könyörögni, -hogy ne bántsák.</p> -<p>– Csitt, pacholecz! inté őt a Havrán. Igazi pacholecznek nem -szabad könyörögni! Állni kell, még mikor a bőrét nyuzzák is. Ha -sirva fakadsz, egybe meghalsz. Ember légy a talpadon, mikor -előttünk állsz. Ne próbálj reszketni!</p> -<p>– Üssétek agyon! ismétlé a Bajusz, a ki egészen józan volt.</p> -<p>– Nem úgy lesz! szólt a Havrán. Megigértük a Jankónak, hogy nem -öljük meg a trombitást. Jól is muzsikált a ficzkó: mulattunk vele. -Leszolgálta a trombitájával, a mit vétett az ördög kastélyánál a -trombitájával. Hanem azért még sem eresztjük el úgy, hogy bennünket -elárulhasson a panduroknak, a míg innen odább nem álltunk. Azt -teszszük, hogy levitetjük őt az útra, ott az egyik lábát eltörjük, -akkor aztán nem tud odább menni. Reggelre majd megtalálják az -utasok s felveszik magukkal. No úgy-e jól lesz így pacholecz?</p> -<p>De a Simplexnek sehogy sem tetszett ez az eligazítása a pernek: -ő a lábtörésre sem akart ráállni.</p> -<p>– No no, pacholecz! biztatá őt a Havrán. Hát csak ne félj tőle -olyan nagyon. Egy kis csonttörés: katona dolog! A juhászné az ut -melletti kunyhóban zsindely közé köti lábadat, ráolvas és -összegyógyul, hogy tánczolhatsz vele. Itt van nesze tizenkét tallér -a gyógyítási költségre; ennél többet a vármegye se itélne meg, ha -pörre adnád. <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span></p> -<p>S már fogták kétfelől a szárnyait a szegény Simplexnek, hogy -viszik lábcsonteltörni! a mikor kétségbeestében az a mentő -gondolatja támadt, hogy engedjék meg neki, hadd fujja el a maga -szerencsétlenségéhez a szomorú gyászindulóját. Ezt megengedték -neki. Akkor ő odatartotta a tárogatója tölcsérét az alvó Jankó -füléhez, s olyat trombitált bele, hogy az embermagasságra ugrott -fel altából.</p> -<p>– Jankó bácsi! Ne hagyjon! El akarnak pusztítani! rimánkodott -aztán a nyavalyás.</p> -<p>Mire a Jankó nagyot nyujtózva széttolta mellőle a körülfogó -zsiványokat s aztán betakarta a köpönyegébe a Simplexet.</p> -<p>– Ne félj, pacholecz, nem hagylak bántani.</p> -<p>De a többiek mind rátámadtak.</p> -<p>– Bolond vagy-e? Szabadon akarod ereszteni? Hogy nyomunkba -igazítsa a pandurokat? Most mind részegek vagyunk. Mikor elnyom az -álom, itt lepnek bennünket. Vagy megöljük, vagy lábát törjük.</p> -<p>– Egyiket sem teszszük; mondá Jankó, hanem kifizetjük: – a ki -úr, az fizet. Mi kell ficzkó? Látom, hogy rongyos vagy: kell-e -posztó?</p> -<p>Azzal felnyalábolt egyet a málhakötegek közül, kibontotta. Abban -skarlátposztó volt. Elkezdte mérni a karján.</p> -<p>– Nesze öt rőf posztó, mentének, dolmánynak; hozd elő te is -Havrán a tiedet, mérj neki nogavicsához valót; te meg Bajusz adj -hozzá a magadéból köpönyegnek valót.</p> -<p>Azok káromkodtak, mint a jégeső; de a Jankó nem hagyott nekik -békét, míg az egyik törökzöld karasiából, a másik meg angolkék -kamukából le nem szabott a számára öt rőföt.</p> -<p>– De hát már most adja vissza a tizenkét tallért, jegyzé meg -igen következetesen a Bajusz; a mit a lábeltörésért adtunk neki. -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Nem urak! mondá a Jankó. A mi pénzt egy úr a muzsikusnak -adott, azt az az úr vissza nem kéri.</p> -<p>– No nem bánom, hát akkor adj te is neki hat tallért, a hogy mi -adtunk! erősködék a Havrán.</p> -<p>Ez meg a Jankónak nem akart sehogy a fejébe menni.</p> -<p>– Már minek adnék én neki, ha már ti adtatok neki.</p> -<p>– Akkor én eltöröm a lábát, mert én azért adtam neki.</p> -<p>A nyomorult tárogatós azzal akarta kettémetszeni a vitát, hogy -visszakinálta a kapott tizenkét tallért; de ugyan majd megjárta -vele; mert ez által megsérté a Havrán nemes büszkeségét, ki a -fölötti haragjában ráfogta a puskáját s el is sütötte rá. -Szerencséje, hogy lekapta a fejét, így csak a sipkáját perzselte -meg a láng.</p> -<p>– Hát kinek nézesz te minket, te paraszt? A ki úr, az nem veszi -vissza a muzsikustól a pénzét! Fizessen a Jankó is annyit, vagy -agyonütlek.</p> -<p>Most a nyavalyás ide volt szorítva a nagylelküség és a -kegyetlenség csapdájába, a melyből nem volt menekülés. A rablók -feje körül hadonáztak éles baltáikkal.</p> -<p>– Ide hallgassatok! Én mondok valamit. Szólt végre Jankó. Ássunk -ide egy mély vermet: abba beleültetjük a trombitást. Betakarjuk egy -üres hordóval, azt körül leczövekeljük. Akkor aztán nem fogja -látni, hogy merre megyünk el? Ma elalszik, holnap a baltával -kiszabadíthatja magát a hordóból s odább mehet.</p> -<p>Ez a bölcs közvetítő indítvány mind a zsiványoknak, mind -Simplexnek megnyerte a tetszését; azok ástak egy gödröt a földbe, -abba a Simplexet beleültették, egy félfenekű hordót ráborítottak s -lelkére kötötték, hogy ha az élete kedves, meg ne moczczanjon a -helyén holnap reggelig.</p> -<p>Meg is fogadta az utasítást és azt nagyon okosan tette; mert -mikor már minden elcsendesedett körüle: azt lehetett hinni, hogy a -rablók mind eltávoztak, egyszerre csak egy lövés dördült el a -közelében s a golyó keresztül <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> lyukasztá a hordót. Ez -figyelmezteté, hogy vigyáznak rá.</p> -<p>Nem is mozdult volna meg helyéből, míg egyszer az a veszedelem -nem érte, hogy a verem, a melyben ült, elkezdett megtelni vízzel. A -víz egyre nőtt, már a szájához ért; kénytelen volt felállni, hogy -bele ne fuladjon. El nem tudta gondolni, hogy micsoda árvíz -jöhetett ide rá a hegy tetején. Végre bátorságot vett magának -kitekinteni azon a lyukon, a mit a golyó ütött a hordó falán s -akkor látta, hogy az egész sziklavölgy egy vízmedenczévé lett, s -abban semmi élő teremtés nincs már.</p> -<p>Azzal hirtelen kiverte a hordó oldalát, kimászott a locspocs -közül s aztán mindjárt megérté a zsiványok egész stratagémáját.</p> -<p>Azzal az említett zsilippel elzárták azok a csermelyt, s aztán -ennek a medrét használták fel menekülő útnak a tulsó völgybe, mely -járható volt addig, a míg a patak a sziklavölgyet megtöltötte, s -aztán, mikor a tó olyan magasra emelkedett, hogy túl csorgott a -zsilipen, akkor megint szépen elmosta a medrében hagyott -lábnyomokat.</p> -<p>A Simplex azonban nem sokat elmélkedett mindezek fölött, hanem -hálákat adott a Mindenhatónak a csodatételért, melylyel őt e nagy -veszedelemből kiszabadítá, s mely csak megerősíté benne azt a -hitet, hogy üdvösséges szándék volt az, mely őt utra készté, s -azzal igyekezett azon a kőbe vágott kapaszkodón, a melyen ide -hozták, megint visszaereszkedni, a nélkül, hogy elmulasztotta volna -az utbaeső medvebarlangba, az ott kisdedeiket ápoló medvenőknek -szerencsés jó reggelt kivánni.</p> -<p>Azt természetesen nem tette, hogy visszatérjen a hámori -kopanicsához, a szép menyecskének megvinni a Jankó izenetét; hanem -annyit megtett, hogy egy szemközt jövő olajkárosnak elmondta a vele -történt rémdolgokat, s azt felkérte a rabló izenetének átadására a -kopanicsában, mely annak már utjába esett; s az olajkáros viszont -szolgált neki egy jó tanácscsal; a mi abból állt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> hogy a -mint Sáros várába megérkezik, ugyan igyekezzék a hátán czepelt -batyut feljelenteni a sindicusnál; mert a kirabolt kereskedők -mindenfelé kihirdettették a kárukat, s ha megkapják és felismerik -nála a lopott posztót, olyan dolmányt, nadrágot szabnak neki -belőle, hogy holtig viselheti.</p> -<p>Szót is fogadott a jámbor Simplex s megérkezvén szerencsésen -Sárosba, maga szolgáltatta kézhez a drága posztókat, a miért -jutalmul adtak neki a kereskedők egy aranyat s aztán háborítatlanul -útnak eresztették. A hogy ő mind ezt naplójában szépen -elbeszéli.</p> -<h2>TIZENÖTÖDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Balint hasonlatoskeepen felchap azoc kewzzé, a -kic weerbenn dolgoznac wala.)</p> -<p>Bálint édes anyja fiatal korában özvegységre jutott. A férjét, -tekintélyes kassai polgárt és biróviselt embert, mikor küldöttségbe -ment a budai basához (a békekötés után az erdélyi fejedelemséghez s -így a porta hübéresei közé csatoltatva), ott tartották a törökök -túszul maguknál Budán; ott megkapta a keleti pestist és meghalt -bele, szomorú özvegységre és árvaságra hagyván menyecske asszonyát -s növendék fiacskáját. Még testamentumot is csak élő szó szerint -tudott tenni két kezestársa előtt, mely azonban annál erősebben -megtartandó volt: meghagyván, hogy özvegye legyen birtokos minden -vagyonában, a meddig Isten ő felsége napjait meghosszabbítja s -neveltesse fiacskáját Isten félelmében, jámbor erkölcsben, igaz -keresztyén kálvinista vallásban és «quantum potest» tudományos -előmenetelben.</p> -<p>Ez a «quantum potest» egy igen derék ember: nagy patronusa a -megszorult adósoknak, a lusta cselédeknek, a későn házasodott -agglegényeknek és a roszul tanuló diákoknak ősidőktől fogva, még -akkor ennek ellenlábasa, a gonosz «muszáj» nem lévén feltalálva. -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<p>A hagyomány pontos megtartásában nem is volt semmi hiba. -Kalondainé asszonyom maga vezette férje mesterségét, ki díszes -hivatalán kívül mészáros és hentes volt; nem is hozott a -fiacskájára mostoha apát soha; pedig bizony szép asszony lehetett a -maga idejében. Még most is meglátszik rajta. Olyan piros és -gömbölyü, mintha egy pólyabeli csecsemő volna óriási kiadásban.</p> -<p>Volt is gondja a Bálint illendő neveltetésére. Mindig volt annak -szép ruhája, gyönyörüen bekötött könyve; s mikor eljött az ideje, -elküldte őt Kézsmárkra is, bár nehezen esett anyai szivének oly -hosszú időre megválni a fiacskájától.</p> -<p>Három egész esztendeig nem látta aztán fiacskáját a jó Sára -asszony; s mikor végre betoppant hozzá, alig akart ráismerni.</p> -<p>Nem ment a fejébe, hogy az ő fiacskájának bajusza legyen már. Az -apjának még nem volt ilyen idős korában.</p> -<p>Azután erővel rá akarta fogni, hogy megsoványkodott. Azt a -szomorúságot, a mit Bálint nem tudott előtte eltitkolni, valami -gonosz betegségnek tulajdonította. Bizonyosan az a hegyvidéki rosz -víz okozza azt.</p> -<p>S tudott igen jó orvosszereket e betegség ellen.</p> -<p>Nem ugyan oly hathatós szereket, minőkben a kézsmárki professor -bővelkedett; az ő szerei sokkal egyszerübbek voltak; drága jó -eledelek, miket maga sütött-főzött fiacskájának. Minden baj ellen -tudott valami fáin ételt, a mi azt meggyógyítja; csak jó izűen kell -belőle enni. S ha a bajt a rosz víz okozza, hát mivel gyógyíthatta -volna azt sikeresebben, mint a jó borral?</p> -<p>De Bálint baján csak nem fordított sem a jó kürtös kalács, sem a -hasonlíthatatlan levelensült: ott hagyta a legszebb sonkaszeletet a -tányérján, mintha valaki számára felejtette volna ottan s vízzel -itta a jó bort.</p> -<p>A jó Sára asszony hasztalan vallatta a fiacskáját, hogy mondja -meg, mi a baja? olyankor az elmosolyodott, megcsókolta az anyja -orczáját s azt mondta neki, hogy semmi <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> baja -sincsen, csakhogy már ilyenné változott a természete. Arról -természetesen egy szót sem szólt Sára asszonynak, hogy az iskolával -hogyan járt: a hogy virágos nyelven szokták mondani, hájat vett s -megkente vele az iskola oldalát, hogy azt megegyék a kutyák.</p> -<p>Azonban, ha valaki megakarja tudni, hogy mi baj van a háznál, -hát csak menjen át a szomszédba, ott majd megmondják.</p> -<p>Egy vasárnap este a szomszéd Fürmenderéktől jött haza Sára -asszony.</p> -<p>– Te Bálikám! A Fürmenderék Náczija azt beszéli, hogy tégedet -kicsaptak az iskolából Kézsmárkon.</p> -<p>– Ha azt mondja, igazat mond.</p> -<p>Oh, mi nagyon megörült ennek a Sára asszony!</p> -<p>– Hát csak ez a bajod, gyönyörű szép magzatom! szólt Bálinthoz -vigasztalva, akkor sohse búsulj! Az apádat három kollegiumból is -kicsapták, mégis kapott feleséget s város birája lett. Te is kapsz -még, te is az lehetsz még. Agyon ne búsuld magadat e miatt. Nem -lesz te belőled prédikátor.</p> -<p>Azzal összevissza csókolta, ölelte szerelmes magzatját, a kinek -az arcza egy kissé földerült azután a szülői szeretet ennyi biztató -szavára.</p> -<p>Hanem aztán csak megint visszatért arra a régi szomoruság.</p> -<p>Sára asszony pedig nem fogyott ki a gyógyszerekből. Az ilyen -szomorú képű legényeket legjobban meggyógyítja a házasság. A nőtlen -ember annyi, mint az özvegy ember s az özvegy embernek van oka -búsulni.</p> -<p>Kiszemelt számára egy derék, jó magaviseletű hajadont, a -Fürmenderék Náczijának testvérét, Katalin leányasszonyt, a ki maga -sem volt idegen a délczeg Kalondai Bálinttól. Szépnek ugyan nem -volt nevezhető a leányasszony, de biz annak az anyja sem volt -szebb, még is férjhez ment.</p> -<p>El is vitte magával a Bálint fiát a kalákába, a hol az -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> ifjak és leányok, szülőik szemei előtt, -tisztességes mulatozás közben, egymással megismerkednek.</p> -<p>Bálint azonban senkit se vitt el tánczba, se szőkét, se barnát; -csak állt ott, mintha rá volna bízva, hogy támaszsza meg a ház -oldalát, nehogy bedüljön s nagyokat hallgatott, mintha most tanulna -magyarul.</p> -<p>Sőt, mikor következett a «vánkos-táncz», a miben az a szokás, -hogy felváltva az ifjak és leányok egy selyem vánkost visznek az -elé, a kit tánczra felkérnek, arra szépen letérdepel a tánczrakérő, -a felkért pedig gyöngyen felemeli, egyszer körüljár vele s aztán ő -viszi tovább a vánkost, férfi leánynak, leány férfinak; hát ekkor -is az történt, hogy mikor a Fürmenderék Katalinja odavitte a Bálint -elé a vánkost s térdreereszkedék előtte, a Bálint se fel nem emelte -őt, se tánczolni nem vitte el, hanem azt felelte nagy gorombán, -hogy neki fogadása tartja nem tánczolni, a mi fölött Katalin sírva -fakadt, mert annál már nagyobb szégyen tisztességes leányzót nem -érhet.</p> -<p>Mikor hazatértek, Sára asszony azt mondta a fiának:</p> -<p>– Te Bálikám. A Fürmenderék Náczija azt mondja felőled, hogy -tégedet a lelkek járnak. (Ez is egy olyan betegség volt, a mit csak -a hajdankorban ismertek.)</p> -<p>– Hát hadd járjanak.</p> -<p>– Azért nem mersz egy leányhoz is hozzászólni. Aztán meg, hogy -azért nem akarsz apád mesterségébe beállni, mert félsz a -vértől.</p> -<p>– Nohát, majd megmutatom holnap mindjárt, hogy nem félek a -vértől s tudom folytatni az apám mesterségét.</p> -<p>Nagyon megörült ennek a szónak Sára asszony, mert semmit se -szeretett volna jobban, mint hogy fiacskája vegye le már asszonyi -vállairól a férfinak való terhet s mihelyt a Bálint megigérte, hogy -kész letenni a remeket, átadta neki a kulcsot, a mi azt a szobát -felnyitja, a hol az apja eszközei állnak. Tudniillik a tagló, a -vagdaló balták, a mik soha senki kezében azóta nem voltak; meg más -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> egyéb fegyverek, puskák és kardok. -Mindezek pedig az apa halála óta senki által kuszpitolva nem lévén, -természetesen nagyon rozsdásak lehettek; minélfogva igen -természetesnek találtatott, ha Bálint úrfi egy egész délelőttöt -azzal töltött el, hogy aczélport, csepüt, krétát vett, hogy az apja -szerszámait fényesre csiszolja, hogy minden ragyogjon, a mikor majd -a remeket le fogja tenni.</p> -<p>Délben fel is hordá Sára asszony Bálintnak valamennyi kedvencz -ételeit s miután jól tartotta a fiacskáját, elmondta neki, hogy ime -már bejelentette a czéhmesternél, hogy a fiacskája le fogja tenni a -remeket, az atyamesternél le is fizette érte már a taksát. Az -akolban már készen áll a kövér tulok, a mi erre a tisztességre van -szánva. A pinczében csapra ütve a hordó bor s négy öt arany is -készen áll a fiókban, minthogy előrelátható, hogy a gyenge -diákviselt legény egy ütésre le nem teremti azt a tulkot, már pedig -a hányat üt a fejére a taglóval, a míg az ökör leesik, annyi arany -lesz a birság.</p> -<p>– Jaj édes szülém, mondá erre a Bálint, nem ott van az én -czéhmesterem, a hol azt kegyelmed kereste. Homonnai gróf ezredes -kapitány lesz majd az én czéhmesterem. Nem a vágóhidon teszem le az -én remekemet, hanem a csatapiaczon. S nem vágok én tulkot, a ki nem -védelmezi magát, hanem törököt, a ki vissza is vág. Az lesz az én -mesterségem.</p> -<p>Eleinte nem akart neki hinni Sára asszony; azt gondolta, csak a -bor beszél belőle; hanem aztán, a mikor Bálint előhordta apja -szerszámait: az ősikardot, puskát, hosszú pánczéltörő háromélű -tőrt, szép fényesre csiszolva, akkor sírva fakadt a jó asszony, -nyakába borult a fiacskájának, kérte, marasztalta, hogy ne tegye -azt a bolondságot, gyönge gyerekcse még ő ahhoz; nem azért -neveltették őt ilyen szépen, nem azért tanította annyi tudós -professor diákul, németül, hogy most a goromba töröktől levágassa -magát, lánczos golyóbis elszakítsa a lábát; özvegy édes anyja -<span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span> egyedül maradjon! De mindez nem fogott -a Bálinton semmit. Azt felelte, hogy az apja is volt háboruban, hát -ő csak annak a mesterségét akarja folytatni.</p> -<p>Mikor aztán látta Sára asszony, hogy a szép szó, az anyai -rimánkodás mind nem fog a fiacskáján, akkor a vastagabb végét fogta -a dolognak s elátkozta őt kegyetlenül.</p> -<p>– No csak eredj hát: megátalkodott rosz fiú! a magad gonosz esze -után, ha bút akarsz hozni az én fejemre. Tudom jól az egész -praktikádat, ne félj! megmondta nekem a Fürmenderék Náczija, hogy -van te neked egy korhely pajtásod Homonnai uram csapatjában, valami -Simplex, a ki ottan trombitás s neked testi-lelki barátod. Az vesz -rá minden gonoszra. Az biztatott fel, hogy ülj fel katonának. No ha -te neked az a testi-lelki barátod kedvesebb, mint az édes anyád, -hát eredj vele. De én nekem úgy halj meg, hogy el se temettetlek; -ha levágják a kezedet, rád se ismerek többet, az én fiamnak két -keze volt. Mehetsz koldulni felőlem. Tőlem pedig egy poltrát sem -kapsz. Az apád mindenét rám hagyta.</p> -<p>– Kivéve a fegyvereit, mondá rá Bálint s nem is kért anyjától -semmi egyebet, hanem elment Homonnai János ezredeskapitányhoz, -felcsapott a zászlója alá: ott azután adtak neki paripát és -farkasbőr kaczagányt és három lengyel máriást felpénzül s mindjárt -ott fogták, mert rövid időn indulni kellett Ónodra, a táborba.</p> -<p>És Sára asszony úgy megkeményítette a szivét, hogy mikor még -azon éjjel trombitaszó mellett vonultak ki a városból a banderiális -vitézek, még csak ki sem állt a kapuba fiacskáját köszönteni, hanem -csak a muskátli-bokrok közül az ablakából leskelődött ki utána s -szive keserüségét a trombitáson tölté ki, annak kivánva utána, hogy -«törjön ki a nyakad», a mi a jábor Simplexen csak hajszálon mult, -hogy be nem teljesedett. <span class="pagenum"><a name="Page_107" -id="Page_107">-107-</a></span></p> -<h2>TIZENHATODIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Kiben bebizoniossodic, mi zewrnevssiges nagi -hazna vagion annac, ha az idess ania az ew magzatiahoz kemeni -ziwwel wiseltetic wala es towabba az tewrewkkel walo cheteepatecnac -az ew dolga, mellnec elolwasaasa irtoztato lezen.)</p> -<p>Hire futamodott ugyanis, hogy a török Tokajnál betört s a -Hegyalját pusztítja, a mi épen ősz felé volt, szüret idején, a -mikor a földnépe mind kinn van a szőlőhegyek között.</p> -<p>Már pedig országunk czimerében a hármas halom legkitünőbbikét, -t. i. a tokaji hegyet, nem hagyjuk olyan könnyen az -ellenségnek.</p> -<p>Azért kiadatott a rendelet egyfelől a nádorispán, másfelől az -erdélyi fejedelem által, hogy a zempléni és abauji banderiumok -rögtön üljenek fel s a szepességiekkel igyekezzenek Ónod alatt -egyesülni, a honnan azután ott, a hol találják, megütik a -törököt.</p> -<p>Homonnai János gróf épen a lakodalmát tartá a szép Perényi -Izabellával, mikor jött a sürgető parancsolat. Épen az utolsó -tánczot járták: a fáklyatánczot, a mikor a vőfélyek és a nyoszolyók -a menyasszonyt tánczolva kisérik a vőlegény ágyasházába; akkor a -táncz közepéből szólítá el a hirnök a vőlegényt, a mire aztán a -hadnagyok, vitéz urak kiki eldobák a fáklyát s siettek lóra ülni; -magának a grófnak sem volt több ideje, mint hogy épen egy csókot -nyomjon szerelmetes menyasszonya ajakára s aztán Isten oltalmába -otthagyja őtet a nászszoba küszöbén.</p> -<p>Sötét éjszaka volt a kiindulás. Bálint vitéz ott lovagolt a maga -hű Simplexe mellett, a kinek a tárogatófujás mellé még az a hivatal -is adatott, hogy két üstfenekű dobot verjen, a mik kétfelől a -nyerge elé voltak akasztva. Az ő lova volt a legroszabb, mert -valamire való paripa nem állta ki, hogy a füle mellett doboljanak -két felül.</p> -<p>– Lásd Simplex bajtárs, beszélgetett hozzá Bálint, ez -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> a mi mostani utunk én rám nézve -valóságos Isten itélete lesz. Elmondtad nekem, hogy az én szegény -Mikhálom boldogtalan és hogy engemet látni ohajt, hogy nem jutott -el Nagy-Létára s hogy a férje által rútul meg van csalva. Hogy -sokat szenved és leirhatlan nagy veszélyek között forog. Többet nem -mondtál felőle: én sem kérdeztem többet. Azóta én mind ezen -töprenkedem. Ha fölkeresem őt, ha még egyszer beszélek vele, nem -követek-e el azzal valami Isten ellen való bűnt? nem kárhozom-e el -e miatt ő vele együtt? Ha én elkárhozom, az még nem nagy baj, ámbár -én is szeretném az én lelkem jó apámat újra meglátni a -paradicsomban s szegény jó anyám orczájában gyönyörködni a mennyei -seregek közepett; hanem az a gondolat megrémít, hogy ezt az -ártatlan teremtést is magammal rántsam oda. Neki az angyalok között -van a helye. Te pedig olyan csábító módon tudsz hivogatni, hogy -immár alig tudom megkülömböztetni, hogy mi lesz a jó, mi lesz a -gonosz? Most rábizom a seregek urára az itélethozást. Ha a -csatamezőn fogunk állni, az, a ki a szivembe lát, meglátja benne -azt, hogy én az én Mikhálomat, a kit már az esküje más feleségévé -tett, még most is szeretem s ha vétek ez az indulat bennem, ott -vannak az úr drabantjai, a halálangyalai, elhivhat általuk, nehogy -gonoszságot kövessek el. Ha azonban győzelmesen térek vissza, ha se -golyó, se kard meg nem sebesít, a kit ugyan nem fogok kerülgetni, -akkor az én nekem azon való bizonyság lesz: hogy a mennyei hatalom -kész még a kedvemért valami csodát tenni, a mi által azt, a kit -örökre elvesztettnek hiszek, még egyszer visszanyerhessem. Ha épen -visszajövök, ha semminemű veszedelem nem ér, bizony felkeresem az -én Mikhálomat.</p> -<p>– Hanem akkor azon légy, hogy én is visszakerüljek, mert nálam -nélkül rá nem találsz a Mikhálodra, ha mindjárt Columbus Kristóf -hátára kapsz is fel, vagy Klimius Miklós nyomán ugratsz is bele a -holdba.</p> -<p>– Ne félj bajtárs! együtt élünk, együtt halunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>A biztatásra nagy szükség volt, mert a mint az úgynevezett -«akasztó-domb» mellett haladt végig a lovascsapat, a sötétből -egyszerre egész sereg lidércz rohan ki rájuk s körüllibegte őket, -mint valami tüzes lepkék csapatja. Mentől jobban prüszköltek a -megriadt paripák s csapkodtak a farkaikkal, annál jobban üldözték -őket a bolygó tüzek, a mikben a babonás nép a kivégzettek lelkeit -látja, holott a tudósok szerint, a kik ezen korban a természetet és -annak titkait mélyebben fürkészik vala, nem egyéb az, mint olyan -fénylő materia, melyet az elásott kincs párolg ki magából, mikor -tisztulásban van.</p> -<p>A lidérczraj órahosszat vexálta a lovasokat, a míg csak a -mocsármentén jártak s nem egy vitézt kellett kisegíteni az árokból -társainak, a kit a bolygótüzek letérítettek az útból. A katonák -káromkodtak, mint a veszedelem!</p> -<p>A Bálint pedig hátramaradt a csapatból: valami nyomta a szivét. -Soha kora gyermekkorától fogva úgy meg nem kezdte az éjszakát, hogy -a maga rövid kis imádságát el ne mondta volna, a mi ennyiből állt: -«Uram Isten, légy én velem! S virraszd fel holnap jó egészségben az -én szegény jó anyámat. Amen.» Bíz ennél szebbett is tanított neki a -praeceptor diákul; de azt nem tudta megtartani. Soha nem tudott -kibékülni a «secula seculorum»-mal; hogy mit kérjen ő «tizezer -esztendőre» való jókat? elégnek tartotta szegényesen mindennap egy -napra valót kérni a jó Istentől. Az is elég, ha megadatik. Hát csak -úgy tett, mintha a megtágult hevederét szállt volna le -megszorítani, s mikor aztán már nem hallotta a többiek -káromkodásait, akkor beletemette az arczát a nyeregtakaró bundába s -elmondá a kis rövid fohászkodást, mely után megkönnyebbült szivvel -ült fel ismét a nyergébe s vágtatott társai után.</p> -<p>Reggelre Németi alá értek, a mi Göncztől fél óra járás, ott a -szabad ég alatt a vezér megesküdteté a tiszteket és a hadfiakat a -zászlójuk iránti hűségre és engedelmességre. Ott azután délig -pihenőt tartottak, akkor mentek tovább. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Hát a mint Németinél átakarnak kelni a Hernádon, kit találnak -ott a révben, a komp előtt?</p> -<p>Sára asszony volt, egy nagy kassai szekérrel, jó három lóval. A -szekéren gönczi hordó tele borral, szilvaszeszes átalag, friss -czipó, kalács, fonatos, juhturó bödönnel, szalonna, sonka s a -vándor éléstár közepén ott ül ragyogó orczával a derék kassai -polgárnő, felgyűrve az ingujj a két kövér fehér karján.</p> -<p>– Édes anyám, lelkem; mit keres itt kegyelmed? kiálta rá Bálint, -odavágtatva a szekérhez.</p> -<p>– Hát te gonosz fiu, ha már erre az életre adtad magadat, csak -nem hagylak meghalni éhen. No gyere, egyél, igyál. Hívd meg a tiszt -urakat is, meg a jó pajtásaidat. Van itt nekik is elég. Ne -koplaljatok, mint otthon.</p> -<p>Azoknak se kellett nagy hivogatás. Vajmi hirtelen ellepték a -szekér környékét s Sára asszony osztotta közöttük az elemózsiát -bőkezűleg. Meglátta pedig a trombitást is ott somfordálni.</p> -<p>– No gyere ide, te trombitás! Hogy a mennykő mindig három -ölnyire csapkodjon le melletted! Ha már elcsábítottad tőlem a -fiamat, hát gyere ide, ülj mellém. Aztán «eszni» német! mert -különben megrázlak.</p> -<p>A jámbor Simplex megtette, a mit lehetett: odaült a szekér -derékba, Sára asszony mellé, evett, ivott tehetsége szerint; de -utoljára szabódni kezdett, hogy már «nincs van lehet többet -eszni!»</p> -<p>– De német: muszi eszni, vagy beléd rázom.</p> -<p>S hogy szavát tartsa, megfogta a Simplexet két karjánál fogva, s -megzötyögtette, mint a zsákot, hogy több férjen bele s még egyszer -újra kezdette vele a lakomát.</p> -<p>A jó Bálint pedig többet gyönyörködött abban, hogy az anyja két -hatalmas kövér kezét nézte, mint a sok ennivalóban, a mit -osztott.</p> -<p>Aztán összevissza csókolta az áldott teremtést.</p> -<p>– De már most térjen vissza kegyelmed, édes szülém; elég volt a -jóbul; szólt, mikor már mind átkelt a huszárság <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> a -kompon, csak az utócsapat volt hátra. A tiszt urak is biztatták, -hogy forduljon vissza.</p> -<p>– Vissza-e? Hát tán azért jöttem én ide egy rakott szekérrel, -hogy visszamenjek? De elkisérem én a fiamat, ha az operentziára -megy is! Majd bizony elhagyom ott, a hol baj van. A hol más nem -fél, én sem félek.</p> -<p>Hiába mondták neki, hogy bajos dolog mégis asszonynak olyan -helyre menni, a hol háború van; hátha elfogja a török?</p> -<p>– No iszen azt a törököt szeretném én látni! Tudom, hogy olyat -adok neki a csontvágó bárddal a kopasz fejére, hogy két darabban -szalad el. Nem ijednek meg a kassai asszonyok a maguk árnyékátul. -Láttam én már elég háborút. Öntöttem le sajtárvizzel a tüzes -golyót, a mit a házamba lőttek, s hordtam ki az uramnak az ételt a -táborba, mikor kinn sátorozott; s a kit megsebesítettek, ugyan ki -kötözte volna be, ha nem a mészáros felesége, a ki megszokta már a -vért látni? Aztán én nemes asszony vagyok, odamehetek, a hova nekem -tetszik. Nekem az országúton a herkópáter se parancsol. Menjenek az -urak, a merre akarnak; én is megyek, a merre akarok.</p> -<p>Nem lehetett vele birni. Meg kellett neki engedni, hogy kisérje -hát a sereget hátul a többi podgyászos szekerekkel egyben.</p> -<p>A tudósítók e közben hírül hozták, hogy a száguldozó török hadak -a Tiszán túl Rakamaznál gyülnek össze; jó, hogy a kompokat mind -kihuzták Tokajnál a szárazra: amazok nem jöhetnek át -egykönnyen.</p> -<p>Homonnai gróf uram azonban elhatározá, hogy ő fogja az -ellenséget a Tiszán túl felkeresni s seregét Tokaj felé indítá -meg.</p> -<p>A mint a Tisza innenső partjára elértek, egy csepp ellenséget se -láttak sehol: az nyilván át akarta csalogatni a magyarokat, hogy -aztán a Tiszának szorítsa. Azért átkelhettek a kompokkal minden -akadály nélkül.</p> -<p>Sára asszony még oda is követni akarta őket: de ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> -semmiképen meg nem engedték neki. A szekereknek az innenső parton -kellett maradniok. Sára asszony csak azt kérte, hogy engedjék őt a -legmagasabb dombra felhajtatni, hogy onnan nézhesse a maga -fiacskáját, mikor az a törökkel tülekedni fog.</p> -<p>– De ugyan vigyázzon magára édes szülém, hogy valami -ágyúgolyóbis meg ne sértse.</p> -<p>– Ugyan, ugyan! Diák voltál s annyit sem tudsz, hogy a golyóbis -nem megy át a vizen, mert az lehuzza; tromfolá őt le Sára asszony, -s aztán felhajtatva a legmagasabb dombra, onnan nézte a szekér -tetejéről a csata folyását. A nagy szotyák kocsis pedig ijedtében -bebujt a szekér alá; onnan is a hátával nézte az egész ütközetet; -pedig férfi lett volna a mihaszna!</p> -<p>Elébb öt török lovas jelent meg a domb tetőn. Azt azonban nem -lehetett tudni, hogy hányan lehetnek még a dombon túl?</p> -<p>Balról messze elterülő nádas volt, réti bozóttal; jobbról egy -tölgyfaerdő és irtvány. Fel lehetett róluk tenni, hogy azok tele -vannak elrejtett ellenséggel.</p> -<p>Azért is az öt lovas ellen a magyar részről is csak öt lovas -indult meg. – Erre amazok megfordultak és elszáguldtak. – Akkor -aztán a magyarok is visszafordultak és nem kergették őket -tovább.</p> -<p>Aztán megint megjelent hét-nyolcz török lovas a dombon s -elkezdte a magyarokat csufolni. Tudniillik, hogy olyan messzeségből -élőszóval nem lehetett csufondároskodni, hanem csak jelek által, a -török kinyujtotta a két karját mint a feszületet, s azzal mutatta, -hogy a Krisztust szidja, a magyar pedig az állára tette a kezét s -az öt ujját lefelé lógatva, fejezé ki a próféta szakálla iránti -megvető véleményét. Végre a magyar nem állhatta tovább a -sértegetést.</p> -<p>Oda vágtatott a törökökhöz ugyanannyi magyar lovas előre -szegzett kopjákkal. Azok aztán összecsaptak s miután kölcsönösen -minden kopját összetörtek, szépen kiki visszatért a maga -csapatjához. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Végre a magyar vezér megunta a hosszas ungorkodást, s felosztva -a seregét négy csatára, az egyik csatát elküldé az erdő -megkerülésére.</p> -<p>A mint ezek az erdő közelébe értek, kiront rájuk onnan nagy -sivalkodással egy sereg török lovas s megütközik velük.</p> -<p>Erre a magyarok úgy tesznek, mintha megfutamodnának, de csak -azért, hogy az üldöző törököt a második csata közelébe csalják, -akkor aztán egyszerre megfordulnak s a közrekapott üldözőket neki -fordítják a mocsárnak, azzal a szándékkal, hogy belékergessék.</p> -<p>Itt azonban rábukkannak az elrejtett janicsárokra, a kik közéjük -puskáznak a bozótból, s egyúttal felkerekedik előttük a nádas mögül -egy dandár mindenféle lovas; kurdok, spahik és szarácsiak, s mint a -darázsraj omlik mindenfelől reájuk nagy sivalkodással.</p> -<p>Ezek ellenébe most a magyar vezér a harmadik csatát indítá meg. -Ebben volt a Bálint is, az ő pajtásával, a Simplexxel.</p> -<p>Sára asszony a tulsó partról nézte őket, a mint neki -iramodtak.</p> -<p>– Hogy megüli a lovat a lelkemadta kölyke! mintha mindig azt -tanulta volna. Ha a szegény apja látná mostan!</p> -<p>A Bálint soha sem tanulta a katonamesterséget, csak úgy -gondolomra fogott hozzá; a jobb kezébe fogta az apja széles görbe -kardját, a balkezébe a hosszú három élű tőrt, a kantárt odadobta a -ló nyakába. A Simplex is kihúzta pallosát s a farkasbőr kaczagányt -a balkarja körül csavarta, hogy majd azzal védelmezi magát.</p> -<p>A rájuk szemközt jövő két lovas közül az egyik albániai -pánczélos volt, a másik pedig előkelő spahi, legalább is aga.</p> -<p>Az albán lovasnak egész teste pikkelypánczélba volt elrejtve, -olyan volt az abban, mint a krokodilus, még a lovának a nyakán és -szügyén is pikkelypánczél volt s hegyes <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> tőr a -homlokán, mint az unicornisnak, s ezen a jámbor Simplex, a ki vele -szemközt jutott, úgy elbámult, hogy azt is elfelejtette, hogy a -kezében kard van (már most ő hol vágja meg ezt a körülvas embert?) -s csak a kaczagányos karját tartotta a feje fölé a nyavalyás, a -mire az albán lovas olyat húzott a kardjával, hogy majd leütötte a -lováról.</p> -<p>Szerencséjére, a Bálint észrevette a bajtársa veszedelmét, s oda -kiáltva neki, hogy: «ne hagyd magad pajtás!» a baljában hordott -háromélű tőrrel úgy bökte fejbe az albánt, hogy az menten lebukott -a lováról; de ugyanakkor meg az ő embere, a spahi emelé fel a -kardját ő ellene, hogy mindjárt levágja vele a nyakát.</p> -<p>– Le ne vágd a fiamat pogány! ordítá a túlparton a szekér -tetejéről Sára asszony, s az ő kiáltása tette-e, vagy a Bálint -gyors keze? a fiu úgy vágott ellent a töröknek, hogy kiütötte a -török kezéből a kardot; még a hüvelykujjából is odavágott egy -darabot.</p> -<p>Akkor aztán galléron fogta a spahit s foglyúl vitte ki magával. -Az könyörgött neki, hogy ne bántsa, s igért neki kétszáz arany -váltságdíjt, ha élve hagyja.</p> -<p>El is vitte a foglyot magával szerencsésen a Bálint a -tartalékig, a hol a vezér nagyon megdicsérte a vitéz -magaviseletéért s azt mondta neki, hogy elég volt ez mára. Az -ütközet befejeződött: halott és sebesült volt mind a két félen, a -mennyinek lenni kellett, annál sem több, sem kevesebb, s azzal mind -a két vezér megírhatta a maga uralkodójának, hogy a győzelem az övé -volt; az ellenség mind egy lábig lekaszaboltatott, a ki el nem -futott, s a mocsárba fulladt, a ki ki nem gázolt belőle; neki pedig -a hajaszála se görbült meg, s ha útközben felgyújtott egy -kukoriczagórét, elmondhatta, hogy bevett egy várat. S ezzel a -katonai becsületnek is elég volt téve.</p> -<p>Hanem a Simplex nem találtatott sehol. A mi pedig nagy baj volt -a hadseregre nézve, mert nála voltak a dandár dobjai és tárogatója, -s azok nélkül, mint tudva van, <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> nem lehet hirül adni a -seregnek, hogy már be van fejezve az ütközet; se takarodót nem -lehet fuvatni és veretni. De még nagyobb baj volt az a Bálintra -nézve, hogy a Simplexet nem találta; mert ha az elvész, akkor ki -vezeti el őt majd az ő Mikháljához, a kiről csak annyit tud, hogy a -férje nem vitte el őt Nagy-Létára a papi lakba, a hogy igérte -volt?</p> -<p>Azért is a Bálint azt mondá a kapitányának, hogy ő vállalkozik -harmadmagával visszamenni a csatatérre, s a mocsár szélében, a hol -legutoljára egymás mellett küzdöttek, a szegény Simplexet -felkeresni, a mi veszedelmes vállalat volt, mivelhogy ilyenkor a -csata heve után szoktak leginkább a martalóczok előjönni, hogy az -elesett halottakat kifosztogassák s a kit élve elkaphatnak, -rabságra vigyék.</p> -<p>Azért is Homonnai ezredes kapitány uram nem két, de hat lovas -vitézt adott a Bálint mellé, hogy azokkal az ezred-trombitást a -mocsár mentében keressék fel.</p> -<p>A Simplexet azonban korántsem vágta le a török. Annál ő sokkal -együgyübb volt, minthogy ily dicső halált keressen magának. Hanem a -mint a nagy hajczihő megkezdődött, a népek nagyon összekeveredtek, -itt egy magyar, ott egy török; itt egy dárda, ott egy csákány: az -ember azt se tudta, melyiktől őrizze magát, hogy ki ne üssék a -szemét? kapta magát, leugrott a lóról, a két üstdobot levette róla; -a gebét bizta a maga lófejére; a dobokat eldugta a rekettye közé, -maga pedig elbújt a sásba, a hol legsűrűbb volt, s onnan hallgatta -a nagy puffogatást, kiabálást. Mikor aztán vége volt a -csihipuhinak, minden elcsendesült, akkor kimászott a sásból és -körülókumlált.</p> -<p>Az utóharcz még folyt a távolban; de a közelben már csak azok -hevertek, a kiknek elég volt az élet. A mocsár szélében pedig -megpillantá az albán lovas paripáját, a kinek a gazdájától egy -vágást kapott a bundájára. A kabala csendesen legelt, csak úgy -harapta a füvet; az albán vitéz pedig, kinek a fejét a Bálint -belikasztá, a földön hevert, <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> még akkor is markában -tartva a kantárszárat, a minélfogva a lova magával hurczolta.</p> -<p>Nosza mindjárt pártul fogta a paripát a jámbor trombitás, -felrakta rá az üstdobjait s aztán elszedte az albán czók-mókjait s -azokat egy dárdára fölakasztva, így lovagolt vissza a tábor felé. -Bálint és társai már szemközt találták.</p> -<p>A Simplex nagyra volt a diadalával. Ő henczegett legislegjobban. -Hogy vágta ketté az albán vitézt a nyereg-kápáig! Hogy vette el a -lovát alóla! A Bálint pedig csak hallgatta csendesen, mert a -testi-lelki barátok közt az volt a törvény, hogy a mikor az egyik -két emberre való hőstettet vitt véghez, annak a felét a bajtársának -engedje át, s ha azt hallja, hogy a barátja dicsekszik, azt -csufondárosan meg ne szégyenítse.</p> -<p>A miért is a Simplex az ezredeskapitány által erősen -megdicsértetett, s minthogy az az albán lovat neki ajánlotta fel, -(az ő régi rosz gebéje hazajött magától), tehát még jól meg is -ajándékoztatott. Azután pedig jelt adhatott a tárogatóval az -elszéledt vitézeknek a takarodóra; a kik is estefelé szép rendben -visszavonulának a Tisza tulsó partjára, kiki magával vivén az -általa elfogott törököt, s szopogatván a saját újját, a hol -ráütöttek.</p> -<p>Bálint a maga fogoly törökjét odavitte az édes anyja szekeréhez, -a kinek nem kisebb volt a fölött az öröme, mint a gyermeknek, a -kinek az apja a vadászatról eleven vadkacsát hozott haza. Nem is -engedte a jó asszony, hogy a szegény törököt a szekér oldalához -kössék s gyalog vigyék Kassáig; hanem felültette őt a kocsis mellé -s elégnek tartotta egy czigányszatyinggal odakötni a lábát a -saraglyához, hogy bolond fővel el ne szaladjon. Aztán még az -elvágott hüvelykujját is bekötötte szegénynek.</p> -<p>Milyen kevélyen fogja ő ezt a törököt mutogatni odahaza.</p> -<p>Most már aztán nem mondhatja a Fürmenderék Náczija többé, hogy a -Bálintot a lelkek járják! s hogy fél a vértől! <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<h2>TIZENHETEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Kibewl megtvdivc peelda aaltal, hogi a ki roz -vtra indvl, mindiart azonnal az werembenn esic.)</p> -<p>Mindnyájan szerencsésen hazaérkezének pedig Kassára. Sára -asszony még hamarább hazakerült a fogoly törökkel mint a fia.</p> -<p>– Jaj fiam! Nagyon jó, jámbor ember ez a török; dicsekedék aztán -a hazatérő fiának. Olyan szófogadó ez, mint a bárány. Magyarul is -tud, Váradon megtanulta. Az egész úton folyvást a keresztyén vallás -gyönyörűséges voltáról beszéltem neki. Csak úgy nyelte a szép -oktatást. Milyen dicsőség volna, ha megtudnám téríteni az igaz -hitre.</p> -<p>– Tyhüj, anyámasszony! – kiáltá fel Bálint megrettenve, véghez -ne vigye valahogy azt a kegyes dolgot, hogy megtérítse a törökömet, -mert akkor itt marad közöttünk s aztán senki sem fizeti meg nekem -érte a váltságdíjat; az pedig kétszáz arany ám!</p> -<p>Szörnyen megbotránkozott ezen a hivalkodó beszéden a jó Sára -asszony.</p> -<p>– Ugyan, ugyan, édes fiam! hát elébb való neked kétszáz arany, -hogysem mint egy megtérőnek a lelke, a ki fölött nagyobb öröm van -az égben, hogysem mint kilenczvenkilencz igazakon, a kik soha -hitetlenek nem voltak! Hogy mondhatsz ilyen istentelen beszédet? Ha -az apostolok is így gondolkoztak volna! Aztán mirevalók neked azok -a kétszáz aranyak? Hiszen ha csak pénz kell, itt a kulcsok az -övemen, általadom, nyúlj a szekrénybe, vedd kezedhez az egész -gazdaságot; van minékünk tisztességes mesterségünk, a mi aranyat, -ezüstöt hoz a házhoz, a mennyire csak szükségünk van. Ha pénzt -akarsz szaporítani, nem vagy te arra szorulva, hogy emberhúst -árulj. No kellenek-e a kulcsok?</p> -<p>– Isten áldja meg érte, édes szülém; de nekem nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> kell a -kegyelmed pénze. Nekem már egyszer ilyen lidérczhozta pénz kell, a -mit nem kellett darabonkint a fogamhoz verni, a míg -megkerestem.</p> -<p>– Ej ej! fiacskám Bálint, te valami titkos dologban töröd a -fejedet, a mit nem akarsz az anyádnak megvallani. Valld meg, hogy -szerelmes vagy. Valld meg no, ne szégyeld magad. Az apád is ilyen -andapálkatonája volt, mint te vagy: két esztendeig titkolta, hogy -szerelmes belém, csakúgy messziről kerülgetett, utoljára is nekem -kellett őtet megkérnem. No ugy-e, hogy szerelmes vagy?</p> -<p>– A bizony meglehet.</p> -<p>– De hát kibe?</p> -<p>– Azt nem mondhatom meg.</p> -<p>– Szegény leány? Alacsony sorsu? Talán paraszt? Vagy épen -szolgáló cseléd? Nem bánom, akármi származású, csak jámbor hajadon -legyen: elhozhatod a házamhoz. Ha tudatlan, behunyom a félszememet, -nem látom meg a hibáját, csak azt látom meg, hogy te szereted. – Ha -tudatlan lesz is, nem restelem a fáradságot vele: mesternek állok -mellé s betanítom minden asszonyi bölcsességre. No hát ki az?</p> -<p>– Nem mondhatom meg, jó anyám.</p> -<p>– Bálint, Bálint! szólt Sára asszony, megfenyegetve a fiát a -nagy köszörülő aczéllal, a mit az oldalán viselt. Te nem jóban -töröd a fejedet! Te olyan asszonyszemélyt szeretsz, a kinek már -férje van. Ne is tagadd! Látom az elsápadt orczádról, a leesett -álladról, hogy rátaláltam a bibédre. Bálint, rosz úton jársz! -Gondolj rá, hogy annak a jutalma itt e földön hóhérpallos, a más -világon pedig a pokol tüze! – Tudod, hogy erkölcs dolgában a mi -törvényeink nem tréfálnak. Sok ilyen szép fejet, mint a tiéd, -láttam én már legördülni, a kinek egyéb vétke nem volt, mint hogy -összenevetett egy asszonnyal, a kinek már nem volt szabad ő rá -nevetni. De én imádkozni fogok az Istenhez, hogy tégedet mindjárt -az első lépésnél olyan akadályba ejtsen, hogy tovább ne mehess és -az út végéig el <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> ne juthass: a hol gyalázat, halál és -kárhozat vár reád. Az Isten meghallgat engem!</p> -<p>A Bálint pedig arra gondolt, hogy hiszen ő is az úr Istenre -appellálta az ügyét: azt mondva, hogy ha épen hazakerül a csatából, -akkor üdvösséges dolognak fog nyilvánulni azon szándéka, hogy -hajdani kedvesét boldogtalan sorsában meglátogassa. Ime az első -lépést teljes áldás követte; nem csak megszabadult győzelmesen, de -még foglyot is ejtett, a kinek a váltságdijával sokkal könnyebben -segíthet minden ismeretlen bajon, hogysem mintha üres erszénynyel -menne azokra szembe. – Azért alig is várta, hogy a fogoly Achmed -váltságdíját küldjék már az atyafiai Nagy-Váradról.</p> -<p>Sára asszony pedig csak azért is mindent elkövetett, hogy a -törököt megtérítse. Mindennap olvasott neki az evangeliumból, s -tanította énekelni a «Szentek hegedűjéből.» Vitte is már annyira a -törököt, hogy a keresztyén vallásból elfogadta a borivást és a -sonkaevést; hanem egyszer, mikor arra a kényes kérdésre került a -sor, hogy hát aztán a keresztyén hitre áttért töröknek szabad-e -megtartani mind a négy feleségét? akkor csak összecsapta a -tenyereit a jámbor asszony.</p> -<p>– Micsoda? Hát neked négy feleséged van? Hüh, lélekadta törökje! -Hogy a mennykő csapkodjon a papucsodba, mikor nem vagy benne! – -Akkor csak maradj a magad pogány nemzetének. Eredj a négy -feleségeddel a saját török poklodba; be ne rondítsd a mienket! -Többet aztán nem vesződött a pogány megtérítésével.</p> -<p>Pár nap mulva meg is érkezett a török váltságdíja Homonnai -ezredes-kapitány kezéhez; az leszámlálta a pénzt Bálint vitéz -kezébe, Achmedet pedig haza bocsáták rendén Nagy-Váradra.</p> -<p>Volt tehát már a Bálintnak pénze elég, hogy a mit az agyában -kifőzött, azt végrehajthassa.</p> -<p>Első dolga volt szabadságot kérni Homonnai ezredeskapitány -uramtól a maga és Simplex bajtársa számára <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> egy -időre; a mi nekik könnyen megadatott, minthogy a gróf úr épen a -mézes heteit élte s annálfogva nem volt szándéka semmiféle -hadjárathoz fogni; a török is csendesen viselte magát ezen a -tájékon.</p> -<p>A kétszáz arany ott volt már a tarsolyában. Az útra nem kellett -egyéb, mint egy jó gyöngyösi posztóköpenyeg, a mit úgy híttak, hogy -«gyöngyösi privilegium»; aztán meg egy jó kézbeli fokos; egy -kulacs, meg egy tarisznya: a többi megjön magától. Ha az ember -gyalog utazik, soha sem hagyja cserben az alkalmatossága.</p> -<p>Nagy segítségükre volt a kapitánynak azon rendelete, hogy a -lovasezred, a melyhez ők tartoztak, induljon Ónodra. Odáig Bálint -is együtt ment a Simplexsel; elhallgatva anyja előtt, hogy -szabadságot kapott. Onnan aztán ketten együtt felkerekedtek, hogy -felmenjenek a Szepességbe, a szép Mikhált meglátogatni.</p> -<p>Azonban Sára asszony imádsága sikeresebb volt az ő szándékuknál, -mert a mint az ónodi nagy erdőn végig mennének, egyszer csak -előugrik a bokorból tizenkét martalócz, a milyenek azt az átkozott -mesterséget űzték, hogy a városok körül ólálkodva, a keresztyén -ifjakat és asszonyokat elfogdosták s aztán eladták a töröknek; ezek -a két fegyvertelen ifjút megrohanták; a Bálint sokáig küzdött -velük, egy párnak be is törte az orrát; de utoljára a sokaság őt is -elnyomta, a száját betömték s a pajtásával együtt egy fához -kikötötték: természetes, hogy a kétszáz aranyat sem hagyták nála. -Aztán szétmentek új prédát keresni. Estig még egy asszonyt hoztak -oda fiatal lányával együtt; aztán mikor besetétedett, valamennyit a -nyeregkápához pányvázva, elhurczolták magukkal.</p> -<p>Így teljesedett a Sára asszony kivánsága, hogy bár csak az első -lépésnél mindjárt olyan akadályba lépne a Bálint fia, a mely őt a -tovább haladástól e veszélyes úton visszatartóztassa. <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span></p> -<h2>TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Kiben meghiratic az io paitaassoknac -kevlewmb-kevlewmbfeele zerenccheeic, es hogi kinec teniere, kinec -talpa tewric wala.)</p> -<p>A gonosz martalóczok minden felső ruhát lehúztak a foglyaikról, -csak az alsó vászon gúnyát hagyták meg rajtuk, úgy hajtották őket -végig a behódolt falvakon keresztül, a miknek magyar és keresztyén -lakossága volt, törökkel vegyest s olyan barátságos törvényük volt, -hogy ha magyar ellenség közeledett, azt a török kadi tartozott -bejelenteni a török basának; ha pedig ozman ellenség jött -valahonnan, azt a magyar biró a magyar vezérnek.</p> -<p>Az úton a fogoly asszony leánykájának a lába a kövecseken -egészen kisebesedett, menni sem tudott már tovább. A Bálint nem -nézhette, hogy a martalóczok, mint az oktalan állatot, úgy -kényszerítik a nyomorult gyermeket ostorral a tovább haladásra; -mintha nem volna neki elég a saját maga veszedelme, még azt a kis -leányt is felvette a vállára, úgy czepelte azt egész Eger -kapujáig.</p> -<p>Egerben épen nagy heti vásár volt: a foglyokat odaterelték a -piacz közepére, a hol tulkok, birkák és bivalyok voltak áruba -bocsátva; ott az egyik martalócz egy rekedt tilinkón sipolva, -elkezdte a vásárosok figyelmét felhivni a maga rabszolgáira, pergő -nyelvvel hirdetve azoknak a kitünő tulajdonságait; mutogatva a -Bálint hatalmas karjait, ki daczos képpel, kifeszített mellel állt -akkor is; míg a Simplex olyan siralmas képet csinált, -összegörnyedve bánatában, hogy a martalócz kénytelen volt az ostora -hegyével egyszer egyszer odacsippenteni a lábaikrájába, hogy -tánczra kerekítse; a fehér népnek meg lerángatta a válláról a -köntösét, hogy lássák a vevők, milyen ép bőrük van?</p> -<p>Legelébb is megvették az asszonyt meg a leányát. Egy müdirnek -volt szüksége mind a kettőre. Legalább nem szakították el őket -egymástól.</p> -<p>Azután jött egy köpczös török mészáros, a ki juhokat -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> szokott vágni. Hej, megörült ez, mikor -megtudta a Bálinttól, hogy ő is mészáros legény. Nem is alkudott rá -sokat. A hogy tartotta a martalócz, megadta érte a száz aranyat, s -mindjárt rátette a két lábára a maga békóit s így hajtotta el maga -előtt, biztatva útközben, hogy ne féljen semmit, nála jó dolga -lesz: kap enni eleget; s majd ha a szőlőszedés ideje eljön, akkor -odakinn dolgozhatik a szőlőben s akkor lőrét is ihatik.</p> -<p>Hanem a Simplexnek sehogy sem akart vevője akadni. Akárhányan -jöttek, mind azt nézték, milyen a tenyere? Az pedig nagyon sima és -puha volt. A trombitafuvásban nem is törhetett fel. Nem kellett -senkinek; hiába kiabált a martalócz: «vegyétek, vegyétek meg ezt a -gyaúr disznót!» s tánczoltatta a pányván mint a medvét.</p> -<p>Utoljára, hogy senki se vette meg, felhajtotta a várba, a -basához. Ott kijött eléje a muteszellim, annak elmondá a martalócz, -hogy ime ez egy fogoly katona. Ha olyan keresztyént fogtak el, a ki -nem tudta eltitkolni, hogy katona volt, azt a basának tartoztak -átengedni a martalóczok – szabott árért. De a ki csak tehette, -eltagadta azt, mert a basa szeretett többet kapni a pórtékáért, -mint a mit kiadott érte, s azt a portéka nem köszönte meg. Az a -basa üzlete volt. A muteszellim kifizetett a Simplexért a -martalócznak negyven aranyat, a miből az istentelen egyet a szegény -eladott rabszolgának visszaajándékozott.</p> -<p>A Simplexet aztán egyenesen a kovácshoz vitték, s ottan a két -lábára olyan nehéz vasat vertek, hogy volt rajta mit czepelni. -Azzal bedugták egy föld alatti börtönbe. Ott már volt valami ötven -darab fogoly, a kik nem igen beszéltek egymáshoz, hanem az egyetlen -ablak elé guggolva, mely felülről világosságot adott, pipákat -faragtak, korbácsokat fontak, vagy török öveket vetéltek, hogy -nehány aspert keressenek vele. Többen pedig a fal mellett feküdtek, -mintha betegek volnának, s azoknak a lábaik be voltak kötve. Egy -borbély reggel, este lejött hozzájuk, hogy a kötéseiket -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> felbontsa s a talpaikat, a mik sebesek -voltak, enyhitő irokkal bekenegesse.</p> -<p>A Simplex kérdezte tőlük, hogy merre utaztak olyan meszsze, hogy -így feltörött a talpuk? Azok azt felelték neki, hogy «várj csak, -majd te is elutazol oda, aztán megtudod, hogy merre fekszik -Bambusonia?»</p> -<p>Nem is telt bele egy hét, hogy megtudta a Simplex, a mire olyan -kiváncsi volt, s aztán nem kellett neki többet rajta törni a -fejét.</p> -<p>Mikor rákerült a sor, felvitették a kajmakámhoz. – A kajmakám -derék tréfás ember volt, kövér képe, vastag termete. Hoszszuszárú -pipából szívta a füstöt, maga elé szedett lábakkal ülve egy tarka -szőnyegen.</p> -<p>Nagyon is szépen beszélt a Simplexhez; kedves fiamnak, pribéknek -nevezte; kikérdezte: hova való? mi sorsban van? kik a rokonai? hol -a birtoka?</p> -<p>A Simplex elmondta neki a kérdésekre ugyanazt a választ, a mit a -Jankónak, a rablóvezérnek mondott, hogy ő ilyen szegény, meg olyan -árva.</p> -<p>A kajmakám szertelen nagyot nevetett rajta.</p> -<p>– Mintha csak irásbul olvasnád! Épen úgy felelsz, mint a hogy a -többi szokott felelni az első «kérdezésre.» – «Nincs se apád, se -anyád, azt se tudod, hol születtél; szegény vagy, mint a templom -egere, hátadon házad, kebeledben kenyered; koldulás a mesterséged.» -Ezt feleli sorba valamenyi az «első kérdezésre», s ha mindjárt a -Zrinyi bán fia volna is! Lássuk, hogyan felelsz majd a «második -kérdezésre?»</p> -<p>Azzal egy intésére négy csausz lekapta a Simplexet a tiz -körméről, kettő az összekötött lábait egy széthúzott kötélnél fogva -felemelte, hogy a talpai az ég felé álltak, a másik kettő meg aztán -két szál hosszú bambuszszal elkezdett a talpain muzsikálni, a mi a -Simplexnek annyira nem tetszett, hogy az ismételt kérdésekre azt -vallotta, hogy ő királyfiu, apja a velenczei doge, keresztapja a -lengyel király, csak annak izenjenek, az ad érte váltságul -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> akkora darab aranyat, mint ő maga.» A -mért aztán még jobban a talpára vertek.</p> -<p>A szegény Simplex azt hitte, hogy most mindjárt bele fog halni: -olyan rosz mulatság az a talpverés.</p> -<p>Ekkor aztán következett a harmadik kikérdezés: – a kajmakám -hozatott borbélyt, bekenette enyhítő balzsamokkal a Simplex -felmarjult talpait, adatott neki hüsítő shorbethet innia s aztán -elkezdett hozzá szépen beszélni.</p> -<p>– Lásd édes fiam: minek beszélsz hiábavalóságokat? minek vallod -egyszer azt, hogy zabgyerek vagy, máskor meg azt, hogy királyfia? -hiszen valakid csak van a kerek világon, a ki ád a bőrödért -valamit. Valami jó embered, a ki kivált, s a kinek aztán -leszolgálod azt. Gondolkozzál csak rajta. Hiszen mi nem kivánunk -olyan sokat.</p> -<p>Ekkor aztán rájött a Simplex, hogy csakugyan van neki egy -testi-lelki jóbarátja, csakhogy az maga is rabszolgaságba esett itt -Eger városában, egy mészáros-mester vette meg: az, ha magát -kiválthatja, őtét is ki fogja majd váltani.</p> -<p>– No látod, ez már okos beszéd. Hát milyen az a mészárosmester, -a ki a barátodat megvette?</p> -<p>– Hát olyan szép ragyás ábrázatú.</p> -<p>S minthogy pedig Eger városában akkor harminczhárom muzulmám -juhölő lakott, s az a mesterségével együttjáró mérges -légycsipésektől mind ragyás volt, annálfogva valamennyit -felcsődítteté a kajmakám a várba, hogy a Simplex válaszsza ki -közülök az igazit.</p> -<p>Az volt a Bálint gazdája, Ibrahim.</p> -<p>Azzal azután előhozatta a maga rabszolgáját.</p> -<p>A jó Bálintnak nagyon megesett a szive, mikor a barátját ilyen -állapotban meglátta.</p> -<p>– Szegény Simplex! Mire jutottál én miattam! Látod, nekem -nyugodalmas gazdám van: csak maga ver, nem másod magával, s csak a -hátamat üti; nem is bottal, hanem csak vizilóbőrkorbácscsal. Az -Isten áldja meg érte. <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– Minek tűröd! Mért nem irtál az anyádnak, hogy váltson ki?</p> -<p>– Irtam biz én: fel is kértem, hogy küldjön váltságdijat te -érted is, a hogy én értem. Küldött is rá feleletet rögtön. Azt -felelte, hogy szives örömest lefizeti én értem is, te érted is a -váltságdijat, a miben megalkuszunk a gazdáinkkal; hanem azután az ő -rabszolgája legyek azontul. Azt tegyem, a mit ő parancsol; tudta -nélkül sehova el ne induljak; se veled össze ne találkozzam többet: -és azt, a kit szeretek, úgy elfelejtsem, hogy soha rá ne gondoljak -a szivemben többé: – különben itt hágy veszni a török -fogságában.</p> -<p>– S mit feleltél neki rá?</p> -<p>– Hát azt feleltem, hogy «Isten megáldja hát édes szülémet: -akkor én maradok a török fogságában; mert én az én kedvesemet még a -fekete földben sem fogom elfelejteni soha, sem az én jó pajtásomat, -a kinek hűséget fogadtam, meg nem tagadom, a míg élek.</p> -<p>– Ember vagy Bálint! monda rá a Simplex, s azzal összeüté a -bokáján a lánczos békót, fittyet vetett a két ujjával a -kajmakámnak. – Servus basa! küldhetsz a tömlöczbe vissza. Ha -begyógyul a talpam, ujra kezdheted az examinálást.</p> -<p>Simplexet aztán visszavitték a tömlöczbe s ott azután -megtanulhatta ő is a törökzsinór gombkötővetélést, ölét egy réz -asperért s elmélkedhetett mellette, hogy milyen bolond állapot az, -mikor valaki a talpára veret azért, hogy a jó pajtása szerelmes egy -asszonyba, a ki nem lehet az övé!</p> -<p>Ez alatt begyógyultak a talpán a sebei; de ez nem volt rá nézve -semmi öröm: mert előre meg volt neki mondva, hogy a mint talpra -állhat, megint ujra kezdődik a keserves kikérdezés. Volt olyan a -foglyok között, a kit már háromszor is kínvallattak. Ezt nevezték -alkudozásnak. A ki keveset kinált, sokat kapott.</p> -<p>Eljött a nap, a melyen ismét fel kellett mennie a kajmakám -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> elé. Előre tudhatta azt már, mert -ilyenkor előtte való nap nem adtak a fogolynak enni. Éhomra nem árt -meg olyan nagyon a bámbusz.</p> -<p>A Simplex reszketve lépett be a vallató szobába. A kajmakám ott -ült megint a szőnyegen, előtte egy alacsony asztalkán egy tál -párolgó piláf, a mi nem más, mint juhhús riskásával; mellette a -keze ügyében két szál bámbusz.</p> -<p>– No hát fiam, gyere ide válassz; monda a kajmakám a remegőnek. -Ezt a tál piláfot akarod-e megenni, vagy ezzel a két szál -bámbuszszal akarsz százat a talpadra? No ne szepegj, hanem válassz -tetszésed szerint. Aztán itt a papiros, tinta, kalamáris: irsz -nekem róla egy teszkerét, hogy mit kaptál. Ha piláf kell, azt irod, -hogy piláfot kaptál; ha bot kell, azt irod hogy botot kaptál.</p> -<p>A Simplex sehogy sem értette az egész dolgot. Nem tudta, hogy -mit tréfál így vele a Kajmakám? de elvégre is bot neki semmiképen -nem kellett, a piláf pedig mindenképen kellett, hát annyi kinálásra -hozzá ült az utóbbihoz, s tudva hogy a töröknek nagyon tetszik az, -ha a piláfból nem hagynak a tál fenekén, ez a janicsárnál is -virtus, igyekezett hát azt tisztára kitörülni.</p> -<p>– No fiam, szólt a kajmakám, mikor a Simplex elkészült, már most -hát ird meg a levelet, hogy jól tartottalak mai nap piláffal és nem -pedig botokkal; és czimezd azt a levelet a te kedves pajtásodnak, -nemes, nemzetes és vitézlő Kalondai Bálint uram ő kegyelmének, az -akasztófára való hitetlen kutyának; a ki nem csak, hogy magát -kiszabadította a rabságbul ingyen, váltságdíj nélkül; hanem még a -gazdáját is elrabolta magával, a derék, becsületes juhölőt, s -elvitte Ónodra, s most onnan kinálja azt te éretted cserébe s azzal -fenyegetőzik, hogy a micsoda jóval és roszszal leszünk mi itt te -hozzád, ugyanazt fogja ő teljesíteni az ő foglyával, a becsületes -juhölővel. A Simplexnek tehát meg kellett irni a bizonyítványt, -hogy őtet a törökök tejbe-mézbe fürdetik, irósvajjal kenegetik és -még a helyét is megtörlik, a hová leültetik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Arra aztán a Simplexnek mindjárt levették az egyik lábáról a -békót, s azt fölköték az övébe, annak a jeléül, hogy félig el van -bocsátva; de kötelessége lészen az érte kicserélendő foglyot -visszahozni és addig a kötelesség jeléül a láncz másik vége a másik -lábán marad; s azt a kiváltó jóbarát veheti csak le a lábáról.</p> -<p>Ilyen furcsa kölcsönös obligoban maradás és egymásért való -jótállás és kiváltás divatozott azokban az időkben egymásnak baráti -szövetségre kezet adott férfiak között.</p> -<h2>TIZENKILENCZEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Ennec tewrteenete fewlewtte nagion hasonlit az -Joseph es Potiphaarne tewrteeneteehez; de meeg sem egeeszlen olian, -miwel hog weeghezteevel nem az Joseph kerevl az tewmlewtzbenn, -hanem az Potiphaar.)</p> -<p>Hogy miképen szabadulhatott ki a Bálint a maga fogságából, azt -érdemes lesz meghallgatni: mert az valóságos csoda dolog, mind a -mellett, hogy igazán megtörtént valóságos eset. S azt is a Simplex -naplójából tanultuk.</p> -<p>A gazdájának, a juhölőnek volt egy szép szőlős kertje s abban -egy fából épült gunyhója, a mit ő törökül kösknek nevezett.</p> -<p>Szüret felé közeledvén az idő, minden délután kisétált a török a -szőlőskertjébe, kisértetve a rabszolgája, Bálint által: mivelhogy -az utakat és mesgyéket a zápor nagyon megrongálta, azért azokat -iparkodott helyreigazítani.</p> -<p>Napszámosra, vinczellére nem merte azt a munkát bízni, mert azok -torkoskodni szoktak, hanem a rabszolgára ráparancsolhatott, hogy -meg ne próbálja a szőlőt kóstolni s mikor vége volt a munkának, -mindig azt mondta neki: mutasd a nyelvedet! Mivelhogy az egri szőlő -mind fekete s a ki eszik belőle, annak nyelvét megfesti -szederjesre. Szegény Bálint sokszor majd eldült a kivánságtól, a -nagy rekkenő melegben csákánynyal vágva <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> a -követ; a sok szép szőlő csak úgy mosolygott rá; de egy szemhez nem -nyúlt volna.</p> -<p>A gazda ez alatt beült a gunyhóba s minthogy a töröknek tiltja a -vallása a boritalt, annálfogva csak úgy titokban iddogált odabenn -és egyes egyedül.</p> -<p>Volt pedig a töröknek egy igen szép rabszolgálója, vagy -felesége: mi nem nagy különbség a muzulmánoknál. Dzsigerdilának -hitták: a mi annyit jelent, hogy «szivetszúró.» Cserkesz leány -volt; úgy vette Budán rabszolgakereskedőtől, ki egész hajóval -hozott fel rableányokat Sztambulból. Az egész különbség az asszony -és rabszolgáló között az, hogy a rabszolgáló dolgozik, az asszony -pedig nem dolgozik. A Dzsigerdila nem dolgozott.</p> -<p>A török menyecske mingyárt eleve szemet vetett a szép deli -magyar legényre, a kit az ura rabul hozott a házhoz; hanem otthon -nem igen lehetett vele valami enyelgést kezdenie, mert sok szem -őrizte a háznál. Azonban mikor néha az ura után kiment a szőlőbe, -ott már szabadabban szólhatott a Bálinthoz, kivált mikor a -mészárost helybenhagyta a jó veres bor, hogy ketten két felül -támogatva vezették haza a házáig.</p> -<p>Az Ibrahim Kermesz (így hitták a mészárost, mivelhogy nagyon -veres szakálla volt) azt parancsolta a Bálintnak, hogy daloljon, a -mikor dolgozik: nem csak azért, hogy ha dalol, jobb kedvvel -dolgozik; de különösen azért, hogy az által meg van óva attól a -kisértettől, hogy a szőlőt megcsipegesse. A ki dalol, nem -ehetik.</p> -<p>Olyankor aztán, mikor az Ibrahimot elnyomta az álom s -kezét-lábát elnyújtva, végig terült a szőnyegen, a Dzsigerdila -belevágott a Bálint nótájába s együtt énekelt vele: a mi nem -csekély buzdítás egy nőtől, ha egy férfinak a nótáját a maga -dalával elkezdi kisérni.</p> -<p>Csakhogy azok a Bálint nótái mind olyan szomorúak és együgyűek -voltak, a miket még édesanyjától hallott gyermek korában: «fürdik a -kácsa fekete tóba: Készül anyjához Lengyelországba», azután meg az, -hogy «Amott <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> kerekedik egy fekete felhő: Benne -tollászkodik sárga lábú holló» s a mi végződik azon, hogy «Rab -vagyok, rab vagyok: Tatár rabja vagyok; kezemen lábamon vas lánczot -hordozok.» Ezek voltak az akkori időknek szomorú nótái.</p> -<p>De még ezt a nótát is abba hagyta a Bálint, a mint a Dzsigerdila -belevágott s együtt énekelt vele.</p> -<p>– Miért hagytad abba a nótát? kérdezé tőle a török asszony.</p> -<p>– Azért, mert te is énekelni kezdtél, s félek, hogy felébreszted -az Ibrahimot, s engem ver meg érted.</p> -<p>– Ne félj semmit. Alszik az Ibrahim mélyen. Mákonyt tettem a -dohánya közé. Ilyenkor úgy alszik, hogy akár puskát sütögethetnének -el fölötte: még sem ébredne fel; akár csókolódhatnának fölötte, még -sem ébredne fel.</p> -<p>Bálint csak nem akart belőle érteni semmit.</p> -<p>Ekkor aztán Dzsigerdila kezdett el dalolni egy olyan népdalt, a -miben már szerelem van. A régi időkben is dalolták azokat, csakhogy -elbujva, erdőkön, mezőkön; mert bent a városokban tiltották a -papok, egész prédikácziókat tartottak ellenük, s közönségesen -«virágdaloknak» nevezték s azt tartották róluk, hogy a tiszta -erkölcs megvesztegetésére szolgálnak.</p> -<p>S bizony furcsa dolog is az, hogy mi minden szabad az énekben? -Ha egy férfi csak úgy prózában mondaná azt egy szép asszonynak: -«ugyan rózsám, adjon nekem egy pár csókot!» bizony úgy nyakon -felejtené érte, hogy a szeme is szikrát hányna; hanem ha ugyanazt -czifrán elénekli: az úrnő még leül a zongora mellé és akkompanyoz -neki hozzá. Valamint ha egy szép asszony a a férje jelenlétében -recitativo mondaná azt egy harmadik gavallérnak, hogy «kóstolja -csak kend, be jó ízű!» a férj puskát, kardot ragadna, hogy boszút -álljon érte; ha pedig szépen czikornyásan, vékony hangon elénekli -egy egész társaság előtt ugyanazt a madám, még a férj is tapsolni -kezd neki s azt kiáltja: da capo! <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>A Dzsigerdila pedig oly csábítón, oly melegen tudta énekelni -azokat a hivogató, csalogató dalokat, hogy lehetetlen volt tőlük át -nem melegedni.</p> -<p>Hanem a Bálint tartotta magát s nem vágott bele az ő -nótáiba.</p> -<p>– Hát te nem tudsz virágdalokat énekelni? Kötődék vele a -Dzsigerdila.</p> -<p>– Tudok biz én, énekeltem magam is eleget. Egyért azért csaptak -ki az iskolából; de fogadásom tartja, hogy míg rabságban leszek, -addig virágdalt nem énekelek.</p> -<p>Volt pedig a török kertjében egy drága szép szilvafa, a milyen -még akkor a ritkaságok közé tartozott: a gyümölcse gömbölyű volt és -olyan piros, mint a rózsa. A kertészek bona-merának nevezték.</p> -<p>Erre a fájára vajmi büszke volt az Ibrahim. Előre megmondta -Bálintnak, hogy le ne próbáljon egyet venni róla, mert megtöri a -csontját. Azt a gyümölcsöt ő mind a basa asztalára szánta.</p> -<p>Egy délután megint kijött a Dzsigerdila az ura után s elaltatta -az Ibrahimot, a hogy szoká, a dohányába kevert mákonynyal s aztán, -a hogy a Bálint nem akarta a virágdalait elénekelni, ő is boszúsan -lefeküdt a fűbe és úgy tett, mintha aludnék.</p> -<p>A nap forrón sütött, Bálintnak majd a szája padlásához ragadt a -nyelve a nagy szomjúságtól. A szőlőhöz nem mert nyúlni, mert annak -a leve meglátszik a nyelvén, hanem azok a piros szilvák olyan -csábítóan mosolyogtak rá. Hisz nincs megszámlálva, hány van a fán? -Bátorságot vett magának, mikor azt hitte, hogy senki se nézi, -odalopózni a fa alá s lehúzni egy ágat, és elköltögetni egy párt a -basának szánt bonamerákból. (Ugyis kövér ember a basa: hátha -kilelné tőle a hideg?)</p> -<p>Egyszer csak dévaj nevetést hall a háta mögött: a Dzsigerdila -nem aludt, csak leskelődött s erre ő úgy megrezzent, hogy ijedtében -az egész szilvafaágat, a mit magához húzott, lehasította. -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span></p> -<p>No lesz most neked ezért Bálint!</p> -<p>Szégyenkedve sompolygott vissza a munkához s úgy nekifogott, -hogy egy óra alatt két órára valót dolgozott. A Dzsigerdila pedig -egyre kötődött vele, gúnydalokat énekelt neki, ingerkedett vele s -zöld diókkal hajigálta.</p> -<p>Bálint ezúttal olyan rossznak érezte magát, mint egy kárt tett -gyermek, a ki várja a bizonyos verést. A török mindig azt mondta, -hogy nem adna oda egy ágat arról a fáról száz dénárért. Valjon hány -dénárba szokott számítani egy korbácsütést? vagy hány korbácsütést -egy dénárba.</p> -<p>Mikor aztán beesteledett, s a mészáros fölébredt, ismét akkorát -ivott ébredőre, hogy a feleségének és a rabszolgájának kellett őt -kétfelől támogatva hazavezetni.</p> -<p>Hát amint elmegy a bonamera fa előtt, egyszerre meglátja a -lehasított ágat.</p> -<p>Erre a tekintetre tüstént kiment a mámor a fejéből, úgy -felfortyant.</p> -<p>– Ki cselekedte ezt? ordítá, kirántva öve mellől a vizilóbőrből -épült korbácsát. Ugy forogtak a szemei, mintha maga volna az öcscse -annak a vizilónak.</p> -<p>De mielőtt a Bálint szólhatott volna, a Dzsigerdila elkiáltá -magát.</p> -<p>– Én törtem le no! Hát ugyan mi baj van azért a kis -szilvafa-gallyért?</p> -<p>Csak az a baj lett érte, hogy az Ibrahim nem sajnálta a -vizilókorbácsát a maga kedves feleségének a hátától, s rácsapkodott -vele egész haragjából s talán tetőtől talpig verte volna, ha maga -el nem bukott volna, betörvén az orrát, a mikor aztán elég baja -volt hazáig a saját orravérének elállításával.</p> -<p>Hanem a Dzsigerdila még is kapott annyi korbácsütést, a mennyi -elég volt a Bálinttal megértetni, hogy mily forró indulattal -viseltetik iránta ez asszony, ki kész a rabszolgája hibáját magára -vállalni s a maga gyenge bőrét megpacskoltatni amazé helyett. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Másnap délután mégint kimentek mind a hárman a szőlőkertbe.</p> -<p>Mikor az Ibrahim szokott módon elaludt: odahitta a Dzsigerdila a -Bálintot.</p> -<p>– Nagyon fájnak a vállamon a tegnapi ütés nyomai; monda neki, s -egy kis ezüst szelenczét adott a kezébe, a miben valami balzsamos -kenőcs volt. Jer és kenegesd be ez írral, ott, a hová a magam keze -nem ér.</p> -<p>Azzal lecsúsztatta a válláról a köntöst, hogy a hófehér nyakát -és hátát fedetlenül láthatta a Bálint; melynek sima bársonyán -ujjnyi vastag piros daganatok csíkjai látszottak.</p> -<p>Bálint bekenegette a miatta kapott fájdalmas daganatokat az -illatos kenőcscsel s kérdé a Dzsigerdilától, hogy enyhülnek-e?</p> -<p>– Hamarább megenyhülnének, monda a Dzsigerdila, ha megcsókolnád -őket.</p> -<p>Bálint visszaborzadt e szótól.</p> -<p>– Hogyan csókolnám én meg egy idegen asszonynak a vállát, a ki a -gazdámnak a felesége?</p> -<p>– Gazdád alszik, nem látja meg.</p> -<p>– De meglátja az Isten.</p> -<p>A török asszony szélylyelnézett bámulva.</p> -<p>– Én egyet se látok itten.</p> -<p>– Az Isten láthatatlan és mindenütt jelen van.</p> -<p>– Ha láthatatlan, akkor a korbácsa is láthatatlan, nem üthet -vele.</p> -<p>– De nagyon is tud ütni láthatatlan korbácsával. Látod: én nem -is tettem, csak gondoltam arra, a mit tilt az Isten, s ezért a -gondolatért viselem ezt a lánczot a lábamon.</p> -<p>– Én levenném azt a lánczot a te lábadról minden éjjel; tudom -hol tartja a békó kulcsait Ibrahim; az övében. Csak nappal volnál -rabszolga: éjjel nem; s a váltságdíj sem volna drága: a számára -megalkudnánk, a pénzneme volna: csók. <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span></p> -<p>– De ez vétek volna Isten előtt.</p> -<p>– De hát mi sérelme van abból az Istennek, ha egy férfi -megcsókol egy nőt?</p> -<p>– Az, hogy megsérti az ő parancsolatját, melyben azt rendelte, -hogy mindenki szeresse azt, a ki az övé, és ne azt, a ki másé.</p> -<p>– Szólj csak; monda akkor a Dzsigerdila, hirtelen egyet fordítva -a beszéden, nagy ravaszul, mintha másfelé akarná azt terelni. -Hogyan nézhetted el azt tegnap, hogy engemet az Ibrahim megvert te -miattad: és nem fogtad meg a kezét, és nem vallottad meg, hogy te -voltál a kártevő?</p> -<p>– Megmondom igazán. Nem azért nem szóltam, mintha féltem volna, -hogy az ütéseket, a mik téged értek, majd én kapom meg; hanem -azért, mert attól féltem, hogy ha megmondom az igazat, akkor téged -az Ibrahim megöl.</p> -<p>– S miért féltél, hogy akkor engem az Ibrahim megöl?</p> -<p>– Azért, mert magadra vállaltad az én hibámat.</p> -<p>– S mit tudott volna meg abból az Ibrahim, hogy én a te hibádat -magamra vállaltam?</p> -<p>Bálint csak nem akarta kimondani azt a szót.</p> -<p>– Ugyebár azt, segített rajta Dzsigerdila, hogy én inkább a tied -vagyok, mint az övé. Hát mért ne lehetnék egészen a tied?</p> -<p>– Azért, mert az övé vagy.</p> -<p>– Igaz; megvett. Adott értem ötszáz aranyat. De ha te adnál neki -értem ezer aranyat, hát bizony neked adna; mert kapzsi és -fösvény.</p> -<p>Bálint jó ízűt nevetett ezen.</p> -<p>– Ugyan hol vennék én gyönge ezer aranyat az én -nyomorúságomban?</p> -<p>– No hát, megállj, majd mondok én neked valamit, a mit még -senkinek sem mondtam el. Ülj ide le mellém. De úgy ülj, hogy a -szemembe láss. Hát mikor az Ibrahim ezt a szőlőt megvette, már -akkor ez a kösk itt állt, kemencze is volt benne. Szüret alatt -sokszor kedve támadt <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> az Ibrahimnak idekinn maradni: úgy, -hogy idekinn kellett kenyeret sütnöm. Egyszer a mint a kisült -czipókat kiszedem, az egyiknek a fenekére egy aranyat találok oda -ragadva. Nem szóltam felőle senkinek; csak azt vártam, hogy éjszaka -legyen, akkor fogtam egy kést, elkezdtem a kemencze fenekét -felfejtegetni. Hát az egész tapasztás mind csupa aranynyal volt -teli. Azt bizonyosan, mikor a várost elfoglalták a törökök, -rejtette oda valami gazdag birtokos, a ki aztán elpusztult a -harczban. Nem szedtem én fel a kincset, otthagytam, újra -betapasztottam sárral, ráfűtöttem, hogy az agyag cseréppé égjen. -Most is ott van mind. Ibrahimnak nem szóltam felőle semmit, mert ha -megkapja azt a sok pénzt, annál többet fog inni, annál többször -megver; sőt még új asszonyokat is hoz a házhoz s azokkal is nekem -gyűl meg a bajom. Hát én azt az egész kincset neked adom. Végy el -belőle annyit, a mennyivel kiválthatod magadat Ibrahimtól; a -többivel pedig végy meg engemet tőle. Még aztán is marad, hogy -eltarthatsz belőle.</p> -<p>Most azután igazán kelepczébe volt szorítva a jó Bálint. Mit -szóljon most erre? A szép asszony mellé még sok pénzt is kinál neki -a szerencse. Azonban segítségül hivta az igaz hitet.</p> -<p>– Az nem lehet, édes asszonyom; mentegetőzék jámborul: az én -vallásom szerint az asszonyokat nem veszik pénzen; azok önkényt, a -maguk szive szerint adják a kezüket annak, a kit szabad akaratból -választanak. A ki pedig őket elveszi, az az ő hűségüket nem -pénzzel, nem ajándékkal fizeti meg, hanem hasonló hűséggel, -viszontszeretettel.</p> -<p>Hanem erre csak összecsapta kezeit a szép Dzsigerdila.</p> -<p>– Ah, hisz akkor ez a te vallásod nekem nagyon tetszik. Ha -nálatok nem kell se adásvevés, se felpénz, csak szabad akarat: hát -az nálam megvan. Én elszököm veled; megismerem a te Istenedet, -elmegyek a te templomodba <span class="pagenum"><a name="Page_135" -id="Page_135">-135-</a></span> s hagyom magamat annak -kereszteltetni, a mit te választasz a számomra.</p> -<p>De már ez igazán nagy csábítás volt a Bálintra nézve. Ha Sára -asszony ott lett volna mellette, bizonyosan azt mondta volna: «no -fiam, most fogtad már meg az anyját a szerencsének! Kapj utána mind -a két kezeddel, el ne ereszd. Kapsz egy gyönyörű szép asszonyt: -nagy fekete szeműt, piczi piros szájút; hozzá tömérdek sok pénzt, -egész kemenczealjával, s a mi a legfőbb: megszerzesz egy -eltévelyedett hitetlen lelket az örök üdvösség számára, a miért -magadnak is mennyországhoz lészen jussod.» És ez is lett volna a -legtermészetesebb okoskodás a földön.</p> -<p>Hanem hát nem az járt a Bálint eszében. Lehetett akárki, -akármilyen szép asszony a földön, a míg az ő Mikháljának a képe élt -az ő szivében, olyan volt a mellett minden más asszonyarcz, mint a -kisértő lélek; a minek elég azt mondani: «távozz tőlem!» hogy -eloszoljék a légben.</p> -<p>Mást szeretett.</p> -<p>Hanem ezt nem mondta a Dzsigerdilának.</p> -<p>A helyett egészen alamuszi képet fancsalított: összehúzta a -vállait kegyesen, s mintha csak a bibliából olvasná, olyan -áhítatos, kenetteljes hangon mondá:</p> -<p>– Avagy hogyan követném én el azt a nagy gonoszságot, hogy én az -én gazdámnak a feleségét elszöktessem?</p> -<p>Erre a szóra aztán dühbe jött a Dzsigerdila; lerántotta a -papucsát a lábáról, pofon csapta a talpával a Bálintot -jobbról-balról s a szeme közé köpött neki:</p> -<p>– Czoki rabszolga! Takarodj a kapához! Földtúrás a dolgod!</p> -<p>Azzal az arczára terítette a fátyolát, hogy ne is lássa többet -az orczáját az élhetetlen rabszolga; s oly nagy volt iránta a -megvetése, hogy még csak félni sem tartotta érdemesnek a gyávától, -elmondott titkai miatt. A ki a gazdájának a feleségéhez nem mer -hozzá nyúlni, az bizonyosan az elásott kincsére sem meri rátenni a -kezét. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Az asszony nagy dérrel-dúrral ment haza a szőlőből; elébb jól -megrugdosva az alvó Ibrahimot, hogy ébredjen már fel.</p> -<p>A mákonyos álmot alvó e gyöngéd felébresztésre elébb -rugkapálózni kezdett a kezével lábával, azután megfordult -ötször-hatszor a saját tengelye körül, míg a lejtőn legurulva, -valahol a szilvásban szedte fel magát; ott még egy kis ideig -feküdve és nyitott szemekkel folytatta azt az álmot, a mit látott, -s beszélgetett azokkal a paradicsomi alakokkal, a kiket az opium -összehordott a fejében; azután nagyot bámult a világba, elkezdett a -szemöldeivel, az állával rángatózni; végre négykézlábra állt és -nagyot ordított a rabszolgája után.</p> -<p>Bálint odaczammogott hozzá.</p> -<p>– Hol a feleségem?</p> -<p>– Hát őrizője vagyok én a kend feleségének? Tán hazament.</p> -<p>– Azt álmodtam, hogy megint meglopta a piros szilvámat. Ezek az -asszonyok olyan torkosak. Te Bálint nem ettél abból a szilvából! -Nem is eszel, nagy kutya! Az olyan, mint a túba-fának a gyümölcse, -a mi a paradicsomban van, s a miben szinte nem vásik a fogad, gyaúr -disznó! Hová tetted a feleségem? Legjobb volna azt a szilvát mind -leszedni a fáról és elküldeni a basának. Mit gondolsz, mit ád érte? -Azt hiszed, hogy én nem tudok felmászni erre a fára? Repülök fel -rá, mint a mókus! (az opiumszivóknak az a bolondságuk marad, hogy -igen erőseknek és gyorsaknak képzelik magukat.)</p> -<p>Azonban mászni sem tudott a jámbor, nemhogy repülni tudott -volna.</p> -<p>– Megállj csak, hadd tegyem le a kaftánomat, meg az övemet, meg -a turbánomat: aztán segíts egy kicsit röpülnöm.</p> -<p>A Bálint aztán felsegítette az Ibrahimot a szilvafára. Ő maga -akart minden szem szilvát leszedni a szatyorba: <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> a -rabszolga kezének nem volt szabad hozzá érni ahhoz, a mi a basa -számára volt szenteltetve.</p> -<p>A szegény rabszolga elgondolta magában, hogy ha ő most hazamegy -az urával: az a pogány asszony egészen úgy fog vele bánni, mint a -hogy bánt a Potiphárné a Józseffel; mert nem szükség azért az -ótestamentumot olvasni az asszonynak, hogyan kell boszút állni egy -férfiún, a ki szerelmi ömlengéseit visszautasította. Bizonyosan -halálra vereti az urával.</p> -<p>S hogy az eset tökéletesen hasonlítson, még az álommagyarázási -tréfa se maradt el.</p> -<p>– Ugyan mit jelent az, motyogott odafenn a fán az Ibrahim, a mit -az imént álmodtam, hogy egy csirke lecsapott egy kányára, és -elrepült vele? nem a kánya a csirkével, hanem a csirke a -kányával.</p> -<p>(– Gyere csak le onnan a fáról: majd mindjárt megmagyarázom -neked) gondolá magában a Bálint, s a míg Ibrahim a szilvát szedte, -az alatt ő kikereste a gazdája levetett övéből a bilincse kulcsát s -azzal kiszabadítá a lábait a békókból s a láncztartó sziját leoldá -a derekáról s azzal oda állt a fa alá szépen.</p> -<p>Az Ibrahim elannyira belemerült a szilvaszedésbe s a szép -bonamera oly igen gyönyörű volt, hogy észre se vette, a mikor a nap -leáldozott s a várban elkezdték a takarodót fújni.</p> -<p>Ez pedig azt jelenté, hogy minden ember siessen a dolgát abba -hagyni, a ki a szőlőkben, vagy a mezőkön van, mert a harmadik -trombitaszónál bezárják a kapukat, s a ki ottkünn reked, sehogy se -juthat be aztán a városba.</p> -<p>A trombitaszó hallatára aztán Ibrahim Kermesz is kezdett -lekeczmelegni a szilvafáról. Elébb leadta a Bálintnak a bonamérával -teli szatyrot, s azután maga is kezdett leereszkedni, kérve a -Bálintot, hogy segítsen neki – átugrani azt a fát.</p> -<p>De segített is neki a Bálint; mert abban a perczben, a -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> mikor Ibrahim két kézzel kapaszkodva az -ágba, lógott a föld és az ég között, hirtelen a fejére rántotta az -egész szatyrot valamennyi bonamerával együtt, hogy annak tele lett -szilvával a szája, s ezzel lerántva a földre, hátra kötözte a -kezeit a láncztartó szijával, s azzal belökte őt a köskbe. A -szomszédok semmit sem vettek ebből észre, mert az mind el volt -foglalva a maga sietségével, hogy kapuzárás előtt elérhessen a vár -faláig; senki sem ért rá a más dolgára ügyelni.</p> -<p>A Bálint aztán bezárva a kösk ajtaját magára, legelébb is -felfeszegette a sütőkemencze fenekét. Ott bizony volt arany elég: a -Dzsigerdila igazat mondott. A Bálint nem várt másodszori kinálást, -hanem összesöpörte azt nagy hevenyén az Ibrahim tarisznyájába. -Azután felvette magára az Ibrahim kantusát, kaftányát, salaváriját, -felkötötte a turbánját, arra pedig feladta a maga rabszolga -gunyáit, s mikor besötétedett, akkor pányvát kötve a nyakára, azt -mondta neki hogy: «no már most megyünk Ónod felé; aztán úgy találj -egyet kiáltani, hogy a saját rézcsákányodat összetöröm a kopasz -fejeden.»</p> -<p>Minthogy pedig Ibrahim Kermesz nagyon sajnálta a rézcsákányát, -kiváltképen ha azt a saját tarkóján törnék össze, annálfogva egész -mohamedánus megnyugvással engedé magát a szőlőkertek mély utain át -az erdőbe s onnan a legközelebbi faluba hajtatni, a hol Bálint a -keresztyénbirónál rögtön fogadott egy négy lovas szekeret és azzal -magát és foglyul ejtett gazdáját ép egészségben átszállíttatá -reggelre Ónod várába.</p> -<h2>HUSZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Az mellben nagion kewrnievlmeeniesen; hanem -ighen vnalmassan elewadatic az raboknak az ew kiwaltatasaanac a -teketoriaya.)</p> -<p>Nehogy pedig valaki eme régi szokásokat úgy itélje meg, mint -valami rettenetes barbar divatot. Mert hiszen újabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> korban -is vannak hasonlatos szokások: a mik a régiebbeknél még sokkal -keservesebbek, a mikor például egy vagy két jó barát a harmadiknak -a váltójára ráirja a nevét, s aztán, ha az egyik nem fizet, a -másikat exequálják helyette. Avagy kérdezzétek meg azokat, a kik a -mai világban az ő jó barátjaikért a mindenféle újkori tatároknál, -nem különben a bankok és takarékpénztárak megerősített váraiban -váltságdíjakat fizettek: nem sokkal emberségesebb népszokásnak -találták volna-e, ha ezeknek a jó barátoknak azok a fogvatartók -inkább jól a talpaikra vertek volna két szál bámbuszszal?</p> -<p>Aztán mi is repressáliákat gyakoroltunk bőségesen; csakhogy ha a -török ütleget kapott, azért nem lamentált senki: annak úgy kellett; -megérdemelte!</p> -<p>Az ónodi vár ormai és kapubejáratai épen úgy fel voltak ékesítve -póznára dugott török fejekkel, mint Eger váráé keresztyének -koponyáival.</p> -<p>Mikor a Simplexet félig szabadon bocsáták, az a ballábán hagyott -békó arra való volt, hogy őt emlékeztesse, miszerint valamennyi -Egerben foglyul hátramaradt magyar mind kezességet vállalt ő -érette, úgy, hogy ha a kitüzött napra vagy a váltságdijat, vagy a -cserefoglyot ő el nem hozza Egerbe, a hátramaradt foglyok mind -kegyetlen bot-büntetést szenvednek ő miatta; úgy, hogy az ilyen -félig eleresztett fogolynak az elszökés, vagy vissza nem térés a -legalávalóbb bűnül tudatott volna be az egész országban.</p> -<p>Legelébb is tehát a kajmakám állapodott meg a Simplexszel, hogy -mire becsüli ő maga magát? A Simplex azt mondta, hogy megér ötszáz -magyar forintot. Erre a kajmakám azt mondta, hogy no hát legyen -négyszáz: mert a töröknél meg volt az az alkorán parancsolta kegyes -szokás, hogy a mennyi váltságdíjat a megkínzott fogoly magáért -felajánlott, annak egy ötödrészét neki leengedték.</p> -<p>Nagy szerencséje volt a Simplexnek, hogy neki is volt egy -testi-lelki barátja, a milyen szövetség azon időkben <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> -mindenütt fennállt és irott törvényképen fentartatott; kötelessége -levén egyiknek a másik iránt, hogy azt a bajban segítse, a csatában -védelmezze, ha elfogják, helyette váltságdíjat tegyen le, vagy más -fogolylyal kiváltsa; a míg fogságban van, a vagyonát megőrizze, -kótyavetyénél a barátja birtokára elővételi joggal bírjon; ha -szerelmes, imádottját megnyerni segítsen; ha becsületét sértik, -helyette megverekedjék; ha elesik, eltemesse, megsirassa, árváit -koldulásra jutni ne engedje. Szép szokás volt az, s nagy szükség -volt rá azokban az időkben.</p> -<p>A Bálint, a mint szerencsésen megérkezett Ónod várába, azonnal -átadta a maga foglyát, valamint a magával hozott kincset, a saját -kétszáz aranya levonásával, (mint a melyet a martalóczok tőle -raboltak el) a várkapitánynak, abból a czélból, hogy a készpénzzel -váltson ki előkelő vitézeket, a kik az egri vár tömlöczében -sinlődnek, valamint azt a tisztességes asszonyt, leánykájával -együtt, a kit vele együtt fogtak el a martalóczok s eladtak az egri -baromvásáron; a fogoly mészárosért pedig cserélje ki az ő barátját, -az ezredtrombitást: Simplexet.</p> -<p>Mely nemes tettével annyira megnyerte a vitéz urak tetszését a -Bálint, hogy rögtön megtették őt káplárukká; a kiszabadított -asszonyság is növendék leánykájával fölkereste őt s kezeit -csókolva, lábait ölelve adott hálát neki, s most már felfedezte -magát előtte, hogy ő egy gazdag földes asszony, s ha a leánya -hajadonkort ér, (még csak tizenkét esztendős volt) négy vagy öt -esztendő mulva: jőjjön el érte, hozzá adja feleségül.</p> -<p>De a Bálint megköszönte szépen az ajánlatot s azt mondá neki, -hogy csak nevelje más boldogabb halandó számára a leánykáját, az ő -csontjait ki tudja hol fehéríti már a nap négy esztendő mulva?</p> -<p>Csak a szép Mikhál volt mindig az eszében!</p> -<p>Alig várta, hogy a Simplex újra előkerüljön, hogy indulhasson -vele útnak.</p> -<p>Hanem az a fogolykicserélés nem ment ám olyan <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> -könnyen, hogy adsza, nesze! Az egri kajmakám azt irta az ónodi -kapitánynak, hogy ő az egri juhölőt el nem fogadja négyszáz -forintba, a mennyi a trombitás váltságdíja. Egerben még van -harminczkét mészáros; azért nem számítanak többet kétszáz -forintnál. Ha a másik kétszázat készpénzben rá nem adják -nyomtatékul, ő valamennyi keresztyén fogolynak mind a talpára -veret. Mellékelve volt a keresztyén foglyoknak egy siralmas -instantiája, melyben kérik a kapitányt, hogy teljesítse a kajmakám -kivánságát, különben őket ütik.</p> -<p>Erre viszont az ónodi kapitány hozatta fel a börtönből mind a -huszonhat török foglyot s azokkal iratott siralomleveleket az egri -basához, hogy talpára ne veressen az ottani keresztyén foglyoknak, -mert ő akkor a török foglyoknak a fejére fog veretni.</p> -<p>Különösen nagy volt a szurkolása a két kicserélendőnek, a kiknek -kölcsönösen mind a két fél szörnyen igérkezett kifordítani a bőrét, -úgy hogy ezek féltükben a legjobb barátokká lettek egymás -között.</p> -<p>Végre Bálint ráadta még a kétszáz forintot nyomtatékul a maga -mészárosára s arra a Simplex is, a mészáros is, mindketten félig -levetett békókkal elkisértettek Egerbe. Ott a pénzt átvette a -kajmakám, a mészárost meg a felesége s lett olyan dáridó a háznál, -hogy a Simplexet is meghivták, s megtraktálták birkahússal -tizenkétféle kiadásban; végül megajándékozta az Ibrahim egy pár -piros bagaria csizmával, egy pár papucscsal, a Dzsigerdila pedig -küldött általa a Bálintnak egy pár patyolat fáczenétlit -(alkalmasint zsebkeszkenőt), a mire török betük voltak himezve, s a -mikkel a szép asszony az elválás emlékére a könyeit törülgeté -le.</p> -<p>Hanem az Ibrahim Kermesz megesküdött a próféta szakállára, hogy -soha többet kálvinista hitű hitetlent rabszolgának meg nem vesz, ha -egy dénárért vesztegetik is.</p> -<p>A kajmakám pedig kiadá az elbocsátó levelet a Simplexnek, az -ónodi kapitányhoz czimezve, mely kezdődött e <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> -szavakkal: «itt küldöm vissza neked a te trombitásodat, a nyüves -kutyát… stb.» mire az ónodi kapitány mérgében azt a tromfot adta, -hogy egy disznófarkot zárt szelenczébe, s azt küldé meg a -kajmakámnak; erre meg az viszont azt felelte neki, hogy «vettem a -te ajándékodat: látom, hogy a legdrágább kincsedtől fosztottad meg -magadat». Amint hogy ez az ékes correspondentia még tán ma is -olvasható az ónodi levéltárban.</p> -<p>Ezek után aztán ideje már, hogy meginduljon a Bálint a -szerencsétlen Mikhál felkeresésére, a kivel nem tudhatjuk, hogy mi -történhetett azóta, akár benn a vihodár kastélyában, a gyülölt -ember karjaiban, az ördöngős boszorkány igézetében, a vérben -dolgozók borzasztó társaságában, akár pedig a kastélyon kivül, a -hol a méregevő harámbasa fenekedett rá, hogy hunyortól sárga -ajkaival halálra csókolja szegényt.</p> -<h2>HUSZONEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Igenis ewrwendetes hir eerkezic wala: mellben -wagion gonozaknac pvztvlaasa).</p> -<p>A Simplex leginkább azzal vette meg a Bálintnak a szivét, hogy -elmondta előtte, miket hallott a haramiák tanyáján az ő -szerelmesének elvesztésére terveztetni.</p> -<p>Nem mert neki mindent elmondani, mert félt, hogy nagyon -megijeszti vele; sőt talán minden bátorságát el fogja veszteni, ha -az igazat megtudja; hanem annyit felfedezett előtte, hogy a -Kaczenreiter nem vitte el Mikhált a parochiába, melybe -megválasztották papnak; hanem otthon maradt az apja kastélyában, a -hol Mikhállal nagyon kegyetlenül bánnak; a rablók pedig előbb-utóbb -el fogják azt pusztítani, akkor a Mikhálra rettenetes sors vár.</p> -<p>– Mit tegyek? uram Istenem! Mit tegyek? tépelődék a szegény -Bálint.</p> -<p>– Nem tehetsz te ottan egyebet, édes jó pajtásom, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> monda -neki a Simplex, mint hogy elhozod magaddal onnan a te -kedvesedet.</p> -<p>– De hisz az Isten ellen való vétek lenne!</p> -<p>– Mégis megteszed azt! Csak gyere odáig. Csak egy szót szólj -vele; csak meglásd, hát bizony azt teszed, a mit megmondtam.</p> -<p>– Isten megőriz talán e nagy bűntől.</p> -<p>– Én nem tudom. Én lutheránus vagyok: nem hiszem a -prædestinatiot; te vagy a kálvinista: neked kell azt hinned. Neked -kell azt tudnod, hogy mindaz, a mi veled történt és még ezután -történni fog, meg volt előre irva egy nagy könyvben, a mi elébb -iratott, mint a világ megteremtetett; a te akaratod nem változtat -azon; s ha meg van rólad irva, hogy a hegy tetején halj meg: ha te -nem mégy fel a hegyre, a hegy fog alád jönni. Én csak azt mondom te -neked, hogy az első lépés után következik az utolsó. Ha arra szánod -magadat, hogy meglásd régi kedvesedet, akkor nem hagyod őt el -többé, hanem elhozod magaddal, habár az utadat két felől csupa -akasztófák árnyékoznák is be. Ha ez nem lett volna felőled -határozva, akkor maradtál volna otthon az anyádnál, s vetted volna -el a Fürmenderék Katalinját.</p> -<p>Ilyenforma beszélgetések közt mentek mendegéltek a biztos -országuton; ezúttal jól ellátva magukat tűzi fegyverekkel és -pallossal, csákánynyal, hogy minden rongyos martalócz utjokat ne -állja. Azoktól külömben biztosságban lehettek; mert nem a kassai -utat választották, hanem a gönczit s a martalóczok a Hernád -balpartján nem igen csaptak át, mert ott könnyen megszorították -őket, ha a Hernád hirtelen megáradt: azt pedig sokszor -megtette.</p> -<p>Ezen az úton tehát egész háborítatlanul elérkeztek Somosig heted -napra Ónod várából. Somos pedig már az utolsó állomás Eperjeshez, a -honnan az út letér Lőcse felé.</p> -<p>Itten már csak a rablóbandáktól kellett tartaniok, a mik azt a -vidéket rettegésben tarták, s elébb ki kellett azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> tudni, -hogy merre tanyáznak most? mert sokszor megtették azt, hogy -átmentek egész Lengyelországba, a hol szintén olyan szívesen látott -vendégek voltak, mint itt.</p> -<p>A Simplex magára vállalta, hogy tudakozódni fog a rablók után a -vásárosoktól, a kik legjobban szoktak értesülve lenni. Addig a -barátját hátrahagyta a csárdában.</p> -<p>Mikor aztán visszatért hozzá: ragyogott az arcza az örömtől.</p> -<p>– Mondtam úgy-e, hogy szerencse fiai vagyunk! Nem burokban -születtél-e te Bálint? Tele van a város gaudiummal. Mind a három -rablóbandát elfogták. Rajta vesztettek az iglói búcsú ellen -tervezett támadáson. Három vármegye összefogott, meg a császári -katonaság: kiszorították őket a sziklaoduikból, mindenfelé elállták -az útjaikat, utoljára a rablóknak elfogyott a puskaporuk: a ki el -nem esett, megadta magát. Élve került kézre a hegyke Havrán, a -kegyetlen Bajusz; kiket a társaik maguk kötöztek meg, hogy -kegyelmet nyerjenek. Hanem a Jankó története még is a -legcsodálatosabb. Annak a vesztét egyenesen én okoztam. Ezt nem -birták kézre keríteni. Mikor már mindeniktől el volt hagyva, -mindenfelé körülfogva, akkor egy fenyőfát levágott s azon, mint a -paripán csúsztatta le magát a legmeredekebb sziklalejtőn, s aztán -egy másik sziklameredélyen meg úgy felkapaszkodott, mint a -vadmacska: a hova senki se mehetett utána. Hogy még is vesztébe -rohant, azt csak asszonynak köszönheti. A hámori kopanicsárnénak -megizente általam, én meg az olajkáros által, hogy mikor látja, jó -kedvünek lássa, az urának meg, hogy sehol szinét se lássa. Az -üldözés után egyenesen odamenekült a Jankó a szeretőjéhez. Az -asszony nyájasan fogadta; vígan mulattak, nagy dáridót csaptak; -egész éjjel folyt a bor a csapon s két dudás muzsikált felváltva a -Jankónak: a két dudás kifáradt a muzsikálásban, de nem a Jankó a -tánczban. Még délig is mindig ivott s veszett jó kedve volt. Akkor -aztán marokkal szórta a pénzt a szájtátó parasztok közé, s a míg -azok kapkodták a tallérokat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> azalatt kiment a mezőre, -s azt mondta, hogy a ki utána próbál menni, azt agyon harapja. Nem -is volt senkinek olyan disznószíve, hogy utána merjen menni; csupán -egy embernek. Az a kopanicsár volt.</p> -<p>A Jankó egész éjjel kereste, hogy megölje; ez pedig el volt -bújva egy széna boglyában délig. Délben aztán előbújt a boglyából, -s akkor ő indult el a Jankót keresni. Nem volt nála egyéb fegyver, -mint egy kétágú, hosszúnyelű favilla, a milyennel ezen a vidéken a -kévéket adogatják fel a karó hegyére.</p> -<p>Rá is talált a Jankóra, a mint ott feküdt a haricskában, kezét -lábát szétnyujtva, aludt hanyatt. A kopanicsár odaillesztette a -nyakára a kétágú villát s azzal egyszerre odaszorította a nyakát a -földhöz. A veszedelmes rabló fejénél fogva volt leszorítva. Nem -haraphatott. Mérges szája, az ő legveszedelmesebb fegyvere -tehetetlenné lett téve. Hasztalan ordított, káromkodott; a -kopanicsár vasmarka fogva tartá, míg a többiek bátorságot kapva, -odarohantak s megkötözték. – Holnap végzik ki mind a hármat. – Azt -megnézzük.</p> -<h2>HUSZONKETTEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellnec foliamatthiaabann elmondatic az gonoz -embereknec rettentew sorsvk ees peeldaadasvc, mell az genge -ziweveknec naghi zomoorusaaghot okoz wala, az megaatalkodottac -penig peeldat belewle nem weznec wala.)</p> -<p>– Én nem nézem meg. Monda a Bálint Simplexnek. Én nekem a bőröm -is borsódzik s minden körmöm hegyébe egyszerre bele áll a fájás, ha -arra gondolok, hogy egy embertársamat kinozzák. Olyan természetem -van, hogy ha magamat ütnek, vágnak, tépnek: azon nevetek; hanem ha -azt látom, hogy más embert mortifikálnak előttem: attól felforr a -vérem. Magam nem szédülök, akármilyen meredély útján végig járok; -hanem ha azt látom, hogy más ember jár az örvény felett: attól -elkábulok. Csodálom, hogyan tudja valaki a vesztőhelyet megnézni -gyönyörüségből. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> Én a rágondolástól is irtózom. A -csatatér egészen más. Ott ember-ember ellen harczol. Ott meg se -hallom a haldokló kiáltását; a mi halált én ott osztok, azt nekem -is oszthatja más; de azt nem akarom látni, hogy megkötözött -embereket hogyan kínoznak halálra, hogy ordítanak azok a hóhér -kínzása alatt. Én nem megyek oda.</p> -<p>– No majd meglátod, hogy oda mégy! ungorkodék vele a Simplex. -Mondtam már neked, hogy ha igaz kálvinista vagy, fogadd el szépen a -prædestinatiot s soha se mondd, hogy ide megyek, oda nem megyek. -Menni fogsz, a hová menned a világ teremtésekor elhatároztatott; az -pedig Eperjes városa lesz, annak is a nagy piacza.</p> -<p>És csakugyan úgy történt, a hogy a Simplex mondá. Mert alig -léptek ki a csárdából, ime szemközt találkozék velük a darabantok -őrjárata, a kik mind kettőjüket feltartóztaták, s miután kérdésökre -megtudták, hogy ők katonák: előmutaták nekik az eperjesi főkapitány -rendeletét, melyben megparancsoltatik minden a környékben -tartózkodó fellábos (szabadságos) katonának, hogy Eperjesre -felgyülekezzék s ott a kivégzések ideje alatt a piaczon jelen -legyen, nehogy a nép rendetlenkedése az igazságszolgáltatást -megakadályozza, vagy pedig a rablók czinkostársai vakmerő -megrohanással társaikat kiszabadíthassák.</p> -<p>Így azután a Bálintnak akarva nem akarva fel kellett mennie -Eperjesre, a többi fegyveres néppel együtt.</p> -<p>Mindenfelőlről jött pedig a tengersokaság erre a napra Eperjes -városába; mintha országos búcsu volna, vagy főispánt -installálnának. Urak hintón és lóháton, parasztok, kik tizen is -ültek egy szekéren, diákok, mesterlegények, kalmárok, -szentképárulók, és mindenféle világcsalók.</p> -<p>Simplex és Bálint még azon éjjel elindíttattak, még pedig -szekéren Eperjes felé, a hol már korán hajnalban megérkeztek. -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>Eperjes külső tekintete már akkor nem volt az a vidám, mosolygó -kép, a mi fél század előtt. A belháború, a vallási villongások és a -rablók pusztításai letarolták a környékét: a hajdani gyümölcsös -kertek helyén csak bozót és a kivágott fák törzsei voltak láthatók -a várfalak körül, s a szép kolnák, nyári lakok csak romjaikban -mutatták, hogy minő szép élet volt itt hajdan.</p> -<p>A szép szilvások, a gyönyörű almafák helyén egészen más erdő -nőtt fel a bástyák körül; egy rettenetes liget: száraz fákból, -szomorú gyümölcscsel; akasztófák, kerékrudak és vesztőkarók erdeje, -a miken ott korhadtak a kivégzettek csontjai. A három elfogott -rablóbanda még sűrűbbé tette azt a gyászligetet. Az apróbb -embereket, az orgazdákat, meg az asszonyokat, kik a rablók számára -lőport hordtak ki a városból, már kivégezték a megelőző napokon a -sánczokon kívül; a három rablóvezérnek jutott csupán az a -szerencse, hogy a kapukon belül végeztessenek ki; részint a -tisztesség, részint a nagyobb biztosság miatt.</p> -<p>A főpiaczon, a hol a városháza és a kereskedők nagy raktára -néznek egymással szembe, volt felállítva a rettenetes alkotmány, a -minek vérpad a neve: ölnyi magas mellvéddel, melyhez csak lábtókon -lehet feljutni, miket a hóhérlegények felhúznak maguk után, mikor a -munkához kezdtek, hogy senki utánuk ne mehessen; közepén volt egy -széles tőke, s ahhoz nehéz kerekek támogatva, a két szélén pedig -két vastag czölöp, lecsüggő lánczokkal és záros vaspántokkal, felül -pedig kútágas alakú villával, a min szintén kútgém hevert -keresztül, lelógó kankalikkal, a minek a végén horog volt.</p> -<p>A városház kapuja előtt karzat és mennyezet volt készítve a -hatóság számára s onnantúl sorfalat képezett a katonaság a -vérpadig, azt pedig négyszögben vette körül, hármas sorban. Bálint -igyekezett a hátulsó sorba jutni, hogy elrejthesse az arczát a -rémlátvány elől, s a Simplexet maga mellé állítá, hogy ha roszul -talál lenni, elvigye onnan. <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>A nagy piacz pedig már akkor teli volt bámészkodó néppel. Az -ablakokban kinn ültek a czifrán felöltözött asszonyságok, mintha -valami sátoros ünnep volna, úrnapi proczessióval, s még a házak -teteje is mind tele volt emberrel, s a hány padláslyuk, annyi -emberfej nézett ki belőle. A piaczon sátorok voltak felállítva, a -mikben mézes kalácsot, borsoskát és méhsert árultak, nagy üstökben -sütötték a kofapecsenyét s volt keletje a fonott perecznek. Házalók -kiabáltak, a három rabló életirását árulva mely durva papirra, -iromba czimképekkel volt nyomtatva «ebben az esztendőben».</p> -<p>A vándor czigánynép és egyéb butyros házaló közül egyszer csak -kiválik egy asszony, a ki hosszú szijakat árult egy póznára -feltűzve s odafurakodik a Simplexhez s megszólítja:</p> -<p>– Nos trombítás uram, nem vesz-e zsiványhátából hasított -szijat?</p> -<p>A Simplex rögtön ráismert a hangjáról: Pirka volt az, a -boszorkány. S rögtön elkezdett vele beszédbe elegyedni, azon ürügy -alatt, mintha alkudnék.</p> -<p>– Hát mire jó ez a zsivány hátából hasított szij?</p> -<p>– Elüzi a pestist, nehéz nyavalyát; távol tartja a vadállatokat; -megtéríti a makacskodó szeretőket.</p> -<p>– S mi az ára?</p> -<p>– Négy tallér.</p> -<p>Bálint közbeszólt:</p> -<p>– Ugyan, ne légy bolond. Ne hagyd magadat rászedni egy czigány -asszonytól. Csikóbőrből vannak azok a szijak, a minőket kaphatsz a -szijártónál darabját egy dénárért.</p> -<p>– Nem az; vitéz káplár uram! szólt vigyorogva a boszorkány. Az -én uram nem volt sintér, a ki lovat nyúzott; hanem hóhér, a ki -embert nyúzott.</p> -<p>A Bálint kiköpött erre a szóra.</p> -<p>– Pih! Akkor annál undokabb a kend portékája, ha igazi; álljon -vele tőlem távol.</p> -<p>A Simplex megtaszítá könyökkel a Pirkát s a szemével -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> oda vágott a Bálint felé, mire a Pirka -gonoszul félrekacsinta, felvonva a fekete szömöldeit s a száját -széthuzva a fogairól, rávigyorogott a Bálintra:</p> -<p>– No, no, vitéz káplár uram, még kegyelmed is fog tőlem valamit -venni, a mi a hóhér kezéből került ki!</p> -<p>A Simplex ráhágott a lábára, hogy ne beszéljen tovább. Arra -elkezdtek egymás közt súgni-búgni, mintha a szijra alkudnának.</p> -<p>Azután nemsokára úgy eltünt a Pirka a piaczról, mintha a föld -nyelte volna el.</p> -<p>A mint a nyolczat ütötte a városház tornyában, megkondultak a -franciscánusok kolostorának harangjai, s arra dobszó hangzott elő a -városház udvarából s megindult a szomorú menet.</p> -<p>Elől a tanácsurak és a főkapitány, a kik a posztóval fedett -lépcsőn felhágtak a díszkarzatra s ott állva maradtak, a míg a -kikiáltó tanácsjegyző felolvasá az itéletet; azután jöttek a -darabontok, karra vetett puskáikkal, s közöttük a három elitélt, -egy-egy peczér által vezetve, nyakukra kötött pányvánál fogva; -leghátul végre jött az emberek legszörnyübbike, a hóhér; maga a vén -Vihodár, fehér lovon, hosszú veres palást a nyakában, mely a lovat -is félig betakarta, fején veres tollas fekete barét, kezében a -kivont pallos. Két csatlós vezette a lovát. Háta mögött következett -nyolcz hóhérlegény, kik egész arzenálját, a kinzó eszközöket hozták -a nyomában.</p> -<p>Bálint félrefordítá a fejét, hogy mind ebből ne lásson -semmit.</p> -<p>Mert ha odatekintett volna, akkor egyet ama hóhérlegények közül -bizonyosan meg kellett volna ismernie. Inkább elbújt a társai háta -mögé.</p> -<p>A piaczra kilépő rablókat a nép iszonyú zsivajjal fogadta, a mit -azok undok káromkodással viszonoztak, különösen a bámulásukra jött -asszonynépekre oly gyalázatos szavakat mondtak, hogy azoknak a föld -alá kellett <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> volna bújni szégyenletükben inkább, -mint azt a csúfságot elhallgatni.</p> -<p>A megelőzött kínvallatás nyoma meglátszott valamennyin; össze -voltak tépve, vágva, sütögetve. De azért egy se mutatott -töredelmességet. Hahotával fogadták a vén Vihodárt, s gunyolva -hivták fel, hogy most mutassa meg, hogy mit tanult.</p> -<p>Az hideg vérrel oldá le válláról a skarlát palástot s halkan -osztá parancsait a legényeinek, mikor mindannyian fenn voltak már -azon az elátkozott szinpadon.</p> -<p>A magas ősz alakot rettentő ordítással fogadta a néptömeg, a -mire ő meghajtotta magát, mint valami szinpadi hős.</p> -<p>A legelső volt a Bajusz, a kivel megkezdték az előadást.</p> -<p>A Bálintnak nem volt szükség bedugni a füleit: nem jajgatott a -Bajusz. Egy szavát sem hallatta. A körülálló népség a bámulat -szörnyűködésével suttogott egymáshoz. A rablót a hidegvérű -megvetése a halálnak, a kínzás fitymálása hőssé emelte a nép -előtt.</p> -<p>Olyan csendesség volt, hogy nem lehetett egyebet hallani, mint a -nehéz kerék zuhogását.</p> -<p>Ennek vége volt.</p> -<p>Következett a sorban a nyalka Havrán.</p> -<p>Ezzel egészen más alakot öltött a véres szinjáték.</p> -<p>Az első rablóval csak a segédei bántak el a Vihodárnak: ő csak -parancsokat osztott halkan. A másodiknál már ki kellett tennie -magáért, hogy becsületet valljon.</p> -<p>A Havrán dühös ficzkó volt. Szidta, káromolta a Vihodárt, s -gúnynevekkel halmozá el. Azt mondta neki, hogy kontár!</p> -<p>A vén Vihodár erre letette a barétot a fejéről, s leveté a -skarlát dolmányát s aztán maga indult neki remekelni.</p> -<p>A néző sereg meg lehetett elégedve mind a két színjátszóval, a -vén Vihodár egész tudományát végigpróbálta <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> a -rablón, de az is végig daczolt vele. Egymást szidták, káromolták. A -rabló kinevetett minden kínzást s boszantotta a Vihodárt, hogy no -mit tud még? Az pedig dühben volt már, s minden tudományát -kimerítette a pokolbeli kínok kitalálásában s amint egy új -kínzóeszközzel jött, megkérdezé a rablótól, hogy tetszik neki ez a -mulatság?</p> -<p>A franciscánus barát ott a vesztő szobor mellett eleget -kérlelte, engesztelte majd a rablót, majd a hóhért, hogy térjenek -Istenhez, ne káromkodjanak olyan nagyon! De a vérpad olyan -theatrum, a hol minden szabad; egyik se hallgatott rá.</p> -<p>Utóljára is a rabló fogott ki a hóhéron. Mikor már nem volt -rajta emberi forma többé, úgy összevissza volt marczangolva, még -akkor is röhögve csufolta kínzóját. Utóljára beleakasztották az -oldalába a bitófa kankalékjának a horgát s felrántották a levegőbe: -onnan kiabált aztán alá épen nem hizelgő bókokat a benne -gyönyörködő asszonyságoknak, míg kilehellte lelkét, a mely -tévedésből választott magának emberi testet lakhelyül.</p> -<p>Az öreg Vihodár meg volt szégyenítve. Tapasztalá, hogy e herosi -ellenállás által a tekintélye nagyon meg van csorbítva a nép előtt. -Ezt a csorbát ki kell köszörülni.</p> -<p>Hátra volt még a harmadik rablóvezér, a Jankó. Ennek kellett a -Vihodár becsületét helyreállítani.</p> -<p>A vén bakó valami nagy dologra készült vele.</p> -<p>Levéteté az elitélt lábairól a békókat s nem lánczoltatá őt oda -a bitófához.</p> -<p>– Tánczolni fogunk egymással! Mondá a Jankónak.</p> -<p>És ez a szó lett a veszedelme.</p> -<p>A következő pillanatban egy oly általános elszörnyedés hangja -tört fel a közönségből, hogy még a Bálint is odatekintett a -vérpadra. S a mit meglátott, az valóban méltó volt a bámulatra.</p> -<p>A Jankó, a nagyszerű gymnasta, abban a pillanatban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> a -melyben lábairól a békókat levették, egy ugrással a Vihodár alakján -termett, s bár kezei hátra voltak kötve, két térdével átszorítá -annak derekát s a fogaival beleharapott neki a nyakába: épen oda, a -hol a garotis nagy ütér van. Ezt az életeret harapta ketté, vagy -csakugyan volt valami abban a mesében, hogy a kit ő a méregittas -szájával és fogaival megharap, az halálfia; a vén Vihodár, mint a -darab fa, esett hanyatt, s mire a hóhér-legények odaugráltak, hogy -az elitéltet letépjék róla, már akkor holt ember volt.</p> -<p>Ez a jelenet anynyira elundorította a Bálintot, hogy elfordulva, -odaborult a Simplex vállára s azt hörgé: «most mindjárt -leszédülök.»</p> -<p>– Csak egy kissé tartsd még magadat; dörmögé fülébe a -Simplex.</p> -<p>A mint a nép megtudta, hogy a vén Vihodárt a Jankó egy -harapással megölte a vérpadon, rettendő tumultus támadt.</p> -<p>Elkezdtek tapsolni és vivátokat kiáltozni az elitéltnek, míg a -hóhérlegényeket záptojással és rohadt almával hajigálták meg.</p> -<p>Végre a közberecsegő trombiták és doromboló dobhangok valahogy -elnyomták a néplármát s akkor felállt a főkapitány az emelvényen s -kihirdeté: hogy ha az öreg Vihodárnak baja esett, azért a törvény -itéletének végrehajtása nem szenved hátramaradást, itt van a -Vihodár fia, az ifju mester: végezze a hivatalos tennivalókat -ő.</p> -<p>Erre a nép elcsendesült, mint mikor egy új szinész lép fel a -szinpadra.</p> -<p>Az általános elhallgatás tanusítá, hogy a fellépő beszélni akar -valamit, arra várnak.</p> -<p>A Bálint eltakarta szemeit; minden érzéke fel volt háborodva; ha -a hadi sorrend nem tartotta volna, elfutott volna onnan.</p> -<p>S a kierőszakolt csendben felhangzott az új ember szózata a -néphez. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span></p> -<p>– Ime e gonosztevő, ki apámat megölte! nem érdemes arra, hogy -emberi kéz emberi módon végezze őt ki a világból.</p> -<p>Bálint megütközve figyelt: ez a hang olyan hang, a minőt ő már -hallott egyszer, a prédikátori székből.</p> -<p>Az pedig folytatá:</p> -<p>– Van egy halálnem, a minővel az érzéketlen gonosztevőket -szokták kivégezni távol Abyssiniában, kiknek fekete bőrük minden -kínzás iránt érzéketlen. Nyers bivalybőrbe varrják őket elevenen s -így akasztják ki a napra. A mint aztán a nyersbőr kezd -összefacsarodni fölöttük a melegben: az megtanítja a gonoszokat a -pokolról énekelni. Én ilyen halálra vetem e gonosztevőt.</p> -<p>Mi ez? kiálta Bálint: ez a hang? Kinek a hangja ez? Ez -abyssiniai mese: ki hallotta ezt más, mint a ki tudós Frölich tanár -ethnographiai leczkéit frequentálta? Kicsoda ez az ember?</p> -<p>S lekapva kezét szemeiről, odatekinte.</p> -<p>És ráismert a vérpadon álló skarlátöltözetes alakra.</p> -<p>– Ez a te Mikhálodnak a férje, Kaczenreiter Henrik! kiálta -arczába a Simplex.</p> -<p>Kalondai Bálinttal felfordult a világ, eszméletlenül dőlt ki a -sorból: Simplex úgy vitte ki a hátán. Senki sem ütődött meg azon. E -rém-jelenetek alatt akárhányan dőltek el ájultan még a katonák -közül is.</p> -<h2>HUSZONHARMADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellben kiderevl, hogi minden gonoznac az -okozoia ew maga az ✝✝✝ pokolbeli satan, ees annac straazsamesterei -az rvt bozorkanioc, walamellec az halando embereket megrontani az -ew fvrfangoss practicaikval mindeetig keezen wadnac.)</p> -<p>A Babura Pirka sebtében, inaszakadtából vágtatott haza a -magányos házhoz, mely Kis-Szeben falain kívül állt. Olyan utakat -tudott ő, a hegyeken keresztül, a miken a <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> lovas -embert is megelőzte. Éjjel is tudta az utat s bátorsága volt együtt -kószálni a kokajszásokon keresztül a lidérczekkel és más gonosz -lelkekkel, a kikkel nyilván mind igen jó ismeretséget tartott.</p> -<p>Másnap a görgői kopanicsánál tartott pihenést. Abban volt a -hámori kopanicsárnak a felesége, mint gazdasszony, magányosan, kit -az ura elkergetett magától, a mióta a Jankót elfogta, s maga beállt -vármegye pandurjának. A feleségéből mi lehetne már most egyéb, mint -boszorkány? A Babura Pirka már be is vette novitiusának.</p> -<p>– No Ancsa, monda neki, mikor belépett hozzá, «Irgundum gule» -ma, meg holnap, meg holnap után kinozzák a Jankót három napig. Még -az éjjel vendégeket hozok hozzád; csinálj jó vacsorát, lesz muzsika -is, megüljük a torát!</p> -<p>Azzal adott egy aranyat a kopanicsárnénak a lakomára s aztán -megtanította őt arra a bűvészetre, hogy ördögi praktikákkal hogyan -lehet a távol levő embernek csomót kötni a belein, hogy kinjába a -földet rágja? Azon az éjszakán valamenynyi hóhérlegény mind -gyomor-görcsöt kapott és nyomorultul fetrengett kinjában, a mi ha -nem a sok megivott ólomczukros bortól származott, úgy bizonyosan a -két boszorkány megrontásának következése volt.</p> -<p>A szegény fiatal asszony ez alatt egyesegyedül volt abban a -rettenetes házban a felső lakosztályban. Mert a földszinten volt -még két peczér hátrahagyva, a ki a házra ügyelt, s a toronyban -felváltva őrt állt és a felvonó hidat őrzé.</p> -<p>Külső betörés ellen jól meg volt őrizve a magányos ház. A falait -körülvevő vizárok fenekén hegyes sánczkarók voltak leverve, mik a -keresztül úszni akarót felnyársolni voltak készek, a vastag falak -szűk ablakai erős vasrácsokkal és vastáblákkal megvédve s az -udvaron két óriás szelindek, a mi a fegyveres férfit is megtámadta. -A két peczérnek pedig széles öblű lőfegyverei voltak, a -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> mikből egész marék vágott ólmot -lehetett kilőni, ha szükség volt rá.</p> -<p>A fiatal asszonyt itthon hagyták, mikor mind elmentek Eperjesre -a nagy előadásra. Ő sem kivánkozott oda velük menni: borzadott -teste-lelke azoktól az iszonyú látványoktól, a mikre más -úrasszonyok oly kiváncsiak voltak; de meg az ura sem akarta magával -vinni. Nagy volt a féltékenysége, s akárhogy mutatta is az asszony -iránta való nyájasságát: nem hitt neki, érezte magában, hogy az nem -lehet más, mint tettetés s félt tőle, nehogy Eperjesen a minden -vidékről összetóduló sokaság között még Kalondai Bálinttal is -találkozzék.</p> -<p>A Babura Pirkának meg volt hagyva, hogy míg mind távol lesznek, -ő itthon maradjon; sehova a háztól el ne menjen; a kapusnak is -megparancsoltatott, hogy az alatt se ki se be a kapun senkit át ne -bocsásson, még a Pirkát se. Mintha bizony lehetne egy boszorkányt -bezárni kulcscsal! Elébb ott volt ő Eperjesen mint a Vihodár -perepútyja, ámbár egy órával későbben indult el utána.</p> -<p>Mikhál azt mondta Pirkának, hogy a míg távol lesz a gazda, addig -semmi szüksége sem lesz rá: addig hagyja őt egészen magára. Főzni -tud magának, otthon jól megtanulta; még vizet sem kell hoznia -másnak. A konyhából szolgált le egy kút, melyen két vederrel egy -lánczos kerék hajtotta fel a vizet, úgy, hogy mikor az egyik kerék -alászállt, a másik felemelkedett. Mikhál tehát minden ajtót bezárt -maga mögött: a lépcsőhöz vezető rácsajtót, a folyosó végét -elrekesztő vasajtót, s ha éjjelre a konyha nehéz tölgyfa ajtaját is -magára reteszelte, úgy emberi hatalom ellen egészen biztosítva -érezhette magát.</p> -<p>De annál kevésbbé volt megvédve azok ellen, a kiknek nem kell -nyitott ajtó, hogy megjelenjenek. Mikor a mindennap megszokott -lármás nép eltünt a házból, durva csizma-kopogásával, hörögető -kiabálásával, mocskos szitkos beszédével, részeg danáival együtt, -akkor a beállott csendességben előjöttek azok, a kik csoszogva, -sóhajtozva, <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> nyögve, dideregve adják jelét -ottlétüknek. Minden zúgban látni vélte az áldozatokat, kiknek vére -e ház lakóinak kezén száradt, a hogy előjönnek visszakövetelni -ketté vágott napjaikat; visszakérik fázékony csontjaikra az -öltönyöket, a miket a hóhér örökölt tőlük. Minden árnyék mozogni -látszott előtte; az élettelen tárgyak megelevenültek és beszéltek -hozzá; háta mögött örökös suttogást, csoszogást hallott, s ha tüzet -rakott, a nyirkos fahasábok sírtak, perlekedtek, bogárzengéssel -könyörögtek előtte; mikor a szél fútt, olyan nyögés, huhogás volt -az egész házban, mintha táborszámra járnának benne végig a -kisértetek, a kik azután álmaiban igazi alakot öltöttek, s -torzarczaikkal, négyfelé vágott tetemeikkel üldözték szédítő -meredélyek felé.</p> -<p>Ha pedig el tudott űzni magától álmokat és képzelet alkotta -kisérteteket: a hideg, józan valóság még azoknál is ijesztőbb -rémképül vonult el lelke előtt.</p> -<p>Minő élet ez az övé? Egy férfihoz lánczolva lenni, a kit nem -szeretett, mikor hozzáadták; a kitől fél, irtózik, undorodik, midőn -vele együtt van. Megcsalva a legfertelmesebbül; kizárva örökre a -világból s odalánczolva még élve a pokol nyitott kapujához, a hol -minden bemenő neki köszön a levett fejével. Remény nélkül, kilátás -nélkül, hogy innen valaha kiszabaduljon; hogy ez a balsors valaha -más fordulatot vegyen, hogy enyhülést nyerjen. Kinozva attól a -gondolattól, hogy atyja elfelejté; de még jobban attól, hogy -kedvese most is emlékezik rá és nem tud az ő balsorsáról semmit, -hogy őt boldognak hiszi és átkozza és mégis szereti.</p> -<p>Ilyenkor aztán elővették azok a rossz gondolatok, a mik sokkal -rémítőbbek a kripták és vesztőhelyek minden sápadt rémeinél; a -kétkedés a mennyei gondviselésben, az utálat az emberi törvények -iránt. Utálta azt a szokást, mely az apának jogot ád gyermeke -sorsát intézni; átkozta az oltárt, mely lánczot köt a nő és férj -kezére, hogy egymásé legyenek; gyülölte az egész emberi társaságot, -mely <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> a külső tisztességért rabigába veri a -szivek érzéseit: azon kapta magát, hogy kétségbeesésében tudna -rossz, igen rossz lenni.</p> -<p>Már önmagától is félt!</p> -<p>Éjszaka nem mert, nem akart hálószobájában aludni. Utálta a -hitvesi nyoszolyát. Hanem odaki vetett magának ágyat a konyhába. A -konyha volt a legnyugodalmasabb menedék rá nézve. Egész éjjel rakta -a tüzet; nem tudott sötétben maradni, s a tűz mellett fazekakban -folyvást vizet forralt. Semmi fegyvere nem volt; ha lett volna is, -mit ért volna az ő gyönge kezében? Hanem arra képesnek hitte magát, -hogy ha valaki megtámadná, azt egy fazék vízzel le tudná -forrázni.</p> -<p>Már öt napja volt egyedül bezárkózva s kezdett megháborodni a -rémes egyedüllét miatt. A kínok legnagyobbika az egyedüllét: -fájdalmasabb az éhezésnél. Jól esett volna már, ha a Pirka lett -volna is a közelében; még annak az ördögi csábszavait is inkább -elhallgatta volna, mint ezt az örökös kisértet-perlekedést a tűzben -égő fahasábokkal, s ezt a nyívást-rívást az ajtó-ablak hasadékon -át, azt a huhogást a kéményben, mikor a szél fú.</p> -<p>Ötödik este ismét vizet húzott a konyhai kútból, s a mig a -kereket forgatta, azt a szót ereszté ki a száján:</p> -<p>«Oh bárcsak a lidércz ide hozná azt a Pirkát!»</p> -<p>Alig szalasztotta ezt ki, a mint egyszerre azon vevé észre, hogy -a vederemelő-kerék magától kezd forogni, nem várja a hajtást s a -felemelkedő vederből a Babura Pirka czifra buglyos alakja emelkedik -ki a kút kámváján.</p> -<p>Mikhál Jézus Máriát kiáltott s felsikoltott ijedtében, a Pirka -azonban kaczajra fakadt s azt mondá neki:</p> -<p>– Lám, asszonykám! nem lehet ám a boszorkányt kizárni a házból, -ott jön az be, a hol akar.</p> -<p>Mikhál csakugyan azt hitte, hogy a Pirka egyenesen a vízből -merült fel, noha minden ruhája, még a csizmája is, egészen száraz -volt. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>– Jaj, de nagy vacsora készül itt! kiálta fel a Pirka, mikor -meglátta azt a sok fazekat a tűzhelyen, s aztán belenézett sorba. -Ez is víz, ez is víz; csupa merő forró víz. No az egyikbe tegyünk -valamit, hogy legyen belőle jó leves!</p> -<p>Azzal a tarisznyájából egy marék apró papirczédulát vetett a -forró vízbe.</p> -<p>– Száz esztendős kalendáriumból kivágott nevek, suttogá -vigyorogva Mikhálhoz. A melyik legelébb felbugygyan, ez a -szeretőnknek a neve.</p> -<p>A közben felvett egy szűrő kanalat s a legelső czédulát, mely a -bugyborékoló víz felszínére felvetődött, kimeríté vele. Nézze csak -meg, mi van rajta?</p> -<p>Mikhál kezébe vette a czédulát s megrettenve olvasá e nevet: -«Valentinus.»</p> -<p>Ijedten veté azt rögtön a lángoló tűzbe.</p> -<p>Hanem a láng nem emészté meg a nedves papirt, inkább felkapta -azt a légbe, s a kedves neve, a füsttel együtt, kirepült a -kéményen.</p> -<p>– Haha! nevetett a Pirka. Nem ég az meg, asszonykám. Hopp izibe. -Fittymássánt!</p> -<p>S azzal egy füttyvetésre megint ott volt a markában a czédula, -arra is az volt írva: «Valentinus.»</p> -<p>– No hát, hogy mulatott olyan egyes-egyedül az én asszonykám? -kérdezé a Pirka, megsimogatva Mikhál szép kezeit. Nem kivánta, hogy -bárcsak itt volna már a Pirka?</p> -<p>Mikhál nem tagadhatta, mert igazán kivánta.</p> -<p>– No hát, mivel gyönyörködtessem a szép asszonykát? Mesét -mondjak? vagy kártyát vessek?</p> -<p>Mikhál azt mondta neki, hogy vessen kártyát.</p> -<p>– Hanem aztán, a ki hisz a kártyavetésnek, az megadja az árát; -de a ki nem hisz neki, az még jobban megadja az árát.</p> -<p>– Majd meglássuk.</p> -<p>Mikhál aztán lekuporodott a Pirka mellé a gyékényre, a -boszorkány azon vetette ki a kártyákat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span></p> -<p>– Hüh, de nagy dolgok állnak itt! kezdé a kirakott kártyákat -magyarázni. Ez itt az öreg Vihodár, ez a rabló, ez a Vihodár fia. A -vén hóhérnak halál áll. Koporsó. Ezt megöli a rabló.</p> -<p>– Képtelenség! szólt közbe Mikhál.</p> -<p>– Nem én mondom. A kártya mondja. Az ifjú úrnak győzelem áll és -hatalom. Ő megöli a rablót s az apja hivatalába emeltetik.</p> -<p>– Haha! Nevetett Mikhál. Az már nem igaz. Henrik ugyan itt -hagyná ezt az egész mesterséget, ha az apja egyszer meghalna. -Kimenne Németországba professornak, a hol senki sem ismeri. Nekem -százszor megfogadta.</p> -<p>– No, én nem tudom. Csak azt mondom, a mit a kártya mond. Lássuk -csak: ez itt a szép asszony. Húh, micsoda nagy öröm vár rá. A -«kedves» közel van hozzá; ez a rózsa az «égő szerelem»; ez a kutya -a «hűség»; ez a galambosház a «boldogság». Még ma összetalálkozik -vele.</p> -<p>– Eredj Pirka; ez is olyan bolond beszéd, mint a többi volt.</p> -<p>– No, no, asszonykám! A kártya nem hazudik. Még az éjjel -összetalálkozik vele.</p> -<p>– Messze van az; ki tudja, hol jár? – sóhajta fel Mikhál.</p> -<p>– Nékem van egy bakkecském; ha én azt elbocsátom s azt mondom -neki: hozd ide kecském azt a szép deli ifjút, a kire az én -asszonyom gondol, hát a milyen igaz, hogy én a kút fenekéről ide -jöttem, olyan igazán elhozza a bakkecske azt az ifjút, ha -Törökország szélén volna is bár.</p> -<p>Mikhál megrettent.</p> -<p>– Nem! Ide ne hozza.</p> -<p>– Nem bizony; dehogy ide: ebbe a csúf verembe, a Vihodár házába. -Hanem abba a csendes házba, a hol a galambok csókolódnak a -háztetőn.</p> -<p>– De hát én hogy jutnék oda? Én nem ülnék fel a bakkecskére. -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<p>– Nem bizony. Hanem a hol a Babura Pirka be tudott jönni, ott az -ő szép asszonyát is ki tudja vinni s úgy elvezeti szép kakukfüves -mezőkön keresztül a boldog házig, hogy még csak a pillangós czipői -se lesznek harmatosak. Felöltözik a szép asszony parasztlánynak, -hogy valaki rá ne ismerjen, ha útban találja, hanem aztán szép -ruhákat hoz magával, hogy mikor az ő kedvesét várja, pompásan -felöltözködjék; háromszor öltözzék egymás után: először gyenge -rózsaszínübe, azután buza-virágszínbe, utoljára császárpirosba; -aranyfüggő, kösöntyű, aranyláncz mind fel legyen rakva; tarajos -főkötő, gyöngyös fésüvel a fejében. Készítse csak össze ezeket a -pompás ruhákat. Hóhérgazda hordta azokat a feleségének: még egyszer -se volt rajta. Hej, de nagyot ugorjunk benne!</p> -<p>– Ne kisérts, sátán!</p> -<p>– A kártya megmondta; a Pirka megcselekszi; a szép asszony -gondja, hogy hiszi-e, vagy nem? Ha hiszi is, megadja az árát; ha -nem is, megadja az árát.</p> -<p>Mikhál pedig hitt is, nem is.</p> -<p>Annyiban hitt, hogy előhordta a megnevezett ruháit, a gyönge -rózsaszínt, a buzavirágszínt és a császár-pirosat, s aztán az -egyiket a másik mellé felaggatva a fogasra, nézegette, találgatta, -melyik illenék jobban? Azután azt is megtette, hogy felhagyta magát -öltöztetni parasztleánynak, kurta viganóba, hosszúszárú letürt -piros csizmába; (a hóhér házában egész jelmeztár volt, – ki tudja, -hol szerezte) s aztán körülforgatta magát, hogy milyen kaczkiásan -mórikál benne? hanem mégis mikor azt mondta neki a Pirka, hogy no -hát menjünk! visszariadt és azt felelte, hogy ez Isten ellen való -vétek.</p> -<p>Egyszerre kürthang szólalt meg a ház kapuja előtt. Ugyanazon -riadó, a melylyel a Henrik szokta jelenteni hazaérkeztét, s azonnal -hangzott a felvonóhid lánczainak csörömpölése és a dobogó -lecsapódása, míg a házőrző ebek ugyanazt a nyihogó csaholást -hallatták, a melylyel a jó ismerőst szokák üdvözölni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Mikhálnak az arczába szökött a vére.</p> -<p>– Látod, a kártya hogy hazudott? Az uram jött meg.</p> -<p>Azzal csak annyi ideje volt, hogy a három szép selyem ruhát egy -göngyölegbe gyűrve, valami sötét zugba hajítsa, de már a paraszt -ruhát nem vethette le magáról. Azt gondolta, majd azt fogja mondani -az urának, hogy a konyhában a főzéshez vette fel.</p> -<p>A folyosó- és lépcsőajtók kulcsait pedig odaadta a Pirkának, -hogy bocsássa be az alant dörömbözőt.</p> -<p>S azzal várt, a tűzhely körül serénykedve, annak az arcznak a -megjelenésére, melyet lelkében utált, de a mely mégis, azt hivé, -hogy nagy bűnbe eséstől, súlyos kisértettől szabadítá meg -ezúttal.</p> -<p>De nem az jött eléje. Hanem még annál is utálatosabb. A második -legény, a ki a Vihodárnak minden nagy munkáiban segíteni szokott. -Az első legény már csak önálló munkát végzett.</p> -<p>A betoppanó nem kivánt semmi istenes áldás félét, hanem gorombán -leült a konyhaszékre s nehéz kalapját ledobta a tűzhelyre s -mindenekelőtt azt mondá az asszonynak, hogy «adj innom szép -ifjasszony, mert megveszekedem.»</p> -<p>S csak azután, hogy egy kupa sert fenékig leöblített a torkán, -kezdett hozzá a mondanivalóhoz.</p> -<p>Tegezte az asszonyt, mint szoká; a mi ellen az hiába -tiltakozott.</p> -<p>– Jó híreket hozok, szép ifjasszony. Legelőször is az öreg -Vihodárt elvitte az ördög. Beleharapott a nyakába az ördöngös Jankó -a mérges fogával s az öreg rögtön meggebedt.</p> -<p>Mikhál szédülve gondolt rá, hogy íme ezt megmondta a kártya.</p> -<p>– Most már a te urad lesz gazda a háznál. Minden kincs az övé. -De még a méltóság is. Ott rögtön megtette őt a szepesi gróf, meg a -sárosi főispán az apja helyébe az egész felföld urának, pecsétes -levéllel ellátott hóhérnak, s <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> azonnal le is tette -remekét a gonosztevő Jankón, hogy az még most is ordít kínjában és -fog ordítani még két nap, két éjjel, hogy végig hangzik egész -Eperjesen, s a mely asszony el nem ájul, a mely gyermek -nyavalyatörést nem kap, a mely kutya meg nem vész ettől az -ordítástól, az mehet ördögöt fogni a Lomniczra!</p> -<p>Mikhál teste reszketett a láztól. Tehát Henrik önkényt átvette -apja rettentő hivatalát, sőt le is tette belőle a pokoli remeket! -Nem gondolt arra, hogy meneküljön, midőn senki sem kényszeríti az -ottmaradásra többé. Gyönyörét találja a kegyetlenkedésben. Az -egykori pap, az alázatos lelkész ily rövid időn át tudott alakulni -vérengző bakóvá: és ezzel minden utat elzárt Mikhál előtt a -pokolból kimenekülésre. És mindezt megmondta a jósnő kártyája.</p> -<p>S hogy a borzalom, az undorodás, az iszonyat tetőpontjára -hágjon, még az kellett hozzá, hogy a kisebbik legény odalépjen -hozzá, s fertelmes vigyorgó pofával azt mondja neki:</p> -<p>– No most már azért a sok jó hírhozásért egy pár csókot szép -ifjasszony.</p> -<p>A ficzkó részeg is lehetett jóformán: hisz útközben minden -csapszék, csárda előtt megállt! de még egy régi bevett szokás is -mellette szólt.</p> -<p>– Az a törvény, mondá az elrémülten visszaijedő asszonynak, hogy -a ki legelőször hirül viszi a vihodár feleségének, hogy az urát -felcsapták mesternek: az az ifjasszonytól egy pár csókot kap -izibe.</p> -<p>S azzal kétfelé törülte maszatos bajuszát és kinyujtá a karját, -hogy a Mikhál derekát átölelje vele.</p> -<p>Ez orczátlan merészség oly dühbe hozta a gyönge asszonyt, hogy a -mit magában oly keményen föltett, azt most végre is hajtá. -Felkapott egy fazék forró vízet a tűzhelyről, s azzal úgy nyakon -forrázta a tolakodó gazembert, hogy annak szeme-szája tele lett a -forró lével, s az egy perczre minden eszméletét elvette. Azon percz -alatt pedig neki rohant a Mikhál s teljes erejével megtaszítá. Mire -a <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> Pirka is odarohant s ő is Mikhálnak -segített, úgy hogy egyesült erővel ki tudták lökni a nagy mahomed -embert a konyhából, s azután nagy hirtelen becsapták a -tölgyfaajtót.</p> -<p>A leforrázott és kilökött ficzkó azonban most még dühösebbé lett -téve, átkozódott, káromkodott és fenyegetődzött, hogy minden -rosszat el fog követni a Mikhállal, s hogy a fenyegetőzésnél ne -maradjon, segítségül hivta a két otthon maradt peczért is. S akkor -előhozva azt a nagy vas sulykot, a mivel a gonosztevőket szokták -mozsárban összetörni, neki fogtak, hogy azzal az erős tölgyfa ajtót -betőrjék.</p> -<p>Mikhál azt hitte, hogy el van veszve. Inkább bele akart ugrani a -kutba, mint hogy bevárja, míg gyilkosai rátörik az ajtót.</p> -<p>– No csak csendesen, szép asszonykám, mondá, megfogva a kezét a -boszorkány. Úgy-e, hogy a kártya már kétszer is igazat mondott? -Harmadszor is azt fog mondani. Rám bízza-e hát most magát?</p> -<p>– Itt van. Vegyed testemet, lelkemet. Szólt az asszony, odavetve -magát a boszorkány karjai közé.</p> -<p>– Ne hát legelébb is vegye a szép asszony ezt az égő hasábfát a -kezébe, aztán álljon bele ebbe a vederbe. Én a kerékkel szépen -leeresztem, de nem a vízbe, hanem csak a kútgádor közepéig: ott -talál egy szűk nyilást, abba lépjen ki s várja meg, míg utána -ereszkedem.</p> -<p>Mikhál mindenre kész volt már végső kétségbeesése, elkeseredése -tetőpontján, s engedte magát a kútba aláereszteni. Az égő -fenyőhasáb világánál megtalálta a jelzett üreget s abba kilépett. A -veder újra felemelkedett s kevés vártatva leszállt utána a Pirka, -kezeivel a láncz átelleni végét fogva s úgy szállítva alá -fogásról-fogásra a vedret. Ott a nyilásnál ő is kiugrott a -vederből; azt kiakasztá lánczából, mire az átellenes veder, -súlyegyent vesztve, lezuhant a víz fenekére, a láncz csörömpölve -szaladt fel a kerékig. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Így, most mehetünk tovább.</p> -<p>A Pirka hátán át volt kötve a nagy batyú, a mibe Mikhál pompás -öltöző-ruhái voltak csomagolva.</p> -<p>A szűk folyosó egy vasajtóval volt elzárva, mely most nyitva -állt s az egy alacsony pinczeboltba vezetett. Abban nagy hordókban -volt felhalmozva szurok, kátrány, kén és kötegekben csepü: a bakó -mesterségéhez szükséges anyagok; aztán meg kicserzett állatbőrök: – -diadalainak exuviái. E boltozatnak ismét egy hosszú pinczefolyosó -volt a folytatása, s annak a végén volt egy vasajtó.</p> -<p>Ahhoz a vasajtóhoz volt tolvajkulcsa Pirkának. Igy tudott ő -látatlanul kimenni és bejönni.</p> -<p>Az a földalatti kijárat pedig arra való volt, hogy ha egyszer a -bakót rablócsapatok megostromolnák a házában, a végveszély idején -megmenekülhessen rajta. A kis vasajtó egy erdei bozótba -vezetett.</p> -<p>A pinczeboltnak volt egy lépcső lejárása is fából, mely egy -csapóajtóval volt lecsukva.</p> -<p>Mielőtt a folyosót elhagyták volna, a Pirka a csepükötegekből -egy hosszú pamutot font, mely elért a kijárásig, s mikor az ajtót -felnyitotta Mikhál előtt, akkor az égő hasábot beledobta a -csepübe.</p> -<p>– Miért dobod az üszköt a csepübe?</p> -<p>– Azért, mert ide künn elárulna bennünket: nincs is szükségünk -rá, mert még fenn van a hold.</p> -<p>– De a pincze meggyulladhat tőle.</p> -<p>– Az lesz csak jó nekünk, legalább nem üldözhetnek bennünket -ezen az úton, ha észreveszik, hogy merre menekültünk?</p> -<p>– De a pinczétől meggyulladhat a ház.</p> -<p>– Hát aztán, ha leég is, mi ég el benne, a mi nekem kedves, vagy -a szép asszonyomnak kedves? <span class="pagenum"><a name= -"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<h2>HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mell naghi leegien az fiatalsaagnac az -meggondolatlansaaga, es az azzonioknac az ew rawazsaagvc az -ferfiaknac zerelemre waló elchaabitaasaaban, hiwseegessenn -elewadatic).</p> -<p>– Én félek! Mondá Mikhál, mikor a sötét erdő közepén találta -magát.</p> -<p>– Nincs mitől. Biztatá őt Babura Pirka. A vadállatok: medvék, -farkasok a mult hetekben végbement nagy lövöldözés által (a mikor -rablókkal csatáztak a vármegyék) úgy elriadtak más vidékekre, hogy -azok ez idén vissza nem kerülnek ide többet. A rablóbandák ki -vannak irtva. Azok most ott tánczolnak a levegőben Eperjes bástyái -körül. Most legalább egy esztendeig csendesség lesz. Nem azért, -mintha a nép megrezzent volna a kivégzett rablók példáján. Dehogy! -Attól csak új buzdítást kapott épen olyan kemény ficzkóvá lenni, -úgy élni, és úgy meghalni, mint ezek. Hanem egy esztendő beletelik, -a míg az új rablócsapatok a régiek által elrejtett kincseket -keresni fogják, s talán rá is találnak. Mert az elfogottakból semmi -kínzással nem lehetett kivenni, hogy a rablott kincseket hova -rejtették el. Kiálltak minden torturát; de az aranyat, ezüstöt még -sem adták elő. Addig danolva járhat végig minden utas az erdőn. -Rablótól, vadállattól nem lehet hát félni.</p> -<p>– Az istentől félek. Rebegé Mikhál.</p> -<p>A boszorkány erre megszorítá az asszony keze csuklóját s azt -mondá neki:</p> -<p>– Ki ne mondja a szép asszony ezt a szót még egyszer; mert itt -hagyom az erdő közepében, a sötét éjszakában s aztán nem bánom, -fusson előle, vagy keresse fel azt, a kitől olyan nagyon fél!</p> -<p>Mikhál aztán nem szólt többet semmit; hanem követte a nőt, ki az -erdők tömkelegében oly biztosan vezette őt, hogy egy helyen, a -legsürűbb szálerdő közepett egy fa derekából kihuzott egy kést és -mutatá Mikhálnak. <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>– Lássa: ezt a kést, jövet, fényes nappal, ide szurtam ebbe a -fába, s most, menet, sötét éjszaka, rátaláltam.</p> -<p>Nem telt bele egy óra: a hold még mindig fenn volt az égen, -midőn a görgői kopanicsához eljutottak.</p> -<p>– Itt megnyugszunk: szólt a Pirka. Ez az a ház, a hol a galambok -csókolóznak a háztetőn.</p> -<p>Ez uttal azonban a galambok bizonyosan aludtak már; hanem a ház -udvarán a holdvilágban járt egy asszonyi állat. De nem a talpain -járt, mint más Isten teremtése szokott járni, hanem a tenyerein, a -fejével lefelé.</p> -<p>– Hopp cziherre! kiáltá el Pirka a boszorkány üdvözletet.</p> -<p>– Csororum hajdinárum! válaszólt rá a kopanicsárné, egy -czigánykerékkel helyreállva a két lábára.</p> -<p>– Miért imádkoztál boszorkány módra? kérdezé tőle a Pirka.</p> -<p>– Azért, hogy az ördög ragadja el a vén Vihodárt.</p> -<p>– Már megtette. A Jankó beleharapott a nyakába és dikhetz lett -neki a másvilágra.</p> -<p>– Dicsértessék a Belzebub! kiálta fel a kopanicsárné, és aztán -örömében körölczigánykerekezte az egész udvart.</p> -<p>A Mikhál reszketett a két boszorkány között, a kik olyan -szavakat beszéltek, a miket ő nem értett, s olyanokat tettek, a -miket asszony nem szokott tenni.</p> -<p>Senki sem volt rajtuk kívül a puszta tanyán.</p> -<p>– Főzz vacsorát öcsécském. Mondá Pirka az Ancsának.</p> -<p>– Kit hoztál vendégül nénécském? kérdezé Ancsa.</p> -<p>– Ha tudod, mit kérdezed?</p> -<p>Az Ancsa pedig első látásra ráismert a Mikhálra s nagyot -nevetett neki. Mert a boszorkányok nagyon örülnek azon, ha azt -látják, hogy egy ártatlan lélek veszendőbe kerül.</p> -<p>Azzal bevitte őket a konyhába s nagy lánggal égő tüzet rakott; a -mely mellé fazekakat tett. Egy kis csuprot pedig a Pirka töltött -meg vizzel s aztán mindenféle boszorkányos <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> -hókuszpókuszt csinálva a csupor fölött, azt is oda tette a tűzhez, -s bele dugta a «Valentinus» nevet hordó czédulát.</p> -<p>– Minek ez a csupor a tűz mellett? kérdé tőle az Ancsa.</p> -<p>– Annak, hogy mire annak a vize tisztára lefő, hogy semmi se -marad benne, csak a czédula, akkorra az én bakkecském elhozza ide -ennek a szép menyecskének a deli szeretőjét. Csak készítsd a -vacsorát, öten leszünk hozzá.</p> -<p>– Páratlan szám: nem szeretem! mondá Ancsa, s azzal hozzáfogott -a tyuköléshez, koppasztáshoz, boszorkánypogácsa gyuráshoz.</p> -<p>Mikhál a tűz mellett ült és fázott.</p> -<p>Az Ancsa énekelte a maga nótáját a főzés közben.</p> -<p>Ha «virágdal» a többi, úgy ez tán a «bürökdal» közötte:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Ki az urát nem -szereti,<br /></span> <span class="i0">Sárgarépát főzzön -neki,<br /></span> <span class="i0">Jól megpaprikázza -neki,<br /></span> <span class="i0">Hogy gyóntató kelljen -neki.»<br /></span></div> -</div> -<p>A Pirka az alatt hol elvonta a tűztől a csuprot, hol megint -közelebb tolta ahhoz. Az Ancsa kérdezé, mire való az?</p> -<p>– Ez azért van, hogy ha nagyon bugyog a víz, akkor az én -bakkecském nagyon sebesen vágtat a deli legénynyel, hogy annak -elfullad a lélegzete a nagy repülésben; ha elhuzom a tűztől, akkor -megpihenget szegényke.</p> -<p>Mikhál máskor nevetett volna az ilyen babonaságokon, de ma annyi -borzasztó érte, s oly meglepő volt rá nézve, hogy a mit a kártyán -kivetett a Pirka, abból már kettő, csaknem lehetetlen, beteljesült, -hogy már a harmadikat sem merte tagadni. Hisz annak is fele -megtörtént már: az, hogy ő elszökjék a férje házából s egy idegen -gunyhóban várjon kedvesére. Mi volna még lehetetlen azok után?</p> -<p>– Már jön. Már közelít. Mondogatá a Pirka, a csupor fenekére -sandalogva. Már hallom a kecske troppolását: a <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> hogy a -négy lába koczog a hegytetők ormain. Most ugrik át a Krivánon, most -fut végig a lengyel nyergen. Huj, hogy aprózza a lépést! Gyorsan -kecském, gyorsan!</p> -<p>Mikhál józan eszét egészen elkábítá ez a babonázás; nem volt az -érzékeinek ura többé.</p> -<p>– No most itt az ideje a felöltözésnek, mondá Pirka, s azzal -hozzá fogott Mikhálra feladni a paraszt öltöny helyett a gyenge -rózsaszín rokolyát; befűzte a vállját, hogy karcsu legyen s újra -fonta a haját, hogy szép göndör legyen: ha a szerelmese megjön, -annak tetszetős legyen. A nő kábultan engedett magával mindent -tenni.</p> -<p>Künn a hold leszállt; egészen sötét lett. Csendes, -csillaghullató, harmathullató éjszaka.</p> -<p>– Most már itt kell neki lenni mindjárt! bizonyozott a -boszorkány, mikor a csupor fenekén sistergett a maradék víz.</p> -<p>E perczben a csendes éjszakából egy tárogató dala kezdett -felhangzani. A dal egyre közelített. Mikhál szíve sebesen vert. Ez -az ő kedves dala volt. Ráismert. Azt hitte már, hogy álmodik, hogy -nem is ezen a világon él. Feje zúgott, a lég tele volt körüle -tánczoló varázstüneményekkel; lelke ki akart testéből szakadni. A -dal mind közelebb hangzott. Már lehetett hallani künn az úton a -férfi lépteket.</p> -<p>Az utolsó csepp víz a csupor fenekén perczegve süstörékelt -szét.</p> -<p>– Megjött a kecském! kiálta diadalmasan a boszorkány.</p> -<p>S abban a pillanatban lépett a ház ajtaján Mikhál elé Kalondai -Bálint – – –</p> -<hr class="tb" /> -<p>Nem is öröm, hanem őrjöngés volt az, a mi az ifjú asszony szívét -elborította. Felszökött nagyot sikoltva; odaveté magát kedvese -keblére, átölelte karjaival annak a nyakát és ajkaira tapasztá -ajkait, mintha ki akarná szívni a lelket belőle és a könnyei -csorogtak annak az arczára. <span class="pagenum"><a name= -"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span></p> -<p>Bálint is elfelejté ettől az öleléstől, hogy mi van még ezen -kívül az egész világon? beleszámítva mind a kilencz planétát is, a -mik az emberek sorsát igazgatják és confundálják.</p> -<p>Meddig tarták így egymást átölelve? az talán egy örökkévalóság -volt; hasonlatos ahhoz, a midőn Mirza sah a persa varázsló szavára -egy kádba lebukás és újra felmerülés ideje alatt egy egész életet -álmodott végig. Legalább Mikhálnak úgy tetszett, hogy ez hosszú idő -volt; mert mikor magához tért, felsóhajtott:</p> -<p>– Óh milyen kár, hogy már reggel van! Nézd, már hajnalodik.</p> -<p>Az égen nagy világosság terjedt el.</p> -<p>– Hahaha! Nevetett rá a Babura Pirka. Az volna a bolond nap, a -mi nyugat felől kelne fel. A pokol hajnala az ott. A hóhér háza ég! -Hahaha! Gyönyörűséges hajnal!</p> -<p>A vérvilág rémséges fényt vetett a hegyekre, erdőkre; messzire -bearanyozva a havasokat, mintha azoknak a jégcsúcsai lángolnának, a -csillagok reszketve szikráztak a tűzfény közepett.</p> -<p>– Most már nyugodtan alhattok gyermekek! mondá a Babura Pirka. A -Vihodár, mire hazatér, csak a háza romjait fogja találni s azt -fogja hinni, hogy a felesége is oda égett, s nem fogja a földön -keresni többé.</p> -<p>– És ha keresné is! kiálta fel daczosan Bálint: – én nem adnám -neki oda többé; ha ég, föld parancsolná is. Készebb vagyok elébb -rablóbandát alakítani s hadat izenni az egész emberiségnek, mint a -kedvesemet elhagyni tőlem szakítani valaha. Az én Mikhálomat csak a -vérpadon veszi el tőlem, a ki elveszi még egyszer.</p> -<p>És szörnyen megüté puskája agyával a földet, hogy a két -boszorkány a mestergerendáig ugrott örömében. A Mikhál pedig -odaborult a Bálint nyakába és azt rebegé:</p> -<p>– Én pedig megyek veled az erdőbe, a viharba, a fagyba, a -halálba, a kárhozatba, a hová engemet hívsz magaddal, és ne legyen -más halálom, mint az, hogy az én vérem <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> a te -véreddel összefolyjon, s ne legyen más örök életem, mint a te -lelkeddel az én lelkem egybeforrva, – ha üdvben, ha kárhozatban; – -angyalom! királyom! napvilágom!</p> -<p>A Simplex kidugta a tárogatót az ablakon s olyan lakodalmast -fújt rajta, hogy minden bércz viszhangzott belé.</p> -<h2>HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Ember ki sem tvdna gondolni rawazsaagokat, -miket iawas azzoniok kifvndaalnac, mikoron zereznec haazassaagot -zeeretewc között, kiket ewzze boronaaltac wala.)</p> -<p>A kopanicsárné felhordta a vacsorát s hozzá ülének mind az öten -s vigan lakomáztak e mai nap örömére; mely meglévén, a két -boszorkánynak beleszállt a tűz a sarkába, rákiáltottak a Simplexre, -hogy hozza ki az udvarra a trombitáját, hadd rugják a port; a mit -az készségesen megtett, s aztán kinn az udvaron felült a kut -kámvájára, onnan muzsikált az asszonyoknak, azok pedig ketten -összekapaszkodva, olyan tánczot vittek véghez, mintha mindegyiknek -egy ördög ülne a hátán s az sarkantyuzná őket az ugrabugrálásra: -csak úgy csattogtak a papucsok, a szétbomlott kontyaikat csak úgy -repítette a szél, a denevérek csak úgy röpködtek a fejük felett. A -hóhér kastélyának fénye volt a kivilágítás a boszorkánytánczhoz, -mely a vérvilágban úszó szilaj alakokhoz hosszan elnyúló, rángatozó -árnyékokat toldott, a mik odaugrottak néha a csárda meszelt falára, -mintha Belzebub maga keverednék bele a tánczba. «Fujjad, fujjad!» -kiáltozák a Simplexnek. Az meg majd megszakadt már a -tárogatózásban, a horpaszaiba beleállt már a szegezés; de úgy meg -volt babonázva, hogy nem tudta kivenni a szájából a sip fuvóját s -még a két sarkával is kénytelen volt dobot verni a kút kámvának az -oldalán. Ha valami jótétlélek véletlenül meglátta volna ezt a -képet, bizony ónossá lett volna ijedtében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>A két szerető pedig azalatt magára hagyatott a belső szobában; a -kiknek volt elég kérdezni és elmondani valójuk. Elébb a Bálint -mondatá el a Mikhállal a vele történt borzasztó eseményeket, a -kétségbeejtő kínszenvedéseket, azután pedig ő regélte el a -mindennemű viszontagságokat, a mik rajta keresztül mentek azóta. El -lehet gondolni, hogy ez nem történt meg a nélkül, hogy egymást a -kiállott szenvedésekért sűrű csókokkal meg ne vigasztalták volna. -Különösön, mikor a Dsigerdila történetét a Bálint elmondá, a Mikhál -nem volt fösvény neki bő kárpótlást adni azokért a csókokért, miket -a török asszonytól ő miatta megtagadott. – A Bálint azonban úgy -bánt az ő kedvesével, mint a kit menyasszonyának ismer, de a kinél -tekinti azt, hogy még sem esküdt felesége.</p> -<p>Hajnalhasadtára, az első kakas szóra a két boszorkány abbahagyta -a tánczot. A Simplexet felküldték a padlásra, hogy alugya ki magát. -A kopanicsárné a tűzhelyhez állt reggelit főzni, a Pirka pedig -bement a szobába a szerelmes párhoz, megkérdezni, mit álmodtak? -Azután kiküldé a szobából a Bálintot, de megsugta neki, hogy szabad -lesz az ablakon beleskelődni s azalatt felöltözteté a Mikhált a -buzavirágszín ruhába. Azután behívta ismét az ifjut.</p> -<p>Bálint el volt ragadtatva a szép asszony látásától, s azt mondá, -hogy ha az elsőbbik ruhájában olyan volt, mint egy menyasszony, a -mostaniban olyan, mint egy oltári szent; a miért nagyon megorrolt -rá a Pirka, a ki mentől kevesebbet szeretett oltárról, meg -szentekről hallani; azért ismét kikergeté a Bálintot, azon ürügy -alatt, hogy menjen felkölteni a barátját, a ki egész éjjel aludt, s -még sem akar fölébredni. S a míg a Bálint a padláson zsörtölődött a -Simplexszel, ki esküdött rá, hogy ő egész éjjel muzsikált a két -boszorkány talpa alá s csak most aludt el, azalatt a Pirka lehúzta -a szentnek való kék ruhát a Mikhálról s feladta rá a harmadikat, a -császárpirost, a melyben midőn meglátta őt a Bálint, azt mondá, -hogy no most olyan, mint egy királyné. <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span></p> -<p>A Simplexszel pedig elhitették a boszorkányok, hogy álmodta ő -azt, hogy egész éjjel muzsikált s nem a tárogató fuvástól, hanem a -tegnapi sok evéstől fájdult meg az állkapczája. A szerető párok sem -hallottak a dáridóból semmit. Nem hallottak ők egyebet, mint a mit -egyik beszélt a másiknak. Nem csak a Simplex tárogatóját nem -hallották ők, de még az arkangyal Uriel trombitaszavát sem, a ki -minden embernek a feje fölött lebeg (az ismeretes büvrontó mondás -szerint «jobbomon Michael, balfelől Gabriel, hátam mögött Rafael, -előttem Izrael, fejem fölött Uriel») és mikor valaki veszedelmébe -készül rohanni, megfujja fölötte a trombitáját. Jó, ha meghallja -azt!</p> -<p>Ők nem hallották.</p> -<p>Mikor az Ancsa felhozta a reggelit: a kecsketúrót meg az égetett -pálinkát, mézzel és borssal fűszerezve, attól olyan bátorságot -kapott a Bálint, hogy esküvel ismétlé, a mit az éjjel felfogadott, -hogy rabló-bandát alakít, ha a világ el akarja tőle szakítani a -Mikhálját.</p> -<p>Hanem az asszonynak több esze szokott lenni fényes nappal, mint -sötét éjjel, az azt mondá, hogy arra nem kerül a sor. Hanem vigye -őt haza a Bálint az atyja házához: aztán majd onnan váló pert -indítanak a férje ellen, a ki hazug szín alatt, álnév mellett vette -őt el, s a kinek e szerint vele kötött házassága érvénytelen s majd -azután, ha az felbontatik, jőjjön érte a Bálint, kérje meg rendén, -s bizonynyal nem fog kosarat kapni.</p> -<p>Nagyott nevetett erre a Babura Pirka.</p> -<p>– Csak ti a papra bizzátok magatokat, akkor majd jól jártok -aztán. A pap reverendájának sok ráncza van: minden ránczából kiráz -egy új törvényt. Csak ti kezdjetek el a Vihodár Henrikkel -perlekedni, a ki papnak készült s hóhérnak vált be. A kinél a pénz -van, annál van az igazság. A Vihodárnak a háza ugyan szépen ég; de -a kincsei a csonka toronyban nem égnek meg: gazdag marad. Állít -nektek tizenkét tanut, a kik mind azt fogják bizonyítani, -<span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> hogy a kézsmárki professor jól tudta -azt, hogy mi az ő mestersége? készíttet hamis leveleket, hamisított -pecsétekkel s még a Bálint úrfit fogják majd elmarasztalni, mint -asszonyrablót. Ne menjetek ti a törvény elé; mert ott nem jó -dolgotok lesz. Mást gondoltam én ki számotokra.</p> -<p>– Igen; de én felesége akarok lenni a Bálintomnak; nem -szeretője! mondá Mikhál.</p> -<p>– Felesége fog lenni a Bálintjának a szép asszony, csak én rám -hallgasson. Tudja már, hogy az én kártyám mindig igazat mond. Hát -ide hallgassatok, gyermekeim. Te Ancsa, eredj ki: mert ezt neked -nem kell meghallani; te Simplex maradj itt, mert te jó titoktartó -vagy s tudod már jól, hogy a ki az ördöggel összetalálkozik s azt -akarja, hogy jól utazzék, soha se a szarvát fogja meg az ördögnek, -hanem mindig a farkát.</p> -<p>A mint az Ancsa kifordult a szobából, a Pirka elkezdé suttogó -szóval elmondani a maga furfangos tervét.</p> -<p>– Halljátok-e: van itt a Szepességen egy város: Bártfa. Azt -tudjátok, hogy minden városnak van határozati joga, a mit -Statutumnak hínak. A hány annyiféleképen érti a maga népének az -erkölcseit. Kassán, ha valakit tilos szerelmeskedésen kapnak, -lenyakazzák. A bártfainak kegyetlenebbek. Ott az a statutum dívik, -hogy ha esteli harangszó után egy legény megszólít egy leányzót az -utczán; vagy pedig ha egy legény rajtakapatik, hogy egy leánynyal, -a ki este a kapuba kiállt, beszédbe elegyedett, azt a leskelődő -fogdmegek rögtön nyakon csipik, viszik a városházára s másnap -minden szokásos teketóriák nélkül, nem kérve tőlük sem -keresztlevelet, sem szülői consensust, sem papi dimissorialist, -rögtön megesküdtetik egymással, s mint férj és feleség mehetnek -csak ki a városházból. E végett lakik állandóan Bártfán a püspök -maga, hogy legalább a dispensatiot megadhassa hozzá. Azért mondja a -vers: «A kit Bártfán össze nem esketnek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Mondja -magát szerencsegyereknek.» S a bártfai házasság érvényes az egész -országban.</p> -<p>– De hát ha az egyik fél már házas? tevé okoson az -ellenészrevételt Mikhál.</p> -<p>– Akkor mind a kettőt halálra korbácsolják. Hanem épen erről -gondoskodtam én előre. Az én szép asszonyom, a Vihodár felesége, -nincsen többé. Az apja azt hiszi, hogy férjhez adta a nagylétai -paphoz. S az az ember nem létezik a földön; a nagylétaiak azóta más -papot is választottak s annak a felesége egy vén asszony, a kinek -gugája van. A Vihodár Henrik megint azt hiszi, hogy a felesége -odaégett a kastélyába, a honnan élő teremtés ki nem menekülhetett, -a mint a kén lángot fogott a kátránnal együtt. Az is meg fog -házasodni nem sokára. Ti ketten eljöttök velem Bártfára, ott én a -szép asszonyt az én tulajdon leányomnak adom ki s beszegődtetem -szolgálónak. Az úrfi beszegődik máshová béreslegénynek. Akkor aztán -rajtatok áll, hogy siettessétek a végét. Onnan ki nem menekültök -másképen, mint férj és feleség; s mehettek haza: hová is?</p> -<p>A Bálintnak már a nyelvén volt, hogy kimondja: «Kassára». De a -Simplex megelőzte s elébb mondá: «Kolozsvárra.» Mert az is -kötelessége a jó barátnak, hogy ha látja, hogy a bajtársa nem tud -hazudni, ő pedig tud, hát akkor cselekedje azt helyette. Itt pedig -nagy szükség volt a boszorkány előtt nem mondani meg az igazat, -hogy hol van Bálintnak a hazája; hogy ha egyszer megszabadulhat -mind feleségestől ettől a gonosz boszorkánytól, az ne találjon -többet reájuk.</p> -<p>– No hát mehettek haza Kolozsvárra s előmutathatjátok a -házassági levelet; soha senki se fog utána járni: azt mondják -«Bártfai esküvő!» s megnyugosznak benne. Tetszik-e, a mit -mondtam?</p> -<p>De bizony olyan nagyon tetszett nekik, hogy kicsiny hija, hogy -még a Pirkának is nem jutott a sok csókból, a mit egymásnak -foglalóul adtak: azt pedig kár lett volna rá vesztegetni. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>– Hanem hát szolgálónak nem állhatunk be ezekkel a -selyemruhákkal és kösöntyűkkel, mondá a Pirka, hanem vegyük fel -megint a parasztruhát, a miben idejöttünk.</p> -<p>Mikhál készséggel ráállt a ruhacserére s a mellékszobába térve, -ott leveté a császárpiros rokolyát, a kösöntyűket és nyaklánczot, -mind a három öltözet ruháját és a drágaságait a Pirkának -ajándékozta, a ki nem is egyébért találta ki ezt az öltözködési -parádét, mint azon előszámításból, hogy mind ez a sok drágaság majd -ő rá marad. A szép asszonynak még jobban tetszett az, hogy ilyen -egyszerű ruhát vehetett fel.</p> -<p>– Valjon tetszeni fogok-e ebben is a Bálintnak?</p> -<p>– Nem jól van még, monda a Pirka. A parasztrokolyából még mindig -kirí a szép asszony. Ezzel a rózsával hintett tejszinű bőrrel nem -mehetünk ám cselédnek, mert mindenütt azt fogják kérdezni, hogy -melyik palotából szöktünk meg? Ezen változtatni kell. Majd -kis-sár-fűvel csinálunk az arczra, homlokra szeplőket, hogy ne -legyünk olyan szépek.</p> -<p>– Jaj, de fog-e akkor engem a Bálint szeretni, ha rút -leszek?</p> -<p>– Fog az téged már szeretni kincsecském, ha olyan csúf leszesz -is, mint én magam.</p> -<p>Azzal hozott be a boszorkány a mezőről frissen tépett -kis-sár-füvet, a minek a fűteje a hol a bőrt éri, azon olyan foltot -hágy, mint egy szeplő, s azt vízzel lemosni nem lehet, míg nagy -sokára magától le nem kopik, de eltart az félesztendeig is. Azzal a -fűtejjel aztán összepettyegtette a Pirka a Mikhál arczát, hogy az -olyan lett, mint egy pulykatojás. Jó, hogy tükör nem volt a háznál: -nem láthatta meg magát benne.</p> -<p>Mikor aztán készen volt vele s ilyen elrutított arczczal kivitte -őt a Bálint elé s aztán azt kérdezé tőle: «no hát tetszik-e így a -leányzó?» bizony nem törődött az egy cseppet sem a szeplőkkel, -hanem csak oly szerelmesen ölelé a kedvesét a karjai közé, mint -azelőtt. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>A kopanicsárné pedig, mikor megengedtetett neki, hogy bejöjjön, -s meglátta azt az elrutított alakot, azt kérdezé, hogy hová lett az -a szép tündér-asszony, a ki az imént itt volt?</p> -<p>A Pirka azt felelte neki, hogy felült egy seprőre s kirepült az -ablakon, s ezt a szolgálóját hagyta itt maga helyett.</p> -<p>Az Ancsa elhitte s rákiáltott a Mikhálra.</p> -<p>– Hücscs! a disznóknak moslékot adni, polyka!</p> -<p>Annyira nem ismert rá többet.</p> -<p>A Pirka aztán fölvette a butyrot a hátára s elvezette a Bálintot -és a Mikhált Bártfáig; a Simplex pedig ott maradt a -kopanicsárnénál, hogy valami leskelődés ne legyen a dologból; meg -hogy ha az Eperjesről hazatérő hóhérlegények be találnak térni egy -pohár serre, legyen, a ki a füleiket telehazudja: a mi meg is -történt. A Simplex magával Henrikkel is beszélt s elhistorizálta -neki, hogy ő az égő ház közeléből nézte, hogy kiabált a két asszony -az ablakon keresztül segítségért, de nem lehetett hozzájuk jutni, -mert a kapu is égett. – Kaczenreiter Henrik meg lehetett felőle -nyugodva, hogy egy és ugyanazon napon nemcsak árvaságra jutott, -hanem özvegységre is.</p> -<p>A Pirka pedig azalatt beszerezte a Mikhált egy polgárházhoz, a -hol nagyon hirtelen megfogadták, mert olyan csunya volt, hogy meg -voltak felőle nyugodva, hogy már ezt csak nem lesz oly vakmerő -siheder, a ki elcsábítsa egyhamar. De biz annak a szolgálat-ideje -nem tartott tovább három napnál. Negyed nap este már rajtakapták, -hogy ott tereferélt a kapuban a szomszédban szolgáló -béreslegénynyel, a ki szintén csak akkor került Bártfára. Nosza -megcsipték őket; mert a bártfaiak maguk, a kik nagyon vigyáznak, -hogy a saját rókafogójukba bele ne lépjenek, szertelenül örülnek -rajta, ha abban egy nem ismerős idegent megfoghatnak. Vitték őket a -városházára, másnap reggel meg a paphoz; összeeskették rendén, s -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> azzal eresztették szélnek. A kiadott -házasságlevélben Kalondai Bálint az igazi nevét diktálta fel, hanem -a Mikhálén változtatás történt. Keresztnevén csak egy pár betüt -kellett fordítani, s lett belőle «Milka», hanem a vezetékneve a -fogadott anyjáé lett: «Babura».</p> -<p>Arra nem is gondoltak akkor, hogy ez mégis hamisítás, csak arra, -hogy már most egymásé lehetnek.</p> -<p>A Babura Pirka pedig az ideig, a míg ez megtörtént, ott -lappangott a városban: akkor a Bálint hálából neki adta minden -pénzét, volt még több, mint százötven aranya, csak annyit tartott -meg, a mennyi az útra szükséges volt s azzal azt mondá a Pirkának, -hogy «már most mi megyünk Erdélyországba, kend pedig menjen -Lengyelországba; mert itt még kérdőre fognák a drágaságokért, a -miket kapott».</p> -<p>A Pirka nevetett.</p> -<p>– Megyek, megyek, Lengyelországig meg se állok. Tudom, hogy -szerettek, lelkeim, de azért mégis szeretitek, ha két ország -fekszik közöttünk.</p> -<p>S akkor valóban két ország feküdt Erdély- és Lengyelország -között; a krónikások úgy hívták, hogy «Magyarország» és -«Törökország».</p> -<h2>HUSZONHATODIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Az aalortzassaag elveezi megeerdemlett -bevnteteesit, azonban az irgalmassaag segitseegeere eerkezic az -zanakozaasval, ees megzabaditia az zorongattataasbvl.)</p> -<p>Bálint e szókkal mutatá be az ő kedves Milkáját Sára asszonynak, -mikor Kassára haza érkezett.</p> -<p>– Ime, kedves édes anyám, azt mondá kegyelmed, hogy legyen bár -az, a kit szeretek, szegény szolgáló leány, nem tekinti -származását, csak jó szive legyen, menyének fogadja: imhol az én -kedves hitvestársam.</p> -<p>A Milka ábrázatját pedig még akkor is eléktelenítve <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> tarták -a kis-sár-fü tejével ráedzett szeplők és májfoltok.</p> -<p>A jó Sára asszony csak összecsapta a kezeit.</p> -<p>– No édes fiam, ha ez a személy volt az, a kiért te el tudtad -hagyni az édes anyádat s inkább szenvedted a török rablánczát, -hogysem róla lemondj s hűségedet megtörd iránta, akkor nagyobb a te -virtusod a Sion hegyénél. És ha ezt a személyt ilyen nagyon meg -tudtad szeretni, akkor ennek százféle lelki jó tulajdonsággal kell -birni a belsejében.</p> -<p>– Úgy van, válaszolt rá a Bálint s megcsókolta a Milka éktelen -arczát. Mit bánta ő, ha az egész világ rútnak hiszi is a feleségét? -elég, ha ő maga tudta, hogy szép.</p> -<p>Az első napokban mindjárt kipróbálta a Sára asszony a menyét, s -úgy találta, hogy az tetőtől talpig angyal. Engedelmes, szófogadó, -munkában nem válogató, mindenkinek kedvében járó, serény, -tisztaságszerető, korán kelő, későn lefekvő, nyájas kedvű, -otthonülő, alázatos és szemérmes. Pedig föltette magában, hogy -nagyon szigorúan fog vele bánni: semmi sem lesz jó előtte, a mit a -menye csinál; mindenért szidni, pirongatni fogja. De hisz ez a -szidás, hurogatás, maga paradicsomi zene volt a szegény Mikhál -előtt, ahhoz hasonlítva, a mit abban a másik házban kellett -szenvednie; úgy, hogy Sára asszony, mikor a legnagyobb haragot -akarta is kifejezni az orczáján, (a mi ugyan nagyon nehezen ment -neki: olyan gömbölyű volt az arcza, hogy nem tudta ötszegletűvé -csinálni, sem a homlokát összehuzni, s a hangja is olyan mézédes -volt, hogy maga a veszekedés is nyájaskodásnak hangzott rajta) hát -azzal sem ért el egyebet, mint hogy a Mikhál összecsókolgatta a -kezeit s megköszönte szépen a zsémbelődést. Hiszen soha sem ismert -anyát. Mindig azt óhajtotta, bárcsak anyára találna férje házánál. -Most tehát meglelte, a mit kivánt, s lelke szerint meg volt -nyugodva benne. Végre mikor azt látta Sára asszony, mily nagyon -szereti a szegény teremtés az ő fiát, s milyen boldog az ő egyetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> Bálikája ez asszony szerelme által, -akkor egészen meglágyult a szive iránta.</p> -<p>Bálint úgy hozta Mikhált a házhoz, hogy az volt mindene, a mi a -rajtavalója volt. Ezért is szidta a Sára asszony a menyét, hogy oly -loncsos. Aztán vett neki egy öltözetrevaló durva bagaziát -(szőrkelme), kiszabta neki maga, s odadobta, hogy varrja meg -magának jövő vasárnapra templomba menő ruhának, hogy legyen a miben -tisztességes emberek közé elvihesse.</p> -<p>És a Mikhálnak tettetni kellett magát, hogy mind ahhoz egy -hangot sem ért, a mit a napa magyaráz neki. Ő, a ki odahaza -tortákat, süteményeket készített, hires gazdasszony volt, szó -nélkül hallgatta a napától, hogyan kell rántást csinálni a -leveshez. Még azt sem volt szabad elárulnia, hogy ért a varráshoz, -piperéhez, a ki remekül tudott himzeni, csipkét kötni, most úgy -ejtette a varrását, hogy felét mindig felfejtette vele Sára -asszony: a tű sem állt a kezében; aztán átabotába varrta össze a -szeleteket; pötyögős volt, ránczot vetett minden, úgy, hogy mikor -szombat este felpróbálta a nagy kínnal készült ruhát, hát az csupa -nevetség volt rajta. Elől hosszabb volt, mint hátul, s a hol -testhez kellett volna állni, ott dudort vetett.</p> -<p>És ő neki még ez a ruha is tetszett!</p> -<p>És ő még ebben a ruhában is tetszett az urának!</p> -<p>Volt pedig nagy mendemonda a városban a Mikhál hazahozatala -óta:</p> -<p>«No ugyan volt miért ötven mértföldnyire fáradni a Bálint -urfinak.»</p> -<p>«Nem volt ilyen csodaszépség egész Kassa városában!»</p> -<p>«De legalább előkelő családbeli: az apja főispán a juhok -között!»</p> -<p>«Az mind hagyján, de milyen gazdag! ha felmászik a diófára, -semmije sem marad a földön.»</p> -<p>Vártak már rá, hogy mikor mutatja be Sára asszony a kedves -menyét az ismerősöknek: az előkelő polgároknak? <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>No ha még abban a maga varrta ruhában meglátják!</p> -<p>Eljött a várva-várt vasárnap; korán hajnalban azonban jött a -strázsamester a Bálint ablakára, felzörgette az álmából s -bekiáltott hozzá, hogy Homonnai gróf ezredes kapitány -parancsolatjára rögtön üljön lóra és minden fegyverét magához véve, -ügessen fel a piaczra.</p> -<p>A Bálint még katona volt, hozzá káplár, engedelmeskedni kellett. -Szépen elbúcsúzott anyjától, feleségétől, felkészült s ott volt -órára a helyén. Onnan pedig rögtön megindítá a csapatját az -ezredes-kapitány: nem tekintve a szent vasárnapot; mert az volt a -hire, hogy egy török portyázó csapat egész Nagy-Idáig felhatolt s -az útbaeső falvakat sarczoltatja. Homonnai gróf uram tehát nem -sokat tanakodott magában, hanem hirtelen összegyűjtve valami -kétszáz lovast, kiindult Kassáról a portyázókat emberségre -tanítani.</p> -<p>E szerint a Mikhál a Sára asszony gondviselésére maradt.</p> -<p>Korán reggel, a hogy illett, fölvette az új ruháját az ifju -asszony, a mi nagyon alkalmas volt arra, hogy gyönyörű szép -termetét egészen kivegye a formájából: úgy készült a templomba -menéshez.</p> -<p>Mikor egészen fel volt készülve, akkor aztán azt mondá neki a -Sára asszony:</p> -<p>– Vesd le azt a rokolyát, nem abban mégy a templomba, hanem -ebben!</p> -<p>S azzal kinyitá a kétszárnyajtós szekrényét s előszedte belőle a -maga ifjuasszony-korabeli szép selyem ruháját, aranyvirágos -pruszlikját, széles csipkével szegélyzett selyem előkötőjét, drága -himzett patyolatkendőjét; azt adta fel a menyére, s a míg annak -karcsú derekán befűzte a pillangós vállfüzőt, tetszelegve mondá: -«én is ilyen karcsú voltam esztendős asszony koromban; ez volt az -én menyecske ruhám, azóta sem volt rajtam többet.»</p> -<p>Aztán még az aranycsipkés tarajos főkötőjét is feltette a Milka -fejére, s megdicsérte, hogy milyen szép haja van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>(Ha már az arcza olyan rút!)</p> -<p>Így aztán egészen felcziczomázva vitte magával a menyét, kezébe -adva a jobbik kötésű imádságos könyvet, egy szagos virágcsokorral -belecsiptetve. Csak úgy suhogott a selyem rajta, mikor végigment az -utczán.</p> -<p>A Mikhál pedig egészen boldog volt: nem azért a selyem ruháért, -hanem azért, mert ebből megtudta, hogy őt a Bálint anyja milyen -nagyon megszereté.</p> -<p>De nem soká tartott az ő boldogsága, csak addig, míg a templomba -értek.</p> -<p>A kassai ódon székesegyház akkor épen megint a protestansoké -volt; azok tartottak benne isteni tiszteletet.</p> -<p>Az első padsorban volt az előkelő polgárnők helye, a kiknek a -férje valami hivatalt viselt. Azok között ült Sára asszony is, -kinek a férje dicséretes emlékezetű főbiró volt; ő maga is gazdag -asszony.</p> -<p>A pad végén legszélről ült a fürmenderné: hegyes orra, bóbitás -főkötője a gyöngytyúkhoz tevé hasonlóvá, s ha megszólalt, a -hasonlatosság csak annál tökéletesebb lett. Túl rajta ült a -kisasszonya, s azon túl még elég hely volt tíz ember számára -is.</p> -<p>Mikor Sára asszony és Mikhál megérkeztek a padhoz, a fürmenderné -felállt a helyéről, s beengedte maga előtt menni Sára asszonyt; -hanem mikor a Mikhál is utána akart menni, azelőtt visszaült a -helyére; a pulpitusra könyökölt s nem ereszté be; azt mondá -neki:</p> -<p>– A szolgálóféléknek a hátulsó padban a helyük.</p> -<p>Sára asszony felindulva mondá neki:</p> -<p>– Ő az én Bálint fiamnak a felesége.</p> -<p>A fürmenderné nem volt rest rá megfelelni:</p> -<p>– A ki maga sem más, mint kicsapott diák és közkatona.</p> -<p>Erre a Mikhál sirva fakadt.</p> -<p>Nem az keseríté meg, a mi saját magával történt, hanem hogy a -kedves urát így lepiszkolták.</p> -<p>S azzal valamennyi asszony mind a pad szélére rukkolt, -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> hátát fordítva feléje, mintegy -tudtuladás végett, hogy «ide se ülsz be!»</p> -<p>A szegény Mikhál majd elsülyedt a föld alá a nagy szégyen -miatt.</p> -<p>Ekkor azonban a közép pillér melletti ódon faragványú czímeres -padból kilépett egy tündérszépségű, gazdagon öltözött asszonyság, -odasietett a Mikhálhoz, s azt mondá neki:</p> -<p>– Nincsen helye, ifjú asszony? Jöjjön ide az én padomba; ott van -elég hely.</p> -<p>Azzal kézen fogta a szégyenkőre állított Mikhált s odavezette őt -a saját padjába, maga mellé ültetve s még a szép kapcsos zsoltárát -is eléje tolta félig, hogy ketten énekelhessenek belőle.</p> -<p>Ez pedig volt a Homonnai Izabella grófné, az ezredeskapitánynak, -kassai hadparancsnoknak a felesége, a kit az nem rég vett el, a -hogy említettük.</p> -<p>Ezzel az egész asszonyi cœtus kegyetlenül le volt tromfolva; -csak úgy ette őket a méreg.</p> -<p>A Mikhál pedig könyhullatások között imádkozott a Mindenhatóhoz -azért, hogy az ő kedves Bálintját oltalmazza meg a mostani nagy -veszedelmében, védje meg fegyver ellen, fogságra jutás ellen, hozza -vissza épen, egészségesen ismét. Neki egyéb imádkozni valója nem -volt.</p> -<p>S mikor vége volt az isteni tiszteletnek, a grófné nem -szégyenlett a Mikhállal együtt menni ki a templomból, s a -templomajtóban bevárta a Sára asszonyt, s ott a kezét háladatosan -csókoló Mikhálnak azt mondá, hogy látogassa meg őt minél elébb a -kastélyában – valamennyi asszonyoknak füle hallatára – és szive -szakadtára. <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span></p> -<h2>HUSZONHETEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Ki leezen mvtatwa, mell erews hatalom az -azzonoc akaratia ez wilaagon es mi nagi giorsasagval megtvdia -forditani az feerfiac altal rendeltetett allapotokat.)</p> -<p>Harmadnapra hazakerült a Homonnai gróf csapatja: a török -portyázókat szerencsésen átverték a szomszéd vármegyébe; verje már -most az is tovább!</p> -<p>Bálint épkézláb lovagolt be az udvarra s volt a Milkának nagy -öröme, mikor eléje jött jó kedvvel; – de a csókok zsengéjét mégis -átengedte az ő napának.</p> -<p>– No hát vágtál-e le sok törököt? kérdé tőle Sára asszony.</p> -<p>– Biz én leszedtem egynéhányat a lóról; nem számláltam hány -volt?</p> -<p>– De csakhogy tégedet le nem vágtak: szólt örvendő -lelkendezéssel a Mikhál.</p> -<p>– Imádkoztál értem, úgy-e? Voltál a templomban? Anyám mellett -ültél?</p> -<p>– Oh nem! sietett kitálalni mindent Sára asszony. A rosz -Fürmenderné nem eresztette be a padba; azt mondta neki: hátrább -szolgáló! s akkor aztán tudod ki vitte be magához a padba? a jó -Homonnai grófné. Az ám, oda ültette maga mellé a czifra -kukulloriumba.</p> -<p>Bálint lekapta a süveget a fejéről, mintha előtte állna a -grófné.</p> -<p>– Az Isten áldja meg érte! Megköszöntétek-e neki ezt a nagy -kegyelmet?</p> -<p>– Akkor nem is tudtuk, mit mondjunk, annyira el voltunk fogódva, -de a kegyes úrnő meginvitálta magához a Milkát, hogy látogassa meg -a kastélyában.</p> -<p>– S voltál ottan?</p> -<p>– Dehogy voltam. Te reád vártam, hogy elviszesz magaddal.</p> -<p>– Hüh, szörnyüködék a Bálint, öt körmével esve a füle -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> tájékának. Szivesen megyek a Homonnai -gróffal egy tábor kutyafejü tatár elé, de hogyan menjek én te veled -a Homonnai gróf felesége elé? a ki maga olyan fáin asszony; én -pedig olyan ostoba tuskó vagyok.</p> -<p>Már pedig ugyan gyorsan mennie kellett, mert alig ért rá más -ruhát váltani, a midőn az ezredes-kapitánytól egy hintó érkezett a -házuk elé s egy hajdu jött azzal az izenettel, hogy a gróf és -grófné óhajtanak beszélni a Bálinttal és a feleségével.</p> -<p>– No, én nem tudom, mi lesz ebből? szepegett a Bálint s úgy meg -volt ijedve, hogy a nyakravalóját sem tudta felkötni rémületében s -a dolmányát mind a kétszer úgy gombolta be, hogy egy gombbal hol -alább, hol feljebb kezdte.</p> -<p>De hát menni kellett, mert a hintó ott várt.</p> -<p>Sára asszony ez alkalomra megint másféle szép köntöst adott a -menyére, mely valamivel egyszerübb volt; szép panyókás palástot -vetett a vállára, a hogy látogatóba menni illik.</p> -<p>A Homonnai grófné már a szobája ajtajában várta az érkezőket s -nagyon szivesen fogadta a Mikhált.</p> -<p>– No, lássa ifjú asszony, a míg a mult vasárnap én kegyelmedet -szabadítottam ki a philisteusok közül, azalatt kegyelmednek az ura -meg az én férjemet szabadította ki a törökök kezéből. Hallotta -úgy-e?</p> -<p>– Nem hallottam. Az én férjem nem dicsekszik azzal, a mit -megtett.</p> -<p>– Nem dicsekszik? Annál derekabb ember.</p> -<p>A Bálint vörös lett, mintha tüzön pirították volna.</p> -<p>Erre a szóra a gróf maga is belépett a grófné szobájába. S a -milyen szép volt a grófné asszonynak, ép olyan szép volt a gróf -férfinak. Nagy leomló gesztenyeszín haja, piros orczája, nyilt -homloka, felkunkorodó bajusza és hozzá délczeg termete.</p> -<p>És a gróf is nagyon nyájas volt mind a kettőjükhöz s nem -tekintve azt, hogy ő zászlós úr és ezredes-kapitány, <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> a -Bálint pedig csak köznemes és az ő csapatjában káplár, kezét nyujtá -neki és hatalmasan megrázta azt, a mitől Bálint arasznyit -hízott.</p> -<p>A grófné pedig azt tette, hogy leültette maga mellé a Mikhált a -kerevetre, mely gobelin szőnyeggel volt bevonva.</p> -<p>A Bálint azt hitte, hogy a Milkája ily úri társaságba jutva, elő -fogja venni az otthon megszokott finom modorát, a mivel még el is -árulhatja magát s annál kedvesebben volt meglepve, mikor azt látta, -hogy a Milka hogy el tudja feledni a Mikhált s milyen jól bele -tudja magát találni a parasztos tempókba: előbb szemérmesen huzódik -a leüléstől, azután pedig a kötényével letörüli a pamlagot, mielőtt -ráülne, pórias becsülettudással: a mi felett a grófné csendesen -elmosolyodott.</p> -<p>– Bizony török foglya volna az én férjem uram, mondá a grófné -Milkának, a kegyelmed ura nélkül. Mert szeleskedett ő kegyelme. -Mikor a «seregtörököt» szétzavarták s a huszárok elkezdték a -leszállított foglyokat párjával összekötözni, ezredes kapitány uram -fejébe vette, hogy ő maga meg a basát ejti foglyul, a ki már -szintén hátat adott neki s más nem érhette utól, mint az ő gyors -paripája. El is érte, el is fogta, hanem a mig a basával bajlódott, -annak a kisérői utólérték, szőrpányvát vetettek a nyakába s őt -magát ejtették foglyul. S vitték is már, mikor Kalondai uram -észrevette az ezredes kapitánya veszedelmét s a tizedjével utána -rugaszkodott az elfogóinak. Mikor aztán utolérte őket s a törökök -látták, hogy nem vihetik el fogva a férjem uramat, akkor az egyik -neki mérte a nyakának a kardját, hogy megölje. De Kalondai uram -gyorsabb volt s egy csapással ő üté le a töröknek a fejét. Így -menté meg az én uramnak az életét és szabadságát. Ime, a szőrkötél -dörzsölése most is meglátszik az uram nyakán s a pányvát is haza -hozta magával, mit én ereklyéim közé tettem. Lássa kegyelmed, ilyen -jó volt minekünk egy zsoltárból énekelnünk! Ilyen derék ura van ám -kegyelmednek! <span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Bálint alig fért már a dolmányában a nagy dicsérettől.</p> -<p>– Meg is nyeri a jutalmát vitézségének, folytatá a felesége -beszédét a gróf. Szabad választást adok ő kegyelmének a foglyok és -az elvett paripák közül s őt magát megteszem hadnagyomnak.</p> -<p>– Igen szépen megköszönöm kegyelmes uram jóvoltát, felelt Bálint -a grófnak (férfiakkal szemben tudott bátran beszélni, csak -asszonyokkal szemközt volt gyáva) s ha szabad lesz választanom, a -foglyok közül keresek ki egyet, a ki jámbor közrendű ember, hogy az -anyámnak segítsen a házi munkában s a kegyes beszédre hallgasson, -még pedig olyat, a kinek csak egy felesége van. Lóra azonban nincs -szükségem, a magaméval meg vagyok elégedve, hanem ha kegyelmet akar -tenni ezredes kapitány uram a kedvemért, úgy adasson jobb lovat az -én pajtásom, az ezredtrombitás, Simplex alá, mert a mostani lova -már himpókos. A mi pedig a hadnagygyá emeltetésemet illeti, azt -igen megköszönöm. Nem nekem való rang az, a ki a katonai tudományt -sohasem tanultam. Ellenben azt kivánnám kegyelmes uramtól, hogy -miután szegény anyámnak minden kivánsága az, hogy valahára venném -le a válláról a mesterségfolytatás nehéz terhét, engedné meg nekem -a katonaságból való kilépést s hogy mehetnék az anyám kivánsága -szerint székálló legénynek.</p> -<p>A gróf elnevette magát.</p> -<p>– Egyet pedig kifelejtett kegyelmed az argumentumai közül; azt, -hogy «és pedig most házasodtam s jobb szeretek a feleségem mellett -enyelegni, mint az ellenség után szaladni!» Igaza van kegyelmednek. -Én is azt mondanám, ha lehetne. El fogom bocsátani a katonaságból -menten.</p> -<p>– De nem azért, hogy székálló legénynek menjen, szólt bele a -szép grófné. Ilyen embernek nem ott a helye. A várnagyi állás -megüresedett, azt a férjem joga betölteni. Nevezze ki Kalondai -uramat várnagynak, viseljen polgári hivatalt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>– Meglesz! Hagyá helyben az ezredes-kapitány.</p> -<p>– Jaj, kegyelmes grófné, szólalt fel erre a Milka, látva, hogy a -férje nem tud hirtelenében megfelelni. Féltem én az uramat nagyon -ettől a hivataltól. Ő velem együtt olyan tudatlan. Nem sokat vett -be az iskolában. Ki is marasztották onnan. Minden ember csufolja -érte. Egy várnagynak pedig sok nagy úrral kell beszélni, sok -levelet olvasni, a mik diákul, németül, még tán francziául is -vannak irva. Hogy felelne meg mindezeknek az én szegény jámbor -uram? Veszedelem származnék ebből.</p> -<p>– No, hát tudja mit kegyelmed? szólt a grófné. Én tudok diákul -is, németül is, francziául is. Járjon fel kegyelmed hozzám -naponkint kétszer a kastélyba, én megtanítom kegyelmedet e -tudományokra, úgy sincsen egyéb dolgom; kegyelmed meg ugyanarra, a -mit tőlem tanulni fog, oktassa majd be a férjét s egyszer csak -tudni fog ez is mindent, a mire csak szüksége lesz.</p> -<p>– Nagyon jó lesz! szólt bele a gróf.</p> -<p>S ez olyan nagylelkü ajánlat volt, hogy azt el nem fogadni s -mindkettőjük részéről kézcsókolásokkal meg nem köszönni a -legnagyobb parasztság lett volna.</p> -<p>Ennél nagyobb jutalmat és kitüntetést valóban nem is kivánhattak -maguknak. Azt azonban megfogadták, hogy e titoknak elárulásától -szájukat tisztán fogják tartani s azt még Sára asszonynak sem -fogják tudtul adni, mert az nem állná meg, hogy a fél városnak el -ne dicsekedjék vele. Ellenben annyit megmondtak Sára asszonynak, -hogy a grófné megengedte Milkának, hogy az ő udvarába feljárjon s -ott az ő szakácsától konyhaművészetet, a frajjaitól pedig varró és -himző munkákat tanuljon. S minthogy a Milka mindezekhez már régóta -értett, nagy lőn Sára asszonynak az elcsodálkozása, mikor a menye -minden visszatérése után a grófi kastélyból valami új, drága -sütemény készítésével lepé meg s otthon a törülköző kendőkre olyan -himzéseket vetett, hogy bámulni kellett rajta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Az meg aztán egészen megnyerte Sára asszonynak a meglepetését, -hogy Bálint egy jámbor törököt keresett ki a számára a foglyok -közül, ki otthon mészáros legény volt; arra rá lehetett bízni a -széket, mert a török, ha szolgálatban van, mindenekfelett -becsületes, serény, józan és a gazdájához hűséges, ha jól bánnak -vele. Sára asszony pedig úgy bánt vele, mint saját fiával, vasat -sem engedett rátenni s minthogy a török neve Ali volt, ő megtoldta -azt még egy betüvel s nevezte a rabot Palinak.</p> -<h2>HUSZONNYOLCZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellben nagi aatwaaltozasoc mennec weegbenn, -ugi hogi az emberec alig ewsmernec immaaron magvc magvkra is. Az -Mikhal pedig raagalmaztatic wala, holott ebben az egiben weetkes -nem wolna.)</p> -<p>De ha nagy volt a Sára asszony csudálkozása a fölött, hogy a -Milka mily nagy előmenetelt tett rövid idő alatt a -konyhaművészetben és a női kézimunkákban, még nagyobb volt bámulata -a grófnénak azon a gyors felfogáson, melylyel az ő tudományos -tanításait megragadá.</p> -<p>Csak egyszer kellett annak valamit elolvasni, már a a fejében -volt s el nem felejtette többet. Száz idegen szót is elmondott egy -hallásra.</p> -<p>– Láng esze van annak az asszonynak! Magasztalá Milkát a gróf -előtt a grófné. Azt nem sejtette, hogy ez mind tudja ezt már régen, -a mire most tanítják.</p> -<p>És a parasztos modorról is elszoktatta lassan, úri illendőséghez -térítve, a mi megint annyival könnyebben ment a Milkának, mert -mindig emehhez volt szokva s amaz volt nála a tettetés, a mire -erőltetnie kellett magát.</p> -<p>De annál sokkal csudálatosabb volt a tudományos gyarapodás, a -mit viszont a Milka tapasztalt a maga urán, a jó Bálinton.</p> -<p>Mert a Bálint most már egész komolyba vette azt, a mi neki -igérve volt s nagyravágyásának czéljává tűzte ki, <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> hogy ő -a várnagyi hivatalt elfoglalhassa s a feleségének a «várnagyné -nagyasszonyom» czímet megszerezze. És ment a tanulás csudálatos -módon. Talán korábban is tudott volna a Bálint jól tanulni, ha -ilyen kedves ajkak rágták volna a szájába a syntaxist, grammaticát -s ferula és signum helyett édes csókokkal préselték volna belé a -«hic, hæc, hoc»-ot. Talán az érett észszel párosult akarat is sokat -segített az elméjén.</p> -<p>Egy pár hónap alatt annyira ment, hogy az ezredes által eléje -tett diák és német leveleket nem csak világosan meg tudta -magyarázni, de sőt azokra feleleteket is tudott fogalmazni; sőt már -a francziában is annyira haladt, hogy nem lehetett volna őt rajta -eladni.</p> -<p>Ilyenformán a grófné oktatta a Milkát, a Milka Bálintot s -mindnyájuknak nagy öröme telt az előmenetelben.</p> -<p>– Ejh, mily nagy kár, mondá egykor a grófné Milkának, hogy egy -ilyen sok ügyességgel, lelki tehetséggel felruházott asszonynak, -ily szép termet és formás ábrázat s ilyen kellemes magaviselet -mellett, ennyi rút szeplővel kell eléktelenítve lenni. Hátha -segíthetnénk ezen? Nekem van egy mosdóvizem, a híres királynévíz, a -mit Erzsébet úrasszonyunk, Nagy Lajosunk édes anyja szerzett, az én -arczom attól ilyen finom és sima: próbáljuk meg kegyelmednél is, -hátha elmulnának ezek a rút szeplők?</p> -<p>A Milka nem mert mindjárt ráállni; azt mondta, hogy elébb -megkérdi az urától, hogy kivánja-e, hogy a szeplők az arczáról -elmuljanak? mert az őtet ezekkel együtt szerette meg. A napával is -közölnie kell elébb a dolgot, valjon nem veendi-e az kaczérságnak a -menyétől arczának ily módon való szépítését.</p> -<p>Azok pedig mind a ketten beleegyeztek, azt mondva, a mivel a -grófnénak mosdani tisztesség, az a Milkára nézve is becsület.</p> -<p>Annak az arczáról pedig természetesen hogy hamar eltüntek a -királyné vizével való mosdásra az elrútító szeplők, a mik csak az -euphorbia nedvével voltak odaetetve. <span class="pagenum"><a name= -"Page_190" id="Page_190">-190-</a></span> Nehány nap mulva egészen -más formája kelt ki. Fehér és piros arczszíne lett és gyönge bőre, -mint a harmat. A grófné diadalmaskodott örömében, hogy mosdóvize -ily csudahatást szerzett, a Sára asszony is oda volt bámulatában, -menyének ez átalakulását szemlélve napról-napra; de legboldogabb -volt vele Bálint, a ki ily módon lassan-lassan, ízről-ízre kezdé -visszanyeregetni azt az ő imádott eszményképét, a kit legszebbnek, -legjobbnak, legokosabbnak vallott a világ minden asszonyai -között.</p> -<p>De annál kevésbbé akartak megnyugodni ebben a változásban az -asszonyi nyelvek.</p> -<p>Mivel hogy Kassán abban az időben (most bizonyosan másképen van) -a rosz kutvíztől, a bezárt falak közti levegőtől, különösen a -meszes bortól, a minden hét évben kiütő pestistől, az asszonyi -arczoknak mind valami sajátságos sárgás halovány színe volt, -hasonló, a mit a velenczei hölgyek arczán «morbidezzának» neveznek; -ezeknél pedig országszerte úgy hítták, hogy a «kassai szín».</p> -<p>(Nehogy alaptalan rágalmazás színébe keveredjünk, ideiktatjuk -történetünk egyik kútforrásának ipsissima szavait: «die Leuthe, -sonderlich das Weibs-Volkk, seynd einer gelben und bleichen Farbe, -welches man in Ungarn die Kaschauer Farbe nennt.» – Johann Christof -Wagners Staedt- und Geschicht-Spiegel. 1687. – Ez azonban kétszáz -esztendővel ezelőtt lehetett így, mert mai nap a kassai hölgyek -arczszíne csak olyan rózsa és liliom, mint a többieké s az sem áll -többé, a mit ugyanazon auctor mond, hogy «vom Kaschauer Wein -bekommen die Fremden das Zipperlein».)</p> -<p>Hát a mint az asszonyok a legközelebbi karácsony első ünnepén -délelőtt megpillanták a templomban a Milkát, ki azóta mindig a -grófnéval járt a templomba s ő mellette ülve vett részt az isteni -tiszteletben, szerfelett megbotránkozának annak tündöklő fehér és -piros orczáin, a miken egy szeplő sem volt látható.</p> -<p>Ott szemtől szembe semmi gorombaságot el nem követhetének -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> vele a magas pártfogó közelléte miatt; -azonban isteni tisztelet végeztével összedugták a fejeiket a -sekrestyében, kijövet s elhatározták, hogy az esetet feljelentik a -nagytiszteletű esperes úrnak.</p> -<p>Fürmenderné asszonyom vállalta magára, hogy a vádat, a -megbotránkozást és a panasztételt előterjeszsze, miszerint egy -asszony jár a templomba, a kinek az ábrázatja keresztyén-ellenes -módon ki van festve fehérre, pirosra, a mi nagy gyalázat az egész -ecclésiára nézve.</p> -<p>Délután ismét isteni tisztelet volt s ünnep első napján a -nagytiszteletű úr catechizátiót szokott tartani, a mi bevett szokás -volt azon időkben, hogy az ifjú személyek, legények, hajadonok, de -legkivált az idegen földről beszármazott fiatal házasok a mediumra -kiszólíttattak s ott az Úr asztala előtt a nagytiszteletű ur által -megcatechizáltattak, hogy kitudódjék, valjon tudósok-e a vallás és -confessio alaptételeiben? s feleletet adjanak az egész hitközség -élő hallatára, miszerint igaz evangelicus keresztyén hitsorsosok, -nehogy másnap az úrvacsorája osztásakor olyanoknak adassék a -kenyérből és borból, a kik azt sem tudják, hogy az mire való, vagy -a kik arra erkölcsi fogyatkozásaik miatt nem érdemesek.</p> -<p>Legelső volt, a kit e délután a nagytiszteletü úr az asztal elé -hivott, Kalondai Bálintné ifjasszony.</p> -<p>Milka fölkelt a helyéről és odalépett a középre, bátran és -szerényen, bízonyos lévén maga felől, mint a ki a catechizmust úgy -tudta könyv nélkül, mint a miatyánkot.</p> -<p>Nagy volt azonban a megdöbbenése, midőn a nagytiszteletü úr, a -helyett, hogy az Istenség szentháromságának titkáról s a szent -vacsora kettős alakban kiszolgáltatásának szükségéről tudakozódott -volna tőle, azt kérdezte kemény szóval:</p> -<p>– Ismered-e, jámbor keresztyén asszony, Istennek azon -parancsolatját, mely megtiltja a hivőknek, a pogányok módjára, -abból az ábrázatból, a melyet számukra ingyen kegyelméből adott, -másforma képet csinálni? s mindenféle <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> -kenőcsökkel hazug módon bemázolni, kendőzni és kancsérolni? a hogy -cselekedtek a Midián leányai.</p> -<p>A Milka egész jó lélekkel felelé:</p> -<p>– Ismerem.</p> -<p>– Ha ismered, akkor mért cselekszed az ellenkezőt?</p> -<p>– Az én arczom olyan, a milyennek Isten ő felsége teremté, -felelt a Milka nyugodt szívvel.</p> -<p>– Ha való, a mit mondtál, mosdjál meg ebben.</p> -<p>A nagytiszteletü úr intésére az egyházfi egy nagy ezüst -medenczét állított a keresztelő márványveder fölé, tele -kristálytiszta vizzel.</p> -<p>Milka készséggel megmosá az arczát a medenczében. És oly tiszta -maradt utána a víz, mint azelőtt volt.</p> -<p>– És törülközzél meg ebben.</p> -<p>Azzal egy törülköző kendőt nyujta az asszonynak, a melylyel az -nedves arczát köröskörül és erősen megdörzsölé s a hófehér kendőn -nem maradt arczáról egy makulányi pirosság sem, ellenben még -pirosabb lett az arcza a dörzsöléstől.</p> -<p>A nagytiszteletü úr bámulva kérdezé:</p> -<p>– S hogyan támadhat az, hogy egykor szeplőkkel volt tele az -arczod, most pedig nincsenek azok rajta?</p> -<p>– Szokásuk a szeplőknek, hogy télire visszamennek. Felelt a -Milka.</p> -<p>Ez bizony igaz is. Némely arczról elmennek a szeplők. S épen tél -ideje volt.</p> -<p>Erre pedig nagy haragra gerjede a nagytiszteletü úr s lecsapva -az asztalra a catechizáló könyvet, mondá kinyujtva kezét:</p> -<p>– Akkor tégedet, jámbor asszonyszemély, méltatlan rágalommal -illetett a te bevádolód: Zwirina Ágostonné, fürmenderné asszonyom, -ki is, büntetésül e hamis vádért, a holnapi úrvacsorától -eltiltatik.</p> -<p>Fürmenderné asszonyom, mint a kinek az orra vére eleredt, osont -ki a templomból, szélről ülvén a legelső padban, a hol mindenki -láthatta. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span></p> -<p>A nagytiszteletü úr pedig ott tartá a Milkát tovább is a -catechizálás végett s elkezdte neki a kérdéseket feltenni, a mikre -a Milka oly biztosan, helyesen felelt meg, hogy a nagytiszteletü -urnak egész gyönyörűsége telt benne. Csaknem belefelejtette magát -az examinálásba. Mindig nehezebb kérdéseket igyekezett feltenni az -asszonyszemélynek, a mikre az folyvást ékesen és helyesen adott -választ, hogy utoljára a hallgatóság azt kezdé suttogni, hogy ime, -a bártfai szolgálók oly tudósok, mint egy káplán. Az esperes végre -megdicséré őt és megáldva, helyére bocsátá.</p> -<p>És így azon nap, mely a Milka megszégyenítésére volt szánva, -végződött az ő felmagasztaltatásával s az ő rágalmazóinak -megszégyenülésével, a mi fölött Sára asszonynak nem kevesebb volt a -diadala, mint a derék jó Homonnai grófnénak, a ki méltán hitte azt, -hogy mindezen tudományt és szépséget ő ajándékozta a Milkának.</p> -<p>És abban igaza is volt; mert bár mind a kettőt Istentől nyerte -is az asszony, de a balsors körülményei által úgy el volt nála -testi és lelki szépség temetve, hogy azoknak feltámasztása -csakugyan a grófné érdemének nevezhető.</p> -<h2>HUSZONKILENCZEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellnec rettentew nagi hartz haborvwal lezen -foglalkozaasa, kibevl ki fog tevnni, mekkora devhews harag lakozic -wala az Balint ziweebenn, ha az ew hitwews taarsaat baantiaac -wala?)</p> -<p>De mind ez nem volt elég a Bálintnak. Ezen eset után dühös lett, -mint az oroszlán s ha valakivel megállt beszélni úton-útfélen, a -beszédet olyan gesztusokkal kiséré, mint a ki a dolmánya ujjait -türi fel a karjain.</p> -<p>Végre összetalálkozott Simplexszel.</p> -<p>– Meg kell ma valakit vernem, Simplex, mert különben hideglelést -kapok, vagy sárgaságba esem! Lelkem, Simplex barátom, ha valaha jó -barátom voltál, ha kedves <span class="pagenum"><a name="Page_194" -id="Page_194">-194-</a></span> előtted a barátod jó egészsége, -keríts valakit a kit megverjek; az Isten áldjon meg!</p> -<p>– Szivesen kerítek, édes kedves barátom, hogy ne kerítenék.</p> -<p>– Nem bánom én, akárki lesz. Fanyövő, Vasgyúró, Kőmorzsoló, -Óriás! Megverekszem vele! Asszony bántott meg! asszonyt nem -torolhatok meg. Keríts nekem valahonnan férfit, a kit meggázoljak! -Hozz, ha kapsz török basát, harámvezért, kutyafejü tatárt, hadd -eszem meg!</p> -<p>– Én bizony olyan messzire nem megyek. Találok én számodra -ellenséget sokkal közelebb is. Ha csak ez kell, nincs te neked -nagyobb ellenséged, mint a Fürmenderék Náczija. Annak az anyja -sértett meg, most verekedjék az anyja gorombaságáért a fia.</p> -<p>– Ejnye, de jól kitaláltad! mondá a Bálint, kóstolóba jót ütve -barátságból a Simplex hátára. Nem hiába furfangos vagy. Nekem -eszembe sem jutott volna, pedig itt van a szomszédomban s hogy -keresem, mint a sváb a lovát, a min rajta ült. Nosza fogd a -keztyümet, meg ezt a forintot s vidd meg a főbirónak kihivásomat a -Zwirina Náczi ellen egy pár szál kopjatörésre.</p> -<p>A Simplex vevé a rábizottakat s elmenvén a város főbirájához, -bejelenté, hogy a Kalondai Bálint kihívja egy pár szál kopjára a -Zwirina Ignáczot rend és bevett szokás szerint. A mit is a főbiró -tudomásul vett és átvéve a letett taksát, figyelmezteté a -Simplexet, hogy azonkívül még egy magyar forintot fog fizetni -bármelyik legény minden kopjáért, a mely a kezében eltörik, mert -azokat a város szolgáltatja; s azzal kiadta neki az irott -engedelmet az iránt, hogy kihívhatja a Kalondai Bálint a Zwirina -Ignáczot egy szál kopjára és egy fustélyra rend és bevett szokás -szerint, a hogy azt Kassa város statutumai megállapíták.</p> -<p>Azzal a Simplex maga mellé vevé a város trombitását, (mert az -nem illett, hogy ő maga trombitáljon is, meg kihivó is legyen) s -együtt elment vele a Fürmenderék háza elé s minthogy annak a kapuja -zárva volt, de külömben is <span class="pagenum"><a name="Page_195" -id="Page_195">-195-</a></span> ez lévén az illendőség, megfuvatta a -trombitát háromszor s aztán elkiáltá a kihivást az egész utczai -sokaság hallatára.</p> -<p>– Ignatius Zwirina! A nemes tanács engedelmével kihivlak tégedet -a jó vitéz Kalondai Bálint nevében egy, két vagy három szál kopja -eltörésére, rend és szokás szerint. Vedd át a keztyüt s farsang -első napján jelenj meg a városház háta megett, a kötélverő piaczon, -lóháton, pánczélban, saját személyedben s állj helyt a kihívásnak, -ha igaz legény vagy s nem az anyádasszony katonája.</p> -<p>Erre ismét három trombitafuvás következett, mely után a Simplex -odaszegezte a Bálint félkeztyüjét a Fürmenderék kapujára.</p> -<p>A keztyü ott is maradt vízkeresztig, nem vette azt le onnan -senki. Mert akként hangzott a statutum, hogy az ilyen legénykedő -párviadaloknak mind vízkereszttől hushagyóig kell megvivatniok, -ezáltal akarván jelképesen kifejezni a bölcs tanács, hogy az egész -párviadalt nem tekinti egyébnek farsangi bolondozásnál s ez nagyon -okos elrendelés volt, hadd tombolja ki magát a tűzvérű fiatalság a -farsang alatt, az alatt verekedjék, a ki nem férhet a bőrében, -hanem aztán legyen békesség a házakban és egymás ellen ne -torzsalkodjanak. A minthogy rendesen az ilyen párviadal után -szoktak az egymást jól elpáholt legények később a legjobb barátokká -válni s bármily csonttörésért, vagy fejbeverésért, mi ez alkalomból -megesett, panaszt tenni a legszégyenlenivalóbb gyávaságnak -tartatott volna.</p> -<p>Hasonló gyalázat volt az is, ha a kihívott a tornahelyen a -kijelölt napon és órában meg nem jelent.</p> -<p>S ilyen esetben lett részes a Zwirina Náczi, a kinek sehogysem -akaródzott a Kalondai Bálint fustélyával megismerkedni.</p> -<p>Úgy, hogy vízkereszt napján reggeltől estig hiába várta az egész -fiatalság, meg a rend fentartására kirendelt városi drabantok a -kihivott megjelenését, a kihivó csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> egyedül szálldogált a -kötélverő piaczon lóháton alá s fel.</p> -<p>Végre, midőn beesteledett s többé nem lehetett hinni, hogy az -ellenfél megjelenjen, sem bajtársait fel nem küldé, hogy magát -valami ürügygyel kimentse, akkor Bálint felszabadíttatott, hogy -fogja kezébe a kopját, tüzzön fel a hegyére egy hólyagból készült -lámpást, benne égő gyertyával, azután meg a lámpásra egy pár -rongyos harisnyát s aztán induljon el a városban s kiáltsa ki -minden utczaszegleten fenszóval:</p> -<p>– Nemes urak, polgárok, becsületes lakosok! Ki látta, ki ismeri -a nagy nyámnyila ficzkót, a Zwirina Náczit! Ki tudja, hová bujt el: -kályhasutba, ágy alá, anyja kantusa mögé? A ki megtalálja, mondja -meg neki: ne féljen, jőjjön elő, nem eszem meg; itt van egy pár -rongyos harisnyám, foltozza meg, megfizetek neki érte.</p> -<p>Ez volt a megszégyenítési formulare, melylyel a meg nem jelenő -gyávaságát meg szokták torolni.</p> -<p>Az ilyen gúnykiáltásra pedig úgy összeröffent rendesen az egész -fiatalság, hogy a ki azt magán engedte száradni, annak nem volt -többé maradása Kassa városában. A Zwirina Náczi pedig már syndicusi -helyettes volt: nem szökhetett meg a városból; a jó barátai is -addig ösztökölték, míg rászánta magát, hogy kimegy a Bálint ellen -kopja öklelésre másnap. S erre megszünt a csúfondáros felhivogatás -utczaszerte.</p> -<p>Másnap annál nagyobb néző sereg foglalta el a kötélverő piaczot, -a városból ötven drabant is volt kirendelve a viadal szinhelyére; -maga a Homonnai gróf is eljött lóháton, megnézni az -összecsapást.</p> -<p>Csakugyan a kirendelt órára meg is jelent mind a két lovag, -társaik által kisérve, a piaczon. Bálinton mellvért, sisak és -karvas volt, de a Náczi olyan pánczélt vett fel, melynek hátul is -volt vasa, nyilván sejtette, hogy ott is sebhető része van az -embernek.</p> -<p>Mikor aztán helyeikre állíttattak egymással szemközt, -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> akkor a harczbiró előhozatott két -egyforma kopját, a minek nem volt hegye, meg két egyforma árvatölgy -fustélyt s abból legelébb a kihivott választotta ki a magáét, a -megmaradt jutott a kihivónak.</p> -<p>Nyereg nélkül ülték a lovat szőrén s a két kantárszárat a -térdeikhez akaszták, azzal kormányzák a lovat, mivelhogy a jobb -kezükben a kopját, a balban a fustélyt kellett tartaniok.</p> -<p>Mikor aztán a trombiták megharsantak, akkor nekivágtatott -egymásnak a két lovag, előre szegzett kopjákkal, szörnyü -robogással.</p> -<p>Hiszen a Zwirina Náczi is nagy darab legény volt, mázsára téve -bizonyosan többet nyomott volna a Bálintnál, de azért mégis, mikor -hozzátaszított a kopjával, a Bálint úgy ütötte azt félre a -fustélyával, hogy a kopja menten elnyaklott derékban, maga pedig a -saját kopjájával épen a melle közepén találta meglökni az Ignáczot, -a mi annak elég volt arra, hogy a lova fejével ellenkező irányban -hátrafelé repüljön s egész hosszú testével megüsse a földet.</p> -<p>Mely után a Bálint is leszökött a lováról s a párbajszabályok -értelmében a jó csáti árvatölgygyel olyan sort vert a földön fekvő -ellenfelére, a milyen csak illett s addig püfölte, a míg csak a -botban tartott, a mi ugyan valami halálosan meg nem ártott a -Náczinak, a hátulsó pánczél miatt s ki lévén a ruhái az anyja által -tömve lószőrrel vastagon, de csak mégis kapott egynéhányat, a miről -megemlegette a Bálintot, a kit annyiszor infestált a -boszantásaival.</p> -<p>S ezzel aztán be lett volna rekesztve az egész fejezet a -mende-mondák tárgyában, ha e vén Fürmender maga még folytatását nem -kivánta volna.</p> -<p>Ugyanis, midőn a viadal után a kedves fiacskáját pokróczban -vitték haza, a mint illett és közönséges szokás volt, hát ezt a -Fürmender annyira szivére vette, hogy rögtön kardot kötött, vette a -statutumokat s futott fel velük az ezredes-kapitányhoz és az előtt -felolvasott egy <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> paragraphust, melyben keményen -megtiltatik a katonai sorban levőknek, hogy polgári ifjakat -párviadalra kihivogassanak, melynek is a megtorlását követelte a -Kalondai Bálinton végrehajtani.</p> -<p>A jó ezredes-kapitány azonban előkeresé a maga diariumát s abban -felmutatá a becsületes Fürmendernek, hogy ime, ekkor s ekkor, még -tavalyi utolsó advent vasárnapja előtt felmentetett a Kalondai -Bálint a katonai szolgálat alól: tehát a statutum által incriminált -categoriába nem esik többé; ennélfogva csak tessék vajjal kenegetni -a Náczika kék és veres foltjait, mert annak egyéb orvossága -nincs.</p> -<p>S hogy semmi kétség továbbra is fenn ne maradhasson, még az nap -kipublikáltatá Kalondai Bálintnak várnagygyá való kineveztetését, a -mi bár polgári hivatal, de a katonai parancsnok alá lévén -rendeltetve, azon idő óta folyvást ez által töltetett be, a midőn -egy városbiró a várnagygyal egyetértve, Kassa városát az ellenség -kezére akarta játszani, melynek emlékére a veszélyben forgott -hámori kapu örök időkre be is falaztatott.</p> -<p>És ekként lőn a Kalondai Bálint ellenségeinek tökéletes -megszégyenülésük és Sára asszony megéré azt az időt, hogy az ő -fiának a felesége, a bártfai szolgálóleány, odaült a templomban az -első padnak első helyére, melyet a Fürmenderné nem akart többé -elfoglalni, megizenvén az esperesnek, hogy ezentúl a külvárosi -templomba fog járni.</p> -<h2>HARMINCZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Meghlaatia leezen az kegiess olwaso, hogi -ambaator giewniewrevseegess dolog az testi zeepseeg; aznban soc -nagi vezedelmeknec wermeiben sokakat az belevízen.)</p> -<p>Ez időtől fogva mindennapos volt a Bálint, hivatala folytán, az -ezredeskapitány házánál; valamiként a városházánál is nagy vala az -ő becsülete. <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span></p> -<p>Mert veszedelmes idők jártak akkoriban ez ország felett. Az -olyan három úr közé szorult városnak, mint Kassa, ugyan eszén -kellett járni, ha azt akarta, hogy látszólag mind a háromnak eleget -tegyen, de egyiknek se olyan nagyon, hogy a másik kettőt magára -haragítsa.</p> -<p>A vallásháboru és a békekötés következtében Kassa a magyar -fejedelem hatósága alá tartozott; a magyar fejedelem pedig -Erdélyben székelt, annak a fennura pedig a török szultán volt. A -török szultán egri és váradi basái pedig, ha eszükbe jött, egész -Kassáig, Tokajig elportyáztak, akkor aztán a kassaiak nem várták, -míg az anglusok meetinget fognak tartani elszörnyedésük -kifejezésére a Magyarországon elkövetett török kegyetlenségek -fölött, hanem lóra ültek, fogták a kardot, s ütötték az ő -fejedelmök-fejedelmének a hadait: még pedig akárhányszor egy -társaságban az ő ellenségeikkel, az osztrák császár magyar -királyságához tartozó magyarokkal.</p> -<p>Ennélfogva nagy bölcseség kellett annak a megítéléséhez, hogy a -sok átkelő jövevény között melyik a jó barát, melyik az ellenség? -Kinek kell igérni, kinek valósággal ajándékozni is? Kit kell -fenyegetni a veréssel, és kit igazában meg is verni?</p> -<p>Érkezett ezen időkben Kassára egy nevezetes uraság a -«partium»-ból, a mit Erdély is, Magyarország is magáénak tartott: -Zurdoki Belizárnak hítták. Valamelyik őse Havasalföldről került be, -sok kincscsel, s fia is gazdag ember hírében állt.</p> -<p>Zurdoki nagy fastussal jelent meg Kassán. Azt mondta, -atyafilátogatni jön Homonnai grófhoz, kivel anyja után rokonságot -tartott. Egész udvart hozott magával: lovászt, csatlóst, iródeákot, -káplánt, szakácsot, vadászokat, peczért, bohóczot, czigányzenészt, -solymárt, hajdút, kengyelfutót, inast, apródot, kocsisokat: -szerét-számát nem tudta az ember a pereputyjának. Homonnai gróf -kastélyában akkora helyet elfoglalt, hogy az alig tudta magát a -vendége miatt valahol meghúzni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>S egész ittléte alatt volt hegyen-völgyön lakodalom.</p> -<p>Zurdoki Belizár a hatvanas éveken túl járt már; hanem azért -erkölcs dolgában még mindig nem állt valami jó hirben. Anynyi -mindenféle felesége volt, kivel jobb kézre, bal kézre megesküdt, -kitől meg elvált, hogy maga sem tudta, hogyan következnek egymás -után? s igen csekély becsülete volt előtte az asszonyoknak. Azt -hitte, hogy nincs olyan nő, a kit fényes ajándékokkal meg ne -lehessen venni, csakhogy az egyik drágábban tartja magát, mint a -másik.</p> -<p>Pedig jó maga sem járt ott, a hol a szépséget osztogatták; -széles satyr-ábrázatja volt, bajuszára konyuló veres orral; feje, -akkori erdélyi divat szerint, simára volt borotválva, csak a -tetején meghagyva egy őszbecsavarodott boncsok, mely ide-oda -fityegett, ha a fejét mozdítá, a bajusza is kétfelől törökösen -aláeresztve, nem pedig szépen magyarosan felfelé sodorintva. És -hozzá még potrohos is volt.</p> -<p>S még is azt akarta elhitetni, hogy ő olyan szeretetreméltó -férfi, a ki nem talált még olyan asszonyt, a ki neki ellenállt -volna, lett légyen az bárminő fiatal és szép, és előkelő.</p> -<p>Hogy Homonnai Izabella grófné körül is pulykakakaskodott, azt -mindenki észrevehette, de a gróf világért se tett érte szót; sőt -inkább nagyokat nevetett rajta a grófnéval együtt, a ki tréfát -űzött a vén udvarlóval, és mindent elmondott az urának.</p> -<p>Egyszer nagy dáridót rendezett a kastélyban a vendég úr, a -melyre mind a saját ezüst-neműit hozatta el pompául s meghivta a -lakomára a város minden előkelőit.</p> -<p>Bizony legszebb volt akkor is az egész társaságban a szép -Mikhál. S minthogy legegyszerűbben volt öltözködve, annál jobban -kitünt a szépsége. Még a grófnénál is szebb volt. Azt a természetes -bájt, azt a mosolygó szemérmességet nem tudná utána csinálni senki, -a kivel az vele nem született; gyönyörű szép kontybacsavart haja -büszke <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> alázattal hordá azt a csipke-főkötőt, a -mi jelvénye annak, hogy e szépségnek már «ura» van.</p> -<p>Hej, hogy beleakadt a szeme a szép tüneménybe a vén -szerelmesnek! Mint mikor pajkos pásztorfiúk darazsat füstölnek ki -csóvával a faoduból s egyszerre lángot vet az egész pudvás fa!</p> -<p>Nem is nézett többet a grófnéra, mindig csak a szép várnagyné -körül taposta a földet; pedig egy párszor a Bálint oldalba is -ütötte könyökkel s ráhágott a lábára a sarkantyús sarkával quasi -véletlenül.</p> -<p>Az asztalnál annyira kitünteté a szép Mikhált a szerelmes -Zurdoki, hogy az egész asszonyi gyülekezet irigy suttogását -fölkelté ellene. Kivéve közülök a grófnét magát, a ki csak nevetett -a vén szerelmes feszengésén s gondolta előre, hogy majd -megszégyeníti azt a szép Mikhál: a mennyi esze van!</p> -<p>Mikor asztal után az eddigi andalgó nóták és harczi indulók -helyett rázendítették a zenészek a láb alá valót, a vendégek -kivonultak a tánczterembe.</p> -<p>Az akkori magyar tánczok nem hasonlítottak a mostanihoz; a mit -most csárdásnak, friss magyarnak neveznek, azt csak a falusi -lakzikban járták. Az úri mulatságokon minden táncz lassú, -méltóságos lejtésből állt, összevert sarkantyúk pengésétől kisérve, -öszhangzó egymást kerülgetés s ismét összetalálkozásból, -kéznyújtásból és vánkosra térdeplésből, vagy legfeljebb daczos -férfias lábdobbantásokból s termetegyenesítő délczeg mozdulatokból; -nem úgy, mint a mostani tánczok, a miknél az a systema, hogy az -ember hogyan kaszálhassa le a szomszédjait a lábáról, s a -tánczosnéjából hogyan csináljon szélmalmot. Jó volt az a régi -«lassan járj» világban.</p> -<p>Kezdődött a tánczvigalom a «palotással.» Mint illett, magának -Zurdokinak állt megnyitni a tánczot; ki is kegyúri hetykeséggel -lépdelt a szépek-szépe: Mikhál elé, s selyemkendőjét eléje nyújtva, -jelezé, hogy őtet választotta tánczoló párjának; a mi elég -irigységet felköltő <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> kitüntetés volt Mikhálra nézve, holott -a grófné is jelen volt a tánczteremben.</p> -<p>A szép Mikhál azonban nem fogadá el a felé nyújtott -selyemkendőt, hogy annak a másik végét tartva, megkezdje a -palotást; hanem szerényen meghajtva magát, mondá mindenki -hallatára:</p> -<p>«Bocsásson meg a kegyelmes uram: én csak szegény szolgálóleány -voltam: nem tanultam tánczolni».</p> -<p>És minden szavában igazat mondott; mert csakugyan szolgáló is -volt, nem is tanult tánczolni.</p> -<p>Zurdoki veres lett, mint a kanpulyka, e nem várt kosár miatt, s -bosszújában aztán kikereste, hogy hol van itt a legcsufabb asszony? -Ott volt a Fürmenderné: azzal nyitotta meg a tánczot.</p> -<p>És aztán az egész táncz alatt azon törte a fejét, a mit a szép -Mikhál mondott. «Nem tanult tánczolni, mert csak szolgáló volt». -Ej: a szolgálók nagyon jól tudnak tánczolni! És még is igazat -kellett mondania; mert különben nem szégyenítette volna meg magát -is, és a meghivó vendéglátót is. Micsoda nők azok, a kik valóban -nem tánczolnak soha? Azok a protestans lelkészek leányai…</p> -<p>… A szép Mikhál tehát már egy nyomot elárult magáról az által, -hogy nem tudott tánczolni. S a vén sinkorán, ha egyszer megkapta a -szimatot, tovább üldözte a vadat.</p> -<p>Míg egyszer aztán a tilalmasban az orrára koppintottak.</p> -<p>A mi megint ekképen történt.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Mint már említve volt, Kassa városának egy szomorú epizódja -következtében, a midőn a főbirója ellenség kezére akarta játszani a -várost, rendkívüli elővigyázati intézkedések voltak téve, hogy -jövőre semmi hasonló összeesküvés ne fonathassék. Ez intézkedések -közé tartozott az is, hogy a lovas posta által hozott mindazon -leveleket, melyek külső országból jöttek bárki czimére, hivatalosan -<span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> felbontották s csak azután -kézbesítették. S minthogy a magyar ember mindig szégyenlette a -kémlekedést, nehogy a levél-felbontás ilyennek tünjék fel, azt a -szint adták neki, hogy a pestis behurczolása ellen bontják fel a -leveleket, hogy azokat vészrontó szerekkel megfüstöljék. Hanem -bizony lemásolta azokat a füstölés alatt hevenyén a várnagy uram s -aztán átadta a tartalmukat az ezredeskapitánynak, a ki ilyenformán -ellenőrizhette, hogy az előljárók a háta mögött valami fondorlatot -el ne követhessenek.</p> -<p>Zurdoki is kapott egyszer Kassán időzése alatt egy levelet -külföldi kelettel; a mit felbontva és felfüstölve kézbesítettek -neki.</p> -<p>– Dejsz silabizálhatták ezt kegyelmetek! szólt nevetve a főúr. -Nem a kegyelmetek eszéhez való az.</p> -<p>Csakugyan furfangos egy epistola is volt az. Először is úgy -összevissza forgatva benne a betűk, hogy azt mindjárt első látásra -tudhatta az ember, hogy az cryptographia: titkos irás.</p> -<p>Bálint emlékezett rá, hogy a tudós tanár, Fröhlich Dávid sok más -egyéb mestersége között a titkos irások megoldásának kulcsával is -birt. Hátha a leányát is megtanította rá.</p> -<p>Közölte a levelet Mikhállal.</p> -<p>Mikhál csakugyan be volt avatva e titokba, s minthogy az akkori -idők titkos irása csak igen kevés beavatott tulajdona volt, -annálfogva igen kevés változtatással, egyenlő kulcscsal birt. -Bálint a Mikhál által közlött kulcs segélyével az egész levelet -könnyű szerrel kiabrakadabrázta.</p> -<p>De most következett a másik nehézség. Ez a levél olyan nyelven -volt irva, a milyent ő soha se hallott. Hasonlított a némethez; de -még sem az volt. Ismét Mikhálhoz kellett fordulnia, ha nem ismeri-e -ezt a csodát?</p> -<p>– Hogy ne ismerném? Ez svédül van. <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span></p> -<p>– Hát tudsz te svédül?</p> -<p>– Atyám megtanított rá; ő sokat levelezett a svéd királylyal, ki -iskoláinkat segélyezte.</p> -<p>– Akkor fordítsd le nekem e levél tartalmát.</p> -<p>Mikhál megtette, a mi rá volt bizva s Bálint aztán a -kibonyolított talánynyal sietett az ezredeskapitányhoz.</p> -<p>Hej bizony nevezetes dolgok voltak abban a levélben!</p> -<p>A mint Hamonnai gróf elolvasta annak tartalmát, rögtön indult -Zurdokit a kastélya lakosztályában felkeresni.</p> -<p>– Úr uram! kezdé, le sem ülve nála; kegyelmed ugyan nem jóban -töri a fejét itt minálunk.</p> -<p>– Hogyan? szólt Zurdoki, tréfára fordítva a dolgot; talán nagyon -csapnám a levet egynémely menyecskének?</p> -<p>– Nem menyecskéről van itten szó, bátya, hanem hogy micsoda -levelezésben áll kegyelmed a svéd követtel?</p> -<p>– No hát micsoda levelezésben állok?</p> -<p>– Ugyan elmondhatom, ha kívánja. Kegyelmed nagyfejedelme Rákóczy -György.</p> -<p>– Az az, hogy mindkettőnk fejedelme, vágott belé Zurdoki.</p> -<p>– Még ma talán az; de holnap már nem az. Tehát II-ik György nem -érve be azzal a szerencsével, hogy Erdélynek és tizenöt -magyarországi vármegyének ura lehet, még nagyobb dicsőségre vágyik. -Daczára annak, hogy megesküdött a rendeknek, trónralépésekor, hogy -engedelmük nélkül semmiféle háborút nem kezd, még is most a -lengyelek és svédek összetüzésénél elébb a lengyeleknek igérkezett -el a svédek elleni szövetségre, s ezért jutalmul igértetett neki a -tizenhárom szepesi város. Később a svédek fogták körül, s most -kegyelmed által azokkal alkudozik, jutalmul kérve az egész lengyel -királyságot, s hogy az <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> osztrák császár helybenhagyását is -megnyerje, odakinálgatja neki az öt tiszáninneni magyar -vármegyét.</p> -<p>– Tagadom, hogy ez igaz volna! kiálta felpattanva Zurdoki. Ez -mind csak szófia beszéd!</p> -<p>– Itt van a levél tartalma, a mit kegyelmedhez irt a svéd követ: -méltóztassék! Mondá Homonnai, a levelet előmutatva.</p> -<p>Zurdoki csak elhült bámulatában.</p> -<p>– De hát hol vette ezt kegyelmed? Ki tud Kassa városában -cryptographiát olvasni? Ki ért itt svédül?</p> -<p>– Hát ki más, mint a várnagyom?</p> -<p>– Az a mészároslegény? Az a kicsapott diák?</p> -<p>Azonban a világos irás szavait már nem tagadhatta el.</p> -<p>Ekkor aztán Homonnai gróf nagyon kemény szavakat mondott Zurdoki -uramnak. Elmondá neki, hogy tiszta bolondság lesz az erdélyi -fejedelemtől a lengyeleket megtámadni, szövetkezni a kozákokkal, a -kiknek a barátságában nem lehet bízni: a lengyelek pedig jó -szomszédaink. Van elég baja Erdélynek, Magyarországnak is: végezze -azt, ne avatkozzék más ország dolgába. Csak az eddigi -ellenségeinktől győzzük magunkat megoltalmazni, ne keressünk -magunknak még újakat is. Utoljára sem lesz a bolondul kezdett -munkának okos kimenetele. Nem fogja azt helyeselni a német császár -sem, a kinek a lengyel szövetségese; még a szultán sem fog -beleegyezni, s majd az lesz a vége, hogy Rákóczy György odaadja az -öt vármegyét is; még sem nyer semmit; sőt még majd erdélyi trónját -is elveszítheti.</p> -<p>Zurdoki, mint aféle bárdolatlan ember, mikor sarokba szoríták, -gorombáskodással akart felülkerekedni; még ő akart a kert felől -állni: visszapattogott, hogy ki meri az ő titkos leveleit -elolvasgatni? s mi köze van a Kassa városi hadparancsnoknak a -fejedelem elhatározásaihoz? maradjon a maga kaptafájánál s a magas -politikát bízza másra.</p> -<p>– No hát azért is megmutatom, hogy van köze Kassa városának a -magas politikához; vágott aztán oda neki Homonnai; <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> s ha -Rákóczy Györgynek tetszik magyar vármegyékért Lengyelországot -csereberélni, Kassa városának tetszeni fog becsukni a kapuit és be -nem ereszteni, a ki neki nem tetszik. Kegyelmedet pedig, úr uram, -szivesen láttam mind e mai napig, mint kedves bátyám-uramat; de a -mai napon túl, bizony mondom, hogy minden szekerébe helyre vannak -téve a kerekek s kifelé vannak fordítva a rudak.</p> -<p>Ez már aztán nagy gorombaság volt! Felmondani valakinek a -vendégszeretetet! Zurdoki nem is birta azt elnyögni ingyen. Kellett -valamit mondania rá, a miben az epéjét kiöntse. Felfujta magát nagy -dölyfösen s azt mondá Homonnainak.</p> -<p>– Gróf uram csak azért űz ki a házából, mert félti tőlem a -feleségét.</p> -<p>Homonnai pedig fáin ember volt; a ki ha sérteni akart is, azt -válogatott módon tevé.</p> -<p>– Van nekem egy könyvem, a mit kegyelmednek mindjárt elküldök, -monda Zurdokinak. Abba ha kegyelmed figyelmesen beletekint, ki -fogja belőle olvashatni, hogy én kegyelmedtől a feleségemet bizony -nem féltem.</p> -<p>Zurdoki kiváncsi volt rá, hogy valjon miféle ördöngős könyv -lehet az? Alig várta, hogy a hajdu áthozza. Finom maroquin táblájú -kötés volt az, melyet midőn szétnyitott Zurdoki, nem talált abban -egyebet – egy tükörnél. Ki olvashatta pedig belőle a czélzást, hogy -ilyen csúf pofától Homonnai a feleségét nem féltheti.</p> -<p>A tükröt menten a földhöz csapta s még az nap egész -retyemutyájával elköltözött Kassáról; felment a sárosi várba. -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<h2>HARMINCZEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Walobann igaz amaz ewssi kewzmondaas, hogi az -howaa az ✝✝✝ maga nem mehet, oda ween azzont kevld. Az mi pedig -chac az gonoz azzoniokra eertetendew; miwelhogi wannac zaamossan -hailott korban lewew azzonioc, kik istenfeelew eeletet eelnec ees -az emberekwel ioot chelekeznec.)</p> -<p>Zurdoki uram nagy dühvel, haraggal távozott el Kassáról, a mihez -válogatott okai voltak.</p> -<p>Először is cselszövési feladata lett megzavarva az által, hogy -Kassát el kellett hagynia. Neki ott azt a pártot, mely Bécshez -szított, kellett volna actiora birni, hogy Rákóczy György szándéka -simán keresztül menjen, t. i. a tiszáninneni rész átengedése -Ferdinándnak. Ott Zwirina uram kész szövetségese volt, és most -attól elszakadt. Azt pedig tudhatta, hogy a kassai polgárok kemény -emberek; ha egyszer azok valamire azt mondják, hogy «nem», hiába -mondja császár, szultán s nagy fejedelem, hogy «igen», mert ha a -potentátok egymás között olyan mappát festenek, a minek a határa -oda esik, a hová a kassaiaknak nem tetszik, hát a kassai főbiró -megnyálazza az ujját s letörli azt a pergamenről. Aztán egy pár -esztendei ostromoltatástól sem ijednek azok meg: próbáját adták -akár hányszor. S ha a császári generális belőtt hozzájuk, ők meg -kilőttek hozzá, s utoljára is ellőtték a lába alól a földet, hogy ő -hagyta ott a fogát: – hát azokat csak ravaszsággal lehetet -megtéríteni.</p> -<p>E ravasz praktikának a szálait kuszálta össze a Kalondai Bálint -által megmagyarázott levél.</p> -<p>Pedig Zurdoki is egyike volt azoknak, a kik a nagyravágyó György -fejedelmet arra ösztökélték, hogy menjen elfoglalni -Lengyelországot. Ő neki volt igérve a krakkói kormányzóság. Ez -furta a máját.</p> -<p>A másik oka a haragra a személyes boszú volt azok ellen, kik -által megcsufolva érzé magát: Homonnai gróf és Kalondai Bálint -ellen. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>És aztán harmadszor – szerelmes volt mind a kettőnek a -feleségébe s a vén gonosztevő feltette a boncsokos fejében, hogy -mind a kettőt megrontja, a hogy csak szerét teheti.</p> -<p>Sáros városába megérkezve, a mi ideje csak fennmaradt a -politikai fondorkodásból, azt mind e gonosz tervének kifőzésére -fordítá.</p> -<p>Azt már megtudta a fürmendernétől, a ki azt neki az első -emlékezetes táncz után mingyárt elmondta, hogy Kalondainé a -férjével bártfai házasság utján kelt össze: – és hogy az első -időkben, a midőn ide került, az orczája ocsmány volt a nagy veres -szeplőktől, a mik később csodamódra eltüntek az arczáról. Ő azt -vallá, hogy télire szoktak eltünni a szeplők; de bizony elmult már -azóta a nyár is, s csak nem lett az ő arcza többé szeplős.</p> -<p>Ebből Zurdoki, az ő furfangos eszével kiokoskodhatá, hogy ha -Kalondainé arczára nem a rózsa és liliom színei vannak -mesterségesen kendőzve, akkor azok az elrutító szeplők voltak -odafestve szándékosan – s ennek valami okának kellett lenni.</p> -<p>Nem restelte a fáradságot, elmenni Bártfára: ott az anyakönyvből -kikerestetni a Kalondai Bálint házasságáról tanubizonyságot tevő -jegyzetet. – Ebből megtudta, hogy kinél szolgált a szép Mikhál? – A -rut Mikhál!</p> -<p>Ott még akkor is jól emlékeztek a ragyabunkó rút arczára s -elmondák, hogy miféle asszony volt az, aki a leányt ide -elszegődtette?</p> -<p>Hanem azt most nehéz volt megtalálni.</p> -<p>A Babura Pirka csakugyan átment Lengyelországba, a hol nem -kellett attól félnie, hogy Kaczenreiter Henrik kezébe kerül: a ki -ha őt élő testtel megkaphatja, arról rögtön kitalálja, hogy a -kastélyát ő gyujtotta fel, s hogy az a két összeégett koponya, a -mit a romok között találtak, nem a Pirka és a Mikhál maradványai -voltak, hanem a két peczéré; s erről sok más dolognak a nyitjára -ráakad: kivált ha utána jár, hogy a krakkói zsibvásárra honnan -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> kerültek az ő kastélyából azok a pompás -ruhák és ékszerek, a miket ő maga vásárolt valaha a szép Mikhál -megörvendeztetésére? Ezért a Pirka nagyon ovakodott valaha -Magyarországra visszakerülni.</p> -<p>Zurdoki uram azonban nem restelte a boszorkány nyomait tovább -keresni.</p> -<p>Annak kellett itt boszorkány-társainak lenni. Ezek a varázslók -társaságban élnek s mindig szövetségben maradnak.</p> -<p>Addig nyomozott, keresgélt, míg egyszer rátalált a Szeben -melletti kopanicsára. Ott egy éjjel nagy dáridót csapott; együtt -tánczolt a kopanicsárnéval, s mikor azt mindenféle hizelkedéssel, -jó borokkal, ajándékokkal levette a lábáról, akkor kitudta tőle, -hogy ő ismerős azzal a némberrel, a ki egy éjjel itt termett a föld -alól azzal a pulykatojásképű leánynyal s aztán reggel megint -elszelelt vele a levegőn keresztül. A kopanicsárné azt is tudta, -hogy hol van most a Baburha Pirka.</p> -<p>Azokban az időkben, minthogy üldözték a boszorkányokat, -annálfogva nagyon elszaporodtak azok. Sok magánosan élő vén -asszony, fiatalabb özvegyek is, és olyanok, a kik az uraikkal nem -éltek, fejükbe vették azt, hogy ők boszorkányok: valami veszedelmes -büszkeséget találtak abban, hogy az emberek ő tőlük félnek, hogy -őket föld feletti lényeknek tartják s nem restelték magukat a -kínhalál veszedelmének kitenni ezért az oktalan fenhéjázásért. -Voltak közöttük olyan kuruzslónők, a kik bódító mérges növényekből -készült kenőcsöket osztottak ki a többiek között, a mikkel ha ezek -a testüket bekenték, eszméletüket elveszték, mámoros álmokat -láttak, s minthogy képzeletük azzal volt megterhelve, az ördögök -társaságában, a boszorkányok szombatján látták magukat s e közben -nyavalyatörős kéjmámort éreztek, mint a mákonyevők, vagy légyvesztő -galócza nedvét szürcsölők s aztán mikor felébredtek, azt hitték, -hogy mindaz való volt, a mit álmodtak s úgy vallották azt magukra, -mint megtörtént <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> dolgot. – És aztán az ilyen -kuruzslónőhöz, ki bódító szereivel minden érzéküket rabságban -tartá, akként ragaszkodtak, mintha kapitányuk volna s ha sokáig nem -látták, hegyen-völgyön átvándoroltak utána, hogy ismét -feltalálják.</p> -<p>Így volt tudomása az Ancsának folyvást Babura Pirka hollétéről, -bárha az nem találta is tanácsosnak Magyarországra ismét átjönni -azóta.</p> -<p>A könnyen szerzett pénz azóta, a hogy jött, úgy el is ment a -Pirkánál. Mikor a sok aranyat, meg a drága szép ruhákat megkapta, -azt tette, hogy átment Sandomirba; felvette a czifra öltözetet -magára. Kiadta magát úri asszonyságnak, mindenféle korhely naplopók -társaságában élte világát nagy dinom-dánom között, míg a pénzben -tartott; aztán eladta az ékszereket; végre a czifra ruhákra került -a sor: azokból is kikopott; most aztán megint olyan rongyos -boszorkány, mint azelőtt volt, ki a fiatal menyecskék kapuiban -ácsorog, hogy azoknak, dugva adott pénzért rosz tanácsokat adjon, -jövendőt hazudjon.</p> -<p>Ilyen asszonyra volt szüksége Zurdokinak.</p> -<p>Rábizta Ancsára, hogy keresse fel a Babura Pirkát. Adott neki -útravaló pénzt és bizonyságlevelet, hogy ő az udvartartásához való -személy, a mivel minden útjában kimenthette magát.</p> -<p>Csaknem bizonyosra játszott már.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Kassán pedig az alatt nagy változások történtek.</p> -<p>Eljött a főbiróválasztás napja; a hogy ősi szokás szerint a -főbirót minden esztendőben újra szokták választani.</p> -<p>Kalondai Bálintnak nagyon felvitte Isten a dolgát. A mióta, mint -várnagy, oly kitünően járt el a hivatalában, mindenki meggyőződött -róla, mennyire igazságtalanok voltak a kézsmárki tanárok, a mért őt -az iskolából kicsapták? de különösen a Zurdoki cselszövényének -felfedezése <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> óta annyira megszerették őt a -polgártársai, hogy senkiről másról nem lehetett szó ő mellette a -főbiróságra. – Hisz az apja is abban a hivatalban áldozta föl az ő -életét: ő pedig sokkal alkalmatosabb még az apjánál is.</p> -<p>Az is sokat tett pedig, hogy Homonnai gróf ezredes kapitány nagy -pártfogásában részesíté s mindenütt őt ajánlotta, a hol csak -megfordult.</p> -<p>Hogy azonban a másik pártnak is elég tétessék, nehogy a polgárok -egymás között ortályoskodjanak s azáltal visszavonás támadjon a -város kebelében, abban állapodának meg, hogy ugyanakkor a -polgármesteri tisztségre pedig az eddigi fürmendert, Zwirina -Ágoston uramat fogják behelyezni: annak a helyébe pedig új -Fürmendernek a Zwirina Ignáczot, az utóbbinak a fiát, így aztán -egészen szent lett a békesség.</p> -<p>Mind a három választás eként nagy rendben meg is történt; három -királyok napján elébb megtették a polgármestert, vagy mint akkor -nevezték, főrectort, annak helyébe a Fürmendert, a kire akkor a -legnevezetesebb feladat várt. Ugyanis neki kellett száz polgárt a -legtekintélyesebbek közül kiszemelni a választási actushoz. E száz -polgár közül ötven magyarnak, huszonöt németnek és huszonöt tótnak -kellett lenni, és pedig harmincznégy kálvinistának, harminczhárom -lutheránusnak, harminczhárom pápistának, a mit aztán így -összeállítani: tekintély, nemzetiség és vallás szerint nem lehetett -tréfadolog.</p> -<p>Mikor a száz polgár együtt volt, akkor bezártak minden kaput a -város bástyafalain s idegennek nem volt szabad bejönni.</p> -<p>A száz választott polgár összegyűlt a városházánál és elvégezte, -hogy ki legyen a megválasztandó főbiró?</p> -<p>Akkor kijöttek csendben a piaczra, a hol egy fekete bakacsinnal -bevont mennyezetes szekér várakozott hat lóval; hasonlatos a -halottas kocsikhoz. Arra a mult évben szolgált és most leköszönt -főbirót felültették s azután a többiek utána gyalog csendesen -kisérve megindultak, <span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> nemkülönben mintha halottat kisérnének -ki a temetőbe.</p> -<p>És csakugyan a temetőbe vitt ki az út, s az az utcza vastagon be -volt hintve szalmával, hogy a szekér zöreje ne hallassék.</p> -<p>A temető előtt két sorban voltak felállítva a czéhek képviselői, -kezeikben hosszú póznára feltűzve mesterségeik jelvényei: a -mészáros tartá a taglót, a csizmadia a kaptát, a szabó az ollót, a -kőműves a vakolót, a rézöntő a mozsarat, az ács a bárdot, az -asztalos a gyalut, csak az orgonacsinálóknak volt megengedve -védszentjük képét, szent Cziczellét tűzni a zászlóra jelvény -helyett.</p> -<p>S ez ideig semmi lármának, zenének nem volt szabad hangzani a -városban.</p> -<p>A menet a temetőbe is bevonult; az is be volt terítve szalmával -s ott a kápolna előtt körbe álltak mind.</p> -<p>Itt a leköszönt főbiró felállt a gyászszekéren, mely tizennyolcz -darab hosszú, simára gyalult keményfa deszkával volt megterhelve s -azt mondá a polgároknak:</p> -<p>– Uraim és biráim! elbocsátjátok-e a ti szolgátokat?</p> -<p>Mire a Fürmender a többiek nevében azt felelé neki:</p> -<p>– Hűséges voltál, elbocsátunk békével.</p> -<p>Akkor a leköszönt főbiró, leszállva a szekérről, azt -kérdezé:</p> -<p>– Kinek adjam által ezt a tizennyolcz szál deszkát?</p> -<p>Mire a Fürmender kimondá a megválasztott főbirónak a nevét.</p> -<p>– Nemes, nemzetes és vitézlő Kalondai Bálint becsületes -polgárnak.</p> -<p>Erre a hatlovas szekér megfordult s csendben, mint jött, -visszadöczögött a városba; most már a száz polgáron kívül a czéhek -képviselői is kisérték.</p> -<p>A szekér megállt a Kalondai háza előtt, melynek kapuja és -ablakai mind zárva voltak; valamint minden háznak az ablaka és -ajtaja zárva tartozott lenni a jeltadó harangszóig. <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>A Fürmender zörgetésére megjelent Kalondai Bálint a háza -erkélyén.</p> -<p>– Mit kivánnak tőlem a polgárok?</p> -<p>– Bebocsáttatást szekerünkkel és eszközeinkkel! felelt rá a -Fürmender.</p> -<p>– Mi hivatalom legyen mindezekkel?</p> -<p>– Kalondai Bálint, ma tégedet Kassa városa polgárai -megválasztottak szabad akaratjukból főbirájukká. Ezen eszközök, a -miket velünk hoztunk, a mi gyarapodásunk jelképei: a miket a te -őrizetedre bízunk ezután. Mindnyájunk kenyere, békessége a te -kezedbe lesz letéve egy esztendeig. Ezen a szekéren pedig elhoztuk -hozzád a hagyományos tizennyolcz szál deszkát. Hatot koporsódnak, -ha a városunk és hazánk hű szolgálatában meghalnál időközben, -tizenkettőt pedig máglyádnak, ha áruló lennél hazád és szülötte -városod ellen! – Bebocsátasz-e bennünket a kapudon?</p> -<p>– Térjetek be Isten nevével üdvözölve! mondá Bálint s erre -megnyilt a ház kapuja s bedöczögött rajta a nehéz szekér -dörömbölve.</p> -<p>Sára asszony, a ki a bezárt ablakon belül hallgatta azt a -párbeszédet a mellékszobában, azt mondá a szép Mikhálnak:</p> -<p>– Én nem tudom, de úgy örülök, hogy a fogam is vaczog bele s a -hideg is lel.</p> -<p>– Én is épen úgy vagyok, sugá neki a szép Mikhál.</p> -<p>Bálint pedig lement a választópolgárok elé az udvarra s átvette -a tizennyolcz szál deszkát, melyből hat szál illeti a hűségest: -koporsónak; tizenkét szál a hűtelent: tűzmáglyának!</p> -<p>Azzal felkisérték a megválasztott birót a városházához, ott a -két legöregebb tanácsos kézen fogva felvezette a tanácsterembe s a -hosszú zöld asztal fejénél a birói karos székbe felültette; mire a -négy legifjabb tanácsos a szék négy lábát megfogva, felemelé -Bálintot a vállára, s úgy vitte ki őt a városház erkélyére, míg a -teremben levő száz polgár háromszor kiáltá el a «vivát»-ot. -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<p>A harmadik vivát szónál megdördültek a piaczon felállított -mozsarak s egyszerre megkondult minden harang a tornyokban, a -zenészek megfútták a tárogatókat, az öreg dobot a székesegyház -homlokzatán pufogtatá a város dobosa, a párkányzatra felállított -polgárőrség nehéz muskétáiból hármas sortüzet durrogatott a -népriadal zaja közé; a szalmát egy pillanat alatt felseperték az -utczákról, s helyébe frissen vágott zöld fűvet hintettek; úgy -indult meg aztán a városházától a díszmenet, a czéhek zászlóival, a -polgárkatonasággal, középen a mennyezet az új főbiróval, sorba -járni minden felekezet templomait, annak a tanuságáúl, hogy minden -felekezet vallását, törvény és békekötés szerint tisztelni fogja az -új tanácsfő. Ott magyar, német és tót nyelven imádkoztak, s a -körmenet végeztével a főbirót lóra ültették, kezébe adták a város -pallosát, annak jeléül, hogy harcz esetén a várost fegyverrel is -meg fogja oltalmazni s eként kisérték azután a házáig vissza, -folytonos harangzugás, trombitaharsogás mellett. Most már aztán -minden ajtó, ablak ki volt nyitva, teli emberfővel minden nyilás. – -A sok trombitás között, a ki a főbiró paripája előtt járult, ott -volt a jó Simplex is s fel-fel tekintgetett régi jó barátjára a -tárogatón keresztül; mintha neki is volna része abból a -dicsőségből. De Kalondai Bálint is észrevette a magas paripáról is -a régi testi-lelki barátot s nyájasan inte felé a kivont kardjával, -sőt a mint a háza kapujába értek, azt is megtette a Bálint, hogy a -mutatóújját előbb a felnyitott szájába dugta, azután meg a házára -mutatott fel vele, a mi a világ minden nyelven annyit jelent, hogy: -«aztán te is jer fel hozzám ebédre.»</p> -<p>Mert az volt a jó szokás, hogy a megválasztott biró aztán az -ünnepélyesség végeztével az egész tanácsot megvendégelte, nem -feledkezvén meg annak legkisebb szolgájáról sem s annálfogva igen -jó néven vették tőle, hogy még a város trombitását is asztalához -méltatá.</p> -<p>Hátra volt pedig még az asszonyok dolga; a kiknek a <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> -legnehezebb szerep jut ki minden ilyen ünnepélynél. Mert a férfiak -csak könnyen átesnek a maguk hókuszpókuszain; ki milyen oratiót -betanult, azt csak elmondja, vagy belesül: hamar átesik rajta; de a -szegény asszonynépnek egy héttel előtte nincsen pihenése a sok -sütés-főzés miatt; annyi sok vendéget illendőn ellátni, hogy -senkinek se legyen panasza. Már három nap óta majd alig aludtak -valamit.</p> -<p>Jó házi rend szerint elébb a közrendű népséget kellett ellátni -az udvaron felállított tágas sátrak alatt; azután került a tálalás -sora a teremben összegyült úri vendégek számára, a kik között első -hely illeté az ezredes-kapitányt és szép feleségét.</p> -<p>A két vendégcsoporton kívül azután még egy harmadik is került -elő: a város koldusai.</p> -<p>Ezek hosszú sorban czammogtak végig az utczán, a maguk -rongyaiban; s egyenkint megálltak a három lépcsőre emelt szék-ajtó -előtt. Ott a lépcsők legalsóján állva osztott a szép Mikhál -minegyiknek egy páros czipót, s hozzá a török Ali töltött -kinek-kinek a fazékába annyi sert, a mennyit az befogadott.</p> -<p>A koldusok után jöttek a koldusasszonyok; a kálvinisták «adjon -Isten áldást, békességet» köszöntéssel üdvözölték a szép Mikhált, a -pápisták «dicsértessék a Jézus Krisztussal» s a szép Mikhál -mindegyiknek szívesen viszonzá az üdvözlését, s ha jött olyan -koldusnő, a kinek kis gyermek volt a karján, annak két páros czipót -adott; s bár ő maga protestáns volt, a «dicsértessék»-re szépen -áhitatosan válaszolá a «mind örökké áment». Az eltávozók hálálkodva -mondák egymásnak: «óh milyen drága szépség! óh milyen áldott jó -teremtés! száz esztendeig tartsa meg Isten az életét!»</p> -<p>Egyszer a koldusasszonyok sorában egy ócska veres kendővel -bekötött fejű némber sántikált felé, a ki fél kezével eltakarta a -száját, a két nagy szúró fekete szemével majd felfalta az előtte -álló asszonyt. <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<p>Mikor ez az alak odaért a szép Mikhál elé, azt sugá neki oda, -üdvözlet gyanánt, gúnyosan, megnyújtott éneklő sipegéssel:</p> -<p>– Dicsértessék… a szép asszony!…</p> -<p>S arra egy perczre megmutatta neki ördögi vigyorgásra torzított -pofáját.</p> -<p>A szép Mikhál összerogyott ájultan.</p> -<p>Ha a hű Ali meg nem kapja, agyonzúzza magát a kövön.</p> -<p>A veres kendős koldusnő eltünt a zavarban: nem is vette tán -észre senki; nem is törődtek vele.</p> -<p>Az asszonyok összeszaladtak arra a hirre, hogy Mikhál elájult s -felvitték őt a házba. Aztán mosolyogva suttogtak egyet-mást felőle. -Ifjú menyecske elájulása nem nagy veszedelem: elmulik magától. A -kik tudósabbak, pirongatják ilyenkor a férjét. S az úgy tesz, -mintha pironkodnék igazában. Ha elájult a fiatal menyecske, nem -kell miatta megijedni: ott az asszonyok, majd lefektetik. – Nem -kell erőtetni, hogy az asztalhoz üljön. Azért nagyot fognak inni – -és őszintéket az egészségére – s boldog felgyógyulására.</p> -<p>A lakoma vígan folyt le nála nélkül is, kivált a midőn a Sára -asszony azzal a megnyugtató hirrel jött elő, hogy semmi baj sincs, -csak egy kis pihenés kell az asszonykának. Ittak a hazáért, a -városért, sorba az úri vendégekért; az új főbirót annyian -felköszönték, hogy alig birta már a sok áldást; még a két Zwirina -is fölköszönté egy-egy diák rigmussal, úgy hogy ez tökéletes diadal -napja volt rá nézve. Végezetül pedig maga Homonnai gróf emelt rá -poharat, így szólva Bálintról:</p> -<p>– Az Isten éltesse azt a férfit, a kit én legjobban szeretek, s -a kivel kész vagyok megosztani minden dicsőségemet.</p> -<p>Bálint pedig erre a maga poharát felemelte s ezt az áldomást -mondá:</p> -<p>– Tartsa meg az Isten azt az én barátomat, a ki velem -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> megosztotta az élet minden -nyomoruságát, az én jó Simplex bajtársamat!</p> -<p>S az ezredeskapitány koczintott a főbiróval a trombitás -egészségére; bár a miatt egynehány finnyás uraság fintorgatta is -egy kissé az orrát; de legtöbben nagyrabecsülték Bálinttól, hogy -legnagyobb dicsősége közepett sem feledkezett meg az alacsony -sorsban maradt jó czimboráról.</p> -<p>A késő éj oszlatá el a vidám társaságot: a bástyákon görögtüzek -ragyogtak a fényes nap befejezésére.</p> -<p>Bálint sietett Mikháljához. Mindenféle mámor küzdött az agyában. -El volt telve e diadalnap dicsőségétől. Ilyenkor az ember -lehetetlennek hiszi azt, hogy lelkének másik fele, a hitvestárs -talán épen úgy el lehet telve gyötrelemtől, kétségbeeséstől.</p> -<p>Büszkeségtől ragyogó orczával lépett oda az ágyhoz, melyen a -szép Mikhál feküdt.</p> -<p>Az pedig rémülettől kikelt arczczal borult a nyakába, s odavonva -férje fejét magához, fülébe sugá, a mi az iszonyattól sikoltáskép -akart kitörni ajkán:</p> -<p>– Fussunk innen! – itt van a Babura Pirka!</p> -<p>Ekkor aztán a Bálint arczáról is lefagyott minden ragyogás.</p> -<h2>HARMINCZKETTEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Mellnec rendeen megtvdivc, hogi nem tanaachoss -az ✝✝✝-t megfogni; mert ha zarwaan fogivc, megewklel, ha torkaann -fogivc, megharap, ha haatvl fogivc, megrvg.</p> -<p>– Hátha nem ő volt az?</p> -<p>– Ő volt. Rám nézett. Hozzám szólt. Csufolt és fenyegetett. Oh -mint reszket minden tagom!</p> -<p>– Ne remegj édes. Tedd a kezedet ide a keblembe. Hadd melegedjék -fel. Nincs-e nekem hatalmam téged megvédelmezni?</p> -<p>– Nincs! Ha az egész világ ellen van is erőd <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -megoltalmazni: ez egy asszony ellen nincs. Tudod te azt.</p> -<p>– Ne félj tőle. Rongyos volt? Pénz kell neki. Kifizetem s -hallgatni fog és odább megy. Ha minden vagyonom utána megy is, -megveszem tőle a te nyugalmadat. Ne rettegj tőle. Ő bizonyosan fel -fog téged keresni: azért jött. Itt szekrényem kulcsa: adj neki -pénzt. Úgy tedd, hogy anyánk észre ne vegye. A mint kielégítetted, -én rögtön dobszó mellett kihirdettetem, hogy minden idegen -bevándorlott koldus, kuruzsoló, jövendőmondó, huszonnégy óra alatt -hagyja el a város határát, s akkor ő el fog tünni innen.</p> -<p>Ezzel a biztatással nagy nehezen megnyugtatá Bálint a szép -Mikhált; de annak még is egész éjjel nyugtalan álmai voltak: -felugrott az ágyból s el akart szaladni a világba; mintha halálra -keresnék.</p> -<p>Másnap, mi alatt Bálintnak a városházára kellett menni, Mikhál -aggódva figyelt minden ajtónyitásra, kutyaugatásra: gyakran -kikémlelt a zárt ablakon az utczára; de egész nap nem háborította -meg senki. A rettegett alak nem jött elő.</p> -<p>Harmadnap, negyednap elmult, a nélkül, hogy a félelmes rém -megjelent volna előtte: már azt kezdte hinni, hogy az csakugyan nem -volt egyéb, mint képzelet alkotta kisértet.</p> -<p>Következett azonban a péntek nap; a mikor a város koldusai sorba -járják a házakat s azoknak a számára minden ajtónak nyitva kell -lenni.</p> -<p>Mikhál mindig maga szokta a pénteki alamizsnát kiosztogatni a -pitvar ajtóban: egy darab kenyeret és egy polturát minden -koldusnak.</p> -<p>Egyszer csak jön csoszogva a félig nyitott ajtó felé a rettegve -várt veres kendős, bebugyolált alak s elkezdi nyöszörgő koldus -hangon:</p> -<p>– Dicsértessék…</p> -<p>Mikhál nem engedte neki végig mondani a káromló <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> -üdvözletet; hanem megragadta a kezét s hirtelen bevitte magával az -oldalszobába.</p> -<p>Itt aztán a koldus asszony lekapta a fejéről a veres kendőt s -Mikhál szemébe nevetett.</p> -<p>– No, úgy-e, hogy itt vagyok megint? Nos? Hát? Gondolkoztál-e -felőlem sokat? Emlegettél az uraddal? Valjon hol járhat a szegény -Pirka? Bárcsak még egyszer meglátnók a pofáját? Rám ismersz-e még? -– Egy cseppet sem fiatalodtam meg azóta.</p> -<p>– Pirka asszony, szólt Mikhál, összeszedve minden lelki erejét, -nem beszélhetünk sokat, mert az anyám észreveszi.</p> -<p>– Ah! hát neked rajtam kívül is van anyád?</p> -<p>– Kendnek pénz kell, azt jól tudom. Adok, a mennyi tőlem telik, -aztán távozzék kend Isten szent hirével.</p> -<p>– Nekem pénz nem kell; azt rosszul tudod. Most is tele vagyok -vele. Itt van; nézzed. (S azzal egy reczés erszényt mutatott eléje, -melyben legkevesebb volt: száz arany.) Nekem más kell. Nem is -megyek innen senki szent hirével, mert nem azért jöttem ide. Hanem -épen azért, hogy te veled beszéljek. Még pedig csendesen, minden -félelem nélkül. Tudom már a házi szokásokat. Délután két órakor a -férjed felmegy a városházára s ott végzi az ügyes-bajos dolgokat. -Az öreg asszony ugyanakkor lefekszik délutáni álmot alunni: -megkivánja a teste szegénynek. A széket bezárják délután s csak -este hat órakor nyitják ki ismét, délután senki sem vitet húst, az -alatt a legények a vágóhidra mennek dolgozni. Hanem a kapu alatt -van egy oldalajtó, a melyen keresztül a vágott húst fel szokták -hordani a székbe. Ezen keresztül észrevétlenül bejuthatok; még a -kutyák sem ugatnak meg. Légy ott magad délután, mikor kettőt üt az -óra. Aztán majd mondok neked valamit.</p> -<p>Azzal hirtelen a fejére csapta a kendőjét megint s kisurrant a -szobából, koldusmódra tipegve, csoszogva végig a hosszú folyosón. -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Mikhál kinzó kétségek között maradt hátra.</p> -<p>Valjon mit akarhat vele ez a némber, a kinek oly nagy hatalma -van fölötte? Ha pénzzel nem lehet megvenni a titoktartását, valjon -mi árt szabhat érte?</p> -<p>Nem szólt senkinek az adott találkozásról, még férjének sem; de -alig várhatta, hogy Bálint elmenjen a városházához s napa -elszunnyadjon a karszékében; a mint a két órát ütötte, már odalenn -volt a székben, melynek az utczára nyiló belső rácsajtaja zárva -volt; a kapubejáratra nyiló pedig csak be volt támasztva.</p> -<p>A Babura Pirka pontos volt a megjelenésben. Ovatosan -körültekintett, ha nem leskelődik-e itt valaki? s azután lassan -behúzta maga után az ajtót, hogy ne nyikorogjon. S akkor durva, -veres kezével megczirogatá a szép Mikhál arczát, sunnyogón -hizelegve:</p> -<p>– Ej kincsem, de megszépültél, a mióta utoljára láttalak.</p> -<p>Mikhál végigborzadt ez érintéstől, e szavaktól.</p> -<p>– Nem hiába bomlik úgy utánad az a szerelmes Zurdoki.</p> -<p>– Zurdoki!</p> -<p>– Az hát! Bizony nem is a magam mulatságára jöttem ám a ti dohos -Kassa várostokba; hanem azért, mert ide küldtek: bogarkám. A derék -nagy úr, a kegyelmes, gazdag jó úr, így szólt hozzám: eredj édes -Pirka hugám; eredj el Kassa városába: keresd fel az én -gyönyörüséges virágszálomat, a szép Kalondai Bálintnét, a te kedves -magzatodat, a kit férjhez adtál bártfai esküvővel, vidd el neki ezt -a bogláros övet, kösse fel az én emlékemre, hadd legyen tőle még -szebb…</p> -<p>Az öv úri asszonynak való volt, türkizokkal, igazgyöngyökkel -kirakva. Mikhál azt a földhöz csapta haragosan.</p> -<p>– Szemtelen!</p> -<p>– Nos? Ki a szemtelen? Én?</p> -<p>– Nem. Hanem a küldője. <span class="pagenum"><a name="Page_221" -id="Page_221">-221-</a></span></p> -<p>– Ej kincsem. Hisz ez nem minden. Még többet is küldött, többet -is ád. Kincseket rak rád, hogy még jobban ragyogjon a -szépséged.</p> -<p>– Nekem nem kellenek az ő ajándékai!</p> -<p>– Hát ki beszél itt ajándékról? A mit szép asszony kap, az soha -sem ajándék. Ha valaki egy szentnek hoz valami drágaságot, azért -teszi, hogy általa bejusson a más világon a mennyországba; ha meg -valaki egy szép asszonynak küld drágaságot, azért teszi, hogy -bejusson még ezen a földön a mennyországba. Ez nem ajándék: ez -megérdemelt jutalom.</p> -<p>– Minek a jutalma?</p> -<p>– Minek no? Hát annak, hogy valaki bejut a te -mennyországodba.</p> -<p>– Micsoda? Ez a fertelmes vén ördög hiszi azt?</p> -<p>– Ej ej na. A férfi soha sem fertelmes, s az ördög soha sem vén. -Ha rútnak találod, majd adok valami büvitalt innod, a mitől -egyszerre olyannak fogod találni, mint Argylus királyfit.</p> -<p>– Eredj vele a pokolba! Nekem nem kell se rútan, se szépen. -Nekem van férjem, a kit szeretek.</p> -<p>– Kettő is van; az a nagy baj! s az egyiket nem szereted. Az -egyiket már megcsaltad. A kis-szebeni kastélyban ott lovagol a -kakason az első, az igazi férjed; a kit elhagytál a szebbért, -jobbért. Már most folytasd! Azt gondolod, meglehet ezen az uton -állni, a ki egyszer rálépett? Azt gondolod, azért hoztalak ki a -kis-szebeni vihodár kastélyából, hogy időjártával egy kövér -mészárosnéval többen üljenek a kassai székesegyházban?</p> -<p>– Rettenetes asszony! Mit akarsz velem tenni?</p> -<p>– Bolond! Mit akarok veled tenni? Neked akarom adni az egész -szép világot! Azt akarom, hogy tudd meg, mi volt azon az almafán, -miről Éva anyánk szakított egyet? Mért nem szakított már tizet, -huszat, ha egyet? Azt hiszed, hogyha azt akartam volna, hogy a -szentek sorába kerülj, mint martyr, nem ott hagytalak volna a -kisszebeni <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> hóhér házában? Ezt a te szép fehér -atlasz bőrödet, ezeket a te villogó nagy szemeidet, ezt a te piros -orczádat, kivántató ajkaidat, ezt a te deli termetedet talán nem -tudom én megbecsülni, hogy mennyit ér? Nem ásnak a Dubnikban annyi -nemes opált, a mennyit a te két szemed meg ne érne, s a mihez a te -rózsás ujjad hozzá ér: az aranynyá válik. Ha azt teszed, a mit én -mondok, gazdagabbak leszünk, mint Dárius király! S még csak -fáradságodba sem kerül. Csak annyiba kerül, mintha álmodnál. Ki -veszi azt tőled számon, a mit álmodol? Meggyónod-e, ha azt -álmodtad, hogy más felesége voltál? Ne félj, ha rám bizod magad, a -lábad sem ütöd meg sehol. Ha pedig tőlem menekülni akarsz, -hiábavaló erőködést kezdesz. Tudod, hogy csak egy szavamba kerül, -csak egy megirott levélbe Kaczenreiter Henrikhez s te el vagy -veszve Bálintoddal együtt, s lesz belőled egy piaczon megseprüzött -gyalázatos személy, s a kassai főbiró fejét leütik miattad; mert él -még a hites urad s nem választottak el tőle, mikor a másiknál -férjhez mentél.</p> -<p>Mikhál elszörnyedve érezé, minő borzasztó kelepczébe jutott; -erővel, hatalomszóval a gonosz lélektől meg nem szabadulhat. -Asszonyi ravaszság sugallt neki egy gondolatot, a mit a büszke -harag kész tervnek érlelt meg agyában. Azt tette fel, hogy -szinlelni fogja, mintha ráhajlana a csábító gonosz tanácsára. Bele -fog egyezni annak becstelen ajánlatába: magához fogja édesgetni -Zurdokit s mikor azt közel csalogatta, mindent megmond a férjének, -s akkor a férj, a minő Bálint, bizonynyal meg fogja ölni mind a -csábítót, mind a kerítőnét, és ez emberölését minden nemzet -szokása, törvényei igazolni fogják.</p> -<p>Tehát arra gondolt, hogy megölesse a férjével azt, a ki titkukat -egyedül birja. Elég oka volt rá, hogy őt halálra gyülölje – ezért a -megbecstelenítő ajánlatért, az ördögi rossz szándékért, melylyel -egy ártatlan lelket kárhozatra akart vinni; de mégis a főok, a -miért a gyilkos eszme <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> megfogamzott lelkében, az volt, hogy az -agyonütött kerítőné örökre hallgatni fog aztán.</p> -<p>Azért azt sugta halkan a Pirkának:</p> -<p>– Félek, hogy megtudja valaki.</p> -<p>A Pirka szemei szikrákat szórtak, mint a farkasé, e szóra. Azt -hitte, hogy fogva van már a madár.</p> -<p>– Azt csak bizd rám. Sugá vissza Mikhálnak. Nem asszony az, a ki -meghagyja fogni magát. A ki ért hozzá, azt is meg tudja tenni, hogy -két helyen legyen egyszerre. Megteszi azt az urával, hogy mikor -legjobban néz, akkor nem lát. Csak te bizd magadat én rám. A hogy -az eddigi titkoknak nem jött még nyomára senki, az ezutánvalókra -sem fog rátalálni soha. Belőlem tüzes harapó fogókkal sem veszi ki, -a mit felőled tudok, semmi hóhér; mézesmázas szavakkal sem veszi ki -semmi deli legény; – de egy görbe nézés a te szemedből – meglehet, -hogy kiugratja belőlem.</p> -<p>És a szép Mikhál annyira legyőzte a szivében érzett iszonyatot a -gonosz nő ellen, hogy megszorította a kezét s azt mondta neki, hogy -csak tartsanak össze ezután is, s hogy holnap is jőjjön el hozzá -ebben az órában erre a helyre.</p> -<p>– Aztán majd ha eljön az ideje, monda neki bizalmasan, akkor -megint megcsinálja kend azt a babonát a tűzhöz tett bögrével, hogy -a kecskebak elhozza a hátán a szerelmes legényt.</p> -<p>A Mikhál tudta már jól, hogy nem a kecskebak hozta el akkor a -Bálintját a hátán, sőt inkább hogy az igen nagy utat tett érte -gyalog; de hizelkedni akart vele a boszorkánynak s annak tetszett a -példálózás: hamisan hunyorgatott rá és aztán megint megczirógatá a -Mikhál orczáját, s azt igérte, hogy holnap megint eljön s azzal -lopva, a hogy jött, megint odább czammogott. Úgy kitudott surranni -a kapun, hogy senki sem vette észre.</p> -<p>Mikhál pedig fellopózott a szobájába s levetette magát az ágyára -és sírt keservesen. <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Aztán mikor a Sára asszony azt kérdé tőle, hogy miért olyan -veresek a szemei? azt hazudta neki, hogy fehér himzésen dolgozott, -attól veresedtek meg.</p> -<p>Sára asszony aztán eldugta a szekrénybe az egész fehér himzést, -hogy a Mikhál ne rontsa vele a szemeit. Az urának pedig, mikor -hazajött, arra a kérdésére, hogy volt-e már itt a Pirka? azt -hazudta, hogy még ma sem volt itt.</p> -<p>Másnap megint eljött a két óra ütés után a boszorkány s lopva -bezárkózott a kapu melletti székbe a Mikhállal s ott beszélt vele -egy teljes óra hosszat.</p> -<p>S mikor eltávozott a Pirka, a szép Mikhál ismét felment a -szobájába és sírt, a míg csak a napa fel nem ébredt.</p> -<p>S mikor a Sára asszony azt kérdezte tőle, hogy miért veresek a -szemei? azt hazudta neki, hogy nagyon erős szaga van a -bazsalyikomnak, attól fájdult meg a feje.</p> -<p>S a Sára asszony rögtön kihordatott minden virágot a Mikhál -szobájából, a mik ott az ablak hidján mázos cserepekben álltak.</p> -<p>Az urának ma is azt hazudta a Mikhál, hogy még sem jött feléje a -Pirka.</p> -<p>A következő nap vasárnap volt. A Mikhál azt állította, hogy nem -jól érzi magát, nem mehet a templomba. Csak Sára asszony és Bálint -mentek ezuttal az Isten házába.</p> -<p>Az alatt pedig a Pirka ismét meglátogatá a Mikhált s a menyecske -azzal a biztatással bocsátá el a boszorkányt, hogy ha a kegyelmes -úr közeledni akar hozzá, ő kész lesz találkozni vele. Erre a Pirka -azt igérte, hogy most sietve váltott lovakon, (seprünyélen!) -vágtatni fog Sáros várába s nap nap után várhat a -visszatértére.</p> -<p>Mikor azt tudta Mikhál, hogy a boszorkány utrakelőben van, neki -is megkönnyebbült a lelke. Ma aztán megmondta a férjének, hogy a -Pirka itt volt, ki lett elégítve és eltávozott, Bálint még az nap -kidoboltatá, hogy hajnalhasadtig minden idegen kóborló elhagyja a -várost, megseprüztetés <span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> büntetésének terhe alatt, ha azontúl -itt találják.</p> -<p>A Pirka ott kullogott épen, a hol a kikiáltó trombitaszó mellett -hirdeté ki a kemény parancsolatot. Ráismert a trombitásban a -Simplexre. A népcsőcselék között odafurakodott hozzá, s hátulról -hirtelen befogta a szemeit a két kezével s azt sugá a fülébe: -«szeretsz-e még gyémántom?» De az ujjai valami olyan átkozott -szerrel voltak bekenve, hogy a kinek a szeméhez ért vele, az egy -napra megvakult tőle.</p> -<p>Akkor aztán a csőcselék ujjongása közepett elosont a piaczról s -többé nem volt megtalálható a városban.</p> -<p>A gonosz boszorkánynak aztán sokáig nem hallották hirét. De a -szép Mikhál arczára csak nem tértek vissza a rózsák s a Bálint -homlokáról nem akartak eltünni a redők. És Sára asszony figyelemmel -nézte mind a kettőt. Itt valami nagy bajnak kell lenni.</p> -<p>Hogy a szép Mikhál azóta nem kivánja a templomot.</p> -<p>Annyit megtudott a Sára asszony, hogy biróválasztás napján, -mikor a menye egyszerre elájult, egy idegen koldus asszony lépett -eléje, veres kendővel a fején; s szomszédoktól, utczán -járó-kelőktől azt is megtudta apródonkint, hogy ugyanezen -koldusasszony több napon át rendesen abban az órában, a mikor ő -elszokott szunnyadni, beosont a házba, s onnan csak huzamosb idő -mulva jött ki.</p> -<p>«Az én menyem meg van rontva; mondá magában. És azt senki más -nem teszi, mint ama gonosz boszorkány.»</p> -<p>A szép Mikhál egyre hervadt, fogyott. És senki sem tudta, mi -baja?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>E közben az országos dolgok gyors fejlődésnek indultak. Rákóczy -György nagyfejedelemnek mind nem használt se a saját -országrendeinek ellenzése, se a szultán tilalma: ő hadat gyüjtött s -a kozákokkal, oláhokkal szövetkezve, megindult Lengyelország ellen. -Ferdinánd császárnak <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> pedig, hogy a maga részére hódítsa, -odaengedte az egész Tiszán inneni birodalom-részét: a mivel ugyan -azt a maga részére nem hajtotta; a császár elvette az ajánlott -vármegyéket és városokat; de azért ellene mondott a Lengyelország -megtámadásának s készült onnan Rákóczy Györgyöt, ha bejutna is, -kiszorítani.</p> -<p>Ezen változás miatt Kassa városának is küldöttséget kellett -megindítani Pozsony felé, hogy ott a császár küldötteivel, meg a -nádorispánynyal értekezzenek a város szabadalmainak fentartása, s a -vallásszabadság és a békekötések pontjainak megerősítése végett. E -küldöttség vezéreül és szónokául lett megválasztva a főbiró: -Kalondai Bálint.</p> -<p>A küldetés miatt hosszabb időre el kellett távoznia hazulról, s -volt nagy sirás és sóhajtozás a miatt a szép Mikhál részéről. -Bálint örömest elvitte volna magával Pozsonyba is; de télvíz ídején -nem lett volna okosság olyan gyönge asszonynyal utra kelni. De -mikor elment, rábizta az anyjára, hogy úgy őrizze az alatt az ő -kedves Mikhálját, mint a szeme fényét; a mi felől, ha nem mondta -volna is, ugyan meg lehetett nyugodva, mert a jó Sára asszony -nagyon is szerette a menyét s folyvást azon töprengett, hogy valjon -ki és mivel ronthatta meg, hogy ilyen búskomor lett egy idő -óta?</p> -<p>A Bálint eltávozása után rögtön nagy hó esett s Sára asszony -felbiztatta a menyét, hogy a többi farsangi bolondokkal ő is menjen -ki szánkázni a városba: talán a friss levegő használni fog -egészségének; ha a friss hideg lég megcsipi az orczáit, talán ujra -kivirulnak rajtuk az eltünt rózsák.</p> -<p>Mikhálnak is tetszett ez a szórakozás; fel hagyta magát -öltöztetni prémes bundácskájába s befogatott a csengős szánba. -Hátul a bakon ült a jó Ali, s kongatott a sudaras ostorral -nagyokat.</p> -<p>A mint a templom szögletén bekerült a szán a térre, egy csoport -dévaj csőcselék elkezdte a szánkázókat hógömbökkel <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> -megdobálni. Egy hólapda épen a Mikhál ölébe esett, ki midőn le -akarta azt rázni bundájáról, a szétomló hógömb közepéből egy kis -öszegyürt czédula esett lábaihoz.</p> -<p>Felvette azt és látta, hogy valami van ráirva.</p> -<p>«Ma két órakor ott leszek!»</p> -<p>Tehát visszajött! nem félt a tilalom ellenére beszökni a -városba. Megleste, hogy mikor nincs itthon az asszonynak a -férje.</p> -<p>A szép Mikhál arcza halaványabb volt, mikor hazakerült, mint -azelőtt. Minden tagja hideg volt, mint a jég. Talán, ha a jó Sára -asszony hirtelen egy kis szerecsendiós borlevest nem készít -számára, még meg is betegszik. Ez azonban használt neki. -Összeszedte minden erejét, hogy a mikor az a gonosz asszony eljön, -eléje mehessen a találkozóra. Hatalmában volt neki, -engedelmeskednie kellett, a mint az parancsolt: mennie, hová az -hítta.</p> -<p>Még a haragját is megbénítá az a körülmény, hogy Bálint most -épen elutazott. Ime a kelepcze kész, a kard fenve van: de ki ölje -meg azzal most a kelepczébe jutott gonoszokat?</p> -<p>A mint azt hivé, hogy ebéd után Sára asszony elszunnyadt, -leosont észrevétlenül a szokott találkozási helyre. A széknek a -kapu felől is kettős ajtaja volt; mikor Mikhál a külső ajtót -felnyitá, azt gondolta, hogy milyen különös volna, ha a boszorkány -már ott volna a két ajtó között!</p> -<p>S csakugyan ott volt.</p> -<p>Úgy, hogy a Mikhál még csak fel sem sikoltott, mikor őt ott -találta. A boszorkányok a kulcslyukon is be tudnak menni! Vagy -talán tolvajkulcs segélyével?</p> -<p>– Jaj, babám, de meghalványodtál! sápitozott a Pirka, mikor a -Mikhált meglátta. Rajta légy, hogy visszanyerd a piros színedet -valahogy, mert így hamar vége lesz a dicsőségnek. Kassai színt -kapsz már te is ebben a penészes városban. Ideje, hogy tovakelj -innen. <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span></p> -<p>– De hogy mert kend bejönni ide a városba megint? monda Mikhál, -mikor tudhatja, hogy milyen erős tilalom van minden ilyen… -ilyen…</p> -<p>– Ne válogasd a szót, kincsem; mondd ki igazán: ilyen sehonnai -boszorkányfajta ellen: ha megkapnak, megseprűznek. Tudom én azt. De -az ördög nem hagyja a lányát. A boszorkánynak is van esze, hogy -mikor bejön Kassa városába az eperjesi kapun, ne mankóval a -kezében, batyuval a hátán jőjjön, hanem szép három lovas, csengős -szánon, aztán, ha ledobom ezt a rongyos szűrt, hát úri dáma vagyok -én akkor.</p> -<p>A Pirka ledobta válláról a szűrt, fejéről a veres kendőt, s -Mikhál azt a császárpiros selyem ruhát ismerte meg rajta, a mi az -övé volt hajdan, a mire a Bálint azt mondta, hogy olyan benne, mint -egy királyné. Egy kicsit zsirfoltos és kopott volt a selyem ruha, a -hogy a kurtakocsmákban rajta maradt valakinek az öt újja, meg a -sarka helye; de azért annál csúfabb boszorkánynak látszott abban a -Babura Pirka. Nincs ocsmányabb, mint mikor egy ilyen orczátlan -debella felöltözik czifra ruhába.</p> -<p>– Ne félts engem! Szánon jöttem én idáig is; a szegleten hagytam -el a szánt, ott kaptam magamra ezt a rongyot. Esik a hó, sűrű a -köd, senki se látott meg. Csakhogy itt vagyok már.</p> -<p>– Mit akar kend tőlem? kérdé Mikhál reszketve.</p> -<p>– Hát legalább is azt, hogy ülj le ide a kis székre.</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Nem tűrhetem, hogy olyan halvány vagy.</p> -<p>– Hát aztán?</p> -<p>– Van nekem egy fáin szerem; ilyen halavány asszonyoknak való. -Ha ezzel egy kicsit bedörzsölöm az arczodat, olyan lesz az, mint a -rózsa.</p> -<p>– Az én arczomat ki akarja festeni! szörnyedt el Mikhál, a szék -leghátulsó zugába menekülve, s két tenyerével védve a két -arczát.</p> -<p>– No hát mit ijedezel tőle? Hát arra való ez, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span> kinek sápadt az arcza, piros legyen -tőle. Hát kinek vét vele? Bánt vele valakit? Gyere ide no. Hát nem -festettelek már ki egyszer? Akkor szeplősre, rútra. Ha az akkori -szeretődnek úgy tetszett. De a mostaninak meg emígy tetszik.</p> -<p>– Mit beszél kend?</p> -<p>– Ejnye no. Hát mindent előre akarsz tudni? Semmit se bizol -hozzám, a míg hegyiről tövire mindent el nem mondok. No hát -elmondom, ha akarod. A te imádó bolondod, az a gazdag nagy úr itt -vár a városon kívül az eperjesi csárdánál; öt mokány ló fogva a -szánkója elé. Odáig velem jösz az én szánomon.</p> -<p>– Én?</p> -<p>– Ne félj, hoztam bundát is magammal, nem fázol meg.</p> -<p>– Én szökjem el innen?</p> -<p>– Most teheted, nincs itthon a férjed.</p> -<p>– Az Isten irgalmára, bocsásson el innen.</p> -<p>– Ne emlegesd azt az urat, mert megbántod vele az ördögöt, annak -a barátságára pedig most nagy szükségünk van. Nem sok tanakodni -való időnk van ám. Annak a nagy úrnak indulni kell már holnapután -Lengyelországba a fejedelem után; az mindenüvé magával fog vinni, -Krakkóba, Varsóba, úri asszonyságot csinál belőled s ha megunod, -visszajöhetsz megint a mostani uradhoz; azt hazudhatod neki, hogy -az apádat látogatni voltál, a kézsmárki professort.</p> -<p>– Távozz tőlem sátán! szólt Mikhál, erőszakosan fejtve le -derekáról a boszorkány karját.</p> -<p>– No csak kiálts nagyot! kezdj el lármát csapni, hogy -összeszaladjanak a cselédek, szomszédok, engem fogjanak el s aztán -vallassanak ki, hogy micsoda ismeretségünk van egymás között? Az -lesz a szép!</p> -<p>– Könyörüljön rajtam és bocsásson el innen.</p> -<p>– De azt a bolondot nem teszem. Arany tollat hullató madaram -vagy te nekem. <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>– Odaadom kendnek minden pénzemet, drágaságomat, csak ne -veszítsen el.</p> -<p>– Ejh, én nem ismerek irgalmat, kegyelmet. Egyszer már nem tűri -el a természetem, hogy valaki olyan kegyes templomjáró -boldogasszony legyen, a kiből én magamhoz hasonlót csinálhatok; -aztán meg szavamat adtam, hogy elviszlek; boszorkányi hirnevem áll -rajta. És utoljára dühös vagyok rátok, a mért meg akartatok csalni. -Más várost hazudtatok nekem lakhelyül, hogy rátok ne találjak. A -helyett, hogy mint fogadott anyátokat megbecsültetek, eltartottatok -volna, kifizettetek egyszersmindenkorra rongyos pénzzel, a mi én -nálam meg nem áll. Eztán nem eresztelek ki a körmöm közül. Ha -egyszer nekem adtad magadat, az enyim vagy s ha az enyim vagy, az -ördögé vagy. Nos, jer velem!</p> -<p>Mikhál szemei előtt összefolyt a világ, lábai roskadoztak, a -zsibbadás egész újjai hegyébe állt: nem tudott szólni, csak -tántorgott s kezével kereste a támaszt, a miben megfogózzék.</p> -<p>– Ha elájulsz, még roszabb lesz reád nézve, suttogott hozzá a -Pirka. Akkor nyalábra veszlek, úgy emellek el innen. Közel a szán, -sűrű a köd, esik a hó. Senki sem tudja meg, hogy hová lettél.</p> -<p>Mikhál végtül végig borzongott s aztán hosszában végig vágta -magát a földön.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A jó Sára asszony a mai napon nem hunyta le délutáni álomra a -szemeit; inkább elővette a bibliát s abból olvasott fennhangon, -hogy el ne alugyék.</p> -<p>Egyszer csak az jutott eszébe, hogy megnézze a Mikhált.</p> -<p>Nem találta őt a szobában.</p> -<p>A Mikhál szobájából egy mellékajtó vezetett ki a folyosóra, az -most nem volt bezárva. Az ifjú asszonynak ezen keresztül kellett -kimenni. <span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span></p> -<p>A frissen esett havat beszitálta a szél a folyosóba, abban a -Sára asszony megismeré a Mikhál keskeny, picziny sarkos czipőjének -a nyomait. Ezek a lábnyomok levezették egész a kapualjáig s onnan a -hófoltok, a mik a czipősarkokról lemaradtak, a szék ajtajáig.</p> -<p>Odalopódzott és elkezdett hallgatózni.</p> -<p>Mikor aztán a Babura Pirka lehajolt az elájult asszonyhoz s -annak dereka alá fonta a karjait, akkor felszakítá Sára asszony az -ajtót s berohant rajta.</p> -<p>– Megkaptalak hát, te istentelen czudar boszorkány!</p> -<p>A meglepett némber olyan rikoltást hallatott, minő a prédájáról -felriasztott saskeselyü hangja s a mint felugrott a földön heverő -asszony mellől, épen úgy görbíté a tíz körmét csapásra emelve, mint -az a rablómadár.</p> -<p>De nem használt neki az a tíz köröm semmit, ha mindjárt -patronusától, a Belzebubtól kérte volna is kölcsön, az ellen a -megrohanás ellen, a mit Sára asszony a maga dühe teljességében reá -szakasztott. Megkapta őt az a két vasmarok olyan erővel, a mi nem -ismer ellenállást s hasztalan rúgott, kapálózott, Sára asszony -hátratörte a boszorkány derekát a vágótőkére.</p> -<p>– Ereszsz el asszony! Rikácsolá rekedt hangon, véres tajtékot -túró ajkakkal a némber. Ne fogj meg engem, mert bizony megbánod. -Harapok! S a hogy én megharaplak, az roszabb a veszett kutyáénál. -Mert attól meggebed az egész familiád! Magammal rántalak a pokolba, -ha el nem eresztesz.</p> -<p>– Harapnál kutya? kiálta Sára asszony, boszúálló haraggal. No -hát harapd meg magadat!</p> -<p>S azzal odafacsarta a boszorkány egyik karját annak szájához s a -tulajdon saját öklét dugta bele kegyetlen erőszakkal annak mardosó -fogai közé.</p> -<p>– Harapj hát! Edd meg magad s fulladj meg tőle.</p> -<p>A boszorkány arcza már elkékült, szemei kidülledtek az -üregeikből, közel volt hozzá, hogy a szájába betömött saját öklétől -megfulladjon. És Sára asszony bizonyára <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> nagy -jót tett volna egész családjával s megbocsátotta volna neki minden -égi és földi hatalom, ha akkor azt a gonosz teremtést ki nem -bocsátja addig a kezei közül, a míg az a pokolnak nem adja -tarkabarka lelkét!</p> -<p>Hanem hát másként volt elhatározva abban a nagy könyvben, melyet -megirtak a prædestinatióról a világ teremtése előtt épen annyi ezer -esztendővel, a hány ezer esztendő a világ teremtése óta elmult.</p> -<p>A tusakodás nagy zajára elő kellett kerülni a házi cselédeknek. -Azok gyorsan segítségére siettek vitézlő asszonyuknak s miután a -Pirka hajából illendő mennyiséget kitéptek, megkötözték a kezeit s -minthogy a maga lábán nem akart menni, úgy szánkáztatták végig a -hóban a városházáig. A boszorkány még akkor is azt kiáltozá, hogy -«boszút állok én ezért az egész házatokon!»</p> -<p>Mikhál pedig mindezekről nem tudott semmit, mert eszmélet nélkül -feküdt ájultában; késő este volt már, mire magához tért, hogy -megismerte a körüle levőket.</p> -<h2>HARMINCZHARMADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Megmagiaraaztatic, mill soc io vagion abban, -hogy «pvblica privatis praecedvnt», az az: az nilwaanwaloo dolgoc -elewbb elinteeztetendewk, hogi sem mint az magaanos -tenniwalooc.)</p> -<p>Mikor eljött az idő, hogy Kalondai Bálint visszatértét, a -pozsonyi küldöttséggel, lehetett várni, attól a naptól fogva minden -nap odaszegődött Simplex a bástyatorony őréhez, kivel mint -trombitás pajtással, jó czimboraságban volt s onnan leste a -Pozsonyból jövő szánokat.</p> -<p>Jól benn volt már az idő a farsangban, mikor elvégre megjött a -fullajtár előre hirül hozni, hogy jön hazafelé a küldöttség, a -város négy lova küldődjék eléjük, nehogy azzal a fülig sáros négy -konya turcsival tartsák bevonulásukat a székes városba, a mit -Pozsonyban fogadtak.</p> -<p>Mikor a kapu közelébe értek, Simplex elkérte a toronyőrtől -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> trombitáját; szokás volt, ha -kitünőségek érkeztek a kapuhoz, azoknak a tiszteletére válogatott -szép nótákat fujni. A mint hogy a postakocsis maga is az egész úton -szebbnél szebb nótákat szokott trombitálni a bakon, ha az utazók -érdemesek voltak rá.</p> -<p>A Simplex azt a nótát fujta a Bálint érkeztére, a minek a verse -így kezdődik:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Vágtass lovam, siess -haza,<br /></span> <span class="i0">Beteg az asszonyod -maga.»<br /></span></div> -</div> -<p>Gondolta, hogy csak megérti!</p> -<p>Meg is érté azt a Bálint! de nem fogadta meg az intést; azt -mondta a kocsisnak, hogy hajtson egyenesen a városházához.</p> -<p>A város kocsisa már öreg legény volt; Bálint atyját is sokat -hordta a város ügyeiben, ő neki is hű embere volt.</p> -<p>– Főbiró uram. Ne mennénk előbb a házhoz? kérdé, mikor a -bástya-kapun behajtottak.</p> -<p>– Nem fiam, első a város dolga: azután a magamé.</p> -<p>Mikor a városháza előtt megállt a szán, a hol már akkor a -követek megérkeztének hirére a tanácsbelik és a száz-polgárok -összegyülekeztek, a legelső, a kivel leszálltában találkozott -Bálint, Homonnai gróf volt.</p> -<p>– Volt már kegyelmed a házánál? kérdezé Bálintot félrevonva.</p> -<p>– Nem voltam még; felelt az. «Publica præcedunt privatis.»</p> -<p>– Menjen kegyelmed elébb haza.</p> -<p>– Nem teszem azt, kegyelmes uram. Lehet, hogy rosz hirre mennék -haza s az vagy elvenne valamit a lelki erőmből, vagy adna hozzá -valamit: úgy, hogy vagy lágyabb lennék, mint szükséges, vagy -keményebb, hogysem kivánatos. Most pedig nehéz megpróbáltatás előtt -áll a város, mely előtt minden magunk bajának hátrább kell állani. -Tehát első a városháza, azután a magam háza.</p> -<p>S hogy Bálint így cselekedett, azért neki mindenki igazat -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> adott mingyárt, mihelyt előadta az -országos dolgok állását ez idő szerint.</p> -<p>Az erdélyi nagy fejedelem, hogy Ferdinánd királyt lekenyerezze, -átengedte neki a linczi békekötésben Erdélyhez csatolt öt -tiszáninneni vármegyét.</p> -<p>Azután nem hallgatva semmi jó tanácsra, berontott -Lengyelországba s első támadását nagy siker követte, már elfoglalta -Krakkót.</p> -<p>Ferdinánd király elvállalta a neki átengedett magyarországi -részeket, hanem azért Rákóczy Györgynek megizente, hogy menjen ki -Lengyelországból, mert különben ő maga segítségére megy a -lengyeleknek s egyesült erővel kiveri őtet onnan.</p> -<p>Most még a szultán is megharagudott Rákóczy Györgyre, a miért az -ő engedelme nélkül háborút kezdett s a magyarországi részeket -Ferdinándnak engedte. Sztambulban nem sokat tréfálnak, ha -megharagudnak. A szultán letette a fejedelemségből II. Györgyöt s -helyébe Barcsainak adta az athnáméval a fejedelmi botot s egyúttal -a krimi tatárok khánjának megparancsolta, hogy népeivel -felkerekedve, rontson rajta az engedetlen vazalluson.</p> -<p>Most azután Kassa városának e kettő között van választása.</p> -<p>Vagy csendesen odahagyni magát ajándékoztatni Ferdinánd -királynak II. György nagyfejedelem akarata szerint, a minek a -legelső következése az, hogy az eddigi fejedelmi hadak a városból -kivonulnak, átkelnek Ecsed várába, helyükbe pedig beköltözik egy -wallon ezred, a hadparancsnokul kinevezett Löffelholz generális -vezetése mellett; másodszor pedig a jezsuitáknak a kolostoruk -visszaadatik s azok a wallon ezreddel egy időben ismét beköltöznek -a városba.</p> -<p>Ez az egyik keserű falat.</p> -<p>A másik pedig az, hogy ha nem tetszik a német barátság, itt van -helyette a török. A szultán letette György nagyfejedelmet, helyébe -kinevezte Barcsait. Ha tetszik <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> Kassa városának, állhat -Barcsai részére s behivhatja védelmül az egri basát.</p> -<p>Lehet választani a kettő közül.</p> -<p>Most volt aztán drága a jó tanács.</p> -<p>Itt volt az a kő, a mit egy bolond beledobott a kutba s aztán -száz okos sem tudta azt kihuzni.</p> -<p>A tanácsülés ezen dolgok hallatára szerfelett viharossá vált. -Kalondai Bálint az elnöki széken alig tudá fentartani a rendet, -annyira fel voltak hevülve a kedélyek.</p> -<p>Egyik azzal fenyegetőzött, hogy inkább felgyujtja házát, hogy -sem a német katonákat szállásolják be hozzá; a másik ellenben azt -fogadta, hogy elébb rakásra öli gyermekét, feleségét, hogy sem azt -megérje, hogy török jancsárok garázdálkodjanak közöttük; s ha -kifogyott az egyik a hitetlen pogányok szidásából, túlhajtott rajta -a másik a jezsuiták feketére festésében.</p> -<p>Ebből aztán két párt támadt, mely keményen ellenállt egymásnak s -egyik sem akart engedni.</p> -<p>Az elnök csak hallgatott.</p> -<p>Végre a Rector hozzá fordult s kérte az ő véleményét.</p> -<p>– Ha kivánják, hogy szóljak, mondá Kalondai: akkor én kimondom, -hogy sem az egyik, sem a másik véleményhez nem hajlok. Jog szerint -az átengedés Ferdinándnak nem történhetik meg; mert a föltételt, -hogy Rákóczy Györgyöt a lengyelek ellen segítse, nem tejesíté. De -viszont a szultánnak sincs semmi joga Kassa városával rendelkezni; -mert ezzel csak az ország rendei parancsolhatnak. Így Rákóczyt is -csak az erdélyi rendek tehetik le, s ha kell nekik Barcsay, csak ők -választhatják meg. Az én hitem tehát az, hogy ide sem a wallon -lovasok, sem a török spahik be nem jönnek; hanem bezárjuk a -városnak kapuit s ha erőt hoznak ellenünk, azzal szembe mi is erőt -állítunk, a hogy apáink tették. Ha így akar végezni a tanács, -ráteszem a fejemet s Isten legyen a biró közöttünk. Én nem félek a -véremet kiontani a városomért.</p> -<p>Jaj, de annál inkább félt ám Zwirina uram, s olyan okosan -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> sorba szedte a rossz következéseket, a -mik e nyakasságból származhatnának a városra: tüzes golyókkal -meglövöldöztetés, emberhalál, kiéheztetés, dögvész, tűzi -veszedelem, kereskedők tönkrejutása, kézművesek elpusztulása, végül -megostromoltatás, capitulatio, iszonyú hadi sarcz, sőt még a -székesegyháznak is protestans kézről való elvétetése; – hogy a -midőn szavazásra került volna a dolog, a tanács nagy többsége azt -határozá, hogy bele kell nyugodni a fejedelem akaratával történt -változásba inkább, mintsem ujjat húzni a két császárral; hogy -bocsáttassék be a wallon ezred: hisz azok is a magyar király -katonái.</p> -<p>Mikor aztán ez határozatba ment, akkor Homonnai gróf fogá a -város aranyozott kulcsait, s odadobá az asztalra, kimondva, hogy ő -mátul fogva nem tekinti magát senki ezredes kapitányának, hanem a -hadait hazaereszti, maga pedig elmegy a saját birtokára szántani, -vetni s bölényre vadászni.</p> -<p>– Ha kegyelmed megy, akkor én is megyek, mondá erre Kalondai -Bálint, s én is leteszem a ház asztalára a birói pálczát; viselje -nálamnál bölcsebb ember.</p> -<p>S azzal ő is végig fektette az asztalon azt az aranyozott gombú -spanyol nád botot s felkelt a székéből. S valóban jó angyala volt -az, a ki azt súgta neki, hogy rögtön ez órában mondjon le birói -hivataláról. Ez a feje fölött élivel függő kardot fordította -lapjára.</p> -<p>Azonban ekkor egyszerre minden oldalról neki estek: baráti úgy -mint ellenségei, (az utóbbiak még jobban) könyörögtek, hogy ne -tegye azt; legbuzgóbban marasztalta Zwirina uram, a főrektor, hogy -ne hagyja el a várost e nehéz napjaiban: hisz az ő bölcsesége oly -magasan áll mindannyié felett; nála nélkül a városban felbomlik az -egyetértés; épen ilyen válságos időkben van szükség az olyan erős -lélekre, melynek párját nem találni. Utoljára leggyöngébb oldalát -is megtámadták: hogy az gyávaság, megfutni épen akkor, mikor -veszedelem közelít, elbújni a baj elől! addig addig ösztökélték, -míg a jó angyal sugallatát <span class="pagenum"><a name="Page_237" -id="Page_237">-237-</a></span> elnémítá a becsvágy, a városa iránti -szeretet, a kötelességérzet. Engedte magát a helyére visszaültetni; -a miért aztán kapott egy nagy vivátot s még fel is akarták emelni -székestől együtt, mint biróválasztáskor, de csak intett, hogy azt -ne tegyék.</p> -<p>Homonnai gróf erre eltávozott a tanácsteremből; neki nem volt -ott többé semmi dolga.</p> -<p>Kalondai Bálint pedig kijelenté, hogy a főbíróságot csak addig -tartja meg, a míg a dolgok új rende bekövetkezik, akkor -válaszszanak helyébe más főbirót.</p> -<p>Ez a nehéz ügy ekként elintézve lévén, a syndicus és a -fiskálisok előhordták az actákat, a mikben a senatus meghozta már -az itéletet s csak a főbiró aláirására várnak azok. Ezek sürgősek, -mert bűnügyiek, mikben a halogatás kegyetlenség. A büntetésnél a -gyors végrehajtás: kegyelem.</p> -<p>Még azok miatt is ott kellett maradnia Bálintnak, mielőtt saját -házatáját megláthatta volna.</p> -<p>A legelső, a mit eléje tettek, aláirás végett, volt egy -halálítélet.</p> -<p>Az első halálitélet, melyet alá kellett irnia.</p> -<p>Nagyot dobbant a szíve!</p> -<p>Embert ölni a csatatéren, a harcz hevében; karddal szemközt vágó -embert, megtámadva homlokegyenest, rákiáltva, hogy «védd magad, -vagy add meg magad!» Embert, a ki ellenség, férge a hazának, dúvad, -oroszlán a mi népünk között; azt megölni erős kézzel, lesújtani, -kettévágni, összetörni, kopjahegygyel, karddal, buzogánynyal, ezt -próbálta elégszer s jól forgott kezében a fegyver; – de embert ölni -hidegvérrel, puha karszékben ülve; meglánczolt embert, a ki se nem -futhat, se nem küzdhet, embert, a ki e városból való, polgártárs, a -ki talán ismerősünk, a ki sápadt halálfélelmében nevünkön szólít: -azt megölni, lábához dobni a kettétört pálczikát: ebben még ujoncz -volt.</p> -<p>Azt kérdezte, mit vétett ez az ember?</p> -<p>«Megölte a feleségét…»</p> -<p>Irtózatos bűn! <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>«A jó reményben levő feleségét ölte meg.»</p> -<p>Névtelen gonosztett!</p> -<p>Senki sem orvosa ennek a sebnek, csak a bakó.</p> -<p>Bakó?</p> -<p>Erre nem gondolt akkor, mikor ama diadalmas napon sorrul-sorra -járta a templomokat, hogy végigimádkozta volna valamennyi oltárt, -azért, hogy őrizze meg Isten ezt a nemes várost attól a -szomoruságtól, hogy itt a jövendő év alatt a bakó jőjjön igazságot -tenni!</p> -<p>Az kínos találkozás lesz, mikor Kalondai Bálint és Kaczenreiter -Henrik azon a szűk téren egymás elé fognak lépni: az egyik, mint -nyomorult bűnösök birája, a másik, mint elitéltek kínzója, -kivégzője!</p> -<p>Hogy fog ő ezen ember szeme közé nézni?</p> -<p>Nem akart megnyugodni az elfordíthatlanban; azt kivánta, hogy -adják elő a vétkes bűnvádjának történetét. Halálitéletet biró nem -szentesíthet, mielőtt a vádlott védelmét hallotta volna.</p> -<p>Az előadó conrector aztán felolvasá előtte a vádat is, a -védelmet is. Egy polgárkatona, – nevét jól ismerte Bálint, mészáros -mester volt; éjjel az őrjáratból részeg fővel tért haza. Otthon a -felesége zsémbelő szóval fogadta, mire ez feldühödve kardot rántott -s hozzávágott az asszonyhoz. Csak a kardlappal akart ráütni; de az -ördög megtaszította a kezét, a hogy szokása ilyenkor incselkedni s -a kard hegye úgy találta az asszonyt, hogy meghalt bele. A gyilkos, -tette után rögtön maga jelentette fel magát, bünét megbánta, maga -kérte a halált.</p> -<p>– Tehát ittas állapotban követte el a bűnt és megbánta szörnyű -tettét, mondá Kalondai Bálint mentségképen.</p> -<p>– Ez szolgált bűnének enyhítésére, felelt rá Zwirina főrector; -ezt tekintetbe véve, egyszerű fővételre itéltetett, a helyett, hogy -a vértettét megillető felnégyeltetés hajtatnék rajta végre.</p> -<p>– Vannak gyermekei? kérdé a főbiró.</p> -<p>– Heten, felelt rá a conrector. <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<p>– Hét árva maradt utána! sóhajta fel Bálint; a kiknek ártatlan -fejéről soha se moshatja le senki azt a gyalázatot, hogy apjuk -hóhér keze által veszett el!</p> -<p>– Úgy van! mondá hideg, kegyetlen szóval a főrector; heten -lesznek utána megbélyegezve, ha apjukat kivégzi a törvény. De ha -kegyelmet adunk neki, mi mind a harminczezer lakosa Kassának -leszünk örökre megbélyegezve! s minthogy évkönyvünkből, a mi bele -van irva, többé ki nem téphető; a késő századok, mikben a -barbarismus napról-napra előhaladó korszaka, most még művelt -városunkat is le fogja igázni, jogot fognak keresni az előrement -példában arra, hogyan kell még a hitvesgyilkosoknak is kegyelmet -osztogatni.</p> -<p>– Nem kivántam számára kegyelmet. Örökfogság a városi vízvezeték -taposó malmában, a lelkiismeret kínzó fúriával szivében, nagyobb -büntetés volna rá nézve a halálnál.</p> -<p>– Ne Rosicruciánuskodjunk, kedves főbiró uram. Ha mi nem ölünk, -minket ölnek meg. Ha a gonosznak kegyelmet adunk, a jókat hagyjuk -védelem nélkül. Ennek a kemény szájú népnek példa kell, a mit -szemével lát. Egyszer kegyelmezzünk meg a vétkesnek s száz támad -utána. Fogja kegyelmed a tollat kezébe. Nehéz kötelesség ez; de -teljesíteni kell.</p> -<p>Kalondai Bálint homlokán, mint a reggeli harmat a virág levélen, -úgy gyöngyözött a hideg veriték, mikor azt a tollat megmártotta a -kalamárisban, s úgy reszketett a nagy erős keze, a mig aláirta a -nevét az itéletnek, hogy azt az ő máskor oly erőteljes -calligraphiáját majd alig lehetett elolvasni.</p> -<p>– Mi van még hátra?</p> -<p>– Még van egy másik itélet. Ez a «hárum pálczárum» itélete.</p> -<p>Ennél a szónál meg kell állapodnunk egy kissé, hogy megtudjuk, -mi az? Mind a két német szövegű krónikásunk úgy irja azt le, hogy -«harum pallizarum», a mi valószinüleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> a -«három pálczára» itéltetésnek diákozó ragozással elferdített -kifejezése; de azt mind a kettő homályban hagyja, hogy mit értettek -az alatt? A debreczeni várostanács évkönyveiben azonban már -világosan megmagyarázva találjuk a sajátszerű büntetés nemét, mely -erkölcstelenségre csábító, ördögökkel czimboráló nők számára volt -feltalálva; a debreczeni krónika azt mondja: «három fával -megkoronáztassék!» A német krónika-iró hozzá teszi, hogy ritka, a -ki ezt túl éli. Az elitélt koponyáját három fa közé szoritották s -aztán a bakó a három fát lassan öszsze csavargatta, míg a végeik -összeértek. Az elitéltnek pokoli kínokat kellett kiállani az által. -Gyakran elájult. Akkor aztán élesre metszett seprűvel verték, míg -újra eszméletéhez tért.</p> -<p>Ezt a rettentő itéletet kelle Bálintnak aláirni.</p> -<p>Mikor az elítélt nevét meglátta, azt hitte, hogy elsülyed vele -az az egész ház.</p> -<p>«Babura Pirka.»</p> -<p>Kék-zöld karikák tánczoltak szemei előtt.</p> -<p>Hogy ennek az ő keze alá kellett kerülni!</p> -<p>– Olvassa át az actákat főbiró uram: Kegyelmedet az érdekelni -fogja. Mondá a főrector.</p> -<p>Kalondai Bálint olvasott.</p> -<p>Mintha egy csoport ördög, (kinek neve «légió») vonulna végig -szeme előtt azokban a fekete betűkben, felkunkorodott farkú, hegyes -szarvú, vasvillán nyargaló, pókhasú, keresztlábú, háromlábú, egymás -farkába kapaszkodó ördögfattyak; közbe egy-egy pirossal -kiczifrázott initiale: ez maga Belzebub, Asztaróth, Szemiázáz; a ki -a többit hajtja maga előtt.</p> -<p>Oh az pokolbeli tudomány volt, a mit e betük hirdettek.</p> -<p>Az elfogott nő vallomásai, Bálint anyjának vád-bizonysága, -ismerősök és idegenek tanúskodásai, kik mind egy átkozott -cselszövényt bizonyítanak meg, mely az ő üdve, boldogsága, -becsülete ellen volt kikoholva. A vádlott nem tagadott semmit. -Bevallott a puszta kérdezésre mindent: hogy őt a nagy hatalmas úr, -Zurdoki küldte el <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> Kalondai Bálintnénak az elcsábítására, -hogy szándéka volt őt, ha szép szerével lehet, úgy; ha nem, -erőszakkal is ellopni az urától és Zurdoki kedvesévé tenni, hogy -ezért meg volt fizetve s minden alkalom el volt már készítve a -gonosz terv kivitelére.</p> -<p>Hanem azután, mikor azt kérdezték tőle, hogy minő eszközökkel -tudott Kalondai Bálintné közelébe jutni? hogy tudta azt rávenni, -hogy erkölcstelen ajánlatait meghallgassa, holott azoktól irtózott, -azokat visszautasította, sőt végre borzalmában elájult? mindezekre -a vádlott nem felelt egyebet, mint azt, hogy «boszorkány vagyok, -mindent megtudok tenni!» Sőt még mikor a kínvallatás alá vonták is, -állhatatosan megmaradt a mellett, hogy neki a boszorkányi hatalmán -kívül semmi sem volt segítségére. Végre, mintha kiszámította volna: -az utolsó kínzás alkalmazásánál azt kivallotta, hogy ő a Kalondai -Bálint feleségének édes anyja: ezért engedte őt a nő magához -közelíteni. Sőt elég vakmerő volt ez asszony azt állítani, hogy ha -majd hazajön a főbiró, az maga fog a tanácsnak könyörögni, hogy -mentsék fel őtet minden büntetés alól – a felesége anyját.</p> -<p>Bálint érzé, hogy az egész világ a fejére omlik.</p> -<p>És aztán eszébe jutott az a mondás: hogy az igazi férfi akkor -áll meg legbátrabban magasra emelt fővel, mikor az egész világ -darabokra hull körüle.</p> -<p>Barátai és ellenségei ott a zöld asztalnál aggódva és leskődve -várták, mit fog tenni? Megrendül-e e csapás alatt s igazolni fogja -a boszorkány állítását? Könyörögni fog-e érte, hogy ne -bántsák?…</p> -<p>Kalondai Bálint pedig fogá az irótollat, megmártá azt, s most -már nem reszkető kézzel irta alá a dátumot és a nevét az itéletnek, -s még azzal a tollal kétszer alá is húzta ezt a szót «három -pálczára» s volt gondja rá, hogy végűl a porzótartóval s ne a -kalamárissal öntse végig az itéletet.</p> -<p>S azután rányugtatá nehéz öklét a percsomagra s felszólítá a -conrectort, hogy hajtson össze egy ív papirost, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> fracto -margine irjon a tanács nevében meghivó-levelet a kisszebeni -bakónak, Kaczenreiter Henriknek, miszerint hivatalos kötelessége -szerint jelenjék meg nyolcz nap alatt Kassa városában, a ma hozott -véritéletek végrehajtására, mely itéletek vele párban -közöltessenek, s végűl árjegyzékét nyújtsa át a város -pénztárnokánál, ki annak kifizetésére felhatalmaztatik. A meghivást -maga irta alá.</p> -<p>Még az a gyönge reménycsilláma volt, hogy ha ezt a levelet -meglátja Kaczenreiter Henrik, s megtudja, hogy neki: – a szebeni -hóhérnak kell szemtől-szembe állni Kalondai Bálinttal, a kinek -kedvesét atyjától elcsalta, a kivel átellenben akkor ő egy lángész, -egy lumen volt: – lelkész és tudós, egy kicsapott iskolatárssal -szemben, most pedig egy megvetett ember, ki minden város kapuján ki -van zárva és szemben vele a vetélytárs, az ország egyik -legnevezetesebb városának első tisztviselője! és hogyha meg fogja -tudni azt, hogy az elitéltek egyike, a kin neki rettentő mestersége -remekeit végre kell hajtani, saját atyjának régi gazdaszszonya, ő -neki magának ápoló dajkája; – hát akkor lesz benne annyi emberi -érzés, hogy ő maga otthon marad, s mint akárhányszor tevé, csak az -öreg legényét küldi el az itéletek végrehajtására.</p> -<p>Hitt egy nehezékre való emberi érzésben Kaczenreiter -Henriknél.</p> -<p>Ezeket elvégezve, kelt föl azután elnöki székéről.</p> -<p>Az egész tanács meghajtotta előtte fejét. A Fürmender, az ifju -Zwirina Ignácz, az összes polgárság hálás köszönetét fejezte ki -főbirája iránt, kinek szilárd, bölcs magaviselete minden utána -jövőknek például szolgálhat.</p> -<p>Akkor aztán sietett a saját lakába Bálint.</p> -<p>Nem kérdezett semmit: nem hagyott beszélni senkit. -Visszafojtotta csókjaival a szót mind anyja, mind a felesége -ajkain, s azután ölébe véve a szép Mikhált, azt sugá fülébe -szerelmes férfi hangon:</p> -<p>– A minek jönni kell, hadd jőjjön! Ha jó, ha gonosz, -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> következik ránk, vigasztaljon az, hogy -együtt ér mind kettőnket.</p> -<p>A miben a szép Mikhál meg is nyugodott.</p> -<h2>HARMINCZNEGYEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Beteliesedic az pelldabezeed, hogi ki mibenn -bevnewss, abban megbevnhewdic.</p> -<p>Rosszul ismeré pedig Kalondai Bálint Kaczenreiter Henriket s -egészen kudarczot vallott a psychologiai számítása.</p> -<p>Kaczenreiter Henrik természete e néhány év alatt egészen -elfajult.</p> -<p>Mikor Bálint a kézsmárki collegiumban együtt tanult vele, akkor -egy tudományára hetyke, társai előtt szellemi tehetségeivel kérkedő -ifjoncz volt. Akkor is kiállhatatlan a többiek előtt testi és lelki -erejének fitogtatása miatt; a ki a gyöngébbeket üldözte, ha birokra -keltek vele, kegyetlenül összetörte, ha apró csinyeket követtek el, -azokat az előljáróknál beárulta s tudományával valamennyi felett -præpotenskedett.</p> -<p>De mind e hatalmaskodásának végczélja volt az, hogy lelkész -legyen. Ott is üldöző, áskálódó maradt volna ugyan, önhaszonért, -előmenetelért pályatársainak nyüge, ostora: egész osztályának -férge: hanem e pályából kilódítá őt atyjának erőszakos keze s -visszarántotta annak ellenkezőjére, a saját mesterségébe. – Talán -jót cselekedett akkor.</p> -<p>Henriknek az volt az igazi hivatása! Pár év alatt úgy bele -találta magát, mintha mindig abban nevekedett volna. A durva -társaság hamar egyformává tesz mindenkit, a ki bele keveredett. Az -az érzés, hogy az egész világ megveti az embert, felkölti a daczos -ösztönt, ezt a megvetést visszatorolni az egész világon. Addig -remete életet élt, bornemisza volt; most egyszerre a mámorba -sülyeszté érzékeit s nem szeretett kijózanodni. Apjának borzasztó -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> halála fenevadi kegyetlenséget oltott -szivébe. Kastélyának leégése aztán az emberi érzésnek utolsó -szikráját is kioltá szivéből. Elvesztve azt a nőt, a kit -szenvedélyesen szeretett, egészen lealjasult s csak azon némberek -társaságát kereste, a kiket előbb-utóbb összeköt vele – nem az -oltár, hanem a pelengér. Ma tüzes csók, holnap tüzes billog! – S -minthogy kastélya elégésekor kincseinek nagy részét is elveszté, -kapzsi lett: vissza akarta szerezni az elvesztettet. Akkortájban -kezdték megismerni Lengyelországban azt a festett kártyákkal való -szerencsejátékot, a mit Gringenőr Péter talált fel; s Henrik minden -üres idejét a lengyel városokban tölté, együtt kártyázva a környék -korhelyeivel, csalóival és zsebmetszőivel. Néha a saru szárában -hordott ezüst nyelű evőkését is elvesztette a játékbarlangban. – -Ilyenkor aztán jaj volt annak, a ki keze alá került.</p> -<p>Egyszer már intést is kapott az országbirótól, hogy ha hívebben -utána nem lát a hivatalának, a hóhérságból csúfosan el fog -csapatni.</p> -<p>Mindezekből meg lehet érteni, hogy a mint Kaczenreiter Henrik -megkapta a kassai tanács meghivó-levelét, egy pillanatra sem -tétovázott, hogy a meghivásra személyesen jelenjen meg. Az, hogy a -meghivó-levél alá Kalondai Bálint, mint főbiró van aláirva, nem -zavarta őt meg: ellenkezőleg, ingerlőnek találta az egykori -vágytárs előtt hatalmas hivatalában mutatni be magát. Az meg épen -gyönyörüségére szolgált, hogy az egyik áldozat maga Babura Pirka. -Mindig gyanakodott a boszorkányra, hogy az gyujtotta fel a -kastélyát, s az lopta el kincsei egy részét. Még azt nem tudta, -hogy a legnagyobbat. Hogy élve kaphatja őt a keze közé: ezt a -gyönyörüséget nem engedte volna másnak.</p> -<p>Nyolczad napra a meghivás után a kassai piaczon döczögtek végig -a szebeni hóhér szekerei, feketére festett, veres kerekű és rudú -járművek, a miken, mint vándor komédiás csapat, hordta magával a -szomorú társaság <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> szörnyű szinpadának kellékeit. Lovas -darabontok és muskétások kisérték őket elől hátul.</p> -<p>A nemes tanácsnak máskülönben is nehéz napja volt ekkor. Korán -reggel érkezett meg a wallon vértesek két dandára a városba, nem -azt a szép tárogató sipot fujva, a minek a változatos melodiáihoz -úgy hozzá volt szokva a lakosság; hanem azokat a rideg, recsegő -trombítákat, a mik csak emberijesztésre vannak kitalálva. S a két -lovas osztály között jött, öszvérek hátán ülve s rémséges -zsolozsmákat énekelve, a jezsuiták collegiuma.</p> -<p>Mind az idegen katonák, mind a jezsuiták előljárói siettek fel -rögtön a városházára s a tanácsteremben nagy feleselés támadt -közöttük a fölött, hogy melyiké legyen az elsőbbség? Löffelholz -generalis azt allegálta, hogy ő rangjánál fogva jogosítva van a -tanácscsal legelébb elintézni a katonai ügyet, Hyeronimus perjel -pedig a rend kiváltságaira hivatkozott, a mik azt minden világi -méltóság fölé helyezik.</p> -<p>Sem a katonák, sem a barátok nem akartak tágítani s mindkét fél -fenntartá a fején ki a tollas kalapot, ki a capuciumot.</p> -<p>Ekkor sarkantyus léptek hangzanak a folyosó felől s e léptek -közeledtére mind a két vitatkozó fél hirtelen útat nyit a közeledő -harmadiknak.</p> -<p>Ennek is fel van téve a tollas barét a fejére. Skarlát süveg. -Erős termetét veres dolmány fedi, nyakából karmazsin köpönyeg függ -alá.</p> -<p>A merre ment, helyet adott neki pap és katona. Senki sem akarta, -hogy az öltönyének valamely szegélye hozzáérjen.</p> -<p>Ez volt a hóhér.</p> -<p>Az arcza is nagyon megváltozott azóta, hogy lelkészi palástját -ledobta. Akkor hosszú szőke haja most kurtára volt nyirva s -szakálla két rőt csomóba hosszan leeresztve; arcza duzzadt volt a -sok dőzsöléstől, dobzódástól, s egykor villogó nagy szemei csak úgy -pislogtak most a rezes <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> arcz puffadtságában. Ajkait a durva -szitok elszélesíté: a vadból nemesült ember visszavadult -őseredetéhez.</p> -<p>Ha semmi hóhéri apparatus nem lett volna is rajta, az arczából -kiolvashatta mindenki rettentő hivatalát. Mindenki iparkodott -helyet adni a közeledőnek.</p> -<p>S ha volt valaki, a kinek ez alak megjelenésére jobban el -kellett iszonyodni, mintha a kaszás csontember emelkedett volna ki -eléje a föld alól, az bizonyára Kalondai Bálint lehetett. Rá nézve -ez nemcsak a vérontás embere volt; hanem egyuttal a férj, a kit -feleségétől megfosztott.</p> -<p>Mikor a szenvedélye rávitte erre a lépésre, a mibe ezer -összetalálkozó körülmény, felhevített indulat, sorserőszak -kényszeríté bele, akkor is gondolt arra, hogy egyszer a -megözvegyített férjjel még összetalálkozhatik; de akkor azt mondta: -«készebb vagyok rablóbandát alakítani, mint kedvesemet még egyszer -visszaadni megrontójának!» s az másforma találkozás lett volna. Az -ilyen összejövetelt, minő a mostani, nem sejtheté előre.</p> -<p>Minden szem ő rá nézett: a ki feje volt a városnak, elnöke a -tanácsnak.</p> -<p>És őt e pillanatban sem hagyta el a bátor lelke. Úgy nézett -Kaczenreiter Henrik szeme közé, mintha soha se látták volna -egymást, mintha semmivel se lenne adósa.</p> -<p>A bakó oda plántálta magát a biró elé s rossz magyar kiejtéssel, -lengyeles accentussal mondá:</p> -<p>– Híttak: jöttem.</p> -<p>Bálint hidegvérrel egészíté ki a mondatot:</p> -<p>– Elátkozott föld porából lettem.</p> -<p>(Tudniillik, hogy ez a kettős mondás van felirva azon sáskák -szárnyaira kháldeai betükkel, a mik legelőször Mózes hivására -jelentek meg, s azóta is előjönnek időnként, mikor az Úr megakarja -alázni az embereket az ő kevélységükért.)</p> -<p>Ezt a közmondást pedig minden ember ismeré s annál fogva a -főbiró szava csendes mosolygást idézett az arczokra, <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> s a -derültség mormogása hangzott köröskörül, azért, hogy a főbiró olyan -kész volt letromfolni a goromba tolakodót.</p> -<p>Még inkább meg voltak azután elégedve a bölcseségével, mikor -kimondá a határozatát, véget vetve az elsőbbség fölötti -ortályoskodásnak.</p> -<p>– Első az egyház, azután jön a világi hatalom, utolsó a -bakó.</p> -<p>A wallonok generálisa azonban erőszakos ember volt, kardjára -csapott s azt mondá, hogy ő az első ember a városban s szörnyű -lármát kezdett csapni.</p> -<p>Erre Kalondai Bálint kitolta maga alul az elnöki széket, letette -a birói pálczát, felkötötte a székéhez támasztott kardot, s -feltette a süvegét. Most aztán négyen voltak feltett föveggel a -tanácsteremben.</p> -<p>S akkor azt kérdezé a generálistól:</p> -<p>– Tanácskozni jöttünk-e ide, vagy dulakodni?</p> -<p>A wallon vitéz átlátta, hogy emberére talált: tetszett neki az a -bátorság, kezét nyújtá a főbirónak s nevetve mondá:</p> -<p>– Jól van, jól, főbiró uram: nem jöttünk verekedni; csak tessék -megint leülni és deliberálni. S azzal hátrahúzta magát.</p> -<p>Ez elhatározott magaviselet annyira megnyeré a tanácsbeliek -tetszését, hogy a helyét elfoglaló főbirót egy harsány «vivát»-tal -üdvözölték.</p> -<p>A győztesnek maradt vicarius pedig sovány kezét feléje nyújtva, -mondá:</p> -<p>– Deus benedicat tibi!</p> -<p>– Nem kértem semmi benedictiót, főtisztelendő úr. A birói -székben még áldást sem szabad elfogadni.</p> -<p>S azzal hozzáfogott a város és a jezsuita collegium között -fenforgó ügy elintézéséhez.</p> -<p>Azt, hogy valakinek otthon vannak-e a gondolatjai, s teljesen -úra-e a lelkének? legjobban megpróbálja az, ha idegen nyelven kell -beszélni. És Bálint tudott értekezni <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> a jezsuitával latinul, a -generalissal németül, a nélkül, hogy felakadt volna. Még pedig, a -mit a Fürmender hangosan meg is jegyzett a szomszédjának, mind két -nyelvben fölötte állt a vele beszélőknek. A jezsuita culinaris -stylusával szemben az ő szabatos stylus curialisa, s a generalis -laposnémet idiomája ellenében az ő Lutherféle magvas kifejezései -diadalmas replicát képeztek.</p> -<p>És a háta mögött állt a bakó.</p> -<p>S a megoldandó tárgyak sem voltak oly pehelykönnyük. A város -részéről alá kellett irni az oltalom-levelet, melynek értelmében a -jezsuiták szabadalmai, birtokai biztosíttatnak, kolostoruk, mint -menhely, szentnek és annak küszöbe világi hatóság által -átléphetetlennek nyilváníttatik; ellenben a jezsuita kollegiumnak -is alá kellett irni a reversalist, hogy tartózkodni fog a -protestansoknak erőszakkal, cselszövéssel, moralis pressióval, vagy -megvesztegető igéretekkel a római hitvallásra áttérítésétől.</p> -<p>Bálint el tudta találni józan bölcseséggel a helyes középútat az -ellenkező követelések között, s megőrizte az okmányokat a jezsuiták -furfangos közbevetett mondataiktól, mentális reservátáiktól.</p> -<p>És ezalatt a háta mögött állt a bakó.</p> -<p>A vicarius meg volt elégedve az egyezménynyel, s midőn Bálint a -tollat kezébe fogta, hogy azt aláirja, azt mondá kenetteljesen:</p> -<p>– A jó mag jó vetést fog adni az aratónak.</p> -<p>S Bálint arra gondolt, mikor rányomta a pennáját a pergamenre, -hogy valjon azok a betük, a miket ő itt most elvet, miféle vetést -teremhetnének valaha az ő számára?</p> -<p>A generalissal való ügy sem volt simább az előbbinél: meg kelle -határozni a városi hatóság s a katonai parancsnokság között -létrejövendő viszonyt. A városnak is volt fegyveres őrsége s a -fölött magának tartá fel a rendelkezést. A kapukat együtt kelle -mindkét félnek őrizni s <span class="pagenum"><a name="Page_249" -id="Page_249">-249-</a></span> végül legombolyítani azt a gordiusi -gubanczot, mikor két egymással ellenséges nemzetű, fogalmú, vallású -és meggyőződésű ember egymással megegyezik a fölött, hogyan és -miképen legyen azután híve és oltalmazója az ország törvényeinek, -meg a császárnak, a hadseregnek és a városi szabadalmaknak, úgy -hogy ezentúl mindeniknek eleget tegyen s egyiket se csorbítsa meg? -és a midőn egyik fél sem akar az oldalán levő kardhoz kapni, hogy a -csomót ketté vágja vele.</p> -<p>S hogy e szövevényes ügy fonalait is a legbölcsebben hozta a -rendes bordákba Kalondai, annak bizonysága az, hogy egyik fél sem -volt vele tökéletesen megelégedve.</p> -<p>És végül aztán még az is eszébe jutott, hogy a háta mögött áll -még valaki: a bakó.</p> -<p>Ezt már nem is idézte maga elé, csak úgy beszélt hozzá harmadik -személyben, s a hogy amazt kiejtése elárulá: – lengyelül. (Mintha -soha magyarúl, németűl, diákúl nem feleseltek volna egymással -hajdanában.)</p> -<p>– Henrik mester holnap reggel hat órára felállítatja a piaczon a -vérpadot s legényeivel együtt várni fog a tanács küldötteinek -megérkeztére.</p> -<p>Több szót nem vesztegetett e tárgyról. Feloszlatta a gyűlést és -hazament a házához.</p> -<p>E napnak délesti óráiban a nagytiszteletű esperes urat hívták a -Kalondai házhoz, hogy az Úr vacsoráját adja fel az -asszonyságnak.</p> -<p>Az esperes nem hitt egyebet, mint hogy Sára asszony haldoklik s -nagy volt a meglepetése, a midőn az ifjú asszony ágyához vezették. -A szép Mikhál kivánta a haldoklók által felveendő sakramentumban -részesítést.</p> -<p>A nagytiszteletű úr csodálkozott ezen szerfölött; hisz még -tegnap ott látta a templomban Mikhált ájtatosan imádkozni. És ma a -haldoklók szentségét ohajtja.</p> -<p>– Ki pöröl Istennel? mondá Kalondai Bálint.</p> -<p>Szép Mikhál fölvette az Úr vacsoráját s a lelkész ráadta az -áldást. <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<p>És a szép Mikhálnak abban az órában semmi testi baja nem volt. -És a szép Mikhál még is valóban haldoklott már.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap, januáriusi éjjel, virradat előtt készen állt már a -szomorú alkotvány a kassai piaczon. A kik korán keltek, a sűrű -ködön keresztül, mint pokoli árnyalakokat láthatták a hegyes -süveges bakó legényeket az égő katlan körül forgolódni, melyben -szörnyű szerszámaikat tüzesítették, s a kezeiket melengették, hogy -a munkánál ne legyenek elgémberedve.</p> -<p>Mikor hetet ütött a székes egyház toronyórája, a bástyaőr az -öreg dobbal háromszor jelt adott s arra a város tornyában -megszólalt a szegény bűnösök csengetyűje, szomorú, szívreszkettető -hangú lélekharang; melyre megnyilt a városház kapuja s mint szokás, -legelől jött lóháton a bakó, azután az elitéltek; legutól a -tanácsosok: a főbiró, a főrector, a conrector, a syndicus és a -fürmender. Ezek egy átelleni ballustradeon foglaltak helyet, -középett a főbiró; a bakó pedig felhágott az emelvényre.</p> -<p>A fejvesztésre itélt polgárkatonát bajtársai kisérték a -vesztőhelyig. Kassai polgárnak az a kiváltsága volt, hogy ha -kivégzésre lett elitélve, szabadon, láncz nélkül mehetett a -vérpadig, tarthatott beszédet a néphez, elbucsúzhatott családjától, -barátaitól, s nem tartozott tűrni, hogy a bakó hozzá nyúljon.</p> -<p>Az elitélt polgár derült arczczal, felemelt fővel jött, két -bajtársa karjába öltött kézzel, a kik vigasztalták. Ő meg -visszavigasztalta őket.</p> -<p>– Sebaj komám! Csigavér! Máson is megesett ez már. Nekem nem -baj, másnak nem fáj. Áldja meg az Isten, a kik itt maradnak!</p> -<p>Aztán megölelte, megcsókolta sorba a kis gyermekeit s -szétosztotta a komái közt.</p> -<p>– A kis fiamat neked adom, a kis leányomat te rád hagyom. -<span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span></p> -<p>És így sorba valamennyit.</p> -<p>– Ki sir itten olyan nagyon?</p> -<p>A főbiró sirt ott a menyezet alatt; nem állhatta ezt ki hangos -zokogás nélkül.</p> -<p>Az elitélt megszánta biráját s odaszólt hozzá:</p> -<p>– Ne sirjon főbiró úram. Igazságos itéletet mondott ki rám. -Megérdemeltem ezt a halált. Áldja meg az én Istenem! Egy csepp -vérem se nyomja a lelkét soha; mert az igazságos itélet volt! -Fordítsa félre a fejét, takarja el a szemeit, ha rosszul esik -látni, mikor azt végrehajtják.</p> -<p>De Kalondai Bálint nem takarja el a szemeit; hanem parancsolt -nekik, hogy ne sirjanak, de nézzék végig a jelenetet.</p> -<p>Tanult!</p> -<p>Tanulta, hogyan kell bátran, nem ingadozó léptekkel felmenni -azon a hét lépcsőn, derült arczczal megveregetni a vállát a -hóhérnak, megkérdeni tőle, hogy elég éles-e a szerszáma? s azután -köszöntetni az otthonvalóit.</p> -<p>A polgár maga leült abba az alacsony székbe, összetette a -térdein a kezeit és elkezdé énekelni az ismeretes zsoltárt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Ne szállj perbe én -velem:<br /></span> <span class="i0">Óh én -édes…..»<br /></span></div> -</div> -<p>Csak idáig énekelhette. Azt, hogy «Istenem» már a trónja -zsámolyánál mondhatta el az ő Urának.</p> -<p>Bálint megtanult valamit.</p> -<p>Ezután következett a másik, sokkal iszonyítóbb jelenet.</p> -<p>A boszorkányt hozták elő.</p> -<p>Ez már nem viselte békén a sorsát. Rúgott, harapott, karmolt; -szidta a szenteket és az embereket s invitálta az ördögöket, hogy -jőjjenek a segítségére. Úgy kellett erőszakkal a pelengér-oszlophoz -megkötni.</p> -<p>S ez undorító küzdelemben a Kaczenreiter Henrik gyönyörűségét -találta. <span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span></p> -<p>A bakó rettenetes kiváltságai közé tartozott a halálra -kínzottakat még szóval is kicsúfolni, lelkileg is megkínozni.</p> -<p>– Hehő! átkozott vén boszorkány! Kezem alá kerültél -valahára.</p> -<p>– Én szoptattalak, te kutya! Boszorkánytejet szívtál; attól légy -ördöngössé!</p> -<p>– Gyere csak boszorkányok királynéja, hadd koronázzalak meg!</p> -<p>Azzal fejére tette a három fából alkotott koronát s egyet -csavart rajta.</p> -<p>Babura Pirka odafordítá az arczát Kalondai Bálinthoz s -hozzákiáltott:</p> -<p>– Biró! vetesd le fejemről ezt a koronát; mert fáj!</p> -<p>A bakó röhögve mondá neki.</p> -<p>– No majd mindjárt hozok neked enyhítőt, hogy ne fájjon s kezébe -vette az áztatott nyirfa seprőt s megint egyet facsart a -koronán.</p> -<p>A kínzott nő felordított.</p> -<p>– Biró! öless meg egyszerre, hogy meghaljak!</p> -<p>– Ne félj, majd feltámasztalak én! ingerkedék vele a bakó s -megragadta vállán az öltönyt s azt leszakítá róla, hogy hozzáférjen -a testéhez a korbácscsal.</p> -<p>Azt a császárpiros öltönyt, a miben a Bálint a Mikhált -megszerette.</p> -<p>De Henrik is ráismert arra az öltönyre.</p> -<p>– Nézd, még most is az a ruha van rajta, a mit a feleségemtől -lopott el. Tolvaj! Gyujtogató! S az alatt hagyta süvölteni a -korbácsot a levegőben.</p> -<p>– Megütsz? hóhér! Visszaütlek, hóhér! Én sütök a pofádra olyan -billogot, hogy ott viseled holtig! Te kakaslovag! Te szarvas állat! -Megkoronáztál? Megkoronázlak én jobban! A te feleséged, a te szép -Mikhálod most is él s annak a birónak a szeretője ott ni! – Nesze -két szarv a fejedre: viseld!</p> -<p>A hóhérlegények kaczagni kezdtek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>E szóra a dühbe jött férj olyat ütött a korbácsa ólomgombjával a -gúnyoló fejére, hogy az nem beszélt többé semmit ezen a földön, s -azzal a vérpad szélire ugorva, kezét a korbácscsal kinyújtá Bálint -felé.</p> -<p>A tanácsurak elszörnyedve ugráltak fel helyeikről -valamennyien.</p> -<p>Bálint pedig nyugodt, csendes hangon mondá:</p> -<p>– Úgy van, – igaz!</p> -<p>Ekkor aztán Zwirina Ágoston így szólt hozzá:</p> -<p>– Most van már itt az ideje: letenni a főbirói pálczát Kalondai -Bálint uram!</p> -<p>Bálint átnyujtá a pálczáját s aztán leszállt az emelvényről s -hazament.</p> -<p>Senki sem kisérte: egyedül ment.</p> -<p>Mikor hazaért, szép Mikhál az arczáról olvashatá a -szerencsétlenséget.</p> -<p>– Mindennek vége. El vagyunk árulva és nyilván bevádolva.</p> -<p>Szép Mikhált nem zavarta meg ez a hír: készen volt rá.</p> -<p>– Most csak egyre kérlek, szólt Bálintnak, s azt kell, hogy -megengedd, ha szeretsz. Egyetlen egy védelmünk van. Ez az, hogy -Kaczenreiter Henrik álorczás volt: mikor elvett, másnak hazudta -magát atyám előtt, mint a mi volt. Ez házasság megsemmisítő -akadály. Védhetnők magunkat azzal, hogy nem voltam törvény szerint -neje, csalással vett el, erőszakkal tartott magánál. De én kérlek -téged, ne mondjuk el ezt a védelmet. Szegény apám nem tudja, mi -sorsra jutottam: ne tudja meg soha!</p> -<p>– De nekem is van anyám!</p> -<p>– Csak a szíve fog megrepedni miattad, s aztán az idvezültek -sorába jut. Őt nem vádolja semmiért a belső biró. Ellene volt -annak, hogy engem elvégy. De az én apám maga intézte így, hogy e -rettentő végzetbe jussak: ha ő megtudná e balsorsot, e gyalázatot, -a minek okozója volt, az nem csak halálát okozná: az a -mennyországot is bezárná előtte. <span class="pagenum"><a name= -"Page_254" id="Page_254">-254-</a></span></p> -<p>Bálint megcsókolá szép Mikhálját.</p> -<p>– Igazad van. Nem fogjuk magunkat védni.</p> -<p>Ebben a nyomban ott termett náluk a jó Simplex.</p> -<p>– Bajtárs! Gyorsan lóra kapjatok. Még nincsenek bezárva a kapuk. -Tizenkét jó barátod összeállt, hogy futástokat elősegítsék. Nincs -gondolkozni való idő. A tanács fölöttetek deliberál.</p> -<p>Erre Bálint azt mondá:</p> -<p>– Ha magam volnék egyesegyedül, a kit üldöznek, nem mondom, hogy -el nem menekülnék; de ketten vagyunk hozzá, s inkább legyen a fejem -odadobva a porba a Mikhálom feje mellé (ti majd fölveszítek azokat -onnan s lemossátok róluk a port), hogy sem az ő neve az enyim -mellett legyen a pelengérre felirva, a mit senki le nem törülhet -rólunk többé. Mi helyünkben maradunk, és bevárjuk azt, a minek -jönni kell.</p> -<p>– Így is jól van. Mondá a Simplex. De hát védjétek magatokat. A -legelső szabály, tudod: «si fecisti, nega». Eltagadjuk a vádat -emberül. Itt vagyok megesküdni rá, hogy láttam a két szememmel, -mikor a Vihodár kastélyában a Henrik felesége bennégett. Egy -pinczével alább vagy feljebb a pokolban, nekem nem tesz -különbséget. Különben is a VIII. parancsolat csak azt mondja, hogy -«ne tégy a felebarátod ellen hamis tanubizonyságot!» de azt egy -szóval sem mondja, hogy «mellette ne tégy!»</p> -<p>– Nem, jó Simplex. Azt mi nem teszszük. Ha Mikhálom azt mondaná, -hogy ő nem volt Henrik felesége soha, hogy ő más személy, akkor azt -fognák tőle kérdezni, hogy ki volt hát? Hol született, ki az atyja? -Ezt pedig ő nem fogja megmondani soha. Érted-e miért?</p> -<p>– Értem bajtárs. Az apja fehér hajszálaiért.</p> -<p>– S ha e kérdésre nem felelne, akarnád-e, hogy az én bálványomat -a kínvallatás alá vonják?</p> -<p>Bálint féltve szorítá magához a remegő teremtést, míg a Simplex -a fogait csikorgatta s az ökleivel verte a saját koponyáját. -<span class="pagenum"><a name="Page_255" id= -"Page_255">-255-</a></span></p> -<p>– És elvégre is! szólt Bálint büszkén felemelve fejét. Inkább -meghalok százszor és látom a feleségemet előttem meghalni, hogy sem -én, a kis-szebeni peczérrel szemközt állítva, egy hazug szót ejtsek -ki ajkamon és piruljak előtte! Fusson ki inkább a vérem a földre, -de ne szökjék az arczomba! – Én hazudjam ez ember előtt félre -fordított arczczal? De szemközt akarok vele állani bátran és -megmondani neki az igazat és aztán a szeme közé köpni!</p> -<p>– Helyesen, Bálint! Úgy cselekszel, a hogy igazi ember tesz! -szólt maga is elragadtatva a Simplex, míg a szép Mikhál férje -lábaihoz borult és a kezeit csókolá. – Már most hát csak az utolsó -ajánlatunkat fogadd el. Ha sem futni nem akarsz, sem tagadni; akkor -a tizenkét jó barátod kezesnek áll érted a tanács előtt életével és -minden vagyonával, hogy szabad lábon védhesd magadat.</p> -<p>– Ezt köszönöm nekik: s bizony nem vallanak velem szégyent.</p> -<p>A mint a Simplex eltávozott, jött a város heroldja, törvény elé -idézni Kalondai Bálintot és feleségét.</p> -<p>Sára asszony csak akkor tudta meg, hogy mivel vádolják a -gyermekeit?</p> -<p>Szertelen nagy dühbe jött e miatt.</p> -<p>A mint otthon öltözve volt, még kis subáját sem vette magára, -rohant gyermekei után. Szerette volna látni, ki veszi el azokat az -ő kezei közül?</p> -<p>«Bolondok! Istentelenek! Rágalmazók! kiabált utcza hosszat. -Ürügyet kerestek, hogy a fiamat elpusztítsátok, az egyetlen igaz -hazafit, mikor mind eladtátok magatokat. Hogy a kénköves tüzeső -emészsze el az egész várostokat!»</p> -<p>Befúrta magát a vádlottak után a tanácsterembe. Az alabárdosok -útját akarták állni, azokat jobbra-balra taszította az ajtófélhez s -utat tört magának a zöld asztalig. Alig tudta addig tartóztatni -magát, a míg a syndicus felolvasta a vádlevelet, mely szerint -Kalondai Bálint elszöktette <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> Kaczenreiter Henrik -feleségét s együtt élt vele törvénytelen házasságban.</p> -<p>Dehogy engedett volna Sára asszony valakit mást hamarább szóhoz -jutni a válaszadásban.</p> -<p>– Hazugság, rágalom, szemtelen gyalázatos koholmány az egész! -Hogy az én menyem, Milka, valaha a kis-szebeni bakónak a felesége -lett volna. Állj elő, te veres ruhás pojácza: és mutasd elő azt a -házasságlevelet, a mely szerint az én menyem, Milka, valaha -tégedet, a kis-szebeni peczért választott volna törvényes ferjének! -Tégedet; te veres szelindek! ez a jámbor teremtés, a ki olyan, mint -egy angyal. Vagy add elő, ha tudod, nevezd meg itt azt a papot, a -ki ezt az angyali lelket itt, teveled, pokol fajzatával, emberek -nyúzójával, kutyaverő csamangóval az oltár előtt összeesketett -volna.</p> -<p>Henrik megrettent: még a szakálla is remegett a vaczogó állán, a -mint ez asszony eként megtámadta; mert hogy vele, a bakóval -eskették volna össze Mikhált, azt bebizonyítani nem tudta volna. Ő, -mint lelkész vette azt el. Csalással vette el. S az most ki fog -derülni. Csak úgy kapkodott a felelet után.</p> -<p>De még jobban megrettent Mikhál. Ijedten szorítá meg Bálint -kezét.</p> -<p>S arra Bálint felemelé nyugodt, méltóságteljes hangját s Henrik -felé fordulva, mondá:</p> -<p>– Én megtiltom kendnek, hogy e kérdésre feleljen! Senkinek semmi -köze ahhoz. Én elismerem és bevallom, hogy feleségem azon embernek -a hitvese volt. Elvettem őt tőle; mert szerettem. Elvettem őt tőle; -mert jobb neki meghalni velem együtt, mint élni amaz emberrel -együtt. Miért tettem? arról csak Istennek felelek meg, s az ő -bosszuálló cherubimjainak!</p> -<p>– E földön pedig nemes Kassa városa törvényszékének; monda a -főrector, ki főbiró nemlétében a tanácsban elnökölt. Kegyelmed -ismeri a törvényt: tudni fogja, hogy az ilyen bűntettnek büntetése: -halál. <span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>– Bevárom azt.</p> -<p>– A mi megítéltetett.</p> -<p>Szép Mikhál kezeit összetevé keblén s martyr-arczát az égre -emelve, megdicsőülten tekinte fölfelé, míg Bálint erős karja -kebléhez szorítva tartá.</p> -<p>De a bekövetkezett ünnepélyes csendben felhangzott Sára asszony -szivszakasztó sikoltása.</p> -<p>– Én appellálom az itéletet!</p> -<p>– Hová mi tőlünk? kérdé a főrector kegyetlen, hideg szóval.</p> -<p>– A nagyfejedelemhez.</p> -<p>– Az fogságban ül lengyel rabságban.</p> -<p>– A királyhoz, a császárhoz!</p> -<p>– Az meghalt. – Szólt rá tompán ugyanazon vigasztalan -hangon.</p> -<p>– Tehát appellálom az Istenhez! kiáltá az anya elkeseredett -indulatában.</p> -<p>E kiáltás után mély csend következett, egy pókhálóba akadt légy -vergődését meglehetett hallani. E mély csendben egy tompa föld -alatti hang kondult meg, e választ dörmögve:</p> -<p>– «Az meg alszik.»</p> -<p>A bakó szájából szaladt ki ez a szó.</p> -<p>Mire a zöld asztal mellett ülő esperes felkelt s úgy üté arczul -a megszólalót, hogy annak a száján kiömlött a vér.</p> -<h2>HARMINCZÖTÖDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Nem minden akeppen tewrteenic az vilaagon, a -mint elewre kifvndaaltatott wala.</p> -<p>Teljes diadalát ülte már a Zwirina család a Kalondaiak fölött. -Megfizettek nekik a templomi megszégyenítésért, a tornában -megveretésért; sértett büszkeségükért bőségesen.</p> -<p>A tanács által kimondott itélet úgy hangzott, hogy mind a két -vétkes feje vesztésével büntettessék; az asszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span> elébb. -És azután a lefejezett tetemek nem a temető megszentelt földébe, -hanem a temető árokba takaríttassanak el, a hol a város szamarai -legeljék le sirjaikról az ott megtermő bógácsot.</p> -<p>Ez az utóbbi sulyosítása volt a büntetésnek.</p> -<p>De emlékezetes példát kellett szolgáltatni és elégtételt adni a -megsértett közerkölcsnek, mely mélyen föl volt háborodva azon -vakmerőség miatt, hogy egy ily gonosztevő még a város legmagasabb -hivatalára is feltolakodott s egy becstelen személy, ki mint másnak -a hites felesége, tiltott szerelemben élt egy férfival, az első -helyet merte bitorolni a templomban, s a legelőkelőbb társaságokat -is jelenlétével megfertőztette és oly hosszú ideig méltatlanul -fogyasztá a ráhalmozott nagy tiszteletet. Ez oly bűn, a mit az egy -halál maga ki nem engesztel; hanem azt még a siron túl is sujtolni -szükséges.</p> -<p>Hanem annyi emberség még is volt a birákban, hogy Kaczenreiter -Henriknek megtilták a feleségét saját kezével kivégezni. A -csábítóval már elbánhat tetszése szerint.</p> -<p>És ismét hangzott a szegény bűnösök lélekharangja: a városház -kapuja újra megnyílt, s a szomorú nászmenet közepén ott jött az -elitélt pár: egymást támogatva. Mikhál hófehér ruhában, szép haja -fehér szalaggal átkötve, Bálint pedig ünnepi öltözetében, -rókatorkos mentéjében, hosszú haja a vállait verte.</p> -<p>A tanácsbeliek elfoglalták a menyezetkarzatot, közepén ült -Zwirina Ágoston.</p> -<p>A gyászpadhoz érve, Bálint felsegité Mikhált a lépcsőkön, ki -könnyed léptekkel haladt fel azokon.</p> -<p>A távolban egy asszony átkozódásait lehetett hallani, kit az -alabárdosok erővel tartottak vissza, hogy zavart ne csináljon: Sára -asszony volt.</p> -<p>Mikor fölértek a fekete posztóval bevont emelvényre, a Bálint -megcsókolgatá a Mikháljának az orczáját és kezeit.</p> -<p>– Megbocsátasz-e nekem?</p> -<p>– Nincs miért megbocsássak. <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>– Szörnyű halálodért…</p> -<p>– Az örökre egyesít te veled.</p> -<p>– Reméled, hogy ismét látjuk egymást?</p> -<p>– Várok rád az ég kapujában, míg megjösz.</p> -<p>– S ha én pokolra jutok bűneimért?</p> -<p>– Kikönyöröglek onnan az én Istenemtől.</p> -<p>– Akarsz-e imádkozni még?</p> -<p>– Békesség van már szivemben.</p> -<p>– Amen…</p> -<p>Azzal leülteté őt arra a kis székre. Hosszú nagy haját felköté -tekercsbe azzal a fehér szalaggal.</p> -<p>Mindkettőjük számára ott állt egy-egy vaskoporsó.</p> -<p>Az öreg legény pallosára támaszkodva állt a kis szék -mellett.</p> -<p>Mikhál ráismert és megszólítá.</p> -<p>– Mátyás mester, úgy-e jó asszonya voltam mindig?</p> -<p>– Bár ne lett volna az soha. Dörmögé a kemény férfi.</p> -<p>– No hát úgy bánjék majd velem, s jutalmazza meg az Isten.</p> -<p>Bálint azt kérdezé tőle:</p> -<p>– Bekössem-e szemeidet?</p> -<p>– Csókold le. S hunyva maradnak.</p> -<p>Nem is nyiltak fel, csak a túlvilágon.</p> -<p>Egy villanás, egy suhanás s a sértett emberi törvénynek elég -lett téve: odafenn pedig az angyalok nevetve fogadták a testvérüket -s kérdezék tőle kiváncsian, mi jobb odalenn a földön: az élet, vagy -a halál?</p> -<p>Az emelvény tulsó oldaláról odaugrott Kaczenreiter Henrik, hogy -a holttetemet fölemelje.</p> -<p>– Hozzá ne nyúlj! kiáltá rá oroszláni dörgő hangon Bálint; – -mert olyat ütök rád, hogy előttem szállsz a másvilágra.</p> -<p>Azzal leveté rókatorkos mentéjét s lekiálta a körülálló -sokasághoz.</p> -<p>– Hej fiúk! Ki jön ide nekem segíteni? Annak adom a rókatorkos -mentémet. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Itt vagyok én! kiálta egy ismerős hang: a Simplexé. A hű barát -sietett fel a lépcsőkön.</p> -<p>– Segíts őt a koporsóba tennem; mondá neki Bálint. Aztán a mire -kértelek, el ne feledkezzél róla.</p> -<p>S szépen elhelyezé Simplex segélyével a szép Mikhálját abba a -szomorú ágyba, a miből nem költenek föl senkit.</p> -<p>Akkor megölelte a hű fiút s elbocsátá magától.</p> -<p>– Most aztán kettőnkön a sor, Kaczenreiter Henrik; szólt halálos -ellenfeléhez fordulva.</p> -<p>Az esperes, ki a végső vigaszadással odáig kisérte, -figyelmezteté, hogy térjen Istenhez élte végperczében és -imádkozzék.</p> -<p>Bálint elutasítá őt magától.</p> -<p>– Hiszek egy Istenben; de nem abban a vérontó Istenben, a kiben -ti hisztek.</p> -<p>– Ne halj meg egyházi áldás nélkül; figyelmezteté a lelkész.</p> -<p>– Hát kivánhatok már ennél nagyobb egyházi áldást, mikor a pap -egyúttal a hóhér, a ki a fejemet leüti.</p> -<p>A körülálló közönségnek pedig nagyon tetszett ez a -feleselés.</p> -<p>Bálintra is elragadt az, a mi e szomorú szinpadnak oly -sajátszerű komédiája, s a mit akasztófa-humornak neveznek. Az -előtte lejátszott szinészek szellemei repkedték körül, azok súgták -talán a fülébe e keserű csípdeséseket.</p> -<p>– Hát jó barátom, enyelgett Bálint Henrikkel. Ma van-e nálad, -vagy tegnap? Olyan keresztbe állnak a szemeid, mintha nem aludtál -volna az éjjel. Félek, hogy nem oda vágsz, a hová nézesz.</p> -<p>Igaz, hogy Henrik egész éjjel ivott. Szivét erősítette volt.</p> -<p>– No hát, hogy parancsolod a hajamat felkötni? szólt Bálint, -leülve eléje a kis székre, s ugyanazzal a fehér szalaggal, mely -Mikhál hajfürteit átszorítá, (most már piros szalag volt az) saját -dús hajzatát is felkötve a feje tetejére. – Elég jól van-e így? -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span></p> -<p>– Még magasabban kell. Monda neki Kaczenreiter.</p> -<p>– Még is magasabbra? No így már csak jó lesz.</p> -<p>Ez a megvető mókázás egészen dühbe hozta a bakót. Ellenfelének -lelki gyötrelmében nem gyönyörködhetett. Az lenézte őt még a halál -küszöbén is. Külömben nem volt Bálintnak természete a hetykeség: -most szeretett kötekedni. Ebben volt kifejezve legmélyebb megvetése -minden ellensége iránt.</p> -<p>– No páter Vihodár, – ha te készen vagy: én már készen -vagyok.</p> -<p>Henrik szivét elöntötte a düh s a düh rosz czélzó, a felemelt -pallossal éppen odatalált, a hol Bálint fején legsűrűbbre volt -csombókolva a haj, s ez ütés által maga is félrelódult, annyira, -hogy elbotlott, oldalt bukott s úgy ütötte halántékát a Bálint -számára készen álló koporsó szegletébe, hogy elszédült bele.</p> -<p>Az volt aztán a riadal a népsokaság között, mikor a palloscsapás -után az elitélt ugrott fel a vérpadról s a bakó maradt a deszkán -elterülve.</p> -<p>– Bocsásd szabadon! ordítá a nép egy része. Ha a bakó rosszul -talált, az elitélt kegyelmet kap! – Más rész pedig azt kiáltá, hogy -vegye fel a pallost a másik bakó s végezzen az vele.</p> -<p>Bálint e zaj közepett szétnézett a vérpad magaslatáról.</p> -<p>Hallotta a biztató kiáltásokat alulról. – Látta a karzaton -ellenségei felháborodott csoportját, kik «veszítsék el» szókat -kiáltozának felé. – Látott a néptömeg között egy kétségbeesett -asszonyt erőszakkal a vérpad felé törni, s anyjára ismert benne. -Egy pillantást vetett megölt kedvesére s arra, mint a villám, -száguldott át agyán egy gondolat.</p> -<p>«Ide Bálint, ide!» Ez Simplex hangja volt.</p> -<p>Bálint leszökött a néptömeg közé a vérpadról.</p> -<p>«Utána! Fogjátok meg!» kiáltozák a tanácsurak a vérpadot -körülálló drabantoknak.</p> -<p>A néptömeg sűrű volt: ember-ember hátán állt. De a <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> merre -Bállint kitört, ott egyszerre sikátor nyílt előtte, s az megint -összezáródott az üldözői előtt. Ő rá senki sem tette a kezét a nép -közül. Simplex és társai fedezték a futását.</p> -<p>Kimenekült a néptömegből. – Neki az utczának. Utána az üldözők. -– A főrector a magasra emelt arany gombú bottal, maga a felocsúdott -bakó a pallossal, a drabantok az alabárdokkal.</p> -<p>Bálint egy nyitott kaput talált az utcza végén: azon -bemenekült.</p> -<p>Az a kapu bezáródott utána.</p> -<p>S mikor az üldöző csoport megérkezett s elkezdett dörömbözni a -kapun, hogy nyissák ki: felnyilt az és kilépett rajta Hieronymus, a -jezsuiták vicáriusa, kezében a függő pecsétes oltalom-levéllel.</p> -<p>– Vissza innen! Ez a ház «asylum.»</p> -<p>Az volt a jezsuiták kolostora.</p> -<p>E küszöbön megszünt a világi hatóság minden hatalma.</p> -<p>És íme csoda módra beteljesedett a vicárius szava, hogy azok a -betűk, a miket a Bálint azon okmány aláirásakor sorba vetett, olyan -erdőt támasztottak mögötte, melyben megmenekült.</p> -<p>De mikor Sára asszonynak hírül vitték, hogy a fia bemenekűlt a -jezsuiták kolostorába, s most azoknak az oltalma alatt áll, akkor -csak összeroskadt a szegény asszony s azt mondá, hogy «bár inkább -nyugodnék a Mikhálja mellett!»</p> -<h2>HARMINCZHATODIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellbenn leiratic az hvshagio keddi -bolondozaas.)</p> -<p>Nagy háborúság támadt ebből az esetből. A nemes város -becsületbeli dolognak tartotta, hogy a kit ő egyszer halálra ítélt, -annak a feje el legyen választva a testétől; ellenben a jezsuita -kollegium abban erősködött, hogy a ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> az ő -kapuján belül menekült, azt a szent helyről erővel elvinni senkinek -nem szabad.</p> -<p>S a maga igazságán kívül mind a két vitatkozó félnek voltak -messzebblátó személyes tervei is.</p> -<p>Azok, a kik a város vezetését Kalondai bukása által kezükbe -kapták, nem lehettek megnyugodva addig, a míg ez az ember él; sőt -félniök kellett, hogy az országos viszonyok gyors változása mellett -még visszakerülhet s akkor jaj lesz az ő fejüknek. A jezsuiták -ellenben arra számítottak, hogy ha Kalondai Bálint megmentése által -ezt az embert hitükre téríthetnék, az egész jezsuita rendnek nagy -támaszát nyernék benne.</p> -<p>Ezért mind a két fél nem volt rest elküldözni a megbizottait a -nádorispánhoz és országbiróhoz, hogy a controversialis ügyben az ő -részére döntsék el az igazságot.</p> -<p>Ez alatt pedig éjjel-nappal őrizték a jezsuita kolostor kapuját, -nehogy Kalondai Bálintot megszöktessék alattomban.</p> -<p>Ketten őriztették. Zwirina Ágoston egy muskétás darabantjával és -Kaczenreiter Henrik egy peczérével.</p> -<p>A bakónak több oka volt a személyes boszúnál arra törekedni, -hogy a Bálint fejét megkaphassa. Ezúttal neki is a torka körül járt -a veszedelem. – Mivelhogy olyan rosz a világ, hogy még a hóhérnak -is vannak roszakarói: még annak is lehetnek irígyei. Henrikről azt -a hírt terjesztették, hogy ittas volt, mikor a kivégzést végre -kellett volna hajtania, azért hibázta el a Bálint fejét. S a -hóhérnak is van hóhérja. A ki őt a piacz közepén arczul veri, ha -egy ilyen szarvas hibát követ el, a miért hivatalvesztésre -itéltetik.</p> -<p>Azért Henrik minden este elment a kolostor kapujába s fennhangon -kiabált fel az ablakokba, szidva a Bálintot, és fenyegetve, hogy ha -még egyszer megkapja, akkor fel fogja négyelni!</p> -<p>Az őrök nem is engedtek a kolostorból semmi gyanus alakot -megvizsgálatlanul kiosonni. Történt, hogy egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264">-264-</a></span> szolga -meghalálozott a kolostorban: mikor azt temetni vitték, a tanács -elébb felnyittatta a koporsót, hogy meggyőződést szerezzen felőle, -ha nem Bálintot csempészik-e ilymódon ki a szabadba? S ugyanakkor -kemény rendeletet adtak ki, hogy éjjel minden embernél lámpás -legyen, a ki az utczán jár; a ki lámpás nélkül találtatik, -becsukassék: úgy hogy e felől gúnyverset is csináltak a -kassaiakra.</p> -<p>Végre lejött az országbiró határozata a menhely kérdésében.</p> -<p>Az pedig ekképen hangzott:</p> -<p>«Minthogy a jezsuitáknak szabadalmuk van kolostorukban menhelyet -tartani: ellenben tiltva van nekik más vallásbelieknek -erőhatalommal letartóztatása; annálfogva a hozzájuk menekült -Kalondai Bálintot csak azon esetben tarthatják továbbra is védelmük -alatt, ha áttér a római egyház kebelébe; ha pedig megmarad a régi -hiténél, akkor tartoznak őt a törvényszéknek kiszolgáltatni. -Melynek meggondolására Kalondai Bálintnak nem több, mint három napi -idő engedtetik».</p> -<p>Furfangosan volt ez kigondolva! s e határozattal meg voltak -elégedve a jezsuiták is, meg a Zwirina párt hivei is. Amazok -számítottak rá, hogy a vérpadról menekült elitélt, inkább enged a -fején egy kis tonsurát véghezvitetni, mint azt a nagy operatiót, s -inkább lemond Calvinus János barátságáról, mint az életről, s ez -nagy diadal lesz rájuk nézve. – És azután Zwirináékra nézve is nagy -diadal lesz vala az. Az egész magyar párt, mely nagyrészt -kálvinista volt, meg lesz alázva a főcurátorának kitérése által. -Kalondai Bálint így is le lesz nyakazva: megölve, eltemetve.</p> -<p>Mikor ezt a határozatot meghallá Sára asszony, azt mondá a -Simplexnek, a ki szomorúsága napjaiban mindig ott volt a -házánál:</p> -<p>– Eredj el a fiamhoz és beszélj vele. Mondd meg neki, hogy -inkább lássam a fejét elvágva a testétől, hogysem <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> mint az -ő lelke legyen elvágva az én lelkemtől. Ő érteni fogja a -többit.</p> -<p>De bizony egyebet is beszélt még a Simplex Bálintnak; de azt még -Sára asszonynak sem mondá el.</p> -<p>Elmult a határidőből már két nap. A harmadik volt a hushagyó -kedd. – Bolondok napja.</p> -<p>Bálint még mindig nem közölte végelhatározását, s azt kikellett -mondania esti harangszóig; mert különben hallgatása halálítéletébe -belenyugvásnak vétetnék.</p> -<p>Kaczenreiter Henrik már fel is állíttatá újból a vér padot. -Bálint nézhette azt a kolostor ablakából.</p> -<p>Hanem ezzel most senki sem törődött, farsang utolsó napja volt: -bolondját járta az egész világ. – A mészáros legényeknek ma volt a -napjuk, a mikor a kötélre akasztott lúd nyakának elszakításával -megpróbálkoztak. A melyik elszakította, az lett az első legény.</p> -<p>Egész nap lármás maskarák jártak alá s fel a városban, loncsos -némbereknek öltözött férfiak, lóháton nyargalászó torzalakok; -délutánra aztán valamenynyi egy tömeggé csoportosult s akkor vitték -eltemetni a farsangot. Versenyzett egymással a legénység, hogy -melyik tudjon magából nevezetesebb bolondot csinálni: egyik -gólyalábakkal toldta ki a lábát, másik rúdratüzött fejkötőtartó -fejjel csinált magából óriást; volt a ki tollseprükből madarat -mimelt, másik kitömte magát potrohos bábnak; ki trombitált, ki meg -kerepelt, ki meg vaskondér fenekén játszotta az öreg dobot.</p> -<p>A legnevezetesebb maskara volt a farsang lovagja. Ezt két ember -képezte. Az egyik volt a ló eleje; az tartotta a ló fejét, mely -bőrből épen úgy volt formálva, mint az igazi lófej, a másik pedig -képezte a ló hátulját, úgy hogy a fejét az elsőnek a derekához -támasztá, s aztán egy hoszszú csojtáros lótakaró körül befedte -őket, a min egy nyereg volt, két kengyelbe akasztott lábbal, mintha -valaki ülne a lovon. Az első ember dolga csupa mulatság volt; az, -ha akart, trombitált, ha megkinálták, ivott; kezében <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> volt -egy hoszszú korbács, a kit közelért, ráhúzott vele; hanem a ló -hátulját képező legénynek annál rosszabb helyzete volt: az se -látott, se hallott, mennie kellett folyvást meggörnyedve, a merre -vitték, s ha az első ember jól nem védelmezte, minden azonmenőtől -kapott egy húzást a kidomborodó felére. Azért erre a hivatalra nem -is igen vállalkozott valaki a maga jó kedvéből, hanem büntetésből -szoktak arra relegálni egy olyan kontárlegényt, a ki roszszul tette -le a remeket. – Ebben az időben azonban egy megbukott legény sem -találtatott a czéhekben, annálfogva a kellemetlen lóhátuljának nem -lehetett másból kitelni, mint a szegény jó török fogoly Aliból, a -ki mindenre rávehető volt, ha szépen kérték. Mondta is mindenki, a -mint a toldott lovagot nyargalni látta: «az ott hátul a török Ali: -kilátszik a veres papucsos lába a takaró alól». – Hogy a lovag maga -Simplex, az is nyilvános titok volt.</p> -<p>A farsang lovagja után jött két ökrös fogattal a farsang maga. -Piros koporsója volt, csörgő sipkákkal, álarczokkal körültüzködve. -Hordó fejű óriások, ormótlan nagy gólyamadarak vitték mellette a -bolond czímereket, rúdra tűzve, s követte a koporsót némbereknek -öltözött legények dévaj csoportja, a kik boldogot-boldogtalant -megkináltak a kancsóikkal, s inni kellett, mert különben a nyakába -töltötték.</p> -<p>A bolondos gyászmenet minden czéhmester és minden lelkész lakása -előtt megállt. Azoknak az üdvözletére a menetvezető halálmadár -harsány áldomást mondott, a mit ezek azzal viszonoztak, hogy a -kiürült kancsókat újra megtöltették serrel, borral. A bolond -sekrestyések aztán mindannyiszor felköltötték a farsangot a -koporsóból s megitatták a szemfedőn keresztül. Az is valami legény -volt, a kinek legjobb szerep jutott: neki csak fekünni kellett és -inni.</p> -<p>Mikor a bolondos gyászmenet a jezsuiták kolostora elé érkezett, -akkor is ott állt az ajtó mellett két felől <span class= -"pagenum"><a name="Page_267" id="Page_267">-267-</a></span> a két -fegyveres őr: a város drabantja s a bakó szolgája.</p> -<p>A csintalan lármás had azokat is körülfogta, s míg a -gyászszekér, kárpitos mennyezetével, zászlóival, óriás kisérőivel -elállta a kapu környékét, egy dévaj menyecskének öltözött suhancz -nyakába borult a drabantnak s azt összevissza csókolta, ölelte, míg -egy hegyes orrú vakvarjú a hóhérlegényre erőszakolta rá a kupáját s -kényszeríté, hogy azt kiürítse fenékig, utoljára a fejébe nyomta a -kupát.</p> -<p>Csak egy perczig tartott az, de az a percz elég volt arra, hogy -a kolostor ajtaja egyszer kinyiljék s egyszer becsukódjék. Hogy -közben mi történt? azt csak a beavatottak tudták.</p> -<p>Aztán ment a bolondos csapat nagy zsivajjal megint odább.</p> -<p>A mint azonban a miskolczi kapu elé értek, ott elállta az -útjokat Zwirina főrector az alabárdosaival.</p> -<p>– Hová mentek? kérdezé a farsang lovagjától.</p> -<p>Simplex pedig egy tollsipot tartott a szájában, azon keresztül -beszélt recsegő-sipegő madárhangon.</p> -<p>– A meghalt farsangot viszszük eltemetni!</p> -<p>Zwirina Ágoston pedig élt a gyanuperrel. Hej okos ember -volt!</p> -<p>– Hadd lássam, meghalt-e igazán az a farsang?</p> -<p>S azzal lerántá a szemfedőt a koporsóban fekvő alak -arczáról.</p> -<p>Az pedig felült a koporsóban s a milyen nagy szája volt, azt -széthúzva, elkezdett a főrector szeme közé röhögni. Valami kefekötő -legény volt. S erre aztán lett rengeteg kaczagás, vihánczolás a -bomlott had között. Mindenki eltalálta, hogy a főrektor most -Kalondai Bálintot kereste a koporsóban.</p> -<p>A vén Zwirina erre meg is haragudott, el is szégyenlette magát. -«Vihetitek a pokolba!» kiáltá a bolond hadnak s tréfás nyomatékul a -nádpálczájával jót húzott a <span class="pagenum"><a name= -"Page_268" id="Page_268">-268-</a></span> farsang lovagjának -második részére. – Mire az, megütött ló szokásakint, kirugott a -ballábával, s úgy oldalba teremté a főrektort, hogy az felbukott -tőle: még a piros papucs is lemaradt a ló hátulsó lábáról s arra -elkezdett az, ijedt lókint, nyargalni előre; a Simplex mint egy -vasárnapi lovas, a kit elragadt a paripája, kiabált a népségnek, -hogy fogják meg a lovát s húzta a kantárt a fa lófej szájában -vissza, tettetett erővel; a röhögő had pedig csak annál jobban -ütötte azt hátulról: úgy hogy a farsang lovagja messze előre -vágtatott, a kiséret el-el maradozott tőle; egyszer aztán, mikor a -temető közelébe értek, a Simplex belefújt egy rézsípba, annak az -éles hangjára két legény bukkant fel a temetőárokból, egy -felkantározott paripát hozva elő.</p> -<p>A Simplex ekkor elkiáltá magát:</p> -<p>«Valentine, ecce tuum Bucephalum!»</p> -<p>Mire a lóhátulját képző alak hirtelen kiugrott a takaró alul. -Nem a török Ali volt az; hanem Kalondai Bálint.</p> -<p>A halálra ítélt felkapott a lovára s elvágtatott, ki a -világba.</p> -<p>Simplex és társai, kik a cselszövényt végrehajták, ledobálták -magukról a maskarákat a temetőárokba s aztán megkerülve a várost, a -lőcsei kapun tértek vissza, a saját becsületes ártatlan pofáikkal, -mint a kik semmiben sem tudósok.</p> -<p>Török Alit a kolostor ajtóban cserélték ki Bálinttal.</p> -<h2>HARMINCZHETEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Ez penig zool az hamwazo zeredai -penitentziarvl.</p> -<p>Mikor a Zwirina Ágostonnak hirül hozták, hogy a Kalondai Bálint -szerencsésen elillant, a nagy kövér embernek csak egyszerre -elkékült az ábrázatja s ott nyomban megütötte a guta. Oly hirtelen -érte ez a halálveszedelem, <span class="pagenum"><a name="Page_269" -id="Page_269">-269-</a></span> hogy még csak testamentumot sem -tehetett; mikor hazavitték, már akkor senkivel se volt baja ezen a -világon.</p> -<p>Ez a rendkivüli eset nagy felháborodást okozott az egész -városban. Az ismerősök egész proczesszióval tódultak a halottas -házhoz, s lett nagy sirás és jajgatás a Zwirináék udvarán.</p> -<p>Azt pedig csak egy kőkerítés választá el a Kalondai ház -udvarától.</p> -<p>Mikor a Sára asszony áthallá azt a jajveszékelést odaát a -szomszédban, s aztán megtudá annak az okát: fiának megmenekülését s -a főrektornak e fölötti boszújában történt rögtöni halálát, akkor -kiült a folyosó alá s daczára a februáriusi csípős hideg estének, -elkezdé a szent Dávid zsoltáraiból énekelni azokat, a miket e -kegyes zsidó király az ő ellenségeinek a megszégyenülésére -szerzett, s mentül hangosabb volt a sirás hangja odaát: annál -hangosabban énekelte ő ama boszúállástól ujongó zsolozsmákat.</p> -<p>Ki tilthatta azt meg neki?</p> -<p>Hogy a kegyetlen nagy átkozódásokat, miket a királyi énekes -zengő rhytmusokba szedett, el ne énekelje családja megrontójának -ravatala fölött. Szent énekek azok.</p> -<p>De még a temetés napján is kiült a háza erkélyére s míg odalenn -pap és kántor énekelte a halott fölött az engesztelő búcsúztatót, s -a gyászbaöltözött családbeliek zokogása kisérte a gyászdalt, addig -az özvegy mészárosné, fehér ruhába öltözve, mintha örömanya volna, -beleénekelt a hymnusba és zokogásba s sorba vevé a bosszúállásról, -az ellenség megszégyenítéséről zengő rettenetes zsoltárokat.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Uram kihoztad a koporsóból az -én lelkemet<br /></span> <span class="i0">S vetetted a koporsóba az -én ellenségemet.<br /></span> -<p class="i7">XXX-ik zsoltár.</p> -</div> -</div> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ellenségimnek szidalma -lettem,<br /></span> <span class="i0">Szomszédim rámtörtek -körülöttem,<br /></span> <span class="i0">Barátaim elfutottak -tőlem.<br /></span> <span class="i0">Legyen nekik gyalázatjuk -bőven<br /></span> <span class="i0">Nyugodalmuk koporsó -méhében.<br /></span> -<p class="i7">XXXI-ik zsoltár.</p> -</div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<p>Ki tilthatta azt meg neki? Szent énekek voltak.</p> -<p>És azontúl mindennap, mikor elszunnyadt minden ember, -legcsendesebb volt az éjszaka, kihangzott az ő nyitott ablakaiból a -földre hullott ellenségek fölött tomboló zsoltár.</p> -<p>Ki tilthatta meg egy elhagyott özvegynek, hogy ő a szent -dalokhoz folyamodjék, megkeseredett szivének vigasztalására?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Kaczenreiter Henriket pedig harmadnapra elcsapták a -hivatalából; a mért kontár vágása által csuffá tette hivatala -méltóságát, a város tekintélyét és a törvény erőhatalmát.</p> -<p>Ugyanazon gyászpadon, melyet maga emeltetett, tépte le róla a -veres palástot, fejéről a skarlat süveget a saját öreg legénye, s -végre a nyakában függő nagy ezüst pecséttel, a mi királyi adomány -volt, háromszor arczul csapá őt a nép előtt, s aztán elkergeté, a -sokaság gúnyhahotája között.</p> -<p>Mi lett belőle tovább? Egy elcsapott hóhérból? Hol végezte az -életét? azt senki sem jegyezte föl.</p> -<h2>HARMINCZNYOLCZADIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Leiratic, mell soc kiseertetec laknak ees -ieztenec az cimeteriumokban.)</p> -<p>A megcsúfolt párt emberei nem hagytak fel azonban Kalondai -Bálint üldözésével.</p> -<p>Mindjárt in flagranti lovas perzekutorokat indítának utána, a -kik a menekülőt nyomról-nyomra is üldözték: azonban a forrói -csárdánál, mikor már jól közel érték volna, eléje jött ismét két -férfi, kik ott vártak reá pihent vezeték-lóval. A szökevény arra -felkapott, s üldözői jónak látták elmaradni tőle elcsigázott -lovaikkal.</p> -<p>Az új Fürmender, az ifjú Zwirina Ignácz azonban így okoskodott: -Kalondai Bálint még egyszer vissza fog térni <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> magától -Kassa közelébe. Kedvese ott nyugszik a temetőárokban. Nem teheti -azt, hogy vissza ne jőjjön hozzá, azt meglátogatni, a milyen nagyon -szerette.</p> -<p>Azért éjjel-nappal elbújva tartának kilencz muskétást a -temetőárokban, a hol a szép Mikhál volt elhantolva, hogy ha eltalál -hozzá jönni a kedvese: azt megfogják, s ha futással akar menekülni, -meg is lőjék.</p> -<p>A csapda fel volt állítva ellene s bizonyos volt, hogy ő abba -bele fog kerülni.</p> -<p>Nem is soká késett. A legelső zivataros éjszakán, a mikor a -bőjti szél az ég egyik szélitől a másikig kergette az idomtalan -felhőket, a lombtalan fák köszöntgettek utánuk, a temetőkertben az -űzött bolygófény ugrált egyik sir völgyéből a másikba: közelgett -egy magányos lovag az avar felől a hostádi temetőhöz.</p> -<p>Egy széltől kidöntött jegenye volt a jele a helynek, hol a szép -Mikhált kell keresni.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>«Ló dobogást hallok;» dörmögé az egyik muskétás az árokban.</p> -<p>«Hátha az ördög jön, kecskebakon lovagolva?»</p> -<p>Ki is lehetne más, a kinek ilyen időben kedve van a sivatag -fenyéren végigvágtatni?</p> -<p>«Nem látod, hogy tánczolnak a lidérczek?» Monda egy harmadik, -felütve a fejét az árokból.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A temetőkertben fel-fellobbant valami kékes láng a sirok körül, -rémes fényt vetve a siremlékek imádkozó angyalaira.</p> -<p>Aztán úgy tetszett, mintha a zivatar futó táborának rémhangjai -közé egy mély kürthang dallama vegyülne. Valami föld alatti zene, a -mitől az élő embernek lábába beleáll a reszketés, s a fogai -vaczogni kezdenek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span></p> -<p>«Átkozott strázsahely ez itt!»</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az éjféli lovag a temető elé érve, leszállt a lováról s azt -megköté egy bodzafához s azután egy tülökkel viszhangot adott az -elébbi kürtszónak: mire a sirhalmok közül újra fellobbant a -kisérteties láng.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>«Hallod! Az ördögök felelgetnek egymásnak.»</p> -<p>«Vagy az ördögök, vagy a Kalondai Bálint.»</p> -<p>«Ha a Kalondai Bálint, akkor az majd a helyünkbe jő s itt -megfogjuk; – ha pedig az ördög: mi nem megyünk a helyébe s nem fog -meg.»</p> -<p>Ez egészen helyes volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A lovag nyitva találta a temető ajtót s bement rajta.</p> -<p>Egyenesen arra felé tartott, a hol a lángot fellobbanni -látta.</p> -<p>Nem lidércz volt ott, nem kisértő lélek; hanem a Simplex -lobbantott fel boszorkányliszt-lángot az őrök ijesztésére s -Bálintnak jeladásul.</p> -<p>– Csendesen! sugá a közeledőnek. Lesnek rád.</p> -<p>– Hadd lessenek; dörmögé Bálint. Kard van velem. Ha ott halok is -meg; beszélni akarok az én kedvesemmel.</p> -<p>– Beszélni fogsz vele. Jőjj utánam. De görnyedj meg, hogy meg ne -lássanak.</p> -<p>Azzal elvezette Bálintot a sírok között, míg egy nagy -siremlékhez nem értek. Veres márványból volt a gula, tetején -megkoszoruzott urnával; a sír környéke be volt ültetve sárga -violával és primulákkal s körül szegélyezve téli zölddel; a -kőlépcsőn hevertek a gyopár koszorúk.</p> -<p>– Nézz ide! szólt a Simplex, tolvajlámpáját kihúzva köpenye alól -és olvasd. <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>A pompás síremléken e nevet látta Bálint:</p> -<p>«Zwirina Ágoston!»</p> -<p>Alatta egy hosszú litánia a nevezetes polgár viselt dolgairól s -nagy érdemeiről.</p> -<p>– Mért vezettél engem ide? kérdé felháborodva Bálint; halálos -ellenem sírjához.</p> -<p>– Nem halálos ellened fekszik itt, monda Simplex; hanem a te -szerelmed, a szép Mikhál. Azon éjjel, a melyen ellenségedet -eltemették, mi ketten a jó Alival kijöttünk a temetőbe, felástuk a -szép Mikhál koporsóját s ide tettük a Zwirináé helyébe s most -nyugton lehetsz felőle, hogy kedvesed szentelt földben nyugszik, s -az esztendő minden szakában virággal, zöld ággal lesz fedve a -sírja.</p> -<p>Bálint leveté magát arczczal a földre.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>– Hallod: hogy sírnak a kisértetek! dörmögé az egyik őr a -másikhoz.</p> -<p>– Bizonyosan Belzebub kinozza őket.</p> -<p>– Ne nézz hátra, mert úgy marad a fejed.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Aztán mikor kisírta magát Bálint, s megnyugodott felőle, hogy -azok a könyek le fognak szivárogni odáig, a kol kedvese alszik s -szebb álmai lesznek tőle, akkor felkelt s azt kérdezé a -Simplextől:</p> -<p>– Nem fog ez a dolog kitudódni?</p> -<p>– Csak hárman tudjuk. Az egyik Ali, a török; azt anyád szabadon -bocsátá, az elment haza Thessaliába. A másik, a ki tudja: a sír. S -az jól tud hallgatni. A harmadik én vagyok s én még jobban -tudok.</p> -<p>Bálint kebléhez ölelte együgyű barátját s csókjaival halmozá el -annak arczát s aztán úgy benne volt a csókolódzásban, hogy -összecsókolá a füvet, a virágokat, a mikkel az a sír fedve -volt.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span></p> -<p>– Hallod, hogy csókolódnak a boszorkányok! suttogá a lesben ülő -drabont.</p> -<p>– Bizonyosan Luczifer enyeleg velük.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>– Hát Zwirina Ágostont hová tettétek, ha Mikhálomat helyeztétek -ebbe a sírba?</p> -<p>– Hát hová tettük volna? A jó embert elhelyeztük a Mikhál -sírjába a temető árokba s most ő fölüle fogják lelegelni a város -szamarai évről-évre a bógácsot.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>– Hallod, hogy kaczagnak a kupczihérek!</p> -<p>– Közéjük nem mennék ilyenkor Kassa városáért.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Még a szél is folytatta a kisértet-kaczagást.</p> -<p>… Hahhaha – huhhu – hóhó!</p> -<p>Olyan rémséges tréfa: éjfélkor a temetőben hahotázni való tréfa -volt az, hogy szép Mikhál és megölő gyilkosa helyet cseréltek -egymással. Szép Mikhál odafeküdt a virágokkal fedett sírba, a -könyekkel öntözött, a megszentelt földdel betakart ágyba: megölő -gyilkosa pedig kifeküdt a temető-árokba, hallgatni a szamár vemhe -ordítását, mikor a bogácsot rágja fölötte. Hahhaha – ho – ho – -hó!</p> -<p>– Már most beszéltél kedveseddel, siess!</p> -<p>– Isten áldjon. Köszöntsd anyámat. Mondd neki, hogy holnap -indulok a harczba. Eger várát fogjuk víni. Imádkozzék értem, hogy -dicső halálom legyen.</p> -<p>Azzal sietett lovához vissza s vágtatott tova az éjjeli -pusztaságban. A kakasok elsőt szóltak éjfél után.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>– A drómó hazanyargal már országába.</p> -<p>– Minden jó lélek dicséri az Urat!</p> -<hr class="tb" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span></p> -<p>S ha imádkozott Sára asszony azért, a mire a fia kérte, úgy -imája bizony meg lett volna hallgatva oda fenn. Kalondai Bálint -annál a fényes ostromnál, mely Eger várát visszaszerezte -Magyarországnak, hősi halált szenvedve esett el.</p> -<h2>HARMINCZKILENCZEDIK FEJEZET.</h2> -<p class="summary">(Mellbenn mindenkinec weegteere igazsaag -teetetic.)</p> -<p>Zurdoki, a kinek vén emberhez illetlen szerelmessége okozá ezt a -két boldog szivet összetörő tragœdiát, nem hogy okult volna e -siralmas gyászeseten s lelkére vette volna a miatta kiomlott vérét -egy szelid szép asszonynak; sőt inkább a mint Lengyelországban a -vert hadak egy részével hazamenekült (a többit elfogták a krimiai -tatárok s elvitték a félszigetre) azonnal ujabb gonoszságon törte a -fejét.</p> -<p>Ha el nem csábíthatta az egyik szép asszonyt, kivetette a -hálóját a másik után.</p> -<p>Közbejárót is kapott hozzá, készségeset, azért hogy a Babura -Pirka elveszett, maradt még boszorkány elég. Ott volt mingyárt a -Kopanicsár Ancsa.</p> -<p>Ezt is nemhogy elriasztotta volna varázslókapitányának rettentő -kimenetele, sőt inkább sietett annak az üresen maradt helyét -elfoglalni.</p> -<p>Mert a mit a tudósok mondanak, hogy egy martyr véréből száz -támad, az áll a gonosztevőkre is. Egy kivégzett gonosztevő száznak -csinál kedvet. A bűnösöknek is vannak rajongói, a kik dicsőséget -találnak abban, ha a pokolért kiszenvedhettek. Különösen mikor a -boszorkányokat égették és kinozták: több támadt, mint a mennyi -elveszett. A rossz hír olyan volt, mint a mámor: beleszédíté azt is -a verembe, a ki különben rá se gondolt volna.</p> -<p>Innen magyarázható meg, hogy Ancsa vállalkozott egy még annál is -veszedelmesebb útra, mint a melyen a Pirka halált látott. -<span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>Sokat tehettek rá azonkívül a Zurdoki fényes igéretei is, ki a -pénzosztással sem volt fukar. Volt neki miből. Rákóczy György ő rá -bizta az egész kincstárát, hogy fusson vele Patakra, mikor a krimi -tatárok Erdélybe is betörtek. Annyi veszhetett el abból útközben, a -mennyi csak Zurdokinak tetszett. Ki kérte azt tőle számon ebben a -nagy zűrzavarban? A «fekete vajda» (István) kincseit is így -dézsmálták meg, a mik az ojtozi szoros egy barlangjában voltak -elrejtve.</p> -<p>Zurdoki rábízta az Ancsára a szerelmes levelét, melyet ezúttal a -szép Izabellához intézett, Homonnai gróf feleségéhez.</p> -<p>Nem sok gondot fordított ebben a stylusra: poétai ömlengésekben -sem erőltette meg magát; hanem egyenesen a dologra tért. Elmondá, -hogy ő tizszerte gazdagabb, mint Homonnai, s ha a grófnő ő hozzá -kegyes akar lenni, akkor ő küld neki háromszáz aranyat; egy -brilliántos nyaklánczot, a milyent csak fejedelemasszonyok -viselnek, s azonkívül kezébe tesz egy végrendeletet, melynek -erejénél fogva a grófnő az ő halála után egy várost, egy -várkastélyt és huszonkét falut fog örökölni, minden ottlevő -gulyákkal és ménesekkel együtt.</p> -<p>Ez nem volt vers; de azért ugyan forró szerelmes levél. Az igérő -azt hitte, hogy a kincsek nagyszerűsége a szép asszonynyal -elfeledteti a kináló csúfságát.</p> -<p>Izabella azonban haragra gerjedve olvasá ezt a gyalázatos -ajánlatot s rögtön vitte ezt a levelet a férjéhez s azt kivánta, -hogy példásan korbácsoltassa meg a levélhordozó boszorkányt. Ekkor -saját kastélyukban laktak a Szamos mentén.</p> -<p>Homonnai gróf azonban azt mondá, hogy ugyan miért korbácsolnák -meg a levél hordozóját? a levél iróját illeti meg a korbács.</p> -<p>S azzal ő maga mondott tollba egy választ a feleségének, a mit -az levélben küldjön vissza Zurdokinak: azt szinlelve, hogy -ajánlatai kedvező fogadtatásra találtak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span></p> -<p>A levelet aztán visszavitte az Ancsa, Izabella részéről is jól -megajándékozva.</p> -<p>Az volt a czél e cselvetésben, hogy Zurdokit keze ügyébe -kaphassa egyszer Homonnai.</p> -<p>Az pedig ráment a lépre; a mit maga keresett magának.</p> -<p>Homonnai előkészíté az alkalmat. Volt az udvarában egy pár régi -cseléd: egy kocsis, meg egy kulcsárné, a kik mindketten török -származásuak voltak s török házasságban éltek, ezeket most a gróf -áttéríté a kálvinista keresztyén vallásra s rendes oltár előtti -esküvő útján rendelé őket hites társakká lenni.</p> -<p>Az ilyen eset nagy hírt szokott kelteni az országban; mert azon -időkben, mikor a török olyan hatalmas volt, Magyarország két -harmadát birta s a harmadikat félelemben tartá, rendkívüli tünemény -volt az, hogy egy pár muzulmán ember önkényt megtagadja a maga -prófétáját s áttérjen a Krisztust hivők közé.</p> -<p>Azért is a lakodalomra távolból és közelből hivatalosak voltak -az ismerős uraságok, meg is igérkeztek a legtöbben; úgy hogy -Homonnai uram gróf kastélyát erre az ünnepélyre ki kellett toldani -hevenyészett faépületekkel, hogy minden vendég cselédsége elférjen -benne.</p> -<p>E nevezetes lakodalomra kapott meghívót Zurdoki is.</p> -<p>Hisz az egész ünnepély az ő kedveért volt rendezve.</p> -<p>Ezt ő is tudta. Azzal a külömbséggel, hogy ő azt hitte, hogy az -asszony rendezte ezt az ő kedveért; pedig a férj rendezte az ő -kedveért s a két «kedv» között nagy a különbség.</p> -<p>A lakodalom napjára Zurdoki is megérkezett; harmincz cselédet -hozott magával.</p> -<p>Homonnai igen szivesen fogadta s egy szóval sem hozta elő neki a -régi viszálkodás thémáját, sőt eltűrte, hogy a vén szerelmes -folyvást a felesége körül legyeskedjék, súgjon, búgjon, -turbékoljon.</p> -<p>A szent szertartás a maga szokott egyszerű pompájával -<span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span> végbement, a gyülekezet minden -figyelmét elfoglalta a keresztyénné lett török pár magaviselete; -mindenki arról beszélt egymásnak, hogy nem tudta lehúzni a -jegygyűrűt az ujjáról a vőlegény, hogy nyújtotta a balkezét a jobb -helyett a menyasszony, hogy prüszkölt a keresztelő-víztől az egyik, -hogy felhajtotta az áldozó-kelyhet a másik körömpróbáig, holott -csak szürcsölnie kellett volna belőle egy kortyot, s mikor igent -kellett mondani, hogy rázta a fejét mind a kettő tagadólag; mivel -hogy a töröknél ez jelenti a helyeslést, ellenben a fejjel lefelé -bólintás a tagadást. Ki ügyelt volna arra, hogy mit suttog Zurdoki -a szép háziasszonynyal?</p> -<p>Azután következett a szép úri lakoma: huszonnégy fogás étellel. -A lakoma fölött Simplex versenyzett a tárogatón a -czigányzenészekkel. Bálint gyászesete óta Homonnai grófhoz -szegődött tárogatósnak, a hol ötszáz magyar forint fizetése volt, -úri ellátás mellett; a miből meg lehet itélni, hogy milyen nagy -becsben tartottak akkor egy kitanult tárogatóst?</p> -<p>Ebéd végeztével aztán az asszonyságok és hajadonok eltávoztak a -szobáikba tánczhoz öltözni, az uraságok pedig ott maradtak -poharazni.</p> -<p>Járt kézről kézre a «bratina», a mi oroszoktól ideszármazott -szokás. A drágakövekkel kirakott s jelmondatokkal televésett ezüst -poharat egymásra köszöntött áldomással itták ki fenékig az urak. A -ki e csatában kidült, nem nevetett rajta senki: a szolgák szépen -fölemelték s elvitték a szobájába pihenni.</p> -<p>A kinek leghamarább meghasznált a bor, az volt maga a házigazda. -Egyszer csak elkezdte a fejét letenni az asztalra. Elég volt -neki.</p> -<p>El is vitték nagyhamar a csatatérről.</p> -<p>– Nagyon erős is ez a bor! bizonyítá maga Zurdoki is. Bizonyosan -a nagy üstökös esztendejéből való. Magamnak is a fejembe ment.</p> -<p>Azzal úgy kezdett tenni, mintha valóban ittas volna, a -<span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> nyelve akadozott, utoljára hátraszegte -a fejét a karszékben s a pohár kiesett a kezéből.</p> -<p>Ez is elkészült már! mondának a vendég urak, s azzal négy szolga -a karszékkel együtt felemelte s elszállította őt a saját -szobájába.</p> -<p>Zurdoki azonban nem volt ittas, csak annak tetteté magát. A mint -szobájában egyedül maradt, bezárta az ajtaját s aztán az -összebeszélés szerint felkereste azt a kis alacsony ajtót, a mely -az ágy lábánál van elrejtve. Azon túl egy kis folyosó következik, -mely egyenesen a grófné szobájába vezet. A légyott ideje a -legjobban volt kiválasztva.</p> -<p>A vendég urak, a kik az ivást kigyőzték, az étteremből a -tánczterembe gyűltek már s ott elébb csupán a férfiaknak való -toborzót kezdték eljárni, hogy majd mikor a mámor kipárolgott a -fejükből, akkorra a hölgyek is visszakerülnek s rákezdhetik a -palotást, a lengyelt, és a fáklyatánczot, meg a «háromszáz -özvegyasszony tánczát».</p> -<p>A távollevőkre ilyenkor senkinek se volt gondja.</p> -<p>Zurdoki ott találta a grófnét a szobájában. Reá várt az egyedül -volt.</p> -<p>A vén szerelmes mingyárt odaborult a lábaihoz a szép hölgynek, s -hogy szerelme valódiságáról meggyőzze, oda rakta le a láb -zsámolyára a magával hozott aranyterhelte erszényt, a gyémántos -nyaklánczot és a káptalan pecsétjével hitelesített -végrendeletet.</p> -<p>– Ez mind a tied, szerelmem, ha engemet jól fogadsz.</p> -<p>– Keljen fel kegyelmed, s bizony jól leszen fogadva; monda neki -a szép Izabella.</p> -<p>Erre a szóra oly hevesen pattant fel térdéről a szerelmes öreg, -mint valami evetke.</p> -<p>Az átelleni falon volt felfüggesztve Homonnai János képe -életnagyságban, és mellette a feleségeé. A kettő között pedig volt -köszörült üvegrámában egy szép velenczei tükör.</p> -<p>A vén sas odaállt a tükör elé s két lelógó fakó bajuszát -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> kétfelé törülve, s így gyönyörködve a -maga szépségében, hetyke szóval mondá:</p> -<p>– No hát Homonnai János gróf uram! Melyikünk hát a szebb -legény?</p> -<p>… – Még mindig én vagyok az! vászolt neki az arczkép, s azzal -félrenyilt, mint egy szőnyegajtó, s kilépett a kép mögül maga -Homonnai János.</p> -<p>Zurdokinak csak nyitva maradt a szája ijedtében. Ekkor vette -észre, hogy milyen nagy csúfot űztek a boncsokos fejével.</p> -<p>Homonnai gróf pedig nem sokat leczkézett vele; hanem megfogta -hátul a nyakravalóját s kitaszította abba a terembe, a hol a vendég -urak tánczoltak.</p> -<p>Azok bámulva látták a házigazdát is, a vendég urat is ilyen ép -egészségben közöttük megjelenni, még pedig a grófné szobája ajtaján -keresztül.</p> -<p>– Ime uraim, kiálta csufondárosan a gróf. Nézzék ezt a vén -kecskét, a ki az én kertembe akart beszegődni kertésznek.</p> -<p>Erre a szóra rengeteg hahota fogadta a pórul járt szerelmest, a -kinek szeme-szája koppant a drága falattól.</p> -<p>Zurdoki azonban a milyen nagyon meg volt ijedve a gonosztetten -kapatás perczében, mikor a kicsufoltatást hallotta, egyszerre dühbe -jött. Meglátta az apródját a teremben, a kire az asztalnál letett -kardja volt bizva; oda kiáltá azt magához s elkapva tőle a kardot, -szembeszállt Homonnaival, keményen rátámadva:</p> -<p>– Szégyen gyalázat ez kegyelmedtől: kelepczébe csalni egy -főnemest s a saját házánál csuffá tenni a vendéget! de ezzel nem -fog kend eldicsekedni senkinek, gróf uram. S ha kend csinált az én -kedvemért lakodalmat a házában: megszerzem én azt még egy torral. -Kard – ki – kard hát!</p> -<p>Homonnainak nem volt más szándoka, mint hogy országszerte csuffá -és gunytárgyává tegye a vén kéjenczet, a mi annak legnagyobb -büntetés lett volna. Azért nem is hozott magával semmi fegyvert. A -mint azonban Zurdoki <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> kardot rántott és őt bajvívásra hívta, -ő is előkiáltá az apródját, a ki a kardját őrizte s önvédelmére ő -is fegyvert fogott. A vendég urak helyet csináltak számukra a -tánczteremben. Mindenki rendén valónak találta, hogy ily sérelem -fegyver által legyen megtorolva s senkisem igyekezett őket -kibékíteni.</p> -<p>Legelőször a dühös Zurdoki vágott hozzá a grófhoz s bizony -kemény csapás volt az; csakhogy nem jól számította ki a kardja -hosszát, a fegyver hegye csak a gróf skófiummal himzett sárga -csizmaszárát hasította végig s aztán belevágott a pallóba. -Ellenben, a mit Homonnai mért neki oda egyet a kardjával, az elég -volt neki útravalóul a más világra. Ott lehelte ki gonosz lelkét a -boszúálló férj lábainál.</p> -<p>S a jelenlevők mind azt mondák, hogy úgy kellett neki! bár -Homonnai egy esztendővel hamarább ontotta volna ki a vérét! Ne -biztatta volna fel a nagyfejedelmet szerencsétlen hadjáratára, ne -juttatott volna annyi jó magyar vitézt siralmas tatár-fogságra, két -országot tűzzel-vassal elpusztíttatásra.</p> -<p>Izebella grófné pedig mikor meghallá, hogy a férje megölte -Zurdokit, ezt mondta rá:</p> -<p>– Kár, hogy csak egy élete volt! Csak a szegény Mikhálom véreért -fizetett meg: a Kalondai Bálintéval még adós maradt!</p> -<p>És azután jöttek a nőcselédek, forró vízzel felmosták a pallóról -a vért, szőnyeget húztak föléje, a házi úr az alatt a vendégeivel -kisétált a kastély kertjébe, ott azoknak elmondá mindazon szomorító -történeteket, a miknek okozója a vén kéjvadász gonosz ösztönei -voltak, egész a legujabb cselszövényeig, melylyel magát a grófnét -akarta elcsábítani. Bizonyságul mindjárt elő is mutatta a csábítás -eszközéül használt ajándékokat és végrendeletet, a miket azonnal -átadott a protestáns püspöknek, ki a szertartást végezni jött ide, -hogy fordítsa azt a pataki kollégium hasznára. Úgy sem adott -életében Zurdoki erényből egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> polturát sem iskolára, -vagy egyházra; a bűne forduljon hasznára a szent czélnak.</p> -<p>És mikor visszatértek a tánczterembe, s rázendültek a hegedűk és -sípok, olyan jó kedvvel tánczolt a vendégsereg ugyanazon a helyen, -a hol Zurdoki vére kiomlott, mintha semmi se történt volna.</p> -<p>S bizonyára az a legnagyobb büntetés, ha valakit már a halála -után egy órával úgy elfelejtenek, hogy senki se beszél róla -többé.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Szomorú vége lett a szegény nagyfejedelemnek is ez eset után. -Egyik országból a másikba üzetve, mindenütt nyomort, pusztulást -hagyva maga után, elvégre egy elkeseredett ütközetben ő maga az -ellenség lovasai közé rohant s ott keresztül is vágta magát -vitézül; de annyi sebet kapott, hogy azokba belehalt. Rossz -tanácsadói nélkül, a kik nagyravágyását felizgatták, jó fejedelem -és boldog ember lehetett volna.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Simplex, a kinek egykorú naplójából állítottuk össze ezt a -történetet, melynek eseményei mind az elbeszélő által szemmel -látott való tapasztalatok, ez eset után a padisa által új -nagyfejedelemnek kinevezett Barcsay szolgálatába állott, s azt -elkisérte törökországi útjába is. Legutolsó naplójegyzetei -Sztambulból szólnak. Hová lett? mi volt az igazi neve? azt nem -tudta meg senki.</p> -<h2>UTOLSÓ FEJEZET.</h2> -<p class="summary">Mindenec elmvlnac; de az igaz tvdomaan ewrewkkee -megmarad.</p> -<p>A derék tudós Fröhlich Dávid pedig még sok számos évig oltotta a -tudományokat az ifjú nemzedék elméjébe és gazdagítá a világot -fölfedezéseivel. Késő koráig levelezésben <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> állt a -külföld legkitünőbb tudósaival. S mindenkor a legpontosabban -értesülve volt mindazokról, a mik Kelet-Indiában és Amerikában -történnek, sőt a holdban lakó emberekről is írt egy igen érdekes és -megczáfolhatlan igazságokkal teljes opust.</p> -<p>Hanem hogy a Mikhál leányából mi lett, azt nem tudta meg -soha.</p> -<p>Gyakran fölállítá a horoscópot, összeveté az aspectusokat, és -felüté a cisiót. E három tudományos factor segélyével mindannyiszor -annak a megtudására jutott, hogy a Mikhál leánya most igen nagyon -boldog s öröméletet él, valami nagyon messze eső országban, a minek -még a nevét sem mondta ki senki.</p> -<p>S talán igaz, hogy úgy van?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span></p> -<h2>JEGYZETEK A «SZÉP MIKHÁLHOZ».</h2> -<p>Regényem bevégeztével némi számadással tartozom a tisztelt -olvasó közönségnek.</p> -<p>Szándékom volt a kétszáz év előtti kort mutatni be, saját -hazánkban, az akkori erkölcsi fogalmakkal, társadalmi állapotokkal, -községi és családi élettel, a mi a nemzeti mívelődés s a nemzeti -létért való küzdelem sajátszerű ellenmondásaiból fejlődött ki.</p> -<p>Magyarország egy részében török basák kormányoztak, örök -harczban a római császár seregeivel, a ki a másik részt birta. A -harmadik rész Erdély nemzeti fejedelmei alatt állt.</p> -<p>Minden nagyobb város védelemhez volt készülve: Kassa egy izben -év hosszatt védte magát egy császári sereg ostroma ellen. A városok -tanácsa ennélfogva nagy fenhatósággal bírt s az országos -törvényeken kívül saját statutumait is jogerőben tartá s használta -a pallos jogát.</p> -<p>A török és magyar közötti vidéket a martalóczok tarták -rettegésben, a magyar és lengyel közöttit a százával -összecsoportosult haramia bandák, azok ellen csak a legnagyobb -szigorral védhette magát minden város. A fegyelem olyan volt, mint -a csatatéren álló katonáké, s ez a fegyelem kihatott a családi és -magán-életre is. Még a káromlást is nyelvkitépéssel fenyítették -meg, s a szerelem botlásaira halál volt szabva.</p> -<p>Ezért aztán a hóhér a legnevezetesebb tényező volt a -társadalomban. Mindig volt dolga és az rettenetes munka volt. -Raffinált, kitanult kínzások. Gazdag ember volt a <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> mester, -és nagy hatalommal ellátva; de azért ő és minden hozzá tartozandója -becstelen, ha csak harmincz évi szolgálat után az uralkodó -kegyelemlevele «becsületessé» nem avatta fel; a mikor aztán -szerzett vagyonával letelepülhetett a városba s élhetett a társaság -között.</p> -<p>A tudomány maga is teli volt babonával, az orvoslás titkos -sympathiákkal foglalkozott, nem csoda, ha az alsóbb néposztályokban -a kuruzslónők egész hatalmat képeztek: a boszorkányi kart, melyet -az üldözés nem irtott, de növelt. A kuruzslás együtt járt a -kerítőséggel.</p> -<p>Irtani, elrettenteni volt a közigazgatás jelszava; nem az -embereket megjavítani.</p> -<p>És a mellett az a titkos szövetség, a mi a törvényen kívül a -társasélet egyes köreiben a maga külön törvényeit fentartá. A -jezsuita hatolt előbbre a maga szövetségével, a protestantismussal -szemközt; s titokban czéhek, jó barátok, fegyvertársak közügyet -csináltak a magánügyből s mikor egy közülök meg volt támadva, akkor -mindegyik kötelességének tartá azt a bajából kiszabadítani.</p> -<p>S mindennyi társadalmi nyüzsgés mozgás tetejébe jött még egy-egy -országrendítő mozzanat, mikor a fejedelmek valami hadjáratot -indítottak meg, mint a jelen történetnél Rákóczy György -Lengyelország ellen, a mi rövid időn ismét más alakot adott a még -meg sem szilárdult országnak, városokat, megyéket egyik kézről a -másikra juttatta, jóllétet, anyagi gyarapodást, hatalmat, családi -boldogságot egy ökölcsapással semmivé tett.</p> -<p>S ennyi küzdelem közepett idomult, változott annak az élete, a -ki megakart maradni embernek, magyarnak, szabadnak és istenfélőnek. -Ezt volt szándékom a korhoz híven visszaadni.</p> -<p>Történetemnek csaknem minden adata egy darab igaz történet -egykoru krónikákból összeállítva.</p> -<p>Tudom, hogy a két szerető szívnek ily bünhődése visszatetsző a -mai kor fogalmai szerint; de így történt az meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> s így -kellett annak megtörténni, hogy ama kor szükséges vasszigorán -csorba ne essék.</p> -<p>Ha drámának dolgoznám fel ezt a tárgyat, akkor másként végezném -azt be; drámánál a szinpadi hatás parancsol. Ott a végcatastropha -előtt megjelentetném Mikhál atyját, a ki felderítené, hogy Henrik -csaló volt: a «si fuerit dolus» szerint házassága nem volt érvényes -Mikhállal és így Mikhál és Bálint nem követhettek el -házasság-törést s ezzel Bálint nagy diadallal vinné el a vérpadról -megszabadított Mikhálját; de a korrajznál kötelezett a fölvett -eszme megtartani az alaphangot s végezni így, a hogy valóban -végződött, s legfeljebb az elegiacus hanggal adni elégtételt annak -az érzésnek, a mivel a hasonló történeteket a mai szelid erkölcsi -nézetek fogadják, míg a mult kor nézeteit azok a fejezetek elé írt -mondatok fejezik ki, a miknél épen ez okból megtartottam a régi -irásmódot (kissé régibb modorút is, mint akkor divott).</p> -<p>A kor jellemzése végett időztem az akkori szokások leirásánál is -hosszabban, a mi az első fejezetben, hiszem, hogy unalmas is. De -szokásban volt. Még gyermekkoromban is a latinkodás a bon tonhoz -tartozott. Egy ebéd alatt a házi gazda minden fogáshoz mondott egy -diák hexametert.</p> -<p>A leves után: «Jusculum ut prosit, guttarum sume triginta».</p> -<p>Jött a rák. «Mensibus erratis valet sub prandio cancer».</p> -<p>A halra mondta: «Tertia dummodo maledictus piscis in aqua». S -erre bort kellett inni.</p> -<p>Mikor a bort kitöltötte, azt mondta rá: «Quodsi manes, pergam; -si tu pergis, nos remanemus». Ez szólt a habnak a bor szinén: ha -elmulsz maradunk, ha te maradsz, mi megyünk el.</p> -<p>A sültnél a szokott felszelési regulát: «caput alas pedes et -caetera membra resolve».</p> -<p>Ha a sajtot hozták: «Caseus et panis, sunt optima fercula -sanis». <span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span></p> -<p>A dióra mondta: «Prima nux prodest, nocet alter, tertia mors -est».</p> -<p>A vajat így kinálta: «Mane aurum, argentum meridie, vesperi -plumbum».</p> -<p>Végül a gyümölcsre: «Dat pira, dat poma, qui non habet alia -dona».</p> -<p>Mit a megkinált, ha igazi orthodox Galenuskövető macrobiota -volt, így utasított vissza: «Vivere si velis diu, tu nil de arbore -sume».</p> -<p>A Cisio még gyermekkoromban használatban volt; csak mint játék -már; de hű utánnyomata a mult századbeli komoly tudományos -tanácsadónak, mely fölvilágosított a multról és jövőről, a nap -teendőiről, távollevők hogylétéről s egészségünk fentartásáról. (I. -fejezet.)</p> -<p>A két század előtti utazásmódot leirja az egykori naplója a -névtelennek, ki magát «Ungarischer Simplicissimusnak» nevezi, a -XI-ik fejezetben.</p> -<p>Az akkori Kézsmárk leirását (17. l.) feltaláljuk Wagner J. K. -«Christlich und Türkischer Staedte und Geschichtsspiegel»-ben.</p> -<p>A gyógyszerek és sebkuruzslások módját (42. l.) nagy komolyan -leirja a Georgica curiosa «Über Wunderheilmethode und -Pestwundercuren».</p> -<p>A «barátság jogát» (51. l.) ugyanaz hosszasan ismerteti Tiraquel -után, minden következményeivel együtt.</p> -<p>A bakótól elszökött fiú történetét, ki pap akart lenni, szintén -az idézett névtelen irónál fedeztem fel.</p> -<p>Tőle vettem át a Babura Pirka boszorkány alakját s a rablótanya -és haramiavezérek ismertetését is.</p> -<p>Az akkor divatozott tánczokról körülményesen beszél a névtelen -krónikairó, s azt mondja, hogy a magyar táncz inkább hasonlít a -ballethez s a jellemző pantomiához, többnek leirását adja. Ezeket -Ipolyi Arnold magyar mythologiájában is feltaláljuk.</p> -<p>A «háromszáz özvegyasszony tánczá»-ról azt mondja: egyszer az -erdélyi fejedelem Nagy-Bányán időzött s épen <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> akkor -egy bánya beomlott s tömérdek munkást eltemetett: úgy hogy -háromszáz özvegy maradt az eltemetettek után. Az asszonyok még nem -tudták férjeik halálát. A fejedelem titokban tartatá azt s nagy -ünnepélyt rendezett, melyre a nőket mind meghivatta s az udvari -karmesterével szerzette ezt a dallamot, s mire azután azok a nők, -bortól felvidultan, tánczra kerekedtek. Akkor, midőn legjavában -folyik a táncz, mond a fejedelem: «No urak, most láttok valamit, a -mit soha nem láttatok még: hogy tánczol háromszáz özvegyasszony -egyszerre együtt». Lett aztán erre sirás, jajveszéklés, mikor a nők -megtudták, hogy férjeik halva vannak. E kegyetlen tréfa után -gondoskodott a fejedelem, hogy az özvegy nők gazdagon -megajándékozva, újra férjhez menjenek. (29. fejezet.) Innen maradt -fenn a háromszáz özvegyasszony táncza. Más alkalommal a «halott -tánczot» irja le, mely minden magyar városban szokás volt. Egy -férfi lefeküdt a terem közepére mozdulatlanul, az arczát leteríték -szemfedővel, akkor a zenészek rákezdték a halottáncz nótáját, mire -a férfiak és nők a földön fekvőt felemelték, s elkezdtek vele -tánczolni; de az merev maradt, mint egy halott, a hogy a karja ki -volt nyújtva, úgy tartá mereven; nem mozdult, csak a hogy -mozdították. Simplex borzasztó játéknak nevezi ezt, s azt mondja, -hogy az Isten megverte egyszer az ilyen tánczolót, mert a ki -játékból halottnak tetette magát, a táncz végén igazi halottul -esett össze.</p> -<p>A «vánkos tánczot» (II. k. 7. l.) még magam is láttam -gyermekkoromban.</p> -<p>«Csamangó» (136. l. I. k.) Kecskeméten dívó elnevezése a -gyepmesternek.</p> -<p>(138. l.) A mandragora-gyökér, mint szerelemszerző, egész -kereskedés tárgyát képezte akkor s a kalmárok hamisították azt -mással (!) Ezt is komolyan adja elő a Georgica curiosa.</p> -<p>(140. l.) Pitavalban számos adatot találunk rá, hogy a -gyilkosság a szerelmi mámort felkölti és fokozni képes. -<span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span></p> -<p>(II. k. 16. l.) Klimius Miklós. Egy a holdba esett kalandhősnek -útleirása, mely az akkori népeket és állapotokat gunyorosan -ostorozza. Magyarra is lefordították.</p> -<p>(25. l.) Simplex «hekester»-nek nevezi a pánczéltörőt; -valószinüleg «hegyes tőr»-nek hallotta. (Ugyanazon tokaji csata -leirásában.)</p> -<p>A török kézbe jutott foglyok és azok kiváltásmódja szintén -Simplex adatai nyomán van leirva.</p> -<p>(82. l.) Az akkori Eperjes leirása Wagner szerint.</p> -<p>(117.) A szerelmes népdalokat «virágdalok»-nak hítták s egyházi -szószékből tiltották azon időkben. (Sziládi Áron értekezése e -tárgyról.)</p> -<p>(128.) Bártfai esküvő:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Von Kaschau -ungefangen,<br /></span> <span class="i0">Von Eperjes -ungehangen,<br /></span> <span class="i0">Von Bartfeld -unbeweibt.<br /></span> <span class="i0">Von Zeben -unbekleibt<br /></span> <span class="i0">Kommt wer in die -Leut,<br /></span> <span class="i0">Kann er sagen von guter -Zeit».<br /></span></div> -</div> -<p>Simplex az akkori verset részletesen megmagyarázza. Bártfáról -így szól: «In dieser Stadt darf gegen Abend nicht wohl ein lediger -Kerl mit einem Mägdelein, auf der Gassen oder an der Hausthűre -stehend, kecklich reden, dass er nicht eingezogen wird durch -bestellte Aufseher, und solches Mägdelein nolens volens ehelichen -muss: und hat mancher über seinen Willen ein Weib nehmen -müssen.»</p> -<p>(168.) A kopjatörést, mint kassai szokást, leirja Wagner -«Staedte und Geschichtsspiegel». (67. l.)</p> -<p>(III. k. 5.) Az erdélyi férfi-hajviselési divat egy nálam -meglevő eredeti rajz után van leirva: Béldi Pál arczképe után.</p> -<p>(9. l.) A protestáns papok leányainak tiltva volt a táncz. -(Komjáti Canon.)</p> -<p>(18. l.) «wurde vor Kaschau der Hr. Herzog von Würtemberg mit -einer Stückkugel auf der Batterie zu tod geschossen». (Wagner St. -u. G. Sp.) <span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span></p> -<p>(24.) Kassai biróválasztás leirása Wagnernél 55. l. és következő -(27. l.) A máglyának való deszkákról irja: «ein neuer Wagen, mit -glattem eichenem langen Holz und 6 Pferden bespannt, allda wartet, -dieses Holz darf er zwischen Jahr und Tag nicht verbrauchen, -sondern soll dieses, wenn er in einer Verrätherei mit dem Erbfeind -solte ergriffen werden, zu seinem Scheiterhauffen gebraucht werden, -wie schon einsten eine solche Verraetherei begangen werden sein -soll, desswegen das Folgaster Thor so dato vermauret, und mit einer -starken Pastey verwahret und verwachet wird».</p> -<p>(V. 72. l.) A «hárum pálczárumra» itéltetésről mind Simplex, -mind Wagner kronikái szólnak, de világosan csak Debreczen városa -évkönyveiben találtam leirva e büntetés módot.</p> -<p>Végül a «martalóczok»-at illetőleg, a kik két helyen is -említtetnek: az egyik Henriknek atyjával való első találkozása, a -másik Bálintnak és Simplexnek elraboltatása, idézem a magyar -törvénykönyv idevonatkozó czikkét: 1567: 30.</p> -<p>«Szoktak némely kapitányok, a nagy kapzsiság miatt, csavargó, -kétes hirű embereket és rácz gyalogokat (pedites rascianos) s egyéb -ily martalóczokat tartani, kik azért, hogy nekik maguknak is -hasznot hajtsanak, a szegény népet kegyetlenül pusztítják s -alattomos és gyalázatos kereskedést űznek a törökökkel, vagy a -törököknél lakó ráczokkal, a midőn keresztyén embereket és -gyermekeket elrabolnak s azokat a törököknek eladni nem irtóznak. § -3. A ki az ilyen gyalogosokat kézrekeríthet, határoztatik, hogy -azonnal karóba húzassa, vagy bárminemű halál nemével kivégeztesse». -– A korszakra a törvény szavai legélesebb világot vetnek.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li><i>Első fejezet.</i> Mellnec foltaan leiratic, milly bewlchenn -ees tzeeleraanosan newelee wala naghitizteletev vr vrvnc az ew -aarwa haiadon leaniaat, az zeep Mikhalt <span class= -"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li> -<li><i>Második fejezet.</i> Elewadatic mikippen ronghaalaa wala -megh az saarkan naghitizteletev vr vrvncnac minden bewlch -practicait? <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li><i>Harmadik fejezet.</i> Holott megmagiaraaztatic, mikeeppen -eleebwalo az, a ki az baaraaniokat ewrzi, mint a ki lewaagia -<span class="ralign"><a href="#Page_17">17</a></span></li> -<li><i>Negyedik fejezet.</i> Holott leiratnac minden feele -wezedelmec ees latroc, kictől chodaalatos moodonn lezen az -igazacnac megzabadvlaasoc <span class="ralign"><a href= -"#Page_22">22</a></span></li> -<li><i>Ötödik fejezet.</i> Mell naghion rewid lezen, ees nem igen -kellemetesen fog befeieztetewdni <span class="ralign"><a href= -"#Page_44">44</a></span></li> -<li><i>Hatodik fejezet.</i> Illendew moodoon felwilaagosithia az -eddig laatott homaaliossaaghokat <span class="ralign"><a href= -"#Page_46">46</a></span></li> -<li><i>Hetedik fejezet.</i> Leiratic az haaz, ees annac gazdazzonia -<span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li><i>Nyolczadik fejezet.</i> Mellben meghiratnac a -vizontlaataasnac az ew ewrewmei, ees minden ember megismeri lezen -az ew aalapotiat <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li><i>Kilenczedik fejezet.</i> Mellnec rendeenn az kegies atia -megdorgaalia wala kemeen ziwwel az ew elteewedett magzatthiaat, ees -vtoliaara bochaanatiaat adia leezen az megteerewnec <span class= -"ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span></li> -<li><i>Tizedik fejezet.</i> Mellben elmondatnac az maas azzoni -aallatnac heaabawalo zvgoloodaasai a zeep welaagi rend ellen -<span class="ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li> -<li><i>Tizenegyedik fejezet.</i> Mellyben leraizoltatic, mill -zewrniev naghi wezedelem leezen abbol, ha az azzoni aallat ninchen -megeleegedwe az ew sorsaawal ees nem engedelmeskedic az ew hitews -taarsanac <span class="ralign"><a href= -"#Page_72">72</a></span></li> -<li><i>Tizenkettedik fejezet.</i> Meell naghion kis zaamu zawacbol -fog aallani, hanem annaal svliosabbacbol <span class= -"ralign"><a href="#Page_84">84</a></span></li> -<li><i>Tizenharmadik fejezet.</i> Meeg chac gianittatnac az gonoz -bozorkaan allattomoss practicai <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li><i>Tizennegyedik fejezet.</i> Az holott elmondatic, mikkippen -nem mindenkoron keewaanatos zerenche az hatalmas vracnac -taarsasaagaaban walo mvlatozás <span class="ralign"><a href= -"#Page_88">88</a></span></li> -<li><i>Tizenötödik fejezet.</i> Balint hasonlatoskeeppen felchap -azoc közzee, a kic weerben dolgoznac wala <span class= -"ralign"><a href="#Page_101">101</a></span></li> -<li><i>Tizenhatodik fejezet.</i> Kiben bebizoniosodic, mi -zewnrevssigess nagi hazna wagion annac ha az ania az ew magzatiahoz -kemeni ziwel wiseltetic wala ees towabba az tewrewkkel walo -cheteepatenac az ew dolga, melinec elolwasasa irtoztato lezen -<span class="ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li> -<li><i>Tizenhetedik fejezet.</i> Kibewl megtudiuk peelda aaltal, -hogi a ki roz vtra indul, mindiart azonnal az wereremben esic -<span class="ralign"><a href="#Page_117">117</a></span></li> -<li><i>Tizennyolczadik fejezet.</i> Kiben meghiratic az io -paitaasoknac kevlewmb-kevlewmbfeele zerencheeic, hogi kinec -teniere, kinec talpa tewric wala <span class="ralign"><a href= -"#Page_121">121</a></span></li> -<li><i>Tizenkilenczedik fejezet.</i> Ennec tewrteenete fewlewtte -nagion hasonlit az Joseph ees Potiphaarnee tewrteenneteehez; de -meeg sem egeeszlen olian, miwel hogi weeghezteewel nem az Joseph -kerevl az tewmlewtzbenn, hanem az Potiphaar <span class= -"ralign"><a href="#Page_127">127</a></span></li> -<li><i>Huszadik fejezet.</i> Az mellben nagion kewrevlmeeniesen, -hanem ighen vnalmassan elewadatic az ew kiwaltatasaanac teketoriaya -<span class="ralign"><a href="#Page_138">138</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></li> -<li><i>Huszonegyedik fejezet.</i> Igenis ewrwendetes hir eerkezik -wala: mellben wagion gonozaknac pvztulaasa <span class= -"ralign"><a href="#Page_142">142</a></span></li> -<li><i>Huszonkettedik fejezet.</i> Mellnec foliamatthiaban -elmondatic az gonoz emberecnec rettentew sorsuc ees peeldaadasvc, -mell az genge ziweveknec nagi zomoorusaaghot okoz wala, az -megaatalkodottac penig peeldat belewle nem weznec wala <span class= -"ralign"><a href="#Page_145">145</a></span></li> -<li><i>Huszonharmadik fejezet.</i> Mellben kiderevl, hogi minden -gonoznak az okozoia ew maga az ✝✝✝ pokolbeli satan, ees annac -strazsamesterei a rut bozorcanioc, vagi walamellnec az allando -embereket megrontani az ew fvrfangos practicaicval mindeddig keezen -wadnac <span class="ralign"><a href="#Page_153">153</a></span></li> -<li><i>Huszonnegyedik fejezet.</i> Mell nagi legien a fiatalsaagnac -az meggondolatlansaaga, ees az azzonoknak az ew rawazsaagvc az -feerfiacnac zerelemre waloo elchabitaasaban, hivseegesen elewadatic -<span class="ralign"><a href="#Page_165">165</a></span></li> -<li><i>Huszonötödik fejezet.</i> Ember ki sem tvdna gondolni -rawazsaagokat, miket iawas azzonioc kifvndaalnak, mikoron zereznec -haazassaagot ceretewc kewzewtt, kiket ewzze boronaltac wala -<span class="ralign"><a href="#Page_170">170</a></span></li> -<li><i>Huszonhatodik fejezet.</i> Az aalortzassaag elweezi -megeerdemlett bevnteteesit, azonban az irgalmassaag segitseegeere -eerkezic az zanakozaaswal ees megzabaditia az zorongattataasbol -<span class="ralign"><a href="#Page_177">177</a></span></li> -<li><i>Huszonhetedik fejezet.</i> Ki lezen mutatwa, mell erews -hatalom az azzonoc akaratia ez wilaagon, ees mi nagi giorsasaagwal -megtudia forditani a feerfiac aaltal rendeltetett allapotokat -<span class="ralign"><a href="#Page_183">183</a></span></li> -<li><i>Huszonnyolczadik fejezet.</i> Mellben nagi aatwaaltozasok -mennec weegbenn, ugi hogi az emberec alig ewsmernec immaron magvc -magvcra iss. Az Mikhal pedig raagalmaztatic wala, holott ebben az -egiben weetkes nem wolna <span class="ralign"><a href= -"#Page_188">188</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_294" id= -"Page_294">-294-</a></span></li> -<li><i>Huszonkilenczedik fejezet.</i> Mellnec rettentew hartz -haborvwal lezen foglalkozaasa, kibewl ki fog tevnni, mekkora -devhews harag lakozic wala az Balint ziweeben, ha az ew hitwews -taarsaat baantiaac wala <span class="ralign"><a href= -"#Page_193">193</a></span></li> -<li><i>Harminczadik fejezet.</i> Meghlatia leezen az kegies olwaso, -hogi ambaator giewniewrevseeges dolog az testi zeepseeg; azonban -soc nagi wezedelmeknec wermeiben sokakat az belewizen <span class= -"ralign"><a href="#Page_198">198</a></span></li> -<li><i>Harminczegyedik fejezet.</i> Waloban igaz amaz ewssi -kewzmondaas, hogi az howaa az ✝✝✝ maga nem mehet, oda ween azzont -kevld. A mi pedig chac a gonoz azzoniokra eertetendew; miwelhogi -wannac zaamossan hailott korban lewew azzonioc, kic Istenfeelew -eeletet eelnec ees az emberekwel ioot chelekeznec <span class= -"ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li> -<li><i>Harminczkettedik fejezet.</i> Mellnec rendeen megtudiuc, -hogi nem tanaachoss az ✝✝✝-t megfogni; mert ha zarwaan fogivk, -megewklel, ha torkaan fogivk, megharap, ha haatvl fogivk, megrvg -<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li> -<li><i>Harminczharmadik fejezet.</i> Megmagiaraztatic, mill soc io -wagion abban, hogi «pvblica privatis praecedvnt», azaz: az -nilwaanwaloo dolgoc elewbb elinteeztetendewc, hogi sem mint az -magaanoss tenniwaloc <span class="ralign"><a href= -"#Page_232">232</a></span></li> -<li><i>Harmincznegyedik fejezet.</i> Beteliesedic az peeldabezeed, -hogi ki mibenn bevnewss, abban megbevnhewdic <span class= -"ralign"><a href="#Page_243">243</a></span></li> -<li><i>Harminczötödik fejezet.</i> Nem minden akeepen tewrteenic az -wilaagon, a mint elewre kifvndaaltatott wala <span class= -"ralign"><a href="#Page_257">257</a></span></li> -<li><i>Harminczhatodik fejezet.</i> Mellben leiratic az hvshagio -keddi bolondozaas <span class="ralign"><a href= -"#Page_262">262</a></span></li> -<li><i>Harminczhetedik fejezet.</i> Ez penig zool az hamwazuo -zeredai penitentziarvl <span class="ralign"><a href= -"#Page_268">268</a></span></li> -<li><i>Harmincznyolczadik fejezet.</i> Leiratic, mell sok -kiseerteesec laknac ees lesztenec az cimeteriumokban <span class= -"ralign"><a href="#Page_270">270</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_295" id= -"Page_295">-295-</a></span></li> -<li><i>Harminczkilenczedik fejezet.</i> Mellbenn mindenkinec -veegteere igazsaag teetetic <span class="ralign"><a href= -"#Page_275">275</a></span></li> -<li><i>Utolsó fejezet.</i> Mindenec elmvlnac; de az igaz tudomaani -ewrewkkee megmarad <span class="ralign"><a href= -"#Page_282">282</a></span></li> -<li>Jegyzetek <span class="ralign"><a href= -"#Page_284">284</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_11">11</a></td> -<td>lelkész özvegy nek</td> -<td>lelkész özvegynek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_60">60</a></td> -<td>hanem a mestersege</td> -<td>hanem a mestersége</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td> -<td>Bizonyo-nyosan</td> -<td>Bizonyosan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>nagy hiovgatás</td> -<td>nagy hivogatás</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_128">128</a></td> -<td>»Amott</td> -<td>«Amott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_137">137</a></td> -<td>szilv t szedte</td> -<td>szilvát szedte</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_164">164</a></td> -<td>pinczeboltba vezet tt</td> -<td>pinczeboltba vezetett</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_171">171</a></td> -<td>Azutan behívta</td> -<td>Azután behívta</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_172">172</a></td> -<td>nevetett errre</td> -<td>nevetett erre</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_192">192</a></td> -<td>Hs ismered</td> -<td>Ha ismered</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>Waléobann igaz</td> -<td>Walobann igaz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_223">223</a></td> -<td>tett bögrévél</td> -<td>tett bögrével</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_225">225</a></td> -<td>György nagyfejedelmnek</td> -<td>György nagyfejedelemnek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_229">229</a></td> -<td>ka akarod</td> -<td>ha akarod</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_225">225</a></td> -<td>még jobbban</td> -<td>még jobban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_239">239</a></td> -<td>Orökfogság a</td> -<td>Örökfogság a</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_246">246</a></td> -<td>alázni az emb ereke</td> -<td>alázni az embereket</td> -</tr> -</table> -</div> - -<p> </p> -<p> </p> -<hr class="pgx" /> -<p>***END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SZéP MIKHáL***</p> -<p>******* This file should be named 62022-h.htm or 62022-h.zip *******</p> -<p>This and all associated files of various formats will be found in:<br /> -<a href="http://www.gutenberg.org/dirs/6/2/0/2/62022">http://www.gutenberg.org/6/2/0/2/62022</a></p> -<p> -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed.</p> - -<p>Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. -</p> - -<h2 class="pgx" title="">START: FULL LICENSE<br /> -<br /> -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</h2> - -<p>To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license.</p> - -<h3 class="pgx" title="">Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm electronic works</h3> - -<p>1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8.</p> - -<p>1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below.</p> - -<p>1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others.</p> - -<p>1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States.</p> - -<p>1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:</p> - -<p>1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed:</p> - -<blockquote><p>This eBook is for the use of anyone anywhere in the United - States and most other parts of the world at no cost and with almost - no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use - it under the terms of the Project Gutenberg License included with - this eBook or online - at <a href="http://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you'll have to check the laws - of the country where you are located before using this - ebook.</p></blockquote> - -<p>1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work.</p> - -<p>1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.</p> - -<p>1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License.</p> - -<p>1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.</p> - -<p>1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.</p> - -<p>1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that</p> - -<ul> -<li>You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation."</li> - -<li>You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works.</li> - -<li>You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work.</li> - -<li>You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works.</li> -</ul> - -<p>1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.</p> - -<p>1.F.</p> - -<p>1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment.</p> - -<p>1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE.</p> - -<p>1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem.</p> - -<p>1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.</p> - -<p>1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions.</p> - -<p>1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. </p> - -<h3 class="pgx" title="">Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life.</p> - -<p>Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org.</p> - -<h3 class="pgx" title="">Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws.</p> - -<p>The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact</p> - -<p>For additional contact information:</p> - -<p> Dr. Gregory B. Newby<br /> - Chief Executive and Director<br /> - gbnewby@pglaf.org</p> - -<h3 class="pgx" title="">Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation</h3> - -<p>Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS.</p> - -<p>The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit <a href="http://www.gutenberg.org/donate">www.gutenberg.org/donate</a>.</p> - -<p>While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate.</p> - -<p>International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.</p> - -<p>Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate</p> - -<h3 class="pgx" title="">Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.</h3> - -<p>Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support.</p> - -<p>Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition.</p> - -<p>Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org</p> - -<p>This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.</p> - -</body> -</html> - |