diff options
Diffstat (limited to 'old/61757-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/61757-0.txt | 19452 |
1 files changed, 0 insertions, 19452 deletions
diff --git a/old/61757-0.txt b/old/61757-0.txt deleted file mode 100644 index 77c637b..0000000 --- a/old/61757-0.txt +++ /dev/null @@ -1,19452 +0,0 @@ -The Project Gutenberg EBook of Tündérkert, by Zsigmond Móricz - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you'll -have to check the laws of the country where you are located before using -this ebook. - - - -Title: Tündérkert - Szépasszonyok hosszú farsangja - -Author: Zsigmond Móricz - -Release Date: April 5, 2020 [EBook #61757] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜNDÉRKERT *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - - - - - -MÓRICZ ZSIGMOND - -TÜNDÉRKERT - -SZÉPASSZONYOK HOSSZÚ FARSANGJA - -TÖRTÉNELMI REGÉNY A XVII. SZÁZAD - -ELEJÉRŐL. BÁTHORY GÁBOR - -ERDÉLYI FEJEDELEMSÉGE, - -BETHLEN GÁBOR - -IFJÚKORA - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -1922 - -AZ ÍRÓ MINDEN JOGOT FENNTART - -10978. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -ELSŐ KÖNYV. - - -I. - -Ragyogó téli nap volt odakinn, február tizedike, vasárnap. - -Az ajtónálló úgy elbámészkodott az ablakban, a kint ácsorgó népen, hogy -maga is a fejét csóválta rá. - -– De mi az ördögöt tudnak úgy csudálni ezeken az ablakokon, – mondta -magában. A Szent Mihály temploma körül vastagon állt a nép, bundásak, -meg darócosak vegyesen. Hidegnek kellett odakinn lenni, mer nagyon -dugták zsebre az öklüket, s asszonyok nagyon húzták nyakba a kerek -subácskákat, meg a posztó ujjasokat. - -– Má pég csak déllére gyün meg a fiatal fejedelemasszony, – perelt velük -magában a hajdulegény, – azt igen, annak lesz látattya, ha az meggyün, -mer arra mindenki kiváncsi mien lehet, hogy a fejedelem mán egy -esztendeje nem ereszti be Erdélyországba… - -Elmosolyodott, mert ő tudná az okát mér… Nagyon remek egy fiatal gyerek -a fejedelem őnagysága, az asszonynak áspisnak kell lenni, hogy annyira -nem kívánja… - -De azér ezek a bámész városiak, a mégis csuda, hogy tudnak odale -fagyoskodni… - -A nagy mélázásba észre se vette, hogy a háta megett elsillant s már a -kilincset fogja a szép kancellárné asszony… - -– Nem szabad, – kiáltott rá olyan ijedten, hogy ő is megijedt, de az -asszonyság is megállt… – Nem szabad bemenni! - -– Nekem se? – nevetett rá nagy szemmel a szép asszony, aki olyan szép -volt az arany ruhájában, bő arany szoknyájában, mint egy arany kemence. - -A hajdulegény nagyot is nyelt, mer ennyi aranyat még sose látott egész -életibe s azt mondta: - -– Még magának a magasságos jaó istennek, neki magának se! - -A szép asszonyság felemelte a karját, s csókra nyújtotta azt a -drágalátos gyönyörűséges fejér kezét: - -– Hagyd csak Lukcsi fiam, csak egy félpillantatra nézek be… - -Avval bebillent a nehéz zöld ajtón. - -A hajdulegény az üstökét vakarta: hű atyaisten, – mondta alföldi -szójárásával, – hogy micsoda ménkű pofontok lesznek ebbűl. - -Az asszony azonban átsuhogott a két fegyverszobán s az ablakon besütő -nap amint aranyruhájára rávillant, kigyúltak a falak s hetykén -csillogtak fel a fekete, füstös boltívek alatt felaggatott fegyverek. - -Be sem kopogtatott, kissé hallgatózott, s benyitott. - -A fejedelem hálószobája fullasztó meleg volt. A fejedelem már teljesen -felöltözve készen állott, a tükör előtt nézte magát, az öltöztető -komornyikja olyan mosolygással gyönyörködött benne, mint a szakács a jól -sült kalácsában. - -Habos selyem dolmány volt a fejedelmen, szederszín, sárga csizma -aranysarkantyúval, arany sarkantyúkötővel. Gyönyörű volt, kihajló -patyolatinge skófiumarannyal gazdagon kivarrva, az ingujja kilógott a -dolmányujj alól, dús aranyhímes volt s egész takarta a kézfejet. Nagy -fekete haja csimbókba volt kötve elől s kondorítva verte a nyakát, régi -magyarosan. - -Most megrázta, hogy odanézett az ajtónyílásra, s egy cseppet sem -látszott rajta, hogy váratlan vagy kellemetlen lenne neki a vendég. - -– Jó reggelt Imreffyné! – kiáltott rá, boldog nevetéssel. - -– Jaj de gyönyörűséges, – csapta össze két kezét az asszony. - -A fejedelem olyan fiatal volt, még huszonhárom évesnek sem látszott -(félesztendővel több), keselyűarca, fekete bőre csupaszra borotválva, -mintha kékkel volna bevonva nagy fekete szeme alatt s duzzadt, kicsit -ferde szája fölött. Vastag, nyaka közepéig érő hajat viselt, s telt és -ragyogó volt s valami drága és elbűvölő önérzet áradt róla… - -– És te! – kiáltott hasonló elragadtatással s kinyújtva kezét, egy ujján -fogta az asszonyt s megperdítette, hogy körülgyönyörködje. - -Pézsmaszag áradt az asszonyból, s aranyba borítva lágyan fordult körül. -Vontarany szoknyája, mint tündöklő kupola, fehér dús selyem ingujja ezer -ráncban a könyökéig, szemérmetlen bátorsággal ez időben, szabadon hagyta -könyöktől a kart, kihajló kis skófiummal hímezett gallérja, aranyszegett -cipellője: olyan volt, oly csiklandó szépségű, hogy a szem felsikoltott -örömében látásán. - -Igy gyönyörködtek egymásban néhány pillanatig, akkor a túlsó ajtón -koppantás volt kettő, a fejedelem ráintett a komornyikra: hogy be ne -eresszen valakit. - -A komornyik az ajtóhoz rohant: az udvari apród hangja hallatszott. - -– Nagyságos fejedelem, a sereg előjárt. - -– Jóvan, – kiáltott a fejedelem s legyintett, – fontosabb dolgaink -vagynak. - -Nevetett s kibuggyant az ajka, úgy kínálta magát az asszonynak, aki -kacéran elvonta magát. - -Komornyik, borbély vaknak, siketnek tették magukat és siettek elhordani -a szerszámaikat. - -Az asszony kényes volt, féltette ruháját, de a fejedelem derékon -ragadta, de gyöngéden és pallérozottan, mint ahogy csak udvari ember -tudja; magasabb volt kissé az asszonynál, s úgy dőlt rá fekete kondor -feje az asszony bronzszőke hajba bokrozott s kissé kendőzötten fehér -arcára, mint egy fiatal mackó a sárga gidára… - -– Hagyja csak, hagyja Nagyságod, kár elkoptatni… – lihegte forrón az -asszony. - -A fejedelem csiklottan kacagott: - -– Irigy vagy a holnapra!… - -Távolról durranás hallatszott, ágyúlövés. - -A fejedelem hirtelen felfigyelt, megijedt, eszébe jutott a felesége -kiszámíthatatlan makacssága, csak nem jött be Kolozsvárra az önfejű, -rend előtt… - -– Brassóban örömet lőttek, – mondta az asszony titokzatos értelemmel. - -A fejedelem szórakozottan figyelt, aztán ránevetett: - -– Brassóba!… Brassót megvesszük, ha ármádia feleség érkezik is… -Brassót!… de elébb Szebent… - -A kancellárné kényesen, csukott szájjal, ingerlően mosolygott. - -– Aki reggel tüzel, estére elalszik. - -– Ha megharagítasz, ellőttetem az összes ágyúkat s nem megyek elébe… - -Kajánul s gonoszul kuncogott, mint egy rossz kölyök… - -– Nagy parádé lenne! – azzal elvette a lakáj kezéből a serleget, -felemelte s fenékig itta. - -Az asszony szeme villámlott. Nagy parádé lenne, az igaz: de ezzel az ő -sorsa be is volna fejezve: holott ő élni akar: a fejedelemnének első -udvarhölgye lenni… S a brassai bíró fejét mindenekelőtt… - -Ezért komoly lett s elvárta, míg a fejedelem a hideg bortól -végigborzongva hozzá fordult. - -Kint trombitajel volt. - -– Nagyságos uram, – itt az óra… - -– Ne cudarkodj, – mondta a fejedelem s megbökte egy ujjal. - -– Én vagyok a cudar, én, – suttogott az asszony, – annyi veszedelem közt -jövök Nagyságodhoz. - -A fejedelem nem bírta elfojtani mosolygását, képzelte, milyen nehezen -tudott bejutni a hajdutól, akinek a bitangnak (na megállj, ezért még -kivettetlek az ablakon), maga megmondta, hogy senki se jöjjön be… - -– Estére várlak, – mondta hirtelen, vakmerő könnyelműséggel. - -– Kit? - -– Téged. - -– S hol? - -– Itt. - -Az asszony álmélkodott, aztán elvonta a száját. - -– Estére egész regement fog fegyverben állani – szólt s a háta megé -intett gúnyosan, az ajtóra, ahol bejött s a hátsó folyosóra, mely a -kancellária házát összekötötte a fejedelmi palotával s ahol ő naponta, -sőt minden órán átfutott a fejedelemhez. - -A fejedelem nevetett, az ágy faragott bálványoszlopáról levett egy öreg -tarsolyt, abból egy bokor kulcsot, melyet az imént hozott be a -kolozsvári bíró, megmagyarázván, hogy a város ősi szokása, hogy e -kulcsot nász alkalmával adja át a fejedelemnek, mert ez titkos utat nyit -meg a fejedelemasszony lakosztályába s egyúttal az udvari folyosóra, -nem-szeretem dolgok esetére. - -Egyet odaadott: - -– Eljössz? - -Az asszony tétovázva nézte. - -A fejedelem feltárta a nagy állószekrényt az ágy mellett, annak a hátát -ajtóformán nyitni lehetett s mögötte lépcső volt. Az asszony rögtön -megértette, hogy ez egy titkos kijárat a fejedelem hálószobájából s már -tudta is, melyik ajtó nyílik e titkos lépcsőre az udvarról. - -Fogta a kulcsot s becsusztatta a keblébe; a hideg vastól megrezzent, s -azt suttogta: - -– Most el vagyunk jegyezve egymásnak: viselem a Nagyságod jegyét. - -– Én is a tiedet, – mondta a fejedelem, – kék a helye… - -Úgy dürrögtek és suttogtak, mint a tavaszi nyihogó csikók, foggal, -szóval mardosva egymást. - -– Ha keresztet vetek: megérti Nagyságod? - -– Én, meg! csak prédikátor uramék meg ne értsék, – nevetett a fejedelem -– s ha én török üdvözlést teszek, megérted? – Keresztbe tette törökösen -a karját s jobb tenyérrel tapogatta a bal karján a harapás helyét. - -Az asszony a szemébe nézett, vad nézéssel: - -– Ha keresztet vetek: Brassóra gondoljon Nagyságod. - -– Ha szálem alejkumot teszek: az éjszakára gondolj. - -Felharsant kint a trombita s az asszony elfutott. - -A fejedelem utána akart menni, de amint elfordult tőle az asszony, -mintha rontásból szabadult volna… Elszorult a szíve: ezt mégse kellett -volna… - -A szép asszony az ajtóból mégegyszer rá nevetett s ő is mosolygott, de -már tudta, hogy megteszi vele a tréfát: estére az udvarról nyíló ajtót -retesszel elzáratja… ha ugyan… - -Káromkodott egyet magában s felcsapta a süvegét: adta boszorkánya, nem -tudom, mit csinál velem, legalább öt évvel vénebb nálamnál s azt -csinálja, amit akar véllem… - -Hamar felkötötte kardját, s indult a tanácsterem felé… - -Közben azonban megcsöndesedett: a felesége komoly szeme villant a -lelkébe valahonnan a távolból… Szörnyedt e találkozástól: inkább adta -volna fele Erdélyt, csak ezt elkerülhette vala… - -Elkomolyodott. Csöndesebb lett s fejét leejtette, mintha a közeledő -Erény előtt akaratlan hódolna. - -Eh, hirtelen intett a komornyiknak s az már hozta a teletöltött kupát s -ő behunyta szemét és nehéz kortyokban nyelte az italt. - -A tanácsterem harmadik szoba volt, zsúfolásig urakkal, akik úgy -állottak, hogy önkénytelenül is rang szerinti csoportokban voltak közel -az ajtóhoz, amelyen a fejedelem beléphetett. Mindjárt elől a kolozsvári -bíró s a tanácstagok. Fekete, egyszerű mentékben, ők a vendéglátó -gazdák. A kövér, pedrett bajszú prédikátorok s a rendkívül magas, erős, -komor püspök, egyszerűen s idegenül állottak a bársonyok, selymek s -aranyékszerek tarkabarka vásárában, mereven állottak, fenkölt arccal, -lelkipásztori tisztük méltóságába öltöztek, hogy fenntartsák rangjuk -tekintélyét, a rangok és tekintélyek e nyomasztó sokadalmában. - -Az ablakban annál fesztelenebbül, hányivetibben s kihívóbban álldogáltak -a katholikus főurak, Kornis Boldizsár, Segnyey Miklós, Kornis György és -a volt kancellár, a kedvetlen Kendy István; gúnyosan beszélgettek; a -kálvinista urak rossz szemmel is nézték s nehéz szívvel gondoltak arra, -hogy a fejedelem voltaképen a pápista vallásban született s vér nem -válik vízzé, hiába verte belé a vallást az árvába fogadott atyjaura, -Ecsedi Báthory István, az országbíró: »ismerjük az pápistaság kígyóját, -akkor bujik ki, mikor nem is várja az ember… Nincs istennel az, hogy a -pápista urak ilyen jókedvűek… Nem kell ahhoz sok bizonyság, hogy az -ember meglássa, kinek hogy áll a szénája a politikai viszonyok közt: aki -jókedvű, az messze hirdeti, hogy jó dolga vagyon…« - -Az öreg Bánffy olyan szemeket is vetett az ablak felé, hogy agyonütötte -volna vele az ítélőmesteréket, Kamuthy Farkas nagyot nevetett s -cigányfekete képiből kivillantak nagy fehér fogai; mellbe taszította -Bánffy Pált s az öreg Bánffynak udvarolva kiáltotta: Ki hitte volna: egy -pápista az ítélőmester!… - -– Egy új Mohács készül a világon, méltóságos uraim, – mondta -pathetikusan a püspök. - -– Kegyelmed ne panaszkodjon Mohácsra, – kacagott hangosan Kamuthy -Farkas, – a magyaroknak nagyobb szerencséje se vót, mint Mohács, mer ott -vágták le a pápista papokat! Lehetett reformatizálni! - -– Akkor még ott voltak a városok ispán uram, – mondta a püspök, – abba a -régi időbe az volt az újítás legnagyobb ellensége. - -– Azt is kipusztította a török! Sose lesz maguknak olyan jó dóguk, -püspök uram, mint a tordai gyűléstül Zsigmondig, húsz esztendő alatt az -egész Erdély reformált. - -– Ha ezek megeresztik a derékszíjjat, majd felfalnak öcsém téged is, – -morogta Bánffy György s a pápista urakra intett mérgesen, pedig azok nem -is őket rágták maguk közt, hanem brassai bíró. Weisz Mihály distichonján -nevettek, amelyet most hozott meg Kereszturi uram. - -– Mondja el, mondja kegyelmed, – sürgette Kornis György puffadt, vastag -tokáját kidüllesztve. - -– Nem lehet, nagy uraim, mert még megsejdítik. - -De aztán mégse fért bele; összébb hajoltatta őket s elmondta: - -»Hogyha zabál, ha leszopja magát s kedvére fecseghet Gábriel őkeme száz -Sardanapált lepipál.« - -Fuldokolva nevettek. Ha a fejedelem megtudja valaha, lenyakaztatja a -brassai bírót. - -– De hát még amit Imreffynére csinált!… - -Akkor megnyílt a tömör ajtó, mindenki elhallgatott s az udvarmester -pálcáját nézte. - -Ahogy a fejedelem a hosszú pálcás udvarmester után belépett, egyszerre -mindenki megmozdult, egyenesebbre húzta ki magát s csendes vivátot -mondott. - -A fejedelem olyan üde, fiatal, boldog s szíves volt, hogy mindenkinek -betöltötte a szívét. Érezték az emberek, hogy ez a fejedelem, ez annyira -boldogságra született, hogy lehetetlen, hogy baj érje s vele mindannyian -valami szerencsés és megnyugtató jövő elé néztek. - -A fejedelem kezet fogott legelőször a katholikus urakkal s a szemükbe -mosolygott, mintha titok volna köztük: - -– Itt a feleséged? – kérdezte Kendy Istvántól. - -– Itt, nagyságos uram, – felelte az s fanyarul mosolygott, sajnálta -voltakép, hogy a fejedelemasszony érkezését annyira megtisztelte, hogy a -feleségét behozta. - -– Micsodás idő van, méltóságos apámuram? – szólt a fejedelem Bánffy -uramhoz. - -– Jó, – bakkantott az öreg nagy borvirágos orra alól, – most fagy le a -csikónak a szarva. - -Nevettek. A fejedelem kezet nyújtott a kolozsvári bírónak, aki -megcsókolta a kezét s alázattal hunyorgott, értvén, hogy mért e meleg -kézfogás s takarta mosollyal a nevetését: a titkos kulcsok felett… - -– Megyünk-e már, nagytiszteletes uramék, – szólt a püspökhöz s feleletet -se várva, elindult az ajtó felé. - -Lent az udvaron nagy vivátot kapott, a lovasok már fent ültek a lovakon, -mind nagy díszbe voltak öltözve, csupa bársony, selyem, de legalább is -színes posztómenték tarkázták az udvart. - -Az utcán óriási tömeg volt. Aki csak épkézláb, az mind kint s tágasra -nyitotta a két látóját: úgy nézték, úgy bámulták, úgy szijták fel a -hirtelen megjelent lovas urirend tündöklő szépségét, mintha ezért -lettek, születtek, éltek volna, e látvány boldogságáért, mintha ezzel ki -volnának fizetve az elmult évek rettentő napjaiért, a leégett házakért, -az elpusztult vagyonokért, a tönkrement életekért, a rettentő sok -rettegésekért… - -– Milyen jó kövérek az urak! – sóhajtott fel egy sovány kis mesterember, -mire nagy nevetés lett körülte. »Mit mondott, mit mondott?« tudakolták s -tovább adták a szót, amely egyszerre végigfutott s a legjobban kifejezte -mindannyiuk érzetét: »milyen jó kövérek az urak!« - -Hosszú tíz éven át csak nyomor s szenvedés, tatárdúlás, pincében -rejtezés, barlangokba lappongás, s tatárrabság négy-öt évekig s odalevő -annyi számos testvérek és fiak és nők, és hire a feldúlt s láncrafűzött -falvak népének… - -– Csinálhatnak háborút! – mondta egy hang, mire valaki keservesen -mondta: - -– Csak ennivalónk legyen, nem háború! - -– Bizony, ennivaló, – szólt oda fölényesen, helyeselve a városi -»polgár«, – de se bor, se gyümölcs, se kerti vetemény, se gabona, a -tavalyi májusi fagyok miatt. A Mezőségen sincs már széna egy szál se, -köles, zab kevés, vagy majd semmi… - -Zúgó vivátozás futott végig a tömegen s erre ők abbahagyták a panaszt s -szintén ujjongani kezdtek. - -Ez a pompa, ez a vígság, az a jó és boldog falka, amely itt szemük -láttára felvonul, feláll, s előttük és nekik ugratja a lovát, gyöngyét, -aranyát s kócsagos structollas süvegét: ez valahogy mintha feltétlen -biztosíték volna mindannyiuknak a jövőre. Ha ezeknek már jó, nekünk is -jó lesz, ha ezek már itt lobognak, mi is pislogni fogunk legalább, ha -ezek így virágoznak, meg is fogják védelmezni magukat s akkor nem -hagynak el minket sem. A nagy fák árnyékában húzódik meg vihar elől a -kis galagonyabokor… Ha ezek már elő merték szedni a befalazott -ékszereket, mi is kiáshatjuk a rézüstöt s a kis dénárocskákat… - -Hogyne szakadt volna ki hát lelkükből a boldog vivát s hogyne köpték -volna ki a tüdejüket a rivalgó éljenben. - -Az a gyönyörű fejedelem, azon a drága kócsagtollas főlovon, abba a csupa -arany, csupa prém bíborköpönyegben, ahogy kiveti az aranykengyelbe azt -az aranysarkantyús drága sárga csizmáját s kivillan a mente alól a -legdrágább vörös skarlát nadrág térde, ahogy kondor haja meglebben a -nyusztos süveg alatt, félrecsapva azon a gyönyörűséges magyar fején: az -emberek sírva fakadtak, az asszonyok egymás karjába ragadtak, úgy -mutogattanak felé, a gyerekek sivítottak, s míg ott táncolt előttük a -lovas csudamenet, mint egy tündérálom, úgy lelkendezett s úgy ájuldozott -a nép, s utána oly kimondhatatlan szent boldogságot érzett, hogy látta, -meglátta, s hogy újra fogja látni s hogy jön a feleség, a -fejedelemasszony… Nincs szó rá, mi ez a boldog érzés, az egész testüket -eltöltötte a gyönyör: mert e szépek és nagyok, ez urak és szentek, nekik -kell hogy nemzzenek csöndes boldogságot… - -Dehogy adta volna oda bármelyik is helyét, dehogy fázott, dehogy akart -hazamenni… - -De a fejedelem sem maradt volna el a mai nap ragyogásából. - -Előlment a lovas testőrség, ötszáz legény, utána a tizenkét szántalpakra -szerkesztett hintó, tele negyvennyolc gyönyörű dámával, mellettük s -utánuk az urak lovon s végül a bandériumok, Bánffy György százötven -embert, Kendy István Ujvárból nyolcvanat hozott, Kornis Boldizsár -százat, s mind a többiek is ki ötvenet, ki legalább huszat s mind külön -kis zászlókkal. A fejedelmi gyalogosok is, ötszázan, felvonultak s az -útvonal mentén s a kapukon álltak. - -Mit törődött a fejedelem a nézők suttogásával, míg repkedett s -parádézott a pompás téli napsütésben; minden tekintetet magán érzett s -nem tudta, hogy mennyi szem lesi a titkokat: Imreffynét, akit szóba -vettek vele, s az idegen követeket s kivált a hiányzó oláh küldöttséget; -nem hallotta, hogy jövendölték a háborút s hogy szidták a szászokat, -mert a szásznál van a pénz, a gazdagság, mert míg a magyar a háborúkban -tönkrement, a szász meggazdagodott; a városi polgárok hogy sokallták a -fejedelmi vendéglátást, hogy a tavalyi szertelen szűk esztendő miatt -üres magtárakból meg kellett vonni a városi szegénység segélyezését arra -az időre, míg idebenn van a fejedelmi udvar… - -Nem gondolt most a jövőre, semmi búra, bajra, rosszra senki: szél -lengette a strucctollakat s a lovak viháncoltak, cikáztak a hosszú téli -istállózás után a friss ég alatt. De a néző nép, mikor elvonult a sereg, -nyögős és savanyú szavakat is ejtett: »Egyiptusban kilenc hete hó van, -pedig ott száz esztendőben eccer esik, – mondta a városi polgár, aki a -török követek szolgáitól tudja, – Taliánországba meg oly árvizek -vagynak, városokat pusztított el. Az Imperiumban karácsonkor rettenetes -mennydörgések és számtalan mennykövek, tűz és véreső.« - -– És az egész esztendő igen dögös vót; égi csudák és szörnyűségek -voltanak… - -Hallgatva hallgatták a nagytudományú beszédet. - -– Szertelen kevés búza termett egész Erdélyben. - -– Mégis pazarol a város. - -– Dúlják a közöst. - -– Ki dúlja! – kiáltott a városi polgár, – a fejedelemnek maga personalis -udvarán kívül ezer embere van a város nyakán, immár negyed napja. Nem -így csinálta Betlehem Gábor, mikor a török athnamét hozták; ezer lovas -jött a székelységről, mind jó lovas, jó ruhás, de elég abrakot hoztak -maguknak!… - -– Hogy lehet annyi embernek hozni eleget? - -– Hát a rákosi gyűlésen, – kiáltott az öreg nemes, aki vénségére -beállott szappanfőzőnek, – nyólcvanezer lovas is volt egy gyűlésbe, azok -min éltek? a rákosi homokot abrakolták? - -– Mégis csak legszebb a sárkányos Báthory-zászlók! - -– No gyerünk haza… itt nem tartanak jól… - -– Majd jól tartanak a fejedelem konyháján… - -– Majd jól tartanak Barassóba! - -– Nocsak ne menjünk Brassóba, mer aki a Barcaságba elmén, meg se áll a -pokolig: nem kell háború… - -– Nem látta keme merre álltak az oláhországi követek? - -– Merre? semerre! Nem küldött követet Serbán Radul vajda. Küldött a -török, a moldvai vajda, a lengyel, vótak magyarok, de oláhországi egy se -vót. - -Elhallgattak, dörmögtek: »mindig ez a békebontó, az oláh…« - -Háborús szeleket éreztek a lelkek: »Ezek igen, ezek csinálhatják a -háborút« – sóhajtott valaki s utánaintett az úri rendnek, mely már kint -volt a városból s dörögtek az ágyúk… - -Mikor a Mihály-kapun a menet kieredt, egyszerre megdördültek a -várfalakon az ágyúk, hogy meghallják Szász-Lónán is: most indulnak… - -Az ágyúszótól a fejedelem almáspej török lova megbokrosodott, két hátsó -lábára állt s úgy táncolt. De a híres lovas ráfeküdt a ló nyakára, vele -táncolt, aztán kirugattatta s elvágtatott keresztbe, el a várfal alatt… -A menet ijedten, tétovázva állt meg, nem tudták, mit akar a fejedelem, -aki úgy otthagyta őket, mintha sose akarna visszajönni, a bástyánál el -is tűnt szem elől. Akkor a fejedelem udvari fiai, Kereki Ferenc, meg még -ketten megsarkantyúzták a lovukat s utána vágtattak. - -Jó fertályóráig megkavarodva várták, míg a városból nagy vivátozás -hallatszott… Hinnétek-e, mesélték később sokat s még a histórikusok is -írásba tették: a fejedelem a középkapun kirúgván magát a seregből, -monostorkapun be, hidutcakapun ismét kiment… - -Ömlött a tajték a lóról s gazdája is ki volt hevülve kegyetlen, aztán -nagy vivátmondás után mégis megindult a menet Lóna felé… - -A fejedelem Kornis Boldizsárt vette maga mellé s másik oldalról Kendyt. -Még nagyon eleven volt a seb mindkét főúr lelkében; Kendit a -kancellárságtól fosztotta meg. Kornis Bold a székelyek főkapitánya volt, -elvette tőle s adta előbb Petki Jánosnak, aztán Bethlen Gábornak, holott -Kendi volt az igazi fejedelem-aspiráns idehaza Erdélyben, s hogy most a -volt fejedelemnek, Rákóczy Zsigmondnak leányát elvette, valóban -megraboltnak érezte magát s olajbarna epés arcán állandóan ott is volt a -hallgatás, ami sokat takar és sokat elárul. Kornis életvidámságához nem -illett ilyen merész és túlzó vágy, bár ő is, mint minden ifjabb főúr -Erdélyben, nemcsak főkapitányságra valónak tartotta magát, de szíve -fenekén fejedelemségre termettnek: s míg a fejedelem udvarlásában -érezte, hogy gyönyörködik ez a bosszúságukban, átsuhant benne a -gondolat, milyen bolondul tette, hogy ő maga vezette a küldöttséget -tavaly Ecsedbe ezért a fiatal úrért. Mily bolondság volt, hogy szegény -köszvényes Rákóczy Zsigmond szavát nem tartották meg, s idegenből hoztak -fejedelmet, pedig mondta neki az öreg úr, hogy: »Bódi fiam, alkudjatok -meg…« Nem lehetett, Kenditől féltek, őt nem vették komolyan, mindenki a -Királyhágón túlnézett s a Báthory-kincsekről és a Homonnay Bálint -seregéről beszélt… Jobban kellett volna szorítani, de hát az erdélyi -ember csak belekap mindenbe, semmit se csinál végig… - -– Csak ezt az egy szokását irígylem az török kontyoséknak, – mondta a -fejedelem s tarkóját törölgette, mert a verejték a szélben ráhűlt a -bőrire. - -– A hárem? – mondta nevetve Bold s a fejedelemmel a hintószánokat, az -asszonyokat nézte. - -– Az ember nem únhatja meg az oldalbordát… – szólt a fejedelem – S -nemcsak, de még a hölgyét is el nem csaphatja, mikor kedve -szottyanik…[1] - -– Ez nem jól van, – mondta Kornis Boldizsár – hogy nincs rá törvény az -erdélyi hármas nemzet statutumaiban. - -Nagyon nevettek s kiki azt gondolta, amit akart. - -– Ezek a törvények csak arra jók, az ember életét elkeseríteni. -Törvényben vagynak Erdélyben a magyarok s székelyek s szászok s -örmények, cigányok, zsidók, olájok, s kálomisták s pápisták s bestye -háromságvallók s mindenfélék: de lélekadta, e mind csak a kanját -válogatja széllyel: a nyőstinye közt nincs külömbség téve… - -Az urak hangosan kacagtak s a fejedelem, aki a pompás tavasziasra -enyhült napsütésen úgy ringatta, himbálta magát a nyeregben, mint egy -mesebeli királyfi, tréfás őszinteséggel szólt: - -– Én se látok külömbözést asszonyokba, lányokba… én testvér nem nézem, -török-e, vagy zsidó, szász-e, vagy oláj, mind egyformán szeretem, csak -asszonyruhás legyen… Vagy hát van külömbség a kálvinista s pápista -asszony közt? - -Az urak mindketten házasemberek voltak s pláne Kendy István csak két -hete hozta haza a feleségét Szerencsről s a szeme féltő gonddal villant -oda a sárgán festett szánra, melyben felesége ült. Szemébe csillant a -Csáky Krisztinka aranyhajának egy bodra s megmelegedett a szíve. -Mennyire méltó volna az erdélyi fejedelemasszony rangjára!… Keserűen -hallgatta az urak vígságát, még nem ismerte a fejedelem feleségét, aki -elé mentek, de nyugodt volt felőle, hogy az ő felesége külömb asszony és -fejedelmibb teremtés. - -Kornis Boldizsár azonban szokott nyers módon, kidagasztva tokáját, mint -egy pujkakakas, így csördült: - -– Van… - -– S mi? – kérdezte a fejedelem felütődve. - -– Hát… a kálomista asszonynak mindnek szennyes a füle… - -A fejedelem furcsán nézett a Kornis Boldizsár szemébe: - -– Na ezt mindjárt meg fogjuk vizitálni, – mondta, – esküszöm -kegyelmednek Bold uram, hogy mire Lónára beérünk, minden asszonynak -belenézek a fülébe… - -Kirúgtatta a lovát, aztán még visszaszólt: - -– S tudja mit kegyelmed: akinek legszebb lesz a fülecskéje: annak az ura -kapja meg a Katus nevű rézágyút… - -Kendy István még jobban elkomorodott: ezt az ágyút ő kérte volt a -fejedelemtől pénzverési joggal, hogy belőle újraépíthesse Szamosújvárt, -amelynek kapitánya volt… - -Izzó szemmel nézett a fejedelem után, aki már a legközelebbi hintónál -udvarolt s ki tudja, mit sugdos az asszonyok fülébe, de azok nagyon -nevetnek s csillogó szemmel rázzák a fejüket… - -A két főúr fejcsóválva s mogorva nevetéssel kísérte szemmel a fejedelmet -furcsa vizitjén, csak akkor ijedtek meg, mikor egyszerre csak egészen -elől a második hintónál volt s tovább maradt, mint a többinél… Abban a -hintóban Kornis Boldizsárné s Kendy Istvánné ültek, s szemben velük két -suhanclány; né csak né, a fejedelem ott ragadt, min lépen a rigó a két -asszonynál… - -Kendy István nehéz szívvel gondolt felesége szőke szépségire: Uristen, -vajjon nem ennek a martalóc fejedelemnek házasodott-e? - -Az aranyveretű csákányát hirtelen marékra kapta. Gondolatban odaszánta a -fejedelem fejébe… - -Már itt voltak Szász-Lónán. - -A fejedelemasszony az elsőemeleti üvegablakban állott, onnan nézte a -menet bevonulását. - -Szívszorulva várta s mikor feltűnt a kanyarodónál a lovascsapat s mikor -a fejedelmet megpillantotta, könny gyűlt a szemébe, amitől mindjárt nem -látott semmit. - -A bandérium a kastély előtt állott fel, úgy eresztették elő a hintósort, -amely felvonult s az ezernyi lovas a tágas udvaron rendeződött el. - -– Éppen így álltak föl! – mondta a fejedelemasszony mögött mézédes -hangján az agg Kamuthy Ádámné, a kastély úrasszonya, – éppenségesen így -volt akkor is, mikor a Báthory Zsigmond fejedelem menyasszonya érkezett… -A jó angyali osztrák főhercegnő, ó istenem, istenem… - -Asszonyok állottak a háttérben, akik lábujjhegyen ágaskodva igyekeztek -valamit ellopni a gyönyörű látványból. Mind ebbe az egy ablakba gyűltek, -mert a többi ablakon nem volt üvegtábla, csak lantorna-hólyag s azon nem -lehet átlátni; ahhoz pedig erős hideg van, hogy kinyissák az ablakokat. - -Báthory Zsigmond feleségének említése a fejedelemasszony szívét mint -valami balsejtelemmel töltötte el… Egész Erdély tudta s sajnálta a »szűz -fejedelemasszony« sorsát… Még él valahol Grácban s apáca lett, de itt -maradt az emléke az erdélyiek szívében a boldogtalannak, aki -szerelemrokkant s különben ifjú férje mellett csak éppen a díszt és -pompát nyerte el, de pártáját el nem veszíthette. A kővári bércek még ma -is viszhangozzák a sóhajtásokat s a szomorú virgina-muzsikát, amellyel -gyászos fejedelemasszonyságát enyhítette szegény… - -De a háziasszony a fényre emlékezett s a büszkeségre, hogy a kicsiny -Erdély a Habsburgok közől nyerte asszonyát. Odáig csak vajdák voltak az -erdélyi urak, akkor nyerték a császártól, a pápától s a spanyol háztól -az Illustrissime Princeps titulust: felséges Fejedelem! Nem engedhette -Rudolf császár, hogy az unokahuga valami barbár vajdáné legyen a világ -sötét végin: megméltóságosította Erdélyt… - -Szemüket nagyra nyitották, hogy a ritka ünnepséget feledhetetlenül -magukba vegyék. - -Karéjba állott fel a kastély feljáró tornáca előtt a közlovasok csapata: -az urak díszlovaikon, amelyek közt a főbbeknek zöldre, sárgára volt -festve a sörénye, s kócsag és strucctollakkal volt díszítve, mint a -rajtaülő levente forgója, szeszélyes csoportokban imbolyogtak, mint a -nyári szélben a kerti virágok. - -A fejedelemasszony csak az urát nézte… ott az ő embere, az édes jó -emberkéje… óh, a fejedelem… Könnyei úgy peregtek, mint a gyöngy, ha -lefűződik a selyemfonálról… Borzasztó volt ez az év, amit eltöltött… -Erdély kapuján, Szilágysomlyón kellett vesztegelnie, mintegy kővárba -falazva s egész éven át sem levelet, sem hírt, sem követet… alig… óh, -alig kapva bármit is… Csak a szörnyű üzenetek, hogy: még nem lehet s még -nem lehet: most lesz az országgyűlés, most a székely zendülés, most a -szász bajok, oláh háború… s a pletykák, hogy: ez mind nem úgy… csak -farsang s mind csak farsang… mint a frantzuz király híres udvarában…[2] - -Homlokát kezére hajtotta s az ablak belső oszlopához támaszkodott: - -Milyen jó volt, mikor még nem volt fejedelem, csak egy szerelmetes -fiatal fiú… Már két esztendeje… egy édes árva fiú volt, egy édes, -szíves, figyelmetes jó angyali lélek… Hogy tudott kedvében járni, hetven -mérföldet lovagolni egy szál rózsáért… hogy mindene volt és mindenkije… -Igaz: kényes volt, gőgös volt, nagyon tudta, hogy ki ő: hogy a Báthoryak -utolsója, az ország leggazdagabb ura; meg merte mondani, ki tudta -mondani őelőtte: hogy »Magyarország harmadrésze az övé«… De az akkor más -volt: nem sértő volt, nevettetően boldog dicsekedés… mert amellett jó -volt s áldott s úgy lehetett bízni rá… S ő is… ő is volt valaki: nem -hitte volna, hogy valaha így… - -Kis kendőjével törülgette arcát, a lányok, akik székeken állva lestek ki -a feje fölött, azt hitték, a boldogságtól sír… - -Milyen büszke volt az ő jó mostohája, mostoha léttire, a kedves; nem -adta oly hirtelen, s meg is mondta: »ne is gondolják, hogy oly hirtelen -s postán adom a Palotsay-lányt! nem ahhoz való, hogy csak jöjjenek s -gyorsan elvigyék…« Ó, bár ne adta volna, bár egyáltalán ne adta volna -oda; most… Talán ezt a hosszú várakozást fizette vissza a hosszú -várakoztatással… Ó, asszonyi sors, innen nézni az ablakból, hogy -ficánkol lent a paripája, hogy csillámlik, mint a napban az aranyforgó -madár, ez a gyönyörű fejedelem… És nem néz fel, nem vonzza a szíve, hogy -idetekintsen az ablakra fel… - -Hirtelen a lovasok vágtába erednek, kört futnak az udvaron s úgy -sorakoznak a tornác elé… megette kis boldog sikoltások: - -– Be ékes, be édességes, ó be gyönyörűséges… - -Az udvari asszony jelt ad; arra a fiatal nők egész csoportja gyorsan -visszavonul s halk zsizsegéssel mennek át a másik szobába… Akkor a -vénasszony megérinti az ő karját, s ő visszatér a szobába az ablakból: -tudja, kötelessége van, előkészíteni magát, hogy egy percenetig se -várjon lent a feldíszített nagyteremben a fejedelem… - -Fájdalmas hidegség öntötte el a tagjait s engedte magát a nagy tükör elé -vitetni, de alig egy kis pillantást vetett belé. Csak akkor látta a -visszamaradt tükörképet, mikor már el is lépett előle, s oly fehérnek, -oly kísértetes haloványnak, oly márványkőből faragottnak… s -méltóságosnak, s fejedelminek… és büszke volt… - -Ha a fejedelem kevély: ő büszke volt… - -Az ő ereiben is volt fejedelmi vér: Szapolyai-lány volt egy őse s -atyjaura gőgben nem engedett a Báthoryaknak… - -Ezalatt a földszinti nagy csarnokban a hosszúpálcás udvarmester rendezte -a társaságot. - -A fejedelem azonban mielőtt belépett volna, egy ital bort kért a -vendéglátó házigazdától, az öreg Kamuthy Ádámtól. - -Az öreg úr elnevette magát s helyeselte a dolgot: ő sem volt a jónak -ellensége. - -A hölgyek egy része csoportban állott s fojtott nevetéssel beszélt -valamit. - -Imreffyné intett az urának s a kancellár odasietett hozzá. - -– Kérdezze meg a fejedelmet kegyelmed, micsoda fülbevaló-vizitációt -csinált az úton?… - -Imreffy kedvetlenül mordult az asszonyra: - -– Mindig bolondokon jár az eszed, – mondta neki gorombán. - -Az asszony egy pillanatig hallgatott, aztán meggondolta s nem kezdett -civódást. Belevegyült az asszonyok csoportjába s bement a nagy -csarnokba, ahol az öreg méltóságos Vizkelethyné szigorú szemmel s nagy -méltósággal jelölte ki a helyét maga mellett. - -A fejedelem megitta a kupa bort; rajta kívül senki sem ivott. Kornis -Boldizsár azt mondta mellette álló Kereszturi György deáknak: - -– Borunk s fejedelmünk vagyon. - -Az öreg főispán, sunyi, arcába húzott haja alól odapislantott: - -– Komám uramnak szép felesége is van még azonfejül. - -Kornis Boldizsár vörös lett. - -– Van az komám uramnak is, csak várjon sorára. - -Keservesen nevettek s kicsit megcsóválták fejüket a maguk baján. - -A nagy csarnokba mentek a többi urakkal, a hetykén lépkedő fejedelem -után. - -A csarnok, amely alkalmas nagy ebédlőház volt, most fel volt díszítve. A -falakra felvonták a »házruhát«, amely drága selyemlepedőkből állott s -mitológiai alakok voltak rajta szőve, ezzel volt szokás betakarni a -falak füstös sivárságát ünnepélyes alkalmakkor. Azonfelül zászlókkal, -fenyőgallyakkal volt ékesítve a terem. Trón is volt készítve az ablakok -mellett jobbról, két lépcsővel s nagy faragott karszékekkel. A trónnal -szemben volt az az alacsony vaskos zöld ajtó, amelyen a -fejedelemasszonynak be kellett jönnie. - -A fejedelem vidáman s fesztelenül ment fel az emelvényre a pántlikás -udvarmester után s leült, ő volt az egyetlen, aki süvegét fenntartotta. -Köröskörül mindenki állott és pedig fedetlen fővel, a süveget az urak a -vállukig emelték s a dámák a drága hímes varrott kiskendőket az ajkukig. - -Igy vártak néhány pillanatig. Az udvarmester elment a -fejedelemasszonyért s nem jött vissza. Nem jött, meghökkentően hosszú -ideig. A fejedelem, akiben a bor kezdett dolgozni, mert a Kamuthy uram -bora krudélisan erős bor volt, hirtelen megszédült; de nem az -ittasságtól, hanem attól a gondolattól, hogy: az asszony talán truccol… -Talán várakoztatja… talán bosszút akar állani ezzel az egész évért… - -Hallatlan düh kezdett benne felzuborogni. - -Fejedelmi s férfiúi méltósága lobbant fel: a konok és kemény lány, aki -vőlegénykorát is úgy elrontotta! Már akkor is csak azért vette el, hogy -megtanítsa: máskép nem lehetett legázolni, hát tizenkilenc éves fiú -léttére feleségül vette… De nem is volt ideje vele lenni, mennie kellett -Kassára, a megmérgezett Bocskay fejedelemhez,[3] mert már akkor égett a -vad vágytól: a fejedelmi süveg után nyúlt gondolatban… Az asszonyt -azonban mindig számon tartotta: úgy tartotta számon, ahogy az ember -folyton készül kidresszírozni egy külömben kedvére való ebét… Hisz ezért -nem hozatta még be Erdélybe!… ezért nem ment elébe Nagyváradig, ezért -nem akarta fogadni Kolozsváron… S most az asszony merné vele éreztetni!… -Hű, lélekadta! s feldühödött szemmel gyúlt ki: ha még egy percig nem jön -az asszony: isten az atyánk, de feláll, sarkon fordul, elmegy s akkor -mehet vissza a némber oda, ahonnan jött, Palotsára… - -Ahogy a mámoros szeme végigbukdácsolt a tömegen, a szemeken: egyszer -csak beleütődött egy sűrű fekete éles pillantásba: csak lassan eszmélt -rá, hogy Imreffyné… - -Az asszony igézve, boszorkányozva nézett rá s lekötötte a szemét: -felemelte az ujját, a kebléig emelte s senki másnak észre nem vehető kis -mozdulattal a keresztvetést jelezte. - -A fejedelem kijózanodott, felvidámodott, megörült s szélesen elpillantva -a tömegen, két tenyerét, két hatalmas nagy tenyerét, amellyel a lópatkót -be tudja fogni s megroppantani, keresztbe vetette a két karjára. - -Erre mindenki megörült s felnevetett kicsit. Érezték a feszültséget, az -izgatottság reájuk is átragadt. Most e törökös köszöntési mozdulat, -amely nem volt szokatlan, sőt meglehetősen divatos volt, úgy tűnt fel, -mint nekik szóló tréfa, hogy nem kell olyan nagyon megijedni: ha az -Asszony így váratja is magát!… - -Csak Imreffyné értette s elfolyt az ereiben valami titkos kéj s -lankadtság… - -Ebben a percben nyílt a szemközti ajtó: belépett az udvarmester, azután -két nemes apród, aztán a főkapitány s mellette maga a fejedelemasszony… - -Halotti némaság, az egész terem pillantása reá dobbant. - -Halotti némaság s halotti fehérség. Mindenki eldöbbenten nézte a -rendkívül magas és impozáns nőt, aki fehér volt, mint a ruhája, az arcán -semmi szín, csak kibeszélhetetlen fehérség s a ruhája csupa vontezüst és -fehérselyem tarcolán és mérhetetlen dús fehérgyöngy borítás… - -Halotti csendben várta el a fejedelem; ülve várta el, hogy az asszony -lassan s gőgösen s megenyhíthetetlen arccal közeledjék… Talán ha ránéz, -kiengeszteli; talán ha elpirul, a szívéhez fér: de már ő tudta, hogy ma -éjjel nem fogja elreteszelni a titkos ajtót az idegen hölgy elől… Tudta, -hogy reggelre valami pokoli… valami szörnyű bosszút tesz… elmegy… -elutazik s maradjon most már Kolozsvárt az asszony a gőgjével. - -Ez a gondolat meg is szelidítette s mikor az asszony már szinte a -trónnál volt s a halálos feszültségben, e nem várt, ez el nem képzelhető -sértéstől szinte eszét vesztve járt: akkor a fejedelem hirtelen, fiúsan -felpattant s fickós mozdulattal tárta ki a két karját a felesége előtt… -És az asszony oda omlott, belerogyott, szakadt a karja közé… És -elvesztette a gőgöt, a halálos végtelent, az élet rogyasztó súlyát s -lett egy elzokogó gyönge személy… ki odaborul a férje ölébe… - -Ettől a csodálatos villanattól kitört a szívekből a tomboló felujjongás -s ágaskodva és rekedt vivátozva, tört ki belőlük a nyilvános rémület -után a kacagás és az éljen… - -Hosszú, hosszú percekig tartott a tombolás: aki ott volt, -aggastyánkoráig sem feledte e percek különös elragadtatását s Kendi -István az éles fájdalmat, amit szívében az irígység vágott. - -Aztán a fejedelem felvezette asszonyát a trónra s mikor leültek, -mindenki meglátta, hogy a halottfehér arcon nagy vörös rózsák virítottak -ki. - -És erre új ujjongó hujjába tört ki a társaság. - -A trón előtt azonban megállott a székelyek főkapitánya s most mindenki -ránézett. - -Nagy, erős, termetes, szélesvállú, rövidnyakú fiatal ember volt, fekete -szakállal öregbítette magát, még nem volt harmincéves, de már egész -ország tisztelte s jól tudták róla, egyforma becsülete vagyon Bécsben s -a portánál. - -Tisztelettel hallgattak el, s tudták, hogy ennek minden szava súlyos, -nagy boltos homlokában egész ország gondja nyugszik. - -– Illustrissime Princeps, domine, domine nobis naturaliter -clementissime… – kezdte, – Nagyságos fejedelem, minékünk legkegyelmesebb -urunk… - -A hangja vastag volt, kissé rekedt s oly nyugalommal s ritka fekete -szakállába eresztett fővel ejtette a szavakat, megérzett rajta, hogy -számtalanszor szólott már s a legveszélyesebb percekben is egyformán -higgadt, meggondolt s rendíthetetlen volt. - -Megnyugtatóan hatottak a lelkekre a kerek, egészséges, megszokott -formájú mondatok, amelyek szinte hivatalos merevséggel sorolták fel az -ország minden rendeinek szerencsekívánatait az ifjú fejedelmi pár -számára… Csak akkor ijedtek föl a hallgatók, akik szinte elringatóztak a -szónoklatnak e biztos gályáján, mikor a főkapitány a fejedelemasszonyhoz -intézett szavakban a következő szirtekre s zátonyokra vezette a beszéd -hajóját: - -– És Te Nagyságodnak, Nagyságos Fejedelemasszonyunk, lesz elhivattatása, -hogy a kisded ország dolgai jó rendben haladjanak… - -Hirtelen, mint a távoli vihar előszele, sustorgó izgalom futott végig a -társaságon s tágranyílt szemmel, meghökkenve figyeltek. - -– … mert ezen kisded országocskának tudnia kell magáról, hogy szűkek a -határai: igaz, való, kincsekkel rakott ország: de mennél aranyosabb a -kapca, annál jobban szorít, ha kicsi a saru… Okosan kell lépjen, aki -viselje: mert avagy a saru megyen szerte, avagy a láb nyomorodik el… - -Mindenki tudta s a fejedelem arcát nézte: Bethlen most a fejedelem -háborús terveire vonatkozik. Az utca tele volt izgatással, egyre jobban -szidták az oláhot, aki követet sem küldött íme a fejedelemasszony -érkezésére s a szászokat, akiket a nép felelőssé tett a saját -szegénységeért s még a mult esztendei siralmas szűk termésért is… - -A fejedelem méltósággal viselte magát: fiatal kora mellett híres arról, -hogy jól ért a politikumhoz… Túljárni jól tud öregek eszén is, pompás -volt, ahogy a vén fejedelmet kiugratta a fejedelemségből (megijesztette -a hajdukkal, hogy nemcsak Kolozsvár felé támad, hanem Szerencs felé is -és a fejedelem magyarországi birtokát még jobban féltette, mint a -fejedelmi süveget) s megnyerte maga számára a külföldi magyarokat, sőt a -cseheket, lengyeleket s lefegyverezte a porta ellenséges indulatát is… -Most a főkapitány, érezték, a legvelejére tapint: de ez az ő arcán nem -látszott meg. Nem látszott a főkapitányén sem. Ez úgy mondta a szavakat, -s az úgy hallgatta, mint a legártatlanabb igéket: csak a tömeg feszült -figyelme lett egy fokkal fojtottabb. - -– … Bölcsességet és békességet vár e kisded ország hármas nemzete a -fejedelmektől, jól tudván, hogy embernek hazájáért úgy méltóságos -állapotban, mint barompásztor alacsonyságban, egyformán jól kell -szolgálnia: tehát nemcsak teherviseléssel és élete fogyatásával, hanem -főképen emberséges polgári munkával… - -A háborúra való izgalomnak s a fejedelem farsangos kedvének e -pillanatában úgy hangzott ez a szó, mint valami nagy kő zuhanása az -éjjeli bálterem boltozatáról… Messzebb zúgó hang volt ez, mint hogy csak -e kis társaságnak szólt volna s e percnek: messze kellett e szavaknak -visszhangozni a lelkekben s új idők új akarata fundamentomául szolgálni… - -– Polgáraitól két kar s egész lélek szorgalmas munkásságát kívánja a -haza s fejedelmétől, tudván, hogy minden hivatal istentől van: -bölcsességet kíván s békességet s munkára való lehetőséget… Mert kész e -hármas nemzet mind vérét s mind életét kiontani a hazáért, míg rációja -vagyon, de sajnálná ócska bocskorát is elnyűttetni hiábavaló -herce-harcokon… - -A csönd még mélyebb s már kriptai lőn. A főkapitány hangja még lejebb -ereszkedett, szörnyű erejével még közvetlenebb módon járta át a csontok -velejét, mintha az örökítélet lüktetne bennük… - -– Viselje azért Nagyságotok az ország békességét szívükön, a fejedelmi -hitlevél ötöd pontja szerint: amelyre Fejedelmünk őnagysága felesküdött -volt, de amelyet fejedelemasszonyunk őnagyságának is szabad legyen elébe -tárnunk:… »Ez felháborodott állapotban őnagysága mind a két császár -között hazánkat békességes állapotban megtartani igyekezzék, mivel mi a -hadakozásra akármelyik ellen is elégteleneknek ismerjük magunkat, -kiváltképen a törökkel, szegény hazánknak régi szokása szerint frigyet -tartson. A két Oláhországgal is a jó szomszédságot megtartsa«…[4] - -Ez már sok volt. - -A fejedelem megsokallotta, hogy a hitlevélt így fejéhez vagdossa a -főkapitány: jól látta, hogy az egész azt jelenti, hogy nyíltan -szembeszáll az ő brassói s oláhországi terveivel, pedig még semmi sincs -készen, még csak a lelke fenekén ég az indulat, a harag s a harcvágy: -még csak a vérében van s máris szembe mernek szállani. Hőség áramlott -fel testében s izzóan nézett a fekete emberre. - -De az merev volt, mint a szikla s meggyőzhetetlen falként állott előtte -s tovább fejtegette higgadt cicerói mondatokban, hogy: - -– … kis országot a nagyhatalmak egy szeszélyért, egy rossz percért -árvízként gázolhatnak keresztül… hogy: kisországnak más politikája nem -lehet, mint veszteg ülni s gyarapodni polgári mesterséggel, amiben -lehet… hogy: kis országnak csak egy főgondja lehet, az, hogy ellenséget -a határain be ne engedjen… s hogy: kis országnak különösen meg kell -becsülni a mestereket, a kalmárokat s a pénz csinálásához értőket… mert -kicsiny ország kardjának csak akkor van ereje, ha mögötte a polgárság -rakott szuszékjai s tömött erszényei állanak… - -Emeltebb hangon, de kiáltás és kitörés nélkül, mint valami vallásos -igazságot mondta: - -– … mert vajmi könnyű megrendíteni a békességnek fundusát: de azt újra -fölépíteni nehéz… - -– … Jaj Erdélynek, ha mint a pusztában maradott kéve, a varjak és -seregélyek serege lepi meg s nem lesz őrizője s oltalmazója… - -A fejedelem már nem izzott s nem tüzelt: egyre zártabb lett s fagyosabb. - -Jól van. Azt véled, tavaly trónra ültettél s most le akarsz szállítani a -lóról?… - -Szemhéja visszacsukódott s gondolatait úgy lezárta, hogy ő maga se -akadjon reájuk… Holnap izenni fog a hajdukapitányokért s megindítja a -hadszervezést… Ma senki sincs e teremben, aki érte háborút kiáltana: de -ő érezte az idegeiben, hogy Brassót mégis meg fogja ostromolni… Szebent -bevenni… az oláhot megzúzni… a moldvát kifüstölni… a lengyel koronát -feltenni… a bécsi császárral kezet fogni… s a törököt fészkiben, -magjában törni meg!… - -Valami rettenetes, valami szörnyű, világokat rázó hőséget érzett -magában… - -S érezte e mellette ülő nagy test, e Palotsay Anna előreborulását, hogy -ez hogy issza a setét főkapitány szavát: s ez az ő felesége?… Soha!… -Utálta, gyűlölte s máris megölte a gyilkos erkölcsöt és szentséget; a -feleséget; aki époly ellensége, mint a víz a tűznek, a tűz az aranynak, -arany a hűségnek… Hogyan? ő ezentúl otthonülő, szoknya mellett -sütkérező, virrasztó kontyos férj legyen; aki talán pálcával járjon az -utcán s nézze a timárok és vargák hasasodását… - -Nagy és mély lélekzetet vett, mert lovat érzett maga alatt s kardot -kezében s harcot, harcot, harcot a fél világ, az egész kerek világ -ellen… - -Ormótlan egy beszéd! utolsó szava is szíven vágta hiúságát, midőn azt -kívánta: »érje föl Nagyságod őseit: nagy tettekkel a nagy Báthory -Istvánt, kegyességgel Kristófot, hazaszeretetbe Endrét…« - -Hogy? ez az ember az őseit hozza föl neki: s nem tudja, hogy ő meg -akarja haladni mindazokat, mint Nagy Sándor, Fülöpöt?… - -Hosszú csönd után, felállás nélkül, méltósággal s önbizalommal felelt: - -– Fidelibus nostris universis et singulis egregiis, nobilibus pariter et -ignobilibus ac alterius cuiusvis status… salutem et favorem nostrum!… -Köszöntjük az mi híveinket mindközönségesen… - -Megállott, körülnézett s látta az asszonyok, a szép asszonyok szemét s -könnyelmű kedvesen elmosolyodott. - -S a hangja fölcsengett és a szíveket megbirizgálta, mint a hajnali -szellő a virágokat: - -– Úgyebizony látják kegyelmetek: meghoztuk a mi feleségünket… És immár -megújítjuk a mi fogadalmunkat, hogy bizony Erdélyországból tündérkertet -statuálunk. - -Újra elmosolyodott s vele nevetett minden szív s úgy felragyogott minden -arc, mintha kisüt a nap nehéz felhők után… - -– Imhogy ezért hoztuk be az mi kicsinded tündérkertünk -asszonyfejedelmévé az mi szerelmetes feleségünket… - -Ma már harmadszor tört ki a torkokból s a szívekből a tomboló -lelkesedés, amit e teremben ő provokált. - -Ó, hogy kitört az emberekből a vivát, az éljen… Be jó volt elfelejtkezni -a súlyos gondokról, miket a fekete Lófőszékely görgetett reájuk, be jó -volt ébredni a lélekharang kongása után lakodalmi ezüstcsengettyükre. - -Aztán a fejedelem egyszerre befejezte a ceremoniát s odakérte a velejött -dámák közül Nagyságos és Méltóságos Vizkelethyné asszonyt, aki negyven -év óta minden erdélyi vajdáné s fejedelemasszony udvarmesternője s -rangját, címét az Imperiumról, a prágai udvartól kapta s féltékenyen -őrizte: mély bókkal közeledett a fejedelemasszony elé s megcsókolta -annak a kezét. - -De ez átölelte a vénasszony fonnyadt nyakát, megcsókolta neki a -homlokát, utána visszacsókolta a kezét s ezzel örökre megvette az agg nő -szívét. - -Megkezdődött a bemutatás sora. - -De amint a legelső nagyságos asszonyt előléptette s néven nevezte az -öreg méltóságos asszony: Szeredahellyi Imreffy Jánosné, kancellárnét, -akkor egyszerre megfagyott a fejedelemasszony arca. - -A kancellárné kecsesen és kacéran hajtott térdet s főt előtte, de amint -szemét fölemelte reá: halálig megsértve látta, hogy a fejedelemasszony -keresztülnéz rajta, mintha üres levegőbe nézne. - - -II. - -Fiatal komondorkölyök módjára birkózott a lánnyal a medvebőrön. -Leteperte s ártatlan kedvvel gyúrta, marcangolta; nem szerelem volt ez, -két erős gyerek birkózása volt a szénában; hancúrozás, erős játék, -püfölték egymást, hogy csakúgy csattogott s a lány karmolt és -sikongatott, mikor túlerős ütést kapott. - -Nagyon összeszoktak ez alatt a három nap alatt, ezzel a cselédformán -tartott erős, egészséges kislánnyal, az Imreffyné hugával. A fejedelem -különben állandóan morózus volt, bántotta az ostobasága, hogy akkor -éjjel, részeg fővel csakugyan nem zárta le a titkos ajtót. S hogy fél -magatudatlan csakugyan meg hagyta magát szöktetni e bitang hölggyel… Még -most, a lánnyal való viháncolásban is, szorult a szíve mélye s nem mert -a feleségére gondolni, aki ott él Kolozsvárt s mártír módra tűri a -magára maradottság titkát s mire véli, mire véli… Uhh, az a vad s -korhely s duhaj s mégis annyira üres részeg éjszaka… - - Szól a kokas mán… - Majd megvirrad mán… - Uccú fickós… piros csizma… - Hej, ki patkol meg mán… - Ki patkol meg mán… - -Ebbe a nótába felejtette bele három nap óta minden szívbeli gyötrődését. -Minden pillanatban csak megállott, elgondolkozott s busongóan -rágyújtott, hogy: - - Szól a kokas mán… - Majd megvirrad mán… - -Ez a nóta, meg ez a kacagó piros kislány volt az egyetlen üdülése. Ez a -gyerek, ez még ártatlan volt, mint egy tavaszi barka, s még nem tudott -semmiről semmit, gyerek volt s üdítően nem nőstény. - -Jó volt, szórakozottságát s a nagy gondok feszültségét abba a csábult -nótába s borba, mindig tele kancsóba s ennek a lánynak a sikongató -dévajságába ölni… mintha otthon volna Ecseden, gyerekül, a csikászok, -pákászok lányaival a fonóban, orsót lesni a többi parasztfiú dühére… Aj -de bestia is ez a hölgy: … hanem lesz az még máskép is… mert: - - Szól a kokas mán, - majd megvirrad mán!… - Uccú fickós piros kis lány, - Hej! ki csókol meg mán! - Ki csókol meg mán… - -A lány végre egy túlgoromba markolásra úgy feltaszította, hogy hanyatt -esett s falba vágta a fejét. De ezért se haragudott el, kacagott -hangosan, mint egy lurkó, azon, hogy a lány is lezuhant a földre. - -Abban a pillanatban belépett az asszony. - -Belépett s vér öntötte el az agyát, ahogy látta a hugát feltápászkodni, -pirosan, kócosan s tőle megijedve sunyi pusmogósan. - -Most először támadt fel benne féltékenység a lánnyal szemben, hiszen -napok óta ezt használta csemegének, csalogatónak, mert érezte a fiúban -az erkölcsi csömörlést. Folyton Évuskát küldte, Évuskával üzent, Évuskát -tolta előre; a hugát használta arra, hogy felébressze az étvágyát a -kedvre… De most, hogy ezt a nyers és jóízű dulakodást megérezte, -elsivította magát: - -– Ki!… Ki!… Ki innen!… - -S utat mutatott a lánynak, aki körülkerülte a szobát s nem mert mellette -az ajtón kimenni, mert félt a veréstől… - -Az asszony hirtelen felvette a fejedelem kurta korbácsát az asztalról, -utána ment s egy pillanat mulva hallatszott a csattogás s a kislány -fojtott, fogaszorított nyögése… - -A fejedelem felült s hallgatta, ahogy az asszony minden csattanás után -egy-egy szót vetett: - -– Te eb… te eb… te kapca… - -Most fel kellene állani, kimenni s egypár pofonnal igazságot tenni, -dehát… a gyereket úgyis verni szokás… s nem jó az asszonyt mérgesíteni. - -Az asszony nem fért a bőrébe, ahelyett, hogy ment volna dolgára, -visszajött s dühvel kezdett lármázni: - -– Nagyságod is jobb tenné, ha már felöltöznék rendesen, menne ki, -levegőre, lovagolni, megmoccanni, olyan büdös van itt mint egy -cigányputriba, három napja ajtó se nyílt… ez a fa is füstöl, mint a… -vesztés… - -A fejedelem megérezte, hogy a szavak közt az asszony megbotlott, mint a -karókban, sövényben; elbotlott s amilyen fennyen kezdte, olyan csinnyán -végezte, erre ő is adott egy vágást: - -– Én nem éreztem itt semmi büdösséget: a fiatalságnak jó szagja van. - -Gyorsan elfordította a szemét. - -Az asszony sápadt lett. - -– Ó, a cafrang, – dünnyögte – nyár ótátul nem mosdott meg. - -A fejedelem kibuggyanó komiszsággal folytatta: - -– Lehet, hogy nem mosdott… de nem is vénült meg… - -– S én megvénültem?! – csattant ki az asszonyból… – Ha megvénültem, -Nagyságod vénített meg. - -A fejedelem felállott. Csizma volt a lábán, nadrág, selyeminge bőséges -volt, a nyakában nyitva volt, a kis piros selyem madzag, amivel meg -szokás kötni, el volt tépve s a nyaka szabadon volt s veres az előbbi -dulakodás után, mintha megmarkolászták volna. - -– Mi vagyok én! – mondta hányivetien, – kapucinusbarát?… vezekelni -jöttem én a pusztába?… - -De az asszonyból kitört: - -– És én nem vénültem meg! – kiáltotta telitüdővel. – Nem vagyok vén!… -Tudja meg nagyságod!… Azt hiszem, megbizonyítottam itt csak most három -nap óta is… Nincs még egy asszony Erdélyben, aki ezt kibirta volna… ezt -a szekaturát… - -A fejedelem mosolygott. Már jól vagyunk, mondta magában s únta, hogy jön -a nagy vihar, aminek se vége, se hossza… Éppen még ez kell, azt se -tudja, hol áll a feje, három napja nem tud se a feleségéről, se az -ország dolgáról s most patvarkodást… - -– Hát nem gondol Nagyságod magára? Nem tudja Nagyságod, mi a Nagyságod -dolga? Ilyen rusnyácskákkal kell Nagyságodnak lealázni magát? - -Már egészen úgy kiabált rá, mint egy gyerekre. - -– Ezt várja Nagyságodtól az ország? ezt várja Nagyságodtól a világ? Ijen -cigányköjkökkel fogja Nagyságod elkápráztatni Erdélyt? ezek lesznek -tündérek az Nagyságod kertjében?… - -Tombolásában fékezni nem bírta magát. - -– Ilyen nagyságos úr, olyan nagyságos úr! hát külömb ez, mint valami -garádjaalatti martalóc?… Tudja meg Nagyságod, hogy mindenki annyit ér, -amennyit maga mellé állít… - -– No akkor nekem ugyancsak nem nagy becsem fog lenni, mert én téged -állítottalak magam mellé. - -Az asszony elnémult. - -A fejedelem túlzott dühöngéssel: - -– Hanem az a bestye lélekadta Lukácsa, az még kirepül az ablakon, ha -egyszer jókedvembe talál… – s hozzáfogott dühösen, öltözni. - -Az asszony egyre sápadtabb lett: megértette, hogy a hajduról van szó, -aki öltözéskor az ajtót őtőle őrizte. - -– Mert engem beeresztett ugye?… Nagyságodhoz… Mert énnekem csak akkor -szabad bemenni, Nagyságodhoz, mikor a hajduk cipelnek be? mikor jámbor -asszony voltam s Nagyságod Ecsedében járt utánam, akkor szabad lett -volna bemenni: de akkor Imreffyné asszony nem ment, hiába esküdözött a -nagyságos úrfi, hiába csúszott a térgyin, mint egy kis eb… Már akkor is -lehetett volna más után futni: mégis Imreffyné után futott valaki s nem -a nagykisasszony mátka után… Most kevesli Nagyságod, hova tette a -böcsületet? akkor nem kevesellette? akkor tudott falat átvágatni s -átbujkálni, tudta hajdukkal lefogatni az Imreffy úr jámbor feleségét, -tudta cédává tenni s tudná most megútálni s felhányni?… - -Az asszony üvöltött, fakó volt, a fürtei szerte, mint egy boszorkány… - -– Hát ha megvan, megvan s így is marad! tudja meg Nagyságod: nincsen -menekvés: Sólyomkőn van a fejedelem! s Kolozsváron az felesége! - -– Hallgass, – ordította el magát a fejedelem, s megragadta az asszony -karját, megrázta, mint egy bábot, – a Fejedelemasszony Őnagysága nevét a -szádba ne vedd… mert kettészakasztalak… erdei farkasverem… piszkos nyakú -kálomista asszony… ahogy Kornis Boldizsár mondta… de jól mondta… itt -kell nekem elvesztegetni az időm… - -– Kinek milyen a nyaka? – kiáltotta Imreffyné. - -– Kérdezd meg Kornis uramat, milyen a református asszonyoké! - -– Ó az ocsmány pápista! a festett arcú feleségével! három gyereke van, -de írja az orcáját! husvétkor beírja pirossal, pünkösdkor is tart rajta. - -– Piros szín is szebb szín, mint a fekete retek színje.[5] - -Felcsatolta kardját s csak azon félt, hogy valami okon el fog -csendesedni a veszedelem, s nem tud elmenekedni innen, pedig már örült, -hogy ma aztán igazán végez a hölggyel. - -– Változik a gusztus, – szólt élesen Imreffyné – hallottuk s láttuk es, -mekkora patikaládával jöttek Somlyóról… - -Ez a szemtelen célzás a feleségére, ismét kirobbantotta a fejedelemből a -dühöt. - -– Fogd meg a nyelved, – rivallt rá, belevörösödve, – vagy kivonatom… - -Homlokon csapta magát: - -– Ó hogy én itt pusztítom az életemet!… - -– De pusztítja!… s ki hijta ide!… - -– S még hogy ki hijt!… Ki lopott ki a palotából? ki öltöztetett fel, -ültetett lóra, ki csábított ki az emberek világából… Erre vagyok én? - -– S ki adta ide a kulcsot? - -– S ki vette el?!… Nem azt kellett volna mondani, hogy… nem neked -kellett volna eszednek lenni?… Illik ez?… Igy kell ezt?… Mondják, az -asszonynépnek hamarább érik az esze, no a tied már megéredhetett volna, -öt esztendővel vagy nálam öregebb. - -– Hazugság! - -– Micsoda? - -– Hazugság!… Hazudik, hazudik! - -– Ki hazudik? Az erdélyi fejedelem hazudik? - -Az asszony elnyelte: - -– Téved!… Téved, – mondta gőgösen, – Nagyságod téved. - -– Tévedsz te, ha azt hiszed, hogy oroszlánt pántlikán lehet tartani, – s -kevélyen csapta fel süvegét, – míg kölök: ebecskének hijhadd; de mégis ő -lesz a végin a puszta királya. - -Az asszony erre élesen, metszően felkacagott. - -A fejedelem kezet emelt rá. Ha megüti, vége. Vére fakad, ahogy rettentő -öklét az iszonyú gyűrűvel, visszakézzel, arcának szánta… De ereje féken -maradt s csak dühödt gúnnyal nézett végig rajta, aztán kardjára csapva -így szólt: - -– Itt is voltunk! - -Ezzel kinyitta az ajtót; végig vágta, sarkig, s döngő léptekkel kiment. - -A másik szobában ott állt az Imreffyné vénasszonya s hangtalanul -tördelte a kezét. - -A Kancellárné érezte, amint a fejedelem tőle elfordul s elmegy, hogy -borul rá a semmiség setét éjszakája, érezte a zuhanást a mélybe, a -feneketlenbe… - -– Engem többet nem látsz, – morogta a fejedelem búcsú helyett. - -Észrevette a kislányt, aki a sarokban guggolt, mint egy csomó szennyes -ruha. - -– Nyergelni! – kiáltott ki az ablakon, amely nyitva volt az udvarra. - -S a lány felé billentett kicsit. - -– Áldjon isten kismadár… - -A harmadik szoba volt a ház közepe, s nagy ebédlő. Mire belépett, Kereki -Ferenc úrfi, Kiskos János hadnagy s Kristóf deák, akik kockáztak, avval -ütötték agyon az időt, már talpon állottak, a belőlről való lármára. - -– Nyergeljetek! gyerünk innen! – kiáltott a fejedelem s kiment a -tornácra. - -Az úrfiak utána siettek s pár pillanat mulva már hozták kifelé a lovakat -az ólakból. A fejedelem török lovát Lukács hozta, az ecsedi legény. - -– Átkozott kutya, – kiáltott rá a fejedelem a hajdura, – pusztulj a -szememből, te vagy oka ennek… - -A legény mint egy eb hátra kotródott. - -Akkor Imreffyné kirohant, úgy ahogy volt, egy szál vékony háziruhájában, -a törökveres kendővel s jobb kezében a fejedelem adta kis selyem -kendőcskéjét emelve magasra: - -– Gábor! – kiáltotta magamegfeledetten, – ne menj el Gábor! – sikoltott -mindenki fülehallatára, – ne menj el Gábor! - -– Elmegyek! – kiáltott vissza a fejedelem, – soha többet nem látsz! - -– Nem lehet Gábor, – sikított Imreffyné, s lehajolt a havas korlátról s -eszeveszejtőn bámult a fejedelem szemébe, – nem lehet!… – és különös, -elnyujtott, boszorkányozó hangon vonította, hogy a girincébe állt a -hideg, aki hallotta: – Nem mehetsz bé Kolozsvárra mámma!… – s a kis -tarka selyemkendőn mindenek szemeláttára három gömöt kötött: – Vissza -fogsz fordulni Gábor! ha meglátod a kaput, vissza fogsz fordulni, s -ebédre visszajössz!… - -És az ajka még soká mozgott, nem hallható szavakat rebegve. - -De a fejedelem örült, hogy kint volt a házból, felőle boszorkányozhat, -felpattant a lóra s köszönés nélkül el kivágtatott. - -Kereki Ferenc visszanézett a hegyoldalból s még látta a vörös asszonyt a -hóbafúlt kastély tornáca közepén, ahogy állott s felemelt karral utánuk -meredt. - -De a fejedelem lóhalálig vágtatott, fel a hegynek, le a hegyről, míg -csak a Bodonkuti dülőn a lova a csúszós szakadékba nem zuhant. - -Lassan érték be az emberei, akik egyenként eredtek utána. Vezetéklovat -adtak alá s a szegény Emirt, a török lovat ketten kezdték lecsutakolni… - -Ettől kezdve lassabban poroszkált a fejedelem, fejét lesütötte, nagyokat -lélekzett s csak most kezdte igazában szidni magát e bitang asszonyért. - -Ha ez így ment volna tovább, ország világ jussal meg fogta volna vetni… -Hú csak soha többet. Fertő, feneketlen sár, zsombék, mint az ecsedi -határ, virágos bürü, ha rálépsz, beleszakadsz, hogy a csíkok esznek meg… -Hó, cudar bestye, nem elég, hogy egész esztendőben ez szakajtotta el a -feleségétől… minden praktikát kifundált, hogy tőle ment legyen, még a -patikaládát hozza elé: mintha Palotsay Anna pingálná orcáját… Hűj, hogy -meg nem korbácsolta: azt a kislányt is, ostorral hogy verte, csak úgy -csattogott; rút némber; hugát mocskos cselédnél mocskosabban tartja… -uhh, csak erre a napokra, erre ne kelljen gondolni többet… - -Mikor Kájántó határán túl a völgy egyre szélesedett, a vérében kezdte -érezni Kolozsvár közeledését s csodálatosmód, egyre lassabban jártatta a -lovát. - -Be haszontalan egy játék is volt ez most… Hogy fog bemenni a városba… -üres kézzel… s a felesége s a Bethlen Gábor szeme elé… - -Süvegét egyre jobban szemébe húzta, a kis szél is szembe vágott, de -nagyon szép napsütés volt, vakított a hó s csapata, kísérői szépen utána -léptettek. - -A legények igen jól érezték magukat, hogy hazafelé húznak s valamelyik -elkezdte, aztán elébb halkan, majd egyre hangosabban kezdték dalolni a -virágéneket: - - Oh kedves filemilécske, - Zengedező raj méhecske, - Szépecske, fejér menyecske, - Szánd szívem mely szegényecske… - - Az isten azt adta volna, - Reád sem találtam volna, - Meg sem ismertelek volna, - Most szívemnek könnyebb volna… - -A dal oly édes volt s oly szépen zengett a tavaszias napfényben, hogy -egyszer csak őrá is elragadt s velek dúdolta: - - – Meg sem ismertelek volna, - Most szívemnek könnyebb volna… - -De csodálatos, nem Imreffynére gondolt, hanem a feleségére… - -A fejedelem hirtelen, megütődve egyenesedett föl. - -Most jut eszébe, ebben a pillanatban, ami egész idő alatt szorítja… - -Hiszen ő Sólyomkőre hivatta be Géczyt, Nagy Andrást… - -Ó az a sok italbéli… s ez a hasztalan asszonydolog… Amint hétfőn -Sólyomkőre beért, rögtön küldte Szilassy János udvari hajdu hadnagyát -stafétának Zilajra, ahol ott volt Nagy András, a hajduk vezérlő -kapitánya s üzenetére várt, s alkalmasint ott volt már Géczy András is, -a máramarosi főispán, aki a palatinus levelére kellett hogy ott várjon… -Nagyon alkalmasint jött, hogy a közeleső s eldugott Sólyomkőn -tanácskozhat velük, sietett azért ide rendelni őket. Ki tudja, a mai -napon nem érkeznek-e meg már?… - -Most mi a csudát míveljen… Se Géczyt, se különösen a hajdukat nem -rendelheti be Kolozsvárra, egész világ szeme s nyelve elébe… - -Csöndesen s egyre csöndesebben ballagott tovább s nem hallotta már háta -megett a csapat dúdolását… Menjen be Kolozsvárra? ahol minden ijjedezik -a háborúnak még gondolatjától is… hogy inkább nyelvét harapnák az -emberek, minthogy hadat kiáltsanak… A tavalyi rossz termés után, a szűk -télben megijedve… S ott van maga a Főkapitány, aki Szász Lónán úgy -kipakolni merészelt ellene… S a fejedelemasszony… Hiszen ha a -hajdukapitányok csak végiglovagolnak Kolozsvár utcáján, ki van dobolva a -nagy háború kerek világ előtt… - -Szóval, amint meglátta a kolozsvári torony hegyit, ijedten állította meg -a lovát s visszakapta a zaboláját, mintha az ítélet helyét látta vón. - -A vitézek, akik hallották az Imreffyné boszorkányozását, megértették. - -Ijedten néztek össze: hogy bámulja a fejedelem Kolozsvárt. - -Egyszerre ütődtek meg mind s gondoltak a sólyomkői boszorkányra, de még -idejük se volt elmosolyítani magukat, a fejedelem megfordította a lova -száját s korbácsával egyet suhintott. - -– Fordujj! Vissza!… - -Kereky Feri félreugratott, hogy utat adjon a fejedelemnek. - -– Sólyomkőre? – kiáltotta Kiskos János hadnagy. - -A fejedelem elkurjantotta magát. - -– Ha Sólyomkőre, Sólyomkőre, ha Brassóba, Brassóba! ha a pokolba, a -pokolba!… Utánam! - -– Vivát! – kiáltották a legények egy szívvel s lélekkel s mind utána -káromkodták: – Átkozott kutya boszorkánya! - -A fejedelem egy emelkedésen megállott: - -A fejedelem egy emelkedésen megállott, visszanézett embereire, kit -küldjön Imreffyhez. Lukács leselkedő arcáról elfordította szemét: - -– Sárkány! – mondta egy vén katonának, – eredj le Kolozsvárra, mondd meg -Imreffy uramnak, hogy igyók jöjjön Sólyomkőre fel. Még ma éjjelre ott -kell legyen… Nesze, itt a pecsét. - -Zsebébe nyúlt s kis rézpecsétnyomót adott a markába, hogy ezzel igazolja -magát a kancellár előtt. - -A vén katona fordult s elvágtatott. - -A többiek annál kíváncsibban néztek össze, csiklandósnak tetszett, hogy -a fejedelem a férjet is felrendeli s még ilyen hamar… - -Visszafelé aztán ugyancsak ügetve mentek. Szép volt a kis csapat, ahogy -követték a dali fejedelmet. Hetyke magyar vitézek voltak ezek, mind más -volt, mind egyéniség, mind magára kevély vitéz. Fegyverük is, kinek -lándsája, kinek pallosa, fustélya s puskája, kinek furcsa karcsú íjja, s -olyiknak két öles hosszú dárdája vala, hogy a faágaktól erdőben alig -tudott menni. A fák pergették a zuzmarát s behintették süvegüket, -vállukat fehér ezüstporral. - -Most bezzeg nem dalolt senki, haladtak szaporán. - -Mikor aztán jó déltájban feltűnt újra előttük a sólyomkői kis kastély, -úgy látszott, mintha a piros pont még mindig ott tüzelne a tornácán… De -ahogy soká nézték, eltűnt, mintha csak a szemük káprázott volna. - -Átkozott boszorkányfészek, morogták, s dühösen nézték. Ez is a Rákóczy -Zsigmond fejedelemé volt, csak az ősszel kapta volt Imreffy uram, amikor -a megegyezést perfectuálták… S már hogy belefészkelte magát… - -Mikor leértek, senki sem volt sehol. Üres volt a kastély, mintha kihalt -volna, de a konyhán annál jobban sütöttek-főztek a szakácsok s nemcsak a -fejedelemnek, de mind a vitézeknek is. Nagy bográcsokban főtt a vadhús, -s be az asztalra készült a sok jobbnál jobb étel. - -– No ezek biztosra dógoztak, – csóválták a fejüket a vitézek s meghaltak -volna, hogy hallják: ugyan hogy s mit beszélnek? hogy békülnek? s vajjon -mit csinálnak odabenn?… - -Ebből ugyan mit se hallottak, hanem azért, mikor ebédelés után, ejtőzve -hevertek el a lovak mellett s ki a szénába feküdt, ki a zsuppon -üldögélt, ki ácsorogva dugta össze fejét a lófarkánál, míg a paripák -csendesen hersegtették a rossz csátét, a jó meleg istállóban suttogva -beszéltek: - -Körtvélyesi Gyurkó, a fejedelem ajtónállója, sok szóbeszéd után nagy -titokkal s esküdözéssel mondta: - -– Emlékezem reá, bizonyosan, hogy egyszer mondja vala Vinczen Móré -Gáspár: Imrefiné asszonyom házában volt, senki se volt bent s ilyen -szózatot hallott a pad alól: »Gábor, Gábor, Gábor!…« A pad alá -tekintvén, hát egy fazekat lát s az fedőt levevén róla, mellyel be volt -fedve, gyorsan kezdé mondani a szózat, hogy: »Gábor, Gábor, Gábor!…« -Azonközben a dajka bejutván, mond: »mit csinálsz az istenért?« s mondja -Móré Gáspár: »mi dolog ez?…« S ez vén dajka a fedőt kapván ráfedé az -fazékra s mond: »ebbe a nyomba úgy kell jönni, majd nyaka szakad a -fejedelemnek!«[6] - -Kimeredt szemmel, hallgatva, suttogva, titkosan néztek egymásra a -legények s úgy érezték, mint ha a pokol tornácában volnának… - -Mikor ebéd után Kereki úrfi kinézett, kíváncsian kérdezgették, mit -csinál a fejedelem? az úrfi csak mosolygott, ebből gondolták, hogy még -nem ették meg a boszorkányok… - -Estefelé néhány lovas érkezett, Szilassy János jött a hajduvezérekkel. -Négy idegen volt köztük, keménykötésű nagy emberek. - -Nagy András jött, Csonka Bálint alkapitányával, s Foktűi Mátéval a híres -kálomista pappal; s Géczy András. - -A fejedelem már nagyon sokat ivott s kábuló fejjel ült a nagy -karosszékben. Mikor a vendégeket jelentették, tétova kézzel legyintett, -hogy jól van, s keményen fogadta, nem bocsátotta maga elé őket, előbb -enniek adatott s maga más ajtón kiment a friss levegőre, egyet mozdulni. -A hideg dermesztő volt, szinte érezni lehetett, hogy most röptében -megfagy a madár; távolról farkasüvöltés hallatszott a hegyekből és a -kutyák eszeveszetten vonítottak. - -Tántorgó lábakkal ment át a havon, sajnálta, hogy ily hamar készen van, -de nem hitte, hogy már ma megjönnek a hajduk… Irtózatos sok bort döntött -magába s a bor sátáni lelke horgas körmökkel vájt az agyába. - -Nagyokat lélekzett és érezte, hogy a hideg oltja a mámor tüzét. - -Benézett az istállóba: »Hé fiúk, van-e enni, innyavaló?« A legények -felugrottak s lelkesen igenlették s vivát. - -A fejedelem nem sietett; megállt köztük, szeretett a legényekkel lenni; -itt volt ő igazán itthon s első ember! Köztük nőtt, effajta emberek -között Ecseden, ahova a nagybátyja mint árvafiút hozatta s minden -nevelése a vitézek közt folyt. Velük versenyt tudott lovat csutakolni, -udvart seperni, trágyát kihányni, ló elé adni, fegyvert tisztogatni, -lovat, ebet tanítani, vadászni, halászni, sólymászni, csónakot faragni, -ostort fonni, dárdát vetni s vasököllel szörnyen verekedni… Köztük -tanulta a meséket, nótákat, a tündérhistóriákat s babonákat, tőlük -szijta be az ősmagyar világ igéit s velük egy érzés lobogott benne, a -politikában való gondolataiban is. - -– Hát a lónak van-e abrak? - -– Dehogy is van, – s erre kitört a panasz. Se széna, se szalma; valami -rossz csátén kínlódnak a szegény párák, s gyerünk már innend, mert ez -itt veszett üres világ… - -– Sehol sincsen, – mondta a fejedelem, – nincs az idén takarmány, eleség -a baromnak… - -– Dehogy nincsen, – mondta hátrább a sötétből egy vastag hang. - -A fejedelem ugyanarra gondolt, amire az s odanézett. Az olajmécses -gyenge, imbolygó világán mint ördögfiak néztek s vigyorogtak a katonák. - -Csak nézett, nem is kérdezte a fejedelem s azok feleltek: - -– Van a szászoknál! - -– Ott van. - -– Van ott! - -– Micsoda rakott csüreik vagynak ott!… - -Igy szólogattak s maguk sem tudták, mennyire duzzasztják, növelik a -fejedelemben a bent forrongó akaratot. - -– Ott minden van: bor, eleség, széna, zab, füstölt sunka, -aranyezüstmarha, rakott ládák; a szásznak még a bőre alatt is pénze -vagyon. - -– Mikor Szebenbe voltunk a multiba, ugyihé láttuk szemünkkel. - -– Szemünkkel láttuk. - -– Tán még bele is akartál markolni. - -– Én akartam vóna, de nem hatta az szász. - -– Bion nagyon hidegek vótak a konyha mindenütt. - -– Aszonták, coki pajtás, tágasabb kivel. - -– Nem a te bendődbe győtötték. - -– Tilos vót a körmünknek az arany. - -– De még a réz is. - -– De még a kenyér is. - -– Mán én megkövetem nagyságos fejedelem, én csak szegény kódus vitéz -vagyok, hanem az akkor nem vót becsület… Szász uraméktul… Se bor, se -kenyér, se széna, se abrak, akinek adtak, morogva attak?… Tisztafejű -ember érthetett ebbül, nem kell sokat beszélni az ilyen felül… - -– Nekem csak a vót nehéz, hogy mikor megjöttünk, ágyúval lőttek!… -harmincat lőttek a kőfalrul! Harminc ágyúlövést cselekedtek!… Nem vót az -istenes, bármit beszél bárki… Mert tisztességlövés: lőjjön bár hatot, -jó; vagy hetet, jó… Vagy tizenkettőt… az is jó… De harmincat lőttetni!… -Krisztus urunkat is harminc pénzért adták el: nem jó numerus a magyarnak -a harminc azóta! - -A fejedelem kábultan hallgatta: ezt eddig nem tudta s nem figyelte meg, -senki nem is tette szóvá a tanácsban: de ezeknek az egyszerű vitézeknek -a szájában valami különös súlyt kapott a szebeni vendéglátás. Ő persze -nem vette észre, hogy barátságtalanul fogadták, neki csak lövésnek és -tisztességadásnak tűnt fel: most minden kifordult, más értelmet kapott… -az igazság értelmét… S mámora még fáklyázott ez igazságnak és nagy tüzek -lángoltak… - -– A szegény magyarságon, a szegény székelységen, mindenütt vígan élt a -had: mulatságul jártuk az urakat, városokat, mindenütt országul -ajándékozták a szegény vitézt: csak az egy Szeben morog s dérdur, semmi -marha nincsen egy summába, mindent béborítottak a titkos házba… - -– Csak én egyszer vethessem csákányom neki ama bakszász ajtójának, de -recsegni fog a palló, de zuhogni fog a sárgacsikó… - -Hogy a fejedelem nem szólt, egyre nyersebb s egyre tüzesebb lett a szó. -Végül már káromkodva s dühöngve, olyan sérelmeket soroltak fel, amikre -csak most gondoltak s amiknek talán oka sem volt. A fejedelem hallgatása -olaj volt a tűzre s a vitézek lelkében mint a puskaropogás sistergett ki -az idegen faj elleni gyűlölet, a szegényeknek a gazdagokkal szemben -érzett vadsága, a heverő katonának a szorgalmas polgárság elleni -féktelensége s káröröme, a rombolás szédítő gyönyöre a csöndes és -unalmas építkezők világa ellen… - -A fejedelemben nőttön nőtt a láz s az elszánt akarat. - -Ezt jobb volt hallgatni, mint a Bethlen Gábor szónoklatát vasárnap -Szászlónán s érezte, hogy a vendégek, kik odabenn vannak: azok a háborút -hozzák, azok fegyvert hoznak, harcot hoznak… Ugyan mi mást hozna Nagy -András s a hajduk… Jól ismerte a hajduerkölcsöt: Bocskay le akarta őket -telepíteni, hogy röghöz kösse s háztűzhöz láncolja e vad s kósza népet, -amely csak a rablásnak örül s nem nézi se fajtáját, se vallását, se -igazságát: üsd, vágd, nem apád… - -Benne is valami ilyen vad érzés szertelenedett föl s a tömérdek bor, -amely már testét ma is átitatta, előbb a hidegben, most az -istállómelegben mámorba borította: egyre jobban kilobbantotta a »lóra -hajdu, lóra«… veszekedett kedvet… - -Mintha ördögök ezredei tombolnának a lelkében, csak hallgatott s itta, -mint táltos a tüzes abrakot, itta a szavak mérgét… - -Jöjjenek, csak jöjjenek a hajduk tízezrei, víg aratás lesz itt… Farsang -lesz Erdélyben… s hátraszegte fejét és érezte, már hallotta a hideg -szászok fogcsikorgatását s vájákoló ivöltését… s kacagott rá a szíve s -gondolatban, képzeletben csatabárdjával, buzogányával mutatta az utat… A -keleti úr Atilla-álma burjánzott fel benne: lóháton ülni s végigrepülni -a nyomorék rongy emberi világ rakott hátán… - -A napkeleti urak gőgje és vére buzdult föl benne, ilyen harcos sereggel -e rothadt Európát végig lehetne még egyszer lovagolni… - -– Hujjáhuj!… - -S lova patkója már ott csattogott Szeben kövén, Brassó kövén, -Tergovistye kövén… - -– Hujjáhuj!… - -Maga mögött egy határtalan sereg, amely felsodorja az egész szilaj -világot, a fészken ülő másik világ ellen… - -– Hujjáhuj! - -Mintha megindulnának szívében s szíve szárnyán a büszke, bús fellegeken -szálló sasmadarak, s a rabló király dögleső serege, a kaparók, gázolók, -fészken tojók, rögben búvók ellen… - -– Hujjáhuj… - - -III. - -A fejedelemasszony a szoba sarkában egy öreg karosszékben ült. -Megfeszített érzésekkel nézte az igazságot, mintha csak az akaraton -múlna: készen s felvont idegekkel várta a pillanatot, hogy megértse, ami -történik… - -Senkit sem tűrt a szobában, udvari népe előtt nem mutatkozott: sértette, -hogy azok, akik tanuja voltak egy hosszú éven át szenvedéseinek a -számkivetésben s akik annyi várakozással s örömmel kísérték az úton s -valahogy úgy képzelték, a paradicsom felé: hogy azok most arcát lássák, -halványságát s bármit gondoljanak… - -De most nem volt már oly zsibbadt, kábult, mint az elmult két napon: az -éjjel megtörtént a csoda, amely új emberré tette. - -Aludni nem bírván, vénasszonyát felébresztette s bibliát olvastatott -vele. Az asszony nehezen sillabizált s ő értetlenül hallgatta a -szavakat. De mikor a vénasszony azt olvasta, hogy: - -»Megjelenék pedig az Ur Salamonnak azon éjjel s mondá neki…«, akkor -felijedt s kibuggyant belőle a keserűség az élet ellen, a világ ellen, -az isten ellen, aki neki íme nem jelenik meg s hirtelen váratlan azt -mondta: - -– Mondjadsza Kegyes…: vót-e mán valaha ily kemény szív?… - -A vénasszony ijedten állott meg az olvasásban: soha, soha még ennyi idő -alatt, egyetlen egyszer sem fakadt ki a fejedelemasszony s ettől könny -borította el a szemét, hiszen ő csak egy vénasszony, akinek mindene -megvan s akinek akkor se volna jobb dolga, ha máskép volna, de bizony -jobban szenved, mintha a saját vérént való gyermekét kellene siratni… - -Lehajtotta a fejét a szentkönyvre, soká pityergett s csak lassan bírt -annyira erőt venni magán, hogy szót dadogjon. - -De elébb a kezét a szájára tette, hogy a szavak mérgét elvegye, ha már -ki kell mondani… bár ő alázatos cselédlelkével sohasem merészelte volna, -hogy megbírálja az urai életét, s hogy beleszóljon asszonya sorsába… - -– Nagyságos és méltóságos úr, Báthory István uram, országbíró uram -őkegyelme, a fejedelem őnagyságának apja helyett apja aki vót, olyan -ember vót, hogy utolsó öt esztendejébe csak egyszer se szólott hitves -feleségéhez… - -Mély csönd lett; szú percegett valahol a régi bútorban, az is tisztán -hallatszott. A fiatal asszonyban a vér lefolyt lassan a szívéből, -valahol le mélyre. - -A vénasszony, aki csodálatos módon tudott kísérteti titkosan mesélni, -halkan, egész lélekkel, szívvel és kétségbeeséssel, ünnepélyesen mondta: - -– S mikoron halálos óráját víjja, bémene hozzá az asszony őnagysága s -mondja neki:… »jaj te kemény szívű…« - -Erre az ő öreg szíve újra elfacsarodott az uraknak e régi s elmúlt -kínján, szeméből könnyek futottak ki s halkan, pisszegve mondta: - -– S az úr… csak befordula a falnak;… egy szó nélkül;… és meghala. - -A fejedelemasszony megértette. Ez volt nevelőatyja az ő urának… - -Dermedten feküdött, ujjai melle alatt összekulcsolva: s kiverte a -halálos hideg; mintha a koporsó fedelét most tették volna rá… - -Mit keres akkor ő ez életben. Mi várni s remélni valója van. Elevennek -kriptája lőn e világ, melyből nincsen menekvés… - -Mért jön a holnap, a holnapután, mért a többi élet… - -Ó; asszonynak lenni ilyen ember mellett… Ilyen világban, ilyen életek -között… - -Mint valami zűrzavar s hűhó, lármázott fel a lelkében az ecsedi élet -emléke… Vad s félelmes tanya a rettentő mocsár közepén, gémek s -vadmadarak sűrű serege fogja el a napot s korhely és fekete emberek, -marcona réti farkasok büdös és piszkos kastélya a vár… Iszonyatos híre a -régi úrnak, az országbiró-nak, akinek nevében benne van, hogy: ő bír az -országgal s minden benne valókkal… - -A vénasszony, fejét ingatva ült, ölében a szentkönyvvel s így mesélt s -hangja nyíltabb lett és derűsebb: - -– Rodolfus császár komiszáriusa, mikor Erdéjbe jűne, tért volt be -Ecsedbe, Bátori Estván uram őnagyságáhol, hogy a császár szükségire -pénzt kérjen tűle. No, Ecsedben megszállt, Bátori uram gazdálkodtatott -neki tisztességesen az városában ételvel, italval, abrakval, de -harmadnapig audenciát nem ád vala neki: akkor béhivatja vala… Ó, -lelkemadta; micsoda nagy úripompával fogadja vala. Mind az szolgák s -urak, nemesek, vitézlők bé vannak rendelve az várba, háromezren fejül, s -mind új ruháson, fegyveresen, módosan, frissen őtözve… Szalutájja nagyon -a komiszárus eztet is, aztat is, a tizenkét szobán; míg eltolják az úr -elébe… Se feje, se lába már nem vót, hát osztán lehet gondolni, hogy -mely szörnyen szalutájja az urat őnagyságát: és kéri, ahogy meg vólt -parancsolva neki, adna a császárnak az úr százezer aranyat levélre, -kőcsönre, annyi meg annyi birodalmat ád a császár érette… - -Az öreg asszony elmosolyodik: hazafi büszkeségének szolgál a dicsőség; -szerette, hogy magyar volt a nagyúr s magyarán cselekedett: - -– Felfelelé pedig Bátori Estvány az komiszárosnak: »Komiszáros uram, -császárodat tisztelem; pénzen az én eleim sem nem vöttenek, sem nem -adtanak birodalmat, mert kalmárok sose vóltanak: én is, eleimnek -tisztességes szokásitul nem akarok el térnem: hát pénzt nem adhatok… -Mondd meg neki, hogy látod, sok cselédjeim vagynak, akiket az ország -szükségire tartok s akiknek a császár soha egy batkát sem ád fizetésbe, -magamnak kell ez hitvány rossz jószágomból ünekik gyűtenem… Mondd meg, -hogy ami jószágom vagyon s mibül kellene, hogy a pénz begyüljön: az mind -égett, puszta, hitván. S nem török, se tatár mívelte, ű császári -felségének hadjai mívelték, németek mívelték, vallonok mívelték, hajduk -miegymás, dúlók, kóborlók, császár kenyeresi pusztították el. Eredj hát -komiszárus uram a te császárodhoz; mondd meg: Bátori Estvány tiszteli, -de pénzt egy fiát se ad… Hanem neked adok két arany ökröt, kivel -elvonattathatod magad keresztül az sáron… - -A vénasszony fogatlan szájjal nevetett: - -– S ada neki két olyan kis öklömnyi aranyökröt, kibe vót egyikbe-egyikbe -ezer arany; olyan módjával vótanak csenálva, hogy le tergyepűtek a -kisjézus előtt a jászojho; oláj templomból hozta vót Bátori uram, mikor -Mihály vajdát űzte ki az országbul; csak akkor üres vót a kis -aranyökröcske… No az komiszárus azt mondá: »nem urak szálájába jártam, -kirájok gyülekezettyibe álltam«… Ijen úr vót a szegény bódogult: erős -természetű úr… - -Aztán újra felsóhajtott: - -– Ennek keze alatt nyőlt… ennek nevelésse a mi fejedelmünk… - -A fejedelemasszony megvonaglott: - -Egyszerre megkeményedett a szíve, erős lett ő is, ércerejű… Nem!… Ha tíz -évig… száz évig… ha százszor száz esztendeig kell is így feküdnie: akkor -sem fog szólani, sem kérni… Nem, még halottas ágyához sem menne bé, még -ha halottaiban tizenöt évig feküdne eltemetetlen, akkor sem menne -hozzája, hogy panaszt tegyen s sírjon: »Jaj te kemény szívű…« - -Nincs. Soha. Nincs ura, férje többé… - -– Olvasd Kegyes, tovább a bibliát… - -Úgy érezte, most itt a csodák perce s feszült figyelemmel figyelt: a -vénasszony tovább olvasgat a bibliában, ahol abbahagyta: - -– »Meghallgattam a te könyörgésedet…« - -A szívét ütötte ez a szó. Mintha csak őhozzá szólana az ige; felelet -gondolataira; megdöbbent: - -– »és választottam ez helyet magamnak áldozatnak házának…« - -az ő szívét… az ő életét… - -– »Ha mikor az eget megtartóztatandom, hogy esőt ne adjon: és ha mikor -az sáskának meghagyandom, hogy az földet megeméssze: isméglen, mikor -döghalált bocsátandok az én népemre…« - -Összekulcsolta a kezét, értette, igen, ez mind el fog, ennek mindnek el -kell következnie: bosszúállás és káröröm csirázott a szívében s ime itt -van az isten igéje, amely máris igéri a beteljesíttetést… Ó, a biblia -csodálatos könyv, isteni hangok valóban: ha a megfájdult szívű ember -felüti bármely fokán: közvetlen és egyenes üzenetet kap az égtől… Nem -lehet azt a rémülettel teljes elragadtatást kimondani, amely e szavaknak -hallatára eltöltötte a fejedelemasszony szívét: van isten, valóban van -hát isten, aki igazságot tesz érettünk, úgy amint mi magunk reméljük az -igazságot. - -– »És megalázandgyák ő magokat, akik az én nevemről neveztetnek…« - -Örökkévaló isten! egész teteme vonaglott: megalázza még magát előttem… -Megalázza magát… megalázza még előttem magát. - -– »és az én orcámat megkeresendik…« - -És az én orcámat megkeresendi, – utána rebegte. - -– »megtérendnek az ő gonosz utokról…« - -Szíve fenekéről lihegett fel a kevély könyörgés: megtér az ő gonosz -utjáról… - -S ekkor az olvasóasszony akaratlan emeltebb hangon mondta: - -– »Én is meghallgatom őket az mennyből…« »kedvezek az ő bűnöknek…« -»földüket is megszabadítom…« - -Mint villámütés sujtott le rá a váratlan fordulat, amely pedig a szívben -ott van: bocsánat a megtérő bűnösnek… S már visszahanyatlott a párnára s -most már megindult a könnyehullása… - -Az asszony észrevette, felneszelt, abbahagyta a sillabizálást s várta, -hogy olvasson-e még? - -De ő intett, hogy elég. »Feküdj le…« - -A vénasszony fejére húzta szoknyája szárnyát s ott az ágy előtt -abbanyomba lefeküdt a vastag török pokrócra s mindjárt el is aludt… - -Ő pedig a gyertya bolygó fényén elmeredve, hitt a szent könyvnek és -odaadta magát és könnyek s édes elalélás közben a tündéri boldogságról -ábrándozott: mikor a gonosz megtér a gonosz útról s orcája orcánk felé -folyamodik s én meghallgatom őtet a mennyből s kedvezek az ő bűnüknek… - -Most először aludt el annyi idő óta megint boldogan, mint kislány -korában, sírásra biggyedt ajkkal s álmában meg-megpihegő lélekkel, mint -a gyermek a nagy verés után, a boldog felébredés reményében… - - -IV. - -Bethlen komoran, sőt szomorúan, lehajtott fővel járkált a szomorú -utcákon. - -A város belsejében már nem igen látszott a török dúlások nyoma, a -templomot, a palotákat már mind rendbeszedték, de itt kint, a várfal -felé sok volt az égett ház. Némely helyen tíz-tizenöt puszta udvar volt, -kormos gerendák, amelyek évek óta úgy állottak, s lakatlan udvarok, -aztán egy-egy hirtelen épült faház… - -Mindenki látta, hogy kardos főember, nagy úr s alázatosan köszöntötték, -azzal az alázatossággal, ahogy a tigrisnek köszönhet a bárány: fél s nem -tudja, mely percben kapja be. - -Egy szász polgár jött szembe, megállította: - -– Halljad csak; – mondta neki, – mért nem építettétek fel még a várost? - -A szász összehúzta magát ahogy tudta s alázattal mondta: - -– Nem tud, nem tud… - -A főkapitány németül ismételte el a kérdést, de erre a szász még nagyobb -zavarba jött s egészen belesápadva ismételte, hogy: Iweesznit, -iweesznit… - -A főkapitány összehúzta bozontos fekete szemöldökét… Megharagudott, -érezte, hogy a szász nem akar szólani s inkább süketnek s bolondnak -tetteti magát. - -Szegény nép kezdett összegyűlni körülöttük s kíváncsian lesték az urat, -aki a szásszal megállt. - -A főkapitány egy asszonyra nézett, aki ijesztő sovány volt, s a karján -piszkos kis gyereket tartott. Éhes, fakó arccal vizslatott, a gyerek -iszonyodva meredt a feketementés úrra. - -– Gyere csak ide, – intett az asszonynak a főkapitány. - -Az asszony úgy megijedt, majd összeesett, s a gyerek éktelenül elkezdett -sivalkodni, oly iszonyú visítással, mintha betegség fogná ki rögtön. - -A főkapitány látta, hogy ezekkel semmire se megy s körülnézett, gyerekek -futottak össze és az üszkös udvarok égett gerendáit fedezékül véve -bátorságos távolból, mint a kuvaszok, lesték az uraságot. - -– Hol van egy értelmes, becsületes magyar ember itt? – kiáltott -felindulva. - -A csoportból kiállott egy kékkezű öreg ember, a süvegét kihúzta a -fejéből s két lépést közelebb jött: - -– Csókolom a nagyságos uram kegyes kezeit, – dörmögte félnyakkal, az -egész állát betakaró nagy bajusza alól. - -– Mondsza csak öreg, mért nem építették itt még fel ezeket a leégett -házakat? - -Az öreg keserűen legyintett. - -– Mán aztat nagyságos uram, csókolom a kegyes kezeit nagyságodnak, azt -mán csak a könyörülő jó isten tudná, kezit csókolom… - -– Mikor volt az, hogy leégett a város! azóta fel kellett volna -halottaiból is támasztani. - -Az asszonyok, akik egyre nagyobb csoportban gyűltek össze, bátrabbak -voltak, mindjárt megérezték, hogy itt segítség jött s egyszerre többen -is elkezdtek kiabálni, úgy hogy nem lehetett érteni: - -– Isten ellen való… égi fődi zsiványság… sok a latorság… nem hagyták -megrakatni… ólba kell nekünk a teleken át kucorogni… – s más efféle -szavakat hallott. - -Tudta, ha sürgeti, csak elijeszti őket, hagyta, hogy magától kijöjjön a -szó az emberekből. - -A nagybajuszú timár csendesítette volna a zajongókat, de azok mind -arcátlanabbak lettek s a nagy gyávaság után vérszemet kapva, most már -egyszerre tizen, huszan is beszéltek, s nagy csődület volt a kardos úr -körül, mégis oly távolságban, hogy se illetlen, se veszedelmes ne legyen -a közeledés. - -A főkapitány lassan megértette, hogy a városi előljáróság bizonyára új -utcarendezést akart csinálni s nem engedte, hogy az emberek a maguk régi -telkén, a régi módon felépítsék apró s tűzveszedelmes házacskáikat, -mivel pedig bizonyára a város szegénysége s a közdolgok miatt, arra nem -volt sem erő, sem idő, hogy nagyszabású építkezésbe kezdjenek, csak -haladt, maradt s a régi leégett házak lakói sötét s szomorú zugolyokban -töltötték az éveket… - -A népek elkeseredése érthető volt: - -– Jöjjön ükeme lakjon itt, tessen megnézni nagyságos uram, mien helyen -kell nekünk lakni, a sertésdisznó is jobb ólba lakik a szászoknál, de a -szásztanácsúr ijen helyet ad minekünk… - -A főkapitány lassú léptekkel tovább ment, de most már mint az üstökös -farka, húzódott utána a népség. Az emberek, asszonyok, gyerekek, látva, -hogy ez a jó úr, nem olyan, mint a többi kardos nemes, aki csak -átszáguld közöttük s épenúgy nem veszi észre a szegény emberek koldus -raját, mint az utca porában hempergő kuvaszokat s békákat és hangyákat, -legfeljebb kardját megzörgetve ijeszti el őket magától, vagy ragyogó -csizmájával rátapod… Hanem ez az úr, ez megnyitja szívét a bajoknak s -panaszoknak s ki tudja, hátha ennek a segítségével egyszerre minden jó -lesz, jön a szép ház, jó koszt, pénz, gazdagság, becsület… Most már -valamennyien beszéltek s hogy még hathatósabbá tegyék a szót, sírtak s -jajgattak… - -– Megfúlunk a füsttől… meghalunk a büdösségtül… nincsen tüzelőfánk… -nincsen ennivalónk… ebeket s macskákat rágnak a gyerekeink… kenyeret nem -láttunk ősztül óta… fakéregből csinálják a sütők a lepényt… A -szegénységnek siralmas verítékéből lakodalmaskodnak s menyegzősködnek a -tanácsbéliek… elfogyván a tehénhús, lóhúsra szorulánk… elfogyván a -lóhús, ebhúsra s valamennyi eb leve az városon, mind megevők… az macskát -is mind megevők már… már az egerek, patkányok vagynak becsben nagyuram… -az a főbb mester, ki hamarább s több egeret foghat, mert az lakik -hamarabb jól… a puszta város helyen, ami leégett, az udvarhelyeken régi -hitván megrothadott bőröket ha találunk, megmossuk nagyságos uram, -bévisszük, szárasztjuk, vagdaljuk, őrjük s esszük… Boldog ki ökörbőrt, -lóbőrt, juhbőrt, kecskebőrt megfőzhet s megöhet… a lenyírott szőr ihon -repül nagyságos uram… Van már, aki hitvány sarujokat s cipellőjüket -megfőzték s megötték… kiszedjük a ganéjból nagyságos uram a hitván -sarutalpat és dirib-darab régi hitván rohadt falat bőröcskéket, -megmossuk, megfőzzük s esszük… még jó aki kap, nagyságos uram, ökör -szarvát, juh szarvát, kecske szarvát megpörköljük a tűzön s meglágyítjuk -s a gyerekecskék azt öszik, rágják szegények… - -Mint az őrülteknek kisértetes vonítása, hangos jajveszéklés, sírás, -üvöltés töltötte be a levegőt s a főkapitány sápadtan s kétségbeesve -hallgatott… - -– Nem vagytok talán ostromlott várban… – kiáltotta. - -– Dehogy nem vagyunk, dehogynem vagyunk, bizony ostromlott várban -vagyunk nagyságos uram, a mi szegénységünk a vár, amibe bele vagyunk -szorítva, nagyságos uram… - -Mint kísértetes rossz álomból, ki akarta magát szakítani ebből az -iszonyú csoportból, amely egyre dagadt s egyre szörnyűbb lett. Nyomorult -alakok, beteg, kiéhezett, kelésekkel borított testek, fekete, soha vizet -nem látott arcok, kezek, a hóban mezítláb járó, meztelen térdű, hasú, -didergő nyomorultak… - -– Vétkezett Izráel s lopott, azért nem állhat meg, ellensége előtt – -kiáltotta egy őrjöngő, aki aztán számtalanszor ismételte ezt a szót… - -– Egy igaz sem találtatik Isten előtt az élők közt, – kiáltotta a másik. - -– Kétszázezer aranyat küldött Mátyás az bécsi fejedelem, – harsogta a -harmadik, – huszonkilenc szekérrel, sok posztóval együtt, hogy avval -fizessenek annak, aki az Básta dúláskor szenvedett, kőházom volt s -kertem, udvarom volt, két tehenem volt s három fiatal csikóm volt s -disznóm, tyúkom, ruhám, mindenem volt s az Áchánok mind az aranyakat s -pénzeket ellopák… - -A főkapitány a szemébe nézett az embernek, nagy, sovány, ősz ember volt, -mintha már látta volna valaha… Míg beszélt az ember s újra meg újra -elmondta a kétszázezer arany s a saját vesztesége lisztáját: egyszerre -föl villant előtte egy régi kép, mikor nyolc évvel ezelőtt ki bujdosni -indult, tejet kapott egy jóravaló embernél a Rézmálon… - -– Rézmálon? – kérdezte. - -Az embernek nagyra nyílt a szeme, fölemelte a két karját s felzokogva -ordította: - -– Rézmálon bizony, kertem, kőházom, két tehenem, három fiatal csitkóm, -feleségem négy gyerekem halott, és én kalazsvári kaldus… - -A főkapitány nehéz szívvel nézte az összetörötteknek s nyavalyásoknak -ezt a seregét, amely egyre fenyegetőbben vette körül… - -Akkor trombitaszó hallatszott s egy csapat lovas darabant vágtatott be -az utcába, mire eszeveszetten futott szét a rongyosok pokolbeli serege. - -A darabontok csaknem elgázolták magát a főkapitányt is. - -– Ájjon meg kend! – szólt rá a vezetőjökre. - -A lovasok megálltak. - -– Kik vagytok? - -– A fejedelem őnagysága hajdui. - -– Hová mentek? - -– Takarítunk a községbe, – mondta a porkoláb, – nagyon cudarzavargós -aljasnép lakik itt nagyságos uram, ha egy nap kétszer-háromszor be nem -járjuk a várost, könnyen vérszemet kapnak s bajt kezdenek. - -A főkapitány intett, hogy menjenek. Azok elléptettek, a lovak csattogó -körmökkel vágták a keményre fagyott utcát, a katonák rendetlenül, -tolongva félelmesen, vadul mentek tova. - -A főkapitány gyalog ment tovább s érezte, hogy az előbbi alakok újra -kibujnak az égett házak falai megül, de nem mernek többet feléje -közelíteni. - -Fájt a szíve: a fejedelem számára ötszáz gyalogos s ötszáz lovas -testőrséget szavazott meg az országgyűlés. E katonák jóllakottsága -ijesztő volt az éhhalálba dűlt szegénység nyomorával szemben. - -Már tegnap deputatióban volt nála a városi tanács s könyörgött, hogy -vigyék ki a sereget a városból, mert zendülés tör ki, a mult évi -nyomorúság után itt nincs semmi s a szegények élelmét is meg kellett -vonni már két hete, hogy a fejedelmi udvar számára élelmet takarítsanak -meg. Még így is már napról-napra rekvirálni kell a polgároktól, akik -zúgnak s már épúgy el vannak keseredve, mint a szegénység, mert a -kamarákat felkutatják a rekvirálók a pincétől a padlásig s akinél -szalonna van, annyit nem hagynak meg, ami egy egérnek elég… Nem bírja a -város a vendégséget… - -A főkapitány érezte a rettenetességet: a leigázottak nyomorát s a -leigázók erejét… Érezte a bajt, ami fenyeget, hogy kell segíteni e -nyomorult városon, amely egy ostromlott vár éhinségét szenvedi… Mit -segíthet rajtuk a katonaság egyebet, mint azt, hogy kivonuljon belőle s -hagyja magukra őket, hogy annyival is kevesebb szájat kelljen táplálni a -városnak… - -Most a másik utcán új népcsődületet talált: az előbbi rongyosok hada -ömlött újra elébe, egy házat vettek körül, amely magas, szigorú falaival -egyedül állott az égett város rossz putrijai közt. - -Kövekkel döngették a kapukat s szitkok s éktelen üvöltések hangzottak. - -– Törjétek be a kapuját, – vonították asszonyok s gyerekek, – odabenn -minden van. Kihordjátok-e má a szászok pincéjébül a kenyeret?… A -szászoknak minden, a magyaroknak semmi?… - -A nagyúr megjelenésére eszeveszetten futottak el. Bethlen még -szomorúbban ment tovább, föl a Piac felé, a templom irányában, a -fejedelmi palota elé. Csatlósa a ház előtt állott a lóval, intett neki, -hogy várjon rá s fölment reggeli látogatásra, mint minden nap, a -fejedelemasszonyhoz. - -Eddig egy nap sem fogadta. - -A fehér asszony ma is úgy ült az árnyékos, bolthajtásos szoba mélyén, -mint aki a fény elől rejtőzik. - -Az éjféli érzés még reggel is tartott s e délelőtti órán, fényes és -csillogó szemmel ül: - -Hol van hát? hova lett? mért hagyta itt? mit akar? meddig kell várni s -mire végzi? mire végzi? - -Nem lehet ezt egy emberi szívvel felérni, nem lehet egy magános lélekkel -kibogozni… - -Ezért lassan, mégis, lankadni kezd a lelke s egyre azt mondogatja -magában, hogy: majd, majd… majd az isteni gondviselés megmutatja, -megsegíti… - -Ekkor nyílik az ajtó s bejön rajta a vénasszony, a csöndes és jóságos -lélek, aki valahogy elviselhetővé teszi az életet, mert levesz a -válláról minden házi terhet, gondoskodik és figyelmes és nem-alkalmatlan -tud lenni… - -– Bethlen uram esmég itt vagyon, – mondja csöndesen. - -A fejedelemasszony összerezzen, megrázkódik. Mondják, a tündérlányok egy -rázkódással le tudják vetni hattyúbőrüket s egy rázkódással újra fel -tudják ölteni: ez ilyen rázkódás volt: a fejedelemasszony most felölti a -hattyútollakat s azzal elfedi sebesült szűz lelkét… De ma már meg tudja -tenni, tegnap, tegnapelőtt bizony nem bírta még: most elfogadja a -látogatót… - -– Ereszd be Kegyes… várj… nézd meg, kócos vagyok-é? - -A vénasszony gyöngéden körülrendezgeti, de ő világért fel nem állana ott -a sarokban, a homályban levő öreg székből; mint egy beteg, lábbadozó ül -ott, törődötten, gyengén. - -Aztán várja, míg bejön a fekete nagy ember. - -Úgy fél tőle s mikor meglátja, úgy megörül… - -A Főkapitány komolyan, nyugodtan, lelki zavar nélkül lép be s jő előre. -Körül kell néznie, hogy meglássa őt a sötét zugolyban, de tétova nélkül -jön felé, de oly megnyugtató a bátorsága s a férfias deréksége. Latinul -köszönti, a szokásos hivatalos cerimóniával, aztán elmosolyodik kicsit, -kedvesen s bátorítóan, mint a felnőtt ember, ha a beteg gyerekhez jön a -betegágyhoz: - -– Nagy szép s jó üdőnk van. Éjszakai fagyok járnak, de ahogy a nap -feljő, úgy kisüt s oly kellemetes, hogy még a csap is megcsordul az -ereszben. - -– Vegyen széket kegyelmed, – s üljön le kegyelmed. - -Bethlen szeme szék után mozdul s a fejedelemasszony szemét elfutja a -könny: már látja, érzi, nincs mondanivalója: őróla… Csak vigasztalni -jött. - -Bethlen széket fog, közelebb hozza s csak azért is úgy ül, hogy szembe -legyen az ablak világosságával. Érzi, hogy mutatnia kell arcát, -bátorságát, nyugalmát… - -– Semmi különös? – szól a fejedelemasszony. - -– Semmi különös, – mondja Bethlen s fejét valóban tétován oldalra ejti… - -Aztán így beszél, ilyeneket mond. - -– Asszonyok nehezen értik meg az férfiui dolgokat… Igaz, sokszor férfi -is nehezen érti… Isten adja, hogy a tavalyi derék esztendő tovább -haladjon… Nagy és szép esztendőnk vala… Erdély az elmult esztendőkben -olyan volt, mint a felperzselt mező: de csak egy tavaszi újulást érjen, -mind benövi a fű a fekete torzsákat s még annál kövérebben virágzik az -erdő… Nem kellene untatnom Nagyságodat ilyenekkel, nem gyenge -asszonyoknak valók az kormányzási dolgok: de én nem tudok jobbat s -szebbet mondani Nagyságodnak, mint azt: hogy a tavalyi esztendőben a -fejedelem olyan volt, mint egy orvos, aki a beteget síppal, nótával s jó -kedvvel gyógyítja… Mikor bejött az országba virágvasárnapján, senkinek -háztűzhelye békén nem volt, senkinek egészsége, bátorsága nem volt, -sehol vetés nem volt, az aratás emiatt nagyon szomorú is lett. De mit -kívánhat első évtől az ember… Tíz rettenetes esztendő háborúsága alatt -egy udvarház épen nem maradott: ember csudálta, hogy valaki ura akar -lenni ennek a romlott világnak, az öreg fejedelem örvendett, hogy -lemondhatott s kitakarodhatott… - -A fejedelemasszony lágyan nézett a beszélőre, annak inkább a hangja -hatott rá, mint a szavai: érezte, hogy ez meg akarja s hogy meg is fogja -őt nyugtatni… - -Eleinte nem is figyelte a szavak értelmét, túlnehéz, idegen volt neki az -ország dolgainak ez a magyarázása, de megtisztelve érezte magát, -fölemelkedetten, hogy ez a komoly ember ilyen komolyan veszi őt. - -Aztán mégis kialakult a gyöngéd és értelmes beszédből valami határozott -felfogás benne, csodálatosan rájött valamire, amit eddig nem értett s -nem hitt volna: arra, hogy az ország dolgai, felülről nézve semmivel sem -nehezebbek s megérthetetlenebbek, mint egy háztartásnak a dolgai… Erdély -egy nagy kert, egy uradalom lett a Bethlen szavaiban, amelynek megvannak -a fődolgai s minden egyes dolog ezer s tízezer embernek a dolga, de az ő -szájában mégis csak egy idea s egy szám… - -Mikor azt mondta Bethlen, hogy: »a tavalyi év farsangos esztendő volt…« -már nem volt az neki az a távolról irígyelt mulatós dorbézolás: -megértette, mit jelent a Bethlen szájában az a szó, hogy »ország -farsangja«… - -Már látta a végén, ő maga is, Erdélyt, a tönkrement s megijedt népet, -amely tíz éven keresztül nem tudta, mi vár rá holnap, hogy nem lesz-e -újra itt a török, a német: borzasztó zavarok voltak ezek… - -– Gondolja csak el Nagyságod, – mondta Bethlen közvetlen egyszerű -módján, – Báthory Zsigmondtól kezdődik az egész. Őnagysága úr volt, -gavallér, azért vett a felséges osztrákházból való lányt: s folyton -törökkel, harccal kellett bajoskodni: pedig ő tanulni, mulatni, -csellengeni, idegen országokban utazni szeretett volna. Le is mondott -egyszer a fejedelemségről is, hogy megy idegen földeket látni. Tordán -elbúcsúzott az országtól, de aztán Szamosújváron megijesztették, hogy ha -elmegy, elveszti az országot, világ koldusa lesz s a bátyja, Boldizsár -lesz a fejedelem… Erre elfutotta a sárga irígység, megfordult, -visszaüzent, hogy nem megy Olaszföldre, fejedelem akar maradni… Bizony -kár volt; Boldizsár külömb legény volt, erős, okos, szép ember! -megirígyelte… Kolozsváron a rendek nagy viváttal fogadták vissza… elébe -mentek Szamosfalvára s nagy lakodalommal hozták be… Most tizennégy -esztendeje… Én akkor mint árvafiú, (a nevelőatyám nagy mostohám volt, -nem taníttatott bennünket István öcsémmel, s én, meggondolván, mint -gyermek, hogy így csak vad leszek, tudatlan: beszereztettem magam a -fejedelemhez apródnak) s ezidőbe már agarak komiszáriusa voltam… Láttam -a fejedelmet eleget, sovány sápadt ember volt, hirtelen dühű, fiatal, -nálam hét vagy nyolc esztendővel volt üdősebb, de nem látszott meg -rajta; nagyon bántotta, hogy itthon kellett maradni s gyűlölte Báthory -Boldizsárt… Akkor rájöttek egy nagy praktikára! Kendy Sándor, ennek a -mai Kendy Istvánnak az atyja, azután Kendy Ferenc, Kendy Gábor, -Kovacsóczy Farkas, s többek; Gergely deák, fiscalis direktor; mind nagy -hivatalbéliek, valami praktikát kezdtek… Azt beszélték, hogy meg akarták -a fejedelmet fojtani. - -A fejedelemasszony fölrémült e szótól, ez egyszerű szótól, mely mint a -puskalövés csapott reá. - -Bethlen nyugodtan magyarázott: (Ettől nem szabad Nagyságodnak megijedni, -ez az erdélyi udvarnál mindig így volt, aki útjában állt a másiknak, azt -mindjárt el kellett ótani, mint a gyertyát)… - -Az asszony üres szemekkel bámult a Főkapitányra, aki ezt oly egyszerűen -mondta, mintha tréfát mondana, amin mosolyogni kell. A hideg borzongatta -a kegyetlen jövőtől… - -– Bocskay István uram akkor németes lelkű volt. Mert Prágába nőtt, s -Rudolf császárnak titkos tanácsosa volt, hát ő vigyázott az öccsére s a -praktikásokat, (így hívják nálunk, aki a fejedelem ellen konspirál, -ellene esküszik…) mondom, a praktikásokat ügyességgel mind összefogatta: -Boldizsárt Újvárba vitték, ott megfojtották, Kendy Sándort, Kendy -Gábort, Ifjú Jánost, Forró Jánost és Gergely deákot itt az ablak alatt -levágták… - -A fejedelemasszony az ablakra nézett s kicsit borzongott, de megnyugodva -a sors kérlelhetetlenségén. - -Bethlen halkan folytatta: - -– Ez volt a mi édes hazánknak rettenetes veszedelme, ezeknek a -törvénytelen s ártatlanul való megöletése, nem konspirátorok voltak ők, -szegények, hanem a két nagy monarcha közt a békességet akarták… akkor -volt az aurea aetas vége Erdélyben, azután kezdett elromlani; soha -többet nem jő elő Báthory István boldog ideje. - -A fejedelemasszony hallgatott. - -A fejedelemasszony valami kényelmetlent érzett: Bethlen, aki előbb -lecsillapította s elhallgattatta, oly rideg-egyszerűen szólván a -fejedelem-gyilkosságról, most a megölt fejedelem-gyilkosok iránt -részvétet akart. Az asszony öntudatlan ellene szegült és ha ily -boldogtalan nem lett volna, nem is tűri szótalan… - -– Akik ez ártatlan véreknek kiontásában tanácsosok voltanak, mind -egytől-egyig hasonló szomorú véggel végezték…, – mondta Bethlen. - -De mintha ő maga is érezné, hogy e ponton az asszony lelkében -ellenmondásra talált, szinte harcosan, élesen, támadóan folytatta: - -– No akkor felrugták a békességet a török császárral… Nem akarom mindet -végire beszélleni: Báthory Sigmond uram állhatatlan elméjű siheder -fejedelmecske volt; háromszor lemondott, el is ment, meg visszajött, -ránk hozta Básta hadát. Darabig itt fejedelmeskedett, akkor -társzekereket rakatott meg erdélyi kincsekkel, arany-ezüst marhával, s -elszökött véglegesen Prágába. Mehetett, Erdély immár el volt foglalva, -Básta generális kimondta, hogy egész Erdélyt egy kővárból, -Szamosújvárból, a császár markában bírja fogni… Lehetett is, mert a -vallon hadak Besztercétől Brassóig úgy sétáltak, mint a parádén, s -minden élőt kiöltek és minden házat felperzseltek, ki mert moccanni?… -Még rosszabb lett; Mihály vajda bejött az olájokkal a Básta segedelmére: -a megijedt, elaljasodott urak ijedtükbe megválasztották fejedelemnek, -Kornis Gáspár s Sennyey Pongrác addig hajták praktikával a dolgot, a -német gyomor s az olasz szív addig nyughatatlankodának, német császár -pénze s praktikák által, hogy a vajda levágta a kegyes Báthory Endre -fejedelmet, aki Zsigmond után következett s maga ült helyibe s -hazánkfiai dúltak, pusztítottak legjobban… Székely Mózes feltámadott, -elébb jól ment, azután elesett ő is, a székelység fellázadt, az urakat -ölték, a hajdukat behozták s azok hallatlan kegyetlenséggel túltettek az -idegeneken… Sok volna ezt mind elbeszélni: Erdély úgy elrontaték, -pusztíttaték, hogy azt mondták, soha vég nélkül többször meg nem épül, -soha előbbi állapotjára vissza nem megy… - -Nagyot sóhajtott, fejét lehajtotta, a fejedelemasszony dermedten ült s -ereiben pezsgett a félelem, hogy: ha ez így megtörténhetett, akkor újra -bekövetkezhetik… - -– Én magam akkor mind csak a bujdosás kenyerét ettem. Én a némettől -gyermekfővel iszonyodtam, hogy ennyi kegyetlenséget csinált, s a -temesvári pasánál laktam, Konstantinápolyban jártam s istennek legyen -hála, török uramékkal s a győzhetetlen császár vezérivel, basáival s hív -emberivel akkor történt ismerkedésem és barátságom, úgyhogy alig van -most már Konstantinápolyban vezető főember, akit személyszerint ne -ismernék s barátságába ne számíthatnám magam… - -A fejedelemasszony összehúzott szemmel nézett Bethlenre: első eset volt -életében, hogy a törökről valaki ne iszonyattal, reszketéssel, s -gyűlölettel beszéljen, hanem ekkora megbecsüléssel, sőt meghajoló -barátsággal… - -– Akkor hoztuk vissza a magyar ügyhöz Bocskai uramat, aki látva -szerelmes hazájának romlását, istentől visszanyerte magyar szívét s két -kis esztendő alatt a megpusztított s rombadőlt Erdélyből, amelyikből -Básta uram, mint főtudós katona, ezer főnyi állandó katonaságot se mert -várni: úgy megűzte a németet, hogy az Bástástul, vallonostul, -plundrástul mind Bécsig szaladott… Bocskai uram egész magyarság szívét -megvette, s akkora erejű békekötéseket csinált, hogy azokon lesz a -magyaroknak országos fundamentuma, míg csak a hitetlen törökkel s kemény -szivű Ausztriával kételen szövetkezésbe kell lennünk… És kivált ez: mert -a magyarnak Szent István óta más ellensége nincs, csak Ausztria, mert a -magyar országa határán kívül sose törekedett, ez is sok volt neki, ez a -kerek föld, ezt sem bírta teleszaporítani, de Ausztria mind a világgal -bírni akar és a magyar fajta állította meg a politikáját kelet felé. - -A fejedelemasszony hallgatott, nehéz volt neki. - -Bethlen komoly szavait azonban nem akarta könnyű beszédre fordítani. - -– Minden ember ember, kegyelmes asszonyom, a legkisebb plebejus önnön -magának épp olyan bibliai ember, mint a római császár: de az emberek -csoportja közös dolgaiban mintha ismét egy emberré lenne: egy város, -mint város, egy ember és egy ország is, mint ország, egy ember… Igy -szemben állanak egymással az országok s a kis Erdély úgy áll a nagy -rettenetes török birodalom és a hatalmas, páncélos német birodalom -között, mint egy gyermek az öklöző, bajvívó, csatázó gladiátorok közt… -De a gyermek Dávid parittyája leterítette Góliátot és a kicsiny Erdély -lehet még a nagy birodalmak között valakivé… De csak akkor, ha nem -felejti gyermek voltát, erőinek vékonyságát és nem akar többre nézni, -mint amit Isten rábízott… Még Mátyás király is elvesztette birodalmát; -mihelyt meghalt, vége lett, összedőlt, mert nem volt egy test, egy -lélek, nem volt egyetlen corpus, amelynek minden tagja kívánja az egész -test tovább élését: szétugró, egymást gyűlölő népeket egyesített -vasvesszője alatt s amint kihalt a vezérlő gondolat, az agy: rögtön -megszünt az ágyúkkal kierőszakolt törvény… A magyarságnak ura és -fejedelme azon dolgozzék, hogy a magyar népét idebent erősítse, kifelé -való hódításra ha gondol, megőrli vele a belső erőt. István vajda, a -nagy Báthory István nagy volt mint erdélyi vajda s nagy volt, mint -lengyel király, de nehéz örökséget hagyott ivadékaiban, akik maguk is -lengyel királyok vágytak lenni s ezzel vesztegették el a gyermek -Erdélyt. Pedig Erdély szép és jó birtok, csak élni kell tudni vele. -Zsigmond éretlen nagyravágyása tíz esztendei nyomorúságot hozott ránk. - -A fejedelemasszony lassan megértette a mindenfelől prédának nézett kis -Erdély sorsát. Egyfelől a török, másfelől a német: ezt nem érti meg más, -csak aki a magáét félti… S hiába volt magános asszony, elhagyott és -boldogtalan, fejedelemnek élte ki magát, birtoka volt neki Erdély s már -féltette, mint ládáját, kincsét. - -– A Báthoryak rövid életűek… voltak… És akik nyomukba jöttek, szintén… -Bocskai meghalt, két év alatt, és gyermektelenül itt van a mi -szerencsétlenségünk, ez a mi legfőbb bajunk, hogy itt minden fejedelem -csak egy-két esztendeig él s egynek sincs gyermeke, akire szállhasson az -ország; mindig új, meg új családot kell keresni s az újdonnan költ -fejedelem tapasztalattalan, és nagyot merő… - -A fejedelemasszony örvendett, hogy sötétben ül, lassan elpirult, -keményen, de fájdalmasan mosolygott… Neki sincs, neki sem lesz: ó, ne is -legyen gyermeke… - -Bethlen lassan, bólogatva szólt: - -– Csakhogy immár vége vagyon e rettenetes időknek! Most már úgy kell -fordítani a politikát, hogy száz esztendő mulva embernek való életet -élhessenek az emberek még Kolozsváron is… - -Hallgattak; a férfi arcán látszott az átélt nehéz élet nyomora, fiatal -volt még, de mély barázdák voltak már az arcán s fekete szakálla -legalább tíz évvel öregebbnek mutatta. - -– Isten adja, talán jobb idők jönnek még kopott fejünkre, – mondta enyhe -mosollyal s szeliden nézett a fejedelemasszonyra, aki kedvetlenül, -lehangoltan megérezte, hogy bármily nagy is az ő bánata: Erdélyt nagyobb -csapások érték már… a fejedelmi pár bajánál… - -Bethlen szeliden, előzékenyen mondta: - -– Feleségemért küldöttem Fejérvárra; úgy volt, hogy ő ott fogja -Nagyságodat tisztelni, de hogy a kolozsvári időzés látom hosszabb -leszen: kérettem asszonyomat feleségemet, se lovat, se fáradságot nem -sajnálva, jöjjön hamar… - -A fejedelemasszony arcát könny lepte el: nagyon érzékeny volt most és -könnyen síró… Tudta, hogy ez a legnagyobb figyelem a főkapitánytól: -ismerte hírét boldog s szerelmes házaséletüknek: azzal akar íme -segítségére jönni, hogy asszonyát hozza segítségül, barátul… - -Ebben a pillanatban azonban valami rettenetes történt, iszonyú ordítás, -sírás, üvöltés, vonítás robbant fel az utcán. Mintha vihar tört volna -ki, mintha az utolsó ítélet halálsivalkodása harsant volna fel, -megfagyott ereiben a vér: néptömeg rohant az ablak alatt, s égre kiáltó -üvöltés, fenyegető veszett kiabálás… - -A Főkapitány fölállott: - -– Nagyságod meg ne ijedjen, – mondta, – semmi baj: nincs itt sem a -török, sem a tatár. - -A fejedelemasszony fel akart szökni, de a Bethlen lényéből valami -nyugalom áradt s ő visszalankadt. - -Bethlen az ablakból nézte, hogy kitört a szász üldözés. A tömeg elrohant -s ő látta a katonákat, akik nevetve néztek utánuk. - -Megcsóválta fejét s haragos arccal fordult vissza: - -– Gaz fattyai! imhogy még örvendnek rajta. - -A fejedelemasszony kutató szemmel várta. Tudatlanul e világ dolgaiban, -most egyszerre úgy nézett félve, ellenségesen, mégis bizalommal a -Főkapitányra, mintha valakije volna, férfinak, erősnek; sziklaszilárdnak -látta! már elmult a pillanatnyi rémülete, meg volt nyugodva: ennek az -embernek jelenléte talán a föld megrendülésekor is nyugalomban tudná -tartani. - -– A régi időkben ez mindennapos volt, – mondta Bethlen s leült előbbi -helyére. – Inségek idején a szegénység nem tud mit tenni, hát -fel-felbuzdul s ész nélkül futkos… – aztán egyszerűbben tette hozzá, -hogy másra terelje a szót. – Gondolom, feleségem még a mai nap megjő… -Nincs Nagyságodnak semmiben hiányossága? - -A fejedelemasszony sóhajtott. Ez is a feleségére gondol… csak ő nem -szólhat az uráról? Kinyújtotta kezét, önkéntelen Bethlen elé fehér -ujjait… - -– Mondja kegyelmed… Róla semmit sem tud?… - -Bethlen hallgatott. - -– A fejedelem őnagyságát véli Nagyságod? - -– Őtet. - -– Minden percben megjöhet a hírhozója… Nyugodjék meg Nagyságod, -bizonnyal országos dologban kellett elmenjen… - -A fejedelemasszony sóhajtott: - -– Országos dolog!… - -Könny borította el a szemét, ennyire üres és semmitmondó vigasztalás… -Országos dolog… Ezt hallja egy esztendő óta folyton… Ott kint még csak -megnyugodott benne, de itt… Itt is, hát folyton s ezután is szakadatlan -ettől kell szenvedni, ez érthetetlen országos dolgoktól… - -– Meg kell benne nyugodnia Nagyságodnak, a fejedelemnek hitvese: az -országnak hitvese… - -A fejedelemasszony hirtelen, erőszakosan felállott s előre lépett a -világosba. Bethlen vele együtt emelkedett fel. - -– Mondja kegyelmed, – mondta az asszony remegő ajakkal, szót alig bírva -kirebegni, – kegyelmed, fejedelem lévén… ott hagyná a feleségét első -nap?… - -Könnyben izzó szemmel meredt rá a férfi fekete arcára, de nem látta azt, -mert messzebb nézett, mert egy más arcot akart látni, egy rózsás és -ragyogó fiatal arcot… - -Bethlen komolyan szólott: - -– Ha az ország parancsolja: minden bizonnyal… - -Az asszony megütődött, aztán könnyei gyorsan elszikkadtak, szeme -hidegebb lett… - -Indulattal mondta: - -– Maguk, emberek, mind együtt tartanak… De én nem törődöm a maguk -országjával!… Adják vissza az uramat!… Követelem ettől az országtól az -uramat!… - -Bethlen halk és szelid volt: - -– Nagyságodnak igaza van emberek és isten előtt, de Nagyságod nem tudja: -mi az, az ország szolgája lenni!… - -A fejedelemasszony hevülten kiáltott: - -– Száz ország és ezer ország sem pótolja nekem a boldogságot. Mint s -hogyan?… Az én szerencsétlenségemen kell felépülni az ország örömének?… -Hát ha én boldog lettem volna ebben az esztendőben, az az országnak -kárára lett volna?… - -Bethlen szomorúan nézett maga elé: - -– Nagyságod figyeljen reám: csak két szót szólok s Nagyságod maga fogja -mondani, hogy ne vigasztaljam meg többé… el fog küldeni innen s nem -kívánja, hogy megnyugtassam… inkább akar a legnagyobb -szerencsétlenségben lenni itt tovább, egyedül s megrendült hittel, -minthogy visszatartson… - -A fejedelemasszony megtorpadva nézett rá s nem értette: - -Bethlen szárazon ezt mondta: - -– Éhes és nyomorult emberek gyilkolják egymást, – s arra felé mutatott, -amerre imént elvonult a zajgó tömeg, – Én megakadályozhatom… Kívánja -Nagyságod, hogy ne menjek oda? - -A fejedelemasszony halántékához kapott, lágy, hosszú fehér ujjaival -végigsimította arcát, hátrafelé hárítva hajait, aztán kinyújtotta kezét -Bethlen elé s azt mondta: - -– Menjen. - -Bethlen lehajolt s megcsókolta a kezét. - -A fejedelemasszony megborzongott, férficsók nem érintette testét oly -régi, régi idő óta… - -Mintha szűzi szemérmében sértődött volna meg, riadtan menekült -hidegségének rejtekébe s fagyosan, keményen, elutasítva ismételte: - -– Menjen kegyelmed. - -Bethlen még egyszer meghajlott s az arca komoly volt, sötét: - -– Látja Nagyságod: ez az ország… Unodalom az a fejnek, ha a sajgó sebre -figyel a test bármely részin?… Ha Nagyságod hallani fogja a népet, mint -egy beteg sebet, beteg gyermeket, feléje jajgatni, aztán hálálkodni, ha -jót kapott… akkor nem fogja sajnálni eladni magát, örömeivel, -fájdalmaival együtt azért: amit az ország szolgálata jelent… - -Meghajtotta fejét s gyorsan elment. - -A fejedelemasszony magában maradt s szédelegve ment az ablakhoz, -megtámaszkodott annak az oszlopában s mielőtt zokogva fakadt volna, -rémülten hallotta meg a félrevert harangok iszonyú muzsikáját, amelytől -megfagyott szívében a vér. - -Bethlen poroszlója vígan beszélgetett több katonákkal s a Főkapitány -hallotta, hogy nevettek: - -– Melegük van a szászéknak… Perzselik a tűzrevalókat… - -– Fegyverbe, – kiáltotta a Főkapitány, – fussatok a városkapitányhoz, -parancsolom: minden katona fegyverbe! - -Vágtában ment lefelé, a Szentjób-út felé, ahonnan a tömeg üvöltése -hallatszott. - -Egy keresztutcán lovascsapat jött, maga után rendelte őket. - -Mikor meglátta a tömeg a lovasokat, azonnal eszeveszetten futásnak -indult s egy perc mulva sehol egy lélek sem volt. De a nagy szürke szász -ház, amelynek nagy kőlábai alatt bazárok voltak, eltakarta a bent dúlók -elől a katonákat s bentről ordítva, visítva, szűkölve, vad s veszett -módon hányták ki az ablakokon át a bútorokat, ruhákat, lisztes zsákokat, -embereket az utcára. - -Bethlen harsányan kiáltott artikulálatlan hangon s az ablakban levők -rémülten húzódtak vissza… - -Mire odaértek, sehol senki sem látszott a támadókból, egy pillanat alatt -eltakarodott a csőcselék. - -Más oldalról a városi előljáróság futott a rombolás helyére, gyalog s -fekete darabontjaik élén. - -– Mi történt itt? – kérdezte Bethlen a bírót, – kendet teszem felelőssé -az egészért. - -A bíró ebben a pillanatban jajveszékelve rogyott le a földre: egy -hullára, egy asszony hullájára borult, akit a tömeg a kőlábas ház -ablakán vetett ki… - -– Testvéröcsém ez asszony, – kiáltotta a bíró s két kezét az égnek -emelte… – Engem tesz felelőssé Nagyságod? – mellét verte s arca kék lett -a vértódulástól. – Engem tesz felelőssé Nagyságod?… Kérem alázatosan -Nagyságodat, tegye felelőssé azt, hogy statutumaink ellenére egy -esztendő óta már hatodszor száll meg nálunk a fejedelem őnagysága. S -most is két napra kívánta a várostól a vendéglátást és immár hatod napja -vagyon ezerkétszáz katona az városon. A raktárak üresek, a népnek -ennivalója nincs, a szegénységtől, mióta a katonaság bent vagyon, minden -segítést el kellett húzni, a szegénység éhezik, a tavalyi szertelen szűk -esztendő után mindenfelé éhség… Ezt tegye Nagyságod felelőssé a -lázadásért… és most vágassa le Nagyságod a fejem, úgyis agyonvágták már -a dúlók az egy testvéröcsémet, szegény Wajszpurgerné asszonyomat. - -S kezeit összekulcsolva állott a halott nő felett. - -Bethlen kemény s hangos szóval mondta: - -– Kolozsvár városának tanácsát bizonyossá teszem felőle, hogy a -katonaság hajnalban mind egy lábig kitakarodik a városból. De -felszólítom a város tanácsát, hogy ami liszt raktáraiban vagyon, írja -egybe s még a mai napon nekem summába adja: s rögtön és nagy sietséggel -kenyereket süssön. S doboltassa ki a város szerin szerte, hogy minden -városi szegény naponta egy cipót kap a fejedelemasszonytól, a -fejedelemasszony palotájának kapuján. Hitemet s becsületemet kötöm -hozzá, hogy az elhasznált lisztet tetejésen fogom én magam a székelység -gránáriumából megtéríteni. - -A katonák némán hallgatták, aztán vivátba csaptak. - -Bethlen azonban megfordította lovát s visszafelé ügetett. Nehány -tanácsúr jött elkésve, Imreffy vágtatott szembe az élükön. - -Bethlen rákiáltott: - -– Kancellárius uram, kegyelmednek tudnia kellett az város állapotját: -fejedelem távollétében kegyelmednek kellett kiküldeni a katonaságot a -városról… - -Imreffy setéten nézett vissza. - -– Hová az essez odvába küdtem vón, – mondta hányiveti komiszkodással… – -A fejedelem nincs oly távol; ebbe a percbe kaptam épen, üzenetjét s -parancsát, – s felmutatta a kis pecsétet, amit most hozott meg a vén -Sárkány. - -– Hol a fejedelem? - -– Nincs parancsom rá, hogy kijelentsem. - -Bethlen ingerülten mondta: - -– A katonaság hajnalban kitakarodik a városról, s ma este még -kenyérosztás lesz a fejedelemasszony kapuján. - -Imreffy elszörnyedt, aztán sunyin morogta: - -– Nem kommendálom, hogy Nagyságod a fejedelmi jussokat frekventálja. - -– Nagy dolgok követelik, – mondta Bethlen s a kardjára ütött. – Nagy -dolgok lesznek külömben. - -– Nagy dolgok? – ismételte Imreffy. – Kegyelmed nem is álmodja messmijen -nagy dolgok készülnek! - -Evvel hátat adott s elvágtatott a kancellária felé. - -Bethlen az uraktól hallotta aztán, hogy valami idegen követek jöttek, -olájok, vagy moldvák, nem lehet tudni, mert Imreffy uram rögtön -lecsukatta őket a setét udvarban, s rajta kívül senki se beszélt velek. - -Bethlen a városházára ment s maga nyittatta fel a lisztkamarákat. - -Mikor délután a fejedelemasszony háza felé indult, hogy referáljon a -történtekről, már csődület volt a palota előtt, szegény asszonyok álltak -ott hosszú sorral s templomi énekeket énekeltek s közben a -fejedelemasszony nevét dicsőítették, zokogások s áldások végtelen -litániájával. - -Bethlen megállott a palota előtt. Imreffy uram akkor fordult ki a -kancellária kapuján, kis szánnal, amely meg volt rakva ládákkal s -zsákokkal s tizenkét lovas kísérte. - -Behúzta a fejét a nagy hósapkájába, hogy úgy tehessen, nem vette észre, -a Főkapitányt, aki lóhátról nézi végig az ő elvonulását. - -Az asszonyok állhatatosan zengték: - -– Istennek áldása szálljon a mi fényességes fejedelemasszonyunkra… - -A fehér asszony fent a palota ablakában csüggedten hallgatta az -áldásokat, miket egy idegen férfi ajándékozott neki. - - -V. - -Mikor a fejedelem az istállóból befelé indult a házba, az udvaron Évuska -szaladt keresztül a hóban. A fejedelem utána nézett a lánynak, aki -frissen s nagy kendőbe burkolózva szaladt a konyhaház felé. Kereki Feri -odahúzódott hozzá s csendesen azt mondta: - -– Nagyságos uram, mán feljedzettem az Évuskát. - -A fejedelem csodálkozva nézett rá. - -– Hova te bolond? - -– Hát a lisztába. - -A fejedelem lisztát iratott mindazon asszonyokról s fejércselédekről, -akikkel dolga volt s most meghomályosodott a szeme, hogy a kislányt -ártatlanul gyanuba vették; kajánul mosolygott, a lányka épp eltűnt az -alsó házban, aztán gorombán mondta: - -– Ó te baromállat… vakard ki… - -A köpönyegét jobban magára húzta s most, hogy tele volt az iménti -háborús tűzzel, röstelt kerülni a hátulsó ajtóra, amerre kijött, mert a -szűk házban nem akart a vendégek előtt megjelenni; első hely s első út -kell a harchoz… A nagytornácon ment föl. - -Kereki Feri fejcsóválva ballagott utána: akkor mér volt a nagy -encsenbencs… Ej, gondolta, ami késik, nem múlik… tudom én amit tudok: -mér gyütt vissza a fejedelem… - -Míg ők a legények közt voltak, a vendégek megvacsoráztak. Arcuk -kivörösödött a kemény hideg után a forró szobában s az evés, a forralt -bor is fűtötte őket. A három komor hajdu, Nagy András, félszemű Csonka -Bálint s az örökké lázas szemű Foktűi Máté hallgatva éltek, de Géczy -András eleven és beszédes kedvű volt. - -– Hogy utaztak kegyelmetek, – kérdezte Imreffyné háziasszonyi -nyájassággal. - -Géczy András felnevetett: - -– Jól, csak majd megettek a farkasok. Ugructól Kis-Esküllőig űztek, csak -a falunál maradtak el. Vót vagy kétszáz farkas, huj de vonítottak -utánunk, úgy gyüttek le a hegyekbül, mint egy tatárfalka. Szerencse, -hogy még nappal vót, egy-egy puskalövéssel messze lehetett tartani… - -Az asszony tágra nyilt szemmel nézett rá. A férfi ahogy beszélt, valami -gyönyörű ember volt, a hangja szinte dalolt, kis barna bajusza volt s a -szeme apró, de úgy csillog, mint a bogár: áradt belőle valami rendkívüli -életvidámság s ez őt csiklandozta, ingerelte: egy pompás férfi, egy -messziről jött, messze menő dalia, akinek a hangja a szívig bizserél s -úgy néz, átnéz az asszonyi szíven… - -– Csak ott láttam ennyi farkast, – mesélt egyszerűen, kedvesen, vidáman -tovább Géczy, – mikor Konstancinápolyba jártam. Most öt esztendeje -Trautmannsdorf urammal Viennábul… No, mikor Belgrádot elhattuk, a fekete -hegyekbe valami kétezer farkas támadott meg. Szerencsére volt százötven -jó muskétásunk, úgy megháborúskodtunk velek, hogy avval a törököt is ki -lehetett volna vetni Tömösvárábul. Adta farkasa, van ám annak esze, nem -is hagytak békén, követeket küldtek utánunk, hogy addig el nem hagynak, -míg legalább a becsület kedvéért adót nem fizetünk nekik. - -Imreffyné felnevetett. - -– A farkasok? - -Géczy boldog lett, hogy az asszonynál hatása van s még elevenebben -mondta: - -– Nem is hinné asszony nagyságod, hogy értenek a farkasok az háborúhoz, -jobban mint sok német generál. Örsöket állítanak, segítőcsapatokat -rendelnek, bekeríteni, ostromolni, ravaszul visszahúzódni senki jobban -nem tud. Hitemre, csak az érti meg a farkassereg mozdulásit, aki maga is -jó hadiember. - -Igy beszélgetett, nagyon érdekesen, csakúgy csergedezett a szó a -szájából, de az asszony mégsem a szavai értelmére figyelt, de régesrégen -nem találkozott férfiemberrel, ennyire szíve szerint valóval, tudták már -mind a ketten, hogy szólanak, beszélnek, de nem szavakkal: szemmel, -úgy-úgy egymásba akadt tekintetük; egyik próbálgatta, másik engedgette: -két, ereje javában levő fiatal került íme össze… - -A fejedelem belépett s egy pillantással mindent látott. - -Az asszonyt látta, aki ragyogó arccal nevetett s az ő beléptére -idegesen, árulóan hamis figyelmetességgel pattant fel. A férfit nem -látta, az háttal volt felé, nem is kereste, hogy lássa, de hiszen már -ismerte Géczyt s érezte az asszonyon át. - -Nagy András nehézkesen, mint nagy test, megmozdult, ahogy őt megismerte, -felállott s a többi is. - -Jól ismerte őket; Ecsedből; abból az időből, mikor velük füstöltette ki -az öreg fejedelmet, Rákóczy Zsigmondot, de még régebbről is, a Bocskai -udvarából, Kassáról. Akkor ő még siheder úrfi volt s ezek már ép ilyen -szörnyűséges komondorok: de ma ő a fejedelem s nem adott kezet másnak, -csak Nagy András uramnak, a többinek csupáncsak bólintott s tovább ment, -be a belső házba. - -Mindenki erősen megzavarodott a fejedelem megjelenésén, Imreffyné egész -odavolt, hajába nyúlt, kontyát lapogatta s hirtelen suhogó lépésekkel, -mint háziasszony, utána sietett a fejedelemnek. - -A hajduk azonban zörögve visszaültek. - -– Igyanak kegyelmetek, – mondta elmenőben a háziasszony s ők csakugyan -mindnyájan a nehéz ónkupákra néztek. - -Ahogy Imreffyné belépett, a fejedelem a kandallónál állott. A tűz -parázsban, pernyében hamvadozott, vörösen izzott. - -– De legény Nagyságod, – billent be Imreffyné, – be hegyesen jár kint, -megveszi az isten hidege a lelkét a lelkemnek, amijen frissen kijár… - -A fejedelem nem szólt, csak nézte a tüzet, jó vón menekülni ettől a -bestiától, de ő rúgja ki! nem úgy hogy elüssék az ember keziről… - -Az asszony megcirógatta a vállát, aztán az asztalon fogta a serleget, -belepillantott, megtöltötte a nagy zöld korsóból, s italra vitte a -fejedelemhez. - -– Szeressen Nagyságod, – mondta, megemelve a serleget; kicsit beleivott, -hogy az ajka nedves lett, úgy adta oda. - -A fejedelem ránézett, a szeme fenekéig nézett, farkasnézéssel, még a -szája is harapásra vicsorodott, aztán csak elvette a poharat, kissé -megnyugtatta a kezében s inni kezdett. - -Az asszony beszorított szájjal, halk mosollyal számlálta a kortyokat: -így, így, igyál, vessz meg, mosolygott: míg így iszol, az én emberem -vagy. A fejedelem szörnyű ivó volt. Nem időtöltésnek kellett neki a bor, -nem is testi kívánságra, örömre; úgy ivott, mintha minden italnál csatát -állana, pokolt inna… Egy-ejteles kortya vagyon, mondták róla s még száz -év mulva is úgy emlegették a Báthory Gábor kortyát: egy korty, egy icce… - -Nem adta vissza a serleget, letette a kandalló párkányára, tudta, az -asszony szót vár, érzi, nem fog elmulni szó nélkül a dolog, hát váratta… - -– Megforr, – mondta az asszony s mosolyogván, el akarta venni a kancsót. -De a fejedelem egy ujjal elhárította a kezét. - -– Csak azt akarom mondani, – mondta dürrögve, félrehajtott fejjel, a -torka fenekéből, szerelem érdes boros hangon – csak azt Katya… hogy az -frantzuz betegség legszebb, mikor az orra mász… – Kicsit hallgatott, -kivárta, hogy az asszony megértse: az este beszélgettek róla, hogy a -külföldről jött, a nyugatról jött urak mind tele vannak a rettentő -betegséggel, ami Sigmond fejedelmet elvesztette s hogy az erdélyi urak -ezért vannak megnyugodva, hogy a nyugatról jött gavallérok nem hódítják -el a hölgyeiket: nem mernek az asszonyok… – Én láttam olyat, kinek feje, -pofája, nyaka mind fekete varral volt színültig, a tőgyfa kérge síma vót -hozzá képest… csupa szemőcső, meg pattogzás, meg kelés, mindig -vakaródznak… - -Az asszony jól tudta, hogy ez az egész: féltékenység, gusztusrontás, -Géczy ellen s öntelten mosolygott. Olyan jól ismerte már, félszóból is -értette, veséjébe látott. - -Kényesen elfordította a fejét, nem felelt, félt, hogy a hangja csakugyan -elárulja, hogy a vére megpezsdült s nagy szívcsiklandás vagyon… A -kandallóhoz dült, két puha fejér kezével a kandalló oszlopát megfogta s -mint párnára fektette rá az arcát. A tűz kicsit fellobbant s megfestette -vörös lánggal, sárga fénnyel karcsú, groteszkül meghajlott, kívánatos, -sárló kanca alakját, élves, kéjes tekintetét, ahogy kacéran, izgatóan, -csalogatósan nézett vissza fordított arccal a fejedelemre. - -Ez grimászolt s tíz körmét horgasra görbítve, így lihegett, feléje -hajolva: - -– Igy kell aztán kaparódzni… tudode… kis bestia… mind a tíz körömmel… - -Felvette a korsót s kiitta, ami még benne volt. - -– A füled, orrod tele lesz gennyedtséggel, csak a szemed marad ki -belőle… - -Az asszony tiszta nagy boszorkányszemeit ráfeszítette. - -– Pedig jobb vón neked: egész tested fejér tiszta maradna, de erre a két -cudar látóra vakulnál meg… - -Evvel hirtelen hátulról, mohón, vadul átkapta az asszonyt, aki nem s nem -szólt s nem mozdult, csak markolta a kandalló oszlopját; szemét -lehúnyta, mint aki nem bánja ott hátul mi történik az éjben, ő gondol, -amire vágy… - -A vénasszony jött be, hogy a tűzre tegyen, mikor meglátta őket, ördögi -vigyorgásra torzult az arca: azokat egy csöppet sem zavarta az ő bent -léte s ő rekedten virnyogta: - -– Csókúd csak, csókúd csak, Nagyságos uram, az én jó nagyságos -asszonyomat… - -A fejedelem csókolta az asszonyt, aztán eltaszította, hirtelen durván -ellódította: - -– Küldd be a hajdukat! - -Az asszony kiegyenesedett és sóhajtva, fáradtan, remegő térdekkel, -szétzúzottan, párás, nedves mosollyal, nagy szemeit lehúnyva, szédelgett -tova. - -– Nagyságodhoz nem lehet szólani, – duruzsolt, – mindjárt… goromba zsák… - -– Lódulj, – kiáltott a fejedelem. – Országos dolgok vagynak!… - -Az asszony szédelegve, mosolyogva, hallatlanul megszépülve imbolygott az -ajtó felé, hogy a hajdukat behívja… Szemét lecsukva és álmodva járt: a -fejedelem megborzongott: ezt meg kell égettetni, ezt a boszorkányt, -ettől máskép meg nem szabadul… - - -VI. - -A vendégek bejöttek. - -A fejedelem a kandallónál állott. Nem lépett feléjük, mereven állott, -érezte a közeledő szédülést. Mereven állott s vigyázott magára… A hajduk -odamentek elébe. A gyengén világos, mély boltozatos szobában, ahol a tűz -volt a legerősebb világító, komor, bozontos alakok voltak ezek a nagy -bundás, nagy csizmás emberek; Nagy András még a szűrforma nagy fekete -mentéjét is magán hagyta a tekintély kedvéért. A fejedelem sorra kezet -fogott velek s lassan, mámorosan jártatta rajtuk a szemét, aztán Géczyt -nézte, óriási szemeit rámeresztve; tetszett neki, szerette volna -megölelni, megpofozni, vagy megkorbácsolni: olyan szálegyenes, sugárzóan -ifjú férfi volt, lehetett huszonnyolc-harminc éves, de fiatalabbnak -látszott. - -– Hogy gondolkodnak az mi dolgunk felől felföldi uraimék? – kérdezte -tőle kissé megbicsakló nyelvvel, imbolygó lábain állva, lengő árnyék -formán. - -Géczy elmosolyodott s hátrább ereszkedett, a kardjára támaszkodott. - -– Azt mondják, hogy Bocskai uram a Tiszába ejtette a kalapácsot!… - -A fejedelem úgy kapott a szón, mint hal a horgon, nagy szemeit -kidüllesztette s előrehajlott Géczy felé, aki úgy állott, kitárva magát -a nézésnek, de világért szembe nem pillantva, a tekintete valahol fent -kalandozott a kandalló ormán. - -– Ugyanugyé, – mondta a fejedelem. - -– Illésházy uram maga mondta, – szólt Géczy s egy villanásra odanézett a -fejedelemre, s aztán vidáman s fecsegve hazudozni kezdett: – még akkor -nádor se vót, még szüretkor, Turzó György uraméknál voltunk Bicsén, ott -volt Pálffy Kata asszony, az Illésházy felesége, Czobor Erzse asszony, a -Turzó felesége, nagy politikadámák: mind aszonták, hogy Bocskai uram jó -magyar vót, jó szerencséje vót: de nem a török ellen csinált békességet, -hanem a török mellé: ez a baj. - -Nagy András, a hajduvezér, nagy deres bajszát, mely szinte a melléig -lógott, fekete öklével félreigazította s azt mondta dörmögve: - -– Montam én Bucskaj uramnak előre, de nem hallgatott a jószóra… - -A fejedelemnek dagadt a szíve. Ime itt az igazság: fölibe kerül -Bocskainak. Kárörömmel lebbent meg a lelke, a nagy fejedelem először őt -jelölte ki maga után örökösének, de mikor felismerte, hogy mennyire -törökgyűlölő, akkor Homonnai Bálintot… Nagy elégtételt érzett: hol van -Homonnai s lám ő a fejedelem!… És hol a Bocskai nagy becsülete, ha az -egész világ így beszél… - -Csonka Bálint, a hajdualkapitány tódítani akart: - -– Akkor lehetett vón megtörni az kégyó fejit, de űkeme eemulatta! - -Nagy András egyet köhintett. Látta már, hányadán vagyunk, ha már így -lehet beszélni szegény Bocskai fej fejedelemrül, hogy űkeme s nem -űnagyságja… - -– Kígyó fejit!… – mondta. – Embernek attul sose kell megretirálni!… – -Kardjára csapott s felhördült: – Meg van még az vén vaskó, aki akkor -vót!… – s csúful beleköpött a tűzbe. - -A fejedelem mámora egyre nőtt, hamar, hamar hallani akarta, mire -számíthat, mert az ő ezer főnyi testőrsége csak arra jó, hogy a -kolozsváriakat egy kicsit felpaprikázza: evvel még nem mehet harcba. - -– Egy szál karrddal rámenni? gondolja kend? – mondta nyersen Nagy -Andrásnak. - -Ez egyet rántott a mentéjén, úgyhogy félszárnya a földre csúszott s -bunkós öklét megemelte: - -– Egy szál kard! – mordult fel, – egy szál kard!… Az a bökkenője, hogy -kijé az a kard!… Mer ha az erdéji fejedelem űnagysága húzza ki, nem egy -szál az uram, hanem erdő… Még a mezei sás is vérre áhít akkor!… Az én -vasam, csak egy rossz görbe nyeső: de ha én kihúzom, osztán felemelem, -oszt előre mutatom, – s kihúzta tenyérnyi széles, rettentő pallosát s -lassan a kandalló párkányára tette, – hát e mellé uram, hatvanezer -hajdukard szegődik… - -A fejedelem tudta, hogy túlnagy szó, de nem üres szó s a melle tágult. -Foktűi Máté, a pap, tisztességgel vetette utána: - -– Az megajjasodott szegíny hazájír… - -Géczy nem tűrhette, hogy olyan sokáig háttérbe szoruljon. - -– Nagyságos fejedelem: az egész plánum tenyeremen fekszik… -Konstancinápolyban a török meg van dögölve, magam szemével láttam… -Áhmed, a győzhetetlen padisáh, asszonyruhába táncol a -rabszolgalányokkal: ez? nagyságod! ez egy kész Sardanapal! ez nem fog -kardot! iszonyodik még a nevétől is: ha ezt megtámadják, ez nem is -védekezik: máglyára hordatja a kincset s elégeti, de meg nem védelmezi… -Vége van a törökségnek, már az előttevaló szultán Muhammed, tizenkilenc -testvérit, rokonját ölette le, hogy trónra kerüljön, s azóta minden -héten egy főember zsákba, s bé a tengerbe… A janicsárok: voltak; a -katonavirtusnak: vége; a nagyvezértül, az utolsó muzdurgánig: mindenki -csal, lop; adjon nekik Nagyságod egy jó lovat s eladja érte az országát; -vállalkozok rá, hogy elég baksisajándékkal kieszközlöm, amit akar -Nagyságod: tíz évi adómentességet, vagy a lengyel koronát: itt vágassa -le a fejem Nagyságod, ha nem… - -Úgy hallgatták, azzal a hevüléssel, amely a pillanat vágyától -felgyújtva, akarja a hangulat-erősítő dolgokat. - -– Ezt csinálja a bécsi udvar is, pénzen veszi a békét: a töröknek már -csak az árnyéka ijesztő: annyi becsülete van, amit szegény Bocskai -fejedelem szerzett nekik a Zsitvahátán kötött békességgel. - -Géczy az ujján kezdte számlálni s oly egyszerűen, oly természetes -hangon, hogy nem lehetett benne kételkedni: - -– Ha Nagyságod felemeli az ujját: mindjárt maga mellé számlálhatja a -magyarokat, meg a prágai imperiumot, azután a lengyeleket, azután a -persákot, ürményeket, ázsiabelieket: csak eccer vesse neki egy szelindek -a torkának a fogát, jön a többi mind… Ha Nagyságodnak jó lova vagyon, -itt abrakol s a Mármara tengeren itat rá… - -A fejedelem megmozdult, sok volt a tűz egyszerre: s bentről a bor pokoli -kínokkal marta, nem tudta már melyikre figyeljen a két gyötrelem közül. - -– Azt mondom Nagyságodnak: Úgy szakadjon le rullam a testi ruhám: hogy a -korona még bent vagyon az országban, akit Bocskai uram elszalajtott: Nem -a török cifra tehemtelen koronája, hanem a régi magyarok szentséges -szent koronája: azt mondta nekem Szklabinyán Révay Péter uram: öcsém, ha -korona kelletik az magyarnak: a korona az én őrizetem alatt vagyon!… -Akinek esze van: értse! - -A fejedelem nem bírt tovább egy helybe maradni, nagy léptekkel lépkedett -az asztalhoz, tétovázó ujjakkal fogta a tele kupát s hosszú kortyokkal -fenékig kiitta. - -Akkor, érezte, megtántorodik; lassú, téveteg, óvatos kézzel tette le a -kupát, de az erősen az asztalhoz koccant s felborult; úgy nézett utána -merev szemekkel. Rátámaszkodott az asztalra s úgy maradt: minden -mozdulat hosszú, hosszú időbe került, míg véget ért. - -Géczy még nem vette észre a fejedelem színe változását s előbbi hangon -folytatta: - -– Csak két hely van, ahol megfeneklik, ha előre nem vigyáz az ország, -minden dolog. Egyik hely kívül van a határon s ez az olá vajda, Serbán -Radul; ez az ajjas fickó, ez keresztet vethet a tervekre. A másik pedig -idebelül van, az ország belsejébe… - -A fejedelem úgy, maga elé meredve, dadogva szólt: a bor elrontotta s ő -ezt jól tudta már, de őrizte magát, sötéten szólt: - -– Monddki… monddki: ha tulajdon vérünk is: kivetjük… az útból. - -Géczy nagy szemet meresztett, csak most látta meg a részegségét. Ebben a -percben bejött Imreffyné, aki ijedten rögtön látta, hogy a fejedelem ily -váratlan s hirtelen levitézlett. A többiek még nem jöttek rá a titokra. -Géczy nagy hangon, ahogy süketeknek s gyerekeknek szokás beszélni, -mondta: - -– Én megnevezem, ha Nagyságod akarja!… A fejedelem dolga a parancsolás: -a szolgáé az engedelmesség… Én kimondom ápertén: én nem féltem a fejem… -Pedig nagy bökkenő: mert még a római pápa is arrafelé int keresztet -először, ahunnan a pénz nevet feléje… Úgy-e tiszteletes uram? - -Foktűi Máté, akit váratlanul aposztrofált, kihúzta magát s szónoki -bólintással helyeselt, de a fejedelem nem hallotta, nem figyelte, nem -értette meg őket, nagy erővel tartotta fenn magát, balkarjára -támaszkodva az asztalon, s jobb kezét kidobta ingatag, merev -mozdulattal: - -– A szászok… A szászokat gondolod?… - -Géczy előbbi módján folytatta: - -– Nem én mondtam!… Nagyságod mondja!… - -– A szászok?! – ismételte a fejedelem. - -– Ha Nagyságod mondja: úgy vagyon: a szászok! - -– A száászok, – károgta Báthory s az ujjával megfenyegette a távolt, – a -szászok csak várjanak!… Tudjátok? – s széthúzott szájjal, nevetésre -ferdült ajakkal, vad kárörömmel dadogta: – Tudjátok, mért dugta zsebre -István vajda Szeben kulcsát?… Tudjátok?… Mer aszonta: aki Szebent bírja: -az bírja Erdélyt!… - -Lassan, lötyögve, elfordította a fejét, mert még ebben a setét -éjszakában is ami ráborult, a hirtelen részegségnek ebben a -rázúdulásában is őrizte titkát s fejedelmi méltóságát. Intett, hogy -elmehetnek. - -Most már mindnyájan látták, mi történt. A hajduk, akik még seholse -voltak a borral, fiatal még az idő, nagy csodálkozással vették, hogy a -fejedelem máris elázott légyen… Imreffyné már ott állott az asztalnál, -készen rá, hogy szükség esetén segítsen. Báthory újra intett, széles, -heves intéssel nyögte: - -– Kegyelemben… elbocsátjuk… kegyelmeteket… - -Elferdült szája már értelmetlenül csemcsegte a szavakat s a haja mind az -arca előtt hullt, olyan volt, a kondor fekete hajával, mint egy -cigányvajda. - -Az urak összenéztek. Imreffyné megszólalt: - -– Terítve a másik házban kegyelmetek számára nagyjóuramék. - -Erre döngő, nehéz lépésekkel kimentek a másik szobába… - -A fejedelem addig nem ült le, míg bent voltak, úgy rémlett neki, ez -méltóságosabb. De az utolsó percekben elszédült, Imreffyné hamar -átölelte, de a rettentő nagy ifjú mellett ő egy vékony támaszka lett s -Géczy visszaszökött az ajtóból egy ugrással s az asszonyon keresztül -fogta el a fejedelem karját, hogy el ne zuhanjon: átölelte az ittast, -nem ravaszság nélkül ölelvén át hosszú karjai közt az ott maradt -asszonyt, aki csak sokára tudott kibújni az öleléséből. - -A fejedelem álmosan feltámasztotta a fejét, óriási álmos szemét s -belebámult a Géczy arcába, Géczy egész közel volt hozzá, most már maga -ölelte a hóna alatt a beteg fejedelmet s arcuk csaknem egymást érte. - -– Nyugodjon le Nagyságod, heverjen le Nagyságod… hozza ide kegyelmed, – -mondta becéző s erélyes hangon Imreffyné. Géczy a medvebőrrel letakart -heverő felé cipelte a fejedelmet, »nehezebb két bécsi mázsánál«, mondta -a fiatal testre, mely minden erejét úgy elvesztette, hogy egy sártömeggé -vált. - -Géczy a nehéz tölgyasztalt félrenyomta, a széket felrúgta, amint -cipekedett vele. - -A fejedelem mosolygott, szemét félig leejtette mint a haldokló s a szája -szélén elfolyt a nyála. Végre Géczy lefektette a heverőre. Egész -belevörösödött a munkába, halántékán az erek vastagra dagadtak. - -– Nem kell edény? – kérdezte, a természetes megkönnyebbülést várva a -részegnél. - -– Nem, nem, nem, – mondta Imreffyné, – csudálatos nagy természetje van, -soha nem okádik. - -– Sokat bevehetett. - -– Többet egy akónál ez három napba; hatvan-hetven iccét bevedelt. És még -mennyi égett bort… - -Ajkát szorította, hogy ne nevessen; nagyon furcsa volt, ahogy az előbb -Géczy úgy hozzá ölelte a fejedelemhez, majd megfojtotta… - -Kint azonban nagy csörgés-zörgés volt, az asszony örült, hogy ablakhoz -futhatott, nagy csodálkozással ismerte fel, hogy az ura érkezett meg. - -– Ó az alávaló, – mondta felindulva. - -– Ki az, mi az? – kérdezte Géczy, de ő nem felelt rá, legyintett, -mosolygott s a fejedelemhez sietett, aki a dívánon hörgött. - -– Mi az, kedvesem, mi az, gyönyörűségesem, – becézte az idegen férfi -előtt odaadó szerelmes hangon s a haját ujjaival elfésülte arcából. - -Géczy utána ment, szintén feléje hajolt, szemtelen bátorsággal egyre -közelebb az asszonyhoz, úgyhogy végre arca érintette az asszony haját. -Az asszony úgy tett, mintha nem venné észre, bár az ereiben tűz -futkosott. A fejedelem felnyitotta a szemét s hályogos, megtört, -szenvedő pillantással mereven nézte őket. Akkor mintha valami gondolat -ébredt volna fel benne, lassan valami mozdulatot tett. A keze a mellén -volt s ujjai elkezdtek mozogni. - -– Mi az virágom, – mondogatta az asszony legédesebb hangján. - -Az ujjak egyre folytatták, szinte gépiesen a furcsa mozgást. - -– Kaparódzik, – szólt Géczy halkan. - -Az asszonynak felakadt a szeme. Megértette a fejedelmet, hogy az együtt -látva a kettejük arcát, öntudata utolsó szikrájával tréfál, félti s az -előbbire céloz: a frantzuz betegségre, amiről beszélt, hogy: vigyázzon… - -Mintha nem is volna részeg, beteg, hanem egészséges és rendes állapotú, -asszonyi kacérsággal ráütött az ujjára: - -– Ó a lelkem! – mondta s nevetve felpattant, – s én még itt ölöm magam -érte… - -Az ura ebb a percbe belépett a szobába mogorván, havasan, jégbe fagyva -nagy bundájában. - -– Éhes vagyok, – mondta szokott nyers módján. - -– Ez a jó estét? – pattant fel az asszony. – Terítve várjuk! csak hozzá -kell ülni! Az ördög tudta, hogy jön… Nem elég, hogy egy hete száz embert -etetek itt: ha lélek volna benne, azt mondaná, mit hozott! - -– No csak ne ugass, – morgott a férjeura, – tele van a szán… – Akkor -megismerte Géczyt s rendesebben tette hozzá: – Azért fordultunk fel a -diósi kaptatón… Servus humillimus, – s megörvendett neki, – no -kegyelmedet az isten küldte most. - -Erősen megrázták egymás kezét s az asszony ott hagyta őket, ellenben -bejött a vénasszony a gazda holmijaiért. - -– Hát az fejedelem? – kérdezte a kancellár s hozzá tette óvatosan – -őnagysága… - -Géczy kajánul nézett a kanapén heverőre: - -– Nem fejedelem ez, hanem részeg disznó. - -Imreffy álnokul leste a szegény fejedelmet, aki vonaglott s nyöszörgött -öntudatlanságában. - -– Nagy Sándor, a világbíró fejedelem is ivott, – mondta álnokul s -tettetett alázatossággal, – mégis az ő Párméniója meg nem vetette, -bétakargatta… - -Avval odament a fejedelemhez s ráterítette a lecsúszott mentéjét. - -De ott hagyta, s hogy meg ne haragudjanak odakint a hajduk, visszament -hozzájuk Géczyvel. Ott beszélgettek s ott ette meg a vacsoráját is. -Kitudakolta, hogy s mért jöttek ide. Azután elköszönt, jóccakát kívánt, -hogy neki még sok mindent kell, referatumot tenni a fejedelemnek. - -Evvel bevonultak Géczyvel a fejedelem szobájába. - -– Nagy dolog kegyelmednek, kancellár uram, – hízelgett Géczy neki, – -ilyen borbogárral vezetni az országot. - -Imreffy leült az asztalhoz s botos csizmáját kezdte bontogatni. Jött a -vénasszony a tál meleg vízzel; Imreffy, míg a csizmával kínlódott, -nyögve kezdte: - -– Hát bizony, azt csak a jóisten tudja, mit tesz az: részeges fejedelem -az ország élin… Nem ő diktál: a bor diktál belőle; s nem ő cselekszik: a -bor cselekszik benne… Sose lehet tudni, mire virrad az ember, – hagyta, -hogy a vénasszony a lábát a meleg vízben pacskolgassa, s hátradűlt a -székben, – csak egyet gondol, mán felfordult környöskörül minden… Nem -lehet a szaván építeni, nem lehet a gondolatát kiismerni: megszédül a -feje s eccerre felborít mindent… - -Koccintás helyett csak megemelte a kupát s visszaemlékezett utolsó -együttlétükre, mikor Bécsben Rudolföccse Mátyás udvarában a fejedelem -acceptáltatásán dolgozott. Nem volt épp rossz emlék, mert súlyos -politikai engedmények árán nem csekély gazdagsággal jöttek meg -mindketten. A levegőbe meresztette szemét s komolyan mondta: - -– Kegyelmed tudja legjobban, hogy mennyire nem akarták elismerni -Bécsben… ahogy hazajövök, bor közt lelem, fogja a kancsót; az isten ne -adja, ha el ne kapjam fejemet, úgy neki vág, hogy fordulok fel… Hogy -aszongya: ha nem esmerik, nem esmerik: ű nem fél az harctul… Jó -nagyságosuram: úgy véli részeg fővel, amit kimondott, már meg is -történt: pedig hosszú út van a lélekadtateremtettétől a győzedelmes -békekötésig… - -Összenevettek, mint cimborák, akik egy húron pendülnek. - -– Hat hétig nem s nem eresztett színje elébe, akkor megbékélt, hogy -Kendy Istvánt elcsapta a kancellárságból: nem szerette, visszafeleselt -neki… Azóta csak vagyunk, toszogatjuk egyik napot a más után… De most -isten küldte kendet, mert nagy idők kezdődnek s éppenséggel semmi -segítségem nincsen: az kutya átkos Bethlen uram, fejedelmet játszodik az -fejedelem mellett s minden számitást elront… - -Hallgattak egyet, aztán csöndesen mondta Imreffy: - -– Mit izen az nádorespány? - -Géczy öntelten mosolygott: - -– Hajlandóság van benne, hogy találkozzon a fejedelemmel s együtt -megbeszéljenek mindeneket… - -Imreffy elborult: - -– Tanálkozni?… Hát ez mi szélfuvás?… Mondta má neki? - -– Isten őrízz, – nevetett Géczy s a fejedelemre pillantott. - -Imreffy tünődve szólt: - -– Ahogy borközibe találja: vagy aszongya, szívessen tanálkozik vele, de -csak seregek élén s kész a háború… Vagy azt, hogy »nyergeljetek« s lóra -ül s meg se áll Pozsonyig… Mit lehet tudni e borivók felől?… Mint -bátyja, Zsigmond fejedelem, ha veszedelmes kezdett lenni a -fejedelemkedés, farbarúgta s elment hercegnek Prágába: azután mesmeg -eszébe jutott, akkor hazalovagolt körül Nagylengyelországon s karácsony -éccakáján beizent az uraknak, hogy audientiára rendeli űket… De akkor -még lehetett, mer a még bolond világ vót: akkor még engedelmesek vótak -az alattvalók… Most próbálja Bethlen uramékkal… - -– Pedig ott nagyon kötik az ebet a karóhoz, hogy szerződésük vagyon -Erdélyre, nem hagyják, meg kell kapják az országot. - -Imreffy elgondolkozott: - -– Bethlehem uram azt mondta tegnap, avagy tegnapelőtt: »Én nem bánom, ha -jön a római császár: de hozza magával a török szultán engedélyét, hogy -Erdélyt neki hagyja… a lengyelek egyességét, hogy nem difficultálják; -hozza magával az erdélyi szabadságot, hogy mink nem alávetett tartománya -leszünk Ausztriának, hanem magunk szabad gazdája; hozza magával az -iparbéli, kereskedésbéli szabadságot, hogy itt élni, dolgozni, -gyarapodni lehessen mindenkinek, s végtire hozza a vallásszabadságot… - -Géczy felkacagott: - -– Okos ember Bethlen uram, csak nem kérik tülle költsön az okosságát. - -Imreffy bólogatva mondta: - -– Felelém neki, hogy: az elsőket, ha nem hozza is, de megígéri: hanem -ezt az utolsót, ezt meg sem is ígéri soha… Erre azt mondja: így pedig -papucsunkat se kapja meg: esküszöm kegyelmednek! - -Jó ideig beszélgettek s egyre fesztelenebbül őgyeledtek bele a -politikába, mikor a fejedelem szokatlan s váratlan dolgot mívelt: -felült, nagyot ásított s felkelt. Rendes szokása volt, hogy legnagyobb -részegségében is vissza-visszatért az öntudata: bikatermészete volt s -valami irgalmatlan elpusztíthatatlan ősereje. - -– Á, istennek ajánlom Nagyságodat, – álmélkodott Imreffy s felugorva -köszöntötte a fejedelmet. – Nagyságod szunnyadott egy kicsit. - -A fejedelem csak mosolygott s nyújtózkodott, mint egy diák. - -– Kendyt! – mondta, – hol van most Kendy? - -Imreffy s Géczy összenéztek, nem érették. - -– Hijjátok Kendyt. - -– Igen Nagyságos uram, – mondta Imreffy, – hé! Kereki fiú! – s kiáltani -kezdett Kereky Feri után a másik szobába, mert azt hitte, udvari inasát -akarja a fejedelem, de ez nevetett. - -– Kendyt… Irjál levelet Kendynek, hogy holnap okvetlen itt legyék… - -– Kendy István uramat? - -– Igen, – bámészkodott el Imreffy s morogta: – bene, bene princeps -maximus. - -A fejedelem felállott s mentéjét magára vette, hogy kimenjen az udvarra. - -Géczy kész volt rá, hogy karon fogja ha kell s kísérje, de a fejedelem -elintette. Kereky Feri bejött, őt eresztette magához, vele ment. - -– Mi a csudát akar a Kendyvel? – morogta Imreffy. – Vagyon itt a -fejedelemnek egy levele, amit az ősszel irott volt Kendynek, szüretkor, -de mire elküldtük volna, megharagudott rá s nem engedte. Ez a levél most -is itt van valahol az téntás ládába. - -Sehogy se fért a fejébe, hogy a fejedelem csakúgy felébred mámorából s -éppen Kendyt, az ő megölő ellenségét kívánja… - -Nagy léptekkel járt fel s alá a szobában, előszedte az írószeresládát s -csakugyan meglelte a fejedelem sajátkezű levelét, s azt el is olvasta -Géczynek. - -A levél így szólt szóról-szóra, betűről-betűre: - -»_Gabriel Bathory Dei Gratia Princeps Transsilvaniae, Partium Regni -Hungariae Dominus et Siculorum Comes._ - -– Még akkor nem volt Moldva fejedelme, – szúrta közbe Imreffy, – de hogy -az ősszel az olá vajda úgy szorította a moldvai vajdát ez hatalmunk alá -adta magát s felvettük ennek is a címjét azóta… No, majd felvesszük -úgylehet egy hét mulva, kettő mulván Olájország vajdaságát is! – s -titokzatosan mosolygott, aztán tovább olvasta a levelet: - -»_Spectabilis ac magnifice domine, fidelis sincere nobis dilecte. -Salutem et favorem nostrum._ - -»_Sok jókkal aldia meg isten kgdet. Az kgd küvér teheneet megadtak -nekönk, melyet erdei vad gyanánt keöldeött, de inkabb hisszük, hogy -majorjában verette agyon kgd. mindazonaltal kgdteöl kegyelmessen vettök, -kivánjuk is, hogy erdőn mezeön és majoriban sokat verethessen. Az mi -ennek elötte való irását illeti, hogy minden jószágában se lesz több egy -ako boránál, kgdnek nem lesz több, de hisszök isteneönket, nekeönk több -lesz. Attul is vagyon talán, hogy mink jobban kapáljuk az szeölleöszemet -kgdnél. No, mindazáltal kgd meg nem fogyatkozik sem borunkban sem -zereteteönkben. Tartsa meg isten sokáig jo egessegben kglmedet Datum -Albae Juliae die octobris Anno 1608._ - -_Spect. ac magn. dom. nrae frater benevolus_ - -_Gabriel Báthory m. p._[7] - -Mikor a fejedelem bejött, Imreffy látta, hogy a friss levegő egészen -rendbehozta az elmebéli állapotját. - -– Nagyságod parancsolatjára abb a nyomba jöttem, – mondta Imreffy, – -ahogy pecsétjit vevém… – zavarodottan megállott, s úgy tett s úgy -forgatta szavát, mintha a fejedelem előtt valamit titkolni akarna. - -De ez oly ártatlan volt s a hideg után olyan jókedvű, hogy nem vette -észre a mesterkedését. Erre ő magától folytatta: - -– Hát iszen el is jöhettem könnyen… ami igaz, igaz… nem maradt hijunk -Kolozsvárott… - -A fejedelem odapillantott rá. - -Imreffy tovább szurkálódott, a papirosokkal motozva. - -– Nagyon javallom magam is, hogy Nagyságod Kendyt hijtassa, mert ha az -ember egy tromfot elvesztett, másat szerez helyébe… Itt van az Nagyságod -őszi levele, evvel bizvást el lehet hivatni Kendy uramat. - -– Őszi levél? – kérdezte Báthory, aki már régen elfelejtette azt a -levelet, de aztán ráismert a saját írására, – Irja meg neki kegyelmed, -hogy hozza magával feleségét, mert kegyelmednek szigorú parancsolatja -vagyon, hogy odaadja a donatios levelet az Katus nevű rézágyúról, amit -az ő felesége kapott meg, tűpénznek valónak. - -Imreffy nagyon felmeresztette a szemét, visszaemlékezett arra a -fecsegésre, amit Szász Lóna felé folytatott a fejedelem az urakkal… Nem -szerette ezt az ajándékozást, mert ez nagy recenzust fog kelteni az -országban: de mit tegyen a cseléd… hallgat… - -– Igenis… Jól is teszi Nagyságod, hogy fejedelmi jogaiban másokat is -osztoztat, úgyis mások is gyakorolják mán kéretlen… - -A fejedelem megérezte, hogy valamin piszkálódik s rászólt: - -– Mit zagyválsz? – avval poharat vett s egy kicsit szájöblítésformán -ivott. - -– Betlehem uram!… – morogta Imreffy. - -– Hugyan? - -– Betlehem uram fejedelemnek képzi magát Kolozsvárott… Hogy épen -jöttemfele, nagy hangosan parancsolta ki a katonaságot a városbul… - -– Megbolondult az ember? – hördült fel a fejedelem. - -– Hogy: holnap reggel pitymallatra egy fia katonája a fejedelemnek bent -a várba ne legyen! - -A fejedelem azt hitte álmodik: - -– Ezt Bethlen tette vóna?… - -– Valamit főznek a palotában… - -A fejedelem lángvörös lett: a felesége! - -Villámló szemmel ordított rá Imreffyre. - -– De beszélj essez bestye lélekadta rossz bocskora, mert meglapítom az -agyad. - -– Ha kettőbe metsz is Nagyságod, egyebet nem mondhatok, csak hogy a -fejedelemasszonyt az egész város népe a palota kapuja előtt -zsoltároskodva imádja, s térdreborulva, mint egy szentet s Bethlen uram -a katonaságot ki akarja tudni, mán hogy ki is rendelte a városból. - -A fejedelem sötéten, vértódulásosan nézett rá, szinte a hév ütötte, -aztán hosszú léptekkel járkálni kezdett. - -– A fejedelemasszony igenis megérdemli a dicséretet s dicsőséget, – -mondta fojtottan – s Bethlen uram is tudja mit csinál… Egyéb ujságja -nincs kegyelmednek Kolozsvárrul? - -Imreffy hallgatott, aztán szólt vontatva: - -– Nagyságodtul engedelmesen bocsánatot kérek, de igenis hogy van s pedig -nagy: ma reggel befutottak Brassóbul a moldvai vajda követei, hogy az -napra virradólag, mikor az erdélyi fejedelem fejedelemasszonyát várta -Szász Lónán: akkor éjcaka az olá vajda fegyverrel támadta meg… Ahelyett, -hogy követit ajándokkal küldte volna az ünnepségre, – haddal támadta meg -a moldovaiakat a fejedelem hív alattvalóját, s a moldvai -gyermekfejedelemnek, anyjával együtt, menekülnie kellett… Brassóig meg -sem álltak; ott éjszaka be nem eresztették őket s reggel Fejér Mihály -brassai bíró rögtön követeket küldött, moldvaiakkal együtt, hogy -jelentést tegyen… - -– Bethlenhez?! – kérdezte ingerülten a fejedelem. - -– Isten őrözz! – kiáltott Imreffy, – a követeket én fogadám s mindjárt -bezárattam őköt a setét udvarba. Rajtam kívül más még nem tudja a -dolgokat. - -A fejedelem soká járkált, akkor így kiáltott: - -– Bárhogy s mint, nekem reggelre ideteremtsétek Kendyt, Kornist s -Boncidáról, Bánffyt… A nagy isten küldi ez dolgot nekem… - -Fogta a serleget, fenékig itta. Az urak érezték: itt valami nagy dolog -készül. - -Egyéb azonban nem történt egyelőre, mint hogy a bor újra megtette -hatását. A fejedelem szemmel láthatóan elvesztette energiáját, ajka -félrefitult s a szavak hebetölve jöttek ki a száján. - -Érezte maga is s asztal szélébe fogózva, székkarján araszolva átevezett -a pamlaghoz s nehéz fejét újra leejtette. - -Imreffyné, aki közben házi dolgok után nézett, bejött hozzá: - -A fejedelem intett: - -– Ki, ki már… menjenek… - -Géczy s Imreffy összenéztek. - -A fejedelem már nem törődött velük. Imreffy fogta az írószeres holmikat -s átköltözött a nagy szobába, az ebédlőbe. - -Imreffyné ott akart maradni, de a fejedelem észrevette, álmos nagy -szemeit rátámasztotta s azt mondta: - -– Évuskát akarom… - -Az asszony azt hitte, nem jól hall, s csitította: - -– Elaltatjuk a fejedelem őnagyságát, lefektetjük a fejedelem őnagyságát… - -– Évuskát akarom! – a fejedelem vastag, buja ajka, mint a litániában -duruzsolta: – Évuskát akarom… - -– Jójójó, csak aludjon a nagyságos kisbaba… - -– Évuskát akarom! – csikarította fogát az ittas s félő volt, hogy -botrányt csinál. Nem is nyugodott meg, míg be nem jött a lány. Csíkosan -szőtt, feketével tarka sávolyos abroszba volt burkolva, ijedt volt és -kócos. - -Egyedül jött. A fejedelem intett neki, szinte maguktól mozgó ujjaival, -hogy dobja le a kendőt. A lányka szepegve leeresztette; véres kifakadt -vérhurkák voltak a vállán. - -A fejedelem mintha csak ezt akarta volna látni, talán homályosan -visszaemlékezett a lány reggeli megkorbácsolására… mikor volt már az… -feltámasztotta fejét, úgy nézte dermedő pillákkal: - -– Vér… – motyogta, – vvér… - -Aztán valami káromkodó szavakat dadogott: - -– E, boszorkány híres bestye… sánta koszos tipertes boszorkány… – aztán -intett – ereggy aludni… - -Elkergette a lányt; aki nem ment messze, csak a kandallóig, onnan nézte -iszonyodva és keserű szerelemmel, hogy a kedves fejedelem fejét -elejtette, elbicsaklította s felfordult szemmel már aludt is… - - -VI. - -Hajnalban, ahogy az ablakok elkezdtek kicsit világosra izzani, a -fejedelem iszonyodva, hörögve riadt fel. - -Azt álmodta, hogy dulakodott, verekedett, vagy mi is volt… Irtóztató -rossz álma volt, meg akarták ölni. Átkozott kegyetlen álom, tüdejét -szorították s a kard hegye már torkán volt… - -Érezte, mint hervadott színe, mint hidegült s merevedett lába, mint -kékült keze, mint béestek s nagy kínok miatt kifordultak szemei, mint -vonódott s keményedett homloka, mint feketült nyelve, mint röhögött -mellye, mint fakadoztak könnyei, mint folynak hideg izzadási, mint fárad -lélegzése… s akkor kiszakítja magát s mégis felszökik az életre mint a -sárkány tarajára… - -Szörnyű nagy lélekzeteket vesz, hév örömmel issza magába újra az életet. - -Géczy volt: érzi, tudja, Géczy volt: az álom… Géczy emelte rá a kardot s -döfködte, oldalába, tüdejébe, torkába s szorította hosszú karjaival, -hogy szinte beledöglött. - -– Átkozott nyilvánvaló boszorkány, lidérces álomnyomás… inkább laknám -egy házban egy ebbel, mint mégegyszer itten megháljak… - -Törölte a hideg tajtékot homlokáról, akkor az ő mozgolódásira s -sóhajtásira valaki elébe szökik s ő nagy markaival megmarkolja a vállát, -mire egy fojtott s iszonyú s fájdalmas sikoltás: - -– Évuska!… te mit keresel itt… - -A lány szipogva sír s térdre esik az ágy előtt; a fejedelem ujjai -maguktól eresztik el a pillanatban, ahogy felismeri a fájós testecskét. - -Homályosan valami felverődik a fejedelem agyában: korbácsütésekről, -amelyek vérbarázdákat hagytak a lányka fejér vállán, s nem tudja hol s -honnan… mikor s mért látta volna… de elfelejti már az álmot s valami -annál kínosabbra, az éberlétre eszmél… - -Nem, még egyszer itt meg nem hálal, ebbe a setét boszorkány bűvös -tanyába… s már Kolozsváron van s már Szebenben van, már hadak élén áll, -s szinte kiugrik az erős bundák közül, amelyekbe be van takarva… Csizma -is lehúzva lábáról, ugyan ki mívelte s mikor, ingujjba fekszik a -medvebőrön, nadrágja azonban rajta vagyon… - -– Eregy ki innen, – mondja a lánynak nyersen, – erigy a jányszobába, -hagyj engem… - -A kislány szepegve feláll, elmenne, akkor meggondolja, a kandallóhoz -megy, felszítja a tüzet, s fával jó megrakja, aztán visszakucorodik a -helyére, a kandallósarokba a tőcre, ahol ülve, szunyókálva húzta ki az -éccakát… valami öreg nagy décbundába fülig burkolózva. - -A fejedelem észre sem veszi többet, feje fájdul, nagy gondban s nagy -tünődésben van. - -Szeben várát ostrommal be nem veszi senki, de ha megveszi is, amiben nem -kétkedik, sok idő és sok veszteség… Mikor a mult esztendőben aratás után -először volt Szebenben, még ma is érzi az ütést, szíven találta az -irígység, mert a Székelyföldről jött s amerre járt, az az ország mind el -volt dúlva, pusztítva, egy falu nem volt leégetetlenül, kirablatlanul, -mindenütt sírással folyt a vivát, s minden arcon több volt a szomorúság, -mint az elevenség: de Szebennek nagy fekete várbástyái büszkén állottak -s mikor harmincad magával bément, mert az átkozott szászok törvénye -szerint még a fejedelem sem mehet be harmincnál több kísérettel a -városba, hol magyar embernek sem házat venni, sem vásárlani, sem eladni, -sem lábát csak be is tenni a városi tanács írásbeli engedelme nélkül -tilos: úgy érezte magát, mint egér a csapdában. - -Hogy szét tudta volna rúgni azt a várost, mint kakas a szemétrakást s -látta a szászok arcán, hogy ezek félnek, reszketnek ezek, hogy felkeltik -az irígységet maguk ellen… koncukat féltő ebek voltak, éljenüket foguk -közül eresztették ki… - -Átengedte magát a féktelen haragnak, amely elfolyt ereiben s mint a tűz -csörgött minden tagjaiban. - -Bárhogy s mint, de úrnak kellett lenni e városon. - -E pillanatban egy nagyszerű idea jutott eszébe. - -A sipos! - -Felpattant helyéből: Szeben be van véve. - -A sipos! az olasz sipos! - -Mikor először volt Szebenben, ahogy kifelé költözött hadaival a várból, -kedvetlen volt s már gyűlölködő: sértette a szászok szabadsága, magukba -zárkózottsága, bántotta, hogy ennyire szabad törvényeik s rendjük van: -mégis csak hallatlan, hogy magyar ember házat, földet nem vehet köztük, -s hogy a fejedelem maga is csak vendégképen mehet be hozzájuk. Sértette, -hogy: ez nem az övé! Ez nem az ő országa… Mi dolog az! Hát az erdélyi -fejedelem csak rongyos vitézein, égett házu parasztjain, vedlett, kopott -nemesein uralkodhatik s velük fog harcolni az egész világgal: de ím a -gazdag s jóruhás szászokkal nem bír? Ezek csak a maguk jószántából -járulhatnak hozzá az ő kiadásaihoz?… Forralta, égette a vérét, hogy az -országának egy-egy foltja ki van szakítva kezéből, s ép a kincsek, az -ékszerek! »Mit kezdjek ez nyűtt mentével, ha a forgókat s boglárokat fel -nem tehetem, csak ha az uzsorás egy avagy két napra kölcsön adja… Mit -csináljak kertemmel, ha csak a parlagok s tarlók enyéimek, de a -gyümölcsös kertek s a halastavak nem…« Az egész országot azért járta -volt be, hogy lássa, érezze, az egész testében feligya a birtoklás -gyönyörűségét; érezze, hogy ez az egész terület úgy az övé, mint maga a -teste, a karjai s lábai; ruhája s vagyonja… Nem fért a fejébe, hogy -nőtt, hogy történt ez, kik voltak ama balga fejedelmek, akik -együgyűségből, tehetetlenségből, baromságból, megengedték, hogy -kiszakítva maradjanak s magukban nőjenek, hízzanak, éljenek a szász -városok… De ahogy volt, volt, ezután ez másmint lesz: érezte minden -idegében, hogy ő véget fog szakítani ez dolognak. - -És ha tönkre fog menni, menjen tönkre. - -Ha az egész magyarságnak jó, koldusan, szegényen, s nyomorultan élni, -legyen akkor koldus, szegény, s nyomorult az egész lakosság: a szász is… -Már otthon, árvagyerekkorábban, Ecsedben, a parasztok csácsogása és -sápítása közben hozzáedződött, hogy nem igazság s nincs rendjén, hogy az -édes haza édes gyermekeit nyomorúságban, tudatlanságban s -rabbilincsekben tartja, de idegeneknek megengedi, hogy e bolond paraszt -nemzet fölött jóllétben, díszruhásan, vigadozó pofával tündököljön… Ő, -ha már nem tudja egy csapásra megszüntetni a nyomort s felemelni a -setétségből a maga véreit, akkor legalább eltörli ezt az ordító -ellenképét az ő életüknek: kimossa a szászság boldog hetvenkedését a -nyomorúságoknak e siralomvölgyéből… - -Csak ügyesen… csak okosan… - -Mikor először járt Szebenben, előbb körüljárt farsangos útján, körül az -országon, körül a székely hegyek völgyén, Csíkszéken, Udvarszéken, -Háromszéken húzott át s csak mikor a vígan indult s keserűen, fájó -szívvel végzett út után, haraggal csordultig volt, csak akkor ment be a -fényes Brassóba, ahol epével és méreggel telt meg; s a hatalmas és -komoly Szebenbe, ahol gyűlöletre s égő bosszúvágyra fordult minden -indulata… - -Akkor történt, mikor Szebenből kifelé jőne, hogy észrevette, hogy a -város kapujából nem látszik a serege, a várfal alatti tíz öles lejtő -bokrai miatt… Ez mint egy tündéri villanás, egy fényes haditervet -keltett benne… S most farsangon azért látogatott el Szebenbe, hogy -bentről megnézze a kapukat: a felséges csel számára, a mesébevaló -cselcsinálás kedvéért, amelyről még a saját süvegének sem mer beszélni, -mert fél, hogy idő előtt elárulja… - -Hiszen míg köztük volt, forrt az indulata, hogy megcsúfolja őket, hogy -szétüssön köztük s csak a jövő reménysége tartotta vissza, hogy -uralkodjék magán s tisztességesen hagyja el forró indulatai mellett is a -szászokat… Láncot vetett lázongó dühére s mosolygott, mikor harapni -szeretett volna, mert várt a holnapra: mikor mindenestől bekapja s -lenyeli ez várat, polgárostól, törvényestől, s úgy fogja megrágni, mint -a duránci barackot s mint a gyümölcs kemény magvát, kipöki majd a híres -szász statutumokat, privilégiumokat, törvényeket… - -A sipos, a sipos!… - -A sipos fog játszani a kapupiacon, míg az egész szász népség, s a -várfalakról a szász katonaság, mind odabámul: azalatt kint a magyar -sereg… No, de várjunk sorára… meg kell ezt gondolni, hátha kevés egy -trufa s még más is kell… - -Végig se merte gondolni a gondolatot, annyira féltette; felpattant az -ágyból, ököllel dörgölte fejét, kábult nehéz agyát, aztán csizmát -húzott, bundáját vállára vette s kiment. - -Az ebédelőházon kellett keresztülmennie; ismerte már az ajtózárakat s -kinyitotta a nagy kapcsokat s tolóreteszeket, amelyekkel éjszakára, mint -valami kis vár, el volt torlaszolva a ház bejárata… - -– Hujhó, – kiáltott kint a virrasztó, mikor az ajtócsikorgást hallotta s -ő viszonozta a kiáltást: hujhó… - -A reggel jobban itt volt, mint az apró ablakokon át gondolni lehetett, -az istállókban s a konyhaházban világosság volt s mozogtak az emberek. A -hó világosságát a felkelni készülő nap fénye már kavarta. Báthory tele -szíjta tüdejét hideg szúrós levegővel s nagyokat itt a szabadságból s a -közeli, távoli hegyeket felhabzsolta; úgy érezte, mintha most lett volna -az övé végre az országja… - -Csak addig volt kint, míg jól át nem fázott; félmeztelen állott a -tornácon szétlógó bundaszárnyakkal, belőlről forralta az izgalom s a -tűz… - -Aztán hirtelen ráérzett a kegyetlen fagyra, összeborzongott, összekapta -magán a bundát s visszafordult, visszament a házba. - -Az ebédelőház büdös volt s a gyenge világosságban látta az alvókat. A -hajduk ott feküdtek a lócákon, a karos ládákon, csak úgy bundába, -csizmásan, fejükbe húzott süvegben s horkoltak. - -– Csak aluggyatok, – mondta magában, – jó farkasim, majd fogtok még -paplanos ágyban nyugodni. - -Mosolyogva gondolt a gazdag szászok szokásaira, akik este levetkeznek s -hálóimegben búnak be a pelyhes, paplanos ágyakba… Erre kell nekik az -erős várfal s a biztos törvény, hogy ilyen puhaságban fetrenghessenek… -Báthory férfibbnak, keményebbnek, emberebbnek érezte magát, hogy -elgondolta, hogy ő, mióta fejedelem, talán tízszer sem vetkőzött le este -az alvás kedveért: egy medvebőr, vagy egy láda elég, feje alá gyűrt -kisködmön s magára rántott mente a legnagyobb hidegben is… - -Az ő szobája meleg volt, a kandallóban nagy fahasábok égtek s ez jó -volt… Körülnézett, s meglátta a kandalló-kuckóban a lányt. -Elmosolyodott: ez olyan ím, mint a jó kutya… - -– Vigyázol a tűzre, kis szógám? – mondta neki. - -A lány kicsire gubbaszkodott, hogy valahogy ki ne verjék innen… - -A fejedelem nem törődött vele: nagyobb dolgok forralták most a vérét, -leült a kanapé szélén, s maga elé meredt… - -Már szomjúsága is felébredt, balkézzel kutatva babrált az asztalkán s -meglelte előbb a kardját, azután a kupát… - -– Az egész várost kipusztítani!… Minden szásznak menni kell!… Elég -sokáig éltek a jó hajlékokban s a gazdagságban, most menjenek ők szét a -csíki havasokba, a fakalyibákba s tanuljanak meg faragni, fát vontatni, -kecskét legeltetni s éhkoppot nyelni… - -Visszafeküdt a fekvőhelyére, magára húzta a meleg bundát s elvetve magát -a kemény deszkán, a melegen gyűrődő nagy medvebőrön, dermedt testtel, -lehúnyt szemmel várt új gondolatot. - -Hosszú-hosszú ideig feküdt így, míg csak meg nem világosodott. Közben -szunnyadásig elmerült gondolataiba, anélkül hogy aludt volna, de oly -mélyen belekábult a tervezgetésekbe, hogy alvással felért a kábultsága. - -Haditervet csinált s végiggondolta az időt: a hajduk felkészüléséhez, az -országgyűlés összehívásához, a fegyveres felkelés kihirdetéséhez, a -katonaság, a vitézi rend egybegyűjtéséhez idő kell. Ma február 13 vagy -14; két hét, három hét kevés erre, március eleje előtt ki tudja, bent -tud-e lenni Szebenben?… Szeben annyira lekötötte, lenyűgözte, hogy -Brassóval nem is bírt törődni… Pedig arra is rá fog terülni a vizes -lepedő… - -Kint csattogás, morgás, beszédek voltak. Visszahangozott a boltozatos -szobák fala, aztán ő is felkelt s álmélkodva látta, hogy a lány még -mindig itt van s most kábultan s mélyen alszik a kialvó tűz mellett: -nyilván egész éjszaka virrasztott s rakta a fát a tűzre. Szegény kis -lány, szép gyerek… A válláról lecsúszott a kendő s a ködmön, s látszik a -véres seb: csakugyan egy átkozott boszorkány az asszony: ily pogány -kegyetlenül verni egy gyenge leányt… No, nem soká fogja már látni a -bestyét… érezte, hogy most aztán örökre s tökéletesen szakított vele, -nincs hatalom, hogy még egyszer egybefonódjék vele… - -Míg készült s magát rendezgette, oda-oda pillantott a leányra, de mely -csudálatos, most ez nem volt neki leány: egy szegény gyerek volt, egy -kis inas volt, egy kis ember volt… - -A lány csak akkor ébredt fel, mikor Imreffyné bejött. - -– Nos, – kérdezte kimondhatatlan gúnnyal, – jól vigadott-e nagyságod? - -A fejedelem végignézte, hideg s ellenséges szemmel. - -Nem szólt s nem tudta maga sem, mért, Géczy jutott eszébe… Indulatosan -intett s kiutasította az asszonyt. - -– Hm, be rátartós a lelkem, – mondta az asszony, aki érezte, hogy -valahogyan kitelt az ideje s nem merte feszíteni. – Küldöm a Nagyságod -mosdóvizét, no. - -– Géczyt az isten küldte, – mondta magában a fejedelem, – s most érezte -meg először, hogy Bethlen nem fog beleegyezni, nemcsak a szászok -kipörkölésébe, de a háborúba se… Pedig a török szultán engedelme nélkül -hadat az országból kivinni nem lehet s a török ez fene Bethlen tanácsa -szerint igazodik: isten küldte, vagy ördög küldte, ez a Géczy épen jókor -jött… Ez ki fogja a portán csinálni… Géczyvel szemben másképp érezte -magát mint Bethlen előtt, érezte az egyforma gondolkozást, a -cimboraságot, előtte semmit sem restellt s nem szégyenkezett… - -A dajka behozta a tálban a vizet, mert ő ezt az egyet el nem hagyta, a -mindennapi lemosódást. Nagy tót csapott a szoba földjén, s kemény -vászony kendővel törülközte magát… - -Közben jött udvari inasa s a borbély. Hogy az idegen férfiak bejöttek, -ijedten nézett a kályhasutra, de a lány már nem volt a szobában, észre -sem vette mikor ment ki, de örvendett rajta, hogy elment. - -A hajduk odakint nagyon morózusak voltak. Fejüket lógatták. Dolmányukat -helyre rángatták, üstöküket tenyérrel ellapogatták s ezzel megvolt a -reggeli munka. Nagy András uram kint volt s a hóban megdörzsölte kezét, -Foktüi Máté sápadtan s dideregve húzódott össze; Csonka Bálint egy nagy -turhát kiköpött, ennyi volt a reggeli tisztálkodása. - -Odakint csengettek a konyhán. - -– Mi az e? – kérdezte Csonka Bálint, egy házhoz tartozót, - -– Cipó, – felelte ez vigyorogva. – Meleg cipó! - -Értették, ez idők jó szokása volt, hogy a kenyérsütő mester, minden -háznál, minden reggel egy-egy cipót sütött minden személy számára, aki a -házban tartózkodott. Avval kellett beérni egész napon át. A fejedelemtől -kezdve végig az utolsó béresig kiki megkapta a maga cipóját. - -– Ugyan szógám, – hozd fel nekünk is azmi jussonkat, – mondta Csonka -Bálint a darabontnak, amit az jószívvel meg is ígért. - -Később forralt bort kaptak a meleg cipóhoz; keveset törtek a kenyérből, -a többit eltették a tarsolyba, mert meglehetős szűkecske volt a -kenyérbéli prebenda, takarítani kellett belőle az ebédhez, meg a -vacsorához is. - -Rövid időre kijött hozzájuk a fejedelem. - -Most a fejedelem egész más volt, mint az este. - -Mintha nem is ivott volna tegnap, friss volt s jókedvű, de rendkívül -komoly, a szeme égett, az arca éle piros volt s szórakozott volt -beszédben, mozgásban. - -Kérdezte s hallgatta őket. Ők elmondták a hajduvilág állapotját. Nagy a -harag s a keserűség a hajdunép között, mert hiába volt a Bocskai -végrendeletje, nem kapták meg sem Kállót, sem a hajduföldet. Hiába volt -Imreffy uram tavalyi alkuvása is a császáriakkal, csak bitangjába laknak -ők s országfutóbolondjai, ahogy Nagy András uram dörmögte… - -– Bizony nehéz az hajduk élete, Nagyságos uram, – szólt Csonka Bálint s -szokása szerint maga elé köpött, – télen, nyáron kint a szabadban él a -hajdulegény a füvellő helyeken. Most is mely nagy hó van, soká kell a -marhával járni, míg füvet kapar magának a hó alól. Sokat kell ám a -farkasokkal küszködni, nem tudják azt a várasokba lakó népek, mer a -farkas a mi nagy ellenségünk, csak még egy nagyobb van annál is: a kóbor -latrok, tolvaj, pribék, utonálló katonák, uram; most is, mikor az őszen -a felhízott gőbölyöket magam hajtattam a bécsi kőre, rajtunk ütöttek a -latrak: iszeng nem űtüllek ijed meg az ember, mer üket szétugratni, a -csak gyerekség, hanem osztán a megjesztett marhát egybe terelni, az a -dolog… - -A hajdut csak meg kell piszkálni, a hajduból mindenkor ömlik a panasz, -mert a hajduk élete a legnehezebb élet a világon. - -– Próbáljuk, próbáljuk, katonának állnak a fiaink, de ott még csak -evesebb a soruk… A várbeli katonaság sora alábbvaló az erdei állatnál, -az éhség kerget immár koldulni menni, ilyen szűk időben feleségünket, -gyermekünket éhhel nem ölhetjük meg… - -A fejedelem értette őket, hogy ez a háború után, a hadizsákmány után -való kesergő vágy panasza: - -– Nem kell félnetek, – mondta a komor, vén embereknek, – olyan -országokra viszlek én még benneteket, ahol tejjel virágzik a patak is. - -– Nem is lesz Nagyságodnak, Nagyságos uram, fejedelmem, nem lesz -Nagyságodnak soha panasza a hajdukra, mer mánis úgy imággyák az -hajdubéliek a Nagyságod felséges nevét, hogy elébb imádkoznak az -fejedelemhez, mint az istenhez, Nagyságos uram, – hálálkodott Csonka -Bálint s leemelte süvegét. - -Most, most lett ura ez embereknek! érezte, a markában vannak: s érezte, -hogy soha még fejedelem szilajabb sereggel Atilla óta nem indult hadnak: -ezek az emberek, akiket Bocskai azért akart letelepíteni, hogy kiüsse a -kezükből a kardot, ezek nem akarják megérteni az új időket, nem akarnak -csahos paraszttá lenni, vér van bennük s erő, s nem kedvelik se a -szántást, se a kapálást, de kedvelik a rablást és vérontást… Ezek mint -egy szív, egy lélek fognak talpra szökni, hívni sem kell, csak engedni, -hogy jöhessenek harcolni… - -Volt köztük eleget, tudta, a hajdu nem gyűjt, se nem takarít; az a -szava, hogy addig nem takarékoskodik a hajdu, míg másnak van falatja… -Hogy fognak ezek rászabadulni a világra, úristen: a fejedelemnek a szeme -lobogásában benne volt népek veszedelme, tüzek erdőzése, siralmak -orgonázása. - -De egyúttal a gazda megérezte a veszedelmes játékot s birtokát féltette. -Mindjárt kereste az utat, hol s merre vezesse a hajduságot, hogy a maga -kertjének, a maga országjának ne árthasson… Mert ha egyszer betette a -lábát a határon, azontúl csak a jóisten ha bír velük, vagy asse… - -De csak várjunk a szóval; majd a szerződésben… - -Nagy András is hallgatott; ez nem tárgyalás, nem ez annak a módja; -tartogatta erejét s gondolatait. - -A fejedelem kiment, a vitézeket nézte, míg a szobáját kitakarították. - -Imreffy kísérte. Imreffy elmondta, hogy az éjjel a leveleket elküldte s -nagyon hiszi, hogy foganatja lesz, mert még tegnap megtudta, hogy az -egész társaság Bánffyéknál van Boncidán. Ha a levél ott érte őket, akkor -két avagy három óra mulva itt is lehetnek. - -A fejedelem szórakozott s komoly volt. Az udvar közepén csak így szólt: - -– Március elsejére megvehetjük-e Szebent? - -– Brassót is Nagyságos uram, – mondta Imreffy féltréfával, felelősség -nélkül. - -Nem beszéltek tovább, járták az istállókat. Mikor a másikból is -kijöttek, a fejedelem szólt: - -– Megvenni, megveszem, de: megtartani!… - -Imreffy csak ennyit mondott rá: - -– Dissipáltassék… - -Szét kell szórni a népet belőle… - -A fejedelem szeme lobbot vetett: ez volt az ő gondolata is hajnalban, de -azóta sok mindenre fordult már: ha szétszórja Szebent s a többi -szászságot, akkor ki fogja fizetni a nagy adókat, a tízezer aranyakat, -beszolgáltatni a fegyverek garmadáit, s mindenféle mívek s eszközök -bőségét… A magyar jobbágysága csak termésével segítheti, a paraszttól -nem lehet mestermunkát várni… Harcolt benne a lázadó s irígy magyar a -szásszal szemben; szívesen szétszórta volna őket, hogy magjuk se -maradjon: de a gazda megérezte, hogy még csak ennyi háborúba se foghat a -szász céhek segítsége nélkül… Elfordult hát lelkében Imreffytől s nem -vitatkozott és nem tanácskozott vele… - -Mikor szobájába bément, Géczyt kérette. - -Géczy komolyan jött. A fejedelem az ablaknál állott, onnan fordult -vissza. Mikor meglátta Géczyt, megütötte a szívét valami ijedtségféle, -nem tudta mi. Ez az ember valami iszonyattal teljes vonzódást keltett -benne. Úgy nézte, mintha valami veszedelmet nézne mögötte: síma volt az -arca, a jött-ment vidám legénynek, s e világban forgott, mindent értő, -mindenben otthonos embernek izgató titkai lehettek: a gonoszság, a -ravaszság, a barát-gyilkosság tőre villant ki a mindent eltakaró derült -mosoly alól… - -– Jól tudsz e németek nyelvén? – kérdezte tőle. - -– Tudok, Nagyságos uram. - -A fejedelem hallgatott s gondolkozva nézte az arcát. - -Ez bátor ember, ügyes fickó, ezzel végbeviheti amin az esze jár. -Hirtelen másra fordította: - -– Nádor uram üzenetjét várom. - -Géczy, mint mindig, ha zavarba jött, nevetni kezdett. Elhatározta ugyan, -hogy a fejedelemnek nem mutatja meg a levelet, míg Imreffyvel meg nem -értették egymást, de Imreffy az éjszaka úgy el volt foglalva a postával, -hogy nem gondolt rá… Most valahogy úgy érezte, evvel a fiatal -fejedelemmel jobban dűlőre lehet vinni, mint a kancellárral… Hirtelen -tehát arra döntött magában, hogy megpróbálja: evvel beszél… - -– Nádor uram?… Nádor uram sok liku ravasz, de minden lika csak egy -palotába szolgál. - -A fejedelem gúnyosan nézett: - -– Nádor uram, hallom praktikál az én pápistáimmal… De ha ő paktál velük: -én markomba tartom őket… - -Géczy meglepődött ezen a váratlan nyiltságon, nem tudta, kiadja-e már a -kezéből a tromfot, vajjon őt is csak markában tartja-e a fejedelem, vagy -lehet-e számítani rá… Vajjon tudja a fejedelem, hogy a nádor ugyanakkor -küldött levelet Kendy Istvánnak, mikor neki, s lehet, hogy Kendyék már -meg is kapták a nádor levelét azóta… - -A fejedelem újra a szebeni tervére gondolt: - -– Hol vagyon a feleséged, gyerekid? – kérdezte Géczyt hirtelen. - -Géczy újra nevetett, ezzel keresett utat, hogy meggondolja közben a -választ. - -– Az én szegény feleségem s két kicsi boccsom, – mondta vontatva, – azok -most testvéröcsémnek, Mágócsy uram őnagyságának várában vagynak, -Munkácsban… Vagyon ott nekem derék kőházam, akit pénzemen vöttem, -fődjeim s rétjeim, asszonyfeleségem azon mívelkedik, hogy rendbe tartsa, -gazda nélkül szegény sokat törődik. - -A fejedelem erősen a szemébe nézett Géczynek: - -– Irj levelet feleséged asszonyodnak s postán hozasd bé az országba… -Neked adom tövisi udvarházamat, kinél derekabb ház Erdélyben nincsen. -Vagynak hozzá szántók, erdők, s hatvan jobbágy, malom s vásár is. - -Géczy szeme tágra nyílt: Munkácson ő ugyancsak alárendelt állapotban -van: itt most megnyílik az útja az emberek közé?… A fejedelem kegyéből, -már van úri titulusa: máramarosi főispán bár a megyét még pozsonyi útja -s megbizatása miatt nem is látta, most mit tevő legyen: odahaza a nagy -semmi, itt egy gazdag, szabad s uras jövő… A szíve dagadt; szegénységből -indult ki, apja, anyja részegesen s condrában haltak el: s fiok, a -törvénytelen gyerek, ahogy mindenki tudta, s maga is hirdette, a -Mágócsiak zabigyereke, most itt van egy pompás út fordulóján… Most aztán -nem bánta, hogy nem maradt meg ispánnak Munkácson, bár sokat vetették -ezt szemére, hogy mért van oly nyughatatlan vére; magyar főúri szokás -levén, hogy a bastardokat a grófok gazdaságba vették s mint maguk -vérének, nagyobb bizalmat és befolyást engedtek nekik, úgy hogy az -uradalmak dolgát ritkán is intézték maguk az urak, hanem e -szerelemgyermekekből kialakult gazdatiszti osztály. Géczy azonban nem -tudott megmaradni a pontos, serény, engedelmes szolga, uradalmi ispán -életében, hanem folyton zsarolta az apját s az egész világot bejárta -szerencse után. Mióta az öreg Mágócsy meghalt, rossz dolga volt, mert a -fiatal még igen ifjú s a gyámok nem tűrték az ő követelésit… Ej, ha -felvirrad egyszer a nap őreá is… - -– Nagyságod parancsol: a szolga engedelmeskedik, – mondta a szokásos -mondást, amit mindenki szokott a fejedelem előtt. - -A fejedelem kevés vártatra szólt: - -– Akarom, hogy még mai napon levelet küldjön kegyelmed feleségeért. - -– Oly sietős? – kérdezte Géczy. - -– Sietős, mert sietős időket élünk… Kegyelmednek sebesen el kell mennie -nagy paranccsal, titkos paranccsal… - -– Értem Nagyságos uram. - -– Németek közé fog menni kegyelmed… – majd megérti a mai nap folyamatán, -hogy mit s mért… - -Nem akarta s még nem tudta kimondani, mit akar. - -Géczy feszülten hallgatott. Gondolta, hogy Brassóról van szó. - -– Weiss Mihály testi-lelki jóbarátom, – mondta, mert tudta, hogy a híres -brassai bírót gyűlöli a fejedelem legjobban s bizonnyal ellene kell -gyanakodni, – asszonyfeleségéhez nincs több bizodalma, mint velem. - -A fejedelem élesen nézett rá. - -– Hogyan s milyen módon tudja meg kegyelmed lisztáját amaz ötven -polgárnak, akiknek legfőbb vagyonuk van egy városban. - -Géczy egyszerre mindent értett, most már aztán mohón vetette rá magát, -most már aztán nem szerette volna elveszíteni ezt a megbizatást és a -fejedelmét. Ez igen: espion lenni, proscribálást előkészíteni, vagy -titkos praktikát: mindig ez volt a lelkében a legmohóbb vágy, csak még -sehol sem becsülte egy fejedelmi személy sem annyira, hogy erre -méltassa… - -Már nem habozott s nem kerülgette, itt már egészen otthon érezte magát. - -– Huszonnégy óra alatt választ hozok Nagyságod parancsolatjára. - -A fejedelem bólintott, elfordult, az ablakon kinézett. Soká állott így, -akkor hirtelen valami szorongás és rettegés fogta el s hirtelen vissza -kellett fordulnia, mert úgy érezte, valaki hátulról le akarja döfni… - -Semmi sem volt. Géczy mosolyogva, boldog derűvel állott hátrább, mint -akinek végre kisütött az életében a nap. - -Aztán közvetlen hangon, mintha már teljesen magához tartozónak -tekintené, szólt: - -– Küldd be Nagy Andrást egymagát. - -Géczy prágai módra meghajlott s frissen kiment. Nem bírt annyira -uralkodni magán, hogy arcáról ne virítson a megelégedés s odakint -csodálkozva néztek rá. - -– Nagy András uram őkegyelmét kéreti fejedelem urunk őnagysága. - -Nagy András nehézkesen mozdult, Imreffy sértődötten hallgatott. - -Mikor a hajduvezér a fejedelemmel szemben volt, az még mindig az -ablakban állott, háttal az ablaknak, amely nem volt átlátszó, nem -lehetett rajta kinézni, mert nem üveggel volt behúzva, hanem áttetsző -hólyaggal, lantornával. A fejedelem önkénytelen azért állott itt, hogy -az arca sötétben maradjon s a szemben állót világosban lássa. - -– Nagy András uram, – mondta komolyan, – mi régen ismerjük egymást, -kegyelmed tudja, hogy én nem vagyok a sok szóbeszéd embere. Én azt -kérdem kendtől, hány emberre ad parolát? - -Nagy András, aki az este hatvanezer kardról beszélt, tünődve nézett maga -elé a földre. - -– Nagyságos uram, – mondta, – az a beszíd, hogy hát mire való nézvíst… -Tudni kell azt, – hun? merre? s mér? - -A fejedelem hosszan, élesen nézett az arcába. Hallgatott. - -– És ha én azt kegyelmeteknek ma még meg nem mondom? - -Nagy András hallgatott. - -– Az is lehetséges… Mer vagy a fejedelem fizet, vagy a főd nípe… - -A fejedelem bólintott. - -– Csak mondja kend, – biztatta a hajdut s élesen vizsgálgatta annak a -hidegtől, melegtől feketére perzselt arcát, amely olyan volt, mint a -kordovány, nem ártott neki se szél, se jégeső; víz nem érte, csak ha eső -verte, szemérem nem pirította, csak ha korbácsütés érte. - -Nagy András nem nézett szembe. Néha fel-felvetette a pillantását a -fejedelemre, de csak épp egy villanásig, különben maga elé kalandozott s -lassú, tempós, higgadt szóval bötyögte, amit mondani hajlandó volt. - -– Mer aztat kérdezi Nagyságod, – mondta, – hogy hát mennyi vón a -szálkard?!… Hát uram, Nagyságod, könnyű annak válaszja: ahány s amennyi -szám köböl búzát ad Nagyságod előre ki: annyi szál kard pattan az fődbül -ki… - -– Búzát? – álmélkodott el a fejedelem. - -– Mer nagy az inség, nagy a szükség… Ha az erdéli fejedelem őnagyságja -ötvenezer köböl búzát béküld a hajduságra, akkor ippeg annyi kard fog -kiállani; ha többet: több… - -– Ötvenezer köböl búzát, – mondta a fejedelem megdühödve. – Hogy -gondolja kegyelmed?! Hogy én itt a magtárakból csak úgy kiveszek, -szekérre rakatok ötvenezer köböl búzát s azt futva küldöm… Tízezer vagy -húszezer szekeret rakatok meg búzával, állítok minden szekér mellé tíz -katonát, avagy huszat, hogy az latroktól ment legyen ez szűk világban: -vagyis küldjek bé nektek instanciával ötvenezer köböl búzát százezer -kísérővel, akkor tik felültök s úri mód tíz- vagy tizenkétezren -elsétáltok utánam, azt a lélekadta… így gondolja kend? - -Nagy Andrásnak még a szeme se rebbent. - -– Nagyságos uram, én Nagyságodat szómról megkövetem: nem kell késérő, -sem tíz-, sem húszezer, sem ezer, sem ötszáz: rakassa Nagyságod -szekerekre, a többi a mi dólgunk. - -– Azt elhiszem, – kiáltotta magából kikelve a fejedelem – rakassak -szekérre ötvenezer köböl búzát, nem is kevesebbet, ötvenezer köblöt! -akkor aztán eljönnek a hajduk s majd elviszik; nem kell busúlni; -elviszik ők szekerestül lovastól, még attul se félnek, hogy szerezzenek -hozzája egy kis vágómarhát, disznót, récét, ezt azt, ami a körmük alá -kerül… Hogyan is? avval kezdem-é az hadat, hogy először is fejemre -gyújtom a házat? Nem úgy, lélekadta! hanem, ha egy szál hajdu beteszi az -lábát fődemre, parancsok parancsát hirdettetem meg, hogy mindennek -kuttyakötelessége miszlikbe vágni még az lelkit is!… - -Nagy András jól tudta, hogy ez így van rendén. Rendületlen hidegvérrel, -éles gúnnyal vont vállat: - -– Nono, ídes nagyságám, nem kell tüzelni, kár egy szót is vesztegetni… -Nincs ebbe semmi… Jövő-menő ember vagyok én: ahogy gyüttem, el is -mehetek: én nagyságod parancsolatjára mindenkor szívessen átgyüvök az -országba egy kis reggeli cipóér. - -A fejedelem forró lázban intett: - -– Hagyja kend a cigánybéli nyelvelést! Tudja kend, mi mindenkor -megértettük egymást!… Én megmondom kendnek, mit akarok, ki ellen és hol -fogok harcolni, de esküszöm kendnek, hogyha kend nekem káromra s -ellenemre tesz az tudományával: isten istenem ne legyen: én kendet -felkutatom még a bécsi császár udvarába, még a réti bokor alatt is, s -evvel a tulajdon szablyámmal szegem fejét kendnek: értette? - -Villámló szemét belemeresztette a konok hajdu mozdulatlan, apró fekete -szemébe… - -– Velem nem lehet se alkudni, se huzakodni: hadat viszek Moldovára… az -olára… Értette kend?… Én kednek adom Havaselvét… Azt kelmetek -devastálhatják, felszedhetik, még a földjét is, ha kell, haza -takaríthatják: De nekem, az én Erdélyországomba, hajdu az én parancsom -nélkül, lábát be ne tegye, mert ha kendtek még egyszer úgy megdúlják, -mint az mult esztendőkben, isten ne legyen az atyám, de én kendnek -torkán leszek s otthon maradtjaikat, még a csecsszopókat is, mind ebek -koncára vettetem… Értette kend? - -Nagy András, mintha széldöngicsélést hallana. - -– Nono, – dörmögte, – szóbul ért az ember… - -– Én kegyelmedet kinevezem hajduk főparancsolójának, Nagy András uram! -de semmi packázást! ég roggyon le, főd szakaggyon meg inkább az alatt, -aki szembe szegül… Most mondja meg kend, hány szál kardot hoz?… - -Nagy András fejét leeresztette: - -– Uram, nagyságos uram, Erdély vezérelő csillaga… ha én úgy mégyek haza -az én népem elébe, hogy még egy véka élést se ígérhetek… engem az én -embereim koncok koncára hánynak s nem kell akkor Nagyságodnak fáradni az -én megmetszetésemmel… - -Báthory elértette: - -– Igérni!… – mondta higgadtabban, – ígérni!… Igéretből még nem vagyunk -szegények… Ezt azonban kincstartónkkal, tanácsunkkal, kancellárunkkal -mind meg kell beszélni… Sokat nem, de ami erőnktől telik, el nem vonom -kelmetektül… A dolog sürgős: Ma februárius 15 s március elsejére -Tergovistyébe kell lenni mind az hajduságnak… - -Nagy András hallgatott. - -– Milyen utakon parancsolja Nagyságod? - -– Átmennek kendtek a Kőrös vizeken, Maros vízen, egyenest Lugosnak: -onnan a legkurtább úton ki az olá fődre. - -Nagy András fejét csóválta. - -– Nagyságod háborút nem akar! Nagyságod csak jót akar!… De abbul nem -élünk meg Nagyságos uram… Otthol az asszonycselédek, míg mink odajárunk, -éhhel vesznek el, mind pulyástul, gyerekestül egybe… De még mink is, ha -ez szegény éhholt utakon csavarogjuk el az havas időket… Nagy sor ez, -Nagyságos uram… - -– Ha otthon maradnak az emberek, a legnagyobb kenyérpusztítók, akkor -több jut a gyerekeknek?… – kérdezte a fejedelem győztes örömmel, mert -már tagadhatatlan, hogy fölébe került a hajdukirálynak. – Ez mind nem én -dógom: én kedteknek hadat adok, jó bőséges háborúval szolgálok: a többi, -a hadak felültetése a ked dólga… - -Aztán gondolkodva keményen mondta: - -– Tudja meg kegyelmed, hogy én kegyelmedet kinevezem nemcsak hajduk -főparancsolójának, de hajduk főispánjának s tanácsombélinek is… - -Nagy András, aki evvel régi követeléseit beteljesedve látta, egy percre -elhallgatott… - -A fejedelem elébe tartotta tenyerét: - -– Csapjon bele kend, hány szál kardot paroláz le kegyelmed? - -Nagy András lassan, vontatottan beletette a kezét a fejedelem hatalmas -markába: a két kéz, a fiatal, meg az öreg egyforma erős volt, egyforma -nagy s egyforma férfikéz. - -Úgy érintette egymást a két kéz, mint két életre-halálra elszánt -ellenség, aki most méri, tapintja, próbálja egymást, mielőtt ökölbe -vágva egymás agyának rontanának… - -Elhallgattak, mint ahogy elhallgat az ember, ha idegen jön be a szobába. - -Imreffyné suhogott be; elszántan mosolygott, de a csönd, mint ellenség -kelepcéje, megijesztette. - -– Mit akar Nagyságod ebédre? – kérdezte kedveskedő módján. - -A fejedelem szintén mosolyogni kezdett, de ez a mosoly álarc volt s -védekezés: - -– Kegyelmed számára van valamink, kedves, – mondta hirtelen s a -kisasztalról felvett egy boglárt, amely dolmányáról szakadt le. - -Az asszony nevetve szólt: - -– Felvarrjam? – s nézegette a gyönyörű kis ékszert. - -– Csináltass magadnak belőle násfát… - -Az asszony nagyon megörült, mintha minden baj elmult volna; ez a kegy, -hogy neki adta, hogy rágondolt, hogy foglalkozik vele, hogy nem utálja, -ez a szívébe nyilamlott s mindent, mindent elfelejtett érte… - -– Mit főzzek én ezért Nagyságodnak, kegyelmes uram, – mondta szerelmes -boldogsággal, a komor, oda sem figyelő, magában tünődő hajduvezér előtt. - -– Lásd el a vendégidet!… Ebédre tíz avagy tizenkét evő jön, úgy lehet… - -Az asszony megütődve hallotta, de ennek sem volt keserű íze, a fejedelem -kegyének új megnyilatkozása a tegnapi s mai történetek után, ez nagyon -felüdítette. - -Mikor kiment, a fejedelem befelé mosolygott: megérezte, hogy: a színes -képmutatásnál s az ajándéknál nagyobb fegyver nincsen. - - -VII. - -Bánffy Pál a bonchidai kastélyt csak most kapta volt meg apjától, az -öreg Bánffy Györgytől, fiatal házasul, maga kezére. Most, hogy a -fejedelem Kolozsvárról oly botrányosan eltűnt, felszólította barátait, -hogy jöjjenek ki vele Bonchidára s egy véletlen jókedvben hozzá csaptak -Kamuthy Farkas, a két Kornis, Kendy, Kapy, vegyesen pápista és kálomista -népek, mind feleségestől. Három napot vigadtak át, az asszonyokat -azonban már nem lehetett tartani, mind hazavágyott, mert nem lehet soká -bírni az olyan társaságot, ahol hithívek eretnekekkel vannak összezárva. -Nem szólhat az ember szabadon. - -Épen fel voltak készülve, hogy hajnalhasadásra eloszlanak, mikor éjjel -megérkeztek Imreffy hajdui s deákja, a meghívó levéllel. - -Kapyék már elszöktek volt, de a többiek itt voltak s nagy csodálkozással -vették az Imreffy merészségét, hogy Kendy Istvánt feleségével együtt -meghívni meri a szemetenszedett sehonnai Imreffy! Ha még akkora öreg -ágyut prezentelt volna is a fejedelem, akkor is alávaló bátorság e -külföldi, Magyarországról ide kuncsorgott rongy embertül, – mondták s -hogy megtromfolják, az egész társaság elhatározta, a háromnapos mulatás -gőzével s mámorával, hogy mindnyájan szánba ülnek s elmennek Sólyomkőre. - -Igy is állítottak be. A szánakról az asszonyságok nem szállottak ki, -bundáikba burkolózva kint maradtak, hogy rögtön tovább haladnak, csak -Kendy, Kornis, meg Bánffy Pál mentek fel a tornácra, s be a házba, hogy -átvegyék azt a híres adományozó levelet a Katus nevű rézágyuról. - -Itt azonban nagy meglepetés érte őket; az ebédelőházban ott találták a -hajdukat, azután Géczyt lelték itt. Ez külön bosszuság volt Kendynek, -mert nekik is volt két barátjuk Pozsonyban ország követeképen, Sennyey -Miklós, meg a váradi kapitány Rédey, de azok még hírt sem adtak -magukról. Mindjárt felszúrta az orrukat, hogy mért jött meg ily hamar -Géczy, akiről tudták, hogy ez a fejedelem külön követje, titkos embere… - -Most már nem is volt meglepetés, hogy itt van maga a fejedelem is! - -Nem szóltak, csak összenéztek. - -A fejedelem azonnal magához hivatta az urakat, megölelte, megcsókolta -őket s teljes kitüntetéssel vette jöttüket; meghagyta, hogy mindannyian -lepakoljanak a szánakról, lovakról s itt maradjanak. - -Ennek ellentmondani nem lehetett, úgy érezték mindnyájan, rút kelepcébe -estek. - -Az asszonyok csaknem sírva fakadtak, hogy nekik az Iffjú Kata házában -kell tiszteletet cselekedni, mert ők a kancellárnét csak a régi nevén -emlegették: mikor ugyanis, most tíz éve Ifju Jánost a kolozsvári piacon -lefejezték fejedelemgyilkosságért, a testvéröccse, Benedek, levetette az -Ifju nevet s Csuthynak nevezte magát; de az urak csak a fejedelemgyilkos -Ifju nevén emlegették… Bár hiszen ez csak tisztesség volt olykor, hiszen -a Kendy István apja is ugyanabban a nótában veszett el… - -Úgy vonultak be a házba, mint akinek az orra vére eredt el. Nem ült -volna le a világért senki, gőgösen s mereven ácsorogtak az előkelő -dámák, de mindenekfelett a volt fejedelem gyermeke, a szőke Csáky -Krisztinka, aki amilyen fiatal, oly gőgös és megközelíthetetlen volt. - -Kornisné, a melegszívű kedves családanya törekedett enyhíteni egy kicsit -a kedvüket; mint kotlós a csibéit, gyöngéd kotyogással hijta egybe a -fiatal asszonyokat, akik csakugyan szárnya alá menekültek, bár hiszen -Kornisné is szép, fiatal asszony, de mégis három gyereke van már. - -Másfelől az urak állottak karakán hegyesen s világért szót nem vetettek -volna a hajduk felé; Kornis Boldizsár mint egy kanpulyka fujta fel -tokáját: őt épen tavaly rabolták ki a Nagy András hajdui Szolnoknál, -mikor a budai basánál volt, hogy a fejedelem ajándékit megvigye. Nem -hogy szót váltson a martalócvezetővel, de szerette volna inkább torkon -metszeni a derekán levő vaddisznóölőkéssel. - -Géczyt kénytelen-kelletlen elfogadták, a fejedelem miatt, de úgy -tartózkodtak tőle, mintha tetves volna, Géczy azonban igyekezett ezt -észre nem venni, s végre Kamuthy Farkas szóba kezdett vele; Kamuthy már -ép torkig jóllakott három nap alatt a pápistákkal, s már csak azért is -otthonabb volt itt, mert a pápistákon lehetetlen volt nem látni a -megrőkönyödést. - -– Magam is véletlenségből vetődtem most ide, a fejedelem hívására, – -mondta Géczy, lehárítva magáról a hajdukkal való közösséget, s azoknak -hátat fordított, mintha sose látta volna őket. - -A hajduk szerencsére nem hallhatták, de sejtették mi van itt; Foktűi -Máté, mikor megtudta, hogy ezek a pápás urak, olyan vérbenforgó szemeket -vetett rájuk, mint a basiliskus, a tekintetével akarta felperzselni -őket. Csonka Bálint flegmával nézdelte a pápistákat, Nagy András, aki -már aláírta a fejedelemmel a megegyezést, most már igazán sajnállotta, -hogy nem jöhet be a hazába: nagyon egészséges lett volna meglátogatni ez -uri főnépeket… - -– Alig várom, hogy az híres erdélyi agarakkal megesmerkedjek, – mondta -Géczy, – a felföldi uraknál most mind kihullottak az agárebek e -zürzavaros világba. - -– Nahát ha még őkemek is zavarosnak mondják, mit beszéljünk mink, mikor -én magam is négy esztendőkig voltam bujdosásba, – kiáltott Kamuthy -Farkas s nagyot nevetett, fekete cigányképű ember volt s ha nevetett, a -sok fehér foga virított, – azér akad, akad még egy-kettő az jovából… - -– Csudálva beszélik, hogy erdélyi uraimék nemcsak nyulat, hanem őzet, -szarvast is fognak az agarakkal. - -– Medvét! – vetette oda önkéntelen dicsekvéssel a gőgös tokájú Kornis -Boldizsár. - -– Medvét! – kiáltotta Kamuthy is, – medvét, barátom! Farkast, medvét, a -csillagát neki! Kendy Imre is a mult nyáron kölyökmedvét hozott, be az -agaraival, Sennyey Pali meg farkast űzött velek s le is fogatta a rusnya -férget, most a farsangon. - -Ez egy olyatén téma volt, hogy az erdélyi urak nem bírták el -hallgatással, Kornis György is beleszólt, ez még gőgösebb volt talán az -öccsénél is, de formátlan, vastag, kövér pofájú s kisorrú ember: - -– Szarvast, farkast, rókát, őzet, nyulat egyaránt fogdostatunk, üzetünk -velek, sőt láttam oly agarat, a ki személyszerint elfogta a hiuzt. - -– Farkast, medvét, hiuzt! – mondta Géczy túlzott álmélkodással s boldog -volt, hogy sikerült az urakat belevinni a diskurzusba, – nálunk bizony -inkább csak nyúlra tartják az agarat. - -Hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy hol van az a »nálunk«, de -persze belejátszotta magát a felsőmagyarországi urak körébe, ahol még -sokkal inkább tűrt s lenézett ember volt, mint itt, de ott meg -erdélyinek játszotta ki magát. - -– Csizijó e! – ujjongott Kamuthy Farkas s a tenyerével csapkodta -boldogságában a csizma szárát, – lélekadta, kétféle agarunk vagyon -nekönk: egyik az nagy vadra, másik az apróvadra! - -Még a hölgyek is megelevenedtek egy parányit, egy csoportban álltak, -elhúzódva sértőn Imreffynétől s mindnyájan inkább az urakat figyelték, -minthogy a háziasszonnyal beszélni kelljen; büszkék voltak az erdélyi -dicsőségre s szerették, hogy ez a magyarországi így el van ájulva. - -– Feleségem Poltháry Soós Fruzina asszonyom, – mondta Géczy, túlkiabálva -őket kellemes éles hangján, – Révay Péter urammal igen jó sógorságban -levén, mert Révay Péterné Forgách Mária és az öccse ura, trencséni -főispány Révay Ferenc uram felesége Forgách Zsuzsanna, a világszép -asszony (csak az urával rosszul él), Poltháry Soós anyátul valók… - -Kendy Istvánné, a szép és jéghideg Csáky Krisztina odanézett, mert ők a -Polthári Soósokkal közel atyafiságban vannak s most először méltatta -Géczyt pillantására. - -De Géczy, aki ezt igen jól tudta, s ép ezért szúrta közbe, a legnagyobb -nyugalommal folytatta a csevegdélést: - -– Sokat hijtak velek agarázásra, de azért nem is ez: hanem az prágai -agárversengés! az volt a legszebb, amit agártul láttam… - -– Gyere hozzám testvér! – kurjantotta Kamuthy, – a jövő héten csenálok -neked oly agárversent, azki még nem vólt plundrás nimetbelieknél. - -De Géczy nem hagyta: - -– Nagy becsöletes versengés volt pedig az is, egy sarampó volt -felállítva, s a megett az agarak, belül. Kürtszóra voltak kapatva… De -elébb azt hagy mongyam meg, hogy: az dámák mind ott voltak a -versenygésen, mert odafent az impériumon az a szokás, hogy a dámák -minden udvari mulatságon jelen vagynak, nem ülnek ám otthon a suton, -hogy mind csak süssenek, főzzenek, szőjjenek s fonjanak; hej, a -legszebben felöltözve mennek az urak mulatságiba, s itt is: magasra -csinált létrás állásokból nézték, legalább is kétszázan, a versengést… -No a pecérek, mindegyforma ződbe öltözködve, tiszta ződ az egész -ruházat, csak a saru s a főrevaló barett sárga, mint a tengeri fütyülő -madár színe… Hát mondom, felvonják a sarampót… - -Kamuthy Farkas ingerülten hallgatta s belevágott: - -– Kézen vóltak az agarak?… Kézen vótak-e? vagy csak úgy vótak? - -Géczy, aki nem volt jelen ezen a versenyen, csak elbeszélni hallotta, -ezt nem tudta, hát azt mondta: - -– Tudomány agarak vóltak! Bédresszirt főagarak. - -– Jól van, de kézen tartották? - -– A sarampón belől vóltak. - -– Igen, de az isten, istened ne legyen kedves komám; kézen vótak? - -– Há mér lettek vóna, ha sarampó vólt. - -Kamuthy Farkas nagyot csapott újra a csizmaszárára s hatalmasat, -harsogósat röhintett: - -– Kuttyafarkát se ér az egész: az agarat nem úgy kell tartani, mint -ökröt az vásárba, sarampó megett: kézen kell tartani! - -– Hogy lehet kézen tartani huszonnégy agarat, – indulatoskodott Géczy. - -– Huszonnégy milliomot is, komám! Nem az agárra bízzuk a kürtszót, hanem -az pecérre: Gyere csak, gyere Egerbegyre s láss csudát… Agáreresztő -szíjjal, úgy-e Nagyságod? – s tele szájjal kacagva fordult a belépő -fejedelem felé. - -Mindenki a fejedelemre nézett, Kamuthy üvöltő vidámsággal folytatta: - -– Igy tartom e! Párba az ides anyja ne legyen vele, vagy pórázon két -párt s ahogy a jel adódik, egyszeribe csak egy rántás s neki a vadnak!… -ez döfi. Ez embernek való öröm… De azok az plundrás veszett nimetfélék, -baromállat az mind az agárho!… - -Géczy a fejedelem kedveért röviden rekapitulálni akarta a dolgot s -szokott udvariasságával deferált: - -– Nem akarom tanétani Nagyságotokat, – mondta bókolva, – inkábhogy azért -gyöttem bé Erdélbe, mert itt vagyon az vadászatnak, agarászatnak igaz -paradicsomfőldje. - -A fejedelem az asszonyokat nézte s nyitott buja ajkai mint a vadat álló -ebé lefittyentek s szagot álltak, orrlikai tágultak s szeme nedvesen -izzott, négy új s gyönyörű fiatal asszony volt előtte. Csáky Krisztinát -már úgy nézte, mint magáét, hogy im ily hamar megjött az édességes -tiszta fülecskéjéért kapott donátiós levél után… - -Sorra megfogta a kezüket, szót se tudott szólani, csak nézett s egész -testében, arcában, feszült, lecsapó, ragadozó mozdulásában, benne volt a -leső sólyom készsége, aki a levegőégben egy pillanatra megáll, kóválygás -után, hogy melyre hulljon le az alatta kerengő galambocskák közül… - -Az asszonyok megérezték s a szívük kéjesen elzsibbadt a gyönyörtől, mert -ellenállhatatlan volt a Báthory Gábor szívdöglesztő bátorsága; Csáky -Krisztina vékony s fejér kezét odahagyta, s az arca ijedten tündöklő -lángszín lett s fejét meghajtva, úgy fogadta a fejedelem köszöntését, -hogy kigyult, mint a rét a hajnali napsütésen. - -De Bánffy Pálné is lázba gyúlt, sőt a derék Kornisné is végigborzongott; -oly csudálatos mód tudta mívelni a fejedelem a dolgát, hogy mindenik -asszony csak magára s csak saját magára vette minden hőségét és -szíveszerelmét, vágyát… - -– Gyere má tésis Kata, – kiáltott Kamuthy a feleségecskéjére, aki -oldalaslag állott, – ne szégyeld magad, mutasd meg kiskivagy. - -A parasztripők szóra a fejedelem odanézett a negyedik asszonykára, kit -eddig számba se vett, oly homályban állt, s ismeretlen volt, bár már -látta egyszer-kétszer: de amint most ránézett, az ajkai megdermedtek s a -szíve görcsös ütést kapott: egy alig kivirult, édes, szinte harmattal -begyöngyözött, édes ifjú nőcske állt előtte. - -Abban a pillanatban halálosan beleszeretett. - -Itt nem ő támadott, ő volt a megtámadott; a szíve dobogása megállt s -szerencse, hogy setétben s ablakoknak háttal volt, mert most mindenki -meglátta volna rajta a megdöbbenést s elváltozást. - -De senki se figyelt rá, mikor megfogta az asszony nem kicsiny, de meleg -s puha jó kezét: mindkettejükön forró lázak rohantak keresztül. - -Csak Imreffyné, aki hallgatva állott az asszonyok között, lett sápadt s -a szemére lehullott a szempilla, mint koporsófedél: ő volt az egyetlen, -aki látta, tudta, érezte mi történt. - -– Isten adta Nagyságtokat hozzánk, – mondta a fejedelem s úgy állott -középütt, oly óriás, amellett oly ragyogó s nyájas volt, minden szem -rajta függött s érezni lehetett, hogy ez valóban a fejedelem, aki itt -mindenekkel bír. - -– Bizony nem mondhatjuk, hogy ez szerencsét remélltük vólna, – szólt -legelébb Kornis Boldizsár, akinek a legtöbb szabadott, – nem tudtunk -Nagyságod itt való lételérül. - -– De pedig milyen jó, hogy kegyelmetek betoppantanak, immár bízom -szerencsém csillagában, – s titkosan mosolyodott. - -– De visszük is Nagyságodat magunkkal, – mondta Kendy István. - -Imreffy idegesen mozdult meg. - -– Ebédre Újvárban várnak, – szólt a férje pillantása után, Kendyné. - -A fejedelem úgy pillantott oda, mintha váratlan volna a fiatal asszony -szava, s melegen gyönyörködte a kis zavarát. - -– Ne fussanak Nagyságuk, – szólt Imreffyné kissé gőgösmézesen – -szegénységünktől is kitelik egysmás. - -Ha a fejedelem nem szólt, olyankor valami fanyar izgalom, feszültség -volt köztük, csak addig voltak egy úri társaság, míg a fejedelem -személyes varázsa kötötte össze őket, különben feneketlen gyűlölet -vetett köztük ellenséges sáncot. - -– El, el, elmegyünk, – mond a fejedelem széles és nyilt nyájasságával, -mindnyájuk felett szinte széthintve a kegyeit, mint egy fiatal nap, – -csak előbb örvendek, hogy együtt vagyunk! - -Valahogy, szinte önkéntelen jelt adott a kancellárnak, aki száraz módján -előre lépett s nyekegve, de szapora szóval szólt: - -– Megvallom, hogy nincs módom, kedvek ellen megtartani kegyelmeteket, de -hasznos és szükséges, hogy Isten egybevezérlette ez kompániát, mert az -országról kelletik beszélni… Kérem azért az urakat, uraimat, mint -őfelsége tanácsát, hogy a benyíló házban pár percenetre egybegyűlni -méltóztassék, hogy referatumot tehessek az ország fontos és súlyos -dolgairól. - -Annyira biztos és kényszerítő volt a szava, hogy mindenki fontosnak s -elkerülhetetlennek érezte. - -– Ej, rázzuk le magunkról ezt a kis alkalmatlanságot, – mondta a -fejedelem, újra sorra bókolva a dámáknak. Mikor Kamuthynéra kellett -néznie, szemét lehúnyta s pillái közül itta fel az asszony csudálatos, -tündéri varázsát, amit reá gyakorolt s ami oly erős volt, hogy nem mert -nyilvánossá lenni benne saját magában sem, hanem inkább oda menekült a -tekintete s az érzése, ahol biztonságban volt s Csáky Krisztinákhoz -szólott és őt becézte: - -– Hogy érzi magát édes atyámfia ez mi országunkban? – mondta s hirtelen -meg is fogta az asszonyka kezét. - -Csáky Krisztina fülig pirult s kezét vonta, nem akarta engedni, de a -fejedelem óriási tenyerében elveszett a keze, mint egy gyermekkéz. S a -fejedelem, érezve e vonakodást, annál támadóbb lett s játékból az -asszonynak tenyerét vakarintá. Pedig hiába nézett úgy rá s hiába árult -el az egész világ előtt nem levő forróságokat, ez az egész csak -védekezés volt a másik asszony, a Kamuthyné bűbája ellen, amely úgy -sütötte s perzselte, hogy sem holt, sem eleven nem volt. - -Kendy István fakó olajbarna arca még egy fokkal fakóbb s ónosabb lett. -Kezét kardjának markolatjára tette; nem markolta azt, de nyomta, -lenyomta, hogy a kard hüvelye hátul a hosszú mentét magasra emelte. Mély -lélekzetet vett s szédület környékezte az agyát. - -– Noshát gyerönk, – mondta a fejedelem s eleresztette a Csáky Krisztina -kezét, aki tizenhét éves ifjúságában úgy állott, mint akit súlyos -inzultus ért, lángoló arccal, lihegő kebellel, főve, forrva teljes -izgalomban. - -A fejedelem még annyit szólt: - -– Aztán mulassanak jól kemetek, hugaimasszonyomék, míg mink odabent ez -nyomorúságban senylődünk. - -Nevetett s mindenki vele nevetett. - -– Ez lator elveszt bennünket mind országostul, – morogta Kendy István -Kornis Boldizsárnak. - -Bent a fejedelem leült helyére, az asztal belső oldalára, középen, -szembe vele úgy helyezkedtek el az urak, hogy középen széket fogott -Kornis Boldizsár, mellette jobbról Kendy, balról Bánffy Pál. E mellett -Kornis György ült le s Kamuthy állva maradt, mert nem akart, maga sem -tudta mért, Kendy mellé ülni. Imreffy az asztal felső végét foglalta el -s iratainak bőrzsákját maga elé tette. - -– Magnifici domini generosi, fideles, nobis sincere dilecti, – kezdte a -fejedelem, – Kancellarios uramnak vagyon referálni valója kegyelmeteknek -az országról; hallgassák meg kegyelmetek s ámbátor ez jelenlévők száma -gyűlésnek non valet, meg nem érő, azért mondják ki kegyelmetek -gondolatjaikat országúl. - -Imreffy felállt s papirosait soká rakosgatta, rendezgette, úgyhogy -mindenkire lassan valami szorongó s kényelmetlen érzés telepedett. Mikor -aztán elkezdte lassan s latinul a beszédét, a nehezen kialakuló -mondatokból annál feszítőbb lett a história. - -Előadta a moldvai eseményeket. Bőven elmondta, hogy úgy-e mindenki jól -tudja, a fejedelemnek legelső szándéka az volt, mikor a fejedelmi széket -elfoglalta, hogy Oláhországot megtámadja s Serbán Radult elkergesse s -evvel elégtételt vegyen a Mihály vajda szörnyűségeiért, aki a -tizenötéves háború alatt folyton átkozottul beleavatkozott Erdély -ügyeibe s némely alacsony, hitvány s hazájaáruló magyarnak segítségével -Erdély fejedelmi címét is elragadta. Beszélt a sok dúlásról, -fosztogatásról, sarcolásról, amit sokkal inkább a vad oláhnak kell -tulajdonítani, mint a töröknek s a nemzeti kétségbeesésről, amely soha -ki nem fog aludni az oláhval szemben, kivált míg ilyenfajta vajdák ülnek -Havaselve felett, mint ez a Serbán Radul is, aki a Mihály politikáját -folytatja… A fejedelemnek akkor nem engedte meg az ország a hadat, mert -azt mondták: még nem elég erős arra a megkínzott s vérevett ország… A -fejedelem engedett. Sőt békét és szerződést kötött a vajdával… - -– Ugyvan, – szólott Kamuthy, aki a legelső pillanatot megragadta, hogy a -fejedelem mellett vivátozzon. - -– Az urak jól tudják, hogy az ősszel Konstantin, a moldvai hospodár -alávetette magát az erdélyi fejedelemnek s országával egybe Erdély -vazallusává, a fejedelem birtokává lett… Most vasárnap is követei feles -ajándokkal itt voltak Kolozsvárott s a fejedelemasszonynak bőven -kedveskedtek kincsekkel, pokrócokkal s más drága marhákkal… De hol -voltak az olá vajda követei?… Mindenki kérdezte vasárnap, hogy hol az -olá vajda, hogy semmi hír felőle… Talám hogy elkéstek, mondta az ország. - -Imreffy szünetet tartott, körülnézett: - -– Igenis, a hír, bár későn, de az olá vajdáról is megjütt. Az olá vajda -azon az éjszakán, mikor itt kellett volna tisztelegnie, haddal -megtámadta a fejedelem birodalmát, Moldvát, a mi alattvalónkat, akinek -éjnekővadján, futva s egy ingben kellett menekülnie… - -Mindenki elszörnyedt. Ez valóban olyan hír, amire nem számított senki. - -Felhördülések, dühök s káromkodások robbantak ki a fogak közül… - -– Ez az, amit referálnom kelletett kegyelmeteknek: hogy a moldvai -vajdáné Brassóba menekült, magával hozta fiát a hospodárt, az ártatlan -13 éves gyermeket, magával hozta harminc szekér kincsét, drágaságát s -követei tegnap reggel megjüttenek az Weiss Mihály brassai bíró emberivel -egybe s mindeneket elbeszéllettek. - -Mindenki néma lett: valóban nehéz idők, nagy jövő szele csapta meg őket. - -– Nyolcezer aranyforint fizető alattvalónkat éjszakának idején ágyából -szalasztja neveletlen gyermekével, várát s palotáit elfoglalja, országát -most sarcolja: akit kegyelmetek kíméltek, most az olá vajda mind elviszi -a moldvaiaknak minden bár egy fityingérő vagyonát. - -– Ki kell irtani űket egy lábig, – rikácsolta Kamuthy Farkas, öklét -rázva. - -– Halhatatlan szörnyűség, – mondták a többiek is. - -A fejedelem szabad folyást engedett a szónak s felállt Kornis Boldizsár. - -Hosszan beszélt; ő is felsorolta Erdély nagy nyomorúságit az elmult -esztendőkben, amelyek miatt még ma is csak olyan, mint a vérevett -bárány… S a tavalyi szertelen szűk termés után pláne úgy vagyunk, mint -az éhhelholt a hóban: ő nem akarja megállítani, hogy azt határozza majd -az ország, amit akar, csak ezt a két dolgot nem szabad elfelejteni, hogy -ki vagyunk fosztva s ma épen még kenyérbélink sincs… - -Aztán Kendy István szólalt fel: ez is dühítően higgadtan fogta fel a -dolgot s azt kívánta, bizottságot kell kiküldeni, aki megvizitálja a -dolgot. - -De Bánffy Pál felpattant, lángvörös lett, rossz szónok volt, mikor -felállott, csak akkor kezdett beleszédülni az indulatába: igazságot -követelt, igazságot, igazságot! A háta mögött Kamuthy Farkas kontrázott -neki, minden szó után helyeselve. Bánffy Pál voltaképen azért tüzelt -annyira, mert e három nap alatt nagyon kiismerte a vendégeit, akik -mindent pápista szemmel néznek, fumigálják Erdélyt, csak a német felé -kacsingatnak s mégis a nyakán voltak három napig, igaz, hogy -tartóztatta, szekerükből a kereket, szánjukról a talpat leszedette, s -ajtót-kaput rájuk szegeztetett, de aztán annál veszekedettebben tele is -volt velük… - -Kornis György persze a bátyjával tartott, kurta darabos módján levágta a -berzenkedőket s csak békét és csak a békességét prédikálta. - -Kamuthy dühöngött, nem hallgatta a beszédet, külön perorált s egyre azt -lármázta, hogy bosszút, bosszút, bosszút. Igazságot, igazságot!… - -– Ej mit ivölt kegyelmed, – fordult vissza a feje fölött ágaló s lármázó -Kamuthy felé Kornis Boldizsár, – egy székely katonát se adok az egész -Mulduváért! mind Oláországgal egybe! - -– Tudni kell a dolgokat! – kiáltotta Kendy István is a fejedelem felé. - -– A Konstantinocska elrontott éccakai álmáért!?… – dühöngött Kornis -Boldizsár magából kikelve. - -A bátyja ezt a szót felkapta: - -– Talán nem is igaz, csak álmodták az egészet!… - -A fejedelem fogta az asztalon előtte álló kupát, csengetni akart vele, -kopogtatni, de ahogy kézbe vette, előbb kiitta, ami benne volt. - -Ez lehűtötte s megjuhászította az embereket. Érezték, hogy a fejedelem -nagyon nyugodt s ez hatott rájuk, mert bizonnyal oka van e nyugalomnak. - -Mikor kissé lecsillapodtak, Kornis Boldizsár hetykén összefoglalta: - -– Nem adom véremet oláh kutyák ugatásaért. - -A fejedelem így szólt: - -– És ha én azt mondom kegyelmednek, hogy nem is kell vére s áldozatja… - -– Arra ne is számoljon… – kiáltotta Kornis, de meggondolta, – a -kancellár uram!… mert az ország nem ül fel… - -A fejedelem hirtelen felemelte fejét s villámló szemmel nézett szembe -Kornissal, mint egy ugrásra készülő tigris. - -– Nem is számolok rá!… – kiáltotta, – sem kancellár uram!… Tudják meg -kegyelmetek, hogy nem akarom az erdélyi népemet rászánni! másmint -akarom, magam kőtségin s erejébül… Mit nekem Erdély! – kiáltotta el -harsogva borosszilajan, – nem arra való ország, hogy ezen uralkodjak! -arra más birodalmakat kell keresni: ez a kisded ország csak egy -fölöstökömre való… megenni, meginnya… - -Megdöbbent csend lett erre a hirtelen jött kinyilatkozásra. Báthory maga -is megigenlette s visszaszállt a vér az agyából, higgadtabb lett s -hátrább ült, féloldalt fordult, úgy nézett vissza s körül rájuk: - -– Kancellár uram, hívja be az hajdúkot. - -A pápista urak sóbálvánnyá lettek. Im hát itt kicsinált dolog, kész -praktika az ország ellen… Hajdúkkal!… Most jött ki a lóláb… Hajdúkkal -akarja ez elfoglalni az országot?… - -Annyira el voltak szörnyedve, hogy a vér megfagyott bennük, s nem mertek -egymásra nézni, hogy el ne árulják a gondolataikat. - -Néma csöndben várták el, hogy Nagy András bejöjjön, két kísérőjével, -félszemű Csonka Bálinttal s a tűzben izzó Foktűi Mátéval, aki már nem -bírt magával a rettentő gyűlölettől a pápisták ellen. - -Jött Géczy is, aki azonban végigment a szobán s annak a belső végében -egészen magában állt meg s összefont karral figyelmesen nézte mi -történik? - -Nagy András megállott az asztal alsó végin. Komoran, de nyugodtan -állott, balkezét csípőjén tartva, szűrét könyökével kidagasztva. Már ő -nyugodt volt, rendben volt, írás volt a zsebében. Jól hallották a lármát -s ordításokat, amely elől az asszonyok el is menekültek egy odábbi -szobába, mert nem akartak a hajdúkkal együtt leskelődni s érteni úgysem -lehetett egy szót sem a visszhangos boltozatok miatt, csak ijedtségük -nőtt, hogy egymást ölik az urak. Kornisné nyugtatta őket, nem kell -búsulni: ez mindig így megyen, mihelyt az országra fordul a szó: ez már -erdélyi szokás… - -Imreffyné teríttetett odabent s egy kis harapnivalóra hijta őket. -Hallgatva s kedvetlen fogadták el s immel-ámmal, szorongva csipegettek. - -– Egregie fideles, nobis sincere dilecti, – mondta a fejedelem, a latin -szólítással visszaállítva a tárgyalás hivatalos nyugalmát, – Nagy András -uram, köszöntöm kegyelmedet, mint a vitéz hajdúságnak legelső fejét, -vezetőjét s parolája bíróját… kérdem kegyelmedet:… ha Erdélyország -fejedelme kardját kihúzza s leüti: és kiadja a szót, hogy: Ki -Oláhországra!… Mennyi kardot hoz kegyelmed az fejedelem mellé? - -Nagy András megmozdult, előrebókolt bús bikafejjel, egyet vetett magán, -apró véres szemét körülhordozta az urakon, azzal fogta, kivonta -tenyérnyi pallosát s az egyenes nagy kardot, amit két kézzel kell -emelni, végigfektette az asztalon, de markolatját markából ki nem -bocsátotta s szólt: - -– Nagyságos fejedelem! uram! nagyságos uram! Erdély fejedelme s -gazdája!… Nagyságos uraimék! Énnekem se szavam, se bötüm benne: de ez az -én kardom temintelen harmincezer hajdú s meg harmincezer paraszt -csákányt jelent… - -– Isten úgy segéljen? - -– Isten engem úgy segéljen. - -Az urak némán ültek, hallgattak. - -A fejedelem Géczyre nézett. - -– Uram, Géczy uram, mit hoz kegyelmed az pozsonyi gyűlés felől? - -Géczy előbblépett, Imreffy mellett, belől, a fejedelem felől s megállt -az asztalnál. - -Síma módján gyorsan s bőségesen kezdett beszélni. - -Szónoki formában beszélt, mint a Plutarchos orációi. Széles feneket -kerített s latinul beszélt, mert ezidőben komoly dolgot komolyan -megtárgyalni csak latinul lehetett s mindnyájan úgy érezték, fontosabb a -gondolat, ha deákul mondják el. Ha magyarul szóltak, rögtön dühök -lobbantak ki s káromkodásba fúlt a düh, de a latin nyelv iskolai -nyugalma az idegekre csillapítóan hatott, természetesebbnek találták az -okfejtést s az érvek csoportosítását. - -Géczy nagyon kellemesen beszélt, nem mondott semmi újat, de e perc igen -alkalmas volt, hogy újra végiggondolják beszéde alatt az ország -szerencsétlen állapotát… Kiszakítva az alföld, a török parancsol benne… -Elszakítva a felföld, a német parancsol rajta… s itt a kis Erdély, mely -a török felé repes… »A magyar nemzet, Spectabiles ac Magnifici Domini, a -nagy Mátyás dicsőséges idejiben huszonkét nemzetnek tudott parancsolni s -ma nem bír saját magán uralkodni, Nagy Lajos fényes birodalma a -tengerektől a tengerekig terjedt s ma a hegyektől a hegyekig sem -terjeszkedik… S lássák kegyelmetek erdélyi uraimék, mégis kegyelmetek -nem is tudják milyen bóldog állapottal vagynak: kegyelmeteknek szabad -magyarnak lenniök… Kegyelmetek perelhet és osztozhat s civakodhat, -magyar a magyarral, de akik kívül vannak ez határon, azoknak semmi sem -szabad, de magyarnak lenni: az legislegjobban tilos!… Nekünk odaát, -szolgáknak s raboknak kell lenni… Itt az emberek az lehetnek, amivé -akarnak vagy tudnak, aki nemes, nemes lehet, aki mester, mester lehet, -aki pásztor, pásztor lehet: de odaát a magyar, ha gyűjt, csak arra -gyűjt, hogy aki jön, elszedhesse tőle… ott csak dolgozni, s hallgatni -szabad: jön a török, elhajtja barmainkat, jön a német, elszedi -rongyainkat… ott van békesség csak, ahol puszta a föld, mert ha híre -kél, hogy van egy falu, ahol még emberek laknak, soha semmi isten meg -nem őrzi a dúlóktól s fosztóktól… csak a jóisten tudja, mi lesz ez -világból, ha így telik a magyarság dolga, nem lesz szabad többet nevetni -s dalolni, csak sírni s jajgatni… Átkozott nyomorék az emberi fajta, -hogy ebbe is bele tud törődni s másra is gondol néha, nem csak a bajra… -Ha kegyelmetek tudnák mi az: hogy itt a magyari urak hajba tudnak -ragadni egymással, menjenek-e bosszútállni régi megbántó ellenségeiken, -vagy ne? hogy itt harmincezer s hatvanezer szablyát tudnak egybe -seregeltetni!… akkor áldanák az istent, mert odaát, a határokon túl, ha -valaki három embert tud maga mellé szerkeszteni, bárha földtúrásra, vagy -bőrkalapálásra, vagy kereskedésre: akkor már egy hét mulva rebellis kell -legyen: mert szűk az ég odakinn a magyar felett… - -Oly közvetlenül s természetesen beszélt, hogy lekötötte a figyelmet s -elterelte az indulatokat s pillanatnyilag keserűséggé változtatta át. -Sóhajtások és nyögések kísérték szavait vagy legalább fakó és fásult -szomorúság, mint a temetésen, míg a pap beszél a halottról… - -– Nádor uramtól jövök s eleget hallottam, asztal mellett, kupa mellett, -őnagyságaik beszélgetéseit… Hogy gondolják azt kegyelmetek Nagyságos -uraim, hogy a magyariak szablyát ne rántanának, ha jel történik: hogy -szabadságidő lett!… Itt van kész példa, Bocskai fejedelem dolga: ahogy -kiütötte a zászlót Biharba, az egész ország, Brassótól Pozsonyig, -eccerre lángot vetett; a németnek minden hada úgy maradt, mint egér a -fogóba; harcolni se kellett ellene, csak leszedni, akár az ázott ürgét… -Nem mondhatom: nincs írásbeli maghagyatásom: de én esmérem az urak -gondolatját s azt mondom kegyelmeteknek: csak kard kihúzva légyen s a -kard kézbe légyen! akkor mellettünk lesz az egész világ s hátunk mellett -az egész keresztyénység… - -Báthory Gábor, a szavaktól megmámorosodva húzódott vissza magába: érezte -a lázat s lelkesedést, ifjú vére gőzt vetett, nincs, nincs hatalom, ami -többet visszatartsa… - -Foktűi Máté azonban mint egy felrobbant lélek, tűz és láva dörgéssel -robbant ki közéjük, abban a pillanatban, ahogy szót foghatott. Már -másodnapja forr benne a kirobbanó düh, most aztán megeresztette dühei -zsákját: - -– Szerelmes atyámfiai az Urban, nézzetek az hatalmas isten trónusára, -mely csodálatosság az ő míve: hogy kiterjesztette fejetek felett az -égnek firmamentumát s lábatok alatt megerősítette a földnek -fundamentumát… - -Kornis Boldizsár is szólani akart, de látva, hogy ezt megállítani többé -nem lehet, visszaült s gúnyosan nézte a parasztok papját, aki iszonyú -hévvel öblögette a szokott papi frázisokat, míg elért a nagy rávallásra, -amit ki kellett magából üvöltenie: - -»… az a hatvanezer szablya, azkit Nagy Andorás uram űkeme ígirt: az mind -Krisztus igaz vitézinek kezében vagyon, nincsen azok közt egy is, amék a -pápisták rothadt fekete fertőjébe fetrenkednék…« - -Kornis Boldizsár nagy robajjal taszította hátra a székét s a fejedelemre -nézett: tűri-e az ő jelenlétükben ezt a lázadást. De a fejedelem úgy -ült, mintha nem is hallotta volna a papot. Lázban s mámorban révedten -ült: nem látta, érezte, a szilaj jövendőt s minden idegét felgyújtotta a -harc tüze… Akkor megrázta magát, mintha erőszakkal hozná vissza ez -világba, tollat fogott s egy papirosra jegyzéseket kezdett tenni. - -A pap azonban egyre súlyosabban támadott s öntötte a kálvinista -sérelmeket: - -– Ugyi Szatmárt megadták a nimet kommandónak, de csak, hogy pápista -papot a várba soha be nem hurcolnak, a vallást nem háborítják a -pápistaságnak berakásával és a templomok dispositióját semmiképen meg -nem sértik… S szemléljed a pokolbeli sátán mívét! jezsuitákat állítottak -a pápista urak mellé, hogy mint test az lélek által, az urak az ő -tanácsaik által cselekedjenek!… És még azonfelül collégiumot nyitottak, -hogy már a gyermeki lélekbe imbibálják az papismust, és a pápista -uraknak Bécsből nagy jutalmakat igértek, ki mennyi ajándékot küld az -collégyiomra… Ilyen időket értünk nagyságos uraimék! - -Egy pillanatra szünetet tartott, a katholikus urak sápadozva s -lélekzetvesztetten hallgattak; hát ilyen hangon lehet beszélni a -fejedelem színe előtt? a kálomista urak, Kamuthy s Bánffy Pál is -hallgattak, de örültek: a háromnapos vendégség után káröröm elégült ki -bennük, hogy jön ez paraszt, s az ország gyűlésében így megtáncoltatja a -pápistákat, akik csak karácson előtt tettek nagy karakallát, mikor -Kornis Boldizsár országgyűlésében azt kiáltotta: »tik Luterek örültök, -de mi is pápisták nyolcezeren vagyunk még s majd mink kacagunk, mikor ti -a fogatokat csikorítjátok!« Akkor csak fővesztés fenyegetésével lehetett -elhallgattatni, most hallgat s fogát ő csikorgatja; azt azonban még -Kamuthy Farkas sem merte, hogy hangosan helyeseljen a papnak… - -– Új feje vagyon az katholikus religiónak az jezsuiták közt, – -mennydörögte Foktűi Máté – aki kimondta s hirdeti, hogy a papismust nem -hűhóval s lármával kell trombitálni, mint Jakab János jezsuita idejében -Kassán: inkább a kis eklézsiákat kell megbontani: a fő és zászlós urak a -szegénység hitét s templomait szedjék el úgy sundám-bundám, csendes -módjával, a papi tizedet ne adják meg a reformata religión való -papoknak, majd így a reformátos papok lassan eléheznek s elkotródnak a -vidékrül, amibe erősen csalatkoznak a kutyahitű töröknél ajjasabb lelkű -pápista urak… - -– Quis asinus ululat, micsoda szamár beszéd ez! – kiáltott s ugrott fel -Kornis Boldizsár, – azért vagyunk itt, hogy ilyenekkel traktáljanak a -fejedelem őnagysága jelenlétében?… Kövesse meg magát kend, s tegyen -lakatot a nyelvére… Ilyen szavakkal fogják az prédikátorfélék a szent -békességet plántálni?… - -– Nem kelletik békesség, tűz kelletik s veszedelöm – üvöltött a pap égre -emelt ököllel. - -A két Kornis és Kendy egyformán kiáltottak s velük Kamuthy s Bánffy Pál -is, egyik csillapított, másik tombolt, egy percen mult, hogy az urak -kardra nem keltek. A fejedelem a kannával vágta az asztalt s mindeneket -túlkiáltott: - -– Silentium!… Parancsolom, hogy csendesség legyen… – Én békességet -akarok mívelni, jobbrul is balfelé, meg balrul is jobbfelé… - -Lehűlve e szótól, alábbhagytak mindnyájan a lármával, de a fejedelem -folytatta: - -– Nagyobb dolgok indulnak ez világban, nem lehet üstökvonásba kezdeni: -nem tűröm, hogy valaki más vélekedésbe legyen, mint én vagyok: s nekem -ország dolga számít: mind az egész magyarságra vagyon az országnak -szüksége, s nem csak a pápistákra s nemcsak a kálomistákra… - -Kornis gőggel vetette oda: - -– Oltassa ki akkor Nagyságod a bolond tüzet, akit pásztorok -gyújtogatnak, mer leég az egész erdő s süthetjük az makkot… - -– Megmondtam kemeteknek már, hogy én ezt az országot úgy akarom tartani, -mint egy tündérkertet… s kardunk, és haragunk csak kifelé gyújtogasson… -Ezt mondom az uraknak s ezt mondom a hajdúknak… - -Foktűi Mátét Nagy András félretolta. Nagy András már félt, hogy a bolond -pap szétrontja az egész reménységet: ha az urak összevesznek, még porba -pottyan a háború pecsenyéje… - -– Nagyságos uram, – szólt s a hangja oly rendületlen volt, hogy mindenki -csodálkozva nézett rá s megenyhült a mozdulatlan higgadtságától: – -Nagyságos uraimék; kár a sok szójír; szóbeszídír… Mire való a?… Nem -arrul van itten títova! hanem arrul, hogy megyünk-i az olájra, vagy -megköszönnyük neki, hogy ujfent kezdik az Mihály vajda grátiáját… - -Kamuthy Farkas nagyot kiáltott: - -– Persze hogy errül van szó! - -Még a katholikus urak is elhallgattak; egy percre nem látszott nekik -rossznak, ha a hajduk háborút kezdenek, legalább pusztulnak a verekedő -haramiák… - -Kendy István vette át a szót s latinul beszélni kezdett; higgadt volt -már s lassan visszatért a nyugalom. Kár erről ilyen nagy erősen -gondolkozni, nem azért vannak itt együtt… majd az országgyűlés… – -mondta. - -Ebben megnyugodtak s Imreffy ki is fejtette, hogy az országgyűlés már -egybe is van hijva, minél előbb Besztercére… – de azt nem árulta el a -kancellár, hogy a hajdúkkal már meg is szerződtek, hogy az országgyűlés -napjára nekik már Lugoson kell lenni… - -Maguk sem vették észre, hogy eltelt az idő, s felhangzott a -konyhacsengő, amely az ebédet hirdette. - -A fejedelem örült, mert végeredményben jól végződött a dolog, hiszen -nincs is semmi igazi ellenmondás, még jó is volt a pap tűszúrása, -legalább felfakadt s kitisztult a kelevény… Elmult. Odaadta Imreffynek -az írást, amit a gyűlés alatt jegyezgetett össze. - -Mindenki kíváncsian, szinte ijedten nézett az írás után: vaj, mi lehet -az… Mióta Zsigmond fejedelem gyűlésben írta meg, nyájaskodás közben a -Báthory Boldizsár s társai halálítéletét, azóta nem szeretik az írkáló -fejedelmet. Imreffy nagy gonddal olvasta az írást, az arcáról nem -látszott más, csakhogy nehezen olvassa a betűket. - -A fejedelem néhány szóval megköszönte a tanácsadásokat, avval felállt s -ebédre invitálta az urakat. - - -VIII. - -Az ebédrehívás mindannyiuknak jól esett, mert az ember megéhezik a sok -beszéd közt. - -Kitüzesedett arccal állottak fel, hogy a fejedelem után az ebédlőbe -menjenek. - -Az ebédlőház közepén ezüst mosdómedencével állott két darabontinas, -hosszú törülközőkendő vállukon. A fejedelem odament s megmosta kezét; a -többiek sorba álltak, hogy rang és kor szerinti rendben végezzék a -szokásos kézmosást. - -– Kendy uram! – szólott a fejedelem s kívánta, hogy vele azonegy -medencében s együtt mosódjék, s az ő törülő kendőjébe szárítkozzék. - -De Kendy ezt a kitüntetést úgy vette, mintha fogát húznák; mióta a -fejedelem a kancellárságról szép szín alatt letette, azóta e szótalan -ember sokat gyűjtött fel, sok epét s mérget: s pláne ma; tudta már, hogy -felesége miatt vagyon minden… A pap otrombasága is csak olaj volt az -eleven tűzre s fejefájdulásával jobb szeretett volna inkább pokolba -sántálni, mint asztalhoz ülni a fejedelem oldalán. - -Az asztal elég szép volt, aranyhímzéses asztalszélcsipke csillogott -környöskörül s középen fehér abrosz volt felterítve. A szürke ezüst- s -óntányérok, a nehéz kupák s vörhenyeg-mázos boroscsuprok komoly s módos -díszt adtak az asztalnak, amely a fal tövében nyúlt végig a boltív -alatt, úgyhogy belső oldala a falig volt téve, csak annyival kiebb, hogy -mégis az inas végigmehetett a lócák mögött a falnál, belül. Ez a belső -oldal a tisztesség helye, az asszonyok itt ültek. A fejedelem az asztal -felső végén egymagában helyet fogott, háta mögött állván a kis Bárdy Pál -apródja, aranyos kardjával, melyet büszkén tartott a fejedelem fejénél. - -A fejedelem intett s Kendy István őmellette ült le, csak azontúl ült -Kornis Boldizsár, Bánffy Pál, Kamuthy s Kornis György. Az asszonyok -férjeikkel ültek szembe. - -Imreffynének háziasszonyi joga lett volna, hogy az asztalfőn a fejedelem -mellé üljön, de ő tartózkodással, az asszonyok után telepedett s így ép -az asztal közepére jutott. Maga mellé jobbról Géczyt, azontúl a hajdukat -ültette s az asztal alsó végén ült Szilassy János epésen s a többi -hadnagyok s udvariak összesen huszan voltak az asztalnál. Imreffy a -fejedelemmel szemben, a hosszú asztal alsó felén ült. - -– Ez nagyon váratlan, – szólt finoman Kornisné, aki furcsán, -összeszorított foggal mosolygott, úgyhogy ajkait szétvonta zárt fehér -fogairól, – traktamentumot bizony nem vártunk. - -– Csak szegénység, asszonyám, éhet elverni, – mentegetőzött Imreffyné, – -nagy szégyenbe kell maradjunk. - -Ekkor mindnyájan felálltak s Foktűi Máté rövid imát mondott, mint pap. -Úgy telepedtek zörgéssel vissza. - -– No lássuk a medvét! – mondta Kamuthy Farkas, fogát csattogtatva s -kivette a csizmaszár mellől az étszeres tokot. - -A többiek is előszedték az evőeszközt, csak Kendy Istvánnak adta az -inasa át, a háta megől, a drága mívű evőszerszámot s feleségének is, -asztalon át a tisztaarany s trébelt aranyremekkel cifrázott nyelű -eszközt. - -– Ó be gyönyörű, – kiáltott Géczy, messziről felismerve az olasz munkát. -– Hol vette Nagyságod e remeket! - -– Lengyelkirályasszony keresztanyámtól nyertem, – szólt enyhe gőggel -Csáky Krisztina. - -– Ilyet csak az italián fabrikátorok szoknak készítni, – beszélt Géczy, -aki örült, hogy van miről szólani. - -– A mi szász míveseink is nagyon csudálatosakat tudnak csinálni, – -mondta Kornisné, nem hagyva a magáéit. - -– Az olasz mesterek Nagyságod, – szólt Géczy, – ezüstbe és érczbe úgy -kiverik az Nagyságtok képit, hogy azt várná az ember, hogy -megszólamoljon. - -De Kornisné nem egyezett ebbe: - -– Én láttam, – mondta, – Zsigmond fejedelemnek képit írva, sok aranyakba -került, az leghíresebb piktorok csinálták, kit Prágába s kit Velencébe, -de bizony soha nem hasonlított hozzá. - -– Velencébe? – kérdezte Géczy megütközve. – Hát volt Zsigmond fejedelem -Velencébe? - -– Mér lett vón? Akart menni, mert az fejedelemséget is ott rúgta, – -kiáltotta Kamuthy, – de mégis meggondolta s nem ment el. - -– Hát az festőmíves volt itt talám a fejedelemnél? - -– Ó ugyan! annyi földrül eljönni! - -Géczy nevetett: - -– S nem is látta a fejedelmet? - -– Nem. - -– S mégis jól eltalálta légyen? - -– Dehogy is, egyik oly maskara volt, mint a másik, a prágai olyan -szakállat írt neki a képire, urambocsá, egy nagy kövér szakállas vént -fabrikált a szegény árva fejedelembűl; visított a kacagástul, ki látta. -A cseh nagyon kövérnek, a talján nagyon soványnak metszette, az egybe -jól hajazott, hogy nagy orra volt mindenik képen, csak másmilyen -szabású, mint nekie vólt… - -– Jaj, Nagyságod, – szólt Géczy, – a legnagyobb míves is, ha nem látja, -meg nem tudja cselekedni! Hogy süt ispékelt pávamellet a szakács, ha nem -is látta szemivel se a pávát? - -Az étekfogók felrakták az asztalra a fehér kendővel letakart tálakat. - -Kristóf deák ekkor hatalmasan elkurjantotta magát, szertartásosan: - -– Asztal rendtartás: első étel öreg tálra, Tehénhús tormával, másodétel -Bárányhús ecettel, sályával, harmadétel Borjuhús éles lében, lemóniával, -azaz citronnyal. - -Csörögve, zörögve nekiláttak. Mindenki abból a tálból vett, ami épen -előtte volt. Három ezüstkanál volt feltéve az asztalra, s ezt egymástól -sorra kéresgélték, hogy a szép szelet húsokat mártással meghintsék. A -lakájok a kenyeret sorra hordták, de csak a vendégeknek adtak, mert -erősen kenyérszűkibe voltak. A hajdúk örültek most, hogy a reggeli cipót -megkapták. Azután a poharakat töltötték meg, a kupákat, de senki sem -nyúlt világért sem hozzá, mert csak a második tálalásnál illik poharat -emelni. Ezt még maga a fejedelem is respektálta. - -Vígan ettek s nagy falatokban, rágatlan nyelték a kemény húsokat, mert -az volt a férfias, hogy az étellel hamar végezzenek. Beszélni sem -beszéltek egyelőre, csak a háziasszony mentegetőzött, hogy duflumos -szégyenbe került, egy az, hogy két órával elkésett az ebéddel, mert -bizony tíz órára meg kellett volna lenni rendes szokás szerint úri -háznál, másik szégyene pedig az főtelen s sajtalan hús, de az sietség -miatt van s hogy a só elfogyott, mind az egész kősók, amiket Désről -hoztak volt, a sok ember mia’ s már csak a jövő héten küldhet újért. - -– No majd küldetek én asszonyomnak, – mondta Kornis György, – akkora -kősókat, csak a szeker bírja. - -Kamuthy Farkas azonban cáfolta, hogy a hús főtelen volna: - -– Nem vagyunk mink vénasszonyok, – mondta, – hogy a híg kását se győzzük -megrágni! - -S neki csakugyan olyan fogai voltak, mint a farkasnak. - -– Utálom is az német szokást, hogy a húst puhára főzik, mint a -kocsonyát, igaze az? – kérdezte Géczytől. - -Géczy igenlette, mert Mathias királynak úgy kell megfőzni a húst, hogy -kés nélkül kalánnal is meg tudja enni. - -– Akkor az már harmadhetes dög! – kiáltott Kamuthy Farkas. - -– Én is eleget perelek a pácért, – mondta Kornis Boldizsár, – feleségem -asszonyommal, még az vaddisznó húsát is csak félig sütve szeretem, -nyárson, úgy érezem ízét; ha pácba rothasztják, akkor már nem étek… - -A fejedelem nem szólt, pedig az egész társaság belekeveredett a vitába s -ilyenkor mindig fejedelmi döntés kell; ő azonban félig lehúnyt szemmel -ült, belőlről forrt a vére, szórakozottan rágcsált s egyre mosolygott: -mire a kikelet béjön, hol lesz már ez az egész csendesség!… - -Kristóf deák, a második fogást hirdette: - -– Asztalrendtartás, – mondta harsányan, – másodfogás: első öreg tálra: -Káposzta vaddisznóorrjával, más öreg tálra: Nyúlhús fekete lével, Borju -gyümölcsös lével, Tehén-nyelve kaszás lével. - -Most aztán fel lehetett venni a serleget, vagy a két-három itcés -mázatlan bögréket, mindnyájan egymásra s az asszonyokra köszönték az -italt; a dámák szintén apróbb poharakat fogtak s belenyújtották a -nyelvecskéjüket, mutatták, hogy nem megy beléjük a bor, a világért se. - -Ivás után mindenki ujjongott a tálakon, váratlan volt a bő étel s -kisült, hogy egyik vagy másik tál, valakinek épen a legkedvencebb -kosztja. Most már a tálak csereberélése is szabad volt s a szomszédok -odább-idább kérték a bőzsíros húsokat. - -– Héjnye bárannyi kenyerem vóna, kivel bajszom feltörlöm, – kiabált -Kamuthy uram, – hogy fogok az asszonyomtól csókot kérni ilyen zsíros -pofával. - -Mindenki hangosan nevetett s a fejedelem, mintha durván s dárdával -bökték volna meg, odanézett a Kamuthy asszonykájára, aki lángbaborult -arccal s lesütött fejjel nevetett az ura goromba tréfáján. - -Ott is hagyta a szemét az asszonyon, a nagy háborus lázban elvesztette -előbbi nagy szívütését, de most egyszerre megint valami fájó, szorongó, -nagy vágyakozás támadt benne a nyíló rózsabimbóhoz hasonlatos fiatal -asszonyka után… Olyan tiszta volt, olyan egészséges s üde; nem is tudta -mi ez, nem is ismerte soha a szerelmes fájdalomnak ezt a szorongását, de -minél tovább nézte az asszonyt, annál kínzóbb volt valami odabent: hisz -ő minden asszonyt szeretett, minden asszonyt megkívánt, de ezt a kis -asszonykát, ezt nem úgy, mint mást. - -Ezt fájdalommal vágyta, sírni tudott volna, ölébe borulni és sírni, mert -annyi baja s félelme van, úgy fárasztja s kínozza már az a sok minden, -ami felgyűlt az életében, ez az asszony hasonlít egy kicsit Palotsay -Annához, mikor még kislány volt s hasonlít Évuskához, aki megkorbácsolva -aludt az alvóházában s minden ártatlanhoz s szépsége valami remegő, -berzengő, ártatlan és gyanútlan volt… Mint gyermeket szeretné ezt ölbe -venni, karjára, mint a csecsemőt, gyermeket; gyermeket szeretne tőle -fogni, a karján érzi, milyen jó lehet, az erős, acélos bicepsében az -apai édességet, ahogy a parányi, édességes kölök kis súlya rajta -fekszik… Óh de gyűlöli az Asszonyt, aki nem tudott neki gyereket hozni, -csak gőgöt s fagyosságot… Ez igen, ez tudna, szinte síróra s nedvesre, -könnyesre ernyed a szeme sarka, míg csak nézi, nézi lopva s retteg tőle, -valaki észre ne vegye, félti elárulni; mintha minden elveszne abban a -pillanatban, amint idegen szemek felfedezték… - -El is kapja szemét s mereven néz át az asztalon az Imreffy fakó arcába. - -Elálmélkodását az asztalnál ülők mind figyelik s félreértik, mert hogy -Kamuthyné s Imreffyné egymás mellett ültek, nem tudják, kettőből -melyikre néz a fejedelem s hitték a régire… De Imreffyné tudta. Minden -vígsága s elevensége mellett is tudta már, hogy baj van: hiába játszott -s kacérkodott Géczyvel, hogy magára vonja a fejedelem féltését, ez nem -vette már észre, nem élt neki többet… - -Imreffy azonban felállott s mindenki várta a hivatalos első -felköszöntőt. - -A kancellár azonban nem poháremelni, szónokolni kezdett: némely -köhintések után így kezdette szavát: - -– Serenissime Princeps! Domine, Domine, nobis semper colendissime… S -kezdte felsorolni, hogy a fejedelem hogyan jelent meg Erdély gyászegén, -mint a ragyogó cométa, az üstökös csillag s mint megnevelte már az -megtöretett hazának szerencséjit… meghozta a békességet, megadta a -munkában való lehetőséget, hozott erőt s nyugodalmat s mindközönséges -bóldogságot… De ezenfejül még a haza fiaihoz külön s egyenként is mely -nagy jókkal vagyon, mely nagy kegyelmét tanusítja s mely csodálatosképen -nem rest kimutatni szívbéli jóakaratját még csak e csekély alkalomkor -is, hogy mind a jelenvalóknak kegyelmességét tanusítsa… - -Csodálkozva hallgatták, mert mindig jól esik az embernek, ha valami -ajándékot várhat, bár hozzá voltak szokva, hogy a Báthoryakhoz vendég -megajándékozatlanul el nem mehet… A kancellár a következő adományokat, -ajándékokat s kitüntetéseket sorolta fel: - -– Kendy István, hűségeért, a fejedelem dolgaiban való serénységeért, az -országért való szerelmes törekedéseért megkapja Szamosujvárát örökös -ispánságul, firól-fira szállva s hogy fiatal házasságában szerencsés és -jóelőmenetelű legyen, megkapja felesége számára parafernumul az Katus -nevű rézágyút, hogy abból mint ujvári asszonyság számára pénz -verettessék… - -Irígykedéssel elegy elámulás lepte meg a társaságot, de a kancellár -folytatta: - -– Kornis Boldizsár, portai követségeért, a budai basával való szerencsés -alkuvásaért zászlósúrrá s az udvari testőrség főkapitányává, marsalkká -lészen… - -Újabb elámulás: ezt még a hajduk is döbbenve vették: hogy? a fejedelem -személye mellé a legfontosabb helyekre pápisták ülnek?… - -Kornis Györgyöt Szolnok Doboka vármegye főispánjává, Bánffy Pált, Kákoni -István uram betegeskedése miatt való visszahúzódása után ország -kincstartójává, s Kamuthy Farkast, Torda vármegye főispánjává nevezi ki… - -Mindezek régen vágyott, sürgetett s szívbeli kívánságok voltak s mennyei -boldogsággal töltötték el, nemcsak a férfiak, de az asszonyok szívét is… -De Kornis György Désre és Kamuthy Farkas Gyalu várára várt forró szívvel -s hogy ez elmaradt, mind a kettőt kielégítetlen lázas vágyakozás lepte -el. - -– Géczy András megerősítést kapott a máramarosi főispánságban s -azonfelül a tövisi udvarházat, kit a fejedelem pénzen vett, fődekkel, -szántókkal, rétekkel, malommal, vásárral, s hatvan jobbággyal… - -Mindenki Géczyre nézett, csodálkozva s irígykedve, hisz ilyeténformán -akkor ez a sehonnai itthon van Erdélyben… - -– Nagy András a hajduk generálisává s az udvari hadak vicekapitányává -neveztetett. Csonka Bálint hajdusági királybíróvá, s Foktűi Máté udvari -káplánná lőn… - -Most a pápista urakon volt a lehűlés sora: a vad pap udvari káplán? s a -hajduk főméltóságban? s Nagy András vice lesz Kendy István mellett?… - -Annyira összevissza voltak zavarodva, hogy megállott a kés és villa -mindenki kezében s tátott szájjal bámulták Imreffyt, mint valami -boszorkánymestert. - -Őt se kell félteni, ő is megkapta a magáét: megkapta a mezei hadak első -generálisságát s hozzá nyomtatéknak Alvincet. - -Kornis lángvörös lett, Kendy fakóbb: Imreffy hát mindnyájuknak felibe -kerekedett… - -Kis ideig szertelen csend volt, akkor a fejedelem röviden s egyszerűen -szerencsét kívánt nekik. - -Felemelte kupáját, felállott, vele mindenki s fenékig itták az -edényeket. - -Mérget ittak valamennyien a borban, dühöt s kedvetlenséget: mit ér a -nagy adomány, ha a másnak, ebnek, még nagyobb konc juta… - -Akkor a fejedelem egyenként kezet fogott s megcsókolta az urakat, aztán -sorra a megajándékozottaknak feleségeit is. - -Kendy István látta, hogy a fejedelem Csáky Krisztinát nem homlokon, de -szájon csókolja, mélyet s iszonyút lélekzett, keze a markolaton volt, s -arra gondolt, legjobb volna most kirántani a szablyát s markolatig -átdöfni e bitangon. - -Mikor helyükre visszaültek, az asztalnok fiúk leszedték a megfagyott -ételeket s újakat hoztak. - -Kristóf deák azt jelentette: - -– Asztalirendtartás: harmadfogás: öregtálra Borjúhús tiszta borssal. -Zöld káposzta májossal. Tejes étek. Apró torta. - -Jó volt újra beletemetkezni az evésbe, mindenki tele volt valami -zavarral: ilyen felfordulást, mint ez adományzápor után, még ördög se -látott… - -Az asszonyok maguk is ajakhegyét mosollyal pecsételék, mind úgy érezte, -az egész adomány, az mind csak a csók miatt volt s most nem tudták -férjükuruk előtt hogy fogják elsimogatni: a fejedelem minden asszonyt -szájon csókolt, kivéve Imreffynét, akit homlokon s Kamuthynét, akinek -csak a hajaszálát érintette meg. Imreffy nem látta, de Kamuthy ezt -kegyvesztésnek vette s megijedt, mi lesz Gyalu várával: ez a beste -asszony egész nap rá se néz a fejedelemre, bezzeg Csáky Krisztina tudta -megvesztegetni a szívét… - -Imreffy most intett egy legénynek, aki ott állt a pohárszék mellett s az -rágyujtott egy virágénekre: - - Áll előttem egy virágszál, - Örvendetes liliomszál… - Kis kertemben ékesen áll, - Bús életem!… egy virágszál… - - Kis kertemben szép virágok, - Jó illatu szép virágok, - Tündöklő szép piros rózsák - Szomorúságos violák!… - -Az asszonyok kéjes borzongással hallották a dalt, arra gondoltak, hogy -ezt meg nem fogják mondani otthon a pátereknek s a tiszteletes -uraiméknak, mert elátkozzák mind haláliglan, hogy mely bachanáliában -valának… ahol virágéneket fúttak… - -A fejedelmet a dal egészen megváltoztatta. Eddig is tünődő s csöndes -volt, de most egyszerre sírni kezdett. - -Baltenyérrel a fejéhez kapott, hátra vetette magát a szék karjába s -lehúnyt szeme alól szivárgott a könny az ének szomorú hangján… - -Aztán felemelte az ujját s az énekesnek intett: - -– Azt hogy: – s halkan elkezdte: - - Titkosan szeretek! - Csak egyet kedvelek… - -A dallos legény megbillentette fejét, elkezdte s folytatta a dalt: - - Ki legyen… - s hol legyen… - én jól tudom… - -A férfiak a feleségükre néztek, mindenki jelentést értett ki a dalból… - - Én tudom s jól tudom, - Másnak nem is mondom, - Mi közi… - bár fűzi… - másnak ehhez… - -Nono, gondolták magukban a férjek s az asszonyok mosolyodtak. - - Igaz, sokan vagynak, - kik engem vizsgálnak, - s akarnák, - hogy tudnák - kit szeretek?… - Némely már kérdezte. - Ezt mondtam: quid ad te? - Pirultak, - Némultak, - Az illyenek… - -A nótás mintha maga is megérezte volna, új lendülettel gyujtott rá az -utolsó strófára: - - Nem köll vizsgálódni, - Más titkát nyomozni. - Okos az, - Boldog az, - Ki hallgathat… - -Aztán a daloló egyet, másat kezdett, komolyat s szomorút: - - Panaszát Uristen mi szegény hazánknak, - Hallgasd meg siralmát jó Magyarországnak!… - -Míg a hosszú, nehéz versek egyhangú, fájdalmas szavai lassan zokogtak, a -vendégek egyre poharaztak s apró, sült tortákat rágcsálgattak. - -– No de indulóskodjunk, – mondta Kornis Boldizsár s a feleségére nézett, -aki rögtön kezdett állani felfele. - -– Ne siessenek Nagyságotok, – tartóztatta Imreffyné a társaságot, de -ahogy kiadták a szót, rögtön megbomlott az asztal. - -Kendy István azonban még felállt s Szent János poharát elköszöntötte egy -kis beszéddel és pedig a fejedelemasszonyra. - -A köszöntés kínosan ütötte meg mindenkinek a szívét. Ez a szó ott -lappangott köztük egész idő alatt, de senkinek sem volt mersze, -kimondani. Felállottak s kiki telekupát emelt. A fejedelem is felállt, -de míg a többiek fenékig itták az edényeket, ő alig itt bele. - -– A fejedelemasszony őnagysága, – mondta, – kőtözködik Görgénybe… - -Mindenki elcsodálkozott. - -– Nem szereti a nagy lármát s mulatságot, – kérte, hogy nyugodalomban s -békességben élhessen s Görgény várát adtuk őnagyságának. - -– Szép erdők vagynak arra, szép, könnyű, főasszonyoknak való vadászások, -Nagyságos uram, – kiáltotta Kamuthy Farkas. - -– Hát nálatok Tordába mikor lesz egy jó hajtás, – kérdezte a fejedelem. - -– Jövő héten nagyságos uram, Géczy uram kedves komámat már épen meg is -hijtam agár-eresztésre. - -– No azt én is szeretném látni, – mondta hirtelen a fejedelem. – Kamuthy -egy pillanatra meghökkent, mert a fejedelem látogatása félelmes -kitüntetés, s neki se szénája, se abrakja, pedig akkor legalább párszáz -lóról s emberről kell gondoskodni, de egybe meg is örvendett, mert -Gyaluvára lehet ez lakodalomnak ára… Verte hát a vasat s kiabált: - -– Nagyságodnak olyan szarvasokat s őzeket hajtatok, – jött elő, a terem -közepére álló fejedelem elé, – hogy deákot kell állítani, szarvának -bogát számba-szerbe venni!… Gyere csak asszony, hijd az mi édes -nagyságos urunkot, az te szódra tán elgyün. - -A kis Kamuthyné fülig pirulva jött, szemét fölemelte a fejedelemre, a -szeme nagy volt, fekete s csodálatosmódon csillogó, tágas, nagy ártatlan -gyermekszemek, de a mélyükön, mintha tűzlángok szikráznának ki, a -fejedelem szeme meghomályosodott tőle… - -– Szójjál, no szójjál, – mondta Kamuthy. - -A fejedelem elfordult, Csáky Krisztina állt mellette, annak hirtelen -megfogta a kezét s önkéntelen zavarral felemelte a fehér ujjakat: - -– Ha szép asszonyok széjjeltépnek, akkor megmenekedek a pokolbeli -ördögök tüzes villájátul. - -Kendy István azonban idegesen remegő hangon, bár fojtott nyugalommal -szólt bele: - -– Szeretnők nagyságodat meghijni fejedelem urunk, az ujvári hegyekbe, de -feleségem asszonyomnak haza kelletik mennyen Szerencsre. - -Általános csend lett e váratlan szóra. - -– Háromhetes asszonyt hazaküldeni, – zsibongott a társaság. Maga az -asszonyka is csodálkozva nézett az urára. - -– Anyja, édes asszonyom őnagysága betegségje mián, – mondta Kendy, – -kivel nem akartuk búsítani a társaságot… - -A fejedelem élesen nézte az újonnan kinevezett ujvári kapitányt. - -– De kegyelmed velünk jön Tordára! - -– Csak elébb Nagyságod engedelméből feleségem elkésérjem, – mondta ez -főt hajtva. - -A fejedelem érezte, hogy itt valami nincs rendben, mindenki nyugtalan -volt s az asztal utáni kézfogásokban lassan zsuborogtak az emberek. - -Mikor Imreffynével a fejedelem összekerült, ez lihegő sziszegve súgta -feléje: - -– Kiejtettél az játékbul Gábor, vaj meg ne keserüljed… - -A fejedelem nevetett: - -– Ez a köszönet a tágos Alvincér? - -– Se Alvinc, se Felvinc, te jól tudod, nekem csak egy Vinc kell: s azt -nem hagyom, Gábor… Engem nem vitt Szerencsre az uram, hogy tőled -megmentsen!… - -A fejedelem dühösen fordította el fejét s a közelébe levőkhöz szólva -mondta: - -– Elkésérem a társaságot Válaszutig én is… - -Imreffyné megértette, hogy elmegy s hogy gyáván és szökve megy el tőle, -szakítás nélkül s egyenesség nélkül: tudta már, hogy többet nem fogja -látni s nagy bosszú s nagy düh volt a lelkében… - -A fejedelem Imreffyvel beszélt: most adta ki neki a rendelkezést, hogy a -fejedelemasszonyhoz sietve menjen s mire ő beér Kolozsvárra, akkorra fel -legyen indítva minden útikészület, hogy Görgénybe kísértethesse. - -A társaságban nem volt egyetlen ember sem, aki ne nyugtalan s zaklatott -lélekkel állott volna a lábán. Igazi boszorkányfészek ez híres -boszorkány Imreffyné hajloka, csupa seb és sértődés, nyugtalanság s -forrongás mindenkinek lelke. - -Kamuthyné elvesztette fejét, mindenki szeme előtt esdekelt az urának: - -– Kérem kegyelmedet, ha jót akar s istent esmér, el ne hozza Tordára a -fejedelmet… - -Kamuthy sok nagy fogával nagyot kacagott; rácsapott a felesége orcájára -egy kicsit s azt mondta neki, Bánffy Pál és Kornis György füle -hallatára: - -– Tarts fiam, tarts Kata, Gyaluváráért!… - -Az urak vele nevettek, nagyon jó mondás volt, jól meg lehetett nevetni. - -A fejedelem a hajdukkal kezet fogott, jól megrázta az öklüket: - -– Nagy András uram: a szó, szó; az írás, írás: számolok kedtekre! - -– Nagyságos uram, az úr úr s a szolga szolga! - -Értették egymást. - -Talán csak ők ketten voltak megnyugodva a dolgok rendjén, s még velük -Géczy, aki úgy látta, kivirított sorsának szép napja… - -– Kegyelmednek Imreffyné asszony, – szólt a küszöbön a fejedelem, – -köszönjük az vendégséget, lakomát… - -– Isten áldja meg Nagyságodat, – mondta Imreffyné sápadtan, gőggel -mosolyodva. – Kívánom, még megemlegesse Nagyságod ez lakomát… - -Mikor az urak fenn ültek lovaikon s a dámák a szánakba, bársonyba s -prémekbe burkolva, Imreffyné utánuk nézett, egyedül maradottan, az üres -tornácról s most, most érezte, tudta, hogy mindennek vége. Hiába már -minden varázsolás, remény, hiába a bűvölés, bájolás, vége, vége. Vége -már… - - - - -MÁSODIK KÖNYV. - - -I. - -A fejedelem a bokor megett állt, a bokor temérdekül borítva zúzmarával, -a nappali melegek, párák után egyre vastagabb a lombokon a zúz. Szellő -se rezdül, nesz se hallik, az egész erdő mélységesen néma, csöndes, -megborzad az ember, még a lelkek se járnak… - -Vár, vár, kezében leeresztett fegyver, más keze a kés maroklatján, -bundája panyókára vetve s vár, vár, mintha nem is a vaddisznót várná, -hanem a jövőt; a holthalálos fehér tündérvilágban, amint a boldogasszony -szoknyája suhogása megsugarlik, feszült idege mind játszodva borzong -bele: ez a vadászat, példája lesz jövendőbeli hadainak; jön-e a vadkan s -mely és minő: az olá, vaj a szász, vaj a török, vaj a magyar, vaj a -német; hogy mind összevág-é a sok kifeszített terv és csel, s megbírja-e -szívvel… - -Fel van vonva s nekifeszülve: egymaga az egész világ ellen: előttem a -mindavilág, megettem a kisded ország… - -Ebben a percben felhördül feljebb s nem igen messze egy kurta ordítás. - -Csak, mint egy szitok kigurgulása, fojtottan s félelmesen, a fejedelem -kését ragadja: itt a vad! - -Csörtetés s már vakon, vadul, vérbeivott rémült szemmel rajta a szörnyű -nagy fekete vadkan. - -Mint egy vastuskó, lábrakelt szikla, pokolbeli fekete sátán, az agyara -véres, a pofája véres, agyarán egy ember bele lóg: a fejedelem felordító -dühvel érzi feldagadni bent a roppant erőt: düh és ordítás fogja el -embereért, a kék posztóért, ami ott lóg a kan undok fogán s úgy ugrik el -oldalt, mintha a föld rugná el a rohanó görgőkő elől, visszakézzel -elkapja fülét, lábára hág, ledönti, hóba hemperíti… s az ordító állat -eszeveszetten üvölt, érzi végét s ott az irgalmatlan marok alatt -megfekszik egy percig, a hosszú, hosszú, rémítő rohanás után, lihegőn -elgyengülve könyörögve visít, végsőt s ártatlanul, mint egy erőtelen -gyermek s mire észhez jutna, mire ijedsége eloltódna, a vadász széles és -iszonyú kése már bőrét karcolja, a szügyét keresi, hol legjobb a -bemenetel s már a szívében jár, szörnyűt kanyarít bent a tüdőben s az -iszonyú állat, mely annyi esztendőn át büszkén csemcsegett s röfögött a -hegyek makkosain, annyi nehéz esztendő szigorú telét s szörnyű -koplalásit, a borzalmas falkabeli verekedéseket az életért, a -nőstényért, mind erőben bírta, most egy síró csecsemő alig ellenkedő -jóságával hörgi ki a párát: de akkor még egyszer, későn, csak most -éberedik fel benne az ellenszegülés, végső erejével hanyatt fordul, -szembe, s szembeköpi, váratlan, kivédetlen az első vérsugárt, szembe -lőve a vadászt, nincs már több ereje, csak vére lő, hosszú vad sugárban -szeme közé, melle közé, berondítva gyilkosát. - -– Kurr, – ordít ez felhördülve s elugrik, de későn; remeklése után való -kevélységében meg van alázva, megbecstelenítve, tenyérrel veri magáról a -vért, elvakult szeméből a forró latyakot, a disznó felfordul, -lábraállhatatlan, szeme megtörik, a hangjai egyre kisebbek, gyöngék, -fájdalmasak, szíve egyszerűségével sóhajt az égre s vérével életet sír a -semmibe… - -Szitokkal nem győzi, tehetetlen, kését vakon a tokjába vágja, s szemét -beszorítja, pislog, nem lát, tétován kotorász, megvakult: előbb egy -vadkannal játszva elbánt, s most egy bak fellökheti: csak ennyi kell s -az ember dög, semmi… - -Kis kendőcskét vakar, cibál elő, avval mossa ki szemét s mikor látóra -nyil, boldog mohósággal falja fel a fehér s ragyogó s boldog világot… - -S már elfelejtett mindent, s annál erősebb volt a győzelem boldogsága, -lába előtt ott feküdt a disznó, már dög: még az imént két összecsapó -élet, életek, vágyak, harcok, dühök, most ez dög, bundája becses, -emlékeztetni fog valamely várfalon, egy szép téli percre… - -A kis kendőt, mellyel magát látóra törülte, kezében találja, a Kamuthyné -kendője, egyszerre eltorzul az arca, ez a két hét elég volt, fuj, messze -veti a véres kis csipkés kis keszkenőt, nem a vért, az asszonyt utálta -el s hóba markolt, a jó éles kemény hóval surolta, mosta magáról a -foltot. - -Keze forró lett a hideg hótól, aztán eszébe jutott s futva ment felfelé -a vad csapásán, óriási szökésekkel s nemsoká ott volt a jó öreg Sárkány -teteménél… Úgy feküdt a hóban, mozdulatlan a derék legény, még felette -lebegett a hűség, mint a kihammadó parázson a meleg: a szívébe vágott, -úgy szerette őket, ezek voltak a lelke darabjai, minden szegény legény, -aki körötte élt, a szegénység, amelyet magáénak, tulajdonának bírt… -Szörnyűséges: széttagolva, hasa felbontva, messze húzva, a nyomorú, -búsan szitkozódott érette: hogy verje meg a, verje meg az Isten… ezt a -dolgot… Hát így fog menni: leghűbbjei árán?… - -Ökörszarvkürtjét fogta, belefujta dühét s a hang sikítva, nyersen bőgött -szét a hegyekbe, nagy dühös csapkodással a havakon, újra meg újra, míg -új jelek, hangok feleltek a távolból… - -Míg rájuk várt, savanyú, szájaízevesztett komorsággal támaszkodott a -holt felett, fába… Már nem látta szegényt, gondolata messze járt, keze, -arca véres, nedves, a hideg kikezdte, mentéje szárnyával szárogatta -magát, egy szegény gyatra, szennyből mosakodó gyerek volt… - -De mikor az emberek megjöttek, egyszerre megnőtt a rábámuló szemek -előtt, nagy lett s kemény. - -– Sárkány apó, – ijedt el sorra a legény s a halottat nézték; az arcokon -kiült az ijedség a nagy erdő fenekén… - -– Saraglyát! – mondta a fejedelem s hogy munka lett, frissen mozdultak a -kezek, halk susurlással s pörölve, pattogva hozták a hordozó hevedert s -rá a tetemet. - -– Adjatok neki egy Miatyánkot, – morogta a fejedelem, s az arcok rögtön -megmerevedtek, a kezek összekulcsolódtak s lehajtott fejjel nézték a -halottat, míg egy nagycsontú szőke legény imádkozni kezdte az úr imáját. - -– Hejaj, – sóhajtott fel utána a fejedelem s körülnézett hű emberein, – -nem adtam volna ez szegényt tizenkét zászlósúrért: mert ez tudom, -mindenkor meghalt volna értem… de azokrul nem tudok… semmit… - -Az emberek szíve körül melegség volt, hogy ez a nagy fejedelmi úr ily -nehezen veszi a szegény halálát, szomorodva kíséri a testet: mék úr -tenné meg ezt? nem egy fejdelmi úr, de csak kurta kis urak is -Erdélyben!… Ha apja volna, se késérhetné szebb orculatjával… Más mit -vetne: az apja istenit szidná, be szamár vót s hogy még kárt tett a -halálával… de e fejdelem, nem olyan, mint az hasas grófok: ez a szegényt -is embernek veszi… - -Mikor meglelték a vadkant, fejcsóválva nézték, kifeszített hüvelykujjal -egyik mindjárt araszra, sukkra mérte, hosszát, vastagságát, iszonyatos -egy dög, ez dísze lesz, érezték, a fejedelmi palotának. - -– Pusztítsátok el! – szólt keményen a fejedelem, mintha erre felelne, s -uhh, hogy vágja a baltáját az első rögtön a disznóba, csak a foka -látszik. Csákánnyal szétszabták, egy-kettőre koncok koncára hányták -cafatokba darabolva s annál dühösebben, mert boldogok voltak, hogy -legalább nem kell karon lecipelni a dögöt a hegyről… - -Az ebek vártak, míg az emberek végeztek, akkor neki, s mind rá, perc -mulva kutyák konca volt minden miszlikja… - -Nyomott hangulata csak akkor változott, mikor leért a kastélyba. - -– Ki a vendég? – kérdezte még a lóhátáról s az idegen szánat nézte az -udvarban. - -– Egy főasszonyság, nagyságos uram – mondta a csatlós s elvezette a -lovát. - -Erre sietve igyekezett elbujni véres ruhájával, arcával, aki meglátta, -mind megijedt tőle, hogy nem a saját vére rondította-e be. - -Mikor egy óra mulva bement a nappali házba, amely egy szép sarokterem -volt, üvegtányéros szép ablakokkal, a délutáni nap televilágította a -zugokat is, akkor már egész más ember volt, legény s nyalka s vidámságra -váró fiú. - -Örömmel köszöntötte a vendégét, akiben Török Katát a legnagyobb örömmel -ismerte föl; unokahuga volt ez a madárnyi csöpp asszony, Dengeleghy -Mihály ifjú özvegye. Török Kata ragyogva pattant föl s begyeskedett -szőkén, csinos kis arcával, puha törökselyem ruhában a háziasszony -mellett, aki viszont hervadt volt, lankadt, bágyadt, kimerült. - -– Isten jónap szép hugámasszonyom. - -A vendég ujjongott, minden porcikája játszott, olyan volt, mint egy kis -fehér ördög, az arca festve fejérre s pirosra, a szeme alja is kékre -lilázva, de nem állott neki rosszul a festett orca, furcsa volt, mintha -játékszer volna az egész asszony. - -– Hallom, milyen nagy hős Nagyságod, – mondta fesztelen nevetve, – -szembe köpősdit játszik az vaddisznóval. - -Oly váratlan volt ez az első kedves, ficsegő, csicsergő beszéd, a -fejedelem nevetett, s úgy érezte, mintha kisütött volna a nap… - -– Inkább pedig Török Katával játszanék az ember, – mondta hirtelen. - -Dengeleghyné csillogott, hogy a fejedelem szavában, hangjában valami -azonnalvaló meghódolást kapott, hozzá volt szokva, hogy mindenki folyton -kedvére s kedvébe jár, de triumfált, hogy harc nélküli győzelem. - -– Török Katával nem lehet játszani, – mondta – Török Kata egy komoly -matrona, mint szegény özvegyekhez illik. - -Az ám, nagyon ingerlő volt, hogy ez az asszonyka háromhónapos gyászával -ilyen piros és izgékony és ízes, csiklandós, olyan, mint valami jó korty -diópálinka, amitől az embernek fejébe száll a vér… - -– Szegény öreg cimbora, – mondta s leült az asztal mellett, előre -hajolva s úgy bámult az asszonyka arcába, nyitott szájjal, egész -testtel, nagy lelkes kiugró szemeivel felitta az illatát ennek a különös -virágnak. - -– No csak hagyjunk békét a holtaknak, – hárította el a kínos kegyeletet -Dengeleghyné, egy pillantásnyi gyásszal eleget téve a kötelességnek, – -maradjunk az élőknél, megjövendölöm, hogy Nagyságod éhes. - -Az ujjával úgy bökött előre, furcsa pici fehér keze s fehér ujja volt, -olyan kicsike, mint egy kisgyermeké s olyan mozgékony, mint egy kis -madáré. Az arca állandó s rezgő nevetéssel volt tele, a hangja mint egy -kis verébé, vagy tengeri sárga madáré, csattogott s csicsergett. - -A háziasszony, aki eddig némán s megdöbbenve nézte kettejüket, az evés -szóra ijedten mozdult, hogy asszonyi kötelessége után nézzen: szent -isten, ha ezt hallaná az ura, talán pofon verné s úgy igyekezett -szegényke, hogy eleget tegyen, de ha nem jut magától eszébe… Semmi se -jut eszébe, csak szorul a szíve s mély, mély, fájdalmas szomorúság van -benne belől… - -– Mit parancsol nagyságod, – mondta csöndesen, alázatosan, pisszegve. -Úgy nem illett a szájába a komoly megtanult szó, egy ilyen kis -megkínzott asszonynak csak sirdogálni illik. - -A fejedelem ránézett s utálta, gyűlölte, hogy olyan buta, mint egy -falusi parasztlány s hogy ez a kéthetes szerelem letépte az arcáról a -rózsákat s megfonnyasztotta, a bőre halvány lett s zsiros, a szája mint -egy kibuggyant kis seb, a sápadt kövér arcában, szeme alatt törött a bőr -s az egész teste elplattyant, léhogó, érett s töltött, mint a tömött -fiatal lúd, eltikkadt, esett. A hátagerincén futosott a hideg ettől a -szerelemkoldustól, aki egészen elvesztette régi magát, hol van az a -harmatos, üde nyíló bimbó, aki két hete volt… - -– Nem vagyok éhes, – mondta nyersen, – szomjas vagyok!… - -A hangja nyerseségében volt benne az eltaszítás és minden; Kamuthyné -megsápadt, akármilyen ostobácska volt, ezt érezte, hamar, maga, sietett, -hogy kimenjen bor után, rendelkezni s hogy meneküljön a durvaság elől s -hogy a könnyeit letörölje. - -Ahogy ketten maradtak, mind a ketten megkönnyebbültek. - -– Hogy kerülsz te ide? – kérdezte a fejedelem Török Katát s nagy kívánó -szemekkel bámulta, előre hajolva, de valahogy nem úgy nézte, ahogy nőt -szokott megkívánni, hanem mint valami exotikumot, csodálta s kíváncsi -volt rá. - -– Szépasszony hozott a kötőjébe, – mondta Török Kata túlságosan – nekem -itt épenúgy helyem van, mint akárhol – s az orrocskáját megmozgatta, -mint egy kis állat, mely azzal is tud vakarózni, – épenúgy helyem van -nekem itt mint a Palotsay Anna búzájának a tordai szekereken… - -A fejedelem egyszerre elmeredt s nagyot nézett. - -– Minek?! – mondta s az egész arca elképedt… Ezt ma hallja először, hogy -valaki a felesége nevét ily profánul s könnyen meri kimondani. - -Török Kata nevetett, de a nevetését csínytevő gyerek módján fojtotta. - -– Mikor Tordáról eljöttünk, nem lehetett járni, félre kellett az útból -állani, – negyven szekér búzát vittek Kolozsvárra. - -– De milyen búzát? - -– A Palotsay Annáét, a Palotsay-birtokról hozták Kolozsvárra a piacra, -eladni. Én legalább úgy értettem, azt beszélték. - -A fejedelem elkomolyodott. - -– Nincs Palotsay Annának birtoka Erdélyben! - -– Hát Görgény? - -– Görgény?!… – ahova ő űzte el a feleségét? ez igen! de eltakarta a -gúnyt s csak azt mondta: – Görgényben nem terem negyven szekér búza, -legfeljebb cigánymogyoró… - -Az asszonyka a vállát vonogatta. - -– Akkor nem tudom mi! még olyan szép istóriát meséltek a szent -asszonyról, aki fehér cipót osztatott a palota kapujában a kolozsvári -szegényeknek, úgyhogy most mindenki áldja! Bizony nemes és istenes -nagyjó mivelkedet vólt… Nagy jámbor asszony… - -A fejedelem mulatott a szemtelen szavakon, amikhez templomi arcokat tett -Török Kata s azt mondta: - -– Nagy… nagynak nagy… – dörmögött a fejedelem. - -– És jámbor, – szólt áhitatosan a nő. - -– Elég jámbor. - -– Hát az ő búzáját viszik… - -A fejedelem legyintett: - -– Na az övét nem viszik. - -– De bizony azt mondták az övét viszik… A cipót se a magáéból süttette: -a fejedelmi kamrákból sütötték, mégis ő adta!… Ezt is, ha nem az ő -birtokán termett, biztosan neki termett, ő adja… őtet áldják érte, azé a -dicsőség, aki adja, akit istenítenek érte… - -A fejedelem elkomorult, a felesége, meg Bethlen Gábor, játékot -játszottak a kolozsvári cipóosztással. Értette már, hogy ezt a búzát -Bethlen küldi a Székelyföldről a fejedelemasszony nevében, hogy -mégegyszer megismételjék az áldásokat, s iszonyú düh éberedett fel -benne, az ajkát rágta. - -Kamuthyné bejött s utána egy legény, aki nagy korsót hozott s szó nélkül -megtöltött egy karcsú magas ezüst kupát, amelynek szépen mívelt fedele -volt s az oldalába pogánypénzek voltak beleépítve a fedele közepébe s -belől a fenekébe is, hogy ha ivott belőle az ember, látta. - -Kínos csend volt, a fejedelem fogta a kupát s nagyot húzott belőle. - -Török Kata kis ezüst ollót vett elő a bársony szütyőcskéjéből s el -kezdte a körmeit sorra nyálozgatni s darabolta a hegyét, a levágott -szilánkocskákat pedig gondosan maga elébe gyüjtötte. - -– Bethlenné asszony is megjött Dévából, – mondta. - -Csöndben ültek, mindnyájuknak volt erre valami gondolni valója. - -Dengeleghyné csöndesen szúrta: - -– Izzad is most főkapitány uram. - -A fejedelem kíváncsian nézett fel. - -Jó volt ez a hegyes, furcsa, csípős beszéd, ez a tiszteletlenség, -bátorság: ahhoz volt szokva, hogy asszonyok, leányok alázattal, -főhajtással s irulva-pirulva zavarban voltak előtte, ez nem, ez olyan -szemtelen volt, mint egy drága kis pimasz veréb s csakúgy pergett, -csakúgy bökögette a fulánkokat s azok nem is voltak oly ártatlanok, -amilyen tréfásak voltak. - -– Én jól vagyok Gábriellel, – nevetgélt Török Kata, – unokatestvérem -után sógorom, már hozzászokott, hogy mindent megmondjak neki, de -Susánna! a bibliai Susánna! - -A fejedelem visszagondolt Bethlennére, komoly, hűvös, halk mosolyára, az -nagyon szép, mikor szótlan mosolyodik, erős barna szemére, síma haja, -díszítése nélkül való finom ruhái, nagy tisztasága, erkölcsi -felsőbbsége… ez az iderbodor kis szőke nőcske, megérezte, milyen kicsi -valaki mellette. - -– Derék nőszemély, – mondta irígy fanyarul. - -– Nagyszerűen tud sertvést hízlalni, – szólt ugyanolyan komolyan Török -Kata. – Mit nevet?… ez nem nevetség… ez komoly dolog… Erdélyt a -sertvések fogják megmenteni és annak a disztónak, akit ő hízlal, dufla -szalonnája lesz, a legderekasabb vásárhelyi szalonna; alól is szalonna, -felül is szalonna, középen hús: nézze meg nagyságod bár a Főkapitányt, -azt is ő hízlalja. - -Kitört belőlük a kacagás, ez az asszonyka, ez úgy nevetett, annyira tele -volt életkedvvel, hogy nem nevette végig s harsonásan s kacagva a szót, -de minden mondat végébe beletört a nevetése s minden nevetése csak -pillanatokig tartott, mert az új gondolat már új erővel küzdött felette… - -– Azért tetszik neki annyira Palotsay Anna is… a feőkapitánynak! - -– Te bestye, – mondta a fejedelem, – hogy mersz te a feleségemről így -beszélni előttem? - -Dengeleghyné halkan vihogott, már tudta hogy beszélhet: - -– Én nagyon tisztelem Palotsayt, Palotsay Annát, csak még a Susannát -tisztelem jobban, Károli Susannát. - -– És engem? – szólt a fejedelem. - -– Magát nem, de Annát igen. Gondolja Nagyságod, hogy a maga huga Bánfi -Diénessel soká fog együtt vadászni? - -– Ő választotta, az ő ura – mondta a fejedelem elkedvetlenedve, – jó -vadász. - -– Jó vadász, de van neki most egy jágerja, az még jobb vadász… - -A fejedelem kedvetlen lett. - -– Ez most a legelső vadász, szíve vadásza. - -Mintha elfojtott töltés roppan fel a bányában, a fejedelem felpattant s -nehéz köveket kezdett dobálni, ropogó dühvel: - -– Beste lánya, ment volna Lengyelbe! – kiabálta, – ment ehhez a -ripőkhöz… ott van Lengyelbe a nénénk s a kis öcsénk: oda kelletett vóln -mennie, előrecsinálni a királyválasztást! Érik a lengyel korona, -döglődik a király… de ez csak szutyálkodni vágy: ne kerüljön elibem, -mert megpofozom, hogy orrán-száján gyün az vére… minden nevet rajtam, -hogy az erdéli fejedelem hugja hajdukkal s kocsisokkal adja össze magát, -de ne legyen isten istenem, ha mind belénél fogva nem aggatom fel, akit -vele kapok… - -Török Kata boldog volt, még alig vannak együtt s már legtitkosabb -sebjeit rakja ki… - -– Most nem szabad bántani, – mondta álnokul, – most nagy. - -– Nagy? – kiáltotta Báthory, – felugrott s dühösen rágta ajkát. – Majd -elrekkenti, mint az többi ilyen félék… - -– Igen, Imreffyné mondja, hogy Báthory Anna is Ecsedben elsikkasztotta… - -Mintha kígyó szúrta volna bokán, a fejedelem visszafordult: - -– Imreffyné? – lihegte, – s az még él? - -– S méghogy szépen!… Most varrassa a besztercei ruhákot. - -A fejedelem darabig nem bírt szóhoz jutni, úgy felindult s megrémült az -előbbi szótól, mely Báthory Annára, hugára vágott, de uralkodott magán -és mélyet nyelve, hörögve mondta Imreffynére: - -– Tán a gyűlésre akar jönni? Tán ő is a zászlósurak közé tartozik? - -– Közé, vagy belé, vagy alá… vagy fölé… – vihogott lehajtott fejjel s -fellesve Török Kata. - -– Az igaz, szablyát köthet az oldalára, amilyen nagycsontú: de ő csak -hallgasson s nyelvét ugyan jól kantáron tartsa, mert majd én vettetek -békjót rá. - -– Mért haragszik rá oly igen Nagyságod? - -– Beste boszorkány, – morogta a fejedelem s felvette a kupát s kiitta. - -Kamuthyné sápadtan hallgatta e beszédet, minden szó után úgy reszketett, -mintha gyilkos bűnbe esett volna már avval is, hogy hallja: iszonyodva -nézte a kis Dengeleghynét, aki oly vígan s mulatón vett részt e főgondok -huzkodásában, ő még megsendíteni is, dehogy, még elhallgatni is alig -merte, bujt volna föld alá szégyenletében, hogy ilyeseket kell fülével -megérteni s nem tudta, hogy s mikor fog halál jönni rá, mert -szándékolatlan tanusága van e szókról. - -A fejedelem letette a kupát s lázas, véres szemeit rémesen forgatta; -elhallgatni nem bírta Imreffyné ellen: - -– Még hogy Ecsed… azt az egy szót ő ki ne mondja, hogy Ecsed… Ő néma -legyen, mint a sír s hallgasson, hogy Ecsed!… - -Dengeleghyné ártatlan arcot csinált, aztán, mint aki valamit végre -biztosan megtudott, dagadó örömében igyekezett másra terelni a szót. - -– Rédey Ferkó uram is bent vagyon Erdélyben… Megjüttek Posonbul, – -mondta. - -A fejedelem laposan nézett rá: - -– Te is sokat tudsz, – mondta dörmögve, fenyegetően… - -– Nem szóltam semmit, – pillantott rá az asszonyka. - -A fejedelem járkálni kezdett a szobában, a vastag deszkapalló recsegett -a csizmája alatt, fel volt dúlva s nem is tudta volna megmondani -pontosan, hogy mért, csak vad volt s búsbika… - -Az asszony nem beszélt, befejezte körme nyesegetését, s mikor a -fejedelem az ablakhoz állt és kinézett, óvatosan a morzsa körömdarabokat -a tenyerébe szedte, hogy egy pirinyó szilánk is el ne vesszen belőle, -azzal fogott egy pogácsát a tálból az asztalon, megvakarta s a körmöket -mind bele gyúrta a belsejébe, közben az ajka sebesen mozgott, szavakat -pergett hang nélkül s szaporán, szaporán. Észre se vette, hogy a -háziasszony holtsápadtan nézte a munkáját s kitalálta, hogy most -boszorkányoz, varázsoló igéket mond:… ahogy én nem élek köröm nélkül, ő -se éljen nálam nélkül… ne legyen nekie nyugta nyugodalma, mint a víznek -a patakba, mint a szélnek az erdőbe, mint a fának a tűzbe: ne legyen -nekie nyugta, nyugodalma, evéskor evése, alváskor alvása, menéskor -menése; ahogyan fáj az éhség, úgy fájjak én neki, ahogyan fut az éhes -ételér, úgy fusson én utánam; ahugyan az éhes ételét körömmel is ássa, -úgy ásson engem éhesen ételnek ásson… - -A pogácsát visszatette a többi tetejére. - -– Honnan tudod? – fordult vissza a fejedelem. - -– S mit? - -– Találkoztál velek? - -– Tordán. - -A fejedelem tovább sétált. - -– No? – mondta aztán s ránézett, hogy beszéljen. - -– Én Nagyságodnak nem beszélek többet, mert Nagyságod leharapja a fejem, -– mondta kuncogva az asszony. - -A fejedelem révedező szemmel nézte. - -Dühe elhomályosította pillantását: - -– Akkor: hallgatsz, – vetette oda. - -Az asszony kissé hallgatott, vidáman, bátran, fölényesen, mert tudta, -hogy övé, mert a nő, a magahatalmára ébredt fiatal nő, nem fél férfitól, -bár ifjú, bár öreg, bár lassú, bár tüzes legyen is az: jól tudja mért… - -– No egyen inkább egy kis pogácsát, – mondta, – többet ér a Kata -pogácsája, mint az én csarálgatásom. - -A háziasszonyka, varrójára hajolva, megrémülve s megdermedten maradt, a -vér mind leszállott a szívére, a tű megállt kezében s a torkán befult a -felsikoltás: ne, ne, ne… - -A fejedelem dühöngött fuldokolva: - -– Tudsz valamit, vaj nem tudsz semmit? - -Dengeleghyné úgy játszott vele, mint macska a gombolyaggal, a férfiú ki -így kiadja magát, s erejéről, hatalmáról leszédült, ez nem más: -szerelemőrülés… - -– Ha megeszik egy pogácsát, megmondom. - -Kamuthyné elájult. Senki sem vette észre. Karjai lelógtak, mint a -hévütött virág: ezt nem, a bűnrészességet egy ilyen szörnyű -boszorkányságban, ezt el nem viselhette. - -A fejedelem tovább sétált, fütyörészni kezdett s azon tünődött, hogy -mely igen jó volna most az a hüvelykszorító s vasszűz s hóhér ha kéznél -volna, akit a papok beszéltek, hogy Spanyolországban avval beszéltetik -az boszorkánynékat… Nono, de persze úgy, hogy kárt ne tegyen a hímes -tojásban, hajszála se görbüljön meg a drága asszonynak… - -Valami kis neszre most Török Kata észrevette a Kamuthyné -rosszúlvalólétét, egy pillanatig ijedten nézte, aztán csengetni kezdett -a kis csengővel, ami az asztalon volt. - -Kereky Feri jött be: - -– Asszonyotok másmint vagyon? – kérdezte tőle. - -Kereky Feri meg volt sértődve; mi köze neki az asszonyhoz s -hogymintségéhez, csak nagy szemeket meresztett, a fejedelem is -odafigyelt. - -– Küldjétek be a vénasszonyt, – idegeskedett Török Kata. - -Kereky Feri sietve kikiáltott, hogy mutassa, hogy nem őrá tartozik: - -– Héj küldjétek be a vénasszonyt. - -Török Kata észrevette, hogy a fiú személyében tévedett, annál -kényesebben, hangosabban mondta: - -– Jaj vigyétek, vigyétek, vigyétek, hiszen oda van, le kell vetkőztetni, -ágybatenni – s idegesen nyafogott, nem mintha meg lett volna ijedve, -vagy oly nagyon hatott volna rá a betegség, mert hisz olyan idegei -voltak, mint a kötél, de ezt helyesnek tartotta, védekezett vele az -asszonyiság gyengeségének gyanuja ellen. - -Mire egy kövér és ostoba vénasszony bejött s asszonyát nagy maflán -gondjába vette, akkorára ez már magához is tért, s kicsit szédelegve, de -maga erején ment el véle. - -– Nem bírom, nem bírom el, nem tűröm ez fiatal kényeseket, mikor -ilyenkor így ájuldoznak, én nem tudom, én ezt a szegény Katát szeretem -halálig, anyárul való mostoha testvérem nékem, de nem bírom nézni, ha -beteg; olyan gyenge szívem van, inkább meghalnék érte, de nem vagyok -képes egy beteghez ujjal is nyúlni, – nyafogta, pityegte, magát -kellemeztetve. - -A fejedelem, aki férfiszólás szerint durván, de belől annál jobban -megilletődve nézte a halálra vált kis nőt, hirtelen érezte, hogy ez az -asszony őt is így ott hagyná, ha beteg volna: »de én nem leszek beteg, – -mondta magában, – én nem ájulok el!« - -– No ki vele! – folytatta támadóan. - -– Nagyságod velem csak packáz, – nyafogott az asszony még mindig -ugyanazon a kényes hangon. – Egyen pogácsát. - -– Nem! - -– Jó: ha nem, nem… - -– Nem!… Érted?!… - -– Értem… - -A fejedelem indult, hogy itt hagyja, mint… de aztán az ajtó táján a -lépése megbillent, ellankadt s az ajtótól sétálásformán visszafordult. - -Török Kata mosolygott befelé, győztesen. - -– Pedig megérne egy pogácsát, – mondta izgatón, szeme sarkából rálesve, -– mert hozzák ám Mathiás királytól »az Illustrissime Princepset!« - -A fejedelemben felgyúlt az öröm s egyszerre mindent máskép kezdett -látni: hozzák?! hisz akkor más… az jó… akkor rendbe van… Nagyot -sóhajtott: hát ez is megvan: ezt eddig nem tudta elérni, hogy a prágai s -bécsi udvar elismerje őt felséges erdélyi fejedelemnek, vajda volt neki -eddig csak, vojvoda… Ez tud, ez az asszony… – gondolta aztán, – ez ám a -boszorkány!… az ebadta, s nem Imreffyné… - -Hirtelen egyet gondolt, fogta a pogácsát s egy falásra lenyelte, Török -Kata hallatlanul elkezdett kacagni: rémülete, félelme szakadt el, mert -ha lassú rágásban kiderül az körömbéli praktika!… életre-halálra ment -neki e dolog… - -Ugy kacagott, hátravetett fejjel, lehunyt szemmel, kivágott nyaka -fejéren tündöklött, az ajka kéjesen elvonaglott, Báthory odalépett -hozzá, nagy fekete markába vette vékony gyereknyakát s farkasul -vicsorogva hajtotta rá a száját s az meg csak nevetett és nem volt ereje -tiltakozni se… - -A fejedelem soká csókolta s rágta és mikor vérelobbanva el akart válni, -az asszony két karjával, amely meglepően húsos, erős s szoros volt, -magához ölelte s azt mondta: - -– Még!… - -A férfinak minden vére fejébe dagadt, ekkora hőséget soha nem érzett, az -asszonyt felkapta, mint a farkas a gödölyét. - -Mikor feleszméltek, a nap leszállt s vörösen nézett be a sugár az -ablakon. - -– A nádor találkozni akar veled, – mondta az asszony hirtelen, lágyan s -tegezve. - -– A nádor!… – kiáltott a fejedelem… – Velem!… Találkozni!… - -– Igen és pedig hamar… - -A nagy bumfordi fiú kócos haját ujjaival hátraüstökölte, mámoros -mosollyal vetette el magát a kanapén: - -– Találkozni velem… ugyan mit tervel… - -– Nem tudom, de még ez márciusban akar cito, cito, citissimo… hamar, -hamar, rögtön. - -A fejedelem érezte, hogy dagad nagyra, nagyra az ereje, túlnő, túlnő a -kisország határain, már jönnek, már jönnek, már mozdulnak az erők: a -hajduk már azóta lovon ülnek s hétfőn hajtanak Lugosnak lefelé s a nádor -megmozdult, mintha a messziből húzná valami őfeléje… Ez soha még nem -volt, hogy nádor találkozásra keresse az erdélyi fejedelmet… Most -összetenni az erőket, marokba fogni a gyeplőket s rá Konstancinápolyra, -rá!… Egy csapással a fejét a kígyónak, akkor aztán elomlik majd, szerte -hull majd az egész mérges, gyilkos, szorító rút sárkánytetem… - -– Turzótól vigyázzon Nagyságod, – szólt az asszony. - -Vigyázni?… Turzótól?… Hisz ismeri, látta Kassán Bocskainál, mint -követet, kurtanyakú, szakállas nagy csöndes ember: ez nem néz messzire, -ettől nincs mit vigyázni; mintha a lobogó fáklyának mondanák az -éjszakában, hogy vigyázzon az istállóbeli olajmécsestől… - -– A nádortól nem félek, – mondta megvetően. - -– Nono, pendellegény, mint Gabriel… Az asszony viseli a süveget… - -– Asszony… Attul kell féljek, hogy odaát a szembelevő táborba asszony -dirigál? - -Török Kata ott ült mellette, gubbaszkodva, egy öblös, párnás -gyékényszékben, mint egy macska, még a lábát is felhúzta maga alá: - -– Nagyságod nagyon kicsinyeli az asszonyok körmét, pedig minden sült -almát asszonyok kapartatnak ki… - -A fejedelem legyintett, hadd kapják, kinek kell a sült alma… friss, ép, -az igen; szekérrel, szekérszámra, magtárakat megtölteni buzával s enni -adni százezer katonának: az igen… Eszébe jutott a Bethlen Gábor buzája, -amiről az asszony beszélt, hogy Tordán látta: ez az a sült alma, amit -egy asszony ki tud kaparni, de ő majd ezt is visszaveszi… - -– Nádor uram csak a porverővessző asszonykézbe, – mondta Török Kata, – -nádrispánné asszonyom mozgassa!… Ha a felesége ráparancsol, hogy be kell -kösse torkát, akkor kendőbe jár juniusban is s legjobb étkét ott kell -hagyja, ha nádrispánnéja félti nádrispánuram hasát… Ó, mely példás -házasság; gróff uram nem rövidítette meg az asszonyfeleségit negyven év -alatt se, de csak próbálta volna is!… Mindig otthon kellett neki -dolgozni, az asszony előtt még se volt becsületje, mert bárhogy -próbálgatták, egyik lány után jött az másik leányzó, s meg a harmadik s -hetedik: mindig mondta az asszony, hogy no ez egyet még kiviselem, akkor -búcsút mondok a szent matrimoniumnak s megmeg újra lány lett a -viseletbül… - -– Van egy fiú, – nevetett a fejedelem. - -– Van a vakarcs, annyiba fiú, hogy viseli a nevet… - -A fejedelem úgy hallgatta; nem, e nélkül az asszony nélkül többet meg -nem tudna lenni, ez úgy belefészkelte magát a szívébe, az egész életébe: -egy-két órája, hogy jött s már mintha egész életen együtt voltanak -volna… Üdítőleg, felfrissítően, megszabadultan hatott rá az asszony -minden szava, mert minden szó mintha a saját elfojtott rossz indulatának -kibökkentése lett volna: ugyanúgy rosszat akar s kíván mindeneknek s -félszóból megért minden lehetséges s lehetetlen vágyat… - -Kint nagy lódobogás volt, emberek érkeztek. - -Kereky Feri bejött: - -– Nagyságos uram, – mondta, – megjött az úr, Kamuthy uram, és -kancellários uram. - -Az asszony felfigyelt. - -– Jól van fiam, – mondta a fejedelem. - -Kereky Feri el akart menni, de a fejedelem intett neki, maradjon. - -Az asszony felállt, eszébe jutott, hogy okosabb lesz beteget ápolni, -mint mindjárt szájra adni magát. - -– Megyek, megnézem a szegény Katát, – mondta – ó, hogy ilyen gyengék -vagyunk, mint a harmatok, – furcsán hunyorogva a setétben, odakacsintott -a fejedelemre s elröpködött, mint egy pillangó… - -A fejedelem utánanézett, ahogy eltűnt a belső ajtón s nagyot lélekzett: - -– No Feri fiam, – mondta s az úrfi vállára tette a kezét, – ennél jobb -ízű lelki testi emberrel nem közlöttem magam, mióta megvagyok. - -Feri nagy szemeket meresztett s a zsebe felé nyúlt, a lajstrom után -kapott. - -– Küldd be az urakat, – eresztette el a fejedelem. - -Imreffy s Kamuthy természetük szerint, egyik fanyarul, másik vígan jött. - -Kezet fogtak, leültek, bort ittak. A kancellár előadta a legújabb -dolgokból, amit szükségesnek látott. - -– Reggel lemégyünk Fejérvárra, – metszette el a beszédet a fejedelem s -magunk meglássuk a nádor izenetjét… – Kamuthy uram? – fordult hirtelen a -házigazdához: – kegyelmed igyók űjjék lóra, vegyen magához legényben -eleget, Tordán valamelyes harminc szekér buzát visznek keresztül bé -Kolozsvárra. Ezt a buzát szállíttasd bé a tordai kamaránkba, így akarom -s így parancsolom, secus non facturus, külömben nem történvén… - -– Igenis, – mondta Kamuthy s üstökvakarva gondolt arra, hogy mióta a -fejedelem itt van a házánál, egy éjszakát itthon nem tölthetett, ennek -mindig annyi s oly sürgetős parancsolatja levén. - -A kancellár boldogan hallotta a parancsot s hosszú lisztájára mutatott: - -– Kivántam én is Nagyságodat erről informálnom, – mutatott rá egy -pontra… A Betlehem uram buzája most nem elpocsékolni való, hanem ha -csakugyan háborúra kell készülni, akkor kamrába gyűjtendő… - -– Hozzatok már gyertyát, – mondta kedvetlen pofával Kamuthy, aki látta, -hogy ez alól a gyalázatos éjszaka alól kibujni nem lehet, menni s menni -kell. - -– Bort! – mondta a fejedelem, – egy ital bort!… – No megnézhedd -feleséged elébb, – vetette Kamuthynak. - -De az süvegét feltette s kedvetlenül dünnyögte: - -– Maj megnézem, ha meggyüvök, láthatom még eleget, míg minden foga -kihull, – s kiment, hogy a lovak felől rendelkezzen… - -– Kell is hogy Nagyságod béjöjjön Fejérvárra, mert itt vannak a -legatusok, – mondta egyszerűen. - -– Posonbul, – szólt a fejedelem kényelmesen. - -De Imreffy fejét lógatta: - -– Lengyelbül. - -Mintha villám ütött volna le, a fejedelem megdöbbent, aztán -kiegyenesedett. - -– Lengyelbül?! - -– Jarosláv uram maga. - -– Jarosláv! Itt!… – a fejedelem pillanatokig szinte bénán állt. – S mi -hír? - -– Más nagyobbat nem szóltak, minthogy meghólt a móldvai tatár khán. - -– Megdöglött a Kazi-Gerej? - -A fejedelemnek minden izma lihegett s lángolt. Az asszony ijedten s -összehúzott szemmel nézte, tágas cimpákkal figyelte, mintha az illatot -ijedten inná fel, valami bősz illatot, a nagy vágyak, nagy indulatok -szagát. - -– Béhozom az irásokat Nagyságodnak, a nyeregkápábul, – mondta Imreffy s -elment. - -A fejedelem ott maradt állva, egyenesen, magasra emelt fejjel és izzó -lobogásban. - -– Valamit mondanék Nagyságodnak, – szólt Török Kata s előre hajolt az -asztalon. - -A fejedelem nedves szemeit rávetette. - -– Mondja meg nekem, – az imént, – mikor én pogácsával kínálám, – mért -vött? s mért evett?… - -A fejedelem nem felelt, csak tétován nézte. - -– És ha vett, mért vette ki a legeslegfelsőt, ami magába volt legfelül. - -A fejedelem megrázkódott. Büszkén mondta: - -– Első vagyok, nekem az első dukál. Én vagyok a fej, az enyém mindennek -a színje… - -– És ha méreg van benne készítve? - -– Méreg?… – a fiatal ember elképedt, – s ki készítene énnekem mérget? - -Valami hallatlan ártatlanság és büszkeség sugárzott belőle. - -Az asszony kitérően felelt: - -– S nagyságod nem készíttetne-é senkinek? - -– Én?… – kiáltott Báthory s fölkacagott kurta száraz nevetéssel, – én -igen! - -– S ha e Jarosláv méreget hoz? - -– Nekem?!… - -Hirtelen legyintett. - -– Még Bocskay élt s én már kevertem a kártyát Lengyelbe!… már engem a -Stadnicki párt királylyá meghivott… taknyos kölyök voltam, tizenhat -éves… és megráztam a rohadt bordájú respublicát… De most fejedelem -vagyok, egyik papucsom Moldva, a másik Oláhország, úgy emelem fejszémet -Lengyelre. Lovam Erdély, csatlósom Magyarország, lakájom a bécsi -császár: birodalmam közepe a hét vár s környöskörül a lapos föld -tengerekig Dunáig… Azután a sárkány fejére, rá Konstantinápolyra, ott -töröm bárdommal, s a teteme magától megdöglik… - -Nagyot sóhajtott, nevetett: - -– Ejh, asszonyom, elsőknek első jár. - -Az asszony bámulva, csodálva s szíve fenekén szomorúan nézte. - - -II. - -A két boltíves teremben nem volt egyéb bútor, csak asztal s lócák, a -belsőben pohárszék is volt s a falon fogas, amire a kardokat, mentéket -rakhatták fel a kihevült urak. Ez a ház a »pogányház« volt -Gyulafejérváron, ahol a főurak borgazdája lakott, Maradék Bálint uram, -aki mindenkor szíveskedett borral a szomjú uraknak, jó komencióért. - -A külső teremben most csak néhány jó családokból való ifjú ember volt, a -fejedelem s Bethlen Gábor udvarából, de a belsőben kilencen vagy tizen -ittak a pápista főurak. - -Éjféltájban volt s már nagyon részegek voltak. - -– Én töttem fejedelemmé, – verte az asztalt Kornis Boldizsár, – Kendy -István testvéremmel! - -– S Bethlen magának vindikálja, hogy ű… – kiáltotta az öreg Kereszturi -György deák. - -– Bethlennek mi szava volt Erdélyben? Semmi jószága nem volt itt neki az -egy puszta Illyén kűl, Rákóczy fejedelemtől megszökék s kimene szolgálni -Ecsedbe: mit tész egy szolga mást, mint szolgál? Itt én tettem s Kendy, -mi ketten, veszetthordta, eszünk elmentiben. - -Újra ittak s ittak s megnyiltak a szívek s mindenki tartalék nélkül -kimondta a gondolatját. Az asztalfőn Kendy István ült s a szótalan -embert még szótlanabbá tette a bor. Fakó arca most egész sárga volt, s -bentről tüzelte a nagy indulat. Vékony száját összeszorította s kevés -fekete bajsza fényes volt. - -– Ha tudtad volna, kedves komám, – nevetett Kornis Boldizsár, – hogy -majd még sógora leszel Homonnai Bálintnak, nem hoztad vón nyakunkra a -Báthory fattyat. - -– S ki volt a hivatal előlmenője? – szólt élesen Kendy, aki sokallotta a -komázást még Kornis Boldizsártól is. - -Mindenki nevetett; mikor meghijták a fiatal Báthoryt a fejedelemségre, -Kornis Boldizsár volt Ecsedben a követség vezetője. - -Kornis felállt, a haja a homlokába hullt: - -– Ha én voltam, én voltam: de akkor nem mondta űkeme, hogy neki -Erdélyország egyébre nem való, csak megennyi s meginnya… hogy más -birodalmakat kell keresni, hogy uralkodjunk rajta!… Majd más -birodalmakat szerzünk neki… - -Mindenki kacagott s borosan zúgott; akik itt együtt voltak, egy sem -kívánt hadat, sem magának, sem az országnak. Birtokos emberek voltak, -akik sokat hányódtak, vetődtek az utolsó tíz évben s jobban szerettek -volna már itthon agarat nevelni, mint hadikutyák lenni. A két Kornis -mellett itt volt Sennyei Pongrác, különben a fejedelemnek közeli rokona, -ugyanaz a Sennyei, aki Mihály vajdát bevezette volt az országba; azután -az idősebb Kereszturi György deák, tudós ember, lelkes pápista, aki -minden percben meghalt volna a jezsuitákért, Sarmasághy főispán, tüzes -ifjú legény, nagy család nagyreményű fia, s két kurtanemes, Basa István, -meg Torma György, mindannyian bortól elázottan, indulataik -féktelenségében, hol sírva, hol üvöltve kiáltván a hazát s e percben -mind oly háborúellenesek, hogy szinte gyilkoltak… - -– Majd szerzünk neki egy jó birodalmat, – harsogta Sarmasághy, – majd -egy jó birodalmat szerzünk üneki!… - -Kendy István az asztalfőn felemelte a fejét: - -– A mennyek birodalmát, – mondta egy pillanatnyi csöndben. - -Még részegen is ijedten néztek oda rá. A Kendy névhez sok lenyakazás -emléke tapadt, a hátukba állt egy pillanatra a hideg; ennek az apja -fejét is hóhér bárdja csapta el, nagyapjáét szinte, de elmaradni nem -akartak: - -– Korpázd az bestyét, – kiáltotta Basa István sivító hangon. - -Kornis Boldizsár ebben a pillanatban nyitotta ki a másik terem ajtaját, -mert ki akart menni s hogy meglátta az ott ülő fejedelmi embereket, a -szíve elkezdett szorulni s hogy takarja a bent kitört indulatokat, -nevetősen nézett rájuk: - -– Igazítsátok a ló száját, fiúk! – mondta. - -Szédülve, tántorgásán uralkodva ment el mellettük, ő az udvari testőrség -főkapitánya, »marsalk« levén, mindnyájuknak főnöke volt. - -Kornisnak inkább a hangja, mint a szavai, olyan fulladt s ideges volt, -hogy megijedtek s egészen másra, közönséges bajokra fordult a szó. - -Kornis és Kendy sötéten nézték a sötét képet, a gyertyák füstölgő -világán, ahogy feketén folyt s bűzösen csillogott a bor az asztalon, a -vérbeborult szemű emberek, boráztatta bajsszal, komoran s révedezve -néztek maguk elé: Kornis soknak, Kendy kevésnek találta az állapotot. - -– Gyerönk aludni, – mondta Kornis György. - -Megindultak, felállottak; minden szem folyton Kendy Istvánra fordult s -minden szív feléje hajolt, mintha már meg is lett volna erdélyi -fejedelemmé s Kereszturi György, nem közönséges jelentőséggel ismételte -el a magyarországi urak izenetjét, hogy: »Kár az erdélyi fejedelemség -eretnek embernek!« - -S ahogy a teremből kifelé omoltak, mindnyájan megérezték, hogy ez naptól -fogvást nem lesznek többet oly magukbiztában az országban, mint eddig. - -Kendy István különösen köszönt el tőlük, száraz, kemény szóval mondván: - -– Rakjátok az tüzet. - -S mikor egymástól az utcán elköszöntek, ők is ezt dörmögték jónyugodalom -kívánás helyett az éjszakában, hogy: - -– Rakjátok az tüzet. - -Kornis Boldizsár a sok borital után alig érte, hogy álomba essen, -kábultan rögtön elaludt, mintha belezuhant volna, de alig aludt valami -két órát, ijedten felserkent s a szíve megdermedt arra, hogy publikussá -lett a szó. - -Kendy napok óta folyton kapacitálja a fejedelemgyilkosságra. - -Iszonyú ember ez a Kendy, mégis gyilkosok faja. Hiszen jó, jó, böcstelen -Báthoryja, Sennyei Bálintnak a feleségét, Kereszturinak a lányát, s ha a -fáma igaz, sok családot megszeplősite, igaz Sennyeiné maga ugrott a -tűzbe s a Kereszturi lány is amolyan legénypörzsi; de az Imreffy iszonyú -hatalma, amitől rettegni kell, hogy ez így felnyurguljon köztük s -székelyeknek, szászoknak, nemeseknek privilegiomi széjjel tapodása, s -külföldi praktikái, lengyelre, moldvára, olára törekedése, a pogány -megharagítása s a némettel való tanálcskozási: az embernek füstöt vet a -feje, hogy egy haszontalan éredetlen lurkó, mert mi egyéb még ez a -huszonhárom esztendős legény: apródnak kellene lennie még s hogy ez mi -mindent mert s tett már: de mégis, mégis! Mégis fejedelem s hogy lehet -kardot emelni a fejedelemre… Még csak a feddő ének is, akit -gyerekkorában tanított a mester, még az is azt mondja: - - Isten szerzése az fejedelemség, - Fejedelmet illet azért minden hívség. - -Pedig az egy eretnek mester volt és a fejedelemről minden rosszat -oktatott… - -Álmatlan vergődve, hányta vetette magát a hosszú téli éjszakában s -szerette volna, ha már megvirrad, vagy szeretett volna álmot szemére… De -se nem aludni, se fel nem kelni: nem volt gazdasága itt Fejérváron, csak -üres szállása, még ha kimehetett volna cselédeket, kocsisokat, -lovászokat felabajgatni, hogy vetettek-e a lovak elé, akkor kicsit -megnyugszik, de így csak magát kínozta a sötét gondolatokkal. - -Egy-egy kicsit elszunnyadt, meg újra felijedt: - -Sicarius kezére adni: akkor ő is sicariussá lesz: gyilkos ember, titkos -öldöklő… Kendy elmondta, hogyan lehet valakinek végire járni, Homonnay -Bálintot a mult esztendőben úgy pusztították el, hogy nyergét megkenték -maró méreggel s mind az alfele megrothadott tülle. Lám, pedig most ennek -kellene fejedelemnek lenni Erdélyben, Bocskai ennek hagyta a -fejedelemséget… s nem fejedelem, hanem férgek azóta meg is ették… S a -Dóczy pohár, aminek híre vagyon, ki azt megissza, belehal… s magát -Bocskait is méreggel rontották meg, a beleit, etettek vele tudtán kivül -valamit: de Kátai kancellárt úgy-e darabokra is vágták, úgy hogy -felesége tarisznyába, lepedőbe szedette a dirib darabjait, hogy -eltemettetni valója legyen az urából… Hogy ő is ennyit hagyjon magából a -kedves jó feleségének, az istenfélő aranyos jó szerelmes asszonyának? -vaj ezt érdemli őtülle sok jóságáért, szelídségéért, okosságáért, -türödelméért… - -Könny borította el a szemét s nagyokat sóhajtva fordult egyet a recsegő -ágyon, amelyen aludt, feje alatt gyürve a bársony párnát; ezt is a -felesége varrta, himezte őneki s soha nem feledte utána küldözni s -inasára ráparancsolni, hogy ágyat vessen, bár a táborban is vele… És a -gyermekei, három szép gyermeke, egyből papot, másból jézusfiát, s -harmadikból apácát csinál, mint ezt már régen megbeszélték, mivel nincs -ennél nagyobb jó a hazára s ne legyenek mint apjuk, ne legyenek olyan -nyomorúságos szolgái a világi bajoknak, mint ő… - -Mondta valamely nap Kendy, hogy a szolnoki béget katonái úgy tették el, -hogy egy tonna puskaport ágya alá rekkentettek s azt harsogva, ropogva -elroppantották, még morzsája se maradt s… kinek lehetne belőle kára… -Azért mondta, hogy őtet persvadeálja, hogy hívja házához a fejedelmet s -tegye ezt vele!… de hogy?… hiszen soha el nem lehet titkolni… mit ér, -hogy a fejedelem a Báthory-nemzetség utolsó magva s nem volna, aki -bosszut álljon érte, ha csak valaha a Lengyelországba szakadt -Báthory-ágból nem jönne bosszuálló, – de hiszen, még ha nem ő mívelné -is, akkor is mind ez világ széles Európában, mind azt hirelné, ő tette s -gyermekei nevén tapadjon-e? - -Rettenetes, ha megindul a dombról a hordó, meg nem állítja semmi soha -többet: úgy kínlódott máris, mintha része volna s meg is lött volna: a -nyelve a szájpadláshoz ragadt s vetette-hányta magát s fulladt a belső -hévtül. - -Csak ő ne szólott volna: de szólt, azt vetette oda: legjobb reá menni -urakul s karddal… Ha nem kell, nem kell: mutassa meg az ország… Ő kész -az első csapásra, de csak, ha mindenki mellette van s nyitott szablyával -körülötte… - -El fogják beszélni, itt is, ott is meg fogják mondani s akkor neki vége… -Csak feleségének hirével ne legyen. - -Hajnalig vergődött, kínlódott, akkor aztán egy kicsit elszunnyadt. -Világossal ébredt, mikor a szolgája bejött a tiszta csizmával. Estve a -magáét le se hagyta húzni, most cserélte mindjárt. - -Feje kábult volt és nehéz, el is határozta s el is ment a -borbélyműhelybe főt mosatni. - -A szép tiszta téli reggel jót tett neki: még ma hazamegy, aztán ki nem -mozdul otthonról, az az egy szent, van neki otthul is elég dolga, -fogadkozott magában s Kendynek megmondja, vigyázzon az irhájára, -Erdélyben vagyunk s itt hamar lába kél a szónak s a főnek… - -A borbélynál ott ült a fiscalis direktor, Kolosváry János deák. Ez is -isteni intésnek látszott, hogy legelső ember, akivel találkozik, a -közvádoló… Uristen, gondolta magában, míg a borbély a fején dolgozott s -egy-egy szót vetettek egymásnak át: milyen jó, hogy ember a más ember -gondolatiba belenézni nem tud: ha ez olvashatná az ő szívét: rögtön -perbe vinné s rögtön megírná a megnótáztatást: a fő- s jószágvesztésrül -való irást… - -Még el is mosolyodott rá. - -Egyszerre végeztek velük a borbélyok s mikor szép tiszta fővel, -megfésült, szárasztott hajjal, a borbélynak a négy krajcár taksát -letévén, elindultak ki az utcára, valahogy úgy voltak, mintha -összetartoznának, jóllehet Kolosváry úr vastag kálomista ember. - -Ahogy a piacon keresztül mentek, s a fejedelmi palota szemükbe tünt, -megállottak s nézték a házat: - -– Kiket tesz ország tanácsának! – mondta hirtelen, váratlan a direktor, -– szeretőjinek férjit, e Kurafi Jánosokat s most megint Kamuthy uram -ugrál… - -Kornis megdöbbenve nézett a főfiskálisra. - -A vénember nyers módján, kálomista őszinteséggel pattogott: - -– A mezei hadak főgenerálisa is ez a bestye lett… Uramisten mire jutunk, -ha efféle emberek végzik Erdély sorsát… - -– S várjon az ember békességet – mondta Kornis szokatlanul bánatosan. - -– Ez mind így van Erdélyben, – dörmögött Kolosváry, – itt mindenkor -nagyobb keletje van a latorságnak, mint a jámborságnak… - -Kornis morogva mondta régi, többször elismételt szavát: - -– Mind országostul elveszt ez lator. - -A fejedelmi palota előtt állottak s annak az ablakaira néztek fel. A ház -ütött-kopott volt, fala romladozott, vakolása mind lehullt, az ablakok -töröttek s pókhálósak, a tető a hó alatt besuvadott. - -– Annyi gazda sincs Erdélyben, – mondta a fiscalis director – ki a házat -meggyógyítsa. - -– Nincs gazda, nincs gazda – legyintett fel Kornis egyre kevesebb -óvatossággal s megvetően az ablakokra, nem tudván, hogy a fejedelem az -éjszaka megjött s most az ablakon át megütődve nézi őket. - -– Nincs gazda, csak ivókapitány; pedig elkelne egy hű fejedelem, aki -poraiból megélemítse az Főnikszet. - -Kolosváry direktor kimondta: - -– Jó uram, annyi csákányt pusztítanak ez hazában a fickók, egymás -fejeszakgatásában: hogy hogy nem száll egyik jó helyre: nem érthetöm… - -Kornis halálosan megdöbbent: hát igaza van Kendynek, mind a világ -halálára esküdött már ennek a fejedelemnek. - -Csak ennyit mondott: - -– Talám még az is meglösz… - -De most elhallgattak mindketten, érezték, hogy tovább mentek a -kelleténél. - -Ebben a percben az út kanyarodóján egy ernyős szán fordult be, négy jó -lóval s utána lovasok kis csapatja. Kiváncsian néztek oda, ki lehet az s -felismerték a Bethlen Gábor színeit. - -A szánban ült orrahegyéig beburkolózva a Főkapitányné asszony. Nagy -süvegemeléssel köszöntek neki s ő fejbólintással fogadta. - -– Bátor asszony, – nézett utána a direktor ahogy elment a szán s fejét -csóválgatta – éjszaka idején útnak indulni… - -Kornis szíve elszorult: az imént már ép Kendyről akart szólni s -kitapintani az öreg vélekedését, de most egyszerre elhallgatott: -kálvinista ez s ki tudja, mi gondolatja van, hogy Bethlen Gáborné után -úgy néz… Homályosan valami szorította, hogy nem kezdődik a másik oldalon -is valami praktika… - -Már egyik sem bízott a másikban: a zavarok tíz esztendejében, a -rettenetes években megszokta minden ember, hogy igaz szót senki emberfia -előtt, még saját maga előtt se merjen kimondani, mert nem lehet tudni, -mire virrad aztán. De ez a pár esztendő, amit Bocskay alatt s most -Báthory alatt töltöttek, mégis egy kicsit nyugodalmasabb s bátorságosabb -volt. - -Fölmentek a palotába s az őrtálló katonáktól megdöbbenve hallották, hogy -itt a fejedelem. - -Kornis komoran ment fel az emeletre a poros, tisztítatlan falépcsőkön. - -Ma el fog dőlni, érezte, ma el fog dőlni! Szorongó szívében -visszavonulásra fordult, hátha mégis meg lehetne tartani a békét, az -életet, a nyugalmat, még semmi sem történt… meg fogja vizsgálni s máris -máskép nézte a dolgot, haraggal gondolt a Kendy István éjszakai -vakmerésére, hogy publikussá tette a titkos szavakat… - -A nagy palotában már sokan ott voltak s ő szorongó érzéssel őgyeledett -bele a tanácsurak csoportjába. - -A fejedelem hirtelen megjelent köztük s ő megütődve nézett rá: olyan -friss, fiatal, vidám, egészséges volt. Az arca sugárzott s nagy szemei -lobogtak, derű és szép jókedv ragyogott róla s mindenkinek kisütött az -arcán a nyugalom, amint megjelent köztük. - -Sorra kezet fogott s az érintésével mintha megváltoztatta volna az -emberek belső állapotját, elmult mindenkiben az aggodalom, a háborútól -rettegés: »Minden jól megy főispán uramék«, »fenn jár a zászló, fennen -repül már« s más ilyeseket mondott s úgy eltörpültek mellette az aggódók -s úgy felsodorta őket a szilajságával. - -Kornishoz különösen s szokatlanul szíves és jó volt, megölelte s azt -mondta mindenek előtt: »Boldizsár urammal ketten, elindulnék Indiákot -megvenni«. - -Nem tudott rá felelni, nem bírt szót lelni, hazudni, csak igyekezett hű -arcot ölteni s érezte, hogy minden szem rajta függ s szörnyű kétség -háborgott belsejében, ki nem tudta volna mondani, mi… - -Bethlen nem tudta, hogy a fejedelem megérkezett, de épen kész volt, hogy -felmegy a palotára, mikor jelentik, hogy a felesége itt van. - -Süveg nélkül rohant le elébe, úristen, mikor kellett indulnia Tordáról, -egész éjszaka utazni, hogy már ilyen korán bejött, ebben a szörnyű -télben… Az asszonyt, aki összegubbaszkodva kuporgott a tömérdek bunda, -lábzsák, szőr és pokróc között, de mégis gémberedett volt, két hatalmas -karjába ölelte, úgy vette ki a szánból s boldogan csókolgatta -hidegkicsípte arcát: - -– Eggyem, eggyem, édes eggyem, ilyen vakmerőséget! Éccaka utazni, -farkasok, medvék meg nem ettek… - -Az asszony csak most fázott meg, a bundákban szinte kiizzadt, de most -didergett, gazdaasszonyi szeme körülfutott a házon, mert már esztendeje -nem látta s míg az ura csókolta és ölelte s ölben vitte, ő hátraejtett -fejjel meglátta a lépcső felett lógó téglákat, miket a veréb, vagy a -macska kimozgatott s azt mondta válaszul: - -– Azt a téglákat csináltassa meg kegyelmed, baj lesz, még fejére esik -valakinek… - -Bethlen felpillantott s meglátta a tető alatt bomlott falat, nevetett, -no nem olyan nagy a baj, - -– Meg, meg, minden meglesz, csakhogy te itt vagy s nincs bajod -szivecském… - -Ölelkezve vitte fel a lépcsőn, az asszony alig tudott lábán állani, -zsibbadt volt és didergett, Bethlen folyton nézte az arcát, be nem -tudott telni vele, de az asszony szomorú volt, vagy inkább kedvetlen s -ez átragadt lassan az urára is, mint valami gyötrő ismeretlen bajtól, -amit még nem tud. - -– Hamar tüzet, tüzet – nem volt meleg a belső teremben, mert el készült -hazulról, a kandallóban kihamvadt a parázs, a szolga igyekezett -felszítani, füst is volt, az asszony csak belebujt egy nagy zsöllyébe a -kandalló előtt, lábait felrakta a kandalló párkányára s a fellobbanó -tüzben sütkérezett. - -– Hamar borlevest, enni-innivalót, – rendelkezett az ura – minden -meglesz szivem, csakhogy te itt vagy s nincs semmi bajod, hogy van a -fejedelemasszony Görgényben?… Vessétek az ágyat, rakjatok a tüzre, -melegítsétek a vánkosokat… - -Az asszony lassan elmosolyodott. - -– Ez borzasztó volt, ez az éccakai utazás. - -– Na ládd, ilyet senki más asszonyember meg nem tett volna, csak te, -kellett ez?… s nem féltél a vadaktól?… - -– Féltem, – mondta az asszony s sírósnevetve dugta a fejét az ura -karjába, most egyszerre sírt is, nevetett is, fáradt volt és nyűgös, -mint a beteg gyerek s nevetett a saját bátorságán, jaj, csakhogy baj nem -lett belőle… - -Oly fáradt lett s oly kimerült, hogy nem birt sem maradni, sem vetkezni, -az ura szedte le róla a ruhákat, mikor aztán ágyba került, párnák közé, -dunyhák közé, lankadtan s ernyedten eresztette el magát s fogta az ura -kezét. - -Mikó Ferenc, a Bethlen deákja bedugta rőt furcsa fejét: - -– Nagyságos uram, itt a fejedelem a palotán, – mondta suttogva. - -– Ne menjen el kegyelmed ma hazul – szorította meg az asszony az ura -kezét. - -Ha itt a fejedelem, már fent kellene lennie a palotán, de azt mondta: - -– Dehogy megyek, dehogy megyek, egyetlen aranyom… Mondd meg a fejedelem -őnagyságának, hogy megjött a feleségem, kérem grátiáját, délelőtt nem -mehetek föl a palotára. - -– Délután se, – suttogta az asszony – soha többet, soha, soha, soha -többet!… - -Bethlen intett s a deák sietve elment. - -Az asszony szemét könny borította el, a férje csókolta ezeket a -könnyeket. - -– Rossz ember az, – rossz ember az nagyon, – mondta, – az a szegény -fejedelemné, az a szegény asszony… - -A könnyei lefolytak finom bőrén, arcán a fehér párnára: - -– Azért jöttem, mert az éccaka rajtaütöttek a kegyelmed harminc szekerén -s beszállították a tordai magtárakba a kolozsváriak buzáját… - -Bethlen ijedten kapta föl a fejét: - -– Az én buzámat! – kiáltotta. - -– Igen. - -– Az én becsületemet! - -Az asszony indulatosan sírt. - -– Amit oly keservesen s csak az én egész erőmmel tudtam a székelységtől -venni, ki merte azt… - -– Ő… Ki más?… lefoglaltatta Kamuthyval a háború javára… - -Bethlen nyöszörgött dühében s tehetetlenségében. - -– A kolozsvári koldusok miatt az ember nem szakíthat a fejedelemmel… – -morogta aztán. - -– Ilyen ember, lássa, ilyen ember! – szólt az asszony – most valahára -meglássa s maga még mostan se látja… - -Bethlen már uralkodott magán, már egyensúlyba került, már beforrt a -váratlan seb: bármekkorát is ütött hiúságán s önérzetén a fejedelem -tette, mégis elismerte jogosságát: ha háború lesz s ebből immár -csalhatatlanul látni, hogy az lesz, akkor a fejedelemnek a maga -szempontjából igaza van, a kolozsvári koldusok majd csak eltengenek -tavaszig, fájdalommal gondolt rájuk s még nagyobb gonddal a háborúra… - -– Báthory nagy ember – mondta csöndesen a feleségének, aki keserűen, -makacsul fordította el a fejét s erre a szóra megdermedtek arcvonásai. - -– Az. Rabló. - -Bethlen vastag szemöldökei megmozdultak: - -– Urak fejedelme. - -– Rablóké, – lihegte az asszony. - -– Az urak tették fejedelemmé, nem az éhezők… - -S lassan folytatta: - -– Minden status egy unitas; minden egy úr magában bírja az összes -alattvalókat; a fejedelem azért az urakból való status egységét nézi… Ha -Erdély tizenkét emberé, akkor a fejedelemnek evvel a tizenkettővel kell -számolni… A fejedelemnek úgy kell nőnie, hogy e tizenkettők fölött -mindig elérhetetlen magasságban legyen… Báthory nagy politikáju ember, -nemcsak e kis ország véletlen lett feje, nagyobbakra s oly nagyokra tör, -hogy ha eléri, akkor mindazok, akik itt nyüzsögnek s forognak körülte, -messze elmaradnak és semmikké lesznek: e harminc szekér buza egy igen -komoly tett; megmutatta, hogy szava nem tréfa s akaratja nem szélfuvás. -Mert csakugyan, ha háborút épít, akkor gondolni kell a hadakra… - -– És a Bethlen Gábor szava, amit a fejedelemnének adott? - -– Én a szavamat oly gyorsan beváltottam, hamarább mint magam reméltem… -Még nincs két hete, hogy igértem s már Tordán van a buza… - -– S mikor lesz Kolozsváron? - -– Én a szavamat beváltottam: ezt tudni fogja a fejedelemasszony, ezt -tudják Kolozsváron, ezt tudni fogják az egész Erdélyben; tovább a -felelősség nem rajtam van, hanem azon aki a végrehajtást megakadályozta… -És a fejedelem mikor tette, bizonyára tudta mit cselekszik; tudta, hogy -a szegény népet maga ellen ingerli… A fejedelemasszony neve áldott marad -Kolozsváron, de a fejedelem magára vonta a haragot… - -Az asszony megértette az ura gondolatát, vagy talán inkább a belőle -áradó nyugalom csillapította le: érezte, hogy nem fenyegeti őket veszély -a be nem váltott igéret miatt s lecsillapodott. - -– Báthory ma csak arra gondol, hogy a háborút gyorsan és sikeresen -kiállíthassa, hogy holnap mi lesz, arra nem gondol: az mind az ő holnapi -lépésétől fog ugyis függeni. Mert vagy sikerül a had s akkor a győzelem -örömében mindenki meg fog elégedve lenni, vagy nem sikerül s akkor egy -ilyen parányi ok elvész… Függővé kell azért tenni maga alatt mindenkit s -az országban ma már nincs csak két fajta népség: akinek birtoka van és -úr: az mind az ő megadományozott fizetett cselédje, akinek semmije -sincs, járom alatti szolgája. - -– Nincs neki annyija, hogy az egész világot megfizethesse, – szólt -fellobbanva az asszony – pedig könnyebb az étvágyat felkelteni, mint -annyi éhest jóllakatni. - -– Erre kell a háború… Erdély romlott, szegény koldus, de sok benne az -éhes ember s az éles kard… Báthory keresi a háborút, hogy jóllakassa -saját dicsőségszomjúságát s jóllakassa az embereket… Máris sok a -katonája: annyi dologtalan éhesnek ki teremt élelmet?… majd a más -kamaráján megelégülnek… - -– Úgy látom, kegyelmed is belenyugodott már a háborúba, – kiáltott az -asszony – ha valaki nem győzi elcsépelni az asztagját, gyujtsa fel?… - -Bethlen lehajtotta a fejét. - -– Igazad van édes lelkem, de nekem ma ebben az országban más dolgom nem -lehet, csak megérteni s amiben lehet minden erőmmel segíteni az -országot… Én a fejedelemnek nem parancsolhatok, rebellió nélkül ellene -nem szegülhetek: utána gondolom azért az ő gondolatait s megnézem, mi -fordulhat jóra… Én nem vagyok ellene annak, hogy az ország határain -kívül hadat ne viseljünk, mert annyi s oly nehéz ellenségeink vagynak, -hogy azokkal muszáj minden nap leszámolni, Oláhországnak Moldva elleni -cselekedete csak egy első lépés, utána jön ugyanez Brassó ellen, a -Székelyföld ellen s mi ellenünk, amint már láttuk az elmult esztendőkben -Mihály vajda alatt… Ha háborunk sikerül (és nem tudom miért ne -sikerülne), elég jó vitézink, vezérink s erőnk van hozzá s a -fejedelemnek mégcsak ez a harminc szekér buzáról való rendelkezése is -azt mutatja, hogy minden erejét összeszedve a leggyorsabban fogja -végrehajtani a dolgot… Egy ilyen lépés a portán sem lesz kedvetlen, mert -ott már torkig vannak Serbán Radullal s meg vagyok győződve, hogy igen -meg fogja erősíteni az erdélyi fejedelem nevét, hogy egy ily galád -cselekedetet a leggyorsabban megtorolt. - -Az asszony megnyugodott: az urának higgadt hangja, békés és harmonikus -lelke lassan betöltötte őt, mint az isten igéje a templomot, de azért -hidegen visszhangzott benne az idegen szó: az egész gondolatmenet oly -távol volt az ő életfelfogásától, asszonylelke iszonyodott a -nyugtalanságoktól és félelmektől és a váratlan fordulatoktól, egy -rendületlen élet nyugalmát áhította, ahol megszabott s biztos -tevékenység folyik s jólét, gyarapodás, emberek tisztelete, az elvetett -mag biztos megaratása s a gyermekek boldog fölnevekedése… Már látta, -látta már, hogy az ura újra készen van harcra, háborúra, el fognak -szakadni s hosszú idők telnek, míg magára hagyva él s csak epedni fog s -dühöngeni ura távolléte miatt, valami kínos jövő előreérezése kongott -ott a háttérben és izzadott, mint a nyirkos falak, melyek a víz áradását -érzik már, hiába predikál a pap oly bölcsen és oly igazakat… - -– Kegyelmed mindig a legjobbat látja s mindig a legrosszabb jut énnekem… - -Bethlen gondterhesen s szomorúan nézte az asszony eres kezecskéit, -ezeket a dolgos, fáradhatatlan kezeket, amelyek lehetővé teszik neki az -életet, mert teljesen ráhagyhatja a házat, az életet, a gyerekeket, a -gazdaságot: de őt magasabb erők kötik le s nagyobb rendeltetés, mint egy -család sorsáról gondoskodni s már félt, félt a kitörő vihartól, mely -minden percben fenyegette életüket… Igaz, az asszony ezt az életet -jobban elvégezi, mint bármely asszony tenné Erdélyben, akit ismer, de -bizony teljes joggal elégedetlenül s hiába látja be jogát a panaszra és -keserűségre, nem segíthet rajta… Gondolatai részesévé, belső tagjává nem -teheti s ez az egyetlen, ami kínozza, hogy az asszony nem látja be az ő -koncepcióinak nagyságát, nem érzi lázát s nem veszi magába a -szenvedélyt, amely őt minden rostján, lelke minden rezdülésén át fűti… - -– És nem kell ez az élet! – kiáltotta az asszony – nem leszek özvegy! -élő ember özvegye! hogy olyan dolgokkal harcoljak, ami férfinak való, -minden asszonynak megvan a férje, aki részt vesz az életében, csak nekem -nincs. Ha özvegy vagyok, akkor tudjam, hogy az vagyok, biztosítom, hogy -nem fogok senkire szorulni, de hogy én belőlem éljen egy férfi s ő csak -kint parádézzon a világ előtt és okosabb legyen az országnál, -hatalmasabb a fejedelemnél és mégis egy senki, mindenki cselédje és -mégis learat mindent, mindenkit szolgál, csak engem nem és senkitől se -kap semmit, csak én tőlem… - -Bethlen szomorúan nézte az asszony éles arcvonásait, úgy feküdt ott az -ágyban keményen s mereven, mint egy szobor, bronz, kő, hideg s ellenség. - -– Nézd kedvesem, – mondta csöndesen – mikor elindultam az életre, semmim -sem volt, még szüleim, testvéreim, rokonaim sem, mikor megesküdtünk, mik -voltunk?… Egy nagy cifra füst vett körül s ma mégis a mienk az dévai -uradalom s a szép dévai völgység, melynél szebb uradalom nincs egész -hazában… Nem mondhatod, hogy elfelejtem a magam dolgát, nem -panaszkodhatsz, hogy… - -– Hogy dolgom ne legyen, arra nem panaszkodhatom. Más asszonyok -mulatnak, parádéznak, vigadnak, táncolnak, udvarlókkal szórakoznak s én -itt szenvedek és nyomorgok és dolgozom, ez az enyém és semmi egyéb… – a -szemében könnyek voltak s nehéz levegő telepedett a szobára… - -A férfi ráfektette fejét az asszony mellére, fáradt volt és nehéz ez a -fej: mindent elbírt, mindenütt feltalálta magát, de itt, ha az asszonyán -erőt vett a csüggedés, akkor itt elvesztette minden erejét és -rugalmasságát… - -Az asszony csak nagy sokára emelte fel kezét, lágyan átölelte a nagy -bozontos fejet: - -– Rossz ember ez, Bethlen, mondom kegyelmednek, rossz ember… evvel az -életét össze ne kösse, boszorkány a testvérje is, az az Anna, rossz -lelkek ezek… Aki igy fél a feleségitől, így el tudott vele bánni… - -Bethlen megenyhült, örült, hogy másokra fordul a felesége gondolata s -kész volt belemenni idegen lelkek megrágalmazásába, hogy meneküljön -saját bajától. - -– Báthory vér, azt csinálja, amit Zsigmond fejedelem csinált… – mondta -megvetően az asszony, férje fejét simogatva. - -– Zsigmond titkos beteg volt, – mondta az ura – Zsigmond szerette volna -a feleségét, de nem tudta… - -– Ez is titkos beteg, egy titkos nyomorult, hitvány, ennek a becsülete -beteg: ez nem mer az asszonya szemébe nézni… Ez, attól fél, annak a -becsületes, hűséges jó szemétől!… - -Bethlenben felvillant a fejedelemasszony rendkívüli tisztasága, kövér -fehérsége s gőgös hidegsége. Mikor Kolozsváron szolgálta, megvillant -benne némi buja kívánság e rendkívüli asszony felé, de annak jégszirtjén -még ő is ellene szegülő hullámokba csapott, hogyne a fejedelem, aki még -ezerszerte kevésbbé bírja megérteni az idegen lényeket… Szép és ostoba -nő az erény tornya, de az Erény toronyőre a korlátoltság… Most azonban -nem törődött vele, felesége meleg és illatos teste már föltüzelte s -óvatos kis mozdulatokkal, nézéssel és apró csókokkal tapasztalgatta az -asszony hajlandóságát, amit mindig csak a legnagyobb erőfeszítéssel -tudott kiérdemelni… - -Felállott, az ajtó závárát rátolta, s visszajött: - -– Az estve Dévából lovaslegény jött, a gyerekecskék jól vannak… - -Az asszony energiátlanul feküdt s egyszerre két, fészken ülő, -szerelembúgó lett belőlük: az asszony lassan cirógatta az ember fejét s -párázott belőle a kivántató jóság… - -Ezalatt a fejedelmi palotában egyre jobban kialakult a Kornis szeme -előtt a fejedelmi tanácskozások sok csudálatossága. - -A fejedelem senkit sem szokott dolgaiba avatni, mindenkor külön -tanácskozik minden követekkel, úgyhogy még kancellárja is, ezt az ügyet -ismeri s azt nem. De ma Kornist folyvást maga mellett tartja s -legbelsőbb dolgai tudójává teszi. Imreffyt is folyton elszalasztotta, -Géczyt is minduntalan postának használta, úgyhogy a legfontosabb -dolgoknál nem lehettek ott, Bethlent felhivatni sem engedte, Kornis -megérezte, hogy tart Bethlentől s talán azért siet annyira, hogy addig -mindeneket megcsináljon, mire a főkapitány feleségétől feljöhet… Kornis -nem értette a dolgot, mért vagyon őreá ennyi szükség máma: igaz, -lengyelül elég jól tudott s németül, oláhul is: de a fejedelem is -tudott; előtte ma mindennek mélyebb, izgatóbb s titkosabb értelme van… - -Ijedten figyelte ennek a fiatal fejedelemnek tudományát: hogy ismeri ez -Thurzó nádort s mi mindent akar tudni róla, még a köntöse színét is… A -királyi udvarnak minden pletykáját s a zászlósuraknak minden szavát… -Mért gyüjt sereget Forgács Zsigmond Kassán fejül s Thurzó Szaniszló: mit -akarnak a portai követséggel s mit vittek ajándékba a nagyvezirnek, -kajmekámnak mit s a kapitihák kik s mit mívelnek… Csakúgy ömlött a -kérdés s olyan tisztán kialakult még Kornis előtt is az odaátvaló -vélemények sora, jobban, mintha ő maga ott járt volna… Most megértette, -milyen nagy dolog, benne lenni abban a társaságban, amely az uralkodókat -körülveszi, az uralkodás minden dolgát, akaratját, tervét fontra s latra -vetik s a környülálló családok asztalán, mint száz részgyülésbe vitatják -s őrlik meg s visszafelé is irányítják, ha közhelyesléssel nem -találkozik az uralkodás dolga… - -Ha ez idegenek innen elmennek, bizonnyal ők is époly biztos módon tudják -az ittvaló dolgokat, csak legyen, aki őket így kifaggassa… - -És a tanácsurak, főispánok, össze-vissza mint egy kavarodás: referatumot -tenni, mit, mennyi katonát, élelmet, szénabelit lehet nála szedni, ezt -mind tudni, fejben tartani, Kornis már rég elfelejtette a Dobokamegyeiek -szavát, mikor a Háromszékiek jöttek, de a fejedelem, az nem: déllére az -egész ország állapotát tudta, s tíz, húsz embernek dolgot adott, annyi -írásbélit, hogy füstöt vetett a feje, csak aki hallgatta is. S a lengyel -s a módvai követekkel közbe-közbe s siránkozó vénasszonyok, akik -panasszal jönnek szomszéd urak rablásiról, megvert jobbágyokról, -elhajtott barmokról, s osztályos atyafiak istentelenségéről s mind -meghallgatja, mind megnyugtatja, felbiztatja, s boldog arccal ereszti el -s aztán a lengyelekkel pihenés nélkül úgy diskurál Zolkiewsky terveiről -s a mi zendülőink praktikáiról, mintha nem is erdélyi s magyar, de nekik -is fejedelmük s lengyel volna… Moldva, Oláország, mind ki vannak terítve -s már belső háborúk támadnak távoli országokban, már idehallik a -védtelenek ordítása, felgyujtott falvak füstölgése… - -Kornis nem volt képes tiszta aggyal figyelni, mert mindenuntalan közbe -tolódott valami, ami őt megrémítette: a pozsonyi követek elmondták, hogy -Forgács Zsigmond korrespondentiát tart fenn valamely erdélyi urakkal, a -lengyelek ugyanezt mondják s a moldvaiak is: de a fejedelem elhallgatja, -elsiklik felette, ezt most nem faggatja, csak az ő szíve dobogása -erősbödik, vagy csendesedik, ha ráfordul a szó, vagy másfelé terelődik… -Átkozott Kendy, milyen jó, hogy őtet eddig még semmibe bele nem vitte, -ezer szerencse, hogy oly messze van Radnóth Szamosújvártól, ezt mind a -felsőországiak csinálják… - -De mért? mért nem vallat a fejedelem? ez nem bántja, mit írt Zolkiewsky -Szaniszló, a lengyel királyi fővezér Erdélybe s kinek? S kinek másnak, -hisz azt minden gyermek tudhatja, hogy ha valakinek ír, az csak a sógora -lehet, a Csáky Krisztina anyja lengyel lány s Kendy így egész -lengyelségnek sógora… - -S Kendy milyen bátran jön megy, a fejedelem minduntalan hivatja, -tanácskozik vele, rábízza a főkapitányra tartozó dolgok rendbeszedését, -a katonai mustrák registromainak vezetését, a prebenda, az országos -kamarák, élelemrekvirátiók számadásit s ez úgy jőmegy, az ember nem -hinné, hogy gyilok van az övében, Kornis nem egyszer érzi kezének ideges -mozdulását: hogy ő csak kirántsa most kardját s az első csapással -behasítsa ennek a fejedelemnek a fejét. - -Iszonyodott attól, hogy az ő füle hallatára faggassák a titkos praktikák -dolgát s végre is szólt: - -– De ugyan micsoda dolog az, Nagyságos Uram, kik írnak és hová -leveleket? - -A fejedelem egyszerűen, nyilt szemmel nézett rá: - -– Ugyan hová gondolsz, ki van itt, aki ellenem praktikába menne?… - -Olyan bátran, egyszerűen s nyiltan állt, Kornis hitt neki, hogy ez -semmit sem tud, bár nem mert hinni, de azért jól esett ez a nyugodalom, -s esküdött magában, hogy véget vet, vagy elhalasztja a Kendy dolgát. - -– No Bold uram, eredj s csináltass ebédet, mert krudeliter megehültünk, -– mondta a fejedelem nevetve. - -Kornis máskor halálosan megharagudott volna, hogy effélére használják, -inasnak, egy Báthory, őt; de most boldog volt, patvar nézze az ebédet, -csak hogy kimehet. - -– Az ebédnél két asszony is lesz, – csapott vállára a fejedelem, – két -szép asszonyok s főasszonyok pedig! - -Ki lehet az, tünődött magában Kornis s ahogy kiszabadult a fejedelem -boszorkánygyűrűjéből, nagyot lélekzett, szitkozódott, nyújtózkodott; -legjobb volna jó messze lenni innen. S ahogy a csarnokon átment, érezte, -tudta, hogy minden szem rajta van, irígykednek s feléje húzódnak az -emberek; mi ördög ez? de hizelgett neki, hogy őt vélik a fejedelem -legtitkosabb kedves emberének. - -Kendyvel a grádicson találkozott. - -– Rakjátok a tüzet, – morogta halkan Kendy. - -A vér a fejébe s az ijedség a lábába szállt: - -– Eszeveszett bolond, hallgass, – mondta neki nyersen, – jól vigyázz, -mert alattad a máglya!… - -Kendy különösen s gyanusan nézett rá: - -– Ma estve még szólunk egymással, Bold! - -– Nekem haza kell siessek Radnótra, feleségemhez. - -– Magadban?! – mondta Kendy s szúrósan nézett a szemébe. - -Kornis elértette, hogy a fejedelmet kellene magával vinnie s ott leölni… -Megborzadt: - -– Vidd magadnak Újvárba, – morogta s elfordította szemét; a fényes -nappal józanságában iszonyú rágondolni is. - -Kendy kicsit gondolkozott: - -– Jól van, én vállalom; elhívom Újvárba… de jössz te is. - -– Mit faggatsz engem! – pattant fel Kornis szokott hetyke hangján, – -nekem haza kell mennem az asszonyomhoz: veletek nem megyek, de ott -leszek… Kornis Boldizsár még megéri a tulajdon szavát… - -Elváltak s ő titkon reménykedett, hogy majd az asszony megszabadítja, -majd valami közbejön s nem kell részt vennie… Mikor kijött a -fejedelemtől, eszébe se volt, hogy csakugyan az ebéd után nézzen, de -most a konyha felé ment s úgy dolgozott, úgy törtetett, úgy igyekezett a -fejedelem kedvét megnyernie, mintha tanukat szaporított volna maga -mellett, hűsége mellett. Ó, de jó volna lóra ülni, ebédre se menni, de -haza, haza Radnótra, a maga drága, tisztaságszerető hív és becsületes -feleségéhez… - -Kendy azonban folyton szemmel tartotta s mikor az ebédre gyültek, Kornis -egyre érezte a Kendy szúrós, gyilkos szemét magán égni… - -Beteg volt s forró a teste, semmivel se törődött, az is csak most jutott -eszébe, kik lesznek a két asszonyok, mikor már itt is voltak s látta -Bethlennét és Dengeleghynét. - -A fejedelem nagyon udvarolt a két főasszonynak, akik sógorasszonyok -levén, egész nyiltan gyűlölték egymást. - -A fejedelem Bethlennét a jobb oldalára, s Török Katalint a baloldalára -vette. Bethlenné mellett ült az ura, s Kata mellett Kendy István. Csak -kis asztal volt, az urak mind a más szobában voltak, itt velük még csak -hárman ettek, Imreffy, Géczy s Kornis. - -Géczy nagyon kedves volt, de hiába, itt nem törődött vele senki, -visszavonult, mindenki a fejedelemmel volt elfoglalva. Az asszonyok nem -is hallották a bókolásit s ő éles szimattal megérezve az új fejedelmi -hölgyet, buja vággyal vetette utána magát s leste messziről. - -De a fejedelem nem tudott egy pillanatra sem alázatos, vagy hódoló -lenni, szórta sugarait s csipkedését is, mindenkire, az asszonyokra is. - -– Hiába gőgösködsz, – mondta Bethlennének, – nem vagy Károli Zsuzsánna, -csak Bethlen Gáborné! Akkor születtél, mikor Bethlenné lettél s ezt nem -szabad elfelejtened. - -– Palotsay Anna is akkor született? – vágott vissza Bethlenné. - -Török Kata ingerkedve felnevetett, Bethlen Gáborné előtt elszántan jó -kis lány akart maradni, s oly rendes volt, síma volt a haja is, mint egy -kislányé, még pingálva is csak ép egy parányit: de most elárulta magát e -nevetéssel. - -A fejedelem nem haragudott meg: - -– Palotsay Anna? – mondta, bort ivott s elnézett messze, tünődve s -furcsán, – Palotsay Anna kivirított, mint a tündérvirág a tündérkertben, -mikor Báthory Gábor meglátta: addig setét volt, lucskos volt, kis -piszokfentő volt, akkor pedig kisütött a hajnal, ráhullott a harmat, -kivirított a virág… Csakhogy Palotsay Annának nem kellett a hajnalnóta, -nem adta a szerelmet szerelemért: Palotsay Annának ostoba rossz vére -van: nekie diadémum kellett… - -Lehunyta a szemét borbódultan, nagy szemére nagy sötét szemhéja szinte -betegen húzódott, vastag ajkát nyelvével nyalogatta, az arca elbágyadt, -fáradt lett, idegesen rángatózott, fanyar ízek gyűltek az ínyében, újra -ivott, Bethlenné komolyan, megilletődve nézte. - -Rángatott szájjal, eltorzulva mondta a fiatal férfi: - -– Nem jött velem lóháton vágtatni a nap elébe… neki csillogó korona -kellett, nem csattogó csók… megkapta: örüljön neki… még mit akar, ő a -fejedelemné!… - -Bethlenné hallgatott, aztán így szólt: - -– És ha nincsen hámja, kötőfékje, hanem együtt vágtat a vágtatóval, -akkor most mi volna? hogy volna? akkor valaki _csak_ az övé volna?… - -A fejedelem kajánul felnevetett s egészen Károlyi Zsuzsa arcába hajolt: - -– Ha én egy virágot szerelemből megszeretek, száráról leszakasztom, -illatját felszívom… - -– S elvetem a porba. - -– Igen… – húzta a nyakát mint egy rossz fiú, – de ha egy drága forgót -pénzemen veszek: akkor azt bezárom a görgényi kincstárba, registromba -iratom, s kincstartómat felakasztatom, ha elvész… - -– Értem: azt kérdezi Nagyságod, ki akar virág lenni s ki diadémum. - -A fejedelem mélyen, erősen s huncutul nézett az asszony szemébe. - -– Igen… - -Bethlen gyönyörködve nézte a feleségét, aki kicsit kipirult, üde s friss -volt s az összetüzés kivirágoztatta, de gyönyörű íves metszésű szája -gúnytól, asszonyisága örök bújától remegett s azt mondta: - -– Az asszonyember is tud olyasokat gondolni, mint a férfiember: csak nem -teheti meg… Az asszony csak megkívánja, kivágyja, kigondolja: de el se -kezdheti, már elfárad, azért lesz ő jámbor asszony, szegény. - -A fejedelem galád kárörömmel nevetett: - -– Azt mondja a biblia, a kegyelmed ura jól megolvassa, bizonyíthassa, az -asszony nem ember, de asszonyi-állat!… – s a Kornis szemébe kacsintott, -amitől ez mint bűntárs megszédült, maga sem tudta mért. - -– De bezzeg a férfi, az aztán ember, – szólt Bethlenné csöndesen, – s a -férfi, pláne egy fejedelem, végrehajtja, amit gondol! vagy sikerül, vagy -nem: de mit tegyen egy asszony? - -– Mért lett asszony? – kuncogott Török Kata, némbertársát a férfiak -szájára kiadva s ezen a vad és nyers emberek fel is kacagtak. - -– Én sokszor szeretnék asszony lenni, – mondta a fejedelem: – folyton -égni, égni, rohanni, űzni, hajtani?!… Jó volna megülni, várni, -ellágyulni… Kapni, zsarolni, kínozni… - -Bethlenné ránézett; most olyan kócos és jó kis fiú volt s egyszerre úgy -érezte a kettő közül ez inkább a sajnálni való, a maga rákényszerített -vad élethajszájában… E pillanatban közelebb érezte ezt a szerencsétlen -bolond fiút, mint azt a hideg, magán uralkodni biró kemény embert: -kisujja megmozdult, ahogy nézte, úgy szerette volna baglyas nagy puha -haját megsimítani, bolond részeg fejét ölbe venni: s talán ő, ő meg is -tudná fordítani sorsát… - -Még tán sose vesztette el életének biztos alapjait, de most megbillent, -imbolygott, mint ködvár lengett előtte az élet… - -Báthory ivott s újra ivott, aztán dúdolt, borongott, végre fölpattant: - -– Kornis uram, most pedig megyünk hozzád Radnótra! - -Kornis belesápadt; ez váratlan! - -– Szombaton Besztercén kell legyünk. Nem megyünk Torda, Vásárhely felé, -inkább árkon-bokron át Radnót, Széken át… Kancellár uram velünk jő, -Bethlen uram, ti mentek a sereggel Kolozsvárnak, Ujvári kapitányékkal. - -Nem törődött az asszonyokkal, azok menjenek a merre akarnak, Bethlenné -megérezte, milyen más az ő ura s már sajnálta percnyi szerelmét, mit -rávesztegetett: ez nem ember, ez egy égen tündöklő csillag, tesz s -mível, mit akar: nincs ennek a lelkében senki más, csak ő saját maga… - - -III. - -Éjfél után két órakor felharsant a kürtszó, felugrott s útra készült -mindenki. - -Nagyon jó volt az esti vacsora, s a fejedelem, álomból tisztulva, de még -egyre bódultan, fütyörészve rendezgette magát. Örült ennek a napnak és -éjszakának, amit itt töltött Radnóton. - -Kornis kijött a belső kisszobából, ahol feleségével hált, az arca derült -volt, oly melegen s hálásan nézett a fejedelemre, soha, soha hűnek s -igaznak nem érezte magát hozzá, de ma igen. - -– Hogy aludott Nagyságod? – kérdezte szeretettel. - -A fejedelem kezet adott neki s jó erősen megszorították egymás kezét, -mintha messze útról jöttek, most végre találkoztak volna… - -A fejedelem olyan erősnek, keménynek, győzőnek érezte magát, most úgy -tele volt az élettel: örömmel gondolt a hosszú útra, a hó hátán föl -Besztercéig havas erdők s hepehupás dombokon, nem is bírt már házban -maradni, a tüdeje tágult s egyre csak nyújtózkodott. - -– Jókat álmodtam, – mondta vidáman s Kornis boldog volt, hogy az ő -házánál a fejedelem oly jókat álmodott. - -Bejött Imreffy; savanyúan s fonnyadtabban mint valaha, írásai nagy -bőrtokját cipelte hóna alatt, utána jött Géczy, ez is álmosan s -fáradtan, mint olyan ember, aki jobb szeretne ágyban heverni virradtig, -mert semmi célja az úttal. - -Kornis mosolygott s azt mondta: - -– Megyek, körülnézek odakivel, szétverek a legények közt. - -Süvegét fejébe nyomta, bundáját vállára kanyarította s kiment. - -A fejedelem még egyet nyújtózott, Géczy hangosan ásított: - -– Hej, teremtette! – kiáltotta, – Bethlen uramék azóta Besztercén -alusznak. - -– Pszt, – mondta a fejedelem s a szomszéd szoba ajtajára mutatott vissza -ujjal, – még alszik a házi görlice. - -Hirtelen valami ütötte, láng lobbant fel benne, a szeme vérbe borult s -azt mondta: - -– Búcsúvétlen… – a torka elfúlt a hirteleni vérlobbanástól, – ki oly -paraszt, hogy búcsúvétlen menjen el? – s a belső szoba felé nézett. - -Imreffy egyszerre szörnyen kijózanodott, Géczy olyan lett, mint a nyárs: -megdermedve értették meg a fejedelem gondolatát. - -Ez azonban már süvegét letette, egy szökéssel az ajtón volt, s lassan -benyitott. Bentről meleg és sötétség és jóillat csapott ki, a két úr -egymásra nézett: ez a két ember, a régi és az új kegyelt, most együtt -lőn tudó és cinkos, iszonyodva nézték egymás arcán a félelem -színváltozását. - -Imreffy kiterítette táskáját, reszkető ujjakkal írásokat szedett elő: - -– Menjen kegyelmed az kivülre, – mordult Géczyre. – Senki emberfia is be -nem jöhet: az moldvaiaknak írja a fejedelem az felelíst. - -Géczy abban a pillanatban kisietett. Jó is volt, mert Kornis jött -mindjárást visszafelé nagy vidám jókedvével: - -– Készen vannak a legények, – mondta, – lehet indulni. - -Géczy kedvetlenül mondta: - -– Még a fejedelem belefogott valami munkába. - -Kornis nagy szemet meresztett. - -– Munkába? - -– Igen, – morogta Géczy, – pedig jobb lett vón elhalasztani: ír… -Elővette az pennát s ír… - -– Mit ír? - -– Felelíst az lengyeleknek, vagy móldovaiaknak. A kancelláriussal. - -Kornis megcsóválta a fejét. Távolrul, e pillanatban, mintha valami -asszonyi sikoltás lett volna, de nem lehetett kivenni, honnan s merrül. -A házigazda mindenfelé fülelt, s tünődve és szimatolva kiment a -szobából, Géczy ott maradt, s az ablakba állt, meg visszafordult, nagy -lépésekkel járkált. - -Kint semmit sem vett észre Kornis, aki újra visszament a lovasokhoz; -ezek lóhátán várták az indulást, csillagos, de holdvilágtalan éjszaka -volt s nem volt felettébb hideg. - -– Indulunk-e már, Nagyságos uram? – kérdezték. - -– Mindjárt, csak a fejedelem még dolgozik, – mondta s tovább ment. - -Csudálkozva hallották s nevetni kezdtek. - -– Dolgozik? – mondta egy hadnagy, – nincs egy szép menyecske a közelbe, -früstökre? - -Kornis ezt félfüllel meghallotta. - -– Országos levelet ír űfelsége, – szólt vissza ingerülten. - -De az a szó valahogy a szívében maradt, mint egy tövis. Az udvaros gazda -abrakot kért s az ispán az itthoni munkákrul kezdett még szólani; míg -ezekkel tárgyalt, egyre szorította valami. - -– Te Mihály, micsoda asszonysikítást hallottatok tik az elébb? - -Senki sem hallott semmit. - -Kornis egyre rémültebb s félelmesebb lett; idekint akárhol lett volna az -a sikoltás, azt hallani kellett, ha még ő bent a nagy palotán is -meghallotta… - -Egyszerre felugrott s rohanva föl a házba. - -Ajtókon át, mint a fenevad tombolt végig; Géczy még most is ott volt, -ahol hagyta. - -– Még mindig! – riadt rá, rekedten, szörnyű felindulással, – még most se -lehet bemenni?… - -Géczy oly sápadt volt s annyira zavarba jött, hogy Kornis -félretaszította az útból s nekivetette magát az ajtónak. - -– Udvari marsalk vagyok én, – kiáltotta, – nekem éjjel-nappal szabad a -bejárás a fejedelemhez. - -Ahogy azonban képéből kikelve, feldúlva s sarkaiból kivetett lélekkel -benyitott, odabent Imreffy az asztal mellett ült, írt s a fejedelem -fölötte állott, ráhajolva s nézte az írását. - -Ettől egyszerre, mintha hideg vizet öntöttek volna rá, elmult a hősége. - -– Mi az? – kérdezte Imreffy szigorúan. - -Kornis nem tudott felelni, csak tátogott s egyre nagyobbakat lélekzett. - -– Indulni… indulásra… – hebegte, – hogy nem indulunk-e még, Nagyságos -uram, kérem felségedet. - -A fejedelem azt mondta: - -– Hagyjuk ezt no, kancellár uram, ugyse tudjuk egy ülésre megszerzeni. - -Imreffy engedelmesen s nagy nyugalommal fogta az írást, megszórta a -portartóból homokkal, aztán kényelmesen összetekerve, a tokba dugta. - -Kornis ijesztően meg volt nyugodva, de nézte, nézte a fejedelmet, azért -úgy nézte, mintha egy sárkánykígyót nézne, nem tudta mért, de iszonyúság -volt néznie… - -– Köszönjük a szállást, a vacsorát, hálást, – mondta a fejedelem s -vállára csapott Kornisnak. - -Úgy térítette, előre akarta tolni, hogy előtte lépjen ki. - -Kornis öntudatlan megfeszítette a lábait s nem mozdult: - -– Még én asszonyámnak köszönnék, Nagyságos uram, – mondta, de mintha úgy -érezné, nem kellene bemennie, hogy lopás, ha bemegy, mintha a fejedelem -ellen való cselekedet volna, amit tesz… - -A fejedelem hangosan, de erőltetetten felkacagott, aztán előre indult, -kiment az ajtón, utána Imreffy. - -Kornis úgy vette észre, mindaketten kardjuk markolatára tették a -kezüket… - -Géczy is az ajtóban állott, ez is kardra készen s mind oly különös volt… - -A fejedelem ahogy lóra ült, rögtön indult. Az urak ott voltak körülötte, -Kamuthy, Kornis György, Sarmasághy, kivált a pápista urak s kicsit -vivátoztak. - -– Van-e töltésetek? – kérdezte a legényeket Géczy. - -– Igenis. - -– No, puffantsatok csak egyet a levegőbe, – kiáltott a fejedelem. – Hadd -emlegessék meg a búcsúzást a lányok! - -Tizen, huszan felkapták a puskájukat, szerelni kezdték, s kevés idő -mulva a hadnagy parancsszavára egyszerre elsütötték a fegyvereket. - -Iszonyú durranás volt a nagy éjszakában; az egész falu rémülten ijedt -fel álmából, a legények hatalmasan kacagtak s ebben a percben megjelent -a tornácon Kornis Boldizsár. - -Arca nem látszott a setétben, megölelte a tornác oszlopát, csatlósa ott -állt a lóval, ő kis habozás után felvetette magát a nyeregbe s a csapat -kilovagolt a parasztok, az álmos fejércselédek vivátozása közben az -udvarból. - -A fegyverdurranás megdöbbentette. Érezte, hogy ez az ő megfélemlítésére -való s most már biztos, egészen biztos volt s szörnyű, szörnyű… Oh, ha a -föld megnyílna, hogy elmuljon a jövő iszonyúsága… - -Most már mindent tudott: a felesége bódultan feküdt, álomból ébredett: -de ki hinné el, hogy aludni tudott e reggelen: feláldozta magát uráért, -magáért: gyermekeit említette, akik a gondviselőasszonnyal háltak ez -éjjel az épület más részében: mért mondta gyermekei nevét?… Kornis -kábult volt, sűrű vértódulások döngették az agyát, nem láthat, nem -láthat tisztán, s mind igaz… - -De azok már kiszáguldottak az udvarból s ő egyedül, itt maradt: -megragadta az öröm, hogy el fog maradni tőlük: de megrohanta a rémület, -hogy így soha többet, többet soha közelébe sem férhet: s ha igaz, -Erdélyben megállása nem lesz: ma még, talán ma még lehet: bősz düh -elragadta, lóra ugrott s utánuk vágtatott… - -A Marosháton érte be őket, a sereg vígan ügetett az éjszakában, a -csillagok alatt s ő egyedül utánuk, mint az átok, a hegyek környöskörül -gubbasztottak s csúfondárosan terültek el, mind reá nyúltak, neki -fordultak s széles vigyori pofával lesték a vágtató dühöt. - -S újra meg újra beleszédült rémületébe. - -Hát ezért, ezért jött hozzája Radnótra a gaz, s ezért, ezért, már előre -tudta, így kicsinálni, szörnyű: egy pillanat alatt megfosztani -mindenétől, elvenni vagyonát, birtokát, becsületét, életét, egy kincse -volt, egy értéke, amit legtöbbre becsült; vette volna el, koboztassa -szét minden vagyonát, de így kivágni, kimetszeni a legbelsőbb lelkét, a -szíve szívét, magját, töviben vágni ki a fát… Rá a rablóra, rá, rávágni, -sujtani, aki ilyen deli módra, üresen s vígan száll előtte s mégis -elrabolta s magával viszi minden kincsét. - -Mikor utólérte őket s berugtatott közéjük tajtékos lován, bátyja -mellett, Kornis György mellett mégis megnyugodott. Magába gubbadva -hagyta, hogy kipárologjon dühe és fájdalma s oszlott s tisztult kissé a -vad iramlás. - -Körülnézett s kieresztette hálóit, hogy társakra szálljon, elől ügetett -a fejedelem a cinkosai közt, Imreffy, Géczy, Kamuthy, e három lator, -krisztusi latrok, keresztre valók, micsoda népek az ország élin: elszánt -gazemberek, akiknek egy íze nincs jó, világcsavargó bestiák, akiknek itt -ép olyan jó, mint bárhol a világon s mind ebből élnek, mint a gomba a -fán, ki kell vágni már csak azért is a reves fát, hogy ettől -szabaduljunk: mik lesznek ezek, ha nem ez a fejedelmük… Hát arra való -Erdély, hogy ilyen sehonnai haramják prédája legyen… - -Szíve szerint húzódott most bátyjához, Kornis Györgyhöz, aki kövéren, -pöffedten ült lován, gőgös, de nem csoda, oly sokat dudálta neki -haragját s gyűlöletét mindezek ellen… tőlük félt a galád, csak most is -Fejérváron: reggeltől estig maga mellett hordta: egyszerre ez is -felgyúlt előtte: szüksége volt rá: az ő becsületes nevével akarta -takarni, amiket csinált: az ország előtt kell neki, hogy Kornis -Boldizsár jelen legyen mindenben, hogy világ szerint szerte hírrel -legyen, hogy Kornis Boldizsár főfőtanácsúr míve ez… - -Uristenisten, már minden tiszta és kész: Kendy nem kell, Kendytől fél… -Bethlen nem megy vele, Bethlen nem akar… Majd jó lesz ez ostoba Kornis -Boldizsár, aki olyan mint a tuskó, oda állítom, ahová akarom s kifelé, -hadd tudja Forgács Ferenc érsek, hogy a háborús tanácsokban résztvett -Kornis Boldizsár, s vigye hírül a császár udvarába, hogy a katholikus -urak mind egyek e bitanggal… - -Egyszerre minden visszájára fordult: most visszafelé értette meg, mi -lesz Erdéllyel: háború, háború, hadra had… - -S már nemcsak a saját férfiúi vesztesége fájt és sikoltott benne, de az -egész országért érezte magát úgy, mint a férj, ki látja, tehetetlenül, -hogy lator tör ágyasházára. Most már egész hazájáért rettegett s szédült -a felelősségtől: ő fog fizetni még ezért is: őt fogják számonkérni: te -ott voltál, tanácskodtál, mindent láttál, belenyugodtál: a pápisták -követit elutasították, a lengyel zsiványokkal a te füled hallatára -szerződtek törvényes királyuk ellen… - -Kamuthy hangja hasított most a levegőben: úgy volt, hogy Ludastól fel -északra mennek, Szegyel, Záb, Méhes felé, de Kamuthy kapacitált, hogy -Egerbegyet útba ejtsék. Megállt a keresztúton a lovas sereg, s akkor ő -is beletorladt a többiek közé… - -– Jó lesz vigyázni, – döntött magában, – jó lesz jó arcot mutatni, hogy -észre ne vegyék, ami bent forr… - -– Nem megyek felétek, – mondta Báthory nevetve s különös jelentőséggel, -– ha a fejedelem egy házba belépik, mindjárt varjúkárogás száll az -asszony hirire. - -Kornis tudta, hogy ez neki szól, uralkodott magán. - -– Nagyságos uram, – rikoltott a szélben s a nagy szabad levegőben -Kamuthy, – ne gondoljunk vele, hadd csevegjenek reánk! kivel mi -gondunk!… Ki kellene nyelvét vonatni egynek, afféle szóhordozó bestye -rimáknak! - -A fejedelem felnevetett s megindult a Maros völgyén Egerbegy felé. - -Ott früstököltek, egy friss nyársonsültet ettek s bort ittak rá bőven. - -– Mit búsulsz testvér, – mondta Kornis György a bátyjának. - -Ez rá se nézett, azt mondta: - -– Ma meg kell mejjesztenünk ez latort. - -Kornis György megdöbbent, az öccse oly hangosan szólt, hogy meghallhatta -volna valaki. - -Félre hijta s úgy beszélt vele. - -– Csak nézd el, – mondta Kornis Boldizsár, – nézd a latrok hogy vigadnak -a meretrixekkel: mondsza csak, kik ezek az országafutó bitangok?… Az -övék Erdély, avagy a miénk?… Behoztuk magunknak külföldről ezt a -garázdát s hozta magával a bandáit. Nézd csak, nézd, mienk tán -Erdélyország? harmincan, negyvenen ha összeállunk, kész a birodalom s -mi, a nemzet, kényire-kedvire hagyjuk ezt a futosó latrat… Hát hogy? tíz -főembert sem lehet együvé hozni rá?… nekem is van itt húsz emberem, -neked is húsz, itt van Mikola János, komoly, jóravaló ember, annak is -tizenhat embere, Gerőffy uramnak is van vagy húsz. - -– Ezekre ne számolj, – mondta Kornis György, – ezek a Bethlen-bandába -vannak, nem jönnek velünk. - -– Ez a cudarság: akinek száját bedugta s feleségét még holnapra hagyta, -az már az ő testi-lelki embere: el kell veszni Erdélynek: itt olyan -baromállat a főnép, mint a tulok: addig egy se mozdul, míg tüzes vassal -űt magát nem böködik… - -Kornis György gyanakodva nézte öccsét, ez maga is tegnap még máskép -beszélt, történt valami azóta? - -– No de itt vagynak Sennyei Pongrác, Torma György, Basa István uramék és -Sarmasághy koma, ha összeszámolom, kétszáz főből százötven mi kezünk -alatt vagyon. S ha Széken hálhatunk, ráhozom Kendyt legalább is -háromszáz emberrel… - -– Hallgass, – nagyon néznek ide. - -Kornis Boldizsár egyet gondolt, fogta kupáját is visszament az -ebédlőházba, bort töltetett magának, azzal odament a fejedelemhez s -koccintásra emelte a kupát: - -– Nagyságod életire! – mondta a köszöntést. - -A fejedelem nevetve nézett rá: - -– Úgy élj, ahogy nekem kívánod, – mondta. - -Kornis értette, elsötétedett: most már bizonyos volt mindenben: a -fejedelem fél, mert tudja, mitől kell félnie: kiitta a serleget fenékig… -akkor leborította… - -– Hát Nagyságos uram, szép köszöntésnek szép a felelete. Isten tartsa -Nagyságodat! - -Nevettek mindnyájan. - -Sarmasághy csudálkozva nézte ezt s később induláskor, így szólt -Kornisnak: - -– De nagy kedv van ilyen hajnalba! korán kél, aki virradtakor kél. - -Kornis komolyan nézett rá: - -– Aki a csorgóból inni akar: meghajol előtte: de azután hátat fordít -neki!… Én inni akarok ma ennek csorduló vériből… - -Sarmasághy elrémült: - -– Eszed veszett? - -– Vagy ma, vagy soha: Beszterce után nem lehet. - -Jó volt, mikor már újra ló hátán ültek s lovagoltak a hó szironyos -hátán, hegynek fel, völgynek le. Délben Kötelenden etettek. - -A fejedelem szerencsére ragaszkodott ahhoz a tervéhez, hogy Széken -éjszakáz: - -– Rossz hely, Nagyságos uram, nincs ott se kastély, se élés, gyerünk be -inkább Szamosújvárra, az már onnan csak egy kis hajtás, estére bent -leszünk, – mondta Sarmasághy. - -De a fejedelem nevetett: - -– Tudunk rosszabb helyet is Szék városánál, – mondta, – Kornis Boldizsár -marsalkunk előre mén s helyet szerez. - -Kornis örült. - -– Kezembe adta isten, – mondta magában, – mint Jónathánnak, kezembe adta -isten a filiszteust. - -Szék nyomorult kis fészek, dombok közt feküdt, s az egyetlen nagyobb ház -a régi, kihalt Székyek háza is olyan volt, mint egy granárium. Annál -jobb, hogy ezt a helyet is az isten rendelte, mert ettől a háztól sehová -se látni, ha Újvárból a katonákat behozza, észrevétlenül lehet -rávezetni. - -– Szedjétek fel a kerítéseket, – rendelkezett s mikor a saját emberei, -gondolatait nem ismerve, csodálkozva néztek rá, – tűzre, tűzre, – -kiáltotta, – tehenet húzzatok nyársra s megsütni, mire bejő a fejedelem. - -Mindjárt hozzá is fogtak az emberek s nemsokára az összes sövény s -palánk, ami csak köröskörül volt, máglyába volt hordva a ház udvarán. Az -ajtókon erős vas zárak voltak, ezeket Kornis udvarbírójával szedette le -s csak a fakilincseket hagyta meg. - -Mire megjött a fejedelem, még világos volt; a ház pusztaságát metszett -fenyőgalyakkal takarták; ki volt cifrázva a ház s a fejedelem vidáman -köszöntötte érte Boldizsár urat. - -A tehén is nyárson sült, míg ezek lakomához láttak, ő azon az ürügyen, -hogy szétnéz a vadas mezők felé, s reggelre hajtást rendel: ellovagolt s -meg sem állott Szamosújvárig. - -Ez csak jó félórajárás ide lovon s Kornis otthon lelte Kendyt, bár -nagyon félt, hogy elment Bethlennel már Besztercére. - -Kendy meglátva Kornist, fanyarul elmosolyodott: - -– Egészséggel, sógor. - -– Rakjátok a tüzet, – mondta rá Kornis. - -Kendy hallgatott, élesen nézte sógorát. - -– Rakjátok! – szólt vontatottan. - -– Meg is van már rakva, sógor, csak alá kell gyújtani. - -Kendy karon fogta Kornist s bevitte a házba, még meghallja valami -cseléd, pedig a szó is öl. - -Egy óra mulva Kendy behivatta Szász János gyaloghadnagyot. - -– János uram, – mondta neki keményen, – válogasd meg a legényeket. Az -öregeket hagyd itthon a várat őrizni, a jobbakat, jó puskásokat szedd -össze, kivisszük a várból. - -– Főkapitány uram, – mondta a hadnagy, – nincsenek ám itthon a legények, -disznót makkoltatnak a széki erdőn. - -– A széki erdőn, no akkor azokat megtaláljuk, csak tik készüljetek. - -A hadnagy sarkon fordult s kiment. - -Mindjárt összedoboltatta a legénységet s megmustrálta őket egyenként, -jól, már akkor Szilvásy Péter szolgabíró is ott volt a várban, azt is a -főkapitány hivatta s nemsoká itt látták Körpedy Zsigmond lovashadnagyot -is. - -A három nemes ember összeállt. - -– Székre megyünk mindjárást, – mondta Szilvásy Péter újságolva. - -– Székre, – morgott Körpedy uram, – mi az nagyisten haragjának indulunk -estve, ide elég közel van Szék, ha hajnalba indulunk is elég idejébe -odaérkezünk. - -– Ennek így kell lenni, – mondta Szilvásy Péter, – mint aki tud valamit. - -Bomlott nyugtalanság vett erőt az embereken, mindenki nézett, suttogott, -valami vérszag szállt az orrokba, a Kornis bomlott lelke Kendyt, ennek -fellihegő izgalma a hadnagyokat s ezek a közembereket gyullasztották -fel, mindenki sietett, lökdösődött, kapkodott, az asszonyokra átragadt, -ez is lesett, az is, mi történt, mi készül, mért mondta Szilvási uram -tegnap: »Egyetek, igyatok fiúk, majd meglátom, a napokban milyen vitézek -lesztek!« - -Setét estve lett, mikor az úr kijött Kornis Boldizsárral, az estve setét -volt, de az arcok még setétebbek. Hamar lóra ültek, a huszárokkal -indultak s azok egész úton eleget látták, hogy sustorgott, zsibongott a -két úr. - -– Hova mennyünk má no, – rántotta meg Szász János gyaloghadnagy a -szolgabíró mentéjét: - -– Kevés a fejedelemnek a gyalogja, szaporítani kell a népét, – mondta -Szilvási Péter, – mert nagy hajtást akar reggel a széki erdőkön. - -Hallgattak, hogy ettől úgy megijedt mindenki?… - -Elindultak a setétbe, alig láttak menni, mikor a széki Kapusra jutottak, -megálltak lovaggal, gyaloggal, valami kanócvilágot láttak, eredj előre, -súgja Szász egy legénynek, kik vannak ott? ez dobogó szívvel lopakodik -előre. - -– Kik vagytok, – robbant rá a kalyibára; hát a disznómakkoltatók voltak. -– Pakoljatok fel, gyertek, vár a hadnagy uram, itt vagyon e puskátok? - -Puska nincs, csak ki karddal, ki dárdával, kelevézzel. Fojtott hangok: -csönd legyen; lódobogás, mindenki elhallgat, Szilvási Péter jön lovon -szembe: - -– Hadnagy uram; – suttogja rekedten. - -– Ihon vagyok uram. - -– Hun vagynak a legények? - -– Ihol vagynak s ki lovon, ki gyalog. - -– Nohát indulj mindjárást s jöjj a város alá, én bemegyek előre, maj -megizenem, hun ájj meg. - -Elvágtatott vissza, amerre jött, az emberek szíve egyre izgatottabb, mit -ez a suttogás, vágtatni előre, hátra, jön Szakmáry Gáspár a városbul -elébük: - -– Gyertek má jobban, mer alig vár mán az úr benneteket. - -Szász János megfogja a Szakmáry lova kötőfékjét, – torokhangon dörmögi: - -– Mi dolog ez Szakmáry uram, hova az anyánk kínjába visznek ebbe a -setétbe. - -– Én nem tudom hadnagy uram, csak azt tudom, hogy az úr má hétszer -esketett meg, hogy nem mondom senkinek soha. - -Jön Szék város alatt szembe újra Szilvási Péter: - -– Ájjatok be ebbe csürbe, le ne tanyázzatok, legyetek készen. - -Szász uram a katonákat tereli befele s halkan káromkodik rájuk: csend, -csend. – Itt a lovasok is. - -– Van-e töltésetek elegendő, – kérdi a szolgabíró. - -– Bizony minékünk nincs, – szól mérgesen a lovas hadnagy, – nem tudtuk -mink mire híjnak minket. - -Szilvási a gyalogokhoz megy, azoktul elszed kitül egy, kitül két töltést -s kiosztja a huszároknak. - -– El ne puffantsátok, mert megöl az úr engem, tartsátok szükségre. - -Elüget, de Szász uramban nem fér a nyugtalanság: »Várjatok megyek, majd -én az urat magát meg-megkérdezem«. Elmegy, egy ház előtt nagy tűz, de -már éjfél felé van valahogy az idő, ott katonák gubbasztanak a hóba, meg -deszkákon, hogy megüti egynek a talpát, vén várkatona, Bertók uram volt, -felugrik: »legények, keljetek fel, hadnagy uram ez!« - -– Mit akarnak az urak, mit hordoznak bennünket, – dörmögi Szász uram. - -– Én nem tudok semmit, – fojtva károgja Bertók, – csak azt tudom, hogy a -bort méretlen adják, akinek kell, ihat dúlásig. - -Szász uram elindul befelé, hobb, valaki megfogja a karját hátulról, de -maguk embere volt, Dobokai nemes uram Ujvárbul: - -– Tudod mi a dolog? – mondja ez. - -– Mi? - -Dobokai is úgy suttog, hogy még a szót is alig érteni. - -– Meg akarják öletni Imreffyt az urak, mert sokat vétett a fejedelemnek. - -Szász János fellélekzett, végre megtudta, intett s boldog volt, -megnyugodott. Dobokai többet nem tudott, Szász uram futott vissza a -csapatához s most már hogy tudta, a világért meg nem mondta volna -senkinek. - -De Dobokai sejtette, hogy nem jól találta ki, maga akart valamit tudni s -Szilvási Pétert fogta el: - -– Imreffyt ölitek? – kérdezte tőle suttogva. - -– Besztercére visznek bennünket, dörmögte Szilvási, ahogy ő már tegnap -hallotta, – hogy ott a fejedelem a pápistákat mind leölesse, azért -csalnak a kerített városba, de mink is meg akarjuk magunkat ótalmazni, -mert lovagunk, gyalogunk elég vagyon. - -Ebbe most már Dobokai is megnyugodott, de most meg Szilvási Péter lett -nyugtalan, s ő akart végre biztosat tudni s bement a házba, ahol az urak -tanácskoztak. Egy perc mulva magából kikelve jött vissza. Török János a -rémséges nagy marcona lovászmester az ólból jött égő gyertyával, -rászólt: »Ózsd el a gyertyát hamar, haragszik az úr.« - -A lovászmester elfujta a gyertyát, Szilvási a torka fenekéből dörmögte -Dobokainak: - -– Meg akarják ölni a fejedelmet. - -Török János fülét hegyezte az uriember szavára s megnémult: a -fejedelmet? - -Ebben a percben kilépett a ház ajtaján Kendy s meglátta a két suttogó -embert: - -– János, – mondta, – gyertek bé. - -Odabent a ház tele volt urakkal, az ablak mentékkel betakarva, hogy ki -ne világítson, s szörnyű meleg és füst volt; Kendy az ajtóban megállt -velük, odabelől az urak mind beszéltek s kiabáltak, de bor nem volt az -asztalon semmi. - -Kornis Boldizsár épen abba a percbe, ahogy ők beléptek, kipattant az -asztaltól a ház közepire s tele tüdőből kiáltotta: - -– Ilyen gonosz életű fejedelem sehol ez világon nem volt, csak ez -Erdélyben van, ezt el nem szenvedhettyük s el akarjuk távoztatni rullunk -ez veszedelmet. - -Dobokai tágranyitott szemmel hallgatott, szörnyen meg volt ijedve, mert -ő mint nemesember, csak azért volt ma Ujvárban, mert szénát hozott be -két szekérrel eladni, hű de jó lett vóna otthun maradni s bele nem -keveredni, lázas szemmel nézdelt körül az urakon, de csak Kornis György -urat és Sennyey Pongrácot ismerte köztük. - -De rémület volt minden arcon, izgatott, heves, önmaguktól megrémült -emberek kétségbeesett vitatkozása volt itt, Kendy a lovászmestert, aki -hatalmas fekete legény volt, iszonyú erős és marcona, karon fogta és -magával vitte a belső szobába, mert itt egy szót sem lehetett hallani s -mondani: - -– János, téged választottalak ki erre János fiam: te fogod a fejedelmet… -te fogsz vele elbánni… - -– Nagyságos uram, – szólt ijedt húzódozással a lovászmester, – én hitös -vagyok a fejedelemnek. - -– Én is hites vagyok, János, mi mind hitesek vagyunk, nagyobb esküt -tettünk mink, mint tik együttvéve: de ennek meg kell lenni. Te is -hazafia vagy s ha ma meg nem tesszük, most már mellettünk tik is karóba -kerültök! - -Török János meredten hallgatott, mintha a villám ütötte volna meg. - -– Ide figyelj! – kiabált Kendy, ellenmondást nem tűrő hangon s ekkor -Kornis Boldizsár bejött. – Elmégy előre, rámutatott Kornisra: a -nagyságos úrral: ű marsalk, neki éjjeli nappali szabad bejárása van a -fejedelemnél, még a hálóházába is, ű véghez viheti igyekezetit, az ágyba -fogja átalverni… De ha azok valamit megsajdítanának, akkor te az úrral -maradsz s karddal vered az ajtónvalókat, míg az úr bemén s vigyél egy -embert, aki távul nézi mi lesz s visszaszalad, ha baj van, megmondani, -akkor megustromoljuk a házat… - -Török János megdermedten hallgatta, még egy igent se tudott rá mondani. - -– Ha végben viheted, nemes ember lész János fiam, s öt ház jobbágyot -kapsz én tüllem magamébul Vinczen. No felelj, felelj!… No! - -Török János agyabódultan állt s csak sokára mondta kemény durva szóval: - -– Szolga vagyok nagyságos uram! - -Kendynek megenyhült a szeme, amely már villámokat szórt s ha a szolga -ellentmond, most azonnal keresztülvereti. De most úgy volt, mintha egy -pillanatban eldőlt volna a győzelem. Kimentek az udvarra az ordító, -káromkodó nemeseken keresztül. - -– Megállj, – mondta Kornis a lovásznak, – még a magam emberiből vagy -kettőt magamhoz veszek. Eredj előre, menj be az udvarra, téged azok -ismernek, a tűz mellett a katonákkal beszélj, mondd meg, hogy -virradatkor a darabontok indulnak, ahogy hajnallik rögtön mennek -Besztercére, érted, avval gyere vissza, az égett templomnál várj reám. - -Török János a szemébe húzta a bőrsüvegét s morogva adott engedelmes -hangot, neki ez ur nem ura, s nem parancsolója. - -Kendy nem bírt a házban maradni, kijött; a fészer alatt volt a lova -felnyergelve, ahogy most kilépett s ezeket még itt látta, szólt -Töröknek, hogy vigye a lovat utána, a ház előtt a fiatal Bornemisza -Tamáskó jött hozzá ijedt hosszú képpel s Dobokai, aki már előbb -kihúzódott a fedél alól, mintha már ezzel is menekült volna. - -Elindultak felfelé a kerten a hegyoldalra; hideg volt s szél indult, -tisztult is a levegő, már nem volt oly sötét, a hó jól világított, -fellegek vágtattak az égen. - -– János fiam, – mondta fent az oldalba Kendy, mintha most jutott vón -eszébe, – eredj csak, hadd a lovat Dobokai uramnál, ereggy közelebb a -házhoz, nézd ki a fejedelem állapotját, de okosan viseld magadat. - -Török odaadta a lovat Dobokainak s lesunyt fejjel elment. Kendy várt, -várt, aztán elkezdett káromkodni: - -– Krisztusteremtette ezt a bestye Kornist, eddig csak nem s nem, most -meg csak rajta s rajta, még semmi sincs kész, odadnék tízezer forintot s -fél Lónát, ha ezt nálam nékül elvégezték vóna… - -Dobokai suttogva hajlott hozzá: - -– Nagyságos uram, itt a lovad, gyere Ujvárba, erős hely az az Ujvár. - -Kendy nem szólt egy krükköt se, csak jó idő mulva dörmögte: - -– Ez a Kornis, ez a Kornis egy bolond eb, veszett-teremtette bolond eb. - -Dobokai még halkabban morogta: - -– Ugy gondolom, a fejedelemnek is van gyalogja. - -Takargatta, lapongatta a gyávaságát, minden pillanatban izgatottabbak -voltak s végre lóra ült. Akkor a domb gerincén, a más kertek felől jött -lóháton Kornis Boldizsár, megijedve ismerte fel Kendyt a lovon. - -– Hova mégy koma? - -– Ezek a jó szolgáim instállnak, hogy menjünk Ujvárba. - -Kornis majd leesett a nyeregből. - -– Ne menjünk még egy kevés ideig, avval fordította a lovat, rá -Dobokaira, isten őrözte, hogy le nem tiporta, az ember egy fa megé -húzódott előle: - -– Ez a te dolgod Dobokai János!… - -Dühöngve verte a lovát, most már sajnálta, hogy ki nem vallotta Kendynek -a reggeli dolgot a feleségével: látná, hogy muszály, neki igyis úgyis -vége, akármi lesz, ha itt virrad elevenen reggelt. - -– Maradj veszteg egy kevéssé koma, majd próbálok én, nem bánom, ha nem -is jössz oda, csak várj itt meg, ne menj sehova. - -Elugratott a ház felé, valami út ment itt a kertek felett, ezt ő már -délután kiszámította. - -Kendy ott maradt a ló hátán s nézte, ahogy eltünt a szem elől Kornis, a -fekete tájat, amerre Török is elment. - -Török egész bátran jutott a fejedelem háza kapujáig, ahogy a puszta -kerítéshelyen átment, senki szót se kiáltott rá, csak ahogy közel ért, -felpattant a kialudt tűz mellett egy pár ember s abba a pillanatba -megkötözték kezét lábát. - -– Hallgass, – mondták neki, – mer ha nyikkansz, benned a kés. - -Török hallgatott, bevitték a házba s be a fejedelem elébe. - -A fejedelem ott feküdt az ágyon, a szeme se rezzent, mikor az embert -behozták, mintha várta volna. - -Imreffy ott ült az asztalnál s Géczy az ablaktól jött vissza, az ablakok -itt is be voltak dugva felsőruhákkal. - -A katonák szót se szóltak, csak megállították az embert. A fejedelem -előre hajlott s hunyorogva nézett rá: - -– Mit keresel? - -– Felségedet, nagyságos uram, – nyögte Török János. - -– Minek? - -– Hogy az urak megparancsolták, hogy megöljem Nagyságodat. - -Ez a szó ily egyenesen, mégis megborzongatta a fejedelmet. - -Felállt, kihúzta magát, Török Jánost a hajduk térdre nyomták, de ő maga -is azt kívánta, úgy nézett fel az óriás, a fejedelemre. - -– Hát itt vagyok, ölj meg. - -Török János elfelejtkezett arról, hogy meg van kötözve, elszorult a -szíve a fejedelmi személy láttára, levágta magát a földre, fejjel, meg -újra felemelve a fejét s úgy kiáltotta torka szakadással: - -– Én nagyságos uram? felségedet! Báthory Gábor ides jó fejedelmemet, aki -a szegényt is megszánja? hogy én arra kezemet emejjem, ikább fődbül is -kikaparnám a csontját! - -Ömlött a szeméből a könny. - -– De nemcsak hogy én, nagyságos uram, – kiáltotta Török János olyan -ordítással, ahogy fért, – nincsen itt egy legény sehul, egy utóssó -kódúsfi, bárha fővétele vón is, aki kezet emejjen Báthory Gábrisra!… - -– Akkor mér jöttél ide? - -– Parancs vót nagyságos uram!… Szegénynek az úr parancsol! de úgy meg -van ijjeddel a legénység, hogy sírván fohászkodik, bár elkerüjje a jóúr -a tőrvetist. - -Báthory elkomolyodott: - -– Oldjátok el. - -Eloldozták a köteleit. - -– Adjátok a kezibe azt a szabját. - -A saját kardját az asztalrul. - -– Eskettessétek fel rá. - -Imreffy mondta az esketést, Török János utána esküdött. - -– Most eregy ki közéjek! – kiáltotta a fejedelem, – minden urat -levágni!… Koncra hányni!… Csak az egy Kornis Boldizsár ebet elevenen!… -Huszonöt háztelket kap, aki nekem behozza… Minden legény, aki az urak -ellen áll, szabadságot kap s házhelyet az urakébul: mind nemessé teszlek -benneteket! - -Török János hátra lépett, felemelte a kardot s mint egy tigris ordította -rettentő fogvicsorgással: - -– Jaj most nektek, gyilkos uraimék! - -Elrohant. - -– Mind együtt van, rendbe van? – kérdezte a fejedelem. - -– A darabontokat elvitték, messze szállásolták, csak a huszonöt -testőrség van itt. - -– Elég nekem az is! - -E percben egy új embert hoztak megkötözve, Bornemisza Tamáskót, az -úrfit, sápadtan s reszkető lábakkal. - -– Tamáskó, – kiáltott a fejedelem elámulva, – te is karddal jösz rám. - -A fiúnak könny futott a szemébe, lehajtotta a fejét, szégyellte magát -reszketett. - -– Én nagyságos uram, csak azt parancsolták a bátyámék, hogy ennek meg -kell lenni, hogy én megtudjam, Nagyságod él, vagy alszik. - -– Hm, hát ők még nem alusznak?… Kereky Feri, szaladj, hijd az Kendyéket, -az urakat kéretem, gyöjjenek, hivatom. - -A fejedelem kacagott, izgatott, forró volt, minden porcikája táncolt, -mint ketrecben az oroszlán, ugrásra készen s egyben magán úr, fogát -csattogtatta s harapásra állt, mint egy dúvad: boldog volt, mert érezte -a győzelmét. - -A hegyen Kendy még mindig lován ült, vére zuborgott ereiben s nem tudta -mire vélni, mi lesz s minek kelljen lennie. - -Három négy úr volt vele már, akik lassan észrevették eltűnését s utána -szivárogtak. Akkor jön lentről Kereky Feri, a fejedelem udvari fia. - -– Nagyságos uram, a fejedelem őnagysága hivatja Nagyságotokat. - -Mély csend lett, a hó kísértetiesen világított a fehér fák alatt. Hogy -jutott ép ide hozzájuk a követ?… - -Kendy összesúgott Sarmasághyval: - -– Mondjad szolgálatunkat a fejedelem őnagyságának, mindjárt megyünk. - -Kereky Feri visszafordult, elment s oly gyorsan, amint bírt; rettegett, -hogy egy nyilat vagy dárdát kap hátulról; amint elkanyarodott, levetette -magát s csúszva más útra tért. - -E percben lent a városon nagy fegyverlövöldözés kezdődött, az urak, kik -gyalogszerrel voltak, hamar futottak lovaik után, Kendy lovast vett -észre, kardot rántott, de csak szolgája volt, Vajda György. - -– Fussunk nagyságos uram, – kiáltotta ez, – mert Török János rajtunk -vagyon. - -– Török-é? – ámuldozott Kendy. - -– Utánunk van Török János! azt hirdeti fejedelem szavával, mindenki -nemessé lesz, aki az urakat öli! - -Kendy sarkantyúba vette a lovát s vágtatni kezdett fölfelé Szék város -mentén, ész nélkül, nagy kerülővel haladt az újvári rétekre. Hátul nagy -ordítás, csatazaj, puskalövöldözés, szörnyű volt, a fejedelemnek alig -pár katonája, mégis mintha minden bokor az ő fegyverese volna. - -A fejedelem a ház előtt lovon, vont karddal, megette Imreffy s Géczy -fegyverrel; tág tüdővel s boldogan szijta a csataordítást: ez ő érte, s -neki s az ő ellenségin vagyon. - -Kereky Feri futva, lélekzetfogyottan jött vissza, jelentve, az urak majd -jönnek. - -– Jól van Ferke fiam, most lóra ülj s vegyél magad mellé nehány legényt, -vágtass fel Besztercére, mondd meg Bethlen uramnak, jöjjön ide, tartson -törvényt az urakon, mind láncra veressétek, akit lehet. - -Sohasem érezte még életében így az erőt s hatalmat, emberek ölik egymást -érte, fegyverek ropognak őérte, s csak érte, most vágott neki a kevély -jövőnek, embereknek, országoknak, istennek, világnak, babonás -bizalommal, varázsló büszkeséggel várta a viadalom végit s az meg is -jött, nemsokára hordani kezdték a setét katonák a leölt urak testét az -udvarra: - -Megvetően nézett a hullákra: - -– Annyi urat s bárót csinálok, amennyit akarok! - -Aztán kísérettel bejárta a várost. Az aprinkó házakban rémült lakosok -húzták meg magukat, mint ijesztett pondrók, míg kint a harc viharzott, -csak a csecsemők sírása sikított itt, meg ott. Már csend volt mindenütt, -aztán nóta csattogott, valami vad s egyhangú dal, amit győztes csaták -után szoktak fujni… - -Fáklyavilágnál, lóhátról nézte végig a tegnapi víg cimborákat, sorra -rakva a hóban, egy húr nem rezdült meg szívében, nem sajnálta őket s ki -az, aki ott gubbaszt, csupa vér, lehajtott fővel, sebben, komoran, -kötözve, lova lába előtt: Kornis Boldizsár. - -Nem szólt hozzá, csak nézte, nézte: »Világítsatok a pofájába, lássam, -miféle nagy vad ez.« - -– Hozzatok egy kupa bort, – kurjantott vígan: – Életedre, Kornis uram! – -s magasra emelte. - -Kornis Boldizsár megvonaglott. - -– Ki csipte el ez haramiát! – kiáltott, a fakupát messzire vetve, – -harminckét háztelket kap Radnóton! - -Ahogy lova táncolt, valami ténfergő kis fekete kölyökkutyát megtaposott: - -– Vegyétek fel ezt a dögöt, – kiáltott, – ezt az ebecskét is jobban -szánom, mint e nagy kutyákat. - -Mindjárt indult Beszterce felé, egész éjjel mentek átkozott utakon, -Kamuthy Farkast küldte a sereggel Újvárt ostromolni, ő maga kevés -testőrivel fölfelé ügetett. - -Reggel Lekenczén állt meg s ott kapta meg délre a Bethlen Gábor -izenetit, hogy nincs semmi veszély. Mikó Ferenc jött meg, a Bethlen -komornyikja s elmondta, hogy az úr lefogatta Kálnoki uram főkirálybírót -és Mikó György alkirálybírót; de nem tudnak semmiről, sem ők, sem más; a -fejedelem bátran bejöhet, mert mindenki fel van bőszülve az -attentatumon. - -Ahogy a foglyok megjöttek a sereggel, mindjárt Kornist maga elé hivatta. - -Szörnyű állapotban volt szegény, lovasok közt a szügyellőhöz kötve -gyalog kellett jönnie Széktől Besztercéig, csak mikor összeesett s nem -birt menni, életét féltették, akkor dobták fel egy saroglyába. - -Meg volt törve s összekinozva. A fejedelem maga is megborzadt; »ki műve -ez?« kérdezte, kisült, hogy Géczyé. - -Egy pillanatig tünődött, mire ez? akkor eszébe jutott, hogy Géczy a -szász városokat hasonlóan meg fogja neki jól puhítani s könnyelműen -vállat vont és Kornis felé kiáltott; »mért praktikált! nem volna jobb -most uri módon széket ülni, bárha feleségem csorba is!«… - -Még ez egy volt, ami a roncsból s tönkretett tetemből dühöt, -ellenszegülést és erőt csiholhatott ki, ez a sértés, Kornis váratlan -felüvöltött: - -– Kutya vagy Báthory, ebfajzat minden magod; de tudd meg, hogy a kövek -is élőkké lesznek, hogy tégedet agyonverjenek: ellened van egész világ, -nem soká kerülöd el sorsodat!… - -A fejedelem elsápadt, kezet emelt, de mit ér, csak meg is fenyegetni, -kötözött, láncolt s sárra nyomorított embert. - -– Hazudsz kínodban, nyelvedet rágod Boldizsár! - -Ez gőgösen nézte: - -– Szegény!… Én voltam egy, aki melletted voltam, egész tegnap reggelig -Báthory; jól tudod, én hoztalak be Erdélybe, én is tartottalak ezidáig: -errül megemlékezz!… Majd Kendy azonban nótádat elhúzza. - -Már tudták s úgy látszik ő is hallotta, hogy Kendy megszökött s azóta -kint van Magyarországon. - -– Majd a nádor, a felső kapitány, a császár, hitevetett. - -Ebben a percben Géczy jelentette bátorítónak a fogoly vallatásához, hadd -lássa mennyire nem csinjánvaló, hogy már a Kornis udvarbírája ágyura van -kötözve, s a fejedelem parancsára várnak, elsüssék-e az ágyút. - -– Pápista tajték, – lihegett a fejedelem, – hát csak süssétek el, hogy -tudják meg az egész országban a pápistafélék, hogy rájuk van a nagy ágyú -vetve. - -Géczy az ablakból intett s nemsokára ágyúdurranás volt, Kornis néma -lett, minden vére leszállt s falnak tántorodott. - -Géczy buzgóan jelentette: - -– Mint a semmit hordta el: egy pápistával is tisztább a levegő. - -Kornis szédelegve hallgatta a szavakat, aztán ezt mondta bús nyöszörgő -keserűséggel: - -– Isten színe előtt te épen úgy vagy pápista mint én, Báthory, csak -elcsavartak… de nem vagy te se kálomista, se pápista, csak tarisznyahitű -s tudd meg, egyformán utálnak s megvetnek úgy pápisták, mint kálomisták… - -– Pápista tajték: csak egy nevet se tudsz mondani! - -– Bátor vagy, vitézebb a hóhérannál, akit akaszt! de ha szemedbe köp az -akasztott, mit csinálsz!… Kérdezd csak meg publicus direktorodat, -Kolosváry urat, nem azt mondta-é, hogy aki csákányát a te lator fejedben -szakasztaná, azt ő el nem itélné, de isten nevére méltatná!… - -A fejedelemnek eszébe jutott mikor Fejérváron reggel, ahogy kinéz, ez a -két úr fenyeget a palota felé s elhitte. Ordítva parancsolta, hozzák elő -Kolosváry nagyságos urat. - -A jóúr a tanácsurak közt ült, mikor a hadnagy térde-feje hajtásával -köszöntve, a fejedelem elé hívta. Ingyen se vélte volna, mi lesz. - -Elhalt a színe, mikor Kornis elé állatták s szavát ismételték. - -– Vigyétek, – rikácsolt a fejedelem, – akasszátok a besztercei kapura, -amerre bejöttünk, hogy ha majd kimegyünk, utánunk köszönhessen. - -– Törvényt nagyságos uram! – kiáltott esdekelve a főbíró. - -– Törvényt a népekre tartok! Ha a törvény urai esnek bűnben: kívül -vagynak minden törvényen! menjen Nagyságod odafel az istenéhez törvényt -kérni. - -Kolosváry se holt, se eleven nem volt, s azonnal elhurcolták s egy óra -mulva már iszonyú időktől reszketett a nép, mik jönnek! Hogy ily -dolgokat értek! A legfőbb bíró! Kihallgattatás nélkül lóg a kapu sarkán, -mint egy eb a kúton… Géczy, az átkozott, még fűzfacsákányt is adatott -kezébe s kikiáltatta, hogy így jár aki csákányt emel ura s fejedelme -személyire… - -Maga az országgyűlés meg volt halva a rémülettől s mindent szó nélkül -megvoksoltak, amit Imreffy kancellár elébük tett: határozatba ment, hogy -a hadak felkészüljenek Oláországra s amint a fejedelem a nádorral a -találkozót megteszi, egy ujjbillentésre meginduljon az ország… -Mindazoknak vagyona, kik a fejedelemgyilkosság bűnébe kerültek, -elkoboztattak, s mindazoknak a közlegényeknek, kik Széken az éjszakán -jelen voltak, országul nemeslevél s telekbirtok adományoztatott. - -Iszonyú érzésekkel borzongott végig az emberek teste: rettentő volt, -hogy a fejedelem ellen gyilkosságot építettek, de szörnyű volt a -megtorlás és mindenek közt legjobban az utolsó pont, a nemtelenek -fölemelése ijesztette meg a rendeket; mintha a nemesi privilegiumok -sziklavára egy pillanat alatt tiszta híg vizzé válik vala. - - -IV. - -Imreffynének megvolt az az elégtétele, hogy a fejedelem mégis minden -este nála vacsorázott. - -E célból eszébe jutott testvérnénje Ifju Benigna, besztercei gombkötő -Sebestyén uram felesége. Számos szekérrel jelent azért meg az -országgyűlés idejére Besztercén s már itt volt, mikor a fejedelem -megérkezett; Imreffy már első este vitte a fejedelmet házához enni. A -fejedelem örült, hogy eldughatja magát az emberek elől, s minden -tartózkodás nélkül fogadta az invitálást, elrugott szeretője házához s -minden estve itt vacsorált s ivott a részegségig. - -Sohasem voltak az asztalnál, csak öten-hatan; asszony csak Imreffyné, a -testvére első estve megjelent, de azonnal eltünt háziasszonyi dolgai -miatt s üresen állt a helye, gombkötő Sebestyén egyáltalán meg sem volt -híva az asztalhoz, ő mintha nem is lenne, szász és mester létére -örvendett, hogy nem kell az urak körül szerencsétlenkednie. - -Rendesen ott ült Bethlen Gábor, akit a fejedelem most nagyon pártolt s -Géczy, az elragadó cimbora. A kancellár szokott helyén ült az asztal -alsó végén, s fanyar képpel leste a fejedelem kegyét. - -Ma az utolsó este volt, holnap indulóban voltak mindnyájan s Imreffyné -már napok óta igérte, hogy e vacsorára egy olyan terítékkel fog -szolgálni, amit ingyen sem vél a fejedelem őnagysága. - -Az urak persze politizáltak; a hajdukkal nagy baj volt, mert már -felkészülve várták a parancsot az indulásra; hogy azonban közbe jött a -nádorral való találkozás, szó sem lehetett addig harcról s a hajduknak -türelemmel s éhezve kellett bevárniok a hónap végét. Közben folyton -jöttek, mentek a követek s hozták a vérforraló híreket, hogy Forgács -Zsigmond, a kassai főkapitány is ugyancsak gyűjti a hadakat s ő is -tárgyal a hajdukkal. - -Szörnyű izgatottságok: minden egy kockán, hatot vagy vakot: néha úgy -látszik, csak meg kell indítani s megy minden a maga útján, majd, hogy -visszafordul minden. - -Ez az öt ember úgy össze volt tanulva, hogy fél szóból értették egymást, -s mégis mind külön részében élt a dolgoknak, s mind tudta, mit nem -szabad a többiek előtt meg sem pendítenie. - -Bethlen hálás volt ez egyszer Csuthy Emerentiának a vacsorákért, mert -így a fejedelem sehol másutt nem volt látható, csak a gyűlésben, pedig -ha asszony nem lett volna, akkor könnyen nagy és nyilvános skandalumok -eshettek volna. - -Legtöbbet az összeesküvésről s Kornis Boldizsárról beszéltek. - -Imreffyné tajtékzott a dühtől s kárörömtől, föltétlen fővételét -óhajtotta. Az ura s Géczy tódították, Bethlen hallgatott s a fejedelem a -kutyájával játszott. Sok örömet szerzett neki ez a kutya, »ezért magáért -nem sajnálom a széki éjszakát, – mondta – mert végre egy hűséges szolgát -találtam«. - -Bethlen csodálkozva el-elnézte, szerette s csak valamikor, Ecsedben, -volt ilyen közel Báthory Gáborhoz, akkor tudott így elgyönyörködni -benne, gyermekes vidámságában s duzzadó erejében. Már az utóbbi években -a fejedelem nagyon elvadult s igen kevély lett, de ez a szörnyű éjszaka -visszatérítette a józanságra, enyhébb lett s emberibb. - -Az egész társaságban valami gyermekes jókedv kapott lábra, a fejedelem -ártatlansága mindenkire ragadt s Géczy ellenállhatatlan volt a dalokkal, -amik csakúgy dűltek belőle s a tréfákkal, amiket a világ minden részéből -gyűjtött össze; nagy kobzos is volt s ha hozzáfogott pengetni a -hangszert, mindnyájan elandalodtak, Bethlen néha ámulva ébredt holmi -szörnyű gondolatokra: iszonyú idők előtt állanak, kiüt a háború, ki -tudja, mire végzi… - -– Kegyelmed csakugyan annyira a háború ellen van, – kérdezte Imreffyné -váratlanul Bethlentől. - -Bethlen gondolkozva szólt: - -– Én a háborútól nem félek, én már tizenhat esztendős koromban sereget -vezettem Zsigmond fejedelemnek kapitányságában… Lovon ülni szeretek, -éhségtől, fáradságtól meg nem ijedek s vágyok a vitézi életre, mert -legfőbb öröm, karddal kézben, kis csapattal a nagyobbat megtáncoltatni… - -Egyszerre összehajoltak, mindnyájan csataedzett emberek voltak; minden -vadászásnak ez a legkülönb neme, emberekre vadászni, ez jobban forralta -őket, mint minden más hecc s harc. Jól ismerték a más-más fajta népek -harcimódját, török, tatár s anatóliai, a jancsárok és a szpáhik, a török -lovasok s a haramiák, valamint a magyarokról, hajdukról, felvidéki s -alföldi népekről, dunántúliakról, végekről, a német hadakról, -vallonokról, svájciakról, sok beszélni valója volt az embereknek, akik -annyit forogtak a világ dolgaiban. - -– Mégis kegyelmedet had ellen valónak ismerik, – mondta Imreffyné, aki -szívesen kipiszkálta volna Bethlent a fejedelem közelségiből, kivált ma -estve. - -A fejedelem nem igen ügyelt rájuk, a kutyáját ugratta s nagyokat -kacagott vele, Bethlen elkomolyodott, így szólt: - -– Nem a hadért vagyon az ember, hanem a had vagyon az ember szükségire… -Szép a tűz a kandallóban, de senki se gyujtja fel a házát, hogy a szép -lobogó lángba sütkérezzék… Ha már itt van s elkerülni nem lehet, akkor -én szeretem minél jobban végezni a had dolgát, de azért nem csinálnék -háborút, hogy a tagjaimból kirázzam a poshadtságot… Én úgy tapasztaltam, -hogy a háborúban, jó lovon, jó szablyával s jó katonákkal igen jól lehet -vigadni s örül az ember szíve a győzedelemnek: de a halottakat s -tönkrementeket nézni a csata után s a had alatt… Ezt nem szereti a -magyar s székely s szász. - -– A jó ló szereti az igavonást, – szólt bele a fejedelem – de nem kell -tőle megkérdezni, hogy édes lovam hordjunk-e követ? - -Szörnyen nevettek, de Bethlen elkomolyodott: - -– Ha nagyságod várépítéshez fogja be, meglátandja, örvend-e vagy se… De -követ cipelni s beteríteni vele a szántóföldeket s ledibolni a szőlőket -és vetéseket… - -A fejedelem az ellenmondástól hirtelen ingerült lett: - -– Nem a ló dolga meglátni, mi lesz; az övé: húzni. - -– Az ember nem ló. - -– Ló! – kiáltotta a fejedelem s az asztalra vágott, – s ha ki szembe -fordul, azt fustéllyal vágom agyba, hogy szeme szikrát hány s majd von -tovább. - -Bethlen elhallgatott, hogy a fejedelem ne forrjon tovább. - -– Vivát, – kiáltotta Géczy, – úgy vagyon, a fejedelem az ország feje s -egy fej elég egy testnek. - -Bethlen hallgatott, ivott is, nevetett is a nevetőkkel, nem találta -jónak ezeket a napokat, hogy ellenmondjon. - -Örült, hogy a székelyek hajnalban indulnak Besztercéből s őtet -elhivatták s mehetett. - -A fejedelem hátravetette magát a széken s nagyot emelt a poharán: - -– Ez nagy lovat még hámba fogjuk, – kiáltotta mintha felszabadult volna -– maga se vélné, mit fog húzni s vonni mind székelyivel egyetemben: -Erdély egy nagy szekér, tele kanpajtásokkal s lotyókkal, rimákkal s -őkeme húzni s vonni fogja, vagy belégebed. - -– Jaj de nagyon jó, – kacagott Imreffyné – ezért hozok valamit -nagyságodnak, ami jóízű, mint a muskatálykörtvély s puha mint a -selyemdunna s édes, mint a törökméz s tudom kedves lesz nagyságodnak! - -A fejedelem összehúzott szemmel nézett az asszonyra, akit a szenvedély -egész megaszalt e hónap alatt, le volt fogyva, fekete lett, az orra -megnyúlt s egy pillanatra sem tudta benne felébreszteni a régi vágyat, -most már úgy nézte, mint egy boszorkányt s nem tudta mit kell várjon -tőle. - -Imreffyné felállt s elsietett, szederszín szoknyája volt, egész ruhája -öreges, egyszerű, ujjai is csuklókig értek, most nem volt kacér s -testemutató, mint máskor, olyan volt, mint egy templomos asszony, aki -minden hívságról letett. - -Egy pillanat mulva egy fiatal lánnyal jött vissza. - -A lány gyönyörű török selyemruhába volt öltöztetve, arca piros volt, -piros csíkok libegtek a fehér ruha színén s fekete hajába is piros -szalag volt kötve: Évuska volt, az Imreffyné huga, ijedten, nagy -szemekkel s kétségbeesve. - -– Itt a nagyságod kis tündérje, – mondta Imreffyné, a lányt prezentálva -a fejedelem elé. - -Az urak nagy, mohó szemekkel nézték a lányt, akinek karja, válla mélyen -ki volt vágva s fejér bőre jól megmosva, de az arcán a fehér s piros -szín az ijedségtől egyre változott. - -A fejedelem összehúzott szemmel nézte a lányt, nézte, nézte s eszébe -jutott, hogy ez hogy aludt nála egy éjszakán, megverve, letörve, véres -csíkokkal a hátán és ő szíve szerint szánta, szerette, az egyetlen lány, -akit úgy eresztett ki kezéből szűzen s édes ártatlanul s most lassan, -bentről valami düh és indulat undorodott fel. Míg az asszony szemtelen -arccal kinálta, ő hosszan nézte a lányt, aki közel volt az elájuláshoz, -se holt, se eleven nem volt. - -– Tündér? – mondta aztán gúnnyal – patvar látott tündéreket ily -maskarádéban: le rulla! - -Az asszony meghökkent. - -– Húzzátok le rulla a ruhát! – ordított a fejedelem. - -Imreffy kushadt, Géczy félig felállt, ijedten, most mi lesz! - -A fejedelem saját hangjától felgyújtva, magát belelovalva, dühöngött: - -– Le rulla, le rulla! – s korbácsát felragadta. - -Imreffyné szörnyedezve szállt szembe: - -– Nagyságos uram! – s azzal a mozdulattal állt elébe, mint régen, mikor -még az övé volt, s minden dühét egy mosollyal tudta leszerelni. - -A fejedelem ellökte. Nem hagyta magát. - -– Nagyságos uram, térjen észre nagyságod! - -– Észre?… Becstelen dög!… eszemen vagyok! Jól tudod, e gyermeket -kedvelem bitang s korbáccsal verted, mikor a náladi piszokban -megsajnáltam, nekem akarod most feltálalni, hogy elégtételem legyen? -Legyen hát no, elégtétel! – s ezzel korbácsával végigvágott az -asszonyon, ahol érte. - -Imreffyné mint egy furia egyenesedett ki: - -– Engem?… megütni!… Óóóó… – ordított, – veresse, aki vétett ellene, -akasztassa fel Kornis Boldizsárt, de engem hagyjon… - -– Kornis Boldizsár?… – kiáltotta a fejedelem, – neked Kornis Boldizsáron -jár az eszed?… És ha én azt kieresztem és ha téged agyonveretlek, kinek -mi szava benne: Ringyó?… nyelvedet kivonatom!… Testvéremre pletykálsz?… -Báthory Annára mersz szájat tátni? – ordította s korbáccsal verte az -asszonyt. - -Imreffy elfordult, hogy ne lássa, Géczy odaugrott s hátulról átölelte a -fejedelmet, aki erősen ittas volt: - -– Kimélje magát nagyságod! - -A fejedelem toporzékolt s őrjöngött, csapkodott a nagy, erős ember karja -közt, mint egy hal: - -– Tanizsd jóra a feleségedet, – kiáltozott Imreffyre s Géczy -eleresztette, hogy így az asszonyt már elhagyta, – vagy lovakkal -szakgattatom szét!… Hugomra pletykál ország-világ előtt? veszett hírét -költi? mit rekkentett el az én hugom Ecsedben?… - -Imreffy felkelt s iszonyatos rútul szitkolni kezdte az asszonyt. - -– Te merted a nagyságos asszonyt undok szádba venni? ahelyett hogy -csókolnád a lábuk nyomát is, akik a piszokbul kivettek?!… - -Most ő ordított s dühöngött, mint egy őrült s nekiment, hogy a falnak -dőlt, elnémult, megtört asszonyt meggázolja. - -Évuska, aki eddig megdermedve nézett, sikoltva kifutott. - -A fejedelemnek elsavanyodott, elízetlenedett a szája, fogta süvegét, -fejébe nyomta s kutyájának füttyentve elment, otthagyta a családi -veszekedést. - -Kint a szabadban megállt s lassan józanodott. - -– Ocsmány, alacsony dögök, – mondta morogva, háta megett ott állott -Géczy egy kutya alázatosságával… – Géczy uram!… - -– Parancsoljon Nagyságod! - -– Én téged küldelek bé Konstantinápolyban… - -Géczy felragyogó szemmel hallgatott. - -Győzött Bethlenen!… - -– Aranyat, ezüstöt adok, amit kívánsz, s te nékem megszerzed a lengyel -háborúra való athnamet, jobban, mint akárki. - -Géczy hallgatott. - -– Igen? - -– Igen, Nagyságos uram. - -Lassan, járkálva mentek az utcán, amelyen fagyott a nappali olvadás, de -a hidegen át is érzett, hogy itt a tavasz. - -A fejedelem csizmája sarkával vágta a vékony jégpillét. - -– A találkozásra elmegyünk, – mondta, – a nádorral való beszélgetésre… -De neked arra semmi gondod, te ki fogod mívelni, hogy nekünk hadra s -háborúra fermánunk legyen. Majd meglátjuk aztán, mit kell a magyarokkal -kezdeni… - -Felvitte hálóházába Géczyt s órák hosszáig beszéltek s tárgyaltak a -török tervekről, az oláh háborúról, melynek mindenki előtt, még Imreffy -előtt is titkosnak kellett maradnia… - -Mikor Géczyt elküldte s egymaga maradt, nehezet, nagyot sóhajtott: sűrű -s nehéz volt itt a levegő, a nagyon élő emberek halálérzése támadt fel -benne, s elbujni szeretett volna, kicsi lenni és gyermek, réten futkosó -s Török Kata után vágyott a szíve, felvillant előtte annak szőke haja s -fitoskája, melyen valami forradás volt, olyan fius sérülés, bizonyára -gyerekkorában megütte magát; nem volt kedve, ereje, vetköződni, csak -dolmányát tette le s úgy dobta magát az ágyba, Kereky Feri apró álmos -szemekkel jött be s lehúzta csizmáját… - -Boldog volt, mikor másnap reggel kivonult ebből a nehéz városból, a -kapun még ott lógott a Kolosváry direktor teste, fűzfacsákánnyal -kezében, de nem szerette ezt a tréfát, mintha jelentene valamit: utána -fenyeget?… ostoba dolog… ez a Géczy csupa ostobaságokat tett, az az -érzése volt, hogy Géczyt kellett volna odaköttetni, mert mit tehetett -ama nehéz testű s vastag nyelvű paraszt: de ez, ha módját teszi, ez -friss és fiatal s alávaló… - -Elűzte a gondolatot; szüksége van reá, mert nincs senkije, akit a -portára küldhetne ily titokkal… - -Csak akkor üdült fel, mikor Almásra beért; hogy Sólyomkő határát -meghaladták, azontúl mintha az ég is kitisztult volna s a tavasz csupa -zölden virítva s napsugarasan nyilt ki előtte a völgyeken. - -Török Katánál egy boldog hetet töltött, messze voltak mind az alávalók s -szörnyű emlékek s az asszonyka oly kicsi volt s hegyes nyelvű s üdítő, -fiú lett nála, kacagó s játszó kisfiú. Nem volt itt sem fejedelem, sem -vadkan, sem politikumok nem kínozták, hevert s hagyta hogy játsszon a -szívébe fészkelődve egy kismacska asszony. - -Gyönyörű tavasz volt, arany és rubint, smaragd és az ég kék, kék, mint a -szafirus… - -Megjöttek a fecskék, fészket raktak az ereszbe, ez jó jel: élni akarnak -s élni fognak, itt nem lészen veszedelem. - -De egy hét mulva megjöttek Kolozsvárról, Fejérvárról az országkövetek, -jött az átkozott Imreffy, hozta az ország gondjait: a nádor elindult -Trencsénbül Kassára, onnan ezer főnyi kisérettel jő Szatmárra; úgy van -elrendezve, hogy a fejedelem Tasnádon száll meg s közbül majd valahol -találkoznak. Török csauszok is jöttek s Imreffy aggódott, hogy a -nádorral szólni nem lehet majd… A török nagy szigorúsággal faggat s les, -mire végzik a római császárral: szagolja a török, hogy nem egy olyan -szövetkezés-e ez megint, mint a Báthory Zsigmondé volt, aki Rudolfussal -Erdélyre szerződést kötött… - -Mikor a fejedelem elhagyta a Török Kata puha, színes, meleg kis fészkét, -gyűlölettel s dühvel gondolt Thurzóra, aki így útjába állt minden -tervének… Csak az vigasztalta, hogy meg fogja neki mutatni, ki a -fejedelem: ha ezer főnyi kísérettel jő, ő ezrekkel fog menni; Tasnádra -voltak rendelve a székelyek, a bihariak, a hajduk, legalább 5000 lovas s -meg annyi gyalognak kellett összejönni: lássák a magyar urak, hogy nem -lehet a fejedelem ellen csak úgy ringy-rongy praktikákkal felállni… Soha -nem merte volna szarvát felemelni se Kendy, se Kornis, ha ezek onnan fel -nem bátorítják… - -A goroszlói csatatéren szállottak meg délre, a rongy kis faluban. - -Nem volt egyetlen ház, amely a föld felett állott volna, csupa félig -földbeásott veremputrik, a füst ott gomolygott ki az ajtaján, úgyhogy -benézni nem lehetett; baglyas, soha ollót nem látott gyerek s -asszonyfejek kandikáltak ki belőle ijedten, mint a vadállatok. A malac, -a tehén ott lakott lent velük, csak a visítása hallatszott a malacnak, -amit ő előlük dugtak el a nyomorult népek. - -A fejedelem soká nézte őket, csodálkozva s idegenül: - -– Emberek ezek, vagy réti farkasok? - -– Farkas ebben a piszokban, büdösségben mind elhullana, nagyságos uram, -– mondta Kamuthy Farkas röhögve, – embereknek kell nekik lenni. - -A fejedelem soká hallgatott: - -– Hány napig tartott a Thurzó uram lányának a lakodalma, – fordult a -magyarországi követekhez. - -– Hány hónapig, nagyságos uram! – szólt Ostrosith uram, a főkövet. - -A másik követ, Pozsgay Orbán, fiatal legény, cifra lovon s atlasz -mentében hencegni kezdett: - -– Külön lakodalmas palotát építettenek. Én is tisztviselő voltam a nagy -lakodalmon, étek előtt járó főgazda. - -– Nálunk nagy lakodalmak vagynak, – magyarázta Ostrosith úr, – 1000 -asztalkendők, aranymívek s mindennemű ruhák ládákkal. Hadseregekre ment -a vendégek számok, az esztergami primás, a kalocsai érsek, az Erdődy, -Zrinyi, nyitrai püspök, Ostrosithok, Czobor, Jakusit, Thurzó, Pálffy, -Révay, Nádasdy, Balassa, Dóczy, Zay, Perényi, Szunyog, Forgács, -Ujfalussy, Illésházy, Nyáry, Lórántfi urak mind feleségestül, nagy -kísérettel, bandériumokkal, nagy szépségű főnépek voltak mind, nagyságos -uram, felséged örvendett volna, ha látja. - -A fejedelem hidegen hallgatta a kiáradó dicsekedést: - -– És mit ettenek, ittanak ott ez sok rendbéli népek? - -– Eleget öttek, ittanak, nagyságos uram, – szólt Pozsgay uram. – Csak -pástétomnak való fejér liszt elfogyott 150 köböl. Hús, hal, ökör, borjú, -bárány csordaszám, csak az idegen szakácsok számja harminchárom vala. - -– S hol vötték az sok ételbélit? - -– Ó, nagyságos uram, nagy tartományok azok a trencsényi, árvai, -rózsahegyi urodalmok. - -– S oly bőséges a nép állapotja? - -Pozsgay uram nem képzelte, hová visz a fejedelem kérdezése s kacagott: - -– Bizony, az nem igen bőséges, mert ott meg nem terem egyéb az haricskán -s zabon kívül. - -– S mégis be tudták szolgáltatni a sok bő élelmet? - -– Égették az bestyéket; beszéllették, hogy a tiszttartók nagy tüzeket -rakattak, s ahol a paraszt elvonta a beszolgáltatni parancsolt holmit, -mind azon fenyegették, hogy gyerekiket nyársra vonják, úgy sütik meg, ha -essez órára meg nem lesz a kvantum. - -A fiatalabb emberek nevettek a jó trufán s volt, aki megjegyezte ezt -magának a jövőre, ha majd szolga-bíró lészen. - -A fejedelem így szólt: - -– Mikor az én istenben bóldogult bátyámuram, Báthory István országbíró -uram, az én nevelő jó apám, testamentumot tött, pénzül meghatta a -temetésnek minden költségit, még a deákok számára is s azt írta a -testamentumába: »az szegénységen még egy tyukfiat, vagy tyuktojást is ne -vonjanak, mert nem akarom, hogy a koporsómnál a szegénység sírjon«. - -Ezzel sarkantyúba kapta a lovát s elugratott. - -Gyönyörű úton mentek, a hegyek elmaradtak s a Kraszna völgyére jutottak, -a fejedelem megállt s a tündöklő tavaszban elnézte a zöldellő oldalakat, -az aranyosan csillogó vizeket, a kék eget s buborodó fehér fellegeket s -azt mondta: - -– Istenemre, szép ez a világ, szépek a füvek, meg a hegyek, meg a tavak, -meg folyások, meg a mezők, meg a föllegek: csak egy csúf van benne, az -emberi állat… - -Mikor Tasnádra beértek, már ott volt a sereg nagyobb része, Imreffy már -itt fogadta a fejedelmet s beszámolt a dolgokról. A nádort is várták -Szatmárra s még az estve folytán megjött a nádor követe, hogy ő is -megérkezett, s azt üzeni, hogy a fejedelem menne elébe Zsadányig. - -A fejedelem épen asztal mellett ült s a jó érmelléki meszes bort -szopogatta: - -– Hol az a Zsadány? – kérdezte mámorosan. - -Megmagyarázták, hogy az Szatmár alatt van. - -– Én ebbűl a megyébül ki nem megyek, – mondta a fejedelem; ha valaki -akarja, jöjjön ide hozzám, avagy visszamégyek. - -A magyarok nagyon megijedtek, mert Thurzó is így fogadkozott, hogy -tovább Zsadánynál nem hajlandó elébe menni a fejedelemnek, öregebb is, -mondta, fáradtabb is a hosszú úttól. - -A fejedelem napokig kötötte magát, hogy legfeljebb Érmindszentig, vagy -Szentkirályig megy, végre rábírták, hogy menjen át a határon a legelső -helyig s a nádor is belement, hogy a megye legutolsó városáig eljő, -Királydarócig. - -A mezőn voltak felvonva a sátorok, csudálatos nagy tavasz lett -egyszerre, eső egyszer sem volt a hóesések elmaradása óta s por volt, -mint a kánikulában. - -Báthory Gábor gyönyörűen volt öltözve, sose volt szebb legény, mint e -napokban, egyik oldalán Bethlen Gábor lovagolt, másikon a hajdukapitány -Nagy András. Mögötte Imreffy, körülte az erdélyi rendek legfőbbjei, s a -szászok részéről a brassai s szebeni bírók. - -Szentkirályon ették a fröstököt, jó szenensült malacpecsenyét s ittak rá -bő szilágyi bort s nevettek a két török főcsauszon, akik egyforma -borzadással nézték mind a kettőt, s maguk tarsolyából eddegéltek valami -piláfot. - -A Bocskay budai útjáról volt a szó, mikor a szegény fejedelem nem tudta -mire végzi, koronát kap-e, vagy fővétele lesz… - -– Sokat is szenvedött ez a szegény ország, – mondta a fejedelem; s akár -töröktül, akár némettül, szenvedett: mindig csak messziről nézték a -magyarországi urak. - -Bethlen valami fontos szót mondott ki: - -– Igaz, nagyságos uram, úgy vagyon, de megtanuld édes atyámfia, hogy -nekünk mindenkor veszedelmünk Magyarországból volt, mikor egymást nem -értettük… De viszont igen szép csendességünk, nekünk is, nekik is, akkor -volt, mikor egymás szeretetében voltunk. Csak addig lesz a magyar -nemzetnek becsülete, békessége, míg együtt tart: de mihelyt veszi észre -a két nagy szomszéd, hogy ennek vége: akkor várhatjuk a veszedelmet! - -A sátorok a daróci mezőn feltűntek, fehérek voltak és sárga dísszel -ragyogtak a napfényben. Már a nádor serege fel volt állítva szép -rendben, lovasok hosszan a mezőn, gyalogok tömötten. - -A fejedelem is megérkezvén, a maga sátoriba szállt s tömérdek lovasa két -felől felállott készen, lovon. Egy jó parittyavetésre volt a két sereg -szemben egymással s szeretettel köszöntek egymásnak a magyarok -süveglengetéssel. - -A fejedelem is, a nádor is a sátorban megtisztogatták magukat a portól s -egy kürtjelre mindketten kiléptek a sátorból, egyfelől ő, szemben a -nádor. - -Csak ők ketten ültek lóra, a főemberek mindkét felől gyalog kísérték -őket s a had mozdulatlanul állott hátul. - -Báthory vigyázott, hogy a nádor hogy léptet, s az is nagyon ideügyelt. -Lassú lépésben közelítettek egymáshoz, a fejedelem nagyon gőgös volt, -várta, hogy a nádor feléje mosolyitson, utóvégre, ő egy ország ura, s az -pedig csak szolga… - -De a nádor komor volt s olyan merev, mint Imreffy uram, de nem hóka, -mint ez, hanem szakállas és barna, de Báthory folyton csak úgy gondolta, -hogy ő most a római császár Imreffyjével jön össze… - -Már a lovak egész összeértek, akkor mind a ketten mosolyodás nélkül főt -hajtottak, egyszerre s leszálltak a lóról, de nagyon vigyáztak, hogy -egyik a másiknál hamarább ne lépjen. - -Lassan szembe mentek s kezet fogtak. - -A kézfogás soká tartott s most végre mind a két arc elnyájasodott, -mosolyogtak egymás szemébe s a fejedelem így szólt: - -– Isten hozta, istenáldotta kegyelmedet Nagyságos uram. - -A nádor így felelt: - -– Isten tartsa, Isten áldja Nagyságodat, Felséges uram. - -A fejedelem fellélekzett s kissé hegyesebb lett, hogy a nádor megadta a -felséges címet; még egyszer megrázta annak a kezét, azzal vissza, újra -felültek a lóra s most már egymás mellett léptettek a fejedelem sátora -felé. - -A sátor előtt leszálltak s a fejedelem előre bocsátotta Thurzót, aki -komolyan s mereven ment be. - -Odabent nagyon szép volt, a vászonház falán átaltűzött a nap, csak meleg -volt nagyon, nagy török szőnyegek voltak a földön s az asztalon s ülés -volt csinálva kettő az asztal mellett s deszkából rótt lóca, selyem -pokrócokkal leterítve a tanácsuraknak. - -Thurzó bemutatta a maga kíséretét s a fejedelem is tanácsosit, -kölcsönösen sorra kezet fogtak. - -Leültek s Thurzó kezdett beszélni: - -Latinul s nagy körmondatokban adta elő, hogy a magyar nemzetre legjobb s -istentől legszebben rendelt a békességes szeretet: Erdély s Magyarország -testvér s kell hogy egy test s egy vér legyen. Szövetséget ajánlott fel -azért, úgy, hogy mind a kettő minden ellenség ellen együtt álljon fel s -jóban-rosszban összetartson mindaddig, míg az isten megadja, hogy egybe -szerkesztessenek a határok… - -A beszéd hosszú nem volt, értelmes is volt, világos, meg lehetett -érteni. De Thurzó nagyon szűk orátor vala s nyögve beszélt. - -A fejedelem magyarul szólt bele: - -– Minden ellenség ellen? - -– Igen, – mondta Thurzó nádor s hangsúlyozta: – minden ellenség ellen: -akár keresztény az ellenség, akár pogány s újra latinra fordította: mert -milyen szövetség volna az, amelyikben kivételek vannak? hogy az egyik -fél a másikra nem ügyel s a maga szövetségesivel külön traktál s talán -szembe száll… - -A fejedelem újra magyarul szólt: - -– Ha minden ellenség ellen s ez jól van: akkor az belső ellenségek ellen -is? - -Thurzó kicsit hallgatott: - -– Minden háznak megvan a maga háztartási állapotja, – mondta, – ha én -szerződést kötök akár harcra, akár munkára felebarátommal: nem kötök -szegődést arra, hogy ő feleségivel s gyerekivel ha hajvonásba jut, akkor -is vele tartok. - -A fejedelem fellobbant: - -– S arra sem köt kegyelmed szerződést, hogy szerződött barátjának -feleségit s gyermekit fel nem izgatja a gazda fejére? - -Thurzó jól értette, hogy ez a Kornis, Kendy összeesküvésre vonatkozik s -mivel el volt szánva rá, hogy ebben semmit nem enged, idegesen szólt: - -– Nagyságos uram! Mindezidáig ha a magyar királyok s bécsi fejedelmek -Erdély felé pillantottak, csak azzal a gondolattal tették, hogy Erdély a -magyar korona része, Erdély az övék s Erdélyt meg kell vegyék, -barátsággal vagy fegyverrel… Én jövök először Nagyságodhoz azzal a -kéznyujtással, hogy: Magyarország is egy test, Erdély is egy test, a két -test nyujtsa ki a kezét s fogjon össze, mint két egyrendű respublika… -Nem akarom azt mondani, hogy Nagyságod nem vette szívére ezt a nagy -konceptumot… - -Báthory belevágott: - -– Értettem s megértettem s szívem szerint vettem; a jövendőnek nincs is -más útja, csak ez az egy: Magyarország eddig nagyon fennyen bánt velünk, -s csak vesszőcskét tartott a számunkra, mint egy megszökött kölyöknek… -Immár azonban mink vagyunk annyi emberek, mint kegyelmetek: helyesen: -Erdély egy ember s Magyarország is egy ember, s fogjunk kezet s ha -együtt maradunk, ketten egymásnak vetve hátunkot, keletre s nyugatra -megverekedhetünk… - -– Úgyvan nagyságod, – mondta Thurzó örömmel. - -– De addig nem adhatok hátot kegyelmednek, míg azt kell éreznem, hogy -abba a percenetbe, ahogy nem vigyázok, a szerződött társom oldalán való -gyilok, nem ellenségimre van, hanem hogy belém döfje. - -– Hogy érti ezt Nagyságod, – pattant fel ingerülten Thurzó. - -– Kegyelmed ellen nincs panaszom, Nagyságos uram, – mondta a fejedelem -felsőbbséggel, – Thurzó György úr jó kálomista s jó magyar, de vagynak -ott uraimék, az pápistások, akik beledöftek Erdély belső életibe, nálunk -lázadást csináltak, megszökött veszett ebeinket magukhoz vették s isten -tudja miféle reménységeket plántálnak velük: beláthatja kegyelmed, hogy -ilyen állapotok mellett a két testvér meg nem szerződhet életre-halálra. - -– A bosszú rossz tanácsadó, felséges uram, én is kálvinista ember vagyok -s a nehéz időkben oszlopa voltam s akarok lenni, hitemnek s pajzsa az -Úristen igaz igéinek. De ami Erdélyben történt, az semmi volt, nehány -embernek magányos praktikája; mert ha nem az lett volna, akkor most nem -volnának itt ennyien s ily dicsőséges színnel Felséged mellett. - -Kicsit leckéztető módon tette hozzá: - -– Ha a tüzet piszkáljuk, akkor felszítjuk s kis szikrából nagy égések -keletkezhetnek. Ez a dolog, Felségednek, mint ifjú embernek… - -Báthory felförmedt: - -– Nem vagyunk ifjú emberek! s nem vagyunk kiszikkadt elmék! – kiáltotta -sértően, – Erdély fejedelme tanácskozik Magyarország nádorával. - -Thurzó beharapta a szájaszélét s fejet hajtott. - -– Távol vagyon tőlem, hogy felségedet szavaimmal megbántsam, de meg kell -mondjam, hogy ez a dolog felségednek magányos sebje, de ha nem -vigyázunk, egész országnak égedelme s veszedelme lehet belőle. - -– Ha oly nagy dolog lehet, akkor annál inkább s rögtön el kell rendezni. - -Thurzó gondolkozott: - -– S mit vélne Nagyságod? - -– Mi azt óhajtjuk erdélyi fejedelmül, hogy: a lázadásnak még csirája is -eltapostassék: nekünk kezünkben vagynak a levelezések s hites -vallomások, kik s mely módon vettek részt odaátról a lázadás -csinálásában. Kívánjuk, hogy a mi megszökött jobbágyinkat nekünk -beküldjék s saját híveik közül mindazokat, akikre rábizonyosodott: a -szövetségnek s barátságnak megfelelő büntetéssel büntessék, hogy -egyszersmindenkorra kedvüket elvegyék az embereknek hasonló -praktikáktul. - -A nádor hallgatott: tudta, hogy benne van maga Forgács Ferenc, a prímás, -a főkapitány s a legfőbb urak; itt semmit tenni nem lehet: neki volt -parancsa, hogy a szerződés alapja a Kornis Boldizsár szabadonbocsátása -legyen. - -– Nagyságos uram, – mondta higgadtan, – kérem Felségedet, én tudomásomra -veszem ebbéli kívánságát s uram elé fogom terjeszteni. Kérem azonban, -hogy addig is a magammal hozott pontok meritumára térjünk… - -Báthory legyintett: - -– Minden tanácskozásnak alapja a fődolgokban való egyetértés: míg -kegyelmed szavát nem adja, hogy panaszomat s kívánságomat magáévá teszi, -addig nincs értelme a bő tanácskozásoknak. Kegyelmed az én haragomat -semmibe veszi s gyerekes duzzogásnak nézi: de én mondom kegyelmednek, -hogyha olyan vasláncokkal volna megkötve a szövetség, mint a Kraszna -folyó s olyan pecsét volna rátéve, mint a tokaji hegy: akkor is -kettészakasztanám, ha ebben nekem eleget nem tesznek. - -Thurzó felállott: - -– Immár akkor más hátra nincs Nagyságos uram, minthogy békességgel -elváljunk s megvárjuk az időt, mikor megérik a szeretet s a testvérség s -a hitbéli vonszódás… - -A fejedelem megbánta hevességét, de most már vissza nem vonult volna, ha -mindjárt kopjatörésre kerül is a sor ebbe a minutumba. - -– Annál is inkább, – folytatta Thurzó, – mert az én Felséges uramnak -szoros kívánsága, hogy Felséged kegyelmébe fogadja az megtévelyült -Kornis Boldizsárt. - -– Semmi külömb? – kiáltott a fejedelem s kardjára csapott, – semmi -nagyobbat nem kíván a Felség? – s búcsúzóra nyujtotta kezét a nádornak, -aki azt alig fogadta el. - -A tanácsurak hallgatva s komoran álltak, senki sem szólt bele sem -jobbról, sem balról. - -A fejedelem kikísérte vendégét s mikor a seregek látták, hogy a nádor -egyedül ül lóra s ő is, a fejedelem is hideg, komor s kimért, attól a -perctől kezdve semmit nem mozdultak, csak egymás szemére vigyáztak nagy -szorgalmatossággal. - -Előbb a nádori seregek távoztak el, azután a fejedelem fordított Tasnád -felé s mindenki suttogott, hogy ebből nem haszon, hanem gyűlölség s kár -lészen, hogy az urak étel ital nélkül s ebéd előtt úgy eloszlának. - -A fejedelem Tasnádon ebédelt s Nagy Andrást magához rendelé, egymagát s -minden tanácsa nélkül megadta neki a parancsot, hogy sietten sietve s -lóhalálában ültesse fel seregét s induljon meg Lugos felé s onnan bé -Erdélybe a Vaskapun Brassó iránt Szeben alá: Meghagyta azonban, hogy a -szászokra nagyon ügyeljen, egy hajaszáluk meg ne görbüljön, mert velük -másképen akar végezni. - -Egy hét mulva Kolozsváron volt, s a fejedelmi palota ablakai alatt -ácsoltatta meg a vesztőhelyet s a kiugró tornácról nézte végig Kornis -Boldizsár lefejeztetését. - - - - -HARMADIK KÖNYV. - - -I. - -A fejedelem megállott a kapu előtt s az olasz sípos sikoltó szerszámán -fujni kezdte, hogy »Lóra hajdu, lóra«. A fejedelem kívánta, hogy harsona -szóljon s a falakról mind ide néztek a várőrizők. - -– Pompásan van építve – szólt a fejedelem s a bástyát tisztelettel -nézte. - -Mindnyájan felnéztek a kapuboltra, mit a fejedelem megcsodált. - -A biró s a tanácsurak lassan, méltóságosan néztek fel, gőgösen a -magukéra, a menet, mely a fejedelmet kikísérte a városból, megtorlódott. - -– Mikor rakták ez falakat? – kérdezte a fejedelem. - -A főbíró, mint akinek derogál, hogy ő maga feleljen nem szakjába vágó -kérdésre, így szólt: - -– Felséged parancsolatjára Scharffeneck uram, városi Schreiber úr -megfelel: - -Intésére előlépett a város főjegyzője, hosszú sovány meggörbült nyakú -ember s latinul szólott: - -– Ezt a kapuboltot felséges fejedelem épen százhúsz esztendőknek előtte -rakták az mi atyáink, a régi nagyszebeni polgárok. - -– Mennyütő kő se fogna rajta, – szólt a fejedelem. - -A kapu maga is impozáns volt, nehéz nagy tölgyfakapu, melyet csigákkal s -láncon lehetett felvonni, de még félelmesebb ahogy védve volt. -Börtönszabású fekete alaguton kellett a városba bejönni a kapuról s -annak minden oldala lőrésekkel volt tele, s azon belől fegyveresek -állottak most is s végül egy kerek csarnokba ért a bejövő, amelyben -ismét lőrések többszörös ablaksorából halomra lőhették a támadókat. - -– Bevehetetlen egy kapu, – ismételte a fejedelem bólintva. - -A gőgös szebeni polgárok, akik oly merevek voltak s fagyosak, mintha egy -parányit elmosolyodtak volna. - -– Ha isten ne adja, – magyarázott a Schreiber, – az ellenség a kapuig -érne, annak kell útjokat állni, mert száz mázsás súlyával várfalnál -erősebb, kívül-belül öreg vaspáncéllal burítva, sem tűz, sem ágyúgolyó -nem fog rajta. Kívülről az előre kiugró bástyák védik, bent, ha isten ne -adja, az ellenség beszakítaná, a tornác s a csarnok. A hetvennégy ablak -rakva a szabócéh fegyvereivel. - -A magyar urak szinte megiszonyodtak, ezek egy perc alatt halomra -lőhetnék őket. A jegyző szavaiban szinte mintha valami fenyegetés s -megfélemlítés lett volna, válasz arra, hogy a fejedelem seregeit -beeresztették ugyan a külső városba, de hiába vagyon neki ott húszezer -főnyi serege: nem fog tudni a várba bejutni s ne is próbálja! - -– S ha még mind ezeken által jutnának is, – magyarázta a városi jegyző, -– maga a vár piaca úgy van készítve, hogy a kapufeljárást emeletes házak -veszik körül s annak az ablakaiból, a legnagyobb seregeket is meg lehet -semmisíteni. - -A fejedelem gondolkozva nézett vissza: - -– Látni kívánom. - -A főbíró sietség nélkül, de engedelmesen meghajolt s a fejedelmet, aki -visszafordult s a hat lépcsőfokon a vár udvarára ment, visszakísérte. - -– Megmérhetetlen! – kiáltott fel a fejedelem körülnézve, – ennyi -bölcsesség oly nagy régi üdőkbe! - -– Felséges fejedelem, – szólt a főbíró sóhajtással, – atyáink idejében -volt az aurea aetas! - -A fejedelem bólintott: - -– Főbíró uram, az aurea Aetas, az aranykor elmult minden népeknek: -nyomorú világot értünk… De tik még mindig bölcsebb s jobb módon vagytok, -mint mink: hiszen úgy vagyok én itt, mint egy madárfogó kalitkában, -hiába akarnék el, kirepülni, s hiába vagyok ország fejedelme, ha a ti -vendégszeretetek itt szánna tartani, mit tehetnék? - -A főbíró megijedt: ennek foga van; ez valami fenyegetés. - -– A fejedelmeket isten vezérli, nagyságos uram! – mondta alázattal. - -– És a polgárok szeretete oltalmazza, – mondta a fejedelem szinte -rendreutasítóan. - -– Igenis felséges uram. - -A fejedelem tünődve nézett körül a falakon, melyek csupa drágán -megfaragott kövekből voltak rakva. - -– Valóságos csudamívek, – kiáltott. – De nem azt csudálom főképpen, hogy -a házak ily nagy szépséggel vagynak építve, hanem azt, hogy tik, szász -uraimék, oly maréknyi kevesed magatokkal ebben az idegen világban ily -nagy és hatalmas városokat s várakat tudtatok szerkeszteni magatoknak, -amit mink magyarokul meg nem tudtunk szerezni a tulajdon hazánkban -lévén… - -– Nagyságod nagy jóságú hozzánk, – mondta a főbíró s nem hiányzott -belőle az önérzet és a gőg, sem a harag, hogy a fejedelem még mindig itt -bent vagyon, volna inkább kívül a kapukon; sokkal jobb szeretné, ha -minden dicséret nélkül immár eltávozott volna. - -– De mondd csak bíró uram, hogy is tettetek tik szert ennyi s ily erős -privilegiomokra? Mégis érthetetlen, hogy a fejedelmek az ország kárára s -a többi hazafiak rovására hogyan adhattak ennyit nektek? - -A főbíró megkomorult s hallgatott, aztán lassan szólt: - -– Azok a privilegiomok a nagy és dicső királyok idejiből valók felséges -uram, mikor még az ország minden határostul egy vala s nagy és bölcs -királyok ültek Szent István király trónusán, s Erdély is a szent korona -alatt feküdött. - -– Cur, quomodo, quando? – mondta a fejedelem, – miért, mimódon s mikor? - -A bíró hosszú, ezüstmíves botját megemelve, intett a jegyzőnek: - -– A fejedelem úr őfelsége hallani parancsolja. - -A jegyző latinul s szónokolva beszélt, ahogy a hivatalos szónoklatok -számára már gyakorta elkészült e feleletre. - -– Illustrissime Princeps, mindnyájunk nagyhatalmú fejedelme s ura. Mikor -Szent István első magyar királynak ükunokája II. Geica király azmi régi -atyáinkat, a Rajna tartományokból s Flandriából ez hazába béhivatá, az -1149. esztendőben, négyszáz és ötven esztendőkkel ezelőtt itt: a mi -atyáink sűrű mocsarakat találtak s irtatlan rengetegeket, amikbe -iszonyúság volt csak bele is hatolni: akkor a király azt felelte nekik: -fiaim, maradjatok itt nálam s irtsátok ki az erdőségeket s tegyetek a -helyére réteket és szántóföldeket, szárasszátok ki a vizeket s -mocsarakat, s ültessetek a helyére kerteket: én pedig adok nektek hazát -e hazában és nyugodalmat e hánytorgó világban, hogy munkáitok gyümölcsét -élvezhessétek. - -A fejedelem kíváncsian figyelt: - -– Folytasd. - -– És a mi atyáink négyszázötven esztendők alatt megmívelték ezeken a -helyeken a csodát: vad népek köröskörül s fosztogatók, akik -Oláországból, Moldvából s a hegyeken tulról csaknem minden éven -betörtek, rákényszerítették őket a várépítésre, s a vad természet, -amellyel nyomról-nyomra s lépésről-lépésre kellett harcolni, rá a -munkára. De ők legyőzték az akadályok toronymagasságú gátjait, s virágzó -világot teremtettek Isten segedelmével, amilyet nálunknál ezerszerte -hatalmasabb népek sem tudtak külömbül megcselekedni a messze nyugaton. -Első bíránk és építőnk levén ama Hermann bíró, kiről nevezzük a várost a -Kis Szeben vize mellett, melyről a ti nyelveteken, Felséges Uram, -neveztetünk Nagy Szebennek. - -Valami hivatalos önérzet és gőg volt a jegyző szavaiban, amely -föllázította a magyarokat. - -– Mégis nektek valami titkotoknak kell lenni, – mondta a fejedelem, – -nektek van valami boszorkány tudománytok, hogy meg tudtátok tenni s mi -magyarok, székelyek s több mások koldusúl tengődünk környöskörül. - -– Nagyságos uram, – szólt a bíró, – környöskörül, mindenfelől vész -üldözi a szegény szászokat, akik oly kevesen vagynak és oly sokan -gyűlölik, nem azért, mert gonoszak, hanem mert szorgalommal gyüjtenek, -óh felséges fejedelem, a szegény szászok annyi század alatt megtanulták, -hogy ez országban csak a munka teszi őket hasznossá a boldog urak -között, ezért dolgoznak oly telhetetlen buzgósággal, de isten óvjon -bennünket attól a gyanútól, hogy nekünk jobb dolgunk vagyon, mint a -Nagyságod többi dicső népeinek. - -– Fejemre veted? – kiáltott indulatosan a fejedelem, – ilyen vár -belsejében pörzsölöd orrom alá!… s ha én hazamegyek Fejérvárra, az én -fővárosom egy romlott patkányfészek és sasrúgta viskó, mellettetek! - -– Nagyságos uram, kézcsókoló alázattal könyörgök, mink polgárok vagyunk, -nem fegyverforgatók; jámbor népek; mink a suton ülünk s a kalapács és a -szerszám mellett maradva, vagyon időnk babrálni ily semmiségeken, de -Nagyságod vitézi, ami irigységünk s félelmünk és országunkra nézvést -dicsőségünk, lovon és gyalog, fegyverrel nőtt hősök, akikre mi még -árnyékát sem merjük nézni magunknak… - -– Azt akarod mondani, hogy nem vagytok jó fegyverforgató emberek? – -kiáltott a fejedelem. – Hát hova menjek még vitézebb katonákat látni, -mint a polgárságnak az a vitéz ezrede, amely köztetek vagyon? - -– Felséged nem ismeri a mi elnyűtt testvéreinket, akik elnehezedett -testtel, munkában kifáradva, vékony lábszárakon vonszolják magukat s -törődött karral, vállal cipelik a pajzsot és a dárdát… - -– Szó sincs róla, – kiáltott a fejedelem, – tik vagytok az én -országomnak legkülömb vitézi, s én aki egész életemet lóhátán töltöttem -s katonák között, én mondom nektek, hogy büszke volnék, ha e polgársereg -velem jönne az én oláországi utamra. - -– Nagyságos uram, – szólt rémülten a főbíró, – isten áldja meg -nagyságodat e szépséges szavaiért, de hogy lehetne az, hogy ezek a -szegény polgárok és törött testek oly hosszú útra elinduljanak? - -A fejedelem nevetett: - -– Oláország nektek oly messze vagyon s portékákkal elmenni bé -Konstantinápolyig s Arábföldig s Muszkováig, vagy Brünnig, s -Amsterdamig, az semmiség?… No de nem is kivánom tőletek, titőletek csak -azt kivánom, hogy azalatt, míg mink kint az ország javáért s erőjéért -vérünket ontjuk, tik itthon míhelyeitekben munkálkodván, fegyvert s más -szükségest cselekedjetek nekünk. - -– Nagyságod a legbölcsebb fejedelem, – mondta mélyen meghajolva a -főbíró, – s mi gyermekeink szívébe iktatjuk nagyságod nevét. - -A fejedelem nevetett s a főbírónak sunyin bekacsintott a szemébe s -megbökte tréfásan az oldalát: - -– Meg van hozzá minden módotok!… erős váratok, gazdag szántóföldjeitek, -erős törvényeitek, azt csináltok, amit akartok: ez az egész város -különös egy község, bíró uram! – s az oldala mellett álló brassai -bíróhoz, Weiss Miályhoz fordult, – nemdenem a ti várostok minden civise -csak a városban egyes, tehát a város: a nemes személy s úgy gondolom, a -hét szász város hét nemest jelent a hazának. - -– A hazának felséges uram, – mondta óvatosan a brassai bíró, – minden -város ezer és ezer hű polgárt jelent. - -– De egy kommunitás: egyben egy nemes ember személy, nem úgy van-e? - -A főbíró szól nélkül meghajlott. - -A fejedelem türelmetlen volt a hosszú beszélgetés miatt már, mintha -valami fenyegetné. - -– No isten velünk főbíró uram! - -Hirtelen valami jutott eszébe: - -– De valamit óhajtanék tőletek, míg elmennék: sohasem láttam még -polgársereget s én az embert, katona lévén, csak mint katonát esmérem: -akarnám látni a szebenieket, hogyan tudják a katonarendet, mustrát hogy -állanak, főbíró uram! - -A bíró gondterhes arccal nézett maga elé: - -– Felséges uram, – mondta, – városunk statutumai szerént a fegyvereket a -fegyverhelyekről elvinni vagy elmozdítani is nem szabados. - -– Távol legyen! – kiáltott a fejedelem, – kivánom is maradjon minden -úgy, amint tik szoktátok. Én nem megváltoztatni akarván az tik szokásit, -csak megismernem. Doboltasd fel az népeket s csak így puszta kézzel -támadjanak fel a szemem előtt. - -A főbíró gondolkozott s engedelmet kért, hogy tanácsnoktársaival -szólhasson. - -Már mikor a fejedelem váratlanul országgyűlést hirdetett Szebenbe s a -tanácsban arról volt tárgyalás, hogy illik a fejedelmet formálisan -meghívni, természetesen nem a várba, csak az alsó városba, ő ennek is -ellene volt, ő már akkor azt mondta, inkább fegyverbe szálljanak, mint -beeresszék a fejedelem seregeit a városba. De akkor leszavazták, mert a -többség félt a következményektől, a fejedelem bosszújától, most aztán -itt van: húszezer fegyveres van a külső városon s már csak a vár az -övék… Az alatt a pár pillanat alatt, míg társaival külön lépett, -felviharzott benne minden rémület: mikor a fejedelmet ötöd- vagy -tizedmagával hijták meg éjjeli szállásra a várba, a fejedelem ravasz -módon harminc fegyveresét küldte előre a társzekerekkel, melyben -állítólag kincsei vannak s melyeket félt kint hagyni a saját táborában. -Igaz, harminc kísérő jár a fejedelemnek, de azonkívül a társzekerek -kocsisai és kísérői újabb huszonhét emberszám volt. Nem lehetett azonban -semmit sem tenni, mégis nem hívhatták ki a seregek dühét. A kapunál -állók ugyan megijedtek, le akarták ereszteni a kaput, de azok nevetve -kiáltották, hogy: »Megálljatok komé, még hátra van a fejedelem!« - -Nem tetszett neki most ez a hosszú diskurálás elmenetel előtt s szapora -szóval emlegette isten nevét, mentse meg őket minden veszedelemtől. - -A tanácsnokok gyávák voltak s azonnal beleegyeztek a fejedelem -kívánságába; a főbíró néhány pillanat mulva alázatos és szomorú arccal -tért vissza: - -– Nagyságos uram, Felséged parancsolatjára megveretem a dobokat. - -A fejedelem nagy szeme nagy fekete lobbot vetett, de hamar lehunyta s -nem szólt, mert a torka el volt fulladva az izgatottságtól. - -Dobosok verni kezdték a szépmívű rézdobokat s arra mint egy méhkas, -megmozdult az egész vár s mindenfelől polgárok rohantak elő a piacra. - -A céhmesterek előléptek s az ő intésükre minden céh külön állott fel. - -Egyenes sorokban egymás mellett, hogy bámulat volt nézni, mily gyorsan, -szabályosan s szó nélkül, úgy ment, mint az álom, mint a boszorkányság. - -A főbíró valami borzasztótól félt, nem mert a fejedelemre nézni, ahogy -nem mer az ember a fenyegető veszedelemre, a fejedelem nyugtalan volt és -ideges, izzadt s az arca borzasztóan rángatódzott. - -A főbíró száraz, rekedt hangon, mereven mutatta be neki a csoportokat: - -– A céhek, rend szerént, felséges uram; itt vannak a mészárosok, elől, -mellette a pékek s csizmadiák, timárok. Másfelől a kovácsok, szűcsök, -keztyüsök, szűrszabók, késmívesek. Hátul állnak, szemben a kalaposok, -kötélverők, gyapjuszövők, takácsok, kádárok. Kétfelől az utca merevén a -fazekasok, nyílcsinálók, szabók s zacskókészítők. - -– Hány céh van összesen? - -– Tizenkilenc, felséges uram. - -– Mondd meg a céheknek, hogy meg vagyok elégedve a renddel s fegyelemmel -s katonai szerrel. Ha kézmíves polgárok ily katonaságot tudnak mutatni, -csodálom is, mért kell az egész életet katonaságban tölteni, holott a -rendes katonanépekkel ilyen kemény regulákat elviseltetni nem lehet… -Mondd meg a polgároknak, hogy örülnék, ha céhetekben egy helyet -ülhetnék. - -A főbíró meghajlott. - -– Parancsolatjára felségednek. - -Németül szólani kezdett a néphez. Szavaira a céhek hatalmas vivátot -csaptak, a polgárok felemelték a két karjukat s levegőbe nyújtották s -boldogan kiáltottak. Éltették a fejedelmet tiszta szívükből. - -Ebben a percben azonban a kapu felől valami szörnyű és félelmes robaj -hallatszott s a főbíró felnézvén a bástyákra, az őrök, kiknek semmi -körülmények közt sem szabad helyüket otthagyni, mind lebámulnak a -piacra, németül ordít rájuk: - -– Nézzetek a kapura! - -De már akkor hömpölyögve, egymás hegyin-hátán tódul fölfelé, a -kapucsarnok lépcsőin fel, fegyveresen a fejedelem hajdusága s azonnal a -bástyákat rohanják meg kétfelől s egy pillanat alatt mind a lőréseket a -fejedelem népe lepi el. - -Az urak ugyanakkor kirántott karddal, életre-halálra készen a fejedelem -körül. - -– Árulás! – üvöltnek a polgárok. - -– Árulás! – zúg az ordítás a városon. - -A főbíró a rémülettől elveszti fejét, neki kellene parancsot adni; a -polgárság rendei felbomlanak, de már el vannak vágva, fegyvertelenül, a -hajduk a várfalakon, a kapufalakon a fegyvereknél. - -A főbíró felemeli két karját, senki se figyel rá, a céhek az utcákra -húzódnak. - -Nagy András szörnyű alakja megjelenik s irtóztató hangon ordítja: - -– Aki megmoccanik, halál fia. - -A főbíró csak tartja, tartja, felemelve karját, szó nem jön a száján. - -A fejedelem kacagva, boldogan, ujjongva nézi beözönlő hajduit, akik a -kapuról mint az áradat tódulnak, tarkán, szennyesen s dalolva. - -– Ezt soha nem hittük volna, – kiált a főbíró felé harsonás kacagással s -a főbíró csak áll, áll megdermedve s fölemelt merev kezekkel. - -Akkor egy lövés az emeletes házból balfelől s szíven lőve elbukik a -fejedelem oldala mellett, közvetlen közelében, kartávolságra, Kereky -Feri. - -Oroszláni ordítás tör ki a fejedelem torkán. - -Abban a pillanatban egy fiatal suhanc hajdu, egy rózsásképű gyermek -ráveti magát a főbíróra s markolatig döfi kardját bele. - -– Egyet: egyért, – sivítja. - -– Irtsátok ki! – üvölti a fejedelem s a hajduk megrohanják a ház -kapuját. – Kereky Feri, fiam, ölbe vegyétek, orvost, orvost! - -– Aki férfi az utcán találtatik, megölessék! Hirdesd a népednek, kutya! - -S a városi schreiber, Scharffeneck uram, nyitott szájjal, felemelt -karokkal, nehéz, kínos, lidérces álomban megfordul s hirdet, parancsot -hirdet, ő úgyis csak parancshirdető. Hogyan? a dobnak is fáj az, hogy ki -dobol rajta: ha halált dobolnak, halált, halált, élet helyett… - -A magisztrátus körülveszi, mind feltartott kezekkel, a fejedelmet, int, -könyörög s parancsol nyugalmat az ablakok felé. - -Több incidens sehol, a szászok rémülettől elhalva hagyták bevonulni a -hajduk tízezreit s hagyták az urakat felmenni a városuk házára, hol is -az országgyűlés azonnal megnyilott. - -Megnyitotta maga a fejedelem: - -– Nagyszeben e perctől fogván az ország fővárosa lett s elvétetvén a -szász nemzettől, a magyarságnak adatott. Kívánjuk kancellárunktól, hogy -ennek okait, magyarázatját s az törvénycikkelyt előtárni s terjeszteni -ne halassza. - -A kancellár felállt s kivárhatatlan sokáig tartó hosszú latin beszédben -fejtegette a mai esetnek fontosságát s jelentőségét. - -A rendek, akik semmit sem tudtak, mert Géczyn, Imreffyn s Nagy Andráson -kívül egyáltalán senkinek sejtelme sem volt az egész tervről, a rendek -megdöbbenve s maguk is halálos rémületben, még fel nem ocsudva ültek s -hallgatták a kancellár oratióját, amely a besztercei országgyűlésnek -folytatásaképen felsorolta mindazt, ami a Kendy–Kornis-féle összeesküvés -ügyeiből még elintézetlen volt az ország előtt. - -Felolvasta Kornis tanuvallomásaiból azokat a részeket, amelyekből -kiderült, hogy a szászok is részesek voltak a lázadásban. A szebeni -tanács, mint maga a tanács némely tagja elárulta, mert a fejedelemnek -még a tanácsban is voltak titkos hivei, akiket Géczy vásárolt meg, – a -szebeni tanács 30.000 forintot igért Kendynek arra az esetre, ha beüt. - -Szörnyű dolgok voltak ezek s a hallgatók egész teste lúdbőrözött s oly -némán hallgatták, mint a temetési beszédet. - -»A szászok azonfelül szoros szövetségben voltak az olá vajdával, úgy -mint az elmult esztendőkben, mikor Mihály vajdának ők voltak készséges -hívei, segítői s protektorai, ugyane Sennyeyekkel s Kornisokkal -egyetemben, akik bevezették az oláhot a hazába. Megvannak a levelezések, -sőt megvannak az orosz nemzettel való összeszövetkezésüknek dolgai is, -mert nem röstellték a távoli Moszkovába küldni követeiket, s részük van -a lengyel-orosz háborúnak kitörésében, s nem rajtuk áll, hogy az Uristen -a maga kiszámíthatatlan bölcsességében mindezt épen ellenük fordította. - -»De ha mindez nem volna is, akkor is a fejedelemtől ered minden polgári -jog s privilegium, s minden polgári munka annak a legfőbb jusnak alapján -épül, amit a fejedelem akarata teremt: ha tehát a fejedelem hűtelennek s -a közhazára károsnak tartja egy népség munkásságát s a hazában való -tartózkodását, joga van a privilegiumokat épen úgy megvonni, amint -megadta s e népet ugyanúgy száműzni, mintahogy behívta. - -– Szászokra, csakhogy szászok legyenek, szükségünk nincs! – kiáltotta -Imreffy nagy oratori hangon, – szászokra csak addig van szükségünk, míg -azok megismervén jogaik s rendeltetésük határit, alázattal s hűséggel -minékünk dolgoznak, s iparbeli s kereskedésbeli tudományukat a közhaza -javára fordítják: de abban a percben, mikor ezt ellene fordítják a -hazának, mikor éket vernek a megromlott haza s külső szövetségesei közé, -mikor belső ellenségekké váltak a haza közepén s pedig birtokában levén -minden vagyonnak, amit ez a haza adott, minden erőnek, amit ez a haza -termett s minden eszköznek, amely a haza oltalmára kellene s ellenben a -haza legfőbb romlására leend szánva: akkor a fejedelemnek egy -kötelessége van, az, hogy bátran kitörje a nyakát. - -– Vitézlő uraim, Erdély rendei s tagjai, – kiáltotta, – az nagy s dicső -Báthory nemzetség pajzsában három sárkányfogak vagynak írva, annak az -emlékezetére, hogy legelső őse Bátor, az rettenetes országszárasztó s -szűzlányemésztő sárkánykígyónak hét fejét lemetszette s ezzel az régi -honfoglaló magyarságnak Átilla, vagy Árpád, első királyaink idejükben, -megváltotta ezt az országot: most ime ennek a nemzetségnek ez idő -szerént való utolsó férfitagja, Báthory Gábor, esmét az sárkánykígyóval -kelt harcra s még pedig ugyancsak hétfejű sárkánnyal, amely minden -aranyat és értéket és erőt felfalt s magába szívott, hogy kövérségében -felpöffedve s megdagadva az egész hazának életét s jövendőjét -megszakassza: Báthory Gábor, a mi istentől adatott fejedelmünk a -hétvárosú szász sárkánynak egy fejét s pedig a legnagyobb, -leghatalmasabbat lemetszve a porba vetette s tik lábaitokkal tapodjátok! - -Megdermedve hallgatták a rendek s egyetlen torokból éljenzés nem -hallatszott, kimeredt szemmel nézték a fonnyadt Imreffyt, aki száraz -hangján képtelen volt belső lelkesedés tüzét árasztani; szónoki figura -lett a képből, s ők iszonyú rémülettel látták, hogy itt egy olyan -kormányzati programmról hullott le a lepel előttük, amelyet soha nem -mert volna senki is elhinni… Az erdélyi urak, még Báthory leghívebbjei -is megrendülve gondoltak arra, hogy most fegyvert fogtak a saját -hazájuknak kiirtására, mert mire fog az vinni? hogy a három nemzet közül -kettő, a magyar és a székely, a harmadikat kiölje? s ki fog a szászok -helyett nekik ehhez fegyvert szolgáltatni s pénzt s szekereket s minden -egyebet, amit a szászokon kívül senki nem tud e hazában sem csinálni, se -szerezni?… - -Imreffy hiába várta az éljent s hiába várta a fejedelem is a másik -szobában, a kancellár erre maga parancsolta el a vivátot: - -– Nos enim universi Status et Ordines Inclyti Transsilvaniae: mink az -hires neves, dicséretes Erdélyországának státusai s rendjei, juramus per -Deum vivum et verum ac ipsam Sacra Sanctam Trinitatem: esküszünk a -felséges igaz élő istenre és a szentháromságra: hogy a mi fejedelmünket -ebben a harcában s háborújában s a nemzet javára való törekedésében, -soha el nem hagyjuk, segéljük s ha kell vele élünk, ha kell véle halunk -s mindenkinek, aki más gondolaton van, halálára esküszünk! Vivat Gabriel -Bathory Princeps Transsylvaniae!!! - -Mint kígyóbűvölettől megdermedve állott fel az egész gyülekezet s vele -kiáltották s nem volt senki, aki ne kiáltotta volna a jurót, az -esküszömöt s a vivátot, mert mindenki érezte az Imreffy gyilkos szemét -magán, ha késve, vagy lassan, vagy nem elég erősen mondta… - -A szász tanácsbeliek, akik ezt meghallgatni a terem sarkában állván, -jelen lehettek, halálos kétségbeeséssel, deliriumban hallgatták a -szavakat, halálos ítéletüket, arról a helyről, ahol még ma reggel ők -ültek, azokról a padokról, melyeket ők faragtak s építettek a maguk -számára s atyáik, őseik négyszázötven éven át… - -Imreffy átadta a szót a fiskális direktornak, aki kezdte felsorolni a -szászoknak vétkeit pontonként s még a gyűlésből kívánta elfogatni s -börtönbe vitetni azt a 147 személyt, akik fejenként részesek az ország -elleni praktikákban; ami meg is történt, maguknak a szász tanács -tagjainak kellvén vezetni az őröket, akik a 147 személy ellen elindult s -estvére csakugyan, nehányuk hijjával, kik véletlenül nem voltak a -városban, együtt is volt az a 147 személy, kiknek neveit Géczy listáján -találták. Minden elfogott polgár háza előtt fegyveres katona maradván, -aki senkit a világon sem ki, se bemenni nem engedett a kapun többé. - -Míg az országgyűlés folyt, azalatt a fejedelem a nagy tanácsház melletti -kisteremben a sürgős dolgokkal foglalkozott, a vár megszállásának minden -dolgáról neki hoztak jelentést. - -Kamuthy Farkas, akit már Kolozsváron kinevezett Szeben főispánjának, két -városi emberrel jött, s jelentette, hogy a bevonulás megtörtént s minden -rendzavarás nélkül perfectuáltatott. Az összes várfalak a magyar hadak -által vannak megszállva s a város minden tere s utcája őrséggel rakva. - -– A város kulcsait akarom, – mondta a fejedelem. – Fegyvereket -beszolgáltatni, élethalál büntetés terhe alatt mindennemű fegyvereket a -város piacára egybehordass s a fegyvertárak kulcsait… - -A két szász, a Markrichter s a Decimator remegve vette tudomásul a -parancsot s alázatos engedelmességgel jelezték készségüket. - -A városban nem volt egy pisszenés sem. A lakosok a házakba húzódtak, -bent a családok egymás karjába borulva, reszketve várták a halálos -jövendőt. Ajtók, ablakok bezárolva, a félelem s rettegés minden kínjait -szenvedték. - -Most Nagy András jelentkezett a fejedelemnél s meglehetősen kihívó -hangon követelte a szabad rablást. Nem bír a katonákkal, – úgymond, – -mert a hatalmas isten is látja, milyen igazság nélkül való volna -megvonni tőlük, mikor annyit koplaltak s szenvedtek a hazáért s a -fejedelemért, csak most is, harmadhete már, hogy főtt étel nem volt a -szájukban. - -A fejedelem jól tudta, hogy az utolsó három napot már külső Szebenben -töltötték s nem kell félni, hogy éhen maradtak volna, belső dühvel -hallgatta a fenyegetést: markában volt a hajduknak, akik tízezren voltak -s velük szemben neki csak az az ötezer főnyi népe volt még ma is, akit a -nádori találkozóról hozott magával. - -– Haggyuk ezt, Nagy András uram, – mondta kevélyen, – mink Erdély -fejedelmi vagyunk s nekünk az országra kell gondot viselnünk -mindközönségesen, nemcsak az hajduságra: éhel halni nem hagyjuk -emberinket meghigyje kegyelmed. De inkább: kend nekem harmincezer főnyi -népet igért, most már benne vagyunk a hadban s még mindig nincs itt alig -harmada. Ezzel menjek én nagy Oláországra? - -– Vagyon Nagyságodnak nagyobb országja is a Hajdukerületnél, – vetette -gorombán Nagy András, – mégsem látom az népek százezerjét… - -– Semmi köze kendnek tovább a maga dolgánál, kend a Hajduság generálissa -s nem Erdélyországé. - -Nagy András egyet nyelt, szűrét megrázta magán. - -– No iszen nem szóltam. - -– Vagyon nékünk népünk ezerannyi, mint a hajduság magvastól s fejestül. - -– Látom, ha csak az ablakon ki is tekéntek. - -– Mink nemcsak az orrunkig látunk, – kiáltott a fejedelem, – hanem még -az erdélyi hegyeken s havasokon is túl: nekünk nemcsak a szebeni piacon -dolgoznak, hanem Karakkó s még Moszkuva piacán is… Nem egy napra kell az -ember Nagy Anderjás uram, s ha a hajduság meg nem felel szerződésinek, -lesz még idő, hogy melegebb lesz a holnap, mint ebnek a korc… - -– Eb ura kurta, – káromkodta el magát Nagy András, – tízezeret lehoztam, -tízezeret felküldtem Kassára s tízezeret akkor parancsolok Nagyságod -alá, mikor nem kell féltenem otthon az asszonyok s gyerekek -fülit-farkát… - -A fejedelem elhallgatott. - -A hajduvezér mogorván a tarisznyába kutatott. - -– Nem lehet ám csakúgy elindejtani az velágot: – morogta – eleget -szenvedtünk tavasz óta, lu hátán ellazsnakolni egy derága hónapot! Mibül -él a szegény hajdu, levegővel béllelt káposztát egyék s lova igéret -abrakot? - -Egy levelet vett elő s odanyújtotta a fejedelemnek: - -– Mi ez?… – dörmögte a fejedelem. - -– Olvassa el, meglátja Nagyságod. - -A fejedelem olvasni kezdte s amint értette, az orcája kezdett kiderülni, -mint a rét, ha kisüt a nap. A levelet Dóczy Orbán írta Mágócsy -Ferencnek, a munkácsi kapitánynak s bizonyára a hajduk fogták el, úgy -kerül ide s a levélben nagyon keservesen panaszkodik arra Dóczy uram, -hogy a hajduk nagy sereggel közelednek Kassa felé s az urak az egész -vidékről igen menekülnek a városra. Sőt az a hír tartja, hogy a hajduk -Lengyelországra készülnek s onnan a lázadó lengyelekkel Moldván -keresztül mennének Oláországra, ahova az erdélyi fejedelem épen most -készülődik betörni. Kéri azért Mágócsy nagyságos urat, hogy erősen -felkészüljön s jöjjön elébük s szorítsák meg Csapnál a hajdukat, ahol át -akarnak menni a Tiszán. - -A fejedelem lázzal olvasta a levelet, amely igazolta a hajdukat s -vállára csapott Nagy Andrásnak: - -– Jól van, Anderjás bátyám, – mondta – legyen kegyelmed megnyugodva, a -hajduknak semmi rövidsége nem leszen. - -– Ihes ám a nip – morogta Nagy András. - -– Jól van jó, mindjárt doboltatom az eleséget, – nevetett a fejedelem – -de azt megparancsolom, hogy esti hat óráig egy teremtett léleknek sem -szabad s még az atyaistennek se! érted-e, semmiféle házba belépni! - -Mindjárt hivatta, a Nagy András jelenlétében, Kákoni Istvánt az új -városkapitányt, a Kamuthy öccsét, s kiadta a parancsot, hogy -gondoskodjék elegendő élelemről s italbéliről. - -Nekünk is néminemű vacsorát, – tette hozzá – ahol kedvelt híveinkkel -megelégíthessük ez nehéz és dicsőséges nap után való éhségünket s -szomjuságinkat. - -Nagy András megnyugodva elment, akkor Kákonit közelebb intette a -fejedelem: - -– Estve hat órára rendben lesznek-e az összes salva porták s salva -gvardiák? - -– Igen, felséges uram. - -– Meglegyen, mert a te felelősségedre mén! - -– Minden háznál, nagyságos uram, ahol a gazdát elfogják, őr marad, aki -senkit sem enged be, ha meg is indulna a szabad préda. - -– Életével felel minden őr, – mondta a fejedelem s nevetett magában, ha -a hajduk rájönnek, hogy a leggazdagabbakat a fejedelem kivette a körmük -közül. Ebben a percben éljenzés volt a tanácsteremben, odafigyelt, aztán -így szólt: - -– Megerősíteni minden őrséget a salva porták előtt. - -– Igen. De nagy dolog vagyon, nagyságos uram, a szász házakban nemesi -portékákat leltünk; arany-ezüst marhát, kit a Bánffy, kit a Bocskay -címerrel, kit más magyar nemesekével. - -A fejedelem felhördült: - -– Óh, a bestye rablók. - -Imreffy jött a tanácsteremből, maga helyett tiszttartót hagyván a gyűlés -élén. - -– Mit szólnak az uraimék? – kérdezte a fejedelem. - -– Áment felséges uram – mondta Imreffy, de szeme vörösen izzott. - -Fulladtan s fojtottan tette hozzá: - -– Minden ember jól tudja az életit!… Megmondtam s megizentem előre -mindeneknek, hogy aki szereti az életit, ellene ne merjen szólani a -Szeben dolgának s ne merjen őfelsége propositiója ellen reluctalni. - -– Sic volo, sic jubeo, – morogta a fejedelem – sit pro ratione voluntas: -igy akarom s teszem, akaratom a törvényetek… Lódulj – szólt rá Kákonira, -aki sietve ment el. - -– Ily szájatáti fajankókkal világot venni, akiknek soha egy gondolatuk -nincs. Ennél egyszerübb feladatot már nem bízhatok rájuk s erre sem -valók… - -– Nagyságod szívén viseli a haza sorsát s a magyar nemzet jövendőjét: de -ők hol vannak, a magyar urak? – mondotta dühödötten Imreffy. – Még semmi -bandérium sehonnan be nem jött, ennyi emberrel induljunk-e az háborúba? - -– Ha hajduim nem volnának, meg sem kezdhetem az egészet, ülök Kolosváron -s nyakamra várom, míg Forgács uram felkészül Kassán. - -– Hol van Bethlen Gábor? – kiáltotta Imreffy – a székelyek meg se -mozdultak, a székelység urai közül még senki is nem jött be: s Szeben -mégis megvan! - -A fejedelem mereven nézett rá: - -– Szeben megvan, megvan, de még evvel nincs meg az egész világ: ez még -csak az első, de hol van még Brassó s az egész olá had: üres kézzel -menjek, egy nádvesszővel a százezrek ellen! - -Hirtelen parancsolva mondta: - -– A szebeniek lakásiban nemes-címeres szerszámokat leltek. Nótába fogni -őket rablásért s elkobozni minden kincsüket, Géczy holnap evvel indulhat -a portára… A brassai bírót megvallatni, rájuk is ki kell sütni a -hazaárulást. Jó, hogy még itt van… s a városra rögtön kiszabni százezer -forint bírságot… - -– Ez mind lehetséges nagyságos uram, – mondta Imreffy kissé gúnyosan – -mert a madár kezünkben vagyon, de az ország még nincs jelen s nem tudjuk -Bethlen uram hogy véli a székely urak dolgát. - -– A székely urak? – acsarkodott a fejedelem – azoknak megtöröm csontját: -ha holnapra bé nem jönnek… - -Imreffy gondolkodva nézett a fejedelemre: - -– Nagyságos uram, azok nincsenek egy városba begyűjtve – mondta élesen. - -– Aki egy csomóban van, azt a méhet egy helyen kell megfüstölni; aki -szanaszét van, a medvéket, farkasokat, rókákat, azok megett fel kell -gyújtani az erdőt s mind odaég… futtában agyonverheted… - -Közelebb lépett Imreffyhez s egészen fojtottan mondta: - -– Ha a székely urak holnapig be nem jönnek, a holnapi országgyűlésen -kinyilváníttatom, hogy minden székely jobbágyok, kik a sereghez -bevonulnak, szabadok lesznek s nemesek. - -Imreffy megtorpadt: parasztforradalom: a székelyeknél soha nem volt úr -és jobbágy, csak Mátyás király halála után indította ezt Báthory István -erdélyi vajda s ebből lett a nagy parasztrevolutió, mikor tüzes trónon -sütötték a székely királyt, Székely Györgyöt; Imreffy már látta az -ország e legtekintélyesebb s leggazdagabb sarkának tüzben s lángban -lobogó napjait, egy percig megiszonyodott a következményektől s életét -féltette: a fejedelem megérezte gyávaságát s nem adott időt sem vitára, -sem fontolgatásra: - -– Az artikulust írd meg, – mondotta – s reggel a gyűlésbe bevisszük. - -Imreffy sápadt lett: csak a mai dolgot is alig-alig tudta elfogadtatni a -rendekkel: nem, azt soha el nem érheti, hogy az urak és bárók a -parasztforradalmat megszavazzák. - -– Nagyságos uram, mindent kockára tesz felséged. - -Báthorynak szikrázott a szeme, keze ökölbe szorult s kardját markolta: - -De ő is érezte a rettenetes ellenszegülést, amely egyszerre kifakadhatna -s talán a túlfeszített húr elpattanik s mindennek vége… - -– Hagyján, – mondta – majd más végit fogjuk a botnak… Nyelvedre ügyelj: -ezt ki ne locsogd… - -A fejedelem az ablakból nézett ki a városra. - -Lent az ablak alatt a hajduk állottak s az idegen városban, ahol már -most negyedszer volt jelen s győzelmet érezett a sok és hosszú -elnyomatás, tűrés, hallgatás után, soká nézte a házakat, amelyek -idegenszerűek voltak, keskeny kis emeleteikkel, utcára néző háromablakos -homlokukkal, sehol egyetlen idegen, csak amott az a megkötözött, -hosszúkaftános három szebeni kereskedő, akiket nemes katonák kard alatt -kísérnek fel; a kezesek és túszok… Most ezek itt rabok saját városukban -s ő úr az idegenek felett… Nagy, nagy diadalérzés fogta el: nem látta -tisztán, mi lesz s hogy lesz, de érezte, hogy kezében van minden… -Egyetlen csapásra megtörte a szászság erejét s meg fogja törni a -nemességét is: s akkor a háta mögött lesz a néhány kiváltságos helyett a -tömeg, a Dsingiszkán s az Atilla tömege, amely felsodorja a tömegeket a -világ minden tájáról, az elnyomottak s megtöröttek, akikből hadsereg nő -egy csapásra s előtte, utána, szavára, parancsára, királyi botjának -intésire száguld el az Aldunára, el a fekete hegyekre, el -Konstantinápolyra, honnan mint valami rejtekben élő, iszonyatos sárkány -ül s les, vár s karmát hegyesen készíti a pogány török: s ha majd annak -dögteteméről visszafordul, utána az özönvíz és előtte tűztenger és új -képe lesz az egész világnak a tengerek között. - -Mit neki gyűlés, országgyűlés, mit e néhány ember szavazatja, voksa, a -maga erejéből s a maga akaratjából fog cselekedni: ő, Báthory Gábor, -parancsolja s rendeli, hogy minden paraszt a székelységen nyerje vissza -ősi szabadságát s fegyvert fogván, a fejedelmi táborra siessen Brassó -alá. - -Imreffyre fordította szemét, ez jól érti gondolatit; - -– Ird meg ez parancsot kancellários uram s amely napon Bethlen Gábor -megjött, az ő híre s tudta nélkül megbízható népekkel a székelységre -publikálni kiküldd… - -Imreffy értette. - -– Isten előtt való bizonyságom, – mondta a fejedelem, – hogy ezt hasznos -és szent dolognak vélem. - -Imreffy gondolkozva s alázattal szólott: - -– Oly jó, hasznos és szent dolgot az ember nem indíthat, hogy ha nem -sikerül, az emberek ne szidalmazzák: viszont soha oly rossz dolgot nem -cselekedhet, hogy ha isten jó végét adja, az emberek ne dicsérjék -érette… - -Báthory megértette: minden a sikerre megy: össze kell fogni erőit s -markába ragadni a szerencse üstökét, vagy mindennek vége. - -De nagynak s erősnek érezte magát: a mai győzelem után nem érzett -lehetetlenséget tovább… - -– Küldj hintót Dengeleghyné asszonyom után, – mondta, – osztoztatni kell -az én dicsőségemnek napjaiban, mert soha oly édes testű-lelkű asszonyt -szívem nem kivánt s ha isten engedi, senki más fejedelemasszonyom nem -lészen rajta kívül… - -Imreffy meghajlott; a fiatal ember úgy állott előtte, magasra emelt -karral, hajába dúló ujjakkal, mámoros, szerelemvágyas, boldog, büszke -legény: már elfelejtette Imreffynét, nem is emlékezett, hogy annak az -embernek felesége szívéhez mily közel volt, aki előtt kitárja a szívét… - -A kancellár elhidegülve nézett rá: ebben az egész forgatagban, amely itt -megindult, hirtelen ez a fiatal fejedelem oly magánosnak s egy ujjal -eltörhetőnek tűnt fel, hirtelen felgerjedt szerelmi forróságában, hogy ő -érezte, a saját fejére szakadni a veszedelmet: de most hová legyen, -nincs kibúvó s nincs menekvés ez alól már többet. - -– Alea jacta est – gondolta magában – hozzá kötöttem magam, most mennem -kell az ördögök szekerén… - -Fanyar nyál futott össze a szájában s halálos hideg verejték ömlött a -homlokán: akkor tett bolondot, mikor Kassán, a Bocskay halála után, -elszegődhetett volna Illésházynál a trencséni vár kapitányának, de ő -nagyobb jövőt látott a Báthory-gyerek mellett, hogy annak a feleségére -villanó fiatal arcát látta… - -– Bort adjatok – kiáltott a fejedelem, aki még egy kortyot sem ivott, -mióta bejöttek a hajduk a várba. - -Az ajtónálló mindjárt futott hozzá a tele kupával s ő hosszút, hosszút -ivott a szász fegyverkovácsok céhének, pogánypénzekkel ékes, drágán -kivert nagy kupájából… - -Aztán mélységeset sóhajtott, mosolygott s lágyan, lazán, elborultan állt -az ablakhoz s a mérhetetlen magas égboltozatra nézett… - -Ilyen boldog, ilyen diadalmas, ilyen győztes még nem volt soha: s oly -magánosnak, egyedülállónak, árvának érezte magát a nagy mindenségben. - -– Ha ezt az atyus megérte volna, az ecsedi országbíró, a nevelőatyja, -akit gőgben s hatalomban szegényt soha utólérni nem fog, ha mind e -világgal bír is… amint szemét lehunyta, érezte magán, barna bogár -szemének forró pillantását, ahogy rajta megnyugodott s benne lelte meg -az életnek nagy reménységét és igazságát, mert ő is magányos vala -szegény, minden szolgái, birtokai s hatalmai közt is… - -Apjára szállt vissza gondolata, apjára, a nagy testes emberre, aki -mindig jókedvű és tréfabeszédű volt, még halálos betegségiben is: -»Gábris vitéz, Gábris vitéz« csendül vissza a régmultból, a gyermeki -játékok korából a hangja… Ha megérte volna szegény, a Gábris vitéz mai -napját… Húgára gondolt, a bestiára: no a gyalázatos ma meglátja, hogy jó -lesz ügyelni magára… s felesége! óh a gonosz, gonosz asszony: ez előtt -nem merte szabadon kiérezni, még gondolatban sem merte, győzedelmét: ez -nem, Palotsay Anna nem jött volna véle, sírna most s nem örvendene, a -hideg szent, a szentségében kegyetlen némber, óh, ez inkább vetné a -gyehennára őt, mint a bakszász várost: soha ez, soha nem engedné, hogy -megtörtént légyen, ami történt, de ő mit törődik vele: egyszer élünk s -egyszer virágzik az ember ez földi életben; csákányosan szegül ellene a -ránéző szemeknek s kellett, muszály volt, ki kellett robbannia, mert -megfult volna, jaj, Bethlen Gábor nagy fekete szemeit látta már, mit fog -ez szólani, mit fog ez szólani… - -– Imreffy, – kiáltotta – azt a fiút akarom! - -– Igenis, – szólt Imreffy – Szilassy Pál. - -– Azt a fiút akarom. - -– Kéznél vagyon, kegyelmes uram. Felséged udvari hajduhadnagyának, -Szilassy Jánosnak öccse. - -– Az én Kereky Ferimért. - -Imreffy csöndített. - -– A fiút! – szólt az ajtónállónak. - -A fejedelem dagadt kebellel sóhajtott. - -– Azér ezt megcsináltuk. - -A kancellár érezte a fejedelem olthatatlan büszkeségét és a hízelgő -dicséret szomjúságát. - -– Nagyságos uram, – mondta – ha volt valaha Nagy Sándor, az is bölcsebb -és nagyobb hódító nem volt nagyságodnál… - -A fejedelem boldogan mosolygott s tudta, hogy korbácsot érdemel a -hízelgő szóért ez kutya, de jól esett. - -Belépett a fiatal hajdu, Szilassy Pál. Szó nélkül megállt a terem -közepén a gyér világosságon. - -A fejedelem megütött szívvel, meglökötten ismerte fel a Kereky Feri -bosszuállóját. Gyönyörű tizenhat éves fiú volt, magas, vállas, rózsás -arcú. - -Odament hozzá. Vállára tette a kezét, a nyakára fonta a tenyerét; olyan -volt, mint egy lány, de nagy és frissen sarjadt, gyönyörűen férfias. -Olyan közel hajlott hozzá, szinte érintette arca az arcát, a fiú drága -komolyan állta. - -Valami vágy, testi kívánság gerjedezett a fejedelemben, nem volt ura, -mintha magános életében most rátalált volna valamire, amit oly nagyon -áhított, öreg érzés gyulladt fel benne, öreg embernek, ifjú fiában -megnyugvó érzése, a szeméből könnycsepp lobbant elő s megcsókolta a -fiút. - -Csak alig érintette meg ajkával annak puskaporszagú, hamvas arcát, de -tűzfolyamok folytak el testében s csak annyit mondott: - -– Maradj itt, te leszel az én fiam Kereky Feri helyett. - -A fiú nem szólt, zavarban volt s óvatosan kiment. - -A fejedelem nem értette miért megy el és nem mert neki szólani és -féltékenység gyürüje gyult benne és a keze kardja felé villant, hogy a -vakul fellobbanó idegen érzésnek engedjen s levágja a fiut, de a karja -már a gondolattól elhalt s egész teste zavart kínban volt. - -– Küldtetek-e már Török Katalinért? – mondta kiszáradt torokkal, mintegy -védekezve a fiú iránt fellobbant érzése ellen. - -– Igen, nagyságos úr. - -Nagy lakoma volt éjszakára a tanácsházban, száz meg száz terítékkel, -folyt a bor s a sültek kövéren illatoztak, ötven szűz szolgált fel a -hódítóknak, a szászok leányai, a fejedelem halálosan részeg lett, nem -kellett neki nő s odaajándékozta a szüzeket a nemes és vitézlő karoknak -és rendeknek. - -Török Katalin megjött s idejében megmentette őket. A fejedelmet is -lefektette. - - -II. - -Török Katalin kedvetlenül nézte a fetrengőt, mi köze van neki voltaképen -ehhez az emberhez s a kétségbeejtő csínyhez, holott épen külön sértette, -hogy előre semmit sem tudott róla… Nem méltatta arra, hogy elárulja a -titkot, amit forral… Ő nem volt viharmadár, aki a vészben sikoltva -csapkod, s ereit felfokozza a szélvész, ő csak egy olyan kis díszmadárka -volt, aki napon, melegben, a tavaszban tud csicseregni s gondtalanul, -igazi ártás nélkül gondoskodni… Hogy ne hallja a kívülről behallatszó -jajveszékelést, s ne gondoljon a város rémséges és szerencsétlen -képeire: azzal foglalta le magát, hogy a részeget ápolta s vele pörölt: - -– Menjen, menjen innen mindenki, – kizavarta az elázott ember mellől a -férfiakat s egyedül maradt a »betegével«. – Lefekszik a kisbaba, -betakarózik a kisbaba, meg ne hűljön a kisbaba… – duruzsolta. - -A fejedelem nevetett, széles buja ajkaival, ritkás fogaival nevetett, -máskor ha nevet, nem látszik a fogsora, inkább csak mozdulat, az -indulatos felmozdulás a nevetése, ajakszétnyitás, amely mint gesztus -tartozik a lelki mozduláshoz, most azonban nevetgél, lassan, szélesen és -halkan, mint a test, amely jóérzéseket nyer a gondolatoktól… - -– Szeben: egy ember… – makogja, – egy város: egy nemes… Igaz?… – s -okoskodva, az ujjain számlálja: – a városi privilegium: megfelel a nemes -személy szabadságának… Ugy vagyon?… - -– Aludjon, aludjon, ne hozzak vizes ruhát a fejére, nem fáj a -kisbabának? - -A fejedelem nevetett: - -– Ha egy nemes személy… árulásba esik:… leüttetem a fejét… Szeben… -árulásba esett:… - -Egy kézlegyintéssel jelezte. - -– Aludjon már s ne beszéljen bolondokat. - -A fejedelem nevetett: - -– Holnap reggel száznegyvenhét… fog lógni… Lógni… lógni fog… Fognak a -kutyák… – hirtelen felkiáltott: – Minden katonám csak egy szász fejet -szolgáltasson be: s megszünt a szász nemzet! Olyan nagy dolog?… - -Török Katalin megiszonyodott, a háta lúdbőrözött: - -– Ha még egy szót szól, úgy itt hagyom, hogy soha!… - -De az nem törődött vele: hatalmában érezte őt, mindent, az egész -világot; soha ilyen teljesnek magát, ilyen nagynak, omnipotensnek nem -érezte: most nem volt az idegeiben a lehetetlenség, az akadály, a -meggondolnivaló, nem volt benne félelem a jövőtől, végrehajtás apróbb s -nagyobb bökkenői: most, ma s ebben az ittasságban kiteljesedett és -határtalan lett… - -– Nagy Sándor, – mondta, – Nagy Sándornak könnyű volt: kimehetett -országábul az ázsiabeli tartományra, az India tartományra: otthon maradt -neki az ország… De hol van az én országom?… Ez ország?… ebek országja… -marakodó ebek tartománya… Itt nincs ország: itt csak én vagyok… - -Szájszögletiben a keserű vonás. - -– De majd megmutatom… majd megtanítom… De ha visszajövök… Jaj nektek -nálam nélkül s jaj nektek velem… én majd országot verek ebből a veszett -kutyák vásárjábul… - -Fogait csikorgatta: a mámorban hallatlanul száguldottak érzései s már -közeledett a testi kólika… - -– Most kiviszem hadaimat, meglobogtatni a zászlókat a szélben; s -iszonyatos öklét, vastag karját, duzzadó ujjait marékra fogva, magasba -vetette, – megmutatom, ki vagyok, legázolom a gazt, Radult, oláhot, -zsiványt, pribéket, a Báthory fegyver fizet Mihály vajdáért!… De -hazajövök s egybe kovácsolom ezeket… hegyeket rakatok csontokból, míg -össze nem forrnak az összevalók… - -Az arca eltorzult, fejét félre kínozta s a levegőt rágta a bor-kínjában, -úgy vonaglott s hörgött. - -– Részeg disznó – szitkozódott Török Katalin, s a kis pipes nőcske most -mélyen megvetette s undorodott a hőstől, aki emberi gyengeségében állati -nyomorúságba csúszott s elkezdett rémesen vonaglani, nyögni, rángatózni, -hörögve, szűkölve fetrengett, mint egy beteg malac. - -Ebben a percben valami hallatlan dolog történt, amit még soha nem -tapasztalt senki e hatalmas testnél: nem bírta a szervezet a szörnyű -tömeg italt, amely természetesen utat keresett: okádni kezdett. - -Borzalmas volt, el egész a szoba közepéig lőtt, mint egy ágyú, s mivel -soha nem próbálta s nem tudott magán uralkodni s nem is akart, mert -annyi öntudata még volt, hogy konstatálja magán e szégyent, életének -főbüszkesége volt, hogy gyerekek, rongy férfiak e betegségébe még nem -esett, most tajtékozva, őrjöngve, lábra ugorva, szét az egész házon mint -egy vulkán ontotta szét a bűzös, a sár s a förtelen undokságait. - -S a helyett, hogy megkönnyebbült volna, utána még sokkal nyomorultabb, -most már valóban beteg s szenvedő lett: összeesett. - -Török Katalin a nagy tanácsházból beparancsolta a lányokat, akik oda -azért voltak bezárva, hogy ő maga vigyázhasson reájuk, bajuk ne legyen, -vizet s ruhát szereztetett velük, ruháikból csinált rongyokkal mosatta -fel a szobát… - -Ablakokat nyitottak, szellőztettek, a fejedelmet betakargatták s az -szenvedett, nyögött, kínlódott, jéghalálos arccal, koporsóverejtékkel -egész testén, a nagy ember, a hős, a győző, a szebeni tanácsház -oldaltermében… - -Kintről a magyarok dallai hallatszottak, éjféli tivornyák gajdja s -kurjongatásai, verekedő hajduk, akik a rablotton összevesztek s -halálordítás… a lányok mind térdre roskadtak s zokogni kezdtek… - -Csak egy volt a lányok között erős, aki uralkodni tudott magán, szép, -piros, most ez is megsápadott, duzzadóan nagy lány, a szép aranyhímes -szász ruhában ez nem sírt s nem jajgatott, buzgón dolgozott s a -fejedelmet virrasztotta. - -Török Kata elmosolyodott, szerelemre vélte s minthogy ő maga is -halálosan ki volt fáradva, átengedte a szász lánynak, odaültette a beteg -mellé, meghagyta, hogy hidegvizes borogatást rakjon a fejére, aztán ő is -lefeküdt. - -A lány egyedül maradt a beteg ágya mellett. Leült a kis zsámolyra s -arcába nézett, addig, addig nézett, míg álmos lett, szeme leragadt, de -akkor is csak nézett, csak nézett, lehunyt pillán keresztül s álmában -is, az álomképekben csak őt, csak őt nézte. - -Egyszer aztán sokára arra serkent, mintha nem is álomból ébredne; csak -úgy felnyíltak pillái, arra, hogy egy hang azt suttogja: - -– Évuska… Évuska… - -Ő visszamosolygott csendesen, mint testvér a testvéréhez, pajtás a -pajtásához, aztán intett s Török Kata fekvésére nézett a terem másik -felébe: - -– Pszt, alszik… - -A fejedelem nézte, nézte a lányt, mintha álom lenne: - -– Évuska, – mondta lassan s lehunyta a szemét. - -A lányka nem mozdult csak tovább, álombódultan mosolygott. - -A férfi kinyújtotta kezét s úgy, lehunyt szemmel, megfogta a leány -kezét. - -Soká tartotta így: - -– Hogy kerülsz te ide? - -A leány nevetett, magában kuncogott, ahogy szokott, gyerek vásott -csínyes kuncogással: - -– Megszöktem nénémtül, nem tudtam há lenni; besztercei német sógoromnak -testvérje itt lakik Szebenbe, az akkor jött haza épen Ókespurgábul s -vele elkérezkedtem titkosan… – titkos kis nevetéssel végignézett magán, -– most szász jány lettem s gyertyatartó szűzek közé hoztak a palotára. - -A fejedelem megborzadt a lányért. - -Csak fogta, markolta, idegesen szorongatta a lány nagy erős kezeit, -aztán eldobta, megérezte, hogy ez mennyire szűz és gyermek, hogy -mennyire fel nem érett még a vére… - -Lehunyta szemét s soká, soká hallgatott. Megcsillapodva testi-lelki -reázudult vihartól, a nagy tervén dolgozott az agya, a nagy vakmerésen, -amely Szeben bevételénél is nagyobb, amely mindennél nagyobb, amit eddig -életében akart: látta a székely forradalmat… - -Reggel kimennek a levelek, csak hamar, hamar, míg Bethlen Gábor meg nem -jön Csikszeredábul, hamar menjenek az emberek, s ha szembe találják is, -senki meg ne mondja, el ne árulja: csak mikor bent vannak a megyékben, -akkor szabad hírül adni… Végig minden községen a véres tőrrel s minden -falun a bírót s a falut egybehivatni s felolvasni a fejedelmi parancsot: -aki oláh háborúra kimegy, szabad lesz! - -Nem kételkedik benne, hogy a barczasági sík, mire odaér, terítve lesz, -tömve székelyekkel: ezek nagyon fognak, a székely urak, szörnyedni, de -úgy kell nekik gazoknak s ebeknek, egy sem hozta még meg bandériumját -Szeben alá: ha isten ne adja elveszti az eszét és egymaga a hajdukkal -végbe nem viszi dolgát, akkor most kinn kushadhatna a vár bezárt nagy -kapuja előtt s nyalhatná a száját éhségében s irígységében s mire -számíthatna… - -Ujra erőt vett rajta erejének, önérzetének nagy felbuzdulása: mintha -Szeben várfalai valami hatalmas öltözet volnának, amelyek megóvják -nyíltól és dárdától s ellenségeknek özön hadától, testéhez tartozónak -érezte a várat, amit ma megvett, s most már nem félt, jöjjön bár Forgács -a magyarországi hadakkal s a németekkel: Básta sem tudta bevenni Szebent -soha, se Mihály vajda, se Székely Mózes, se senki más… s ime mégis az -övé… - -De biztossá tenni!… Míg a szászok élnek, addig semmi se biztos, ki tudja -most is még mit forralnak, addig nem érzi itthon magát, míg ezek élnek: -itt még a levegőt is ők szerzették, még az is bakszász portéka, s ki -tudja milyen egérlyukjaik, rókaodvaik vannak, ki tudja, nem robbantják-e -alá a tanácsházat… - -Szemhéja felpattant s ijedten felült, szörnyű rémülettől megragadtatva, -nagy mámorszédülés vett rajta erőt, száját kitátotta s hangtalanul -segítségért kiáltott. - -Kintről hallatszott az ellenőriző hadnagy kiáltása s megnyugodott. Nem -is bírt mozdulni, fájdalma most nem volt, de oly erőtlen volt, mintha -kilopták volna belőle az erőt. - -Ujra hosszú csönd lett s elszunnyadt egy kicsit, békésen, mint egy -gyermek. Még nem tudott félni… - -Arra ébredt, hogy a lány sírt, lassan sírt, pisszegve, mint a gyerek. - -– Neked mi bajod? – szólt rá a fejedelem. – Mit siratsz? - -A lány soká hallgatott, csak duzmadtan ült. A fejedelem kis kárörömmel -gondolta, hogy még ez is sír valamiért Szebenben… Oly hatalmasnak érezte -magát: mindent megad neki; hatalmában volt, hogy a könnyét felszárítsa, -hát újra kérdezte, kissé becézve, kissé fitymálva: - -– Mit siratsz? - -A lány duzzogva pusmogta: - -– A macskát. - -A fejedelem nagy szemet meresztett. - -– Szegény kis macskám, – mondta a lány, – senkinek se vétett, akkor is a -patkán ült, durubolt, nekem itt másom semmim se volt, még a rajtam való -se, selyemszőrű török macska volt, úgy tudott az ölembe ülni, -hízelkedni, jött a katona a sógoromért s a hosszú dárdájával átszúrta, -röhögött, elvitte a hegyin… - -A fejedelem lehűlten nézte, a lány zokogásba fúlt, halk s szíveszakadt -zokogásba a nevetős lány. - -– Egy macskáért, – morogta, – ne bőgj… - -– Az enyim volt… - -A fejedelem mondani akarta, hogy ad érte ezret, tízezret, kidoboltatja -az országba s minden macskát neki ad… De nem mondta, valahogy megérezte, -hogy: azt az egyet vissza nem adhatja… Nézte hát a lányt kis ideig, -aztán felvetette szemét a mennyezetre, amely vastag tölgyfadeszkából -volt, cifrán faragva, festve s idegen szabású betűkkel idegen szavak -voltak pingálva rá: majd ezt is lehámoztatja s magyarul festeti… mert -mindennek el kell itten mulni, ami szász: de akkor eszébe villant, hogy -az is szász, ami meg kell maradjon: a vastag falak s jó fegyverek, a -kemény biztonság… - -– Hogy minek is jött haza ide, – mondta a lány pusmogva s régi szokása -szerint minden szó után önkéntelen nevetve, csaknem olyan harsogósan, -mint azelőtt, – az a baromállat; ez az én szász sógorom: mikor -Ókspurgában ott maradhatott volna, nagy hivatalbélinek hijták, ott -akarták tartani, hogy vigye a családját is magával, de az csak hazajött, -hogy aszongya, hogy ű nem tudna megélni az idegenbe, mert a szája szász, -de a szíve magyar, mer hogy itt nőtt neki minden fejefoka, hát nem tudna -megélni idegenbe, hogy ő idevaló; most osztán ülhet a pincébe, temlecbe, -s vágják a nyakát reggel lefelé… - -A fejedelem egész testét hideg verejték verte ki: - -– A kezesek köz van? – kérdezte. - -A lány rá se nézett, nevetett, igen és sírt: igen. - -A fejedelem az írásokat nézte a mennyezeten, vakul imbolyogtak ott a -nagy idegen betűk s nem lehetett titkos értelmüket megérteni, minden -betű mint titokzatos, kísértetes szem meredt rá, minden betű idegen -szem, amely gondolataiba túr… - -– Mit sajnálsz rajtuk; mind tolvaj, gaz, nemzetrabló, szász, – mondta. - -A lány hallgatott: - -– Jó népek ezek, – szólt aztán csöndesen. – Szeretik egymást, meg a jó -istent… Nekem csak azóta van jó napom, hogy itt vagyok, mert itt engem -senki egy ujjal se bántott, csak jó volt hozzám az idegenhez, otthon még -a testvérnéném is vert, sógorom is csak morgott, mindenki szidott, jó -ruhám se vót, csak dógozni, senki se törődött velem: itt mindjárt -megmosdattak, kiőtöztettek, tanítanak: itt senki se szidja, egy gazda se -a feleségit, nem veri kötéllel, ostorral, csendesen vannak, reggeltül -estig dógoznak, bort nem isznak, egymásnak köszönnek, istent dicsérik, -templomba járnak, olyan csendesen nevetnek, olyan rendesen megélnek -szegények… - -– Takarodj! – ordította a fejedelem… - -A lány felugrott. - -Török Katalin is felijedt, talpra szökött s közelebb jött. - -– Küldd ki ezt a… ezt a… – hörögte a fejedelem, – ezt a szász lányt… ki -vele… - -Török Kata ijedten nézte a lányt, talán tőr van nála, fegyver, de az -alázatosan állott, sírt. - -– Hónap a sógorod itt fog lógni a piacon! – kiáltotta a fejedelem. - -– És tik is mind, az egész szász nép, mind mind, mind… Megszüntettem a -szász nemzetet… - -Török Kata intett a lánynak, hogy menjen ki s ez lehajtott fővel -ijedten, alázatosan elfutott. - -A fejedelem hanyatt feküdt s kirúgta magát, legjobb volna most meghalni… - -Még soha életében a halálra így nem gondolt. Most igen, igen, most -szeretett volna nem lenni… Valami nagy, nagy setétséget érzett -leszakadni, zuhanásokat, felpattant szemmel, újra setétben, -megiszonyodva, elszörnyedve, ordítva hideg verejtékben… - -Török Kata takargatta: menj, menj! nem akarta! magában kellett maradni s -rémült volt, iszonyú… Hosszú sor akasztottat látott villogó fényben, -messze, messze amerre nézett, mind felakasztva, karjukat feléje -nyujtották, rendesen beszéltek, tisztelettel, hódolattal, ahogy kell s -akihez csak szólott, mindnek kötélen a nyaka s a levegőben kalimpál, -furcsán s hátborzongatón mind úgy fut el szavára s úgy lebben elő, -levegőben lógva félrefordult fejjel s csákány a kezükben, fűzfacsákány, -avval intenek, s a nyelvük, szólnak, nem szólnak, félreesett, izzadt, -csapzott fejükből kilóg, mind halott s irtózat, lehúnyt szemmel néznek, -tesznek, sürögnek-forognak s a kötelük hosszú, hosszú, mintha fákra, a -házak ereszére volnának akasztva s ahogy utána néz, egy kézbe fut -odafenn valahol s hosszú gyeplőszárakon futosnak nesztelen, hangtalan s -macska kering folyton, folyton a lábuk körül, egyre közelebb jön, egy -hosszúszőrű török macska, egyre közelebb jön s a szeme vörösen ég s -folyton dorombol s egyre közelebb jő s egyre nagyobb s a szeme ég s ez -is kötélen lóg s kitátja a száját s ugrásra mered s veszi észre, hogy ő -egy kis egér, aki rémülten keres lyukat s nincs hol, mert jő a nagy -macska felborzolt szőrrel, kötélen s most vége, ugrik, ohh… - -Felvetette magát, hörögve, Török Kata még le se ért feküdni, ijedten -fordult vissza. - -– Fiam, fiam, – suttogta, simogatta homlokát s az behúnyt szemmel fogát -csikorgatta: - -– Kergesd… kergesd el a macskát… - -– Mit? – szólt tisztán, hangosan a nő s a fejedelem felnyitotta szemét. - -Kábultan józanodott ki, nem tudta mi baj, de a teste remegett: - -– Bort! - -Török Kata hozta a serleget. - -Inni kezdett, kiköpte: Méreg, méreg! – kiáltotta. – Vizet, vizet. - -Vizet adott neki. - -Abból bőven, sokat ivott. - - -III. - -Reggelig vívódott, nyöszörgött, perc nyugalma nem volt, virradatra -mintha elvágták volna, nyugodtan felébredt. - -Már akkor megmozdult az egész város s ostromolták a fejedelem -ajtónállóit. Imreffy egész éjszaka dolgozott, megérkezett Géczy, aki nem -akart jelen lenni Szeben bevételénél, hogy magáról elhárítsa a gyanut s -ódiumot. - -Török Kata fröstökről gondoskodott s mikor az égettbort itták a nagy -zárt, arany s ezüst edényből, melynek csupán egy csöcse volt, vékony -szívólikkal s kézről-kézre járt, hogy mindannyian egymás után itták a -gégefojtó erős pálinkát, mondja az asszony: - -– S nem inna egy pohár vizet nagyságod? - -– Vizet? – bámult rá a fejedelem. - -Az asszony huncutul mosolygott. - -– Az éccaka ízlett. - -Mindenki nevetett, de az asszony komolyan mondta: - -– Megnyomta valami boszorkány nagyságodat, macska képében. - -A fejedelem homályosan visszaemlékezett az éjjeli érzéseire s hivatta a -papot. Megparancsolta, hogy tartson érte istentiszteletet. - -Különben jókedvű volt, a kancellárral már reggeli előtt elintézte a -székely akciót, már aláírta volt a parancsot s leveleket, miket a -hírvivők, kik véres nyárssal indulnak a falvakra, hogy ősi szokás -szerint a véres nyársat kölülhordozván, hadra szólítsák a népet. Imreffy -összeszedte aki székely atyafit csak talált s rájuk hagyta a cselt: ha a -Főkapitány szembe jönne, megkerüljék s meg ne árulják. - -Früstök után hozták eléje a szász törvényt, amely szépen meg volt írva s -már mind az országgyűlés kiküldött tagjai aláírták, csak a fejedelem -aláírása hiányzott. Könyökölve hallgatta végig, két ujja közé vett -állal, mikor az ítéletet is elolvasták, mely szerint a száznegyvenhét -vezető cinkos halálra s jószágvesztésre ítéltetik, legyintett: - -– Nem írom alá nevemet… Hajítsátok pokolba… - -Csodálkozva néztek rá. - -Menjenek a szászok a szemem elől… Minden húsz éven felüli férfiember -szedje magát s menjen világgá… Szászok: nyitva nekik a széles világ… Van -nekiek másutt is kenyerek: menjenek Okespurgába… - -Lehajtotta fejét, nem tudta mit cselekszik, eszébe jutott az éjjeli -szász lány, ezt meg kerestesse, aztán elfeledte. Géczyvel kellett a -török követséget megbeszélni: a szászok pincéiből s kincses kamaráiból -került elő a temérdek ajándék, mi arra volt szánva, hogy a török -fővezért s csauszait, bégjeit, basáit megvesztegesse, hogy engedelmet -adjanak neki az oláországi háborúra… - -Déllére Géczy is útnak indult s a fejedelem a vár fegyverkamaráit járta, -nyugtalansága oszlott, ereje elbízottsággá lett s nem gondolt arra, hogy -erőszak erőszakot szül, hogy sikerült rablás rablókat nevel, hogy Géczy -Weiss Mihállyal együtt lovagol Brassó felé… - -Nem hallotta e két élettapasztalattal teli embernek diskurzusát a -világról, amelyet mindketten oly jól ismernek. Géczy örömmel beszélt a -brassai bíróval a prágai udvarról, a bécsi kereskedelemről, a norinbergi -vásárról: egész Erdélyben nem talált még egy embert, aki hazája szűk -határain túl látott volna, még akik bujdosás miatt kénytelenek voltak -világot látni, azok is vakok voltak, mint Kamuthy Farkas, otthoni -elbizakodottságuk varázsköpenyébe burkolva csatangolták a török végeket, -mit sem látva, mit sem tapasztalva, agyatlan szekérkerék módjára -görögtek a világ országútján s nem gazdagultak, csak koptak, romlottak… -Nem ilyen volt Géczy, aki nyitott szemmel járt és az egész világot maga -hasznáért vizsgálta végig. Volt már kalmár is, volt kupec, hajcsár, -politikai ügynök, áruló, feladó, kém, tolvaj s minden helyen, minden -helyzetben kész a kalandorvér, hogy vakmerőségből meghunyászkodással -másszon ki, bizalomból galád árulással csináljon tőkét magának. Tudott -élni a helyzetekkel, sem morál, sem kishitűség, sem fáradság, sem a -veszélytől való félelem nem tartotta vissza. - -Weiss Mihály sokban hasonlított hozzá, 16 éves korában felszabadulva az -iskolák s mesterség alól, vándorútra kelt s tíz évig odajárt, a császár -kancelláriájáig, ahol scriba volt, sok mindent próbált, de őbenne az -egyéni érvényesülés vágyán túl fajtájának közössége élt s ő mindenkor -elhagyta azt a helyet, ahol csak ő maga boldogult volna, de otthoni, -erdélyi szász nemzetétől elszakadnia kellett. A fényes császári udvart -hagyta ott, a legnagyobb reménységeket s lehetőségeket, hogy haza jöjjön -brassói városi jegyzőnek és iparosnak. S hogy mennyire csak személyes -hatás, a gyermeki lélekre tett mély benyomás a legizzóbb hazafiság -alapja, épen az ő példája mutatja, mert hiszen csak az apja vándorolt be -a szászságba nagy német földről. - -– Hanem ez mindenen túltesz, – mondta Géczy bizalmasan, a fejedelemre -gondolva, – amit csak a kerek világon tapasztaltam. - -Weiss Mihály maga elé nézett s uralkodott magán, hogy föl se pillantson. -Érezte a kalandor mentegetőzését, a gazfickót, aki kivonja magát a -felelősség alól, dacára, hogy épen az ő munkájának megépítésében fárad. - -– Ekkora rablást még senki ember fia nem merészelt, – nevetett Géczy, – -ennek híre lesz a históriában. - -– Az bizonyos, hogy a históriában híre lesz, – szólt Weiss Mihály, – de -őnagysága csak akkor fogja élvezni a tett gyümölcsét, ha nálánál jobb -fejű emberek biztosítják neki a rablást. - -Géczy hallgatott, ezért Weiss Mihály érezte, hogy neki kell magyaráznia. - -– Ahhoz, hogy fővel rohanjon a falnak valaki, csak kosfejre van szükség. - -– Azt hiszed, uram, ki tudjátok venni markából Szebent. - -– Oh uram, te világban járt ember vagy, gondolod-e, hogy a német nemzet -sorsát Szeben kőfalai őrzik? A szászságnak magának még hat kővára vagyon -s hetediknek számítom a prágai Hradsint. Mert bizonnyal mondom neked, -hogy a római császár többet tehet a szász nemzet megmaradásaért a -szebeni bírónál. - -Géczy ezt belátta s egyszerre megbillent benne a bizalom Erdély -jövőjében. Örült, hogy az események rohanása miatt feleségét még be nem -hozathatta. Jó azt tudni, hogy a vihar akár jobbról, akár balról ver, a -család biztos helyen ül kis fészkén. E pillanatban az üres és céltalan -lélek már kibillent útjából egy súlyos és nehéz egyéniséggel -összeütődve. Ki tudja, mire ő Konstantinápolyba ér, itt nem lesz-e már -egy új Básta és egy német-magyar had? Fütyörészni kezdett: ő ugyan fejét -se fájdítja miatta, lesz ahogy lesz… - -Weiss Mihály komolyan mondta: - -– Vele beszélni nem lehet, mert őnagyságával, akár a hadicsákányommal -beszéljek: ma egész Erdélyben nincs ember, aki bölcs és tanult, -tapasztalt és megértő fejjel vegye e dolgokat, csak épen, ne vegye rossz -néven és adulatiónak, csak kegyelmed, uram. Bár szólhatnék… - -Géczy belevágott. - -– És Bethlen Gáborról mit vélsz? - -– Bethlen uram egy jó kard, Géczy uram egy jó fej. - -Géczy hallgatott. - -– Illésházy nádor úgy szeretett, mint fiát, – mondta, – az nagy kár, -hogy ő oly véletlen s hamar meghalt. - -– Thurzó nádor, – mondta Weiss Mihály respektussal, – Illésházy nádor -embereit vette maga mellé s szíve belsejében őrzi emlékét: amint látja -kegyelmed, nekünk Brassóban jó informátoraink vagynak. - -– Thurzó nádorral szoros barátságban valék, felesége, Czobor Erzsébet -asszony, mint szeretett öccsét tart, s különben is sógorságban vagyunk -feleségem után, aki Poltári Soós leány s így Csáky Istvánnal és a volt -fejedelem, Rákóczy Zsigmonddal is. - -Weiss Mihály jól tudta, hogy Géczy a Magócsyak zabigyereke, örömmel -kapott e hetvenkedésen: - -– Sok injuria esik ez országban, de a sors mindent jóra visz. Legfőbb -jogtalanság azonban, hogy egy bölcs embernek fatuskó szolgálatában kell -tehetségeit elvesztegetni. - -Géczy sarkantyúba kapta a lovát, mert a kísérők túlközel értek s félt, -hogy hírül viszik a fejedelemnek e bizalmas beszélgetést… - -Weiss Mihály alázatosan elmaradt tőle, lehajtotta fejét s az isten -titokzatos utaira gondolt és a szász nemzet jövő csillagát a ködből -kibontakozni érezte. - -A fejedelem boldogan szijta magába zsákmányának becsét, mikor megjött -Bethlen Gábor. - -A Főkapitány ott találta a nagy fegyvertárban, ahol ijesztő bőséggel -volt felhalmozva a fegyvereknek garmadája, csak fekete puska, amilyet a -Básta katonái használtak, tizenkétezeren felül volt: csak most értették -meg mindnyájan, milyen bölcsesség volt, hogy a fejedelem megvette -Szebent, úristen, micsoda dolgok lettek vón itt, abban a pillanatban, -mikor alkalma lett volna a szászságnak szövetkezni a fejedelem -ellenségivel. - -Bethlen mély megdöbbenéssel jelent meg a fejedelem előtt. Ennek ragyogó -arcával s boldog lobogásával szemben fekete s komor volt s hallgatag. - -Kint az utcákon már sorba állatták a szász férfiakat, fegyvertelenül, -sőt szinte ruhátlanul, úgy ahogy a dobszó érte őket házukban; sorba -állítottak minden utcában egy-egy tömeget s fegyveres, korbácsos hajduk -tatárvadsággal röpködtek körültük. - -A fejedelem érezte a Bethlen hallgatását, keményen kezet fogott vele, -egy percig szorította öklét, mintha valamit akart volna mondani, -támadni, akkor meggondolta s nem hozván szóba a főkapitány Szebent, ő -sem szólott érte: úgy vették, mintha semmi jelentékeny dolog nem volna, -mintha természetes lenne, mintha máskép nem is találkozhattak volna: -beszéltek a hadakról, a lovagokról, banderiumokról, a székely nemes -felkelésről s a további utazás dolgáról. - -– Menjen kegyelmed országgyűlésébe, – mondta a fejedelem, – s lássa meg, -mit tegyünk a jövendőbeli dolgainkkal. - -Az országgyűlés már együtt volt s a nádori találkozás dolgait tárgyalta, -valamint a pontokat, miket sérelmesnek tartott a nádor a kettejük -viszonyában: elvett uradalmak visszaadását, kölcsönösen, a kereskedők -sérelmeit s más kisebb dolgokat. - -Bethlen szomorúan, de arcán uralkodva lépett a vár piacán végig, -csizmája döngette a köveket, Mikó Ferenc hűséges komornyikja ment -mellette s egyre azt noszogatta: - -– Hajduk, nagyságos uram, mindenütt csak hajduk… - -Bethlen így szólt hozzá: - -– Ferenc uram, ha így megyünk, megújul a rettenetes idő, Básta s Mihály -vajda idejek s akkor úgy megrontatik Erdély, hogy soha többet meg nem -építtetik… - -Mikó Ferenc szőrös macskaképű veres ember volt, de bölcs fiatal ember s -szabad szavú, így replikázott a Főkapitánynak, emlékezvén a rettenetes -időkre: - -– Bezony nem volt kegyelem, se nemes, se paraszt, se férfi, se -asszonyállatnak, egyaránt emésztette a fegyver mindet: azt pedig, a -hallatlan kegyetlenséget a magyar hajdu cselekedte… Oh átkozott -nemzetség, úgy kellett ok nélkül bánnod a te felebarátoddal, aki neked -sohasem vétett, kenyeredben sem ett, szemmel se látott. Minden javunkat -elprédálták, fosztották, falunkat, városunkat elégették, a bennevalót, -az ártatlan gyereket levágták, – felemelte öklét s halkan szitkozva -átkozgatta: – eltöröl e földről isten, nem leszesz nyomos, nem marad a -te prédád a maradékodnak, úgy vész el a pusztító, ahogy másokat rontott! - -Bethlen eltűrte, elhallgatta a kis ember mérgeskedését s hagyta, mert -helyette könnyített a lelkén. A hajduk mindenfelé zsákmánnyal járkáltak, -új süvegek s menték voltak vállaikon, új csizmásak voltak s szász -portékákkal tele, tarkák voltak, mint a tarka madár s mind ittas és -boros. - -A tanács elhatározta, hogy a fejedelemnek nagy köszönetet mond a Szeben -dolgáért s ez újabb kegyelmességeért a megtorlásban, hogy csupán -számüzetésre ítéli a tolvaj fajzatot, ki soha meghálálni ez nagy -fejedelmi irgalmasságot nem fogja, hogy kezében levén, életével s -szabadságával megajándékozva bocsátja el, kéri azonban őfelségét, hogy a -tömlöcben tartott száznegyvenhetet szabaddá ne tegye, mert ezeknek külső -országokon annyi s oly erejük vagyon, hogy az ország ellen -praktikálhatnának… - -A szebeni házakat pedig kiosztotta a fejedelem kedvelt híveinek, kapott -akkor ki egyet, ki két, ki akár tíz házat, minden valamire való nemes -ember, Szebenben. Eleget ették a szászok a magyarok zsírját, most itt az -ideje, hogy a rablott kincsek jó magyar kezekbe kerüljenek… - -Hát még ha tudták s látták volna a brassai nagy templomban a szászság -éjféli isteni tiszteletét. Zsúfolva volt a nagy Mihály-templom, síró és -zokogó néppel, anyák a gyermekeiket karon tartották s reggelig énekeltek -s imádkoztak a nagyhatalmú isten színe előtt. - -Weiss Mihály a virradatkor megnyitott tanácsülésben elmondta minden -gondolatát s teljes fölhatalmazást nyert, hogy tegyen, amit jónak lát. - -S Weiss Mihály úgy látta jónak, hogy Géczynek rendelkezésére bocsássa a -szász nemzet minden kincseit. - -Géczy a fölkelő nappal távozott Brassóból, de már lelkében új ember -volt, már nem Báthorynak volt hűséges embere, hanem saját magának. A -brassai tanács, a bíróval élén megalkudott vele életre-halálra, hogy -szerezze meg a porta jóakaratát a szász ügynek s keresztbe húzza a -fejedelmi terveket. - -– Mért prédálja el nagyságod – mondta Weiss Mihály, – e kincseket, -melyek úgyis a szász nemzet birtoka és szorgalmának gyümölcse, e -fajtalan, vak és zsarnok Báthory kedve szerint, mikor ugyane kincsekkel -megszerezheti maga számára Erdély és a szász nemzet hűségét és az -ausztriai birodalom jóakaratát… - -Géczy nem az az ember volt, aki sorsának csillagát ne lássa tündökölni e -szédületes előhaladásban, amely Erdélybe belépte óta kíséri. Mintha -csaholó kutyának állott volna mellé a szerencse; ki tudja, még fejedelmi -süveg igérkezik!… - -Másnap a fejedelem kiindult Szebenből, visszahagyva ötszáz fegyveressel -Kákoni Istvánt a Kamuthy sógorát kapitánynak. - -Brassó alatt nagy tumultus, a Barcaság, mint egy hangyaboj, eső előtt, a -székely parasztság már ott volt s kavargott, zsibongott, világ vásárja, -gyalogos, bocskoros, meztélábas parasztokból, visszafordított kaszával, -bunkóval, s erdőirtó fejszével fegyveres nép. - -A fejedelem e boszorkányszombatjától megmámorosodott, egész új ember -lett, úgy lovagolt az éljenző, vivátozó, dicsérő, hódoló, süveglengető -parasztsereg közepén, boldog volt most, már az mind csak jól megy: amit -az ember elgondol, ime másnapra teljesedik… No híres uramék, senki sem -akarta a háborút, még Főkapitány uram milyen oratiót csapott a had ellen -a fejedelemasszony fogadtatásán s ő már akkor tudta, hogy senki sem -akarja s mégis meglesz… s megvan… - -A merre szem látott, a mezőket mind emberek heverték tele, mind csak -vivát s éltették istennel a fejedelmet: éber-e vagy álom, ki tudná azt, -ez most valóban egy tündéri kert a ragyogó tavaszban a zöld lombok -alatt, virágzó fák között, hogy eljöttek, egy szóra jó teremtőisten, egy -kiáltásra hogy ott hagyták a kapát s az ekét, a földet s a munkát, s -hogy égnek s esküsznek istenre, szentekre, prófétákra s Kálvinra, -Lutherre, mindenre, nagy nemzet és nagy harcos fajta, egy sem felejtette -el a szolgaság nehéz száz esztendeje alatt, egy sem, az ősi szent -szabadságot, amiből épen két Báthory nyomta le őket, az az első István -vajda, aki Mátyás király alatt a Kenyérmezőnél Kinizsi Pállal a törököt -megverte s a másik nagy István, aki elment királynak Lengyelbe, a nagy -Báthory István… Mind semmi már sebaj: a harmadik Báthory mindent jóra -vitt s visszaadott s mindeg ez mostani jó a jó, elmossa a régi -fájdalmakat… Egy székely paraszt se volt, aki csak egy napra is -felejtette volna, hogy erővel vették földjeit s szabadságát, hogy -galádul vesznek rajta dézsmát az urak s hajtják robotba, hogy egy -esztendőben száz napot is kell egyik-másik úrnak bedolgozni s felesége -gyereke s minden bogara szabad préda az úrnak… - -– Isten ítélt, – kiáltották, – Báthory gyógyítja, amit a Báthory -égetett… - -Mámorban és álomban ült a fejedelem lován s nézte, csak nézte a tömeget, -mely hadaival egybekavarodott. Már a hajduk tízezeren, a maga hadai -másik tízezeren s most a székelyek megannyian, mint ezek együttvéve, -kiosztotta a puskákat a lőporos palackokkal s megmustrálta s igen szép -hadat épített a csőcselékből, húszezerig valót. - -Maga Bethlen Gábor sem szólhatott: ki merné felemelni szavát ennyi -harcos ellen… S az urak, a székely urak némák voltak, csak ültek -megdöbbenve lovaikon, nem értették mi ez s még nem tudták, mitől -rettegjenek… - -Brassóból megjött a bíró, Weiss Mihály s nehány tanácsbelije. - -Hozták a nagy teméntelen sok ajándékot, fegyvereket társzekérrel, élést -bőségesen, húsokat, füstölteket a vitézlő rendnek, lisztet a népnek, -sült kenyereket sokezerszám… - -A bölcs róka a fejedelemnek négyezer és ötszáz aranyat hozott s meghívá -a fejedelmet Brassó városába früstökre, de csak ötödmagával… - -– Vagyon-e nektek erős váratok, – kérdezte a fejedelem nevetve, – hogy -öt embert be mertek ereszteni? - -– Vagyon, felséges uram, – szólt a bíró mély hajlással, – még százezer -ember s száz ágyú se ijeszti meg falainkat. - -– Vidd a pénzed, – mondta a fejedelem megharagudva. – Ajándoktokat -elfogadom; pénzetekre nem vagyunk kiváncsiak, hanem a lelketekre. - -Weiss Mihály megijedt, mit akar tőlük a fejedelem, hogy így visszaveti -pénzét. - -Weiss Mihály ott volt Szeben bevételénél s akkor éjjel Imreffy s Kamuthy -vallatták meg, nincs-e része a brassai tanácsnak a szebeniek bűnében. -Mivel azonban a fejedelem sietni akart Oláhországra s félt, hogy Brassó -megvétele nem lehet már oly szerencsés, mint Szebené volt, s csak -feltartaná az időt: azért nem találták bűnösnek a brassai bírót, sőt -különösen megdicsérték s az ő példájával buzdították a szász nációt… - -– S jó früstököt lehet-e nálatok kapni? – kérdezte a fejedelem, de -elfordította szemét, mintha nem szeretné, megzavarná a bírónak erős -fekete szeme, mely ravaszul csillogott s mosolygott s tudta, hogy övé -lesz ez város, ha bármi történjék is… - -– Géczy uram a megmondhatója, felséges fejedelem, – szólt alázatos, de -ravasz mosolygással a brassai bíró, – tegnap eresztettük volt ki s -elkísértettük magunk hű emberivel s szekerünkön egész Konstancinápolyig, -ajándékot is tettünk az övéhez bőségesen, s istentiszteletet tartottunk -útjának javáért… - -– Úgy, – mondta a fejedelem s élesen nézett a szász bíró szemébe. - -– Majd izenünk kegyelmednek, mikorra várjatok. - -Weiss Mihály meghajlott, hátrább húzódott s a kancellárt kérette meg -külön beszélgetésre. - -Kétezerötszáz aranyat ajánlott fel neki avval az alázatos instanciával, -gondoskodjék róla, a fejedelem őnagysága ne többel jöjjön bé Brassóba öt -embernyi kíséretnél, mert máskép a kapukat meg nem nyitják s lőni fognak -a várfalakról. - -Imreffy fejét ingatta; tíz avagy tizenkettőt kívánt, különben nem felel -érte, hogy a fejedelem egyáltalán bemén-e. - -A fejedelem valóban tizenöt emberrel ment be, s nem csukták be a kaput s -nem lőttek a falakról, s nagy volt az ebéd s a fejedelem szó nélkül, -igen rendes viselkedéssel ebédelt s még fényes nappal kijött s az nap -estére elment a hegyekbe, Bethlen Gáborral, az előre elküldött hajdu -sereg után… - -Lóháton a hegyeket megmászni. - -Lóról leszállva az utakat keresni, rájuk szakadt setét s csillagtalan -éjszakában, a zavaros tavaszban, a szakadásokban még ott maradt -hómezőkön veszni… - -Ezt az éjszakát a fejedelem a hó hátán hálta. - -Sátrát se vonták fel, bundába burkolva úgy virrasztotta át bor mellett, -tűz mellett az éjjelt s főgondja a széki kutyája volt, melyet maga -bundájába takargatott. - -Ahogy az ég szürkülni kezdett, talpra szöktek s tovább a hegyeken. - -Mintha új elementumba jutottak volna, kinyilt a szíve az egész seregnek -s hajrá, most már minden szabad, hajrá, itt már minden a mienk, megszünt -minden fék, hujjahó… - -Csiklandozta a szívüket, hogy kint vannak a szegény haza földjén, -elmaradt a nehéz gond, el a felebarát, el a becsület: ami a határon túl -van, a had jussán: préda… - -Tündéri szépségű völgyekre nyilt a hajnal: s ez mind az enyém, frissen -rügyellett zöld erdők, fakadó virágok, öblös derék fák: ez mind nekem -hódol… Új birtok, új szerzés: minden lépéssel tágult az ország határa s -mikor meglátták az első oláh viskót, szemük boldog éhesen csapott rá: ez -már új tartomány. - -– Mi baj, Farkas uram, – mondta a fejedelem Kamuthynak. - -– Megbocsássa felséged, de ez vén szamár Gyerőffy uram! nem neki kellett -vón az előhadat rávinni Tergovistyére, hanem másnak, akibe van friss -fiatal akarás. - -Gerőffy a kolozsmegyei főispán, Bethlen barátja, a válogatott nemes -haddal előre ment, megfogni a rókát. - -A fejedelem egy dombra ért s visszafordult, nézte seregének kibomlását, -bontakozását s hegyekből. Kavarogva, zavarogva, hűhóval s kiabálással -jődögélt a sereg, lassan ment a hadak leszállítása, semmi rend s -egybetartás, szinte mindenki külön ment egy-egy helyen, ezren s ezren -torlódtak meg, azután szétszakadoztak, a legénység dalolt, mások -káromkodtak, mindenki okosabb volt a másiknál, mind tanáccsal tele s -maguk a vezérek a legtanácstalanabbak. - -– Sose érünk be Tergovistyébe, – mondta Kamuthy – evvel a csürhével. Jó -gyalogos ember ha reggel Brassóba felkél, estére ott vagyon, de mi -lovastul, szekerestül egy hónapig se érünk el… Ezt tudja a főkapitány? -Ez a tudománya? - -Imreffy vezette a had elejét, s Bethlen Gábor a végit. - -Csak azt látni, hogy a távoli rajok nem jönnek s nem jönnek, szekerek -állanak az útban, huszával torlódva, az idő telik s alig jutottak túl -egy hajláson… már letelepülnek, tanyát vernek, tüzet raknak, szalonnát -pirítanak s szidják a bestye országot, ahol semmi sincsen: valahol -kecskefalkát, mások egy nyáj juhot leltek a hegyeken, elvadászták, -lehozták, megették szőröstül-bőröstül… - -A fejedelem úgy vette észre, mióta kint vannak az országból, sokkal -lassabban megy, nehezebben a had előbbre, mint bent Szebentől Brassóig… -Csak azon rettegett, oldalba ne fogja Ráduly, mert ennek itt vége akkor, -vége… - -Újra feltápászkodni, megették ami a tarisznyába volt s most tovább -cepekedni: no de mégis estig, alkonyatig kihúzzák s akkor újra leheverni -a kövér, megtapodott fűbe. - -Reggelre mindenki tudta, hogy Gerőffy elszalasztotta a rókát, hogy az -oláh vajda megszökött Tergovistyéből s az egész sereg káromkodott; -elvitte a vajda minden családját, cselédit, aranyát, ezüstjét, bojárjait -mindenestül s üthetik most bottal a nyomát… - -Másnap még kedvetlenebbül ment a dolog, a fejedelem maga három lovat -kinyargalt, előre, hátra, káromkodott, szitkozódott, korbácsa folyton -csattogott s nem nézte úr vagy paraszt, utána, utána, maga szeretett -volna Ráduly után menni… Nem, ezt nem engedi meg többet: nem Gerőffynek, -nem is Kamuthynak, neki magának kellett vón az előhadakkal lenni… - -S ebben az átkozott országban sehol semmi; makkon élnek itt a népek? -ördög látott ilyen hazát… Bethlen két napig meg bírta őrizni a málhás -szekereket, harmadnap meg kellett ereszteni, mert a sok bitang -tarisznyás éhes lett s ha nem hagyják, fegyverrel ostromolja meg az -elemózsiát… - -A fejedelem egyre rosszabb kedvvel vekengett, nyomorgott tovább… - -Ez-e a hadviselés… Igy ment-e Nagy Sándor végig Ázsián?… - -Találtak tanyákat, mind felpusztítva, elprédálva, szidták a Gerőffy -hadat, mint a bokrot, ez a vén csatavesztő, aki a goroszlói csatát is -elveszítette, tudott az úton prédálni: azért késett el a rókafogásbul… A -fejedelem ingerült volt, s százszor megátkozta türelmetlen sietségében a -sok népet: negyvenezer ember, negyvenezer felé húz… - -Még egyszer ezt, nem így fogja csinálni: rosszul indultak, rosszul -vezettek, ha most egy ellenséges csapat rájuk jönne, mihez kezdenének… -az egész csorda futna világgá s nincs senki, aki hadhoz értene, legalább -Géczyt el ne küldte volna: egy törött tengelyű szekér mellett állt meg, -a székelyek nagy szájtátással vették körül s csak nézték beszélték -halálig s egy se nyúlt hozzá: nem az ő szekere… - -– Lökjétek ki az útból, – ripakodott rájuk; a szekéren két hordó bor -volt s ahogy elfordult, azt rögtön befenekelték s mint a legyek rá, egy -ember se ment tovább, míg el nem fogyott, s akik beszoptak belőle, -lehevertek a fűbe aludni… - -S az urak nevettek rajtuk: ezek hadvezetők?… pocakos komék, -országgyűlésében perorálni; s a székelyeknek nem lehet parancsolni, mert -ahogy a fejedelmet meglátják, mindjárt éljeneznek, lova elé feküsznek, -úgy vivátoznak, ütheti őket bottal, ostorral, térden hálálkodnak, s -vége-hossza nincs a sok beszédnek, panasznak, az uraik ellen való -keserveskedésnek, hogy nem akarták őket ereszteni, hogy a feleségükkel, -gyerekükkel mi van azóta… - -Ez nem had, nem háború, ez utálság s üsse meg a kő az egészet. - -Lovasok vágtattak szembe rá, Gerőffy emberei jöttek jó hírrel, hogy -elfogták a vajda anyját negyven szekér drágasággal s azóta talán magát a -vajdát is szorítják erősen. - -Ez a kis eredmény egyszerre átalakította a kedvét: elmondatta, hogy -ugrott ki Ráduly az ágyból éjnek éjszakáján, hogy menekült s merre, hol -bujdosik… Egyszerre fellobogott benne reménység és minden… Vágtatva, -vágtatva ment előre kíséretével s ebéd előtt bent is volt a gyenge -szomorú földvárban, ami a tágas ringy-rongy putrikból álló ronda nagy -falut, e Tergovistyét körülvette… - -Mikor bevágtatott a város kapuján, senki se fogadta, csak a derékig érő -sár, ami az utcákat borította. A ló térdig dagasztva baktatott előre, az -apró vityillók, félig földbe ásva, felül fából róva szomorúan, -szétszórva, kerítéstelen sivár cigányságban gyatráskodtak, milyen volt -Szeben ez világhoz… kőpalotáival, óratornyával, kőbástyáival… - -Nagy tömeg jött szembe rá, csordába terelve; hajtották ki a lakosokat a -városból, hosszúhajú oláhok, kócos oláh asszonyok, mind-mind mezitláb, -gyerekeiket hátukon, vállukon cipelve, ijedt, bamba, állati arccal -bukdácsolva a sárban előre, ruha alig a testükön, szőrgubájuk -némelyeknek, de a legtöbbikön csak földfekete piszkos, soha nem mosott -vászoning, tetvesek, büdösek, a disznófalka emberebb náluk, ahogy bőgve, -böfögve, nyíva, vagy hallgatag szomorúságban cammognak a csattogó, -ostoros csizmás hetyke magyarok előtt… - -– Hová viszitek ezeket? – kérdezte a fejedelem. - -– Ki a városbul, csak ki, menjenek amerre szemükkel látnak. - -A fejedelem bólintott, persze, kell a hely, negyvenezer katonának… - -Egy lovas csapat felismerte s viváttal éltette: azok vezették el a vajda -palotájába, ez is alacsony faház volt, csak az alapja volt kőből, de -nagy tágas szobák voltak benne s ökröket nyúztak, vágtak az udvaron. - -A fejedelem nyugtalan volt, sem letelepedni, se kint lenni nem volt -kedve, nem érezte győzelmét, ahogy a kutya nem érzi diadalnak, ha a -bolhát bekapja, szimatolt, keresett, ellenfelet várt, olyan híre van a -vajdának: sose hitte volna, hogy ennyire olcsón, minden munka nélkül -kapja meg ez országot: csak ép el kell jönni… - -Lóháton bejárta a rettentő nagy falut, a földbevájt putriknak e szörnyű -tanyáját, üres volt már az egész, mint vásár után a karám s szembe -kezdtek jönni a saját emberei. - -– Ha ilyen a világ, – mondta magában, – akkor nekem nem kell negyvenezer -ember, csak háromszáz jó katonám legyen s végigmegyek a föld kerekén… - -Estve felé a kapuknál bevárta tisztjeit s azokkal ment fel az ebédre. - -A kancsó mellett lassan megnyugodott, jó húsok, jó borok, a megszokott -kompánia körülötte az idegen palotában, ahol pár napja még a Ráduly -pöffeszkedett, most ő ül a főhelyen s mint a raj gyűlnek és jönnek, -mennek udvari népei. - -Kint dobszóval, trombitaszóval, nótával, kurjongatással érkeztek saját -népei, fáradtan, sárosan, az eső megeredt s hajlékot keresve, éhesen, -szomjasan s lassan megtöltötték a rongyos putrikat, amik bármilyen -gyalázatosak voltak, mégis eső ellen jók… - -Nem várták ám őket sehol a háziak bő lakomával s nem volt ennivaló a -füstös setét vityillókban. - -– Hej, testvér, – mondta a székely levetve üres tarisznyáját a földre, – -csak az a jó, hogy az apám, hálistennek disznót ölt. - -– A jó tesvér! – mondta a cimborája. - -– Jó vón tesvér, ha még életyibe meg nem ette volna!… - -Tréfáltak, nevettek, evvel ütötték el az étvágyat. - -De a hajduk nem nyugodtak bele, azok nagyon tapasztaltak az ilyen -dolgokba s még a vasszeg is megreszketett, amerre néztek: ezek bizony -egy-kettőre felkutatták, ahun valami eleség szagolható vala… - -Bethlen Gábor maga is megérkezett úgy éjféltájba s valami -megelégedettség látszott rajta. - -– Megjöttünk, nagyságos uram, – mondta, – a nagyisten segedelmével. - -A fejedelem már jól ivott volt, úgy döntötte magába a bort, mintha -hordót töltene. - -– Csuda, hogy lejött kegyelmed. - -– Bizony csuda, – szólott a főkapitány, – soha nem hittem vón, hogy így -le hozzuk a sok tanulatlan hadi népet: mind itt vagyon egész seregünk. - -Leült az asztalhoz, éhes volt, rögtön enni kezdett. - -A fejedelem csudálkozva hallgatta. - -– Máskor nem így megy, – magyarázta Bethlen, – máskor mihelyt idegen -földre érünk, a had fele rögtön elszökik prédára, vagy lehever aludni, -ordít, jajgat, verekedik: most minden úgy ment, mint a karikacsapás. - -A fejedelem nem szólt, komor volt; először vett részt hadban s dühös -volt tapasztalatlanságáért. - -Később meg is magyarázta Bethlen: - -– Ezt mind a Nagyságod fejedelmi személye tette, minden ember tudta, -hogy a fejedelem valahova viszi őket, jó helyre s egy se akart -elmaradni… - -A fejedelem röstellte magát, hogy fejét elvesztette a zűrzavarban. - -– Hadszállításnál mindig csak arra kell nézni, – mondta Bethlen komolyan -magyarázón, – hogy a szélső pontok, ahonnan indulunk, meg ahová megyünk, -jól meg legyenek adva… Ha ellenség a közelbe nincs, akkor nem baj, -akárhogy is, csak menjenek, úgyis minden ember csak a maga feje szerint -megy előre… Az a fő, hogy idejére odaérjenek, ahova kell… De ha ellenség -van, akkor ügyelni kell, hogy sűrűn legyenek az állomások, ahol egybe -kell rendezni s mustrálni mindig a hadat, hogy szét ne zavarodjanak a -népek… Aki ezt meg tudja csinálni, az nyert: mert nemcsak a mieink ilyen -nehezen jók, az ellenségé is: de még az ellenségé sokkal rosszabb: -persze a török sereg, az más, az nem így megy, már a deréksereg, csak ép -a basibozukok, meg a többi csőcselék… - -A fejedelem ingerülten hallgatta; neki ezt mind tudnia kellene: de -megértette, s nem fog ez máskor így történni… Rendet kell csinálni, vagy -leülni a sutra… - -Most Kamuthy Farkas érkezett meg nagy boldogsággal. Elment a Gyerőffy -had után, még tegnap, csapatával s már a zsákmánnyal jött meg. - -– Itt vagyunk, nagyságos uram: Szeben!… Tergovistye!… Mi lesz a -harmadik?… Konstancinápoly?… - -A fejedelem hallgatott: jó volna, de hol van ide Konstantinápoly?… s -ezzel a csürhével!… el volt zsibbadva a szárnya: már nem mert ezekre -bízni… - -– Puliszkahegy ez a világ, nagyságos uram, – kiáltotta Kamuthy, – csak -étvágy legyen hozzá… - -A fejedelem hallgatott, mennél vígabbak voltak a többiek, annál -csüggedtebb volt ő lelke mélyén: hogy ilyen túlolcsó győzelemben nyerte -meg ez országot, nem becsülte s nem bízott semmit… - -Kamuthy a vajda anyjának kiséretiből kiválasztott tizenkét csinosabb -bojárnőt, s azokat a kosarakba, ládákba levő kincsekkel felhozatta a -palotára. - -A fejedelem felpattant. - -Nagy ujjongás, éljenzés lett, hogy a nők beléptek, tizenkét sápadt, -ijedt csinos személyecske, drága ruhákba öltözve, de oly lomposak s -rémültek szegények. - -A fejedelem csak nézte, nézte őket, aztán ő is felállt s vidáman -köszöntötte, latin nyelven őket: - -– Idvez legyetek a mi vendégbarátságunkban, – mondta, – ami az enyém, a -tietek legyen, ami a tietek, az enyém legyen. - -A lányok bambácskán néztek, nem értették a szót se magyarul, se latinul; -de azt megértették, hogy nem korbáccsal biztatják őket, de hajlongással -s nyájas nevetéssel… - -Odaültették a lányokat maguk közé a lócára, s azok már nem sírtak s nem -ijedeztek, egy se volt köztük, aki mártirnő akart volna lenni: szépen -hozzáfogtak enni, örültek, hogy asztalhoz ülhettek. - -– Ezér, no, hát ezér érdemes volt, – szólt a fejedelem, – s magához -ölelt egy nagytőgyű igen ifjú leányt, aki lángoló, sápadó, -almavirágszínű arcával rémült mosollyal hallgatta a magyar urak nyers -tréfáját, – ezért érdemes volt kijönni hazulról, cammogni, éhezni, ázni, -fázni: ezt, ezt nem kaptunk volna otthon, amit ez tud adni, úgy-e -hugám?… - -– Gyere csak kedves, – és a fiatal hajdut, Szilassy Pált, maga mellé -ültette, a lányt az ölébe adta és tanítani kezdte, hogy kell csókolni -lányt. Összeölelte őket s hol a fiút csókolta, markolta, hol a lányt. - -Nevettek, ittak: olyanok voltak, mint a jókedvű mackók… A kutya -egyszerre kegyvesztetten, hosszan lógó nyelvvel, vidám pofával leste -gazdája minden mozdulatát. - - -IV. - -Sár, sár, feneketlen sár; mozdulni lehetetlen, okos dologra gondolni, -tenni, merni, másba fogni mint heverni, heverni. - -Sehonnan hír, semerről remény, napok telnek-múlnak, szó sincs -továbbmozdulásról, harc nélkül, egy ütközet nélkül, kardkivonás nélkül -elérve a cél, ellenség sehol, csak nyomorúság, éhezők és sárba fúlt -haldoklók, idegen nyelv nyomorultjai, akiken még végigvágni sem öröm, -oly rendkívül szegények, betegek és isten elesett bárányai. - -Hogy lehet itt továbbnyomulásra gondolni is? Hova? Hogyan? - -A fejedelem maga sem gondol, vár, várja az ellenséget. Nem tudja -elhinni, hogy nincs. Várja a kiküldött követeket, de se Moldva felől, se -Lengyelországból, se a tatároktól, sehonnan senki nem jő, mintha a világ -végén volnánk. - -Másnak látszott ez még Gyulafehérváron, mikor Kornis Boldizsár ott volt, -hogy a lengyel követekkel tárgyalt. A lengyel! a leggőgösebb, legúribb, -hetyke nép, amely egész Európában végig parádézott, mindenüvé -királylányokat adott s az öreg, ravasz Báthory István, a lófő -bölcsességével nyakukra ült, a kis Erdély a nagy Lengyelbirodalomra -nőtt… Ezt meg kell újrázni, ez ősi örökség s mily okosan mívelte az -öreg, tudott a díszruhás gőgösek világában kártyát keverni, -összeveszítette őket ha kellett, hogy egymást gyengítsék s összefogta, -ha kellett az ellenség előtt. Ezt akarja ő is. De itt megfojtva heverni -a várban, a természettel s az emberekkel harcolni s nem tudja mihez -fogjon, mert rövid a cél, amit otthon kitűzött maga elé, többre lett -volna ereje. Nem is vélte, hogy ilyen könnyű dolog egy országot -legyőzni. Most nem tud mit kezdeni a győzödelmével, amelyet nem is érez, -s nem becsül, mert ingyen hullott ölébe. - -Ragyogó tavaszi napok, sűrű esőkkel, sárhízlaló idő. - -És a had, mint a méhek szétrajzottak s nincs hatalom, amely összegyüjtse -őket, csak híre jön árulkodással, hogy mennyi szörnyű dúlást, éktelen -fertelmességet cselekedének. A fejedelem ezen igen megháborodott -elméjében s annál iszonytatóbb ivásnak adta magát. - -Bor, részegség, rest heverés, túlfeszített indulatok, asszonyok, -kéjelgés, káromkodás, verekedés, dal, kurjongatás s a portai követek -napról-napra való türelmetlen várása: evvel telt el két teljes hét -Tergovistyén. - -– Nektek adom fiaim, – mondta végül maga s tenyerével végigseperte az -országot, széles jókedvében, haragos dühében, voltaképen pedig -tehetetlenségében, mert mit is tett volna, a szétözönlöt népek mint az -éhes falka, szerte kóborlottak a Dunáig s túl a Dunán a tengerig s -mindent felprédáltak. - -Bolond ivásokba s idegen asszonyok feldúlásába temetkezett legújabb -kedvesével, a fiatal hajduval, hogy siket legyen s ne hallja, hogy a -sereg erői széthullanak: a hajduk úgy learatják az országot, -elpusztítják s égetik, hogy ordasok ligetjévé teszik: hajtják a sok -számtalan lábas marhát, csordákat, nyájakat hazafelé: az erdélyiek, -akiknek inkább kaland volt, hadi kirándulás: csudálták hogy a hajduk -fegyver közé vették még a rúgott bornyút is, istenért egy darabot ki nem -adtak körmükből s hajtották el messze, haza s fel a bécsi kőre. Persze, -nekik ez a valóságos tanult mesterségük, a marhahajtás, kisült, hogy -most is csak azért jöttek, semmi másért: marha után nézni. Bezzeg nem -törték magukat az előhad után, mikor még veszedelmes volt: ezt -átengedték az erdélyi hadaknak s most nem is akartak arról tudni, hogy -még valami más feladat is vár a seregre: Moldva felé, Lengyelország -felé… Marhahajtó csordásfajta ez: arra kell nekik a hadviselés, hogy -ahol megállanak, az országot mind kiürítsék. - -Az erdélyiek szívfacsarodva nézték a hajdu gazdálkodást s hogy a -hajduseregnek már nagyobb fele el is ment. Azokat többet nem fogják -látni s nem lehetett szólani, mert Szilassy még az asszonyféle cábárokon -is túltett, még jobban uralkodott a fejedelem szívén. - -– Mi megvevők ez tartományt a hajduknak, – morogtak s szitkozódtak az -erdélyi urak, akik unottan nézték a puszta országot, mely még az ő -hazájuknál is nyomorultabb volt. - -Baj, csupa baj, szerencsétlenség, dühök, várakozás; rossz hírek -otthonról, a töröktől az engedelem késik, a Géczy levelei jönnek, -jönnek, ígérnek, biztatnak, panaszkodnak, sírnak, az ajándékok elköltek -s egyelőre csak annyi parancs jön, hogy míg a győzhetetlen hatalmas -császár engedelmet nem ad, ki ne merjenek mozdulni ez helyből: -valósággal foglyok hát Tergovistyébe: mint ki ördögöt fog s nem ereszti -többet markából a pokol. - -Már mind elégedetlen s kétségbeesett, a székely parasztok s székely -nemesek nem tudnak egymás szemébe nézni, a székely komék hegyesen -járnak, a fejedelem portája körül ácsingóznak s ha meglátják őnagyságát, -mind csak éltetik: asse tudják, hunnen kőttek s oly kevélyek, mint -hushagyón; sem ülni, se járni, sem élni, se halni, olyan nagyon. Fejükbe -szállt a szabadság s ne merje itt az idegenbe valaki megesmerni -jobbágyát, aki hasát sütteti a nappal, ahelyett, hogy otthon vonná a -robotot!… - -Az urak ellenben fel vannak dúlva s bor közt s józanon traktálják az új -szabadok dolgát, az új lázadást, amit a fejedelem szabadított fejükre: -szabadítson csak meg az isten egyszer, – mondogatják, – gyerünk csak -haza, – s fenik fogukat s titokban lisztákba írják minden jobbágy nevét, -aki itt van, így vagy úgy viseli magát… - -Egyelőre semmit se tehetnek, de csak rá kell nézni, ha egy nemesúr egy -jobbágyból lett katonával szemben van: mint két láncravert komondor, -fogavicsorgatva: - -– Még állasz-é? – döfi meg szóval az úr a parasztot, – ne lépjél ojan -sályára! rakjad a lábod! látom nagyon értesz magad felől. Nem es lehet -vélle gyalog beszélni, ha lóra nem kerekedünk! - -– S ojan hatalmas? – mondja a másik zászlósúr, – soha bizon!… -Vigyázzatok, mer minnyájunkat felszippant a koszos az arrába!… Tudnak -ezek, sokat tudnak tenni, egy pint borra másat is betudnak herpenteni! - -Még csak tréfásan, a paraszt lesunyja fejét s úgy tesz, mintha nem -hallaná. Csak Török János mer visszavágni: - -– Nagyon merkelnek a nagyságos uramék, pedig heába sírnak a sapkába: -szabadság vagyon a tarsolyunkba… - -– Hegyes, hegyes, – vág vissza a székely úr, – hát még milyen hegyes -lesz a karó, kit hegyeznek a csíki hegyekbe… - -A székelyeknek vezetője lett ez a Török János, akinek Szék óta nagyon -felvette isten a dolgát, mindig a fejedelem körül van s udvari főlovásza -őnagyságának, aki jobban rábízza az életét, mint magára. - -Már csak ez a két ember van teljes bizalmában, Szilassy Pál meg Török -János. Amaz vidám, eleven fickó, tele tréfával s dallal, mulatással, -fiatal, kövér s piros, mint egy lány, bajsza sincs még s jó vívó, mint -egy gyík: ez a másik meg a maga nehézkes, kemény, óriás testével tunyán -s komoran setétlik a fejedelem felett, mint egy várfal. A két ember, -kegyencek erkölcse szerint nagyon gyűlöli egymást s mindent megpróbál, -hogy ártson a másiknak. - -Török János megérezte, hogy a fejedelem a fiú miatt becézi a zsivány -hajdufajzatot s miatta reszket attól, hogy a hajduk elmenjenek, ezért -minden gyanus mozdulatukról értesítette őt. - -A fejedelem telhetetlen volt a fiú szerelmében, a szemét le nem vette -róla, gyönyörködött benne, minden mozdulatában a változó, hol sikító, -hol dörmögő, köszörületlen hangjában, gyerekes szavaiban, okoskodó, -nagyotmondó bölcsességében, pompás sarjúerejében, vívásbeli -ügyességében; ő, aki minden tehetségre oly féltékeny volt, e fiúra soha, -ennek mindent adott volna s mindent kívánt. Csak egy anya járhat így a -fia körül, leste a szeme mozdulását, reszketett, ha a közelében volt és -soha nőt úgy nem kívánt, mint ennek a fiúnak kézfogását, szavát, -hangját, nevetését, emberes dörmögését, egy pillanatra el nem eresztette -maga mellől s megfullasztotta a szeretetével. - -A fiú ellene is szegült. Szégyene lett, ami első napokban siker és -kitüntetés volt. A hajduk férfias, vad erkölcse mellett nevettek és -gúnyolódtak rajta, ki ördög hallotta azt, hogy egy fejedelem fiú után -járjon s fiús dacosságában egyre merészebben, nyersen és gorombán -hárította el magától a babráló fejedelmi kezet. Szökött előle s ha csak -egy percig elszabadulhatott, az már megkönnyebbülés volt. - -Végre az egész napon nem lehetett megtalálni. - -A fejedelem dühöngött s pityergett. - -– Imreffy, a fiút akarom. - -– Felséged mást akart, mikor Havaselvére jött. - -S a fejedelem csakugyan mintha elfelejtette volna nagy terveit és -célját, amilyen erősítő és irányt mutató volt elhatározottsága a betörés -napjaiban, úgy elmult most hatása és befolyása. Mindenki tudta, hogy a -hajduság az oka mindennek, azoktól vérszemet kaptak a többiek s a -fejedelmet inkább sajnálták, mert semmit se tehet a csürhével. - -– Felséged elvadítja a fiút. - -– Mit teszek én neki? – nem röstellte, nem takarta, mindenkit -agyonzaklatott, míg elő nem hozták s akkor agyonszorította ölelésével. - -– Fél az sodomitaság híritől, – mondta Imreffy egyszer a fejedelemnek, – -s szökik a hajdukkal, mihelyest lehet. - -Ettől kezdve magával is hálatta és mint sólymot láncon, úgy tartotta s -új szenzáció volt, hogy napról-napra vívást, karddal verekedést -tartottak s boldog volt, hogy Szilassy Palkó mindenkit levert. Török -Jánost is elfelejtette miatta s az határtalan gyűlölettel leste a -percet, hogy kitörje a fiú nyakát. - -– Hogy vág a bajusz, János fiam, – kérdi egy reggel a fejedelem a -lovászát, aki ott ólálkodott körülötte. - -– Szöknek a hajduk, – feleli az. – Az éccaka megint elment egy róta. - -A fejedelem épen ballábbal kelt, tüske lett a szó. Ijedten küldött -Szilassyért s mohón falta be, hogy még itt van. Az ebédelőházban kapta, -rögtön megragadta: folyton rémüldözött, hogy a fiú nem akar beszegődni -az udvari személyek közé, érezte, hogy elveszíti s ha a fiú az otthont -említette, gyilkolni tudott volna. - -Néhány úr ott volt a házban, nem tudták nézni a fejedelem dolgát, -eloldalogtak. - -Megragadta a karját: - -– Édes fiam, kérlek maradj velem, légy szolgám. - -A fiú nem felelt, elhúzódott; a fejedelem átölelte a nyakát s -csókolgatni kezdte. - -– Itt maradsz, Pál fiam? - -– Nagyságos uram, isten kegyelméből, otthon is van nekem egy darab -kenyerem, nem akarok szolgálni. - -A fejedelem szemhéja leereszkedett, marokra fogta a fiatal nyakát: - -– Jót mondok Szilassy, légy szolgám, vagy keserves lesz a világ. - -– Nem tehetem, nagyságos uram. - -Igyekezett kitépni magát a fejedelem kezéből, mert fulladozni kezdett. - -A fejedelem farkasnevetéssel taszította el s Nagy Andráshoz fordult, aki -most lépett be; ott ivott rendesen az asztalnál. - -– Igaz-e, hogy már háromezer hajdu sincs a seregben. - -A hajduvezér legyintett, – nagyon útálták már egymást. - -– Hazudság, – mondta hetykén, – talán két avagy háromszáz cselédem -hibádzik. - -– Mustrát tartunk generális uram, – mondta a fejedelem fenyegetően: – -holnap reggelre mustrát rendeljen kegyelmed. - -Nagy András hallgatott: - -– Hagyjuk azt hétfőre, Nagyságos uram, akkorra begyünnek az nipek. - -– Hónap reggel Nagy András! – mondta erősen a fejedelem s Nagy András -felállt, kiment. - -– A hajduk után az egész sereget megmustráljuk, – mondta a fejedelem az -uraknak, – menjenek kegyelmetek, holnapra látni akarjuk. - -Az urak sorra felállottak s elmentek. Morogtak, hogy a hosszú heverésben -ki tudja, a sereg merre csavarog, senki sem tudta a csapatának felit, -harmadát maga mellett. Hol járnak most a legények, Dobrudsában vagy -Besszarábiában, vagy isten tudja merre. - -Hogy a terem kiüresedett, Szilassy Pál is el akart szökni. A fejedelem -hirtelen érezte, hogyha most elmegy, többet nem látja. - -– Szilassy fiam! - -De a fiú nem felelt, szökött. - -– Ha a bőrödet nem féltenéd, – kiáltott utána halálra dühödve, – -megvívnál az én Török Jánosommal. - -Szilassy s Török halálos pillantást váltottak: - -– Miért ne tenném meg nagyságodnak, – fordult a fiú, – szívesen megölöm, -ha nagyságod parancsolja. - -A fejedelem intett az apródnak, aki mellette állt, a tizenkét éves kis -Bárdy Pálnak, hogy adjon kardot; az apród hozta az ő drágaköves kardját. - -Szilassy már vetette lefelé a dolmányát s könyökön feltűrte a -selyeminget, amit valami bojár ládáiból lelt. Török János szeme vérben -forgott, széles szablyáját kihúzta. Szilassy az ajtóban a -buzogányhordótól elvette a kardját, s annak élét kezdte körömmel -méregetni. - -A fejedelem felpattant, a meztelen kardot kezébe vette s közéjök állott: - -Dühöngve szólt Törökre: - -– De kikészítsd ám János, ezt a nagyságos úrifiút. - -Török rögtön emelte a kardját, Szilassy, mintha valamin járna az esze, -csak a szablyája acélát vizsgálgatta. - -– Kezdjétek már, – kiáltott a fejedelem. - -Vívni kezdtek, halálcsattogások lettek, Szilassy derék legény volt, -hozzá se férhetett Török a nagy pallosával s hosszú karjaival. Török -Jánoson veres selyem pruszlik volt. - -– A pruszlikot ne bántsd! – gúnyolódott a fejedelem Szilassyn, – azt én -adtam reája. - -Szilassy feldühödött, erősebben támadott, s egyszerre csak vér öntötte -el a Török János arcát: - -– Elég, elég, ne vágd tovább! – kiáltott a fejedelem Szilassyra s ez -vissza is ugrott, abbahagyta, kardját mindjárt lefordította, földnek -heggyel. - -Mindnyájan forrtak az izgatottságtól. – Látom, derék katona vagy, – -mondta a fejedelem. - -Török János kendővel a vért kezdte törölni a homlokáról, mint egy fene -farkas acsargott a megszégyenítésért. - -Szilassy gúnyosan a szoba földjébe szúrva ott hagyta a kardját s megvető -pillantással nézett a fejedelemre. - -Ez felkapta a kardot, mintha rá akarna vele csapni, de elvetette s az az -ablak fájában állott meg. - -– Hisz csak egy karcolás, – mondta nevetve. - -Ebben a pillanatban Nagy András dobbant be meztelen karddal. - -– Mit akarsz Nagy András? – kiáltotta a fejedelem. - -– Semmit, nagyságos uram, – hörögte a hajduvezér, – csak tán én is -megviaskodnék evvel a híres lovásszal. - -– Nem tudod te, hogy cselédem vagy? generálisom? – ordította a fejedelem -– s úgy jösz rám nyitott karddal, mintha torkomat akarnád metceni? - -Kikapta a Török kezéből a szablyát s rákiáltott: - -– Igy forgasd a kardot! - -S két karddal rohant rá Nagy Andrásra. - -A vén hajdu védekezett, a fejedelem azonban megcsöndesedett, nem volt -halálos harc, csak fegyverpróba, erőpróba: egyszerre abbahagyta, mind a -ketten leeresztették kardjukat s gyűlölködő lapos pillantással fordultak -el. - -– Kemény legény nagyságod, felséges uram, – morogta Nagy András békítve, -szíveskedve, ravaszul. – Hány órára parancsolja nagyságod a mustrát? - -– Hat órára! – mondta a fejedelem. - -– Értem: hát legyik hatra… - -Nagy András kiment s a fejedelem ahogy visszafordult, észrevette, hogy -Szilassy gúnyosan mosolygott. - -Az arcán látta, hogy reggel hat órára a hajduk megszöknek s velük ő is… - -Iszonyú düh lobbant fel benne, vér az agyába, s odavetette a szablyát -Töröknek. - -– Mit állsz?… Itt az idő, vágjad!… - -Török fogta a kardot s neki Szilassynak, aki az asztal megé szökött. - -Az apród Bárdy Pál egy kardot tartott kezében, ha a vívók közül -valamelyik a magáét elveszti s önkéntelen odafutott. - -– Nagyságos fejedelem, – sikoltotta, – ne engedje Nagyságod! – s -Szilassy felé nyujtotta a kardot. - -– Mit parancsolsz te nekem! – üvöltött magából kikelve a fejedelem, -kardjával oda sujtott a gyerek felé s azt torkon találta. - -Észre se vette, mert Török János darabolja Szilassyt. - -– Végezd! – ordított rá, – a lovász csak úgy vágta, húsvágásokkal, majd -beledöfte a kardját a mellébe. - -Szilassy összeesett. - -– Vigyétek a dögöt! – kiáltotta a fejedelem, s az apródra nézett, aki -lába előtt vérében fetrengett. - -Erre magához tért, a fejéhez kapott, körülfordult, nem volt itt más, -csak Mindszenti Pál nemes pohárnoka, aki sápadtan s megdermedve nézte mi -történt. - -– Szilassy fiam, – kiáltotta a fejedelem s elordította magát, – jaj -szerelmes fiam! Orvost, orvost! Oláország vajdájává teszlek, meg ne -halj! - -Szilassy hörgött, engesztelhetetlenül kiáltotta: - -– Nagyságos uram, te engem megvagdaltattál, de él még az én bátyám, -Szilassy János, bosszút áll az én ártatlan halálomért. - -– Csak jó voltam hozzád! – kiáltotta a fejedelem, – jobban szerettelek -életemnél! gonosz rossz voltál hozzám!… - -Dühöngve vetette el kardját messze s fejét ököllel verte: - -– Ilyen baromállat legyen valaki, inkább megöleti magát veszett -kutyamódra, mint magát szeretni engedje: istenemre, ez fiún kívül senkit -se szerettem életembe, se asszonyt, se embert, ezt is meg kellett öljem -szerelem miá, de megállj Török János… - -A lovász elbódulva meredt rá, a kard megdobbant kezében: hogyan az ő -fejedelme, az ő szabadítója, székelyek csillaga, szegények jótevője… - -– Gyógyítsátok meg nekem ezt a fiút s én arannyal mérem fel nektek amit -nyom: mind a hajduknak félországot adok, nektek adom Ecsedet, Bátort, -csak ezt a fiút éltesse isten. - -Ebben a pillanatban kint trombitaharsogás volt, nagy lárma s -jelentették, hogy török főkövetség jött. - -– Csatára, csatára, – morogta a fejedelem, – ez jókor jött, jaj nektek -most mind ez világ népei… - -Szilassy Pál már meg is halt, az egész ház felfordult, mind ijedt volt, -senki se tudta mi történt, a fejedelem a fiú ravatalára feküdt s ott -sírt hangos jajszóval. - -Aztán megint más jutott eszébe s felugrott s hivatta a törököket. - -Főurai mind egybegyűltek, a nagy teremben, ahol a véres eset volt s a -fejedelem züllött, csapzott fejjel, vad arccal jött s állott eléjük. - -A török követ hosszú szakállú ősz ember volt, drága ruhába öltözve, -selyem kaftánba, turbánja fehér volt, fátyolszövet, aranyos drágaköves -tollas forgóval. Magas, szikár, kemény ember volt s száraz szavú. - -Törökül olvasta fel a szultán fermánját, minden mondatot, amit kiejtett, -hatalmas hangon mondta utána a tolmács, magyarra váltva a török -szavakat: - -»Az Jézus hitin levő uraknak dicsősége, - -»az messiás vallásán levő nemzetségnek választott fejedelemje, - -»az keresztyénség békességének őrizője, - -»ki vagy böcsületes térdek meghajtóinak böcsületese, - -»az vitézlő rendeknek méltóságos ékessége és ura, - -»Erdélynek fejedelme, - -»ki vagy Báthory Gábor, - -»minden dolgaid jó szerencsések legyenek… - -»Ez mi hatalmas és felséges méltóságunknak levele megadatván, -értésétekre igy legyen. - -Hallgatták. A fejedelem, aki nem akart egyebet megérteni, csak amit -hallani akart: mint a dobszót, a távoli kürtöt hallgatta, csak akkor -ijedt, iszonyodott, rémült fel, mikor másmint fordut a szó, mint -kívánta: - -»megemlékezvén róla, hogy Erdélyország a mi boldog emlékezetű ősünk -ideitől fogva, az mi fényes székünk zsámolyához ragaszkodván, az hűséget -mindezideig megtartotta vala… az szerént amint az mi boldog emlékezetű -atyáink oltalmazták és őrizték, mi is hasonlóképen oltalmaznók, őriznők -és megtartanók a ti kis országotokat: - -»megértvén azért micsoda módon akarván tikteket Havaselvének vajdája -Raduly, háborgatni s szabadságotokban sérteni, mely miatt barátságos -viszonyban s bátorságos állapotban velek nem élhettetek volna, sőt az -nektek tött fogadás kötését meg nem állotta és be nem teljesítette -volna, mely nyomoruságos állapot a ti szíveteket, lelketeket -elkeserítvén s eszetekben vévén azt, az mi fényességes székünknek -zsámolyához folyamodván, találtátok meg az mi hatalmasságunkat, hogy -ahhoz ragaszkodván, minden oltalmat és segítséget mi hatalmasságunktól -várnátok… valakik az mi fényes portánkra igaz hűséggel jőnek, az mi -fényes kapunk mindeneknek nyitva vagyon, senki ki nem rekesztetik,… ugy -a mi hatalmas császári méltóságunk is tinéktek segítséggel és oltalommal -lenni bizonyossággal köteleztetik… - -»_Térjetek meg azért békességgel hazátokba:_ ez országnak gondját -hagyván Michnere, akinek a mi győzhetetlen hatalmasságunk ez vajdaságot -adja: elvévén azt az érdemetlen ebtől, Radulytól… - -A fejedelem elhalt, lassan megértette, hogy a szultán elvette tőle -Havaselvét… hogy eltiltja a további hadviseléstől… s hogy bezárja -országa határai közé, mint oroszlánt a ketrecbe… - -»Kirendelvén az győzhetelen császár, – folytatta a csausz a szultáni -fermán felolvasása után a maga szavaival – a tekintetes és nagyságos -bégeknek beglerbégjét, isten kegyelméből a szilisztret és akirnat -arpalogult, azki bírja a szerdárságot minden bégek s beglerbégek felett, -hogy felvevén az szilisztrai szandsákságnak zaimit és oszpájait, minden -hadakat a szandsákságbul, mind mazulokat s mind Akirman, Bender, Kili, -Izmail népeit s a besliakot s tatárokat, hogy ezekkel mindjárást -mindjárt meginduljon az erdélyi határok mentén, hol Ibrahim pasával -egymást hírrel értvén találtassanak százezernyi seregeikkel, az -győzhetetlen hatalmasság szolgálatában, hogy fejér orcával és dicséretes -vigyázásban meg ne fogyatkozzanak… - -A fejedelem megtörött, megzúzott lelkiállapotában tudtára kellett hogy -jöjjön kicsiségének, szegénységének s tehetetlenségének… hadai -szétbomolva, emberei elkeseredve, népei egymás ellen dühödve: érezte, -hogy harc nélkül és csata nélkül szétomlott az egész, mint a vitorlás s -elterült a világon a semmiben a sorsa… - -Mégis megkeményítette magát s szívét s méltósággal mondta: - -– Értettük a hatalmas császár akaratját s illendő válaszunkat illendő -időben megadandjuk reá. - -Elbocsátotta a törököket. - -– Ki tette ezt? – kiáltotta magánkívül, mikor hívei közt magában maradt… -– Géczy, Géczy! átkozott kutya: ez az, amit nekem igértél?!… - -Mindenki hallgatott: megértették a fejedelem kétségbeesését, de nem volt -köztük senki, akit meg ne nyugtatott volna a dolgok ilyen fordulása. - -Mit akar s hová, micsoda hadakat tervelt a fejedelem: bölcs a török, -bölcsebb mindnyájunknál: - -»Ne bolondoskodjatok, – fülükbe csengett, hogy is mondta a csausz az -imént. - -A fejedelem mintha feneketlen mélységbe zuhant volna. - -El, el, elküldte a tanácsot, hogy magában maradjon s levetette magát a -heverőre; szédülő kétségbeeséssel hullott a semmibe. - -Hangosan nyögött kétségbeesésében s ijedt vacogással kuporodott össze. -Most mindennek vége, vége, vége… Óh ez a szerencsétlen nap: ó, ez az -átkozott ház: még az ebédet hallatlan vidámságban s reménységben érte s -most már összedőlt az egész világ… A szíve úgy reszketett: gyötrelmes, -szörnyű félelem fogta el, a hideg rázta s verejték öntötte el, meg -forróság, minden pillanatban. - -Kint a hajduk kiabálása: felijedt, keze kardja után meredt: jönnek -Szilassyért bosszút állani… Török, Török! mozgott hangtalanul a szája: -de belefult a szó, nem bírta elviselni, hogy lássa a gyilkost… Haját -tépte, marta: most mi lesz s mi lesz… - -– Imreffy, Imreffy!… - -Ha! még ez egy megvan a régiekből, még ez egyben bízhat: Imreffy, -Imreffy! küldjétek a kancellárt. - -– Már csak te vagy meg nekem az én barátom, – ragadta meg a kezét s a -szeme könnyel tele, – vége, vége, nincs nekem más, csak kardomba dőljek, -mint Antonius! - -– Távol legyen nagyságos uram! – mondta Imreffy. – - -A fejedelem már ez egy szótól fellélekzett: van, aki nem tör halálára?… - -– Mit csináljunk, mit csináljunk, – mondta s haját marta. - -– Inkább isten kezét kell lássam! - -– Isten kezét! - -A fejedelem lélekzetfojtottan figyelt. - -– Csak nagyságod gondolja el, mi lett vala, ha a hatalmas szultán a had -folytatására megadja a fermánt?… Mondja meg nagyságod, mi lesz vala?… Az -engedelem: parancs: hát hova megy nagyságod evvel a paranccsal?… -elgazultak a hajduk s elszöktek: nincs is hajduseregünk!… a székelyek s -az urak együtt már meg nem lehetnek: odáig fajult a gyűlölködés; -szászaink, kovácsaink nincsenek, s szekereink, lovaink alig… Hova menne -az isten szerelmiért nagyságod, ha a szultán nagy szerencsénkre el nem -tilt a bolondoskodástul… - -A fejedelem térdére könyökölve, szégyenbe sülve hallgatott: ez utolsó -héten már nem mert kimenni a seregbe, mint a gazda, aki iszonyodik látni -tönkrement szőlejét, amin úgyse segíthet; persze első héten eszébe se -jutott: akkor még éhes és szomjas és mohó volt: no, Szilassy Palkó s az -oláh asszonyok beadtak neki: méreg volt ez, ami megemésztette a támadók -seregét… mint az eb, éhesen kap a konc után s belefal s bedöglik… - -– A szultán küldi az új vajdát, Michnét, de Raduly Bécsbe szaladt, -Lengyelbe szaladt s ki tudja nem jön-e már a sereg Moldván keresztül?… -Ez még a kisebb baj s nem is biztos: bizonyos azonban, ami hírt Zilajról -hoznak… - -– Zilaj? – támadt fel a fejedelem. - -– A kassai kapitány Forgács, átjött a meszesi kapun… Kendy vele van s -hátba támadnak… - -A fejedelem tátott szájjal nézett maga elé. - -– Én nem féltem nagyságodat, se Moldvába, se Lengyelbe, jól tudom én, -hogy Nagy Sándor háromszáz göröggel átfutott a persák millióinak -seregén… de nem volt a hátában a magyar had, hogy otthon megtörje a -fészkét… Ha minden egyes görög vitézének azt kellett volna tudni, hogy -otthon családját, anyját, hugát azóta felkoncolták: akkor nem megy -Sándorral… De Nagyságod ezt el nem takarhatja egy katonája elől sem s -akkor pedig, mint a varjak fognak felszállani minden barázdáról s mennek -át a hegyeken, haza… - -A fejedelem tántorogva állott talpra: ha hátba szorítják, vége… s ez -országban semmi erősség, a víz átfut s lecsorog, sehol megállása nincs: -Szeben, Szeben! Otthon is csak ez egy sziklavár: úgy beleérzi már magát, -mint csiga a házába… - -– Ha Nagyságod meghódítja bár az egész világot, s otthon Kendyék a -fejedelemséget… - -– Szebenbe! Szebenbe! – kiáltotta a fejedelem. - -– Igen, – mondta Imreffy, – Szeben az egyetlen hely, mit meg nem vesz az -ellenség Erdélyben soha… Ez igen: ha ott van Nagyságod: otthon van, mint -méhek királya a köpüben. - -A fejedelem nagy léptekkel járt fel s alá… - -– Nyergelni. Nyergelni, – mondta. - -Imreffy megijedt: - -– Talán nem oly sürgős!… Hivassa be Nagyságod a tanácsát s… - -– Azt te nálam jobban elintézed… - -– Hogy Nagyságod elmenjen!… Szökés: akkor itt én semmit se vállalok, itt -akkor mindennek vége… A szultán is választ meg nem kapta… A Főkapitány -is már egy hete nem jelentkezett az udvarnál… Mert aztán mindegy: akár -odahaza veszett el a távollevő sereg mögött az ország: akár a -hazaszökött s várbazárt fejedelem mögött tesz mást maga felé a -távolmaradt sereg… - -A fejedelem őrjöngeni kezdett: - -– Te is eb vagy s kutya s béledet ontom! - -Kardot vont, hogy rögtön átverje Imreffyt. - -Ez sápadtan húzódott az asztal megé: - -– Nagyságod megölhet, de ha Nagy Sándornak volt Parméniója: nem volt -hívebb s jobb neki, mint Báthory Gábornak az ő Imreffyje. - -A fejedelem lecsillapodott. - -Néhány lépést tett. - -– Nagy András, – mondta, – Nagy Andrást… Hivasd Nagy Andrást… - -Imreffy habozott: - -– Testőreit kívánja Nagyságod? Törököt? - -– Nem, nem, nem, ez egyet nem akarom! – kiáltotta s nem is maga, de Nagy -András miatt, akit ez ember látása felbőszítene. - -Bort ivott s hatalmas léptekkel vágtatott a terem egyik sarkától a -másikig: Nagy Andrást lefegyverezni, Szilvássyért: s mivel lehet a -hajdut: prédával… - -Fáklyákat hoztak be, gyertya nem volt, csak füstölgő fáklyák, a terem -egyik sarkában a fegyveres válogatott székely testőrség állott be, a -kancellár utasítása szerint mind markolaton tartott kézzel. - -A fejedelem mintha észre se vette volna őket, csak járt le s fel magába -merülve. - -– Nagy András uram, – mondta komoran, a vadul betámadó hajduvezérnek: – -én kegyelmedet s mind az egész hajduságot az én szerelmes fiam, Szilassy -Pál uram véletlen s szerencsétlen haláláért megkövetem… Nyugosztalja -isten: mindenható kedvében ő tudja mit tett vele s velem: én ő érte a -hajduságnak isten után mindenkor főistápja leszek: hallotta kegyelmed a -hatalmas szultán fermánját, hogy menten vissza kell hazánkba fordulnunk, -és azonfelül… - -Itt megállott: hirtelen megijedt, hogyha megmondta Nagy Andrásnak, hogy -Forgács Zsigmond bejött Erdélybe, az mindjárt a hajduföldet félti s -akkor egy napot se várva megy vissza otthonába, pedig még nagy dolgot -szánt a hajduknak… - -– Mit csűrjök, csavarjuk, – szólt s megállt a vén hajdu előtt: – isten -elvette eszünket, de isten azt ostorozza, akit szeret… Nagy András uram: -én kegyelmednek adom, a hajduságnak adom Brassó városát… - -Nagy András mereven nézett maga elé. Soká hallgatott. - -– Hát a hóldat kinek adi nagyságod, – dörmögte keserűen. - -A fejedelem máris felibe kerekedett: goromba szó volt, de válasz s -érezte, hogy a kapzsi rablót megütötte, a szívét… - -– Én azt, fejedelmi szavamra jelentem, hogyha a hajduság Brassót nekem -beveszi: akkor én a várost mindenestül, ahogy van, kegyelmednek s a -hajduságnak adom s körül mind az egész Barcaságot: akkor kegyelmetek nem -fognak ország hasában németnek, vallonnak, magyarnak fegyvere alatt -szenvedni, hanem ez nyugodalmas fészekben lesz otthonotok… - -Nagy András mélyen eltünődött: a vér zuborgott benne le s fel: a -hajduság mai lakása, amit Bocskay fejedelemtül kapott, a szikes legelős -Hortobágy körül, jó marhatartó hely, de szegény s kerítéstelen: a -Barcaság azonban Erdély gyöngye, hegyek közt virágzó paradicsomkert s -Brassó vára külömb Szebennél s odaát a magyaroknál sincs egy se amékkel -elcserélni lehetne… Kállóért harcolnak már mennyi ideje s nem adják, -német őrség tartja, pedig micsoda nyomorult sárfészek az Brassó mellett… - -– Adja ide a kulcsát Nagyságod, – mondta durva gúnnyal. - -A fejedelem fölvetette a fejét: - -– Ha a kulcsa markomban volna, akkor… - -Mégis nem mondta ki, ami a nyelvén volt, hogy akkor kendet nem a vár -trónjára, de a pincéjébe invitálnám!… - -– … akkor a hajduságnak nem kellene megmutatni mit tud… Brassó kulcsát -vegye el kegyelmed s viselje a nemes haza előtt… - -Nagy András nem szólt, gondolatban méregette Brassó falait: - -– Kű! Csak kűbűl ne vón a fala, – morogta. - -– Én Szebent harmincad magammal megvettem. - -– Hm, de nekem nem nyilik meg a kapu… - -– Megnyilik a szekereknek… Ha a hajdu szekerek úgy, ahogy vannak -bekérezkednek, mind bemehetnek kendtek véle. - -– Be: be! de: ki? - -A fejedelem hallgatott: az megtörténhetik, hogy a szászok nem adják ki a -rablott kincseket, pláne a szövetségesüktől rablottakat… - -– No én nem úgy esmerem a hajdut… Ha ki nem adják: akkor végük: akkor a -hajduk elevenen megeszik várastul, kövestül… - -Nagy András tünődött. - -– Hajnal előtt indulni! – mondta a fejedelem. – Itt a kezem, csapjon -belé kend. - -Nagy András nézte azt a kezet… Homályosan még feltünt benne, hogy mért -jött ide… karddal az oldalán, mit gondolt… de aztán elhessentette: az -egy taknyos kölyök vérivel fizette talán az adót: mert hátha mind az -egész hajduságnak bódogságot szerzett… - -– Irásba kék ez nékem, – morogta. - -– Meglesz az is, van még ténta, van még hártya s kancellárius, meglesz -az írás… - -Kezet fogtak. Mikor a két kéz megérintette egymást, még egyszer átfutott -rajtuk a vér dühe… hogy léket szakasszanak… - -A hajduk két nap alatt mind szekerestül, hadastul átkeltek a hegyeken s -Brassó alatt voltak. - -Nagy András jónak találta a fejedelem által ajánlott cselt s jóformán -kísérő nélkül küldte előre a szekereket, a fejedelem írásával, hogy -azokat beeresszék a kapukon s éjjeli biztosságot adjanak nekik. Minden -szekérrel négy ember ment be, így csaknem háromszáz embert sikerült -bevinni a városba. - -Weiss Mihály Nagy Andrást szívesen látta, parolázott vele: - -– Hát a kötélre való hol van? – kérdezte. - -A hajduvezér nagy szemet meresztett. - -– A fejedelem? – gondolja kigyelmed? - -– Az a kötélrevaló, – izzott a szeme a bírónak, de nevetett, – -elébb-utóbb megkapja. - -Nagy András ühmgetett, a kaput, a falakat vizsgálta, kemény dió s vajjon -hogy lehetne meglelni a csapját, hogy a bicsakot beleeressze. - -– Hozzák is már ezüst tálcán neki, – mondta a brassai bíró, – Forgács -uram elindult Kassáról. - -A hajduvezér megijedt. - -– Forgács? - -– A felföldi főkapitány. - -A hajdu az otthonra gondolt, fegyvertelen kiszolgáltatva a hajduföld az -ellenségnek. - -– S kegyelmed ezt ne tudta volna? – álmélkodott a szász, – hm, akkor én -nekem ugyan rossz helyen járt el a szám, most kendnek uram, sürgetősebb -dolga se lesz, mint megizenni ezt a kurafi gazdájának… - -De Nagy Andrásnak ennél sürgősebb gondja is volt, kiment a várból, -béjött a várba és látta, hogy itt semmit se lehet csinálni. - -Weiss Mihály érezte, hogy feszül benne valami s hogy leszerelje és a -fejedelemtől gyors elpártolásra bírja, egyezséget kötött vele, hogy a -rozzant szekereit kicseréli vadonatujakra, megtoldja a zsákmányt pár -ezer arannyal, s megmutatta neki a bizonyságait, hogy Forgács csakugyan -fölkészült s Tokajt már elérte. - -Nagy András nem sokat szólt gondolatairól, aláírta, hogy békésen -eltávozik Erdélyből a Szamos mentén, de azért nem felejtkezett el a -Báthory Gábor gondolatáról s mikor szekereit kivárta a várból, seregét -titokban, bokrokba húzódva a kapu közelébe helyezte el s csákányt adott -a kezükbe, mer nincs a jó kurtanyelű csákánynál jobb szerszám a közeli -harcban, kézitusában. - -De a sereg hiába várta a szekereket, se a kapu fel nem nyilott, se a -szekerek megjelenni nem akartak. - -Végre Nagy András nagy dühre dühülve a kapu elé rugtatott s felkiabált, -mi dolog ez, mit spekulálnak odabent a szekerekkel, mért nem bocsátják -ki?… - -A kapunálló felelt: hogy már ki is bocsátották mind valamennyit, de nem -a főkapun, amerre bementek s ahol visszavárták őket, hanem a hátulsón. - -Nagy András ühmgetett: átkozott brassai bíró! rókafiadzotta a lelkit is: -ez is megemlékezett a szebeni tréfárul… - -Erre osztán nekikeseredve azt mondta, eb vigye a Barcaságot, ami biztos, -biztos, vitte szekereit a marhák után haza a hajdukerületbe, Debrecen -felé… - - -V. - -Minthogy pedig semmi vágya nem volt, hogy Forgách Zsigmond hadával -találkozzék, szerényen elkerült Lugos felé, pedig sajnálta, hogy a -Mezőségen végig nem sétálhat. No de, ami késik, nem múlik s már azon -törte a fejét, hogy lehetne a hátulsó kapun kerülni a házba; ha Báthory -Gábor be nem eresztette, majd beereszti Forgách!… - -A fejedelem nem bírta ki már ez utolsó éjszakát: kétségbeesésében egyik -rémületből a másikba esett, repülni, repülni előre, gondolta, mondogatta -magában s hagyta, hogy folyjanak a parancsok a visszafordításra… Szégyen -és gyalázat kínozta s minden pillanatban nagy lélekzetet vett, mint a -vízben fuldokló, aki nagy vizet akar átúszni s már a torkán van a halál. -Embereit sorra zaklatta, ezer munkát adott nekik, mindent tudni akart, -minden emberről hallani, a hajdukat várta, hogy Brassó elestének híre -jöjjön, csodát várt, hogy valami a végin megfordít még mindent, minden -percen jönni kell a követeknek Lengyelország felől, s közben hallotta az -utcai hűhót, szekerek nyikorgását, a sárban elakadt marhák rúddal -püfölését: az istennel kell megharcolni, aki sarat adott s esőt s -belefojtja a földbe a nyomorult hernyót, aki ember. - -Ez az utolsó éjszaka szörnyű nehezen mult. - -Éjféltájban megjött Bethlen Gábor nyakig sárosan, a fejedelem mint egy -gyermek borult a mellére: - -– Eszemet kell vesztenem, – kiáltotta, – eszemet kell veszejtenem… – -jajgatott s káromkodott: – Mért vagyok én ily szerencsétlen! – s ököllel -fenyegette a sorsot. - -Bethlen csöndesen, komolyan s szomorúan nézett rá: - -– Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni, – mondta, – akkor a -balsorsot is el kell viselnünk. - -– Nincs már ember, sehol és senki, aki engem szeressen! - -– Szeretet!… Egy fejedelmet annyian szeretnek, ahányan várnak tőle… A -fejedelmet senki sem szereti azért, mert a szíve megmozdul, ha reája -fordítja: a fejedelmet nem emberek szeretik s neki nem egyesekre kell -fordítani érzéseit: a fejedelmet népek s tömegek nézik s szeretik vagy -gyűlölik… Mert az egyes embert is csak az szereti, aki valami -boldogságot vár tőle: még a feleséged is elhagy abban a pillanatban, -mikor neki nem vagy javára… Hát még a fejedelmet, aki a maga személyében -az ország közjavát testesíti meg!… A fejedelem minden jog forrása, -minden előhaladás, minden javulás az ő kezében van… Úgy kell tehát -megállania s magát viselnie, hogy mindenek érezzék, hogy ez az ő sorsuk -jó kezekben van… A legszeretettebb fejedelem az: akit senki magáért -külön nem szeret: a legnagyobb fejedelemnek nincsenek kegyencei, -nincsenek bizalmasai, akikkel a törvényeket is áthágja: neki a -legtávolabbi alattvalója épen annyit ér, mint aki oldala mellett áll… -Nagyságodnak éreznie kell a magasságot, ahol van s nem saját személye -szerint bírálni meg az eseményeket, hogy azok nagyságodnak jók-e avagy -rosszak: hanem az egész ország jóvoltából. És nem úgy, hogy e -pillanatban mi a legkönnyebb s jó, de mi válik javára a hazának még száz -esztendő mulva is. - -– No és az országnak jó az, ami most történik velem? – kiáltott Báthory. - -Bethlen elgondolkozott, aztán határozottan mondta: - -– Ha én abban a helyben volnék, hogy nekem az egész ország javára kell -gondolnom, akkor én most ezt gondolnám: Nagyságod zokon ne vegye -szavamat… - -Nagy fekete szemeit a fejedelemre függesztette: - -– Hadat gyorsan állítani éppen olyan dicsőség, mint hamar visszafordulni -vele. Nagyságod még a tavaszon semmit nem is gondolt a háborúval s ime -nyár elejére akkora hadai voltak, ez megtörött szegény országból, amit a -legjobb időkben a legnagyobb fejedelmek, még a nagy Báthory István sem -tudott összehozni… Ezt a népek el nem felejtik, s azt mondják, hogy: -Báthory Gábor nagy fejedelem, akinek kezében a kormánybot jól tud -mívelkedni… Ettől a fejedelemtől félni lehet s erre a fejedelemre bízni -lehet… ez ellenségein erőt tud venni s akkor áll meg s fordul, mikor -szükségesnek látja: a lovak el nem ragadják… A nép a titkos okokat soha -nem ismeri: mindig olyan okokat mond, amik az ő gondolatát megerősítik: -ha nagyságod hadait megtéríti az ország javára, akkor soha nem fogják -azt mondani, hogy a török parancsából tette… Lehet-e valami bölcsebb, -mint ma épen arra bírni s venni rá a törököt, hogy abban segítsen, hogy -saját hazánkat megmenthessük… Nagyságodnak gondoskodni kell arról, hogy -fényes török kísérete legyen, hogy a népek lássák, hogy a török nem -ellensége, de jóbarátja a hazának… - -A fejedelem e bátor s kemény beszéd alatt felocsudni kezdett mély, -sülyedt lelkiállapotából. Csüggedését harag kezdette felváltani, -sértette, hogy valaki felette maradhat: - -– Az egész ország romlott, felfordult s ellenem van, – morogta. - -– Nagyságod az ország gondolatát nem jól ismeri. Még minden jóra -fordulhat, ami a rossz úton van… Három nagy cselekedete volt eddig a -hazával nagyságodnak: a szászok dolga, a székelyek dolga s az oláhok -dolga… Az oláhok dolgában nincs senki, aki pálcát törne nagyságod tette -fölött: tíz éves harag, fájdalom s bosszúérzés elégedett meg az egész -hazában, hogy végre Mihály vajda sok istentelen és szerencsétlen -dúlásáért bosszút állhattunk: s ha a história fogja megvizsgálni -Nagyságod tetteit, ezt a természetes, jogos és isten törvények szerint -való cselekedetet soha senki is nem fogja Nagyságodnak szemére hányni… -Másik a székelyek dolga: itt nem szabad elfeledni, hogy a székely -nemzettel boldogtalan s szerencsétlen igaztalanság történt, mikor ősi -szabadságaikat elvették s a székely nemzet azt el nem is feledte soha. -Igaz, a mai meglevő jogokat megtámadta s felfordította nagyságod -cselekedete, hogy elvette a kevesektől s a sokaknak adta a szabadságot: -de ez a cselekedet, ha szerencsével s békességgel kiépülhet, úgyhogy a -vesztesek is megtarthassanak valamit régi állapotukból s a -felszabadultak is megnyerjenek valamit abból, amit meg kell kapniok, -akkor Nagyságodnak a neve áldott lesz még a maradékaiban is, mert az a -nagy fejedelem, aki a sokakat ki tudja elégíteni… Még a szászok dolga a -legnehezebb: igaz itt is, a közfelfogás és közönséges ítélet, ellene van -a szász nemzetnek s az első percben jóvá hagyja a szebeni dolgot… Ez -azonban leghamarabb visszaüt a felemelt botra… Máris azért kell itt -megállanunk, mert a szász kézmíveseket kivetettük magunk közül… -Nincsenek fegyverkovácsaink: a magyar, kardot forgatni, a székely -fejszét emelni bír, de ki tud csak egy vasszeget is kikalapálni… Ez az -oka, hogy a régi s az újabb királyok minden privilegiommal kedveskedtek -a szászoknak: reájuk szorultukban… Meg kell becsülni azt a nemzetet, -amely köztünk szétszórva az életnek főirányítóját, a pénzt s a munkát -úgy tudja vezetni… Talán a mi fiaink is képesek volnának rá: de mennyi -idő kell még ahhoz, hogy megértse egy vitézlő nemzet, hogy a piszkos -öklű kalapáló munka s a száraz markú számító kereskedés épolyan hasznos -emberi foglalkozás, mint a hadi élet… Én nem látok semmi nagyobb bajt: a -fejedelem szava öl s gyógyít: a kegyelem a fejedelem szájában minden -erőnek legnagyobb forrása: senki sem akar elveszni, de mindenki élni -akar s ha a fejedelem megnyitja a kegyelem szaruját azokra, akiket -legjobban levert előbb keménységében: mohón s áhitattal s rohanva -rohannak lába elé a lesujtott népek… mert azt mondják, hogy: íme nem -kell nekünk semmit tennünk, s ingyen megkapjuk a mi életünket… - -A fejedelem sötéten hallgatott: ez az ember hasznos, de gyűlöletes… - -Aztán nem birta elviselni az oskolamesteres leckéztetést, a szeme nagy -lobbot vetett s lángolva fakadt ki: - -– Mit tudsz te arról: mi volt az én álmom: a szabad s független Erdély, -amely mint egy vár áll a világ közepén s szövetségese minden szomszéd -hatalom: Oláhország, Moldva, Lengyelország s Magyarország. Környöskörül -sík országok, s közepén a büszke vár, az erdélyi hegyek belsejében a -magyar fajtának boldog tündérkertje… - -Bethlen ilyen tisztán soha nem értette még a fejedelem terveit. - -Kissé hallgatott, akkor azt mondta: - -– A terv, a cél nagy és méltó a legnagyobb fejedelemhez. Ha -végrehajtatik, századokra biztosíthatja a magyarság sorsát. De hogy -lehet megcselekedni. - -Újra csönd lett. Folytatta: - -– Országokat egybehódoltatni, vagy fegyverrel lehet, vagy haszonnal. Ha -Erdély oly erős és fegyverben dús volna, mint egy vár, amelybe katonaság -van egybeseregeltetve: akkor uralkodhatna köröskörül az ellenséges -népeken, akaratuk ellen is… De Erdély üres: íme most is a hajduknak -seregeivel s a saját fejünkre zúdított székely miliciával léphettük át -csak egyszer is az ország határát… - -– Nem tűröm fejedelmi akaratom rostálását! – kiáltott a fejedelem, aki -behúnyta szemét s nem akart szenvedni a szomorú igazság beismerésétől. - -Bethlen elhallgatott: - -– Nagyságodat én nem bírálom, én számolni akarok nagyságod gondolataival -s segítséget keresni ott, ahol megvan a segítség lehetősége. - -A fejedelem annyira el volt roncsolva lelke fenekén, hogy nem bírt vele, -komoran, mogorván hagyta, hogy a főkapitány tovább vizsgálja: - -– Pedig ha arra nem számíthatok, hogy kopjám szárnyával beterítem mind e -területet: akkor arra kell gondolnom, hogy akarják ők is, szeressék s -vágyják ők is ezt a tervet… Szép volna és nagy és dicső, ha volna egy -ország, amely méltóságos hatalommal az egész terület közepét elfoglalná, -mint a szív a testnek közepét s innen áradna ki a vér, ami harcol, s -táplál, az egész nagy testbe… De ezt emberi erő hogyan tudja elérni… ha -az isten elmulasztotta… Mindazok a népek, amelyek körülvesznek, máskép -születtek, máskép gondolkoznak, másat akarnak mint mi: se az olá nem -látja, hogy Erdély uralmából neki csak haszna volna, se a moldvai, se a -lengyel, és a magyar sem, holott ez nekünk egyetlen vérünk. Az oláh nem -látja, mert íme most is balsorsát nyerte bennünk… a lengyel nem látja, -mert soha nem is gondolt rá, hogy valaha ez bekövetkezzék: a magyar? íme -még a magyar sem látja, mert hisz ő jön reánk testvérháborúval… s ő akar -bennünket meghódítani s nem is magának, de másnak, idegennek, a távoli -német császárnak… - -A fejedelem izzadt s nem mert szólani. - -– A fejedelemnek, nagyságos uram, nem lehet olyan álmot álmodni, amilyet -akar: csak amit lehet… Nem is csak amit lehet: de amit _kell_… S itt -nincs más álom, csak az az igazság, hogy szegények vagyunk, kicsinyek -vagyunk, tudatlanok vagyunk s mi vagyunk másoknak rabszolgája… Jönnek -értünk a magyarországi urak? Bizony mondom, hogy a török soha nem fogja -engedni Erdélyt: Maga javáért nem engedi, nem miérettünk. - -– Ha nekem sikerül, – kiáltott Báthory: – ott töröm a kígyó fejit… - -Bethlen ránézett… Mégis nagyon, nagyon fiatal legény ez… - -A fejedelem az ablakhoz állt, könyet törölt ki a szeméből: úgy lelkéhez -nőtt a gondolat, hogy most, mikor le kellett mondani róla, elfacsarodott -a szíve s ordítani tudott volna, mint a megsebzett oroszlánkölyök. - -Reggelig vitatkoztak. - -Bethlen boldog volt, mert oly közel még soha nem jutott a fejedelemhez, -mint ez éjszakán. - -Másnap a fejedelem megadta a választ a török követeknek: bölcs volt s -méltóságos s nemcsak, hogy késznek nyilatkozott arra, hogy azonnal -visszatérjen hazájába, de török kíséretet kért s nyert az Omar pasa -emberiből… - -Két nap mulva Brassó alatt állt, személyes csapatával s mögötte, érezte, -a Bethlen lelkét: meg volt nyugodva, hogy a visszatérülés a legjobb -rendben fog megtörténni. - -Brassó alatt azonban nagy meglepetés érte. - -Küldöttjét, Prépostvárit a városba csak másodmagával eresztették be s a -bíró, arra a kívánságra, hogy a fejedelem háromszáz lovassal jöhessen -be: azt a választ adta, hogy még egyedül sem. - -A fejedelem nem akart hinni a fülének: most, mikor valóban engesztelődve -tér vissza, mikor a szebenieknek is bocsánatot hoz tarsolyában, mikor -egész új lapra akarja fordítani az eddigieket: most köt ki véle a -brassai bíró? - -Nevetett dühében, annyira váratlan volt. - -Azonnal saját kezével írott hadüzenetet küldött: ha rögtön elébe nem -jönnek: a bírót az ő kényére-kedvére ki nem szolgáltatják; százezer -arany forintnyi sarcot le nem tesznek s egész népével be nem eresztik: -Brassó leromboltatik s helye sóval bevettetik… - -A brassaiak azt felelték: nekik a római császártól levő privilegiomjok -van arra, hogy hadi időkben még a fejedelmet sem szabad a városba -befogadni s még vendégül sem: különben elég volt a hajdupróba, az -megmutatta a fejedelem szándékait. - -A fejedelem nem szólt, tovább ment. - -Mikor Fogaras alá értek, a városi tanács három küldöttje mély alázattal -jött elébe: - -– No te veres szakállú, – kiáltott rá a reszkető s hebegő emberre, aki -vezette a küldöttséget, – beeresztetek-é?… - -Ez úgy meg volt ijedve, hogy azt mondta: »igen« – holott ép azért -küldték ki, hogy az ellenkezőjét jelentse be a fejedelemnek. - -A fejedelem nevetett, de mikor a vár alá közeledtek, a falakról lőni -kezdtek rájuk… - -Nem volt mit tenni, a szabadban háltak sátor alatt s a fogarasi -uradalmat, ami úgyis csak zálogban volt a szászoknál, már száz éve, -felprédálták s másnap bevonultak Szebenbe. - -A vár csodálatos hatással volt a fejedelem idegeire: a hatalmas falak, -bástyák, a pihent katonák s a jó fegyverek visszaadták erejét: már nem -ijedt meg, mikor jelentették, hogy átkeltek a Meszesen a Forgács hadai s -valami bolond vidámság vett rajta erőt: kihirdette a szebenieknek, hogy -visszaadja a szabadságot, ezentúl mindenki szabadon jöhet s mehet, -dolgozhat s kereskedhet, az eltávozottak visszatérhetnek: csupán a vár -az egyetlen pont, ahová be nem eresztette őket. - - -VI. - -Hogy hajnalban felkelt, kiment a kapunyitásra: a vár kulcsát minden -éjszakára hozzá kellett behozni. - -Közönséges ruhájában nem látszott másnak, csak egy várbeli vitéznek, a -kapu előtt szekerek sora látszott s szomorú népcsődületfoltokban -szanaszerte a városon. - -– Mit akarnak ezek? - -– Menekülők, uram. - -– Honnan menekülnek? - -– Az éjszaka kezdtek jönni s mind csak futnak. - -Lement közéjük, hallgatta a jajgatást és panaszt. Felpakolt szekerek; -úri renden levő menekültek; bőrládák, pincetokok, ruhás zsákok, dunnákba -pakolt asszonyok s gyermekek. - -– Vége, vége Erdélynek, – jajgatták, – olyan Erdélyország megint, mint a -megszedett szőlő. - -A fejedelem komoran hallgatta a szűnni nem akaró siránkozást. - -– Mért hagytátok el házatokat, birtokotokat, marhátokat: hiszen azok is -magyarok! – mondta ingerülten. - -– Bizony magyarok: de az csak annyi, hogy épen meg tudják mondani, mit -akarnak elrablani, Gyulafejérváron praesidium nem volt, nem volt őrízés, -csak az ottlakók s a nehány bennszorult nemesség, pusztán volt a vár, -mit tehettek, feladták: no el is kezdtek prédálni, a fejedelmi házra -rámentek, beleköltöztek, egy szeg a helyén nem maradott, csinálni nekik -a kenyeret; ami ételbéli volt, azt mind felhordani, különben ők sütik, -égetik a népet… - -– Jaj az ország lakosinak, ki merre futhat, fut, még ahol erősségecske -van, ott megmaradhatnak, de a kerti házakbul mehet a lakosság, amerre s -ahogy tud, pusztán kell hagyni a lakóhelyeket s az istentelen pápisták -dúlják, pusztítják, égetik az országot; ahol mit kaphatnak, az az övék, -lakodalom nekik Erdély s abba örvendenek, ha itt mindent fel tudnak -prédálni… - -– No majd lesz még máskép is, – morogta a fejedelem. - -Végigment a menekülőkön, rémült, sápadt arcok, tűrő, szenvedő asszonyok, -beteg férfiak, mert az erősek s egészségesek mind odavannak még a -fejedelem hadában a Havaselvén. Szomorú szerencsétlen népség, jönnek a -gyalogosok, tarisznyával vállukon, s gyerekekkel a hátukon, apró -gyerekecskék halódó sápadt arcokkal, éhesen s némán, szivetfacsaró -siránkozással s nincs nekik mit adni enniek, mint egy lábra kelt -lazaretum, beteg s kórosok háza, amely feketén, sárosan vonszolja -erőtlen testét, de hová… - -A fejedelem nem bírt megválni tőlük, magát mardosta a szenvedések -látásával. - -– Két tehenem volt, bornyúm, üszőm, tinóm, malacom, tyúkom, libám s itt -kell éhen halnom, verje meg az isten, aki újra ezt a pogány kort -indította ránk… - -A fejedelem magára vette az átkot… - -A szebeni szászok kijöttek hozzájuk s egy kis kenyeret, egy bögre -ételkét adtak a betegeknek, gyerekeknek, akik mohón itták a vékony -rántott leveseket, a barna cibereételeket. A fejedelem mintha a húsát -rágnák, úgy nézte a szomorú reggelt. - -Serege még nem jött meg, erőtelen volt s jól tudta, ha megjött volna is, -arra ugyan nem lehet számítani. Az épenoly szerencsétlen és szomorú, -mint ezek s a hajduk, a hajduk hova lettek? - -Elfogott egy lovaskatonát, leszállította a lóról s visszavágtatott a -várba. - -Feldúlva rohant a tanácsházba s a hajduk után tudakozódott. - -Már Imreffy tudta: biztos volt a hajduk árulásáról Brassóban, semmiben -haszonra nem voltak, az egy Szeben bevételén kívül, s ott is mit tettek -mást, a rabláson kívül?… Rablás és rablás… Szomorú napok, gyászos hetek -lettek, csak a híre jött Forgács lassú közeledésének. Menekülő urak, -tanácsbeliek, akik Kolozsvárról jöttek, néhány hét mulva már hozták a -hírt a hajdukról, hogy Nagy András már Forgácsnál van, a kassai gróf -mellett látták a táborban: - -A hazatérő hajduk Váradnál szétverték a Forgács alföldi seregét, erre -Forgács nagy igéretekkel megvásárolta magukat a hajdukat. - -A fejedelem ordított kínjában: Sólyomkőn ő nem engedte be az országba a -hajdukat s most Forgács behozza a farkasfajt, aki csak maga kezére -dolgozik… Úristen, ezeknek minden lehet: bent a hajduk az éhes és -nyomorult s szegény Erdélyben s jól látta, hogy amint végeztek -Havaselvével, most azt teszik Erdéllyel: letarolják, kiüresítik, hajtják -azóta a seregek háta megett a marhacsordákat, viszik az özvegy asszony -tehénkéjét s malacát… Mert a többi had csak kóborol és prédál, de a -hajdu gyüjt és takarít… - -Sasszárnyakon szállt a rémhír végig, végig az országon s egyik izgalom a -másikat kergeti, valóságos csodának látszik, hogy megéri az ember még az -estét, a reggelt. A menekülők, mint ijesztő setét földár jönnek, jönnek -s lassan újra eltűnnek, isten tudja hova, mintha titokzatos korbács -űzné, vagy titokzatos remény csalogatná őket, láthatatlan fonal után -egyre beljebb vánszorognak a háború rémítő labirinthusában. Boldog, -akinek most eszébe jut egy rokon a távoli Csíkban, valami messzi -házasság révén, vagy csak egy név, akivel találkozott valaha az -országgyűlésen, lakodalomban, vásáron… Kéretlen s hivatlan vendégek -zúdulnak a rémülten meglapuló családok nyakára s a gazda s az asszony -epés szívességgel, kétségbeesett keserves vendéglátással fogadja a -szerencsétlenségben irgalomra szorulókat s farkasmosolygással kölcsönöz -ruhát s dunnát s élelmet s lelke mélyén gyűlöli őket a -szerencsétlenségért s fél tőlük, csak maga nyugalmára gondol s nem -vállalja a nemzeti szerencsétlenségben a baj felét… - -És akkor megint egy újabb és még iszonyúbb kiáltás: - -– Itt vannak az oláhok! - -Mint a felrugott méhkas, egész Erdély zúg és sikolt s az üvegcserepeken -fetrengő Jób másik oldalára veti magát iszonyodásában. - -Hideg verejték és halálos görcs áll a tagjaiba, aki hallja, óh annyi vér -s annyi tűz, annyi szenvedés és pusztulás fűződik e névhez s amilyen -féktelen örömmel s kielégüléssel töltötte ki ez utolsó tíz év keserű -dühét rajtuk a nép, hogy még az is boldog volt, aki hallotta, hogy most -fizetnek a mieink Mihály vajdáért: olyan szörnyűséges rémület, -kísértettől való éjféli görcsfogta merev iszonyat állította meg, aki ezt -a kiáltást hallotta, hogy újra itt az oláhok! És most újra megindult az -áradat délről északnak, akik még tegnap házigazdák voltak s némi -kuporisággal segítettek kikergette vendégeiken, most velük futottak -éjjel és esőben, szélben, gyermekeikkel a hátukon a minden pokolnál -iszonyúbb szenvedés elől… Óh, ha most újra ezek fizetnek… Hol van a -Főkapitány, hol van Bethlen Gábor, hol a havaselvi hadsereg, amely -lassan szivárog vissza, hol a feketepuskások, akik a szászok fegyverével -hetykén mentek el s most sehol egyetlen lélek a védtelenek oltalmára, de -elől hátul tűz és özönvíz, s nincs egyetlen zug az országban, ahol -sírástalan telne egy délelőtt a ragyogó nyárelején. - -A fejedelem tébolyultabb volt az őrülteknél, minden órán új követet -küldött utána, minden vészhírt újonnan izent meg. - -Rettenetes napok voltak ezek: minden összeomlott, minden a nyakába -szakadt; nem bírta el a nyomorúságnak e gyászviharát, már ki se mert -lépni a házból, borba s búsulásba ölte magát, csak várt, várt és fogát -csikorgatta: hol volt az ő ereje a körülötte egyre szörnyebben -feltornyosuló bajokkal szemben. - -S a hióbhíreknek se vége, se hossza: - -Forgács országgyűlést hirdet, fejedelmet akar tenni. - -Kendy István vele van s a pápista urakat mind maga mellé hivatja. - -Hidy György alkancellár, akit parasztból tett úrrá, Imreffy mellől -elszökött, ott hagyta a feldúlt s zavaros életet s átállott Forgácshoz, -Kendyhez. - -Meghozták a király kiáltványát, amely tizenkét pontban sorolja fel a -Báthory Gábor bűneit. - -Brassó nyíltan paktál, fegyvert, pénzt küld Forgácsnak. - -A fejedelem csak hallgatott, bentről forrt s egyre nőtt benne az -elkeseredés, meg volt kötve keze-lába, s vissza akart, vissza kellett -ütni… Kötél volt a nyakán, amely egyre jobban szorított s mégsem akarta -ezt mind elhinni: Még szájában az íze az álmoknak, mikor Sólyomkőben -Nagy Andrást hivatta: álmokat álmodott: s már egy ilyen szörnyű -lidércnyomás: ó be hamar vissza fordította az isten… - -Minden órában új követ. - -Radul megjelent Oláországban, Michnét elkergette, az országot kardcsapás -nélkül elfoglalta. - -Forgács Dévát ostromolja, Bethlen Gáborné maga védi… - -A fejedelem sírt kínjában: Károlyi Zsuzsánna!… - -Régi emlékek újultak: látta a Zsuzsánna arcát, hallotta szavát, előtte -voltak finom kemény vonásai s lassan körötte mind kialakult, ami -hozzáfűződött, asszonyok hosszú sora vibrált föl benne: hetek óta útálta -s nem tűrte az asszonynépet… Kereky Feri elesett s véle eltemették a -lisztát: - -– Régi szép üdőnk, – mondta ivó cimbora társaknak: – fiatalkorunkban -irattuk a szerencsés némberek nevét, akiket szerettünk: már kilencszázon -fejjül volt a száma s azt mondtuk, ha ezerig való lesz, akkor megtérünk… -no, az isten elébb megjobbított… - -Asztala mindig tele volt népekkel, mert szűk volt az élelem Szebenben s -mindenütt takarékoskodtak vele, csak az egy fejedelmi asztal volt -bőséges, hát orcátlanok mindent elkövettek, hogy oda csak egy falásra is -bejussanak. Nem is volt már más az asztal körül e napokban, csak alávaló -s becstelen emberek, csalók, kapzsiak fajja, akik a fejedelemnek minden -szavát megröhögték, megéljenezték s szájatátva hallották, s közben -bendőjüket rakták… A fejedelem, aki a legsúlyosabb válságban szenvedett, -felütötte fejét s elcsodálkozott, kik s mik ezek, akik vele egy -asztalnál ülnek… De Imreffy nem bánta most, mert így legalább neki -szabad keze volt: s ő könyörtelenül elűzte mindazokat, akik fölöslegesek -voltak a városban, hogy az ostromra előkészülhessen… - -– Török Kata, – sóhajtott a fejedelem, – a kis személy, a szívem -kedvese… s az a másik Kata!… – s eszébe villant a Kamuthyné -almavirágszépségű arca: ugyan megellett-é?… de hogy? hiszen még nincs -ideje… Úristen: még egy gyerekkihordási idő se telt el, talán csak -harmada s ekkora fordulás… - -Úgy ásott vissza emlékébe, a multba, mintha századok mélyébe túrna: -Imreffyné… drága Imreffyné… öreg boszorkányné… nem forr a fazék?… - -Feje napokon át ki nem józanodott a mámorból s már megutálta az -emberfajt, csak kutyájával játszott. - -Az urak pedig ittak és reggeltől estig és estétől alvásig mind csak -ittak, aki orcátlan dolgot tudott, mind felhordta az asztalra s volt -köztük egy Prépostvári nevű, aki megesküdött, hogy a saját feleségét a -föld alól is előteremti a fejedelem számára… - -Már úgy tettek, hogy aki a fejedelem kegyébe jut, csak akkor teljes a -dicsőség, ha asszonyát csókjaval tiszteli az úr… - -De míg hallgatta az üres és röhejes szavakat, folyton fülében volt a -kint jajgatók s a távolban futók síráma: ült s ivott, bután és komoran, -de egy pillanatra sem feledte a szomorúság nótáját, amely a lelkét -hasította, szíve folyton szorult s fejét akárhányszor tenyerébe hajtotta -és sírva fakadt. - -– Szomorú nép, – mondta, – szomorú ország: megindultam előtted s nem -jöttél utánam, láttam és nem láttatok velem, kinyujtottam a karomat s -nem rohantatok a szó után… nyomorultak vagytok, megérdemlitek: bitangok -vagytok, baromállatok, csordás kell nektek: a jót meg nem értitek. - -Vége van a magyarságnak, mert a magyarságnak vége, mulatni tud s mást -semmit: ülni tud az asztal mellett és napot lopni s káromkodni tud s még -rabolni se tud: a hajduk elveszik az orruk elől a prédát, a szászok -elveszik a kezükből a pénzt, az oláhok elveszik a lábukról a bocskort: -ők nem tudnak egyebet, csak káromkodni s inni. - -Minden keserűsége visszafelé fordult: bárkit szidott, csak magára vette: -Forgács hadai körülvették Szebent. - -– Hagyjatok el, – mondta, – temessetek el: huszonhárom esztendős vagyok, -vén vagyok: nagyot emeltem, megroppant a derekam… - -Napokig fantáziált: - -– Mindenki elhagyott: mindenki meghalt, megszökött: senkim sincs… - -Kornis Boldizsárt siratta, asszonyokat hoztak neki, kiverte: -»piszkosnyakú kálomista asszonyok«… - -Június másodikán egész nap nem tért magához: deliriumban volt, forrósága -volt, hányt, szenvedett. - -Jött Imreffy s azt mondta: - -– Gyógyuljon meg Nagyságod, jó híreink vannak: Bethlen megjött a Zsily -mellett, Déváról elszorította a Forgács hadát. Szerdahelyen alkudott -velek s megesküdött, hogy kimegy Tömösvárra, behozza a tömösvári basát. - -Hallgatta, hallgatta s azt kérdezte: - -– Mi van a székelyekkel? - -Most Imreffy hallgatott. - -A székelyekkel baj van: Bethlen a székelyeket haza küldte tavaszi -munkára, kapálni, hogyha parancsot kapnak, meg kell jelenniök a táboron. -De otthon a székelyeket az urak jobbágyul vetették s robotra -kényszerítették. - -Ezek nem akartak betörni, lázítók s vezetők támadtak, akik fegyverben -tartották a székely parasztokat s a fekete puskások sorra felgyujtották -a kastélyokat, ebből támadt a hír, hogy az oláhok itt vannak, de hisz ők -is csak úgy harcot vívtak az urakkal. Minden falu egy kis országgá lett, -maga tett magának bírót, elfoglalta az uri birtokokat, a jószágot, -marhát közös tulajdonba vette, erdők, határok, falu birtoka lett, a -munkát közösen cselekszik s az urak családostól menekülnek, mind itt -vannak, vagy Bethlennél. Szerencse, hogy a Forgács országhódítása még -gyűlöletesebb, az országgyűlésére senki se ment s elő se mertek -hozakodni a fejedelemletevéssel. - -– Bizony, nagyságod nagy szeretetben vagyon mind ország-világ előtt, – -mondta Imreffy, – nincs senki, aki ne szánná boldogtalanságát… s nincs -senki, aki ne Báthory Gáborra apellálna a szerencsétlenségben… - -A fejedelem e szavakra csakugyan meggyógyult. - -Felkelt hevertéből, lerázta betegségét, visszanyerte erejét s azt -mondta: - -– Kihúzzuk a mi szablyánkat s torkát metsszük az alacsony rablóknak… - -Mustrát tartott fegyvereseiről a vár udvarán, már kétezeren voltak, mind -jó egészségben s jó ruhásan, jó fegyveresen: a szíve dagadt s erői -felvirultak, hogy is rémíthette úgy el fejét… - -– Most három tűz közé fogjuk Forgács uramat, – mondta. - -A vár bástyájáról körülnézett a síkon, a távoli hegyekig füstölögtek az -ellenség tüzei, a Forgács tábora Szeben körül ökröt sütött minden -bokorban… - -– Csak süssétek, – mondta, – csak süssétek a makkot: Nagy Andrást -mindenáron vissza kell hozni pártunkra. - -Imreffy megértette: ha a hajduk visszaállanak, most az egyszer nagy -szolgálatot tehetnének: ha a Forgács-sereg hátában ellenségül támadnak… - -Prépostvárit küldte hozzájuk követségbe, ez mindig jó ivó cimborája volt -a hajduknak: ennek meg fogják hinni, hogy a fejedelem megbocsátotta a -dupla árulást… - -– Fentrül a hajduk, napnyugatról Bethlen hadai, középen mink: ezt nem -fogják elviselni: délrül a székelyek!… Vége van a plundrának!… - -Hivatta a szebeni tanácsot. - -Reszketve, lehajtott fővel jelentek meg a várban. - -– Megadtam nektek, – mondta, – a testi szabadságot, ha emberségesen -viselitek magatokat, meg fogtok kapni mindent fokról-fokra, mit eddig -élveztetek: ma azonban segítséggel kell lennetek! megválik azután, -kicsoda jött bajra? kicsoda gyújt tüzet a másikra!… - -Tízezer forintot követelt tőlük, a tanács rémülten bizonygatta, hogy -mindnyájan koldusok. - -– Menjetek Brassóba, s a többi szász székre, kérjetek kölcsön: vagy -minden kegyelmességet visszaveszek. - -A pénzt is előteremtették s úgy oldódott minden, mint a karikacsapás: a -várat Forgács ostromolni nem bírta, még a külváros falait sem támadta -meg, ellenben a várból nap-nap után kirohantak a táborozókra s a félig -sült pecsenyéjüket ők ették meg orruk elől… - -A fejedelem egy hét mulva nem is az az ember volt, aki előbb: megint -tele tűzzel, vérrel s akarattal, megint maga tárgyalt, tervelt s -rendelkezett. - -Prépostvári meghozta Csonka Bálintot. - -A fejedelem ölelését küldte Nagy András bátyjának, »érti ő mi történt, -nem is rójja fel, ő sem tett volna mást« s még aznap parancsot írt a -székelységre, hogy felüljenek, Bethlennek, hogy támadjon. - -Forgács pedig csak vesztegette a napokat s heteket s mit sem csinált: -ugyanúgy járt Erdélyben a seregével, mint Havaselvén kint a fejedelem. -Mintha megnyertek volna mindent, a sereg felbomlott s szétoszlott, mint -a varjak a pusztán, rabolt és mulatott s nem volt semmi hatalom, amely -össze tudta volna őket fogni. - -Ennyi volt a hadviselés rendje. Azt még meg lehetett csinálni, hogy -ilyen olyan sereget összetoboroz valaki s azzal megindul s jól-rosszul -meg is érkezik egy bizonyos pontra, a megtámadott ország közepébe, ahol -senki sem várta, senki sem szegült ellene, de hogy a sereget valaki -azontúl is együtt tartsa s készen vigye szükség esetén akcióra, azt sem -magyar, sem német, sem erdélyi, sem oláh, sem lengyel haddal -megcselekedni nem lehetett. Forgács épúgy nem volt ura hadának, mint -ahogy terve sem volt, célja sem volt, mit kell cselekedni. Ott állott -hetekig Szeben nagy falai alatt, s egyetlen ágyuja sem volt, a -kolozsvári vár ágyuit hozatta le, azok azonban hasznavehetetlenek voltak -s a szállításuk is oly nehézkes, hogy egy lövést sem tudott velük -leadni. Nem volt tehát mit tennie, várt. Várta, hogy majd csak eldől -vagy jobbra, vagy balra, várta, hogy az erdélyi urak beteljesítsék, amit -igértek, de az országos rémület hatása alatt s Báthory Gábornak még meg -nem tépett nimbusza miatt Kendy valóban semmit sem tudott elérni. - -Ettek tehát s ittak a fővezér asztalánál s a legcsodálatosabb dolgot -mívelték: egy olyan országban, ahol a bennszülött lakosság az éhhalállal -küzdött az évekig tartó háborúk, a rossz termés és a nagy állatdög -miatt: a hódító sereg duskálkodva s vígan tudott lakni. A háború szörnyű -módja. - -S csakugyan addig s addig, míg az idő meghozta a fordulatot. Forgács -hamarább megtudta, hogy három hadsereg gyűl ellene, vagy csak vaklárma -ijesztette meg, de egy reggel felszedte sátrait s eltűnt Szenterzsébet s -Bongárd hegyein át. A fejedelem épen a nagy közös támadást várta már s -im Péter Pál napján reggel nincs ellenség sehol, ellenben helyettük -megjött s leszállt három hadsereg. - -Kiscsűr felől, északon a hajduság, mely nyomon követte Forgács hadait, -mint a kóbor ebek csordája a nyájat s estére nyugaton, Kistorony felől -török kopják erdeje setétedett. Bethlen Gábor Zülfikár temesvári pasát -tízezer törökkel hozta s mivel útban kapták Omer pasát, aki az -oláhországi hadak hírére ült fel a nagyvezér parancsára, ahogy őrjáratot -küldenek a város utcáira a békebontó elemek megijesztésére, őt is -magukkal hozták. A törökök szörnyű áradata, mint sáskahad vonult végig a -gyönyörű völgyön, iszonyú emléket hagyva mindenkiben, aki látta, hogy -ime, csak egy kiáltást merészeljen valaki tenni s már itt van a pogány -sáskányi hadával, hogy megfojtson minden életet és minden gondolatot. - -Csak Báthory nem számította így: ő erejének teljét érezte meg e hadak -ily gyors megjelenésével. Hogy a dicsőséget olcsón megszerezze, várbeli -ezreit utána eresztette már reggel a Forgács szökött seregének, Medgyes -felé utol is érték, megverték szekereseit, elszakasztották podgyászát s -lakodalmas menetben hozták meg másnapra a hetyke dicsőséget. - -– Most, most volna ideje valami szépet és nagyot cselekedni, – kiáltott -a fejedelem, de nem tudta, hogy mit lehetne. - -Űzni Forgácsot, nem sokat ért, az már egérutat nyert s majd csak -kerüljön be Oláhországba, ott végez vele a nyomorúság. Brassót -elfoglalni, jó volna, de ennek még titkát sem akarta elárulni, hogy mint -Szebent a hajduknak, ezt a törököknek ajándékozza? - -Bethlennel most találkozott Tergovistye óta, megölelték, megcsókolták -egymást. - -– Átkozott dolgok, – kiáltotta előtte, – ötvenezer török, cigány -rondaságba, cafatos, tipertes rothadt piócák. - -Vad keleti nyüzsgésben zsibongott, éhesen, vadul a török sereg -köröskörül a vár alatt. - -Volt esze, hogy egyet sem bocsátott be belőlük a várba, hanem nagy -lakodalmat indított a vezérek tiszteletire, a szebeni mezőkön. - -– Köszönöm neked, testvérem, hogy behoztad és soha el nem felejtem ez -dicsőségedet, csak egyet, egyet még! – ölelte Bethlent. - -– Mit, felséges uram? - -– Küldd ki, küldd ki minél előbb őket… - -Bethlennek kétnapi okos munkájába került, míg kibeszélhette a törököt az -országból. Előbb elment Zülfikár rendes szép hadával, aztán lassan -húzódott el Omer, akinek népe még a török vad fegyelem mellett is a -magyar hadak módján terült el a vidéken. S csak azért lehetett -elvonultatni, mert Forgács népe úgy letarolta a világot, hogy még a -török sem lelt többet legelni valót… - -Amennyire várta a fejedelem e hadakat, oly nyugodt lett s boldog, mikor -eltüntek s tiszta lett Szeben környéke. - -– Most a magunk dolgára, – mondta s Brassó alá eresztette a népet, de -hamar, míg Bethlen meg nem jön, aki Omer basát maga kísérte el, máskép -soha ki nem lehetett tudni az országból. - - -VII. - -Remélte, hogy Forgácsot még befogja Brassónál, de mire odaért, az már -mind kitakarodott az országból a szorosokon, nagyon meleg volt neki s -most ő nem bírt uralkodni a seregén, hogy ne olyan gyorsan előre. - -Ellenben Sorbán Ráduly, aki a brassaiak hívására jött be, hogy -Forgáccsal egyesülve megismételje ugyanazt a tréfát, amit néhány éve -Mihály vajda csinált, aki Bástával együtt lepte s igázta meg Erdélyt, -nem akarta feladni a harcot ily olcsón s Weiss Mihály tanácsára megbujt -a brassai külvárosokban népével s mozdulatlanul várta, hogy a fejedelmi -hadak gyanutlanul közeledjenek a városhoz. - -Voltak derék székelyek, akik ezt a hírt meghozták a fejedelemnek, de ez -semmibe sem vette, sőt vágyott a harcra: - -Imreffy tanácsolta, várják be Bethlent, aki pár nap mulva utánuk jön, de -a fejedelem nevetett: - -– Azt a lélekadta, csak nem ijedtek meg egy pár fejszés oláhtól! - -Minden idege forrt, soha még csatát nem állott s a kard nem akart -megmaradni a markolatjában az oldalán. - -Dél elmult, mikor a sereg Brassóval szemben föl érkezett, Kamuthy is -mondta, hogy jó lenne visszább húzódni s bátorságosabb helyet keresni, -mert a sereg nagyon rendetlen… A fejedelem a napra nézett, mely már -lefelé indult s azt mondta: - -– Semmi baj, ma már a ravasz nem búvik ki a lukból, maradjatok csak itt, -mutassátok meg, hogy kacagtok rajta! - -S még közelebb, a hóstát alá vitte a sereget. - -Szó sincs róla, senki sem félt, hogy a nagy hadaktól oly játszva -megmenekültek; ahogy a ködöt sem cséppel, sem hadaróval el nem -oszlathatja az ember, de a nap egy pillanat alatt felszíjja, most -semmibe sem vették a dolgot, az ellenséget, amelynek nyoma se látszott, -sokan is voltak, jó lovon, jó fegyverrel, segítséget is vártak, reggelre -a hajdukat, pár nap mulva Bethlent, másfelől a székelyeket, biztos volt -benne mindenki, hogy Brassó úgy megroppan a markukban, mint a dió. - -Csak a hajduk, azok nagyon hiányoztak. Együtt indultak el Szebentől, de -azok az utak rosszasága miatt külön szakadtak Ósinkánál, hogy két -falkában ereszkedjenek le a Barcaságra; a fejedelmi seregek a zernyesti -úton jöttek, ők felkerültek a Feketehegy felé. Ez bosszantotta a -fejedelmet: ezek a gazok már megint spekulálnak, kivárják, hogy mi lesz, -még soha meg nem jöttek idejére, még soha harcban részt nem vettek s -persze, minden zsákmány az övék… - -Mikó Ferenc, a Bethlen Gábor fiatal deákja ott volt a fejedelem -közelében s mikor látta, hogy hol akarják megszállatni éjszakára a -sereget, Szentpéter felé a nagy árok és part előtt, ijedten szaladott -Imreffyhez: - -– Nagyságos uram, meg ne álljunk itt, – mondta neki, – mert én -gyerekségemtül ismerem ezt a helyet, itt ugyan nem lesz bátorságos a -megállás. - -Imreffy gondolkozva nézett a fiúra, a fejedelemnek szólt: - -– Felséges uram, ez a gyerek beszéli, hogy itt nem bátorság a megszállás -a nagy árok s víz miá, s igaza ne legyen! - -De a fejedelem nevetett: - -– Inába szállt kegyelmednek a vitézség, hogy gyerekek szavára így -megijed. - -Imreffy vállat vont: no hiszen reggelig csak nem lesz baj. - -De alighogy leszállottak, kezdenek a vár felől mozogni a seregek. Egyik -sereg a másik után jő kifelé Óbrassóból. Ugy délután három-négy óra -tájban egyre több sereg kezd kitorlódni s végre az egész had megmutatja -magát. - -A fejedelem Imreffyvel, Kamuthyval egy bokros helyen állott a dombon s -nézték az első fegyvereseket. - -Rögtön parancsot adott a fejedelem a harc elébe állásra. - -Imreffynek kivörösödött az arca, mert hiába volt legfőbb generális, -mégse volt igazi katona. Kamuthy nevetett: - -– Ezekkel a koszosokkal, – mondta, – ez a bocskoros, mezitlábas olá -had?… ha ráordítok, meg se áll az anyja kínjáig. - -Harsány hangon parancsolták a katonákat, hogy szembe álljanak, a lovagok -lóra szálltak, sátorokat összehányták, szekereket útnak indították, nagy -kavargás, futkosás volt, a fejedelem egy kis izgatottságot érzett, -boldog volt, most végre harcra kerül. Szinte csodálkozott, hogy szembe -mernek vele szállani, már beleélte magát, hogy hírével, nevével -elkergeti az ellenséget. - -Mikó Ferenc újra előbujt s dadogva mondta, mert egy kicsit hebetelt, -hogy: - -– Nagyságos uram, alázatosan instállom nagyságodat, a fellegvárbul -minden mozdulásunkat lássák: azért támadnak meg, mert az ördögárok előtt -vagyunk, csináljanak valamit, hogy elébe menjünk szabadabb helyre. - -– No né, a tojás okosabb a kakasnál, – mondta Kamuthy harsány -nevetéssel, – majd holnap mondd meg szép öcsém, mi bajod. - -Mikó Ferenc, aki csúnya kis vereshajú ifjú ember volt, szeplős is, -lángvörös lett s gondolta magában, ennek fele se tréfa, jó lesz itt -vigyázni magára, s azt nézte, merre jut közelebb szükség esetén a -Bethlen Gábor felé vivő úthoz… Utóvégre őneki nem az a parancsa, hogy -megharcoljon, hanem hogy a gazdájához menjen. Olyan helyet keresett hát, -ahonnan futni is lehet. - -A fejedelem folyton félt, hogy egyszer csak mégis visszafordulnak amazok -s megállanak, vagy elfutnak, vagy eltűnnek, mint az éjjeli kísértet, -csak nem bolondok, hogy szemtől-szembe belejöjjenek a kard élibe s a -kopják hegyibe. - -De azok csak jöttek rendületlenül s minden pillanatban közelebb tűnt fel -a barna condra s a fekete süveg bőrtömege. - -Már az ordításuk iszonyúan hallatszott, tele torokból üvöltöttek, mint a -csikaszok, az ember gerincébe állott a hideg, akármilyen bátor is volt -különben. Magukra várták a támadást, s ez az ellenséget még jobban -megbátorítá s veszekedett dühvel vágtak neki a magyar seregnek. - -Egy pillanat alatt eszeveszett gombolyagba kavarodott az egész sor, -végig a hajláson, az árok mentén. A fejedelem kivont szablyával állt -almás török lován, csillogó arany sisakkal, rajta drágaköves kócsagforgó -s csodálkozott: Ez volt a legnagyobb érzése, hogy csodálkozott: valami -lelkesedés dagasztotta a szívét, szerette az ordításnak azt a szörnyű -zsivajgását: így kutyák! így emberek! vágjatok! öljetek! értem!!… Üsd, -vágd, szúrd, ordította maga is. - -Csak egynehány percig tartott, akkor valami érthetetlen dolog történt: -épen azt figyelte, hogy a balszárnya előre hajlik; a magyarság az -oláhokat betörte, beszakította s ráhajlik ott alól s sarlóformán vág be -az ellenség hátába, mikor azt látja, hogy mellette köröskörül -eszeveszett futás kerekedik s fejszés oláhok a szeme láttára vágják a -meghátráló vitézeket, őt magát is elkapja a rémület, amin uralkodni nem -lehet, lovát hátráltatja, akkor nekiugrik egy kis szász ember s hosszú -kopjával feléje szúr, ő a nyeregből kihajlik s karddal nyakon vágja a -támadót, hogy az lebukik véresen, de a lova már fordul s futni kezd -felfelé a part mellett, akkor lövés éri a lovat, kidől s ő messze -elrepül, be a cserjék közé, hirtelen meggondolja, fogja a forgós arany -sisakját, messze ledobja a fejéről s vége a fejedelemségnek, vége a -parancsnak, uraságnak, bele a sárba, keresztül az árkon, mellette, -körülte futó legények, utánuk az oláhok, szászok szörnyű ordítása s ő -mászik mint a vidra, fut mint a farkas s hallgat mint a nyúl… - -Lélekzetfulásig szalad s kapaszkodik fel az átkozott part túlsó felén s -a golyók csak úgy repkednek körülötte s nincs senki mellette, hova -lettek a vezérek, a kapitányok, hadnagyok s feneketlen mocsár -köröskörül, amiben nem lehet mászni előre s egyre több, iszonyú, sárba -csavart magyar katonája körülötte: - -– Erre, erre, nagyságos uram, – kiáltja egy hang, jó inasa kiáltja, -Lónyay Farkas s kezét nyújtja, – erre, erre, nagyságos uram! - -Egy kis dombocskára mászik fel s elnyúlik: már az az érzése, nincs semmi -veszély, már nincs magára hagyva: már mások gondoskodnak róla: immár -fejedelem, akinek élete nem az övé, mások dolga annak vigyázása. - -Hamarosan többen gyűlnek össze, ő két lábon áll, úgy nézi a mocsáron -átvergődőket s a parton futókat. - -– Feküdj le, – ordítja egy hang, – mind idelőnek, – feküdj le, az isten -döglesszen meg, mert ha odamegyek leütlek! - -A fejedelem odanéz: neki szól ez? Akkor hallja, hogy mondja Lónyay -Farkas: - -– Vágjátok le azt ott: a fejedelem őnagysága áll itt… - -– Vágjátok le, – ordít rá dühében a fejedelem, s boldog, hogy a szava -foganatos: rövid dulakodás után leszúrják a dühöngőt. - -De akkor lefekszik s úgy nézi kimeredt szemmel, hogy űzik a parton -szekereit a szászok s oláhok… - -Elnyúlik a földön, a sáros fűben s egész testét megrázza az indulat. - -Sokáig csend van a sások és cserjék, fűzfabokrok között, akkor egy hang -így szól: - -– Nem volt olyan kopjás had, akármicsoda vitéz, hogy ott utat nyithatott -volna az árok szélén… - -Másik hang ezt mondta: - -– A jó isten keze, testvérek! A jó isten így akará megismertetni magát. -Igy büntetett meg minket az utálatos rossz olá nemzetség által… - -A fejedelem felpattant: tovább. - -Úszva ment át a túlsó vizen s úgy kapaszkodott Botfalu felé, ott -székelyek jöttek szembe rá, azok megismerték s éljenezni kezdték -szokásuk szerint. - -– Mennyien vagytok, – kérdezte tőlük. - -Nem sokan voltak. Ötven-hatvan ember. Nem lehetett velük semmit kezdeni. - -– Szebenbe, Szebenbe, – mondta, – vezessetek váramba! - -Lovat adtak alá, s úgy mentek, elvezették Földvár, Szunyogszéken át a -fogarasi útra. - -Közben bealkonyodott s a szétszórt sereg ki merre tudott menekült a -hegyeken át, mind Szeben felé, csak az Olt mellékén verődtek újra össze. - -Mire a fejedelem odaért, már mindenki tudta, hogy a hajduk árulása -mindennek az oka, mert megszöktek, alig hogy elváltak a fejedelemtől, -megállottak s visszafordultak, s amily gyorsan csak tudtak, mentek -vissza hazájukba. - -Minden dühe és haragja Nagy András ellen fordult s kínjában az -istenekhez imádkozott a csillagok felé, hogy csak egyszer még, adja -kezébe az isten Nagy Andrást… - -Sárkány faluban megállott s kiadta a parancsot, hogy oda gyüljön minden -hadinép. - -Csatlósok, futó s lovas katonák mentek szanaszét, hogy összeszedjék a -szétszórt sereget s hajnalban már csakugyan elég jelentékeny része -együtt volt a brassai csatának. - -A fejedelem átöltözött s komoran ült köztük, s a fejét csóválta, az -eláporodott embereket nézte: ezt nem hitte volna; hát ez a csata? -Imreffy is megjött, egész bandérium élén, olyan rendesen, takarosan, -mintha sétából jönne: ez imponált a fejedelemnek, aki világért el nem -mondta volna, hol s merre járt az éjszaka. - -Ezt a napot ott töltötték, estére jött másodmagával Mikó Ferenc, aki -olyan volt, mint egy ki veres ördög: már megjárta Bethlen Gábort s azt a -hírt hozta, hogy a főkapitány Szakadátnál hál, hajnalban jön számtalan -török hadinéppel s négyezer végbeli vitézek is vagynak vele, akik most -jöttek át a Vaskapun. - -A fejedelem szeme könnyes lett: - -– No, ha a szerencse most így meg is játszott, – mondta, – de az -istennek csudálatos dolga, hogy az embert megrettenti s bünteti: holnap -annál nagyobb kegyelmességét fogja mutatni!… - -Kevés kísérettel Szebenbe indult, amint pitymallani kezdett, a többi -hadaknak Imreffyvel azt hagyta, Bethlen Gábor mellé rendeljék magukat. -Mikó Ferencet megismerte, hogy ő volt a csata elején a bölcs tanácsoló -ifjú s megajándékozta saját képére vert ötven arannyal s egy jó lóval. - -A kis legény boldogan eresztette az aranyakat tarsolyába s megfogadta, -hogy ezekből egyet is fel nem vált s el nem költ, hanem félreteszi jobb -időkre, mikor majd egy kis udvarházat ragaszthat rajta. Nagy úr lett -egyszerre. Levéllel, követséggel ment vissza urához s ötven lovas -kísérte az úton. - -A fejedelem Bethlennel Fogarason túl a mezőn találkozott, kezet fogtak s -őszintén elmondta, mi történt rajtuk. - -Bethlen vigasztalta: - -– Ne törje, marja magát nagyon felséged, a hadban a szerencse forgandó, -talán isten akaratja volt, hogy az első próbában el ne bízzuk magunkat, -mert aki hamar nyer, hamar veszít. - -– Élek, halok, ráteszem országomat, fejedelmi süvegemet! – mondta a -fejedelem, – de Brassót megveszem. Téged bízlak meg vele, hogy ezt a -dicsőséget érd, szívem legfőbb vágyát teljesíthesd. - -Bethlen lesütötte szemét: ellentmondani nem lehet, bár fájdalmas volt -neki az ostrom, átvette a parancsot, hogy hadaival, törökökkel, -székelyekkel megszállja a várost. - -A fejedelem tovább indult: - -– Meghivom kegyelmedet mind hadastul, aznap, melyen Brassót beveszik: -olyan áldomást tartok, hogy emlékezetes lesz s Bethlen Gábor olyan -jutalmat vesz, amivel egész világ előtt dicsekedhetik. - -Bethlen fejét meghajtotta, kezet fogtak, elváltak, a fejedelem ment -Szebenbe és ő Brassó alá. - - -VIII. - -– Brassóért nem adom oda a fejemet és a ti fejeteket sem, – mondta -Bethlen. - -Ez volt minden szónoklata, amellyel Brassó ellen vezette a hadat, de ez, -mint a futótűz terjedt el s minden embert kibékített, megnyugtatott s -lelkesített. - -Később még ezt mondta: - -– Brassó a mienk: bírnunk kell, mint a régi köpönyegünket: ki vásárolja -meg a tulajdon házát mégegyszer, amit maga épített s el nem adott?… -Brassót meg kell kapnunk: de nem vérrel s vassal: Brassót nem a -fegyvereknek kell meghódítani, de a szíveknek kell hozzánk kötni. - -Letanyázott a hegyeken innen s két tucat kémet küldött ki, figyeljék meg -s hozzanak hírt, hogy az oláh vajda nem jön-e utánuk a győzelemtől -nekibátorodva. - -Másnap reggelre már jelentették, hogy mindenütt csöndesek az erdők, az -utak, sehol semmi. A Brassó alá küldöttek azt a meglepő hírt hozták, -hogy a parasztok azt beszélik, hogy az oláh sereg megszünt. - -Erre gyorsabb tempóban haladt befelé a brassai utakon. - -Nyugodtan, rendesen, a legszorosabb rendtartással, kemény akarattal -fékezte a sereget s gyakorolta a szabályos előnyomulásban. A fejedelem -hebehurgya brassai csatája jó lecke volt s mindenki oly erősen -fegyelmezte magát, mint csak tőle telt. - -Végre magából a városból is kaptak hírt. Arról, hogy a brassai csatában -a halottak összeszámlálásánál kiderült, hogy magyarok elestek három -négyszázan, oláhok azonban ezeren felül: ezzel szemben szászok közül -alig tíz-tizenkettő hiányzott. Ezen nagy féltékenység tört ki, mert -Radul a szászokat árulással vádolta, kivált, hogy ő maga is majdnem -ottmaradt, egy magyar már a kopjáját is oldalának akasztotta, csak a -körülötte levő emberei mentették meg. Az oláhság a vajda haragjának -hírére azonnal fosztogatni, rablani kezdte a szászokat s harc támadt a -két nép közt, aminek vége az lett, hogy Brassót több helyen -felgyújtották, de a szászok az egész csőcselék oláh sereget kiverték a -városból s az eltűnt a hegyeken át, a vajdával együtt. - -Bethlen a legnagyobb nyugalommal s renddel vehette körül Brassót, -elállotta annak minden útvonalát, hogy senki a kapukat meg ne -közelíthesse. - -A török sereget beküldte Havaselvébe, hogy Sorbán Radulyt elűzze. - -– Csak menjetek, – mondta Omar pasának török frázisokkal hízelegve a -török ízlésnek – tekintetes és nagyságos pasa, Isten nagyságodat éltesse -s egy napját sok ezerré tegye, a győzhetetlen császár szolgálatában -kedves jó szerencsékkel látogassa: csak menjetek: Sorbán Radul az -átkozott kutya, amilyen könnyen visszafoglalta országát, oly könnyen el -is veszti azt… - -Számolt azzal, hogy Brassó ellen kapuőrnek ő maga is elég lesz a magyar -hadakkal s valóságos isteni segítségnek találta, hogy a török-tatár -hadaktól ilyenformán újra megszabadult s nem kellett velük leétetni, -lelegeltetni ami még a sok dulás és pusztítás után a vetésekben -megmaradt a szegény Barcaságon. - -Míg ő azzal foglalkozott, hogy valóságos ellenerődítményeket emelt a -várkapukkal szemben, addig sok idő eltelt, azalatt a fejedelem Szebenben -országgyűlést tartott s erős csatákat vívott a rendekkel és önmagával. - -Törvénybe kívánta iktatni a székelyeknek saját akaratából adományozott -szabadságot, ezzel szemben hajlandó volt engedményeket tenni más téren a -nemesség kárpótlására. - -A hangulat izzó volt, hosszú beszédek voltak, felhányták a fejedelemnek, -akivel szemben a brassai veszteség óta merészebbek lettek, hogy folyton -a nemesi rend ellen dolgozik: már Széken az volt első tette, hogy a -nemességre szabadította a paraszt katonákat s most a székelyek -felszabadításával, az ország harmadát elrabolta a nemesi státustól… - -A fejedelem, kinek a tanácsház balszárnyát lakásául rendezték be, az -egész városból egybehordott legszebb butorokkal, nem sokat törődött a -»fecsegő haddal«, mulatott s ivott, átengedte magát ismét féktelen vére -tombolásának: csak egy intésébe kerül s azzal a negyven-ötven emberrel -akkor végez, mikor akarja. - -A muzsikusok folyton húzták, fujták, a nótások szakadatlan gajdolták a -fejedelem kedves nótáit s a szép asszonyok csak most kezdték el a nyári -farsangot istenigazában. Prépostvári Gyurkó feleségét felhozta a várba s -egyszerre átalakult a levegő: ez a nő egy nagy, kövértestű, de babaarcú -s lelkű szép asszony volt, aki gyermeki ártatlansággal, kacagva és -virulva vonta egész nagy rokonságát magával s minden ismeretségét: isten -tudja honnan s hogy, de ennyi szép nő sose volt a fejedelem körül: -Imreffynének, Dengeleghynének s a többi dámának legfőbb gondja volt, -hogy a fejedelmet elzárják a többi asszony elől s a saját boszorkányos -varázslatuk alatt tartsák: Prépostváriné nem volt irígy, ő csak mulatni -akart s nem politizált és nem rabolt: ő csak kacagott és hízott. - -Hetek teltek bele, míg a fejedelem az oláhországi táborozás után a -Fogács által megszállott Szeben után s a brassai csata nagy -megrázkódtatása után kitombolta magát egy egészen felelőtlen s -ártatlannak látszó nagy nekibuzdulásban. Olyan jó dolga volt s oly -titkos tervei, hogy Géczyt is kihivatta Konstantinápolyból. - -Géczy sietve jött meg s hogy portai követségének sikertelenségét -feledtesse, majdnem belebújt a fejedelembe, úgy szolgálta kegyét. - -– Tisztára az Mahomet paradicsomja, nagyságos uram – mondta Géczy -hizelkedve, mikor megjött s bámult a nagy dáridókon. - -Ez időben a törökösség, mint valami édes méreg csiklandozta a -keresztyén, főként a protestáns úri rend kiváncsiságát. A reformáció -felvilágosította az elméket, hogy az embernek szabad vizsgálódnia a -világ minden dolgai felett, »mindeneket megpróbáljatok, – mondta a -biblia népszerű tanítása – s ami jó megtartsátok, ami rossz elvessétek…« -Igy a katholicizmus sötét, vak s birálat nélkül minden ellenkezőt elvető -és megsemmisítő zárkózottsága helyett, kiváncsiság, minden tudománynak -kútfeje s dajkája fordult az ismeretlen dolgok felé. A török rendkívüli -hatalma, mindent eltipró, mindenen uralkodó ereje imponált s a törökkel -való személyes érintkezés ízt adott titkos keleti bujaságok, gyönyörök -élvezetéből. A megfoghatatlan varázsa nagyobb, mint az ismerteknek -lenyügözése. A fejedelem Géczytől kívánta, hogy bevezesse a török -miszticizmusba… - -Egy éjjel aztán nehányan voltak együtt, Prépostváriné s még két-három -asszony s néhány, már a törökségbe belekóstolt ifjú, s Géczy keleti -termet rendezett be, szőnyegekkel s heverőkkel s az annyira titkos és -tiltott dohányzás mellett beavatta a fejedelmet a mohamedánizmus -titkaiba. - -– Azt úgy értse meg nagyságod, – mondta s imbolygó füstfellegek közt -kezdett beszélni a szent tanításokról – hogy a török tudomány szerént a -paradicsomnak oly kapui vagynak, hogy egyik szárnya a másiktól százezer -esztendeig járó földnyi messzeségre vagyon… Az ő kőfalának épületének -fele arany mészből, fele ezüst mészből áll, tapasztása pésmából vagyon s -nyolc kapuja vagyon s minden kapuján hetvenezer tágas mezője vagyon… - -Megszédülve hallgatták a százezer esztendei járóföldeket s a nők -csiklándva kacagtak fel. - -Géczy, mintha maga is törökké lett volna, szinte török áhitattal -magyarázta az Alkoránt: - -– Mindenik mezőben hetvenezer palota vagyon rubintból, mindenik -palotának hetvenezer kerített udvara vagyon Hiacinthusból, mindenik -udvarban hetven-hetvenezer házak vagynak aranyból, mindenik házban -hetven-hetvenezer ablakok vagynak fejér ezüstből, minden palotán -hetven-hetvenezer trónusok vagynak aranyból s mindenik trónuson -hetven-hetvenezer nyoszolyák vagynak ragyogó ezüstből és drága bíborból… - -A nők, a rettentő számoktól elámulva felvisongtak, de Géczy határtalan -komolysággal folytatta: - -– És mindenik ágy körül hetven-hetvenezer leányok vagynak paradicsomi -fényességbül. - -Egymás keblére bujtak, libabőrös kéjjel csiklandozta szivüket a -csodálatos. - -– A paradicsom hajléki olyak, – folytatta Géczy – hogy ha minden -teremtett állatot egyik terembe bevisznek is, mind belefér… Ott nap, -hold nincsen, hanem az Empireum égnek fényességétül világosodik az -paradicsom. - -– A paradicsomnak lakosi penig mind mezeytelen orcával járnak s aki az -Paradicsomba béjut, annak kaftánnya meg nem avasodik, maga is meg nem -vénheszik, sem álom soha reá nem megyen, sem beteget nem szenved és egy -férfiúnak száz férfiúi erő adatik ételre és italra és asszonyállattal -való öszvemenésre és mikoron enni és innya leülnek, negyven esztendeig -veszteg ülnek, esznek, isznak és közösödnek. Gazdagok lésznek. -Harmincháromesztendős korbeliek lésznek, mint a Jézus próféta. -Szépségesek lésznek, mint József. Illatosok lésznek, mint Mahomet. És -mindennek tíz ujjában drágakövek lésznek tiz-tiz gyürüben, mert: az -uristen adta néktek az Paradicsomot ez világi cselekedetetekért… - -A fejedelem hallgatta, és belekábult és mint gyujtó méreg itatta át az -ereit s csontjait a buja idegen szó; hevert a heverőn, nagy szemeit a -mennyezetre függesztve, aztán szemét lassan lehunyta, száját megnyitotta -s sűrű borkábulatában a szavak idegen, soha nem hallott ízét itta: - -S Géczy halkan, dudolva, komolysággal folytatta a napkeleti mesét, amely -a magyarok ősi meséihez is úgy odaillik. - -– Szól a felséges isten a Paradicsomban a hivőkhöz: óh én szolgáim, az -én szómat ne halljátok többet mástul, most magamtul halljátok -közbenjárás nélkül: annakokáért én, isten, ha én immár köszöntöttem az -én szolgáimat, szükség, hogy engemet ők meghallgassanak. De óh én -szolgáim, mért rettegtek én tőlem: hallod-é Rézmán angyalom, ezeknek az -én magam eledelébül adgy, hadd egyenek, bort is adgy inniok… Mindgyárást -az angyalok gyöngybül, rubintbul asztalokat és ezüstből tálakat, azokból -sok külömbféle étkeket hoznak, az mely étkeket soha senki sem látott… -Azokból esznek, isznak s ott sem tűz, sem nap nem lészen; mond akkor az -isten: adgy elég bort inni az én szolgáimnak, azért az Rézmán angyal -megparancsolja és mindgyárást az menyei szűz leányok gyöngy- és -rubintpoharakat hoznak, bort; az hiveket itatják és Istennek hálákat -adnak. Azután mindenik emberre hetven-hetven kaftánt adnak, fényködből -teremtettet, melyeket soha senki sem látott, sem fül nem hallott, annak -utána az isten felettük egy felhőt támaszt, amelyből illat, eső és -színharmat pereg, ismég más felhőt támaszt, amelyből a Hurin Ayl, az -Paradicsombéli szűz leányok jőnek és mindenkinek hetven-hetven szűzleány -és hetven-hetven szép gyermek adatik, igen ékesek. És mond az isten -Rézmánnak: Mondd meg az én szolgáimnak, ez hely melyet nekik adtam, igen -főhely, nyugodgyanak abba és mondanak a hivek az istennek: Uristen, -mindenek meg vagynak, semmi fogyatkozásunk nincsen, csak kivánnyuk az te -szemednek nézését… - -Már mindenki hallgatott, mindenki szanaszét feküdt, hevert s csodalátó -szemmel bámultak a Géczy arcára, amely magába merült s különös különös -volt, az ablakon besütött a hold s a görögtűztől bíborvörösek lettek a -falak, mintha a szavak színe festette volna meg. - -– És akkor mondja az Uristen Dávidnak: Dávid király én udvari énekesem, -kezd el és olvasd a Soltárt… akkor az isten a Dávid szavát -hetvenszeresre változtatja és igen ékes nótára fogja s oly -megmondhatatlan édessé teszi, hogy a madarak is azt hallván, énekelni -kezdenek. Akkoron mond az Isten Gábriel angyalnak: az Dicsőség látásának -homályát vedd el az ő szemükről! Azt mindgyárást elveszi és akkor a -hivek: színről-színre látják az istent… Mond az isten: Tü én hüveim -vattok, én is kegyelmes istenetek vagyok, ezután semmi bánatotok nem -lészen és félelmetek nem lészen, mert immár énnékem szenteim, -választottaim és barátim vattok: békesség tinéktek, boldog népek vattok… - -Már a szava egészen halk volt, mintha révülésbe esett volna, s az előbb -rikoltozva tomboló társaság egy csapásra, megbabonázva s elálmélkodva -meredt Géczyre, aki folytatta: - -– Haszen doktor azt mondja: Ezernyolcvan esztendeig néznek reá, isten -színére, egy végben és azután arccal leborulnak és az istent imádgyák, -de az isten mond nekik: én hiveim és szolgáim emeljétek fel a fejeteket, -mert most nem leborulásnak, hanem örömnek és ajándéknak napja vagyon… - -Ezzel Géczy felemelkedett helyéről s kezeit keresztbe téve, törökmódra -hajlongani kezdett s török szavakat mormogott. - -Szinte félve, dideregve nézték, mint a bűbájost, aki most mindnyájukat -megrontja. - -Géczy körülnézett, hirtelen megijedt a túlságos hatástól, amit reájuk -gyakorolt, mert a törökösség üldözött volt és semmi a haláltól meg nem -mentheti, ha nyilvános lészen. - -A fejedelem mindnyájukat elküldte, csak Géczy maradjon. - -Kábultan feküdt s a nagyszerű tervről kezdett szólani, amit szívében -táplált: - -– Abban nevelkedtem, hogy a törököt, mint a rühes kutyát utáljam és -megvessem: de te most vélem megkedveltetted a törökséget és én azt -akarom, hogy a török hadak az én pálcám alá jöjjenek… - -A szeme izzó volt, szinte fekete lángok csaptak ki belőle. - -– Azt már megértettem, hogy a török nem akarja, hogy én túlságosra -nőjjek… Azért nem adott engedélyt a moldvai s lengyel háborúra, azért -űzött vissza Tergovistyéből, mert érzi, hogy Báthory s a szultán ketten -el nem férnek ez világon… De én nem adom fel a harcot s kívánom, hogy -maga akarata s tudtán kívül is szolgája legyen Báthorynak… Hallod-e, ha -ő nem bocsát be a keletre s nekem nincs erőm arra, hogy magam forduljak -szembe az egész világgal: e rongy, rothadt, semmi ország ebben nem -segít: azt akarom, hogy sarkam igazi földön vethessem meg: -Magyarországot akarom… - -Géczy ijedten s csodálkozva hallotta ezt a váratlan eredményét az ő -török prófétálásának. - -– Hogy lehet a törököt rávenni arra, hogy meghódíthassam velük -Magyarországot?… - -Géczy hallgatott. A fejedelem kitört. - -– Nem kell hozzá semmi, csak engedély s egy csapásra az ölembe hull: a -Forgács serege, az egyetlen számbavehető sereg, amit ki tudott állítani -odaát az ország, szétszórva bujdosik valahol a moldvai, a lengyelországi -havasokon s idegen pusztákon, ha visszatér is valaha Kassára, ennek nem -lesz sem kedve, sem hitele, hogy új harcra menjen… Ha most gyorsan -sereget lehet összeszedni, még őszig Pozsonyba jutnék… - -Géczy maga is megborzadt. Oláhországon keresztül jőve, látta a -tönkredúlt országot: Erdélyen át, látta az elpusztult világot, ez vár -Magyarországra is?… A Báthory háborújától egyebet mit lehet várni, mint -pusztulást… - -– Isteni és felséges gondolat, – mondta azért hangosan, – ehhez hasonló -emberi főben még fel nem támadott. - -– Feltámasztom Bocskay idejit – ugrott talpra a fejedelem boldogan, hogy -a legelső embernél, kinek tervét elárulta, ily lelkes s elragadtatott -visszhangot keltett, – engedje el a porta az eddig meg nem fizetett -adókat, adjon százezer aranyat kölcsön, adják ide Moldva s Oláhország -erejét, rendeljék alám a budai, temesvári basákat s az egrit, meg az -országban levő török hadakat, én az erdélyi hadsereggel, a székelyekkel -s vármegyékkel és a hajdukkal őszre átadom a győzhetetlen császárnak -egész Magyarországot, Pozsonyig. - -Géczy csak azt felelte: - -– Felségedé a gondolat, szolgáké a végrehajtás s valamint Isten előtt -minden ember egyenlő, Felséged előtt mindnyájan szolgák vagyunk… A -hajduk árulását elengedi Nagyságod?… - -A fejedelem felkiáltott: - -– Az el van rendezve!… Nagy Andrást felakasztatom s a hajduknak új -generálist teszek… - -Géczy megértette: - -– Bethlen Gábor mindig azt mondja, hogy politikát száz esztendőre előre -kell csinálni. De én azt mondom, az a legény, aki ma ki tudja vágni -magát. Aki száz évre előre gondol, az őrült. - -Fél éjszakán tárgyaltak, a fejedelem szerette volna még Imreffy előtt is -titkolni a dolgot s azt kívánta, hogy Géczy egészen titokban szerezze -meg a portán az engedélyeket és segélyeket, de Géczy ellenkezőleg, most -nem akart titkosan járni el, bizonyságra volt szüksége a jövő számára. - -– Nagyságos uram, – mondta, – én csak egy szegény szolgája vagyok -nagyságodnak; nem is vagyok ez országbeli. Csak akkor tehetek -Nagyságodért, ha nagyságod főemberei mellette állanak, írásukat, -pecsétjüket s szavukat felemelik Nagyságod mellett. - -A fejedelem főtt, forrt, félt a megijedt szeműek kijózanító -pillantásától, de Géczy szép és bátor szavakkal biztatta: - -– Felséged az országban Dei gratia minden! hogy merne beleszólani a -fejedelem akaratába az ország, amely szintén Dei gratiából semmi. - -– Kötelességem az országról gondoskodni! - -– Nem úgy fejedelmem, nincs helytelenebb és butább beszéd, mintha az -uralkodó a kötelesség szót említi. Szóval sem szabad pedzeni, hogy neki -kötelességei vannak. - -– Az én hálám el nem marad, ha velem jöttök. - -– A hála szót sem a fejedelem számára találták ki. Egy fejedelem -elárulja magát, ha azt a szót kimondja, hogy köszönöm. Mit köszön? Mi -köszönjük a szolgák és népek, ha felséged elfogadja életünk áldozatját… -Én igen, én egy ital vizet is megköszönök… - -A fejedelem szeme fölvillámlott: - -– Igazad van, – mondta – ha én ilyen hálálkodó fráter lettem volna, ma -nem parancsolnék a szász Natiónak, legfeljebb a kuvaszomnak. - -Belelovalta magát s hivatta Imreffyt. - -Már neki mint kész dolgot adta elő, már mintha Géczy hozta volna, mintha -a porta bizonyos tudomással bírt volna róla s így valószínűséggel lenne -az engedély megnyerése; Imreffy nem tett ellenvetést. Annyira gyűlölte a -magyarokat, s a legutolsó brassai vesztés óta a katonákat, feleségétől -elszakadva, annyira veszett életet élt, semmi tartalékja és semmi -szilárdsága erkölcsi életének nem volt, hogy már valóban egy nagy, -országfutó haramja lett. - -– Ha a porta megadja az engedélyt s a kivánt segélynek csak harmadát, -akkor is meg lehet csinálni. - -– Hogyan: ha megadja!… Mikor ingyen esik szájába a pecsenye?… - -Mindhárman lehajtották fejüket, izzó szemmel néztek maguk elé. Nem kis -vállalkozás, amit ez éjjeli órában főztek: ehhez hasonló még az ország -történetében elő nem fordult. - -Versengés, harc és kétségbeesett vállalkozás volt elég, Ferdinánd -császár ideje óta, aki testvérbátyjával, V. Károllyal, fogózkodva -dolgozott, hosszú élete alatt, hogy az egész Magyarországot s Erdélyt -visszafoglalja a török kezéből: ezzel szemben az erdélyi végeken alakult -magyar fejedelemség sok mindent próbált, hogy visszafoglalja a magyar -földeket némettől a török segítséggel, töröktől a német segítséggel, de -mindig csak a magyarság szabadsága végett. Az, hogy a magyarországiak -Erdélyt azért akarják meghódítani, hogy a német szolgálatába hajtsák: -állandó vád volt; de az még eddig soha egy pillanatra sem fordult meg -senkinek az agyában, hogy legyen valaha erdélyi fejedelem, aki a török -számára akarja meghódoltatni a magyar hazát… - -Báthory Gábor nem térhetett ki a gondolat elől: neki harcolnia kellett -önmagával: elveszett lelki egyensúlyával, nem ülhetett békén: neki a -száguldás volt az életprogrammja s ha keleten romba szakadtak tervei, -nyugatról kellett megkerülnie… - -A gyűlésbe Imreffy nagy oratióval vitte be a dolgot: úgy állítván azt -be, mintha a török ajánlotta volna fel, hogy álljanak boszút az erdélyi -nemzetek a Forgács-féle országdúlásért, amelynél pogányabbat még a -pogányságtól sem tapasztaltak soha, mert az oláhokkal versenyt dúlták, -rablották s égették a fejedelem tartományit s amit hol kaphattak, minden -kémélés nélkül felprédálták… De még az oláhok részéről nem olyan -csodálatos vala, hogy mindent, amit tudtak, Havasalföldébe takarítottak, -mert evvel mi nekik csak a kölcsönt fizettük meg: noha a régebb években -való dúlásaiknak csak félrészét se vehettük meg a tartományukon: -mindazáltal ők az ő dolgukban jártak… A magunk nemzetsége azonban, -kikkel egy nyelvünk, egy hitünk, épen oly irgalmatlanul dúltak, -prédáltak ahova érkeztek, sőt talán szörnyebben, mint az oláhok, noha -azoknak okot semmit sem adván, a rettenetes kegyetlenséget continuálják -vala…« - -Megbélyegezték azért mindazokat, akik mint lázadók törvényes fejedelmük -ellen felkeltek és a magyar ellenségekhez álltak, számszerint -negyvenhárom embert: két papot, Csiki István püspököt s Koppányi Mátyás -kanonokot, hét nagyságost: Kendi Istvánt, három Kornist, akik közül -kettő már elvette büntetését személyére s a többi el fogja minden -vagyonára, két Sennyeit s Petki Jánost, a volt székely főkapitányt, -harmincnégy nemzetest… s hittel kötelezték magukat, hogy ezeknek, sem -maradékuknak, még a következő fejedelmeknek se legyen joga soha -megbocsátania… Ily rettenetes módon a bünösöket országul elmarasztván, a -megtérteknek adott kegyelemért hálafeliratot írtak s ezekkel együtt erős -igéretet tettek a bosszúállásra, esküt, hogy a nagy Bocskai idejét -feltámasztják: a vallás szabadságának zászlaját kiütik, a fene -pápistákat tőbül most már kiirtják, s ha máskép nem megy, török -segítséggel mindezt végbeviszik. - -Imreffy remekelt: a gyűlés magától ment bele annak a megszavazásába, -amit a fejedelem maga sem mert remélni. - -Mint egy boszorkánykonyha forrt s kavargott a szebeni várban az országok -jövő sorsa: ellenben a nép odakint igyekezett elfelejteni a rajta -átvonult had szomorú emlékét, csépelték a megmaradt s le nem gázolt, le -nem legelt termést, zsákokba rakták a búzát s mindjárt bevermelték a -földbe, hogy ha, isten ne adja, újra baj lenne, a dúló hadak el ne -emésszék a gyerekek s némberek elől, ácsolták a gerendákat s rakták a -leégett portákon az új apró házakat s kezdték szántani a tarlókat, hogy -új magot vessenek belé a jövő életre. - -És sajnálták a fiakat s férjeket, akiknek még most is ott kell szenvedni -Brassó alatt, csak abban voltak megnyugodva, hogy Bethlen Gábor sem a -maga fejét, sem a másét nem hajlandó odaadni. - -Géczy a fejedelem szekerein megindult Konstantinápoly felé újra; -felpakolva a sok számtalan arany, ezüst holmit, ami a szászok ládáiból s -raktáriból még kikerült, hogy azokkal újra megvesztegesse a basákat s -bégeket, a török porta elvetemült népét, fel a nagyvezérig s eladja -rajtuk örökre a magyar szabadságot… - -Brassó felé kellett mennie, egyrészt Bethlen Gábor miatt, akit teljesen -kikerülni nem volt tanácsos, mert ha megharagszik, mindent elronthat, de -lelkére volt kötve, hogy el ne árulja küldetésének igazi dolgait; -másrészt azért, hogy ő, aki a brassai bíróval oly jó barátságba -keveredett, menjen be a várba s ajánlja fel a fejedelmi kegyelmet: -próbáljon békességet teremteni, ha lehet. Brassó tele volt menekült -nemesekkel: most ravasz sakkhúzással a Géczy vitte kegyelem úgy szólt, -hogy a szászok bűnbocsánata annál teljesebb lesz, minél jobban -kiszolgáltatják ezeket a hozzájuk gyűlt magyarokat. - -Bethlen hidegen fogadta Géczyt, gyűlölte ezt az embert, tisztátalannak -érezte, lelki szennyekkel borítottnak, akinek kezét sem szívesen -érintette meg. - -Géczy még aznap, hogy megérkezett, bekéredzett Brassóba s be is -eresztették. - -Weiss Mihály óvatosan hallgatta álnok szövetségesének színes, hízelkedő -előadását; nagy vacsorát rendelt a számára s a legfőbb tanácsbelieket -meghívta rá… a magyar nemesek közül is többeket… S mikor a felköszöntők -megindultak, sokan köszöntötték, még többen átkozták Báthoryt s végre -maga Weiss Mihály felállván, a következőket mondta: - -– Istentől kívánunk nagyságodnak, Géczy András uram, jó szerencséket, -hosszú életet s nagy jókat megadatni: köszönetünket mondjuk, hogy a -portán oly derekasan vitte a dolgokat, hogy a győzhetetlen császár -mindent keresztül szakasztott, amit a mi őrült Sardanapalunk támasztott -s im itt az ideje, hogy mint akkori portára való indulásakor ígértük: ma -megháláljuk Nagyságod tetteit: mért alázná nagyságod magát e hitehagyott -s szerencsétlen őrültnek szolgálatjába?… Mért vinné nagyságod az -országnak kincseit a portára, hogy ennek az isten nélküli gyilkos -fejedelemnek erőt és segítséget szerezzen?… Mink itt ezennel felhívjuk s -felszólítjuk nagyságodat: hogy mi, akik itt jelen vagyunk, úgy szász -nemzetbeliek, mint magyar nemzetbeliek: arra instálljuk nagyságodat, -hogy nemcsak hogy ne arra sürgesse a győzhetetlen császárt, hogy -megengedjen ennek az alávaló ebcsontnak, Báthorynak, hanem saját maga -számára kérje a fejedelmi süveget s botot!… - -Mély csend lett a szóra. - -Géczy megdobbant, szeme elfakult: titkos vágya volt, éjjeli órákban, -részegen ápolt gondolata, hogy az országot magának szerezze meg: de hogy -így kívülről s minden akadály nélkül pottyanjon az ölébe, ez annyira -boldoggá tette, hogy ezzel a dicsőséges ideával szemben egyetlen -ellenkező gondolata sem volt. - - -IX. - -Mióta Géczy elment, a fejedelem súlyos átváltozáson ment át, egyre -komorabb s egyre sötétebb lett, már nem nevetett oly vígan s ártatlanul: -jól tudta, abban a pillanatban, mikor kipattan, hogy saját hazáját a -töröknek felajánlotta, senki sem fog oldala mellett maradni. De utálta -már ezt a tespedő, heverő életet, az örökös vitákat apró mindennapi -dolgokon; a nemesek privilegiomit, amit naponta újra vitattak: hogy pl. -a »vámmegállításnál hogyan kell igazolni azt, hogy a nemes a marháját -maga nevelte s így vám nélkül viheti tovább«; hogy »a malmok mennyi -vámot tartozzanak adni a földesuraknak«; hogy »a parasztság akármicsoda -földeket használ is, ha dézmaadással tartozó falu határában él, akkor -ezentúl a földje után mindenkor dézmával tartozzék«, hogy »ha oly szűk -termés volna, hogy a dézma ki nem telne belőle, akkor abban az évben a -dézma felére vagy harmadára szállíttassék, a termés szerint, ellenben az -a rész, ami a cséplőknek szokott kijárni ebéd véka néven: ilyenkor -egyáltalján ki ne adattassék«… stb., stb. - -Mintha méreg esett a mézbe, az egész hordó megkeseredik: olyan volt az -élete. - -Nem érezte jól magát többé az élet szűk határiban, amely ellen -feltámadhatott, lázadhatott, de amin semmiképen fordítani, változtatni -nem tudott: olyan volt, mint aki nagy út előtt áll, sietnie kell s -muszály a rozzant, rázós szekéren utaznia, mert sem gyalog nem bírja, -sem jobb alkalmatossága az utazásra nincs: arra vár, hogy ha majd a -célnál lesz, elcsapja a rossz szekeret: ott majd minden lesz s minden jó -lesz s ha nem lesz is: de legalább ott leszünk… - -Számba vette a megpusztított haza erőit s hadait. Az összes főispánokat -berendelte, jegyzéket csináltatott a vármegyék állapotáról, az -elszenvedett károkról s a megmaradt vagyonról, az elholt emberekről s a -hadképes élőkről… - -Az eredmény szomorú volt, az ország anélkül is csupa kár s panasz volt -már a tavaszon is: de a két hadjárat, amit ő viselt külföldön s amit a -külföldiek vittek végbe felettük, tönkre tette az országot: nem baj, -mondta, nem baj, biztatta magát, csak a magyarországi had sikerüljön, -akkor Erdély örökre boldog lesz, akkor Erdély uralkodni fog az egész -Magyarországon, mint most Bihar, Szatmár vármegyéken… - -Homályosan izzott a félelem a lelkében, hogy a török lesz majd az úr: de -feszült az ökle s válla, hogy csak ott legyünk, belső harc által majd -megrepesztjük a bilincset: ha a némettel nem kell harcolni, majd -megbírunk a pogány sárkánnyal, majd belőlről vágjuk fel a hasát, mint -Jónás a cethalnak… a mesében… s nem a bibliában, mert ott a cethal -irgalmából kerül a szárazföldre a szegény fráter: ez nem ő… ez nem neki -való: ő senkitől irgalmat nem kér s nem vár… - -Egy nap megjött Prépostvári a Nagy András üzenetjével, hogy nem jön be a -hajdugenerális a fejedelemhez: érzi a pecsenyeszagot. - -Éktelen dühödött lett: parancsolta, hogy Biharmegye megostromolja -Kállót… a magyarországi részek hadait mind a hajduk ellen rendelte. - -Őrjöngött dühében, a szeme égett s nem volt körülötte senki bátorságban. - -S a napok átkozottul rohantak, fenyegetett az ősz s még semmi sem -történt, egyik postát a másik után küldte Bethlenhez: mi lesz már -Brassóval, meddig lopják a napot a város alatt?… - -Bethlen semmit sem tehetett, ekkora kőfalakat ostromágyúk nélkül meg nem -vehetett s népe sem volt, a törököt maga elküldte, a székelységet, amely -úgyis a szomszédban lakott s három nap alatt mindenkor berendelhette: -hazabocsátotta mezei munkára, a hajduk hiányoztak, a magyarországi -részek hadai eltávoztak: csak a kis erdélyi bandériumokkal állt a kapuk -előtt s a török végbeliekkel, de ez csak arra volt jó, hogy lezárja a -várost, hogy az semmi közlekedést fenn ne tarthasson a világgal… - -A várnak volt két esztendőre való élelme, de ígyis szörnyű volt az -állapota: nem volt senki, aki a falakon kívül levő földjeit, erdeit, s -főleg kereskedelmi összeköttetéseit ne siratta volna. Sok volt köztük az -idegen, a bennszorult s bemenekült magyarság is, akiket munka nélkül -élelmezni kellett. Weiss Mihály minden tréfája s bölcsessége kevés volt -hozzá, hogy jókedvben s nyugalomban tartsa a várost. Bátorság, az nem -hiányzott, mert a védelem fanatikussá tette őket, a templomok minden -istentiszteleten zsufolva voltak, a lelkek rémületükben ott kerestek -erőt és segélyt, a jó istennél, akinek hatalma végtelen; a fantáziánál, -amely csodákat teremt… - -Egy nap a fejedelem Bethlent berendelte Szebenbe. - -Már tűrhetetlen volt neki a nyugtalanság, minden nap egy esztendő s -minden éjszaka az örökkévalóság volt: kellett a Bethlen higgadt s -nyugodt lénye, hogy attól lenyugodjon a lelke. - -Bethlen nem értette ez izgalmat: hiszen voltaképen ma nincs sehol semmi -baj: mért emészti magát?… Brassótól eltekintve, ahol egy jelentéktelen, -néhány ezer emberből álló sereg áll, az ország élhet s dolgozhat s -építheti magát?… - -A fejedelem hallgatott: azért hivatta Bethlent, hogy a portai követséget -megmondja neki, de elhallgatta, csak arról beszélt, hogy mindenki -ellensége, mindenki keresztülhúzza számítását… - -Elunta Prépostvárinét egész társaságával s Géczyt kívánta: Szilassy -halála óta nem szerette az asszonyokat s Géczyhez úgy vonzódott, mint a -mágneskőhöz: testi-lelki kielégítetlenségében, untalan izgalmakban s -lelki nyomorúságokban hánykolódott. - -Akkor megjött a huga, Báthory Anna. - -Ezzel szörnyen összeveszett az első pillanatban: de az vére volt s -fajtája: nem hagyta magát s egyik a másikat tette felelőssé mindenért, -ami történt: egy ízben már azon a ponton volt, hogy megfojtja s nekiment -karral, körömmel, de a nő birkózott vele s pofozta s a birok vége csók -lett, a fejedelem szinte önkívületi őrjöngésében úgy kezdte csókolni a -hugát, oly vadul s szenvedélyesen, ahogy még nőt soha… - -Bethlen rajta kapta őket s megmentette egymástól a két embert, de ő maga -csaknem örvénybe sodródott, mert a féktelen és szenvedélyes Báthory lány -belé veszett, ami ellen csak morális és vallásos fékkel tudott -védekezni, önmarcangolással a szép teremtés ellen. - -Kínosan nézte ezeknek a dolgait, mint őrültek tetteit. Szeretett volna -hazamenni a feleségéhez, de a fejedelem nem engedte, bár helyette Brassó -alá Prépostvárit küldte ki. Bethlen fájóan látta, hogy az ostoba -ostromolni kezdte és sorra elfoglalta a Brassó körüli apró kastélyokat, -amelyeket bevenni nem volt virtus, de a fejedelem bosszúját enyhítette. -Bethlen ezekhez hozzá sem nyúlt, mert nem az volt a célja, hogy minél -többet pusztítson, hanem az, hogy amit lehet, mentsen s épségben -megtartson a jövőre. Feketehalom ostromát hozták hirül: a brassaiak -segítséget küldtek Feketehalomnak, 35 brassai deákot, s mikor a kis -városkát elfoglalták, ezek még tovább védték a kastély tornyát. Végre a -lőporuk elfogyott s kénytelenek voltak feladni magukat. - -A fejedelem dühe nem ismert határt, hogy oly sokáig dacoltak s hogy a -kapitányt, egy bizonyos Kurzák Dömét agyonlőtték: huszat közülök -felakasztatott, tizenegyet agyonlövetett, kettőt, akik magyarok voltak, -lábánál fogva akasztatott fel, hogy tovább szenvedjenek… s a -harmincötödiket, aki a hóhéri tisztet végezte, beküldte Brassóba, hogy -ott mondja el. - -Napok mulva jött a hír, hogy ez pedig a hóhérságért Weiss Mihálytul -megöleték… - -Ellenben a vidombáki s keresztyénfalvi lakosság tanult a példán s -deputációval küldte ki a város kulcsait a fejedelemnek. - -Egy éjjel Bethlen, mint rendesen, sokáig fenn volt a fejedelemmel. Még -mindig nem tudott semmit a Géczy megbizatásáról, de a fejedelem tudni -akarta véleményét s arról beszélt, mi lenne, ha török hadakkal venné be -Pozsonyt? - -Bethlen nagyon elkomolyodott: - -– Egyebet nem mondhatok felségednek, – szólt, – csak azt, hogy ahol a -török egyszer fegyverét beküldi, ott mindjárt imát tartanak -napfeljövetelre, s ahol a török dervis egyszer imát mondott: az a helyet -a próféta zászlaja védi… Azt a helyet többet kiadni a győzhetetlen -császár birodalmából nem szabad, ha az egész birodalom minden ereje -rámegy is… - -A fejedelem erősen hallgatott s azt mondta a pohárnoknak: - -– Hozzatok más bort, vereset. Utálom ezt a rossz, penyészes, hordószagú -lőrét. - -– Abizigaz, – mondta Bethlen ártatlanul, mert kedves akart lenni a -fejedelemhez. - -Aztán tovább ismertette a török szokásokat, hogy elijessze a fejedelmet -a törökkel való fraternizálástól. - -– Hogy tudott akkor kegyelmed oly jó barátságba lenni a törökkel, ha -azok ily fene népek? – kérdezte gúnyosan a fejedelem. - -Bethlen elborult: - -– A török is ember, nagyságos uram s bizony nem rosszabb ember másmilyen -embereknél: aki ért a nyelvükön, az inget is leszedheti róluk s én csak -hálával gondolhatok vissza török portai jóbarátimra, akik most is -nagyságod szolgálatában úgy-e bátor, minden haladék nélkül adtak hadat s -el is vitték, mikor nem kellett: ezt semmiféle keresztény fejedelem -semmiféle testvérének, avagy attyafiának meg nem tette volna… S én -számítok is rá, hogy mindenkor készséges segítségre találok náluk… De -azt, felséges uram, hogy én az ő szárnyuk alatt végezzek keresztény -földön foglalást: azt kétszer is meggondolom, míg egyszer előttük -szájamon kiejtem valaha… - -A fejedelem sötét arccal hallgatta s ivott a veres borból, amit a -pohármester töltött neki. - -Bethlen maga is kissé ivottas volt s várta, hogy neki is töltsenek, de a -pohártöltő nem adott az ő kupájába. Megemelte a kupát s intett, hogy -adjon. A bortöltő legény fogta az előbbeni fehérboros korsót s abbul -akart önteni. - -– Adj nekem öcsém veres bort, – mondta kissé fölpattanva, kissé -féltréfával, – talán megérdemlem! - -– Ugyan mivel! – kiáltott a fejedelem, – hogy Brassót én ellenem -védelmezte kegyelmed?!… - -Bethlen elsápadt: a fejedelem szeméből ily gyűlölködő vad hullám még nem -csapott felé. - -A fejedelem sem szólt többet, ő sem válaszolt, ellenben kevés hallgatás -után felállott s elment. Szállásán a kaput jól elzáratta, gerendával -eltorlaszolta s reggelig le nem feküdt, csak egy székben szunnyadt, -várta a fejedelem hajduit, most már mindenre el volt készülve. - -Reggel azonban a fejedelem maga jött hozzá, egyedül, megölelte, -megcsókolta s egy szót sem szólt az éjjeli esetről, azonban ily szíves, -jóságos és testvéries nem volt hozzá mult ősz óta, mint ez napon. - -De egy rettenetes dolog ezt a napot is elrontotta. A fejedelem egész -délelőtt Bethlennel volt, a lóistállókat látogatták meg s minden lóról -valami mesét mondott a fejedelem, aki valamennyit személy szerint -ismerte. Volt a többi közt egy öreg csődör, amely már annyira -elgyengült, hogy a két első lábán járni is alig bírt, ha a jászol előtt -állott, úgy rogyadozott a térde, mint ha rángatózna, minden pillanatban -becsuklott; ott állott mellettük Török János, a főlovászmester s ez -megszólal könnyű tréfával, hogy »de a két hátulsó lába még nagyon jó, -nagyságos uram, azért a fedezésre igen megfelelő: mint felséged…« - -A fejedelem elveresedett s ököllel váratlan belevágott a Török arcába, -aki beleesett a ló lába alá. Az megijedt, kirugott s szerencsétlenül -fejbe rúgta az embert, aki felfelé tápászkodott, a fejedelem a kezében -levő ostorral megvágta a ló szügyit, az kínjában táncolni kezdett s -halálra taposta Török Jánost… - -Bethlen megdermedve állt, nem mert moccanni, nem merte visszafogni a -fejedelmet. - -Ez szédült a vérmámortól s nevetett; a rémülten álló lovászok s hajduk -közt hetykén kiáltott fel: - -– Ebbül tanulhattok!… Nem volt ennél kedvesebb legényem: de az istent se -nézem, ha ellenem fordul. - -Bethlen igen elgondolkozott. A fejedelem ideges volt az esettől, -Bethlenbe belekarolt s egész várnépe szemeláttára hizelegve beszélt -vele: - -– Szánom, amit tettem, – mondta, – de ez egy gyilkos átkozott eb volt: -ez ölte meg a széki éjszaka mind az urakat s ez mindnyájunknak életére -fenekedett, ez már nem ismert sem istent, sem embert: ez volt az, aki az -én kedves Szilassy Palkómat Tergovistyében megmetszette, levágta. - -Később mintegy bocsánatkérésül mondta Bethlennek: - -– Nem akartam s szánom, de hidd meg, jó testvérem, ennek így kellett -lenni… - -Nem szóltak többet a dologról, a fejedelem egész nap arról beszélt, hogy -most már letesz a hadakozásról s a jövő esztendőben, csak ezt az egy -évet úgy tudja végezni, ahogy gondolja, megtér lelkében, barátcsuhát -vesz magára s vezekelni fog: csak még ez egy esztendőben sikerüljön -neki: - -– Istenem, ifjú sem voltam, – mondta, – még az én hősi cselekedetem hol -vagyon?… Én abba nőttem bátyámnál az ecsedi várba, hogy elindul a kis -királyfi s levágja a sárkány hét fejit, országokat szerez az ősi -országhoz s hol vagyok én ettől… - -Bethlen szeretett volna, de nem mert szólani. - -– Te vagy az én egyetlen barátom, – mondta a fejedelem a várfokon, -ahonnan lenéztek az alattuk levő városra s a körülfekvő alacsony -hegyekre s az égre, – te vagy nekem már mindenem, gondold fel, milyen -árva vagyok: soha nem volt sem apám, sem anyám, senki, aki megverjen, ha -rossz vagyok… - -– Országja van nagyságodnak, édes nagyságos uram, – mondta Bethlen. - -– Mit csináljak vele, – kiáltott a fejedelem, – játéknak túlságos nehéz, -alattvalónak túlságos ostoba: semmit vele mívelni nem lehet, se az én -jómra, se az övére… - -– Felséges uram, – mondta Bethlen, – jegyezze meg kérem e szómat: nem -kell az országgal semmit se mívelni:… hagyni kell, hogy történjen, -aminek meg kell lennie… Nagyságos uram: nem az a fejedelem dolga, hogy -az országot kergesse, mint a négylovat: hanem az, hogy pásztorkodjon a -ménes mellett s hagyja azt a jó legelőre menni… - -– Ha hagyod, szétszalad, – mondta a fejedelem, – bizony kettő nem marad -együtt. - -– Azér van pásztor felette, hogy együtt maradjon: mert bizony ha -szétszalad, egyenként megeszik a farkasok, de ha együtt van, szép -békességben gyarapodhatnak… - -A fejedelem nem szólt. - -– Ilyen ostobák, – mondta, váratlan Szeben környékét vizsgálva, – itt -építették ezt a várat a laposon, ahelyett, hogy ama hegynek tetejére -rakták volna… - -Bethlen ma keményebb volt, mint szokott: mintha jogot érzett volna… - -– A szász okos nép, nagyságos uram: itt kellett nekik, mert nem urat -akartak maguk felibe állatni, hanem ők maguk akarták magukat védeni: s -ha a vár itt volt körülttük, akkor a műhelyből nem kellett messze -szaladni a bástyára… - -A fejedelem azt mondta: - -– Igazad van. - -Megfordultak s visszamentek a tanácsházba. - -Ott várt a szász városi tanács. - -– Mit kívántok? – kérdezte a fejedelem. - -A tanács csupa öreg ember volt s azzal az alázatos kéréssel jött, hogy -engedje el a fejedelem a mai bált nekik… az ő szörnyű nyomorúságukban s -bánatukban papjaik tiltják a táncolást, isten ellen valónak tartván. - -A fejedelem megharagudott: - -– Mondjátok meg a papotoknak, hogy az istent nem a hamuban üléssel -dicséritek, hanem sokkal jobban a csinos tánccal… Hát azt hiszitek, hogy -a jó isten arra teremtett bennünket, hogy megpenészedjünk s -megsavanyodjunk?… Fiatalság is van öregatyám! s higyjétek el, hogy a -fiatalság nem sírásra és jajgatásra való, hanem dalolásra és kacagásra… -Elvárom, hogy minden leány s minden fiatal asszony ott legyen: ti ő -helyettük is imádkozhattok otthon eleget… - -– Hiszen épen ez, – mondta egy szenátor, – ez épen a mi nagy félelmünk, -felséges uram… - -A fejedelem mosolygott: - -– No ne féljetek, – mondta, – száz esztendővel öregebb vagyok, mint -mikor legutóbb bál volt Szebenben… - -A mult télen, mint vendég volt jelen s a polgárok elgondolták, hogy ha -már akkor úgy táncolt s ölelgetőzött: mit fog most tenni, mint a vár -ura… - -Bethlen a fejedelem hangjában valami őszinte érzést, valami bűnbánatot -érzett s közbelépett: - -– Menjenek kegyelmetek haza, nagy jó uraim, – mondta, – én, Bethlen -Gábor, jótállok, hogy feleségeiteket, lányaitokat bátorsággal -ereszthetitek a táncba. - -Báthory nem szólt, csak odapillantott Bethlenre. A szenátus meghajtotta -fejét s csöndesen, bánatosan eltávozott. - -Éjszakára az egész tanácsház ki volt világítva, zászlókkal díszítve, s a -szász szépek anyai, apai kísérettel jelentek meg. - -Jó ideig rendesen ment a vigalom, a fejedelem csak éjfél után jött be, -bizony, kissé kapatosan. - -Karra vette a legszebbet s táncolni kezdett vele. Aztán másikat, -harmadikat, gyönyörűség volt nézni, mert gyönyörűségesen táncolt. - -Hanem a végén mégis csak elvesztette a fejét s egy gusztusa szerint való -vidám és szép asszonnyal, aki kellettébb igen adta magát nagy -táncrepüléssel, a rájuk már nem figyelő tömegből a terem sarkába ment, -ahol a tanácsszékek s pamlagok fel voltak halmozva s egészen sötét volt -a zug… - -Az asszony megrémült s hiába akart menekülni a fejedelem karjából, kissé -felsikoltott; a muzsika tovább szólt; a tánc parancsszóra tovább ment, -de a tanácsbeliek halálsápadtan s remegve előléptek s Bethlen későn s -kétségbeesve vette észre a fejedelem merényletét az egész nyilvánosság -előtt. - -Ekkor fogott egy gyertyát s mintha eltévedteknek világítana, sietett a -sarok felé: - -– Nagyságos uram, – mondta, – kérem felségedet, világítok a sötétben… - -A fejedelem dühödötten megfordult, ugyanazzal az őrült pillantással, -ahogy reggel levágta a lovászt a ló alá, kikapta a gyertyát a Bethlen -kezéből s így kiáltott: - -– Nohát világíts! - -Avval a gyertyát belenyomta a Bethlen szakállába, hogy felgyujtsa. - -A gyertya elaludt, de megperzselte a főkapitány arcát: ezt mindenki -látta. - -A nagy fekete ember merev lett, nagy szemeit rávetette a fejedelemre, -aki lobogó s gyűlöletes tekintettel állt szembe vele, egy pillanatig úgy -volt, most egymásnak mennek, akkor Bethlen megfordult s elment. - -Rögtön lóra ült s egy szolgája kíséretében haza vágtatott még ez éjjel -Szebenből Dévára, a feleségéhez. - - -X. - -Bethlen boldog volt, hogy szerencsésen megszabadult a fejedelemtől s -haza mehet, de a lelke mélyén mégis szorította a gond, most mi lesz. - -Két óra járást ügettek az éjszakában s csak Szelistye táján csendesedtek -meg, mikor a rossz útra értek. - -Kísérője, Mikó Ferenc s szolgája, Zerecsen János beérték s tisztelettel -csatlakoztak melléje, mert szólította őket. - -– Lássátok fiaim, – mondta, – most megtanulhatjátok a világi becsület -hiábanvalóságát s veszedelmes voltát. Mint az Ezópus kuvasza: mikor a -szájában levő konc árnyékához kapdos, magát a valóságos becsületet -veszti el. Lássátok Ádám és Éva istenné akart lenni s az ördög rabja -lőn, »bölcsességét akará nevelni, szól a zsoltáríró s a baromnál -alábbvaló lőn«… - -Tünődve léptettek a derengő ég alatt a lombos fák közt, visszafelé azon -az úton, melyen a török-tatár hadakkal jöttek volt nemrég s most -egyedül, bujdosva kifelé a hazából… - -– Ehhez kapdosnak s kapdostak a világi hatalmasok ma is, régen is, kik -fegyver által kívánnak maguknak dicsőséget szerezni. S mit nyertek?… Azt -nyerték, hogy mikor e világot gázolták, akkor csak sok átkot mondtak -reájok s a késő maradékok azt mondják: nagy tolvajok, nagy hóhérok -voltak, amit ha hallanának, örvendenének-e neki?… - -– Igazságos háború is van: – folytatta, – de az nem dicsőségért indul, -hanem védelemért: nem öldöklés a célja, hanem az életet oltalmazza… - -– Minden világi dicsőség elmulik: elmult Apelles, Pheidias, Praxtiles -dicsősége is, munkájukkal egyben: de az emberi szív ennek emlékére azt -mondja: mily nagy s szép erők lehetnek az emberi lélekben, nosza -kísértsétek meg, nem tudna-e, a mai is, hasonlót mívelni: míg a Nagy -Sándor, Batu khán dicsőségétől iszonyodik az ép szív. - -– Mi lehetne nagyobb bolondság, mint aki jeget akarna függőben viselni -gyémánt helyett: ilyen, aki mulandó, romlandó dologban keresi a -dicsőséget. - -Mikó Ferenc megszólalt: - -– Nagyságos uram, ne vegye zokon szómat nagyságod, az oskolában tanultam -egy igen szép mondást a frigiai emberről, aki fülemülét sosem látott s -az énekléséről azt gondolta, hogy az valami igen nagy és szép állat -legyen: no mikor lássa, hogy egy semmi kis szürke madárka, összecsapja a -két tenyerét s felkiált: ez a madárka merő csak hang! semmi egyéb! Vox -est praetereaque nihil… - -– Nagyon bölcs, – szólt Bethlen, – ez az igaz dicsőség, amely nem kíván -testi pompát s embereknek, állatoknak, világnak kárt és szomorúságot: -magának semmit, másoknak ad mindent. - -Mikó Ferenc elhallgatott s szívére vette a magyarázatot, mert ő -ellenkezőleg úgy gondolta, hogy ez jó példa lesz arra, hogy milyen -hiábavaló a dicsőség: de most megérezte a Főkapitányt, annak a nagy -lelkét: hogy nem akar saját magának semmit s mindent csak másoknak s még -szorosabban hozzásimult szívében. - -Reggelre Szászsebesre értek. Ennek a várnak kapitánya volt Toldi Márk, -nagy, robusztus ember, de olyan jó, mint egy falat kenyér. Kordiális -szívességgel fogadta Bethlent, aki semmit se szólt neki útjáról, csak -lovakat s kíséretet kért. Reggeli után mindjárt tovább készültek. - -– Hova igyekszik urad? – kérdezte Toldi uram Mikó Ferencet. - -– Rossz hireket hallott otthonrul asszonyunktul, – hazudta ez. - -Toldi uram bólintott, nagy borvirágos arcán értelem gyúlt ki: bizony, -ahol gyerek van, gond is elég van: nála is van épen egy tucat s a -felesége már tizenhét éve egy éjszakát se tudott végigaludni. Ő maga is, -ha nyugodni akar, kinn hál az istállóban a lovak farkánál. - -Huszonnégy lovast rendeltetett maga mellé Bethlen. - -– Nem hivságból, meghigyje kegyelmed, de hogy az utonjárók azt ne -mondják, hogy mezételen megy az ember… – tréfált, mert egy főúrnak illő -kiséret nélkül menni olyan volt, mintha ruha nélkül járna. - -– Okosan, nagyságos uram, – mondta a kapitány, – mert mióta a fejedelem -efféle Istentől nem félő csodakóborlókkal vette körül magát, azóta -bizony sok baj vagyon az utakon. - -Toldi Márk már tizennyolc esztendeje kapitánya e várnak s neki nem sokat -számít ez a sűrűn változó fejedelemség s ha lehet, szívesen kimondja a -véleményét: - -– Én uram, Főkapitány uram, én cseléd vagyok, régi cseléd, én minden -fejedelemhez egyaránt hűséggel tartozom, – de mióltától fogva őfelsége -Báthory Gábor az erdélyi fejedelem, azóltától fogva senki semmiféle -marháját övének nem mondhatja, mert semmi sem az övé, hanem mind másé, -az gonoszság pedig uram, a sok dúló, fosztó, koppasztó, országunk -pusztító latrok és hajduság miatt meg nem szünt soha… Én kimondtam, -isten legyen irgalmas, kegyelmes az én lelkemnek… - -Egész belevörösödött a bátorságba, de Bethlen megveregette a vállát: - -– Bizony, bátyám, jól tudjuk mink, hogy a huzás-vonás, dulás, fosztás, -kóborlás, emberöldöklés és tolvajlás, erőszak, paráznaság és -fertelmesség országunkban nagyon eláradott: de lesz ez még máskép is. - -A becsületes ember kezdett valamit érteni a hajnali vendég magános -jöveteléből s kardjára csapott: - -– Nagyságos uram! Egy istenem, egy becsületem! tizenkét élő gyerekem!… -De életemet, véremet ráteszem: ha a becsület szólít, ott lesz a vén -Toldi Márk! - -Megfogták egymás kezét s keményen megrázták. - -A Bethlen szemében egy parányi könnycsepp volt: ez az első híve… - -Útközben nem is látta a gyönyörűséges szép tájat, el sem pillantott a -jólismert csodálatos kudzsiri havasok felé: mély gondban volt, elől -ügetett egyedül, utána két legénye, aztán jött a huszonnégy szászsebesi -lovas. - -Csak akkor ébredt fel, mikor a dévai várhegy kúpja feltünt. - -Felemelte fejét, süvegét levette s nézték a kísérők messziről: mintha -imádkozna. - -A felesége kialvatlan szemmel, fáradt, meghervadt arccal fogadta, sírva -borult a keblére: - -– Beteg a kicsi. - -Szunyoghálóval volt ajtó-ablak lefüggönyözve, ott feküdt a pici gyermek -a bölcsőben, egész teste vörös, kezecskéivel csapkod, szájacskája -kicserepesedve, forró lehellet jön s rossz szagú, oly kínosan néz, úgy -szenved a tehetetlen kis jószág: az apának elfacsarodott a szíve… - -Soká nézte, akkor kérdezte: - -– Küldtél a borbélyért? - -Az asszony zokogva fakadt: - -– Mindig itt vannak, borbély, bába, már minden javasasszonyt, az -oláasszonyokat is mind elhivattam: rontás, rontás… mind azt mondta: -megrontották. - -Az apa tehetetlenül hallgatott: nincs szörnyűbb a beteg gyermeknél. - -– Dehogy rontás; vérben megbetegedett s mióta? - -– Tegnap estve óta. - -Az apa egyet fordult, kiment, szólította Mikót: - -– Mégy rögtön a szászsebesi lovasokkal vissza s Fejérvárból kihozod a -medicust, Sárvári pap János urat. Rendelj magad után hintót, aki -utánatok menjen s ha csak bír, jöjjön a medicus uram rögtön lóháton, -semmit nem késve s ha a hintóval találkoztok béülhet, ha törődött, mert -nem fiatal ember. - -Mikó elment s apa, anya a gyermek mellett virrasztott egész nap s egész -éjjel. - -Nagy forrósága volt egész nap s estére sem szünt; lent laktak a vár -alatt az udvarházban s annak a szobái nem oly hüvösek, mint fent a vár, -kint a kutyák ugattak, néha tehénbőgés hallatszott, kútnyikorgás, -itattak… - -– Kegyelmed hogy jött meg ily hirtelen? - -Bethlen hallgatott. Rendkívül fáradt volt, most ütött ki rajta az utolsó -napok izgalma. - -– Baj van? – suttogta az asszony. - -Soká hallgattak: akkor így szólt: - -– Zsuzsannám… nincs kitérés előle: kezembe kell vennem Erdély dolgát. - -Az asszony felijedt, nem értette, de a szíve verése szinte elállt. - -– Mit vél kegyelmed? - -– Bujdosóban vagyok, – mondta egyszerűen. - -Az asszony hallgatott, de a szíve vert, mint a madár… - -– Mi történt, mi történt, – kezdett lassan sírni, jól tudta már, mi az a -bujdosás… - -– Immár vége, vége Erdélynek, – mondta Bethlen – s benne mindeneknek… - -– Jaj, – kiáltott az asszony, – hogy mire ez, mire ez! Hogy mért kell -neked mindig a tűznél perzselődni, mért kell neked mindig a legnagyobb -bajt fejedre venni… - -Bethlen az asszonyt saját szíve felének érezvén, egy pillanatig sem -gondolt arra, hogy a felesége ellent fog mondani… Most hirtelen -rácsapott az élet rettentő magánossága: egyedül érezte magát az egész -világon, egyedül, társ, barát, lelkirokon nélkül… - -Az asszony kétségbeesve folytatta: - -– Óh én szerencsétlen, szerencsétlen, legszerencsétlenebb minden -asszonyok között: nincsen nekem uram, nincsen nekem senkim: itt kell -nekem harcolni a lehetetlenséggel, az én gyenge fejemen van egy ekkora -teher s nincs aki benne osztozzon: rab vagyok, rab vagyok, mi vagyon én -itt? se gazda, se cseléd! az én szegény fejem szakad ezerfelé a gondba… -Erre neveltek engem, erre szültek engem, hogy egy napi nyugodalmam ebben -az életben ne legyen… öt esztendős házasságomban öt hetet össze lehet-é -számlálni, hogy együtt töltöttünk, mit öt hetet, öt napot öt év alatt -adott-e nekem… - -Bethlen hallgatott. - -Sóhajtott. Az asszony, mint a zuhogó eső folytatta: - -– Más asszony békességben él az ősöktől örökölt birtokon, tudja mit -csinál, tudja, hogy az a malac ami az udvarában ellett, az ő malaca, azt -neki kell felnevelni, mert azt ő fogja megenni cselédivel, tudja, hogy a -gyereke ott fog születni, ahol ő született s az unokáját is ott fogja -ringatni ölében, ahol őt a dédanyja rengette: de mit tudok én: kellett -nekem dévai nagyasszony lenni, vágytam én erre? én az illyei pusztaházba -mentem, az is jó volt: nem vágytam én uradalmakra, szerencsétlenségre, -mit érek én a gazdasággal, mikor érte kell adni uramat: özvegy vagyok -elevenen, élő a kriptába, mindenki irígysége: hallom eleget: a te urad -az első, a te urad a legjobb férj Erdélyben: éltél vele?… Csak ennyit -mondok: éltél vele?… akkor megtudod… De hát én éltem vele? én éltem -vele?… öt napot öt esztendőben… - -A férfi hallgatott, kábultan, elernyedten omlott el ültében: most, mikor -a legnagyobb energiakifejtésre volna szüksége, most az asszonnyal -küzdeni… - -– Mért tett engem szerencsétlenné, mért szakított el engem az én -világomtól, mért tett engem árvává az emberek közt… - -A férfi hallgatott: e pillanatban valóban üresnek, hidegnek, -tartalmatlannak tünt fel előtte az élet: mi is az, amit csinál: -szakadatlan, férfiak, idegenek között, folyton lóháton, szalmán hálva -vagy nyeregben, mások gondjával terhelve, idegenek, akik soha meg nem -értik s fel nem fogják, mit mért cselekszik; hiányzik a csönd, a -megnyugovás, hiányozik életéből a meleg béke, az elpuhulás, a -gondtalanság, hiányzik a csöndes otthon, a színes esték: a gyermekkel -játszó komondor vidámsága… Pedig úgy vágyik rá, olyan kimondhatatlan jó -volna… - -S míg a felesége patakzó bánatát, végeérhetetlen keserűségét hallgatja, -ugyanaz benne is elfakad s átkozza a sorsot, amely őt az országfutó -bitang sorsára juttatta: - -– Eleget fáj az nékem, – mondja csöndesen, bánatosan, – mit tegyek, az -emberek szeme rajtam függ: az éhesek tőlem várják a kenyeret, a -szomjasok az italt, a szenvedők az igazságot, a kétségbeesett haza a -vigasztalást… - -– Hát kicsoda maga! – kiáltotta az asszony, – isten maga? Isten?… -Mindenkinek juttat magából? s hol vagyok én?… Mindenkinek: csak nekem -nem?… Akit soha nem látott, annak is ád, azt is kifizeti azért a -kívánságért, amit nem is várt, nem is gondolt: csak én nekem nem adja -meg, amire hittel az atyaisten színe előtt esküdött… - -A férfi igazat adott a feleségének s csüggedtsége határtalan lett. - -– Én áldozata vagyok a nagy dolgoknak s te dicsőséged, hogy velem együtt -áldozod fel magad. - -– Nem áldozom fel magam!… – kiáltott az asszony. – Soha!… Miért?… Én -áldozzam fel magamat másnak a gyönyörüségeért?… Én feláldozom magam -azért, amit én akarok tenni: de azért nem, amit más akar!… Én feláldozom -magam a férjemért, a gyermekeimért, a jövőmért, az enyéimért: de nem -áldozom fel magam azért, hogy az őrült uram őrült dolgokat tehessen!… -Másokért… Hogy másokért tehesse, akiket ismer, nem ismer: csak nem én -vagyok!… Ezért nem… Nem, nem!… - -– Érdemes… - -– Azt nekem ne mondja!… Ha érdemes volna, akkor azt énnekem éreznem -kellene: akkor jönni kellene a népeknek processzióval hozzám, hogy ez az -a szent asszony, aki az életet adta nekünk: mert én adtam! vegye -tudomásul, hogy én: én. Mert belőlem él s az én erőm tartja fenn magát: -vagy ha nem: engem hagyjon az én szegénységemben és az én -ismeretlenségemben… Én meg fogok élni kegyelmed nélkül, csak kegyelmed -is éljen meg nálam nélkül… Soha sem fogok egy darab kenyérért senkire -szorulni: mindig el fogom tudni tartani magamat a magam munkájával: -bizonyosan nem ölöm magam bele a dévai uradalomba, de meg fogok -könnyebbülni, ha nem kell a hátamon viselni a várat ágyustól, -katonástul, török, tatár tízezerekkel, akik egy nap alatt felprédálják, -amit én három keserves esztendő alatt építettem… Majd lesz nekem egy kis -házam csendes helyen, ahol virítani fog a kert s tyukok kotkodálnak -körülöttem: nem fegyvercsörgés, ágyúdörgés… - -Bethlen elmosolyodott: - -– Édes kis szívem, – mondta igaz részvéttel, de az asszony zokogásba -tört ki s eltaszította: - -– Hagyjon engem békességben, azért, ha maga elveszítette az eszét: én -nem fogom: csak küldjön engem oly helyre, ahol én jól el leszek dugva a -világ elől… - -– Nem küldelek: viszlek… - -– Hova… - -– Erdély fejedelmi székébe. - -– Nem, nem, nem!… Nem kell, nem kell!… Nem és nem! – kiáltotta vergődő -kétségbeeséssel, görcsös sikoltással az asszony, – nem kell, nem, soha! -Soha, tudja, soha!… Hogy énnekem ott kelljen az egész világ színe előtt -vergődni és csapkodni mint egy kalickamadárnak, soha! - -– Tündökölni és ragyogni, – mondta Bethlen. - -– Véremmel itatni egy egész országot: hogy ne csak egy birtok, ne csak -egy uradalom, ne csak egy vár, ne csak egy hadsereg, de mind az egész -ország én rajtam hízzon s én belőlem táplálkozzék: soha! - -– Zsámolyod lesz az egész ország… - -– Nem lesz: jól tudom már: az uram, az a világ bálványa s én a világ -utálatának tárgya: ezt mindenki szereti s rajong érte s engem mindenki -gyűlöl és lenéz. Ez mindenkinek odaadja magát s felhízlalja a világot s -engem, akitől ezt mind elrabolják, engem, aki megteremtem őt s akiből -minden származik: engem félnek, gyűlölnek s rágalmaznak… - -– Tárd ki te is a lelked… - -– Én? Jó ember!… Én is szétszórjam magam?… ha én nem gyűjtök, akkor te -mit fogsz adni?… Ha az egyik kéz nem dolgozik, mit szór szét a másik?… -No, olyan sok az, ami itt van, hogy versenyezve prédálhatjuk ketten is?… -Ha én is azt teszem: akkor maga meghalt: akkor magának nem jut, mit -adni!… Csak azért olyan gazdag maga: mert én szegény vagyok… - -– Ó, áldott asszonyom… - -– Próbáljuk csak meg: majd én fogom adni magam: majd én terítem ki -magamat: azoknak, akik nekem volnának kedvesek: majd meglátom, mit fog -kegyelmed akkor csinálni!… Óh, hogy? Hát én csak arra való vagyok, hogy -itthon üljek egy zugban, egy szurdikban, ócska ruhában s dolgozzak, -gyűjtsek, gyarapítsak, hogy legyen egy fészek, amire mindig számíthat; -hogy legyen egy boldog hely, ahol rendbe szedhesse az életét s a -szétpusztult reményeit, ahol mint a főniksz mindig felújithassa magát?… -Nem! tudok én más életet is elképzelni magamnak: tudok én oly szép s -virágzó lenni, mint akárki s tudok én is nevetni, dalolni s boldog lenni -azok közt, akik nekem kedvesek: akik az én hiuságomat legyezgetik s az -én cifra ruháimat körülcirógatják… De maga mellett?… Maga mellett soha: -maga énnekem rabtartóm s börtönőröm: maga engem élnem nem enged: csak -egy pillanatnyit adjak el a maga jussaiból, mit fog ahhoz szólani s majd -meglátom, akkor is oly nyugodt lesz-e s hogy akkor is a haza s az ország -s a szegénység s az egész emberi világ lesz-e a szerelme, ha majd én -kirepülök a ragyogó napfényre… - -Bethlen lehajtotta a fejét: hirtelen megvénült s megöregedett: - -– Én láncot a te szívedre nem tettem s én a te szerelmedet erővel meg -nem vettem: – akkor hirtelen felcsattant: – és én, jól tudod, szeretlek, -csak téged szeretlek, soha rajtad kívül más asszony nem volt szívemben: -amilyen vagyok, olyan vagyok: neked vagyok, amit teszek: teszem: neked -cselekszem. - -– S ha én erre fütyülök? - -– Akkor megölsz… - -Az asszony elhallgatott, majd hirtelen fölvillant: - -– S aki megszabadít magától?… - -– Azt én ölöm meg… – mondta tompán Bethlen. - -Az asszony felállt, betakargatta a kicsit, aki csöndesebben feküdt, mint -nappal. - -– Jajjaj, – sóhajtott, – minden férfi eszeveszett bolond. - -Bethlen kábultan hallgatott: - -– De én ezt nem engedem tovább! – kiáltott az asszony, – vegye -tudomásul, hogy: nem tűröm tovább, hogy az uram a gaz emberiségért -feláldozza magát… - -– Krisztus urunk is feláldozta magát, – mondta Bethlen. - -– Én nem akarok Krisztusné lenni! - -Bethlen megdöbbent, csak most, csak ebben a pillanatban vette halálosan -s értette meg az asszony ellenszegülését, aki sikoltott: - -– Én ember vagyok s emberi módon akarok élni… - -Bethlen felállott, meggörnyedt testtel, önmagában összeomolva: - -– Óh, sajnos: én is csak ember vagyok: bocsássa meg az isten, hogy -egyszer magamat az ő egyszülött fiához vetettem: aki királyságát nem e -világból kérte s aki koronát tövisből nyert s királyi pálcája nádszálból -vala: én gyarló ember vagyok, aki beláttam, hogy magam feláldozásával -testvéreimen, az embereken, segíteni nem tudok: avval azonban, ha -kezembe veszem a sorsuk vezetését s nem szolgájuk, megrugdosott, -leköpködött rabjuk, hanem fejük fölé emelt fejedelmük leszek: avval -legalább is ezen az elveszett szegény kis országon segíteni tudok… - -Az asszony felé fordult: - -– És neked azt mondom: szíved szerint igazad van: senkihez sem -méltatlanabb a világ, mint hozzád s a jó és építő asszonyi lelkekhez; de -el fog jönni az idő, mikor a te dicsőséged is kivirul s az egész világ -érteni fogja, hogy a férfiélet az asszonyi élet kertjében való virág s -az egész ország látni fogja, hogy az a Károlyi Zsuzsanna, aki egy -senkifiát, egy árva bogarat ölébe vett s felistápolt, s aki minden -szegletet, ahová áldott életével elért: megvidámított, meghízlalt s -életre elevenített: az egész országnak anyja… - -– Azt nem fogja megtudni soha senki, – mondta az asszony feljajongva, – -mert azt se Károlyi Zsuzsanna nem fogja hirdetni, se Bethlen Gábor… - -– És mégis úgy lesz! – szólt Bethlen s a feleségét hatalmas karjaival -átölelve, átfonva, magához szorította, magába temette s forrón, -szerelembe olvadva csókolta… - -Reggel megjött a medicus, a szülők alig várták, lesték, mint a -megváltót: a kicsike egy csöppet sem változott, se jobbra, se balra, -egyformán volt, nem lehetett rajta egyebet látni, csak a rettentő -forróságot s hogy aludni nem tud, csak mozgatja piciny testét a belső -kíntól, már sírni sem bírt, csak nyöszörgött. - -Bethlen kiment a lovasok elé, ingujjban, kialvatlan nagy szemekkel: - -– Isten hozta kegyelmedet, professzor uram, – fogadta az öreg tudóst, -aki a theologia professzora volt. - -– Mi baj, mi baj? – kérdezte az szapora pislogással: nem szerette, ha -nagy urakhoz hijták, mert ott nem lehet az ember elég szabad a -tudományával: azok meg is akarnak gyógyulni. - -– Két kis lányocskánk közül a kisebbik vérben megbetegedett, – mondta -Bethlen. - -Nem tudott beszélni, a könny szorította a torkát. - -– No, no, minden betegség a vérben van, – mondta a professzor; – no majd -megnézzük, ej de istentől elvesztett rossz utazás volt, nagyságos uram… - -Bethlen látta, hogy Mikó Ferenc valamire akarja figyelmeztetni, s -észrevett egy idegen embert a saját népe közt, nézte, nézte -szórakozottan s csak nem akarta felismerni, honnan való, de zavarta s -kellemetlen volt a látása. - -– Portól, szennytől nem akar-e professzor uram megtisztálkodni? - -– Isten ments, – mondta a professzor, – tilos! csak gyerünk a beteghez, -míg a rontás meg nem akadályozza a javítást. - -Felemelte az ujját, csendre intett: - -– Mely szobában vagyon az betegecske? - -A szoba ajtajában megállt, ujját újra felemelte s mielőtt a küszöböt -átlépte volna, mondani kezdte: - -»Természet ellen vagyon, - -hogy valaki vétek nélkül légyen! - -És egy igaz sem találtattatik - -Isten előtt az élőknek sorában. - -Uristen idvezíts engemet a te irgalmasságodért, nem az én érdememért! -Mert az örök élet fellyül haladja az embernek tehetségit, azt ember el -nem veheti csak az Isten irgalmasságábul. Ámen. - -Szent, szent, szent, seregeknek istene, - -légy őrizőm, oltalmazóm - -és légy kegyes gondviselőm, amen.« - -Ezt az egészet monoton hangon elmondva, két kezét felemelte s erősebb -hangon szólt: - -– Istennek nevében, ámen. - -Azzal belépett. - -A gyermek felett ünnepélyesen, mereven tartotta karját s némán -imádkozott, akkor kérdezősködni kezdett a betegség eredete felől. - -Az anya sírva válaszolt. - -– Békességgel, nagyságos asszonyom, – szólt rá, – sírás nem orvosság. - -Az anya erőt vett a szívén: ez a komoly s méltóságos ember, aki hosszú -fekete ruhát viselt, amilyet csak temetéseken s a szószékben szokott -látni az ember: megfélemlítette. - -A pap most nekigyürkőzött és orvossá alakult át s egész egy hosszú óráig -dolgozott a kis gyermeken, hogy szinte csoda volt látni, hányszor -kivette, letette, tenyerében tartotta, megáldotta, megmosta, a vizet -szénnel s szerekkel készítette, gyolcsba takarta, akkor megpurgálta, -végre eret vágott rajta, szóval mindent megtett, úgy hogy izzadt belé. - -Bethlen a laikus ember tehetetlenségével tűrte az orvos munkáját: nézte, -nézte és sajnálta a szegény csöppséget, akinek ezt szenvednie kell… - -Fáradt fejében hirtelen fölvillant annak az idegennek az arca, akit a -lovasai közt látott: vajjon nem a fejedelem kémje-e, vajjon nem ő ellene -jött-e, rögtön beszélnie kellett volna vele: most a becsület s az ösztön -küzdöttek: vajjon ha menekülnie kell, itt hagyja-e feleségét a beteg -gyerekkel, vagy hagyja elfogatni magát s leöletni… Ha kint valami nesz -volt, már az érkező fejedelmi embereket hallja s ennek a ceremóniának -csak nem akar vége lenni, s addig az orvos parancsa szerint elmenni nem -lehet a házból a szülőknek, míg vége nincs: különösen hatott rá, amire -sohase gondol az ember, hogy titkos szellemekkel van telve az egyszerű -ház, amelyben élnek, jönnek, mennek s nem gondolnak soha a test felett -való dolgokra: kísértetek, boszorkányok láthatatlan serege tanyáz talán -itt felettük s dermedten emelte föl pillantását s az átlátszó levegőben -szárnyas és szarvas tetemeket keresett, borzongott, de uralkodott magán; -igaz, még ő sohasem látott efféléket, de talán mert nincs rá tudománya: -hiszen titokzatos igazságokkal van telve az élet, amiket aki nem ismeri -törvényüket, soha észre sem vesz s az ember vakon él a különös borzalmak -között s jó ha nem gondol rá, mert különben meg lehet bolondulni… - -Kimondhatatlan mély hatással volt rá ennek a theologusnak a medicinális -munkája: felizgatott s üldözött lelke száz s százféle veszélyt képzelt -el: talán a lovas azért jött, hogy kikémlelje itthon van-e, talán már -meg is kerülték a várat, talán már az utak el vannak állva s loppal -közeledik az ellenség, mint a rossz szellemek, betegségek, az egészséges -test felé, aki még nem tudja, de már reá csap a rontás, mint héja a -csirkére… Vagy szabadulást hoz a lovas: s ő nem veszi fel, előre -vágtatott, de most a betegség félelmes ereje visszatartja a tudást: -mintha nagy setét fellegek kóvályogva közelednének… - -Igy kerülgette az országot a háború szelleme, még a tavaszon ki tudott -felőle: ki hitte, ki merte volna hinni, mi lesz tavasztól nyárig: óh -mennyi hadak, mennyi halottak, mennyi csonkabonkák, mennyi leégett -házak, mennyi elhajtott jószágok, mennyi kifosztott gazdaságok, mennyi -megtört s megszünt boldogság: s mért? ki tette? ki adta? ha nem a -gonoszság szellemei lepték meg ezt a szegény világot: valóban két élet -folyik, egyik itt a földön, szemmel láthatóan s érthetően, a másik fenn -az égben, amely ha leereszkedik a fejünk felé, akkor mindent tőből s -fenekestől felkavar, összezördít, ami itt addig nyugalomban vala… - -Ki fogja valaha megfejteni titkát az életnek: ki fog valaha -szembeszállani a titkokkal, melyek előtt a legerősebb elme is iszonyodva -hátrál… - -Mintha felszabadult volna: úgy hatott rá az orvos szava, hogy most -mindenki távozzon el a szobából. - -Kitámolygott s vitte magával feleségét: mert azt hitte, már megful… - -Az asszony semmire sem gondolt, csak nézte az orvos munkáját s -egyszerűen, józanon azt mondta odakinn: - -– Nagyon kínozza a szegény gyermeket: ennél jobb lett volna, ha hozzája -sem nyúl. - -Bethlen felocsudott s elszégyelte magát. Hálásan nézett a feleségére, -aki visszatérítette a józanságát, megcsókolta homlokát, úgy érezte, most -ő is valami rontástól szabadult, de szomorú maradt, mert mégis titkok -vagynak földben, fűben, fában, a levegőégben s az egész életben, amiket -nem lehet megfejteni. - -Mikó Ferenc csak alig várta, hogy kilépjen, titkos arccal jött hozzá: - -– Nagyságos uram, levélposta jött Brassó alól. - -Brassó alól!… Bethlen nagyot nézett: hogy jön Brassó alól posta?… - -Kiment a tornácra s ott vette át a levelet az idegen lovastól; most már -emlékezett is rá, Kamuthy Farkas lovásza volt. Csakugyan Kamuthy írta, -keserves panasz volt a levélben, istenre kéri Bethlent, jöjjön vissza, -vagy mindnyájan ott hagyják Brassót, »az fejedelem által ideküldött -Prépostvári egy hét alatt mindent elvesztegetett, amit annyi nehéz -munkával építettek volt, a kapukról a hadat a szászok elszórták s a -kevés nép, mind a körülfekvő falvakon kóborol, mint a hajduk…« - -Bethlen gúnyosan nézte a dolgot: örült is neki: mi köze neki már hozzá, -csak annál jobb, ha ily hamar megérzik távollétét… A levél végén volt -egy sor, amely mintha villám csapott volna le mellette, úgy hatott rá: -»Gyerőffy urammal azon kérjük Nagyságodat, vegye a megromlott országot -gondjába s istenünkre esküszünk, mi mind Nagyságodéi vagyunk!« - -Mi ez, ha nem a lázadás? - -Felgyúlt benne a lélek: óh, már Kamuthy is. Kamuthy neki sógora volt a -felesége révén, de csak az utolsó időben melegedtek össze, mert addig a -fejedelemnek volt benfentese, még a felesége meggyalázását sem szánta… -De ime most ez az első ember, aki nyiltan mellette pártot ver, ez mélyen -a szívébe hatott s ezt el nem felejti néki soha. - -Az asszony most az ő arcát nézte azzal a figyelemmel, ahogy bent a beteg -gyermeket, kezét a levél után nyújtotta s a férfi szó nélkül adta oda. - -Lassan elolvasta, nézte, szomorúsága még mélyebb lett s visszaadta. - -Bethlen szorongva nézte feleségét: értette-e az utolsó szókat?… - -Az asszony nem szólt, nagyon csöndes volt, akkor a medicus professzor -hívta őket s gyötrődő félelemmel mentek a szobába. - -Az orvos imádkozott, hosszú imát mondott istenhez s feloldotta az egész -házat, minden istentelen hatások alól. - -Már Bethlen elvesztette az előbbi varázslást, amit érzett: már nyugodt -volt s nem bízott ebben az egész orvosi dologban: csak nem merte -kimondani önmagának sem. - -Akkor kimentek az ebédelő házba, ahol már terítve volt s ott nyugodtan s -szépen beszélgetni kezdtek. A professzor derék, okos ember volt, helyes -gondolatai voltak mindenről az életben, amiről beszéltek, elmondta -mennyit szenvedtek a Forgács-hadaktól s mily csodálatos, hogy a jó isten -a magyart mindig a magyarral bünteti legjobban… Nála volt megszállva -valamely felsőmagyarországi nemes úr, aki maga semmi rosszat se mívelt, -de eleget emlegette, hogy bezzeg a Bocskay idejébe az erdélyiek épen így -bántak el az ő vidékeikkel… - -Felhozták a cselédházból a nagyobbik leánykát, aki nagyon gyönyörű, -piros arcú, nyelves, futosó, hároméves leányka volt. - -A professzor kezébe vette, megnézte, arcát csipkedte: - -– Szép gyermek, – mondta, – de sok geleszta van benne, ehol adok egy -kenőcsöt, csak kívül kenjék a köldökit véle, elvész a geleszta. - -Bethlen hirtelen megijedt: - -– Professzor uram, nem kell orvosság az egészségesnek… - -A professzor, ha a saját mesterségére került a szó, mindjárt elvesztette -józan eszét: megharagudott. - -Bethlen érezte, hogy doktori tudományát akarja fitogtatni s nem volt -ereje, hogy ellenálljon, a kislány táncolt, nevetett, ölébe bujt -apjának, akit oly régen látott, ez mohó szeretettel fonta át a karjával: -ti vagytok nekem az egyetlenem, – mondta, egy kezével a gyermeket, -másikkal a feleségét ölelve át. - -– Ehol meg is vagyon, – mondta a doktor s megkente a kislány -pupocskáját. - -A gyermek ijedt kiváncsisággal nézte, mit csinálnak vele. Aztán -elfeledkeztek a dologról, Bethlen levelet írt; Kamuthynak írta, hogy a -székelység kapitányival értsék meg a dolgot, ő most bujdosóban van, -ahonnan vagy jön vissza, vagy se, de ha jön, akkor seregekkel jön s -elvárja, hogy számíthat reájuk. - -Másik levelet a temesvári pasának írt s jelentette, hogy rövid időn -belül érkezik és hogy Erdély dolgaiban a legnagyobb fordulások lesznek. -Kéri azért a pasát, mint szerelmes atyját, hogy úgy gondoljon reá, hogy -az ő pártja fogását kéri a jövendőre. - -Alig kerültek el a levelek, jöttek mondani, hogy a kisleánynak szaladnia -kell, a doktor örömmel mondta: »Ehol már purgálódik.« - -De kis idő mulva újra szaladt a gyermek s attól kezdve minden percen, -estig ötvenszer is. - -Szörnyű ijedtség lett, a gyermek estvére már épen úgy feküdt a -forróságban, mint a kisebbik, a professzor törte-marta a kezét, eleget -mesterkedék, de meg nem állíthatta a bajt, akkor beteg lett a gyermekek -mellett való kis pesztra lány is, azt levitték az alházba, a felső -házban a két gyerek ott volt s mellette egy pillanatra sem mozdult el -sem az anyjuk, sem az apjuk, sem a doktor, sem a vénasszony, a -házgondviselő. - -Iszonyú éjszaka következett, a forró testtel fetrengő s nyöszörgő két -gyermek s a kezét tördelő kétségbeesett anya, aki hősiesen viselte a -szörnyű megpróbáltatást s rakta a vizes ruhákat a gyermekek testére, -mert már egyébbel hűteni a doktor nem tudta s a vénasszony egész hadi -karával, az a temérdek imádkozás, amit ez éjszakán míveltek. - -Az egész udvarban senki sem aludt, lent az alházban is már három beteg -gyermek lett s a professzor egyiktől a másikhoz ment, de már ott -megelégedett kurta imádkozásokkal s a könnyű purgálással. - -Másnap délre a betegség úgy elhatalmasodott, hogy már alig volt -fentjáró, mindenki beleesett. - -Délben lovasok jöttek. Bethlen apatikusan vette tudomásul, hogy a -fejedelemtől jönnek: már azt se bánta volna, ha elviszik, vagy az -ajtósarkára felakasztják: az isten keze úgy ránehezedett. - -A fejedelem levelet küldött, kettőt, egyiket ő maga írta, másikat az ő -rendeletéből a kancellár. - -A levél megrendítő volt: »az istenre kérte, hogy egyetlen testvére -megbocsássa neki borbeli dühét s gonoszságát, mit mívelni soha nem fog: -imé már is bekövetkezett az isten büntetése, mert ime ma hírt kapott s -leveleket, hogy Géczy András, az átkozott kutya, hűtelen és áruló módon, -a portán nem ura s az ország dolgában járt el, ahogy meg volt neki -hagyva, hanem saját magának fejedelemséget keresett«. - -Bethlen elámult: Géczy fejedelem?… - -»A szebeni háznak nagy fittyel levelet írtanak, hogy Géczyt vallják -fejedelemnek a brassai országgyűlésében levők s hogy a szultán fermánja -s kísérete Géczynél vagyon s ő már közeledik is az ország határihoz. -Ebbül láthatja kegyelmed az áruló Géczy ott mint viselte magát és minémű -hitetlen árulóul cselekedett magunk személye és országunk ellen… A -brassaiak és a több hozzájuk beszorult latrok már is csinyt tettek nagy -maguk bátorságában, mert kijüttek a várbul s Földváron a székely nőket s -gyermekeket mind felkoncolták s megprédálták a kösséget s Höltvényt, -Hidvéget detto, ahol öreg Mikó Ferenc feleséginek temetésit széjjel -zavarták s a koporsóval csunyán bántak igen istentelenül, mindezért a -fejedelem maga saját személyében készül a Barcaságra, de nagyságodnak -választját várja, hogy mit gondol s vél ez nyomoruság felől, vagy már -Nagyságod is örvend a megfogyatkozott és szerencsétlen haza állapotján…« - -Bethlen sóhajtott: úgy tűnt fel, mintha ég-föld, minden összeomlani -készülne… - -A felesége jött be ájuldozva s szédelegve: - -– Gábor, én is oda vagyok, – mondta s az egész teste egy tűz volt… - -Két nap alatt huszonnyolc cseléd feküdt a vérbetegségben, Bethlenné -félrebeszélt, de mikor megtudta, hogy a fejedelem levelet írt, -könyörgött az urának, hogy forduljon vissza erről az útról s el ne -hagyja, lázadásba ne lépjen… - -Már úgy látszott, mindenki beteg lesz s mindenki elhal ez nyomorúságban, -akkor Bethlen levelet írt a fejedelemnek s abban arra kérte, hogy ha a -hazának sorsát szívében viseli, ő még egyszer visszafordul s oldala -mellé áll, de az a kívánsága, hogy az országgyűlést az ország igaz -székes helyén, Gyulafejérváron hívja s tartsa: ő mihelyt házárul az -isten nehéz ostora eltávozik, azonnal elmegy s ott megjelenik. - -Ettől a levéltől az asszony megnyugodott. S mintha ez éjszakán -megfordult volna a betegség, másnapra csakugyan meg is könnyebbültek a -betegek, nem halt bele több, csak a két gyermekecske s az öreg dajka. - -Soha szomorúbb temetést, mint ez volt, soha megtöröttebb embert, mint ez -az apa. Kemény természete, elpusztíthatatlan szervezete megbirkózott -minden vésszel, de a lelke meg volt zúzva, s szerencsétlen volt -végtelenül… - - -XI. - -A fejedelem egyszerre összeszedte magát. - -Minden energiáját föllobbantotta a brassaiak arcátlan üzenete, hogy: már -nem tekintik fejedelemnek, minthogy azt tőle, mint érdemetlentől a -győzhetetlen császár elvette s érdemesebbnek adta. - -Megjött a saját követe Kőrösy István is, aki elmondta az egész dolgot, a -Géczy mesterkedését s alattomosságát, hogy tartotta vissza minden -lépéstől s hogy idegenítette el tőle a portát. Meg is akarta őt öletni s -csak nagy nehezen tudott megmenekedni. - -A fejedelem határtalanul dühödött volt. - -Szebenben csak annyi sereget hagyott Kákonyi alatt, amit okvetlen ott -kellett hagynia, mert ugyancsak vigyázni kellett, hogy a szászok itt is -vérszemet ne kapjanak: a többit vitte Brassó alá. A székelyekre -parancsot küldött, hogy kaszát, csépet azonnal ott hagyjanak s gyűljenek -mind a város alá, de ez még mind nehezen s kevéssé használható sereg -volt, a hajduk hiányoztak neki nagyon, ezért nem szégyelte, még egyszer -levelet küldött Nagy Andrásnak: ha meg nem hajol s be nem jön, minden -haragjával s bosszujával fenyegetve; ellenben ha megjő, minden jutalmat -s kitüntetést felajánlva. - -Ő maga augusztus 20-án érkezett néhány száz főnyi sereggel Hermány alá, -amely már egy ízben meghódolt, de aztán szép szót adván, megtréfálá s -elpártola. - -A kastélyt őrző porkolábokat felszólította a vár átadására. - -Ezek rögtön Brassóba küldtek segítségért. - -Weiss Mihály önkéntes vállalkozókat szólított s annyian jelentkeztek, -hogy felét sem lehetett elbocsátani. Vezérüknek a cseh Jánost, a festőt -tette, aki a hadi tudományokban jártas volt s az ágyúkat is tudta -kezelni. - -Báthory az engedelmesség megtagadásán felbőszült s bár egy óra -időveszteség nélkül akart Brassó alá menni, kitért, hogy trombitaszóval -bevegye a nyomorult varjufészket. - -Három napig volt falai alatt, s két ízben is felszólította a kastélyt, -hogy adja meg magát, de azok gúnyolódtak a falakról. - -Két ágyúja volt, két régi ágyú, ezzel lövette a falakat, de naponta -húsz-huszonöt lövésnél többet nem tudtak csinálni. Hanem a falak még -ennyi ágyú ellen is gyengék voltak, s mikor akkora rés látszott, hogy az -emberekbe bizalom támadhatott az ostromban, rohamot parancsolt. - -A székelyföldiek azonban még nem érkeztek meg, csak a brassai seregből -idegyűlt székely csapat volt jelen, ez pedig éhes volt, fáradt, mert nem -volt már a szegény Barcaságon még fű sem, nem ennivaló. - -Azért nekimentek a kastélynak a fejedelem kedveért; mikor valamelyik -megállt s nézte, hogy is kell felmászni, a másik góbé oldalba bökte: »Ne -gondolkozz olyan nagyon komé, mer megbolondulsz!« - -Ahogy a réshez értek, a cseh frissen sütött kenyereket dobáltatott -közéjük. Mohón nekiestek s falni kezdték a cipókat, de azokba rakéták -voltak s ezek nagy mesterséggel úgy csinálva, hogy csak akkor pattantak -el, mikor megtörték a kenyeret, sok szegény székely legény fűbe harapott -e cseltől s a többi visszafordult, nem akarta fogát törni a pukkanós -kenyérben. - -23-án gyalázattal kellett tovább menni, azzal kellett megelégednie, hogy -Prázsmár magától befogadta a hadakat, gyenge volt s nem mert -ellentállani. - -Dühöngött: ahol csak hozzányúl, mindenütt ilyen akadály. Hiányzott benne -a nyugalom s a higgadtság: még mindig azt hitte, valamit elképzelni, az -már végre is van hajtva. - -Bosszúságában leült megint a boros kupához s alvezérire parancsolt rá, -hogy sorra menjenek a város körüli helységeken. - -Ezek aztán, ami még nem volt tönkre dúlva, elpusztították, s egy hét -mulva Brassó egymaga állott, még Törcsvárát is bevette Gyerőffy s ezzel -elvágta Brassót Oláhország felől is. - -A brassaiak megijedtek, de mikor legnagyobb volt a veszedelem, megjött a -Géczy postája, hogy immár Tergovistyén van a győzhetetlen császár -kajmekámjával s hozták a nagy fermánt, amely megfenyegeti mindazokat, -akik a szultán akaratának ellent szegülnek, hogy: »ha többször ellenünk -pártot üttek, nyugodjatok meg abban, hogy magatokat kicsinytől fogva -nagyig fegyverre hányatlak, országotokat porrá tétetem s akik utánatok -megmaradnak, átkoznak benneteket a világ végeig«. - -A fejedelem látva Brassó hatalmas falait s hallva a közeledő törökséget, -elkeseredett haraggal újra Prépostvárira bízta a fővezérséget s kevés -dicsőséggel visszament Szebenbe. - -Ott Imreffy két levéllel várta. Az egyik Bethlen hozzája irott levele -volt. Örömmel olvasta s mikor kellően fölmelegedett Bethlen iránti -szeretete, akkor átadta a kancellár a másikat: az is Bethlen sajátkezű -hosszú fűszálas írása volt, melyet véletlen elfogott, az a levél, amit -Kamuthyhoz s a székelyekhez írt a Főkapitány, amelyben előkészíti azt az -időt, hogy ő maga lesz a fejedelem… - -Báthory a másik végletbe zuhant. - -– Ez ám falat, – kiáltotta, – hát s már mind az egész világ fejedelem -lesz Erdélyben! - -Tőrbe csalni, itt nincs más tennivaló, tőrbe kell Bethlent csalni s -végezni vele, ez a veszedelmes ellenség, nem Géczy. - -Elhatározták, hogy a gyűlést Bethlen kívánsága szerint átteszik -Fejérvárra s a meghívólevelet aláiratták az egész gyűléssel, amelyben -Bethlent meginvitálták. - -Egy hét mulva már meg is nyílt a gyűlés, amelyen Imreffy volt a praeses. - -Ezen a gyűlésen tárgyalták le Géczynek és a brassaiaknak rendkívüli és -szörnyű hazaárulását. - -Megjelentek a brassaiak követei is, hogy átadják a város feleletét. - -Óvatos harc volt ez Géczy és a fejedelem közt, mert ha Géczy a markában -volt a fejedelemnek, aki a gyűléssel a legnagyobb felháborodással -ítéltethette halálra s nótáztathatta meg az országja vesztett csavargó -infámist: de Géczy is megfenyegette a fejedelmet, hogy leleplezi a török -portának tett hazaellenes ajánlatát. - -A fejedelem a török ellen most már végkép eldühödött, soha, soha, soha -többet, esküdözött, a törökkel szóba nem áll s együtt nem dolgozik. E -hitetlen kutyáknak csalása, utálatos tette feledségbe nem megy s most -mind csak azon törte a fejét, hogy lehet megtromfolnia. - -Nincs más mód, csak a Báthory Zsigmondé, aki szerződést kötött az -ausztriai udvarral és az egész kereszténységgel a török ellen fordult. - -Hogy lehet ezzel az esküvel, hittel nem törődő néppel barátságban -maradni? hogy lehet a keresztyénnek a pogánnyal egy követ fujni. - -Lelke már megint átcsapott egy más szárnyalásba, s úgy érezte, neki csak -ki kell nyujtania kezét s a bécsi udvar mohón kap rajta, hiszen ebben a -kézben kard van, amely villáma lesz a pogánynak… - -Soha így nem tombolt még, őrjöngött, tajtékzott s alig várta a napot, -hogy visszaüthessen. - -Géczy, hogy Géczy bánik így el vele!… az ő Géczyje: ez a fickó, akit ő -szedett ki a porból, piszokból, akinek senkije, semmije ebben az -országban nincs, akit senki ebben az országban nem tart, csak az ő -kedvezése… Hogy egy Géczy mer fejedelemségre aspirálni egy Báthoryval -szemben. S hogy a török oly együgyű, felteszi, hogy a verebet a sas -helyébe teheti: ez csakugyan merő rohadt és eszeveszett porta már s -ennek itt van a végítélete, itt az ideje, hogy elpusztítsák a földről -ezt az ostoba, felfuvalkodott s nyomorult fajzatot. - -De minden oly lassan megy, hiába zajgatja s kergeti a dolgokat. - -Végre elkészült a követség, hogy Kassára, Pozsonyba s Bécsbe menjen. -Nagy és fényes követség volt ez, amelynek mindjárt a legelső helyről -embert kellett visszabocsátania: mert a fejedelem megőrült a -türelmetlenségtől, hogy az egész hosszú utat végire várja. - -A követség elmenetele után jött meg Bethlen Gábor. - -Bethlent a családi csapás, két gyermekének eltemetése megőrölte: napokig -szórakozott s közönyös volt, nem lehetett belevonni a dolgokba. - -Csudálkozva hallotta a hireket s nem tudott felettük ítéletet formálni, -minden percben mássá lettek azok s kavargott és zúgott, mint a -boszorkányüst füstje… - -Az egész napot lakásán töltötte s azon gondolkodott, hogy kellene s hogy -lehetne a felesége kívánsága szerint élni: visszavonulni a közélettől s -valahol csöndes tuskulánumban meghúzódva, szántás-vetéssel s bánattal -tölteni hátralevő napjait. - -Érezte, hogy körülötte is valamely titok lappang, s nem törődött vele: -este ha ágyába lefeküdt, egy pillantásig arra gondolt, hogy reggelt -ér-e? elővette a bibliát s tovább olvasta a zsidó népnek rettenetes és -szörnyűséges történetét, amely megvigasztalta a világ mai forgandósága -felől: már nyolcadikszor olvasta a bibliát, az egészet, sorra, elejétül -végig, s minden mondatban új meg új erőt nyert s új meg új bizodalmat, -hogy a mindenható isten útjai kiismerhetlenek, de bölcsek s minden -emberi elgondolásnál határtalanul bölcsebbek: milyen hegyeken s -völgyeken vezeti át választott népét, s hogy elvezéreli csatákon, -bujdosásokon, fogságokon s boldogságokon és boldogtalanságokon keresztül -valami ismeretlen cél felé: mért akkor beleavatkozni az isten dolgaiba, -mér törje, marja, szakítsa meg magát az ember, erején felüli -tülekedésekkel… S mi ez az élet is: ez az élet, amely olyan mint az -árnyék s az élet, ami úgy elszárad, miként a fű, mielőtt aratnák… - -Kis gyermekeit siratta s a maga életét annyiba sem vette, mint az -elszálló füstöt… - -Egyik napon váratlanul megérkezett Nagy András ötszáz hajduval. - -A fejedelem még egyszer erőt vett magán, hogy kezet fogjon vele, -asztalához ültette s három napig ittak, mintha verseny volt volna -köztük, ki bírja tovább. Harmadnapon csúnyán összevesztek, a fejedelem -mindig oldalán függő kardjához kapott s leszúrta a vén embert. Mire az -észrevette volna, már darabokra volt vagdalva. - -A hajduk meg akarták ostromolni a fejedelmi házat, de Imreffy a három -nap alatt részben eltávolította, részben megvesztegette, részben -megfélemlítette őket. Új vezért nevezett ki nekik a fejedelem s mert -úgyis gyűlölték az öreget, mint minden vén zsarnokot, nem lett nagyobb -baj a dologból, elmentek a hajduk Brassó alá. - -Aznap a fejedelem megizente Bethlennek, hogy nála akar vacsorázni. - -Bethlen nyugalommal vette a rendeletet s mindent megcsinált, hogy illőn -fogadhassa a fejedelmet: már nem tudta, nem arra készül-e, hogy őt saját -házában leölje… - -Mióta itt volt, Bethlen semmit sem tett a fejedelem javára, mert ez nem -mert tőle tanácsot kérni. Mióta első ijedségében visszakönyörögte a -főkapitányt, azóta nagyot fordult érzése a törökkel szemben: már neki -Bethlen voltakép csak arra kellett, hogy túsz legyen: hogy a török -tudja, hogy udvarában van Bethlen s ha itt van, addig biztos, hogy -ellene mit sem tesz. De ismerve a Bethlen rendíthetetlen -törökpártiságát, mindennap rettegett attól, ha Bethlen tudomást vesz a -kassai s bécsi követség dolgáról, nyilt módon ellene szegül. - -Kereste hát a nyelvét a szomorú embernek, akiről messze lesírt emberi -bánata, amely miatt csüggedten jár s mindennel szemben közönyös. - -A vacsorán jelen voltak Imreffy, Török Kata, aki a napokban megérkezett -alvinci udvarházába s újra ápolni s civódni kezdett a fejedelem körül, -aki már odáig volt, hogy alig józanodott ki egy-egy órára, újra ágynak -esett, a vacsorán nem is volt semmi rend, a fejedelem már nem evett, nem -tudott ételt magába venni s minduntalan kidűlt. Sokat epéskedett, -tréfált, különösen nagy szeretettel mondott mindenkiről rosszakat, -különben kedves volt és szeszélyes, mint egy nagy gyerek. - -Ha egy félórát aludt, elnyúlva, akkor megint felkelt s hallgatta a -zsivajt, amely szokásos boros társaság vidámsága volt. - -Éjfél felé így szólt: - -– Bort… de veres bort… - -Bethlen felé nézett s nevetett. - -A pohárnok jelentette, hogy nincs vörös bor. - -Dühbe jött: - -– Tanácslom, hogy legyen, mert ha veres bort nem adtok, véretekkel -mosatom fel a pallót. - -Mindnyájan elhallgattak: rettenetes volt már, hogy a fejedelem minden -tartalék nélkül ölesse az embereket. - -Török Kata a fejedelmet ölelgetni kezdte s mizserálni, színeskedni neki: - -– Majd én hozok, hozok a nagy fejedelemnek, – mondta, – amilyen bort -akar a fejedelem, olyat adok s csókolni kezdte s visszavonta magával a -dívánra. - -De a fejedelem, mintha fokonként menne a fejébe a düh, gyanakodó, -alattomos pillantással fogadta a tekintetét, halálosan ittas volt: - -– Árulók vagytok mind! Mind árulók vattok! Áruló ebek!… - -– Én is? Ugyan kinek árulom el nagyságodat, – hizelgett Török Kata, – -bizony hogy két garason eladom a brassai piacon, csak sokat beszéljen. - -– Már senkibe se bízok: mind kutyák vagytok, – itt a levél: itt hordom a -levelet két hete kebelemben: nézzétek meg, ki az én Betlehem Gáborom! - -Bethlen felismerte a levelet. - -Elsápadt s nem szólott. - -A fejedelem tajtékozva kiáltotta: - -– Áruló kutyák vagytok mind: csak ez az egy van még, akiben nem -csalódtam! – s Imreffyt félkarral megölelte. - -Bethlen hallgatott, szomorúan nézte a fiatal embert, aki átható nyugodt -pillantásától még jobban felindult s felállt, magát hányta-vetette s -kardját zörgette. - -Kapi András és Rhédey Pál megölelték a fejedelmet s Török Kata Bethlent -kituszkolta. - -A fejedelem újra ivott s ahogy Bethlen a szobából kiment, megint -elijedt, már azt hitte, Bethlen a hajdukhoz futott s jönnek rá, haját -kezdte tépni s követelte, hogy hozzák vissza az ő jó testvérét. - -Bethlen nemsokára visszajött, a fejedelem bűnbánóan szorította meg a -kezét s úgy tett, mintha semmi sem történt volna. - -Később arról beszéltek, hogy ki milyen jövőt kíván magának s Bethlen -megjegyezte, hogy legjobban szeretne világtól elvonulni s remete lenni… -Fent a hegyek közt egy bis birtokot s gazdálkodni… - -A fejedelem nagy szemekkel hallgatta. - -– Cincinnatus azért ment el szántani, – mondta, – mert csak a legnagyobb -dicsőséget bírta el: ha az nem volt, inkább a legaljasabb parasztságot. - -Bethlen lehajtotta fejét: lelkében igazat adott a fejedelemnek, akinek -mindenkor elismerte szellemi fölényét, vagy inkább mindenkor meglepte s -új világításba helyezte előtte a dolgokat a Báthory gondolata: ő a -meglevő dolgokról tudott helyes és bölcs képet adni magának, Báthory a -jövőről… Neki haditervei erősek s készek voltak s az ország állapotát, a -pártok helyzetét pontosan érezte, sőt a távoli országokról is a -legtisztább képeket tudta felállítani, amelyeket aztán a bekövetkezett -események sorra igazoltak; a fejedelem azonban a jövőbe vetette nagy -lobogó tekintetét s mindaz, amit képzelőereje fölvetett, rendkívüli s -nagyarányú volt. - -Bethlen sajnálattal látta, de mindig mint második ember állott Báthory -mellett: ennek ragyogó fantáziájától ő is kigyúlt s szíve mély -fájdalommal érezte, hogy milyen kár, hogy ez az ember energia híján -sohasem fogja egyetlen koncepcióját sem végrehajtani. - -Ő nem tud tévedni: ez nem tud nem tévedni. S ez a saját biztosságában -való meggyőződés szegényesnek s másodrendűnek tűnt fel előtte; a saját -józanságának terhét szívesen odaadta volna a repülő szédületnek ama -mámoros pillanataiért, amelyekben Báthory fölibe emelkedett az életnek. - -Bethlen, szegény, becsületességében ezt nem is titkolta s hogy a -fejedelmet kibékítse, most meg is akarta mondani: - -– Nagyságos uram, – szólott a maga higgadt s meg nem indult hangján, – -nagyságod engem ellenségének néz, de én istennel mondom, hogy sok-sok -fejedelem sok-sok évek alatt nem fog annyi s oly nagy dolgokat mívelni, -mint amit Nagyságod cselekedett. - -A társaság csodálkozva hallgatta ezt a beszédet, mert ha volt valaha -fejedelem, akinek egy-egy pillanatban holt pontra jutott az élete, -mindnyájan érezték, hogy Báthory Gábor ma ott volt. - -– Nagyságod volt az első, aki a csekély Erdélyország fontosságát oly -nagyra növelte, hogy ebből e kis tartomány sok száz esztendeig megélhet: -a nagy Báthory István elfutott a gyönge erdélyi trónusról lengyel -királyi székére: de Báthory Gábor gondolataiban Erdélyt a magyarság -királyi székévé tette s körül lába alá hajtotta mint egy vár alá a -környülfekvő tartományokat, Magyarországot, Lengyelországot, -Moldvaországot, Oláországot: ha elgondolom, hogy ez végrehajtatik vala: -akkor egész Európa legnagyobb s legszilárdabb birodalma az erdélyi -birodalom. - -A fejedelem fejét mellére ejtette s hallgatta régi hősi gondolatának -tárgyalását. - -– Még meg nem történhetett: de maga ennek a tervezetnek földobása -fölemelte Erdélyt abból a szegénységből és félretaszított szolgaságból, -amelyben eleddig volt. Ehhez képest még Bocskay fejedelem tette is -csekély: mert Bocskay nagy férfiú volt, azonban a régi szűk -elgondolásban semmit is nem tudott újat teremteni: Valóban, a Báthory -Gábor akarata méltó volna rá, hogy életek nőjjenek érte s egyik -generatio a másik után, vallásává tegye annak végrehajtatását… - -Báthory megszólalt: - -– Volt néha egy s más, ami szívünket megdobogtatta, főkapitány uram. - -– Volt, nagyságos uram, – mondta Bethlen, – ha fölgondolom annak a belső -cselekedetnek nagyságát is: hogy Báthory Gábor volt az első a fejedelmek -között, talán mind közönségesen, aki egyetlen szóval megváltoztatta az -ország belső életének minéműségét: mikor az úri s főúri hatalom -birtokosaival szembe állította a fölszabadított jobbágyságot, akkor -megint egy olyan rendkívüli s csodálatos lehetőségre kell rápillantanom, -amelyre csak az isten adta legnagyobb szívek találhatnak reá… Amily -egyszerű volt, egyre több s több erőt és hatalmat adni annak, akinek már -van ereje s hatalma: oly rendkívüli s lélekzetet megállító cselekedet -volt, erőforrást nyitni az erőtlenek és a jog nélküliek nagy tömegének -fölemelésével… A kevés hatalmas széttagolja a birodalmat, a hatalmas -tömeg megerősíti s összekovácsolja… - -Báthory szomjasan itta a beszédet, amit senki mástól meg nem kaphatott, -mert akik körülötte voltak dicsőítették arcának, alakjának szépségét, -adonisi tökéletességét s hatalmának, erejének érzését fokozhatták, de a -bírálásnak ezt az őszinte s nagy arányát meg nem nyerhette. - -– Ha magát amaz ítéletét nézem nagyságodnak: ahogyan a szász nemzet -ellen síkra szállott, kell hogy megismerjem abban is a nagy gondolatot: -mert az a birodalom, amely a Báthory Gábor elméjében megszületett, belső -ellenségektől megszakgatottan fel nem születhetett. Kell, hogy egy -ország népe egységes legyen mindaddig, amíg mindenek között meg nem -szünik a távolság s minden népek egy akol s egy pásztor alá nem -kerülnek… Amit én nem tartok gondolatban lehetetlennek: mert hisz minden -ember istennek teremtménye, kell tehát, hogy minden ember megtalálja -istenben s e világban egymással való szoros egyességét… Ebben a -gondolatban, amit szent vallásunk a másvilágról vet elénk: nincsenek -nagyok és nincsenek kicsinyek, nincsenek bölcsek s nincsenek együgyüek: -mindazok tehát, akik ennek az egyenlő együttvalóságnak útját építik, -nagyok és áldottak: akik a túlságos hatalom lándzsáját összetörik s -túlságos szegénység bilincseit feloldják: azok az isten angyalai a -földön. - -A fejedelem hizelgetten, öntelten szívta a szavak boldogságát: most ő is -szerette ezt az embert, akihez hasonlóan senki soha őt meg nem érthette. -Szokott gúnyjával azonban packázott a jóságnak e nyugodt áramlatával s a -legutóbbi portai tervére célozva, mondta: - -– Angyali tettekre majd még ördögiek is jönnek, csak soká firtasd… - -Bethlen hallgatott, már hallotta, hogy Géczy követei megfenyegették a -fejedelmet, hogy leleplezik, miként ajánlotta fel a portának, hogy ha a -török hadakat alája adják, elfoglalja számára az egész magyar vidéket, -amit csaknem száz éves harcaival sem tudott maga a török meghódítani. - -– Nagyságos uram, – mondta, – nem tudom, igaz, avagy nem: de ha az a -gondolat feltámadott, hogy a török erejével az egész magyar földet egy -testbe kanyarítani: ez a gondolat mástól ki nem tellett, csak Báthory -Gábortól… S ha felgondolom, hogy a megosztott magyarság így -szegénységében s bajában hamarább harcol egymás ellen, mint erőit -összetéve a török ellen: akkor azt kell mondanom, hogy ez ép olyan nagy -és szerencsés idea lehet, mint volna az ellenkezője: a keresztény -hatalmak szövetségében, egyesült erővel támadni meg a török birodalmat. -Abban az esetben egy ekkora erejű tartomány alkalmas vezetés mellett -épen olyan bontó lehet a túlpuffadt nagy tetemre, a török hatalomra, -amilyen döntő csapást mérhet kívülről ugyanarra a közös erő… - -Báthory tágranyilt szemmel nézett Bethlenre: ez bizonyára tud a pozsonyi -követségről s annak az utasításairól, leste, hol fog kibukkanni, hol -támad fel a fenyegető a szavak mélyén. - -– Azonban nagyságod: amilyen nagy az elgondolásban, olyan nagy hatalom -is kellene a végrehajtásra: úgy gondolom, Báthory Gábor csak azon a -módon tudná végighajtani tervét s gondolatit, amely módon azokat -megteremti: támad benne a nagy idea isteni mód, isten: _légyen_ -szavával. Igy kellene jönni a végrehajtásnak is: _légyen s -megtörténjék_… - -Báthory kínosan értette, hogy ő semmit sem tudott végrehajtani s már -látta, hogy soha kiegyenlítődni kettejük közt a távolság nem fog: a tűz -s a víz távolsága ez, egyik a másikat el kell pusztítsa. - -Lehunyt szemmel, eltorzult arccal hallgatta tovább Bethlent, aki a -gondolatokat végiggondolók kegyetlenségével folytatta: - -– A nagyságod akaratja mind lehetőség, semmi lehetetlenség abban -nincsen: csupán a szívós és nehéz munka kell hozzá, amely lassan, -csöndesen, mint az árvíz, nyomról-nyomra végigvigye… - -Maga is meghökkent s elhallgatott. Még ennyire dicsőítéssel nem hódolt s -ennyire keményen nem támadott Báthoryra, mint most; de ma túl van a -gyönge emberi korlátokon, amelyek a lelkek közé a szolgai távolságot -vetik: ma emberi létének mély völgyében, gyermekei sírja fölött túl van -félelmen s ambición: könyörtelen keresi az igazságot s a késő éjjeli -órán csupán hangosan gondolkozik. És mégis megijedt, mert a fejedelem -szemébe nézett s abban újra felgyúlni látta azt az őrült lángot, amely -már szeme láttára annyi életet megemésztett. - -– Szóval az okosság hibádzik belőlünk, – mondta Báthory gőgösen. – Az -bizony igen, főkapitány uram: de ha az nem hibádzanék, akkor mink nem -Báthoryak volnánk, hanem Bethlenek s akkor a címerünkben nem -sárkányfogak volnának, hanem koppasztott ludak… - -Bethlen elhalványodott. - -Ez a vég kezdete?… - -Mindenki ijedten hallotta a durva tréfát: a Bethlenek címerében két -hattyu van egymással szembe fordulva s nyíllal átszúrva a torkukon: ez a -két koppasztott lúd!… - -– No de késő van, okos emberek ilyenkor már ágyban hevernek, hogy erejük -legyen a holnapi okosságra, – szólt nyersen a fejedelem s felállt az -asztaltól. - -Hiába tartóztatták, meg nem maradt tovább, mindenki remegve gondolt -arra, nincsen-é a fejedelem kísérő hajduinak kiadva parancs a Bethlen -letartóztatására, vagy még rosszabbra odakinn, s mind a férfiak -kardjukat szorították. - -De nem volt semmi. Mikor a fejedelem a lépcsőkön lefelé ment, oldalán a -házigazdával, aki hajadonfővel lépkedett baloldalán: hirtelen a nagy -mozgástól, rengéstől a sok ember léptének súlyától-e, a lépcső tetejéről -leesett egy kő s a fejedelem mellett zuhant le. - -Mindenkiben meghűlt a vér. - -A fejedelem halottsápadt lett s darabig nem jött szóhoz, csak nézte soká -a követ lábánál, kardjának markolatát görcsösen ragadva. - -Végre megszólalt: - -– Ez nem volt elég bölcsen: főkapitány uram. Úgy gondolom: _mellé_ -esett… - -Bethlen erősen, komolyan mondta: - -– Isten látja lelkemet, nagyságos uram: ezt nem szabad nagyságodnak -felrónia… - -A fejedelem gúnyosan mosolygott: - -– Csak szemben, főkapitány uram! csak szemben! - -Nem fogott vele kezet, elment. - -Bethlen a kapukat eltorlaszoltatta, s minden cselédségét, fegyveresit -lábra állította s amit lehetett, megtett arra, hogy ostrom ellen -védhesse magát. - -Az éjszakai órái kínosan teltek el, amint hajnalodott, lóra ült s összes -kísérőivel kiindult a városból. - -Csak akkor hallotta, hogy Báthory nem töltötte az éjszakát a városban, -nem mert bent maradni, félt, Alvincre futott még az éjjel s ott hált -Török Katalinnál. - -Átment ő is a Maroson s Borbereknél, Alvinccal szemben óvatosan ügetett -el a hajnalban s lóhalálában sietett még egyszer Dévának. - - -XII. - -Mikor feleségéhez jutott, fáradtan, törődötten, szorongó lélekkel, -mintha egy egész világ minden bánata rajtuk lett volna: az asszony -rögtön látta, érezte, hogy mindennek vége… s hogy egész életük szedett -szőlőág… Fonnyadó levelekkel, az életkedv hervadt lombjával lebbent az -ura felé, hogy annak még mélyebb s még fájdalmasabb sorsát enyhítse. - -– Vége? – mondta s megcsókolta a szomorú embert. - -Ez szó nélkül hajtotta fejét, fáradt nagy fejét az asszony vállára s az -simogatni kezdte, mint egy kis gyermeket. - -– Jöjjön kegyelmed, uram, édes uram, – mondta csöndesen s a szeme tele -lett könnyel, – együtt elviseljük ezt is, ha a jó isten adta… - -A férfi forrón karolta, mert érezte, e szóval immár magára vette minden -gondját s bánatát, holott eddig mind csak tiltakozott ellenük: -tiltakozott szegény s viselte, hordta, eddig is. - -Magához ölelte, belső forrósággal s hálával: íme most is ő fordul, ő -folyamodik az asszonyhoz erőért s újulásért: a gyermekevesztett szegény -gyönge teremtéshez, aki nem nyerhet elég vigaszt és lelki segítséget: az -asszonyi lélek minden sziklánál erősebb: nincs a bajoknak s -nyomorúságoknak felhője, amelyet el ne viselne. - -Föl, föl a várba. Minden percen várta az üldözőket, lent az udvarházban -meg nem nyughatott, csak fönt, mikor a vár dübörgő kapuján belől -kiszállottak a könnyű szekérből. - -A hűvös szobában Bethlen beleroskadt egy sarokba, az asszony feszülten -nézett rá, várta a szót s hogy az ura nem szólt: zokogásban tört ki. - -– Az őrült, az őrült: hát van ember, aki őt rajtad kívül tartsa… - -– Meg akart öletni… - -– Óh az átkozott, az átkozott: ez kell Erdélynek. - -– Küzd, – mondta Bethlen, – küszködik… egy este kétszer támadott rám, s -mindjárt visszafordult… - -– Nem mer: hiszen ha elveszed karodat, meghalt; lezuhan a fekete -semmibe: hogy eddig is bírta igazi ember mellette! Hát mit tett a -feleségével, mért nem kell neki Palotsay Anna? Kell neki tisztességes -lélek? neki csak az oly cafatok kellenek, aki előtt parádézhat; hogy ne -szégyellje magát, még nagyobb bünösöket keres, már csak útszéli -csavargók s orgyilkos latrok maradnak meg körülötte, akik azelőtt az -erdőket és pusztákat lakták: de így kell, így kell Erdélynek! - -– Igen, – sóhajtott Bethlen, – éjjel-nappal iszik, vendégeskedik, -paráználkodik. - -Elmondta az esti jelenetet, a vacsorát, hogy újra a vörösbor-komédia -volt, hogy a Kamuthynak írott levél hozzá jutott… - -– Odaadta neki, tőled kicsalta, neki odaadta… - -Bethlen az emberre gondolt, Kamuthyra, a széles nagy fogai felvillantak -előtte, ahogy nevet, s kurjogat: nem római jellem, székely góbé, de a -fejedelmet már elhagyta, egész szívvel elfordult tőle, meg is van az -oka: felesége… a leendő gyerek… s nem nyert semmit a fejedelmen; mit -kapott tőle? a Weiss Mihály meggyesi birtokát, amiket ez maga pénzén -vásárolt, ez az egész s egyáltalán, egy Prépostvárit emelt elibe, ezt a -pöffedt, szeplős durva embert: ehhez képest Kamuthy egy kedves, derék -kölyök… Nem, az semmiképen nem lehet: azt a levelet csak Imreffy -szerezte meg… Imreffy bizonnyal észrevette a Kamuthy lovászát, hogy az -Dévában járt, rálesetett, elfogatta, talán meg is ölette, vagy börtönben -van, vagy megvesztegette… - -A legkisebb részleteket is meghányták-vetették; Bethlen nem szokott -beszélni a saját dolgairól, de a feleségével úgy beszélt, mintha -hangosan gondolkodnék; összebujtak, mint a viharban a két árva madár a -gyenge fészek fenekén, pityegtek, suttogtak, a fejük majd szétszakadt a -fáradtságtól. - -Estére feljött Bethlen István a gazdaságból. A cséplésnél volt, csak az -udvarban hallotta, hogy a bátyja megjött s rohanva rohant fel a várba. - -Bethlen fáradtan ülve maradt s félkarral magához ölelte az öccsét, másik -térdén felesége ült: - -– Ti vagytok nekem az én kedveseim, – mondta, – senki más, senki más a -földön, csak a mennybéli jóisten az égben felettünk. - -Bethlennét is elfutotta a szeretet, most ő is megölelte Istvánt s -megcsókolta annak az izzadt meleg arcát: - -– Látod, – mondta, – látod… – s nem tudott egyebet mondani. - -István el volt lágyulva s szintén sírt. - -– Három árvák, – mondta az asszony. - -Bethlen előtt fölvillant gyermekkora, annak a szenvedései, az árvaság -keserű kenyere. - -– Emlékszel-é István, – mondta, – mikor tizenhárom éves voltam… te csak -hét… mikor bátyáméknál láttam, hogy nem lesz belőlünk semmi, csak béres -az udvarban, semmit nem tanultunk, se ruhánk, se csizmánk, se -tudományunk, igazi árva módra neveltek s birtokunkból is kiforgattak, -írtam egyszer aztán Puky István bátyámnak Borsodba, hogy édes anyámra -való szeretetbül jöjjön értünk s vigyen el, mert mink nem tudunk -megmaradni abba a gyalázatos tudatlanságba, mert mi itt semmit se -tanulunk és semmit se tudunk, bátyánk se oskolába nem ád, se rendes -vitézi életre nem nevel, oláh cseléd lesz így belőlünk… Akkor voltam -ilyen állapotban mint ma: se kint, se bent, de bennem volt a nagy -törekvés a jóra!… Vót ennivaló, innyavaló, nem mondhatom, nem sajnálták -tőlünk, de mit ér, vad parasztnak hagytak. Igy kerültem osztán magam -erejébül, szomszédok, atyám volt barátihoz való titkos rimánkodások után -apródnak a fejedelmi udvarba… Ott is, mit tanultam, csak amit éccaka -lopton loptam, gyertya mellett, semmi jó oskola, egy mesterem volt, az -isten megáldja haló poraiban szegény Kolosváry uramat, a fejedelem -oskolamesterét, akitül egy kis latint tanulhattam, Cicero nevét: ajj, s -verekedni az életért… nem csak a magaméért, hármónkért és a többiekért, -százakért, ezrekért, az egész országért. Már tizenhat esztendős koromban -Báthory Zsigmond fejedelem mellett, az olá háboruba nekem kellett a -vezetést egyízben felvenni, s nem veszett oda csak egy ember a -csapatbul; az is azért, mert ostoba volt, s önfejü… Nem sok vér szárad a -nevemen, pedig szinte soha csatát el nem kerülhettem, mindig jelen -kellett lennem, ha valaha volt s milyen csaták, hadak, háborúságok, -istenem… - -Nem bírt ülni, felállott, levegőt kellett szednie, s nagy tagjait -megnyújtóztatni. - -A szív eláradott rajta, nem bírt magával. - -– Már húsz esztendős koromba bujdosóba kellett nekem menni a nagy nehéz -világba, törökök földjére, menekülni az ittvaló nagy setét öldöklések -elől… Ha meg kellett halnom, mért nem akkor talált meg a kés… mér -kellett hiában ez időket érni… Ha most is csak ott vagyok, ahol akkor… - -István konokul buffogta: - -– Már akkor fejedelemmé választották kegyelmedet. - -Bethlen előtt feltűnt a temesvári bujdosók kis tábora: ő volt a -legifjabb, s mikor Székely Mózes is elesett s üres volt Erdély, csak az -oláh vajda uraskodott rajta: őt választották meg a bujdosók, el is -vállalta vón, de mindjárt kiütött az irígykedés… fiatal volt még nagyon, -hiába… Elkomolyodott: - -– Azt jól tettem, – mondta, – azt istennel tettem, hogy el nem -vállaltam: – s mosolyodott, – gyenge volt még Bethlen Gábor a -fejedelemségre; az ország akkori megdúlt állapotjában mit tehettem -volna: de kiláttam, hogy kit kell fejedelemmé hoznunk; hoztam azt, aki -mindnyájunkat bujdosásba kergetett, aki levágatta szegény bolond -Zsigmond fiatal kezével, Báthory Boldizsárékat, aki a németesek feje -volt Prágában odáig, a császár oldalánál: Bocskayt… - -Mosolygott, mint valami gyermekes boldog emléken: - -– Volt egy jó fickó a kezem alatt, azóta elesett az is, szegény Gáspár… -ez jó török volt és nagyon ügyes futó, csenő fickó: ez örménynek öltözve -elvitte levelemet Bocskayhoz… Épen jókor, mert azt meg akkor szorította -legjobban Castaldó, már ki volt tűzve a napja, hogy nótába fogják s -konfiskálják birtokait: s hogy a maga bőrén érezte a német hálát, nagyon -elkeseredett a szegény megromlott haza állapotján: s elfogadta a voxot… -Volt neki egy török jóravaló foglya, emir vót, a Bocskay emirje, az -jöttment aztán s csinálta a traktát, azon a színen, hogy a tulajdon -váltságába jár… - -Bethlen nem szokott magáról beszélni s szinte röstellte, ha -belemelegedett, de most ernyedt volt s lelke lazán húrzott, mint sírás -után a gyermeki lélek, a más kettő áhitattal hallgatta s szomjasan, -Istvánnak égett a szeme a büszkeségtől, Zsuzsánnának csorgott a -meghatottsága a szeretettől, az ő édes küzdő, szegény kis embere -ifjúsága fölött… - -– S milyen igazam lett, milyen szép lett: milyen nagy fejedelem lett -Bocskay uram… - -István morogva mondta: - -– S mikor haldoklott, másra testálta az országot… - -Bethlen: - -– Még nem volt itt az én időm. - -István: - -– És mámma? - -Zsuzsánna: - -– Oh istenem, istenem segíts meg… - -Visszazökkentek a mai nap, pillanatra elfeledett szerencsétlenségébe. - -Bethlen: - -– István fiam, vigyáztasd a fejérvári utat. Ha jelt vesznek észre -Szászváros felől, a lovak nyergelve álljanak: nem hiszem, soká késsen a -fejedelem lovasa, vagy könyörgést hoz, vagy halált. - -Erre a szóra megborzongtak s az asszony rémülten sürgette a sógort, -menjen, menjen. - -István felcsapta süvegét s kiment. - -Hogy újra együtt maradtak s egyszerre megint rájuk szakadt a csönd, a -gyermekvesztett családi szoba minden kriptánál kínosabb csendje… - -– Ó én árvám, – mondta Bethlen s keblére ölelte, forrón szorította a -feleségét, aki mély és ájult zokogásba tört ki. - -Reggelig semmi sem történt, hajnalban azonban megjött a fejedelem -lovasa. Csakugyan könyörgést hozott, kéremést, hogy isten a bizonyság, -nem volt szabad rosszat gondolni: hisz soha még így testvérét nem -szerette, s míg él, meg nem hálálhatja, hogy egész életéről oly -igazságosan s bölcsen beszélt s hogy ahhoz fogja alkalmaztatni magát s -imé a török Brassó alatt és senkije sincs, s kéri, vállalja el a -követséget Brassóhoz a törökhöz, megmondani, hogy ki s mi az a hitvány -áruló Géczy… s hogy pénz nem levén a kincstárban, ezer aranyban -inscribálja neki Szászvárost s a szászvárosi uradalmait mind örökül… - -A levélre nagyon elgondolkoztak mind a hárman. - -Hunyad megyét a Maros keresztben szeli át, s a Maros mellett szűk, de -gyönyörű völgység. Ez a völgy három uradalomé: nyugaton a legszegényebb -Illye, ez volt a Bethlen-család öröksége, amit még az ősapja kapott -Mátyás királytól, az is Bethlen Gábor, az első, akit nagynak hívnak a -családi krónikák, budai parancsnok volt Mátyás király alatt; itt épített -a második Bethlen Gábor is, akinek Kinizsi-lány volt a felesége s a -mohácsi csatában esett el: de azóta a többiek kezén elpusztult, -elromlott volt az uradalom, úgyhogy az árvák már csaknem a kis romlott -házat is elveszítették. S isten segítségével neki sikerült jókarba -hozni, a felesége kezén hogy kiépült s felvirult ez a szép róna határ… - -Másik uradalom a dévai váré. S íme ezt is megkapta, még Bocskaytól, s e -pár év alatt, ez is mint egy boldog világ virult fel, most már felesége -mellett fölférfiasodott öccse levén benne a gazda, mikor ő is hadakban -nem jár: s így ez is a szegény asszony tündéri kezében virágozott fel. - -A völgységnek harmadik uradalma keleten a szászvárosi s ezt kínálja fel -most egyezer aranyért Báthory… - -Igy az egész vármegye boldog s termő síkja kezükre szállana: békés -időkben lehet-e szebb s boldogabb jövő, mint itt gazdáskodni, a -magyarságnak ezen a drága útján úr lenni s kiviríttatni az élőfákat s -paradicsomot szerezni a népeknek, kicsinyeknek s nagyoknak… - -Mintha e pillanatban teljesedett volna be a gyermekkori álom: Bethlen -mélyen megrendült s ez sokszorosan áthatott feleségére. - -– Mit vél kegyelmed, – mondta az asszony, – nem lehetne-é megvenni? s -elmaradni a fejedelem barátságábul… Hisz itt úgy kiesünk az erdélyi -udvartul, ha akarom közel, ha akarom sehol nincs… - -Bethlen feleségével s öccsével kiállott a várbástyára s végignézett a -völgyön keletre, nyugatra, szívét szorította a boldogság: ha ezt mind -magáénak mondhassa: akkor nem volt drága semmi, s nem volt sok a -szenvedés és fáradság s türelem… nem drága a jövő… apró falvak fekete -tetői, virultak körül a lombos erdők, s kanyargott a drága Maros -ezüstje; a két ember újra összeborult: mire ez, ha nincs kiért, kinek… -ha elmentek a kedves kis angyalok… - -Sűrűn omlott a könnyük: ó, de talán jó a jó isten s mélyen néztek egymás -szemébe… - -Tünődve, habozva, délre mégis csak arra fordult; hogy feleségével -összerakatta az ezer aranyat. - -– Most jön a brassai csata! – mondta Bethlen István, – majd csak ránéz a -jó isten erre a szegény országra s csak ott marad az eb fejedelme! - -Elmosolyodtak, még maga Bethlen is, az öccse szép reményén s az asszony -azt mondta: - -– Én nem tudom, édes uram: ahogy maga jónak gondolja, nekem mindenkép -jó, csak maga, maga legyen meg nekem… - -Ebédre új lovas jött, Török Kata levelével, aki azt írta sebtiben, hogy -az istenért valamikép a fejedelemnek, bármit írna, ne higgyen, mert az -éjjel mondta, »oly koncot vetettem, belefal a kuvasz s akkor fejét -vétetem, hogy több baj ne legyen vélle«… - -Még fel sem ocsudtak a rémületből, estélig három lovas legény is jött, -Retteghy, Rhédey, Kapy írtak, hogy el ne hagyja magát fordíttatni, mert -a fejedelem megesküdött halálára s száz ház jobbágyos birtokot tűzött ki -a fejére, alighanem a szászvárosit. - -Ez mindent eldöntött. - -Bethlen mintha megszabadult volna, felszabadult volna, visszakapta -erélyét s bátorságát: itt már nem volt habozni való: - -– Szívem feleségem, – mondta, – én csak azon kérlek: itt a várban -maradj. Ezt a várat soha senki bevenni nem fogja, pláne ez a fattyú, aki -még egy szász kastéllyal sem bír meg minden székelyivel. István -melletted marad s most ebben a percben hozzá fog minden élelmet, -karácsonyig elégségest, felgyüjteni. Éjjel-nappal mind vizet hordjatok s -megtöltsétek a kutakat s amikor lehet, lentről igyatok: engem itt -bevárhattok… Én most megyek a temesvári pasához, onnan bé a portára s -isten minden segítségével lehet, hogy egy hónap alatt, de az ünnepig -minden bizonnyal megjövök. - -Maga elé rendelte a várkapitányt, porkolábot s kioktatta őket, aztán az -egész cselédséget, katonaságot s feleskette asszonyuk hűségére. - -Mikor Bethlenné magában maradt, összeroskadt; mi lett belőle, a vidám, -hatalmas asszonyból: elveszett minden gyermeke, eltünt szeme elől ura, -semmije többé, csak a szíve, a szerelem, a remény… - -Mikor a fejedelem megtudta, hogy Bethlen megszökött s kiment az -országból, őrjöngött a dühtől s kétségbeeséstől, az országgyűlés már -eloszlott, s hogy megelőzze a Bethlen praktikáit, Brassó alá indult, -hogy a várost, törik-szakad, beledöglik, vagy nem, de mindenáron -megvegye. - - -XIII. - -Közben megjöttek a hajduk is, s az Imreffy erélye s gyorsasága, -pontossága az egész ország minden hadierejét még egyszer mozgósította -ebben az esztendőben. - -Weyrauch Dávid, kőhalmi királybíró meg is írta Brassóba idejében, hogy -egyezkedjenek ki, mert a fejedelem nagy hadi készülődéseket tesz s isten -ne adja, hogy a szászság második fővárosát is elveszítse. - -Weiss Mihály azt válaszolta rá: »Ha az egész ország ránk jön is, sebaj, -van mivel megvendégelnünk, szállások bőven vannak a falakon kívül, a -fejedelmi konyha készen jön a lakomákra s a bors hozzá a mi ágyuinkban -van…« - -A városban a hangulat harcias volt s mindenki bízott, hogy most aztán -végeznek, hiszen még eddig nem is érte őket semmi veszteség s velük a -magyar nemesség egy része, velük Géczy s a porta kegyelme, s odaát -hiányzik Bethlen Gábor; kitől féljenek? Imreffytől, vagy a részeg -kandurtól? - -Weyrauch Dávid újra írt, hogy a fejedelem kész a kegyelemre. - -– »No, ami a fejedelem kegyelmét illeti, abban nemcsak én vagyok Tamás, -hanem mind az egész város s nem is hiszünk benne, míg itt nem lesz ő -maga köztünk, hogy kezünket oldalába tehessük… Ha pedig te azt akarod, -hogy mindnyájan Dávidok legyünk, küldd be hozzánk a magyarság Saulját s -megláthatja, milyen vígan várjuk…« - -Vígabban is tudtak volna azért lenni Brassóban s Weiss Mihály írta is a -levelet egyre-másra a portára, hogy: »Nem hagyhatjuk s nem is hagyjuk -magunkat megtréfálni, mint a szebeniek, pedig Báthory Gábor ugyancsak -hozza ránk a hajdut, katonát, székelyt s ölik, vágják, pusztítják az -hatalmas császár juhait, a portának nem kicsiny kárára… Pedig neki is -észbe kellene venni, hogy Báthory Gábor nem a maga erejéből lett erdélyi -fejedelem, hanem a győzhetetlen császár kegyelméből: ezért nem kellene -neki a hatalmas császár juhait megnyúzni, csak a gyapját venni… Nem is -félünk mi ettől a híres fejedelemtől, aki még egy romlott kastélyt sem -tudott soha megvenni, csak az hatalmas császár köntösihez tartjuk -magunkat s ő hatalmasságától várjuk az mi sorsunkat.« - -Weiss azonban már egyre többet gondolt csöndes éjszakai órákban, mikor a -város számadásait rendezte, arra, hogy a török csupán fermánt adott -Géczynek s a hadsereg egyre késik. Néhány nap mulva meg is jött futva -Mehemed bég, azzal a hírrel, hogy a brassaiak miatt őt a nagyvezér -csaknem megölette: mert a brassaiak olyan lelkes izeneteket írtak, hogy -a portán mind azt vélték, hogy az egész ország alig várja a szultán új -fejedelmét s most még sereget is kívánnak hozzá. Őneki kellett szegény -fejének megszenvedni amiatt, hogy a »bolondkirály«, ahogy Báthoryt a -portán csúfolják, nem esett térdre s nem csókolta meg a Géczy kezébe -adott szultáni írást. - -Weiss fanyarul hallgatta a jó béget. No nem baj, mondta: a magunk erején -is megleszünk s szállást és prebendát rendelt a bégnek. - -Géczy folyton a sarkában volt s lelkesítette őket: Báthoryról oly -rosszakat beszélt, hogy ez maga felért egy segédcsapattal s a fogoly -hajdukat felbérelte s megfogadta a város számára. Ezekkel egy hajnalon -ki is ütött s a feketehalmi erősségbe besétált; a székely őrség -hajduknak, magyaroknak nézte őket s beeresztették, ők aztán az egész -őrséget lekenyerezték: akik még úgy virradtak, hogy Báthorynak védték a -bástyákat, délre már Géczynek lesték az ellenséget: egy sem akart fára -kerülni. - -A brassóiakat fellelkesítette ez a kis siker, s egyre-másra kitörtek, -egymással versenyeztek s Géczy vezérlete alatt Törcsvárt isten tudja -hányadszor újra elfoglalták. - -Csak azt sajnálta Weiss, hogy a régi fegyvertárs, Raduly nincs, hírek -jöttek róla, hogy családjával együtt Bécsben van, ahol minden vagyonát s -hitelét elvesztette, lányai varrással keresik kenyerüket. - -Mehemed bég azonban vállalkozott rá, hogy az új vajdával is megköti a -szövetséget s kiderült, hogy Michne vajda ép olyan Raduly, mint volt -Serbán: a véd- és dacszövetség egyszerre nagyra emelte a brassaiak -önérzetét, s most aztán maga Weiss Mihály rettegett attól, hogy Báthory -meggondolja s nem jön ide helybe. - -Géczy biztatta: - -– Ha nem jön az ebellette, majd elmegyünk mi utána Kolozsvárig. - -Weiss a fejét csóválta: - -– Tudod-e nagyságos fejedelem, – mondta Géczynek, – mennyit adott ki a -város ez esztendőben?… Csak követségre 2000 forint, a katonák zsoldja -négy hónap alatt 12.000 forint… A brassaiak se vájnak könyökig a -tallérban… - -Géczy nevetett: - -– Tudod-e bíró, – mondta, – hogy mikor odaát voltam, jöttek a katonák a -hópénzért, rendelte a fejedelem, hogy fizessék meg nekik, mit mondott a -kincstartó: azt hogy: felséges uram, akit _monétának_ hijnak, olyan -valamink nincsen… - -– Mégis visszautasította az én 4500 talléromat, – mondta gúnyosan Weiss. - -– Lehetetlen, – csodálkozott Géczy. - -– Őkeme visszautasította, – sóhajtott a bíró, – Imreffy uram azonban -elvötte duflán… - -Nevettek. - -E napokban már az egész város lázba gyulladott. - -Minden házban s minden ajkon ének volt, zengett a dicséret, anyák -gyerekekkel a karjukon futkostak az utcán s a brassai nagy templom -szakadásig tele volt egész nap imádkozóval s három pap felváltva folyton -prédikált. - -Mintha nem hadba, hanem lakodalomba készülnének, oly nagy volt az öröm. - -Minden készen volt, zsoldosaik már szinte kiélték a várost s csupán -becsületből is jól kellett dolgozniok, az oláh csapatok Törcsvárán -voltak; volt ezernyolcszáz oláh, nyolcszáz magyar s székely, kétszáz -oláh lovas, a többi gyalog és némi török, tatár, akik azonban csak -rettegtetésre valók voltak s 22 deák kísérte a háromszáz szász polgár -kemény seregét. - -Elhatározták, hogy kimennek a Székelyföldre, hogy azt fellázítsák, onnan -Segesvárra, hogy a többi szász nemzet népeit magukhoz vegyék s onnan föl -Gyulafejérvárra, hogy ott Géczyt a fejedelmi székbe ültessék. - -Szeptember 18-án indult ki Brassóból a had, a nép zokogva s ujjongva -kísérte a külső falakig s messziről kendőket lobogtattak utánuk. - -Egyenesen mentek a Székelyföld felé, s mikor a szekerek símán repültek -az úton, a lovak oly nyugodtan ügettek, a gyalogosok oly vidáman -énekeltek: akkor Weiss Mihály fölemelte szemét az égre s visszagondolt -arra a szegény kis mesterlegényre, aki a nagypestis után gyalog ment -vissza azon az úton, amelyen atyja bejött, Csehország felé… Milyen -vígan, könnyen s mily egyedül gyalogolt az uttalan utakon, fütyörészve s -zsoltárokat énekelve a porban s friss vízbe áztatta kiégett, forró -lábát… Rendes kis árva legényke volt, írástudó s lelkes, aki jól -kinyitotta a szemét s nem ijedt meg a maga árnyékától: s most íme egy -hadsereggel megy, ő a vezér, egy fejedelem is büszkén nézhetne: »No te -Weiss Mihály, – mondta magában, – neked ugyan fölvitte az isten a -dolgodat.« - -Ma már nem volt rossz kedve, mint tegnap s mosolygott magában, hogy a -végrendeletét is megírta: mért? a jó isten sokkal nagyobb veszedelmekből -mentette ki már őt: most ijedjen, mikor ennyi lelkes, bátor, kardos, -sisakos ágyus katona van mellette, alatta… Ej, bizony nem, ha akkor meg -nem ijedt, midőn a Sajó mellett egy vén hajdu megtámadta, hogy őt a -vékony szász legénykét agyonüsse a megnyűtt csizmájáért: most ijedni, -mikor az övé Brassó városa?… - -Büszkeségében könnyes szemmel nézett vissza a drága Brassóra, annyi -munkájának, örömének, aggodalmának, reménységének tanyájára, ahol oly -híven, annyi ragaszkodással, szeretettel kapcsolódott hozzá a nép s nem -volt a városban egy gyermek sem, aki ne kiáltotta volna az ő nevét s ne -nézett volna rá, mint egy istenre… - -De mikor elmúlt a város, a dombok kanyarodóin eltűnt a vár s egyre -messzebb értek, lassan mély bánat kezdett benne feltámadni: hová, hová e -háromezer emberrel?… mintha kiindulnának a világból… - -Egy kis vízen kellett átlépniök estére, ez a határ Brassó földje s -Székelyország között; a hidat épen találták rajta. - -Géczy mondta, háljanak meg ezen a parton, de őneki kellett, neki ki -kellett lépni a szász föld határiból, őneki a testében kellett éreznie, -hogy túl vannak a kétségen s hogy nem haboznak és nem tétováznak, hogy -vége a fecsegésnek, a tervezgetésnek, várakozásnak: ő meghódított -területen akarta tölteni már az első éjszakát… - -A szekerek megindultak s szépen mentek, ráhajtott az első ágyú, az alatt -beszakadt a híd… - -Nagy hűhó, nagy lárma, beszéd, az ágyút kivenni, kiszedni: közbelépett, -parancsolt, rendelkezett, erő kellett s akarat s kötél, saraglyafa s -csapórudak… - -Megijedt ettől a kis balesettől: ha a legelső percben ennyi bajt csinál -egy ágyú beragadása, még mi következhetik… - -Géczy nevetve nézte felháborodását s kétségbeesését: - -– Mit kínlódsz vele, – mondta, – van elég léhűtő gazember, majd kiszedik -tavaszra! - -A bíró fel volt háborodva: magyar könnyelműségnek mondta s mélyen -megvetette Géczyt: e miatt veszítik el a háborúkat, – gondolta: -elpotyázni mindent, ez az egész életük. - -Belemelegedett, végül már ő maga is megfogta a kötelet: ettől tette -függővé, hogy sikerül-e a vállalat vagy nem s boldog volt, mikor az ágyú -a holdvilág mellett mégis szabadon s mozgó állapotban volt a túlsó -parton. - -Másnap egész nap azzal telt el, hogy a sereget átszállították a kis -vizen. - -A nép hamar megette a tarisznyában hozottat s egyszerre csak -jelentkeztek és sürgették a szekerekre rakottakat. - -A bíró még el sem csodálkozott ezen, mikor tűz verte fel az ég alját, a -sereg előre elkalandozott s a környéken levő falvakat kezdte rabolni. - -Mélyen felháborodott, humánus nevelése eddig folyton csak azért zúgott, -hogy ők szenvedték a rablásokat: s most azt kellett látnia, hogy a saját -népe, amint Brassóból kilépett s a várfalak által megszabott fegyelmet s -a törvényeket áthágták, épen olyan vidám s vad csürhe lett, mint bármely -martalóccsapat. - -Ő nem lett volna képes rá, hogy a szegény asszony malacát elrabolja s el -kellett néznie, hogy legjobb emberei a vad oláh segítőkkel versenyt -fosztogattak, ahol kit megfogtak, lehúzták róla a ruhát, a falu házai -mind üresen álltak, s valóságos kéjjel cipeltek ki minden -megmozdíthatót, mit ottben találtak. - -Neki a szekerekre, podgyászokra, fegyverekre kellett gondolni, nem -lehetett mindenütt jelen, s kapitányai, hadnagyai, tizedesei, -porkolábjai nem bírtak a jókedvű fickókkal, a deákok a toronyból -ledobták a harangot azzal a kiáltással, hogy: a mienket is elrabolták s -pőrölyökkel darabokra zúzták. - -– Megvesztek, megvesztek, – mondta Weiss Mihály s agyonlövetett két -oláhot, akik egy székely asszonyt az ő szeme láttára hasítottak ki. - -Valahogy rendbe szedte, sorra állította őket, s egy újabb nap megint -azzal telt, el, hogy most meg Illyefalvánál az Olton keltek át. - -Ott is üres volt már az egész teremtett község, a magyarság mind futton -futott s menekült fölfelé, csak a templomkastélyt védték, s a kiküldött -kémek azzal jöttek vissza, hogy az egész Háromszék üres, menekül a nép -az utolsó csecsszopókkal, mennek Csik felé, a hegyekbe… - -– De hisz nem azért jöttünk, hogy mi a székelyeket megpusztítsuk, – -kiáltotta Weiss Mihály, magából kikelve, hanem azért, hogy őket -pártunkra vonjuk s fellázítsuk a fejedelem ellen. - -A katonasága azonban mit törődött azzal, hogy a brassói bíró hogy -képzelte el odahaza Brassóban a sétát: ez rabolni jött s minél előbb -megszedni magát, hogy loppal, szökve elillanhasson át a hegyeken a saját -otthona felé… - -Weiss Mihály nem értette Géczyt, aki mit sem törődött ezekkel a -dolgokkal, semmiségnek mondta s egyre csak arról beszélt, hogy kutatni, -tudakozni kell a fejedelem hadai felől. - -Illyefalvát háromnapi ostrom után feladták, a kastélyból Weiss Mihály -elnézett Sepsiszentgyörgy felé: a népe sürgette s követelte, hogy -Szentgyörgyöt azonnal megtámadják, de ő úgy érezte, ezzel örökre -eljátszaná a székelységgel való megegyezést s elhatározta, hogy egy -tapodtat sem megy beljebb a székely földre s reggel elrendelte, hogy az -egész sereg fordul vissza a szász földre, Botfalunak, Földvárnak… - -Mindenki nevetett rajta: ezt ugyan könnyebben is megtalálhatták volna, -kár volt ily kerülőt tenni, Földvárra egyenes úton is mehettek… Soha nem -hitte senki, ha maga szemével nem látja, mennyi kár, baj tud történni -ily kevés utazással. Mire még egyszer átkeltek az Olton, egy kerekük nem -volt épségben. - -– Hova tettem a szememet, – kesergett Weiss Mihály, hogy e gyülevész -népséget hadseregnek néztem, mi közük ezeknek hozzám s az én ügyemhez, -mindenféle csavargó tatárok, rácok, oláhok, hajduk, s mezítlábas -székelyek… - -Megbujt nehány száz főnyi brassai testvére közt s most bánta, hogy -sajnállotta a jó brassai polgárokat kihozni a városból erre a nehéz -útra… De sajnálta őket szíve szerint: úgy érezte: erre jók lesznek e -csordabeliek is… - -Géczy el is vált Weisstól, s maga mellett tartotta Nemes Balázst, -Horváth Györgyöt, Kálnoki Jánost, a székely kapitányokat. - -Mikor Weiss elrendelte, hogy Botfaluval szemben újra keljenek át az -Olton, Géczy méregbe jött s addig veszekedett, míg a bíró bele nem -nyugodott, hogy maradjanak csak a túlsó parton s húzódjanak lassan -Hidvég felé. - -De Weiss nem tudta visszahozni a már átkelt népet s azok a túlsó parton -mentek felfelé, ha ugyan mentek s nem cserkészni szóródtak szét s tovább -rabolni a szász síkon… - -Egy egész hét eltelt s Weiss kezét-lábát majd megette, hogy még sehol -sincsenek s mit se tettek: nem lett volna jobb ezalatt a városban ülni?… - -Szeptember 24-én kapták a hírt, hogy a fejedelem az Olt túlsó partján -Földvárhoz közeledik. - -Weiss Mihály rögtön imát mondott s kardjára esküdött, de Géczy gyanusan -nézte lóhátról a reggeli ködben a túlsó partot, ahol a kék darabontokat -ismerte meg. - -– Ezekkel akarsz te megütközni, mondta Weissnak s a hátuk megett s -körülöttük rendetlenül álló seregre mutatott, jobb lesz gyerünk vissza a -legsebesebben Brassóba. - -– A husos fazekak mellé! – mondta Weiss mérgesen, – még nem ültél ott -eleget! - -Géczy vállat vont: nojsz neki ugyan mindegy. - -De napközben is előhozta, hogy jobb lesz legalább is a hermányi -kastélyba húzódni. - -– Ej, ilyen parádé után vissza nem megyek csata hijján, – mondta Weiss, -aki már egészen elvesztette otthoni kedélyességét s nyugalmát, epévé -keseredett benne a lélek… Sírni tudott volna, ez is háboru: nem térek -vissza többet, nem látom én Brassót soha, – mondogatta Fronius -Mihálynak. - -Rögtön hozzáfogtak az átszállításhoz s az egész sereget sikerült Földvár -alatt a Brassó felé eső réten felállítani. - -Még készen sem voltak, a fejedelmi hadak megrohanták őket, csupa -lovasok, s szilajok, frissek, vadak s legázolták a rusnya előcsapatokat. -De a szászok helyt álltak s azt kiáltották: árulás, az olá vajda eladta -őket… - -Géczy karddal vágta, Weiss puskával lövette, de az oláhok futottak s -egyszerre eltűntek, mint a disznó csürhe a bozótban. - -Imreffy vezette a szemköztieket s némán nézte a földvári dombról a lába -alatt s szeme előtt kavargó csatát. A nap ekkor kibomlott a fellegek -közül s Géczy felismerte Imreffyt. - -– No szász, mondta, azt ott lövesd le, akkor ha elvesztetted is a -csatát: megnyerted Brassót. - -Weiss Mihály a szász puskásokkal célba vétette a kancellárt, aki nem -vette észre, hogy reá fordulnak, oly fáradt s rezignált volt: Az éjjel a -fejedelem egy pillanatra sem engedte el magától, folyton őrséget kell -váltani körülötte, mert minden bokorban Géczyt s Bethlent várja. - -Ebben a pillanatban fordult be a fejedelem maga, testőrsége élén -Veresmart felől s hujjahóval hajtott rá a szászságra, nem nézve maga -embere-e vagy sem. - -Ő maga vezetett, lovon ült s lova táncolt, neki a tömegnek, ami még -tartotta magát, Géczy már messze vágtatott, egyenest Brassó iránt, meg -sem állt a város kapujáig. - -Nevetett az egész dolgon, egy szikrát nem fájt neki. - -A fejedelem is nevetett: az ilyen csatát szereti, amely csak egy -rohamból áll: mint a pozdorját szórta szét a szászságot; ő maga három -szászt vágott le s csak azért nem többet, mert már a többit előtte -ellőtték, vagy ki tudott futott, hogy lóval sem érték utól. - -Soha még ily boldogságot nem érzett mint most, mikor a halottakkal -borított csatamezőn táncoltatta lovát. - -– Weiss Mihályt, Weiss Mihályt! – kiáltotta, hozzátok nekem a brassai -bíró fejét, amennyit nyom, annyi aranyat adok érte. - -Weiss Mihályt nem hozták el, mert azt ismeretlenül vágta le a Barca -vizénél Tunyogi Gergely nevű hajdu a csizmájáért, amit mindjárt le is -húzott róla; de elhozták az Imreffy tetemét, amelyet a szászok golyói -lyukgattak át… - -A fejedelem győzelmi mámorából valami határtalan rémületre ocsudott: - -– Az utolsó emberem! – kiáltotta, – az én utolsó emberem!… - -Fölemelte a két karját az égre, s megfenyegette az eget, aztán zokogva -fakadt: - -– Átkozott legyen ez a nap, ez a győzelem! - - - - -NEGYEDIK KÖNYV. - - -I. - -Mint a megfélemlett madár addig verdesi magát a kalitban, míg összetöri -minden szárnyát: a fejedelem vergődött s hajszolódott élete szűk -karámjában. - -Most, hogy magára maradt, feltűnt még egyszer előtte élete nagy célja: -nagy ember s erős és világbiró lenni. - -A földvári csatamezőn kijózanodott s a halottak halmai felett megrémült -kisded lett: im itt a győzelem, amivel nem tud mit kezdeni. - -Első nagy győzelme. S itt az ország belsejében, saját népe között, -holott indulásakor úgy képzelte, őszre már övé lesz környöskörül minden -világ s legalább is Krakkóban fog a koronázó Vavel felé -ellenállhatatlanul közeledni… - -Katonái száguldoztak, ujjongtak, jöttek-mentek, szép és duhaj -száguldásokban mulatott a tekintete: de ő komolyan állt egy helyben az -Imreffy holtteste felett s szótalanul nézett a távolba: úgy járt, mint -az árván maradt gyermek: csak most érett az élet nehéz voltára. - -Nincs más mit tenni: most aztán hajtani tovább s Brassóra rá, az -ellenség futó csapatai már régen eltűntek arra délen s érezte, tudta, -hogy hiába volt e csürhe felett a könnyű győzelem, ha a város kapui meg -nem nyílnak. - -– Mondjatok egy imádságot felette, – szólt a körülötte állóknak. - -Zavar lett s kapkodás: papot elfelejtettek hozni a csatába, vagy csak -Imreffy hiányzott, aki mindent el tudott intézni… - -Már türelmetlen kezdett lenni s szeme villámlott: nem bírta elviselni, -hogy kimondott kívánsága máris ne teljesült légyen s mindjárt felforrt -ereiben a vér, akkor előlépett egy magas fiatalember, az Imreffy -íródeákja, Pécsi Simon, süvegét levette s szólt: - -– Legyen dicsőség és hála a mindenható Istennek s testvéreim, mondjuk el -a Dávid imádságát. - -A fejedelemnek jól esett, hogy nem pap, csak közvitéz s hogy nem -szónokol oly könnyen, de rebeg. A fiatalember mégis bátor lett, a hangja -is megemelkedett: - -– Uram isten, – kiáltotta a Dávid igéit, – hajtsd hozzám füleidet és -felelj meg énnékem: mert nálad nélkül igen szegény és gyönge vagyok én. - -Mintha a szavakban valami titkos erő volna, megütötték a lelkét a szavak -s fejét lehajtotta. - -»Irgalmazz Uram isten énnékem: mert én minden napon csak tehozzád -kiáltok. - -»Mert te Uram isten, jó és bűnbocsátó isten vagy: igen irgalmas -mindenekhez, akik tehozzád kiáltanak… - -»Megszorulásom napján is hozzád kiáltok: tudván, hogy megfelelsz -énnékem. - -»Mert nagyságos vagy te Uristen: és úgy dicsőittetik a te neved… - -A fejedelem egészen megborzadt: úgy tűnt fel neki, mintha ő volna az -isten, akihez kiáltanak s íme semmi hatalma megcselekedni ez naptól -fogva; úgy érezte magát, mint egy ereje vesztett isten s a lélek úgy -folyt, úgy csordogált vissza ereiben, mintha eltűnne s elmulna belőle az -élet… - -A fiatalember hallgatott, aztán nagy boldog bánattal kiáltotta a zsoltár -mondásait, kielégült és fölemelkedett: - -»Uristen, sok kevélyek támadtak én reám: kik csak szemek eleibe se -vöttek tégedet és a te félelmedet. - -»De te Uristen, ki hozzájuk is igen irgalmas vagy: késedelmes vagy a -haragra s kész az irgalmazásra. - -»Tégy csudát rajtam, könyörülj rajtam, tekints én reám: szabadítsd meg a -te szolgálódnak fiát, hogy lássák az emberek. - -»Hadd lássák az én gyűlölőim és pironkodjanak és megtudják, hogy te Uram -megsegítettél és megvigasztaltál engemet… - -A fejedelem felvetette a szemét az égre, most jó volt s ez halálosan jól -esett… ez a szíve fenekéről jött, e szavak: úgy érezte, mintha otthon -volna Ecseden, s hallaná messziről még bátyjának, Báthory Istvánnak -hangját, amint rekedten dübörög s mennyet ostromolva parancsolja a -szentséget és az istennek félelmét a félelemtelen úr… Hát jöjjön is az -Isten, most, most jöjjön s segítsen, ha tud… Hadd lássák az irígyek és -gyűlölködők, a Bethlen Gáborok, a Géczyk, a szászok, a magyarok, a -pogányok, az egész világ, hogy van isten odafenn s az oda hajtja az ő -lába alá a fejüket… - -Ez jó ima volt: ez jól esett, ez az imádkozás… - -A katonák énekelni kezdtek, s ő kábultan és ellankadva hallotta az -éneket: azóta sem volt szívvel jelen semmiféle istentiszteleten: mióta -hazulról, Ecsedből erre a nagy világi égésre és gyötrelemre eljött… - -Megrázta s lecsillapította, szerencsétlenné s boldoggá tette ez az -egyszerű istentisztelet, óh, ha most leomolhatna s elfeküdhetne a fűben, -de pillantását felnyitni nem meri: körülötte környöskörül szemek, akik -reá néznek s parancsát lesik, a jövőt: s arcok, akik már a füvekkel -hajolnak össze s akiknek már mindegy a vérzuborgás az ő ereiben… - -S ahogy nem tud e holtakkal mit tenni: fel nem támaszthatja, hogy újra -megölhesse őket: nem tud azoknak sem mit mondani, akik parancsát várják: -hová, hová, miért, mire… - -S mégis csak meg kellett indulni egyszer, s mégis csak rendelkezni -kellett: óh, parancsolni afelől, aki annyi s minden parancsot -végrehajtott… - -Most, most fakadt fel a könny a szemében: magát siratta, ő szegény -önmagát, aki elveszítette a kezét, szavát, a parancsot ejtette ki a -szájából, s a mindenhatóság illúzióját… - -– Tegyétek, – mondta, – saraglyára s bévisszük temetni Brassóba. - -Brassóba!… Megrémült… Oda sem gondolt, s csak mondta: Brassóban -temetjük… - -Összeszorította fogát s lóra ült s nem szólt többet s előre vágtatott, -el Brassó felé. Bizonyára az isten szava szólott belőle… - -A fellegvár setéten tűnt fel a völgytekenőben, mögötte roppant hegyek, -előtte nagyszerű térség s a síkság torkolatában a szédítő magas ormon a -vár, körötte lent a város, magas és sötét bástyákkal körülövedzve. - -Aggodalom szorította szívét, de habozás nélkül rendelt ostromot ellene s -népe alig összeszedelőzködve vágtatott a város alá. - -Ágyúlövésekkel fogadták. - -Pukkanás volt, magja alig, de hökkenve állott meg a lovas sereg. - -Szétszórt sorokban állottak s a fejedelem farkasszemet nézett a -várossal: lelkében a tehetetlen düh duzzadt s lobogott: - -Hát így mutatja meg az isten?… - -Orrcimpái tágultak s lüktettek s csak nézte, nézte vad s fanyar képpel a -fekete falakat s a nagy köríves páncélkaput. Az ágyúk egyre sürjebben -szóltak a falakon, füstfellegek csaptak fel itt-ott a bástya lőrésein, -puskák ropogtak: itt mit tenni nincs: szédülni kezdett, vértolulást -kapott, s mint a farkas a jól őrzött hiú oldalától, hosszú merev -bámészkodás után, mikor már körülte kezdtek röpködni a golyók s egy -kőgolyó, nagy ágyúkő ott vágott le előtte húsz lépésre, lassan -megfordította a ló száját s visszatért… - -Illő távolban együtt gyűlt a kisded serege, holmi ezer lovas; -zsibongtak, tanácskoztak, mind a várat nézték s fanyalogva bírálták: nem -lovasnak való hajrá. - -A fejedelem csüggedten nézett rájuk: vajjon mi lesz… - -Pipali Mihók hajdukapitány lóháton jött s kopjája hegyén egy szakállas -fejet hoz. - -Elébe nyújtja a véres fejet s ő nézi, nézi s lassan ráismer: Weiss -Mihály feje… - -Elfordítja szemét: a kapuk be vannak zárva… Weiss Mihály feje itt van s -a kapuk be vannak zárva… Ha Weiss Mihály volt az ellenség: mért -nincsenek nyitva a kapuk…? - -Körülnéz: jó volna immár leszállani a lóról, s hol van a sátor… Hol van -Imreffy, hogy a sátor még most sincs felütve?… - -– Verjetek itt tanyát, – mondja ridegen. – Itt fogunk hálni. - -Mozgás, szekerek után néznek, azok még messze vannak, de a fejedelem nem -bír a lovon maradni, mindjárt leszédül a nyeregből; leszáll, ketten is -segítik, egy kis halom oldalába köpenyt terítenek s sápadtan odaájul. - -Buzás János hajdukapitány megvetően legyint: - -– Szopós gyereket minek hoznak a bálba… - -Csak néhány percig fekszik, szinte élettelenül, felpattan, nem bír -nyugodni, megint másat parancsol, étellel kínálják, elutasítja, itallal, -kiüti a kupát s vágtában vezeti a lovassereget nyugatra a Vidombák patak -partján árkon-bokron át, csak úgy bódultában rohan, Keresztényfalván át, -hol egy fertályig megáll s őrségét rendeli, aztán tovább s mikor -feltűnik előtte az égbenyúló sziklán Rozsnyó fellegvára, süvegét levágja -s kiáltja: »Rohamra hajdu!« - -Kesely arcú lovas pogány áldozással néz a megvehetetlen magasba, a -kopasz bércet koronázó komor várra: el nem megy, míg ez a kezébe nem -esik… - -Három nap, mint éh farkasok álltak a vár alatt, megmászták a hegyoldalt -s föl a falak tövébe; a szászok vitézül tartották, de egyetlen ágyújok -sem volt s tehetetlenül kellett nézniök, hogy mint a csikaszok gyűlnek a -hajduk a favár palánkjaira. - -Harmadnap kitört bent a lázadás: víz nem volt s az oláh őrség -szakadatlan vájákolt, s szökdösött le a falakon, kegyelemért könyörögni. - -– Hozzátok kötözve a bírót kezembe! – mondta a fejedelem s az oláhok -megrohanták a tanácsházat s hozták a kötelet, amelyben, mint bikát a -vágószékre, elhurcolják a bírót a fejedelem elé. Nem volt mit tenni: a -támadók már hordták a fát, hogy a vár alatt tüzet rakjanak, melybe -belepusztul úgyis a parányi fészek s erre irgalomra, kegyelemre feladták -magukat. - -A fejedelem fölment a várba, hajadonfővel, fegyvertelenül, a várőrség -alázattal feküdt lába elé: »Menjetek a pokolba, – mondta nekik s a -hajduknak intett:« vigyétek, amit találtok«… - -Megállt a vár fokán, körülnézett a csodálatos völgyön, a Bucses ormain, -s a fogarasi havasokon, nem volt türelme tovább ott maradni, belső tűz s -láng hajtotta, megfordult s menni, menni, mikor serege rendbe szedődött, -élére állt, visszafordult, de megérezte Brassó hiábavaló ostromát, -érezte a hiábavaló küzködést, ott az átkozott Brassó alatt, mit kezdjen -pár száz legénnyel oly temérdek nép előtt… Kinevettesse magát?… -megfordult s Zernyest felé hazament Szebenbe. - -Nem volt idő napot lopni, a sereg már fel volt rendelve, annak a -gyülekezése közben kellett kilépni arra a hírre, hogy Weiss Mihály -kijött Brassóból s jön fejedelmet koronázni Fejérvárra. - -Voltaképen meg lehet elégedve, hiszen teljes sikerrel végződött a -vállalkozás: Weiss Mihály halott, feje itt van a szebeni bástyán, Géczy -nyilván többet nem gondol a fejedelemségre; a brassaiak elveszítették -vezérüket s most már el vannak vágva mindentől, török, német, ellenségük -s kell hogy észre térjenek. - -De hol van Bethlen?… Már híre jött, hogy ötven barátjával járt a -temesvári basánál s hogy elindult nagy fényes török kísérettel a -portára, a szultán lába csókolására… - -Szörnyű napok, szörnyű idők: a fejedelem örök rettegésben él. - -Ha körülnéz, nem érti, hogy élt eddig oly vidám, könnyelmű s boldog -életet: mintha varázsköpenyben lett volna, semmi veszélyt nem ismert. -Most, ha nézi az arcokat: minden szemben ellenséget lát; aki nevet, -rajta nevet; aki sír, miatta sír; aki hallgat, gondolatát takarja; aki -beszél, hazudik. - -Nézi az arcokat: Gyerőffy, Bethlen cégéres cimborája: minden percen -várja saját magától, hogy felakasztassa… Mikola János, Gyerőffy barátja, -kiben Bethlen is megnyugodott, Kapy András, s aki intette, hogy Bethlent -ne bántsa: Rhédey Pál, két átkozott kopó, akik itt szaglásznak s még -hívséget mutatni sem erőttetik magukat… - -Kamuthy megszökött: hol a hízelgő Kamuthy, a gaz áruló: meg nem hal, míg -ennek nyakát nem szegi; ha körülment az ország urai közt, egy is nem -volt, akinek szemében ne leshetné meg a gonosz árulást… - -Megjöttek a követek Kassáról s ragyogó arccal hozták a jó hírt, bedobolá -Forgács Zsigmond a magyar hadakat Tokajba s máris kész indulni újra -Erdélyre. Örömmel vette a fejedelem hívását s kész jönni a fejedelem -segítésére. - -Ez is csak gyűlöletet kelt benne, tudná mit cselekedjen, de nincs kivel -elvégeztesse akaratját; mindenben ő maga maga-kancellárja nem lehet s -Pécsi Simon, akit maga mellett tart, még igen ifjú ahhoz, hogy öreg -szakállasoknak parancsoljon… mit tevő légyen, s hogy szolgáltassa ki -magát a nyomorult Forgácsnak, aki mikor derék haddal jött rá, úgy-e -bizony lómájra szorult Moldvában s harmincezer emberéből hétezeret vitt -haza elnyűtten, rongyosan Kassára s most ingyen kapja Erdélyt, ővele -együtt: mert hogyan lehet ember nélkül megviaskodni azokkal: segítséget -hozó hadaktul az isten őrizzen, nékiek jó lesz, de nem minekünk… - -A lóhúson éhezett urak, Forgáccsal Homonnay György, a kényes úrfi, most -fog jóllakni a pecsenyén, amit Báthory Gábor süt nekik s Dóczy András, a -részeges csap, aki egy józan szót életében nem mondott, meg Czobor -Mihály, akivel Kassán Bocskay udvarában összeveszett, hogy nem akart -deferálni a Báthory névnek: most ő emelje fel a zászlaját s meghajtsa -előtte a sárkányfogas címert? Vagy Rákóczy Lajos, aki csak azért jön, -hogy Erdélyből elrabolja még, amit lehet s töltse vele a szerencsi -kamarákat… És Thurzó? Thurzó György? mekkora s milyen nagy elégtétel a -palatinusnak, hogy aki nem akart előre köszönni neki a hadadi mezőkön, -most alázatosan ő kínálja magát, országát s kézcsókra jő… - -De hát másfelől meg a pogány s Bethlen Gábor… - -Már erről is vagyon hír: a porta Géczyt elvetette, látva, hogy semmire -se jó: s Ahmed szultán megesküdött őseire, hogy Erdélyt három darabba -vágja s három vajdaságot csinál benne: legyen minden nemzet külön s -akkor majd nem veszekednek: a magyar külön, a szász külön, a székely -külön: no Géczynek is befellegzett… - -Ez az egy vigasztalása volt, hogy mindenkinek lejár a napja, s ő -mindenkit túlél, immár nem is haragudott Géczyre. - -Az országgyűlésében azért mégis bevitette a törvényt, hogy: mind az -lázadóknak, mind az elszakadottaknak sok gonoszságaért az ország neki -elégtételt adjon. - -De a gyűlésben már nem elnökölt Imreffy s a vita nagyon hosszú lett s -végül is alázatos instanciával járultak elébe: hogy »ha az Isten Sodoma -tartományának tíz igazért megkegyelmezett, felséged sok ezer hívének -könyörgésére adja meg azoknak a vétkeseknek ujonnan életöket, -jószágukat«. - -A fejedelem beleszédült, mámoros, vérmámortól nedves szemekkel nézett -körül rajtuk s érezte, hogy nem ő parancsol ezeknek többé: megfordult a -világ, most felébe nőtt a hatalom… - -Legyintett: tegyetek, amit akartok. - -Igy kegyelmesebb lett a válasz Brassónak, mint valaha remélni lehetett. - -Ezen a napon a meggyesiek küldöttei jöttek elébe szintén Brassó miatt -könyörgeni: már meg is gondolta: itt valami magasabb bölcsesség -dolgozik: jobb így, hogy ő enged s megbocsát az ország kérésére, mintha -itt is csalódás és szerencsétlenség érné… - -– Bocsássa meg nagyságod a szegény nyomorultaknak bünöket, – akik ebben -a nagy égő láng közepiben lévén, nem tudtak hová lenni s féltükben az -felséged ellenségei közé kerültek… - -– Csak ember lehet bünös, – mondta nekik, – állatban bünt fel nem -találunk… Mit tehetünk, hogy emberek vagyunk… - -Később azt mondta: - -– Már el van végezve, megbocsátok Brassónak és Géczy Andrásnak is. - -Míg egyfelől jártak a követek tovább sűrűn Kassa felé, másfelől Brassóba -is mentek s egy hét mulva ki volt tűzve a Géczy megkegyelmeztetésének -napja. - -Október elsején kijött a bezárt urak részéről Géczy András és Nemes -János s örök hűséget esküdtek János pap előtt az országnak, a városiak -közül Chrestels János, Kattner Bertalan, Greissing Kristóf jöttek ötven -lovassal. A fejedelem tuszai voltak, Tököli Miklós, egy finom modorú -ifjú nagyságos és Jantsó Pál negyven inassal. - -Géczy Szebenbe érkezve, a fejedelem lábához borult: - -– Árulóvá lettem, Nagyságos uram, – mondta, – megszegtem eskümet: hogy -soha sem fogok a szászoktól elválni, de a nagyságodhoz való igaz -szerelem, főben járó bünöktől sem tud eltartani: én ott is csak a -nagyságod embere voltam, dolgaiknak minden titkát kitanultam, s most itt -vagyok, hogy nagyságod rendelkezzék velem. - -A fejedelem kihúzta kardját s kegyelmesen a vállára helyezte Géczynek. - -– Kelj fel, többet ne vétkezzél ellenem, – mondta. - -Géczy a sok nyomorúságban, amiről nem győzött eleget beszélni, meghízott -s nagyobb bajuszt eresztett s mindenben tekintetesebb volt, mint még -nehány hónappal azelőtt. Hozzá is szokott a parancsoláshoz s egy -pillanat alatt megérezte, hogy a fejedelem elvesztette régi erélyét és -akaratát s puha lett, aki arra vágyott, hogy vezessék s gyámkodjanak -felette. - -Most boldog volt, hogy bezárkózhatott ismét valakivel, akit régen ismer, -aki hozzá tartozik a gondolataihoz, aki érte s neki gondolkozik s -leveszi a fejéről a felelősség terhét. - -– Nagyságos uram, – mondta Géczy, – itt minden fenekestől fel vagyon -fordulva: nagyságod nem tudja, mik készülnek a portán. - -– Hallom, három vajdaságot főznek. - -Géczy legyintett: - -– Az semmi, amit a szászok szeretnének: ez az ördög katonája, ez az -elvetemedett, tökfejü Benkner királybíró dolga, hogy a szászok külön -vajdaságot kapjanak: ez mind olyan, mint a pimpimpáré virág tolla, -elfujja a szél s nem tudja az ember mi lesz belőle; egy baj van csak s -csakis egy baj: Bethlen Gábor. Ha nagyságod meg akarja törni a kigyó -fejét s már azt elmulasztotta, hogy idejében végezzen vele egy -késszúrással: feleségit kell élve ide hoznia: avval megtarthatja örökre -az urát, hogy az moccanni se mer, inkább baráttá lesz, vagy még hamarább -dervissé. - -A fejedelem régi boldog ideit érezte felújulni, tervezett, támadott s -megtörtént, amit akart. - -Az urak felzúdultak, hogy Bethlennét Dévában megostromolják: az árva -asszonyt, akinek most haltak el gyermekei s az isten épen eléggé -megszomorította. - -Géczy felkacagott: - -– Nincsenek gyerekei? majd a fejedelem tesz róla, hogy mire megjön az -ura, ikrei legyenek. - -Az egész hadat, ami kéznél volt, tízezer főnyi hajduságot, mind Déva alá -indította. - -Egy hétig állott a hajduság Déva alatt s felprédálta amit a német s -török meghagyott, ezt a gyönyörű uradalmat is. Károlyi Zsuzsánna sírva -nézte a vár ablakából a tüzeket. De azalatt a rendek felindultak Déva -ostromán s a fejedelmet rákényszerítették, hogy kegyelemlevelet írjon -alá, mind az egész gyűléssel egyetemben Bethlen feleségének. - -Gerőffy maga ment a kegyelemmel Bethlennéhez, akit el is vitt -Gyulafejérvárba, ahol maga házában megszállított, cselédivel és -szolgálóival egyetemben. - - -II. - -Mikor Géczy a szebeni szászoktól elbúcsuzott, már mint a fejedelem -barátja, azok sötét arccal néztek reá. - -– Nagyságodnak immár jó, – mondta Chrestels János, – isten rátekintett s -jótettiért megjutalmazta. - -Géczy felfortyant: - -– Isten oda tekint, – szólt kevélyen, – ahol van ami érdemest lásson. - -Hegyes Gerard azt mondta: - -– Nagyságod megtaníthatna, hogyan kell isten előtt érdemes lenni. - -– Neked adhatok jótanácsot, – veregette meg a vállát, sértő gunnyal -Géczy, – te még fiatal ember vagy, hasznát veheted… Tapasztalt embert ne -fogadjatok be városotokba s titkaitokba ne avassátok be… - -Élesen felkacagott: - -– Majd meglássátok, mit fog nekem használni titkaitok tudása! - -A követek mélyen meghajoltak s nem szóltak, elmélkedve távoztak el -Szebenből. - -Ebben a pillanatban minden rendben volt a fejedelem körül, amint talán -soha nem volt tavasz óta. - -Brassó megbékült s lemondott 32 ezer forint követelésről, ellenben -fizetett újabb hétezer forintot; visszakapta Törcsvárát és Brassó -fellegvárát, s örült, hogy nem kell tovább harcolni. - -Az országgyűlés is megbékült s Báthoryt kinevezte e békekötésért a haza -atyja s megtartója díszes nevével. - -A fejedelem örült, hogy Géczyben ilyen pompás kancellárt nyert s Géczy -örült, mert Fogarast megkapta örök birtokul s ezzel az övé lett Erdély -leghatalmasabb vára. - -E percben olyan béke volt Erdélyben, amilyen nyugodt s csöndes a -haldokló az agonia előtti órában. - -Bethlen Gábor ekkor már Konstantinápolyban volt. - -Iszkender pasa, aki most jött meg Magyarországról, jól ismerte Bethlent -s tudta, mi a jelentősége odahaza Erdélyben: szárnyai alá vette a -menekült főurat, aki mély szomorúságával s rendíthetetlen komolyságával -nagyon rokonszenves volt a török vezérek között. - -Bethlen otthon volt a török fővárosban, nyugodtan járt a térdig érő -szennyben, mely az utcákat fedte, úgyhogy a ló is alig tudott benne -csetleni, botlani s nem mutatta, hogy észreveszi, hogy a cifra -mennyezetek s az aranyos boltozatok omladozva, rogyadozva emlékeztetnek -az idők mulására. - -Sokat elüldögélt velük szótalanul a tanácsban, ahol az alacsony -dívánokon, keresztbe tett lábakkal hallgatták az egymás hosszadalmas, -keleti frázisokkal kitöltött és kapzsi alattomos, irígy érzésektől -átitatott beszédét, közben némán várták a vízóra cseppjeinek csepegését. - -Ebben a városban semmi sem volt sürgős s ha valaki valamit hamar el -akart intézni, csak azt az egyet nem volt szabad megkísérelnie, hogy -sürgesse, mert akkor mindenkinek az ellenszenvét kihívta maga ellen. - -Bethlen jól ismerte e szokást s egy dervist megszégyenítő békességgel -várta a maga igazának teljesedését. - -Azonban mint mindenütt a világon, még a török városban is történnek -rendkívüli dolgok, amelyek siettetik az eseményeket. - -Iszkender pasa budai basává akart lenni, ép ezért eszközölte ki, hogy -Konstantinápolyba visszarendeltessék. Hogy célját elérje, Mehmed basát -Budáról el kellett távolítani. Nagyon jó volt erre Negroni a bécsi -követ, aki Budán keresztül jött Stambulba s úton-útfélen elmondta, hogy -Buda oly állapotban van, hogy a legcsekélyebb ostromot sem bírja ki. -Igaz, hogy ez a teljes leromlás nem Mehmed basa alatt történt, csak az ő -szeme előtt fejeződött be, de most már csak arra emlékeztek, hogy -Ibrahim, a bölcs és erényes, ugyanezen a Budán fogadta Bocskay királyt, -akinek koronát küldött a győzhetetlen padisah. Hogy történhetik az, hogy -még öt évvel ezelőtt Bocskay királyt egy ragyogó és fényes Budavárában -lehetett fogadni, »melynek szépségét és ékességét leírni lehetetlen s -hol az élőkutfejek sokasága oly bőséges volt s oly vizeket adtak, -amelyek ezüsttisztaságu csőből csergedezve az élet vízéhez hasonlatos -édes ízzel bírtak«: s most mint még a hitetlen német is bevallja, -egyetlen háznak sincs fedele, egyetlen kapunak sincs ajtaja, egyetlen -ablaknak sincs fedője, s a felséges padisah katonái télen s nyáron az ég -alatt alusznak s ha valaki azt mondja nekik, hogy: »testvérem ez nem jól -van így«, csupán annyi a válasz reá, hogy »Allah nagy és Mohammed az ő -prófétája, Buda bevehetetlen vár, az igazhivők szemefénye«. - -Ilyenformán csöndes és komoly beszédekben, melyeknek susogó bokrában -vipera sziszegett, elhatároztatott, hogy Buda vára basája hazug és -részeges, aki soha józanon nem található s körülötte is egyetlen józan -ember nincsen, sőt még a nép is annyira az ivásnak adta magát, hogy -közöttük egyetlen józan nem találkozik s ez okból a falakat nem is -őrzik, még a kapusok sem alusznak a kapuknál. - -Ha pedig ez így van, pedig így van, mert ezt még maga a hitetlen német -is bevallja, akkor nincs más hátra, mint az istentelen hazug és részeges -budai basát eltávolítani az igazhivők szemefénye éléről, a bevehetetlen -budai várból. - -Egy napon végre jelen volt Bethlen a basák nagy tanácsában, ahol -Iszkender barátja, Terjáki Hasszán előadta a dolgot s a budai basa ellen -irányította beszédje toporzékoló paripáit. - -Végighallgatták a Terjáki Hasszán előadását a komoly s istenhivő basák, -de nem merte senki levonni a konklúziót, mert nem tudták valóban -keresztülvihető-e a budai basa megsemmisítése: - -Felszólalt azért Sahin Geráj pasa s mintha Budáról nem is volna szó, -beszélni kezdett nagy kitéréssel. - -– A világ padisáhja árnyékában sem baj, sem szerencsétlenség nem érheti -az igazhivőt, Mahmud pasa győri bég mértékletes és szelid volt, és -Béglerbég volt a pécsi béglerbég, akinek kellett a győri várat is -élelmeznie. Az volt a szokás, hogy évente kétszer háromszor vagy két -háromszáz szekér Győrből lement Pécsre s élelemmel megrakodva tért -vissza. Azonban a hitetlen kutyák bégjei és agái rendszerint rajtuk -ütöttek, elvették az élelmet s a barmokat; ily módon a pécsi -szandsákságból öt-hatezer ökröt elhajtottak s némelyik járásban egy ökör -sem maradt, én a magam szemével láttam, hogy a hitetlen kutya magyar, a -nyomorult rájah, Allah pusztítsa el, maga húzta feleségével az ekét, -mert nem volt semmi állatja. Bármennyit panaszkodtak is szegények, nem -hallgatták meg őket, és ezt látnia kellett a szelid és mértékletes -Mahmud bégnek és nem tehetett semmit. - -Akkor megszólalt a páratlan vezér, Musztafa pasa, aki jól értette Sahin -Geráj célzását és azt helyeselve, megerősítette a következő szavakkal: - -– A bölcsek a mérnöki tudománnyal az égig érő lépcsőket készítenek, hogy -utat építsenek a trónushoz és célt érnek, a halál órája ellen azonban -semmiféle óvszert nem találnak… A padisáh, mielőtt e szavakkal: »térj -meg uradhoz megelégedve,« e mulandó szultánságtól búcsút vett, Allah -irgalmazzon neki: ezt megelőzve mondta nekem: »Győr erős vár volt s nagy -híre volt, s elveszett…« És én azt mondom, Buda az izlam szemefénye s -bevehetetlen s el fog veszni. - -Most már egyhangú volt a vélemény s mindnyájan tudták, hogy a budai -pasát semmiféle hatalom meg nem menti a megfojtatástól. - -Akkor megszólalt Szeád Eddin hodsa: - -– Reggel és este kedves kötelességem azért imádkozni, hogy az izlám -országok határait Allah védelme őrizze meg és a hit harcosait hódítással -és gazdagsággal örvendeztesse meg és a szerencse útjain sikeresen -vezérelje… Én magam Győr vára bevételénél jelen voltam és tudom, hogy a -vár elvesztésének sok előjele volt: így például az a visszaélés, hogy az -őrizetre kirendelt dsebedsik és kul ogluk bár Győrött irattak össze, de -mind Pécsett, vagy Koppányban vagy Fejérvárott házasodtak meg s Győr -várába nem igen mentek, ilyen formán a vár üres lett. Majd ismét -élelmiszer hozatalának ürügye alatt két háromszáz ember is eltávozott, -sokat mulattak s a tartomány szegénységét sanyargatták… Azonban a -kormányzó nem törődött evvel, ő csak ópiumot szívott s azok a -hitetlenek, akik előző évben faágyuval bevették Tata várát, ugy hogy -onnan egyetlen élőlény nem szabadult, szennyes elméjükben elgondolták, -hogy: lássátok Győrből évente négy ötezer ember távol van, node -próbáljuk meg… - -A hallgatóságot nagyon érdekelte a szemtanu előadása, aki oly bátran -nevezte Mahmud pasát opium-szívónak, holott Sahin Geráj pasa épen most -mondta bölcsnek és mértékletesnek. Örvendtek, hogy a hodsa, gyenge -elméjüek szokása szerint oly őszinte s mindenki reá fordította -pillantását, de egymáson észrevéve az illetlen s helytelen -kiváncsiságot, újonnan elkomolyodtak s bánatosan néztek maguk elé. A -hodsa tovább folytatta suttogó hangon: - -– Egy éjjel a Pálffy nevü átkozott, néhány ezer gyalogost maga mellé -véve, a faágyut elrejtette s még saját katonáinak se mutatta meg s így -hozták Győr kapujához. A mi kormányzónk gondatlansága folytán a várnak -nehány deszkából készült kapuja előtt éjjelre se a felvonóhidat fel nem -vonták, se máskép el nem zárták. - -– Nehány hitehagyott éjjel a kapuhoz jött s azt kiáltotta: »kapus, -kapus!« s a kaputorony őre, egy inas felébredt álmából, fejét a takaró -alól kivonta s mondá: »kik vagytok?« Ezalatt a faágyut közel hozták. - -– »Pécsről ennivalót hozunk, az ellenség utolért s futva nehezen -menekültünk meg, gyorsan nyiss kaput, hogy bevihessük a várba.« - -– A fiú pedig válaszolá: »elmegyek, a kapusnak hírt adok s a kulcsot -elhozom«. - -– Ez alatt a szóváltás alatt az ágyut tetszésük szerint közel hozták és -elsütötték. Mihelyt a kaput betörték, a jelenlevő annyi ezer átkozott a -várba ment. Benn a várban ki részegen, ki pedig ópiumtól bódultan -feküdt. Mihelyt a balesetről értesültek, hogy a híveket két oldalról -megtámadták, egy kissé megfélemlettek, miként ez szokása a hasonló -embereknek, de ekkor Jahja aga a jancsárok agája, aki dőzsölő és -kicsapongó, de vitéz férfi vala, az iszlám csapatok élére állva, »Az -igaz hivők vágya a harcolás« mondásnak értelme szerint felbuzdította és -fellelkesítette őket. A hitharcosok csapatonként nekibuzdultak és -életüket feláldozni nem vonakodtak, hanem mindegyik egy-egy felbőszült -oroszlánképen a várba tört hitetlenekkel harcba bocsátkozott. A harci -zaj, a hájhuj kiáltozás, a dobpergés, trombitaharsogás, a viaskodó népek -lármája olyan foku volt, hogy az ég és a föld megremegett attól. »Azt -vélnéd, hogy a végítélet tört ki.« - -– Szóval e harc és ütközet hevessége miatt még a hetedik égben az -angyalok is rémülve néztek le s a hitetlenek megtöréseért esedeztek a -segítő istenhez. Egész reggelig eltartott az ütközet és tizennyolcezeren -lettek névtelenné és jeltelenné és íme mégis egy erős vár így jutott -gondatlanság miatt az ellenség kezére. - -A hodsa elhallgatott, erre mindnyájan imaszerű csöndben maradtak s -mereven néztek a márványkockákkal kirakott padlóra. - -Aztán a hodsa így szólt: - -– Beszélték, hogy a részeg janicsár agát élve vitték a gyalázatos Pálffy -elé, aki még 15–20.000 aranyat is elvett tőle: »Igy őrzöd e várat? Ezt -az aranyat a mai napra rejtegetted-e?« mondá neki s fejét levágatván, -póznára tüzette és a várban körülhordoztatá s kiáltatta: »Aki a várat -így őrzi, annak ilyen sorsa legyen.« - -Mindnyájan halkan felkiáltottak: - -– Nagyon helyes, nagyon helyes! - -Az öreg Terjáki Hasszán, hosszas csönd és néma gondolkodás után így -szólt: - -– Helyes lesz-é Budát ilyen helyzetbe hozni? Mohammed népe országának és -az iszlám birodalmának ily meggyengítéséről ki fog felelni? - -Erre halkan mindenki azt mondta: - -– Az ítélet erről a nagyhatalmu Alláhnál van. - -Bethlen elég jól tudott törökül, s értette a beszédet, most a szíve -örült, mert látta, hogy egyetlen hang sem hallatszott Iszkender basa -ellen s ez már bizonyosan budai basa lesz. Ez pedig magával hozza, hogy -András Demeter napig, vagyis mire a hó leesne, a török hadviselés téli -határáig, el kell végezni a hadjáratot, bizonyos tehát, hogy akkorra ő -is otthon lesz kedveseinél… - -Egy hét mulva bemutatták a világhatalmú szultánnál. - -Nagy pompa s nagy ceremónia vette körül, a győzhetetlen padisát, -százával állottak a selyemkaftánba öltözött basák s bégek s a janicsárok -vérveres ruhája pazar volt. - -Iszkender basa a padisáht értesítette, hogy Bethlen Gábor szépen el -tudja mondani a beszédét törökül, ami a szultánnak nagy mulatság volt, -mert még sosem hallott hitetlent, aki három szónál többet el tudott -mondani az igazhivők nyelvén. - -Megmondatta azért neki, hogy parancsára mondja el az erdélyi -állapotokat. - -Bethlen előre elkészült a szónoklatra s a legnagyobb nyugalommal -beszélt: de minden kijelentés után meg kellett állania, hogy a tolmács -költői formába öntse az ő gyaur gondolatait, viszont a legelőkelőbb -tolmácsot kapta, a legjobb költőt, aki minden mondatot, amit ő mondott, -a végtelenségig kicifrázott és túlozott, hogy a szultán kedvét -megnyerje. - -– Hatalmas császárunk zsámolyánál arcainkkal leborulván alázatos -könyörgéssel kivánunk minden jókat Istentől, hatalmasságodnak, – mondta -Bethlen s azt hitte a török izlést ez alázattal teljesen kielégítette. - -A tolmács elragadtatott szemét felemelte s két kinyújtott karral -rámutatva, így szólt: - -– A hitetlenek által lakott Erdélyi vilajetnek főura Bethlen Gábor, aki -otthon hatalmasabb a kősziklánál s szabadabb a repülő sólyomnál: térden -csúszik a nagy messzeségből, mint egy kis egér a legfelségesebb és -győzhetetlen padisah lábaihoz. - -Bethlen nem volt elkészülve rá, hogy az ő törökül mondott szavait a -tolmács ugyanolyan módon fogja közölni, mintha idegen nyelven szólt -volna, ezért egy pillanatig megzavarodott, aztán folytatta: - -– Kismadárnyi lelkemet, szabadulást keresve hatalmas császár szárnyai -alá ajánlom. - -A tolmács: - -– A sivatag oroszlánja, a szakállas és hatalmas kardu hitetlen, kinek -párja nincs sem a császárnál, sem a szultánnál, kinek kardjánál -hatalmasabb kard nincs, aki bárhová megy, mindenütt győz: igen árvául -gondolkodik azon, vajjon életének táplálására egy falat adatik-e kezébe. - -Bethlen: - -– Minekutána a nagy emlékezetü Szolimán szultán idejében a magyar nemzet -kétfelé oszlott s egyik törökösnek, másik németesnek tartatott, két párt -származott: s ezek azóta mai napig egymást üldözik s gyülölik. Én -gyermekségem óta törökös vagyok, ezért most harmadízben szenvedek -számüzetést, mert hű voltam a portához. Ifju koromban könnyen tűrtem a -bujdosást, azután hittem, hogy a fényes szultán szárnyai alatt -megnyughatom, s ime most, mikor a németek kitisztítása után azt vártuk, -hogy hazánkban csendességgel nyughatunk, egy uj és szokatlan zsarnokság -alá estünk. - -A tolmács a legnagyobb nyugalommal várta be, míg Bethlen bevégzi -szavait, akkor jéghideg arcot mutatott s Bethlen megfigyelte, hogy a -szultán mindig pontosan olyan arcot öltött, amilyen a tolmácsé volt. -Beszéde alatt a beteg, pergamentsárga arcú szultán szeme fakó lett, -fáradtan s közönyösen nézett, nyilván egy szóra sem figyelt s egy szót -sem értett szavaiból, csak akkor csillant fel újra, mikor a tolmács -megszólalt: - -– A hitetleneknél csak egy van ily hatalmas és dicsőséges vitéz, ó -padisah, amilyen a győzhetelen szultán bégjei s pasái között -megszámlálhatatlan sok van, hogy ha akarnám sem tudnám nevüket -elsorolni, s azt sem mondhatnám, hogy egyik a másik felett kiválik: de -ezt az egy hitetlen hőst az erdélyi király, az a Bolondkirály, papucsa -sarkával tapodja. - -Bethlen: - -– Az én hazámnak, Erdélynek dolgai mind szép rendben folynak, mióta a -világbíró hatalmas Szolimán császár által helybe állíttaték, egészen -addig míg a mostani fejedelem Báthory Gábor össze nem gázolta a szegény -hazát. - -A tolmács: - -– Fenséges padisah! én, szolgád, e magas birodalom minden része közül -legszebbnek s leggazdagabbnak nevezem az Erdély nevü legkisebb -tartományodat, melyet egy őrült alattvalód, a gyalázatos Bolondkirály -sarkával és csizmájával tapos, mint a földre pottyant érett figét. - -Bethlen: - -– Ez a Báthory Gábor fejedelem a felséges szultán ecsedi hívének s -szolgájának, néhai Báthory Istvánnak fia, bátyjának kincseit -eltékozolván, az országnak jövedelmeit tolvajokra s asszonyokra -elpocsékolván, annakutána a saját városait prédálta s szomszéd -országokra ment, a padisah birodalmában, hogy lakomáit s vendégségeit -folytathassa, így az egész ország harcba borult miatta. - -A tolmács: - -– Padisáhunknak egy csekély szolgája származott a leghíresebb és -leggazdagabb hitetlen kutyától, akinek annyi kincse s aranya, ezüstje, -drágaköve s minden ékességei voltak, hogy az Aladin lámpájával járó -legfelségesebb indiai szultán elálmélkodott volna azon kincseknek -hegynél magasabb s tengernél szélesebb garmadáin. De a Bolondkirály -belemarkolt e kincsek tengerébe s ezt kiáltotta: Efendi! nesze egy véka -arany! Insallah! nesze egy karaván serleg s szőnyeg és még mit kivánsz. -Isztrafullah: uram bocsá, ez a beszéd elbizakodottságból származik, én -nagyon félek, hogy e beszédnek rossz vége lesz! - -Bethlen: - -– Erdély elveszett, mert eszeveszett életbe merült. - -A tolmácsnak, aki előre gondosan elkészült az erdélyi állapot költői -ismertetésére, eszébe jutott a legfontosabb, s minden kímélet nélkül s -hatalmas hangon kiáltani kezdett, úgyhogy Bethlen ijedten elhallgatott: - -– Padisáhom, az szükséges most, hogy helyeden szilárdul megállj. A -dolognak állapota ilyen. Dicső őseid idejében is így cselekedtek! -Mohammednek, – üdvözlet neki! – csodája következik! insallah! Jókedvü -légy!… Tudd meg, hogy a bolondkirály így kiáltott: nem ismerek sem -istent, sem embert, csupán azt kívánom, hozzátok hozzám a ti -leányaitokat és asszonyaitokat és vásárt tartok a leányokból és -asszonyokból és akkor az egész ország minden főura elhozta az ő leányait -tizenkét évtől kezdve s feleségeit az élet virágzásának koráig, a nagy -termekbe, amelyeknek tágossága méltó a Próféta tekintetére, mert egyik -végétől a másikig a leghangosabb trombitának hangja sem hallatszik el s -alapjától a boltozatáig a legsebesebb szárnyalásu sólyom sem tud -repülni, telestelve Erdély vilajetjének hitetlen asszonyaival s -leányaival, akik fehér testük fehérségével s kövér testük kövérségével -megbabonázták volna a legszentebb derviseket is: akkor a Bolondkirály -szétosztotta neki aranyait, ezüstjeit s várait s kardjait s minden -ékességeit. - -Bethlen kínos zavarba kezdett jönni, most már a kihallgatás oly -fantasztikus méreteket kezdett ölteni, hogy nem tudta mit tegyen. -Körülpillantott a basákon s bégeken s ámulva látta, hogy a nagyvezértől -kezdve az egész társaság elragadtatott arccal néz a tolmácsra, ajkuk -megnyílt, szemük tágas lett s mohón isszák, mint az ópiumot a napkeleti -meséknek ezt a boszorkányitalát. - -Aztán a szultánra nézett, annak az arcéle kipirult, sovány pergamen -sárga bőre fényes volt, a szeme izzott, mint egy beteg gyermeké s ő -szinte ijedten nézte ez őrültet a trónon. - -A szultán ránézett, követelte, várta, hogy ezt, ezt folytassa s ő így -szólt: - -– Bizony felséges padisah, a mi fejedelmünk borzasztó dolgokat mivelt, -nem kimélte az urak feleségeit sem, sokakat megszeplősíte, sőt még -tulajdon hugát is megkörnyékezte. - -Megdöbbenve vette észre, hogy oly dolgot mondott, amit nem akart -mondani, de mintha rajta is kezdett volna eláradni a mámornak és láznak -az a hevülete, ami az egész társaságot elfogta. - -A tolmács: - -– Tengerkegyességü padisah! Térjünk vissza ismét a tárgyra! A teremtő -nagy istenre mondom, hogy abban az országban senkiben egy csepp bátorság -nem lakozik amióta a Bolondkirály ilyen csodálatos dolgokat cselekszik, -amelyeket leírni lehetetlen. Rusztem tizezer szűzet tett anyává, de a -Bolondkirály tizezer anyát tett magának szűzzé. S nem volt éjjele és -nappala s nem volt nyugodalma s pihenése s mikor már senki más fel nem -izgatta lelkét és tüzét, akkor így szólt: Jaj szolgám, jaj lelkem, hozd -el nekem az én egyetlen hugomat, az én anyámnak méhéből eredettet! S -mikor elhozták s ragyogó kösöntyükkel ékesen elébe vezették, akkor így -kiáltott a Bolondkirály: »Testvér, nekem nincs erőm, hogy tégedet -fogadjalak, jöjj hozzám!« És hétszer anyává tette az ő leánytestvérét s -hétszer elvetéltette, mint aki az ételt torkára dugott ujjakkal -eltávolítja, hogy ujra örvendhessen az ízes falatoknak. Furfangos ember -ő, sokszor színt változtat és azt mondja: »Testvérem, én a te értékedet -nem tudtam, isten büntesse meg rágalmazóidat!« - -Bethlen megcsömörlött s mély szomorúsággal hallgatta a beszédet, amely -egyre féktelenebb s egyre bujább lett: szemmel látható volt már, hogy az -egész egy beteg, egy teljesen tönkrement ember ópiumálmokba fúlt -fantáziájának felcsigázására való: az ő puritán lelke megundorodott s -szeretett volna felkiáltani: Ésaiással:? »Megutál téged, megcsufol téged -Sionnak leánya. Szidalmaztál és káromlottál és felemelted szemeidet az -Urra!«… - -Immár nem is kérdezték őt, nem kellett szólnia, fajtalan s szörnyű -mesélésekbe ereszkedett a tolmács, akit a saját képzelete elragadott s -mintha magukban volnának, ömlött szájából a szó s titkos és nyomorult -kéjelgéseknek meséit kiáltotta, s ezt mind az tette külön izgatóvá s -fontossá, hogy egy idegennek, egy profánnak jelenlétében történt s a -szultán, aki egy szót sem szólt, merően nézte a Bethlen arcát, amely -szintén kipirult, de nem örömtől s gyönyörtől, hanem szégyentől s -felháborodástól. - -Ebben a pillanatban valami rettenetes dolog történt: a szultán -felemelkedett, kimeredt, aztán összeesett a trón előtt. - -S csodálatos, senki sem mozdult, senki sem sietett a segítségére. - -A nagyvezér ülve maradt s vele mind a többiek és Bethlen elé kinyújtva -kezét így szólt: - -– Szól a nagy padisáh, mind e világnak ura s parancsolója: »Elküldelek -téged a te hazádba, s az összes muzulmán harcosokat segítségedre adom és -Erdély királyává teszlek.« - -Bethlen fejét meghajtotta. - -Akkor megszólalt Gürcsi Mehemmed kajmekám: - -– Tanuld meg Bethlengábor, ki vagy Erdély fejedelme a győzhetetlen -császár megmásíthatatlan akaratából! hogy Erdély mindig gazdag volt, míg -a hatalmas császár szárnya alatt tartotta fejét, de ha elpártolt, sok -kőkémény pusztán maradt s tanuskodott a hálátlanság haszontalanságáról. - -Most megszólalt Nazuff pasa: - -– Elmegy veled, akit a győzhetetlen császár melléd rendel s visz magával -annyi népet s katonaságot, amennyit a győzhetetlen császár, a padisah -tetszése parancsol: s neked adja Erdélyt, mint egy kaftánt. Nem te érted -és a te hűségedért, hanem a szegénységért és a jobbágyságért, mert nem -neked vagyon szükséged Erdélyre, hanem a mi vijaletünknek vagyon -szüksége egy becsületes, bátor és hűséges vezérre s fejedelemre. - -Igy mindnyájan szólottak egy mondatot a dívánban s ki mikor megszólalt -Bethlennek eszébe jutott, hogy ennek s ennek mit igért, hány ezer -aranyat s hány darab serleget s vajjon hogy fogja teljesíteni. - -Végül újra megszólalt a Nagyvezir: - -– Esküdj meg betlengábor, ki vagy Erdély fejedelme, hogy Lippát és -Jenőt, a két várat, a hatalmas szultán két fénylő gyémántját, lelkedre -mindjárást, ahogy fejedelmi süveged felteszed s kardodat kézbe veszed: a -hatalmas császár birodalmába tüstént s azonnal átszolgáltatod, s ha -másmint nem megy, saját katonáiddal harcolod meg s veszed bé, saját -népeddel a várárkokat megtöltöd s ostromlod: de azt a két várat azonnal -megadod, különben Istent hívom bizonyságul, hogy kicsinytől fogva nagyig -fegyverre hányatlak, országotokat porrá tétetem, semmi grátia nem adatik -és minden veszedelmeteknek magatok lésztek okai. - -Bethlen hallgatta s bánatos volt, de csak megtörténjen, csak meginduljon -a dolgok rendje. »Ez itt mind csak szó, szó s mit sem jelent: ez mind -olyan mint kaftán, amely beborítja a ruhát, a testet s egyformává teszi -az összes férfit, akár kicsi, akár nagy, akár vékony, akár sovány, akár -okos, akár oktalan. A kaftánoknak ebben a tömegében azonban az -érdekeknek, az egyéneknek annyi változatossága van: minden kaftánban -egy-egy hernyó lakik, amely falánk szájjal les, les s vár s mihelyt -lehet, harap. Rápillantott a háttérben álló jancsárokra, akik mind irígy -s kapzsi szemmel néztek reá s épúgy szerették volna bekapni s felfalni, -mint a kaftánosok, csak nem jutnak hozzá: ebben az egész városban -mindenütt, bárhova lép s bárhova néz: az éhezett emberek pillantásával -kell találkoznia, a tengerparton hemzsegő koldusok ezernyi ezer népe, -amely rögtön földön csúszik, ahogy egy jól öltözött embert meglát s -alamizsnát kunyorál s még attól is boldog, ha a nagyúr korbácsával -megvágja; föl a legmagasabb hivatalban levőkig, a kapzsi éhségeknek -tombolása folyik. A koldusnak a napi ennivalója hiányzik, a bégnek a -testőrsége, a nagyvezirnek a fejedelmi palota pompája. S az alávetett -tartományok minden termése, minden megmaradt kincse, minden felgyült -aranya csak arra való, hogy az ő fényüzésükre legyen. A férfiaknak ebben -a szörnyű és elviselhetetlen birodalmában, ebben a szenvedhetetlen -katonavilágban csak egyetlen szenvedély van: a rablás szenvedélye. -Minden egyéb ennek az árnyékában húzódik meg. Itt senki nem dolgozik, -mindenki csak élősködik: egy szervezett s hallatlan rablóbanda a világ -közepén, amely öncéllá nevelte a zsarolást, fosztogatást, gyilkosságot, -orgyilkosságot, a zsiványságot s legfeljebb némi zsiványbecsület fedi a -lelkekből mesterségesen kitenyésztett aljas és rossz indulatokat. A -katonai fegyelem, a feletteseknek való rabszolgai engedelmesség, a -lefelé való abszolút gőg, a határoknak s distanciáknak kétségbeesett -tisztelete s a feltétlen önkény: egy ideális katonavilág, amelyben nincs -egyén, nincs magánélet, nincs család, nincs magántulajdon: ahol minden a -szultáné s minden a szultántól ered, ahol mindenki minden pillanatban -tovább repül s más helyre kell hogy költözzön, ahol senki egy órára sem -mondhat semmit a magáénak, mert életével együtt minden pillanatban -elveszítheti, ahol egymás közt mulatva, a maguk különös, szirupba főzött -gyűlöletével s rózsamézbe olvasztott rettegésével beszélnek apró -esetekről, Said budai basa jó építkező volt, de egyszer beleütött a -villám a puskaporos toronyba, az felrobbant s ez elég ürügy volt arra, -hogy ellenségei kieszközöljék halálát. - -Mindezt ismerte már, de így még nem értette meg soha, mint ebben a -percben, itt a trón előtt fetrengő, ópiumőrületben nyavalygó szultán -előtt, amint rendületlen nyugalommal tárgyalnak tovább az óriási -pénzkeresetre számító basák a dívánban. - -– Szegény Erdély, – sóhajtott magában, – hogy fogod megbírni ezt a kövér -pókhadat, amely a te sovány bordáid közé ereszti szúróját s még -megmaradt kis véred kiszíjja. - -Ez a pillanat eskü volt a lelkében: megvédeni mindenképen s minden -eszközzel az országát, hogy csak ezek be ne tegyék a lábukat. Fizetni, -fizetni, ajándékozni s adni, tenni, amit csak lehet, amivel az éhségüket -távolból lecsillapíthatni: csak be ne lépjenek a határon e sehonnai, -semmitlen, felelősség nélküli katonák… - -Ezalatt Báthory Gábor a Géczy szárnyai alatt megnyugodott s rábízva a -vezetést Géczyre, újra neki adta magát a dorbézolásnak, amitől Imreffy -halála után tíz napig tartózkodott. - -De mi volt az ő sereggyűjtésük a török hadsereg megindulásához képest. - -Géczy parancsolt s írt, iratott, fenyegetett, rimánkodott, magyarázott s -csak nem akart megmozdulni senki. A bihari s szilágyi végek már zúgtak s -oly lassan mozogtak, hogy hiába teltek a hetek, még követeik sem jöttek. -A felső vármegyék azt üzenték, eleget szenvedtek már az idén, ebben az -évben nincs idejük háborura, mert a termést kell betakarítani, a szászok -sehol sem voltak, negyvenezer forint adót vetettek ki rájuk, de kétszáz -sem volt ebből a kasszában. Legnagyobb volt a baj a székelyeknél. Itt -nem mert mozdulni a tűzhelytől senki. A parasztok rettegtek, hogy ha -elmennek, házukat az urak felverik s családjukat büntetik a kénytelen -szabadságért, az urak nem mertek, mert ismerték a szegénység rabló -dühét, csak a lábukat húzzák ki. - -Ezalatt Konstantinápolyban kiadták a jelszót: - -»Az izlám vitézség nincs-e már meg?« - -S erre a szóra csodálatos lelkesedés fogta el a basákat s mindenik maga -akart elmenni Erdélybe Bethlen Gábort visszahelyezni. Hire ment a -tolmács beszédjének s elképzelhetetlen gazdagság hire kelt, mintha -Erdélynek a völgyei a hegyek tetejéig arannyal volnának fedve s mintha -az erdélyi nők, akik a Bolondkirályt megbabonázták, minden török katona -számára a földi paradicsomot igérnék. - -Végre mégis csak Iszkender basánál maradt a vezetés, nemcsak hogy budai -basa lett, de főszerdár, az egész hadjáratnak fővezére. Senki nem igért -oly gyors hadmozgósítást és senki annyit a többi dívánbelieknek, mint ő. - -A határszéli emírekhez rögtön kiment a rendelet, hogy mivel Buda várát -újra építeni kell, azért nagyobb számú katonaságra van szükség. Mire -Iszkender basa a szerémi mezőkre ért, már óriás hadsereg várta, amelyet -meg is indítottak rögtön Temesvár felé. - -Báthory Gábor még mindig egy-kétezer ember között vergődött s Bethlennek -azon kellett dolgoznia, hogy a felgyűjtött irtózatos rablócsordának -legalább felét-harmadát más irányba tereljék. - -Végre Szkender basát sikerült meggyőznie, hogy elég lesz egy kisebb -sereggel bevonulni a Vaskapun, s másfelől Sahin Geráj az oláh és moldvai -bégeket maga mellé véve Brassó irányában gyülekezett fel. - - -III. - -Géczy egy éjszaka, nagy ivás után belepiszkált a fejedelembe. - -– Nagyságod mellett semmire se lehet menni. - -Báthory minél jobban elvesztette önbecsülését, annál érzékenyebb volt, -hogy másoktól, pláne Géczytől csak magasztalást kapjon. Dühösen csapott -fel: - -– Mi bajod már megint? - -Géczy hallgatott. - -– Semmi. - -A fejedelem fütyörészni kezdett; csak meg kellett billenteni, már -leszédült a mélybe, utálta magát, hogy oly hiába vesznek a napjai s az -örök reménytelenség mardosta a húsát, nemcsak a lelkét. - -– Alávaló ebek vagytok, a bűnötök verjen meg, – szitkozódott, mert -egyebet nem tudott tenni. - -– Ki hiszi el, hogy igazánból való háborúra készülünk! – morgott Géczy. -– Senki sem akar táborba jönni. - -A fejedelem hallgatott. - -– Hogy is higyjék, hogy Bethlen ellen van a had, mikor már ő itt a -fejedelem: mindennapos lakodalom van odaát, csak itt a halotti tor. - -– Hol? – ordított fel Báthory, – Stambulba?… Jól vigyázz, mert -megvágatlak… - -– Felséged? Felséged már meg van vágva… Azt mondta Skender basa -követünknek: Erdélyben van fejedelem s fejedelemasszony… De egy kard van -a kettő közt s azon a ti bak fejedelmetek át nem ugrik… - -Báthory értette s hörgött. - -– És ebbe igaza van a pogánynak, – unszolta Géczy. - -– Ne kínozz engem; mit akarsz, bestye? - -Géczy darabig hallgatott. - -– Ország kormányzása, nem asszony udvarlása. Vagy fejedelem valaki, vagy -udvari inas. Felséged akkor még valaki volt, mikor a főkapitánynak nem -tűrte el, hogy felségjogokat gyakoroljon Kolozsváron. Most behunyja a -szemét, mikor a főkapitányné asszony éppen azt cselekszi Fejérváron. - -– Mit csinál? Be van zárva, hogy szuszogni nem bír, ki nem lép. - -– Be van zárva, ha a becsületszó erős zár: az asszonynak, tudjuk, hol a -becsületje, akárhol, de nem a száján. Szóval, Bethlennének minden éccaka -világos az ablaka reggelig. Ha ő nem megy ki, vannak, akik bejárnak -hozzája. - -– Úgy. - -– Vacsorák, vígságok, felséged tanácsi nem mennek keresztül Fejérváron, -hogy ne tisztelkedjenek jövendőbeli asszonyuk előtt. - -– Ooo, – hörgött fel Báthory s részegen, mereven nézett az épen előtte -álló inasnak az arcába. Lukács volt, a régi ecsedi hajduja. - -Előre hajlott, s rábámult a rémült fickóra, mint a vérivó tigris. - -– Ez az oka, – károgta s megfenyegette a legényt. – Ha ez parancsomat -akkor megteszi, az ebellette s Imreffyné be nem jő hozzám akkor délelőtt -s éjszakára meg nem szöktet s feleségemet ott nem veszítem, akkor minden -máskép fordul, meglássátok, akkor minden máskép fordul… - -Felállott s haját tépte. - -– Egy egér elrágja az oroszlán kötelét, de ez a patkány, ez belemart a -dicsőségem lábaikrájába… Vessétek ki az ablakon. - -Az urak mind részegek voltak, újra ordított rájuk: - -– Vessétek ki az ablakon! - -Az ordításra bejöttek az úrfiak, a hajdut megfogták, az nem is -védekezett, úgy elcsodálkozott, hogy nem tudta mit tegyen. - -– Ki az ablakon! – ordította a fejedelem s a hajdut kivetették. Mély -csönd lett, hallani lehetett a puffanást lent a mélyben, a szebeni vár -köves utcáján… - -Géczy merész volt: - -– Igy! ez jó volt, ez fejedelmi tett volt, Nagy Sándorhoz illendő. Nincs -is abba hiba; nagyságod a hímbeliekkel jól emberkedik, de a feminum -genus előtt behúzza a farkát. - -– Hallgass, – hörögte a fejedelem, – mert utána mégy. Nyergeljétek a -lovakat. - -Többen futottak. - -– Azt állítod, ma is vendégség vagyon nála? - -– Csapassa le fejem Felséged, ha nem. - -– Meg is lesz… - -– Ez egy új Penelope, felséges uram, amit mi nappal gyűjtünk, azt éccaka -szétbontja… - -Másnap éjjel katonaság vette körül Bethlen Gáborné gyulafejérvári -palotáját s a fejedelem felizent, hogy illendőképen akarja tiszteletét -tenni. A követnek parancsa volt, hogy a teremből embert ki ne bocsásson. - -Mire az asszony magát összeszedte volna, már ott is állt előtte, -rárontva, keményen, elszántan s gőgösen Báthory Gábor. - -Az idő késő volt, éjfél felé, gyertyák égtek sűrűn s a szobában sokan -voltak, de Báthory meglepetve, megdöbbenve nézett. Férfi nem volt -Bethlenné körül, csak leányok s öregasszonyok, fontak s kézimunkákat -végeztek. - -– Isten hozta felségedet, – mondta az asszony, aki rendkívül sápadt -volt, haja barnán, kettéválasztva síma homloka felett, egyik szemöldöke -idegesen feljebb kanyarodott, mint gyanakvó kigyócska, a szemek azonban -kitartóan, mélyen néztek. - -Báthory nem szólott, megzavarodott az asszonyi nép gyülekezetében. - -– Jöttem, mint a kísértet, – mondta, – félsz-e a kísértettől?… - -– Isten kezében vagyunk, nagyságos uram, – szólt Bethlenné. - -– Mért vagy fent ez éjszakán? - -– Minden éjszaka fent vagyok. - -– Mit szősz, mit fonsz ellenem? - -– Felséged ellen?… - -– Hol vannak a férfiaid?… a híveid?… a szeretőid?… - -Bethlenné kiegyenesedett s merően nézett a fejedelemre: - -– Felséges uram… Báthory Gábor kövesse meg magát. - -Az asszonynép megdermedve nézett s halálos félelemtől reszketett. A -fejedelem korbáccsal kezében, mint magát elvesztett őrült állott -közöttük. S le volt győzve és forrt belőlről, szégyelte magát. - -– Annál jobb, – mondta önmagát marcangolva s belehajtva a vad és -méltatlan örvénybe… – annál jobb… Ki innen!… – s körülintett az -asszonyokra. - -Mint a szél előtt a fű, zsibongva, reszketve hajolt össze a sereg. - -De Bethlenné felemelte kezét: - -– Egy lélek sem távozik el, – szólt s az arca egyszerű volt, fejét kissé -előre ejtette, nem volt dacos, nem volt fenséges, nem volt kiáltójel, -egyszerű és szomorú asszony volt, gyermekeit vesztett szegény teremtés, -de ebben a gyászban megindítóbb, mint lett volna a khérubimok szárnyával -vállain. - -A fejedelem maga elvesztette előtte erejét, ez eláradó szomorúság -lekötötte, mint hinár, s nem parancsolt újra s nem kívánta végrehajtani -szándokát, de rossz akart lenni, gonosz és undok és félelmes. - -– Penitenciázol? éjjel nem tudsz aludni? ébren virrasztasz? készíted a -sebeseknek s megcsonkítottaknak a tépést? és a kötést? s az urad készíti -a fegyvert?… Szerencsétlen vagy, tudd meg… szerencsétlen vagy és -boldogtalan vagy és ha azt hiszed, hogy te fogod bekötözni annak sebjét, -aki Báthory Gábort megöli, akkor nagyon ostoba vagy, de hiszen asszony -vagy… - -Az asszony bágyadtan, ellenmondás nélkül s tiltakozás nélkül hallgatta. - -– Megmondtam neked, – folytatta Báthory s régi, diákos, heccelő, furcsa -módján hajolt felé, kötekedve s kicsinyelve s kicsinyesen és rövidlátó -nagy szemeit ráhunyorgatva s ritka fogait nagy buja szájából vicsorgatva -s most oly csúf volt: – megmondtam neked, hogy Károlyi Zsuzsanna akkor -született, mikor Bethlen Gábor feleségül vette! Mit akarsz?… Bethlen -Gáborné megszünt, ha Bethlen Gábor: fejedelem lesz… Károlyi Zsuzsa -leszel megint… ezt akarod?… - -Károlyi Zsuzsanna felemelte a fejét s szembe fordult: - -– Mit akar kegyelmed tőlem? - -– Báthory Gábornak nagy az éhsége, nagy a kivánsága, de csak szemével -kivánó mommutállat ő: hanem Bethlen Gábornak nagy az étvágya és nagy az -akaratja: te akarsz mellette fejedelemasszony lenni?… Kis jószág, más -lesz az… Él az isten, hogyha Báthory Gábor ebek koncára jut: marad még -Báthory vér, aki Erdély trónján fog fényeskedni… De az Károlyi -Zsuzsannának rosszabb lesz a halálnál… - -Ezzel lesunyta a fejét s megfordult és ingó léptekkel, vastag nagy -medveformán elment. - -Leballagott a lépcsőn s utána világítottak. Felnézett a lépcső tetejére -s megcsóválta fejét, ily alattomosan akart vele végezni a nagy bitang, -mondta, mert meg volt győződve felőle hogy az a tégla a multkor -kiszámított terv volt s már bízni kezdett benne, hogy szerencsecsillaga -megvédi: Bethlen nagy számító, de csak lent a porban, Báthory Gábor feje -túl van a porfelhőkön, amelyeket Bethlen Gábor tud felverni. - -Bethlenné remegett az izgalomtól s székébe rogyott, megértette, s ó -asszonyi balgaság, elhitte és halálig tartó rettenetes gyűlölet fakadt -fel benne Báthory Anna ellen… - -Másnap megjelent a fejedelem udvarában, Szebenben Husszain csausz nagy -kísérettel. - -A fejedelem három napig váratta, akkor bocsátotta maga elé; nagy gőggel -s nagy pompával fogadta: - -– Mit akarsz s mit kívánsz, becsületes török? - -Ez meghajtotta fejét s alázattal, magyarul mondani kezdte: - -– Hála legyen Alláhnak, aki igazhivő szolgái közül a muszulmánokat -nagyon felmagasztalta és ügyeit megsegítette; tisztelet és üdvözlet a -hitetlenek virágának, Báthory Gábornak, ki vagy Erdély fejedelme. A -világ hatalmas ura, a minden bíró s győzhetetlen császár, a padisah, -megkeresi az ő legkisebb szolgáját, Báthory Gábort, akit az ő akarata -helyezett a fejedelemségbe: hogy és mint vélekedel arról, amit első -leveledben, irott betükkel s illő alázattal küldtél a hatalmas -császárnak… - -Báthory szívéből utálta ezt a csúszó-mászó édeskés nyelvet s -közbevágott: - -– Ne cifrázd, sok dolgunk vagyon, sietünk. - -A csausz újra fejet hajtott s folytatta: - -– Jól tudom, hűséges vajdája a győzhetetlen császárnak, hogy -serénységben nincs párod a hatalmas szultán szolgálatában s mondásod, -hogy a padisah barátjának barátja s ellenségének ellensége lész, -mindenkor tündökölni fog a hűségnek példái között… - -– Nos, halljuk, halljuk jó csausz, mit akarsz elérni tőlünk. - -– A páratlan vezér, Musztafa pasa, parancsolta, úgymond »jaj fiam, jaj -szolgám, hozzátok elő a defter könyveket s az adókönyveket«. Szolgái s -tihajái szaladtak a rézeffendiért s előhozták a könyveket, amit a -páratlan vezér, Musztafa pasa kívánt. S azokban írva vala, hogy Erdély -adója húsz esztendő óta megadva nem volt. Parancsolta azért a páratlan -vezér, hogy »leghűségesebbem, Husszain csausz, te jól ismered az erdélyi -vajdát, Gábor fejedelmet, eredj el s kérdezd meg, mikor fogja -teljesíteni, amit első levelében igért, hogy mind az adókat hiány nélkül -megfizetendi.« - -Báthory felpattant. - -– Húsz évi adót?… Egy batkát se!… Egy polturát se!… a te uradnak, a -páratlan vezérnek? Akinek társzekérrel s lóteherrel küldtem az őseimről -örökölt birtokimat, marháimat, arany s ezüst kincseimet s hálából -fejedelmet nevezett ki a nyakamra: többet Erdélyért ócska papucsomat sem -adom! - -Mély csönd volt. - -– Bárhogy van, Alláh tegye könnyűvé. - -Báthory már megbánta heveskedését. - -– Irjatok neki egy szép levelet. Mi nem szoktunk cúkoros szókkal -beszélni, mi emberi nyelven szólunk, ha haragszunk haragosan, ha -szerelmesek vagyunk, szerelmesen: de ti mindig cikornyával szóltok, se -szerelem, se harag nem látszik meg. Irjátok meg, hogy Erdély fejedelme -mindent kész s mindent megad, de nem úgy mint eddig, setétbe, vaktába: -szegődött bér, osztott konc: ezután meg fogom kérdeni mit adtok s mit -kértek: megfizetem… Adjátok ki nekem az én megszökött emberemet, aki -hozzátok ment irgalmat koldulni, Bethlen Gábort, adjátok ide, annyi -aranyat adok, amennyit nyom. - -A csausz mereven nézett s hallgatott. - -– De ha ki nem adjátok, ám ti lássátok, ha nyakatokra mennek a németek -az egész világról, mert ha engem innen elkergettek, isten ne legyen -irgalmas, kegyelmes, de mind hátatokra hozom az egész világ német -seregét s akkor szorul a kapca. - -A csausz így szólt: - -– Ha így van a helyzet, akkor add ide ezt a levelet értelmesen megírva, -mint eszes fejedelemhez illik, mert a királyt dicséri az ő levele és a -tolmácsot az ő tolmácsolása. - -Báthory újra egyet kötött indulatán s még enyhébben mondta: - -– Nézd, öreg atyus, te értelmes öreg ember vagy: beláthatod, hogy van -okom a haragra, de ti vagytok az okai, mert minden kifutott ebnek -meghallgatjátok a csaholását: úgy-e bizony, mikor Géczy András odajárt -az én követségembe, annak is meghittétek, amit beszélt: pedig látod, -megcsalt titeket, az én parancsomból: itt van mellettem… - -Husszain csausz fölemelte szemét: - -– Mondjon aki mit akar, de te ezt a szót ki ne mondd: mert hol vagyon -itt, akit említesz? - -A fejedelem körülnézett, Géczy nem volt a teremben. - -Megszökött, gondolta magában, bosszankodott rajta s haragudott is, de -Géczy később megmagyarázta, hogy azért nem jött be, mert megírta a -levelet a töröknek abban az értelemben, ahogy a fejedelemmel előre -megbeszélték. - -A csausz a levelet elvitte s erre másnap hallották, hogy Giraj khán -betört a tömösi s a törcsvári szoroson. Csak akkor értették meg a csausz -szerepét: az egész adókérés arra való volt, hogy a hadüzenetet -indokolja. Az egész világ előtt oka legyen, hogy az erdélyi fejedelmet -azért támadta meg a szultán, mert megtagadta a húszévi adóhátralék -megfizetését. - -A nép máris remegve fut a törökség elől, s a székelységen lázadás tört -ki. Mintha egy pillanat alatt lángba borult volna a mező, a fejedelem -hirtelen azt sem tudta, merre s hova forduljon. - -A székelyek közül minden percben érkezett egy követ, s hozták a hírt, -hogy a török had gyenge szedett-vedett csürhe, amely meg sem mer -mozdulni, s a fejedelem nagyobb bajra figyeljen: és pedig arra, hogy az -urak ellene szervezkedtek s Bethlennek írtak s követeket küldtek elébe -Temesvárra, már visszajött a portáról. - -Rettentő ijedtség volt az emberekben: mindenki elvesztette fejét, páni -rémülésben futkosott minden ember, mintha a végítélet közeledne, jeleket -beszéltek, már megint vérpatakok fakadtak a fák tövében, Csikban kotló -alakú csillagot láttak s földrengés volt a szász vidéken. Brassó -városában is viszály ütött ki, a tanács egyik része hű akart maradni a -fejedelemhez, mert ők is látták, hogy a török had haszontalan népség, -amely cigányok módjára fegyvertelenül s éhesen kóborol, ez soha nem -fogja bevenni Brassót, sem Szebent, sem a fejedelem hadait meg nem veri, -ellenben, ha a fejedelem marad felül, akkor igazán isten legyen irgalmas -most már a szász nemzetnek. De a nép a török pártjára állt s Benkner, -aki maga akart vajda lenni Erdélyben, a szász nemzet külön vajdája, -tudálékos arccal, papos módon járt-kelt s úton-útfélen prédikált -Sodomának s Gomorrhának végső veszedelmiről. - -Egyik nap a fejedelem követei mentek keresztül a városon a török kísérők -vezetése mellett s ezek oly udvariasan bántak a fejedelem embereivel, -hogy rögtön elterjedt a híre, hogy Báthory kegyelmet nyert a portán s a -nép reszketni kezdett. - -Most Bánffy Demeter és Pécsi Simon, aki tudott törökül, álltak oly -szánalmasan a tatár khán előtt, mint pár napja őelőttük a csausz. - -A khán átvette a gazdag ajándékokat s azt kérdezte: - -– Megbékéllett már az a ti Bátori vajdátok az országgal? - -– Meg, nagyságos khán. - -– Hát Brassóval? - -– Igen, avval is. - -– Hát békességben vagyon az ország? - -– Békességben van. - -– Ne ugass, mert én tudom, hogy nincs békességbe. - -– Van, kegyelmes uram, – bizonygatta az öreg Bánffy Demeter. - -– _Jabana szulaz ag szakall köpeg_, – ordított képéből kikelve a khán -Bánffy Demeterre, s a tolmács utána ordította ugyanolyan hangon: - -– _Hjába szólasz, agg szakállu kopó!_ - -Korbácsát rájuk emelte s ugyancsak gyorsan kellett visszahúzódniok. - -Vették is eszükbe, hogy itt ugyan rosszul áll uruk dolga s hamar -visszafordultak, de nem engedte őket a khán. Egy verembe zárta a -követséget s ott egyebet nem kaptak, csak ha békát enni lett volna -kedvük. - -A fejedelem s Géczy most éjjel-nappal verették a hidat a Maroson, hogy a -sereget átszállítsák, de a hajduk fent voltak Nagyenyed táján s náluk -nélkül nem volt értelme az egész elindulásnak, s minden órán új s újabb -csapatok jöttek, mintha a földből nőttek volna ki. - -– Szebenbe, Szebenbe, – sürgette a fejedelem s a saját kezével szeretett -volna átröpíteni a folyón minden embert, – Szebenbe, Szebenbe, a -bevehetetlen jó Szebenbe. - -Csodálatosképen nehány nap alatt tízezernél nagyobb sereg gyűlt össze s -mint a tenger árasztották el a vidéket s költözködtek hangyamódra hosszú -sorban podgyászukkal, batyuikkal a vár felé. - -De míg ők Brassó felé figyeltek, megjött szerdán éjjel a hír, hogy -Szászsebesen vannak a törökök. Iszkender basa a Vaskapu és Déva felől jő -Bethlennel. - -Szászsebes már csak egy órajárás lovon s a szebeni út közepén, most már -mindennek vége, a fejedelem kétségbeesve ült nyeregbe, soha többé -Szebent el nem éri, Géczyt s hű szolgáját Lónyai Farkast maga mellé -véve, mindent ott hagyott szanaszét, felborulva, elszórva, úton -elvesztegetve, »a székelyekhez!« kiáltotta, »a székelyekhez!« - -Éjszakai időn, setétben vad s elhanyagolt utakon lóhalálába vágtatott -nehány hű szolgája kíséretében föl a Maros völgyén, majd a Kisküküllő -partján s ebben a percben nem tudta ki ő, mi ő? honnan jön s hová megy, -fejedelem-e még vagy sem. - -Háta megett az iszonyatos csönd, amely rémekkel teli s előtte a vak -sötét. - - -IV. - -Ugyanezen az úton ment a mult őszön, mikor a Székelyföldet bejárta. Most -ellenállhatatlanul támadtak fel az emlékek, amint a nap feljött s a -Küküllő völgyében végigfutott, az aranyba sárguló bűbájos völgyben. - -De nem látta a hegyormok szeszélyes vonalát, a kis folyó vidám -kanyargását, nem látta a meg nem rendült természet nyugodt bölcsességét, -felzaklatott lelke magába mélyedt s szíve hevesen vert. Még egy szál -tartotta, még egy reménysége volt, még egy adósa, akire számított. - -A székelyek, a székelyek: köztük bátorságban s biztonságban fogja magát -érezni, s a lovakat hajszolta, hajszolta, hogy minél hamarább, minden -percért rettegve, befusson mint valami kész várba, ahol aztán semmi baj -nem érheti. - -Éjjel-nappali menés után elhaladtak Medgyes, Erzsébetváros alatt s alig -telepedtek le kicsit legeltetni, nem merték egyik várost sem -megpróbálni, mert már szorította őket a lelkiismeret, mert félt, hogy -itt szorul s ki tudja nincsen-e már ezeknek is értésükre, hogy mi -történt, vagy mi készül, ez erős szász városoktól semmit se várhat, csak -haraggal nézi a kőfalakat s tovább, tovább. - -Dánosnál sereg jő szembe. - -Megállanak, lovas- és gyalogsereg, soká vizsgálják s már készülnek, hogy -neki a Küküllőnek, át a túlsó parti hegyekbe s megkeresik a -marosvásárhelyi utat s felvádolnak, mikor végre felismerik, hogy a -székelyek jönnek. - -Nagy boldogság. - -Mindjárt új helyzet áll elő s a fejedelem méltóságos módon ül meg lován. - -Géczy elrendezi a lovasságot s így várják be a székelyek előre küldött -vezetőit. - -A csapat most jött a fejedelem táborára. - -Negyvenen voltak lovasok s kétszázan a gyalogok. - -Örült nekik s maga mellett tartotta őket. - -A következő hely Segesvára volt, tavaly itt fogadták a legnagyobb -ünneppel, azonnal elhatározta, hogy ezt a várat rögtön felkéri s ott -megpihen, míg újabb hírt nem hall. - -Délután három óra tájban értek a vár alá. A vár s egész város egy hegyes -dombról ijedten nézett le rá, kapuit becsukta s az előre küldöttek már -visszatértek, hogy a város nem ereszt be a hadi idők miatt egy lelket -sem s nem akarják hinni, hogy maga a fejedelem itt volna. - -Géczy levelet írt, erős nagy levelet, hogy a hitre tartsák magukat, -különben el nem kerülik szörnyű végüket s a levelet aláírta a fejedelem, -de a sebes induláskor nem gondolt rá senki s pecsétviaszt nem találtak. - -Míg a küldöttek visszajöhettek, a sereg letanyázott az országút mellett, -épen a Küküllő kanyarodóján, ahonnan a várat legjobban lehetett látni, -sem közel, sem távol, úgyhogy onnan puskával kárt nem tehettek bennük. - -A fejedelmi banderiumnak semmi elesége nem volt, a góbéknak is elég -kevés s gyanus szemmel nézték a hatalmasok szegénységét, de megosztották -a falatot, abban a reményben, hogy Segesváron majd kipótolják. - -Az éjszaka rájuk szállott, a városból semmi választ nem lehetett kapni, -mert a kapun be nem bocsátották, a polgármester azt izente ki, hogy -hajnal előtt egy lelket sem eresztenek be, s csak tartották magukat -erősen ahhoz, hogy nem a fejedelem s nem a fejedelem. - -Nem lehetett arra vállalkozni, hogy ilyen kevesen megostromolják most -rögtön a várat, azért jó tanyát igyekeztek csinálni, sátor azonban semmi -nem volt, s maga a fejedelem egy kis pásztorkunyhóban vonta meg magát -Géczyvel, a többiek kint az isten szabad ege alatt tanyáztak a deres -hidegben s erős őrségen: legalább nem aludtak el. - -A székely hűségesen virrasztott. - -A fejedelem éjszaka nem aludt, fölserkent nehány órai alvás után s -kiment a csillagos ég alá. - -A kunyhó előtt ott állt a székely gubában s hosszúnyelű dárdájára -támaszkodva aludt. - -– Alszol-e, – rázta meg a vállát. - -Fölserkent. - -– Dehogy alszok, dehogy alszok, – rezzent az fel. - -– Láttam, hogy aludtál. - -– Hogy aludtam vón, mikor nem aludtam… Csak nagyon néztem! - -A fejedelem nem veszekedett s nem jutott eszébe, hogy felakasztassa. -Tovább ment s ő is nekidőlt egy fának, maga elé hajlott s nagyon nézett… - -A távolba akart nézni, át a hegyeken, át a távolságokon, látni akarta a -török hadat, amely most valahol szintén nyugszik az éjszakában, vajh -bementek-e már Gyulafejérvárra, talán azok is így tanyáznak a város -előtt, de nem ennyien, hanem számtalanok, csorda, rettenetes. - -Bozontos fekete ember jött felé: - -– Megájj, ki vagy! - -– Én vónék, nagyuram. - -A székely csapat főtisztje volt, nemes Mikó Miklós. - -Sokáig állottak egymás mellett szótalanul. - -– Mér késtetek így el, apám, – kérdezte a fejedelem. - -– Elkéstünk vóna? – morogta az. – Mitül késtünk el, nagyságos uram. - -– Mult héten már ott kellett legyen minden szék a fejérvári táboron. - -Mikó uram hallgatott. - -– Nem lehetett a haddal, nem akarta az igasságot, sokat perlettek, hogy -a főnép és lófejek, kik az lőfőségben vagynak, ezek meg ne rótassanak, -ahogy az törvény van. De régi szokás szerint hadra készen legyenek. De a -paraszt népség, a másod articulust meghamisétotta: hogy azkik földön -lakók, mind megróttassanak, minden rendbeliek, akár egy ekések, akár -félekések, akár marhások, akár marhátlanok. Senki nem akart rovást -hagyni magán, mióta nagyságod kiadta a rendelist, hogy aki az olá hadra -megy, senki nem akar jobbágyságot esmerni… Mán ott van nálunk is a -faluszerin, vagyunk nemesek azaz nobilisek három család, mink a Mikók, a -Fodorbeliek, meg a Czerjékek. Egész ekés vagyon paraszt hét család, meg -Pál polgár család. Félekés van tíz család, egy marhás van öt család, -marhátlan van tizenhárom, Kovács Miklós polgárral tizennégy. Hát nem vót -itt ezidáig semmi baj, mert vótak jobbágyszeren elegen, amékek -megdógozhatták a fődeket, vót mibül kivenni a dézmát, urnak, nemesnek, -országnak, papnak. Mert minket három nemes családot, harmincöt vagy -harminchat jobbágynépnek kellett kitartani. Igen, de most ezek a koszos, -vedlett bitang népség mind kardra tett szert, meg puskára, tőtisse ugyan -nincs, hát csak annyit ér vele, mint egy fustéllyal, de nem akarnak az -istennek se igazságot tudni. Kiki magának, mind csak magának gyűjt, -gyarapít, hajtja barmát, ahova jólesik: hogy most aszongyák a -közszabadság kiütött, kiadta a fejedelem. Mind a mellit veri, hogy ű is -fejedelem szabadja, meg ű is… - -A fejedelem hallgatott, lassan értette a szót s tetszett neki: csinált -hát egy kis felfordulást mégis. - -– Az asszonyok nagyon békétlenek kivált, az én feleségem is csak alig -maradhat, hogy eddig a szöszt kiadta fonni, neki szépen felfonták a -télen, a pászmákat mind behordták, tavaszra, husvétra be lehetett -állítani az esztovátákat s lehetett szűni: most meg a vedlett kócos -bitangjai azt vetik, hogy van nekik maguknak elég fonni valójuk: az -igaz, mind kinyűtték maguknak, ellopták a kenderfődeket, a feleségem, -míg odavótunk, alig tudott magának valamit menteni. Hát miből lesz most -ruha a népnek, magunknak: cselédeknek. Az igaz, cseléd sincsen, egy se -akar bent lenni, már a botos le se mer menni a faluba, mer igirik neki, -hogy ujra elverik… Eccóval meg van romolva a világ, nagyságos uram… - -A fejedelem mereven mosolygott. - -– Az főnép szolgái is, kik lovok hátán őfelségének hadban és egyéb -szükségben urokkal egyetemben szolgálnak, kiknek uruktól ruházattyok -vagyon, esztendőre fizetésképen szegődtségek vagyon, most, hogy senki -meg nem rótatik, adó pénzt nem fizet egy dénárt is: mind el akar -széjjedni, senki magánál nagyobb urat esmerni nem akar… - -Odalépett a másik főember Rophaj Mátyás uram s megértvén, hogy a -fejedelem előtt Mikó uram ilyetén nyugalommal beszéli a nemesi rend -kínját, maga mellettük valónak vélte a fejedelmet s nagy lángra lobbanva -el kezdette szidni tele szivből a nemigazutonjáró, hazug ingyenélőket, -akik az uraik zsirján akarnak hizni s akiket nagyobb ellenségnek esmér -mindenbéli ellenségnél, akár töröknél, akár tatárnál, mer az mind csak -gyün s elmegy, de ez itt marad. - -Mégis fojtva beszélt, mert az őrálló székely nagyon kezdett ügyelni a -szóra. - -Három katona jött, akiknek kötelességük volt, hogy a vár kapujáig -járjanak s vissza, hogy baj ne érje őket, ha éjszaka kiütnének a -szászok. Megálltak mellettük, nagy hetykén köszöntek s kezdték úgy -hányni-vetni magukat, mintha ők is nemesemberek volnának. - -– No Mikó uram, – mondta az egyik, – szóll-e még a ződ furuja? - -Mikó uram erre a konfidentiára, amit a fejedelem őnagysága szeme előtt -kellett eltűrnie, éktelen dühbe jött. - -– Te kapubéli cigány, te, – mondta neki, – te falusarki rusnya béka, hát -hun őröztünk mink együtt disznót, hogy együtt furulyázzunk? - -Az ember nevetett, már ehhez hozzá volt szokva, hogy az uriemberek -szidogatják őket, de nincs annak semmi ereje. - -Mikó uram elővette a zöld csutorát az oldalán lógó tarsolyábul s -megkínálta égettborral a fejedelmet, ékesen köszöntvén: - -– Ne utájja no! - -A fejedelem elvette az edényt s egyet szippantott a vékony csöcsin. -Jóféle erős pálinka volt benne, csakúgy égette a gyomrát az embernek. - -Jóízűen esett, melegített; megborzongott, összébb húzta magán a köpenyét -s tovább nézte az embereket. Mikó uram megkínálta társát, Rophaj uramat, -akkor eltette a kulacsot. - -A paraszt ott oldalt, irígyen nézte s szerette vón megkóstolni, de Mikó -uram odasandított: - -– Ebbe fogatok nem vásik, békahugy a béletekbe. - -– De azt is mink főztük, úgy-e Mikó uram? - -Rophaj uram a szesztől megmelegedve szintén hangos lett. - -– Sajtáromba tej, vaj, tietekbe ganaj. - -– Rophaj uramat nem céloztam, – mondta a legény, – vagy a ki belém szól, -fogát rakja ki elébb a fűre, hogy le ne nyelje, ha meg tanálom -terenyelni. - -Rophaj uram, az égettbor tette-e, vagy, hogy a fejedelem mindezideig egy -szót sem szólt, s így teljes helyeslést vélt felőle, de egyszerre -fölemelte a csákányát s teljes erővel fejbe vágta a parasztot, úgy hogy -az felfordult. - -A fejedelem kardjához kapott s hátralépett. - -– Mit csinált kegyelmed? - -A másik két katona elszörnyedt s kiabálni kezdett: - -– Lassabbacskán nem lehetne-é?… – avval nem sokat törődve, nekiestek -Rophaj uramnak s elkezdték a dárdanyelével agyabugyálni. - -– Megálljatok, – kiabált a fejedelem, de biz ott senki se törődött vele, -az emberek mind összefutottak, s az éjszakában egyszerre csúf verekedés -lett, szólani sem kellett, magától kialakult a két párt, nemesek s -parasztok vágták egymást, mint a tököt. - -Géczy kiugrott a kunyhóból, jókor, mert épen felgyújtotta valaki, hogy -jobban lássák egymást. A fejedelem parancsolt volna, de kinek: itt a -szeme láttára csata lett s ő nem tudott, mit tenni. - -Sohase hitte volna, hogy ezek a kedélyes szavakkal diskuráló székelyek -ily hirtelen mérgüek s ily könnyen áll náluk a kard. - -– Báthoryak ide, – kiáltotta egyszerre egy hang, távolabb, »Bethlenek -ide«, hallatszott a másik oldalon. S egy pillanat alatt szétvált a két -elem s a fejedelem látta, hogy mind a nemesek szembe vannak s a csürhe -viseli az ő nevét. - -Már el nem lehetett kerülni a színvallást, Géczy megrántotta a köpönye -szárát. - -– Nagyságos uram, gyerünk innen, hadd egyék meg egymást ez ebek. - -A fejedelem ment a csatlósok felé, akik a lovakat nyergelni kezdték. - -Géczy Mikó Miklóst odaszólította: - -– Mikó uram, – mondta, – menjenek kegyelmetek csak egyenesen tovább -Fejérvár felé, ott fogják már találni Bethlen Gábort a fejedelemségbe: -adja neki kegyelmed ezt a levelet. - -Mikó nagy szemet meresztett. - -– No, a jó hírnek szeretik nyakát szegni, – mondta, – hogy errül nem is -hallánk. - -Géczy szemébe hunyorított: - -– Mondja meg kegyelmed a fejedelemnek, hogy várja meg, míg tizenkettőt -üt az óra: s tudja meg, hogy _a tizenkettedik ütést Géczy cselekedte_. - -Mikó értelmetlenül nézett rá. - -Géczy odaadta a levelet s kezet nyújtott. - -Azzal visszatért, felült lovára s a fejedelem után ügetett. - -– Hol voltál? – kérdezte a fejedelem. - -– Semmi, csak a csizmám szorított. - -A fejedelem később azt kérdezte: - -– Mit beszéllettél Mikó urammal? - -– Vagy úgy?… Megmondtam neki, hogy jó lesz, ha visszafordulnak, mert -Fejérvár felől jön a török s tatár. - -A fejedelem lassan ügetett, tünődött: Géczy hazudott, érezte, hogy -hazudott, s most elhúzódott tőle, fal támadt köztük s óvakodott ez -embertől. - -Még egyszer szerencsét próbált a várral. A kőfal alá mentek s Géczy -felkiáltott, hogy eresszék be őket. - -– Közel az erdő, menjetek oda, ahun eddig voltatok, – kiáltott le az őr. - -– Ha istent esmértek, eresszetek be, hogyha most bebocsáttok, halálig -veletek maradunk. - -– Nem lehet a kaput leereszteni, – kiáltott ridegen a kapus. - -– Kötelen vonogassatok fel a falon, mert itt lep az ellenség. - -De azt se tették meg, azért a városka falai alatt zsugorodtak -virradatig. Akkor kijött az őrség fegyveresen, maguk után a kaput -bezáratva, körüljárta a várat, hogy nem ólálkodik-e valahol ellenség, -amely a kaput fenyegeti. Mikor szorgalmasan megvizsgálták az árkokat, -berkeket s az erdőt, megnyitották a kapu rostélyát és odahívták a -fejedelmet, hogy igazolja magát. - -De még akkor is csak azt a választ adták, hogy a tanács hajnali -harangszóra összegyűl és dönteni fog a bebocsátás felől. - -A fejedelem elunta a dolgot, elfacsarodott a szíve, hogy Erdély ura, aki -még esztendeje banderiummal s harangok zúgásával vonult be a -kivirágozott városba, most mint egy koldus ácsorogjon a kapu előtt s -szólott kísérőinek, kik vagy huszan mellé verődtek, hogy Udvarhelyszékre -akar menni, a székelyekhöz, bármi lesz is. - -Előörsöket küldtek ki, akik megvizsgálták az utakat és hegyről a -völgyeket, nincs-e ellenség? - -Mikor beértek Udvarhelyszékre, a falvakon nagy csendesség volt, -mindenütt megkérdezték, hogy hol vannak a székely hadak, de hogy a Sepsi -széken kívül semmi székelység nem jött eddig a fejedelem táborára. - -– Fent vannak Kereszturon, ott gyűltek a seregek egész Udvarhelyből s -Felcsikból. - -Erre tovább mentek, de ahogy Kereszturhoz közeledtek, egyszerre -ágyúdörgést hallottak. - -Ijedten megállottak, mert nem tudták, mi lehet, hogy kerül szembe most -már errünnen az ellenség, talán Girej khán jött fel Brassóból, vagy -pedig Moldvából tört be a tatárság? - -Megállapodtak s előre küldtek, hogy tudakolják meg. - -A lovakat kantárszáron tartották s leszálltak róla, hogy füvelljenek egy -kicsit a szegények. - -Nemsokára véresen fut feléjük egy ember, elfogják, ez elbeszéli, hogy a -székely urak most fizetnek a bátoriaknak. - -Egyre több-több menekülő jön s megértik, hogy azok a székely urak, -akiknek a jobbágyait felszabadította a fejedelem, titkon tanácsot -tartottak s ahelyett, hogy a fejedelem parancsára táborba mentek volna, -Kereszturba gyüjtötték a sereget s azt lovasokkal, gyalogokkal -körülvették, tarackokat, ágyúkat is vonatának fel, de mind avval a -színnel, hogy a fejedelem parancsára a fejérvári hadba igyekeznek s most -reggel mind rávetették a nyavalyás székelyekre, akik nem is vélték, hogy -ez az egész arra van, hogy őket levágják s jobbágyság alá vessék az -urak. - -Jön egy udvarhelyi városi polgár, fekete góbé székely tiszta véresen s -mondani kezdi: - -– Én már egy hete este naphaladat-tájban látám, hogy készülnek a -lovasok, – sírva beszélte s vérét kendőjével szorította le, – de nem -tudta azt senki, csak ü magok, hova mennek, csak látám, hogy mindenfelől -el. És hát Marosszékre mentenek, és azoknak a székelyeknek a nagyját, -akiket a fejedelem a Havasalföldje idején szabaddá tött, fogdosták meg. -Kiket ágyokban tapasztaltanak éjjel, úgy fogták meg a magok házában a -feleségek mellett. Reggelre kelve hát úgy jőnek bé az hadak, s úgy -hozzák őket szegényeket, mint valami nagy gonosztévőket. Semmit avval -nem mulattanak, hanem tegnap sok nyársot faragtatának a város erdejéből -és az akasztófához hordaták a nyársakat. A székelyeket is odavivék és -sokakat nyársba vonának, sokat felakasztának szegényekben. Estvére kelve -esmét elküldenek és újra behozának, kiket is hasonlóképen mészárlának az -akasztófa alatt. - -Iszonyodva hallgatták a beszédet, a székely nyugodtan folytatta: - -– Egy Károly Andrást is hozának, – hadnagy volt ez köztük; azt lófarkon -megvondozák és kivivék, fővel alá vonák szegényt s lábbal fölfelé fel az -égfelé a nyársba, úgy gyalázák meg az ártatlant. Sokakat felakasztának -esmét, egynehány nap úgy lőn a dolog. Ekkor az öldöklést megúnák, -elhagyák, hanem az orrokat, füleket kezdék mecceni, de azt is oly -istentelenül, hogy az orrát ajkastul elmeccék, annyira, hogy csak a foga -maradott szegényeknek és így is sok meghalt miatta, a fülét is kinek -elmeccették, a nyaka felé nyúzták alá. Ilyen nagy istentelen dolgot -töttenek rajtok. Végtére azt is hátrahagyván, azt rendelék, hogy csak -felpiricskolják őket; és olyan nagy deszka lapockát csinálának, hogy -éktelen volt az, de annak élet és fokot faragtak, avval kilencet ütöttek -rajta a laposával, de az utolsót az élével vágták oda, fenekére, a -lapátnak, melyet láttam, hogy oly sulyosan esett, hogy a fara csontja -mind apróra törött miatta. Azt is mondották, hogy sok már meghalt abban -is szegényekben. Ilyen rutul bánnak a szegény megszabadult székelyekkel, -akik Havasalföldébe voltak a fejedelemmel. Ezeket szemeimmel néztem, én -is gyanus lettem, pedig nem is voltam az olá háboróba, de most csak ki -kell kiáltani valakire, hogy ez is _bátori_, mindjárt viszik a -fővesztőre, ugy viaskodtam meg a városi darabontokkal s lóra kapván -elvonhattam magam, azóta én is akasztófán volnék. - -A fejedelem látni akarja a színhelyet s a székely az erdőn át elvezeti, -míg csak a hollókkal lepett tisztásra nem érnek. - -Iszonyodva látta az akasztófa körül a sok nyársat s mindeniken egy -vonagló emberi állat, mint a tövisre szúrt bogár. Már hangjuk se volt, -csak vérrel tátogtak s tehetetlenül nézte egy pillanatig, akkor -megfordult s eszeveszett futással menekült, mintha az őrület tört volna -ki rajta. - -Géczy sürgette, hogy menjenek vissza Medgyesig, s a vásárhelyi úton fel -Kolozsvárra, de ő már gyanus volt s a fejedelem a legelső patak mentén -bevette magát a hegyekbe. - - -V. - -A bujdosó fejedelem a hajnalban ijedten menekült, mint egy rémséges -boszorkánynyomás elől s erdőn-völgyön át egyenesen futott északra, most -már Kolozsvárra. - -Radnóthon szintén hajnalban ment át s látta a Kornis Boldizsár -kastélyát, de beléje nem ment. - -Köpenyét arcába húzta, mintha a néma ház nagy tetejével fenyegetően -kísérné. Valaki elmondta, hogy a szegénységnek eladományozott birtok -tönkrement, mert a szegények maguk sem hittek a vagyonukban s örültek, -ha valamit elhordhattak s a készből felzsákmányolhattak, még maga az -udvarház is üresen állott, a nyomorult parasztság nem mert belemenni -hálni, mert látták Boldizsár urat éjjel holdvilágon, mint kísértetet, -nagy ragyogó csákányával sétálni a falakon keresztül… - -Egerbegyen mégis beszállt reggelizni. Kamuthy persze nem volt itthon, ez -most Bethlen Gábornál van, az áruló, felesége ágyban feküdt, a -liliomszépségű kis teremtés nem bírta kiviselni a nagy terhet, elvetette -s élet-halál közt feküdött, csatlósok, darabontok mesélték, hogy azt -mondják, Farkas uram megtaposta a feleségét a fejedelem miatt. - -Mintha ég, föld összeesküdött volna, minden összeomlott, minden -visszafordult. - -A fejedelem vad s elkeseredett lélekkel ment tovább, Tordán fejül levő -táborban együtt találta az urakat, Allia Farkast, a brassai csata -vezérét, Kovasóczyt és a maga pártjabelieket. - -Istenre kérte s parancsolta nekik, hogy jöjjenek vele bé Kolozsvárra. - -A vészhírek egyre jobban szorították őket, mindenki a tatároknak száma -nélkül való nagy sokaságáról beszélt s oly rémület volt, hogy a vitéz -férfiak, mint kis gyermekek sikoltottak. - -Éjszaka nem bírt megnyugodni, nem bírta már sorsának kegyetlenségét, -felült fekvőhelyén s félóráig összeszorított foggal hangosan nyögött. -Szolgája ijedten jött hozzá, »nyergeltess«, – mondta neki. - -Csak mikor lovon ült s a ló száját keletnek fordította, akkor nyugodott -meg, mintha egy titkos belső hatalom parancsolt vón rá. Úgy érezte, hogy -ami történt, mind egy magas úr parancsából lenne, hogy őt vezeklésre -kényszerítse és minden elmulik, amint odaér… Gyötrődő szívvel vágtatott -a Maros partján Görgény felé. - -Szomorú egy út volt. Kis falvak sűrűn maradtak el mellette, nemrég a -legboldogabb völgysége Erdélynek, most fele égetten a Forgács hadai s a -hajduk pestise után… - -Deres hajnal volt, mikor megérkezett. Itt még ártatlan volt az ember: -beeresztették a várba. - -Követnek jelentette magát a fejedelemtől, a vén dajka rémülten ismerte -föl a fejedelmet. - -– No, mit habozol, szólj az asszonynak, hogy itt egy penitenciajáró -szegény beteg. - -– Igen, kegyelmes uram. - -Rideg, komor hely volt, amint körülnézett, örömtelen rideg hely, -granarium volt, pajta, csűr, sohase hitte volna senki, hogy itt -fejedelmi asszony fog lakni valaha. - -Végigfutott előtte az emlék, Szász Lóna, a kárpitos terem, a nagyszerű, -úri társaság, ahol a feleségét utoljára várta, látta, s most e dohos, -egérszagú halotti veremben… Fejét öklére hajtotta és sírt, elsírta magát -azon, hogy itt van, a jóságán, maga megalázásán, soha ezt nem hitte -volna… - -Egyszer csak felütötte fejét, a vénasszony soká nem jő vissza. - -Eszébe villant, óh, talán újra a szászlónai tréfa, váratja, megváratja! - -Fejébe szállt a vér, fölpattant, két percig mereven nézett az ajtóra, de -az ki nem nyílt és nem repült feleség örömrepesve a nyakába. - -Erre süvegét szemébe húzta s keserű dühösen eltávozott. Rohant, hogy -vissza ne hívják. - -Senki se ment utána. - -A sereget még ott találta, ahol hagyta, mindenki ijedten tünődött a -fejedelem eltünésén s kitörő örömmel fogadták. - -Élükre állott s Kolozsvárra indította őket országgyűlésre. - -Lassan haladt a had s most az egyszer nagy szív s nagy lélek nyílt fel -benne. Bátor arcot mutatott s mindenben jelen volt, rendezett, -biztatott, s előljárt és senkit el nem hagyott. - -Állította, hogy minden jóra fordul, hogy semmi ez; esküdött, hogy már -Váradon vannak a császári seregek s hogy azokkal kiverik s Stambulig -kergetik a pogányt. - -De senki sem hitte s mikor egy estére kelve Kolozsvár alatt állottak, -várva a város küldöttségét, hogy a fejedelem éjszakai szállásra -bemehessen. - -A kolozsváriak hasonlóképen azt üzenték, hogy a város statutumai nem -engedik, hogy napszállat után hadbeli népekből valaki is bemehessen a -falak közé. - -A fejedelem nevetett, már Segesvár alatt megtanulta, hogy: »Elég közel -vagyon az erdő, menjetek oda s ha fejedelem vagy, ülj a palotádban!« - -Rendelkezett, hogy no, akkor csak üssék fel a sátorokat s a szekerekről -bort keríttetett s éjfélig együtt tartotta szóval s kedvvel az urakat. - -Ezek mind a legnagyobb nyugalommal ittak, de a szíve fenekén valamennyi -setét volt s farkasnevetés volt az csak, mikor a fejedelem végre még -táncra is kerekedett előttök. - -Másnap nagy fényes küldöttség indult a városba, de csak ötöt eresztettek -be belőlük. - -Azok is avval jöttek vissza, hogy a kolozsváriak nagyon köszönik a -látogatást, de »már meg fogtak elégedni a fejedelem szép táncának -látásával«. - -Báthory csak most vette gondolóra. - -Rendelkezett, hogy a had alakuljon át hadi országgyűléssé. - -Az urak megtették, a nép a vidám fejedelemben úgy bízott, mint valami -csodatevőbe s már is árulást emlegetett s mind kész volt a fejedelem -mellett kardot rántani. Némi hirek is feszítették a lelkeket, a -székelyföldi lázadás felől s a széki éjszaka emlékei fenyegették az -urakat, nem tudták, nem kerülnek-é reggelre a paraszt katonaság -lándsájára, mint akkor, ott Kornisék. - -Igyekeztek hát a fejedelemnek hizelegni s kedvében járni s rossz arcot -senki nem mutatott, s világ kincseért a Bethlen nevét ki nem ejtik vala, -de még azt sem lehetett hangosan hallani, hogy török is vagyon az -országban s nem is oly messze, már Tordán vagynak. - -Hallgatott minden ember s igyekezett jó arcot vágni a keserves trufához. - -A fejedelem követet küldött Tordára Szkender basához: fennmaradt a -követi utasitása, hogy: »Hallottuk kegyelmed itt lételét s nem tudjuk -mire vélni, de ha kegyelmed igaz uton jár, az áruló Bethlen Gábort -megfogatván kezünkbe küldje, vagy ide való országbeli emberek szeme -előtt megölesse: akkor ezen irásom legyen zálogul, melyben én hütemre -fogadom, hogy amit Géczy András a portán hüttel fogadott, azt én mind -meg teljesítem: Jenő, Lippa várát átadom, adót megfizetem s a jövő -esztendőtül duplájára emelem, s magamat országom minden hadaival a -kegyelmes császár kezére bocsátom. Hogy eddig is az adót meg nem adtam, -annak is Bethlen Gábor, az áruló, az oka, mert főtanácsosom lévén, soha -nem kivánta, azt mondta, ne adjak adót, ajándékkal is megéri a török. -Csak most veszem, későn eszembe, hogy mind hamis tanács volt, arra való, -hogy legyen mivel vádolnia a fényes portán. - -»Kérem kegyelmedet édes apám Skender bassa, vigye ki hadait az országbul -s álljon Tömösvár mellé, én hatalmas császár ellen rebellis nem voltam, -nem is akarok lenni, akit csak kegyelmed az erdélyi főrendek közül -kivánni fog, legyen zálogul mind kegyelmednél. Én pedig hadaimmal ez -helyrül Lippára mégyek s azt kegyelmednek, ha nem máskép, ostrommal -megveszem, mert a magyar katonáim maguktól meg nem adják, de én sem -véremet, sem életemet nem szánom, megmutatom nagyságodnak, hogy azt a -várat csontok hegyein s vérek patakján keresztül is megveszem s úgy adom -a felséges császár kezébe, mint egy pomagránátot, arany tálcán. Az -elmaradt adót mind a jövő tavaszon egy aranyig beszolgáltatom s fogadom, -hogy ezentúl az effélében más szájával nem eszem s szavát sem fogadom. - -»Ezen szavaimat, hogy kegyelmed előtt megmutassam igaznak lenni, im -tulajdon kezemmel írt s ujjamban viselt titkos pecsétemmel roborálom, -így küldöm Ibrahim bégtül ő kegyelmétül, s ennek hitelt adjon -kegyelmed.« - -Nagyon megvidámodott ettől a levéltől, melyet a rendekkel aláiratott s -velük erős esküvést jegyeztetett, hogy vele élnek-halnak. - -Másnap délre azonban megjött Ibrahim bég a Szkender basa levelével, mely -kemény s elutasító volt. - -Báthorynak csak ezt írta: - -»A hatalmas császárnak soha tehozzád semmi kedve nem volt, miulta sok -istentelen életednek és veszekedésednek hírét vette. Elvégezett akaratja -ez ő hatalmasságának, hogy soha Báthory nemzetségnek többet Erdélyt -bírni nem hagyja. Ez szót higyje meg tőlünk kegyelmed: hogyha egy nagy -havast megtöltene is arannyal Báthory, és az hatalmas császárnak adná: -akkor sem engedné.« - -Báthory komoran, szédelegve hallgatta a levelet, most végre megindult -alatta a föld s úgy érezte, levegőbe repült s elvesztette minden -keménységét a világ… A rendek olvasták a basa hozzájuk irott levelét: - -– »Irja kegyelmetek, hogy a mostani fejedelmetekkel élni-halni akartok -és mást uralni soha. De mi e dolognak sok hijját látjuk, mert az -országot nem mindenestől az nemességbül értjük állani, noha azok az -elsők és azoknak is sok bántásit tudjuk lenni: hanem az egész szászságot -is egyik főtagjának tekintjük, kik mindenestül megrontattak -szabadságukban, s a székelységet, amelyről nem tudjuk kik s mely okért -most oly éktelen forradalomban vagynak.« - -»Azért, ha velünk végezni akartok, a szemeteket felnyissátok és -okosabban gondolkodjatok a dologról s mihozzánk eszes és fő embereket -küldjetek, akikkel mi rólatok, fejedelmetekről s az országról mindent -megbeszélhessünk.« - -»Égetésért, rablásért a török hadak nem jöttenek, jöttek az erdélyi -főnépek kérésére. S ha ti most s máskor is mást írtatok, azt jól értjük, -mert _fegyver alatt némák az lelkek_. - -»Irjuk azért, hogy valaki ezentúl Báthoryt fejedelmének mondja, az az ő -hatalmassága ellensége, s büntetlen nem marad. - -»Hogy azért mindnyájan jól megértsétek, ezennel meghagyjuk, hogy -Kolozsvárra menjen minden ember s ott mindjárt fejedelmet válasszon -kegyelmetek magoknak, mert mi innen addig ki nem megyünk. - -»De mihelyt a fejedelemválasztás meglészen, az mi Istenünkre s hitünkre -eszküszünk, hogy mindjárt kimegyünk és kegyelmetekre s az országra oly -gondot viselünk, hogy Isten akaratjából egy tikmony el nem pusztul ez -országban. - -»Itt késedelmesség nem lehet, mert az csak kegyelmeteknek árt: az -hadakat csak az Isten tudja, hogy tarthatjuk békén ez négy-öt nap alatt -a dúlástul: de ha el nem jő kegyelmetek, bizonyosan elhihetitek, hogy -hadainkot reátok bocsátjuk s akkor bizony uram, kivonsszák házatok népit -az erősségbül s ha ki levágattatik s elraboltatik, az Istennek szent -angyalai előtt, a kegyelmetek lelke adjon számot róla, mert bizony a -föld szinén lakni nem hagylak s bizony bizony eljött Erdélyországnak -utolsó veszedelme.« - -Néma csöndben hallgatták a rendek a levelet, valaki azt kiáltotta: - -– Éljen a fejedelem! - -Erre valami csodálatos dolog történt: mindannyian felállottak s egy -szívvel, lélekkel kiáltották Báthory felé a vivátot. - -Báthory vérködös szemmel nézett körül rajtuk. - -Nos hát mégis, azok az emberek, akik annyi időn keresztül jóban, -rosszban vele voltak, akik oly szépen s vakon szavazták meg parancsait s -kísérték őt imbolygó, elromlott útjain: még egyszer mellette állanak -mint egy szív s egy test. - -Felállott s érezte, most neki kell ezt a hűséget viszonoznia: - -Soká nyugtatta szótlanúl, könnyfátyolos pillantását a tömegen s így -szólt: - -– Mi Báthory Gábor, Erdély fejedelme Isten kegyelméből, s Oláhország, -Moldva vajdája, Magyarország kapcsolt részeinek ura s székelyek -főispánja, köszönjük kegyelmeteknek ezt a hűséget s böcsületet… Immár -csak azon kérjük kegyelmeteket, késérjenek le Nagyvárad felé, ország -határáig, Sebes váráig s ott hittel és emberséggel kegyelmeteket -elbocsátjuk s hitük alól feloldjuk… - -Elfojtotta a szavát a könny. - -Akkor tomboló lelkesedés vette körül, hozzá rohantak s vállukra vették s -nem volt vége a rajongásnak. - -Amint a hadak megindultak, s Báthory lóhátról nézte, hogy olvadnak le -arra Lóna felé, felvillant előtte az a szép nap, mikor a felesége elé -ment így a hadakkal ezen az uton. - -Milyen víg és boldog nap volt az… Elcsüggedve nézett a multba s ah, már -akkor is az volt, Bethlen volt a fő ellensége!… S mindenki, mint ma… -Felesége jéghideg arcát látta: talán ha más lett volna ez is! ha vele -tudott volna érezni! ha meghajtotta volna a fejét, ha egy kis áhitattal -néz fel ő reá!… - -– Feleségemet nem sajnálom, – mondta hirtelen hangosan. - -Géczy figyelmesen nézett reá, teljesen váratlan volt neki. - -– Mindennek ő az oka. Nem lett volna szabad asszonnyá lennie, se -protestánssá… Neki apácának kellett beöltöznie: s világtól, emberektől -elvonulva pergetni az olvasót… Busuljon! keseregjen! csak hadd szidjon -engem: ez neki jó lesz: legalább nem érzi magát bünösnek s tisztán mehet -az istene elé… - -Könny futott le az arcán s megsarkantyuzva lovát, visszafelé vágtatott, -mint akkor: mintha most is akaratlan, öntudatlan, valami gyermeki -szeszélybe akarná a kikerülhetetlen előre haladást fullasztani. - -Körül kerülte Kolozsvárt s mikor az éjszaki oldalra ért, megállt. - -Megnyilt előtte az a völgy, amely arra fölfelé vezet, ahova annyit -lovagolt hajdan, boldog ifjú éveiben. - -Talán a ló is ugyanaz volt, beérték lassan, nehányan leghívebbjei közül, -akik aggódva lesték minden mozdulásit s valami egész váratlan szeszély -szerint elindult fel a völgyben a hegyekbe Sólyomkő felé az esős, ködös -alkonyatban… - -Lassan, ügetve ment az őszi aranyat ontó, tar és vörös vágáson az őszre -újra zöldellő réteken s kis patakok mellett, a didergő éjszakán. - -Énekszó ütötte meg a fülét, pápista ének. - -Kis csapat nép ment a rossz úton, valamennyien kibontott nagy hajjal, -férfiak és nők s mezítláb. Utálatosan piszkosak voltak s amint utolérte -őket, nyeregből is érezte a büdösségüket. - -– Kik vagytok? - -– Mártirok. - -A fejedelem elámult. - -– Magyarok vagytok, vagy szászok? - -– Mártirok. - -– Miféle mártirok? - -– A keresztyén hit mártirja, a számtalan mártirokból, akik ellepik e -kerek világot isten dicsőségére. - -– Hova mentek? - -– A keresztre. - -A fejedelem megdöbbenve nézett a csoportra s a próféta szemébe, ki magas -fiatal ember volt, válláig érő hosszú hajjal, rozsdabarna ember, erős -fekete szemeit ráfüggesztette, fiatal arcát ritka kétágú szakáll s -testét vastag piszok borította. De a szeme félelmes volt s a -fejedelemnek el kellett fordítani tekintetét, mert úgy érezte le kell -mindjárt szállnia a lóról s ruháit elosztva, mezítláb beállani a -csoportba, óh, mert hova is megy, hol vár reá élet, van-e nála mártirabb -e bolyongó földön. - -– Az sem ment meg semmitől, – mondta s legkisebb gyermekkorának érzései -villantak föl benne, a végtelen térdeplések, imák és litániák, melyeket -a csecsemőkorban, a beszéd első igéinek tanulása korában kellett -végeznie. Hároméves volt, mikor árván maradt s azóta kálvinista hiten -nevelték, de most úgy érezte, mintha a dajka emlőjének íze újult volna -fel ínye közt. - -– Apage Satanas, – kiáltotta a próféta; – mi hozza meg a lélek -csendességét, ha nem a kínvallás? Mi vidámítja a szívet, ha nem a -sanyargatás. Nézd meg, soha gonosztevő nem szenvedte oly vidám -csendességgel az ő kinnyát, amily bátor és csendes lélekkel tűrték, sőt -ugyan szomjuhozták és keresték a gyenge szűzek is az hallatlan kínokat. -És ennyi számlálhatatlan sokaság meg nem utálhatta e világot és önnön -életét az Isten lelke nélkül. És a kínok is olyanok, hogy ember el nem -viselheti az martirok kínját az Isten ereje nélkül. Hogy mondhatod -akkor, hogy az sem segít az emberi szíven. - -Oly különös volt ez a hajnal és ez az elragadtatott ember, aki mintha -fölötte állana a földnek, alakja beleolvad az égbe, míg ő összeroskadva -és reménytelenül ül a lován. - -Egy fiatal nő áll a próféta mellett s csodálva emeli rá a nagy fekete -szemét, az üdvözültek elragadtatásával hallgatja, egy pillanatra el nem -néz róla s a boldogság reszket vonásain. - -– Évuska! – kiált fel a fejedelem. - -De a lány felemeli az ujját s int, hogy hallgasson, mintha a pacsirta -énekét figyelné s a próféta tovább beszél. - -– Lássátok-e, mely természet fölött való dolog, hogy a martiromság kínja -szaporítja a híveket, a martiromság ugyan édesgetés az keresztyénségre, -a martirok vére vetőmag, s a földbe ásott martirok lelkéből fakadt a -keresztyénség dicsősége. És, miképen a zsidókrul mondja az Irás, hogy -annál inkább szaporodnak vala, mentül inkább nyomorgattatnak vala: -azonképen a keresztyénség is. - -A fejedelem csak a leányt nézte és belesajgott szívébe, hogy soha ő ezt -az elragadtatást nőben, férfiban fel nem ébresztette. - -– Ha isten előtt kedvesek volnátok, inkább jó dolgot adna, mint ilyen -szörnyű nyomorúságot, – vágta oda keserűen a prófétának. - -– Pagane, pagane! – kiáltott újjongva a próféta, mintha kedvére való -alkalmat talált volna a replikára: – így szólnak a pogányok, de isten -megmutatta, hogy minden egyéb dologtul elijednek az emberek a kínnal, de -a keresztyén hitnek szerelmére a kínok gerjeszték fel a híveknek szívét. -Nincs szenvedés! akinek az isten elveszi a szenvedés érzését. Nincsen -éhség! nincsen fájdalom! nincsen fáradság! nincsen betegség! nincsen -félelem… Úgy-e soha szolgát nem kapsz, ha a szegődésnek napján az új -szolga szemeláttára felakasztatod a régi szolgádat és azt igéred az -újnak, hogy csak jól szolgáljon, ő velle is ezen formán bánsz: lásd, -mindazáltal a Krisztus szolgáinak kínja lőn a főeszköze a világ -megtérésének. - -– Évuska, Évuska, – a fejedelem korbácsával cserdített s nézte a leányt, -s szeme könnyes lett: az egyetlen lány, az egyetlen teremtés, akit -mindenkor megkímélt vágyai s akarata zabolázatlan kitöltésétől; félő -borzadással nézte, mint titokzatos hatalom által elragadott prédáját, -mintha őrültet nézne, őrület tombolása volt előtte, a csoport térdre -vetette magát a próféta körül s várta annak a martiromságát s valami -lázas és kigyult elragadtatás volt, a foguk vacogott és testük -reszketett és a lány nagy volt és szép és idegen. Ezt most lóra kapni, -ölbe s elvinni és boldog lenni vele… - -Ah, de hol, hová, minek? - -– Midőn ama hittül szakadt Julianus üldözné a keresztyéneket, – kiáltott -a próféta, – egy Theodorus nevű ifjún ki akarva tölteni dühösségét, -minden kínokat megpróbála rajta, de az ifjú oly vígan volt, oly szép -énekszóval dicsérte az istent, mintha jól lakásban lett volna s akkor -szomorodott el, mikor a kínok megszüntek. És mikor kérdezték, mondotta: -hogy egy szép ifjú forgódott mellette a kinokban és ennek törölgetései -és vigasztalásai elfeledtették vele a fájdalmat. - -– Hát csak vigasztald tovább e szegény leányt, – mondta keserűen a -fejedelem s megcsapkodta lovát és elvágtatott. - -Messze utána zengett a hegyről az énekszó. - -Most ismerte föl, hogy ez az a hely volt, ahol a télen Emir lova -belezuhant a hófuvásba. Óh, bár a lábát törte volna akkor, most nem -volna világ bujdosója… Hát mi volna?… Palotsay Anna férje?… - -Hiszen nincs is helye, ahol éljen, se Kolozsvárt, se Fejérváron -fejedelmi palota… Előbb rakni kellett volna fészket? hogy aztán rajta -üljön… - -Viharmadár volt, ezen segíteni már nem lehet. - -Hajnalban Sólyomkő feltűnt, a kis udvarház tornácán mintha állana -valaki, szoruló szívvel nézett oda fel, de meg nem állt, be nem fordult, -gyötrődő szívvel tovább ügetett. - -Még a farkasok ez időben nem vonítanak, még nincs hó, az idén későig -tart az ősz. - -Egész reggelig mentek s csak mentek, mintha a lovak már nem is lovak, de -repülő madarak volnának. - -Almásra értek. - -Török Kata már hetekkel előbb előre jött s amint befordult a portára, -nagy komondorja előrohant, majd megbolondult, úgy járt, szűkölt s nyítt -a ló körül, lábát csókolta s hogy fáradt lábakkal leszállt, a nyakába -ugrott. - -Könnyekig meghatotta ez a hűség; mert ez hűség, ez szeretet: megölelte, -megveregette a kutyát, mekkora lett a széki éjszaka óta s ez is végig -tanuja volt szomorú életének. - -– Pogány, – kiáltott rá, – te még megesmersz, még szeretsz!… Pogány, -kutyám! Emlékszel még Székre, Tergovistyére, Szebenre, Fejérvárra, jó -szív. - -A kutya földre feküdt s hempergett s a lába előtt fetrengett s majd -megbolondult a szeretettül. - -– Többet el nem válok tőle. Meglássátok, – mondta a fejedelem, – ez lesz -az utolsó hívem!… - -Török Kata sírva s boldogan fogadta a fejedelmet. - -Ez teljesen összeomlott, elfeküdt a házban, ágyba került. Meleg dunnák -közt, fáradtan, hallatlanul kimerülten, szédelgő aggyal feküdt; s még -egyszer, egy kicsit, embernek érezte magát. - -Vége volt a hajszának, a feszült gondolatoknak, az energiának, az -akaratnak, a bűnnek, a bolondságnak, vége volt mindennek… - -Aludni azonban nem birt. Egy-egy percre elszunnyadt, meg újra felriadt, -a fáradtság, a kimerültség nem hagyta aludni… - -Bort kért s bort ivott s jól esett, még egyszer jól esett s ott az -ágyban, reszkető kézzel döntötte magába az italt s szája félrefitult, -szenvedett, egy összetört beteg test. - -Csak két napig bírt megmaradni, Kata ölelte és tartóztatta, de ő elment, -»visszajövök érted, – mondta, – s fejedelemasszonyt tészek belőled…« - -De mikor mondta, maga sem hitte, mikor mondta, gonosz volt: hitegette s -csak áltatta, az asszony mélyen s fájdalmasan nézte, mint minden nő, aki -ezt a szegény fiút valaha megölelte s szíve szerint megérezte: fájó -keserűséggel nézte, »óh te szegény, te szegény, te szegény…« - -Ez volt minden nő érzése, akkor is, mikor még gazdag volt s hatalmas és -egy ország ment szava s akarata után, mennyire szánta most ez az -asszony, aki elmulva és elenyészve látta… - -A Szilágyságon keresztül ment Váradra. - -Nem mehet sehol és semerre, hogy e rövid dicsőség nagy multjának emléke -ne kísérné: elnézett a zilahi hegyek felé, a hadadi mezőkre s feltűnt -előtte az a májusi nap, milyen hős és úr és valaki volt, mikor a -palatinust megleckéztette… - -– Mit! egy öreg ember: emlékeimből élek! – mondta. - -Géczy vigasztalta s víg volt mellette, mintha sétán járnának… - -A fejedelem rávetette nagy, nagy, mély karikás szemét s úgy -elcsodálkozott: mért van? hogy van? minek itt ez az ember mellette?… Ugy -el tudta volna képzelni, hogy egyedül ballag ki a világból, az életből, -a végtelen mezőkön s nincsen sehol falu és nincs sehol város és nincs -élet és nincs halál, csak ez az egy: menni, menni, léptetni, lehajtott -fővel s jön a szél, felveri köpönyegét, jön a vihar, beleveri arcába az -ég bánatát, jön a nap, felszárítja s talán eltűnik a végin, mint a sár -felszárad az úton… - -Váradon végre egy várkapu, amely megnyílik előtte s amely befogadja. - -Váradon oly fejedelem volt, mintha misem jött volna közbe. - - -VI. - -Már ott voltak a hajduk s udvari népe, akik Kolozsvár felől jöttek, a -főurak s az erdélyi hadak mind elmaradtak s már itt volt a staféta, aki -meghozta a kolozsvári gyűlés panasz- és vádlevelét a fejedelem ellen: - -A fejedelem Géczynek adta s vele olvastatta a hosszú levelet. - -»Felséges urunk és fejedelmünk volt eddig nekünk felséged – írták a -rendek, – s akartuk volna, hogy soha ez másmint ne lett volna. Hogy ne -hozta volna változását sem a terhes üdő, sem a hatalmas és győzhetetlen -császárnak erőszakos kényszerítése, mely eddig hazánknak iszonyu -romlásával fenyeget, se a felséged köztünk való magaviselete arra okot -ne adott volna. - -»De hogy nézzük ezeket a keserves és siralommal teljes napokat? ennyi -tüzet, lángot? édes hazánknak porrá, hamuvá lételét? és sok ezer -lelkeknek örök rabságra vitelét? szivünk szakadásával hogyan szemléljük. -Magok akik cselekszik, a török hadak kérik a hatalmas istennek méltó -büntetését annak fejére, aki ezt nekünk okozta. - -»Amit az üdők hoztak magukkal, arról mi nem tehetünk és az hatalmas -győzhetetlen császárnak éles fegyvere és kemény parancsa ellen semmit -nem rugódozhatván, hogy a hazát szörnyű veszedelméből, mint a tenger -habjaiban szinte elboruló hajót, kiragadjuk és megszabadítsuk: -kényteleníttetünk a felséged személyeitől elszakadnunk és eddig köztünk -való fejedelemségitől örökre bucsut vennünk. - -»Nem akarjuk felségedre hárogatni; de meg kell gondolja felséged, hogy -bizony nem gondolván sem az Istennek rettentő sok csapásival, kik -rajtunk forgának: így a mult esztendei sáskajárással, a tavaszi szörnyű -árvizekkel, hallatlan kőesőkkel, s a mult esztendőbeli szörnyűséges -rossz terméssel; sem pedig a világbíró császároknak intésivel, -fenyegetésivel: Felséged a jó és boldog állapotot nem isten áldásának, -csak prédának és ragadománynak állítván, szófogadatlan vakmerőségeket -míveltünk s azt most későn, istennek sulyos ostorát látván, felségeddel -együtt siratjuk. - -»Jóllehet felséged felől szomoru szivvel halljuk, hogy hazánknak ilyen -iszonyu romlását látván, felséged, mintha csak özvendezne rajta, most is -csak tánccal és vigadással mulatja. - -A fejedelem felkacagott. - -Géczy lassan s betüzve olvasta a nehéz olvasatú írást s úgy kellett -szájából kivárni a szavakat, amelyeknek értelme, mikor kialakult, csak -annál erősebb hatást váltott ki. - -A jó erdélyiek, – mondta – s nekik fáj most a mulatság, hogy elmult; -fejük fáj tülle, s hogy nekünk még birja agyunk, irégylik. - -Géczy nem folytatta. Az ajka mozgott, de csak magában sillabizálta az -írást. - -– No csak olvasd, olvasd! - -– »Noha pedig felséged saját maga felszabadított a Felséged, mint -fejedelmünk iránt való kötelességünk alól avval is, hogy semmi rendeket -az országban régi szabadságában s törvényiben meg nem tartván, sőt abban -megrontván s a szomszéd országokat maguk oka nélkül fegyverrel -háborítván s megrontván, s mi nagyobb, a felséges császárt követei előtt -szidalmazván s megmaradásunkért tulajdon maga kijelentvén, hogy még csak -»viseltes papucsát sem adná« érettünk! annak utána esedezésünkre s -kérésünkre nem ügyelvén, a fejérvári táborban _egy gonosz személynek -tanácsára_ mindnyájunk levágatását elhatározván… - -A fejedelem álmélkodva nézett fel: - -– No Géczy, ez te vagy. - -Géczy nem szerette ezt a mondást, mely ellene irányult s nem nevetett -rajta; valóban ő gondolt erre, de nem került megbeszélésre a dolog s -most mint a szoruló róka izzadt, már nem volt hontalan Erdélyben s nem -szerette volna elveszíteni udvarházát, sem Fogaras várát… - -A fejedelem azonban hangosan nevetett: - -– Akkor adtátok volna ezt a tanácsot! istenemre, most negyven-ötven -nyelvvel kevesebb kukorékolna utánam… - -Géczy nem szólt, tovább betüzte az írást: - -– »Annak felette a Kolozsvár mellett való táborból estve sötétben való -indulásakor, Sebes vára felé mutatván utat, azt üzené az országnak, hogy -csak Sebes váráig késérjük felségedet, aztán kiki szabadon gondolhat -magára és hitünket felszabadítja. Az alatt pedig a seregeket maga -kalauzi által más bolygó utakra, sürü erdőkre tévelyesztvén, felséged -akikkel akarta, más utra szakadt, Almás és Somlyó felé és így hagyott el -bennünket veszedelmes állapotunkban…« - -Géczy és Báthory egymásra néztek. Mi ez?… - -– Talán hogy mikor látták felségedet Sólyomkő felé elmenni, utána indult -a sereg?… – mondta Géczy. - -A fejedelem hangosan felkacagott. - -– Nem véltem, hogy oly nyájjal vagyon dolgom, ki a szamár után s kolomp -után jár s nem a maga esze után… Ők nem tudták merre van Sebes vára?… -Hisz az ő országjuk… - -Soká mulattak a baromállat népségen, amely jó helyen kereste Sebes várát -s a magyarországi utat, valahol fel éjszakra, mikor el sem lehet tévedni -annak, aki Kolozsvár felől Váradnak indul, hiszen csak egyetlen út vezet -a nagy völgységen végig Gyalu, Bánffy-Hunyad, Sebesvára felé… - -– »Harmadik és főoka penig: – olvasta Géczy, – hogy ennek a mi szegény -hazánknak megmaradását mostan csak a győzhetetlen császár oltalma és -hűsége alatt esmerhetjük és aki tőle el akar bennünket szakítani, annak -mi hűséggel nem tartozunk.« - -– Hej, de rájuk jött a hűség, bestye kurafi uraméknak! - -– »Látjuk pedig, hogy felséged most is nyilván ő felsége hatalmassága -ellen igyekezik, ki miatt hazánknak megmaradt része is hamar semmivé -lenne.« - -– Vesszetek el mind magvastul, – morogta a fejedelem. – Holnap itt lesz -a tokaji kapitány, Abaffy uram s rátok megyek. Szerdék nyomorék -gyülevész török hadaitokkal megbirok! - -– »Hogy mely nagy idegensége vagyon a hatalmas császárnak felséged -fejedelemsége ellen: Szkender basának parancsaiból felséged igen tudja, -ki ellen nekünk több tusakodásunk, ennyi hadaknak rajtunk való szörnyű -pusztítása s utolsó veszedelmünktől való félelmünk vagyon… - -– Utolsó ebek, gyáva kutyák… Ha visszagondolok rá, hogy egész idő alatt -egy csapatot nem lehetett bennük összeállítani, amelyik csak egyszer is -megállotta volna a helyét… Csürhe, hadhoz nem értő szennyes gyülevész -népség… Ezekből hadrendet?… Hogy ezek meg tudjanak állani korhely -sehonnaiak… - -Géczy olvasni akart. - -– Hagyd el, hagyd! Nekem nem szólanak, s nekem nem szólhatnak! Soha -ezeknek rendes serege nem lesz, soha ezekkel hadat vinni senki nem fog… -Az egész ország nem ér egy ütött-kopott tallért… - -– Elbúcsúznak felségedtül, – mondta Géczy, – akiben nem fért a káröröm, -– s kérik, ne szidalmazza őket felséged, hanem alázza meg magát az isten -előtt s tűrje szerencsétlenségét csendesen. - -– Hogyne, majd baráttá leszek, – mondta Báthory gőgösen s kardjára -csapott. - -– »Lám, ez hatalmasabb uralkodókkal is megtörtént, sohase szégyen az -idők kénytelenségének engedni«, – mondta Géczy a levélből s azzal ő is -felállott. - -Most ketten egy szobában, egymással szemben állottak, kardosan, elvágva -mindentől s Géczynek megfordult a fejében az a gondolat, hogy no most -egyrangúak vagyunk: »No Báthory, te ép olyan elcsapott fejedelme vagy -Erdélynek, mint jómagam.« - -A fejedelem fordult s szó nélkül átment a vár másik termébe, Géczy ahogy -utána nézett, megvonaglott a karja: jó volna egy csapással végezni vele: -s így bebizonyítani, hogy minden mendemonda hazugság: Bethlen uram ezt -megköszönhetné… - -De csak megállott az ökle: azt nem, maga kezivel soha… - -Az udvaron valami zsivajgás volt. - -Ahogy a fejedelem a nyilt ajtóba kilépett, nagy kiáltással, viváttal -fogadták. - -– Mi az, porkoláb uram? - -A porkoláb nagy varnyubajszát félretörlötte s széles kardjával -csörömpölve az udvar kövein, közelebb jött: - -– Jenei kapitány uram, Petneházy uram holmi ragadománybul küldi -felségednek a legjavát: hét darab török nyőstyint. - -A fejedelem nevetett. - -Ahogy az őszi nap elöntötte arany fényivel, oly szép volt, olyan fiatal -s gondtalan s boldog, senki nem hitte volna, hogy országavesztett -bujdosó. - -Felvezettette maga elé a török nőket, akik után hosszú sor török katona -jött, hatalmasan megvasalva s kőgolyókkal kezükön, lábukon. - -A nők arca le volt fátyollal takarva, poros, nagy barna kámzsákban -voltak, de látszott, hogy szekéren hozták őket s ugyancsak megóvták a -nagy törődéstől. - -– Mutassátok az arcát. - -Egy vén katona nehéz, ügyetlen kézzel kezdett babrálni fejkendőjökön, de -az egyik nő látva, hogy úgy sincs menekülés, elszántan fogta s -felvetette fátyolát a fejére. - -Csinos kis arcocska bámult ijedt szemmel, szepegve a szép fiúra s -mindjárt el is mosolyodott. - -– Eggyem meg a lelkit! – kiáltott a fejedelem s gyengéden megcsípte a -leányka arcát. - -– Vigyétek fel őket a palotába, adjatok nekik fürdőt, enni-innivalót s -gondoskodjatok róluk. - -A vén katona irígy mogorván mondta nekik: - -– No fenegyenkibenneteket, az anyátok hasába nem vót olyan jó dógotok, -mint itt lesz! - -Avval elvitték. - -A porkoláb azt mondta: - -– Nagyságos uram, mit míveljünk ezekkel a kantörökökkel; Petneházy uram -azt izeni, ezek mind válogatott ebek s azon kéreti Nagyságodat, -legelsőbb is száz pálcát vágasson rájuk, mert megérdemlik. - -A fejedelem elmosolyodott: - -– No csak vágjátok meg üket. Früstökre hadd kapjanak valamit. - -Ezeket is elvitték, szegények nem tudták, mi vár rájuk. - -A fejedelem kiment a várudvaron keresztül az alsó várba, hivatta a -hajdukapitányokat. - -Ladányi s Zámbó voltak a hajduk élén, meg Szilassy, de ez mindig kint -volt a mezei hadaknál. - -Zámbó ujságolta, hogy mára megérkezik Abaffy, a tokaji kapitány. - -A fejedelem hosszan nézett a hetyke hajdukapitány arcába: - -– Mintha mán láttalak vóna. - -– Ecseden, – mondta a hajdu. - -A fejedelem ráismert s egy piros-pozsgás kis menyecskére gondolt, aki -nem haragudott úgy a pitykézésért, mint az ura. - -– Zámbó Mátyás! - -– Vónék! – morogta az sötéten. - -A fejedelem a vállára ütött. - -– Mit csinál a menyecske? - -– Szoptat, – mondta Zámbó Mátyás és a fejedelem nevetett. - -Vidám, rendes, megszokott hadi élet volt. A fejedelem a tokaji kapitány -hírére rendelte, hogy a fejedelmi kocsit készítsék már elő. - -Azon harmadnapja dolgoztak az udvari mesterek, ez volt az a hintó, -amelyen Bocskay járt valaha s erősen megavitt szijjait s selyemeit, -lódingjait újitották. - -Lovakat is festettek, mert a magyarországi nagydivat volt, a színesre -festett ló. Kettő-kettő sárgára s kékre s narancsszínre s fehérre s -lilára volt festve, nagy csótárokkal s drága hevederekkel, török kivert -rézdíszes nyereggel felszerelve fogták hintó elé. A fejedelem a bécsi -császár emberét fejedelmi dísszel kívánta fogadni. - -Éjszakára értek be a tokaji hadak s másnap délelőttre volt téve a -parádés kivonulás a sereghez. - -Mikor a fejedelem a városon végigment pompás hintóján és fényes -kíséretével, a nép szájtátva bámulta s egymáshoz hajolva suttogták, hogy -hiába a cifraság, Erdélyben már elveszett minden. De csak suttogva, -egy-egy szemmozdulattal, s nem volt ember, aki hangosan kimondani merte -volna; ellenben sötéten s félve gondoltak a jövőbe, ha megint ostromot -kell kiállani, mint már nehányszor… Úristen, iszonyú dolgok jönnek még -reánk… - -Mikor a fejedelem a váradi síkon meglátta a tokaji kapitány seregét, a -nagy tágas rónán úgy elveszett az, hogy felállva a hintóban messzebb s -körül nézett. - -– Mit néz nagyságod? – kérdezte Abaffy. - -A fejedelem komolyan mondta: - -– Keresem, merre van a had? - -A kapitány elsötétedett. - -– Nohát!… Debrecenig nincsen haddal beborítva a mező!… - -A fejedelem élesen mondta: - -– Azt hiszi kegyelmed, evvel a bandáriumocskával végig lehet sétálni -Erdélyt?… - -– Kétezer válogatott legény. - -A fejedelem hallgatott, most már aztán igazán le volt sujtva… Annyira, -hogy most először életében, nem bírt uralkodni magán: »Ez hát a német -császár?« kiáltotta. »Ez a nádorispán?« Ez a magyar segítség?… Kétezer -embert küldenek, mikor ekkora dologról van szó…« Mikor ő a nádor -fogadására ment, ötezer lovast vitt magával, a nádor serege kisebb volt, -de az is több volt kétezernél, legalább háromezerre becsülték még a -gúnyolódók is: és most az ország felszabadítására, a törökök kiverésére, -kétezer lovast bocsátanak alá… - -Nem akarta elhinni, hogy ez minden, hogy nem jön több; hogy ez a -felsőmagyarországi hadak; hogy ez a nagy hadikészülődés, amit oly régen -hirdetnek. - -Abaffy végre is kénytelen volt megmondani, hogy Kassán áll a derék -sereg, de várja, hogy Báthory új és erős kötést adjon s hogy új -feltételeket fogadjon el. - -A fejedelem ki sem szállt a kocsiból, rögtön fordíttatta a lovakat s -vissza bement Váradra. - -Az úton mindenki látta kedvetlen arcát, s találgatták, hogy összeveszett -a tokaji kapitánnyal. - -Az ebéd még nem volt készen, mikor megjöttek, mert későbbre várták őket, -a fejedelem keresztülment a házon, fel a palotába. Az urakat mind -otthagyta, csupán Géczy ment kis tünődés után maga is utána. - -– Hiszen ha én ezt tudom, – kiáltotta Báthory, – az Erdélybe jött török -hadak mind mellém állottak volna!… Ha én akkor Husszain csausznak -szájaíze szerént szólok!… - -Géczy hallgatott. - -– No! – kiáltott rá a fejedelem, – nyelvetlen tuskó lettél!… Te -legjobban tudhatod, te indítottál fel rájuk… Ha te nem vagy, akkor én -most Erdélyben élek boldogul! s a Bocskay fejedelemségénél nagyobb -királyságban vagyok, mert istenemre, avval a sereggel, aki bejött az -országba, Bécsig meg nem állottam vala! - -Géczy így szólt: - -– Én nem tagadom! Igaza van felségednek! - -– Adjál nekem tollat s téntát, mert levelet irok a bécsi királynak, de -nem szegezi ki az palota kapujára! Majd irok én új kondiciókat neki!… - -Géczy írószerszámokat szedett elő, s a fejedelem ledobva köpenyét s -dolmányát, nekiállott írni. - -Géczy magában hagyta s lábujjhegyen távozott. - -Hosszú, hosszú s nagy levelet írt Báthory, mégis nem magának a -császárnak írt, hanem Thurzónak, szíve nagy felzúdulásával: - -»Minap írt vala Nagyságod nekünk levelet s Dóczy uram is mást; hogy -eddig nem válaszoltunk rá, sok dolgaink miatt haladott. De legelsőbben -is nemcsak mi, hanem minden jó itéletü emberek álmélkodással -csodálkoznak, nem is hisszük, hogy keresztények közt ilyen dolgok -történhettek: hogy egyszeri confoederatio meglévén s arról diploma -kelvén, annak utána ujabb irást kivánjon egyik a másiktul, mint -Nagyságod kiván most én tüllem…« - -»Ha mi, uram, három várat eladtunk volna a töröknek, de nem is hármat, -csak kettőt s végül már eggyel is beérte volna: akkor ezt a két török -hadat is, ki most Erdélyben van, mind a moldovai s havaseli vajdákkal -egyetemben mindgyárást mellénk adják és ugyanazt a két országot, -Erdélynek alávetvén, minden utódinknak adják öröskös örökre. De mi ilyen -dolgokrul nem hogy tractálnánk, de még csak gondolkodni sem akarunk! Azt -itéljük, hogy a keresztyén fejedelmek ezt megértik s jó néven is veszik, -mert minékünk Uram, sem birodalmunktól elidegenítő várunk nincsen, sem -cserélni való tartományt nem bírunk, sem egy talpalatnyi földet is a -máséért, mit nem kivánunk, el nem adunk! Azért jöttünk ki ide Váradra -is, hogy birodalmunknak a legkisebb részére is gondot viseljünk. A -magunkéval uram megelégedettek vagyunk s vérünk hullásával halálig -oltalmazzuk, s inkább akarunk lenni a törökkel halálos haragba, mint -országunk romlásával csendes békességbe. - -»Kérjük azért Nagyságodat szeretettel, bocsásson Nagyságod csak tizezer -embert mellénk segítségül! Abaffy uram, annyi késés után megjött, de azt -hittük azért késik, hogy derekas hadat hoz: s szivem szerint mondhatom, -_egymagában_ érkezett, valami cselédi vannak vele s nem is akarom -higgyem, hogy ez Nagyságod tudtával legyen. Ha valahol fizetett hadai -vannak a császárnak ő felségének, most küdjétek ide uram, ha valaha -akartatok szolgálni szegény hazánknak! mert most vége lesz Erdélynek s -osztán egész Magyarországnak és az egész keresztyénségnek romlása.« - -»Pedig bizony meglesz: kétségkívül s rövid napon bekövetkezik, ha magunk -személyén és birodalmán a törökség hatalmat vészen…« - -»Nagyságod ő felségének küldje meg levelünket!« - -Egész felhevült, e levéllel mintha valóban megtette volna, amit kellett, -lángoló arccal s lobogó tekintettel ment ki az ebédelőházba. - -Ott mindenki fanyar volt és hideg. - -De a fejedelem azt vélte, hogy levele mégis mindent jóra fordít. -Abba-nyomba gyors postával, nagy uri követtel küldte Thurzóhoz. -Kíséretet egyformán rendelt a maga hadaiból s az Abaffyéből s -megvidámodott szívvel elfeledte a mai kedvetlenségét s jóízűen ebédelt a -társasággal. - -– Hej csak a cigány zenemiveseket szánom, – mondta nevetve, – egész -Erdélyből csak azok után fáj a szivem. - -– Megfogdosták üket a törökök, – mondta Nadányi, – nyelvet fogtunk volt -még Tordán s hallottuk, hogy Szkender basa vonatja velük magának most az -hajdu táncot. - -Nagyon nevettek s a fejedelemnek eszébe jutottak a török hölgyek, -rendelte, hogy vezessék be őket. - -A nők nagyon szép ruhások voltak s az urak kiváncsian s kivánkozva -nézdelték őket. - -Nagy nevetések lettek körülöttük, hogy arcukat nem akarták felfedni s -sikoltoztak, de a fejedelem gavallér volt s megbékítette őket vidám -kedveskedéssel, nyakából akasztotta le az arany láncot s vetette -nyakukba, s a többi urak is követték a példát. - -Csunya nagy dáridó lett velük, kívánták, hogy táncoljanak a nők, de nem -tudtak szegények, csak gajdoltak valami kis török dalocskákat s -hajlongtak hozzá. - -Fajtalan szavakkal tréfálgattak velök s a hajduk mutatták meg, hogy kell -táncolni. - -Igy jó sokáig elmulattak, míg csak a fejedelem el nem aludt boritta -módon, ahogy szokott. - -Mielőtt lefeküdtek volna, Géczy megszólította Abaffyt: - -– Kapitány uram, – igen kedves ember vagy a fejedelem előtt. - -Abaffy nevetett. - -– Láttam ma reggel, mikor a hintóból majdnem kilökött. - -Géczy: - -– Azóta hozzád juhádzott. Reggel bemehetnénk hozzá. - -– Bemehetek kancellárius uram, ha kegyelmed is bejönne. - -Együtt mentek be másnap reggel s a fejedelem ágyban fogadta őket. - -Pálinkát hoztak, nagy vert korsóban, s ittak egyet a jóegésségre, kis -kortyokat az erős italbul. - -Szinte féldélig elmulattak, akkor a fejedelem felöltözött, befogták a -tíz festett lovat s a hintón kimentek a város határára a sereghez. - -Ez így ment azután mindennapon. De a kapitány csak egyre setétebb lett, -mint akinek nyomja valami a szívét. - -Géczy is egyre komorabb volt, már október huszonötödike volt s jött a -hír, hogy az erdélyiek egy tíztagú tanácsot választottak ország élire, -hogy a fejedelem cserben hagyta őket s ez most Kolozsvárra -fejedelemválasztó országgyűlést hirdetett. Géczy jól tudta, hogy ott őt -örökre kiűzik Erdélyből, hacsak Bethlennek s az országnak valami nagy -szivességet nem tesz. Ezért elszánta magát az utolsó cselekedetre. - -Már napok óta példálózgatott mindenki, hogy mennyi baj s háborúság lesz -abból, ha az országnak két fejedelme leszen s Géczy egyszer, mikor csak -hárman voltak együtt, ő, Abaffy, meg a bihari főúr Dezsőffy Gáspár, aki -nyilt ellensége volt a Báthory nemzetnek, hangosan azt mondta: - -– De mire is két fejedelem egy országnak?… - -Összenéztek s megértették. - -Abaffy azt mondta: - -– Én uram, jó lelkiismerettel vagyok felőle. - -Erre a bihari követ is megbátorodott: - -– Ki ad arra nekem feleletet, – mondta, – hogy melyik jobb? elhallgatni -dolgát egy személynek, aki rossz, istentelen s gonosz igyekezettel, nagy -veszedelembe ejti a hazát… vagy semmint elnézni annak a szegény hazának, -nemzetünknek főveszedelmit? - -Géczy suttogva mondta rá: - -– Inkább vesszen az egy istentelen: mint az isten egész nemzete! - -Akkor csak elváltak, de mindnyájukban érlelődött a gondolat s ettől -kezdve a két ember egyre szívesebb, mézesebb lett a szegény -fejedelemhez. - -Mikor huszonhatodikán reggel be akartak menni, Géczy így szólt -Abaffyhoz. - -– Mondom, igen kedves ember vagy a fejedelemnél s nagy hited vagyon -nála. Ha bemegyünk hozzája, csak dicsérje kegyelmed a kardját: meglásd, -mindjárt kivonssza és kezedbe adja! Ha kezedben leszen a kardja, hiszem -könnyű leszen mindjárt… - -Abaffy elfogult, bólintott s helybenhagyta. - -Bementek, a fejedelem egyedül volt, de várakozásuk ellen félig -felöltözve, csizmában volt s nadrágban, de szélesen kihajtott elejű -csipkés ingben. - -– Rut éccakák; derek, – mondta Abaffy. - -– Még semmi hír a palatinustól? – kérdezte a fejedelem. - -Géczy megrázta a fejét. - -– Semmi. - -– Jó kardja van nagyságodnak, – mondta Abaffy, s az asztalon keresztbe -letett kardra nézett. - -– Ez valóságos arabus acélkard, – mondta a fejedelem, – benne is vagyon -az török irás. - -Felvette a kardot, kivonta tokjábul s Abaffy felé tartotta. - -– Na csak nézzed, ha tudsz törökül, elolvashadd. Evvel a karddal ki -merek szállani akár tizenkettő ellen, ez meghajlik, mint a sás, de el -nem szakad. - -Evvel fogta, odanyújtotta s kézbe adta. - -De ebben a pillanatban, mintha valami öntudatlan vezette volna a kezét, -felvette, már mikor jobb kézzel nyújtotta a kardot, ballal fogta a -hosszú tőrt, amely embernél magasabb s háromélű, vércsatornája idegen -jelekkel írva s ezt maga elé emelte: - -– De ez még többet ér, – mondta, – evvel lórul s gyalog egyformán tud -víni az ember. - -Abaffy meglassudott s nézte a kardot nedves, párás szemmel, nem tudta, -most mi fog történni s várta a saját ereiben, izmaiban, hogy majd csak -eldől s lesz, ami lesz. - -Ebben a percben azonban nyílt az ajtó s belépett Lónyai Farkas, aki a -fejedelmet egy pillanatra se szerette magába hagyni. - -Ez eldöntötte a dolgot, Abaffy kínosan felnevetett: - -– No nagyságos uram, ez aztán kard magáért: evvel vágatlanul is lehet -dolgozni… - -A fejedelem nem értette, nem is ügyelt rá. A kardot még egyszer megnézte -s visszatolta szeretettel a tokjába, mely veres bársonnyal volt borítva. - -– Ez a tok, – mondta, – ez nem onnan való, ahonnan a szablya, ezt úgy -gondolom csak itt csinálták valahol a szászok. - -Ledobta a kardot az asztalra s a tőrt letámasztotta. Avval kezet fogott -az urakkal s elbocsátotta őket. - -– Most borbély jön be hozzám, – mondta, – fertelmesen meg fog készíteni. - -Az urak kimentek s zavarodott szemmel néztek össze odakint. - -Nem szóltak semmit, de nagyon röstelkedtek. - -Mikor a fejedelem felöltözött, a hintó előjárt, beleült s az urak -lóháton kísérték. Igy ment ki a hadi néphez. - -Mikor a várkapunál mentek, valami véletlen akadály volt, a sorompó nem -volt leleresztve, a kocsinak meg kellett állani. - -Géczy így szólt Abaffyhoz: - -– Nézze csak kegyelmed, ez jó hely lenne!… A hajdukkal el lehet -csinálni. - -Abaffy látta, hogy a fejedelem a hintóban egyedül ül s jónak találta. -Odaszólította Szilassyt. - -– Szilassy uram, nézze meg kegyelmed ezt a helyett, ahogy a hintó áll s -azután beszélünk… - -Avval odaugratott a fejedelem kocsijához s mondta: - -– Ezt a sorompóst meg fogom csapatni ha még egyszer elő ne forduljon ez -a dolog. - -– A bizony jó lesz, – mondta a fejedelem. - -Hátuk megett volt a vár kapuja s előttük a sorompó, egészen egérfogóba -voltak. A sorompó egy nagy átláthatatlan kapu volt, csak a gyepü kapuja -s nem oly erős és bevehetetlen, mint a váré. - -A sarampós mestert ott a helyszinén levonták s a fejedelem nevével -megcsapták kegyetlenül. A fejedelem végignézte, ahogy vérrel facsarodott -a vászonruhája s nem is gondolt oda, szórakozottan nézett a világba. - -Másnap reggelre minden el volt készítve, Szilassy kapitány boldog volt, -hogy öccse haláláért bosszút vehet s a legvadabb s legdühösebb -legényeket válogatta meg s nem is szólt nekik mire készíti őket, mert -elég volt az így is; ezeknek csak meg kell ereszteni a nyakörvét, mint a -veszett ebnek: már eddig is csak avval tudták féken tartani őket, hogy -szorosan fogták a fegyelmet. - -Másnap reggel újra bent voltak a fejedelemnél az urak, de csak pár -percig. Figyelmeztették, hogy kész a hintó. - -– Ma nem megyek ki, – mondta a fejedelem, – ma dolgom van idebent. - -Levelet akart írni a császárnak. - -Az urak dühösek lettek s mégcsak nem is mutathatták: már annyian tudnak -a dologról, hogy ha még egy nap elmulik, akkor minden kisülhet: a -fejedelemnek is vannak emberei, akik kiszolgálják. - -Géczy másat eszelt, ebéd után a városon kívül nehány házat felgyujtatott -s azt hírdette, hogy itt vannak a törökök a váradi hegyekben. A hajduk s -katonák mind felültek s lett nagy zsibongás. - -A török lányok sikoltozni kezdtek, ahogy a tüzet az ablakon át látták. - -Géczy kirohant s nemsoká visszajött: - -– Nagyságos uram, a hadban olyan hirek vagynak elterjedve, hogy fölséged -féltében Ecsed várába ment és a felföldi hadak mind haza akarnak menni. - -– Nem őrültek meg, – kiáltott a fejedelem s az ablakhoz futott. - -– Immár mind felültenek, csak indulófélben vagynak. - -A fejedelem látta, hogy lent a síkon mozog a sereg. - -– Ebből nagy kára lesz felségednek, mert semmi had mellettünk nem -lészen, ha török megjön, isten ne adja, megszállhatja a várat kardcsapás -nélkül. - -A fejedelem csak nézett, nézett. Erre nem is gondolt eddig; csakugyan, -várvédő seregnek ez is jó, a pár ezer ember… - -– Mennyi eleség vagyon itt a várban? – mondta, – hirtelen az villant fel -benne, hogy a török tél felé nem szeret hadba fogni, de ennek a várnak a -vívását bizony még megkísértheti. – Intézkedjék kegyelmetek, szólt a -körötte állókhoz, hogy a várat élelemmel bőségesen ellássák, mind Bihar, -Szilágy, Szatmár idehordja az eleséget, lehetség, hogy itt fogunk -telelni. - -– De jó lesz, ha felséged megmutatja magát a hadnak, – mondta Géczy -sürgetve, hadd lássák, hogy sehová se ment, így inkább megmaraszthatnánk -üket. - -A fejedelemnek tetszett a tanács: - -– Bátor úgy legyen! – mondta, – készítsék a hintót, kimegyek, hadd -lássanak. - -Géczy maga futott s a kapitányok hallgatva s kényszeredetten maradtak a -fejedelem körül, mert egyszerübb emberek voltak, mint hogy szineskedni -tudtak volna. - -Ahogy körülnézett, a fejedelem egy pillanatra úgy érezte, mintha -ellenségek, farkasok, vadak közt volna. - -Megszédült, de aztán a saját hangos szavaitól elfelejtette. - -Géczy a fejedelem hintójának szerelésénél maga ott volt s babrált a -tokokkal, amiben a puskák voltak s a szíjjakat úgy megkötözte, hogy azt -elbontani nem lehetett. - -Lónyay Farkas, szokása ellenére lóra ült s Komáromi Andrást is -szólította: - -– Gyere András komám, – mondta, – kisérjük a szegény fejedelmet. - -Mikor a fejedelem beült a hintóba, meglátta két hű emberét: - -– Ti is itt vagytok? – szólott – Jobb vóna, ha odafel ügyelnétek. - -Lónyay Farkas csendesen meghajtotta a fejét: - -– Felséges uram, ne üzzön el felséged magátul. - -– No gyertek, üjjetek be, – mondta a fejedelem Géczynek s Abaffynak. - -– Dehogy, nagyságos uram, – szólt hangosan Géczy – még azt mondanák -őrizzük Nagyságodat! - -A fejedelem elmosolyodott s egymagában hátra dült. Lent csaholt a kutya -s ahogy a hintó megindult, kinyújtott nyelvvel, kínálkozva, könyörögve -nézett rá. - -Füttyentett neki s a kutya boldogan s nagy szökéssel felugrott a lába -elé a kocsiba s áhitatosan bámult a szemébe. - -Megsimogatta a fejét, nem tudta mi van vele, nagyon magában érezte -magát, jól esett a szívének, hogy ez a kutya legalább vele van. - -A hintó gyorsan haladt s a nép szokás szerint most is bámészkodott, a -szűk utcákon végig; ahogy a hostádtra értek, a várkaput, ahogy a kocsi -kiment, rögtön felvonták; Lónyay Farkas észrevette, visszafordult s -álmélkodva nézte, mi ez, mit akarnak, de mire visszanézett, akkorra a -kocsi megállott, mert a sorompó kapuja megint be volt zárva. - -A fejedelem bosszúsan nézett előre, hogy megint a tegnapi jelenet -ismétlődik, de csak annyit tudott kérdeni: - -– Géczy!… Mi az? - -– Finis rei! – nagyságos uram, – kiáltotta Géczy, – Gloria dei! - -A fejedelem felállott a hintóban, de már akkor két oldalrul mintegy -hatvan lóval vágtattak rá a hajduk, elől Szilassy János s puskákkal -sortüzet adtak rá. - -Megsebesült, de kiugrott a kocsiból s egy fűzfához menekült. - -Kardját vonta s Géczy után nézett, aki lóhátról s nevetve nézte az ő -futását. - -A fűzfa mellett újabb lövések érték, akkor megrohanták a hajduk s első -volt Szilassy János, aki szembe vágta: - -– Nesze az öcsémért, nagyságos uram! - -– Nesze a feleségemért, – kiáltotta Zámbó Mátyás! - -– Nesze az országért, nesze Nagy Andrásért, nesze a sok latorságért! – -vagdalták, míg összeesett. - -A kutya vonított s üvöltött s lábaikrájába harapott a hajduknak, de -elvesződött szegény egy csizmán, Lónyay Farkas karddal rohant közéjük, -de levágták hamar s Komáromi Andrást is. - -A hajduk, szokásuk szerint, mindjárt megfosztották ruhájától, lehúzták -róla még a csizmát is s a testet bevetették, mint egy dögöt a Pecze -vizébe. - -Senki sem volt, aki szánta volna, csak a kutya maradt teste mellett s -maga is véresen, letörött lábbal ott feküdt s nyalogatta sebét s -elkergette a holtról a legyeket. - -Ha valaki közeledett, veszett vicsorgással fenyegette s távol tartotta -az estefelé előkukucskáló kiváncsi parasztokat, akik később azt -beszélték, maga az ördög őrizte lángot okádó torokkal a testet. - -A papirosra, amit a fejedelem akart tele írni Mathias II.-nek, a bécsi -császárnak, – Géczy írt levelet még ezen a napon Bethlen Gábornak, -akiről akkor jött a hír, mikor visszaértek a palotába, hogy 23-án új -fejedelemmé megválasztották. - -»Az nagy hatalmu szent, véghetetlen irgalmú felséges atya Uristen, – -írta, – a mi előbbeni kegyelmes urunknak, fejedelmünknek, Báthory -Gábornak sok gonosz magaviseletét, cselekedeteit megelégelvén: az -szegény hazának is ennyi sok kárvallásit, szörnyű inségit megszánván: ez -mai nap, úgymint októbernek huszonhetedik napján, délután három órakor -Váradon, Velencze-utcában, valami legények által életének véget vete. - -A tollat nagyon keményen találta használni s elromlott a túdtoll. Újat -vett elő a tollu tokbul s kését előkeresvén, megfaragta, kipróbálta, úgy -folytatta: - -»Igy az nagy félelemnek, inségnek vége s abból megszabadulván, az egész -várban a nemességet, katonaságot, polgárságot s parasztságot -megeskettük: hogy a várat feje fennállásig meg nem adjuk, hanem ezt a -szép várat, amit a mi atyáink Erdély jövedelméből építettek a haza -oltalmára, s a keresztyénségnek megmaradására, életünk fogytáig -Erdélynek megtartjuk.« - -A tollal baj volt. Nem jól szedte a tintát, megint újat kellett csinálni -s akkor így folytatta: - -»A római császár seregitől nincsen mit tartani, azok el fognak távozni, -csak a török hadak eltávolítását is sürgessék, én minden erőmmel a -szegény hazának parancsolatjára vagyok s Lippába, Jenőbe, s más helyekre -megirattam, hogy most már ne hajladozzanak emide-amoda, csak ő -nagyságát, a mi új mostani fejedelmünket keressék fel s őnagyságától -várják a maguk parancsát s megmaradásukra való gondviselést.« - -A levelet gondosan lepecsételte s inasát szólította, János Jánost: - -– Ezt a levelet rögtön viszed Kolozsvárra. Akármilyen időben érsz oda, -rögtön keresd a fejedelem őnagyságát, Bethlen Gábort. Fogarasban kapod -tőlem azt a kőlábas házat, amely a piacon vagyon s vásárbíróságot mind -halálodig. - -A legény nagyon megörült s két kézzel nyúlt a levél után: Géczy már meg -is bánta az igéretét, no sebaj, majd annak idején elég lesz megtudnia, -hogy: igen, árendába, esztendei bérért!… - -Nagy kedvvel maradt el s Abaffyval egész éjszaka ittak. - - -VII. - -A levél másnap este nyolc órakor már a Bethlen kezében volt. Vacsora -mellett ült az urakkal s mindnyájan nehéz szívvel ültek az asztalnál. -Csak Szkender basa volt vidám, ami az erdélyieket annál jobban nyomta. -Bethlent mindenki becsülte, sokan szerették, de ezek az urak, akik a -nagy Bocskay kérését, hogy az általa kijelölt főurat válasszák -fejedelmükké: nem teljesítették, ezernyi hála mellett sem, hogy a szabad -fejedelemválasztás elvén csorba ne essen: most kénytelen-kelletlen bele -kellett nyugodjanak, hogy paranccsal, fegyverrel kényszerítsenek rájuk -valakit… Titkos könnyek szivárogtak a kemény arcokra s mindenki -esküdött, hogy jobb lett volna meg nem érni ezt a napot… - -Bethlen rögtön elolvasta a levelet. - -– Ó a boldogtalan! – kiáltott fel rémülten. – Meggyilkolták Báthory -Gábort! - -Az egész társaság megdermedett. - -Mintha lidércnyomástól szabadultak volna s mégis szörnyű volt a rémület. - -Néma csend lett, mint a kriptában, az arcok a füstös fáklyafényen -kísértetesen meredtek Bethlenre. - -– Olvasd fel a levelet, – szólt Bethlen Pécsi Simonnak s odaadta a -papirt. - -A fiatalember felállott s fulladt hangon, kissé patétikusan, mint egy -búcsúztatót, olvasta Géczy levelét. - -Skender basa tudott annyit magyarul, megértette. Ő szólalt meg először: - -– Bátor volt, vitéz volt, nagy szerencséje volt… immár elmehetek magam -dolgára… Ez az egy ember félelmesebb volt, hogysem mint az egész -erdélyi, magyarországi s német birodalom minden hada… - -Az urak lehajtották fejüket, mintha elveszítettek volna valami nagy, -megváltó, csodatevő reményt. A Bethlen eskütétele holnap reggelre volt -kitűzve, de mindenki várt még, várt valami sorsfordulatot. Undorral -hallgatták a szörnyű tett hírét. - -Bethlen így szólt: - -– Másoknak a fejedelemség dicsősége öröm és jóérzés: nekem teher és -lesujtó sors… Mások életük legfőbb munkáját végzik érte: én ki nem -térhettem előle. Más fejedelmek virítanak, mint a virág a napban s -tündöklenek, mint az aranymadár az égen: én szomoru vagyok s fekete. -Bizony tündérország elmult Erdélyből, mind fejedelmével együtt s a szép -asszonyokkal… Már nekünk nincs más Erdélyünk, csak egy kipusztított -tündérkert s nincsenek más asszonyain, csak szegény szenvedő némberjek, -akik bőjtölni fognak mások vendégsége után s dolgozni mások tombolása -után s takarékoskodni mások pazarlása után… Báthory Gábor nagy lélek -volt: a legkülömb, akit valaha ifjuban remélhettünk: igazi -tündérkirályfi, de a tündérek nem e világra valók… Aki emberfia magasabb -szellemekkel fog kezet: belepusztul a szerencsébe… - -Soká hallgattak, akkor még ezt mondta Bethlen: - -– A villámcsapás megszünteti a vihart. - -Körülnézett a teremben s szemébe tűnt Kovacsóczy lelkes, könnyes arca. - -– Kovacsóczy uram, – mondta, – kegyelmed mindig hűséges volt a szegény -boldogult fejedelemhez, kérjük kegyelmedet, szóljon néhány bucsuszót -felőle. - -Kovacsóczy felállt, nehezen tudott szólani, mert Bethlennek ez a szava -megmarkolta a szívét s a könny elborította a szavait. De aztán -megerősödött a hangja s beszélt a szegény fejedelemről, megismerte annak -vétkeit s hibáit, de felemlítette szépségét, nagyságát, nyájasságát, -mindenkihez való szíves szeretetét s a haza felől való roppant -gondolatait: amit tett, minden rosszra fordult, de amiket gondolt, csak -a mi országunk jövendőbeli boldogságaért cselekedte… - -Bethlen visszagondolt a régi Báthoryra, az ecsedi ifjú főúrra, ki őt -fölemelte s azokban a nehéz időkben a semmiből kigyarapította, magához -kapcsolta, hosszú éjjeken együtt maga mellett tartva, nagyszerű -gondolatitól el nem zárta, a szónok szavai alatt fellobbantak benne a -pompás és rendkívüli érzések, amiket hajdan Báthory mellett átélt, várva -Erdély feltündöklő napját s örvendett, hogy elfelejthette a későbbi -szörnyű idők rémségeit… Könnytől párás szemeit sűrűn törülgette, aztán -szólította Allia Farkast, Báthory leghívebb tábornokát s parancsolta: - -– Kegyelmed Allia Farkas uram, kegyelmedet kinevezzük Nagyvárad -főkapitányává s meghagyjuk és rendeljük, hogy amaz utálatos cselekedet -elkövetőjét, Géczy András árulót megfogatván, kezünk alá bocsássa. - -Mindenki éljenezte e szót: mert ha a levélben Géczy tisztára igyekezett -is magát mosdatnia, mindenki tudta, hogy csak ez a kalandor, jöttment -világcsavargó cselekedhette. - -– A szegény, boldogult fejedelem tetemét pedig megkeresvén, szekérbe -tétesse és tisztességesen vitesse el, hova ifjú éveiben vágyott, a -Nyirségen a bátori templomba, ősi temetőjébe. S ott a sekrestyében -letevén, várja a tetem az időt, mikor az anyaföldnek visszaadattatik… - -Beszéd közben ellankadt, meggondolta s elejtette amit rendelni akart: -feleségére gondolt, kit ez ember oly megbocsáthatatlan sértett s -lehetetlennek érezte, ma, őelőtte, szegény előtt csak szóba venni is e -holttest fölmagasztosítását… - -Majd az idő; ha elült a vihar! - -Valóban e pillanatban, mintha egy szörnyűséges villámcsapás után az ég -kitisztult volna: Erdély képe egyszerre kiderült. - -Reggelre mindenki tudta a hírt s még az ellenségek sem tudtak az első -percben örvendeni: oly rendkívüli s rettentő élőfának dőlte volt ez, -hogy a zuhanás rettenetessége megrázta a szíveket. - -Csak a szászok lélekzettek fel igazán: a szászok nem tudtak hova lenni -az örömtől: csak most, ebben a percben nyugodtak meg s a szászok -kacagtak és sírtak és ujjongtak és átkozódtak, most már nyitott szájjal: -míg Báthory élt, addig egy pillanatuk nem volt tiszta, nem volt jövőjük… - -Az eskütétel másnap délelőtt megtörtént, nem a megszokott nagy pompával, -amit ily szerencsétlen állapotban elővarázsolni nem lehetett, de nagy és -komor ünnepélyességgel. - -Az utcák hemzsegtek a néptől s mindenki félve szólt szót s hallgatva -bámult a koronázó urak tömegére, már tudták a Báthory Gábor halálát s a -fantázia minden díszével kicifrázták; voltak, akik beszélték, hogy ebek -marcangolták szét; voltak, akik tudták, hogy katonái felfalták, mint -Dózsa Györgyöt; de sokan rebesgették már, hogy nem is halt meg, csak -eltűnt s rosszakat jövendöltek a szegénységre, melynek jóltevője volt. -Vége Erdélynek, mondták, nincs már, aki istápolja a szegényt. Beszélték, -hogy a székelyek megbosszulják a gyilkosságot s hogy már Tordán vannak, -onnan fogják megtámadni a várost, mihelyt a törökök kimennek. - -A töröknek nagy szerepe volt e napon. Az ország főgenerálisa elől vitte -a török szultán adta ajándék buzogányt s a zászlót. A fejedelem után -pedig a főkancellár selyembe burkolva, magasra emelve, vitte arannyal -ékes tekercsben a szultán athnamejét, amellyel a fejedelmet megerősíti a -fejedelemségben. - -A török kísérő is sok volt, basák s bégek s ismeretlen főtisztek, -akiknek nevét sem tudja a nép, de tágra meresztett szemmel nézi őket, -borzong, ha elgondolja, hogy tudnak ezek fegyverre hányni s rabszijjra -fűzni magyarokat… Beszélik, hogy csordaszám hajtják már is a foglyokat, -akik most meg sem állanak Konstancinápolyig, ahol rabszolga lesz -belőlük, s fiatal fiúkat falkával szednek össze, hogy janicsárnak -neveljék… - -Az ünnepélyes eskütétel után a fejedelem fogadta a rendek küldötteit. - -A magyaroknak ezt mondta: - -– Hazánknak mostani romlott állapotyában, a régi jó emlékezetű -fejedelmeknek dicséretes példáját fogjuk szem előtt viselnünk s elsőbben -is az ország békességét míveljük, mindenekfölött a Fényes Portához oly -engedelmességgel, hogy a szegény Országnak többet ily romlása be ne -következzék. - -A magyar követek fejüket hajtották s hittek. - -A székelyek küldötteinek: - -– Hazánknak mostani első rendeit, tanácsit, tisztviselőit, akik meg -akarnak állásukban maradni, mindeneket megtartunk és semmi időkben a -haza hasznos fiait más idegenért hátra nem vetünk. A székelyeknek -állapotját mind kivizsgáljuk s a régi királyoktól adott székely -szabadságot felállítjuk, de úgy, hogy az a székely uraknak jussát s -igazságát, ahol juss vagyon s igazság: ne károsítsa. Az iszonyu -kegyetlenségeknek véget vetünk s nem engedjük, hogy míg fejünk fennáll, -a mi országunkban testvér a testvérre kezet emeljen s testvér a testvért -megrövidítse. - -A székelyek lehajtották fejüket és bíztak. - -A szászoknak: - -– Átok legyen az isten előtt és Isten ebből a helyből ki ne vigyen, ha -én valaha a kegyelmetek Privilegiomának megrontására igyekezem, holott a -mim vagyon, tőletek vagyon, az ingemet, dolmányomat, köntössimet, -papucsimat tik veszitek, étellel, itallal tik tartotok… Azon leszek -ezért, hogy a szászok nemcsak hogy dolgozzanak s kereskedjenek, de hogy -a régi virágzásba jöjjetek s egész Európában mind keletre s nyugatra -egyformán kereskedhessetek. - -A szászok lehajtották fejüket és sírtak. - -Valami bizalom s áhitat vett erőt a lelkeken s a fejedelem, aki most itt -állott, olyan volt, mint az ótestamentom prófétái, akik magukra veszik a -mindenekfelett való terhet, hogy kivezessék a népet a pusztából s a -siralom völgyéből… - -Ez napon megindult a törökség is Szkender basa vezetése mellett, Várad -felé haladtak el Budára, hogy ott a szultán rendelete szerint elvegyék a -jelenvaló basa fejét s kezéből a kormánypálcát Magyarország gazdag, -siralmas, szomorú belső harmada felett. - -S ez napon szekérre tették a Báthory Gábor szegény megsebesült tetemét, -melyet régi hívei közül csupán kutyája kísért s megindították a Bethlen -rendelete szerint a bátori templom sekrestyéje felé, hogy ott várja a -temetést… Tizenöt évig várta s csak felesége halála után s maga is -testben-lélekben megtörve hajtotta végre Bethlen Gábor, a korán -megaggult nagy fejedelem, ifjúkori barátjának, ideáljának, s -életben-halálban nagy ellenfelének ez utolsó tisztességadását… Mondják, -a Báthory Gábor teteme meg nem rothadott, mindvégig szép maradt s mind a -temetése napjáig izzadott, s a veritéköt valóban kendővel törölték le -homlokáról. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Ezidőben hölgy-nek az Amasia-t, a maitresse-t nevezték.] - -[Footnote 2: Ebben az évben IV. Henrik francia király még élt s -uralkodott s kalandjainak híre, úgy látszik, Erdélyig terjedt.] - -[Footnote 3: Bocskai maga is hitte, hogy a bécsi udvar mérgeztette meg s -gyilkosául Kátai Mihály kancellárt nevezte meg, akit az ő halála után az -urak darabokra vágtak.] - -[Footnote 4: Báthory Gábor eredeti hitleveléből.] - -[Footnote 5: Ma, a mindennapi mosakodás szokása mellett alig értjük meg -ezt az ízetlenséget, hogy volt felekezeti tragikus harc jelszava a -mosdás. De az Imreffyné koránál száz évvel később, gróf Bethlen Miklós -memoirejában még így dicsekszik: »Ritkán feredtem, kivált hideg vízben; -lábomat két hétben, néha minden héten mosattam, számat reggel, ebéd és -vacsora után mindenkor, és gyengén a szememet is hideg vízzel mostam, -kezemet gyakran, de az orcámat, ha csak valami por, sár, vagy valami gaz -nem érte, sohasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenkint a rabságomig -a szakállomat elberetválta. (Szakállnövesztés után úgy látszik ez is -elmaradt.) A fejemet talán huszonöt esztendeje van, hogy meg nem -mosták.« Ez különben egész Európában így volt. Versaillesben sincs -fürdőszoba.] - -[Footnote 6: Az Imreffyné elleni tanuvallatási jegyzőkönyvből -szószerint.] - -[Footnote 7: Ez a levél Báthory Gábor hiteles eredeti levele; fennmaradt -maga kezeírásában Mike S. úr gyűjteményében.] - - -[Transcriber's Note: - - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - - -9 |öreg Banffynak |öreg Bánffynak - -32 |Őnagysaga nevét |Őnagysága nevét - -107 |ross ul él |rosszul él - -128 |élti elárulni |félti elárulni - -188 |jött visssza |jött vissza - -225 |sarkánykígyónak |sárkánykígyónak - -268 |észevette |észrevette - -312 |V. Karollyal |V. Károllyal - -381 |Ibrahim, a a bölcs |Ibrahim, a bölcs - -387 |jövedelmeit tojvajokra |jövedelmeit tolvajokra] - - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Tündérkert, by Zsigmond Móricz - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜNDÉRKERT *** - -***** This file should be named 61757-0.txt or 61757-0.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/1/7/5/61757/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the HathiTrust Digital Library - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive -specific permission. If you do not charge anything for copies of this -eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook -for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, -performances and research. They may be modified and printed and given -away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks -not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the -trademark license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country outside the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you'll have to check the laws of the country where you - are located before using this ebook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm web site -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The -Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm -trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org Section 3. Information about the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the -mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its -volunteers and employees are scattered throughout numerous -locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt -Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to -date contact information can be found at the Foundation's web site and -official page at www.gutenberg.org/contact - -For additional contact information: - - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works. - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our Web site which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - |