diff options
Diffstat (limited to 'old/61337-h/61337-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/61337-h/61337-h.htm | 9901 |
1 files changed, 0 insertions, 9901 deletions
diff --git a/old/61337-h/61337-h.htm b/old/61337-h/61337-h.htm deleted file mode 100644 index ce65e18..0000000 --- a/old/61337-h/61337-h.htm +++ /dev/null @@ -1,9901 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.16" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Hétköznapok by Mór -Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { -/* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.figright { - float: right; - clear: right; - margin: 0 0 0 4px; - padding: 0; - text-align: center; -} - -.clearfix { - overflow: auto; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.center { -/* margin-left: 3em; */ - max-width: 30em; - text-align: center; -} - -.poem p.i7 { -/* margin-left: 3em; */ -/* width: 30em; */ - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i12 { - display: block; - margin-left: 6em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of Hétköznapok, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: Hétköznapok - Regény - -Author: Mór Jókai - -Release Date: February 7, 2020 [EBook #61337] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK HÉTKÖZNAPOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_271">271</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=k-RkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=k-RkAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">VIII. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">HÉTKÖZNAPOK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1894</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>HÉTKÖZNAPOK</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNY</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">A FRANKLIN-TÁRSULAT -TULAJDONA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1894</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>NÉPÜNNEP.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nosza örüljünk,<br /></span> -<span class="i0">Ünnepet üljünk;<br /></span> <span class= -"i0">Ártatlan örömünkért<br /></span> <span class="i0">Meg ne -szégyenüljünk!<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Mintegy húsz éve lehet, – nem tudom, szerdán volt-e vagy -szombaton, – elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, -szokása szerint, jókorán reggel fölkelt s megkezdte betanult -pályafutását az égen; a verebek fölébredtek s elkezdték dicsérni az -asztagokat, melyekben számukra kész kalászok teremnek; a verebek -fölébreszték a gazdasszonyokat, a gazdasszonyok fölébreszték a -cselédeket, és a gazdákat fölébreszté a szomjuság. Ezen -körülménynek köszönheti a nagy kiterjedésű K... városa – köszöni is -azóta naponta – azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely -egy classicus régiségű diák példabeszéd szavaiként, a múzsákba -annyira szerelmes, minden rendű és rangú lakosai, talpon és fejjel -az ég felé állanak; – a gazdák, miután a kerek kalapot a szegről -leakasztván, abba saját fejöket beleültették, s ekként e mai napra -rótt öltözködés kivánalmainak eleget tettek vala: indulnak szokott -napi foglalatosságaik után, megtudandók, hol árulják legolcsóbban a -vizet, azon vizet tudniillik, melylyel bizonyos emberbarátok, kiket -a közvélemény csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét -törekednek megszelidíteni. A diákok előkotorják az ágy alul -könyveiket, a beléjök hajtogatott füleknél fogva azokban kikeresvén -a délelőtti leczkét, szorgalmasan faragják a padokat, vagy legyeket -<span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> -fogdosnak s egyéb ily épületes foglalatosságokban gyakorolják -túlömlengő, ifju erejöket. A görög kalmár elkezd fel s alá sétálni -három lépés hosszú üres boltjában. – A Zrínyiből kergetik haza a -vendégeket. Az öreg harang pedig az öreg toronyban a város minden -rendű és rangú lakosainak személyválogatás nélkül tudtára adja, -hogy – hét az óra.</p> -<p>Így történt ezelőtt húsz évvel is K... városában, nagypéntek -napján, mely nap csak annyiban különbözött egyéb tisztességes -hétköznapoktól, hogy e napon sem vörös, sem fehér, sem semmiféle -nemzet színét viselő bort, egy igaz hivő sem szokott inni a -nagykiterjedésű városban, hanem – a városon kívül. Örömünnep napja -volt ez, mely öröm nem hagyta magát a gerendák és sárfalak közé -szoríttatni, hanem kiviteté magát a szabad mezőre, melynek -köröskörül csak a láthatárba olvadó mennyország a kerítése.</p> -<p>Már reggeli kilencz órakor irmagul sem lehetett az említett -város falai közt épkézláb embert találni. Ifjak és vének, nők és -férfiak, gyalog és lóháton, egymásba csibenkedve, egymást megelőzve -és egymást siettetve, vágtattak, nyomultak és törekedtek ama hosszú -térségen kifelé, mely, sárba és porba öltözködve, a városon belől -szokásnál fogva neveztetik utczának; innét pedig kiérve, a nélkül, -hogy jellemén legkisebbé is változtatna, kocsiút nevet visel s a -szőlők közé visz, melyek nem csekély távolságban fehérlenek a -meggy- és cseresznyefák virágaitól.</p> -<p>E szőlőkön innen, kedves kis halmon piroslik egy kisded kápolna -teteje; előtte egy fekete márvány obeliszk, melynek vén -bemohosodott betüi olvashatlanok. Közel a kápolnához négyszegű -temető terül, mint zöld folt a csapásnak nevezett csordajárta -homoksík felett, mint oáz a Saharában, melybe, virágok helyett, -fehér, piros és kék keresztek vannak ültetve. Ennek átellenében van -a mázsaház, idomtalan, nagy tetejű épület; magánosan van ott, -száműzve a távolabb két sorban vonuló deszkasátrak phalanxa -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -közül, háta mögött két domboldalba vájt pinczekocsma, és egy -pocséta szélén a korlátokkal ellátott bikaakol tünnek föl, le nem -irható, regényes helyzetben. Ha már most valaki magát azon kútágas -tetejébe képzeli, mely, e körülményesen leirt tárgyak közt helyet -foglaló tér kellő közepén, valamennyi szomjas utasok nagy -gyönyörűségére, kútgém és veder nélkül van felállítva, és innét, e -magasságból a messzeségbe széttekint, és látja az említett tárgyak -és épületek fedeleit, erősen megrakva mindkét nembeli halandókkal, -látja a mázsaház kéményeiből előbukkanó kiváncsi fejeket, kiknek, -kiváncsiság dolgában, mit sem engednek a sátorok ormaira -kapaszkodottak fejei, – és látja, miképen minden igaz hivő -iparkodik saját becses személyét bizonyos bátorságos hely sánczai -közé elbarricadozni, a nyilt térséget osztatlanul engedvén a -lovaslegényeknek, kik kezökben pattogó karikással, szájukban még -pattogóbb és karikásabb teringette-szerű felkiáltási tropusokkal -száguldoznak fel s alá jó kedvök szárnyain; ha valaki ezen -óvakodási előkészületeket figyelemmel végig tekinti, sajátszerű -előfogalommal fog birni azon nagyszerű népünnepről, mely szemei -előtt ekképen végbemenendő lesz.</p> -<p>A mázsaház tárt kapuja előtt, karcsú szalmaszékeken, a város -előkelő hölgyei foglalnak helyet, szivárványos legyezőikkel -sátorozva el érdekes halványságú arczaikat, a nap merészen bámuló -sugárai elől; érdemes férjeik, mind tapasztalt, bizodalmas férfiak, -– több telivér ifju honreménynyel egyetemben, az ajtóküszöbhöz és -holmi vitézi megugráshoz megfejthetetlen vonzódást nyilvánítanak; – -míg az örvendő közönségnek azon része, mely öltönyei hosszúsága -miatt azon elismert hasznú műtételre, mely hadi nyelven -megfutamodásnak neveztetik, nem alkalmatos, a négyszögű temető -árkai közt találta czélszerűnek, népies vigalmaival együtt, -letelepedni. Azon csekély része pedig a férfitömegnek, mely őseitől -öröklött rettenhetlen bátorságánál fogva – miután azt, az említett -csárdákba történt <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> rövid betekintés által, hathatósan -megedzette volna – a síkra kilépni elég merész vala, oly nyomatékos -vendégmarasztókkal és jelentékeny petrencze-rudakkal találta magát -ellátni, miszerint lehetetlen volt észre nem venni, hogy az -élvezetes népünnepély megkezdésére bizonyos rémületes és minden -szíveket iszonyattal betöltő tünemény megjelenése váratik, melyet -látni sokan, de melynek szemébe nézni kevesen akarnak.</p> -<p>E víg és minden szív- és szemeket gyönyörködtető mulatság így -tart reggeli kilencz órától délután háromig; az élvező közönség jön -és megy és néz, és nem lát semmit; haragszik és nem tudja kire és -ismét kibékül; a két pinczecsárdát pedig a nap terheitől és még -valamitől elázott férfiak kezdik körülfeküdni, kik mindnyájan -bőgő-hegedűnek nézik immáron a dicső eget és azt sem tudják: fiai, -vagy leányai-e ők az édes apjuknak?</p> -<p>Az érintett és árkokkal körülvett temető közepe táján kőemelvény -foglal helyet, mely a szentháromság talapzatát képezi, kékre -festett homokkőből faragva. Ez emelvényen két, finom modoruk s -öltözetök választékossága után itélve, előkelő rangú hölgy ül, kik -épen nem látszanak ez általános, unalom-fűszerezte kiváncsiságban, -s e félelembe mártogatott örömben résztvenni.</p> -<p>– De csak mégis áldott, jó úri ember ez a Dömsödi úr; mi sok -szép javakkal áldotta meg a mindenható, és mégis milyen nagy -leereszkedést mutat irántunk; mennyivel tartozunk már eddig is neki -és mégis úgy bánik velünk, mintha ő volna adós; ezt az urat meg -kell becsülnünk, leányom, bizony meg, kivált neked, ki iránt oly -nagy figyelemmel viseltetik; aztán, ki tudja!… Még eléggé fiatal… -mi volna lehetetlen?… no de nem szólok, semmit sem szólok; úgyis -látom, hogy rám sem hallgatsz.</p> -<p>Ilyetén beszédektől szabadítá meg keblét az említett hölgyek -egyike, kinek kegyes és jó szándékkal tele arczulatában, könnyü -első tekintetre megismerni az édes anyát; szavaiban a gyanútlan, -mindenben hivő nőt, ki minden <span class="pagenum"><a name= -"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> embert becsületes embernek, -minden szót igaz mondásnak tart s vétkeznék, ha valakiről valami -rosszat csak fel is tudna tenni, kivált ha az a valaki – még nagy -úr is.</p> -<p>A megszólított hölgy, – egy fiatal leányka, gyermekded arczán a -kora búskomolyság nyomaival, – miután egy fájdalmas tekintettel -mindazt megmondta anyjának, mit szóval és hangnyomattal elmondani -nem lehet, az ártatlan szív homályos aggodalmait, némán nyomott el -egy könyet sötét szempilláival, némán nyomott vissza egy sóhajt -kebelébe.</p> -<p>Minő felhő lehet az, mely a gyermekszív napvilágos reggelébe -sóhajt és könyeket zavar?…</p> -<p>– A ki áldója van, ni! Bizony behunyja a szemét, hogy ne lássa, -hogy becsületes emberek között van! zúgá mellettök egy erős, -férfias torokhang, egyszersmind azon hang tulajdonosa hatályosan -ránta vissza egy kapaszkodó suhanczot, ki pimasz közömbösséggel -akarta magát a két hölgy mellé fészkelni. Nézd! fejezé be a -torokhang ura, holott semmit sem mutatott a legénynek egyebet, mint -ökleinek mivoltát, melyekkel – miután annak gallérját elegendőképen -megrázta s őt vagy egy ölnyi távolságra egy lökéssel odább -szállította volna – önelégülten markolt bajuszába, vidám, -protectori tekintettel mosolyogva fel védenczeire.</p> -<p>Az elutasított suhancz pedig, ki semmihez sem hasonlított -jobban, mint egy krumplizsákhoz, mely felül zsíros kalapban, alul -két sáros sarúban végződik s e sajátságaiért Telezsák név alatt -volt ismeretes a nagy kiterjedésű város közönsége előtt, három -önkénytelen czigánykereket vetvén, elvégre ama részén támaszkodott -meg testének, mely a természet által azon czélra látszik -rendeltetve lenni, hogy legyen hova helyheztetni a pápaszemet; -azután pedig nagy sántítások és nyögések segedelmével -felvánszorogva, oly emberevő pillanatokat hajigált kalapja alul -hevenyészett keresztapjára, minők egy leforrázott kuvasznak is -becsületére válnának, s neki iramodván, addig meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> sem állott, -míg a mázsaház egyik ablakvasára felkapaszkodván, magát illendően -nem biztosította.</p> -<p>A talapzaton álló idősb hölgy elismerő fejbólintással köszöné -meg az athletának markos szolgálatát, míg az ifjabbik kérdezé, -talán magától, talán senkitől sem: – Miért jöttünk mi ide?</p> -<p>Az igaz, hogy ezen kérdést más akárki is tehette volna magának, -miután hat álló óra hosszat hasztalan várt, tűrt és remélt, és még -sem látott semmit; de ez általános okokon kívül egyéb és fontosabb -okai is voltak a fiatal hölgynek megkérdezni magától: – Mit keressz -te itt, e lármás öröm közepett? minek hozod szenvedő arczodat ez -örökké mosolygó képek közé? e vidám örömzajt termő világ nem a te -világod; minek jösz ide ábrándos bánatoddal?</p> -<p>E hölgy atyja Zilányi József volt, hajdanta egyike a legtehetősb -kereskedőknek, kit azonban később a devalvatio, megbukott adósok és -legkivált saját becsületessége annyira alábbszállítottak, hogy -miután bizonyos roppant vállalata tönkrejutásával, teljes -elmezavarában, kénsavanynyal a legirtózatosabban kivégezte magát a -világból, nem hagyott hátra özvegyének és fiatal árvájának egyebet -egy igen keserű emlékezetnél és egy betáblázásokkal terhelt -szeszgyárnál, melynek gyér jövedelme fedezte azóta a hanyatló -család napi szükségeit.</p> -<p>Özvegye azon gyámoltalan nők egyike volt, kik senkinek használni -nem tudva, egyaránt bízva Istenben és emberekben, sem saját, sem a -más csalódásából tapasztalásaik tárházát nem öregbítik, hagyják -magukat csalni és csalogatni a legkábább reményektől; kiknek -jósága, báránytürelme, kegyes-hívősége kész zsákmányul áll -boldognak, boldogtalannak. Erőtlen testben erőtlen lélek. Ez volt -anyja Jankának, ama szomorú hölgynek, a gyermekded halovány -arczczal.</p> -<hr class="tb" /> -<p>– Jön! Jön! Jön! Fussatok! Szaladjatok! Hohó! Jön!</p> -<p>Roppant lárma keletkezik. Ezer torok ordítása, kaczagása, -<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> -sikoltozása, fül még nem hallotta chaoszszá vegyülve, mintha az -itélet napja jönne, nagy trombitával kergetvén maga előtt a -nyargaló por- és embertömeget, kik nem győzik egymást bátorítani a -szaladásra s rivallni a várvavárt szörnyeteg jövetelének hírét. -Porfelleg, lábdobogás és bömbölés, kezek és lábak, gyermekek és -férfiak, rémület és öröm, egy roppant, egymást kiegészítő gomolylyá -gubanczolódik, mely lassanként kezdi magát újra elemeire bontani; a -porfelleg le- és elszáll, a lábak elszaladnak, velök együtt a -gyermekek és férfiak és a térségen nem marad egyéb, mint a bömbölés -és egy elefántnyi termetű bika, a pusztákról kivert legszilajabb -csordavezető, mely emberi hangot még nem hallott soha. Megáll a -téren; első lábait szétfeszíti, s felemelve koronás homlokát, -vérben forgó szemeivel körülbámulja az ujjongató sokaságot; -farkával korbácsolja két oldalát; olykor rekedt, kurta bőgése -hallik.</p> -<p>– A kutyákat! A kutyákat! rivallja türelmetlenül a nép; s rögtön -tompa ugatás kezd hallatszani, s kilencz roppant szelindek, egyik -nagyobb, mint a másik, termett a téren, míg a megtámadott vad, -földnek szegezve hegyes szarvait, az első reá rohanót, egy hosszú -fekete-vörös ebet, úgy hajította a levegőbe, miszerint kicsinyben -mult, hogy odafenn nem maradt. Erre a többi ebek, általános -csaholás közt fogták körül. Mindenik szakasztott a füleiből egy -darabot emlékül, s kapott tőle egy rugást és öklelést szinte -emlékül. Mérgesen vonszolja az üldözött vad veszedelmes -fülönfüggőit a fövenyen alá s fel, s bőszülten s ereje érzetében -némán küzd az uszított csoporttal; a homok véres és dúlt, a merre -jár. A nép tapsol, – a lovagok ostorai pattognak, – a hentesek -ebeiket úszítják, – a nép örömében nem találja helyét.</p> -<p>Valahára azonban a csordafő sokallni kezdi a tréfát, szétcsap -amúgy alföldiesen mulattatói közt; ezek jobbra, balra hullanak -előtte, s egyenesen a nézőkkel tömött mázsaháznak rohan. Bömbölve -gázolt embereken, kutyákon keresztül, olykor ugrásokat téve, minők -egy balletttánczosnak <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> is becsületére válnának; a népség -sikoltott, kaczagott, ordítozott, – a bika bőgött, – a kutyák -ugattak, – pokoli lárma lőn… Ezt nagyszerű, általános kaczagás -váltotta fel, minőt csak más baján támaszthat az ember. A bika, egy -előtte rohanó hős bundagallérjába akasztván villája hegyét, azt a -levegőbe felemelte, s ott kirázta hüvelyéből irgalmatlanul, mint -szárából a tölteléket, – azután átszökve a kipottyanton, a bundával -mint lobogóval szarván, szélsebességgel nyargalta körül a -mázsaházat; – a népség, mely szinte a ház körül futosott, nem -egyszer, midőn azt hivé, hogy előle fut, szemközt találkozott vele; -– s mindez igen mulatságos látvány volt, főleg azokra nézve, kik -azt messziről nézték.</p> -<p>– Ajjajjajjaj! ordítá a nyakatlan Telezsák az ablakvason, midőn -hirtelen a szarvas állatnak despotai jókedvében eszébe jutott az -ablak alatt megállani, s az ott függőknek szarvaival elérhető -részeiket gyöngéden megvakargatni. Jaj, jaj! segítsenek! kiálta a -bátorszívű legény, midőn a hegyes szarvak magyar nadrágját kezdték -fejtegetni, s ordított, a mint csak harminczkét fogai közül kifért -az ordítás; – midőn azonban szomorúan tapasztalná, hogy szava -kiáltó szó a pusztában: egy kétségbeesett szándékra vetemedett, s -eleresztve az ablakvasat, idomtalan szökéssel, magát a szarvasmarha -nyakába vetette, annak két szarvát körme közé fogta, lábait -összekulcsolta szügye alatt, s ott ült vitézül, mintha csak oda -szabták volna. A csordavezető eleinte nem tudta, miként válaszoljon -a szokatlan udvariasságra, szökdelt, rugdalózott, szarvait rázta, -fejét hol hátra, hol előre csapta; – de lovagja, mint a majom, -szorosan belecsimpajkózott, az összegyűlt sokaság nagy -szívörömére.</p> -<p>Azonban nem oly könnyű az ökrök apján kifogni, mint azt az ember -gondolná; midőn észre vevé, hogy erővel nem boldogul, fortélyhoz -folyamodott, s a mázsaház alacsony ajtaján berohanva, ülnöke -betörött orral marada le a nyeregből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p> -<p>Lőn azonban a mázsaházban összegyűltekre nézve «ne mulass». A -bika a pitvarból a terembe ütötte be fejét, s csak szarvai -terjedelmének köszönhetni, hogy az ajtón be nem lépett. Ki volt -most szerencsésebb, mint ki az ágy alá menekülhetett? A csordafő az -ajtón át irtózatos dolgokat beszélt a benszorult szepegők füleibe, -kik annyira tele voltak negativ bátorsággal, hogy félelmei közt -bizonyos asszonyság egy fiatal úr karjaiba omlott, kit ijedtében -nem tudott saját, jelen nem lévő férjétől megkülönböztetni; egy úr -pedig rettegései közben egy másik úr zsebébe talált nyúlni s belőle -egy degez tárczát talált kivenni s magánál felejteni, melylyel -azonban híresen megjárta, mert a tárcza tele volt szerelmes -levelekkel, miket a megkárosult úrhoz saját szeretett neje -irdogált; – egy országos hírű, nyugalmazott, vitéz kapitány úr -pedig, e kínos lelki állapotjában, egyszer mindenkorra fogadást -tőn, hogy soha többé hadi kalandjairól beszélni nem fog. – – -Denique, nem volt az egész gyülekezetben egy garas ára -bátorság.</p> -<p>Szerencsére kívülről néhány henteskamasz belecsimpajkozva a -hivatlan vendég frakkja végébe, őt annál fogva szerényen -kiszólították, s ekként nagy veszélytől menték meg, ha nem is a -hazát, de legalább a mázsaházat. A bika látá elközelegni végső -pusztulását, azaz tulajdonkép már semmit sem látott; a vett sebek, -az üldözők ordításai, a megérzett vér szaga megvakították; iszonyú -haraggal fordult vissza, s a lovagok egyikét paripástul együtt -halomra döntve, bőszülten iramodott a nézőkkel tele temető -árkainak; irtózat és rémülés futottak előtte; kik kívül voltak az -árkon, azok befelé rohantak, a belőllevők kifelé, s valamennyien -bele az árok iszapjába. A szilaj állat egy vakmerő ugrást tőn az -árkon keresztül, de ereje cserben hagyta és – visszaesett; de az -árok tömve volt menekvőkkel, kiknek halmazán lihegve gázolt át az -üldözött, s egy helyen rést találva, felszökött a temetőbe, mely -ekkor már puszta volt és elhagyatott, mint egy – temető. -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Csak a kőemelvényen álló két hölgy s védőjök, a vasgyúró -athleta, nem futottak el. Az elsőbbeket a zsibbasztó félelem, az -utóbbit a félelem nem ismerése tartóztatá vissza. A két hölgy -egymást átkarolva tartá; az anya merev, lebűvölt pillanatokat vete -az irtózatos állatra, leánya ölében feküdt behunyt szemekkel, míg -az athleta ingujját tűrte fel, öklöket és karokat tüntetve elő, -melyekről Sámson juta az embernek eszébe. Roppant, hat lábnyi magas -férfi volt, őszbe csavarodó fürtökkel és széles vállakkal, -kerekded, mindig fiatal arczulattal, melynek bátor, jószívű -kifejezése oly buzdító tekintetet mutatott, s e hatást csak emelte -az arczon végig vonuló szénfekete bajusz.</p> -<p>A bika körülnyargalta a temetőt, s miután tapasztalta, hogy -sehol nincsen kimenekülésre út, kétszerezett dühvel fordult a -benmaradtak ellen; ezek voltak: a két hölgy és a vasgyúró.</p> -<p>Idomtalan bakugrások közt szökdelte át a vad a sírokat, s véres -fejét hányva-vetve, előttök termett; megállt, szilaj tekintettel -néze a remegő hölgyekre, fejét rázta s rekedten dörmögött.</p> -<p>– Ide fordulj! kiálta rá a férfi s kirántva egy félig kidűlt -fiatal akáczfát tövestől, azzal hátba hajította. A bika erre három -lépést hátrált, azután szarvait földnek szegezve, iszonyú bőgéssel -rohant előre. A két hölgy nem merte szemeit fölnyitni, s némán -tapadt a szentháromság lábaihoz, – de a férfi megkapta egy kézzel a -vad szarvát, másikkal pedig jószívűen homlokon csapta azt; olyan -volt e csapás, mint egy taglónak a csapása. – Itt állj meg, ordítá -az állatra, s megfogta két kezével a szarvait;… a bika érezte, hogy -emberére akadt, utolsó, de minden erejét összeszedé, hogy azt -legázolhassa; azonban a férfi izmos öklével lenyomta egyik szarvát, -másikát felemelte, jobb lábát, mint oszlopot a bika szügyének -vetette, – ekkor nyakának egy rögtöni csavarintást adott, s -mindketten a földre zuhantak.</p> -<p>Percz mulva felkelt a férfi, erősen sántítva; diadalülte -<span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> arczczal mutatott a leküzdött ellenre, s -mosolyogva mondá: Ezt is megtanítottam becsületre. A bátor athleta -lába ki volt ficzamodva.</p> -<p>A bika nem kelt föl, mosolygó arczot sem mutatott, hanem -lábaival szétrúgott, orrán, száján folyt a vér és szemei -elfordultak. A dühös bikának nyaka volt kitekerve.</p> -<p>Szörnyű zajgás kelt erre a nép között; kik ezelőtt perczczel -páni félelem közt futottak, most vakmerő kiáltozások közt térének -vissza, s neki türkőzve, hallatlan bátorsággal fogák a holt állatot -körül, mely őket és hősi bátorságukat kinyuló nyelvével látszott -gúnyolni. – «Hol van csak? Merre van az a bika? Majd megmutatjuk mi -neki! Hiszen majd szemébe nézünk!» Ilyen s még ilyenebb -hetvenkedések hangzának minden oldalról; – csak egy perczen mult, -hogy a nép hirtelen kelt bátorsága az eget nem verte… Azon percz -bekövetkezett…</p> -<p>Tetőpontján e minden keresztény ember fogalmait meghaladó -ordításnak, a legszilajabb népkedv kitörésein keresztül, a -petrinusok egyházának félrevert harangjai kezdének beszélni, tompa, -meg-meg álló kondulásokban, hirdetve vészt… vészt!… vészt! A -futtában lévő jókedv megállott, a nagyszerű zsibaj elnémult; – -mintha egy népet ütött volna meg egyszerre a szél, oly csend lőn, -csak a harangok érczszava hirdetett borzalmas dolgokat. Minden arcz -a város felé fordult, hol iszonyú pompában égett kék lánggal egy -magas épület; – sötétkék lángfolyam látszott rajta lobogni, vöröslő -füstöt hajtva fel a magasba; olykor élénk lángnyelvek lobbantak ki -belőle, s egy ablakából hosszú rézsutos lángsugár lövelt ki, -mindinkább hosszabbodva és közeledve egy átelleni szénaraktár -épületéhez.</p> -<p>– A szeszgyár! ordítá egy hang; sikoltás hallatszott rá, s a két -úri hölgy körül hullámzani kezdett a nép.</p> -<p>Következő pillanatban újra fölkelt a zaj; zavargó, chaosszerű -lárma lőn; de nem hallattak hangjai a jókedvnek; rémülés, -kétségbeesés hangjai voltak ezek, egy összes, fájdalmas jajkiáltás: -– Nőm!… házam!… gyermekeim!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> templomaink!… Isten segíts!… -– hallatszának ki az általános zajból. A nagy tömeg, mint gátat -szakasztott folyam, a város felé rohant; rémült nők futottak, -rekedten kiáltozva, gyermekek tapostattak el, kutyák vonítottak -mindenfelől, borzasztóan.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ugyanekkor a város túlsó oldalán, néptelen, szűk utczában, -vágtatva nyargalt egy lovag; paripájáról szakadt a tajték s -porfelleg támadt nyomain. Vad pillantásokat vet olykor háta mögé s -a feje fölött pirulni kezdő égre és lovát vérig sarkantyúzza. -Himlőhelyes arcza sáppadt; ajkai reszketnek.</p> -<p>– Megállj! ordítja hirtelen egy hang, s egy keresztutczából -előrohanó ifju erős kézzel ragadja meg a rohanó lova fékét. A -száguldó mén lerántja őt lábáról s sebes futtában maga után -vonszolja a porban. A lovag ijedten nyúl keblébe, s egy éles kést -von elő; a mén megáll, némán, dühösen, kétségbeesetten néznek -egymás szemébe; az ifju arcza halvány, nagy olajszín szemei vannak, -s holló fekete haja és magas homloka.</p> -<p>– Légy átkozott! kiált az ifju, s öklével mellbe sújtja a -lovagot; az megszédül nyergében a csapástól, gyilkát baljába -cseréli, s azzal egy elszánt döfést irányoz ellenére, – azután -szédülten borul lova nyakára s elrohan.</p> -<p>Az ifju fulladozva tántorog a falig, kezét mellére nyomva, s ott -eszméletlenül rogy le. Körülötte piroslik a fövény.</p> -<p>De piroslik az ég is.</p> -<p>Iszonyú szél támad.</p> -<p>– Ég, ég a város! ordítják minden felől.</p> -<p>A harangok zúgnak. A vihar egy lángóriás, mely végig röpül vörös -szárnyaival a háztetőkön, a templomok és tornyok felett, fel a -felhőkig; nincs a ki segíteni tudjon többé; nincs gondolat, nincs -remény, nincsen akarat; – uratlanul emészti martalékjait a bőszült -elem. Egész utczák, mint egyetlen, roppant máglya, lobognak az -égre; <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> az éjnél feketébb füstmenyezetben ökölnyi -szikrák, mint helyeikről leégetett csillagok, kóvályognak, -körülcsóválva a forgószél hatalmától. Az egész égboltozat izzadni -látszik. A világegyetem, mint egy nagy érczkohó, lángol; benne, -mint olvadt érczláva, sötétvörös felhők tömegei hömpölygenek. – -Rémülés hangja üvölt a pokoli napfényben világló utczákon -keresztül, melyeken sötét füstárnyakban az irtózat és nyomor fekete -alakjai vonulnak át; olykor egy zuhanás hallatszik ki a köz -hangviharból, kisérve szívszaggató jajok ezreitől: toronytetők -zuhannak a földre, közben sűrű vészlövések és a félrevert harangok -szomorú kongásai…</p> -<p>A nép eszméletlenül, rémülten, vakon sír, fut, imádkozik, vagy -némán, őrülten bámul a tűzbe. Nő és férj, apa és fiak nem ismerik -egymást. Látni lehet anyákat, kik kosárkával karjaikon futkossák be -az utczákat, nem jut eszökbe, hogy gyermekeik is vannak; a rémület -elvette eszméletöket. Látni lehet tisztes férfiakat, kik egy avult -könyvet hónuk alá csapva, azzal, mint ereklyével jönnek, mennek a -tűz között, mely vagyonaik legbecsesbjeit óvhatlanul fölemészti. -Több helyeken férfiak állnak az égő gerendázaton, őrülten csapkodva -fejszékkel a sziporkázó tűz közé, s rekedten kiáltozva víz után; -míg az utczákon tűzfecskendők nyargalnak föl s alá, a nélkül, hogy -valakinek hasznot tennének.</p> -<p>A harangok lassanként elnémultak, a mint a templomok egyenkint -égni kezdtek; csak a nagy torony, a vásártér közepén, kongatta még -érczszavait, míg a közelgő lángok oldalait feketíték. – A toronyőr, -egy vén, mogorva Quasimodo, egyedül volt a toronyban, s még akkor -is, mikor annak lépcsői alulról már meggyulladtak, mikor a -toronyablakon a füst kezde kitódulni, éles lángalakoktól -átkigyózva, – még akkor is lehete hallani az egyenként félrevert -kongásokat, s lehete látni a toronyerkélyen, a szédítő magasban a -toronyőr alakját phantasticus füstgomoly közt megjelenni, a mint -kürtjét szokás szerint kétszer <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> megfúvá s rendületlenül, -hideg vérrel néze le a szüntelen emelkedő lángoszlopokra.</p> -<p>Néhány percz mulva elnémult az utolsó harangszó is; a láng -összecsapott a torony fölött, az ércztető olvadtan zuhant le a -templom romjaira; a torony lobogva gyulladt ki, a nép sírt, a vihar -kaczagott; s mint az évkönyvben irva van: felégett a piaczon a -szalmaszál.</p> -<p>Így végződött az élvezetes örömünnep K...... városában, 182* -évnek azon napján, melyen a harangok Rómába szoktak -zarándokolni.</p> -<hr class="tb" /> -<p>De távol, az örkényi erdőknél, vendégtelen homokbuczkák -sűrűjében száguldó lovag rohan, s futtában rémpillantásokat vet a -két mérföldnyi távolban égő városra, melynek ijesztő fénye a fekete -éjen át reszkető arczára világít. És rohan;… lova gyors, de egy -tűz-vörös felhő feje fölött mindenütt kiséri, – s kiséri rettegő -szívében egy halovány arcz, melynek fenyegető vonásai -kitörülhetlenek.</p> -<p>Ez ember: Dömsödi Góliáth János.</p> -<h2>A JÓ SZOMSZÉDOK.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Szegény árvát senki sem -szán,<br /></span> <span class="i0">Hacsak szeretője -talán.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Sz. városában épen a falu<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> -közepén egymás mellett két avult ház van. Alakjaik hasonlíthattak -egymáshoz hajdan, mikor még jámbor ősapáink, a magyar barátság -kedveért, egymás ízlését örömest átvették; az iszonyú, aránytalan -contignatiós tetők, az ősdivatú, vaskosaras ablakok, a törpe -rácsozat a ház elején, mintha csak egy huzomban álmodta -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> volna terveiket a k...i pallér, e hóhéra -minden jobb ízlésnek; de a későbbi idők és utódok szeszélye nagyot -változtatott alakjaikon; egyiknek oldalához jobbra-balra ólak, -aklok, kocsiszínek vannak toldva, példás rendetlenségben és -válogatott rondasággal; míg a másiknak, egyetlen ablakon és ajtón -kívül, minden nyilásait betégláztatta valami sötét embergyűlölő. -Egyiknek tetején tarkáll az évenkénti foldozás; másiknak -kilátszanak szúrágta szarufái. – Egyiknek sarkaiból kifordult -kapuját minden este négy béreslegény birja nagy fejtöréssel -betenni; másiknak kapuja nem volt nyitva, mióta a mostani -tulajdonos testvérjét belőle eltemették. – Egyiknek udvarán térdig -érő sárban czammognak a földesuraság melancholikus tinai, míg a -másik udvarán csalán és ganéjbokrok között jár sántítva egy -szélütött kuvasz.</p> -<p>Egyik ház lakója Gyékény Márton, a kegyes férfiu; – a másiké -Bálnai Körmös Gáspár, a fukar; már huszadik éve, hogy egy szót sem -szóltak egymáshoz, noha húsz év előtt nem volt oly ünnep- és -vasárnap, melyen egymást meg ne döngették volna. – Teljes életökben -igen jó szomszédok voltak; ifjabb korukban egymásra puskával -lövöldöztek, hajlott korukban pörökkel mulattatták egymást, s nem -volt oly csekélység, melyet figyelem nélkül hagytak volna, ha abból -a szomszédra nézve valami boszúság keletkezhete. Márton galambokat -tartott, – Gáspár gólyát, mely a galambfiakat elhordta; – Márton -ekkor macskát szerzett, mely a gólya-örököseket emelgette el, – -Gáspár ismét vidravasat, mely a macskákat fogta rakásra. – Márton -ablakot vágott a Gáspár udvarára, – Gáspár ólat rakott az ablak -elébe. – Gáspár nagy kedvelője volt a nyugalomnak, – ezt jól tudta -Márton, s a jó szomszéd kedveért mindennemű fülbeli élvezeteket -előszedett s megszerzett, melyekkel annak unalmas óráit rövidítse; -vagy fürészt ráspoltatott ablaka mellett, vagy szelelő-rostával -kelepeltetett, vagy ha már igen nagyot akart, feleségének adott -okot a pörölésre, a ki túltett magán a szelelő-rosta kelepelésén -<span class="pagenum"><a name="Page_16" id= -"Page_16">-16-</a></span> is. – Márton nagy ellensége volt minden -erősebb illatoknak, minők a kátrány-, tőzeg- és paprika-füst; azért -is Gáspár jó eleve gondoskodott, hogy kivált esős időben, mikor a -szél leveri a füstöt, Márton házkörnyékét, kéménye segítségével, -ilyetén parfumökkel rendesen elláthassa; – s ha olykor a Márton -baromfiai átlátogattak Gáspár paréjos kertjébe, onnét rendesen -agyonütve repültek vissza, s ha ilyenkor Márton egyébbel nem tudta -boszúját tölteni, Gáspár szélütött kutyáját bosszantotta a kapu -alatt.</p> -<p>Ők tehát húsz év óta példányképei a legszebb szomszédi -egyetértésnek.</p> -<p>Neveik, mint Orestes- és Pyladesé, együtt szoktak említtetni s -példabeszéddé váltak.</p> -<p>Még tán a sírban is bosszantanák egymást, ha szomszédok -lennének.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>De kisértsük meg őket közelebbről megismerni.</p> -<p>Keressük fel legelőbb is, a kit legközelebb érünk – Gyékény -Mártont; ott fogjuk őt találni az ajtó mögött ülve és imádkozva. – -Gyékény Márton igen kegyes ember. Gyékény Márton sokat imádkozik. -Igaz ugyan, hogy azt mindig megcsalta, a kinek valami köze volt -vele; no de hiszen ő azért imádkozik és igen kegyes ember.</p> -<p>Igaz ugyan, hogy cselédei bérét el szokta húzni, elve: későn -szántani, korán kaszálni,<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> de -hisz azért ő eleget imádkozik és igen kegyes ember; – koldusnak -soha fillért sem ad, családja iránt kegyetlen, más kárában -gyönyörét leli; hanem hiszen eleget imádkozik és igen kegyes ember; -ő egy átváltozott szentek hegedűje, egy megtestesült olvasó, egy -eleven mennyei lajtorja, kinek kegyességi híre ismeretesebb a réz -kétgarasosnál, s kitől, ez oknál fogva, őrizkedni minden józan -ember kézzel-lábbal iparkodik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>Itt ül ő egy szegletben; előtte kitárt könyv, körülötte -mélységes hallgatás. – Szobája, szokás szerint, négyszegletű; -alakját azonban alighanem azon időkben nyerheté, mikor még -proportio és symmetria nem voltak feltalálva a világ csúfjára; -ajtaja szentkönyvi aranymondatokkal van tele krétázva; falain -pókhálók és martyrok képei függenek.</p> -<p>Egyik szegletben egy ősdivatú kakukkos fali óra, szentelt -fűzbarkákkal koszorúzva; másikban egy háromszögletű almáriom, -tetején két öblös eczetesüveggel; harmadikban egy keresztvégű -zarándokpálcza; a negyedikben ül maga Márton úr, előtte könyv -fekszik, melyből nem olvas. – Beesett szemeivel merőn néz egy, a -falon függő kis képre. A kép nem valami különös. Egy fiatal férfi -mellképe huszárruhában, mellén érdemkereszt, arczvonásai nemesek, -büszkék; – a kép fekete rámába van foglalva, s már igen sokat -vesztett színeiből; csak két fekete szem látszik még változatlanul, -élethíven, s mindenüvé kiséri a vele szemközt nézőt. – E képet nézi -leránczolt szemöldei alul a kegyes férfiu, nézi feszülten és dühvel -és a gyűlölet legiszonyúbb kifejezésével arczán.</p> -<p>Korán reggel van, a nap besüt az ablakon; künn a tornáczban -rettenetes hadi lárma támad, alig kisebb annál, mely a franczia -futást megelőzhette: kereplő hang, fazéktörés, poflevek csattanása, -sikoltások és a trombitatussal vetekedő hölgyeloquentia -legnagyobbszerű kitörései, mintha egy egész nő-insurrectio, vagy -hetivásár pörölne, alkudnék és óbégatna egyszerre és egyetemesen, -ludak és kácsák falkáinak karéneke mellett. Pedig az egész csatazaj -semmit sem jelent egyebet, mint azt, hogy Jutka asszony, Márton úr -kardos oldalcsontja, felébredett és vele együtt felébredt a lárma, -a feleselés, csörpör és a zajnak mindazon synonymái, melyek elől az -ember be szokta dugni a fülét, s melyeknek létrehozására, hogy -Mártonné asszonynak nem csekély tehetségei vannak, arra bizonyság a -félváros és a falakról ijedtében leömlött vakolat és a cselédnép -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> hátán a kék foltok és azoknak megtépázott -kontyaik és üstökeik.</p> -<p>Korán reggel van; a pitvarajtón egy nehéz test zuhan be, -káromkodva, mint a jégeső; azután feltápászkodik, kis idő mulva, a -Márton úr szobája melletti oldalszobában harsány torokkal énekli -valami gulyaszalasztó hang: – házam alatt fecskefészek, nem is -eskütt ha nem r.....; – a cadentia, az éneklővel együtt, az ágy alá -gurul, s a bivalyszuszogáshoz sokban hasonló hangok jelentik, hogy -Töltsér Jónás, Márton úr mostoha fia, ki családját Jutka asszonynál -fogva illeti, megérkezvén jókorán reggel onnét, hova tegnap este -ment, Morpheus karjai közt pihen az ágy alatt.</p> -<p>Márton úr mindezekre nem ügyel; némán, keserűen nézi a fekete -rámás képet, sötétzöld szemei fénytelenül függenek rajta, s olykor -nagyokat nyög és fogait csikorgatja. Míg a kép délczegen néz -szemközt vele: sötétfekete szemei meg nem hunyorodnak kigyói -tekintete előtt.</p> -<p>A kegyes férfiu némán átkozódik, ökleivel deres haját tépi s -hangtalanul mozgó ajkai az arczképhez látszanak beszélni átkos -szemrehányásokat, – és az arczkép nyájasan mosolyog szemközt vele s -nem változtatja színét átkaitól.</p> -<p>– Légy kárhozott, suttogja, felszökve székéről, a kegyes ember; -légy átkozott a földben, melyben alszol, légy kárhozott, ha még -valahol élsz a földön kívül; mindezt indulatosan és hang nélkül, -magában, de nem gondolatjaiban, suttogva, de a boszú kitöréseivel. -Minden tagja reszket.</p> -<p>Az asztalon, a zsoltárkönyv mellett, hegyes ár vagy gyilok -fekszik, melyet Márton kezébe szorítva, vele az arczképhez lappang; -a hegyes szúróeszközt őrült dühélvezettel fúrja annak mellébe, hol -több ilyen szúrásnak nyomai látszanak, s várja, hogy majd tán a kép -szeméből könyeket, sebéből vért fog látni; várja ingerülten, hogy -annak vonásai érzeni fogják azon kínt, azon döfést, melyet egy el -nem érhető ellenség szívének szánt, és eltorzulandnak; várja, -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> hogy az vonaglani fog kezei alatt, -vonaglani úgy, miként ő azt legédesebb álmaiból szokta látni, és -esdeni irgalomért – az ő irgalmáért.</p> -<p>– Oh! kín! örökkétartó kín reád! ordítja ez ember lázas -ingerültségében, a mint a kép, nagyon természetesen, mozdulatlan -marad; fogait és szemeit összeszorítja, vére arczába fut, -homlokerei megdagadnak, s vakon csap szúróeszközével a képhez, -vakon és indulatosan. A tőr keresztül járja a képet, s midőn a -kegyes férfiu reá tekint, a kép arcza el van kékülve, hajai -szétmeredtek, szemei elfordultak, ajkai sóhajtani látszanak…</p> -<p>Ijedten szökik hátra, mintha kisértetet idézett volna maga -eleibe; azt hiszi, hogy álmodik.</p> -<p>Pedig nem álmodott; a mint szembehunyva hozzászúrt a gyűlöletes -arczképhez, eltévesztette az irányt s a mellé függesztett martyr -kínszenvedések közé rajzolt mellképét találta spékelőtűjével -keresztül dárdázni; ez azután természetes, hogy nem fogadta a -döfést oly mosolyogva, mint a huszártiszt képe.</p> -<p>A kegyes ember arczáról csorgott a hideg veríték, midőn -tévedéséből lassanként eszére tért. A lélekzet maradozni kezdett -tüdejében s fülei zúgtak. – Ekkor úgy tetszék neki, mintha valami -nesz volna a szobában. – Körül tekint s az ajtónál egy fehér alakot -pillant meg, egy fiatal leánykát, egy gyönyörű vidám gyermeket, ki -úgy jelent meg ott, a sötét háttérben, karcsú sylph-termetével és -sötéten ragyogó szemeivel, mint egy kedves álomlátás, melyet -hajnali szenderében szokott látni az ember, – s mely, mihelyt -megszólíttatik, vagy szemeit fölnyitja az álmodó, azonnal eltünik, -mely tündéri műtételre, mint a következés bizonyítandja, nem kis -szüksége lett volna magának a mosolygó gyermeknek is, ki senki más -nem volt, mint a kegyes férfiu leánya – Lilla.</p> -<p>– Mit? – mit? – mit keressz te e szobában? rivalla rá Márton, s -úgy néze a gyermekre, mintha tekintetével akarná őt megölni; ekkor -vette észre életében először, <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> mennyire hasonlítanak leánya -szemei ama képéihez a fekete rámában.</p> -<p>A kis leány mód nélkül megijedt s nem tudott mit felelni.</p> -<p>– Hogy mersz te leskelődni az én szobámban, he? rikolta az apa, -dühösen toporzékolva; te, te átkozott fattyúlélek! majd megtanítlak -én téged hallgatózni; majd megtanítlak én kémlelődni utánam, várj; -– s ezzel szétnézett a szobában, megpillantá a zarándokbotot a -szegletben, azt előragadta, s mint martalékához a tigris -boszújában, lihegve közeledett a reszkető gyermekhez.</p> -<p>A gyermek némán, rémülten esett térdre előtte s kis kezeit -összetette, s pihegve emelé fel ártatlan tekintetét hozzá.</p> -<p>– Hát ki mondta neked, hogy én utánam jőjj? mi? szólt tompa, -vallató hangon az apa, mi alatt felemelt botjával s forgó szemeivel -fenyegetőzve, közeledék a gyermekhez.</p> -<p>– Apám, édes apám! rebegé az, s Márton ölelésére nyújtá gyöngéd, -gömbölyű kezeit.</p> -<p>– Hozzám ne nyúlj, ordítá a kegyes ember.</p> -<p>A gyermek elkezdett zokogni. – Hiszen – h – ma – h –, édes, -kedves apám, – h – hiszen ma – h – neve napja van – h – én Istenem, -csak meg akartam ölelni kedves apámat, de nem megharagítani; csak -üdvözleni akartam; bizony semmit sem egyebet. Kedves apám, ne -verjen meg; – s ezt oly esdve mondá, oly érzékenyen, hogy akárkinek -másnak megindult volna rajta szíve, csak a kegyes férfiué nem.</p> -<p>– Ugy-e? rikácsolá; hát ma nevem napja van? Jó, hogy eszembe -juttattad; neked pedig születésed napja van, nemde? no, hogy máskor -emlékezetes nap legyen rád nézve ez a mai nap, hát gyere; s azzal -előfogta a rimánkodó gyermeket a farizeus, s hosszan lelógó -hajtekercseit kezére csavarva, a görcsös zarándokbottal -embertelenül megveré, minden ütéshez valamely kitünő ajándék nevét -említve: – nesze névnapi ajándék, nesze köszöntő, nesze -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> mézeskalács, nesze bábruha! – és még -tudja az Isten mit nem, míg csak a verésbe bele nem fáradt s -boszúját kellő fokig meg nem hűtötte; – akkor aztán kirúgta -szobájából az elkínzott gyermeket, s aranymondatokkal tele -krétázott ajtaját becsapva utána, oly körmönfont interjectiókat -szalaszta ki száján vagy hatot, minőket aligha tanult a -bibliából.</p> -<p>A szegény kis leány pedig nem sírt, nem panaszkodott senkinek, -hanem letörlötte könyeit, hajfürteit újra befonta s eltitkolta a -felhólyagzott ütések nyomait, melyek gyöngéd tagjain égő -szalagokként vonultak végig. Szegény gyermek! tizennégy év alatt -megszokta a szülei szeretet ilyszerű kiömléseit, a nélkül, hogy -tudná: miért fizeti az neki ily kegyetlen gyűlölettel vissza -legérzékenyebb szeretetét? Annál inkább tudta azt a kegyes férfiu. -Kifújta magát. Boszúját kedvére kiszellőzteté, s elégülten, mint ki -tele van a legistennektetszőbb dolgok véghezvitelével, zsoltárját -hóna alá kapja, kalapját felhelyezi fejére, kegyes és jámbor -indulatokkal bővölködő arczulattal a – templomba indul.</p> -<p>Tehát kalapját föltette és ment. Ment a – templomba. Sok ember -találkozott vele szemközt; ez egyébkor is megtörtént, midőn Márton -úr rorátéra ballagott, s ilyenkor mély tisztelettel szokott -mindenki kitérni előle s áhitatos «dicsértessék» fogadta minden -oldalról; hanem az még soha sem történt vele, a mi most, hogy t. i. -a vele szemközt találkozók, noha ő nem késett buzgóan savanyú -képpel pislantani szemeik közé, minden tisztelgés félretételével, -mosolyogva nézték fejbe; az öregek fejöket csóválták, az ifjak -egyenesen a szeme közé nevettek, háta mögött pedig az állították, -hogy Márton úrnak elment a sütni valója. – A szolgálók megálltak -nézésére, a gyermekek pedig csoportosan kísérték s «ujujút» -kiáltoztak utána.</p> -<p>Márton úr majdhogy ki nem jött a phlegmájából; nem csinál eléggé -hosszú képet – így gondolá magában s még egy araszszal megnyújtá -phisionomiáját; – akkor még erősebben kaczagtak rajta. – Egy anyós -találkozott vele, <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> ki kezeit összecsapván, csakugyan meg is -szólítá; de azzal sem sokra ment, mert az, csupa kaczagás miatt, -nem tudta magát kifejezni; s ekkép tökéletesen megbotránkozva -érkezett a templomba, holott kalapját egy padra vágta, magát pedig -a legeslegsötétebb szögletbe húzván, ott dörmögte végig imádságait -a megváltó lábai előtt, kinek szavai mondták vala: A ki azt mondja, -hogy szereti az Istent és gyűlöli felebarátját: hazudik az.</p> -<p>Az orgonasípok andalító hangjai elnémultak, az «ite missa est» -elhangzott, Márton úr felkelt s indult haza felé; a mint kilép az -utczára s szemeivel buzgóan felpillant az égre, oly áhitatosan -tekintett szerteszélylyel, hogy még a tisztelendő háza előtti -akáczfa is készült magát meghajtani előtte; azonban -szerencsétlenségére nemcsak a két akáczfával kelle találkoznia az -utczán, hanem seregével a férfiaknak, gyermekeknek és asszonyoknak, -kik mindnyájan egykori tisztelői, most szokatlanul vigyorogva -bámultak reá, s Márton urat e kimagyarázhatlan magokviselete által -annyira confusióba hozták, hogy háromszor is elment saját háza -előtt, míg haza talált.</p> -<p>A mint kapuján belép, az ékesen szóló Jutka asszony épen a -baromfiakat eteté, s egyéb czivakodótárs hiányában a kácsákkal -perlekedett. Márton úr, mint rendesen, elment mellette nagy -csendesen, a nélkül, hogy csak annyit is mondana neki: -«befellegzett»; de nem így Jutka asszony. – Ránéz a komoly férfiura -s kiesik kezeiből a szakajtókosár. – Hát te, vén bolond! – ily -üdvözléssel támadja meg a mellette elkullogót, – eszedet ittad-e be -ily korán reggel, a mi kevés volt, hogy vénségedre csinálsz -magadból maskarát, azt akarod, hogy városszerte példabeszéd legyen -belőled, te féleszű Matuzsálem, te ittas Zakariás, te alamuszi -Ezékiel, te Habakuk stb. stb. stb. – Itt következtek aztán mindazon -óvilági férfiak nevei, kikhez Márton úr annyiban igen hasonlított, -hogy hosszú kaputban és sáros csizmákban járt, mint ők s kik iránt -a tenyeres talpas Jutka asszony különös rokonszenvvel látszott -mindannyiszor <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> viseltetni, valahányszor szeretett élete -párját dísznevekkel akarta illetni, tehát napjában legalább is – -huszonnégyszer.</p> -<p>Márton úr nem tudva mire vélni e váratlan, noha nem szokatlan -névnapi köszöntőt, miután különös előérzetből vagy három lépést -retirált hitestársa tenyerei elől, körülnézett, úgy gondolkozván, -hogy talán nem is ő az, kit ezen válogatott magasztalások illetnek. -De rajta és a kútágason kívül egy lélek sem volt az udvaron.</p> -<p>– Nézd meg, mi van a kalapod mellett, tülökorrú te! riaszta rá -Jutka asszony.</p> -<p>Márton úr leveszi kalapját s kicsinyben mult, hogy a guta ott -meg nem ütötte; a tisztes kürtős kalap körül egy minden színekből -összeválogatott mezei virágkoszorú volt tűzve, mely mint koszorú, -nagyon szép és kellemes tárgy lehetett, hanem mint egy komolyságban -telhetetlen vén ember fejéke, melyet ő méltóságos minákkal -hordozott végig a falusi város legnépesebb utczáin, a -legkivánatosabb ok volt arra, hogy a jámbor város jókedvű népeinek -szemeiket és szájaikat kaczagásra indítsa.</p> -<p>Egy perczig mozdulatlan állott; szemei, ujjai, nyelve mind -megállottak, megmerevedtek. Azt hinné az ember, hogy sóbálványnyá -változott. Hanem a másik perczben, mintha az electrica masina rázta -volna meg tetőtől talpig, megmozdult s markába szorítván a -kárhozatos corpus delictit, azzal a konyhába beugrott, alig emberi -hangon ordítva: «ki cselekedte ezt?»</p> -<p>A konyhaajtóban nehány malaczfi reggelizett holmi fekete -cseréptálból, belebb egy komondor nyújtózkodott, középen pedig -pozsgás fehérnép mosott egy hosszú teknő körül.</p> -<p>– Ki tette ezt? rikácsolja Márton úr s egy lépéssel a -cseréptálat zúzza agyon, másikkal a komondor farkára lép… Mi nem! -mi nem! sikolták a malaczok szerteszaladva. Semmit sem tudok róla! -ordítja a megbántott komondor, felszökve helyéből s jajgatva -megengesztelhetetlenül, <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> míg a megrezzent vászoncselédek nem -tudják egyhirtelen elhatározni magukban, merre szaladjanak.</p> -<p>– Ki cselekedte ezt? kérdi újra, mérgében reszkető hangon Márton -s vérben forgó szemeivel egy valakit keres… Az a valaki – -leánya.</p> -<p>A kis Lilla, a kegyes férfiu leánya, elhalaványul; szótlanul, -reszketve néz az irtózatos szemek közé, miknek befolyása leköti -gondolatjait s feje körül forogni kezd a világ.</p> -<p>– Te, te tetted ezt? – Te? kérdi kalapját elébe tartva a -hollóapa s dühében szerteszét állanak őszülő hajszálai.</p> -<p>A leány zsibbadtan, magán kívül rebegé:</p> -<p>– Én.</p> -<p>És csakugyan úgy volt; a gyermek túlbuzgó szeretetében azon -gondolatra vetemedett, hogy apja iránti gyöngéd figyelmét -nyilvánítandó, valami sajátszerű meglepetést szerzend annak -névünnepére; s e törekvésével megegyezőnek találta, hogy annak -kalapját mezei virágfüzérrel körülfűzze, melyet a lefelé állított -kalapon nem vett észre Márton úr, mely hogy később mily roppant -meglepetést eszközle: megmutatta a következés.</p> -<p>Az apa nem szól erre semmit; – ajkait összeharapja, szemei és -orrczimpái kitágulnak, egy hosszút lélegzik, aztán folyvást -hallgatva, megragadja a leány kezét; – ez elalél, – s így vonszolja -ki magával az udvarra, s a Körmös Gáspár keritéséhez ragasztott -fakamrába bezárja.</p> -<p>– Majd nem bolondulsz azzal a leánynyal! kiált rá Jutka asszony, -egészen nyomorékká vered; semmi dologra sem lesz alkalmatos. De -ezuttal egy oly tekintetet talált rávetni Márton úr, melytől Jutka -asszonyban benmaradt az ige s mely ugyan csaknem hihetetlen dolog, -de miután csakugyan megtörtént, ismét csak annak szolgál -tanúbizonyságául, hogy az emberi tekintet még a legvadabb -vadállatokat is megjuhászítja.</p> -<p>Ezzel visszamegy Márton úr a konyhába; a ruháskosarat a még -szüntelen ott ácsorgó mosóleányok legközelebbikének <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> hátához -vágva, e figyelmeztetés által azokat a kilódulásra szorgalmazza s -azután magára zárja az ajtót és szét kezd tekintgetni… Gondolkozik… -Forr benne a méreg… Azon töri fejét: minő kínokat találjon fel e -gyermek számára, boszúja lehűtéséhez elégségeseket? Egy korbácsot -keres elő az ágy alól és egy vas gerebent; majd szőrkötelet vesz, -azután egy serpenyőt megtölt izzó szénnel, abba harapófogót és több -hegyes sodronyt rak s várja, míg a vas tüzesül és fújja a tüzet, a -szikrák szemei közé pattognak.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Midőn Márton az udvaron végig hurczolta leányát s a fakamrába -bezárta, nem vevé észre, hogy a szomszéd kerítésébe ütött lyukon át -mily figyelemmel kísérték cselekedetét egy hivatlan tanú szemei. A -mint Márton elzárkózott, a hivatlan tanú egy dorongot keresett elő -s azzal a kerítés azon részéből, mely közvetlen az említett kamra -egyik oldalát alkotá, vagy három szál deszkát szép csendesen -kifeszített; az ekként támadt résen belopózott s kis idő múlva -ölében hozá ki a félelemtől elalélt leánykát; azt a kertben -tenyésző sűrű fű közé szép gyöngéden lefekteté, azután kettőt -füttyentett, mely füttyentések egy lompos szelindeket idéztek elő -Gáspár úr háza háta mögül, mogorva mérges tekintettel, szélütött -hátulját meglehetős készséggel czepelte izmos lábai után, s minden -nyavalyássága mellett is késznek nyilatkozott azt, ki helyébe jön, -irgalmatlanul megtépászni. Ezt fülön fogta az említett hivatlan -tanú s első lábainál fogva ama nyiláson, melyen a kis leányt -kihozta, a kegyes férfiu fakamrájába bevezette, a leborított -deszkákat ismét szép szorgalmatosan felszegezvén.</p> -<p>Alig hangzott el utolsó kalapácsütése, midőn új lakásában -morogni kezdett a kuvasz. Márton úr volt az ajtón. Jött szívében -iszonyú boszúval, hóna alatt korbácscsal és két keze megrakva -mindenféle kínzóeszközökkel; midőn a tolózárt félrehúzza, gondolja -magában: jaj most neki! <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> s szemei szikrát hánynak; ezzel benyomja -az ajtót s belép a sötétbe. Kezében az izzó serpenyő világít, a -szegletben pedig világít a kuvasz két szeme.</p> -<p>– Gyere elő, te leány, suttogja tompán a kegyes férfiu.</p> -<p>A kuvasz ráismer arra, ki őt a kerítésen át bosszantani szokta, -s minden morgási előzmények nélkül egyenesen neki ugrik, beleharap -kutyamódra lába kásájába, s lerántva lábáról, a gyűlölt bosszantó -mellének és karjainak esik s rázza és czibálja azt minden kegyelem -nélkül.</p> -<p>Márton rémülten védte magát a sötétben az ismeretlen ellenség -ellen, mely legkisebb csahintás nélkül tépte hol lábát, hol az -oldalait, itt is, amott is mérges harapásaival s hurczolta egyik -szegletből a másikba és ismét tépte és harapta. Legalább is azt -hitte az ember, hogy az ördöggel van összeakadva, s rekedten, -értetlen hangokat kiabálva s erejében megbénultan vergődött, mígnem -eszméletét tökéletesen elvesztve terült el a földön, hol csak este -felé akadtak rá, képében és tagjaiban iszonyúan összemarczangolva, -s még miután nagy sokára életre jött is, sok ideig magán kívül volt -és szüntelenül félre beszélt.</p> -<p>A kuvasz pedig, miután Márton úrral ekképen számadásait bevégzé, -a nyitott ajtón kisompolygott s az ismert résen a kerítés alatt -szép nesztelenül áttolta magát.</p> -<h2>CSODÁK.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Arany nem olt szomjat, -éhet;<br /></span> <span class="i0">A gazdag még koldus -lehet;<br /></span> <span class="i0">De kősziklán, -jégtengeren<br /></span> <span class="i0">Eltart engem két -tenyerem.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Ama hivatlan tanú a kerítés mellett senki sem volt más, mint -Körmös Pista, a fukar Körmös Gáspár unokaöcscse, egy szép, halvány -fiu, nagy olajszín szemekkel, halvány arczczal és hollófekete -hajjal. Atyja István, testvérével <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> Gáspárral osztozatlanul halt -meg s halála óta minden vagyonát Gáspár úr használta, s azóta ő -gondoskodott és a jó sors az elhúnyt egyetlen fiáról; nehéz volna -meghatározni, melyikök gondoskodott róla nagyobb buzgósággal, hanem -annyi igaz, hogy a fiu e gondoskodás alatt igen sok szép dologgal -megismerkedett, mely dolgok közé csak a jólét és boldogság nem -számíthatók.</p> -<p>Jelen időnkben épen iskolai szűnnapokra rándult haza Pista úrfi; -s azóta csodák történnek Gáspár úr házánál.</p> -<p>A nyársról lehúzott kappan egyszer csak elkezd kukorikolni s -kukorikol mindaddig, míg a nyakát el nem vágják. – Természetes, -hogy Gáspár úr egy falatot sem vett magához belőle, hanem átengedte -az egészet öcscsének, a furfangos Pistának, ki a Gáspár úr -szavaiként, megenné magát a hétfejű sárkányt, ha megsütnék -számára.</p> -<p>Máskor, midőn csizmáját akarná felhúzni Gáspár úr, a jámbor sarú -eljajdítá magát, mondván: «hohó! ki ne nyomja kend a lelkemet, -bátyám uram!» s a félvilágért fel nem merte azt többé húzni Gáspár -úr, hanem odaadta öcscsének, az agyafúrt Pistának.</p> -<p>Egykor pedig, midőn lovait vizsgálná, melyek a kertentúli -zsellérház aklaiban szoktak állomásolni, kedvencz paripája e -megjegyzést tevé fenhangon: «a kocsis ellopta a zabot». – Gáspár -úrnak kiesett szájából a pipa ijedtében, a kocsisnak a rosta -kezéből – szinte ijedtében, – Gáspár úr azonnal a czigányhoz akarta -küldeni kedvencz ráróját; azonban az istálló négylábú lakosai mind -sorra kezdék e vádat ismételni: «a kocsis szeretőjének adta a -zabot, nem nekünk!» – A kocsis sem vette tréfára a dolgot, hanem -úgy elszaladt, hogy talán kiszaladt volna a világból, ha a -physicában meg nem volna irva, mikép a föld gömbölyű.</p> -<p>Ime ilyetén csodák történnek Körmös Gáspár úr házánál, mióta -felsőbb tudományokat hallgató unokaöcscse, az agyafúrt Körmös Pista -haza került; ezekből a szomszéd asszonyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> háborút, -éhséget és baromfi-halált jósolnak; Gáspár úr pedig szomorú -lógatásoknak adta fejét.</p> -<p>Történt egyszer és pedig Gyékény Márton nevezetes nevenapjának -délutánján, hogy Gáspár úr vasas ládája szélére ülve, érzékenyen -beszélgetne szeretett pénzeivel, mik vászonzacskókban erősen -bekötve, szép rendben heverésztek egymás megett.</p> -<p>– Szerelmes magzatjaim! így szóla hozzájuk az öreg, szemeit -végig legeltetve rajtok, kiket szívem alatt, úgy mint a -pruszlikzsebben hordoztam, ne kivánjátok ti látni a világot, bizony -az a gonosz világ nem hagyna nyugtot tinéktek, mint ti ő neki; -szentségtelen czélokra fogna használni benneteket; költők és -komédiások s más titeket meg nem becsülő nép kezeibe jutnátok… oh… -oh… szerelmes gyermekeim, mosolygó fényes arczok, mi lesz -belőletek, ha én oda térek, a honnét ti előkerültetek? tudom, hogy -megsiratjátok a titeket oly érzékenyen szerető öreg Gáspárt; – -mintha látnám, mint fog benneteket az a sátán Pista öcsém jobbra -balra elgurigázni. Oh az a Pista! az a Pista!</p> -<p>Ezzel vaspántos ládája legesleg szögletéből egy piszkos lázsiást -kotort elő az érzékeny öreg, könyező szemekkel jobbról, balról -megnézve, megforgatá, tenyerében méregeté, ily szókat intézve -hozzá: – Te – elsőszülötte minden pénzeimnek! harmincz évek óta hű -gondviselőm! ki el nem hagyál engem a legszűkebb nyomorúságnak -idején! nem… te irántad nem volna szép háládatlannak lennem! – s -itt újabb hosszas gondolatokba merült a jó öreg. – Hejh… nekem -annyi atyámfia volt, de annyi, mint most pénzem van, s a szükségnek -idején mind hátat fordítottak azok… meg is fizetett nekik a világ… -De te el fogsz velem jőni oda, hol senkinek sem jut eszébe pénzt -keresni – a sírba; – – a ki meghal, arra azt mondják, hogy -«szegény»; ki keresne téged a szegény Gáspár koporsójában? – – – -Addig is pihenj, kedves elsőszülöttem; pihenj, szólt az öreg s -gyöngéden megcsókolá <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> és kebléhez szórítá a tallért s ismét -visszadugá, honnét előhúzta, a szögletbe, a többi degez zacskók -háta mögé, miket egyenkint végig tapogatott, fejét búskomoran -csóválva, s az eszmetársulatnál fogva több ízben ismételve: Oh az a -Pista! – az a Pista!</p> -<p>Pista pedig ott hasalt a kemencze patkáján, képét tenyerébe -temetve, s iszonyúan kacsingatott a ládába.</p> -<p>Ő is szerette a pénzt, de nem a pénz őtet; mert az ő zsebében -ugyan soha meg nem melegedhetett, s mind a mellett is, hogy Pista -kész lett volna bővebb ismeretségeket kötni vele, a pénz és Pista -között még ez ideig nem igen sok surlódás adta elő magát.</p> -<p>Tehát ezuttal mód nélkül epedő pillanatokat vetett Gáspár bátyja -tele erszényeire.</p> -<p>S im egyszer a tele erszények egyike ezen szavakat hallatá nagy -fenhangon: «Gáspár após! nem adna kend ötven forintot a szegény -Pista öcscsének?»</p> -<p>Gáspár úr nagyot csuklott ijedtében, s kapczaszorító -aggodalommal tekinte körül, kérdezvén: «te szóltál Pista?»</p> -<p>Pista egyet mozdult; «nem látja kee, hogy alszom?»</p> -<p>Gáspár újra visszaült ládája szélére, komolyan meggyőződve, hogy -ezuttal boszorkányság van a dologban, midőn újonnan ama -melancholicus hang szólalt meg zacskói legterjedelmesebbikéből: -«adjon már kee a Pistának száz forintot!»</p> -<p>Gáspár bácsit csak egy paraszt hajszál tartotta, hogy -sóbálványnyá nem változott; így azonban számtalan kereszteket -vetett, részint magára, részint erszényeire, mit hogy ezek jó néven -nem vettek, kitünt abból, hogy egyikök ismét elkezdé lassú -kisérteti hangon: «kétszáz forintot a Pistának – de mindjárt!»</p> -<p>– Oda vagyok! kiálta felszökve helyéből Gáspár gazda; oda -vagyok… oda vagyok! te, Pista te,… ne alugyál, te Pista!… hallod-e, -te Pista?… S ezzel ugyancsak horgonyt vetettek Gáspár úr körmei -Pista üstökében; mire ez <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span> háromszoros protestáló «no – no – no» -mellett, felemelé megtámadt fejét.</p> -<p>– Te Pistikám! szólt erre nyájas hangon az öreg, Pista orczáját -végig czirógatva göcsörtös ujjaival, ugy-e, Pistikám, neked nem -kell pénz?</p> -<p>– Nekem-e? kiált Pista, fölmeresztve karika szemeit, dehogy nem -kell, bátyám uram, – kell bizony; – nincs annyi pénz a világon, a -mennyi nekem nem kellene.</p> -<p>– Ugyan ne bolondozz, te Pista… már minek volna az neked? de te… -ugy-e még meg is köszönnéd, ha most adnék neked két forintot?</p> -<p>– Meg biz én, ha kétszáz forintot adna is kee.</p> -<p>– Jaj te semmirekellő, testvérgyilkos! haramia! Hát te is -ellenem esküdtél? Hát koldussá akarsz-e tenni?</p> -<p>– Én-e? ’sz nem szóltam én kendnek egy rossz szót sem! én -aluszom, kend felczibál s azt kérdi: hogy kell-e pénz? De kötni -való volnék én, ha azt mondanám ilyen barátságos ajánlatra, hogy -nem kell.</p> -<p>– Jaj… hiszen nem magam jószántából mondtam én azt, szólt fejét -vakarva az öreg s szörnyű zavarban téblábolt ládája körül, hanem -gyere csak… hallgasd csak… oh… oh… bár csak meg ne szólalna.</p> -<p>– Akkor nem tudom, hogy mit hallgatnék.</p> -<p>De az erszény újra megszólamlott: «Gáspár! még sem adsz -háromszáz forintot a Pistának?»</p> -<p>– Jaj nekem! Jaj Szent Kelemen segíts! Hallottad, mit -mondott?</p> -<p>– Hallottam ám; azt mondta, hogy adjon kee nekem négyszáz -forintot.</p> -<p>– Rosszul értetted te! csak kétszázat mondott; de ugy-e, neked -nem kell? mondd no… hogy neked nem kell… kiálts rá, majd akkor -elhallgat ezen utálatos, irtózatos és gyalázatos szavakkal.</p> -<p>– De… szépen beszél ez, okosan beszél; kész volnék napestig -hallgatni az ilyen aranybeszédet. <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– No de, az Isten irgalmáért! honnét vegyem azt a sok pénzt, -he?</p> -<p>– Hát ebből a zacskóból.</p> -<p>– Oh hiszen csak régi kétgarasosok és polturák vannak bennök, -bizony semmi sincs bennök egyéb, az egész láda nem ér jó pénzben -húsz tallért.</p> -<p>– Nem igaz! – nem igaz! – nem igaz! kiálták sorba a zacskók s -egy titkos rugás következtében mind el kezdtek mozogni.</p> -<p>– Hallgatni fogtok? Hallgatni fogtok, ördöngös jószágok, ordítá -eszméletvesztve Gáspár úr, s előkapván a zúgból egy tőről vágott -fütyköst, a makranczos zacskókat vele irgalmatlanul elpáholta.</p> -<p>– Ajjajajaj! ordíták azok sorra, minden zuhintás után. Ajjajjaj! -Kétszáz forintot! Ajaj! Háromszáz forintot! Aujauj! Négyszáz -forintot! – A Pistának ötszáz forintot! – ajajaj! – jajajaj!…</p> -<p>Gáspár közel volt a gutaütéshez; látta, hogy ha agyonveri is -őket, még sem hallgatnak el, sőt minden puhintással többet -dictálnak…</p> -<p>– Vesztetek volna a pokolban! fújja, kifáradva s botját a -ládához vágta, fogait összecsikorítá, ládáját lezárta és ráült. -Annál hangosabban kiabáltak alatta: Azért sem hallgatunk, azért -sem, ki akarunk menni, világot látni!</p> -<p>Ez már a soknál is több volt Gáspár úr érzékeny keblének, – -felugrott… kikapott egyet a lármázók közül nyakánál fogva s úgy az -asztalhoz nyekkentette, hogy mindjárt kiment volna belőle a pára, -ha lett volna benne.</p> -<p>– Nesze te… te hóhér! szóla Pistához, számlálj ki magadnak -belőle – – s itt torkában akadt a szó, számlálj ki magadnak belőle -négyszáz forintot.</p> -<p>– Ötszázat! rikolta a zacskó.</p> -<p>– Annyit hát! tombola Gáspár kétségbeesve.</p> -<p>Pista nem hagyta magának a kinálást kétszer mondatni; számlált. -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>Gáspár nem állhatván meg, hogy vándorlandó pénzeit még egyszer -meg ne tekintse, megállt előttök, lecsüggesztett nyakkal, kezeit -összekulcsolva: no iszen legyen hát meg a mit kivántatok, így kezdé -hozzájuk mondását, könyeit törülgetvén ingujjával, majd -megemlegettek még engem… várj… majd visszajönnétek még, csak -lehetne. – – A szegény öreg hosszú évek alatt minden emberi -társaságot nélkülözve, egyedül pénzeiért és pénzeinek élt; ezek -voltak az ő rokonai, baráti, gyönyörűsége, velök beszélgetett és -pengéseik értelmét magyarázgatá, maga mellé vette őket ágyába és -keblén melengeté, míg rögeszmévé vált a magány behatása által -excentrisált és sarkaiból kiforgatott gondolatai között, hogy azok -is megértik az ő szavait és iránta hálát, vonzalmat, szeretetet -éreznek; annyival keservesebben esett neki e meg nem érdemlett, -háládatlan zendülése kedvenczeinek.</p> -<p>– Hányszor kivántam magamban, folytatá, mialatt Pista nagy -sietséggel számlált, hányszor kivántam magamban, mikor esteli -órákon veletek beszélgettem, hogy bár csak ti is tudnátok szólani; -de kukuljak meg, ha azt kivántam, hogy ily ördögsúgta beszédeket -tegyetek; – hiszen megbánjátok még azt is – várj!</p> -<p>Ezzel Pista beseperte az elbúcsuzottakat.</p> -<p>– No Pista, téged meg már most vigyen az ördög, de mindjárt!</p> -<p>– Köszönöm alásan, szólt Pista, zsebjeire tömve a tallérokat, ha -megint meg találnának a ládában szólamlani, hát majd –</p> -<p>– Hallgatsz, hallgatsz! Takarodj tüstént a házamtól! ötszáz -igazi forinttól fosztani meg engem, – tíz esztendőt vettél el -életemből, – eredj, még pedig mentül előbb; mióta te itt vagy, -Isten csodái s mindenféle ördögségek történnek a házamnál. A -tyúkok, a baromfiak megszólítanak, ha az udvaron megyek, – a kakas -a helyett, hogy kukorítana, jó reggelt kíván, ha fát vágatok, a -tuskó kiabál, s pénzeim – –! Oh, hogy akkor láttalak volna, mikor a -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> hátam közepét! te sátán bokrétája, -istentelenség kórója, akasztófa bimbaja, hóhér!</p> -<p>Ilyetén áldások özönei közt hagyá el Pista és az 500 forint -Gáspár bátya házát.</p> -<p>Gáspár pedig még az nap beszentelteté pénzeit a helybeli -egyházfival, ki azokat egyenesen az ördögtől megszállottaknak -állította, s többek között azzal a jó tanácscsal is szolgált Gáspár -úrnak, hogy legjobb lesz azokat, ha már beszélni is tudnak, az -eklézsiának ajándékozni; az aztán majd elküldi azokat e széles -világra hirdetni az igét, de indítványa nem fogadtatott el, annál -is kevésbbé, minthogy mióta Pista úrfi eltisztult a háztól, Gáspár -úrnak sem tyúkjai, sem lovai, sem erszényei egy drága szót sem -szóltak többé.</p> -<p>E természetfölötti tüneménynek a kulcsa az, hogy Pista igen -ügyes hasbeszélő volt, mely művészetnek erejével az ember úgy -alkalmazhatja hangját, mintha az messzünnen, egy bizonyos tárgy -belsejéből jőne, mely tréfa ez életben már sokakat rászedett.</p> -<h2>AZ APA SÍRJA.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Három árva -sirdogálva<br /></span> <span class="i0">Áll a temető -árkába;<br /></span> <span class="i0">Kelj fel, kelj fel, édes -anyám,<br /></span> <span class="i0">Lerongyollott az én -ruhám.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Az o*i kertek aljában, egy kellemes domb oldalán, magas -akáczoktól körítve fekszik a temető. Egy csöndes, magános hely, a -mezők ezernyi virágaival fedve, mik közt egyhangúan czirpel a -tücsök. Az apró halmok, mik demutka illatos virágaitól kéklenek, -virágos orgonaligetek, az alacsony fejfák, s a körülök kiemelkedő -néhány csúcsos kőemlék a ráhajló szomorú fűzfák között, és az -egyszerűen bús feliratok a sírköveken, a besüppedt és elfeledett -sírhalmok, <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> s a hallgatag napfényes délután, együtt -oly édesbús melancholia szellemét viselik magukon, hogy a ki e -helyre lép, önkénytelen megragadva, elbűvölve, elandalítva érzi -magát általuk, mintha az jutna eszébe, hogy itt minden virág egy -átváltozott emberi gondolat, minden szellet egy sóhajtás, múlt, -régen elmúlt és elfeledt időkből; s az egész apró völgyeken és -halmokon átvonuló virágszőnyeg nem egyéb, mint az örök titoknak egy -lapja, mely azon jövendőt fedi el, mit nyitott szem meg nem lát -soha.</p> -<p>Több apró út vezet e sírhalmok között, tekervényesen és andalgón -és fűvel benőve; apró aranyzöld gyíkok futkároznak rajtok -keresztül, házaikat a sírok oldalába vájva; s a vadmadár az út -közepébe a fű közé rakja fészkét s nem félti az eltapodástól.</p> -<p>Két gyermek ül e sírhalmok egyikének tövében; a domb előtt egy -nagy márvány lap áll, rajta e szavak: Bálnai Körmös István.</p> -<p>A gyermekek egyike szép, magas homlokú ifju, kiben Körmös Gáspár -aligha ismerne öcscsére, a csodák szerzőjére, oly szomorú, oly -szilárd arczczal ül ott, levett kalappal és kezébe támasztva -gondterhes fejét; mélyen fekvő hosszúkás szemei egy szomszéd fűzfa -ágait bámulják, melyeket jobbra-balra ingat a lengedező szél.</p> -<p>A másik gyermek egy fiatal leányka, ragyogó szemei könynyel -vannak tele, ajkai siralmian vannak felvetve, arcza ég, kezével a -mellette ülő ifju kezét szorítja, melyen lüktető erek járnak -keresztül; a déli napsugár ragyog mindkettőjök homlokán.</p> -<p>A leányka Gyékény Márton leánya, Lilla; az ifju Körmös Pista, ki -őt a kegyeskedő üldözései elől ide szabadítá.</p> -<p>Sokáig, sokáig hallgatnak; az ifju a hajlongó fűzfák -mozdulatait, a leányka a lábainál földből feljövő sírbogarakat nézi -merően, csendben, szótlanul. Fenn a magasban a pacsirta énekel, s a -déli napvilágban fürdik; köröttök a széles világ, a messze láthatár -terül, kéklő halmaival, zöld rónáival; a téren hosszú csavargós -utak vonulnak át, <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> mik a távolban enyésznek el; árnyékos fák -mögött egy-egy messze helység tornya emelkedik; emberi hang, emberi -arcz nem zavarja e csendet. Az ily csend ihletett perczeiben az -ember lelke a jövőbe lát. Homályos dolgok, miket félig sejt, félig -érez, vonulnak lassú, phantasticus szárnyalással gondolatiban -végig; a szemébe tünő halmok, virágos bokrok, háztetők mind -megannyi alapok, mikre eszméit lerakja, mely eszmék évek, évtizedek -múlva, midőn ugyanazon halmokat, ugyanazon bokrokat, ugyanazon -háztetőket meglátja, mint múlttá vált jövő ismét föltünnek lelke -előtt.</p> -<p>Hanem a legkisebb hang, a legelső hideg szellő szétűzi ezen, az -emberi ész láthatárán túl szárnyaló gondolatokat s előlép a való – -mogorva felhőivel az ég, göröngyös útjaival a föld és önző -arczaikkal az emberek.</p> -<p>A temető árkain kívül hirtelen lövés hallatszik; – a két mélázó -felrezzen. Az árkon egy sebzett nyúl ugrik át, utána három hosszú -agár; az üldözött martalék végerejével kerülgeti a halmok között -ellenségeit, míg az egyik agár átkapja derekát fogaival s a félénk -állatot megrázza a levegőben. A nyúl egy kiáltást hallat, elsőt és -utolsót életében, s megtette végrendeletét. Ekkor a temető árkán -egy bozontos ember mászik be, pipával szájában; nyakában nagy -tarisznya és puska vannak körösztbe vetve.</p> -<p>– Gyorsan, rejtsd el magad! kiált az ifju Lillának, s a leányka -tündérsebesen vonta magát az orgonabokrok közé, míg Pista mogorván -fogta térdei közé vándorbotját s kalapját feltette fejére.</p> -<p>– Hohó! Szellő, Fecske, ide! aport sén, kiabált a vadász, ki -épen nem volt más, mint Márton úr mostoha fia, az esküdt úr, egy -idomtalan, pofók, parlagi gavallér, mahumed termettel, széles -képpel és vörös tenyerekkel kitünő; apró sülthal szemei voltak s -annál vastagabb szája, mely fölött néhány szál savószínű bajusz -unatkozék. A mint Pistát megismerte, nagy kiabálásoknak ment -végére, majd agarának füttyögetvén, majd Pistára riadozva. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Hej, servus Pista! hát hol jársz itten? Her da, Szellő! hittig -sén! pfuj! her da azzal a nyúllal (zárjel közt mondva, esküdt úrnak -az az ideája volt, hogy kutyával csak németül lehet beszélni). Her -da, apport sén, kusti! mindjárt, az apádat! úgy-e szép sűdőt -fogattam, Pista? a ki félvilága van! lesz ebből pecsenye, a -szedtevettét! Ilyszerű monologot tartott Töltsér Jónás úr hol -kutyáihoz, hol Pistához, ki mindenhova tekintett, csak a nyúlra -nem, melyet az esküdt úr előtte, két lábánál felemelve elégülten -fitogtatott.</p> -<p>– No de nézz hát ide, vagy a hátadhoz üssem? szólt roppant -confidentiával, vigyorogva, az esküdt úr, mért csinálsz olyan -savanyú képet, mint kinek a csibe megette a kenyerét, he? vagy tán -rosszkor háborgatlak, mi? mintha valami vászoncseléddel láttalak -volna az elébb itt üldögélni, mit? – no, – ne hamiskodjál; – hová -tetted? hova dugtad ilyen hamar? – nagy ördög vagy te, Pista, nem -hiába x–i diák vagy; hanem ahán! itt mozog a bokorban a vad, -uhhahaha!</p> -<p>Az ebek az orgonabokrok körül kezdtek szaglálódni, s a vadász, -nagyot röhögve Pista orra alá, kalapját fél szemére csapta, s -csintalan kedvvel indult a bokornak.</p> -<p>– Nem méssz onnét! kiálta rá fellobbanva az ifju, s az esküdt úr -karjába markolt, hogy ott maradt az öt ujja helye.</p> -<p>– Pista, legyen eszed, ne csípj! kiálta szepegve Jónás, vagy úgy -orron ütlek, hogy valamennyi csillag van, mind meglátod az égen; -már most csak azért is megnézem, hogy kit rejtettél ide; s indult a -bokornak, hanem nem vetette fel az arányt a kiviendő terv s a -közbejövő akadályok között, s mielőtt másfelet lépett volna, azon -vette magát észre, hogy úgy csapatott hosszában a földhöz, a mint -még soha tisztviselőt sem tisztújításkor, sem azután földhöz nem -ütöttek.</p> -<p>– Te! kiáltá fogai közül rá Pista, s lábát mellére tette s öklét -fenyegetve rázta előtte; többet nem szólt, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> egy -gyűlölettel és haraggal teljes pillantást vetett rá, melyben a -legféktelenebb indulaterő volt kifejezve, s azzal ott hagyta.</p> -<p>Az esküdt lábra állt, a mint Pista fölereszté; szótlanul fogta -fegyverét, megtöltötte, fölporozta, azzal képéhez illeszté s neki -fogá a védtelen ifjunak:</p> -<p>– Most kezemben vagy ugy-e? Könyörögsz-e? Térdepelj le!</p> -<p>– Hitvány, nyomorult! felelt neki Pista.</p> -<p>– Térdepelsz-e, vagy agyon lőjelek?</p> -<p>– Eredj utamból, vagy hátadhoz verem puskádat; azt gondolod, nem -tudom, hogy poltron vagy, embert ölni; hagyj békével s érd be azzal -a mit kaptál.</p> -<p>Az esküdt ajkába harapott; azután megfordult s eltávozott; – -midőn a temető árkához ért, megállt, fellépett az árokhányásra, -fegyveréből kiszedte a szatymát s valami mást töltött helyébe, -azután rátámaszkodék.</p> -<p>– Te ficzkó! kiálta megvető hangon Pistára s lábát hetykén -rázta, eltaláltad, nem akartalak megölni, hanem mégis, hogy -emlékezzél, küldök számodra egy kis mulatságot, mitől meg sem -halsz, de meg sem gyógyulsz, egy töltés sót; s itt infámisan -kaczagott, puskáját hetvenkedve felkapta s Pistára czéloza.</p> -<p>Az ifju dühösen szökött fel, kitéve látván magát a nem szeretett -ember boszújának; de mégis, noha feltehette a durva emberről ez -iszonyú boszúállást, készebb volt bármily kínt kiállani, mint -engesztelő kezet nyujtani elébe.</p> -<p>– Alávaló gyáva! kiálta, nem birván magával, kiben nincsen annyi -jó tulajdonság, mennyit ebeid legrosszabbika irigyelhetne tőled, -jer közelebb, ha számadásod van velem, jer, gyáva, élhetetlen -pimasz stb. stb.!!!</p> -<p>Töltsér Jónás úr azonban nem hiába volt legokosabbik fia édes -apjának; attól az egytől őrizkedett, hogy még egyszer Pista -gerundiumának és ideges ökleinek gőzkörébe lépjen; de miután nagy -tartózkodva kiszemelte, hol legátugorhatóbb az árok, arczulatját -hirtelen ismét Pista felé <span class="pagenum"><a name="Page_38" -id="Page_38">-38-</a></span> fordítá, gyorsan czélozandó; e -fordulat azonban nem talált egészségére válni, a mennyiben széles -arczulatjának a temető felé fordult része ágyúsebességgel érkező -kétökölnyi hanttal oly kellemetlen összeütközésbe talált jőni, hogy -ezen összeütközésnél fogva szeme, szája tele lett földdel; mire -ajaxi ordítással szemére tapasztá kezeit s bőgött, mint a gyermek, -kétfelé húzott szájjal, közbe-közbe számtalan ördögöket biztatva a -Pistába bujásra.</p> -<p>– Már most nesze! ordítá, dühösen rálőve ellenére; s ekkor -vállára vetette fegyverét és futott.</p> -<p>De épen, mert dühösen lőtt, nem oda lőtt a hova akart; Pista -utána eredt, elvágta útját a faluba téréstől s kifelé térítette a -harasztosba. – Eredeti kép volt, a mint ama hústorony esetlen -futással gázolt az ugarokon keresztül, kalapját kezében vitte, -erősen fújt s rettegve hátra-hátratekintgetett; – kutyái csaholva -futottak előtte, utána pedig könnyeden és emelt bottal a diák. -Mikor már jó messzire elkergette Pista szomszédját a falutól, még -egyszer utána hajított, aztán visszatért a temetőbe. Esküdt úr -pedig, észrevevén megszabadultát, s gondolván, hogy Pista nem fogja -többé hallani, elkezdte őt tág torokkal szidni, káromolni s nagyot -került, hogy a város tulsó végén mehessen haza.</p> -<p>A bátor ifju pedig visszatért a temetőbe. Atyja sírjánál találta -ülve a leánykát, kinek balkarja vérzett, mert a Pistának szánt -lövésből néhány szem őt találta. Pista ezt nem vevé észre; átölelve -őt s bársony hajfürteit csókolva, kérdé: miért oly halavány? – a -gyermek kötényével takarta el karját, de nem felelt; – az ifju -diadalmasan s oly sajátságosan-buzdító tekintettel néze rá, mely -csak gyermekek arczának tulajdona.</p> -<p>– Szegény árva! susogá a fiu, gyöngéden simítva le a leányka -hajfürteit, a mi másnak édes, neked mindaz mostoha; te nem ismertél -sem édes anyát, sem édes testvért, sem édes apát; pedig -megérdemletted volna! Nézd milyen nagy a világ; mennyi ember jár -kell benne! Ennyi <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> nép között nincs senki, ki téged -szeretne; e nagy földön nincs annyi helyed, hova fejedet lehajtsd; -van-e árvább, elhagyottabb nálad e kerek földön?!</p> -<p>Ekkor vette észre, hogy a gyermek keze vérzik.</p> -<p>– Uram Isten! kiálta, mi történt veled?</p> -<p>A gyermek azt felelé rebegve, hogy semmi; de szemeibe tóduló -könyei meghazudtolák.</p> -<p>– Oh irgalmas atyám! szólt riadtan az ifju s sebesen keresett -ismert orvosi füveket a völgyek közt, miket összetörve, a leányka -gömbölyű karját bekötözé, csókjai legforróbbjait hintve reá. Tudta, -hogy fáj a szegény gyermeknek, s forró ajkaival szorítá sebére a -füvészi gyógyszert.</p> -<p>A gyógyfüvek tevék-e, vagy az ifju csókjai: a leányka fájdalma -enyhült, arcza mosolyogni kezdett.</p> -<p>– Mit fognak tenni velem, ha vissza megyek? rebegé, -megölnek…</p> -<p>– Vissza? nem; soha! a mostoha házhoz vissza nem eresztelek -többé; ha te ott nem voltál volna, régen el kellett vala annak -sűlyedni. Te, ki a világon senkit bántani nem tudsz, ki csak tűrsz, -szenvedsz s még csak nem is panaszkodol, és téged ők ütni tudtak? -verni? szólt az ifju hévvel, s karjai közé szorítá a gyöngéd -termetet és szemei megteltek könynyel.</p> -<p>– De mégis, látod-e, én mégis vissza fogok menni, bármennyi -szenvedést kell is majd kiállanom: eltűröm és nem panaszkodom; nem, -nem, vigy vissza; hogyan hagyhatnám el apámat? Az Isten is megverne -érte, ha azt tenném; ha holtra kínoz is, csókolni fogom kezét, -melylyel megöl, hisz az apámé.</p> -<p>– Apádé! kiálta fokcsikorgatva az ifju, hát hol van az a holló, -mely fiai szemét kivájja? vagy a farkas, mely éhdühében saját -kölykeit összetépi? Hisz még azon kutya is, mely az árok széliben -neveli fel kölykeit, kész azokat életével is megvédelmezni; s az -ember elég csúfolódó, apának hivatni magát attól, kinek hóhérja? Oh -higyj nekem, <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> higyj nekem, hogy senkid sincs a világon -kívülem, hogy árvább vagy azon galambfinál, melyet az éji vihar -fészkéből kivert.</p> -<p>– Nem értelek. Sokaktól hallottam ezt már; titokban, suttogva -említették ismerőseim, rejtélyes szavakban, hogy én apámnak nem -vagyok leánya, hogy ő nem az, kinek én nevezem. Mit tesz ez? oh -világosíts fel erről! az utczán találtak-e engem? Én már annyit -gondolkodtam e fölött, de nem tudtam megérteni; mintha sűrű -ködhomályban kerestem volna a tájat, melyet nem ismerek, nem birtam -felfogni e gondolat értelmét; oh magyarázd meg ezt nekem, miért -beszélnek az emberek így? vagy mondd meg, kinek arcza az, mely -olykor édes álmaimban előttem megjelen, fényesen, mint a hold s -biztatva szól hozzám és szavainak mindegyike enyhítően hull -szívembe? Több mint ember, de még sem angyal, mert még mosolygása -is oly szomorú; néha ordító fenevadak közt álmodom magam, mik ellen -az ő keble véd; vagy mély örvények felett kell keskeny hidakon -átmennem, s a szédítő magasban az ő keze tart fenn; vagy határtalan -pusztaságon kell átvándorolnom, hol ismét és ismét az ő szomorúan -mosolygó arcza vezet. Szólj, mért álmodom én így?</p> -<p>– Az ártatlanok álmai onnan felülről erednek. Azon pusztaság, -melyen átutazol, az élet kietlene. Örvények rajta a világ csábjai, -s az ordító fenevadak az emberek.</p> -<p>– És a mosolygó arcz kinek arcza? úgy hasonlít egy képhez, mely -házunknál fekete rámában függ, csakhogy ragyogóbb annál és -felségesebb.</p> -<p>Az ifju feltekinte az égre: «Oh kedves szellem! míg egedből -leszállsz, hogy őt megőrizd, látsz-e engemet is?»</p> -<p>A leányka közelebb simula hozzá, kérdvén:</p> -<p>– Kivel beszélsz oda fenn?</p> -<p>– Ő vele, súgá az ifju halkan.</p> -<p>– Te ismered őt? Kicsoda ő? Oh, vezess el hozzá engemet is.</p> -<p>Az ifju megszorítá a leányka kezét, keservesen rátekinte, -<span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> azután a sírkőre tette ujját, melyen irva -volt: BÁLNAI KÖRMÖS ISTVÁN.</p> -<p>– Sírja fölött állsz, rebegé s homlokát tenyerébe temette.</p> -<p>A leányka leveretten kérdé: nem él? s az ifju vállára borulva, -keservesen sírt.</p> -<p>A fiu vigasztalni akarta őt, de melle tele volt keserűséggel s a -kétszer megkezdett szó kétszer fojtódott vissza keblébe s végre -könyeiben tört magának utat a fájdalom.</p> -<p>– Ne sírj, ne sírj, szólt a fiu, a zokogó leányka hajfürteit -csókolva, míg saját könyeit nem birta visszaparancsolni; élek én és -szeretni foglak, testvéred leszek Isten és ember előtt, és védeni -foglak az egész világ ellen! ezt esküszöm életem hátra levő -napjaira, apám sírja előtt… Oh bízzál bennem!</p> -<p>E szavak oly melegen voltak kimondva, oly melegen!…</p> -<p>A leányka nem szólt, hanem némán inte s karjait testvére nyaka -körül fűzé; érezte, hogy senkije kívüle az életben.</p> -<p>– Lásd, szólt kihűtve keserveit az ifju, vannak árva gyermekek, -kiket senki sem szeret, kiknek csak egy atyjok van, az – Isten. -Volt, ki téged is gyöngéden szeretett, ki azon nőt, kit te nem -ismerél, kinek keblén nem tanulhattad meg, mennyi édes érzés van e -szóban: anyám, imádta; kinek minden gondolatja tele volt irántadi -gyöngédséggel; ki még halála óráján, utolsó lehelletével is a te -nevedet mondta ki; s ki mennyéből leszáll, hogy szűz álmaidat -meglátogassa, – s ez volt az én apám…</p> -<p>Szavaira hosszú hallgatás következett; gondolatokat kergetett -végig eszméik terén a fölkelt kebelvihar, mik alig születtek meg, -már elenyésztek.</p> -<p>– Mondd, akarsz-e engem követni? akarsz-e engemet követni a -világba? szakítá félbe az ifju az ábrándos hallgatást. Nézd, ez a -világ milyen nagy; mennyi ember jár-kel benne, keresve az életet és -találva a sírt; – ennyi nép <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> közt nem lesz egy ismerősöd e nagy -földön… nem annyi helyed, hová fejedet lehajtsd.</p> -<p>– Hát te? hát e sírhalom? nem lesztek az enyéim?</p> -<p>Az ifju hévvel szorítá őt magához.</p> -<p>– Sorsodat kimondtad: Isten velünk! Oh, ha tudnád milyen -göröngyös a világ útja! De ne félj, én veled leszek!</p> -<p>– Én tudok dolgozni; hozzászoktam az álmatlan éjekhez, kevéssel -megelégedéshez és az Isten jó.</p> -<p>– Hanem az emberek rosszak. – Te kevés embert, kevés rosszat -ismertél még az életben, legfelebb is mostoháidat és fájós szavakat -és ütéseket. Adja Isten, hogy soha se ismerj rosszabbakat. – – -Látod, én huszonkét évemmel oly megaggott ember vagyok! – Mennyi -nyomort, mennyi fájdalmat kellett elviselnem! – mennyiféle alakban -járt rajtam keresztül a viszályok kereke! – hány balkezét -tapasztaltam a sorsnak! Oh, annyit nem szenvedett sok ember, kinek -hajai hullanak! – De sem éhség, sem hideg, sem viharok, sem saját -tévedéseim nem vertek meg annyiszor, mennyiszer megvert az -emberekre tékozlott bizalmam; nem csókolt meg fogaival annyiszor az -irigység, mennyiszer legjobbnak hitt barátim Judás-csókja tőrt vert -lelkem legfájóbb részeibe. – Ki legtöbbet üldözött: az mindig -atyámfia volt; most is fortélylyal kellett kicsalnom azon embertől, -ki apám testvérének nevezi magát, annyi összeget, mennyivel -állapotodat egy időre biztosíthassam, holott ő apám minden vagyonát -háborítlanul birja… Ne higyj az embereknek. Inkább senkinek se, -mint mindenkinek. Légy nyájas hozzájuk, de ne bizalmas. Kigyó annak -a leggalambja is. Tanulj félni, tanulj gyanakodni mindenkiben. -Reméld a legjobbat, s félj a legrosszabbtól, s fogadd mindkettőt -egykedvűen.</p> -<p>Szerencsére e jó tanácsoknak felét sem értette a gyermek-leány, -mikre a gyermek-ifjut keserű tapasztalások évei tanították.</p> -<p>Ő az alatt, míg bátyja a világot ily vad elvekkel káromolta, -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> ismeretlen atyja sírköve előtt térdelve -imádkozott s imádsága, mert nem könyvből, hanem szívéből olvasá -azt, hihető, hogy foganatos is volt.</p> -<p>Később az ifju is melléje térdelt s imádkozának mindketten. Két -testvér: az egyik elhatározott pessimista, a másik ártatlanságában -semmi iránt sem gyanakodó, senkit sem gyűlölő. Az egyik nyugtalan -tetterőben, másik bájos szépségben gazdag. Az egyik a világ minden -sikamlós útjait botlástalan bejárt, viharait megtöretlen, vad -szenvedélylyel kiállott jellem, mindent megtanulva, csak tűrni és -szeretni nem; a’ másik ártatlansága bűvkörében semmit sem tudó, -csak tűrni és szeretni.</p> -<p>Így esteledett be fölöttök azon nap; a közös atyai sír füveire -harmat hullott, azon harmat szemeikben termett. Egyben -hasonlítottak mindketten egymáshoz: – árvák voltak és elhagyottak -mind a ketten.</p> -<p>A következő reggel harmat nélkül hagyta e sír füveit.</p> -<p>Ki tudja, hol s merre jártak ők már akkor!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap nagy híre volt a városban, hogy «a kis boszorkányt» -elvitték a garaboncziások.</p> -<p>Mert tudnunk kell, hogy a kis Lillát gyermeksége óta ezen -czímmel tisztelé meg az érdemes falusi város közönsége.</p> -<p>Megvan egy némely falusi város közönségének azon jó -tulajdonsága, hogy a kebelében lakókat szokatlan megismertető -prædicatumokkal ruházza fel; így például, lakván három rendbeli -Tóth Istvánok egy és ugyanazon faluban, azok közül az egyik, -megkülönböztetés okáért, kukoriczás Tóthnak, a másik lapos Tóthnak, -a harmadik nyöszörgő Tóthnak neveztetett; egy úri ember, ki -rendesen zöld hentessipkában és fehér köténynyel az oldalán szokott -az utcza-ajtóba kiállani, neveztetett «zöld fejű takácsnak», pedig -könyvkötő volt. Egy másikat, kinek a jobb vállát jobban -megnyújtotta a prædestinatio, mint <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a balt, nevezett a -közvélemény «görbe görögnek», pedig a legkeményebb nyakú kálomista -volt.</p> -<p>Ekképen nevezte Sz. városa közönsége Márton urat «savanyú -prófétának», feleségét, Jutka asszonyt, «nagypénteki kereplőnek», -melytől csak annyiban különbözött, hogy emezt hajtani, ő előle -pedig szaladni volt szokás.</p> -<p>Ilyen allegoricus neve volt az esküdt úrnak «víznemissza Jónás», -mely szép nevet, dicséretére legyen mondva, soha sem is iparkodott -meghazudtolni; sőt ha nagy csoda volt az, hogy az egyszeri kántor -az egeret megitta, úgy Jónás úr még nagyobb csodáknak véghez -vivője, minekutána ő apai örökségét, ökreit, házát, szőllejét mind -megitta, sőt mind némelyek pletykázzák, azt is megitta, mije soha -sem volt – az eszét.</p> -<p>Hogy azonban a kis Lilla mint tett szert az őt illető -dísz-névre, annak különböző okai lehettek. Egy az, hogy gyönyörű, -természeti észvidorsága s az azzal társuló költői érzelem-mélység -túlemelték őt a mindennapi világ megszokott szagú gőzkörén, míg -másrészről a gyermek megszokott vigalmai és élvezetei semmi -befolyással sem látszottak rá nézve lenni.</p> -<p>Ehhez járult azon önállásszerű valami, a kis lány jellemében, -mit mai világban erélyességnek neveznének, akkoriban pedig -energiának csúfoltak. Őt, mint afféle elhagyatott árvát, bosszantá -mindenki, ki csak hozzáfért; de e bosszantások mindig megtermették -apró visszatorlásaikat. A mostoha, ki szörnyen irtózott a -csigabigáktól, reggelenként, midőn papucsaiba lépett, azokat -ilynemű hideg állatokkal találta megrakva, a mikor aztán majd a -nyavalya ütötte ki ijedtében. Az esküdt úr feje alatt olykor egy -katulya cserebogár termett, s ez állatkák, mihelyt fejét letette, -pokoli döngést-bongást kezdtek el, miből, mihelyt fejét felvette, -semmi sem hallatszott; másszor dohánya közé paprika vegyült, minek -irgalmatlanul eredeti illatja van, mikor ég. Majd csepüvel tömetett -meg saruja orra, melynek következtében aztán Víznemissza Jónás úgy -megsántított, <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> hol egyik, hol másik lábára, mintha -fogadása tartotta volna. – Néha éjjelenként elkezdtek a székek és -asztalok fel s alá sétálgatni a szobában, mozgatva láthatlan -kezektől. Márton apjoknak ijedtében nem jutott eszébe a miatyánk -eleje. Jutka asszonynak pedig a lánczos lobogós. – Gyertyát! -ordítának ilyenkor mindketten. Mire a gyertyát behozták, ki volt -serényebb, mint Lilla, a butorokat mozgató madzagot leoldani s -félre tenni.</p> -<p>Száz meg száz ily apró csíntevése volt a kis Lillának. S ha még -hozzá képzeljük azon életvidám, hajnalló, kedves arczot, azon -hamiskás, szüntelen mosolygó szájacskát és a mindennél bájosabb égő -szemeket, melyek a környékbeli nénémasszonyék valamennyi jámbor -magzatjait elbűvölték, elvarázsolták és holdkórosokká tették, tudni -fogjuk, miért nevezték őt kis boszorkánynak.</p> -<p>Senki sem gyanítá: merre és hová tünhetett el.</p> -<h2>KÉT FÖLDES ÚR.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Pázsitos udvaron lakik a -szegénység,<br /></span> <span class="i0">Üres kamarába beszorul a -szükség;<br /></span> <span class="i0">Ott egy fedél alatt -legközbül az éhség;<br /></span> <span class="i0">De atyafit látni -gyakran jár az inség.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Kétúrfalva nevezetes helység a Körös partján. Több -nevezetességei közé számítandó az is, hogy bizonyos, a falut -kétfelé osztó árok segítségénél fogva a Körös a falu felső részét -áradások idején oly bőségesen el szokta látni azon jótékony -elemmel, melyben a nymphák és a békák lakoznak, hogy a lakosságnak -csak a konyhája ajtajából kelle a hálót kivetni, ha ungokra és vizi -borjukra volt szüksége; míg földjei, a nélkül, hogy a szántóvasat -beléjök vágta volna, egyiptomi termékenységgel termették meg -évről-évre a leggyönyörűségesebb vizi gesztenyéknek sokaságát; ha -pedig valaki azokat még mívelni és gabonával bevetni <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> sem -mulasztotta el, bizonyos lehetett felőle, hogy ott, azon a helyen, -a legfölségesebb nádat fogja aratni idővel. Előfordult pedig ezen -nilusi áldás esztendőn át kétszer, háromszor is; s a lakosság már -annyira vitte dolgát, hogy halakból kenyeret is tudott sütni, -marháit pedig megtanította, mint kell a hinárt, sást és békalencsét -takarmány helyett elkölteni.</p> -<p>Nem részesült ezen neptuni kegyben a falunak alsó fele, mely -elég vigyázatlan volt határát és az árok partját magas és széles -töltéssel körülkeríteni, különféle csatornák s költséges zsilipek -alkalmazása által magát azon élvezettől megfosztani, hogy kompon -járhasson utczája egyik felétől a másikig.</p> -<p>De kitünt ezen különczködése az említett alsó falunak az -esztendő bármely és bárminő szakaszaiban is. Míg a felső fele -megelégedett azzal, ha utczája közepén, a feneketlen sárban, csak a -lova szakadt meg, nem egyszersmind a szekere is, addig a felső -falu, hivalkodó fenhéjázással, szabályos utczát töltetett, azt -kikövecsezte s két oldalról vadgesztenye- és diófák soraival -ültette végig. Míg a felső falu beérte azzal, ha egy nyári zivatar -csak a házak tetejét szedte széjjel, holott azokat fundusostól -elvihette volna az operentiákra, addig az alsó falu, még lovai -számára is, szilárd kőépületeket épített, magas, üveges ablakokkal; -s e részben semmit sem akart tanulni szomszédjaitól, kik két -arasznyi széles, másfél arasznyi magas lyukakat vágván sárfalaikon, -ezeken át szabadon látogatta őket, nyáron és tavaszszal, a szabad -lég és a legyeknek és szúnyogoknak barátságos legiói, míg télen át -vánkosokkal tömettek be az említett fölösleges lyukak.</p> -<p>Ilyszerű fenhéjázási különczködést tüntetett ki az alsó falu még -az által is, hogy rendezett iskolákat, kisdedóvót, sőt igen csinos -templomot is emelt, holott a felső falu lakosai, a kalodán és -fonóházakon kívül, semmi néven nevezendő népnevelőintézetekben nem -vesztegették idejöket, s mégis szinte holtig éltek, mint amazok; -sőt, mi a pálinkaházakat <span class="pagenum"><a name="Page_47" -id="Page_47">-47-</a></span> illeti, sokkal több korszerű haladást -tanusítottak a szomszéd falubelieknél, kik mindnyájan saját kezök -kapálta boroknak voltak fogyasztói s ama szeszélyes nedveket csak a -patikából ismerék, mint megbicsaklott lábakra kenendő orvosságot; a -miért is aztán a felső falusiaknak azon elsőbbségök volt -szomszédjaik felett, hogy míg az említett különczködő szomszédok -kényszerítve voltak ezen tetteik által a jólétre, megelégedésre és -boldogságra, addig ő nekik különös szabadságukban állott a -szegénység, nyomorúság és betegség, nem különben a koplalás és -szűkölködés nemei között válogathatni.</p> -<p>Tekintsünk végig e görbe utczán. – Végig menni rajta? – attól -mentsen meg bennünket a jó sors! – Egy csavargó, árkos, dombos -pocsétafolyam, melybe sovány ökröcskék párjával czipelnek még -soványabb szalmával megrakott fakószekereket. – A házak mintha -rakétából hullottak volna ide, körösztben állnak egymás előtt. -Egyiknek megnádtalanított szarufái között úgy áll a tapasztott -kémény, mint mammuthcsontváz bordái között a nyakgerincz, – míg a -másiknak ajtaján, ablakán tódul ki a kéménytelen konyha füstje, -szörnyű tőzegszagot terjesztve maga körül. – Egyik, mintha sörtől -volna részeg, hanyatt dől szomszédjának, – ez pedig, mintha -szabadulni akarna alóla, odább húzza magát; mélyen fekvő -félablakával mint egy cyclopsvakand sandítva felé. – Egyik az -utczára szándékozik tetejével kibukni, – míg a másik süvegelni -látszik a zivatart, mely kalapját kiütötte fejéből. Szóval -mindeniknek megvan saját jellemző rondasága, nyikorgó kútágasa és -modorszerű czéltalansága, hanem kerítése nincsen. Helylyel-közzel -ugyan láthatók holmi gyámoltalan sövények, néhány idetévedt -terméskő; a mi fanemű volt bennök, azt hajdanában -felfűtögették.</p> -<p>Ajtók előtt piszkos gyerkőczék állanak, vagy az utczasárban, -saját tetszésök és belátások szerint ülnek, holmi -pattogatott-kukoriczaféle eledelen nyámmogva, s a beteges aggság -minden nyomait arczaikon viselik. Ifjuság, jókedv, <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> szorgalom, -örömek, mind olyan dolgok itt, mik csak tündéres mesékben -említtetnek, egy categoriában a hétfejű sárkánynyal, a -gyémánt-hegygyel, a kuruczháborúval s egyéb efféle, részint régen -elmult, részint soha meg nem esett történetekkel.</p> -<p>Az ekként bemutatott utcza végén, majdhogy nem a falun kívül, -egy sajátságos épület áll; – a pórság kastélynak nevezi, de ha -valami hindu találna e tájra vetődni, aligha valamelyik csutorafejű -bálványa templomának nem tekintené. Magas, idomtalan, agyba főbe -ékesített filagoria a díszes sárpiacz közepett; vörös teteje chinai -tornyokkal, csengőkkel és grotesk, bádog carricaturákkal -felcziczomázva, mint óriási gúnyemlék tarkáll e nyomorult, -bagolyrúgta viskók mohos nádtetői között. Széles kéksárga kerítése -segedelmével nagy kert van körülötte kanyarítva, melyben becses -exoticus plánták, mindenféle indiai maszlagok és calcuttai -bogácskórók s egyéb külhoni paréjok speciosái díszlenek; -helylyel-közzel piros és sárga kalitkák tünnek elő, mosolygó -tengeri macskákkal és chinai verebekkel megnépesítve.</p> -<p>Maga a kastély valóban meglepő külsejű; építészének talentummal -kellett birnia ízlés dolgában; e bábeli mintaképen azonban az -építtetőnek is nem kis tanácsadási érdemeit vehetni észre. A -roppant vörös márvány ajtóragasztó, melynek boltívén akkora aranyos -czímer díszeskedik, hogy szükség esetén a kaput is be lehetne vele -támasztani, a kacskaringós chinai talapzaton végződő korinthi -oszlopok, miknek rövid, vastag száraik az egyiptomi építészeti -rendszert látszanak pártfogásuk alá venni; a kurta és széles -ablakok s a szegleteken golyvás kinövésekként elálló hatszögletű -rondellák oly gyönyörű összhangzásban állnak egymással, hogy a -szegény hétköznapi embernek szeme-szája tátva marad látásukra, – e -hatást neveli azon körülmény is, hogy e díszes fellegvár falai, -szerencsésen választott helyzetöknél fogva, mintegy félölnyi -magasságig, gyönyörűséges zöld színben büszkélkednek, nem azért, -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> mintha olyanra volnának festve, hanem, -mivel a falakba felszivárgott penész és doh azt úgy látják illőnek -és üdvösségesnek.</p> -<p>Ime ez külső kinézése azon palotának, melyben Góliáth úr, -nagytekintélyű családfője a Dömsödi Góliáth nemzetségnek, lakását -tartja. E külső, ízlésteljes fénynek semmiben sem kíván -meghazudtolója lenni a belső elrendezés. A pompás, sötét szobák -levantei szőnyegekkel vannak betapasztva; a svábok és poloskák, s -egyéb ily nyájas házi állatok myriadjainak nagy örömére, egyes -szobák három-négy részre osztvák papirszőnyeges spanyolfalakkal, -melyeknek örökös szürkületje különösen alkalmasnak látszik a -jótékony álom idejének meghosszabbítására; a labyrinthszerű -folyosók, álsikátorok, csigalépcsők, mind oly sötétek, oly bús, -nyomasztó kinézésűek, hogy az ember nem tudja: pinczében jár-e, -vagy az első emeletben? – Itt-ott egy beszegzett és a fallal -egyszínűvé festett ajtó tünik az ember szemébe; másutt kerek, vagy -hegygyel aláfelé álló ablakok, mikből sötét, világtalan lyukakra és -üregekre van kilátás; némely helyen falba vésett fülkék, másutt -pofon csapott pyramisalakú emelvények; háromlábú, hordozható -tornyok, mikben apróbb, nagyobb csengetyűk vesztegelnek; csigateknő -alakú ernyős menyezetek, almáriomajtók, mik apró czellákba és -szobaajtók, mik roppant almáriomokba nyílnak; lépcsők, mik -kijárástalan folyosókra vezetnek és számtalan ilyes szerkezmények -tünnek elő, minden szobában, tornáczban és folyosón, miken hiába -töri az ember a fejét: vajjon minő czélokra készülhettek ezek -valaha? s mik voltak és lehetnek az ő hasznaik, jelenleg úgy, mint -időknek előtte?</p> -<p>A sikátor és folyosótömkeleg közepette, miután sötét, girbegurba -lépcsőkön alá s fel, jobbra-balra, hol előre hol hátra, nehány apró -szobán keresztül-kasul botorkál az ember, egy téres és kerek -tornáczba juthatni, melynek boltozatja hegyes, chinai pagodaalakú -kúpban végződik, s egész menyezete fényes kagylókkal és -csigateknőkkel van tarkán <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span> kirakva. Három magas ablak van egyik -oldalán, színezett üvegekkel, mikről egy terjedelmes kertre van -kilátás; ez ablakok most nehéz, sárga szőnyegekkel vannak -leponyvázva, miken át a besütő esti napvilág homálybús fakó -színezetet vet a szobára és annak tárgyaira.</p> -<p>Első tekintetre az ember azt véli, hogy álmodik; annyi különöst, -annyi sajátszerűt tüntet fel előtte e szoba egyetemessége; a -roccoco székek és pamlagok, szétterpesztett lábaikkal, mint -ismeretlen álomvilági szörnyalakok, fejökkel a hónuk alatt, csipőre -támasztott könyökökkel, füleikkel a vállukon, hosszú, széthúzott -szájaikkal s oly helyzetekben, hogy szinte egymással látszanak -beszélgetni elmult jobb időkről; a hármas táblájú braziliafa asztal -a középen, egyetlen kigyóderekú és saskörmű, s egy kéziorgona alakú -fekete szekrény, mozaikkal kirakott táblákkal, erősen megvasazott -és aranyozott pléhláda, melynek sehol sem látni a závárját, -különféle drastikus szeszélyességű arabeskekkel ellátott -porczellán-edények, melyekből csodamódon tüskés és bibircsós tarka -kórók, kaktusok és dinnyék nyúlnak s terpeszkednek elő, hátuk -közepén, vagy az orruk hegyén egy-egy vérvörös, meztelen virággal; -aranyozott liliomos emelvényeken felállogatott tajték- és zománczos -pipák, ökölnyi borostyánkőszopókákkal és festett emaillos -száraikkal; egyéb réz, bronz és kristály edények, medenczék és -ibrikek, mik furcsaságaik által első tekintetre felettébb meglepők -és csodálatosak; a falakon testes, aranyozott rámákban képek, mik -közül néhánynak azon jó tulajdonsága van, hogy ha jobbról nézetik, -egy sült phœnixet, ha balról, egy krokodiluson ülő szárnyas fiut, -ha pedig szemközt, magát a házi urat mutatja, mely ördögi mesterség -éleikre állított üveg lemezekre történt festés által megy végbe. A -padlatot világos-lila színű szőnyeg teríti be, mely mód nélkül jól -illik a szoba zöld falához és sárga ablakszőnyegeihez.</p> -<p>De korántsem ezek még azon nevezetes tárgyak, melyek Dömsödi -kedvencz szobáját oly jellemzetessé teszik. E lelketlen -<span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> s önakarat nélküli ingóságokon kívül, e -terem az életmíves természet mindazon állatjaival meg van -népesítve, melyeknek társasága emberi lelkeknek mulatságul szolgál; -minden színű és szagú madarak, bankák és kakukkok, pelikánok, -kolibrik és verebek, csodamadarak, melyek csupa fejből és orrból -állanak, mások, melyeknek termete csak mintegy ráadásul látszik -tartozni a hosszú lábakhoz, s melyek összevissza, mindenik a maga -nyelvén, süvöltenek, kerepelnek, huhognak, fütyülnek és -nyivácskolnak, oly hangokon, melyekhez képest a fürészráspolás és -ajtónyikorgás hattyudali symphonia, míg középett, egy nagy tükör -tetején, komoly minákkal papol, nagy fejét hajtogatva, egy amerikai -bagoly. – Két nagy szék egyikén megszomorodott hamúszín cercof ül, -hosszú orrát két tenyerébe és két tenyerét két térde közé fogva, -hosszú farkát pedig vállain keresztül a füle mellett búsan -lelógatva, – míg szemközt vele, a másik széken, egy zöld majom -foglal helyet, mely megszomorodott társát azzal iparkodik -mulattatni, hogy szeme közé nevetséges torzképeket fintorít s -mogyoróhéjakat dobál. Egy szegletben pedig, nagy rézkalitkában, -lánczra kötve, nagy szuszogással aluszik egy serdülő mosómedve, s -elő-előrohan, valahányszor a két majom, egymás hajába kapva, álmait -háborgatni merészli s mindannyiszor ismét, mintegy meggondolva -dolgát, nyugodt vérrel visszafordul, engedvén láncza -rövidségének.</p> -<p>E rézkalitkával átellenben van egy másik kalitka, tulajdonképen -vasrostély, melyet fel lehet vonni, s melyen belül egy kis sötét -kamrácska látszik – s ez Dömsödi úr hálóterme. E kamrácska minden -oldalról vaspléhekkel van kibéllelve; az ágy mellett és körül -pisztolyok, puskák és mindennemű halálhozó fegyverek vannak -felaggatva, támasztgatva, nyilván mutatók, mily nagy bizalommal -viseltetik Dömsödi úr az alatta és körülötte levőkhez.</p> -<p>Tehát este felé van az idő. – Dömsödi úr nincs honn, s teremében -fesztelenül mulatják magukat a szárnyas és szárnyatlan állatok, mit -különben, ha otthon volna is, <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> megtennének. E paradicsomi -hangicsálás alatt megnyilik egy rejtett szőnyegajtó s rajta egy -fiatal ember bújik be; belépvén szertenéz, meglátja az említett -vasládát, s mintha csak egyenesen annak tiszteletére jött volna -ide, hozzá rohan, zsebéből egy csomó kulcsot keres elő, a csomó -kulcs közül kiválaszt egyet, s nagy örömére az egész ládán nem -talál lyukat, hová azt bedugja; nézi jobbról, balról, szegleteinél, -sehol be- vagy kilátás; mérgelődik, meg akarja emelni a ládát, de -igen nehéz, leginkább azért, mert a pallóhoz van srófolva; most még -jobban mérgelődik. A mint ily szerelmesen tapogatná, húzogatná és -feszegetné a vasláda különbféle furfangos faragványait, véletlen -nyomás következtében felpattan egyik szegleténél a kulcslyukat -rejtő czifraság; de oh, váratlan boszúság! a kulcslyuk még -czifrább, mint az azt rejtett czifraság, s a miképen meg vagyon -irva, hogy könnyebb a tevének keresztül menni a tűfokán, mint -gazdag embernek a mennyország kapuján: azonképen nem lehetett az -említett kulcscsal az említett kulcslyukba behatni. A fiatal férfi -véghetetlenül kezdte fejét vakarni, s ha mert volna fenhangon -káromkodni, az üldöző sors bizonyosan bőven kikapta volna a magáét, -– de hihetőleg neki is fontos okai voltak arra, hogy magát -csendesen viselje.</p> -<p>Így tépelődvén s keresvén mindenütt azon valamit, mit még soha -sem látott, hirtelen egy ötlet keletkezik agyában; homlokon üti -magát s felugrik. Bepislant a rostélyos hálószobába, s ott látja a -sorban felállított fegyvereket.</p> -<p>Ezektől borsózik a háta.</p> -<p>– Eh mit! tusakodék magában, s a rostélyt felemeli.</p> -<p>A rostély nem levén belülről megakasztva, a törekvésnek enged s -fölemelkedik.</p> -<p>Az ifju belép a terembe; óvakodva vizsgálja össze a golyóra -töltött fegyvereket, a lőport szorgosan kiszórva a serpenyőkből, -azoknak gyujtólyukait vékony fácskákkal beszegzi, azután a -serpenyőket újra fölporozza s a fegyvereket szokott polczaikra -visszahelyezi. Ezt befejezvén, <span class="pagenum"><a name= -"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> szép-csendesen ismét -kisétál, a rostélyt leereszti, s a rejtekajtón, melyen bejött, -nyugodt lélekkel távozik.</p> -<p>Az idő sötétedni kezd; a hálóterem madarai elülnek, csak a -bagoly jajveszékel magánosan, mint egy kárvallott szotyák, s a -medve dörmög kalitkájában, nem tudván melyik oldalról vesse meg a -hátát, hogy a szúrós drótfalhoz ne érjen.</p> -<p>Künn a hazatérő marhák kolomphangjai hirdetik a naplementet; a -falu túlsó részéből az estharang, a Körösből a malmok ketyegése, a -kertek alul a békák esti hangversenye hangzanak fel.</p> -<p>Az éjszakának e költőien andalító elközelgtével, az úri lak -belsejében ajtócsattanások, éles, szedtevettéző hangok s mázsás -lépések kezdenek hallatszani, mind oly előzmények, mikből Dömsödi -Góliáth János úr haza érkeztét okkal lehet következtetni; s kis idő -mulva kulcs nyikorog a hálószoba ajtajában s csakugyan belép – -Dömsödi úr.</p> -<p>Az ajtóban elvevé az őt követő cseléd kezéből a kétkarú -gyertyatartót; annak két poflevet igér azon esetre, ha szobájába be -mer tekinteni. Ezután beveszi a kulcsot s ráfordítja; kettős -závárral bezárja ajtaját s miután annak valóságáról meggyőződött, -hogy ajtaja csakugyan zárva van, minden asztal és pamlag alját -megvizsgálván, vajjon nem rejtette-e magát valaki alájuk? -nagy-bátran fütyörészve fel s alá sétálgat szobájában, olykor -meg-megállva, mintha hallgatóznék.</p> -<p>Majd az ablakain tapogatta össze-vissza a vasakat. Azok is -erősen állnak és mozdíttatlanul. Végre, mintha szégyenlené maga -előtt saját önmagát, hirtelen, rögtönzött merészséggel és -elhatározottsággal leveté bekecsét, s azt egy székre dobván, -lefekvéshez készült; de gyanúsan hátra és oldalt szaladgáló -pillantásai, minden lépten-nyomon meghazudtolák a színlett -nyugodtságot.</p> -<p>– Ej! így beszélt magában, a mint hálókamrájába vonulva, -öltönyeit egyenként rakosgatá le, bolondok, bizonyosan álmodtak, – -ostobák! Azt mondják oda lenn, <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> hogy míg én itthon nem -voltam, valaki jött, ment, kopogott, itt fenn szobámban.</p> -<p>S ezzel ismét és újolag összekereste Goliáth úr szobája minden -zeg-zugát, kivont karddal és kettős kargyertyájával; a falakat -megböködte, – pedig jól tudta, hogy rejtekajtó nincs szobájában, – -s miután semmi nem hiányzott, ismét bement kamrájába; a rostélyt -lekapcsolta, papucsait lerugta, s mint a kit kergetnek, ágyába -felszökött, dideregve vonván fejére takaróját.</p> -<p>– Hm, mit hallhattak hát? kezdé újra, felemelve fejét s az égő -gyertyába bámulva szemeivel. Bizonyosan a majmok vesztek össze s -azok ugráltak a padlaton. – De még is, – hátha valaki…? s itt -megakadt gondolata. Nézzük meg még egyszer, susogá fölkelve; -mindkét kezébe egy pisztolyt fogott, a pisztolyok sárkányait -felhúzván.</p> -<p>– Tudom, úgymond, hogy semmi sincs a dologban, hogy majd reggel -magam is kinevetem magamat, de hogy mégis megnyugodjam…</p> -<p>Mentül jobban biztatta és felfegyverzette magát, annál inkább -reszketett és didergett.</p> -<p>– Csakhogy csendesen alhassam, vigasztalá magát s harmadszor is -kiindult szemlét tartani szobájában, mely szemle azonban, az ő -csöndesen alvására nézve, nem a legkedvezőbben talált kiütni, -mivel, a mint történetesen vasládájára találta vetni szemeit, azon -a legkétségtelenebb bizonyítványait látta, hogy idegen járt -teremében.</p> -<p>A felpattant zárrejtő czifraság nem volt helyre nyomva…</p> -<p>– Gyilkos! ordítá Dömsödi úr, pisztolyát felemelve, mintha már a -háta mögött állana az, ki bezárt ajtókon át jár szobáin keresztül, -s e fölfedezés által komoly rettegésekre hivé magát feljogosítva. -Azonban, habár meg nem nyugtatta is e gondolat, de félelme alakján -változtatott.</p> -<p>Ha ama titkos megjelenő egy rejtelmes intést irt volna fel -asztalára, vagy falára véletlen egy feszületet függesztett vala, -vagy tükrét fátyollal vonta volna be, szóval ha valami, Dömsödi úr -lelki állapotjára vonatkozó nyomát <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> hagyta volna ott létének, -Dömsödi úr rögtön megszökende házától; de így, miután ládáján -tapasztalá, milyen nemű és alakú ellenséggel van dolga, magasabban -kezdte hordozni fejét s készületeket tett netalán megjelenendő -kisértetének illő elfogadására, pisztolyait, – számszerint hatot, – -maga elébe rakta az ágya előtti asztalkára, s vánkosára könyökölve, -ébren, álmatlanul leste a pillanatot, melyben azoknak hasznát -vehesse.</p> -<p>Tornáczában, a láda előtti asztalon, halványan égett egy kék -üvegmécses, reszkető világával belobogtatva az alvószobát; tollas -lakosai a tornácznak nyikorgó nyöszörgések között alvának drót -lábtóikon, – olykor a medve zörgött lánczaival.</p> -<p>Különben csendes volt minden és setét.</p> -<p>Főoka volt Dömsödi úr ezen állatokhozi előszeretetének -emberektőli félelme, félelme a sötét éjszakától, s a sötét éjszaka -és sötét lelkiismeret rémeitől. Így legalább éjente nem volt -magában; hallott hangokat és vigasztalódék, hogy lények vannak -közelében, miktől nincs mit félnie, s ezeknek folytonos csevegése -elverte lelke gondolatjait.</p> -<p>Különös ellenszenve volt azonban az óraütések és az órák -ketyegése ellen, mely miatt egész kastélyából mindennemű órák -száműzve voltak, annyival inkább, minthogy nála gyakran reggel volt -az este, délben a reggel és késő éjjel a dél, és így időmutatókra -semmi szüksége sem volt.</p> -<p>A mint így hallgatva, félsötétben virraszt s szemeit nem meré -lehunyni, hirtelen, a nagy hallgatásban úgy rémlik előtte, mintha -falán kívül valaki kaparászna. Feszülten néz és hallgat, s szobája -egyik szögletében egy előtte ismeretlen rejtekajtót lát felpattanni -s azon át egy fiatal embert besurranni. A fiatal ember minden -tétovázás nélkül azonnal Dömsödi úr levetett bekecse felé indul, -annak belső zsebjéből a fortélyos láda kulcsát előtapogatja s azzal -a ládát minden kinálás nélkül kinyitja.</p> -<p>Dömsödi úr jól látá a mécsvilágnál, hogy azon fiatal -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> ember senki más, mint saját fia; nem -szólt, hanem így gondolkozott: én nem tartozom tudni, hogy ő -kicsoda, azt látom, hogy rabolni jött ide s agyonlövöm. Akkor majd -összekiáltom cselédeimet, s azok feltört ládám mellett vérében -találandják őt, s én megszabadulok pénzem egyik leggyűlöltebb -pazarlójától.</p> -<p>Így gondolkozva Dömsödi úr, legközelebb álló pisztolyát -előragadta, rá czélzott, elcsattantotta, a lőpor lobbot vetett – és -a pisztoly nem sült el.</p> -<p>Az ifju ember, mintha észre sem venné, hogy rajta kívül más -valaki is van a szobában, foglalatosságát folytatta, zsebjeit a -ládából kimarkolt aranyokkal és bankókkal tömögette.</p> -<p>Dömsödi úr megütközve vizsgálta sorra fegyvereit, a golyó -mindenikben benne s a serpenyő fel volt porozva, egy másikat -irányzott fia fejének, elcsattantotta, de az sem sült el. Így a -harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, mind csütörtököt mondott s egy -sem nyilatkoztatta készségét az apát gyermekgyilkolási szándékában -előmozdítani.</p> -<p>S a fiatal ember bámulatos hidegvérrel folytatta megkezdett -munkáját.</p> -<p>De már ez több volt, mint elég, hogy Dömsödi úr félelmeit a -legdühösebb vakmerőséggé változtassa át. Kiugrott ágyából, -felrántotta rostélyát, papucs és japonica nélkül előrohant, és neki -esett ököllel a jóhiszemű ifjúnak.</p> -<p>Az pedig épen tele markolván mindkét kezét tíz forintosokkal s -látva a fenyegető veszedelmet, a középen álló kerek asztal mögé -ugrott, s miután a kezében levő csomagnak már zsebjeiben nem talált -helyet, azt kalapjába vetette, s a kalapot fejére felvágta.</p> -<p>Ekkor az apa és fia futóskát kezdtek futni az asztal körül, a -fiu friss volt, Dömsödi úr dühös, ha Dömsödi úr jobbra került, ő is -jobbra, ha Dömsödi úr az asztal fölött ugrott át, ő az asztal alatt -bújt keresztül.</p> -<p>– Te semmirekellő, kezdé Dömsödi úr, látván üldözése -sikertelenségét, míg a fiu, az asztal két szélét fogva, gyanúsan -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> várta az újabb megtámadást. Te -semmirekellő! hogy mersz te az én pénzemhez nyulni, ha lopni -akarsz, miért nem mégy máshova? miért rabolsz meg épen engem?</p> -<p>– Hm! – kezdé a fiu hideg mosolylyal, mindennek van oka; ha meg -akarja kegyed, édes apám, e rendkívüli esetnek okát ismerni, -tanácslom, viselje csendesen magát s üljön le, ha úgy tetszik, -amoda a zselyeszékbe, majd akkor körülményesen elmondok okokat és -következményeket, miknél fogva kegyed bizonyosan átlátandja -cselekedetem okszerűségét.</p> -<p>– Akaszszanak fel! óhajtá Dömsödi úr, s remélvén, hogy így majd -talán hamarabb megcsípheti a fiut, leült.</p> -<p>– Tehát legelsőben is tudnia kell kegyednek, drága apám, szólt -ez, félig felülve az asztalra s lábaival harangozva, hogy kegyed a -napokban birói zár alá fog jutni.</p> -<p>– Én-e? kiálta Dömsödi úr s torkában a hang, szivében a vér -fagyott össze.</p> -<p>– Biz úgy! folytatá a fiu, con amore ásítva. Látta a tens -vármegye, hogy kegyed minden vagyonának ki akar menni a könyökén, -hogy pazarlásai fölöttébb okszerűtlenek, szóval, hogy nagyon -egyenes útján rohan a maga és örökösei tönkre juttatásának: e -végett, saját alázatos folyamodásom következtében, a mult -közgyűlésen kegyed ellen a tens rendek sequestrumot kegyeskedtek -rendelni. Én azonban tudván, hogy kegyed a napokban nagy mennyiségű -pénzeket szedett fel jószágaira, sőt saját anyai örökömet is szinte -túlterhelte már adósságokkal, czélszerűnek és illendőnek találtam, -e majdan az én bőrömet égetendő összegeket gondviselésem alá venni, -miket kegyed hihetőleg nem fogott volna a lezáratók kezéhez -juttatni. Hát nem gyönyörű előrelátással bántam ez ügyben, most -mondja meg, apám?</p> -<p>Dömsödi úr elbámult, mintha a guta ütötte volna nyakszirten.</p> -<p>A dolog világos volt, s csak azon tanakodott még magában, vajjon -agyonüsse-e a fiut, vagy csak a nyakát tekerje <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> ki? -Mindkét esetben közelebb kellett hozzá jutni s e miatt legjobbnak -találta, egy keze ügyében álló széket felragadni s azt édes fiához -sujtani, ki azonban a hajítás elől idejekorán lebukván, a szék -egyenesen neki ment a tükörnek, a tükör összetörött, a bagoly -leesett, s a visszaeső szék hozzácsapódott a medve lakához.</p> -<p>Erre az áldás minden oldalról szállt a fiura: nem maradt -épkézláb szék, virágcserép, tajtékpipa, mely utána ne repült volna; -kalitkák, benne levő madarakkal, gyertyatartók gyertyástól, s -minden mozdítható butor utána röpült, míg ő szekrények-, asztalok- -s pamlagokon átugrálva, futkározott üldözője elől; végre fáradtan -és lihegve a középen megállt s ott elszántan bevárta az apját, nem -mutatván többé szándékot az elfutásra.</p> -<p>– Széttéplek, ordítá fogcsikorgatva, s magán kívül dühében az -apa, s összeszorított öklökkel neki rohant, szemeiben nem volt -irgalom.</p> -<p>A fiu nem futott előle.</p> -<p>Már szinte kezei közt volt, már Dömsödi úr maga is azt hitte, -hogy megmarkolta, midőn a virgoncz fiatal sebesen mint a kényeső -átcsúszott az ölelésére siető öreg hóna alatt, Dömsödi úr pedig -fejével neki rohant az előle szaladni nem akaró és semmi rosszat -nem sejtő kályhának s annak oldalát irgalmatlanul betörte -fejével.</p> -<p>De a kályha is betörte Dömsödi úr fejét.</p> -<p>Egyet tántorodott, két kezével feje tetejéhez kapott s ezzel -végig nyult a padozaton.</p> -<p>Fia pedig, miután ismét nyugalomban érzé magát, foglalatosságát -a vasas láda körül folytatá.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Harmadnapra az öreg Dömsödit édes fia zár alá juttatá, az ifju -Dömsödit pedig édes apja bűnvádi perbe idézteté, mely elől azonban -a fiatal ember szép módjával megszökött.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Nem lesz helyén kívül, néhány szót mondanunk itten, Dömsödi úr -előbbi élete folyamának megismertetéseül.</p> -<p>Ő egyike volt azon szerencsétleneknek, kik születésökkel hozzák -a világra ama mintegy firól-fira szálló átkot, esztelen -különczködésöket, mely később fonák nevelés és a mindennapos rossz -példák megszokása által, kétszeresen vérökbe rögzött.</p> -<p>János úr, már mint gyermek, nagy széltoló volt. Apját tegezte, -míg az őt báró úrnak czímezé. S míg egyrészről grófi mamája -majomszeretete kényeztetésivel mérgezte be fiatal szivét, addig -atyja abban találta gyönyörét, hogy a fiut káromkodni tanítá.</p> -<p>E tanítás nem is veszett kárba János úrnál, ki később több -rendbeli szép tulajdonságaiért annyira elhíresedett, hogy még -bajuszát sem tudta kipödörni, már is oly messze kerülte ki minden -emberséges ember, a milyen messze csak kerülhette.</p> -<p>Nők irányában a legdurvább vakmerő volt, kivált, miután egy -szerencsétlen himlő-nyavalyája arczát annyira elcsúfította, hogy -mikor legelőször a tükörbe nézett, maga is a szeme közé köpött -magának. S a mit e szerint kellemes voltával el nem érhetett: a -szerelmet, azt sértő durvaságai által vélte megnyerhetőnek.</p> -<p>Később, hogy felserdült, az országgyűléseken oly kötni való -beszédeket tartott, miszerint ha az ember nem volt volna -meggyőződve arról, hogy feje nincs, azt hihette, mikép minden -perczben fejével játszik.</p> -<p>Szája mindig tele volt zsarnokok elleni anathemákkal, pedig -saját körében valóságos ördöge volt mindenkinek, ki körmei és -denevérszárnyai alá jutott.</p> -<p>Oktalan pazarlás, izléstelen kicsapongások, affectált -eredetiség, mívelt vadság, ezek voltak ifjukori jelleme fővonásai. -Olykor vadászatokat tartott falujában s utcza-hosszat kergette -kutyáival és vad czimboráival a dámvadat, mely alkalommal egykor, -midőn a dámvad a két falut elválasztó árkon átugorva a túlsó -falurészbe menekült, ő <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> és utána nyomult csoportja a feltámadt -falubeliektől emberül elpáholtattak, s ugyan ekkor Dömsödi úrnak -állát úgy megütötték, hogy annak emlékét teljes életében hordoznia -kelle.</p> -<p>Végtére, hogy befejezze ostobaságai lajstromát: -megházasodott.</p> -<p>Nője áldott, szelid teremtés volt, kit hatalommal erőszakoltak -hozzá, s kinek kimondhatlanokat kellett tőle szenvednie.</p> -<p>Gyakran elzárta őt hetekig, hónapokig, majd ismét kényszeríté -fényes társaságokba menni, a legódivatúbb avult ruhákban; egyfelől -zsarnoki féltékenységével üldözve, kinozva, másfelől a -legszemtelenebb kalandorokat csődítve s biztatva az erényes hölgy -csábítására.</p> -<p>Egykor kocsira ülteté nejét s hat egész hónapig utazott vele, -sehol egy napig is nem nyugodva, hanem kódorogva Tolnán, Baranyán -keresztül, minden czél nélkül, mint a ki az eszét kergeti, s midőn -a gyöngéd nő, a kinzásokat megsokalva, kijelenté előtte, hogy válni -akar, azt oly kegyetlenül megverte, hogy a nő két hét mulva a -szenvedett méltatlanságok következtében meg is halt, hagyván maga -után egy fiut, kinek neve lett Péter.</p> -<p>Ebben is benne volt a Dömsödi vér.</p> -<p>Finom, nőien szép arczulatját ugyan anyjától öröklé, de a lélek -apai hagyomány volt benne, szenvedélyes és túlzó, pártütő minden -isteni és emberi törvény ellen, nem szeretett senkit, nem kedvezett -senkinek, csak szenvedélyeinek, s azokra valódi studiumot -fordított.</p> -<p>Oly kitanult gyomorhős, mint ő, ki a puddingok, fricasseek, -kotelettek és omelettek irányában annyi practicus ismeretekkel birt -volna, nem találkozott hét vármegyében.</p> -<p>Hol a felett kelle itéletet hozni, minő elsőségei vannak a kozák -lének a rákfark-ragout felett, vagy párvonalt kelle húzni az -ananászmeridon és a narancsmarmelad között, vagy előszámlálni egy -okszerű franczia aspikkal koszorúzott rhája-pástétom kellékeit; ott -senki sem lehetett oly <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> competens biró, mint Péter úrfi, kinek -néhány nagyszerű baklövésen kívül, bizonyos, még senkitől fel nem -talált étel-neme is köszöni létrejöttét, mely készül -madárnyelvekből, bibicztojás- és egyiptomi szilvából, továbbá -szerecsendióból, rákfarkából, ságó-darából, melyek együtt, hámozott -füge, borjufülek és aprószőlő, nemkülönben szegfüszeg és magyarbors -hozzájárultával összeapríttatván, rhummal s tejfellel -feleresztetnek, elsőben lassú tűznél megfőzetnek, azután -megpároltatván, formába tétetnek, s legvégre parázson megsüttetnek -s narancs- és uborkasaláta keverékkel feltálaltatnak, neveztetvén -ezen comedentia «olla potrida à la Babel»-nek.</p> -<p>Ily lángészi tünemény volt Péter úr, noha alig tizenkilencz -esztendős, a gyomortöltési tudományos pályán, s e törekvés volt -minden szenvedélyei között a leghatalmasb, a többi csak mint ennek -mintaképeit viselő torzgyermek tünt elő.</p> -<p>Még soha igazán nem szeretett, s már is oly kórjelenségei -mutatkoztak rajta a természetet megcsúfoló indulatkinövéseknek, -minőkre csak a Nérók és Caligulák feslett ideje mutat példákat.</p> -<p>Tetszett neki a legaljasabb társaságok undok gyönyöreiben nyakig -fetrengeni, s főfő élvezetnek tartá, ha a jámborságban élő -házaspárok boldog nyugalmát fenékig felforgathatá.</p> -<p>Mindenkinek tette a szépet, úri hölgyeknek és parasztnőknek, -szépnek és éktelennek, erényesnek és kikiáltottnak, ifjunak és -vénnek, boldognak, boldogtalannak; és ebben is meg volt saját -modora: mívelt hölgy iránt lehetőségig goromba volt, míg holmi -félszobalányok irányában a leggyöngédebb saloni hangokat vont elő; -a kellemest a női kecsek fitymálásával mulattatá, a formátlannak -angyalokról beszélt, hírben álló nőkkel kész volt a közhelyeken -karonfogva sétálni, míg szemérmes fiatal lánykákat szemüveggel -utcza-hosszat fixirozott.</p> -<p>Mindezen szép tulajdonságaihoz járult még, hogy noha -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> édes hazájának soha egy váltó garast érő -hasznot nem tett is, noha pártolt mindent, mi külföldi és ellensége -volt mindennek, a mi a hazán belől született, bor, paripa, művész, -posztó és spanyolviaszk, mindazonáltal, ha tettre került a dolog, -azaz ha a németeket kellett a kávéházból kiverni, vagy úton, -útfélen kormányt és kereskedési viszonyokat és minisztereket és -nemzetellenes hivatalnokokat szidni, mocskolni: kisem volt nagyobb -izgató, mint Péter úrfi, kinek már gyermekkorában nagy ellenszenve -volt mindenki ellen, ki nem magyarul beszélt, mert nem szeretett -nyelveket tanulni; kormány elleni hadonázására pedig egy kis -nevezetessé lenni vágyás viszketege csiklandozá, melyet az illetők -akként bosszulának meg rajta, hogy észre sem vették.</p> -<p>Egy szóval Péter úrfi rendkívül kitüntette magát, mind -eszményileg, mind tettlegesen a hydrotechnikában, a mennyiben -tudniillik egy bizonyos neolog e szót «hydrotechnikus» ekképen -fordította magyarra «vízész».</p> -<p>Most térjünk a falu tulsó oldalára. Mindazon áldás, melyet -okszerűen buzdított szorgalom és jól irányzott akarat a népen -megörökíteni képesek, itt, e fél falunak minden részeiben, a -házakon, kerteken és a lakosok arczain sokszorozva látszanak: a -feltünő csinosság minden oldalon, az a falusi egyszerűség a szépnek -a hasznossali összeköttetésében; a házak előtt az árnyékos diófák, -az udvarokon kerekes kutak, a virító sövényekkel kerített -gyümölcsös kertek, a háztetőkön a tollászkodó galambok, az utczán a -boldog kinézésű, nyilt homlokú lakosok, a friss, csinos, jó kedvű -menyecskék, a tiszteletben tartott öregek, munka idején az -ernyedetlen szorgalom, ünnepnapon a rózsaszinű kedv, a házi -mulatságok és a vendégszerető barátság. Mintha egy idegen országba -lépne az ember, melyben mégis oly otthon érzi magát.</p> -<p>Itt nem látni az eltörpült halavány arczokat, beteges -vonásaikkal, nem a rongyos kalyibákat, de nem is ám a ronda -fényűzéstől csillogó kastélyt, mely amott a túlsó <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> falu végén -úgy áll nagy kevélyen, mintha röstellené alacsony pórkunyhóktóli -körülvétetését…</p> -<p>Egyszerűen s mégis méltóságosan áll itt a többi házak sorában az -úri lak, tágas udvarán magas artézi kút szökik fel, a nap ezer -szineiben ragyogó egyetlen vízoszlopban, melynek egészséges vizét -kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő helység minden -részébe.</p> -<p>Maga a kastély egyszerűen négyszögre épült, homlokzatán doriai -oszlopokkal, magas, földig menő ablakai az olasz világra -emlékeztetnek; az utczára néző oldalán díszes erkély hajol ki, -körülrakva virágzó oleander- és rózsafákkal, túlsó oldalát egy kies -liget veszi körül, melynek közepén cyprusfáktól körözve, művészi -faragványú fehér márványszobor van felállítva, Pomonát képviselő; -belebb pedig kisded gömbölyű tó, melynek tükrében hattyúk -uszkálnak, közepén virágokkal tarkálló szigetke, a sziget közepén -terebélyes, ezüst olajfa.</p> -<p>A kastélynak ezen kert felőli oldala festői; előtte két ölnyi -széles ér folyik, melyen keresztül ószerű fahéjjal fedett hidacska -vezet, a vízben széles fényes levelek és fehér virágok lebegnek, s -virgoncz pisztrángok kergetik egymást; a bejárásnál két, -favastagságú repkénylonczfa van ültetve, melynek kúszó indái -végtelen fonadékokban lepik el a falakat, s felhatnak a tetőig, -piros hosszú virágaikat alálógatva, az ablakok tele vannak -virágokkal, a bejárás fölött repkénynyel átfont erkély csillog, -melyről a Kőrösre, a messzeterülő s sárga kalászokkal hullámzó -földekre van kilátás.</p> -<p>Ötvenkét évig lakott e házban az öreg Szilárdy Mihály gróf, s -kezei alatt áldás virági és gyümölcsei szaporodtak a népen. -Ifjusága mostohább időkben tölt el, hogysem e hőkeblű hazafi, kit -nemzete iránti buzgalma szüntelen a csatamezőn tartott, azon -szellemi képességeket kifejthette volna magában, mely a -Szilárdy-család minden tagjaival úgyszólván vele született. Ő mind -végig tetőtől talpig becsületes, nyiltszivű, alattvalói iránt -tekintélyes, de mégis <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> bizalmas és leereszkedő, mindennemű -zsarnokság gyűlölője, királyát és nemzetét imádó, s mindenkitől -tisztelettel említett férfiu maradt, igazi mintaképe azon ősmagyar, -agg főnemeseknek, kik ősz hajaikkal is több szívmelegséget mutatnak -romlatlan kebelökben, mint sok akkori és mostani ifju -honremény.</p> -<p>Egyetlen fia, Leander, atyjához mindenben hasonló; tizenhat éves -volt, midőn őt az öreg gróf, engedve a kor igényeinek, külföldre -utazni küldé. Még akkor Magyarhonban nem sok látni való volt, s a -mi volt is, csak azt lehetett belőle tanulni, hogy nagyon, nagyon -hátra vagyunk.</p> -<p>Az ifju gróf nevelője kíséretében beutazta a külföld -nevezetesebb helyeit, látta a világot emelkedettségében és -sűlyedésében: fényt és nyomort, szabadságot és rabszolgákat, látott -fejetlenláb democratiát, hátrakötött kezű monarchiát, látá a -kereskedés és földmívelés tökélyeit, hazájokért élő és a haza nevét -nem ismerő népeket, volt a londoni Westminsteren és az egyiptomi -gulákon, volt Schweiz hóbérczein és látta onnét kicsinynek az -embert, volt a világtenger viharai közt, s látta ott nagynak az -Istent. Négy évig utazott künn, mire visszajött: atyját sírjában -találta…</p> -<p>S hazája?</p> -<hr class="tb" /> -<p>Összehasonlította azt azon országokkal, melyeket beutazott, s – -nem sóhajtott. Nem, sokkal érettebb elmű volt, minthogy ne tudta -volna, hogy a fohászkodás nem orvosság, s szép szó csak Trójában -épített falakat, ha igaz; tudta, hol javítni kell: oda cselekvő -kezek szükségesek, vasakarat és ismeretek.</p> -<p>Már húsz éves korában korengedményt kapott megyéjétől, mi eléggé -tanusítja lelke és elmetehetségei szokatlan kifejlődöttségét, s ez -idő óta jószágait maga kezelve, kezdte mindazon tapasztalásokat -saját alattvalóira alkalmazni, miket külföldi utazásai alatt, -figyelmes vizsgálódásai által elsajátított, s noha üdvös újítási -közben nem egyszer kellett a legkülőnneműbb túlsóságok, megrögzött -és apáról fiura szállt előitéletek, gyakorlatba nem vehető elvek -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> alkalmazhatlansága ellen és számtalan -egyéb akadályok seregeivel küzdenie, bár legtöbbször és legüdvösb -szándékait meghiusították az általános népszellem ébredtelen közre -nem munkálása, s a megszokott ősi ferdeségek: mindamellett is -törekvéseinek elvitázhatlan nyomai maradtak a birtokait lakó nép -mind külső, mind belső életében, a tetterőre irányzott akarat, -kellő kifejlődésre szorgalmazott képességek, a példák és kellő -ismeretek által egyrészről felvilágosított, másrészről buzdított -vállalkozási szellem, bár szűken és sokára, de megtermették -gyümölcseiket, s mint egyfelől a gazdagon kamatozó föld, melynek -nagyobb része a Tisza mocsárjaiból ragadtatott ki, a kényelmes -csinos épületek, s azok lakóinak elégült tekintete, az érzéki -jóllétnek nyilvános jeleit hordák magukon: úgy másfelől a csinosan -és jó karban tartott templomok, a látogatott és jó tanítókban nem -szűkölködő népnevelő intézetek, mik közt a gazdasági iskola, -egyedül a földmívelő alsó osztály számára felállítva, különös -megemlítést érdemel, s magának e népnek minden korszerű -ismeretekben (a vármegye tömlöczét kivéve) jártassága, élő -tanúbizonyságai voltak annak, hogy a szellemi haladás az anyaginál -semmivel sem maradott hátrább.</p> -<p>Az ifju gróf szerfelett higgadt kedélyű, gondolkodva tevő, s -gondolatjait elvekre építő férfi volt, ki nem mohó újításvágygyal -rohanta meg a fennálló szokásokat, vállalkozásokba kapva, miknek -kimeneteléről bizonytalan lehete, hanem a hol bontott, azt -kimélettel tevé, a hol építe, szilárdul; s az biztosította számára -leginkább a nép bizalmát és saját tekintélyét, hogy soha sem kapott -oly dologba, melynek sikere később kézzelfogható ne lett volna, s -nem kezdett olyat, a mit később abbanhagyott volna.</p> -<p>Világosan tapasztalá, hogy a népnek sem anyagi, sem szellemi -jólétét, külön-külön, egyiket a másik nélkül előmozdítani nem -lehet; együtt és egyenlő lépéssel kell annak mindkettőnek haladni, -kézben kéz és egyiknek a másikért, s hogy e két érdek: szellemi és -anyagi annyira össze vannak <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span> egymással szőve, s hogy legcsekélyebb -részleteikben egyik a másiknak majd oka, majd eredménye, miszerint -e kettőnek egyszerrei haladását eszközölni nehéz ugyan, de külön -csaknem lehetetlen, s ezen elve volt minden tettei: ben a -vezérfonal; meg tudta választani a középutat az idealis -enthusiasták azon téveszménye között, mely minden embert egyaránt -nemesen érző, s szabad akaratjában erények gyakorlására hivatott, -egymás közt mindenben hasonló, s csak a korlátozatlan szabadságban -boldog lényekül állít fel, s azon gyáva és önző kasztérdekű elv -között, mely teremtményekről tanít, kik csak azért látszanak -alkotva és daróczba öltöztetve lenni, hogy a náluk hatalmasabbnak -földjeit míveljék, s előtte meghajoljanak; grófunk olyannak vette -az embert, a milyen: gyarló, de minden nagyra képes agyag, melyet -csak alakítani kell, hogy remek mű, vagy cserépedény váljék -belőle.</p> -<p>Hogy mivé vált az ő kezei alatt: ezt megmutatta a -következés.</p> -<p>Ő volt az, ki bár csekély körben, törvényeink azon hiányán -segíteni tudott, miszerint azok csak a bűn fenyítésére, nem -egyszersmind az erény megjutalmazására vannak hozatva.</p> -<p>Bitófákat állítunk a vétkezők rettentésére, de a becsületesnek -nem adunk kilátást arra, hogy ha egész életén át tűrt, fáradott, -remélt, bízott Istenében és embertársaiban, megosztotta falatját az -éhezővel: lesz-e, ki majd, ha ő is becsületessége mellett -koldusbotra szorul, vele falatját megossza? Pedig az a másvilági -üdv oly transcendentalis eszme, hogy nem lehet vétkül tulajdonítani -a szegény pórnak, ha korlátozott fogalmai nem látnak benne elég -ingert arra, hogy egész életét keresztyéni módon végig martyrkodja, -holott a vétek felszinén annyi csábító máz van, mennyi a különben -is csak a bebizonyulás esetére bekövetkező büntetések rémképeit -könnyen háttérbe szorítja.</p> -<p>Az ifju gróf legelsőben is önhatalmilag megszüntette a nyilvános -büntetéseket. E tetteért ugyan keményen megrótta <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> a -vármegye, de uradalmának pallosjoga volt, s a gróf azt felelte, -hogy otthon parancsoljon a vármegye.</p> -<p>Ha valaki azt hiszi, hogy a nyilvános büntetések valami mód -nélkül üdvös hatást gyakorolnak a népre: szörnyű téveszmét táplál -magában.</p> -<p>Nézzünk és hallgassunk végig egy ily criminalis executiót.</p> -<p>A deresen egy suhancz fekszik, két hajdu hegedül rajta végig jó -olvasatlan huszonötöt, előtte az esküdt, körüle népcsoport.</p> -<p>Ütések hangzanak.</p> -<p>– Jajjajjaj! nagyságos uram! irgalom, kegyelem!</p> -<p>– Puff!</p> -<p>– Meghalok, meghalok, meghalok!</p> -<p>– Puff!</p> -<p>– Oda leszek, mindjárt kiadom a lelkemet…</p> -<p>– Puff!</p> -<p>– Jaj! nem többet soha, csak most az egyszer…</p> -<p>– Puff!</p> -<p>– Könyörüljön rajtam, tekintetes uram!…</p> -<p>– Hja, fiam, felel az exequens-biró, ma neked, holnap nekem.</p> -<p>– Oh, oh, oh, oh, oh…</p> -<p>Az óbégatás talán végetlenig tartana, hanem újra közbeszól a -mogyoró taktverő.</p> -<p>– Jobban üss, te Jancsi, mert majd te fekszel a helyébe! szól a -végrehajtó igazság. Hiszen már nem is jajgat.</p> -<p>Ez intésre Jancsi neki fohászkodik művészetének. A mulattatott -pedig észre veszi, hogy itt minden a jajgatástól van felfüggesztve -s akkorákat bődül, tág torokkal, mintha a szomszéd vármegyével -akarna beszélni.</p> -<p>– Szegény Miska, sopánkodik a népség s ki köténynyel, ki ünge -ujjával törli szemét.</p> -<p>Tehát félelem helyett részvét…</p> -<p>– No elég lesz, a többit elengedjük, szól az esküdt úr -<span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> végre, miután 25 képében elveretett vagy -30-at. A delinquens felkel, megköszöni a vett szivességet, összeüti -bokáját s pajtásai közé elegyedik.</p> -<p>– Fájt-e? kérdik azok.</p> -<p>– Az első hármat éreztem, felel amaz, a többit azt sem tudom, -rám verték-e vagy a deresre; már talán ötvenet is kitudnék -állni.</p> -<p>S a közönség példát vesz róla, hogy biz ez rövid ideig tartott, -nem is halt meg bele; egy kicsinyt kikurjongatta magát s másnap -kinek van szélesebb kedve a korcsmában, mint Miskának?…</p> -<p>S a közönség példát vesz róla.</p> -<p>E helyett azonban nyilvános jutalmazásokat hozott divatba az -ifju gróf. Mérsékleti társulatokat alapított s erénygyakorló -egyleteket, melyeknek czélja a magukat szép s jó tetteik által -kitüntetett egyesek jutalmazása s az egésznek kellő buzdítás és -irányadás vala, de nem ám üres szenteskedés.</p> -<p>Sok volna elősorolni mindazon módokat és eszközöket, melyekkel -az ifju gróf jobbágyai jólétét szilárdítá, sok és talán unalmas -is.</p> -<p>Olyan világban élünk, a hol az önzéstelen jótét a mesemondások -közé tartozik.</p> -<p>Kapott is e szivességeiért az ifju gróf elég szép elismerést. Az -oppositió kicsinységekkel bibelődőnek, a conservativek veszedelmes -újítónak tarták; a fiatalság anglomaniával, az öreguramék -phantastasággal vádolák; a főfőrangú világ aprehendálta nála a nép -szeretetét, a nemzetes és vitézlő rend derogálta neki túlnyomó -ismereteit és gazdagságát; kiváltképen nagy szálka volt az mindenki -szemében, hogy sokszor rászorultak, hol pénzért, hol tanácsért s -mindenkor megkapták tőle, a mit kivántak; – a mi mindenesetre -bosszantja az embert.</p> -<p>Egy szóval, sok volt az irigye és lekötelezettje.</p> -<p>S ezzel, úgy hiszem, eléggé meg van dicsérve.</p> -<p>Vétkei közé sorozandó még az is, hogy a nőnemet rendkívül -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> gyűlölte. De nehogy félreértessem, -hosszabban fejezem ki magamat.</p> -<p>Ama korában díszeskedő divatbábok, miket abroncsos -ránczbástyáikkal, csipkefellegeikkel, belisztezett hajfodraikkal, -festékvakolatokkal arczaikon s más egyéb kiegészítő részeikkel -együtt, akkoriban úri dámáknak neveztek, dámáknak pedig azért, -nehogy valaki bárcsak a legcsekélyebb nemzeti érzelem szennyét is -rájok képzelje;<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href= -"#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> – valamint ellenkezőleg ama -minden szellemi míveltség nélkül felmagzott falusi egyszerűségek, -kik az akkori időkben czél, irány, eszmélet nélkül vegetáltak végig -az életen s neveztettek leányasszonyoknak: nem pótolták ki azon -helyet, mit az annyi szépet, annyi nemest ismert fiatal férfi -szivében, az ifju erejében tökéletest teremtő ép phantázia ideálja -számára fenhagyott. Szépnek kellett lenni azon ideálnak, nőnek a -szó legszebb értelmében, tisztának, erényesnek és szellemien -míveltnek; pedig hajdanában a míveltség és erény nem igen jártak -egy úton.</p> -<p>Most már mindaz természetesen másképen van; az idő régen volt; -van húsz esztendeje (1844).</p> -<p>Egyszerű pompával bútorozott terem a gróf szobája. Falai -gyönyörű frescofestvényekkel díszítve, bútorai pompás erezetű -égerfából, alapszőnyegei remekművek és minden, a mit e szobában a -szem lát és a fül hall, remekmű és a szép ízlés tökélye; – pompás, -nagyszerű festmények a kor leghíresebb művészeitől, mik közül -kivált két kép vonta magára a figyelmet: egyik a Tátra képe, havas -ősz fejével, lábainál a viruló rónaság, zöld mezők és alacsony -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> toronytetők; másik egy jellemkép: egy -nagy tó, befagyva az egész, közepén be van törve a jéglap, közel -hozzá egy gazdátlan kalap hever, előtte pedig egy kutya ül szomorú, -hű, bánatos várakozással s búsan néz le a vízbe, mintha felvárna -valakit onnét.</p> -<p>A szoba egyik szegletében öntött érczszobor van felállítva, egy -mentedolmányba öltözött férfit képező, hosszú lelógó bajuszszal és -oly mosolygó, nyájas arczczal, hogy az embernek szinte kedve -kerekedik őt megszólítani; ez a megboldogult Szilárdy Mihály -szobra, mely egyszersmind a kályha hasznaival van összekötve, -belülről üres és kívülről fűthető lévén. Gyakran mondá mosolyogva -az öreg gróf, hogy így legalább majd holta után is megölelgetik -örökösei, ha megfáznak.</p> -<p>Másik szegletet pompás fegyvergyűjteménynyel rakott szekrény -foglalja el, melyben a legbecsesb lazzarino csövek, gyöngyökkel -kirakott pisztolyok, damask szablyák láthatók; középett azon -fringia, melylyel egyik Szilárdy ős Budavára visszavételénél vívott -s melyet a meghalt Mihály hordozott csatáin; hüvelye durva ezüstmű, -vasa tenyérnyi széles és csorbákkal tele.</p> -<p>A szoba közepén egy kerek asztal áll, gömbölyű elefántcsont -lábon; lapján remek üveg mozaik-mű van kirakva: egy szőlőfürt és -mellette egy paradicsommadár; kivált a madár tollazatja, hosszú, -lelógó farkának szivárvány színe valami leírhatlanul pompás.</p> -<p>A boltozatról bronzlánczon nagy tejüveggel borított -kristálylámpa függ alá, melynek ragyogása kellemes fényt áraszt el -az egész teremen. Olykor egy fedett zöld kalitkában édesen zendül -meg egy fogoly csalogány hangja.</p> -<p>Karatlan gömbölyű széken, oldalt, egy fiatal férfi ül, -profiljában valami vegyülete a római patricius arczok jellemének, -az ős magyar keletiesen-daliás szépség vonásaival, sötétbarna, igen -sűrű szemöldei a nagy tiszta szem felett, a merész kifejezésű -sasorr, az erőteljes ajkak felett sarjazó felcsapott bajusz, a -gömbölyű áll, teljes épszinű <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> arcz, magas, egyenes, végén -erősen meghajló homlok s az apró fürtökbe kondoruló haj; s ez -arczhoz a széles vállak, izomdús karok, a domború mell s a minden -vonásokból kitünő benső nemesség, valami vonzó fensőbbséget adnak -külsejének, mely első tekintetre megragad, elbűvöl és felemel. Ez -Szilárdy Leander gróf.</p> -<p>A lámpa előtt egy másik férfi áll, hátul összefogott kezekkel s -mód nélkül bámul a lámpavilágba, mintha arra volna büntetve. -Tetemes orráról és apró szemeiről, mint szintén öltözete -elhanyagolt mivoltáról lehetetlen benne első pillanatra meg nem -ismerni a tudományokkal bővelkedő férfiut.</p> -<p>Ez Rónai Gábor, a gróf egykori nevelője, később utitársa, -jelenleg pedig egyike leghőbb barátainak. Előlegesen mondva nagy -mechanico-chemicus.</p> -<p>Tehát figyelmesen néz a lámpa világába.</p> -<p>Leander feléje fordul s elmosolyodik.</p> -<p>– Fogadjunk, úgymond, hogy kitalálom, miről gondolkozol -jelenleg. Amaz örökké égő lámpa titkai forognak most agyadban, mely -Olybius hétszáz éves sírboltja felnyitásakor abban égve -találtatott.</p> -<p>A férfiu helybenhagyólag bólintott fejével.</p> -<p>– Úgy van! felele s e fölséges titoknak a rosicrutianusok maig -is kizárólagos birtokában vannak.</p> -<p>– S te ezt szentül hiszed?</p> -<p>– A dolog nagyon kimagyarázható. Delius István az olajat alkotó -részeire bontván, felfedezte, hogy az semmi sem egyéb, mint víz és -szénsavany egyesülete; úgyde a víz alkotó részeit ismét kétnemű -levegő teszi, t. i. oxygen és hydrogen; a szénsavany szinte -levegőnemű; e szerint nagyon felfogható, hogy mihelyt azon mód ki -lesz találva, hogy ugyanazon chemiai procedura, mely az égés -tüneményét előhozza, az égést föltételező anyagi kellékeket is -előteremtse, a miket pedig előteremthet, miután levegő van -mindenütt, akkor fel lesz fedezve az örökké égő lámpa titka. -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Valamennyi szappanosok és olajárulók halálos veszedelmére. De -hát vajjon ama híres Délius vagy Estélius István, miután olajból -készíte semmit, tudott-e viszont semmiből olajat készíteni?</p> -<p>– Épen ez azon körülmény, melytől az egész föltételeztetik; ha -az alkotó részek viszonti összetételének módja kitudatik: akkor -tünik elő a kivánt eredmény, e mód azonban nagyon különszerű; így -például oxigenből és hydrogenből keresztül pattantott villanyszikra -hozzájárulása által lehet vizet előállítani, míg a szénléget csupán -erős nyomás által folyékony anyaggá lehet változtatni.</p> -<p>– Még egyszerűbben is lehetne ezt magyarázni. Láthattad a parsok -laktanyáin jártunkkor azon naphta-forrásokat, mikből kiapadhatlan -égékeny levegő buzog ki s mit csak egyszer kell meggyújtani s -azontúl magától világ végzeteig elég. Ily naphta-forrás lehetett e -hiresztelt sírbolti lámpákba vezetve, miknek mindegyikét a velök -kapcsolatban levő óraművek, mihelyt azokat közelebbről akarta -valaki szemügyre venni, porrá zúzták.</p> -<p>A nagy tudományú férfiu vállat vont e, szavajárásaként villára -szúrható magyarázatra s ismét darab ideig tartó csend lőn, mit csak -a gróf és a csalogány szakasztottak olykor félbe, a csalogány esti -énekével, a gróf pedig üveg fuvolája hangjaival, melynek nemes és -hasonlíthatlanul tiszta hangjai a legbájosabb hajlásokban ömlöttek -ki ujjai alól; ama szívhez szóló sphærai zengés, a legmélyebb -zúgásaiban is csengő alhangok s az édesen fájó vibratio a magasabb -hangok hullámzó rezgésében, valami hasonlíthatlanul új érzést -támasztának a szívben. Ilyennek képzelheti az ember az æolhárfa -ideal-phantasticus hangját, vagy azt a szelleméneket, mit a -bujdosók kerengő röpte okoz.</p> -<p>A gróf maga is érzette e hatást s mintegy fölmagasztosulva -ejtette ki kezéből hangszerét; ha Gábor úr meg nem kapja, -összetörik.</p> -<p>– Kár lett volna érte, szólt közbevetőleg Gábor úr, noha -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> hangja fölséges csengésére nézve -korántsem éri utól azon hangműszert, melylyel Strassburgban Carlos -Minonas producálta magát, ezelőtt vagy tizenöt évvel, az egy -üveghegedű volt, üveghúrokkal és üvegvonóval, melynek hallására egy -nő rögtön nervozába esett, egy másiknak a szíve szakadt meg, egy -férfi pedig kigyógyíthatlanul megőrült, a felsőbbség által azonnal -be is tiltatott Minonasnak magát azon többé hallatni.</p> -<p>– Rendkívül erős szívednek kell lenni, hogy hallására meg nem -szakadt. De azt az egyet mégis el kell ismerned, hogy mindaz, a mit -e nemben az emberi művészet előteremthet, igen hátra áll csak -például egy csalogány hangjától is.</p> -<p>– Oh épen nem oly utolérhetlen. Legközelebb Schuster Károly, -híres carilloneur egy oly automatot készített, mely a csalogány -énekét mindenben híven után-énekli, – vagy kétkedik ön ennek -lehetségén?</p> -<p>– Sőt inkább nagyon elhiszem, szólt kötekedve Leander; mihelyt -te állítod, még azt is elhiszem, hogy azon automat búzát eszik és -tojásaiból apró automatokat költ ki.</p> -<p>– Ugyanezen mechanikus most a haldokló hattyúkra figyelmez, -azokat kerülgeti, haláléneköket akarván lecottázni és hangszerre -alkalmazni.</p> -<p>A gróf kedélyesen kaczagott ez állításon, ő tudja, hogy -miért.</p> -<p>– Oh de hisz ezekről magyar embernek fogalma sincs; nincs mi -bennünk találékonyság; hiszen ha önnek azt mondom, hogy az öreg -Trogmorton egy este oly köpönyegben jelent meg, melyet még az nap -reggel juhai mint gyapjut hordoztak, hát ki fog nevetni vele.</p> -<p>– Világért sem, sőt én többet mondok: egy angol gépész oly -erőművet talált fel, melybe egyik felül bele töltenek egy mérő -kendermagot s másik felül a legdíszesebb kiadású almanachokat -szedik ki belőle; a gép a kendert kikelti, felnyüvi, megtilolja, -meggerebenezi, megfonja, megszövi, rongyokra tépi, papirossá rágja, -összeköti, sőt a <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> mi legszebb, még verseket is készít bele, -még pedig jambusokat, külön-különféle thémákról.</p> -<p>– Kegyed mindig kész kötekedni; olyan keveset hisz, hogy -csodálom, mint lehet keresztyén; nem, meg sem mondom önnek azon -elmés találmányt, melylyel most Scotiában két fiatal ember élt, -uram, két diák, félgyermek, félférfi és oly leleményesség, nem -hiába, hogy angolok voltak. Egy oly szekeren utaztak be ötvenkét -másodpercz alatt kilencz angol mérföldet, mely elébe két sárkány -volt befogva; értsen meg ön, két papirossárkány.</p> -<p>– Oh, barátom, ez régi találmány; ezt az utazás módját nálunk -századok óta praktizálják a garaboncziás diákok.</p> -<p>– Alázatos szolgája, szólt elfojtott sérelmes érzettel Gábor úr; -ez megint magyar elménczség volt, sajnálom, hogy alkalmat -szolgáltattam rá.</p> -<p>– No – no csak ne jőjj tűzbe mindjárt; nem akarom én -művészetedet nevetségessé tenni, sőt még csak hitelét sem akarom -kétségbe vonni szavaidnak, hanem hát már most világosíts fel, hogy -immár, midőn ezeket tudod, mi hasznát veszed? Hidd meg te azt az -egyet énnekem, hogy semmi sem ártott a magyar tudományos -szellemeknek inkább, mint az ilyszerű különösségeken kapás; – egyik -a bölcsek kövét keresi s utoljára is a bolondság kövét szerzi meg, -másik örök mozgonyt szerkeszt, a harmadik a kör négyszegítésén töri -a fejét, a kilenczedik pedig a hold lakóit iparkodik felfedezni; -mennyivel több hasznot tettek volna ezek tudományukkal hazának és -emberiségnek, ha tudós chimeráikat szélnek eresztve, csak egy -szántóvas megjavítását, vagy egy kukoricza-morzsolót találtak volna -is fel? mennyivel többet érne az összes alchimiánál, ha csak azt -fedezték volna is fel, mint lehessen hazánk becsesebb borterményeit -külföldre romlatlan állapotban szétküldeni? s mennyivel nagyobb -érdeme volna az astrologia és -nomiának, ha a helyett, hogy a -holdfogyatkozásokat megjövendöli, csak egy falu népét is meg tudná -óvni <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> kenyere fogyatkozásától?! S nem is az a -vétke a magyar embernek, mintha tudományokra nem volna teremtve, oh -épen nem, hanem az, hogy üres hírért, hiú káprázatokért odaadja -kenyerét kezéből, nem akar ember, nem akar honfi, hanem tátos akar -lenni, bámultatni, ragyogni a mostani és a jövendő világban, a -jelennel és az anyagiakkal semmit sem törődve. Ismerek én egy -tudományos férfiut, ki a világ minden technicus művészetében -jártas; de ha valaki őt dicsérni találná azért, hogy egy üres -vízmérési műtéttel s javított zsilipei és csatornái alkalmazása -által tömérdek népnek adta vissza kenyerét, vagy hogy azon módnak -kitalálása által, melylyel a borszeszből az egészségtelen -kozmaolajat el lehet távolítani, számtalan betegségnek vette -elejét, szörnyen elszégyenlené magát, még tagadná, hogy mindezeket -ő cselekedte, hanem megmondaná, hogy most egy hagmalactophoruson -dolgozik, melyet, ha még halála előtt elkészíthet, az aztán olyasmi -lesz, a miért bámulni fogja a világ s egy oly port szándékozik -feltalálni, mely ha elsül, akkorát durranik, hogy mind az ötvenkét -vármegye meghallja pattanását, azt nem is említvén, hogy sírja -fölött örökké égő lámpát fog égetni; nemde, nagy bohó ez az én -ismerősöm?</p> -<p>Gábor úr meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék e e szavakra. -Tudta, hogy a szóban forgó tudományos valaki senki más, mint úri -maga és hallgatott.</p> -<p>– De úgy van barátom, folytatá a gróf, első a kapa, azután a -hegedű.</p> -<p>– Önnek megboldogult nemzője a kardot aligha mindkettőnél -előbbre nem tette volna.</p> -<p>– Hála az égnek, hogy azok az idők muló félben vannak, mikben -önkezével kellett az embernek jogait megvédeni.</p> -<p>– Veszedelmes csalódás. Ön igen boldog álhiedelmeket táplál -magában, azt hivén, hogy midőn ellenségei hallgatnak, alusznak -is.</p> -<p>– Ismét Dömsödi háborgatta álmaidat? <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>– Háborgatja, háborgatta is mindig; ön mosolyog; ön legfeljebb -is megvetéssel akarja ez embert leküzdeni, de én jól tudom, hogy -kivel van dolgunk; jól ismerem én Dömsödi Jánost kigyói eszével és -azzal a szívvel, mely egy ördögnek is czudar volna.</p> -<p>– Ah, te belőled csak megrögzött ellenséges indulatok -beszélnek.</p> -<p>– Csak? Mintha nem tudná ön, minő lábon álltak hajdanában az -idvezült Mihály gróf és a báró egymás ellenében. Nem ez volt-e -utolsó szava is a haldokló grófnak egyetlen fiához: őrizkedjél a -Goliáthtól, mert kigyó.</p> -<p>– Az is csak megrögzött családi gyűlölség következménye volt, -melyet én részemről folytatni nem fogok s mely, mihelyt bennem -magvát szakajtá, ellenfelemnél szinte ki fog aludni. A mit apám -ellen vétett, azért vessen számot önlelkével; a mit ellenem tett, -azt én neki nemcsak megbocsátom, sőt a hol szüksége leend -segédkezekre, azokkal én leszek az első, a ki őt megkinálom.</p> -<p>– Szép indulat, csakhogy vesztegetve van; a sívó homok, mely az -esőt beissza, de füvet nem terem, nem oly háládatlan, mint az ő -keble. Sőt el lehet ön rá készülve, hogy mentül több jeleit fogja -részéről adni a kibékülésnek, annál elkeserültebben fog áskálódni -ön ellen. Avagy mi haszna volt, hogy ön a mult téleni éhhalálos -szükség idején, a báró végszükséggel küzködő jobbágyai között több -ezer mérő gabonát osztatott ki? nem úgy fizette-e vissza a báró -önnek emberszeretetét, hogy épen aratás idején, a nagy árvízkor -éjjel önnek töltéseit átszakította s ez által önnek s jobbágyainak -százezrekre menő kárt okozott?!</p> -<p>– Ah, te igen sárga üvegen keresztül nézed a világot; miért nem -szakíthatta volna át maga a vízár az átázott töltéseket? Miért -kellett volna azt emberi erőnek segíteni?</p> -<p>– Mert a zsilipek is fel voltak emelve; azt pedig a vízár nem -cselekedte. S hát azért mi volt a köszönet, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> a minap, -az iszonyú szélvészkor, midőn a felső faluban tűz támadt, ön saját -kezeivel sietett azt elfojtani, míg önnek segélye nélkül a falu -nagyobb része bizonyosan hamuba dőlt volna?</p> -<p>– De ez már talán még sem puszta emberszeretet, itt úgy hiszem, -saját lakosaim és tulajdon vagyonom megmentése szorgalmazott a -segélyre.</p> -<p>– Épen nem, mert a szél épen ellenkező irányban fútt, s különben -is a felső faluból a széles árkon s annak partjára ültetett -kerteken át nem egy könnyen érheti tűzveszély az alsó lakóit. S mi -lett érte a köszönet? az, hogy a báró egy falka mételyes juhot az -ön nyájai közé veretett s önnek mintegy ezer darab legnemesebb juha -a bőrével fizetett. Itt van a háladatosság!</p> -<p>– Te mindent a báróra fogsz; hátha jobbágyai, hátha saját -jobbágyaim tették, a mikkel őt vádolod? Hátha csak esetleg történt, -a minek te a kiszámítás nevét adod?</p> -<p>– Egy történetet fogok önnek elmondani. Legyen szíves végig -hallgatni s ha ezentúl is megmarad véleménye mellett, akkor nem -szólok többet e tárgyról. Ön atyja, a megboldogult Mihály gróf, -mint ön maga is jól tudja, katona volt és pedig jó katona; -hazájáért, fejedelméért sokszor folyt vére s hogy kemény csatákat -állott ki, mutatják a csorbák azon a kardon, melyet harczain -viselt. Volt az öreg grófnak egy ifjukori barátja; tudnia kell -önnek, hogy azon időkben ezen szó «barát» még nem volt oly kopott, -mint most. Egy barátja volt neki, mondom, lelkéből való lélek, -osztályosa sűrű bajainak és ritka örömeinek; szinte katona volt; a -gróf ezredes, barátja kapitány s csatáiban s csatáin kívül majd -kisérője, majd vezetője. Élt ugyanekkor a környéken egy nevezetes -és tehetős köznemes család, mely azóta végképen kipusztult és -elenyészett, az Óváriak. Az öreg Óvári kiváltképen nevezetes volt -azon tulajdonságáról, hogy igen buzgó katholikus volt és -legyőzhetetlen ellenszenvvel viselteték mindenki iránt, ki vele -hitkülönségben élt. Ennek a jó úrnak volt két leánya: <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> Thekla és -Lilla. Híres szépség volt akkoriban mind a kettő. Thekla később -igen szerencsétlenül járt, tudniillik Dömsödi János nejévé kellett -lennie. Apjának köszönhette e balesetet, ki igen fenhéjázó ember -volt s a bárói czím iránt való előszeretetből szemet hunyt veje -jellemminőségére.</p> -<p>Azonban a jó Isten könyörülőbb atyja lőn e boldogtalan -asszonynak, mint az, kinek nevét viselé s nem hagyta őt sokáig itt -e siralmak völgyében; – Thekla, miután egy fiat szült, kiben -Dömsödinek eddig is bőségesen fizeti vissza a sors mindazon -gyötrelmeket, mikkel ő másokat elhalmozott, férje embertelen -üldözése és kínzásai következtében átköltözött ama boldogabb -világba.</p> -<p>– Ez megint túlzás; meghalt mellbetegsége következtében.</p> -<p>– Legyen úgy. Nem is az a fő a dologban, a mit mondani -szándékozom. A másik leány Lilla, ki még tán szebb volt -testvérénél, nem kevésbbé lőn annál szerencsétlenebb is. Ön -atyjának barátja, Bálnai Körmös István, ki akkor huszárkapitány és -igen deli, férfias tekintetű ifju vala, megismerkedett a leánynyal -s kevés idő alatt igen szoros viszony keletkezett kettejök között. -Bálnai megkérte a leány apjától annak kezét, de azt az öreg, soha -nem nyilvánított okokból, kereken s mindenkorra megtagadá; gyanítom -ez okokat, de minthogy gyanúmmal itt ismét Dömsödit terhelném s -magamat félbeszakasztani nem akarom, elhallgatok vele. A -szerelmesek ekkor a helyett, hogy magukat, mint illik, jól kisírva, -egymásnak örök hűséget esküdtek s egymást hovahamarább -elfelejtették volna, módokról kezdtek gondolkozni, melyekkel -vágyaik czélját megközelíthessék, s azokat nem sokára találtak is. -Titokban egy protestans lelkészszel összeadatták magukat s élének -azontúl mint férj és feleség. Az öreg Óvári nem tudta meg elébb a -dolgot, mint mikor már annak következményeit tovább rejtegetni nem -lehetett, s leánya kivallotta, hogy ő nő és anya. Eleget dúlt, -fult, fenyegetőzött <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> az öreg, de mit volt mit tenni, a dolog -elannyira megtörtént, hogy meg nem történtté nem lehete többé -tenni. Hanem mindamellett is szörnyen rejtegeté a dolgot; leányát -fürdőkre küldé s annak fiát látni sem akará, ámbár ha akarta, sem -láthatta volna, mert Bálnai, mint a tigris, úgy féltette gyermekét -és három éves koráig soha más szobában a gyermek nem aludt, mint az -övében. – A negyedik évben történt Theklának szerencsétlen, vagy ön -szerint természetes halála, melynek természetességét annyira -szívére vette az öreg úr, hogy azontúl becsülni kezdé másik vejét s -megengedé neki a házához járást és leányávali találkozhatást, sőt -nem volt idegen az összeköttetés nyilvánossá tevésétől is, annyival -is inkább, minthogy Bálnai tehetős, jó birtokú nemes volt s mellén -érdemjelül aranykeresztet és emlékpénzt is viselt. Ekkor fejlődött -ki bizonyos titkos összeesküvés az országban, melynek czélját a mai -napig sem tudom, de melynek, mint a később tett nyomozódások -mutatták, igen messze kiterjedőnek kellett lenni. Itt mutatta ki -Dömsödi János fulánkját a maga teljes méreghatásával. Mint vádló -lépett fel Mihály gróf ellen és az összeesküvésben résztvevéssel -vádolta őt. A derék, harczban őszült becsületes arczú, tiszta -jellemű férfi törvényszék elébe állíttatott, oly vétekkel -vádoltatva, melytől lelke irtózott, – irásai bizonyítottak ellene, -miket soha nem irt; jobbágyai esküdtek fejére, megvesztegetve -átkozott galád kezektől s csak elmúlt tetteinek s addigi tiszta, hű -ragaszkodásának köszönhette, hogy ősz fejét a gyalázatos haláltól -megmenté s büntetése élethosszú számüzetéssé lágyíttatott. -Képzelheti ön magának, mi jól eshetett e büntetés-lágyítás az öreg -grófnak, hisz a Szilárdyak honszeretetöket egyik a másiktól szokták -örökleni. És barátja, mindíg hű barátja, Bálnai, mikor megtudta -Mihály úr ezen balesetét, búcsút vőn fiatal nejétől, egyetlen fiát -testvérére, Körmös Gáspárra bízta, ki, közbevetőleg mondva, igen -becsületes ember volna, ha jellemtelen, fukar, gazember nem volna; -s a grófot önkénytesen követte <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> a számkivetésbe. -Emlékezhetik ön rá, – még akkor ugyan kis fiú volt, alig öt vagy -hat esztendős, – midőn ősz édes atyja sírva csókolta önt, – mint -hitte – utolszor életében, mily biztatóan ölelte őt át egy magas, -sötét hajzatú férfiu; az én emlékemben még most is elevenen vannak -rajzolva azon nap eseményei: a két hű barát nemes arczai s ez -arczokon a magasztos fájdalom! – – Elhagyták mindketten a hazát; -Isten ótalmába ajánlották kedveseiket s elhagyták azokat is. De -megemlékezett azokról, a kinek nem ajánlották is, megemlékezett -Dömsödi János s mutatta is, hogy nem feledkezett el róluk. -Megtudta, hogy Bálnai István egy időben Helvetiában jártakor a -protestans hitre tért át s ezt tudtára adta ipának, a vakbuzgó -Óvárinak. Ha gyilkossággal vádolta volna Bálnait előtte, nem tett -volna oly nagy hatást árulkodásával, mint így. Az apa rendkívüli -dühbe jött; ha leányát hirtelenében el nem rejtik előle, talán -mindjárt megöli, így azonban annak házassági szerződését -összetépte, agyonátkozta a bujdosó Bálnait s valamennyi szeleket a -nyakába kivánva neki, megesküdött mind a tizenkét apostolra, hogy -leányát, ki soha sem volt még eddig senkinek is felesége, a legelső -gazemberhez hozzá adja, a ki megkéri. És a sors úgy akarta, hogy a -legelső kérő is gazember legyen. De mégis ne hárítsunk mindent a -vak sors nyakába… itt ismét Dömsödi kezei munkálódtak; tudta, hogy -van Bálnainak egy halálos ellensége, Gyékény Márton köznemes és a -legkegyesebb külszínű farizeus s hogy sehol úgy megátkozva nem -leendne Bálnai felesége, kit ő férjestül és apóstul együtt szívéból -gyűlölt, mintha ennek a körében kellene végig kínlódnia életét. Ez -a farizeus Dömsödi unszolására megkérte Lilla kezét s kegyeskedő -tettetései, hypocrita, álszent magaviselete által nagyhamar annyira -megnyerte az öreg Óvári kegyét, hogy ez nem gondolt Istennek -tetszőbb dolgot cselekedhetni, mintha leányát, kinek már eddig is -véghetetlen exorcismusokra lehete szüksége, e jámbor, istenfélő -karjai közé taszítja. És úgy lőn. Bálnai <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> neje férje -életében újra férjhez adatott s neveztetett Gyékény Mártonné -nemzetes asszonyomnak. Sok volna mind elmondani az általa négy -hónapig kiállott kínszenvedések különféle nemeit, elég legyen -annyit említeni, hogy az egykor imádandó szép asszony rövid idő -alatt csak árnyéka lett egykori önmagának s boldogtalan -utóházassága negyedik havában, tehát a szokottnál jóval hamarább, -egy gyönyörű kis leánykával ajándékozta meg szerencsés új férjét. -Gyékény Márton uram azonban nem volt azon ember, ki minden jóvolta -mellett is ily tünemény felett rendkívül örvendezett volna, sőt -inkább annak tudata, hogy saját családjába van beoltva az általa -leggyűlöltebb ember sarjadéka, a kétségbeesésig dühössé tevé őt. -Volt mit szenvedni a szegény asszonynak s az ártatlan csecsemőnek; -míg az öreg úr roppant pénzösszegekkel volt kénytelen vejétől -engedékenységet vásárolni, hogy lármát ne üssön a dologból, csak -Goliáth János volt, a ki ilyenkor kaczagott és tombolt örömében. -Mindeddig abban a boldog hitben élt mindenki, hogy Bálnai -élethosszú, önkénytes számkivetésében örökké oda fog csavarogni, s -majd valahol megeszik a krokodilusok, midőn egy kegyelmes kir. -leirat következtében a számkivetettek s köztük Mihály gróf is -engedelmet kaptak a visszatérhetésre s nem került bele négy hónap, -hogy a bocsánat-levél köröztetése után Mihály úr és Bálnai ismét -visszatértek. Képzelhetni azt az indulatot, melyet érzett a megtérő -férj, midőn nejét más hitvestársául találta. Egy hónap mulva az -öreg Óvári megszökött Magyarországból, annyira üldözte őt nejeért -Bálnai, kitől megválni Gyékény Márton sehogy sem akart, részint -azért, hogy ellenségén bosszúját állhassa, részint, hogy neje -hozományát továbbra is birtokában tarthassa. Bálnai pört indított -ellene, de melynek sem ő, sem Lilla nem érték végét, egy s ugyanaz -nap haltak meg mindketten; persze ezek is nagyon természetesen -múltak ki a világból, noha orvosi bonczolás után nem kevés -patkányméreg fedeztetett föl belsejökben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Ez elég borzasztó eset, szólt közbe a gróf.</p> -<p>– Oh a borzasztó még ezután jön. Bálnai meghalván, miután ő -rajta kívül senki a szükséges pöriratokat, többek közt a nála volt -házassági kötés párját előmutatni nem tudta, a házasságot -megerősítő protestáns lelkész pedig az ellenfelektől magára hagyott -ijeszteni, a megkezdett kétes kimenetelű pör felfüggesztetett. -Azonban Gyékény Mártonnak sem volt mit örülni győzedelmén. Ipa, az -öreg Óvári, férfiutód nélkül halálozván meg, vagyonait elfoglalta a -kir. ügyész; a leányágat illető jószágokat pedig Dömsödi keríté -kezéhez. És Dömsödi ellen soha sem mert pörölni Gyékény Márton, -hanem arra várt, hogy majd ha az meghal és titkait magával viszi a -sírba, akkor aztán visszaköveteli örököseitől a magáét. Ez alatt a -kis leány, kit szinte anyja nevére kereszteltek, fölnevekedett, a -nélkül, hogy tudta volna, hogy más is van az életben, mint nyomor -és fájdalom és kínszenvedések. Gyékény jól tudta, hogy e leány, a -ki őt apjának nevezi, ellenségének leánya, kit a haszonlesés miatt -el nem űzhetett házától, sőt inkább gondoskodnia kellett róla, hogy -az még el se szökhessék onnét s ezen gyötrő dilemma közé szorulva, -kin tölthette hamarább bosszúját, mint a kis Lillán, kinek keserves -sírása naponként a szomszédba hangzék szélylyel. Márton -szomszédjában lakott Bálnai testvére, a fukar és magába vonult -Gáspár, kinek házában olykor megfordult Bálnai elsőszülöttje, -István, ki mostanában az *-i collegiumban a lelkészi pályára -készül. Erős, hajthatlan jellem. Kissé darabos az iskolai zárt élet -hiányos volta miatt, de annál romlatlanabb lelkületű. Ez megismerte -Lillát. Azt természetesen nem tudta, nem is tudhatta, hogy egy -atyja és egy anyja volt mindkettőjöknek, mert Gáspár nagybátyján -kívül eredetéről senki sem világosíthatta fel, az pedig nem is -olyan ember volt, kitől ingyen megtudhatni valamit. Tehát -megismerte a leányt, megszánta annak elhagyott voltát s örökös -kínoztatását s egy napon magával elszöktette… Már most mi fog ebből -következhetni? A gyermekek <span class="pagenum"><a name="Page_83" -id="Page_83">-83-</a></span> nem tudják, hogy egymáshoz mily közel -rokonságban állanak. Testvérek. Szépek mind a ketten. Kivált a a -leány a legeszményibb szépség, arczra, termetre és lélekre. Tele -költői érzelmekkel, tűzláng phantasiával. Az ifju nem kevésbbé -szép, férfias jellem és tekintet, kinek önzéstelen hű nyájassága, -lehetlen, hogy meg ne nyerje az eddig csak fájdalmakat és durva -üldözéseket tapasztalt lányka szívét. S mi lesz belőle? Szeretni -fogják egymást a legőrültebb szerelemmel. Még ez eddig nem baj. A -fiu becsületes ember, jól végzett s nagyhamar valamely szerény kis -lelkészi állomást fog nyerni s szerelme tárgyát nőül veszi. Így -fognak élni boldogul három-négy évig; lesznek gyermekeik, fiak és -leányok. Ekkor fog ez a gazember előállani, – mert hogy az egész az -ő cselszövénye, úgy hiszem, mint az eget fejem felett, – s fel -fogja világosítani a két házastárs között létező testvéri -viszonyt.</p> -<p>– Hah! hisz ez a gondolat képes volna az embert -megtébolyítani.</p> -<p>– Ugy-e, veszteni kezdjük közönyösségünket?</p> -<p>– Az Istenért, ezen segíteni kell. Tudtokra kell adni előre a -veszélyt, melyben forognak.</p> -<p>– Csakhogy az már aligha lenne előre. Hat hónapja, mióta * -városában élnek mind a ketten. A fiu titkol minden köztük létező -viszonyt s titokban a leggyöngédebb gondoskodással forgolódik a -leány körül s ha valaki felőle kérdezősködik, nagyon rossz néven -veszi, mint ezt bátyám, az öreg Rónai, ki ott helyben pusztabiró s -a fiút igen szereti, saját magán tapasztalá.</p> -<p>Leandert mód nélkül meghatotta a történet. Bármint titkolá is, -bármint akarta hidegvérűen mellőzni gyanúit, ismerte Goliáthot -egész gonosztevői képességében s itt úgy csomóra voltak szedve a -háló fonalai, a dolog rejtelmes menete oly egymásból folyó és -kiszámított, hogy szinte lehete látni a pókot, mely hálóját szövi. -És a háló két, gyanút és veszélyt nem ismerő ártatlan lény feje -fölött kiterjesztve, kik még csak nevét sem hallották közös -ellenségöknek, <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> annál kevésbbé tudhatják, hogy miért -üldözi őket a sors képében egy átalkodott, rovásra haragvó nem -ember. És e két esendő lény az, kiket a meghalt Mihály gróf úgy -szeretett, mint saját gyermekeit s kiket utolsó áldásában saját -fiával együvé foglalt, de a kiken ez áldás nem fogott s kiknek -sorsáért fiától fog majd egyszer számot kérni, ott a szivárványok -boltozatán felül, honnét a föl nem törlött könyek hullását -számlálja.</p> -<p>– Vádol a lélek, szólt arczára tapasztva kezét az ifju gróf; -vádol a lélek, hogy őket igy el tudtam felejteni, pedig ha egy -népet tennék is boldoggá, de ha őket elhagytam veszni, nem mehetnék -nyugodtan ki az életből.</p> -<p>– Ön erről nem tehet, szólt közbe Rónai, legalább még eddig nem -tehetett; vagy azt hiszi ön, hogy ha legkisebb sikerét várhattam -volna az ön közbelépésének, nem siettem volna érző szívéhez -folyamodni? De ezzel nem lett volna segítve. Ön csak azt tehette -volna, vagy valami olyast, mit az öreg gróf tett, ki, hogy a -gyermekek sorsán könnyebbítsen, pazar bőkezűségével árasztotta el -őket és épen e bőkezűség verte be azoknak fejét; nagy mennyiségű -összegeket küldözött Körmös Gáspárnak, hogy unokaöcscse ügyefogyott -sorsán könnyebbítsen vele; ez pedig annál inkább rajta volt, hogy -ama bőven kamatozó ügyefogyott sors valahogy jobbra ne változzék; -ugyan így akarta Gyékény Mártont is megvesztegetni, épen a -legfájóbb oldaláról szurkálva ez által az embert, mintegy -figyelmeztetvén rá, hogy az őt bosszantó titoknak más is birtokában -van, ki védője akar lenni annak, kit ő üldöz. Tehát előlegesen -segíteni nem lehetett, a történendőket megjósolni szinte lehetetlen -volt s hogy jóvá tenni lehetséges-e, azt az Isten tudja.</p> -<p>– Lehet, szólt elhatározott erővel Leander és arcza sugárzó lőn, -mint egy diadalra menő hadvezéré, homlokán ilyenkor valami -nagyszerű fenköltség látszott, szemei lobogtak.</p> -<p>– Lehet! ismétlé s igaz hévvel rázta meg Rónai kezét, -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> ki mélyen tekintett az ifju szemei közé, -mintha gondolatjait akarná meglátni.</p> -<p>Nemes elhatározottság ült a gróf homlokán.</p> -<p>– Ők mentve vannak, mondá magában Rónai könnyebbülten.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Másnap Szilárdy Leander egyedül, minden kisérő nélkül, -elutazott.</p> -<h2>A SZALMAKUNYHÓ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Sem rózsa nem -leszek,<br /></span> <span class="i0">Sem galamb nem -leszek,<br /></span> <span class="i0">Mert én édes -rózsám<br /></span> <span class="i0">Csak a tiéd -leszek.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Merülj fel képzeletimben ifju gondolatim bölcsője, kies Alföld. -Terítsd ki lelkem szemei előtt végetlen rónáidat; mutasd fel -emlékemben délibábos pusztáid nagyszerű képeit s mezőidet, miknek -láthatára nincs. Hadd lássam őket még egyszer, hadd szíjam lelkembe -arczod vonásait, hadd fesselek le ország-világ előtt, mint egy ifju -menyasszonyt s hadd mondjam akkor: ime ez oltárkép, eszményképe a -paradicsomnak, melynek ege, földje oly anyai kegyelettel mosolyg, e -nagyszerű templom, az én hazám!</p> -<p>Nézzétek őt! A nap verőfényben mosolyg le reá; füveiben a harmat -gyémántja tündököl; mezője ki van hímezve, mint egy -oltárszőnyeg.</p> -<p>A szem kifárad, míg végtelen láthatárát bejárja, azon láthatárt, -melyet sem hegy, sem kőhalmok nem korlátoznak, – mely egyenesen az -égben végződik.</p> -<p>Távol, a halványuló zöld messzeségben, átlátszó ködtenger rezeg, -lassúdan hullámozva, mint egy zöld oczeán. Az a délibáb.</p> -<p>S amott túl a ködökön, a félhomályban egy népes város -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> hegyes tornyai látszanak, mely körül sűrű -fáktól körzött tanyák vannak elszórva.</p> -<p>A levegőben a pacsirták énekelnek, lábainknál a gyöngyvirág -nyílik, a távol mezők zöldjébe ezer színű virágok zománcza olvad, – -a pásztorhalmok körül nyájak legelnek, kolompjaik csengése a -pásztorfurulyák danáival vegyülve oly idyllszerű!…</p> -<p>Az ég tengerében rózsák és liliomok fellegei úsznak.</p> -<p>Egy kellemes nyárfaerdő végén áll egy kis szalmával fedett -tanya; falai folyondárral ellepve, udvara közepén nagy olajfa, -kerítése virágzó vadjázmin, belül rajta virágzó mályvarózsák sorai -vonulnak. A ház oly kellemes helyzetű, kinézése oly élvezet-igérő, -hogy láttára érző embernek ezer boldog gondolatai támadnak -nyugalmas, édes házi életről; – a czélját elért boldogság reménye -mosolyogva simogatja az ember érzéseit, ölébe veszi a hivő szívet, -elringatja és ad neki szebbnél szebb álmokat és igér neki, mint -hizelgő dajka a kedvencz csecsemőnek, szép játékszereket, édes -csókokat, ölelő kart, hű szívet, meleg tűzhelyt és meleg kebelt, -mosolygó eget és mosolygó szemeket, puha fekhelyt, ősi földön -termett istenáldotta kenyeret, szalmagunyhót és elégültséget.</p> -<p>E kis ház előtt kedves árnyékú szőlőlugas áll, melynek közepén -zöld gyepágy van rakva. E gyepágyon fiatal lányka ül; ölében -sötétzöld szőlőlevelekre pirosló szamóczák vannak elhintve, s ez -illatos szamóczáknak jutott azon szerencse, hogy a kedves helyről -szemenként egy a lányka mellett ülő ifju ajkaihoz -vándoroljanak.</p> -<p>Érdekes egy pár alak; a lányka fehér habkönnyű öltönyében, mely -alatt sylphidi termete a leggyöngédebb körrajzokban tünt elő; a -festőien szép, tojásdad arcz, melynek friss rózsaszínével -csodaszépen vegyül a hanyatló nap aranyvilága; a sötét-fekete -szemek, mik fölött hosszú selyem szempillák tartanak árnyékot; a -gyermekien teljes ajkak és ez arcz körül simított atlaszfényű -hajfürtök, mik gazdag tekercsekben hullanak le vállaira, s a -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> minden vonásokban, minden mozdulatokban -magát kedvesen jellemző báj és eszményi ártatlanság első tekintetre -is megragadják az emberben mindazt, mi érez és eszmél: szívet, -lelket és észt.</p> -<p>Az ifju a helyzetek azon legkellemesebbikében volt, melyet -tapasztalhattak, kik egykor boldogul szerettek, a szerelem azon -kifejlődési szakában, midőn a högy ragaszkodó, szende bizalma, a -legédesebb odaadással jogosítja a szeretőt meghittebb -szabadságokra, míg ez saját magától látszik őrizni annak gyanútlan -ártatlanságát, nehogy a virágot, mely egykor úgy is az ő keblén fog -kinyílni, még bimbójában letörje. Ez a legszebb jelenet a boldog -házasság előzményeiből.</p> -<p>Az említett ifjút aligha nem láttuk már valahol, csak hogy más -alakban. Ez a sasorr, ezen tele ajkak, az éptekintetű, életerős -arcz, ez izmos termet, mintha már egyszer megjelentek volna -előttünk, csak hogy nem úgy, mint most; nem kerek pörge kalappal -fején, zsinóros és apró ezüst gombokkal rakott dolmányban, mely -félvállára van vetve. Domború mellét aranyvirágú zöld selyem -mellény fedi, apró arany gombokra; karjain borjúszájas inge hímzett -szegélyei lobognak.</p> -<p>Ez ifju a környéken Rónai Sándor név alatt ismeretes s az öreg -Rónai pusztabiró rokonának tartatik.</p> -<p>A lányka az ifju fejére teszi kezét s annak apró fürtökbe -göndörült hajával játszik.</p> -<p>Az ifju átöleli a lányka karcsú derekát s szemeivel hosszasan -szemeibe tekint; a lányka keze az ő kezében van és reszket. A -lányka szemei nem birják el az ő tekintetét s arcza elpirul, -szemeit lesüti. Az ifju megközelíti ajkaival a lányka ajkait, de -nem csókolja meg. Arczát visszavonja s a lányka kezét -elereszti.</p> -<p>– Már távozni készülsz? akará a lányka mondani, de nem azt -mondta. Eredj már, szólt, az ifjút gyöngéden eltolva magától, nézd, -késő este lesz; tudta, hogy ifja nem egy könnyen fog szót fogadni. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– Leány, szólt az ifju, összefont kezeit térdére nyugtatva. -Voltak-e valaha sejtelmeid? megérzetted-e valaha előre, ha bú, ha -öröm várakozott reád? Azt a jövendőmondó érzést, melynek okát ki -nem magyarázhatja az ember?</p> -<p>Azt a kellemetlen, gondszerű szívdobbanást, mely legnyugodtabb -örömei közepett megszólítja a pihenő lelket s egy fekete táblára -mutat, melyre semmi sincs irva, de a mely fekete, mint a jövendő -titkai?…</p> -<p>A lányka arczán hirtelen keletkező búskomolyság vonult végig, -mint mikor a napfényes mezőn az égen úszó felhők árnyékai futnak -keresztül; egész tekintete elváltozott, valami homályos költői -halaványság foglalt rajta hirtelen helyet, merev, szoborszerűvé -változtatva a gyöngéd vonásokat; szemei tágan, feszülten néztek a -távolba, mintha a világon keresztül s azután ön lelkébe nézett -volna velök, homályos, mástól nem látott tárgyak átvonultát -szemlélve mindkettőben. Ajkai és homloka látnoki, rejtelmes -kifejezést nyertek; látszék, hogy szokatlan húr van megpendítve -lelkületében; aztán hirtelen összeborzadt s keblébe vonva szép -fejét, félénk szeliden bútt kedvese ölébe; az átölelte őt -gyöngéden, térdeire emelte és magához szorítá.</p> -<p>– Nézd! szólt a leány szokatlan, vad, költői hatálylyal s egyik -karjával ifja fejét voná magához, másikkal a csillagosodó égre -mutatott, amott azon négy csillag között van egy kicsiny, de fényes -csillag, oly szépen szokott ragyogni! azt hiszem, hogy e csillagnak -összefüggése van az én sorsommal; miért? nem tudom, de hiszem és -érzem, hogy ha e csillag tisztán ragyog, én is szokatlanul örülök, -– s ha homályosan sáppadva kél: szomorúságot hoz számomra és -bánatot. Ládd, most is mily sáppadozó, mily szomorú, mintha sírna; -a többi mind fényesen tündököl, csak ez az egy reszket halvány -fényben. Hát neked van-e csillagod?</p> -<p>– Van, de az enyim közelebb van, mint a tied; nem is -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> oly halvány, mint a tied; szebb is, mint -a többi csillag az égen, mert az enyém itt van karjaim közt.</p> -<p>A leányka reszketve hajlék a hizelgőhöz.</p> -<p>Az ifju érzé, mint remegnek gyöngéd tagjai keblén, pedig a nyári -est langyos volt és kellemes.</p> -<p>– Nem tudom, álmodtam-e vagy hallottam valakitől, mond a hölgy, -hogy minden embernek egy csillaga és egy virága van, mely iránt úgy -érez, mint testvér testvére iránt. Ismered-e a turbán-liliomot? nem -szép virág, nem kedves, senki sem szereti és énnekem mégis kedvencz -virágom ez, talán azért, mert oly magánosan, oly rejtetten lakik, -sötét avas erdők mélyében, vad zuhatagok köves medreiben. A -szentkirályi erdőben láttam ily virágot; egy csermely tócsájából -nőtt ki, mely sötétkék színű volt a fölébe hajló bodzafa -gyümölcseitől, naponkint mértföldnyi útat tettem hozzá, hogy -megláthassam. Más nem találja szépeknek májfoltos virágharangjait, -én bámultam azokat; más nem érzi szagát, én újszerű, lélekemelő -illatot szíttam belőle; – vágyva lestem, mint nyílik ki egyik -bimbaja a másik után s mint hervad el egyik virága a másik után; -gyakran késő délutánokig mulatkoztam vele s mikor elváltam tőle, -úgy tetszék, mintha kibeszéltem volna magamat valakivel, s nem -egyszer történt, hogy épen vele álmodtam. – – Tegnap, a mint ismét -elmentem azt meglátogatni, oly valami nyomást érzettem szívem -körül, mintha sejtettem volna, hogy nem fogok benne gyönyörködni -többé; jól éreztem: ott feküdt letörve a víz színén, virágai el -voltak hervadva s széttépett levelei ázottan uszkáltak a vizen. -Azóta úgy érzem, mintha lelkem egyik része halt volna meg, – -kivált…</p> -<p>Reszketve elhallgatott a leányka.</p> -<p>– Kivált? kérdé feszült figyelemmel ifja.</p> -<p>– Midőn az átfeketült víz színére áthajoltam, hogy kedvencz -virágomat belőle kivegyem, a fekete víztükörben egy idegen arczot -láttam meg; mintha vállamon keresztül reám nézett volna… -<span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>– Egy idegen arczot? kérdé megütközve a szerető.</p> -<p>– Lehet, hogy csak képzelém; nem is mertem még senkinek mondani, -féltem, hogy kinevetnek vele, mert a mint ijedve felsikolték, már -akkor nem láttam azt sehol s a bozótot nem mertem kutatni.</p> -<p>– Minő volt?… haja… vonásai?… nem tudnál emlékezni felőle?…</p> -<p>– Oh, mintha most is előttem lebegne! Azok az egymáshoz közel -álló szemek, a sűrű szemöldök, a kicsinyke áll, e fölfelé tolt -szőke haj s az egészen uralkodó baljóslatú kifejezés, mindezt soha -nem tudnám elfelejteni; sőt sokszor, ha elmélázok a külvilág ezer -tárgyai felett, úgy tetszik, mintha az egész mindenség az ő -arczaival volna tele, főleg a felhők között igen sokszor látok -hozzá hasonló, bántó alakokat; csak a vércsillag<a name= -"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= -"fnanchor">4)</a> és a böléndek ellenében érzek oly félelmet és -taszító undort, mint ez arcz iránt.</p> -<p>Az ifju szemeiből villámok löveltek, haragvó villámai a nem várt -fölfedezésnek; a leányka szinte megijedt tőle.</p> -<p>– Tehát ismét és ismét kell veled találkoznom?… Miért, hogy épen -ott kell lenned, hol az én útam visz keresztül? Miért hogy épen én -és te – és szüntelen én és te jövünk össze? Mintha egymás vesztére -volnánk átkozva a világra…?</p> -<p>– Te is láttad őt? kérdé félénk-bizalmasan a leányka.</p> -<p>– Az ifju kihivólag tekinte körül, mintha azt sejtené, hogy -újólag közelében van az ismert kisértő. – Az éj hallgatott, csak az -estfuvallat susogott a lugas levelei között.</p> -<p>– De hát nem isten-kisértés-e ez ily egyedül, távol minden -segélytől, a puszta erdejének tövében laknod? miért nem akarsz a -városba átköltözni?</p> -<p>– Mert az, a kinek határtalan hatalma van lelkem fölött, így -akarja. – Távol lenni minden emberi lehellettől: – ez az ő -akaratja. – Egy kutyát, meg egy imakönyvet adott búcsúzásakor és -így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– Semmitől se félj; hol ember nem lakik, ott bátran lehet élni; -ezen eb nagy philosoph, ki nem állhatja az emberi arczot; hizelegj -neki és ez távol fogja őket tőled tartani; a kisértetek ellen pedig -megvéd az Isten. Midőn egy este remegve megvallám neki, hogy egy -ismeretlen ifjút szoktam az ő neve mellé imádságaim közé szőni, -nyugodt vérrel csak ezt felelé: jó, – vigyázz magadra; nem mind -angyal az, kinek arcza szép; azon út, mely a paradicsomba visz, -épen tőszomszédja annak, mely a kétségbeesés házához vezet; ha -emerre találnál tévedni, egy jó tanácsot adok: végy czukrot és -olvaszd fel tiszta vízben s tedd félre, hadd álljon és rohadjon -meg, fél év múlva életölő méreg lesz belőle; lehet idő, hogy -hasznát veszed.</p> -<p>– És kicsoda ez irtózatos ember, kinek oly nagy hatalma van -feletted? kérdé az ifju s keble aggódva hullámzott fel s alá.</p> -<p>A lányka szorosan simult hozzá s ajkát elfedve kezével, -titkolózva súgá fülébe: «testvérem»; azután összerezzent, mintha -megbánta volna, hogy e szót kimondá.</p> -<p>Az ifju szívéről nehéz kő, nehéz aggodalom gördült le; de -csodálkozó meglepetés foglalta el helyét.</p> -<p>– Honnan tudhatja ezt? kérdezé magában és nem birt rá -megfelelni. «Tehát testvérét ismeri?»</p> -<hr class="tb" /> -<p>Ezen ifju gróf Szilárdy Leander volt, kinek meghalt édes atyja -végrendeletében e kötelességet hagyta hátra: «boldogítsd barátom -gyermekeit»; s miután keblében e parancs, titoknokának aggodalmas -előadása által kétszeres erővel élénkült fel, nem nyugvék addig, -míg ennek, bárha csak részleg is, eleget nem tőn.</p> -<p>Előre értesülvén, hogy Bálnaiban egyike lakik azon embergyűlölő -szellemeknek, kikhez hizelgéssel, jótéttel közelíteni nem lehet, ki -az ajánlkozótól csak e diogem szókkal kérne szolgálatot: «eredj -előlem», szállást az öreg Rónainál vőn, ki akkor Monostoron -pusztabiró s Bálnainak <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> jó ismerőse volt, s azt tervéről -értesítvén, Rónai Sándor név alatt rokonának adá ki magát; itt és -így nyert alkalmat a rejtélyes testvérek megismerésére. Ritkán -találta őket együtt, akkor is oly aggodalmas titokőrző -tartózkodásban, hogy a félt rejtelem nyomára a jelen perczig nem -akadhatott.</p> -<p>De közbejött egy igen egyszerű körülmény, melynek később igen -sokszerű következményei lőnek, legelső okozatja pedig az lett, hogy -Leander mélyebben talált az atyai végrendelet teljesítésébe -belebocsátkozni, mint azt egyelőre hitte volna. A kis Lilla, azon -idő óta, hogy a mostoha házat elhagyá, mind alakra, mind bensőre -nézve ideálszéppé kezde fejleni. A gyermekded, telt vonások szűzi -classicitásba olvadtak át, az ajk nemesült, a szemek bolygótüze -csillagfénynyé tisztult, a könnyű termet remek idomzatúvá fejlék. A -leány oly szép lőn, hogy ki egyszer meglátta, soha sem felejté el -többet.</p> -<p>S ehhez járulva ama költői hajlam, mely a tartós magány -elvonultságában, a különben is ábrándokkal ellepett kedélyen -uralkodóvá lőn, a gondolatoknak ama fenkölt szárnyalása, a -legegyszerűbb népköltészet hangulatában; az érzelmek nemes -emelkedettsége, a romlatlan szívépség s mint mesés maradvány a -vadon ősidőkből, a legtisztább, a legszentebb ártatlanság, egyelőre -úgy megragadák Leander figyelmét, hogy egy cseppet sem bánta volna, -ha az atyai hagyomány sokkal szigorúbb részletességgel fejté vala -ki a végparancsot, miből természetesen az következett, hogy addig -értelmezgeté a végrendeletet, míglen rá is akadt annak igazi -értelmére – a szép, kis védenczkébe veszedelmesen -beleszeretvén.</p> -<p>Naponként erősebb lőn meggyőződése, hogy e hölgyben oly kincset -fedezett föl, minőt ez ideig hiában keresett, hogy benne lelkének -mására talált, s e találkozás mindkettőjökre nézve új világot, új -lelket, új életet teremte.</p> -<p>Mennyivel különböző a természet gyermekének minden -lélekmozdulata a mívelt világ korlátozott röptű -szellemvonaglásaitól, <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> mely önmagát költészetnek nevezi! pedig -költészet nincsen sehol, csak az érzelmek tökélyes összhangzásában, -s ezt semmi nem eszközli a természeten kívül.</p> -<p>A pacsirta énekel odafenn, a természet gyermekének lelke ott -szállong vele a magasban s énekének minden hangját érti és érezi; -testvérének nevezi a csermelyt, melynek kristályvizéből iszik, -andalogva hever annak füves partján s ha tükrébe letekint, Isten -képét látja benne saját arczulatán. Belát a derült ég boltozatlan -ürébe s lelke túl viszi a szem láthatárán. Mindenik csillaggal -ismerős; tudja, melyik közöttük a jó, melyik a baljóslatú; érzi a -bűverőt, melylyel a telehold szédíti magához a föld lakóját, s a -nap arany virágú melegében ismeri az áldó szellemet, ki a világot -és az örömeket teremté. Talány előtte a természet minden tüneménye, -de szavakat hall és dolgokat lát, miket nem hall és nem lát senki -más; ismeretei újak és különczek. A délibáb eszményi panorámája, a -világos mindenség kitárt könyve, melyből fénylátó lelke olvas; – -nevéről nevez mindegyik virágot s szellemeket tulajdonít nekik; a -szomorú árvalányhaj, a sötéten uralkodó királyi zászpa, a szabad -sziklák virága, a kökörcs, a zsarnok ördögborda, az undok pöfeteg, -az ábrándos napraforgó, mind ismerői, s köztük részvétét vagy -utálatát megosztja. Ő érti a langy estfuvallat beszédét, mely a -mező illatos virágait megy látogatni; tudja, miért oly hideg, miért -oly haragos az őszi zivatar, mely szerelme leányait, a virágokat -nem találja többé, s a fergeteg mennydörgő szavában ki légyen, ki -oly világrendítve szól; tudja, miért sárgul meg, miért hull le a -falevél, ha a nap megszün melegítni; s a csalogány miért énekel -csak tavaszszal és csak éjszaka. Álmai mindegyike egy-egy -tündérlámpa, melynek a szív lapjára rajzolt varázsképeiből -jósmagyarázatokat alkot; egész élete egy regény, melyben csak -emberek nem visznek szerepet, s ihletett magányát nem látogatja -más, mint az Isten szeme és az álom. <span class="pagenum"><a name= -"Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Minő lehet ily lény szívében a szerelem, ez a minden indulatok -napja, a költészet költészete, mit csak tükörből tanul ismerni a -művelt világ s divatul szokja el egyik a másikától, vagy könyveiből -oltja át az érzést éretlen, korcs-gyümölcstermő szívébe? Minő lehet -ily lény szíve a szerelemben, az a romlatlan, éperejű szív, mely, -mintha akkor került volna ki Isten teremtő kezéből, tiszta és -öröklángú, melynek indulatai nagyok és magasztosak, érzelmei -igazak, vágyai fenköltek, ragaszkodása hű? – Ilyen lehetett az első -nő, ki az első szerelmet hozta magával alá az égből.</p> -<p>Vannak rokonlelkek, kik gyakran egy időben, egy közös gondolatot -szülnek, mintha csak egy, két alakban ható életmű volnának, vagy -mintha az örök teremtő erő, egyetlen életeszmét ketté szakítva, azt -két lénynyé változtatta volna, kik egymást vágyva keresik és talán -az életben soha meg nem találják; de ha megtalálják, egyetlen -tekintet elég számukra, hogy egymásban a keresett félre -ráismerjenek.</p> -<p>Leander, mióta Lillát megismeré, feledte, hogy rangja mily -magas; a lélek magassága előtt letörpül minden rangfokozat, a két -rokonlélek egymással egyenlőnek érezte magát.</p> -<p>Nem kérdék, nem is mondák egymásnak, hogy mit éreznek; nem -esküdtek, nem vallottak egymásnak szerelmet, nem hizelegtek mézes -szavakban: de értettek minden pillanatot egymás szemében s -mondhatlanul érezték egymás érzéseit. Ez a szerelem delejhatalma. -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<h2>IFJABB DÖMSÖDI GÓLIÁTH PÉTER.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az én búcsúzásom nem lesz -hosszú,<br /></span> <span class="i0">Csak egy szóból álló, de -szomorú.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Az alkony pirja lehamvadt az égről. Hold és csillagok jöttek fel -helyébe; langy estszél repkedett pillangószárnyakon az illatos -mezők felett; a boráglugasból ábrándos suttogás és élveteg sóhajok -méla hangjai vegyültek bele.</p> -<p>Négy alak megy sötéten közelítve a magános lak felé; -fel-feltekintenek a holdra s átkozzák, miért oly világos. A -nyárfaerdő végén megállanak.</p> -<p>Egy közülök spanyol köpönyegben, előkelő, halavány arczulattal -körültekint s rámutat a magányos tanyára, mintha egy gonosz lélek -küldene kinyújtott kézzel néma átkot veszendő áldozatára.</p> -<p>– Ez a tündér laka? kérdé szúró hangnyomattal egy másik vele -jött alak, kinek a felhajtott százrétű köpönyeggallér és lenyomott -talián sipka közül csak hegyes orrmánya látszik; a hol leányt akart -uraságod ölelni, aztán kutyát fogott?</p> -<p>– Hű-hűm? szólala meg egy harmadik pőregatyás nép, kinek feje -nem igen van messze vállaitól, hát a nagyságos úrnak is foghagymás -volt az orra attól a szép leánytól? Hej, a ki áldója van! ismerek -ám én pedig egy legényt, kinek későn, korán szabad járkelte van -abba a tanyába, s olykor úgy fordul, hogy éjfél után lovagol el -onnét, aztán még a kutya sem mordul rá.</p> -<p>– Nem úgy mint a nagyságos úrra… hahaha! ő kegyére a tündérke -ráhuszította az ebet, mikor legyeskedni kezdett körülötte.</p> -<p>– Hallgass! szólt a halvány arczú s mérgesen oldalba döfte a -százgallérú ingerkedőt. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Bizony, folytatá a nyakatlan pőre ficzkó, az nem Isten -állatja, a kutyát akarván definiálni; két lábát nem birja mozdítani -s a másik kettőn mégis akkorákat ugrik, mint a bakkecske; mérges, -mint a hörcsök; a kit az egyszer megszorít, ha addig él is, -belekóstol a lábakásájába.</p> -<p>– Csitt… mi az ott, a sövény mellett… paripa?</p> -<p>– Biz a… Mondom, hogy most is ott szedi az úrfi az epret.</p> -<p>A halvány arczú szemei pokolian-vad világgal fénylettek; leveté -köpenyét s alóla egy hosszú, fényes tőrt vonva elé, megindult s -kiálta:</p> -<p>– Kövessetek!</p> -<p>– Majd bizony; hát a mennykő mire való, válaszolt a negyedik, -egy görbe lábú szennyes betyár; nem ettem gombát, hogy azzal az -istennyila-öklűvel összetűzzek; inkább egy regement liszteszsákba -(chevaux legersek) kötök bele, mint ebbe a veszedelemadtába, sz’ -igy morzsolna össze mind a négyünket egy kezével-e.</p> -<p>– Már az igaz, erősíté a hasba-melles legény, negédesen -vonogatva magát; az az ember ördöggel atyafias; egy pár réz -kétgarasost oly könnyen tör ketté, mint egy vajas pogácsát, s egy -három esztendős jegenyefát félkézzel kiránt helyéből.</p> -<p>– De még magamnak sincsen ám több egy nyakamnál, szólt a hegyes -orrmányú; ha akarja uraságod, várja meg, míg eleblábol boldog -vetélytársa; ha nem akarja, menjen; tudom gúzst csavar belőle.</p> -<p>– Gyáva nép! mormogá magában a halvány arczú s kilépett az erdő -árnyékából; nem gondolá meg, hogy társainak egyike sem szerelmes, -egyedül csak ő benne égett a szenvedély gyehennája. Sovány, -élvezetaszalta termete reszketett a lángoló vér féktelen vágyai -miatt; kezébe szorítá tőrét s a tanyához lappangott. Benn az -udvaron vonítani kezdett az eb, mire ő a kert mögé került, s a -kerítés mellett elébe futamodó ebnek jókora konczot vetett be, mely -nem egyéb volt, mint rongyba takargatott, főtt madárlép, -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> melybe a kutya bele harapva, orrát száját -úgy tele ragasztotta, hogy kisebb gondja is nagyobb lőn az -ugatásnál.</p> -<p>Ezzel a halavány arczú férfi a lugashoz lopózott; – halk beszéd -hatott itt füleihez; közelebb vonult és hallgatózott; a tőr -megvillant kezében a holdvilágnál, szívében a pokol minden kínjai -dulakodtak, míg hozzá oly közel két boldog szívben a paradicsom -virult.</p> -<p>És ő neki mindezt látni kellett…</p> -<p>A mythoszi kecsű lányka meghitten ül kedvese ölében s -elandalogva ringatni hagyja magát annak erőteljes karjaitól, mint -egy kis alvó gyermek, félig érzelgően lehunyva szemeit, majd ismét -kedvese tekintetét keresve azokkal, s e szemtalálkozás elég arra, -hogy lelkeik mondhatatlan üdveket érezzenek.</p> -<p>Az ifju néha egyes szavakat sugdos lánykája fülébe; édes szavak -lehetnek, mert forró sóhaj és mosoly felelnek reájuk.</p> -<p>A lányka simuló karja a szerető nyaka körül téved, s arczaik -megközelítik egymást; ábrándok altatják mindkettőnek szívét, s ez -ábrándos álomban, midőn szíveik egymáshoz oly közel dobognak, mind -a két lélek mintegy egymásba folyva egyesül, feledi multját és -jövőjét, s kezdi élvezni azt, mit örökkévalóságnak neveznek, mely -öröklét csak a legmagasabb kéj vagy a legmélyebb fájdalom lehet; e -magasztos perczében az elmerengésnek, a két ajk oly közel jut -egymáshoz, a két forró lélekzet összevegyül, a lélek lát ilyenkor, -nem a szemek; – öntudatlanul mágnesi bűverőtől vonzva csattannak -össze az ajkak, s egy hosszú, fojtó, üdvteljes tapadásban, néma kéj -közepett születik meg a szerelem első rózsája, az első csók.</p> -<p>Az első csók…? talán az utolsó csók!</p> -<p>Mindketten föleszmélnek méla elragadtatásaikból. – Reszketve -tekint a lányka kedvese szemébe,… felsikolt… rémülten veti magát -annak keblére s kezével eltakarja arczát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Az ifju is felszökik; háborodottan lép a lugas falához s a -venyigefonadékot kétfelé szakasztja.</p> -<p>Mindkettőjöknek úgy tetszék, mintha az első feltekintéskor -fényes tőr hatott volna a lugas falán keresztül, mint egy éles -holdsugár, hirtelen ismét visszavonuló.</p> -<p>– Ki volt az? ordítja dörgő szózattal a férfi, s megfélemlett -lánykáját a gyeppadra nyugtatva, haragosan kilép. Így lép ki -barlangjából a megbosszantott oroszlán. Széttekint. Sehol egy élő -lény távol és közel.</p> -<p>– Minő csalódás, szól magában, s fürkészve félelmetlenül a tanya -mögé indul.</p> -<p>A lányka fél egyedül maradni s ifja karjába kapaszkodva, követi -őt.</p> -<p>A vidék körötte csendes és néptelen.</p> -<p>A kert oldalán egy nagy verem volt ásva, melybe a kitépett -gyomot és paréjt szokták hányni. Leander nem veendette azt észre, -de a lányka szörnyű sejtelmesen nézett a táj felé s ez által -figyelmetességét felébreszté. Oda ment; a gödör most is tele volt -hányva felnyűtt fattyúvirágokkal. Leander rá lépett a gyomhalmazra, -mely süppedezett lábai alatt.</p> -<p>– Látod, mint süpped, ide sem rejthette magát senki; szólt s -nyugodtan kerülték meg tovább a ház környékét, a nélkül, hogy -legkisebb nyomra akadtak volna.</p> -<p>Ha egy nyommal odább lépett volna Leander, midőn a gyomhalmazra -taposott, ellensége mellét zuzandá össze, így azonban csak gyomrára -gázolt s az meglehetősen süppedhetett lábai alatt.</p> -<p>– Légy aggodalom nélkül, biztatá szerelmesét Leander, -testvéredet rá fogom beszélni, ne hagyjon tovább e magányban; aztán -majd jőnek boldogabb idők, mikor Isten és világ előtt oltalmazód, -védőd lehetek, s azon idők messze nem lehetnek.</p> -<p>Ha tudta volna, milyen messze vannak!!</p> -<p>Még egyszer körülölelé Lilláját. – A sírás erőteté, midőn elvált -tőle; a mint felült paripájára, úgy tetszék <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> neki, -mintha a világból egy még rosszabb világba kellene átköltöznie.</p> -<p>A lányka utána nézett ajtajából, míg láthatá, azután bezárkózott -magános lakába, s égő mécsénél hallgatózva figyelt az éj csöndes -titokhangjaira.</p> -<p>Leander pedig sejtelem-nyomottan léptetett a pusztabíró tanyája -felé, mely mintegy félmérföldnyi szomszédságban állt a magános -laktól; paripája meg-megbotlott, vagy horkolva ugrott meg alatta, -egyes fatörzsöktől elijedve, majd csökönösen megállt s fülhegyezve -tekintgete széllyel.</p> -<p>Szokatlan érzések ülték el szívét. Mintha egy ismeretlen kéz -vissza akarná őt húzni kedveséhez, mintha szellemajkak súgnák -fülébe, hogy veszély van közel. – Megállt és hallgatózott.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A mint a lódobogás elhangzék, a halványképű sietve szórta le a -magára húzott gyomot s kikelve a gödörből, hosszan, élesen -füttyentett.</p> -<p>E neszre az erdővégből elősompolyogtak társai s a magános ház -kerítésén egyenként bemásztak.</p> -<p>A százgalléros egy csomó tolvajkulcsot keresett elő zsebéből; a -két betyár pányvát és rudakat hozott magával.</p> -<p>– A hol a! suttogá a kajla lábú az árnyékba mutatva, hol egy -szegletbe vonultan valami rótt tömeg látszott, melynek szemei -parázsként égtek. A házi eb volt, mely még akkor is a fogai közé és -orrára ragadt madárléppel bajlódott.</p> -<p>– Üssétek agyon! mondá a sáppadt arczú.</p> -<p>De a kutya nem várta be az üdvözletet, hanem elébök tipegett -ásítozva és nagy alattomosan csóválva farkát; s a mint a -nyakamentes bajnok dorongját ellene emelé, hirtelen vállára ugrék s -lerántotta magával a földre. De a másik betyár két kézre fogott -husángjával keresztül csapott az eb derekán, mire ez felordítva, -hanyatt fordult s <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> halálosan vonítva, a pitvarajtóba ült s -dühösen kezdé védeni magát.</p> -<p>– Vessetek kötelet a nyakába, ne ordítson, még valakit a -nyakunkra csődít!</p> -<p>Az egyik betyár ráveté a pányvát, de a kutya megkapta kezét s -kettőt harapva rajta, kirántá kezéből a kötelet s ismét az ajtó -előtti őrhelyére vonult.</p> -<p>– Rántsátok el már onnét! hangzék ismét. De senkinek sem volt -kedve a kötélért nyúlni; a csapat triariusai a nélkül is sebet -kaptak már a viadalban.</p> -<p>Most tehát nagy köveket szedtek össze s a hű állatot úrnője -ajtajában agyonhajigálták. Nyöszörögve fujta az ki páráját, de nem -mozdult el a küszöbtől.</p> -<p>A százgallér belepróbálta az ajtóba kulcsait s a pléhzárt -csakugyan fel is nyitá, de ekkor vevék észre, hogy még azonkívül -tolózár és keresztvas is őrzi a szegekkel vert, béllelt ajtót.</p> -<p>– Feszítsétek be, dorongokat ide!</p> -<p>– Nem úgy; lyukat kell fúrni az ajtón, melyen át lehessen -nyulni, tanácsolá a százgalléros s rögtön munkához fogott.</p> -<p>– Sietve, sietve!</p> -<p>Hirtelen öt lyukat fúrt az ajtón s azokat fürészszel összevágva, -az így támadt nyiláson bedugja kezét s a keresztvasat törekedik -leemelni.</p> -<p>E pillanatban, mintha égből hullott volna alá, közéjök ugrik egy -sámsoni férfi s az ajtón álló százgallért hátulról nyakánál -megragadva, úgy vágja az udvar közepén álló olajfához, hogy rögtön -ott marad; azzal felfogja súlyos csákányát jobb kezébe s a többi -hármat vallatás alá veszi. A két betyár hires bothős volt a k...i -csárdában s középen fogott fütykössel rárohan a megtámadóra, – s -fütyköseik pörögve csapódtak olykor össze a súlyos csákány -ütéseivel. A halvány képű ezalatt leoldja a döglött eb nyakáról a -pányvát s kiterítve, ráhajítja a megtámadóra. Ez félre vágja az -elhajított kötelet csákányával, s e csapással <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> bele -akad baltája a hurokba, nagyot ránt rajta; a halvány térdre esik, -de a kötelet nem ereszti el s a férfi lefegyverezve látja -magát.</p> -<p>A két betyár diadalujjongatással rohanja meg a fegyvertelent, ki -gyors lélekéberséggel egy, az udvarközépre rakott tégla- és -vályoghalomra szökik fel, honnét, mint bástyáról két kézzel és -ügyesen, egész téglákat hajigált megtámadóira, kik élethalálra -látszottak ellene törekedni. A vályogzápor visszaverte őket néhány -pillanatra, s ez alkalmat használva az üldözött, egy pillanat alatt -a közel álló olajfára kapaszkodott fel, s onnét bátorsággal tekinte -le elleneire.</p> -<p>– Álljatok a fa alá! parancsolá a sápadt arczú, ha leszáll, -verjétek agyon.</p> -<p>A bicskások a fa alatt görcsös suhogóikra könyököltek; -parancsolójuk pedig a tanya ajtajához lépett s azt felnyitni -próbálgatá.</p> -<p>– Góliáth Péter! kiálta rá dühösen ellensége; s a halvány ember -összerezzent és még halaványabb leve.</p> -<p>– Hogy ismersz engem? kérdé s homlokán a ránczok keresztbe -szaladtak össze, ki vagy te, hogy nevemet tudod? Akárki légy, e -tudatért meg kell halnod. Legények! ezer forint azon ember -halálának a jutalma. Rajta! s hidegvérrel kezelte tovább az -ajtónyitási fortélyokat.</p> -<p>– Ezer forint szép pénz, nem is kerülne sokba; egy pár döfés a -fehérvári bicskával megszolgálja, de hogy jutunk oda fel, repülni -egyikünk sem tud, ha pedig egyenként mászunk fel, kitekeri -nyakunkat.</p> -<p>– Tudod mit? vedd át a kerítésen azt a lajtorját, melyen -átmásztunk; neki támasztjuk majd e fának, s egyikünk azon, másikunk -a fa derekán felkapaszkodunk; hisz nincs nála semmi eszköz.</p> -<p>– Jó lesz biz’ a, fiam Telezsák, hanem eredj magad a -lajtorjáért, én azalatt idelenn strázsálom s ha lekivánkozik, majd -a tarkójára teremtek.</p> -<p>Telezsák ment, felhágott a kerítés hevederére s a kivülről -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> megtámasztott hágcsót két végénél fogva -átemelni iparkodott. A hágcsó rendkivül nehéz volt, el nem tudta -gondolni: miért? – a mint így húzza, vonja és mégis meg sem birja -mozdítani, túl a kerítésen hirtelen egy idegen arcz emelkedik fel -előtte, a létrán felmászva s minden előleges értekezés nélkül -akkorát csap egy kurta ólmossal a hüledező Telezsák feje búbjára, -hogy az majd a nyelvét harapta ketté.</p> -<p>Ennek sem kellett több; teljes szívéből elordítja magát.</p> -<p>– Szaladjunk, rivall, nyakunkon a hadnagyok! s ekkor neki -iramodik tüskén-bokron keresztül, s addig lélegzetet sem vesz, mig -az erdőszélt el nem éri, hová a másik bajtárs is, hasonló bátor -indulattal, nyomban követte.</p> -<p>A váratlan segítő átszökik a kerítésen. – Góliáth Péter -észreveszi, hogy egyedül maradt, keresztül fut az udvaron; azonban -még a tulsó kerítést nem éri el, midőn ellensége egy szökéssel -lepattan menhelyéről, s vasmarokkal megragadja és visszarántja a -futót.</p> -<p>Góliáth rá ismer: Szilárdy Leander! hörgi elkékülve.</p> -<p>– Már most tudod, kivel van dolgod?</p> -<p>– Bocsáss, hagyj menekülnöm, kiáltá emez tajtékozva s tőrével -ellenét iparkodott leszúrni, s Leander kezét vérig harapta, a mint -az fegyverét kifacsarta a gyilkos kezéből. Bocsáss el, vagy a -pokolra mondom, iszonyú boszút fogok rajtad állani.</p> -<p>– Arra nem érsz rá.</p> -<p>Ekkor egy harmadik kéz nyúlt a küzdők közé, jéghideg nyomással -nehézkedve a Góliáth fejére. Góliáth mintha hóhéra kezét érzette -volna fején, elmerevült, térdre bukott s többé nem védte magát. -Összenyaklott, mint kit szél ütött meg.</p> -<p>Bálnai Körmös István állt felette, kőhideg, bús -arczulatával.</p> -<p>– Tudsz-e halálod órájáni imádságot, rabló? kérdé martalékjától, -kit Leander hiába iparkodott fél kezénél <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> fogva -felemelni. Nézz széllyel még egyszer a világban, utoljára fogod azt -most látni.</p> -<p>– Mit!…</p> -<p>– Csak azt, hogy majd ide erre a fára felakasztalak; most épen -statarium van a vármegyében s én házfeltörésen kaptalak… függni -fogsz.</p> -<p>Góliáth görcsösen vonaglott és szemeit meresztgette.</p> -<p>– Rád bizom őt, szólt Leander, Góliáth kezeit hátra facsarva s a -kötéllel megtekerve; azután a tanya ajtajához sietett.</p> -<p>Bálnai utána kiáltott:</p> -<p>– Sándor! A leányt távolítsd el az ablaktól, hogy ide ne -lásson.</p> -<p>Leander nem ütközött meg a Sándor nevezeten; a pitvarajtón -belépett. Kedvese sikoltva futott elébe s az ifjut mint megváltó -angyalát hévvel karolta át…</p> -<p>A mint Bálnai Leandert Sándor néven nevezé, a báró szemeiben -hirtelen élő tűz villant keresztül, ellankadt tagjai életre -feszültek.</p> -<p>– Ember! szólt erősült hangon hidegvérű ellenéhez, látom, te nem -vagy az, kitől életet vissza lehessen könyörgeni, ne félj, nem is -könyörgöm érte; így nem fogok legalább arra szorulni, hogy magam -öljem el magamat; bátran meggyilkolhatsz, még csak sikoltani sem -fogok; utált előttem az élet, vedd el, jót téssz velem; künn az -erdő bármelyik fájára felakaszthatsz. Oldd fel kezemet, irást fogok -adni, hogy önmagam fosztottam meg magamat az élettől.</p> -<p>Bálnai rábámult az emberre.</p> -<p>– Jó, úgymond, megteszem… megöllek… ne félj.</p> -<p>– Köszönöm. E szívességedért nem maradok hálátlan; csak nehány -perczig engedj még élnem, s minthogy imádkozni nem tudok, e kis idő -alatt én is jót teszek veled. Gonosz világban élünk, hol álarczban -jár minden ember s az őszinte érzelmek prédára jutnak. Egy gyanút -ajándékozok neked. Ama pórias öltözetű férfi, kit te bizalmas -hangon Sándornak szólítottál, gróf Szilárdy Leander és <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> nekem, -tevé hozzá keserű gúnynyal, jó barátom; együtt növelkedénk, -jószágaink határosak, s apáink után együtt birunk egy közös -falut.</p> -<p>– Hazudsz, ordítá közbe Bálnai, hazudsz; ne szólj tovább.</p> -<p>– Ha most haragudnám reád, elhallgatnék s vesztedbe hagynálak -rohanni, de ne vesd vissza ajándékomat; hajszálon függ a vész fejed -fölött, s te önmagad téped el azon vékony fonalat, ha szavamra nem -figyelsz. Mi ketten igen víg, kicsapongó czimborák valánk s az élet -örömeit fenékig kiürítettük, éltük a gyönyöröket, míg ingert -találtunk bennök, s midőn az egyszerű kéj már nem csiklandá tovább -érzékeinket, együtt találgatánk kalandosabb, ingerlőbb -élvezetnemeket, miknek elérésére gyakran legőrültebb túlzásokat -választottunk; egyszer hírét vettük, miszerint bizonyos magános lak -rejtekében tündér szépségű lányka lakik, kit még idegen férfiunak -tekintete nem illetett, s kit haragos sárkányul őriznek egy -embergyűlölő eb és egy világgyűlölő rokon. Találtunk alkalmat a -leányt megláthatni; szebb volt, mint képzelénk s nem oly nehéz a -hozzá juthatás, mint a hír kürtölé; az én gróf barátomnak volt itt -egy ismerője, egy gazdaember, titoknokának közel rokona, kivel ő e -czélra megatyafiasítá magát s tudva, hogy amaz embergyűlölőnek, -kivált a főbbrangúak ellen van nagy antipathiája, parasztruhában, -becsületes, nyilt arczczal közelíté meg az ifjut, s előbb annak -gyanakodó szívét álomra simogatta őszinte magaviseletével, majd a -leányét hódítá magához, ki is ifju ártatlanságával együtt -martalékjává lőn. De ezzel nem érte be az én barátom; neki nem volt -kielégítő a lányka hizelgő mosolygásait látni és sóhajait hallani; -ő birni akarta azt, birni, de nem általa biratni.</p> -<p>– Oh, ha ez mind igaz! hörgé Bálnai s térdeivel iszonyút nyomott -a beszélő mellén.</p> -<p>– De ne fojts még meg; ez csak a kezdet, a vége még mulattatóbb. -Ismered azt a mesét, melyben a macska a majom számára kikaparja a -tűzből a gesztenyét? – <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> Én ismerem, mert rajtam is megesett. -Egy szép tervét kelle kivitelhez segítenem az én kedves barátomnak. -A terv ez volt: a lányka magános, félreeső helyen lakik, bátran, -védtelenül; a gondoskodó testvér nyugton alszik benn a városban, -tudván, hogy a szomszéd tanyán testvére kedvese őrködik kincse -fölött; nekem kell vala a leányt elrabolnom, negyed magammal -feltörnöm a házat, rögtön lóra ülnöm vele, lóhalálában futnom -Kéturfalvára, hol a leányt a Szilárdy-kastélyban rejtettük volna -el. Tervünkben volt az is, hogy ő, t. i. az én szeretett jó -barátom, rajta kapván a rabláson bennünket, megtámadjon, velünk -színből szörnyen megverekedjék, s általunk legyőzetvén, -megfutamodjék s később kétségbeesetten keresse a leányt a világ -mindegyik szegletében, azon egyet kivéve, melyről tudandja, hogy -ott van. Egész tervünk a megfutamodásig szerencsésen sikerült, s ha -nem várt közbenjöveteled nem fordít a dolgon, hihető, hogy a kaland -szerencsésen végre lesz hajtva. Megjöveteled lehetősége, ez az egy, -kívül esett számításainkon. – Elvégeztem mondani valómat, már most -akaszsz fel, ha akarsz.</p> -<p>Bálnai arcza majd holdhalavány, majd haragvörös színű lett, -szemöldei mélyen lefeküdtek szemeire, mint egy dühös hyenáé, -orrczimpái kitágultak s homloka izzadt.</p> -<p>Odahagyta foglyát, tántorogva indult a tanya ajtajához; a -kilincsbe kelle kapaszkodnia, hogy el ne essék. Benézett a szobába; -látta az ifjut, a mint testvérét kebléhez szorítá s annak szemeiből -törölgeté a könyeket. – A szerelmesek nem vették észre az ajtóban -állót s karjaikat egymás körül fűzék és lassú édes hangon -suttogának.</p> -<p>– Szilárdy Leander! ordítá hirtelen teljes hangon a testvér s -egy ugrással a szoba közepére lépett; szemei szikráztak, haja mind -felfelé állt; arczizmai vonaglottak s ujjai behorgadtak, mint egy -prédájára lerohanó vad madáré.</p> -<p>Az ifju első pillanatra összerezzent, elhalaványodott; percz -mulva aztán komoly, felemelt, szégyentelen arczczal lépett a -haragvó elé és válaszolá: <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>– Igen, az vagyok.</p> -<p>– Az vagy? rikoltá Bálnai, zokogásból és kaczajból vegyült -hangon; halántékain majd megszakadtak a lüktető erek, nem emberi -fuldoklással rohant testvérére, kitépve azt Szilárdy kezeiből s a -szoba legtúlsó szögletébe hurczolá, ráborult és sírt; sírt, hogy -keble majd megszakadt; végre keserű kétségbeeséssel két öklét feje -fölé emelte és arczát hátra feszíté, mintha le akarna átkozni az -égről minden csillagot. – Szinte megfojtá a féktelen -indulatroham.</p> -<p>Leander szoborrá merevült.</p> -<p>– Barátom! szólt, egy lépést téve Pista felé.</p> -<p>Indulatosan taszítá el ez magától a grófot s vérben forgó -szemeivel vadon, dühösen tekinte reá, hogy a bátor férfi szívében a -vér kezde hülni.</p> -<p>Mennyi szemrehányás, mennyi fájdalom volt ez egyetlen -tekintetben!</p> -<p>– Ne közelíts hozzám, fuldoklá Bálnai rekedten, vagy az örök -szenvedésre mondom, e két kézzel fojtom meg itt e leányt; megölöm, -ha tőled másként meg nem szabadíthatom.</p> -<p>Leander nem érté a mondottakat, s szótlan zavarban bámulta a -dühöngő kín vonaglásait.</p> -<p>– Ugy-e? szólt, képéből kikelve Bálnai. Tudtad, hogy csak egy -kincse van a koldusnak – becsülete. Egyetlen reménye a földhöz -sujtottnak, egyetlen öröme a boldogtalannak? s neked játékszer -kelle, nagy úr, ugy-e? nosza; legeltesd szemeidet kínaimon, hisz -egy virág nyilt csak éltem sivatagán, azt letépted. Tudod-e, hogy a -kit a megnyomorított megátkoz, azon Isten betölti az átkot? Ne -szólj; süket vagyok szavaidnak; hazudtál egyszer, nem hiszek -többet; te voltál, ki még a világhoz fűzött, te vagy most, kiben a -világot gyűlölöm; ne mentsd magad: el vagy árulva; álarczot -viseltél, s ezért nincs oly rossz, mit rólad föl ne tennék, gróf -Szilárdy Leander!</p> -<p>A szegény leány, mint letört liliomszál, eszméletét félig -elvesztve, feküdt testvére ölén keresztül és susogá: <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>– Minő hideg van!</p> -<p>Többet nem szólt, hanem igen igen halavány lőn.</p> -<p>Pista lefekteté őt az ágyra s hideg-komoran Leanderhez lépett, -lassú hangon kérdé tőle, mialatt élesen markolt annak karjába:</p> -<p>– Ugy-e, ez a leány becstelen?</p> -<p>Leander arcza hirtelen kigyulladt; büszke haraggal vállán -ragadta az ifjut, s herkulesi erővel megrázva, oly tekintetet -vetett rá, melyből lelkének egész tiszta fenköltsége látható volt; -egy káromlott arkangyal tekintete lehete ilyen, azután vad-bánatos -arczát lecsüggesztve, ércztelen hangon de kemény határozottsággal -szólt:</p> -<p>– Ezen ég alatt mi nem találkozunk többet.</p> -<p>Azután kínosan felsóhajtva, megrázta fejét s kifutott a -szobából. Pista pedig visszatért hugához, ki ott fekvék -aléltmerevenen s annak hideg kezeit búsan megcsókolgatá, majd -mintha mámoros volna, fölkelt, támolygott, kitántorgott, ki a -holdvilágos szabadba; kereste foglyát, a bárót, de az már nem vala -ott; körülbámulva magát, úgy tetszék lelkének, mintha álmodnék s -nem látna tisztán.</p> -<p>Ekkor az olajfa túlsó oldalán egy emberi alakot vőn észre, ülve -és aludva; hozzá ment és látá, hogy tanulótársa, alattomos, -ármánykodó ellensége, a százgallér alszik ott, kezében egy csomó -tolvajkulcscsal.</p> -<p>– Hah! kiálta rá álom-ijedten, te vagy itt? s megrugta az alvót, -mire az feldőlt. Lehajlott hozzá, felemelte s látá, hogy annak -koponyája hátul halálosan össze van zúzva. Talán még sem volt -egyetértés? talán még sem volt alakoskodás, gondolá magában, de nem -birt összefüggést, nem megnyugvást szerezni megháborodott lelkének. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h2>A NAGYNÉNE ÉS UNOKAHUGA.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kitették a holttestet az -udvarra,<br /></span> <span class="i0">De nincs a ki végig-végig -sirassa.<br /></span> <span class="i0">Most tetszik meg, ki az -igazi árva,<br /></span> <span class="i0">Senki sem borul a -koporsójára.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Zsákunk volt, tavaly -eladtuk,<br /></span> <span class="i0">Az árát is bálban -hagytuk.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Két évvel ama szomorú napok után, melyek K* városát -elhamvaszták, egy földszinti sötét szobácskában agg nő haldokolt; -szemeiben még akkor is végtelen és kiapadhatlan Istenben vetett -bizalom tükrözé magát; nyugodtan látszék várni a halált, mint az -élet megváltó angyalát. Kezei össze voltak téve mellén; nyugodt -volt és boldog, pedig ágya mellett egyetlen gyermeke térdel, egy -fiatal leány; szép leány, ki a boldog élet minden kényelmei közt -neveltetett, kit túlérzékeny kebellel, nemes indulatokkal s -magasztos érzésekkel vert meg a mostoha sors, s ki most egyedül és -védtelenül fog maradni a világon, ezen a rossz világon, mely tele -van csábbal és vétkezőkkel – ezen a nagy világon, melyben senkije -sincs, a kiben bíznék, senkije, a ki egy falat kenyérrel -megkinálja.</p> -<p>És a haldokló arcza mégis mosolyog és nyugodt.</p> -<p>A csendet nem háborítja semmi.</p> -<p>Késő este van.</p> -<p>A fiatal leány a haldokló vánkosaiba temeti arczát és nem -sír.</p> -<p>Kis asztalkán halvány mécses ég, mellette egy úri hölgy ül s -Voltairet olvassa. Egy kis fali óra egyhangú ketyegése osztja -perczekre a csendesen folyó időt.</p> -<p>Az óra üt… Tizenegy óra…</p> -<p>Az úri hölgy nagyot ásít, leteszi könyvét és szemeit -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> dörzsöli, azután felkel s a térdeplő -leánykával suttogó hangon eme fontos észrevételt közli:</p> -<p>– Aber, Jeanette, mon coeur, hogy tudtok ilyen olajmécscsel -ellenni? Miért nem tartotok egy csinos kis elegans -argand-lámpát?</p> -<p>A fiatal lányka fölemeli fájdalmas arczát s a nélkül, hogy -értette volna a madame szavait, halkan kéri, ne ébreszsze fel a -csendesen szunnyadót.</p> -<p>– Doch, doch, ma chère, fel kell őt ébreszteni tout a coup; épen -óra van, orvosságot kell bevennie; ha aluszik, tant pis pour elle. -Tudod Gibicz úr, az orvos, az a honett fiatal ember, mondta, hogy -nem kell őt sokat hagyni aludni, és minap is harminczhat óra -hosszat nem ébredett fel.</p> -<p>A fiatal lány reszketeg ajkakkal sóhajtott s azután ismét a -vánkosok közé rejtette arczát, kezeit homloka alá téve.</p> -<p>Az úri hölgy pedig az asztalhoz lengett, hol több különféle -színű orvosságos üvegek állongtak félig, vagy egészen tele s egyet -közülök felemelve, szóla:</p> -<p>– Jeanette, ma fille, rend moi le plaisir, sei so gut, keress -egy ezüst kanalat, melylyel anyádnak az orvosságot beadjam; -czinkanálba csak nem tölthetem; az Istenért, mon Dieu, ha czinkanál -érne ajkaimhoz, az maga képes volna engem halálos betegségbe -ejteni. C’est seulment pour les paysans! Das ist ja nur für -Bauern!</p> -<p>A lányka vagy nem figyelt e fölszólításra, vagy czélszerűnek -találta olyasmit nem keresni, mit, hogy találni nem fog, előre -tudhatá, mozdulatlan maradt, s így az úri hölgy durczásan, -beletölte holmit a gyógyléből a czinkanálba s ismét az ágyhoz -lengve, egy grásziőz mozdulattal az agg nő fölé hajolt s kinálta az -orvossággal.</p> -<p>A nő aludt.</p> -<p>– No édes lelkem,… vegyen be… ébredjen fel egy kicsit, biztatá -őt, majd meglássa, milyen jót fog csinálni, egyszeribe meggyógyul -tőle,… ébredjen fel.</p> -<p>A nő nem ébredett fel. <span class="pagenum"><a name="Page_110" -id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– Az Istenért, milyen mélyen aluszik ismét! Jeanette, jer, -segíts őt fölkelteni; tudod, nem jó neki a sok álom.</p> -<p>– Kedves anyám! hangzék a lányka csengő hangja, kedves anyám! -szólt s gyöngéden a beteg fölé hajolt, kedves anyám! rebegé -harmadszor is s az alvó nő arczát megcsókolá.</p> -<p>Oly hideg volt ez arcz…</p> -<p>A nő mélyen, igen mélyen aludt s nem ébredett fel.</p> -<p>Meg volt gyógyulva – örökre.</p> -<p>A lányka érzé, hogy egyedül van a világon; nehéz szédülés állta -el minden tagjait; a kitörni nem tudó könyek a szívet készültek -megfojtani. Két kézzel megragadta anyja kezét, azt a hült, hideg -kezet; magasztos kínban remegő halvány arczát felemelve, úgy állt -egy perczig, mint a fájdalom ideálképe, azután – összerogyott.</p> -<p>– Jézus Mária! már meg ez is elájul, és még csak egy cselédjök -sincsen, kit segítségül kiálthatnék. No Jeanette geh’, ne tréfálj, -ébredj fel, ez nem manier, ily igazán elájulni, évelődék az úri -hölgy, s a lányka karját megfogta.</p> -<p>A kar lankadt volt, s lankadtan esett utána maga a lányka is; az -úri hölgy le hagyta őt hullani a földre, s miután nem volt, kit -közelében segélyül híhatott volna, két széket egymás mellé -illesztve, főkötőjét s öltözete egyéb töredékeny részeit lerakva, -illő óvatossággal maga is elájult s feküdt vagy egy fél óráig; s -ekkori ájultában észrevevén, hogy a mécsnek igen megnőtt a hamva, -felkelt, azt megkoppantotta, azután ismét illedelmesen elájult, -nyakát félrehajtotta, két kezét alá lógatá és aludt.</p> -<p>Késő reggel volt, midőn fölébrede; a nap szépen besütött az -ablakon s a halott arczára világított.</p> -<p>A felocsúdott lányka ágya szélén ült, a sok sírás és iszonyú -főfájás miatt arczai lázasan ki voltak pirulva; de nem -panaszkodott, hanem annál többet panaszkodott az úri hölgy, -szegény! A más hajából készült hurkák, miket, midőn elájult, -lerakni elfelejte, fején össze és vissza voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> -nyomorítva, s arczának az a fele, melyen feküdt, jóval sárgább -lett, mint a másik.</p> -<p>A lányka sajnosan zokogott anyja holtteste mellett.</p> -<p>Az úri hölgy egy ócska tükröt keresett elő s édes képeket -hunyorgata belé.</p> -<p>A lányka szívében megtolult a fájdalom; érzé, hogy árva és hogy -senkije sincs.</p> -<p>Az úri hölgy is közel volt a kétségbeeséshez; látá, hogy arcza -egyik feléről lekopott a karmin, s tapasztalá, hogy közelségben még -csak vörös répa sincsen, melylyel annak hajnalszínét helyre -pirítsa.</p> -<p>A lányka lelke messze szárnyalt a jövőben: minő napok, minő élet -vár reá ez idegen világban?</p> -<p>Az úri hölgy lelke is szerette volna tudni: mit csináljon -összegyűrt dupéjével, hogy ismét ép és gömbölyű legyen?</p> -<p>E mindkét részrőli gyászos elmerengés mind addig tart, míglen a -lányka fölemeli könyes arczát s két kezét összetéve, letérdel és -imádkozni kezd; az úri hölgy pedig felteszi vendégfürteit s -megszólamlik sürgető hangon, mondván:</p> -<p>– Jeanette, mon coeur, add ide a fogaimat.</p> -<p>A lányka megütközve, szentelt fájdalmai fellegeiből mintegy a -földre visszarántatva, a nőre rápillant, mintha nem értette volna -szavait.</p> -<p>– No tudod, hiszen rád bíztam azokat este, hogy tedd el -valahova.</p> -<p>Erre a lány semmit nem felel, hanem a madame kezébe egy kis -vízzel telt edénykét nyom, ki abból gyönyörű szép nyolcz darab -elefántcsont fogat kiszedvén, azokat szappannal megmossa, kendőben -megtörülgeti, s arany srófocska segedelmével kellő helyeikre -felszorítja.</p> -<p>Erre zsebéből egy czitromot keres elő, annak levével kacsóit -megmossa, szemöldeit gombostűfokkal rendbeszedi, oldalait fűzője -vas lemezei közé szorítván, abroncsos ránczalkotmányait magára -alkalmazza. Legvégül a szobában található egyetlenegy bőrpamlagra -behelyhezteti <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> magát s annak hosszát saját -szélességével tökéletesen elfoglalja. Mindezek után kezébe veszi -Voltaire világhírű «Candid»-ját, abból a gyönyörűséges erkölcsi -életnézeteket olvasgatja, miközben fogai között zsebéből szemenkint -kiszedegetett riskásamagokat porczogat. És midőn azon helyre ér, a -hol a marquisnő harisnyaszalagját fölvéteti Candiddal, nagyot -nyujtózkodik, azaz csak akkorát, mekkorát szűk ruhájában -nyujtózkodhatik, az ablakon kitekint, egy ott elmenő uracsot -kellemes fejbólintással üdvözöl, azután unatkozott, álmos arczczal -visszafordul s kérdi a lánykától:</p> -<p>– Jeanette, még is aluszik anyád?</p> -<p>A lányka fölrezzen; pillanatnyi öröm villan át arczán, mintha -még tán lehető volna az álom; de egy tekintet az alvó arczára, -meggyőzi őt az ellenkezőről s sóhajtva mondja az úrnőnek:</p> -<p>– Már nem alszik, mert – meghalt.</p> -<p>– Az Istenért! kiált fel az úri hölgy, kezeit összecsapva, hát -miért nem mondod? Hisz így rögtön sietnem kell a boltba -gyászruhákat, halottruhát, virágokat és gyertyákat vásárlani, aztán -koporsót készíttetni. De ugyan miért is nem mondod elébb? mikor -készülnek el a gyászruhák? Még szemfedőt is kell vennem… Oh ezer -lesz ma a dolgom… Azt sem tudom, hol kezdjem, min kezdjem!</p> -<p>S azzal sietve hányta magára az úrhölgy kalapját, burkonyát s -egyéb öltözékeit, de a mely sietség épen két annyi ideig tartott, -mintha szép lassan vitte volna véghez a dolgot, annyit tudott -emelgetni, szellőztetni, húzogatni, czirógatni minden ránczon, -minden törésen.</p> -<p>– Ugyan Zsáni, szólt, visszasietve az ajtóból, melyik boltostul -szoktatok ti vásárlani?</p> -<p>– Nem tudom, felele a leány.</p> -<p>– No mindegy; hitelez nekem akármelyik, jól ismernek, itt -zárjelbe tehette volna: arról, hogy soha sem szoktam nekik -megfizetni, s azzal kalapja fátyolát előrevágta s eltünt. -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>A lányka egyedül maradt.</p> -<p>Dehogy egyedül!</p> -<p>Mennyi dúló fájdalom, mennyi sejtelmes gond, mennyi keserűség -maradtak ott vele!</p> -<p>Kinek nem volt volna halottja már? Ki ne érzette volna azt a -fojtó keservet, melyet a behúnyt szemű kedves halott tekintete -okoz? Ugy-e minő jól esik olyankor a vigasztaló szó? Milyen -megnyugtató bizhatni az idő orvosló kezében s enyhülést várhatni a -jövendőtől!?</p> -<p>Hajh! az árva lánykának nem volt mit reményleni az időtől! -jövendője bús volt és fellegien-sötét!</p> -<p>Midőn a koporsót leszegezték, utolsó reményét szegezék a -koporsóba.</p> -<p>Midőn betemették anyja sírját, utolsó vigaszát temették be -vele.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Bókváryné egy nyugalmazott kapitány özvegye volt, ki ugyan (t. -i. a kapitány) még életben vala, de neje odahagyta őt; (a gonosz -világ azt beszéli, hogy a kapitány hajtotta el magától nejét. – Nem -kell rá hallgatni!)</p> -<p>Igen szép lehetett valaha (születése előtt); de azóta is annyit -volt alkalma saját maga által rendezett estélyein kellemei -magasztalását hallani, hogy legalább is azt hitte, mikép mind a -három grácziát egy maga képviseli, noha az első gráczia (Aglaja) -nevének két első betűjén kívül, melyet napról-napra inkább kezde -elérni, a többi kegyeleti sajátságok oly messze valának tőle, mint -Makó Jeruzsálemtől.</p> -<p>Egyébiránt igen ügyes módja volt az emberekkeli bánásban. -Módtalanul kaczér levén, ki tudta találni minden ember szívének a -nyitját, s hogy barátnéinak mindegyike sárkányul tudott rá -haragudni, élő tanubizonysága annak, hogy férfiak irányában -meglehetős szerencséje vala.</p> -<p>Egész élete az élvezetek, gyönyörök, kicsapongások és mulatságok -szakadatlan lánczolata volt, egy határ szerelmes <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> levél s -rászedett imádók ajándékba hordott csecsebecséi maradtak fenn -emlékül kalandos élete hagyományiból.</p> -<p>Hajfürteit addig-addig ajándékozgatá jobbra-balra, míglen -magának semmi sem maradt belőle; s az élvezett édességek -kiférgesíték szájából a fogakat, kiférgesíték a szívét -kebeléből.</p> -<p>Szerény örökének még fiatal korában kiment a könyökén s mégis, -noha nem szántott, sem vetett, a kis város hautevoléei tónadója -tudott lenni; fény és csillogás környezte, közkedv fogadta -mindenütt; – ezek megtartására többszerű eszközökkel birt mindenha. -Fiatalabb korában, míg kellemes tánczáról s szemei csábító tüzéről -városszerte híres vala, – míg imádókban bövőlködött s bővölködő -imádóit szép szerével ki tudta zsebelni, könnyen kimagyarázható -vala fényűzése, kitalálhatók forrásai; – később azonban, hogy az -ifjuság kezde hátat fordítani kellemeinek, ezen források siralmasan -kiapadtak s egyebekről kelle gondoskodnia.</p> -<p>Azok sem maradtak sokáig feltalálatlanul.</p> -<p>Mindent tűrő, mindennek hizelgő kedélye, azon jó szokása, hogy a -mások finom tapintattal kinyomozott gyengéit, szemtől szembe, mily -édesen tudta simogatni, míg hát mögött mulattató hangon birta -azokat kárörvendő irigyek előtt fel-feltakarni, – kész tanácsai -minden kényes helyzetekben, – arczának nagy mértékbeni -elpirulhatlansága, – lelkületének módosítható volta, mindvégig -fentarták számára a közméltánylatot és elismerést, mely által azon -kedvező állapotba helyeztetett, miszerint legnagyobb szerencséjének -tartotta akárki is azon megtiszteltetést, ha Bókváryné asszonyság -által elébb csak hallgatag intéssel, de ha meg nem értetett, -érthetőbb kijelentés által is, irántai csekély áldozattételre -felszólíttatván, azt nyakrafőre teljesíthette; s teljesítette is, -ha jó hírét, nevét egészségben akarta megtartani.</p> -<p>Ide járult még azon szép tulajdonsága is az említett úrhölgynek, -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> mely szerint nagy szenvedélylyel birt -adósságokat csinálni s azokat soha meg nem fizetni, – araszszal -mérhető ősi jószágait három vevőnek egyszerre eladni s a divatos -iparlovagság mindennemű ágait össze-vissza gyakorolni; mikért, ha -olykor kérdőre vontatott, oly szépen ki tudta magát könyörögni, – -ha executióval mentek rá, úgy tele tudta rimánkodni biró, ügyész és -pörösfélnek a füleit, miként azon vették észre magukat, hogy semmit -sem tudtak végrehajtani.</p> -<p>Ő azért naponként suhogó selyemben járt; ha kéménye olykor -hétről-hétre nem füstölt is, zongorája minden perczben üttetett, -veretett; bárha a reggelizés idejét gyakorta édes álommal, az -ebédet regényolvasással passzolta is el, de esténként annál -sűrűbben következének a piqueniquei dáridók, s ez volt -megélhetésének főfő csatornája.</p> -<p>Az ő háza volt közös légyottra rendelő helye minden tisztességes -embernek, hol mindazok, kik különben egymásnak látogatásokat nem -tehetnek, vagy azokat el nem fogadhatják, vagy saját lakukban -alkalmatlan őrszemektől gátoltatnak, egy oly alkalmas helyre -találtak, melynél az ember sem saját, sem a más jó hírét-nevét nem -koczkáztatja, mind a mellett is igen kellemes kalandokat rendezhet -saját tetszése szerint, találkozhatik, kivel kedve tartja s bizton -éldelheti a paradicsom valamennyi tiltott almafáinak gyümölcsét; -miután az említett estélyeken sem a morgolódó férjeknek, sem az -argusszemű mamáknak nem volt szokásuk megjelenni, vagy ha igen, úgy -ők rendesen a whist-asztal mellé, vagy (úgy mint a férjek) a -pipázóba lőnek számkivetve, hogy a társaság ártatlan örömeinek ne -lábalattlankodjanak.</p> -<p>Sőt – mint a rossz világ beszéli – madame Bókváryné még attól -sem volt idegen, ha bizonyos uraknak egy némely tapasztalatlan -leánykára, vagy szende menyecskére talált a foga fájni, hogy azokat -csupa emberbaráti nézetekből egymáshoz közelebb fűzze; vagy ha -bizonyos szemérmes hölgyeknek kebleit titkos vágy epeszté holmi -egyenruhák <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> és kardos vitézek iránt, ezen vágyaknak -tápot szerezzen s az erény útján botorkáló ártatlanság szemeit -felnyissa s azt az igazi életörömekkel hintett ösvényre -visszavezesse, egymást szeretőket és nem szeretőket együvé -hálózzon, mely működésnek a világ előtt meglehetősen rossz neve -szokott lenni, de annál jövedelmesebb foganatja az öntudat -előtt…</p> -<p>És ez volt azon nő, kinek körében Jankának ezentúl kelle élnie; -ilyen volt a gőzkör, melybe oly tiszta, oly mocsoktalan -lelkületével sűlyedni kellett, – sűlyedni az egyszerű jámbor -szegénységből – a czifra nyomorúságba.</p> -<p>Bókváryné Janka atyjának testvére volt s így Jankának -legközelebbi rokona, ki a mindentől elhagyatott leányt nemeslelkű -hűséggel vevé pártfogása alá, méltányos elismerésére mindazoknak, -kik a művelt világ nemeslelkű érzelmeit közelről nem ismerik.</p> -<p>De meg is jutalmazta őt erényes tetteért az igazságszerető sors, -magából a jótettből származtatván a jutalmat. Mióta Jankát magához -vevé, messze városokból lőnek látogatottak estélyei s nem egy -földesúr és quintli mágnás akadt horogra, kik jól átlátták, hogy -mindenek előtt a kincset őrző sárkány torkát kell áldozatokkal -betömni s így Bókváryné unokahugában oly szép capitalisra tett -szert, mely a reá tett költségeket száz- és ezerszeresen téríté -vissza.</p> -<p>Volt azonban egy igen nagy hiánya az árva unokahugnak, egy nagy -neveléshiány, melyet a tapasztalt nagynéne hiába igyekezett -kiegyenlíteni, s e hiány volt: az erénynek oly túlságos szeretete, -mint a mily túlságos vala benne utálata mindennek, a mi bűn; s e -nyavalya – mint azt a nagynéne nevezé – annál aggodalmasabb -befolyású vala a lányka kedélyére, minthogy az legkisebb hajlamot -sem tüntetett fel magában a könnyelműségre, legkevésbbé sem lőn -megragadva az ujdonszerű csillogás káprázatitól s lelke tisztasága -nem az ártatlanság tapasztalatlan voltán, hanem keserű -szenvedésekben megerősült elveken alapult. <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Az a szelid, mosolytalan búskomolyság, melyet semmi föl nem -deríthetett; az az ábrándos fájdalom, mely typusát a legzajongóbb -orgiák közepett is meg tudta tartani, valának azon át nem törhető -ægis, melynek talizmáni védelme alatt lelke tisztasága a förtelem -minden lehelletétől ment maradt, mert a szomorúság nem termő földe -az érzéki vágyaknak.</p> -<p>A leghevesebb szenvedély, midőn bánatos bűvkörébe lépett, -szánalmas rokonérzetté alakult; a kéjsovár szív tilos vágyait egy -tekintete lehangolá; s kit arcza bájai szerelemőrültté tevének, az -lelke fenkölt bánata előtt térdre hullt és imádta őt néma -szenvedésiben.</p> -<p>Nem tetszett a nagynéninek e hatás. Környezete nagyon józan és -szilárd jellemet kezde magára ölteni, ez erényes színezet -aggodalmas kilátásokra szolgáltatott alkalmat.</p> -<p>– Te magad ásod alá szerencsédet; majd megbánod akkor, mikor már -nem teheted jóvá; rosszul vagy nevelve, az a bajod; ily -Magdolna-képpel mai világban nem messze mégy; alkalmazd magadat, e -kellemek, ez ifju báj nem azért vannak adva, hogy önként apáczává -neveld magad; úgyis megjön az idő, mikor majd senki rád sem néz, -minek sietteted jövetelét? Hogy tudsz ragaszkodni czéltalan, -polgárszagú elveidhez? ne félj, semmi sem vétek, a mi titokban -történik…</p> -<p>Jaj, de nekem számtalan tollakkal kellene birnom, ha a -nemeskeblű nagynéni erkölcsi útmutatásait mind le akarnám irni, s -attól félek, hogy nem sok ujdonságot mondanék velök…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Egy negyedév folyt le Zilányiné halála után; e negyedév épen -elég volt arra, hogy Janka teljesen meggyőződhessék, miként ez a -föld csak azoknak édes anyja, kik már meghaltak. Miket kellett -látnia, miket éreznie! Vásárra vitték az erényt… dobra ütötték, -elárverezték! Szégyenkőre állíttattak a szív nemesebb érzelmei; -minden ajkról a becsület szent neve hangzott, míg arcza szenynyel -fertőztetett; <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> anyaszív vezette a gyermekártatlanságot -a vágószékre s diadalt kaczagott a csábító az elesett fölött; -kigúnyoltatott a szerencsétlen; a boldog örömpoharába pókmérget -csepegtetett az irigység; szemben csókolt, hát mögött mart a -tettetés; eladta az önzés legjobb barátja üdvét egy percznyi -örömért s a könnyelműség széttépett szívek vonaglásaival mulatta -magát.</p> -<p>És neki egyedül kell lennie a világon! Senkitől nem értetni, -senkiben nem bízhatni, hanem félni mindentől, kinek szívét emberi -álarcz takarja.</p> -<p>Egy este, midőn ábrándos elmélázással ült zongorája mellett, nem -hangjegyekben irt phantasiákat verve rajta, midőn elfeledé maga -körül a világot s szabadon hagyta lelkét szárnyalni a vágyott -ideálok honába: hirtelen s véletlenül egy égető ajk forrott gyöngéd -fehér kezéhez. A leány felsikoltott. Előtte Dömsödi János állt, -gyűlöletes, lángoló arczulatával. – – – Még nem volt gyertya -gyujtva a szobában s a félhomályban úgy tetszett, mintha kisértő -jelent volna meg tűzszemeivel. – Az ember irtózatosan mosolyogva, a -szék karján keresztül felé hajlék s kezével a lányka vállát -érinté.</p> -<p>– Hatalmas Isten! kiálta ez, rémülten felszökve, midőn a szoba -sötétéből, hol eddig tőle észre nem véve ült, Bókváryné előlengett -s affectált negéddel kezdé pirongatni a lánykát:</p> -<p>– Ugyan Zsani, mondd, van neked jó dolgod? akkorákat sikoltani, -mintha békára léptél volna. Tán már nem is ismered báró Dömsödit, -ki családotoknak egykori jótevője, most pedig neked kegyes -pártfogód leszen?</p> -<p>A lányka sértett haragosan törlé le karjáról a csók nedves -nyomait; az úrhölgy pedig kaczagva mondá czélozva:</p> -<p>– Úgy kell! minek ábrándozol, jól tette, ha megijesztett, -hihihi, hozta Isten, méltóságos úr!</p> -<hr class="tb" /> -<p>Azonban, ha olykor esténként lenéze ablakából, egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> karcsú -ifju alakot láta az előtt elsuhanni, ki hosszan várt ott, míg végre -az ablakot megnyílni nem látván, nagy, lelkes szemeivel érzékenyen -tekinte fel oda; oly rokonszenvű bánat ült az epedőnek minden -vonásiban!</p> -<hr class="tb" /> -<p>Névnapján a lányka egy keleti gyöngyfűzért és virágfűzért -kapott. Amazt érzelgő patchouly-szagú levél mellé csatolva, Dömsödi -küldte neki; a virágfűzért gyopár-, vasvirág- és perennisből, egy -levélkével együtt félve lopá fel ablakába az ismeretlen ifju, ki -magát az egyszerű levélkében így nevezé:</p> -<p>Osztályos rokon a fájdalom nevében.</p> -<p>A gyöngyfűzért nagynénjének adta, a virágfűzért felakasztá ágya -fölé; Dömsödi levelét elégeté, az ismeretlenét keblében -hordozá.</p> -<h2>A CANTUS PRÆSES.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Húzzátok meg azt a hármas -harangot.<br /></span> <span class="i0">Hadd sírjanak a berencsi -leányok.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<p class="center">* * *</p> -<div class="stanza"><span class="i0">Márton diák, -rozmarinszál.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Cantus præses: ez magában csekély szó; magyarul annyit tesz, -mint a kántusnak az ő prézesse. Mint szinte a kántusnak az ő -prézesse is magában csekély ember, alig tíz markos, inczenpincz, -czinegefejű madárka, kit még subscriptus diák korában is ‚am’cének′ -titulált a seriesolvasó juratusdiák. De hol van azon toll, mely -leirhassa, hol van azon elme, mely felfoghassa az ő hivatalos -magasságának mélységét és az ő dicsőségének iszonyú -voltát???!!!…</p> -<p>Hogy a kántusprézes hányadik személy a király után, azt ugyan -hevenyében meg nem tudnám mondani; de <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> hogy -igen hatalmas úr, kivált szerdán és szombaton délután, zsebjeim -tisztaságára merem állítani.</p> -<p>Tehát a kántusprézes úr szobáját – mely urat ezentul, -rövidségnek okáért, hétköznapi néven, ‚prézens′ úrnak fogunk -nevezni – nagy vasajtó őrzi. – – Tudatlanok azt állítják, hogy azon -vasajtó hajdan könyvtárajtó volt, de mi nem hagyjuk magunkat oly -balgaságokra rábeszélni, mintha még a könyveket is kellett volna -őrzeni a tolvajoktól, hanem azt hiszszük, hogy az a vasajtó egyedül -a prézensnek megőrzése végett készült.</p> -<p>Készítse tehát mindenki látműszereit, fojtsa vissza gyomrába a -lélekzetet, szedje ünnepi ránczokra homlokát, midőn én, a vasajtót -kinyitandó, annak kilincsére teszem alázatos öt ujjamat, hogy a -prézens urat ekkép saját residentiájában bemutassam.</p> -<p>Ah! Épen jókor jövünk. A prézens úr toilettjét rendezi. Ez -valami nagyszerű! Ma temetés lesz; ott persze, a halott után -mindjárt a cantus præses a főszemély; sőt nagyon hihető, hogy -halott nélkül hamarább eshetik temetés, mint cantus præses nélkül; -tehát neki ott eleganter kell megjelenni, – kire annyi szem hallgat -és annyi száj néz.</p> -<p>Ime, lobogó gyertyalángnál rozsdás czirkalmot tüzesít meg, annak -két ága közé csomónként hajat szorítgat s a czirkalom segedelmével -becsavarja, s – mily géniális ötlet, a hajbodorító vas -helyettesítve van, – a kenderfürtök apródonként összezsugorodnak, -míglen végre a prézens úr feje olyatén alakot nyer, minő a vedlő -borzas jérczéé, vagy, hogy a magasból vegyük a hasonlítást, mint a -sörkorcsmák czégérein a gyaluforgács.</p> -<p>Ezen átesvén, egy újabb pipereműködéshez fog a prézens úr, mely -neveztetik igazi nevén talpalló-varrásnak; gyilkos egy mulatság a -maga nemében, de cantus præses úrnak mostanság igen fontos okai -lehetnek szabójához nem küldeni ruháit s ezen indokoknál fogva -személyesen neki fekszik a nem legköltőibb foglalatosságnak s a -legábrándteljesebb <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> andalgással énekli össze a corduán -talpallót (vulgó strupfli) nadrágszáraival:</p> -<p>«Eljött az esti szellő»… Hu – huh! be nehezen akar ez a tű -átmenni ezen a rhinoceros bőrön!</p> -<p>«Eljött az esti szellő, ringatva csólnakom.</p> -<p>Az ő nevét susogta, kiért imádkozom» (da capo exaltato, e -furioso).</p> -<p>Terring… erre, amarra! még a dicsőséges föltámadását is a -hajnalának! beh megszúrt ez a rozsdás tű, a ki áldója van a -vasnyársának!… «kiért imádkozom.»</p> -<p>«Nappal gondolámban, este nyoszolyámban;</p> -<p>Michelemma, Michelemma!»</p> -<p>– Itt vagyok, cantus præses úr.</p> -<p>– Ki hítt?</p> -<p>– Azt tudtam, engem kajátoz a cantus præses úr, felelt a prézens -úr szurdéklakó dárdása, hivatván Miskának és lévén mindkét arcza -két heti iskolaportól réteges.</p> -<p>– Kimégy mindjárt, semmirevaló, vagy a fejedhez vágom ezt a…! s -ezzel széttekinte, hogy tulajdonképen mit is vágjon fejéhez az -ingerkedő dárdásnak; ezt az asztalt. Prézens úr itt meglehetősen -elvetette a kalapácsnyelet, mert a mondott asztal nem arra a czélra -készült, hogy vele valaki hajigálózzék, lévén igen hosszú és igen -nehéz. Azonban a Miska öcsém, szerencséjére, nagyon megijedt és -sietve elvasalt, ekkép felmentvén a prézens urat igérete -beváltásától.</p> -<p>– Nem hagynak békét!</p> -<p>«Nappal gondolámban, este nyoszolyámban» stb. Valamennyi egér -volt a collegiumban, mind halál fiává lőn.</p> -<p>– No! Meg volna hát. A talpalló fel van eszkábálva nem épen -csikófogú varrással s a prézens úr nagy-elégedetten lépdeli benne -végig szobája territoriumát, mely jobbra is három, balra is három -lépésből állott; s minekutána ekként magát kisétálta volna, végtére -szépen megmosdik, sárgaságban sínlődő kendőjében megtörülközik s a -tükör hiányát akként pótolja, hogy fekete sipkáját túl <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> teszi -az ablakon s az ilyen surrogált tükörben aztán, hajának és -nyakkendőjének állását igen, de arczának sem piros, sem fehér -színét, sem egyéb nuanceát ki nem veheti; azután szép fehér -papirosból nyakkendője számára inggallért kanyarít, vele torkát a -kellő hangmértékig elköti; annakutána felölti zöld tibetfrakkját, -keztyűibe belebúvik, figaróját füle hegyére támasztja, pálczáját, -fuvoláját és a halottas énekek könyvét az egyik, guitarreját, -hangjegyeit a másik kezébe véve: készen áll előttünk teljes, -hivatalos méltóságában a cantus præses s falon látszó árnyékában -tekintélyes positurákat iparkodik betanulni…</p> -<p>Egyet említetlen találtunk hagyni a prézens úr pipereműtételei -alatt; midőn tudniillik mosdóvizével száját kiöblité, oly képet -csinált, mintha timsót nyelt volna le; törülközőkendője pedig finom -porral látszott behintve lenni, a min ő azonban meg sem ütközött, -gondolván, hogy «porból lettünk, porrá leszünk, azért a port ne -utáljuk». – E körülményekből azonban, aligha nem fog még valami -kifejleni…</p> -<p>Ez alatt a cantus – mely nem egyéb, mint az énekszós ifjuság -kara – összegyülekezett az oratoriumban (ez azon hely, a hol az -orátorok orálni szoktak) s feszülten várta prézense megjelenését; a -vénebb diákok erősen pöfékeltek holmi kapadohányt makrapipáikból s -fennültek a padok tetején, míg a kisebb classisták holmi rejtélyes -stratagemákon motoztak a padok alatt; mert tudnunk kell, hogy az -ilyen apró diák-féle embernek minden porczikája tele van -istentelenséggel és ezt csak azért említettem meg, mert vannak, -vagy legalább lehetnek, a kik ezt még eddig nem tudták.</p> -<p>Egy szegletben supplicatióra járt hősök mesélék kalandos -anecdotáikat a láblógató hivők seregének; fenn pedig a præsesi -pulpituson egy egérorrú egyén ül, százrétű köpönyegbe építve, fején -talián sipka; szájának – minthogy a kelleténél több – rendesen csak -felét szokta használni, <span class="pagenum"><a name="Page_123" -id="Page_123">-123-</a></span> melyen át, jelenleg is, a -legsipítóbb czérnavékony, gyékénykáka hangon énekli a prézens úr -kedvencz énekét.</p> -<p>«Eljött az esti szellő»… de mily keze-lába törötten! Ha hallaná: -ideglázt kapna tőle.</p> -<p>Csak maga ül Körmös Pista komolyan s összehúzódva a pad végében; -két keze tógája zsebjébe vész. Tudja Isten, miről gondolkozik!</p> -<p>– Pistikám! rikolt, lemászva pulpitusáról (deszkazsámoly) a -százgallérú énekes s bivalyul neki esik a morphondérozó fiunak és -átnyalábolja annak nyakát, az Isten áldjon meg, mért vagy oly -szomorú?</p> -<p>– Mert nem vagyok víg, felelt laconice Pista, ügygyel-bajjal -öltve ki fejét az ölelő karok közül, melyek csak azért körítették -oly barátságosan, hogy egy pár tenyérre krétázott szamarat hátára -nyomhassanak.</p> -<p>– Be sajnállak, édes egyetlen egy barátom, esküszik hypocrita -tűzzel a százgallér, hej, ha én segíthetnék rajtad, a mennyországot -lehúznám éretted.</p> -<p>– De hát ne kapaszkodjál a nyakamba, elég teher vagyok én magam -is magamnak.</p> -<p>– A præses! ordítja betörve az ajtón egy tolladzó bagó, oly -ijedt arczulattal, mintha azt mondaná: szalad a franczia – de -utánunk; s e varázsigére lőn rögtöni elcsöndesülés; a fiatalság -glédába ül és pipáit zsebre rakja, a százgalléros lebomlik a Pista -nyakáról, a legátusi kalandok félbeszakadnak s az ajtó sarkig -kitárulván, belép a rettegett podesta.</p> -<p>Körültekint, szemei szikráznak s lábai Galileiként azt mondják a -collegium padozatának: bizony csak mozogsz te; szemeit összehúzza, -képére piquant és imposant árnyékokat bocsát és szól, a mennyire -lehet, az orrán keresztül eregetve a szavakat:</p> -<p>– Ki pipázott itt? Ki énekelt itt?</p> -<p>Körmös Pista, ki szélén foglalván helyet, legközelebb volt -hozzá, feleletül megszólamlik a legmérsékeltebb hangon, míg a bagók -– az első éves bölcsészek díszneve – <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> oda hátul majd -megfeszültek, nem annyira nevetésvágyukban, mint féltökben.</p> -<p>– Melyikre feleljünk elsőbb?…</p> -<p>– Ki pipázott itt?</p> -<p>– Alkalmasint a juristák, a 8 órai leczkén.</p> -<p>– Micsoda? Hát bolond vagyok én, hogy elhigyjem, mikép a füst -délutáni három óráig itt maradt volna.</p> -<p>– Hihető, minthogy nem küldtek érte s az oratorium különben -kémény nélkül szűkölködik.</p> -<p>E neszre rakonczátlankodni kezdett a fiatalság s a mely -tekintélyt ez egyszer kikezd, arra rájár, míg benne tart.</p> -<p>– S ki énekelt itt, ha szabad tudnom?</p> -<p>– Mi mindnyájan, ki véknyan, ki vastagon, mint szakmánya hozta -magával.</p> -<p>– De oly csunyán ki énekelt?</p> -<p>– Azt nem tudom, mert mi szépen énekeltünk.</p> -<p>– De már ez sok! kiálta fel tele méltatlankodással az énekfő úr, -ez hallatlan, ez még nem történt velem; a felsőbbséget így -fumigálni! Hát subordinatio ez? hát tisztelet ez? mi? Hát nem -vagyok-e én fölötte valójuk önöknek, ki sorsukat minden perczben -széttéphetem? vigyázzanak önök magukra, nem tudják, kivel van -dolguk; én velem játszani nem lehet, de azt nem is tanácslom senki -fiának, mert ha ez még egyszer történik, ha még -egyetlenegyszer…</p> -<p>– – Ka – kukk. – – –</p> -<p>Ki volt ez?</p> -<p>A kis diákok bőrkakukkokat rejtettek a padok alá, melyeknek -egyike ép azon pillanatban nyomatván meg lábbal, midőn a præses úr -legjobban ostorozná pórbüszkesége kitöréseivel a vele egyszőrű víg -fiatalságot, félbe szakasztá gúnyszavával a hadverő catilináriát -(ez egy igen híres kofaság).</p> -<p>– Micsoda… mi volt ez?</p> -<p>A másik oldalon egy másik hang felel rá:</p> -<p>– Kakukk – kakukk – kakukk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span></p> -<p>– Mi? Kicsoda? Hogyan?</p> -<p>Kakukk – jobbról, kakukk balról, kakukk – középen.</p> -<p>– Ki azon vakmerő, kicsoda azon szerencsétlen, ki engem még -bosszantani s velem így kikötni merészel?</p> -<p>– Én nem tudom, – én sem tudom, – én sem tudom.</p> -<p>Senki sem tudja.</p> -<p>– Az iskolai szék eleibe fogom adni a dolgot.</p> -<p>– Kakukk.</p> -<p>– Ki volt ez ismét? Mi volt ez ismét? – A prézens úr jobbról -balra, balról jobbra futosott, a szerint, a mint hol itt, hol ott -szólaltak meg a rejtélyes hangok, frizuráját tépte dühében.</p> -<p>– Mit nevet ön? ön, oda hátul? ön apró ember? mit? micsoda? ’sz -ön még csak nem is subscriptus (ezek igen nagy urak), hogy mer ön -nevetni?</p> -<p>– Én cánspres úr, a cánspres úr képe…</p> -<p>– Nem hallgatsz, kutyafülű, csikorgatá egy markos hőmő oldalba -rugva ököllel a fiut.</p> -<p>– Micsoda hallatlan impertinentia ez? Hogy mer ön az én képemen -nevetni? Hányadik iskolába jár ön?</p> -<p>– Mondd, hogy biennis vagy (másodfű tin – – akarám mondani -diák).</p> -<p>– Bi-bi-bi-biennis vagyok, felel ez reszketve s azalatt lábával -nyeggetve a pad alá rejtett kakukkot.</p> -<p>– Megczitáltatom önt, megbüntettetem példás szigorral; majd -megmutatom én, hogy ki vagyok! Most fogjunk az énekpróbához. Dóczi! -adj hangot.</p> -<p>Dóczi, pofókképű classista faj, egy eleven és megtestesült -«extra Hungariam non est vita» (magyarul: nincs jobb a töltött -káposztánál) adott ugyan hangot, de nem volt benne köszönet, nem -levén az egyébhez hasonlatos, mint egy fülemetszett komondor -felkiáltásához.</p> -<p>– Hát még te is kötekedel? nem jut eszedbe, hogy ingyen -kegyelemből eszed az iskola kenyerét?</p> -<p>– Azaz enném, ha hozzá jutnék, mondá magában a <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> korholt -egyén, mentségül azt hozván fel, hogy megbicsaklott a hangja és -aztán rekedt is.</p> -<p>– Hát hogy mersz elrekedni az én engedelmem nélkül, semmiházi? -–</p> -<p>Ümm… ümm… ümm…</p> -<p>– Hát ez ismét mi volt?</p> -<p>A cántisták vérszemet kaptak a lefőzéseken, s elkezdtek befogott -szájjal, mint az ungok ümmögetni, úgy, hogy soha sem lehetett -kivenni, melyik és hol alkalmatlankodik a béka-enunciatióval?</p> -<p>– Kik azok a semmirekellők?</p> -<p>Ümm… ümm… ümm…</p> -<p>– Vakmerők!</p> -<p>Kakukk.</p> -<p>– Szemtelenek!!</p> -<p>Ümm… ümm… ümm…</p> -<p>– Gyalázatos akasztani valók!!!</p> -<p>Mernyau.</p> -<p>– Rettenetes!!!</p> -<p>Ümm… Koáksz… tuú… brekeke… brekeke… kakukk…</p> -<p>– Megbolondulok…</p> -<p>Kakukk… kakukk… kakukk…</p> -<p>– Kicsapatom önöket! ordítá tehetetlen dühében a cantus præses -úr s minekutána kalapját, könyvét, hangjegyeit, hegedűjét és -furulyáját egyenként földhöz vagdalá, mintha ostorhegyre vették -volna, nyakrafőre kirohant a teremből, bezárkózott vasajtós -szobájába s rárivallt dárdására, hogy ha ki mer jőni a -kemenczelyukból, mindjárt hátul köti a sarkát.</p> -<p>S ezzel dühében lefeküdt és elaludt…</p> -<p>… Azonban harangozzák a készülőt; a prézens úr felébred. Eszébe -jut egyfelől a vett méltatlanság, s elhatározza magában, hogy -bármit mondjon is majd rá a haza: lemond a præsességről; másfelől -eszébe jut, hogy ötven forint szép pénz (ennyi a cantus præses -esztendei lénungja), <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> enged a szép szónak, s ráhagyja magát -beszélni, hogy még sem mond le a præsességről; azonban itt ismét -feljajdul sebzett büszkesége s legalább annyit követel, hogy ma nem -megyünk el a temetésre! Jaj de ismét másfelől megszólamlanak a -kebel gyöngédebb érzelmei, a hiúság, a fitogtatásvágy; eszébe -ötlék, hogy a temetésen rendesen jelen szokott lenni a kántorék -Juliskája, a szürkeszemű köpczös ideál, ki a prézens úr éneklő -szájába oly epedő pietással bámul, mintha a prézens úr feje volna a -kukucska. Eszébe jut, miként hiába esztergályozta volna gömbölyűre -hajfürteit? a csizmafényítés, talpallóvarrás, pecsétek kiszedése, -mind kárba veszszenek? Győz a szív, elhallgat a máj; s mi még soha -præsesen meg nem esett, megtöri büszkeségének fummáját s mint vert -had nagy szomorúan kiindul. Szerencsétlen! Ha csak akkora tükre van -is, mint egy szunyog talpa s abba belenéz, látandotta, mily chemiai -procedura ment végbe arcza felszínén. Fekete volt az, mint a -suviksz, a gáliczköves mosdóvíz és a gubacscsal behintett törülköző -gonosz befolyásától, s hogy az ilyeténséges feketeczirmos arczhoz -mint illett a komoly tiszteletet követelő physionomia: mindenki -előre képzelheti.</p> -<p>Tehát vesztére megindul a temetésre, nem tudván, hogy saját -temetésére megyen. Ama sátáncsapat, melynek elejére állítá magát, -egy szóval, de csak egy tekintettel sem adá tudtára, mily -kéménysöprői színezettel légyen arczulatja felruházva; s a vele -találkozók csak azért nem nevettek a szeme közé, mert azt -gondolták, hogy valami számkivetett abyssiniai szerecsen-mágnással -van találkozásuk, hanem a helyett erősen agybafőbe bámulák, mely -kitüntetést a prézens úr hajbodrozata iránt mutatott tartozó -tisztelet jeléül fogadott, s azt tartá, hogy «grosse Geister genirt -das nicht», vagyis magyarul szólván: «bölcsnek nem derogál a -ferdesarkú csizma».</p> -<p>Mint fekete hollósereg vonult az énekbiró csapat a szép -görbületekkel bővelkedő utczákon végig s vígan úszott a -<span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> fekete tóga az otthonos sárban, ha -hordozóját társa a pallóról leszorítá.</p> -<p>A halottas házhoz értek.</p> -<p>Egy embernek meghalt a felesége (satis tarde quidem, azaz – -szegény! be kár volt érte!).</p> -<p>A megszomorodott fél ott rídogál a koporsó mellett s -számlálgatja magában: mennyibe kerülhet neki e szomorú ceremonia? -Az ácsorgó néptömeg, mely nagyon szeret gyönyörködni a más -temetésében, míg sok emberséges ember a magáéból is szeretne -kimaradni, kalaplevéve ad helyet az érkező tógás felekezetnek, kik -azonnal is a szederfa alatt karikába állanak s a prézes urat -közreveszik, ki is nagyon Dávidtermetű ember lévén s mind a mellett -kitűnni kivánván: beleáll a göböl-itatóba s onnét osztja szét az -irányadó négy alaphangot, a mennyire azokat fuvolájából elő birta -tüszkölni.</p> -<p>A népség észreveszi jelenlétét, megbámulja s futamodnék, ha -mozdulhatna egymástól.</p> -<p>– A két keddjét! ez nincs Isten hírével, dörmögi egyike a közel -állóknak, s megrántván tógája sleppjénél fogva egy vénebb -cántistát, súgva ezt kérdi tőle:</p> -<p>– Domine! nem látja, milyen fekete annak a prézesnek a -fizimiskája?</p> -<p>A megszólított ártatlan, semmit nem tudó arczulattal fordul -hátra, felelvén:</p> -<p>– Nem én. Én fehérnek látom, mint szokott lenni.</p> -<p>A második, harmadik, negyedik, mindenik ugyanazon serió pofával -kérdeztetett meg, s mindenik ugyanazt felelte, hogy t. i. nem lát a -prézens úr arczán semmi megjegyzésre méltó változást.</p> -<p>– Terem’tse! Ez biz a sátán. Úgyis neki való volt a szegény -boldogult Mujkosné teljes életében; e bizony azért jött most, hogy -holta után elénekelje. Szinte elbűvölbájolta az egész diáksereget; -nem veszik észre, hogy kivel van dolguk.</p> -<p>Mint a rakéta futott végig a népségen a hír, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> kántus -præses helyett az ördög jött el Mujkosnét kiénekelni.</p> -<p>– Nézzétek meg, nincsen-e lólába?</p> -<p>– Nem látni a tóga miá.</p> -<p>– De látni a szarvait, nézd csak ott a sábesztikli alatt. S -valóban a prézens úr czirkalomfacsarta fürtei nem sokat különböztek -a másodfű tinó sarjadzó koronájától.</p> -<p>– Huttzu ninini! Hát azt nem látják kentek, mily hosszú -ökörfarka lóg ki a tógája alól?</p> -<p>– Engem úgyse, ökörfark. De nem is állok én hozzád ilyen -közel.</p> -<p>Az érintett ökörfark azonban semmi sem volt egyéb, mint a -tógának felhúzni elfelejtett zsinórbojtja, mely csatakosan lógott -le az uszály alól.</p> -<p>A kántisták torkaikat stimmelték, ki vékonyan, ki vastagon: – oá -– eé – hő – hű – dó – da – dő – hrchrakfthű (itt valaki nagyon -köszörült a torkán).</p> -<p>– Ne köpjön a zsebembe, amice!</p> -<p>– No – csitt! – Egyszerre!</p> -<p>A prézens úr felemelte kezét, s egy lejtős mozdulatot tett vele, -mire húsz toroknak lőn megnyilatkozása és hangzék: <span class= -"poem"><span class="i0">Már elmégyek az örömbe (n)<br /></span> -<span class="i0">Paradicsomnak kertébe (n)<br /></span> -<span class="i0">Lelkemnek dicsőségébe (n)<br /></span></span> a -kálvinista halottasének ama sajátszerű szomorgó kifejezésivel, mely -az őszt és a mulandóságot, a halottakat és a sárga faleveleket -önkénytelen juttatja az embernek eszébe, olvadástalan harmoniája -hosszan vont hangjaiban:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Menj el a nyugalom csöndes -éjjelébe,<br /></span> <span class="i0">A gyászos sirhalom megnyilt -kebelébe.<br /></span> <span class="i12">Köz anyánk -ölébe<br /></span></div> -</div> -<p>A népség minden jókedv daczára zokogott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p> -<p>Ismét hangzék:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hová a világi bajok nem -tódulnak,<br /></span> <span class="i0">A test kivánsági hol mind -elnémulnak,<br /></span> <span class="i12">Végképen -elmulnak.<br /></span></div> -</div> -<p>Az ének vég-igéi szelid sopranhangokban oszlának fel…</p> -<p>– Nem hiába, hogy a sátán énekel velök, de ugyan keservesen -tudják fujni, jegyzé meg egy liliomos subának hordozója.</p> -<p>– Vigyázzanak csak kentek rá, hogy valahányszor Isten neve -fordul elő, soha sem meri kimondani.</p> -<p>A nép teljesen apodæmonizálta a tentatincturás arczú prézens -urat s noha ugyan magyarhitű létére, az ördögtől annyit sem félt, -mint a lúd májától, de mégis ily magas rangú személy jelenléte -által támadt buzgósága annyira meggubahította elméjének mivoltát, -hogy még a halottat is fejjel előre vitték ki az udvarból s -kinek-kinek csurgóra állt bámultában a kalapja.</p> -<p>Hosszú népcsoport kisérte ki az üdvezült sárhüvelyét a -mulandóság utolsó szállására, a holott is az érdemes contrascriba -érzékeny alexandrinus versekben búcsúztatá el a megboldogultat ide -maradt rokonai-, ismerősei- és hitelezőitől.</p> -<p>A búcsúztató igen érzékeny volt; a gyönyörű rhetoricai phrasisok -megtették hatásukat, a népség kellőleg megríkattatott; de épen -midőn azt akará mondani az érdemes búcsúztató úr: «számtalan keserű -könyeknek sűrű záporait hullatják zokogva a mi bánatos szemeink -borús fellegeinek sötét árnyékai, hogy a te, az anyaföld kebelébe -tért hamvaid…» – szerencsétlenségére rá talált pillantani a -szerecsenné vált prézensre, s e tekintet úgy kihozta sodrából, hogy -a legóriásibb kaczagásra fakadott, melyet később pukkasztó -köhögésbe akart átvinni, s miután szája elé tartott irása mögül ki -birta fuldokolni az ament, félrerohant a néptömeg közül s egy sír -mellé hasra fekve, beteggé röhögte magát. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>Még nagyobb lőn: megzavarodása a káplán úrnak, ki is a halotti -imádság helyett az árvizes időben mondandó könyörgést olvasta fel, -s úgy kijött a kerékvágásból, hogy a «miatyánk» helyett a -«hiszekegyet» imádkozá el.</p> -<p>Tökéletes lőn a megbotránkozás. Egyik nevetett, a másik -szörnyűködött, a harmadik imádkozni akart és szedtevettézett. De a -prézens urat egyik sem figyelmezteté arra, hogy a botránkozás kövét -ő hordja magában; annál kevésbbé, mert ki félt tőle, nem ment hozzá -közel; ki pedig közel ment hozzá, félt az őt környező bassisták -ökleitől. Így érkezének vissza az alumniumba. A prézens úr rögtön -rugtatott az érdemes rectorprofessor úrhoz, lelke panaszhangjait -előtte kiöntendő; – belép hozzá méltatlankodó arczulattal s kezd -megszólamlani.</p> -<p>– Per omnia elementa! vág közbe az érdemes oktató úr, hát -farsang utója van ma, hogy ön ily maskarát csinál magából cantus -præses létére? nézzen csak abba a tükörbe!</p> -<p>A prézens úr belenéz… megijed… térdei összeütődnek s úgy -elcsúszik egy állóhelyében, hogy rögtön betöri az orrát.</p> -<p>Nincs toll leírni kétségbeesésének mekkoraságát.</p> -<p>Másnap nagyszerű inquisitiók történtek a botrányos csíny felől; -– a százgallér riadva esett társainak, könyörögvén, hogy miután ő a -vétkes, vállalják mindnyájan magukra a tettet, hiszen ubi -valamennyien peccant: senki sem peccat. Megis igérte e szívességet -mindenik, de mikor a kenyértörésre került a dolog, csak Körmös -Pista ismeré el a tettbeni tudósságát, a többi erősen kitagadta -magát; a százgallér pedig baráti szívvel hárítva mindent Pista -nyakába, ki is, noha nem főzte, de megitta a fekete levest, hét nap -mulva, hat éves diák létére, elimináltatván a tanulók – akarám -mondani – az iskolába járók sorából.</p> -<p>Ez történt két nappal az előtt, hogy Leander az éjjeli -házfeltöréskor a százgallért a faderekához csapva, agyonzúzta. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Ezen százgallér volt az, ki a Pista tanyája kulcsát, annak -zsebéből, két ezüst huszas díjért Góliáth Péter számára -kilopta.</p> -<h2>A TÁBLABIRÓ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem vagyok én -parasztember.<br /></span> <span class="i4">Reám úgy -nézzetek!<br /></span> <span class="i0">Bizonyítja eztet -torkom<br /></span> <span class="i4">Gyakor -szomjusága.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Fekete gyászban jár -szívem;<br /></span> <span class="i0">A szerelmes gyászban -járjon.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Bálvándy úr táblabiró volt, és pedig egyike a legkövérebbeknek; -s e jövedelmes czímhez őt egyedül csak bokros érdemei juttaták, -miután egy szomorú kimenetelű tisztújítás alkalmával, melyben -Bálvándy urat rendkívül erőltette a szolgabiróvá létel, sorsa jobb -nemtője így szóla hozzá: mit neked azon csekély hivatalka! Mit -neked a szolgabirói polcz!… föl veled a dicsőség fényhelyére, a -zöld asztal mellé!… mit neked az a százötven forint!… nesze egy -darab dicsőség: légy táblabiró! És lőn Bálvándy úr táblabiró, vagy -akart, vagy nem.</p> -<p>Különben hasonlíthatlanul jó ember volt. Jó étvágygyal birt, -aludni is jól tudott, s ha déli álmából föl nem verték, nem volt -nálánál békességesebb ember egész Pannoniában. Ezenkívül tetemes -bajusza és szakálla is volt, minélfogva még remetének is beillett -volna. Azonban ő korántsem volt remete; egyes-egyedül élt ugyan a -világon, nő és gyermekek nélkül, s örököse csak a királyi fiscus -leendett: de kimeríthetlen jókedve, páratlan vendégszerető indulata -s jó borai híresek valának országszerte; s kell-e mondanunk, hogy -ezeknél fogva Bálvándy úr jó barátokban nem szűkölködött? Mindennap -dáridó, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> minden este lakodalom, minden reggel -tyúkverő fogadott lakánál boldogot, boldogtalant, ismerőst, -ismeretlent, barátot és idegent. Egyetlen egy jámbor szenvedélye -volt: más emberséges kétlábú állatot leitatni, s ha voltak halálos -ellenségei, azok bizonyosan olyaskik valának, kiket nem volt képes -asztal alá poharazni.</p> -<p>Különösen nagy patronusa volt a czigányművészeknek és a serdülő -ifjúságnak. Amazoknak soha sem volt fogyatkozásuk a vörös -nadrágban, vörös pruszlikban és vörös borokban s más ilyetén szinű -tárgyakban, mik közül a vörös ütlegfoltok sem maradtak ki. Az -utóbbiak pedig, t. i. a serdülő fiatalság, juridicai praxisra jára -hozzá, hol bőséges alkalom nyilt az ifjak előtt a tránchirozás -fölséges mesterségének megtanulására, a nevezetesebb ivodalmi -celebritások megismerésére; mint szintén a tokaji és ruszti, -szegzárdi és ménesi borok közti lényeges különbségek -meghatározásában s egyéb ily fontos életbevágó jogkérdések -megvitatásában bámulatosképen nagy gyakorlati előmeneteleket -tehetének, neveztetvén ezen ismeretek, tanulmányok és előmenetelek -egyetemessége egy szóval – patvariának.</p> -<p>Bizonyos elméncz úri ember ezen szót «patvaria» eme másik két -szótól származtatá: «pati varia»; mely két szó annyit jelent, mint -«szenvedni különb-különbféle állapotokat». Erről ugyan a Bálvándy -úr legényei nem panaszkodhattak; nekik a föntebb említett -foglalatosságokon kívül alig volt egyéb tenni valójuk, azon -kivétellel, hogy lelkiismeretes kötelességök rovatába soroztaték -még a táblabiró úr debrői dohánykazalját tehetségeik szerint -fogyasztani.</p> -<p>Azonban a sok közül rendesen volt Bálvándy úrnak egy olyan -választottja, kinek sorsa a többiétől, mostohaságra nézve, egészen -elütött; kinek a korán felkelésen kívül számos és számtalan -hivatalos kötelességek valának gallérjához varrva:</p> -<p>Ő tisztította ki s ő töltötte meg reggelenként a táblabiró -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> úr pipáit, miknek száma legio volt, s -mikbe egyszerre egy szita dohány belement.</p> -<p>Ő metélt fidibuszokat.</p> -<p>Ő hordta föl a borokat az ivók számára.</p> -<p>Ő vitte a lámpást a lovak előtt, ha estve volt és kátyulos az -út.</p> -<p>Ő hordta a pöröket bőrtarisznyában a táblabiró úr után a -procuratoriába.</p> -<p>Ő tisztította meg a csizmákat.</p> -<p>Ő szedte le a körtefákról a papmacskákat; s legvégül ő volt az, -ki lekörmölte mindazokat, mik lekörmölendők valának: levelek, -acták, replikák és folyamodások, és jegyzőkönyvek, és határozatok, -és tudja a jó ég, még mi mindenféle lekörmölni valók. S ha olykor -esetleg még fát is talált vágni, s a kertben a dohánycsemetéket -megkapálgatta, azt bizonyosan önként, dilettantismusból s -testgyakorlat végett cselekedhette. Talán mondani sem kell, hogy az -ilyetén hivatalokra kipéczézett egyén rendesen olyasvalaki volt, ki -sem inni, sem dohányozni, sem danolni nem tudván, ezen hiányai -miatt az álladalomnak különben hasznavehetlen tagjául tekintetett s -rövid czíme rendesen ekkép hangzott: «audiat».</p> -<p>Ilyetén hasznavehetlen «audiatja» lőn Bálvándy úrnak Körmös -Pista, ki is, miután az *i collegiumban útifüvet kötöttek talpára s -consilium abeundival ellátva, odább bocsájtották, itt vett -rendkívüli, dupla leczkéket a türelemből; – de megtörte magát, -ellentmondott tetteivel saját jellemének; engedelmes lőn, mint a -bárány; nem történhet vala rajta oly bántalom, mit szó nélkül el -nem viselt volna, nem oly méltatlanság, mely ellen felemelte volna -fejét; – hallgatott és engedett, a ki őt csak most látta először, a -gyávaságig türelmesnek tapasztalá. A rábizott dolgokban pontos, -lélekismeretes, zúgolódástalan volt; kerülte a vigalmakat és a -vigadókat, s éjféleken át penészes jogkönyvek s elefántnyi -pöriratok között lehete őt elmerülve látni; szorgalmasan írt, -tanult, s gyakran <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> főnöke ügyeibe oly hozzáértő s alapos -feleseléseket iktatott be, hogy az öreg úr maga is elcsodálkozott -rajta s jutalmul három annyi dolgot bizott rá, mint különben.</p> -<p>– Nagyon jó fiú, szokta mondani a tekintetes úr, okos fiú, -tanult fiú, szerény fiú, jó erkölcsű fiú, de még sem lesz belőle -semmi, mert sem inni, sem pipázni, sem más embernek kedvében járni -nem tud.</p> -<p>Ily állapotban három hónapot töltött el Pista, s az ügyvédi -pálya sanyarúságaiba ide s tova beletörődött. Ekkor történt az, -hogy egy reggelen az érdemes táblabiró urat szokatlanul korán -felverték álmaiból. Egy világos-zöld, asztrakán prémű bekesbe -öltözött, ragyás arczulatú férfiú toppana be szobájába, kiben a -táblabiró úr, mihelyt szemeit kellőleg kidörzsölé, azonnal -patrónusára s illetőleg cliensére, báró Dömsödi Jánosra ismert. -Magukra zárták az ajtót, nehogy értekezésük folyama alatt hivatlan -látogatóktól háborgattassanak, s hosszú két óráig sittegtek, -suttogtak egymás közt s fújták a követ egy szögletbe bujva, mialatt -Dömsödi úr zsebeiből több rendbeli hosszú iratok költözködtek a -táblabiró úr asztalára, mire mindketten fontos képekkel -bólintottak.</p> -<p>E beszéd alatt táblabiró úrnál vége-hossza nem volt a bajuszok -pödrésének, míg a báró úr, számtalanszor körültekintgetvén, minden -szóhoz kettőt köhintett s látszólag olyasmit iparkodott a táblabiró -úrnak megmagyarázni, a mit épen nem akart a spectabilissel Isten -igazában megértetni.</p> -<p>Végre a spectabilis megszólamlott s azt mondá, hogy «jól -van».</p> -<p>A báró úr pedig felkerekedik székéről s mialatt ügyvéde iratait -szedé össze, nagy csizmacsikorgások között kopog alá s fel a -szobában.</p> -<p>A táblabiró úr irodája épen az ebédlőre nyilt, s az ebédlő ebéd -idején kívül patvarista-raktárul használtatott, s ajtajára -üvegablak volt alkalmazva, melyen át a szomszéd szobába lehete -tekinteni. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Dömsödi úr csupa kiváncsiságból felemelé az ablakot rejtő -függönyt s a szomszéd szobába átkémlelt.</p> -<p>Egy fiatal embert látott abban egy nagy könyvbe könyökölve…</p> -<p>Dömsödi úr arcza halaványabb lőn a tökmagnál…</p> -<p>– Ki ez a fiatal itt a másik szobában? kérdé reszketve a -spectabilist.</p> -<p>– A juratusom.</p> -<p>– Kinek híják?</p> -<p>– Körmös István… Nagyon jó fiú, csakhogy igen is gyáva.</p> -<p>Dömsödi úr egy szót sem szólt többet, hanem kalapját vévén, -magát ajánlotta, s úgy elment a Bálvándy úr házától, hogy soha sem -látták többet ottan.</p> -<p>Bálvándy úr pedig kikiálta a szomszéd szobába:</p> -<p>– Audiat!</p> -<p>– Dignetur! volt rá a felelet s az audiat belépett.</p> -<p>– Ezt az executionalist fogja, audiat, exhibeálni a bennt megírt -incattának, még pedig ma vagy holnap, szólt a főnök, egyikét a báró -által átadott hosszú iratoknak Pista kezébe nyomva.</p> -<p>– Nem méltóztatnék megmondani, hogy hol lakik?</p> -<p>– Oda van írva: K... városában.</p> -<p>– Igen is, hanem K... városa nagy erdő!</p> -<p>– Hja, audiat, pedig azt magának kell felkeresni; én velem is -úgy tett principálisom, mikor jurátus voltam, elküldött olyas -valakihez, kinek még nevét sem hallottam soha, s ha kérdezém: merre -lakik? azt felelte, hogy Pesten. S akkor aztán addig kellett -lótnom, futnom, míg rá nem akadtam, s ha csakugyan nem akadtam rá, -jól lekorpázott. Így tanulják az életrevalóságot, audiat.</p> -<p>Pista szépen megköszönte a vett utasítást; zsebébe dugta a -kézbesítendő okiratot s eltávozott. Leült asztalához, elébe vette a -Corpus jurist s bele nézett. De ezúttal sehogy sem akart működni a -figyelmezés; a betűk összefolytak szemei előtt, s tartalma? mintha -csak a háta <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> mögé hányta volna! Minduntalan a szőke -lányka szelid, bánatos arczára tértek vissza gondolatai; minden -betűből az ő szomorúságát olvasta ki, regényes, ismeretlen, sötét -okait örök bánatának, s azután azt az értő tekintetet, melylyel -hozzá felküldött pillanataira felelt… Lassanként elvesztette lelkét -eszméi délibábjai között; szárnyakat képzelt magának, melyekkel -berepkedé az ég csillagos végtelenjét; utazni látá magát a -szivárvány hídja fölött, beszélt az angyalokkal; megemelé azon -lángkardot, melylyel az ördögök lepaskoltatának s agyon -mennykövezett vele minden emberördögöt; eltörle minden élőt a föld -szinéről s mélyen elásta azokat, hogy magvaik ki ne keljenek; -azután látá a paradicsomot, virágzó berkeivel, az őszinte rókát, a -szelid oroszlánt, a jó szívű farkast, a fulánktalan háládatos -kigyót és képzelé, mintha ő volna az első ember, kibe a lelket még -Isten lehelte – s a második a szőke kis leány, ártatlan angyal -arczulatával, szemeiben az ég és a csillagok; s mintha az élő föld -tőlök várná az újabb, nemesebb nemzedéket – – – – s midőn mindezt -oly szépen elképzelé, s midőn immár szerelmét és benne a világot -akarta átölelni, bekiált a principális:</p> -<p>– Audiat, copisálja csak le azt az executionalist, minekelőtte -exhibeálná.</p> -<p>Így potytyan le az ember ábrándjai luftballonjából!</p> -<p>Neki könyökölt emberünk, kiterjeszté a végrehajtási levelet és -írt.</p> -<p>Furcsa esemény volt előtte.</p> -<p>A mint az írás folytán kiveheté, bizonyos hitelező, kinek neve a -túlsó lapon volt körülírva, tízezer forintot hitelezett, -adóslevelét azonban az adós nejével és leányával is aláiratta, kik -is nyilvános kijelentésökkel minden pörorvoslatokról lemondtak s e -kötelezvényt a hitelező az adós bizonyos megnevezett gyárára -betábláztatá. Az apa meghal, utána meghal az asszony. S a gyár -földig leég. Ekkor a hitelező beperli a leányt; s miután a -tökéletes <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> vagyonhiányt kimutatta, annak személyét -kéri odaitéltetni. – – S a törvények kezelője, – noha nyilvánvaló -volt az ellenvetés, hogy szülei életében a leány magát semmire nem -kötelezhette, azok hunytával pedig utánok semmiben nem örökölt: – -mind a mellett is, a Hármas törvénykönyv III. 28; II. 68 és Mátyás -VI. 29 értelmében, a leány személyét a hitelezőnek tizenöt napra -odaitéli s elmarasztaltatása következtében a végrehajtást -elrendeli.</p> -<p>Hogy a leány szép, fiatal és ártatlan, a hitelező buja, -förtelmes gazember: azt a törvény tudni nem tartozik; a törvények -kiszolgáltatója pedig annál kevésbbé, mentül gazdagabb a nyertes -fél, ki mind e mellett mégis csak sajnálkozásra méltó, miután -tízezer forintja fejében csak egy gyarló, veszendő fehérszemélynek -jut birtokába.</p> -<p>E tény az ifju lelkét szörnyen leverte. A túlsó lapra fordított, -hogy meglássa, ki azon átkozott, ki így nyert, s ki azon -szerencsétlen, ki így elveszett?… De már ez nem verte lelkét… nem… -ez már lángkorbácscsal csapott szíve idegeire! A világ egyet -fordult vele… egyet fordult agyában minden gondolat; a vér forrni -kezdett ereiben, míg a velő csontjaiban jegesült. Dühőrülten rohant -az ajtónak, azt kitörte, szétcsapott maga körül; nem tudta mit -tesz, nem halla szót, nem érzé, hogy ökle hová csapódik; keresztül -rontott a principális szobáján (a jó úr, megijedvén, az iróasztal -alá pusztult s a téntás üveget fejére döntötte); – tört, zúzott, -míg valami volt előtte, azután úgy érzé, mintha nem volna többé -föld lábai alatt; futott, s midőn kifáradva eszmélni kezde, künn a -mezőn tövises kökénybokrok bozótjában lelé magát s nem ismert a -napvilágra, mely vörösen ömlék el földön és égen; – azt gondolta, -hogy a világ ég! Kezében volt az átkos iromány, magával ragadta -azt, még egyszer elolvasá a ráirt neveket a vérfénynél; világosan -olvasá: Dömsödi Góliáth János fölpörös, – alpörös Zilányi -Janka…</p> -<p>Felszökött, neki rohant az avar pusztának, futott, <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> mintha -kergetné valaki, repülő hajzatával, tajtékzó ajkaival, kipirult -homlokával, mint egy fiavesztett fenevad. – Hahó! hahó! -ördögszekért hajtott előtte a szél…</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Most szedjük össze az események fonalait.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Két elem áll harczban egymással; egyik sötét, ártó, ármánykodó; -másik üldözött, szenvedő, de erős és nyilt csatákban győző.</p> -<p>Amott főhelyen báró Dömsödi János áll, kit családgyűlölség, -hajlam és szenvedély embertársai dæmonává kentek fel; vad indulat, -hóbortos szenvedély vezeti minden lépteit; ki, hogy egy -lélekerejében meg nem ejthető leányt átkos vágyainak -feláldozhasson, könnyelműen gyújtá fel annak egyetlen birtokát s -egy várost leégetett miatta; ki saját gyermekét bűnvádi perben -marasztalá el; üldözött mindenkit és nem szeretteték senkitől… -Nehéz bűnök terhelik lelkét s a megtorló pallos hajszálon függ feje -fölött.</p> -<p>Fia, az ifju Dömsödi, álnevek alatt bujdosik az apjától indított -bűnper elől s e bujdosásiban Lillát megismeri, ki vele első unoka, -s őrülten bele szeret; de szerelme nem értetik meg, s a -kétségbeesett kisérlet, a lány elrablása, nem sikerülvén, a -bosszúálló megfosztja a leányt őszinte kedvesétől, megfosztja -pártfogójától és hitétől a lány testvérét.</p> -<p>Szemközt áll ezekkel az ifju Bálnai, egy sok keserűt tapasztalt -fiatal misantrop, ki egyik kezével ront, a másikkal épít, de -gyorsan hat és nyomot hagy mindkettővel; ő volt azon egy, ki látta, -miként Dömsödi azon szeszgyárt, mely Janka anyjáé volt, önkezeivel -gyújtá fel, s ki akkor személyében, később kedvese ellen tett -ármánykodásainál nevében tanulta őt átkozni és gyűlölni. Ha eljön -azon percz, melyben megtudja, hogy e két gyűlöletes eszme egy -embert illet! Szenvedélyes, hajthatlan jellem; törik, de -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> nem hajol, tűr, de nem felejt, s -roppant ellenszenv bántja a magas rangúak ellen, – ki fog derülni, -hogy miért. – Atyja viszontagságait részletesen ismeri. Jelszava: -«todos contra io, io contra todos» (mindenki én ellenem, én -mindnyájok ellen). Jaj annak, kit gyűlöl, az veszni fog. A kit -pártfogása alá vesz: hatalom, rang, gazdagság nélkül, csupán -lelkének erejével megvédi azt, s mintha egy világ lelke szorult -volna belé, szakadatlan harczot küzd az egész világgal.</p> -<p>Mellette áldás nemtőjeként tünik fel az ifju Szilárdy, ki hogy -atyja rokonérzelmű barátjának gyermekeit boldogítsa, őket -felkeresé, polgári állásukhoz alkalmazott alakban, hogy részvéte a -leereszkedés semmi színét ne viselje magán s naiv terve volt a -lányt mint köznemes eljegyezni, s midőn nejévé tette, fényes -elégtételt szerezni neki a kiállott szenvedésekért, de tervét -Bálnai gyanakodó föllobbanása semmivé tette, noha lelke vonzalmain -nem változtatott.</p> -<p>A két lányka még eddig igen szenvedő állásban maradt. Két -különböző és mégis annyira összhangzó lelkület! Míg Lilla a világot -csak a természetből ismeri s költői lelkét ennek képeivel -gazdagítja, addig Janka a világot a legfekélyesebb oldaláról -tanulta ismerni – az emberekből, s lelkének minden virágai: -remények és örömek le vannak hervasztva. Lilla nyugvó -szenvedélyivel, Janka éber bánatával költ bámulatot; amaz -erőteljes, ez simuló, szelid jellem; – de magasztos, fenkölt lélek -mindkettő, kik, az események bonyolódott hálózatában, ha ismernék, -sem ragadhatnák magukhoz a vezérfonalat, melybe két oly -szenvedélyesen küzdő kéz markolt, minő a két vérellenségé. – – -–</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Így álltak a viszonyok, midőn Bálnaira főnöke ráparancsolt, hogy -Zilányi Johanna leányasszonyt hivatalosan értesítse a személye -ellen intézendő birói foglalás felől. <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span></p> -<h2>A ZIVATAR ÉJE.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hideg szél fú Mátra -felől;<br /></span> <span class="i0">A lelkem is fázik -belől.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Az eső is esik, köpönyegem -ázik:<br /></span> <span class="i0">A szél patkójától a kő is -szikrázik.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Csángó népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Deczember 31-dike volt, Sylvester éje és iszonyú hideg…</p> -<p>A madarak megfagytak a levegőben…</p> -<p>Szakadatlan hóförmetegek dühöngtek egész heteken át, háza falai -közé száműztek minden embert, s olykor reggelenként mély hófuvatok -alól kelle kiásni a házak ajtait.</p> -<p>Néptelenek és zajtalanok voltak az utczák és vásárterek; rajtok -egyedül farsangolt végig a havas zivatar, be-bekiáltva a kéményeken -s végig söpörve a házak fehér tetőin.</p> -<p>Boldog, ki meleg keblet, vagy csak meleg kályhát ölelhet is -ilyenkor; boldog, kit tollas fekhelyén kedélyes rokkahang szenderít -önelégült álomra; boldog, ki úri kandallója mellett, lágy -karszékében végig nyújtozva, kénye szerint ásíthat az idő -rovására.</p> -<p>A k*i vásártér közepén áll egy sajátszerű épület; négy rongált -oszlopon egy még rongáltabb tető, melynek hegye egy össze-vissza -görbült bádog szélvitorlában végződik.</p> -<p>E födél alatt mély, igen mély kút van ásva; belőle hajdanában -lánczczal húzták fel a vizet, most egészen ki van száradva; a láncz -vedertelenül lóg le a mélységbe. A kút oldalai bedüledeztek.</p> -<p>Fenekéről gyakran csecsemősírás hallatszik fel. Borzasztó -dolgokat beszélnek e kút felől.</p> -<p>Ez ó-kúthoz közel állt húsz évvel ezelőtt egy rozzant emeletes -ház; a mohlepte cserép-zsindelyes tetőre mészszel <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> volt -kirajzolva az 1722. évszám. Tehát száz évesnél több volt a ház s -igen ősszerű kinézésű.</p> -<p>Ezen vad éjszakáján a zivatarnak, midőn minden jó lélek első -gondjának tartotta a lefolyt évet, melynek csak néhány perczei -valának hátra, az idők urának megköszönni, e kietlen éjszakán is -víg mulatság hangjai zsibongtak e sárga ház emeletében; harsogó -zene és pohárcsengés, tánczdobogás és kicsapongó kedvujjongatások -zajgottak le innét; olykor poharak és tányérok repültek ki az -ablakon, vagy egy fekete alak állt az ablakhoz, vad tivornyadalt -rikoltva le a zivataros éjbe.</p> -<p>Ki tartja lakodalmát Sylvester éjszakán?</p> -<p>Ama kútoszlopok alatt, éjen át, rendesen betyárok s más -népsöpredék szokott tanyázni; de most azok is bátrabb menhelyet -kerestek a bűzös csárdákban, vagy a városon kívüli szemétdombok -melegében.</p> -<p>Csak egy sötét alak áll mostan ott, a kút párkányához támasztott -kezére nyugtatva fejét.</p> -<p>Arcza mozdulatlan, tagjai mozdulatlanok; szemeit le nem veszi a -vigalom háza ablakairól, ott áll és számlálja az óra-ütéseket.</p> -<p>Ez az ifju Bálnai.</p> -<p>Körülötte sötét, vihartele az éj, de szívében még -viharosabb.</p> -<p>Reménye nincs.</p> -<p>Elhagyta minden ember. Barátai elárulák. Ellenségei -diadalmaskodtak fölötte, az ég nem hallgatta meg imádságait.</p> -<p>Jámbor volt és a rosszak itéletet hoztak fölötte. Eszes volt és -az ostobák megbírálták. Erős volt és a gyöngék megelőzték.</p> -<p>Milyen magasztos képzeletekkel volt eltelve leendő néplelkészi -pályája felől! s mily durva-prózaian rántotta alá képzelt egéből a -való!</p> -<p>Mily emberszerető buzgalommal lépett később az ügyvédi pályára, -s minő tényekkel kelle mindjárt első lépésénél találkoznia! -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>Hideg, hideg az éjszaka, mint az emberek szíve…</p> -<p>Éjfél után lankadni kezde a zaj a vigalom házában; a vendégek -csoportonként eltávozának, vigalmaik utóhangjait dudolva útjokban; -itt-ott távozó lámpások tünedeztek el a házak között.</p> -<p>Két férfi köpenybe burkolva haladt el a kút mellett, következő -párbeszédet hallatva:</p> -<p>– Mit szólsz e vigalomhoz?</p> -<p>– Azt, hogy nemsokára másszerű zenét is fogunk e háznál -hallani.</p> -<p>– Nevezetesen?</p> -<p>– Dobszót.</p> -<p>– Hát arra a szemérmes kis halvány hölgyre mit mondasz?</p> -<p>– Sajnálom, mint afféle áldozatra vezetett bárányt…</p> -<p>S tovább menének, lépéseik alatt ropogott a hó.</p> -<p>– Mi ez itt az útban? kiálta az egyik, valamiben megbotolva.</p> -<p>A másik odavilágított a lámpással; egy nő volt, félig a hótól -eltemetve, ott feküdt mozdulatlanul s ölében tartá csecsemőjét.</p> -<p>Meg volt fagyva.</p> -<p>– Jól járt szegény! mondának s tovább mentek.</p> -<p>A sárga háznál lassanként minden fény kialudt; csak egy -földszinti szobácska ablakán égett még a gyertya, s szerte a város -minden ablakai feketék voltak.</p> -<p>Aludt minden lélek.</p> -<p>Ekkor Bálnai a kivilágított ablakhoz ment, s rajta -bekoczogtatott.</p> -<p>– Ki az? kérdezé egy remegő hang.</p> -<p>– Osztályos rokon a fájdalom nevében, mondá jelszavát az -ifju.</p> -<p>– Miért jösz? kérdé egy kedves női arcz, az ablakot felnyitva s -azon kitekintve.</p> -<p>– Nézd, az éj minő embergyűlölő! Hét óra óta várok itt az -ablakodnál; fogd ez irást és olvasd. <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span></p> -<p>Az ablak újra bezáródék.</p> -<p>Bálnai visszament a kút szobrai alá.</p> -<p>Nem sokáig kelle várnia.</p> -<p>Midőn legsűrűbben hullottak a hópelyhek alá, midőn -legveszettebbül tépte a szél a fellegeket, feltárult hirtelen a -sárga ház ajtaja; sebesen suhant ki abból egy szellemien gyöngéd -alak, könnyű fehér ruhában; szőke selyem haja a zivatarban -lebegett, arcza halavány volt és tündöklő.</p> -<p>– Jankám! kiálta az ifju, karjaiba fogva fel őt s merően arczába -tekintett, azon arczba, melynek tekintetét kiállani nehéz emberi -szemnek, mert semmi sem tudja úgy kifejezni a kétségbeesést, mint -egy különben szelid arcz vonásai.</p> -<p>A hölgy bágyadtan hagyta magát átölelni; majd rémült -exaltatióval akarta magát kedvese karjaiból kiszakítani, de ez -erősen és hévvel ölelé magához a pihegő keblet és arra gondolt, -hogy ezen éj könyörületlen.</p> -<p>– Bocsáss, bocsáss, esenge szívreható hangon a szegény leány; -üdvedre kérlek, bocsáss!</p> -<p>Az ifju elgondolá, hogy neki már nincsen üdve, s nem bocsátotta -a leányt, hanem még közelebb vonta magához, ily szókat sugdosva -fülébe:</p> -<p>– Él az Isten, hogy az én kezeim megvédnek téged; bízzál bennem, -én elrejtelek oda, hová ember szeme nem lát, védeni foglak vérem -utolsó cseppjével is, felháborgatom a földet és a poklot, hogy -megmentselek.</p> -<p>A hölgy feltekintett az ifjura, meglepetve nézett sokáig -szemeibe, mintha kérdené:</p> -<p>– Ki vagy te?</p> -<p>Soha sem szólt még előtte az ifju szerelemről.</p> -<p>Bálnai még akkor szép ifju volt; nagy olajszín szemei és finom -ajkai voltak, arcza vonásaiban sokszerű szerencsétlenség által -megtisztult nemesség tükrözé magát; a kiállott csapások nem tették -őt kislelkűvé.</p> -<p>– Sors üldöz, emberek üldöznek engem; megátkozott engem anyám, -mikor szült, megátkozott az Isten, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> az -életet adta és senki sincs a széles földön, a ki szeretne. Oh -bízzál bennem, én oly szerencsétlen vagyok, mint te…</p> -<p>Igaza volt, – csak az érti a szenvedő panaszát, ki maga is -szenved.</p> -<p>És a hölgy bízott benne.</p> -<p>Neki sem volt senkije a széles világon.</p> -<p>Miért ne bízhatnának a szerencsétlenek egymásban?</p> -<p>A boldogság eltávolítja a szíveket, – a keserűség órái -összekapcsolják azokat.</p> -<p>Azonban a hölgy ruházatja még fehérebb lett a hótól.</p> -<p>Az ember minden nyomon érezni kénytelen, hogy a földön jár; -éhség, szomj, hideg, ösztönök gyakran lerántják őt egéből, hová -kenyeret, bort és bundát vinni elfelejtett.</p> -<p>Az ifju levetette saját köpönyegét s vele kedvesét betakarta; -azután kezébe fogta kezét, biztatólag rámosolygott, s a hölgy -követte őt; mit bánta ő, bárhova; hiszen midőn a vigalom tanyáját -elhagyá, tudta, hogy csak a zivataros éj van oda künn és nem -gondolkozott. Merően szorítá kezébe azon iratot, melyet Bálnai -adott át neki. – Az a végrehajtást hírül adó levél volt.</p> -<p>A mint végig siettek egyedül a városon, azt képzelte volna az -ember, hogy két lélek bujdosik karöltve: az egyik fehér, a másik -sötét, bús mind a kettő.</p> -<p>Bálnai tanyája kívül volt a városon, a szőlők között, nem messze -a b*i kaputól.</p> -<p>A mint az utolsó ház is hátuk mögött maradt, a mint a város -árkán az országútra kiértek, az ifju reszketni érzé kezében a -lányka kezét.</p> -<p>– Fázol, szívem? szólt a gyöngéd kezet lehelletével -melengetve.</p> -<p>– Egy kevéssé, válaszolt a hölgy s szorosabban simult -vezetőjéhez.</p> -<p>– Kevés percz mulva ott leszünk, hol az üldözők keze el nem -érhet, szólt biztatóan hozzá az ifju. Lilla is ott van.</p> -<p>E névre bágyadt mosoly vonult végig a lányka arczán. -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Az ifju gyöngéd vigyázattal vezette őt a hófermeteges -időben.</p> -<p>Egy kutya sem ugatott a városban, azok is meghúzták magukat; -csak a szőlők között hallatszott néha a farkasok kellemetlen, -szilaj üvöltése, a mint messzünnen egymásnak felelgettek.</p> -<p>Fehér szemfödél teríté be a halott földet; semmi mozgás, semmi -zaj, csak a fergetegé; semmi hold, semmi gyertyafény…</p> -<p>Messze, messze haladtak így, midőn egyszer a hölgy léptei -csendesedni kezdtek. Az ifju érzé ellankadni a kedves kezecskét s -ijedten reá tekintett.</p> -<p>– Oh, én álmos vagyok, suttogá a lányka s szőke szép fejét ifja -vállára nyugtatá.</p> -<p>– Az Istenért, kiálta ez, el ne aludjál, csak most, csak még -néhány perczig ne, az volna a halál!…</p> -<p>A megfagyást álom szokta megelőzni…</p> -<p>A szép lányka szemei elhunytak, karjai lankadtan siklottak le -kedvese nyakáról s bágyadt feje annak keblére rogyott.</p> -<p>– Isten! Isten! kiálta az ifju.</p> -<p>Az ifju karjaiba érzé őt hanyatlani. Oh hányszor álmodta őt így -karjai között! Az élet minden viharai keresztül jártak rajta; beteg -volt és nem volt ápolója; üldözött volt és nem volt védelmezője; -szegény volt és kicsúfolták érte; tűrt, megadta magát és sorsa nem -engesztelődött; imádkozott és nem hallgatta meg őt az ég; de -mindezeket megbocsátá a sorsnak, – csak egyszer ölelhessem őt -karjaimba, így szóla reményei tetőpontjára helyezve magát, s minden -fájdalmaid legyenek elfeledve, nyomorú lét! Azok nem érnek fel egy -ily pillanat gyönyörével!</p> -<p>És a sors meghallgatta őt, ölelnie adá az imádott leányt; de e -pillanat fájdalma nagyobb volt minden eddig érzett fájdalmainál. -Karjaiban érzé őt haldokolni.</p> -<p>Oh ez a természet, ez a zivatar oly érzéketlenek! Nem kimélték -ezek a gyermekien gyöngéd tagokat, nem kimélték <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> azon -keblet, mely finom volt és oly érzéstele; vadul tépdeste a vihar a -könnyű lenge ruhákat, a hosszú selyem haj havasázottan lobogott a -szélben s hattyú nyakáról a hóvíz csorgott alá.</p> -<p>Az ifju ölébe vette őt, arcza arczához ért, de nem merte -megcsókolni. Félt. Tudta, hogy ezen álom csak néhány perczig tart, -azontúl – a halál.</p> -<p>Lakását a rövid idő alatt, hanyatló ereje és a töretlen út miatt -elérnie lehetetlen vala.</p> -<p>Ekkor gyertyafény ötlött szemébe, s ez az országúttól kétszáz -lépésnyire eső csárda mécsvilága volt, mely csárdában a legaljasabb -népsöpredék szokott éjente tanyázni.</p> -<p>Gondolkozott; vajjon meg hagyja-e fagyni kedvesét az országúton, -vagy oda vigye? Mégis önzőbb volt, mint hogy szerelmesét meg hagyta -volna halni s erősebben köpenyébe burkolva, karjaira vette azt, -mint egy gyermeket, s letérve az útról, a magas hófuvatban a -világosság felé kezdett törtetni.</p> -<p>A szél némely helyen ház magasságnyira torlasztotta a havat; -iszonyú nehéz volt benne kedves terhével együtt előre hatolni. A -szél élesen csapkodta arczába az égető havat, olykor egy fekete -holló csapott el, vészt károgva feje fölött.</p> -<p>A lányka keble fokonkint lassabban kezdett pihegni.</p> -<p>Lélekzetfogyottan érkezett az ifju a rossz hírű csárda -ajtajához; belökte azt, nehéz borgőz és rekedt, részeg tivornyahang -tolult elébe…</p> -<p>Belépett.</p> -<p>– Segítsetek, emberek! kiálta, lánykáját egy tört padra ereszté -le s maga térdre omolt mellé. <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<h2>A KOPLALÓ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Én vagyok ám az a -kölök,<br /></span> <span class="i0">Ki a kocsmában -hömpölyög;<br /></span> <span class="i0">Fakó lovam, meg a -deres,<br /></span> <span class="i0">Mindig a kocsmára -keres.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Tisza mellett van egy hajó -kikötve,<br /></span> <span class="i0">Abban van egy szőke leány -megölve.<br /></span> <span class="i0">Jertek, lánykák, öltöztessük -bíborba,<br /></span> <span class="i0">Temessük el egy -nefelejcsbokorba.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Azon csárda, melybe Bálnai kedvesét vitte, Koplaló nevet viselt. -A csárda ugyan nem koplalt, sőt inkább szüntelen tömve volt -vendégekkel, s igazság szerint vendégei viselhették volna ezen -czímet, melyet reá ruháztak.</p> -<p>A k*i érdemes helyhatóság tudniillik, sajátságos rendőri -nézetekből, jónak látta a kebelében tanyázó proletariusok számára -egy közös asylumot, egy universalis karavanserailt alakítni, hol -mindazon közszánakozásra méltó honfiak, kik csodálatos -dologiszonynak miatta szenvednek, a boldog nyári szentheverdelnapok -után magukat a téli unalmas órákon kedvökre összehúzhassák, mely -képzőintézet egyszersmind seminariumul szolgálhasson a genialis -szegénylegényi karnak, nehogy velök is az a fatum találjon -történni, mit a nápolyi lazzaronikra Viktor de Hugófalva jövendölt, -hogy egy század mulva csak híréből fogjuk őket ismerni.</p> -<p>Bizony ez az atyai gondoskodás jól is eshetett szegényeknek, -kivált, miután idők jártával keresetök veszedelmesen megcsökkent, -részint az által, hogy a valamivel birók nem bízzák többé a -vagyonaik feletti őrködést a jó sorsra és a bakterokra, hanem maguk -is csak fél szemmel alusznak; részint az által, hogy a -szegénylegényies műtételekbe annyian és oly különféle utakon és -módokon belekontárkodnak, <span class="pagenum"><a name="Page_149" -id="Page_149">-149-</a></span> hogy az igazi szegénylegénynek alig -marad alkalma mesterségét gyakorolhatni; minek természetes és -szomorú következése az, miszerint az ilyetén restségtől beteg -honpolgárok kénytelenek gyomrukat hét rétbe gyűrvén, ráfeküdni és -koplalni, – e két elvhez maradván csak hívek: félni a dologtul és -az akasztófátul és szeretni mindazt, mi a másé!</p> -<p>Ezen érdemes látogatók kedveért neveztetett a körülményesen -leirandó csárda «koplalónak».</p> -<p>Egyetlen egy szoba teszi ennek egész alkalmatosságát, melyből -közvetlen a pinczébe van lejárás s e szoba egyszersmind mulató-hely -és terem, hálószoba, konyha és küzdtér egy és ugyanazon alakban és -minőségben; falai füstösek és ragadók a penésztől; a kémény, nehogy -hideg jőjjön be rajta, szalmával és venyigével van bedugva; ugyan -ez történt az ablakokkal is, miknek csak egyikén hagyatott kis rés, -hogy a vendégurak benn a gőzben meg ne fulladjanak.</p> -<p>A ház teteje le van szedve, azon præservativából, hogy azt egyik -vagy másik hyghwayman rossz kedvében fel ne gyújthassa. Kocsmárosa -e csárdának soha sincs; ha van, két hónapnál tovább ki nem állja a -sarat, s ha addig agyon nem verték: bizonyosan szerencséjének fogja -tartani, ha megszökhetik.</p> -<p>Midőn e ronda s akolnak is undok fészekbe belépett Bálnai, -eleinte e sűrű, zsíros és dohos gőzveremben nem vehetett ki egyebet -egymás hegyén, hátán hemzsegő embertömegnél, mely összevissza -rikoltozott, káromkodott, fütyült, danolt, jajgatott és nyögött a -szerint, a mint kinek-kinek természeti hajlama hozta magával.</p> -<p>Egy hosszú, sánta, keresztlábú asztalon pislogó faggyúmécs -égett, melyhez a fekete faggyút rendszerint a lopott birkák meg nem -ehető részei szolgáltatták. Egy szögletben két rongyos nő ül -összekuporodva, kiknek tekintetében nincsen semmi nőiség. Durva, -hidegvette arczok, az erkölcsi sűlyedtség és baromi lealjasulás -nyomaival minden vonásaikon; <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> az egyik egy rongyokba -pólált kisdedet iparkodik mérgesen álomra dönczölni; az pedig -peniczilusnál élesebb hangon visít, ordít és kapálózik.</p> -<p>– Csapd a földhöz az ilyen adta fattyát, mit kínlódol vele? ha -az enyim volna, régön a zöld kútba dobtam volna, ott hadd gebedne -mög.</p> -<p>– Hol van a zöld kút?</p> -<p>– Hát bolond, te, ott van a piacz közepén, hol a betyárok jó -időben kártyázni meg aludni szoktak.</p> -<p>– De ha egyször onnét mög kihallik a gyerök ordítása, kivált, ha -egyszörre agyon nem üti magát?</p> -<p>– No ugyan, hátha kihallik is. – Azt gondolod, törődik vele -valaki? – Ha kihallik, a betyárok addig hajigálnak köveket a kútba, -míg elhallgat.</p> -<p>– Nem is tudom minek szögény embörnek a gyerök! Jobb lött volna, -ha az én fejemet is, míg ekkora voltam, a ház szögletéhez csapták -volna.</p> -<p>A gyermek folyvást garázdálkodott.</p> -<p>– Hallgatsz, riaszta rá az anya, gorgoni képet vetve a kölyökre, -vagy mindjárt kicsavarom a nyakad s kidoblak a farkasoknak.</p> -<p>– Ne, adj neki e pálinkából, hadd aludjék el tőle, szólt a másik -némber, szalmába kötött butykost tartva a gyermek ajkaihoz, ki -abból jót húzott, mintha anyja tejét itta volna. Ekkor a két nő -fogott hozzá, s később még egyszer megitatták a gyermeket s végre -mind a hárman szépen aludtak.</p> -<p>A csecsemő nem is ébredett fel többé.</p> -<p>A csárda közepén egy zsíros bicskás hetvenkedik; egyik kezében -hosszú husáng, másikban boros karafina. Dalol, a mint torkán kifér, -még pedig oly rekedten, mintha ráspolylyal volna tele a gégéje.</p> -<p>Nevezetes alak és senki sem más, mint a híres Telezsák. Felemás -haja, fején összegubanczolva, olyan kinézést kölcsönöz fejének, -mintha az egy uborkás hordó volna. Szemei be vannak fagytól vörös -képébe dagadva. Képe egyik feléből <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> jókora darab ki van -harapva, s orra úgy félre van nyomva, mintha épen most vette volna -le róla valamelyik jó pajtás az öklét.</p> -<p>– Igyál, Topa! kiált rekedt hangon a betyár egy az asztal végén -ülő társhoz, ki nevét azon tulajdonságánál fogva nyeré, hogy -lábfejei egymásnak hegygyel állottak s jártában egyik lábával a -másikon kellett neki mindig keresztül lépni.</p> -<p>– Igyál, Topa, ordít rá Telezsák s balkezével a palaczkot elébe -tartja, jobbjával a botot felemeli.</p> -<p>E nyájas kinálásra a Topa is előkeres az asztal alól egy -hosszadalmas furkós botot s daczosan ezt feleli:</p> -<p>– Nem iszom.</p> -<p>– Igyál, vagy a fejedhöz vágom, kinálja őt Telezsák.</p> -<p>Topa azonban nem várja be a főbe köszöntést, hanem kapja a keze -ügyében levő dorongot, s olyat nyújt vele a Telezsák fejére, hogy a -csárda is rengett bele.</p> -<p>Telezsák, mintha nem is ő volna az, kit megfejeltek, visszasújt -két kézre fogott fütykösével; s ekkor aztán, semmiért, oly viadalt -csap a két betyár, melyhez hasonló párbaj tán a caraibok közt sem -történik.</p> -<p>– Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon! biztatja őket a néző -sereg; s azt a loyalitását el is kell mindkét vívónak ismerni, hogy -ők egymásnak sem kezét, sem lábát, sem egyéb hasznavehető tagjait -ütésekkel nem terhelék, egymás csapásait nem is parirozták, hanem -mindenik tartotta a maga fejét, s ütötte a másikét. E viadalnak -aztán utóbb is az lett a vége, hogy Topa, kinek a feje kevesebb -ütést szívelt el, mint a Telezsáké, kakastaréjú fejbúbbal zuhant az -asztal alá.</p> -<p>Ott hagyták.</p> -<p>Holnapra majd föléled.</p> -<p>Telezsák pedig, kinek a feje szinte meglehetősen vérzett, -diadala után szörnyen elbizakodva, mindenkibe belekötelőzött, ki -csak útjában volt; tört és zúzott, a mit elől utól talált: asztalt, -kemenczét és orrokat. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>E perczben lépett be Bálnai, ölében hozva halvány kedvesét, s -azt egy padra fektetve, segélyt kiáltott s az eszméletlen leányka -homlokát és hamuszínre váló kezeit kezdé dörzsölni.</p> -<p>– Segítsetek, szólt könyörületet esdő pillanatot vetve a hozzá -közel állók érzéstelen, vad arczaiba.</p> -<p>– Ki ez? Mit keres ez itt? Ki fia ez a kaputos? hörögetének a -jobbról, balról kiváncsian oda tolakodó baromarczok.</p> -<p>– Ühüm, ez ám az, szólt ürgefejét a többiek vállán keresztül -dugva egy tüskehajú, vászonszínű, hosszú, váltott gyermek. Hát nem -tudjátok, az a garabonczás, a ki a sömlyék szélin lakik, a fekete -házban?</p> -<p>– Hát az a fehércseléd kicsoda a? – De elhagyja magát!</p> -<p>– Meg van fagyva, susogá egy vén, ránczos képű nő, oda szagolva -a leány felé, milyen kék az orczája!</p> -<p>– Pedig úri kisasszony, szólt egy másik bekötött fejű menyecske, -a hölgy ruháit tapintva, selyemczicz a ruhája.</p> -<p>Többen, nagyobb részint nők, részvéttel guggoltak a leányka -körül; s e részvét következtében csakugyan nagy hamar el is tüntek -a leányka füleiből az aranyfüggők. Egy megőszült banya bámész -pofával tartá a hölgy lábacskáit kezeiben; kiülő szemei oda -meredtek arczára, s szája lezárult, míg kezei óvatosan oldák le a -bársony czipőcskéket és a selyemharisnyákat.</p> -<p>– Pálinkát kell a szájába tölteni, majd életre jön, hörgé egy -rekedt hang, mi alatt a köpenyt iparkodott a leány alól -elhúzni.</p> -<p>Az ifju ezalatt kétségbeesve erőködött kedvesét visszaadni az -életnek; de nem tudta módját, nem ismerte eszközeit.</p> -<p>A csárda tulsó felében pogány nyekegéssel szólalt meg e közben -egy kutyabőr-duda, nagyokat sikoltva, mintha eleven állatot -nyúznának.</p> -<p>– Tyuhaj! orditá a Telezsák s megugrott, kajsza lábaival -<span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> dobolva a földön, fújd, szakadj meg! -kiálta hegykén a zeneművésznek, ki lábait indulóba hozta, s verte -volna botjával a gerendát, ha elérte volna.</p> -<p>A többiek elhuzódtak tőle, mert féltek keze ügyébe esni, mikor -jó kedve van.</p> -<p>A betyár gatyakorczára fekteté kezét, s csizmáit oly -sajátszerűleg tudta majd egymáshoz, majd a földhöz verni, hogy négy -lábbal sem okozhatott volna nagyobb dobogást; azzal szügyébe vágta -fejét, neki toporzékolta magát s elkezde sarokra beszélni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Innenső sor, tulsó -sor,<br /></span> <span class="i0">Elszaladok -magamtól;<br /></span> <span class="i4">Vasvilla<br /></span> -<span class="i4">Nyakamba,<br /></span> <span class= -"i4">Serpenyő,<br /></span> <span class="i4">Nyelestő,<br /></span> -<span class="i0">Sárga-csizma, bagaria, ujjujú!»<br /></span></div> -</div> -<p>Ehhez tempóra döczögetve termetét, kalapját vitézül félre vágta -s bele csapva tenyerébe, egyet fordult:</p> -<p>«Ucczu czucza, ég az utcza!» rikoltá, s közibe rugtatott a -szegletbe nyomult némbertömegnek.</p> -<p>– Mit bámultok itt, káromkodék s egyet megragadván a több közül, -úgy megpörgette, hogy mikor elereszté, alig birt megállani a -lábán.</p> -<p>– Megkarmoltál, hanem ’iszen ezért elhasítom delivörös -keszkenődet.</p> -<p>Azonban ekkor hirtelen a közibök tévedt ifjun akadt meg figyelme -s hátra hőkölt.</p> -<p>– Teremt’se, kiálta s kalapját elveté, megveszett ez, hogy ide -mer jőni? A ki áldója van, nem is eszik e több pogácsát! a milyen -igaz, hogy az én botom jajfa. Keljetek onnét, dajnák! a jégen -kopogótokat, mert emberhalál lesz ma! S nyakravalóját oldá és neki -türközött.</p> -<p>– Csitt, csendesen, rimánkodék az ifju összetett kézzel, míg -fájdalmas tekintete kedvese arczát lesé, már éledezni kezd, -legyetek csendesen. <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Te pedig mindjárt haldokolni fogsz, röhöge szemtelenül a -Telezsák, ismersz-e még, he?</p> -<p>Bálnai rá tekinte; úgy tetszék neki, mintha azon képet valahol -látta volna.</p> -<p>– Látod-e ezt, ni, szólt a betyár, szétválasztá fejebubján a -gubanczos felemás hajcsombolékot s ott egy daganatos ürességre -mutatott, mely tisztességes fejbetörésnek szokott epitaphiuma -lenni. Tudod-e, mikor hátulról nekem estél s betörted a fejemet? -Hanem ’iszen itt vagy most!… kiszorítom belőled a lelket úgy, hogy -a herkopáter sem tesz rólad többet… S ez alatt oly közel vivé az -ifjuhoz mosdatlan arczát, hogy a szájából kidülő borgőz azt szinte -elütötte lábáról.</p> -<p>– Nézzétek csak, hogyan tekerem ki majd ennek az ifju úrnak a -nyakát, szólt, fejét hányva-vetve, s mint ki dolgának -végbeviteléről a legbizonyosabb, nagy bátorsággal nyúlt az ifju -nyakravalójához, ki ez alatt némán, határozatlanul néze annak szeme -közé. Azonban még alig nyujtá feléje cserepedzett bőrű kezét a -betyár, azon kiemelendő szándékkal, hogy nyakravalóját megragadja, -már az ifjutól oly hathatós ökölcsapást kapott szemei közé, melytől -három csillagos eget látott egyszerre s megmozdult fejében az -agyvelő.</p> -<p>Az ifju újolag kedvesét vette ölébe s saját lelkét iparkodott -ajkain át belélehelni.</p> -<p>A Telezsák is eszére tért nagy nehezen, s ennélfogva nem rohant -vaktában az ifjunak, hanem felugrott az asztalra s feltűrve két -ingujját, kalapját elhajítá, markába kapott s roppant bátorsággal -így kiálta le onnét:</p> -<p>– Most gyere ide, ha mersz! oly dühvel forgatta szemeit, mintha -minden pillantással ablakot akarna fúrni a csárda oldalán; üss meg -még egyszer, ha van lelked!</p> -<p>– Le kellene a kisasszonyt vetkőztetni, majd úgy hamarább -magához jőne, tanácsolá egyike a csárdai némbereknek, szerény -oldalpillantásokat vetve saját rongyos zsákszoknyájára, egy -mellékgondolatjával a hasznára válandó <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -ruhacserének, s egy másik rögtön foganatba kezdé venni az adott -útmutatást, fagyos kezeivel a lányka ruhája kapcsait kezdvén -kiaggatni.</p> -<p>Bőszülten ragadta torkán a nőt Bálnai s úgy összemarkolá -gégéjét, hogy arcza sötétkék lett s szemei kidióztak, s ekkor -büszkén elrugta onnét. Erre pokoli zsivaj lőn. Az egész -nőszemélyzet fellázadt s megereszté moslékos ajkainak -harczháborúját az ifju és kedvese ellen. A dühös fogcsattogató -furia-arczok, szétkuszált hajzattal, iszonyún fenyegetőzve rohanák -meg szegényeket, míg az asztal tetejéről vad uszítással biztatá -őket Telezsák.</p> -<p>– Karmoljátok agyon! tépászszátok meg őket! szúrjátok ki -szemeiket! – hasítsátok fel orrukat! – tépjétek le róluk a ruhákat, -s dobjákat ki puczéron a hóra! – Jutka, Panna, Magdus ne hagyd -magad!…</p> -<p>– No, micsoda boszorkány-lakzi ez, közbekiált egy harsogó hang, -s egy roppant magas férfi belöki az ajtót s belép azon. Fején -széles báránysüveg, vállán kifordított bunda; sem süveg, sem bunda, -sem bajusza és szemöldei az idegennek nem látszanak a hótól; az -ember ölnél magasabb.</p> -<p>– Mi történik itt? kiált gordon hangon újra, s megrázva subáját, -minden léleknek teli rázza szemét, száját havas vízzel.</p> -<p>– Dobjátok ki, bőgött elrekedve Telezsák az asztalon, az ifjura -czélozva, míg a vászonnép észrevéve a jövevény bejöttét, mintha -egyszerre megnémult volna, elszörnyed, félre áll.</p> -<p>– Nem bömbölsz, részeg, fancsali te! kiált Telezsákra az újon -jött, s fölemelve a kezében hozott szánkórudat, az ez iránti -tiszteletből hanyatt esik az asztalról, s addig meg sem áll, míg -tökéletesen le nem gurul a pinczébe.</p> -<p>– No szedjétek föl magatokat, szól az érkezett, szánkóm beledőlt -az árokba; eltört a rúdja, a kinek keze lába van, lóduljon -lapátolni. Hajde betyár! s ezzel egyenként szórta jövevényünk a -csárda lakóit kifelé. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Hirtelen meglátja Bálnait és a leányt; megütközik, közelebb lép -hozzájuk.</p> -<p>– Mi hoz téged ide? szól álmélkodva az ifjuhoz.</p> -<p>Ez ráismer.</p> -<p>– Bátyám, az Istenért! segítsen, rimánkodék, nézze, meghal -kedvesem.</p> -<p>A férfi a leányra is ráismer; látja, hogy közel van a halálhoz s -leveti subáját.</p> -<p>– Ne félj, nem hal meg, szól nyugodtan, elgyalázta ugyan a -hideg, de majd helyrehozzuk… Hát ti mit ácsorogtok itt, a helyett, -hogy mint emberhez illik segítenétek? havat ide frissen és erős -égettbort! A ki férfi, takarodjék ki a szobából! menjetek, szánomat -czepeljétek a ház elé, a rúdját hozzá kell kötözni! Ti pedig, -asszonyok, segítsetek ezt a lánykát életre teremteni. Ejnye! -milliom adta a szurkos kezeiteknek, ki lopta le a czipőt lábáról? -Mindjárt bocskort hasítok a hátából az irgalom-felejtettének. Te -pokolra hátráló te, te redves banyaposz, a szemedből is kilátom, -hogy te loptad el?!</p> -<p>– Bizony Isten nem loptam én, pusztabiró uram, csak azért vettem -le, hogy valaki el ne lopja, vissza akartam adni a nélkül is, már -mire is mennék én ezekkel az apró lábczipőkkel, a kezem feje sem -megy bele.</p> -<p>– No, ne présmitáljatok annyit, hanem lássatok dologhoz; -nyissátok ki legelsőbb is azt az ablakot, hisz oly büdös van itt, -mint egy dohos búzaveremben. Te Panna, rakj szaporán tüzet, téglát -fogsz melegíteni, te pedig, te másik, főzz szaporán borlevest!</p> -<p>– Nincs bögrénk.</p> -<p>– Ki is fordítom a bőrödet, csak ne legyen! Hát, te betyár, mit -ólálkodol ott a kémény alatt? nem megmondtam, hogy minden fekete -nép kipusztuljon innét? Lódulj!</p> -<p>A betyár repült.</p> -<p>– Már most, édes öcsém, Isten velünk, fogd a szegény gyermek -fejét öledbe; tartsd jó magasan! hál’ Istennek nincs egészen -megfagyva. <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span></p> -<p>Csend lőn a csárdában, mintha mindenki imádkoznék.</p> -<p>A vén Rónai, a pusztabiró volt jelen. Réme valamennyi betyárnak -és szegény legénynek.</p> -<h2>FEKETE HÁZ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Amott van egy kis -ház,<br /></span> <span class="i0">Arczczal -napkeletnek;<br /></span> <span class="i0">Keserű a -leve,<br /></span> <span class="i0">A mit abban -főznek.<br /></span> <span class="i0">Benne van egy -asztal<br /></span> <span class="i0">Gyászszal -megterítve,<br /></span> <span class="i0">Rajta van egy -pohár<br /></span> <span class="i0">Bánattal -megtöltve.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>A k...i sömlyék mellett állt hajdanában egy kis ház, teteje -palakővel fedve; ablaktáblái szüntelen csukva tartattak s falai -korommal feketére voltak festve. Ösvény nem vezetett ajtajához, -mert ajtaja a háztetőn volt, honnét hágcsón kellett bele fel- és -lejárni. Itt lakott a peregrinus – mint Bálnait később elnevezték – -testvérével, ki a házat soha el nem hagyá.</p> -<p>Fekete volt a ház, azért, hogy minden közeledőt -elidegenítsen.</p> -<p>Fekete volt, hogy lakóinak gyászát képviselje.</p> -<p>E házba hozta a peregrinus kedvesét is, a szőke lánykát, kit a -pusztabiró segélyével életre hozott s a törvény üldöző keze elől -ide rejte. Azonban az éjjeli áthülés súlyos nyavalyát, nehéz -mellbetegséget hozott maga után a gyöngéd idegzetű lánykára, -melynek következtében Bálnai kénytelen volt egy meghitt orvosához, -kinek egy időben nem csekély szolgálatokat tett, folyamodni, s -előtte őrzött titkát fölfedezni. Nem gyógyítá ugyan az meg egyhamar -a beteget, de barátja titkát annál hamarább kifecsegte; minek -legközelebbi következménye az lőn, miszerint Bálnai ellen az -odaintézendő birói eljárás törvényszékileg elhatároztatott, -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> hogy tőle pártfogoltja törvényesen -elvétessék s a felpörös bárónak tulajdoni joggal átadassék.</p> -<p>Miután e határozatot nemzetes és vitézlő Tölcsér Jónás esküdt úr -sem birtokból, sem személyesen nem kézbesíthette, kiadá róla -hiteles bizonyságlevelét, miszerint azt annak ajtajára, Fekete -János és Fehér Bálint jelenlétében, felszegezte; pedig világos -volt, hogy ajtó nem is létezett a házon sehol.</p> -<p>Egy reggel a fekete házban belől szokatlan ünnepély tartatott; -az ablakok, mint rendesen, csukvák, csak a háztetőn hagyott -nyiláson át mosolyga le az ég. Azért volt pedig a háztetőn, nem -pedig a ház oldalán hagyva a nyilás, hogy azon csak az égre -lehessen látni, a földre ne.</p> -<p>A beteg lányka ma kelt fel először betegségéből.</p> -<p>Oly halovány volt…</p> -<p>Szőke arany fürtei csillogó pongyola fodrokban rezgettek -vállain.</p> -<p>Ott ült bágyadtan egy szalmás karosszékben, szőke angyalfejét a -mellette ülő Lilla vállára hajtva, míg másik felén Pista ült -mellette, kinek gyöngéd kezecskéje jutott.</p> -<p>A kis asztalon két gyertya égett. Egyszerű tányérkára néhány -fürt ép szőlő volt téve, mi tél utóján oly ritkaság; de a beteg -kivánta s Pista elő tudta teremteni. Mellette üvegpohárban egy -bokréta fehér hóvirágokból kötve, miket Pista szedett a mezőn.</p> -<p>A lányka gyönyörrel szemléli a tavasz legújabb hirnökeit s egyet -a virágok közül kezébe véve, megszagolja; érzi, hogy nincsen szaga -s visszateszi.</p> -<p>– Istenem! szólt felsóhajtva, már a virágok is megérkeztek, -tavasz lesz… zöldül-e már a mező? kérdé Pista felé fordulva.</p> -<p>– Még itt-ott, árnyékosabb helyeken a hó sem olvadott el, de a -honnét az eltünt, ott rögtön a tavasz foglalta el a zöld királyi -széket.</p> -<p>– Szólnak-e már a madarak?</p> -<p>– Még korán volna; majd néhány hét mulva megjön a <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> fecske, -a pacsirta, később a csalogányok; oh, akkor már nagyon kellemes idő -lesz.</p> -<p>– Oh, mint szeretném látni a zöld természetet… Istenem, mily -kedves lesz a mezőn virágokat keresni!… teremnek ugy-e itt is szép -virágok?</p> -<p>– Oh, nagyon szépek, szólt magasztalóan Lilla, a kis erdőben -pompás virágok nyilnak; majd elvezetlek én oda, kis forrás is van -itt, oly tiszta, hűs vize van…</p> -<p>– Mily jó lesz annak vizéből inni! Hűs nyárfák árnyékában a fűbe -leheveredni, hol vadrózsa virágzik… oh csak egy tekintetet a szabad -természetre és – meggyógyulok.</p> -<p>– Még nem szabad, szólt aggodalmasan Bálnai, a levegő hűvös.</p> -<p>– Nem, nem… jól tudom én, hogy nem a levegő az, mitől ti engemet -féltetek. A levegő, az Isten ege, a napvilág, hogy árthatnának -azok? Az emberek szemei elől rejtetek ti engem…</p> -<p>Igenlő hallgatás válaszolt aggodalmira.</p> -<p>– Senki sem tudja még, hogy itt vagy, barátomon, az orvoson -kívül, szólt a peregrinus, s neki megigértem, hogy ha titkom -kitudódik, meghal. Madár sem jöhet be hozzánk, az Isten egén kívül -senki sem lát be ide; el van zárva tőlünk minden élő tekintete.</p> -<p>– S meddig fog e rabság tartani?</p> -<p>– Két hónapig és négy napig… Akkor leszek huszonnégy -esztendős.</p> -<p>– S mi fog akkor történni?</p> -<p>– Apám vagyonaihoz hozzá jutok.</p> -<p>– De mi köze vagyonaidnak Janka üldözőivel? kérdé Lilla.</p> -<p>– Nem sok lesz, az igaz, de épen elég.</p> -<p>– Mire elég?</p> -<p>– Épen annyi lesz, mennyivel téged a törvény kezéből -megválthatlak, szólt elfogódott hangon az ifju, s gyöngéden -megölelé a halovány leánykát s könyező arczát annak ölébe rejté. -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<p>– És azután?</p> -<p>– És azután elmegyünk valahová, hol senki sem ismer bennünket; -parasztruhát veszünk magunkra mind a hárman; szabadok leszünk és -élünk boldogan. Hisz hány ember van, kinek semmije sincs két kezén -kívül és mégis boldog, mégis elégedett! Dolgozni fogunk és örülni, -mintha soha a világot és annak keserveit nem ismertük volna; nem -leszünk gazdagok, de mienk lesz mindaz, mit gazdagságon megvenni -nem lehet: a tiszta öntudat, az ártatlan öröm, a természetadta -jólét, a lélek boldogsága, az elégültség, a nyugodt álmok malasztja -és minden áldás, a mi onnét felül jön s nem megy emberek kezein -keresztül. Ugy-e? ugy-e ti nem irtóztok a jövőtől? Egyszerű lesz az -és ragyogástalan, de nyugodt és bánattalan… eljöttök-e velem -oda?</p> -<p>A két leány feleletül nyakába borult az édes ifjunak; megölelték -őt mindketten, forrón az egyik, gyöngéd szorítással a másik és -sírtak mind a hárman.</p> -<p>A mint ott egymás karjai közt, egymás keblére sírták könyűiket s -a régen tartogatott bánat oszolni kezde, s a remények -sokszorozódtak, midőn tán nem mosolygott le boldogabb lényekre a -derült tavaszi ég, mint rájok: erőszakos koczczantások az -ablaktáblákon verék fel önfeledt boldog álmaikat.</p> -<p>– Csitt! ne szóljatok! Ki lehet az?</p> -<p>– Bocsáss be, akárki lakol e házon belül, a király nevében!</p> -<p>– Gyere be, ha tudsz! mondá magában a peregrinus.</p> -<p>A két leány pedig sietve vonult a szögletbe; a szőke lányka -reszketve simult Lilla keblére, kinek arcza hős tűztől lobogott s -biztatva takarta el karjával a remegő barátnét.</p> -<p>– Bocsáss be, különben erőszakhoz nyúlunk, hangzék künn egy -újabb phrasis s erős ütések csattogának újra az ablaktáblákon.</p> -<p>A peregrinus Tölcsér Jónás hangjára ismert ez utóbbiban, -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> s magán kívül szakítá fel az -ablaktáblákat s azokat feltárva, kikiálta:</p> -<p>– Hát az ablakon akartok bejönni, mi a mennykő?</p> -<p>– Nem találjuk az ajtót, hangzék künn.</p> -<p>– Kerüljetek a kéménynek, magam is ott járok be.</p> -<p>– Hát micsoda gondolat az?</p> -<p>– Csak olyan, hogy nekem úgy tetszik.</p> -<p>Erre a künn levők megsejtvén a bejárókat a ház tetején, -hosszasan tanakodának: ki menjen be rajta először?</p> -<p>– Adjon hát egy létrát, hadd megyünk be; (már ekkor per «hallja -ked» beszéltek Pistával).</p> -<p>– Nem szokás ide létrán jőni, én csak röpülni szoktam; a ki így -nem tud, próbálja máskép.</p> -<p>Erre újólag tanácsot tartának a künn levők s végre egy hágcsót -teremtvén a szomszéd tanyák valamelyikéből, azon az egyik, kire a -sor esett, felkapaszkodván, a háztetőnyíláson át egy vakmerő salto -mortaleval a szoba közepére ugrott. Egy roppant pandurdarab volt, -kék üngben, gatyában, mindkét kezében dupla pisztoly, hóna alatt -csákánybalta; vállán dupla puska; roppantul elszégyenlette magát, a -mint körülnézett s látta, hogy egy fegyvertelen férfi ellen tett -ily iszonyú fegyverbeli előkészületeket. Utána még öt másik pandur -potyogott be. Végre a létrát belől vevék s azon át a két parancsoló -személy, tens Bálvándy táblabiró úr és Tölcsér Jónás esküdt nagy -bátorsággal és kényelmesen alászállának.</p> -<p>Pista nyugodtan ült, keresztbe font karokkal, a szoba közepében, -s bátran nézett szembe az érkezőkkel. Háta mögött egy szegletben -volt a két leány.</p> -<p>Bálvándy úr előlépve, elkanyargatá erre meg amarra szokott -törvényes stilusban beszédét, mely végtére is oda ütött ki, hogy -Bálnai István azonnal felszólíttatik egy bizonyos elrejtett és -foglalás alá vett nőszemély miatt házmotozást engedni meg -lakásában; ellenszegülés esetére kényszerítő eszközök is lévén -kézügyben. <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>– Nem lát, táblabiró úr? nincs itt elrejtve a keresett hölgy; -amott láthatja őt, csak nyissa ki a szemét!</p> -<p>Erre Bálvándy úr meglehetős zavarba jött, minthogy arra nem -számolt, hogy oly nyiltan beszélendnek vele, hanem sokat -támaszkodott pandurjai ékesszólására, s jelenleg nem tudta, miként -folytassa a történendőket, tehát elővette az itéletet, s elsőben -azt akarta végig olvasni.</p> -<p>– Soha se bántsa, szólt Pista, tudom könyv nélkül.</p> -<p>De a táblabiró úr nem ismert e tekintetben könyörületet s -hosszában végig olvasá a deliberatumot, mely szerencsére deák -nyelven lévén szerkesztve, a hölgyek nem érthették a benne foglalt -kárhozatos szavakat.</p> -<p>– Volt-e az itélet közölve az alperesnővel? kérdé phlegmatice -Pista, jól agyba-főbe nézve a táblabiró urat.</p> -<p>– Hallja, Audiat! kiálta felfortyanva a jó úr, velem ne -bolondozzon; jól tudhatja, hogy Audiatra bíztam az exhibitiót, s -most nekem ne fogadatlanprókátoroskodjék.</p> -<p>– Kövesse meg magát, spectabilis! itt önnek nincs Audiatja, itt -nemes és vitézlő Bálnai István áll ön előtt, ki is az eljárás -hiányos volta miatt a végrehajtásnak ellentállok; s erre a -formaságok betöltése kedveért pálczáját fölemelé, mely semmiben sem -különbözött bármelyik szekéremelőrúdtól.</p> -<p>– Az ellentállás a törvények értelmében biróilag el nem -fogadtatik, mondá ünnepélyesen az esküdt úr, még ünnepélyesebben -kotródván sejtelmes pillantásokkal pandurjai mögé az emelt bot -ellen.</p> -<p>– Resistálok!</p> -<p>– Nem fogadtatik el, itt készen a brachium.</p> -<p>A pandurok elébbre léptek.</p> -<p>– Bátyám! szólt suttogva Lilla, jer, segíts Jankát föltenni az -ágyra; igen rosszul van.</p> -<p>Az ifju oda ugrott, karjaiba ölelte az elsáppadt lánykát s -lefekteté az ágyra; az embertelen fenyegetések magán <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> kívül -tevék szegényt; veszedelmesebben esett vissza betegségébe, mint -valaha.</p> -<p>Bálnai sírt, mikor a birákhoz visszatére. Könyörgő arczczal -fordult hozzájok:</p> -<p>– Uraim! ha van önökben emberi szív, hogy tudnak ily kegyetlenül -bánni egy szegény, mindenkitől elhagyott gyermekkel, kit egy -haragos tekintet lesujt, kinek egy hideg bántó szó úgy fáj, mint -másnak a tőrdöfés! Nézzék, most is milyen beteg!</p> -<p>– De hát okai vagyunk mi annak, hogy adósságokat csinált, miket -nem tud megfizetni?</p> -<p>– Hisz nem ő csinálta azokat.</p> -<p>– De segítette elkölteni… Aztán ismerjük mi jól az ilyen -ájuldozó természeteket…</p> -<p>– Hadd beszéljek csak egy perczig szíveikhez.</p> -<p>– Sohase beszéljen biz azokhoz. Jól ismerjük mi a dolog -mibenlétét; a leányasszony adós, nem akar fizetni, erre való a -törvények szigorúsága. Majd meglátjuk, hogy ha csak egy hétig leend -is rabszolgája a hitelezőnek, mindjárt meg fog tudni fizetni, azt -fogadom! Hohó! vén róka vagyok én már az ilyesekben, nem szed engem -rá minden szí szó…</p> -<p>– S micsoda istentelen nép! kontrázott közbe az esküdt úr, nem -elég neki egy leány, kettőt akar tartani!… Nem égbekiáltó?!</p> -<p>– Igen, igen; micsoda jogot formálhat ön magának e -leányzóhoz?</p> -<p>– Enyém; én vevém vissza őt a halál kezeiből, enyém az Isten -előtt.</p> -<p>– No, úgy hát fizessen meg ön helyette; tizenhétezerhatszázhét -forintot a költségekkel és kamatokkal együtt, vagy a leányt; mi -szívesen odaengedjük az utóbbit az előbbiért.</p> -<p>– Megteszem; igen… csak legyenek önök várakozással; csak néhány -hónapot engedjenek, mialatt atyai örökömhöz juthatok. <span class= -"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Persze, hogy is ne! majd addig árkon-bokron túltennénk -magunkat, nemde? mi pedig üthetnők bottal a nyomát.</p> -<p>– Na hát megfizetek én, szóla közbe egy negyedik hang, csengő, -átható, szilárd, mint egy megütött érczszobor hangja. Ez a hang a -Lilláé volt.</p> -<p>– Igen-e? szólt az esküdt úr gúnyosan, nem tudnám, miből és -mivel?</p> -<p>– Jőjjenek önök ide, majd megmutatom, miből és mivel, jőjjenek -közelébb.</p> -<p>– Tud a leányasszony fundust kimutatni?</p> -<p>– Igen, igen, tessék! s ezzel egy gyertyát levett az asztalról s -azzal a szoba tulsó szegletébe sietett.</p> -<p>– Szeretném tudni, mije lehet olyan nevezetes, röhöge a -táblabiró úr, talán egy rongyos kutyabőr?</p> -<p>– Vagy valami csehgyémántos ereklye; olyasmit el nem fogadunk. -Semmiféle prætium affectionis.</p> -<p>Bálnai reszketett, de szemei villogva nézték testvérét, ki -ragyogó szemekkel s pihegő kebellel térdelt le egy fekete láda -mellé s a biráknak inte, hogy menjenek oda. A mint Jónás úr elment -Pista mellett, ezt sugá neki:</p> -<p>– Nem felejtettem el, hogy megbántottál; ismerem a másik leányt -is, vigyázz, mert azt is elveszem tőled.</p> -<p>Pista pedig nézte az embert s ismét testvérére függeszté -szemeit; az is reá tekinte, mindkettőjök szemei vad tűzben -ragyogtak.</p> -<p>Lilla felnyitotta a fekete ládát, mely körülbelől két láb -hosszú, egy láb magas és széles volt; a két biró kiváncsian oda -tartá fejét, mialatt a lányka a gyertyával bele világított. A láda -színig volt töltve puskaporral, melytől alig két ujjnyi távolban -tartá Lilla a gyertya lobogó lángját; csak egy percznyi mozdulat -még, a fekete házban összegyűlt boldogok és boldogtalanok -valamennyien egyetemesen a mennyországba repülnek.</p> -<p>A leány oly vad elhatározottsággal tekinte a két törvénytudós -szeme közé, gyertyáját szüntelen közelebb vive <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> a -lőporhoz, hogy azok egy perczre szinte kővé merevülve álltak s -szoborrá ijedtek.</p> -<p>– Isten segíts! kiálta, beteg kedveséhez rohanva Bálnai, s annak -ágya előtt vadul hátraszórt hajakkal megállt; a lányka kezét egy -kezébe fogta, másikkal testvére felé intett.</p> -<p>Nézzétek e csoportozatot; a sötét szoba legszegletében, egy -fekete láda mellett az amazoni alak, fekete szemeiben megölő tűz, -kezében az iszonyatos halál a lobogó szövétnek lángjaiban, mely -vörös fényt vet tűzláng arczulatára. Mellette a torzfélelem két -elrémült alakja, vonásaiból kikelt arczaikkal, kidiózott szemekkel, -s égnek álló hajjal. Másik oldalon a beteg lányka, halavány, hunyt -szemű; a néma szenvedés, a házhéjnyiláson beömlő ég világa még -fehérebbé teszi arczulatát; míg mellette, mint egéből levert -Leviathan, előre nyomult lábbal a szenvedélyes ifju áll kinyujtott -kezével, mintha mondaná:</p> -<p>– Most én parancsolok; én vagyok a halálnak ura!</p> -<p>Következő perczben rémületes ordítással riadt meg a két -végrehajtó s szaladt a létra felé, futtában hatszor taszítva fel -egymást s a legkomikusabb rémülettel rohanva meg a hágcsót, melyen -egyszerre akart mindkettő felkapaszkodni; s egymás hátán -nyakra-főre, tömérdek tépászás és gázolás után csakugyan fel is -rugaszkodott a háztető nyilására, onnan pedig minden gondolkodás és -megfontolás nélkül gurult alá; s ki orratörötten, ki lábficzamodva -oly gyorsasággal elkotródék onnan, a milyen gyorsaságot csak a -legképtelenebb ijedtség korbácsolhat emberi műszerekbe.</p> -<p>A hat rendbeli pandur nem tudván mire vélni a dolgot, hű -kötelességének tartá, további rendeletek nyerése végett, nagy -sebesen vezetői után indulni, s ekképen ők is, re infecta, -visszatértek, a mint és a merre jöttek, a nélkül, hogy valaha -tudomásukra esett volna: miért jöttek hát tulajdonkép és miért -mentek vissza?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<p>A következő megyegyűlésen katonai fegyverhatalomkar rendeztetett -a fekete ház lakói ellen.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Két hét mulva három század katonaság vevé körül a fekete házat s -lakói ünnepélyes hangon szólíttatának fel a törvények iránti -engedelmességre.</p> -<p>Senki sem felelt.</p> -<p>Igérének nekik börtönt, ütlegeket, békókat; mind hasztalan, sem -szó, sem tartomány…</p> -<p>Végre egy nyilást vágtak a falon; azon betörtek, felhányták az -egész tanyát, összekutatták zegét-zugát és tapasztalák, hogy annak -minden térei tele vannak ürességgel és semmiséggel, mely -tapasztalásból azon meggyőződésre jutottak, miképen a keresett -személyek bizonyosan más valahol vannak.</p> -<p>Azt természetesen nem sejtheték, hogy a peregrinus egy éjen, -övéivel együtt, Rónai Gábor pusztabiróhoz költözködék által.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Azonban nem hagyta a dolgot ennyibe maradni Dömsödi úr, hanem -körlevelet bocsáttatott ki, melyben ötszáz forintot igér annak, ki -tudtul adja a szökevény hollétét; e körlevél K... és H... városok -minden utczaszegletére fölszegeztetett.</p> -<p>Ötszáz forint sok pénz.</p> -<p>Öt hét alatt megtudta, a mit óhajtott, s hitte, hogy nincs többé -mód és erő, mely pokoli vágyainak tárgyát megszabadíthassa körmei -közül.</p> -<p>– Rögtön utazott K...re, ügyvédét fölkeresendő. Az épen nem vala -otthon, hanem hosszasb időre H*-ra rándulván, Dömsödi úr minden -tétovázás nélkül utána indult H*-ra.</p> -<p>Mikor elindult, nyúl futott keresztül útján – – varjú szállott -fel előtte – – vén asszony jött vele szemközt; rossz jóslatok!… -<span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<h2>ZÖLDHALOM.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Rongyos a kend háza -vége.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>A ki a Zöldhalmot egy zöld halomnak képzelné, nagyon -csalatkoznék.</p> -<p>Korántsem zöld ez és még kevésbbé halom, hanem egy kidült-bedült -oldalú csárda, mely úgy áll a K... város határát a Kiskúnságtól -elválasztó pusztaságnak közepette, mintha valamely tátos a -felhőkből pottyantotta volna ide, s aztán haragjában jót rugott -volna rajta.</p> -<p>Kéményét gólyafészek koszorúzza, melyből a hímgólya a -csillagokat látszik vizsgálni hosszú orrával. Előtte terül a fehér -tó, melynek széksós partjain birkanyájak legelnek. Kerítése -csapóföldből van tapasztalva, s udvarán félrenőtt kútágas -fohászkodik esős idők után.</p> -<p>Érdemes vendégei a jámbor Alföld nagyreményű lókötői, juhászok -és gulyások, kik ha Heves, Szatmár, Csongrád vármegyéket szűkeknek -érzik, el-eltünnek, s gyakran hónapokig csak a zöldhalmi -pinczegádor tudja, hogy hová lettek.</p> -<p>Maga a korcsmárosné egy hízásnak indult magas darab némber. Jobb -éveiben, míg Bognár Jancsit fel nem kötötték, hűséges társa minden -zsiványkalandoknak, – azóta a zöldhalmi csárda haszonbérlője.</p> -<p>Most csendes, békességes életet él; hadnagyok, biztosok nem -tudnak rá semmit mondani, törvényszék eleibe ritkán kerül, nem -verekedik, hanem szép csendesen megül a patka szélén és fon, és -hízik, nem sokat törődve a világgal.</p> -<p>Senkit el nem rejt, de el sem árul; ha üldözött szegény legények -jőnek hozzá asylumot keresve, vállat von s azt mondja nekik: -«bujjatok el, mit bánom én»; ha pandurok jőnek, azt mondja: -«keressétek, a mint tudjátok, a ti gondotok». <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p> -<p>Ha vendégei hajba kapnak, bicskák villognak, juhászbotok -puffognak, egykedvűen csak ennyire figyelmezteti őket:</p> -<p>– Az üvegeket össze ne törjétek!</p> -<p>Hej! mind másként volt a dolog, míg Bognár Jancsit föl nem -kötötték! akkor még fiatal volt és csupa tűz a menyecske; fekete -szemei voltak, mint a haragos éj; piros és gömbölyű arcza, ajkai -teljesek és csábítók; barna haja hosszú tekercsekben borult két -csipejéig, selyem szalagok közé fonva s fehér karjai jobban -illettek Bognár Jancsi nyakára, mint a kender nyakravaló.</p> -<p>Még akkor naphosszant megülte kedvencz paripáját, hősét -pusztáról pusztára követve; együtt nyargalta be vele a kúnsági -homokot, együtt ült vele a tiszamelléki iharfaerdőkben a rejtett -tűz mellett; együtt futott a kergető pandurok elől és bíztatta -kedvesét, mikor a golyók füleik körül fütyültek.</p> -<p>Ott volt, mikor Bognár Jancsit legutószor elfogták. Három golyót -lőttek már kedvesébe, de ő egy kezével átölelte az alélót, másikkal -a két paripa kantárát fogta, s rohantak tovább, míg alóla ki nem -lőtték a lovát, s csak úgy foghatták el a híres lókötőt.</p> -<p>Akkor ünnepelt Semiramisa volt ő minden alföldi zsiványklubbnak; -czélba lőni jobban tudott, mint a hadnagyok; a csákánynyali -küzdésben ritkítá párját, s a hol késéhez nyult, ott vége volt a -verekedésnek.</p> -<p>Házfeltörések, gulyák szétterelése, gyorskocsik megvámolása s -más nagyobbszerű vállalatokban hadvezéri talentumot tüntetett ki s -a legkínosabb és lealázóbb kínvallatások sem voltak képesek tőle -egy áruló szót kicsikarni; hanem hiszen a betyár is elébb szét -hagyta volna ám magát szedetni, mint hogy orgazdaságot vallott -volna rá.</p> -<p>Azonban mindezeknek vége, mióta Bognár Jancsit felkötötték.</p> -<p>Most ki sem megy a házból s megszámlálja, hányat szóljon -naponként s miután a kimért számig beszélt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> akkor -aztán estelig, ha a kerék kiesik, sem hallani többet szavát.</p> -<p>Hosszú keresztlábú lágyfa-asztal vonul a szoba egyik végétől a -másikig, melynek a pinczeajtó felőli oldalán két zsíros betyár ül, -kiknek egyikében, mihelyt e bűzös félhomályban hozzá szoktak -szemeink, azonnal megismerendjük Telezsákot, a koplalói hőst.</p> -<p>– Bort, korcsmárosné! ordítja a ficzkó, hanem osztán igyék -belőle elsőbb!</p> -<p>Különös óvatosság ezen népeknél, hogy a hozott italt mindig -megkóstoltatják előbb a csaplárnéval.</p> -<p>– Nesze, bolond! majd én kóstolgatom a borodat; ha nem kell, -nézz rá; úgy is megfizeti majd az öreg harang, válaszolt erre -durczásan a csaplárné, oda állítva az itcze bort a suhancz elé.</p> -<p>– Ejnye no, lelköm adta, de haragos! bizony kinézné az embert a -szobából, már minek az a nagy harag no? nem élünk abból meg! szólt -erre a másik bicskás, félrecsapott kalapban, bajusza hegyesen -felkenve fényes pofájára; szemei égtek, mint a faggyúmécs, s -hátulról categorice átnyalábolta a makranczos csárdásnét.</p> -<p>– Hallja, az az embör muzsikál, mond, jobb bizony, ugorjunk -egyet!</p> -<p>Ugrott is a betyár, nem is egyet, hanem kettőt, azt is hanyatt -és az asztal alá, míg kalapja a szoba legtulsó szögletébe -repült.</p> -<p>A csaplárné pedig helyreigazítva keresztül kötött nagy kendőjét, -ismét visszaült helyére.</p> -<p>Az asztal végén azonban egy sajátságos alak muzsikált.</p> -<p>Már hangszere is megérdemli a figyelmet; ez az úgynevezett -szalmahegedű.</p> -<p>Egy diófadeszkára két összetartó szalmakötél van kifeszítve s rá -vékonyabb-vastagabb egerfaléczek körösztbe rakva, mik két kis -fakalapácscsal üttetve, a legsajátságosabb melancholicus hangokat -adják.</p> -<p>Eleinte a szivét érzi az ember ezektől a bánatosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> döngő -szomorú hangoktól szorúlni, később gyomra fáj bele s érzései -kimagyarázhatlan széthangzásba jőnek; azonban, a kik hozzá szoktak: -nagyon jól tudnak rajta aludni.</p> -<p>Búsan verdegélte e műszert egy sovány sárgazöld színű ember, -elhízott kékes-vörös orral; kopasz, szinte hajtalan fejéhez, -fiatal, szőrtelen arcza valami lázasztó tekintetet mutat; szemei -véresek, beesettek; homlokizmai szüntelen reszketésben vannak s -sáppadt lázas arczán gyakori rángások vonaglanak keresztül, -túlmozgékony arczidegeivel a legcsodálatosabb torzképeket -metéltetve s nyakát olykor egészen hátra ferdítve.</p> -<p>Ő azonban mind e mellett is folyvást muzsikál és lábával veri a -tactust. Hosszú csontkezei könyökig vannak ki a gyermekkori szűk -nyári kabátból, egész öltözete csupa randa nyomorúság.</p> -<p>Előtte egy tartalma-fogyott pálinkás üveg hentereg; érezni -hatását a zenehangok mivoltán.</p> -<p>Az említett két betyár közelebb huzódott egymáshoz s kalap alul -következő párbeszédhez fogtak:</p> -<p>– Hát majd csak este felé?</p> -<p>– Ühüm; majd úgy éjfél előtt egy órával a h*si homokban; ott -épen alkalmatos hely lesz rá.</p> -<p>– Magával beszéltél az ifju úrral?</p> -<p>– Igen ám; azt igérte, hogy ha elvégeztük a munkát, csak menjünk -a Koplalóba, ottan kifizet.</p> -<p>– De hát ismered-e, hogy kit kell?</p> -<p>– Hogyne ismerném, nála szolgáltam hat esztendeig; meg is vert -eleget; alacsony ragyás ember, az álla be van törve, mindig -világos-zöld kaputban jár, füligrám gombokkal.</p> -<p>– Maga van?</p> -<p>– Meg a kocsisa; hanem hiszen arról már gondoskodtam.</p> -<p>– Majd hiszen elbánunk vele, fejezé be az utóbbik bicskás, s -jelentékeny hunyorítással csapott csizmája <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> -szárára, melyből egy rézveretes öreg kés nyele kandikált elő.</p> -<p>Az egész párbeszéd a legsuttogóbb, óvatosabb hangon volt -előadva, hogy tán maga a szemfül lelkiismeret sem lett volna képes -belőle egy szót is megérteni. Nem is figyelt rájok senki. A -korcsmárosné hangot nem adva pörgette orsóját; a fehér kemencze -tetején egy roppant czirmos kandur dörömbölt, csak a szalmahegedüs -szemei függtek rajta merően, mozdulatlanul, mint egy holtrészegé, s -ezt egyik sem vette észre, pedig azt mondják, hogy az epilepticus -lázban sinlődők a leghalkabb suttogó szót megértik, meghallják a -szomszédszobában történt suttogást s ingerült látnoki phantaziájok -erejével következtetnek, értelmeznek, jövendölnek azokból.</p> -<p>Erre egy harmadik betyár toppant a szobába, karimás kalapban, -térdig érő ingujjakkal, kezében görcsös fustély; egyet konyít -szemöldökével s könyökével a háta mögé mutat, mely pantomimákat a -másik kettő elértve, szedi sátorfáit s mind a hárman eltünnek a -pinczeajtón.</p> -<p>Alig húzták ki a lábaikat e szabad polgárok, midőn a szobaajtó -megnyilván, Dömsödi úr belép világos-zöld kabátjában és ragyás -arczulatával.</p> -<p>A kocsmai zsivaj és szalmahegedű az oka, hogy a jöttét megelőző -ostorpattogatást, kutyaugatást és hintódörgést nem hallhatánk, s -ekkép őt minden bejelentés nélkül vagyunk kénytelenek fogadni.</p> -<p>Széttekint összehúzott szemekkel és orrfintorgatva a szennyes -szobában s egy előtte álló szalmaszéket felrugva, miután félvállról -a korcsmárosnéra elegendő ideig lenézvén, tapasztalta, hogy abban -maga és ezüst sarkantyúja iránt legkisebb figyelmet sem -gerjesztett, így kezdé mondását:</p> -<p>– Te (…!) itt egy megszólítási czím következett, mely Dömsödi úr -szájába és a korcsmárosnéra igen, de papirosra nem illik, nincsen -külön szobátok, a hová a becsületes vendégeket beszállítsátok? -<span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p>A megszólított, a nélkül, hogy felvetné szemeit, felelé:</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>E laconicus válaszra Dömsödi úr már épen valami elkerített -forgós attát készült mondani, midőn egy különös eset hirtelen más -felé vonta figyelmét.</p> -<p>A szalmahegedűs, midőn Dömsödi urat meglátta, még haloványabb -lett, mint volt, oly halovány, mit egy viaszgyertya; kalapácsait -elejtette, hideglelős didergéssel vaczogtatta össze fogait, azután -iszonyú torzképet csinálva, nagyot sikoltott s felmagasztosított -rémület kifejezésével rohant egy szegletbe.</p> -<p>Dömsödi úr ránézett; az is Dömsödi úrra s nehéz volna -megmondani, melyikök ijedt meg a másiktól erősebben.</p> -<p>Pedig ez életben először látták egymást.</p> -<p>– Hah! hah! Ez az… ez itt… ez az ember! rikoltá a hegedűs azon -mélyből jövő éles hangon, mely a nagy ijedelem hangja, ez az ember, -itt… ma… még ma… éjfél előtt egy órával, s e közben reszkető -kezével folyton Dömsödi úrra mutatott, meg fog halni! Azután egy -villanyrángásszerű vonaglással földhöz ütötte magát, elkékült, -elmerevült, szája összekulcsolódott, szemei kidűltek… az embert a -nehéznyavalya ütötte ki.</p> -<p>– Micsoda ez? kérdé elszörnyedve Dömsödi úr.</p> -<p>– Nem látott még az úr nyavalyatörést?</p> -<p>– De hát vigyétek el innét, vigyétek ki a szobából, hisz ez -undorít; ördög pokol! szólt toporzékolva Dömsödi úr s szörnyen -látszott rettegni a nyavalyástól.</p> -<p>E közben az iszonyú láz teljes mértékben megragadta a -szerencsétlent, halotti merevültsége elmúlt, a helyett dühös -rángások gyötrelmei nehezülvén reá. Szemei kidülledtek, olykor -fehérével felfelé fordulva, süvöltő ajkain sárgás tajték habzott; -hajszálai valahány, annyi felé álltak; nyakát gyakori kínos -csuklások ferdítették hol előre, hol hátra; arcza vonásain nem volt -semmi emberi.</p> -<p>Később mindig embertelenebb dolgokat kezdett véghez vinni. -Homlokával szegeket vert be a falba, azután meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> -fogaival húzta ki azokat, körmeivel egy téglát szakasztott fel a -padlózatból s beleharapott, mintha vajas kenyér lett volna.</p> -<p>Dömsödi úr rimánkodott és fenyegetőzött, hogy vitessék el szemei -elől, a korcsmárosné nem látszott rá ügyelni mindaddig, míg utóbb a -nyavalyatörős, öklének egyetlen csapásával, egy szalmaszéket -sántabénává zúzott, mire nagy bosszúsan felkelt s a pinczébe -lekiáltott:</p> -<p>– Hej, betyárok! jertek elő, vigyétek ki ezt a dögöt, míg -mindenemet össze nem töri.</p> -<p>A betyárok pedig az ajtón át jól hallottak minden hangot, mely a -szobában kimondatott; bejöttek, a nyavalyást felfogták s -kiczepelték a szabadba, mialatt az folyvást borzasztóan fütyölt, -rugdalt és rángatózott.</p> -<p>Dömsödi úr az egész dolgot igen furcsának találta.</p> -<p>Nem képzelhette, hogy micsoda nyavalyában kellene neki oly hamar -meghalni.</p> -<p>Ez egészen számításán kívül esett.</p> -<p>Ha ez az ember nyavalyás, miért hogy épen ő legyen rémülésének -tárgya?</p> -<p>Honnét vette amaz ismeretlen, soha nem látott ember ezen -rögeszmét, melyhez annyira látszott ragaszkodni, hogy paroxismusa -tetőpontján egy nehéz csuklással félbeszakasztva süvöltését, mintha -eszmezavart agyán egy villanyszikravilág lobbanna át, e szót kiáltá -gyorsan: «halott», s e közben szemeit Dömsödi úrra mereszté.</p> -<p>Dömsödi úr ugyan távol volt attól, hogy babonás legyen. A babona -mindig hagy egy kis vallásos érzelmet gyanítani. Erről pedig ugyan -senki Dömsödi urat nem vádolhatja. Akkor volt tán utolszor -templomban, mikor keresztelni vitték, soha nem imádkozott, Istent a -legvadabb antropomorphismusokkal illette, s mikor egy kedvencz -tánczosnője a wiedeni bécsi szinházból a másvilágra galoppirozott, -Dömsödi úr puskát ragadott s a villámló égbe lőtt vele, mintha -harczolni akarna a villámok urával!</p> -<p>Vonagló féreg! <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p>Ő tehát babonás nem volt, nem is félt senkitől, csak az -emberektől; de hogy e szokatlan proféczia mégis szeget ne ütött -légyen fejébe, alig volna valószínű; nagy lépésekkel járt alá s fel -a szobában, gyanúsan vizsgált meg minden szemébe ötlő tárgyat, -előszedte oldalzsebéből pisztolyait, azokat kétszer is felporozta, -bort hozatott és azt nem itta meg; – egy szóval nem tudta: hová -legyen.</p> -<p>– Micsoda nap van ma? kérdé a csaplárosnétól.</p> -<p>– Péntek.</p> -<p>Dömsödi úr megrezzent; – máskor kinevette magát a gyermekes -félelemért s most minden csekély körülmény egyenesen az ő -rémítésére látszott megszületni. Homlokán a veríték gyöngyözött -alá; azt hitte, hogy a szoba fojtó levegőjétől van melege s -kisietett a szabadba, hogy magát kihűtse s tulajdonkép, hogy a -nyavalyatörőst felkeresse, tőle egyet-mást kikérdezendő.</p> -<p>Sok fürkészés után rájött, hogy azt egy istállóba vitték.</p> -<p>Oda ment.</p> -<p>Mikor belépett, az istálló tulsó ajtaján két emberforma suhant -ki, kiket a sötétségben észre nem vett.</p> -<p>A hegedűs egy jászolban feküdt s nagyon csendesen viselte -magát.</p> -<p>Dömsödi úr oda ment, megszólította, de az nem felelt.</p> -<p>Azután fülébe kiáltott s miután ez sem használt, megfogta -karjánál fogva; a hegedűs karja merev volt, mint darab fa. Egész -teste meg volt hidegülve. Képe sötétkék volt, mint egy akasztotté, -szemei kiültek, nehéz sárga hájoggal borítva, szája nyitva volt és -vérzett; nyakán öt ujjnak véres nyomai látszottak.</p> -<p>– Ez az ember meghalt! rikoltá Dömsödi úr, három lépésre ugorva -a jászoltól s kifutott onnét, mintha ostorhegyre vették volna. Künn -az udvaron zsíros subákban néhány betyár támolygott; – meghalt! -kiálta még egyszer Dömsödi úr. A betyárok minden megütközés nélkül -fogadták e hírt s kalap alól jelentékeny pillantásokat váltottak -egymással. <span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<p>Dömsödi urat nagyon megzavarta ez eset.</p> -<p>Azonnal kiüzent a kocsisának, hogy rögtön és haladék nélkül -fogjon be.</p> -<p>A kocsis nem fogott be.</p> -<p>Mire Dömsödi úr másodszor is kiüzent kocsisának, azon világos -hozzátétellel, hogy minden exceptivák nélkül tegye hivatalos -kötelességét és ezen többszöri izentetésért siessen színe eleibe -nyak- és poflevesekbeni illetőségét átvenni.</p> -<h2>A CSAVARGÓ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Vad erdőben járok -éjszaka,<br /></span> <span class="i0">Ide kerget szívem -fájdalma;<br /></span> <span class="i0">Vad erdőben járok -egyedül,<br /></span> <span class="i0">Rajtam az Isten sem -könyörül.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Nagy a világ, végtül-végig -bujdosom.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Dömsödi úr cselédeit nyak- és poflevesekkel szokta -érdemdíjazni.</p> -<p>És Dömsödi úr, ha jól szemügyre veszszük a dolgot, nem is tehet -máskülönben.</p> -<p>Dömsödi úrnak paripáit Meklenburgból, rókafogó sinkoránjait -Angolországból kell hozatni. Dömsödi úrnak Bécsben és Milanóban -kell telelni. Dömsödi úrnak franczia szakácsot és német páholyt -kell tartani. Dömsödi úrnak fürdőkbe kell járni, magát -kártyaasztaloknál mulatni. S hát még az olasz énekesnők, kiknek -mennyi minden kell? Azt csak az annyi sok között egyedül nem kellő -Dömsödi úr becses személye tudná megmondani.</p> -<p>Bizony szegény Dömsödi úrnak ezer a szüksége.</p> -<p>S ha ezeket jól meggondoljuk, egy perczig sem fogunk rajta -csodálkozhatni, hogy Dömsödi úr cselédeit azon apró pénzzel fizeti, -mely a hétköznapi világban ütleg név alatt ismeretes, s -kisérleteket tesz velök, minőket az egyszeri czigány <span class= -"pagenum"><a name="Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> tett a -lovával, ki, mint tudva van a történetbuvárok előtt, paripáját a -koplaláshoz törekedett hozzá szoktatni, s e szándékát ki is vitte -volna, ha a paripa éhség miatt el nem patkolandott ez -árnyékvilágból.</p> -<p>Tehát legkevésbbé sem csodálkozunk.</p> -<p>Mint szinte Dömsödi úr sem csodálkozik harmadik izenete -következtében azt a választ nyerve, hogy fentérintett, de minden -további érintésektől idegenkedő kocsisa odébb állott a sátorfával, -minek értelme az, hogy nyakába ölté az országútat, vagyis, hogy -minden körülirás nélkül kimondjuk, búcsút vőn a kapufélfától.</p> -<p>Már ezt így szokták Dömsödi úr cselédjei.</p> -<p>S épen azért Dömsödi úr velünk együtt semmin sem csodálkozik. -Nem, – nem is káromkodik, – de még a fejét sem vakarja, a falba sem -veri, hanem néhányszor megcsóválja, egyet morog, a vállán kettőt -von s végre sejtelem-terhes fejjel kiveri pipáját s a természetjog -nem tom hányadik czikkelye ezen szavai szerint: magad uram, ha -szolgád nincs, saját személyében kikullog az istállóba s miután -széttekintvén, messze és közel egy árva lelket sem talált, kire -ügyét bizhatta volna, lovait megitatja, az el nem fogyott abrakot -zsákra szedi s négy pejlovát ugyancsak hozzákötözi hintaja -rúdjához, zavara nőttön-növekedvén az által, hogy akárhol valamely -lyukra tekinte a csárda körül, padlásablakra vagy pinczelyukra, -mindenütt reá leső vad arczokat látott előnézni, hirtelen -el-eltünőket, mihelyt őket észrevevé. Hozzájárult még azon gondolat -is, hogy e puszta csárda és ennek környéke veszedelmes színezetben -voltak előállítva a közhír ajkain, melyek rendkívül és borzalmasnál -borzalmasabb dolgokat és eseményeket beszélnek e csárda lakosairól -és szerencsétlenül járt utazókról, kik elveszvén, minden későbbi -nyomozódások daczára sem kerültek többé elő.</p> -<p>– De bizony csak elmegyek innét, beszélget magában Dömsödi úr, -dehogy maradnék itt éjjelre… a világ minden kincséért sem… nem én… -inkább a szabad ég <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> alatt; de nem, ott sem… be kell -érkeznem H*-ra még világossal; a napok hosszúk, – a lovak jó bőrben -vannak; H* ide már nem lehet több két állomásnál… el… megyek -innét.</p> -<p>Miután ekkép elhatározta magát, a korcsmárosnét kikurjantotta, -annak tartozását kifizette, a gyeplőszárat saját becses úri kezeibe -fogván, magát a bakra felvetette; még egy íjedt pillantást vetve a -csárda környékére, ostorát kiereszté, lovai közé vagdalt s -könnyebbült lélekkel látá a félelmetes környéket háta mögött -elmaradni.</p> -<p>Dömsödi úrnak ugyan meg kell engedni azt az egyet, hogy hatalmas -kocsis volt, virtuóz kocsis. Ha az utczán jövő-menők -elgázoltatására, vagy a közel jutottak szemeinek ostorral -kiverésére, vagy a bennülők mulatságos kitálalására került a sor: -ezen esetekben Dömsödi úr ritkítá párját; csak az az ördögség, hogy -K...től H*-ig nincs kikövezve az út, azaz ennyit mégis apodictice -nem merek állítani, mert lehető, hogy ha a homokot elhordanák róla, -más bizonyulna be, mint ez egy hazai városban is történt, melynek -neve azonban nem akar eszembe jutni, hol egy utczából a -megöröködött szemét kihordatván, az alatt a legdíszesebb kövezett -találtatott; – hanem annyi igaz, hogy a ki jelenben K...től H*-ig -akar jutni, azonfelül hogy az égi csillagokkal jó ismeretségben -kell lenni, el ne felejtsen magával mágnestűt hordani, mert -bizonyosan úgy talál járni, mint az Egyiptomból szaladó zsidók, kik -negyven esztendeig keresték a pusztában a Kánaánt. – E hiányt -Dömsödi úr is érzette, mindjárt érzette, a mint néhány száz -lépésnyire félelme helyétől távozott, egyikén azon számnélküli -térjmeg utczáknak, mik az alföldi kerékvágta s hozzájok mindenben -hasonló kanyargós útak mellett futnak, velök majd egyesülnek és -járatlan kocsinyomos ösvényt képezve, majd fűvel benőve, többnyire -a csapáson, vagy egyes, rozzant, gyanús kinézésű tanyán, vagy a -homok-tengerben vesznek el.</p> -<p>Dömsödi úr tehát nem tudta, merre tartson. Persze erősen -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> feltette magában, hogy sem kérd, sem -hall, hanem haladni fog torony irányában; de nagy szomorúan -tapasztalá, hogy az a mily hosszú, ép oly széles láthatáron hagyján -tornyot, de egy árva galagonyabokrot sem szemlélhetni.</p> -<p>Ez természetesen leverő volt rá nézve, annál leverőbb, minthogy -a négy tátos egyátalában feltette magában egyet nem érteni. A két -gyeplűszáras épen úgy akart tenni, mint két nyájas komaasszony, kik -egy barátságos vigalomban egymás mellé jutva, merő udvariasságból -egymásnak hátat fordítának; a rudasok pedig erőnek erejével meg -akarták próbálni, könnyebb lesz-e a hintó által tolatni, mint azt -húzni; minek oka az lehetett, hogy a lovak száján a zabla -kelleténél erősebben meg volt szorítva, s ezek maguk összevissza -cserélgetve; következése pedig az lőn, hogy Dömsödi úr hintaja a -franczia négyes figuráinak azon nemét utánozta, melyet magyarul -balanczirozásnak neveznek… milyen szívesen káromkodott volna -ilyenkor, de nem volt kire.</p> -<p>– Te semmirekellő kamasz! Te varjak pecsenyéje, tökfilkó! fel -akarsz dönteni? Részeg gazember! majd a nyakad közé rakok, hogy -arról emlegetsz meg! a ki erre amarra! szamár! Mindezeket ily -renddel és még nagyobb ékesszólással mondta volna el kocsisának -Dömsödi úr, ha épen maga nem volt volna magának kocsisa; s méltán -megbosszankodott, hogy amúgy törökösen fel nem pofozhatja azt az -élhetetlen semmirekellőt, a ki így hajtja a lovakat, mert magát -csak nincs kedve az embernek felpofozni.</p> -<p>Szegény Dömsödi urat, vagy akarta vagy nem, utolérte a -philosophia: hinni kezdé, hogy csakugyan kell lenni sorsnak, mely e -lovaknak parancsol, s mely nem akarja megengedni, hogy ő mai nap -H*-ra jusson. Később az is hihető lőn előtte, hogy talán valami jó, -vagy rossz szellem tesz úgy velök, mint egy híres próféta -szamarával; továbbá az is rémlék agyában, hogy tán nem is a -legistenesebb <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> szándék az, mely őt H*-ra vezérli… Nos -aztán… egy leány… mintha bizony… hát miért nem vigyázott magára -jobban! Hiszen csak nem azért van a világon, hogy rá nézzen az -ember! Ej! hány embert tettem én már koldussá, hány nőt -szerencsétlenné, még is itt vagyok?! Ezen rövid logikai okoskodás -tanusítja, hogy Dömsödi úrnak igen-igen szeretetreméltó -életphilosophiája van, melylyel, ha az Isten sokáig élteti, elébb -vagy utóbb nagyra fogja vinni.</p> -<p>Majd meglássuk.</p> -<p>Azonban száz szónak is az a vége, hogy Dömsödi úrnak le kellett -szállani trónusáról, azaz a kocsiülésről s makranczos paripái elé -saját becses személyét befogni s tulajdon lovait kantáránál fogva -vezetni; minek az a kivánt eredménye lőn, hogy a Bucephalusok -tökéletesen megnyugtatva ismét visszatértek a kerékvágásba s többé -semmi ellenészrevételeket nem tőnek kötelességük teljesítése ellen. -Hihetőleg megismerték Dömsödi úrban a ci devant nagyhírű Catalani -kisasszony hintaja előfogatának egyik érdemes tagját – tekintélyes -collegájokat.</p> -<p>Dömsödi úr ismét felült, kezébe vette a gyeplőt és ostort; ez -utóbbit érintkezésbe hozta a két hátulsó dikhenczczel és repülének -– mint a tekenős béka.</p> -<p>Lőn azonban, hogy a napnak jobb lovai volnának, mint Dömsödi -úrnak s már ugyancsak közelgetnének Amerika felé, míg Dömsödi úr -Zöldhalomtól H*-ig a fele útat hagyá vala hátra.</p> -<p>Itt kezdődik ama fatális homoktenger, roppant, messze terjedő, -kietlen láthatárával. A futóhomok itt-ott roppant buczkákban torlik -meg, míg másutt a tenger hullámait utánozza, egyes idetévedt özvegy -jegenyéket majd úgy eltemetve, hogy csak hegyök látszik ki, majd -bámulatos mélységig meztelenül hagyva töveiket; hosszú kötélnyi -gyökerek, mint óriási kaszáspók lábai, nyulongnak a sivatagon át, -melyen nehány félszáraz rekettyekórón kívül egyetlen fűszál sem -tenyész, – messze, mennyire szem <span class="pagenum"><a name= -"Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> láthat, kietlenül sárga -minden, mit a lemenő nap tűzfénye még kopárabbá, még sivatagabbá -tészen.</p> -<p>Itt a pacsirta megszün énekelni, itt elmúlik a nyájak -kolomphangja, a tanyai ebek ugatása nem hallik ide, itt ha a szél -nem fú, néma minden.</p> -<p>Azonban napnyugatról hirtelen egy sötétsárga felhő kerekedik fel -s egy ideig a napot álarczozza, mely a felhő szegélyeit fényes -lángszínűre festi s haragos vörös fényt vet a sivár fövényhalmokra; -később a felhő nagyobbodik és lilaszínt ölt magára, a nap feltünik, -a látkörön hamuszínű fellegek kezdenek feltolakodni, távolról -mindig erősbödő, ritkán megszaggatott dörgés hallatszik, az ég -mindig sötétebb lesz, a homok megelevenedik, a minden oldalról -feltámadt szelek csoportokat ragadnak fel a magasba, s velök -fakósárgára festik a levegőt; – nem látni tíz lépésnyire, sőt -egyáltalában nem látni, mert az embernek be kell csukni szemét, -száját, ha homokot nem akar enni; a szelek ordítanak, a lovak -toporzékolnak, Dömsödi úrnak szűk a világ.</p> -<p>Ekkor az átfeketülő látkörön nyugottól le éjszakig egy, -színeiben a gyémántot meghaladó villanás hasítja át a fekete -felhőkárpitot; rá egy menyrázkódtató csattanás, melynek utóhangjai -mint omló hegyszakadás gördülnek végig a sivatagon, százszorosan -verve vissza az ég sarkaitól.</p> -<p>Erre sötét lett minden.</p> -<p>A zápor elkezdett omlani, mintha szapulóval öntenék; a homok ezt -fel sem véve, felkapott a forgószél hátára, megjárta a fellegeket s -mint boldog emlékű daraleves hullott vissza Dömsödi nyaka közé. -Dömsödi úrnak pedig nem tetszett a zuhanyolás.</p> -<p>Kalapját az operentiákra vitte a szél; két első lova elszántan -visszafordult, a hátulsók egyike túltett a rúdon, míg a másik hámja -kötelein próbálgatta erejét; – a rúd emelkedett, – a rúddal -emelkedett a hintó, – a hintóval Dömsödi úr s Dömsödi úrnak -emelkedtek a hajaszálai.</p> -<p>Ezen criticus pillanatban úgy rémlett előtte, mintha a -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> szakadatlan villámfénynél a rohanó -zápor és homokfuvat között egy fekete árnyék tünnék fel -meg-megjelenve és eltünve, a mint azt a villámoktól félbe -szaggatott egyiptomi sötétségnek kedve tartá; – olyatén volt, mint -egy szertelenül hórihorgas emberalak s gyors közeledése gyaníttatá, -hogy nem darab fa.</p> -<p>Dömsödi úr szorongva kereste pisztolyait oldalzsebében s érzé, -hogy azok össze vannak ázva s félelmetes zsibbadtság állta el -minden tagjait.</p> -<p>E közben mindinkább sötét lett, oly sűrű és massiv sötétség, -hogy hátát vethette neki az ember; a villanások s a tőlök elkésett -mély morgadalmak mindig tovább haladtak, alig múlva fel a szél és -zápor egyhangú kellemetlen süvöltését; ekkor egy hang szólalt meg a -sötétségben közel Dömsödi úrhoz. Tartalma körülbelül ez volt:</p> -<p>– Instálom alássan a dominus spectabilist, én egy szegény -candidatus theologiæ vagyok, ki már három nap óta nem ettem az -Isten igéjén kívül egyebet, – legyen könyörülő!</p> -<p>Bármily jámbor értelme legyen is e szavaknak, Dömsödi úrnak ezek -hallatára minden vitézlősége a csizmaszárába hanyatlott, annyival -inkább, minthogy a setétségtől nem hallhatta, honnét ered e különös -időben és helyen tett folyamodás, – nézett szerteszét, majd kinézte -szemeit, de semmi kivehető alaknak nem tudott a setétségben nyomára -akadni; végre úgy tetszett neki, mintha mellette valaki köhécselne. -Hirtelen arra fordult, erősen neki czélzott mindkét fegyverével a -hang eredetének; lőtt, egyik pisztoly elsült, a másik nem. Amaz is -csak azért sült el, hogy lobbanásával megmutassa Dömsödi úrnak, -miszerint a köhögő és agyonlövendő személy egy lompos komondor volt -s a félelmetes emberalak épen a túlsó oldalon foglalt helyet. A -villámoktól a nélkül is elvadult lovak e hátok mögött történt -lövésre hirtelen elragadták a kocsit s Dömsödi úr kiszökkenve az -útra, egyedül maradt a nem látott alakkal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Futni akart, de attól félt, hogy épen karjaiba fog futni az -alaknak és csendesen viselte magát, olykor négykézláb mászva félre -az útból és fejét vállai közé húzva, mint egy ugrani nem tudó -béka.</p> -<p>A mint így nagy rettegések között mászik, mászik, mászik, a feje -fölött ismét megszólamlik e hang.</p> -<p>– Vigyázzon uram, ott egy széles gödör van, bele ne essék.</p> -<p>– Ki lehet ez ember, ki még a gödröt is meglátja a setétben? -gondolá Dömsödi úr s nem merte szemeit kinyitni.</p> -<p>– De talán valami sérülést szenvedett a spectabilis, hogy nem -tud felkelni a földről? Adja kezét, majd fölemelem; szólt fölötte a -hang.</p> -<p>Dömsödi úrnak sajátságos ötlet akadt a fejébe.</p> -<p>– Ugyan mit tekintetes uraz kegyelmed, szól nyöszörgő nevetéssel -a látatlanhoz, hisz vehette észre, hogy a bakon ültem; én csak -szegény cseléd vagyok, kinek semmim sincs e rajtam valón kívül, egy -szegény kocsiscseléd.</p> -<p>– Épen nem úgy van, szólt az alak. Méltóságos báró Góliáth -Jánost a bakon is meg lehet ismerni.</p> -<p>Dömsödi úrral elfordult a világ.</p> -<p>E perczben egyet villant a láthatár, bágyadt kék fénynyel öntve -el a vidéket s hirtelen átvillanó fénye egy arczot láttatva a -peregrinuséban, melyet csak egy perczig kell látni, hogy teljes -életében fogvaczogva emlékezzék rá az ember.</p> -<p>Víztől ázott göndör haján magas, gyűrött köcsögkalap ült, fekete -szemöldeire mélyen lenyomva, szeme fehére körül kilátszott; arcza -szőrtelen volt és sovány, igen sovány és sárgazöld, mint egy -halotté, színehagyott ajkai fenyegetően voltak összenyomva.</p> -<p>Álmaiban szokott az ember ilyen arczokat látni, – félig emberé, -félig hyénáé, – mikor szívére fekszik s felébredve lélekzetét érzi -visszafulni tüdejében. Hozzá a magasnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> tetsző -száraz termet, a süvöltő síri hang s kezében görcsös husáng.</p> -<p>Úgy hasonlított ez ember ama nyavalyatörőshöz és még valakihez, -a kit már látott évek előtt Dömsödi úr, de a kiről nem mert -gondolkozni.</p> -<p>– Tessék felkelni, méltóságos uram; szólt a peregrinus a holtra -ijedt emberhez, keressük fel eltévedt lovait, vagy ha jobban -tetszik, majd én elmegyek értök, addig tessék itt engemet bevárni, -majd én elvezetem uraságodat egy emberséges vendégszerető, tanult -emberhez, kinek tanyáján magam is szoktam olykor dégálni; – addig -is tessék türelemmel lenni és jó reménységben.</p> -<p>Ezzel elindult a peregrinus, Dömsödi urat magára hagyva, ki -kapva az alkalmon, futott, futott, míg csak ki nem fáradt, s végre -nehány magas, szomorú kinézésű homokbuczkák közé jutva, ott -egyiknek tövében meghúzta magát s hitte, hogy ha soha nem is, de -most az egyszer tökéletesen el van rejtve.</p> -<p>Ekkor lehetett mintegy esti kilencz óra, tehát három éjfél -előtt.</p> -<p>Az eső szünni kezdett, a felhők felszakadoztak, a táj -világosodott.</p> -<p>Mintegy óranegyedig várhatott itt rejtekében Dömsödi úr iszonyú -rémképektől gyötörve, s a mint ott összehúzódva feküdt, félelmei -közben meglepte az álom, – elaludt és álmodott rémséges -dolgokat.</p> -<p>Azt álmodta, mintha vérrel mázolt arczok keresnék élesre -köszörült késekkel és kiabálnák nevét és szaglálnának utána. Ő -pedig elrejtőzve a föld gyomrába, egy mély sírban hallgatja, a mint -keresik és nem találják; – ekkor jön egy halavány alak, kinek -szemei keresztül látnak a föld gyomrán s lábával azon sírra -toppantva, hova ő rejtve van, azt mondja reszkető hangon:</p> -<p>– Itt keressétek, itt kell neki lenni!</p> -<p>Felébredt; a mint szemeit felvetette, álmát látta valósulni: a -halavány, száraz termet előtte állt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Itt van a hintó, nagyságos uram! szólt az ember.</p> -<p>Dömsödi úr azt hitte, hogy az ördögökkel van dolga, – az eszébe -sem jutott, hogy a csavargót a vele volt kopó hozhatta nyomára, -reszketve huzódott tőle.</p> -<p>– Tessék felülni, majd én hajtom a lovakat, az idő szépen -kitisztult, egy óra mulva helyben leszünk, tessék felülni.</p> -<p>Ekkor lehetett tizedfél óra éjjel.</p> -<p>Dömsödi úr lankadtan, tehetetlenül hagyta magát karjánál fogva -felemelni s vezetni kocsijához.</p> -<p>A peregrinus felemelte őt ülésébe, a kocsiajtót becsapta, s -felülve a bakra, a lovak közé vagdalt, s vitte Dömsödi urat -ismeretlen irányban és ismeretlen helyeken keresztül.</p> -<h2>A FÉLELMES TANYA.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az a fa is száradjon -ki,<br /></span> <span class="i2">A mely alatt meg fogsz -állni.<br /></span> <span class="i0">Az a csárda gyulladjon -ki,<br /></span> <span class="i2">Melyben csendesen fogsz -hálni.<br /></span> <span class="i0">Páros késed -kifordúljon<br /></span> <span class="i2">Az is a szivednek -álljon.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Átkozott légy!<br /></span> -<span class="i0">Víz előtted megáradjon,<br /></span> <span class= -"i0">Sár utánad felfakadjon.<br /></span> <span class="i0">Lovad -lába megbotoljon,<br /></span> <span class="i0">Földre téged agyon -nyomjon.<br /></span> <span class="i0">Mosdó vized vérré -váljon,<br /></span> <span class="i0">Kendőruhád -meggyulladjon.<br /></span> <span class="i0">A kenyered kővé -váljon,<br /></span> <span class="i0">Az ég téged meg ne -áldjon.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Hosszú, a végtelenig nyúló kanyargások után a sík homokpuszta -felett, mely a hideg éjszakában, a szél szomorú zúgásánál valóban -kietlen tekintetet mutatott, végre a távolban gyertyafény látszott -felcsillámlani, s messze a majori kutyák ugatása hallatszott. A -csavargó szótlanul <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> ült helyén, s olykor a lovak közé -csapkodott; Dömsödi úr pedig hintaja szögletébe vonta magát s hozzá -fogott a gondolkozáshoz.</p> -<p>Azon egyetlen tekintet, melyet a villámlobbanásnál a csavargó -arczára vetett, alpesi teherrel feküdte meg szívét.</p> -<p>Felhányta emléke szörnyűnél szörnyűbb lapjait; összekereste azon -arczokat, melyektől valaha iszonyodott, de oly rémületest csak -egyet talált, mint az elébb látott, s egy iszonyú sejtés remegteté, -hogy ama két arcz egy.</p> -<p>Megjelent előtte ama szerencsétlen város romjaiban, a mint -pattogó lángjai átkok hangjait kiáltozák fel az égre; gomolygó -füstalakok jelentek meg előtte, szikrázó tűzszemekkel; hallotta a -kétségbe esettek dühös, üldöző szavát; látta indulattépte marczona -arczaikat, érezte kezeik görcsös markolását, s halálveríték ült ki -homlokára.</p> -<p>Majd a nyavalyatörős jósszavai hangzottak fülébe:</p> -<p>– Tizenegy órakor meg fogsz halni, meg kell halnod még ma!</p> -<p>Dömsödi urat tökéletesen kilelte a hideg, s ekként hagyta magát -vitetni önkénytelenül rossz sorsa elé.</p> -<p>E közben szüntelen közelebb jött a gyertyafény; egy csoport -fekete nyárfa mögött feltünt egy hosszú ház, s a nyárfák és a ház -szomorú tekintetűek voltak.</p> -<p>A nyárfák csikorogva hajladoztak a szél alatt, mely magas -sudaraik között rémesen suhogott el; olykor egy-egy kánya rikoltása -csöndült meg, melyet az erős vihar fészkéből levetett.</p> -<p>Maga a ház pedig fehér volt, mint egy szemfedél. Ajtaja és kapui -csukva voltak, ormóján egy halálmadár sikoltozott, s benről nagy -kutyák szokatlan üvöltése hallott.</p> -<p>– A kaput! kiálta a peregrinus oda érkezve; idő mulva megnyilt -az, sarkaiban csikorogva, a hintó begördült a sötét, négyszög -udvarra, s a kapu újra becsukódott.</p> -<p>A folyosó végén egy roppant magas ember állott, a jötteket -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> kémlelve; a lovakat egy óriási termetű -férfi kifogta, s több szótalan férfiak, de mind oly magasak, oly -Hercules alkatúak jártak fel s alá az érkeztek körül.</p> -<p>A peregrinus lesegítette Dömsödi urat a hintóból, ki alig tudott -a maga lábán megállani.</p> -<p>– Vendéget hoztam, bátya! szólt rekedt hangon a peregrinus a -folyosón álló athletához, ki dolmánya ujjával szemeit látszott -törülni.</p> -<p>– Te jöttél, édes öcsém? szólt a férfi, s hangján elfogódás -reszketegsége tünt fel; vártunk, hol késtél három-négy nap? – -szegény leány! – mindig terólad beszélt – mért nem jöttél -hamarább?</p> -<p>– Mi történt? kérdé a peregrinus tántorogva, s szédültében a -falnak támaszkodott.</p> -<p>A férfi szavakat keresett és könyei jöttek helyettök; végre az -ifju nyakába borúlva, azt magához ölelé, megcsókolta s rebegve e -szót ejté ki:</p> -<p>– Meghalt.</p> -<p>Azzal félre fordult a herculesi ember és sírt.</p> -<p>Mint a tigris, mely veszett dühében prédájára rohan, ragadta meg -a peregrinus Dömsödi úr karját, s míg öklével iszonyú fájdalomban -homlokára csapott, nagyot kaczagott, de e kaczagás emésztő volt, -mintha a tüzet okádó föld kaczagott volna, mikor lávája alá -falvakat temet, vagy a féktelen vihar, mikor a hajót a kősziklához -vágja; ezzel belódította Dömsödit a szobába.</p> -<p>A szoba szép fehér volt; közepett egy ravatal vala kitéve, a -fehér ágyon fehér halott; az a fehér halott ismerős volt Dömsödi úr -előtt.</p> -<p>A peregrinus magukra zárta az ajtót, azután holt kedvesére -borult, szárazon sírt, könyei nem hullottak. Ajka vonaglott, nyakán -megdagadtak a vérerek; szemei kiveresedtek, de köny nem jött -belőlök, – az ilyen fájdalom enyhülés nélküli.</p> -<p>Minő ellentét volt hozzá ama nyugodt, kiszenvedett seraph-arcz! -mint édes jelenet egy másik jobb világból, <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span> -mosolygott még a halál ón karjai közt is, s e mosoly volt maga a -megdicsőülés.</p> -<p>Porrá tesz-e ily remekművet is az isteni újrateremtő erő, vagy -azt a napok utolsójáig romlatlanul fogja megtartani? Vagy egy virág -alakjában fogja azt ismét felnöveszteni, mely tiszta legyen mint a -liliom és szemérmes, mint a tavasz ibolyája…?</p> -<p>Az ifjunak eszébe jutottak reményei, a mosolygó remények és a -mult idők emléke, az édes órák, a kedves kezek szorításai, az édes -mosolygás a kék szemekben, s a rózsaajkak csókjai és szavai; – -eszébe jutott, mint ült mellette csendes alkonyi órákban a szende -gyermek, kezét kezébe téve,… és látta az ajkakat halaványan -lezárva, – a szemeket sugártalanul; dobbanás nélkül érezte a -keblet, és a kezeket hidegen, fagyosan; – magához ölelte a letört -virágot, csókjait pazarolta rá, utolsó véres könyét sírta -homlokára, hítta esengve az életbe vissza,… a hölgy halva volt, -néma és halavány.</p> -<p>Az ifju kereste a vigasztalást; az nem jött.</p> -<p>Kereste a kétségbeesést; az eljött.</p> -<p>Felállt.</p> -<p>Oda hurczolta Góliáth Jánost a ravatalhoz, s kérdezé tőle, hogy -ismeri-e azt, ki ott halva fekszik?</p> -<p>Góliáth nem felelt semmit.</p> -<p>Azzal áltatta magát, hogy ez egész csak egyike gyötrő álmainak, -s ragaszkodék a reményhez, hogy ennyi iszonyút nem adhat az -ébrenlét.</p> -<p>– Ez a halott Zilányi Janka, susogá az ifju, hát engemet -ismersz-e, Góliáth?</p> -<p>Góliáth jól megismerte az ifju arczában azt, kit ő ama nagy égés -napján tőrrel megdöfött, s egy elfulladt kiáltással tántorgott a -falnak; az ájulás környékezé.</p> -<p>– Én vagyok Bálnai Körmös István! kiálta haragja telj-hangjában -az ifju, s megfogva az ember két kezét, sokáig nézett annak szeme -közé, hogy Dömsödinek a vér kezdett aludni ereiben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p> -<p>– Le térdre! rikoltá őrülten az ifju, s vas kezei alatt ropogva -sűlyedt térdre Góliáth a ravatal mellett.</p> -<p>– Te ölted meg őt, tudod-e? szólt rémarczot vetve a térdeplőre s -szavai indulatosabbjainál szilajon rázta annak roskadozó vállait. -Tudod-e, hogy milyen szép volt ő? Olyan szép, mint a milyen az -egész föld, az egész világ nem lesz többé. S milyen jó volt! Hozzá -járultam imádkozni, mint a mindenható legszebb templomához; hittem -Istent, angyalokat, mennyországot és paradicsomot, mindezt ő benne -s egyedül ő benne hittem; s mindazt te egyetlen lehelleteddel -semmivé tetted! – Nézd, milyen nagy sivatag van itt lelkemen belől! -nézd csak, egy patak folyik rajta keresztül, az is vérpatak; csak -egy domb van közepén, az sírhalom! Átkozott a napsugár, mely -fejemre süt, átkozott az emberi hang, mely megszólít, átkozott az -áldás, mely nekem van szánva! Mindezt te tetted és senki más! -Letépted mindazt, a mi nekem virult, megölted azt, mi nekem élt! De -jaj neked,… jaj neked, mert kezeim között vagy!… Ha van, a kit -valaha szerettél, ha van ártatlan rokonod, szűz és viruló, ha van a -ki nevedet viseli, jaj neki! nem – imádkozni nem hagylak, a te -fekete véred legyen áldozat megbántott lelkének, – irgalom nélkül -meg foglak gyilkolni, Isten úgy legyen irgalmas neked, mint én az -leszek! – szállj alá pokolra!!</p> -<p>Döbörgés hallatszott, melyet életre halálra küzdők -támasztanak.</p> -<p>A peregrinus szédült szilajsággal verte martalékját a földhöz, -ki iszonyúan ordítozott segítségért, s fogaival és körmeivel -ellenfele husába csimpajkodott.</p> -<p>Betörték az ajtót; a neki kábult ifjut elválaszták a vérében -heverő Dömsöditől.</p> -<p>Az athleta termetű férfi odament, izmos karjával felfogván a -fájdalmában tébolygó ifjut, józanító szavakat szólt hozzá:</p> -<p>– Térj meg, öcsém; gondold meg, micsoda következései -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> lehettek volna ennek rád nézve, ily -kitörő indulat nem férfihoz illő.</p> -<p>Dömsödi úr, hogy pártfogoltatását vette észre, vérszemet kezdett -kapni s a betóduló jámbor arczú férfiak közé menekülve, követelő -hangon kivánta kocsiját és lovait előadatni és tovább menni.</p> -<p>– Hagyj békét neki, szólt csillapítólag az említett magas férfi -a peregrinushoz, igaz, hogy sokat vétett e szegény leány ellen, de -már a mi elmult, azt jóvá tenni úgy sem lehet, s bosszúállás Isten -dolga, nem emberé; hagyd menni őt a maga útján, majd utól éri még -őtet is elébb vagy utóbb a maga veszedelme, a nem szeretem óra őtet -is meg fogja találni, te ne piszkold be az ő vérével lelkedet, nem -vagy te hóhér. Ezzel Dömsödi úrhoz fordult. Az úr pedig, bármi -utálatos és nem szeretett előttem, holnapig vendégem marad, azután -mehet a merre tetszik, jobb szeretném ugyan, ha ott látnám lógni, a -hova sok nálánál becsületesebb embert felakasztottak, de legyen -nyugodt, most házamon belől van és pártfogásom alatt.</p> -<p>A fali óra épen két negyedet ütött tíz óra után, s Dömsödi úr -elhalványult s még egyszer szorgosan aggódó hangon kérte lovait -előhozatni.</p> -<p>Többen mozogni kezdtek, mintha kérését akarnák végrehajtani.</p> -<p>– Megálljatok! kiálta tompa, ércztelen hangon a peregrinus s a -halotthoz lépett; bús, hosszúkás arcza sáppadt volt és mozdulatlan. -Mind rá néztek. Márványszerűleg nyugodt volt, karjait összefonva, -fejével búsan, némán integetett a halott felé.</p> -<p>– Biz úgy, ezt mondá s a ravatal szélire ült.</p> -<p>– Szegény! eszén kívül van, suttogák a körül állók.</p> -<p>Feltekintett, kérte, hogy a család minden tagjai bejőnének, s -mondák neki, hogy mind jelen vannak.</p> -<p>Ekkor balját holt kedvese keblére tette, jobbja három ujját -pedig felemelvén, megrázta az ég felé, tompán, ünnepélyes hangon -mondván: <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>– Esküszöm!</p> -<p>Feszülten várták szavait.</p> -<p>– Esküszöm az egy élő igaz Istenre, kinek hatalma oszt -büntetést, jutalmat; esküszöm kedves halottam idvességére, esküszöm -azon reményre, hogy őt ott fenn még egyszer látni fogom, esküszöm -és vallom, hogy azon ember ott, azon Dömsödi Góliáth János volt, ki -182*dik év nagypéntek napján K. városát felgyujtotta.</p> -<hr class="tb" /> -<h2>VÉRTÖRVÉNYSZÉK.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Holló károg utam -elé,<br /></span> <span class="i0">Varju követ -mindenfelé.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Szavai után egy perczre halotti csend lőn.</p> -<p>Tizenkét férfi szivében elakadt a vér, kik mind a tizenketten -házastüzes gazdák voltak ama gyászemlékű nap előtt, más szolgái -most és vagyontalanok; kiknek emlékében lángbetűkkel voltak felirva -ama nagy nap borzalmai; kik két napig nézték, szemeiktől az álmot, -szájuktól az ételt és italt tagadva meg, mint égett hamuvá K. -város, 182*-dik év nagypéntek napján.</p> -<p>Egy perczig hallgattak, mintha ezen gondolat gazdagságát -méregetnék: a gyujtogatóval szemtől szembe állani.</p> -<p>A mily fenyegető volt e percznyi elnémulás, e halaványság, -megütközés az arczokon, ez elmerülés: annál iszonyúbb lőn azon -indulatkitörés, mely azt felváltotta.</p> -<p>Egyszerre tíz kar ragadta meg az eszméletlen Góliáthot, ki -halálfélelem közt merevülten bámult a haragban iszonyú -arczokra.</p> -<p>Egy névtelen ordítás, egy összes vérszomjú küzdés töltötte be a -halottnak szentelt szobát, mint a hajón szomjazók az utolsó csepp -édes vizért, oly dühösen víttak a szerencsétlen ember véreért a -bosszút lihegők. <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>Még egy percz, s ízekre tépték volna.</p> -<p>Roppant erővel vetette magát közbe az athletai ember, a -pusztabiró, a küzdőket szétszórva, Dömsödit egy szegletbe mentette -meg.</p> -<p>– Meg kell neki halni! ordíták azok.</p> -<p>– Meg, de nem így! szólt a pusztabiró csendet intve, meg kell -neki halni, de először szenvedni annyit, a mennyit érdemel!</p> -<p>– Igen, szenvednie kell, okosan biró uram, kinozni fogjuk őt, -elsőbb nyársra húzni…</p> -<p>– Megálljatok! szólt ez, izmos karjaival feltartva a tolongó -tömeget, először biztosítanunk kell magunkat. Meg fogjuk neki -mindazt fizetni, a mivel adósai vagyunk, noha tudjuk, hogy a -boszúállás nekünk nem szabad.</p> -<p>– Nem bánjuk, ha mind felakasztanak is bennünket érte! Fürdeni -akarunk a vérében!</p> -<p>– Úgy van, ha a vármegyének adnánk őt át, ott pénzeit venné elé -a gazdag úr s megszabadulna, de mi megvesztegethetlen birái -leszünk.</p> -<p>– Megöljük minden irgalom nélkül.</p> -<p>– Csend! hallgatás! ez nem gyermekjáték. Példás legyen azon -büntetés, melyet a koldussá tett egykor magok urai -megnyomorítójokon végbevisznek. Akarom, hogy ezen éjszaka oly -emlékezetes legyen előttetek, mint ama pusztulásnak éjjelei. -Akarom, hogy azon itéletről, melyet a legbűnösebb ember fejére -kimondunk, senkinek a láthatatlan birón alól számadással ne -tartozzunk. Pető! hozd ki szekrényemből a szent bibliát.</p> -<p>Ez ünnepélyes hangon szólt szavak kissé lecsillapíták a -fellázadt indulatokat s a szent könyv behozatik.</p> -<p>Az alföldi magyar valláson születtek között nincs ház, mely -ennek hijjával volna.</p> -<p>S a biblia, mely feketébe volt kötve, egy kerek asztalra -letétetett a ravatal mellé.</p> -<p>– Most járuljatok egyenkint ide és esküdjetek meg, hogy egy -szót, egy czélzást sem fogtok kijelenteni azokból, <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> melyek -az éjjel itt történendők lesznek, egy igét sem és senkinek! -Akartok-e?</p> -<p>És a férfiak egyenkint oda mentek a szent könyvhöz, s kezöket -rátéve, nagy átkokat esküdtek az áruló szó kimondójának fejére, a -nagy csend közepett csak az Isten tanúhivása, az «engem úgy -segéljen!» szó borzasztó hangjai hallatszottak.</p> -<p>Legutoljára esküdött a pusztabiró, s lélekrendítő volt erős, -dörgő hangjaiban az átok, melynek elnémulása után templomi csend -foglalt helyet a halott szobájában.</p> -<p>Valami elszánt, kérlelhetlen volt minden férfiarczban, kik -jelentőségök érzetével foglaltak a fal körüli lóczákon helyet.</p> -<p>Némelyeken nyugtalan boszúvágy vonaglott, míg mások ritka -élvezettel legelteték szemeiket az aléltan szegletbe vetett -martalékon, ki szemeit befogva, az egész eskületétel alatt erős -lázhidegben reszketett, arczán a hideg veríték permetezett alá.</p> -<p>Kevesen érzettek iránta szánakodást, félelmet senki.</p> -<p>A pusztabiró becsületes patriarchális képe belső küzdelmet árult -el, mely olykor hangját mellébe visszafojtá, s szemeit sokszor -kelle törölgetnie.</p> -<p>Csak középen a fehér halott arcza maradt nyugodt és -mosolygó.</p> -<p>– Vigyétek félre! szólt a pusztabiró Dömsödire mutatva, s két -férfi azt a mellékszobába vivé.</p> -<p>– Magdolna jőjjön be.</p> -<p>Nehány percz mulva egy zsíros, kormos képű hamupipőke jelent -meg, piszkos kék előkötővel, zöld koczkás moldont szoknyában, -mezítláb és vigyorgó vörös arczczal.</p> -<p>– Itt vagyok, nemzetes uram, szólt tolakodó merész szemekkel -pislogva szét a komoly férfiakon.</p> -<p>– Ne vigyorogj, inté őt szigorú arczczal a biró, felelni fogsz -arra, a mit kérdezek, lelkiismereted szerint.</p> -<p>A leány meghökkent.</p> -<p>– Nemzetes uram, kezdé bőgéshez készülő hangon, <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> mialatt -piszkos kötényét szemeihez emelte, én nem vétettem senkinek, én nem -tettem semmit.</p> -<p>– No csak hagyd abba, Magdus! csillapítá őt egyike a férfiaknak, -nem tudod, hogy mit akar a biró uram, csak várd végit.</p> -<p>– Ne félj semmit leányom, szólt szelidebb hangon a pusztabiró, -szedd össze magadat, mit gondolsz, vissza tudnál-e emlékezni arra a -nagy égésre, melyben ti is elégtetek? Beszéld el, mit tudsz -róla?</p> -<p>– Oh biró uram, úgy emlékezem, mint a saját születésem napjára, -mintha csak most történt volna tegnap, vagy tegnapelőtt, nem is -fogom elfelejteni soha. Épen vacsoránál ültek az uraim, még tudom -turós laska volt a vacsora, de bizony mégis mákos mácsik volt, – de -nem – nem.</p> -<p>– No no. Magdus, nem akarjuk tudni, hogy mit ettetek, csak mondd -tovább.</p> -<p>– Hát egyszer csak kinéz a kis ifjuúr az ablakon, de bizony még -sem az nézett ki, hanem a nemzetes asszony, de nem is az, hanem a -kosztosdiák – ugyan minek is hítták? olyan furcsa orra volt, – -ejnye no, – mingyárt eszembe jut a neve.</p> -<p>– No majd eszedbe jut másszor, most csak azt mondd el, mi -történt tovább?</p> -<p>– Hát a mint kinéz az ablakon, egyszer csak elrikoltja magát: -tűz van, tűz van! s szalad kifelé. Én a mint a kezemben volt a – -csakugyan még sem jól mondtam ám, hát – épen a bográcsos húst -vittem be, s ijedtemben a forró zsírral végig öntöttem a nemzetes -asszonyom viganóját, a miért ott hevenyében jól fel is pofoztak, -azzal kiszaladtam az utczára, még akkor egy lélek sem volt kinn, -mert minden ember a bikahecczre ment, hanem egy lovas ember -nyargalt az utcza közepén; a mint a kis közhöz ért, István úrfi a -kis közből elébe rohant nagy lélekszakadva s bele kapva a lova -kantárjába, azt egy kezében levő éles kővel úgy mellbe ütötte, hogy -a lovas kicsinybe mult, hogy ki nem esett a nyeregből, erre azonban -ez is előrántott, <span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span> honnét, honnétnem, azt nem láttam, egy -öreg kést, s azzal úgy oldalba szúrta István úrfit, hogy azon a -helyen rogyott össze; nekünk akkor a nagy ijedtségben eszünkbe sem -jutott, hogy azt az embert el kellene fogni, különben is a -huzakodás alatt jó messzire elmentek tőlünk, s István úrfi, ki -attól a döféstől úgy odáig lett, hogy két hétig azt sem tudtuk -róla: élő-e vagy haló? csak nagy sokára mondta meg, hogy az az -ember volt a ki – ő saját szemeivel látta, – a kanóczot a -pálinkaház esztréje alá dugta; hanem iszen akkor már üthettük -bottal a nyomát, tudja Isten hol s merre jár azóta!</p> -<p>– Rá ismernél-e arra az emberre, ha most elébed kerülne?</p> -<p>– Dehogy nem ismernék rá, csúnya ripacsos képe volt, az állának -fele le volt vágva, szörnyű csúnya ember volt, hiszen csak előbb -eszünkbe jutott volna, hogy utána kelene eredni, de lovasaink sem -voltak oda haza, azután meg – – –</p> -<p>Jól van leányom, elmehetsz, szólt a pusztabiró, csak ennyit -akartunk tudni.</p> -<p>A leány félig elfojtott fohászszal, mint a ki nem beszélhette ki -magát, eltávozott, s Dömsödit újra előhozták.</p> -<p>– A mellén sebhelynek kell lenni, mondá a pusztabiró, s az -áldozat mellényét feltépték, mellén széles forradás látszott, helye -a kőütésnek.</p> -<p>– Semmi kétség többé, szólt fölegyenesedve a pusztabiró, ragyás -arcz, vágott áll, István esküje. Ő meg fog halni. Üljetek sorba, -egyenkint ide fogtok jőni, kezeteket fejére teszitek, elmondjátok -vétkeit s egyszersmind kimondjátok az itélt büntetést.</p> -<p>Legelsőbb egy izmos, bőrködmenes férfi állt elő, nyírott -bajuszszal és leránczolt szemöldökkel; kezét Dömsödi fejére téve -szólt:</p> -<p>– Négy év előtt egy tehetős családnak feje voltam, most -bérszolga vagyok. Húsz esztendei fáradságaim-szerezte Isten áldását -egy nap megemésztette; családom szétszórva <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> -nyomorog idegen házak szolgálatában. Jaj annak, a ki ezt tudta -cselekedni; vérét igyák fel az ebek, egyék őt meg elevenen a tanyai -kutyák.</p> -<p>Egy másik lépett elő, egy képében szörnyen összemarczangolt -férfi. Jobb karjának nem volt keze, hanem az csonkán hadarászott a -levegőben.</p> -<p>– Én, szóla iszonyúan mosolyogva, én nem sokat vesztettem, csak -az egyik szememet és a jobb kezemet, a mint az égő háztető, mely -alól házam népét hoztam ki, rám zuhant. Nem is kivánom én ő -kigyelmének halálát, csak szemeit akarom kitolni, nyelvét kiégetni, -kezeit elvagdalni, hogy ne láthasson, ne szólhasson és ne irhasson; -– azután hadd élje szegény ember világát.</p> -<p>Egy másik szólt újra:</p> -<p>– Ekkor veszett el iszonyú halállal testvérem, a toronyőr, ekkor -égtek össze oltáraink; én csak a szívét kivánom, melyet a nagy -torony oldalára áldozatul oda szegezhessek.</p> -<p>Így léptek elő egyenkint a vérbirák; röviden, de fájdalmasan -adták elő panaszaikat.</p> -<p>Az ingerlő fájemlék iszonyú büntetéseket találtatott fel velök; -egyik borzasztóbb volt a másiknál, s mindegyik csak a saját -bosszújától szomjazott indítvány mellett maradott.</p> -<p>– Énnekem, szólt legvégül a pusztabiró, kezét mellére téve, -énnekem egy betegágyas nőm maradt honn ama siralmak napján, -reményeim angyalával, kis újszülött gyermekemmel. Oh azt senki sem -tudja, mily szép jövendőket terveztem magamban! nem cseréltem volna -senki boldogságával, senki örömeivel; az enyém királylyá tett volna -engem. Most e reményekből egy körömnyi sincs többé. A ki adta volt, -el is vette őket, legyen áldott szent neve érette! Mire haza -mentem, házamat üszkeiben s üszke között két csontvázat -találtam.</p> -<p>– Irgalom! sikolta felszökve Dömsödi, hogy a pusztabiró -rátekintett; oly fagyasztó tekintete egynek sem volt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> mint ő -neki. Irgalom! nyöszörgé fetrengve a porban, 8 iszonyú biráira -rimánkodó arczczal tekintve.</p> -<p>– Meghalsz, meghalsz! mondának azok komolyan.</p> -<p>– Bocsássatok, bocsássatok el! én gazdag vagyok s nagy úr! -pénzt, sok pénzt, ezereket fogok nektek adni, oda adom mindenemet, -bocsássatok el!</p> -<p>– Véred, nem pénzed kell nekünk! kiálta egy a birák közül s -felkelve helyéről, a könyörgőt felrugta.</p> -<p>– Én megszabadítalak, szólt az összetépett arczú iszonyúan -mosolyogva, ha visszaadod jobb kezemet; ha nem adod, úgy éljek, a -milyen igaz, hogy te meghalsz!</p> -<p>– Meghalsz, meghalsz! mondák sorban a birák hidegkomolyan.</p> -<p>– Minő halállal? kérdék a pusztabirótól. Elismeré mindenki, hogy -az ő vesztesége nagyobb, mint valamennyié, s várták itéletét.</p> -<p>A pusztabiró oda ment Dömsödihez, félkarjánál fogva felemelte őt -s fejére dörgé:</p> -<p>– Máglyán fogsz meghalni, ember!</p> -<p>– Máglyán! ordítá föl a tömeg. Tűzzel ölt, tűzzel haljon meg! -meg kell égnie! porait a szelek hordozzák széllyel!</p> -<p>– Most siessetek, az udvar közepére egy szobrot ássatok le, -ehhez fogjuk őt kötözni; e körül fél öl cserfát rakjatok, közeit -csepűvel és fenyőfa forgácsokkal jól megtömve. A fehér cselédeket -el kell külön szobába zárni, a honnét az udvarra nem láthatnak, -azután a pinczéből hozzatok fel fél akó kátrányt s azt töltsétek a -máglya-hegyébe, szaporán és nesz nélkül. Én addig őrzeni fogom az -elitéltet.</p> -<p>Percz mulva a pusztabirón s Góliáthon kívül nem maradt egyébki a -szobában, csak a halott és ifju kedvese.</p> -<p>– Ne hagyj elveszni! rikolta a szerencsétlen Dömsödi, az ifju -térdeit átölelve, mintha legnagyobb ellenségéhez volna legtöbb -bizodalma. Oh szabadíts meg! meg kell szabadítanod! iszonyúan -akarnak megölni! meg akarnak égetni! oh ne hagyj, ne hagyj! rikolta -kétségbeesetten; <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> kezeit összetéve csúszott hozzá, arcza -kifejezése oly vad volt, mintha egy elkárhozott könyörögne fel az -éghez iszonyú kínjai előérzetében; semmire egyébre, mint az Isten -végetlen irgalmasságára támaszkodva.</p> -<p>– Szabadíts meg… és én minden vagyonomat neked adom! koldus -leszek, koldulással keresem kenyerem, csak az életet ne hagyd -elvenni tőlem! oh védelmezz! ne hagyj meggyilkolni!!</p> -<p>Akár egy szobornak könyörgött volna… az ifju némán játszott holt -kedvese hideg fejér ujjaival; körülötte meg volt halva a világ, s -ha angyalok nyelvén szóltak volna is hozzá, nem hallotta volna. A -holt lányka kezét vizsgálgatá, s a rajta látszó vonalokat -chiromantei ábrándul szemlélve, «hosszú élet, boldog élet, víg -élet», susogá, azután a tenyerébe rajzolt nagy M-et utána húzva, -mutató ujjával halkan rebegé többször ismételve: memento mori, -memento mori.</p> -<p>A pusztabiró fölébe hajolt és megcsókolá, de ő nem vette -észre.</p> -<p>Ekkor Dömsödit emelé fel a pusztabiró s a szomszéd benyílóba -vitte át. Mikor maguk voltak, felrázta őt kábultából s így szólt -hozzá:</p> -<p>– Ember! te sokat vétettél, legtöbbet én ellenem. Megérdemelted -százszor a halált s a mi a halálon túl vár reád, a kárhozatot, s e -kettőt nem is fogod elkerülni; de térj Istenhez, a kit magadra -haragítottál; nem fogsz meghalni addig, míg az én házamon belől -vagy. Nem vagyok hóhér, de téged megtudnálak ölni; – de ne félj: -megigértem, hogy pártfogásom alatt leszesz s megszabadítalak; az -Isten keze majd úgy is utol ér; az enyém megmutatja, hogy merre -fuss. Öt perczed van a megszabadulásra; ha e kemenczét betöröd, -azon át a padlás feljárásához jutsz, a háztető szelelő ablakán át -leeresztheted magadat; kötelet találsz a gerendákon, siess.</p> -<p>Az ember, a nélkül, hogy megköszönné a szabadítást, mohó -életmentési vágygyal rohant a magas fehér téglakemenczének, -<span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span> de nem tudta azt bedönteni; nyomorú -félelemtől izzadó arczczal tekinte a pusztabiróra, mintha kérni -akarna tőle valamit.</p> -<p>Ez egy fejszét hozott elő a szegletből, s vele a kemenczét -becsapva, a résen át kibujtatta az elitéltet.</p> -<p>Azután kilépett a szobából, a benyíló ajtaját bezárta, s a -halott mellé ülve, a bibliára fektette homlokát és imádkozott.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Dömsödi pedig sietve ereszkedék le a háztetőről, s hogy a -szabadban érzé magát, elkezdett futni; futott, futott, míg lélekzet -és erő el nem hagyák s össze nem rogyott; hátra nézett, a félelmes -tanya a távolban látszék előtte, némán, csendesen, bezárt -kapuval.</p> -<p>Kis idő mulva azonban úgy tetszék neki, mintha a tanya közepéről -lángok lobognának fel, s kapuja megnyílna s zavart hangok -kiáltoznák nevét, míg fekete lovasok száguldanának jobbra, balra és -halálra keresnék az elszököttet.</p> -<p>Végső erejével ragadta fel magát; rohant: a föld elmaradt lábai -alatt, a szél katángtövist kergetett előtte, s gúnyolva sipolt, -hajszálait szerteszét kuszálva.</p> -<p>Végtére egy hosszú árokhoz ért; ez árkot valaha a római -hadseregek hányták, két öl mély; most a h*i pocséta iszapja folyik -le rajta s tele van hányva dögcsontokkal; partjait rossz bűzű -kórók, tövisek nőtték be és szederinak.</p> -<p>Ide az árokba menekült a szerencsétlen; lehúzta magát annak -fenekére s lassan mászott annak mentében tovább, két kezével -tapogatózva előre; a szent Jánosbogár fénye világított néhol az -árokparti bokrokból elő; olykor hallgatózva meg-megállt, s távolról -fenyegető emberi hangokat vélt hallani és visszafojtá lélekzetét, -attól félve, hogy a távolban meg fogják hallani.</p> -<p>A mint így mászott, mászott meglapulva az árok fenekén, hirtelen -előre nyuló kezével valami meleg testre akadt. Rémülten hökkent -vissza tőle. Az egy farkas volt. Ijedten szökött fel az is -fekhelyéből, s nagyot üvöltve rohant <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> nehány száz lépésnyire, -ott megállva visszafordult, s ijesztő szemei vadul fénylettek a -sötétben.</p> -<p>Most nem tudta a szerencsétlen, merre menjen; a farkas szüntelen -nehány száz lépésnyi távolban kiséré, szüntelen borzasztó s bántó -huholását hallatva, s e távolság is kisebbedni kezdett; túl az -árkon pedig üldözés rémszavait vélé hallani.</p> -<p>Halálfélelemben, izzadva törte előre magát, fulladtan gázolva az -árok hosszában, melynek oldalairól mindenünnét tövises kökénybokrok -ragadtak öltönyeibe, s a sűrű bürökbozótok szenvedhetlen gazbűzt -terjesztének maguk körül.</p> -<p>A szél zúgott; zúgásai között távol lódobogások hangjai moraját -és zavargó kiáltások hangjait kapkodta magával.</p> -<p>Sietett.</p> -<p>Alig eszmélt már magáról; az égen a felhők rongyai közül néhány -vad csillag nézett mérgesen alá; azt hitte, hogy azok is őtet nézik -s lehúzta fejét, és a mint sietve előre lépett, valami puhára -tapodott lábával.</p> -<p>Reszketve hajolt alá, kezével megtapintandó, hogy mi az.</p> -<p>Irtózat!</p> -<p>Egy holttest volt, melyet tán a rablók, vagy a vadállatok -hurczoltak ide.</p> -<p>Riadva ugrott fel az árokból a szerencsétlen ember; -hanyatt-homlok, eszeveszetten rohant ki a síkra.</p> -<p>A farkas meglátta e marczona kisérteti alakot s nem merte őt -bántani.</p> -<p>A puszta közepén állt egy ronda vityilló, maszlagkórók termettek -körülötte s csavargós ösvény vezetett ajtajához; egyetlen ablakából -vöröslő tűzfény világított ki a puszta éjszakába, mint posvány -közepén a lidércz.</p> -<p>A mint az üldözött meglátta világítani a távolban az ablakot, -utolsó életerejét összeszedve, felé rohant; mire oda ért, térdei -megtörtek alatta s kifogyva rogyott össze annak ajtaja előtt. Az -eszmélet kezde elmaradozni agyából, semmi tagját sem érzé magáénak. -Oly közel volt már <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> ekkor H. városához, hogy a toronyőr -kürtfuvallását meghallotta, s a városon kívül a kerülőnek -kiáltását, a mint egyhangú dalában hírül adá az éjszakának, hogy -«tizenegyet vert az óra».</p> -<p>Tizenegyet vert az óra!</p> -<p>– A nyavalyatörős azt mondta: tizenegy órakor meg fogsz -halni.</p> -<p>Haja szálai állottak fel az égre.</p> -<p>Reszketve zörgetett a viskó alacsony ajtaján, nyögve feküdt az -ajtónak és szavakat beszélt, mik alig hasonlítának emberi -hangokhoz.</p> -<p>– Bocsássatok be!</p> -<p>Körül a vihar üvöltött; marakodó ebek és farkasok ordítottak -valamerre, s úgy tetszék neki, mintha «hajrá»-t ordítana utána ezer -torok.</p> -<p>– Bocsássatok be! susogá, az ajtót rázva és kaparva.</p> -<p>Az ajtó megnyilt, az ember beesett rajta. Egy piszkos gunyhóban -lelte magát, melynek közepén kórótűz égett; a tűz körül a füst -homályában ronda alakok ültek és guggoltak, s egy közülök, egy -bozontos fejű sötét alak, égő kanóczczal a jövevény arczába -világított, azután visszalépett társaihoz s Dömsödire czélozva -suttogá: ez az, ez az!</p> -<p>A többiek is felkeltek erre; egyike a lobogó tüzet gázolta el, -mi által az parázszsá válva, vöröses félhomályt vete a -körülállókra; egy másik az ajtóra állt, egy harmadik pedig hosszú -öreg kést vont elő s Dömsödihez szótlanul közelíte.</p> -<p>Az embert megnémította a félelem.</p> -<p>Ekkor a szegletből egy alak ugrott elő.</p> -<p>– Csitt, csitt! susogá, nem kell kést használni, nem kell kést, -hol van a hurok?</p> -<p>E hangban fia hangjára ismert Dömsödi.</p> -<p>– Fiam! sikoltá hozzá rohanva, védelmezz, mit akarnak ezek az -emberek? Oh mennyit szenvedtem! Mit akartok? Hiszen már elmult -tizenegy óra!</p> -<p>Az egyik zsivány egy szőrkötelet vett elő, azon hurkot vetett s -azt a magával tehetetlen ember nyakába veté. <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span></p> -<p>– Jaj! fiam! Egyetlen egy fiam, hebegé az, mit akartok fiam, -gyermekem?</p> -<p>– Mit? Majd megtudod! te engem a törvényszék előtt bevádoltál, -elitéltettél; kihirdettetéd országszerte nevemet, bujdosóvá, -földönfutóvá tettél. Most én is megszolgálom neked mindezeket; -hiába rimánkodol, éltél elég sokat, most meg fogsz halni. Húzzátok -keresztül a hurok végét a gerendán. Kössétek hátra kezeit. Oda -vagy; maga a vakeset adott kezembe, mikor már attól féltem, hogy -nyomodat vesztettem. Ne is könyörögj, hóhéraidnak panaszkodol!</p> -<p>Az apa szívében fenekestül felfordult e szavakra minden indulat; -a természet fellázadva kelt ki ez iszonyú fenyegetés ellen s a -felháborodott vér új erőt adott neki.</p> -<p>– Megállj! kiálta a zsivány kezét megkapva, ki már őt fojtogatni -készült. Megállj, mennyit igért nektek ezen ember, ha engem -megöltök?</p> -<p>– Száz forintot, felelt röviden a zsivány.</p> -<p>– Én ezeret adok nektek, öljétek meg őt!</p> -<p>A zsiványok egymás szeme közé néztek s tétovázni látszottak.</p> -<p>– Ördög pokol! kiálta a fiu.</p> -<p>– Tizezer forintot adok, kiálta az apa, holnap mind kifizetem, -öljétek meg őt.</p> -<p>– Én két annyit adok, szólt a fiu.</p> -<p>– Ne higyjetek neki, hisz neki egy fillérje sincs; de én gazdag -vagyok, dúsgazdag, az én halálomat nem fogja bosszulatlanul hagyni -az ország, míg erről itt senki meg sem fog emlékezni.</p> -<p>A bicskások összedugták fejöket és tanakodni látszottak.</p> -<p>– Húsz eze… kiálta Dömsödi János, a szót nem mondta ki végig, -midőn Dömsödi Péter neki ugrott, megragadta; összeölelkeztek, senki -sem nyult hozzájok. Darabig tülekedtek így szótlanul, azután János -kiáltástalanul a földre esett, Péter pedig felszakítva az ajtót, -elrohant; percz mulva távozó lódobogás enyészett el a síkon.</p> -<p>A zsiványok szívében megfagyott e látványra a vér. <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Hirtelen több zajos hangok kezdének közeledni s mielőtt a -szegény legények föleszmélhettek volna, a pusztabiró emberei -körülvették hajlékukat.</p> -<p>– Hol van ő? kiáltának szikrázó szemekkel rontva be a -gunyhóba.</p> -<p>Egy közülök megpillantá az üldözöttet a földön fekve, oda ment, -fölemelte. Az ember nem félt tőlök többé, merev holt vala. Egy -mély, igen mély döfés volt hátulról véknyába szúrva, mely keresztül -járta szívét. A kés, melylyel meggyilkoltatott, szívében benne -tört; ezüst nyelű volt az és vasára a tulajdonos neve volt -beedzve.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A rablókat elfogták s a pusztabiró eleibe vitték.</p> -<p>A két főczinkos Telezsák és Topa voltak, kik azonnal -bevallották, hogy Dömsödi Góliáth Péter bérelte ki őket apja -meggyilkolására, mely természetet megtagadó tettre apjának ellene -indított bűnvádi pere ingerelte s a vágy apja jószágaihoz -juthatni.</p> -<p>A rablókat azon éjjelre erős őrizet alá tették, kik közül az -egyik, Telezsák, azt izené Bálnainak, hogy csak két szót akar vele -szólani és hiszi, hogy e két szó ki fogja őt szabadítani -tömlöczéből.</p> -<p>Bálnai eleinte mit sem akart hallani; sok unszolásra azonban -magához bocsátá a rablót, ki kezeinél, lábainál fogva farkasguzsba -volt vetve. Kérte, hogy tartsa oda fülét. Bálnai oda hajolt. A -betyár csak két szót mondott neki.</p> -<p>Őrülten kapott homlokához Bálnai mindkét kezével s hanyatt -tántorodott; a körülállók azt hitték, hogy mindjárt a szél üti -meg.</p> -<p>– Isten az égben! fuldoklá fájdalmasan és haját tépte, azután -elkeseredetten borult kedvese holt testére: «a te halálod még ehhez -képest Isten áldása!» azután felszökött, széttépte a rab kötelékeit -s azt dühösen megrázva, szilaj türelmetlenséggel kérdé tőle:</p> -<p>– Hová? <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span></p> -<p>– Tiszára, felelé a rab.</p> -<p>– Utána! ordítá tébolyodottan s az ajtónak rohant; annyira magán -kívül volt, hogy az ajtót nem tudta kinyitni, hanem sarkaiból -akarta kiszakítani. Kardot a kezembe! ordítá s a pusztabiró azon -kérdésére, hogy «mi baja?», azt úgy megragadta, hogy öltönye -fesledezett ujjai alatt.</p> -<p>– Hol van a testvérem? süvölté iszonyú hangon, s oly vadon -tekinte a pusztabiró szemeibe, hogy a jámbor ember maga is -elborzadt bele.</p> -<p>– Tegnap a városba ment egy erős legény kiséretében halotti -öltönyöket vásárlani, szólt megütközve az öreg Rónai, azóta nem -jött vissza.</p> -<p>– Jaj nekem! kiálta. Elrabolták!</p> -<p>– Irgalmas Isten!</p> -<p>– Kicsoda? kiáltának többen.</p> -<p>– Kicsoda? riaszta a fogolyra Bálnai, ugy-e, gróf Szilárdy?</p> -<p>– Nem az, báró Dömsödi Péter raboltatta el, a kisérőt fekete -szolgája lőtte le s mi a h*i árokba vetettük, azután ő velünk jött -apját nyomozni, a leányt pedig átadta szerecsenjének, ki azt -levitte a Tiszára.</p> -<p>E végszavakat már nem hallá Bálnai; mint a veszett vad, mely égő -sebével együtt fut, mit oldalába fúrt az éles aczél: kirohant -hajadon fővel, fegyvertelenül és eltünt, senki sem tudta hova -lett.</p> -<p>A többi férfiak is lóra kaptak s minden irányban indultak -keresni az elrablott leányt; maga a pusztabiró is paripájára ült s -a háznál nem maradt egyéb, ki a halottakat őrzené, mint néhány -nőcseléd, mert már ekkor halottak voltak a háznál: egy angyal és -egy ördög hült tetemei.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A nap világa kezdett besütni az ablakon, hajnalfényét két -halottra vetve; egyik mosolygó, idvezült arczczal feküdt ravatalán; -mellette egy padon volt kinyujtóztatva a <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> másik, -arcza mint egy elkárhozotté, irtózatdúlta és merev. Középett -kettőjök között jó ízű álmot alszik bóbiskolva Magdus, a -hamupepejke.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Góliáth Péter kezeit mossa, – kezeit mossa a vértől; de az apa -vére fekete volt, nem akar lemenni róluk, ruháiról a vér szaga nem -akar letisztulni.</p> -<p>– Siess! siess! kiáltja szolgájának; nyomd az evezőt! A hajnal -kezd hasadni. Siess, siess!!</p> -<p>A hajnal kezd hasadni.</p> -<h2>A VÉN CZIGÁNY.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Utánad fáradok, nincsen -nyugodalmam,<br /></span> <span class="i0">Keresztül a réten, -völgyeken, hegyeken,<br /></span> <span class="i0">Kiáltok, hogy -hol vagy…<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Késő délben érkeztek vissza a nyomozók fáradtan, csüggedt -arczaikból a sikertelen fáradtság levertségét lehete kiolvasni. -Semminek sem jutottak nyomába.</p> -<p>Kóbor pásztorok beszélék, hogy korán reggel az orgoványi puszta -felől láttak egy fekete szerecsen arczú embert a Tisza partjára -nyargalni, ki háta mögött valami fehéret vitt s a parthoz érve, két -összekötött csónak egyikébe azt a fehér és igen beburkolt valamit -belehelyezte, a másikba lovát és magát szállítva be, ott várt -addig, míg szürkülni kezde az idő, a midőn egy másik lovag is -érkezett a parthoz; messziről kellett vágtatva jőnie, mert a mint -leugrott lováról, az felfordult, szétnyújtá négy lábát és kimult; -mire a lovag az összekötött csónakba bele ugrott, neki vetkőzött s -mindketten evezőt ragadva, sietve tüntek el a Tisza kanyargásai -közt.</p> -<p>Pista pedig többet vissza sem tért a puszta tanyához. -<span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span></p> -<p>Nem volt ott, mikor kedvesét a sírba letették, hogy könyeivel -áztatta volna a hantokat, melyek legelől koporsójára hullottak; nem -volt ott, mikor halálos ellenségét a sírba letették, hogy -megátkozhatta volna azon hantokat, melyek legelsőbb koporsójára -hullottak.</p> -<p>Bujdosott.</p> -<p>Gyakran látták őt puszta, kietlen helyeken barangolni, mint -ijesztő kisértetet, vad, avas erdők között, posványos -lankaságokban, úttalan fenyves szirteken, fenyér- és haraszttermő -avarpusztákon. Mindenütt kereste testvérét és ellenségét és sehol -sem találta; vándorolt az ország egyik szélétől a másikig; -fellegbuvó csillag volt vezetője, útitársa a jeges zivatar, -fekhelye kemény határdomb, odvas fa árnya alatt, kenyere a vad -gyümölcs, mit az erdők mélye terem és a zivatar leráz; mindenütt -járt, hova képzelete rejtekhelyet gyaníta, minden fát, minden -madarat megkérde testvére felől; végre az emberekre is rászorult, -azok azt kérdék viszont tőle, hogy mi köze neki oly némberhez, ki -neki sem neje, sem mátkája, sőt kivel semmi bebizonyítható -rokonságban sem áll? Nagyon méltán. A leány neve volt Gyékény -Lilla, anyjának egyetlen leánya; az övé Bálnai Körmös Pista, -apjának egyetlen fia; mivel bizonyíthatta volna be jogát a -leányhoz, mivel igazolhatta volna vádlását a törvény előtt? Tűrnie -kellett s tűrni nem tudott, hanem ha a záporos fergetegnek, mely a -pusztában érte, közibe átkozódhatott, mikor meg nem hunyászkodó -szemmel néze a villámba, mely a tölgyet, mely alatt állt, ketté -hasította, ha a fagytól meggémberedtek tagjai, ha a három napos -éhség elvette szeme világát, akkor érze mondhatlan enyhülést égő -lelkében, – – a test fájdalmai leróttak a lélekéiből.</p> -<p>Később a két pusztai sír egyikének fejfáján olykor mezei -virágból font koszorú termett ismeretlen kéztől oda tűzve; a -másikon szinte koszorú, de maszlagból és ördög-tövisből. A bujdosó -kezdett emlékezni szelidebb fájdalmaira is. Boldogtalan! neki nem -változott örömre és búra, bánatra <span class="pagenum"><a name= -"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> és reményre az élet, neki -csak szelidebb és szilajabb fájdalmak között volt válogatása…</p> -<hr class="tb" /> -<p>Egykedvűen járt fel s alá szobájában gróf Szilárdy Leander.</p> -<p>Mióta ismét visszatért jószágaira, bús, magába vonult lőn, soha -egy mosoly nem deríté fel arczát, egy fölösleges szó nem hagyta el -ajkait soha.</p> -<p>Miatta derülhetett, borulhatott az ég, ő változatlan maradt, -mint egy szirtdarab, mit sem eső, sem napfény ki nem zöldít; -látszék, hogy kitéphetlen bánat férge dolgozik szívében, lassan -hervasztó, mint a tüdővész és gyógyíthatlan, mint az; – oly -becsületes szándék vezérlé minden lépteit s mégis mennyi -félreismertetést kellett elszenvednie! Martyrja volt az -őszinteségnek, egyeneslelkűségnek s mégis mily fájó gyanú ostorát -kellett lelkén elviselnie!</p> -<p>A kit legjoban szeretett, kinek fényes elégtételt készült adni a -sors minden mostohaságaiért: ugyanez támadta meg lelke tisztaságát -a legförtelmesebb gyanúval!</p> -<p>Milyen magasan van a boldog szerelem ege! milyen nagyot eshetni -onnét! És oly hirtelen, oly véletlen esni, mint ő, kinél a szerelem -nem perczek tüneménye, nem őrült érzékroham, nem megszokott -kéjvadászat volt, hanem egy új, még nem ismert élet, két lélektárs -együtt élt öröme, kinek szerelme volt hite, erénye, imádsága, s -kinek bánata nem volt reggeli eső, nem elmuló, nem enyhülő, de -önmagát napról-napra újjászülve kiújuló szívbetegség, melyre az -egyetlen ír, a feledés, mivel a természet minden teremtményét -megáldotta, tőle meg volt tagadva.</p> -<p>Magában emésztődött, búját senkivel nem közölve, látszék, hogy -napról-napra fogy és halaványodik.</p> -<p>Senki sem tudta miért.</p> -<p>Egykedvűen járt föl s alá szobájában.</p> -<p>Titoknoka asztala mellett ült és irt.</p> -<p>A jó úr most is a régi bőrben volt, csakhogy orra kissé -<span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> megnagyobbodott már, s homlokába -ránczok vésték magukat.</p> -<p>Este volt.</p> -<p>A szél esőt vert az ablaktáblákhoz, üvöltve kedve szerint.</p> -<p>Egy szolga lépett be a szobába, jelentve, hogy oda künn egy -utazó várakozik, ki néhány szóra bebocsáttatást kér.</p> -<p>– Bocsásd be, lőn az egykedvű válasz.</p> -<p>Egy magas, szikár alak lépett be, átázott ruhában, halvány -fagylelte arczczal, sötét szemei be voltak esve.</p> -<p>Sokáig nézett rá Leander; úgy tetszék előtte, mintha ismerné az -alakot, de nem merte ráfogni, hogy kicsoda.</p> -<p>Bálnai Pista volt az, a csavargó.</p> -<p>– Ugy-e, szólt ez tört, alászállott hangon, ugy-e milyen nehéz -rám ismerni?</p> -<p>Leander nem tudott neki mit mondani, hanem kézen fogta s egy -karszékhez vezetve leülteté; a bujdosó leült fáradtan, nagyot -sóhajtott és lehorgasztá fejét.</p> -<p>Leander szótlanul állt meg előtte.</p> -<p>Rónai felkelt iróasztala mellől, tollát szájába fogta s bámulva -közelíte az ifjuhoz. Megismeré, megfogta kezét.</p> -<p>– Bálnai, ön az? hozta önt az ég!</p> -<p>– Nem hozott, hanem űzött! felelt ez szomorúan, illetődéstelenül -a régi ismerős üdvözletére.</p> -<p>– Ön talán nem ismer engem? nem tudja, mennyiszer játszott ön -térdemen, vidám töltarczú gyermek, mily kedvesen tudott kaczagni -akkor?</p> -<p>– Régen lehetett, nagyon régen.</p> -<p>– Gyermekéi az örömek, szólt közbe Leander, mi vén, igen vén -emberek vagyunk, nekünk csak gondjaink vannak. Légy üdvöz nálam, -szomorú vendég, nyugodtan fogsz élhetni itt; örvendő arcz nem fogja -bántani lelkedet, ide a vigalom nem jár. Gyanítom bánatodat, de nem -merem kitalálni, ne is mondd meg, én nem bántlak téged az enyimmel, -te se oszd meg a tiédet velem. Tartsuk mindketten magunknak a -férget. <span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span></p> -<p>– Nem pihenni jöttem hozzád; oh nekem a zivataros éjben van -pihenésem! Lehajtom fejemet egy villámégette fa tövére, vagy egy -dombra, egész éjen át kisértetekkel álmodom, mikor felébredek, -látom, hogy sírhalmon aludtam; nappal versenyt bujdosom a szelekkel -és saját lelkem gondolataival; néhány perczig maradok itt még, -azután ismét neki indulok a végtelen útnak.</p> -<p>– Te futsz bánatod elől, boldog vagy. Lám engem kötve tart az -enyim. Alig mozdulok ki hetenkint egyszer szobámból, s mint a -carthausi, életemben ásom meg saját síromat. Látnád azt a helyet, -hol napjaim tölteni szoktam! Egy hideg szoba, körüle szomorú fűzfák -ültetve; mögötte a családi sírbolt nyílik, melynek ajtaja be fog -rozsdásulni, ha én utánam becsukódik; előtte egy kert tele -halmokkal, a halmok előtt sírkeresztek, miket magam faragok. Nagy -halottak vannak oda temetve, neveik a keresztkőre vágva; ott -nyugszanak temetve a «remény», a «boldogság», a «szerelem» s várják -a boldog föltámadást; neked szárnyakat adott a szenvedés, nekem -bilincseket.</p> -<p>– Adott volna neked is szárnyakat, ha ellenségedet kellene -keresned; csak egy utasításért jöttem hozzád. Azt akarom megtudni: -lejárt-e már a bűnvádi pör Dömsödi Góliáth Péter ellen?</p> -<p>– Igen, halálra itéltetett s az itélet a főtörvényszékektől is -helybenhagyatott.</p> -<p>– Úgy! kiálta föl vad örömmel Bálnai. Kézrekerült-e már az -apagyilkos?</p> -<p>– Sikertelen volt minden nyomozás, nem tudni merre s hová -ment.</p> -<p>– Kaphatnék-e én egy ellene kibocsátott körlevelet?</p> -<p>– Minek?</p> -<p>– Mennék őt fölkeresni, míg föl nem találnám; eddig ha kerestem -őt, a törvény azt kérdezé: miért? most előmutatnám a halálitéletet: -ezért!</p> -<p>– Hagyd a nyomorultat; bízd őt az egek büntető kezére; én -ellenem többet vétett ő, mint te ellened, de én <span class= -"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span> még sem -óhajtom neki azt a nyomorú kimenetelt, mit a törvény kimonda -fejére.</p> -<p>– Ellened többet, mint én ellenem? kérdé fölemelkedve helyéből a -csavargó; hát te még nem tudod? Oh várj; mondok én neked egy hírt, -mely fel fogja verni bámulatos nyugalmadat, habár oly mély volna is -az, mint a sír, melybe kedvesem eltemettem. Emlékszel-e még azon -leányra, ki ama magányos tanyában lakott, ott a kis erdő -mellett?</p> -<p>– Megállj, kiálta dúlt arczczal Leander, ott fáj, ott ne -bolygasd!</p> -<p>– Tehát azon leányt Góliáth Péter elrabolta.</p> -<p>Leander szótlanul, mint a kit a döfes szíven talált, tántorodott -hátra, s egy üveges szekrénynek dőlve, annak tábláit mind bezúzta, -nem érzé, hogy az üvegdarabok kezét összemetélék.</p> -<p>Rónai pedig kalaptalanul, a mint volt, kirontott a szobából -sárban és esőben szaladt keresztül a falun Isten tudja hová.</p> -<p>Bálnai arczát egyik kezébe fektette.</p> -<p>Feje iszonyúan fájt, majd szétszakadott.</p> -<p>Hevesen rántotta el a kezét arczáról egy másik kéz, -Leanderé.</p> -<p>– Ugy-e! szólt ez keserű szemrehányással, letépted őt keblemről? -kiszakítád szívemből az övét? enyim volt és elvetted őt tőlem, -elvetted, hogy egy nyomorúnak legyen bitangjává? Ezért fosztottál -meg engem életem minden örömétől, hogy azt mint egy kopott pénzt -elhagyd orozni? Meg tudtad sérteni lelkemet a legundokabb gyanúval, -pedig az tiszta volt és becsületes? s vak voltál ott, hol ébren -kellett volna lenned? kit Isten, természet, sors nekem jegyeztek -el, kit nőmmé akartam tenni, egy vérbűnösnek lett ágyasa? oh -átkozott légy, átkozott légyen ez a percz is, melyben nevedet -először hallottam kimondani!</p> -<p>– Ne fáraszd magad, sokkal nagyobb átkokat mondtam én már saját -fejemre, mint minőket te ki tudsz gondolni <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> is; -szólt Bálnai. Nem védte, nem mentegeté magát; mondhatta volna, hogy -épen azalatt, míg beteg kedvese üldöző ördögét kereste, azalatt -esett az, mihez képest a halál minden kínszenvedései Isten áldása; -de halgatott, talán jól esett neki e szemrehányásokat hallani!</p> -<p>Fölkelt, egy vonás nem változott el arczán, midőn tekintete -Leanderével találkozék.</p> -<p>– Tizennégy hónap óta ma vagyok először fedél alatt, így szóla -hozzá, ha e tizennégy hónap alatt volt egy nyugodt percze -életemnek, álmomban lehetett. Nincs senki, senki, a ki részvéttel -volna irántam; maga a törvény hideg, részvéttelen, mint azok a -szobrok, melyektől Diogen kenyeret koldult; nincs nyugtom, nincs -enyhülésem. Vesd fejemre a követ; te voltál az egyetlen, kiben -bíznom kellett volna; te vagy, ki ellen vétettem; megátkozhatsz, -tudom még átkodban sem kívánod rám azt a kínt, melyet elhordozok s -melynél több már nem történhetik velem. A fájdalom, ez álmatlan -lovag, lelkembe vágja sarkantyúját, megyek! Ha képem olykor -megjelen előtted, tudd, hogy akkor én sorsom átka elől futok, mint -az üldözött vad, kinek egy nyugodt percze nincsen. – – – Nem -akarlak gúnyolni, azért nem mondom, hogy élj boldogul; két dolog -van, miért naponnan imádkozom; egyik az, hogy te elfelejthess, -másik az, hogy ha megtalálom testvéremet és ellenségemet, amazt -halva, ezt élve találjam. Ne félj, addig nem halok meg, míg -számadásim be nem végzém. Már azt megértem, hogy a ki egyetlen -barátom volt, az megátkozott; még azt kell megérnem, hogy -ellenségem csókolja lábamat, azt a lábat, melylyel eltaposom; -nyugalom veled!</p> -<p>Ezzel megindult; a mint az ajtón ki akart lépni, Rónaival -találkozott, ki is visszatolta a szobába, egyik kezével egy vén -újmagyart húzva maga után mentezsinórnál fogva.</p> -<p>Leander halványan ült pamlagán, minden íze reszketett. -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span></p> -<p>– Hagyjatok magamra, susogá, igen beteg vagyok.</p> -<p>– Itt van ni, szólt Rónai úr, a czigányt megállítva a szoba -közepén, s mintha az illetők kötelesek volnának előre tudni, hogy -mi lesz történendő, diadalmas arczczal tekinte reájok.</p> -<p>Azokra nem igen ragadt a jó kedv.</p> -<p>– No most, fiu, beszélj; beszélj el mindent, a mit tudsz, a mit -láttál és észrevettél; jusson eszedbe, hogy grófunk a börtönből -ásott ki, s míg benn valál, családodat tartotta, téged pedig -becsületes emberré tett, s hogy boldogsága attól függ, mint szólasz -igazat és okosat.</p> -<p>– Hát megkövetem, azt mondjam el, mint loptak el engemet a -Béla-Borába tavaly nyáron, az a fekete képű tatár, meg az a -halavány úr, a kinek szemei olyan közel állanak egymáshoz?</p> -<p>Egyszerre ugrott Bálnai és Szilárdy e szóra mintegy -felvillanyozva a vén czigányhoz, egyszerre kérdék tőle: hol van -ő?</p> -<p>– Jaj megkövetem, nagyságos uraimék, nem lehet azt egy szóval -elmondani.</p> -<p>– Hagyjanak békét neki, szólt közbe Rónai, különben holnapig sem -beszéli ki magát.</p> -<p>– Oh szólj, szólj! sürgeté Leander, a czigányt maga mellé -ültetve, de ez szeretett fennállani s teketoriával kezdeni a -dologhoz.</p> -<p>Bálnai feszült, türelmes figyelemmel hallgatott; benne lángokkal -forrott a vér.</p> -<p>– Hát hogy az elején kezdjem, megkövetem nagyságos uraimékat, én -tavaly nyáron, meg az előtt is teljes életemben ott laktam -Béla-Borában; ott voltam kovács, meg levélhordozó, aztán meg -muzsikus; az én apám is ott halt meg, szegény; ott tanultam meg én -is a koplalást… Hát épen az nap, mikor a feleségem meghalt, jó -asszony volt szegény, csak igen ivott, pedig senki úgy a rostát -kivetni nem tudta három faluban, mint ő; no az egy Gyurcsóné, a ki -Lápfalván lakott, az is tőle tanulta… <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p> -<p>– Ne beszélj a feleségedről.</p> -<p>– Mondok hát, épen ott üldögélek mellette, ki volt nyújtóztatva -az asztalon, aztán nézdegélem, hogy mit lehetne eladnom, hogy egy -koporsót csináltathassak neki; – szegény megérdemlette! – a mint -hirtelen betoppanik hozzám egy síma képű úr, nagyon hirtelen szőke; -picziny szája volt és szemei közelebb állottak egymáshoz, mint más -Isten emberének; azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e vagy száz -forintot keresni holnap ilyenkorig? Rá vigyorítottam mind a -harminczkét fogamat; soha sem hallottam ennyi pénznek hírét. Azt -gondoltam, hogy csak tréfálkodik. Hanem erősen állította, hogy csak -menjek vele, s azzal is egy olyan marék pénzt nyomott az -asztalomra, a mekkorát még rézből sem láttam egy rakáson. «Hozz -kulcsokat és kovácseszközöket», szólt, én az egész alkotmányomat -nyakamba öltöttem s mentem utána. Mentünk egész a Tiszapartig -gyalog a tocsogóban, a hol egy csónak várt ránk, melyben egy fekete -szörzet ült; elsőbb azt gondoltam, hogy maga a nagyságos ördög úr s -vissza akartam szaladni; de mikor láttam, hogy úgy szót fogad annak -a fehér képű úrnak, meg hogy szarva nincsen: neki bátorodtam s -beültem a csónakba. Itt bekötötték a szememet azért, hogy ne -lássak, s mentünk egy darabon a part mellett csáklyázva, azután -belevágtattunk a Tiszába s átmentünk a fehér mocsárba, a hol ugyan -nem igen jár emberi teremtés; ezt onnan tudtam, mert hallottam a -nádat suhogni kétfelől mellettünk; itt aztán kacskaringósan, hol -tüled, hol hozzád eveztünk a sűrű nád között, míg úgy reggel felé, -– mert este volt, hogy elindultunk, – valahol megálltunk. Egy kis -dombos hely volt; köröskörül sűrű nádat lehetett csak látni, -egyebet semmit, hanem az a sziget ugyan fel volt virágozva, alig -lehetett hová lépni, oly ékes volt minden. Itt levették szemeimről -a kendőt s egy kis házikóba vezettek; azt gondoltam a menyországba -megyünk, vagy Törökországba: olyan czifra, aranyos, gyémántos volt -minden abban a házban; hanem egy menykő <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> kutya -majd kiharapta a lábam kásáját; oldalba is rúgtam úgy, hogy két óra -hosszat vonított; hát a mint keresztül mentünk három-négy szobán, -mind olyan fényesek voltak, mintha csak tündérek laknának bennök, -jutottunk egy kamrába, a melyiknek vasajtaja volt, s az a vasajtó -be volt zárva. Ezt ki kellett nyitnom; kinyitottam. Ha más volna, -tudom még most is ott forgatná benne a kulcsot, még sem menne be -rajta. De én kinyitottam. Hát majd elveszett a szemem fénye: mennyi -ezüst, meg arany volt ott össze rakva! – Uram Isten! – gondoltam -magamban, mennyi kenyeret lehetne ennek az árán venni! Hanem volt -ott egy láda vasból, a melynek senki sem találta nyitját, – én -persze mindjárt ráakadtam. Hoztak elő száz czifra kulcsot, egy sem -nyitotta, hanem én egy görbe szeggel felnyitottam; no ott volt ám -pénz, tyhjúj!</p> -<p>– Megállj! nőt nem láttál e háznál, asszonyt vagy leányt?</p> -<p>– De bizony egy kormos, magam-fajta fehér cselédet; hanem egy -kötélre igen sok finom asszonyi fehér ruha volt kiteregetve, onnan -gondolnám, hogy annak a jó úrnak felesége is van. Ott mindjárt -kifizette a száz forintomat, s bekötött szemmel újra -visszaladikáztatott, de rám parancsolt, hogy senkinek ne merjek -arról szólni, a mit ott láttam; nem is szóltam én soha senkinek, -csak a plébános úrnak, meg a mesternek, meg a Jancsó komának, no -meg aztán a szekértárius úrnak, meg a nagyságos uraiméknak.</p> -<p>– Vissza tudnál-e oda menni?</p> -<p>– Így nem találnék oda, hanem ha onnét fujna a szél, a honnét -akkor fútt s a szememet bekötnék, akkor oda találnék.</p> -<p>– Ez megbecsülhetlen kincs, szólt Leander, Bálnai kezét -megrázva; ez pedig azonnal fölkerekedett, az ingoványban, úgymond, -találkozunk, többet nem szólt, hanem vette vándorbotját s éjnek -idején eltávozott. <span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span></p> -<h2>A FUKAR VÉGPERCZEI.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Meghalok, meghalok… A -temetőn<br /></span> <span class="i0">Nyugodni -akarok.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Csináltatsz-e -nekem<br /></span> <span class="i0">Diófa koporsót? – -–<br /></span> <span class="i0">Eltemetsz-e engem temető -szélébe?<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Halványan pislog a mécs a haldokló fukar ágyánál.</p> -<p>És a mécs élete hosszabb leend, mint azé, ki azt -meggyújtotta.</p> -<p>A kór öreget rázza a hideg, fogai vaczognak, s az ágya fejénél -virrasztó halál lehellete hideg verítékben gyűlik meg homlokán és -senki, senki sincs, ki azt onnan letörülné, ki egy utolsó imádságot -mondana el a haldokló előtt, ki zavaros szemeit az örök álomra -lefogná, még csak egy kutyája sincs, mely halálát megordítsa.</p> -<p>Ilyen rideg a fukar kimulása.</p> -<p>Csak egy ember jelent meg éjjelenkint ablaka alatt – s az -halálos ellensége volt, Gyékény Márton, ki a beteg gyér álmait -ilyen szavakkal zavarta fel koronkint:</p> -<p>– Vén zsugori! alszol-e? Én vagyok itt közeledben, halálos -ellenséged; kivánom, hogy ne legyen csendes kimulásod.</p> -<p>És e kisértő eljött este, eljött éjfélkor, eljött a hajnal előtt -átkokat kiáltani be a haldokló ablakán.</p> -<p>Kérlelhetlen volt ő, mint a halál.</p> -<p>Éjfél nem messze már; a lélekzet rövidül, a szemek egy résztvevő -arczot keresnek és nem találnak; a pénzes láda mellett egy -gyalulatlan fényű koporsó nyúlik. A vén Gáspár nem retteg a -haláltól, hanem attól, hogy pénzeit nem viheti magával.</p> -<p>A teremtő ige azt mondta: ember, birjad a földet! az -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> enyészet ezt mondja: föld, birjad az -embert! és az ember szegényen megy ki a világból, mint bele jött és -Körmös Gáspár nem fogja pénzeit megszámlálni többé.</p> -<p>Lehunyta szemeit és azt hivé, hogy meghalt és rémlék előtte, -mintha a meghaltak álmodnának és álmodott iszonyúakat.</p> -<p>Kincsei jelentek meg előtte; a világ öt részei látták őket -vándorlani; piszkosan, kopottan jártak kézről-kézre azok, hosszú -útakat vándoroltak idegen országokban, s siralmas pengésök -emlegetni látszott a nyugalom hajdani éveit s a gyöngéden szerető -Gáspár apót.</p> -<p>És azt álmodá továbbá Gáspár, mintha ő is egyike volna azon -aranyaknak, mik az ige hirdetése közben elszéledvén, az ábrahámiták -tíz körme között fennakadnak.</p> -<p>Gáspár az ilyen kezek közé jutott aranyon saját képét látta, azt -a sáppadtat, vonaglót, s úgy rémlék előtte, mintha az uzsorás -pokoli gyönyörrel legeltetve szemeit aranysárga arczán, őt, az -aranyat, körül akarná faragni!</p> -<p>Megborzadt ez iszonyattól Gáspár; ő ily kínokkal soha sem gyötré -szeretett pénzeit.</p> -<p>– Segítség! halál! ordítá; vére fejébe tolult, s egy görcsös -rándulással felszakítva álma bilincseit, még egyszer életében -felébredett.</p> -<p>Nehéz veríték csorgott alá homlokáról.</p> -<p>– Szegény pénzeim! nyögé hagymázos ábrándjai közt, mi lesz -belőletek, ha én meghalok? Fázni fogtok és fáradni sokat, kopott -ruhában, piszkos ruhában. Ki fog benneteket gyöngéden szeretni? -Senki, senki. Ki fog benneteket őrzeni, mint szemefényét? Senki, -senki. Ki fog rólatok gondolkozni halála óráján? Csak én, csak én. -S újolag néhány percznyi merev s csüggeteg mélázásba merült a -haldokló fukar, miközben csak a halál-órát verő pók kopogásai -hallatszottak ágya deszkái közt.</p> -<p>Végre fölmereszté száraz szemeit, kinyujtá, s egy erőszakos -szökéssel felvetve magát keskeny ágyából, ládája és koporsója közé -rohant, csontjai zörögtek mint egy diószsák; <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> oda -vonszolta magát pénzeihez, rájok borult, összecsókolta, könyeivel -áztatta azokat s érzékenyen zokogott. Mikor sárga barázdás arczát -felemelte, azon a legigazibb fájdalom volt kifejezve. Azután -koporsójára tekintve s egyet megragadva erszényei közül, azt -kiemelni erőködött, át akarta rakni pénzeit koporsójába, s azután -rajtok fekve halni meg; azt hitte, hogy majd úgy fogják eltemetni, -– azonban már nem volt annyi ereje, hogy azt onnét -kimozdíthassa.</p> -<p>– Milyen nehéz! susogá, azon gyöngéd szeretettel tekintve -erszényeire, melylyel egy haldokló apa tekinti szép reményű -gyermekeit, kiket idejekorán el kelle hagynia.</p> -<p>Érzé, hogy órája nemsokára ütni fog.</p> -<p>Ekkor úgy rémlék előtte, mintha kis homályos ablakát kívülről -beütnék s rajta egy kéz nyulna be, mely szüntelen növekedik, míg -kisértetes hosszúságában az ajtóig elér, arról a keresztvasat -leemeli, a tolózárt félre húzza s ismét visszavonul az ablakon.</p> -<p>Az egy horogcsáklya volt.</p> -<p>– Héh! gyilkosok! rablók! rikácsolá a haldokló, fegyverei után -nyuladozva, de tagjait megkötötte a közel halál keze. Rabló! hörgé, -s háttal pénzeire rogyott, mintha testével akarná azokat -védeni.</p> -<p>Az ajtó megnyilt s a kimuló előtt Körmös István állott, testvére -fia.</p> -<p>– Mit? mit akarsz te? miért jöttél? én nem híttalak. Miért jösz? -nekem már nincsenek pénzeim, elástam őket.</p> -<p>– Jól tetted. Nekem is voltak vágyaim, reményeim, én is elástam -őket.</p> -<p>– És e szerint nincs is szükséged pénzeimre?</p> -<p>– Nincs.</p> -<p>– Ezt szeretem hallani, te derék fiu vagy Pista. Kár, hogy olyan -szegény legény vagy, de én mégsem segíthetek rajtad. Magam is -koldus vagyok, nincs egy falat télire valóm sem, sem egy darabka -fára; azt sem tudom, hogyan <span class="pagenum"><a name= -"Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> fogom megérni a tavaszt. -Szólj, ha megtudnád, hova vannak ásva pénzeim, mit tennél?</p> -<p>– Mélyebben ásnám el azokat.</p> -<p>– Jer! jer, ölelj meg! Te derék, jó lelkű fiu vagy. Az öreg -hosszú, száraz karjait reszketve rakta a fölébe hajló ifju -vállaira. – Hát mondd el, miért jöttél? Hallottad ugy-e, hogy beteg -vagyok? Látod, pedig nem igaz. Semmi bajom sincs. De mégis -szeretem, hogy itt vagy. Kivált hogy pénzre nincs szükséged. Tudom, -hogy azóta felszaporítottad azt az ötszáz forintot, a mit tőlem… no -de hiszen az már elmult; majd úgy is visszaadod azt nekem egyszer – -tudom – kamatostul… A kamatok kamatjait – azokat oda engedem… -Pedig, ha tudnád, hogyan kell nekem a pénz.</p> -<p>– Kell neked a nyugalom, öreg. Kelj innét a hideg ládáról és -feküdjél le, majd kimelegszel. Ki gondolta, ilyen pőrén fölkelni -ágyadból? olyan hidegek tagjaid, mint a jég. Feküdjél le és aludd -ki magad.</p> -<p>– Nem, nem; hebegé az öreg; nekem semmi bajom sincs; szeretek -itt üldögélni, itt hűselni (fogai vaczogtak) olyan melegem van…</p> -<p>– Mint egy halottnak, suttogá magában az ifju s az öreget, -ellenkezése daczára is, fel akarta emelni ládájáról.</p> -<p>– De várj! Esküdjél meg hát, hogy nem fogsz nyulni pénzeimhez, -esküdjél meg, akkor lefekszem.</p> -<p>– Mire esküdjem, öreg? Semmi sincs, a mit szeretnék, semmi -sincs, a mitől félnék, hacsak a kétségbeesésre, vagy a boszúra nem -esküszöm.</p> -<p>– Jól van, jól van; a kinek bosszú kell, annak nem kell pénz; -hát megállj, emelj el innét, de ne tégy fel ágyamba, nem akarok -aludni többet. Jer, nyisd fel a ládát, de igérd meg.</p> -<p>– Tehát még nem ástad el?</p> -<p>– Vigyázz! megesküdtél, nem szabad elvinned! rikácsolá gyermekes -félelemmel a haldokló, száraz ujjait meggörbítve <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> s vadul -tekintve fel, mint egy fészkét még haldokolva is védő vad -madár.</p> -<p>– Nem esküdtem; hanem hol van egy kapa? majd eltemetem őtet.</p> -<p>– Köszönöm, köszönöm, az Isten áldjon meg érte! de mégis ne tégy -úgy, hanem rakd át ide a koporsóba, – a párnát fejtsd fel, – oda a -gyaluforgács közé töltögesd be. Velem akarom őket vinni, velem -aludjanak a sírban. Az öreg lankadtan vonszolta magát az ifju -lábaihoz, s reszketve ölelte át annak térdeit, mintha megváltója -térdeit ölelte volna, bűneit lekönyörgendő.</p> -<p>– Legyen! szólt öcscse, s a szalmapárnát fölfejtve, abba az -erszényeket egyenkint kiürítette.</p> -<p>A haldokló szemei lázas örömben kisérték kezeit, míg a párnát -újolag összevarrta. Iszonyú volt viaszsárga kiaszott arczán a -természetkívüli öröm mosolygása.</p> -<p>– No most fektess rá! szólt s arczát a halál szeplői verték -ki.</p> -<p>István felnyújtóztatta a haldoklót koporsójába.</p> -<p>Gáspár boldog elégülettel helyezte magát a szomorú sírágyba, -mint mikor hosszú útak törődései után otthon saját ágyában fekszik -a magát kipihenő.</p> -<p>– Már most szegezd reám a koporsófedelet.</p> -<p>– Hova gondolsz öreg, meg akarsz fulladni alatta?</p> -<p>– Mindegy, egy óra elébb, vagy utóbb! szegezd le!</p> -<p>– Te őrjöngsz, nem vagy eszeden; próbálj imádkozni.</p> -<p>– Szegezd le! rikácsolá a halálfia kétségbeesetten.</p> -<p>– De hát ha még meggyógyulsz?</p> -<p>Az öreg szemei üvegesedni kezdtek, arczát szederjes foltok ülték -el, álla lecsuklott, még egyszer görcsösen fellökte magát s száraz -karját fölemelve hörgé:</p> -<p>– Átok reád! mert meg akarsz lopni, azért nem szegezed le. Meg -akarsz rabolni!</p> -<p>István rátette a koporsófedélt s két hosszú szeget ütött bele. -<span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span></p> -<p>– Boldog vagyok! sóhajtá az elevenen lezárt s lelkét koporsójába -lehelte.</p> -<p>Az ifju egy ideig némán bámult a koporsó fedelére rótt hosszú -fehér kereszre, míg gondolatjai azon sötét keresztet rajongák -körül, melyet szívében viselt. Azután előkereste a meghalt -derekalja alól annak kulcsait, s egy fali szekrényt kinyitott -velök, melynek legbelsejéből egy pecsétes iratcsomót vett magához, -s a szekrényt újolag bezárva, a szobát sietve elhagyá.</p> -<p>Azon iratcsomó foglalta magában idősb Bálnai házassági -szerződését, végrendeletét és egyéb hagyományait, mikből kiderült, -hogy Lilla nem Gyékény Márton leánya.</p> -<p>A bezúzott ablakon hiuz szemekkel bámulta e jelenetet egy ismert -fő, a jó szomszéd Gyékény Márton.</p> -<p>Halványan pislog a mécs a fukar koporsója fölött.</p> -<h2>A KEGYES FÉRFIU.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne bántsd azokat<br /></span> -<span class="i0">A mohosult sírhalmokat.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>A fukart eltemették; eltemették emlékezetét is.</p> -<p>Senkit nem szeretett, őt sem szerette senki; jó szót nem adott a -búslakodónak, kenyeret a koldusnak soha, s kiséret nélkül vitték ki -a temetőbe.</p> -<p>Ott nem fogja őt siratni senki, keresztfáján nem fog lebegni -fátyol, sírján virág nem fog virulni; le lesz az tapodva s benőve -vad tövisekkel, keresztfáját legközelebbi télen felfűti a -sírásó.</p> -<p>Hát a gyűlölség meghal-e? Eltemetik-e a boszút? s az üldözés -ellen biztosít-e a sír? Tudja-e valaki gyűlölni a halottat?</p> -<p>Gyékény Márton késő este ellenségét látogatni megy, vállán -kapával. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Az éj embergyűlölő, az eső szakad, a szél zúg, a jegenyeerdőkben -harsogás hallik, milyen ezer trombiták hangja; a világvégi negyven -napok egyike lehete ehhez hasonlatos.</p> -<p>A jó ebet nem verik ki ilyenkor s Gyékény Márton ellenségét -látogatni megy, vállán kapával.</p> -<p>Minden élő lény rejtekhelyét keresi, a bagoly odvába vonja -magát, a farkas berke bozótjai közé, s az ember tűzhelye mellé.</p> -<p>Örül, ki szeretett családja körében megvonulva, nyugton -hallgatja, mint zúg és tombol a kéményekben a zivatar – s Gyékény -Márton ellenségét látogatni megy, vállán kapával.</p> -<p>A temetőhöz ér; vadul széllyel tekint, körül emberhangtalan éj, -csak a zivatar üvölt és a halálmadár huhog; a temetői keresztek -kisértő alakot öltenek, a sírok felett lidércz bolyong, meztelen -koponyák vigyorognak itt-ott kékes phosphor fénynyel szürkítve; -odvas sírok üregeiben a lecsorgó víz oly hangokat ád, mintha a -sírlakók szuszogva és nyöszörögve fordulnának meg koporsóikban. Az -ákászok vagy tán a holtak lelkei nyögnek, fohászkodnak a széltől -ingatva. Ez nem azon idő, melyben a jó lelkek járnak.</p> -<p>Végre egy letapodott sírhoz ér az éj madara s ott -megállapodik.</p> -<p>A sírt ma hányták föl, de ha az eső úgy akarja, holnap nem -fogják nyomát megtalálni.</p> -<p>A sír még csak föl sincs hantolva.</p> -<p>A kegyes férfiu belevágja a sírba kapáját.</p> -<p>Ez ellenségének sírja, a fukaré.</p> -<p>Feldúlja a halmot.</p> -<p>Tán sajnálja tőle azon szomorú nyugodalmat, melyet annyiszor -kívánt néki? Tán azt akarja, hogy a zápor mossa meg koporsója -födelét? Tán még egyszer meg akarja őt átkozni alvó poraiban?</p> -<p>Nem, nem! a fukar halálának éjén ott leskelődött a <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> kegyes -férfiu szomszédja ablakán s most zivataros éjnek idején eljött a -halottat megrabolni.</p> -<p>Sietve dúlta fel a sírt.</p> -<p>Izzasztó munkája közben sokszor széttekintett. Mi nem láttunk -egyebet a sötétségnél, de ő lát rémes fenyegető alakokat, mik -kezeikkel nyulnak felé; olykor úgy rémlik előtte, mintha hideg -csontkezek czirógatnák végig arczát, s feléje hajló arczok -susognának fülébe üdvetlen szavakat; de a kegyes ember megrögzött -gonosztevő, s talál nyugtató gondolatokat fellázadt lelke számára – -és tovább ás.</p> -<p>Már a koporsó tetejét korholja kapájával, ekkor egy gondolat -villan meg agyán, – rémes, hajborzasztó, – mitől a lélek rázkódik -meg belsejében.</p> -<p>– Ha még élni találna!!</p> -<p>De a kegyes ember tudja, hogy mit fogna tenni akkor és tovább -ás.</p> -<p>A koporsó végre egészen ki lőn kaparva, a kegyes férfiu vésőt -vőn elő és kalapácsot, hogy annak födelét fölfeszítse.</p> -<p>E perczben úgy tetszék, mintha kutyaugatást hallana.</p> -<p>Borzadva húzta össze magát és hallgatózott; – tompán ugatva -közelge az eb s jól ki lehete venni, a mint a sírok között ugrálva, -dühösen keresett valakit.</p> -<p>Azután egy emberi hang hallatszott, – a sírásó szava, a mint -kutyáját hítta, s később, hogy az nem szünt meg ugatni:</p> -<p>– Ki van ott? kiálta.</p> -<p>Márton ijedten oltotta el lámpáját.</p> -<p>– Ki az? kiáltá újra a hang.</p> -<p>A kutya mindig közelebb szaglászott, ekkor nehézkes léptek -hallatszottak, kisérve dörmögő hangoktól, mintha valaki a sáros -fűben, a sírok között árkon, bokron keresztül törtetne; a kutya -előtte futott, mindig élesebben hangzott nyugtalan, ijesztő -csaholása, már-már a feje felett hallá azt szuszogni a kegyes -férfiu s tagjai megzsibbadtak a félelemtől.</p> -<p>A lépések követték a kutya nyomát, hirtelen azonban <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> -megfordítá irányát az eb, dühös csaholással csapott el a dúlt sír -mellett s egy az árokparton álló ákásznak rohant, arra dühösen -felugatva.</p> -<p>A temető-őr is elhaladt a sír mellett, a nélkül, hogy a sötétben -annak szétdúlt állapotját észrevette volna, ha egy lábnyommal odább -lép: bizonyosan bele fogott volna esni.</p> -<p>Márton szabadabban kezde lélekzeni, a hogy a távozó lépteket -hallá, s vizsga fejét vigyázva felütve a sírból, félénken utána -nézett a sírkerülőnek.</p> -<p>Az eb folytonosan ugatott egy ákászfát, melyről néhány varjú -látszott lomha repüléssel odább szállani.</p> -<p>– Ejnye no, bomlott kutyája! hogy ugatja azt a varjút, azt -gondolom, tolvajt érez! Czoki haza! dörmögé a sírásó s valami -nyomatékos okkal oldalba hajítván az ebet, az vonítva szaladt haza, -a sírásó pedig folyvást czammogott utána. Még azután sokáig -hallatszott fenyegető üvöltése a bezárt ebnek.</p> -<p>Márton úrnak roppant ellenszenve volt az ebek iránt, kivált -most, midőn minden hangról azt hitte, hogy az ő árulója.</p> -<p>Ismét meggyujtotta lámpását, azt a koporsó mellé letevé s -elkezdé annak födelét felfeszíteni.</p> -<p>A födél engedett, a szegek kijöttek s a koporsó feltárult.</p> -<p>Egy félig elfojtott rikoltás tört ki a halottrabló ajkán.</p> -<p>Ellensége, az eltemetett, kinyilt szemekkel, kinyilt ajkakkal -feküvék ott; mintha a jégszemekkel ő reá tekintene, mintha e -szinehagyott ajkak hozzá akarnának beszélni; a halott két keze -fejéhez volt emelve és haja szétkuszálva.</p> -<p>Első pillanatban azt hitte a kegyes férfiu, hogy az ember él, -oly valami túlvilági, kisértetszerű volt le nem csukott szemei -tekintetében, s őrült ijedtséggel kapott annak melléhez.</p> -<p>Az a hörgő halotthang, mely e nyomásra annak nyitott ajkain -felszállt, mint egy elmaradt utóhang az elköltözött élet szavaiból, -valami rémületes volt; végre meggyőződék <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> felőle, -hogy az ember meg van halva s iparkodék annak szemeit lecsukni.</p> -<p>Hanem a balszem, valahányszor lecsukta, mindannyiszor ismét -lassan felnyilék s reá bámult.</p> -<p>Azt mondják, hogy a mely halottnak a szeme kinyilik, az még -valakit vár maga után.</p> -<p>Végre sikertelen törekvései után kivette Márton a halottat -koporsójából, arczczal a földre fektette, hogy rá ne lásson többé, -s kihúzta alóla a pénzzel telt párnazsákot, azt dereka körül -kötötte, azután a holtat ismét visszafekteté, homokot szórt -arczára, s a koporsófedelet újra leszegezé.</p> -<p>– Holtod után is boszúmat állom rajtad! susogja magában, azzal -lámpáját kioltja, sötétben marad, s még egyszer magasztosan -ingerült félelemmel visszatekintve a sírba, sietve készül abból -felkapaszkodni, midőn hirtelen a sír fenekéről egy erős kéz, erős, -mint a halálé, megragadja öltönye szárnyát, s egy iszonyú -kiáltással visszarántja a koporsóra.</p> -<p>Az embert ott ütötte meg a guta ijedtében.</p> -<p>Midőn a koporsófödelet leszegezte, hosszú kaputja szárnyát -odaszorította, és nem jött ki többé élve onnan.</p> -<hr class="tb" /> -<p>A mint ez megtörtént, sietve mászott le egy alak amaz -ákászfáról, melyre a sírásó ebe felugatott, s a sírhoz rohanva, a -felett megállt, éles hangon kiáltván:</p> -<p>– Sírásó! ide, egy sírban két halott van!!</p> -<p>Ez volt Bálnai Körmös István.</p> -<p>Gyékény megleste őt, de ő is megleste a kegyes férfiut. -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<h2>A BOLDOG EMBER.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Magamban nevetem az egész -világot.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Hol? merre? Ki tudná megmondani? Messze, ember nem járta helyen -lakott egy boldog ember, – egy boldog ember, ki e boldogság helyett -az ég minden csapásait érdemelte volna.</p> -<p>Neve átkozva volt, és lelke fekete, és kezei vértől -foltosak.</p> -<p>S ez ember mégis boldognak nevezé és boldognak érezte magát. -Mintha nem is volt volna Isten az égben!</p> -<p>Ki áldotta meg őt?</p> -<p>Egy kisded szoba, melyben boldogságával együtt lakik; rugalmas -üveg-szőnyeg borítja falait, melynek színei a szivárványnál -ragyogóbbak. Kedves, sötét hely, hova csak megtörve jár a napvilág, -gond és bú nem járnak semmi alakban; az ablakokra kívülről a -jerikói rózsa indái borulnak kövér bőrleveleikkel, piros virágait -szelid méhek döngik körül s a fonadékain átszűrt estfuvallat -élveteg illatkeveréket, ezer virágból szedettet ver be a -szobába.</p> -<p>Benn egy zöld kalitban énekes hímfürj pitypalattyol, kívülről -társai felelgetnek neki; kis lyuggatott katulyában a «cicada -sonora» ver ismeretlen lélek-hangszerű dallamokat, s egy fali óramű -hullámhangjaiban megragadó ismeretlen dalműveket zeng le az -érczhenger, mik úgy hangzanak, mintha kisebb-nagyobb üvegcseppek -hullanának csendesen álló tó vizébe.</p> -<p>Az ablakfüggönyök félig le vannak eresztve; a napvilág besüt -alattuk és a rózsalevelek között, s gömbölyű képletekben rajzolja -magát a sokszínűen hímzett selyemszőnyegen.</p> -<p>Egy márvány-asztalon, pompás kék és fehér porczellán vedrekben -ritka és alakra s színezetre gyönyörű virágok <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -tenyésznek, lángszínűek, fényesek, hosszan kilógó ezüst hím -rojtokkal, sötétzöld húsos levelek között, miknek csodásan-édes -illatja a lelket birná elaltatni; a vedrek aranyozott emaillos -ékvényekkel vannak felczifrázva.</p> -<p>Minő pazar fény! Mennyi ezüst és arany! Mennyi ragyogó drágakő! -Kényelem mindenütt, élv, ragyogvány, magas ízlés! Tündérország!</p> -<p>Legbenn a szoba mélyén, a nyugalmas, leszőnyegezett mélyedésben, -hová csak sűrű selyemfátyolon keresztül hat a napvilág, az illatos -nyugágy forró lehelletétől részeg levegőben, ott nyugszik a -habkönnyű selyempárnákon egy ifju nő; szép, mint a költészet első -szerelemálma, tagjai gyöngédek, mint a vert hab; haja fekete és -fénylő, szétbomlottan ezer gyűrűben fekszik a fehér párnán s a -fehér vállakon; arcza alig pirul, az is az álom pírja rajta, de -annál teljesszínűbbek nyíló ajkai, a nedves, piros, élvigérő ajkak, -miken ember számára egy kicsiny, de kedves foltja maradt meg a -paradicsomnak; halántékain gyöngéden átkéklenek az erek, szemöldei, -mintha csak rajzolva volnának; gömbölyű karja feje fölé van emelve, -félfeléről rózsaszín visszárnyékot vet rá a szőnyegen át belopózó -világ. Fehér nyakát egy sor piros gyöngy öleli át. A könnyű -bársonypaplan térdeig lehull róla, s a finom simuló patyolat minden -emelkedéseiben és hajlásiban elárulja a vénusi termet kecseit.</p> -<p>Alszik, – virágillatot szí be, balzsamot lehel vissza -pihegéseiben.</p> -<p>Mellette, kék ernyővel elfalazva, melynek ultramarin színébe -ezüstszín lepkék látszanak beszőve, egy rózsafa bölcső himbolyg, -pirossá fényesítve, arany gombokkal és faragványokkal ékes; benne -fehér vánkosokon, hószín pólyában egy szép kis gyermek fekszik; nem -igen piros, talán beteg? noha pólyája és vánkosai repkednek a piros -szalagoktól.</p> -<p>De ez nem alszik; szemei, a sötétfekete szemek nyugtalanul -forognak széttekintgetőleg; nyöszörg, kér, nyugtalankodik -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> s végre kényeskedő beszédes sirással -szól bele a csendbe.</p> -<p>Azt állítják, hogy az anyát és gyermekét érzéki sympathia köti -össze, mely által megérti annak szótagtalan állati siránkozásiból -minden bajait, kivánságait; megtudja, mikor adjon neki vizet, vagy -orvosságot, csókját vagy keble tejét, s ez ösztöni rokonszenv -legmélyebb álmából felkölti őt, ha gyermeke ébred.</p> -<p>És a fiatal nő az illatos nyugágyon nem ébred fel.</p> -<p>A szegleten az ágymenyezet függönyei mögött kis márvány kandalló -van rejtve. Czedrusfa és szultánfüstölő égnek benne. Az illatos kék -füst áthat a szőnyegen, s a fiatal hölgy álmát még mélyebbé és -kábultabbá teszi. Tagjain meleg pir ömlik el, lehellete forró, -keble hulláma száll és emelkedik.</p> -<p>A kis gyermek folyvást sír és nyüzsög.</p> -<p>Ekkor az ágyszőnyegek széllyelválnak, s rajtok egy arcz tekint -be, egy halavány férfi arcza, egymáshoz közel szorult szemekkel és -picziny ajkakkal. Hajfürtei illatos olajtól fényesek, öltözete -eszményi. – – Ez a boldog ember.</p> -<p>Ime mind ez öröm az övé, mind e virág az ő számára nyílik, mind -e kéj érte terem; gondja nincs, legalább nem látszik lenni, mindig -telve előtte az öröm pohara, ő boldog. Még reményei is vannak.</p> -<p>Lehajlik a síró kisdedre, az megismeri őt s sírása kaczagásra -válik, apró kis kezeit örömrepesve nyujtja felé; ő felveszi a -gyermeket, ringatva lapdáz vele kezei közt, minek az szertelenül -örül; majd az órazenét hallatja vele, s midőn a kis gyermek -figyelve felüti picziny ujját s eszmélve szól egyes szótagokat: a! -– – apa! – s hozzá picziny ajkait oly módosan illesztgeti: az apa -szíve megtelik az örömérzetek legkedvesebbikével, érzi, hogy egy -lény van a világon, kinek boldogsága az ő kezébe van letéve, kinek -lelke az ő lelkéből van szakítva, kinek ártatlan szíve őt szeretni -fogná még akkor is, ha az egész világtól el lenne taszítva; -szeretni fogná és ragaszkodnék <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> hozzá, ha minden ajk -«bűnt», «átkot» kiáltana is fejére. Megcsókolja a kis gyermeket, -megcsókolja számtalanszor; a gyermek kaczagva néz fel reá, azután -mintegy érezve a rokonszenvet, mely kettőjöket összeköti, -kényelmesen elhagyja magát, szemeivel mindig mélyebben pillant, -végre lezárja azokat s elalszik.</p> -<p>Az apa visszateszi őt bölcsöjébe, az ernyő fátyolhálóját -összehúzza fölötte, melléje térdel s imádkozik.</p> -<p>Boldog ember, még imádkozni is tud!</p> -<p>Azután az alvó nőhöz lép a boldog ember.</p> -<p>A hölgy arcza hirtelen minden vonásiban elváltozik, elkomorul, a -mint a férfi álomgőzkörébe lép.</p> -<p>Ez gyöngéden fölébe hajlik, a nő szemöldei összehúzódnak, keble -lázadtan piheg, a férfi megcsókolja az alvó márvány homlokát, ez -egy convulsiv sikoltással felriad, s nagy fekete szemével merően, -hidegen néz a férfira.</p> -<p>A nő tébolyodott.</p> -<p>E hideg, zavart tekintet, e szótlanul nyilt száj, az elmezavar -mysticus jelleme a szép vonásokon, mind azt beszélik, hogy a lélek -saját lakában idegen, az eszméknek nincsen királya.</p> -<p>– Rosszat álmodtál, édesem? úgy felijedtél, szól hizelgő -simulással a férj, s a nő fehér kezét arczához nyomja.</p> -<p>– Rosszat, felel ez suttogó hangon, szemei félénken tétovázva -néznek szét a szobában, azután a férjhez hajolva, annak fülébe súg: -«A kigyó a gerlével párosult».</p> -<p>A férfi érzi az iszonyú szorítást, melylyel a hölgy fehér ujjai -őrült erőben sajtolják össze kezét.</p> -<p>– Ha a kigyónak és a gerlének gyermeke lesz, mi lesz annak neve? -Kigyógerle, vagy gerlekigyó? szárnyas kigyó lesz-e az, vagy -fulánkos galamb?</p> -<p>A férj néma, bánatos megadással hallgatta az őrült szavait.</p> -<p>Merően, feszülten néze a férfi szemeibe, s azután vadul ölelte -magához annak szőkefürtös fejét:</p> -<p>– Kék szemed van, az égnek is kék szeme van; de a <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> tónak -is kék szeme van, melyben a kigyó lakik. Te fekete lélek, fekete -lakója a kék ablakú háznak!</p> -<p>Azután hirtelen megkapta a piros gyöngyfüzért nyakán, s azt egy -rántással ketté szakítva, a gyöngyöket szétszórta az egész -szobában; a zselyemzsinóron maradt gyémántkeresztkét a férjnek -nyujtva:</p> -<p>– Vén bűnös, nesze imádkozzál! azután félre fordult, ágya -szőnyegei közé temette magát, és sírt kérlelhetlenül zokogva. Sűrű -könyei öltönye patyolatára gördültek.</p> -<p>A boldog ember iszonyodva fordítá el onnan arczát.</p> -<p>A sírás megszünt. Jéghideg kéz simult végig homlokán. -Felijedt.</p> -<p>– Félsz tőlem? nem tudod, hogy ki vagyok? A gyűlölség és a -szerelem két ellenséges család, e kettőnek ölelésiből született -leány az őrültség; az én vagyok. Félj tőlem. Szám éget és kezeim -fojtanak.</p> -<p>A férj nem állhatja ki tovább e lángszemek befolyását, gyermekét -veszi kezébe, azt hive, hogy tán ez ajándék meg fogja engesztelni -az őrült szívében lakó sárkányt, oda fekteti azt a nő mellé.</p> -<p>Kimagyarázhatlan ellenszenv.</p> -<p>Alig fekszik a gyermek anyja mellett, midőn ijedten felsír s -magát pólyája kötelékeiből erőködik kibontani.</p> -<p>A nő pedig mint elijesztett vadállat, mely a mágusz -bűv-pillantásai előtt elszörnyed, ágya legtúlsó szegletébe húzza -össze magát, ott keblébe vonja arczát, fekete hajzata kigyókká -göndörül, két fekete szeme szilajon villog elő leránczolt szemöldei -alól. Fél hozzá nyulni a gyermekhez.</p> -<p>A férj kétségbeesetten akarja erőtetni a dolgot.</p> -<p>Fölemeli a kisdedet, s a hölgy karjaiba teszi. Delejes rángások -érik mind a kettőt. Az anya egy öleléssel szinte agyon szorítja -gyermekét.</p> -<p>A gyermek éhes és végre szembehunyva keresi a keblet, melynek -melegétől irtózik, az élet első forrását.</p> -<p>Az anya mondhatlan kínok közt, fel-felmeredő szemekkel és fogait -csikorgatva hagyja általa színi keble nektárját, <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> míg a -gyermek percz mulva eltaszítja magától a keblet, s félre fordulva -hányja ki az anyatejet.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez a nő – Lilla.</p> -<p>A férj, a boldog ember, Góliáth Péter.</p> -<p>A kis gyermek kettőjük gyermeke.</p> -<p>Góliáth Péter szenvedélyesen szereti nejét; midőn először -meglátta őt, már érzé, hogy e leány lesz az, kiért élte mindenét -áldozatul fogja vinni.</p> -<p>Meg is tette.</p> -<p>A hölgy első pillanat óta gyűlölé őt kimondhatlan utálattal, s -érezé, hogy e férfi lesz az, ki miatt élte mindenét el fogja -veszteni.</p> -<p>Úgy történt.</p> -<p>Góliáth gyűlöletet talált szerelem helyett; de ez csak forralá, -nem hűté szenvedélyét.</p> -<p>Nem láta módot őt elnyerhetni.</p> -<p>Apja körlevelet bocsátott ki ellene, mely miatt bujdokolni -kellett és kerülni az emberek tekintetét, s e körülmény minden -útját elzárá rohanó indulatainak.</p> -<p>Ekkor egy ördögi sugallat azt mondta neki, hogy mind ezen -lehetne segíteni, ha a vén Dömsödi nem élne.</p> -<p>Tudtára esett, hogy apja egy ingovány közepén magános szigeten -házat építtetett, minden kényelemmel ellátva, hova egy leányt akar -rejteni, kibe szerelmes s kit valahonnét rabolni, vagy megvenni -készül.</p> -<p>Az alkalom csábító volt; ő épen így akart tenni. Minden -körülmény mintha épen számára lett volna teremtve.</p> -<p>A vén Dömsödi e szigetbe gyűjté kincseit, s nehány hét múlva -eltünve a világból, vagyonai csőd alá jutandottak, míg János úr, -kéj és kényelem közt, senkitől nem környezve, élte volna le vénsége -napjait, a nélkül, hogy valaha éltében megtudták volna az illetők, -hogy él-e és hol?</p> -<p>Mindezeket Péter apjának fekete szolgájától tudta meg, kit ez -árulásra sem pénz, sem igéret nem kényszeríte, hanem egy húsz -esztendős boszú. <span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Húsz esztendő előtt egy szép pórleányt, kit az afrikai -szeretett, Dömsödi elcsábíta. A szerecsen eltemeté a leányt, de nem -boszúját, s midőn az apa terveit a fiunak felfedezé, kihűtötte -azt.</p> -<p>Dömsödi megöletett; a sors úgy akarta, hogy nem csak a fiu -akaratja, de fia keze ölje meg őt; s ugyanaz nap rabolta el Lillát -a báró, midőn egy férfi kiséretében a városba kocsizott.</p> -<p>A fekete oda vezette őt a szigethez; mindent úgy talált, mint -előre képzelé, kényelmet, fényt, biztos elrejtettséget, kincseket, -a mennyit el nem pazarolhatott, de a mire leginkább vágyott, azt -örökre veszve találta. A leány megtébolyodott.</p> -<p>Előre számítgatá magában, hogy hosszas együttlét alatt, midőn -kívüle emberlényt nem fog láthatni, gyöngülni fog az ellenszenv, a -nő simulni fog hozzá; hizelgés, engedékenység, áldozatok meg fogják -kérlelni szívét.</p> -<p>Mind e számításain vörös keresztet húzott át a sors. A leány -megtébolyodott.</p> -<p>A hirteleni benyomás, mit ez erőszakos tett okoza lelkében, a -hajdani tiszta szerelem, annak elvesztése, helyette ez őrült, -erőszakos szenvedély, összehasonlítások e kettő között, -kétségbeesés a szabadulás lehetetlensége miatt, úgy megrázák -lelkületét, hogy a mint Góliáth égő indulatában először átölelte a -leányt, kit tőle sem ég, sem föld vissza nem vehete, annak egy -tekintetével találkozott, mely csontjaiban a velőt hűtötte meg. A -hölgy megtébolyodott.</p> -<p>A bűn megtermé gyümölcsét: a büntetést.</p> -<p>Elzárta magát vele az ismeretlen oázba, s ha a végtelen mocsár -nem lett volna elég őt kizárni a világból, elég volt azon hír, hogy -Dömsödi gyilkosára halálitélet hozatott, s személyes leirása ezer -példányban kereng, minden város utczaszegletére felragasztva.</p> -<p>S ott kelle élnie egy őrülttel összezárva.</p> -<p>Később boldog remények kezdtek bimbózni lelkében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> Hitte, -bízott benne, hogyha e nő anya is lesz, ki fog gyógyulni lelke -nyavalyájából, mint erre számtalan példát tudott, vagy legalább -sejte.</p> -<p>De nem úgy történt.</p> -<p>Iszonyú kínok közt szülte meg a nő első gyermekét, s születése -órájától kezdve utálta azt kimondhatatlanul. És a gyermek viszont -taszítódott anyjától; nem szerették egymást.</p> -<p>Ez volt az első büntetése Góliáth Péter vétkeinek.</p> -<h2>A MOCSÁROK VIRÁNYA.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Megátkozlak, -elhervadsz.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Megvagyok én búval -rakva,<br /></span> <span class="i0">Mint a borízű -almafa;<br /></span> <span class="i0">Kettő-három terem -rajta,<br /></span> <span class="i0">Mégis terítve az -alja.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Szép vagy te, oh termőfölde a töltött káposztának – -Magyarország!</p> -<p>Vannak te neked égig nyúló hegyeid, miken teremnek a hosszú -derekú fenyőfák és szinte hosszú derekú tót legények; vannak ismét -hegylánczaid, miken semmik sem teremnek, és tömérdek más hegyeid, -miken tűzlelkű borok teremnek; vannak végtelen láthatárú pusztáid, -de tele gulyákkal és ménesekkel; határtalan rónáid, hol egy szálfa -is erdő, de hol özöne van kenyérnek és kalácsnak; erdeidben makk, -tavaidban fogas, mocsáraidban nád terem! oh te szép vagy, s nem is -halt még meg senki határaidon belől éhen, bárha lett légyen -regényiró!</p> -<p>Szeretlek is én téged, mint a szilvás derelyét; de ezzel nem -mondom, mintha szeretnélek megenni, oh hazám! szívem elég tág -számodra, de keblem azon része, mely visel gyomor nevet, nem olyan -nagyravágyó. Oh, hiszen <span class="pagenum"><a name="Page_232" -id="Page_232">-232-</a></span> téged tizenhárom millió gyomor sem -bir elemészteni, sem tizenhárom millió fejnek tizenhárom millió -véleménye! (1844.)</p> -<p>Azután még igazgatni akarnak rajtad!</p> -<p>Az nem jut senkinek eszébe, hogy mi jó volna, ha a háta közepén -szemei volnának, hanem az igen, hogy utaid sárosak, hogy mocsaraid -töméntelenek, pedig én Istenem! ha mocsárok nem volnának, hát a -szegény gólyák hol élnének? ha mocsárok nem volnának, hát nád hol -teremne? ha nád nem teremne, hát a szegény ember mivel nádazná a -házát?</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Gyönyörű valami egy mocsár, minő például a Béla-Bora.</p> -<p>Álljunk csak ide a közepébe. Oh nem kell azért a sárba lépni, -egy kellemes zöld dombra fogunk állani, honnét az egésznek -széle-hossza belátható; maga e domb süpped ugyan egy kissé; a soha -le nem kaszált fű úgy tesz, mintha vízre volna épülve, pedig hajdan -e helyütt, hol állunk, óriási bükk- és egerfák rengetege díszlett, -a gyantanemű, tőzeg- és kőszén-rétegek alatt most is találtatnak -kővé vált, öllel át nem érhető töveik; messzebb szürke -gránittömegek szegik be a láthatárt, hosszú vörös kék erekkel -átjárva, tetejökön fekete bazalt oszlopok vonulnak végig, homlokuk -zöld mohával benőve, menetelesebb oldalaik szőlőikkel beültetve, -miknek világos színe regényesen virul ki a sötétzöld iharfák -erdeiből.</p> -<p>Nyugotról a kanyargó Tiszában vész el a láthatár, mely csendes -és sima, mint tükör, és félívként keríti a parttalan mocsárt, -melynek területét képtelen nádtenger borítja, vastag buzogányos -fejét ingatva a benne hullámokat verő szélben; itt-ott tágasabb -tükröt képez benne a mélyebb víz, melynek lapján a vízi nymphák -fényes, kövér levelei lebegnek, sárga húsos virágaik s korsó alakú -dinnyéik, saját ismeretlen kellemes szagot terjesztve maguk -körül.</p> -<p>A mély vízfenék világos-zöld, a hosszú hinár között a -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> tórongy és eleczke narancsvirágaik -nyilnak, örülve a fenékreható napvilágnak; köztük aranyszemű -kékzöld vízi bogarak ezerei futkároznak, csodás vörös bajuszú -gadóczák, tarka vízi borjúk, hajas pióczák s vörös szemű és kék -tarajú vízi kigyók seregei űzik és kerülik egymást.</p> -<p>Zöldes fűgyökérből összeállt dsindsákon csoda nagyságú fűzöld -békák hajókáznak, be-berántva fejöket egy-egy vízi-kigyó szerelmes -kacsintásai elől.</p> -<p>A kákásban úszómadarak falkái lubiczkolnak.</p> -<p>Az egészen sajátszerű titokteljes susogás uralkodik, a mit a -nádleveleken átsuhanó szél támaszt, melyhez a kecskebékák -brekegése, az ungok bánatos ümmögése, a hattyúk horkolásai, a bujár -jajgatása s a szúnyogok döngései együtt és összevéve oly jeles -harmoniát kerítenek, minőnek előhozása csak emberi és állati -hangoktól telhetik ki.</p> -<p>Olykor a hallgató éjben egy mély, erős, suhogó hang zúdul fel, -többször ismételtetve, valami középhang a szélzúgás és a kivert -bika bőgése között; ezt a bölömbika adja, egy kicsiny jelentéstelen -madárka. Az emberek között is a legcsekélyebbek szoktak a -legnagyobb hanggal lenni.</p> -<p>Ezen vízi birodalom szélétől több ezer lépésnyire nyúlik be egy -partos nyelv, süppedékes bürüje hajlik a ritkán látogató vadászok -és csíkászók léptei alatt; széleiben rózsavirágú pompás réti -füzények, szivárványozott sásliliomok virulnak, összefonódva a -különnemű folyókák hálóival. A tiszta vízben egy-egy özvegy gém, -vagy fekete szárnyú gólya mulatja magát a mocsárlakók eviczkélő -seregeivel; itt-ott a vízi patkányok gyémánt szemei csillámlanak a -fű között.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A nap lemenőben van; narancs világú tányérja félig a Tiszába -sűlyedt; képe tűzoszlopként vonul végig a folyam habtükrén, túlsó -oldalról pedig a hold emelkedik, a tele <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> hold -ezüst világával, a hegyek mögül, s egyetlen csillag ragyog az -alkonyodó égen, mint olvadó aranyba vetett gyémánt – a hajnal -csillag.</p> -<p>A mocsár bürüjén egy rejtélyes alak törtet befelé, magas -emberalak, arcza feketére mázolva, fején báránybőr süveg, lábain -gólyalábak, mikkel roppant lépéseket tesz a posványos ingoványban; -léptei elől seregestül ugrálnak vízbe a békák, hátán nagy vidrabőr -tarisznya fityeg.</p> -<p>A mint ekként megy s halad befelé, sem jobbra, sem balra nem -tekint, hirtelen és véletlenül egyik falábtójával egy feneketlen -kátyúba lép, súlyegyent veszt, hanyatt zuhan, s a mocsár összecsap -feje fölött.</p> -<p>Sokára és nagy erőködéssel küzdte fel magát a gólyalábas, -igyekezve talpainak álláspontot adni, s szemeit és száját törülgeté -sáros kezeivel, mitől azok még sárosabbak lőnek; végre nagy -tüsszögések között leoldja falábait, azokat egy sásbokorba elrejti, -melléjök egy kitünő nádszálat szúr, s neki gyürkőzve bele veti -magát a vizekbe s azok lakosai közé, s ekként a mélyebb vizeket -megúszva, a csekélyebbeket gázolva, képzelhetlen gyorsasággal halad -befelé.</p> -<p>Olykor nagy kecskebékák úsznak vele szemközt, s mikor -találkoznak vele, feje fölött átugranak; majd egy sereg vadréczét -ver föl fészkeiről, mik hápogva repdesnek feje körül; lábszárain -hasas nadályok szíják tele magukat, de az ember úgy látszik, hogy -nem sokat törődik velök.</p> -<p>Többször kell büzhödt békanyállal fedett posványokban nyakig -úsznia, hol az úszónak lélekzetet nem szabad venni, különben a -halált leheli be; az éles mosósás hosszú sebeket karczol arczán, -kezein; szája körül utálatos, nyálkás pondrók vonaglanak el; a -férfi arcza nem változik mindaddig, míg egy boszús vízi kigyó -erősen rátekerőzve bal lábszárára, czombját igen érzékenyen -megcsípte, mire rögtön víz alá bukott a férfi, rövid idő múlva újra -felszinre jutván az összemorzsolt fejű kigyóval kezében, -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> mely négy láb hosszú volt és sárga -pettyes taréjú; farka most is verdeste a vizet.</p> -<p>A férfi lábából most is folyott a vér, mire ő egy zsombékhoz -vergődve, a kigyót késével felhasította, máját kivette s azt -bőrével sebje körül csavargatá; így gyógyítják e kigyó fájó marását -saját testrészével.</p> -<p>Azután ismét folytatja felvett irányú útját, s az alkony -fényénél csak egy gömbölyű fej látszik úszni a lankaság vizeiben, -mindinkább bellebb-belleb haladó.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez ős vízpusztaság belsejében, a világtól messze elrejtve, -elszakasztva, van egy kis magános sziget; környékét minden oldalról -roppant nádrengeteg körzi s óvja az egészségtelen mocsári -levegőtől.</p> -<p>Keskeny, csavargó vízutcza van a nádban kivágva, melyen át a -sziget csónakkal hozzájárulható a Tisza felől.</p> -<p>A sziget partjain sűrű fehér fűzfabokrok tenyésznek, szorosan -egymás mellé férkőzve; töveiknek fele a vízben úszik. Bellebb -emelkedik a sziget tere, vége felé egy magas dombocskát -képezve.</p> -<p>Az egész szigetet buja, másfél öles tengeri fedi; roppant -nagyságú úri tökök és sárga dinnyék hevernek közötte; néhol a magas -csenkesz legörbült fürtei fehérlenek, tarkázva a vadsáfrány -aranyszín virágaitól.</p> -<p>A domb körül terheik alatt hajladozó gyümölcsfák tenyésznek, -sötétzöld fügefák, sőt érésben levő narancscsemeték is a szabad ég -alatt; hosszú sorban rendezett embermagas ribiz-bokrokon érett -hosszú fürtök piroslanak, töveikben az ízletes szamócza illatja -terjedez; köröskörül, a merre szem lát, a hajnalka és ipomea -nyilnak ezerféle színben egymásba fonódva, s a legmagasabb fák -tetejéig folyva fel; a gyöngyvirág és kankalinok másodszor nyilnak, -a viruló tavasz a gyümölcsgazdag őszszel egyesülve laknak itt, és a -kert nincsen bekerítve, oly biztos őrfal a mocsárok nádfala. Kinek -is jutna eszébe ide lopni jönni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span></p> -<p>A halom tetejét egy kisded ház foglalja el, minden oldalról -magas kőfallal kerítve, melynek egyetlen kapuja sűrűn van ékesítve -vasszegekkel; ablakai mind a sziget belsejére nyilnak, rajtuk -kidűlő vaskosarak.</p> -<p>A ház és sziget egy nemes úré, kiről nem tudunk egyebet, mint -hogy fiatal ember, s hogy egy évvel ezelőtt került ide fiatal -nejével és szolgálójával, mely utóbbin kívül, ki a szükségeseket -bevásárlani a szomszéd faluba kijárt, soha senki sem hagyta el a -szigetet.</p> -<p>A ház folyosóját márvány-oszlopok tartják, folyosóján nagy -edényekben óriás kaktuszok és favastagságú oleanderek közt illatos -vaniliák, tarka áloék, s több meleg éghajlati gazdag növények -díszlenek; e darabka földfolt Indiákról látszik ide hullottnak -lenni, csak a musquitók és a boák hibáznak belőle.</p> -<p>A fűvel benőtt udvaron fehér nyulak futkároznak, zöld -sodronykalitokban gerlék turbékolnak, az udvar közepén pedig régi -nagy diófa alatt egy kövér izmos örvös eb fekszik, akkora mint egy -borjú.</p> -<p>Az idő éj, – a hold teljes fényében világít; a bölömbika -üvöltésén kívül csendes minden.</p> -<p>Egyszerre azonban sajátszerű zörgés hallatszik a nádban, mintha -az emberi léptek alatt recsegne.</p> -<p>A szelindek fölemeli fejét s szétszaglálva a levegőben, tompa, -fenyegető morgást hallat, mindig erősbödőt s végre hosszas, -kisértetes vonításon végződőt; majd dühös ugatással rohan a -kapunak, annak alját körmeivel és fogaival szaggatva.</p> -<p>Már ekkor a gólyaláb a kapu előtt állott; hólyaggal bekötött -iszákját kibontotta, abból egy terjedelmes vidravasat vett elő, azt -kifeszítette, peczkére darab szalonnát tűzött, s az egész -játékszert bedugta a kapu alatt, egyik végét kivülről kőre -kötve.</p> -<p>Percz mulva megszünt ugatni az eb, a vidravas orrán -összecsapódott, s így ugató műszereit megnémította; a kötél végére -kötött kő pedig fogva tartá a cerberust. <span class= -"pagenum"><a name="Page_237" id="Page_237">-237-</a></span></p> -<p>Ekkor a gólyaláb néhány szeget kiütött a kapu tetejéről, -gyakorlott ügyességgel huzta fel magát kezein, s egy perczig a kapu -tetején himbálózva, átvetette magát az udvarba.</p> -<p>A kutya szükölt dühében és fájdalmában, de a vas erősen fogva -tartá az oroszlán erejű állatot.</p> -<p>A laknak két szárnya volt, s a két szárny végén egy-egy ajtó, -egyik a nő, másik a nemes úr szobájába vezetők; – a gólyaláb -kötelet vett elő, s a nemes úr ajtaját bekötözte. Azzal a nő -szobája felé ment, táskáját és nehezebb öltönyét levetette, vésőt, -kalapácsot vőn elő, s azokkal a falat mintegy négyszög lábnyira -levakolta.</p> -<p>A ház terméskövekből volt építve, de a gólyaláb néhány percz -alatt vésett rajta legkisebb zörejjel egy nyílást, alig akkorát, -mint egy zsáknak szája, ekkor levette süvegét, ezzel és ködmenével -felöltöztette körisbotját s azt a nyíláson szép csendesen bedugta. -A legnagyobb csend uralkodott a vidéken.</p> -<p>Egy nőcseléd, ki e kilyukasztott szobában szokott aludni, -jelenleg fontos okoknál fogva sokáig ébren vala, s jól hallotta, -mint ugatott a Bodri erősen, s mint hallgatott el egyszerre.</p> -<p>Később úgy rémlék előtte, mintha az ablak alatt valami kopogna -és kaparna nagy elővigyázatos csendességgel.</p> -<p>Hirtelen valamennyi tolvajos mese, miket házkiásásokról hallott -beszélni, keresztül villant fején, s szíve hatalmasan kezdett -dobogni.</p> -<p>Juczi tőről szakadt magyar leány volt; a helyett tehát, hogy -mint illik, teljes tehetsége szerint elsikoltotta volna magát, -midőn már a kőpor ágya mellett kezde hullani, ő szép lassan -lábhegyen leszállott ágyáról, a szegletből egy fejszét markolt elő, -és lélekzetét visszafojtva várta egy hathatós «hozott Istennel» a -furfangos vendéget.</p> -<p>Ekkor a kész lyukon egy báránysüveg, utána egy bőrködmön nyomult -be. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>Juczi nagyot sivítva fölemelte fejszéjét, egyet vágott az -ablakhoz, s a báránysipkás fő lábai elé gördült.</p> -<p>– Jaj! embert öltem! embert öltem! rikácsolá ekkor, egészen -átengedve magát a vad ijedelemnek, ekkor látva át a veszedelem -nagyságát, melyet ily bátran elhárítva lenni vélt, s magának -mintegy kárpótlást akarván szerezni a kiállott merészségért, holt -ijedten rohant úrnője benyíló szobájába.</p> -<p>Azonban a levágott sipkában nem volt fej és belőle nem folyt -vér, az csak egy óvásul bedugott váz volt, melynek lefejezése s a -hősnő elfutása után hirtelen nyomult elő egy igazi fej, fogai -között egy éles kést tartva, utána egy igazi ember, ki mint kigyó -sajtolta magát keresztül a szűk nyiláson, s egyenesen a benyilóba -tartott.</p> -<p>A hős leány meglátta a megöltnek vélt alakot, egy világdöntő -sikoltást tett, s az ablakhoz szaladva, rettenetes lármát készült -ütni.</p> -<p>– Hallgatsz! riaszta rá a gólyaláb, kését torkának villantva; a -leány elhallgatott s szerét tehetve, bebujt az ágy alá, melyen -rémület által szavától megfosztva, úrnője feküdt, épen kis -gyermekét szoptatva.</p> -<p>A gólyaláb rémes lappangással, minő az anakondáé, közelített a -nőhöz; a sötétben zöldellettek szemei.</p> -<p>– Add ide a gyermeket! susogá, a pólyást kiragadva a nő kezeiből -s mint egy gyötrő álombeli phantom, hirtelen, minden zörej nélkül -eltünt.</p> -<p>A nő ajkai elfehéredtek, szemei elfordultak; a nélkül, hogy egy -szót szólt volna, fél testével az ágyról alá hanyatlott.</p> -<p>Kívülről hallatszék, hogy a gólyaláb bezárja az ajtót.</p> -<p>– Segítség, segítség! sikoltá Juczi az ágy alatt.</p> -<p>A ház ura felébredt e zajra, s az ajtóhoz rohanva, azt bekötözve -találta, erre kétcsövűjét ragadva, keresztül futott neje szobáiba; -mire oda ért, nem láta senkit.</p> -<p>– A kis gyermeket, a kis gyermeket! kiálta Juczi.</p> -<p>A bölcső üres volt. <span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Dühösen esett az ajtónak a férj, az is zárva volt; ekkor az -ablakhoz rohant, a gólyaláb épen a kapu tetején volt.</p> -<p>A házi úr két lövést tett rá, s egy zuhanás a kapun kívül -tanusítá, hogy a rabló vagy élve, vagy halva leesett.</p> -<p>Ekkorra a fekete szolga is előérkezett s az ajtót végre -kivetették sarkaiból; a fiatal úr őrültként rohant ki kapuján, már -ekkor senki sem volt ott, hanem vércseppek jelöltek egy útat a -nádasig.</p> -<p>– Utána, utána! ordítá az úr. Hozzatok csónakot, gyorsan utána! -hanem a csónakkal nem lehetett haladni a nád között; azonban az út, -melyen a gólyaláb jött, kivehető volt az elgázolt nádszálakról.</p> -<p>– Erre! csak erre gyorsan! lihegé a férj s kétségbe esett -fáradsággal törte magát keresztül a nádberken, míg a süppedő -ingovány minden lépténél elnyeléssel fenyegette.</p> -<p>A nádterület végén állt a gólyaláb.</p> -<p>– Lődd agyon! rikolta az úr.</p> -<p>Három lövés érte egymást, de a gólyalábat egy sem; mire ez, mint -bárányt orzó farkas, a kis gyermeket fogai közé kapta, egy szilaj -tekintetet vetett üldözőire, kik már lehetetlennek látták -menekülését, s lassan a mély vízbe bocsátkozott.</p> -<p>– Jaj a gyermek! a gyermek! sikolták a szigetparton. De ő -óvakodva tartotta fogai közt víz szinén a csecsemőt s úszott -ügyesen, mint a vidra.</p> -<p>Az apa utána rohant s gyötrelmes erőlködéssel iparkodott a -rablót elérni, ki csak játszani látszott vele, olykor egy úszó -lápra felült, s jó közelre bevárta üldözőjét, majd újra megelőzte -őt! s így csalogatá maga után egész a partnyelvig, hol lábtói -rejtve voltak.</p> -<p>Itt szép csendesen kiballagott a szárazra, a kis gyermeket -letette a fűbe, s összefont karokkal nézett az ereje fogytán -kivergődő apára.</p> -<p>– Rabló te! rikácsolá ez vad dühvel rohanva a gólyalábnak, ki őt -egy hatalmas rántással a földhöz vágta, s ekkor mellére térdelt. -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span></p> -<p>– Istentelen, gyilkos, pokolbeli gaz, átkozott haramia! hörgé a -legyőzött.</p> -<p>– Te mersz így szólani? suttogá ellenére hajolva a győztes. Te, -Dömsödi Góliáth Péter? te mered azt mondani valakinek, hogy -gyilkos, gazember? hát nem ismered már azon kéznek urát, mely -csontjaidat sajtolja össze?</p> -<p>– Bálnai, nyögé Góliáth elkékülve.</p> -<p>A gólyaláb hosszasan hallgatott, szemeit Góliáthról el nem -véve.</p> -<p>– Ölj meg, ne kinozz sokáig, szólt Góliáth.</p> -<p>– Tehát magad is elismered, hogy egy halállal neked tartozom, de -én nem öllek meg, Péter. Mikor a testvérgyilkos Kaint kiverte a -teremtő paradicsomából, jelt nyomott homlokára, hogy átkozott -legyen az, ki őt megölendi… Tapints homlokodra, Góliáth, tapints -homlokodra!</p> -<p>– Mit akarsz? suttogá ez fojtott hangon.</p> -<p>– Én nem fogom apagyilkos vérébe mártani kezeimet.</p> -<p>– Hah! sikolta Góliáth s erőszakosan vonaglott.</p> -<p>– Halldd, azon két orgyilkos, kiket apád meggyilkolására -bérelél, kivallották minden vétkeidet. Körlevél van ellened -kibocsátva az egész országba s halálra kerestetel.</p> -<p>Góliáth elájult; nagy sokára téríté őt magához Bálnai, s -folytatá:</p> -<p>– Te és a te apád vajmi sokat vétettek én ellenem; oh annak csak -az Isten lehet megbüntetője; de lesz is, reszkess vétkező és átkozd -meg magadat, az Isten igaz. Te becsületemet, apád boldogságomat -tapodta szét; életem virágait, a reményeket téptétek össze mind a -ketten; boldogtalanná tettetek és földönfutóvá; nem volt nálam -szenvedőbb, nálam szerencsétlenebb a kerek ég alatt e pillanatig, -de ezentúl lesz. Lesz, kinek életéhez képest az enyém még -paradicsom; lesz, a kinek szíve még az enyémnél is kietlenebb -leszen; tudod-e, ki lesz e nyomorult, Góliáth Péter?</p> -<p>Amaz csüggedten hallgatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span></p> -<p>– Szólj, szereted-e azon asszonyt, a kivel egy födél alatt -lakol?</p> -<p>A kérdezett elkezde keservesen sírni; gyanítá, hogy mi történik -vele.</p> -<p>– Úgy meg vagy átkozva, Góliáth. Az Isten kivette kezemből a -bosszút. Ha te meg nem ölöd apádat, két percz mulva én öltem volna -őt meg; de így jobban esett, én akartam kiirtani családodat, az ég -másként akarta, – másként történt. Boldogtalan vagyok én, mert -fájdalmaimat egyik ország szélitől a másikig hordozom; de van még -is egy hely, egy kedves emlék a múlt időkből, egy virágos sír, hova -pihenni ledőlhetek. De te száműzve leszesz a föld egy foltjára, a -hol rajtad kívül senki sem lakik; s ha lesz, a minek emléke -ostorozzon még álmaidban is, egy sír lesz az, melyet naponként meg -kell látnod.</p> -<p>– Gyermekem? töredezé Góliáth iszonyút sejtve.</p> -<p>– Szerencsétlen! szólt Bálnai s a kis gyermeket felvevé és a -gyermek szemei be voltak hunyva, a halál angyala csukta be azokat. -Midőn rám lőttél, gyermekedet lőtted keresztül; ennyit nem -akartam.</p> -<p>– Oh! ordítá Góliáth felszökve s ismét a földhöz csapva magát, s -mint kit kígyók marnak, nyavalyogva verte magát az iszapba.</p> -<p>– Nyomorult vagy, nyomorultabb, mint valaha óhajtottam volna, -pedig még nem telt be rád nézve a keserű pohár; térj haza, még csak -egy csapás fog érni, azontúl magad léssz ember nem látogatta -kietlen tanyádon s a lélek kínzó férgei. Ott fogsz élni és meghalni -temetetlenül, sirattatlanul, mert azon a foltföldön kívül a bakó -vár reád és a gyalázatos halál.</p> -<p>Ezt mondva Bálnai, a holt gyermeket ölébe adta az apának s -lábtóira fellépve, hosszú lépésekkel távozott cl az éji -félhomályban. <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span></p> -<h2>ÉLŐ FÉRJ ÖZVEGYE.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hervadj, rózsa, hervadj, mert -az enyém nem vagy.<br /></span> <span class="i2">Míg az enyém -voltál, piros rózsa voltál.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>E közben a nádközti vízúton, a Tisza felőli oldalon, egy csónak -közelgett a magány felé s benne két férfi, és ez utolsó és -legnagyobb csapás Góliáth fejére.</p> -<p>A mint a sziget partjához értek, a sűrű bozótból két lövés -fogadta az érkezőket s egyikök karján sebet kapott, a másik -visszalőtt s a bokorból emberkívüli ordítás tört elő, nehéz halálos -vergődéstől követve.</p> -<p>– Ez meghalt, szólt a férfi; vérzel? kérdé társához -fordulva.</p> -<p>– Nem nagyon, felelt emez, majd bekötöm sebemet nadálylevéllel, -az elállítja a vért.</p> -<p>– Maradj itt a csónaknál, szólt az előbbi s köpenye alól egy -széles, rövid római kardot vonva elő, a sziget belseje felé -tartott.</p> -<p>A parton maradt a másik csónakot, mely Góliáth tulajdona volt, -csáklyával keresztül lyukasztotta s távol a parttól elmeríté.</p> -<p>Amaz pedig haladt befelé, a ház elébe érve, annak ajtaját -betaszítá s belépett.</p> -<p>A bilincsétől megszabadított szelindek dühösen rohant neki s -fogát csattogtatva támadta meg a férfit, annak vállára ugorva.</p> -<p>A férfi egy gladiatori csapással szelte le a dühös állat fejét, -mely hosszában végig nyujtózkodott az udvaron.</p> -<p>Benyitott a szobába.</p> -<p>Keresztül ment két-három szobán; mindenütt mély, nesztelen -hallgatás, sehol egy hang, mely emberi lélek jelenlétét elárulná. -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span></p> -<p>Hallgatózva nyitott be a negyedikbe, ez volt a nő -hálószobája.</p> -<p>A feltépett szőnyegeken át teljes fénynyel világíta be a hold s -tejvilága éles árnyékokban szaggatá meg a szoba sötétjét.</p> -<p>Ott a szoba közepén állt egy nőalak merevegyenesen, mint szobor, -karjai keblén egymásra fektetve, fehér ruhában, fehér arczát a hold -süti, vonásai hidegek, kedélytelenek. Mozdulatlan áll, keble alig -piheg, szemei merően néznek ki a holdvilágos éjbe.</p> -<p>Hallgat a környék, falevél sem mozog. Alszik az egész természet, -csak az ember lelke él, bánkódik, vagy örül. Csillagok hullanak le -az égről.</p> -<p>A hölgy márványhidegen áll a szoba közepén.</p> -<p>Leander hozzá lép – halkan, lábhegyen lép mellé, gyöngéden -megfogja a hölgy kezét s fejét vállára hajtva, hizelgő édes hangon -szól:</p> -<p>– Szerelmem!</p> -<p>A hölgy összerezzen, rátekint, ijedt öröm visszsugárzik egy -perczre arczán, azután halántékához kap, a vér szét akarja -szakítani minden ereit. Keble elszorul. Hullámzó kéjsikoltással -veti magát Leander keblére s karjait annak nyaka körül fűzi, szemei -túlvilági tűzzel sugárzanak az ifju arczára. Levonja fejét a -magáéhoz; arczán lázas pirosság gyullad ki. Égető, őrült csókkal -tapad az ifju ajkaihoz. Akkor megtörnek szemei, arcza elsáppad, -ajkai elhalnak, karjai lebomlanak az ifju nyakáról s eszméletlenül, -ájultan hanyatlik annak ölébe, hosszú fekete hajával a földet -söpörve.</p> -<p>– Enyém vagy, szólt elégülten Leander, ha törve is, de az enyém, -s a hölgyet karjaiba emelve, kisietett vele a magános lakból.</p> -<p>A hölgy feje bágyadtan feküdt izmos vállán. Keble mozdulatlan -volt.</p> -<p>Úgy tetszék, mintha bússzellem vinné ölében halott kedvesét, -holdvilág sütötte hófellegek között; a szellem <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> siet, -erősen szíja ajkához a hideg homlokot, a kedves fehér ruhája utána -lebeg.</p> -<p>A mint a házajtón ki akart lépni, egy nehézkes fekete tömegbe -botlott, mely a küszöbön feküdt összegörnyedve; a halálra sebesült -fekete hurczolta ide magát s ott adta ki lelkét.</p> -<p>Leander átlépte a halottat s sietett csónakához.</p> -<p>Társa, a czigány, ott várta evezőre tett kezekkel.</p> -<p>Beléfektette a csónakba kedvesét, betakarta meleg köpenyével s a -kormányt kezébe ragadá.</p> -<p>Sikoltva közelge ekkor valaki a sziget belsejéből.</p> -<p>– Az Istenért! nagyságos uram, ne hagyjanak itt magamra!</p> -<p>A nőcseléd volt. Leander fölvette őt a csónakba, gondjára bízta -úrnőjét s a csónakot eltaszítva a parttól, tova evezett.</p> -<p>A mint a nád közti út egyik kanyarulatánál ismét közel fordultak -a szigethez rémjajgatást hallának abban.</p> -<p>Ez Góliáth hangja volt.</p> -<p>De alig emberi.</p> -<p>A mint visszatért a szigetre megölt gyermekével, sietett -szobáiba a szerencsétlen apa, remélve, hogy ott fogja nejében -találni a fájdalmas vigasztalást s előre képzelé, mint fogja neki -oly fájdalmasan elmondani, hogy a kitől úgy iszonyodott, kis -gyermeke, halva van.</p> -<p>A mint belépe szobáiba, úgy tetszék, mintha kriptába lépett -volna, mintha az a szél, mely tán kisértő lélek szárnyának csapása, -halottszagot csapott volna arczához.</p> -<p>Átfutott a másik, harmadik szobába; sehol egy lelket nem -talált.</p> -<p>Feldúlt, összekeresett minden szobát, kiáltá nejét, cselédjeit; -sírt, rimánkodott.</p> -<p>A visszhang felelt elhagyott, nesztelen szobáiban.</p> -<p>Oda futott neje hálókamrájába; letépte annak ágyáról a -függönyöket, felszórta a párnákat, gyermekét, a halottat -visszafektette a bölcsőbe, egy széken ott feküdtek hölgye -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> ruhái, azokat átölelte, szívéhez -szorongatá, összecsókolta.</p> -<p>Érzé, hogy azok is üresek; ki viselni szokta őket, nincs -jelen.</p> -<p>Ekkor jutott eszébe a csavargó átka:</p> -<p>– Magad léssz ember nem látogatott tanyádon; ott fogsz élni és -meghalni egyedül!</p> -<p>Rettenetesen kezdett előtte világosodni a dolog; felszökött, -előre futott, midőn hirtelen megbotlott valamiben.</p> -<p>Egy széles római kard volt az! felkapta; a kard lapjára betük -voltak edzve, világosan olvashatá a hold fényénél e nevet: Szilárdi -Leander.</p> -<p>Iszonyúan ki volt előtte magyarázva minden.</p> -<p>Kirohant, ordítva, eszelősen.</p> -<p>– Utána! kiálta a küszöbön alvó feketének s szilajon rázta azt -gallérjánál, nem vette észre, hogy halott; azután sikoltozva -futotta körül a szigetet.</p> -<p>Csónakot nem talált, nem mehetett sehova.</p> -<p>Felkiáltozott az égre, verte magát a földhöz, futott a sziget -egyik végétől a másikig.</p> -<p>Az őrülés tűzsarkantyúját érezé lelkében.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Leander pedig szerencsésen túlpartra jutott kedvesével.</p> -<p>A mint a hölgy ismét föleszmélt, egész lényében határtalan -változás ment végbe; nem az a vad tekintet volt már arczán, mely -ezelőtt, kellemes hajnalpir ömlött el azon.</p> -<p>Felveté szemeit, melyben az őrültség égető tüze szelid szerelem -melegévé hamvadt s első tekintete első szerelmese karjai közt -találta magát; ugyanazon bizalmas mosoly az ajkakon, azon szelid -poézis az egész arczkifejezésben, mely ezelőtt két évvel.</p> -<p>– Mi történt velem? kérdé széttekintve. Érzé, hogy a -legboldogabb helyen, kedvese keblén van; de nem tudta, honnét és -mint jött e találkozás, nem emlékezék az elmult 15 hónapra -életéből. <span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<p>A váratlan öröm hatása visszaadta lelke tisztaságát.</p> -<p>Nem volt őrült többé. Csak szerelmes.</p> -<p>Hanem tizenöt hónapi életére, fájdalmaira, gyermekére, férjére -nem tudott visszaemlékezni többé.</p> -<p>Csak mint álom, melyet a felébredéskor elfelejtünk s mely néha -homonym esetek feltüntével meg-megrémlik agyunkban, lebbent fel -olykor lelkében a magános ház, a jerikói rózsák az ablak előtt, a -kis piros bölcső, a halvány arczú férfi, a fekete szolga s a kövér -nőcseléd, kit Leander czélszerűnek tartott előtte soha meg nem -mutatni.</p> -<p>Ők boldogok voltak.</p> -<p>Hát Góliáth? a holt gyermek apja? az élő nő özvegy férje?</p> -<hr class="tb" /> -<h2>A TÖRVÉNYEK HALOTTJA.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Jő napról napra bánat a -fejemre,<br /></span> <span class="i0">Nagy fájdalom szállott -bánatos szívemre,<br /></span> <span class="i0">Ha a nap -lenyugszik, az elmém bujdosik,<br /></span> <span class="i0">Hosszú -tenger éjen soha el nem nyugszik.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Hosszú hónapok folynak le; hosszak búban és fájdalomban, rövidek -az örömben. Keressük fel az ingovány szigetét.</p> -<p>A nád-tenger sűrűbb és vadonabb körülötte, mint valaha.</p> -<p>A kis ház falai vakolatlanok, kapuja a földön fekszik, ablakai -be vannak töredezve, kéménye nem füstöl, mint hajdan.</p> -<p>Az ananászok helyén maszlag terem, a málnabokrok helyén vad -tövisek, s hol egy időben az ibolya virult, ott csalánok -tenyésznek.</p> -<p>A bogáncs elvadulva lepi a dombokat, a csenkesz öleket nő, de -gyümölcsöt nem hoz, a fák nem virágoznak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>A virágcserepekben kórók sárgulnak.</p> -<p>A diófa áll, de árnya nincs, mert ki van száradva; lombjaira nem -repülnek jókedvű madarak, éjenkint nem fekszik alatta a házi -eb.</p> -<p>Minden olyan szomorú.</p> -<p>Emberi kéz nyoma nem látszik itt, hanem emberi átoké.</p> -<p>Olykor a sziget legvadonabb oldalán, az összefészkelt burján -közül egy emberalak jelenik meg, egy emberi rém; fejét ifjan -megőszült haj fedi s vadul lóg le szemébe; arcza sáppadt és agg, -ajkai lepittyedtek, nyaka mellére görbült s bágyadt feje ingó -lépései mindegyikénél biczczenik. Kezei hátul vannak -összefonva.</p> -<p>Átnézi fénytelen szemeivel a környező sivatagot, átnézi a -felhőkkel sivatag eget s visszanéz magába és nem talál sehol -nyugalmat, sehol egy reményt. Ég, föld és szív, mind oly -kietlenek.</p> -<p>Nem sóhajt, nem könyez, nem imádkozik.</p> -<p>Mindezen vigaszok meg vannak tőle tagadva, hanem némán -emésztődve visszafordul s a sziget tulsó oldalán ismét -előtünik.</p> -<p>Ott is keresi a névtelen enyhülést és – nem találja.</p> -<p>Reggeltől késő estig űzik őt ekként, egyik parttól a másikig, -belül hordott kisértetek és az éj nem fekteti álomra gondjait.</p> -<p>Egy mély gödörbe van vetve neki ágya, oda fekszik éjjelenként; s -ilyenkor támad csak benne egy gyarló remény, de az nem a holnapra -felvirradás reménye, nem is a halálé, melyen túl tán egy ijesztő -öröklét, hanem az örök megsemmisülésé: elenyészni, mint a lehellet, -mint a hang elenyésznek; ez az ő hite, vallása, bizodalma; s oh, -mikor a szívnyomó álmok rettentő panorámája végig van nézve, eljön -a reggel s felkölti őt hideg ágyából, mintha mondaná:</p> -<p>– Kelj föl érzeni!</p> -<p>Megverte őt az Isten keze, mert neki sem mult, sem jövő, sem a -jelen percz nem ad vigasztalást. <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248">-248-</a></span></p> -<p>Oh, a liget nem hiába szárad ott el, hol az ő lábai járnak.</p> -<p>Minden hónap elején megjelen iszonyú ellensége.</p> -<p>Mint az el nem imádkozható sors, oly pontosan elkövetkezik az ő -látogatása minden első negyedével a holdnak.</p> -<p>Ilyenkor, mikor a félhold felszáll felhői közé s homályfényét -szétönti a vizeken, mikor a vad, emberhangtalan éjt titkos, -sóhajszerű kisértethangok ijesztik át, mikor a törvények halottja, -kit elástak önkezei embertől nem ismert nagyszerű sírjába, -álomtalanul forgolódik gödör-ágyában, átkozza magát és a felhőkkel -elzárt egeket s riadva szökik fel fekhelyéről, midőn nevét hallja -említeni…</p> -<p>– Góliáth Péter!… hangzik a csendben remegő hangon.</p> -<p>Hajszálai borzadva állanak föl önneve hallásától.</p> -<p>– Góliáth Péter, élsz-e még? kérdi a kisértő hang.</p> -<p>És a törvények halottjának nincs elég bátorsága hallgatni, -érthetetlen hangokban sikoltja föl sírja mélyéből, hogy él!</p> -<p>Melyre a remegő hang szól:</p> -<p>– Adjon az ég hosszú életet tenéked!</p> -<p>Azután újra néma lesz minden egy holdévig. Góliáth pedig ájulva -dől gyötrő álmai rémölébe.</p> -<p>Reggelre kelve, a sziget partján egy hónapra való eleséget talál -a törvények halottja s nincs elég bátorsága azt a vizekbe szórni, -hogy a jövő holdujultáig meghaljon éhen, sőt inkább gazdálkodva -bánik vele, mert a halál rá nézve nem jótétemény.</p> -<p>Így folytanak le a hónapok.</p> -<p>Góliáth Pétert mindenki elfelejté…</p> -<p>Egy este a holdnak ismét negyede volt; az évszakos esőzések -szüntelen borúban tarták az eget s az unalmas, változástalan -időjárás kizárt minden szeretni valót a természet legszebb -helyeiből; az ég elveszté kékjét, mintha egy nagy kéz a fenekére -ülepedett salakot kavarta volna fel, hogy attól a csillagok ne -látszassanak; a mezők virágiról lepállott a hímes szirom; ősz lett. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>A mocsár vizei rendkívül megnőttek. Estennen a víz lakói, az -ungok, mintha rögtön, egy jelszóra, egy birodalom szólalna meg, -elkezdik melódiátlan egyhangú éneköket s a megszünt eső után fehér -vízháti köd oszlik a vidékre, nehéz bűzű egészségtelen köd, majdan -ragyacseppekben visszahullandó. A szúnyogok milliárdjai forranak, -mint egy óriási méhkas zúgván be a levegőt s a szürke ég színében -vándor vadludak vonulnak keresztül, szomorú búcsuhangokat kiáltva -le a magasból.</p> -<p>A vizek hátán egy hosszú vájt csónak látszik úszni; benne egy -férfi ül, kétlapátú evezővel hajtja a csónakot; nehézkesen látszik -az a holdvilágsütötte ködben haladni s csak a motoláló evező -mozdulatai különböztetik meg a mocsár kóbor úszó szigeteitől, minek -sűrű füvében olykor páros hattyú ül elrejtett fészkén.</p> -<p>A holdnak szivárványa van; a sötét szürke égen ezüstzöld fény-ív -hajlik át, kétfelől a mocsárba érnek le végei; túl rajta homályos -alaktalan üresség; felette egy másik ív, halaványpiros és szélesen -elmosódott tárul öblösen az alig csillagos égen. Ez az éjjeli -szivárvány sokkal tündériebb a nappalinál, mintha csak álma volna -amannak.</p> -<p>A csónak lassúdan evez az ingoványban; néhol úgy tetszik, mintha -zöld mezőben úsznék, hol a képtelenül magas nádnak csak a hegye -látszik ki s sík zölddé teszi a mély víz színét.</p> -<p>Ott a nádberek közepén van az ingovány oáza; a megnőtt vizek -nagy részét lefoglalák, a megmaradt rész vad növényekkel van -ellepve.</p> -<p>Itt a csónakos kiköt, lámpáját leteszi s a sziget partjára -kilép; nem igen van a fű letiporva rajta, nem igen látszik, hogy -ember járna rajta.</p> -<p>– Góliáth Péter, szól méla, illetődött hangon a csónakos; hangja -áthat a sziget egyik felétől a másikig s szétoszlik a nádberekben; -alig hallhatólag kiáltja vissza a nyári lak falán megütődött -visszhang egyes szótagjait. <span class="pagenum"><a name= -"Page_250" id="Page_250">-250-</a></span></p> -<p>Nagy, fekete éjbogarak dongtak a jövevény fülei körül, mint örök -vándorútra kárhozott vad szellemek.</p> -<p>– Góliáth Péter, merre vagy? kiálta újra.</p> -<p>Egy hosszú, nyögő sóhaj, fájdalmas és nehéz, szólala meg erre a -sziget bokrosából, reszkető nyöszörgéstől követve, minő azé, kit a -hideg ráz, vagy minőt a kicsukott eb hallat, midőn tagjait az éji -zivatar hidegje veszi meg.</p> -<p>– Ma van november másodika, szóla a jövevény, mint egy nem -látható lényhez beszélve, ma van a halottak ünnepe. Emlékezzél meg -halottaidról, Góliáth Péter, és élj sokáig.</p> -<p>– Oh jaj! ordíta föl egy emberkívüli hang s hallatszék, mint -tépi nyavalyogva a bokrokat a szerencsétlen.</p> -<p>A nyögés közeledett; nehézkes csörtetéssel nyiltak meg a bokrok -s négykézláb mászott elő reszketve és nyögve egy rémalak; ember -lehetett valaha, de most semmi állathoz nem hasonlít; arcza sárral -van bekeverve, mégis kirínak belőle a szokatlan őrültség és a -meggyógyíthatlan lélekfene kórjelei; szemei nem néznek többé fel az -égre. Tagjai csupa csont és bőr, ruházatja rongyokban csüng le -róla, rongyokban csüng le arczába a hosszú, egészen fehér haj.</p> -<p>Oda mászik a jövevény lábaihoz s ott hanyatt vágva magát, -tagjait görcsösen összerántva, karjait feje körül fonva fuldokol -érthetlen szavakat; azután átöleli a jövevény lábát s -halálfej-arczát felemelve hozzá, sír:</p> -<p>– Miért kínzasz engem?</p> -<p>– Eredj! szól ez a sírót elrúgva magától. Sírj, jajgass! -nevettél és örültél, mikor én sírtam és szenvedtem. Kelj fel. -Hoztam neked meleg ruhát és eledelt; tél lesz, fázni fogsz, minden -madár elhagyja tanyádat, magad maradsz. Meglátogat-e még apád -árnyéka?</p> -<p>Az ember, mint a derékon szúrt hernyó vonaglott s rebegé:</p> -<p>– Meg. Hajh, milyen véres! Miért nem csuktátok leszemeit, mikor -eltemettétek?</p> -<p>– Csuktad volna le magad, te ölted meg! <span class= -"pagenum"><a name="Page_251" id="Page_251">-251-</a></span></p> -<p>– Hahaha! hangzik convulsiv kaczagása a kínzottnak.</p> -<p>– Hát gyermeked elporlott-e már?</p> -<p>– Jaj nekem! jaj nekem! jaj nekem! A darázs rászállt szívemre és -megszúrt.</p> -<p>– Fáj?</p> -<p>– Gyere oda, majd megmutatom; szép kis zöld halom, szájamban -hordom rá a vizet, hogy zöld maradjon. Virágos volt az almafa; -legvirágosabb ágát rágtam le fogaimmal, hogy kereszt legyen sírja -mellett. Oh, ha tudnád, hogyan fáj nekem az a kereszt! nem az én -szívembe van leszúrva, nem, hanem a földbe, de mégis az én -szívemnek fáj. – – – Fölaggattam a keresztre apró ruhácskáit, a -pólyát, a gyöngyös fejkötőt, a himzett mellényt, ott függnek rajta; -naponkint eljön a vihar és kimossa a ruhákat; a piros szalagok -egészen megfehérültek, – elrongyolnak mind – – – oda van melléje -vetve ágyam.</p> -<p>– Puha fekhelyed van?</p> -<p>– Puha, mert az iszap belefolyik; egy gödör, abban fekszem.</p> -<p>– Aludni is szoktál?</p> -<p>– Nem tudom; ott fekszem éj- és naphosszant; lelkem nem nyugszik -soha, szüntelen képeket kell látnom és velök beszélnem.</p> -<p>– Minő képeket?</p> -<p>– Nem mondhatom meg; ők ismernek, de én nem ismerem őket. -Rettenetes képek. Egy ember szívéből a vér csepeg s nekem azt kell -számlálnom, hogy hányat cseppenik; elszámlálok ezerig, tízezerig, -örökször ezerig, remélve, hogy majd eláll, – és mégsem áll el; -aztán egy kigyó lakik bennem, azon a helyen, a hol a szívem volt, -belém lopta magát, mikor aludtam, azt kell tejjel táplálnom, hogy -sokáig éljen és sokáig marhassa lelkemet; majd fenevadat látok -futni, fogai közt kicsiny gyermeket visz, – a kis gyermek sír, én a -farkas után lövök, lövök sokat, az elejti a gyermeket, ki már nem -sír, – oda megyek, fel akarom <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> venni s porrá omlik; a -farkas a gyermek vérét nyalja, – oh iszonyú, iszonyú élet!</p> -<p>– Nem szeretnél eljönni innét?</p> -<p>– Szeretnék, de nem lehet.</p> -<p>– Ki nem engedi?</p> -<p>– Meg vagyok rontva, kötve vagyok nehéz lánczczal, nem téphetem -el, pedig fáj; forgok körülötte, mint a hold.</p> -<p>– Emlékezel-e azon asszonyra, ki valaha ott abban a kis házban -lakott?</p> -<p>Az ember szemei kerekre felnyíltak, melle sebesen pihegett, -arcza mosolygott volna, ha egy halálfej tudna mosolyogni s -töredezetten szólt:.</p> -<p>– Én is laktam ott valaha abban a házban; igen, benne laktam, de -most nem szabad bele mennem, mert ott kisértetek laknak, ködös -éjféleken előjönnek egymás után. Hah! egy sem oly bús, mint az a – -nő – a ki – a ki – a ki… – szava elakadt.</p> -<p>– És az a nő nem emlékezik te rólad; mikor te boldog voltál, ő -tébolyodott volt, most te vagy az őrült, ő a boldog. Szoktál-e -imádkozni?</p> -<p>– Szoktam; minden reggel és este megátkozom anyámat és -születésem óráját és az életet és a halált és a világot s önnön -magamat.</p> -<p>– Nesze! hoztam neked imádságos könyvet, ebből imádkozzál; csak -három levél van benne, de sok gondolat, nesze!</p> -<p>A szerencsétlen átvette a kis könyvet, felnyitotta.</p> -<p>Az egyikre egy férfi volt festve, kinek kés volt verve szívébe: -ez apja.</p> -<p>A másikra egy nő, ki fehér nyugágyon alszik, nyakán piros -gyöngyfüzér: ez neje.</p> -<p>A harmadikra egy csecsemő, piros bölcsőben, szalagos pólyában -kék ernyő alatt: ez gyermeke.</p> -<p>Nagyot kiálta, mint kinek galvánütés érte szívét, magasra -felszökött a levegőbe, azután összehanyatlott, elszédült, -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span> tagjai összezsugorultak s ott feküdt -mozdulatlanul, néha egy-egy rángástól elidomtalanulva.</p> -<p>A félhold nagy udvarából világíta le rá.</p> -<p>Sokáig nézte ott, karjait összefonva, ellensége, Bálnai Körmös -István, a nyomorultat.</p> -<p>Gyönyörködött benne!</p> -<p>Rátette az álomholt fejére kezét, azt a jéghideg és vaserejű -kezet. Fülébe hajolt és fülébe súgott:</p> -<p>– Megbüntetem az apák bűneit a gyermekekben, harmad és negyed -ízig. A te apád halálos ellene volt az én apámnak; a te apád -megfosztá az enyimet nejétől, megfoszta engemet anyámtól, megfosztá -anyámat boldogságától; a te apád engem árvaságra, a nyomor -kenyerére juttatott; a te apád el akarta rabolni kedvesemet, a -szelid angyalt, s hogy el ne rabolhassa, kénytelen voltam őt a -halálnak adni menyasszonyul; a te apád egy várost égetett fel egy -buja szeszélyért, s mikor már ennyi vétke után kezeim között volt, -mikor rettenetes boszút akartam rajta állni, te voltál az, a ki -kiütötted a vérszomjú kezéből a poharat, hogy az a keserű, a mi -benne volt, mind a te fejedre szálljon által. Egy reményem volt még -ekkor hátra, de kelle, hogy megteljen a keserű kehely, – te e -reményemet csúfosan letépted, meggyalázál, testvéremet, -egyetlenemet a világon, becstelenné tetted, őrültté, magamat -földönfutóvá, embergyűlölővé, Isten-káromlóvá. De meglakolsz -nemzetséged minden bűneiért. Azon kézzel, mely bűnhödött, saját -kezeiddel ver meg az Isten; nem egyszer halsz meg, mindennap meg -kell halnod; mindennap visszajönnöd az élet fájdalmaira; belől -hordanod a sebet, mely kínoz, de se meg nem gyógyul, se meg nem öl. -Átkozott vagy és átkozott maradsz halálod órájáig, melyet -halaszszon sokáig az erős, bosszúálló Isten! Amen.</p> -<p>Ezzel ismét csónakába ült a látogató, melyből több zsákot, tűzi -eszközt és egy bundát rakott ki a partra s csendesen tova -evezett.</p> -<p>Gyakorta néma napokon és estéken az ingoványi bozótból -<span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> fájdalmas sírás hallik, körül -széthangozva a hallgató vizeken.</p> -<p>A távolban csíkászók kisértetrívásnak tartják, s nem mernek -közelgni feléje, a különben is járatlan, töretlen lápvadonban.</p> -<h2>SZEGÉNY BIRÓ DE KÁR VOLT.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kilencz iczczés a -gyomrom,<br /></span> <span class="i0">Tizedikkel -megtoldom.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Még egy tragikai esetet kell elmondanom, mielőtt e regényt -befejezném, mely mint tens Tölcsér János esküdt úr kimenetelét -tárgyazó, nem lehet az őt közelebbről ismerők előtt érdektelen.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Vala pedig a napnak igen nagy távolsága a földtől; a kényeső a -zérusfokon alul szállt; az ég vizei kristályozott alakban szálltak -alá a földre; szóval melegség hiánya volt az egész természeten, -mely tüneményt a tudománytalan köznép rövideden nevezi télnek.</p> -<p>Az esküdt úr «jó reggelt», kivánt a táblabiró úrnak, a táblabiró -úr pedig «jó estét», kivánt az esküdt úrnak; – vala pedig -mindkettőjökre nézve tökéletesen «jó éjszaka», míg oda fenn, t. i. -a pincze fölött, a legdicsőségesebb fényes nappal uralkodott.</p> -<p>Tehát a mi «par nobile fratrum» uraink már meglehetősen el -voltak készülve, vagyis magyarul szólván «nyakban voltak», s ha -Galilei soha ki nem találta volna is, hogy a föld forog, ők -bizonyosan bemutatták volna, hogy a föld tántorog, elannyira -terhökre esett nyugalomra kivánkozó testökkel a súlyegyent -fentartani.</p> -<p>S elvégre, – biz az szégyen, de mi tűrés, tagadás? biz ők -tisztelettel legyen mondva – elestek. – – No de e <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -történetet eléggé kimenti a physika, miután bemutatja, hogy ennek -oka egyenesen a föld vonzerejében rejlik, mely minden testeket -erőnek erejével ránt magához.</p> -<p>Ott a földön aztán összeölelkeztek; a táblabiró úr hóna alá -kanyarította az esküdt úr fejét s ilyetén párbeszédhez fogának; -mely párbeszédnek nem csekély hasonlatossága van a takart -versekhez.</p> -<p>– Nini, milyen szép csillagos az ég.</p> -<p>– A bizon, az én pejlovam is fakó.</p> -<p>– Ejnye, István, merre van a kulacs?</p> -<p>– De bizony fehér, csak meg kell hámozni.</p> -<p>– Anyjuk – hej anyjuk! – hordom én a te mivoltodat, de rossz -helyre vetetted a fejem alját.</p> -<p>– Elég szép kukoricza, csak hogy nincs meggerebenyezve.</p> -<p>– Hej te, Mihály, fütyölj annak a kutyának, hogy jőjjön ide.</p> -<p>– Magam is megenném, ha volna, nem hogy még neked adjak -belőle.</p> -<p>E gyönyörű összevágó kérdések és feleletek még tán sokáig -tartottak volna, ha a kulacs szíja csakugyan a táblabiró úr kezébe -nem kerül, ki a kulacs száját bajtársa szájához tolva, ezt ekkép -meg akarta itatni.</p> -<p>– Nem iszom, szólt az esküdt úr, hiszen bornemisza vagyok, nem -iszom én a bort sohasem, csak mikor búbánatom van. (Esküdt úrnak -veszedelmesen sok búbánatjának kellett lenni.) Később föl sem -emelve a földről fejét, így szóla a táblabiró úrhoz: ugyan, maga -végzett ember, tudományos ember, mondja meg nekem azt az egyet, -megyünk-e mink most?</p> -<p>E kérdésre a táblabiró úr rettenetes kaczajt ütött, kaczagott, -röhögött; még tán most is kaczagna, ha a köhögés rá nem érkezett -volna.</p> -<p>– Balgatag ember! Hogy szaladnánk; – repülünk – repülünk!</p> -<p>– Hah! kiálta az esküdt úr fölmeresztve szemeit, én <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> még -soha sem repültem életemben, egyszer kivéve, mikor a vármegye háza -ablakán kidobtak, a restóracziókor.</p> -<p>– No én tudom, hogy repülünk, nem érzem a földet a talpam alatt -(a mi nagyon természetes volt, minthogy orrával támaszkodott -rajta); túl vagyok a hetedik égen, az egész világ, – nap – hold – -és akós hordók mind körülöttem forognak.</p> -<p>– De már úgy igaz, hanem én még sem hiszem. Majd mindjárt -megmondja a Jancsi, hogy megyünk-e, vagy csak repülünk.</p> -<p>– Ejnye bizony magam is ösmertem ám olyan embert, a kit -Jancsinak híttak. Hej Jancsi!</p> -<p>– Jancsi!!</p> -<p>– Jancsi!!</p> -<p>Egyik jobban rikoltozott, mint a másik.</p> -<p>Jancsi pedig, ki azalatt odakünn kedvére didergett deres -macskáinál, nem tudta mire vélni e nevére történt hivatkozásokat, -lélekvesztve rohanta meg a pinczeajtót, azt majd levitte magával a -lépcsőkön, ott pedig a saraglyán keresztül bukva, orrán, száján -érkezett le a replikázó felek nyaka közé, mint egy szinházi -genius.</p> -<p>– Hát Jancsi, repülünk-e? volt hozzá első szava a táblabiró -úrnak.</p> -<p>– Jaj, tens uracskám, bizony repültünk ám, felele orrát -tapogatva Jancsi, majd eltörtem a fejemet.</p> -<p>– Hohó! ad vocem «fej» kiálta fel az esküdt úr, hol maradt az én -fejem? te Jancsi, nem találtad meg a fejemet?</p> -<p>– Nem biz én, nagyuracskám, felelt együgyűen Jancsi, hanem -beütöttem az orromat.</p> -<p>– Minek hordod magaddal? Látod, otthon kellett volna hagynod. -Hanem én, – én – nem tudom, hogy hol hagytam a fejemet, pedig épen -az orromat kellene kifúnom, de az is rajta van. – Eredj, Jancsikám, -gyönyörűséges Jancsikám, keresd fel a fejemet, valahol ott lesz a -hordók között; vagy ha ott nem lesz, hát bizonyosan másutt lesz. -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>Jancsi elindult, látván, hogy hányadán vagyunk s kis idő mulva -elkiáltá magát:</p> -<p>– Megvan ám már, nagyuracskám!</p> -<p>– No hozd ide.</p> -<p>– Jaj, de nehéz ám.</p> -<p>– Mindegy – hozd ide – kell.</p> -<p>Jancsi egy gyönyörű nagy kerek répát hozott elő.</p> -<p>Esküdt úr megtapogatta, megnézegette, s végre műértő minákkal -fordult Jancsihoz:</p> -<p>– Ez nem az én fejem, Jancsi, más valakié lehet, de nem az -enyim, az enyim nem ilyen nehéz. Eredj csak keresd – mert tudod, -hogy a nélkül haza nem mehetek.</p> -<p>– Már miért nem! szólalt meg a táblabiró úr, itt van a kulacs, -többet ér ez az úr fejénél, mert ez tele van, az úr feje pedig -mindig üres.</p> -<p>– Az igaz, szólt az esküdt úr, igen engedékeny hangulatban -lévén, nem szoktam benne tartani semmit, csakhogy, mivel az apámról -maradt rám – aviticum.</p> -<p>– Nem ez az? kiálta fel furfangos együgyűséggel Jancsi egy -lopó-tököt mutatva fel.</p> -<p>– De bizony – alighanem, – nem ismerem ugyan, de minthogy -megtaláltad, hát még is annak kell lenni, no csak hozd el, tedd jó -helyre, majd kapsz jó borravalót.</p> -<p>– De csak még is aligha repülünk ám.</p> -<p>– De alig ám.</p> -<p>– De nem is szaladunk ám.</p> -<p>– De nem ám.</p> -<p>– Hanem pihenünk.</p> -<p>– Pihenünk ám.</p> -<p>– Végy a hátadra, Jancsi.</p> -<p>– Jól van, nagyuracskám.</p> -<p>És Jancsi felhordta a nagyuracskákat hátán a pinczéből, s a -szánba belefektette, a kas oldalait hűségesen megtömve szénával és -venyigével.</p> -<p>Hideg volt, hogy az embernek a lelke is didergett.</p> -<p>A hideg nagy ellensége a mámornak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_258" id="Page_258">-258-</a></span></p> -<p>Tehát a két úr láthatára lassankint tisztulni kezde, elannyira, -hogy már saját lábait mindenki meg tudta a szomszédjáétól -különböztetni (mert a csizmák pogányul kezdtek fázni), s a kulacsot -önmagától, melyhez ugyan felötlően hasonlított, minthogy ő is, az -is tele valának – borral.</p> -<p>Jancsi tehát magára vette öreg szűrét, beült a szánkó elejébe, -egyet előre, másikat hátra vágott czifra ostorával; – a két -griffmadár szétrugott lábaival, s legelsőbb is azon kezdte -pályafutását, hogy a szánkót beledöntötte a hóba.</p> -<p>– Ejnye, nagyuracskáim, szólt Jancsi a szánból kifordultakat -újra összetakarítva, majd feldültünk.</p> -<p>– Mi nem, felele az esküdt úr, csak a szánkó; mely elmés felelet -azt tanusítja, hogy a kis bukhencz sokat kivett a tens úr ködös -fejéből, a mi nem oda való volt, elannyira, hogy Jancsi -segedelmével a helyreállított szánra fel tudott tápászkodni, míg -táblabiró úr a kulacsot szerelmesen szorítván kebléhez, testének -egész pondus specificumát érezteté az őt emelgető Jancsival.</p> -<p>Újra fennültek volna tehát, ha nem feküdtek volna s e közben -szinte beesteledett, – oly rövid audientiákat tart a nap farsang -idején! – no de iszen – se baj, gondolá Jancsi, van a -kalendáriomban holdvilág, aztán a lovak egy csepp bort sem ittak, -tudják az útat, – s újolag neki indulának a czukorszín hótengernek, -s ha a gondolat, mely a költő szánkója elé van fogva, gyorsabb nem -volna a két nyebojszai gebénél, – noha amaz szegény sem szénát, sem -abrakot nem kér, – biz elmaradnának tőlök, mint a kerékvágás.</p> -<p>Így azonban elébök kerülünk, őket hátra hagyjuk, s addig -megyünk, míg ugyanazon az úton egy furcsa emberre nem találunk.</p> -<p>– Oh! sz’ nem ember ez, hanem csak czigány, mondaná erre -nemzetes Bókváryné asszonyság, ránczbaszedett ajkaival, mert -emberünk igen is czigány volt, ugyanazon czigány, ki Bálnait -Góliáthnak nyomába vezette. <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span></p> -<p>Bodor, kóczos haján fakó túri süveg fészkelt, szemeire és -füleire lehúzva; nyakravaló és mándli nem voltak nála divatban, de -igen az elmaradhatatlan vörös pruszli, s ennek hegyébe kerekített -névtelen alapszínű, kékkel, zölddel és feketével foltozott -felleghajtó, melyet hol egyik, hol másik vállára rángatott, azt a -csipős szél különböző oldalról történt megtámadásai ellen -védelmezvén, mely műtételt alkalmasint valamely magyar politikustól -tanulhatta el; – hóna alatt valami olyast visz, mint egy nagy -pálannya, alkalmasint duda; lábszárait hirtelen kapkodja elő, mint -kinek az inát korbácsolják; ráfoghatjuk, hogy fázik.</p> -<p>Beretvánál élesebb a szél, mely a mezőkön keresztül süvölt, s -kikeres minden ajtót, ablakot a legkaczagányabb déczbundán, melyen -át a didergést bemutathassa.</p> -<p>Ime azonban ostorpattogás hallik, s nagy sebesen előcsúszik egy -fakószán s garázda bordalokat harsogtató tekintetes uraimék, kik -dülöngnek egymáshoz, mintha szélvésztől hányatott hajón -utaznának.</p> -<p>Czigányunk szép szemérmesen félre áll, süvegét lehúzza s «- csés -jó napot» mond fennhangon az uraknak, magában egy «álljon meg a -szemetek»-et toldván hozzá.</p> -<p>– Hohohohoó! ordítá a táblabiró úr düledező szemekkel, mely -óvástételre a Szellő és Tündér elereszté fülét farkát és megállt; -megállt a szán is, miként megállt Gibeonnak, vagy nem tudom kinek a -völgyében a hold Josué szavára; csak a hideg szél és a táblabiró úr -fején a báránysüveg nem akartak megállni.</p> -<p>– Te czi-i-gá-gány! hebegé a táblabiró úr, gyere ide mindjárt; -hát mi az, a mit a malaczlopó alatt viszesz?</p> -<p>– Megkövetem egész alázatossággal tekintetes, nagyságos, -nemzetes nagy uram, biz ez, mi tagadás benne, semmi sem egyéb, mint -egy alázatos szegény kis duda.</p> -<p>– Duda? duda! hahaha! uhhaha! bruhaha! (táblabíró úr előtt -rettenetes nevetséges szónak találtatott e szó «duda»). – Nosza, ha -duda, hát fújd. <span class="pagenum"><a name="Page_260" id= -"Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Jaj, bizony befagyott a torkom, tekintetes uram, nem -lehet.</p> -<p>– Hm, az meglehet, dünnyögé az esküdt úr, az enyém is -befagyhatott volna, ha nem gondoskodom magamról. Tekintetes uram, -nézze, ez a szegény czigány talán még ma délután nem is ivott, -pedig ki tudja, talán ez is ember. Jer, te szánandó vándor, jer, én -értem a te fájdalmaidat, én tudom, hogy mit tesz az: egész délután -nem inni, jer, ülj ide a jobbomra, – (az esküdt úr elkezde -lágyulni, mint esős idővel a kukoriczamálé) – jer szegény árva, én -apád leszek tenéked. (A dade legalább is két annyi idős volt, mint -az esküdt úr, ki őt mámoros érzékenyültségében, a táblabiró úron -keresztül, lelkesülten szorította magához, részvétében erősen végig -sodorva a dade orrát dolmánya zsinórjain.</p> -<p>– Jól van no, ülj fel hát! szólt közbe a táblabiró úr jégcsapos -bajuszán végig húzva öklét, s egyet rántva farkasbundáján, hanem -aztán dudálsz!</p> -<p>Az esküdt úr sentimentalico-philantropico-cosmopolitai -érzeményeiben összecsapta a két első lábát s nagy szörnyűködései -közt ígyen szellőztette ki sértett felebaráti szeretete -érzeményeit:</p> -<p>– Mit? hogyan! Hát így kell-e szólani egy emberhez? egy -emberhez, ki csaknem a mi formánkra van teremtve; kinek noha csak -egy pár csizmája, de azért két lába van, mint nekünk; kinek noha -kalapja nincsen, de azért feje van, mint nekünk; kinek ugyan nincs -mit rágnia, de azért foga van neki harminczkettő, mint nekünk, s ki -ámbár borhoz csak gyéren juthat, de azért még talán lelke is van -neki, mint nekünk? s még ennek ily szavakat mondani: «ülj fel, -dudálj!» holott így kellett volna mondani: «szeretett felebarátom -és polgártársam, ha úgy tetszik, legyen szíves helyet foglalni -mellettem és méltóztassék dudálni.»</p> -<p>– Uhhohoháhá! röhöge a táblabiró úr, nosza czigány, tégy -választást, melyik phrasis tetszik jobban: méltóztassék felülni és -dudálni, vagy igyál moré, aztán ülj fel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span></p> -<p>– Bizony csak szebb szó ez az utolsó, szólt a barna művész a -kulacsra vigyorintva, melyet a táblabiró úr nyujta elébe, s miután -abból egy buzdító verset gyomrába lehelt volna, nagy nehezen egy -szóra felszállította magát a fakószán kaselejébe.</p> -<p>– No! hogy könnyebben csúszszék a szán! szólt a táblabiró úr, -Jancsival is közölve az öblös kulacsot, mely ekként kézről-kézre -kezde járni, és valahányszor egyet fordult, mindannyiszor egy -fokkal nőtt az esküdt úr elérzékenyülése, egy nuance-szal pirosult -a táblabiró úr arczszíne, egy hanggal magasodott a duda nyekegése s -Jancsi ostorából egy hüvelyknyi elkopott a Szellő és Tündér túros -hátain.</p> -<p>Az esküdt úr desperate kezdte hangoztatni kedvencz nótáját: «bús -az idő, bús vagyok én magam is», míg a táblabiró úr, mint csak -torkán kifért, danolá: «Félre bánat, félre bú, eb a ki ma szomorú!» -mely gyönyörűen egybe hangzó duettet a duda, amaz érzelemteljes -kanászdal áriájával kisérte, mely kezdődik ekkép: «ha valaki vígan -él» stb. Legvégül pedig Jancsi kapott vérszemet s kezét -hányva-vetve kezdé üvölteni: «Hej, hej, mladi pan! csoszo kteri -tulipán jaszom ti dovala?!» (Ha valaki e nótát nem találná érteni, -vigasztalja magát azzal, hogy én magam sem értettem.)</p> -<p>Ezen gyönyörűséges összehangzó symphonák felett pedig nagyszerű -alaphangokban dudolt a januáriusi zephir s roppant jégcsapokkal -koszorúzá a jókedvű menet hőseinek bajuszait.</p> -<p>Azonban nem tarthat minden örökké, mint ezt egy komáromi fazekas -is megmondá, midőn reggel rakott kályhája estére összedűlt; a -kulacs lassanként kifogyott, a duda és a két úr jó és rossz kedve -szinte kifogytak, Jancsi ostora is resignálta a szolgálatot, a szél -tüdejéből is kifogyott a lehellet; hanem e helyett megteltek a mi -kalandoraink fejei borral és szemei álommal s nehány percz mulva -egy sem tudta a négy közül, fiu-e vagy leány? <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> Csak a -lovak vették egy ízben észre, hogy a szánkó szokatlanul -megkönnyebbült s szokott útjokat ösztönszerűleg követve, nagy -későre bevánszorogtak Gyékény Mártonné nagyasszonyom lakása elébe, -ki a korhelyeket jó adag korholásra és túros lepényre várta, s az -ajtón, a szemközt fuvó havas förmeteg ellenére, gyakran aggodalmas -arczczal tekintgetett ki az érkezendők elébe.</p> -<p>– No, Jancsi! hát megjöttetek? kiálta az álmából ocsudó -Jancsira.</p> -<p>– Nem tudom én, nagyasszonykám, szólt Jancsi, ki eszének -jelenleg annyi hasznát sem tudta venni, mint egy vasatlan -bicskanyélnek.</p> -<p>– Hát az uraidat hol hagytad, Jancsi?</p> -<p>– Nem tudom én, nagyasszonykám.</p> -<p>– Részeg vagy te, Jancsi?</p> -<p>– Bizony nem tudom én, nagyasszonykám, felelt Jancsi példás -resignatióval.</p> -<p>Gyékény Mártonné asszony mindjárt nem jót sejtve a dologban, -összekurjantá cselédeit, s hát mit láttak? a kas, melyben a szénába -bepakolva ültek kalandoraink, a szánkóról lebontakozva hiányzott, s -hiányzottak mindazok, a kik bele valának helyheztetve.</p> -<p>– Lóra! szánkóra gyorsan! hadará Mártonné, az Istenért, a -farkasok eszik meg őket, vagy ott fagynak meg! frissen! fel kell -lármázni a szomszédokat! kardot, puskát, dorongokat! az egész -falut! az egész világot! rajta! szaporán! lóhalálba!!!!!</p> -<hr class="tb" /> -<p>E közben a mi kalandoraink odakinn mulattak a havon.</p> -<p>A mint egy zökkenő helyen a rúdtörött szán túlságosan félre -farolt, a lebontakozott kas hirtelen lefordulván, ekkép a három -tündéri álmokban ringatott utazó «in solidum» lemaradt a szánról, -azon helyzetkülönbséggel, hogy míg az esküdt úr és a czigány egymás -ölébe hullának, addig táblabiró úr, testének egész hosszával, a kas -alá esett, mely őt ekként egészen leborította, mint mikor félfont -marhahúst <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> egy tányérral leborítanak, hogy el ne -vigyék a macskák.</p> -<p>Esküdt úr és Bunda czigány, kinek ez alkalommal nagyon jól -eshetett volna, ha nevébe takarózhatott volna, egymást s a közbe -szorult dudát szorosan átölelve tarták, míg a kas alól a táblabiró -úr fiókmennydörgésszerű horkolása tört elő.</p> -<p>Mind a hárman mélységesen aludtak.</p> -<p>Hát egyszer, a mint ott alusznak, a jámbor dudahős fülét egy -borzalmas hang üti meg, mely körülbelől így hangzott: aou! megeszem -a nyakad! s egyszersmind úgy érzé, mintha meztelen nyakát a -takácsvakaró bugájával, vagy csizmadia-ráspolylyal nyalták volna -végig. – – – Fölfeszíti szemeit, – – hej, de jobb lett volna vakon -születnie, mint látni, a mit látott! – egy nagy bozontos szürke -farkast, a mint fejével oda hajolva, szerelmesen pillogatott szemei -közé tüzes szemeivel, s nyelvével száját körülnyalogatta.</p> -<p>– Szent Gábriel szűz és Ágnes pátriarcha! kiálta a czigány s -hirtelen úgy kijózanodott, hogy védszentjei nevét sem tudta -kimondani.</p> -<p>– Te! – te bolond te! meg ne harapj! kis kutyám, nono pisz! pisz -kis kutya! s meg akarta czirógatni a kis kutyát kezével; a kis -kutya azonban e szívesség elfogadására valamennyi fehér fogait -rávicsorítá, mely pantomimikától a hangművésznek szája padlásához -ragadt ijedtében a kimondandó szép szó.</p> -<p>– Jaj bizony, talán azért haragszik, hogy kutyának neveztem? -farkaskám, édes drágalátos kis farkaskám, ne bánts te engem, bizony -rossz ízű húsom van nekem, kitörik benne valamennyi fogad! Ugyan -már minek ennél meg engem? Ugy-e, te se szeretnéd, ha én téged -megennélek? osztán ha engem megeszel, ki ád a szegény purdéknak -kenyeret? Edd meg ezt itt ni! szólt az alvó esküdtöt tolva előre; -ez kalácson hízott, aztán csak nem pokol a béled, hogy mind a -négyünket meg akarj zabálni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_264" id="Page_264">-264-</a></span></p> -<p>A farkas vagy értette a bőjti prédikácziót, vagy sem, -fölnyújtotta nyakát, s egy hosszút üvöltött, mire a távolból több -hasonló üvöltés felelgetett, s kis idő mulva a a czigány egy sereg -apróbb-nagyobb farkastól látá magát környezve, mik mind iszonyú -gratulátiók közt kerülgették, egyik a többiek közül már köpönyegje -gallérjába markolt fogaival, s kezdte kifelé húzni a hóra.</p> -<p>– Jaaj! ordíta a czigány s kétségbeesésében, a mint jobbra-balra -kapkodott, ime dudájának sípja akada kezébe, Ismerte-e azon -veszedelmes erőt, mely abban rejtezett, vagy csak épen hattyúdalát -akarta vele elfurulyázni, elég az hozzá, hogy végső -szorongattatásai közepett bele sóhajtott, a mint Isten tudnia -engedé, a kecskebőrbe, megnyomva azt erősen könyökével, s elkezde -az impertinenter nyekegni, nyikorogni, bőgni és sikoltozni, oly -fülhasogató trillákban és fioriturákban, staccato és furioso, a -milyeneket sem annakelőtte, sem annakutána nem hallott többé a -fülekkel ellátott életműszeres világ.</p> -<p>A farkasok, mintha mindeniknek a fülébe külön-külön tüzes -taplókat raktak volna, el kezdtek iramodni, s szaladásuk közben oly -jajgatásnak és ordításnak mentek végére, mintha épen egy -németszinházi operából szabadultak volna ki. Orpheus óta nem -cselekedett ily csodát a vadállatokkal a művészet hatalma.</p> -<p>A czigány vevén észre a roppant színi hatást, még erősebben -kezdte fujni és nyaggatni bőrzsákját, melynek egyik trombitája épen -a mélyen alvó esküdt úr füle szomszédságában okádta a hangok -szörnyetegeit.</p> -<p>De bárha aludt volna az esküdt úr oly mélységesen, mint ama -kilencz ifju, kik Decius császár alatt aluvának el s Theodosius -alatt ébredtek fel elalvásuk után 122 esztendőkkel:<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> mégis fel kelle ébrednie, eme farkasgyötrő -symphoniáktól. Megmozdult, borzalmas torzképet rántott, azután -befogta az orrát; hogy ez nem használt, szemeit <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> -dörzsölte; ez sem használt, a száját rejtette el; míglen végtére -rájött, hogy a füle az, mely ezen iszonyú variátiók alatt szenved s -felpillantott.</p> -<p>Egy czigányt látott az oldala mellett. – Iszonyúság! – Hármat -kellett lehelnie, hogy összeszedhesse magát.</p> -<p>– Mith? Hogyanh? Hát hogy mersz, te gazember czigány, én -mellettem helyet foglalni? nem tudod, hogy én vagyok a tekintetes -esküdt úr?</p> -<p>Az esküdt úr félóra alatt minden philantropiáját kialudta.</p> -<p>A czigány csak folyvást dögönyözte dudáját.</p> -<p>– Fogsz hallgatni, gazember? Kutya emez amaz… vagy mindjárt -huszönötöt vágatok rajtad. Hol a pandur?</p> -<p>A pandur épen messze volt, s a czigány erősebben félt a farkas -fogától, mint a huszonöttől, s tovább működött.</p> -<p>– Oh! te! akasztófáravaló! kiáltozá az esküdt úr agyba főbe -tenyerelve a szegény műkedvelőt, megállj csak! kiálta, s egy -bicsakot rántott elő, azt kinyitotta, teljes erejéből hozzá csapott -– – egy haldokló nyekkenése hallatik, az esküdt úr meggyilkolta a – -dudát.</p> -<p>Szent Kajafás! sápítá a czigány, szájában hangtalanul maradván a -sípszár, már most dikhecz nekünk! már most megesznek bennünket a -réti kutyák! jaj nekem, szegény purdéim, szegény dudám, hová -legyek?</p> -<p>A farkasok üvöltése ismét közeledni kezdett.</p> -<p>A czigány, közelében egy nagy fűzfát sejtve meg, arra még jó -idején szerencsésen fölmenekült; a vadak pedig az üldöző hangok -megszüntével visszatértek a kashoz.</p> -<p>Hogy ott az esküdt úr mint bírt velök transigálni, azt a czigány -nem láthatta, hanem egy idő mulva tapasztalá, hogy azok újolag -megjelentek tisztelkedésére a fűzfa alatt, s mód nélkül sovár -pillanatokkal ásítottak felfelé rá.</p> -<p>– Aha! kellene czigánypecsenye ugy-e? gondolá a barna művész -magában, látván, hogy mindenünnét zár alá van véve; bolondok! mért -nem hoztok létrát, azon ti felmászhatnátok. Később véve észre -helyzete kedvező voltát, elkezdé a farkasoknak apját, anyját, öreg- -és szépapjait, <span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span> élő és még leendő unokáikat, s minden -rendű és rangú atyafiait és ismerőseit, a kik csak velök -összeköttetésben és viszonyban állanak, agyba-főbe szidni, -káromlani és gyalázni; nevezte őket tolvajoknak, csikóölőknek, -kuvaszoknak, toportyánférgeknek, megigérte nekik, hogy ha -valamelyikökkel négy szem között összejöhet, kifordítja a bőrit, s -hogy még az unokáiknak is halálos ellensége fog maradni; nem -hagyott azokon egy félpénz ára becsületet.</p> -<p>A farkasok is beszéltek neki saját nyelvükön különbféle -beszédeket, miután nyelvükön ő sem értett, én sem értek, ide le nem -irhatom.</p> -<p>Ily mulatság közben telt el egy pár óra; a czigánynak majd a -lelke fagyott már a hátához odafenn a fűzfán, midőn mulattatóinak -egyike, egy vén ordas, hirtelen fülét hegyezvén, sajátságosan -elordítá magát, mire a többi elhallgatott, azután ismét egyet -ordított, azután még egyet, s azzal közakarattal egy utolsó -rémpillantást vetve a meg nem evett martalékra: búcsút vevének tőle -s szerteszét mindnyájan elszéledének.</p> -<p>Kis idő mulva az ellenkező irányon vasvillákkal, puskákkal és -dorongokkal fegyverzett férficsapat látszék közeledni, kik a -czigányt megszabadíták félelmes helyéről, ki nem győzött eléggé -kérkedni bátorságával, s kin már ekkor jéggé fagyott az -izzadság.</p> -<p>A táblabiró urat is előhozták a kas alól, melynek rejtekébe -bebástyázva sértetlenül aludta álmait a farkasok miatt, mint a -rosta alá borított font hús a macskák miatt.</p> -<p>Hanem az esküdt úrnak csak egy csizmájára s néhány széthurczolt -csontjaira akadtak. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<h2>A SÍRÁSÓ.</h2> -<div class="clearfix"> -<div class="poem figright"> -<div class="stanza"><span class="i0">Én te reád nem -haragszom.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ott a hol nem látnak -mások,<br /></span> <span class="i0">Magamnak majd egy sírt -ások,<br /></span> <span class="i0">A búk és -könnyhullatások<br /></span> <span class="i0">Lesznek nekem a -sírásók.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -<div class="stanza"><span class="i0">Ha meguntad -rózsám<br /></span> <span class="i2">Vélem életedet,<br /></span> -<span class="i0">Csináltass koporsót<br /></span> <span class= -"i2">S temess el engemet.<br /></span></div> -<p class="i7"><i>Népdal.</i></p> -</div> -</div> -<p>Az 1830-diki nevezetes tél után következett egy nevezetes nyár, -minőt kevesen értek meg életökben, és sokan kik megérték, utolsó -nyarukat érték meg benne. Ez volt a cholera esztendeje, a fekete -esztendő, a temető esztendeje.</p> -<p>Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink kezét, ma még üdvet -néztünk ki egymás szemeiből, s holnap port hánytunk arczaikra és -könyeket; ma terveket faragtunk, holnap koporsót készítteténk; ma -még ettünk ittunk és holnap jól voltunk lakva, de örökre. Ma -örültünk, másnap sírtunk, harmadnap pedig minket sirattak.</p> -<p>Ez is csak eleinte volt így; később minden fonalak -elszakadoztak, mik embert emberhez és viszonyokhoz kötnek.</p> -<p>Férj nem fogta be haldokló neje szemeit, orvos nem adott segélyt -és vigasztaló szót a nyavalyásoknak, rokon nem kereste fel beteg -rokonát, koporsó nem készült az elhunytak számára, harangszó nem -kisérte őket örök fekhelyökre, nem gyászoló árvák és özvegyek; -magában elszigetelve élt, magában halt meg mindenki, mint gazdátlan -vén ebek a sövény melletti árkokban.</p> -<p>Félelem, süketvak félelem ült el minden szivet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_268" id="Page_268">-268-</a></span></p> -<p>S maga a természet, mintha osztozott volna e közhaldoklásban, -oly gyász színűre vált.</p> -<p>A béla-borai lankaságot hat órányi távolban nem lakja élő -teremtés; vizeiben nem tükrözi magát a kék mennyboltozat, mert a -lankaság vizei kiszáradtak, s mert a mennyboltozat nem kék, hanem -sárga.</p> -<p>Végtelen, horizontalan zöldessárga tengerében nem úszik egyetlen -nyári felhő sem, csak olykor vonulnak fekete foltok végig rajta, -mikből egyetlen esőcsepp sem hull. Fekete bogarak fellegei azok, -miknek milliárdjait szíja be minden lehellet.</p> -<p>Fojtó, tikkasztó meleg uralkodik itt, mintha be volna zárva az -ég, s a nap tányérjába be lehet nézni, mint a holdba.</p> -<p>Szellő nem fuval itt, hanem mellre ülő posvány lég csapódik -forrón az ember arczához.</p> -<p>A nádtenger, a gazdag vízi növények országa le van perzselve, a -hattyúk és vadludak falkái kipusztultak, egy békafi sem énekel, egy -vízibika sem zúg a kietlenben, csak a szikkadó dágvány pöffedik -olykor, méreggőzt fuvalva a halállal terhes levegőbe.</p> -<p>Mindenütt holt hallgatás, mindenütt a halál képe nagyszerű -alakban, mindenütt enyészet.</p> -<p>A sziget fái olyanok, mintha leégtek volna, mérges hernyók -zsugorították össze leveleiket.</p> -<p>Füveit tövig leette a repülő sáska, minden bokrot, minden -növényt; egy fűszál nem maradott. A réteket száradó békanyál és -hinár lepi, a dombokat sűrű pókhálók; a házikó falai -szétnyiladoztak, tetejét levetette az erős szél, s most moh és -tövisek teremnek küszöbén, egyetlen lakója egy vén tekenős -béka.</p> -<p>Körül a nádtengert elvágta egy rémületes kőeső. Ezen év gazdag -volt minden csapások megtermésében.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ezen napjaiban a közirtózatnak, midőn senki rokont és barátot -nem ismert, midőn testvér testvérét ápolni félt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> nem -feledkezett el boldogtalan ellenségéről a csavargó és eljött azt -meglátogatni.</p> -<p>Körüljárta a kietlen, letarolt szigetet, összekereste az -enyészetnek indult szobákat, hitta nevénél ellenségét, de az nem -jelent meg; az egész szigeten nem volt egy bokor, hova valaki -elrejthesse magát.</p> -<p>Végre meggyőződék felőle, hogy Góliáth, használva a Tisza és a -posványság szokatlan kiapadását, s az országos zavart, megszökött, -s e részben teljesen megnyugodva, visszafelé vette útját, midőn egy -völgyben a leveletlen dudvák között egy gödörre akadt, mely -gödörben feküdt halva Góliáth Péter; térdei mellére voltak húzódva, -két keze görcsösen szorult hátraszegült fejéhez, arcza zöld -penészszel volt behúzva, az egész test behomokosodott, szája és -szemei pedig borzasztóan nyitva maradtak.</p> -<p>E gödör mellett egy kisded halom volt felvetve, elébe egy -faragatlan kereszt letűzve, e kereszten Góliáth Péter kis -gyermekének ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.</p> -<p>A csavargó szíve elszorult.</p> -<p>Egy kapát keresett, s a holtat vele bekapálta.</p> -<p>A ledőlt kapu egyik szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel -rámetszé:</p> -<p class="center">SIT TIBI TERRA LEVIS!</p> -<p>Azután levevé fövegét, kezeit összetette, s halkan egy -Miatyánkot monda el.</p> -<p>Azután fölemelé kezeit és monda: Bocsáss meg neki Isten, mint én -is neki megbocsátok!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Ez idő óta Bálnait nem hítták többé csavargónak. Apja és -nagybátyja vagyonait átvéve, egy tanyát építtetett magának oda, -hová kedvese volt temetve, s annak sírja körül virágos kertet, a -sír fölébe üvegházat; a legszebb virágok, mik ott nyiltak, kedvese -sírhalmára voltak rakva.</p> -<p>Gyakorta meglátogatja testvérét, kit gróf Szilárdinénak -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> hívnak, s kit szeret és tisztel -mindenki, a ki ismeri, legjobban férje, ki atyja népének.</p> -<p>Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jó -kedve és istenbeni bizalma naponnan szaporodik.</p> -<p>Sokszor üldögélnek egy pohár bor mellett s régi időkről -beszélgetnek.</p> -<p>Bókváryné asszonyság is igen megkegyesedett, mióta megvénült, -egész napjait kegyes könyvolvasással és pletykagyűjtéssel tölti, s -igen összehúzódva éldegél.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az ifjabb Rónai pedig mind e mai napig készíti az örökké égő -lámpát; különben igen okos és becsületes ember.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Tekintetes Bálvándy táblabiró úr megszünt vendégeit itatni, azaz -meghalt; roppant epitaphium van felette, lesz baja vele a -feltámadáskor, míg fel tudja emelni.</p> -<p>Szeretném ide irni, a mi minden sírkövére fel van vésve, vers és -próza, megtelnék vele egy kötet, de nagyon siralmas; pedig én sem -sírni, sem ríkatni nem szeretek.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A cántus prézes úr jelenleg kosta Girgácziában.</p> -<p>Conventiója negyven bankóforint, hat köböl árpa és négy font -szappan.</p> -<p>Feleséges ember és mód nélkül megkoppadt kaputban jár.</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával vagyonai -visszaszálltak a királyi ügynökre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Ennek a jó városnak -az a szép tulajdonsága van, hogy a két széle mezőváros, a közepe -falu.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mert a ki később -szánt, a szomszédjáéból is elszánthat; a ki korán kaszál, a -szomszédjáéból is kaszálhat.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Egy köztiszteletben -álló hontársunk szavai szerint, akkoriban rendkívüli parasztság -symboluma volt a magyar beszéd; Pest utczáin magyar hangot -ugyancsak őrizkedett bárki is száján kiereszteni, s ha volt néhány -jobb érzésű, kinek szíve fájt a magyar szó után, nagyobb részint -szegény tanulók és versírók, azok a mostani Wurm-udvar helyén volt -nagy pocsétához gyülekeztek össze éjnek idején, hogy magukat -titokban magyarul kibeszélhessék.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> A Mars.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Higyje, a kinek -tetszik.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_271" id= -"Page_271">-271-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Népünnep <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A jó szomszédok <span class="ralign"><a href= -"#Page_14">14</a></span></li> -<li>Csodák <span class="ralign"><a href= -"#Page_26">26</a></span></li> -<li>Az apa sírja <span class="ralign"><a href= -"#Page_33">33</a></span></li> -<li>Két földesúr <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li>A szalmagunyhó <span class="ralign"><a href= -"#Page_85">85</a></span></li> -<li>Ifjabb Dömsödi Góliáth Péter <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li>A nagynéne és unokahuga <span class="ralign"><a href= -"#Page_108">108</a></span></li> -<li>A cantus præses <span class="ralign"><a href= -"#Page_119">119</a></span></li> -<li>A táblabiró <span class="ralign"><a href= -"#Page_132">132</a></span></li> -<li>A zivatar éje <span class="ralign"><a href= -"#Page_141">141</a></span></li> -<li>A koplaló <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -<li>Fekete ház <span class="ralign"><a href= -"#Page_157">157</a></span></li> -<li>Zöldhalom <span class="ralign"><a href= -"#Page_167">167</a></span></li> -<li>A csavargó <span class="ralign"><a href= -"#Page_175">175</a></span></li> -<li>A félelmes tanya <span class="ralign"><a href= -"#Page_184">184</a></span></li> -<li>Vértörvényszék <span class="ralign"><a href= -"#Page_190">190</a></span></li> -<li>A vén czigány <span class="ralign"><a href= -"#Page_204">204</a></span></li> -<li>A fukar végperczei <span class="ralign"><a href= -"#Page_214">214</a></span></li> -<li>A kegyes férfiu <span class="ralign"><a href= -"#Page_219">219</a></span></li> -<li>A boldog ember <span class="ralign"><a href= -"#Page_224">224</a></span></li> -<li>A mocsárok viránya <span class="ralign"><a href= -"#Page_231">231</a></span></li> -<li>Élő férj özvegye <span class="ralign"><a href= -"#Page_242">242</a></span></li> -<li>A törvények halottja <span class="ralign"><a href= -"#Page_246">246</a></span></li> -<li>Szegény biró be kár volt <span class="ralign"><a href= -"#Page_254">254</a></span></li> -<li>A sírásó <span class="ralign"><a href= -"#Page_267">267</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_2">2</a></td> -<td>betüi osvashatlanok</td> -<td>betüi olvashatlanok</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_18">18</a></td> -<td>azczkép nyájasan</td> -<td>arczkép nyájasan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_23">23</a></td> -<td>«ki cselekedte ezt?</td> -<td>«ki cselekedte ezt?»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>szegény hetköznapi</td> -<td>szegény hétköznapi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_54">54</a></td> -<td>ment, kopogett</td> -<td>ment, kopogott</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_85">85</a></td> -<td>égben végződík</td> -<td>égben végződik</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td> -<td>telt vonasok</td> -<td>telt vonások</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_105">105</a></td> -<td>En ismerem</td> -<td>Én ismerem</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_165">165</a></td> -<td>Nézzétek e csoporzatot</td> -<td>Nézzétek e csoportozatot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_173">173</a></td> -<td>nagy boszsúsan</td> -<td>nagy bosszúsan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_207">207</a></td> -<td>vert az abláktáblákhoz</td> -<td>vert az ablaktáblákhoz</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_210">210</a></td> -<td>minden kínszevedései</td> -<td>minden kínszenvedései</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_241">241</a></td> -<td>nyomorultabbb, mint</td> -<td>nyomorultabb, mint</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_261">261</a></td> -<td>kedvenez nótáját</td> -<td>kedvencz nótáját</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_267">267</a></td> -<td>En te reád</td> -<td>Én te reád</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of Hétköznapok, by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK HÉTKÖZNAPOK *** - -***** This file should be named 61337-h.htm or 61337-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/6/1/3/3/61337/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |