diff options
Diffstat (limited to 'old/55934-h/55934-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/55934-h/55934-h.htm | 7086 |
1 files changed, 0 insertions, 7086 deletions
diff --git a/old/55934-h/55934-h.htm b/old/55934-h/55934-h.htm deleted file mode 100644 index f265425..0000000 --- a/old/55934-h/55934-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7086 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A Damokosok by Mór -Jókai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - /* visibility: hidden; */ - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { -/* margin-left:5%; */ -/* width: 90%; */ - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - - -<pre> - -The Project Gutenberg EBook of A Damokosok, by Mór Jókai - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - - -Title: A Damokosok - -Author: Mór Jókai - -Release Date: November 11, 2017 [EBook #55934] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A DAMOKOSOK *** - - - - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - - - - - -</pre> - -<div class="transnote"> -<h3>Megjegyzések:</h3> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_195">195</a>. oldalon -található.</p> -<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href= -"http://books.google.com/books?id=juVkAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=juVkAAAAMAAJ</a>.</p> -<p>Facebook oldalunk: <a href= -"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br /> -ÖSSZES MŰVEI</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">LVI. KÖTET</span></p> -<p class="center"><span class="caption">A DAMOKOSOK</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A DAMOKOSOK</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">REGÉNYES -TÖRTÉNET</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK -TULAJDONA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br /> --1-</a></span></p> -<h2>A CSERNÁTONI EZERMESTER.</h2> -<p>Lám megmondta jó előre Küprili nagyvezér Rákóczy György -nagyfejedelemnek: «ne menj te Lengyelországba, királyságot keresni; -mert bizony úgy jársz, mint a teve: a ki odament Allah elé, azt -követelve, hogy adjon neki szarvakat, s aztán Allah még a füleit is -levágta neki». – Egészen úgy járt György fejedelem is. Nem érte be -azzal, hogy a gyönyörű szép Erdélyország nagyfejedelme lehetett, -egyformán becsülve némettől, ozmántól: a bűne, a nagyravágyása -átvitte Lengyelországba koronát keresni; ott azután nemcsak, hogy a -korona aranyszarvait nem kapta meg, de odaveszítette nemzete -virágát, Erdély harczoló seregét is. Azokat elfogta a krimiai -tatárok khánja, a kit a szultán küldött az erdélyi hadak -hátába.</p> -<p>A székely csapatok vezére Nyújtódi Damokos Tamás, a mint azt -látta, hogy a fejedelem aláirta a legcsúfosabb békekötés -feltételeit, maga pedig mellékutakon elmenekült Magyarországba; a -fővezér Kemény János ellenben odaalázta meg magát, hogy személyesen -átmenjen a tatár khán táborába, kiéhezett, agyonfáradt hadai -számára irgalmat-kegyelmet könyörögni: azt mondá a hadnagyának, -Czirjék Boldizsárnak: «édes játom, nekünk már itt lőttek!»</p> -<p>– Nem csak lőttek, de harangoztak is.</p> -<p>– Kitalálod-e már, hogy mit tesz az a találós mese: «ettünk -sültet-főttet, föld alatt, fa tetejébe’ – mi az?»</p> -<p>– Ki bizony. A tatárfutásról hagyták ránk ezt a szomorú tréfát -az őseink. <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p>– Meg vagyunk mink már fogva csűstül.</p> -<p>– Én még tudnám, hogy merre kén’ kibujnunk?</p> -<p>– Én pedig azt nem tanulom meg. A fejedelem ám elfuthatott: neki -kötelessége a személyét megmenteni; te csak hadnagy vagy, neked sem -szégyen a sarkaddal fenyegetni az ellenséget; de én a lófők vezére -vagyok; nekem nem szabad a hátamat mutogatnom: nekem itt kell -maradnom az én népemmel harczban, rabságban egyaránt.</p> -<p>– Akkor bizony én is itt maradok veled.</p> -<p>– De nem maradsz! Épen az, hogy el kell menned; haza kell -találnod; az én szerelmes asszonyomnak várába el kell jutnod; -felőlem neki hirt mondanod.</p> -<p>– Hát az igen könnyen fog menni.</p> -<p>– Nem olyan nagyon könnyen, mint gondolnád. Mert nem mehetsz ám -könnyű szerrel. Mivelhogy ezt a turbát is magaddal kell vinned.</p> -<p>Az a «turba» a régi háborús világban valami emberhátra -felköthető vasládikó volt, kívül csikóbőrrel bevonva, s vasruddal -lakatra bezárva. (Innen maradt fel a közmondás: «ellopták a turbát, -de nálam a kulcsa!»)</p> -<p>– S van benne valami?</p> -<p>– Van bizony. Tele van pénzzel. Fele arany, fele ezüst. Nem -tudom a számát. De annyi sulyt vet, mint egy kis borju. Ezzel több -terhe lesz a lovadnak, vagy pedig a hátadnak, ha gyalog maradsz. -Már pedig a bundádat sem hagyhatod el, mert tél van, a puskádat is -vinned kell; meg a pallosodat, aztán meg a fejszédet is; de meg egy -egész kenyeret is kell czepelned az útra, meg egy darab szalonnát, -hogy éhen ne halj.</p> -<p>– Mind akad annak gazdája.</p> -<p>– Mert látod, ha ez a pénz most itt marad nálam: a mint a pogány -tatár bennünket rabságra ejt, az azt rögtön prédára ejti, csak egy -rézgombot is az mi rajtunk nem hagy. Ha pedig ezt a pénzt az én -drágámnak, jó feleségemnek haza viheted, hát ez jó lesz neki arra, -hogy a váltságdíjat lerója belőle, a mit a gonosz tatár fejemre -<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> -fog róni, a kiről tudja, hogy vezér vagyok: még majd elég sem lesz -reá.</p> -<p>– De akkor hát elviszem magammal.</p> -<p>– De ugyan vigyázz ám magadra, hogy meg ne fogdosson a -tatár.</p> -<p>– Ne te né! Hát azért volna nekem ezermester a nevem, hogy még -az ilyen rusnya tatáron se tudjak kifogni?</p> -<p>Czirjék Boldizsár bá pedig nem hiába volt büszke az ezermesteri -nevére; mert valósággal az volt ő.</p> -<p>Csinált ő egyszer olyan szövőszéket, a mit a patak hajt s -magától megszövi az abaposztót. Azután meg egy olyan gyalogszekeret -készített, a mi ló nélkül jár: az ember maga benne ül s -kézzel-lábbal hajtja; az igaz, hogy jobban elfárad vele, mint ha -gyalog járna, de legalább kocsin utazik. Megjárta ő ezen -Nagy-Enyedet is, egész vásár csodájára. – Olyan fegyvert is fundált -ki, a mivel a medve saját magát lövi agyon: még pedig puskapor -nélkül.</p> -<p>Nem kell Czirjék Bildizsár bát félteni. Van annak annyi -tudománya, hogy százezer tatár nem jár túl rajta.</p> -<p>Mielőtt a futáshoz kezdett volna, hát legelébb is azt tette, -hogy egy bádog szelenczéből, a mit magával hordott erre az -alkalomra, bekente a saruja szárait jó erősen farkashájjal. Ettől -aztán a saját lova olyan szaladós lett, mintha farkasokat érezne a -hátában, míg ellenkezőleg a tatárok, a kik rögtön üldözőbe vették, -a mint látták, hogy szökni indul, el nem tudták gondolni, mi lelte -a lovaikat? a mint azok közelbe érték Czirjéket, mind -visszafordultak, rugtak, kapálóztak, lehányták a hátukról a -gazdáikat, semmiképen nem akartak neki menni a megérzett farkas -szimatnak.</p> -<p>Boldizsár bá csak úgy nevette őket, hátra-hátra fordítva a -képét.</p> -<p>A tatárok azonban, ha lovaikkal be nem érhették a futót, a -nyilaikkal ugyan megtalálhaták.</p> -<p>Czirjék Boldizsár csak egyre hallá, hogy ott sivít el a -<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> -füle mellett egy-egy vasorrú madár, a kinek hátul a tolla.</p> -<p>«Ez így nem jó lesz: vagy emberben, vagy állatban kár esik, s az -hiba lesz.» Mondá magában a hadnagy, s ez ellen meg azt a fortélyt -gondolta ki, hogy a mint egy patakhoz ért, ott leszállt, a bundáját -belemerítette a vízbe, s aztán a gyapjas részével kifelé fordítva, -úgy veté a nyakába, hogy ez nemcsak őt magát, hanem a lova hátulját -is egészen takarta. Az a vízbemártott bunda pedig a csikorgó -hidegben egyszerre jéggé fagyott: olyan lett az, mintha vaspánczél -lett volna. A bolond tatár egyre nyilazott rá, de a nyílvessző mind -lepattogott a természetadta birkabőr pajzsról: a jégen keresztül -nem volt kedve a nyíl hegyének hatolni. Megint csak ő nevetett.</p> -<p>A tatárok azonban nem maradtak el a sarkából. Egész csapat fogta -üldözőbe, fertelmes kurjongatással. Meglátták a hátán a turbát, s -azt már tudja a tatár, sok százados gyakorlatból, hogy abban a -magyarok pénzüket tartják. Ez drága madár! Érdemes utána -nyargalni.</p> -<p>Czirjék Boldizsár bá tudta azt jól, hogy ez az ő két -stratagémája csak addig használ, a míg a futása a hegyi szűk -utakon, keskeny völgyekben tart, a hol nem kerülhetnek eléje, de a -mint valami lapályra fog jutni, a hol a tatárok eléje kerülhetnek, -ott már szél ellenében nem fognak ijedezni a lovaik a farkasháj -szagától, az ő lova pedig a súlyosabb teher alatt hamarább kifárad, -nem győzi az erőltetett versenyt, hát valami mást kell -kigondolni.</p> -<p>Egyszerre egy sűrű erdőbe érve, hirtelen utat vesztett, -félrecsapott, mikor az üldözői nem látták, s elhagyva a mély -ösvényt, leereszkedék az erdős hegyoldalon a mély völgybe.</p> -<p>Ámde a tatárok minden gonosz politikával el voltak készülve. -Csunya, kitanított vérebeket hordtak magukkal, a mik az üldözött -áldozatot, ha az el talált rejtőzni valami bozótban, menten -felvadászták. Czirjék Boldizsár bá, mikor már egyszer egy csorgó -mellett pihenőt tartana, s <span class="pagenum"><a name="Page_5" -id="Page_5">-5-</a></span> szalonnázni kezdene, csak hallja ám, -hogy csaholnak az erdőben a czudar sinkoránok.</p> -<p>– Ne te né! Még bizony csuffá tennének, ha hagynám magamat. Hogy -ugatnak a kedveskék! Nem hiába kutyafejű tatár az ő nevük.</p> -<p>Hanem hát egy ezermestert nem olyan könnyü elfogni.</p> -<p>Boldizsár bá, megismerve az új veszedelmet, maga is fordított a -stratagémán. Leszedte a lováról a mindenféle czókmókot, belekötött -mindent a bundájába egy nagy batyunak. Azt a saját hátára -vetette.</p> -<p>– No most már édes lovam, eredj a magad esze után a merre látsz! -Mondá, nagyot ütve a tenyerével a lova hátára. Az sem volt rest; a -mint a kötőféket kiakasztották a nyakából, neki fordult az erdőnek -s teher nélkül úgy elszaladt, mint egy gímszarvas. A tatárok -vérebei aztán mind a futó paripa szimatján csaholtak tovább. -Boldizsár bá farkashájas saruinak a nyomát semmi kedvük sem volt -tovább üldözni. A farkast nem hajtja a kutya: már nem tudom, -nemzetiségi rokonszenvből-e, vagy testvérgyülöletből; de kikerüli, -ha lehet.</p> -<p>Így aztán Boldizsár bá csak nyert egy kis egérútat, s azt arra -használta fel, hogy a szálerdővel fedett hegyoldalban mind lejebb -ereszkedék a völgybe, gondolva, hogy talál majd ott egy mély -hegyszakadékot, a min ha keresztülhatolhat, a lovas tatár nem -kerülhet elé. A tulsó oldalon aztán kap egy új mokánylovat, vagy jó -pénzért, vagy egy jó fejbecsapásért.</p> -<p>Talált ám, de nem egy hegyszakadékot, hanem egy tengerszemet a -völgy mélyében: az a völgy is olyan gömbölyű volt, mint egy döbör, -köröskörül bekerítve erdős hegyoldalakkal; nem volt abból semerre -kimenekülés.</p> -<p>A tatárok pedig már észrevették, hogy üres paripa után -szaladnak, a lovag elbujt; nagy hamar visszatértek: baromsok nép -volt, elállták az egész erdőt, csak úgy viszhangzott a szálfás -rengeteg a kiáltozásaiktól: «marrha! marrha!» a mi az ő szokott -csatakiáltásuk. <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p>– Marha ám az öreg apád! Mondá Boldizsár bá s szétnézett a -terepen: mit lehetne csinálni?</p> -<p>A tengerszem be volt fagyva.</p> -<p>Hanem az ilyen tengerszemnek a mély vize mindig meleg, úgy, hogy -vastag jégkéreg nem támadhat rajta. Boldidizsár bá megpróbálta a -balta fokával. A bizony beszakadt egy ütésre: – a jég kenyérre -kenni való sajtnak elég vastag lett volna, hanem pallónak meg -dobogó hidnak nagyon vékony volt.</p> -<p>– No csak, ne ijedj meg magyar, biztatá magát az ezermester: Így -van ez jól.</p> -<p>Azzal szétnézett a parton. – Hevert ott rakás számra a sok -fiatal fenyő, a mit a szél kitördelt. Boldizsár bá hozzáfogott a -baltájával, négy szál ilyen vékony dorongnak való fenyőből egy pár -korcsolyát a maga két lábának, meg egy szánkót a batyunak -összeeszkábálni.</p> -<p>Nem történhetett ez meg nesz nélkül. A sok baltaütés egészen -elárulta az üldözők előtt, hogy hol bujkál, a kit keresnek. Minden -oldalról csörtettek arrafelé.</p> -<p>– No csak ne törjétek magatokat olyan nagyon! Dörmögé Boldizsár -bá. Még megizzadtok s száraz kehet kaptok bele.</p> -<p>Azok pedig csak jöttek közelebb, s folyvást szorosabbra húzták a -kört a menekülő körül; már nagyon lehetett hallani a lovaik robaját -a recsegő targalyak közt. Most mindjárt a nyakán lesznek.</p> -<p>– Hát hiszen én is mindjárt készen leszek!</p> -<p>Mikor a legelső lovasok egy-két nyillövésnyi távolban -kibukkantak a fák közül, már akkor Boldizsár bának a lábaira volt -kötözve a két ölnyi hosszú fenyőfa-korcsolya, még csak a szánkót -rakta meg. A bunda az itt maradhat, a nélkül is elég melege van az -embernek, a mikor kergetik; kenyér, szalonna se szaporítsa a -terhet: «most laktunk jól, holnapra is majd ád az Isten valamit! ha -nem ád, megalkuszunk a gyomrunkkal!» – Nem tett a szánkóra egyebet, -mint a turbát, meg a fegyvereit: a szánt <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> odakötötte az -ővéhez, s aztán még egy hosszú, hegyes végű rudat fogott a kezébe s -azzal neki iszánkodott a vékony jegű tónak.</p> -<p>Egészen helyes volt a mathematikája. A vékony jégkéreg a hosszu -fakorcsolyák alatt megbírta a gyorsan keresztül iramló embernyi -terhet is és sehol nem szakadt be alatta: úgy repült át a tavon, -szánkójával együtt, mint a vízi pók; még csak meg sem recscsent -alatta a jéghid.</p> -<p>«Marrha! Marrha!» ordítá az üldöző had, a mint meglátta a jég -hátán a menekülőt, s aztán azt gondolták, hogy az a tó «fenékig -tejfel», utána rugtattak, a mivel azt nyerték, hogy valami -huszan-harminczan a bolondabbak közül beleszakadtak a jégbe: -egynehányan azt is megpróbálták, hogy úsztatva áttörtessenek a -tulsó partig, de pórul jártak vele, mert a vékony jég mind -összevagdalta a lovak szügyét, hogy nem birtak előrehatolni. -Boldizsár bá de hátra sem pillantott addig, a míg a tulsó oldalon -szárazra nem jutott: csak akkor nézett aztán vissza, nagy lelki -nyugalommal látva, hogy milyen jól helybenhagyta gonosz üldözőit. -Azok még akkor is vergődtek a jeges vízben, egynéhány hegyes kucsma -ott úszott már gazdátlanul; a parton állók pedig nagy csoportban -káromkodtak, a mit Boldizsár bá nem hagyott viszonzatlanul. Jó -szerencse, hogy egymás nyelvét nem értették; mert különben még -összevesztek volna. A tatárok mérgükben egész raj számra repíték a -nyilakat Boldizsár bá felé, de az egy sem jutott el hozzáig: széles -volt az a tó!</p> -<p>– Ejnye, nem szégyelitek magatokat? No megálljatok, majd én is -küldök nektek valamit.</p> -<p>Azzal lefektette a puskáját a favillára s odaczélzott, a hol -legsürübben álltak a tatárok. Azok látták, hogy micsoda rossz -szándéka van; de csak csúfságot csináltak belőle. Tudták ők «már», -hogy a tüzetadó likas vas messze elhord; csakhogy annak az -elsütéséhez tüzes kanócz kell, az pedig az üldözött kezében nincs; -– azt pedig «még» nem tudták, hogy kanócz nélkül is el lehet sütni -a puskát, <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> ha annak závárába tűzkövet tesznek; s ezt -már a csernátoni ezermester régen kifundálta, mielőtt a hollandiak -rájöttek volna. – Egyszer aztán csak nagyot durran a fegyver: olyan -volt annak a viszhangja a mély völgyben, mint a mennydörgős ménkü -csapása, s a bennelevő három golyóbis ki is likasztotta épen egy -murzának az oldalát úgy, hogy az menten testamentumot tett: a -többiek aztán eszük nélkül tánczoltak vissza az erdőbe.</p> -<p>– Tanulják meg, hogy kivel van dolguk!</p> -<p>Boldizsár bá hasra feküdt a mohos parton s úgy pihente ki magát, -csendesen elnézve, hogy mit fundálnak már most a tatárok. Azt -kivehette, hogy azok most abban törik a fejüket, hogy megkerüljék a -tavat.</p> -<p>– Ilyen a buta ember, a ki nem járt a fehérvári collégiumba; nem -tanulta a geometriát! Azt gondolják, hogy ők engem megkeríthetnek: -holott nekem oda fel a hegytetőig csak egy fél-diametert kell -átballagnom; nekik pedig egy fél circulust. A ki nem ért a -mathesishez!</p> -<p>A tatárok azonban, úgy látszik, hogy más collegiumban járták ki -a primi anni philosophiát, mert egész bizonyosra indultak neki a -két oldalon való körülkerítésnek.</p> -<p>Boldizsár bá pedig, hogy annál jobban boszantsa őket, még -magasra feltartá előttük a turbát s megrázta, hogy hallják, hogy -csörög benne a pénz. Azok vonítottak, mint a farkasok a -malaczpecsenyére!</p> -<p>Az ezermester minden megerőltetés nélkül haladt egyenesen -felfelé a tulsó hegyoldalon; még nem is igen sietett. Hanem aztán -mikor felért a hegytetőre, akkor látta hüledezve, hogy micsoda -átkozott helyre jutott. A tulsó oldala ennek a hegynek egy meredek -sziklafal; alant rettenetes mélység, teledöntögetve óriási -kőcsompókkal: úgy néz ki a vidék, mintha itt bújt volna be az ördög -a pokolba, s aztán úgy össze-vissza hányta volna a bejáratot, hogy -utána ne találjanak. Semmiféle ösvény e lakatlan szakadékba -sehonnan nem vezet. <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>– No Boldizsár komám, innen szabadulj ki mostan, ha ezermester -vagy!</p> -<p>Erre számitottak bizonyosan a tatárok, a kiknek oláh vezetőik -voltak: azok árulták el előttük, hogy a merre az üldözött menekült, -arrafelé nincs a világnak kapuja: az a Csetátye Drakuluj.</p> -<h2>A CSETÁTYE DRAKULUJ.</h2> -<p>Jaj bizony, itt most egy kicsinyt repülni kell: a szabadulás nem -történik meg e nélkül, édes atyámfia! mondogatá magának Boldizsár -bá. Pedig még akkor nem is született Mongolfier, hogy az égből -leszállás mesterségét megtanítsa.</p> -<p>Szétnézett valami segítség után. Megtalálta. Egy szép, nagy, -sudár, fiatal jegenyefenyő volt a kezeügyében, a minek a lombos -ágai gyászfűz módjára lefelé csüggnek; azt kivágta a fejszéjével. -Alul a vastag végére rákötözte egy sing magasságra a turbát, arra -állítá a puskát, jól kiszámítva (Newton nélkül), hogy a mi -nehezebb, az megy lefelé estében előre; még felső ruháit is -levetette, azokat is a körül csavargatta. Akkor aztán kikeresett -egy pontot a hegyszakadék ormózatán, a hol a meredek szikla nemcsak -függélyesen áll a mélység felett, de még egy cseppet előre is -hajlik: oda czepelte a levágott fenyősudarat.</p> -<p>Mikor aztán a tatárok jöttek minden oldalról az erdőből nagy -rivalkodással feléje, hogy már most megfogják, akkor Boldizsár bá -ráült a levágott fára, mint a szánkóra, s aztán elkezdte azt a két -sarkával előre csusztatni a sziklapárkány felé, felsóhajtva az -egekre: «no, most pislants uram Jézus!» Egyszer aztán lebillent a -fenyőfa a párkányról s alázuhant emberestül, mindenestül a -mélységbe.</p> -<p>A tatárok elszörnyedve csapták össze az első lábaikat erre a -látványra: «ni, a bolond magyar, inkább elöli magát, mint hogy -elfogják!» <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p>Dehogy is öli el! Ördöge van annak! Az alázuhanó fa röptében -olyan egyenesre állt, hogy a hegyes sudara fölfelé meredt s a -vastag vége ment előre úgy, hogy mire leért a völgybe, még meg is -állt a földben, belefuródva a hegyes csonkjával, mintha onnan nőtt -volna ki.</p> -<p>– No, ezt csináld utánam, kutyafejű! kiáltá fel onnan az ezer -meg ezer lábnyi mélységből Boldizsár bá, épkézláb szállva le a -repülő gépéről. De biz a tatárnak nem volt kedve eltanulni tőle ezt -a pokolra szállás mesterségét.</p> -<p>Ide alant lett volna hát már, a hozzájárulhatlan -hegyszakadékban: de hogyan már most tovább? mert nem jó a pokolban -lakni!</p> -<p>Felülről nézve is veszedelmes hely ez; mikor pedig benne van az -ember, sehogy sem érzi benne magát valami jól. A mi onnan felülről -csak morzsa, az itt koloncz, a mire dolog felmászni. A mikor pedig -felmászott az ember egy ilyen nagy kolonczra, hát akkor látja, hogy -észak felé a völgy egészen el van zárva meredek sziklafalakkal; -délfelé nyitottnak látszik, arra mosolyognak a Hargita ormai: ott -van Székelyország.</p> -<p>Csakhogy odáig még sok erdős hegyet kellene megmásznia; s ezek a -tatárok mindent megszálltak már. A mint ott a sziklapárkányon -meggyujtják a lármafát, végtül-végig minden hegyormon kigyulladnak -a jeltüzek: nehéz innen elvinni az irhát, de kivált a turbát.</p> -<p>«Azért mégis csak elvigyük mind a kettőt!»</p> -<p>Nagy szemfüleskedés mellett, fölfedezett az átelleni -hegyoldalban valami ösvényformát, a mi veszedelmes -sziklapárkányokon vezetett végig, a hol az ember, a tíz körmével a -sziklarepedésekhez nőtt rekettyébe kapaszkodva haladhat csak előre, -áthidalva vakmerő ugrásokkal az útját álló szakadékot s Istennek -ajánlva lelkét a lába alatt meginduló sziklagörgeteg -végigomlásánál: ez ám a «gőzsikló!»</p> -<p>Csaknem kész este volt már, mikorra Boldizsár bá a <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> Valle -Drákulujban odáig eljutott, a hol az kezd lefelé mélyedni, -összeszorulva egy keskeny vágányba, a hol csak egy ember fér -el.</p> -<p>De már ha olyan sötét lesz is, mint a szurok, innen mégis ki -kell szabadulni akárhogy. A szűk hegyvágány teli volt hóval. Az -ember csak azt koczkáztathatta, hogy valahol a fejetetejéig szakad -bele s soha ki nem jöhet belőle. Szánkó kéne ide! De miből faragni? -Nincs itt más fa, mint nyomorék törpe-fenyő, meg boróka; azért is -falra kellene elébb mászni.</p> -<p>Hát a mint legjobban tusakodik magában, csak jön ám fölfelé, -épen azon a szűk úton, a min menekülnie kellene, egy nagy bolond -medve, szörnyű mormogással. Még ki sem lehet térni az útjából.</p> -<p>– Ejnye, maczkó pajtás! zugolódék Boldizsár bá: hát már te is a -tatár zsoldjába álltál? Akkor csakugyan vége az erkölcsnek -Moldovában! De hogy nem alszol te ilyenkor, mint más becsületes -medve?</p> -<p>Hát biz a maczkó azért ébredt fel édesded álmából, a mit a -vízkeresztig el nem szokott hagyni, hogy a Boldizsárt üldöző -tatárok valahol egy barlangban letelepültek, tüzet raktak: az pedig -a medve téli rezidentiája volt. A felzavart fenevad azután -megugrott s most jön felfelé nagy bőszülten, a nyári pavillonját -keresni, az ott van a somberkes sziklaoldalban, látszik is a -szája.</p> -<p>A mint a maczkó megint embert látott maga előtt, elordítá magát -vérivó kedvében, s két hátulsó lábaira állva, rohant neki nagy -fogcsattogással.</p> -<p>– No csak ne egyél meg! Mert bizony furcsa formában várnám be az -itélet napját! Nem is tudom, hogy feltámad-e a medveczukor?</p> -<p>S azzal kegyetlenül a fejéhez csapta a vas turbát a medvének -Boldizsár bá, s míg az nagy haraggal a vasládát ölelte át, az alatt -ő igazi székely tempóval odaugrék hozzá s úgy eltrafálta a hosszú -késével a medvének a szivét, hogy az még csak búcsút venni sem ért -rá ettől a szép világtól. <span class="pagenum"><a name="Page_12" -id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Ennek hát megadta a magáét! De ez még mind nem volt ám elég az -üdvösségre. Mert a mint a medve megszünt ordítani, rákezdték -odalenn a mély útban mások.</p> -<p>Azt is megtudta, hogy kicsodák. Magától a medvétől. Annak a -bőrébe bele volt akadva három nyílvessző: azt a tatárok lőtték bele -futtában, az egyik talpa össze is volt égve, a mint a tüzükön -keresztül gázolt. Ime azok tehát már jönnek felfelé. Éppen a medve -mutatta meg nekik az utat. Hallik onnan alulról a rikongatásuk.</p> -<p>No most mihez kezdjünk? Visszamenni a Valle Drákulujba, annyi, -mint az egérfogóba belemenni. Amott fenn a sziklaoldalban van a -medvének a nyári barlangja, oda jó lesz elbujni.</p> -<p>De még a megölt medvét is fel kell oda vontatni akárhogy!</p> -<p>Miért? Azért!</p> -<p>Izzadságos munka volt az. A medve nyomott három mázsát. De mégis -csak felvonszolta az odúig.</p> -<p>Igen bizony, de ha a tatárok ideérnek, meglátják a -csizmanyomokat a hóban, s a milyen éles eszük van, még kitalálják, -hogy a medve nem hord csizmát; ember van ott az odúban.</p> -<p>Azt tette hát, hogy lenyiszálta a medvének a két hátulsó lábát s -azt a két kezébe fogva, visszament vele egész addig a helyig, a hol -megölte a vadat, s onnan kezdve aztán háttal, mint a rák, -lépegetett négykézláb visszafelé; minden csizmanyomot gondosan -letaposva a szélesebb medvetalppal, a meddig csak a hó tartott.</p> -<p>Most aztán, ha jön a tatár, a mennyi tudománya van, -kifundálhatja belőle, hogy itt a medve összeakadt egy emberrel; azt -megölte, felvitte a barlangjába és azóta meg is ette.</p> -<p>Egészen így történt.</p> -<p>A mint a tatárok feljöttek égő szurokfenyő-fáklyákkal a szoros -útban, a medve nyomán, s rátaláltak a tusa helyére, a hol a -medvenyom és a csizmanyom összetalálkozott s <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> egy -vértócsában veszett el: ott megálltak tanácsot tartani.</p> -<p>Egy nehány fiatal legény vállalkozott rá, hogy felmegy a barlang -szájáig, megnézi, hogy mi van benne?</p> -<p>Ha a medve odavitte az üldözött székelyt, akkor a hátára kötött -turbát is odavitte. Meg kell azt ott kapni.</p> -<p>Csakhogy a barlanghoz vivő, mély vágányú út olyan keskeny volt, -hogy azon egyszerre csak egy tatár hághatott fel.</p> -<p>Hát, a mint az első tatár közelért a lyukhoz, Boldizsár bá -egyszerre kidugta rajta a medvének a fejét, s maga olyat ordított -hozzá, hogy az bevált akármiféle bassista medve solo-énekének.</p> -<p>A tatárok hanyathomlok bukfenczeztek vissza a szűk ösvényről s -azt a hírt vitték a többieknek, hogy két medve van odafenn: a -nősténye ordított, a kanja csak a fogát vicsorgatta.</p> -<p>Ezeket pedig vérmedvéknek híják, a kik már embert ettek: ezekkel -nem jó komázni.</p> -<p>A tatárok ismét tanácsot ültek. Boldizsár bá egész kényelemmel -hallgatta ki őket onnan a medvepáholyból. Ezermester ne tudna -tatárul?</p> -<p>Abban állapodtak meg, hogy ma már, sötét éjjel nem ostromolják -meg a medvebarlangot alulról; hanem holnap, ha világos lesz, -visszajönnek, fölülről kötélen egyet maguk közül a barlang szádáig -lebocsátanak, az mindenféle nyers cziherrel telehányja a -medvebarlangot. Akkor aztán a czihert égő nyilakkal felgyujtják s a -medve vagy ott fullad, vagy kiugrik: övék lesz a barlang. Ha -megette is a medve a székelyt, de nem ette meg a pénzes turbát.</p> -<p>– Ejnye, no bizony ezt ugyan jól kitaláltátok, eszem az anyátok! -mondá magában Boldizsár bá, megértve a gonosz stratagémát. S ismét -szélyelnézdegélt maga körül, hogy kitől lehetne itt segítséget -kérni? Nem voltak ott, csak hárman. Először ő maga, azután a -kőszikla, azután <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> meg a hó. Mire menjen harmadmagával annyi -kegyetlen tatár ellen?</p> -<p>Azok pedig nem tágítottak: úgy látszik, komolyan vették az -ostromzárlatot. Boldizsár bá egész jól láthatta a csillagvizsgáló -toronyból, hogy alant a völgyben tüzeket raknak hosszú sorban -végig, azok ott akarnak sütkérezni hajnalig: szökve sem lehetne -közöttük elsurranni, úgy bevilágítják az egész völgyet. Még a -danolásuk is felhallatszik idáig: a pogányok danolni szoktak éjjel -a táborban, hogy el ne aludjanak.</p> -<p>«Mi pedig nem vagyunk, csak hárman: én magam, a kőszikla, meg a -hó!»</p> -<p>Hohó! Hisz ez több, mint elég! Itt van a hó! Ez az igazi jó -barát! De még egy másik jó barát is érkezett: a szél; ez meg épen -derék czimbora, mikor úgy maga jószántából elkezd fujni, aztán -hordja a havat, csak úgy sziporkázik tőle a sziklák párkánya!</p> -<p>«Hadd szóljak már most veletek egy szót, édes vendégeim!» mondá -Boldizsár bá s előbujva a medveodúból, csinált a két markával egy -kis hólapdát, azt tovább hentergette a hóban, míg akkorára megnőtt, -mint egy hordó, még előbbre görgette maga előtt, a míg lett belőle -egy nagy hordó. Mikor aztán egyszer kijutott vele a keskeny -sziklavágányból, a hol elkezdődött a völgy öblösödni: ott -hatalmasan nekilódítá a hógömböt a meredélynek. Ment az aztán a -maga eszétől nagy sebességgel alá, egyre töméntelenebbé nőve az -útjában felszedett hótömegektől: nagy robaj támadt utána, recsegtek -az útjába eső fák, a miket kitördelt, míg végre egy mennydörgő -zuhanással tölté be a völgyet, a mitől még idefönn is megrázkódtak -a sziklák.</p> -<p>«Ez tiszta munka volt!» mondá Boldizsár bá, a mint széttekintett -s látta, hogy a völgyben egy tűz sem ég már sehol. Azokat mind -eltemette a hógörgeteg; de még a kik körülöttük aludtak, azok is -furcsául fognak majd elbámulni, mikor fölébrednek s akkor látják, -hogy a másvilágon vannak. <span class="pagenum"><a name="Page_15" -id="Page_15">-15-</a></span></p> -<p>No már mostan szabad az út. A görgeteg még simára seperte az -egész csuszkapályát. Már most csak még egy szánkó volna! De hát, -hogy ne volna, mikor van? Gyere maczkó! Menjünk szánkázni! -Boldizsár bá előczepelte a megölt medvét; a két hátulsó lába közé -odakötözte a turbát, széles háta volt a medvének, jobb -szánkófeneket építeni sem lehetne: ő maga ráült a hasára s -megkapaszkodott a két lőcsben, a medve két első lábában; a maczkó -feje volt a szánkó orra, az ő saját csizmasarkai a talpkötő -dörzsfék s egyúttal kormányrúd: csakúgy repült az a bomlott jármű a -sík, csapinós vágányon alá, át is ugrott röptében egy-egy -szakadékot, a mibe veszedelmes dolog lett volna beleesni; de még -azután is iramodott előre, a mikor leért a völgybe, a veszedelmes -nekilódulástól: úgy, hogy Boldizsár bának még a süvege is lemaradt -a fejéről a nagy röpülésben; de nem ért rá felvenni, inkább veszni -hagyta: azzal is egy gonddal kevesebb.</p> -<p>Hanem a mint a medveszánkó végre megállt, beletúrva az orrát a -hófuvatba, akkor látta Boldizsár bá, hogy ott lehetett hajdan a -tatárcsapat főhadiszállása, a lófarkas mundzuknak csak a buzogányos -vége áll ki még a hóból. Laknak oda alant egynehányan! De azokat ő -nem sietett kiásni, hanem leszállva a szánkójáról, szétnézett, hogy -merre tágasabb a világ? hová lettek a tatárok?</p> -<p>A tatárok nagy része, a kit a hógörgeteg a völgyben nem kapott, -nagy lármázást mívelt odafenn az erdőben; a lovaik mind meg voltak -bolondulva a rémülettől: elég dolguk volt azoknak a megfékezésével; -azoknak nem is lesz egyhamar kedvük megint ide a völgybe lejönni. -Hanem tova egy magaslaton mégis látott Boldizsár bá egy lovon ülő -alakot, a ki iránt semmi kétsége nem lehetett, a hegyes prémes -süvege, a kurta lompos bundája, meg a hegyes dárdája messziről -hirdette nemesi származását.</p> -<p>Ennek a háta mögött ugyan szép csendesen elosonhatott volna -Boldizsár bá; mert ez nagy bölcsen hátat fordított a zimankós -szélnek s úgy belehuzta magát a bunda <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> -gallérjába, hogy az orra sem látszott ki belőle; hanem hát -Boldizsár bá azt tartá, hogy nem illik az embernek jó nap kivánás -nélkül elmenni az idegen úr mellett, s odajárulván, azt mondá a -tatárnak:</p> -<p>– Ugyan édes atyámfia, nem adnád nekem ide kölcsön a lovadat, -meg a bundádat holnaputánig? utolsó torjai vásárkor visszahozom. -Hanem ezt csak azután mondta neki, a mikor már a fejszéjével -hátulról úgy fejbe kollintotta, hogy a tatár keresztül esett a lova -fején, s nem is mondott neki ellent: kiadván lelkét.</p> -<p>Boldizsár bá aztán lehuzta a nyakából a bundát s saját vállára -keríté, a prémes süveget is a fejébe tette: «e bizony nem is rossz -csere volt: hiuzbőr a préme; az enyimé csak farkasbőr volt». Azután -a tatár lónak valamit súgott a fülébe, az egyik orralikát befogta, -a másikba belefújt, a mitől az olyan kezes lett, hogy felhagyta -ülni a hátára; pedig különben az ilyen tatár ló hamis: nem veszi -fel az idegent; vagy ha felveszi, aztán oda viszi, a hová az nem -akar, a társai közé, haza.</p> -<p>Az ezermester ennek is ismerte a babonáját. A paripa engedelmes -lett s ügetett előre.</p> -<p>Még egy másik tatár előőrsöt is talált Boldizsár bá az útjában, -de már arra messziről rákiáltott: «majd nem alszol! de kinyitod a -szemed, álmos kutya! Megállj, majd adok a nogajkával!» Az a jámbor -még meg is kinálta a kulacsával, csak ne haragudjék. Boldizsár bá -megtartotta a kulacsot: jó lengyel pálinka volt benne; szükség lesz -arra ebben a hidegben.</p> -<p>Így aztán minden akadály nélkül kijutott a tatárok kelepczéjéből -s virradóra ott volt a gyergyói havasokon: onnantúl aztán nem is -üldözte még a madár sem, délig emberrel sem találkozott. Minden jó -lett volna már, csak olyan nagyon éhes ne lett volna. Bánta -szörnyen, hogy el nem hozta magával a medve toppancsát, milyen jó -volna az most sülve!</p> -<p>De hát jó az Isten! Akkor ád, a mikor nincs. Délben <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> Boldizsár -bá egy pakulár gunyhóhoz jutott, ott épen sajtot öntöttek. Hatan -voltak a legények; a mint a lovas tatár alakot a hosszú dárdával -megpillantották, hatan hétfelé szaladtak, vendelyt, túrót ottan -hagytak; még egy juhászbundát is martalékul felejtettek.</p> -<p>Boldizsár bá aztán leszállván a lováról, elébb kegyesen -elimádkozá, hogy «a ki ételt, italt adott, annak neve legyen -áldott!» s aztán kegyetlenül megtömte a horpaszait a túróval, -nagyokat nyakalt rá a savóból, s azzal, mint a ki a dolgát jól -végezé, leheveredék a juhászbundára s olyan jót aludt, hogy mikor -fölébredt, alig tudta a szeme pilláit felnyitni, úgy le voltak -fagyva.</p> -<p>Aztán folytatta az útját az ismerős tájékon. Itt már ismerte a -dörgést: a falu nevét is tudta, a mi ott szemközt jön. Azaz, hogy -nem a falu, hanem csak a népe. A megriadt pakulárok fellármázták a -lakosságot, hogy «jön a tatár!» S most az nagy énekszóval, templomi -zászlókkal processiózik eléje, hogy kegyelmesen fogadja a rettegett -pusztítót.</p> -<p>– Ejnye, rusnya békák! rivalt rájuk mérgesen Boldizsár bá, hát -már engem sem ismertek? Nem látjátok, hogy én vagyok Csernátonból a -Boldizsár bá? Én nem hoztam nektek semmit: csak a tatárt a hátamon; -de azt ne a vasvilla nyelével, hanem a hegyes végével -köszöntgessétek: látszik, hogy nektek is csak asszony volt az -anyátok, mint az oláhoknak, nem pedig amazon, mint a csiki -székelyeknek! No, majd ha nagyon megijedtek, jöjjetek utánam: én -megbátorítlak.</p> -<h2>A MIKÓ-UJVÁRI ÁGYÚK.</h2> -<p>Hogy a gyergyói székelyeket miként eszelte fel Boldizsár bá, meg -a nagy veszedelem a határon átözönlő tatárok elfogadására? azt -megirtuk egy másik könyvben. Itt történt az, hogy az asszonyok is -fegyvert fogtak, Apor Andrásné, <span class="pagenum"><a name= -"Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> Cserei Györgyné előkelő -urasszonyok vezetése alatt, az ellenséggel szembeszálltak, a -férfiakkal versenyt hadakoztak; itt örökíté meg hirét-nevét a hős -Puskás Kalára, ki jó reményben levő állapotja mellett, mégis kiment -az ütközetbe, s naphosszant harczolva, hét tatárnak kioltá élete -mécsét s azzal hazament estére és szült három fiut. – Igaz történet -ez; a tatárhalom a bizonysága, a hol ezerhétszáz tatárnak a csontja -porladozik, a kiket tűz, vas, asszonykéz és lezudított tóvíz -rakásra ölt a Szárhegy szorosában.</p> -<p>Ez a veszedelem tehát el lett fordítva Mikó-Ujváráról, mely a -tatároknak innen leghamarább esett volna utjában, de hátra volt a -másik, az ojtozi szoroson betörő tatárhad, a melyik Csikot, -Háromszéket elözönlötte! ez ugyan csak később fog megérkezni, de -bizonyosan megjön, azt már tudta az ezermester, nem is a lelkektől, -hanem a saját esze járásából. Hogy a tatár, miután az erdélyi -hadsereget, fővezérestül együtt elfogta Lengyelországban a szultán -parancsából, ottan meg nem áll, hanem majd nekiesik a védtelenül -hagyott Erdélynek s azt véges-végig pusztítja, de még -Magyarországba is áttör.</p> -<p>Mert hát ilyen kegyes urunk volt nekünk a szultán, a kinek -árnyékában oly soká pihentünk. Ha szép engedelmesen megvittük neki -az adót jó pénzben, ha vezéreinek megkentük a markát, ha szépen -arczraborultunk előtte s megcsókoltuk a kaftánja szélét, meg ha -seregestül megjelentünk a táborában hadainak számát szaporítani s -elég ennivalót is hoztunk magunkkal, hát akkor megdicsért -bennünket, adott játékszereket is, a mikkel játszhassunk idehaza. -De hogyha valami olyanra bátorkodtunk vetni a fejünket, a mi ő neki -nem tetszett, fogott egy korbácsot s úgy végigvert rajtunk vele, -csak úgy repedt a bőrünk. Ez a korbács pedig mindig ott lógott az -ajtófélen: ez volt a krimiai tatárság. A szultánnak csak intenie -kellett: «indulj meg korbács!» s az leszállt magától s paskolt, míg -bele nem fáradt. S ha megunta a szultán a játszásunkat, -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> elvette a játékszereinket, tömlöczbe -csukatta a nagy embereinket, a kiket ő maga ruházott fel koronával, -fejedelemsüveggel.</p> -<p>Boldizsár bá tudta, hogy ez így volt mindig, most is így -lesz.</p> -<p>Azért ugyan igyekezett a legegyenesebb uton haza jutni -Mikó-Ujvárra. Ott is nagy szükség lesz ő reá.</p> -<p>Mikó-Ujvár ott feküdt Csikszereda fölött, de ez nem a mostani, -az sokkal nagyobb és fényesebb volt. A gazdag Mikó Ferencz építteté -azt, a ki nagy becsületben állt mind Bethlen Gábor, mind I. Rákóczy -fejedelem előtt. A temetésénél még a fejedelem és a -fejedelemasszony is kisérték a halottas szekerét, pedig unitárius -volt. A várat aztán az egyetlen fia, József örökölte, a ki megint -oly szerencsétlenül járt, hogy a lakodalma napján a lovai -megbokrosodtak az üdvlövöldözéstől, a szekeret felborították; – -neki magának a nyaka törött, a szép felesége, Macskási Ilka, -menyasszonyi koszoruval marada özvegyen. Nem soká maradt úgy, -nagyhamar rátalált a vidék legdaliásabb leventéje, a harczban és -békében egyaránt előkelő «primor» Damokos Tamás, ex genere Nyujtód. -Mikó-Ujvár, a gyermektelen elhalt Mikó József után törvény szerint -a fejedelemre szállt volna, de I. Rákóczy meghagyta azt az -özvegynél. Itt tartotta azután székhelyét Damokos Tamás, a ki -főkapitány vala Csikban.</p> -<p>Rövid idő mulva II-ik Rákóczy György következett az erdélyi -nagyfejedelmi trónra: a legszebben virágzó kis országot vette át, a -mi mindennel bővelkedett, a mivel csak jó kedvében megáldhat az -Isten egy országot. De Rákóczy mindezzel nem érte be, furdalták a -máját a nagyravágyás férgei. Elhagyta magával hitetni holmi -elégedetlen lengyel főurak által, hogy őt a lengyelek nagyon -kivánják királynak a mostani helyett: ohajtanak egy országgá lenni -a kis Erdélylyel. Elhitte nekik és felült. Összeszedte a szép vitéz -erdélyi sereget; se kérdett, se hallott, berontott Lengyelországba -s egész Krakkóig ment, <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> azt el is foglalta, mert szép vitéz -serege volt együtt… Az öreg apó onnan Stambulból hiába kiabált -utána: «megállj gyerek! mert biz a fenekedre verek!» hallatlanná -tette a szót, csak előre igyekezett. Mikor aztán ott volt -Krakkóban, akkor vette észre, hogy nem jó helyen jár; nem várják őt -itten se a főpapok, se a főnemesek, se a diæta, hogy megkoronázzák. -Akkor aztán már ment volna vissza, ha lehetett volna; – de már a -hátán volt a nagyapó korbácsa. Kétszázezer tatár állta el az utját -Erdélyország felől. Maga aztán aláirta a legcsufosabb capitulatiót, -a mi alatt csak valaha fejedelem neve pironkodott s egy -oldalugrással elmenekült Magyarország felé. A szép erdélyi hadsereg -pedig, köröskörül fogva a lengyel király, a tatár khán, meg a -szepesi sztaroszta hadseregeitől, agyonéhezve, fáradva; a tél -viharától a mezőn meglepetve: vezérestül együtt fogságra jutott a -legkegyetlenebb ellenség, a tatár khán kezébe. – Ez azonban még nem -volt elég a pogánynak: a mint az erdélyi vitézek táborát elvitte -Krimiába, betört minden oldalról Erdélybe: oda voltak a legjobb -vitézek; nem volt kit szembeállítani a gyilkos csordával, a kit -annyiszor visszavertek a székelyek. – Végig pusztított a rabló had -az egész országon, égetve, rombolva, s a nép szinét-javát -szőrpányvára füzve. Kilenczvenötezer férfit hajtottak el Erdélyből -Krimiába. Ugyanannyi asszonyszív vérzett idehaza miattuk.</p> -<p>Biz ez nem igen szép történet; de hát előre kell bocsátanunk, -hogy az ezután következőket hozzáépíthessük.</p> -<p>Mikor Boldizsár bá, a tatárkölcsönözte lovával megérkezék -Mikóvárra: még akkor senki sem tudott semmit a nagy gyászról, hogy -az egész erdélyi hadsereg hadi fogságba esett. Nem is álmodott -erről senki. Boldizsár még a fegyverlerakás előtt menekült el, s -olyan gyorsan vágtatott éjjel-nappal, lóhalálában, hogy még a madár -sem előzhette volna meg.</p> -<p>Ő volt tehát a legelső gyászhirnök, a ki Ilka asszonynyal -tudatta a hős Damokos Tamás szomorú végzetét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<p>– Gyászholló vagyok, galambom: szegény raburadnak izenetét -hozom.</p> -<p>S azzal elmondá neki, hogy mit izent Damokos Tamás nagy -veszedelméből s átadá neki a pénzzel telt turbát, a kulcsával -együtt.</p> -<p>Ilka sirva fakadt erre a gyászhirre, s kezét tördelé -kétségbeestében.</p> -<p>– Jaj, édes mézem, ne kezdj most a siráshoz: nem érünk most -arra, hagyjuk ezt tavaszra, mikor jobban ideje lesz. Ne félj: -nincsen még semmi baja az uradnak. Hadi fogságba elviszik; nem -bántják: tudják, hogy főkapitány, nagyon megbecsülik; sok -váltságdijat várnak érte. A váltságdijat ime elhoztam magammal. Itt -van, egy rakáson. Most már csak az lenne a nagy baj, ha valahogy, -valami réven ez a pénz elsikkadna: mert akkor ugyan ott veszne -Krimiában a jó Damokos Tamás urunk.</p> -<p>Az asszony letörülte a könyeit s azt mondá Boldizsár bának, hogy -nem fog hát többet sirni, a míg egyéb dolga lesz: mondja meg, mit -tegyen?</p> -<p>– Hát legelőbb is arra kell gondolnunk, hogy ezt a Mikó várát -úgy megvédelmezzük, hogy a tatár el ne foglalhassa.</p> -<p>– Én Istenem! Hisz ez a Mikóvár nem erős vár.</p> -<p>– Majd erőssé tegyük. Te már azt csak bizd rám, édes -hugomasszony. Én mindenről gondoskodom, te csak azután láss, hogy -legyen a hadi népségnek mit enni. Az asszonyok süssenek, főzzenek, -a papok imádkozzanak, a többit majd előteremtem én.</p> -<p>Biz azt a Mikó-Ujvárát nem nevezték hajdanában erős várnak, mert -még csak valamely hegytetőn sem büszkélkedik, a minek a három -oldala megmászhatatlan, a negyedik pedig bevehetetlen; hanem ott -fekszik a sikság közepén, négyszögletre kiépítve, inkább csak -várkastély, vendégelfogadásra, nem ellenség visszaverésére. Van -ugyan egy kis gyarló bástyája s azt vizárok veszi körül, de az a -viz fenékig befagy, ott megy át rajta a tatár, a hol akar s vasfejű -<span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> gerendákkal rést tör a falon, akármilyen -vitézül védi magát a benszorult népség.</p> -<p>Immár a szegény illyefalvi székelyek is így jártak. Öt napig -védelmezték magukat a kis várukban a tengersokaságú tatár ellen, -akkor rájuk döntötték a sánczot, a kiket le nem vágtak belőlük, -mind elhurczolták rabságra, nem maradt meg az egész városból több -egy gyermeknél, a ki a folyam partja alá elbujt.</p> -<p>Az illyefalvi nagy veszedelemnek a hire csak egy héttel később -érkezett meg Mikó-Ujvárra, mint Czirjék Boldizsár hadnagy. De ez a -hét nem mult el hiába.</p> -<p>A kapitány távollétében ő volt a parancsnok, neki -engedelmeskedett a nép apraja-örege. Jól mondám: mert csak az -apraja, meg az örege volt otthon; a derék sereg, a férfihad el volt -már fogva.</p> -<p>Azért csak összegyüjtött egy védő csapatot Boldizsár bá: minden -öreg mellé egy sihedert; aztán kifundálta a hadi taktikát, a négy -legöregebb pixidáriussal. (A «lófő» mind ott maradt a -táborral.)</p> -<p>– Nem úgy csináljuk ám a dolgunkat, a hogy a jó becsületes -illyefalvai atyánkfiai tették: hogy közel ereszszük a falainkhoz a -tatárt, a honnan kanóczos nyilakkal ránk gyujthatja a tetőt, -kiszedheti a szemünk szőrét; hanem azon leszünk, hogy távol tartsuk -őket a testünktől. Innen is, tul is Csik-Szereda előtt nagy -földvárat hányunk, s akár szembe, akár hátul támad ránk az -ellenség, úgy leágyúzzuk, hogy a szeme is szikrát hány bele.</p> -<p>– Leágyúznók ám, ha volna mivel? mondá Mihály bá, a legvénebb -puskás. De az a négy réztaraczk, a mi a nagyasszony kastélyában -van, csak lakodalmas nép elejbe puffogatni való.</p> -<p>– Már pedig én nekem huszonnégy ágyú kell.</p> -<p>– Ha csak a földből nem nő ki?</p> -<p>– Hát igenis, hogy onnan nő ki! Mire való ez a szép veresfenyő -erdő? Semmi szégyen se lesz az a tatárnak, ha mi fa-ágyúval -lövöldözünk belé. <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Az öregek csóválták a fejüket; de tudták, hogy Boldizsár bá -ezermester; hát csak engedtek a parancsolatjának. Levágták a -huszonnégy szál fát, s azokkal a nagy fúrókkal, a mik a bányaviz -szivattyucsöveihez valók, végig fúrták valamennyit.</p> -<p>– De már most, hogy lövünk mi ebből? aggóskodék Mihály bá; hisz -az elől-hátul lukas. Ezt ha elsütjük, akkorát fog lőni hátrafelé, -mint a mekkorát előre. De hogyan is süssük el? hisz ha az oldalán -gyujtó lyukat furunk: akkor az egész csövet az első lövés kétfelé -repeszti.</p> -<p>– Majd lesz annak módja! Nyugtatá Boldizsár. Ugy-e bár, ha a -puskád csöve tele megy homokkal elől a szájánál, hát akkor a -töltés, inkább, hogysem azt az ezernyi homokszemet egyenkint -kitologassa, kapja magát, szétveti a puskád csövét az agyánál. No -hát! Ennek a faágyúnak a hátulsó likán előbb bedugjuk a golyókkal, -szegekkel, vagdalt ólommal, s más efféle csemegékkel tele zacskót; -utána a puskaporos zacskót; azután pedig betömjük azt, mentül -lazábban száraz homokkal. Nem lesz annak a homoknak semmi baja a -lövés után. Az ágyút pedig aképen sütjük el, hogy egy ember oda -tart egy megtüzesített végű kopját a tömő homokhoz, a másik egy -pőrölylyel ráüt a kopjanyél tulsó végére, s mingyárt kész lesz a -durranás.</p> -<p>Hej, ha tudta volna Boldizsár bá, hogy ő találta ki a hátultöltő -czindnádel fegyvernek a fortélyát!</p> -<p>Még azután a faágyúkat belül kibéllelte összegöngyölített vas -pléhvel, kívül behuzatta nyers ökörbőrrel, s megpántoltatta -vasabroncsokkal, hogy annál jobban szolgáljanak.</p> -<p>De már most puskapor is kéne, ahhoz pedig malom kell.</p> -<p>Hogyan fundálta ki, hogyan nem, én azt meg nem mondom; de végre -azt is csak előállítá Boldizsár bá. Puskaport is fábrikált ő; még -pedig nem feketét, hanem fehéret: azt mondta, hogy ez azért jobb, -mert nincs olyan erős tüze, nem gyujtja meg az ágyút. <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>Akkor aztán elhelyezteté a maga ágyúit a földből hányt -bástyákra, s azt mondta, hogy «no már most nem bánom, ha jön is az -a tatár».</p> -<p>Az pedig jött; jó orra volt: megszagolta, hogy Csik-Szeredán jó -préda vár reá, csak Mikóujvárával kell neki elbánni: az pedig -félagyarára is kevés.</p> -<p>A tatár nem hordott magával ágyút: nem is értett hozzá. A -sokaságában volt az ereje, a kegyetlenségében a hatalma; -gyorsaságában a veszedelmes volta. Egyenesen vágott keresztül a -rengeteg erdőn, a mi utját állta, utczát taroltatva maga előtt az -előre hajtott foglyaival.</p> -<p>Csak úgy feketéllett a mező a hegyes süvegeiktől, mikor a -porfelleg elszállt, a mit maguk előtt vertek. Mint a szélvész, oly -sebesen jöttek.</p> -<p>– De majd visszafelé milyen gyorsan fogtok menni! Mondá -Boldizsár bá s jó közelre beváratta őket. – Azok fel sem vették azt -a kis földturást ott a sikságon s lóháton akartak rajta -átgázolni.</p> -<p>Mikor aztán jó közel jöttek, egy parittya vetésre: akkor -megszólaltatott ellenük Boldizsár bá egy pár ágyút.</p> -<p>Bevált biz az! A faágyúk jól szuperáltak. A szeges zsák, meg a -lánczos golyóbisok csunya felköszöntést adtak a tatárnak. Szokás -szerint megrőkönyödének s rögtön hátat fordítottak. A murzáik -azonban korbácscsal terelték ismét össze a csapatjaikat s -pokolébresztő nagy zsivajjal zudíták tömegestől a lovasságukat a -földsáncz ellen.</p> -<p>Most aztán tíz szörnyeteg okádta egyszere a sárkánytüzet a -fejeikre: egész pusztulás lett bennük; s nehogy valami kétségük -legyen az iránt, hogy mi az odahátul? alig mult el egy -felfohászkodás, Boldizsár bá mind a tizenkét ágyúval odacserdített -közéjük.</p> -<p>Nem ettek ilyet a tatárok még soha.</p> -<p>Azok ott ördögökkel vannak.</p> -<p>A tatár vezér nagyon megszégyenlé magát a kudarczon s elővéve -szokott taktikáját, egy csoportot az erdőn keresztül <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> a -székelyek megkerülésére küldött. Mindig így szokták azt, kozákok, -tatárok: a kik együtt járnak.</p> -<p>Az illyefalvai siralmas krónika is így énekli:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Kozák kurtány falat -vágja,<br /></span> <span class="i0">Tatár tüzét ránk -bocsátja.»<br /></span></div> -</div> -<p>A vad nép nyílzáporral szokja messziről megtámadni, sebbe -ejteni, lángba borítani az ellensége hadsorát és várát: az egész -kedvük ellenére volt, hogy a másiknak meg olyan lövő szerszáma -legyen, a mi az ő tegzénél messzebb hord. Pedig bizony a -csikszeredai ágyúk sem voltak különb fegyverek a -számszerijjnál.</p> -<p>A míg a kerülő csapat az átelleni völgy felől alászállt: addig a -szemközt álló tatárok csak abban mesterkedtek, hogy egyes vitézeik -előre nyargaltak, vitézi párbajra hivogatni fel a székely daliákat. -Kár, hogy olyan közel egyik sem hozta a képes felét, hogy Boldizsár -bá a kovás puskájával megtisztelhette volna. (Hiszen volna csak -itthon Damokos Tamás, majd megmutatná az tinektek, hogy hány mázsát -nyom egy font vas, mikor kardnak van lapítva! De hát nem voltak itt -a daliák, csak a bölcseséghez kellett folyamodni.)</p> -<p>Odafenn a vár sánczain az asszonysereg állt őrt, szemfüleskedve -mindenfelé. Damokosné meg künn a bástyaszegleten egész ökröt -süttetett, bort üttetett csapra, hogy a tatárok láthassák, mily -bővében vannak az ostromoltak mindennek: a gyerkőczök sem maradtak -dologtalan, hordták az ételt, italt a harczoló csapatoknak.</p> -<p>Az őrtálló csapatok hamar észre is vevék, hogy az új erdő -vágásan keresztül ugyancsak nyomakodik előre egy tatár csapat a -város megkerülésére s jelt adának idejekorán Boldizsárnak. A -hadnagy azonnal utasítást adott az alhadnagyának, ki a tulsó -sánczban vigyázott. Ez pedig Mihály bá volt. A hátulsó sáncz pedig -úgy el volt rejtve gyalogfenyő-bokrokkal, hogy abból semmi sem -látszott: a közeledő gyümölcsös kertnek nézhette. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>A megkerülő tatár csapat lármafával adott jelt a hegytetőről a -tábornak, s akkor egyszerre támadtak minden oldalról a mikóvári -sánczok ellen, a mikor aztán lett olyan nagy ágyúzás, hogy három -mértföldnyi kerületben minden vad elszaladt az erdőből. De nem csak -a vad, a tatár is elszaladt, a ki ott nem maradt. A gonosz pogány -had véres fejjel lett visszaverve Mikóvár alul, pedig csak öreg -emberek és suhanczok álltak vele szemközt: fából csinált ágyúk -dörögtek ellenük.</p> -<p>A murza maga rohant utoljára a Boldizsár bá által védett sáncz -ellen, a mundzukos lófarkat kezébe ragadva, s nem törődve az ellene -szórt tört patkódarabokkal, miket zsákszámra okádának a faágyúk. – -Ekkor azonban egy ilyen fenyőfa-csatakigyó azt a tréfát mivelte, -hogy nagyon erős lőportöltést kapván, a kartácscsal együtt magát az -ágyú béllését, az összegöngyölt pléhcsövet is kilőtte a csőből, s -az mint valami röpülő tüzes sárkány, úgy szállt nagy süvöltve a -tatárok közé. – Ez már nagyon erős argumentum volt! A hol már az -ágyút is ellövik az emberre: ott nem lehet megmaradni! A murza a -hátára kapta a pajzsát, s úgy elfutott ijedtében, hogy a saját -hivei sem érték éjszakánál elébb utól.</p> -<p>Boldizsár bá azonban jól tudta azt, hogy mikor valaki a tatárt -egyszer megverte, akkor még ne tartson «Te Deum laudamust», mert az -annak még nem elég. Nappal megfutott, éjszaka visszatér: s iszonyú -boszút áll. Kétszer kell a tatárnak a fejére ütni, mert az különben -be nem veszi a tanácsot.</p> -<p>A mint leszállt az éjszaka, sötét felleges idő lett: Boldizsár -bá kiválogatott százat a legjobb lábú ficzkók közül; azoknak a -számára készített óriási nagy fakardokat, mikor aztán már nagyon -sötét volt, akkor levezette őket egész a táborba szállt -tatárseregig. Ott az erdő oltalmában valamennyinek a képét, meg a -fapallosát bekente valami ördöngös zsírral, a mitől az ábrázat és -kard úgy fénylett a sötétben, mintha tűzből volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>«No most rajta, hopp a Jézus nevével! Szűz Mária hírével!»</p> -<p>A tüzes arczú alakok, a lángoló kardokkal nagy sivalkodás -mellett rohanának a fáradtan elpihent tatárokra; azok meg, mint a -kiket az ördögök szálltak meg, olyan rémüléssel kavarodtak fel erre -a túlvilági rémek támadására, s egymást gázolták el a nagy -szaladásban.</p> -<p>Boldizsár bá fakardos suhanczai még jobban megverték a tatárt -másodszor is, mint a hogy a faágyus aggastyánai.</p> -<p>– No már most énekelhetünk egyet, kedveskéim! mondá Czirjék -Boldizsár a sivó-rívó asszonyoknak: ezek már nem bántanak minket -többé.</p> -<p>Nem is mentek a tatárok Mikóvárnak a tájékára sem többet. A -murza visszafutott a khánhoz, s a prófétára esküdött, hogy olyan -ellenségre még nem akadt, mint a «kisértetek völgyében».<a name= -"FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a> Mindig óvták attól az oláhok is, hogy oda ne -menjen, mert ottan földalatti lelkek uralkodnak; de ugyan -tapasztalta ennek az igazságát, mert ottan nemcsak hogy száz ágyut -sütögettek el a népe közé, de utoljára magát az ágyut is közéjük -röpíték; éjjel pedig tüzes arczú dzsinek szálltak le az égből, -lángpallosokkal: a kire csak ránéztek is, rögtön korommá sült a -tekintetüktől. Ezért aztán Mikóvár vidéke – ezen tatárjárás alatt – -meg lett szabadítva mindenféle kelletlen látogatástól. <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span></p> -<h2>BENN AZ ELLENSÉG A VÁRBAN.</h2> -<p>Czirjék Boldizsár azért nem feküdt le a fülére, de mindig csak -félszemmel aludt, a másikkal az ellenségre vigyázott; mindenütt ott -vala, hogy az ellenség meg ne lephesse a várat. Végtére aztán ez a -zivatar is csak elmult a maga jó kedvéből, a tatár telerabolva -magát, haza ment a prédával, meg a sok rabszíjra füzött fogolylyal. -A fejedelem is hazakerült, az országgyülés is összeült; azok aztán -kegyetlenül egymás hajába kaptak, ki rebellált, kit száműztek: -egyszóval minden rendbe jött.</p> -<p>Százezer harczos férfi ugyan ott sinylett Krimiában rablánczon, -hanem az is mind rendben volt. Gazdája akadt valamennyinek. Itthon -pedig a magas kormány az előkelő özvegyeknek és árváknak tutorokat -rendelt, ennél többet pedig nem lehet kivánni.</p> -<p>Boldizsár bá is megkapta a parancsolatot, hogy leültetheti már a -csiki hadakat, nincs rájuk több szükség, lássanak a mezei munka -után. A csizmadiák menjenek csizmát varrni. Az ágyukat olvasztassa -be s az anyagot küldje fel Szebenbe, hadd öntsenek belőlük -harangot. Boldizsár bá hiven tűzbe tétette a faágyuit és a hamuját -lelkiismeretesen felküldte Szebenbe, öntsenek belőle harangot, ha -tudják a módját.</p> -<p>Csak azután, hogy mindent elintézett, tért haza ő is -Mikóujvárára, a hol a hadnagyi felügyelet volt a hivatalos -dolga.</p> -<p>Legelébb is felkereste az ő kedves urasszonyát, a ki talpig -gyászba öltözve fogadta, s százszor is köszönte neki azt a sok jó -szolgálatot, a mit neki és családjának tett; igérte, hogy soha sem -fogja elfelejteni.</p> -<p>– Már most hát, édes hugomasszony (a Czirjékek és Damokosok -vérszerinti rokonok voltak), mondá Boldizsár bá: a legelső dolgunk -az legyen ám, hogy a mi Tamásunkat <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> kiszabadítsuk onnan a tatár -fogságából, mert neki sem jó ottan lenni, de neked sem jó ám itten -magadban lenned azzal a két kis ártatlan porontytyal.</p> -<p>– Minden bizonynyal, az lesz az első dolgunk, édes bátyám. -Egyébiránt addig sem vagyok itten egészen tanács nélkül hagyva, a -jó fejedelem gondoskodott róla, hogy a diæta rendeljen ide «tutort» -a kis gyermekeim számára, s nekem szükségben tanácsadót.</p> -<p>Boldizsár bá nagyot törült erre a szóra az orrán (boszuságtól -viszketett az!) s azt dörmögé, hogy biz a jó fejedelem még sokkal -jobb fejedelem lett volna akkor, ha maradt volna itthon medvéket -vadászni, mint hogy elvitte a családapákat az operentiákra, koronát -vadászni, a kiknek a helyébe aztán most tutorokat ültet. Egyébiránt -ki légyen az az iderendelt tutor, ha szabad a nevét tudni?</p> -<p>Ilka asszony mondá neki, hogy az bizony Apor István uram ő -kegyelme.</p> -<p>Hüh be nagyot ugrott erre a szóra Boldizsár bá; a süvegét pedig -úgy vagdalta a padlóhoz, hogy az olyanokat puffant, mint egy -mozsárágyu.</p> -<p>– Oh te szent Pilátus! Oh te szent Herodes! s még a hány -füzfánfütyülő szent van a világon! Hisz akkor benn van a várban az -ellenség!</p> -<p>– Micsoda ellenség?</p> -<p>– Micsoda ellenség? Az, a ki rosszabb a töröknél, rosszabb a -tatárnál; a ki jobban megéget, mint a tűz, jobban felforgat, mint a -földindulás. Ugyan hogy tudtad azt ide beereszteni?</p> -<p>– Ugyan mit tud kegyelmed Apor István ellen?</p> -<p>– De bizony eleget. A mit a pápisták hét főbűnnek hínak, az mind -meg van benne, csordultig tetézve.</p> -<p>– Példának okáért.</p> -<p>– Először nagy benne a kevélység. Nem tudja elfelejteni, hogy -azoktól a hatalmas Aporoktól származik, a kik hajdan Erdélynek -vajdákat adtak; Bálványosban most is uralkodnak. Ezért képes volna -elárulni minden atyafiát, a <span class="pagenum"><a name="Page_30" -id="Page_30">-30-</a></span> ki fölötte áll, hogy annak a helyébe ő -juthasson. Azután irigye minden embernek, a kit csak az Isten -valamivel megáldott; az egyiktől irigyli a vagyont, a másiktól a jó -hírnevet, a harmadiktól az észt, a negyediktől a családi -boldogságot, s képes rá, hogy azt semmivé tegye, csak azért, hogy -másnak se legyen, a mi neki nincsen. Azután jön a fösvénység, a -kapzsiság, a pénzhetnémség: kártyán nyerni, uzsoráskodni, örökséget -hajhászni, simoniát űzni, ebben ő mind tudós. Kétszeresen árva az, -a kinek ő lett a gyámja, mert azt egy ingben, mezitláb teszi az -utczára. Azután iszákos, a bort nem is issza, hanem úszik benne; s -ha feltette az Orbán süvegét, akkor meg garázda, véres verekedő, -belevész az édes apjába is, s a papját is megveri; haragtartó lelke -soha el nem felejti, ha egyszer megbántották, s nagy idő multával -is boszút áll érte. Mindjárt kész a kardjához kapkodni. Hanem annál -restebb, ha valami üdvösséges dolog van rája bízva. Akkor mindig -azt mondja, «majd holnap, majd holnap!» Ha egy irgalmas kiáltással -megszabadíthatna valakit, még azt is resteli; ha a lábával -eltaposhatna egy üszköt, még azt sem teszi meg: elnézi, csupa -restségből, csupa tácsóságból, hogyan lesz belőle nagy tűz.</p> -<p>– Ejnye, de összegyüjtötte kegyelmed a hét fő bűnöket szegény -Apor István fejére.</p> -<p>– Még csak hatot számláltam el; a hetedik hátra van, hogy azzal -kössem be a koszorúját. A legfőbb vétke az, hogy fajtalan, buja -indulatú; a ki előtt semmi asszonyi erény sem szent, akár -szolgálónál, akár fejedelemnőnél legyen található. Ha egyszer ez az -indulat elvakítja: akkor nincs az a gonosztett, a mitől -visszarettenjen, csak czélját elérje.</p> -<p>Ilka asszony gondolá magában, hogy Boldizsár bá a -valláskülönbség miatt gyűlöli ilyen nagyon Apor Istvánt, s -csillapítólag hozá fel:</p> -<p>– De gondolja meg kegyelmed, jó Boldizsár bátyám, hogy ő az én -szegény jó Tamásomnak régi jó barátja. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p> -<p>– Hisz az a hiba. Inkább ellensége volna!</p> -<p>– Még atyafia is.</p> -<p>– Mint Ábelnek Kain.</p> -<p>– Aztán én nekem meg nagyon jó akaróm.</p> -<p>– Hiszen azt is tudom.</p> -<p>– Gyászos özvegységem szomorú napjaiban, szegény első uram -halála után, igen sokat feljárt hozzám, vigasztalt, tanácsolt; a -mit csak kivántam tőle, mindent megtett értem.</p> -<p>Boldizsár bá minden egyes mondásra ráintett a fejével, s aztán -hozzá toldá:</p> -<p>– Úgy, úgy! Még gitározott is neked és énekelt mellé! Mert azt -hitte, hogy hozzá mégy. Szerelmes volt beléd.</p> -<p>– Én belém? szólt Ilka elbámulva. Én nem adtam arra neki semmi -okot.</p> -<p>– Elég ok egy asszonynak az, hogy szép, arra, hogy szeressék. Te -nálad azonban még egygyel több ok is volt. Tudod jól, hogy mikor -szegény első urad olyan szerencsétlenül végezte életét: a fejedelem -(Isten nyugtassa meg, de derék jó úr volt! Bár még most is élne!), -hát a fejedelem, a kire a magtalanul elhunyt Mikó József minden -birtoka visszaszállt, azt a szót ejté ki, hogy bizony annak fogja -donátiózni az egész Mikóujvárt dominiumostól, a ki a szegény -fiatalon gyászban hagyott özvegyet feleségül veszi. Ezt orrontotta -meg Apor István uram, s ezért taposgatta olyan szorgalmasan -körülötted a földet. S most megint itt van az alkalom, megint -özvegy lettél: nincsen urad, s ő tőle függ, hogy visszakerüljön-e -valaha, vagy végkép odaveszszen. «Kecskére bizták a káposztát!»</p> -<p>Ilka asszony csak mosolygott.</p> -<p>– No hát lássa kegyelmed, hogy mennyire csalatkozik ez emberben: -íme az most is abban jár, hogy legnagyobb készséggel meghozza az -engedelmet a szultán tihájától szegény férjemnek azonnal -kiszabadítására. Annyit lótott-futott már eddig is, hogy sikerült -neki megtudnia, mely <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> várba vitték Tamásomat, kinek hatalmában -van, ki a gazdája? A váltságdíj felől is ki van már egyezve a -tatárral, s csak a postáját várja vissza, hogy megtudja, hová -hozzák őt ki, hová kell küldeni a pénzt érette, rögtön ő maga fog -érette elmenni, ő hozza el maga szegény Tamásomat. Láthatja -kegyelmed, hogy ez egy igazi nemes szív.</p> -<p>– Hallom, de nem látom, s ha látom, sem hiszem: valami kutyaság -lesz ennek a saroglyájában. Az én Están komám soha sem tett még -semmit nemeslelküségből, s nem hiszem, hogy a climactericus -esztendeje jött volna meg, a mikor az embernek a természete rögtön -megváltozik. Veszedelem lesz ennek a vége! Ezt súgja nekem a -kisujjam. Hanem hát jól van. Te csak légy nyugodt és várj minden -jókat, majd ébren leszek én. Ha Apor István uramat megtették a te -tutorodnak, majd megteszem én magamat az ő tutorának, s fogadom, -hogy én jobban fogok vigyázni az ő árva fejére, mint ő a te -árváidra. Az Isten szabadítson meg e gyászruhától.</p> -<p>Ilka szépen megköszönte még egyszer Boldizsár bának az eddigi -sok jóságát s az egész beszédből semmi tövis sem maradt a lelkében: -ő nem hitte azt, hogy rossz emberek lehessenek a világon (ha csak -nem kutyafejű tatárok), s azt gondolta Boldizsárról, hogy ez olyan -ember, a kinek sok észt adott az Isten, több bajt lát a világon, -mint a mennyi valósággal létezik.</p> -<p>Apor István uram számára berendezték a vár legszebb szobáit. -Boldizsár bá a földszinti boltozatban lakott.</p> -<h2>BUZDURGÁN.</h2> -<p>A mit Ilka asszony megtudott az elfogott férje felől, az -mindössze annyi volt, hogy a rabbá lett Damokos Tamásnak a gazdája -Buzdurgán murza.</p> -<p>Ezt hírül hozták neki illyefalvi szökevények, a kiknek -<span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> sikerült rabságukból kimenekülni s ezer -veszély és kiállott nyomoruság után a «záptenger» halálbűzű -morotváin keresztül, nagy vargabetűvel haza kerülni.</p> -<p>Ezek ugyan rettenetes dolgokat tudtak regélni Krimiáról és az -odahurczolt rabmagyarok borzasztó sorsáról. Hogy hurczolták őket ló -mellé kötözve, hogy etették, itatták őket olyan «gazzal», a mit -meglátni is undorodás; hogy fogták őket olyan sanyarú munkára, a -mit idehaza a barmok végeznek. Ezek közt pedig legkeservesebb volt -az állatbőrök kallózása, csávázása, cserzése, lugzása.</p> -<p>A krimiai tatárok marokin-bőripara hires volt az egész világban. -Nem tudtak olyat sehol előállítani. Rabszolga kellett annak a -készítéséhez. Eszes állat, a ki baromszolgálatot végez. A krimi -tatárok hirhedt bőriparuk által kincseket halmoztak össze; el lehet -mondani, hogy a Bakcsi-Szeráji és Akhtiári tatár fejedelmi paloták -bőrből lettek építve. Minden finom saru, keztyű, a pompás -könyvtáblák a régi könyvtárak incunábuláin, a préselt borítékok a -karos székeken, az úrnők czipői s a fejedelmi paloták aranynyal, -ezüsttel kivert bőrszőnyegei, mind a krimi tatároktól -származtak.</p> -<p>Átkozott munka volt annak az előállítása!</p> -<p>A legelső csáva, a mibe a bőröket beáztatták, a legrondább -hulladék, marótrágya keveréke volt, a minek bűzét megszokni nagyobb -gyötrelem volt a purgatoriumnál. Ebben a keverékben kellett térdig -gázolni, könyökig vájkálni a szegény raboknak: szabad ember semmi -fizetésért meg nem tette volna.</p> -<p>Azoknak, a kik ezzel a legelső csávába rakott bőrrel bántak, a -karjaik és lábszáraik olyan feketékké váltak, mintha szerecsentől -kérték volna kölcsön.</p> -<p>Azután jött a bőröknek eczetben, füzfahéjlúgban, savanyú -lótejben keresztül erjesztése, a minél megint olyan hőséget kellett -kiállniok, hogy az bevált a pokol előcsarnokának.</p> -<p>De legrosszabb sorsuk volt azoknak, a kik a finom szattyánbőrt -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> készíték, mert annak meg az volt a módja, -hogy a lenyúzott állatbőrt összevarrták, szumachgubicsport tettek -bele, s akkor egy embernek egy csövön át addig kellett belefujni, -míg az irha simára felpuffadt, mint egy bendő: így került az aztán -a csávába. Ettől a munkától az ember tüdejének előbb-utóbb meg -kellett szakadni.</p> -<p>No hát erre volt jó a rabszolga.</p> -<p>A derék krimi bőrgyárosok gondoskodtak róla, hogy soha szükséget -ne szenvedjenek: az európai uraságokat marokinnal, szattyánnal és -bagariával mindig elláthassák.</p> -<p>A legtöbb rabszolgát Oroszországból hordogatták el. Maga Dewlet -Ghirai khán alatt, Moszkvából és környékéből nyolczszázezer munkást -hajtottak el bőrt gyártani Krimiába s egy egész százötvenezer főre -menő orosz hadsereget elfogtak mindenestől a tatárok.</p> -<p>A rabszolgákból ritkán került valaki haza.</p> -<p>Az a kegyetlen, sanyarú munka rövid idő alatt elpusztította a -vele foglalkozókat; a kik kiállták, sem telepedhettek meg. A férfit -és nejét (ha fiatal volt) nem hagyták együtt: a rabszolgaságból nem -származik új ivadék. A kit nagy áron ki nem váltottak: az ott -veszett a csávában, vagy elmult magától, ha megvénült. Idegen nem -települt meg a félszigeten a tatárokon kívül, csak épen a koraita -zsidó, a ki ott földműveléssel, kertészkedéssel, állattenyésztéssel -foglalkozott.</p> -<p>A leghiresebb bőr volt ez idő szerint a «buzdurgán».</p> -<p>Azt a zománczos színt, azt a kigyófényhez hasonló arany-ezüst -ragyogványt, azt a művészi préselést, azt a magas izlésre mutató -rajzot, pompát, színvegyüléket, a mi e bőröket oly nagybecsűekké -tette, nem birták utánozni se a francziák, se a mórok -Spanyolországban. Ez a tatárok titka volt.</p> -<p>S ezt a bőrt azért hivták «buzdurgán»-nak, mert a kinek a -gyárában az készült, az volt Buzdurgán murza maga. (Most már csak -egy hires krimiai körtefaj tartogatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> a nevének -az emlékét; bőrt csinálnak mások is azóta, de olyan szépet soha, -mint a buzdurgán volt.)</p> -<p>Buzdurgán murza különben is kiváló nevezetesség volt. A -megszokott emberi mérveket meghazudtoló rengeteg óriás; a kinek a -legmagasabb férfi is elsétálhatott a hóna alatt: a bibliai Góliáth -második kiadásban.</p> -<p>Mint előkelő murza, ő volt a vezére egy egész dandárnak, s -annálfogva, mikor hadba kellett menni, ő is lóháton ült. De ő nem -úgy lovagolt, mint más jámbor ember, a ki a kengyelbe dugja a -lábát; hanem a hogy a kutyán szoktak nyargalni, hogy a lovagnak a -két lába is éri a földet, s a hányat lépett a lova, annyit lépett ő -is, úgy hogy hat lábbal futottak; s annál gyorsabb volt a -haladásuk, minthogy még a lovas is segített a lónak szaladni. Volt -neki egy iszonyú nagy kardja, a mivel egy vágással ketté tudott -hasítani egy embert, a sisakjától kezdve a nyereg kápájáig; s -tizenötfontos buzogányával tovább tudott hajítani, mint más ember a -parittyával.</p> -<p>És a mellett tetőtől talpig pánczélba volt öltözve, mikor -csatába ment. A pánczélja csupa egymásra fekvő árticsókaszerű -lemezekből állott, a mik mint a halpikkelyek fedezték egymást, -finom aczélból voltak készülve; de elől a mellükön aranyveretű -korán-mondatokkal ékesítve, a két vállán pedig ezüst madarakkal, és -trombitafarkú kutyácskákkal. Maga a pánczélja nyomott egy mázsát s -megért három falut. A dárdája pedig beillett árbocznak.</p> -<p>Hanem hát Buzdurgán murza holmi dib-dáb csatában elő se vette a -kardját, buzogányát, dárdáját: elég volt neki maga a nogajka. Ez -egy hosszú, szíjból font korbács volt, végtül végig megrakva réz- -és ólomgombokkal. A kire ezzel egyet végig húzott, nem kellett -annak többet semmi kenet ezen a világon. A futó ellenséget -kergetve, csak ezzel csapkodott jobbra-balra maga körül, s hullott -előtte a halandó, mint a letört bogáncs.</p> -<p>A mellett a hangja olyan volt, hogy egy mértföldnyire meg -lehetett hallani, mikor neki ereszté az ordításnak, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> ha az -ellenséget hivogatta vele, bizony inába szállt a lelke ettől a nagy -hangtól a legbátrabbnak is.</p> -<p>No hát ez volt az a Buzdurgán murza, a ki a jó Damokos Tamásnak -a rabtartó gazdája lett.</p> -<p>Így hozták azt hirül Ilka asszonynak a hazatérő illyefalvi -menekülők. Így tudósítá őt Apor István uram is.</p> -<p>Napról napra többet kellett Ilkának hallani a borzasztó -Buzdurgán murza felől, meg a rab magyarok válogatott -szenvedéseiről, azoktól a menekültektől, a kiket Apor István uram a -várba hozogatott s Ilka asszony az asztalához ültetett, a -családjával együtt vendégelte meg, hogy mindig a könyei hullottak a -tányérjára, s egy falatot nem volt képes enni, mikor azt hallotta, -hogy a szegény magyar raboknak a tatár tört kölest ad ételül, -feleresztve savanyú lótejjel, vagy pedig lóhust, a mihez nem kapnak -sót, úgy hogy a bőrgyártáshoz való salétromot használják só -helyett.</p> -<p>Boldizsár bá, a kinek ezeket szintén mind végig kellett -hallgatni, mert mint várnagy, ő is ott ebédelt Ilka asszony úri -asztalánál, utoljára már megsokallta azt a sok szerencsétlenkedést, -s a hirhordó menekülteket még a kapuban elfogdosta: «mit akarsz? -honnan jösz?» Ha azt mondta a jámbor: «Krimiából,» akkor azt -kérdezte: «ettél-e altyinnát?» arra akár azt mondta a góbé, hogy -«ettem bizony,» akár azt, hogy «nem ettem,» mindenképen kidobta a -nyakánál fogva a kapun: mert a ki valaha akár koldus, akár -rabszolga volt Krimiában, annak tudnia kell azt, hogy az altyinna a -legkisebb tatár rézpénz, a mit alamizsnának osztogatnak.</p> -<p>E miatt elvádolta Apor István Boldizsár bát Ilka asszony előtt; -hogy nem ereszti a hirmondókat ő eléje. Ilka asszony ezért négy -szem között előfogta Czirjéket s zsémbelni kezdett vele.</p> -<p>– Mikor úgy hazudnak, mint a köles! A tizedik sem volt -tatárrabságban; hanem egytől hallott a többi valamit, azt azután -tódítja tehetsége szerint tíz más. <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<p>– De már ugyan mért akarnánk engem ezzel keseríteni?</p> -<p>– Hát ezt Están komám tudja jobban.</p> -<p>– Csak nem gondolja tán kegyelmed?</p> -<p>– De biz azt gondolom én, hogy ő uszítja te rád ezeket a -Szentlázár vitézeit, hogy tégedet jobban elijesztgessenek.</p> -<p>– De már ugyan miért tenné azt?</p> -<p>– Hát azt is kitalálom én. Úgy-e bár, hogy ő alkuszik a mi -Tamásunk váltságdíjára a tatár tihajával? Azt mondja: négy ezer -aranyat követel a murza, azon alúl ki nem adja az urunkat. Te neked -pedig azzal a pénzzel együtt, a mit az urad küldött én általam, -alig van több készpénzed kétezer aranynál. Most pedig, ez után az -országos tatárdulás után, alig lehet pénzt kapni egész Erdélyben: a -kinél van is, a maga családjához tartozók kiváltására szükséges -neki. Tudom, hogy már a mi arany, ezüst-marhád volt, mind Brassóba -vándorolt a göröghöz: de még sem telik ki a nagy váltságdíj. Kész -volnál végtére még a mikóujvári uradalmat is, várastul együtt -zálogba adni, hogy az uradat kiszabadítsd; ha azon nem aggódnál, -hogy akkor meg a két kis fiadat rontod meg. Ezért rémítget Están -komám mindennap új meg új hirekkel, hogy állj rá minél elébb az ő -feltételeire, s az uradért cserébe add-oda a várad, az egész -birtokod: majd ő kerít rá pénzt.</p> -<p>– Hisz oda is adnám! mondá rá Ilka asszony.</p> -<p>– No úgy-e, hogy kivakkantottad a titkot, a mit súgtok-bugtok a -tutor urammal? Ezért az a nagy ijesztgetés. De hát én azt mondom, -hogy ne tedd. Beéri a tatár a kétezer arany váltságdíjjal, még -kezet is csókol neked érte. Ne hagyd magad agyonijeszteni. Nagy -pénz az: kiadják érte Damokos Tamást.</p> -<p>– De mikor én nekem rettenetes érzés az, hogy ő ott törje a -fekete csávában a bőrt az ő szép kezeivel! Minden nap, a mit neki -ott kell szenvedni, egy örökkévalóság én előttem. <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span></p> -<p>– Hiszen ne vedd ám azt úgy, a hogy ezek a gyászvitézek -hiresztelik. Én is ismerem a cserző varga mesterségét: magam is -tanultam. Igaz, hogy az első munka nagy undorsággal jár: de arra -csak a legaljasabb szolgákat használják, a kik egyébhez nem tudnak. -Ámde az olyan nagy eszű, irástudó embert, a milyen Tamás öcsém, nem -küldi a tatár cserző-csávába: hanem beviszi a palotás műhelyébe, -ott azt bízza rá, hogy a legfinomabb munkát végezze ügyes kézzel. A -mi Tamásunkat bizonynyal abban foglalkoztatják, hogy ezeket a szép -aranyos-ezüstös madarakat, tulipánokat festetik vele a kész préselt -bőrre, a miket itt a karos székeiden látsz; az pedig kellemetes -munka. Ő ért az irás mesterségéhez: vele iratják bizonynyal a -nevezetes mondásokat azokra a pánczél-bőrökre, a miket a tatár -uraságok hordanak. Mert ne ezekből a rongyos, szurtos tatárokból -itéld meg ám a krimi tatár nemzetet, a kiket mi itten faágyúval, -cséphadaróval rakásra öldösünk: ez csak a söpredéke. Otthon a tatár -fényes, kérkedő úr, duskálkodik a világi pompában. Aztán azt se -hidd el ám senkinek, hogy az egész Krimia egy olyan dögleletes -pusztaság, a milyennek a kezdetén, a záptengernél mutatkozik, a -honnan a szökevények elillantak; belül fölséges szép birodalom az: -tele pompásnál pompásabb kertekkel, erdőszámra vannak ott a -gyümölcsfák, a miket mi csak aszaltgyümölcseik után ismerünk. A mi -Tamásunk pedig, tudod, hogy milyen nagy kertész volt: akármi -legyek, ha most ő ott nem a főkertésze a tatár murzának, s míg mi -itt a jégcsapokat bámuljuk az ereszen, ő most ott a virágos kertben -a jáczintokból, meg tulipánokból kötöz bokrétákat Buzdurgán uram -feleségeinek.</p> -<p>Ezzel a mondással még szinte hogy majdnem meg is nevetteté -Boldizsár bá a szegény kesergő asszonyt.</p> -<p>– Aztán még egyet teszek hozzá: mondá Czirjék. Azt is vedd -fontolóra, hogy Buzdurgán murza nagyon jól tudja ám, hogy Damokos -Tamás főfő székely ember, főkapitány, primor, kastélyos uraság. Ott -van Kemény János uram, a <span class="pagenum"><a name="Page_39" -id="Page_39">-39-</a></span> fővezér; az is megmondja neki, hogy ki -az a Damokos Tamás? Ő érte Buzdurgán uram kétezer aranycsikót kap. -Hát csak van esze, hogy elpusztulni ne engedje. Ne félj bizony, -mikor ennek a többi szegény rabnak szalmát sem adnak alomhoz valót, -s a sótalan lóhúsra fogják őket, a te uradat mandolával, meg -mazsolaszőlővel hízlalják; s még a helyét is megtörlik a murza -feleségei, a hová leültetik. Úgy él az ott, mint a paradicsomban, -csak te hibázol neki, egyéb semmi.</p> -<p>Erre aztán sírt is, meg nevetett is egyszerre Ilka asszony.</p> -<p>– No látod, édes mézem, nem kell az embernek magát mindig a -leggonoszabb bajok képzeletével gyötörni. Aztán Isten is van a -világon. Nem hagyja ő el az inségben levőket.</p> -<p>Ilka asszony egészen megvigasztalódott erre a kecsegtetésre, és -azt mondá Boldizsár bának, hogy áldja meg ezért a jó szaváért az -Isten.</p> -<p>– Hanem hát arra kérlek, hogy el ne mondd ám Están komámnak -mindezeket, a miket most neked elbeszéltem; mert az majd megint -valami új furfangot fundál ki. Hej, mert sok-fábul-faragott-ember -ám az én komám. Te csak mondd neki mindig azt, hogy itt van a -kétezer arany: ennyi elég legyen, többet nem tudsz előteremteni. Ha -a tatár keményen tartja magát, vársz a míg megszottyan.</p> -<p>Ilka asszony megigérte, hogy majd úgy tesz. Nem szól Apor -Istvánnak semmit. Pedig hát dehogy állhatta meg, hogy ne szóljon. A -legelső találkozásnál persze hogy elmondta előtte azt, a miben -vigasztalását találta.</p> -<p>Egyszer aztán megint csak kisírt szemünek találta Boldizsár bá -Ilka asszonyt.</p> -<p>– Hát már most megint ki törte el a mécses cserepet? Támadt rá -atyafiságos zsémbeléssel a hugára. Miért itattuk meg ismét az -egereket?</p> -<p>Az csak húzódozott s felelt is, meg nem is: «hát csak -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> van énnekem elég okom, hogy sirással -töltsem a napjaimat».</p> -<p>– Épen annyi, mint százezer özvegy asszonynak Erdélyországban, a -ki mind úgy van, a hogy te. Ha azok mind rákezdenék nap-naponta a -sirást: uram őrizz, felvenne bennünket az árvíz! De te neked még -kevesebb okod van annyival, hogy hírt hallasz az uradról.</p> -<p>– Hírt ám, szepegett az asszony: de milyen hírt?</p> -<p>– No hát milyent? Talán bizony hátul kötötték a sarkát?</p> -<p>– Kegyelmednek mindig tréfára áll a kedve!</p> -<p>– Hogyne állna? Mikor egész nap nekem muzsikálnak – a hátamon. -De hát ugyan mi rossz hírt hallottál Tamásról? Lánczra verték? Ütik -verik?</p> -<p>– Azt nem teszik. Sőt inkább…</p> -<p>– Talán bizony ölelgetik, csókolgatják?</p> -<p>Az asszonynak megint olyan formára görbült a szája, mint a ki -mindjárt sirva akar fakadni.</p> -<p>– Mondtam úgy-e, hogy tovább ne add Están komámnak azt, a mit -tőlem hallottál? Most az már telebeszélte a füledet, az egész -lelkedet azzal, hogy hja bizony a Tamás szemre való legény: az -bizony megtetszett a murza feleségének; azóta össze is szőtték, -boronálták a dolgukat; talán még tatárul is megtanult a Tamás, s el -is felejtette, hogy van felesége. Ott lakik már benn a palotában, s -kalamajkát tánczol, a tatár ifjasszony meg timburán muzsikál hozzá; -– úgy-e, hogy ezt mondta neked Apor István uram?</p> -<p>– Nem! Nem ő mondta; hanem úgy álmodtam.</p> -<p>– Álmodtad ám: az Están komám szemeivel. No hát akár álmodtad, -akár ő tőle hallottad, ne hajts rá semmit. Álom: szófia beszéd! Hát -ugyan olyan embernek ismered te a te derék jó uradat? A ki hitvesi -hűsége ellen még akkor sem vétett, mikor a világ magas paripái -ragadták magukkal; hát az majd most fogja megtörni esküjét, mikor -az Istennek ilyen sulyos látogatása van rajta? Eredj <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> már! Ne -légy gyermek! Nézz bele a tükörbe, aztán kérdezd meg magadtól, hogy -elfeledhet-e valaki egy ilyen deli magyar asszonyt? Aztán kiért? -Egy tatár debelláért! Ha láttál volna valaha egy tatár asszonyt, -kinevetnéd magadat. Azzal a fekete pofával! Az orruk ég felé áll, -úgy hogy beleesik az eső: s a füleik akkorák, hogy legyezhetik vele -magukat, s szájuk meg olyan nagy, hogy saját maguknak a fülébe -sugdoshatnak vele; a fogaik feketére, a szemöldökeik kékre vannak -befestve; egy ilyen madárijesztő váztól félted az uradat, hogy -elszereti tőled. Inkább attól félthetnéd, hogy megeszi.</p> -<p>Nevetett, nevetett ezeken az asszony, meg is törlé szemeit a -könyektől, hogy hát jól van, nem gondol erre a bolondságra. De -mégis csak komolyan vette a dolgot.</p> -<p>– Mert hiszen, lássa kegyelmed; nem azért aggok én, hogy az én -Tamásom mást szeret, nem engem. Nem vagyok én olyan írígy. De attól -reszket a szivem, hogy ha azt a murza egyszer meg találja tudni, én -édes Istenem, még valami szörnyű csufondáros módon megcsonkíttatja -szegény uramat.</p> -<p>– De verd ki az egész aggságot a fejedből. Add vissza annak, a -kitől kaptad. Ha álmodtad, álmodd vissza. Annak az én kedves -komámnak, a tutornak pedig mondd meg: hogy az Isten őrizze őt -attól, hogy egyszer én is ott legyek álmomban, mikor ő te neked -álmodban ilyen hireket hord haza, mert Isten úgy segéljen, olyat -somodorintok a feje tarkójára – álmomban, – hogy ébren is -megtapogatja a helyét.</p> -<p>Ezt hát valahogy elütötte-vétette Boldizsár bá; de azért magának -is szeget ütött ez a fejébe. Mert nem igaz ám az, hogy azok a -tatár-asszonyok olyan csúfak volnának! Inkább nagyon is szépek. -Termetük, arczuk, hát még a szemeik! Veszedelem azoknak a -villámlásába kerülni. – Aztán húsból van az ember, még ha Damokos -is. Az ilyen dologban az asszonyok nagyon helyesen szoktak álmodni. -Ébren sincs az máskép. Az egész világtörténet egyetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> egy esetet -tudott följegyezni a férfiúi erényről: az is ki tudja igaz-e? Az a -történet Potifárné és József között azzal a köpönyeggel. Az egyik -így adja elő, a másik amúgy.</p> -<p>Hogy melyik mondott igazat: az excellentiás asszony-e vagy a -zsidó-gyerek? ez a kérdés még nem volt biró előtt. (Ezeket -Boldizsár bá óggta-mógta így magában.)</p> -<p>Csak legjobb lesz siettetni a kiváltási ügyet, s e végett ő neki -magának felmenni Gyulafehérvárra a szultán tihajájához és siettetni -az alkut; mert a mit az asszonyok álmodnak, annak fele is -igazság.</p> -<h2>KALME.</h2> -<p>Buzdurgán murzának a hires nevezetes telepe ott vala, a hol a -Karaszu és a Salgir folyamok egybeszakadnak s egy hegyes -félszigetet képeznek. Maga ez a telep egy egész kis város volt: -mondhatni erősség; mert a két folyam csupa zuhatagokban omlott alá -a hegyek közűl, úgy, hogy a vízsebesség miatt hajóval nem lehetett -egyik partról a másikra átmenni, de még a ki úszással akart is -átjutni, számot vethetett a lelkével. A száraz felől pedig erős -kőfal vonult egyik partról a másikig, mely a háromszöget -bezárta.</p> -<p>A félsziget csúcsa az utolsó pontja volt egy lankás -hegyláncznak, oldalai szőlőkkel, gyümölcsfákkal beűltetve, a miknek -koronái közül messze kifehérlett a murza palotájának -márványhomlokzata, a lapos terrasseokkal, a mikben alkonyi órákban -a háremét lehetett látni mulatozni a távolból. Bizony csak -távolból, mert a bőrgyár telepei lenn voltak a parti lapályokon: -azoknak vízhez közel kellett lenni, ott voltak az erjesztő, posajtó -medenczék. Az egész emberi lakcsoportozat igazi tatárépítmény volt: -rendetlen, egymást támogató házak, vakolatlan falak, kiálló -szarufák, nyers bőrrel, náddal, fakéreggel fedett kunyhók, közben -egy-egy sárgára, kékre, pirosra festett, hanem azért <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> mindenütt -lyukas épület; hosszú szárnyékok, nyitott színek; semmi utcza, csak -szűk sikátorok, a mikben két öszvér ki nem kerülheti egymást; -áthidaló ereszek egyik sikátorból a másikba a háztetők felett; -szárító esztrengák, vörös téglafalu ablaktalan rakodók, sötét -bolt-odúk: azok előtt megint rudakra épített lombsátorok; szép -lugasok, dögbőrökből; s mindenütt sár, piszok, rondaság; fekete, -sárga, veres, zöld rondaság; bűz, büdösség, pestilentia a förtelem -minden fokozatain keresztül: s mindezekhez hozzáillő félmeztelen, -piszkos, cseredzett, sovány, elkényszeredett, vadállattá aljasult -embertömeg; rabságra hurczolt áldozatok minden körül lakó nemzet -népeiből, a kikről régen megfeledkeztek. Itten gyártják a marokint, -meg a bagariát.</p> -<p>Hanem odafenn, a palota körül, valódi paradicsom van. Idáig nem -hatol fel sem a posajtók lugszaga, sem a rabszolgák jajveszéklése. -A természet maga alkotta édenné ezt a helyet, a midőn a magasabb -hegyekről egy hatalmas patakot irányzott a félszigetre, a mi aztán -a magas előfokról zuhatagban omlik alá a Karaszuba.</p> -<p>Fenn a várban kristályvizet isznak; lenn a városban cserző -luggal, trágyalével zavaros habarékot. Idelenn a csáva bűzölög, -odafenn a balzsamfák ambrája terjedez.</p> -<p>A hegylánczon túli része Krimiának egészen az olasz égalj -áldásai alatt virul. Épen úgy diszlenek a szabadban a babérfák, a -gránátalmák, a narancsok egész ligetszámra, mint Róma körül, s az -olajfák ezüstszürke örökzöldje között már otthonossá lettek a -kis-ázsiai nemesített gyümölcsök, körték, almák, baraczkok. Talán -el is felejtette már a világ, hogy ezek keletről jöttek a nyugati -zord világba, s úgy terjedtek tovább: úgy, hogy mikor már a -székelyek a szilvából «ízet» főztek, akkor még ennek a fáját -Belgiumban, Angliában nem ismerték s a poroszoknál az egyetlen -érett gyümölcs volt a főtt körte.</p> -<p>Buzdurgán murza nem is volt semmire olyan büszke, mint a -kertjére. A nagy rablóhadjáratokból, a miket vezetett, <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> zsákmányon -és foglyokon kivül még a kerti virágokat és ritka gyümölcsfákat is -haza hordta s nagy gondja volt rá, hogy megéledjenek; kertészeit a -szultán Gökk Sü melletti palotájában kitanult bosztandzsik közül -szerezte s azoknak, mivelhogy eunuchok voltak, szabad bejárásuk -volt a palotájába s fizetést és kaftánt kaptak. Az elhurczolt -foglyok közül is kiválogatta a legelőkelőbbeket, az értelmeseket, -meg a kik tanítók voltak, s azokat sorozta a kertben dolgozó -rabszolgák közé. Az izoglán-basi azokat dirigálta oktató szóval és -– nogajkával.</p> -<p>Február végével, a mikor még a székely földön haragosan fujdogál -végig az öreg Nemere s rázza a havat a szakálláról, a krimi -félszigeten már teljes virágpompájukban állnak a gyümölcsfák s a -talitarka virágágyak csak ugy nevetnek a kinyilt jáczintoktól és -tulipánoktól. A Tsatir-Dagh magas hegyein megtörik az észak fagyos -szele s a Fekete tenger felől langy áramlat sietteti a tavaszt.</p> -<p>Hanem hát van az öreg Nemerének egy felesége, a Burána. Ez orosz -születésű. Ez még sokkal kegyetlenebb szél a másiknál. Megesik az -félszázadban egyszer, Olaszországban is, hogy az adriai tenger -befagy s ugyanakkor a tél köpönyege beteríti egész Nápolyig a -délszaki paradicsomot; az olasz, a ki először lát havat esni, azt -hiszi, gyapot hull az égből. Ilyenkor természetesen minden -növényzet elfagy. Ez a rém meglátogatja Krimiát is.</p> -<p>Mikor legszebben virágoznak a fák, csaknem nyári meleg van: -egyszer csak felülkerekedik a kopasz hegyormokon valami csunya, -rongyosszélű ólomszürke felleg s nagyhamar betakarja a ragyogó kék -eget, olyan hegyes esőt szitálva alá, hogy szinte szurja vele az -embernek a bőrét. Ez így tart három nap, három éjjel. Olyan hideg -van, hogy bunda nélkül nem lehet kilépni a szabadba. A bunda a -tatároknál a thermométrum.</p> -<p>Buzdurgán murza mindennap háromszor bejárta az egész kertet, -sorra nézegetve a virágzó fáit, különösen sokat elidőzött az épen -egész pompájukban diszlő gránátalmák <span class="pagenum"><a name= -"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> alatt s tanácsot tartott a -kertészével; de biz az sem tudott neki mást mondani, mint hogy ha a -keringélő dervisek naponkint háromszor végig nem tánczolják a kert -minden útjait s az imám négyszer a nap négy szakaszában el nem -énekli a Koránból a XXIII-ik szúrát, hát akkor nincsen segedelem. -Ha estére ki talál tisztulni az idő, éjszakára olyan dér lesz, hogy -minden fűnek, fának vége.</p> -<p>Pedig hát épen estére állt meg a kegyetlen hideg szél. Ugy -szokta azt a Burána asszony. Elvégezte a nagy szapulást, most aztán -kitereget. Szép «fogas verőfény» lett.</p> -<p>Az imámok üvöltöttek, a dervisek verték a csörgő dobokat; a -kertész a szakállát tépte; Buzdurgán murza pedig, mint egy őrült -szaladgált a kerti utakon alá s fel, hol az eget, hol a fákat nézve -kétségbeesetten.</p> -<p>Egyszer egy rabszolga, a ki ott gereblyélt a virágágyak közt, -megszólítja:</p> -<p>– Kegyelmes uram, murza: nem használ ám semmit ez a könyörgés, a -mit a derviseid mivelnek; attól a fagy el nem mulik rólunk; hanem -én tudnám egy módját, a hogy mi szoktunk az ellen védekezni -székelyek.</p> -<p>A murza végignézett rajta, s ráhorkantott boszusan.</p> -<p>– Hát te székely vagy? Mi a neved?</p> -<p>– Damokos Tamás.</p> -<p>– Damokos is, meg Tamás is? Melyik vagy hát?</p> -<p>– Mind a kettő. Székelyek főkapitánya vagyok.</p> -<p>– Héj ha azt tudom, nehezebb lánczot tetetek a kezedre, lábadra. -Hát aztán mit tudtok ti székelyek Allah haragja ellen, a kik még -arra sem vagytok érdemesek, hogy az árnyékába elbujjatok?</p> -<p>– Hát mi füstölni szoktunk ilyenkor.</p> -<p>– Hisz azt tudom bolond nélkül is. Olyan rakás tömjént gyujtaték -meg a serpenyőben, hogy az egész mosée tele van az illatával.</p> -<p>– De mi kinn a szabadban füstölünk a fák alatt, és nem -tömjénnel, hanem tőzeggel, nyers gazzal, a mi nehéz büzt -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> ád: az veri el a fagyot. Engedd meg nekem -kegyelmes uram; hadd tegyek vele egy próbát.</p> -<p>– No hát tedd meg; adj rendeletet a többi rabszolgáknak, hogy -segítsenek neked ebben a székely istentiszteletben. Hanem annyit -mondok neked Damokos is, meg Tamás is: hogy ha engem lóvá tartasz s -nekem hiába büzölöd tele a kertemet meg a palotámat, s reggelre -mégis elfagy minden: hát akkor tégedet, a Damokost is, meg a Tamást -is karóba huzatlak.</p> -<p>– Ott is ott leszek én. Felelt vissza a rabszolga.</p> -<p>– No hát kezdj hozzá a babonádhoz: megengedem.</p> -<p>Damokos Tamás azonnal összehordatta a tisztásokra a többi -rabokkal a nyers iszalagot, reketyét, s tüzet gyujtott alá. Mire a -nehéz füst elkezdett szétterjengeni s elülte az egész kertet. De -egyuttal beszüremkedett az a palota szobáiba is, s betölté keserű -illattal még a háremet is. Buzdurgán murza dult-fult, prüszkölt az -orrtekerő illattól s szidta a székelynek még a dédükeit is, a ki -ezt támasztja; de kénytelen volt eltürni, mert maga rendelte meg. -Éjfél felé pedig Damokos Tamás jó nyers cserhulladékot hordatott -fel a gyárból, azt rakatta a tűzre. Buzdurgán murza azt hitte, hogy -a poklok kéménye nyilt meg: az füstöl az orrába; pedig dehogy az -nyilt meg: az még ezután következik. Végtére afféle drágalátos -bőrhulladék szemetet gyujtatott meg Tamás a kert minden részében, a -minek a kedveskedésétől Buzdurgán murza valamennyi asszonynépével -mind a pinczeboltokba menekült, s a muezzimnak odafenn a minaréhban -a torkába rekedt a «la illah il Allah!» Az egész kert palotástól be -volt burkolva a füstbe.</p> -<p>És aztán olyan hideg lett, hogy a szökőkut medenczéjében -befagyott a víz.</p> -<p>A mint kisütött a hajnali napsugár s Buzdurgán murza előjött a -pinczéből, az első dolga az volt, hogy felszaladt a palotája lapos -tetejére, széttekinteni a világban. Rémülve látta, hogy a tegnapi -zöld erdők mind szürkék-barnák köröskörül, s az udvaron levő -szökőkut medenczéje be <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> van fagyva, a csövekről jégcsapok függnek -alá. A szép paradicsomkert maga pedig még most is sűrű füstbe van -burkolva.</p> -<p>– Átkozott hitetlen kutya! ordítá Buzdurgán, féktelen dühében s -szaladt válogatni a korbácsaiban, melyikkel verje halálra a csalfa -rabszolgát, a ki egész éjjel így megkinozta a maga füstölésével őt -és egész háza népét s ehun ni! még jobban megharagítá vele Allaht! -A míg azonban a korbácsai közül megtalálta az igazit, az alatt -keletkezett egy jó friss reggeli szellő, az hirtelen elfujta a -kertet elülő nehéz füstöt, s mikor Buzdurgán murza lerohant a -kertbe, ime eléje mosolyogtak a lángvirágú gránátalmák, a tulipánok -és jáczintok: nem pokolbűz, hanem millió eleven virág füszerillata -lengett a szellőben. A kert meg volt mentve: zöld maradt minden -falevél.</p> -<p>– Allahé a dicsőség! kiálta a murza elbámulva azon a nagy -csodán, s aztán maga elé hivatta Damokos Tamást.</p> -<p>– No te székely! látom bizony hogy a te isteni tiszteleted jó -volt. Büdös volt; de jó. Szidtalak egész éjjel, megdicsérlek -nappal. És már most, hogy megjutalmazzalak, háromféle kegyelmet -teszek veled.</p> -<p>Damokos Tamás megörült, hogy ilyen nagy embertől valami kis -kegyelem nem jöhet.</p> -<p>– Először is elengedem neked azt a kétszáz korbácsot, a mit az -éjjel megfogadtam, hogy saját kezemmel rád verek. Másodszor -levétetem a lánczodat; ezentul láncz nélkül dolgozhatol a kertben. -És harmadszor minden napon kapsz egy egész kenyeret, nem a többi -rabszolgák moslékjából eszel.</p> -<p>Ennyi nagylelküség csak elég egy napra egy tatár murzától.</p> -<p>– No most már elmehetsz dolgodra. Hát te csakugyan Damokos is -vagy, meg Tamás is? Ej, ha azt tudtam volna, dupla váltságdijat -kértem volna érted. Feleséged is kettő van?</p> -<p>– De az csak egy van. <span class="pagenum"><a name="Page_48" -id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>– Kár. Ha ketten volnának, könnyebben kiteremtenék érted azt a -kétezer aranyat.</p> -<p>– Kiteremti azt az az egy is, kegyelmes uram; légy felőle -bizonyos; nem hagy az itt engemet sokáig rabszolgaságban.</p> -<p>– Örülök, ha kivált; örülök, ha itt hágy, jó Damokos Tamás.</p> -<p>Ettől fogva aztán Tamásnak könnyebb volt az állapotja az ő -rabságában: a kertészkedést otthon is nagy kedvvel szokta -gyakorolni.</p> -<p>Mondtuk már, hogy Buzdurgán murza bőrrel kereskedett. Állatok -bőrével is, meg emberek bőrével is. Nagykereskedő volt mind a két -szakmában; azt is mondhatjuk, hogy nagyiparos. A marokinját, -szattyánját, bagariáját elhordták messze földre a kalmárok s -kereskedtek vele. Az eleven bőr ellenben nem került nála vásárra. Ő -azt sokkal gyakorlatibb uton tudta értékesíteni. Maga is egyik -előkelő vezér lévén, a ki alatt kilencz orta állt, valahányszor egy -hadjáratból haza került s rendesen egész sereg foglyot hozott -magával, azokat legelőször is szakértő módon osztályozta. A -tenyereiket nézte: a melyiké fel volt törve, az paraszt, földmives, -nem sok váltságdij néz ki belőle, ez mehet a bőrgyárba dolgozni; a -melyiknek a tenyere sima, ez urféle, ezért váltságdijat fognak -adni, ennek az életét meg kell őrizni. Az öltözet nem tehetett -náluk különbséget, mert az uri köntöst már az elfogáskor lehuzta -róluk a tatár s rongyos daróczot dobott a nyakukba helyette, úgy, -hogy mind egyformák voltak. Leány vagy asszonyféléből csak azt -hozta el, a mi nagyon szép és fiatal volt. Azt azután megtartotta -magának feleségül. Volt az neki sok. Ugy volt vele, mint a kutya a -szénával. Ezeket nem engedte kiváltani.</p> -<p>A kedvenczhölgy volt Kalme a kadina: cserkesznő, a tsetsencz -fajból, mely a török padisahk szerályának szokta a legtöbb -csillagát kölcsönözni. Ezt onnan rabolta el a Kaukazusból, mikor -hajórajjal mentek át a tengeren a <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> murtizigátorok ellen. A szép -Kalme olyan úr volt Buzdurgán murza fölött, mint a murza a többi -rabszolgái fölött.</p> -<p>Forró délutáni órákban le szokott jönni Kalme a palotából a -többi háremhölgyekkel a kertbe sétálni és mulatozni, mielőtt -azonban kijönnének, elébb trombitaszó adott jelt a kertben dolgozó -férfiaknak, hogy siessenek a fallal körülkerített rekesztéken kívül -eltünni, s a harmadik trombitaszó után fekete eunuchok jöttek elő, -rhinoczeroszbőr korbácsokkal, végig szaladgálva a kerti utakat, s -sorra kutatva minden bokrot, de még a terebélyfák lombos koronáit -is, hogy nem maradt-e ott valami kanember? Jaj lett volna -annak!</p> -<p>Egy délután Damokos Tamásnak azt a munkát adta a főkertész, hogy -a nagy vízmedencze körül levő virágágyakból szedje ki az elvirított -tulipánhagymákat s azok helyébe későbbi virításra szánt -tubarózsákat ültessen. Tamás elvégezte mind a kettőt nagyhamar; -mivelhogy az urfélének az a szokása, hogy ha egyszer parasztmunkába -fog, azt nagy sietve elvégzi; nem tempózik vele, mint az igazi -napszámos; egy nagy kosár megtelt kiszedett tulipánhagymával, a -másik kasból meg kiürültek a tubarózsák. Ekkor aztán a fáradságtól, -meg a hőségtől úgy elnyomta a buzgóság, hogy biz ő ott elaludt. A -főkertész, a ki visszajött, megnézni a dolgát, látta, hogy már el -is van végezve s az ő szolgája alszik: megszánta szegényt, jó szive -volt, fogta az üres kast, letakarta vele, hogy ne süsse a verőfény, -s ne csipjék a legyek: a mitől az aztán még mélyebben aludta az -igazak álmát.</p> -<p>Egyszer aztán harsog a trombita; a feketék jönnek nagy -riogatással, végig toporzékolva a tévutakon, s kergetik a -férfi-népet ki a kertből, felkutatják a bokrokat, a filagoriás -kösköket: nem bujt-e oda valaki? Látták biz azok ott a virágágyak -között azt a két kast; az egyiket tele hagymával, a másikat -fenékkel felfordítva; de eszük ágában sem volt, hogy még azt is -megvizsgálják.</p> -<p>A jó Damokos Tamás pedig csak aludt szép nyugodt <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> lélekkel a -lefordított kas alatt s eszébe sem jött, hogy a trombita szóra és -lábdobogásra felneszeljen; mert ő épen most hazatérőben volt -Mikóujvárára mind hadseregestül: annak a trombitái szóltak, annak a -lovai dobogtak úgy. Diadalmasan tért haza a megvivott harczból. Szó -sincs róla, hogy őt elfogták volna; sőt inkább harczi -trophæumokkal, tatár-lengyel exuviákkal megterhelve tér haza -népestől. A várának a tornyai megaranyozódtak az alatt, hogy -odajárt, úgy ragyognak. A két fia eléje jön lóháton: hej, hogy -megnőttek azóta. Félinges kis babákul hagyta őket otthon, s egész -legényekül jönnek most eléje; mégis rájuk ismer. No van csókolódás! -Hát anyátok hol van? Felelnek valamit: de nem érti. Elszokott a -füle attól a beszédtől, a mit Erdélyben beszélnek.</p> -<p>A szerály felőli rácsozatos kertajtó megnyilik, s a -rózsalugassal fedett lépcsőgádoron át leszállnak a palota hölgyei. -Egész dandár azoknak a száma. Nem mind ikbál, a nagyobbrész -odaliszk, a ki az urnője arczát ernyővel védi a nap ellen, -pávafark-legyezővel hüsseli, mandolint, hárfát hoz, vagy csengős -nakarát, a mi tánczhoz való. Napkelet minden festői divatja szerint -van öltözve valamennyi, a hány annyiféleképen. Azt, hogy ki -közöttük a kadina, a legelső urnő, ha a szolgálattevő hódolat nem -árulná is el, ha a ragyogó ékszerek nem kérkednének is vele, -hirdetné maga az arcza, a termete. «Mikor te kilépsz a házadból, a -nap eltakarja az arczát felhővel, azt mondva: most világíts te -helyettem!» így zengedezne róla valami keleti költő. Mi azonban -nyugodjunk meg abban, hogy Kalme legszebb volt a tizenkét hölgy -között.</p> -<p>Eleinte fel s alá sétálgattak a tekervényes tévutakon, virágokat -szedtek, koszorukat fontak, éretlen gyümölcsökbe beletorkoskodtak, -pillangókat kergettek; azután énekelni, tánczolni kezdtek; majd -karéjban összefogózva, majd párosával, fátyolkendőt tartva a fejük -felett, egynek kedve kerekedett szilaj magántánczot járni -leterített szőnyegen, s míg a csörgős dobot ütögette a feje fölé -emelt kezeivel, <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> az alatt a többi odaliszkok zümmögő dalt -dudoltak félkaréjban állva. Kalme, két hölgytársa vállaira dülve -gyönyörködött bennük.</p> -<p>Damokos Tamás pedig ottan a kas alatt látá, hogy vonulnak ki -eléje Csik-Szereda ifjú hölgyei nagy zsolozsmaénekléssel. Danolnak -is, tánczolnak is. No lelkecskéim, énekeljétek azt a zsoltárt, hogy -«A Sionnak hegyén Ur Isten, Tiéd a dicséret!» Éneklik is, de valami -olyan furcsa nótára, a milyet ő soha életében nem hallott. Nem -illik ez a melodia sehogy a textushoz. Aztán nem kellene az -embernek tánczolni a zsoltárhoz.</p> -<p>A táncz után sorbetet, meg szultánkenyeret s egyéb csemegéket -hoztak; a hölgyek letelepedtek a nagy persa szőnyegre, a mit a -pázsitra terítének, s akkor elkezdett egy török hölgy meséket -mondani, a mik fölött egyszer-egyszer valamenyi felkaczagott. -Elhiszem azt, hogy mikor egy pogány isten egy csoportban ennyi -kaczagó női ajkot látott megnyilni, hát azt mondta, hogy «de bizony -szebb a földön, mint az égben.»</p> -<p>Mikor aztán a nap kezdett aláhanyatlani, s a nagy olajfák, -cziprusok árnyéka betakarta a kertet, a fülemülék megszólaltak -köröskörül, akkor a kadina megkivánta a fürdést. A nagy medenczében -a szökőkut sugara olyan dallamos hangokon fecsegett a naptól -átlangyult habokkal, hogy lehetetlen volt a hivogatásnak ellene -állani. A hölgyek valamennyien mind lerakták lepleiket, s aztán -csintalan játékot üzve, kergetölőztek a nagy medenczében; maga a -bűbájos Kalme, mint egy élő márványszobor oda állt a szökőkút -sugara mellé, s karját feje fölé emelve, engedé a -kristálygyöngyöket vállain végig peregni.</p> -<p>Halandó szeme nem láthatta ezt a képet: az istenek pedig hadd -lássák! és irigykedjenek.</p> -<p>«No micsoda bolond ez már megint!» mondá Damokos Tamás. Ne -sikoltozzatok annyit a lovam körül, mert még lefordulok róla. Ne -nyulj hozzá te menyecske, mert megrug! Egyszer csak felugrott a -lova, s ő keresztül esett a <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> fején. Szerencsére csak a kosár -oldalába ütötte a homlokát. Aztán nagyon elbámult, hogy olyan szűk -lett egyszerre a láthatár. Kereste Mikóujvárát: az már nem volt -ott; hanem a menyecskék sikoltozása folyvást hallható volt most -is.</p> -<p>Már csak még sem állhatta meg, hogy a kasnak a fonadékán ki ne -tekintsen, hogy mi lett a lovával, a melyikről leesett? S akkor -egyszerre előtte állt az a látvány, a mi csak az olympi isteneknek -való. Észbontó, szívbetegítő látvány. A hol az üdvösség és az -elkárhozás összetalálkozik. Az örvénynyé vált mézcsepp!</p> -<p>A mythoszi regét látta maga előtt, Anadyomene születéséről, a -mint a nereidák vállaikra emelik a tajtékból született Dionét, hogy -hosszu, aranyba játszó hajfürteit, a mik lebontva végig omlanak az -élő márványon, illatos olajjal bekenjék. Egyik nimfa a tenyerével -befogta a szökőkút csövét s az elszorított víz sűrű permetegekben -lövell szét a tenyere alól a csoportozat feje fölött, a mire, a -mint a pálmafák közül kilövellő rózsaszin alkonysugár rásüt, -félkerek szivárvány tündérkerete támad körülötte, maga a medencze -vize a szétterülő olajtól gyöngyházszinben játszik. Kép csupa -ragyogásból, fényre festett fény, a minek közepette csak a -szökőkutat elfojtó bizbariba néger rabnő jaspis szobor alakja -fekete. A vidám, csintalan női kaczaj s a fülemüle csattogás -egymásba vegyül: közbe egy-egy hárfahur pendül s a megzavart víz -habja locscsan, dallamos lubiczkolással.</p> -<p>– Ne lássam ezt az álmot! sóhajtá erényes elborzadással Tamás. -Soha sem vitte őt arra a lelke, hogy asszonyok után leskelődjék. -Sybaritának, mohamedhivő töröknek való ez. «Nem akarom látni! Más -álmot akarok látni!» S hogy annál biztosabb legyen magáról, a két -kezével eltakarta a szemeit és hanyatt feküdt s aztán csak a fülei -hallották még a dévaj kaczagást, a csalogány czuppogását, a habok -locscsanását. Rá tudta magát kényszeríteni, hogy ujra elaludjék. -Kevés ember tette volna ezt meg az ő helyén. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Ámde az ébren látott tünemények az álom országába is utána -találtak: ha elfutott előlük, eléje kerültek. Pedig olyan jól -elbujtatta magát: egy nagy kőkoporsó födele alá. Itt csak nem -lelnek rá. A dal, a kaczagás hangja ugyan ide is lehatol hozzá; de -legalább sötétségben van.</p> -<p>Csakhogy egyszerre az a kőkoporsó elkezd átlátszóvá lenni; -kristálylyá lesz a födele, keresztül láthatni rajta. Most látja -már, hogy hová jutott? ott van a török szultán szeráljában, annak a -legbelső háremében: a fehér márvány fürdőteremben, a minek a falai -arany betűs alkoránmondásokkal vannak teleírva.</p> -<p>Egész serege zsibong ott a háremhölgyeknek: tánczolnak, -dalolnak, vízben lubiczkolnak, hintán himbálódnak, hegedülnek és -tamburáznak, egymást narancsokkal hajigálják.</p> -<p>A világ mindenféle szinű hölgyei vannak ott, fehérek, feketék, -sárgák, olajbarnák, aranyozott és karmazsinra festett szemöldöküek, -kék, fekete és zöld szemekkel, selyemsárga, sáfránveres és -koromfekete hajzattal. Valamennyien mind tudják, hogy ő ott van, -egy férfi, lezárva kristálykoporsóba. Körültánczolják nevetve, -gúnyolódva; kinálják csemegékkel, gyümölcsökkel, habzó serlegekkel, -még ajkaik mézével is: tudják, hogy nem nyulhat hozzá, nehéz ez a -koporsófödél. Csak azért ingerkednek vele, hogy a tehetetlen -kínlódásában gyönyörködjenek.</p> -<p>– Pokol tüze emészszen meg benneteket! mormogá magában az -álomlátó.</p> -<p>– Tüzet kivántál? Ha csak ez kell, az is meglesz.</p> -<p>Nagy hirtelen oda hoznak eléje egy roppant nagy medenczét, -aranyozott vörös rézből, a min virágok vannak kiverve kék ezüstből, -fehér aranyból. Ez a medencze tele van parázszsal. Odahelyezik a -kristálykoporsó mellé: olyan közel, hogy a kisugárzó meleg süti az -orczáját.</p> -<p>– No már most mi lészen ebből? dörmögi a fogai közt.</p> -<p>Az üstre valami tömjénformát hintenek, a miből egyszerre nagy -fehér füst támad, a mi eltakar mindent. <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>– No ezt jobban is szeretem, mondja magában.</p> -<p>De a füst nem soká tart, nagy zsivaj támad: «jön az aszszeki -szultána! A padisah kedvencz kadinája!»</p> -<p>A füst kétfelé vonul, mint egy kárpit.</p> -<p>Most száll le a szultána a negyven márvány lépcsőn a nagy -fürdőtükörbe, melybe két óriási márványoroszlán okádja a vizet.</p> -<p>– Vakulj meg két szemem! nyögi az álomlátó. Mert nem elég, hogy -látnia kell az eléje szálló alakot, hanem még rá is kell ismernie. -Az ő felesége ez, az ő Ilkája! Nem! Csak volt az övé, most már a -szultáné, pogány török császárnak a rabfelesége.</p> -<p>Óh mi irtózat ezt látni! Azért hozták ide őt ebben a -kristálykoporsóban, hogy ezt meglássa. Pokollá akarták tenni az -életét. Csak legalább ne mosolyogna ez a nő! Ne mutatná ragyogó -orczáján, hogy szépsége vásárra bocsátásában diadalát találja. -Pedig hiszen ő az! Nincs másnak ilyen arcza! Csak legalább arczát -takarnátok el! Dobjatok rá valami fátyolt.</p> -<p>S az álmodónak csak kivánni kell, mindjárt beteljesül.</p> -<p>A rabnők előhoznak egy kis szelenczét, abban van egy arany -fátyol. Az egész nem nyom talán többet egy aranynál.</p> -<p>Egy nehezék arany olyan finommá ellapítva, hogy egy egész -emberalakot képes tetőtől talpig eltakarni, mint egy palást.</p> -<p>De ez a finom, vékony aranylepel úgy odatapad minden tagjához, -mintha semmi sem volna rajta, még az arczvonásai is mind oly hiven -kitünnek alóla: az maradt a ki volt; csak egy élő aranybálvány lett -belőle, a ki mozdul és jár.</p> -<p>S hogy még feszesebben álljon rajta az aranypihe: a derekára -övet körítenek.</p> -<p>De nem is őv az, hanem egy olvasó, csat helyett a közepén a -feszület van rajta.</p> -<p>– Távozz tőlem sátán! <span class="pagenum"><a name="Page_55" -id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Ez meg épen hivogatás volt. Az aranyozott túlvilági alak ismerős -mosolylyal jön hozzá közelebb s meg nem állhatja, hogy mikor őt -meglátja ebben a zárkában, fel ne kaczagjon rajta. A kaczagástól -szétreped az arczán az aranyfüstlemez s most már egész mivoltában -látja őt maga előtt.</p> -<p>Az ő Ilkája az, nem más.</p> -<p>Ha most megölhetné! Csak ez az egy vágya.</p> -<p>A fantóm leveszi derekáról az olvasót. Tán imádkozni fog, -keresztyén módra?</p> -<p>Dehogy azt cselekszi! Sőt inkább letépi az olvasóról az egyes -szemeit a rózsafüzérnek s aztán szemenkint belehajigálja a -parázszsal telt füstölőbe s a fejével bólint hozzá: «Ez a miatyánk! -Ez a hiszekegy! Ez az Ave Mária!» s aztán tovább megint szemenkint: -hiszekegy! úr imája! üdvözlégy!</p> -<p>A tűzbehajított golyócskák izzóvá lesznek ott, s mint megannyi -haragvó angyal szeme, úgy sugárzanak a szentségtörő arczába, a ki -egyre nevet és bólintgat.</p> -<p>Az álomlátó szeretné ledobni magáról azt az átlátszó -koporsó-fedelet, s aztán beletemetni abba a tűzbe azt a bűbájos -vétkezőt, a ki minden mozdulatával, de minden szempillantásával őt -öli meg ugyanannyiszor. Hanem hát a koporsó födele olyan nehéz, -hogy azt egy Toldi Miklós sem tudná ledobni, az ő kezei pedig olyan -gyöngék, hogy csak egy kosár födelét sem birnák fölemelni.</p> -<p>Az a sok rabnő, milyen dévajul kaczag ott köröskörül!</p> -<p>Az utolsó szem is lepergett már az olvasóról: csak a feszület -maga maradt még meg a zsinóron. A csábalak most azt is odaveti a -tűz közé.</p> -<p>A zsarátnakon izzó felfeszített alak a halálkinoktól látszott -vonaglani; Damokos Tamás a megváltónak minden végmondását hallani -véli, mik a keresztfán haldokló ajkairól aláhangzottak; düh és -keserüség szállja meg idegeit; izmait, inait emberfölötti -erőkitörésre feszíti; sikerül ledobni magáról a nehéz koporsó -födelet, s azzal odaugrik <span class="pagenum"><a name="Page_56" -id="Page_56">-56-</a></span> a rézmedenczéhez, a parázstól izzóhoz, -az olvasó gyöngyöktől ragyogóhoz s felragadva azt két sámsoni -öklébe, a fogantyúnál fogva, odazúdítja: – – igen is az egész nagy -kosár tulipánhagymát Kálme asszonyság és lubiczkoló rabnőinek a -nyaka közé…</p> -<p>A fürdő hölgyek e tulipántos felköszöntésre, de még inkább az -égből cseppent férfinak a látására iszonyú sikoltozásnak eredtek, s -nosza rejtegették az arczaikat a tenyereikbe. Csak Kalme nem -takargatta a képét szeméremrejtő kézzel, hadd égjen azon a haragnak -lángja teljes lobogásában!</p> -<p>– Fogjátok meg a vakmerőt és korbácsoljátok halálra! kiálta -istennői durczával, félig befont hajtekercsét ökölre szoritva, -mintha az is korbács volna. Mire a rabnők csoportja nagy -sivalkodással rohant rá Tamásra minden oldalról.</p> -<p>Az pedig csak állt ott, mint Lót felesége, sóbálvány korában, -elámulva s azt sem tudva, égen jár-e, vagy a földön? Vajjon ez is -álomlátás-e még?</p> -<p>A dévaj mænadsereg körülfogta, üstökébe kapaszkodtak, karjait -hátra csavarták, s ő csak állta mindezt csendesen, mint a -megbénult, a ki se kezének, se lábának nem tudja hasznát venni. Azt -is eltűrte, hogy az egyik hölgy hajából kitépett selyemszalaggal a -hátrafacsart ökleit egymáshoz kötözze. Hanem a mint az a feketebőrü -leánycseléd egy irgalmatlan nagy bőrkorbácscsal reá rohant, -egyszerre visszatért a szivébe a lélek; nagyott sikoltott, -szétszakítá az öklére tekert selyemszalagot, s azzal hirtelen -nyalábra kapta a fekete rabszolgálót, mint egy gyermeket s a fejét -a hóna alá fogva, annak a lábszáraival, mint két cséphadaróval, úgy -szétverte az egész rátámadó asszonynépet, hogy mind elfutott az a -bokorba; végre pedig a verekedő eszközül használt szerecsennőt -visszadobta a vízmedenczébe, s akkor aztán oda állt annak a szélére -s kevélyen kifeszitve széles mellét s megrázva büszkén felemelt -fejét, így szólt a kadinához: <span class="pagenum"><a name= -"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>– Én nem vagyok gyáva rabszolga czenk; hanem igazi magyar nemes! -Hivass ellenem férfiakat, hozzanak kardokat, vágjanak darabokra; de -az én testemet korbácsütés nem éri, amíg élek!</p> -<p>A kadina elbámult a merész szavakon; ez a délczeg alak -megigézte. Visszaemlékezteté azokra az őshonában lakó vitéz -murtizigátorokra; akik közül soha még ellenség foglyul egyet sem -ejthetett, mert mindegyiknek ott van az öve mellett a görbe kés, a -minek a sarlóéle arra való, hogy ha nincs menekülése a hősnek, maga -vágja el a nyakát. Ezek voltak az ő rokonai.</p> -<p>– Hagyjátok őt! parancsolá a hölgyeknek. Ne hívjátok az őröket. -Magunk tartunk törvényt fölötte. Azt mondja, vitéz volt: -megérdemli, hogy kard által haljon meg. Te, vakmerő férfi, most -lépj be oda, abba a köskbe és várd el további sorsodat.</p> -<p>Tamás megfordult s bement a czifra nyári lakba, anélkül, hogy -csak egyszer is visszafordította volna még a fejét.</p> -<p>Kevés idő vártatva utána jöttek az asszonyok; felöltözve és -arczaik lefátyolozva.</p> -<p>Kalme maga felült a kösk közepén levő diványra; a többi hölgyek -félkörben letelepedtek körülötte a puha szőnyegekre.</p> -<p>– Jőjj ide és beszéld el életed történetét; parancsolá Kalme -Damokos Tamásnak.</p> -<p>A délczeg ifjú a rabszolga köntösben is daliás alak volt, s a -nyomort is megaranyozza a büszke férfitekintet. A nők szeme mind -rajta függött; de a ki leginkább el nem ereszté egy pillanatig is -tekintete elől, az Kalme volt.</p> -<p>Mikor hazájáról s annak szabad népeiről beszélt Damokos Tamás, -az asszonyokról, a kik a férfiakkal egy becsületben vannak, arról a -titkos érzésről, a mi a magyar föld lakóját hazájához vonzza: hát -akkor egy-egy elfojthatatlan sóhajtás támadt szavaira, és mikor -leírta fogságra jutását, sok szenvedéseit, bizony könybe lábadt az -asszonyok szeme: de valamennyié. <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Még a büszke kadina is tenyerébe hajtá fejét, olyan nehéz lett -az azoktól a regéktől, miket a rab vitéztől hallott.</p> -<p>– Megértők sorsodat; kimehetsz előlünk. Várd el az -itéletedet.</p> -<p>Tamás elhagyta a kösköt, s aztán hozzálátott, hogy legelébb is -azt a kárt helyrehozza, a mit bolond fővel a kertésznek tett. -Kihalászta a tulipánhagymákat a vízből s gereblyével szépen -elegyengette a dulakodás nyomait a virágágyak között: mire Kalme és -asszonyai előjöttek a köskből, már helyre volt hozva minden -kártétel.</p> -<p>– Hallgasd meg itéletedet: mondá Kalme kegyesen. Életedet -meghagyjuk, sőt kemény sorsodat enyhíteni akarjuk. Tudd meg, -miképen?</p> -<p>Kalme e szavaknál olyan közel lépett Tamáshoz, hogy a vékony -aranyos fátyolon keresztül a forró lélekzete érte az arczát. -Suttogva beszélt hozzája. Azonban Tamás minden szavára kemény, jól -hallható hangon válaszolt, miszerint mindenki tudhassa, hogy ő -igazjáratbeli ember.</p> -<p>– Te azt mondád, szólt Kalme, hogy minden iskolát kijárt, -tanult, tudós ember vagy? Tehát írni is tudsz?</p> -<p>– Igenis, hogy tudok.</p> -<p>– Úgy van az az én hazámban is. A férfiakat mind megtanítják -betüket írni: de a lányokat csak a betüket elolvasni. Azért én -eltudom olvasni a mčhdruli írást: de leírni nem tudom.</p> -<p>– Akkor mégis többet tudsz, mint én, mert én tudok ugyan írni és -olvasni magyarul, meg diákul, egy kicsit görögül is; a góth -betükhöz is konyítok valamelyest; de a mčhdruli írásnak soha hírét -sem hallottam, azt se írni, se olvasni nem tudom: mert azt az én -hazámban nem ismerik.</p> -<p>– Ha olvasni nem tudod, az nem baj. De hogyha kezed járatos a -toll, vagy a nád, vagy a karczoló tű, vagy az ecset forgatásában, -úgy bizonyára egyik betüt a másikról le tudja másolni, ha eléd -teszik. <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>– Az már meglehet. Azt mondom rá az egyszeri székelylyel: «még -nem próbáltam, hogy tudok-e hegedülni? de meglehet, hogy -tudok».</p> -<p>– Hát példaképen tekints ide. Kalme lecsatolta karcsu derekáról -a karmazsinpiros marokin bőrövet, melyre domboru rajzokban -mindenféle kacskaringók voltak aranyfestéssel formálva.</p> -<p>– Látod: ez a mčhdruli írás. Ez egy mondat az alkoránból.</p> -<p>Annak a mčhdruli írásnak (a mi a cserkeszeknél a nemzeti -kalligrafia) betüi semmihez sem hasonlítanak olyan nagyon, mint -azokhoz a zsinorkacskaringókhoz, a mik a magyar dolmányra -elül-hátul felvarrva láthatók. Meglehet, hogy ha egy ilyen zsinóros -magyar a cserkeszek közé tévedne, ezek annak a dolmányáról -csodadolgokat tudnának leolvasni. Azért ezek az írásjegyek pompásan -diszítik a préselt marokint, sokkal inkább, mint az arab, vagy akár -a török talik írás betüi, vagy a tatárok szarkalábjai és az -örmények szerteszétágazó ákombákjai.</p> -<p>– Le tudnád-e ezt erről az övről írni?</p> -<p>Damokos Tamás vállat vont. E bizony nem szentírás.</p> -<p>– Ha rávetném a fejemet, miért nem?</p> -<p>– No hát tartsd ezt az ővet most magadnál, s rejtsd el egy -múza-pálma fiatal hajtásának a közepébe. Mikor aztán holdvilág -lesz, vagy pedig pitymallatkor, a midőn még mindenki alszik, vedd -elő, s ezzel a hegyes késsel karczold fel ezeket a betüket, jobbról -balra kezdve, ennek a kösknek a falára. A fal veres, a karcz fehér -lesz, elolvasható. Holnap reggel lejön a murza ide, az abdesztán -mosakodást végezni. Meglátja ezt a felkarczolt irást itt a falon. -Közel légy akkor. A murza fel fog kiáltani: «Ki karczolta ezt az -írást ide erre a falra?» Te akkor lépj elő bátran és mondd meg -neki: «én karczoltam azt oda!» A többit azután várd be csendesen. -Meglátod, hogy mi történik? Ha van bátorságod hozzá, megteszed; ha -nincs, abba hagyod. Ha mersz a sorsoddal megküzdeni, kiállhatsz; ha -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> nem mersz, elbujhatsz. Én nem árulom el -senkinek, ami itt történt. Hogy biztosságban légy, neked adom ezt a -kis görbe késemet. Ilyent hordanak az én bátyáim maguknál, hogy a -rabszolgaságtól magukat megóvják. Most pedig rejtsd el magad oda, -ahonnan előjöttél.</p> -<p>Kalme ott hagyta Tamást a cziprusbokroktól rejtve s hölgyeivel -együtt visszavonult a palotába, énekszó, lant, koboz elhangzott. -Tamás visszafeküdt a kas alá s bevárta csendesen, míg az eunuchok -őrjárata előjött, kinyitogatni a kertajtókat, hogy a kertészek, -bosztandsik és izoglánok újra bejöhessenek. Mikor a bosztandsi basi -előkerült, már ott találta a virágágyak között Tamást, -gereblyézve.</p> -<p>– Csak látszik, hogy legszorgalmasabb valamennyi között az én -Tamás szolgám.</p> -<p>Másnap kora hajnalban lejött a murza az abdesztán mosakodást -végezni a kerti köskbe.</p> -<p>Tamás ott kapargatta a körtefák derekáról a tarjagot, s vizsga -figyelemmel nézte a murza orczáját.</p> -<p>Hiszen tanulmányozásra méltó pofa is volt az: széles és lapos, -nagy, kiülő ökörszemekkel, a mik egymáshoz igen közel állottak, a -közbeeső orr azonban olyan pisze volt, hogy annál fogva ugyan nem -lehetett volna őt vezetni. Ennélfogva aztán a szájának sokkal több -hely jutott, mint a mennyi a szépségre megkivántatik, s hozzájárult -még az a hiányosság, hogy a széles ajkon alig berzengett itt-amott -öt hat szál bajusz, mint a kandurnál.</p> -<p>Azután, ahogy minden ilyen óriásnál szokott lenni, az érző -idegei olyan lomhák voltak, hogy amíg a szemeivel valamit -meglátott, nagy idő telt bele, hogy az arra támadt érzés az -arczvonásaiban kifejezze magát, s az is olyan finta kifejezés lett, -hogy a ránézőnek nehéz volt kitalálni, vajjon haragjában -agyarkodik-e az most, vagy örömében vigyorog?</p> -<p>– Ki karczolta ezt ide a falra? ordítá Buzdurgán az ott -kapargáló Tamásra, amint elébb a szemeivel megbámulta apróra a -kacskaringós cserkesz írást, s aztán széthuzta <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> a száját, -fogait kivicsorítva (ki tudja, mosolygás-e ez nála, vagy emberevési -szándék?)</p> -<p>Tamásnak bizony megrezzent az ina erre az ordításra.</p> -<p>– No csak ne szepegj! mondá neki Buzdurgán. Hiszen csak -suttogtam most! Mászsz közelebb! Ki írta ezt ide a falra?</p> -<p>S a szemei keresztbe álltak, s a fogai csattogtak hozzá.</p> -<p>S hogy a rabszolga nem sietett elég gyorsan, kinyujtá eléje -hosszú kezét s megfogta az orrát, annálfogva húzta közelebb.</p> -<p>– Milyen nagy orra van a czudarnak! Olyan mint egy vaddisznónak -az orra.</p> -<p>Buzdurgánnak elég oka volt, hogy irigy legyen rá.</p> -<p>– No hát beleverjem az orrodat ebbe az írásba? Látod? vagy nem -látod? Ki írta ezt ide?</p> -<p>Tamásnak eszébe jutott a kadina mondása: «ha van bátorságod, -megteszed». De hát hogy ne volna.</p> -<p>Már is magasra emelte az orrát.</p> -<p>– Én írtam azt oda.</p> -<p>Erre a szóra Buzdurgán a két térdére tette a két tenyerét, így -görbíté alá a hátát, hogy a nagy pofájával egyenesen szembe -nézhesse Damokos Tamást.</p> -<p>– Te írtad ezt? Te magad? Nem hazudsz? Hát le tudnád ezt még -egyszer írni?</p> -<p>– Le biz én.</p> -<p>Azzal Tamás fogta a kaparó-vasát s annak a hegyével rendén -leírta az egész sort az út porondjába. Éleseszű volt: bár nem is -értette a mčhdrul írást, amit egyszer leírt, azt el nem -felejtette.</p> -<p>Erre Buzdurgán murza akkorára feltátotta a két sor fogát, olyat -ordított mellé, s úgy terjeszté ki a két karját, hogy Damokos Tamás -most már csakugyan azt hitte, hogy meg akarja őt enni.</p> -<p>Ő pedig, a milyen gyors volt, mint a párducz, hátraszökkent, s -kirántva kebléből azt a görbe kést, marokra fogta azt, s azt mondá -a murzának: <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Meg ne gyalázz! mert elébb ezzel a késsel elvágom a -torkomat.</p> -<p>Buzdurgán előbb megbámulta a görbe kést, s miután meggyőződött -róla, hogy az csakugyan görbe kés, egyszerre rémületre -hosszabbodott arczczal kiáltá, reszketőssé vált hangon Tamásra:</p> -<p>– Jaj fiam! el ne vágd a nyakadat azzal a késsel! Nem akartalak -én bántani: csak meg akartalak ölelni. Ne félj tőlem, édeském, -fiacskám. Kaftánt adok, salavárit adok, selyembe takargatlak, lépes -mézzel etetlek, csak el ne öld magadat. Fiammá fogadlak, -gyaloghintóban járatlak: olyan jó dolgod lesz nálam, hogy az édes -anyádnál sem volt jobb. Ne bolondozz azzal a bicsakkal.</p> -<p>– No hát! mondá Tamás daczosan; mit akarsz hát velem?</p> -<p>– Megmondom egy szóval. Valamennyi rabszolgám közt legelsővé -teszlek. Te parancsolsz valamennyinek, teneked meg senki. Akkor -dolgozol, a mikor akarsz. Mindent tehetsz, csak el nem szökhetsz. -Kapsz tőlem külön házat, a miben lakhatol; a hányszor ebédelni -akarsz, csak küldj a szakácshoz! mit iszol? hozasd! Ha feleségre -van szükséged, csak annyit mondj, hány kell? Még fizetést is adok, -s azt, ha akarod, haza küldheted az atyádfiainak. Olyan jó dolgod -lesz nálam, hogy soha többet a rongyos pereputtyaidhoz vissza nem -kivánkozol.</p> -<p>– De hát most mégis szeretném tudni, hogy mivel szolgáltam én rá -erre a nagy dicsőségre?</p> -<p>– Megérted fiam azonnal: csak nyisd ki a füledet és csukd be a -bicsakodat. Ülj le ide mellém a fübe. Vigyázz, hogy meg ne csipjen -a hangya. Hát azt tudod úgy-e, hogy én nekem van a leghiresebb -bőrgyáram a világon. Az én bivalybőrömből készitik a pánczélokat, -az én marokinomat viszik fejedelmi palotákba a frankok és egyéb -gyaurok birodalmaiba, a kik lábas székeken ülnek, s a könyveiket -beköttetik, épen úgy, mint az igazhivők templomaiba, a hol azokat -szőnyegek gyanánt leterítik; az <span class="pagenum"><a name= -"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> én korbácsaim osztják az -igazságot a jeges tengertől elkezdve a Verestengerig; az én -bagariámmal gázolja keresztül a csikorgó telet a moszkó, meg a -polyák; az én szattyánomat viselik a törökök papucsnak, az én -kordoványomat a magyarok sarunak. – És ezért mégsem az én hirem a -legnagyobb a világon: nem a «buzdurgán» név a legragyogóbb a bőrök -között; mert van a csecsenczek közt egy bőrgyáros, a ki azokat a -hires övöket és tüszőket készíti, a mik drágábbak az aranynál. Ez -veszi el előlem az erzerumi vásárt, a hol az örmények, cserkeszek, -oszszetek, mind csak az ő portékáját veszik. S miben áll a titka? -Abban, hogy az ő bőreire ilyen szép kacskaringós irásban vannak -aranynyal ezüsttel rajzolva, sajtolva alkoránból vett szép -mondások. Csak ezért keresik őket olyan nagyon. – Csináltam volna -én ezt már régen utánuk; de nem tudtam szert tenni olyan -rabszolgára, a ki irni tudja a mčhdruli ákombákot. Magam vittem -annyira, hogy el tudom olvasni, de az olvasás meg az irás közt -tudod jól, olyan nagy a távolság, mint a földön lépegetés, meg az -égben repdesés közt. A gólya is lépeget a földön, mint én; de én -nem tudok úgy repülni, mint ő. S hamarább meg tudnám azt tenni, -hogy a két öklömmel ennek a pálmafának a derekából ilyen ákombákot -csavarintsak, mint hogy egy nádszár hasított orrával betüt -kanyarítsak belőle. S ezek a murtizigátorok, a kik ezt az irást -tudják, olyan kutyahitüek, hogy a mint egyet közülük a harczban -vagy éjjeli megtámadásban elfogdosunk, mielőtt a lánczot kezére -tehetnők, kirántja a görbe kését s elvágja vele a nyakát s azzal -porba esett a pecsenyém. – Értheted már most, édes fiacskám, hogy -milyen nagyon szeretlek én téged, azért, hogy el nem vágtad a -nyakadat. Te tudod a mčhdruli irást! Úgy-e bár, ezt tinálatok -székelyeknél a medreszekben tanítják.</p> -<p>Tamás ráhagyta, hogy igenis: ott tanulta ő ezt a fehérvári -fő-medreszben.</p> -<p>– Hát most te fogod nekem ezt az én irhabőreimre <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> írni! -Hahaha! majd meglátod, hogy kiszorítjuk vele a csecsenczeket az -erzerumi vásárból? Micsoda? Még Bagdadból is! De még Aleppóból -is.</p> -<p>(Jól van, jól; gondolá magában Damokos Tamás; de majd mikor -kisül, hogy nem tudok többet annál az egy mondásnál az egész -mčhdruli alkoránból, azt is csak úgy tudom, mint a tyuk az -ábéczét!)</p> -<p>Hanem hát már benne volt. Uszni kellett. Hadd lássuk, mi lesz -belőle?</p> -<p>Buzdurgán pedig nem tréfált: rögtön futtatá az izoglánjait a -kastélyba, hogy hozzanak a számára pompás öltözeteket s nagy -rimánkodásába került Tamásnak, hogy azt a grácziát elengedjék neki, -a mi együtt jár a turbánviseléssel: tudniillik, hogy a berberbasi -simára leborotválja a koponyáját; jó lesz az így is.</p> -<p>Hanem egy különös kegyelmet kért a murzától, mikor a czifra -ruhákat ráadták, a mi csupa prém és paszománt volt.</p> -<p>– Nem bánom: napestig kész vagyok a te bőrödre arany mondásokat -festeni; hanem azután engedd meg, hogy este megint kijöhessek a -kertbe dolgozni. Ez a munka én nekem a gyönyörűségem.</p> -<p>De még meg is dicsérte ezért a kivánságért a murza.</p> -<p>– Ember vagy fiam! Ilyen szolga kellene nekem sok. Látjátok ti -többi kutyafülüek! Ez nem azt cselekszi, a mit ti, hogy a mint a -muezzin estét ordít, rögtön abba hagyjátok a dolgot; hanem a mikor -az egyik munkájába belefárad, akkor pihenésül a másikat veszi elő; -estig betüket ír a szakmányban, este gyönyörüségből neki áll -kapálni. Ne félj, fiam, megjutalmazlak. Te fogod jövendőben a -vétkes, tunya rabszolgáknak a talpára leszámlálni a botokat.</p> -<p>Tamás köszönte szépen ezt a szivességet: nem kiván belőle.</p> -<p>– Nem kivánod? Pedig én azt gondoltam, hogy ez a legnagyobb -gyönyörüség a világon. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<p>Buzdurgán felvezette a maga kitüntetett rabszolgáját a kastély -udvarára.</p> -<p>A nagy négyszögü tér, a mit a palota négy szárnya képezett, -olyan tisztára volt gereblyézve, s behintve fehér poronddal, hogy -azon még csak egy füszál sem volt látható; – a középső napkelet -felé fordult részén volt a széles lépcsőzet, a min a palotába fel -lehetett járni, s ennek a tornáczából indult ki a földszinten -körülfutó folyosó, a melyen folyvást járkáltak alá s fel az eunuch -őrök, kivont kardokkal. Mert azokon a vasajtókon belül, a mik e -folyosókról nyilnak, dolgoznak azon a munkán, a mi Buzdurgánnak -legféltettebb titka: a drága bőrök aranyozásán, virágokkal és -betükkel itt festik azokat tele. Ezt a tudományt őrizni kell, -nehogy megszökjék vele valaki. Azért is rendelte ide azokat a -műhelyeket a murza, a saját palotájába, hogy hármas zár alatt -legyenek s mindig az ő szeme előtt.</p> -<p>Olyan alacsonyak is a zárkák ajtajai, hogy közönséges embernek -is le kell bukni, mikor rajtuk belép, maga Buzdurgán pedig épen -csak négykézláb teheti látogatását, s mivel nem illenék, hogy ő -fejet hajtson a rabszolgái előtt, annálfogva háttal szokott -hozzájuk bemászni.</p> -<p>Damokos Tamást itt átszolgáltatá a felügyelő timárbasinak, -lelkére kötve, hogy ezt a rabot nagyon megbecsülje, mert ez drága -kincs.</p> -<p>Itt azután megtaníták Tamást, hogyan kell ecsettel a bőrre -festeni az arany czikornyákat, aztán miféle tompa vésőkkel és -fakalapácsokkal kell azokat úgy körülveregetni, hogy -kidomborodjanak. Tamás egész nap ezt mívelte.</p> -<p>Este felé kezdte érteni, hogy miért vásárol a csizmadia szőlőt, -mihelyt egy kis pénzhez juthat. Rettenetes dolog az, hogy az ember -egész nap az előtte fekvő bőrt ütögesse kalapácscsal. Ennél sokkal -kellemesebb a kertben kapálni.</p> -<p>Azonban hát ezért a munkáért jó ebédet adnak: piláfot, -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> szultánkenyeret, sorbetet is hozzá; a -kadinának talán mégis jó szándéka volt, mikor erre feleszelte. -Hátha ez lesz a kiszabadulásának az eszköze?</p> -<p>A mint egyszer a mesterségbe beleokult: próbának oda tettek -eléje egy övnek hasított bőrt, hogy cselekedje rá azt a mčhdruli -mondást.</p> -<p>Ez nem ment olyan könnyen, mint az arabeszkek munkája; mert -csupa kacskaringókból állnak a betük; de estig mégis csak elkészült -meglehetős sikerrel.</p> -<p>Erre, a mint a muezzin a napot elbucsuztatta, bejött a mühelybe -a murza.</p> -<p>Mikor az elkészített övet meglátta, nyalábra kapta Tamásnak a -fejét s olyat csókolt az orczájára, hogy az majd megsüketült -bele.</p> -<p>– Hiszen ezt gyönyörűen megcselekedted. Hohó! Hiszen ezzel mind -leverjük az erzerumi vásáron a csecsenczeket. – Nagyon jól van -fiam! Holnap mindjárt csinálj egy másikat, másféle szép mondással -az alkoránból.</p> -<p>(Másfélével ám! gondolá Tamás. Ha tudnék másfélét! De ebből az -egyből áll az egész tudományom a pogány szentirásból.)</p> -<p>– Nem, uram, ez még tökéletlen munka, kifogásolá a dolgot -ravaszul. Nem vagyok vele megelégedve: kell hozzá egy néhány hét, a -míg a kezem úgy belegyakorlódik, hogy olyan szépen megcsináljam, -mint a milyen a mustrája.</p> -<p>– A mustrája? kérdezé a murza, s tátva feledte a száját -bámultában. Hát hol láttad te ennek a mustráját?</p> -<p>Tamás csak most vette észre, hogy majd elszólta magát. Hanem -aztán helyreüté a dolgot. Tudta, hogy hitetlenek ellenében a -hazudás nem vétek.</p> -<p>– Hát biz én azt a fehérvári collégiumban, a muzeumban -láttam.</p> -<p>Buzdurgán murza nagyot csóvált a hordónyi nagy fején.</p> -<p>– No, mihelyt betörünk megint Erdélybe, meglátogatom -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> azt a fehérvári nagymedreszt. De ott -találjam ennek az övnek a mustráját! Mert ilyen öve csak az én -feleségemnek van, a kadinának, s azt is a patyolat öltönye alatt -viseli, hogy senki sem láthatja rajtam kivül. S ilyen öve van neki -huszonnyolcz: a hold minden napjára más-más.</p> -<p>A murza nagyot fujt.</p> -<p>Tán csak nem fogott neszt?</p> -<p>Azt mondják a czethalról (a ki igen nagy állat), hogy ha annak a -farkába beleütik a szigonyt, kell neki öt percz, a míg az értesítő -ideg egész a fejéig küldi a tudósítást, hogy sebet kapott odahátul -s aztán megint másik öt percz, a míg az agyából az intézkedő ideg -visszaküldi az utasítást, hogy csapjon maga körül a farkával. – -Ilyen czethal volt a szárazföldön a murza: a döfést megkapta a -szigonynyal, de kell neki rá egy hónap, a míg féltékenynyé lesz -miatta.</p> -<p>– No hát eredj most a kertbe kapálni.</p> -<p>Tamás lerakta a czifra ruhát, felvette a kertész-gunyát s kiment -kapálni a kertbe.</p> -<p>A többi rabszolgák már akkor mind kitakarodtak onnan.</p> -<p>A mint Tamás a nagy vízmedenczéhez ért, a hol azt a furcsa -álmot, meg azt a még furcsább valóságot látta, eszébe jutott, hogy -megvizsgálja a muzapálmának azt az új hajtású levelét, vajjon -nincs-e még ott a kadinának az öve, a mit tegnap odarejtett. A mint -lenyult a levélgöngyöleg mélyébe, bizony a kezébe akadt a bőröv. -Tehát nem jött el érte a kadina. Ebből baj lesz; mert a murza -keresni fogja nála azt a bizonyos övet.</p> -<p>Hát a mint kihuzza azt és megnézi, akkor látja, hogy az egy -egészen másszinű öv: a tegnapi karmazsinszinű volt, ez pedig -égszinkék. Aztán a cziframondás is egészen más betükből van -összerakva rajta.</p> -<p>Tamás erre letört egy agavelevelet, annak a héjára felkarczolta -a tövises hegyével az egész cziframondást a kék övről, ezt azután -nagy hamar visszarejté a muzapálma <span class="pagenum"><a name= -"Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> hajtásába; s aztán az -agaveleveléről mindaddig rajzolgatta a porondba a czikornyákat, míg -könyvnélkül megtanulta; mikor a murza reggel lejött a mosakodásra a -köskbe, már akkor ott gereblyélgetett Tamás megint. Innen aztán -együtt tért vissza ismét a murzával a kastélyba a -festőmühelybe.</p> -<p>Ezuttal a tegnap betanult verset készítette ki egy darab ujdonat -égszinkék marokinra ezüsttel.</p> -<p>Mikor a murza este bejött, s meglátta a kész munkát, majd a -gerendába ütötte a fejét meghókonyodtában.</p> -<p>– Te! Damokos Tamás! Ennek a mustráját is a fehérvári nagy -medreszben találtad?</p> -<p>– Ott biz én. Van ott a muzeumban ilyen huszonnyolcz; a hold -minden napjára más-más.</p> -<p>– No! Ne lássam addig a mekkai kaábát, a míg a fehérvári nagy -medreszt meg nem látogatom.</p> -<p>(«Én is ott leszek akkor!» mondá magában Damokos Tamás, -elfelejtkezve rab voltáról.)</p> -<h2>HOGY HOZZÁK TÁNCZBA A TÖRÖKÖT?</h2> -<p>Hát ha csak felét megálmodta is Ilka asszony ezeknek a krimiai -állapotoknak, akkor bizony (valljuk meg az igazat) elég oka volt -neki siettetni a jó Damokos Tamásnak minél elébb való kiváltatását -a keserves fogságból; mert nem tréfa dolog az, hogy igazhitű -keresztyén ember minden nap pogány alkorán mondásokat másolgasson -mčhdruli irásban olyan mustra után, a mit a tatár murza legszebbik -felesége rejtett helyen visel.</p> -<p>Sürgette is Ilka asszony a kiváltás dolgát, de az csak nem akart -előre menni. Mintha valami titkos kéz, mihelyt meg van kötve a -csomó, untalan eloldozgatná azt.</p> -<p>Egyszer aztán azt mondá Boldizsár bá Ilka asszonynak:</p> -<p>– No drága gyémántom, most már magam megyek fel Gyulafehévárra. -Irj két levelet: az egyiket Akmet bégnek, a szultán tihajájának, a -másikat meg Apor István uramnak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> a te tutorodnak. A tihajának -csak azt ird, a mit már máskor, hogy te bizonyosan tudod, szultán ő -felsége, kinek Allah nyujtsa meg az árnyékát, azt rendelte, hogy a -kapitányok rabváltsága kétezer arany legyen; ez készen is van -nálad, azonnal elküldöd Perekopba, mihelyt Damokos Tamást oda -kihozzák, oltalom-leveleket adván neki is, meg nekünk is, a kik a -pénzt odavisszük. Több pénzed nincs, nem is szerezhetsz. Ennyi -azonban készen áll.</p> -<p>Ilka asszony még hozzá akarta tenni, hogy odaadja bizony minden -ékességeit, aranyát ezüstjét, marháit azon felül, de Boldizsár bá -csak azt mondta, hogy «ne kinálj te neki egy batkával se többet, -meglátod, hogy utána kap, esze nélkül, csak én beszéljek vele».</p> -<p>Mikor ez a levél készen volt, akkor azt mondá Ilkának:</p> -<p>– No már most édes ragyogó csillagom: irj egy másik levelet a te -tutorodnak, Apor István uram ő kegyelmének is. Ezt majd én -dictálom. Kezd el: «Kedves, egyetlenegy szeretett Pistukám!»</p> -<p>Ilka asszony földhöz csapta azonban a tollat, hogy a hegyével -állt meg a padlóban.</p> -<p>– De már ilyen megszólítást csak nem irok ő kegyelmének!</p> -<p>– Jaj, édes tubavirágszálam: te csak a füleddel hallgasd, a mit -én diktálok, de eszedben ne tartsd meg. Jaj de szeretem ezt a -felgerjedésedet látni! Ha ezt Tamás látná, megenne örömében. De hát -csak irjad te, a hogy én mondom. Én tudom, hogy miből lesz a -gáliczkő? Megállj, majd új calamust csinálok, szép fáin irást tégy, -a hogy az asszony-ember a szerelmesének küld érzékeny izenetet. De -tán jobb is lesz, ha én magam elébb leirom azt a levelet; te aztán -magadban lekópizálod; mert azt már látom, hogy ha fennhangon -dictálom, megég az arczod a szégyennek miatta.</p> -<p>Tehát elkészíté Boldizsár bá papiroson a levelet, a mi eképen -szólt:</p> -<p>«Hála az egeknek, hogy a mennybéli gondviselés ismét -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> utat és módot nyitott a számomra, hogy -valahára egymásé lehessünk. Az én uramat, a kihez a meghalt -fejedelem erőszakosan kényszerített hozzámennem, de a kivel soha -egy örömnapja nem volt életemnek, ellenben éjjelem-nappalom -rosszabb vala a purgatoriumnál, elfogta a tatár. Mi nekünk -kettőnknek ezzel nagy örömet szerzett. A mostani fejedelem bölcs -akarata kegyelmedet rendelte el, hogy Damokos Tamás fogsága alatt -az én tutorom legyen s a váramban lakjék. Ezzel csak a mi kölcsönös -vágyódásunk érte el legkivánatosabb beteljesülését. Rettegek -azonban azon gondolattól, hogy ha netalán a Damokos Tamás -kiszabadulása által ezen mi édes boldogságunk megzavartatnék. Ő ha -megtudna valamit, engemet talán még meg is ölne. Azért kérem -kegyelmedet, vigye úgy az alkudozást a váltságdíj iránt a szultán -tihajájával, hogy sohase legyen belőle valóság. Mert ha esztendő -egy nap elmulik Damokos Tamás elfogatása után, akkor az erdélyi -törvények szerint a rab felesége elválasztatik tőle és bátran -férjhez mehet. És így ilyenformán végre mi is egymásé lehetünk. -Azért csak kérem igen szépen kegyelmedet, tartsa a tihaját -mindenféle szép kifogásokkal, hogy esztendő egy napig -megállapodásra ne jussanak. Akkor aztán beszéljen Damokos Tamással -más, nem én. Mert a lelkem fáj miatta, ha ránézek azokra a genge -kétezer körmöczi aranyakra, a kiket a bolond fővel rabságba szaladt -vétektarisznya Damokos Tamásért kellene tatár fogára adnunk, holott -mennyivel jobban eltudnók ezt mi a magunk örömére költeni! Milyen -szép kamukabársony mentét, dolmányt tudnék én varratni -kegyelmednek, tarka skófiummal! Milyen jó tokaji négy puttonyos -aszuval traktálnám kegyelmedet, ha ez a pénz nekem megmaradna! -Azért csak okosan bánjék el kegyelmed a tihajával, hogy ő rajta -muljék el a kiváltás, ne mirajtunk. Addig is csókolom kegyelmednek -a két piros orczáját százszor meg ezerszer igaz szeretettel.»</p> -<p>– No hallja kegyelmed, Boldizsár bátyám uram, mondá Ilka -asszony, mikor ezt a levelet lemásolva, pennáját <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> kiverte az -asztal széléhez, ha a miatyánkot, hiszekegyet és az üdvözletet -visszájáról kellett volna elmondanom, (a hogy a gonosz boszorkányok -cselekszik), nem került volna annyi lelki kinomba, mint ezeket a -sorokat magam kezével leirni. Azonban az utolsó két sort nem is -irtam ám le.</p> -<p>– De pedig azt is odaird, galambszálam! Mert együtt jó az, mint -a csúz, meg a fogfájás. A nélkül nem valóságos ez a levél.</p> -<p>– De hogy irjam én le azt a szót «csókollak» egy idegen -férfinak?</p> -<p>– Hiszen ne félj, soha sem kerül ez a levél Apor István uram -kezeibe: sőt inkább visszahozom én ezt te neked, mihelyt elkészült -vele a gáliczkő s akkor a tűzbe dobhatod.</p> -<p>– De én azt hiszem, hogy még a tintának is veressé kell válnia, -mikor ilyen fertelmes mondást leir vele a toll…</p> -<p>– Ne féltsd te azt a tintát, angyalkám. Magam csináltam azt; nem -veresedik az meg száz esztendő mulva sem, mert gumi arabikum van -benne. Csak te rajzold oda még azt a két sort is szépen.</p> -<p>– No hát kegyelmednek a lelke rajta. De én tudom, hogy ha ebből -valami bolondság lesz: hát én felhajtom ezt az egész kalamáris -tintát s úgy ölöm el magamat.</p> -<p>– No csak ne tarts semmitől: minden bajt én vállalok magamra. -Most pedig irasd fel az iródeákoddal erre a két kopertára a két -urnak a titulusait: Akmet bégét magyarul; Apor István uramét -pediglen deákul. Ez már ne legyen a te kezedírása.</p> -<p>Mikor aztán megkapta Czirjék a két levélborítékot, akkor egészen -szépen megcserélte a leveleket, s az Akmet bégnek czímzett -borítékba csúsztatta bele az Apor Istvánhoz irottat, ennek a -borítékjába pedig az Akmet béghez szólót. Így pecsételte le mind a -kettőt Ilka asszony pecsétnyomós gyűrűjével.</p> -<p>– Meglátod, hogy gáliczkő lesz ebből. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Boldizsár bá aztán azt tette, hogy kurtára nyirta a bajuszát, -székely zekét, harisnyát, tört bőr-sarut öltött magára; nyakába -akasztott egy zsiros szeredást, kölcsön kérte a legszélesebb -karimájú viseltes kalapot az öreg gazdától s úgy ment fel gyalog -Gyulafehérvárra, ott fűtől-fától kérdezősködött, hogy hol kapni itt -meg a török basát? merre az a palota? Pedig jobban ismerte ott a -járást, mint maga a bakter. Úgy tett, mintha nem tudna más nyelven, -mint székelyül s a palota előtt strázsáló szász gárdistákat úgy -agyba-főbe csókolgatta, hogy azok alig tudták a csákóikat -helyreigazítani utána. Itt is kapott egy hátbaütést, ott is egyet, -míg a sok hátbaütéssel végre csakugyan bebukott Akmet béghez; ugyan -őrizve a kalapját a két kezével, hogy el ne maradjon tőle -valahol.</p> -<p>– Hát kied az az Akmet basa? kérdé bebotorkázva.</p> -<p>A tihaja kicsiny, czingár emberke volt, sovány képű görögbe -ójtott arabs.</p> -<p>– Látod; buksi!</p> -<p>– Aújnye! Nálunk mind azt mondják, hogy «török basa, nagy a -hasa»; hogy maradt kied ilyen keszeg?</p> -<p>– Ne ugass, hanem beszélj, mit hoztál?</p> -<p>– Ejnye no. Soha sem láttam én még eleveny török basát: hadd -nézzem ki elébb jól magamat, hogy elmondhassam odahaza a -nagyasszonyomnak, miféle csudát láttam.</p> -<p>– Hát már nincs náladnál okosabb ember a Székelyföldön, te góbé, -hogy téged küldtek ide?</p> -<p>– Van biz ottan, hanem azt okosabb helyre küldik.</p> -<p>– No hát ki küldött? mondd el.</p> -<p>– Hát ki küldött volna? Csak nem vetyegtem ide magamtul, mint -egy goromba? Csak nem is a Herkópáter küldött. De meg nem is a -vörös gárgyán küldött. Sem pedig a tarka Jeezus nem küldött kiedhez -engemet talántán, vagy mi?</p> -<p>– Ördög bujjék a kelepelő nyelvedbe! Add ki már, hogy ki -küldött? <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span></p> -<p>– Hát nám mondom, hogy a nagyasszonyom küldött?</p> -<p>– Ki az a te nagyasszonyod?</p> -<p>– Ne te né! Hogy teszi kied magát, mintha nem tudná, hogy ki az -én nagyasszonyom? Hiszen ahajt küld kiednek egy paksamétát tülem, -hát csak tudni kell kiednek, hogy ki irja ezt az instancziát?</p> -<p>– Óh te külüfejű! Már hogy tudnám, hogy ki írja hozzám a -levelet, a míg fel nem bontom. Adsza a levelet.</p> -<p>– Hm. Nem addig van ám az! Mert hát két paksamétát hozék. Az -egyiket az Están urnak hozám. Aztán a jobbikat a jobbik csizmám -szárába dugám, a balabbikat meg a balcsizmám szárába dugám, s már -most nem tudom, hogy melyik légyen a bal, melyik a jobb!</p> -<p>– Óh, hogy a ménkő csapogasson a két füled közé! hát nem tudsz -olvasni?</p> -<p>– Hiszen ha olvasni tudnék, nem járnék gyalog, hanem beállnék -püspöknek: hat lovon járnék.</p> -<p>– Add ide azt a két levelet! Majd megmondom én, hogy melyik szól -nekem?</p> -<p>Czirjék nagy küzködéssel előkereste a két levelet a két -csizmaszárból. Biz az nagyon egyforma volt mind a kettő: az ember -megtéveszthette.</p> -<p>– De aztán ne a jobbikat vegye el kied magának.</p> -<p>Akmet bég kikapta a neki czímzett levelet Boldizsár kezéből, a -ki egészen odaállt az orra elé.</p> -<p>– Jól van! Most állj oda az ajtóhoz és meg ne mozdulj! Befogd a -szádat: ne fújd rám a foghagymás kolbásznak a szagát.</p> -<p>– Aújnya! Kied talán próféta epret evett, hogy még azt is -kitalálja, hogy mit evett a székely ma?</p> -<p>És aztán a legegyügyűbb pofával támaszkodék neki az ajtófélnek s -az egyik szemét be is húnyta, csak a másikkal sandított a törökre, -hogy mit fog az most mindjárt mívelni, ha azt a levelet (a mi nem -neki van írva) elolvassa.</p> -<p>Akmet bég a diványon ült akkor, a midőn a levelet felbontotta, a -két lábát törökösen maga alá szedve. A mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> elkezdte a -levelet olvasni, egyszerre csak kirugta maga alul az egyik lábát, a -mint tovább ment, menmeg a másikat; aztán az öklével taszította meg -a levegőt, ahajt talpra ugrott; az egyik lábát felkapta a másik -után s nagyokat dobbantott, hol a fejéhez kapott, hol a térdére -ütött: az ábrázatjának a cserszine csokoládészinüre vált; elkezdett -toporzékolni dühében. – Boldizsár csak nézte ezt nagy -delectátióval, s aztán mikor látta, hogy nagyon ugrál a török, -elővette a zeke ujjából a tilinkóját s elkezdett rajta kedélyesen -furulyázni.</p> -<p>– Elment az eszed, kutyaszánkázta góbéja, hogy itt nekem -furulyázol?</p> -<p>– Hát azt gondoltam, hogy a «boriczát» akarja kied -tánczolni.</p> -<p>– Majd tánczoltatom én mindjárt a te hátadon a korbácsot, csak -sokat mókázz velem! Micsoda bolond levelet adtál nekem? Hisz ez nem -nekem szól.</p> -<p>– Nám mondtam, hogy ne a jobbikat vegye el kied! De hát az után -kapkodott, a melyik zsirosabb volt.</p> -<p>– Hozd ide, hol a másik?</p> -<p>– Nem én addig, a míg az egyiket vissza nem adja kied.</p> -<p>– Itt van, kapd el! Aztán mondd meg az asszonyodnak, hogy az -iródeákjára vágasson tizenkettőt, a miért a kopertákat -elcserélte.</p> -<p>– Hát a volt a hibás? No mert már megijedék, hogy talán a -szászok cserélték el a lábaimat, mikor ott aluvék Ebesfalván.</p> -<p>– Nesze most ennek a másik levélnek a kopertája; tedd bele az -egyiket: ez szól az Apor István uramnak. De hazudj neki valamit, -hogy miért van a koperta feltörve, mert ha megtudja, hogy én -olvastam el a neki szánt levelét a nagyasszonyodnak, bizony olyan -ötvenet csapat rád, hogy nem adod százért!</p> -<p>– Dejszen majd leragasztom én ezt fáinul, macskamézzel, hogy a -bolond se látja meg. Azért nem muszáj hazudni. Soha sem hazudok én -igazán. Ha peniglen észreveszi <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> valamelyest, majd úgy -megmagyarázom én azt neki, hogy soha sem érti meg. Ejnye no, hogy -hát ez így el volt cserélve. Né! Már micsoda dolog ez hát? Ejnye -Jézuskám. Haj, haj. No.</p> -<p>– Elmehetsz már Isten hirével! Mire vársz még?</p> -<p>– Hát csak azt instálom, hogy ha hazamék, s otthon majd azt -kérdi tőlem a nagyasszonyom: «no te Palya, hát kaptál-e egy pohár -bort a basa urnál!» hát mit mondó legyek neki?</p> -<p>– Vagy úgy? Dörmögé a bég, s a tarsolyába nyúlva, oda dobott egy -félpiasztert Boldizsárnak, a mit az elkapott a nagy kalapjával -röptében. Itt van! Igyál rajta egyet!</p> -<p>– Hehéj! Hisz ez török pénz! Az apám látott ilyet, de én nem. -Megér ez kétannyit, mint a fele! De biz ezt én be nem iszom. No ezt -hazaviszem a gyerekeimnek, hadd tanuljanak meg tőle törökül. Adjon -Isten kiednek basa uram ezer annyit, (de ne a mi zsebünkből). Áldja -meg az Isten, jártában, keltében, minden maradékaival együtt; vigye -szerencsésen a maga országába haza; adjon Isten kiednek bort, -buzát, bölcseséget, jámbor csendes feleséget; jól szelelő pipát, -vágott dohányt; megőrizze a rossz nyavalyától, ha pedig kiszólítja -ez árnyékvilágból…</p> -<p>– Ha nem szaladsz mindjárt, rögtön elveszem a kalapodat! Riaszta -rá Akmet bég a hálálkodásból kifogyhatatlanra, s ez a fenyegetés -volt a legsikeresebb; Boldizsár olyan sebten ugrék ki az ajtón, -úgy, hogy ha ide hátbaütésekkel igazították a bég cselédei, innen -ki viszont üstökczibálással vezették; mert úgy szaladt, mintha -lopott volna. Azonban a nagy húsz fontos kalapjával úgy talála -fejbe ütni egy goromba csauszt, hogy az összenyaklott alatta, a -kapuban útját álló szász alabárdosra pedig ráfogta a tilinkóját, a -mitől az megijede, azt vélvén, hogy puska, s hátat adott. Mikor -pedig aztán már egyszer Boldizsár kinn volt a piaczon, akkor abba -hagyta a futást: a szájába vette a tillinkóját s nagy -gyönyörüséggel billegette el <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> rajta azt a szép székely -nótát, hogy «aluszol-e te juhász? Hej dehogy aluszom». Hagyták -menni békén.</p> -<p>Nem is kereste ő aztán Apor István uramat azzal a czigányutczára -szaladt levéllel, hanem iparkodék minél hamarább kívül kerülni a -sánczkapun, nehogy felismerje valaki, s aztán hazafelé vette az -útját: nem is igen sietvén vele; még három napra való kolbász volt -a szeredásában.</p> -<p>No, hanem az szép találkozás volt, a mi erre következett Akmet -bég és Apor István között! Én nem tudom, mert nem voltam ott; de -csak elképzelem, hogy mikor a nemes úr szokás szerint délután -ellátogatott a tihajához, a kinél mindennapos volt fekete kávéra, -hogy micsoda szemekkel nézett az rajta végig.</p> -<p>– Ejnye de szép dolmányod van, joldás (pajtás)! Kamuka bársony, -úgy-e? Szeretnél úgy-e, egy egész kaftányt is kamuka bársonyból? -Skófiummal kivarrva, úgy-e? Az lehetne szép! Az illenék jól a -termetedre!</p> -<p>Apor István nem gondolt egyebet, mint hogy Akmet bég a nagy -barátság jussán őt egy díszkaftánynyal akarja megajándékozni.</p> -<p>– Hát a tokaji bort szereted-e, joldás? – Azt a négy puttonyost! -Az lehet valami jó! Magam is megiszom, a mikor nem látják.</p> -<p>Apor István szentül azt hitte, hogy Akmet bég most mindjárt -előhoz egy olyan faedényt, a miről a magyar azt énekli, hogy -«aszuszőlős átalag, jaj de régen láttalak!»</p> -<p>– Hát a szép menyecskét szereted-e, joldás? Az olyan menyecskét, -a ki szalmaözvegy; a kinek van ura, csakhogy hátul köték a sarkát -és nem jöhet haza? Szeretsz-e kecske lenni a káposztás kertben? -szeretsz-e macska lenni a tejfeles fazék mellett? Hej te Apor -István! Azt nézem én ki a te két szemedből, hogy te nagyon szereted -a szépet!</p> -<p>A főúr valósággal azt hitte, hogy ez a török úr most valami okos -dologban töri a fejét. Ez az ő gyönge oldala.</p> -<p>Akkor aztán kiverte a pipájából a hamut a bég, s felhörpenté -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> a kávéja maradékát s odahajolva a -joldásához, azt sugá neki a fülébe:</p> -<p>– No hát nem eszel belőle. Mert én ezelőtt egy órával indítottam -el a lovas stafétát tatár Krimiába, hogy hozzák ki a rabságból -Damokos Tamást Perekopig; elfogadtatik a kinált váltságdíj érette: -kétezer arany! a minek egy tizede az enyém, két tizede a kháné, a -többi a murzáé. Egy hónap mulva otthon lesz a várában Damokos -Tamás.</p> -<p>Apor István uram boszusan gondolá magában: ugyan ki lehetett az -a gézengúz, a ki ezt a dolgot így megkonfundálta? S hogyan lehetne -ezen még becsületesen fordítani?</p> -<p>Nem iszol te abból a tokajiból!</p> -<p>A tutor nem értett belőle semmit. Nem kapta ám ő azt a levelet, -a mit a bég elolvasott.</p> -<p>Boldizsár bá pedig csak úgy harmadnapra vetődött haza -gyalogsorban Mikó-Ujvárra.</p> -<p>Ilka asszonynak már akkor a kezében volt Akmet bég válasza a -levelére (azt lóháton hozták), a miben értesíti a nagyasszonyt, -hogy elfogadtatik a kinált váltságdíj, csak küldje minél előbb -Perekopba: ott átadják az urát érte.</p> -<p>Jaj, milyen nagy örömsirással fogadta Boldizsár bát a szegény jó -asszony! Hogy megölelgette! Majd hogy a kezeit is meg nem -csókolgatta: «olvassa kegyelmed a tihája levelét!»</p> -<p>– Tudom én, édes mézem, mi van benne? ha nem olvasom is; – én -pedig visszahoztam neked azt a másik levelet, a minek megirása -neked annyi sírásba került. Tedd el, össze ne tépd. Majd ha Damokos -Tamás előkerül: sokszor elővegyük s nagyokat nevessünk rajta! -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<h2>MUNDUKA RAVASEL.</h2> -<p>Nem telt bele két hét, hogy Apor István uram vágtatva jött öt -lovas hintóval Mikó-Ujvárra s még a dobogó hidon elkezdett valamit -kiabálni, de a mit csak akkor értettek meg, mikor a várudvarba -érkezve, ujra kezdte.</p> -<p>– Itt a kezemben a fetva! Hozom haza Damokos Tamást! Meg van már -Damokos Tamás! Örüljön, örvendjen kegyelmed Damokosné asszonyom! -Jön már az ura! Én hozom a szabadságát!</p> -<p>Olyan nagyon kiabált, hogy az ember azt hihette volna, hogy már -ott hozza valahol a Damokos Tamást a saroglyában.</p> -<p>– No no! Mondá erre Boldizsár bá. «Lassan a testtel!»</p> -<p>A szegény Ilka asszony is nagy örömre volt gerjedve, a a mint -azt a zajt meghallotta; kivált mikor Apor István azt a -függőpecsétes fetvát megszünt lobogtatni a kezében s kiteríté az -asztalra, s ő aztán meglátta benne azt a sok török szarkalábat, de -a miknek közepette piros tintával pingálva maga a név ugyan -olvasható vala: «Tomasius Damokos de Newtood.» Ez már itt van!</p> -<p>«Itt van már a mi Tamásunk.» Mondá Apor István s olyan ragyogó -orczával tekinte Ilka asszonyra, hogy az szinte kísértetbe jött, -hogy kezet nyújtson neki hála fejében, hanem Boldizsár bá egyet -olyat nézett rá, hogy elment a kedve a kézszorongatástól.</p> -<p>– Itt biz’ a «rák a levélben», mondá Czirjék; de nagy út az -odáig, a míg azt megkapjuk. Hadd tegyek csak egy pillantást ebbe a -tarkafirkába.</p> -<p>Mint a féle ezermesternek, törökül is csak kellett neki -tudni.</p> -<p>A míg pedig azt az irást (visszájáról) kisilabizálta, sok -fejcsóválást mívelt azalatt.</p> -<p>– Sok teketória jár ám még ezzel. Azt értém meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> belőle, -hogy a Tamást csak Perekopig hozzák ki s nekünk kell odáig -elküldenünk a kétezer arany váltságdíjat. Azután, hogy ezzel a -fetvával két embernél több nem utazhatik. Annak sem szabad a kardon -kívül semmi más fegyvert vinni magával, se puskát, se -pisztolyt.</p> -<p>– Jól van, jól, mondá Apor; de ellenben meg van hagyva mindenütt -a bégeknek, agáknak és hoszpodároknak, hogy egyik várostól a -másikig hat fegyveres lovast adjanak egy csauszal együtt kiséretül -a pénz vivőinek; hol pedig veszedelmes az út, a hegyek között, s -félni lehet a hajdemákoktól, ott még azonkívül tizenkét fegyveres -plájászt.</p> -<p>– Csakhogy tudom ám én jól, hogy mennyit ér azoknak a spáhi -uraknak, meg a plájász ficsóroknak a védelme valami igazi -veszedelem idején, jobban rá merném én bizni magamat az én hóka -lovamra, meg a kovás puskámra, mint arra az egész kiséretre.</p> -<p>– Már pedig az így van elrendelve. Ez kötött marschruta: ettől -el nem szabad térni.</p> -<p>– Hát hiszen majd kifundáljuk a dolgot; csak hadd gondolkozzam -rajta egy cseppet; mert nem tréfa dolog ám kétezer aranynyal, -puska, mordály nélkül keresztülútazni Moldvaországon.</p> -<p>Ilka asszony pedig jaj de szerette volna, hogy nyomban repültek -volna Perekopba.</p> -<p>– Hát csak egy kis útravaló pogácsáról, elemózsiáról is kell -gondoskodni. Mondá Boldizsár bá.</p> -<p>Ilka asszony rögtön futott az övéről lekapott kulcscsomóval, -kiadni az éléstárból a szakácsnak: süssön mindenfélét az -utazóknak.</p> -<p>– Várj csak, galambocskám, majd én leszedem a sonkákat a -füstölőből; mondá Boldizsár bá, utána sietve nagy készségesen, s -mikor aztán egyedül voltak a kamrában, azt mondá: «nem akartam az -előtt a másik előtt szólni; de én nekem most épen eszembe jutott az -a mese a révészről, a kinek egy folyón egy farkast, egy kecskét, -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> meg egy káposztát kellett átszállitani, -még pedig úgy, hogy egyszerre csak egyet szállíthatván át a -lélekvesztőjén, az alatt a másik parton vagy a farkas meg ne egye a -kecskét, vagy a kecske a káposztát. Hát most én is ezen tusakodom -ám magamban. Mert ha én most magam megyek el a pénzzel, s itthon -hagyom a várban Apor István uramat: akkor együtt marad az innenső -parton a farkas a kecskével, ha pedig ő rá bizom a pénzt, hogy -vigye el Perekopba Tamást kiváltani, akkor a tulsó parton lesz a -kecske a káposztával!»</p> -<p>– Ejnye! Kegyelmed mindig a legrosszabbat gondolja az -emberről.</p> -<p>– Ez az egy virtusom van, a miért szeretem magamat.</p> -<p>Midőn azonban déli harangszóra az ebédnél összegyülekezének, az -étkezőben Boldizsár bá, szokása szerint, leghamarább érkezvén meg, -hogy a háziasszonynak a leves kimérésénél segítsen, s a -kenyérfelszelést másnak ne engedje, akkor Ilka asszony így -beszélgetett hozzája:</p> -<p>– No lássa kegyelmed, hát a mesebeli révész mégis csak kitalálta -végtére, hogy mi módon szállítsa át a farkast is, meg a káposztát -is egyik partról a másikra, a nélkül, hogy valamelyik a másikat -megegye. Az imént nyilatkoztatá ki Apor István uram, hogy ő semmi -módon el nem engedi magától vétetni azt a szerencsét, hogy -kegyelmeddel együtt menjen Moldvába, a pénzt elvinni az én lelkem -uramért. És így már most a farkas is, meg a káposzta is együtt -mennek, a kecske pedig itthon marad.</p> -<p>– No ha azt mondta Apor István komám, akkor hát neki osztom a -zuzáját.</p> -<p>(Jaj, de érteni kell ám ezt! Mert hát itt mi nálunk az a szokás -még mai nap is, hogy mikor azt a drága jó lúdgégés<a name= -"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= -"fnanchor">2)</a> levest kiosztják, annyi szerecsendiót reszelnek -föléje, a mennyi elég egy magyarnak, hát még azon feljül a -<span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> mi aprólékja van a kácsának, lúdnak, a -májával és zuzájával együtt, szintén felosztják a tányérokba, a -nélkül, meg paprika nélkül nem volna igazi a leves.)</p> -<p>(Hanem aztán megint van egy magyar példabeszéd, a mi azt mondja, -hogy «hamis a zuzája!» Valakit a lúd zúzájával megkinálni, gyönge -czélzásnak vétetik.)</p> -<p>No de annál többet ittak azon ebéd alatt Damokos Tamás uramnak a -boldog kiszabadulásáért! Elfogyott egy veder bor az asztalnál, s az -inasok nem győzték a lengyel meggyvizes karcsú palaczkokat ujra -töltögetni, a miknek a tartalmát kotyogtatva kell inni.</p> -<p>Ilka asszony tudatá az útra kelendő uraságokkal, mi mindenféle -drága elemózsia van összehalmozva a számukra az útra. Azt elvinni -magát kell egy fogadott mokány ló.</p> -<p>Ebéd után aztán Apor István uram, meg Czirjék Boldizsár hadnagy -kiülének a szakállszárítóra pépányozni. A boros veder ide is utánuk -kivánkozott.</p> -<p>– Hát holnap reggel korán hajnalban útrakelnénk Ojtoz felé. -Mondá Czirjék Boldizsár.</p> -<p>– De má minek mennénk mi Ojtoz felé és nem Gijmesnek? veté ellen -Apor István uram, mikor az először is nagy kerülő; háromszor -annyira van a határhoz és négyszer annyira Jászvásárhoz, mint ha -Gijmes felé mennénk ki; másodszor, a míg a gijmesi szorosban a -székely határőrség strázsál, addig Ojtoznál, a hires Rákóczy várat -a török tartja megszállva, annál kell kéredzkednünk.</p> -<p>– Az ám, mert nem kellett volna a várőrségnek épen akkor szedni -széjjel a puskáit, tisztogatás végett, mikor a törökök megrohanták -a várat, hogy aztán egyet se tudjanak lőni.</p> -<p>– No de már az megvan. Az a vár most a töröké.</p> -<p>– Hát az nem baj. Legalább a mint előmutatjuk a fetvánkat, -azonnal kapunk kiséretül hat szpahit, a ki elkoczog velünk -Bakuig.</p> -<p>– De miért mégis az a nagy kerülés? <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Hát csak egy szót mondok, s az elég lesz, «Munduka -Ravasel».</p> -<p>– A rablóvezér?</p> -<p>– Elég jó hire van, mindenki ismeri a nevét. Ha magát az érdemes -personáját senki se tisztelheti is, mert a zsiványkodásánál fekete -álarczot visel.</p> -<p>– Nagyobb annak a füsti, mint a lángja.</p> -<p>– De én a füstjét sem szeretem, (hogy töltené vele a poklokat). -Azt azonban bizonyosan mondhatom, hogy ez a martalócz most az egész -hajdemák csapatjával ott kóriczál a gijmesi szoros körül s lesi a -Bakuba menő vásárosokat.</p> -<p>– Kitől tudja ezt kegyelmed?</p> -<p>– Hát kitől mástól, mint az oláh-csügödiektől. Mert a gijmesi -határon két falu áll egymással szemben; Magyar-Csügöd Erdélyben, -Oláh-Csügöd Moldvában; csakhogy a Magyar-Csügödben csupa oláhok -laknak, az Oláh-Csügödben pedig merő csángó magyarok. Ezektől -kaptam az értesülést.</p> -<p>– Hát akkor jól van. Akkor menjünk Ojtoz felé, mondá Apor -István; megadva magát ennek az arguválásnak.</p> -<p>De nagyon szeget ütött a fejébe Boldizsárnak ez a gyors -engedékenység. Mi lehet ennek a köpenyege alatt?</p> -<p>Kezdte már bánni nagyon, hogy egy pillanatra hűtelen lett ahhoz -a virtusához, hogy a legrosszabbat teszi föl az emberről, s -elmondta a maga kedves komájának az igazi okot, a mért nem akar a -rövidebb uton menni ki Moldovába. Hogy minek beszélt neki -Mundukáról?</p> -<p>De annyira csak még sem birt skeptikus lenni, hogy gyökeret -hagyjon verni a lelkében annak a gyanunak, hogy előkelő magyar -főur, az Apor familiából, a melynek minden tagja dicsőséggel és -becsülettel halmozza el azt az Attilával egyidejű ős székely nevet: -egy «Apor», a kinek ha a nevén kívül semmije sem maradt, még akkor -is gazdagabb egy oláh hospodárnál, hogy az képes legyen valami oly -árulást elkövetni, a minek a szégyenét az Olt vize se mossa le -róla! Hogy az titokban összeszövetkezzék <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> egy oláh -rablóvezérrel. Nem! ilyen rosszat már csak még sem tudott róla -föltenni.</p> -<p>Mert nem vette számításba, hogy nagy ördög az a szerelem. A kit -annak a bögölye megcsip, kirug az minden hámból: még a becsület -hámjából is. Hogy a ki úgy meg van bolondulva egy szép asszonyért, -annak semmi se lehetetlen, mikor arról van szó, hogy azt a más -kezéről elszakíthassa, magához köthesse.</p> -<p>No, hogy ez egyszer ilyen jóhiszemű volt Boldizsár bá, annak -majd megadja az árát keservesen, ő is, meg más is.</p> -<p>A mint ennek a beszélgetésnek vége volt, Apor István uram nagyot -nyujtózkodott s azt mondá:</p> -<p>– Ejh, de kegyetlenül ellakám vala! Egy siket fajdot megettem -majd egészen, a mézesmálit meg nem is számítottam, hány kupával -csuszik le? A «tálbansült» kissé kövér is volt. Csak a hátamba ne -álljon a csömör a sok mindenféle jótól! Nem fog ártani, ha egyet -lovagol az ember az erdőben. Hátha csapázás közben még egy vad -koczát is elejthetnék.</p> -<p>Boldizsár bá ráhagyta, hogy no hát lovagolja ki azt a nagy -evést-ivást, ha máskép nem bir vele.</p> -<p>Apor István aztán előhozatta a paripáját s kilovagolt a várból; -csatlóst sem vitt magával.</p> -<p>De olyan soká kimaradt a főur, hogy estére válván az idő, -Boldizsár bá nem győzte tovább várni: lefeküdt, elaludt.</p> -<p>Azonban oly imette szokott mindig aludni, hogy a mint a hidon -meghallatszott a hazatérő főur lovának a dobaja, rögtön fölébredt -rá, s meg akarta tőle kérdezni, hogy ugyan talán eltévedt az -erdőben valahol s talán egy egész vaddisznókondát hoz magával haza -a cserkészetből? Azonban az a nagy lárma, pofozkodás, a mit a -lováról leszálló főur elkövetett a cselédség között oda lenn az -udvaron, aztán meg a pitvarban, végig a tornáczon, eléggé -fölvilágosítá őt az állapotokról. Úr uram ámbár csak egyedül jött -meg, <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> mégis hozott haza egy disznót. Nyilván -folytatta a szomszédban a kupák ürítgetését, s ilyenkor aztán jobb -kitérni az utjából, mert belevész ez még az útfélen álló ártatlan -kőszentbe is.</p> -<p>Azonban ismét lefeküdvén a hárságyra, nagyon rosszakat álmodék -Boldizsár bá; elannyira, hogy mikor fölébrede, s felnyergeltetvén a -paripákat, mindent elkészíte az útra, a mokány lovat is megterhelte -az elemozsinás tarisznyákkal, a pénzes turbát pedig felcsatolá -erősen a saját lovának hátára a nyereg mögé; hát e közben, folyvást -a rossz álmait magyarázgatva, az a furcsa bogara támadt, hogy hátha -most már csak azért is Gijmes felé venné az utat?</p> -<p>Hej ha ez után a bogár után indult volna, az nem vezette volna -őtet ezuttal valami gonosz büdübe.</p> -<p>De nem akart most már az utitársával e miatt ungorkodni.</p> -<p>Lett arra alkalom a nélkül is.</p> -<p>Mert a mint Apor István uramba lelket lehetett verni, hogy -felöltözék és elkészüle az útra: Boldizsár bá majd a falnak esett, -mikor meglátta őt előtámadni granát szinű karassia -posztó-köpönyegben, ezüst gallércsattal és az alatt karmazsinpiros -kamuka-dolmányban, arany sujtással.</p> -<p>– Hejhej! Kegyelmes komám, lakodalomhoz öltözék kegyelmed! Kár -lesz ez a czifra öltözet erre a nehéz útra.</p> -<p>– Az nem a kendtek gondja! förmedt rá a főur. (Mikor nagy -crapulája volt, mindenkit «kend»-nek tractált.)</p> -<p>– De az én gondom is, mert ha így meglátnak bennünket az oláhok -útközben, mind azt hiszik, hogy herczegek vagyunk s rézgaras -helyett aranyat várnak tőlünk fizetésképen.</p> -<p>– Hadd várjanak! Én fizetem! horkantott rá Apor István nagy -kevélyen, a tarsolyára csapva, hogy csak úgy csörömpölt. Lássák, -hogy urakkal van dolguk. <span class="pagenum"><a name="Page_85" -id="Page_85">-85-</a></span></p> -<p>– Hát jól van, akkor én is felveszem a parádés ruhámat; nekem is -van veres dolmányom, granátszin köpenyegem. Különben azt hiszik, -hogy én kegyelmednek az inasa vagyok.</p> -<p>– Kend pedig csak maradjon a kékbelijében! toporzékolt rá -mérgesen a főur. Kendnek abban is jó!</p> -<p>Czirjék nem veszekedett vele. Hiszen úgy se vette volna fel az -ünneplő köntösét. Jobb az ilyen útra a jó báránybőrrel béllelt -dóka, meg a nagy kerek köpönyeg brassói posztóból.</p> -<p>Még az elindulás előtt lejöve hozzájuk Ilka asszony, a két kis -fiát is lehozva az ölében, hogy búcsút vegyen az útrakelőktől s -mindenféle izeneteket kössön az emlékezetükre, a miket azok az ő -szerelmes urának átadni el ne felejtsenek, még a két kis poronty is -küldött egy-egy üzenetet az apának; a kisebbik az igaz, hogy nem -többet, csak annyit, hogy «pá-pá!»</p> -<p>Még azután is, hogy eltávozának, sokáig lobogott utánuk az a -fehér kendő onnan a vár erkélyéről, üdvözletet, áldást küldve a -vándorok útjára, a mit a hátratekintgető Apor mind a maga számára -foglalt le, ő válaszolván az üdvözlésekre, vitézi módon kivont -kardjának megvillantásával. S mikor így hátramaradott -visszaköszöntgetni, olyan édes volt, mint a reszelt füge, midőn -megint oda rugaszkodott Boldizsár bá mellé, akkor mérges volt, mint -a fias ménkü.</p> -<p>De úgy látszik, hogy Ilka asszony áldásai nem igen érték őket -utól, mert a mire Kézdi-Vásárhelyre értek, Apor István uramnak a -lova mind a négy patkóját elvesztette. Ott meg kellett hálni s az -egész lovat ujra megvasaltatni. De még más időhaladék is támadt. A -török azt rendelte, hogy a ki valamely szoroson ki akar menni -Erdélyből a Havasalföldre, annak el kell magát látni paksussal; még -pedig a brassói tanácstól, mert a mostani nyomoruságos időkben a -háromszéki királybirákat mind rabszolgaságra hurczolták. Ki menjen -hát Brassóba? <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p>– Lóduljon be kelmed hamarjában! Mondá Apor Czirjéknek.</p> -<p>– Én? Brassóba? A szindikushoz paksust kérni? Inkább szunyogot -nyuzni fanyelű bicskával!</p> -<p>Tehát Apornak kellett beugratni a teherhordó mokány lovon. Csak -másnap estére került vissza.</p> -<p>Két napot tehát már eltarisznyázának az úton, csak harmadnap -reggel indulhattak neki az ojtozi szorosnak.</p> -<p>De az is nagyon szakadozott utazás volt; nem mintha valami -veszedelem állt volna a vándorok elé, sőt inkább a nagyon is -barátságos fogadtatás miatt. Végig kellett menniök a hosszú -Nyújtódon, a Damokosok eredethelyén s az Aporok mostani birtokán, -ott egyik kastély a másikat éri, valamennyiben mind atyafi lakik, -annak a portája előtt meg csak nem lehet úgy elhaladni, hogy az -ember be ne térjen egy szóra; ilyenformán Bereczknél tovább megint -nem juthattak naplementig s csak negyed nap láthatták meg a szép -Rákóczy várat az ojtozi szorosban. A többi szép, nagy, erős várakat -mind elpusztították a mongolok, a kik erre vonultak ki, a Rákóczy -vár akkoriban még új vár volt.</p> -<p>Itt már aztán kezdődött a török világ. A két vándor úrnak meg -kellett mutatni az igaz járatbeli voltuknak minden bizonyítványait -a parancstevő aga előtt, a ki megfeketekávéztatván őket, a fetva -értelmében rendelt melléjük hat darab szarácsit, régi, kanóczos -puskákkal, aztán meg tizenkét szál oláh plájást, a kiknek a -salláriumát előre mindjárt le is fizették.</p> -<p>Mindezek egész Oknáig voltak fogadva, a mi a legközelebbi -határszéli város Moldovában, alig egy jó hajtás az ojtozi Rákóczy -vártól hegynek lefelé.</p> -<p>Idáig csinált út volt egész a határig, régi várak romjai a -hegytetőkön; kallók, ványló malmok, kásatörők, fürészmalmok, -ércz-zuzók az Ojtoz folyam mentén, bekerített szilvások, a szép -kőházak körül, az oláh határon egyszerre mindez megszünt, az út nem -út többé, csak görgeteg <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> kövek végtelen vágánya, csupa fenyőerdő -minden egész az ösvény martjáig; csak a bemeszelt fák mutatják, -hogy merre kell tartani a haraszt lepte bozótban: itt-amott a -tisztáson egy pakulár-gunyhó, mellette egy szénaboglya, -felpóczkolva egy terebélyes fa tetejére, néhol a nappal is sötét -mély útban egy kiálló sziklán látszik egy sok ágú keresztfa, -melynek minden oldala tele van irva cyrill-betükkel. Ott valami -gazdag bojárt vertek agyon a zsiványok: annak az emlékére emelték -azt a hirmondó keresztet az utódok.</p> -<p>Egy helyen ezt az útnak csufolt járókát egy meredek -palakő-sziklapadmaly annyira odaszorítja az Ojtoz folyamhoz, hogy a -lovagoknak magában a mederben kell csülökig gázolni. A palakőréteg -amfitheatrum alakban karéjt fog, a miben a folyó fennakad; ezt meg -azután mesterségesen összébb vonja valami cziklopsi kőrakás: úgy -látszik, hogy ez is valami hajdankori agathyrz munka, a mikből -azután a meggyüjtött vizet, ellenséges berohanás idején a támadók -fejére zudíták. Azóta senkinek sem jutott eszébe ezt a védgátat -egészen elrontani, s az most is ott állt, szinig megtelve vízzel, a -meredekebb partjairól hosszan libegett alá a tavak zöld -«úszszakála», a csendesebb öböl rejtekében pedig felverte a vizi -tök, meg a békakorsócska, széles gömbölyű bőrleveleivel.</p> -<p>Itt csak egyesével lehetett haladni a karavánnak.</p> -<p>Elől ügettek a plájások mokány lovaikon, középen a két utazó -magyar uraság, hátul a hat török szarácsi.</p> -<p>Mikor a palakő-padmaly mögül kikaptattak a nyilt térre, hát -egyszerre a közeli erdőből sűrű puskaropogás üdvözölte a -karavánt.</p> -<p>Embert ugyan nem talált a golyó, hanem azért tökéletes lett az -ijedtség erre az orvtámadásra. A plájások egyszerre mind hason -feküdtek a földön, hogy még tanunak se lehessen őket hívni: ők nem -láttak semmit; a szarácsiak pedig megfordították a lovaik fejét s -hátrafelé gyorsan elszeleltek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span></p> -<p>S akkor egyszerre nagy ordítozással rohant elő az erdőből minden -oldalról a hajdemák sereg: lehettek negyvenen-ötvenen. A ki a -parancsot osztotta közöttük, az egy magas, veres köpenyeges alak -volt, fekete selyem álarczczal, az arnót harámbasák módjára -öltözve.</p> -<p>Boldizsár bá mindjárt kitalálta, hogy ez a Munduka Ravasel. -Ilyennek irják le, a kik vele találkoztak s élve megmenekültek a -körme közül.</p> -<p>Ennek ugyan a torkába jöttek, mikor épen ki akarták kerülni. -Valaki elárulta neki az errefelé választott útjokat.</p> -<p>Apor István uram erre a rémségre azonnal vitézül kardot rántott, -s neki rugtatott – a hátrafelé vonulásnak, a merre a szarácsiak is -elinaltak.</p> -<p>Egynehány handzsáros hajdemák ugyan eléje kapott a sziklán -keresztülszökdelve s elállta az útját, hanem ekkor Munduka Ravasel -dörgő hangon kiálta reájuk, hogy szikla és erdő viszhangzott -bele:</p> -<p>«A vöröset hagyjátok futni, csak a kéket gyilkoljátok -agyon.»</p> -<p>Boldizsárnak valami világosság lobbant át az agyán erre a szóra: -nem erre való volt-e az a pirosba-veresbe való öltözködés?</p> -<p>Hanem e fölött nem sok ideje maradt elmélkedni, mert egyszerre -több puska ropogott körülötte s ő észrevette, hogy lova megrogyik -alatta. A lovát sebesítették halálra.</p> -<p>No innen most nincsen menekülés.</p> -<p>Apor István már messze elrugtatott a veszedelem helyéről, a -nélkül, hogy a kardját csak egyszer is összecsapta volna az önként -utat nyitott rablókkal, s még csak hátra sem tekintett; Boldizsár -magára volt hagyva, egyedül. S bár legalább a puskája lett volna -vele.</p> -<p>A lova csülkeire rogyott alatta, három golyó is találta szegény -párát. Csak nagy ügyességének köszönheté Boldizsár bá, hogy maga is -a lova alá nem szorult, de kétfelé vetett lábakkal szépen talpon -maradt s kiszökhetett a <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> kengyeleiből, mielőtt a rablók az -üstökébe kapaszkodhattak volna.</p> -<p>Nem volt itt meggondolásra való idő annyi sem, mint egy -ménkücsapásnak századrésze. Előtte az egyedüli szabad tér, a mély -vízgyüjtő tó, abba ruhástól, köpönyegestől bele! Csak azután, mikor -odalenn vala a biztos vízfenéken, akkor kezdett el azon -gondolkodni, hogy de mi lesz már most? Itt már volt rá egy kis -ideje.</p> -<p>Élni kell! Ez volt az első thesis. Ez volt a feladat. A «quis? – -quid?» – «ubi?» meg volt állapítva. De «quibus auxiliis?» Ez várt -még megoldásra. Micsoda segítséggel?</p> -<p>Kik vannak itt? Nagy víz. Nymféa bokrok a víz alatt, leveleik -fölötte, jó árnyék, rengeteg sok pisztráng.</p> -<p>Megvan!</p> -<p>A köpönyegét kikapcsolta a nyakából s víznek ereszté.</p> -<p>Hallotta jól, odafenn hogy biztatták egymást a rablók, «a mint -felbukik, lőjjed!»</p> -<p>«Csak te lőjjed!»</p> -<p>Annak a köpönyegnek a belső zsebében volt egy jó nagy darab -kolbász. Azt a pisztrángok rögtön megsejtették s prédálni kezdték. -Ettől a víz szinére emelkedő köpenyeg olyan rángatózásba jött, -mintha igazi ember volna alatta. Hangzott is rá a puffogás és a -köpönyeg nem egy golyót kapott. Hanem az azért csak úszott és -rángatózott tovább, míg belekerült a folyam árjába s akkor aztán -haladt a víz sodrában.</p> -<p>Hanem hát ez jó volt a köpönyegnek; de a gazdájának odalenn a -víz fenekén lélegzeni is kell.</p> -<p>Az is mind kitelik a maga emberségéből. Itt van a hosszú -törökmeggyfa-pipaszár, a mit az ember az övébe dugva visel, annak -az egyik végét a szájába dugja, a másikat felereszti a nymféa -bokrok közé s olyan szépen elpipázgatja azon keresztül a drága jó -levegőt, hogy csupa gyönyörüség a dolga.</p> -<p>Hallgatta, hogy mit beszélnek odafenn. <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span></p> -<p>– Hozd utánam ezt a turbát Zernyestre! parancsolá a vezéri -hang.</p> -<p>«Ahá! Zernyesten lakol! Tehát erdélyi ficsór vagy?»</p> -<p>Ezt jó volt megtudni.</p> -<p>Azután még egy kis érthetetlen szóváltás volt s arra a távozó -dobaj jelenté, hogy a rablók tovamentek.</p> -<p>De azért Boldizsár bá csak nem hagyá el a maga kényelmes buvó -helyét. Azt mondá: fürödjünk, ráérünk; urak dolga ez.</p> -<p>Élt a gyanuperrel, hogy a rablók hátrahagytak egy pár őrt, -puskával a lesben, a ki arra vigyázzon, hogy nem bukkanik-e fel a -víz fenekéről az ezermester? hátha nem halt meg igazán? s csak a -köpönyege lett agyonlőve?</p> -<p>S nagyon jól sejtette. Két martalócz ott hasalt a parti -fövény-bokrok között s ott őrizte a tavat.</p> -<p>Boldizsár bá pedig őrizte a tó fenekét. Hanyatt feküdt és -levegőt pipázott.</p> -<p>Egyszer a két rabló megunta magát s elkezdett ümmögni, -vartyogni, mint a béka.</p> -<p>– Ahá! gondolá Boldizsár bá. Az apádat tedd bolonddá! Azt -gondolod, nem tudja a székely, hogy a béka nem lakik olyan vízben, -a hol pisztrángok laknak?</p> -<p>Ezzel árulták el épen a rablók a jelenlétüket.</p> -<p>Ekkor aztán ő talált ki a számukra valami ravaszságot.</p> -<p>Volt neki egy vitézkötéses süvege nyestből: azt nem vesztette -el, mert jól a fejébe volt szorulva. Leszakította róla a -vitézkötést, s aztán felbocsátá a víz szinére.</p> -<p>A mint a süveg felbukkant, egy lövés eldördült, a víz nagyot -csattant a marék göbecstől, a mi érte.</p> -<p>Erre a közelebb álló martalócz el kezdett kaczagni.</p> -<p>– «Sus ki! de ne lú!» (Tréfásan: süsd ki, de ne lőjj!)</p> -<p>– Nem ember volt, csak süveg, mormogá amaz távolabbról.</p> -<p>– Bizonyosan elvesztette, s most jön fel.</p> -<p>– Pedig szép süveg, nyestből van.</p> -<p>– Piros bársony a csákója. <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– Boglárt is látok rajta.</p> -<p>– Ki kellene halászni.</p> -<p>– Tudsz te úszni?</p> -<p>– Tudok, de nem merek; mert még nem próbáltam.</p> -<p>– Gázolj be érte, majd én fogom az üstöködet.</p> -<p>Ráállt a másik.</p> -<p>Ennek az egyiknek még töltve volt a puskája.</p> -<p>Boldizsár bá megvárta szépen, míg az egyik rabló neki vetkőzik, -a másik meg kötelet köt amannak a derekára, hogy így a víz fölött -tartsa, s aztán ketten egyesült erővel kihalászszák a drága szép -süveget.</p> -<p>Ekkor aztán Boldizsár bá hirtelen felrugta magát a víz -fenekéről, kiszökött a partra, felkapta a rabló töltött puskáját, a -mi a falnak volt támasztva. Az pedig ijedtében háromfélét gondolt: -ha a pajtását elereszti, az a vizbe fullad, ha megrohanja -Boldizsárt, az a kardjával levágja, ha pedig szaladásra veszi a -dolgot, a saját puskájával lelövi.</p> -<p>Az utolsó esett meg rajta.</p> -<p>A parton maradt rablót Boldizsár keresztül lőtte; a másiknak -elég volt a vízbe fulni; azt elvitte a folyó.</p> -<p>Ekkor aztán megcserélte a ruháit az áldozatul esett -ellenfelével; a kardját is annak az oldalára kötötte, evőeszközeit -is a csizmaszárába dugta, a hosszú haját levágta, s aztán beledobta -a vízbe.</p> -<p>Maga pedig felvevé a megölt rabló puskáját és szeredását, -hálákat adott az Istennek a megszabadulásért s azzal nyakába vevé -az erdőt.</p> -<p>S ugyan okosan tevé, hogy hamarosan végzett: mert alig volt -annyira a sürüben, hogy a fák eltakarták, a midőn látta, hogy -jönnek ám fáklyákkal az eltávozott rablók egész csapattal vissza, -és hálókat hoznak magukkal. Ezek ki akarják őtet halászni! Jó volt -felváltatni magát.</p> -<p>Munduka Ravasel pogány káromkodást mivelt, mikor a két -otthagyott őrt nem találta sehol. Esküdözött, hogy mind a kettőt -felakasztatja, amint kézre kapja. Neki is indítá a fáklyásai egy -csapatját, hogy hajtsák fel az erdőt <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> a helybenhagyottakért, s a -hol megkapják, mindjárt fára húzzák.</p> -<p>– Ne te né! Bolondok! Mondá Boldizsár bá. Bizony még -felakasztanának tolvajképen! Holott ha meg akartam volna halni, -meghalhattam volna én ma már becsületes emberképen is. Nem úgy -verik a czigányt.</p> -<p>Talált is nyomban egy odvas fát, a melybe bizton elbujhaték s -annak a padláslikán keresztül gyönyörködheték benne, hogy verik fel -a rablók az egész erdőt idefenn s hogy húzzák a hálót odalenn a -tóban. Egyszer aztán a halászoknak meg van a nagy örömük: -meglelték, a mit kerestek. Ruhája, kardja ugyanaz, még az -ezüstnyelű étszerei is ott vannak a csizmaszárában. Azt azután nagy -riadallal viszik el dorongokra fektetve, míg lassankint az utolsó -fáklyafény is eltünik az erdők sötétjében, s a kurjantások hangját -elnyelik a sziklák.</p> -<p>De azért csak akkor jött elő a rejtekéből, mikor már a bakőzeket -hallotta rigyetni. Most már csakugyan nincs közel emberi -fenevad.</p> -<p>Akkor aztán sietett erdőn, bozóton keresztül, a merre a vén -Nemere ormait látta fehérleni a csillagfénynél.</p> -<p>Azt már megtette, hogy életben maradt.</p> -<p>«Hanem ez még kevés! Ez még semmi sem! Oda a turba a kétezer -aranynyal. Oda van Damokos Tamás!»</p> -<h2>A CSODATEVŐ KIGYÓKŐ.</h2> -<p>A mióta útra kelének a követ urak, Ilka asszony minden este ott -nézte a naplementét a vára erkélyén, ott várta, míg a csillagok -feljönnek, számlálgatta magában, hány nap tölt le? milyen messze -járhatnak már?</p> -<p>Egy ilyen szép estén aztán, valami hetednapra az elindulás után, -egy magános lovagot lát bandukolni a vár felé vezető úton, a kinek -már messziről virít a granátszin és <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> karmazsin öltözete. Épen -olyan gunyája van, mint Apor István uramnak. Vajh ki lehet?</p> -<p>A biz épen ide tart a várkapunak.</p> -<p>De nehéz arra ráismerni, mert a homloka és félszeme át van kötve -kendővel, a mi erősen véres, a jobb karja pedig be van bugyolálva -vastagon s a nyakába felkötve.</p> -<p>Még mikor felvezetik a jámbor lovagot az úrasszony elé, akkor -sem akar az ráismerni; még a szavának is alig akar hinni.</p> -<p>– Jaj, édes lelkem hugomasszony, nézze kegyelmed, micsoda -állapotban kerültem haza.</p> -<p>– Az Isten szent szerelmeért! Kegyelmed az, Apor István uram? Mi -történt?</p> -<p>– Jaj ne is kérdezze. Oda vagyok. Össze vagyok kaszabolva. A -fejemet végig hasították, a jobb karomat összezúzták. Egy oláh -kovács kötözte be. Most is zsindely között a jobb karom.</p> -<p>Úgy nyögött a főúr, s olyan vékony hangon beszélt, mint egy -leégett ember.</p> -<p>– Kik? Hol? Micsoda? Kapkodott rémületében a szóhoz Ilka -asszony.</p> -<p>– Hát az az átkozott Munduka Ravasel, meg a czimborái. Jaj, -minek mentünk mi Ojtoz felé? Mondtam annak a bolond Czirjéknek, -hogy rövidebb út lesz Gijmesnek. Ő vitt belé a veszedelembe. Meg is -lakolt érte.</p> -<p>– Mi történt Czirjék Boldizsárral?</p> -<p>– Meglőtték, a vízbe fojtották. Jaj, nem tudok tovább beszélni. -A fejem oda van. Fektessenek le. Azóta mindig lovon ülök. Mindjárt -elájulok. Majd holnap elmondok mindent.</p> -<p>A szegény megrémült asszony maga is segített a roskadozni -készülő lovagot felkarolni s a szobájába vezetni. Maga húzta le -neki a csizmáit; elkészíté a feje alját, ahová nagy keserves -nyögések között lefekteté a halálra sebesültet; azután sietett a -laboratoriumába: a rendes házi asszonynak abban az időben kellett -ilyent tartani a háznál; <span class="pagenum"><a name="Page_94" -id="Page_94">-94-</a></span> mert nem volt ám akkor se patika, se -tilógus egész Kolozsvárig, magának a házi asszonynak kellett érteni -a mithridatok és theriákok készítéséhez. Ebben járatos is volt Ilka -asszony, s a mi csak életserkentő szer van a világon, azt mind -előhordta a nyavalyás főúrnak, akit egész éjjel őrizni és ápolni -kellett, mert a sebláz következtében egyre félrebeszélt és -hadakozni akart: rablókra kiabált és az ágyat rugdalta. Reggelre -azonban a hétféle balzsamoktól és julepektől lehetetlen volt meg -nem gyógyulnia; úgy, hogy felébredvén, nyögdécselő szóval, -meg-megszaggatva a fulladozástól, elbeszélheté Ilka asszonynak az -egész történetet, elejétől végig, úgy, a hogy igazán megesett. Az -ojtozi nagy vízfogónál hogy rohanta meg háromszáz hajdemákkal -Munduka Ravasel az ő kiséretüket, mely vitéz ellentállás után -keresztülvágta magát vissza Ojtoz felé. Ő maga a tutor úr négy -hajdemákot a pokolra küldött, mikor a jobb karját összezúzták, -akkor a balkezébe kapta a kardot, úgy harczolt tovább. Hanem a -nyomorult Czirjék az ott veszett, mert keresztüllőtték s aztán -beledobták a vízfogó tóba.</p> -<p>– Hát a pénz hová lett? kérdezé rémledezve Ilka asszony.</p> -<p>– A pénz bizony! sápítozék a sebesült úr. Hisz az a legnagyobb -veszedelem! Mindig mondtam annak a Czirjéknek, hogy ne a maga lova -nyergére kösse a turbát, hanem az enyimre. Ime, én visszahoztam -volna. De makacs volt; nem engedett. S ime ez lett a vége.</p> -<p>– Elvették a pénzt? Jézus, szent megváltóm! Mi lesz az uramból, -ha nem viszik oda érte a váltságot!</p> -<p>– Dejszen, galambom, hugomasszony; a felől legyen kegyelmed -nyugodt. Annak a pénznek elő kell kerülni! Ha az utolsó bogláromat -eladom is; ha úgy koldulom is össze a Damokos Tamás váltságának ki -kell kerülni. Eladunk mindent: gulyát, nyájat, még a rézmozsarakat -is a bástyákról; de a Tamás váltságának össze kell kerülni. Mihelyt -én az ágyat elhagyhatom: esküszöm minden szentekre, <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> hogy ez -lesz a legelső dolgom. Ne essék kegyelmed kétségbe. Másodszor nem -rabolják azt el tőlem.</p> -<p>De bizony nagyon is kétségbe volt esve Ilka asszony, a kezeit -tördelve és zokogva járt fel s alá a szobáiban, felnyitotta a -szekrényeit, halomra hányta a köntöseit; az arany-ezüst kincseit: -még ma elviszi mind Brassóba, eladja a görögnek. Egyébre sem -gondolt, mint hogy az elrabolt váltságdíjat a férjének újra -kiteremtse, ha egy szál köntösben marad is miatta.</p> -<p>Dél felé azonban már annyira magához tért a sebesült úr, hogy -egy gyámolító inas támogatása mellett átbiczeghetett az -ebédlőterembe. Igazán: a pogánynak is megeshetett volna a szive, -olyan nagyon tudott nyögni.</p> -<p>– Nincs nyugtom az ágyban! mondá Ilka asszonynak, a ki gyöngéd -aggodalommal feddé, hogy minek kelt még föl lázár létére? Nincsen -maradásom, a míg hozzá nem foghatok annak a váltságdíjnak a -visszavivásához, a mit az a szerencsétlen Czirjék elveszített.</p> -<p>Ilka asszonynak azonban volt rá gondja, hogy a lábbadozó számára -egy kis jó betegnek való csirkebecsináltat készítsen, a mi annak -nagyon jól is eshetett.</p> -<p>– Két nap óta egy falatot sem vettem magamhoz! édes lelkem, -hugomasszony. Ha egy szegény oláhasszony meg nem szán egy harapás -mamaligával, éhen is vesztem volna. Mert mindenütt a hegyi útakon -kellett menekülnöm a rablók elől. Szegény Czirjék! Mondtam neki, -hogy ne menjünk Ojtoz felé. Ő félt legjobban a zsiványoktól s ő -vezetett a fészkükbe. Csak már a pénzt ne vitte volna magával! Őtet -magát bánná a szösz!</p> -<p>– De én bizony sajnálom szegény Boldizsár bátyámat, mondá Ilka -asszony. Nekem nagyon kedves emberem volt, meg a szegény uramnak -is. Úgy hozzá is vagyok szokva, hogy ime most is feledtemben neki -is ide terítettem az asztalhoz, mindennapi szokás szerint. Szegény -Boldizsár bá, ő sem iszik hát többet a kedves kupájából. -<span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Biz az már eleget ivott az Ojtoz vizéből. Halak prédája -lett.</p> -<p>S még részletesebben elmondá, a mit látott, Ilka asszonynak; -hogy annak már a hidegtől borsózott az egész teste.</p> -<p>Jó, hogy már felhozták azt a becsináltat.</p> -<p>Ilka asszony maga kötötte fel az asztalkendőt a tutor úr -nyakába, sőt még a csirkehúst is feldarabolta a tányérjában, -mivelhogy az a jobb kezét nem használhatta. Egy kis jó aszúborral -is megkinálgatta: hadd jőjjön erőhöz. Semmi sem olyan jó orvosság a -nagy betegnek, mint a tiszta jó bor. S minthogy a tutor úr nagyon -beteg volt, annálfogva nagyokat is ivott ebből az orvosságból. Meg -is használt neki. A két csirkéből főzött becsináltat mind -elfogyasztotta. De még a leve is nagyon jó ám annak: a drága -sáfrányos, petreselymes lé. Azt kanállal szokták megenni. Csakhogy -az ember nagyon ügyetlen a balkezével, mikor kanállal dolgozik, -mind félreöntözi a levet. Ilka asszony megszánta a gyámoltalant, -fogta az egyik kezébe a tányért, a másikba a kanalat, s gyöngédeden -megetette kanállal a kedves beteget, amitől az csak úgy éledt -szemlátomást.</p> -<p>Hanem egyszer csak nagyot csuklik s hátrakapja a fejét az -etetett lázár.</p> -<p>Ilka asszony azt hitte, tán egy csirkecsont akadt a torkán.</p> -<p>Nem biz az. Hanem amint Ilka asszony megfordult, s -hátratekintett az asztal felé, hát ott látta Czirjék Boldizsárt -ülni a szokott helyén, ahol fel volt számára terítve.</p> -<p>– Ejnye de hideg van odakinn! monda Boldizsár bá a tenyereit -dörzsölve. Ugyancsak fuj a Nemere.</p> -<p>Ilka asszony csak kiejtett tányért, kanalat a kezéből.</p> -<p>– Minden jó lélek dicséri az urat!</p> -<p>– Ámen. Mondá rá a jó lélek.</p> -<p>– Boldizsár bá! Kegyelmed élő testben van itt?</p> -<p>– Csak hozzák azt a tokányt, majd meglátod, hogy nem vagyok -lélek.</p> -<p>De bizony úgy megörült ennek a nyilatkozatnak Ilka <span class= -"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> asszony, -hogy minden tartózkodást félre téve, odarohant Boldizsár bához és a -nyakába borult.</p> -<p>– Oh csakhogy kegyelmedet visszahozta a jóságos úr Isten! Hogy -nem ölték agyon a zsiványok.</p> -<p>– No – egy kicsit – talán mégis, dünnyögé Boldizsár bá s nagy -flegmával elkezdett a késsel, villával dobolni a czintányéron.</p> -<p>Hanem Apor István uram háromféle szint is váltott ez idő alatt s -alig akart helyrejönni a csuklásból.</p> -<p>– Hát nem lőtték kegyelmedet keresztül a zsiványok? kérdezé Ilka -asszony; a hogy Apor István urambátyám látta.</p> -<p>– De ugyan keresztül lőttek, édes mézem.</p> -<p>– S azután meg a vízbe is fojtották.</p> -<p>– Az is igaz. Úgy van, a hogy István komám látta. Belém lőttek -tíz golyóbist, s belé is fojtottak az Ojtoz tavába. Hanem azért se -annyi ólmot nem ettem, se annyi vizet nem ittam rá, hogy most -pogányul éhes és szomjas ne lennék. Azért csak hozzad azt a -sóbanfőttet, tálbansültet, meg egy jó veder mézesmálit, hadd -felejtsem el az én bajaimat. Látom bizony, hogy Están komám is -kiheverte már a magáét. No engem, fogadom, még etetni sem kell, -mint ő kegyelmét.</p> -<p>Apor István összeszedte magát az első meghökkenéséből s látva, -hogy Boldizsár bá milyen igazi parasztikus mohósággal tehénkedik -neki a felhozott ételnek, bele kezdett helyezkedni a kényelmetlen -állapotba, hogy vele szemközt ülve maradjon, s a nyilazó szemeinek -gunyos tekintetét nyugodtan kiállja.</p> -<p>Ilka asszony tétova tekintettel nézegetett hol az egyik, hol a -másik férfinak az arczára, mintha kezdene a kettő közül -valamelyiknek a szavában kételkedni. De még nem határozta el -magát.</p> -<p>Boldizsár bá pedig sokkal praktikusabb ember volt, minthogy egy -olyan thémát discussióba hozzon, aminek bizonyára asztalbontás lesz -a vége; (minek előtte <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> az ebédnek vége volna.) Csak hadd folyjon -le elébb a lakoma.</p> -<p>Ilka asszony ugyan nagy aggodalommal járogatott körülötte, -kérdezgetve tőle, hogy hol van meglőve? nehogy a fájós helyén -érinteni találja a kezével. Talán a mellén, vagy az oldalán? De -Boldizsár bá mindenre csak azt mondta, hogy «ühüm», a míg a szája -tele volt.</p> -<p>Mikor aztán az utolsó falatot is lenyomtatta a kupa borral, -akkor hátraveté magát a székében s elkezdte a török kése hegyével a -hatalmas szép egészséges fogait piszkálni.</p> -<p>– Hát biz ez mind úgy történt, a hogy Están komám elbeszélé. A -czudar hajdemákok elébb összelövöldözének, s azután a vízbe -dobának. Nem is lett volna soha belőlem élő ember, ha ezt a gyűrűt -az apám rám nem hagyta volna, a kinek még a szép apja örökölte ezt -a hires Rapsonnétól; a ki nagy tündérasszony volt. Ennek a köve egy -kigyókő! Nézzék kegyelmetek. Párja ez annak a kigyókőnek, a mit -Bethlen Gábor dicső fejedelmünk a testamentumában különösen -felemleget. Minden szerencséjét annak köszönhette. Az ilyent a -kigyók fujják a királyuknak a fejére, s a ki ezt elkaphatja a -kigyó-királytól, csodákat mivelhet vele. Már a nagy Theofrastus -ismerte ennek a felséges tulajdonságait. Az ilyen kigyókő minden -sebeket begyógyít, rögtön és azonnal: az eltört csontokat -összeforrasztja s a golyókat a sebből kihúzza. Ime élő példa vagyok -én magam itt. Még csak meg sem látszik rajtam, hol lőttek -keresztül? De még ez nem minden. Még arra is használ a kigyókő, -hogy ha ezt egy vízbe esett ember a szájába veszi: soha bele nem -fullad a vízbe, ha egész nap a fenekén hever is: mert ez a kigyókő -annyi életessentiát izzad ki magából, hogy a lelkét visszatartja. -Ennek a segítségével maradtam élve. Így szabadultam meg a halálos -sebektől, vizbefulladástól.</p> -<p>Hát biz ezt hitte, a ki akarta. De ellene mondani senkinek sem -vala kedve. Ha lódit, ő lássa! <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span></p> -<p>– Bizony olyan csodatevő kő ez, bizonyozék Boldizsár bá, tovább -magasztalva a gyűrűje varázserejét. Kiállja ez a próbát -akárhányszor. Merek rá fogadni, hogy ha ezzel a kigyókővel -megérintem a szörnyüséges nagy mély vágást, a mit kegyelmed kapott, -Están komám, a nagy dulakodásban, egybe összeforr az, a helye sem -marad ott.</p> -<p>Apor István most vette csak észre, hogy micsoda veszedelmes -tréfával szándékszik őt megkeríteni Boldizsár bá s haragos kemény -hangon, mely az eddigi nyögdécselő nyöszörgéstől nagyon is elütött, -eléje kezde vagdalni.</p> -<p>– Hagyja kend! Maradjon kend azzal az ostoba babonás hitével -távol a testemtől. Felvilágosodott magyar emberek a XVII-ik -században az ilyen bolondságot már repudiálják! Kigyókirályok -nincsenek. Kigyókövek csodaerejében keresztyén ember nem hisz -többé.</p> -<p>– Micsoda? Kiálta felugorva helyéről Boldizsár bá, s áthajolva -az asztalon az átelleneséhez. Ezt akarja kegyelmed eltagadni? -okosabb akar kegyelmed lenni a mi fejedelmünknél, dicsőült Bethlen -Gábornál, a ki igaz kálvinista fejedelem volt? Meg akarja kegyelmed -czáfolni Hatvani professort, a nagy astrologust? Látott már -kegyelmed igazi kigyókövet? Valóságos igazit, a milyen az enyim? -Ezt nézze meg jól!</p> -<p>De a míg gyűrűjét az öklével odatartotta Apor István uramnak az -orra alá, egyszer csak lerántotta a fejéről a véres köteléket, a -nagy sebtapasszal együtt, s ime – azon a magas homlokon nem -látszott de még csak egy karczolás sem.</p> -<p>– No látja kegyelmed, hogy milyen csodát mivel az én kigyókövem. -Hogy begyógyította kegyelmednek azt a nagy vágást a homlokán.</p> -<p>De már ekkor a főúrnak nem volt több tréfálni való kedve. -Kirugta a széket maga alól, s most már aztán a jobb karjáról is -lerántá a zsindelyes burkolást s nagyot ütött az öklével az -asztalra.</p> -<p>– No lám! Még az összetört karját is hogy meggyógyítottam -<span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> kegyelmednek a kigyókövemmel! -dicsekedék Boldizsár bá.</p> -<p>Ilka asszonynak ekkor nyiltak ki egyszerre a szemei. Végignézett -villámló két szemével Apor Istvánon. De olyan nézés volt az, a mi -túltett minden fegyveradta seben: megölő, lesujtó tekintet egy -asszony szeméből, a kinek olyan fegyvert adott a természet, a mi -ellen semmi sem védelmez.</p> -<p>Apor István látta, hogy le van róla rántva minden álarcz, s a -tettenkapott kalandor fogcsikorgató dühével rázta a felemelt öklét -Boldizsár felé fordulva, a ki csendes nevetéssel tekinte szemébe. -Azzal kirohant a teremből; de az ajtóból visszafordulva, rekedtes -hangon hörgé:</p> -<p>«Megkeserüli még ezt ez a ház!»</p> -<p class="center">*</p> -<p>El is vágtatott még abban az órában a négylovas hintaján, a -melyen idejött, minden búcsúvétel nélkül: rengeteg haraggal és -megszégyenüléssel.</p> -<h2>A NÉGYEZER ÖZVEGYASSZONY OSTROMA.</h2> -<p>– Most már mindent elhiszek erről az emberről! Lihegé Ilka -asszony, reszketve a haragtól. Még kanállal eteté magát velem! Hogy -forrna a torkán, mint Judásnak a mártott falat! Most már szentül -hiszem, hogy összeczimborált a rablókkal!</p> -<p>– No, hogy épen megosztozott volna Mundukával, azt nem akarom -állítani, hanem hogy ő igazította utunkba, arra a fejemet teszem, -egyenesen azért, hogy szegény Damokos Tamás ott veszszen a -rabságban s te özvegyen maradj.</p> -<p>– Mit teszek én most? Mit teszek én most? Töprenkedék Ilka -asszony, kinek a lelki tusakodásban elsápadt az arcza s mégis -veríték gyöngyözött rajta. <span class="pagenum"><a name="Page_101" -id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>– Bizony nem tudom én édes hugomasszony. Vége az -ezermesterségemnek. Az ezeregyediknél pauzál az eszem. Mert azt nem -teszem, hogy panaszra menjek. Hová? Brassóba? a szindikushoz? -inkább kis kutyát fésülni.</p> -<p>– Hát én tudom, hogy mit teszek!</p> -<p>– Ugyan mondd meg; testestül-lelkestül segítségedre leszek benne -az utolsó körömszakadtáig.</p> -<p>– Köszönöm. Nem kell nekem ehhez férfi. Egy férfi sem kell -hozzá.</p> -<p>– Akkor furcsa munka lesz az!</p> -<p>– Mert az Isten büntetése ez rajtam valóban mostan. Azért, hogy -olyan kevély voltam; olyan elbizakodott voltam. Csak a magam bajára -gondoltam, a másé után nem kérdezősködtem. Azt mondtam, nekem módom -van, sok pénzem, ime én kiválthatom könnyen az uramat; a többi -szegény árva özvegy ám lássa, mikor hogyan jut a maga -legkedvesebbjéhez. Ime megalázott az Isten! Ledobott oda a többi -özvegyasszonyok közé, a kiknek nincs miből előteremteni a rabságban -sinylő uraik váltságát. Olyan lettem, mint az uram szegény -társainak szegény asszonykái. Hát én most neki indulok és -összeszedem valamennyi özvegyasszony van Erdélyországban, a kinek -az ura rabságban sinylődik: magam köré gyűjtöm egész tábor számra, -felviszem magammal, a hol az ország rendei tanácsot tartanak, az -országgyülésbe: berontok közéjük a tanácsterembe, ki nem jövök -onnan, míg nem határoznak; megszállom a fejedelem palotáját, ostrom -alá veszem: ha rabságra adta férjeinket a fejedelem és az ország, -most váltsa is ki őket egyszerre az ország és a fejedelem!</p> -<p>Boldizsár bá csak a falnak esett elámulásában.</p> -<p>– Oh te csodatevő asszonyi lélek! Milyen nagy világosság lakozik -te benned! Hát persze, hogy ez a legegyszerűbb dolog: olyan -egyszerű ez, mint a Columbus tojása. A kiket rabságba ejtett az -ország és a fejedelem, váltsa ki az ország és a fejedelem! De, hogy -mindjárt tegye és ne halogassa, rontson rájok rögtön egy asszonyi -tábor: <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> egy egész hadsereg a fogoly vitézek -gyászbaborult özvegyasszonyaiból. Nagy gondolat ám ez! Soha én -ezzel a magam tökkolop fejével erre a nagy szóra rá nem jöttem -volna! Ez lesz jó! Ezt tedd meg! Neked sikerül az. Igazad van -benne! Nem kell ide férfi! A férfi mind gyáva olyan nehéz csata -előtt, a minek az asszony neki megy, s áttöri! Ne hallgass senkire: -semmi csititásra. Bölcs dolog az, a mit művelsz. Ne hátrálj; ne -engedj senkit szóhoz jutni. A ki itt okosan akar beszélni, az a -bolond. Te beszélj, te követelj, csinálj csetepatét, a mekkorát -csak tudsz, olyan patáliát, hogy hét országra szóljon! S a míg azt -nem mondják rá: «deliberatum», ne tágíts helyedről. Ne ijedj meg -senkitől! Senki haragos orczájától!</p> -<p>– Bizony nem én! Még a fejedelemtől sem! Azt meg fogja -látni!</p> -<p>– Fogj hozzá; de mindjárt. Kezdd el itt Csikszeredán: ma heti -vásár van. Eredj ki a piaczra a trombitásoddal és fuvasd el vele a -«háromszáz özvegy tánczát» s buzdítsd fel szavaddal az -asszonynépet. Mihelyt egy pár százan lesztek, indulj meg végig a -székely falvakon, városokon: úgy fog nőni az a sereg, mint a -hógörgeteg. Elég lesz az Deés városát megszállni, fogadom! De hogy -mégis tudjad, hogy ha egyszer ottan lesztek, mit követeljetek: -halld meg a tanácsom. Mert minden munkánál az az első dolog, hogy -az ember megtalálja a fogantyúját, a minél megragadja. Aztán az is -régi igazmondás, hogy «Kutya ugat, pénz beszél». Hiába minden -decretum, deliberatum, articulus, pecsétes levél, ha nincs meg -hozzá a felvehető pénz. De hát megvan. Azért tartsad eszedben. A mi -dicsőült fejedelmünk, Bethlen Gábor, az ő emlékezetes nagylelkű -testamentomában a sok egyéb legátumokon kívül magának -Erdélyországnak, rendkívüli szükségekre nyolczvanezer aranyat -hagyományozott. Ez a pénz ott fekszik az özvegy fejedelemnőnél, -Lorántfy Zsuzsánna asszonynál, ki ezt a kerek summát mind ekkorig -nem adta ki az ország rendeinek, azt vetve ellen, hogy hiszen -nincsenek jelen <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> azok a rendkívüli szükségek az -országban, a miket a bölcs fejedelem czélzásképen előre megjelzett. -No hát most már itt van az a «rendkívüli szükség». Annyi sok -tízezer magyarnak rabságba esése bizony nevezhető annak. Ezt -követeljed hát. Parancsolja meg az országgyülés a fejedelemnek és -az özvegy fejedelemnőnek… (igen is: parancsolja meg! mert az -országgyülés az úr, a fejedelem pedig csak az ország választott -első tisztviselője), hogy a Bethlen Gábor nyolczvanezer aranyát -azonnal adják ki. Azt is pedig egyenesen a török szultán tihájának -a kezébe tegyék le, nehogy kézen-közön még azt is elmundukázza -valaki s akkor egyszerre az egész elfogott erdélyi sereget, -vezérestől, kapitányostól mind haza fogják bocsátani. Egyébről ne -is hagyj magaddal diskurálni. Igazságodban vagy, helyes úton jársz; -győzni fogsz. Mentül elébb indítsd meg, a mit kigondoltál. A mit -asszony kigondolt, asszony megcselekszi!</p> -<p>Ilkának sem kellett több buzdítás. Rögtön lovat nyergeltetett, -magához vette az udvari trombitását s egyedül, minden más kiséret -nélkül átlovagolt a csikszeredai vásártérre, a hol épen akkor -sokadalom vala.</p> -<p>Ott a templom előtt megállva, megparancsolá a trombitásának, -hogy fujja el a «háromszáz özvegyasszony tánczát».</p> -<p>Hires nóta volt ez akkoriban; akként keletkezett, hogy egy -aranybánya összedőlt s egyszerre háromszáz bányamunkást temetett el -halottul. Mielőtt a nagy szerencsétlenségnek hire futamodott volna, -a bánya tulajdonosa, gazdag magyar főúr, pompás lakomát rendezett a -kastélyában s arra felhivatta a háromszáz asszonyt, a kiknek a -férjeik ott vesztek a bánya düledékei alatt, s fényesen -megtraktálta őket; mikor aztán már jó kedvök lett a sertül, bortul, -akkor megfuvatta a trombitásával az új nótát, a minek a láb alá -való hangjaira a menyecskék tánczra kerekedtek, s egymással -párjában ugyan rúgták a port. Mikor aztán legvigabban járták, a -palota ura elkiáltja magát: <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> «no még soh’se láttam -háromszáz özvegyasszonyt egy rakáson ilyen vigan tánczolni».</p> -<p>Erre aztán egyszerre nagy sírás, jajgatás lett az elébbi víg -vihánczolásból: a szegény asszonyok a táncz közben tudták meg, hogy -özvegyek lettek!</p> -<p>Kegyetlen tréfa volt biz az attól a főúrtól, másféle mulatságot -is találhatott volna ki magának. Ilyen volt az idő és az -erkölcs.</p> -<p>Hanem a nóta maga elterjedt egész Erdélyországban s mindenütt -úgy hívták, hogy a «háromszáz özvegy táncza».</p> -<p>Hej mikor ezt a nótát meghallották a rab székelyek asszonyai, de -nem kellett nekik semmi magyarázat hozzá! Ilka asszony ugyan -hatalmas dictiót fundált ki magában, a mit elmondjon az összegyült -nép előtt. De nem lett abból semmi. Csak odáig tudta vinni, hogy -«az én lelkem uram tatár rabságában…» ott egyszerre zokogásba tört -át, s arra aztán valamennyi asszony mind rákezdte karénekben a -sírást; s a sírás közben, mintha valamennyi mind egyszerre -kitalálta volna azt a nagy szót, a mit el akart közöttük mondani -Damokos Tamásné, sűrűn kiáltották: «menjünk! menjünk fel a dietára! -a fejedelemhez! vezessen a főkapitányné asszonyom!»</p> -<p>Jámbor öregek, a férfi-székelyek oda furakodtak közéjük, hogy -szép szóval, gyönge erőszakkal megmarasszák őket; de nem bírtak -velük: «nem kell közénk férfi! Maradjanak kendtek itt a sutban! -Jöjjön velünk, a hány özvegyasszony!»</p> -<p>Utoljára még a trombitásnak a kezéből is kikapták a tárogatóját -s azt is kilökték a körükből, hogy még ennyi férfi se maradjon -köztük; volt ott egy menyecske, a ki nagyon jól értett a -tárogatófuváshoz, a háromszáz özvegy tánczának a nótáját is tudta, -ez lesz a trombitásuk.</p> -<p>S aztán megindult a lavina. Lóháton és szekéren. Minden falu, -minden város szaporította a sereget, mikor Deés felé közeledtek, -már akkor egy tábor volt a Damokosné vezette asszonynép. Úgy, hogy -mikor annak a közeledtét <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span> meglátták a deési öreg toronyból, -félreverték a harangot, hogy jön az ellenség. Iszonyú volt az a -porfelleg, a mi a tömérdek szekér, s az előre vágtató lovas -asszonynép nyomában támadt. A fejedelemnek jelenték a dolgot. Ő -menten kiküldött egy lovashadnagyot egynéhány huszárral, hogy -menjenek előre s tudják meg, hogy mi az? A hadnagy útban találta az -özvegyasszonyok lóhátas előcsapatját; fekete zászlójuk volt, a -végére békós láncz akasztva. Kérdésére nem egyen, de tizen-huszan -felelték: «megyünk a fejedelemre, követelni a rabokat! Ha -elvesztette, hozza vissza!»</p> -<p>A hadnagy lóhalálában vágtatott vissza a fejedelemhez, s elmondá -nagy hült szájjal, hogy ugyan jön ám egy egész hadsereg a fejedelem -nyakára, követelni, hogy a tatár rabságra esett harczosokat váltsa -ki azonnal. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy ez a sereg -csupa asszony. Vagy talán azt hitte, hogy csak az előcsapat az, s a -mi hátul jön, az mind férfi.</p> -<p>Nosza a fejedelem sem vette tréfára a dolgot, hirtelen -felpakoltatott; Deés városa nyitott város; azt nem lehetett -megvédelmezni, úgy elvágtatott onnan, hogy meg sem állt -Szamosujvárig.</p> -<p>Mikor aztán a rendek megtudták, hogy a fejedelem odább állt, -maguk is azonnal, minden határozathozatal nélkül, befogattak a -szekereikbe s utána siettek a fejedelemnek.</p> -<p>Damokosné, meg az özvegyek tábora már csak a hült helyüket -találta Deésen.</p> -<p>«No jól van! mondá Ilka asszony; előlünk ugyan a világból ki nem -futtok! Valahol majd csak utolérünk benneteket».</p> -<p>Ott Deésen tehát szépen kipihenték magukat; a város népe ellátta -őket minden jóval, s aztán az ottani asszonyok is hozzájuk -csatlakoztak, a kiknek a férjeit elvitte a tatár.</p> -<p>Ez alatt a fejedelem és a diæta legalább időt nyert -Szamosujváron elhelyezkedni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Rákóczy György beült a várba, a minek akkoriban még védhető -sánczai is voltak, a Szamossal összekötve. (Most ez az állami -börtön, hétszáz rablógyilkos és más gonosztevő számára!)</p> -<p>Hanem a diæta számára nem volt a várban hely; ott nincsenek -nagyobb termek.</p> -<p>Ellenben volt ott egy igen nagy uradalmi pajta: azt be lehetett -rendezni országháznak. Egy kis radikális takarítás, a falak -kimeszelése, a gerendák lepókhálózása után egészen alkalmassá lett -az téve rendeltetése czéljára. Az ablakain ugyan nem voltak -üvegtáblák, s annálfogva keresztül-kasul járhatott rajtuk a szél; -hanem a két végét, a mi pajták szokása szerint nyitva volt, (hogy a -terhes szekerek által s kijárhassanak), alul bedeszkázták -hevenyében; felül azért csak nyitva maradt. Egyéb baj aztán nem -volt, mint hogy az ezer meg ezer veréb, a mi már ideszokott, nem -szünt meg csiripelni odafenn a házban a tanácskozás folyamata -alatt; s a protonotárius úrnak ugyan vigyáznia kellett, hogy az -egerek meg ne egyék a jegyzőkönyvét, minekelőtte hitelesítve van. -Egy hosszú asztalt leczövekelt lábakra végig nyújtóztattak a -középen a rendek számára, annak a felső végéhez T betű formára egy -másik asztalt ragasztottak, a mi a fejedelem tanácsurainak volt a -helye. Rédey Ferencz uramnak, az elnöknek, karosszék jutott, a -tanácsurak szalmaszékeket kaptak, a rendek beérték lóczával.</p> -<p>De mind jó ez, ha bölcseség van hozzá! A Rákoson még ennyi sem -volt. Mégis milyen jól ment minden!</p> -<p>Hanem az volt a nagy baj, hogy a fejedelem betegnek jelenté -magát. Az udvari orvosa, doctor Reineckius azt mondta, hogy a szive -van meghülve s azt mással, mint porrátört csörgőkigyó-szívvel nem -lehet felmelegíteni; az pedig csak Bécsben kapható. Az egykori -krónikairó ellenben azt mondja, hogy biz az csak afféle «febris -scholaris» volt. Mikor a gyerek nem tudja a leczkéjét, azt mondja, -a hideg leli. <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Bizony pedig a jó Rákóczy György ugyancsak nem tudott azokra a -kérdésekre megfelelni, a miket az ország rendei hozzá intéztek.</p> -<p>Az első kérdés mindjárt az volt, hogy ugyan miért csinálta az -országgyülés tudta és beleegyezése nélkül azt a szerencsétlen -hadjáratot? Ki vette rá, hogy hadsereggel menjen Lengyelországba -koronát keresni?</p> -<p>Hát erre bizony a fejedelem nem tudott egyebet felelni, mint -azt, hogy meghült a szive.</p> -<p>A második kérdés meg az volt, hogy mi módon fogja már most az -elfogott tömérdek rab hazafit a tatárok lánczaiból -kiszabadítani?</p> -<p>Erre a fejedelem még rosszabb betegséget vallott be: azt, hogy -üres a cassája.</p> -<p>A jó mulatság bekoronázására aztán még ott ült a nyakukon a -szultán tihajája, Akmet bég, s a tatár khán követe, Dája-Lot-Ali -bég, a kik mindennap kétszer bekopogtattak, hogy letették-e már a -rendek Rákóczy Györgyöt a fejedelmi székből? Ezek másról hallani -sem akartak. Ha nem teszik le ezt a «lázadót», a ki a felséges -szultánnak nem engedelmeskedik, jön az egész tatárság egyfelől, a -budai basa másfelől, az erdélyi népséget a lovai lába alá gázolni. -Válaszszatok magatok közül egy «emberséges embert!» Ez volt a -mindennapi szavuk.</p> -<p>És a magyar urak naponkint nem tehettek egyebet, mint hogy a két -bégnek hol egy czifra kaftányt, hol egy szép aranyos billikomot -küldtek ajándékba, hogy csak tűrtőztessék a haragjukat. Mindennap -ujra be kellett a szájukat csukni vagy aranynyal, vagy -ezüsttel.</p> -<p>Megérkezék azonban Damokos Tamásné az özvegyek táborával -Szamos-Ujvár alá. Az örmény asszonyok még feleúton eléjük vonultak -egész processióval a városból. Mikor felvonultak a Szamos mentén, -egész tábor volt a sokaságuk, minden falunak a maga fekete -zászlója.</p> -<p>Azon a reggelen pedig különös csodatünemény jelent meg az égen: -mint ez a krónikában fel vagyon jegyezve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> Az -igazi nap körül egy fényes szivárványba játszó tág udvar öblösült s -annak a karimáján, délponton és a két horizonon három ellennap -támadt. A valódi nap ép oly sápadtnak látszott, mint a három -naprém, hogy puszta szemmel a tányérjába láttak, s az egész ég nem -volt kék, hanem szürke. Sokáig bámulta minden nép ezt az égi -csodát. Gonosz jövendőket jósoltak belőle. Hogy négy fejedelem fog -lenni egyszerre Erdélyországban: (egyik sápadtabb, mint a másik!) s -nagy vérontás, országromlás lesz a vége.</p> -<p>S be is teljesült e rossz jóslat; pedig ez nagyobb csoda volt a -földön, mint az a másik odafenn az égen.</p> -<p>Talán ez égi tüneménynek a bámulata okozta, hogy az oda -irányzott figyelem miatt ezt a kisebb tüneményt alig vette észre -valaki, a mint egy csupa asszonyokból álló tábor körülfog egy -kerített várat, bezárja azt szekérsánczaival, mintha a -leghadismerőbb megszálló ellenség volna.</p> -<p>Csak azután, hogy az országházzá átalakult pajta előtt -megjelenék egy száz főre menő küldöttség, mind az ország -legelőkelőbb özvegyasszonyaiból válogatva, kiknek némelyike még a -kis ölbeli gyermekét is elhozta, kezdék észrevenni az «urak», hogy -idelenn a földön is történik valami. Kemény Simon (az elfogott -Kemény János fővezér nagyobbik fia) mint háznagya a diætának, -találkozék legelébb az asszonyságokkal, s azt kérdezé tőlük, hogy -hová igyekeznek? Az asszonyok vezetője, Damokos Tamásné választ -adott neki, mondván:</p> -<p>– A diætára jöttünk, a fogságra vitt rabok kiszabadítását -szorgalmazni!</p> -<p>– Azt ugyan helyesen teszik, mondá a nyájas levente. Tessék -besétálni. Odabenn tanakodnak már a rendek.</p> -<p>Azzal bebocsátá őket mind a százat. A pajta előterében volt egy -korlátokkal elzárt rész a hallgatóság számára, ellátva lóczákkal; -azokra a hölgyek szépen letelepedének s kezdetben igen csendesen -viselték magukat.</p> -<p>Ellenben a többi asszonynépet a darabontok az ajtóból -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> visszaterelték. Azok aztán a pajta mind -a két oldalán neki feküvének a deszkázatnak s a deszkák hasadékain -át hallgatták és szemlélék a diætán történendőket: mások pedig -felkapaszkodának a pajta ablakaiba s onnan dugták be a fejeiket, -úgy, hogy minden ablak tele volt kiváncsi ábrázatokkal.</p> -<p>Eleinte az uraságoknak tetszett az nagyon, hogy ilyen szép -auditoriumuk van. Igyekeztek is kitenni magukért ékes -szónoklatokkal.</p> -<p>Az öregebbik Ebéni ott vette fel a szót, a hol Deésen elhagyá; -követelve, hogy a fejedelem adjon választ arra a kérdésre, ki birta -rá, mi oka volt rá, hogy a szerencsétlen lengyelországi hadjáratba -beleugorjon? Igen keze ügyébe eső orátori fordulat volt tőle, a -midőn odamutatva a karzaton megjelent gyászoló özvegyekre, azoknak -keserves szenvedéseit megható szavakban ecsetelé, az özvegyek -hangos zokogása mellett.</p> -<p>E vehemens szónoklat hatása alatt a rendek azonnal határozatot -hoztak, hogy a fejedelem még egyszer szólíttassék fel categorice, -hogy feleljen meg erre a kérdésre; a határozatot pedig sietve vigye -fel hozzá Barcsai Ákos, rontson be a fejedelem szobájába, s ha -beteg is, ha nem is, adjon választ, ne tartsa a világot véka -alatt!</p> -<p>Barcsay Ákos bement a várba, az alatt az urak, több ismerősre -akadván az asszonyságok között, azokkal eldiscurálgatának; mikor -aztán Barcsay Ákos visszajött, ismét a helyeikre ülének.</p> -<p>Barcsay mély csendesség közepett elmondá, hogy a fejedelem -izenete ez: Ő a lengyelországi hadjáratot egyenesen a fejedelmi -tanács tudtával és beleegyezésével kezdte meg.</p> -<p>No iszen támadt erre nagy patália! A hosszú asztalnál ülő rendek -mind felugrálának, s huszan is kiabáltak egyszerre, az ökleikkel -fenyegetve a felső asztalnál ülő tanácsosokat, mindent elmondtak -azokra, csak azt nem, hogy derék emberek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Az asszonyok ezt a jelenetet csak hüledezve nézték, mind a -korlátok mögül, mind az ablakokból: azt hivék, hogy most mindjárt -darabokra aprítják az urak a tanácsosokat.</p> -<p>Nagy sokára szóhoz tudott végre jutni az elnök: Rédey Ferencz -uram. Mind a két kezével megüté a mellét, így kiálta:</p> -<p>– Isten engem úgy segéljen, hogy senki én velem e hadjáratnak -semmiféle okát nem közölte!</p> -<p>Ez nagy szó! Mikor egy puritán életű ember azt mondja: Isten úgy -segéljen! Nem volt ez akkoriban útféli szólásforma.</p> -<p>– Esküdjenek meg a többi tanácsurak is! Követelték az urak a -hosszú asztalnál.</p> -<p>S a tanácsos uraknak egyenkint fel kellett állni és éghez emelt -kézzel megesküdni, hogy egyikükkel sem közölt senki egy szót is a -hadjárat okairól.</p> -<p>Ilka asszony és a többi özvegyek kezdték ezt a dolgot már egy -kissé unalmasnak találni s fészkelődtek a helyeiken.</p> -<p>– Hát akkor miért adták a tanácsurak a beleegyezésüket a -hadjárathoz? kiáltá Ebéni.</p> -<p>Rédey Ferencz, sarokba lévén szorítva, kénytelen volt kirukkolni -a válaszszal.</p> -<p>– Hát énnekem Kemény János, a fővezér azt mondotta, hogy igen -fontos okok parancsolják a lengyelországi hadjárást; de azok -annyira titokban tartandók, hogy ha az ő saját inge tudna felőlük -valamit, még azt is a tűzbe dobná.</p> -<p>«Nekünk is mind azt mondta!» bizonyozának a többi tanácsurak a -felső asztalnál.</p> -<p>Erre aztán megújulva tört ki a vihar idelenn!</p> -<p>«Meg kell notázni Kemény Jánost! Számüzessék! Tűztől-víztől -eltiltassék!»</p> -<p>A nagy harag nem csillapodott le elébb, mint mikor a -protonotarius felmutatá az összehajtott ív papirt, tudatva -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> a rendekkel, hogy ime készen van a -«nota» Kemény János ellen. Számüzetik Erdélyből örökre.</p> -<p>Vigye fel a notát Barcsay Ákos azonnal a fejedelemhez aláirás -végett. Ha beteg is, ha nem is, ezt alá kell írnia.</p> -<p>A míg azonban Barcsay odajárt, berohantak a terembe Kemény János -két legény fiai, s az idősebb Simon, kirántva kardját, neki hevült -arczczal kiálta a rendekre:</p> -<p>– Én az apám becsületében gázolni nem hagyok. A ki az én apámat -hazaárulónak meri nevezni, mind kihivom egy szál kardra. Csunyaság, -léhaság egy távollevőre kenni minden hibát; a ki nem jöhet ide -magát kitisztázni! Azt itélni számüzetésre, ki maga is ott -sinylődik tatár Krimiában rablánczokra verve.</p> -<p>De már ennek az asszonyok is mind pártjára keltek. «Csunyaság! -Gyalázat! A rabvezért itélni el! A helyett, hogy -kiszabadítanák!»</p> -<p>A rendek alig tudták lecsillapítani ezt a lármát, s a közben -maguk is rájöttek, hogy bíz az egészen helytelen dolog volt: -szegény Kemény Jánost itélni el számkivetésre, a ki a nélkül is -rabságban ül, s nagy nehezen rávették a heveskedő Simont, hogy -dugja hüvelyébe a kardját s aztán jobban megruminálva a dolgot, -másik határozatot hoztak, melynek értelmében Kemény János -fővezérnek fenhagyatik, hogy ha hazaszabadul a fogságból, magát a -rendek előtt, ha tudja, tisztázhassa, s a veszedelmes hadjárat -okainak igazságát kimutassa.</p> -<p>Mikor aztán Barcsay Ákos visszatért az elsőbb határozattal, -melyet ugyan nagy koczódásba került a fejedelemmel aláiratni, akkor -azt mondták neki, hogy no csak forduljon meg a sarkán, s vigye fel -a fejedelemhez ezt a második határozatot.</p> -<p>– Eb megy vissza harmadszor is a fejedelemhez! Így is majd -kidobott ő nagysága, doctor Reineckius pedig mindenkit a -kristélylyal fenyeget, a ki még egyszer a magas beteget háborgatni -próbálja. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>– No hát, felviszem én! ajánlkozék Kemény Simon, s a rendek -ráhagyták, elfeledkezve róla, hogy ő a háznagy, a kinek a rend -fentartása kívül is, belül is hivatalos kötelessége.</p> -<p>Ezzel hát a mai ülésnek a feladata szerencsésen be lett volna -végezve; a rendek kérdeztek sokat: megtudtak semmit; határoztak -sokat: végeztek semmit.</p> -<p>S azzal, quasi re optime gesta, kezdtek felczihelődni s abba a -gyülésbontó csendes zsibongásba általmenni, a mikor senki se bánja, -hogy vajjon miért tátog az elnök.</p> -<p>Az asszonynépben forrt a méreg.</p> -<p>– No, feleim! mondá Ilka asszony, most kezdődik már az -országgyülés!</p> -<p>Azzal felugorván a padra, hatalmas harangcsengésű szóval -elkiáltá magát:</p> -<p>– Úr uraim! Országos rendek és méltóságok! Ne higyjétek aztat, -hogy mi azért jöttünk volna ide, hogy a ti koczódásaitokban -gyönyörködjünk, hanem hogy tőletek a mi rabságban sinylődő férjeink -kiszabadítását követeljük!</p> -<p>Ez a felszólalás nagy indignatiót keltett a rendek közt.</p> -<p>– Csitt! asszonyok! Ez itt országháza! kiálta recsegő hangon az -egyik tanácsúr nagy dölyfösen.</p> -<p>De visszavágott ám neki Ilka hatalmasan.</p> -<p>– Bizony majd azt hinné az ember, hogy még most is pajta, arról -a sok üres szalmáról, a mit úr uraimék itt csépeltek.</p> -<p>Ez már szörnyűség volt. «A tyúk kukorékol!» «Mulier taceat in -ecclesia!»</p> -<p>– Fájdalom, hogy nem vagyok «mulier», nem asszony, hanem -«vidua», özvegyasszony, s az özvegyasszonynak hazánk törvényei szót -és szavazatot adnak mindenha! Tudjátok, a kik a törvényt -ismeritek.</p> -<p>Ez egy kis gyenge lefőzés volt. A szép szónoknőnek akadtak -rögtön párthivei, a kik azt kiálták: «halljuk! halljuk!» Mások -ellenben, különösen az éltesebb urak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> annál -határozottabban hangoztatták: «Vége van! Levata est sessio! Ebédre -harangoznak.»</p> -<p>S valóban a szamosujvári toronyban épen akkor kezdtek el delet -harangozni.</p> -<p>– Uraim! kiálta Damokosné; kilenczvenezer jó magyar hazafinak -nem harangoznak ebédre, a kik tatár rabságban moslékkal és -döghulladékkal tengetik életöket! Van-e lelkük kegyelmeteknek, hogy -nyugodtan asztalhoz üljenek, hogy fejüket álomra hajtsák, a míg -kilenczvenezernyi vérük, atyafiuk jajkiáltásai verdesik az eget; s -idehaza egy egész árván maradt nemzet sír miattuk? De fogadom -lelkemre, hogy ma kegyelmeteknek sem harangoztak ebédre, de még -vacsorára sem fognak harangozni! Mert mi innen kegyelmeteket ki nem -bocsátjuk addig, a míg a raburaink kiváltását el nem végzik.</p> -<p>«Nem bocsátjuk! Bizony nem bocsátjuk!» kiáltozák egy szívvel és -szájjal mind a száz asszonyok, a kik odabenn voltak.</p> -<p>Kiabált az elnök, harsogtak az urak, de mind elnyomta azt az -asszonyok sivalkodása. A kivüllevő asszonynép pedig, a ki a -bejáratnál leste a kimenetelt, azt vélve, hogy a küldötteiket -odabenn öldöklik, nekivételkedtek annak a gyarló deszkapalánknak, a -mi a pajta nyilását elzárta, egyet recscsent, kettőt roppant, azzal -bedőlt s a résen keresztül tódult be az egész asszonysereg, a -mennyi csak befért.</p> -<p>A tulsó oldalán a pajtának épen olyan deszkafal volt felállítva, -nagy hiba lett volna, ha másik pillanatban az ott összegyülekezett -fehérnépek azt is be nem döntötték volna; most aztán mind a két -oldalon megtelt az országház asszonynyal, a mennyi csak befért, a -kívülről tódulók a száz küldöttet előre tolták, úgy, hogy azok a -zöld asztalhoz, az urak hátára lettek szorítva, egy-kettő a -tolongásból felugrott a lóczákra, utoljára Damokosné valami -tizedmagával épen a zöldasztalra jutott fel.</p> -<p>Lárma pedig vala olyan nagy, hogy senki a maga szavát nem -hallhatá. <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>Soha még országgyülést, mióta a világ áll, ilyen «pressió» alatt -nem tartottak.</p> -<p>Szép lett volna feloszlatni a gyülést, csak lehetett volna. De -minden követnek a vállára három asszony támaszkodott, ott kellett -ülve maradni.</p> -<p>Végre aztán Damokosné addig integetett a becsődült -asszonynépnek, mutogatva, hogy ő akar beszélni, a míg lassanként -elcsendesülének.</p> -<p>Az első csendességet azonban egy tanácsos úr arra használá fel, -hogy mérgesen protestáljon az erőszak ellen.</p> -<p>– Micsoda violenczia ez?</p> -<p>– Igenis, violenczia, felelt rá Ilka asszony. De igazat ad -nekünk hozzá ez a gyászfátyol a fejünkön, a mit mi sem jókedvünkből -viselünk. De bár akkor tették volna az asszonyok ezt a violencziát, -a mikor kegyelmetek elhatározták, hogy háborút kezdjenek! Bár akkor -jöttünk volna ide protestálni az oktalan vérontás, pusztulás, -veszedelem ellen, a mi országunkat érte. Egész sor tanácsos úr -esküdött itt rendre egymás után, hogy ő semmit sem tanácsolt a -fejedelemnek, mikor az a hadjárathoz készült; küldték volna hát -maguk helyett az asszonyaikat, azok majd tudtak volna a -fejedelemnek jó tanácsot adni.</p> -<p>Ez az igazmondás egy kis derültséget keltett az urak között is. -«Füge egy menyecske!» dörmögék a szakállukba.</p> -<p>Azután nagy csendesség között folytatá Damokosné:</p> -<p>– De nem jöttünk mi ide zűrzavart, háborúságot csinálni. Nem -hányjuk mi szemére sem a diætának, sem az ország tanácsának, sem a -fejedelemnek azt, a mi megtörtént. Tudjuk, nekik is fáj. Hanem -azért jöttünk, hogy a megtörtént veszedelem megszüntetését -követeljük. A mit az ország és a fejedelem elrontott, tegye jóvá az -ország és a fejedelem; ha elfogatta az urainkat seregestül, váltsa -ki őket seregestül.</p> -<p>Rédey Ferencz elnök uram csendesen válaszolt az asszonyi -szónoknak. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>– Hiszen épen azon tanácskozunk, jó asszony, hogy hogyan és mi -módon?</p> -<p>– Minek ide az a nagy tanácskozás? Itt van a szultán követe, itt -a tatár khán követe: le kell a kezeikbe tenni a váltságdíjat s -azonnal hazaeresztik a fogoly seregünket. Minket se kínoznak, -azokat se kínozzák tovább.</p> -<p>– Igaz az, jó asszony! helyeslé az elnök. De hát a mostani -inséges időkben honnan vegyen egy akkora summát az ország, mint a -mekkorát a khán követel, jó asszony?</p> -<p>Damokosné megsokallta már a sok «jó asszony»-t, mert neki más -titulusa is volt.</p> -<p>– Hát megmondom, jó ember, hogy honnan vegye az ország azt a -nagy summát egyszerre. Meg van az, közel van, csak meg kell -markolni. Ott van a nyolczvanezer arany, a mit dicsőült -nagyfejedelmünk, Bethlen Gábor király az országnak hagyott -rendkívüli szükségekre. Itt a rendkívüli szükség; ott a -nyolczvanezer arany! Tessék approbálni.</p> -<p>Az urak között élénk mormogás támadt. Ez az asszony a fejére -talált a szegnek. Tudták az urak maguk is, hogy megvan az a pénz. -Csakhogy az a fejedelemnő ládája fenekén van, s nem akadt férfi, a -kinek elég erős szive legyen erre ráutalni; asszonyi bátorságnak -kellett feltámadni, mely az első szót kimondja.</p> -<p>Az indítvány meg volt most már téve, in optima forma. Lehetett -fölötte tanácskozni, napirendre kitüzés nélkül.</p> -<p>Nem is lehetett ellenvetést tenni! Ez a pénz az országé. Joga -van vele rendelkezni.</p> -<p>Az egyik Ebéni rögtön magáévá tette az indítványt, s rövid -szóváltások után, a mik inkább csak a formaságok megtartása végett -emeltettek, kimondhatá az elnök a határozatot, miszerint a rendek a -Bethlen Gábor hagyományozta összeget a rab hadsereg kiváltására -fordítják. S ezzel a mai gyülés csakugyan nevezetes lépést tett -előre.</p> -<p>– No már most hugomasszonyok, szálljanak le <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> az -asztalról s menjenek haza Isten hírével! mondá az elnök.</p> -<p>– Dehogy megyünk! viszonzá Ilka asszony. Nincs még ezzel vége. -Ha egyszer vége lesz, majd kiáltunk mi az országgyülésnek olyan -nagy vivátot, hogy reng bele a ház, s elmegyünk a magunk -jószántából, minden küldés nélkül.</p> -<p>– Hát mi kivánságuk van még?</p> -<p>– Mi bizony? Hát talán azt gondolják a tekintetes rendek, hogy -azért, mert «hosszú haj, rövid ész», hát mi sem látunk tovább az -orrunknál? A mióta szegény rab uraink távol földön vannak, -megtanultuk már a messzelátást. Hiszen vak tyúk volna, a ki azt nem -látná, hogy a mint Lorántfy Zsuzsánna nagyasszonyom megtudja azt, -hogy a rendek elhatározták a Bethlen Gábor kincsének a kiadatását, -menten összepakol Fogaras várában, s úgy el-kikocsikázik széles -Magyarországba a pénzzel együtt, hogy üthetjük bottal a nyomát. Meg -kell azt a pénzt fogni, még pedig vasmarokkal.</p> -<p>– Ebben az asszonyban tizenhárom prókátor veszett el, dörmögé az -elnök a protonotáriushoz.</p> -<p>– Meg hét diplomata, toldá hozzá a főjegyző.</p> -<p>– Hát hogyan gondolja kegyelmed, úrasszonyom?</p> -<p>– Megmondom én azt is. Határozzák el a rendek egyúttal az özvegy -fejedelemasszony elfogatását is.</p> -<p>De már erre nagy zúgás támadt az urak között. Ez még sem megy. -Ez már lehetetlen! Elkezdtek egymás közt diákul társalogni, hogy a -nők ne értsék.</p> -<p>«Hoc non pergit! Hoc non pergit!» Ez hangzott legsűrűbben.</p> -<p>– Már pedig, akár «pergit», akár nem «pergit», de uraságtok -innen addig el nem «pergit», a míg ezt el nem határozza a diæta: ha -holnapután ilyenkorig együtt maradunk is.</p> -<p>Ez veszedelmes fenyegetés volt. Ez az asszonyhad bizony még -kiéhezteti a diætát. <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span></p> -<p>Keresztül rontani rajtuk pedig tiszta lehetetlenség. Csak a kik -odabenn vannak is, rengeteg sokaság, de hát még a ki a pajtán kívül -áll! Az egész áttörhetetlen hadsereg!</p> -<p>Nem volt itten más szabadulás, mint hogy tegye ismét Ebéni uram -magáévá a veszedelmes indítványt, s abba azután a rendek általános -köhögéssel és torokköszörüléssel consentiáljanak. Protonotárius -uram soha olyan nehezen nem concipiált, mint ezúttal, a tollának a -szárát félig megette, a míg elkészült vele; akkor meg a rendek nem -voltak megelégedve a conceptusával; de bíz ő maga sem: mindenki -hozzászólt, az egyik ezt a szót, a másik amazt kivánta beleszurni, -ide egy clausulát, oda egy mentális reservátát, a «pedig» helyett -«mindazonáltal»-t. Utoljára addig furtak-faragtak, gyalultak rajta, -míg csakugyan nyélbe ütötték a határozatot, mely szerint az özvegy -fejedelemasszony, rangjához illő tisztességgel, nyájas és kellemes -módon elfogattassék, s a pénzzel együtt az egybegyült Rendek elé -hozassék és kérdőre vonassék.</p> -<p>Porzót és pecsétet rá!</p> -<p>De már most ki vigye fel ezt a fejedelemhez aláirás végett?</p> -<p>Minden ember eltagadta az ahhoz való tehetségét. Utoljára is -Barcsay Ákost megfogták, felemelték, a határozatot a kebelébe -dugták: el kellett neki fogadni, vagy tetszett, vagy sem, a -küldetést.</p> -<p>De hogy kell innen kimenni?</p> -<p>Az asszonysereg tömegén keresztül még egy egér sem futhatna ki. -Azok pedig nem nyitnak utat.</p> -<p>Nem volt más mód, mint hogy Barcsayt felemelték a fejük fölé, s -aztán mint egy hanyattúszó embert a hullámok tetején, úgy adták -kézről-kézre a tenyereiken, a míg valahol odakünn a száraz földre -jutott.</p> -<p>A fejedelemnek pedig doktor Reineckius ez alatt akkora dosis -ipecacuanhát adott be, hogy a felől annak még ettől az egész -planétától is elment a kedve. Azt mondá, hogy úgy küldjenek hozzá a -rendek még ma egy határozatot, <span class="pagenum"><a name= -"Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> hogy azt ő vagy -olvasatlanul aláirja, vagy valami mást cselekszik vele.</p> -<p>Az elsőbbet tette meg.</p> -<p>Bele sem tekintett az eléje tett határozatba, csak aláöklözte a -nevét.</p> -<p>Barcsay Ákos mégis czélszerűnek látta, per apices elmondani a -fejedelemnek a határozat meritumait. A Bethlen Gábor-féle -nyolczvanezer aranyról van szó.</p> -<p>– Bánja a szösz!</p> -<p>«Aztán meg a rendek, nagyobb megnyugvás okáért, az özvegy -fejedelemasszony személyét biztos helyre akarják tenni.»</p> -<p>Azt sem bánta a fejedelem. Miatta most elfoghatják, le is -nyakazhatják, el is temethetik az egész világot.</p> -<p>Barcsay Ákos a legjobb sikerrel térhetett vissza az országházba, -a hol most már út volt a számára nyitva az eleven fal között, a -mely azonban ismét összezáródott utána, mint a Soncha barlangjának -a sziklái a szerencsétlen kincskereső után.</p> -<p>Abból a jelenségből, hogy az aláirás ilyen hamar megtőrtént, -mind a rendek, mind az asszonynépek azt az örvendetes -következtetést vonták le, hogy tehát a fejedelem is nagyon helyesli -ezt az egész modus procedendit.</p> -<p>Csak Ilka asszonynak maradt meg a gyanuja a lelke fenekén. Nem -hisz ő már senkinek, a mióta az Apor Istvánban olyan keservesen -megcsalódott. A milyen szelid, nyugalmas, minden embert jónak hivő -teremtés volt addig az ideig, abban a pillanatban, a mikor -megtudta, hogy a szerelmetes férjét a legjobb barátja árulta el, és -még milyen praktikával: egyet fordult az egész lelke. A gyöngeség -erővé vált benne, a szelidség haraggá, a hitből kételkedés lett, a -félelemből vakmerőség. Eddig soha még a visszafeleselő cselédjével -sem mert szembeszállni; most szarvakat emelt, hogy a fejedelmet -megöklelje vele.</p> -<p>– Ne örüljetek még asszonyok! Kiálta onnan az asztal tetejéről a -zsibongó hadnak. Még hátra van az ebek <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> -harminczadja, nem estünk át rajta. Most siessünk ki innen sebtén, -vissza a szekereinkhez; de körülfogva tartsuk a várat s egész éjjel -őrt állassunk; nehogy a fejedelem előre futtassa a kengyelfutóját -Fogarasra, s megizenje az öreg asszonynak, hogy mit határoztak a -rendek, s aztán mire a diéta küldöttje megérkezik, már akkor csak -hült helyét találja a fejedelemnőnek, meg a nyolczvanezer -aranynak.</p> -<p>S ez bizonyára nagyon okos észrevétel volt; csakhogy már későn -jött! A fejedelem Barcsay Ákos eltávozta után mégis utána gondolt -annak, hogy mit határoztak a rendek? Ennek fele sem tréfa. Azonnal -levelet írt az özvegy fejedelemnőnek, tudatva vele a veszedelmet, s -a kengyelfutóját felöltöztetve parasztnak, abban a nyomban útnak -indítá a levéllel; úgy, hogy annak egy pár órai egérútja volt az -országgyülés kiküldötte előtt.</p> -<p>Mire az asszonyi had körülfogta a várat, már akkor messzejárt a -kengyelfutó a levéllel: strázsálhattak már szegények egész éjjel -imette.</p> -<p>De nemcsak a fejedelemnőhöz küldött izenetet Rákóczy György, -hanem a Kolozsváron levő hadai parancsnokához, valamint a -gyulafehérvári kapitányhoz, hogy a titokban összegyűjtött hadaikkal -vonuljanak fel Szamosujvárra.</p> -<p>(Mert az alatt, a míg a rendek azon tanakodtak, hogyan fizessék -ki a nyakukon ülő törököt, tatárt aranynyal és szép szóval, az -alatt Rákóczy György abban fáradozott, hogy mint fizesse ki ezt a -kegyetlen zsarnokát az országnak – vassal. Uj hadakat gyűjtött, -arra kellett neki minden pénz. Nem fösvénységből tagadta ő meg a -foglyok kiváltását; hanem a fegyverén esett kudarczért készült -boszút állni. De ezt nem mondhatta meg a rendeknek, mert azok -bizonyára ellene lettek volna. Azokat nagyon bölcsekké tette az -országos pusztulás.)</p> -<p>Egész csendességben megteltek a Szamosujvárral szomszédos -falvak: Mikola, Boncs, Hesdát, Ördöngős-Füzes a fejedelem gyalog és -lovas katonáival, benn a várban is volt némi helyőrsége, azok -között hatszázra menő szász, <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> Gaudé András -kapitánynyal, meg a szász egyetem darabantjaival; Deés felől pedig -közeledőben volt Bethlen János és Barcsay András a Krakkóban -hátrahagyott helyőrséggel, a kiket Rákóczy sógora: Lubomirszky -marschall «pacificando» szabadon bocsátott. Ugy, hogy Szamosujvárt -egy valóságos érczgyűrű fogta körül a Rákóczyhoz hűnek maradt -fegyveres csapatokból addig a keserves szempillantásig, a midőn az -országgyülés kiküldötte visszakerül azzal a leverő hirrel, hogy -mire ő Fogarasra egész parádéval beczafatolt, akkorra már az öreg -fejedelemnő hopp hirével hegyen-völgyön túl járt; azóta odakinn van -Magyarországon, sárospataki várában. És így a nyolczvanezer aranyat -bizony elvitte a «patak.»</p> -<p>A diéta erre az értesülésre fülét fejét elereszté s nem tudta, -hogy most már szégyenkendjék-e, vagy ungorkodjék.</p> -<p>Annál hangosabban tört ki a zendülés az asszonynép közt. -Fennhangon szidták, mocskolták a fejedelmet, a vár ablakai alá -gyülekezve, s ne mutatta légyen egy fejedelmi darabont magát a vár -kapuin kivül, mert annak bizony kikefélték a mundérját kefe -nélkül.</p> -<p>Damokos Tamásné erre a rossz hirre kétségbeesetten rohant be -Szamosujvárra s berontott egyenesen a szultán tihájához, Akmet -béghez.</p> -<p>A lábaihoz veté magát, a kezeit csókolta.</p> -<p>– Oh uram: kegyelmes uram! Légy hozzám irgalommal. Én vagyok a -szerencsétlen Damokos Tamásnak a hitvese, özvegy asszony, a kinek -az ura még él.</p> -<p>– Ahá! Te vagy az a kaczki menyecske, a ki Apor István uramhoz -levelet irtál, hogy csak hagyja az uradat ott veszni a tatár -rabságban.</p> -<p>– Csak finta volt tőlem az a levél: a szorultság diktálta.</p> -<p>– Tudom, tudom, jó asszony. Elpanaszolta azt már nekem azóta -Apor István uram maga. Értem már a dolgot. Nekem volt szánva a -finta, s rá is mentem a lépre. Elfogadtam a váltságdijat. No hát mi -lett a váltságdijból? <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span></p> -<p>– Ő rá biztam, hogy vigye el Tatárországba s a moldvai határon -megtámadták a rablók, elvették tőle a pénzt.</p> -<p>– Máskor a rablókra bizd az uradnak a váltságát, azok hamarább -kézhez adják. Én pedig uradat kihozattam Perekopba. A gazdája is -vele jött, s az dühös lesz, ha a mondott időre meg nem érkezett az -urad váltságdija. Nem tudom, mit csinál vele haragjában.</p> -<p>– Oh hisz épen azért vagyok kétségbeesve. Se éjjel, se nappal -nincs nyugodalmam. Az ital nem megy le a torkomon, a nagy -keserüségtől, s a falatomat a porba keverem meg, mikor a jó uramra -emlékezem. Azért zudítottam fel azt a sok asszonynépet, hogy -jőjjünk egyesülten fel a diétára. Nem tudtam mást kigondolni nagy -rettegésemben, mint hogy az országtól kérjek segedelmet.</p> -<p>– Azt nagyon jól tetted. Egészen helyes volt. Hallottam a hirét. -Derék asszonyság vagy. Hát aztán mi történt?</p> -<p>– Most jött vissza a diéta követe a rettenetes hirrel, hogy a -mit az ország váltságdijnak határozott a rab magyarokért, az -országnak testált nyolczvanezer aranyat elvitte magával a vén -fejedelemasszony. Előre futtatá a fejedelem a kengyelfutóját -Fogarasba hozzá, hogy elmeneküljön a sok pénzzel, a mi uraink -váltságdijával! Oh uram! könyörülj rajtunk nyomorultakon: -szegényeken.</p> -<p>– Oh, dehogy vagytok ti nyomorultak, dehogy vagytok ti -szegények, erdélyi asszonyok. Több kincsetek van ti nektek, mint a -világ akármi asszonyának.</p> -<p>– Nincs, uram, bizony nincsen, hidd el; ha minden ékességet a -testünkről kótyavetyére dobunk is, csak egy tizedrészét sem tudjuk -mi előteremteni az elcsizelt nagy pénznek.</p> -<p>– Nem ott van a ti kincsetek, asszony; hanem a ti pergő-forgó -nyelvetekben: soha én a szultán mamelukjait nem láttam ugy -hadakozni szablyával, dzsiriddel, mint a hogy a magyar menyecskék -tudnak hadakozni az ő szájuk éles fegyverével. Ebben vagyon a ti -hatalmatok. Gyakoroljátok, a hogy elkezdtétek. Rontsatok rajta -azokra a kakasokra, <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> a kik tojásokon ülnek, a mikből tettek -helyett szavak kelnek ki. Ha ők kotkodácsolnak, ti kukorítsatok! -Mert bizony mondom néktek, hogy ha annyi pénzt összehordtok is, -hogy Szamost lehet vele rekeszteni, azért a ti rab uraitokat a -szultán ki nem adja; hanem ha az ő parancsolatjának -engedelmeskedtek; ha ezt a lázadó fejedelmet leteszítek, -elkergetítek; választatok helyébe magatok közül egy emberséges -embert, akinek a szultán fejedelemsüveget, zászlót, athnamét -küldhet: akkor mind valamennyi rabmagyart, urat és szegényt -szabadon bocsát és haza ereszt a felséges szultán ingyen váltság -nélkül. Ha pedig ezt nem teszitek; ha ezt a hitszegő, lázadó, -kevély-kutya fejedelmeteket el nem kergetitek, hanem hozzá -ragaszkodtok, bizony fogadom, hogy a tatár khán mind valamennyi -fogoly magyaroknak orrát, fülét levagdaltatja.</p> -<p>Ilka asszony nem várt többet. Rohant ki a bég szállásáról az -utczára s elmondá lihegő szóval az ott kinn várakozó asszonyi -sokaságnak, hogy micsoda szörnyű vigasztalást hallott tőle. Orrát, -fülét levagdalják a raboknak.</p> -<p>De inkább mind a négy lába eltörjön a fejedelmi széknek.</p> -<p>Ezt nem veszik az asszonyok olyan könnyen.</p> -<p>Mentek nagy zsivajjal vissza a várhoz, az országgyüléshez.</p> -<p>A pajtának a két nyitott oldalát ezuttal már vastag gerendákkal -rekesztették el a rendek, okulva a minapi tapasztalaton, nehogy még -egyszer rájuk döntsék a falat az asszonyok: most már csak egy kis -ajtón lehetett belépni a gyűlésterembe s azt fegyveres darabontok -őrizték. De többet ért minden erősködésnél a két Kemény fiaknak a -bölcsessége, a kik eléje jöttek az asszonyi küldöttségnek, a mely -nőttön növekedett az országházig érve. Valamennyinek az arcza piros -volt már a haragtól s a kontya félrecsapva. Ilka asszonynak a -szemei ugy szikráztak, mint egy furiáé. Arra a kérdésére Kemény -Simonnak, hogy mi a kivánságuk megint? csak annyit mondtak: -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> (egyszerre huszan) hogy rá akarjuk -gyujtani az országházat a rendekre.</p> -<p>– No no, asszonyaim! Hátha megalkudnánk?</p> -<p>– De üszköt vetünk ugyan ennek a bódénak, ha csak…</p> -<p>– Ha csak?</p> -<p>– Ha csak rögtön le nem teszi a diéta ezt a hitszegő -fejedelmet.</p> -<p>– Mindjárt megértjük egymást. Hiszen a rendek is épen abban -fáradnak odabenn. Higyjék el kegyelmetek, drága asszonyságok, hogy -odabenn még forróbb az «aër», mint idekinn. A szultán és a tatár -khán kegyetlenül befütöttek a rendeknek. Épen most olvassa fel a -protonotárius a leveleiket, a mikben kegyetlen fenyetőzéssel -követelik Rákóczy György letevését, számüzetését.</p> -<p>– Hát min tanakodnak még akkor a bölcsek? heveskedék Ilka -asszony. Miben válogatnak? Ha két félelem között van a választásuk, -csak megmondja nekik talán a fogvaczogásuk, hogy melyik a nagyobb? -A melyiktől jobban rázza az embert a hideg! A fejedelemtől kell-e -jobban félni, vagy a szultántól. Gonosz betegség ez! Az urakat még -csak a hideg rázza, de már mink a forró lázban vagyunk, s nem -ismerünk se Istent, se urat! Ha el nem kergeti az országgyülés a -fejedelmet, felgyujtjuk az országházat.</p> -<p>– De azt bizony ne tegyék kegyelmetek, a míg Bánffy Dénes uram -vissza nem jön a várból.</p> -<p>– Hát mi dolga ott?</p> -<p>– Ime felvivé a rendek kérelmét a fejedelemhez, hogy mondjon le -önként a fejedelemségről.</p> -<p>– Mit, kérelem neki? Mit instáncziáznak? Ha a számadó juhászom -széthagyja zavarni a farkasoktól a juhnyájamat, maga hibájábul: nem -kérem, hogy menjen; kergetem botszóval. Hát annyi ezernyi magyar -vitéz nem több a birkánál?</p> -<p>– De a fejedelem is több ám a számadó juhásznál.</p> -<p>– No és ha azt mondja válaszul a rendeknek, hogy «eb ura a -fakó!» akkor mit lesznek teendők? <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span></p> -<p>– Hát az majd megválik. De most nagyon kérem kegyelmeteket, hogy -a saját magunk, és az egész ország érdekében ne rontsanak be az -országgyülésbe; hanem maradjanak kivül. Nehogy majd egy másik -országgyülés azt mondhassa, hogy ennek a mostaninak a határozata -pressio alatt hozatott, confusio volt benne, rend és forma ellen -történt s ennélfogva érvénytelen. Sőt tartsák kegyelmetek magukat -távol és csendesen; hogy rájuk ne foghassák a beavatkozást. Én -bizony mondom kegyelmeteknek, hogy a mai szent napon Rákóczy György -elmegy a fejedelmi székről. Vagy önként megy, vagy elmenettetik; de -ezzel a mai nappal együtt ő is leáldozik. Erre a hitemet kötöm le. -S hogy szavam igaz lesz, arra zálogul odaadom kegyelmednek Damokos -Tamásné asszonyom az édes kedves kardomat az oldalamról; tartsa azt -estig magánál, kösse fel a saját derekára, s ha hazugságban -maradok, soha se adja vissza: rókafarkat viseljek az övemen kard -helyett.</p> -<p>Ez a tréfásan komoly beszéd úgy, a hogy lecsillapítá az -asszonyokat; de még alkalmasabb volt a felgerjedt indulatoknak más -fordulatot adni az a hir, a mit gyors futamodással hoztak a -városból a hátramaradtak: «lovas katonaság közelít nagy számmal -Ördöngös-Füzes felől!»</p> -<p>S azzal egy időben a toronyban felállított őrök kiáltozák, hogy -a hezdáti uton nagy porfellegek mutatkoznak, a mikből számos dárdák -hegyei villognak elő.</p> -<p>A fejedelem katonaságot hoz az országgyülés ellen!</p> -<p>«No most hát felkötöm a Kemény Simon uram zálogbahagyott -kardját! Mutassuk meg asszonyok, mit tudunk?»</p> -<p>S ezt mondva Ilka asszony, valósággal felköté a kardot a karcsu -derekára s hamarosan parancsokat osztott, a mik nyomban végre is -hajtódtak. Egyfelől a szamosujvári utczákat, másfelől a Szamoson -átvezető hidat úgy eltorlaszolták egymásnak fordított szekerekkel, -hogy azokan se gyalog, se lovas had tréfásan át nem törhet. A -Szamos hidjáról pedig felszedték a padlókat. (Tudva levő dolog, -hogy a Kolozsvárról Deésre vezető országút olyan elmésen -<span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> van fundálva, hogy az utbaeső -Szamosujvárt nem érinti, hanem a Szamos tulsó partján halad el: ide -csak hidon lehet bejönni. Armeniopolis lakosai nem szerették a -keresztülutazó katonákat!)</p> -<p>Damokos Tamásné úgy kommandérozott, mint egy generális, s egész -strategiai éleslátással rekeszte el minden bejáratot a vár és -országgyülés épülete felé.</p> -<p>Igaza volt. Ha az asszonyoknak nem szabad pressiót gyakorolni az -országgyülésre, hát akkor a katonáknak se legyen szabad.</p> -<p>Bánffy Dénes ez alatt visszaérkezett a várból a fejedelem -válaszával. Rákóczy György nem mond le a trónról a szultán -fenyegetésére, hanem daczol vele, s kész fegyveres erővel megvédeni -az országát és trónját a török hatalom ellen.</p> -<p>Ez a kemény makacsság, a megtörtént nagy veszedelem után s a -fenyegető még nagyobbal szemben, végső elkeseredésbe hozta a -rendeket. A mint a visszatérő küldött kimondta, hogy Rákóczy György -nem lép le, egy szívvel és szájjal kiáltának fel valamennyien: «no -hát letétetik!»</p> -<p>Nem fázott már senki. Náluk is bekövetkezett a láznak az a foka, -a mikor a vér a fejnek tódul.</p> -<p>A zaj lecsillapultával az elnök Rhédey Ferencz kimondá, nyugodt, -elhatározott magatartással, hogy az egybegyült erdélyi rendek a -törvényesen megválasztott fejedelmet ismét törvényesen leteszik -trónjáról.</p> -<p>Az első felindulás zaja olyan nagy volt, hogy azt meg kellett -hallani a nyitott pajtaoldalokon keresztül nemcsak a kivül álló -sokaságnak, hanem magának a fejedelemnek is odafenn a várban. Látni -lehetett az alakját többször az országgyülési pajta felé néző -ablakban, a mint összefont karokkal merően odaállt; sápadt arcza, -kőmerev szemei, beharapott ajkai elárulták, hogy miben szenved -most. Gyűlölnie kell azt a népet, a melyet kénytelen szeretni. Nem -veszi észre, hogy fenyegetik ököllel az özvegy asszonyok odalenn, -nem veszi észre, hogy egy dühös mænade <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -felmarkol egy csomó porondot s feléje hajítja. Egy nagy szál -árboczfa van az országház elé plántálva, azon lobogtat a szél két -zászlót, az egyiken Erdély czímere, a másikon a Rákóczy családé. -Ezeket a zászlókat bámulja mereven.</p> -<p>Azután a harsogó lármára mély csend következik.</p> -<p>Mi történik odabenn? kérdezi mindenki. A szó elhal az -ajkakon.</p> -<p>Az történik e nagy csendességben, hogy az országgyülés -főjegyzője a rendek határozatát szerkeszti irásba; a holott renddel -elősoroltatnak azok a sulyos indító okok, a mik Rákóczy Györgyöt -megéretté teszik fejedelmi süvegének elvesztésére.</p> -<p>A mély csendesség tart még akkor is, midőn a főjegyző felolvassa -a sulyos határozatot. Egy hang sem szól ellent. Mindenki -belenyugszik, némán, méltóságteljesen: egész érzetével a cselekedet -fontosságának.</p> -<p>De a fejedelmi trón egy perczig sem maradhat üresen. Választani -kell mást! Ki legyen a fejedelem.</p> -<p>Uj rivallás támad! Ismét oly általános, mint az elébbeni; de ez -már nem a harag hangját, inkább az örömét, a lelkesedését hirdeti a -levegőknek.</p> -<p>Mi történik ott most? Kérdezi a sokaság.</p> -<p>Mi történik ott most? kérdi az a márványarcz fenn a -várablakban.</p> -<p>Az történik, hogy új fejedelmet választanak.</p> -<p>Ki legyen? Az a kérdés.</p> -<p>Barcsay Ákos felugrik a pad tetejére s elkiáltja magát: «éljen -Rhédey Ferencz, Erdély fejedelme!»</p> -<p>Az a nagy rivallás ezt a «vivát»-ot sokszorozza.</p> -<p>A derék főur váltig szabadkozik, hogy ő nem arra való; nincs -neki se kedve, se tehetsége hozzá, hogy ő öreg ember, lovon sem -ülhet már, csatákat intézni, sereget vezetni soha se volt kenyere! -nem hagyják szóhoz jutni, a karszékével együtt felemelgetik a -levegőbe. Utoljára megharagszik, nagyot sujt a buzogányával a zöld -asztalra s kivívja, hogy legalább mint elnököt hallgassák ki. -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span></p> -<p>– Tekintetes rendek! Hát ne válasszunk úgy fejedelmet, a hogy a -kozákok választják a Kosevoi Attamánjukat: a kik addig czibálják a -megválasztott üstökét, s ütik agyba-főbe, a míg kötélnek áll s -elfogadja a fejedelmi süveget; hanem válaszszunk rend és törvényes -szokás szerint, candidatura s titkos szavazás mellett, megtartva, -hogy a canditatióban az ország mind a négy bevett vallása -repræsentálva legyen.</p> -<p>Ebbe csakugyan bele kellett nyugodni. S akkor aztán megalakult a -candidáló bizottság és a scrutinium. Barcsay Ákos is belekerült a -jelöltségbe; de ő maga kért minden embert, hogy ő rá ne -szavazzanak.</p> -<p>Ez alatt ismét csendességnek nevezhető időköz támad.</p> -<p>Mi történik ott benn?</p> -<p>Egyszer csak megjön rá a felelet. Az árboczon lengő zászlók -egyike elkezd alá szállni, és Rákóczy György onnan a várablakból -láthatja, hogy hull alá a czimeres zászlója Erdély lobogója mellől: -le a porba.</p> -<p>Most már tudta mindenki, mi történt.</p> -<p>A lehulló zászlót frenetikus «vivát» ordítással üdvözlé az -asszonyok serege: ezer meg ezer kéz fordult mutató ujjával a -fejedelem felé, kinek az arcza ettől a látványtól olyan sápadt -lett, mint egy sírból feltámadt halotté.</p> -<p>Percz mulva eltünt az ablakból.</p> -<p>De kevés vártatva dobpörgés, trombítarecsegés hangzott a -várudvaron. A kapuk megnyiltak, s a fejedelmi várőrség zárt -hadirendben nyomult ki a térre, elől Gaudi szász dárdásai, utánuk a -lovasság, s azoknak a közepette a fejedelem maga lóháton, – kivont -karddal.</p> -<p>Mit akar azzal a kivont karddal?</p> -<p>Szét akarja verni az országgyülést, a mely őt letette.</p> -<p>Nem volna nagy munka azt a csoport urat onnan a pajtából a -palánkon keresztülugratni, s a trónról elüző határozatot -visszakergetni a kalamárisba.</p> -<p>Hanem közbeesik négyezer kétségbeesett asszony hada. Az nem -ereszti a fegyveres hadat az országházig. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<p>Mint egy mozdulatlan sáncz, úgy fogják körül az országházat, -vállat vállnak szorítva, s szitokkal, gúnynyal fogadják a -fejedelmet, ki lovasai élén rést keres az országházhoz.</p> -<p>– Minket öless előbb halomra! kiált Damokosné, odavetve magát -vakmerően a fejedelem paripája elé. Tapostass el a lovasaiddal. Ha -az urainkat elvesztetted, veszíts el bennünket is. Otthon vannak az -árváink, azokat is ölesd rakásra, hogy ne maradjon, a ki -megátkozzon. Sujts ide azzal a karddal! Ellenséget nem tudtál vele -verni: verd hát a magad népét vele. A hol fegyverre, férfira -találtál, hüvelybe taszítád, elfutottál vele: most -diadalmaskodhatsz! Látod: asszonynép van itt és fegyvertelen. – -Vágjad fejedelem!</p> -<p>Rákóczy György a fogait csikorgatta dühében, s szeméből könyet -facsart ki a szégyen. Hüvelyébe taszítá a kardját.</p> -<p>Nem lehet asszonyok ellen harczolni.</p> -<p>– Eh mit! kiált egy daczos hang a fejedelem kiséretéből. Korbács -kell ezeknek, meg seprü, nem kard; küldje csak nagyságod a szász -darabontokat ellenük vizes kötéllel, fogadom, hogy útat -nyitnak!</p> -<p>Ilka asszony Apor István szavát véli megismerni a goromba -tanácsadóéban s erre elfutja a méreg. Most már ő ránt kardot: ott -van az oldalán a Kemény Simon szablyája.</p> -<p>– No ha te mi ránk korbácscsal akarsz jönni, mi fogadunk téged -doronggal: úgy készülj. Tépjétek szét asszonyok azt a kerítést!</p> -<p>Az országház pajtáját a szabad tértől egy hevenyészett kerítés -zárta el, keresztberótt fenyőfadorongokból. Egy percz alatt szét -lett bontva a kerítés, s a hány dorong, annyi asszony kezében -kalimpált a levegőben.</p> -<p>Jöjjenek hát azok a szász universitás darabontjai a -korbácsaikkal! Jertek zöld angyalok: kék angyalok lesztek! -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<p>Rövid időn úgy járt Rákóczy György, hogy az ő serege volt -megtámadva a fenyegetőző asszonynépektől.</p> -<p>A felrendelt hadak pedig se Szamosujvár felől, se a hesdáti -útról nem jöhettek át a szekérsánczok és a felszedett hid miatt, -hogy együttes megjelenésükkel véget vessenek ennek a kellemetlen -patáliának. A vakmerő asszonynép belekapaszkodott a lovasok -zablyáiba, s elfogdosta a lándzsások czuczáit. Ördögök voltak -velük, nem féltek azok senkitől.</p> -<p>Ez alatt pedig odabenn a pajtában folyt csendesen a -fejedelemválasztás. A scrutinium-bizottság számlálta a -szavazatokat. A túlnyomó többség Rhédey Ferenczre adta a szavát. -Barcsay Ákos kapott nyolczat, a lutheránus jelölt egyet, az -unitárius szintén egyet.</p> -<p>E válságos pillanatban trombitaszó hangzott Szamosujvár felől, -de ebben Rákóczy nem a maga kornétásáéra ismert, mert az török -sipnak hangja volt. Akmet bég jött lóháton teljes parádéban a város -felől; mellén kiterítve a szultán fermánja pergamenen, előtte egy -lovas csausz, a lófarkas boncsokkal, meg egy piros ruhás, -rézsisakos szarácsi a török sippal. Oda igyekezett a válság -színhelyére. Csak harmad magával jött, de azzal a magabiztával, -hogy előtte fegyveres és fegyvertelen népek bizony utat nyitnak; -mert ő a földi fejedelmek leghatalmasabbikának személyét -képviseli.</p> -<p>Nem is igen tekingetett se ide, se oda; nem nézte, ki marad el -mellette jobbról, ki balról? Asszonyok? Fegyveres vitézek? -Csőcselék, szemét! mi gondja rá? Mereven nézett maga elé, mint a -hal.</p> -<p>A czivakodó táborok pedig engedelmesen utat nyitottak a -trombitafuvó és boncsokvivő lovasai előtt.</p> -<p>Mikor Akmet bég Rákóczy György elé ért, azt meglátta s ott -megállítá a lovát; de nem szemközt fordulva, hanem csak úgy -oldalvást, mintha a fejedelmet csak félvállról venné. Ott jobbról a -trombitás, balról a boncsokos egy lófejjel hátrább maradva, mellé -sorakozának s erre a <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> trombitás három czifra rivallást -bocsátott el a török sipjából. Az azt jelenté, hogy -hallgassatok!</p> -<p>A helyreállt csendben aztán így szólt Akmet bég:</p> -<p>«Becsületes magyarok, fegyveres vitézek, Messiást hivő három -nemzet! Én Akmet Ben Khalil bég, a magas Kapu tihajája, adom -tudtára mindeneknek e mai napon ezeket. Az én uram, a felséges -török szultán, (kinek árnyékát Allah terjeszsze ki a négy világ -sarkáig!) parancsolja ti nektek, alázatos jobbágyainak, hogy a kit -a ti rendeitek mai napon az ő legmagasabb parancsolatjára a -fejedelmi székből letettek, a lázadó, hitszegő és nagyravágyó -Rákóczy Györgyöt se pártolni, se követni többé ugyan ne -próbáljátok, hanem a kit az erdélyi három nemzet a megrögzött -főrendek, vagy egyéb nemzetbeli urak és úrfiak közül fejedelemnek -megválaszt, hogy az ország szegény népének oltalmazására legyen: -annak bizony engedelmeskedjetek. Mert ime megparancsolá a felséges -nagy úr, (kinek nevét Allah megdicsőítse) a budai Ali basa -fővezérnek, az ő magyarországi kormányzójának, hogy azonnal minden -hadaival meginduljon Erdélyország felé és hozza el a zászlót, a -fejedelmi botot és az athnamét a megválasztott új fejedelemnek. -Hasonlatosképen megparancsolá a fölséges krimiai khánnak, a Mehemed -Ghirainak, hogy a Kemény János vezér alatt bolondul fogságra jutott -szegény rabokat mind szabadon bocsátaná s őket hazakisértetné -legkisebb sarczolás nélkül. Ha pedig az ország a maga veszedelmét -kivánná s ragaszkodnék ama gonosztevőhöz, a ki a magas Kapu -méltóságos parancsolatjára mai napon a fejedelmi székből -letevődött: megparancsolta a felséges szultán (áldassék minden jó -népek által és rettegtessék minden gonoszak által az ő neve) a -budai Ali basa fővezérnek (kinek Allah méltóságát nevelje!), hogy -minden zászlóival, a mik örökké győzhetetlenek, az egész spahik és -janicsárok válogatott seregeivel, az egri és esztergomi hatalmas -basákkal, számtalan ágyúkkal Erdélybe berohanjon, a népet a lovak -lábai alá gázoltassa; az országot <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> végtől végig elpusztítsa, -a felséges tatár khán is (kinek nemzetségét Allah szaporítsa meg), -ne csak hogy szabadon ne bocsássa a rabokat, de sőt mégegyszer -annyit hurczoljon el rabszolgául Erdélyből: haneha a magas Kapu -méltóságos parancsolatja ellen ti erdélyi három nemzet szarvakat -emelnétek. Hallottátok szavaim, a mik mind igazak. Mondám a Zilkadi -havának utolsó napján, a szentséges Mohammed Musztafa -ezerhetvenedik esztendejében. Gondoljátok meg, hogy okosat -tegyetek-e, avagy bolondot.»</p> -<p>Erre ismét hármat fuvatott a török sippal s visszafordítá a -lovát.</p> -<p>És Rákóczy Györgynek látnia kellett, hogy tódul az ő saját -nemzetének asszonynépe ahhoz a hitvány szolgához, a ki a szultán -cselédjeinek rangjában következik, hogy csókolják annak a kezeit, a -kaftánja szélét, még a kengyelvasát is: leterítik eléje a zekéiket, -hogy azokon léphessen végig, s áldást zengedeznek felé; míg őt -szidalmakkal tetézik, átkozzák s tele marokkal szórják felé a -port.</p> -<p>Az a tengermélységű keserv, a mi a szivét e látványra eltölté, -egyszerre meggyógyította a testét.</p> -<p>Nem volt már halavány, tűzlángban égett az arcza. Szemei -fehéréből elmult a kóros sárgaság, vér futotta azokat el: minden -ereiben elkezdett a vér egészséges lüktetésbe kerülni. Nem sírt! -Kevélyen felemelte a fejét és kaczagott. S azt kiáltá a -fegyvereseinek: «no hát, lássuk azt a budai basát! A ki törököt -akar ütni: jöhet velem!»</p> -<p>Ez a szó gyújtott.</p> -<p>Az impertinens hang, a dölyfös modor, a mit a török követ -használt előttük, dühvel tölté el a harczosok szivét. Annak nem -fojthatták azt a torkára, mert a követ személye szent. Az -asszonyokon nem állhattak boszut, mert az gyávaság volna; az -országgyülés rendeit nem verhették széjjel, mert az zsarnokság -volna: a fejedelem megmutatta nekik, hogy hol keressék a -koszoruikat s ezzel bizonyítá be, hogy mégis csak ő az igazi -fejedelem. Ha hibái vannak is: fejedelmi hibák! <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Minden csapatja egy lélekkel kiálta neki vivátot s azt mondá, -vele megy a pokol ellen is.</p> -<p>Rendelkezett, hogy a szekérsánczokat hányják széjjel, s a hidat -állítsák helyre.</p> -<p>A míg ez megtörtént, beküldé a rendekhez Mikes Mihály -kanczellárját azzal az izenettel, hogy csak határozzanak tetszésük -szerint, nem akadályozza őket semmiben, válaszszanak, ha tetszik, -új fejedelmet: ő most a rendeknek békét hagy és másfelé fordítja -haragját.</p> -<p>A szekérsánczot maguk az asszonyok önként elbontották, a mint -azt megtudták, hogy Rákóczy György seregével együtt el akar -vonulni.</p> -<p>Mikor a hid helyre volt állítva s Rákóczy György a lovasai élén -átlovagolt rajta, visszatekintett az elhagyott vár felé. Akkor -húzták fel az új fejedelmi zászlót az országház előtti árboczfa -hegyére.</p> -<p>Rákóczy György ráismert a czímerre; a kétfarkú oroszlán, -koronával a homlokán, karddal a markában: ez a Rhédeyek -czímere.</p> -<p>A jó Rhédey Ferencznek a fia, János, épen hadsegéde volt Rákóczy -Györgynek, a testőr dragonyosok hadnagya.</p> -<p>– Ej ha, édes öcsém, mondá Rákóczy a mellette lovagló Rhédey -Jánosnak. Úgy látom arról a zászlóról, hogy a rendek a te édes -apádat választották meg helyembe fejedelemnek. – No ezt nem nagy -fáradságomba fog kerülni onnan elkergetnem, ha visszatérek.</p> -<p>– Magam is azt hiszem, felelé Rhédey János; s aztán a vitéz urak -közt nagyon derült hangulat támadt erre a hirre. Jobb tréfát nem -lehetett volna kigondolni, mint azt, hogy a derék, jámbor, senkinek -soha nem vétett Rhédey Ferenczet válaszsza meg Erdély -fejedelmének.</p> -<p>Erről többet nem is beszéltek. Passiójáték, semmi más ez. Hadd -játszszák, a kiket mulattat.</p> -<p>Rákóczy György összeszedte a hadait, megnyitotta pénzes ládáját. -Rabokat kiváltani nem volt pénze, uj zsoldosokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_133" id="Page_133">-133-</a></span> fogadni -volt. Haller Gáborra, Bethlen Jánosra bízta az alvezéri -tisztséget.</p> -<p>Azzal egyenesen Jenő felé indult, a hol Ujlaky László -várkapitány, Diószegi Kristóf lovassági hadnagy, az ő hivei védték -a várat a nagy sereggel megérkezett budai fővezér Ali basa -ellen.</p> -<p>A Maros partján megütközött Rákóczy György a török fővezérrel, s -úgy pozdorjává törte az egész ozman sereget, a hogy már régóta nem -volt a félhold fegyvere megalázva a magyar földön: felét a török -hadnak belekergette a Marosba, a ki oda nem fult, csak az menekült -meg. A fővezér maga egy csónakon szabadult ki a mészárlásból; de -elesett az egri basa, meg az esztergomi bég; s ott veszett a török -ármádia minden zászlója, lófarka, ágyuja, podgyásza.</p> -<p>Olyan volt ez, mint mikor a feldühített oroszlán kiszabadul a -ketreczéből s a gyilkos boszantói közé veti magát.</p> -<p>Agya-feje törötten került haza az a sereg, a melynek Erdélyt a -lovak patkói alá kellett volna gázolnia.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Hanem hát mindez nem sokat használ a szegény Damokos Tamásnak! -Meg az ő rabtársainak.</p> -<h2>A SZERELEM BOSZUJA.</h2> -<p>Buzdurgán murza ez alatt hiába leste-várta Perekopban, hogy -mikor érkezik meg a Damokos Tamás váltságdija?</p> -<p>A szultán tihajájának a leveléből világosan megértette, hogy -azonnal hozza ki az uri foglyot «Órkapu»-ba; a hogy a tatárok -hívják Perekopot, (Arany kapu) mert a váltságdijjal jönnek már -Erdélyből. Ő tehát egész kényelemmel oda utazott. A kedvencz -kadináját is magával vitte, s asszonynyal utazván, elég lassan -haladhatott. De meg az emberség is azt kivánta, hogy a foglyot -nagyon meg ne <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> hajtsa; mert annak nem könnyű lánczczal -a lábán gyalogolni: azt pedig, hogy egy foglyot szekéren -szállítsanak, no ily bolondot még nem hallott senki. Hanem az meg -volt engedve a rabnak, hogy annak a szekérnek a saraglyájába -kapaszkodjék, a melyen Kalme utazott. Így aztán lopva juttatott -neki Kalme egy-egy falatot a szultánkenyérből Buzdurgan uram minden -szemfüleskedése mellett is.</p> -<p>A murza nem is hitt egyebet, mint hogy a mikorra ő megérkezik a -záptenger szorosához, már akkor ott vár a Damokosné küldöttje a -pénzzel. Nagyon megorrolt, mikor nem talált ott senkit! Még neki -kell ott várni a kutyafülű gyaurra!</p> -<p>Perekopot pedig nem azért hiják Aran kapunak, mintha volna rajta -valami aranyos. Czudar, piszkos, ronda fészek az egész: jobb felül -a holt tenger mellette, bal felül a záptenger. Az egyiknek a -partján tengeri sót párolnak, a másikból tőzeget vágnak. Béka, -sáska, ójtott szunyog, repülő poloska annyi van, a mennyi csak -kell. A levegő dögleletes, a víz émelyítő, a nap sem süt istenesen, -mindig köd ül előtte.</p> -<p>Az egyedüli úrnak való lakás a vár; abban van elég üres -szoba.</p> -<p>Buzdurgán murza oda kvártélyozta be magát, a mi már csak azért -is szükséges volt, mert itt az ajtókat be lehet zárni lakattal. Egy -szobából csinált háremet, abba bezárta Kalmét, a másikból -tömlöczöt, abba elcsukta Damokos Tamást. – A kulcsokat aztán az -övébe dugta, s unalmában elment a kávéházba csibukozni, meg a -tengerparton a sóaszaló medenczéket végiglépni, aztán meg a -moschéeba a keringelő dervisekben gyönyörködni. Negyedik -mulatságot, akárhogy kereste, nem tudott kitalálni.</p> -<p>Mikor már nagyon sok nap elmult, azt mondá egyszer Damokos -Tamásnak a murza, mikor felnyitá a zárkáját, hogy a mindennapi -piláfot beadja neki egy fatálon.</p> -<p>– Hallod-e te Tamás a Damokosok között; azt gondolod-e -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> te, hogy én nekem valami nagy -gyönyörüség itten mindennap elnéznem, hogy hány csetver sót -sepernek össze a záptenger partján? hogy hány legyet kapnak el a -kutyák, a kik a kávéház elejét körülülik? meg hogy hányat fordulnak -egy óra alatt a keringelő dervisek?</p> -<p>– Magamnak sincs jobb mulatságom: felelt rá Tamás.</p> -<p>– Neked! Dagadj meg! Te rab vagy, abban kell megnyugodnod, a -miben meg vagy. De nekem senki sem parancsolja, hogy én itt a -számbarepkedő szunyogokat köpködjem, s a büdös víztől az orromat -fintorgassam, mikor így is elég pisze. Az a te váltságdijad csak -nem jön.</p> -<p>– Magam is eleget aggódom miatta, hogy miért nem jön.</p> -<p>– Én azt mondom, azért nem jön, mert nem küldik.</p> -<p>– A felől bizonyos lehetsz uram, hogy a feleségem azonnal -elküldte a pénzt, a mint megtudta, hogy te elfogadod.</p> -<p>– Én pedig azt mondom neked, hogy a te feleséged egy nagy… (Itt -egy olyan szót használt a murza, a mit nem szokás papirosra -leírni.)</p> -<p>Erre Damokos Tamás úgy teremtette neki a fejéhez az egész tálat -piláfostul együtt, hogy a murzának a szeme, szája tele lett faggyus -riskásával.</p> -<p>– Ne volna csak kétezer aranyam a bőrödben, hogy összetörnélek -most! Agyarkodék a murza, letörölgetve pofájáról az -ételmaradványokat. – Veszett bolond! Most már az a büntetésed, hogy -nem kapsz más ételt. Feleheted a földről, a mit hozzám vágtál! – -Hanem aztán, ha itt találsz veszni a nyakamon: akkor lesz még majd -neked drága ez a pilaf!</p> -<p>Ezzel a fenyegetéssel kiment a zárkából a murza s rálakatolta az -ajtót Tamásra. Azután átment a háremébe, felhordatta a maga -lakomáját, s annak az elköltése közben elpanaszlá Kalménak, hogy -hogyan járt Tamással.</p> -<p>Kalme nevetett rajta.</p> -<p>– De hát minek is mondtad neki azt, hogy a felesége «az?» -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>– Hát mert az!</p> -<p>– Mért gondolod?</p> -<p>– Nem gondolom, hanem tudom. Megirta nekem a levelében Akmet -bég, hogy ugyan siessek elfogadni a kinált kétezer aranyat, mert a -menyecske félrecsapó. Olvasta neki egy levelét, a mit egy másik -gyaur béghez írt az asszony. Nem bánná az, ha itt veszne az ura, -hogy másikat kapjon helyébe.</p> -<p>S nagyobb igazság kedvért elő is vette Buzdurgán murza azt a -levelet, a mit Akmet bégtől kapott, s megmutatá azt Kalménak; Akmet -bég szórul-szóra közölte abban annak a levélnek a tartalmát, a mit -Ilka asszony Boldizsár tanácsára fintából Apor Istvánhoz irt.</p> -<p>– Meglátod, hogy itt hagyja az átkozott a nyakamon veszni az -urát.</p> -<p>Kalme lecsillapította a murza haragját. Volt neki ahhoz való -szere. Jó adag mákonyt tömött a pipájába: mire azt kiszítta a -murza, úgy aludt tőle, mint a só.</p> -<p>Akkor aztán Kalme kivette az ővéből a zárka kulcsait, -összegyüjté a lakoma maradékát, a miket ő a saját szájától megvont, -s a hogy azt rendesen tenni szokta, mikor a murza mély álomba dölt -ebéd után, felnyitá a Tamás börtönét s átvitte hozzá a -körömfaladékot.</p> -<p>Tamás tudta azt, hogy ilyenkor a murza alszik, s dongó legyen a -talpán, a kinek a csípésére csak annyit is szuszszant, hogy «hess -légy!» Ilyenkor történhetik felőle akármi.</p> -<p>– Elébb egyél, lakjál jól. Aztán majd zsémbelek veled. Mondá -Kalme, oda kuporodva Tamás mellé a szalmára.</p> -<p>Mikor aztán Tamás mindent elfogyasztott hűségesen, akkor -rákezdte Kalme a zsémbelést.</p> -<p>– Micsoda bolondot cselekedtél a murzával?</p> -<p>– Fejéhez vágtam az ételes tálat.</p> -<p>– Miért tetted?</p> -<p>– Azért, mert rossznak mondta a feleségemet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span></p> -<p>– S azért úgy fel kellett gerjedned?</p> -<p>– Mikor azt bántják, a kit szeretek.</p> -<p>– Hát te azért, a kit szeretsz, minden vakmerőségre képes -vagy?</p> -<p>– Még a halálra is.</p> -<p>– Még a halálra is? Akkor hát egy másik életre is?</p> -<p>– A másvilágon bizonynyal.</p> -<p>– Nem a másvilágon, hanem ezen a világon.</p> -<p>– De már ezt nem értem.</p> -<p>– Hát megmagyarázom. – Nézz a szemembe. S ha valamit a szám -rosszul mond, olvasd ki a szememből jobban. Engem is sokszor -háborít az álom, hogy miért nem született számomra olyan férfi, a -ki mikor szeret, a haláltól sem retteg? Egyet találtam s az is a -másé. S ennek olyan bolond vallása van, a mi tiltja, hogy egy szív -két szivet zárjon be. Annak csak egy nőt szabad szeretni.</p> -<p>Damokos Tamás elértette biz ezt a vallomást, s lesütötte szemeit -szégyenletében. Az oroszlán nem olyan rettenetes állat, mint egy -idegen asszony, a ki szerelmet vall egy feleséges embernek.</p> -<p>Nem tudott rá felelni semmit. Eszébe jutott József története -Potifárnéval. S neki még csak köpönyege sincs, amit a kezében -felejtsen.</p> -<p>Pedig biz azt sejthette volna előre is, hogy a sok nyájasságnak, -barátságnak ez lesz a vége.</p> -<p>– Szebb a feleséged, mint én? Kérdezé Kalme, megtaszítva kezével -az elmélázót.</p> -<p>– Nem tudom. A feleségemet nem láttam.</p> -<p>(Már tudniillik «úgy», mint a kadinát.)</p> -<p>– De engemet láttál. Tudhatod, hogy semmi hibám nincsen. Még a -hol tizenketten vannak is mellettem, nem én vagyok a tizenharmadik; -hanem én vagyok az első.</p> -<p>– Az már igaz.</p> -<p>– Rossznak sem igen ismerhetsz. Mindenkor csak jókat -<span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> tettem veled. Sok kínzás elmaradt rólad -az én könyörgéseimre, a mi különben rád volt mérve. Én enyhítettem -a rabságodat. A falatomnak felét félreraktam, hogy teneked -juttassam.</p> -<p>– Elismerem. Áldjon meg érte az Isten.</p> -<p>– Azt is tudod, hogy nem játék, a mit teszek. Mert ha megtudná -Buzdurgán, hogy téged meglátogatlak, mozsárban töretne össze.</p> -<p>– Elég bolondul cselekszed.</p> -<p>– Nem gondolok akkor arra. Azt hiszem a mennyországban vagyok, -mikor hozzád közel vagyok; azt hiszem, hogy idvezültem, mikor a -szemedbe nézek. Meg tudnék halni azért, hogy szeress. – És te engem -még sem szeretsz.</p> -<p>– Mert te neked már van urad; s nekem is van feleségem.</p> -<p>– Az igaz, hogy Buzdurgán az én uram, mert megvett a derbendi -vásáron, mint legszebb leányt háromezer aranyon, ép úgy, mint -megvette a legnagyobb lovat ugyanakkor kétezer dénáron; de ha a -Kara-Kush lovának embernyi esze volna, mint nekem, az is azt tenné, -hogy nem őtet venné fel a hátára, hanem tégedet meg engem, s -elfutna velünk a világba. Az a te feleséged pedig ki tudja, a te -asszonyod-e még?</p> -<p>– De én tudom.</p> -<p>– Ne bizonyítsd. Tudod, hogy a ti országotokban van olyan -törvény, hogy ha egy asszonynak az ura egy esztendeig egy napig a -feleségéhez meg nem tér, az asszony felszabadíttatik, s választhat -más urat magának.</p> -<p>– Én ugyan ilyen törvényről semmit sem tudok, pedig jártam volna -Gyulafehérvárott a kollégiumba. De hogy ha mindjárt Zandirhám -kőpaizsára volna is bevésve aranyozott betűkkel egy ilyen törvény, -és hogy ha azt kemény parancsolás mellett hagynák meg az én drága -Ilkámnak, hogy kövesse és én tőlem elválasztva, magát más férfinak -adja: még akkor is kétszer Tamás vagyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> benne, -hogy ő engemet nyomorult rabságomban elhagyjon, mással -fölcseréljen.</p> -<p>– Akkor nem jól ismered az asszonyokat.</p> -<p>– Az igaz. Több asszonyt soha sem ismertem csak a feleségemet. -Annak se tanultam az indulatait: nem fürkésztem, nem kutattam, nem -jártam utána. Nem kerestem a bizonyságokat, nem tettem próbára a -hűségét, nem őriztem Árgus szemekkel: hanem hiszek benne, úgy mint -az egy Istenben!</p> -<p>Kalménak a szemébe szökött a köny. Boszusan törlé le a -fátyolával.</p> -<p>– Mit keres ez az ostoba víz a szememben? Hát te hiszesz az -asszonynak? – Vajjon hisz-e te benned is épen úgy az asszony?</p> -<p>– Bizonyára ő is úgy hisz.</p> -<p>– Nem álmodja-e meg, hogy egy más asszonynak szemei égnek az -orczádon? S ha megálmodta, nem fáj-e a szive bele?</p> -<p>– A ki maga is igaz, annak nincsen gyanuja.</p> -<p>– És azért, látod, még az is, a kiben úgy hiszesz, mint az -Istenben: itt hágy kiváltatlan, nem küldi a váltságdíjad; míg az, a -kit megvetsz, föl sem veszesz, minden nap újra kezdi szabadításod -munkáját. Te nem is álmodol arról, micsoda éles tőr függ a fejed -felett asszonyi hajszálon? Az az én hajszálam. Ennek a -szörnyetegnek itt, a kinek a horkolását hallod, a hányszor -fölébred, az az első szava: elhozták-e már a váltságdíjat azért a -lánczos kutyáért? S mikor megtudja, hogy még nincs itten, dúl-fúl, -átkozódik. Mennyi hizelgésbe, mennyi szép szavamba kerül én nekem -mindannyiszor lecsillapítani a haragját! A ki próbálta már bőszült -vizilovat, dühödt elefántot megszelidíteni, csak az tudja, mi az én -munkám. Szörnyű boszut akar rajtad állni, hogy ha ki nem váltnak. -Napról-napra egymásra tetézi a félrerakott haragját, hogy egyszerre -elborítson vele. Úgy kell neki mindenféle csábítással, édesgetéssel -a kezére járnom, hogy még egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> napot várjon, ne vigyen -még vissza, hátha holnap megérkeznek a küldött a pénzzel. De annál -nagyobbra nő mindennap az adósságod kínszenvedésekben, ha végre is -itt találsz rajta veszni.</p> -<p>– Én hiszem, hogy ez a mai nap utolsó napja a várakozásnak.</p> -<p>– Én óhajtom, hogy az legyen. Ma még meg is sértetted a murzát. -Ez nem megy ingyenbe. Ha te őt ismernéd, lélekzetet se vennél, -mikor előtte állsz, mert a mit szájából kilehel, még az is tele van -méreggel. Ez legyen az utolsó napod az ő keze közelében. Ha holnap -ki nem vált a feleséged, akkor csak az Isten segít rajtad – vagy -én.</p> -<p>Ezzel magára hagyta Damokos Tamást a szép kegyencznő, s ismét -rázárta a börtönajtót, és visszatért az alvó szörnyetegéhez, a -kinek a horkolásától reszketett a vár.</p> -<p>Másnap délig senki az ajtót sem nyitotta a fogoly úrra. Még csak -neszt sem hallott magányos zárkájában, a hová még a napvilág is -gyéren hatolt be, az ajtó fölötti szűk kerek ablakon át.</p> -<p>Csak arról tudta meg, hogy dél van, mikor a murza hazaérkezett a -délelőtti unalmas csavargásából, végig káromkodva a hosszú -folyosón. Mikor az ő zárkájának az ajtaja előtt elment, nagyott -rugott rajta: «Kell piláf? lánczos kutya!» Azután kinyitotta az -átelleni ajtót kulcscsal s akkor meg Kalme csengő, hizelgő hangját -hallá egy pillanatra Tamás, s aztán becsukódott az ajtó, ismét -csendes lett körülötte minden. Csak egy nyomorult légy zümmögött a -szögletben, a mit megfogott a pók.</p> -<p>«Úgy látszik, hogy a murza ma bőjtöt akar tartatni velem;» -gondolá magában Tamás.</p> -<p>Hosszú idő telt bele, a míg újra hallá nyikorogni az átelleni -ajtót, a mire azonnal következett az ő börtönajtajának felnyitása: -előtte állt Kalme.</p> -<p>A kadinának arczán valami ördögi jókedv látszott ez alkalommal: -a szemei tüzeltek, az ajkai nevetésre voltak <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> nyitva; -hanem a mellett a szemöldei összehuzódtak, mint két kígyó.</p> -<p>– Jó hírt hozasz? kérdezé Tamás lelkendezve.</p> -<p>– Hát mit hoznék mást?</p> -<p>– Megérkezett a váltságom?</p> -<p>– Megérkezett a szabadulásod napja. Jöjj át a murzához.</p> -<p>– Veled együtt?</p> -<p>– No hát mi az?</p> -<p>– Nem haragszik meg a murza, ha a felesége fátyol nélkül mutatja -magát idegen férfi előtt?</p> -<p>– Oh a murza soha sem haragszik, mikor alszik; szólt Kalme -dévajul nevetve. Olyankor mindent megenged.</p> -<p>– De ha föl talál ébredni?</p> -<p>– Holnap reggelig nem. Annyi hashisht tettem a kávéjába, hogy -egy napig ott marad a paradicsomban. Tánczolhatunk, dalolhatunk, -miatta. Ott lakomázhatsz a hátán.</p> -<p>– Ne tégy velem bolondokat.</p> -<p>– Csak te bizd rám magadat. Mondtam, hogy megszabadítalak. Elébb -lakjál jól. Ne félj semmitől. Magunk vagyunk. A murza szolgái mind -meg vannak nyerve. – De a tánczhoz nem kell a láncz. Elvettem a -lakat kulcsát; elébb leoldom kezedről, lábadról.</p> -<p>Tamás engedte a lánczait levetetni.</p> -<p>– No jer velem. Az asztal meg van terítve.</p> -<p>A tatárok nem esznek asztalról. Tudta ezt Tamás.</p> -<p>Hanem azért neki mégis terített asztala volt. Buzdurgán murzának -a háta. A mint az esetlen nagy kolossz ott feküdt hosszan elnyulva -a földön hasmánt, Kalme az ő széles hátára rakta fel az ételeket és -csemegéket: oda kellett Tamásnak letelepedni és a gazdája hátáról -lakomázni. – Bizony olyanformán érezte magát, mint a siralomházba -kitett rab, a kinek a nyakán van már a hóhér kötele s úgy kinálják -mindenféle drága étellel és itallal – utoljára életében. -<span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span></p> -<p>Kalme csintalanul nevetett a vendége rettegésén.</p> -<p>– Ne félj tőle! Nincs ez itthon. A paradicsomban van most. Nézd, -hogy ragyog az arcza a gyönyörüségtől! Most a tubafa -virágkelyheiből szürcsöli az édes mézet ajkaival. Ott jár a -kristálypalota hetvenhetedik termében. Hetvenhét huri tánczol -körülötte. Nézd, hogy mosolyog reájuk!</p> -<p>S mikor azt látta Kalme, hogy a vendége mégis csak nagyon -feszeng s kényelmetlenül érzi magát, felkapta a murza -rhinoczerószbőr korbácsát s nagyokat húzott vele az alvónak -mezitelen talpára: a mire az összevissza rándult.</p> -<p>– Légy Istennel! rebegé Tamás. Ne kisértsd az ördögöt.</p> -<p>– Hahaha! Kaczagott Kalme. Hiszen most a hurik csiklandozzák. No -hát csak te egyél nyugton.</p> -<p>S azzal békét hagyott Tamásnak is meg a murzának is, s elkezdett -egy szerelmes románczot dalolni Mirza Shaffitól, s a közben egy -nagy pávatoll-legyezővel hüsselte a vendégét, meg néha a gazdáját -is, a ki neki asztalul szolgált.</p> -<p>Tamás azonban mindeneknél inkább éhes volt arra a hirre: hogy -megérkezett-e hát a váltságdíja? csakugyan itt van? hogy jött meg? -ki hozta el?</p> -<p>– Ki végezne egyszerre két dolgot? Enyelge vele Kalme. Mikor -eszel, akkor ne beszélj. Mikor iszol, vesd félre a gondot. Majd -megtudsz idején mindent.</p> -<p>– Csak annyit mondj, hogy szabad leszek-e már?</p> -<p>– A mondás hazudhat: a cselekedet igazat mond. A számnak ne -higyj, hanem a kezemnek hihetsz.</p> -<p>Azzal felkapta Kalme a lánczot, a mit Tamás kezéről, lábáról -levett; oda futott vele az ablakhoz, s kihajította azt rajta.</p> -<p>Tamás megrettent. Az jutott eszébe, hogy az a láncz az ő -személyének kiegészítő része. Azt neki Buzdurgán murza nem azért -adta, hogy az ablakon kidobálják. Hát majd mikor visszakéri? -Ijedtében maga is odafutott az ablakhoz, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> a -melyen Kalme kidobta a lánczot, s kidugva rajta a fejét, utána -nézett, hogy hová esett a láncz?</p> -<p>Az biz egy mély sánczárokba esett, a minek a feneke hat ölnyi -mélyen volt az ablak alatt; e sánczárokba nyiltak az istállók -kapui, a mikben a várőrség lovait szokták tartani. Most is ott -vezetgetett egy felnyergelt paripát egy félmeztelen rabszolga, a ki -meghallva a leeső láncz csörrenését, megállt és felemelte az arczát -ahhoz az ablakhoz, a honnan a lánczot ledobták.</p> -<p>De hát arcz volt-e az? Ember arcza?</p> -<p>Tamásnak még a lelke is fázott, mikor rátekintett. Ezen az -emberi ábrázaton úgy el volt csufitva Isten remeklése, hogy irtozat -volt ránézni. Átkozott kezek csonkították így meg.</p> -<p>Tamást úgy megigézte ez a rémtekíntet, hogy nem bírt tőle -megválni; a keble elszorult; szerette volna megsiratni.</p> -<p>A szép kadina oda hajolt föléje, az arczát az övéhez illesztve s -a haját hátra simítva szép bársony kezével.</p> -<p>– Látod; mondá neki. Ez egy hazádfia: székely vitéz. Ezzel is az -történt, hogy Buzdurgán murzával kihozatták Perekopba, váltságdíjt -igérve érte. Ő aztán, hogy hasztalan várt a váltságdíjra, az nem -jött meg: boszujából így elcsufittatá az arczát a rabjának, a -milyennek látod. Talán nemes úr volt; most istállót tisztít.</p> -<p>Tamás összeborzadt. Ilyen kegyetlenül bánni egy emberrel, csak -azért mert rab volt, s itt feledték. A köny is meggyült a -szemében.</p> -<p>A megcsufolt ember a föld felé fordítá az arczát. Tudta, hogy -irtóznak tőle.</p> -<p>Kalme a kezével inte az elcsufitott arczúnak, hogy vegye fel a -lánczot s vigye onnan.</p> -<p>– Ez a mi hivünk; suttogá Tamásnak.</p> -<p>(– Miféle hivünk? kiknek «nekünk»? töprengett magában -Tamás.)</p> -<p>A mennyire a szeme ellátott onnan az ablakból, a végtelen, -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> vigasztalan záptenger terült el előtte, -elszórt mohotkás szigeteivel, a szikes sivatagba beleharapdáló -tömpölyeivel, vérveresre festve az alkonyégtől; sehol egy hajó, egy -mentőcsónak az egész hullámpusztaságon.</p> -<p>– Jer innen! mondá Kalme, elvonva őt kezével az ablaktól. Milyen -fagyos a kezed! Nézd az én arczom milyen forró. S odaszorítá Tamás -kezét lángoló arczához. Nesze igyál ebből a muskavitból: ez -fölmelegít.</p> -<p>S valami zöld ragyogású nedvet töltött egy szűknyakú velenczei -kristályból egy talpatlan pohárkába, azt maga megizlelte először, -belemártva piros nyelve hegyét, s aztán ráerőltette Tamásra.</p> -<p>Ez csakugyan bűbájos ital. Egyszerre tűzzé válik az emberben s -minden érző idegébe szétfut. Még a szivet is csiklandozza.</p> -<p>– Jer. Ülj ide mellém!</p> -<p>Hova? Hát csak arra az élő kerevetre: a murza idomtalan -tetemére, úgy sem jó az egyébre. S hogy Tamásnak nem akarózott a -leülés, átölelte a nyakát, úgy rántá oda maga mellé s egy hirtelen -csókot nyomott az ajakára, a mitől szegény Tamás ugyan halálra -ijedt volna, ha a muskavit lángja nem bátorítja vala.</p> -<p>– Haragszol érte? suttogá Kalme. Ha nem tetszett, add -vissza.</p> -<p>De biz azt nem adta vissza Tamás, hanem csak letörülte a nyomát -a szájáról a dolmánya ujjával.</p> -<p>– No hát ha nem akarod, hogy szerelemről beszéljünk, hát -beszéljünk a szabadságról, mondá Kalme.</p> -<p>Már erre a szóra ugyan villogtak a szemei Tamásnak.</p> -<p>– Akarsz-e megszabadulni?</p> -<p>– Éjjel-nappal azért imádkozom.</p> -<p>– Kihez?</p> -<p>– Az Istenhez.</p> -<p>– Hát azt gondolod, hogy az a tízezer, meg tízezer társad, a ki -veled együtt esett rabságba, nem imádkozik épen úgy a szabadságért, -ugyanahhoz az Istenhez? Azt <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> várod, hogy a te -imádságodat meghallgassa, annak a tízezernek meg azt mondja: «nem -hallok!»</p> -<p>– Ne tarts te nekem mustrát az Isten bölcsesége felett: azt nem -bízták halandó emberre. Én igazhivő keresztyén vagyok.</p> -<p>– Bánom is én, akármit hivő vagy. Nekem nem kell hinnem semmit, -mert asszony vagyok. Allahnak semmi gondja az asszonyokra. Kutya, -macska, madár, asszonyi állat, él, hal, kileheli a páráját, s aztán -nem vár se jót, se rosszat. Nekünk addig kell kivennünk az életből -a magunk részét, a míg itt ezen a földön vagyunk.</p> -<p>– De ne töltsük az időt az istenség és az asszonyi lélek fölötti -vitatkozással, mondá bosszusan Damokos Tamás, megbotránkozva az -oktalan asszonyi állat eszeveszett okoskodásán.</p> -<p>– Kénytelen vagyok ám azon kezdeni, mondá Kalme, mert hogyha -Istentől, vagy lelkes asszonytól vártad a megszabadulásodat: hát -mondhatom, hogy hiába vártad.</p> -<p>– Mit szólsz?</p> -<p>– Azt, hogy még ma sem érkezett meg a váltságdijad, a murza -pedig nem vár több napot. Ha akarna sem várhat. És ha minden -hizelkedésemet elővenném is, nem tarthatnám őt egy nappal tovább -sem itten. Ma mód nélkül agyarkodó volt, a mikor hazakerült. -Mindenféle csábítással, édesgetéssel végre kivettem belőle, hogy -miért dúl-fúl? A khámtól kapott levelet, hogy minden hadaival -azonnal induljon meg hosszu hadjáratra: holnap már meg is érkeznek -az agák, a kik alatta vannak, a felültetett lovas ortákkal s rögtön -ki kell vonulniok. A murza dühös ilyenkor, mert itthon kell hagynia -a palotáját, a háremét, még engemet is, és az egész bőrgyárát, a -várvavárt erzerumi vásárt; mindent itt kell ebadóba hagyni, s aztán -az egész csapatját neki kell mindennel ellátni, a mig az ellenséges -földet el nem érik. Értheted ebből, hogy miért pusztítanak aztán a -tatárok olyan kegyetlen dühvel, a hova betörnek? <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>– Bizony jaj annak a népnek, sóhajta fel Tamás.</p> -<p>– És hát tudod, hogy kinek lesz ezuttal jaj? A te nemzetednek, a -te hazád népének. A szultán parancsolta, hogy az engedetlen -országot meg kell fenyíteni; a Ghirai Khán törjön be azonnal egész -seregével s pusztítsa végig az egész országot, a hol csak magyar -lakik, a mig csak a német császár birodalmát nem éri, addig meg ne -álljon.</p> -<p>– Én uram s Istenem!</p> -<p>– Bizony méltán sóhajtasz fel. Mert mikor Buzdurgán kidühöngte -magát, akkor aztán azt mondá maga vigasztalására: «no de legalább -meglátogatom azt a Gyulafehérvárt, a hol a nagy medreszben tanítják -a mčhdruli irást, de aztán ott találjam azt a huszonnyolcz asszonyi -övet, a miről ez a lánczos kutya vette a tudományát; mert ha nem -találom, bizony tőbül kiforgatom az egész Gyulafehérvárt s megeszem -a népét kanál nélkül!»</p> -<p>– Jézusom! Máriám!</p> -<p>– No, ugy-e most már Jézusról, Máriáról sóhajtozol. Hát még ha a -többit megtudod? Buzdurgán úgy törülgette e fenyegetés után a -száját kétfelé, mintha már fellakmározta volna őket. Azután -nevetett, s a szemeit forgatta fölfelé. «No de még más tréfát is -teszek, csak egyszer odabenn legyek abban az Erdélyben. Ha sajnálta -Damokos Tamásné asszonyom, meg az ő pereputyjai a nyomorult rab -urokért megküldeni azt a rongyos váltságot ide hozzám, hát majd nem -restellek én elmenni érte magam ő hozzá, s majd elhozom az asszonyt -is minden ijafiával együtt ide, hogy legyenek egy csomóban.»</p> -<p>– Oh mennybéli szentek! nyavalygott Tamás, a kezeit -összekulcsolva s a homlokához verve.</p> -<p>– De iszen híhatod azokat! Messze a mennyország! A mig azok -ideérnek, addig Buzdurgán murza be is vettette sóval a te -városodnak a helyét.</p> -<p>– Hogy én most nem lehetek otthon! hörgé Tamás, az öklével -törülve könyező szemeit.</p> -<p>– Hát hiszen arról akarok neked beszélni, hogy hogyan -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> légy otthon – hamarább, mint Buzdurgán -hadai áttörnek a határon s találj szabadulást a magad emberei -számára, a kik hozzád tartozandók. Akarod, hogy erről -beszéljek?</p> -<p>– Kérlek, asszonyom.</p> -<p>– Ne mondj asszonyodnak; mert akkor azt hiszem, hogy az vagyok. -No hát közelebb huzódol-e hozzám?</p> -<p>Tamásnak most már csakugyan egészen oda kellett ülnie a kadina -mellé, hogy az a fülébe suttoghasson.</p> -<p>– A szentek nem tudnak rajtad segíteni, azt már látod, hátha a -tündelevények tudnak? Látod én tündelevény vagyok, a ki az emberek -vérét kiszívja. Imádkozni nem tudok, hanem bűvölni tudok. A -börtönöd már felnyitottam, a lánczodat levetettem. Két szál -gyertyát a kezembe veszek, kerülök-fordulok, s innen ebből a várból -is kiviszlek.</p> -<p>– Nem hiszek én a varázslatokban.</p> -<p>– Te bolond. Hisz az én varázslatom nagyon is könnyű. Látod ezt -a nagy bőrerszényt? Emeld meg, ugy-e milyen nehéz? Tele van -aranynyal. A hány marokkal kiveszek belőle, annyi zárt nyitok ki -vele. Fényes nappal is sötétséget csinálok vele; a látót vakká, a -beszélőt némává bűvölöm vele.</p> -<p>– De hisz ez a murza pénze.</p> -<p>– Hát kié volna másé? Azért jó nekünk.</p> -<p>– De hisz ezt elvenni rablás volna.</p> -<p>– Hát mi az?</p> -<p>– Te talán nem tudod, hogy a lopás rossz cselekedet?</p> -<p>– Annak, a ki lop, jó.</p> -<p>– De tiltva van. Megbüntetik érte.</p> -<p>– Igen, ha megkaphatják. De ha nem foghatják meg, akkor jót tett -magával.</p> -<p>– Ez nem az én hitvallásom.</p> -<p>– De az enyém az; itt tanultam a tatároknál. A mit elrabolni -sikerült, azt elrabolni jó volt. Ökröt, lovat, szép leányt: a hol -kapják. A ki elvihette, ha utól nem érték, <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> az övé. -– Engem is úgy raboltak el az apám kertjéből. – Hát téged, meg -valamennyi társadat, a kik rabok vagytok Tatárországban, nem úgy -raboltak-e el? vagy kérdezték tőletek, hogy akartok-e velük jönni? -Kezük ügyébe estetek s elhajtottak. Épen olyan igazsággal hajtod te -el a murza aranyait ezzel az egész zacskóval, még hirmondót sem -hagysz neki itt belőle.</p> -<p>Tamás nagyon meg volt akadva a philosophiájával. Ez a sophisma -nagyon hasonlított az igazsághoz.</p> -<p>– Aztán látod, mondá Kalme, ebből még az a jó is lesz majd, hogy -ez a pénz a murzának arra való, hogy a seregeit élelmezze, a mig -Moldván, Havasalföldön keresztül mennek, a hol rabolni nem szabad, -mert azok a szultán tartományai. Már most ha ez a pénz hiányozni -fog a tarsolyából, addig meg nem mozdulhat innen a seregével, s a -míg ujra összeszedi a költséget, meglehet, hogy a szultán haragja -elmulik s nem küldi a tatárokat Erdélybe.</p> -<p>Ez erősen sulyt vetett a latba. Azalatt haza lehetne menni -Erdélybe s tudósítani az ország nagyjait a fenyegető nagy -veszedelemről.</p> -<p>– Csak te bizd magadat egészen én reám, suttogá Kalme. És ne -tarts semmitől. Mihelyt besötétedik, itt van egy hosszu kötél: ezen -leereszkedünk a sánczárokba az ablakból.</p> -<p>– Te is? Kérdé Tamás.</p> -<p>– Hát mit gondolsz? Itt csak nem maradhatok, ha téged -megszöktettelek. A murza darabokra tépne.</p> -<p>– Ez már igaz.</p> -<p>– Aztán meg nálam nélkül ki sem tudnál innen jutni. Nekem kell a -kapuőröket megvesztegetnem, azután meg a vámosokat a sorompóknál, -amig a két tenger közül kijutunk. De még azontul is, te, a ki -idegen vagy, járatlan ezen a földön, azt sem tudnád, hogy merre -illanj; mindenütt veszedelembe rohannál; én pedig ismerek itt -minden ösvényt, tudok a nép nyelvén: elvezetlek pusztáról pusztára, -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> tanyáról tanyára: míg elérjük azokat a -kék hegyeket, azokat a sötét erdőket, a hol az én népem lakik.</p> -<p>– Hát te engem oda akarsz vinni? Kérdé megdöbbenve Tamás.</p> -<p>– Oda! Oda! Az én hazám őserdejébe; ahol a fák is olyan óriások, -miként az emberek; a hol szikla, folyam, erdő tele van Istennel; -maga a nap is egy Isten; és a levegő is az; ahol minden szabad: még -a szerelem is.</p> -<p>Kalme arczát olyan tüzláng borította erre az emlékezetre, mint -mikor a felkelő nap az Elborus jeges ormait rózsalánggal festi.</p> -<p>– Igen ám, jó asszony, mondá Tamás, csakhogy én nem azért -akarnék innen kiszabadulni, hogy a te hazádba menjek: hanem hogy a -magam országát lássam meg, a mi énnekem épen olyan gyönyörüséges, -mint te neked Circassia.</p> -<p>– De ott megint csak szolgaságba futsz.</p> -<p>– Már az igaz, hogy magyar létemre sok megaláztatást kell a -magam hazájában elszenvednem. De hát inkább szolgálok alázattal -otthon a hazámért, mintsem büszkén száguldozzak idegen ország -szabad hegyei közt.</p> -<p>Kalme fejét rázta. Nem értette ő ezt.</p> -<p>– No, ha te neked jobban tetszik a szabadságnál a szolgaság: -erről sem beszélek többet. Hát legyen úgy. Vedd hát utadat Erdély -felé s türd majd a nyomoruságot, a mit a sors majd fejedre mér. Én -azt is megosztom veled.</p> -<p>– Mit akarsz te velem megosztani? Kérdé hüledezve Tamás.</p> -<p>– Minden nyomort, sanyaruságot, ami téged ér. Leszek futásodban -vezetőd, bajodban ápolód; cseléded, szolgálód, aki nem követel -semmit, se bért, se szerelmet, se tiszteletet, csak azt, hogy -odaülhessen a lábadhoz, s ha elrugod onnan, megint visszatérhessen -oda.</p> -<p>Damokos Tamás szivét mégis nagyon meghatotta ez a nagy -ragaszkodás. Erőt vett rajta az érzékeny indulat.</p> -<p>– Látod, jó Kalme, ez lehetetlenség. Én agyonütni <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> való -gonosztevő volnék, ha az irántad való háladatosságot csak egy nap -is el tudnám feledni. Ha te engemet még annyi jóság után meg is -szabadítasz, az én szájamban az «Ur imája» egy sorral hosszabb -lesz, mint másnál, mert a te nevedet is bele foglalom. De az, hogy -velem jőjj, merő lehetetlenség. A mi keresztyén erkölcsünk, -vallásunk erősen köt és fel nem oldoz.</p> -<p>– Nem kivánom én, hogy te légy hozzám kötve, mondá Kalme szelid -lemondással. Követlek, mint a kutyád, s a mit eldobsz, a mi másnak -nem kell, azt veszem fel: azt is megköszönöm. Se nem követelek, se -nem panaszkodom. Féltéssel nem kinozlak, még csak egy kihulló -könynyel sem mutatom, hogy fáj-e valami. Csak dalló szavam hallod. -– Óh vigy el magaddal.</p> -<p>– Nem lehet! Nem lehet! Tusakodék vele Tamás. – Te nem jöhetsz -velem. Nekem asszonyom van, két gyermekem anyja, a kit én szeretek, -a kivel én megesküdtem, holtomig, holtáig: Isten szent nevére, -oltár előtt, pap előtt; a kinek nevemet adtam, a kinél zálogba van -a becsületem. Én annak az egész szivemet adtam oda; nem tehetem, -hogy csak egy morzsáját is ennek a szivemnek visszavegyem tőle, s -oda vigyek hozzá egy másik asszonyt, a kiért ő róla a napnak csak -egy pillanatáig is el kell felejtkeznem. Én őt meg nem bántom.</p> -<p>Kalme e szóra büszkén állt fel Tamás mellől, márványnyá -halaványult arczát magasra emelve.</p> -<p>– Hát te azért nem akarsz magaddal vinni, hogy a szivedet -odaadtad a feleségednek? No hát jó! Majd én elmondom te neked, hogy -hová jutott az a te drága kincsed? – Eddig csupa édes mézzel -olvasztgattam ezt a te kőszivedet. Majd most maró mérget öntök reá; -meglássuk, nem olvad-e meg benne?</p> -<p>Damokos Tamás azt látta ezekből a villogó szemekből, hogy minden -rosszra el kell készülnie. Ez a szép Sphinx bizony összetép, ha a -találós meséjét meg nem fejtetted.</p> -<p>Kalme egyet rántott a nagy alvó tetemen, hátára fordítva -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> azt, hogy a kaftánja belsejéből -előkereshesse az odadugott iratokat. Megtalálta, a mit -keresett.</p> -<p>– Itt van!</p> -<p>A hanyatt fordult óriás ekkor aztán elkezdett rémségesen -horkolni, hogy csak úgy rengett bele a ház.</p> -<p>No ez épen hozzá illő zenekiséret volt ahhoz a románczhoz, a mit -Kalme előadott: még azt a gonoszságot is megtéve, hogy -egyszer-egyszer belekapott az ujjaival a mellette heverő timbora -hurjaiba.</p> -<p>– Hát volt egyszer egy szép asszony, a kinek az urát fogságra -vitték, messze földre.</p> -<p>Tamás összefonta karjait: megértette a szót, most az ő -feleségéről fognak beszélni. Valami nagyon rosszat. Hazugság -lesz!</p> -<p>– De a rab neje gazdag volt. Pénze, kincse elég sok rá, hogy az -urát kiválthassa, mihelyt a sarczoltatásáról hirt vesz. Azt -elküldték, meg is kapta; kiválthatja az urát, ha letesz érte -kétezer aranyat. A szegény rab várt sokáig: mikor jön már a -váltsága? Nyár elmult, őszi levél lehullt, téli hó elolvadt, -tavaszvirág kibujt: az ő váltsága nem jött.</p> -<p>A timbora közbe pengett, s az alvó óriás horkolta hozzá a -bombardont.</p> -<p>– A szép asszonynak az alatt akadt odahaza vigasztalója, -gyámolítója, védelmezője.</p> -<p>Tamás közbevágott.</p> -<p>– Tudod asszony? megkinozhatsz, meggyötörhetsz, megkötözött rab -vagyok; olybá veszem, mintha a láncz rajtam volna: de a -feleségemről hiába mondasz meséket, mert én semmit sem hiszek el -belőle.</p> -<p>– Hát meséket mondok-e én? Hát tudok-e én neveket megálmodni? -Hát ismerem én Apor István uramat?</p> -<p>– Apor István! kiáltá fel Tamás. Ez a név hegyes nyil volt, át -is furta magát a szive pánczélján.</p> -<p>– No ugy-e hogy van ilyen nevű ember a világon? Én nem ismerem. -Azt sem tudom, mely ország szülötte. Itt <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> van a -neve ebben a levélben, a mit Akmet bég, a szultán tihájája ir -Buzdurgán murzának. Azt mondja levele elején, hogy siessen a -Damokos Tamás nevű fogoly nemes urat azonnal kihozni Or-Kapuba, s -az érte küldött két ezer arany sarczot fogadja el; mert különben -bizony rajtavész az egész fogoly és senki azt egy réz osporáért sem -váltja ki. Hozzá teszi Akmet bég: most jutott épen a kezembe -Damokos Tamásné asszonyomnak egy levele, a mit Apor István uramhoz -irt, a Rákóczy György által kinevezett tutorához, de mely levél -tévedésből az én hozzám czimzett kópertába lett pecsételve. Szép -dolgokat értek meg belőle, melyek közül a te felvilágosításodra, -hogy tudjad mit cselekedjél, csak a következőket irom ide: a -megszólítás így szól: «Kedves egyetlenegy szeretett Pistukám!»</p> -<p>– Nem igaz! ordítá közbe lábával dobbantva Tamás.</p> -<p>– Ne dobolj, kérlek! Nem elég törökmuzsikát csinálunk mink -ketten a murzával? Hallgasd tovább! szép nóta ez.</p> -<p>«Pimpilimpim» szólt közbe a timbora.</p> -<p>– «Hála az egeknek, hogy mi ismét egymásé lehetünk. Az én uramat -elfogta a tatár. De nem bánom. Soha se volt vele egy örömnapom. De -éjjelem és nappalom rosszabb a purgatoriumnál.» (Pimpilimpim!)</p> -<p>Damokos Tamás keserüen nevetett.</p> -<p>– Ah, nem igaz az! Dehogy igaz.</p> -<p>– Én nem az ujjamból szopom: ide van irva. Én azt sem tudom, mi -az a «purgatorium.» – Hallgasd tovább. «A fejedelem bölcsen -rendelte, hogy az uram fogsága alatt kegyelmed legyen a tutorom, s -a váramban lakjék…» (Pimpilimpim.) «De rettegek attul a -gondolattul, ha netalán a Damokos Tamás kiszabadulása a mi édes -boldogságunkat megzavarná. Ha ő megtudna valamit: engem talán meg -is ölne…» (Pimpilimpim, tintirintim! pengedezett a timbora, az -óriás meg fujta a pokol harsonáját hozzá.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p> -<p>Damokos Tamás az összeszorított két öklével a levegőbe csapott -szét s majd meg a saját homlokát ütötte velük. – Méreg! pokolsár! -vitriol hullott a szivére. – Minő szavak!</p> -<p>– Tovább, tovább. Még nincs vége. «Azért vigye kegyelmed az -alkudozást úgy a szultán tihájával a váltságdij iránt, hogy soha se -legyen vége. Mert ha egy esztendő, egy nap alatt az uram haza nem -kerül, elválhatok tőle s férjhez mehetek kegyelmedhez.» -(Pimpilimpim, tintirintim.)</p> -<p>Damakos Tamás minden tagjában reszketve dült arczczal a falnak, -s égő homlokát a hideg kövön enyhíté. Úgy nyögött.</p> -<p>– Most jön a legszebbje; «mert a szivem fáj, ha ránézek azokra a -gyenge kétezer körmöczi aranyakra, a kiket a bolond fővel rabságba -szaladt vétektarisznya Damokos Tamásért kellene tatár fogára -adnunk; mennyivel jobban…»</p> -<p>– Elég már! Elég! ordítá Damokos Tamás, dühében -toporzékolva.</p> -<p>– Dehogy elég! dehogy elég. Hátra van még az utolsó vers: ez a -java. Ez gyógyít meg. «Addig is csókolom kegyelmednek a két piros -orczáját százszor meg ezerszer, igaz szeretettel.»</p> -<p>Damokos Tamás nem volt többé ember, veszett oroszlán volt, -rárohant dühösen a levélolvasóra, az egyik kezével kikapta a -levelet a kezéből, a másikkal pedig megragadta a torkát, s úgy -rázta az asszonyt is, meg a levelet is a két kezével, mintha egyik -sem volna a másiknál ne hezebb.</p> -<p>– Hazugság! varázslat, pokoli szemfényvesztés volt az egész -dolog. Átkozott légy élve is, halva is, a ki ezt kigondoltad, -boszorkány!</p> -<p>Azzal odadobta az asszonyt a levéllel együtt az alvó murzára, a -ki erre egy kissé felhagyott a horkolással.</p> -<p>Kalme csaknem halott volt, mikor Damokos Tamás kezéből -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> kikerült. Fuldokolva tért magához. És -aztán térden csuszva mászott oda a kevély férfi lábaihoz, a ki -rabszolga létére úgy állt előtte, mint egy király, mint egy -boszuálló angyal.</p> -<p>– Bántottalak? rebegé alázatosan.</p> -<p>– Engem nem! De azt, a kit szeretek.</p> -<p>– A kit te szeretsz, meg van az szeretve!</p> -<p>– Ez mind káprázat! Gonosz cselszövény! Nem hiszem. Ez nem az én -feleségem. Mert az egy szent.</p> -<p>– Látom már, hogy milyen nagyon tudsz szeretni. Majd -összeszaggattál érte; engem, a ki oly nagyon szerettelek. – Szépen -megöleltél – fojtogató kézzel, de én ezért az ölelésért még jobban -szeretlek. – Nem kényszerítlek már, még csak nem is kérlek. -Bocsátlak békével. Menekülj magadban. Utad elkészítém. Itt van a -szőrkötél, a min éjjel leereszkedhetel az ablakból a sánczba, ott -vár rád a hived, az elcsufított arczu, két gyors paripával, ha -nyugotnak tartasz folyvást, eljuthatsz Erdélybe. Béke legyen veled, -járj szerencsével. Elbocsátlak.</p> -<p>Damokos Tamás megrázta a fejét büszkén s félvállról szólt -vissza, az ajtónak fordulva.</p> -<p>– Én pedig nem szököm. Egyedül magam sem. Ha minden ajtó nyitva -volna, ha szárnyas paripa várna rám, a ki repül velem; még akkor -sem. Mert egy Damokos még soha nem lopott, nem csalt meg senkit. Én -a Buzdurgán murza rabja vagyok, a kinek kétezer aranyat kell értem -kapni. Megigértem neki: adósa vagyok vele. Ha elszököm tőle, -szavamat szegtem meg; tolvaj, csaló lettem: magam előtt meg kell -utálnom magamat. Itt maradok a börtönömben.</p> -<p>Kalme összekulcsolt kezekkel rimánkodott előtte.</p> -<p>– Gondolj rá, hogy ha a murza fölébred, egész irtóztató dühét a -fejedre önti: rettentően fog veled bánni.</p> -<p>– Meggondoltam azt. Bizony készen vagyok rá. De azt is -meggondoltam, hogy ha én most magamat szökéssel megmentem, akkor az -itt maradt ezernyi ezer szegény <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> rabtársamon fognak majd -kegyetlen boszut állani. Az én sorsomat viselem magam. A mi csupán -nekem van szánva: érjen engem, senki mást. Hozasd fel a ledobott -lánczomat s veresd rám ujra. Börtönömbe vágyom!<a name="FNanchor_3" -id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a></p> -<p>– Oh mi rettentő ember vagy te!</p> -<p>– Csak a többihez hasonló. Ha jót akarsz még velem tenni, hozasd -fel a lánczomat és zárj a börtönömbe, ne higyje a murza, ha -fölébred, hogy szökni akartam, a míg ő aludt.</p> -<p>– Hát erőnek erejével el akarsz pusztulni?</p> -<p>– Nem! Szentül hiszem, hogy holnap reggelig, a míg a murza -fölébred, megérkezik a váltságdíjam, a mit a feleségem -elküldött.</p> -<p>Azzal elhagyta a murza háremszobáját Damokos Tamás s átment a -zárkájába. <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span></p> -<p>Kalme egész a börtönajtóig követte.</p> -<p>Ott megállt, az ajtó kilincsét a kezében tartva.</p> -<p>S aztán ezt mondá Tamásnak végbúcsú fejében:</p> -<p>– Köszönd Istenednek, hogy állhatatos voltál! Mert ha szép -szavamnak engedsz, ha szökni mégy magadban: én utánad küldök, -szökőben fogatlak el, mint hitszegő rabot, a kiből a kutyalelket -aztán a korbács veri ki!</p> -<p>Azzal becsapta rá a börtönajtót.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Hogy a váltságdíj nem érkezett meg másnap reggelre sem, s hogy -mért nem érkezett meg, azt már régen tudjuk.</p> -<h2>AZ EGÉRFOGÓ.</h2> -<p>Rájöttem én már arra, hogy a dicsőség nem ér egy fadorombot. -Hannibal cannaei diadala, meg azé a «névtelen hősé», ki a -távgyaloglásban a «viador» czímet elnyerte: egyformán hiábavalóság. -Amaz megrontotta vele Carthagot, emez meg a tüdejét. Jobb lett -volna, ha otthon pipáztak volna az alatt.</p> -<p>II. Rákóczy György fejedelem jenői diadala a törökökön épen -ilyen hiábavalóság volt. Dicsőségnek elég szép volt, hanem -haszonnak semmi. Mert ezzel a győzelemmel aztán egészen magára -haragította II. György a török szultánt, a ki azonnal kiküldte -ellene magát a nagyvezért, erős ármádiával Temesvár felől. Rákóczy -György ennek nem volt elég erős ellene állni, csak meghúzta magát -Nagy-Váradra, onnan nézte el, hogy capitulál az erős Jenő vára a -nagyvezér előtt. A keleti határon pedig a megfogyott székely -lakosságon kívül épen senki sem akadt, a ki a tatár khán hordáit -feltartóztassa Erdélyről.</p> -<p>A mire jó, azaz hogy nagyon is rossz volt a jenői győzedelem, az -lett, hogy Rákóczy György most aztán a maga hiveit beküldé Erdélybe -feles csapatokkal s kihirdetteté, <span class="pagenum"><a name= -"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> hogy a fejedelmi trónt -ismét visszafoglalja. A jó Rhédey Ferencz rögtön le is szállt róla -s azt mondta: «tessék!» ő maga megy haza a jószágára birkát -nyiratni; a népet nyirja más!</p> -<p>De ellenben a rendek nem akarták II. Györgyöt visszafogadni, -hanem kikiáltották fejedelemnek Barcsay Ákost. Azt a török szultán -rögtön meg is erősítette s a temesvári basa sereget is adott a -kezére, a kivel a fejedelmi székét körülvegye.</p> -<p>Volt már tehát a szegény kis Erdélynek fejedelme három. Az égi -jóslat a négy nappal négyet igért: egynek még kell jönni hozzá, -hogy ki legyen a quadratum!</p> -<p>II. György aztán akkor azokat mind megnotázá, a kik a letevését -kivánták s a váraikat elfoglalva, azokba a saját őrségét helyezé -el.</p> -<p>A székelyek mindvégig hivei maradtak II. Györgynek; nekik nem -kellett se Rhédey, se Barcsay.</p> -<p>Ezeket tehát nem kellett bántani Rákóczynak, csak a felől -biztosítani magát, hogy el ne pártoljanak tőle. E végből a saját -legjobb hiveit küldé oda a váraikba kapitányoknak, a kik az őrséget -a hűségre feleskették.</p> -<p>Egy szép napon Mikó-Ujváron is megjelent az új kapitány, kevés -fegyveres kisérettel. Ki is lett volna az más, mint Apor István -uram?</p> -<p>Ilka asszony, a mint megérkeztének hírét vette, rögtön -bezárkózék a legbelső szobájába s betegnek mondatá magát.</p> -<p>Apor István, a tornácz erkélyére kiállva, felolvasá a székely -vitézek előtt a fejedelem parancsát, melyben kipróbált hűségüket az -ő szolgálatára bocsátja s őt a vár kapitányává és urává rendeli, a -kinek gondja lészen, hogy a betörő gonosz ellenség ellen a szegény -lakosságot fegyveres erővel megvédelmezze.</p> -<p>Ez pedig hogy ne tetszett volna a székelyeknek.</p> -<p>– Esküdjetek meg a fejedelem hűségére azonnal! parancsolá Apor -István a vitézeknek. <span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<p>De azok csak súgtak-búgtak, utoljára felküldék a tornáczra a -hadnagyukat, Czirjék Boldizsárt, hogy beszéljen a fejével a -kapitánynak.</p> -<p>– Adjon Isten, a mi nincsen; vegye el, a mi van! Kedves komám, -Están uram. Ugyan jó, hogy ma jött kegyelmed, nem tegnap, mert -akkor ma már «holnap» volna, s nem mondhatná a székely azt, hogy -«ma nem». Mert hát, tudja kegyelmed: «szóbul ért az ember!» aztán -meg «több nap, mint kolbász», az is igaz pedig, hogy «jobb egy -lámpás elől, mint kettő hátul», s «az oláh is okosabb a vásár -után», azért azt tartják a székelyek, hogy «kötve kell hinni a -komának», mert «ember teszi a fogadást, agg eb, ki megállja», pedig -hát «az ökröt szarvánál, az embert szavánál fogják meg», azért -nehogy «szappant vegyünk sajt helyett»…</p> -<p>– Hadd el az ördögbe ezt a sok bolond példás beszédet, vágott -közbe Apor István, rukkolj ki vele magyarán, mi csipte meg a -góbékat?</p> -<p>– Hát biz azok azért vakaróznak, hogy mindenképen szeretnék -tudni, hogy miféle állapotban került ide kegyelmed, hogy ennek a -várnak ura legyen? Hogy nem származik-e ebből majd Ilka asszonyra -valami veszedelem? Mert tudja kegyelmed, első ember az országban a -fejedelem, de még annál is elébb való az asszony. Azért, ha azzal a -hatalommal jött ide kegyelmed, hogy a fejedelem parancsolatjára -Mikóujvárát dominiumostól Ilka asszonytól elvegye s őtet -gyermekeivel együtt abból kiforgassa, hát akkor kevés ám ez a kis -csapat vasfazekas fejű darabont itt körülötte a székelyeknek, úgy -kirakják innen velük együtt, hogy a lába sem éri a földet. No -úgy-e, már most kegyelmed is vakarja a fejét. Hát ott mi csíp? -Mondja!</p> -<p>– Gyere be velem a szobába, majd ottan elmondom. Addig küldd az -őrséget nyugodni.</p> -<p>– Köszönik szépen, elálldogálnak ők itten.</p> -<p>Apor István behivta magához Boldizsár bát s elment vele egész a -szélső gömbölyü torony szobájáig, a hol senki <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> sem -hallgathatja ki, hogy mit beszélnek, ha csak nem madár, vagy -denevér.</p> -<p>– Hát haragszunk-e még egymásra, öregem? kezdé a szót Apor -István. (Ő került a kis ajtó felől, mert tudta jól, hogy a székely -«hadnagy», a kinek ötszáz pixidarius lesi a parancsát, nagyobb úr, -mint a «kapitány», a kinek csak húsz drabant áll a -szolgálatára.)</p> -<p>Boldizsár bá a mellére tette a jobb kezét s így szólt:</p> -<p>– Isten úgy tartson, hogy szivemből kivántam, hogy újra -megláthassam kegyelmedet ebben a várban.</p> -<p>Ennek a szónak nagyon megörüle Apor István uram; a székely az -Isten nevét nem szokta hiába felvenni a nyelvére; s miután -Boldizsár bá kezét megszorongatván, arról is meggyőződött, hogy -nincsen a markában valami lengyel garas odaszorítva (mert ha az ott -vagyon, akkor az eskü átka a lengyel garast éri, nem az ő lelkét!), -tehát egészen igaz szó volt, a mit kimondott, annálfogva ő is igen -nyájas lett hozzá s megczirogatá az orczáját.</p> -<p>– No hát legyünk akkor, mint régi jó komák, ismét per tu.</p> -<p>– Meg se bánjuk. Én igaz hitemre mondom, nem csak azt kivántam, -hogy visszajöjj ide, de hogy itt is maradj.</p> -<p>– Hát hisz magam is azt óhajtom. Épen abban járok. Megmutatom -neked fejedelem ő nagysága levelét is, a melyben nekem condonálja -egész Mikó-Ujvárát, a hozzátartozó dominiummal együtt, mint a -melyet perduellióiért Damokos Tamásné fiscaliter elvesztett. Hiszen -tudod azt a casusát Szamosujvárott? Milyen asszonysereget hozott -magával a fejedelemre! Hogy betört a diaetába, s még a rendeket is -kényszeríté, hogy a fejedelmet detronálják, sőt annyira ment a -vakmerősége, hogy még a fejedelem lovának a zablájába is -belekapott. Ha én akkor ott nem vagyok! A fejedelem ezért őt -megnotáztatta.</p> -<p>– Bizony Isten, nagy bolondság volt! erősíté Boldizsár bá. (Az -ember ugy is vehette, hogy a Damokosné cselekedete <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> volt a -nagy bolondság; úgy is, hogy a fejedelemé volt az.) Hanem hát én is -megmondom igazán, a mi a szívemen van. Én sajnálom az Ilka hugomat, -de különösen a két kis ártatlan porontyát. S fáj a szívem érte, -hogy így egyszerre árvákká, földönfutókká legyenek. A Damokos -Tamásnak már vége. Az nem élő ember többé. Tudom a tatárok -szokását. A kit szökésen kapnak, vagy a kiért a sarczot meg nem -hozzák Ór-Kapuba, mikor a foglyot odáig kivezették, az nem jön -emberszámba többé. Azt úgy elcsufitják, hogy nem marad rajta emberi -ábrázat s örök baromszolgaságba vetik, a hol a nehéz munka, -sanyaruság nagyhamar megöli. Szegény Tamás oda van már. Ilka -asszony özvegy lett már.</p> -<p>Apor István kivette a selyem zsebkendőjét, hogy megtörülje a -szemeit erre a szomorú hírre.</p> -<p>– Ne fujd az orrodat, mert veres lesz! mondá Boldizsár bá. -Inkább szóljunk vidámabb dolgokról. Ugy-e bár, valld meg igaz -hitedre, hogy most is szereted Damokos Tamásnét?</p> -<p>– Tudom már, mit akarsz ezzel? Hogy hát legjobb lenne, ha -elvenném a menyecskét, akkor ő is megmaradna a birtokában, én is úr -lennék benne, a fejedelem is visszavonná a megnotázást.</p> -<p>– Ejnye, de éles eszed van, komám!</p> -<p>– Hát hiszen nem hiába vagyok a fejedelem tanácsosa.</p> -<p>– Azért van hát olyan nagy szerencsében ő nagysága.</p> -<p>– Magam is tudnám én azt, hogy Ilkát meg kellene nyernem, mert -azzal együtt a székelyeknek a szívét is megnyerném, s aztán meg -minden non putarem eventualitásokra is biztos titulusom volna.</p> -<p>– Holmi fejedelemváltozás esetére, úgy-e?</p> -<p>– No igen. De még hogy a fődolgot megvalljam: bizony maga az -asszony sem megvetendő egy falat.</p> -<p>– De nem bizony! A régi világban tündérnek fogták volna el. Te! -Mikor a haját leereszti (én már láttam egyszer), hát egész a -sarkáig ér. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>– Ne ébreszgesd bennem az alvó oroszlánt! Úgy is szomjazom a -szíve vérét; de mit ér, ha ő tudni sem akar rólam. Addig meg sem -kérhetem, a míg Damokos Tamástól el nincs választva. Azt pedig, -hogy a rabságba rekedt férjétől elválaszszák, egyedül ő neki lehet -kérni a szent széktől: más azt nem teheti. Hol vegyek én annyi -ékesszólást, a mennyivel én Ilka asszonyt erre rábeszéljem? Holott -annyira megy az irántam való utálkodása, hogy még maga elé sem -ereszt, hanem betegnek mondatja magát s minden ajtót bezár -előttem.</p> -<p>– Ez nagy bolondság tőle, mondá Czirjék. Mert már a Damokos -Tamásról egyszer le kell neki tenni. Akár így, akár úgy. Azt soha -sem látja többet. Mit is látna rajta? Csak elfutna tőle. Hidd el, -hogy nem te érted, hanem ő érte beszélek. Mert látom, hogy így -elpusztul, s nincs más menekülés a számára, mint a te karjaid közé. -Ha beteg, hát meg kell gyógyítani. Biz az orvosságot senki sem -szereti: azért mégis csak beadják. Tudnám én annak a módját, hogyan -lehetne őt rákényszeríteni, hogy ő maga adja mindenbe a -beleegyezését.</p> -<p>– Ha tudod, ne rejtegesd! Mi az?</p> -<p>– Hát az executión kell kezdeni a processust.</p> -<p>– Ezt magam is felérem ököllel; de hiányzik a fődolog hozzá, -mint tudod, az «occasio bona!»</p> -<p>– No hát azt megszerzem én neked, ha rám bizod… A szép -menyecskének a hálószobája a kastély keleti gömbölyű tornyában van, -a minek csak egy ablaka nyitott, a mi a havas felé néz. Ehhez a -szobához egy sötét folyosó vezet, a mi a vastag várfalba úgy van -beépítve, hogy a cselédségből senki se tud róla. A folyosó -bejáratát azon az oldalon, a hol a fegyverterem van, egy szekrény -takarja; abból nyilik egy alacsony ajtó, a minek nálam a kulcsa. A -másik végén a folyosónak pedig ismét van egy ajtóforma fatábla. -Arról ismét senkinek semmi tudomása nincsen, mert a hálószobában -ezt a bejáratot egy nagy velenczei tükör fedezi. Ez előtt a tükör -előtt szokta <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> Ilka asszony éjszakára a haját -kibontani, s újra befonni.</p> -<p>– Hát te ezt honnan tudod?</p> -<p>– Ej no. A fatábla végig van hasadva s a tükör hátuljáról egy -helyen levált az ezüst.</p> -<p>– Hej te vén, gaz kópé! Magad is leskelődtél már a szép -menyecske után egyszer-másszor!</p> -<p>– Ugyan ne ungorkodj! Hát akkor sem vétettem vele senkinek. No -hát értsd meg tovább. A szobában világos szokott lenni, mert egész -éjjel ég a mécses. Láthatod, hogy mikor jött el az időd. Az a -tükrös tábla azonban nem nyilik kulcscsal, hanem alul van egy -fordító retesze; a mint azt szépen elcsavarod, a tábla elfordul a -sarkában s nyitva az utad a szobába. Akkor aztán, hogy miként -viseled magadat? ha nem tudnád, vedd elő Cornelius Agrippa -könyvecskéjét «de vanitate scientiarum», abból kikeresheted.</p> -<p>Apor István uram egészen fel volt villanyozva ezen hamis furfang -által.</p> -<p>– Adsza azt a kulcsot.</p> -<p>– Hohó, komám. Csakk lassan a testtel! Szegődött bér osztott -koncz. Krisztust sem árulták el ingyen. Előbb én is itt vagyok -ám.</p> -<p>– Ha sikerül a practicád, bizony jól megjutalmazlak érte.</p> -<p>– Mi az a «jól?»</p> -<p>– Meghagylak a hadnagyi tisztedben, s inscribálok neked három -portát.</p> -<p>– Jól van. Hanem azt add irásban.</p> -<p>Apor István megirta a kötést, meg is pecsételte: azt Czirjék -Boldizsár eltette a tarsolyába. Akkor aztán elvezette a tanácsos -urat és kapitányt a czímerterembe, ott a szeme láttára félretolta -az emlitett szekrényt, felnyitotta a kis ajtót, végig világítva egy -szövétnekkel a keskeny rejtek folyosón, a mi annak a háta mögött -nyilt. Aztán odaadta a kis aranyozott kulcsot Apor Istvánnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span></p> -<p>– Tehát csak okosan és merészen. Aztán ha lakodalomra kerül a -sor, engem ki ne felejts belőle. Most pedig gyerünk, eskessük fel a -hűségre a székelyeket.</p> -<p>Ez az utolsó szó egészen meggyőzte Apor Istvánt a felől, hogy -Czirjék igaz jó akaró embere.</p> -<p>Hiszen nincs abban semmi gonoszság, a mit az most eképen -kifundált. A szegény Damokos Tamás kárbaveszett, azon már nem lehet -segíteni; a nyomorult asszonynak inkább kell új férjről, istápról -gondoskodni, a kivel egyúttal a birtokát is megmentheti. Nincs most -idő hosszadalmas turbékolásra, «susogóra»; practice kell a dologhoz -hozzáfogni. Ha Apor István Ilka asszonynak a hálószobájába éjjel -bejuthatott, onnan csak mint jövendőbeli férj jöhet ki. Igen jól -van az kiszámítva, brutális, de egyenes mód! Magának is van benne -érdeke a lúfőnek!</p> -<p>Alig is várhatta Apor István, hogy beesteledjék. A székelyek -felől, miután felesküdtek a hűségére, egészen biztos lehetett; -esküjét a székely soha meg nem szegi, ha a nyaka utána szakad is. -Csak utána kell nyulni az érett gyümölcsnek, s minden a kezében -marad.</p> -<p>Mégis nagyobb bátorság okáért azt a husz drabantot, a kiket a -fejedelmi szász testőrségből magával hozott, oda rendelé fel a -czímerterem előtti tornáczba, hogy ott legyenek éjjel, így egészen -bizonyos lehetett a terve sikerüléséről.</p> -<p>A mint elharangozták az esteli angelust, bezárá belülről a -fegyverterem ajtajait, s azután a rejtekajtón át behatolt egy -viaszgyertya világa mellett a keskeny folyosóba.</p> -<p>A csizmáit is lehúzta, hogy a lépteinek semmi hangja el ne -árulja közeledését. A folyosó túlsó végéhez érve, aztán elfujta a -gyertyát, észrevéve, hogy a Czirjék említette hasadékon át -világosság szüremlik keresztül.</p> -<p>Odalopózott az áruló hasadékhoz, a honnan a világosság -derengett. A tüköramalgama kopásán keresztül egészen végig -láthatott az ágyasházon.</p> -<p>Ott volt a fülkében, nehéz függönyökkel beárnyékozva, -<span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> Ilka asszony özvegy nyoszolyája; -mellette egy kisebb kárpitos ágy, a két kis gyermek alvó helye. -Épen most fekteti le őket. Maga vetkőzteti, megimádkoztatja: -«Szegény jó apánkat őrizze az Isten minden veszedelemtől, hozza -vissza friss jó egészségben.» Anyjuk megcsókolgatja mind a kettőt. -Azok még sokáig elvihánczolnak az ágyban, gyermekek módjára.</p> -<p>– Nem tudtok már eldögleni, fattyuk! – mormogja magában a -türelmetlen leskelődő.</p> -<p>Pedig még sok végigvárni való van. Mikor a gyermekek elpihennek, -maga Ilka asszony veszi elő a kapcsos imakönyvet s letérdelve az -Istenanya képe elé, hosszan, keservesen, könyhullatások közt -imádkozik.</p> -<p>– Mit tud annyit könyörögni annak a festett képnek?</p> -<p>De még aztán egy másik festett kép is előkerül; arany keretbe -foglalt elefántcsontra festett miniatur-arczkép. Azzal is sokáig el -kell beszélgetni, meg-megcsókolgatni, szivéhez szorongatni. Ez -bizonyosan Damokos Tamás képe.</p> -<p>A felébredt oroszlán dühét ez még csak ingerli.</p> -<p>Végre aztán mégis rászánja magát a szép nő a lefekvésre, maga -levetkőzik, nem kell neki cselédsegítség. Lebontja a szép hosszú -haját, hogy újra befonja, s nagyot bámul rajta, hogy egy szál ősz -hajat talál közte: ez akkor támadt, mikor hirét hozták, hogy a -férjeért küldött váltságdijat elrabolták. Hiszen még alig -huszonnégy éves! S már itt van az ősz szál.</p> -<p>A leskelődő lator lihegve emészti sovár szemével a deli hölgy -bájait. Türelmetlen is már. Alig birja magát addig tartóztatni, mig -a nő ágya félfüggönyét maga fölé húzta, csak a másikat hagyva -feltárva, hogy onnan fekhelyéről a gyermekekre lásson. Aztán -félkarját a feje fölé emeli, az arczát ráfekteti s Istenben -elalszik.</p> -<p>– No most itt van az én időm! mondja magában Apor István, -elfordítva a csavarreteszt a deszkapad alján, a hogy Czirjék -megtanította rá, s abban a szent perczben – <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> kiesik -a föld a lába alól, s ő az elbillenő padlóról lezuhan valami nagy -sötét mélységbe.</p> -<p>Szerencséje, hogy szalmára esett: nem törte se kezét, se -lábát.</p> -<p>Hanem a zörejre fölébredt Ilka asszony s kiugorva az ágyából, -azt kérdé: «Ki jár ott?»</p> -<p>Arra ugyan neki a háborgató meg nem felelhetett, mert az valami -három ölnyi mélységben kuczorgott, a hová nem hat le se szó, se -világosság; de a földalatti kajabajának még is fel kellett hozzá -törni még a vastag bástyafalon keresztül is, a mibe az a sülyesztő -volt lemélyitve, a hová Apor István leesett. Valami régi kincstartó -rejtek volt az, a melyben az első Mikó a drágaságait dugdosá, s a -mi felől csak Czirjéknek volt tudomása; hanem a furfangos -sóhajhidat már ő csinálta hozzá a régi csapóajtó helyett s a -levezető lajtorját is kihúzta belőle. Akkor végezte ő ezt az egész -munkát, a mikor Ilka asszony Szamosujvárt járt diaetát és -fejedelmet regulázni. A mint a jenői győzelemnek hire terjedt, -rögtön megsejté Boldizsár bá, mi lesz ennek a következése? A -győzelmes fejedelem visszajön, – Damokosnét megnótázzák, – -Mikóujvárt elkobozzák tőle, – azt pedig senki se kapja meg más, -mint Apor István, a kinek mindig fájt rá a foga, – az idejön várat, -birtokot elfoglalni, ha egyszer itt lesz, az ő luxuriosus -természeténél fogva könnyű lesz őt belecsalni ebbe az egérfogóba: -mivel aztán az ezermesternek még messzebblátó czéljai voltak.</p> -<p>Azonban a megmagyarázhatlan zajra Ilka asszony hirtelen magára -kapkodta a ruháit, s a cselédjeit készült felkelteni, a midőn a -hálószobája ajtaján halk kopogtatást hall.</p> -<p>– Ki van az ajtón?</p> -<p>– Én vagyok itt, édes lelkem, a Boldizsár bátyád. Ébren -vagy-e?</p> -<p>Ilka asszony sietett felnyitni az ajtót.</p> -<p>– Ugyan jó, hogy már felöltözve talállak, édes mézem. -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> Csak költsd fel a kis gyermekeket is, s -öltöztesd fel. Futnunk kell innen!</p> -<p>Ilka asszony a lába alatt zakatoló zörejre figyelmezteté.</p> -<p>– Mi van ott? Soha sem hallottam itt semmi neszt még.</p> -<p>– Patkány került a csapdába. Hadd kaparjon. Te csak szedd össze -hirtelen, a mi drágaságod van, rakd egy bőriszákba; a legdrábbakat, -a kis porontyokat, jól fel is öltöztesd, befogva a hintód: éjjeli -útra megyünk, Brassóig meg sem állunk.</p> -<p>– Az történt meg, a miről beszéltünk?</p> -<p>– Az. Tégedet megnotáztak. Apor Istvánnak adták a váradat, -birtokodat. Ha magad is az övé nem akarsz lenni, akkor fuss -innen.</p> -<p>– De hová?</p> -<p>– Majd megmondom, ha az úton leszünk. Egész odáig, a hol már a -világ be van deszkázva. De most siess! Majd én elvégzem a magam -dolgát azzal, a ki idelenn zakatol.</p> -<p>Ilka asszony hirtelen felölelte a gyermekeket az ágyukból s -kifutott velök a cselédjeihez. Egészen agyon volt rémülve, s -féltette őket ebben a kisértetes szobában.</p> -<p>Boldizsár bá pedig, mikor egyedül maradt ott, félretolta a -helyéből a nagy fali tükröt s kezébe véve az éjjeli mécsest, -levilágított vele a mély bástyaüregbe.</p> -<p>– No kedves komám, nem ütötted-e meg magadat?</p> -<p>Hathatós káromkodás volt rá a felelet.</p> -<p>– Látod, így jár ám az, a ki a tiltott gyümölcs után ágaskodik. -Dejszen döngetheted azt a falat! Egy öl széles az elől is hátul is. -Nem hallik ki innen semmi kiáltás. Jobb lesz, ha szépen megalkuszol -velem, ha ki akarsz innen kerülni valaha.</p> -<p>– Mi kell? Haramia! Kiált fel onnan alulról a fogoly.</p> -<p>– Mi kell? Kitaláltad. «Haramia.» Azt mondd meg nekem azonnal, -hogy kinek hivják igazi néven a Munduka Ravaselt? a ki a Damokos -Tamás váltságát elrabolta s hol találok rá minden bizonynyal.</p> -<p>– Mit tudom én? <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span></p> -<p>– Hát csak törd rajta a fejed; ha elfelejtetted, míg eszedbe -jut, mert nekem nem hosszú az idő idefenn rávárnom, a míg -megmondod: ha neked nem hosszú. Te neked tudnod kell azt! S ha most -jóllakva nem jut eszedbe, majd eszedbe jut éhomra, mert én addig -meg nem mondom, hogy hol van a pékbolt, ahol czipót vehetsz, – oda -lenn a sutban.</p> -<p>– Csak nem akarsz éhen megölni?</p> -<p>– Ne akarj éhen meghalni. De én bizony alább nem adom a czipót, -megmondtam az árát.</p> -<p>– No hát vigyen el az ördög. Zernyesten lakik Brassó mellett, -Dimbora Lupujnak hívják.</p> -<p>– Úgy? Jól ismerem. Derék, becsületes biróviselt ember. Hát -annál vannak az elrabolt aranyok?</p> -<p>– Azt nem tudom.</p> -<p>– Dehogy nem tudod! Vajjon hol tartja őket?</p> -<p>– Az ördög jobban tudja.</p> -<p>– Könnyű neked odalenn a pokolban az ördögöt emlegetni. Hát -kérdezd meg tőle, közelebb vagy hozzá mint én. Különben, bizony -Isten, itt maradsz itéletnapig.</p> -<p>– No hát süketülj meg tőle! Egy hosszú oláh tilinkóba vannak -belerakva, az ott lóg az ágya fölött a falon. Vedd el tőle! mit -bánom én? süsd meg!</p> -<p>– Hát hiszen meg is sütöm én azt, csak megkapjam</p> -<p>– No már most adj le egy létrát, hadd megyek fel.</p> -<p>– Jaj de házsártos vagy, kedves komám; pedig még csak most -kerültél le s már is ki akarsz jönni! Hátha, mint a szegény Damokos -Tamásnak, esztendő számra ott kellene taposnod a csávát a keserű -rabságban! Nem megy az olyan hamar! Várnod kell egy kisség! Előbb -én majd elmegyek a Mundukát felkeresni. Téged addiglan itt hagylak. -Ne félj semmit, nem halsz éhen. Ha a szalmát félrehárítod a lábad -alól, találsz egy csapó-ajtóra, azt a vaskarikájánál fogva -felemeled, s azon bejutsz egy gádorba, a melyik egy csinos kis -boltba vezet. Az lesz a te ideiglenes lakásod ebben a várban. Van -nálad tűzszerszám, ott <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> találsz gyertyát is, nem maradsz -sötétben; meglátod, van enni-inni való akár két hétre is. Én az -alatt csak megkapom a Mundukát. Ha az igazi nevet mondtad, akkor -bizonynyal megkapom. Hogy a pénzt hogy veszem el tőle, az aztán az -én gondom. Akkor azután rögtön hirmondót futtatok ide a -hadnagyokhoz, hogy hol keressék a kapitányukat, a kik bizonyára -addiglan, ha eget-földet egygyé tesznek, sem akadnak rád sehol. Ha -azonban nem az igazi nevet adád tudtomra: akkor visszajövök ide, -erre a szent helyre s megint lekiáltok hozzád: «hol vagy Ádám!» jer -elő, ne hazudj igazán, ki a Munduka Ravasel? S ezt mind addig újra -ismételem, a míg csak te meg nem unod.</p> -<p>– Az igazi nevet mondtam. Dörmögé a mélységbe jutott.</p> -<p>– No hát akkor béke legyen veled! Ha látlak, lássalak friss jó -egészségben.</p> -<p>Ezzel lecsukta a fogolyra az elbillenő ajtót; helyre fordítá a -csavaró reteszt; a nyilástzáró táblát a belső tükörrel együtt -helyére tolá s aztán végighaladva a rejtek folyosón, kijött a -czimerterembe; a nehéz szekrényt megint a rejtekajtó elé tolta, s -valamennyi szobán keresztül sétálva, végig ballagott a külső -tornáczon, úgy került Damokos Tamásné elé, a ki azt hitte, hogy -boszorkányság van a dologban: mivelhogy a toronyszobából lehetetlen -más ajtón kijönni valakinek, mint a melyen bement. Merre jött ki az -ágyasházból?</p> -<p>– Repültem galambom! magyarázá Boldizsár bá. De most már -repüljünk veletek együtt, a míg a csillagokban tart.</p> -<p>Azzal a két kis gyermeket a karjaikra vették, a kisebbiket az -anyjuk, a nagyobbikat Boldizsár bá s levitték őket a hintóhoz. A -nagyobbik nyügösködött. «Minek költöttek fel? Olyan jót álmodtam. -Az apámnál voltam».</p> -<p>– Ő nála fogsz lenni kicsikém nem soká! – mondá Boldizsár bá – -odaviszlek hozzá! <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>– Minek bolondítja ezzel a szegény gyermeket? – feddé Ilka -asszony.</p> -<p>– Igazat mondtam én. Bizony odamegyünk! Damokos Tamáshoz!</p> -<p>Ezért a szóért aztán mind a hárman a nyakába borultak, anya és -két gyermek és összecsókolták.</p> -<p>– Igaz ez? igaz ez?</p> -<p>– Ha én mondom, hát igaz!</p> -<h2>A DRÁKU POPI.</h2> -<p>Utközben Boldizsár bá elmondott Ilka asszonynak a -megtörténtekből, s az ezután tervbe vett dolgokból annyit, a -mennyibe azt szükséges volt beavatni. Megtudta már Aportól, hogy mi -az igazi neve Mundukának? hol kapható meg, és az elrabolt aranyak -hova vannak elrejtve?</p> -<p>– Tehát mégis az ő tudtával történt! szörnyűködék Ilka -asszony.</p> -<p>– Bocsásd meg néki, szentem. Az irántad való szerelem vitte rá, -nem valami nemtelen indulat.</p> -<p>– Pokolra jusson érette!</p> -<p>– «Ott» van már, ne kivánd még mélyebbre. Szépen birtokba vette -a váradat, mondhatom: csak hadd üljön ott. Nem tart az sokáig, -pünkösdi királyság lesz az, két ellen fejedelmünk már van, mire -visszakerülünk Krimiából, negyedik is lesz, az majd kiveri -valamennyit. Hanem most legelébb is az a főgondunk, hogy Mundukától -visszakapjuk a pénzt.</p> -<p>– Rögtön jelentse föl kegyelmed a brassói királybirónál, hogy -fogassa el az embert.</p> -<p>– Dehogy jelentem, édes mézem! hisz az annyi volna, mintha rókát -akarnék fogni s kolompot akasztanék a nyakamba. Majd kikerítem én -azt királybiró nélkül, egy nap köze alatt. A ki az emberek -bölcsességére számít, az bizony <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> csúfot lát; hanem aki a -bolondságukra számít, az mindig czélba talál.</p> -<p>Ilka asszony tehát egészen rábizta az ügyet Boldizsár bára.</p> -<p>Másnap délre bevergődének szerencsésen Brassóba. Boldizsár bá -azonban nem hajtatott a belvárosba, a hol igen díszes vendégfogadók -valának; hanem kinn maradt Bolgárszegen. Ez egyik külvárosa -Brassónak, a mit akkor csupa görögök laktak. A legélelmesebb és -leghasznosabb népfaj, a mi csak Magyarországra bevándorolt. Itt -bolgároknak nevezték akkoriban őket; de valóságra macedon görögök -voltak. Az ő kezükben volt az egész kereskedés, Magyarország és a -keleti népek között. Kincsek özönlöttek a kezeiken át -Magyarországra. Szerették is őket a királyok és fejedelmek, s erős -kiváltságokkal keríték őket körül. Ezek közé tartozott, hogy a -görögök saját birót választottak magok közül, a ki kereskedelmi -ügyeikben itéletet hozott. Ebben az időben Nogáli uram volt a görög -biró. Boldizsár bá egyenesen az ő udvarára hajtatott be. Itt minden -ház bolt volt és vendégfogadó. Lehetett kapni akár egy ital -pálinkát, akár egy vég posztót, akár egész ellátást, kocsival, -lóval, jutányosan, becsületes árért. Szivesen látták a vendéget, a -gazda együtt ebédelt, vacsorált vele: mikor odább akart menni, -megcsinálta neki a számláját, a min magának nyeresége sem volt; -engedelmet kért tőle, hogy ilyen sokra megy a csekélység, a mit -szolgáltatott, s ha azt mondta a vendég, hogy most nincsen pénze, -hát «az Isten áldja meg! majd megadja, ha visszajön megint.» A -székelyek legörömestebb is csak ideszálltak Bolgárszegre, ha -Brassóban vala dolguk.</p> -<p>Nogáli uram különben is régi jó ismerőse volt a -Damokos-családnak, a buzát, gyapjut ő szokta tőlük megvenni, s -viszont kelmével, fűszerszámmal ő látta el a házat. Nagyon örült -is, mikor Boldizsár bát meglátta Damokosnéval, meg a két kis -fiucskával. Ő maga segített a nagy böröndöt behozni Boldizsárnak. -«Az ilyent nem <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> kell cselédre bizni! észreveszi az -emeléséről, hogy arany-ezüst van benne.»</p> -<p>– Biz a van ebben, mondá Boldizsár bá. A Damokosok minden -családi kincse itt van. György fejedelem megnótáztatta a -hugomasszonyt, s most futnunk kell az országból.</p> -<p>– Tudom, tudom. Mondá a görög. Az Isten áldja meg őtet a -nótájával! Majd mi tánczolunk azon. Hát csak hagyjátok itt nálam -ezeket a kincseket most: ne vigyétek magatokkal, mert bizony -elveszik tőletek vagy a zsiványok, vagy a tatárok. Itt ólálkodnak -ám már a szomszédban. Én adok rá nektek majd pénzt, a mennyi kell. -Tudom, mi van a ládában. Ismerem minden darabját. Lehet rá kölcsön -adni kétezer aranyat. Nem kérek sokat érte; egy oszporát egy -aranyért, a mig visszafizetik. Ha egy hónap mulva, vagy kettő -mulva, vagy egy esztendő mulva. Azért csak egy oszporát.</p> -<p>Damokos Tamásné bízony megadott volna akár egy dénárt is szives -örömest a kölcsönajánlott két ezer aranyért darabonkint.</p> -<p>– Itt én nálam biztos helyen lesz ám a kincsetek, ne féljetek. -Ide nem jön a tatár. Van mi nekünk olyan abrakunk, a mit ha a tatár -lovának adunk, hát elmegy tőle másfelé; Brassót kikerüli. -Megtanulták már a brassóiak, hogy vassal nem jó verekedni, ezüsttel -sokkal jobb.</p> -<p>– De hátha ezt a kétezer aranyat is elrabolják tőlünk a -zsiványok, mint a multkorit? aggságoskodék Ilka asszony.</p> -<p>– Miért nem szóltatok nekem? Nekem kellett volna szólni! Én nem -adok ám a kezetekbe pénzt; egy oszporát sem. Nem kell az embernek -az útra pénzt vinni magával; mert mikor előveszi az erszényét, hogy -fizessen: meglátják, s agyonütik érte. Hanem majd adok én nektek -egy pecsétes levelet, jóféle pergamenre irva, ezzel aztán -elmehettek Bukarestbe, Galaczba, Bakcsi Száraiba, majd felirom a -neveiket, kikhez? Annak ott megmutatjátok ezt <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> a -levelet, s megmondjátok neki, hogy mennyi pénzt fizessen -helyettetek ennek meg amannak. Az felirja erre a levélre, a mit -kifizetett, ti meg irást adtok neki róla. Mikor visszakerültök, -ezzel a levéllel beszámoltok nekem, s akkor megtudjuk, hogy -melyikünk tartozik a másiknak? Igy az egész uton senki egy tallért -sem lát a tenyeretekben; mégis mindig lesz pénzetek. Ezt a levelet -pedig hiába rabolná el tőletek akárki, mert ez csak Damokos Tamásné -asszonyomnak a nevére szól; a kit aztán a keze irásáról ismernek -meg az én embereim minden városban. Ha akarjátok, Bagdádig -elküldelek benneteket ilyen szép szerével.</p> -<p>Oda azonban ők nem akarának utazni, hanem csak Krimiáig, -Buzdurgán murza uram palotájáig.</p> -<p>Ilka asszony tehát egészen tele volt megelégedéssel, mikor -ennyit megértett Nogáli uramtól. Meg volna tehát a váltságdíj -ismét; a kétezer arany. Erre a módjára a szabadulásnak bizony -hamarább is gondolhatott volna! Vádolta most már a lelke, hogy -minek kapkodott a fejedelem lova zablyájához? miért nem kereste fel -inkább azonnal Nógáli uramat? Mennyi idő kárbaveszett ezzel. Sőt a -birtokát is elkobozták miatta. – No majd az urának visszaadják, ha -előkerül Krimiából, hisz az nem vétett Rákóczy Györgynek semmit, -sőt inkább az ő hűségeért szenved.</p> -<p>Boldizsár bá azonban egy szóval sem árulta el Nogálinak, hogy -vagynak még más kétezer aranyak is, a mikre bizonyosan számit. Azt -kell kicsikarni! De nem szólt senkinek. Azt mondta, elmegy -körültekinteni alkalmatosság után. Ellenben csak azt várta, hogy -besötétedjék. Akkor egy batyuba kötözött mindent, a mire szüksége -volt. Ha valaki rajta kapta volna, de elbámult volna rajta, hogy -micsoda furcsa dolgokat szedett össze az ezermester? Mi lesz ebből? -Egy bivalybőr szarvastul, sörényestül, egy hosszú tülök, egy -négyszegletü bádogszelencze. Vajjon mire lesznek mindezek -használhatók? <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<p>Azt ő tudta. A mint sötét lett, felvette a batyut a hátára; -vándor olajkárosok módjára a köpönyegét a batyu fölé takarta, s -aztán egy hosszú szeges bottal a kezében, elindult Zernyest -felé.</p> -<p>Nem kellett neki tudakozódni, tudta jól az utat. Minden házat -ismert.</p> -<p>Éjfélre kukorítottak a kakasok, mikor a falu közepéig eljutott, -a hol az ő emberének a háza volt. Azt is ismerte ő személyesen. -Sokszor ittak egymásnak a kulacsából. Ki hitte volna róla, hogy -ilyen gonosz szellem lakik benne?</p> -<p>Zernyestfalva és egész határa akkoriban mind Brassó tulajdona -volt. A falu félmértföldnyi hosszúságban nyúlik végig a Riu patak -partján, más része meg el van szórva a havasok között; azt odafenn -vad, pásztornép lakja, a ki még papot sem lát soha s vándorol a -nyájával, keresztülkasul a hegyeken, nem kérdezve, hol Erdély, hol -Oláhország? az idelenn lakók pedig fuvarozásból élnek. Befognak -tizenkét, tizenhat lovat egy óriási társzekér elé, s azt megrakva -brassói kelmékkel, elvontatják Bécsig vagy Galaczig, mindig útban -vannak. Zavaros időkben pedig halásznak is! de nem a Riu patakban, -hanem a «zavarosban». Egy olyan név, mint a «Munduka Ravasel», nem -is valami megszégyenítő arra nézve, a ki azt hiressé tette. Csak -olyan az, mint a hajdankorban a rablólovagok viselete volt. Még -népballadák is dicsőítik. Egy ilyen híres kalandor, Deli Marko, -egész ütközetet vívott Báthory Gáborral s meg is verte (a szászok -segélyével) a fejedelmet. (A «Deli Marko» név mindenütt -népszerű.)</p> -<p>Boldizsár bá bizonyos lehetett felőle, hogy Dimbora Lupujt -otthon találja. Az nem jár fuvarozni.</p> -<p>A háza ott van egy domboldalban, óriási diófáktól betakarva. -Kerítése nincsen, még egy kutyát sem tart. Nem fenyegeti őt itten -veszedelem; s ha fenyegetné, gyorsan tudósítják róla. Nagy hire van -óriási erejének: az bánná meg, a ki reá törne.</p> -<p>Dehogy is jött ellene Boldizsár bá erőhatalommal. <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Brassó -valamennyi drabantja el nem nyomná a Mundukát, ha az -megharagszik.</p> -<p>A Dimbora Lupuj háza, a hogy oláh nemes uraké szokott fabrikálva -lenni, alul kőből épült, arra vezetett fel egy lépcsős tornácz; a -fölött azután szép simára gyalult tölgyfából volt emelve a lakóház, -czifrán kifestett ajtó-, ablakfákkal, a teteje magasabb volt -magánál a háznál, singnyi zsindelyekkel fedve, a két ormán két nagy -szarvasagancscsal.</p> -<p>Boldizsár bá a csendes éjszakában toilettet csinált a diófa -alatt; felvette a bivalybőrt, a szarvasfejbőrt a fejére húzva, -ebben a riasztó alakban indult meg a Munduka látogatására.</p> -<p>Ismerte a dörgést: ott alszik ő kegyelme a hátsó szobában, a -honnan az erdőre lehet látni és menekülni. Az ablaka mindig nyitva, -még télen is. Úgy alszik ott a déczbunda alatt, a nagy báránybőr -süveggel a fején.</p> -<p>Boldizsár bá a nagy hársfahéj szótülköt betolva az ablakon át a -szobába, pokolbeli hangon mormogá: «Munduka Ravasel!»</p> -<p>A déczbunda megmozdult, a báránybőrsüveg felütötte a fejét. -Dimbora Lupuj felébredt a hős nevének említésére álmából.</p> -<p>Haj, de hirtelen lehúzta a fejét megint a bunda alá, mert az, a -mit látott, bizony a legkeményebb szivet is megpróbálná! Ott -tánczolt a falon fényes karika közepében egy nagy fekete ördög, -előre görbült két szarvval, hosszan kilógó piros nyelvvel, tüzes -vasvillával a kezében; a farkába pedig három ördögfiu kapaszkodott, -az egyik piros, a másik zöld, a harmadik sárga, az egyiknek -bagolyfeje volt, a másiknak hiuz feje, a harmadiknak sündisznófeje. -Az öreg ördög mormogott, az aprók pedig igen illetlen hangokat -adogattak közbe.</p> -<p>«Jajh! uram irgalmazz!» didergé fogvaczogva a rablóhős.</p> -<p>«Munduka Ravasel! mormogá az ördög. Készen vagy-e a halálra? -Jöszte velem! viszlek a pokolba». <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span></p> -<p>«Ne még, uram, dráku! csak egy napig kegyelmezz. Nagyon sok a -bűnöm!»</p> -<p>«Tudom! Fel van nálam írva, Én vagyok a «draku popi».</p> -<p>Ez a «pap ördöge» ama titokteljes személy, a ki eljár az -ablakra, a hol lopott pénzt érez s kiköveteli azt a primus -acquisitortól. Furcsa incassator!</p> -<p>– Jaj, mondd meg, mit kivánsz?</p> -<p>«Add ide azt a furulyát az ágyad fölül» dörmögé az ördög.</p> -<p>«Jaj! uram dráku, az sok lesz. Érd be felével!»</p> -<p>«Ne alkudj! Adod-e mindjárt? Vagy szekérrel jöjjek?»</p> -<p>Hangzott is már a pokolbeli paripák, a sárkányok prüsszögése: a -kerek fényszérű közepébe ott a falon egyszerre csak beugrott egy -tűzokádó sárkány: tüzes szekérrel; abban ült a poklok királya, -tüzes koronával a fején.</p> -<p>Munduka Ravasel látta, hogy itt életre és pokolra megy a harcz. -Nem volt ő gyáva ember. Tudta védelmezni magát. Még az ördög ellen -is tudta. Bizonyos volt felőle, hogy ha ő azt a szentelt -viaszgyertyát ott a Szent György kép előtt meggyujthatja, attól -egyszerre el kell futni minden pokolbeli hatalomnak. Kimászott -négykézláb az ágyából; elvánszorgott a pestesig, azon még parázs -volt; a kénfonalat bedugta s folyvást imádkozva és könyörögve, -odacsúszott térden a szent képig s akkor aztán meggyujtotta a -viaszgyertyát.</p> -<p>De ebben a pillanatban egy olyan tűzsugárt okádott a sárkány a -szeme közé, hogy attól a gyertya is elaludt, s szakálla, bajusza -mind leperzselődött.</p> -<p>«Munduka! Munduka! Ne bolondozz a pokol tüzével», tanácslá mély -hangon az ördög. A sárkány pedig prüszkölt és nagyokat -horkantott.</p> -<p>– Jaj nekem! Adom már! nyöszörgött a rablóvezér. Harmincz -mértföldnyire eredj tőlem!</p> -<p>– Mihelyt a furulyád ide adod.</p> -<p>– Nesze fogd meg. <span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Boldizsár bá érezé a nehézségéről, hogy annak aranynyal kell -tele lenni.</p> -<p>Akkor aztán még egy pokolbeli káromkodást mondott a rablónak: -«Quadrupedanteputremcrepituquatitungulacampum!» a mi valami -rettenetes átokmondás lehet; Munduka az ágy alá menekült tőle -rémültében; arra aztán az ördög is elkocsikázott a maga -sárkányfogatával, rémséges gyantaillatot hagyva maga után, -fejedelmi szokása szerint.</p> -<p>– No hát! Mondá magában Boldizsár bá, mikor reggelre -szerencsésen haza került Bolgárszegre, s a megdugasztalanított -hosszú tilinkóból kiönté Nogáli uram asztalára a kétezer aranyakat. -Valamennyi biró, polgármester, syndicus, hadnagy, darabant, mind -összeverte volna a fejét, még se csikarta volna ki Munduka Ravasel -uram markából ezt a pénzt, a hogy én kivasaltam tőle egy -bivalybőrrel, egy tülökkel, egy laterna magicával, meg egy kis -törött gyantával!</p> -<p>Azzal aztán elmesélte az egészet, hogyan történt, el is -producálta a bűvlámpa csodaműveleteit; a mi a kis gyermekeknek -különösen megtetszett. Persze ők még nem vétettek az ördögnek, -tehát nem féltek tőle.</p> -<p>Mindebből pedig az a tanulság: hogy az ördögre nagy szükség van -ezen a világon; azért mi a mi ördögünket nem engedjük tőlünk -eldisputáltatni a tudósoktól.</p> -<p>– Ez hát nagyon jól jött így, mondá Nogáli uram. Már most ezt a -pénzt egészen a váltságdíjra adhatjátok, a mit a zálogra felvesztek -tőlem, az csak az utiköltségre kell majd. Hanem azt tanácsolom, -hogy mindjárt útra keljetek; mert a Munduka, ha egy csomó elrablott -pénzt kiadott a draku popinak, az addig nem nyugszik ám, míg -helyette még egyszer annyit nem rabol. Neki mindenütt kémei vannak, -a kik tudósítják, ki utazik a vámokon keresztül, mennyi őrizetet -vitt magával. Ha Damokosné asszonyom utazását megtudja, szentül azt -hiszi, hogy sok pénzt viszen magával, azért ne is menjetek ti a vám -felé <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> a szoroson keresztül a rendes -országúton. Majd elküldelek én benneteket másfelé, a merre a -világnak nincsen szája. Vannak én nekem egynehány lovas leányaim, a -kik megszokták a havasi utakat járni (a miken egykor a jó Tökölyi -betört a német seregekre.) De ne gondoljatok ám valami rosszat -felőlem. Csak azt corrigálom ki, a mit a szász urak beletettek a -törvényeinkbe, hogy nekünk görögöknek nem szabad kényesőt, meg -salétromot szállítani ki az országból; hanem csak ő nekik. Hát az -az én kényeső meg salétromszállító utam, az ő kegyes engedelmük -nélkül. Ezen az úton olyan szépen kivezetnek titeket az én -szolgálóim (én nem tartok férfiszolgát, az mind tolvaj, pákosz, -veszekedő), még a madár se szólít meg benneteket egész Plojestig. -Onnan aztán csak egy hajtás Bukarest. Lóháton odáig, ott megint -szekeret fogadtok, azzal mentek Gyurgyevóig. Rövidebb volna ugyan -az út Foksánnak, s úgy Brailának, de ez most tele van errefelé -nyomakodó tatárseregekkel, azokra nem jó lenne szembemenni. Azért -kell azt a kerülőt tennetek, hogy a veszedelemnek kitérjetek -útjából. Onnan aztán evezős hajóval leereszkedtek Galaczig, ott -kaptok vitorlás hajót, az én embereim eligazítanak, s ha Isten -segít, két hét mulva ott lesztek az akhtiari kikötőben.</p> -<p>– Eddig is megsegített csodatételével, ezután is majd megsegít -az Isten, mondá kegyes szóval Ilka asszony.</p> -<p>Ebben aztán megnyugodtak.</p> -<h2>VAN ISTEN A FÖLD ALATT IS!</h2> -<p>Boldizsár bá azonnal levelet ira a mikóujvári hadnagynak, -melyben tudtára adá, hogy hol keressék az eltünt várkapitányt, Apor -István uramat s miféle furfanggal jussanak hozzá az ő nagyrabecsült -személyéhez, a kinek azóta már fogytán lehet az elemózsiája; de -különben sem <span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> kellemetes a tartózkodási helye. -Egyébiránt köszönteti ő méltóságát, a furulyát megkapá s igen szép -nótákat fujdogál rajta. A mit ő jobban meg fog érteni stb. stb.</p> -<p>Csakhogy erre a levélre már akkor semmi szüksége sem volt Apor -István uramnak.</p> -<p>A csaptatóba jutott főkapitány úr ugyanis sehogy sem akart -belenyugodni a maga kellemetlen állapotába. Boszantotta nagyon, -hogy ilyen együgyü módon engedte magát a concupiscentiája -kötőfékénél fogva belevezettetni a kelepczébe. Ha ez kisül, az -egész világ példája lesz belőle; kicsúfolják, kinevetik, még a -fejedelem sem fogja többé semmi dolgát rábízni. Hiába mondja, hogy -hiszen Oroszlánszivű Richardot is elfogták, azért még is csak őt -fogják kigúnyolni. Nem várja ő, hogy érte jöjjenek, hanem kitör -innen. Vele volt az evőszerszáma, azt szokás volt ezüst tokban -magával vinni mindenkinek. Egy kés elég a rabnak, hogy a falát -keresztül ássa, akármilyen vastag is az.</p> -<p>Rögtön hozzáfogott a munkához. A késével kivájta a mészragaszt -egy kő körűl. Csak az első kőnél ment az nehezecskén; de mihelyt az -ki lett a helyéből mozdítva, a munka mindjárt könnyebben ment. Ha -napszámba dolgozott volna, bizoy megkeresett volna a kőmüves -pallérnál három dénárt egy nap alatt. Soha sem szolgálta még meg -ilyen jól a kenyerét. De volt is láttatja. Másod nap már akkora -rést vájt a falban, hogy maga is belefért; s nagy vigasztalására -szolgált, hogy a hátralevő falon keresztül már a külvilági neszből -meghallott annyit, hogy a toronyőrök trombitálnak. Hej ha ő neki -egy trombitája volna: most ő is jelt adhatna innen a föld alúl, s -azt a hívei majd meghallanák.</p> -<p>Idelenn a föld alatt csak az órájáról tudta meg, hogy mennyire -haladt az idő; s hogy éjfél van és nem dél. A harmadik nap -éjszakája. Alig fordított belőle valamit álomra. Egyszer azután -olyan akadályra talált, a min az egész tudománya kudarczot vallott. -Azt a rést, a mit ő <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> a falon keresztül tört, mikor már egy -ölnyire haladt, egyszerre csak elzárta egy olyan nagy kőkoloncz, a -minek széleire sehol sem akadt rá; de a mit onnan elmozdítani nem -is volna elég egy ember, még ha maga Sámson volna is.</p> -<p>Hogy vágja magát ezen a nagy kövön keresztül?</p> -<p>A kétségbeesés kezdte környékezni; szakadt a testéről a nehéz -veríték.</p> -<p>«Hát nincs Isten a föld alatt!» zúgolódik nagy -keserűségében.</p> -<p>Dehogy nincs! Csakhogy nem Isten hírével kerültünk ám ide!</p> -<p>No de jól van: alig hogy e szót kimondta Apor István uram, mit -hallanak fülei? Csákányütéseket kívül a falon. Épen ottan, a hol ő -az alagútját elzáró nagy követ találta. Ez aztán a gyors -igazságszolgáltatás! Az ő hívei kivülről ássák a falat. -Tulajdonképen nincs is benne valami különös csoda. Kár is volna -érte letérdepelni és hálákat adni áhitatosan, mert hisz az egész -természetes következése az eseményeknek. A hű darabontok és a -hűséges székelyek, nem találván reggel az ő főkapitányukat, a ki -eltünt, sem Czirjéket, a ki Mundukát keresni szökött, elindultak a -jó uruknak a keresésére: tudván, hogy itt kell neki valahol eldugva -lenni a vár bástyáiban. Most azután, az éj csendességében, -meghallották a neszt, hogy kaparja ő belülről a börtöne falát, s -nosza csákányt, vasrudat ragadtak, hogy ők meg kivülről bontsák a -köveket, a mik a fogolynak útjában állanak!</p> -<p>Dehogy jutott neki eszébe az imádság, meg a félmázsás -viaszgyertya, a mit kínszenvedésében a Boldogságos Szűznek -felajánlott. «No megállj Czirjék! Megállj Damokosné! Ezért véres -boszút állok!» Még az is eszébe jutott, hogy Dimbora Lupujhoz is el -lehetne még futtatni s eszére adni a veszedelmet.</p> -<p>Egyszer aztán nagyot roppant a fal, a nehéz alapkő kigördül; a -csillagos ég derengése bevilágít a földalatti oduba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span></p> -<p>– Itt vagyok fiaim! Itt a főkapitánytok, Apor István! kiált a -megmenekült fogoly, kibújva a törött résen szabadítói elé.</p> -<p>De azok ugyancsak furcsán köszöntötték. Egyik az üstökébe -markolt, a másik a gallérjába, a harmadik-negyedik a két kezét -kapta el, az ötödik a száját tömte be, s mielőtt egyet kiálthatott -volna, hozzá kötötték a nyakánál fogva egy lónak a farkához, -elkezdtek vele vágtatni, neki aztán szaladni kellett tüskön-bozóton -keresztül, ha azt nem akarta, hogy a pányva a nyakára -szoruljon.</p> -<p>No ez szép kis megszabadulás volt!</p> -<p>A minek pedig az a magyarázata, hogy nem Apor István uram -darabontjai voltak azok, a kik a bástyát kikezdték; hanem a krimiai -tatárok, Buzdurgán emberei.</p> -<p>A haragos murza, a mit megigért, sietett megtenni. A maga -csapatjával legelébb betört Erdélybe, az ojtozi szoroson keresztül, -mit senki sem védelmezett; éjszakára ott termett Mikó-Ujvár alatt. -Fogadása tartotta körmére keríteni Damokos Tamásnét, a ki az uráért -sajnálta megküldeni a váltságdíjat. Nagyon számított rá, hogy még a -szeretőjét is ott fogja a várban találni, a kiért az urát ott -hagyta veszendőben. Nem volt ott most Czirjék Boldizsár, a ki a -faágyuival egész tatár-sereget pocsékká vert ugyanazon a helyen: -székely és szász a fülére fekve aludt a várban. Sem kapitány, sem -hadnagy nem volt, a ki az őröket fegyelemben tartsa. Könnyű volt -őket meglepni gondtalan álmukban.</p> -<p>A tatárok észrevétlenül kiásták a bástyafalat, azután ugyanazon -a sülyesztőn keresztül, melybe Apor István lezuhant, felmászának -szépen s a várszobában alvó darabontokat irgalmatlanul megkötözték. -Az alsó boltozatban alvó székelyek csak erre a lármára ébredének -fel. Akkor látták, hogy benn van az ellenség a várban. Ők aztán, -nehogy kívül és belül két tűz közé szoruljanak, senki sem lévén, a -ki vezette volna őket, felnyiták a kaput és fegyveres kézzel -kirohanván, elverték maguk elől, a kit utjokban <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span> -találtak s aztán elmenekültek a hegyek közé. A kapitány ám lássa, -mitévő legyen?</p> -<p>Azt ugyan attól nem kérdezték, hanem addig nyargaltak vele, a -míg a murza elé nem érkezének.</p> -<p>«Itt hozzuk az Apor Istvánt!»</p> -<p>Hejh! mekkora kaczagásra nyitotta fel az állkapczáját ennél a -névnél Buzdurgán murza.</p> -<p>– Hehej! Hát te vagy az a híres? «Kedves egyetlen Pistukám!» A -szép asszony szerelmes bálványa? A kiért az urát, Damokos Tamást -ott hagyja a csávában! Te rád fáj a fogam. Csakhogy megkaptalak! No -ne félj, elviszlek oda társad mellé: legyetek együtt ketten. Akkor -aztán válogasson majd a szép asszony bennetek, hogy melyitek szebb -legény a talpán? Szerettél a közös tálból enni? No majd lefetyölöd -a közös moslékot, a közös vályuból, Damokos Tamással, s egy korbács -csókolja mind a kettőtök hátát.</p> -<p>Most tudta hát már meg Apor István, hogy bizonyára van Isten a -föld alatt is; csakhogy nem jó a haragját fölébreszteni -imádkozással az olyan embernek, a ki valami rosszban töri a fejét; -mert így jár, a hogy ő járt.</p> -<p>Ellenben Buzdurgán murza még egyszer olyan dühös lett Apor -Istvánra, mikor a kurtányok, a kik a várból visszatértek, hirül -hozták neki, hogy a keresett szép asszonyt nem találták sehol. -Vannak ottan fehér népek többen, de azok mind vének és ránczos -képüek. Hogy az asszonyuk hová lett? azt senki sem tudja.</p> -<p>– Akkor csak te tudod magad, Apor István, dörmögé Buzdurgán. Ha -nekem elő nem adod, ha ki nem vallod, hová dugtad el? bizony mondom -neked, hogy olyan dolgot hallasz, a milyent még soha sem hallottál. -A talpadnak mondják, s mégis a fejed érti meg.</p> -<p>Azt pedig, hogy hol van most Damokos Tamásné, nehéz lett volna -akárkinek is megmondani. Mert azoknak a hegyeknek, a miken -keresztül Nogáli uram lovas szolgálói vezették ez órában Ilka -asszonyt, még neveik sincsenek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<h2>ASSZONYOK VERSENYE.</h2> -<p>Csak úgy magában járdogálta végig pompás kertje tekervényes -útjait a kadina. Nem telt öröme se a bajadérek tánczában, se az -almék dalaiban. Virágnyilás nem vidítá fel, gyümölcsérés nem -vigasztalá meg: körüle paradicsom volt, de belül volt a sivatag. A -kiket maga körül lát, azok rá nézve nem emberek: asszonyok és -eunuchok, engedelmes szolgalelkek. Üres neki ez a világ.</p> -<p>Az őrt álló cseléd jön feléje sietve, s arczczal a földre -borulva, jelenti alázatosan, hogy odakinn az udvarban egy -gyászruhás asszonyság könyörög bebocsáttatásért, a nevét felirta -erre a teszkerára.</p> -<p>Kalme arczán valami villámlott át, a mint ezt a nevet elolvasta: -«Damokos Tamásné!» Megköté magát kevély indulattal s azt -felelte:</p> -<p>– Mondjad neki: «jöjjön holnap!»</p> -<p>Miért utalta másnapra? Éreztetni akarta tán vele dölyfös -hatalmát? Ebben is lehet valami. De más oka is lehetett. Ma nem -hitte magát elég szépnek. Törődött volt. Pedig olyan nagyon -kivánta, hogy valaha az életben ezzel az asszonynyal -összetalálkozzék, hogy aztán hadd lássák, melyik volt a szebbik? -ő-e, vagy a másik, a kiért őt megvetették, cserébe el nem -fogadták?</p> -<p>Meg akarta ezt az asszonyt verni női szépségével. Az egész nap -előkészülődésekkel telt el. Háromféle fürdőt is vett, legelőször -késő este szamártejből, azután reggel korán damaskusi rózsavizből, -utoljára délben a bűbájos szűzleánytejből, a mit ambrával és -pálmaborral készítenek az arab bűvészek, így árulják ólommal -beforrasztott üvegekben. – Akkor befonatta a haját az asszonyaival -gyöngyfüzérek közé; előhozatta legragyogóbb selyemruháit, -kösöntyüit, karpereczeit, macskaszem, karbunkulus, rubint ragyogott -a nyakán, füleiben. Az arczát kifestette <span class= -"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> -szafflórral, violagyökérrel hajnalszin pirosra; minden száj azt -mondta, de még a tükre is azt vallotta, hogy szebb asszony nem -lehet a földön Kalménál!</p> -<p>Jöhet az a másik!</p> -<p>Inte, hogy vezessék be az udvaron várakozó gyászruhás asszonyt a -hárembe.</p> -<p>Biz az a violaszinű gyászruha nem árulgatja, csak eltakarja a -női szépséget: arany, ezüst, gyémánt sem ragyog a szomorú alakon, -egy makulányi sem, de van azért neki két olyan ékszere, a minővel -nem bir a kadina, s ha az övé volna, bizony csak odaadná érettük -cserébe minden drágaságát, az a két szép poronty, olyan piros -arczú, olyan kökény-szemű mind a kettő. A kisebbik az anyja keblén -csügg, két karjával átfonva a nyakát s szégyenkedve rejti az -orczáját az anyja fátyola közé, a mint ez a sok idegen asszony mind -reá néz bámulva. Az anyja suttogva biztatja, hogy ne féljen semmit; -– csak ő vele van elfoglalva, egészen felejti, hogy a ház úrnőjét -köszönteni is kell. És a kadina irigy szemmel látja vágytársnéja -arczán, hogy annak a kis kölyöknek a csókja mennyivel szebb -pirosító minden szafflórnál, violagyökérnél!</p> -<p>S ez a könyörgő asszony még nem is alázza meg magát ő előtte, -úgy a hogy illik, hogy az ajtónál belépve, leborulna mindjárt a -földre s aztán, a hány lépés, annyiszor értetné a homlokát a tarka -szőnyeghez, míg az ő zsámolyához eljut, hanem csak ott alkuszik a -nagyobb fiával, a kit kézen vezet: «térdelj le szépen fiacskám az -úrasszony előtt!»</p> -<p>«Biz én nem térdelek; hisz nem a Szűz Mária ez itten!»</p> -<p>No hát ő is akarja vele éreztetni a büszkeségét.</p> -<p>Az őrt álló eunuch sürgetős levelet hoz a kadinának. Kalme -asszony ezüst csiptetővel veszi azt el a vert ezüsttálczáról. -Buzdurgán murzának szólt a levél, kívül ráírva: Foglyok dolgában. -Akmet bégtől. Sürgetős.</p> -<p>A murza kedvencz nejét bizta meg azzal, hogy távollétében az -érkező leveleit felbontsa s a mi sürgős elintézni <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> való, -azt az ő személyét képviselve, elvégezze. (Ez már egy kis európai -erkölcs volt nála.)</p> -<p>Kalme felbontá a levelet s a míg elolvasta, addig hagyta maga -előtt állni a gyászruhás asszonyt, két kis porontyával.</p> -<p>Ez volt a levélben:</p> -<p>«A Damokos Tamás nevű rab magyar urat, volt székely főkapitányt, -a mint ezen levelemet veszed, szultán ő felsége parancsolatjából -(ki ura minden igazhivőknek és így neked is) fejed vesztésének -büntetése alatt azonnal bocsásd haza. A kétezer arany váltságdíjról -adjon neked írást, s azt majd innenhazulról neked megfizesse, mikor -neki lészen. Hogy mikor lészen? azt ő tudja lészen. A mit is pedig -neked az ő feleségéről irék, hogy más lator férfival, az Apor -István urammal eő kegyelmével boronálta volna össze a fátyolát, az -csupa csalafintaság volt. Az asszony sőt inkább nagyon is hűséges -az ő rab urához; még az Rákóczy György fejedelmet is megkergette ő -miatta. A kétezer arany váltságdijat is megküldte rendén az napjára -az uráért, hanem a furfangos Apor István elfogatta azt útközben a -Munduka Ravasel harámbasával, azért, hogy az Damokos Tamást -rabságba veszítse, s így az asszonyát könnyebben elkaparinthassa, a -kiben fülig szerelmes. Tehát az asszonyról többé semmi rosszat ne -mondj. Az Damokos Tamást pedig rögtön hazaküldjed, különben -elhivattatol Sztambulba, a Tsiragány palotába, a hová tudod, hogy -egy kapun megy be az ember, de két kapun jön ki: a feje az egyiken, -a teste a másikon.»</p> -<p>Mikor ezt a levelet végigolvasta a kadina, úgy aláhanyatlott a -feje és két karja, mintha halálos betegség lepte volna meg -egyszerre. A mint véletlenül, tétova szemével maga körül nézett, -belepillantott a nagy velenczei tükrébe s elijedt magától! -Halálsárgára volt sápadva az egész arcza, a mely sápadáson úgy -elütött a szafflórral festett kendőzésnek pirja, mint a hogy a -bealkonyult ég sárga szinétől elválik egy elszakadt rózsapiros -felhő. <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>Se gyöngyök, se gyémántok nem adják vissza az arczának azt a -ragyogást, a mi arról eltünt. A két asszony közül ő volt a -gyászolóbb.</p> -<p>– Mit hoztál, jó asszony? kérdezé, Ilkához fordulva.</p> -<p>– Én bizony, kegyelmes asszonyom, elhoztam magammal az én édes, -jó uramnak, Damokos Tamásnak a váltságát, hogy neked átadjam s az -uramat kiváltsam rajta. Kérlek, hogy fogadd el; számláld meg s -aztán adasd nekem által az uramat: nézd, ez a két kis gyerek hogy -örül, hogy repes, hogy mindjárt megláthatják az ő jó apjukat.</p> -<p>Kalme összevonta vékony szemöldeit s hidegnek mutatta magát, -erőltetve.</p> -<p>– Jó asszony. Én addig el nem fogadhatom a váltságdijat, a míg -az uradra rá nem találtál. Én a rabokat nem ismerem, azoknak a -neveiket sem hallottam soha. Majd felhozatom őket ide az udvarra, -szemeld ki, melyik az, a kiben ráismersz hajdani férjedre.</p> -<p>– Oh én bizony ráismerek, ha daróczrongyban van is, ha nap -elégette is, fekély meglepte is az ábrázatját, rögtön, ezer közül -is egyszerre kilátom.</p> -<p>– Kivánom, hogy kilásd. De ha nem találnád itt meg, ha nem -ismernél rá, bizony visszaadom az erszény aranyad.</p> -<p>Azzal parancsot adott a kadina az eunuchoknak, hogy hozzák fel -az udvarba mind a kertben dolgozó rabszolgákat, a kiknek még -tisztességes kinézésük vagyon.</p> -<p>Azokat ott sorban felállíták s akkor Damokos Tamásné végig -haladt a sor előtt, arczaikba nézett, búsan fejet csóvált és -visszatért a kadinához, a ki hölgyeivel együtt a kastélynak egy -aranyrácsos köröndjéből nézte ezt a szemlét.</p> -<p>– Az én uram nincsen ezek között.</p> -<p>Ekkor Kalme azt parancsolá, hogy tereljék fel a többi rabokat a -bőrgyárból, a kik ott dolgoznak.</p> -<p>Egyszerre nem fértek el mind az udvarban, csak úgy <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> -csapatonkint hajtották fel őket. Ezek már elzüllött, marczona -alakok voltak, naptól agyonégett, szenvedésektől elkényszerült -arczokkal; félig mezítelen, rongygyal til-túl fedett sovány -tagokkal; karjaik, lábszáraik a bőrcsávától sárgára, feketére, -vörösre edzve. Kín ezeket látni, végig szemlélgetni. Damokos -Tamásné sorba járt előttük, végig nézett rajtuk s csüggedten tért -vissza: «egy sem az én uram!»</p> -<p>Egyre nyomorultabb alakok csoportját terelték eléje. A könytől -alig látott már. Azok között sem volt még Damokos Tamás.</p> -<p>Most aztán Kalme parancsot adott, hogy hozzák elő a bőrlúgzóból -a foglyokat. Ezek végzik a legkinzóbb munkát, melyre azokat szokták -kárhoztatni, a kik vagy szökést kisérlettek meg, vagy a -váltságdíjukra hiába várattak. Ezek nem emberi alakok már, hanem -kisértetek!</p> -<p>Ilkának a szive úgy elszorult, mintha hegy feküdnék rajta, mikor -ez ijesztő alakok eléje lépdeltek, arczuk elcsúfitva, megcsonkítva, -Isten képe kitörölve róla. Óh mily szívfájdalom őket igyen látni, -egy kedves alakot közöttök keresni!</p> -<p>De mégis megtalálja!</p> -<p>Arczát szétmarczangolhatták, de azt a büszke fejhordozást el nem -vehették tőle. A szennytől fekete, a rongytól undok alakban ráismer -az ő kedvesére, s oda rohan hozzá, öleli karjával, elhalmozza forró -csókjaival s mondja édes szóval ennek az elundokított arcznak: «én -angyalom! én szivem bálványa!»</p> -<p>Kalme nem állhatta ki ezt a jelenetet, kirohant a körönd -ajtaján; nem törődött vele, hogy férfi szem látja fátyoltalan -arczát, odarohant az ölelkezőkhöz.</p> -<p>– Menjetek előlem! Takarodjatok innen! Ne öleljétek itt egymást, -ha én látlak! Itt a pénzed, asszony! Vedd vissza a -váltságdíjad!</p> -<p>Azzal oda veté az erszényt a lábaihoz Ilkának.</p> -<p>– Nem akarnád őt kiadni? kérdé megrettenve Ilka. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>– De kiadom ingyen!</p> -<p>Damokos Tamás még most is büszke volt! Rongyos, szurtos és -ijesztő! De még mindig kevély.</p> -<p>– Vedd fel azt az erszényt, mondá a nejének s add vissza az -urasszonynak. Ennyit kértek értem: ennyit adnak értem.</p> -<p>– És én még sem veszem vissza, mondá Kalme; s most már ő is -versenyre szólítá a maga büszkeségét. Most vettem Akmet bégnek a -levelét, a mely mást parancsol; hallgasd meg, nem fogod -megbánni.</p> -<p>(Mint azt a másik levélolvasást, gondolá magában.)</p> -<p>Mikor azt elolvasta Kalme, az eltorzított arcznak is volt -ragyogása.</p> -<p>– Lásd, mondá a levél elolvasásánál, Kalme: a feleséged ilyen -hűséges volt hozzád.</p> -<p>– Tudtam én azt mindig! kiáltá Damokos Tamás, keblére szorítva -édes egyetlenét.</p> -<p>– No hát vedd vissza a pénzed!</p> -<p>– Még sem veszem vissza, mondá Tamás. Hanem ha kegyelemosztó -napod van, fogadd el hát ezt a váltságdijat nem értem, hanem -kétszáz fogolytársamért, kik velem együtt jutottak rabságba. Add ki -őket, hadd jöjjenek ők is velem.</p> -<p>– Jól van. Vidd őket magaddal. De ha a rabokat nem adhatom -ingyen, szabad nekik adnom egyéb útravalót. Gyalog hosszú az út, -ott künn a ménesem. Válaszsz ki belőlük annyi paripát, a hányan -vagytok, magyar rabok. S aztán nehogy a moldvai oláhok, kozákok -fegyverteleneket megcsufoljanak, itt van a fegyvertár, vigyetek -belőle magatokkal kardot, lándzsát, a mennyit elbirtok. De meg az -sem illenék, hogy útközben fosztogatásokból tartsátok magatokat: -utiköltségnek vegyétek el tőlem ezt az erszény aranyat.</p> -<p>S ezzel a sokat utazott kétezer arany megint csak -visszavándorolt a Damokos Tamás kezébe.</p> -<p>Még utoljára majd a Kalme marad győztes az asszony versenyben. -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span></p> -<p>Most már Ilka asszony könyező szemekkel fordula hozzája.</p> -<p>– Óh úrasszonyom! Mivel háláljam én meg ennyi jóságodat? Mit -adhatok én teneked ezért?</p> -<p>Kalme szemei úgy égtek, ragyogtak.</p> -<p>– Add ide egy pillanatra azt a kis kölyket a karodról, hadd -csókoljam össze.</p> -<p>Ilka odanyujtá két kezével a kis szégyenkedő pirospofájú -angyalkát. Kalme odaragadta azt a keblére mind a két karjával, s -elhalmozta arczát, szemeit, homlokát forró csókjaival: a köny, mint -a zápor, úgy szakadt szeméből, egy hosszú pillanatig olyan -boldognak álmodta magát, mint az a másik asszony.</p> -<p>Akkor visszadobta a gyermeket hevesen az anyja keblére.</p> -<p>– Fogjad! vigyed! S most már szaladj előlem a kincseiddel: a míg -jókedvemben találsz, a míg föl nem ébredek haragos kedvemre, mert -akkor, nem tudod, hogy nem öllek-e agyon, s elveszem tőled az -uradat és a gyermekedet!</p> -<p>De úgy megijedt ettől a fenyegetéstől Ilka asszony, hogy egy -pillanatig sem maradt ott állva, hanem a két kezével megkapta -egyfelől az urának, másfelől a nagyobbik fiának a kezét, a -kisebbiket a nyakába ültette lovazva s úgy futott ki velök a -nyitott várkapun, mint a ki lopott kincset visz magával.</p> -<p>Csak azután, hogy a kapun kívül voltak, s látta, hogy senki sem -kergeti, tért magához, s azt kérdé az urától:</p> -<p>– De vajjon Buzdurgán murza, ha hazakerül, helyeselni fogja-e -azt, hogy a felesége ennyi rabot elbocsátott s még lovat, fegyvert -is adott nekik?</p> -<p>– De bizony nem fogja.</p> -<p>– Talán meg is haragszik érte a feleségére?</p> -<p>– De nagyon megharagszik.</p> -<p>– Mit fog vele tenni? uram Jézus!</p> -<p>– Bőrzsákba varratja s beledobatja a nagy vizesésbe. -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span></p> -<p>– Hogy az úr Isten pusztítsa el őtet, mielőtt hazaérkezne!</p> -<p>– Magam is azt kivánom neki!</p> -<p>(Talán nem is tette volna azt hozzá Damokos Tamás, ha előre -tudta volna, hogy az úr Isten meghallgatja ugyan azt a kegyes -óhajtást, hanem épen ő rá fogja bízni annak a végrehajtását.)</p> -<h2>A DAMOKOS-VÁGÁS.</h2> -<p>Siralmas dolog volna azt leirni, a mik ez alatt Erdélyben -történtek.</p> -<p>A felgerjedt török szultán ráereszté a maga hadait minden -oldalról a szerencsétlen országra, mely azt sem tudta már, hogy -kinek engedelmeskedjék? annyi volt a fejedelme.</p> -<p>A krimiai tatárok hordája végigpusztítá az egész fejedelemséget -mind a Királyhágóig, de még ott sem állt meg, hanem átcsapott -Magyarországra, olyan rémületet támasztva maga előtt, hogy senki -sem mert neki ellentállni, csak futott előle minden nép, a hol az -előcsapatja megjelent s engedte a városait fölégetni. Ekkor -pusztították el Gyula-Fehérvárt is, a szép kollégium könyvtárát -halomra rakták, úgy gyujtották meg. S csak akkor hagyták oda az -országot, mikor már úgy megterhelték magukat zsákmánynyal, hogy -többet nem birt el a ló, meg a rabszolgahad.</p> -<p>A Rákóczy György jenői diadalának ez volt a szomorú -következése.</p> -<p>Buzdurgán murza is megelégelte már az olcsó diadalokat, -jóllakhatott vérrel és jajkiáltásokkal, egész csordaszámra hajtá -maga előtt a rabszíjra fűzött férfit, asszonyt, marhát, birkát – -vegyest.</p> -<p>Ekkor került haza Damokos Tamás, a maga kiszabadult kétszáz -vitéz bajtársával.</p> -<p>Mikor az ojtozi szoroshoz ért, a hol II. Rákóczy György -<span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> által épített vár zárja el a völgy -kijáratát, hát akkor ő még azt hitte, hogy ez a vár a székelyek -kezében van, semmit sem tudott arról, hogy milyen furfanggal -foglalták el azt a törökök. A hazaszabadult székelyek pedig -mindnyájan tatár-öltözetet viseltek; mert bizony Krimiában senki se -varrt az ő számukra székely zekét, harisnyát; a fegyverzetük is -egészen tatárokéhoz hasonlított. Annálfogva azt mondá Boldizsár -bának Damokos Tamás:</p> -<p>– Eredj csak, édes bátyám, előre be a várba. Neked magyar gúnyád -van, beeresztenek, s világosítsad fel a bennlevőket, hogy mi nem -vagyunk tatárok, különben még közénk ágyuznak, puskáznak; elnéznek -bennünket.</p> -<p>– De nem megyek biz én; mondá Boldizsár bá. Mert ha én bemegyek -a magyar ruhámmal a Rákóczy-várba, soha ki nem jövök onnan többet. -Török van odabenn. Inkább adj nekem is egy tatársüveget, meg egy -hosszú dárdát, aztán hadd lovagolok előre valami huszadmagammal a -várba. Ilyen kevés népet bizton beeresztenek. Ha egyszer aztán ott -leszek a felvonó hidon, ti többiek az erdőben rohanjatok utánam, -egy hajtással elkapjuk ezt a várat.</p> -<p>A bizony sikerült az ezermesternek. Lomha oláh őrséget hagyott a -török a Rákóczy-várban, nem is gondolt rá, hogy azt hátulról, -Moldvából fenyegethesse valami veszedelem. Egy kardcsapás nélkül el -lett az foglalva. Az őrséget kilökték, menjen haza az anyja -örömébe!</p> -<p>A mint annak hire futamodott, hogy hazakerült a Damokos Tamás -meg a lúfők hada Krimiából, hogy be is vették a Rákóczy várát, -egyszerre nagy lett a csődület az ojtozi hegyekben. Csikből, -Háromszékből a hegyek közt lappangó székelység mind odasietett. -Volt ember is, fegyver is elég; csak a vezető hiányzott.</p> -<p>Mikor Tamás megtudta, hogy Mikóujvárát is elvette a tatár, -nagyon szidta érte a csiki székelyeket; minek engedték magukat -olyan könnyen kizavarni a várukból? Azok azt felelték rá, hogy -«mikor nem volt lovasságunk:» Aztán beszélj velük, ha tudsz! -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– No hát már most van lovasságtok. Hát gyertek velem, foglaljuk -vissza.</p> -<p>– Megyünk is!</p> -<p>S meg is indulának Damokos és Czirjék vezetése alatt egész -seregestül a száguldó tatárra.</p> -<p>Ott találkozának Buzdurgán murzával a csikszeredai sikon. Az -jött Ojtoz felé a nagy prédájával s szörnyen elbámult rajta, mikor -dárdaerdőt látott maga előtt; a miről azt hitte, hogy a gyökerét is -kitépte már a földből.</p> -<p>Hát már ez a székely, akárhányszor agyonverik, mindig újra -feltámad!</p> -<p>Bizony fel az!</p> -<p>A tatárnak pedig az volt a szokása, hogy a hol váratlan -ellenállásra talált, ott mindjárt lekonyult a taréja.</p> -<p>Buzdurgán murza dühös volt, hogy így elállják az útját.</p> -<p>Kilovagolt maga a két sereg közötti sikság közepére s kirántva -hatalmas pallosát, elkezdett kiabálni, olyan szörnyű hangon, hogy -félmértföldnyire is meg lehetett hallani.</p> -<p>«Ti hitetlen kutyák! Majd elbujtok egérlyukaitokba, ürgének -születtek! Ha van közöttetek embernek való ember, küldjétek ide -elém; csapjunk össze egy szál karddal! No hát van-e ember a -székelyek közt!»</p> -<p>Ember volt biz elég, de óriás nem volt. Azok rég kihaltak már a -nagy Czohárdról, a hol legutoljára laktak. Ki mérkőznék össze egy -ilyen nagy bolond hustoronynyal, a kinek a pallosát más Isten -teremtése két kézzel sem tudja megemelni.</p> -<p>Pedig hát nagy szégyen lesz, ha a kérkedő góliáthtal nem tudnak -senkit szembeállítani.</p> -<p>Egyik a másikra nézett; de csak egyiknek sem akaródzott a -kardját összepróbálni a murzáéval. Hosszabb az valamennyiénél.</p> -<p>– Hej édes jó öcsém, vitéz Damokos Tamás kapitány uram. Csak -neked kell ezzel a csodával összeakaszkodnod! Mondá Czirjék -Boldizsár a főkapitánynak. <span class="pagenum"><a name="Page_192" -id="Page_192">-192-</a></span></p> -<p>A többi hadnagyok is mind neki esének: «te vívhatsz meg vele, -senki más.»</p> -<p>Damokos Tamás látta, hogy ezt a harczot nem kerülheti ki.</p> -<p>És akkor erre az emlékezetes mondásra fakadt, a mi fel van -jegyezve a Damokos-család hagyományaiban.</p> -<p>«Héj becsület, becsület! Ha te nem volnál, nem kellene én nekem -most meghalnom!»</p> -<p>S mondván, kirántá a kardját, eláldotta ennek a világnak -keserüségét nagy búbánatában, «aztán köszöntsétek a feleségemet, -meg a két kis árvámat!» És most «segíts uram Jézus!» azzal a lovát -megsarkantyuzva, kiugratott a homloksorból a síkság közepére, -Bozdurgán murzával szembeiramodvást.</p> -<p>Amint a murza meglátta a feléje vágtatót, megismerte az -elcsufolt orczájáról a kiszabadult rabját s rárivalt -csufondárosan:</p> -<p>– Hát te hogy szöktél meg a csávagödörből, Tamás a Damokosok -között? Tán biz a feleségem bocsátott szabadon? Te világcsaló -hazug! Nojszen. Voltam a gyulafehérvári nagy medreszben: kerestem a -huszonnyolcz övet, a kiről te mčhdruli ábéczét tanultál; egyet sem -találtam; no majd oda haza esztrengára veszem a kadinát, hogy mint -jutottál az ő öveihez? Most pedig csak gyere ide a kezem ügyébe, -hadd hasítlak kettőbe. Az egyik feledet a magad feleségének, a -másikat az enyémnek! Ha olyan nagyon szerettek, osztozzanak -rajtad.</p> -<p>Azzal felemelte faágvastagságú karjával magasra azt a széles -pallost, a mi egy bikát is képes kettészelni s csak úgy forgatta a -feje fölött, mintha nádszál volna. Úgy várta be a reárohanó Damokos -Tamást.</p> -<p>Hanem hát meglehet, hogy az ilyen nagy testnél nem olyan nagyon -gyors az agy és a kar közötti összeműködés, mint a kisebb -termetűnél, a míg az ő feje azt mondja a kezének: «vágj», míg az -ezt megteszi, az alatt a tömzsi régen odavágott: Damokos Tamásnak -az éles szablyája csak egy <span class="pagenum"><a name="Page_193" -id="Page_193">-193-</a></span> villámlásnyi kis idővel elébb -csapott le hamarább a Buzdurgán nyakára, mielőtt annak a palosa ő -reá alázúdult volna, de olyan szerencsétlenül talált neki oda, hogy -a hordónyi nagy fő csak lerepült az óriás válla közül s a mint -talpra esék a földön, nagy mordiásan összehuzta a szemöldökeit, -fintorgatta az orrát s nagyokat pillogatott meredező szemeivel, a -szája tátogott hozzá, mintha szemrehányásokat tenne: «Ej Damokos -Tamás, ezt nem vártam tőled!»</p> -<p>A fejnélküli test pedig, megfordulván a lovával, elkezdett -szaladni vissza a tatár tábor felé, szokása szerint a két földig -érő lábával is segítve nyargalni az alatta futó lónak. Az öklébe -szorított pallos egyre csapkodott a levegőbe jobbra-balra, mint a -bomlott szélmalomszárny. A tatárság erre a látványra úgy megijedt, -hogy hátat fordított, elfutott világgá, ott hagyva a székelyeknek -az egész prédáját s pányvára fűzött rabjait valamennyit.</p> -<p>Azok között megtalálta Damokos Tamás Apor István uramat is. De -nem tett neki semmi szemrehányást, csak azt tanácsolá, hogy máskor -legyen Istennel s ne kivánja a felebarátja romlását.</p> -<p>Ekkor aztán a várát is visszafoglalta Tamás, de az olyan rongált -állapotban volt, hogy meg nem maradhatott benne, hanem elvitte -családját Alsó-Csernátonba, az ősi lakházába. Most is ottan laknak -az ivadékai. Mind olyan derék emberek, mint ő volt, meg a -felesége.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nem sokára a török szultán kihozá tatár rabságból az egész -fogoly magyarságot, vezérükkel, Kemény Jánossal egyetemben, a kit -egyúttal megtett Erdély fejedelmének.</p> -<p>És így beteljesült az égi jóslat a négy vak nappal, hogy -Erdélynek négy fejedelme fog lenni egyszerre.</p> -<p>Két év mulva mind a négy elmult: három csatákban esett el.</p> -<p>Szegény Erdély, de sokat szenvedett! <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>De fennmaradt a családi hagyományok között, a székely nép -ajkain, Damokos Tamásnak az a jellemző mondása: «hej becsület! -becsület! ha te nem volnál, nem kellene én nekem most -meghalnom!»</p> -<p>És aztán az olyan vágást, a milyennel Tamás Buzdurgán murzát -elbocsátá a világról, máig is úgy hivják, hogy «Damokos-vágás».</p> -<p>Adjon Isten mindenkinek belőle, a ki megérdemli!</p> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az akkoriban dívó -néphit szerint a legfélelmesebb réme volt a csik-szeredai völgynek -a «Simó Péter», egy nagy fekete óriás, a ki az éjjeli utazók -szekereire felült, s gazdáikat birkózni hivta az ólomszérüre.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Hát ezt ki tudja, -hogy mi?</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Igazolja ezt a -krimiai rab uraknak egy levele 1658. május elejéről, melyet Rákóczy -Györgyhöz irtak, elpanaszolván, hogy két társukat erős eskü mellett -elbocsáták az uraik, hogy hazamenvén Erdélybe, mind magukért, mind -rabul maradt társaikért a váltságdíjat meghozzák. De azok -hitszegően elmaradtak. «Immár pediglen a terminus elmulván, minket -szegény megnyomorodott rabokat érettek rontnak, vernek, kinoznak és -keservesen csigázván, orr-, fülmetéléssel, fogkivonással, szemeink -kivájatásával fenyegetnek, ha vissza nem jönnek: kiért az Ur Isten -erős haragját rájuk bocsátani fogja (a szökevényekre). Mert mikoron -kibocsátották volt őket, erős hittel igen esküdtenek, hogy az élő -Isten őket, ha kötéseknek nem állanak, semminemű dolgaikban meg ne -segítse, sőt Istennek minden áldása fejeiken átok legyen és a -gyermekeiket is az átok és Istennek rettenetes haragja, mint az ég -a földet, úgy borítsa be: sőt ha meghalnának is, az testeket az -földnek gyomra kiokádja és lelkek itéletnapig se mennyországban, se -pokolban ne mehessen! Mégis az napjára be nem jövének az hamishitű -istentelen, minket nyomorgattató és örökkévaló rabságba borító -emberek…»</p> -<p>Ezen levélben Damokos is fel van említve a sanyargatott rabok -között: tévedésből Péter keresztnévvel, de a családi okmányok és -Kemény János fejedelem levele, melyet Tamás is aláirt, ez utóbbit -igazolják.</p> -<p>L. Történeti tár 1882., IV. füzet, 614. l.</p> -</div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>A csernátoni ezermester <span class="ralign"><a href= -"#Page_1">1</a></span></li> -<li>A Csetátye Drakuluj <span class="ralign"><a href= -"#Page_9">9</a></span></li> -<li>A Mikó-Ujvári ágyuk <span class="ralign"><a href= -"#Page_17">17</a></span></li> -<li>Benn az ellenség a várban <span class="ralign"><a href= -"#Page_28">28</a></span></li> -<li>Buzdurgán <span class="ralign"><a href= -"#Page_32">32</a></span></li> -<li>Kalme <span class="ralign"><a href= -"#Page_42">42</a></span></li> -<li>Hogy hozzák tánczba a törököt? <span class="ralign"><a href= -"#Page_68">68</a></span></li> -<li>Munduka Ravasel <span class="ralign"><a href= -"#Page_78">78</a></span></li> -<li>A csodatevő kigyókő <span class="ralign"><a href= -"#Page_92">92</a></span></li> -<li>A négyezer özvegyasszony ostroma <span class="ralign"><a href= -"#Page_100">100</a></span></li> -<li>A szerelem boszuja <span class="ralign"><a href= -"#Page_133">133</a></span></li> -<li>Az egérfogó <span class="ralign"><a href= -"#Page_156">156</a></span></li> -<li>A dráku popi <span class="ralign"><a href= -"#Page_169">169</a></span></li> -<li>Van Isten a föld alatt is! <span class="ralign"><a href= -"#Page_177">177</a></span></li> -<li>Asszonyok versenye <span class="ralign"><a href= -"#Page_182">182</a></span></li> -<li>A Damokos-vágás <span class="ralign"><a href= -"#Page_189">189</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="transnote"> -<h3>Javítások.</h3> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_13">13</a></td> -<td>vísszajönnek, fölülről</td> -<td>visszajönnek, fölülről</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_40">40</a></td> -<td>Utik verik?</td> -<td>Ütik verik?</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>Orülök, ha kivált</td> -<td>Örülök, ha kivált</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td> -<td>Tomasius Damokos de Newtood.»</td> -<td>«Tomasius Damokos de Newtood.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_80">80</a></td> -<td>kecske a káposztával!</td> -<td>kecske a káposztával!»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_146">146</a></td> -<td>egy csomóban.</td> -<td>egy csomóban.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_152">152</a></td> -<td>purgatoriumnál.</td> -<td>purgatoriumnál.»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_183">183</a></td> -<td>ez itten!</td> -<td>ez itten!»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_186">186</a></td> -<td>szivem bálványa!</td> -<td>szivem bálványa!»</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_187">187</a></td> -<td>ki ltá Damokos</td> -<td>kiáltá Damokos</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_195">195</a></td> -<td>A csernátoni ezermester 2</td> -<td>A csernátoni ezermester 1</td> -</tr> -</table> -</div> - - - - - - - -<pre> - - - - - -End of the Project Gutenberg EBook of A Damokosok, by Mór Jókai - -*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A DAMOKOSOK *** - -***** This file should be named 55934-h.htm or 55934-h.zip ***** -This and all associated files of various formats will be found in: - http://www.gutenberg.org/5/5/9/3/55934/ - -Produced by Albert László from page images generously made -available by the Google Books Library Project - - -Updated editions will replace the previous one--the old editions -will be renamed. - -Creating the works from public domain print editions means that no -one owns a United States copyright in these works, so the Foundation -(and you!) can copy and distribute it in the United States without -permission and without paying copyright royalties. Special rules, -set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to -copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to -protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project -Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you -charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you -do not charge anything for copies of this eBook, complying with the -rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose -such as creation of derivative works, reports, performances and -research. They may be modified and printed and given away--you may do -practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is -subject to the trademark license, especially commercial -redistribution. - - - -*** START: FULL LICENSE *** - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project -Gutenberg-tm License (available with this file or online at -http://gutenberg.org/license). - - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm -electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy -all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession. -If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project -Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the -terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or -entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement -and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic -works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation" -or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project -Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the -collection are in the public domain in the United States. If an -individual work is in the public domain in the United States and you are -located in the United States, we do not claim a right to prevent you from -copying, distributing, performing, displaying or creating derivative -works based on the work as long as all references to Project Gutenberg -are removed. Of course, we hope that you will support the Project -Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by -freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of -this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with -the work. You can easily comply with the terms of this agreement by -keeping this work in the same format with its attached full Project -Gutenberg-tm License when you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in -a constant state of change. If you are outside the United States, check -the laws of your country in addition to the terms of this agreement -before downloading, copying, displaying, performing, distributing or -creating derivative works based on this work or any other Project -Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning -the copyright status of any work in any country outside the United -States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate -access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently -whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the -phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project -Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, -copied or distributed: - -This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with -almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or -re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included -with this eBook or online at www.gutenberg.org/license - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived -from the public domain (does not contain a notice indicating that it is -posted with permission of the copyright holder), the work can be copied -and distributed to anyone in the United States without paying any fees -or charges. If you are redistributing or providing access to a work -with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the -work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 -through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the -Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or -1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional -terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked -to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the -permission of the copyright holder found at the beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any -word processing or hypertext form. However, if you provide access to or -distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than -"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version -posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org), -you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a -copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon -request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other -form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm -License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided -that - -- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is - owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he - has agreed to donate royalties under this paragraph to the - Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments - must be paid within 60 days following each date on which you - prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax - returns. Royalty payments should be clearly marked as such and - sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the - address specified in Section 4, "Information about donations to - the Project Gutenberg Literary Archive Foundation." - -- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or - destroy all copies of the works possessed in a physical medium - and discontinue all use of and all access to other copies of - Project Gutenberg-tm works. - -- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any - money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days - of receipt of the work. - -- You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm -electronic work or group of works on different terms than are set -forth in this agreement, you must obtain permission in writing from -both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael -Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the -Foundation as set forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -public domain works in creating the Project Gutenberg-tm -collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic -works, and the medium on which they may be stored, may contain -"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or -corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual -property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a -computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by -your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium with -your written explanation. The person or entity that provided you with -the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a -refund. If you received the work electronically, the person or entity -providing it to you may choose to give you a second opportunity to -receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy -is also defective, you may demand a refund in writing without further -opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER -WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO -WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. -If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the -law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be -interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by -the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any -provision of this agreement shall not void the remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance -with this agreement, and any volunteers associated with the production, -promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works, -harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, -that arise directly or indirectly from any of the following which you do -or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm -work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any -Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause. - - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of computers -including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists -because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from -people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations. -To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 -and the Foundation web page at http://www.pglaf.org. - - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive -Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at -http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent -permitted by U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S. -Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered -throughout numerous locations. Its business office is located at -809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email -business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact -information can be found at the Foundation's web site and official -page at http://pglaf.org - -For additional contact information: - Dr. Gregory B. Newby - Chief Executive and Director - gbnewby@pglaf.org - - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide -spread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To -SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any -particular state visit http://pglaf.org - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. -To donate, please visit: http://pglaf.org/donate - - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic -works. - -Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm -concept of a library of electronic works that could be freely shared -with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project -Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support. - - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S. -unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily -keep eBooks in compliance with any particular paper edition. - - -Most people start at our Web site which has the main PG search facility: - - http://www.gutenberg.org - -This Web site includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. - - -</pre> - -</body> -</html> |