NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-07 16:11:09 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-07 16:11:09 -0800
commit: 12b7c731eea89fc62fe6b31411bf037798f77b0e (patch)
tree: 1fd53ff3b357ce86cd638d76344ba7caed0030d1 /old/55607-h/55607-h.htm
parent: c601c6afb8b374658b62cd8a011b6f476f93715a (diff)
1 files changed, 0 insertions, 7907 deletions
diff --git a/old/55607-h/55607-h.htm b/old/55607-h/55607-h.htm
deleted file mode 100644
index 65d0d04..0000000
--- a/old/55607-h/55607-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,7907 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Bálványos-vár by Mór
-Jókai</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
-}
-
-h2 {
-        margin-top: 2em;
-}
-
-/*h3 {
- font-size: 85%;
-}*/
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- /* visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i2 {
- display: block;
- margin-left: 1em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-
-<pre>
-
-The Project Gutenberg EBook of Bálványos-vár, by Mór Jókai
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever.  You may copy it, give it away or re-use it under the terms of
-the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org.  If you are not located in the United States, you'll have
-to check the laws of the country where you are located before using this ebook.
-
-Title: Bálványos-vár
-       Történeti regény
-
-Author: Mór Jókai
-
-Release Date: September 23, 2017 [EBook #55607]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK BÁLVÁNYOS-VÁR ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-</pre>
-
-<div class="transnote">
-<h3>Megjegyzések:</h3>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_215">215</a>. oldalon
-található.</p>
-<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
-"http://books.google.com/books?id=aPxiAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=aPxiAAAAMAAJ</a>.</p>
-<p>Facebook oldalunk: <a href=
-"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br />
-ÖSSZES MŰVEI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">LX. KÖTET</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">BÁLVÁNYOS-VÁR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>BÁLVÁNYOS-VÁR</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">TÖRTÉNETI REGÉNY</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-TULAJDONA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1896</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
--1-</a></span></p>
-<h2>A FERGETYÜVÁR.</h2>
-<p>Még csak a negyedik század járta, hogy a magyar nép Árpád alatt
-elfoglalta Magyarországot. Két király ült egyszerre a magyar
-trónon: II. Endre és fia IV. Béla. Túros is volt annak a lónak a
-háta. Akkor is nagy volt a panasz az adószedők ellen. Izsmáel
-fiainak nevezték őket, más néven meg bolgároknak. Annyi bizonyos,
-hogy pogányok voltak. Még a pápa is felszólalt ellenük függő
-pecsétes levelében. (Derék, becsületes pápa volt –!) A pénzverés is
-az ő kezükben volt: az ország egész kincses háza. Nagy volt velük a
-veszedelme a királyoknak is, a nemességnek is, a papságnak is, meg
-a népnek is.</p>
-<p>Hanem mindezekhez a bajokhoz semmi köze sem volt a székely
-nemzetnek. A székelyek nem jöttek Álmos fejedelemmel meg a hét
-vezérrel idebe honfoglalni. Őket még Attila ősapánk hun anyától
-származott fia, Csaba hagyta itt a maguk országában, a hol már ők
-ötszáz esztendeje otthon voltak, mikor a «Hetumoger» bejött; nem is
-keveredtek belé az ősmagyar anyatörzsbe, mint az imitt-amott
-lappangó jász, palócz, avar, úz ivadék; se nem települtek közé,
-mint a kun, besenyő, kazár, hanem szövetséget kötöttek vele, erős
-föltételek mellett. A szövetség két kőpaizsra felvésve, ó-székely
-betükkel, ott őriztetik Buda várában, nem abban a Buda várában, a
-hol a magyar királyok székelnek a Duna mellett, a mit még csak
-mostanában kezdtek el építeni Béla király parancsára, hanem abban,
-a mit Attila testvére építtetett a Küküllő partján, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2">-2-</a></span> a hol a nagy
-Zandirhám tartotta fejedelmi udvarát Árpád idejében.</p>
-<p>E kőbe vésett szövetség azt mondja, hogy a székely nemzet soha
-senkinek pénzbeli adót nem fizet, még a magyar királynak sem, és
-senkitől parancsolatot el nem fogad, még a magyar királytól sem!
-Egy szabadság van a világon: ez a székely szabadság! Ezért a
-szabadságért cserében aztán övé a nagy tartozás: védni Erdélyország
-határát. Nagy kötelesség! A havasokon túl már Ázsia. Onnan jön a
-minden vadnépek vízözöne.</p>
-<p>Hanem ezt a nagy munkát végezte is aztán a székely nemzet
-emberül. Minden ember katona volt, még az asszonyok is. A mely
-székely faluban az asszonyok fátyolos konty helyett fekete süveget
-viselnek, ez annak az emléke, hogy az asszonyaik a férfiakkal egy
-sorban ütötték az ellenséget. Ha összeszedték magukat, százezer
-embert állítottak fegyverbe, s azoknak fele lovas volt. Upolet
-rhabonbán alatt a krimi tatár szultánt, Athlen Girait a
-Fekete-tengerig kergették, ott fogták el seregestől. Fegyveréről,
-lováról s egy hónapra való eleségről minden ember maga tartozott
-gondoskodni. Elég nagy adó volt ez! Az elpazarolt vért számba se
-vették, az ingyenbe ment.</p>
-<p>De még azon kívül nagy terhük volt az erődítmények fentartása.
-Az volt az erősség! Ide jöhetnének a hadverők várharczok rendszerét
-tanulmányozni. Nem várnégyszög, de vártömkeleg volt itt felállítva.
-Ha abba az ellenség beletévedt, úgy ott szorították, mint az
-ördögöt a boszorkány ákombákban. Ha a támadás a háromszéki róna
-felől jött, akkor ott állt a berohanó előtt a síkság közepén
-kiemelkedő Várhely, abba ütötte bele a szarvait, s a míg azt
-öklelte, addig ráözönlöttek minden oldalról a székelyek lovas
-dandárai; ha otthagyta a várat s mélyebbre hatolt, akkor
-ráeresztették a mesterséges tavak vizeit, a miket gátakkal
-felszorítva tartottak a hegyeik közt. Ez a hadi fortély még az
-agathirsok hagyománya volt Erdélyben. Ha pedig a Rétynek került a
-betörő had, hogy a sziklavárakat kikerülje, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span> ott várt rá a
-legnagyobb veszedelem. Az egy kietlen homoksivatag az erdők
-közepett, a hol nem lakik más, mint az elátkozott ördögök, meg
-azoknak a boszorkány szeretőik; azok, meg a lidérczek becsalogatják
-a vakmerő betolakodót a feneketlen dágványokba, hol a sivó homok
-alatt morotvás lápvíz lappang, a sellők, a vízi tündérek a lovagot
-ménestül együtt lehuzzák a süppeteg homok alá, s ha valakit ott kap
-az öreg ördög, a Nemere, úgy eltemeti fövény-felhőivel, hogy csak a
-dárdája hegye látszik ki a buczkából. S aztán a merre csak szem
-lát, egyik hegyhát a másik után, csupa rengeteg őserdő, a mi tele
-van bölénynyel, medvével, még párducz is tanyázik benne s a
-fertelmes sokatevő, a hogy a székely daliák nyakából lefüggő háti
-bőrök bizonyítják.</p>
-<p>És aztán mind ezen a süppedő morotván, e sivó homokbuczkáson
-vonul végig a Honárka, egy széles magas töltés, egyenes irányban,
-keresztül a berkeken, bozótokon; aztán fel a hegytetőknek, a
-rengeteg erdőkön végig; odább már Kakasbarázdának hiják, majd odább
-Csörsz árkának, Tündérek útjának, Ördög szántásának, Óriás
-töltésének. Nem is készíthette azt más, mint óriás. Igenis, az az
-óriás, a ki egész Európát végiglépte. Minden lépése egy csatatér
-volt, minden pihenője egy elpusztult város; a hová a kezét letette,
-ott egy nép elmult. A mesemondók Attilának nevezik, a magyarok
-Etelének. Az ő rabnépei készítették a hihetetlen sánczokat végig
-emberjárhatlan országokon, hogy szabadon legyen tartva a hunok
-előtt a hadak útja.</p>
-<p>Most aztán ezt az utat őrizni a székelyek hivatala.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>A «Fergetyüvár» egy messze kimagasló hegyfokon áll a rétyi nyir
-kietlen bejárata előtt; a szirtfokot két rohanó hegyi patak veszi
-körül, a Borosnyó és a Kurta.</p>
-<p>A hegyorom legmeredekebb pontját koronázza egy kerek, egyszerü,
-óriás rakásu kőfal s azon belül van egy torony, mely ezt a kőfalat
-egészen betölti. A torony hasonlít <span class="pagenum"><a name=
-"Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a világító-tornyokhoz, csakhogy
-megfordított idomban, nem középett karcsu s alul-fölül széles mint
-a tengeri jeltornyok, hanem a közepén kiöblösödő, mint egy korsó, s
-aztán teteje is van, mint a korsónak. A torony körülete hatvan
-lépés, a magassága, a milyen csak egy szál fenyőé lehet.</p>
-<p>Az egész torony fából van, az oldalai és teteje rézpléhhel
-borítva, köröskörül rikító zöld már a rézrozsdától.</p>
-<p>Ajtaja vagy kapuja ennek a toronynak sehol nem látszik.</p>
-<p>Hanem a hol a teteje a párkányát éri, ott van rajta köröskörül
-egy sor ablak, épen mint a csurgómáknak a tokján. Azoknak némelyike
-nyitva van, némelyike pedig csukva. Éjjel a nyitott ablakokon tűz
-világít keresztül.</p>
-<p>S ez a kerek torony éjjel-nappal folyvást forog. Azért a neve
-«Fergetyüvár».</p>
-<p>Ennek a toronynak az ablakaiból végig látni egész Háromszéken,
-az Olt völgyén: Szent-Lélektől Kökösig, Zágontól Zalánig s aztán be
-a bodzai völgybe s a Fekete-Ügy helységeire. Valamint hogy aztán
-ennek a toronynak az ablakaira rálátnak a Biharcz-hegytető váráról,
-a minek «Ordítóvár» a neve, másfelől Szacsva-váráról, harmadik
-felől Barabás-váráról, a honnan azután egy ordítással jelt lehet
-adni Bodza-várába, s a hatalmas központi sasfészekbe, Várbérczre. A
-Fergetyüvár a székelyek távirója. A nyitott és csukott ablakok
-tudatják a hírt a szomszédvárak őrtállójával, a ki a jeleket
-rovásra faragja, s a várnagynak átadja. Ha porfelleg vagy vésztűz
-tünik fel a távolban, azt a Fergetyüvár azonnal tudatja a
-körülfekvő várakkal, s elébb, mint a támadó megjelent a háromszéki
-síkon, készen álltak az elfogadására az ekeszarvát karddal,
-kopjával felcserélt harczosok.</p>
-<p>Ilyen körben forgó várak vannak még Eresztevénynél, az «óriások
-pinczéje» fölött, Aldobolyon a Veczel-tetőn, s Bikfalvánál a
-«Csigaváron».</p>
-<p>A Fergetyüvár egészen székely találmány. Ennek a népfajnak a
-vízhajtotta szövőszéktől a zengedező kutig mindenhez van esze. S a
-nyilak és kővető-gépek korszakában <span class="pagenum"><a name=
-"Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> a Fergetyüvár nevezetes hadi
-furfang. Annak nem lehet a kapuját betörni, mert nincs kapuja. Azt
-nem lehet kanóczos nyilakkal felgyujtani, mert rézzel van körül
-befedve. Azt nem lehet lábtókkal megostromolni, mert alul-felül
-keskeny, derékban domboru s aztán nem áll egy helyben, mindig
-forog, mint a fergetyü. Ez a tündérmesebeli «Kakassarkon forgó
-rézvár».</p>
-<p>De hát mi forgatja ezt a kakassarok körül? Ez a kérdések
-kérdése.</p>
-<p>Az önmozgógép még nincs feltalálva. Talán belülről állati erővel
-hajtják körül, talán bivalyokkal, a hogy a szárazmalom kerekét,
-vagy épen embererővel, tán igába fogott férfiak egész csoportja
-tolja körbe folyton-folyvást, éjjel-nappal ezt a nehéz alkotványt,
-egymást felváltva a sanyaru, egyhangu rabmunkában, míg mások az
-alatt ott gunnyasztanak a réztető ablakai mögött, a szemeik előtt
-folyvást körben forgó nagy tájképre meredve, mely hegyeivel,
-völgyeivel, folyóival, erdejvel, falvaival, váraival soha meg nem
-áll, jobbra elmegy, balról megint visszatér, hogy jelt adjanak
-valakinek a parancsszavára, a mit a távolban megértenek? Hogyan
-kerültek azok ide be? Ki hozta őket ide? Hogyan látják el őket
-étellel, itallal? Mit véthettek ezek, hogy ilyen elkárhozottak
-robotjára lettek elítélve? Miféle csáb, varázslat, kényszerítés
-birja őket arra, hogy ezt a keserves erőlködést szakadatlan
-folytassák, soha félbe ne hagyják? Ki az, a ki ezeknek parancsol, s
-kik azok, a kik engedelmeskednek?</p>
-<p>A fénylő rézzöld torony messze kimagaslik a sötétzöld erdők
-közül, nappal fénylő fehér, éjjel izzó tűzszemeivel őrködve, mint
-egy örökké éber szörnyeteg, a világ fölött.</p>
-<p>Másféle torony még nem látszik e vidéken. A legelső keresztyén
-egyházat, a minek tornya is van, most építették fel Torján, de az a
-hegyektől nem látszik ide.</p>
-<p>Csak olyankor van pihenése a Fergetyüvárnak, mikor beborítja a
-felhő, mikor elfekszi a tájat a köd. Ez neki az alvás ideje.
-<span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span></p>
-<h2>A VÁNDORLÓ NEMZET.</h2>
-<p>Hogy valami nagy változás készül ezen a világon, azt már régóta
-mutatták a jelek. A Délibáb gyakran fitogatott tengert a rétyi
-sivatag szélén, a hol pedig csak homokbuczkák vannak, ellenben
-felfordított városokat vetett fel a bárczasági havasok fölött,
-mintha tornyaikkal lefelé csüngnének az égből alá. A nyolczforintos
-tóból egyszerre úgy kiáradt a víz magától, hogy minden rétet
-elöntött, a szörényi kutnak a vize pedig épenséggel vérré
-változott, a mi királyhalált jelent. Nagy, ismeretlen madarak
-jelentek meg napkelet felől, a mik olyan vakmerők voltak, hogy még
-az embereket is megtámadták a mezőn. Az erdőkön rémítették a
-pásztorokat a farkaskoldusok, meg a veszett csikók, a mik embert és
-lovat összemartak s megint odább futottak. A bálványosi kokojszáson
-tüzes embereket láttak tánczolni éjszaka karéjban, s reggelre ott a
-hol tánczoltak, egész karikában bujt ki a veres gomba a földből.
-Nappal egyszerre két nap rémlett az égen, éjszaka pedig éjfél
-tájában egyszer csak kigyuladt az egész égbolt s úgy égett, mintha
-tűzlángba volna borulva. Azután meg oly sürüen hullottak alá a
-csillagok, mintha a Gönczöl-szekere, a Fiastyúk, az Álmatlan
-csillag, a Bujdosók lámpása, az Árvalány szeme, a Hadvezető, a
-Kincslátó, a Mennyország határa, az Ostoros, a Pásztorserkentő, a
-Rónaőrző, a Vérszemü csillag, de még a székelyek csillaga is
-egyszerre alálőtt volna a Hajnalszakadékból (a hogy a Tejútat
-nevezik a magyarok). Végtére pedig egy tüzes sárkány rohant alá,
-nagy mennydörgéssel az égből, hosszu sziporkázó farkát csóválva
-messzire, egész apró ijafia csordájával együtt s belebukott az
-Istentavába, mire a tónak a partján mindjárt egyszerre kinőtt a sok
-tatorján-gyökér, a mi megint éhinséges időknek a bejelentője!</p>
-<p>A mit a jelek előre mutattak, az valójában be is teljesedett.
-<span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> A
-fecskeváló hóban, a mikor e két hazában lakó madarak útra
-készülnek, a Fergetyüvárból az a hír repült szét, hogy Bodza meg
-Ojtoz felől nagy népségek jönnek. A porfellegek, a miket fölvertek,
-az őrtüzek, a miket a dombokon raktak, előre hirdetik jövetelüket.
-A várak ormain megszólaltak a fegyverbe hivó kürtök, s a föld népe
-hazatakarodott a mezőkről; mindenki tudta jól, hová tartozik, hol a
-gyülekező helye. A tavaknak a gátjait megszállták, a hegyszorosokat
-ellátták kőhalmazokkal, s a lármafákat felállították a hegyormokon.
-Ez alatt a perestáldók körülhordták a véres pallost Sepsi, Csik és
-Háromszékben s kihirdették, hogy idegen népek jönnek, minden férfi,
-asszony talpon legyen, fegyvert fogjon.</p>
-<p>A nádorispán leveléből megértették a rhabonbánok és
-főkirálybirák, hogy a kunok nemzetségei szándékoznak bejönni az
-országba, ezúttal nem ellenséges szándékkal, mint máskor, hanem a
-két király engedelmével, nem is azért, hogy Erdélyben maradjanak,
-hanem hogy tovább költözzenek be Magyarországba, a két víz közé, a
-hol nagy pusztaságok vannak; egészen nekik valók, a kik nem
-szeretnek várakat építeni, hanem a szabad ég alatt gulyáikkal,
-méneseikkel együtt tanyázni. Azért ereszszék őket a székelyek
-szabadon, hagyják átkelni a Hunárkán, az Eteleútján; ellenben
-vigyázzanak rájuk, hogy útközben el ne pusztítsák az országot.</p>
-<p>A kunok! Régi ellenség; pedig testvérnemzet!</p>
-<p>A sokféle magyar népcsalád között a székely magát tartja a
-legelsőnek, azután ereszti a többit, legutolsónak hagyja a kunt. És
-méltán. Ő neki van itt legrégibb hazája: igazi megerősített
-országa, a minek idegen soha talpalattnyi földjét se vette meg se
-véren, se pénzen; a kinek a hét nemzetségét s az abból származott
-huszonegy ágát még házasság útján se keverte meg idegen származás;
-a kinél ereklyében tartogatják Etele égből esett kardját, Csaba
-vezérnek ökörbőrre hun betükkel irott véghagyományát, Zandirhám
-kőpaizsait az öt alaptörvénynyel, s a hét vezér <span class=
-"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> szerecsendió
-serlegét, a mibe azok a szövetségkötésnél vérüket csorgatták. Ez
-mind a székelyek kincse. Az ősvallás is náluk maradt meg eredeti
-szittya tisztaságában. A kun pedig egy pusztáról-pusztára csavargó
-ivadék, összekeveredve a kóbor népcsoportok minden töredékével, a
-nyelve is azokéval zagyvalítva; se hite, se törvénye, se erkölcse,
-még a vallása is csak olyan, hogy a mely országot meglakott, annak
-a bálványait elhozta magával s azokat imádja, a míg össze nem
-töri.</p>
-<p>S most ezek jönnek egész nemzetségestül, mint a sáskajárás, mint
-az elszabadult erdei manók csordája Székelyországba.</p>
-<p>Már itt vannak a hegyek közt, jelenté a Fergetyüvár.</p>
-<p>A kunok vándorjáratában furfangos rendszer van.</p>
-<p>A mit előretolnak előhad gyanánt, az egy nem annyira félelmetes,
-mint utálatos gyülevész. Valamennyi csuf vén banya van a
-nemzetükben, az mind egy rakáson; vezérük maga a valóságos «Vasorru
-bába». Ezekkel egy társaságban az őrjöngő bolondok, a holdasok, az
-ördöngösök baromsokasága, meg az apró gyerekek, a kiket az anyjaik
-elhagytak, vagy a kiket tán idegen földről elloptak. Bivalyokon
-lovagolva jönnek a banyák, elől-hátul csimpajkozó meztelen
-porontyokkal, a ronda, boglyos, vadállatarczu nederesek hajtják a
-csordát, s előtte-utána száguldoznak ordítozva; öltözetük állatbőr,
-beszédük röhögés, üvöltés, makogás, hőrögetés, nem emberi szózat;
-maguk a vén banyák is egymás közt, meg a kisérőikkel olyan szavakon
-beszélnek, a mik az ördögidézéshez hasonlítanak; s azoknak az
-értelmét csak ők maguk tudják.</p>
-<p>Mikor ez a bivalycsordán nyargaló gyülevész szétterül a
-Feketeügy lapályán, olyan az, mintha egy óriási hangyabolyt rugott
-volna fel valaki.</p>
-<p>A székelyek gondoskodtak már a fogadtatásukról.</p>
-<p>Az Olt, a Feketeügy tavainak megnyitották a gátjait, a vizek
-elöntötték a mezőket egész a Várhegy dombjáig.</p>
-<p>Csakhogy a mocsár nem gát «ennek» a hadnak! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span></p>
-<p>A bivalynak éltetője a posvány. A mint a bivaly-csorda a
-szétterült vizeket meglátja, rohan beléjük s viszi magával a hozzá
-nőtt csőcseléket; manók és boszorkányok, a sívó-rívó porontyhaddal,
-mind bele a mocsárba: ott azután megragadnak, elfeküsznek; a
-bivalyoknak s a beléjük kapaszkodó ember-rajnak csak a fejeik
-látszanak ki a vizből, azokat onnan semmi ösztökélés ki nem veri, a
-míg meg nem éheznek.</p>
-<p>Azzal, a mint ez a riadozó gyülevész félrekotródik, kezd
-kibontakozni a hegyszorosokból maga a vándor nép zöme,
-rendbeszedett tömegben. Egy óriás kigyó, mely kanyarogva kuszik
-előre: a fejét már a róna közepéig tolta s a dereka még nem jött
-elő a mély utból. Olyan az, mint egy eleven folyam.</p>
-<p>Elől a válogatott sereg, hét ezer lovas, a kiket a fejedelemfi
-Kúthen vezet. Ez a dandár egy kürtszóra azonnal félhold alaku
-karéjba tud felállni: ez a kunok megszokott csatarendje. Mögöttük
-jön azután a hét nemzetségre felosztott nép, három nemzet elől,
-négy hátul; közepett a kun fejedelem, a vénekkel és a
-bokolabrásokkal (ez volt a papjaik neve). A férfiak mind lóháton
-elől; azután az asszonyok, leányok, ökörvontatta szekereken, a mik
-ernyővel vannak fedve, zöld galyakkal körültüzködve; a sihederek a
-szekér mellett ballagnak a kutyáikkal együtt. Utánuk hajtják az
-ostorosok a tejelő borjasteheneket s a csikós kanczákat: azoknak a
-tejéből készítenek, a hol letelepesznek, mámorító italt. A rengeteg
-sokaságú rideg gulyákat, a szilaj méneseket, a hosszú gyapjas,
-csavart szarvú juhok nyájait s a szarvaslábú rőt sertések csordáit
-aztán leghátul terelik az ijász pásztorok, hosszú kongató
-ostoraikkal, hegyes dárdáikkal; s a marhával együtt terelik a
-gyalog maradt rabszolga-hadat, a kit a világ minden népei közül
-magukkal hurczoltak: csupa férfiból és fiuból áll az. A rab nőt, ha
-szemrevaló, koczkára bocsátják, ha nem az, elpusztítják.</p>
-<p>Aztán legeslegvégül bezárja a hosszú vándorhadat egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> undokul vonító csikasz farkascsorda, a
-mit az útfélen elmaradt hullák csalogatnak a vándor nemzet után. Ez
-az állandó kisérője a vándor nemzetnek, pusztákon, erdőkön
-keresztül; ennek az üvöltéséből jósolnak a papok.</p>
-<p>Mikor ez a néptömeg vézighuzódik a nagy háromszéki rónán, sebes
-nyári zápor vonul el a hegyek fölött, s az alkonyodó napnál fényes
-kettőzött szivárvány támad, melynek egyik vége a Várbérczen, a
-másik vége a Czenken támaszkodik a mesemondta aranytálba s a
-vándornép mind ezen a szivárvány kapuján keresztül vonul be
-Erdélybe. – Azt pedig mindenki tudja, hogy a szivárványon nem jó
-keresztül menni; mert a mi ember, állat azon keresztül megy, a nő
-himmé, s a him nővé változik át. A hétszinű bábabukrára még ujjal
-mutatni sem jó, mert a rámutatónak az ujját megragadja a «kék
-kelevény».</p>
-<p>Az egész vándor nemzet háromszázezer emberfőt számlált, azok
-között volt negyvenezer harczos férfi.</p>
-<p>A három székely-széknek ugyan össze kellett szedni az erejét,
-hogy ezt a kelletlen vendégsereget korlát közé foghassa. De nem
-volt ebben hiányosság.</p>
-<p>Bálványos-vár felől ott állt hadirendben a székely lovasság, a
-kiket az öreg rhabonbán, Opour vezetett, a három fiával, a kik
-közül a legöregebb neve Szilamér, a középsőé Zsombor, a legkisebbé
-Iszla. Budavár vidékéről lejött Sándóur rhabonbán a maga hadaival,
-a kinél van Attila turulos zászlója s körüle azok a vitézek, a
-kiknek az ősei azt a zászlót a népeltörlő harczokból elhozták; a
-Barczaság felől elállják az utat a «német lovagok», kiket
-Jeruzsálemi Endre hozott ide Syriából. A sík róna közepén pedig ott
-áll a Várhely, mind a négy bástyája csakúgy berzeng a
-kopjahegyektől, s feketéllik a süvegektől; az is haddal van
-megrakva.</p>
-<p>Kuthen vezér egész a várig eljött a hadával, a mit mély vizárkok
-vettek körül, beszegve hegyes sánczkarókkal.</p>
-<p>Itt tanácsolá neki Kájon «horkáz», hogy maradjon meg egy
-áldomásra a vár alatt: bizony hasznára lesz. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p>
-<p>Ez a Kájon, bálványosvári horkáz volt, Opour embere; a kit a
-rhabonbán a nádorispán parancsára eléje küldött a kun népnek, hogy
-lenne kalauzolója a székely földön keresztül, s ha a két nemzet
-egymásnak a nyelvéből valamit meg nem értene, azt tolmácsolná, s a
-szokásaikat is egymással megismertetné, nehogy csupa félreértésből
-még egymás ellen kardra kapjanak.</p>
-<p>Hanem a kunvezér agyafurt volt: nem vette be a tanácsot, azt
-mondta, mit neki ez a vakandturás itten? s azt gondolta, hogy majd
-ő most a maga előhadával szépen elmegy a vár mellett, a szakadó
-zápor oltalma alatt: a tegez idege ilyenkor megázik, nem lőhetnek
-rá a vár bástyáiról, s ha egyszer aztán túl lesz a váron, ő állhat
-majd a kert felől s ő szabja meg az átkelési szövetség feltételeit,
-nem a székelyek.</p>
-<p>Hanem amint a vár elé ért, csak jött ám eléje nagy süvöltve a
-levegőn keresztül egy hordónyi nagy gömb égetett agyagból, a mit a
-sáncz fokáról hatalmas hajító géppel röpítettek alá, s a mint a kun
-lovasság közé leesett s cserepekre törött, egyszerre ördöngős
-méhraj zúdult ki belőle, a mi neki esett a lovasok arczának, s
-fulánkjával összecsipte-marta s védekezni hiába ellene. Azután meg
-jött nagy búgva egy másik nagy bolond cserépkobak, abból meg mérges
-vizi kigyók gomolya hemzsegett elő, a mi a lovak lábaira
-tekergőzött s azokat összemarta úgy, hogy a megdühödt állatok
-egymást harapták kinjukban és rémületükben.</p>
-<p>Ebben a kunnak még az a veszedelme is volt, hogy viseletében a
-török szokást követve, hátul kopaszra nyirta a fejét, csak elől,
-hagyta hosszan lecsüggni a haját, aztán hosszú kantust viselt; méh,
-darázs a tarkóját, kigyó a lábszárát könnyen csipte, marta.</p>
-<p>Ez csak intés, hogy «lassan a testtel».</p>
-<p>Kuthen átlátta, hogy legjobb leszállni a lóról, s
-békeüdvözléssel járulni a várkapuhoz.</p>
-<p>Akkor aztán a vár kapuja is megnyilt, a csapóhidat
-leeresztették, <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> s előjött belőle a vár parancsolója,
-ugyanannyi emberrel, mint a mennyi a kun vezért kisérte
-gyalogsorban.</p>
-<p>Emberrel ám; de asszonyemberrel. Maga is olyan volt.</p>
-<p>Valamennyi dárdásnak volt bivalybőr melledzője, és fekete
-süvege; de szoknyája hozzá: bajusza pedig nem volt.</p>
-<p>– Hát asszonyokat üdvözöljek én? Kiálta nagy haraggal a kun
-vezér, a mint megismerte a fegyveresek sima arczáról, hogy azok
-nők.</p>
-<p>– Mit bámulsz úgy rajtunk? szólt a parancsoló asszony: van
-kardunk, mint neked; van süvegünk, mint neked; van szoknyád, mint
-nekünk.</p>
-<p>A kun vezér megvető negéddel fordult Kájon horkázhoz.</p>
-<p>– Hát olyan kevés a székelyek közt a férfi, hogy még az
-asszonyoknak is jut süveg, viselni való?</p>
-<p>– Tudd meg azt vezér, mondá neki Kájon horkáz, hogy a fekete
-süveget a székely menyecskék annak az emlékére viselik, mikor
-Felcsiknál a tatár sereget tönkreverték, az uraikkal versenyt
-küzdve.</p>
-<p>– Soha sem szerettem az «őrpatával» harczolni, dörmögé a kun
-vezér. Az asszonyvágta seb soha sem gyógyul be. – Asszony parancsol
-hát e várban?</p>
-<p>– Nem asszony, hanem fiuleány; igazítá helyre a horkáz. Ha
-nálunk egy nemességből a fiág kihal, minden birtok és hatalom
-rászáll a leányra, az ősi névvel: az viseli, fiuleány lesz.
-Hatalmas asszonyurak neveit emlegetik hagyományaink! Majd meglátod
-még az utadban Rapsonné várát, Veneturné várát, ott is asszony
-viseli a süveget s sort ül a tanácsban.</p>
-<p>– Bolond szokás! a hust vérben, a köleskását tejben főzik, nem
-összevissza. Mit keres asszony a tanácsban? Hosszú haj: rövid
-ész!</p>
-<p>– Már pedig ennek az asszonynak az eszétől jobban őrizkedjél
-vezér, mint a hajától; mert ennek az esze tovább ér, mint mind a
-kettőnké. Ez a hires Mike Sára, a ki magát az ős Istent, a Damasek
-Istent is úgy hátra <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span> szorította, hogy most csak egy kuczkóban
-kuporog. Ez hozta be a keresztrefeszített hitét a székely földre s
-olyan tornyos házat épített neki, mint egy vár. Valamennyi
-alirumnája a nap vallásának, mind elványadt előtte. Rettegj a
-tekintetétől.</p>
-<p>Mind ezt kun nyelven beszélték egymás közt a kun vezér és a
-horkáz, alig értett meg abból valamit, a ki meg nem szokta.</p>
-<p>Egy vizárok állt nő és férfi vezérek között, annak a dobogója
-fel volt huzva.</p>
-<p>– Szólj! Mit kivánsz? kiálta át erős, csattanó hangon az
-asszony-úr.</p>
-<h2>ESKÜDJÉL MEG A KUTYÁRA!</h2>
-<p>A kun vezér levette a válláról a kürtjét s megmerítve azt a
-sánczárok vizében, felvetette a vizet az ég felé, azután a görbe
-késével egy marok füvet vágott le, azt is a feje fölé szórta;
-harmadszor pedig egy marok porondot vett föl s azt a tenyerén
-fölemelve, szerteszét hagyta a szétnyilt ujjai közt omlani. A
-vándor-népeknél ez volt a bizonysága, hogy békés szándékkal jönnek,
-nem kivánnak se vizet, se mezőt, se földet elfoglalni. – Ez volt az
-üdvözlet.</p>
-<p>– Fogadjon Isten! válaszolt rá az úrnő, s azzal egy intésére
-lebocsátották a dobogót a vizárkon keresztben; s akkor négy
-felövedzett asszony kenyeret, sót, bort és tüzet hozott át a kun
-vezérhez, fatálakon, tökkobakban, rézserpenyőben. A szivesenlátás
-jelvényei ezek.</p>
-<p>Eképen kicserélve a hagyományos üdvözleteket egymás közt, a
-jövevény szólt előbb:</p>
-<p>– Az én nevem Kuthen vezér, kunok főcsakánja, Thatha fejedelem
-fia: a hét nemzetség választottja. Ez itt jobb kezem felől Zezárma
-jós, Osd, Zab, Bod, garabonczok. Kivánságunk, hogy minket és
-népünket és minden <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span> marháinkat a tuhudúnok földén keresztül
-bocsássatok; se népünkből, se marhánkból senkit le ne vágjatok, el
-ne fogdossatok; víz mellett legelőt, erdő mellett tüzet adjatok; ha
-egy emberünket vétekben találjátok, az egész népet érte meg ne
-átkozzátok; Isteneiteket mi ránk ne haragítsátok, rossz lelkeket
-csillagesés alatt, harmathullás alatt ránk ne bocsássatok. Kalákába
-tőlünk egy karika orsót szivesen fogadjatok.</p>
-<p>Az urasszonynak nem volt szüksége tolmácsra, hogy megértse a kun
-vezér beszédét: közel atyafiság voltak, sokszor találkoztak
-egymással, ha nem is rokoni lélekkel.</p>
-<p>– Ugy lesz minden, a hogy kivánjátok. A nevemet már tudjátok. A
-ki jó, ahhoz jó vagyok, a ki rossz, ahhoz rossz vagyok. Többet
-magamról nem mondhatok. A míg a mi földünkön jártok, minden jóban
-részesüljetek, a mit ez a föld adott. A ki benneteket megbánt, azon
-boszut ne álljatok, a maga birájával megtoroltassátok. Karikára
-füzött orsó-pénzeitekért cserébe a mi országunkban járó pénzt
-fogadjátok. És azután ti is az ország békéjét meg ne háborítsátok,
-se testében, se lelkében e népet meg ne károsítsátok. Nekünk csak
-jó Istenünk van, attól ne féljetek; a rossz lelkeket ne
-káromoljátok, nem támadnak fel. A ti csakánjaitok a mi
-rhabonbánjainkkal tüzzék ki a határt, a hol táborozni fogtok; és
-azután gondotok legyen rá, hogy a ti kakasaitok a mi tyukjaink közé
-ne keveredjenek; viszont mi is vigyázni fogunk az erkölcsre. Ha
-tetszik a kötés: esküvel megerősítjük innen is, túl is.</p>
-<p>A kun vezér elfogadta a kötést.</p>
-<p>Erre jelt adott az urnő a várba zászlólobogtatással, s akkor ott
-benn megkondult a harang a kis kápolnában, s arra a várkapun kijött
-az egyház embere, az esperes, a feszülettel a kezében.</p>
-<p>Az ószékelyeknél a keresztyén papnak csak olyan viselete volt,
-mint a többi előkelőknek: süveg a fején, kard az oldalán. Hogyne?
-Ha dulakodásra került a dolog, neki kellett elől menni, mint
-vezérnek. A külömbség csak az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> volt nála, hogy a míg a
-székely hadnagyok csákánt emeltek a kezükben, az esperes a
-feszületet hordta a markában, egyébiránt rézből volt az is, s
-szükség esetén azzal is lehetett áldást osztogatni a pogányok tar
-koponyájára. Az esperest Domonkos atyának nevezték.</p>
-<p>Sok külső egyházi szertartást még ekkor a székelyek nem
-ismertek. Templomaik még csak fából voltak; az irhabőr-zászlóra
-szironynyal volt a szűz Mária kép kihimezve: remekmű volt!</p>
-<p>Nem is papoltak, se nem énekeltek a régi magyar keresztyén
-esperesek, gyiakónusok semmiféle idegen nyelven. Egyszerű szavakkal
-beszéltek a néphez, mint a régi halotti szózat bizonyítja:
-«Latiatvc feleim zwmtwkhel mic wogmvc! Isa por es chomvw
-wogmvc.»</p>
-<p>Az esküvés is igen egyszerü volt: a harang egyre kongott alatta.
-Az úrnő bal kezét a feszületre tevé, jobbját felemelte az ég felé s
-tartózkodás nélkül mondá:</p>
-<p>– Én, özvegy Mike Istvánné, Szováth Sára, Várbércz, Várhely,
-Torja urasszonya, esküszöm az atya, fiu, szentlélek egy Istenre, a
-boldogságos szűz Máriára s égnek minden szenteire, hogy a mely
-kötést a mai napon kun atyánkfiaival szereztem, azt, a míg az én
-földemen járnak, minden részében megtartom. Isten engem úgy
-segéljen. Amen.</p>
-<p>Kuthen vezér a fejét rázta: hát nem jön több? Semmi áldozat,
-kehely, vérbocsátás, nyilbemártás, a mi a magyar eskühöz tartozik?
-Kájon felvilágosítá, hogy az csak az ősvallás hiveinél divott; a
-kik az új vallást vették fel, azok a keresztre feszítettre
-esküsznek.</p>
-<p>– No hát hozzák ide azt a keresztrefeszítettet: én is
-megesküszöm reá! mondá Kuthen vezér.</p>
-<p>– Nem úgy lesz az, vitéz csakán! monda az asszony. Ki miben
-hisz, abban idvezül. Te esküdjél meg a kun szokás szerint: esküdjél
-meg a kutyára!</p>
-<p>A kun vezér megrázta a lelógó üstökeit haragosan.</p>
-<p>– Te a nagy esküvést kivánod tőlem? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>– Az egész esküt. Az esküt a felemelt karddal, ásott gödörben
-állva; az esküt a négy éltetőre; esküt a kutyára: a hogy nálatok
-szokás.</p>
-<p>– Nagy a te eszed asszony.</p>
-<p>– Megmondtam! Dörmögé a vezér fülébe Kájon horkáz.</p>
-<p>Kuthen vezér azt hitte, hogy az ő esze még nagyobb.</p>
-<p>– Megkapod ezt az esküt, urasszony; ámde a nagy esküt maga a
-fejedelem tegye meg: apám, Thatha; ő a kun nemzet feje.</p>
-<p>– Nem fogadom el, mondá határozottan Mike Sára. Ismerem jól a
-kunok szokását. Mikor a fejedelmük megvénül, fia pedig férfivá
-lesz, akkor a vén fejedelmet meg szokták ölni. Ezt olyankor teszik,
-mikor egy idegen ország határán belépnek. Akkor aztán az ifjú
-fejedelmet nem köti az eskü, a mit az öreg tett. Az öreg békét,
-barátságot esküdött, azt haza küldik az örök békességbe,
-barátkozzék a férgekkel; az ifjú fejedelem aztán kezdheti a
-harczot, az ellenségeskedést. Neked kell a kutyára esküdnöd, a
-fejedelemfinak, a kinek kezében van az új hold.</p>
-<p>Kuthen vezér a rézpaizsára ütött az öklével.</p>
-<p>– Ennek az asszonynak alirumna szeme van; a beleimbe lát! Legyen
-meg. Leteszem az esküt a kutyára! Készüljetek a szerhez!</p>
-<p>A három garaboncz erre a kapa-alaku nyeregvasakkal négyszögű
-gödröt kezde ásni, míg a bokolabrás elment, az eskütételhez való
-ebet elhozni. Annak himnemünek kellett lenni és tiszta
-fehérnek.</p>
-<p>Mikor a gödör meg volt ásva, úgy, hogy egy embernek derékig ért,
-akkor leszállt belé Kuthen vezér; kivonta a kardját s kinyujtott
-karjával feltartá hegyével az égre. És aztán elmondta a rettenetes
-esküt, a mivel a pogány ősök meg szokták erősíteni a
-szövetséget.</p>
-<p>«Én, Kuthen vezér, fia Thatha fejedelemnek, kunok főcsakánja, a
-hét nemzetség választottja, esküszöm a négy éltetőre, hogy a mi
-szövetséget ma a székely nemzettel kötöttem, azt mindenben
-megtartom, a míg a székely földön <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> járok: ha e szövetséget
-megszegném, föld elnyeljen, hegy betemessen, víz elborítson, tűz
-megemészszen, ég rámszakadjon; magam és egész nemzetem fegyver
-miatt elpusztuljunk.»</p>
-<p>E kegyetlen átokmondás alatt a nagy fehér kutyát ott tarták az
-eskütevő előtt kinyujtóztatva; négy garaboncz fogta a négy lábát, a
-bokolábrás a fejét, a horkáz a farkát.</p>
-<p>Ekkor a kun vezér megsuhintá a kardját a levegőben s úgy csapott
-le azzal a széttartott kutyára, hogy azt derékban kettészelte. Az
-eb egyik fele a fejével ottmaradt a Zezárma kezében, a másik fele a
-farkánál fogva a Kájonéban.</p>
-<p>«Így legyen kettévágva mindenki, a ki e szövetséget megszegné!»
-Szólt a vezér, kilépve a gödörből.</p>
-<p>Akkor a garabonczok hirtelen megtölték a vermet
-szurokfenyő-galyakkal s a kettévágott ebet máglyára vetve,
-meggyujtották azt alatta.</p>
-<p>«Így égjen porrá mindenki, a ki e szövetséget megszegné, a hogy
-e kutya porrá fog égni!»</p>
-<p>Ez volt az eskü végmondata.</p>
-<p>Annak a kutyának a két lapoczkacsontját pedig a két pogány pap,
-a bokolábrás és a horkáz egymás közt felosztják majd: az égett
-csontokon fehér foltok szoktak maradni, s ők azokból megjósolják a
-jövendőt. Ez az ő tudományuk.</p>
-<p>E nagy esküvést megtéve, Kuthen vezér odajárult a dobogóhidra;
-Mike Sára asszony fele utján eléje jött, a hid közepén találkozának
-s ott kezet nyujtottak egymásnak, ősi szokás szerint.</p>
-<p>Mike Sára asszony délczeg, száltermetü alak volt, fénylő fekete
-haja, villámló két szeme, barnapiros arcza; nem volt még idősebb,
-mint ha két menyasszony korát együvé tennék. – Kuthen vezér a
-férfikor delét élte: a száldokfa, a mit születésekor ültettek,
-negyven karikát nevelt már.</p>
-<p>Jól odanézett az asszonynak: az is megállta lelkesen.</p>
-<p>– Minthogy már így egymás kezét tartjuk, szólt a kún
-<span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> vezér, mondanék én neked egy szót. Még én
-soha e világi életemben ilyen asszonynyal nem találkoztam, mint te.
-Egészen hozzámvaló vagy. Jöjj én hozzám feleségül. Adok neked
-kétezer tulkot, tizezer juhot, arany kösöntyűt, gyöngyös főkötőt,
-sávolyos gyapjúsátort. Több feleséget nem veszek melletted.</p>
-<p>Mike Sára asszony tűrte a vezér vasmarkának szorítását, s
-asszonyi szelídséggel felelt a nászkérdésre:</p>
-<p>– Nagy becsületnek veszem szívbeli ajánlatodat, vitéz csakán! De
-három okom van rá, hogy megköszönjem, el ne fogadjam.</p>
-<p>– Halljam: Igazak-e?</p>
-<p>– Az egyik az, hogy mint igaz székely asszony, az én
-megboldogult uramhoz még alvó porában is megtartom hűségemet.</p>
-<p>– Majd elfelejtenéd azt, ha engem megismernél!</p>
-<p>– A második okom, hogy ha feleséged lennék, vagy énnekem kellene
-te veled bujdosóba mennem, vagy te neked kellene velem itt
-maradnod. Nálunk pedig az a törvény, hogy a mely székely asszony
-idegenhez megy nőül, azt a birtokából a szomszédai
-kibecsültetik.</p>
-<p>– Adnék én neked tízannyi birtokot, tejjel-mézzel folyó
-termőföldön, nagy Magyarországon, a mi nekem van adva a két víz
-között.</p>
-<p>– A harmadik okom pedig az, hogy te bálványimádó vagy, én pedig
-az egy igaz Istennek és az ő szent fiának a híve.</p>
-<p>– Megengedném én, hogy te a keresztrefeszítettnek az oltárát az
-én áldozatkövem mellé építsd.</p>
-<p>– De én nem engedném meg, hogy te oda állítsd a te bálványodat
-az én Jézusom mellé.</p>
-<p>S ezzel visszaszorítá a kun csakán kezét Mike Sára asszony, hogy
-csakugy ropogott bele. Tudja meg, hogy ha az ő keze vas, ezé meg
-aczél.</p>
-<p>– És most már, miután egymás kezét így tartjuk, – folytatá az
-urasszony, – én is mondok te neked egy szót. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> Te
-megesküdtél rá, a nagy esküvéssel, hogy az én kötésemet bizony
-mindenben megtartod. Az én kötésem pedig így szólt: «Az én népemet
-se testében, se lelkében meg ne károsítsátok.» Megértetted-e
-jól?</p>
-<p>– Bizonynyal így mondtad.</p>
-<p>– S te erre esküdtél. Azt pedig jól tudod, hogy az én népem az
-új vallás híve; az egy igaz Istené, a keresztrefeszített Jézusé. Ha
-te most itt a te bálványisteneidnek áldozatot tartasz, ha a
-tűzhalmokon tüzet gyujtasz, ha kürtöléssel, énekléssel,
-tánczolással bálványtiszteletet támasztasz, ezzel te az én népemnek
-a lelkét megkárosítod. Még nem mult el egy emberöltő idő, hogy
-keresztyén királyunk itt a székelyföldön az ősvallás miatt
-fellázadt népeket fegyverrel és nagy vérontással engedelmességre
-hajtotta; több vidékében a székelyföldnek még most is ragaszkodnak
-az ősvalláshoz, a had-Istenhez, a Damasek urhoz, s a rejtett szent
-berkekben áldozatokat tesznek. Ha most egyszerre a te nemzeted
-meggyujtja az oltártüzeket, ez az egész nép fel fog háborogni
-miatta, a szakadárok fellázadnak s az igazhivőket megrémítik. A
-babona könnyen terjed. Azért, ha a szövetséget meg akarod tartani,
-úgy bizonynyal megtiltod papjaidnak és bokolábrásaidnak, hogy a míg
-a székelyföldön keresztülmennek, bálványtisztelő áldozatokat
-tartsanak a székely nép nyilván láttára.</p>
-<p>Kuthen vezér szótlanul rázta a fejét; de annál hangosabban
-rivalltak fel a kun papok és garabonczok e szavakra; még a székely
-horkáz, Kájon is haragba jött és odakiálta:</p>
-<p>– Még ebbe majd a bálványosi rhabonbánnak is lesz
-beleszólása!</p>
-<p>– Hallod-e, urasszony! monda Kuthen: ez nem az én dolgom, ez a
-papok ügye. Erre engemet ne kényszeríts!</p>
-<p>– Jól van. Nem kényszerítelek. Én sem beszélhetek az egész
-székely nemzet nevében, csak a magaméban. Talán megérthetjük
-egymást. Jöjjetek fel a ti bölcseitekkel és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span>
-papjaitokkal holnap hajnalban a Tanácsdombra; mi is lejövünk a mi
-előljáróinkkal, s együtt megtartjuk a körültájt: a közös
-nemzetgyűlést és abban határozunk. Addig Isten közöttünk!</p>
-<p>A vezér ráhagyta. Azzal mindkét csapat visszatért: az egyik a
-várba, a másik a táborhelyre. Az est leszállt, a megtelepült kun
-nép ezernyi tábortüze, mint a földre szállt csillagsereg, borította
-el a mezőt. A Fergetyűvár, változó tűzszemeivel, gyorsított
-keringéssel forgott körül a tetőn, szétküldve a Tanácsdombra hívó
-üzenetét az egész vidéknek.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Éjszakára kelve, a mocsárban lakást megunták a banyák s a vad
-férfiak nyakába ülve, kiczepeltették magukat a rétyi nyir
-bozótjaiba, ott tüzet raktak, ruháikat szárasztották, s megszedték
-a cziherről az ehető bogyókat, a homokból a kucsma-gombát, a
-mocsárból az ehető kecskebékát; azt mind bográcsokba összehányták,
-összefőzték; olyan bogyó is volt közte, a mitől az embert bolondság
-szállja meg; mikor abból ettek, olyan bakugrásnak, tivornyának
-mentek végére a lobogó tüzek mellett, hogy az odatévedt
-pásztorlegényt, ki ezt egy faoduból nézte, a döbröcz ütötte ki
-rémületében: soha el se hagyta.</p>
-<p>Az Olt és Feketeügy partját pedig meglepték a szép kun leányok:
-a holdvilágnál ott fürödtek, s fürdés után, a vízből kikelve, a
-zöld mezőn karéjban tánczoltak, karban énekeltek: tündérszépek
-voltak: a sás közt elrejtőzőtt halászlegény, a ki őket nézte,
-ónossá lett e látástól egész életére.</p>
-<h2>A KÖRÜLTÁJ.</h2>
-<p>Micsoda Belzázár palotájának a pompája a székely ősök
-tanácsdombjához képest!</p>
-<p>Egy kerek domb tetején száz hársfa körbe ültetve, ötszáz éves
-valamennyi, a távolból olyan, mint egy boltkupolás <span class=
-"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span>
-szentegyház. A száz élő oszlop oly terjedelmessé vastagodott az
-idővel, hogy a két fa közei csak ablakoknak látszanak már; a vastag
-gyökerek messze elnyulva, egymásba fonódva a földszín felett, az
-egész belsejét a körnek beterítik, míg lombsátoraik fenn a magasban
-összeborulnak s oly mennyezetet képeznek, a min napsugár át nem
-tör, zápor keresztül nem ver. A székely tuhudún vallás szent fája,
-a száldok, mikor virágjában van, aranynyal húzza be ez egész
-kupolát, s illatával az egész rónát betölti; alatta az ezernyi
-fülemüle, pacsirta zengi dalait az Urhoz. Nem volt ennél szebb
-istenháza Salamon királynak!</p>
-<p>Egy oldalán tág kapu van hagyva a száldokfás körnek, olyan nagy,
-mint egy diadalív. Azon keresztül a székely havasokra látni, a
-várakkal koronázott hegyormokra: fölséges egy látvány! és
-köröskörül a hársfák között minden élő közle új meg új tájt mutogat
-a gyönyörű háromszéki rónán, kanyargó folyamokkal, kéklő
-bérczfalakkal, kaczagó mezőkkel. Talán ezért nevezték a gyűlés
-helyét Körültájnak.</p>
-<p>E nyitott boltív bejáratánál van az áldozatkő; egy óriási
-kolonczra még egy roppantabb kőlap fektetve. Benn az élő teremben
-pedig a boltívvel átellenes félkörben van elhelyezve huszonhárom
-fehér lapos kő. Ez a huszonhárom székely törzsnek az ülőhelye.
-Középen a legmagasabb kő a főrhabonbán ülőszéke.</p>
-<p>Ez volt az ősvallás korszakában az áldozatok helye. (A legrégibb
-hagyományokban Moya, majd Moxa: mai nap Maksa a neve.)</p>
-<p>A tűzáldozatokat hitbuzgó királyaink törvény által megtiltották,
-hanem azért a tanácsdomb meg lett hagyva gyülekezési helynek, s azt
-is még hosszú időn át «áldozatnak» nevezték. Pedig már nem
-gyujtották meg a Gyulák (a tuhudún főpapok) a szent tüzet
-kerékforgatással az oltárkövön; nem ölték le a fehér lovat a
-táltosok; nem itták meg a vérét a daliák a szent forrás vizével
-keverve; (ámbár még voltak számosan, a kik emlékeztek azokra az
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> időkre, a mikor így tisztelték az Istent;
-sőt némelyek még most is így végzik azt titokban.) Ez idő szerint
-az oltárkőre csupán a nemzeti ereklyék vannak elhelyezve,
-Bálványos-várból a kőpaizsok az alaptörvényekkel, Bonda-várból az
-áldozatkehely, Torjáról a turulos zászló: mindezeket a legjobb
-vitézek őrzik, a kik dárdahegyeikkel távoltartják a sokaságot. Két
-óriási dalia, keresztbetett alabárdokkal tartja elzárva az
-oltárkőhöz vezető lépcsőket.</p>
-<p>A sziklák tetején még ott látható az a három, egymásra tett
-padalakú csompó, a mit Kupa kövének neveznek; a magas völgyből még
-egyre szakad alá a zúgó patak, mely az «Úr kútjából» támad, ott, a
-hol az az óriási bükkfa látszik; de már sem a kövön, sem a
-forrásnál nem áldoznak; lenn a völgyben építik az új vallás
-templomát (ma is fennáll.) Ám azért az emléke az őshitnek még a mai
-ivadékra is átszállt: az Úr kútja főfájást gyógyít, s a ki iszik
-belőle, csomót köt a bükk fiatal hajtására.</p>
-<p>A mint az első hajnalsugár kilövell a havasok mögül, szerteszét
-az egész vidéken megszólalnak a kürtök s minden oldalról érkeznek a
-székelytörzsök fejei, erős kiséreteikkel. Legelsőnek érkezik meg az
-udvarhelyi főrhabonbán Káldor István. Törvény szerint ugyan
-székelyek grófja volna már a czíme; de még mindig a régit tartják.
-Öreg ember már: három tatárjárást megért; ha levágnák a száldokfát,
-a mit születésekor ültettek, megtudnák a gyűrűiből, hogy csak egy
-esztendő hiányzik a százból. Azért még egyenesen áll, mint a
-fenyőszál s nem is támaszkodik az aranycsákányára; övéig rengő
-szakálla olyan fehér, mint az ezüst, s sürű hótiszta haja
-befonatlan omlik vállaira; a keresztyének így viselik. A szemei oly
-élesek még most is, hogy a félsötétben is megismer minden arczot.
-Tiszteli őt minden ember, mert tudják, hogy igazságos. Két horkáz
-czipeli utána a «varázsdobot», mely hajdan az áldozatnál szolgált,
-most pedig az itélet-kimondáshoz ad jelt.</p>
-<p>Azután rendben érkeznek a Zelemérek, a Vaczmán-törzsből,
-Kalandos, Dindár a Megyesekből, Bánd, Ropó, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> Libancs a
-Pethes-ágból, Sámsond a Telegdek sarja, Maka a rhabonbán, Kada,
-Zaklató, Ozdor a Szomorú-ágból; a királyi udvarnál a száz székely
-testőr mellett vezérkedett Ika, Póka, az Opoulet unokája, Domboru a
-Zábrán nemből, Nyujtód, a Domonkosok őse. Az a rend, hogy a család
-feje az őt megillető kövön helyet foglal, a hozzátartozók, a
-levente fiak pedig a háta mögé állnak kivont kardokkal. Maguk a
-családfők, a hatalom és tisztség jelvényeül egy-egy arany csákányt
-viselnek, hosszú, görcsös vadkörtefanyéllel.</p>
-<p>Kívül a hárskörön gyülekezik a nép, férfi, asszony, gyermek,
-mindenki hallgatja a tanácstartó áldozatot; de ide a szentélybe
-csak a családfők és azoknak a felnőtt fiai jöhetnek be. Panasztevő
-felek, idegenek a kör elején állanak fel, azoknak a számára
-nincsenek ülőhelyek.</p>
-<p>Nagy pompával érkezik meg a hatalmas Sándour János rhabonbán is,
-fiával Ompolylyal, a ki tisztében következik; a másikat Ipolyt,
-papnak neveli, mert buzgó keresztyén.</p>
-<p>Csak négy kőszék maradt még betöltetlen: az egyikről mindenki
-tudja, hogy az a fiuleány Veneturné helye, a kit gonosz tetteiért a
-tanács megfosztott attól a tisztességtől, hogy a törzsét itten
-képviselje. A másik hely szintén fiuleányra vár. Az a hirhedett
-Rapsonné helye, a kinek elég oka van késedelmeskedni, mert messze
-lakik, s öreg asszony már. Még akkor tündérek és óriások világa
-volt Erdélyországban, a mikor Rapsonné, meg az ő öcscse, Firéne
-csodaszép menyecskék valának: bizony, most már a százesztendőn
-régen túl van. S csak zselyeszékben tud idáig jönni, s mikor
-leültetik a helyére, az orra hegye majd a térdit éri.</p>
-<p>Héj Rapsonné asszony, hol van az már, mikor kegyelmed tündéri
-szépsége még az ördögöt is úgy elbolondította, hogy kivánságára
-kőutat épített a várától egész Kolozsvárig. Régen volt ez már. De
-azért, hogy Rapsonné asszony fiatal korában az ördög arája volt,
-most igaz keresztyén hitű lélek; az ördöggel is csak azért
-csináltatta azt <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> az utat, hogy Kolozsvárra bejárhasson
-misére; most pedig már maga tart kápolnát, abban dominicanus
-baráttal miséztet s egész nap imádkozik és kuruzsol. Nagy tudománya
-van benne, hogyan kell a pogány babonából keresztyén babonákat
-formálni. Azonban egy körültáji áldozatról el nem maradna s a
-gyülekezetben mindig övé az első és utolsó szó. Ékesszólásától
-rettegnek a magyarok!</p>
-<p>Még Mike Sára asszony maga van hátra; de az ő késedelmét
-megértheti, a ki tudja, hogy neki az Olt átjáratait kell őrizni, a
-míg a kunok fejei megérkeznek, a kik a Körültájra híva vannak. Ő
-csak azoknak a kiséretében jő fel majd.</p>
-<p>Hanem, hogy Opour Kevend rhabonbán uram legutoljára marad, az
-tőle tiszta kevélység; mivelhogy csak a szomszédos Bálványos-várból
-kell alájönnie; ő bizonynyal előbb áldomást tartott odahaza.
-Mindenki tudja felőle, hogy ő még az ősvallás híve s
-Bálványos-várban a Damaseket imádják s a forrásnál áldoznak; de
-senkinek sincs kedve belekapczáskodni, mert mind maga, mind a három
-fia igen hatalmas emberek. Ő ül a balról levő legszélső kövön s
-közte és a szomszédja közt van a Veneturné üres ülőhelye, a minek a
-szomszédja eléggé örül. Az átellenben levő szélső kőpad pedig a
-Mike Sáráé.</p>
-<p>Azért örül pedig az Opour Kevend szomszédja olyan nagyon annak,
-hogy messze esik tőle, mert a rhabonbán nemcsak a három fiát szokta
-elhozni magával, hanem még azonfölül a him oroszlányát is, a mit a
-szájába vetett zablánál fogva bocsát a kezén. Ámbátor a székely nem
-szokott megijedni a medvétől és a mándrucztól sem, de mégis egy
-oroszlán nem kellemetes szomszéd, ha mindjárt tejes haricskán
-nevelték is fel.</p>
-<p>Kevend urnak nagy gyönyörűsége van abban, hogy ő egy oroszlánt
-vezethet pórázon. Bir vele: ő annak az ura. A merre megy, az
-emberek félve kotródnak előle szerteszét, – s mikor leül, zsámolyul
-használja a lába alá az oroszlány fejét. Pedig az ábrázatja is elég
-marczona volna <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> arra, hogy a reátekintőben feltámaszsza a
-félszt. Összevissza hasogatva sebhelyektől, a miket nem ellenség
-vagdalt oda, hanem a saját keze. Az ősvalláskövetők a kedves
-halottaik temetésénél az arczukat szokták felhasogatni: vérrel
-siratták el, nem gyáva könynyel. Kevend sok ilyen kedves halottat
-elsiratott már. S aztán minden sebhely egy emlékeztető jel a
-halottnak megnyugtatást adó bosszúállásra. Neki és a fiainak három
-varkocsba fonva csüng a haja két oldalt és hátul, elől a homlok
-leborotválva. Az álla közepén hiányzik a szakáll, azt a helyet az
-újszülött gyermeknél tüzes vassal égeti meg a billogos Ez az
-őshitűeknél a felavatás, mint a Jézus-követőknél a keresztség.</p>
-<p>A mint az öreg Kevend úr, senkit nem üdvözölve a tanácsban, nagy
-dölyfösen leül a tanácskőre, lábát elnyujtva az oroszlán sörényes
-nyakán, a három legény fia odaáll körüle, jobbról a Szilamér,
-balról a Zsombor, háta mögött az Iszla.</p>
-<p>Szilamér a legidősebb; délczeg, magas alak, hosszúkás tojásdad
-arczczal, szép, szelíd tüzű barna szemekkel, gesztenyeszín haja és
-szakálla. Ez bizonyosan az anyja képmására ütött, mert az apja
-szegletes vonásaiból alig van benne valami; ellenben a középső,
-Zsombor, szakasztott mása az apjának, mintha csak a száján köpte
-volna ki: ugyanaz a tömzsi, széles vállú termet, azok az előreülő
-pofacsontok, az a kettős áll, agyarkodó száj, villogó parázsszemek,
-az egyik szemöldöke épen úgy huzódik lefelé, a másik meg fölfelé;
-még a hangja recsegésével is úgy utánozza az apját, azért is ő az
-igazi kedvencze. A legifjabb, Iszla, széles képű, vastag ajkú
-kamasz, kiülő bikaszemekkel, alig serkedő bajuszszal, kenderszőke
-hajjal, a balarczán van egy nagy fekete szemölcs. Három külömböző
-anya szülte ám ezeket! Kevend úr úgy bánt az asszonyfélével, hogy
-«adom s veszem».</p>
-<p>Végre jelenté a kürtszó, hogy a huszonkettedik «ág» is
-megérkezett. <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span></p>
-<p>A zöld boltíven át közeledett, lováról leszállva, Mike Sára
-asszony. Neki is a hosszúnyelű aranycsákány volt a kezében.</p>
-<p>De nemcsak egyedül jöve el, hanem a leányát is magával
-hozta.</p>
-<p>Teremtő szent Isten! de megremekeltél, mikor ezt alkottad;
-akárkinek az oldalbordájából vetted! Milyen délczeg termet; karcsú,
-de hatalmas; minden mozdulata csupa ideg, minden tekintete csupa
-lélek; aranyszínű haja sarkáig takarja; szája akkor mond legtöbbet,
-a mikor csukva van; de a két szemének a tüzét ember legyen, a ki
-kiállja. Nem is jó ránézni erre az alakra, mert a ki meglátja, hogy
-a keble azt a bőrpánczélt hogy feszíti széjjel, még eszét veszti
-bele.</p>
-<p>A leány oldalán kard volt; mikor az anyja leült a tanácskőre, ő
-is kihuzta azt, mint a többi legények s odaállt az anyja mellé.</p>
-<p>– Ki az ott?</p>
-<p>– Mit keres az ottan?</p>
-<p>Kiálta fel egyszerre Rapsonné és Kevend úr; de Rapsonné még egy
-szuszszal hamarább.</p>
-<p>Mike Sára asszony nagy nyugodtan felelt.</p>
-<p>– Ez az én leányom: Imola.</p>
-<p>– Mit keres egy leány az áldozathelyen? Kiálta Kevend úr.</p>
-<p>– Azt, a mit a legényfiak. Olvastassa fel kegyelmed magának,
-rhabonbán uram, szent László királynak törvényét, abból megértheti,
-hogy ha egyike a székely ágnak fiban kihal, annak minden birtoka és
-hatalma szálljon a leányágra, s a kit fiuleánynak neveznek, csak
-olyan legyen mindenekben mint a férfi.</p>
-<p>– Köpök az ilyen törvényre!</p>
-<p>– Akkor köp kend az egész székely nemzetre, a ki ezt a törvényt
-maga hozta a csikrákosi mezőn, maga László jelenlétében, a ki még
-akkor csak királyfi volt.</p>
-<p>– De a tuhudúnok ezt soha el nem ismerték. Tudva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> van, hogy
-a bágyi lakodalomban Sándour Están rhabonbán uram menyasszony
-leánya Druzsilla inni akart ám áldomást a fiuleányok törvényére az
-áldozatkehelyből; de Burzon rhabonbán ki is kapta a kezéből a szent
-kelyhet: asszony nem iszik abból.</p>
-<p>– De le is szúrta Burzon rhabonbánt Sándoúr Están ott abban a
-nyomban. Megolvashatja kegyelmed a csiki rovatosban.</p>
-<p>A dob közbehangzott. Káldor István főrhabonbán igazságot tett a
-perlekedők között.</p>
-<p>– A törvény: törvény; az ellen nincs szó, sem beszéd. A
-fiuleánynak mindenütt helye van ott, a hol az ágból való
-fiunak.</p>
-<p>– Te mondád, pattogott vissza Opour Kevend. A törvény: törvény.
-De azt is apáink erősítették meg, hogy a ki az áldozathelyre bejön,
-annak háromban kell igaznak lenni: legyen erős, bátor és
-tiszta.</p>
-<p>– Az én leányom bizonynyal mind a háromban igaz. Mondá Mike Sára
-asszony.</p>
-<p>– De annak előbb bizonyságot kell tenni ősi szokás szerint, igaz
-tuhudún szokás szerint.</p>
-<p>Erre Sándour rhabonbán kiálta közbe indulatosan:</p>
-<p>– De mi nem vagyunk többé tuhudúnok, hanem keresztyének.</p>
-<p>– Korcsok vagytok! ordítá Opour Kevend a fiával együtt, s a
-megrugott oroszlán is beleordított a zajba. – Mind
-keresztülmentetek a szivárványhidján! Az asszonyokból tettetek
-férfiakat, s a férfiak lettek asszonyokká!</p>
-<p>– Igazad legyen! szólt felcsattanó hangon Mike Sára. Úgy van! A
-hol férfimunka vár a székelyekre, nincs külömbség férfi és asszony
-között. Az oroszlán nősténye, azért, hogy sörénye nincs, mégis
-oroszlán. Én nem féltem a leányomat a tuhudúnok próbáitól. Neked is
-látom itt egy fiadat, rhabonbán, a ki a három bizonyság letevése
-nélkül jött ide a tanácshalomra. A mi bizonyságokat <span class=
-"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> ő le tud
-tenni, az én leányom bizonnyal megcselekszi azt mind.</p>
-<p>Az Opourok éktelen kaczagást támasztottak erre a felhivásra, a
-minek csak Káldor hatalmas dobütése vetett véget.</p>
-<p>– No hát álljatok ki a próbára! mondá Opour Kevend, hosszú
-palástjával eltakarva az oroszlán fejét. Kezd el Iszla fiam. Mutasd
-meg, milyen a székely erő? Tégy fogadást.</p>
-<p>Iszla kérkedőn felvetett fejjel lépdegélt fel az oltárkőre, s
-ott a két nehéz kőpaizst, a mikre a székely nemzet alaptörvényei
-vannak vésve, a két kezébe véve, felemelé azokat rengő karjaival,
-az arcza csak úgy fénylett bele. És aztán elmondá a fogadást: «a
-hogy most feltartom a székely nemzet törvényeit, úgy fogom azokat
-életemmel, véremmel mindenkor megtartani.»</p>
-<p>– Jól van fiam! dörgé Opour, az öreg; hát a leány hogy mondja
-ezt?</p>
-<p>Imola szép csendesen odajárult az áldozatkőhöz, a két
-márványvértet egymásra fektette, s úgy egyszerre emelte fel azokat
-a feje fölé. De meg sem látszott az arczán, hogy ez erejébe került,
-meg sem érzett a hangján, mikor a fogadást elmondta, hogy a keble
-szorul; még csak az arcza sem volt kigyulladva, mikor a lépcsőkön
-alászállt.</p>
-<p>A rhabonbánok a fokosaik nyelével dobogtak a földön,
-helyeselve.</p>
-<p>– Alirumna vér van benne! dörmögé bosszúsan a vén Opour.</p>
-<p>A mint a tündéri alak a fényes napvilágtól körülsugározva
-belépett a hárskörönd ünnepélyes sötétjébe, Iszla szájtátva bámult
-reá, Zsombor vasvilla szemeket vetett feléje; de Szilamér egészen
-rajta felejté a lelkét.</p>
-<p>– Hát lássuk a másodikat! szólt Opour; vajjon csak olyan
-bátorság lakik-e a fiuleány szivében, mint az igazi legényében?</p>
-<p>Intésére egy garaboncz egy kecskegödölyét hozott s azt átvette
-tőle a rhabonbán. <span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Akkor lerántá a palástja szárnyát Opour az oroszlán fejéről,
-mire az, meglátván a gödölyét, hirtelen fölemelte a fejét s
-megrázta a sörényét, veszedelmes mormogással. Opour odahajítá eléje
-a reszkető áldozatot, s az oroszlán lenyomta azt a földre hatalmas
-tányértalpával. Opour inte Iszla fiának.</p>
-<p>Erre Iszla kirántott a puzdrájából egy nyilvesszőt, s odalépve
-az oroszlánhoz, rárivallt s lábával nagyot dobbantva, fejére vágott
-a nyilvesszővel a nagy fenevadnak, s ugyanabban a perczben a másik
-kezével kirántotta annak a talpa alól a gödölyét s magasra
-fölemelve tartá. Az oroszlán ordított dühében; de az igaz, hogy
-Opour maga is visszatartotta azt hatalmas karjával a szájába vetett
-éles zablánál fogva.</p>
-<p>– Csináld ezt utána! szólt Opour Imolához, ismét odadobva a
-fenevad elé a gödölyét.</p>
-<p>Imola még el sem sápadt. Odalépegetett az oroszlánhoz szeliden;
-még csak vesszőt sem hozott magával, csak a szemébe nézett a nagy
-fenevadnak, azokkal a bűbájt sugárzó nagy égvirág-szemeivel, s
-attól a nézéstől az oroszlán pofájáról elsimultak a harag ránczai,
-az a nagy bolond vadállati ábrázat valósággal mosolyogni kezdett,
-még a fülét is hátrahúzta; s mikor a leánynak a varázstevő keze
-hozzáért a fejéhez, hogy azt megsimogassa: az oroszlán féloldalt
-fordította neki a fejét, mintha azt mondaná: «no még itt is;» a
-szemeit is összehunyta, a körmeit behúzta a talpa közé, csak a
-lobonczos farkával veregette a földet, utoljára hanyatt fordult,
-mint a macska, s játszani kezdett. S mikor aztán a leány kezébe
-fogta a gödölyét, az oroszlán megnyalta a gödölyének az orrát a
-nyelvével.</p>
-<p>– Alirumna volt az anyád! Az tanított erre a varázslatra! kiálta
-szörnyűködve Opour; míg a többi rhabonbánok nagy tetszésre riadtak
-köröskörül. Az oroszlánomat is megigézted!</p>
-<p>Hej de ha még csak az oroszlánát igézte volna meg <span class=
-"pagenum"><a name="Page_30" id="Page_30">-30-</a></span>
-tekintetével ez a leány; de a legnagyobbik fia is beleesett annak a
-bűbájába. Abban is kicserélte a lelket. E szemek varázslata alatt
-elfeledte Szilamér, hogy az Opourok és Mikék örök ellenségek, s
-bizony azzal a szándékkal irányozta a kardja hegyét az oroszlán
-felé, hogy ha az Imolát meg találja tépni, rögtön halálra szúrja
-vele.</p>
-<p>Mike Sára büszkeségtől tündöklő orczával ölelte keblére leányát.
-Nem válik ez szégyenére a nemzetségének.</p>
-<p>– No, de hátra van még a harmadik igazság! mondá Opour, a
-tisztaság próbája.</p>
-<p>Már erre a szóra haraggal dobbant fel az úrasszony.</p>
-<p>– Kell azt még bizonyítani az én leányomnak?</p>
-<p>– A törvény: törvény; mondá keserű gúnynyal Opour.</p>
-<p>– A kik a törvényt hozták, csak férfira gondoltak; hajadon
-szűzleányt egy ilyen kérdéssel illetni is vétek!</p>
-<p>A férfiak mind helyeselték ezt. Az ilyen próbát hajadon leánynak
-nem szükség letenni. De Rapsonnéból kitört az irigység: neki nem
-volt leánya.</p>
-<p>– De csak tartsuk meg a törvényt. Az ember esendő. Ilyen idős
-hajadonnak már sokfelé lehetett az útja.</p>
-<p>– Magáról tudja kegyelmed? veté oda gorombán Mike Sára asszony.
-No hát hozzák azt a próbatevő üstöt! nem féltem tőle a
-leányomat.</p>
-<p>Abban az időben gazdag ezüstbányájuk volt a hegyekben a
-székelyeknek, ott állt a hatalmas kohó, a hol az érczeket
-kiolvasztották. Nagy négyfülű üstben felhozta négy hevér az
-olvasztott ezüstöt, s odahelyezé az oltárkőre.</p>
-<p>Az volt a tisztaság próbája, hogy a bizonyító ezekkel a
-szavakkal: «a milyen tiszta a szivem, olyan tiszta legyen a kezem
-is», belemártotta kezét az olvadt ezüstbe.</p>
-<p>Isten csodája-e, vagy valami bűbájos mesterség, hogy voltak
-sokan, a kik ebben a próbában a kezüket össze nem égették? Abban az
-időben ez volt a rendes bizonyítás: a hol nem volt olvadt ezüst,
-tüzes vasat hoztak; törvény rendelte így; a körüljáró
-«billogos»-nak ez volt az igazságszolgáltatása. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span></p>
-<p>Iszla csak egy rövid káromkodásig, de Imola egy üdvözlégy
-Máriáig tartotta benn a kezét az olvadt ezüstben s az alatt nem az
-ő arczán folyt végig a könyű, nem is az anyjáén, hanem a
-Szilamérén. Az ifju dalia azon gondolkozott, hogy ha Imolának
-összeég a keze, felrugja az oltárkövön az áldozatkondért az egész
-ezüsttel.</p>
-<p>De nem égette meg.</p>
-<p>A főrhabonbán dobütés után kimondá a tanács itéletét, hogy Opour
-Iszla levente és Mike Imola fiuleány helyet foglalhatnak a Körültáj
-gyülekezetében a Száldokfákon belül.</p>
-<p>– Magad is alirumna vagy, dörmögé boszúval Opour Kevend.</p>
-<p>A főrhabonbán ekkor Mike Sárához fordult.</p>
-<p>– És most add elő, miért hivattad össze a Fergetyüvárral a
-székely nemzet tanácsát a maksai dombra?</p>
-<p>– Elmondom. Értsétek meg. A kun nemzet hét nemzetséggel vonul
-keresztül a székely földön Magyarországba, a királyok engedelmével.
-Béla király megparancsolta a székelyek grófjának, hogy békében
-engedje őket elvonulni a Honárkán, az Etele útján, a Rhapsonné
-útján egész Kolozsvárig. Én, a rétyi nyirnek és a Honárkának örökös
-urasszonya, kötést szerzettem a kunok vezérével, Kuthen
-fejedelemfival, hogy én is békével engedem őt seregestől, népestől,
-minden jószágostól egész birtokomon keresztül vonulni, de ő is
-békében hagyja, meg nem háborítja az én népemnek se testét, se
-lelkét, se semmiféle jószágát. Kuthen vezér ezt a kötést megerősíté
-a nagy esküvéssel a négy éltetőre, a szétvágott kutyával. És arra
-kérdés támadt közöttünk, hogy ha a kunok itt a mi székely földünkön
-az ő áldozataikat végezni fogják: ez nem lesz-e majd lélekháborodás
-a a keresztyénhitű székely népre nézve, nem rontják-e meg az én
-nemzetségemet az ő szokásaik?</p>
-<p>– De bizony megrontják! rikácsolt közbe Rapsonné asszony, a
-kinek már majd kifúrta az oldalát a szó, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> abbeli
-kínjában, hogy egy másik asszony annyi ideig beszél ő előtte; nem
-hagyta Mike Sárának végigmondani a magáét, hanem közibe vágott, s
-akkor aztán semmi gát az ő beszéde árját fel nem tarthatá vala.
-«Hogy ne rontanának meg bennünket. Czudar, rusnya, riha nép ez.
-Alig hogy letelepedtek, boszorkánygyülést tartottak a rétyi nyiren.
-Ezeren is voltak, vízen keresztül jöttek, vízben el nem merültek,
-férfiakat megnyergeltek, azokon lovagoltak, apró gyermekeket víz
-fenekéről felhoztak, tüzet fából csináltak, tűzön átugráltak, kis
-gyerekeket tüzön keresztül dobáltak, kigyót, békát összeszedtek,
-üstbe hánytak; azt megfőzték; ördögökkel tánczot jártak;
-összeszedték a harmatot, s zsákba dugták; a kútágasba kést ütöttek,
-azon keresztül a vidéken minden tehenet kifejtek, az én teheneim is
-mind véres tejet adtak az éjjel: látta őket, ott volt Darkó
-juhászom, azt megérezték a szagáról, pedig elbujt faoduba, de
-kihúzták s csak úgy kegyelmeztek meg neki, hogy megigérte, hogy sót
-hoz nekik. Éjjel sót csak a boszorkányok kérnek. Azzal úgy
-elfordították a nyakát a pásztorlegénynek, hogy most is oldalt áll
-a feje. Még nagyobb gonoszságot követtek el az Olt mellett. Egy
-halászlegény megleste őket, mikor mint hattyúk, meg vadludak
-odarepültek a leányaik a partra, ott levetették a hattyúruhát, a
-holdvilágnál megfürödtek, hajaikat szétbontották, énekeltek,
-karéjban tánczoltak; a halászlegény reggelre holdas lett a
-varázslatuk miatt. Az ördögökkel vannak. Én az én utamon keresztül
-nem hagyom őket vegyegni.»</p>
-<p>Opour Kevend goromba kaczagással kiálta közbe.</p>
-<p>– Talán bizony fél kend, nénémasszony, hogy a mely utat az ördög
-csinált oda kendnek, azt az utat megint elviszi az ördög?</p>
-<p>Rapsonné mérgesen förmedt a háborgatóra.</p>
-<p>– Te neked meg, vén bak, jobb lesz, hogyha hallgatsz az
-ördögről! Hiszen három fiad közül kettő váltott gyerek. Azt
-mindenki látja. Csak a középső a te képed. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> A
-legnagyobbikat a Furusina tündér cserélte ki a magáéval, a
-legkisebbet meg a Drómó ördög tette a fészkedbe; ott a pofáján a
-fekete jegye!</p>
-<p>Hajh, micsoda viheder keletkezett erre! A négy Opour férfi mind
-visszakiabált Rapsonnéra, a ki meg, száz ránczba vigyorítva az
-ábrázatját, csak úgy vicsorgatta azt a harmadfél fogát reájuk.
-Legdühösebb volt az öreg Opour, a ki nemcsak a három fiát
-buzdította Rapsonné ellen haragra, de még az oroszlánját is
-ráuszította; de a mitől Rapsonné meg nem ijedt, hanem ő is előrántá
-a palástja alól a három singnyi hosszú fekete kigyóját s azt
-farkánál fogva kibocsátá a rátámadók ellen; a kigyó sziszegve
-emelte fulánkos fejét az oroszlán ellen, a ki visszahőkölt előle
-ijedten, és se ember, se állat nem mert Rapsonnéhoz közelíteni, úgy
-féltek tőle, meg a kigyójától. Ellenben a tanácstagok lábainál levő
-szelindekek mind beleavatkoztak hangos csaholással ebbe a
-perpatvarba. (Mivelhogy a hű medvefogó ebét, kivált táborjáráskor,
-mindenki maga mellett tartotta szüntelen.)</p>
-<p>Csak a főrhabonbán hármas dobütése tudta elcsitítani ezt a
-szörnyű lármát.</p>
-<p>– Hallgatás legyen a szent tanácsdombon! Kussodjanak el már az
-oktalan állatok! Nem áldozat helye ez már, a hol kutyákra, medvékre
-van szükség, hogy az áldozatmén belein osztozzanak. Itt most ember
-tanácskozik, észszel, nem fegyverrel. Te Opour rhabonbán olyan
-fegyverrel támadtad meg Rapsonnét, a miben ő náladnál erősebb, a
-nyelvpirittyel. A mi sebet kaptál, viseld. Máskor ne hagyd a
-nyelvedet kiguvadni a tokjából. Te pedig Rapsonné hugomasszony, ne
-szólj, a míg nem kérdeznek, akkor is beszélj ész szerint s ne légy
-minden lében kanál. Nem kérdezte itt azt senki, hogy vannak-e
-boszorkányaik a kunoknak? Kálmán királyunk kimondta törvényben,
-hogy nincsenek. S a törvény: törvény. Hogy a te juhászod látott sok
-vén banyát, azt elhiszem: a kunoknak az a szokásuk, hogy a vén
-asszonyokat félrecsapják, s a kis <span class="pagenum"><a name=
-"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> porontyaikat is azoknak a
-nyakukba dobják. Nem szeretik a vénasszony-pört, meg a
-gyereksírást. Hogy ezek a férfiak nyakában ülve jöttek ki a vízből,
-abban semmi varázslat sincs: kénytelenek voltak vele, ha bevitték a
-mocsárba a bivalyok. Ha tüzet raktak, melegedtek nála. Azt hányták
-üstre, a mit útban találtak, s ha megfúrták a nyirfát, annak a
-levét csapolták le, nem a te teheneidét. Ha véres tejet fejtek
-nálad, csapasd meg a gulyásaidat, miért hajtották a csordát
-szirontákos legelőre? A mit pedig a halászlegényed látott, azt nem
-kellett volna neki meglátni. Ha éjjel van, alugyék, s ne
-leskelődjék a kunok szép leányai után, mikor azok a vízre járnak s
-ne bámulja a holdat: hiszen hallhatta az anyjától, hogy nem jó a
-holdba nézni, mert abban egy ember hegedül, s ha annak a
-hegedüjéről egy húr lepattan, megüti a mafláskodó szemét. Bolondnak
-bolond a tanácsa. – Az ide nem kerül. Azonban a mi tisztünk a
-fölött igazságot tenni, hogy a kun jövevényeknek a bálványáldozata
-nem háborítja-e meg népünk lelki békességét: nem ragadja-e a
-bálványimádás sötét berkeibe vissza székely nemzetünket? a miből
-bizony nagy háborúság lenne! S ha a székely a fejedelmek ellen, a
-magyarok ellen támad, csak ő vallja kárát. Székely támad: székely
-bánja! Azért igazság, hogy Mike Sára asszony kivánsága szerint a
-kun atyafiak idehivassanak s adják elő, mi az ő bálványáldozatuk?
-Ha nagy lármával jár, sipszóval, dobveréssel, tűzrakással,
-botránkoztatással, tiltassanak el tőle; ha titokban tehetik, hogy
-senkit se háborítanak vele: az ő lelkük rajta! Gondoljátok meg,
-hogy a kun nép a mi vérünk: egy ükeink voltak, most egy haza fiai
-leszünk. Egy fonálnyi szeretettel többet meg lehet kötni, mint egy
-pászma haraggal. – Ezt gondoljátok meg.</p>
-<p>Általános zúgás hagyta helyben az öreg szavait. Még Rapsonnét is
-megnyugtatta a «hugomasszony» megszólítás.</p>
-<p>Azzal a székely gróf jeladására minden oldalról megszólaltak
-<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span> a kürtök, behivogatva a népet, s
-felszólítva a kunok követségeit a közeledésre. Mikor a körültájt
-tartották a maksai dombon, akkor az volt a szokás, hogy a nem
-harczra való nép elfoglalta a hársfák közléit, asszonyok, öregek
-onnan hallgatták a nagy zöld boltozat alatti tanácskozást; a
-gyermekek pedig felmásztak a fákra, s egész csoportostól
-elhelyezkedve a benyuló ágakon, ott szájukba vett falevelekkel és
-cserépsipokkal utánozták a madarak éneklését. (Még maig is
-fenmaradt ez a szokás a ditrói egyházban a karácsonyéji szertartás
-alatt.)</p>
-<h2>A BÁBOLNA ISTENASSZONY.</h2>
-<p>Mint afféle keleti pusztázó nemzetnél szokás, minél rongyosabb
-az alsórendű népség, annál nagyobb pompával jár az előkelő rend; a
-kunnál is a vénasszony rongyot aggatott magára, a gyermek és a
-rabszolga mezítelen szaladgált, a gyalog embert, a pásztort
-állatbőr takarta; hanem aztán a fegyveres lovagokon ragyogott
-négyféle ország viselete, a papok aranyos kantusban jártak, s a
-fejedelem körül levő mindenféle tivatulusok azt sem tudták, miféle
-csodapompával külömböztessék meg magukat.</p>
-<p>Legelől jöttek a kakastollas garabonczok, teveháton, tele
-aggatva csengetyűkkel, körülfonva rézlánczokkal: csupa zenebona
-volt a megjelenésük; utánuk a főtáltos a bokolábrás, nyolcz fehér
-ló húzta szekéren: egész vég selyem volt tekerve a termete körül,
-válltól sarkig, alig tudott tőle lépni; a fején hegyes süveg, a nap
-arany csillagával, kezében a kőfejsze, az áldozathoz való, a két
-karja vállig meztelen, vas és ezüst karpereczekkel átszorítva.
-Szekerének a hosszú lőcseire lókoponyák voltak tűzve. Azután jött
-tizenkét fehér kutyától vont kétkerekű talyigán a jövendőmondó
-horkáz, hosszú, földig érő palástban, fejére farkasfej bőre van
-húzva, kezében a kigyóbőrrel bevont bot, oldaláról arany lánczon
-csüng alá az <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span> áldozatkehely, a mi emberkoponyából van
-formálva; mellette lovagolnak fehér lovakon a «szűz legények», a
-kiknek hivataluk a szent tüzet forgatott kerékkel meggyujtani. A
-fejeiken fazékforma sisakokat viselnek, a miktől csak lefelé lehet
-látniok, hogy asszonyra ne nézhessenek; a lovaikat úgy vezették
-púposhátú törpék. Majd a főcsakán jött fényes kíséretével,
-mindannyian délczeg paripákon, a miknek a sörénye szirony közé volt
-fonva, még a nyerge is drágakövekkel volt kirakva valamennyinek, a
-dolmányuk boglártól ragyogó, selyemvirágokkal himes.</p>
-<p>Csak azután következett maga a fejedelem, Thatha, nyolcz fehér
-bivalytól vontatott szekéren, – a minek abroncsra vont bibor
-kárpitjai voltak; rúdja és kerekei fényesen megaranyozva; a
-bivalyok nyakán csengő-bongó ezüst kolompok. Mikor megérkezett, hét
-kürtös fujt riadót, s a bokolábrás üdvözlő szókat mondott; de
-mindazt felülmulta az a nagy rivallás, a mi a köröndön belül
-fogadta az érkezőket; keverve volt abban a nevetés az üdvözlő
-szóval; de még a kutyaugatás sem maradt el belőle, s a milyen nehéz
-volna elhatározni, hogy a székely tanácsfők szelindekjei a maguk
-vad üvöltésével, barátságos indulatukat akarják-e kifejezni a kunok
-szekérbe fogott ebei iránt, vagy az ellenkezőt? ép olyan bajos
-lenne kimondani, hogy a székelyek elfogadó zajában annak az örömnek
-volt-e meg a hangja, a mit az ősvallásra visszaemlékezők
-érezhettek, mikor ezt a pogány szertartáshoz való ember és
-állatsokaságot újra meglátták jelenni hazájukban? vagy pedig az
-elszörnyedés tört ki e hangokban az új tiszta hit megháborítása
-miatt?</p>
-<p>A zaj csak akkor csendesült el, mikor a főcsakán, és a fejedelem
-belépegetett a száldokfa köröndbe.</p>
-<p>Minden székelynek visszatetszett az a szokás, hogy Kuthen előtte
-jött a fejedelemnek, a ki neki még azonfelül apja is volt. Úgy
-illett volna, hogy a fiú az apját gyámolítsa, a kinek arra valóban
-nagy szüksége is volt: <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
-"Page_37">-37-</a></span> öreg volt már és tehetetlen; nagy,
-potrohos termetét alig birták a lábai, két karjával jobbra-balra
-fogózott a vezetőibe, el-elbotlott hosszú, asszonyos kantusában, a
-mi csupa arany szövetből volt, megbéllelve drága prémmel; a feje is
-csillogó lepellel eltakarva, a mit zománczos aranyabroncs tartott a
-homlokára szorítva; a szakálla zöldessárga volt a régiségtől; hanem
-azért gyöngyökkel átfűzve s a bajusza két végét egy-egy nagy szem
-gyöngy huzta alá, a füle mögé csavarintva. Duzzadt arcza, kimeredt
-veres szemei, vastag piros ajkai, egész tekintete egy eleven
-bálványt árultak el benne, a kinek nincsen egyéb dolga, mint a
-gyönyörűséget egymásra halmozni, annak soha fogytát nem érezni.
-Szolgái asszonyhajjal, diófalevéllel töltött vánkosokat hoznak
-utána, azokból csinálnak neki ülőhelyet s mikor arra elhelyezték,
-kezébe adják a nagy fejedelmi botot, az arany buzogánynyal, arra
-rátámaszkodhatik az állával, nehogy a fejét elejtse valahogy.</p>
-<p>Annál délczegebb alak Kuthen vezér: a mint rengő léptekkel a
-székely tanácsfők elé dobban, s ezüstnyelű kopjájára támaszkodva
-megáll a középen, üdvözletül hegyével lefelé fordítva a dárdát.
-Azután körülnéz s megtalálva a kit keres, így szól Mike Sára
-asszonyhoz.</p>
-<p>– Te hivtál, mi megjelentünk a Körültájban. Mit kivánsz tőlünk,
-férfilelkű asszony?</p>
-<p>Mike Sára tiszteletből felállt a helyéről s úgy beszélt a
-vezérhez.</p>
-<p>– Kivánságomat tudattam már veled, kunok főcsakánja; nálunk,
-Székelyországban törvény tiltja a pogányvallás szertartásait. Az
-ősi tuhudún hit áldozatait eltörültük, egyetértve nemzet és király.
-Újra kigyulladni az eloltott tüzeket nem engedjük. Ha tehát a kunok
-áldozása hasonlít a megtiltott tuhudún áldozáshoz, ti jövevények
-ugyanazon törvény alá estek, mint az itt lakozók, s tűztől, víztől
-eltiltattok.</p>
-<p>(Ez volt a székely alaptörvényekben a legfőbb szentesítés.)
-<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span></p>
-<p>Kuthen vezér daczosan felhuzta a vállát.</p>
-<p>– Én áldozár nem vagyok, nem tudom megmondani, mi az igazság, mi
-a bolondság? Láttam a világban bujdokolva hetvenhétféle oltárt,
-hetvenhétféle áldozással. Egyiket sem értettem meg. Láttam az
-akaczirokat, láttam a kuttigurokat, meg a pecsenyégeket, láttam a
-várkunokat, láttam a kozárokat, meg a kabarokat, laktam együtt
-görögökkel, trákokkal, bolgárokkal, tatárokkal; mindeniknek az
-istenét sorra próbáltam: egy sem segített meg. Én nem hiszek a jó
-istenekben, csak a rossz istenekben, a kik üldöznek, büntetnek,
-megvernek. Áldozatot nem azért hozok nekik, hogy segítsenek, hanem
-azért, hogy ne bántsanak. Ha ti nektek olyan istenetek van, a ki jó
-kedvében jót is szokott tenni: adjatok belőle; én itt hagyom nektek
-az enyimet érette cserébe.</p>
-<p>De erre a szóra Thatha fejedelem haragosan kiáltott fel és vele
-együtt a táltos, horkáz, a bokolábrás, a garabonczsereg; a kutyák
-is üvöltöttek, mintha ők is tiltakoznának ez ajánlat ellen; pedig
-nekik csak veszedelmükre volt a szittyavallás.</p>
-<p>Kuthen hátrafordítá a fejét s dárdáját fenyegetésre emelve,
-szólt:</p>
-<p>– A kutyák ordíthatnak; de a többiek hallgassanak! (Az apját, a
-fejedelmet még csak kutyába se vette.)</p>
-<p>Aztán a két karját a dárda nyelére támasztva, azt mondá Mike
-Sárának:</p>
-<p>– A mi mostani istenünk a Bábolna-isten. Hallottad-e hírét?</p>
-<p>– Soha sem hallottam.</p>
-<p>– Pedig hallhattad volna. Sok czifra népe volt, míg én agyon nem
-vertem. Egész város vette körül, márványkő palotája volt: azt az
-apám pusztította el. A Bábolna-isten aztán velünk jött, mi
-imádjuk.</p>
-<p>– Nem ismerem.</p>
-<p>– Pedig fajtád. Asszony. Hát majd mindjárt megismered; aztán
-majd mondjátok meg, hasonlít-e az a ti ősbálványaitokhoz,
-<span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> a kiknek az áldozatát megtiltották a
-magyar királyok? visszatéríti-e ez a ti népeteket az ős tuhudún
-valláshoz? Hozzátok ide a Bábolna-istent!</p>
-<p>A kúnok sokasága, mely a száldokfás körönd bejáratát elállta,
-utat nyitott, hogy a bálványisten előbbre kerülhessen. Azt azonban
-nem hozták a szabad ég alatt: egy nagy sátor volt föléje alkotva,
-veres persiai szövöttesből; azt huszonnégy garaboncz emelte
-rudakon, úgy, hogy az előre tolt sátor egészen takarva tartá a
-bálványt: nem lehetett tudni, gyalog jön-e az, vagy szekéren? –
-Előtte azonban nagy zeneszóval és énekléssel járultak a dalosok,
-hegedűsök, a timboraverők, a tilinkó és tárogató-fuvók, s
-hangicsálták azokat a méla bubánatos dalokat, a mik a magyarnak a
-szívét úgy felcsiklándozzák. Hajh, idebenn Székelyországban mind
-összetörették a hitbuzgó királyok ezeket a hangszereket: igen
-bölcsen; mert a mit három pap a lelkébe prédikál a népnek, azt egy
-hegedű, vagy egy tárogató egyszerre kiveri onnan. Ime most is, hogy
-dobognak a lábaikkal egynémely rhabonbánok, a mint ezt a zeneszót
-meghallják. Nem hiába nevezik a hegedűszót «ördögök
-litaniájának!»</p>
-<p>A bejárat előtt aztán megállt a sátor. A garabonczok elől
-széthuzták a kárpitokat, a dalosok, hegedűsök oldalt álltak, s arra
-a felnyilt sátorból előtámadt a Bábolna-isten. Aranyos szekéren
-ült, a mit tizenkét ifjú szép leány huzott, bibor-hámba fogva. Mind
-mezítelenek: a hogy az Isten megalkotta őket; s a milyenek a
-papnéi, olyan a bálvány maga is: egy leplezetlen női szobor,
-aranyozott rézből, a fején napforma küllős koronával; talán
-Astarte, vagy Mylitta, vagy ki tudja, hogy hítták annál a népnél, a
-ki legelőször megalkotta? a kúnok tán tizedik kézből vették azt el,
-megtették a maguk istenének s elnevezték Bábolnának.</p>
-<p>A székelyek csak elnémultak a nagy bámulat miatt, a mint a
-tizenkét észbontó tündéralak elkezdett a zeneszóra a bálvány körül
-valami varázslattal teljes tánczot járni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p>
-<p>Hanem Imola e látványra egyszerre sírva fakadt a sértett
-szemérem érzetétől s mintha ő szégyenlené legjobban magát, sűrű
-hajával eltakarta az arczát s odaveté magát az anyja keblére.</p>
-<p>– Utczu la! kaczagott fel Opoúr Kevend, s vele együtt nevetett
-két kisebbik fia is. A vitéz még sírva fakad! Hát úgy-e, hogy nem
-mindenben egyenlő a leány a férfival!</p>
-<p>– Nem! kiáltá Mike Sára, leányát magához karolva. Ebben az
-egyben jobb! Ebben fölötte áll a férfinak! S jaj volna a székely
-nemzetnek, ha ennek a szűzei a Bábolna-isten és fertelmes
-kiséretének láttára sírva nem fakadnának s el nem dugnák az
-arczaikat.</p>
-<p>Azzal leányának a fejét még jobban eltakarva özvegyi fátyolával,
-odafordult Kuthen vezérhez s keserűen kifakadt ily szókkal:</p>
-<p>– Ime, ez az a bálvány, a ki titeket hazátlanokká tesz; ez az, a
-ki arra kényszerít, hogy országról-országra bujdokoljatok, hogy
-minden ellenségnek üldözöttei legyetek: mert kilopja ez a férfiak
-szívéből a lelket, karjaikból az erőt, az asszonyoktól elveszi a
-hűséget, a gyermekektől a tiszteletet. Vész, pusztulás ez a bálvány
-annak a népnek, a mely azt magával hordja; vész, pusztulás annak az
-országnak, a hol letelepszik vele! Jóslatot mondok neked, Kuthen
-vezér! Te derék férfi vagy, hős, vitéz és igaz ember, néped
-rokonom, mint a magyar: kivánnom kell, hogy boldog légy népeddel
-együtt a te új hazádban. De te szerencsétlenséget fogsz vinni a
-magyaroknak és magadnak, s a te dicső fejeddel gurigázni fognak az
-utczán a magyarok s gázolni fogtok egymás vérében. És mind ennek az
-okozója ez a fertelmes bálvány-isten!</p>
-<p>S oly nagy volt az elkeseredés az asszony szívében, hogy
-indulatát nem birva türtőztetni, a kezében levő arany csákánynyal
-megsujtá a Bábolna-bálványt, hogy az érczszobor nagyot csendült
-utána.</p>
-<p>E vakmerő oltársértésre a kúnok minden népe felzúdult, maga
-Thatha király is olyan haragba jött, hogy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span>
-buzogányával meg akarta hajítani a bálványát megbántó asszonyt,
-csakhogy kiejté azt tehetetlen kezéből s a saját lábát ütötte meg
-vele. Ki tudja, minő veszedelem támadhatott volna még ebből, ha egy
-hatalmas, erőteljes hang túl nem dörgi az egész lármazsivajt, s egy
-délczeg férfi a székelyek közül oda nem lép a kúnok és a székely
-asszonyok közé. Ez Szilamér volt, Opour Kevend legnagyobbik
-fia.</p>
-<p>– Engedd meg főrhabonbán, szólt az ifjú, hogy szót emelhessek a
-gyülekezetben.</p>
-<p>– Ifjú vagy még, – monda Káldor, – nem illetne meg a beszéd a
-tanácsban. Meggondoltad-e, hogy mit akarsz szólni?</p>
-<p>– Meggondoltam.</p>
-<p>– Gondold meg még egyszer.</p>
-<p>– Bizony meggondoltam.</p>
-<p>– Akkor beszélj.</p>
-<p>Szilamér két karját egymásra téve, úgy állt, hogy a két nőt
-termetével eltakarja a kúnok elől, s aztán beszélt csendesen
-remegő, de mély zengésű hangon.</p>
-<p>– Székelyek és kúnok, édes véreim! halljátok szavamat. Nem
-messze Bálványosvártól, magas bérczek között van egy kerek tó. A
-tuhudúnok Ividő tavának hivták azt, az új vallás követői Szent Anna
-tavának nevezik. Szájról-szájra hagyva él még a történet, hogy itt
-két testvér élt, két nagy sziklavárban, nagy pompa, gazdagság,
-bőség és hatalom lakta mind a kettőt. Egy nap az öregebb bátya
-várlakában egy nagy úr jelent meg; nyolcz délczeg paripa, aranyos
-csojtárral, szekerébe fogva. A várúr szemének megtetszett a nyolcz
-ló: kérte drága pénzen, a vendég nem adta. Aztán ettek, ittak, víg
-lakozás után koczkát hoztak elő. Játszottak ezüstben, játszottak
-aranyban. «Hopczihér», az ördög, a várúrral tartott, a pénzt mind
-elnyerte. A jövevény vendég lovait tette fel: mind a nyolcz
-paripát, az arany csojtárral. Az is odaveszett. Vendég úr gyalog
-ment világi utjára. Ez pedig nem volt más, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> mint
-Damasek isten. Másnap ment a bátya öcscsét látogatni, nyolcz
-elnyert paripán. Ilyen nincs senkinek! dicsekvék előtte. No, én
-nekem szebb lesz, kérkedék az öcscse: fogadásom állja. Fogadjunk
-mindenbe, egész birtokunkba, várunk, földünk bánja. Ha én heted
-napra a te nyolcz lovadnál pompásabb fogattal vágtatok be hozzád:
-enyém leszen minden; ha nem, te birj mindent. Hat nap alatt az öcs
-előkerestette egész birtokáról a legszebb nyolcz szűzet. A heted
-nap aztán mind levetkőztette a szép nyolcz szűz leányt, a hogy anya
-szülte és úgy befogatta aranyos szekérbe. De a nyolcz szűz leány
-nem akart indítni. Csak a könye folyott, csak az arcza égett, de
-egyik se mozdult. Ekkor a vár ura felugrott a bakra, felkapta az
-ostort, odavágott véle az ostorhegyesre. Szép szelíd szűz lyányka,
-szöghajú Ividő volt az ostorhegyes. Vére kiserkedt rá, az
-ostorütésre. A lány felkiáltott: óh Damasek Isten! te hatalmas
-Isten! Ne hagyd megcsúfolni szűz ártatlanságom! És abban a nyomban
-rémséges robajjal összeroskadt a vár, a vár palotástól, palota
-hegyestől, hegy, szikla erdőstől, mind alásülyedett, mély tó
-fenekére, csak a nyolcz szűz leány úszott a tó szinén,
-fehérhattyúképen. Így tett haragjában a Damasek Isten! Ezt a
-történetet én az anyámtól hallottam; tehát igaz. Gondoljatok reá,
-Istenek haragját nem jó felkölteni, gyönge szűz leányok
-megcsúfolásával.</p>
-<p>Az egész gyülekezet, kún és székely, mind mélyen meg volt
-indulva Szilamér beszéde után.</p>
-<p>– Ez aztán a bölcs ifjú! monda Kájon horkáz Zezárma táltosnak.
-Igazi jó készültségű ifjú. A ki nemcsak a hadakozáshoz ért, de még
-a régen mult történeteket is ismeri. S úgy folyik a szájából a
-beszéd, hogy hegedűvel lehetne kisérni. Csupa sarokra megy, a mit
-mond. Ez aztán a helyes beszéd; nem olyan oktalan átkozódás, mint a
-mit amaz asszony elcsergetett. Az asszony csak asszony, a férfi
-csak férfi.</p>
-<p>Még maga Opour is meg volt a fiának a szónoklatával <span class=
-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> elégedve.
-Hisz Damasek Isten dicsőségére volt az tartva.</p>
-<p>Várta mindenki, hogy mit szól erre Kuthen?</p>
-<p>Soká gondolkozott, leránczolt homlokkal s szemenként megnézte az
-egész gyülekezetet, egyszerre aztán így szólt:</p>
-<p>– Halljátok székelyek: Megértettem eddig, hogy a mi istenünk, a
-Bábolna-isten, itt a székely földön nincs szivesen látva. A mit ez
-asszony mondott: jövendőbe látó őrjöngő jóslással, az engem fel nem
-tart. A mit eme derék ifjú beszélt, visszatekintve bölcs
-hátranézéssel az elmultak tanulságaira, engem hátra nem ránt. Hanem
-az a sírás, a mit ez a leány hallatott itt előttem, az visszariaszt
-és megtántorít. Sok nagy vízen átkeltem már népemmel és
-bálványommal együtt, átúsztattam az Etelt, a Bajkált, a Kürteltót,
-a Ister hét ágát; de ezen az egy könycseppen nem tudok
-keresztülusztatni. A mely országban a Bábolna-istennő láttára ilyen
-könycsepp jelenik meg a hajadon leányok szemében, ott az én
-Istenemnek megszünt a hatalma. Ebben az egy könycseppben jobban
-elsülyed az, mintha az Arál-tó közepébe volna elmerítve. Elköltözöm
-Székelyországtokon keresztül eskü, fogadás, szer mellett, a nélkül,
-hogy áldozatot tennék a magam istenének. Sőt zálogul itt hagyom
-nálatok a Bábolna-istent; tartsátok rekesz alatt, a míg népemnek
-utolsó csapata is ki nem tisztult innen: akkor adjátok ki, majd ha
-érte küldök.</p>
-<p>Ez a milyen nagylelkű, ép olyan bölcs elhatározás volt a kúnok
-csakánjától. Ez által egyszerre helyre lett állítva a testvéries
-egyetértés a kúnok és székelyek között, megszüntetve a féltékenység
-kereszténynél és őshitűnél – s egyúttal a kún népnek az előre
-vonulása is meggyorsítva. Most már ezek ugyan sietni fognak
-keresztül vonulni a székelyföldön, hogy a zálogban hagyott
-bálványistenüket mentül hamarább megkaphassák.</p>
-<p>A mint azonban ezt a szót kimondá Kuthen vezér, egy székely
-menyecske, a ki a hársfák egyikére felkapaszkodva hallgatá a
-Körültáj tanácsát, vérszemet kapva, leoldá nyakából <span class=
-"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a kétujjú
-zekéjét s azt ezzel a székely jelszóval: «Jeddre ne!» oly ügyesen
-hajítá a Bábolna-bálvány felé, hogy ez az istennő nyakába kerülve,
-annak az alakját hirtelen egész czombtövig eltakarta, csak a két
-aranyos lábszár lógott ki alóla, a mi nagy nevetséget szerzett
-nemcsak a székelyekben, de még a kunokban is, s erre a bátorításra
-minden oldalról előtörének a székely asszonyok, s valamennyien egy
-akkoriban dívott széles szövetet viselvén a ruhájukon fölül, a mit
-fótának neveztek, ezzel nagy hirtelen úgy felöltöztették a
-Bábolna-istennőnek mind a tizenkét szekérvontató leányait, hogy nem
-volt azokon többé semmi megbotránkozásra méltó.</p>
-<p>Csak az öreg fejedelem, a potrohos Thatha nem akart beleegyezni
-fia itéletébe. A felkapott buzogányával megint csak saját magát
-vágta hátba, mikor Kuthenre akarta hajítani, azután meg odaveté
-magát hasra a bálvány lábaihoz s a szekerének a kerekeit ölelte át,
-ordítozva, hogy ő nem engedi azt magától elvétetni. – Kuthen intett
-a kisérő vitézeinek, s azok négyen kezénél-lábánál fogva felkapták
-Thatha fejedelmet s hogy ne ordítson olyan nagyon, megitatták egy
-kulacsból valami varázsitallal, a mitől aztán megszünt átkozódni s
-engedte magát a szekerébe czepeltetni.</p>
-<p>Ime tehát, a mit a vének bölcsesége, a férfiak minden bátorsága
-nem birt kivívni, elnyerte egy leány könyező két szeme.</p>
-<p>Maga mondta azt a kúnok főcsakánja, Kuthen vezér.</p>
-<p>Igaz-e, nem-e, a mit mondott? Azt ember nem tudhatja. A szívekbe
-nem lehet látni. Vajjontén csakugyan Imola könyrefakadása
-térítette-e arra a gondolatra, hogy a Bábolna-istennőt elhagyja
-magától? vagy pedig maga is régen főzte már azt a fejében, s
-egészen igazat adott annak az asszonynak, a ki azzal fenyegette
-meg, hogy az a bálvány teszi az ő népét hazátlanná, földönfutóvá, s
-lelkében megrezzent annak a jóslata előtt, bárha nyelvével tagadta
-is a hitét benne? Ki felelhet erre? Annyi tudnivaló, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> soha Kuthen vezér a maksai száldokfás
-dombon elhagyott Bábolna-istenasszonyért visza nem küldte a maga
-embereit, hanem nagy hirtelen átköltözött a Honárkán, az Etele
-útján, a Rapsonné útján, s mikor Deés alá megérkezett, ott az
-Őrhalmon nagy máglyát rakatott nyergekből, s azon a vén Thathát,
-valamennyi feleségével együtt megégetteté; a tevéket is agyon
-üttette s együtt elsiroltatá Thatha hamvaival, réz kopját, arany
-buzogányt, koronát, sarkantyút mind odarakatott mellé. Szokás volt
-ez a vándor népeknél, hogy a megvénhedett fejedelmet nem vitték át
-az új ország határán, a hol le akartak telepedni, hanem a két
-ország közötti legmagasabb hegyen megölték, megégették és
-eltemették. Így tettek a magyarok is Álmos fejedelmükkel.</p>
-<p>Hanem azért még sem kerülhette el a jó Kuthen fejedelem azt a
-nehéz jóslatot, mit a székely alirumna-ivadék mondott
-felgerjedésében, hogy a fejével fognak gurigázni az utczán a
-magyarok. Bizony az lett a vége. S térdig gázolt a két testvér
-nemzet egymás vérében nem sokára, a hogy azt Mike Sára
-megjövendölé.</p>
-<p>A száldokfás köröndben pedig ott maradt a Bábolna-istennő,
-papnők nélkül, zenészek nélkül, imádók nélkül: nyakába vetett
-panyóka zekével megcsúfolt istenszobor. A ki háborúságára született
-a nemzetnek, a ki miatt irtóháborúkat viseltek thrákok, gepidák,
-sarmaták, massagéták, agathyrsok, kúnok, egymástól elfoglalták s
-meghódoltak előtte, hordozták két világrészen keresztül, míg
-utoljára egy olyan nép között zátonylottak meg vele, a mely
-szégyenli magát előtte s azt mondja az istennőnek: «eredj, takard
-el meztelenségedet!» s azzal megszünt isten lenni.</p>
-<p>– Ki fogja őrizni ezt a bálványt? – Kérdezé Káldor, a
-főrhabonbán.</p>
-<p>– Én!</p>
-<p>– Én!</p>
-<p>Egyszerre két szó is hangzott fel. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>Opour Kevend és Rapsonné szóltak.</p>
-<p>Ha valaki ráért volna megvigyázni a vénhedt tündérnő arczát,
-attól a percztől fogva, a midőn a Bábolna és papnői a sátor alól
-kibontakoztak, megdöbbent volna attól az átváltozástól, a mi ez
-arczczal történt. Már maga az alak, mely eddig karikára görbedve
-gunnyasztott, térdéhez értetett állal, egyszerre kiegyenesedett, a
-száz éves csontok délczeg alakká merevültek ki, a beesett szemek
-elkezdtek ragyogni, a száz ránczú pofák kigömbölyödtek a
-mosolygástól, s az igézet alatt a hirtelen oda tekintőnek úgy
-rémlhetett, mintha előtte állna ismét az a mesés tündér, a ki annyi
-férfi szivet tört egykor cseréppé, – mintha valóban birtokában
-volna az a bűvös asszony annak a kantéros kenőcsnek, a mitől még a
-legrútabb boszorkány is egyszerre deli czifra asszonyá változik
-által. Ez a bálvány, ez a táncz, ez a zene felkölté benne az
-emlékezetet. A vér újra felforrott szivében s csiklandani kezdte
-alvó érzékeit: kevés kellett volna hozzá, hogy oda szökkenjen a
-tánczolók közé «hopp hirével!» s rákezdje a «szép asszonyok»
-tánczát. Minden ize apróra reszketett s őrjöngő mosolygásra nyiltak
-fel ajkai.</p>
-<p>– Én őrzöm meg a bálványt! kiálta hevesen, Káldor
-felszóllítására.</p>
-<p>A főrhabonbán csillapító kézmozdulattal inte Rapsonnénak.</p>
-<p>– Nem te, hugám. Az nem neked való. A te váradban már ott van a
-kápolna, a szüz Mária-képpel. Ez a kettő egymással meg nem fér. Te
-csak imádd a szent szüzet. – Majd elviszi őrizetre Opour Kevend
-rhabonbán öcsénk a Bábolna-képet a maga várába, a Bálványosba. Ott
-még helyet találhat, a míg a kunok érte nem küldenek. Most
-oszoljatok haza békességgel. Minden indulatot itt hagyjatok,
-magatokkal semmit haza ne vigyetek.</p>
-<p>Ősi szokás szerint mindegyike a jelenlevőknek a nagy
-száldokfákról egy-egy csivatag sarjú hajtást tört le s annak a
-leveleit maga előtt elhinté, annak a jeléül, hogy minden
-<span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span> indulatot elszór magától, a mi
-tanácstársai ellen gerjedt a lelkében. S nagyon őrizkedett mindenki
-csak egy levelet is felvenni a földre hintettekből, mert
-megeshetnék, hogy az elhajítónak valami indulatát magával vinné
-el.</p>
-<p>Hanem a mint Imola elszórta maga elé a hársfaleveleket, voltak,
-a kik megvigyázták, hova hullanak el azok.</p>
-<p>Opour Kevend három fia legutolsónak maradt az eltávozásnál. S
-mikor egyedül maradtak, mind a hárman oda rohantak, a hol Imola
-elszórta a hársfaleveleket. Egyet mindenik felkapott belőle.</p>
-<p>– Én ezt a leányt elragadom! lihegé Iszla.</p>
-<p>– Én ezt a leányt megölöm! dörmögé Zsombor.</p>
-<p>– Én ezért a leányért meghalok! sohajtá Szilamér.</p>
-<p>S elvitte magával mindenik a leányszórta levelet: vajh ki milyen
-indulatát vitte el a levélhintőnek?</p>
-<h2>BÁLVÁNYOSVÁR.</h2>
-<p>– Arx idololatriae; a hogy Zsigmond királyunk adománylevele
-nevezi.</p>
-<p>A legrégibb székely várépitészet emléke. Rég túlélte az egyezer
-esztendőt. Még most is állnak falai. Úgy volt az építve, hogy
-örökké tartson. A «magyar Isten» számára építették. Itt gyültek
-össze hivei még a harmadik századjában is a keresztyén vallás
-uralmának. S a királyok és a vajdák nem mertek arra gondolni, hogy
-Bálványos-várát ostrom alá vegyék, elfoglalják, a régi Istent
-belőle kizavarják. A mit a királyok és vajdák nem mertek megtenni,
-megtette egy asszony. Meglátjuk, hogy történhetett az?</p>
-<p>Még romjaiban elnézve is fölséges ez a vár. Háromezer ötszáz
-lábnyi magas hegy tetején, a minek három oldala hozzájárulhatatlan,
-mered föl a tizenkét öl magas torony, a minek falait sem
-villámverés, sem földrengés nem birta ledönteni. Körülötte a várost
-átölelő erős falak: csakhogy az a város most már vadzsályával van
-benőve. Tetejéről <span class="pagenum"><a name="Page_48" id=
-"Page_48">-48-</a></span> belátni a fél Székelyországot. Valamikor
-ennek a toronynak aranyozott teteje volt: csúcsán az aranynap
-sugárküllős képével; – támadáskor, alkonyatkor olyan messze
-elragyogott az, a milyen messze a horkázok tárogatói elhangzottak.
-Ez a torony volt bizonynyal a bálványok szentélye; a két öl
-vastagságú falak alig hagynak fenn négy ölnyi belső világot: a
-toronynak se ajtaja, se ablaka sehol, csak a kiülő párkányzatán
-keletnek van rajta egy fülke, faragott gyámkővel, egy ember betölti
-azt. Földalatti folyosón jártak ebbe s napvilág nem érte a benne
-őrzött ősi ereklyéket.</p>
-<p>Négy emeletre volt a torony építve: azokban álltak a bálványok.
-A szityafaj nem volt képfaragó. Bálványaikat nem alkotta emberi
-kéz; maga a négy éltető, a négy «kis isten» készítette azokat – az
-«öreg isten» parancsolatjára.</p>
-<p>Esztendőben egyszer, a csillaghullás napján (ma Lőrincz napjának
-nevezik) eljöttek a földalatti úton e toronyba a táltosok, a
-gyulák, a horkázok és rhabonbánok. Ez volt az óév utolsó napja. Az
-égről is ekkor dobálják le az ócska csillagokat, s újakat gyujtanak
-meg helyettük; a földön is kioltogatják mindenütt a tavalyi tüzeket
-s új tüzet gyujtanak Bálványos-várában: onnan osztják azt szét a
-vidéken élő hiveknek. Ekkor hát fáklyafénynél végig járják a vallás
-fejei mind a négy emeletét a toronynak, s kezeikkel érintik a négy
-bálványt.</p>
-<p>Az egyiket a Földisten adta. Csodálatos, félig ember, félig hal
-alakú kő az: így termett a földben, senki sem csinálta más, mint
-maga a föld. A «Kalandos» patak nagy áradatkor ma is hord elő még a
-föld kebléből szeszélyes emberalakokat, miket a természet keze
-idomított. Egyet most is látni belőlük Erdő-Szent-Györgyön a Zeyk
-kastély udvarában. Hajdan imádták azt: most csak kapubálvány.</p>
-<p>A másik bálványt a Vizisten alkotta: mai nap özönfának nevezik.
-Óriási fatörzs, a mi a Fekete Ügy vizében koromfekete kővé vált.
-Fejsze nem fogja, s szikrát ad az aczélütésre. Ez is a teremtő «kis
-isten» csodája. <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span></p>
-<p>A harmadik a Légisten bálványa: egy roppant nagy lebkő, a mi itt
-esett le a Bálványos mellett, letört darabjából készült az a
-pallos, a mivel a székely fejedelmek megtették a «napvágást».</p>
-<p>A negyedik a Tüzisten bálványa. A kovásznai sárokádó
-pokolkéménynek egyszer eszébe jutott sár helyett tüzet és olvadt
-érczeket okádni; akkor dobta ki ezt a bálványt; olyan az, mint egy
-kétfejű ember, térdén guggolva. Mind a négy bálványt maga az
-istenség alkotta, az küldte.</p>
-<p>Ezek lakják a torony négy emeletét: a négy éltető jelképe.</p>
-<p>Maga a rézkupola azokat az ereklyéket rejti, a miket már ember
-hozott létre. Itt őrzik a kőkutyát, a mit aranynyal töltötten
-találtak a föld alatt; az ökörbőrre rovátkolt végrendeletét Csaba
-vezérnek, és a «balita» bálványkákat, a mik ohóban olvasztott
-ezüstből alakultak, a hogy az omló ércz szeszélye formálta. Ilyent
-ajándékoz a vőlegény menyasszonyának mátkatálban, s a javas
-asszonyok azoknak a hepehupás forradásaiból le tudják olvasni a
-jövendőt az új asszony számára. Valamennyi Opour családbeli
-ősanyának itt vannak a balitái. Nagy kár, hogy a főfő ereklye, a
-szerecsendiókehely, a mibe a vezérek vérüket bocsáták, a mivel nagy
-szövetségkötéskor áldozni szoktak, nincs a többiek közt. Az ott
-maradt Budavár uránál, Sándoúrnál. Az meg már keresztyén. Minek is
-volna már? Nincs már szövetség. A hét székely vezérből csak egy
-maga van még a tuhudúnok hitén Opour. Az se soká lesz.</p>
-<p>Az idegen bálványokat a torony mellé ragasztott félkör alakú
-rekeszték őrzi. Erdély földe mindenütt be van azokkal szórva.
-Kétezer év előtt ez a római míveltségnek a hazája volt. Városok,
-táborhelyek voltak, a hol most buján tenyészik az iharfa. Az ásó,
-kapa töredezett istenszobrokat vet föl a földből. Ki tudja, hogy
-hivták őket? Ha szép nő: Tündér Ilona; ha szakállas: Herkó Páter. A
-buzgó keresztyén még apróbbra töri azt a kapafokkal; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> hanem az
-ősvallás követője megbecsüli: istenalak volt! ki tudja, miről
-használ? Megmossa a patakban, felhordja Bálványos-várba, s ott
-egész gyüjtemény szaporodik belőlük; nem imádják, de tisztelik.</p>
-<p>Ebbe a rekesztékbe hozták el a kúnok Bábolna istennőjét is.
-Talán épen a babyloni «Anaitis» volt. A kún «Bábolna» nevet adott
-neki; a székely úgy hivja, hogy «Furuzsina»; a magyarnál
-«Délibába».</p>
-<p>Annyi bizonyos, hogy a szerelem istennője volt valaha
-valahol.</p>
-<p>Meg is érzett a hatalma azonnal Bálványos-várban, a mint ott
-szállásba fogadták a tuhudún magyarok.</p>
-<p>Attól a naptól fogva majd megbomlottak az asszonyféléért Opoúr
-fiai.</p>
-<p>Pedig bizony itt van az ó-tűzoltó, új tűzgyujtó ünnep s olyankor
-az ifjú leventékre erős hivatal vár.</p>
-<p>Az éjszakai csillaghullást az egész vidék népe ébren alvó
-szemmel lesi kinn a mezőn, s reggel, mikor a Bálványosvár falain
-megfujják a horkázok a hosszú kürtöket, siet fel minden nép a körül
-levő helységekből, a pásztorkunyhókból Bálványos alá. Ott van egy
-sík csapinós hegyoldalban a tűzhalom, a hol apáik áldoztak, ők is
-oda sietnek. Minden asszony elhozza magával a tűzhelyén tegnapról
-megmaradt parazsat fazékban, a férfiak száraz rőzsekötegeket, a
-lányok kilenczféle füvet és virágot. Otthon minden tüzet
-eloltottak, egy égő parázsnak nem szabad maradni a háznál, mert az
-veszedelmet hozna.</p>
-<p>A várból az első hajnalkaczagásra lejönnek a hatalmasak a
-tűzhalomhoz. A rhabonbán fiaival, a táltos, a horkáz, a gyula, a
-billogos, a perestoldó, a garabonczok, a fegyveres vitézekkel. A
-tűzhalom két oldalán fehér lapos kövek vannak sorba rakva, azokon
-az öregek telepesznek le, keletről a férfiak, nyugatról az
-asszonyok.</p>
-<p>Ott az asszonyok mind kiürítik a tűzhalomra a fazekaikban hozott
-parazsat, s azt a Gyula, egy illatos füvekből készült pemetével
-tiszta forrásvizet fecskendezve a tűzre, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> mind
-eloltogatja. A tűzoltás alatt nem szabad beszélni. Így kell akkor
-tenni, mikor az eleven parázs hideg, holt szénné átválik. Mi lenne
-az emberből, ha Isten nem adna több tüzet? Ezen jó elkomorodni! Sok
-öreg asszonynak köny szökik a szemébe, mikor tűzhelye utolsó
-parázsát kioltani látja: azt az ismerős jó szellemet, a ki minden
-napi perlekedő társa volt. Mert a tuhudúnok a tüzet a pestesben
-kialudni soha nem engedik. A ki a szomszédba megy kölcsön kérni
-tüzet, boszorkányhirbe jut; aczéllal, kovával tüzet gerjeszteni
-keresztyének szokása; a tűzimádónál ez az Isten megcsúfolása
-volna.</p>
-<p>Mikor a tűzoltás áldozatának vége, akkor előhoznak egy nagy
-fakereket. Annak a küllői kilenczféle fából készültek. Ennek a
-keréknek az agyán egy hosszú kőrisfarudat tolnak keresztül: ezt
-kell két szűz legénynek addig dörzsölni a kerék agyán át, míg az
-meggyulladt tőle, így támad az új tűz.</p>
-<p>Ki az a két szűz legény? Ki volna más, mint Opoúr két kisebbik
-fia: tavaly is ők lobbantották fel az új tüzet.</p>
-<p>Hanem az tavaly volt! Az idén nem megy az áldozat. A két erős
-ifjú erőszakadtáig dörzsöli a kerékagyban a dorongot, de az csak
-füstölög, szenesedik, kesereg, nem gyulladhat lángra.</p>
-<p>– Miért haragszik ránk az Isten? kérdezi Opoúr Kevend a
-gyulától. Hogy nem tudja a két fiú a tüzet meggyújtani? Bizonyosan
-eloltatlan tüzet hagyott valaki otthon a házánál!</p>
-<p>– Hamarább meg tudná azt mondani a Bábolna-bálvány, dörmögé a
-gyula. A mióta a kún leányok megfürödtek a Torja vizében, nem fog
-tüzet a kerék a székely ifjak keze alatt.</p>
-<p>– Menjetek el a keréktől! rikácsolá Opoúr; ti bántottátok meg az
-Istent. Eredj oda Szilamér fiam: te fogd meg a rudat.</p>
-<p>És Szilamér kezében egy mesemondás ideje alatt lobbot vetett a
-kerék. <span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span></p>
-<p>A küllőkből kitörő láng aztán egyszerre feloldott minden
-nyelvet. Eddig csak szájtátva bámulták az ünnepélyes munkát, s
-rettegve lesték a sikert: a mint a tűz kiütött, mindenki
-visszakapta a lelkét. Ah, milyen öröm a tűzistent ujra meglátni.
-Azt az édes áldott Istent, a ki éltet, melegít, ápol, világít; –
-mikor haragba jön, elpusztít, megemészt; a ki nélkül nem volna a
-kezünkben se kenyér, se kard. Milyen jó, hogy ujra megtért
-hozzánk!</p>
-<p>A mint a gyula meggyújtotta az új tűzzel, a szűzlánggal a négy
-szegletre felrakott négy máglyát, a leányok is rákezdték az éneket,
-a tánczot: – a szép székely leányok.</p>
-<p>A ki még nem látta a székely hajadonokat, nem is tudja, hogy mi
-az a szép leány? Nem is lehet azt szóval elmondani! Tündér legyen,
-a ki azt lefesti, s tündér legyen, a kinek a szeme nem káprázik
-tőle! Nem olyan egyforma szépség az, a milyen más népeknél
-szokásos; itt minden együtt van: szőke, barna, szögfekete haju;
-egész gyűjteménye Isten remekének. A ki a szemeikbe mer pillantani,
-mindjárt megtanulja a tűzimádást.</p>
-<p>Szép pacsirtahangon, rigóhangon énekelik az őspogány éneket:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Tüzét megrakoljuk, négy
-szögre rakoljuk,<br /></span> <span class="i0">Egyik szögén ülnek
-szép öreg emberek,<br /></span> <span class="i0">Másik szögén ülnek
-szép öreg asszonyok<br /></span> <span class="i0">Harmadikán ülnek
-szép ifjú legények,<br /></span> <span class="i0">Negyedikén ülnek
-szép hajadon lyányok.»<br /></span></div>
-</div>
-<p>Aztán következik a végnélküli tűzugráló nóta:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Meggyulandó Barta
-háza!<br /></span> <span class="i0">Jaj ne hagyjuk
-szegényeket!<br /></span> <span class="i0">Oltsuk,
-oltsuk!»<br /></span></div>
-</div>
-<p>Minden leány annak a nevét mondja, a kihez a szive hajlik, s
-aztán átszöki a lobogó tüzet; társnői kilenczféle illatos füvet
-dobálnak a tűzbe, hogy jobban lobogjon, s éneklik hozzá a virágok
-dalát, a mik egymással versengenek az elsőbbség fölött: «buzavirág
-mondja, ne vetekedj <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> velem, mert bizony én velem széles e
-világ él; – szőlővirág mondja: ne vetekedj velem, mert bizony én
-velem áldozatot tesznek; az ibolya mondja: ne vetekedj velem, mert
-bizony én velem lányok dicsekednek!»</p>
-<p>Nem marad egy legény, a ki meg ne hallaná a nevét a szép lányok
-ajkáról, mikor azok az áldozat tüzét átszökellik. Csak az egy
-Szilamér nevére nem énekel senki a dalból. Ő ott áll magában,
-vadászkelevézére támaszkodva, lehorgasztott fővel, mintha az egész
-tűzáldozatot, a szép leányok tündérkoszorujával egyben nem látná
-maga előtt.</p>
-<p>Mikor lelohad a tűzrakások lángja, csak az izzó parázs marad ott
-halomban. Ezt egy lapátnyi nagy vaskalánnal szétosztja a gyula a
-felsereglett nép közt. (Ezt a tűzosztó kanalat nem rég megtalalták
-egy ó-kútban Harasztkereken.)</p>
-<p>– Várjatok elébb! Kiált a tűzosztás előtt Opoúr rhabonbán. Hát
-már ebben az évben nem született fiú gyermek az egész Bálványos
-vidékén? Nincs már egy anya sem a székely asszonyok között?</p>
-<p>Van biz ott anya is, fiú gyermekcse is elég, hanem hát a
-buzgóság hanyatlik. A királyok törvényei erősen megtiltják, hogy az
-újszülött gyermekeket tűzön avassák fel: a keresztyén vallás sokkal
-szelidebben osztja az üdvösséget; az vízzel keresztel. A kis
-porontyokat inkább viszik az anyák a tórjai espereshez keresztelni,
-mint a bálványosvári billogoshoz. Csak egyetlen egy asszony hozta
-el a csecsemőjét a karján. Ennek még erős a hite.</p>
-<p>Oda viszi a kis fiát az izzó parázshalomhoz s átnyujtja a
-billogosnak.</p>
-<p>Ez a felavató pap. Öltözete bivalybőr pánczél, mezítlábra kötött
-fapapucs, fején bőrsüveg. Az öve mellett egy görbe kés, a minek a
-nyele széles billogon végződik. A kés hegye áld: a fogantyuja
-büntet.</p>
-<p>A billogos két kezébe veszi a kis mezítelen porontyot s aztán az
-izzó tűz fölé tartva, hangosan hirdeti fölötte az áldást:
-<span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«A Tűz-Isten
-oltalmazzon,<br /></span> <span class="i0">Istennyila meg ne
-sújtson,<br /></span> <span class="i0">Guta, Csoma rád ne
-lessen,<br /></span> <span class="i0">Dobrocz, Mirigy meg ne
-lepjen,<br /></span> <span class="i0">Kék Kelevény ne
-találjon,<br /></span> <span class="i0">Rossz bába ki ne
-cseréljen,<br /></span> <span class="i0">Hopcziher rád ne
-dobbanjon,<br /></span> <span class="i0">Koldusfarkas meg ne
-marjon,<br /></span> <span class="i0">Vahor, rossz szem meg ne
-verjen.<br /></span> <span class="i0">Minden ized nagyot
-nőjjen,<br /></span> <span class="i0">Mint a vas, oly kemény
-legyen.<br /></span> <span class="i0">Nagyobb ember légy
-apádnál,<br /></span> <span class="i0">Ne sirj otthon az
-anyádnál.<br /></span> <span class="i0">Mint ez a tűz, oly igaz
-légy!»<br /></span></div>
-</div>
-<p>E hosszú eláldás alatt a pirító tűz fölött kapálózó ártatlan kis
-ember, a ki ezekből mind semmit sem értett, torkaszakadtából
-visított a billogos kezei között: a mi szintén igen szükséges a
-rossz szellemek elijesztésére. – Mikor aztán vége lett a versnek,
-akkor a billogos kivette az övéből az áldozattevő kését,
-megtüzesítette a hegyét a parázsban, s akkor azzal egy félhold
-alakú karczolást tett a csecsemő állán. Ott azon a helyen nem fog
-annak szakálla nőni: arról ismernek egymásra a tuhudún vallás
-hivei.</p>
-<p>Opoúr Kevend megajándékozá egy orsó alakú aranypénzzel a
-hitbuzgó anyát, a mit az rögtön az ordítozó kis fia nyakába
-akasztott szironyon; egész büszke volt rá!</p>
-<p>Most azután következett a tűzkiosztás.</p>
-<p>Mindenki kapott már belőle: a négy parázshalom szét volt dulva.
-Ekkor a horkáz jelt adott a kerítésen kívül ácsorgó pásztoroknak. A
-tűzhalmot elzáró alacsony kőfal mögött volt összeterelve az egész
-vidék mindenféle lábas jószága. Azokat csordánkint keresztül
-hajtották a tűzön. Ez megóvja azokat métely, dögvész, torokgyik
-ellen. Az állatsereg szétgázolja a hegynek alá kényszerített
-rohamában a máglyák parázsát, s a mi élő tűz még marad a halmon, az
-utolsó gulya után, annak neki eresztik a siheder <span class=
-"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span>
-gyermekhadat, a fiúkat, azok aztán mezitláb tapossák el az utolsó
-parázsát is az áldozattűznek, s a szénnel bajuszt festenek
-maguknak.</p>
-<p>A tűzáldozat eltartott késő estig. Már az «áldomáscsillag» is
-feljött az égre, mire vége lett az ünnepi szernek. Akkor aztán
-szerteszét minden halmon kigyulladtak az örömtüzek: azokat már az
-ifjú legények gyujtották; s most már aztán ők kezdték el énekelni
-az ipsilángyi nótát, tüzes kereket eregetve a hegyoldalokon alá, a
-szeretőjük nevét hangoztatva mellé. – Hegyen-völgyön lakoma volt! –
-Bálványos-várban is nagy áldomáshoz készültek e szent nap
-megünneplésére. Csakhogy az első személy, a legszükségesebb,
-hiányzott az áldomáshoz. A mai nap tűzgyujtója, a szűz legény:
-Szilamér sehol sem volt található. A nagy derendóczia között úgy
-eltünt, hogy észre sem vették. – Azt elnyelte az erdő.</p>
-<h2>A POKOL TORNÁCZA.</h2>
-<p>Bálványos-vár körül nemcsak az istenek tartottak ám tanyát, a
-pokol is ott volt a közelében.</p>
-<p>Nyugatról elnézve, a vár fokáról meg lehetett látni a pokol
-tornáczát. A kiket a bölcs horkázok a tuhudún vallásba beoktattak,
-az mind jól is tudta, hogy annak a rettenetes vidéknek a tájékára
-sem jó menni; mert az egész átelleni hegyet uralja a Drómó ördög.
-Ugyanaz az ördög, a ki a Rapsonné szeretője volt fiatal korában.
-Azt a kis váracskát is az építette az ő számára ott a hegy tetején,
-de annak se megy közelébe semmi jó lélek; mert még a ki csak olyan
-vakmerő volt, hogy a pokol tornáczát megtapodta, mind odaveszett,
-egy sem került vissza. Minden emberöltő ivadékban emlékeznek egy
-olyan esetről, hogy a földalattiakkal daczoló vadászt, a ki
-arrafelé hajtott vadat, a távolban legeltető pásztorok a hegyekről
-ott látták másnap felküdni a pokol tornácza szikláin, előtte az
-<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span> elejtett vad, mellette a két kutyája.
-Aztán mindennap ott látták. – S mikor a hullakeselyű lecsapott az
-ott heverőkre, maga is ott maradt, mintha csak nyillal lőtték volna
-sziven. Madárnak sem jó járni azon a vidéken.</p>
-<p>A földalatti erők csodaműhelye ez. A mai korban ez az egyszerű
-neve van: a «Büdös». A rengeteg őserdők közepéből tolakodik előre
-egy óriási bércztömeg, egymásra hányt düledező sziklák romhalmaza;
-mintha egy bedőlt tűzhányó volna. Oldalait kiégett likacsos
-surlókövek fedik; érczsalakmaradványok: mogyoró, galagonyabokor
-csenevészik s hasadékok között: azokon is rőt a levél. Csak a
-pemétfű látszik itthon lenni, s a sírok és romok két virága, a kövi
-rózsa, meg a sárga szaka. A halál országa ez.</p>
-<p>A bércz oldalán, fenn a magasban ásít egy sziklaodú; félredült
-gúlák képezik óriás kapuját; májszínű, rozsdaveres sziklák, fekete
-erekkel. Hanem a barlang száda körül sárgán van zománczozva szikla
-és padmaly: mint a penész, úgy lepi be a halaványsárga nyirok az
-egész környéket. S a bejárát előtt hullámzani látszik a lég, mint a
-délibáb: a kövek tánczolni látszanak; az örökké nyitott kapu
-reszket és a föld maga libeg-lobog. Itt van a pokol tornácza.</p>
-<p>Mi leheli fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyéből, a
-mitől még a felette átrepülő madár is leesik? Kinek a szavára nyilt
-meg ez az üreg, a mibe ember ha belépett, többé vissza nem tér?</p>
-<p>Ide jött Szilamér.</p>
-<p>A horkázok azt verték a fejébe, hogy itt van a halál birodalma:
-– hivogatta valami szó ebbe a birodalomba!</p>
-<p>Beletévedt azokba az erdőkbe, a miket soha emberláb meg nem
-tapodott. Idejüket régen elfeledt fák egymásra düledezve, őserdők,
-a másik őserdő temetőjéből előmagasodva, még a vadnak is utját
-állják, hát még az embernek. Incselkedő lidércz, kóborgó lobogvány
-belecsalogatja a feneketlen «Mohosba». Ott a hegyek tetején tó van;
-de benőve sűrű ingoványnyal: a ki rálép, lerántják a csalóka
-<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> pázsit alá a vizi hüvelvények. A völgyek
-mélyében ráijeszt a Fortyogó forrás; a mint zúgva előtör a
-tőzeg-telepből, sárgás barna vize fojtó gőzt ereszt ki, amott
-megállítja a Hammas patakja, melynek sötét szürke vizén félelem
-átlépni. A lépésére szétoszló harasztból egész kigyófészek gomolyog
-szerteszét: azok ott futták a «kigyókövet» a királyuk fejére. A
-felháborított kigyófejedelem fejét magasra emelve, kanyarog a
-maguktól világító redves fák odvába. Menmeg süvegnyi béka állja
-utját, a mi úgy tud üvölteni, mint egy disznóhajtó kürt, ha
-árvacsalánnal megverik a hátát: más fegyver nem fogja; majd meg
-ormótlan, idegen mezőkre bukkan, a hol minden növénynek vörös a
-levele; ismeretlen szálas lapuk fehér virágpalczáikkal, mint egy
-hadirend, úgy állnak előtte, s a sötét erdőmélyből tűzvilágú szemek
-izzanak eléje, s olyan jajszó hallik, mintha elkárhozott lélek
-nyögne fel a sírból. Ez az ocsmány sokatevő hangja. Tanyáját
-felismerhetni a sötét erdőben az ott fehéredő nagy halom
-csontokról.</p>
-<p>– No hát lássuk a szörnyű pofádat! Még rád nem vadásztam!</p>
-<p>A sokatevő csak éjjel jár martalékot orozni, s mintha tudná,
-hogy itt a halál tartománya: ide hordja a zsákmányát, innen ki nem
-riasztják, mikor jóllakva döglik.</p>
-<p>Szilamér ráeresztette az ebeit. – Két hatalmas hosszúszőrű,
-hegyesfülű véreb volt az, hires medvefogók. – A fenevadat
-kizavarták tanyájából; az futott fel a hegyoldalnak: a vadász
-utána.</p>
-<p>Az ebek kiverték a vadat az erdőből. A véreb nem csahol, mint a
-kopó; külömben Bálványos-várban meghallották volna, hogy Szilamér
-merre jár. Mindenütt a sokatevő nyomában volt.</p>
-<p>A hol egyszerre megnyilt az erdő, előtte állt a kietlen meredek
-bérczomladék, meredek falával, melynek tetejéről leszakadni készülő
-nagy csompók hajolnak lefelé. A kiégett kő törmelékéből támadt
-ösvény, az útjába hengeredett kolonczokat kerülgetve, arrafelé vész
-el, a hol a <span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span> pokol tornáczának fénylő sárga szája
-tátong, a sziklák, a kilehelt világoskék légtől olyan libegést
-kapnak, mintha remegnének.</p>
-<p>A sokatevő oda akart menekülni a barlangba.</p>
-<p>A mint az odú szádához érkezett, egyszerre ledobbant a földre,
-hanyattvágta magát; iszonyú fogait elvicsorította s aztán többet
-nem mozdult.</p>
-<p>A két véreb utána rohant, egy kutyahosszával megelőzve egymást.
-Azok is lefeküdtek egymásután, jobbra-balra az üldözött vad mellé.
-Nekik sem kellett több ringatás, olyan jól elaludtak.</p>
-<p>Szilámér megállt fölöttük és elgondolkozott.</p>
-<p>– Ime, milyen olcsó ez a halál. Nem kell hozzá mély seb, hosszú
-kín. Olyan gyors, mint a buzogányütés. S aztán megszünik minden
-szenvedés. Milyen csendesen alusznak egymás mellett az
-ellenségek!</p>
-<p>Milyen felséges pompája van a halál országa bejáratának! Az
-egész kapubolt s messze körülötte a széles sziklatornácz bevonva
-aranynyal versengő sárga kénvirággal. Ez az egyetlen virág itt.</p>
-<p>S sorban a fal mellett kőhalmok emelkednek, a miknek az ormába
-kopjás zászló van tűzve. Az itten megholtak sírhalmai azok. De hát
-ki temette el őket? Ki tüzte a fejük fölé azt a zászlós kopját?
-Odabenn a halál! Ki ment oda be értük?</p>
-<p>Ebben a korban még kétszerte hosszabb volt a Büdös kénbarlangja,
-később döntötték le az előtornáczát erős földrengések; ma már csak
-tíz lépés a hossza.</p>
-<p>Szilamért úgy taszította az Ármány hátulról, hogy lépjen a
-barlangba.</p>
-<p>Elszánta magát. Még egyszer megfútta a kürtjét, hogy hallják meg
-Bálványos-várban, merre tünt el s tudják meg: ne várják többet
-vissza. A pokol tornáczában tünt el.</p>
-<p>E kürthangra azonban egyszerre világosság jött elő a sötét
-barlang mélyéből, egy fáklya fénye vetett erős derengést
-<span class="pagenum"><a name="Page_59" id=
-"Page_59">-59-</a></span> a sárga falakra, mint az átlátszó víz,
-úgy reszketett a kiömlő kékes lég ebben a fényben.</p>
-<p>S nemcsak a tűz jött elő a halálos veremből, hanem egy élő lény
-is. A szokott emberalaknál felével magasabb; egy óriás alak, fehér
-palástban. Ez tartotta kezében a fáklyát.</p>
-<p>«Ez a halálisten», mondá magában Szilamér; s a mint az arczát
-meglátta, azt gondolá, hogy milyen nagyon hasonlít ennek a halálnak
-az ábrázatja a vén Rapsonnééhez. Jobb szerette volna azt tudni,
-hogy a halál férfi: miért asszony? Hát annak adja meg magát?</p>
-<p>De aztán még a hangja is egész Rapsonnéé, mikor nevén szólítja
-az ifjut.</p>
-<p>– Hát te Opour Szilamér, mit keressz itten?</p>
-<p>– Tégedet. A halált.</p>
-<p>– Bolond te! Én nem vagyok a halál. – Hanem Rapsonné, öreg
-nénéd. S neked nem szükség a halált megtalálnod; hanem szükség volt
-megtalálnod Rapsonnét.</p>
-<p>– Hogy jösz elő te a pokol tornáczából?</p>
-<p>– Ez csak a ti bolond tuhudún hitetekben pokol tornácza: másnak
-élethosszító csodahely ez. Csak érteni kell a titkát. Ez a gyilkos
-párázat, a mi a kőhasadékból feljön, nem emelkedik magasabbra az
-ember fejénél; a ki lábtókon jön be ide, fáklyával a kezében, az
-végigjárhatja az egész barlangot és se maga meg nem hal, se a
-fáklyája ki nem alszik. Alant a halál van, fent az élet.</p>
-<p>– Hát te minek jösz ide, az ördögöt kisérteni?</p>
-<p>– Mondtam már, hogy ez élethosszító hely. Csodatévő titok. A ki
-ebbe belép, úgy, a hogy én járok, csak a testével a halál
-országában, a fejével kinn az élet világában: annak minden tagja
-újra feléled, megifjodik: elalvó vágyai újra fölébrednek, fájdalma
-mind elmul; jó kedve viszatér; szemeinek homálya eloszlik, vére
-újra pezsdül, izma zsongul, szívén az ifjuság lángja fut keresztül:
-egy más világ lakójának érzi magát. Száz esztendőnél több nyomja a
-vállamat; de mikor itten vagyok, nem érzem a terhét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p>
-<p>Rossz kedvem itt hagyom, bubánatomat itt megfojtom, az
-egészséget hazaviszem. Ez az én nagy titkom: az élethosszítóm.</p>
-<p>Ezzel egészen kijött a barlangból Rapsonné, s leszállt a
-lábtókról, a mik olyan magassá tették a termetét. Künn a barlang
-előtt már csak a négy lábon járó állatot fojtja meg a nehéz
-lég.</p>
-<p>– Hát minden fájdalmat meggyógyít ez a hely? Kérdezé Szilamér.
-Tán az enyimet is?</p>
-<p>– Mi a te fájdalmad?</p>
-<p>– Ha én annak tudnám a nevét! Te talán megmondod. – Régen, talán
-te még emlékezel reá, ezen a vidéken óriások laktak. Lassankint
-kivesztek. Egyik hegyoromról a másikra tudtak lépni. Mikor aztán az
-utolsó óriásnak a fia szétnézett a világban s nem talált egy
-leányt, mely a hozzávaló óriások fajzásából volna, csak mind ez új,
-apró emberek leányait, a kik nem ő hozzá valók: hát akkor annak
-kellett valami olyan fájdalmat érezni, a milyen az enyim. – Van-e
-ennek irja?</p>
-<p>– Kisértsd meg. Állj fel az én lábtóimra: vedd kezedbe a fáklyát
-s lépkedj be a barlang közepéig; a míg a fáklyát égni látod, semmi
-vésztől ne félj. – No hát, akarod-e a kérdésedre a választ
-megkapni?</p>
-<p>– Akarom. Mondá Szilamér s a lábtókkal bement a pokol
-tornáczába, egész a félelmes barlang közepéig.</p>
-<p>– Mondsza, mit érzesz most? kérdezé Rapsonné a barlangon
-kívül.</p>
-<p>Az ifjú a barlangból visszafelelt.</p>
-<p>– Szóval ki nem mondható gyönyört a szívemben.</p>
-<p>– Van-e még félelmed?</p>
-<p>– Óriásokkal is meg tudnék küzdeni.</p>
-<p>– Fázol-e, reszketsz-e még?</p>
-<p>– Csodálatos hőség állja el minden izemet: más világon
-járok.</p>
-<p>– Tudod-e már, hogy mi bajod?</p>
-<p>– Tudom: – szeretek. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<p>– Kitalálod-e az irját?</p>
-<p>– Szeretve akarok lenni.</p>
-<p>– Én azt is tudom, hogy kit szeretsz. Azt is tudom, hogy
-szeretve vagy.</p>
-<p>– De ő nem lehet az enyém.</p>
-<p>– Miért?</p>
-<p>– Mert én az őshiten vagyok: ő pedig keresztyén. S én el nem
-hagyhatom apám hitét, s ő el nem hagyja az anyja vallását. Ez az, a
-mi engem kínoz. Apámmal együtt az utolsók vagyunk az ősök hitén;
-minden nemzetsége a székely vezéreknek áttért már a Jehovához. Mi
-is más világban élünk, azok is. – Hasztalan látjuk meg egymást, nem
-lehetünk egyek. Akár azokhoz lennék hasonló, a kik a holdvilágba
-szerelmesek, akár egy álmodott kép után epednék. Tudom, hol van s
-még sem találom meg.</p>
-<p>– Hát még mindig visszatér a szívedbe az utolsó óriás fiunak a
-fájdalma: – csak az ereje, a bátorsága nem száll meg ezen a
-csodatevő helyen?</p>
-<p>– Az is. Valóban.</p>
-<p>– Akkor tedd őt magadévá.</p>
-<p>– Hogyan?</p>
-<p>– Akár így, akár amúgy. Van kétféle módja. Előbb nyúlj a
-gyöngédebbhez. Bizd reám a szived titkát. «Imola» a neve úgy-e?
-Hatalmas asszony az anyja. Ha rám bizod, én elmegyek hozzá
-«Susogóba.» Elviszem a balitádat. Ha meghallgat, majd kisusogjuk
-szépen, hogy mit jövendöl a balitád? Hozd el ide holnap hozzám.
-Idefenn lakom ebben a kis fészekvárban. Őszszel mindig itt
-tanyázom, mikor a csontszaggatások, a nyilalások, meg a zsábák
-bántanak; itt e barlangban elmulnak rendén. – Sára asszonyt
-leveszem én a lábáról s tied lesz a szép Imola, tied lesz még Torja
-vára, városostól, meg a Várhegy, a Fergetyű várral, a kinek a
-lakójától nem kell rettegned soha, ha egyszer az Imola a tied lesz.
-No hát menjek, vagy ne menjek?</p>
-<p>– Eredj el. Én kérlek. <span class="pagenum"><a name="Page_62"
-id="Page_62">-62-</a></span></p>
-<p>– Először csak titokban, csak susogóba. Azután küldöd majd a
-násznagyaidat a kelengyével.</p>
-<p>– Neki adom a lelkemet is.</p>
-<p>– Ha pedig azt mondja Sára asszony, hogy ott kinn a szűröm az
-ajtó előtt, akkor majd mondok neked mást, de ahhoz aztán az utolsó
-óriás fiának a fájdalma mellé még annak az ereje is kell ám. Érzed
-a szívedben már ezt az erőt?</p>
-<p>– Azt érzem, mintha magam teremteném magamat újjá.</p>
-<p>– Akkor mára elég volt a gyógyító csodából, jőjj elő.</p>
-<p>Szilamér egészen felvidulva jött elő a kénbarlangból. Mikor
-széttekintett a világban, úgy tetszett, mintha mindennek más színe
-volna, mint az előtt; erdők, sziklák más képet mutatnak, mint eddig
-s az égen futó felhőknek ábrázatja van: istenséget magyaráz.</p>
-<p>Csak a lábainál heverő holt állatok s a sorba felkupaczolt
-kősírhalmok tudatják vele, hogy ez a halál tartománya.</p>
-<p>– Holnap elvárlak a balitáddal: suttogá Rapsonné, előkeresve egy
-sziklaodúból a kigyóját, s a dereka körül övezve; a mit nem vitt
-magával a barlangba, mert ott az is megfulladt volna. – A várba
-jőjj fel hozzám. De erre a helyre nálam nélkül el ne tévedj.
-Tudatlannak nem jó itten járni. Látod itt sorban ezeket a
-kőrakásokat? Ezek mind az előtted itt jártak csontjait takarják.
-Mind ifjú legények voltak. Bizonyosan az a fájdalom hozta őket ide,
-a mi téged. Én találtam meg őket itt. Én temettem el őket ide. Száz
-esztendő óta ismeri már ez a csörgő murva az én léptem hangját. –
-Siess vissza Bálványosra. Nézd, már gyujtogatják az örömtüzeket.
-Eressz te is a lejtőnek egy tűzkereket a lánykád nevével.</p>
-<p>Késő éjjel került haza Bálványos várába Szilamér. Már akkor az
-atyja és a két testvére fáklyával hajtották fel az erdőt. Meghallák
-a kürt szavát a Büdös barlangjától.</p>
-<p>– Mit jársz te a halál tartományában? kérdé tőle Opour Kevend,
-gyöngédségbe vegyülő haraggal. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
-<p>– Azt: hogy vagy meghalok, vagy elveszem, a kit szeretek.</p>
-<p>– No hát vedd el, a kit szeretsz; de ne halj meg.</p>
-<p>S az első dolga az volt a vén tuhudún rhabonbánnak, hogy az új
-tüzet meggyujtatta a kohóban, s annak a legelső dolga az volt,
-szűzezüstből balitát olvasztani a Szilamér kedvese számára.</p>
-<h2>A «SUSOGÓBAN».</h2>
-<p>Mikor Rapsonné megindult a maga várából Torjára, a hol a Mikéék
-ősi vára volt, egész serege kisérte az ijászoknak, csatlósoknak,
-kopjásoknak; kengyelfutók előtte, kukta, vászoncseléd szekérszámra
-a háta mögött: ő maga gyaloghintóban vitette magát, azt is kettőt
-vitt magával s váltogatva hol az egyikbe, hol a másikba ült át.
-Nagyon őrizte az életét késő vénségében; féltette a vadaktól, a
-rablóktól, a nyiri morotva lidércznyomásától, a bögöly alakban
-száguldozó rossz szellemektől; kiváltképen az olyan ételektől, a
-miket nem maga készített; ezért is hordta magával a kuktáit.
-Gyanakodott minden ételre, italra, hogy megrontják vele. Azért is
-hordta magával a kigyóját mindenüvé, hogy az itallal, a mit eléje
-hoznak, előbb azt kinálja meg, ha belekóstol a kigyó, akkor méreg
-van benne, mert a kigyó a mérget nagyon szereti. Ismerték is már
-ezt a rigolyáját országszerte, s a hová betért, előre hozták eléje
-vederrel a meleg tejet: a kigyó azzal jól lakott s aztán elpihent
-az asszonya keblén. Oh, de féltette ezt az utolsó pislogó kanóczát
-az élete mécsének! Minden reggel, este százféle kenőcscsel iralta
-be a tagjait s misére menés előtt mindenféle babonás szertartást
-elvégzett, a mit a régi tuhudún világból megszokott.</p>
-<p>A kengyelfutói előre hirdették a jövetelét Torja várban; de
-annak az okát még senkinek sem volt szabad tudni. Azért jön előre a
-«susogó», hogy ha aztán elmarad a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> «háztűznézés», szégyen ne
-származzék belőle. Ürügy volt elég a látogatásra két olyan hatalmas
-urasszony között, kik a Székelyország huszonhat vára közül hatnak
-parancsoltak. Kettő tündérvár belőle: Rapsonné vára és Torja. Mikor
-más is hallotta, akkor az átvonult kúnokról beszéltek, meg azoknak
-a borzasztó kicsapongásairól; csak mikor egészen magukra maradtak s
-leültek egymás mellé a kerevetre, vette elő a tarsolyából Rapsonné
-a Szilamér balitáját.</p>
-<p>A mint Mike Sára megpillantotta a balitát, egyszerre kitalált
-magától mindent. Balitát csak a tuhudún nászolók küldöznek.</p>
-<p>Rapsonné aztán elkezdte azon, a min a susogó asszonyok szokták
-kezdeni, feldicsérte a vőlegényt, annak minden ivadékát, azután meg
-Mikéné családját, Imola leányát, a miből az következett, hogy ilyen
-egymáshoz illő pár nincsen a világon. Azután elmondta, hogy a
-legény mennyire szerelmes: már el is akarta magát ölni a pokol
-tornáczában; milyen kár volna érte! Végre rátért a szükségesekre.
-Elmondta, mit ád az ifjú a mennyasszonyának ara-ajándékba, hány
-ruhát, kösöntyüt, csepeszt, boglárt, fótát, kis bundát,
-mentecsatot, násfát, kontyba való rezgőt, homlokra való galambot,
-arany kelyhet, paripát, sólymot, vadászkutyát: s azon felül száz
-lizimakus-aranyat.</p>
-<p>Mike Sára csendesen hallgatta végig a susogót, s azután egész
-szelid, ártatlan orczával azt kérdezé.</p>
-<p>– Valamit nem hallottam. Hát egy imádságos könyvet nem ád
-ajándékba? Erre mi felénk az a szokás, hogy a vőlegény azt is ad a
-menyasszonyának.</p>
-<p>Rapsonné elérté a lefőzést. Ez kemény dió volt az ő fogatlan
-szájának.</p>
-<p>– Hiszen tudod, édes mézem, hogy a kérő legény tuhudún hiten
-van.</p>
-<p>– Ugyan tudom. Épen ez a nagy baj. Hogy házasítsunk össze egy
-galambot, meg egy kigyót, mikor az egyik csak repülni tud, a másik
-csak kúszni. <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span></p>
-<p>– Hiszen ne törd te magadat azon! Csak ők egyszer egymáséi
-legyenek; majd meglátod, milyen szépen átédesgeti a szelid asszony
-az erős ifjút a mi szent üdvözítő keresztyén vallásunkra. Megmondja
-ezt az a balita is. Nézz csak ide. Ez a sok szálkás gödröcske
-itten, a «nap»: ez a vőlegény vallása; de látod úgy-e itt a másik
-oldalon ezt a «keresztet»: ez a mi vallásunk; közepett az a
-«dombforma», rajta ez a «zászlóforma»: ez az öreg Opoúrnak a sírja.
-A mint a vén Kevend urat elviszi a guta, mindjárt áttér a
-keresztyén hitre Szilamér. Itt van ni, megmondja a balita.</p>
-<p>– Hallod-e édes néném, Rasponné asszony, nem hiszek én a
-balitának; hanem csak a magam édes eszemnek. Én tuhudún vallású
-kérőnek nem adom a lányom; ha mindjárt a napisten keresztfia volna
-is, s valamennyi csillag Szent-Lőrincz napján lehull az égről, mind
-idehozná is nászajándékul.</p>
-<p>– De hiszen azért nem kell a te leányodnak tuhudún vallásra
-áttérni. Ő maradhat igazhitű keresztyénnek.</p>
-<p>– Nem maradhat. Ismerem én jól a tuhudúnok szokásait. Már
-micsoda rend az ottan, hogy ha a legnagyobb fiú megházasodik, hát
-akkor a felesége a férjének az öcscsét «kisebbik uramnak» hija?
-Szilamérnak pedig két öcscse van. Én a leányomat egyszerre három
-embernek férjhez nem adom. Bűn, förtelem az ilyen élet ezen a
-világon, a más világon pedig lélekkárhozat. Én a leányomnak se a
-földi boldogságát, se a lelki üdvösségét el nem adom senki
-gazdagságáért, senki szépségeért.</p>
-<p>Rapsonné asszony mind e beszéd alatt a kigyója fejét
-csókolgatta, az meg az ő arczát nyalogatta, kéthegyű nyelvével,
-kikibújva a palástja alul. Azután ravasz mosolygással felelt meg az
-ellenkezésre.</p>
-<p>– Ej, ej: édes öcsémasszony; de szigorún itélsz a más házbeliek
-szokásai felett. Hiszen valahány ház, annyi szokás. Én bizony nem
-tartom olyan rút erkölcsnek, hogy a tuhudúnoknál, ha van egy
-férjnek édes testvére, azt a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> felesége «kisebbik uramnak»
-hívja. Ellenkezőleg, ez a legédesdedebb állapot. Ha mikor az édes
-ura elmegy háborúba, hosszasan odamarad, az alatt van, a ki az
-asszonyt igaz szíve szerint vigasztalja, ápolgatja, ha a férje el
-talál esni, nem marad özvegyen, gyermekei nem maradnak árván: a
-kisebbik ura ott van mindjárt mellette. Én azt nem találom olyan
-rettentőnek, sőt inkább nyugasztalónak, hogy a testvérek ilyen szép
-szeretetben élnek egymás között, ellenkezőleg a keresztyén
-testvérek szokásaival, a kik mindig osztozkodnak: minden darab
-földet annyifelé hasogatnak, a hányan vannak; külön udvart,
-életet<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
-"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> tartanak; míg az ősvallásúak
-szépen megmaradnak együtt s közösen birnak házat, földet,
-asszonyt.</p>
-<p>– No te tarthatod ezt, édes Rapsonné néném, igen szép szokásnak.
-Fiatal korodban magad is azt követted; egyszer a Firéne
-leánytestvéreddel volt egy férjetek, máskor meg magadnak volt
-kettő. Hanem ez régen volt: most már más a világ.</p>
-<p>A kigyó sziszegett, mert Rapsonné keze meg találta szorítani a
-nyakát. Gorombaság volt biz az, a mit Mike Sára mondott neki, hogy
-fiatal korában milyen nagy világleánya volt. Hanem hát még az ilyen
-sértegetést megbocsátják egymásnak az asszonyok. Asszonytól
-fölveszi az asszony, ha a régi szerelmeskedését hányja a szemére,
-azt mondja: irigység beszél belőle. Folytatta a susogót.</p>
-<p>– Hát bíz a te leányod sem lesz jobb a deákné vásznánál, az is
-majd elvágja, a meddig megsült: ne féltsd te őtet. Öreg vagyok már
-no, magam megvallom, az özönvizet is megértem; de még e világi
-életemben olyan asszonynyal össze nem kerültem, a ki azon
-panaszkodott volna, hogy neki sok van a jóból.</p>
-<p>Ezért meg már aztán Mike Sára jött ki a sodrából.</p>
-<p>– De biz az én lányom nem azért megy férjhez, hogy ha neki
-gyermeke születik majd, hát akkor azt ne a szent <span class=
-"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> hitű
-esperesünk keresztelje meg a szentháromság nevében; hanem a
-billogos füstölje fel az áldozat-tűzön, a tűz-isten nevében s aztán
-a késével összesütögesse, elcsufítsa az ártatlannak a pofácskáját.
-De ebből nem kap a tűz-bálvány!</p>
-<p>– Ejh no! Hiszen hátha nem fia születik mindjárt, hanem
-leánykája; suttogá Rapsonné, vigyorgó orczával. Annak nem csufítja
-el a tüzes késsel az orczáját a billogos.</p>
-<p>– A leánynak meg a jobbik mellét égetik meg a tüzes vassal, hogy
-mint a pogány őrpaták, meg tudják vonni az ijat.</p>
-<p>– Az nem igaz! Kiálta fel Rapsonné.</p>
-<p>– De bizony igaz. Te nálad is elégették, azért is nem volt
-egészen szép termeted ifjú korodban.</p>
-<p>– Micsoda? Az én termetem nem volt szép! kiálta fel rikácsolva
-Rapsonné. (Ez már olyan sértés, a mit meg nem bocsátanak.) Most is
-szebb, mint a tied, te boglyakemencze! te húsbálvány! te hájfejű!
-te birkaszemű! te tülökorrú! te harcsaszájú! te bodzáslábú! Ma is
-elmegyek veled szépségversenybe az aranyalmáért! Nem maradtam én
-soha özvegyen a hogy te maradtál a faképnél! Te neked csak egy
-becsületed van; de én nekem van ezer! Tündér voltam! uralkodtam hét
-tengeren, hét világon. Istent, ördögöt a magam részére vontam.
-Egeket vert a szép hirem! Nem voltam ilyen szutykos, piszkos,
-czéda, rongyos, golyvás, csámpás, rücskös, pufók, pirók madárváz,
-miként te, a leányoddal együtt; phi! Ti kikopott alirumnák!</p>
-<p>Folyt volna ez az ékesszólás Rapsonné szájából akár naplementig,
-mert ha egyszer az ő daráló malma megindult, meg nem állította azon
-a szélkelepet semmi világi hatalom; Mike Sára asszony abban nem
-bírt vele. De nem is mérközött vele: csak azt cselekedte, hogy a
-kandallóból egy vaslapátnyi parazsat kimerítve, azt telehinté
-tömjénnel és fenyőmaggal s kifüstölé vele a szobát. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p>
-<p>Ez meg már megint olyan szörnyű nagy jelvényes megbántás, hogy
-ennek a megtorlására már nem is szitkot, de csak sikongató
-felkiáltásokat szórt vissza a tündérbanya; a kigyó is kidugta a
-fejét a gallérjából: úgy tetszett, mintha az is segítene
-sikongatni.</p>
-<p>A füst aztán csakugyan kiűzte a szobából.</p>
-<p>Ment nagy dérdurral az udvarra, a cselédjeit felsikongatva, hogy
-hozzák rögtön a gyaloghintaját, menjenek ebből a czudar fészekből.
-Ott aztán megint jutott valami az eszébe, a mit még nem mondott el
-Mike Sárának. Visszafutott vele a tornáczba, hogy még azt is a
-szeme közé vágja. Hanem a mint Mike Sára meglátta, hogy visszajön,
-hirtelen kapott egy söprűt, azt keresztültette az ajtóban. Ekkor
-aztán Rapsonné odakinn az udvaron, az egész cselédhad hallatára,
-kezdte el a szitkolódást. Mike Sára erre sem felelt neki szóval;
-hanem azt tette, hogy meghintett egy szelet kenyeret hamuval s azt
-odadobta Rapsonné lábához.</p>
-<p>Ezen aztán a vén tündér olyan dühbe jött, hogy elvesztette a
-hangját, csak úgy rángatózott, hogy a cselédjeinek erővel kellett
-őt betenni a zsölyeszékébe s nagy gyorsan elloholni vele.</p>
-<p>No ez kegyetlen boszút fog forralni.</p>
-<p>Három ilyen rettentő megbántás! Tömjénnel füstölni, seprűt
-ajtóba tenni, hamus kenyeret odadobni.</p>
-<p>Tömjénnel ördögöt szoktak űzni, söprűvel boszorkányt, hamus
-kenyérrel veszett kutyát!</p>
-<p>Ki tudna ilyent valaha megbocsátani.</p>
-<p>Rapsonné hazatértében fogadást tett, hogy még száz esztendeig
-fog élni, hogy a Mike családnak minden ivadékát megronthassa.</p>
-<p>Minő tanácsokat fog ez adni majd Szilamérnak, ha az odamegy
-hozzá, megtudni tőle, hogy mi kimenetele lett a susogónak?</p>
-<p>Az lesz a méregsusogó! <span class="pagenum"><a name="Page_69"
-id="Page_69">-69-</a></span></p>
-<h2>A LEÁNYRABLÁS.</h2>
-<p>Hiresek voltak abban az időben a torjai vásárok. Maga Torja
-város is nevezetes egy hely: öt faluból alakult át egy várossá; egy
-egész mérföld a hossza; a Torja patak jobboldalán levő része
-Háromszékhez, a baloldalán levő Csikszékhez tartozik. A baloldali
-részében a Mike család az úr, a jobboldalon az Opóúrok. Ezt arról
-is meg lehet tudni, hogy a székesegyházak mind a baloldalon vannak;
-van belőlük kisebb-nagyobb öt. Hanem a hatodikat: egy hatalmas
-szép, hegyes tornyú Istenházát épen most építteté a búzgó Mike Sára
-asszony a vár aljában; csak nem régiben szentelte fel a kolozsvári
-püspök. A szent épület az akkoriban divatozó román építési mód
-szerint lett megteremtve: Olaszországból hozott pallérok faragták
-azt ki mindenféle kövekből, s a belseje is gyönyörűen volt
-felczikornyázva. Az oltáron Szent Miklós képe ékeskedett; körül
-támogatva kifaragott angyaloktól és prófétáktól. Erről az egyházról
-ezt a részt Szent-Miklós-Torjának is nevezték. Még rézdudát
-(orgonát) is hozatott belé Mike Sára asszony, a minek aztán egészen
-más a zengése, mint mikor a tuhudún áldozathoz dobbal, síppal,
-hegedűvel zenebónázzák az «igreczet». Szép, nagy harangot is
-öntetett Mike Sára asszony, a mit ezen a napon húztak meg először
-az Úr tiszteletére; elhangzott annak a szava még a szomszéd városba
-is.</p>
-<p>Szent-Mihály napján volt Torjának a vására, a mikorra messze
-földről idesereglettek árúsok és vásárosok. Lehetett itt olyankor
-látni mindenféle népet, oláhokat Havasalföldről, német lovagokat a
-Barczaságból, tatárokat, bolgárokat Etelközből és görögöket
-Ráczországból. Hiresek voltak akkoriban különösen a székely
-paripák; olyan hegyjáró lovakat messze földön nem lehetett találni.
-A székely ekevasak, kardok is kapósak voltak ez időben s
-<span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> szekereiket hét országra hordták; a
-székely «szövöttest» pedig úgy ismerték, hogy az soha el nem
-szakad; a székely irhabőr, mézeskenyér készítése titkát ki sem
-lehetett találni.</p>
-<p>A sok külföldi gyülevész pogány és eretnek nép között könnyen
-elvegyülhettek a bálványosi tuhudúnok is, a kik feles számmal
-átjöttek a folyó másik oldaláról, s vásár lévén, minden ember azt
-árulta, a mit akart, s annak adta, a ki megvette.</p>
-<p>Pedig hát sok olyan dolog ment vásárfia számba, a miért, ha az
-egyházfejedelmek megtudnák, bizony tűzre vettetnék az árút az
-árulóval együtt.</p>
-<p>A tuhudúnvallás eltörlésével még mindig megmaradt a sok
-garaboncz. Ezeknek is csak élni kellett. Dolgozni pedig ezek nem
-tanultak, hát csak a régi mesterségüket folytatták. Eljártak a
-városokra, s árulták a népnek a hajdani bolondságokat, a mikben
-senki se hisz már, de a furcsaságukért mégis hozzájok nyúl: egyik
-garaboncz bűbájos botokat árult, a mik a csodatevő «jazad» fáról
-lettek levágva, a másik a «Zerezizisten» bálványkáit dicsérte
-okosnak, bolondnak, a mik rézből vannak kalapálva, bajuszos
-emberfőt ábrázolnak, s bot végére felhúzhatók: nem Isten már, csak
-vendégkisérő; a gelencsérek kirakták az edényeik mellé a kakasfejű
-«deli ördögöket,» miknek a hátuljába síp van dugva; ez sem ördög
-már, csak füttyfene, de azért «Kokós»-nak hívják s minden háznál
-tartják; a sütő-asszonyok sátora alatt válogatni lehetett az
-«örömkalácsban», az is pogány maradvány még: sütemények, madarak,
-állatok alakjára gyúrva. Egy-egy régi elvadult pofájú tuhudún,
-(valamikor táltos lehetett), most «ráró» madarakat árul, a mik
-szentmadarak voltak az ősmagyarok idejében, bujdosásaik alatt ezek
-vezették őket, s a vezérek sátorára leszálltak estenden; gyönyörű
-volt az alakjuk. Embert, paripát ha meg akartak dicsérni, azt
-mondták: olyan, mint a ráró madár! A ki egy ráró madarat megölt,
-olyan birságot fizetett, mintha egy lófő székelyt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> ölt volna
-meg, most már ki is veszett az egész faj, vagy olyan helyeken
-lakik, a hol senki sem talál rá. Nagy árt is adtak azokért az
-előkelő urak.</p>
-<p>Veszedelmesebbek voltak ezeknél a «bábák», a hajdani napáldozat
-papnéi, a kik alattomban mindenféle varázsló kenőcsöket, csodatevő
-bájitalokat árultak: «szerelemtaplóját» férjhez menni vágyó leányok
-számára, «holdfüvet», a mitől minden erős zár kinyilik: «Csaba-íre»
-virágot «bajsebek» begyógyítására; azután meg békakövet, a mi
-gazdaggá tesz; «pilinkó» bábot gyermektelen asszonyok számára,
-«piritus»-t azoknak, a kik éjszaka félnek a sötétben, varázsgyűrűt,
-a mi győzhetetlenné tesz. Aztán a hajdani papnéknak leányaik is
-voltak: hajdan tündéreknek hitták azokat, most is viselik még a
-tündér neveket: Büvellő, Szemőke, Gillike, Illangó, de most már
-csak «Czifra asszony» a nevük; később az «asszony» is elmarad s
-lesz belőle «czifra», «czefre», «czufri». De még ezek most is
-tudják a régi pogányvilág tündértudományát: tükörből jövendőt
-látni, madárszót megértetni, szívfájdalmat szép szóval és egyébbel
-meggyógyítani. A hol az ő sátoruk van, ott telepesznek le az
-igreczesek, a csimpolyások, tilinkósok, hegedűsök, s azoknak a
-hangicsálása odacsődíti a legénységet, ott járják a dali tánczot,
-összeütögetve a kardjaikat s kiabálva hozzá: «vasat! vasat!» A víg
-leányok kinálgatják őket méhseres kupával, lótejes tömlővel; de a
-legények vigyáznak magukra, mert a ki előbb iszik az italból, mint
-a leánynyal megkóstoltatta volna, «utánafutó» lesz belőle.</p>
-<p>És annyi pogányhitből maradt szerdék között ott árulták a szent
-képecskéket, olvasókat és irott imádságos könyveket, a miknek a
-hátuljában naptár is volt, az új hónapnevekkel. Mivelhogy azoknak a
-régi elnevezéséről is el kellett már szokni. A «gólyahír-hó», az
-«ökörnyál-hó» nem járja már, most Szent-György havának,
-Boldogasszony havának hívják s meg kell ismerkedni az új
-számjegyekkel is, mert különben nem ismeri meg az ember az évszámot
-<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> a pénzen: azt pedig jó megérteni, mert a
-két királynak (nem hijába volt két feje) az az okos gondolatja
-támadt, hogy minden esztendőben becseréltette a régi pénzt újjal s
-akkor egy dénárt lehuzott belőle; tehát ugyan vigyázni kellett a
-vásáron, hogy rá ne hagyja magára sózni az ember a tavalyi pénzt; s
-a székely inkább feleszeli magát, mint hogy meghagyja csalni. A
-tuhudúnok azonban még most is hosszú rovásbotokra irják a maguk
-hunnus betűit, mikor valami nagyobb adás-vevést feljegyeznek, a mi
-a gulyáknál, méneseknél előfordul. (Mert tudnunk kell, hogy a
-székely mindig irástudó volt, s legrégibb időktől fogva nem volt
-egy székely ház, a minek a pompás galambbugos kapuja homlokát
-jelmondatok ne ékesítenék a gazdája nevével és az építése
-évszámával, néha még versek is.)</p>
-<p>A vásárbirónak ott áll a sátora a marhavásártéren. Ez a
-billogos, (bilochus) a ki az igazságot akként osztja, hogy az
-eladott ökörnek, lónak a tomporára sütteti a tüzes vassal a vevő
-billogát, nem ám valami betűt, hanem mindenféle czikornyákat:
-szívet, napot, holdat, kereket, lóherlevelet, s ha pedig tetten
-kapott tolvajt hoznak elé, annak meg a pofájára sütteti a tüzes
-vassal a maga illetőségét: ha ökröt lopott, ökörfőt, ha lovat
-lopott, patkót; az «előbor-áldomásnak» azonban a kádár előtt
-kellett végbemenni.</p>
-<p>Meg volt ugyan parancsolva, hogy a míg a szent misének vége
-nincsen, addig «csittvásár»! legyen; de hát ezt nem lehetett
-megtartani, a hol annyi volt a tuhudún hitű székely, s azoknak az
-eszelője maga az Opóur gyerek, az Iszla; a ki csak azért is meg
-akarta mutatni, hogy daczból is meg meri tenni, a mi törvénytől
-tiltva van, s ott tánczolta karikába állított czimborái közepett a
-«kalákás» tánczot, timbora és tilinkó szó mellett, épen az egyház
-előtti lonkán, úgy, hogy a mint az egyházból kihangzott az
-ájtatszerű orgonaszó, épen úgy behallatszott oda a tánczugrató
-igrecz, s a hány «úr vagyon te veled» hangzott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> el
-odabenn, kétszer annyi «juhajla!» felelgetett meg rá idekívül.</p>
-<p>Mert még akkor az egyházi szertartás egészen magyarul ment, csak
-a végén kiáltotta a pap, s utána a népség háromszor e szókat:
-«Kirie eleison!» Az esperes maga tősgyökeres magyar volt, a ki soha
-sem tanult se görögül, se deákul, s egyátalában sokkal jobban
-értett hozzá, hogyan kell a «tollas bottal» a hitetlenek fejét
-megkommantani, mint a pásztorbottal a hiveket összeterelni; hanem
-volt neki egy olasz eredetű papbojtárja, a ki maga ferenczrendi
-szerzetes lévén, tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet s az
-imádságokat és az ó-szövetséget le is fordította, a miket azután a
-kegyes úrnő, Mike Sára, tizenkét iródiákkal folyvást iratott gyönge
-irhabőrre s azokat szétosztatta a maga hivei között. Ennek szokás
-szerint diák neve volt: Pater Rhadamanthus; de biz azt a székely
-csak a «ragyabunkós»-nak nevezte, a mi rá is illett, mert nagyon
-himlőhelyes volt az ábrázatja. Maga a szertartás sem volt valami
-nagyon czikornyás; a csengetyű nem volt még behozva; a nép nem
-borult térdre; állva hallgatta végig a misét, a mi kezdődött a
-rézduda szón, zsoltár éneklésen, mely után a szerzetes felment a
-szószékbe, ott egy nagy könyvből felolvasta a Szent Ferencz imáját,
-akkor megint énekeltek egy verset; arra meg az esperes ment fel a
-szószékbe s tartott egy kegyes szónoklatot valamely ó-szövetségi
-mondás felett. Azután mind a két pap megmosta a kezét az oltár
-előtt; akkor a szentelt oltárterítőt feltakarták, az esperes
-elővett egy kenyeret, meg egy ezüst kancsót tele borral, hozzá
-arany kelyhet, elmondta a népnek, hogy ez a megváltó Jézus teste és
-vére, s aztán széttördelve a kenyeret, sorba járt a hívek között s
-mindenkinek adott a kenyérből egy falatot, a borból egy huzást, a
-mit nádszálon keresztül szíttak. Végül megkeresztelt egy pár
-újszülöttet, s ezzel megáldá és elbocsátá az egész gyülekezetet,
-elmondatván vele fenhangon előbb egy egész miatyánkot. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p>
-<p>Mind ezt a szertartást végig nézte Szilamér az egyházajtóból,
-egy kőczölöp mellé huzódva. Szabad volt ide a tuhudúnoknak is
-bejönni, sőt kivánatos volt, hogy jönnének be ide a megtérés
-végett.</p>
-<p>Mikor széttekintett az egyházban, azt mondá: ez bizony szép
-lakás az Isten számára; de a mi száldokfa-köröndünk mégis csak
-szebb, mert annak az égbolt a teteje s élő forrás mellett van az
-oltárköve.</p>
-<p>Az orgonaszó meg az ének nem igen lepte meg, ez nagyon hasonlít
-a tuhudúnok kürt és tilinkó-zenéjéhez, melyhez a szűzek énekelnek
-az áldozatnál.</p>
-<p>A mit azután az olasz ferenczesbarát olvasott fel a könyvből, az
-meg épen megnyerte a tetszését. Ez szent Ferencznek az imája, mely,
-mint az irás mondja, így hangzik:</p>
-<p>«Légy magasztalva te nagy Isten, minden teremtményeiddel. A mi
-testvérünkkel a «nappal», a ki mi nekünk világít! Óh mily szép, óh
-mily ragyogó az ő fényében! Ő a te jelképed, Uram!»</p>
-<p>– No hát mi is épen ezt valljuk, dörmögé Szilamér.</p>
-<p>«Légy áldva óh uram, a mi asszonynénénkkel, a holddal és a mi
-hugainkkal, a csillagokkal együtt, a kik olyan szépek és
-fényesek».</p>
-<p>– Ezt is a számból vette ki ez a pap!</p>
-<p>«Légy áldva óh uram, a mi süvünkkel, a széllel együtt, a ki a
-felhőket és a derült időt hozza! Légy áldva a mi ángyikánkkal, a
-vizzel együtt, a ki oly hasznos, jóizű és tiszta. Légy áldva a mi
-urambátyánkkal, a tüzzel együtt, a kivel az éjszakát megvilágítod:
-óh mi szép, óh mi vidám, óh mi erős és hatalmas ő! Légy áldva óh
-uram, a mi asszonyanyánkkal a földdel együtt, a ki minket táplál és
-megtart».</p>
-<p>– Hiszen ez egészen az én hitem! mondá magában Szilamér. S egy
-nagyot gondolt: «ha ez a keresztyén vallás, kapom magam: odamegyek
-az espereshez, kiszakítok egy szálat a hajamból, azt mondom, kössük
-össze a te hajszáladdal, <span class="pagenum"><a name="Page_75"
-id="Page_75">-75-</a></span> aztán szünjék meg köztünk minden
-ellenségeskedés. Így én is beállhatok a ti templomotokba, azt a kis
-keresztvizet a fejemre, nem bánom, töltsd reá: s akkor mindjárt
-össze is köthetsz az én szerelmesemmel ottan az oltár előtt».</p>
-<p>Hanem aztán az esperes maga egészen elrontotta az üdvös hatást a
-rákövetkező szónoklásával. Arról beszélt, hogy «a kik itt e világon
-elsők, azok lesznek a másvilágon az utolsók, s a kik itt
-szolgálnak, azok fognak ottan uralkodni».</p>
-<p>De ez már sehogy sem ment a rhabonbán fiú fejébe.</p>
-<p>– Micsoda? Hogy én ott szolgáljak a csatlósomnak, s az meg én
-nekem parancsoljon ottan? Az én hitem szerint, a ki itt hős volt és
-vitéz, a túlvilági örök napos mezőkön dicső lesz és hatalmas; a
-helyett is én elvállaljam azt, hogy minden dicsőség a gyávákra és
-nyomorultakra vár? Hogy az se legyen igaz, hogy a mely ellenséget
-én vitézi csatában megölök, az a más világon engem szolgálni fog?
-hanem megfordítva, a gonosz ellenség, a ki hazámra tört, s kit én
-lesujtottam, ott a más világon legyen az én uram! Hát még arról is
-lemondjak, hogy a másvilágra a gönczölszekerén repüljek, a minek a
-kocsisa Konrád császár, a kit Lehel vezér a kürtjével halálra
-sujtott? Ez pedig már igaz! De erre rá nem állok.</p>
-<p>De hiszen nem is ezért jött erre a szent helyre Opoúr Szilamér,
-hogy magát megtéríttesse; hanem azzal az istentelen gondolattal,
-hogy azt a leányt, a kinek utána vesztette az eszét, erőszakkal
-elrabolja.</p>
-<p>A keresztyének az egyházba nem viszik magukkal a fegyvereiket.
-Ezt jött kitanulni Szilamér erre a szent helyre. Az a gonosz
-Rapsonné adta neki ezt a kárhozatos tanácsot s ő azt megfogadta. S
-nem térítették meg föltett szándékából sem a festett és faragott
-szent képek, sem az az eleven szent kép, a kit egyre bámult.</p>
-<p>Az istentiszteletnek vége is szakadt már; az esperes áldást
-adott a gyülekezetre, meghintve a szentelt vizszóróval,
-<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> a mi a tuhudúnoknál is szokás volt,
-csakhogy az ő táltosuk tisztesfüpemetét használt hozzá; s arra
-aztán megindult a népség, ki a templomból, elől a legapróbb
-gyermekek, azután az ifjú legények, mind hátrább az öreg apók;
-akkor következett az esperes, a nagy ezüst pásztorbottal a kezében;
-annak a feje fölött négy izmos férfi emelte a bibormennyezetet
-aranyos rudakon; a mennyezet körül pedig az egyház tornáczában
-tizenkét alabárdos sorakozott, talpig pánczélba öltözve. Nyomban
-ezek után jöttek az asszonyok és leányok, minden hajadon a saját
-anyja mellett; legelől valamennyi előtt Mike Sára asszony, a szép
-Imolával. Keresztyén nők, mikor Isten előtt járnak, szemeiket
-földre szokták sütni: azért is nem vette észre egyikük sem Szilamér
-alakját, a ki ott az ajtó mögé meghuzta magát.</p>
-<p>Az ő fortélya körmön volt fonva: biztosan kellett annak
-sikerülni. Erőszakos és durva erkölcs volt az; de nem tehetett
-róla, hogy olyan nagyon szerette azt a leányt. Összebeszélt az
-öcscsével, hogy mikor a leány a templomból kijön, akkor az anyja
-mellől elrabolják.</p>
-<p>Szavuknak is álltak, mert amint a templomból kijövő ájtatos
-sokaság szétbontá a tánczoló tuhudún csapatot, Iszla hirtelen
-odaugrott az asszonyok közé s gyorsan, mint a prédáját elkapó hiuz,
-átnyalábolta Imolát s odarántotta magához az anyja mellől.</p>
-<p>Ámde a leány nem hiába tette le az erő próbáját, olyat ütött az
-öklével megtámadója homlokára, hogy az minden csillagot meglátott
-egyszerre az égen s azzal kiszakítva magát a kezei közül,
-visszafutott a templomba.</p>
-<p>Iszla, az ökölcsapásból gyorsan felocsulva, dühösen ordított fel
-s szétturva maga elől az útját álló asszonysereget, rohant, mint a
-megnyilazott medve, a futó leány után: azonban futtában hirtelen
-megkapta egy erős kéz a hosszan utána lebegő befont üstökét s
-annálfogva visszarántotta. Ez meg épen halálos megbántás a
-tuhudúnnál, ha az üstökét megragadják. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>– Ereszd az üstököm, te boszorkány! ordítá fel Iszla, nagy
-boszuval fordulva hátra visszatartóztatójához s kirántotta öve
-mellől hosszú medveölő kését. Mike Sára maga volt az, a ki leánya
-rablóját üstökön ragadta; Iszla vad haraggal emelte föl a kését s
-bizony leszúrja vele az asszonyt, ha egy pillanattal elejét nem
-veszi a rossz szándékának a jámbor esperes, ki a szent
-pásztorbottal olyat sujtott Iszlának a feje lágyára, hogy az még
-csak egyet lépett s már a másik lépésnél oda át volt a
-másvilágon.</p>
-<p>Iszlának a hivei, a kik fegyverrel jövének, ádáz verekedést
-kezdtek; de Mike Sára pánczélos lovagjai feltartották őket
-mindaddig, a míg a torjai keresztyének hozzájutottak a
-templomajtóban lerakott fokosaikhoz; s akkor aztán nem volt más
-jelszó, mint az, hogy «csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!» A
-dulakodás végtére is a tuhudúnok megfutamodásával végződött, a kik
-még az agyonütött vezérüket is kénytelenek voltak cserben hagyni.
-Mike Sára asszony úgy vezényelt ebben az ütközetben, akár egy
-hadnagy.</p>
-<p>Csak azután jutott eszébe széttekinteni, hogy hát a leánya hová
-lett?</p>
-<p>Mondták, a kik látták, hogy a szentegyházba futott vissza.</p>
-<p>Odamentek, keresték: az egyház üres volt. Csak a lehullott
-pártáját találták meg a földön.</p>
-<p>– Imola! Imola leányom! kiáltozá az édes anyja, de a leány nem
-jött elő.</p>
-<p>Hanem nagy sokára elővánszorgott az oltár mögül a harangozó, az
-elbeszélte, hogy mi történt?</p>
-<p>A mint Imola bemenekült a szentegyházba, mely már akkor
-kitisztult a néptől, egyszerre csak eléje toppant egy délczeg
-férfialak, ki eddig a pillér mögé lehetett rejtőzve. A harangozó
-megismerte: a bálványosi rhabonbán legöregebb fia volt az, a
-Szilamér. A mint ezt az alakot megpillantá a leány, egyszerre,
-mintha nyillal lőtték volna sziven, elhagyta minden ereje, két
-kezével a homlokához <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> kapott, egyet fordult a sarkán s hanyatt
-esett. De nem eshetett a földre, mert az ifjú felfogta a
-félkarjával s azzal kirántva az oldaláról a kardját, rohant a
-leánynyal a sekrestye ajtó felé. A jámbor biczebócza harangozó
-ijedve bujt el előle az oltár mögé; mert, ha ott kapja, még kettőbe
-hasítja. Csak annyit látott a zugból, hogy a lovag a sekrestye
-ajtaján át kirohant drága terhével; odakünn vártak reá a csatlósai
-felnyergelt lovakkal; gyorsan nyeregbe vetette magát, a leányt az
-ölébe fektette s azzal elvágtatott!</p>
-<p>– Rohanjatok a rabló után! ordítá Mike Sára asszony, elfeledve,
-hogy az itten Isten háza, a hol asszonyembert nem illet meg a
-beszéd. Hozzatok lovat nekem is! Hol a kopjám? Hol a puzdrám? Hol a
-tegzem? Utána minden vitéz! A ki a fejét elhozza a martalócznak,
-annyi súlytvető aranyat kap érte! Egyetlen leányom, Imola leányom
-nem hagyom pogányok kezében!</p>
-<p>Nagy lett a zendülés. Az egész vásár neki zudult Szilamért
-üldözni.</p>
-<h2>A «TORLÓ».</h2>
-<p>Torja várától abban az időben csaknem egyenesen vezetett az út
-Bálványos várhoz, nem kerülte meg a hegyet lenn a völgyben, mint
-most. Óriások rakta útak voltak ezek hajdanában, egyenes irányban
-szédítő hegygerinczeken végig futók; most már benőtte őket az erdő,
-mióta a várak romban hevernek. Ezt a két várat összekötő magas út
-ketté volt szakítva egy négyölnyi széles, szédítő mély szirthasadék
-által; ezt a hasadékot pedig összefoglalta egy föléje épített
-torony, melynek két kapuja volt, az egyik Bálványos, a másik Torja
-felé nyiló; a torony falai négyölnyi magasak, a székely építési mód
-szerint középen öblösek, mint a kancsó, úgy, hogy hágcsóval nem
-lehetett megvíni. Ez a torony közös birtok s egyenlő számú
-helyőrséget tart benne a Mike és az Opour család, úgy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> hogy a két
-várból egymáshoz átjárni csak kölcsönös engedelemmel lehet.</p>
-<p>Szilamér és kisérői ezen az úton vágtattak előre. Kevesen
-voltak: a nagyobb rész Iszla körül lézengett, s azokat a torjaiak
-szétugrasztották. Ha ezt a maroknyi csapatot megszoríthatják az
-átjáró toronynál, egy sem látja meg a mai naplementét.</p>
-<p>– Adjatok vészjelt a Bara mezejére, parancsolá Mike Sára
-asszony, mialatt mellvértjét felcsatolták, s a paripáját
-felnyergelték.</p>
-<p>Az a Bara mezeje pedig egy magas sziklaszál, a melyen egy kis
-őrtorony áll. Erről a toronyról Torja várára is látni, Bálványosra
-is. Ha a két vár közül valamelyiknek az ormán meggyujtják a
-lármafát, a Bara mezején tovább adja a toronyőr a jelt az átjáró
-toronynak s akkor az ottlevők bezárják a kapukat.</p>
-<p>Csak hogy ezzel elkéstek már. A bálványosiak jó eleve
-gondoskodtak róla, hogy Opour Kevend középső fia Zsombor vezetése
-alatt lopva megrohanják a torjai őrséget az átjáró toronyban és
-lefegyverezzék, úgy hogy Szilamér bizton átnyargalhatott a
-zsákmányával a nyitott várkapun, ellenben az utána rugtató Mike
-Sára asszony előtt lecsapódott a vaskapú s épen akkor dobták le a
-torony párkányáról oda a lába elé a tört nyelű zászlóját; a
-bálványosiak foglalták el egészen az átjáró tornyot.</p>
-<p>Mike Sára asszony nem sokat vesztegette a szót: csupa férfilélek
-lakott benne, előbb tenni szeretett, azután beszélni. Visszavitte a
-lovagjait Torja várába s azután jelt adatott a Fergetyüvárból a
-Körültáj gyűlésre.</p>
-<p>Harmadnapra mindnyájan megjelentek a maksai dombon a rhabonbánok
-a felhivásra, a mire csak rendkivüli esetek adtak jogot az egyes
-családnagyoknak.</p>
-<p>Hanem Opourék hiányoztak ezuttal. Azok el voltak zárva a
-torjaiak megszálló hadától: más oldalon kijöhettek gyalog, de lovon
-nem.</p>
-<p>Mike Sára sietett előadni a dolgát. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p>
-<p>– Háborúság történt a székely nemzetben. Az én leányomat,
-Imolát, mult Urnapján, istentisztelet után, a szentegyházból
-kijövet elragadta Opour Szilamér erőszakkal az oldalam mellől, s
-magával vitte Bálványosvárába.</p>
-<p>Rapsonné csak úgy nevetett magában, s a gallérja mögül
-kikandikáló kigyójához motyogott suttogó szavakat. Az ő munkája
-volt ez.</p>
-<p>– Meg van gyalázva családom, meg van sértve a törvény.
-Megtorlást kivánok.</p>
-<p>A főkirálybiró szólt.</p>
-<p>– Erős az igazságod. A törvény szabadságot ád neked a
-megtorlásra. Válaszsz magadnak «torló»-t.</p>
-<p>– Már választottam.</p>
-<p>– Ki légyen az?</p>
-<p>– A fiam: Mike Andorás.</p>
-<p>Csendes zugás támadt a Körültáj tanácsában erre a névre.</p>
-<p>– Igaz; szólt a székelyek grófja, az öreg, hogy te neked «volt»
-egy fiad; hanem az el van temetve. Az ő temetése után lett a
-leányod felvéve «fiuleánynak».</p>
-<p>E szókra Mike Sárának elkezdtek tüzlángban égni a szemei: nagy
-lélekerejébe került, visszatartani a könnyeit.</p>
-<p>– Igaz, szólt, hogy a fiam, egyetlen fiam, Andorás fiam, el van
-temetve. Törvény által eltemetve. Annak is az Opourok az okai. Mert
-mikor az ojtozi szoros-út védelmére ki volt rendelve csapatostól,
-az Opourok a hátába engedték kerülni a tatárokat, áruló módon
-cserben hagyva őt és tudósítás nélkül. Ekkor a fiam, nehogy
-körülfogják, visszahuzta a csapatját, azt hitte, hogy bölcs dolgot
-cselekszik, a midőn az ellenség jöttéről tudósítást hoz. Ezért
-gyávasággal lett vádolva; gyávaság büneért el lett itélve egész
-csapatjával együtt a Fergetyüvár forgatására: a mi rosszabb a
-temetőnél. Úgy-e, hogy egy szóval sem védelmeztem őt. Úgy-e, hogy
-egy könyet sem <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> ejtettem érte! Hibázott, bűnös volt, meg
-kellett lakolnia. Mikor a nyiltörésre került a dolog, én is
-eltörtem fölötte a nyilamat. Nem tudtam, hogy anyja vagyok, csak
-azt, hogy birája vagyok.</p>
-<p>– Úgy van! szólt az ősz gróf. El lett itélve a Fergetyüvárba
-záratásra – egyik háborutól a másik háboruig. Ez a bölcs itélet,
-mert így a Fergetyüvárba bezártnak van legnagyobb oka a vigyázásra,
-hogy megjelentse, mikor tör be az ellenség; mert ez az ő
-kiszabadulásának az ideje.</p>
-<p>Rapsonné csipősen károgott közbe.</p>
-<p>– Ezért akart hát bennünket Mike Sára asszonyom a kunokkal
-összeverekedtetni olyan igen nagyon; hogy akkor a fia mindjárt
-kiszabadult volna.</p>
-<p>Mike Sára rá sem ügyelt.</p>
-<p>– A kiszabadulásának az ideje tehát eljött; mert a háború itt
-van, itt van az ellenség!</p>
-<p>– Micsoda háború? Mely féle ellenség? Kérdé a székelyek
-grófja.</p>
-<p>– Hát nem az-e a leggonoszabb háború, a mely megtámadja a
-székely nők tiszta, szeplőtlen erkölcsét? van-e nekünk erősebb
-várunk, mint a törvény? jöhet e rosszabb ellenség a székelyföldre,
-mint a ki lerontja ezt a mi bástyánkat; a ki pogány szentségtörő
-kézzel elragadja a szentegyházból, az oltár elől a keresztyén
-hajadont? Itt van az ellenség! S én a háborút megkezdtem vele. Egy
-fiának a holttestén már keresztülléptem. Ha torlót nem ád a tanács
-számomra, harczolok minden hadammal Bálványos vár ellen s viszem
-rájuk a faltörő tornyaimat! Ez szóm és mondásom. Hányjátok,
-vessétek meg, a mit mondtam. Addig eltávozom.</p>
-<p>E szókkal Mike Sára asszony elhagyta a Körültájt.</p>
-<p>A hátramaradt családnagyok aztán nagy tanakodásnak eredtek, a
-minek az lett az elhatározása, hogy adassék hát meg Mike Sárának az
-a torló, a kit ő választott magának, az Andorás fia, a ki ül a
-Fergetyüvárban. <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span></p>
-<p>Okát is adták ez elhatározásuknak egész bölcsességgel.</p>
-<p>Mivel hogy a székely törvények szerint a leányrablás főbenjáró
-bűn, s ha azt egy hatalmas várúr követte el, tartozik a
-székelyeknek minden nemzetsége fegyvert fogni és a leányrablót a
-várából kiforgatni; tehát az eset megvan, a háború jelen van, s
-ezzel a Mike Andorás itéletének határideje letelt, s így Mike Sára
-választhatja őt torlójának. Ha pedig ilyen torló támad, a ki az
-egész nemzet helyett maga vívja meg a leányrabló várát, akkor a
-háború elmarad s nem kell mind a huszonkét nemzetségnek egy ellen
-fegyverbe öltözni. Ez olyan gömbölyű okoskodás, mint a farkát
-harapó kigyó.</p>
-<p>De még azonkivül az is tekintetbe vétetett, hogy Mike Sára
-asszony íme most már a leányát is elveszté, a ki családjának
-fiúleányává lett téve, azért helyeslendő, hogy a fia visszaadassék
-neki; legigazságosabb is, ha a bátya áll elő torolónak a hugán
-ejtett gyalázatért.</p>
-<p>Mike Sára csak azt várta, hogy az itéletet kimondják, azonnal
-futtatott hirmondót az «Ordítóvárba», a honnan az őr hosszú kiáltó
-csövön átrivallt a Fergetyüvárba: «állj!»</p>
-<p>Erre a sarkon forgó vár megpihent. Minden hónapban egyszer meg
-szokták így állítani, a mikor aztán élelmet szállítottak fel a
-bezártak számára: buzát, zsiradékot, sajtot és eczetet. Azután meg
-tüzelő-szert, szurkot és földi gyantát. Ennek pedig az volt a
-módja, hogy a Fergetyüvár egyik ablakából egy hosszú gerenda nyult
-ki, azon a kivül levők által lőttek nyillal hosszú zsineget, a
-zsineggel áthúztak rajta egy vastag kötelet, s a kötélen felhúzták
-a széles öblös fonott kast, a mi az élelmi szerekkel volt
-megtöltve. Azt azután odafenn kiürítették s megint
-leeresztették.</p>
-<p>Ezen az úton bizony a torony lakói maguk is kiszökhettek volna a
-Fergetyüvárból; kötelet fonhattak volna az öltönyeikből, csakhogy
-az ilyen szökevény fejére halál volt kimondva és becstelenség: a mi
-mindegy. Becsület nélkül nincs élet. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>Pedig az is keserves élet volt odabenn. A mozgó fatorony
-belsejében volt egy taposó malom, a minek a bodonjában huszonöt
-ember járta az örök lépcsőket, három óránként felváltva egymást.
-Százan voltak az elitéltek. Ennek a bodonnak a korongja hajtotta
-körül fogaskeréknél fogva az egész fatornyot s furfangos
-mesterséggel vizet is emelt fel a százölnyi mélységű kútból, s még
-egy malomkereket is tartott mozgásban, a mi a buzát megőrölte, a
-kölest meghántotta.</p>
-<p>Tizenkét ablaka volt a tető alatt a fatoronynak, a miket egy
-fatornáczon lehetett körüljárni. Ezeket az ablakokat ó-székely
-betükkel, a mik keresztvonásokból álltak, úgy lehetett éjjel-nappal
-ellátni, hogy azok egy egész szót kiadtak; ez volt a legnehezebb
-munka, ott ülni napestig és nézni a távolba, és hallgatni a
-külvilág nagy csendességét, a mit csak néha ver föl egy kürtszó s
-lesni a kiáltó szót a messzeségből.</p>
-<p>Ezt a munkát teljesíté Mike Andorás már három télen, három
-nyáron át: onnan nézte a lesablakból a körben forgó nagy világot,
-úgy, hogy mikor megállt a torony, úgy tetszett neki, mintha most
-meg visszafelé forogna a tájék. De jobban, mint a rabság és bőjt,
-fájt a lelkének a becsületvesztés, hogy őt gyávának mondták ki, a
-mi nem igaz! «Uram Isten, adj háborút! nagy, kemény, véres
-háborút!» ez volt a mindennapi imádsága. Csoda, hogy meg nem
-háborodott a szenvedésben.</p>
-<p>A földalatti munka nem volt rosszabb ennél. Egy része az
-elitélteknek odalenn dolgozott a szirt mélyében: hasznos munkát
-végeztek; az alattuk levő bérczben egész vastag rétege van annak a
-drágakőnek, a mi már a kőkorszakban is drágakő volt: köszörűkőnek
-hivják. Ott csinálták a kaszaköveket, a fenőköveket. A
-visszabocsátott kas ezekkel volt tele. Az elitéltek meg is fizettek
-a maguk élelmeért.</p>
-<p>Azokat az üregeket pedig, a miket így kivájtak, a közjóért,
-átalakították pinczeszobácskákká, raktárakká, egy hosszú folyosót
-elneveztek «birgej»-nek, a mi a székelyeknél <span class=
-"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> sziklába
-vágott temetőt jelent. Mikor a bezárt foglyok közül valamelyik
-meghalt, azt befalazták egy ilyen sziklaoduba. A folyosó egyre
-hosszabbodott, a záró sírkövek egyre szaporodtak.</p>
-<p>Három éve mult már, hogy Mike Andorást, száz társával együtt, e
-szomorú helyre bezárták s azóta más emberhang nem jött hozzájuk a
-külső világból, mint a mit az Ordítóvár kiáltó tülke hozott.</p>
-<p>Andorás ez idő alatt a sziklában egy kápolnát vágatott ki:
-egészen olyan mintára, a minőre az édes anyja a torjai egyházat
-építteté, abban oltár is volt, magas kőkereszttel, és szószék:
-akkora terem volt, hogy mind elfértek benne. Ő maga volt benne a
-pap; olvasta a szentirást a maga gyülekezetének, s sátoros
-ünnepeken úrvacsoráját is osztott, bor helyett eczettel. Azt kaptak
-a sziklarepesztéshez.</p>
-<p>Az őszi ökörnyál szállingózott már a légben; vége felé
-közeledett ez az esztendő is; daru, vadlúd búcsút kiabált, a keleti
-ég felé húzódva hosszú sorban; a kúnok is elvonultak; még sem lett
-háború, nem lett szabadulás. Ekkor hangzott az «állj» kiáltás,
-szokatlan időben. A Fergetyüvár megállt.</p>
-<p>Mindig éjjel szoktak ellátogatni hozzá titoktartásból, most is
-éjjel jöttek.</p>
-<p>Mikor a fedett kast felvontatták a kivilágított ablakig, a hol
-Andorás maga nyitotta fel annak a tetejét, nem a megszokott életes
-zsákokat találta abban, hanem egy élő alakot, a kinek a láttára
-elsivalkodta magát. Az édes anyja volt ott.</p>
-<p>– Szabad vagy! Szabad vagy! kiáltá az anya, édes kedves fiát
-keblére ölelve, az meg nem tudott egyebet mondani, mint «anyám,
-édes anyám!» – Vége van a rabságodnak! Velem jösz! Szabad vagy. Itt
-van a paripád, újra felülhetsz rá. – Hát a becsületem! Azt is
-visszavívod!</p>
-<p>E szavakra Andorás kiszakítá magát anyja karjai közül, s egy
-pőrölyt ragadva kezébe, azzal hétszer ráütött a torony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span>
-érczfödelére: mint egy óriási harang, úgy zúgott bele az
-ércztető.</p>
-<p>Sokszor hallotta Mike Sára e kondulások hangját a Fergetyüvár
-felől s nem tudta kitalálni az okát.</p>
-<p>– A szentegyházba hívtam társaimat, mondá Andorás, anyjához
-visszatérve. Kész-e már a te egyházad odafenn? Lásd, az enyém már
-elkészült idelent. Istent imádni itt is lehet. Ne jőjjön addig más
-szó ajkainkra, míg hálát nem adtunk, fogadást nem tettünk.</p>
-<p>Azzal anyját vezetve kezén, leszállt a toronyból a földalatti
-folyosóba, onnan az imabarlangba, a hol már valamennyi társa
-összegyülve várta. Szurokfáklyák égtek az oltáron.</p>
-<p>Andorás felállt a kőszószékre. Abból állt a papi tudománya, hogy
-elmondta a hívek előtt az Úr imáját, az üdvözletet és a
-hiszekegyet. Azok csendesen utána mondták. Azután szólt hozzájuk
-egyszerű, keresetlen szavakban.</p>
-<p>– Híveim. Az Úr elküldte hozzánk legjobbik angyalát, az én édes
-szülőmet, hogy hozza el számunkra legnagyobb áldását, a
-szabadságot. Ime kiáltsátok: Hozsánna, hozsánna! Dicsőség a
-magasságban lakó egy igaz Istennek.</p>
-<p>Zengett bele a sziklák egyetemessége!</p>
-<p>Azután folytatá Andorás.</p>
-<p>– Ámde jól tudjátok, hogy itéletünk egyik háborútól a másikig
-tartott. Ha megszabadulunk, ellenségbe botlunk. Szabadságunk ára
-az, hogy visszavívjuk a porbaejtett zászlót, a becsületünket.
-Azért, mielőtt e rettentő helyet elhagynók, tegyünk erős fogadást,
-erre a szent oltárra, erre a keresztre, a mit kezeink faragtak,
-könnyeink áztattak: hogy nem kérdezzük, ki az ellenség? bátran
-rajta ütünk! Nem kérdjük, leszünk-e többen? segít-e valaki? magunk
-megállunk ott végső lehelletig. Úgy jöhet, hogy tengersokaságú
-tatárhadra megyünk, úgy jöhet, hogy ormótlan óriásokkal kell
-megverekednünk, hogy a mesebeli «fanyövők», «vasgyúrók»,
-«kőmorzsolók», állnak az utunkba; bátran neki vágunk; lehet, hogy a
-királyok elküldenek <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> bennünket távol óperencziákra, Krisztus
-szent sírjához, kutyafejű vad pogány nép között vérünket ontani:
-oda is elmegyünk! Fogadjuk Istenre! A szent háromságra! A szent
-feszületre!</p>
-<p>Harsogott a kiáltás «Ámen! ámen!» S valamennyi férfi kivonván a
-kardját, odafektette azt az oltár kövére.</p>
-<p>– Most tehát, mondd meg anyám, ki az az ellenség, a ki ellen
-harczolnunk kell, a miért szabadságunkat visszakapjuk? Szerecsen,
-vagy tatár? ördög, vagy óriás?</p>
-<p>– Nem szerecsen, nem tatár, sem ördög, sem óriás; hanem a
-tuhudónok rhabonbánja, Opour a fiaival, a ki ellen harczra
-küldettek.</p>
-<p>Erre támadt még csak Isten igazában való nagy rivallás.</p>
-<p>– Az Opourok ellen! A kik cserben hagytak! A kik miatt három
-esztendeig szenvedtük ezt a keserű fogságot! Senkinek a vérét úgy
-kard nem szomjazza, mint a miénk az övékét. Fujjátok meg a jerikói
-kürtöket Bálványosvár alatt! Parancsolta a nagy tanács, hogy egy ki
-legyen törölve a huszonhárom családból? Amen! Amen! Ki fogjuk
-irtani, mint Benjamin törzsét kiirtották! – Mi volt a halálos
-vétkük?</p>
-<p>– Elraboltak egy keresztyén hajadont az oltár mellől, az anyja
-mellől s erőszakkal vitték Bálványos várába! felelt rá Mike
-Sára.</p>
-<p>– Kinek a leánya volt? kérdezé Andorás, a ki anyja arczán
-baljóslatot látott.</p>
-<p>– Az én leányom volt, a te Imola hugod.</p>
-<p>Erre a szóra vad kaczagással ugrott le a szószékről Andorás, s
-olyan bőszült dühhel rohant az oltárnak, hogy azt kelle vélni, még
-tán feltaszítja: az anyja kezének kelle őt visszatartóztatni, hogy
-kardjával meg ne sujtsa a feszületet.</p>
-<p>– Fiam! Az Istenre! Tiszteld a keresztet! kiálta Mike Sára, fiát
-térdre nyomva gyöngéd erőszakkal.</p>
-<p>– Hát nem tisztelem-e? Nem két kezemmel faragtam-e ki magam
-sziklakőből? Imádkoztam-e előtte egyébért valaha, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> mint hogy
-őrizze meg drága jó anyámat, gyönge kis hugámat! És így hallgatott
-meg!</p>
-<p>Az anya csillapítá fia vad haragját szelíd, okos szókkal: Ne
-pörölj Istennel, édes jó gyermekem. Jusson eszedbe a kereszt előtt
-az, a ki rajta kiszenvedett: ki még akkor is, mikor halálra
-kínozták, ellenségeiért imádkozott.</p>
-<p>– Lett volna csak egy testvérhuga, a kit meggyaláztak, a pokolra
-sujtotta volna őket!</p>
-<p>Mike Sára befogta a fiának a száját, hogy ne jöhessen ki több
-ilyen istenkáromlás rajta.</p>
-<p>Andorás reszketett minden ízében, a láznál, a mirigynél is
-gonoszabb dühtől. Csak az anyja ruhájának a szegélyét csókolgatá,
-mintha azt hinné, hogy annak az érintése meggyógyítja a lelkét ölő
-kínt.</p>
-<p>– Jól van: szent leszek; keresztyén leszek. Zsákba öltözöm,
-hamuba fekszem, úgy vezeklek. Elzarándoklok a szent földre.
-Bélpoklosokat fogok ápolni. De a míg hugom meggyalázóját szemben
-nem találtam, rosszabb leszek minden pogánynál!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>A Fergetyüvár e naptól kezdve nem forgott többet; és aztán soha
-sem is forgott, hirt adni közelgő ellenségről.</p>
-<h2>ESKÜVŐ A «NAPNÁL».</h2>
-<p>A leányrablók vágtattak sebesen Bálványosvár felé. Az átjáró
-váron túl nem kellett tartaniok az üldöztetéstől.</p>
-<p>Szilamér drága terhével hátra maradt a társaitól: az elalélt
-leánynyal ölében csendesen kellett haladnia; mire Bálványosvár alá
-ért, már akkorra a többiek telelármázták a várat a jól sikerült
-leányrablás hirével. Ők csak az örömhirt tudták, mert az egyház
-tulsó oldalán álltak elrejtőzve lesben; a gyászhír, hogy Iszla
-halva maradt a lonkán, gyalog jön és sánta lábon.</p>
-<p>Opour Kevendnek tehát nagy volt a kedve, mikor meghallotta,
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span> hogy a dölyfös Mike Sára egyetlen
-leanyát, a fiúleányt, a kit az anyja nem akart egy Opournak
-feleségül adni, mégis csak elkapták: ha nem adták szép szóval,
-elhozták erővel. Így derék az. Bevett szokás ez a tuhudúnnál. Ő is
-így ragadta el erővel mind a három feleségét, egyiket a másik után
-s mi panaszuk volt rá? Boldogok voltak, jól éltek holtig. Hiába
-hozta meg László király azt a törvényt, hogy a nőrablónak nem
-szabad az elrablott leánynyal megesküdni hitvestársul. Nem ám a
-keresztyén oltárnál, de szabad a «napnál».</p>
-<p>Mikor Szilamér a várkapu elé ért, a hol egy vasdobogón kell
-végighaladni, egetverő örömlárma fogadta a bástyákon. Ettől a
-lármától, meg a vashid dörgő robajától egyszerre fölriadt a leány
-aléltából s amint a szemeit kinyitotta, az első tette az volt, hogy
-kirántotta elrablója öve mellől az éles kétélű tőrt s szilaj
-mozdulattal emelte döfésre.</p>
-<p>Szilamér széttárta a mellén a köntösét s azt mondá a
-leánynak:</p>
-<p>– Ha haragszol, ide döfj.</p>
-<p>És aztán a szemébe nézett a leánynak, azzal a bűvös-bájos
-tüzkisugárzással, s ettől a varázstól lelankadt a leány erős karja,
-a tőrt eldobta a háta mögé.</p>
-<p>Ekkor aztán Szilamér még szorosabban ölelte őt magához s a
-párduczbőr kaczagányával eltakarta fejét, hogy ne szégyenkedjék,
-mikor ennyi idegen arcz bámul reá.</p>
-<p>– Derék legény vagy Szilamér! kiálta eléje a vár tornáczáról
-Opour Kevend: igazi apád-fia vagy! Csak vidd a fészkedbe a
-madaradat: ma neked szól minden ének! Réten, mezőn, palotában!
-Hegyen-völgyön lakodalom! Fujjátok azt a lakodalmast! Danoljatok ti
-leányok.</p>
-<p>Szilamér sietett a maga városztályába, szerelmesét két karján
-emelve, a nagy üdvözletes zenebona közül. Az öreg rhabonbán pedig
-áldomást tartott e nagy diadalomra a vár udvarán: ökröt süttetett,
-hordót csapoltatott. Vigan legyen ma minden ember. Hagyjátok őket
-magokra, a míg kibékülnek. Az asszonyféle ilyenkor rúg, körmöl és
-harap. <span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span> Nekem is tele a pofám ilyen karmolás
-bélyegével: Szilamér fiamé is majd olyan lesz holnap, mint a ki
-hiuzt fogott elevenen! Az neveli a szépségünket. Hadd marakodjanak
-egymással! Majd holnap megtartjuk a «tyukverőt». Minden tyúk meghal
-a várban, fogadom! Iszla fiam készül arra. Ő csinálja majd meg a
-menyasszonyébresztőt, dobbal, síppal, nádi hegedüvel.</p>
-<p>Ez alatt Szilamér bevitte Imolát a maga lakába.</p>
-<p>Egy roppant nagy terem volt az, keletnek, nyugotnak ajtó
-nagyságú ablakokkal; de a miknek a közléje a vastag falban olyan
-volt, mint egy kis szoba. A terem egyik oldalán volt egy gádornyi
-vastagságú kandalló, vígan ropogó hasábfákkal megrakva, azzal
-átellenben egy oszlopos fülke, a miben egy nyugágy volt, beterítve
-medvebőrrel és tarka gyapjuszőnyeggel. A padmalytartó vastag
-tölgyfagerendák czifrára ki voltak faragva, s a falakat mindenütt
-diófa táblázat burkolta, a palló pedig tarka gyékénynyel volt
-beborítva. Nehéz szekrényeken arany-ezüstkelyhek és tálak
-pompáztak, a kandalló környéke tele volt aggatva székely mázos
-kancsókkal, a miknek czifrázata oly sokféle, hogy két egyformát
-benne nem találni. A fal egyik részét pompás szarvasagancsok és
-vadkanfők diszíték, körülaggatva számszerijjakkal, kopjákkal,
-puzdrákkal, kürtökkel; másikat hatalmas aranyozott rézpaizs köré
-tüzködött fegyverek ékesíték: azok között egy hegedű is, mintha az
-is táborjáró szerszám volna; a keletnek nyiló ablak gádorában
-álltak fiókos szekrényen a fakupák, réz ejtelek, cserép finakok, a
-mik férfimulatsághoz valók; a nyugatra néző ablak mélyedésében
-pedig volt a magas támlájú faragott karos szék, az előtt egy
-czifrán esztergályozott guzsaly, az egyik szögletben egy osztovátás
-szövőszék, a másikban egy hárfaalakú timbora: magán az ablakhidján
-egy tarka cserépibrik, tele gyönyörüséges «ramocsa» virággal; a mi
-nem terem másutt, csak a legvadonabb székely havasokon. A terem
-közepéről pedig egy roppant nagy kőszáli sas csüngött alá,
-szétterjesztett szárnyaival hat singet átérő. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> S hogy
-eleven állatokban se szükölködjék a ház, a kandalló előtti
-medvebőrön hevert két hosszúszőrű vadászeb, a sávolyos kendőkkel
-körülaggatott ablakfülkében pedig pávafarkú páros galamb turbékolt.
-De hogy a fődolgot majd el ne felejtsük, a terem közepén állt egy
-hosszú asztal, akkora, hogy ötven ember is körül ülhette, s erre az
-asztalra volt letéve egy lapos mázos tál, azon meg egy sokrétegben
-összefonott kalács, a mit úgy hívnak, hogy «hazai-kenyér». «Hazai»
-volt pedig az ősszékelyeknél a neve az új asszonynak, addig az
-ideig, a míg a főkötőt a fejére nem tették, azután lett a neve
-«feleség». Együtt volt itt minden; nem úgy, mint mai világban: hogy
-egy házat hatfelé elrekesztenek, s külön él, tesz, vesz férj és
-feleség. Itt mindig látják egymást.</p>
-<p>Mikor Szilamér letette az öléből Imolát, így szólt hozzá:</p>
-<p>– Nézz körül: ez a te házad; itt te vagy az úrnő. Ha kivánsz
-benne valamit, mondd meg: itt lesz; ha nem szeretsz benne valamit,
-mondd meg: elmegy innen. Itt van az asztalon a mátkakenyér. Ez te
-rád vár, hogy megtörjed. A míg ezt meg nem töröd, s velem meg nem
-osztod, addig én urad nem vagyok. Itt hálok a gádor előtt; kettőnk
-között kivont kardom, s egy tekintettel is én meg nem sértelek. Ha
-gyülölsz, megölhetsz.</p>
-<p>E szelid szavakkal már félig megvevé a leány szivét.</p>
-<p>– Ha gyülöltelek volna, bizony megöltelek volna.</p>
-<p>– Akkor hát miért reszketsz mégis?</p>
-<p>– Nem tőled reszketek; hanem a te bálvány-istenedtől.</p>
-<p>– Az én istenemtől? szólt búsan Szilamér s azzal megfogva a
-leány kezét, odavezeté őt a nyugatnak néző ablakhoz. Nézd, épen
-most áldozik le. Láthatjuk fényes orczáját. Milyen pompát teremt
-maga körül! Biborból, aranyból veti meg az ágyát: a mit nem kér a
-népétől. Soha sem kér semmit, mindig csak ád mindent. Nem jön tőle
-más, csak az a mi jó. Soha sem csalódik meg benne senki, soha sem
-mondta senki, milyen hideg lett a nap! Nem imádtatja magát, hogy
-jőjjön fel, feljön kérés nélkül; nem keresteti <span class=
-"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> magát, hol
-vagy? hová tüntél? Ott látja mindenki az égen. Nem válogat az
-emberekben: ez hű, az hitetlen, amaz meg eretnek; egyformán
-világít, melegít mindenkit. A virág csirája, a hernyó bábja
-megismeri őt, s az emberszív ne ismerje? Az édes, a szerelmes, az
-igazságos napot.</p>
-<p>– Valóban dicső a nap, mondá Imola. De dicsőbb az Isten, a
-teremtő, a ki őt alkotta.</p>
-<p>Szilamér magába szállva, szólt elkomorodottan:</p>
-<p>– Én nem tudom, ki az? Én nem vagyok se bölcs, a ki könyvekből
-tanulta, se látó, a ki szinről-szinre látta az Istent. Én csak
-annyit tudok, a mennyit megértek. Tudom azt, hogy a kit ti Istennek
-neveztek, nincs közel. Nemrég a helytartója, a ki Rómában lakik,
-megparancsolta Endre királyunknak, hogy menjen el egész hadsereggel
-az Isten sírját felkeresni. Esztendeig tartott neki odamenni,
-esztendeig visszajönni onnan, három tengeren és négy sivatagon
-mentek keresztül. Fele népe odaveszett. Nem tudom, megtalálta-e az
-Istent? Azoktól, a kik visszajöttek onnan, hallám, minő
-kegyetlenségeket követtek el az útbaeső népeken, hogy
-fajtalankodtak az idegen népek asszonyaival, hogy égették föl a
-legvirágzóbb városokat, s aztán hoztak magukkal haza egy nyavalyát,
-a mit sohse ismertek még eddig az országban: a bélpoklot; s
-elhozták magukkal a «német lovagokat» Erdélybe, a kik rosszabbak a
-nyavalyánál. Ilyen Úr-e a te Istened? Ő parancsolja ezt?</p>
-<p>– Nem! Nem! Óh ne káromold őt előttem. Ő a szeretet Istene, a ki
-senkinek vesztét nem akarja, a ki mindenkinek édes atyja, a ki még
-a bűnösnek is megbocsát.</p>
-<p>– Igazán? Hát az én bűnömet is megbocsátja? Azt, a mit ellened
-vétettem?</p>
-<p>A leány pirulva süté le szemeit s kezét az ifju fejére
-tette.</p>
-<p>– Akkor én azt hiszem, rebegé Szilamér, hogy a jó embernek jó az
-Istene, a rossz embernek rossz az Istene, akár keresztet, akár
-napot imád. Jól van hát! Nem vagyunk mi bálványimádók: nem borulunk
-mi arczra, nem <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> csókolgatjuk a köveket, nem rimánkodunk
-hozzájuk, csak szeretni, tisztelni tudunk. Mert hát minek mondjam
-azt az érzést, mikor látom lemenni a napot, s úgy vágynám ott
-lenni, a hol a föld szélét éri, hogy egyszer átölelhetném? vagy
-mikor feljön a hold, úgy szeretnék akkor ottan lenni, hogy az
-orczáját megcsókolhatnám. Ha ez bálványimádás, úgy én csak a mai
-naptól kezdek el bálványimádó lenni, mert te vagy az én napom, te
-vagy az én holdam ezentul, s a hol a te arczod lenyugszik, a hol az
-fölkel, ott van én nekem az én elérhetlen távol világszélem.</p>
-<p>E szívből jött szavakra Imola könyre fakadt.</p>
-<p>– De hát miért sirsz? Engesztelé Szilamér. Minek ezek a
-könyek?</p>
-<p>Ezek azok a könyek, a mikben a leány búcsút vesz valamitől, s
-szemérmetességében azt vallja, hogy valakitől.</p>
-<p>– Óh, én az édes anyámat siratom, hogy meg kellett tőle
-válnom.</p>
-<p>– Hát nem leszek-e én olyan jó hozzád, mint édes anyád volt? Hát
-mit tett ő veled, a miért olyan nagyon huzasz ő hozzá? Dajkadalt
-énekelt neked, mikor elaltatott? Hát én nem tudom azt? Úgy-e azt
-dalolta; «Fürdik a kácsa fekete tóba; Készül anyjához
-Lengyelországba?» (A leány könyein keresztültört a mosolygás
-szivárványfénye.) Talán ringatott is az ölébe véve? Azt én is
-megteszem. S ha még sem akartad elhagyni a sirást, talán még gyönge
-csókjaival is csitítgatott?</p>
-<p>De erre Imola felszökött az öléből s szemérmes ijedtséggel tiltá
-vissza:</p>
-<p>– Ah, Szilamér! Az esküvő előtt!</p>
-<p>A tuhudún vőlegény csak a fejét rázta.</p>
-<p>– Nálunk nem esküszik az, a ki menyekzőt ül. Hisz ez a szív
-dolga. Megesküdhetem bizonynyal arra, a mit a fejem, a kezem, a
-lábam, a szájam végez; s az akkor rám nézve rabság, kötelesség. De
-hogy a szívem szeresse azt, a kit megszerettem, a ki velem jár,
-velem él, velem hal meg: minek esküdném rá? S ki esküdtetne meg? Az
-én papomnak, <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> a táltosnak, a gyulának, a horkáznak
-semmi köze ahhoz, hogy én feleséget veszek; nem kérdi azt tőlük
-senki, hogy megengedik-e? A «nap» meg látja jól, hogy ime a kezedet
-a kezemben tartom, ha szóval nem mondom is neki. Nálunk a férj maga
-köti be a felesége fejét, mikor asszonyává teszi, a leáldozó
-napnál, úgy avatja fel a maga asszonyává.</p>
-<p>Szilamér erre felnyitott egy kis fali szekrényt s annak a
-rejtekéből elővett egy fejdíszt, a minőt az ősmagyar asszonyok
-viseltek; «tarajos csepesz» volt a neve, egy drágaköves arany
-homlokabroncs, felül összefoglaló tarajforma ívvel, a mi aranynyal
-és gyöngyökkel himzett patyolatfátyolt szorított össze.</p>
-<p>– Nézd, ez volt a hitvesi fejéke tíz ősanyámnak, még az első
-dédanyám kapta azt a nagy Tuhutum vezértől, a ki ük-apánk volt,
-azóta mindig asszonyról-asszonyra szállt ez az ereklye. Ezt
-viselték valamennyi Opour úrnők és bizonyára mindannyian boldogok
-voltak és büszkék és az ő férjüknek igazi asszonyai!</p>
-<p>Imola meghajtá a fejét, hogy elfogadja a tisztes családi
-ősereklyét. Mindjárt asszony volt benne.</p>
-<p>Az a főkötő csodálatos lélekváltoztató erővel bir az asszony
-fején. Még a szeme is másként ragyog, mint azelőtt, mikor azt a
-kontyán érzi. Milyen más lesz utána egyszerre!</p>
-<p>Szilamér gyönyörtől elragadtatva bámult az átváltoztatott
-alakra.</p>
-<p>Imola pedig odament az asztalhoz, felvette a tálról a
-mátka-kenyeret és kettétörte azt. Felét odanyujtá Szilamérnak. Maga
-is evett belőle, s aztán a szétmorzsált darabjait odaszórta a
-galamboknak. S aztán, mikor ez megvolt, akkor leült a guzsaly mellé
-s elkezdett a finom lenből az orsóra szálat ereszteni.</p>
-<p>Nem is tudta pedig, hogy ez az ős-székelyeknél a menyegzői
-szertartásnak a valósága: a kenyértörés, a galambok megetetése és a
-fonáleresztés. Ez volt a menyegzői szer a napnál! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span></p>
-<p>A lemenő nap csak a félarczával volt kinn a kopasz Hargita
-ormáról. Felséges egy oltár! A nász-tanunak meghivott istenség maga
-osztja szét az áldást, körülveszik fényes arczát biborpofáju
-fellegecskék, mintha mennyei karok volnának s az ég átlátszó
-aranyában végig repül egy sor hattyu, maga is repülő arany, s
-túlvilági dalt zeng alá a magasból. Ez ám a Kirie eleison, meg a
-goszpodi pomiluj!</p>
-<p>A míg benn a házban a szeretet és engesztelés tartott nagy
-ünnepet, az alatt Opour Kevend difinyós dáridót készített odakinn.
-A lobogókkal felczifrázott fenyőfát már fel is állíttatta a
-Szilamér ajtaja elé, ősi szokás szerint.</p>
-<p>– Ez ugyan az Iszla kötelessége volna, mert ő a vőfély. De hol
-késik az a fiu ilyen sokáig?</p>
-<p>Hát egyszer az áldomásozó sokaságon keresztül furakodik egy
-szörnyen összetépett alak, sántikáló lábbal a főrhabonbánhoz, a
-feje is be van kötve véres kendővel.</p>
-<p>– Nos! Ki az? Mit akarsz? Honnan jösz?</p>
-<p>Sehogy sem ismert reá.</p>
-<p>– Hát ki volnék más, mint Kájon horkáz, dörmögé a gyászvitéz.
-Jövök a torjai vásárból.</p>
-<p>– Hát az Iszla fiam?</p>
-<p>– Az Iszla? Az ott maradt.</p>
-<p>– Hát miért maradt ott?</p>
-<p>– Azért, a mért én nem maradtam ott. Mert nagyon olcsó volt a
-buzogány.</p>
-<p>– Mi történt az Iszla fiammal?</p>
-<p>– Azt bizony megölték.</p>
-<p>– Megölték! Az Iszlát? Ki volt az az átkozott?</p>
-<p>– Mike Sára fogta, az esperes meg leütötte.</p>
-<p>– Egy asszony meg egy pap! Az én hős fiamat, a kinek párja nem
-volt a tusában! Átkozott legyen az a leány, a ki miatt ez történt!
-Megölöm őt! Megállj Mike Sára! ha te nekem tort csináltál, azt
-csinálok én te neked! Leölöm a leányodat! Esküszöm Hadurra!
-Gyermekért gyermeket.</p>
-<p>S ezzel kidöntve az örömfát a helyéből, kirántotta a kését
-<span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> Opour Kevend s rohant be a fia házába,
-utána biczegett hoppogató lábbal Kájon horkáz is, a kit még jobban
-elfogott a méreg a kudarcz miatt, mint az apát. Ő még betört fejet
-is kapott melléje. Ő is segít ölni! Leányt ölni. Az pedig átkozott
-gonosztett még a tuhudúnoknál is.</p>
-<p>Mikor benyitottak ketten a pitvarból a terembe, az ifju pár épen
-ott állt a nyugatra néző ablak fülkéjében.</p>
-<p>Opour Kevend oda huzta Kájon horkázt az ajtó mellé, onnan leste,
-hogy mi történik oda elől.</p>
-<p>Látta, hogy Imola megtöri a kenyeret s Szilamérnak nyujtja a
-felét. Látta, hogy megeteti a galambokat. Látta, hogy leül a
-guzsaly mellé fonalat ereszteni.</p>
-<p>– Ő már asszony! dörmögé Opour visszahuzódva.</p>
-<p>– Megesküdtél, hogy megölöd! Ösztökélte őt Kájon horkáz.</p>
-<p>– Leányra mondtam, nem asszonyra.</p>
-<p>– Hadur parancsolja a vérboszut.</p>
-<p>– Tudom. Nem is felejtem el.</p>
-<p>– Azt mondtad: «gyermekért gyermeket!»</p>
-<p>– Azt mondtam. De nem most. Majd később. Majd ha anya lesz, fia
-lesz neki. Abban a gyermekben állok boszut. Nem kell nekem
-hajnalszínü vér, a milyen az asszonyoké.</p>
-<p>Azzal kivonszolta magával Kájon horkázt s megparancsolta neki,
-hogy rejtse el magát a papok tornyában; ne lármázza fel a
-rémhirével az áldomást ülő várbeli népet; ott künn újra
-felállíttatta a diadalfát az új házasok ajtaja elé; az igreczeseket
-elhelyezte az ablak alá, hogy csendesen andalgó hangicsálásaikkal
-majdan szendergessék az ébredőket, s ébreszszék az aluvókat. A
-tizenkét szűz énekkara a távolból magasztalá a leáldozó napot, a
-többi hajadonok zöld ágakkal takarták be a szerelmesek ablakait,
-galambok nevetését, kakukszót, sárgarigófüttyöt mímelve hozzá, míg
-a várudvaron nagy máglyát raktak abból a virágból, a minek
-«pártamag» a neve s körültánczolva a boriczatánczot, énekeltek fel
-a teli holdhoz: «hintsed, <span class="pagenum"><a name="Page_96"
-id="Page_96">-96-</a></span> teli kézzel, egész éjjel, boldog
-éjjel, a mi áldás van az égben».</p>
-<p>Opour Kevend gondoskodott róla, hogy semmi rémhir meg ne
-háborítsa ezt a boldogsággal teljes éjszakát.</p>
-<h2>A «NAP» ÉS A «KERESZT» HARCZA.</h2>
-<p>Másnap már jó hajnalban vendéget jelentett a toronyőr kürtje.
-Rapsonné jött nagy kiséretével. A régi veszekedő társa Opour
-Kevendnek. Hanem azért mégis csak mindig ideszállt, mikor a várából
-a maksai tanácsdombra hivták, s azt Opour megint nagy megbántásnak
-vette volna, ha az ő várát kikerüli s másutt száll meg. A miatt
-azonban minden látogatásnak az lett a vége, hogy összeperlekedtek s
-átokkal, szitokkal váltak meg egymástól, hanem azért nemsokára
-megint csak összelátogattak.</p>
-<p>Rapsonné úgy tett, mint a ki semmiről sem tud, mindenben
-ártatlan, a mi itten történt; pedig hiszen neki, mint mindenki
-tudja, lidércze van; egy beszélő csirke, a ki minden hirt meghoz.
-Az kakastojásból kelt Szent-György éjszakáján. De talán magától is
-kitalálhatta azt, hisz ő adta a tanácsot Szilamérnak, hogy a
-Szentmihálynapi torjai vásáron hogyan rabolja el az öcscse
-segélyével a szép Mike Imolát. Azért mégis úgy tette, mintha
-csodálkoznék rajta, mikor a zöld fenyőfát meglátta a Szilamér
-ajtaja előtt felállítva.</p>
-<p>– Ejha, én tán épen lakodalomra érkeztem? mondá a vendéglátó
-várúrnak.</p>
-<p>– Nem lakodalomra, nénémasszony, már csak tyukverőre. Szilamér
-asszonyt hozott a házhoz.</p>
-<p>– S engem meg sem hivtatok a menyekzői lakomára?! Már ez nem
-szép! Egy ily jó rokont, régi jó szomszédot kifeledni a
-násznépből!</p>
-<p>– Hát magunk sem tudtuk. Nem úgy hozták a lányt az anya
-áldásával. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>– Hát csak úgy «hopp hirével»? A hogy te szoktad a feleségeidet
-szerezni. Rapsonné kaczagott ezen a hiren.</p>
-<p>– Hát mit csináljon a fajtám? Kérésre nem adják a lányt, mert
-tuhudúnok vagyunk. Velünk egyszőrü uraság nincs már körülöttünk
-sehol a világon, hát bizony csak azt mondjuk: «ha nem adnak,
-viszlek!»</p>
-<p>– Régente is így volt, kaczagott Rapsonné. Az volt a jó világ,
-mikor a durczás menyecskét az urának elébb jó puhára kellett verni,
-a míg közel eresztette magához, akkor is kitépte fele szakállát. De
-szeretném őket látni!</p>
-<p>– Majd máskor, «kis kedden».<a name="FNanchor_2" id=
-"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a>
-Fiatal házasoknak nem jó a mézes-hetekben ilyen vén szipirtyót
-látni, mert igézet lesz rajtuk.</p>
-<p>– Azt én is úgy tudom, szólt magamegadással Rapsonné. Nem is azt
-kivántam, hogy ők is lássanak. Nem bizony. Ilyenkor őrizni kell
-őket vénasszony látásától, bakkecske mekegésétől, holdruta
-szagától. Óh ezt mind tudom én. Ilyenkor az ifju pár szeret magára
-maradni; boszankodik a látogatóra, még ha a legkedvesebb rokona is.
-No! Ne jöttem legyen üres kézzel. Én is adok nekik egy kelengyét.
-Van itt nekem közel egy kis váram, közel a szent Anna tavához, a
-Tiburcz vára. Nekik adom, a kedveskéimnek. Magamnak is kedves kis
-menedékem volt, mikor még olyan időm volt, hogy szerettem a
-világtól elrejtőzni. Költözzenek bele abba.</p>
-<p>– Ajándék-marhának nem kell ugyan fogát nézni, de a hogy én
-tudom, a Tiburcz vára épen a Pokol-torka fölött fekszik.</p>
-<p>– Ne féltsd te őket a Pokol szomszédságától; a hol két szerelmes
-letelepszik, ott a paradicsom van. Jó lesz nekik odamenni. Járt már
-azon a tájon a te Szilamér fiad. Ha <span class="pagenum"><a name=
-"Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> én akkor meg nem fogom, most
-ott feküdnék a többiek sorában a sárga barlang előtt. Mondok neked
-egy jóslatot. Holnap vagy holnapután itt lesz a váradban a
-«Tivatulus» s követelni fogja tőletek a törvény nevében, hogy
-adjátok vissza az elrabolt leányt, akkor jó lesz neki azt mondani:
-«keresd, ha megtalálod!» A Pokol-torka körül senki sem meri őt
-keresni, az én kis váramban. Nesze! itt van a váram kulcsa. Most az
-üresen áll. Hordasd bele az új házasok podgyászát, csinálják meg
-benne a fészküket. Esztendő ilyenkorig nem követelem tőlük
-vissza.</p>
-<p>– Majd azt mondtam rá, hogy «köszönöm», a mit pedig soha sem
-mondtam senkinek, még a Damasek istennek sem, s nagy csoda volna,
-ha tenálad kezdeném el. De hát elfogadom. Tudom, hogy valami rossz
-lesz belőle, mert te nem teszesz valamit azért, hogy abból jó
-származzék.</p>
-<p>– Ejh ne mondd azt! Hát ez nem az én munkám volt? A
-leányszöktetés. Nem én tanácsoltam azt a Szilamérnak a
-Pokol-torkánál, hogy ha nem adják a leányt, ragadják el együtt
-ketten az öcscsével?</p>
-<p>– Te tanácsoltad ezt? átkozott vén varázsnő! Akkor úgy áldjon
-meg a Damasek isten, mint a csomági malmot, a kibe egy nyáron
-hétszer csapott bele az istennyila. Te lettél az oka, hogy az Iszla
-fiamat megölték a torjai vásáron.</p>
-<p>– Megölték az Iszlát? Ejh ni. Ezt még nem tudtam.</p>
-<p>Oh milyen nagyon örült neki a gonosz vén tündérasszony, hogy
-egyet hát megöltek már az Opour fiuk közül.</p>
-<p>– Megölték, pedig még nem is élte a világát.</p>
-<p>– Sohse sirasd, kaptál helyette mást cserébe.</p>
-<p>– Mit? Lányt, fiuért.</p>
-<p>– A hol leány van, ott majd fiu is lesz.</p>
-<p>– Az nem az ebek gondja. Olyan fiu, mint az én Iszlám volt, nem
-születik, a míg a világ világ lesz. Átkozott légy érte!
-<span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span></p>
-<p>– Ugyan mit átkoznál engem egy hitvány kölyökért? mondtam már,
-hogy nem is a te fiad, mert váltott gyermek!</p>
-<p>A mi azután erre következett, az már nem beszélgetés volt, hanem
-zsémb, perpatvar, szitok, utoljára a gazda és vendége a poszpásznak
-felhozott sült tököt egymásnak a fejéhez vagdalták. Hanem ez már
-rendes dolog volt náluk, azért senki sem ütődött meg rajta. Mindig
-így járta ez, mikor Rapsonné látogatóba jött ide: ebéd előtt
-összevesztek, ebéd után kibékültek, hajbakapásig nem ment a dolog,
-mert Kevend úr tudta jól, hogy a ki egy rossz tündérre ráteszi a
-kezét, annak a karját gutaütés éri, s ha a hajába kap, minden ujja
-hegyén kelés támad. Az inasok nagy hirtelen felhozták az
-ezüst-kondérban a jó borsos vetreczét, vederben az új bort, az
-oroszlán meg a kigyó számára meg egy nagy dézsában a párolgó meleg
-tejet s a hogy aztán az úr a vendégével mártogatott békességesen
-egy tálból, épen úgy lefetyöltek a kedvencz szörnyetegeik is egy
-dézsából. A kigyó óriási nagy állat volt ugyan, de ahhoz az
-ártatlan fajtához tartozott, a mit «keszkenős kigyónak» hinak; az
-oroszlán pedig tejen és moslékon volt felnevelve, a foga
-leráspolyozva, a körme levágva; egyik sem volt harapós. Nem így a
-gazdáik. Azok, ha kibékültek, csak azért tették, hogy azalatt
-egymásból valami titkot kicsaljanak s egyik a másikat újból
-befonhassa.</p>
-<p>– Jaj bizony, szegény Iszla fiu derék egy legény volt, nagyon
-nagy kár érte. Mondá Rapsonné az első étekfogás után. Ezt a poharat
-az ő emlékére iszom ki. Mihelyt hazamegyek, három misét tartatok a
-lelkeért, szegénynek.</p>
-<p>– Hiszen elég szegény! Mert egy asszony meg egy pap ölte meg,
-szolgálhat majd nekik a másvilágon. Hanem majd én tartok a lelkéért
-egy füstös misét, annak lesz nagy hire.</p>
-<p>– Ahá! Te a vérboszura készülsz, a hogy a Hadisten
-parancsolja.</p>
-<p>– Nem úgy, a hogy te gondolod. Nagy az én furfangom. Most csak
-úgy félreteszem a haragot. De majd ha egyszer <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> ennek
-az asszonynak fia születik, annak a pofáját úgy elcsufíttatom a
-billogossal a tűzönfelavatáskor, hogy abba soha leány bele nem
-bolondul. A kinek ilyen csuf a pofája, abból mérges ember lesz. Úgy
-nevelem fel, hogy halálba gyülölje a keresztyéneket. A míg az
-nagyra nő, azalatt a kun atyafiak odaát Magyarországon fölállítják
-a régi oltárokat s egyszerre csak kitör a tűz a hamu alól, akkor
-aztán én is ráeresztem a neveltemet a torjaiakra. Az lesz a
-derendoczia, mikor a Mike Sára asszonyom saját unokája megy az öreg
-anyját a cziherre dobatni s az viszi a veres kakast a torjai
-keresztes torony tetejére. Hahaha! Ez az én vérboszum.</p>
-<p>Rapsonné maga is kaczagott rajta, elfeledte, hogy hisz ő is
-keresztyén volna.</p>
-<p>– Ez ugyan derék furfang. De hát attól nem tartasz-e, hogy a
-székely ágak mind ellened támadnak az erőszakoskodásért?</p>
-<p>– Csak nem gárgyultak meg? Egy leánycseléd miatt! Jöjjenek, ha
-akarnak. Bálványos vár sokféle ellenségnek letörte már a szarvait,
-aki felakarta öklelni. Vasért vasat! van itt elég. Fittyet hányok
-az egész tanácsdombnak. Azt mondom annak, a ki fenyeget, hogy
-«Jeddre ne!»</p>
-<p>– No nó! Te! Az a «sisakos Kata» hatalmas.</p>
-<p>– Huzok a sisakjára, ha nappal jön elém. Hanem éjjel, megvallom,
-hogy félek tőle. Valahányszor csoszogást hallok a tornáczban
-éjszaka, mindig azt hiszem, hogy ő jön, a gonosz boszorkány;
-négylábu ludon lovagolva. Akkor fázom és izzadok a medvebőr alatt.
-Mondsza csak, neked már tudnod kell, miféle babonával lehet
-megakadályozni, hogy éjszaka be ne jöhessen az embernek a pitvarába
-a boszorkány?</p>
-<p>– Hát megmondom neked, valóban, igazán. Egyetlen egy mód van, a
-többi mind cselfogás és nem segít semmit. Ez az, hogy ha a
-pitvarajtó küszöbére hétféle színü babot hintenek végig hosszan.
-Ezen semmi boszorkánynak sincs bátorsága általlépni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p>
-<p>– No, ezt köszönöm neked, édes néném.</p>
-<p>– Szívesen adtam, édes öcsém. Aztán még egyet mondok. Ha majd a
-Tivatulust ide küldik hozzád, hogy itt keresse az elrabolt leányt,
-három nap három éjjel maradjon itt; tetess a vánkosába
-bagolytollat, attól egész éjjel nem fog elalhatni s másnap szedi a
-sátorfáját s visszaeblábol. Gyakorlottam én azt!</p>
-<p>Aztán összecsókolóztak, úgy váltak el, mint a legjobb
-atyafiak.</p>
-<p>Rapsonné nagy megelégedéssel ment tovább, egyrészt azért, hogy a
-szép Imolát a Szilamérral ilyen szépen, minden egyházi áldás
-nélkül, összeboronálta, másrészt meg, hogy az Opourokat és a
-Mikéket ilyen halálos nagy háboruba keverhette.</p>
-<p>Alig is várhatá, hogy siethessen vissza azzal a jó hirrel a
-maksai tanácsdombról Bálványosra, hogy íme szabadságot adott ám a
-székely tanács a Mike Sárának, hogy «torlót» bocsásson az Opourok
-ellen, az elkövetett sérelmet megboszulni, s a leányt visszavenni!
-Hadd legyen ő a legelső, a ki ezt a keserű örömhirt meghozza.</p>
-<p>A mint azonban felméne a várba Opour Kevend lakába, s a pitvaron
-át akart haladni, egyszerre csak nagyot rikácsolva tántorodott
-vissza: a küszöb tele volt hintve hétféle színü babbal!</p>
-<p>Az ő saját ármányát fordíták meg ellene! Ő nem mert ezen a
-babonaságon keresztül lépni maga. Ezt az ő megcsufolására hintették
-épen ide.</p>
-<p>– No megállj, te vén gonosztevő! Ennek a babnak a szájadban
-legyen az ize! Ha nem eresztettél be az ajtódon, majd bejövök az
-ablakodon; de azt nem köszöned meg!</p>
-<p>Azzal nagy dérdurral visszament minden kiséretestől, meg sem
-etetett Bálványos-várában, hanem folytatta az útját hazafelé.
-Minthogy pedig a vára még messze volt onnan, azt gondolta, hogy
-megszáll éjszakára a Tiburcz-várában. Ott azonban felhuzva találta
-maga előtt a felvonó <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> hidat s minden kürtölésre sem jött elő
-valami kapusféle, a hidat leereszteni.</p>
-<p>Csak nagy későre nézett ki egy ablakon egy szolgálóleány, a ki
-ágytakarót porolt ki pálczával, az meg azt danolta, hogy:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Ott kinn
-tágasabb,<br /></span> <span class="i0">Itt benn
-hangosabb;<br /></span> <span class="i2">Ha jöttök,
-lesztek;<br /></span> <span class="i2">Ha hoztok,
-esztek!»<br /></span></div>
-</div>
-<p>A kik a várat elfoglalták, a boldog új házasok, nem szándékoznak
-vendéget látni.</p>
-<p>Rapsonnénak kinn kellett tölteni az éjszakát a szekéren tűz
-mellett, a saját vára előtti erdőben. Egész éjjel nem alhatott,
-mind azt főzte magában, hogyan fordíthatná ő valamennyinek hátra a
-fejét, a kiket így visszafelé szeret, a kik őt így
-megbántották!</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>Nyomban Rapsonné után pedig ott zakatolt a várkapun a Tivatulus.
-Ez volt a megintő, a kit a tanács a maga ítéletével előre küldött,
-hogy elébb a törvény tekintélyével szólítsa fel a vétkezőket, hogy
-álljanak elő, mielőtt az erőhatalmat éreztetné velük.</p>
-<p>A Tivatulus két kerecsen-szárnyat viselt a sisakja mellett, s az
-oldalán két kardot, annak a jeléül, hogy az igazságot egyformán
-szolgáltatja jobb és balkéz felől. Ennek a személye sérthetetlen
-volt minden székely előtt.</p>
-<p>– Mike Sára asszony, özvegy rhabonbánné kérdezteti tőled, hová
-tetted a leányát?</p>
-<p>– Kérdeztetem Mike Sára asszonytól, hová tette a fiamat?</p>
-<p>– Mike Sára asszony eltakaríttatta a fiadat szépen, leventéhez
-illő módon, körülrakva fáklyákkal, elsiratva siratókkal; zászlós
-kopja van tüzve a sírja fejéhez.</p>
-<p>– Én is eltakaríttattam Mike Sára asszony leányát <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> szépen,
-menyasszonyhoz illő módon, fáklyás vőfényektől körültánczolva,
-főkötős guzsaly van tüzve az ágya fejéhez.</p>
-<p>– Követeli tőled Mike Sára asszony: add vissza a leányát
-hajadonfővel.</p>
-<p>– A mikor az én megölt fiamból legény lesz, akkor lesz az ő
-leányából hajadon. Nálam nincs! Keresse másutt. Ha olyan nagyon
-drága volt, mért nem tartotta kalitkában. Tisztelem a tanácsot, de
-nem félek tőle! Ez szóm és mondásom, most hordd el az irhát!</p>
-<p>A Tivatulusnak még bagolytollas vánkost sem adtak, úgy
-tuszkolták ki a kapun.</p>
-<p>Harmadnapra rá azután megjelent a kürtfuvató Kádár az átjáró vár
-tornya előtt s hirül adá háromszor elordítva, hogy Mike Andorás
-levente, mint a Mike Sára asszony által megbizott «torló», felhivja
-ezennel az Opourok minden ivadékát lovagi tusára, minden órájában a
-napnak és éjszakának; mindenféle fegyverrel és tűzzel, a míg csak a
-sérelem meg lesz torolva.</p>
-<p>– Jöjjön! Kutyát fogjon! hangzott rá válaszul Zsombor szava. Ő
-rá volt bizva az átjáró vár védelme, száz válogatott tuhudún
-vitézzel, a többi fegyveres Bálványos-vár bástyáin belül állt
-készen, azok is voltak ezeren; a fővezérük maga a rhabonbán.</p>
-<p>Ettől a naptól fogva aztán megkezdődött az ellenséges csatározás
-a két szomszéd család között. A torjaiak meg-megtámadták a
-bálványosiak pásztorait a hegyoldalon, elhajtva juhaikat,
-marháikat; a bálványosiak visszaadták a kölcsönt, a mi egynéhány
-bevert fejbe, nyillal kilőtt szembe került; nagyobb volt belőle a
-lárma, mint a veszedelem. Mind a két fél készült a nagy
-csapáshoz.</p>
-<p>Éjjel a tuhudúnok mindig énekelni szoktak a bástyákon, annak a
-jeléül, hogy ébren vannak, imette őrködnek, nem lehet őket álmukban
-meglepni. Ez régi szittya szokás volt.</p>
-<p>Az újabb hadviselésből pedig a székelyek is tanultak, a míg
-Endre királylyal a szent földön jártak s a keresztes hadak és a
-byzancziak hadi fortélyaival megismerkedtek. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span></p>
-<p>Egy napon Mike Andorás előjött a maga várvivó fatornyával, a mit
-nehéz tölgyfahengereken taszítottak előre; abban volt ő maga, a
-Fergetyüvárból elhozott vitézeivel; a torony tetején volt felhuzva
-a vaskapcsos lecsapó-hid, az aljából pedig faltörő-kos érczfeje
-meredt elő. Az alatt, a míg a torony előretolatott, Mike Sára
-asszony elkezdé a maga hajító-gépeivel a Bara-mezejéről nehéz
-kövekkel dobáltatni az átjáró várat. De az Opourok is készen álltak
-a védelemre; a vivótorony bástyája meredezett a dárdáiktól, a
-miknek a vasa meg volt tüzesítve, hogy ha az ellenfél megmarkolja,
-összeégesse a kezét. S nekik meg kerékre járó nyílhajítóik voltak,
-a mik a tollas kopját keresztülröpíték a fatorony falán, s hosszú
-lánczot eresztettek a kőfalon alá, hogy azzal a faltörő-kost
-elfogják, mielőtt kárt tenne.</p>
-<p>A hogy a vivótorony ormán maga állt Mike Andorás, úgy a
-bástyafokon is saját személyében várt reá Opour Zsombor. Andorás a
-templomos lovagok vértezetét hordta, hosszu fogsága alatt szent
-fogadást tett, hogy ha kiszabadul, a templomos-rendbe avatja fel
-magát; pánczélja fölött viselte a fehér palástot a nagy vörös
-kereszttel, fején a bodon-alaku sisakot, öklében a hosszu kétélü
-kardot; Zsombor ellenben, a szaraczén lovagok modjára,
-lánczszemekből füzött pánczélinget öltött, a minek elől a mellén a
-nap sugárküllős aranyképe ragyogott, sisakján egy egész ráró madár
-terjeszkedett fölemelt két szárnynyal, mintha az is az ellenségre
-lecsapni készülne; kezében súlyos csatabárdot emelt; még azonkívül
-balfelől kard, jobbról gerezdes buzogány lógott az övéről. Ez a
-harczbevégző.</p>
-<p>Mindenki érezte, előre sejtette, hogy ebben a két hős fiuban van
-megtestesülve az utolsó tusája a keresztyén hitnek és az
-ősvallásnak: két Isten uralma fölött fog dönteni e harcz.</p>
-<p>Az előregördülő őrtoronyban a székely vitézek énekelték a szent
-zsolozsmát «áldott István király» dicsőítéséről, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> míg a
-tuhudúnok a vár ormán dalolták a keresztyéneket bántó gunydalt:
-«elindula szent Péter Rómába, Botját veté vállára haragjába, Botja
-végén csutora, Csutorába jó bora!» Közben zúdult a nyilzápor innen
-is, onnan is, zuhogtak a nehéz kövek a falakon, s a torony
-oldalain: egy-egy cseréplöveg is berepült a várba Mikené
-vetőgépeiből; de azt a tuhudúnok menten letakarták nyers bőrrel,
-mielőtt a darazsak, mérges kigyók kiomolhattak volna belőle.</p>
-<p>– Hahaha! Kaczagott Zsombor. Hát dongókkal, meg pióczákkal akar
-bennünket anyád innen kikergetni? Várj, majd én adok neked jobbat!
-– Mit szeretsz inkább, Andorás komé, a vasat vagy a tüzet? Gyujts
-rá Libancs! Fogd a kanóczot Kenur! Ide mellém Barrok, Fetés!</p>
-<p>A fatorony olyan közelre gördült már a kőtoronyhoz, hogy a
-faltörő kos elkezdhette a falát döngetni; hanem ekkor egyszerre a
-vár lőréseiből égő koszorukat szórtak a toronyra; az olthatlan
-görögtűz (byzanczi ajándék) egy pillanat alatt meggyujtá a torony
-két szögletét s a láng sebesen futott fel egész a párkányig.</p>
-<p>– Le a hiddal Dindár! Ropó! Kiálta Andorás; s arra a csörömpölő
-lánczok alácsattanták a lecsapó hidat, mely vaskapcsaival belevágta
-magát a fal párkányába, azzal Andorás felugrott a hidra s közé
-rohant az ellene szegzett dárdasövénynek; utána a társai, a kiknek
-ugyan igyekezni kellett, hogy az égő fatoronyból az ellenséges vár
-falára feljussanak. Nem volt más választás, mint tűz és vas között.
-«Jézus segíts! Damasek jövel!» kiáltás között hangzott a buzogányok
-döngése a paizsokon, a sulyos hadiszekercze csattanása, s a lesujtó
-pallos csendülése, halálkiáltás, istenhívás, káromkodás,
-összekeveredve, míg valamennyit túlbőgte az égő fatorony üvöltő
-ropogása. A mint ez égő alkotvány egészen nekidült a falnak, a
-felcsapkodó lángok elűzték a verekedőket a falakról; a szikraözön
-kényszeríté mind a két félt az udvarba letódulni s ott folytatni a
-dulakodást; csak ketten maradtak odafenn <span class=
-"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> a
-vártoronynak az ormán, hová a láng csak néha-néha nyalt fel, s
-megjelentek, mikor a füstgomolyt félrehordta a szél: a keresztes és
-a napos lovag.</p>
-<p>Fegyvertársaik, a kik oldalaikon harczoltak, elmultak már.
-Libancs, Kenur ott hevernek nehéz sebben, learatva a templomos
-kardjától. Dindár, Ropó zuzott agygyal maradtak el Zsombor
-szekerczeütései alatt. A kemény tuhudún Bögöz s a buzgó keresztyén
-Tamásd egymást nyalábolva henteregnek a földön; nincs fegyverük,
-kézzel fojtogatják, fogaikkal harapdálják egymást.</p>
-<p>Csak a két hős fiu áll a torony lonkáján egymással szemközt.</p>
-<p>Egyik sem félt ott se tűztől, se vastól.</p>
-<p>A zsarátnokzápor közepett, mintha a pokol bejárata előtt
-vívnának élethalál harczot, dulakodott egymással a két levente,
-fegyvere élét csorbára verve egymás paizsán, vértezetén. Mikor
-kifáradtak, megálltak pihenni, aztán megint egymásra rohantak.
-Andorás mellvértje két helyen behorpadt már a szekerczeütéstől, a
-mivel bajvivó társa védetlenül találta s Zsombornak a paizsa végig
-volt már repedve; de a mi alatta volt, az is vas volt mind a két
-vitéznél.</p>
-<p>A harczi lármára előjött a többi fegyveres népével Torjáról Mike
-Sára, Bálványosból is lerohant a rhabonbán, de a fiaiknak egyik sem
-mehetett segítségére. Az egyik várkaput elzárta az égő vítorony, a
-másiknak meg fel volt huzva a csapó hidja s túl rajta mély árok.
-Csak onnan alulról kellett nézni mind a kettőnek a halálos
-bajvívást fiaik között, rémüldözni a nehéz csapások miatt. Oh
-milyen örömest rohantak volna fel hozzájuk, hogy mellettük
-harczoljanak! Hogy szerette volna Mike Sára a saját paizsát
-odatartani a fia elé, mikor a szekercze lecsapott annak a
-mellvértjére. Hogy odaadta volna Opour Kevend még a saját karját is
-Zsombornak, hogy sulyosabb legyen fegyverének mennykőcsapása;
-«Jézus Krisztus! védd fiamat!» sikoltott itt az anya; amott
-torkaszakadtából ordított <span class="pagenum"><a name="Page_107"
-id="Page_107">-107-</a></span> Opour: «Jövel Hadur! Ébredj Isten!
-Te Izisten! Te Jezidisten! Te Damasek Isten! Te Dézs Isten! Oda,
-oda! Zsombor mellé! Alusztok-e? Fujjátok a szent kürtöket
-táltosok!» s hogy maga is segítsen az alvó isteneket felverni az
-álmukból, buzogányával verte a rézpaizsa öblét.</p>
-<p>Most szétválnak a fiuk: megpihennek. Mind a kettő végrohamra
-szedi össze az erejét.</p>
-<p>– Hasztalan csapkodsz rám! hörgé fujtatva Zsombor. Engem fegyver
-nem fog. A Furus vizébe mártott be az anyám, a mint megszülettem:
-kard, nyil nem jár engem! Kettőt már kaptál a fejszémtől; ne várd a
-harmadikat, mert attól csillagot rugsz! Eredj az anyádhoz!</p>
-<p>Azzal eldobva magától széthasadt paizsát, két kézre fogta a
-szekerczéjét s egész hátrahajolt vele egy rettentő ütésre.</p>
-<p>Ekkor Andorás meg a kardot dobta el kezéből, s hirtelen mind a
-két kezével az öblös paizsát kapva meg, oly ádáz rohammal rontott
-az ellenfelére, hogy az a mint a halálos csapásra hátra volt dőlve,
-ettől a taszítástól hanyatbukott s alázuhant a magas
-toronypárkányzatról le a várudvarba.</p>
-<p>Az volt a rémordítás, a mi erre felzivatarlott! A tuhudúnok
-jajkiáltásán keresztülbömbölt Opour Kevend bőszült fájdalmának
-hangja. A «nap» leesett az égből! A legjobb tuhudún vitéz, apjának
-legkedvesebb fia esett le a szent arany nap jelképével együtt. A
-keresztyén harczosok hármas «hozsánna» kiáltása az egeket veri.</p>
-<p>Opour Zsombor összetört tagokkal hevert a várudvar
-kövezetén.</p>
-<p>– Héj, Mike Andorás! kiálta fel; engemet megöltél! Kegyelmes
-uram légy majd a más világon: a «nap mezején!»</p>
-<p>– Térj meg az egy igaz Istenhez! kiálta alá Andorás; s testvérek
-leszünk együtt a paradicsomban.</p>
-<p>– Inkább rabszolgád leszek otthon Hadurnál a nap <span class=
-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span>
-mezején, hörgé a nap harczosa, és kilehellte lelkét. Ej volt: hol
-találta meg a napot?</p>
-<p>A diadalmas dalia pedig leszakítá a lecsüngő vöröskeresztes
-fehér palástot a válláról s odatűzé azt lobogónak a kopja hegyére,
-melyről a napczímeres zászlót a tűz leperzselte s kitűzte a
-diadal-jelt a torony ormára.</p>
-<p>A tuhudúnok szivéből ki volt véve Zsombor elestével a lélek. Nem
-folytatták már a tusát, csak azon voltak, hogy elesett vezérük
-holttestét elvihessék a csatatérről. Mike Sára fellendült
-harczosait pedig annál inkább megszállta a lélek, az égő tornyot
-keresztül-vetett lánczokkal aládönték a hegyszakadékba s arra a
-kinyitott kapun betódultak társaik segítségére. Az átelleni kapun,
-a csapóhidon keresztül, a tuhudúnok vonultak ki, vezérük tetemét
-paizsukon emelve. A rhabonbán sem gondolt rá, hogy új rohammal
-visszafoglalja az átjáró várat. Hadd énekeljék már abban az új
-hit-hivők a maguk «Álleluja»-ját. Ő csak az elesett fia tetemére
-borult, azt csókolta, ölelgette s beszélt hozzá magasztaló,
-vigasztaló szavakat. «Dicsőségesen harczoltál! Egy sebet sem
-kaptál. Ne félj fiam! Nem szolgálsz a nap mezején a te megölődnek.
-Nem fegyver ölt meg! A föld Istene maga ölt meg. Dicső tort ülünk
-majd fölötted! Vigyétek őt haza! Szilamér ne tudja meg, hogy
-halotti tort ülünk. Majd eljön a mi időnk is! Addig hadd örüljön,
-hadd szerelmeskedjék. Óh az ő szerelmeskedéseért már a második fiam
-lett halottá. A legkedvesebbik fiam! Az én igazi képmásom. – No
-majd eljön az idő!»</p>
-<p>Az elesett fiut keserves gyászkürtszó mellett szállíták haza
-Bálványosvárba s egész éjjel jajkiáltással vegyes ének hangzott az
-asszonyok, leányok ajkain, a várfalakon belül.</p>
-<p>Az elfoglalt várban pedig diadalmas, nagy «hadivást» ültek:
-közbe-közbe félbeszakítva az esperes és a szerzetes által
-előénekelt ájtatos zsolozsmáktól. Mike Sára a szeretett fia testén
-számlálgatta a kapott sebeket, miket <span class="pagenum"><a name=
-"Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> szemeláttára ütött rajta
-a szörnyű harczi bárd s kenegette, kötözgette drágalátos jó
-írekkel, az meg csak mosolygott hozzá: azt mondta, «csak
-karczolások! a pánczélon keresztül kaptam, meg a te forró imáid
-védő paizsán keresztül».</p>
-<p>Hanem azért Mike Sárának elég volt ez a szörnyű látás. Amint a
-fiát csapkodja a gyilkos fegyver.</p>
-<p>– Most itt ti pihenőt tartsatok. Bálványosvár vivásához ne
-kezdjetek. Az átjáró vár a mienk, most mi állunk a kert felől.
-Imola és elrablója úgy sincsenek ott a várban. Azokat úgy elrejték,
-hogy nem lehet kitudni. Várjatok, míg én nem mondom, hogy támadni
-kell! Hadd üljék meg azok is, a maguk szokásai szerint, a halotti
-gyásztort. Ti várjatok, míg én nem szólok.</p>
-<p>Mike Sára asszony pedig soká nem szólt, elmult ősz is, tél is,
-de biz a hó is elolvadt, a virág is újra kihajtott, az új ágak, a
-szentelt barkák ünnepei is elmultak, még sem mondta a fiának, hogy
-«előre». Pedig hatalmas asszony volt, erős boszuálló; pedig
-keménykezű rhabonbánné volt, pedig buzgó keresztyén volt, de
-mindezeknél még is erősebb volt az anyai szív.</p>
-<h2>A GYÁSZ-TOR.</h2>
-<p>Korán reggel megszólaltak a kürtök Bálványosvár ormairól, a
-gyásztorra hivogatva a tuhudúnokat. A fajbeli vezér temetése nagy
-ünnep az őshit nemzetségénél: otthon nem maradna senki a várhoz
-tartozó falvakból. De nem is siet benne résztvenni, a ki oda nem
-tartozik; ismerve a pogány ősök szertartásainak mivoltát.</p>
-<p>Az asszonyok már otthon rákezdik a sirást; álló esztendeig nem
-szabad nekik más ruhát viselni, mint fehérítetlen vászont,
-festetlen gyapjuszövetet, a pillangós csepesz helyett fekete kendőt
-a fejükön. Így sietnek fel a várba; árvafenyőgalyakat hordva
-kezükben. Vannak közöttük <span class="pagenum"><a name="Page_110"
-id="Page_110">-110-</a></span> hirhedt «siratók», a kik
-éjjel-nappal győzik a jajveszékelést, s úgy tudnak sirni, mint a
-záporeső. Ezeké a legelső hely a virrasztásnál. Ők mosdatják meg a
-szent patakban az elesett hős daliát, ők öltöztetik fel
-legpompásabb fegyverzetébe, ők nyujtóztatják ki a ravatalon, a mi
-egész vég selyemmel van behúzva.</p>
-<p>Az alatt a «hegedősök» koboz és hegedüszó mellett énekelnek
-végeszakadatlan hősdalokat a kimult erősről, a ki sérthetetlen,
-sebesíthetetlen volt a harczban: egy csapása egy emberhalál
-volt!</p>
-<p>Mikor egy versszak le van énekelve, a sirató asszonyok
-felsivalkodnak utána: «látod vén Opour Kevend, ilyen hős fiad volt
-neked: ilyen daliát vesztettél el örökre.» S aztán rákezdik a
-sirást és jajgatást! Hát ez az ő dolguk. Könyekkel asszonyok
-siratnak. Maga a rhabonbán ott ül a ravatal fejénél a csupasz
-földön, a hogy gyászoló apához illik: könyökét a szelid oroszlánja
-fejére nyugtatva, s hallgatja, hogy a hegedősök mit énekelnek?</p>
-<p>«A gólyahir-havában még három fiad volt, rhabonbán, délczeg
-leventék: az ökör-nyál havában már egyedül magadban ülsz a csupasz
-földön; kettőt megöltek a zsidók<a name="FNanchor_3" id=
-"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a>, hát
-a harmadik hová lett, mért nincs itt?»</p>
-<p>«Jaj, de magadra maradtál vén rhabonbán Opour Kevend!» ordítják
-utána az asszonyok.</p>
-<p>Ő meg csak hallgat és nézi a halottnak az arczát.</p>
-<p>Lassankint felgyülekeznek a férfiak is, a holt levente
-fegyvertársai, czimborái: azokat az öltözeteket viselik, a miket a
-csaták fegyvertusája legjobban összetépett s jönnek üdvözölni a
-néma vezért. «Tudod, mikor ott harczoltunk együtt a Bucses alatt.
-Nem hajigálsz velünk együtt több kelevézt!»</p>
-<p>A hegedősök vigasztaló verseket dalolnak a túlvilági
-napmezőkről, a hol soha sincs éjszaka, a hol Hadur fiait
-<span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> senki sem győzi le, ott majd együtt
-lesznek mind a hősök! Ő már utban van arra a tájra.</p>
-<p>Az asszonyok rásivalkodnak.</p>
-<p>«Örülj, örvendj, vén Opour Kevend, a fiadat majd megtalálod a
-nap mezején.»</p>
-<p>A vitézek sokasága megtölti a nagy halotti csarnokot. A
-hegedősök csatára felhivó dalra ajazzák fel a kobzaikat: «Nem
-juthat el a hős a nap mezejére addig, míg azokon, a kik őt
-megölték, boszut nem álltak a társai.» A sirató asszonyok ordítása
-a dühöngésig fajul. – Opour Kevend ezt is csendesen hallgatja.</p>
-<p>Ez alatt odakünn, a Bálványos-patak szent forrásánál, a hársfák
-dombja alatt roppant vermet ásnak, mintha egész házat akarnának
-bele eltemetni. A mély verem egyik oldalfalához, napkelet felől,
-egy nagy szál fiatal tiszafát ásnak le, annak a hegyében lobog a
-megdicsőült hős kétágú zászlaja az aranynappal. Azután a verem
-három oldalára huszonnégy tölgyfarudat állítanak fel, hegyes
-kopjavéggel. A nyugoti oldala a veremnek meneteles marad, hogy le
-lehessen bele szállni.</p>
-<p>Ez az első nap, a «virrasztó». Nagy bőjt napja. Ezen a napon nem
-eszik senki, sem bort nem iszik; csak sert kap minden ember, s
-ennek a napnak az évfordulóján ezután is mindig össze fognak gyülni
-az elhunyt barátai egy kijelölt «torló»-nál; a kit az irások
-«dusinik»-nak neveznek, az emléktort megülni rengeteg
-serivással.</p>
-<p>A második nap a «halottkövető». Az egész vidékről felgyültek már
-akkorra a tuhudún hit bujdokló hivei: az elzüllött táltosok,
-gyulák, kádárok, horkázok; csupán táltos van együtt huszonnégy,
-hozzá a főtáltos, a ki Bálványosvárban lakik és áldozatokat is tesz
-még.</p>
-<p>A mint az első hajnalsugár kitör a Bucses havas orma mögül,
-megharsan a horkázok kürtfuvása, s a «bú-leányok» éneke rázendül:
-«hajnal van, piros hajnal, aranyos hajnal!» az áldozatdobon hetet
-zubbantanak a készülődőre. – Opour Kevend rhabonbán ekkor áll fel
-ültéből <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> a földről. Itt az ideje a
-«bucsuztatónak». Kivonja görbe kését az öve mellől s megfogja
-baljával a balfelől lelóggó ősz hajfonadékát, azt lenyiszálja tőben
-s aztán odateszi a fia kezébe. Ez a legnagyobb áldozat, a mit
-tuhudún székely adhat, ez a legdrágább apai öröke a halottnak,
-mehet vele a Damasek isten elé.</p>
-<p>A kádárok itt hozzák már a «tokos» lovat. Az elhunyt hős
-kedvencz paripája, fejétől csülkéig fekete selyemmel betakarva,
-felnyergelve, felkantározva. A holt vitézt felemelik fegyvertársai
-a nyeregbe; hozzá kötözik a kengyelhez lábainál fogva, kezét a
-terhelőre csatolt zászlós kopjához erősítik s aztán megindul a
-menet a bucsuztató járásra. A nagy Bálványos-vár kőfalain belől
-egész házsorok vannak. Minden kapu előtt megáll a gyászmenet. Ott
-egy-egy hű barát, jó ismerős lakik. Kájon horkáz, a ki kantárszáron
-vezeti a holt vitéz paripáját, minden kapu előtt megáll, elkiáltja
-a bucsuszót a halott nevében s felszólítja a hős barátját, hogy
-jöjjön a követésére.</p>
-<p>Mindenki gyalog megy utána, csak ő maga ül lóháton: előtte
-viszik a zászlóit, fegyvereit, ivó tülkét, étkező szereit,
-vadászebeit, kedvencz sólyommadarát; és huszonnégy paripáját, utána
-jönnek a gyászoló férfiak hajadonfővel; bevégzi a hosszú
-gyászmenetet az asszonyok sokasága.</p>
-<p>Delelőre hágott a nap, mire vége van a bucsuzó járásnak, mire
-lejut a gyászmenet a szent forráshoz, a hol meg van ásva a nagy
-verem. A forrás fölötti dombon sereglettek össze a hajadon leányok,
-hajaik szétszórva, fejeiken illatos füvekből font koszoruk.</p>
-<p>Mikor a sirverem lejáratához értek: ott megálltak a halottas
-paripával s a kádárok nagy kört csináltak körülötte, ott állt a ló
-előtt a rhabonbán maga: az apa.</p>
-<p>Három kürtrivallás adott jelt, hogy csend legyen, hogy Kájon
-horkáz szavát meg lehessen hallani.</p>
-<p>«Édes atyámfiai, tuhudún véreim! Látjátok, a hős deli levente
-Opour Zsombor íme elköltözik a mi édes anyánk, Föld Isten ölébe:
-onnan majd el is megy Nap Isten országába. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Itt
-ezen a földön nem látjátok többet. Azért, ha valakinek van rajta
-valami követelése, álljon elő vele; hadd fizethesse meg: ne vigye
-magával semmi adósság terhét a másvilágra!»</p>
-<p>A felszólításra előálltak többen a tömegből. Egyiknek egy
-tulkot, másiknak egy paripát igért a megboldogult; kinek a tollas
-buzogányát, kinek a párduczbőr kaczagányát igérte oda, ha meghal.
-Opour Kevend mindenre azt mondta: «legyen a tied!» – Ottan a
-czimborák megosztoztak rendre az elhunyt fegyverzetén, ivó
-eszközein; a szolgák a marháin: «legyen a tied!» hagyá helybe
-mindenkinek a kivánságát a gyászoló apa.</p>
-<p>– Van-e még valaki, a kinek adósa maradt valamivel hős Opour
-Zsombor? kiálta Kájon horkáz, mikor már nem volt semmi kiosztani
-való.</p>
-<p>– Nekem is adósom! szólalt meg erre egy leányi hang a hajadonok
-sokasága közül.</p>
-<p>– Jöjjön ide, ki az?</p>
-<p>Utat nyitottak készséggel a követelő leány előtt egész a
-halottig s mikor az belépett a nyitott körbe, mindenki ráismert s a
-nevét mormogta:</p>
-<p>– A «Kalandó Iblája».</p>
-<p>A bálványosi főtáltos leánya.</p>
-<p>– Hát neked mivel maradt a fiam adósod? kérdé Opour Kevend.</p>
-<p>– Ő vele magával. Felelt rá a leány. Itt van nálam a balitája:
-azt igérte, enyim fog lenni, mind ezen a világon, mind a
-másvilágon.</p>
-<p>Gyönyörű szép leány volt, halavány orczája ragyogott, mint a
-hold, szögfekete haja végig omlott sugár termetén. Milyen nagy kár
-érte!</p>
-<p>– Mit kivánsz szegény leány? szólt reszketeg hangon a rhabonbán,
-megsimogatva nehéz kezével a leányzó fejét.</p>
-<p>– Az adósságomat. A mit nekem igért. Hogy vigyen el magával.
-<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
-"Page_114">-114-</a></span></p>
-<p>– Hosszú lesz az útja!</p>
-<p>– Nekem se lesz hosszabb.</p>
-<p>– A másvilágig tart.</p>
-<p>– Az én szerelmem is.</p>
-<p>– Kérdezd ősz apádat: hát ő elereszt-e?</p>
-<p>Kalandó főtáltos elfordítá arczát s félretartott fejjel azt
-mondá:</p>
-<p>– Menj vele.</p>
-<p>Ekkor a hajadon odaborult Opour lábaihoz s azt mondá:</p>
-<p>– Add rám áldásodat!</p>
-<p>Opour Kevend levette saját fejéről azt az arany abroncsot, a mi
-azt körülövezte s a leány fejére tette. Aztán a horkáz korsójából
-olajat töltött annak hajára.</p>
-<p>– Vidd el az áldásom. Légy hű társa néki. Az istenek előtt légy
-bizonysága, hogy milyen igaz, milyen hűséges volt. Ne hagyd
-szűkölködni. Vedd a kösöntyüket, meg ezt az iszák aranypénzt, a
-másvilágon is tudják meg, hogy úr volt és vezér volt.</p>
-<p>Azzal a két apa felsegíté a leányt a paripa hátára a holt
-vőlegény mögé. A szép Ibla átölelte Zsombor vállát a két fehér
-karjával s a fülébe sugott. Édes szók lehettek.</p>
-<p>A leányok kara odafenn a dombon rázendíté a menyegzői dalt.
-Milyen szomorú volt annak a zengése!</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Ezt ölelem!<br /></span>
-<span class="i0">Ezt csókolom!<br /></span> <span class="i0">Adjon
-Isten lassú esőt:<br /></span> <span class="i0">Mossa össze mind a
-kettőt!»<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ez alatt a két horkáz levezette a paripát a rajta ülő holt
-hőssel és menyasszonyával a sírterembe s ott a mént erősen
-hozzákötötték a fölállított zászlós szálfához, míg a táltosok a
-többi paripákat fékezték a huszonnégy kopjás rúdhoz. Oda vitték le
-a hős fegyvereit, ivószereit, arany csákányát, egy cserépvedret,
-tele mindenféle pénzekkel, egy hordót, tele borral, kutyáit,
-solymait: ezeket leölték, úgy rakták le mellé a sirba. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p>
-<p>Ekkor feljöttek a horkázok a sirból s arra aztán a leányok
-rohantak oda, fejeikről letépett koszorukat s diófaágakat szórva a
-vőlegényre és menyasszonyra: míg úgy megtelt koszorukkal, zöld
-falevéllel a sir, hogy csak az ülő alakok, meg a paripa feje
-látszottak ki abból.</p>
-<p>Ekkor a tárogató recsegő rivallatára előlépett száz harczos
-ijász. Ugyanazok a férfiak, a kik Zsombort e világi harczaiban
-követni szokták. Mindegyik egy nyilat vont ki puzdrájából s azt
-tegzére fektette. A tárogató második rivallására aztán egyszerre
-valamennyi mind belelőtte a nyilát a sirba. Csak egy rövid sikoltás
-hangzott. A menyasszony ott volt már a vőlegényével együtt a nap
-mezején: az isteneknek tetszik az, ha mentül több sebbel megrakva
-érkeznek oda a dicsőültek.</p>
-<p>Kalandó, a főtáltos, a sikoltás után hosszú dárdáját a paripa
-szügyébe döfte s egyszerre valamennyi táltos leszurta a féken
-tartott paripákat a sir körül, hogy azoknak a vére odaomlott minden
-oldalról a sirba, a mit aztán a férfiak elkezdtek hantokkal
-betemetni.</p>
-<p>– No hát most mi sirassuk el a halottat, a hogy férfiak szoktak
-sirni! kiáltá Opour Kevend s görbe kése hegyével elébb a két
-vállán, azután a mellén, végre az arczán és homlokán hasított
-sebeket s úgy sirt – vércseppeket – hét vérző sebén át. Valamennyi
-férfi mind követte a példáját s az volt aztán az ordítás, a mi
-ekkor támadt, az volt a sirás, a mi erre megindult; vér omlott
-minden arczról; az anyák odavitték kis fiaikat, hogy a férfiak
-azoknak a homlokához törüljék véres késeiket. Igy szoktak sirni az
-ősmagyarok drága halott felett: saját vérük hullásával, aztán az
-ellenségével.</p>
-<p>Valamennyi kürt, tárogató, síp, repedésig rivalgott e szertartás
-közben, a melyhez a rémült asszonysereg sikoltása vegyült; a vért
-szagolt oroszlán üvöltött dühében, nyolcz férfi alig birta féken
-tartani, hogy a vérző hullákra ne rohanjon.</p>
-<p>A rögök egyre magasabbra emelkedtek a lován ülő hős <span class=
-"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> és
-ölelő kedvese körül; már csak a fejeik látszottak ki: a szárnyas
-sisak, az aranypártás fő: azok is eltüntek. Csak a magasra emelt
-kelevéz áll még ki a sirból, mit a hős keze tart. Az is föld alá
-vész. Végre csak egy nagy kerek domb áll ott, a minek ormán egy
-zászlót lobogtat a szél: az a sirba ásott szál fának a csucsa.</p>
-<p>Ez alatt a táltosok a megáldozott lovakat szétdarabolták, s
-megannyi máglyarakás mellett parázson sütötték. A sziveiket az
-áldozat-állatoknak a nagy oltárkövön a Had-Isten tisztelétére
-illatos tűzön égették meg, a lófejeket pedig feltüzték a kopjás
-rudakra. Azok ott maradnak s tudatják a késő korral, hogy ott egy
-hős vezér fekszik.</p>
-<p>Mire vége volt a temetésnek, leáldozott a nap: csak a
-máglyatüzek égtek.</p>
-<p>Ekkor kezdődött azután a halotti tor. Két napi bőjt után
-farkaséhséggel nyult minden ember a lakomához; a sült lóhus volt a
-kedvencz étel. Abban csak halotti tor napján lehetett
-duskálkodni.</p>
-<p>Előkerültek a mindenféle igriczesek, csimpolya, timbora hangzott
-a lakoma közben; a férfiak áldomáspoharakat ittak, egymásra
-köszöntve s minden felköszöntőben magasztalva a dicső elhunytat; az
-asszonyok lakoma közben a csontokkal hajigálták egymást, barátság
-jeléül; végre tánczra keltek, a sirhalmot körültánczolták; elébb a
-leányok egyedül, azután a férfiak: asszonynak nem járt ki a táncz.
-Mikor pedig a napválasztó csillag feljött az égre, jelezve az
-éjfélt, akkor következett a halottak táncza.</p>
-<p>Fiatal legények odafeküdtek a nagy sirdombra szerteszéjjel,
-mintha csatában elesett halottak volnának. Azután jöttek a leányok,
-mintha menyasszonyok keresnék a vőlegényeiket a csatamezőn. A ki a
-magáéra talált, kezdte költögetni, életre hivogatni: de az csak nem
-ébredt. Utoljára a leány felemelte a földről az ifjut, a ki
-mozdulatlan maradt, mint egy halott s elkezdett vele körben
-lejteni. A legény úgy tett, mint a halottak szoktak, kiknek a
-tagjai már kővé meredtek; félkarját elnyujtva, fejét hátraszegve,
-<span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> szemeit lehunyva, engedte magát tánczba
-ragadtatni, körben forgattatni: dőlt, a merre ejtették, előre vagy
-hátra, a zene szólt hozzá kisérteties zsongással. Ez jelezte tán a
-halott vőlegénynyel eltemetett mátka menyegzői tánczát? Rémség volt
-azt nézni! A tánczoló leányok arcza is rémületet játszott.</p>
-<p>Végét szakította a táncznak a torna. E nélkül sem végződhetik
-gyásztor a tuhudúnoknál. A hol annyi pezsdülő vér ül együtt a
-lakománál, hamar kész ottan a dulakodás. Előbb csak birkozáson
-kezdődik, derék betörésen; aztán ökölre megy; utóbb kézbe kerül a
-fokos, buzogány is; leghívebb czimborák csupa legénykedésből
-halálos tusára kérkedik ki egymást: nem is választja el őket senki,
-ez a régi szokás! Hadd vitézkedjenek. Reggelre azután kilencz
-halott maradt a gyásztor mezején, a kik ezt az áldomást
-választották az utolsónak. Azokat mind szépen odafektetik körbe a
-nagy sirhalomra s még egy réteg földet hordanak föléjük. Azzal is
-magasabb lesz a Zsombor vitéz dombja. Együtt lesznek vele a
-leghívebb vitéz czimborái, a kik ugyan siettek egyszerre megérkezni
-a vezérükkel és menyasszonyával együtt a felséges virányú
-napmezejére.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>De kár, hogy bölcs törvényhozóink keményen eltilták ezt a
-dicsőséges halotti gyásztor-tartást.</p>
-<h2>A SZENT ANNA TAVÁNÁL.</h2>
-<p>Soha jobb helyet ki nem találhattak volna maguknak,
-boldogságukkal elrejtőzni a fiatal szeretők, mint a «Halál országa»
-közepett fekvő kicsi várat. Azt az egész vidéket, belefoglalván a
-«pokol tornáczát» is, ezzel a névvel tisztelték meg a régi
-székelyek.</p>
-<p>Még most is olyan vidék az, hogy naphosszant járhatunk
-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> benne, nyaktörő utakon, a nélkül, hogy
-csak egy kunyhóra is bukkannánk valahol.</p>
-<p>Tusnádtól indulva, két meredek bércz között visz fel a goromba
-kövekkel behányt, tengelytörő út, a meredek Csomágon át; alant a
-mélységben tombolva zúg a hegyi patak, csak a hangját halljuk, a
-sűrű bozót összenőtt fölötte. Ezeknek az őserdőknek a földje tán a
-világteremtés óta nem látta a napot, olyan sűrűn takarja azt a
-ráboruló fenyves erdők éjszakája. Hanem, a hol a vihar csapást tört
-az erdőn át, halomra döntögetve a gyökereikből kifacsart fákat, ott
-meg egyszerre olyan tündérvilági növényzet támadt elő, a minek
-virányához nem foghatók a fejedelmi üvegházak kertjei: a
-«rigópohár», a «szépasszony papucsa», a «pillangó fészek», a
-«madártermő» (diák nevén Orchis, Cypripedium, Epipactis, Ophris)
-itt tartják rejtett otthonukat, a hol senki le nem tépi őket.
-Egy-egy megnyiló völgyoldalban egész falkája legelész a dámvadaknak
-a verőfényes pázsiton. Ember közeledtére felkerekednek, a meredek
-hegyszakadék felé futnak. A vihar valamikor egy óriási szálfát
-döntött keresztül e mély hegyvágányon, a mi a sudarával az egyik, a
-tövével a másik parton fekszik. Az egész dámvad-falka ezen a
-természetrakta hidon iramlik keresztül a tulsó hegyoldal
-rengetegeibe.</p>
-<p>Egyszer aztán elmarad az erdő s négyezer lábnyi magasban egy
-sík, messze terjedő lapály állja el az utat, a minek láttára még a
-paripák is horkolni kezdenek, mikor a szélét elérik. Lábaik alatt
-döng a talaj.</p>
-<p>Ez a halál országa valóban. (A mostani neve «Mohos», népies
-elnevezéssel «Kokojszás».) Az ember teste végigborzad, mikor azt a
-tájt először meglátja. Soha ezt a nagy bozótot kigyón, békán,
-vidrán, repülő madáron kívül más élő lény be nem járta. Sással,
-szittyóval benőtt zsombikok, mintha ezernyi sirhalom volna egy
-rakáson, rőt szinű bozót, verhenyeges növénygubancz, a miknek a
-neveit sem ismeri az ember, köztük egy-egy nyomorék luczfenyő,
-<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> egy göcsörtös árva-nyirfa, aztán megint
-haragos-zöld növénycsoportok, roppant zsurlók, páfránok, a miken a
-boszorkányliszt terem, bársonynak látszó halmok, kövér mohából, a
-mi virágzik, körüle emberfő nagyságú pöfeteg gombák tolakodnak elő,
-a mik lángot, füstöt vetnek, ha valaki rájuk üt bottal. S azon az
-elijesztő páston alól az ismeretlen mélység. A ki ebbe a süppedő
-ingoványba beletéved, ember, bölény vagy medve, az soha sem jön ki
-belőle többé. Mikor már észreveszi, hogy süpped alatta a sömlyék,
-már akkor késő a menekülés. Nincs mibe kapaszkodnia, minden süpped,
-oszlik alatta, körülötte, az uszás nem segít, a fű, a bozót, a moha
-összezáródik az elmerülő feje fölött.</p>
-<p>Ennek a halálos vidéknek még a tájára sem merik hajtani a
-marháikat a pásztorok. Mikor aztán a «Mohost» körülkerülve, a
-hegytetőre felkapaszkodunk s onnan tekintünk rá vissza, akkor meg
-már egy csábítóan varázsló tündérország áll előttünk. A mohos
-lapály száz meg száz gömbölyű tengerszemmel van behintve, olyanok
-azok, mintha ablakai volnának egy földalatti világnak, valamennyi
-beszegve a vizi tök fehér tulipánjaival és széles leveleivel. Mikor
-az alkonynap visszatükröződik rajtok, olyan, mintha arany tányérok
-volnának zöld abroszra rakva.</p>
-<p>Innen egy mély völgy-üstbe szállunk alá, folyvást őserdők között
-s a mint egyszer megnyilik a rengeteg, ott áll előttünk a
-Szent-Anna tava. Szent tó az ős magyar pogány elődöknek épen úgy,
-mint a keresztyén ivadékoknak. Itt tartották áldozásaikat
-ős-időkben, ide jártak el bucsura később.</p>
-<p>Magát az erős férfit is megragadja az az isteni csendje e
-völgynek, a melynek fenekét az egyetlen tengerszem foglalja el; oly
-síma, mint egy ércztükör; körülötte óriási hegyhátak, toronymagas
-bükkfákkal benőve, csak a partját a tónak koszoruzzák nyulánk
-fenyőszálak, mintegy keretbe foglalva az egészet. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
-<p>A parton roppant fehér kövek hevernek, meg egy düledező épület
-romja. Amazok a tuhudúnok oltárai lehettek, emez a Szent Anna
-kápolnája volt. Isten imádására szentelt kövek. Most már
-szétdöntögetve hevernek; hanem azért valamit most is érez, a ki e
-helyre lép: a mi nem ebből a világból való érzés. Az embert úgy
-készti valami arra, hogy sirjon: ki tudná miért!</p>
-<p>Fenn azon a hegytetőn áll Rapsonnénak az a kis Tiburcz vára, a
-hová a szeretők beköltöztek; a nagy bükkfáktól még a tetejét sem
-látni a várnak. Innen épen olyan közel esik a pokol tornácza, mint
-a Szent Anna tava.</p>
-<p>Szép derült napokon gyakran lehozta Imolát ehhez a tóhoz
-Szilamér; aztán egy tutajon végig sikamlottak a tó tükre felett.
-Talán akkor érezték magukat legboldogabbaknak.</p>
-<p>– Tudod-e, hogy én akkor szerettelek meg, mikor a tanácsdombon
-elmondtad azt a regét a Szent Anna taváról?</p>
-<p>– Tudod-e, hogy azt a száldokfalevelet, a mit akkor eldobtál, én
-most is a keblemen viselem?</p>
-<p>– Milyen jó volna nekünk örökké itten laknunk!</p>
-<p>… Pedig hát a házasélet nem csupán édelgésből áll. Különösen
-erre az ifjú párra nézve nem.</p>
-<p>Mert nem kell ám azt hinni, hogy hajdanában olyan könnyű volt
-nagy úrnak, kastélyos uraságnak lenni.</p>
-<p>Szilamérék Rapsonné várában nem kaptak egyebet, mint jó erős
-falakat, minden egyébről maguknak kellett gondoskodni. Az első
-szükségekre ugyan elhozták magukkal a mit lehetett, a
-legmulhatatlanabbakat, Bálványos-várból, hanem oda vissza nem
-lehetett küldözgetni, hogy meg ne tudják a bálványosi cselédek,
-hová rejtőztek el a boldog emberek? Ezt a titkot nem árulják el
-senkinek.</p>
-<p>Odahaza, az anyja várában, Imolának csupa kényelem volt a dolga.
-Az anyjának nagy gazdasága volt s a háromszéki róna már akkor egy
-kis paradicsom volt, a hol <span class="pagenum"><a name="Page_121"
-id="Page_121">-121-</a></span> minden megtermett bőséggel; hanem
-itt a Szent Anna tó körül nincs egyéb, mint vadon; rengeteg,
-csalit, ligetek, bozótok. Soha ebbe a földbe egy kapát bele nem
-vágtak, nem hogy ekével hasogatták volna fel; a pásztorok
-legfeljebb csordát, nyájat, kondát legeltetnek itten, de a
-szántóvető mesterséget ugyan nem ismerik. Itt mutatta meg a fiatal
-menyecske, hogy milyen a jó gazdasszony?</p>
-<p>Mert ez ám az igazi szeretet! Megelégedve lenni a szűkölködés
-közepett s elfeledtetni magával és azzal, a kit szeret, hogy itt
-szűkölködés van. Nincs! Megkerül minden.</p>
-<p>Szilamér maga is jó, gondos családfő tudott lenni, eljárt az
-erdőkre s mindennap meghozta a háztartáshoz való dámszarvast vagy
-vadkant; azt azután az Imola gondja volt, gazdasszonyi tudományal
-télire elkészíteni; volt dolga a füstölő kéménynek. Ellenben a
-sajt-készítéshez is értett, fenyőhéj kászuba, gödölye bőrébe
-tömette a turót, a mit a birkanyáj adott. Aztán szerteszét
-bekalandozta a csalitokat, kikérdezve minden fát és füvet: nem
-bizta-e rá valami áldását az Isten. Találni biz olyant eleget, csak
-érteni kell a titkát. Az erdélyi hegylapályokon most is megterem
-még a baraboly, a pityóka elődje, csakhogy annál sokszorta jobbizű,
-azzal zsákokat töltöttek. Harmatkását, vad haricskát termett a maga
-jószántából a Mohos partja, annak a szedését is csak asszonyok
-értik, pedig drága jó eledel készül abból: haricskapuliszka sűrű
-bivalytejjel, Szilamérnak ez volt kedvencz eledele. A hozzávaló
-hántó malmot elkészíteni aztán megint az ő kötelessége volt, nem is
-volna székely, a ki még egy malmot se birna magától megfaragni. Már
-Szent Gellért püspök is magasztalóan szól a magyar gazdasszonyok
-daráló malmairól, a miket egy leánycseléd képes elhajtani s még
-dalol is hozzá egész éjjel. Imola azt is felfedezte, hogy a fákra
-felfutó «dinka» indáin liszttermő kobakok lógnak, a miknek a bele
-megsütve, olyan mint a kenyér, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> tönkölyt és alakórt pedig
-a patakok mentében lehet szedni s az is jó lesz kenyérnek,
-abraknak. A nagy odvas fákból felgyüjtötte a lépes vadmézet s
-áfonya levével drágalátos italt szürt abból férjének, a mit
-elrakatott kőmedenczékbe. Kedvetlen napokon, ha az eső szakadt,
-Szilamér végezte az elejtett vadak bőreivel a szűcs és timármunkát,
-Imola pedig neki állította cselédjeit a gyapjufonásnak, ő maga meg
-az osztovátához látott; volt dolga a szövőszéknek! De végszámra is
-készült a sok finom gyapju-szövöttes. Kendernek, vagy lennek itten
-híre sem volt: csak az erdei vadselyem (krepin) adott annyi
-növénygyapjut, hogy abból Imola saját magának inget fonhatott,
-szőhetett, az is volt már neki kettő, egész dicsekedés volt a
-dolga.</p>
-<p>Estenden azután, mikor jól kifáradtan lepihentek a kandalló elé
-a kerevetre (az is drága jó pamlag volt, megvetve illatos havasi
-szénából s letakarva gyapju-pokróczokkal, süppedő medvebundával), a
-míg a szolgálók az őzderekat nyárson sütötték, a míg a bográcsban a
-puliszka rotyogott, addig Szilamér levette a falról a héthurú
-timboráját s andalgó dalokat vert rajta, énekelve mellé azokat a
-hajdani ősregéket, a miket már Attila udvaránál hallott a római
-követ, Priscus Rhetor; megszaporította azokat a székely népköltés
-is.</p>
-<p>De szépen el tudták hegedűszó mellett énekelni azt a tüneményes
-regét Csaba királyfiról, ki a nagy népirtó ütközet után, mely a hun
-birodalmat összedöntötte, a mezőn heverő megölt vitézeit csodatevő
-irral (Csabaire) ujra föléleszti, mind lóra ülteti, kinek félkarja
-nincs, kinek meg a lován hiányzik egyik láb, mégis mind elmennek,
-messze haza mennek, távol őshazába. De valahányszor az itt maradt
-székely népet ellenség szorongatja, visszatérnek nagy robajjal,
-kisegítik a veszedelméből. Csupa csontvázak már a vitézek és
-paripáik, mégis visszatérnek, velünk hadakoznak. Nem is a földön
-járnak már, csak a levegő-ég hallja dobogásuk, a mint a patkóik
-tapossák az <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> útat, de mégis eljönnek, a magyart nem
-hagyják. Odafenn az égen, ott a hadak útja, az a fényes tejút, az
-az ő járásuk, Csaba királyfié és vitézeié.</p>
-<p>Úgy tudta ezt énekelni Szilamér, hogy még könyekre is fakasztá
-vele Imolát.</p>
-<p>Az pedig már nagy bűn, meg is vagyon tiltva; a pogány meséket
-hallgatni nem illik keresztyén emberhez. Azért törtek össze a
-királyok és vajdák minden timborát, hegedüt, meg azokat a
-rovásbotokat, a mikre az ilyen bolond mesék fel voltak faragva,
-hogy a nép felejtse el őket. Inkább énekelje azok helyett az olyan
-kegyes verseket: a minő szent Imre királyfi legendája. Azt meg
-azután Imola énekelte el a maga csengő galambturbékolásával
-Szilamérnak; az is gyönyörű dal. Ismeri minden jó keresztyén. «Óh
-mily bámulatos az ifju maga megtartóztatása, ki könyei forrásával
-oltotta el a szerelem lángját, és kebelében hordva a lángot, nem ég
-vala annak hevétől. Mert nagy s csaknem emberi természet fölötti
-dolog a testi ingert elaltatni, a gyönyör követeléseit emberi
-törekvéssel leküzdeni, az emberi nem szokása ellenére élni, a
-házastársak örömeit lenézni, a gyermekekben való gyönyört
-megvetni.» Így magasztaltatik föl a dicső Chartuicius által Imre
-királyfi, a ki ifju nejével úgy él vala, hogy ne a földön a bünösök
-számát, hanem az égben a szentek számát szaporítsa. Ezt pedig azért
-tette szent Imre, mivelhogy a «napsugarakba öltözött asszony»
-(szent Gellért püspök szavai) éjszaka álmában megjelent ellőtte, s
-annak tette ezt a fogadalmat.</p>
-<p>Gyönyörű legenda ez!</p>
-<p>Hanem az ilyen vasfejű pogányon, mint Szilamér, nem fog az ilyen
-szép példa; ő ostoba fővel azt a buta megjegyzést tette rá,
-hogy:</p>
-<p>– Bizony, szerelmes aranyszálam: én jobb szerettem volna, ha a
-«napsugarakba öltözött asszony» inkább Péter királynak jelent volna
-meg az álmában, mikor még herczeg volt; Imrét pedig hagyta volna
-királylyá és hét gyermek <span class="pagenum"><a name="Page_124"
-id="Page_124">-124-</a></span> neveletlen apjává lenni: az lett
-volna jó nekünk szegény magyaroknak.</p>
-<p>Imola jót is huzott neki a tenyerével a hátára kettőt: «Mit
-tudsz te ehhez? Te ostoba, buta tuhudún, az is maradsz teljes
-életetben!» s aztán mérgesen törülte le a ruhája ujjával az
-arczáról a csóknak a nyomát, a mivel Szilamér ki akarta őt
-engesztelni.</p>
-<p>– De hát mondsza csak kedves galambocskám, dévánkodék tovább is
-a pogány férj. Hát szeretnéd te, ha énnekem is megjelenne az
-álmomban a napsugárba öltözött asszony s aztán én belőlen is olyan
-szent lenne, mint Imre királyfiból?</p>
-<p>Erre az orczátlan példázásra már csakugyan nem volt Imolának más
-felelése, mint hogy hátat fordítson Szilamérnak: «eredj, haragszom
-rád.»</p>
-<p>Nem is engedte neki magát egész este többet megcsókolni.</p>
-<p>Hanem a mint aztán az egész ház lepihentével ők is alunni
-mentek, Imola vigyázott magára, hogy el ne aludjék, mint Szilamér.
-S mikor aztán a férj álmában feléje nyujtá a kezét, a nő úgy
-ejtette szerét, hogy a saját öt ujját annak az öt ujjával imára
-kulcsolta s aztán így fohászkodott fel: «Óh te tiszta égi szent
-szűz, boldogságos isten-anya! nem kérek én tőled sokat: csak azért
-imádlak, sziveld meg kérésem: – hogy a mikor mi aluszunk, – aludjál
-te is…»</p>
-<p>S bizony meg lett hallgatva a buzgó felfohászkodása, mert rövid
-időn olyan állapot következett el a fiatal asszonykára, a mi
-köztudomás szerint be szokott következni, ha az asszony véletlenül
-akkor talál ásítani, mikor a férje is ásít. Ilyenkor, azt mondják,
-hogy egy csillag esik le az égből s lélek lesz belőle, az keresi a
-helyét, a mit elfoglaljon.</p>
-<p>Az asszonyt ilyenkor megszállja a szeszély és rigolya: durczás,
-haragos lesz; minden órában más a kivánsága s senki azt neki a
-kedvére be nem tölti; van vele mit szenvedni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> az
-urának: annak de csak egy jó neve sincs előtte; ha látja, űzi,
-hajtja maga elől, ha meg nem látja, azon sir, hogy már elhagyta.
-Szilamérnak volt egy vén dajkája, Gidula nénő, a ki soha el nem
-maradt tőle; javas-asszony is volt, ez már ismerte e tárgyban a
-dörgést s megnyugtatá Szilamért, hogy csak hagyjon mindent úgy, a
-hogy esik: ez annak a rendi.</p>
-<p>Egyszer az asszonynak az jutott eszébe, hogy semmi sem olyan jó
-eledel a világon, mint a macskaméz, a mi a vadcseresnyefákból
-kicsurog: nosza minden kezeslábas fusson az erdőkre, macskamézet
-szedni.</p>
-<p>– Csak te hagyd neki azt a macskamézet enni, dünnyögé Gidula
-nénő.</p>
-<p>Természetes, hogy mind rossz volt, a mit a cselédek hoztak,
-aztán maga vette a nyakába a nagy erdőt Imola. Nem fél ő a
-vadaktól: volt kelevéze, tudott vele bánni; a vérebei is kisérték;
-egész nap barangolt ember nem járta szörnyű vidékeken; mikor
-estenden hazakerült, olyan volt, mint a kit a sasok téptek meg.</p>
-<p>– Csak te hagyd őt szaladgálni, monda Gidula nénő: ő tudja, hogy
-mit keres.</p>
-<p>Egyszer aztán hozott haza a barangolásából Imola egy
-gyönyörüséges ritka szép virágot, a milyenre kevés ember bukkant
-valaha; mert ez csak meleg vízforrás körül terem meg, sóstalajú
-tőzeg földben. Pedig gyönyörű szép; akkora, mint egy nagy tulipán,
-de a szirmai gömbölyüek, s a kelyhe mélyén a porhon fészek olyan,
-mint egy aranybojt, vagy egy máktok, a szirmok kívül aranysárgák,
-belül rózsaszínüek és olyan szivósak, kemények, mint a bőr. Hanem
-egy hibája van ennek a szép virágnak: a visszás illata; ez valami
-olyan émelyítő, undorító, fejkábító, hogy mikor az ember
-leszakította azt a csodaritkaságú szép virágot, rövid idő mulva
-kénytelen eldobni, annyira nem állhatja ki a szagát. (Valami
-nenufár lesz az.)</p>
-<p>De meg is hült a vér Gidula nénőben, mikor ezt a virágot
-<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span> meglátta az Imola süvege mellett, a
-mint az a kandallós terembe belépett, a vizes haraszttól egész
-csatakosan.</p>
-<p>– Jaj, te aranyos bálványom! hogy jutottál e «világzárhoz».</p>
-<p>Imola azt hitte, hogy Gidula, mint aféle agg-lant, csak
-kényeskedve selypíté el a szót, «virágszál»-t akar mondani.</p>
-<p>– No hát a hol a virágszál terem. Magam szakítottam.</p>
-<p>– De azt rosszul tetted! Dobd a kandallóba mindjárt, hadd égjen
-el.</p>
-<p>– De már minek dobnám?</p>
-<p>– Azért, mert fertelmes a büze: halálélesztő az, kivált az olyan
-asszonynak, mint te.</p>
-<p>– Ah dehogy rossz illat! Drágalátos fűszerszám a szaga, monda
-Imola, levéve a süvege mellől a virágot s egész gyönyörrel szítta
-be az illatot, a mitől rendes érzékű ember kékre-zöldre vált
-volna.</p>
-<p>– De már azt nem hagyom, hogy még meg is szagold: én a tűzbe
-dobom! sikoltoza Gidula nenő s azt hitte, hogy majd erővel elveheti
-az asszonykájától; de megjárta vele; mert az felkapta a két
-karjánál fogva s úgy kidobta a szobából, hogy a lába sem érte a
-földet. Jaj csak ne emelgess! kiabált Gidula, még akkor sem magát
-féltve: nem szabad neked ilyen nehéz testet emelgetni. De már akkor
-ki is volt dobva a nehéz test.</p>
-<p>Imola aztán dult-fult! Keresett valami edényt, megtalálta a
-férje ivó-kupáját, abba vizet töltött, beletette a virágot, kitette
-az asztal közepére s aztán várt, asszonyi ravaszsággal, hogy mikor
-jön meg az ura? vajjon az is rossz illatunak fogja-e találni az ő
-virágát?</p>
-<p>Nem soká váratott magára Szilamér. Ma császár madarakat
-lövöldözni járt, a mi különben gyermekeknek való mulatság; mert
-Imola olyant kivánt ma reggel.</p>
-<p>A mint belépett a házba, mint a mesebeli sárkány az emberbüzre:
-elkezdett szimatolni: micsoda szag van itt? Valami virágot hoztak
-ide. <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>– Az ám. Én hoztam azt, csevegé Imola, s álnok tettetéssel jó
-kedvet mosolygott, s kapta a virágját a kupával együtt, odavitte
-Szilamérhoz; a térdére ült vele, s nyájas beczézéssel hizelkedék
-neki, «nézd csak, de szép virág; úgy-e bár édesem? Ugy-e bár
-kedvesem? Milyen drágalátos jó illatja vagyon! Szagold csak meg
-szépen.»</p>
-<p>Szilamér bölcs férfiú volt: tudta, hogy ha azt mondja, hogy ez a
-virág büdös, a fejéhez vágják; de mégis megtartják. A kert felől
-került.</p>
-<p>– Nagyon szép galambom: az illata is valami hatalmas; de hát
-tudod-e te, hogy ez a hires nevezetes bűbájos világzár?</p>
-<p>– Hát te is selypítesz? Mért mondod «világzár», a helyett
-«virágszál?»</p>
-<p>– Mert ennek az a neve: bezárja ezt a világot. Majd elmondom
-neked, hogy miért hívják annak? A mi vallásunkban van egy nagy
-szertartás; ritkán veszik elő, akkor se jó kedvből; úgy hívják,
-hogy «elrejtőzés.» Mikor az ősmagyarokat valami nagy veszedelem
-éri, mikor nehéz kétségek között vannak, s nincs a ki tanácsot
-adjon, a sok rossz közül melyiket válaszszák? merrefelé induljanak?
-hát olyankor követet küldenek a más világra, Hadurhoz, a Damasek
-istenhez: annak a tanácsáért. Rendesen egy tiszta, szeplőtelen
-szüzet választanak ki a szertartásra, a kinek fekete hajának kell
-lenni és kék szemének. De rendkívüli, igen nagy bajokban magának a
-főrhabonbánnak kell az elrejtőzésre magát feláldozni. Ilyenkor
-három napi bőjt után a másvilági követet, a szüzet vagy a
-rhabonbánt, megfürösztik a világzár gyökeréből főtt lugban, azután
-a tenyereit, a halántékait bekenik ennek a magvából készült irral;
-a mitől az elalszik. És akkor ezt a virágot odateszik a nyitott
-szájába: s azzal be van zárva előtte ez a világ. Csak a más világra
-mehet át a lelke. Ekkor aztán az elrejtőzöttet minden dob és
-tárogató zenebonája mellett (egy sem kelti őt fel) kiviszik a
-temetőbe. Vár reá egy bedeszkázott sír. Abba eltemetik, pázsitot
-<span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> raknak rá. Hét napig ott hagyják.
-Hetednap alkonyán aztán felbontják a sírt, kihozzák az
-elrejtőzöttet: kiveszik a szájából a világzár virágot, s akkor
-aztán addig dörzsölik hideg vizzel, míg újra visszatér e világra, s
-elmondja, hogy mi tanácsot hozott a nap mezejéről, a másvilágról.
-Azért ennek a virágnak a neve «világzár», angyalom.</p>
-<p>Imolának egész teste összeborsózott a rémülettől; fogta a
-virágot, belehajította a kandalló tüzébe; «óh mi szörnyű illat!»
-rebegé borzongva s erővel tuszkolta ki onnan a férjét: «menj innen!
-ne szagold!» minden ajtót, ablakot kinyitott, hadd járja át a
-termet a szél; maga meg nekiállt, felgyürközve, egy szalmacsutakkal
-s elkezdte surolni hamuval azt az ezüst-kupát, a miben az a virág
-állt: «mégis érzik rajta!» De soha sem is tette azt fel többé az
-asztalra, nehogy Szilamér igyék belőle.</p>
-<p>Ettől fogva aztán nagyon csendesen viselte magát Imola, annyira
-nagyon csendesen, hogy végre Szilamér szólította meg érte.</p>
-<p>– Min mélázol olyan nagyon, édes napvilágom? Megőszülök, ha
-ilyen szomorúnak látlak.</p>
-<p>– Azért bizony ne őszülj meg. Az nyomja a lelkemet, hogy olyan
-régen nem gyónhattam meg a bűneimet.</p>
-<p>– Hát vannak te neked bűneid?</p>
-<p>– Halálos bűneim. Az, hogy téged szeretlek.</p>
-<p>– Hisz abból élet lesz, nem halál.</p>
-<p>– Ne petyegj! Ehhez is nektek tuhudúnoknak nincsen eszetek. Ha
-az ember elmondhatja azt, a mi nyomja a lelkét s aztán vezeklést
-tart érte: akkor egész megújul a lelke utána.</p>
-<p>– Hogy ne tudnám én azt? Nálunk is szokás az. Sokszor hallottam
-az apámtól; mikor éjszaka rossz álmai voltak: valamelyik a meghalt
-feleségei közül megjelent neki s szemére hányt bizonyosan olyan
-dolgokat, a mikre nem szeretett visszaemlékezni; ilyenkor az apám
-egész nap bőjtöt tartott. Este pedig kiment a mezőre, vágott egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> kőrisfavesszőt, s aztán azt az
-ürgelyukba bedugta, aztán rátartotta a lyukra a fülét, ha hallott
-valami neszt, akkor aztán a két tenyerét a szája köré téve,
-elmondta az ürgelyukba azt, a mi szivét terhelé; s aztán végre egy
-czövekkel bezárta azt a lyukat, s akkor aztán egészen helyreállt a
-kedve.</p>
-<p>Huh be megharagudott ezért Imola, hogy meg-megtépászta, két
-marokra fogva, Szilamérnak a pogány üstökeit s még egy szelid
-pofont is adott neki hozzá.</p>
-<p>Szilamér egész szeliden kérdezé, hogy «de hát már most én ezt
-mivel érdemlettem légyen?»</p>
-<p>– Óh te vasfejű tuhudún! Hát te a mi gyónási szentségünket a ti
-ostoba ürgelyukba kiabálástokhoz hímezed, hajazod.</p>
-<p>– Hiszen, lelkecském, az nálunk épen olyan szentség és igen
-komoly dolog. A tuhudún azon az eleven lyukon át egyenesen a
-föld-istennek mondja el a lelke terhét, s aztán szépen kéri, hogy
-ne bocsássa hozzá éjszaka a halottait, a kiket valaha megbántott.
-Ha mi az isteneinkhez könyörgünk, az nem csufolódás. Azok is
-rettenetesek, ha megharagusznak. Mikor a nap aszuvá perzseli a
-mezőket, s az ég nem ád esőt és harmatot, mikor a vén Nemere
-megindul, végigsöpörni jégfuvallatával az egész Székelyországot;
-mikor a vízisten elönti a vidéket árjával; hát mikor a föld-isten
-megrázkódik alattunk elbusultában, várak és templomok csak úgy
-dőlnek romba. Erös istenek ők: nem tűrik a megbántást.</p>
-<p>Imola átlátta, hogy ok nélkül haragudott: Szilamér nem akart ő
-vele gunyolódni; aztán kiengesztelte szépen s ő is megmagyarázta
-neki érthetően.</p>
-<p>– Látod, az mi nálunk nem úgy van. Nekünk az egyházi embernek
-kell meggyónnunk a lelkünk terheit, ő oldhat fel azok alól, a ki az
-Isten embere.</p>
-<p>– No az is nagyon jól van. Azt biz’ az apám is helyesebben tette
-volna, ha a Kájon horkáznak sugta volna meg a titkát s az adta
-volna tovább az «élő lyukon» át a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> föld-istennek; de hát
-bizonyosan félt tőle, hogy a horkáz másnak is elfecsegi majd a
-titkát.</p>
-<p>– De ám a keresztyéneknél a gyónástitok szentség: magyarázá
-Imola. Az egyház embere esküt tesz rá, hogy a meggyónt titkot
-senkinek, az Istenen kívül, el nem mondja.</p>
-<p>– No ez már nagyon helyes. Hát akkor mondok én valamit. Tudok én
-itt a hegyek között egy körülkerített házat, a miben harang is van;
-a harangszó vezetett rá. Abban csupa merő keresztyén horkázok
-tanyáznak.</p>
-<p>Imolának már cselekvésre állt a tenyere; de csak meggondolta a
-dolgot, hogy hiszen Szilamér nem rosszakaratból nevezi a papot
-horkáznak: nála ez tisztesség.</p>
-<p>– Hát én azt gondoltam, hogy azokból elhozok neked ide majd
-egyet. Aztán annak a fülébe megsughatod majd minden bűnödet; igaz
-ugyan, hogy nem fogja megérteni, mert csak oláhul tud; hanem hiszen
-hát az ürge is…</p>
-<p>De nem mondta tovább: inkább sietett megcsókolni azt a hirtelen
-tenyeret, a mi ugyan a képének volt szánva ezért az otromba
-hasonlatosságért.</p>
-<p>– Dehogy hozod nekem ide a bucsesdi monostorból a barátot: hisz
-azok görög papok.</p>
-<p>– Hát azok nem jók?</p>
-<p>– Jók a görök hitüeknek; de én római hitű vagyok.</p>
-<p>– Ahá! Értem.</p>
-<p>– Érted a varasgyékot! mérgelődék (nagy méltán) Imola, s a két
-öklével ütögette Szilamér vállait, természetesen az ölében ülve –
-az istentelennek. Azért nem kell nekem az oláh barát, mert a görög
-hitüeknél nincsen gyónás.</p>
-<p>– Napról-napra jobban beletanulok. De hát te nem mehetsz innen
-sehova, tudod már miért; papot, olyant, a milyen neked kéne,
-közelben nem találsz. De megállj csak! Utczú né! Találok én ki
-neked mindjárt valamit. Itt van a taplós ember!</p>
-<p>– Taplós ember? hát ez miféle csoda? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p>
-<p>– Jaj! De nevess hát egy kicsit, mert tréfás dolog ez. Aztán
-nagy feneket kell neki kerítenem. Tudod, hogy közelget már a tél, s
-ilyenkor vannak a népeknek mindenféle ünnepeik. Nálunk van télen a
-«hóbába» ünnep. A mint az első hó leesik, abból a sihederek rögtön
-készítenek minden ház udvarán emberi alakokat, a várakban egész
-óriásokat; csinálnak nekik szemet, szájat, orrot, s azokat azután
-körültánczolják, ezt a nótát énekelve: «Hó-bába-hó-bába! Se keze,
-se lába. Mégis ide szálla. Elolvad magába. Adj ki most minden
-hideget: meleg legyen nyárba!» Hát én úgy tudom, hogy a
-keresztyéneknek is van ilyenkor valami ünnepjük: valami jászollal
-van dolguk…</p>
-<p>– … A Karácson az; a Jézus születése.</p>
-<p>– Én csak onnan tudom, hogy a cselédségünk között vannak többen
-keresztyének, a kik azt az ünnepet készülnek megülni.</p>
-<p>– S te ezt nem ellenzed?</p>
-<p>– De már miért ellenezném? engemet nem bántanak vele. Csak hadd
-ünnepeljenek. Annál jobb, mentül több istenünk van, a ki hozzánk
-hajlik. Hát ezeknek az ünnepükhöz kellene az a taplós ember.</p>
-<p>– Micsoda taplós ember?</p>
-<p>– Hát én nem tudom. Én úgy találtam a vadonban, egy puszta kopár
-szikladüledék közt, egy barlangban. A barlang elé volt feltűzve egy
-fakereszt; ő az előtt térdelt és egy hosszú fűzért forgatott a
-kezében, a mire makkok, gubicsok voltak feltűzve. Ez a taplós
-ember.</p>
-<p>– Óh te oktondi! Hisz az nem taplós ember; hanem remete.</p>
-<p>– Remete? A bizony meglehet. De én egy csepp remetét sem láttam
-rajta; mert az egész ember csupa taplóba volt öltözködve, ködmen,
-süveg, harisnya minden taplóból készült rajta; mikor
-megszólítottam, hogy ki fia, azt felelte, hogy ő az Isten szolgája,
-s mikor azt kérdeztem tőle, hogy mit csinál itt? azt válaszolta,
-hogy az Istent <span class="pagenum"><a name="Page_132" id=
-"Page_132">-132-</a></span> imádja, s a mellett folyvást szedegette
-egymás után a makkokat gubicsokat a füzéren.</p>
-<p>– Óh te tudatlanság bálványa! Rózsafüzér az! Olvasó.</p>
-<p>– Rózsafüzér! Én bizony gubicsnak néztem. No hát jól van.
-Mindjárt beszédbe eredtem a kegyes férfiuval s azon kezdtem, hogy
-nem lenne-e kegyes felereszkedni ide a Tiborcz várába, ha a
-hivatala engedi, az én keresztyén hitű cselédeimmel a maguk módja
-szerint való áldozatot megtartani? De már erre azt mondta, hogy
-nagyon szivesen megteszi, mert az neki kötelessége, a hívőknek a
-szivét megerősíteni, azért ha úgy kivánom, minden borjunyuzón…</p>
-<p>– Pénteken! Te buksi!</p>
-<p>– No hát pénteken – feljön ide a várba, a keresztyén cselédek
-között kiosztani a malasztot. Ennek talán te is meggyónhatnád a
-bűneidet.</p>
-<p>– Igazad van! Miért nem hoztad el őt mindjárt magaddal?</p>
-<p>– Hoztam volna, de nem jött. Azt felelte a hivásomra, hogy neki
-csak azon az egy bőjt-napon szabad elhagyni az odúját, a mikor
-semmi ételt vagy italt szájába nem vesz. – A többi napokra pedig
-van neki eltéve két kobakban eledelül mindenféle aszalt vargánya. –
-Én azt ajánlottam, hogy majd küldök neki egy oldal szalonnát, meg
-egy füstölt vaddisznó sonkát; de ő megrázta a fejét s azt kérdezte
-tőlem haragosan: «Ki adott szabadságot halandó embernek, hogy egy
-állatot megöljön, melynek az Úr adott életet?» – Én azt feleltem
-rá, hogy nekem a Rapsonné adott szabadságot, hogy a vadjaiból
-annyit megölhetek, a mennyi tetszik. Erre ő azt mondta, hogy
-«bolond tuhudún» vagyok. A mit én szivesen vettem tőle; mert igaz.
-– «No hát ha élő állat husát nem kivánod, hát majd küldök neked egy
-füzér fonatost.» Ezt sem fogadta el. «Ki adott szabadságot halandó
-embernek, hogy a buzát összeőrölje, a mit az Úr azért teremtett,
-hogy elhullván a földbe, kicsirázzék?» – «Hát kérdezém, akkor mit
-szabad <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> enni?» – «Azt, a mi arra van
-rendeltetve, hogy elmuljék: vargányát, csiperkét, tinórut.» – «De
-legalább azt engedd meg, hogy valami más gúnyát küldjek a számodra,
-a mibe jobban betakarózhassál: egy jó birkabőr bundát.» Azt is
-eltiltotta magától. «Vajjon ki adott szabadságot halandó embernek,
-hogy élő állatnak a bőrét lehúzza, a mit az Úr annak az állatnak
-rendelt viselésre?» – «No jól van: hát küldök egy gubát a számodra,
-vagy egy vastag pokróczdarabot, a mibe betakarózzál.» – Ez sem vált
-be nála. «Vajjon ki adott szabadságot halandó embernek, hogy más
-állatról lenyirja a gyapjut, a mi annak a testét fedezni van
-rendeltetve?» – «No hát küldök vászonruhát.» – Ez ellen meg azt
-vetette, hogy nagy istentelenség a kendert a földből kitépni, mert
-annak gyökere van. – És így egyes egyedül taplóból szabad a gúnyát
-összetűzködni galagonya tövissel, a hogy ime ő viseli. – «Mert
-minden az Úré, és nekünk semmink sincsen ezen a világon: minden
-kincsünk a más világon vagyon.» Végezetre nagyon ajánlotta, hogy
-térjek meg a pogány hitemből; mert különben a pokolra megyek. A
-mire én azt feleltem neki, hogy biz’ én nem megyek, mert nem
-tetszik! – «De majd elvisz oda az ördög!» – «Dehogy visz! Adok neki
-egy malaczot, s a hogy én ismerem az ördögöt, inkább azon kap,
-engem elereszt.» – Erre a kegyes férfiú kiterjeszté a karjait az ég
-felé és felkiáltott: «óh én Uram! Zebaoth Isten! Ne öntsd ki
-haragodat e vakmerő káromkodó fejére! – Te pedig eredj innen és ne
-háborgass engem; azért, hogy az Úr megbocsássa ezt a te
-istentelenségedet, én tízezer miatyánkot fogok imádkozni érted», s
-azzal mindjárt oda térdelt a fakereszt elé s rákezdte, folytatta:
-nem ügyelt rám többet. Én aztán idehaza kiszámítottam babszemeken,
-hogy mennyi az a tízezer imádság? Száz babszem egy marék; tíz
-marék: egy kupa; tíz kupa: egy cseber. A jövő hold ujságig ez azt
-el nem végzi. Akkor érte megyek, s elhozom ide magammal. Annak
-aztán te is meggyónhatod a bűnödet; – azt a nagy bűnödet,
-<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> hogy egy ilyen vétek-tarisznya nagy
-bolond tuhudún pogányt szeretsz; mert ez az Isten szolgája
-bizonyára nem szeret senkit és semmit, csak egyedül a
-mennyországot, s ebben a dologban tökéletes.</p>
-<p>Imola egészen meg volt elégedve Szilamér ajánlkozásával: az
-eddigiekből itélve, reményt kezdett venni hozzá, hogy ha egy ilyen
-kegyes férfiúval fog érintkezni a férje, lassan-lassan, de majd
-csak valahogy valamikép megtér az ő pogány tévelygéseiből. Időt
-kell engedni a megtérítés munkájának, kiváltképen egy olyan minden
-tudományban szűkölködő embernél, mint ez a szegény Szilamér!</p>
-<h2>CROESUS APÓ.</h2>
-<p>Nagyon jól ismerték a Szent-Anna tó környékén lakó keresztyén
-székelyek a Croesus apót. Ők ugyan ezt a nevet, a mit a remete a
-leggazdagabb ember után vett fel, nem egészen igy mondták ki, mert
-a székely nyelve nem kereplő, se nem kenetlen talyigakerék; hanem
-hítták őt szépen, simán Kőrös apónak.</p>
-<p>Hát biz abban az időben a remete tartotta fenn a hitet. A
-szegény köznép: a pásztor, a szénégető, a nyestvadász, a kőfejtő, a
-zsindelyhasító, a tutajos, a bális, az olajkáros, a sólyommadarász
-nem járhat a faluba templomozni; ellenben a remetét mindig ott
-találja a barlangjában. Aztán ennek «papzsákja» sincsen. Annyiért
-osztja a malasztot, a mennyibe neki magának kerül.</p>
-<p>Az új holdig nem háborgatta a remetét Szilamér; akkor azonban
-egyszerre nagy hó esett, úgy, hogy a várbeli tuhudúnok menten össze
-is raktak egy nagy hóbabát az udvar közepére: ezt az időt jónak
-találta Szilamér az ő taplóemberének a meglátogatására.</p>
-<p>Ott térdepelt az akkor is a kereszt előtt és imádkozott.
-Szilamér várt egy darabig; de hogy nem akart az áhitatosság tagba
-szakadni, hát csak megszóllította a remetét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span></p>
-<p>– Oh te istendicséretben telhetetlen ember; engedj már egy kis
-pihenést a mennyországnak s hallgass ide én rám. A feleségem
-küldött ide hozzád, a ki bizony jó keresztyén. – Ha pogány volna,
-azt mondanám, hogy nincs jobb asszony nálánál a világon; de mivel
-keresztyén, ő maga azt mondja, hogy nyakig ül a vétekben: te rád
-vár, hogy húzd ki; mert más meg nem szabadítja a kárhozatból.</p>
-<p>Ez okosan volt mondva: a remete felállt a térdeiről s
-megcsókolva a keresztfát, lerázta a havat a szakálláról és valamit
-mondott, de az diákul volt: Szilamér nem értette.</p>
-<p>– Ha azonban valami áldozathoz való szerszámod van, kehely, kés,
-varázsdob, üst, sarló, pengetyű vagy más aféle, azt is hozd
-magaddal; mert a cselédjeimnek is a szelidje áldozást akar tartani:
-sütöttek, főztek, gyertyát is mártottak; úgy hivják, hogy
-karácsony: az a te mesterséged lesz.</p>
-<p>A remete nem felelt semmit erre a hiábavaló beszédre, csak egy
-összeábdált fakeresztet hozott ki az odujából; nem kell a karácsony
-ünnepéhez egyéb.</p>
-<p>– Ellenben, minekelőtte a feleségem elé vezetlek, öltenéd fel
-ezt a palástot, a mit a feleségem varrt a számodra a saját
-kezével.</p>
-<p>Körös apó elszörnyedve hőkölt hátra, mikor Imola ajándékát
-kivette a tarsolyából Szilamér. Hisz az selyemből volt.</p>
-<p>– Hogy gondolod, hogy én egy ilyen hivalkodó öltözettel
-megbántsam az Istent?</p>
-<p>– No ezzel nem bántod meg: mert ez selyemből van. Az pedig, mint
-tudod, se állatok gyapjából nem nyiratik, se földi növényekből nem
-tépetik le, hanem a mint azt a girgácz kalmárok elmondják: csupa
-merő égi ökörnyálból szedetik össze, tehát ez mennyei adomány,
-egyenesen az égből száll alá, s az Istent tiszteljük vele, a midőn
-a selymet viseljük.</p>
-<p>Ez megint okos beszéd volt. – Ezt bizonyosan Imola <span class=
-"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> rágta a
-szájába Szilamérnak; mert ha ő rá bizta volna, ő aligha azt nem
-mondta volna, hogy «ilyen taplóbőrben csak nem vihetlek
-tisztességes asszony elé: hiszen olyanabb vagy az erdei
-manónál.»</p>
-<p>Még akkor nem tudták Európában, hogy miből készül a selyem.</p>
-<p>Az a selyem palást pedig Imolának saját kantusa volt, a mit az
-elragadtatása napján a templomjárásra viselt. Több selyem sem volt
-az egész háznál.</p>
-<p>Szilamér belerázta a remetét a palástba s azt mondta neki, hogy
-«már most menjünk!»</p>
-<p>Az egész úton, fel a Tiburcz-várig szakadatlan létániázott a
-remete, a pogány várúr lelki épületére, a ki pedig az alatt sokkal
-inkább vizsgálta a bölény-nyomokat a hóban, mint a mennyországba
-vezető nyomokat, s mikor már azt hitte a remete, hogy jól
-megporhanyította a kemény szivét, egyszer csak megszólalt s azt
-mondá:</p>
-<p>– Holnap, ha megfagy a hó teteje, ugyan jó bölény-vadászó nap
-lesz.</p>
-<p>– Karácsony napján! Te istentelen!</p>
-<p>Szilamér nagyot bámult rá:</p>
-<p>– Hát hogy tudhassa a bölény, hogy holnap karácsony napja
-van?</p>
-<p>A remete megrázta a szakállát, haragosan s nem is igen halkan
-dörmögé:</p>
-<p>– «Ne szórd a gyöngyöket a disznók elé.»</p>
-<p>De a míg a vár elé felmennének, egész kisérő sereg támadt a
-hátuk mögött. Csak akkor lehetett észrevenni, hogy milyen
-emberlakta hely ez az erdő. Férfi, asszony, gyermek csak úgy bujt
-elő a fák közül, a sziklaodukból, olyan népek, a kik születésüktől
-kezdve a halálukig, soha födél alatt nem laktak, őspéldányai az
-embernek, a milyenné azt az Uristen teremtette; a kiknek a
-tulajdona a semmi és a minden. Ezeknek világolt legelébb az a
-mennyei láng, mely a magasból jön s mégis a legalsókat lepi meg
-legelébb; ezek érzik meg leghamarább, hogy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> ki az
-emberek közti szeretetet, békességet, egyenlőséget hirdeti, az
-Isten fia, nem más.</p>
-<p>Szilamér egész haddal érkezett meg a Tiburcz vára elé, úgy, hogy
-alig akarta a toronyőr bebocsátani a kapun. Ugyancsak kellett a
-kürtjét fuvogatni, a míg a felvonó hidat leeresztették eléje.</p>
-<p>A mint azonban a kapubolt elé beérkezének, Körös apó felkiálta
-hangosan:</p>
-<p>– Minden jó lélek dicséri az urat! S háromszor keresztet vetett
-magára. – S aztán magasra emelte a keresztet, áhitatos könyörgésre
-nyilt néma ajakkal mereszté fölfelé arczát az égre, de nem mozdult
-odább.</p>
-<p>– Hát ennek mi baja, hogy nem akar előbbre kerülni? kérdezé
-Szilamér Imolától.</p>
-<p>Imola kitalálta a titkot.</p>
-<p>– Bizonyosan a hóbába áll útjában, ott az udvar közepén. Nem
-akar belépni, a míg az a bálvány ott van.</p>
-<p>– Bálvány? szólt Szilamér vállvonva. – Hiszen ha csak az a baja,
-mindjárt nem lesz ottan bálvány.</p>
-<p>Azzal odament a hóbábához s nekifeszítve a félvállát, úgy
-kidönté azt a helyéből, hogy menten háromfelé gurult.</p>
-<p>– Mirákulum! Mirákulum! – kiálta fel erre lelkesülten Körös apó,
-térdére bocsátkozva, a mit a hivei mindnyájan követének. Ime az úr
-csodát tett érettünk! A pogányok bálványát leromboltatta a tuhudún
-vezér saját kezével, egy égből szállt szent asszonynak első
-szavára. Nézzétek az orczáját, hogy világít a dicsőség ragyájától!
-Hozsánna!</p>
-<p>«Hozsánna! Hozsánna!» rivallák a népek utána.</p>
-<p>Hát hiszen Szilamér tudta azt régen jól, hogy az ő szerelmesének
-az orczája világít; hisz az a nap és a hold; – de még melegít is.
-Ahhoz pedig, hogy azt a hóbábát feldöntse, nem kellett ő neki
-semmiféle különös világosság. – Holnap majd csinálnak a helyébe
-másikat a gyerekek.</p>
-<p>Ellenben Imolának nagyon tetszett az, hogy őt a remete
-<span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> «szent asszony»-nak nevezte. – És hogy
-ő neki olyan nagy hatalma van a férje fölött. – Már most nem csak
-azt köszönte meg Szilamérnak, hogy elhozta magával a várába a
-remetét, hanem még egy lépéssel tovább bátorkodott menni: megkérte,
-hogy ő is menjen be együtt a remetével és a hivekkel – az
-akolba.</p>
-<p>– Az akolba?</p>
-<p>– Isa: az akolba. Ott ünneplik meg a keresztyének a szent
-karácsonyt, mivelhogy a Jézus az akolban született, jászolba
-helyeztetett.</p>
-<p>Tehát a tehenek aklában tartották a karácsonyünnepet. De fel is
-volt az ékesítve zöld fenyőgalyakkal; a jászol körültüzködve
-tizenkét gyertyával, a mik a tizenkét apostolokat jelezték. A
-jászolban pedig puha szénára fektetve volt látható a Krisztusbaba,
-a mit a gazdagabb népek kiformálnak gyöngyökből és drágakövekből s
-«bámbinónak» neveznek: az együgyü székely földnépe pedig megalkotta
-azt a természet ajándékaiból. Fejét a pólyás bábnak alkotta a fára
-felfutó dinkának<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href=
-"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> testszínű gyümölcse, a minek
-olyan piros az arcza, mint a gyermeke, s a tetején természetalkotta
-gerezdes korona nőtt ki magától; a két szeme volt két kökénybogyó,
-a szájacskája készült csipke gyümölcséből; a nyakán levő
-gyöngyfüzért a fagyöngy ajándékozta. Az egészet maga a nép
-képzelete szerzette így össze; gyönyörködött is abban minden szem.
-A kis Krisztus összerakva földi gyümölcsökből! – Szilamér nem a
-csinált képet nézte, hanem az ezt körülvevő emberek áhitattól
-ragyogó arczait, s aztán hosszan és sokáig a mellette álló
-kedvesének könylepte két szemét. Olyan volt ez, mintha egy más
-világba nyíló ablakon nézne be; a hol sok csodálatost lát, és
-semminek sem tudja a nevét.</p>
-<p>Azután megkezdődtek a szertartások. Fele is játék volt még
-azoknak: a hogy a nép maga kigondolta. A három napkeleti király
-megjelenése, az előretolt csillaggal, az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> meg egy
-kivájt kobakban égő mécs volt; azután a pásztorok bejövetele, a kik
-lánczos botjaikkal zörögve arczra veték magukat a jászol előtt s
-elaludtak; azután jött egy angyal, fehérbe öltözött kis gyermek, a
-ki nyirfa seprücskével sorba verte őket, énekelve: «Pásztorok,
-pásztorok keljetek!» mire azok mind felugrottak s ugrándozva
-danolták ezt: «Betlehembe gyer pajtás, ott van ám a jó tartás: Bor,
-ser folyik, mint a tenger, ihatik az ember!» Azután fenn az
-eszterhéj alul megzendült a leánykák karéneke: «Vesd le juhász a
-bundát! Takargasd be Jézuskát: Mert nincs néki bocskorkája, Sem
-sarkantyús csizmácskája: Fázik az ő lábacskája.» Arra azután a
-férfiak mind odarakták a ködmeneiket a Jézusbáb körül, betakargatva
-azt jámborul.</p>
-<p>Szilamér annyit nevetett ez alatt. Hasztalan taszigálta oldalba
-könyökkel Imola, a fülébe dörmögve; «ne vihogj, ne kunczogj! nem
-nevetni való ez; szent dolgok ezek mind!»</p>
-<p>Nem ment az Szilamérnak a fejébe, hogy ő miért ne nevessen,
-mikor nevethetnékje van? «Hát haragszik azért az Isten, ha
-valakinek jó kedve van, mikor ő neki fia született?»</p>
-<p>A jelképes játékoknak azonban immár vége szakadván, kezdődött a
-valóságos szertartás, a mi bizonyára annál az együgyü népnél, a kit
-nem tanítottak az iskolában, de bizony maga a pásztora sem járt ott
-sokat, igen egyszerü is volt. Nem volt itt sem czifra oltár, sem
-szentségtartó, sem kelyhek és medenczék: egy fakereszt volt minden
-jelvény. És a rézduda sem hangzott a szent mise közbe, sem a
-betanult zsolozsmák.</p>
-<p>– De ezt most már békében hallgasd ám végig és szépen veszteg
-maradj! – inté előre Imola a pogány férjét; a mit az szépen meg is
-fogadott, s elébb csak a hüvelykujját dugta a szájába, azután mind
-a többi ujjait, végre az egész öklét, hogy a kaczagás ki ne törjön
-rajta, a míg a szertartás lefolyik. Hanem a mint a mise végén
-<span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span> a remete magasra felemelé a keresztet,
-s kimondá e szót: «Amen»; s arra az egész gyülekezet elkezdé a
-szamárordítást utánozva kiabálni: «ihá! ihá! ihá!» már akkor nem
-tudta magát tovább türtőztetni Szilamér, hanem közibe hahotázott
-kitörő kaczajjal a szamárkardalnak; a mi azonban a gyülekezetet
-épen nem zavarta meg: a lelkipásztort épen oly kevéssé, a ki végül
-e szavak helyett: «ite, missa, est», háromszor ismétlé a
-szamárordítást «ihá, ihá, ihá!»<a name="FNanchor_5" id=
-"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p>
-<p>Imola átölelte szeliden a férje vállait, a ki majd hanyattvágta
-magát nevettében.</p>
-<p>– Lásd, kedvesem, pedig ez nem nevetni való. Mert ez a
-szamárordítás annak az emlékezetére történik, mikor Herodes király
-a bethlehemi gyermekeket mind legyilkoltatta s akkor az angyal
-intésére egy szamár hátán menekült meg a boldogságos szűz anya a
-kis Jézuskával. Ezért kiáltják a hivek karácsony estéjén az
-«ihá»-t. És hidd el én nekem, hogy az a szamárkiáltás, melyet igazi
-áhitatos érzés kisér, hamarább feljut a mennyországba, hogysem mint
-a legzengőbb zsolozsma, a melyhez nem járult igazi szeretet.</p>
-<p>– Mondd el ezt még egyszer: hadd tanuljam meg szószerint! –
-mondá Szilamér, elbámulva azon, hogy az ő kis felesége ilyen
-dolgokat mond; és azután nem nevetett többet; pedig a száját sem
-dugta be az öklével; hanem aztán megvárta, míg a remete kiosztá az
-úrvacsoráját a hivek között: kenyeret, a mi mannából készült, és
-bort, a minek nyirfa volt a szőlőtőkéje.</p>
-<p>Azután következett a hiveknek a meggyóntatása.</p>
-<p>Imolának úgy illett, hogy ő legyen mindannyi között az utolsó;
-mivelhogy a világban ő mindnyájuk fölött a legelső. Ezt már a
-torjai egyházban megértette az esperes beszédéből Szilamér, tehát
-nem volt ránézve semmi ujság. – Azt is elnézte hát békességes
-szivvel, miként <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span> térdepel le az ő drágalátosa a remete
-elé, oda arra az alomszalmára s hogy sugdossa annak a fülébe a maga
-halálos büneit, a miknek a kifogytával aztán a remete egy
-nádszállal neki is a fejére üt, mint a többieknek, jelezvén a
-vezeklést; mely után aztán Imola felkelhetett a térdeiről s
-visszamehetett Szilamérhoz.</p>
-<p>– No hát meggyóntad a bűneidet? – kérdezé Szilamér. – Ugyan soká
-tartott. Talán nem is mind bűn volt az? – Hát aztán miféle
-vezeklést szabott rád érte a remete?</p>
-<p>– Többféléket, sugá szeliden az asszony. – Legelőször is száz
-miatyánkot, üdvözletet és hiszekegyet kell elmondanom.</p>
-<p>– No ez még alig van egy kupával. Hát aztán?</p>
-<p>– Azután minden keddi és pénteki napon bőjtöt kell tartanom.</p>
-<p>– No abba már nem egyezem bele. Neked nem szabad magadtól a
-táplálékot megvonnod.</p>
-<p>– Hiszen csak azt értsd a bőjt alatt, hogy hús helyett halat
-kell ennem.</p>
-<p>– Az már más. És így én hetenkint kétszer vadászás helyett
-halászni fogok. Ez már okos dolog. Te vétkeztél és a pisztrángok
-lakolnak érte.</p>
-<p>– De ne ungorkodj, mert akkor nem mondom meg a harmadikat.</p>
-<p>– No hát befogom a számat. Mi az a harmadik fogadalom?</p>
-<p>– Az, hogy, – itt megszakadt a nő, s szemérmes szemei tétova
-repeséssel keresték a szót, a mi kimondható: – hogy azt, tudod, a
-ki nincs még a világon, a kit még nem ismerünk, de mégis nagyon
-szeretünk: – hiszen tudod…</p>
-<p>– Hogy ne tudnám?</p>
-<p>– Hát hogy azt keresztyén hitben fogom felnevelni.</p>
-<p>Szilamérnak egyszerre ránczokba szaladt a két szemöldöke.</p>
-<p>– De ehhez nekem is hozzászólóm van.</p>
-<p>Imola csábító hizelgéssel tapadt oda hozzá. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span></p>
-<p>– Hát nem azt mondtad-e százszor, de ezerszer, hogy nincs olyan
-kivánságom, a mit ne teljesítenél?</p>
-<p>– De ha lehetetlent kivánnál. Teszem azt, hogy ugorjam át a
-napból a holdba.</p>
-<p>– De hát nem olyan nagyot kivánok. Csak azt, hogy ha lesz
-egyszer valaki, a ki nevet kér tőlünk: én hadd válaszszak azt neki
-s aztán ne tűz fölé tartva, hanem vízbe mártva kapja meg a nevét.
-Hát olyan nagy, nehéz, felemelhetetlen kivánság ez, a te kis
-feleségedtől, a ki jobban szeretett téged, mint anyját, jobban,
-mint az Istenét, mert elhagyta őket, hogy veled maradhasson?</p>
-<p>S addig-addig simogatta a lágy kezeivel Szilamér orczáját, míg
-azt a sok csunya ránczot mind lesimította róla. A remete imádkozott
-az alatt.</p>
-<p>– No már látom, hogy milyen nagy ravasz asszony vagy; dohogott
-Szilamér. Bizony leversz még a lábamról. Hát jól van, jól; no! csak
-ne sirj! Csak ne nézz rám ilyen szemekkel. Hiszen úgy reszketek,
-mint a nyárfalevél, ha a könyező szemedet látom. Hát majd
-meggyököntöm én ezt a dolgot ennél a remeténél. Talán
-megalkudhatunk egymással. Hátha a ti isteneiteket, meg az enyéimet
-össze lehetne hozni egy kalap alá? Nektek van három, nekem van
-négy. Azok bizony heten is elférnek együtt. Nekem volna módom mind
-a hétnek illendőn áldozni. Hisz az a torjai barát maga is elismerte
-az imádságában, hogy az én isteneim mind jó istenek. No hát én sem
-mondom, hogy a tieitek nem azok. Majd meglássuk a dolgot. Hátha
-kiegyezhetem a remetével.</p>
-<p>Imola el tudta titkolni a belső örömét. Mikor már a székely
-tuhudún azt mondja, hogy kész alkudni, akkor már nagy lépést tett
-előre. Csak rá kell hagyni már most. Nem kell erőltetni, mert akkor
-hátra lép. Csak hadd menjen ő maga oda a remetéhez, ő maga kérje
-fel, hogy hágjon fel velük a palotába, legyen ott vendégük, jó
-meleg kandalló előtt majd elbeszélgetnek egymással egy kancsó
-méhser mellett. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span></p>
-<p>De Körös apó nem fogadta el a nyájas meghivást.</p>
-<p>– Itt van az én helyem: az akol szalmáján, a hol az én idvezítőm
-született. Nem is illenék én nekem a ti pompás palotátokban odafenn
-hivalkodnom a kandalló tüzénél. De nem is adott rá szabadságot az
-Ur senkinek, hogy az erdő fáit kivágja és tűzre rakja, a mik arra
-rendeltettek, hogy sudaraikat az égbe emeljék s az ég madarainak
-szállást adjanak. Nem megyek a palotádba.</p>
-<p>– Hát akkor maradsz magadnak, szólt Szilamér s ott hagyta
-boszusan a remetét, de még az aklot is.</p>
-<p>Hanem Imola hátramaradt, s odajárulva a remetéhez, ezt sugdosá
-neki:</p>
-<p>– Oh te szent atya. Tudd meg azt, hogy férjem kegyetlen egy
-pogány ember. Nem egyébért hivogatott ő tégedet fel magához a
-kandallós palotába, hanem csak azért, hogy majd ottan egy szikra
-rád talál pattanni, s attól a te taplóköntösöd meggyullad, s akkor
-aztán lassan izzó tűzben megégsz ott előtte és kínjaid közepette
-megátkozod az égben lakókat. Ebben akart ő gyönyörködni
-bizonynyal.</p>
-<p>– Akkor hát szégyenüljön meg az ő kevélysége! mondá felgerjedten
-Körös apó, s felszedve magát a szalmáról, megindula Szilamér után,
-a ki csak elbámult, a midőn meglátta, hogy ime hozza ám a felesége
-a remetét magával.</p>
-<p>Oh be nagy az asszonyi állat ravaszsága! A mit az ura minden
-hizelkedéssel ki nem tudott vinni, azt ő elnyerte fenyegető
-szóval.</p>
-<p>Szilamér azonban nem hogy nem ültette a tapló embert a kandalló
-közelébe, sőt jó messze eltolta onnan a lóczát, a melyre
-lepihenteté, mondván: «oda ne ülj, a tűz elé; mert rád talál
-pattanni egy szikra, s tüzes szent lesz belőled.»</p>
-<p>Ezen a napon karácsony szombatja lévén, ebédre Imola csupa mákos
-csíkot, és csíkos káposztát főzetett; a mik azonban Szilamérnak
-nagyon jól ízlettek: négyszer is kiszedett belőlük a tálból s nem
-is sejtette, hogy ő mostan <span class="pagenum"><a name="Page_144"
-id="Page_144">-144-</a></span> bőjtölt, a míg a felesége fel nem
-világosította róla. A jámbor remete azonban az egész ebéd alatt nem
-vett magához egyebet, mint aszalt körtét, somot, gesztenyét és
-mogyorót, a mik önként lehullanak a fáról. Ellenben annál többet
-beszélt Szilamérnak az ó és új szövetségből, a mely történeteket
-Szilamér fülei épen olyan könnyedén nyelének le, mint a hogy a
-torkán leszaladt egy-egy kövér ikrás csik, hogy fenn nem akadt a
-szálkáival rajta.</p>
-<p>Mikor aztán jól lakott Szilamér a testi és lelki táplálékokkal,
-akkor azt mondá, (a tiz ujját hozzá fenve a ködmöne gyapjas
-béléséhez): «E bizony nagyon jó volt: holnap is így legyen. S ha
-ilyen jó ez a keresztyén vallás, a hogy a te beszédedből, meg a
-feleségem tálaiból megértettem, én bizony nem bánom, akár ma
-keresztyénné legyek.»</p>
-<p>Hanem a remete, (az ilyen szent emberek szokása szerint), a mint
-észrevette, hogy nagyon engedelmes tanítványra talált, még
-szorosabbra kezdte fogni a kordát, s azt mondá Szilamérnak: «Nem
-megy oly könnyen! Mert azt mondja az irás, hogy könnyebb egy
-tevének által bujni a tű fokán, hogy sem mint egy gazdagnak bejutni
-a mennyország kapuján; azért semmiképen a Krisztus követője nem
-lehetsz mindaddig, a míg minden gazdagságodat a szegények között ki
-nem osztod, s magad olyan szegénynyé nem leszesz, mint a
-legszegényebb ő közöttük.»</p>
-<p>Szilamért ez sem rendítette meg. Felvette a kancsót a jó
-méhserrel két marokra, s olyat huzott belőle, hogy maradt is benne,
-nem is: mintha életében utoljára még egyszer kedve szerint valót
-akarna inni, s aztán letéve az órrost a helyére, egész nyugodt
-lélekkel így szólt:</p>
-<p>– Én bizony ráállok. Az én gazdaságom egy rengeteg erdő, meg egy
-nagy bánya. Szivesen kiosztom. Minden szegénynek jut belőle egy
-szálfa, meg egy nagy darab kő. Mind jól járnak vele. Azután van még
-egy jó paripám, meg a fegyverzetem. Ezt én odaadom a
-legszegényebbnek a szegények között. Te vagy az magad, Körös apó;
-mint mindenki tudja. Öltsd fel a pánczélom, tedd fel a sisakom,
-<span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> vedd át kardom, bárdom, állj helyettem
-a sereg élére, védelmezd a határt: nekem pedig add ide cserébe a te
-taplógunyádat, azt én veszem föl; beülök a te odudba s onnan nézem,
-hogy te mit csinálsz.</p>
-<p>Most aztán Imolán volt a sor, hogy ezt tréfának vegye és
-nevessen rajta. De csak elhült aztán, a mikor azt látta, hogy
-Szilamér nem tréfál, hanem leszedi a falról a fegyverzeteit. S maga
-is vetegeti le magáról a daliás öltözetét s ösztökéli a remetét,
-hogy ő is serénykedjék azon módon és adja át neki a tapló
-ruháit.</p>
-<p>– Csak nem akarod, hogy itt előttem ruhát cseréljen veled egy
-férfi? kiálta fel Imola elszörnyedve.</p>
-<p>– De bizony akarom, szent asszony! Mert hogy ha én minden
-kincseimről, a mik a világon vannak, egyszerre lemondok, te is azok
-közt lész. Mikor minden gazdagságomat kiosztom, Isten parancsolatja
-szerint a szegények között, jobbat nem tehetek, mint ha tégedet, a
-kincseim legdrágábbját, oda adlak a legszegényebbnek, a
-tapló-embernek: ő viselje ezután gondodat. Nosza Kőrös apó,
-siessünk cserélni!</p>
-<p>– De bizony ebből semmi sem lesz! Kiáltozá Imola; megakadályozva
-az ajánlott öltönycserét. Kikérem az ilyen tréfát!</p>
-<p>– Ha tréfa ez a dolog, úgy nem az én tréfám; viszonzá Szilamér.
-Egynek valakinek kell ezt az országot védelmezni, a népet vezetni,
-s a ki ezt teszi, az bizonyára úr, vezér, hatalmas. Azzal a
-tanácscsal, hogy minden ember legyen egyforma szegény, alázatos,
-lehet járni a világot ott, a hol jámbor népek laknak, s egyik
-puszta őrzi a másikat; de nem lehet megállni az én hazámban, a hol
-mind a négy szélirányból ellenség fenyeget, a kik ellen
-fejedelmeink a négy «napvágást» teszik koronázásukkor. Nálunk
-annak, a ki a nép vezére, egyéb dolga is van, mint Istent dicsérni,
-s a világról lemondani. Az nem bocsáthat meg az ellenségének, hanem
-azon kell hogy legyen, hogy a hazájára törő pusztítónak csontjaiból
-tetemhalmot rakjon <span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> össze. Ha tetszik a csere, nem bánom:
-vállalom! Itt a kard, paripa: de még az asszony is, a ki, ha
-győztesen térsz vissza a harczból, a repkény koszorut homlokodra
-fonja.</p>
-<p>De Körös apó felháborodva felelt meg erre.</p>
-<p>– Apage Satanas. Távozz tőlem Sátán! Az én országom nem ebből a
-világból, de a más világból való. A ki fegyverrel öl, fegyver által
-hal meg!</p>
-<p>Erre a szóra visszataszítá Szilamér hüvelyéből kiguvadt kardját,
-s odarántva magához feleségét s vaskarjával érczkebléhez szorítva
-őt, azt mondá a remetének:</p>
-<p>– No hát csak eredj vissza a barlangodba, a honnan kibukkantál.
-A te vallásod kecskepásztornak való! Mert én nekem nem kell az
-olyan mennyország, a melyikért cserébe az én jó hazámat, az én
-Székelyországomat kellene ebadóba hagynom! Tuhudún maradok!</p>
-<h2>A VILÁG SZÁMÜZÖTTEI.</h2>
-<p>Imola azt mondá a férjének ez után:</p>
-<p>– Kérlek, ne varrj te himet erről az együgyű remetéről a mi
-egyházi nagyjainkra, se azokat az ő mondásait ne vedd olyan szó
-szerint. A mi papjaink bizony nem hirdetik a szurtos szegénység
-fogadását, maguk is fénybe, pompába öltözködnek; nem is élnek
-aszalt gombával, vaczkorral; hanem megsüttetik a vadpávát ünnepre,
-s bőjti napon tormás lével készíttetik a csukát. Azt pedig végképen
-vesd ki a fejedből, mintha a keresztyén papok, mikor ellenség tör a
-hazára, elbujnának az oltár mögé, olvasót forgatni; de bizony
-felkötik a kardot, pánczélt, a palást hegyébe, sisakkal takarják be
-a fejükön a szent olajos pilist; s lóra ülve, odaállnak a hol a
-zászló lobog, s úgy megvédelmezik az országot karddal minden rossz
-szomszéd ellen, mint a legjobb világi vitézek. Ilyenek a mi igazi
-papjaink. <span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>– Csakhogy én ilyen czifra papot sohse fogok látni; mert eféle
-ide az erdőbe nem jön.</p>
-<p>Imola azután a vezeklésül rászabott imákat még meg is szerezte
-egy-kettővel annak a kivánságnak a teljesülésére, vajha a mennybeli
-hatalom tenne az ő urának a megtérítésére valami kisebb fajta
-csodát; nem kiván ő azokból az igen nagyokból, a minők a pogány
-fejedelmeket megtérítették, csak legfeljebb annyit, hogy bár csak
-egyszer Szilamér vadászó kalandozásaiban bukkanna rá valahogy az
-udvarhelyi prépostra, a kinek az egész megjelenése, de még inkább
-az ékesen szólása Szilamérnak a szivét könnyen megnyerhetné.
-Beszélt is neki felőle sokat – úgy esténkint. Szilamér már maga sem
-bánta volna, ha egyszer véletlenül egymásra bukkannának. Az pedig
-nem is volna valami lehetetlen. Buzaszentelés alkalmával nagy
-bucsujáratok szoktak megindulni a vidéken, s azoknak az élén maga
-jár a prépost igazi pompával. És ugyanekkor Szilamér egész a
-buzaföldekig eltévelyeghet, a bölényt üldözve, mely szeret a
-vetésben duskálkodni. Egyszer így összejöhetnének, s akkor aztán
-majd megtudná Szilamér, hogy a prépost egészen másforma pap, mint a
-taplógúnyás remete az odúban.</p>
-<p>Imola egy ilyen véletlen találkozástól csak minden jót remélt, s
-azért hitt is benne, hogy az megtörténik.</p>
-<p>S a miben az ember erősen hisz, hát az be is szokott
-teljesülni.</p>
-<p>Egy este nagy későn a bölény-vadászatból azzal a szóval tért
-haza Szilamér:</p>
-<p>– No hát, láttam már, hogy milyen az az udvarhelyi főhorkáz.</p>
-<p>– A prépost?</p>
-<p>– Nem tudom én: piritus-e?</p>
-<p>– Ejh! Nem piritus, hisz az nincs a világon; az csak mese, hogy
-piritus van: olyan parányi «jó manó», a ki minden bajban megsegít s
-egy ökör fülében elfér. Ennek a neve, tanuld meg kimondani:
-«pré–post!» <span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span></p>
-<p>– Én pedig jobb szeretném, hogy ha a piritus volna meg igazán, s
-a prépost volna a mese.</p>
-<p>– Hogy-hogy?</p>
-<p>Erre Szilamér nagy keservesen odavágta az asztalra a nagy
-medvebőr süvegét s mintha magának is rosszul esnék, olyan szomoruan
-mondá ki:</p>
-<p>– Nem leszek én már a te Jézusodnak követője soha.</p>
-<p>Imola csak elképedt, elhalványult.</p>
-<p>– Mi történt veled?</p>
-<p>– Majd elmondom hosszan; de ne ülj az ölembe, ne is igen
-ölelgess; ülj távol a kerevetre. Majd ennek is megtudod az
-okát.</p>
-<p>Imola reszketni kezdett, úgy megijedt e szótól; hogy őt már
-Szilamér meg sem akarja ölelni. Vajjon mit véthetett neki?</p>
-<p>Oda ült eléje, de nem a kerevetre, hanem a lábához, a
-medvebőrre, úgy bámult fel a férje arczára.</p>
-<p>Szilamérnak az arczába lógott az üstöke, mint a szomorú nyir
-ága; el se hárította onnan.</p>
-<p>– Nagyon szomorú történet az, a mit most neked el fogok
-beszélni: nem tudom, kiállod-e végig? Egy bölényt üldöztem regeltől
-napestig erdőkön, völgyeken keresztül. Egyszer aztán nyomát
-vesztettem. Ki voltam fáradva; a mint egy forrásra bukkantam, ott
-békóba tettem a lovamat, pórázra kötöttem a kutyáimat, s leültem a
-mohos kőre delelni. Ha visszagondolok rá, úgy rémlik, mintha
-elaludtam volna s álomlátás kisértett volna meg. De nem volt
-álomlátás. Valami távoli zsolozsma hangja révedezett fel az erdő
-sürüjéből, mely egyre közelebb jött; a kutyáimat alig birtam
-elcsitítani, hogy ne vonítsanak; még az oktalan állat is meg volt
-rémülve, olyan ijesztő, félelmetes volt ez az ének. És azután, a
-mint följebb jött a völgyből ez a zsongás, lassankint előtüntek
-maguk az éneklők: gyermekek vörös szoknyában, fehér ingben. Egy
-közülök nagy fekete keresztet emelt, a miről gyászfátyol csüngött
-alá, egy másik csengetyüvel csilingelt, harmadik egy durván
-<span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> ácsolt tölgyfa-keresztet vitt a vállán,
-azután fekete ruhás, fehér inges férfiak jöttek, rudakra tüzött
-lámpásokkal, a mikben gyertya égett, fényes nappal. Utánuk egészen
-feketébe burkolt alakok következtek, égő szurokfáklyákkal a
-kezükben; arczukat egészen eltakarta a csuklya. Ezek voltak az
-éneklők. Nyomukban egy csapat alabárdos tolakodott előre, a kik
-közül az előlmenők a dárdáik hegyét hátrafelé, a hátuljövők pedig
-előre szegezve tarták, s e dárdahegyektől meghatározva lépdegélt
-egy emberi alak, a kinek az egész termetét egy hosszú sárga csuha
-fedezte, a minek a kámzsája a fejére volt huzva.</p>
-<p>Az ember tántorgott, alig birták a lábai.</p>
-<p>Végül aztán jött négy férfi, fekete ruhában, a kik egy fekete
-bársony mennyezetet emeltek rudakon, s az alatt lépdegélt egy
-selyem palástba öltözködött férfi, hosszú szürke szakállal, a fején
-négy-gerezdre szabott aranyos süveg, veres öv a derekán, kezében
-egy arany-edény, lánczon csüngő, a miből füstöt szórt maga elé.</p>
-<p>– Ez volt a prépost. Rebegé Imola.</p>
-<p>– Tudom. Utána jött egy csoport asszonynép, csuf, vén banyák
-mind; szemenszedett boszorkányok. Mikor odáig ért a hosszú csapat,
-a hol a forrás patakja keresztül csergedez az uton, az a sárga
-csuhás ember-alak lehajolt, hogy a markába vizet merítsen: szomjas
-volt. Egyszerre minden dárda hegye keresztbe állt előtte,
-visszatiltották a víztől. Az emberalak hátrafordította a fejét s a
-csuklya alól valami olyan szivbemetsző nyöszörgés hangzott elő,
-hogy még a lovam is horkolt és a sörényét borzolta féltében. Erre a
-rimánkodó hangra megszólalt az a fénybe öltözött alak a mennyezet
-alól. Rideg, kemény, szomorú hangon beszélt: «emlékezzél reá, hogy
-te neked meg van tiltva olyan vízből merítned, a mely tovább
-folyik!» Azzal a csapat vonult tovább, a sárga ruhás bandukolt
-támolyogva. A sok fertelmes vén banyának mind volt a kezében egy
-korsó, az mind megmerítette azt a patakból s nagyot ivott, fujt
-utána: hej de jó volt! de csak egy sem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> vitte
-oda a korsóját ahhoz a nyomorulthoz, hogy megkinálja vele: «nesze,
-igyál az én korsómból, ha magadnak nem szabad a folyó patakból
-merítened.» Hanem énekelni, azt tudtak: «irgalmazz nékünk.»</p>
-<p>Egy vén csoroszlyát, a ki leghátul csoszogott, nyakon fogtam,
-hogy álljon meg, hadd beszéljek vele.</p>
-<p>Az egész csapat olyan mérgesen tekintgetett fel rám, miért nem
-vettem le a süveget a fejemről s a vén banyák hangosan kiabáltak
-fel rám: «le kellene ütni dárdanyéllel a fejéről azt a süveget! Még
-fentartja a tökfedőt, mikor a szentséget elviszik előtte!»</p>
-<p>– Hát micsoda szer ez itten, a mit járás közben tartatok?
-kérdezém a banyától.</p>
-<p>– Nem látod! Temetés.</p>
-<p>– Temetés? Hát hol van a halott?</p>
-<p>– Szurd ki a szemedet, ha nem látja! Ott megy abban a sárga
-csuhában.</p>
-<p>Aztán, a mint eleresztettem a nyakát, énekelte tovább:
-«irgalmazz nékünk!»</p>
-<p>No még ilyen temetést nem láttam. Azt tudom, hogy nálunk
-őshitüeknél szokás a csatában elesett vitéznek lóháton vonulni a
-gyász búcsúzó útra a sírjáig; de hogy egy halott gyalog menjen a
-saját temetésére, ilyet még soha sem hallottam.</p>
-<p>Bántott a nesz, hogy megtudjam, mi lesz ebből?</p>
-<p>A lovamat kantáron vezetve, utána ballagtam kevés távolból az
-éneklő gyászmenetnek, a legvadonabb erdő közepébe, a mig egy helyen
-azt láttam, hogy megállnak. Ott áll sűrű bozót közé elrejtve egy
-alacsony tuskóhajlék, mellette egy szikladöbörben volt valami víz,
-a mi úgy be volt lepve falevéllel, rothadó haraszttal, hogy csak a
-beleugráló békák czuppanásáról lehetett megtudni, hogy ott víz van.
-Ebből már szabad inni a sárgaruhásnak, mert ez nem folyik sehová.
-Azt kezdtem hinni, hogy ez valami gonosztevő, a kit veszteni
-visznek. De miért hozzák ide? a vadonba, a hol senki sem látja?
-Hiszen másutt, a <span class="pagenum"><a name="Page_151" id=
-"Page_151">-151-</a></span> kit kivégeznek, népelrettentő példának,
-azt ugyancsak felmagasztalják magas dombon álló bitófára, vagy
-kerékre, hogy minden ember lássa.</p>
-<p>A sárga ruhás a gunyhó elé érve, ott annak a küszöbén magától
-letérdelt, arczával kifelé fordulva. Ekkor az énekesek rákezdték a
-halotti dalukat; énekeltek az angyalokról, a kik a halottat majd
-bevezetik a paradicsomba, a hol örök világosság fog neki fényleni;
-hatszor is elmondták fölötte, hogy «az Úr adjon neki örök
-nyugodalmat!» Vártam, hogy majd előlépnek végre az ijászok, s
-szokás szerint annyi nyilat lőnek bele, a mennyi elég egy
-halottnak, hogy elmenjen vele a más világra. De azt nem tették.
-Hanem az ének végeztével az a fényes öltözetű főpap egy zsákot
-hozatott elő, a miben sárga föld volt. A vén asszonyok dörmögték
-egymásnak: «Ez a föld a temetőkertből van ám elhozva.» A pap
-marokkal hinté azt a földet a sárgaruhás emberre, aztán meg arra a
-kunyhóra, s akkor így szólt:</p>
-<p>– Térj meg te boldogtalan ember a halottak közé. Nyugodjál meg,
-a hogy a halottak megnyugosznak. Ime ez a te sírod. A melyet
-megáldunk, megszentelünk és bezárunk, hogy meg ne nyiljék a
-feltámadásig. Innen e szomorú völgyből te neked kijönnöd, s az
-emberek közé visszatérned soha többé nem lesz szabad; mint nem
-szabad semmi halottnak az ő sírját elhagyni, hogy az élőket
-rémítse. Tiltva van a járt út széléig elmenned. Tiltva van az úton
-járókat megszólítanod; hanem a kezedben lévő kereplővel adsz
-hangot, hogy észrevegyenek és kikerülhessenek. Ime, megszentelék
-számodra két edényt, egyet az ételnek, másikat pedig az italnak.
-Könyörületes emberek azokat számodra meg fogják tölteni. Az Úr
-lelke lészen veled. Csókold meg a keresztfádat, mely sírod elé fel
-fog állíttatni s élő jel lesz, mely megszólítja a vándorokat, hogy
-alamizsnát adva, fussanak innen.</p>
-<p>A sárgaruhás a csuklyán keresztül megcsókolá a saját
-sírkeresztjét. Akkor aztán a pap előszólítá az iródeákot, s
-<span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> mondta fenhangon, hogy mit irjon fel a
-sírkereszt fekete táblájára meszes pamacscsal: «Itt nyugszik az
-Úrban a névtelen, meghalt a világban: él az Istenben.» Úgy állíták
-fel a keresztfát a kunyhó ajtaja elé.</p>
-<p>Aztán még egy verset énekeltek, egy imádságot elmondtak,
-letérdepelve; megint felkerekedtek s ahogy jött a hosszú csapat,
-olyan rendben ismét eltávozott. Én ott maradtam, a míg az éneklés
-hangja elveszett a mély útban, és néztem ezt a magárahagyott
-embert.</p>
-<p>Köröskörül minden elcsendesült már, csak a békák ott az álló
-vízben ümmögtek egyszer-egyszer, mintha kérdezgetnék az új
-jövevénytől, hogy mi hozta őt ide?</p>
-<p>Az pedig ott ült a kunyhó küszöbén, térdére lehajtott fővel s
-két kezét összetéve a feje fölött. Előtte a sír keresztje. Mellette
-volt a két edény az étellel, itallal, azokhoz nem nyúlt.</p>
-<p>Engem valami szörnyű borzalom fogott el, a minőt soha életemben
-nem éreztem. S az a rossz természetem, hogy a mitől megrémülök,
-annak neki megyek, a helyett, hogy elfutnék előle. Oda mentem az
-emberhez, hogy megszólítsam.</p>
-<p>A mint az lépteim recsegését a targalyban meghallotta, fölriadt
-s kihúzta az öve mellől a kerepelőt, s elkezdett vele
-zakatolni.</p>
-<p>– Hagyd azt a kerepelőt! mondám neki. Én nem élek a ti
-törvényeitek szerint. Nekem szóval felelj! Ki vagy te?</p>
-<p>– A halott! Felelt egy kintól kényszeredett hang a csuklya
-alól.</p>
-<p>– Mit vétettél, a miért halott lett a neved? Gyilkos, gonosztevő
-voltál? Hazádat árultad el az ellenségnek? Istent sértetted meg?
-Felelj!</p>
-<p>Erre a halott ember felegyenesedett ültéből, úgy, hogy egy
-délczeg daliának látszott egész termetében, a fejét is büszkén
-felemelte, s aztán kemény, rikácsoló hangon e szót mondá: «én
-bélpoklos vagyok!»</p>
-<p>S azzal felemelte a csuklyát az arczáról. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span></p>
-<p>Nem mondom el előtted, mi volt az, a mit láttam! Asszonynak ez
-iszonytató képet nem szabad megismerni. Nincs olyan undok
-mocsárlakó hüvelvény, nincs olyan fába szorult erdei manó, a ki
-ábrázatját fölcserélné vele. A fogaim összeverődnek rá s az egész
-testem egy ludbőrré lesz, mikor rágondolok.</p>
-<p>– Hol lepett meg ez a szörnyű csoma? kérdém tőle, a minek mi itt
-Székelyországban csak távol hirét hallottuk, de soha nem
-láttuk.</p>
-<p>– A szent földön jártam Endre királyunkkal.</p>
-<p>– Minek jártál a szent földön?</p>
-<p>– Harczoltam a hitetlenek ellen, kik az idvezítő sírját
-megfertőztették. S vitézül harczoltam.</p>
-<p>– S jutalmul a bélpoklot hoztad el magaddal?</p>
-<p>– Isten akaratja volt az.</p>
-<p>– Elhiszem, hogy az volt. De hát az emberek ezért kitaszítanak a
-világból?</p>
-<p>– Rémület én rám tekinteni.</p>
-<p>– De hát nincs rokonod, barátod, senkid a világon? Nincs házad,
-a hova elrejtsd magad otthon?</p>
-<p>– Van nőm, és vannak gyermekeim. Rokonságom a székelyföldön
-végig elterjedt; van szép birtokom, uri házam. Mégis el vagyok
-temetve. Nő, gyermek, jó barát nem jöhet ki hozzám, és én ő
-hozzájuk nem mehetek. Emberi hajlék engem be nem fogadhat. Egyedüli
-helyem ez a kunyhó, ajtajában a sírkereszttel, a mi még azt sem
-mondja meg senkinek, hogy mi volt a nevem valaha?</p>
-<p>– S ki parancsolta azt, hogy ez így legyen?</p>
-<p>– A törvény: az irás.</p>
-<p>– Miféle törvény? Miféle irás? Én is ismerem az ország minden
-törvényeit; ilyen törvényt soha se a vezérek, se a királyok, se a
-rhabonbánok nem hoztanak.</p>
-<p>– A szentirás parancsolja ezt.</p>
-<p>– A szentirás?</p>
-<p>– A melynek végzéseiben meg kell nyugodnunk. Az parancsolja,
-hogy a bélpoklosok a világtól elzárassanak, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> sivatag
-pusztában egyedül, élve eltemetetten, elhagyassanak; senkihez ne
-tartozzanak.</p>
-<p>– S te annak magadat aláveted?</p>
-<p>– Mihaszna emelném föl fejemet az Úr ellen? Várom halálomtól
-megszabadulásomat.</p>
-<p>A hegytetőről még egyszer aláhangzott az eltávozó ájtatos csapat
-zsolozsmája.</p>
-<p>Én pedig felkaczagtam!</p>
-<p>– Nem! Nem! Nem! Én annak az Istennek, a kinek ilyen a törvénye,
-hive nem leszek soha! Ne szólj nekem Jézusról! Ne a szeretet
-Istenéről többet! Én az ő nyomdokába nem lépek soha!</p>
-<p>Imola reszketve huzta össze magát, a földön kuporogva, a midőn
-Szilamért ily haragra gerjedve látta, a midőn Istennel
-ortályoskodni hallá. Reszketeg kérleléssel nyult a férje keze után,
-ki azonban eltiltó mozdulattal taszítá el a nő kezét magától.</p>
-<p>– Ne nyulj a kezemhez!</p>
-<p>– Miért ne? Miért?</p>
-<p>– Azért, mert én ezt a bélpoklost nem hagytam ott az élő sírban,
-hanem felültettem őt a lovamra a hátam mögé, s hazahoztam őt
-magammal.</p>
-<p>E szókra nagyot sikoltva szökött fel helyéből Imola, s odavetve
-magát Szilamér keblére, átnyalábolá annak a fejét mind a két
-karjával s szapora csókjaival halmozá el arczát, szemét, száját,
-zokogott is hozzá.</p>
-<p>– Oh én szerelmesem! Oh én drágaságom! Hisz épen így lettél
-Krisztus követőjévé. Az ő nyomdokaiba találtak bele épen a te
-lábnyomaid. A mit most cselekedtél, az a keresztyén vallás.</p>
-<p>Szilamérnak ragyogott az arcza.</p>
-<p>– De hát nem félsz engem megölelni ezután?</p>
-<p>– Ha Isten velünk, ki ellenünk? mondá erős hittel az
-asszony.</p>
-<p>Szilamér kebléhez szorítá a nőt.</p>
-<p>– Akkor én megyek vissza hozzá. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span></p>
-<p>– Hol hagytad őt?</p>
-<p>– Odalenn a cselédek tornáczában.</p>
-<p>– De hisz a cselédnép fitymálni fogja, durván bánik majd vele.
-Pedig lehet, hogy előkelő levente volt.</p>
-<p>– Bizonyára az volt. De hát hová tegyem?</p>
-<p>– Hát nem férne el itten? Nézd, mennyi helyünk van. Három nagy
-medvebőr az ágyunkon. Egyet neki adhatnánk.</p>
-<p>– Igaz a. De te iszonyodni fogsz a rátekintéstől.</p>
-<p>– Te golyhó! Hát te nem tudod, hogy én, ha idegen férfi jön
-elém, nem látom meg, milyen az arcza? Mindig csak a te arczodat
-látom magam előtt.</p>
-<p>– Áldott légy ezért a szóért!</p>
-<p>– Az vagyok már régen! Megállj még! Valami jutott eszembe. Drága
-jó anyámtól hallottam, hogy itt valahol a Szent-Anna tó körül van
-egy csodatevő forrás, a minek a vize minden fekélyt, mirigyet
-meggyógyít, annak sós a földje és meleg a vize.</p>
-<p>– Akkor én megmondhatom, hogy melyik az a forrás? Az a virág, a
-mit te a minap hazahoztál, a «világzár» csak sós tőzegföldben,
-meleg vízben terem.</p>
-<p>– Arra a helyre pedig én vissza tudok találni. Hegyhát tetején
-van; a miből egy patak nyugatnak, másik keletnek folyik.</p>
-<p>– Úgy! úgy! Az egyik a Zsombor patakja, a másik a Bálványos
-patak.</p>
-<p>– És így, ha ketten összetesszük a tudományunkat, még majd ki is
-tudjuk gyógyítani a bélpoklosunkat Isten segítségével. Eredj,
-vezesd ide.</p>
-<p>Szilamér felhozta magával a bélpoklost. Imola addig puha
-fekhelyet készített a számára a pest mellett. Arra lefekteté
-Szilamér a Lázárt.</p>
-<p>– Nem irtózol a szörnyű büzétől? – Kérdé susogva Szilamér
-Imolától.</p>
-<p>– Nem. Én tavaszi ibolyák illatát érzem.</p>
-<p>Azután a tűzhelyhez látott, sütött, főzött; valami melegítő
-<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span> italt is készített, illatos
-füszerekkel. A halott evett és ivott. Lakomázás után aztán
-elkezdette regélni a távol szent földön tapasztalt dolgait;
-tüneményes meséket, a mik valóban megtörténtek, s a szent vidéknek
-fölséges látványát. Úgy beszélt, mint egy apostol. Imola
-elhallgatta volna azokat a regéket hajnalig. S a szemeit le nem
-vette a bélpoklos arczáról; a rettenetes arczról, melyre az
-istenkép fölé egy pokolbeli lárvát ragasztott a kórság. De ez
-undorító kéreg közepett megmaradt két szép, lélekkel teljes szem;
-Imola azokba nézett, s aztán a szemektől nem látta az arczot.</p>
-<p>Mikor a kakas elsőt kukorikolt, akkor mind álomra tértek. Az
-álom csendjében Szilamér füleit megütötte a két idegen szó, a mit a
-bélpoklos reszkető hangon elsóhajtott: «Kirie eleizon, Kriste
-eleizon.» Imola aludt már, s mégis az ajkai csendesen utána
-susogták: «Kirie eleizon, Kriste eleizon.»</p>
-<p>Vajjon mit jelenthet ez a két szó?</p>
-<p>Másnap kora hajnalban elindultak mind a hárman: Imola, Szilamér
-és a bélpoklos, felkeresni a tájat, a hol a világzár terem. Imola
-volt a vezető.</p>
-<p>A Szent-Anna tó hegyeinek minden völgye tele van csupa
-gyógyerejű csodaforrásokkal. Ha más országban volnának, búcsújáró
-kápolna volna mindenik mellé építve egyfelől, részvénytársaság
-vendégfogadója a másik felől.</p>
-<p>Itt buzog fel a tőzegtalajból a sárgásbarna vizű Fortyogó; olyan
-a hangja messziről, mint az álmában horkoló óriásé. Ez a sánták
-gyógyforrása.</p>
-<p>Odább egy más forrás zúdul elé, világossárga vízgomolylyal;
-ennek a neve «Szemfortyogó.» Ez vakokat is látókká tesz, s minden
-szembajt meggyógyít.</p>
-<p>Majd meg egy hamuszin forrás zubog fel a mohos sziklák közül, a
-mit a szinéért «Hammas»-nak neveznek: a belemártott kéz zsirosnak
-érzi a vizét, s a gőze elkábít. Ez a köszvényt űzi el.</p>
-<p>Végre egy lapályos fensik következik, a minek veres a
-<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span> földje, s a rajta termő növények levele
-mind olyan tővér, pozsgár, sötétzöld: ez a «Sósmező».</p>
-<p>Ennek a közepén van az a forrás, a minek a martját a sárgapiros
-nenufár (világzár) virágai lepik. Most, tavasz elején, csak a
-tavalyi virágok korsóalakú máktokjai uszkálnak a gőzölgő tavacska
-szélében; a nagy, tertyedt rőteres leveleken apró zöld leveli békák
-hirdetik brekegve az idő változását.</p>
-<p>Ez volt a keresett csodatevő forrás: régóta ismeretes a székely
-asszonyoknál.</p>
-<p>Szilamér és a bélpoklos fejszéikkel, faragó eszközeikkel nagy
-hirtelen összeábdáltak e forrás mellékén egy burdét; a minőket még
-mai nap is szoktak nyaranta felállítani a gyógyúlást kereső
-vendégek számára.</p>
-<p>A bélpoklos itt maradt a burdéban négy napig.</p>
-<p>Ötödnap visszatért a Tiburcz várba meggyógyultan. A bélpokol
-réme tisztára elveszett róla. A rettenetes pokolkéreg lehámlott
-testéről, s az arcza előtünt, nemes, büszke vonásaival; a hogy az
-valaha Isten kezéből kikerült; csakhogy olyan gyönge és fehér volt,
-akár egy leánynak az arcza, a mit soha nem lopott meg az égető
-napsugár.</p>
-<h2>HÁLÁDATLAN VERÉB A FECSKEFÉSZEKBEN.</h2>
-<p>A milyen nagy volt az öröme Szilamérnak a fölött, hogy azt a
-nyomorult bélpoklost ilyen csodamódra helyreállította, kétszer
-akkora lett, a midőn egyszer, valami vágytól ösztönözve, visszatért
-ahhoz a kunyhóhoz, a mely ennek élő sírverem gyanánt volt
-rendeltetve: mert már akkor abban egy második bélpoklost
-talált.</p>
-<p>Azt is épen olyan áhitatos szertartással hozták ide mint az
-elöbbit: a kunyhó már akkor üres volt, az ételes fazékban pedig a
-bennehagyott köles már ki is zöldült; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> ebből
-világos, hogy az élve eltemetett már nem él ezen a világon;
-bizonyosan megették a farkasok, vagy a sokatevők: nyugodjék
-békével! Hoztak helyette másikat.</p>
-<p>Ugy látszik, hogy ez a kunyhó csak olyan átjáró ház a két világ
-között.</p>
-<p>Szilamér azt a bélpoklost is felvette a lovára s haza vitte: a
-sósmező csodaforrásánál épített a számára egy másik burdét, a hol
-az mosakodjék.</p>
-<p>És azután hétről-hétre, mindig ellátogatott a Mohoson túl a
-magányos kunyhóhoz: a hogy azelőtt bölényre vadászni, úgy most
-bélpoklosokra lesni; s nagy vadászszerencséje volt, töbnyire hozott
-haza egyet a cserkészetből. Nyár derekán már kilencz burdé volt
-sorban felállítva a sós-mezőn. A megmentett nyomorultak az egész
-napot odakinn töltötték, a gyógyvíz erejét próbálva kinzott
-tagjaikon s csak éjszakára tértek haza a Tiburcz-várba, a mi nem
-messze volt a sósmezőtől.</p>
-<p>A ki egészen kigyógyult is közülök, nem hagyta el a társait,
-visszatérnie a világba úgy sem volt többé szabad; mert az egyszer
-halottá-mondott bélpoklosnak halálbüntetés alatt tiltva volt az
-emberi társaságba még valaha visszakerülni, a vagyonát
-szétosztották, feleségét férjhez adták; gyerekeit ide-amoda
-elhordták. De ha szabad lett volna, sem hagyák vala el ezt a
-vidéket, mely ép tagjaikat, emberi ábrázatukat újra visszaadta.
-Neveket vettek föl – a szentek után – csupán keresztneveket, a hogy
-szerzetesek szoktak; egymásnak hűséget fogadtak, s titkos
-egyetértés mellett maguk között megválasztották perjelnek Opoúr
-Szilamért.</p>
-<p>És így Szilamér megérte pogány fővel, hogy új rendnek a
-perjelévé lett. – A miről ő maga semmit sem tudott. – De tudta az
-Úr Isten.</p>
-<p>A bélpoklos szerzet egyébiránt nem henyélt ott hiába, ők
-mindannyian távol Palaestinában kinn járt keresztesvitézek valának:
-egy közülök Nikomédiából elhozott magával, a sarujába rejtve,
-mindenféle kerti veteménymagokat, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> a minőket ottan
-termesztenek, s a miknek még itt Európában hirét sem hallották.
-Azokat ő és társai, egy körülkerített lonkán elvetették, ápolták,
-öntözték: csodálatos mindenféle főzelékkel ellátták a konyhát. (Még
-most is, annyi száz esztendő mulva, egész falvak élnek abból a
-székely földön, hogy kerti veteményeket termesztenek, a miknek a
-magvát Orbán mester hozta el Ázsiából, s azokban a falvakban
-nincsen szegény ember.)</p>
-<p>Viszont Szilamér meg az egyébfajta élelmi szerekről gondoskodott
-a maga ápoltjai számára, s most tudta már meg, hogy mit tesz az,
-hogy «oszd szét a gazdagságodat a szegények között!» Imola pedig
-szőtte a számukra a gyapjúkelmét, hogy tiszta fehér ruhában
-járhassanak mindig.</p>
-<p>Ők foglalkoztak ellenben a halászattal is, s hordták haza a
-várba egész hálószámra a sok potykát, lazaczot, pisztrángot, a
-mivel még akkor hemzsegtek a Mohos kopotyui; úgy, hogy Szilamér
-maga is megsokalta már s azt kezdte hinni, hogy ő az adósa a
-lázároknak, nem azok ő neki.</p>
-<p>Volt közöttük egy, a ki valaha kolostorban lakott, ott
-megtanulta azokat az ájtatos zsolozsmákat, a miknek diák a nyelve;
-ez betanította azt a többieknek, a kik aztán esténkint, mikor a
-várudvarra visszatérének, körültérdepelték a tornáczba felvezető
-csarnokot, s rázendíték mindenféle összeolvadó vékony és vastag
-hangokon a «de profundist»-t, hogy csupa gyönyörűség volt
-hallgatni.</p>
-<p>Úgy éltek itt együtt, keresztyének és tuhudúnok, ebben a minden
-Istenektől megszállott magányban, mintha ez volna örök maradásuk.
-Arra senki sem gondolt, még maga Szilamér sem, hogy ezt a Tiburcz
-várát csak bizonyos ideig engedte át neki és életpárjának Rapsonné
-asszony, s hogy majd nemsokára elkövetkezik az idő, a mikor az
-asszonyságnak a tagjait megpróbálgatják a hozzászegődött csúzok és
-zsábák s akkor az jönni fog cselédnépestül a Tiburcz várába, a
-Kénbarlang gyógylevegőjében fürödni: s annak majd bolond nagy öröme
-lesz, a mikor megtudja, hogy kilencz bélpoklossal van tele a vára.
-<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span></p>
-<p>De ő biz erre, ha gondolt is, kiverte a fejéből. A bélpoklosok
-baja elébbrevaló, mint a Rapsonnéé! Aztán meg, ha ő nem retteg
-ezeknek a társaságától, s nem félti a lehelletük ragályától az ő
-Imolájának a százszor szép orczáját; hát akkor a Rapsonné se féltse
-a maga ábrázatjának száz éves barázdáit; hanem pártolja tovább az ő
-ápoltjait; még buzgóbban, mint a hogy ő tette eddig.</p>
-<p>Annál ugyan lelkesebben senki sem ápolhatta volna ezeket a
-szerencsétleneket, mint a hogy ő tevé; de meg is nyerte érte a
-jutalmát az égtől; mert úgy a nyár közepe felé egy olyan
-gyönyörüséges kis angyalkát küldött le neki az égből az Úr, a
-milyenek csak tele piros pofácskával fujják odafenn az arany
-trombitát. Aztán fiu volt! Szakasztott az apja!</p>
-<p>Noiszen volt öröm a háznál! Akkora örömtüzeket rakatott Szilamér
-a dombokon, hogy a szomszéd országba ellátszott a lángja. Ki is
-hiresztelé hetedhét országnak, hogy ő neki fia született, mely
-kihiresztelés ilyen furfanggal szokott végbemenni. Összefogtak
-valami tíz kutyát a karámokból, s azoknak a farkára kötöttek két
-zsindelyt: azokra a zsindelyekre felirták egyfelől minuskel
-betükkel, másfelől székely irásjegygyel, hogy milyen öröm esett
-Opour Szilamér házatáján; akkor aztán elbocsáták az ebeket, jót
-húzva rájuk az ostorral. A mint aztán a futó kuvasz meghallotta a
-farkához kötött két zsindelyt csörömpölni, azt gondolta, az ördögök
-szekere csörtet a nyomában s elkezdett uszúlni világtalan világba;
-míg valami faluba nem ért: ott elfogták, elolvasták, mi van a két
-zsindelyre irva, s aztán megint odább eresztették, hadd vigye a
-szomszéd faluba a hirt. Így hordták azok aztán el az örömhírt
-hetedhét országba! Bizonyosan megtudta ezt a hirt a négylábú
-hirmondók utján maga Mike Sára asszonyom is. Csakhogy az izenetnek
-a kelet helyét, azt nem mondta meg neki a komondor.</p>
-<p>Hej jó dolga volt valami hét napig bölénynek, dámvadnak:
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> Szilamér nem kergette őket; otthon ült:
-azt leste, mit beszél az «ember?»</p>
-<p>Hetednap estéjén, (szép derült alkony volt!) a mint a leáldozó
-nap végsugara végig sütött a nyitott ablakon át, Imola ágyáig,
-egészen bearanyozta az anya és gyermek orczáját: olyan volt az,
-mint a kinyilt rózsa a maga bimbójával; Szilamér egészen el volt
-veszve az ő nézésükben. Se látott, se hallott. Odakinn a várkapu
-előtt ugyan fútták pedig a kürtöt; s azután egész csapat lovas
-dübörgése hangzott a csapóhidon: nem ügyelt ő arra. A nyitott
-ablakon át pávaszem-pillangók repültek be a szobába; a kis gyermek
-sikongatva kapkodott feléjük parányi kezével: rájuk ismert talán?
-régi játszótársak abból az időből, a mikor még neki is szárnyai
-voltak. Szilamér a gyermekben gyönyörködött, Imola meg Szilamér
-arczában, s a mint így az alkonysugár az egyik arczra, az meg a
-másikra, a másik meg a harmadikra vetette a mosolygó verőfényét,
-hát abból olyan ragyogás támadt, a milyennel csak Isten veszi magát
-körül.</p>
-<p>Nem csoda hát, ha csak akkor vették észre Rapsonné asszonyt, a
-mikor az már ott állt az Imola nyoszolyája fejénél és megszólalt.
-Be is volt bugyolálva nagyon a szeméig, meg a szájáig
-patyolatkendőkkel, mert az esteli harmattól nagyon őrizte
-magát.</p>
-<p>– Jaj! jaj! Mit csináltok, boldogtalan népek!</p>
-<p>Ezzel a rikácsoló szóval üdvözlé «adjon Isten» helyett a boldog
-révedezőket.</p>
-<p>De egyszerre el is mult minden ragyogás mind a három arczról:
-még a nap maga is, mintha szintén megijedt volna a vén tündértől,
-egyszerre elrejté magát a hegy orma mögé: Imola, az ösztön
-borzongásával takarta el a kis fia fejét a két tenyerével; Szilamér
-meg pogány babonás szokásból dörmögé a foga között: «tüske a
-talpadba!», a mit voltaképen a boszorkányok ellen volt szokás
-kimondani, de a mit megtartottak a vadász emberek is, mikor
-cserkészetre indulva, legelébb is valami banyával találkoztak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
-"Page_162">-162-</a></span></p>
-<p>Rapsonné pedig folyvást kiabálva, «de mit tesztek? mit
-csináltok?» rohant az ablaknak; még azt hitték, ki akar rajta
-repülni s egy cseppet sem csodálkoztak volna, ha a mankóját a térde
-közé kapva ellovagolt volna rajta a levegőben. Azonban csak be
-akarta tenni az ablakszárnyakat, a mik jó vastag üvegből készült s
-ólomkarikákba foglalt táblák lévén, egyszerre homályban hagyták a
-szobát. Aztán jött csak vissza nagy zsémbeléssel.</p>
-<p>– De hova gondoltok? A míg meg nem újul a hold, nem szabad
-meglátni a napsugárnak az ujszülött arczát, mert megveri a ragya! S
-gyertya sem ég az asszony ágya mellett! Micsoda gondatlanság ez!
-Mindjárt jön a Kamor tündér a téglázó vassal, a mint azt látja,
-hogy nem ég a gyertya a betegágyas asszony nyoszolyája mellett.</p>
-<p>Szilamér szaladt a kandallóhoz gyertyát gyújtani.</p>
-<p>– Ne abba a vasgyertyatartóba! Keress rezet! Oh milyen
-élhetetlenek az ilyen fiatal házasok! Vasat nem szabad az asszony
-közelébe hozni: még csak egy varrótűt sem szabad neki a kezébe
-venni, a míg a hat hete le nem tel. Ellenben egy tikmont kell neki
-a vánkosa alá tenni; a kicsikének meg egy szál veres selymet kötni
-a lábára, a nyakába meg egy violagyökeret. Oh be tudatlan nép. De
-jó, hogy ide vetődtem hozzájuk! Még elpusztitanák magukat nálam
-nélkül. Így ni! Fordítsd meg Szilamér öcsém azt az ágyat, fejjel
-legyen az ablak felé az asszony, gyermek. Külömben holdas lesz
-belőle, ha a holdvilág rá talál sütni. Hát nincs javasasszony
-körülöttetek, a ki erre megtanítson?</p>
-<p>Szilamér ijedtében megtett mindent, a mit Rapsonné parancsolt.
-Az ágyat is megfordítá, az égő gyertyát is odahelyezte melléje arra
-az asztalkára, a min mindenféle drágalátos főzemények álltak
-csodajóságú füvekből, miket a jó Gidula nénő készített Imola
-számára; de a mikkel az elfelejte élni. Rapsonné mind sorba
-kóstolta, szagolta valamennyit s itéletet mondott fölöttük; ez jó,
-ez sem árt, ez az ezeraranyos fü! ez a szívkinyitó, de csak a
-virágját <span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
-"Page_163">-163-</a></span> kellett volna megfőzni, nem a levelét
-is; de hol maradt a tetemtoldó fű! attól ered növésnek a gyerek;
-hát a boldogasszony tenyere? Azt ugyan a pogányok nem ismerik. No
-majd én adok belőle. Hoztam én magammal eleget.</p>
-<p>Ez alatt elhelyezkedék abban a karosszékben, a mit Szilamér tolt
-oda a számára.</p>
-<p>A nénémasszony tovább zsémbelt:</p>
-<p>– De ugyan hová gondoltál, hogy kinyisd az ablakot naplemente
-után? Az kell, hogy bejöjjön a büdi boszorkány, elcserélni a
-gyerekedet, elváltani a magáéval? Akkor aztán majd tarthatnád a
-kandallóban a tűz fölé, hogy adja vissza a tiedet, mert külömben az
-övét a tűzbe dobod. Ilyenkor ólálkodnak legjobban a boszorkányok az
-újszülött gyermekek körül, a míg azok vagy vizen, vagy tűzön fel
-nincsenek avatva, akár keresztyén, akár tuhudún szokás szerint.
-Ahol ni! Mit mondok? Már ide benn is van a szobában a
-boszorkány!</p>
-<p>Mind a ketten, az apa is, az anya is egyszerre a nénémasszonyra
-tekintének: elég nagy ostobasággal; mert hisz ő nem saját magára
-példázott, hanem arra a nagy pávaszemesszárnyú pillangóra, mely ott
-keringett a szövétnek lángja körül, s a mit repkedése közben
-szerencsésen le is sujtott a mankójával, s aztán kezébe ragadva,
-kitépte neki a szárnyait, a fejét; «hej te rossz boszorkány!
-Körmömre kerültél, nesze neked!» s azzal a darabjait a kandallóba
-dobálta. A kis gyermek erre elkezdett sirni: ő bizonyosan
-meghallotta a halálrakinzott játszópajtásának a jajszavát, a mit
-már a durva földlakók vastag fülei nem hallanak meg. A gyermek
-ordított, kapálózott.</p>
-<p>– Huh be csunya vagy, pih de rút! mondá Rapsonné a gyermekre; de
-a mellett édeskésen mosolygott az anyja szemébe. Így kell ám a
-gyermeket dicsérni; mert a ki azt mondja a kis gyermekre, hogy «jaj
-de szép», az megigézi: az olyan ellen ki kell köpni. Rút gyermek
-vagy!</p>
-<p>Az aztán eldugta az arczát olyan helyre, a hol jó volt neki.
-<span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>Rapsonné asszonyom pedig elhelyezkedett szépen a karszékben, a
-cselédjei vánkosokat hoztak utána s azokkal a hátát meg a lábait
-felpoczkolták.</p>
-<p>– Noh, édes hiveim, ennek ugyancsak örülök, hogy így beteljesült
-minden kivánságtok. A mint megtudtam ezt a nagy örömöt, mindjárt
-repültem is hozzátok. Utba ejtettem az édes apátokat: annak is
-elmondtam, hogy milyen nagy ünnep van a családjában. Hejh de nagyot
-ugrott a jó öreg. Mindjárt azonnal ökröt süttetett, s vár
-benneteket a radinára. Nagyon lelkemre kötötte, hogy csak
-siettesselek benneteket. Még ma akarja a kis porontyát látni.</p>
-<p>Imola és Szilamér nagy szemekkel bámultak egymásra. Hát ez azért
-jött ide látogatóba, hogy rögtön kitegye a szűrüket innen? Imola
-nem magáért aggódott: ő erős, egészséges vérű nő volt: nem szokása
-a kényeskedés; de a kis gyermeket féltette az éjszakai uttól.</p>
-<p>– De hát most mindjárt elmenjünk alkonyat után? kérdezé
-szepegve.</p>
-<p>– Oh ilyenkor nyáron hosszú az esthajnal, drága szép holdvilág
-süt; én magam is mindig éjszaka utaztam, akkor langyos hűs a
-levegőég; a fülemilék olyan szépen hangicsálnak minden bokorban; a
-fű között úgy világít a sok fénylő bogár, mint a csillag hamva.
-Aztán az apátok megigérte, hogy fele uton elétek jön Bálványos
-várából, fáklyás kisérettel; ott fog rátok várni már a Lobogó
-forrásnál. Oh édes szivecskéim, bizony olyan nehezen eresztelek el
-benneteket innen, mintha a saját édes gyermekeim volnátok; de már a
-minek meg kell lenni inkább ma legyen meg, mint holnap. Itt nem is
-volna már helyetek, mert én nekem sok a cselédnépem. Azok se
-hálhatnak egymás hátán a ti pereputtyotokkal. Az is megeshetnék,
-hogy az én kigyóm éjszaka el találna látogatni a gyermekágyas
-asszony nyoszolyájába s ő megijedne tőle.</p>
-<p>Imola már is megijedt.</p>
-<p>– Készüljünk az útra! mondá Szilamérnak, fektéből <span class=
-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span>
-fölemelkedve, s maga is azon kezdte a készülődést, hogy a kis
-gyermekét bekötözze gyöngéden, gondosan a puha pólyába.</p>
-<p>– Hiszen az asszonyka a kis gyermekével igen jól fog utazhatni
-az én gyaloghintómban; az egyik zsellyémet odaadom neki, helyezze
-el magát benne: mintha ágyban volna; még alhatik is ottan. Nagyon
-jó helye lesz!</p>
-<p>– Jobb helye lesz neki az én ölemben! Vágott oda nagy nyersen
-Szilamér.</p>
-<p>Biz őtet egy kissé elkedvetlenítette az, hogy ilyen rögtön el
-kell neki hagyni ezt a tanyát. Úgy megszokta már itt, a hol minden
-napja csupa boldogság volt. Aztán ilyen rögtön éjszakai útra kelni
-lábbadozó asszonynyal, gyermekkel. Aztán visszamenni
-Bálványosvárába, a hol még az apja parancsol, s a Zsombor öcscse
-ortályoskodik vele (még nem tudta, hogy meghalt). És még valami más
-is bántotta, marasztalta: a szive úgy húzott ide azokhoz az
-emberekhez, a kik megszabadítójuknak tekinték. Azonban hát
-Rapsonnénak teljesen igaza volt: ő ezt a lakást csak addig engedte
-át nekik, a míg magának szüksége nem lesz rá és most visszakéri.
-Ezért is ezer köszönet neki.</p>
-<p>Rapsonné pedig, hogy még jobban siettesse az útra készülésüket,
-elővette a legsikeresebb módját az elriasztásnak, elkezdett
-egyszerre nyögni, jajveszékelni; jaj ez a ballábam, jaj a
-féloldalam! Ez a gonosz zsába! Mintha késsel hasogatnák. Jaj, mikor
-így rám jön ez a kinzás, azt hiszem, hogy nem érem a reggelt!
-Leányok! Leányok! Hol van a zabos tarisznya? Hol az ezer virágos
-égett vizem? Hol a tárkonyeczet? Mindjárt elkárhozom.</p>
-<p>Ez elől csakugyan szökni kell.</p>
-<p>Ezenben megszólal ott lenn az udvaron a szokott estéli
-zsolozsmája a hazatérőknek:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«A mélységből kiálték hozzád
-én Uram<br /></span> <span class="i0">Hallgasd meg az én
-szavam!…»<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span></p>
-<p>Rapsonné asszonyom torkában egyszerre bedugult a jajgatás erre
-az énekhangra: «hát ez micsoda ének odakinn? Miféle barátok
-virginálnak itten?»</p>
-<p>Ha nem ismerné az ember olyan jól Szilamért, s nem tudná felőle,
-hogy milyen tiszta, őszinte, ravaszság nélkül való lélek lakik
-benne, bizony azt hihetné felőle, hogy aligha nem járult a
-feleletéhez vagy egy nehezékre való abból a székely furfangból, a
-mivel a góbé egész ártatlan képpel tud elmondogatni olyan
-közönbösnek látszó dolgokat, a miktől az, a kinek mondva vannak, a
-bőréből ugrik ki ijedtében.</p>
-<p>– Hát bizony! édes nénémasszony, ezek oda alant, a a kik a maguk
-módja szerint dicsérik az ő Istenüket, nem egyebek, mint azok a
-szerencsétlen bélpoklosok, a kik a világi társaságból ide az
-erdőkre kiűzettek, s a kiket én aztán egyenkint ide hordogattam,
-itten ápolgattam; a feleségem azt mondta, hogy ez olyan cselekedet
-volt, a mely a mennyországra ad érdemet. Most már majd itt hagyom a
-te kegyelmednek e jámbor népeket, ápold őket tovább s vedd át a
-mennyországhoz való igazamat.</p>
-<p>De úgy meggyógyult erre a szóra Rapsonnénak mind a két lába
-egyszerre, hogy mint a kurta kigyó, úgy ugrott ki a
-karosszékből.</p>
-<p>– Micsoda? Te bélpoklosokkal töltötted meg az én kastélyomat? Oh
-te Isten nélkül való pogány. Nem is telhetett ki ilyen ördöngösség
-mástól, mint egy Krisztustagadó tuhudúntól! Eddig is hat ördöggel
-jártak a pogányok: Guta, Fene, Mirigy, Csoma, Dobrocz, Kék-kelevény
-s most ez idehozza közéjök még a Bélpoklot is, hogy kilegyen a
-hetes szám! Leányok, cselédek! Hej! vaslapátot tüzesítsetek,
-eczettel füstöljetek, köménymagot, tömjént égessetek! Semmit a
-földre le ne tegyetek, a mi batyut elhoztatok! Ki innen a pokol
-birodalmából, a döglelet verméből! Ki ebből a Zsodoma-Gomorából!
-Tűz maradjon utánam!</p>
-<p>A nagy ijedtségtől úgy ugrált Rapsonné, s úgy hadonászott
-<span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span> a két kezével, mintha a szent
-Vida-táncz rohanta volna meg.</p>
-<p>Szilamér odalépett felé, hogy megengesztelje; de Rapsonné neki
-fogta a mankóját két kezével, mint valami dárdát s azt a harmadfél
-fogát rávicsorítva, neki acsarkodott.</p>
-<p>– Hozzám ne közelits, te bélpoklos pogány; te istentagadó
-filiszteus! Itt maradhatsz már a nőstényeddel meg a kölykeddel
-együtt ebben az elátkozott várban; hogy szakadjon rád, mikor
-legvigabban tánczolsz! Elharácsoltad tőlem ördögi ravaszsággal, a
-Tiburcz váramat, hogy soha bele ne jöhessek többet. Égj meg benne
-egész czudar pereputyoddal falkástul! Engem nem lát többet ez a
-gyehenna-birodalom! Így foglalja el a háládatlan veréb a
-fecskefészket, a hogy te elfoglaltad az én váram. Tied lehet már ez
-az egész erdőm, szaladgálhatsz benne: hogy kergessen meg a bolygó
-lidércz, ökleljen meg a vad bölény, marjanak meg a farkasok. De
-legjobban megmarjanak azok a fene bélpoklosok, a kiket ide
-gyűjtöttél: háládatlansággal fizessenek érte! Vigyetek ki
-innen!</p>
-<p>Két leánycselédnek úgy kellett az asszonyukat a karjaikra
-emelni, mint a hogy a «gólya viszi kis fiát» a gyermekjátékban;
-nehogy a talpai azt a pallót érintsék, a mit e bélpoklosok léptei
-megfertőztettek.</p>
-<p>Még az ajtóból is visszafordult, Szilamért lepocskondiázni
-válogatott pogánynevekkel; a miken az utoljára nevetett.</p>
-<p>Ime az a jutalma tehát már megvolt ezen a világon a bélpoklosok
-ápolásáért, hogy nem kellett éjnek éjszakáján neki indulnia,
-lábbadozó feleségével és gyönge kis gyermekével a nyaktörő útnak és
-sötét erdőknek, a hol ilyenkor az igaz, hogy nagyon szépen
-énekelnek; de nem a fülemilék, hanem a farkasok. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span></p>
-<h2>AZ EL NEM OLTOTT TŰZ A KANDALLÓBAN.</h2>
-<p>Ment volna hát már a Tiburcz várából Rapsonné asszonyom, ha el
-nem állták volna az útját a bélpoklosok; de azok oda térdepeltek
-szokás szerint karélyban a garádics tornácza elé, s ottan végzék
-esteli ájtatosságukat. Senki pedig hozzájuk nyulni nem mer vala,
-hogy ellökje őket az útból. A fehér kámzsás csuha minden részét a
-testüknek bőven takarta: mert a bélpoklosoknak meg van tiltva az
-arczát, vagy a kezét világi ember előtt valaha feltakarni.</p>
-<p>– Oh édes cselédim: ti jámbor Lázárok, rebegé Rapsonné asszony a
-hideg láztól vaczogó állal. De nagyon teli van a ti torkotok
-áldással. Bizony nagyon szánlak benneteket, ti szegény Lázárok.
-Nesztek, ime alamizsnát adok; vegyétek el az Isten nevében.</p>
-<p>Azzal kilencz ezüstdénárt vőn elő az oldalán függő tarsolyából s
-azokat kiosztá az előtte térdeplő nyomorultak között; még pedig
-olyan elmés módon, hogy a mankójának a vége el levén hasadva: ebbe
-a hasadékba szorítá bele a vékony ezüstpénzeket s úgy nyújtá azokat
-a szegényeknek, a kiknek azt viszont nem volt szabad puszta kézzel
-elvenni, hanem mindegyiknek a csuhája ujjához lévén varrva egy
-keztyű, abba dugott kézzel nyulhattak az alamizsna után. Innen
-maradt fenn az a közmondás: majd megtanítlak keztyűbe dudálni!</p>
-<p>A Lázárok azonban még erre sem tágítottak; de még jobban
-hálálkodtak versekben.</p>
-<p>Rapsonnénak erre valami jutott eszébe, a mivel magát is
-kiszabadíthatja a pokol tornáczából, másokat pedig egészen
-belemárthat a csávába.</p>
-<p>Elkezdett ő is kegyesen sopánkodni.</p>
-<p>– Óh ti jámbor Lázárok: bizony nem hiába rángatjátok az angyalok
-kantusát a ti hálálkodástokkal; mert <span class="pagenum"><a name=
-"Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> ugyan jó helyre hozott
-benneteket az örd… vagy mit mondok? szent Lázár apátok. Jaj de
-áldott jó uraság ez a ti pártfogó gazdátok; mintha nem is tuhudún
-volna, de maga a köpönyeg szabdaló Szent Márton volna; hát még a
-felesége, az igazi keresztyén asszony: a ki maga fonta, szőtte,
-szabta a ti kantusaitokat. Tudom, hogy tűzbe-vízbe mennétek
-érettük, ha megtudnátok, hogy valami nagy veszedelem fenyegeti
-őket. No hát tudjátok meg. Bizony nagy csapásra vannak az ő fejük
-fölé emelkedve igen súlyos kezek. Holnap lesz Szent-Lőrincz napja;
-ma van az éjjele. A mikor, tudjátok, Szent Lőrincz tüzes könyei
-hullanak az égből. Szent Lőrincz könyei nekünk; de a tuhudúnoknak a
-csillaghullás a tűzeloltó, új tűzgyujtó ünnepet jelenti. Holnap az
-Opour Szilamérnak is fel kell menni Bálványos várába, mert neki is
-új tüzet kell hozni, a marháit a tűzön átterelni és a mi fő dolog,
-az újszülött fiát a tűzön felavattatni. Mert ez a gyermekcse csak
-félig keresztyén: az anyja után; az apja felől pedig pogány. A vén
-Opour Kevend pedig felfogadta két fia holttestére, a kik mind a
-ketten Imola miatt estek el a harczban, hogy ha ennek az asszonynak
-fiugyermeke születik, ő annak az arczát a tűzfelavatáskor úgy
-elcsufittatja a billogós tüzes késével, hogy abba soha asszony bele
-ne szeressen; világ ijesztője legyen, pogánynak maradjon. Ez vár
-arra a kis ártatlan csecsemőre holnap. A Mike Sára asszony pedig
-ezt nem tudja; mert ha tudná, hogy a leányának fia született,
-bizony kiadná a parancsolatot az Andorás fiának, a ki az átjáró
-várban lesi már nyugtalan, hogy mikor üssön rajtuk a bálványosvári
-pogányokon? hogy rohanja meg a várukat, ragadja ki a pogányok
-kezéből, kárhozat torkából az ő kicsiny unokáját. Azonban ha Mike
-Andorás megtudná ezt, bizony nem is várná, hogy az anyja
-parancsoljon neki; de magától neki esne Bálványos-vár kapujának, s
-betörné erővel, úgy szabadítaná ki az áldott szent hugát, meg annak
-az ártatlan gyermekét. Ha tehát ti olyan nagyon szeretitek azt a ti
-jóltevő gazdátokat, <span class="pagenum"><a name="Page_170" id=
-"Page_170">-170-</a></span> meg annak az angyali hitvestársát; s ha
-olyan nagyon kivánkoztok Isten országára érdemesnek lenni, semmi
-jobb dolgot el nem követhettek, mint ha most azonnal neki
-iramodtok, megvinni ezt a hírt Mike Andorásnak az átjáró várba, a
-miben tudósok vagytok. Ezért bizonynyal ő tőle mind aranypénzt
-kaptok!</p>
-<p>De már az utolsó szavakat nem hallották a Lázárok, mert
-egyszerre mind felugráltak s futottak ki a kapun; neki a meredek
-hegyoldalnak, mintha egymást űznék; nem válogatva az utat, hanem
-ugrálva szikláról-sziklára; az elátkozott haláltornáczán keresztül,
-a hol még vad sem jár; a merre legegyenesebb az út az átjáró vár és
-a Bara mezeje felé.</p>
-<p>Szilamér a vár ablakából látta ezt a futást.</p>
-<p>– Nézd! A Rapsonné megbolondította a Lázárainkat, úgy futnak
-hegynek alá, mint a kiket a gersei ördögök űznek.</p>
-<p>Rapsonné pedig nagyot nevetett utána, mikor ezeket ilyen szépen
-szélnek bocsátotta. Lesz ebből haddelhadd! Holnap az Opourék, meg a
-Mikéék egymásnak a vérét fogják inni! Az lesz a derendóczia! Fel
-nem tartja ezt már semmi világi hatalom.</p>
-<p>Most már mehetett ki a várból. Ott nem maradt volna éjszakára
-még azért az ördögért sem, a kinek kötelessége «deli ifju legény
-képében» megjelenni. De elébb megvárta, hogy sós hamuval,
-büdöskővirággal behintsék előtte a kapualját s a felvonó hidat, a
-min a bélpoklosok keresztülmentek; csak azután vitette ki magát,
-két szolgálója nyakába kapaszkodva.</p>
-<p>Mikor aztán kinn volt, akkor odakinn a porondon leterittett egy
-kerek tevebőr-szőnyeget és arra állt rá.</p>
-<p>Erről a «szigetről», a hol ő neki magának nem árthatnak a
-felköltött gonoszok, meghagyá a hétszeres átokkal a megutált
-várát:</p>
-<p>– Czudar, undok, pokoltanya! Sodoma, Gomora, Gyehenna,
-Koponyavár! Rajtad hagyom balkézi áldásom! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> Tűz
-porrá égessen, föld gyomra elnyeljen, tüzes istennyila beléd
-lecsapkodjon, éjjeli kisértet rajtad végig járjon, a befaló kenyér
-benned kővé váljon, éles kés, nyil, fegyver gazdájának álljon,
-halálmadár rólad soha el ne szálljon!</p>
-<p>S azzal hét kavicsot felszedve a balkeze markába, háttal a
-várnak fordulva, odahajítá azt a háta mögé, s aztán a
-tevebőrszőnyeggel együtt fölemeltetve, úgy viteté magát a
-zsellyeszékéhez.</p>
-<p>– Siess! míg nem jönnek! (Tudniillik azok a rosszlelkek, a kik
-ez átkok végrehajtására előhivattanak.)</p>
-<p>Mégis megérkeztek pedig; egy jött csunya nagy dongó bogár
-képében, a másik mint czikázó denevér, a harmadik mint szürkébe
-öltözött éji lepke, a negyedik mint suhogó bagoly: mind őt
-repkedték körül nagy átalkodottan.</p>
-<p>– Gyih előlem! Hess utamból! Ribancz fajzat! Lidércz-kotlás!
-Patvar-kisze! Tündelevény! Rézorrú bagoly! Pusztuljatok dolgotokra!
-Nem ismeritek már az ostoromat?</p>
-<p>Azzal leoldva derekáról a háromrét odafont kigyót, s azt a
-fejénél megfogva, nagyokat pattintott a farkával, mint egy
-csordahajtóostorral a levegőben, szétverve a pokol szárnyas népét
-maga körül, míg a cselédjei beültették a gyaloghintóba s aztán
-ketten két felől hajtották pávafark legyezőkkel előle az éjszaka
-rémeit, a mik az éjjel későn utazókra leskelődnek. Úgy ment késő
-éjjel az útjára.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Bizonyára a vén tündér nem szokott hiába átkozódni. A kit ő
-rontó szavakkal meghagyott, megérezte az azt.</p>
-<p>Alig távozott el csörtető kiséretével Tiburcz várából, a midőn
-nyomban két jövevény garaboncz kezdett el éles sípjával fütyölni a
-várkapu előtt. A mint beereszték, s odabocsáták őket Szilamérhoz,
-ez mindjárt rájok ismert. Ezek a Gyulának (a tűzgyujtó papnak) a
-garabonczai.</p>
-<p>– No, fiam, mit hoztál? kérdé az egyiktől.</p>
-<p>– Én semmit sem hoztam. De vinni akarok. Holnap lesz tűzáldozat
-napja, ó-tűzoltás, új-tűzgyujtás szere. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> A Gyula
-elküldött, hogy vigyük fel vaskondérban a tavalyi tüzet, mind egy
-szikráig Tiburcz várából; reggelre ott legyünk a tűzhalomnál.</p>
-<p>– Hát te másik, mit hoztál?</p>
-<p>– Én már csak hoztam valamit. Itt van a rováson. Maga a
-rhabonbán faragta rá.</p>
-<p>S ezzel átadott Szilamérnak egy singnél hosszabb mogyorófa
-pálczát, a mi négyszögletűre volt megfaragva, s aztán mind a négy
-oldalára egy-egy sor székely betű volt felmetszve; a miknek
-összességéből Szilamér megtudhatá, hogy atyjának az akaratja
-szerint holnap ott legyen újszülött gyermekével együtt
-Bálványos-várban a tűzhalomnál, hogy az új tűz fölött magzatát igaz
-tuhudún hit szerint a billogos felavassa.</p>
-<p>Szilamérnak úgy jött ez az izenet, mintha jeges vízzel öntötték
-volna végig a hátát. Nagyon alá kezdett hajolni a feje tőle.</p>
-<p>A vaskondért megtöltötte a háznál levő tűzzel.</p>
-<p>– Mindenünnen kiszedtétek a tüzet? kérdezé a garaboncz.
-Kályhából? kemenczéből? pestből? kandallóból? katlanból?
-tűzhelyből?</p>
-<p>– Az én tüzem mind itt van. Felelt Szilamér és annyiban igazat
-mondott, hogy a felesége szobájában levő kandallónak a tüze nem az
-övé volt, hanem az asszonyáé. Azt csak nem olthatta ki.</p>
-<p>De a garaboncz észrevette, hogy ott egy ablak világít, s kérdést
-tett miatta.</p>
-<p>– No igen felelt Szilamér, ott a szövétnek ég a gyermekágyat
-fekvő asszonyom mellett.</p>
-<p>– Az pedig szükséges, hogy égjen; helyeslé a garaboncz. De el ne
-felejtsd uram azt is kioltani holnap hajnalban; mert különben nem
-gyullad meg az új tűz.</p>
-<p>– Bolond nélkül is tudom. De ne bizzátok a tűzkereket a két
-öcsémre, mert azok nem gyujtják azt meg.</p>
-<p>– Bizonyára a tűzkereket nem gyujtja meg a te két öcséd, uram.
-<span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
-"Page_173">-173-</a></span></p>
-<p>A garabonczoknak meg volt hagyva, hogy Szilamérnak el ne
-fecsegjék az öcscsei halálát.</p>
-<p>Azok elloholtak a rúdrafűzött vaskondérral, a miben a
-Tiburcz-vári parázs volt felhalmozva, mikor bementek vele az erdők
-sötétjébe, azt hihette, a ki látta, hogy két manó visz izzó gömböt
-a vállán.</p>
-<p>Szilamér visszament a feleségéhez, kis fiához, megcsókolta az
-arczaikat: «aludjatok csendesen.»</p>
-<p>Aztán kiment a vár lonkájára, mikor már az egész vár álomnak
-eredt, s ott járt fel s alá magában egyedül.</p>
-<p>A nagy virrasztás éjszakája ez a tuhudúnoknál. A régi emlékezet
-felébredt a szivében s ellopta az álmot a szemeiről.</p>
-<p>A nap leáldozott már a hegyek között, s a Szent-Anna taván és a
-mély völgyek közt sötét este volt már, de a Hargitán túl egy
-hegyszakadékból még odatűzött a lehanyatló nap a sík láthatárról
-Bálványos-várára, tűzszínűre festve a ködös erdők mélyéből
-kiemelkedő hatalmas ormokat; maga az istenek tornya úgy ragyogott
-messze, mintha egy eget támogató tűzoszlop volna. Lassankint
-elhalaványult az is, mind jobban borongva visszahanyattlott a ködös
-sötétségbe, még az aranynap képe a torony tetején is fekete lett
-végre.</p>
-<p>Az elsötétülő égen megjelentek halkan a csillagok, előbb az
-örege, majd az apraja is. Az ősmagyar világban mindannyinak neve
-volt, ismerték. Egész tudomány volt az. A keresztyének naptárában
-nincs annyi név fölirva, mint a mennyi volt feljegyezve a tuhudún
-égen. Azokra tanították az apák a gyermekeket.</p>
-<p>Szilamér a vár erkélylonkáján, a kőpárkányra ülve nézegette az
-ismerős csillagzatok jöttét és lementét. Az egész égboltozat
-megelevenedett előtte, mint egy járatos tartomány.</p>
-<p>Az egész vár aludt már; de a csendes éjszakának ott künn a
-vadonban saját neszei vannak.</p>
-<p>Mikor az utolsó emberfujta hang is elenyészett már, a
-<span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> bálványosvári csillagüdvözlő tárogató
-dal, akkor az éj maga kezd el beszélgetni a virrasztó emberhez.
-Valami borzong végig a tájon, mint egy végtelen nagy sóhajtás;
-szellő volt talán, mely a fák sudarain végig fuvalt, vagy tova
-rebbenő tündér (a szélanya), a kinek a palástja általsuhant rajtuk,
-a csillagos feketekék magasságból emberkiáltáshoz, harsonaszóhoz
-hasonlatos hangok felelgetnek össze; éjjeljáró hattyu, daru,
-vadlúd-csapat száll talán odafenn? Rejtelmes búgások támadnak a
-völgyből, mintha a föld maga álmában beszélne; pedig talán csak a
-bölény, meg a névtársa, a bölönbika, a gázlómadarak legkisebbje,
-álmatlankodik ott? Távol gyermeksiráshoz hasonló hangok keletkeznek
-itt-ott, hogy az ember szive majd megesik rajtuk; pedig talán csak
-a hiúz nöstény hivogatja párját. Majd megint egyszerre százszoros
-ormótlan ordítás kardala rivall fel, mintha pokolkürtőin
-kiszabadult ördögfiuk acsarkodnának fel egy jelszóra; dámvadat
-felverő farkascsorda lesz az. A csörtetés elhangzik a völgyben.
-Néha valami csattanó robaj dörömböl fel a rengetegből; korhadt
-faóriás dőlt ki a tövéből. És folyton-folyvást hangzik közben a két
-testvérpatak, a Zsombor és Bálványos zuhatagjainak éjjeli zenéje,
-mintha tündérkezek vernének ezerhúrú hárfát, hogy legyen zenehang,
-a mihez a Mohos bürüjén az éji lobogványok, a tüzes millingek
-kisértettánczukat egyre járják.</p>
-<p>S e sok éjjeli hang mind Szilamérhoz beszélt.</p>
-<p>«Elhagytad már félig őseid vallását: megtagadtál minket, régi
-isteneket; a kik vezéreltük a te dédükeidet, hirben, dicsőségben; a
-kik Etelének kezébe adtuk a Hadur kardját. A kik népek romlásából,
-vérengző harczokból a kis székely nemzetet biztos menedékbe
-elvezettük, megtartottuk. Nem voltunk-e neked édes isteneid? Csak
-te neked és a te népednek. Nem olyan istenek, a kiket minden nemzet
-magáénak foglal, s egymásra igérget a pártfogásukért: «engem
-szeress jobban!» Mikor harczba keverednek, úgy hivogatják egymás
-ellen a közös Istent: «Ne <span class="pagenum"><a name="Page_175"
-id="Page_175">-175-</a></span> amannak segíts! hanem nekem! Nézd,
-én czifrább oltárral magasztallak fel, mint a másik!» A ki midőn az
-egyik népének orczáját mutatja, addig a másiknak hátat fordít. Mi
-egyedül csak a magyarok istenei vagyunk; senki más bennünket
-áldozataival meg nem vesztegethet. Mindig közel vagyunk: mindig ti
-veletek. Kihez menekültök, ha minket elhagytok?»</p>
-<p>A csillaghullások éjszakája volt ez; minden pillanatban
-aláfutott egy-egy. Mintha mind megannyi sulyos szemrehányás hullott
-volna Szilamér fejére: «látod, én nem sajnálom az én csillagaimat
-leszórni az égből és te megtagadsz engem a veszendő parázsban, a
-mit megtartogatsz! Egy sápadt asszonyért, meg egy nyifatag
-gyermekért!»</p>
-<p>Egy-egy pillanatban egész raja a csillagoknak lövellt szerte,
-egy góczból eredve, mintha egy istenkéz tele marokkal hajítaná őket
-alá, a világ minden sarkai felé elszórva.</p>
-<p>Ki cselekszi ezt odafenn?</p>
-<p>Az ismerős álló csillagok pedig valamennyien úgy pillogatnak
-színváltó ragyogásukban az égbámuló szemeibe, mintha mind azt
-mondanák: «téged nézünk, beléd látunk!» «A hetevény csillagzat» is
-feljött már, miért vannak azok heten?</p>
-<p>Egyszerre meg nagy robajjal megindul egy tüzes sárkány az égbolt
-mennyezetén fönn: feje, miként a holdvilág oly fényes; hosszú
-tűzfarka sziporkákra szakadó szivárvány; olyan robaj támadt jöttére
-odafenn, mintha ezernyi kelevézt vernének érczpaizsokhoz; kevély
-lassúsággal repül el keletnek, s mikor épen Bálványos-vár fölött
-súg el, ottan szertepattan, olyan robbanással, mintha az ég
-kárpitja hasadt volna ketté; a hosszú tűzvonal, a mit maga után
-hagyott, még soká világít az elfeketült égen. A fénytől elvakult
-szemnek úgy tetszik, mintha egyszerre minden csillag eltünt volna
-az égről s csak lassankint tér vissza a helyreálló sötétséggel a
-látása s akkor <span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span> veszi észre, hogy a «hadak utja» (a
-tejut) sokkal fényesebb most, miként az imént volt. Csaba vezér
-harczosai vágtattak most végig rajta; új patkónyomaiktól lett
-fényesebb az út! De hát mi hozta őket ismét vissza?</p>
-<p>Éjfél után megszünik a csillaghullás egy időre; de az alatt
-meg-megvillan egyszer-egyszer az ég alja; mintha a lenyugodott
-napnak rossz álmai volnának, s valahányszor egyik oldaláról a
-másikra fordul, felpirkadna az ég széle.</p>
-<p>Szilamér azt érzé, a mi megjön, ha sokáig néz valaki a csillagok
-közé, hogy beleszédül az égbe.</p>
-<p>S ha oda beleszédül, mibe kapaszkodjék?</p>
-<p>A Bucses-hegy mögül egy fényszikra kezd kiemelkedni, előbb csak
-egy szikra, aztán egy sarló hegye; majd fénylő tűztorony, utoljára
-egy égben úszó ezüstcsónak, a fogyó hold.</p>
-<p>Minden ember szive érez valami magyarázhatlan örömet, mikor azt
-a csillagzatot feltámadni látja az égen, mintha minden emberi
-bánatnak enyhítője, minden kétkedésnek eloszlatója volna.</p>
-<p>Mikor Szilamér ezt az ezüstcsónakot ott látta maga előtt, eszébe
-jutott egy kép.</p>
-<p>Az a kép, a mit a torjai szentegyházban egy mellékoltáron
-látott. Egy felséges asszonynak az alakja, a ki egy mosolygó
-gyermeket tart az ölében, lábaival a fogyó hold csónakjában állva;
-köröskörül aranysugáros diadalfény veszi körül.</p>
-<p>Nézte, nézte soká azt az ezüst ivet ott az égen; ha nem
-jelennék-e meg ő neki is abban amaz asszony képe, a ki világosságot
-ad az emberek szivébe, hogy megértsék, mi külömbség vagyon az egy
-igaz Isten, a minden népek atyja, az örökkön élő és az ős-istenek
-között, a kik az ő népükkel együtt elmulnak? Addig nézte, addig
-nézte, míg a szemei lezáródtak, rájuk nehezült az álom.</p>
-<p>Csendes és jótékony álom. Nem verték fel a rossz rémek, még a
-hajnali tárogató kürtök rivallásai sem; csak az ébreszté föl, mikor
-egyszer a nevén szólítá egy édes, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> ismerős hang. Arra
-fölpillantott, s ime előtte állt az ég csónakából alászállt
-tünemény; egészen előtte; a szelíd jósággal mosolygó anya-alak,
-ölében a repeső gyermekkel, köröskörűl folyva aranyos dicsfénynyel,
-mint az oltárképen.</p>
-<p>De ez nem az égi alak volt, hanem a saját asszonya,
-körülragyogva a pitymalló ég aranybiborától.</p>
-<p>– Hajnal van! szép piros hajnal! suttogá a nő szerető
-mosolylyal. Nézd, mi már felkeltünk. Készen vagyunk az útra.</p>
-<p>– Micsoda útra? kérdezé Szilamér, álomkábultában.</p>
-<p>– Nem hallod a hivogató kürtszókat Bálványos várában?</p>
-<p>Szilamér nem hallotta, mert gyermeke mondott valami szót.</p>
-<p>Azt a szót kitalálni nagyobb kérdés, mint valamennyi papok égi
-homályokba rejtett bölcsessége.</p>
-<p>– Add ide ölembe!</p>
-<p>Azzal a karjára véve a kis fiát, összecsókolgatá annak két piros
-orczáját, s minden csókja után mondott neki az égtől szakadt
-emberke valami olyan szót, a mit megérteni fölér a próféták
-látásaival. És ő megértette.</p>
-<p>– Hát nem indulhatnánk Bálványos-várba? kész minden az útra
-sürgölé Imola.</p>
-<p>– Ma nem! kiálta indulatos daczczal Szilamér, s úgy szorítá
-magához gyermekét, hogy Imola megijedt tőle: azt hitte, agyon
-akarja szorítani. – «Ma nem!»</p>
-<p>S mikor a székely azt mondja, hogy «ma nem!» akkor ég-föld
-összeszakadjon is, az a nap nem olyan nap, a mely őt engedelmesnek
-lássa. Megölhetik, négybevághatják; de helyéből egy darabban meg
-nem mozdíthatják. Opoúr Szilamér nem viszi a fiát tűzön
-fölavatni!</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Ez az egy szó pedig nagy végzet lett Bálványos-várára, és az
-egész őshit vallására nézve. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p>
-<p>Szilamér nem ment el a bálványosvári tűzáldozathoz. Imola
-kandallójában sem lett kioltva a tűz.</p>
-<p>Az pedig régi hit, hogy ha a «hivek» közül csak egynek a
-tűzhelyén maradt is a régi tűzből, az új tüzet nem birják
-lángralobbantani a kilenczfából faragott kerékkel a szűz
-legények.</p>
-<p>A horkázok kürtjei egyre riadtak Bálványos-vár ormairól.
-Szilamér csak leste, hogy mikor gomolyodik majd fel a nagy füst a
-tűzhalomról? a minek a Tiburcz-várhoz jól meg kellett látszani; de
-csak nem támadt az elő. A nap is delelőn volt már; pedig akkorra
-égni kell már az új tűznek: de még mindig se füsti, se lángja.</p>
-<p>Szilamér ott állt a vár ormán, a távol ködeiben elburkolt várra
-bámulva, a mely olyan messze látszott mostan esni. Nehéz nyári köd
-ülte el a tájat, a min keresztül Bálványos-vár úgy tünt fel, akár
-csak egy kék felhő, a sápatag ég alján elpihenve.</p>
-<p>Imola kitalálta, Szilamér min töprenkedik, azt sugá neki: «a tűz
-mind kialudt már a kandallóban is!» ő maga oltotta ki. Látta, hogy
-Szilamér nagyon búsul, megszánta az ő tuhudún hitét. Hisz ennek
-épen olyan szívnyomás az, mint ő neki volt az, hogy nem gyónhatott
-meg.</p>
-<p>Szilamér beszélő szemei úgy meg tudták ezt neki köszönni.</p>
-<p>Hanem késő volt már. Az új tűz csak nem lobbant fel
-Bálványos-vár falain belől.</p>
-<p>A délután is elmult, s az örömtüzek, miket ilyenkor a legények
-raknak, csak nem gyulladtak ki, a tűzkerekek, miket a hegyoldalon
-aláeregetni szoktak, nem kergették egymást. Olyan volt az egész
-Bálványos-vár, mintha már ki volna halva.</p>
-<p>S még mielőtt leszállt volna a nap, meghozta a kora éjszakát a
-zimankós vihar. Délről és nyugatról jöttek, tolakodtak a gomolygó
-felhők; olyan az alakjuk, mintha égtaposó óriások nyomulnának
-egymással megütközni. Ni, annak ottan ezüst sisak van a fején,
-arany taréjzattal, <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span> gömbölyű paizsát ni hogy tolja maga
-előtt. A másik ellenben haragos kék alak, tán Hunor vagy Magor,
-hosszú szürke szakálla úgy lobog utána, bakacsin palástjával fél
-eget beterít. Alatta aranynyal versengő szép világos-fehér alak
-repül uszályával, a sötétből kiválva, engesztelő tündér, tűzveres,
-vérpiros szörnyek útját állják, foszlányokká tépik.
-Villámkorbácsaikkal, lángpallosaikkal a szörnyü istenhősök egymásra
-sujtanak, felharsog az égbolt ádáz haragjuk szavától, s mikor
-összeölelkeztek, egymásba omlottak, sürű sötétség lesz, mintha
-éjjel volna, csak a villám fénye gyujt bele világot, s olyankor ez
-az egész világ sápadt-fehér lesz a fényben, mintha csak halottak
-birodalma volna. Végigrecsegnek egyik hegyláncztól a másikig az ég
-harsonái. Ezek itten Etele király kürtjei, amazok Hildebrandt és a
-Tronjei hős trombitái! Egyszer-egyszer végighasad a nagy
-lobbanástól a sötét égboltozat s messze mélyen belátni az égbe,
-egész fel a nap mezejére, a hol azok a ragyogó alakok ülnek mind
-csoportban: kürtfuvó Lehel, Botond a bárdjával, boszuállásban
-rettentő Vérbulcsu, ősz Álmos, Nemere, Árpád a honszerző, Kupa és
-Gyula az utolsó hősök, Thonuzóba a hős feleségével, az őshit
-vértanui, Zsombor is bizonynyal, de csak egy pillanatig tart
-megjelenésük. Az égi csatacsillag lecsapott a földre, hogy
-megrendült belé az egész hegy várastul, s lángjával meggyujtotta a
-legmagasabb szálfát a tetőn, az mostan fellobog magasra s fényt vet
-a tájra. Ni, hogy omlik alá a vér a felhőkből! A katalauni mezők
-harcza foly odafenn, vagy a nibelungi dal égi folytatása.</p>
-<p>Ekkor érkezett meg a hirnök Bálványos-várából Szilamérhoz, égi
-tüzön, hegyi vizen keresztül. Régi jó hadnagya volt az,
-Koppánd.</p>
-<p>– Mi hirt hozasz? kérdezé Szilamér a lábairól leroskadótól.</p>
-<p>– Mindent, a mi csak rossz. Egy szót se hallj tőlem, a mi a
-halálnál kedvesebb volna. Ma reggel az új tűz nem gyuladt meg: ez
-volt az első átok. Elfordult a tuhudúnoktól <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> az
-Isten. És az alatt, a míg tüzünk nem volt, megtámadták
-Bálványos-várát a torjai keresztyének. Mike Andorás hozta ránk
-őket. A görögtűz koszoruit nem használhattuk ellenük, mert nem volt
-tüzünk, odatolhatták a vívótornyukat. A vashíd alatt nem
-gyujthattuk meg a kénköves aknát, hogy az ostromlók odafulladjanak,
-mert nem volt tüzünk. Ránk törték a kaput. Hát hiszen fegyver volt
-a kezünkben, négyen voltunk egy ellen, nagy erőnk volt velük
-szemben és mégis elbuktunk; le lettünk gázolva pocsékká téve,
-kivertek bennünket a külső várból, beszorítottak a belső várba, a
-honnan csak a pokol tornácza felé szabad még az út.</p>
-<p>– Kivertek benneteket Bálványos-várból! ordítá fel, szégyentől
-lángoló arczczal Szilamér. Kőfal mögül hajtott ki negyedrész
-ellenség! Valamennyi Opoúrt egy Mike Andorás! Hát a szíveteket
-asszonyoknál hagytátok-e?</p>
-<p>– Rém volt rajtunk, lihegé Koppánd. Az Isten elfordulása is
-beteggé tette a szíveinket, rémület, félelem kisért mindnyájunkat a
-harczba. Előre éreztük, hogy veszedelmünkbe megyünk. S mikor a
-kaput betörték ránk a keresztyének, legelől az ostromló hadak közt
-kilencz fehér ruhás kisértet rohant ránk, halotti köntösében, azon
-elijesztőn, a hogy a sírból fölkelének, arczaik fehérek, sírok
-férgeitől szörnyen elrutítva.</p>
-<p>– Az én bélpoklosaim!</p>
-<p>– A pokol hősei lehettek bizonynyal, mert a mint azokkal
-szembetalálkoztunk, elveszett a fegyvernek az éle a kezünkben; ha a
-buzogányomat akartam feléjük emelni, az olyan nehéz volt, mintha
-hordót emelgetnék rúdra tüzve, s ha meg a kardommal csapkodtam
-feléjük, az meg olyan volt, mintha nyakla szalmaszállal ütögetnék
-kőczölöpöt. Futott ezek elől, a ki csak embernek született. Eleven
-embertől én sem ijedek meg, de ki küzd halottakkal?</p>
-<p>– Az én bélpoklosaim! hörgé keservesen Szilamér, öklével ütve
-koponyáját. Megátkozott engem az a gonosz tündér. Ah! Miért nem
-voltam én ott? <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span></p>
-<p>– Hisz ez volt a legnagyobb átok rajtunk, hogy te nem voltál ott
-köztünk; hogy nem volt velünk egy fiatal vezér, a ki a harczi népet
-a zürzavarban rendbe tudja szedni, szavával, példájával
-fellelkesíteni.</p>
-<p>– Hát az öcséim? Hát Zsombor? Hát Iszla?</p>
-<p>– Öcséid? Jó Szilamér. Rég otthon vannak már az ő ükeiknél az
-örök napos mezőkön. Iszla öcséd még Torján elesett, mikor te
-feleséget hoztál, Zsombor pedig elhullt, Mike Andorással harczolva
-az átjáró-vár lonkáján, el is temettük, szép tuhudún szokás
-szerint.</p>
-<p>– Öcséim meghalva? fuldoklá Szilamér, el-elakadozó szóval.</p>
-<p>– Bizony halva ők már. S ki őket túlélte, a ki megsiratta hét
-sebből omló vérkönyeivel, hős apád Kevend, az most ott fekszik a
-ravatalon!</p>
-<p>– Harapd el nyelvedet, hogy ne mondjon több ilyen átkozott
-hirt!</p>
-<p>– Pedig még nincs vége. Hátra a legrosszabb. Az, hogy tűz nélkül
-maradtunk (tűzhelyünk, szívünk is); az, hogy megverettünk, az, hogy
-ellenségünk birja már a külvárunkat, az, hogy két testvéred el van
-már temetve, az, hogy ősz apád is ravatalon fekszik, még mind nem a
-legnagyobbik átok. Annak a betetőzője az, hogy te nem vagy köztünk.
-A kevély győzelmes Mike Andorás most trombitaszó mellett fölkéri a
-várat, s tudva, hogy te nem vagy benne, se a feleséged, azzal
-fenyegetőzik, hogyha magunkat kegyelemre meg nem adjuk, fejünkre
-rontatja Bálványos-várát az Istenek tornyával együtt.</p>
-<p>– No hát ott találjon engem is e várban! rikácsolá Szilamér.
-Felmegyek eléje, s viszem magammal az asszonyom, gyermekem! S majd
-a kit legelől maga előtt talál, abban rám ismerhet, aranynappal
-melledző pánczélingemről, s kardom csapásáról! Készülj hát az útra,
-asszony! Feleségem. Villámlik a felhő, harsog az égdörgés! Így kel
-az utolsó tuhudún az útra. Ottan ég a szálfa! Égi tűz gyujtá meg.
-Itten van az új tűz! Fáklyákat gyujtsatok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> nála!
-Viszem magammal az ég lángját Bálványos-várába! Előre, a ki
-tuhudún! utánam, a ki még szeret!</p>
-<p>Imola bámulva látta a rögtöni nagy átváltozást Szilamér alakján.
-A bősz harag, a vakbuzgó pogány hit egyszerre erőt vett annak egész
-lelkén. Elkezdte a régi vérengző dalokat nagy harsogással énekelni,
-a mik mind az ős bálványistenek magasztalásáról szólnak, előhivatta
-a kürtöseit, megfuvatta velök a hosszu hársfakéregből készült,
-messze elrivalló kürtöket, a miknek a szava elhallik egész a
-Bálványos-várig, és azalatt felölté magára napbálványos pánczélját,
-feltette a ráró-madaras sisakját, előhozatta a harczi ménjét;
-kardot, kelevézt, buzogányt szedett a markába, s míg az ég
-villámait ontá, míg a zápor szakadt, odavágtatott a villámgyujtotta
-szálfához s maga gyujtogatta meg az istenadta tűznél a
-szurokfáklyákat, a miket követőinek szétosztott, és a közben
-folyvást hangzott a csatadala, a mivel népeit a végső kétségbeesett
-harczra fellelkesíté.</p>
-<p>Ez volt az utolsó fellobbanása az ősi tűznek.</p>
-<p>Imola szótlanul és engedelmesen követte férjét e végső halálos
-tusába, kis gyermekével együtt.</p>
-<p>Nagy erő az Isten szeretete, de még nagyobb a nők szerelme!…</p>
-<hr class="tb" />
-<h2>AZ ELREJTŐZÖTT.</h2>
-<p>Bálványos-várának két része volt: egy külvár, a mi tág körben
-foglalta körül a házakat, a mikben a tuhudúnok maradékai laktak. Ez
-a külső vár az utolsó pogány vezér, Gyula támadása után épült; a
-mikor a magyar király az őshit mellett fellázadt székelyeket
-behódította, a tuhudún hadnagyokat váraikból kizavarta, akkor
-mindazok, a kik fel nem vették a keresztséget, ide menekültek
-Bálványos-várába, <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> a minek megvívását nem tanácsolta a
-vajda a királynak. Ellenben a bálványosiaknak is szép hegedűszóban
-tudtul lett adva, hogy a mit a váron belül cselekesznek, azért őket
-ugyan senki nem háborgatja, de a váron kívül mindentől
-őrizkedjenek, a mi a keresztyéneket megháborítaná. Ekkor építették
-a külső várat, a miben valamennyi tuhudún menekült háza bőven
-elfért, valamint a tűzáldozat halma. A menekült előkelők idejöttek
-kincseikkel, marháikkal. Ezt a külső várat, a hegy meredeksége
-miatt, épen csak a kapunak vezető útról lehetett megtámadni, a mi
-előtt egy mély akna volt ásva, a mi meg volt tömve kénkővel; ezen
-aztán egy vasrácshíd vezetett keresztül, úgy, hogy ha az ostromló
-ellenség a hidat elfoglalja, a meggyujtott kénkőnek a füstje úgy
-elbánik vele, mint a méhrajjal, a kit kifüstölnek.</p>
-<p>De még más titkos erővel is fel volt e kapu őrtornya ruházva.
-Mikor ezt építék, egymásután háromszor összedőlt a fal. Akadnak
-rosszlelkü emberek, a kik azt állítják, hogy a torjai keresztyének
-ásták alá éjszaka a falakat; olyan ostoba beszéd is hallatszik,
-hogy a kőműves-mester rosszul rakta le az alapköveket, de a ki
-igazlelkű ember, az bizonynyal tudni fogja, hogy ez az ördögök
-ravaszsága volt, a kik minden építkezésnél addig incselkednek, a
-míg az áldozatjukat meg nem kapják. Miért is a kőműves elvégre azt
-tette, hogy a saját feleségét falaztatta be a torony kőfalába, s
-attól fogva megállt a torony, mint a «Csala tornya». Most is
-mutogatják azt a hosszú, magas márványkövet, mely azt a fülkét
-jelöli a falban, a hová az áldozatul hozott menyecske be lett
-falazva. S ennélfogva ez a tornyos kapu nemcsak hogy az ördögöknek
-ellenállott, de minden emberi ellenségre nézve is bevehetetlenné
-lett téve.</p>
-<p>Annál nagyobb vala a bálványos-váriaknak a megrettenésük, a
-mikor ezt a kívül-belől erős tornyot egy nekiveselkedéssel
-elfoglalták a keresztyén atyafiak. A lehetetlenséggel volt az
-határos. Sokan azt állítják, hogy azért <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> ment ez
-olyan könnyen, mivelhogy a székely a saját nemzetsége ellenében nem
-tud olyan jól verekedni, mint ha idegen nemzetbelivel akaszkodik
-össze; a kik közelebb találtak, azt mondták, hogy az előrohanó
-bélpoklosokat halott vitézeknek nézték, ez a varázs rontotta meg
-karjaik erejét; a legigazságosabbak pedig tudták azt jól, hogy az
-új tűz ki nem gyulladása okozta az egész veszedelmet. Elég az, hogy
-megtörtént s most már a tuhudúnok egész népe fel volt szorítva a
-belső várba, egy szikra tűz nélkül, étel, ital, szüleség nélkül, a
-mit mind elfoglaltak a keresztyének a hirtelenkezű ostrom
-alkalmával.</p>
-<p>De a hol a legnagyobb a kétségbeesés, ott van legközelebb a
-vigasztalás is. Még mielőtt a nap fáklyái jönnének, ime megérkeztek
-száguldozva a Szilamér fáklyavivői. Soha még a hajnal sugárfényét
-sem üdvözlé ember annál nagyobb riadallal, mint a bálványos-váriak
-az első két hirmondót, a kik az égből esett tűzzel megérkezének
-Tiburcz vára felől. Erről az egy oldalról volt még csupán
-hozzájárulható a büszke Bálványos-vár. Innen lehetett a
-megszállottak számára lábas jószágot felhajtani, innen a szent
-forrás kutfejéhez sziklába vágott hosszú lépcsősoron
-alászállni.</p>
-<p>A mint Szilamér maga is megérkezett, újra megszállta a lélek a
-tuhudúnok szívét; a csüggedést felváltá a harczi indulat, szörnyü
-riadallal fogadták őt már a kapuban, s lováról egyenesen paizsukra
-emelték, úgy vitték magukkal be a várudvarra.</p>
-<p>Az ifju vezér aztán egyszerre tudott rendet csinálni a hadi nép
-közt, maga körül gyüjté a hadnagyokat, kinek-kinek kiosztá a maga
-hivatalát, parancsokat adott, a védelemre való szereket felhordatta
-s a maguk helyeire czipelteté, a kovácsokat sürgölte hajító-dárdák,
-nyilak nádalására, üstökben szurkot forraltatott, malomkerekeket
-ácsoltatott össze, mik az ostromlókat eltaposni szánvák,
-gyerekhadat, ifju leányokat lekergetett a pinczeboltokba, hogy ne
-lábatlankodjanak ott. A külső várat elfoglalva <span class=
-"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> tartó
-keresztyének nagyhamar megtudták, hogy a belső várban nagy változás
-történt, a bástyafokon kigyulladó örömtüzekről; az okát is
-megértette velük a torony lonkájára felhágó kádár, a ki hármas
-kürtszó után ezt az üzenetet rivallá le a magasból:</p>
-<p>– Halljad meg szavamat, te Mike Andorás. Az én ifju uram:
-bálványosi tuhudúnok vezére, Opour Szilamér híva hív tégedet, hogy
-holnap hajnalban, napfeljövetelnél jelenj meg a két hárs között
-vele szemben, hozd el magaddal minden fegyveredet, s harczolj meg
-vele akár magad egyedül vitézi párbajban, akár egész hadi népeddel
-az ő népe ellen. Addig pedig vigasztald anyádat s mondd, hogy
-imádkozzék, mert «egy» fia holnap bizonynyal halott lesz!</p>
-<p>Mike Andorás azt felelte rá a maga kádárjával:</p>
-<p>– Ott leszek!</p>
-<p>Imola nem is csodálkozott rajta, hogy Szilamér csak a harczi
-készületekre gondol, s ravatalon fekvő apját még csak megtekinteni
-sem siet. Amaz előbb való, várhat a halott! Van annak ideje!</p>
-<p>Az első nap úgyis csak az asszonyok dolga a halottat elsiratni.
-Imola, a mint lefekteté kis gyermekét, sietett fel a fegyveres
-házba, a hol a ravatal fel volt állítva; két alabárdos őrizte az
-ajtót, hegyével lefelé fordított dárdákkal.</p>
-<p>De nagyon megütközött rajta, mikor a csarnokba belépett, hogy
-semmi asszonysirást sem hallott, ez pedig szokás mind a keresztyén,
-mind a tuhudún halottak virrasztásánál. De még fáklyák sem égtek a
-ravatal körül, csak egy nagy karos tartóban lobogott valami
-nagyfüstű szövétnek, tánczoló lángjával egyik szögletből a másikba
-kergetve a sötétséget. De csak egy asszony sem volt ott, sem a
-hegedűsök, hanem csupa férfiak, a kik közül épen Kájon horkáznak az
-arcza volt előtte ismerős, a többiek mind olyan különös
-viseletekben, a mik nem a rendes harczosoké.</p>
-<p>A terem közepén volt felállítva a ravatal, de olyan magasan,
-<span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span> hogy a rajta fekvő alakra alig lehetett
-rálátni; körüle összeboruló fenyőágak még jobban eltakarták
-arczát.</p>
-<p>Valami nehéz illat terjengett, a nyitott ablakok daczára, a mi
-Imolában valami emléket költögetett fel. Hol érezte ő azt? Miért
-borzong úgy teste-lelke, mikor újra megérzi?</p>
-<p>Kájon horkáz, a mint Imolát meglátta az ajtóban, eléje sietett s
-palástját szétterjesztve előtte, mint két denevérszárnyat, azt
-susogá neki:</p>
-<p>– Térj vissza!</p>
-<p>– Mit csináltok itt?</p>
-<p>– Áldozunk istennek.</p>
-<p>– Nem áldozhatom én veletek?</p>
-<p>– Halott van itt ma.</p>
-<p>– Valóban halott?</p>
-<p>– Mondám, hogy «ma» halott.</p>
-<p>– És holnap?</p>
-<p>– Holnap is halott lesz.</p>
-<p>– És az örökkévalóságban?</p>
-<p>– Talán.</p>
-<p>– Bocsáss hozzá, én látni akarom őt!</p>
-<p>Azzal félretolta maga elől Kájont és odasietett a ravatalhoz.
-Annak az aljánál hevert egy barna tömeg, azt hitte, valami
-párnazsák. Arra felhágott.</p>
-<p>– Vigyázz, az oroszlánra lépsz!</p>
-<p>Már akkor rálépett.</p>
-<p>Az oroszlán felemelte a fejét, megnézte, ki gázolt rá? azzal
-megint csendesen visszatette a fejét a földre.</p>
-<p>Imola meglátta rémülete tárgyát. A ravatalon fekvő Opour Kevend
-szájába a «világ-zár» csoda-virága volt dugva.</p>
-<p>Ki akarta azt onnan kapni, de a ravatal körül álló férfiak
-elrángatták a tetemtől.</p>
-<p>– Ő nem halt meg, csak el van rejtőzve! Lihegé Imola
-iszonyattal.</p>
-<p>– Te mondád! felelt Kájon.</p>
-<p>– Ti kényszerítettétek őt az áldozatra! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>– Ez a sor! monda Kájon. Mikor a földön nincs tanács, az égbe
-kell érte menni. Ez az ősi szokás. A legvénebb vezért illeti ez az
-út. Hadúr elé csak ő mehet a nap mezejére. Damasek Isten csak ő rá
-bizhatja izenetét.</p>
-<p>De már most igazán haragba jött Imola.</p>
-<p>– Hallod-e, Kájon horkáz! Én hozzám ne beszélj úgy, mint egy
-szájtátó gyermekhez, vagy egy kölyü-fejü paraszthoz! Én a te
-tuhudún hitedbe nem szólok; nem bánom, hidd, a mit akarsz!
-Áldozzatok miattam fehér lóval, komondor kutyával, de én az
-apósomat, az én férjem atyját megáldoztatni nem engedem! Abba már
-beleszólok.</p>
-<p>– Hiszen nem áldozzuk őt meg! Ime csak hét napig leszen halott,
-akkor ismét feltámad és életre kél.</p>
-<p>– Ezt meséld a bolondnak! A ki hét napig a sírban fekszik, az
-soha többet nem látja ezt a világot!</p>
-<p>Kájon horkáz olyan csodálatosan vigyorgott erre a szóra.</p>
-<p>– És hát olyan nagy baj lenne abból, ha Opour Kevend hét nap
-mulva nem látná ezt a világot? Beszéljünk egymással okos emberek
-módjára, asszonyom. Neked legjobban meg kell azt értened. Az őshit
-világának vége van már. Az utolsó láng csak pislog, de nem világít,
-nem melegít többé. A mi fánknak a gyökerei elrohadtak, hiában
-támogatják, ki kell annak dülni. A kik még velünk együtt áldoznak,
-csak a kevélység és a régiekre való visszaemlékezés tartja őket
-hozzánk. Mi magunk sem érezzük már, a mit mondunk. Mi haszna
-rugódozunk az ösztön ellen? A nagy népek között, a kik mind
-felvették a kereszt vallását, nekünk el kell enyésznünk. Fiaink,
-leányaink lopva úgy is a ti egyházaitokat látogatják már s a mi
-áldozatainknál egyre gyérül a nép. A világ nagy folyó, mi azt
-vissza nem fordíthatjuk. Ime láthatod: egy maroknyi keresztyén had,
-kilencz bélpoklos lázárral kiveri a tuhudúnok ezreit a megerősített
-várukból; a tuhudún az ős istenek oltáraiért nem tud, nem akar
-harczolni többé.</p>
-<p>Imola ámult és bámult. Hisz ezek olyan szavak, a mik igen jók
-volnának a maguk helyén és idején elmondva. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> Szemre
-főre nézett a jelenvalók közt. Kájon horkáz észrevette a
-kétkedését.</p>
-<p>– Hát látod, asszonyom, ezek a tisztes férfiak mind az én
-szájammal beszélnek. Ez itt Seremás «táltos», ez Karakó «gyula», ez
-Vetyegő «kádár», ez Tihadár «billogos», ez Csomok «perestáldó», ez
-Sügetér «garaboncz.» Agg eb bánja dolgát! Nekünk kifelé áll mind a
-szekérrudunk. Idestova úgy kimaradunk, mint a káposztatorzsa a
-hóból.</p>
-<p>Hát mért ne lehetnék én olyan jó esperes, mint a torjai, vagy
-olyan prépost, mint az udvarhelyi? nekem is van borotvált pilis a
-fejemen, mint neki; ha felveszem annak a palástját, egyszeriben az
-vagyok. A kádár lehetne «dulló» a billogos, a perestáldó a
-keresztyéneknél is be van véve: csak csuhát kell változtatniok s
-megtanulni az imádságokat; a garabonczok lehetnének egyházfiak; a
-táltosnak is tudnék jó hivatalt, a királyok most hoztak egy
-törvényt a «macellumokról»: ahhoz ő nagyon jól értene. «Minden
-szentnek maga felé hajlik a karja.» Ezt te jobban tudod. Mink sem
-vagyunk jobbak. «Adjátok meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket!» s
-mi az «Úr imájának» a többi részét mind ráadásba veszszük.
-Szerezzétek meg magatoknak a mi emberségünket, horkázokét,
-táltosokét, s mi olyan szépen átvezetjük a tuhudún népet hozzátok,
-hogy észre sem veszi. Az ő ősi ünnepeit átváltoztatjuk keresztyén
-ünnepekké; a tűzgyujtás áldozatából csinálunk szentivánéji
-tűzünnepet, a tündérekből csinálunk szenteket, Damasek Istenből
-Jehovát, az ördögöket meghagyjuk ördögöknek s minden rendben
-lesz.</p>
-<p>Imola undorodva fordítá el az arczát ettől az istenekre alkudozó
-pogánytól, a ki nem titkolja, hogy ő bizony kész volna a mennyei
-üdvösséget elfogadni, de nem a vértanúság árán; hanem hogy neki
-fizessenek érte. S azok a többiek mind rábólintottak.</p>
-<p>– Ez mind igen józan beszéd, mondá az úrnő; de ha én tinektek
-volnék, hát azt tenném, hogy ezt így elmondanám <span class=
-"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> az én
-uramnak, a vezérnek magának szemtül-szemébe, szájtól fülébe.</p>
-<p>Hah milyen kaczagás támadt erre egyszerre a belső emberek
-közt.</p>
-<p>– No azzal jól járnánk, ha ezt Opour Kevend hallaná, a mit most
-elmondtunk! Engem karóba huzatna! Engem cziheren égettetne meg!
-Engem mozsárban töretne össze! Engem lófarkra köttetne! Az kellene
-csak, hogy ezt Opour Kevend uram hallja!</p>
-<p>… De hátha hallotta is már?</p>
-<p>Imola eliszonyodva nézte az elrejtőzött rhabonbán arczát.</p>
-<p>Az alatt, a míg Kájon horkáz beszélt, a tetszhalott arczvonásai
-ugyan nem változtak, azokat kővé fagyottan tartá a gonosz
-vajákolás; hanem a haja, meg a szakálla megőszült e néhány pillanat
-alatt! Neki hallania kellett mind azt a kinzó ármányt, a mit ezek
-az emberek ellene elkövettek, legkedvesebb kegyenczei, a kiket
-ápolt, védelmezett, a kikért vérét ontotta, a kiknek köntösét
-csókolta. A pokol nyilt meg előtte ez áruló szavakra, egész
-rettenetességében; az a tudat, hogy egész életének dicsősége, híre,
-imádata nem volt egyéb, mint bolondok játéka egy vakemberrel; hogy
-azok az istenek, a kiket ő keres, maguk azok a fényes mezők, a
-miket azok laknak, nincsenek sehol; és ő nem fog odamenni, hanem
-fog lemenni a hideg földbe, az ürgék közé, a kiknek annyiszor
-meggyónta bűneit, s ott fog, ha fölébred, a nagy sötétségben
-dörömbözni koporsója födelén és imádni a halált, a ki lelkétől
-megszabadítsak. Egy egész végtelenséget érzett megnyilni maga
-alatt, a mibe feltarthatatlanul alá kell hullnia; egy
-végtelenséget, tele kiáltó sötétséggel. Mi a pokol, ha nem ez az? A
-rémület, az iszonyat, mely tagjainak merevencsét meg nem birta
-törni, megfehéríté a haját. A ki elébb csak szürke volt, mint az
-aczél, most fehér lett, mint az ezüst; haja és szakálla.</p>
-<p>– Nézzetek oda! kiálta Imola, a fekvő alakra mutatva;
-<span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span></p>
-<p>A férfiak elszörnyedve riadoztak szét a ravatal mellől.</p>
-<p>Csak Kájon horkáz tartá meg nyugalmát.</p>
-<p>– Ő hallotta hát, a mit mi beszéltünk s húsz évet vénült ennek
-hallásától. Annál inkább meg van érve a halálra. Senki sem áll
-útjában a végzetnek, egyedül ő. Térjen meg oda, a hova vágyott.</p>
-<p>(Az elrejtőzöttnek a homlokán fehér gyöngyök törtek elő: hideg
-veríték.)</p>
-<p>Imola elszörnyedve rebegé:</p>
-<p>– Ti el akarjátok őt élve temetni!</p>
-<p>– Ujra fölássuk, s akkor támadjon föl, ha tud!</p>
-<p>– Ti megölitek őt!</p>
-<p>– Ő maga önként szánta el magát az áldozatra!</p>
-<p>– Ti pogányok!</p>
-<p>– Miért pogányok? Hát a nagy Megváltó nem önként vállalta-e el a
-halált? Nem feszíttette-e magát a keresztfára? Nagyobb kár-e Opour
-Kevendért, mint volt a názáretbeli királyért?</p>
-<p>Imolának az arczát a harag pirja futotta át.</p>
-<p>– És én azt mondom, hogy Isten úgy legyen hozzám és gyermekemhez
-irgalmas, kegyelmes, a hogy én nem fogom azt megengedni, hogy
-férjem atyját élve eltemessék!</p>
-<p>– Hát mit akarsz tenni?</p>
-<p>– Én tudom, hogyan lehetne életrehozni az elrejtőzöttet.</p>
-<p>– S te azt megtennéd?</p>
-<p>– Meg fogom tenni.</p>
-<p>– Gondolj magadra asszony! De gondolj gyermekedre, a kit
-Istennek ajánlottál az imént. Ha az egész világon minden mérget
-összegyüjtenének, a mi kigyó fejében, eskarap farkában, varangyban,
-pókban, gyilkos csomorikában lakik s azt egy pohárba töltve
-odatennék eléd, hogy ürítsd ki, nagyobb halálkínt nem vennél
-magadnak, mint ha ezt az embert, a ki itt előtted megdermedve
-fekszik, még egyszer életre visszahivod: mert nem rosszabb ellenség
-az ördög az angyalra nézve, mint az a tuhudún apa, a kinek
-<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> két derék fiát megölték a keresztyének,
-arra az asszonyra nézve, a ki miatt ez történt. Gyilkosodat
-ébreszted fel benne! Hóhérját, kárhozatravivőjét magzatodnak.</p>
-<p>– Elhiszem, hogy úgy lesz, szólt Imola szilárdul. De az én
-hitem, a Krisztus vallása, azt parancsolja, hogy annak, a ki
-ellenem vétett és véteni fog, megbocsássak. És én nekem nem szabad
-megváltanom életemet, nem gyermekem életét annak az árán, hogy egy
-embert tudtommal, beleegyezésemmel megöljenek: hogy megöljék
-előttem a férjemnek atyját és én ne szóljak, ne tegyek semmit arra,
-hogy őt megmentsem. Én az én Jézus Krisztusomat követem.</p>
-<p>Ezt mondva, még egyszer felszökött a fekvő oroszlán hátára, s
-odanyúlva Opour Kevend fejéhez, kiragadta annak a szájából a
-világzár virágot s messze elhajítá. (A tetszhalott azt érzé, hogy
-egy láthatlan kéz megragadja végtelen esésében s emeli fölfelé, hol
-a csillagtalan semmiség határt ér, s ismét közeledik a véghetetlen
-magasságú ég!)</p>
-<p>De a megrémült czinkosok mind odarohantak az asszonyhoz, a
-tettenkapott gonosztevők kétségbeesett dühével s el akarták őt
-ránczigálni a tetemtől.</p>
-<p>– Hahó! kiálta Imola, haragra bőszülten. Ébredj fel oroszlán! Ne
-hagyd a gazdádat! Segíts megküzdenem a nyomorultakkal!</p>
-<p>S az oktalan állat megérté a csodálatos asszony szavát. Ordítva
-ugrott fel fektéből s megrázta rettentő sörényét, szörnyű
-tenyerével rácsapva a ravatal padjára, hogy az egész összedőlt
-egyszerre s a tetem kigurult belőle.</p>
-<p>Táltos, horkáz, garaboncz most futott, iramodott ajtón ablakon
-át a felbőszült fenevad elől, a merre tágasabb a világ: egy
-pillanat mulva nem volt ott más, csak Imola és a tetszhalott.</p>
-<p>Az oroszlán pedig nagy kevélyen odaült az ajtó küszöbére,
-királyi pofáját fennyen fölemelve, s ha valaki közeledni merészelt,
-elég volt egy mordulása, hogy falnak fusson a fejével tőle.
-<span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span></p>
-<p>Aztán egyszer-egyszer hátra fordítá a fejét megnézni hogy mit
-mível amaz asszony.</p>
-<p>A gazdáját költögeti; hideg vízzel locsolgatja, tenyerével
-dörzsölgeti. De nem birja életre hozni. Nagyon mélyen elaltatták
-azt. A veríték fénylik a nő homlokán; de még az elrejtőzött arczára
-nem tért vissza a pir. A világzár virág nagyon jól bezárta a
-szívét.</p>
-<p>Imola kifáradva tekinte az oroszlánra, mintha panaszkodnék neki
-a szemeivel.</p>
-<p>– Nem birsz te azzal egy magadban, mondá az oroszlán. Várj, majd
-én segítek!</p>
-<p>S odament ő is a gazdájához, hogy segítsen őt kis
-gazdasszonyának felkölteni.</p>
-<p>Már hiszen, ha Opour Kevendnek féllába még ezen a világon volt,
-hát mikor annak a lábnak a talpát elkezdte az oroszlán
-ráspoly-nyelvével végignyalogatni, csakugyan nem állhatta tovább a
-halottember dicsőségét, nagyot kellett vele rúgni s ezzel az egy
-rugással megint itthon termett ezen a világon.</p>
-<p>Az első dolga az volt e földön, hogy reszketni kezdett, mint a
-lázbeteg, s nagy fogvaczogással olyan szókat mondott, a miket maga
-sem értett meg. Imola sietett őt betakarni a palástjával, s ölébe
-vette a fejét: a bolond oroszlán meg azt tette, hogy meleget fujt
-neki a szíve tájára s úgy nyihogott, mint valami kutya.</p>
-<p>Voltak abban az időben ilyen csodálatos hűségű oroszlánok, mint
-azé a keresztes lovagé, a kinek még a tengeren is utána úszott a hű
-oroszlánja, míg odafulladt.<a name="FNanchor_6" id=
-"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p>
-<p>Imola megsímogatta a kezével az ősz rhabonbán homlokát, a ki
-nagy nehezen felemelte pilláit s csodálatos fényhagyta szemeivel
-feltekinte reá.</p>
-<p>Csak suttogni tudott: erős hangja elmaradt valahol a hadak
-útján, a hideg égben. <span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span></p>
-<p>– Felköltöttél. Visszahivtál. Messze jártam. Égből jövök. Istent
-láttam. Szavát hallám. Nem maradok itt sokáig. Jobb odafenn. Mondok
-egy szót. Azt hallják meg. Isten küldi. Most tudom már igaz nevét.
-Az Isten neve «irgalom».</p>
-<p>S azzal kezével megfogva hosszan lecsüngő ősz üstökét, odanyujtá
-az Imola kezébe: «bontsd ki ezt!»</p>
-<p>Annak pedig nagy jelentése volt! Befonatlan hajfürtöket csak a
-keresztyén székelyek viseltek.</p>
-<h2>A VÉRSZÖVETSÉG.</h2>
-<p>A zivatar tova vonult. A sűrű égvillogások a Bucsesd hegyormai
-mögül, még egyre rémledeztek fel az éjszakában. A hold-karéj sápadt
-világa a várfokon imette álló őrök alakjainak árnyékát odaveté a
-kastély falaira; a vihar után itt maradt erős szél el-elnyomta a
-fáklyák lobogványát; a keleti ég alján pirkadni kezdett a hajnal.
-Négyféle világosság küzdött egymással. S e káprázatban a
-bálványos-vári tuhudúnok nagy szertartásra készültek: új vezér
-választásra: esküllőre.</p>
-<p>Az udvar közepére felállíták az eskütétel kolonczát: melléje
-felhordták a négy éltető bálványait az istenek tornyából s a világ
-négy része irányában elhelyezték: a koloncz közepére letették a
-szerecsendió kelyhet, a mi szakasztott mása volt a bondavári
-szövetségkehelynek, s azt megtölték borral félig.</p>
-<p>Két vitéz előhozta a Zandirhám kőpaizsait, az alaptörvényekkel,
-a harmadik a Csaba vezér hagyatékát az ökörbőrön s azok hárman a
-koloncz elé álltak.</p>
-<p>Hátul félkaréjban voltak felállítva az igreczesek, hangicsáló
-szereikkel, azokon túl az éneklő leányok, tölgyfa koszorúkkal és
-sarlókkal a kezeikben.</p>
-<p>A fegyveres sokáság pedig hét csapatban volt felállítva az
-udvarban; úgy, hogy a nyolcz szegletű udvarnak egy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span>
-szakasza üresen maradt, minden csapatnak az elején ott állt a
-vezér; egy-egy őscsaládból való tuhudún, a kinek az eredetét fel
-kellett vinni egész Tuhutúm dédapáig. Nagy, kiterjesztett
-kerecsen-szárny a sisak mellett különbözteté meg a vezéreket.</p>
-<p>Mikor a toronyőr elkiáltá a magasból: «hajnal van, szép piros
-hajnal!» akkor a kádár előjött a kastélyból a nagy áldozatdobbal, a
-minek üstalakú feneke volt, s három dobütéssel jelt adott a
-szertartásra. Csendesség lett a sokaságban szerte.</p>
-<p>– Tuhudún székelyek! Kiálta a kádár. Öreg rhabonbánunk jó Opour
-Kevend, elméne Hadúrhoz, Damasek istenhez, a nap mezejére. Ember
-nem tudhatja, visszabocsátják-e a dicsőült ősök, ha egyszer köztök
-lesz? Kapuinkon zörget halálos ellenség: oltárainkat vivja; bizony
-vezér nélkül mi el nem lehetünk. Válaszszunk új vezért, fiatalt,
-erőset, a ki a réginek nyomdokába hágjon: a ki a vashídat e földi
-várunkhoz és az arany hídat a nap mezejéig bizony jól megvédje. Ha
-tudtok, ismertek mi közöttünk ilyet, kiáltsátok nevét.</p>
-<p>Nagy rivallás támadt erre a nép között; de valamennyien mind egy
-szívvel és szájjal csak egy nevet kiáltának:</p>
-<p>«Opoúr Szilamér!»</p>
-<p>– Menjetek vezérek! szólt erre a kádár, vegyétek kádári paizsom
-s hozzátok ide rajta a megválasztottat, a kit a nép kiván.</p>
-<p>Nem sokára visszatért a hét vezér, erős vállaikon emelve a
-paizst, a melyen az új vezér állt, miként egy bálvány. Kezében az
-aranycsákány, homlokán az aranyabroncs.</p>
-<p>A pirkadó égtől veres volt az aranynap képe is mellén; de még az
-arcza is, úgy állt ott a nép fejei fölé emelten, mint maga a
-hadisten.</p>
-<p>Iszonyú ordítás fogadta megjelentét, a harczi rend kardjával
-verte paizsait, a kürtölők pofaszakadásig fujták az üdvözlőt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span></p>
-<p>És ugyanakkor ott künn a külső várban énekelték a keresztyén
-székelyek a szent zsolozsmát: «Isten, szabadítsd meg a szent
-sírt!»</p>
-<p>Mike Andorás még az éjjel gyors lovast futtatott Torjára, az
-anyjához és az espereshez. Az anyjához azzal az izenettel, hogy
-holnap a két fia közül az egyik bizony meghal, a másik fegyvere
-által: imádkozzék a lelkéért; az esperest pedig arra kérte, hogy
-siessen hozzá, a gyóntatást, felmentést és az utolsó szentséget
-végezni.</p>
-<p>De a hírmondó már feleúton találta Mike Sárát, a két pappal
-együtt; a rhabonbánné sietett két tele kézzel, a mint Andorás
-győzelmét meghallotta a bálványos-váriak felett; az egyik keze tele
-volt fegyverrel: nagyszámú segélyhadakat hozott Andorás számára; a
-másik keze pedig tele volt malaszttal. Erős hite volt benne, hogy
-Isten megsegíti őt, megakadályoztatja a testvérek szörnyű
-vérontását, a mi pedig csodatétel nélkül el nem maradhat. A
-keresztyéneknek nem lehet már többé visszalépni; a mi nagy munkát
-megkezdtek, azt tökéletességre is kell vinniök. A tuhudúnoknak
-pedig végső küzdelmüket a kétségbeesés vad dühe segíti. Isten bölcs
-lelke talál itt világot, nem más.</p>
-<p>Mike Sára asszony is megérkezék első pitymallatra a
-Bálványos-várba s első dolga volt a papokkal misét tartatni, a
-harczi népet áldozatra, áhitatos bűnbánatra serkenteni.</p>
-<p>Odabenn pedig folyt a vezérválasztási szer.</p>
-<p>A kolonczra kitett serlegbe mindegyik vezér egy nyilat mártott
-be. A kádár hozzájuk beszélt:</p>
-<p>– Ime ez áldozatkehelybe fogjátok csorgatni, saját nyilatokkal
-megnyitott ereitekből az áldozatvért. E vezéri vérrel összegyült
-bor áldomása legelőször is száll a választott vezérnek: utána a
-többi vezér a kelyhet kiüríti. S a vérszövetséggel lesz megkötve a
-szer, hogy senki közületek az őstörvényeket, az ős isteneket soha
-el nem hagyja: végső csepp véreig védelmezni fogja egymást és
-vezérét, <span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
-"Page_196">-196-</a></span> míg nap és csillagok járnak az égen, el
-nem árulja. Így tettek őseink, Etelétől kezdve, s a Hetumogerek, a
-székely vezérek. Így tegyetek ti is. Ez az ősmagyar vérszövetség
-szere!</p>
-<p>Ha egyszer ez a vérszövetség meg lesz kötve, akkor többé Opoúr
-Szilamér számára nincs nyitva a szentek paradicsoma.</p>
-<p>De nem köttetett meg; mert mielőtt az első a saját nyilával
-felszakította volna a karján az eret, egy erős női hang felcsattant
-a tornácz lonkájáról: «hagyjatok fel a szertartással!»</p>
-<p>S mintha még nagyobb súlyt akarna adni a tiltakozásnak,
-mennydörgő bőgéssel ordította utána az oroszlán a maga szózatát. Az
-elbámuló tuhudúnok odatekintének s dermesztő fagy állta el
-szíveiket attól a látványtól. Az emelt tornáczon egy délczeg női
-alak állt, kit ők sohse láttak: vagy nem így, a hogy most: hisz ez
-egy istennő! tán a Furusina tündér? vagy az alirumnák királynéja? s
-oly hatalmas, és mégis jóságos egész tekintete. S ennek vállára
-támaszkodik egy ősz férfialak, a ki úgy hasonlít Opoúr Kevendhez,
-csakhogy szakálla és haja tiszta galambfehér símára szétbontva;
-arcza sem oly büszke, milyennek ismerték: nem oly parancsoló;
-alakja görnyeteg: az egyik karjával a nő vállaira, másik kezével az
-oroszlán felemelt fejére támaszkodva jő, mint egy kisértet.</p>
-<p>Halotti csendesség támadt e látásra.</p>
-<p>Az asszony szólt bátran:</p>
-<p>– Ti nem választhattok új vezért e napon; mert az elrejtőzött
-agg vezér visszatért közétek. Ime él és itt marad veletek. Tőle
-halljátok meg Isten izenetét.</p>
-<p>A szent elborzadás mormogása költ fel a tuhudún sokaságban
-szerte: túlvilági jelenésnek látta ezt mindenki. A papi szerzetnek
-borsózott a háta: horkáz, táltos, kádár, garaboncz, billogos
-összedugta a fejét: «no most jaj lesz nekünk».</p>
-<p>De Szilamér, a mint meglátta ősz apját, fáratag fejével
-<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span></p>
-<p>Imola vállára hajoltan; leugrott nagy ordítással társai
-válláról, s eldobva kezéből a vezéri aranycsákányt, lekapva fejéről
-az aranyabroncsot, rohant fel zokogva oda a tornáczra, s levetve
-magát az apja lábaihoz, átölelé annak a térdeit, s csak azt
-fuldokolta: «atyám, édes szülém!»</p>
-<p>Opoúr Kevend fejére tette reszketeg kezét.</p>
-<p>– Tedd vissza fejedre az aranyabroncsot, és vezesd a népet. Én
-már csak az útat mutatom, merre vidd. – Isten előtt jártam,
-Istentől jövök most. – Jőjjetek közelebb. – Halljátok mit
-izent?</p>
-<p>A tuhudúnok alázatos félelemmel gyülekeztek össze mind a tornácz
-körül s csendben lesték az ősz vezér szavait.</p>
-<p>Valóban olyan volt a hangja, mintha nem emberi ajkról, de
-valahonnan végtelen magasból zengne búgna alá.</p>
-<p>«Magyarok Istene azt izeni nektek: nincsen harcz háború az
-istenek között. Azok ott odafenn se egymást nem sértik, se egymás
-népeit boszura nem küldik. A mi ős istenünk egy a Jehovával:
-angyalok, tündérek, hősök és vértanuk egymásra ismernek odafenn az
-égben; csak itt lenn a földön különbözik nevök. A Damasek Isten ezt
-izeni nektek. Vitéz székely nemzet, békülj ki magaddal! Hagyd a
-testvérharczot: hagyd az oltárokat, a miknél vér folyik: keress
-olyan oltárt, hol bűnöd lemossák: a földi tüz helyett fogadd az ég
-tüzét. Imádd Istenedül azt, ki láthatatlan. És annak a fiát, a ki
-testet öltött, hogy meggyőzze a halált. Én Damasek Isten azért
-hived leszek. Leszek, a ki voltam: magyarok Istene; veletek
-örvendő, veletek gyászoló, értetek harczoló, csodákat mívelő,
-sirból feltámasztó, örökké megtartó magyarok Istene! Boruljatok
-térdre!»</p>
-<p>S e szókkal szétterjeszté karjait az ősz rhabonbán, mint egy élő
-kereszt, s már nem kellett őt támogatni sem a nőnek, sem az
-oroszlánnak.</p>
-<p>A nép mind térdre omlott e csodára, s a férfisereg elkezdte
-azonnal a befonott haját kibontogatni, Szilamér példájára, a ki
-maga indította ezt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_198"
-id="Page_198">-198-</a></span></p>
-<p>Isten izente ezt! Csodatétel által. Az «elrejtőzés» nagy csodája
-által.</p>
-<p>Az ősz rhabonbán tovább beszélt.</p>
-<p>– Nyissátok meg a kapukat s járuljatok a ti testvéreitek elé
-fegyvertelen kézzel és fedetlen fővel. Elől bocsássátok, ki legjobb
-köztetek: a hivő asszonyt; a legártatlanabbal, kicsiny gyermekével.
-Neki van adományozva Istentől a hatalom haragvó sziveknek
-kibékítésére. Ő közbenjáró lesz az én népem, és az ő anyjának a
-népe között. Ő meg fogja hajtani a hatalmasok szivét, hogy azokat,
-a kik nekem híveim voltak, ne hagyják elpusztulni; az én
-horkázomat, táltosomat, gyulámat, kádáromat becsüljék meg az ő
-szokásaik szerint s tartsák tisztességben.</p>
-<p>A «ludasok» ugyan nagyot fohászkodtak erre a szóra. Mégis csak
-igazán Isten csodájának kellett itt történni. A nélkül bizonynyal
-mind valamennyinek karóhegyében volna a helye.</p>
-<p>– És aztán majd mondd el hatalmas anyádnak: rebegé az öreg,
-Imola fejét keblére vonva; hogy a mily igazán én neki megbocsátom
-két fiam halálát, ő is oly igazán bocsássa meg nekem, hogy egyetlen
-leányát, azt a jók közt is jót, egy ilyen gonosz, vad, minden
-bünben jártas fiuhoz kötöttem, a ki csak aláhuzná őt magával az
-égből; mert rossz, tudatlan és reá érdemetlen.</p>
-<p>Úgy szidta az előtte térdepelő fiát: ez pedig csókolta a
-kezét.</p>
-<p>– De te nem hagyod őt az égből leesni! rebegé az öreg. Te neked
-erőd van! Hallottam mit mondtál, mikor én aludtam. Hosszú álom volt
-az: ni, hogy megőszültem! Azzal a szavaddal engem is felvettél.
-Pokol sötétjéből engem kiragadtál. Tudod-e, mi voltam? Meglánczolt
-rab voltam: néma fenevadba szorult emberlélek voltam; tenger
-fenekére sülyedt átok voltam; ember szivvel érző megrugdalt kő
-voltam; égből aláeső számkivetett voltam; de te megváltottál. Nézd
-ezt a rossz fiút, tégy vele kegyelmet, váltsd meg majd őtet is.
-<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span></p>
-<p>Imola is odaroskadt az ősz apa lábaihoz. Kevend a fejére tette a
-reszkető jobbját.</p>
-<p>– Minden áldásom a te fejed tetézze. Egész nemzetséged örök
-legyen és dicső. De te neked, rossz fiú, egyetlen átkomat, a mi még
-megmaradt rosszabbik kezemben, azt sujtom fejedhez: ha valaha
-éltedben ezt a drága asszonyt megkeserítenéd!</p>
-<p>… Lám! Hisz itt még az átok is áldássá fogamzik.</p>
-<p>Ilyen csodákat tesz, mikor jó kedve van, magyarok Istene?</p>
-<h2>A KÖTÉS.</h2>
-<p>A felkelő nap első sugarai kivillantak a keleti havasok mögül,
-rózsaszinű fátyolt szőve a ködös erdőhátak és völgyek fölé. Az első
-napsugárra egyszerre szólaltak meg a bálványosváriak és a torjaiak
-csatakürtjei. A felvonó hid csattogva ereszkedék alá a várkapúból;
-de a ki előjött rajta, az nem a bajvivó dalia volt, hanem a
-lefátyolozott nő, ölében a kis gyermekkel, a kit palástjával
-betakart.</p>
-<p>Keresztyén rend szerint még nem volt ő az urának megesküdött
-felesége, oltár előtt összekötve, áldással elbocsátva: azért
-illett, hogy fejét fátyollal borítsa és gyermekét palástja alá
-rejtse.</p>
-<p>De a ki a két hárs mögül eléje jött, az sem a másik bajvivó
-levente volt ám, hanem egy másik asszony, a ki pedig szigorú
-orczával, kevély lépésekkel közeledett felé: egyik kezében zöld
-hársfaágat, másikban az aranycsákányt tartva, mint illik a
-nemzetség fejéhez és anyához, a ki ura és birája huszezreknek s
-azonfölül az ő leányának, s a míg egyik kezével békét ajánlani, a
-másikkal itéletet hozni az ő hivatala.</p>
-<p>De a mint szembejutottak egymással, s a mint Imola a kis fia
-arczáról feltakarta a palástja szárnyát, a mint ez nevető orczával
-öreg anyja felé nyujtá két kis kláris kezét; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> de
-elfelejté Mike Sára a maga rhabonbáni hivatalát egyszerre, s
-eldobva zöld ágat, aranycsákányt, mindent a kezéből, úgy kapta az
-ölébe azt a kis porontyot, mintha neki hozták volna. Imola térdre
-esett az anyja lábaihoz, s aztán Mike Sára is odatérdelt le melléje
-s úgy siratták el együtt ketten azt az örömmagzatot. Mind a kettő
-elfeledte azt a sok szép okos beszédet, a mit a két ellenséges
-tábor előtt szükséges volna elmondani.</p>
-<p>De hiszen többet értettek azok ebből az örömsirásból és
-ölelkezésből, mint minden ékesen szólásból, s nem kellett nekik
-ennél a példánál nagyobb buzdítás: Opour Szilamér elveté a paizsát,
-úgy rohant ki a várkapun, és szemközt eléje, épen úgy, vért nélkül
-sietett Mike Andorás, s a hol egybetalálkoztak, átölelték egymást,
-de nem hogy megbirkózzanak, hanem hogy megcsókolják egymás
-szakállát.</p>
-<p>– Én megbocsátom neked hugom elrablását.</p>
-<p>– És én megbocsátom neked testvérem halálát.</p>
-<p>Azzal egymás jobbjába csaptak s megköték a békét.</p>
-<p>Az egész nép idekinn rákiáltá, ezt látva, háromszor a Jézus
-nevét; Bálványosvár falai háromszor adták vissza e kiáltást: talán
-nem is a falak, hanem a falakon álló nép.</p>
-<p>A keresztyén táborból előjött az esperes, a barát, még Kőrös apó
-is előkullogott, a mint látta, hogy itt nem lesz verekedés; aztán
-meg a bélpoklosok szerzete teljes számban: a Bálványos-várból pedig
-kivonultak a táltosok, a horkáz, a billogos, a kádár, a gyula, meg
-a garabonczok; s «áldás békességgel» üdvözlék a keresztyén papokat.
-Kájon horkáz jelenté az esperesnek, hogy a bálványosi tuhudún nép
-kész fölvenni a keresztséget, áttérni a Jézus hitére: az ősz
-rhabonbán, Kevend óhajtja, hogy ő maga mártassék bele előljáróképen
-a szent patakba.</p>
-<p>– No nem bánom, mondá Szilamér, én is odahajtom a fejemet a viz
-alá. Elfogadom mennyei vezéremül a Jézus Krisztust, mert derék
-ember volt. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span></p>
-<p>– Isten! Isten! édes fiam! Igazíták őt helyre az esperes is, meg
-Sára asszony is.</p>
-<p>– No hát annyival derekabb ember volt, hogy úgy vitte a földi
-életét, hogy Istenné lett. Megismertem az útját, megszerettem:
-követem. Hanem azt az egyet engedjétek meg nekem, hogy az öreg
-Istent, a kit ti Jehovának, Zebaothnak neveztek, hadd hivjam én azt
-ezután is magyarok Istenének!</p>
-<p>Az esperes jó ember volt, egybe ráállt, hanem a barát nagyon
-szítta a fogát: nem járja ez.</p>
-<p>– Aztán még egyet hagyjatok meg a kedvemért. Lemondok mindenféle
-pogány áldozatokról; viz mellett, tűz mellett, nem tartok semmiféle
-bálványokat: a mik voltak, azokat mind elrejtetem a föld alá, a hol
-senki rájuk nem talál többet; hanem azt az újtűzgyujtó ünnepet
-hagyjátok meg nekünk; úgy kivánja azt a mi szivünk! Senkit sem
-bántunk meg vele. Inkább adjatok neki valami szent nevet, teszem
-fel: «Pilátus-égetés!» ’sz az is szent volt, benne van a
-crédóban.</p>
-<p>Az esperes arra is kezet adott, s ekkor aztán szent volt a
-szövetség, s annak a megpecsételésére Szilamér lehuzta a csizmát a
-lábáról s azt megtöltetve borral, ráköszönté a szentháromságra, az
-«atya» helyett a «magyarok Istenét» tisztelve.</p>
-<p>– De hiszen ez schisma! szörnyülködék el Rhadamantus barát.</p>
-<p>– Persze, hogy csizma, mondá az esperes. De azért csak igyunk
-belőle, ha ránk köszöntik.</p>
-<p>– Sed hoc est magnum schisma!</p>
-<p>– Hát iszunk belőle «magnum áldomás».</p>
-<p>S biz a Szilamér csizmája szépen körbejárt az atyafiak közt,
-békepohár gyanánt, s egy sem ijedt meg attól, hogy ezt a nagy
-poharat egy hujjában kell kiüríteni.</p>
-<p>Szilamér aztán úgy követte mezítláb, a hogy illett, a szent
-atyákat a szent forráshoz, hogy a szent keresztséget elfogadja, s
-azután mindjárt a szent oltárnál a házasság <span class=
-"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span>
-szertartását is egész ünnepélyességgel végrehajtatta magán és
-Imoláján. Mely után a kis fiát is megkeresztelték, apjával egy
-névre Istvánnak, (a szent királynak a nevére) s egyuttal törvényes
-szülöttnek nyilváníták; a kis «maga jött» emberkének nagy
-bámulatára.</p>
-<p>Végül aztán össze-vissza kereszteltek minden lelket; napestig
-eltartott az Istenes szertartás: arra megint következett, egy füst
-alatt a keresztelői radina, a lakodalom, meg a békekötési áldomás.
-De már ez eltartott egy hétig. És bizonyára mindezek Istennek
-tetsző dolgok valának.</p>
-<h2>BÁLVÁNYOS-VÁR.</h2>
-<p>Már ezek után, ha igazi mesemondó volnék, csak azon végezhetném
-a derék Opour Szilamér István, meg az ő szép Imolája történetét,
-hogy «éltek haltak, tojáshajba kerekedtek», de minekutána ez az
-egész olyan igaz történet, a minek tanulsága is van, el kell még
-mondanom, hogy mi történt továbbat Bálványos-várában.</p>
-<p>A hogy a két ellenséges család kibékült egymással, úgy az ő
-népeik is bevették az egyezséget s éltek volna aztán szép
-egyetértésben, ha nyugton hagyták volna őket. Hanem hát örökösen
-bajoskodtak velük majd a püspökök, majd a vajdák, majd az
-esztergomi primás, majd a nádorispán az őrégi székely szokásaik
-miatt, a székely pedig az igazait nem hagyja. Egyébként is
-fenekestül fel volt fordulva már az egész ország. A nemesek
-veszekedtek a főurakkal, a főurak a főpapokkal, a népség
-valamennyivel s valamennyien a királylyal; a német lovagok
-dulakodtak a székelyekkel, mind a ketten a szászokkal, mind a
-hárman a magyarokkal, mind a négyen a kunokkal, s mind az öten az
-istentelen adószedő szaraczénokkal, ismáelitákkal: római és görög
-keresztyének, ariánusok és patarenusok, zsidóhitű kazarokkal
-egyben, czivakodtak <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> a mennyország fölött, s a mellett
-elfeledkeztek földi édes hazájukról, jó Magyarországról.</p>
-<p>Egyszer aztán az ur Isten megharagudott, fogott egy nagy
-szivacsot a kezébe, s letörölte valamennyi ákom-bákot a tábláról.
-Batukhánnak hitták ezt a nagy szivacsot. A mongol csorda
-végigseperte az egész országot, népet vérbe fojtva, városokat
-hamuvá égetve. Ekkor veszett el Kuthen vezér is.</p>
-<p>Hanem ez az egész vérözön nem volt képes Bálványos-várát
-elpusztítani!</p>
-<p>Minden erős bástya, minden sziklavár leomlott a tatárok előtt,
-de Bálványos-várt nem birták megvívni. A székely férfiak, a székely
-asszonyok, a két hős, Opour és Mike, meg a két vitéz Őrpata asszony
-vezetése mellett véres fejjel verték őket vissza, s tetemhalmot
-raktak a leölt ellenség csontjából. Nem hiába izente azt nekik
-magyarok Istene: «veletek harczolok!» A pogányvár, a bálványok
-tornya volt az utolsó bevehetetlen mentsvára az egész székelyföldi
-keresztyénségnek.</p>
-<p>És még azután is sokáig az maradt.</p>
-<p>Századok folytak le; Bálványos-vár hatalma nem csökkent. Az
-Opour rhabonbánok törzséből, az Apor-család nagy terebély fája
-sarjadt elő. Az Árpádfiág kihaltával olyan hatalmas lett Apor
-vajda, hogy a király, Bajor Ottó őt választotta ki, a kinek
-támogatásával királyi székében megöröködjék, s nem sajnált Budáról
-lefáradni egész Bálványos-váráig; még a szent koronát is magával
-vitte, s királyi kezét ajánlá fel Apor leányának. De Apor vajda,
-lakodalom helyett börtönre vetteté a királyi háztüznézőt, s addig
-ki nem bocsátá, míg alá nem irta, hogy a koronáról lemond: akkor
-hagyta futni, a koronát pedig ott tartotta magánál: ott állt az
-abban az ajtótlan, ablaktalan toronyban, nem is adta ki, csak igen
-szép kérésre, erős fogadásra az utána felemelt királynak.</p>
-<p>S még azután sok századig fényeskedett Bálványos-vár ősi
-pompájában. Csak a Rákóczy korszakban tudták elpusztítani
-<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span> a labanczok. Most már csendes tartomány
-lett belőle.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Itt ülök a kövön, a mi onnan esett le az istenek tornyáról. Szép
-zöld a mohától! S nézem a falakat; hallgatom a vércsék vijjogását:
-iharfák zúgását…</p>
-<p>… Héj te öreg Isten! Magyarok istene! Emlékezel-e még arra, a
-mit Opour Kevendtől izentél a nap mezejéről?! Vagy te is azt
-mondod: «régen volt az: talán nem is igaz!»</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_205" id=
-"Page_205">-205-</a></span></p>
-<h2>JEGYZETEK.</h2>
-<p>Érzem a szükségét, hogy e regényem bevégeztével az olvasónak
-valamit mondjak, arra a kérdésére, hogy «hát mi volt ez?»</p>
-<p>Regény a magyar mythologia korszakából.</p>
-<p>De hát <i>van</i> magyar mythologia?</p>
-<p>Könnyü plastikai alakot adni a római, görög, egyptomi
-bálványimádás korszakából megelevenített regéknek; lehetséges az
-még a teuton, scandinav pogány világ ábrázolásánál is: van azoknak
-egész irodalma. – De a magyar mythologia után csak tapogatózni
-lehet: annak a véghangjait csak szájhagyomány őrzi. Két
-összetalálkozó rímből ki kell találni az egész verset.</p>
-<p>És aztán maga a történetünk is az árpádkori első századokban,
-még inkább a vezérek korszakában, jobbadán szájhagyományok
-gyüjteménye: hitelességük fölött sohasem szünnek meg vitatkozni a
-tudósok.</p>
-<p>Az én történetem ugyan csak regény, s tehetném azt, hogy arra a
-nagy szabadalomra hivatkozzam, a mi a költőknek mindent
-megenged.</p>
-<p>Azonban ez úttal nem akarom magamat abba a gyanúba keverni,
-mintha én is neki szabadítottam volna képzeletem hyppogryphjét,
-hogy kalandozzon be ismeretlen álomországokat s aztán szaporítsam
-én is a meséket, hanem azt tettem, hogy összegyűjtöttem
-mindenünnen, a mi csak e korszakra visszavezető, mesét, adomát,
-hagyományt mások felfedeztek, s ezeknek a halmazába beleélve
-magamat, igyekeztem azokból egy hangulatot kitalálni, a mi egy
-mesés korszakot reálissá, felfoghatóvá tesz. Erre az
-adatgyűjteményre visszatekinteni még abból a szempontból is
-kötelességem, hogy azon irótársaim <span class="pagenum"><a name=
-"Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> iránt elismerő legyek, a
-kiknek fáradságos buvárkodása segélyemre szolgált.</p>
-<p>Magát a történet alapmeséjét, az Apor és Mike család között
-előfordult leányrablást, a rákövetkezett várostromot Bálványos
-ellen, az Opourok keresztyén hitre térését, találtam Orbán Balázs,
-«A Székelyföld» czímű nagybecsű művében a III. kötet 88. lapján. De
-ugyanezen történetnek valódiságát mind háromszéki, mind csiki
-ismerőseim is bizonyítják. Orbán hivatkozik idézeteiben Kőváry
-László Erdély régiségei czímű munkájára (189. l.), továbbá
-Okolicsányi Decreta et Vita Regum Hungariæ czímű munkájára, II. k.
-160 lap. A két előbbi megegyezik abban, hogy a Mike leányt azért
-nem akarták a bálványosi Opourhoz adni, mert az pogány volt.
-Megerősítik azt a kimenetelt, hogy az összekoczczanás véres
-bonyolulata a nőrabló keresztyén hitre tértével lett megoldva.</p>
-<p>A regényiró feladata volt az akkori magyar pogány és keresztyén
-szokásokat, fogalmakat, erkölcsöket plastice előállítani, hogy egy
-ilyen korszakidomító megtérés, földfeletti csodák nélkül érthetővé
-legyen. Hogy ez mennyire sikerült, azt az olvasó itéletére kell
-biznom. Én csak a kútforrásokat nevezem meg, a mik segítségemre
-álltak.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><a href="#Page_3">3</a>. lap. <i>Fergetyü vár</i>. Orbán B.
-Székelyf. I. köt. U. o. Ikavára leirása.</p>
-<p><a href="#Page_4">4</a>. l. <i>Vízhajtotta szövőszék, zengő
-kút.</i> Orbán B. Székelyföld I. köt., előbbi Zsombori kertben,
-utóbbi Maros-Vásárhelyen. – Bodor.</p>
-<p><a href="#Page_6">6</a>. lap. <i>Nyolczforintos tó.</i> Mikor az
-a tó magától kiárad s elönti a vidéket, olyan éhinség következik az
-országra, hogy a búza köble felmegy 8 forintra: <i>Orbán. B.</i>
-Székelyföld.</p>
-<p><a href="#Page_6">6</a>. lap. <i>Magyar Csillagnevek.</i> A
-miket Lugossy gyűjtött össze, teljes gazdag számban feltalálhatók
-Ipolyi M. myth. Adalékok rovatában 582–3. lapon.</p>
-<p><a href="#Page_7">7</a>. lap. <i>Perestáldó. Bilochus.</i>
-Ipolyi Arnold. Magyar mythologia.</p>
-<p><a href="#Page_10">10</a>. l. <i>Szivárványon átmenni.</i>
-Ipolyi M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_8">8</a>. l. <i>A mely székely aszszony idegenhez
-megy nőül</i>, <span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span> azt a birtokából a szomszédai
-kibecsültetik. Orbán B. Székelyföld. I. k. Előszó.</p>
-<p><a href="#Page_14">14</a>. lap. <i>Tuhudunok.</i> A pogány
-magyarok székely elnevezése. Orbán B. Sz. f. I. k. 45. l.</p>
-<p><a href="#Page_7">7</a>. lap. <i>Székelyek kőre vésett
-alaptörvényei.</i> Szabó Károly (Új magyar múzeum 1854. 401–402.
-l.). Ezek voltak. 1. Egyedül Árpád fiágát illesse a főhatalom
-<i>Pannoniában</i>. 2. A mely földet valaki saját kezével szerzend,
-sajátja legyen, mit közerővel, osztassék fel igazságosan. 3. Az
-ügyek a nép egyetértésével végeztessenek. 4. A ki a fejedelemnek
-tett hitet megszegi, fejét és vagyonát veszítse a főrabonbán
-áldozata előtt, ki a rabonbánok méltósága ellen vét, tűztől-víztől
-eltiltassék. 5. Ha valaki a rabonbánok, vagy a horkázok közül a
-nemzet ellen törne, az Upolet nemzetségből választott rabonbán
-itélete alá essék. 6. Ki a főrabonbán áldozatára meg nem jelenik,
-kettévágassék. – Ezen Zandirhám és Árpád közötti szövetség pontjai
-kőpaizsokra metszve, tétettek le Buda várában, Erdélyben.</p>
-<p><a href="#Page_8">8</a>. lap. <i>Német lovagok.</i> Ezeket II.
-Endre király hozta be, a szentföldi hadjáratából Syriából, s a
-Bárczaságon letelepíté. Azonban itt oly garázdálkodásokat követtek
-el, hogy IV. Béla már kénytelen volt őket az országból kikergetni,
-s váraikat lerombolni. – Bővebben minden magyar történetirónál.</p>
-<p><a href="#Page_11">11</a>. lap. <i>Pogány kunok viselete
-szokásai.</i> Hormayr. Goldene chronik 3. Münchner h. bibl. ad. a.
-1279. Ipolyi A. m. myth. LV. A IV. Béla idejében bejött kunok
-Kuthen vezér alatt, nemcsak konokul ragaszkodtak pogány vallásuk és
-szokásaikhoz, de általuk a pogány elem, a többi szomszéd magyar
-népség között is elharapózott. – (Hosszú hajat és aszszonyos
-szoknyafélét viseltek).</p>
-<p><a href="#Page_12">12</a>. lap. <i>Őrpata, (Eurpata) magyar neve
-az «amazon»</i>-nak Herodot szerint.</p>
-<p><a href="#Page_12">12</a>. lap. <i>Rapsonné, Venetúrné.</i>
-Rapsonnéról szól a monda, hogy a Dromó ördögnek azt igérte, hogy ha
-neki egy utat épít a várától Kolozsvárig, ád neki egy hegy aranyat,
-s egy völgy ezüstöt; mikor készen volt, a most is látható merész út
-hegyen-völgyön keresztül, akkor a tenyerébe tett egy ezüst pénzt,
-az ujja hegyére egy aranyat; ezzel fizette ki az ördögöt.
-Veneturnéról lásd. Kővári László Erdély régiségeit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p>
-<p><a href="#Page_13">13</a>. lap. <i>Alurimna</i>. Ipolyi Arnold
-magyar mythologiája. A magyar pogányvilág hadnemtői lehettek.</p>
-<p><a href="#Page_14">14</a>. lap. <i>Eskü a kutyára.</i> Bajor
-püspökök levele János pápához (Ludwig script. II. 367.), a tótok
-panaszkodtak, hogy a magyarokkal kutya- vagy farkas-áldozat mellett
-kötöttek szövetséget és esküt. Ipolyi A. u. a. áldozatok rovat
-alatt még bővebben.</p>
-<p><a href="#Page_15">15</a>. <i>Áldozó kehely, szerecsendió.</i>
-Orbán B. Székelyföld II. 58.</p>
-<p><a href="#Page_14">14</a>. <i>Orsóalakú pénz.</i> Mintegy 8 év
-előtt Olasztelek mellett Tortománál pásztorfiuk két üstöt találtak
-a földben, tele orsóalakú arany rudacskákkal, miket az akkori
-Beczirker Sz. A. elvétetett tőlük, ő maga gazdag lett utána; a
-kolozsvári muzeum csak nagy bajjal kapott meg egyet e műkincsből.
-Az érmészek kezdetleges pénzeknek állítják ezeket, mik a barbár
-népeknél voltak forgalomban. – Orbán B. Székelyföld I. köt. 222.
-lap.</p>
-<p><a href="#Page_21">21</a>. <i>Maksai domb.</i> Benkő József
-szerint a régi székely gyülések székhelye. Orbán B. szerint ezen
-gyülések az Isten szabad ege alatt tartattak, hol ülőpadokul
-szolgáló lapos nagy kövek voltak elhelyezve.</p>
-<p>Alig félszázada, hogy e kövek meg voltak, s a Maksán tartott
-presbiteri ülés még ezen classicus köveken ülésezett. A nép tisztes
-senatorait a harczfiak kivont kardokkal vették körül.</p>
-<p><a href="#Page_22">22</a>. lap. <i>Varázsdob.</i> Orbán B. III.
-köt. 142. lap.</p>
-<p><a href="#Page_22">22</a>. » <i>Arany csákányok.</i> – Háromszék
-levéltárában. 1840-ben találtak Barátos közelében egész csoport
-arany csákányt, miket régészeink hun emlékeknek tartanak; ezek 4000
-arany sulyt vetettek. Belőlük csak egy lett megtartva a bécsi
-Ambrasi gyüjtemény számára, a többi elkallódott a hivatalnokok
-kezén.</p>
-<p>(Több helyen.) <i>Ökörbőrre írt végrendelet.</i> Kéri Lajos a
-XIII. században kelt kéziratában leirja a budavári sziklaüregekben
-talált, kővértek maradványait, az állatbőrökre tett irások,
-rajzolatok töredékeit. L. Felsőmagyarországi Minerva 1828. VI.
-füzet 1742. l. Orbán B. Székely f. I. köt. 62. lap.</p>
-<p>(Több helyen). <i>Hun irás, régi székelybetük.</i> Még most is
-láthatók az ardaki templomon. Orbán B. I. k. 124. l. Felirat a
-hátulsó kar feletti koczkában régi székely betükkel, miket keleti
-<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> módra jobbrul-balra kell olvasni. E.
-ka. i. a. n. s. u. M. s. u. i. gy. r. o. e. G. n. e. t. s. I. z. a.
-gy. Georgyius Muzsnai, csak egy az Isten. Deus. VI. köt. Orbán
-művében az eredeti székely irásjegyek is közölvék. Ugyanazok
-megtalálhatók Kállaynál.</p>
-<p><a href="#Page_23">23</a>. lap. <i>Székely nemzetségek.</i> L.
-Ipolyi Arnold M. myth. Kovachich. Script. I. 339. l.</p>
-<p><a href="#Page_25">25</a>. l. <i>Újszülöttek állát vassal
-sütögetik.</i> A hunoknál minden fiugyermeknek arcza vassal
-felmetszetett, Ammianus Marcellinus szerint, hogy a szakálnövés
-meggátoltassék; Callimach szerint tüzes vassal, hogy szokjék hozzá
-korán a fájdalmas sebekhez. Dussieux-nál ez már azt jelenti, hogy a
-gyermekek arczai szörnyeteggé torzíttassék. Ipolyi véleménye
-szerint leghelyesebben Istennek felajánlásul. – U. a. a tűz feletti
-felavatás szere. – A vándor-czigányoknál ez most is divik.</p>
-<p><a href="#Page_27">27</a>. lap. <i>Druzsilla és Burzon
-rabonbán.</i> Orbán B. Székelyföld. I. 173. l.</p>
-<p><a href="#Page_30">30</a>. lap. <i>Tűzbe tett kéz</i>, tisztaság
-próbája. Pogánykorból származó ordaliai szertartás. 1550-ben
-Martinuzzi kiadatta ez ordaliai itéletek egész sorozatát, mik
-egészen scytha szokásokról tanúskodnak. Ipolyi A. M. myth. 197.
-l.</p>
-<p><a href="#Page_32">32</a>. lap. <i>Boszorkányok szokásai.</i>
-Ipolyi Arnold. M. myth. A szegedi boszorkánypör adatai nyomán.</p>
-<p><a href="#Page_32">32</a>. lap. <i>Vegyegni</i>, székely tájszó,
-őgyelegni: péld. ködben.</p>
-<p><a href="#Page_33">33</a>. lap. <i>Kiguvadni</i>. Mikor a
-fegyver magától kiugrik a tokjából.</p>
-<p><a href="#Page_33">33</a>. lap. <i>A holdról való mese.</i>
-Ipolyi A. M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_35">35</a>. lap. <i>Madárének utánzás a
-templomban.</i> Ditrói templomban. Orbán B. Székelyföld. II. k.
-117. l.</p>
-<p><a href="#Page_41">41</a>. lap. <i>A szent Anna taváról szóló
-néprege.</i> Orbán B. Székelyföld. III. k. 75. l.</p>
-<p><a href="#Page_44">44</a>. lap. «<i>Jeddre ne!</i>» Ismert
-székely kihivó szó.</p>
-<p><a href="#Page_44">44</a>. « <i>Fóta</i>. Egy hosszú szövet,
-melyet válltól csipőig rézsút viseltek a székely nők öltözetük
-felett. Orbán Balázs, Székelyföld.</p>
-<p><a href="#Page_45">45</a>. lap. <i>Álmost megégették a magyarok
-bejövetelükkel.</i> Almus in patria Erdeel occisus est, non enim
-potuit in Pannoniam introire. (Budensis 37. stb.). Lásd Ipolyi A.
-M. m.</p>
-<p><a href="#Page_46">46</a>. l. <i>Czifra asszony</i> = tündérnő.
-<span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span></p>
-<p><a href="#Page_47">47</a>. l. <i>Bálványos vár.</i> Orbán B.,
-Ipolyi A. és saját jegyzeteim nyomán.</p>
-<p><a href="#Page_48">48</a>. l. <i>Félig hal-, félig ember-alakú
-bálvány.</i> A Kalandos patak áradásaikor csodás alakú köveket
-sodor magával, van egy Zeykné udvara körül, mely egy syrén alakját
-úgy utánozza, mintha szobrász idomította volna. – Orbán B.
-Székelyföld, IV. k. 30. l.</p>
-<p><a href="#Page_48">48</a>. l. <i>Özönfa</i>. Melyet az áradozó
-Feketeügy minduntalan felszinre hoz. Óriási 3–4 öl átmérőjü
-törzsek, ébenfeketék s a kövesülés első szakában oly kemények, hogy
-alig faraghatók: a nép özönfának nevezi.</p>
-<p><a href="#Page_49">49</a>. l. <i>Kőkutya</i>. Ipolyi A. M. myth.
-550. l.</p>
-<p><a href="#Page_49">49</a>. l. <i>Balita</i>. Ezüst bálványka,
-mit a vőlegény menyasszonyának ád. Ipolyi A. M. myth. 502. l.</p>
-<p><a href="#Page_49">49</a>. l. <i>Furuzsina</i>. Csodaerőt
-kölcsönző székely tündérnő. Orbán. B. Székelyföld.</p>
-<p><a href="#Page_51">51</a>. l. <i>Új tűz gyújtás.</i> Tűzáldozat.
-Tűztisztelet. Ipolyi Arnoldnál. M. myth. 188. l. – Pozsonyi
-missale: «az új tűz megszentelése <i>után</i> az egész városban
-eloltatott a tűz, s helyette a megszentelt tüzet osztották ki. – Ha
-sokáig tűz nem gerjeszthető dörzsölés által, gyanu támad, hogy
-valahol még el nem oltott tűz gátolja az elem előtünését. Két szűz
-fiu idézi elő a tüzet; s ehhez kilenczféle fa használtatik. U. a.
-Tűzünnepek leirása. Szentivánéji tűz.</p>
-<p><a href="#Page_52">52</a>. lap. <i>Tűzosztó kanál.</i> Orbán. B.
-Székelyföld.</p>
-<p><a href="#Page_55">55</a>. lap. <i>A Büdös kénbarlang.</i> Saját
-jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_61">61</a>. « <i>A Susogó.</i> Saját jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_65">65</a>. « <i>Kisebbik uram</i>, pogány
-szokás. Ipolyi szerint a nők közösségét jelenti a testvérek között,
-mely állapot a hadkalandor népeknél, a nőknek a férfiakénál kisebb
-száma miatt gyakran előjön. (Bartal. Com. I. 158).</p>
-<p><a href="#Page_69">69</a>. lap. <i>Igrecz</i>. Ipolyi A. M.
-myth. Nyelvemlékeink a bécsi codex szerint Igrecz = zene. «Igrecz
-készség». Fúvó szerszám. Koboz = lyra. Hegedü, fides. A «timbora =
-hárfa. Orbán Balázsnál jön elő.</p>
-<p><a href="#Page_70">70</a>. l. <i>Zerezisisten</i>. Ipolyi
-felemlíti e rézbálványalakokat, de kétségbevonja, hogy hitelesek
-volnának.</p>
-<p><a href="#Page_70">70</a>. lap. <i>Deli ördög.</i> Ráró madár.
-Ipolyi Arnold, Magyar mythologiája. Szerelem taplója. Csabaire,
-pilinkó, piritus. U. o. <span class="pagenum"><a name="Page_211"
-id="Page_211">-211-</a></span></p>
-<p><a href="#Page_71">71</a>. l. <i>Dali táncz.</i> Zajzoni leirása
-után.</p>
-<p><a href="#Page_73">73</a>. l. <i>Papbojtár</i> (népies).
-Káplán.</p>
-<p><a href="#Page_74">74</a>. lap. <i>Assisi Szent Ferencz
-imája.</i> Th. de Celano olasz latin szövege szerint. Altissimo,
-omnipotente bon signore: tue son le laude, la Gloria e l’onore, et
-ogni benedictione. A te solo se confano; et nullo homo e degno de
-nominar te. Laudato sia Dio mio signore con tutte le creature,
-specialmente messer le <i>fratre sole</i>: il quale giorna et
-illumina nui per lui, et ello e bello et radiante con grando
-splendore: de te Signore porta significatione, Laudato sia mio
-Signore per la luna et per le stelle: in cello le hai formate clare
-et belle. Laudate sia mio Signore per <i>fratre vento</i>, et per
-l’aire et nuvolo et sereno et omne tempe: per le quale dai a le tue
-creature sustentamente. Laudate sia mio Signore per sorore aqua, la
-quale e multe utile et humile et pretiosa et casta. Laudato sia mio
-Signore per <i>fratre poso</i>, per lo quale tu illumini la nocte:
-et elle e belle et jugundo, et robustissimo et forte. Laudate sia
-mio Signore per nostra <i>madre terra</i>: la quale ne sostenta et
-guberna et produce fructi et coloriti fiori et herbe.</p>
-<p><a href="#Page_75">75</a>. lap. <i>Gönczöl szekere, Konrád
-császár a kocsisa.</i> Ipolyi A. Magyar Myth.</p>
-<p><a href="#Page_76">76</a>. lap. <i>Biczebócza</i>. Két oldalra
-sántikáló.</p>
-<p><a href="#Page_78">78</a>. « <i>A Torló.</i> Ipolyi Arnold M.
-myth.</p>
-<p><a href="#Page_82">82</a>. « <i>Birgej</i>. Saját jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_90">90</a>. « <i>Hazai</i>. Székelyek a
-menyasszonyt hazainak, vagy hazajinak hiják. Ipolyi A. M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_93">93</a>. lap. <i>Pogány menyegzői
-szertartás.</i> Cantu Cæsar; a középkor története. Galambetetés,
-kenyérmegtörés, fonáleresztés.</p>
-<p><a href="#Page_96">96</a>. l. <i>Beszélő csirke.</i> Ipolyi A.
-M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_97">97</a>. <i>Keszkenős kigyó.</i> Orbán B. Sz.
-Föld.</p>
-<p><a href="#Page_101">101</a>. lap. <i>Hétféle szinű bab
-boszorkányok ellen hintve.</i> Ipolyi A. M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_102">102</a>. lap. <i>Vendégűző dal.</i> Saját
-jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_103">103</a>. « <i>Imette</i> = ébren
-virrasztva.</p>
-<p>U. o. <i>Pogány harczosok szokása éjjel a vártán énekelni.</i>
-Cantu Cæsar. Középkor tört.</p>
-<p><a href="#Page_105">105</a>. lap. <i>Elindula Szent Péter
-Rómába.</i> Erdélyi J. magyar népdalok gyűjteménye. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span></p>
-<p><a href="#Page_107">107</a>. lap. <i>Deés Isten.</i> Székely
-István krónikája szerint, a magyarok bejövetelükkor háromszor
-«Deus» nevét kiálták, a mit Heltai krónikája félig-meddig helyre
-igazít, Gelleji Katona pedig «Deés»-nek mond ki, minthogy a
-magyarok Deus latin nevét nem ismerhették, s bejövetelük helyén van
-Deés városa is.</p>
-<p><a href="#Page_107">107</a>. lap. <i>Furusvize, Ikafalva
-leirásánál</i>, a Furus vizének mesés eredete, csodatevő hatása.
-Orbán B.-nál Székelyföld III. k. 93. lap.</p>
-<p><a href="#Page_107">107</a>. lap. <i>A megölt ellen szolgál a
-más világon a legyőzőjének.</i> (Turóczy 2. 25. Bud. 56)</p>
-<p><a href="#Page_107">107</a>. lap. <i>Adósságát megfizető
-halott.</i> Ipolyi Arnold, M. mythologia.</p>
-<p><a href="#Page_113">113</a>. lap. <i>Nyillövés a sírba.</i>
-Ipolyi A. M. myth.</p>
-<p><a href="#Page_113">113</a>. « <i>Nőnek férjével együttes
-eltemetése.</i> Thonusoba példája szerint, a kit pogány hitéért
-nejével együtt élve siroltatott el István király. – Herodot szerint
-a scytháknál a vezérrel együtt egyik neje is eltemettetik.</p>
-<p><a href="#Page_115">115</a>. lap. <i>Vérrel siratás.</i>
-Jornandes (49. lap) szerint. L. Ipolyi A. M. m. 549. l. Jerneynél,
-Ammianus Marcellinus szerint.</p>
-<p><a href="#Page_115">115</a>. lap. <i>Halott-táncz.</i>
-Ungarischer oder dacischer Simplicissimus.</p>
-<p><a href="#Page_115">115</a>. lap. <i>Pogány temetkezés.</i>
-Ipolyi A. Magyar myth. Bél Mátyás Joinville stb. kútforrások
-után.</p>
-<p><a href="#Page_117">117</a>. lap. <i>Szent Anna tava.</i> Saját
-jegyzeteim.</p>
-<p><a href="#Page_121">121</a>. « <i>Szent Gellért püspök.</i>
-Szabó Károly, Emlékiratok a magyar kereszténység első
-századából.</p>
-<p><a href="#Page_122">122</a>. lap. <i>Csaba királyfi regéje.</i>
-Holtak harcza. (Lugossy).</p>
-<p><a href="#Page_123">123</a>. « <i>Imre királyfi legendája.</i>
-Szabó Károly, Emlékiratok.</p>
-<p><a href="#Page_125">125</a>. « <i>Világzárvirág.</i> Saját
-jegyz.</p>
-<p>U. o. <i>Derendóczia</i>. Nagy tor. Halotti tor. Hunn szó,
-Vámbéry szerint.</p>
-<p><a href="#Page_127">127</a>. lap. <i>Elrejtőzés</i>. Ipolyi A.
-M. myth.</p>
-<p>U. o. <i>Az elgyöngült vezér megáldoztatja magát.</i></p>
-<p><a href="#Page_129">129</a>. lap. <i>Ürgelyukba gyónás a
-pogányoknál.</i> Cantu Cæsar, Középkor Tört. Ugyanannál a pogány
-papok az ürgelyukon keresztül hallgatják ki a földisten
-izeneteit.</p>
-<p><a href="#Page_135">135</a>. lap. <i>A selyem Európában.</i>
-Cantu C. Középkor története.</p>
-<p><a href="#Page_138">138</a>. « <i>Karácsonyi népszokások.</i>
-Saját jegyz. <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
-"Page_213">-213-</a></span></p>
-<p><a href="#Page_140">140</a>. lap. <i>A szamárkiáltás karácsonyi
-mise alatt.</i> Cantu Cæsar, Középkor tört. IX. kötet 7. fej. – A
-francziáknál egész zsoltárokat énekelnek a szamárhoz, tréfás
-szöveggel és egész ünnepélyesen. U. o.</p>
-<p><a href="#Page_145">145</a>. lap. <i>Napvágás</i>. Leisser
-szerint háromszor vágott a magyar fejedelem a nap felé kardjával,
-trónralépésekor. Bonfin szerint négyszer. Vagner adomái között
-feljegyzi a budai nagyvezér tréfáját, ki a fejét bekötötte, s
-borbélyt hivatott, panaszolva, hogy a trónra lépő magyar király az
-ő fejét megvágta a minap, a mint a levegőben vagdalkozott a
-kardjával. Lásd Ipolyi M. myth. 258. l.</p>
-<p><a href="#Page_149">149</a>. lap. <i>Meghatározva</i>.
-Népdalban. Úgy meg vagyok <i>határozva</i>, Mint a csikó
-kantározva, Szabadságom el van zárva.</p>
-<p><a href="#Page_151">151</a>. lap. <i>Bélpoklosok világból
-kizárása.</i> Cantu C., Középkor története.</p>
-<p><a href="#Page_157">157</a>. lap. <i>Burdé</i> = Leveles
-szín.</p>
-<p><a href="#Page_158">158</a>. » <i>Orbán mester és a kerti
-vetemények.</i> Orbán B., Székelyföld. IV. k. 44. l.</p>
-<p><a href="#Page_160">160</a>. lap. <i>Futó kuvaszpósta.</i> Saját
-jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_162">162</a>. lap. <i>Újszülött körüli
-babonák.</i> Ipolyi Arnold, M. myth. és saját jegyz.</p>
-<p><a href="#Page_166">166</a>. lap. <i>Pogányok hat ördögei.</i>
-Ipolyi Arnold, Magyar mythologia.</p>
-<p><a href="#Page_170">170</a>. lap. <i>Deli ifju legény
-képében.</i> – Saját gyűjteményemből. Kézirat. Ördögidézési
-formula: «jelenj meg nekem <i>Deli ifju legény képében</i> és hozz
-nekem harminczhárom ezer háromszáz harminczhárom aranyat!»</p>
-<p><a href="#Page_170">170</a>. lap. <i>Koponyavár</i>. Egyértelmű
-a pokollal. Lásd Ipolyi Arnold, M. m.</p>
-<p><a href="#Page_170">170</a>. lap. <i>Tündelevény</i> =
-Denevér.</p>
-<p><a href="#Page_171">171</a>. lap. <i>Szélanya</i>. L.
-Ipolyinál.</p>
-<p><a href="#Page_174">174</a>. lap. <i>Milling</i> = lidércz. L.
-Bodor Lajos. Álmos hősköltemény.</p>
-<p><a href="#Page_175">175</a>. lap. <i>Hetevény csillagzat</i> =
-Fiastyuk.</p>
-<p><a href="#Page_175">175</a>. lap. Égi ütközetek. L.
-Szibenbürgerische Chronik. Georg Kraus. II. k. 226. l. «Kegen Sonne
-untergang zween brennende heere zusammen stossen und streiten.»
-Cserey Mihály (Hist. 225. l.) «A hegyeken nagy tüzes seregek
-szörnyű ropogással egymás ellen harczoltanak.» – A mit az okos
-szász <span class="pagenum"><a name="Page_214" id=
-"Page_214">-214-</a></span> úrnak s a kálvinista Csereynek szabad
-volt elhinni, talán megengedhető a pogány Opour fiúnak is?</p>
-<p><a href="#Page_180">180</a>. lap. <i>Az ördög ellen befalazott
-nő.</i> Ipolyinál, 526. l.</p>
-<p><a href="#Page_193">193</a>. lap. <i>Vérszövetség. Anonymus.</i>
-V. 6. More poganismo fuerit propriæ sangvinis fusio in unum vas,
-ratum fecerunt iuramentum. <i>Székely krónika</i>, 277. lap.
-profusis cæteri lachrymis quasi sangvineis potum præ gaudio
-celebrantes sumpsere. Ugyanott <i>az áldozó kehelyről</i>: Supremus
-rabonban poculi calicis supremus conservator. Herodot szerint a
-kehelybe kardot, nyilakat mártanak (a scythák).</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Háztáj a
-székelyeknél.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> A «kedd» volt az
-ősmagyaroknál a szerencsétlen nap, mint a keresztyéneknél a péntek.
-Csak ez a nap-név maradt meg, a «dagasztó» most már szerda, a
-«vasverő» csütörtök, a «borjunyúzó» péntek, a «heverő» szombat, az
-«áldozó» vasárnap.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> A keresztyének neve
-az ősöknél: – a Jehova tisztelet miatt.</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Lásd Diószegi
-füvészkönyvében: diákul «curbita melopepo».</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> L. Cantu Caesare
-«Középkor története» IX. könyv 7. fejezet.</p>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Ez a lovag Geofroi
-de La Tour volt; mint a Magnum Chronicon belgicum bizonyítja.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>A Fergettyüvár <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li>A vándorló nemzet <span class="ralign"><a href=
-"#Page_6">6</a></span></li>
-<li>Esküdjél meg a kutyára <span class="ralign"><a href=
-"#Page_13">13</a></span></li>
-<li>A Körültáj <span class="ralign"><a href=
-"#Page_20">20</a></span></li>
-<li>A Bábolna istenasszony <span class="ralign"><a href=
-"#Page_35">35</a></span></li>
-<li>Bálványos-vár <span class="ralign"><a href=
-"#Page_47">47</a></span></li>
-<li>A pokol tornácza <span class="ralign"><a href=
-"#Page_55">55</a></span></li>
-<li>A «Susogóban» <span class="ralign"><a href=
-"#Page_63">63</a></span></li>
-<li>A leányrablás <span class="ralign"><a href=
-"#Page_69">69</a></span></li>
-<li>A «torló» <span class="ralign"><a href=
-"#Page_78">78</a></span></li>
-<li>Esküvő a «napnál» <span class="ralign"><a href=
-"#Page_87">87</a></span></li>
-<li>A «nap» és a «kereszt» harcza <span class="ralign"><a href=
-"#Page_96">96</a></span></li>
-<li>A gyásztor <span class="ralign"><a href=
-"#Page_109">109</a></span></li>
-<li>A Szent-Anna tavánál <span class="ralign"><a href=
-"#Page_117">117</a></span></li>
-<li>Crœsus apó <span class="ralign"><a href=
-"#Page_134">134</a></span></li>
-<li>A világ számüzöttei <span class="ralign"><a href=
-"#Page_146">146</a></span></li>
-<li>Háládatlan veréb a fecskefészekbe <span class="ralign"><a href=
-"#Page_157">157</a></span></li>
-<li>Az el nem oltott tüz a kandallóban <span class=
-"ralign"><a href="#Page_168">168</a></span></li>
-<li>Az elrejtőzött <span class="ralign"><a href=
-"#Page_182">182</a></span></li>
-<li>A vérszövetség <span class="ralign"><a href=
-"#Page_193">193</a></span></li>
-<li>A kötés <span class="ralign"><a href=
-"#Page_199">199</a></span></li>
-<li>Bálványos-vár <span class="ralign"><a href=
-"#Page_202">202</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="transnote">
-<h3>Javítások.</h3>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_10">10</a></td>
-<td>változik át, A hétszinű</td>
-<td>változik át. A hétszinű</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_16">16</a></td>
-<td>erősíteni a szövetseget.</td>
-<td>erősíteni a szövetséget.</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_28">28</a></td>
-<td>bosszúsan a vén Opour,</td>
-<td>bosszúsan a vén Opour.</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_32">32</a></td>
-<td>őket vegyegni.</td>
-<td>őket vegyegni.»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_45">45</a></td>
-<td>Orhalmon nagy máglyát</td>
-<td>Őrhalmon nagy máglyát</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_50">50</a></td>
-<td>«Délibába»,</td>
-<td>«Délibába».</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_53">53</a></td>
-<td>hizony én velem széles</td>
-<td>bizony én velem széles</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_54">54</a></td>
-<td>az utolső gulya</td>
-<td>az utolsó gulya</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_85">85</a></td>
-<td>hallotta Mike sára</td>
-<td>hallotta Mike Sára</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_113">113</a></td>
-<td>Ó vele magával</td>
-<td>Ő vele magával</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_130">130</a></td>
-<td>innen sohova</td>
-<td>innen sehova</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td>
-<td>óh én Uram!</td>
-<td>«óh én Uram!</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_136">136</a></td>
-<td>hegy milyen emberlakta</td>
-<td>hogy milyen emberlakta</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_137">137</a></td>
-<td>Szilamér Imolától,</td>
-<td>Szilamér Imolától.</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>
-<td>minden tövényeit</td>
-<td>minden törvényeit</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_153">153</a></td>
-<td>meg kell nyugodunk</td>
-<td>meg kell nyugodnunk</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_161">161</a></td>
-<td>de a mít</td>
-<td>de a mit</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td>
-<td>gyermekért!</td>
-<td>gyermekért!»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_183">183</a></td>
-<td>kőműves-mester rosszu</td>
-<td>kőműves-mester rosszul</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_187">187</a></td>
-<td>ezt a vílágot</td>
-<td>ezt a világot</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td>
-<td>játéka egy va-emberrel</td>
-<td>játéka egy vakemberrel</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_189">189</a></td>
-<td>keporsója ödelén</td>
-<td>koporsója födelén</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_193">193</a></td>
-<td>ősz üstökét.</td>
-<td>ősz üstökét,</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_195">195</a></td>
-<td>senkí közületek</td>
-<td>senki közületek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_197">197</a></td>
-<td>Boruljatok térdre!</td>
-<td>Boruljatok térdre!»</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-
-
-
-
-
-
-
-<pre>
-
-
-
-
-
-End of the Project Gutenberg EBook of Bálványos-vár, by Mór Jókai
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK BÁLVÁNYOS-VÁR ***
-
-***** This file should be named 55607-h.htm or 55607-h.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/5/5/6/0/55607/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for the eBooks, unless you receive
-specific permission. If you do not charge anything for copies of this
-eBook, complying with the rules is very easy. You may use this eBook
-for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports,
-performances and research. They may be modified and printed and given
-away--you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks
-not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the
-trademark license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country outside the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you'll have to check the laws of the country where you
-  are located before using this ebook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm web site
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and The
-Project Gutenberg Trademark LLC, the owner of the Project Gutenberg-tm
-trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is in Fairbanks, Alaska, with the
-mailing address: PO Box 750175, Fairbanks, AK 99775, but its
-volunteers and employees are scattered throughout numerous
-locations. Its business office is located at 809 North 1500 West, Salt
-Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to
-date contact information can be found at the Foundation's web site and
-official page at www.gutenberg.org/contact
-
-For additional contact information:
-
-    Dr. Gregory B. Newby
-    Chief Executive and Director
-    gbnewby@pglaf.org
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works.
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
-
-
-</pre>
-
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-07 16:11:09 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-07 16:11:09 -0800
commit	12b7c731eea89fc62fe6b31411bf037798f77b0e (patch)
tree	1fd53ff3b357ce86cd638d76344ba7caed0030d1 /old/55607-h/55607-h.htm
parent	c601c6afb8b374658b62cd8a011b6f476f93715a (diff)