NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-07 16:00:52 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-02-07 16:00:52 -0800
commit: da9281646ac5e411fd68e425aca721de8538b17b (patch)
tree: a92020a4853d2745333135bc0d35c86854b3dd03 /old/55588-h/55588-h.htm
parent: 64cb841d7a404b0e55f104160e292cd90e9453b3 (diff)
1 files changed, 0 insertions, 7419 deletions
diff --git a/old/55588-h/55588-h.htm b/old/55588-h/55588-h.htm
deleted file mode 100644
index 37cbcbc..0000000
--- a/old/55588-h/55588-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,7419 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.4.0" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Erdélyi képek by Mór
-Jókai</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3 {
- text-align: center;
- clear: both;
-}
-
-h3 {
- font-size: 85%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- /* visibility: hidden; */
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-
-
-<pre>
-
-The Project Gutenberg EBook of Erdélyi képek, by Mór Jókai
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
-
-
-Title: Erdélyi képek
-
-Author: Mór Jókai
-
-Release Date: September 20, 2017 [EBook #55588]
-
-Language: Hungarian
-
-Character set encoding: UTF-8
-
-*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ERDÉLYI KÉPEK ***
-
-
-
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-
-
-
-
-</pre>
-
-<div class="transnote">
-<h3>Megjegyzések:</h3>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_208">208</a>. oldalon
-található.</p>
-<p>Az eredeti képek elérhetők innen: <a href=
-"http://books.google.com/books?id=QN5iAAAAMAAJ">http://books.google.com/books?id=QN5iAAAAMAAJ</a>.</p>
-<p>Facebook oldalunk: <a href=
-"http://www.facebook.com/PGHungarianTeam">http://www.facebook.com/PGHungarianTeam</a>.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<p class="center"><span class="caption-150">JÓKAI MÓR<br />
-ÖSSZES MŰVEI</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">NEMZETI KIADÁS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">XXIII. KÖTET</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">ERDÉLYI KÉPEK</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1895</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>ERDÉLYI KÉPEK</h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">JÓKAI MÓR</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">A FRANKLIN-TÁRSULAT
-TULAJDONA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">RÉVAI TESTVÉREK
-KIADÁSA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">1895</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
--1-</a></span></p>
-<h2>PETKI FARKAS LEÁNYAI.</h2>
-<h3>I. ANDRÁS NAPJA.</h3>
-<p>A jó öreg Petki Farkas nem utolsó ember vala a maga idejében, a
-mit mindazok, a kik őt valaha ismerték, bizonyára tudni fognak.
-Miután azonban lehetséges dolog, miszerint ezen sorokat olyan
-emberek is olvasni fogják, a kik őt nem ismerték, jónak találom őt
-oly módon leirni, a hogy akkoriban élt és uralkodott.</p>
-<p>Vala ő az 1676-ik esztendőben királybiró Csíkben és jobb módú
-főúr nem találkozék nálánál azon a környéken. Udvart tart vala
-Rákoson, a hol nyolczvan inas szolgála előtte, a szakácsok,
-béresek, lovászok és drabantok számait ide sem vevén, a kik
-mindnyájan úgy voltak ő nála, mintha az apjok házánál laktak volna
-s biztosan mondhatom, hogy a ki egyszer ott volt, el nem
-kivánkozott onnan.</p>
-<p>Mert három dolog volt, melyekben a jó öreg Petki Farkas
-büszkeségét lelte: egyik az, hogy őt igen jó, bőkezű embernek
-tartsák. Kapu soha sem volt az ő házán és a vendég soha ki nem
-fogyott belőle; akárki jött hozzá, oly képpel fogadta, mintha épen
-csak ő reá várt volna, s ott úgy el tudta marasztalni, hogy
-gyakorta megesett, miszerint azok, a kik Csíkszeredába indultak
-szentmargit-napi vásárra s betértek hozzá egy szóra, úgy ott
-maradtak, hogy a vásár is elmúlt, még sem szabadultak tőle. Ajándék
-nélkül sem hagyott senkit elmenni magától, végig hordozta az embert
-tárházain, ménesein, kérdezgetve: hogy tetszik neked ez a kard, ez
-a bilikom, hát ez az arab <span class="pagenum"><a name="Page_2"
-id="Page_2">-2-</a></span> csikó? s ha azt mondá rá a kérdezett,
-hogy «nagyon szép», mindjárt rátukmálta erővel. Kalendáriumában
-sokkal több ünnep volt, mint más emberében, s még az ősapjának is
-föl szokta tartani a nevenapját, s hogy az ünnepélyességről ismerői
-el ne maradhassanak, hivatalos citatoriumokat küldött rájok, mint
-főkirálybiró. A hol annyi szolga és belső fraj volt, mint az ő
-házánál, azok közt lehetetlen volt, hogy egy vagy más ismeretség ne
-szövődjék; mihelyt az öreg úr ilyesmit megtudott, rögtön
-összeházasítá őket s titulusa volt lakodalomadásra. Koldus nem volt
-az ő falujában, mert a hol egyet meglátott, megfogatta, elviteté
-valamelyik pusztájára, ott adott neki egy jobbágytelket, ökröt,
-tehenet hozzá és nem hagyott senkit koldulni.</p>
-<p>És nemcsak hiú dolgokban mutogatá ő adakozóságát, figyelme
-kiterjedt a maradandóbb becsűekre is; – minden esztendőben eljárt a
-nagy-enyedi collegiumba, mikor vizsgálatokat tartottak, s a mely
-diák legjobban felelt, azt saját költségén kiküldte akadémiákra,
-ott kitaníttatta, s ha visszakerülvén, nem akadt neki egyhirtelen
-ecclesiája, addig jött ment Erdélyben, míg talált valahol egy
-puszta templomot, a mit valaha a tatár leégetett, azt megépítteté s
-beletevé papnak a maga candidatusát s fizeté saját pénzéből.</p>
-<p>Másik pont, a melyben a jó úr büszkeségét helyezé, családjának
-ősi eredete vala, melyet, hogy Ádám- és Éváig restelt fölvinni,
-onnan van, mert már ezekről nagyon világos, hogy mezítláb járó
-parasztemberek voltak. De nem messze járt tőlök: vala ugyanis az ő
-családja czímerében egy antediluvianus állat, melyről senki sem
-tudhatá, hogy micsoda? nem tartozván az sem a repülő, sem a
-négylábon járó, sem a csúszó-mászó állatok sorába, s annak a hátába
-volt ütve egy háromágú fegyver, a minővel hajdan Neptunus regnált,
-s melyet a mostani prózai emberek villának neveznek. Ebből semmi
-sem következett jobban, mint hogy a Petkiek legelső őse vasvillázta
-agyon azt az özönvíz előtti plesiosaurust, s miután a csíki
-<span class="pagenum"><a name="Page_3" id="Page_3">-3-</a></span>
-hegyek között volt egy meszes halom, melyben nem ritkán lehete
-találni kővévált csontokat és fogakat, szabad volt gyanítani,
-miszerint ezek mind azon emlékezetes szörnyeteg porczikái, s egy
-napon a Marosból egy irtózatos állkapczát halászván ki az oláhok,
-azt a rákosi rektor mint a Petki-család őseinek maradványát,
-præsentálta az érdemes úrnak.</p>
-<p>Ez a szörnyetegfaló czímer aztán a hova csak fért, mindenüvé ki
-volt vágva, festve, faragva és sütve, kapú homlokára, lódingra,
-ökrök tomporára, ponyvákra, zsákokra, úgy, hogy a falubeli emberek
-úgy ismerték már azt az állatot, mintha gulyaszámra látták volna
-legelni. A kastély legbenső tornáczában pedig, hová csak a
-családbelieknek vala bejárásuk, volt a Petki-család kérdéses ősének
-álló szobra embertelen nagyságban vasból kiformálva, egyik karját
-fölnyujtván az égre s tartván benne egy rettenetes pallost, a
-másikat pedig maga elé meresztve s egy rengeteg paizst tartva
-rajta, melyen ott feküdt a nevezetes csoda, fejekkel és körmökkel
-és nyilas farkakkal borzasztón ellátva.</p>
-<p>Ha valakit új ismerői közül megszeretett a jó öreg úr, annak
-meghagyta csodálni ezt a szobrot, s büszkén vette ki a szobor
-kezéből a roppant nagy pallost, mutatván, hogy azt most két kézzel
-is nehéz megemelni, holott az ős Petki mint nádszálat forgatta.
-Végül megengedé, hogy tessék kitalálni: miféle állat az ott a
-paizson? Persze, hogy e tudatlan világban azt senki meg nem tudta
-mondani, s a jó öreg büszke lehetett rá, hogy az ő czímerében egy
-olyan állat van, a minek senki sem tudja nevét.</p>
-<p>Ez vala második tárgya a jó Petki Farkas büszkeségének.</p>
-<p>A harmadik… oh a harmadik túltesz mind a kettőn, s ha azt
-mondom, hogy Petki Farkas sem gazdagságának, sem nemességének nem
-köszönhet annyi tisztelőt és jó barátot, mint ennek, nem mondok
-sokat. E harmadik büszkesége a jó öreg úrnak két szép leánya volt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span></p>
-<p>Szép és jó leányokban Erdélyország soha sem volt szegény, tudom,
-hogy ezután sem lesz az; azért semmit jobbat nem mondhatok róluk,
-mint hogy méltók voltak Erdély leányai között említtetni.</p>
-<p>Ilonka volt a nagyobbik; lehetett ezen időben mintegy
-tizennyolcz esztendős; magas, karcsú, mint egy liliomszál, sűrű
-fekete haja mégis sarkáig ért; ha mély ábrándos szemeibe nézett az
-ember, szinte elsülyedt benne lelkével.</p>
-<p>Csupán az volt benne kár, hogy örökké szomorú volt, soha sem
-látta őt senki vigadni, enyelegni, a hogy más ifjú leányok szoktak.
-Halavány, szépséges orczáján ritka volt az öröm ragyogása, jó kedv
-mosolygása. Szüntelen könyveket olvasott, miket az akkoriban
-divatozó frank és angol költők írtak, vagy ha félrevehette magát
-kertjébe, félnapokig elandalgott, semmivel sem foglalkozva, mintha
-a virágok kinyilásának titkain tünődnék, vagy a méhek döngését,
-madarak csevegését tanulná érteni, s ez ábrándozó vágy annyira ki
-volt fejezve arczában, szemein, ajkain, hogy a kire nézett, a ki
-rápillantott, vagy szólani hallá, valami búsulást érzett rá
-szívében s gyakran játékközben, midőn az ifjak és hajadonok
-zálogosdit játszának egymással, került a sor, hogy egy ifjunak meg
-kellett az ő arczát csókolni: annak, ki őt ajkával érinté, az nap
-nem lehete szavát venni többé; mintha benne is megfagyott volna a
-lélek attól a halvány fehér arcztól. Társaságokban többnyire
-hallgatag volt, de ha magára maradt, meglepék, hogy néha magával
-beszél, mint valami szelid őrjöngő. Nem lehete soha rávenni, hogy
-daloljon; csak néha, midőn csendes holdvilágos estén ablakában
-kidűlve, a távol havasok felé nézett elmerengve, olyankor kezde el
-mintegy tudtán kívül egy dalt énekelni, mely ezen kezdődik: «Repülj
-fecském ablakába», s Isten tudja miért? mikor a dalt végzé, könyei
-megeredtek és sírt érzékenyen, maga sem tudta miért?</p>
-<p>Kisebbik testvére, a szöszke Erzsike, épen ellentéte volt
-<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span>
-nénjének. Mintegy tizenhat éves lehetett; vidám, kis fürge
-teremtés; szőke haját hosszan leeresztve vállain akkori divat
-szerint fölbodorítva viselte, gömbölyű orczája a pünkösdi rózsát
-lopta meg színében, s kék csillagszemeit senki sem látta másként,
-mint nevetve. Egész nap csörtetett alá s föl a házban; cselédekkel
-pörölt, tudott tenni-venni napestig a háznál; ha ügyes-bajosok
-jöttek az apjához, meg nem szabadultak tőle, míg el nem mondták
-neki, hogy mi bajuk van? ő aztán alperesnek és fölperesnek egyaránt
-igazat adott; reggelig elvirrasztott apja vendégeivel együtt, s
-csak kérni kellett rá akárkinek, hogy danolja el az ő nótáját,
-mindjárt készen volt rá, s ha senki sem kérte, akkor danolt maga jó
-szántából.</p>
-<p>A jó öreg úr, ámbár jobb szerette volna, hogyha Erzsike pajkos
-jókedvéből egy részt Ilonkának adott volna cserébe ennek
-komolyságáért, mint afféle bölcs ember, nem sok gondot csinált
-magának mindkettő különczségéből, gondolván, hogy majd ha férjhez
-mennek, mindegyik rátalál jó kedve és komolysága okaira.</p>
-<p>Az ezerhatszázhetvenhatodik esztendei Andrásnapjának reggelén
-fölhivatá Farkas úr magához mind a két leányát, kik is előtte
-megjelenvén, Ilonka orczáját megdörzsölé szürke szakállával,
-Erzsikének pedig a nagy szeretetből oly eleven pofocskákat adott
-gömbölyű piros orczájára, hogy szintúgy csattogott. Tréfának
-megjárta. (Megjegyzendő, hogy Farkas úr soha életében senkit
-komolyan meg nem ütött, pedig háborúban is volt; ott se bántott
-senkit.)</p>
-<p>– Hát leányok, kérdé a jó úr, tudjátok-e mi nap van ma?</p>
-<p>– Szerda? szombat? találgaták azok, miután náluk mindig vasárnap
-volt.</p>
-<p>– Nem úgy, lelkek. Hanem miféle név van ma a kalendáriumban? No?
-Nem tudjátok? Az a szent van ma, a ki a leányoknak valamit szokott
-hozni, ha jól viselik magukat. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_6" id="Page_6">-6-</a></span></p>
-<p>– Mikulás? sietett beleszólni Erzsike.</p>
-<p>– Eredj, te golyhó! Csak nem várod tán, hogy mézesbábot és
-aranyos bárányt hoz valaki ilyen eladó leánynak, mint te vagy?
-Hehe! Ma András-napja van. S tudjátok-e, mit hoz András a
-leányoknak? Vőlegényt!</p>
-<p>Ilonka lesüté szemeit, Erzsike pedig kis tenyerébe tapsolt.</p>
-<p>– Ejnye az derék lesz! aztán milyent hoz nekem?</p>
-<p>– Várd el csak. Azt mondja a vers a leányoknak:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A ki bőjtöl András
-napján,<br /></span> <span class="i0">Vőlegényt lát
-éjszakáján.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ha ma egész nap semmit nem fogtok enni, éjszakára megálmodjátok,
-hogy ki fog elvenni benneteket.</p>
-<p>Erzsike ugrált, tapsolt örömében, fölségesnek találta a
-gondolatot; míg Ilonka szemérmes hallgatagsággal huzódék hátra,
-kezet csókolva apjának, ki halvány orczáját ismételve
-megdörzsölgeté szakállával; hogy legalább attól legyen piros.</p>
-<p>– Hanem te golyhó! kiálta Farkas úr a futó Erzsike után, azután
-el ne mondd a dolgot minden embernek, mert majd kinevetnek;
-nénédnek nem is szólok, mert annak úgy is van esze.</p>
-<p>– Dehogy szólok, kiálta az, elszaladván, s a legelső szakácsnak,
-a kivel találkozott, elmondá, hogy neki ma nem kell teríteni az
-asztalnál, mert ő majd bőjtölni fog, s a dajkájának meghagyta, hogy
-őt föl ne költse korán, mert ő álmodni akar valamit, a mit senkinek
-sem kell tudni, s míg Ilonka egész estig szobájában maradt, ő
-délben, mikor apja vendégeivel együtt asztalnál ült, csak azért
-jött le az ebédlőbe, hogy ha kérdik: «miért nem ebédel velök?»
-megmondhassa: «oh ne gondolják, mintha azért bőjtölnék, hogy
-megálmodjam, ki lesz a vőlegényem!» Mindenki nevetett rajta.</p>
-<p>Másnap reggelre kerülvén a sor, András úr első volt, a ki
-fölébredt a háznál, s azután felköltögetvén cselédeit, addig míg
-leányai felöltöznek, sietett sajátkezűleg elkészíteni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> az akkor
-Erdélyben legkedveltebb reggelit. Egy nagy tálat tele tölte finom
-lengyel égett-borral, azt meggyujtván, mézet tölte közé s fügét,
-malozsát, aszalt szilvát hányva belé, egy nagy öblös csontnyelű
-ezüst kanállal elkezdé azt kényelmesen kavargatni, egy-egy kanállal
-merítve belőle, s a mint elfújta a lángját, azon forrón
-hörpölgetve.</p>
-<p>A mi gyomrunk aligha nem tiltakoznék az ilyen mulatság ellen; de
-Petki Farkas uram kemény természete könnyen bevette azt; mert ötven
-éves korában még nem tudta, mi a fűtött szoba? s a míg nem
-csikorgott a hideg, nyitott ablaknál hált egy leterített
-medvebőrön, s soha nem takarózott egyébbel egy hosszú subánál, s
-megette a vaddisznó fülét, ha vadászaton elejté.</p>
-<p>Nem sokára bejött a két leány. Erzsike ragyogó arczczal hozta
-magával mélázó testvérét, átkarolva annak derekát s pajkosan
-nevetve.</p>
-<p>– Jertek, jertek! kiálta az öreg úr, egyiket jobbfelől, másikat
-balfelől fogva át karjaival, s hol egyik, hol másik arczára
-tekintve. Az egyik oly vidám volt, a másik oly szomorú. – No most
-mondd el, mit álmodtál? szólt Ilonkához fordulva legelébb. A szép
-karcsú leányka nagyot sóhajtott s apja vállára borulva, szép
-homlokát annak ősz fejére hajtá és hallgatott.</p>
-<p>– No, no, csak ki vele! el kell azt mondani; hisz tőlem csak nem
-félsz?… Kezdd el no… Csitt Erzsike! nem szabad nevetni, mert Ilonka
-elszégyenli magát… Nos?… Hát csak nem akar kijönni? No várj,
-Erzsike úgyis megszégyenít. Gyere leányom, mondd el te az álmodat.
-Úgy-e te nem félsz elmondani a magadét?</p>
-<p>– Nem bizony, szólt játszi hetykeséggel a kis szöszke leány, s
-hirtelen oda kuporodott apja ölébe, s azzal gyermeteg fenhéjázással
-elkezdé álmát elmondani… «Hát azt álmodtam, hogy kinn ültünk a
-tornáczon mi mind a hárman, a mikor egyszerre nagy ostordurrogással
-behajtat az udvarunkra egy hatlovas hintó. Szép hat fekete ló volt
-eléje fogva, három szál darutoll minden ló homlokán aranyos
-<span class="pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span>
-üstök-nyomtatóban; csak úgy rugták a czafrangot, a mi a szerszámról
-lógott, s hányták vetették fejeikkel a drága klárisos gyöngyökkel
-rakott sallangokat; a bakon kocsis ült, ezüstzsinóros buzavirágszín
-dolmányban, s hátul a bakon két csatlós kapaszkodott, lódingosan,
-tarsolyosan, fehér tollbokréta a kalapjok mellett, hosszú zöld
-panyókamente rókamájjal a sarkukat verte. A hintó oda vágtatott a
-bejárás alá, s ott egyszerre megállt mind a hat ló, a hintó ajtaját
-fölnyitá egy csatlós, s kiszállt legelőbb belőle valami papforma
-nagy, hosszú őszhajú ember, sarkig érő fahajszín palástban, nagy
-egyenes süvegben, utána pedig kiugrott a kocsiból egy deli, ifjú
-legény, szép piros képe volt, s fekete bajusza, ragyogó szemeit
-mintha most is látnám, sűrű fényes haja a vállára borúlt. Úgy illet
-neki karcsú termetére az a gránátszín dolmány, arany virágokkal,
-rubintos gombokkal, a kék nyusztos süvegét nagy rengő kócsaggal a
-kezében tartá, a másik kezében aranyos kardja volt.»</p>
-<p>– Nem rossz az ízlésed lélekadta lánya! Mondd csak tovább.</p>
-<p>Erzsi ezentúl már akadozni kezde az előadásban, mintha itt-ott
-nem akarna mindent elmondani.</p>
-<p>– Hát azután, monda, feljöttek oda mind a ketten, a hol mi
-ketten ültünk, mert Ilonka azalatt már nem tudom hova lett? s az a
-deli ifju legény előbb oda ment tehozzád s összecsókolózott veled,
-azután meg elém jött s meghajtotta magát…</p>
-<p>Erzsike itt fölhúzta szemöldeit, s a köténye szalagját kezdte
-rágni gyöngysor fogai közt.</p>
-<p>– Hát aztán? kérdé az öreg úr kiváncsi nevetéssel. – No, ne edd
-meg a kötényed pántlikáját.</p>
-<p>– Hát aztán fölébredtem… – végzé be hirtelen Erzsike, a min a jó
-úr nagyon nevetett, kitalálván, hogy a többit el akarja hallgatni a
-kis hamis.</p>
-<p>– De már most, szólt Farkas úr Ilonkához fordulva, te is mondd
-el a magadét, Erzsike már kitett rajtad. Akarom <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> már tudni,
-hogy hová lettél akkor, midőn Erzsikéért feljött a vőlegény? mert
-hogy neked, mint idősebbnek hamarább férjhez kell menned: ez már
-olyan, mint a hétfő a kedd előtt. No beszélj. Nem nevetünk már;
-gyere ülj te most az ölembe; így, ne tarts semmitől; Erzsike ne
-nevess, vagy a sötét szobába zárlak. No mondd el jó gyermekem, ne
-félj.</p>
-<p>Azzal magához ölelé leányát, végig simogatá keblére hajtott
-fejecskéjét. A másik irányában pofocskákkal szokta kifejezni atyai
-gyöngédségét, emezzel czirógatva kellett bánni.</p>
-<p>Ilonka végre erőt vőn magán, fölemelé ábrándos szemeit s kezeit
-ölébe fektetve, elkezdé mondani álmát.</p>
-<p>– Azt álmodám, mintha édesen aludtam volna, s e csendes álomból
-lassankint valami távolról hangzó bűbájos dal ébresztett volna föl.
-Lassankint magamhoz kezdék térni s kivehetém, hogy ez az én
-kedvencz dalom, melyet valaha, tán nyolcz esztendő előtt hallottam
-a hegyek között énekelni, s azóta nem hallottam senkitől.</p>
-<p>– Az a «Repülj fecském ablakába!» szólt közbe Erzsike.</p>
-<p>– Csitt! súgá az öreg úr, a fecsegő szájára téve tenyerét. Hadd
-Ilonkát beszélni.</p>
-<p>– A mint e dalt megismerém, fölnyitám szemeimet, s körültekintve
-egy kunyhóban találtam magamat.</p>
-<p>– Házban! igazítá ki Farkas úr.</p>
-<p>– Nem. Egy valóságos kunyhóban, milyenben a pakulárok szoktak
-lakni. Egy pokróczczal födött hársfaágyon feküdtem, s mintha beteg
-lettem volna, nem birtam megmozdulni; hanem szomjas voltam nagyon s
-nyögtem, hogy adjon valaki egy pohár vizet. E neszre fölkelt a
-tűzhely mellől egy öreg pórnő, ki ott vajat köpült s egy fakupában
-vizet tartva ajkaimhoz, innom adott, megsimogatá arczomat, kezeimet
-megfogta s szemeimet megcsókolá. Én panaszkodtam neki, hogy fázom,
-akkor leakasztá subáját a szegről és rám takarta szépen és újra
-megcsókolt. Ez alatt folyvást hallottam azt a furulyaszót, mindig
-közelebb, <span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span> közelebb jött, nyájak bégetése,
-kutyacsaholás vegyült olykor közé, s a dal oly keservesen szólt
-egyre, hogy a szivem majd megszakadt, s mentül közelebb ért hozzám,
-annál jobban fájt az nekem. Én nem tudom, hogy mi lehet? Végre
-elhallgatott a tilinkó; az öreg asszony kinézett az ajtón, s mondá
-nekem, hogy fia jön. Én az ajtóra tekinték, s belépett rajta egy
-fiatal juhászlegény, egyszerű fehér szűr volt rajta, alatta
-abaposztó zeke, minden zsinór, minden sújtás nélkül, hosszú fekete
-haja göndör fürtökben csüggött alá homlokáról, oly halvány volt és
-olyan szomorú.</p>
-<p>– Patvar vigye a juhászlegényét! Mit szomorkodik olyan nagyon?
-Hát aztán, leányom: ki küldte hozzád azt a juhászlegényt?</p>
-<p>– Magától jött, oda lépett hozzám, megfogta kezemet s
-megcsóválta fejét nagy búsan, érezve kezemnek forróságát; azután
-egy fehér czipót kivett szűre alól, s azt fölmetszve oda tevé elém,
-s úgy könyörgött anyjával együtt, hogy egyem belőle; a könyei
-hullottak rá.</p>
-<p>– Hát aztán mit álmodál, hová lett ez a juhász?</p>
-<p>Ilonka kezét keblére tevé, mely úgy szorult e pillanatban. Arcza
-még halványabb lett.</p>
-<p>– Ez a juhász volt a férjem.</p>
-<p>– A Rabustya üsse meg! Káromkodék fölpattanva Farkas úr (mert
-még akkoriban nem ismerték azokat a szép czifra káromkodásokat, mik
-most divatban vannak). Ez ugyan furcsa egy álom. De legalább kisült
-utoljára, hogy valami nemes legény volt ő kegyelme, a ki csak
-tréfából öltözött juhásznak?</p>
-<p>Ilonka megcsóválta fejét.</p>
-<p>– Nem… ott laktunk együtt abban a szegény kunyhóban.</p>
-<p>– No ez ugyan bolond álom! Ezért böjtölnöd is kár volt, monda
-Farkas úr bosszúsan.</p>
-<p>Az égő borszesz lángjai olyan sápadt zöld világot vetének a
-leány arczára!… <span class="pagenum"><a name="Page_11" id=
-"Page_11">-11-</a></span></p>
-<h3>II. HÁZTŰZNÉZÉS.</h3>
-<p>Farsang lőn az idő. Folyvást szép derült napok jártak, a hó még
-nem esett le, s mindenütt szép zöld volt a vetés és mező.</p>
-<p>Petki Farkas uram ott künn üle tornácza erkélyén két szép
-leányával egy verőfényes délelőtt, a midőn nagy ostorpattogással
-bevágtat az udvarára egy úri hintó: hat fekete ló fogva eléje,
-mindenik ló üstökszorítójában három szál darutoll, szerszáma
-aranytól csillogó s sallangokkal repkedő; a gyeplőt nyalka
-kocsislegény tartja, buzavirágszín mentében; hátul a bakon két
-csatlós tarsolylyal, lódinggal; a hosszú zöld panyókamente a bokáit
-veri.</p>
-<p>– Nézd, nézd, kiált föl csodálkozva az öreg úr, az Erzsike
-álma!</p>
-<p>Ez pedig elhalaványul, aztán lángra gyullad arcza, s a mint a
-hintó kinyilván, abból előbb egy papforma ember szállt ki, utána
-egy deli ifju legény; piros arcz, fekete bajusz, ragyogó szemekkel,
-gránátszín dolmányban,… a leány felszökik helyéről s végig futva a
-termeken, bezárkózik hálószobájába, s csak akkor áll meg
-hallgatózni… Szíve dobogása a leghangosabb nesz, a mit hall.</p>
-<p>Az érkezett vendégek ezalatt fölmennek a tornáczba, s miután az
-öregebbik magát mint Cseretneki Gábor tiszaújlaki esperest
-bemutatá, ifjú társát mint Bárczay Lajos ő kegyelmét ajánlá a
-háziúr figyelmébe.</p>
-<p>Petki Farkas csodálatából alig birt magához térni az alatt, míg
-vendégeivel összeölelkezett, csókolózott; alig jutott hozzá, hogy
-ott maradt Ilonka leányát nekik bemutassa, ki szerényen meghajtva
-magát, engedelmet kért eltávozhatni, háziasszonyi kötelességeit
-elvégzendő a becses vendégek elfogadására.</p>
-<p>Petki Farkas uram megcsóválta néha a fejét, míg vendégeit
-bevezeté a szobáiba, mikben mások kedvéért kandalló is találtatott,
-s a szokásos hálálkodások alatt lassankint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> kimenvén
-belőlük a hideg, melyen segített a rögtön fölhozott villás reggeli
-és csipős ürmösbor is, nem sokára közelebbről megismerkedének
-egymással.</p>
-<p>– Kegyelmed tán valami rokona Bárczay Simonnak? kérdé Farkas úr
-az ifjutól.</p>
-<p>– Fia vagyok.</p>
-<p>– Egyetlen fia! igazítá ki az esperes úr.</p>
-<p>– Az Isten éltesse édes öcsémuram! kiálta erre cordialiter
-megszorítva az ifju kezét Petki, hisz akkor az édes apját jól
-ismerem.</p>
-<p>– Ő is sokat beszélt kedves urambátyámról, együtt voltak Rákóczi
-Györgygyel Lengyelországban.</p>
-<p>– Az! az! erősíté Petki, s most már igazán nyalábra fogta az
-ifjut. Mindig igérte az édes apja, hogy majd meglátogat s lám a fia
-pótolja ki. No ez szép kegyelmedtől.</p>
-<p>– Úgy van, szólt az esperes, a megboldogult úr végrendeletben
-hagyá meg fiának, hogy kegyelmedet meglátogatni el ne
-mulaszsza.</p>
-<p>(Ez azért volt mondva, hogy tudtára legyen adva Farkas úrnak,
-miszerint az ifju már szabadon rendelkezik vagyonával.)</p>
-<p>– Tehát meghalt a jó öreg? no az Isten nyugtassa meg.
-Kegyelmedet pedig éltesse sokáig édes öcsémuram. Hanem innen már
-most tavaszig ki nem mozdul ám kegyelmed.</p>
-<p>– Sőt inkább, – jegyzé meg a tisztelendő úr. – Néhány napja van
-csak öcsémuramnak az itt mulatásra; oly nagy gazdaság, mint az övé,
-nem maradhat gazda nélkül; a hol nyolczvan béresre kell fölügyelni,
-a gazda nem lehet sokáig távol.</p>
-<p>Így adá tudtára a derék Mentor Farkas úrnak Telemachja
-gazdagságát; de Farkas úr sem akart hátrább maradni, mondván:</p>
-<p>– Hisz nem kell azt a gazdának őrzeni, nekem is nyolczezer köböl
-tiszta búzám van elvetve, de én bizony nem hálok a végiben.
-<span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span></p>
-<p>– Azon fölül hivatalos ügyei is sürgetik, monda méltósággal
-Cseretneki uram. A palatinus ő főméltósága nagyon nehezen van el
-nála nélkül.</p>
-<p>Farkas úrnak perczről-perczre jobban kezdett tetszeni az ifju
-ember, de hogy más részről megmutassa, miszerint ő sem valami
-hánytvetett ember, ráfelelt keményen:</p>
-<p>– Már hiszen a nádor parancsoljon Magyarországon, de Csíkben én
-parancsolok, s innen ugyan egy tappot sem mennek kegyelmetek, ha
-csak a házat is magukkal nem viszik.</p>
-<p>– Oh, a hol oly két gyönyörű leány van a háznál mint itt, ott
-nem nagy erőhatalom kell a marasztásra.</p>
-<p>E megjegyzést nem az esperes úr, hanem az ifju Bárczay tevé.</p>
-<p>– Biz öcsém, megjárják azok akárhol, az egyik plane
-fiúleány,<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
-"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> a kire a jószágaim felén
-kívül egész nevem s a Petki-család czímere is marad.</p>
-<p>– Fölösleges ott a czímer, bátya, hol oly szép szemek ragyognak,
-s a nemesség az arczra van írva.</p>
-<p>– Ne oly fitymálva beszélj a Petki-czímerről öcsém, szólt Farkas
-úr félnehezteléssel. Láttad-e azt már valaha? Ha nem láttad, minek
-szólsz?</p>
-<p>– Azzal fölkelt székéről s kikiálta:</p>
-<p>– Hej, hol van a fegyvertár kulcsa?</p>
-<p>– Csak nem hív ki kegyelmed párviadalra, a miért a leánya
-szemeit szebbnek találom czímerénél?</p>
-<p>– Nem azt, hanem meg akarom veled tudatni, hogy mit tarts
-ezentúl a Petki-czímer felől… hol már az a fegyvertár kulcsa?</p>
-<p>E kulcs rendesen a leányoknál szokott állni, miután a háznál
-másnak nem volt szabad azon terembe lépni. Erzsike tehát meghallva
-apja kiabálását, hogy nénjét nem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> találta hirtelen, maga
-futott elé a kulcscsal, gyermeteg kiváncsisággal örülve, hogy
-megláthatja azt, ki elől elfutott.</p>
-<p>A mint azonban az ajtón benyitott a kulcscsal, egyszerre vissza
-akart szaladni ismét, a mit észrevevén az apja, utána iramodott s
-elcsipvén a másik ajtónál, úgy hurczolá őt vendégei elé, mint egy
-áldozatra vitt bárányt.</p>
-<p>– Ihol ni. Még egy másik leányom is van ám nekem. Így mutatá őt
-be vendégeinek. No ne szepegj, szolgám. Ne félj, nem téged jöttek
-leánynézni. Soha se vonogasd magad.</p>
-<p>A leány fülig pirult, s a világ minden szent kincseért föl nem
-vetette volna szemeit, s nem győzte az apja a kezét ütögetni, hogy
-a köténye bojtját szét ne tépje. Végre megszánta kínjaít, s
-kényszerítve, hogy csináljon egy szép bókot a főtisztelendő úrnak,
-elbocsátá őt a fegyvertári kulcscsal.</p>
-<p>– Eredj, leányom. Az ős szobrot tisztogasd le pókhálóitól; e
-derék uraknak meg akarom azt mutatni.</p>
-<p>A leány, mintha nyílból lőtték volna ki, elfutott, de mire a
-harmadik szobába ért, már hallatszott vidám, pajkos dalolása.</p>
-<p>Itt közbejött az, hogy az étekfogó inasok jelenték, miszerint az
-étel föl van tálalva, mely szóra el kelle halasztani a fegyvertárba
-menetelt, mindennél előbbvaló lévén az, hogy a drága jó leves el ne
-hüljön. Farkas úr karjára fűzé vendégeit, s vitte magával az
-étterembe.</p>
-<p>Minden azt mutatá, hogy ma szokatlanul kedves vendégeket fogad
-el a jó öreg úr, az asztalra massiv ezüst tányérok rakva,
-aranyozott szélekkel, a székek mellett nagy ezüst vedrekben
-állottak a legjobb magyarföldi borok, s az arany billikomok mellé
-föl voltak téve a kis szűknyakú kotyogósok, mikből meggybort volt
-szokás szürcsölgetni édes sütemények után.</p>
-<p>Az ebéd olyan volt, a hogy akkor szokták magyar családoknál, s a
-hogy tartják most is, kik még nem ízlelték a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> franczia
-kotyvasztó művészet ínyrontó ételeit. A házi gazda minden ételre
-azt mondá: «nincsen egyéb, ebből lakjanak jól kegyelmetek», s
-vége-hossza nem akart lenni a következőknek, és a mi azután
-megtetszett nekik, arra mind azt mondá: «ezt az én Ilonka leányom
-készíté saját kezeivel», s hogy bizonyítsa, néhányszor be is
-hivatá, s olyankor a leányka tűztől kipirulva jelent meg, s ebéd
-vége felé ő is helyet foglalt apja mellett az asztalnál. A másikat
-világért sem lehete rábirni, hogy leüljön, vagy a teremben
-maradjon, de azért minden perczben talált valami ürügyet az
-étteremben megfordulhatni csak egy pillanatra.</p>
-<p>Ebéd vége felé a két vendég úr suttogni kezde egymással, mit az
-öreg észrevéve, bár sejté suttogásuk tárgyát, rájok förmedt:</p>
-<p>– Semmi összeesküvés, urak! hanem igyatok; asztalnál nem szokás
-suttogni, hanem inni.</p>
-<p>Cseretneki uram fölállt ünnepélyesen és a torkát kezdé
-köszörülni. Petki Farkas a szemeiből kilátta, hogy mit akar
-mondani.</p>
-<p>– Ráérünk még arra, nagytiszteletű uram, hagyjuk azt a
-hálálkodást. Első nap a beköszöntés, második az elfogadás, harmadik
-nap marasztalás, negyedik a készülődés, ötödik az elbúcsuzás, akkor
-is ráérünk még észrevenni, hogy a kocsikerekek ki vannak szedve és
-elmentek Rómába… No, ezt a poharat az én kedvemért! Apám
-legkedvesebb serlege volt ez, annak adom, a ki kiissza.</p>
-<p>– De bizony Petki Farkas uram, nem azért jöttünk, hogy
-szaporítsuk, hanem hogy fogyaszszuk a kegyelmed háza népét. Nem is
-azért jöttünk, hogy üres kézzel menjünk ki innen, hanem hogy a mi
-szemünknek, szánknak megtetszik, azt kegyelmedtől elkérjük, ha
-ideadja… megveszszük, ha eladja,… ellopjuk ha nem adja…</p>
-<p>Farkas úr hajazott már hozzá, hogy hová konyít a nagytiszteletű,
-de míg az a torkát köszörülte a szép dictióhoz, benyit hirtelen
-Erzsike az ajtón, s behajolva, úgy, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> félkezével
-a kilincset fogta, odanyújtá apjának a fegyvertárkulcsot.</p>
-<p>– Megmosdattam már a vas bácsit.</p>
-<p>Farkas úr szerét ejtette megcsíphetni Erzsike piros orczáját, s
-nevetve fordult a nagytiszteletű úrhoz.</p>
-<p>– Megálljon kegyelmed. Mielőtt tudatná velem kivánsága tárgyát,
-egy föltételt szabok. Ha kegyelmed, avagy uramöcsém azon fegyvert
-megbírják félkézzel emelni, melyet az én néhai dédősöm hordozott,
-avagy nevet tudnak adni azon monstrumnak, mely paizsán keresztül
-verve fekszik, akkor kérhetnek tőlem mindent, a mi házam födele
-alatt jár, kel, avagy fekszik, vagy szegen lóg. Addig egy szót sem
-szólok.</p>
-<p>Cseretneki uram boszúsan törlé meg száját az abroszba, s
-odasúgta Bárczaynak: «Tegyük meg az öreg kedvét, látjuk, hogy nem
-akar addig az utódjairól hallani, a míg az elődjeiről nem beszélt».
-Tehát menjünk, Petki Farkas uram!</p>
-<p>Farkas úr arra fölkelt, kinyitá az ajtót, s ott kapva a
-hallgatózó Erzsikét, elfogá mielőtt menekülhetett volna, s gömbölyű
-kis kézcsuklóját két roppant ujja közé szorítva keztyűt szabott
-neki, hogy szintúgy sikoltozott bele a leány, apjának
-mulatságára.</p>
-<p>A három úr végig ment a termeken, egész a fegyverszobáig, ott
-Farkas úr kinyitá a nagy vasajtót, s a mint visszatekinte,
-észrevevé, hogy Erzsike mindenütt utánuk lopózik.</p>
-<p>– Nem szaladsz innen! Kiálta az öreg, úgy téve, mintha kergetni
-akarná, mire a leányka fölkaczagva futott vissza.</p>
-<p>A vendégurak ezalatt beléptek a fegyvertárba, s azon pillanatban
-oly éktelen kaczagásnak indult mind a kettő, hogy Farkas úr első
-perczben azt gondolá, hogy mindkettő a bolondját járja. De a mint
-visszafordulván belépett a fegyvertárba, s meglátta ő is, a mit
-azok láttak, az ámulattól előbb az ajtónak támaszkodott, s mintha
-kővé vált volna, összefonta a két kezét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p>
-<p>A tiszteletreméltó ős vasszobor ott állt a terem közepén, mint
-egyébkor, égnek meresztett kezében egy irtózatos nagy kétfülű
-kancsót emelve, kinyújtott karján pedig, a nagy gömbölyű paizson,
-ott feküdt, egy szép pirosbőrű sült malacz, villával a hasában,
-szájába adott almával.</p>
-<p>Bárczay kendőjét tartá szájára, hogy elfojthassa nevetését.
-Cseretneki uram pedig komoly ránczokba szedve orczáját, odajárúlt a
-szoborhoz, s kivévén annak kezéből a kancsót, megemelé azt
-félkézzel, és monda ünnepélyes hangon:</p>
-<p>– E fegyver, Petki Farkas uram, nem mondjuk, hogy kegyelmed
-őséhez nem méltó, de emelgettünk mi már ennél nehezebbeket is, még
-pedig olyankor, mikor tele voltak; a mi pedig a paizson fekvő
-szörnyeteget illeti, nem ismeretlen az a természettudósok előtt,
-neveztetvén a historia naturalisban… porcus suinusnak.</p>
-<p>Idáig csak tartotta magát Farkas úr, de e szavaknál benne is
-elpattant a komolyság abroncsa, s elkezde kaczagni úgy, hogy maga
-magába kellett kapaszkodnia, hogy el ne essék, s rázta az ajtót
-nagy termetével, a mint neki támaszkodott.</p>
-<p>Egyszerre azonban eszébe jut a nagy kaczagás közt, hogy ezt a
-csínt senki egyéb nem tehette, mint Erzsike s fölgyürve, nagy
-fenekedő arczczal, dolmánya ujjait, visszafordúlt s a közelben
-settenkedő leányt elkapva, testének felső részét oda szorítá
-magához, ezen szavakkal: «Hát te gonosz fajzat, így teszed te
-csúffá apádat?» Azon részére, melyet nem szorított magához, atyai
-tenyerével egynéhány hathatósan csattanó intést alkalmazott. A
-leány egy darab ideig tartotta nevetéssel, hanem egyszer aztán
-megsokalta a tréfát s elkezdett sírni, még pedig ugyancsak!</p>
-<p>Erre aztán megsajnálta az öreg úr.</p>
-<p>– Hiszen csak tréfáltam veled, te golyhó, nem szégyenled magad?
-sírni ilyen nagy eladó leánynak, legény szeme láttára. No, ne sírj.
-Kapsz egy fügét.</p>
-<p>A leány erre rögtön elfojtá a sírást. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p>
-<p>– Hát azt gondolja, hogy sírtam? Nem sírtam! S bár szepegése s
-az arczán végig futó könyek meghazudtolák, azt akarta elhitetni,
-hogy kaczagott, s a mint apja kezéből kiszabadúlt, elfutott végkép
-a szobából s többet elő sem jött.</p>
-<p>– No… édes Petki Farkas uram, – szólt a nagytiszteletű úr, – mi
-bizony kitaláltuk a kegyelmed titkát, megemeltük őse fegyverét;
-kegyelmeden a sor, hogy kivánatunkat teljesítse.</p>
-<p>– Megadom magamat.</p>
-<p>– Gondolhatja kegyelmed, hogy minket nem a kegyelmed ősi czímere
-csalt ide messze földről, hanem az, a mi kegyelmed családjának
-legifjabb ékessége s mégis legbecsesebb. Értjük alatta derék szép
-hajadon leányát. Öcsémuram, Bárczay Lajos ő kegyelme, háztűznézni,
-s ha kell leányt kérni hítt engemet magával. Láttuk kegyelmednek
-háztüzét, leányát, s meg vagyunk elégedve velök. Gondoljuk azt is,
-hogy kegyelmednek sincs kifogása ellenünk. Öcsémuramnak is vannak
-ősei, s meglehet, hogy kegyelmedéivel jártak egy iskolába; jószága
-annyi van, hogy annak is adhat belőle, a kit nem szeret, s nem
-tartozik senkinek, mint a töröknek egynéhány kardcsapással s még ha
-fölszámítnók, aligha nem abból is neki járna vissza. Szép a
-kegyelmed leánya is, erkölcsös, istenfélő, de uramöcsémnek sem kell
-óhajtani, hogy sötét legyen, a hol őtet nézik; hogy jó keresztyén,
-arról én felelek; ha tehát kegyelmednek is úgy tetszik, tessék úgy
-Istennek; legyen egy pár a két ifju emberből.</p>
-<p>Farkas úr áhítatos képet vőn és monda:</p>
-<p>– Megtisztel ez ajánlat engem és házamat, s két kézzel fogadom
-azt. Még ma szólok Ilonkának.</p>
-<p>Az esperes fölkapta a fejét s orrát megvakarva, valahogy
-kisüté.</p>
-<p>– De… Petki Farkas uram, tessék bennünket megérteni… Öcsémuram…
-nem Ilonka leányát akarja nőül, hanem Erzsikét. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span></p>
-<p>– Mit? azt a gyereket? Hát látták kegyelmetek, milyen szeles
-gyerek? Sírva fakad, ha tréfálnak vele, s egy fügéért megbékül. Azt
-gondolom, hogy tréfálnak velem kegyelmetek, hisz ha elvinnék,
-visszahoznák egy hét múlva.</p>
-<p>– Soh’ se féltsen kegyelmed attól bennünket. Vagy ha koránlja az
-időt, várunk még vagy esztendeig.</p>
-<p>– Az sok lesz, sugá Bárczay ifjui elpirulással násznagyának.</p>
-<p>Az öreg Petkinek nagyon főtt a feje. Ki gondolná, hogy Erzsike
-álma ennyire közel járjon a teljesüléshez?</p>
-<p>– Az nem lehet, édes feleim, – szólt, megcsóválva fejét, – az
-nem szokás, az nem illik, azt én nem engedhetem, hogy az ifjabb
-leány nénje előtt menjen férjhez. Nekem mind a két leányom egyaránt
-kedves, de az ifjabbat nem adom az öregebb előtt. Örülni fogok, ha
-Bárczay uramat vőmmé fogadhatom, de míg Ilonka hajadon, csak ő
-általa. Maradjanak itt kegyelmetek, ismerjék őt meg
-közelebbről.</p>
-<p>– Hiszen ismerjük őt már eléggé.</p>
-<p>– Hát nem elég szép? nem elég jó, szelíd, okos?</p>
-<p>– Mindezt elismerjük nagyon. Arcza, lelke szebb a szépnél. Jónak
-is kell lennie, mert kegyelmed nevelte őt, sőt a mit nem mondott
-kegyelmed, még azt is latra vetjük:… ő fogja kegyelmed javait mind
-örökleni, míg testvére csak egyszerű kiházasításra várhat;… és
-nekünk még is ez kell, és nem amaz.</p>
-<p>– Csodálom, hogy kegyelmed pap és okos ember létére így
-beszélhet.</p>
-<p>– A szeretet titkait, uram, sem a papok, sem a bölcsek nem
-képesek megmagyarázni.</p>
-<p>– Ez támad a sok olvasásból, ni! Miért akarnak kegyelmetek új
-szokásokat behozni közénk? Ezt így tették őseink, így történt
-velünk; alig van köztünk ember, a ki azt vette volna feleségül, a
-kit legelőbb szeretett, s mikor öregeink bölcs belátásukkal
-kiszemeltek egy derék, hozzánk illő hajadont, mindenikünknek volt
-egy másik, a <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> kiről sóhajtozni szokott:… az is máshoz
-ment, mi is mást vettünk el; egy kis ideig szomorkodtunk, azután
-átláttuk, hogy igazuk volt, megszerettük a velünk összekötött
-hitvest, kiben a józan ész jobban meglátta a jó tulajdonokat, mint
-a heves indulat, s holtig boldogul éltünk velök. Nekem soha egy
-rossz órám nem volt boldogult feleségemmel, s nyugvó porában is
-áldom; pedig meg akartam magamat lőni, mikor hozzá kényszerítettek;
-ellenkezőleg nagyon sok esetet tudok, hogy két fiatal ember nagy
-hőséggel szerette egymást sokáig házassága előtt s nem vénültek meg
-egymás mellett. Maradjunk meg a régi jó szokásnál.</p>
-<p>– Semmi sem régibb, mint a szerelem! viszonzá Cseretneki.</p>
-<p>– Pap uram! rosszul van mondva… üsse föl kend a bibliát s nézze
-meg az első lapon, hogy az Úristen álmában házasította meg Ádámot,
-csak azután szeretett Évába a jámbor, tehát a házasság régibb, mint
-a szerelem.</p>
-<p>Ez a szó a papot is megzavará, melyet észrevevén, odalépett
-Farkas úr szeliden a fejét komolyan lecsüggesztő Bárczayhoz, s
-megfogva kezét nyájas hangon szóla: Kedves öcsém uram! az imént
-kegyelmed kérte meg leányomat magának, most én kérem meg
-kegyelmedet leányomnak. No feleljen most. Én sem adtam kosarat,
-tehát kegyelmed se adjon azt. Maradjon nálam egy hétig; egy hét
-múlva válaszoljon arra, a mit mondtam. Most mulassunk és beszéljünk
-egyebekről.</p>
-<h3>III. A KÉZFOGÓ.</h3>
-<p>A próbahét letelt. Farkas úr az alatt gyöngéd atyai ravaszsággal
-mindent elkövetett, hogy Ilonkát Bárczayval megkedveltesse:
-alkalmat adott neki órákig egyedül lehetni a széplelkű leánynyal,
-vagy ha velük volt, oly tárgyra vitte a beszélgetést, melyről
-gondolá, hogy mindketten <span class="pagenum"><a name="Page_21"
-id="Page_21">-21-</a></span> örömest fognak beszélni, a mi nem
-egyszer sikerült is neki; az ifjú Bárczay épen oly mértékben telve
-levén politikai… mint Ilonka költői rajongással, s a vallásos
-lelkesülés tárgyai, – azon időben legkedveltebb koreszmék, –
-alkoták leginkább azon láthatatlan világot, hol lelkeik találkozni
-tudtak.</p>
-<p>Bárczay idegenséget soha nem érzett Ilonka iránt, s oka lehetett
-elég, hogy hozzá vonzódjék. Mind ez ok között legnagyobb volt rá
-nézve azon rögtöni elváltozás, melyen a másik testvér, Erzsike
-keresztül ment, a mióta atyjától néhány tréfásan odavetett szóból
-megtudá, hogy Bárczay nénjét fogja elvenni. Azóta a leányka ritkán
-mutatá magát Bárczay előtt; ha jött is, komolyan megtartott
-illedelemmel viselé magát, tréfa, mosolygás eltünt arczáról, a
-gyermeteg vidorság helyét érett komolyság foglalta el, s mind ez
-oly hideg sugárt adott arczának, az előbbi forró, égető
-helyett.</p>
-<p>Bármelyikünk is tapasztalá ifjabb korában, ha egy kedélyes
-ifjukori játék-társnőt elhagyott, kinek gyermekes ragyogó vidámsága
-oly eleven képül élt szivében, s idők múlva újra látta azt, és a
-gyermekmosolygást az arczon nem találta többé, a bohó fecsegés
-helyett hallott okos beszédeket tőle, s az öntudatlan, feledékeny
-tréfák helyett találkozott bölcs magáravigyázással. Milyen rosszul
-esett az! eltemetni azt a régi kedves képet a szívben!</p>
-<p>És Bárczayt még nem is évek készíték elő e változásra, egy nap
-volt az; még ma dévaj, gyermekies, kaczér leánykát látott, ki
-nevetett, sírt és újra nevetett előtte, ki elpirúlt, ha ránézett,
-hamisan utána leskelődött, ha nem látta, s másnap ugyanaz egy
-szerény alak volt, ki hallgatva mosolygott, lopva sóhajtott,
-komolyan felelt és ritkán jött elő… A leány tudta azt, hogy az ifju
-nénjének vőlegénye, de azt is tudta, hogy az ifjut ő is szereti és
-nem volt a víg, enyelgő leányka többé…</p>
-<p>Bárczay az ifjabb testvér e kedélyváltozása mellett napról-napra
-több szeretetreméltó vonást kezde találni az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> idősebb
-arczán és lelkében, kezdette bámulni ábrándos kedélyét, tisztelni
-kristály-fényes lelkét, gyönyörködni mélyvilágú sötét
-szemeiben.</p>
-<p>A mire az időnek néha év kell, azt a véletlen gyakran egy óra
-alatt eléri.</p>
-<p>Egy napon hírt vesz Amsterdamból az öreg Petki Farkas, hogy egy
-igen kedves papja a nápolyi gályafogságból Ruyter admiral
-közbenjárására kiszabadulva, Hollandban van s nem sokára haza fog
-érkezni. Ezt elbeszélé asztal felett, Bárczay és Ilonka
-jelenlétében, elmondva, hogy azon lelkész hitvesét férjének
-balesete óta ott tartja falujában.</p>
-<p>Ebéd végeztével Bárczay és Ilonka egyszerre eltüntek a háztól.
-És egyszerre érkeztek a szegény lelkésznő lakához.</p>
-<p>– Mintha összebeszéltünk volna, monda Bárczay, midőn meglátta
-Ilonkát. A jó leány ajándékaiból megtakargatott aranyait hozta a
-szegény nőnek, hogy küldje el Amsterdamba, utiköltségül hazajövendő
-férje számára.</p>
-<p>Bárczay értesíté, hogy készpénzt Hollandba küldeni bajos, hanem
-ő magára vállalja, hogy egy vele összeköttetésben levő amsterdami
-kereskedőhöz váltólevelet bocsásson, ki Ilonka ajándékát ott ki
-fogja fizetni a lelkésznek.</p>
-<p>Ilonka harmincz aranyat adott át és Bárczay írt utalványt a
-lelkész számára háromszáz aranyról.</p>
-<p>Ilonka szemeiből kicsordult a köny, és meg nem állhatá, hogy
-Bárczay kezét meg ne szorítsa.</p>
-<p>– Kegyelmed nemesszívű.</p>
-<p>Bárczay megcsókola a nyújtott szép kezet s a szegény agg
-lelkésznő, kit az örömhír és nagylelkűség félőrjöngésbe hozott,
-egymáshoz ölelé őket, megáldva azon áldással, melyet az egymást
-szerető szívekre szokás mondani.</p>
-<p>Bárczay karonfogva hozta vissza a kastélyba Ilonkát. A kik
-látták, gyönyörködve néztek utánuk: «milyen szép pár lesz belőlük».
-<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span></p>
-<p>Még az nap eljegyzé az ifju Ilonkát, Petki Farkas uramnak
-legnagyobb örömére; a kézfogó hat hét utánra lőn határozva.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>A mi szép és a mi jó van, a mi szemnek, szívnek, szájnak kedves,
-el ne maradjon az ünnepélyről.</p>
-<p>Búját hagyja otthon minden, s úgy hagyja rendben a házát, hogy a
-napságtól kezdve, melyben kocsijával Petki Farkas uram udvarára
-behajtatott, számlálván két hetet, onnan ki nem mozdul.</p>
-<p>Kocsija kerekeit kiszedik, lovait leszerszámozzák, kocsisait
-leitatják, magát lefogják, őrizet alá veszik, erővel, igérettel,
-biztatással, fenyegetéssel ott marasztják, ha szökni akar,
-visszahozzák, s ha elszökött megátkozzák, hogy szekere földül,
-gyeplőszíja szakad, pinczetokja elhull.</p>
-<p>A szép Ilonka kézfogóját tartja az öreg úr, a fiú-leányét, a kit
-annyian kértek, de egynek sem adott, s kiért végre a vidék legszebb
-és derekabb daliája jött el, a gazdag Bárczay Lajos. A hogy mondani
-szokták: «várt leány várat nyer».</p>
-<p>Jerünk mi is oda.</p>
-<p>Hagyjuk el egy pillanatra az újabb kor zengő termeit, s vegyünk
-részt egy ősi vigalomban, a mit azok ültek, kiknek emlékük sincsen
-már többé…</p>
-<p>Hajh, mint örül és vigad a legvidámabb nép a roppant teremben,
-melynek most csak falai állnak már. A hosszú oroszlánlábú asztal
-tálaktól görnyedez, néha roppan, mindenki elhallgat a vigalom
-közepett:… «valaki halni fog!» gondolják magukban. «Igyunk; éljen a
-szép menyasszony!» kiált egy bátor hang, s fölzajdul újra a vígság,
-az arany serlegek összecsörrennek, mintha kard zörögne, s hátul egy
-állványon tust fujnak a tárogató-sípok.</p>
-<p>Kinek van eszméje még e sípok felől? van-e ember, a ki azokat
-tudná fúni? a ki ujjaival billegetni tudná azokat a csodaszép
-dalokat, mikre sírt az ember, hogyha <span class="pagenum"><a name=
-"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> legvigabb volt, s
-föllelkesült, hogyha szomorkodék? mik voltak azok? miért kellett e
-sípokat később országszerte elégetni, hogy ne fájjon az emberek
-szíve olyan nagyon utánok? azóta árvaságra jutott a magyar zene,
-csak a czigány tudja még azt, a legelhagyottabb vendége a magyar
-földnek. Talán azért karolta föl, mert az is olyan árva, mint ő?
-Húsz év mulva, hogy ez esemény történt, már mint elmúlt dologról
-írtak e zenéről.</p>
-<p>A tárogató szólt a lakomáknál, ríkoltozó hangja kaczagva,
-vihogva vegyűlt a víg zajba; – az sírt gyásztorban, a halottkiséret
-halk zokogásához vegyítve siralmas, méla dallamait; az rivallt
-harsogó, buzdító szavakkal harczi riadót a csaták kezdetén, s
-voltak hangjai, a mik úgy-úgy illettek a kardcsattogáshoz!… az
-ébreszté édes csalogányhangokkal az alvó menyasszonyt, midőn
-ablakára szállt a hajnalsugár… Kár, hogy úgy elveszett, hogy nem is
-ismerjük.<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href=
-"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a></p>
-<p>Im ott ülnek az asztal körül rég elhunyt őseink,… kik épen oly
-vígak és oly fiatalok voltak akkor, miként mi most. Az asztalfőn
-vőlegény és menyasszony egymás mellett. A vőlegény olyan piros, a
-menyasszony olyan halvány! de van egy, ki még halványabb nála; az
-testvére, a vidámnak ismert gyermeteg Erzsike. A két leány
-összebeszélt, hogy egymáshoz hasonlón öltözzenek: halványsárga
-habos damaszt-váll fűzi karcsú termeteiket, tengerszin mente havas
-hermelinnel függ le vállaikról; keztyűt még akkor csúfság volt
-viselni ott, hol az embernek nem fázott a keze, hanem e helyett a
-finom patyolatingujj egész a könyökig bőven, onnan kezdve szűken
-jött alá a kézfejig, kihímezve sürűn apró lencseszemnyi islógokkal.
-Öltönyük magasan huzódé föl vállaikra, egészen takarva a keblet.
-Még akkor nehezebb volt a szivekhez jutni! hajfürteik hosszában
-fölbodorítva vállaikon omlának el, két <span class=
-"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> szál fehér
-strucztoll hátulról előre bocsátva hajlék hófehér homlokaikra.</p>
-<p>Az éltesebb hölgyek rövid bársony subákat viseltek, nyusztmállal
-bélelve, széleiken gazdag arany csipkézettel, s e prémes öltözet le
-nem szállt nyakukból még az asztalnál is. A legvilágosabb színek
-illették a legfiatalabbakat: fehér, tengerzöld és topázsárga a
-hajadonoknál, kedves szín volt a skarlát, bibor és a smaragdzöld a
-boldog házasasszonyoknál, barna vagy violaszín volt a tisztes
-özvegyeké, fekete az éltes matrónáké. Az ifjabb nők derekát
-öregszemű piros kláris gyöngysor övezte körül, mely elől hosszan
-lecsüggött két sorban, ugyanaz jaspisból volt a meglett
-koruaknál.</p>
-<p>A férfiak velenczei skarlát, vagy török gránát posztódolmányokat
-viseltek velenczei kamukával, vagy bagazziával bélelve, három sor
-nagy arany, vagy ezüst gombokkal, a gazdagabbak ragyogó kövekkel
-kirakva, arany, ezüst vagy selyem galanddal beszegve, mert még
-akkor a zsinór nem volt divatban. Széles öveik mellett mindegyiknek
-oda volt tüzve czifra tokmányban a magával hordott török kés,
-villa, némelyiknek az oldalát még a kalamáris sem hagyta el soha.
-Viseltek az öreg urak hosszú boér mentét s lecsüggő süveget, az
-ifjabbak nyestprémes kalapot, csokorra kötött fekete strucztollal.
-Látható volt még itt-ott egy-egy ezüst tűkre kötött bő salavári is
-az ifju legényeken, mely már akkor mindinkább ment kifelé a
-divatból.</p>
-<p>A hosszú lakomának este vetett véget. Ételnek, italnak ki győzné
-számát adni? ki birná megmagyarázni a mai szakácsoknak, mik voltak
-azok a szokatlan ismeretlen hangzású ételek: a csipős kaszáslé, a
-mustos pecsenye, a pehelykönnyű pánkó, a töltött hik-hekhok
-derelye, az ízes hernő leves, a tojásos gólyahepp, a füszeres
-szürke lé, s a czifra alaku kulcsos, a porhanyó levelensült? talán
-nem is tudná ezeket már készíteni senki, avagy tán nem is
-tetszenének többé, ha most készítenék? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p>
-<p>Még akkor nem voltak föltalálva az unatkozás elmés műszerei, a
-kártya és pipa, mik mai világban kizárnak minden egyéb mulatságot.
-Manapság, ha az ember telefüstölte a szobát, hogy a szomszédját sem
-látja, s reggelig ütötte a filkót, azt hiszi, hogy jól mulatott s
-az elméjét sem igen fárasztotta rajta. Még amaz időkben kénytelenek
-voltak az emberek jó szivet és leleményes észt vinni magukkal, ha
-mulatni akartak társaságban; – most elég, ha tele erszényt és
-dohányzacskót visznek; – még akkor, ha azt mondták: jerünk mulatni,
-játszani! értették alatta: enyelegjünk, csókolózzunk,
-tréfálkodjunk! most ha azt mondjuk: jerünk játszani! értjük alatta:
-nyerjük el egymás pénzét.</p>
-<p>Ah korunk szép hölgyei, kik e sorokat olvassátok, meg ne
-ütődjetek e mondott szavakon: szép arczaitoknak nem szükség
-pirulni, midőn csókról hallotok beszélni. Nyájas szív kérte, szűz
-érzelem adta azt, s higyjétek el nekem, hogy míg ára nem volt a
-csóknak, akkor volt az legbecsesebb, s annál jobban alászáll
-értéke, minél inkább árát szabják.</p>
-<p>Magok az ősi tánczok is mind úgy voltak szerkesztve, hogy azokat
-inkább lehetett társas játékoknak nevezni, zenehang mellett.</p>
-<p>A boldog emlékü tánczos Farkas szép lábficzamító magyar figurái
-még akkor nem voltak föltalálva a magyar nemzet dicsőségére,
-melyekkel ha nekiindul valaki, egy magának kevés egy tánczterem, s
-ugyan vigyázzon, a ki mellette áll, fogára, szemére, hogy ki ne
-rugdalja. Nem tanulta még akkor a magyar ember a lábát úgy
-fölhányni, hogy a talpát megcsókolhassa, sem a kezeivel hadonázni,
-mintha a bölcsesége után kapkodna, hanem kiálltak előbb a férfiak
-egyedül, szépen karéjban, csipőre tett kézzel, toborzót tánczolni,
-a zenehang mellett csak a halkan összevert sarkantyuk tactus-ütése
-hallatszott, s hogyha jött a frisse, oly természetesen ment minden
-mozdulata a lábaknak, mintha egyenesen a tárogató dictálná beléjök.
-<span class="pagenum"><a name="Page_27" id=
-"Page_27">-27-</a></span></p>
-<p>Erről mondhatta azt a vers: «Csak az igaz magyar táncz a szent
-Dávid táncza». Mondta pedig azért, mert a biblia versei szerint,
-midőn sz. Dávid egyszer diadallal tért vissza Jeruzsálembe, hosszú
-köntösét fölemelve tánczolt.</p>
-<p>Már pedig a világon semmi nemzet tánczához sem szükség, hogy a
-lábakat lássák, mint a magyaréhoz. Hanem hogy szent Dávid oly
-rugdosó és féllábon keringő tánczokat mívelt volna, mint a minőket
-most szinpadokon mutogatnak magyar komoly táncz képében, az nyilván
-képtelenség.</p>
-<p>A toborzót végezve, lerakták kardjaikat a férfiak, miket addig
-balkézben tartottak, s ekkor kezdődött a fáklyatáncz.</p>
-<p>Két ifju legény két égő viaszfáklyát vett kezébe, miken fölül
-ezüst tálak voltak, hogy a viasz az öltönyökre ne csepegjen, s majd
-egymás kezét fogva, majd ismét egymással körültánczolták a termet,
-míg annak két ellenkező végéhez érve, az ott álló hajadonok és ifju
-hölgyekhez értek, s egyet-egyet kiválasztva közülök, azok előtt
-térdeiket meghajták s átnyujták nekik a fáklyákat, azok egyszer
-körüllejtve, hasonlóan kiválasztának egy-egy férfit, kiknek a
-fáklyákat átadták, az egész táncz fáklyákkal való játékban állott,
-mely addig tartott, míg minden férfi és hölgy egyszer
-körültánczolt.</p>
-<p>Ekkor párosával hölgyek és férfiak két sorba álltak egymással
-szemben; az első ifju tánczosnéjával körültánczolta mind a két
-felől állókat, s a mint helyére visszaért, elkiáltá magát,
-tánczosnéja kezét eleresztve: «kis egérke, mentsd meg magad!» s
-erre kezdődött az egértáncz, a leányka egyfelől, a legény másfelől
-kigyózva tánczolta körül az egyenkint álló párokat a sorban, s
-valahányszor a középre értek, azon kellett a legénynek törekedni,
-hogy a leányka kezét elkaphassa. Ha a leány hamis volt, ugyancsak
-kifáraszthatá tánczosát, mert erővel nem volt szabad elfogni, s
-könnyen elcsúszhatott előle, s ha végre <span class=
-"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> elfogta,
-jutalma egy csók lett:… de hiszen megszolgált érte.<a name=
-"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class=
-"fnanchor">3)</a></p>
-<p>Megkezdé a tánczot a szép menyasszonynyal a násznagy, a még
-akkor fiatal Béldi Pál, kinek arczát föltünővé tette a többi
-fiataloké közt az, hogy nem viselt szakállt. Ezt ő fogadásból tevé;
-midőn tatár fogságban sínylett, durva kényura, ha megharagudott rá,
-szakállánál fogva hurczolta meg, akkor tőn fogadást, hogy ha
-kiszabadul, szakállt nem fog viselni, rabsága szenvedéseinek
-emlékeül.</p>
-<p>A tánczot ellejték: a szép menyasszony annyi bájt, annyi
-kellemet tüntetett ki abban, hogy a kik a vőlegény körül álltak,
-nem győzték előtte jegyesét magasztalni. Bárczay mosolygott nagy
-szeliden.</p>
-<p>Most rá került a sor; végignézett a sorban álló hölgykoszorún, s
-mintha félszemmel mindig kisérte volna, nehogy elszalaszsza,
-meglelte közöttük, a kit keresett, s oda ment érte s kivezette
-magával a tánczközépre.</p>
-<p>Erzsike volt ez,… a szemérmes, a halavány, a reszkető leányka.
-Midőn Bárczay szavát meghallá, szinte összerogyott; senki sem tudta
-elképzelni, miért oly sápadt?</p>
-<p>Mint eleven, vidám tánczosnőnek volt híre a környékben a szép
-leánykának, ki az egértánczban úgy ki tudta fárasztani a legjobb
-legényt is, hogy az arczán csorgott a veríték, s mikor ő került a
-sorba, a melléktermekből is előjöttek a borozó öreg urak, hogy
-dévaj cselein mulassák magukat.</p>
-<p>Jó Isten! és milyen ügyetlen lett e leány egyszerre! botlott,
-tétovázott, elfeledte magát, nem oda állt, a hova kellett, viszásan
-kezde mindenhez, s a legelső találkozónál el hagyta fogni
-magát.</p>
-<p>– Ah megfogtalak! kiálta az ifju, átkapva a leány derekát,
-<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> s odaszorítá magához, hogy a
-jutalomcsókot arczáról elrabolja.</p>
-<p>A leány e perczben, mintha egyszerre magához térne, félrekapta
-fejét, s mindkét kezét Bárczay elé tartá védőleg, mintha erővel el
-akarná hárítani magától annak ajkait, s oly esdve, oly félénken
-tekinte rá, hogy az ifju maga is megdöbbent, megszánta e fájdalmas,
-könyörgő arczért, s csókja hangtalanul veszett el a szép fejecske
-arany hajfürtein.</p>
-<p>A körülállók nem értettek mindebből semmit. A végén szokás volt
-kaczagni; azután új pár állt elé, új érdeket nyertek a szemlélők; a
-vőlegény menyasszonyához ment, nyájas szavakat váltva vele. Senki
-sem vevé észre, hogy e percztől fogva Erzsikét nem lehete látni a
-tánczteremben.</p>
-<p>Mintegy óra mulva mégis felötlött Ilonkának, hogy testvére oly
-soká elmarad, s elindult őt fölkeresni. Miután minden termet
-végigjárt és sehol sem találta, végre megtudá öreg dajkájától, hogy
-Erzsike rosszul érezve magát, hálószobájába vonult s lefeküdt,
-azóta alszik is.</p>
-<p>– Mi baja lehet? kérdé magában aggódva s utána sietett,
-meghagyva a dajkának, hogy ha keresni találják, mondja, hogy ő is
-nyugodni távozott.</p>
-<p>Ilyesmit meg szoktak engedni a menyasszonyoknak, s míg a
-vőlegénynek virradtig ki kellett tartani a mulatságban, neki meg
-volt engedve, hogy éjfél után eltünhessen s senki sem szokta
-keresni; hadd álmodjék még reggelig elmult szép leánykoráról.</p>
-<p>Ilonka fölnyitva közös hálótermük ajtaját, melynek csendes
-rejtekében mindkét testvér szűz fekhelye egymás mellé volt állítva,
-nyugalmas hófehér párnáikkal, ott találta már fekve testvérét. A
-leányka aludt és nyugtalan álma volt; szép gömbölyü karja feje fölé
-volt emelve, szelid keble úgy pihegett, félig nyitott ajkai
-érthetetlen álomszavakat rebegtek. Úgy látszott rajta, mint
-kínlódik, mint szeretne egy szót mondani, kezét vagy fejét
-megmozdítani <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> és nem birja azt. Végre erőszakosan
-félrefordítá fejét s arczát karjával elfödte. Erre elkezdett
-hevesen, keservesen zokogni, hogy könyei párnáját nedvesíték.</p>
-<p>Ilonka aggodalomteljesen hajolt alvó testvére fölé, lágyan
-suttogva: «mi bajod?»</p>
-<p>«Oh ne bánts», rebegé félig álmodva a leányka, «engedj még
-felőle álmodnom», és tovább aludt, de fájdalmas arcza lassankint
-gyönyörteljessé kezde átváltozni, megdicsőült vonásai szelideden
-mosolyogni kezdtek, s szép piros ajkain úgy meglátszott, hogy
-azokat a legnagyobb kéjérzet kifejezésével csókra illeszti.</p>
-<p>Egy rögtöni gondolat vadult egyszerre Ilonka lelkébe. Vakító,
-mint kit a börtön sötétéből napvilágra hoznak, s szemei csak
-lassankint szokják meg a fényt.</p>
-<p>Ott állt egy ideig elmélázva testvére ágya fejénél, s e közben
-lassankint leölté magáról menyasszonyruháit, lerakva szépen az ágy
-mellé egy nagy karos székre.</p>
-<p>Szép csendes éjszaka volt. Az ablakon besütött a tele hold
-világa. Ilonka kinyitá ablakát, s kidőlve rajta, elmélázott a
-derengő tájon. A távol havasok ezüst ködben úsztak; a kastély tulsó
-szárnyában víg lakoma zajgott, idáig csak ritka hangja tévedt; az
-ablak alatt elfolyó Olt habjai susogtak csendesen, a márvány
-alapzatot mosva, a hold hosszú ezüst szalagot vont végig a rezgő
-folyón; a langy tavaszi éji szellő enyelgett a leányka
-fürteivel.</p>
-<p>Milyen üres volt neki ez a világ! milyen üres volt előtte a jövő
-képe! nejévé lenni egy férfinak, kit testvére szeret, s szereti őt
-viszont… látni, mint hervad el egyik is, másik is, mert a sors őt
-kettőjük közé vette, s nem remélhetni soha, hogy őket boldognak
-lássa… elvenni egy örömet, mi nála csak fájdalommá lehet, s elvenni
-attól, a kit oly gyöngéd érzelemmel szeret… Szive úgy dobogott, úgy
-szorúlt,… feje szédült.</p>
-<p>Az alvó testvér álmában susogott, susogása öröm volt és édes
-könyörgés… Lenn az Olt habjai úgy susogtak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> úgy
-beszéltek, mintha maguk közé hívnák a beléjük nézőt…</p>
-<p>E perczben a távol hegyek közül méla furulyaszó kezde az éj
-csendjében széthangzani, oly sírón, oly bánathozó hangon remegtetve
-e dalt: «Repülj fecském ablakába».</p>
-<p>A leány szivéhez kapott egyszerre, mintha e dal azon járt volna
-keresztül. Hallgatózva, az éjre meresztett szemekkel hajolt ki
-ablakából;… a dal egyre búsabban szólt… szive mindig jobban
-szorult… a Szamos kék hullámai úgy susogtak, úgy fecsegtek… a leány
-mindig messzebb hajolt ki ablakából…</p>
-<p>… Egyszerre valami zuhanásra ébredt föl az alvó testvér. Ijedten
-ült föl ágyában. Körülnézett, egyedül volt; a hold teljes világában
-sütött keresztül ablakán. Szemeit nem birta lehunyni többé, s oly
-mondhatatlan félelem ült szivére.</p>
-<p>Reggel keresték a menyasszonyt… Nem volt sehol… Apa, vőlegény,
-testvér megrémült arczczal járták végig a termeket… Nem találták… A
-vén dajka azt állítá, hogy fölment hálószobájába az éjjel és vissza
-nem jött. Menyasszony-öltözéke ott volt egy székre rakva.</p>
-<p>– Lehetetlen; kiáltá az ifjabb leányka ijedelmes arczczal, s
-nyitott ablakához futott.</p>
-<p>Az ablak alatti párkányzatba megakadva ott volt a finom hímzett
-patyolat ingecskének egy elszakadt foszlánya… Az Olt ott két ölnyi
-mély s igen sebes…</p>
-<p>A habok susognak, fecsegnek, de nem beszélnek ki semmit.</p>
-<p>Mi történt az elveszett leánynyal? soha sem tudta meg senki.
-Keresték mindenfelé, s midőn sehol sem találták, keresni kezdék a
-víz alatt. Ott sem akadt reá senki. Bár hulláját találták volna
-meg, az is jól esett volna a fájó sziveknek, ha eltemethették volna
-csendes ismerős fák árnyába, s tudhatnák, hova járjanak őt
-siratni?</p>
-<p>Végre, mintegy hat hét mulva, valahol Szamosujvár körül egy pár
-örmény halász egy női hullát fogott ki a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> vizből.
-Rögtön üzentek Petki Farkasnak, s az sietve elment maga,
-megtudandó, ha nem leánya volt-e az? Hajh, alig lehetett azon az
-emberarczot többé megismerni. Azok ott a víz alatt gonoszul bánnak
-más elem lakóival; Farkas sűrű könyeket hullatott, látva, milyen
-gyors keze van az enyészetnek! Ott mindjárt ónkoporsóba téteté a
-hullát erős borszesz közé, s megváltva határonkint a keresztülvitel
-díját, haza vivé azt magával, pompás tort rendezve számára.</p>
-<p>Elhozatá Nagy-Enyedről az éneklő diákokat, fekete posztóval volt
-behúzva az egész templom, midőn a koporsót bevitték, s maga a
-fejedelem papja tartott fölötte búcsúztatót, mely egy óráig és
-három negyedig tartott; gyászt kapott minden jelenlevő süvege
-mellé, tizenkét fiatal hajadon, leeresztett hajjal, hófehér ruhában
-vitte a koporsót, elől a legifjabb a rozmarin-koszorút fehér
-vánkoson; föl volt téve a koporsóra a szűzi párta együtt a
-menyasszony-koszorúval. Jelen volt a temetésen a környék ifja és
-véne; nem lehete látni mást, mint barna és violaszín ruhákat. A
-koporsó után mentek a kesergő felek, levett kalpaggal, gyászosan, a
-vőlegény könye hullott bőséggel, az apáé már elfogyott. Két rokon
-hölgy vezette a holt testvérét, ki alig birt lábain menni, s midőn
-föl akarták venni a koporsót, rárohant, elkezde zokogni keservesen,
-hogy azt hivék, szíve azonnal megszakad; úgy, hogy kénytelenek
-voltak őt erővel elvonni onnan, s leültetni egy márvány padra, míg
-a hullát a sirboltba aláviszik.</p>
-<p>Erzsike csak sírt, csak fuldoklott, egy szó nem birt ajkára
-jönni, a míg ott alant éneklék: «az feltámadás napjában, meglátunk
-az mennyországban!» Nézte kisírt szemekkel, mint jönnek egyenkint
-vissza a sirboltból, mintha azt várná, hogy majd valaki
-visszavezeti onnan testvérét, de a mint meglátta, hogy már atyja is
-kijött és Bárczay, és testvére nélkül, mintha erővel el akarná
-magával hitetni, hogy ez csak álom, s föl akarna ébredni belőle,
-fölsikoltott, s eszméletlenül rogyott össze. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span></p>
-<p>Bárczay, ki épen mellette állt, fölfogá karjaival az elalélt
-leánykát, s midőn Farkas úr odaért, atyja keblére akará őt
-tenni.</p>
-<p>– Maradjon ott, szólt keserü lemondással Petki, most már csak ez
-egy van: legyen testvére helyén.</p>
-<p>Bárczay ölében vivé hintajáig a szegény leánykát, ki hetekig
-betegen feküdt e szívrázó eset után. Bárczay addig el nem ment a
-háztól, míg a leányka meg nem gyógyult; s eltávozása után Petki nem
-csinált titkot belőle, hogy elveszett leánya helyett az ifjabbat
-adandja nőül a vőlegénynek a gyászév leteltével.</p>
-<p>A gyászév lassankint lejárt, Bárczay az év nagyobb részét Petki
-házánál tölté, s az öreg napról-napra jobban meggyőződött felőle,
-hogy most már egyetlen gyermekét derekabb férjre nem bízhatná.</p>
-<p>Meg is történt az esküvő, a mint a gyászt levetették. Bárczay
-haza vivé ifju menyasszonyát, kibe egész lelkével szerelmes volt, s
-az öreg Petkinek sok volt öröme vejében és leányában,</p>
-<p>Erzsike álma tehát teljesedésbe ment… De hát a másiké?… Hát a
-másiké?</p>
-<h3>IV. A KUNYHÓ.</h3>
-<p>Azon szomorú emlékü éjszakán, melyen Petki Farkas Ilonka leánya
-a menyegzői vigalom alatt elveszett, fiatal pásztorlegények
-tanyáztak az Olt partján, tüzet rakva targalylakból; egy halvány,
-szelid arczu legény ült középen egy kőrisfa-törzsökön, melyet a víz
-valahol kimosott, s itt ismét a partra vetett; ott épen erős
-sarkantyuja volt az árnak, s halommal hevert a parton kavics,
-csigahéj és nádgyökér.</p>
-<p>A báránykák lejártak bégetve a vízre szomjukat oltani, a
-vizibogarak czikáztak alá s föl a holdsütötte síma habon, a
-halászmadár csapongott sírva a víz fölött, s a nagy szomorú nyírfák
-nézték benne magukat csendesen. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span></p>
-<p>A juhászlegény szép halványarczu ifju volt, fekete hajfürtei
-hosszú gyűrűkben omlottak alá vállára; egyszerű volt ruházata,
-viselete; de homlokán ott derengett azon szelid genius ihlete, ki
-jelen van a mezei liliom kinyiltán, s míg a tollrágó versvarga
-hasztalan hívja őt izzadva, meglátogatja a pusztákon, hegyek,
-patakok, ligeteknél a maga választottait, füleikbe sugdos édes
-gondolatokat, hogy akaratlanul énekelniök kell és hangot ad az
-egyszerű pásztorfurulyának, hogy a ki hallja, sírva fakad bele.</p>
-<p>A többiek aludtak a tűz körül leterített szűreiken fekve, a
-pásztorifju csak furulyált, s ha néha elhallgatott tilinkója,
-hallatszott a hegy tulsó ligetéből, mint felel rá vissza egy
-ábrándos csalogány.</p>
-<p>Egyszer úgy tetszék az ifjunak, mintha a holdtól ezüstös
-hullámok között valami alakot hozna alá nagy lassúdan a víz, mely a
-mint a forgóhoz ért, elkezdett abban kerengeni, s egy hosszú
-kanyarulat után egészen közel jött a parthoz.</p>
-<p>Az ifju borzadva ismerte meg, hogy az egy emberi alak… Hirtelen
-fogá hosszú gajmós botját, s begázolva a vizbe, elfogá vele az úszó
-tetemet és oda voná magához.</p>
-<p>Szemeit elfogta a csodálat. Egy szép hajadon volt az, kinél
-szebbet nem látott soha, ha csak álmaiban nem találkozott vele.</p>
-<p>A leány hosszú pillái le voltak csukva, sötét hajfürtei ázottan
-omlottak keblére, gyönyörű termete hideg volt, mint a jég.</p>
-<p>A juhász karjai közé fogta a hideg tetemet, s kirohant vele a
-partra. Kiáltozásira fölébredtek a tűz körül alvó társai, s szánó
-részvéttel fogák a leánykát, szűreikre lefektetve, s szomorúan
-suttogák magukban: «szegény leány, milyen ifjan halt meg».</p>
-<p>Az ifju pakulár-legény sírva, nyögve borult oda mellé, hideg
-kezecskéit, hideg lábacskáit keblén melengetve, s mintha erővel
-lelket akarna belé lehelni, zárt szemeit csókolgatá hévvel.
-<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span></p>
-<p>– Menjetek, monda körülálló társaihoz fordulva, készítsetek
-gallyakból ravatalt, elviszem őt a hegyek közé, a hol anyám a
-javasasszony lakik, az tud sok írt, mitől a halott életre jön. Ha
-föl tudja még támasztani, hadd szeressem: úgy sem szerettem még
-senkit.</p>
-<p>– Meghalt ez, mondának azok fejcsóválva.</p>
-<p>– Nem hihetem. Olyan szép, nézzétek ez édes arczot, e szép
-gyönge, kicsiny kezeket. Nem kár-e ez a föld alá? Siessetek azt az
-ágyat elkészíteni.</p>
-<p>– Még talán van benne élet? bizonyosan. Kezei még olyan puhák,
-úgy hajlanak. Annyi esetet hallani, hogy a kiket a vízből kifogtak,
-egy-két nap mulva föléledtek. Nem messze az úttól van egy szűz
-Mária-kép, el ne felejtsetek imádkozni, midőn azon mentek.</p>
-<p>– Meg van ez halva, suttogák a jó emberek, hanem azért elmentek
-az erdőbe ravatalt készíteni s imádkoztak a szent képnél.</p>
-<p>Az ifju ott maradt halottjánál.</p>
-<p>– És ha meg van is halva, gondolá elbúsulva, akkor is elviszem
-magammal, eltemetem virágos kertembe, rozmarin-bokrok aljába, ott
-feküdjék közel hozzám.</p>
-<p>A pásztorok nem sokára visszatértek a zöld galyakból font
-nyugágygyal, föltették rá a szép hullát, gubáikkal betakarták, s
-nyájaikat elterelve, bevitték magukkal a hegyek közé, hol a pakulár
-kunyhója állt, kinek anyja jósasszony volt.</p>
-<p>Reggelre értek csak oda; a jósasszony meglátta fiát messziről
-társaival, s eléje ment, kérdezve, mit hoznak ott a ravatalon?</p>
-<p>– Leányt hoztam anyám, szólt a fiu szomorú büszkeséggel. Mindig
-mondtad, hogy miért nem hozok már menyasszonyt a házhoz?… Most
-hoztam egyet, s ez az első s utolsó leány, a kit kunyhóm valaha
-befogad.</p>
-<p>A vén asszony föltakará a leányka arczát, megtapintá szivét és
-kezeit és nem szólt. <span class="pagenum"><a name="Page_36" id=
-"Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Az ifju aggodalmasan vizsgálta anyja arczvonásait, s hogy nem
-talált bennök vigasztalást, elsötétedve mondá:</p>
-<p>– Anyám, ha ezt az egyet eltemetem, soha se mondd nekem többet,
-hogy menyasszonyt hozzak a házhoz.</p>
-<p>A jósasszony erre kikülde mindenkit a kunyhóból, s bezárta annak
-ajtaját, egyedül maradva a leánynyal.</p>
-<p>De fia nem ment tovább, hanem ott leült a küszöbben, s várt
-szótlanul a késő estig. Juhait társai őrizték, tilinkója nem szólt
-a hegyek közt.</p>
-<p>Alkonyatkor kinyitá a jósnő a kunyhó ajtaját, s inte fiának,
-hogy lépjen be csendesen. Az remegve kelt föl helyéről s
-lábujjhegyen lépett a hárságyhoz, melyen a szép leány feküdt; még
-kezét is szívére nyomta, mintha attól félne, hogy annak dobogása
-zajt okozhat.</p>
-<p>A nő egy pávatollat tartott a leány ajkaihoz, s ime az elkezde
-időközönkint csendesen rezegni, mintha könnyű lehellet ingatná
-szálait.</p>
-<p>Az iju zokogva bocsátkozék térdre, s a szemeiben megtört köny
-hálaima volt az éghez.</p>
-<p>– Most Józsa eredj és láss dolgaid után, monda a jósnő fiának, a
-többit bizzad Istenre.</p>
-<p>Az ifju gyöngéden oda hajolt a leány fölé, egy forró csókot
-nyomott kezére, vette pásztorbotját és furulyáját, s ment juhait
-fölkeresni. Soha sem hallott erdő, mező olyan szép dalokat tőle,
-mint ekkor.</p>
-<p>A leányka meg volt mentve. A tudós asszony ügyessége visszahozta
-őt az életre, hanem akkor forrólázba esett, melyben két hétig
-feküdt öntudatlanul; ez idő alatt semmit sem evett, mint a
-czibere-levet s gyógyfüvek főzelékét, miket a jámbor asszony
-szájába töltött. Józsa minden éjjel ott aludt az ajtó küszöbén
-kívül, hogy álma fölött őrködjék, s azokat ne háborítsa. E napok
-megtaníták őt imádkozni.</p>
-<p>Egy napon végre így szólt a jósasszony fiához:</p>
-<p>– Végy pénzt magadhoz, s eredj be Csik-Szeredába. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> Vásárolj
-fehér czipót, bort és szerecsendiót. A leány ma enni fog
-kivánni.</p>
-<p>Józsa lélekzeni sem állt meg sehol, s még nem ment le a nap,
-midőn a városból visszatérve, messziről füstölni látta kis kunyhója
-kéményét.</p>
-<p>Anyja vacsorát főz menyasszonya számára! gondolá repeső szívvel,
-s elővoná szűréből furulyáját és elkezdé fujni rajta legkedvesebb
-dalát: «Repülj fecském ablakába»…</p>
-<p>A leány ott feküdt a kunyhóban az egyszerű hárságyon, s a mint
-az alkonysugár és a méla dallam elkezde terjedni a völgyben, mintha
-egymással járna mind a kettő, fölveté lassúdan nagy sötét szemeit.
-De még nem eszmélt semmire, ébredező lelkét a dalhang ringatá…
-Lassankint kezde magához térni; körültekintett, egy kunyhóban
-találta magát, egy szegényes, egyszerű hajlékban, minőkben a
-pakulárok szoktak lakni… Pokróczczal fedett hársfaágyon feküdt, s a
-mint kezét meg akará mozdítani, hogy arczát megsimítva, megtudja,
-vajjon ébren van-e? érzé, hogy nincs ereje hozzá. Szólni akart, de
-szája ki volt száradva egészen, hő szomjúság égette keblét, csak
-nyögni birt. E neszre fölkelt a tűzhely mellől, melyen élénk láng
-lobogott, egy jó, szelid arczú öreg pórnő, ki ott vajat köpült, s
-egy fakupában friss forrásvizet tartott a leány ajkaihoz és az oly
-mondhatatlanul jól esett neki… A jó asszony megsimogatá a leányka
-homlokát, szemébe mosolygott, kezeit megtapogatá és szemeit
-megcsókolta, folyvást oly örvendő arczczal tekintve rá, mintha
-mondaná, hogy többé nem lesz semmi baja. A leány teste reszketett,
-erre a jó öreg asszony leakasztá a szegről tulipános subáját, s a
-tűznél megmelegítve, betakargatá őt szépen.</p>
-<p>E közben folyvást közelebb jött a furulyaszó, nyájak csendes
-bégetése, s víg futkosó ebcsaholás vegyült olykor közé, a leány
-szíve úgy dobogott, arcza egészen piros lett.</p>
-<p>Végre elhallgatott a tilinkó, az öreg asszony kiállt az
-<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> ajtóba, néhány örvendő szót kiáltva az
-érkező elé s azzal befordulva, örömtől nevető arczczal mondá a
-leánynak, hogy fia jön, a derék, a szelid Józsa.</p>
-<p>A leány fölveté nagy, sötét szemeit, miknek ábrándos világát az
-elmult betegség még inkább növelte, s ime, egy szép fiatal
-juhászlegényt látott belépni az ajtón, egyszerű fehér szűrben,
-zsinórtalan dolmányban, hosszú fekete haja göndör csigákban omlott
-vállaira.</p>
-<p>Az ifju odalépett a beteg leányhoz, letérdelt ágya mellé, nem
-tudott mit szólni, csak forró kezeit borítá még forróbb csókjaival,
-azután fehér czipót s bort egy nagy kulacsban vett ki szűre alól, a
-jó asszony fatányérkába jóizü csirkelevest tálalt a tűz mellől;
-maga szőtte csíkos abroszon a leány elé tőn ételt és italt, s
-elkezdének neki könyörgeni, hogy egyék belőle… Úgy sírt mind a
-kettő örömében, midőn látták, hogy az neki jól esik!…</p>
-<p>… Ime az álom, melyet Ilonka látott…</p>
-<p>Pár hét alatt egészen magához tért a leány. A jámbor asszony
-gondja alatt lassankint visszanyerte életerejét, szépségét.
-Pórruhát adtak reá, rásaszoknyát, prémes mentét, fejét beköték
-tarka virágos kendővel és az mind oly jól illett neki. Senki sem
-mondta volna, hogy nem paraszt leány.</p>
-<p>Egyszer kérdezé tőle a jó asszony csupán, hogy hova való, ki
-leánya volt, mi sorsa volt azelőtt? A leány elmélázott e kérdésre,
-maga elé bámult és azt felelte, hogy mindezekről nem tud
-semmit…</p>
-<p>Valóban nem tudta volna? A túlvilágon, melyben már félnapot
-töltött, elvesztette-e emlékezetét? minden tudását a multból? apja
-házát, testvérét, ismerőit, az úri kört, melyben nevelkedett,
-mindezt a félhalál, vagy tán a hagymáz kitörölte-e
-emlékezetéből?</p>
-<p>Vagy tudta jól a multat, de sokkal jobban tetszett neki a jelen,
-mint hogy azzal összekösse? tán most is fülébe csengett testvérének
-keserű sírása, mely őt űzte s a pásztorsíp édes hangja, mely őt
-vonta az apai háztól? <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span></p>
-<p>Vagy tán még most is azt hivé, hogy csak álmának folytatását
-éli? s vak sorsára bizta magát?</p>
-<p>Sem a nő, sem a fiu nem kérdezősködött többé multja felől.</p>
-<p>Egy napon szalagos, üvegklárisos csecsebecséket hozott neki az
-ifju, s gyöngéd czélzással kérdé tőle, ha nem volna-e kedve egy
-napon elmenni vele a szomszéd falubeli paphoz?</p>
-<p>A leány pirulva inte megegyezést. Másnap a jó öreg asszony
-feltűzködé szép hosszú hajába a szalagot, klárisokat, s mezei
-virágból koszorút font homlokára.</p>
-<p>A leány lelkében tán visszarémlett ekkor, hogy valaha gyémántos
-nászkoszorú égeté homlokát e könnyű hűs virágfüzér helyett, s úgy
-mosolygott, úgy könyezett…</p>
-<p>Az öreg asszony elkisérte őket a szomszéd faluig; gyalog mentek
-odáig és az út rövid volt mégis.</p>
-<p>Útközben kérdésbe jött, hogy mi legyen a leány neve, ha a pap
-fogja kérdezni?</p>
-<p>A leány nem akart hozzászólni. Nevezzék, a minek akarják.</p>
-<p>– Nekem az Olt adta őt, mondá az ifju pásztor, s a Flóra név,
-úgy hiszem, elég szép, nevezzük őt Olti Flórának.</p>
-<p>A leány örült e névnek s így felmentek a paphoz; bejelenték,
-hogy éltüket össze kivánják kötni. Két heti előhirdetmény után a
-pap összeköté őket örök, széttörhetlen lánczával fogadásnak és
-szerelemnek.</p>
-<p>És tán ugyanazon napon, talán egy órában, hogy a rákosi családi
-sírboltba a vén Petki Farkas egy idegen hullát temetett el nagy
-könyhullatások között Ilonka leánya helyett, a megsiratott leány
-alig három órányi távolban apja kastélyától egy juhászlegénynyel
-esküdött össze az oltár előtt. Soha sem tudta meg senki.</p>
-<p>A leánynak bizonyosan el kellett felednie multját az
-idegrázkódás miatt, különben alig hihető, hogy kesergő apját
-legalább akkor, midőn mind testvére, mind ő, nő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> volt már
-és anya, meg ne vigasztalta volna annak tudatásával, hogy él.
-Lélekbuvárok előtt nem ismeretlenek azon esetek, hogy valaki erős
-lelki és testi catastroph után az előtte történt életet egészen
-elfelejtheti s annak emlékei csak úgy maradnak meg szívében, mint
-látnoki szellemnél a születés előtti élet viszhangjai.</p>
-<p>Évek mulva egy napon az öreg Petki Csik-Szeredába utazva, a mint
-hintajával egy lejtőn felfelé kapaszkodott, a hegyoldalból fiatal
-paraszt menyecskét lát alájönni, feje kendővel bekötve, rövid
-ingujjakkal, kurta rásaszoknyában, mezitláb. Fején magas kétfülü
-korsót vitt.</p>
-<p>Az öreg elbámulva szemlélte ez asszony arczát, ki csendesen
-dudolva haladt el hintaja mellett.</p>
-<p>– Ha Ilonka leányom, szegény, a sírban nem feküdnék, azt hinném,
-hogy ő az.</p>
-<p>Még azután is utána nézett sokáig, s minthogy hintaját a lejtőn
-meg nem állíthatá, leszállítá a bakról egyik csatlósát s kivőn
-tarsolyából két arany forintot.</p>
-<p>– Nesze, fuss azon asszony után és add neki ezt a két forintot,
-mondjad, hogy vegyen magának lábbelit, ne járjon mezitláb.</p>
-<p>Az öreg nem tűrhette, hogy gyönge lábait megvérezze a tarló egy
-nőnek, a ki az ő kedves leányához hasonlít!…</p>
-<p>Otthon elbeszélte az esetet az öreg Petki Bárczay és Erzsi
-leánya előtt, s nem sok időre ezen eset után csendesen
-meghalálozék.</p>
-<p>De Bárczayné fejéből nem ment ki e történet. Gyakran napokig
-elkutatta a környék minden falvait, ha nem találna-e rá azon
-asszonyra, a kit apja látott? A falubeli asszonyok közt szalagot,
-klárist osztott ki, remélve, hogy egyszer az is oda fog jönni, a
-kit keres; s hogy nem jött magától, még erősebben kezdte hinni,
-hogy ő az.</p>
-<p>Egy este, hogy hazafelé térne kisérő csatlósaival, egy
-völgymélyedésből valami ismeretes dal hangzott fel hozzá: a «Repülj
-fecském» dala volt az. Rögtön arra fordítá a kantárszárat s oda
-lovagolva, egy kis barna fiut látott <span class="pagenum"><a name=
-"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> maga előtt, ki juhait
-őrizve, kutyája mellett furulyálgatott.</p>
-<p>Bárczayné leszállt hozzá s oda intve őt magához, leveteté vele
-kalapját, hogy vonásait jobban lássa. Tán csalódás volt; de azok
-oly ismerősöknek látszottak előtte. Azokat a szemeket első
-tekintetre meg lehetett ismerni. A fiu mintegy nyolcz éves
-lehetett.</p>
-<p>– Kitől tanultad te azt a szép nótát? kérdé nyájasan tőle.</p>
-<p>– Apámtól, anyámtól; felelé az búsan.</p>
-<p>– Hol vannak szüleid? kérdé Bárczayné dobogó kebellel.</p>
-<p>– Meghaltak, felelt a fiu és elkezde sirni.</p>
-<p>– És senkid sincsen?</p>
-<p>– Az öreganyám él.</p>
-<p>– Vezess hozzá, mondá Bárczayné, kézen fogva a gyermeket, s az
-szemérmes félelemmel vezette őt a kis kunyhóig, hol egy hallgatag
-vén asszony ült, kinek beesett szemein meglátszott, hogy azok sok
-könyet sirtak.</p>
-<p>– Ki volt e gyermek anyja? kérdé esdő tekintettel Bárczayné a
-vén juhásznétól.</p>
-<p>Az híven elmondott mindent; kiket a titok érdekelt, halva voltak
-mindketten; elmondá, hogy egy éjszakán az Oltból hült tetemet
-fogott ki gyermeke, azt föléleszté, nőül vette, sokáig éltek együtt
-boldogul, s jó volt hozzájuk az Isten, mert együtt haltak meg mind
-a ketten. A férj lázba esett, a nő ápolta és ráragadt; így
-meghaltak egyszerre szépen, ott feküsznek egy sír alatt, a virágos
-kert közepén rozmarin-bokrok aljában. Csak e gyermek maradt
-utánuk.</p>
-<p>Bárczayné könye a gyermek fejére hullott, a kit keblére
-szorított. Az agg nő is jajveszékelt, de nála elfogyott már a
-köny.</p>
-<p>Innen elvezetteté magát a sírhoz, mely alatt testvére nyugszik,
-s hogy rágondolt, miszerint az még évekig élt azután, mikor ő
-halála miatt gyászt viselt, s egyszer sem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span>
-találkozhatott vele az életben, alig birta magát fentartani.</p>
-<p>Leszakított egy szálat a rozmarinból, melyet testvérének hamva
-táplált, s azt keblébe rejtve, megkérte az öreg asszonyt, hogy
-jőjjön kis fiával együtt kastélyába, hol sorsukról gondoskodni
-fog.</p>
-<p>Az aggnő már nem akart megválni a kunyhótól, hol élte reményeit
-látta felvirulni és a sírtól, mely azokat eltemette, hanem kis
-unokáját átadta a delnő könyörgésére, rábízva, hogy szeresse azt,
-mert az ahhoz van szokva.</p>
-<p>Bárczayné haza vitte a gyermeket, elmondá férjének az eseményt.
-Neki is volt kis gyermeke, egy évvel fiatalabb amannál. Együtt
-nevelte fel s hozzászoktatták, hogy azt «bátyjának» nevezze.</p>
-<p>Midőn megnőtt a fiu, elnevezték Székely Istvánnak s jószágot
-adtak kezébe, melyben később családja is megmaradott.</p>
-<p>Nyiltan világ elé nem hozhatták a rokonságot, az eltünt testvér
-neve iránti kötelességből.</p>
-<p>Annak el kellett temetve lenni az ősi sírbolt alatt, meghalva
-menyegzője napján. De az aranyos sírkő előtt, melyre neve volt
-felirva, nem sírt többé senki, e helyett minden évben egy napon
-elvándorolt az egész család egy távol eső völgybe, ott egy kis domb
-előtt töltöttek nehány órát, s az napon nem volt vigalomnak helye a
-háznál.</p>
-<p>A titok még így is elszivárgott s az emberek gyalázatnak tarták
-az Ilonka esetét, mert így szokás itélni a világban.</p>
-<p>Hanem az ifjabb Bárczay még meglett ember korában is mindig
-«édes bátyjának» nevezé Székely Istvánt, s jószágában részesíté… és
-a dolgot sokan tudták…</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span></p>
-<h2>HÁROMSZÉKI LEÁNYOK.</h2>
-<p class="center">(Elbeszélés.)</p>
-<p>Történtek ezen dolgok az ezerhatszázkilenczvenkettedik
-esztendőben, a midőn sok siralmas állapot esett jó
-Erdélyországban.</p>
-<p>Valamint mindenkor, úgy ez időben is a sok szerencsétlenségből,
-hadjárásból, pusztításból, döghalálból, éhinségből legkevesebb
-jutott a székelyföldre, a minek azonban természetes okai vannak: a
-székelyföld lakosai nem birtak soha felesleges aranynyal és
-ezüsttel, a mi a hadjáratokat rájuk vonta volna, ellenben mindig
-elég vassal, mely azokat távol tartsa. Valami nagyon nagy urak nem
-éltek közöttük, kik fejedelemségre, királyságra vágytak volna, s
-így önmagukkal sem sok bajuk volt; hegyeik levegője mennyországi,
-vizei kristály, boruk nem terem, ezért a mirigy sem sok tápanyagot
-talált közöttük, hogy pedig az Isten egyéb itt meg nem nevezett
-ostorait távol tartá tőlük, azt tulajdonítsd annak, hogy a székely
-nép nemcsak templomában, hanem szivében is viselé az Istent,
-elannyira, hogy káromkodást nem lehete hallani az egész
-székelyföldön, hanem ha megharagíttaték a székely, annyit mondott:
-«hogy a Jézus ne verjen meg!» még akkor is oda tette azt, hogy
-«ne!» meggondolván, hogy milyen nagy szerencsétlenség származhatnék
-abból, ha onnan elhagyná.<a name="FNanchor_4" id=
-"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a>
-<span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span></p>
-<p>Ezért is volt oly boldog nép a székely és megérdemlé azt.</p>
-<p>Ilyen boldog ember vala a sok között Dankos András uram,
-Háromszéknek Uzon helységében.</p>
-<p>Valóságos lófeő székely vala, a ki huszonnégy embernek
-parancsolt, ha táborba rendelteték, s nem egyszer járt
-odakinn<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href=
-"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> a vármegyéken a székely
-nemesség küldöttségeivel.</p>
-<p>A templommal átellenben volt a curiája, szép zsindelyes ház
-építve rajta, minden szál zsindely gömbölyűre faragva, s bóbitás
-faékkel fúrva a másikba, hogy nem különben nézett ki, mint egy
-párthus vitéz pikkelyes pánczélja; a ház előtt széles nagy folyosó,
-czifrára faragott rácscsal elrekesztve, az ablakok köze tele
-illatos virággal, mik eleven függönyt képeztek előttük; körül magas
-nyírfából fonott sövény, melyet az utczára fekvő oldalon
-deszkakerítés válta fel, közepén egy roppant nagy kapuval, melynek
-befödelezett teteje alatt egész kis erősség volt a napra kiülve
-tollászkodó galambok számára készítve, a két kapubálvány között
-pedig a porta tetején olvasható vala jó faragott betűkben:</p>
-<p>«Ezen házat építé Úrnak Istennek segítségével Ns. Dankos And.;
-Anno Dom. MDCLXVII.»</p>
-<p>Tehát huszonöt esztendő óta tölté benn idejét a jámbor férfi, és
-azalatt meggazdagodott külső-belső gazdasága: udvara tele apró
-marhával, istállói jármos ökörrel, az ólak tele röfögő állatokkal,
-repülő barmok ketreczekbe zárva, hogy a szép virágos kertet ott a
-ház elején el ne pusztítsák; külön pedig egy jó fenyőfaderekakból
-rovott akol négy hámos ló számára; ugyanannyi hátas paripa a másik
-rekeszben.</p>
-<p>S hogy a négy hátas paripa ne álljon hiába, három derék legény
-fia is volt a jó András úrnak: János, Márton, Gábor, olyan szálas
-legény mind a három, hogy meg <span class="pagenum"><a name=
-"Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> kellett hajolniok, a mikor a
-zábén kijöttek, s a három derék fiu mellé egy szép hajadon leánya,
-Rozáli, kit a falu szépségének tartott minden ember, s minthogy
-édes anyja már meghalt s a leány különben is igen szelid és jó
-volt, úgy tekinté őt minden öreg asszony, mintha saját édes
-gyermeke volna, és minden ifju legény, mintha édes testvérét
-tisztelné benne; sőt maga a tiszteletes úr, Ábrahámfalvi Ábris úr ő
-kegyelme, úgy tüntette őt fel az ifju leányzók előtt, mint
-példaképét minden erénynek és jó erkölcsöknek.</p>
-<p>András úr fiai közül a legnagyobbik, János, elérvén azon időt,
-mikor illendő az ifju embernek körültekinteni, hogy magához hasonló
-élettársat találjon, csakhamar fellelé azt a szomszédjokban lakó
-Bartha Katiczában, ki, épen akkor apja-anyja meghalván, árvaságra
-jutott, s megtetszvén a leányzó személye az ifjunak, megkérte
-apját, hogy engedje azt neki hitvestársul venni.</p>
-<p>Mert az életben, kivált szegény emberek életében nem olyan
-könnyű ám a szerelmes történetek útba igazítása, mint a hogy a
-költő urak a papiroson el szokták végezni, hanem ha az ember
-valakit megszeret, előbb végig kell azt gondolni, hogy attól aztán
-csak ásó-kapa választja el, hogy annak erényeitől és hibáitól az
-egész család boldogulása függ.</p>
-<p>András úr tehát megértvén a dolgot, elébb megkiváná ismerni a
-leányzót, együvé járatta őt saját leányával, s csak a midőn azt
-látta, hogy Rozáli mily végtelenül megszereté Katiczát, hogy
-csaknem elválhatlanok kezdenek lenni, akkor hitte el, hogy annak
-igen derék leánynak kell lenni, mert Rozáli különben nem
-szerethetné őt.</p>
-<p>Pedig mily két egymástól különböző jellem volt e két leány!
-Rozáli gyengéd, szőke, fehér arczu, szelid tekintetű gyermek, kinek
-szájából alig lehetett szót hallani, hanem csukva is elég szépek
-voltak azok, s ha kék szemeit fölveté valakire, nincs az az ékesen
-irott instantia, melyből többet lehessen kiolvasni, mint azokból,
-magaviselete, <span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span> mintha mindig templomban volna, oly
-szerény, oly szelid, s ha sokáig nézte volna valaki az arczát,
-bizonyosan meghatotta volna a mondhatlan búskomolyság, mely azt oly
-halaványnyá tevé.</p>
-<p>Mily más volt Katicza ennél! Magas, nyulánk, gyors, mint a
-zerge, villámló fekete szemekkel; hosszú fekete haját, ha olykor
-kibontá, leért a sarkáig, piros pozsgás arcza vagy nevetett, vagy
-haragudott, de soha sem volt békés állapotban, hasonló eset volt
-cseresnyepiros ajkaival is, melyek mint a bibliai olajos korsó
-olajból, soha ki nem fogyának ékes beszédből, hanem kötődtek,
-czivódtak ha kellett egyszerre hat ellenséggel, s két gömbölyű
-karja akármely férfinak meggyűjtötte volna a baját, ha annak
-vesztére mozgásba találá hozni.</p>
-<p>És épen azért szerette egymást a két leány, mert a mi saját
-természetéből hiányzott, azt a másikban mint tökéletességet
-csodálta, és ez mindenütt így van a természetben, az ellentétek
-szeretik egymást, az északi mágnes a délihez vonzódik, az erős a
-gyöngét, a szőke a barnát, a szilaj a szelidet szereti és viszont
-megfordítva.</p>
-<p>A szép Katicza már egészen úgy tekinteték, mint a családhoz
-tartozó tag, és senki sem talált benne semmi okot a megütközésre,
-hogy ez árva leány, nehogy otthon egymagára legyen, addig is, míg a
-farsang eljön, s a munkás nép ráér a lakadalmazásra, egész napokat
-a Dankosék házánál tölte, sőt gyakran éjszakára is ott maradt,
-megosztva Rozálival annak szűz fekhelyét; mert hisz néhány hét
-mulva úgyis János nejévé kellett lennie.</p>
-<p>Azonban, ime mily hiábavaló minden emberi szándék! a nélkül,
-hogy legkevésbé megelőzte volna a hír, a nélkül, hogy Isten
-előleges jelek által, üstökös csillaggal avagy földrengéssel
-tudtára adta volna a népnek a maga haragját, álló békesség idején
-keresztülront a havasokon egy iszonytató tatárcsorda s éjszakának
-idején rajta rohanva Uzonra, elkezdi annak lakosait mészárolni, s
-hogy az ijedség nagyobb legyen, köröskörül felgyújtja a falut.
-<span class="pagenum"><a name="Page_47" id=
-"Page_47">-47-</a></span></p>
-<p>A békében alvó lakosok az istentelen lármára felugrálva
-ágyaikból, a mint a rémséges tűzlángnál az utczára kifutottak, ama
-pokolbeli hadak menten leapríták őket, a fehérnépeket, leányokat,
-asszonyokat pedig szőrkötelekre fűzve, lovaikhoz kötötték és a nagy
-éjszakai zavarban azt tehették a néppel, a mit akartak, mert
-vezetője nem volt.</p>
-<p>Dankosék háza épen a templom előtt lévén, nekik még maradt annyi
-idejük, hogy a férfiak a négy hátas paripa kötőfékjét elvagdalva,
-azokra felkaphassanak, a két leány szobájába bekiáltottak, hogy
-gyorsan, a mi kedves előttük, ragadják fel és jőjjenek! Mi lett
-volna a két leány előtt kedvesebb, mint kedveseik fegyverei?
-Hirtelen lekapkodták a falról a kardokat és kopjákat és semmit
-egyebet nem szabadítván meg a pusztításból, úgy rohantak ki az
-udvarra, alig lévén rajtuk egyéb öltözet, mint a melyben
-aludtak.</p>
-<p>Az öregebbik testvér hirtelen maga mellé kapta nyeregbe
-Katiczát, az ifjabbik Rozálit, az öreg Dankos és a legifjabb
-szélrűl álltak s így rohantak ki az utczára. Még ott csak néhány
-száguldozó tatárral találkozának, kik égő csóvákat hajigáltak a
-háztetőkre, azokat hevenyében leaprították; azzal bekiáltottak
-tiszteletes Ábrahámfalvi Ábris úrhoz, hogy siessen hozzájuk
-csatlakozni, kit is közrevéve, nyargalának kifelé a tulsó
-faluvégen, a holott minden kapuban találkoztak menekvő atyafiakkal,
-kiket magukhoz csatolva, végre olyan szép számra növekedtek, hogy
-kevés elszántsággal sikerült nekik a falu végét elálló tatárokon
-keresztül utat törni, s mielőtt azok nagyobb számmal üldözésükre
-eredhettek volna, elmenekültek a bükkszádi erdők közé s csak ott
-állapodának meg, visszatekintve könyhullató szemmel elhagyott
-falujokra.</p>
-<p>Tűzben, lángban állt ez már egészen, legmagasabban lobogott ki a
-lángból a szentegyház tornya, mint egy égő fáklya. Mikor fogják ott
-ismét hallani az Isten igéjét?</p>
-<p>Mikor aztán reggelre kelve ott számba vették egymást a szegény
-menekültek, alig egy harmada volt ott a lakosságnak, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> a többivel
-mi történt? boldog Isten tudja. Sok volt, ki fiát nem találta, sok
-fiu nem találta apját, férj nejét, testvér testvérét, és a nagy
-sírás hangjai az egekig is hatottak.</p>
-<p>Még e nagy szerencsétlenségben is legboldogabb volt a
-Dankos-család, ők mindnyájan együtt voltak. Nem mentettek ugyan meg
-vagyonukból egyebet, mint négy kardot és négy háti paripát, ámde a
-gyermekek fiatalok voltak még, s előttük állt az élet.</p>
-<p>Az a négy kard és az a négy háti ló azután sok nagy dologban
-lett munkás, a körüllevő székelység hadi csapatokat formált a
-betörő tatárok ellen, s a mint Csíkba átrontottak, a szoros utak
-között agyba-főbe verték őket, úgy, hogy azok nagy dúlfúlva
-száguldottak vissza Háromszékbe, ott újra Kézdivásárhely alá érve,
-a bandériumok által törettek össze, ekkor aztán minden oldalról
-rájok járt a rúd; akármerre futottak, mindenütt ütötték, de azért
-nem mentek ki az országból sehova; végre nekik jött a döghalál, s
-mint mikor a vidéket meglepett sáskára eljön a négynapos eső, úgy
-hullottak rakásra mindenütt.</p>
-<p>Lőn tehát a székelyföldön háború, éhség és döghalál.</p>
-<p>A tatárok kipusztultával az elpusztult falvak népei, a kik
-megmaradtak, kezdtek ismét haza szállinkózni. Haza, haza! persze ha
-lett volna hová hazamenni! az utczát nem lehete megismerni, nemhogy
-a házat, melyben valaha laktak.</p>
-<p>Egy elrongyolt, elsanyarult népcsapat tért egy pap vezetése
-alatt Uzonba vissza.</p>
-<p>Midőn közel értek az egykor oly szép helységhez, szíveik
-elfacsarodtak, hogy nem ismertek arra többé. Nagy messze meredt elő
-a templom leégett tornya, nagy fekete ablakaival, mint egy holt
-bálvány bámulva le a borzalmak muzeumára. Romok és csontvázak
-köröskörül.</p>
-<p>A fából épült házak jártak legjobban, azok porrá égtek, de a
-kőházak oldalain most is ott látszottak még a véres ujjak nyomai,
-miket egy-egy gyermekkéz ott hagyott, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> kit
-megöltek; az utczákon hevert asszony, gyermek és férfi halottan, az
-elvadult ebeket kopjákkal kellett róluk elhajtani, s minden
-megtalált hullában egy ismerőst kelle látni; becsületes családapák,
-jó hűséges asszonyok, igaz keresztyén aggnők, kiket mindennap a
-templomban lehete látni s derék hadakozó férfiak, mind ott
-szerteszét feküdtek, saját házaik előtt, levágva. Volt nő, ki még
-akkor is ölébe szorítá gyermekét, volt férfi, ki még akkor is
-markába szorítva tartá kardját, és a föld, mintha el akarná takarni
-e borzalmat, oly magas dudvát növeszte rövid idő alatt mindenütt,
-hogy az utczát nem lehete megkülönböztetni az udvartól, mindenütt
-derékig érő fűben és gazban járt az ember.</p>
-<p>Elébb mindenki haza (!) ment. Fölkereste azt a helyet, melyben
-lakott, tán egy leégett fa, vagy egy kiálló kapuzábé maradt meg, a
-miről gyaníthatá, hogy ott az ő háza állott, vagy egy gödör, hogy
-ott hajdan pinczéje volt.</p>
-<p>Haza tértek Dankosék is. – A szép deszkakerítésnek, a magas
-faragott kapunak híre sem volt; a virágos kert helyén nagy bűzös
-lapuk nőttek meg, s a tágas szobákban akkorára magzott fel a
-vadtorma, hogy az ablakon nézett ki. A fiaknak fegyverrel kellett
-magukat védeni tulajdon kutyáik ellen, melyek erdei farkasokként
-rohantak rájuk. A két leány be akart lépni a küszöbön, de ijedten
-hátrált vissza, egy nőcseléd feküdt ott, félig megégve a mint a
-gerendák ott ütötték; a kútba le volt eresztve a gém kámvája, s a
-mint fel akarták húzni, hogy vizet merítsenek vele, veder helyett a
-lovászt találták rá akasztva, kit a tatárok így fojtottak bele a
-kútba.</p>
-<p>És minden hazatérő ily borzalmakra lelt otthonában; a népség
-eliszonyodva futott el telkeiről, s összegyűlve a templom előtt a
-piaczon, sírva fogadák, hogy ők elhagyják ez irtózatos helyet, el
-az országot, elköltöznek más ég alá, hová e borzasztó helyek
-emlékei nem kisérik.</p>
-<p>Meghallá ezt Dankos András, s megfeddé a zúgolódókat
-<span class="pagenum"><a name="Page_50" id=
-"Page_50">-50-</a></span> szép szóval: elmondván nekik, hogy nem
-abban áll a derék lelkek dicsősége, elhagyni a hazát, mikor
-szenved, hanem együtt szenvedni vele; hogy őseink, mikor bejöttek,
-épen oly üresen találtak mindent, mégis megszerették ezt a helyet,
-hogy többször is elpusztúlt már Székelyország, Magyarország
-annyira, hogy egy napi járó földön lehetett találni egy embert,
-mégis újra felszaporodtunk; most se menjünk hát tovább; vesztettünk
-ugyan sokat, de meg sem vesztettünk mindent. Meg van alattunk a
-föld, s felettünk meg van az Isten; újra kezdjük az életet:
-építünk, szántunk, vetünk, a föld mindent megád, s Isten áldása
-lesz rajtunk itthon.</p>
-<p>Addig-addig beszélt együgyü szavakkal a népnek, míg megerősíté
-annak szívét, mely már nagyon el volt alázva a nyomor és borzalom
-által; az Istenben vetett bizalom új lelket önte beléjök, s midőn
-tiszteletes Ábrahámfalvi uram megjelene közöttük, kérve kérték,
-hogy tartson közöttük isteni tiszteletet, mert ők e hazában
-maradnak.</p>
-<p>Templom nem volt, de megmaradt még a sírbolt, melyből a barbárok
-kihányták a halottakat; most azt kitakaríták a hívek;
-koporsódarabokból szószéket állítának fel, arra felállva, monda
-imádságot velük együtt a pap; könyve nem volt, csak úgy szívből
-mondta, és tetszett az Istennek, mert megerősíté általa a nép
-szívét, hogy többé ne érezze a fájdalmat és iszonyatot, mely
-elfogta, midőn pusztult telkére lépett; ketten-hárman
-összeszövetkeztek; legelébb a talált holtakat temették el,
-betakarva őket friss pázsittal, azután lekaszálták az utczákról a
-füvet, kimérték mindenkinek a háza helyét, csoportonkint feloszták
-egymást, – kinek lova volt szántott maga és szomszédjai helyett, a
-ki faragáshoz értett építette a szántók házait, minden kéz a
-munkához látott, apraja nagyja, s néhány hét alatt szegényül bár és
-összehuzódva, de mégis fedél alatt volt minden ember, s beszántva,
-bevetve egy-egy kis darab föld, a miből majd meglehetett élni.</p>
-<p>De addig, addig! míg a vetésből gabona, a gabonából <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> kenyér
-lesz, miből fog élni a szegény nép? Az ország jobban el volt
-foglalva a maga bajával, mint hogy törődhetett volna velök, s
-bizony azon időben elég ember halt meg éhen a téjjel-mézzel folyó
-hazában.</p>
-<p>A kinek egy járomszege sem maradt, annak mindent újból kell
-kezdeni, s bár a székely ezermester és mindent meg tud csinálni,
-úgy hogy képes fából pótolni a vasat, mégis kezdő gazda
-szorgalmának oly kevés láttatja van, mert a mit más félretenne,
-neki azt mulhatlan szükségeire kell kiadni.</p>
-<p>Ilyenkor legszánalomraméltóbbak voltak a nők, mert nekik még
-csak az a vigasztalásuk sem volt, hogy a férfiak munkáiban
-segíthessenek. Szántás, vetés, házépítés náluk nélkül megtörténik,
-s a mi női munkák szoktak lenni, azoktól hiányzott az alap, a
-fonástól a kender, s a háztartástól a ház.</p>
-<p>A szegény családapáknak ásóra kapára is alig volt pénzük, nem
-hogy leányaik tisztességes viseletéről gondoskodhattak volna, és
-sok hajadon, mikor a kenyeret megszegve eléje tevék,
-orczapirulással nyult ahhoz s könyei hullottak reá, mert apjának,
-vagy testvérének véres veritéke szerzette azt, és ő nem
-könnyíthetett rajtuk.</p>
-<p>Szomszéd falukba jártak napszámba az uzoni fiuk, hogy az
-aratásig kitarthassák családaikat, mert dolgozni tud a székely, de
-koldulni nem, csupán a templom fölépítésére gyűjtögetni járt
-perselylyel két öreg ember országszerte és azok kaptak a begyűjtött
-pénzből élelemre hónaponkint egy magyar forintot.</p>
-<p>Nagyon érezték e terhes sorsot a székely leányok, szemrehányásul
-esett nekik minden falat, s mentül jobb szívvel nyújtatott az
-nekik, annál keserűbb volt a szemrehányás, mert érzék, hogy a kik
-őket annyira szeretik, azokon ők nem tudnak segíteni.</p>
-<p>Egy napon tehát, valamennyi hajadon leány volt Uzonban, mind
-összebeszélt, s megválasztva Katiczát és Rozálit, hogy lennének
-szószólóik, elmenének a paphoz, a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> holott a két választott
-leány ilyen kivánságot terjeszte a tisztelendő úr elé:</p>
-<p>Az uzoni leányok átlátva családjaik nyomoruságát, és hogy ők
-mennyire terhére esne szülőiknek, elhatározák együtt és egyszerre,
-hogy mindnyájan elmennek Brassóba és szolgálatba állnak, így
-nemcsak családjaikat mentik fel a rájuk tett költségtől, hanem
-időjártával még pénzzel is segíthetnek rajtok, mert hisz a székely
-leányok munkássága és hűsége oly hírben áll, hogy könnyen kaphat
-egy-egy ötven-hatvan forintot esztendei bérül, a mi azon időben a
-székely földön nevezetes pénz volt. Nehogy pedig ez szégyennek
-tessék bármely családra nézve is, hogy leánya idegen háznál
-cselédképen szolgál, épen azért határozák el, hogy mindnyájan
-egyszerre elmenjenek, és a midőn esztendejük kitelik, ismét
-egyszerre térjenek vissza; ilyformán egy családnak sem lesz mi
-szégyent a másik szemére vetni.</p>
-<p>A jó öreg pap elérzékenyedett ezeket hallva, hogy a könyek ültek
-ki szemébe.</p>
-<p>– Nemhogy szégyen volna, a mit cselekesztek, édes jó leányaim,
-szólt hozzájuk biztató szavakkal, hanem a legnemesebb tett, a mi
-nemes leányhoz illik. A munka meg nem aláz senkit, legkevésbbé
-pedig az olyan munka, melyet a szerencsétlenség mért reánk; lám az
-Isten választott népének patriarchája, Jákob, kétszer hét
-esztendeig szolgált az ő atyjának házán kívül, mi volna hát a
-szolgálatban szégyen reátok nézve, ha erkölcseitek megőrzitek
-abban?</p>
-<p>Ekként szépen megvigasztalva a derék leányok szíveit a
-bibliából, ő maga házról házra eljárt velük, mint egy ünnepélyes
-búcsújárással, az apáknak, anyáknak tudtul adandó ékes szavakban
-leányaik akaratját, s bár mindenütt nagy küzdése volt az apák
-büszkesége s az anyák siralmas aggodalmai ellen, segített azt
-hathatósan legyőzni és mindenütt sikerült nagy munkája.</p>
-<p>Legnagyobb volt e munka a Dankos-családnál. Ki volt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> olyan
-büszke leányára, mint András Rozálira, a falu szépségére, és János
-jegyesére, Katiczára, kinek régen nejének kellett volna már lenni,
-ha a véletlen csapása közbe nem sújt? és most ők lelkeik
-bálványait, szíveik örömeit elbocsássák magukra a világba, megalázó
-szolgálatra? hogy azt mondhassák az irígyek: ime az uzoni székelyek
-nem tudják tartani leányaikat, hanem szolgálatba küldik, hogy még
-unokáikon is rajtok száradjon a csúfság, hogy az uzoni leányokat
-német szóra küldik Brassóba becsülettanulni; ki tudja, milyen
-becsületet hoznak onnan vissza? Hát ha egy vagy más el talál
-közülök tántorodni, ki veszi le az egész nemzetségről a szégyent?
-hát ha elbetegszik, elhal, ki ápolja, ki temeti el? Nem! ha nem
-volt elég, hogy dolgoztak eddig az uzoni férfiak reggeltől estig,
-inkább éjet napot egygyé fognak tenni, de még sem hagyják
-megtörténni azt a példát, hogy leányaikat hajadon korukban
-madárszárnyra bocsáták!</p>
-<p>Itt aztán kifogyott a tisztelendő úr a bibliából, de előállt
-helyette a női ékesszólás.</p>
-<p>A két leány kétfelől oda kapaszkodott András úr nyakába s
-ostromolni kezdték őt minden oldalról, könnyü lesz kitalálni,
-melyik lány melyik szót mondta?</p>
-<p>– Ha kegyelmetek minket szeret, mi is csak azt teszszük;
-kegyelmetek értünk fárad, mi pedig kegyelmetekért. Ezt Rozáli
-mondá.</p>
-<p>– Hadd beszéljenek az irigyek, az a mi gondunk lesz, hogy
-kegyelmetek unokái büszkék legyenek anyjaikra. Így szólt
-Katicza.</p>
-<p>– Kegyelmed tudná-e hinni, hogy ott minket gyalázat ér? hogy
-valaki közülünk rossz lehet? Mondá Rozáli, alig találva kifejezést
-arra, a mit mondani akart.</p>
-<p>– Ott leszek én, kiálta büszkén Katicza, mintha ő nem is leány
-volna; és fogadom, hogy míg én élek, háromszéki leányt gyalázat nem
-fog érni, vagy ezzel az én két kezemmel fojtogatom meg, s megvédem
-én, a ki velem tart, ha a limbusban leszünk is! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p>
-<p>– Azután mitől féltenek kegyelmetek bennünket? hisz itt a
-szomszédban leszünk, csak egy ugrás ide Brassó, minden héten
-láthatnak bennünket; s aztán olyan jó népek azok a brassóiak,
-derék, becsületes szászok, a székely leányt úgy tartják, mint saját
-gyermeküket, tudom, beszéltem több székely leánynyal, mert sokan
-szolgálnak ott.</p>
-<p>– Oh de mennyi! vágott közbe Katicza, Csikból, Udvarhelyről,
-Háromszékből több van Brassóban székely leány, hogy sokat ne
-mondjak, – négyezernél, úgy szólván nem is lakik ott egyéb, mint
-székely leány; de hiszen azt mondom, meg ne haragítsanak bennünket
-a jó brassóiak, mert ha kanóczot vetnek közénk, ez a négyezer leány
-fölveti őket, mint puskapor, a légbe!</p>
-<p>Katicza beszédén kaczagni kezdtek az öregek, s hol a nevetés
-megjelen, ott már az engedés is közel van. Utoljára a jó öreg pap
-felajánlá magát, hogy ő maga elmegy a leányokkal Brassóba, s
-beszélvén személyesen a papokkal s királybiróval, lelkeikre fogja
-őket kötni, s addig vissza nem jő, míg mindnyájukat jó sorsba nem
-helyezé.</p>
-<p>E szókra minden leány nagy zsivajjal rohant a férfiak és
-asszonyok közé, vidám hangon kiáltozva:</p>
-<p>– Ne búsuljanak kegyelmetek, láthatják, hogy mi sem sírunk,
-igen! nevetünk, danolunk, soha se aggódjanak értünk.</p>
-<p>Azzal röviden, könytelen búcsut vettek övéiktől, kis
-tarisznyáikat botra akasztva vállaikra tették, s a jó tisztelendő
-vezetése alatt gyalog sorban megindultak vigan Brassó felé.</p>
-<p>Szülőik, bátyjaik elkisérték őket a falu végeig, el az első
-dombig, azután a völgyig, ismét a második dombig, s a harmadik
-völgyig; a lányok közül egynek sem hullt egy könye is. Ott
-elmaradtak a rokonok; a leányok vigan mentek tovább, párosával
-egymásba fogózva; a ki szemközt találkozott velük, mondogatá
-magában: ejnye de víg leányok, s tán gondolt egyebet. Egyik szebb
-volt mint a <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> másik, legelől a két szépek szépe: Rozáli
-és Katicza egymás vállait ölelve s jó kedvvel, délczegen lépve
-előre.</p>
-<p>Ahogy rokonaikat elhagyták, valami víg danát kezdtek el dalolni,
-hogy azok hallhassák, milyen jó kedvvel haladnak ők tova; mikor
-aztán annyira elmentek, hogy azok nem hallhatták a dalt többé, sem
-rájuk nem láthattak, ott lassankint csendesebb lett a víg ének,
-lassúbb lett a víg szökellő járás; végre elfogyott az ajkakon a
-dal, a tánczolva lejtő csapat megállt és egymás nyakába borulva a
-leányok elkezdének sírni keservesen, – keservesen. – A jó pap szíve
-majd meghasadt.</p>
-<p>A jó öreg tiszteletes, ő maga eljárván az illető előljáróságokat
-Brassóban s a dolgok mibenlétét fölfedvén előttük, addig vissza nem
-tért Uzonba, a míg személyesen meg nem győződék felőle, kit hová,
-milyen házhoz szegődtetének el? hogy arról mind hírt vihessen
-otthon levő szüleiknek.</p>
-<p>A mi két leányunknak oly különösen kedvezett a szerencse, hogy
-ők épen két egymással szemközt levő házba jutottak, úgy, hogy
-minden pillanatban keresztülkasul beszélgethettek egymáshoz.</p>
-<p>Az egyik házi gazdája lőn a városi syndicus, a másiké pedig a
-fürmender.</p>
-<p>A syndicust hítták nagyuram Sziksz uramnak, a fürmendert
-nagyuram Weimuth uramnak.</p>
-<p>A syndicus volt egy harmincz és negyven közti fiatal nőtelen
-ember, kisded, alacsony termetű, szőkehaju, erősen ragyás ábrázatú,
-melyet megborotválva viselt, csupán köröskörül a képe alatt hagyva
-meg szakállát, mely olyan szőke volt, hogy ősznek is beillenék.</p>
-<p>Sziksz úr azonban saját különös hírben állott, ő volt mint
-mondani szokták a város kakasa: minden lánynak szépet tenni, minden
-menyecskének udvarolni, örökké vőlegény hírben állni és sohasem
-házasodni, a szép szolgálók képeit megcsipkedni, minden leányt
-elbolondítani és utánuk bolondúlni; csintalan beszédeket mondani,
-és <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span> magáról sok mindenféle anekdotát
-mondatni; bálokban előltánczolni és minden lakodalomnál vőfélységet
-viselni és más efféle egyebek, melyek mind elégségesek voltak arra,
-hogy őt a közvélemény előtt gonosz kikiáltott kakassá kukoríkolják
-ki, a kitől ugyan kellett ám magát őrizni minden jámbor hajadonnak,
-s ha találkozott vele az utczán tisztességes leányzó, méltán
-szólíthatá őt meg e szóval: «félek ám én kendtől.»</p>
-<p>Vala pedig ez úri embernek egy öreg asszonyság édes anyja, a ki
-egy igen tisztes, kegyes, istenfélő asszonyság vala; nem mozdult ki
-soha a szobájából, csak mikor templomba mene, és nem nyitotta ki
-egyébkor az ablakát, hanem ha valamelyik szomszédasszony oda jött
-az ablakra beszélgetni.</p>
-<p>Ez egész nap imádkozék és kegyes dolgokkal foglalá el elméjét,
-és épen nem törődött fiának bolondságaival s midőn egy vagy más
-tudomására esett belőlük, csak a kezeit tevé össze és nagyott
-sohajtott.</p>
-<p>Az átellenben lakó ház tulajdonosa, a fürmender, vajmi egészen
-más ember vala; Weimuth uram maga volt a legszigorúbb erkölcs.
-Mikor az utczán ment, soha félre nem nézett, és soha sem tarthatá
-megfogható dolognak, miként vetheti férfiu szemeit bármely
-asszonyszemélyre, kivéve, ha tulajdon hitvestársa, nem gondolván
-meg, hogy az embernek a saját hitvestársa is idegen személy volt
-addig, a míg szemeit rá nem vetette.</p>
-<p>Vala pedig az egyetlen alak, a melyre ő saját szemeit vetheté,
-legkevésbé alkalmatos arra, hogy szemeit valaki rajta legeltesse.
-Weimuthné asszonyom magas, száraz alak volt, nagy hegyes állal,
-kidülledt rideg homlokkal, melyről két kigyóforma szemöldök
-kanyarodott le két vasvilla szem fölé, iszonyu csontos kezekkel,
-örökös haragos, durczás képpel; hallgatva nagy ritkán lehete látni,
-a legkisebb terjedelmű hang pedig, melyen szólni szokott, beillett
-lármának, úgy, hogy a kik a fürmender úrral kötődni szerettek,
-ráfogták, hogy felesége még álmában is pöröl, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> a mikor
-más ember hallgat és e miatt viselete és frizurája mindig úgy
-nézett ki, mintha valakivel épen tépászkodott volna, a mi a külső
-kellemetességnek nem igen nagy előmozdítására szolgál.</p>
-<p>Hát még a cselédek mit nem tudtak beszélni róla? Soha sem volt,
-a ki őt Mihálytól Györgyig ki tudta volna állni, sőt gyakran egy év
-alatt hat szolgáló is megfordult nála, a mi kis városban nagyon
-gonosz természetre mutat.</p>
-<p>Egész nap csörtetett, pörölt a szolgálóival; semmi sem volt neki
-jó, a mit tettek.</p>
-<p>Majd a leves volt neki kozmás, majd a tányérok piszkosak, a
-hússal mindig visszaküldte őket a mészároshoz, s felpanaszolt nekik
-minden falatot.</p>
-<p>Ha csinosan öltözködtek, az volt a lárma, hogy miért
-czifrálkodnak? Ha szólt nekik valami legény, volt érte három napig
-mit hallgatni, s ha épen Weimuth úrra talált valamelyik vagy
-egyszer tekinteni, jaj volt annak, mert kiásta a szemeit.</p>
-<p>Akármi fogyott el a háznál, annak mind a szolgáló volt az oka;
-fa, liszt, só, zsír, a mit feltüzeltek, felfőztek, felrántottak, az
-mind el volt lopva, dugva, tékozolva, és iszonyu dolog lett belőle,
-hogy nem tartott örökké.</p>
-<p>Ha egy gombostű elveszett az asztalról, felhányta érte az egész
-házat, s jaj volt a leánynak, ha egy hasonló gombostűt talált a
-motyói közt, már pedig a gombostűk abban az időben nagyon is
-hasonlítottak egymáshoz.</p>
-<p>Hát még ha ellentmondani talált! Könnyebb volna a rakétát
-megszólítani, vagy az oldalba lőtt medvét kapaczitálni, mint
-Weimuthné asszonyom színe előtt megállni egy cselédnek, a ki neki
-visszafelelt, de ha vissza nem felelt sem használt semmit, ő azért
-egész nap zúgott, morgott, patvarkodott, csakhogy valamivel
-alantabb hangon.</p>
-<p>A tört edényt megvette rajtuk, pedig az egész konyhája csupa
-hasadt és elcsorbult edényből állt, s ha a kútra, vagy piaczra
-jártak, soha sem hitte el nekik, hogy nem jöhettek volna hamarább.
-<span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span></p>
-<p>Képzelhetjük, hogy milyen különös szerencse volt ez esetben,
-miszerint a két uzoni leány közül nem Katicza jutott Weimuthnéhoz,
-és nem Rozáli Sziksz uramhoz; mert a míg Rozálit Sziksz uram
-incselkedései halálos kétségbeesés között tartották volna, addig
-másfelől Katicza Weimuthné asszonyomat minden héten megverte volna
-hétszer!</p>
-<p>Így azonban sokkal jobban történt. Sziksz uramnak Katicza piros
-pozsgás arcza, eleven tüzes szemei s gömbölyü idomai tetszettek meg
-jobban, a jámbor Weimuth pedig nagyon megnyugodott Rozáli szelid,
-hallgatag személyében, s így lőnek mindketten elhelyezve a két
-átellenes szomszéd házhoz.</p>
-<p>Weimuthné asszonyom, hogy a pörölésen kezdje a bemutatást,
-elmondá egy rohanás alatt a lehető legkiabálóbb hangon a
-békeszerető leánynak, hogy mihez tartsa magát, mit kell és mit nem
-szabad tenni? reggel felkelni, kávét megfőzni, kevés fát égetni, úr
-csizmáit suvikszolni, piaczra elmenni, sokáig oda nem lenni,
-mészároslegénnyel nem enyelegni, piaczi pénzből el nem lopni, mert
-utána fog járni, hamar tüzet rakni, leves ki nem futni, lúd-kácsa
-megtömni, asszonyát megfésülni, kis kutyát megmosdatni, szobát
-kiseperni, virágot megöntözni, ágyakat megvetni, kútra elszaladni,
-asztalt teríteni, ételt betálalni, a mi maradt eltenni, belőle nem
-enni; tányért mosogatni, szapulni, vasalni, mángolni, köpülni,
-magát jól viselni, különben elfogja csapni.</p>
-<p>A szelid leány szépen kezet csókolt és igérte, hogy mindent el
-fog végezni és nem lesz rá panasz.</p>
-<p>Katicza másfelől a mint beköszöntött Sziksz uram édes anyjához,
-ő beszélt neki: kikérdezve, hogy mi dolog lesz a háznál? s közben
-olyan munkákat is fedezve föl, mik azelőtt a jó asszonyság házánál
-gyakorlatban sem voltak, mint fonás, apró barom- és sertéshizlalás,
-kertmívelés. «Ennek mind meg kell lenni, mondá Katicza, mert sokat
-meg lehet vele takarítani, s nem kell a piaczról venni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> mindent.
-Azután én mindent egy szó nélkül elvégzek, azért tehát nem lesz
-szükség magát azzal fárasztani sem az úrnak, sem az asszonynak,
-hogy nekem valamit parancsolgassanak, mert egy az, hogy én nem
-szeretem, ha rám lármáznak, más meg az, hogy míg valakinek eszébe
-jutna egy dolog, már akkorra én azt el is végeztem. Hát csak a szó
-szaporodnék vele.»</p>
-<p>A jámbor asszonyság nagyon meg volt elégedve ez ajánlattal, ő
-különben is sokkal kegyesebb természetű volt, mint hogy a
-patvarkodást szeresse, s inkább megitta a tej alját, mint hogy
-szolgálójával pereljen, hogy hová tette a tej színét? s megette a
-kozmás levest inkább, mint hogy a konyhába fáradjon s magát görbe
-szemekkel nézesse.</p>
-<p>Ez tehát már tökéletesen meg volt győződve felőle, hogy Katicza
-épen neki való leány. De még Sziksz úr is meg volt felőle győződve,
-hogy ez neki való leány. Ő maga vezette fel a lépcsőkön a leányt a
-padlásszobába, mely neki volt szánva, megmutatta, hol lesz a helye,
-igen nyájasan bánt vele, egy párszor a szemébe iparkodott
-kacsintani, mire a leány viszonzásul olyan szemeket vetett rá, mint
-egy basiliscus, végre búcsú fejében egyet csipett rajta, mire a
-leány olyat ütött a körmére, hogy bekapta volna, ha nem tom
-milyenes lett volna is.</p>
-<p>– Ejnye be átkozott hirtelen keze van ennek a leánynak!
-szitkozódék Sziksz úr, a megütött körmeit szopogatva.</p>
-<p>– Úgy kell neked! nagyon jól cselekvé, mondá édes anyja,
-megörülvén, hogy még ebben a tekintetben is kedvére való leány
-akadt a házhoz, s e percztől fogva az öreg asszony nagyra kezdé
-becsülni Katiczát, s tökéletesen képesnek hitte őt arra, hogy
-kedves fiát egyszer Isten igazában el fogja páholni, a mit az
-mindenféle asszonyszemélyeken elkövetett istentelenségeiért
-ugyancsak megérdemelt.</p>
-<p>E becsülést Katicza iparkodott öregbíteni. Oly rend és tisztaság
-állt a házhoz, a milyen azelőtt soha; égett a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> keze alatt
-minden munka, a konyha ragyogott, a szobák tiszták mint a tükör, az
-ételek izletesek, az udvar felseperve, a kert tele virággal és
-konyha-növényekkel, a tej kétszerte sűrűbb a tehénneli jó bánástól,
-s ha kellett a pékkel és mészárossal perlekedni, nem volt szükség
-ahhoz prókátort fogadni, elvégezte azt Katicza maga; s azt már meg
-kellett neki engedni, hogy minden héten legalább egyszer kedvére
-kipörölhesse magát, az már az ő gondja volt, hogy kivel? Csak akadt
-rá, hol egy, hol más. És azért a jó asszonyság nemcsak hogy nem
-haragudott, sőt nagyon jól érezte magát, hogy van egy bátor személy
-a háznál, a ki ő helyette viaskodik, s úgy tekinté őt, mint
-oltalmat és várőrséget a háznál.</p>
-<p>Vajmi másképen folyának Rozáli napjai amoda át.</p>
-<p>A szegény érzékeny szivű leány, ki sohasem hallott oda haza
-egyebet nyájas, hizelgő beszédnél, kit otthon mint leányok tükrét,
-példányát mutogattak a vének gyermekeiknek, ki szerény és alázatos
-lett a szünteleni dicsérés és kedvezés miatt, most minden nap
-szitokra ébredt, bármit tett, azért patvarkodást kellett hallani, s
-a perpatvar szavai néha annyira nem voltak megválogatva, hogy a
-szegény leány titokban sírva fakadt. Csak titokban, nehogy Katicza
-meg találja tudni.</p>
-<p>Egy napon azonban mégis csak megtudta.</p>
-<p>A kutnál találkoztak. Katicza épen ott állt a szökőkut előtt, a
-kőoroszlán alá tartva egy akkora korsót, hogy más leány
-felfordítani sem tudná, ha tele van vízzel, nem hogy haza vinni.
-Szép fekete haja széles két tekercsbe fonva kigyózott vállára,
-izmos két gömbölyü karján fel volt kötve piros szalaggal a bő
-patyolat ingujj, s a mint habzó fehér kötényét félig felemelve,
-hogy el ne locsolja, kezét csipejére tevé, úgy nézett le a világra,
-mint egy amazon hadvezér magyar vállban és posztó rokolyában!</p>
-<p>Ekkor jön véletlen a kutra Rozáli, s Katicza meglátja, hogy a
-leány szemei ki vannak sírva.</p>
-<p>– Mi lelt? kérdé tőle megijedve. Ez habozni, kerülgetni
-<span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> kezde, de Katicza csak rajta volt, hogy
-mondja ki mi baja?</p>
-<p>Végre a leány kivallotta, hogy az asszonya nagyon megszidta,
-mert azt hiszi, hogy az urára nézett, s neki azt mondta, hogy ő egy
-«rossz személy».</p>
-<p>Katicza csak elhalaványult, a düh elállta minden tagját, hogy
-reszketett bele, azzal egy szót sem szólt, ott hagyta a korsót a
-kuton, s mielőtt valaki megfoghatta volna, rohant Weimuthné
-asszonyom házára.</p>
-<p>Sem kérdett, sem hallott, berontott az ajtón, fel a lépcsőn,
-keresztül a szobákon, ott találta Weimuthné asszonyomat, a mint
-épen a kis kutyáját fésülte.</p>
-<p>– Asszonyom! hallja az asszony! kiálta a leány magasan lihegő
-kebellel; az én öcsém<a name="FNanchor_6" id=
-"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> az
-asszonynál van szolgálatban, az én öcsém egy jámbor, becsületes,
-szelid leány, az asszony pedig egy veszekedő teremtés, a ki
-belekötne magukba a szentséges szentekbe is, ha valaha olyan helyre
-juthatna, a hol azok laknak. De micsoda istentelen gyalázat az, az
-én öcsémet Rozálit egy rossz személynek merni nevezni? tudja meg,
-hogy az én öcsém becsületes nemes ember leánya, azt pedig, hogy én
-ki vagyok, imádkozzék az Istennek, hogy meg ne tudja, mert ha én
-egyszer megtudom, hogy az asszony Rozálit megbántotta, vagy csak
-görbén is nézett rá, ne legyen becsületes leány a nevem, ha széjjel
-nem verem a házát, és ha én még egyszer kihallom az utczára, hogy
-az asszony az én öcsémre pöröl, én meg kiállok az utcza közepére s
-onnan teremtem össze, hogy tudom megemleget róla még a pokolban
-is!!!</p>
-<p>Weimuthné asszonyom úgy megijedt e rohamra kutyástul együtt,
-hogy szinte kővé váltak mind a ketten, mint a hogy a mesebeli
-kősziklák története hangzik; a mint azonban lassankint magához és
-hangjához kezde térni, a mint elgondolá, hogy micsoda istentelen
-nagy vakmerőség <span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span> ez: őtet saját házában fényes nappal
-ilyen dühös szavakkal megtámadni, felfujta ő is magát és megereszté
-nyelvének sebességeit.</p>
-<p>Ámde az sem használt, ha tudott Weimuthné asszonyom jól
-kiabálni, tudott Katicza kétszer olyan jól, s mindig feljebb birta
-fél octávával a hangot; a lárma égre és utczára kiáltott; a népség
-összeröffent az ablak alatt, s utoljára is az lett a processus
-kimenetele, hogy Weimuthné asszonyom elrekedt a kiabálásban s nem
-beszélhetett tovább, Katicza pedig nem rekedt el, s övé maradt az
-utolsó szó.</p>
-<p>Azzal nagy diadalmasan visszament a kutra a korsójáért.</p>
-<p>A dolog, a nagy patalia a polgármester elé került. Weimuthné
-föllovalta a férjét, hogy indítson vádat, a szegény fürmender a
-legrosszabb prókátor volt a világon; Katicza védelmét pedig a
-syndicus vállalta magára, s minthogy a leány semmi olyast nem
-mondott az asszonynak, a mi azt meggyalázta volna, csupán csakhogy
-igen fenhangon mondta el azon dolgokat, mik papirosra leirva igen
-csendesen hangzanak; Weimuthné ellenben mindent elmondott neki, a
-mi szép és válogatott titulust privat szótárában talált: nemcsak
-hogy elégtételt nem adának neki, hanem még komolyan megintették,
-hogy jámbor cselédjével bánjék kegyesebben, nehogy ismét hasonló
-háboruságra adjon alkalmat a város nyugalmának megháborításával; ha
-pedig el akarja bocsátani, fizesse ki neki az esztendei bérét.</p>
-<p>Ez keserűen esett a jó asszonyságnak. Jól van, nem bántotta
-többé Rozálit, de megfogadta, hogy beköti még a koszoruját; s addig
-is, míg az bekövetkezhetnék, valahányszor kedve támadt a leányba
-belekötni, helyette mindig a férjét vette elő, a jó jámbor Weimuth
-urat, a becsületes fürmendert, a ki elvesztette a felesége perét s
-annak jutott ki teljes mértékben a csáva. Ebben nem parancsolt a
-tisztelt asszonyságnak sem a város, sem a királybiró. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span></p>
-<p>Lőn azonban, hogy nemsokára Katicza is kiesnék a maga urának
-különös kegyéből. A derék syndicus ugyanis, az a veszélyes város
-kakasa, nem sajnálta a fáradságot, annyira lekötelezettnek hitt
-védenczét mindennemű alkalommal szerelmével ijesztgetni, s úgy
-tett, mint a kalitkába zárt farkas, mely minden pálczánál százszor
-kidugja az orrát, s százegyedszer megint újra kezdi, hogy hátha
-mégis ki lehetne bujni?</p>
-<p>Majd szép szóval, majd ajándékkal kerülgeté a leányt; – hogy a
-szép szó mind füstbe ment, az ajándék pedig ki az ablakon, az igen
-természetes. Apró incselkedésekre mindig ráért, meg-meglepte a
-leányt, mikor főzött, mikor a kertben dolgozott, észrevétlenül
-odalopózott mögé, s egy csókot nyomott gömbölyü nyakára, szép sima
-vállára orozva; a miért ugyan mindig kijutott számára a megfelelő
-jutalék a sodrófából, vagy gereblyenyélből, de van a németnek egy
-példabeszéde, mely szerint a szerelmesek között szükséges
-czivakodásnak lenni, a miből az következik, hogy a czivakodás nem
-egyéb, mint egy neme a szerelmi nyilatkozatnak.</p>
-<p>Az ilyen nyilatkozatok nyomait nem egyszer viselte napokig
-Sziksz úr, a hol más szerelmi emlékeket szokás viselni, az inge
-alatt, de még sem egészen ott, a hol más szerelmi emlékeket szokás
-viselni, a keblén, hanem a hátán.</p>
-<p>Egy este Katicza, ki rendesen utolsó volt lefeküdni a háznál,
-miután a konyhán minden dolgát elvégzé, fogá mécsesét s bezárva
-minden ajtót jól és összejárva a ház minden zugait, ha nem
-rejtőzködék-e el valami rossz ember valahol? fölmene csendes kis
-hálószobájába s annak gömbölyü padlásablakát beakasztva kötényével,
-elkezdé magát azon kényelembe helyezni, mely szükséges a
-lefekvéshez.</p>
-<p>Felhagyunk a leirással; először azért, mert nem találjuk
-illendőnek egy erényes hölgyet hasonló helyzetben lefesteni,
-másodszor semmi okot sem látunk arra, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> czéltalan
-gerjedelmeket idézzünk elő oly személyek iránt, kik régesrégen a
-föld alatt porladoznak.</p>
-<p>Annyit a leghidegebb phantasia mellett is képzelhetünk, hogy
-midőn a hölgyek álomra készülve egyedül maradnak, nagyon kevéssé
-szoktak óvatosak lenni bájaik iránt.</p>
-<p>E minden óvatosságtól ment pillanatban, a midőn Katicza azt
-hivé, hogy egészen egyedül van, valami csendes nesz üté meg
-füleit.</p>
-<p>Halk, visszafojtott lélekzet volt az, mely fekhelye alatt
-hallatszott.</p>
-<p>A vér arczába szökellt: valaki őt megleste!</p>
-<p>Nem az jutott eszébe, hogy ott tán elrejtőzött gonosztevő lehet,
-ki őt meg akarja gyilkolni, hanem az: hogy ott egy férfi van, a ki
-őt megleste, midőn vetkőzött.</p>
-<p>Első dolga volt hirtelen elfujni a mécset, hogy sötét legyen. A
-harag, ijedelem, a megsértett női szemérem tizszerezék karjai
-erejét, pedig bizony egyszeresen is elég sulyosak valának azok.
-Odarohant ágyához, mint egy bőszült tigris, s a mint találomra
-alányult, egy borzas fő akadt kezébe.</p>
-<p>Bizonyára azon borzas fő tulajdonosának nem leve irigylésre
-méltó sorsa, félig kihúzatva, egészen pedig ki nem bocsáttatva az
-ágy alól, ott incognito a sötétben az ütésnek, pofozásnak,
-karmolásnak és czibálásnak annyiféle variatiója játszatott el
-rajta, a mennyi egy zongorának is keservesen esnék a mai
-világban.</p>
-<p>Csak ekkor jutott eszébe Katiczának, hogy neki meg kellene
-ijedni! Hirtelen elbocsátá az ismeretlen embert, magára kapta
-rokolyáját, kirohant a szobájából, le a lépcsőkön, végig kiabálva a
-házon:</p>
-<p>– Jőjjenek ide! tolvaj van a háznál!</p>
-<p>A házban lakók mind derék, kegyes emberek voltak, a kiket ilyen
-szép biztatással nem lehetett kicsalni az ágyból; még jobban
-elbujtak. Katicza tehát kifutott az utczára, onnan csődíté be a
-jövő-menőket, s nemsokára <span class="pagenum"><a name="Page_65"
-id="Page_65">-65-</a></span> akadt egy pár merész timárlegény, a
-kik fustélyokkal ellátva, megindulának a leánynyal keresni a
-tolvajt.</p>
-<p>Sziksz úr szemközt jött rájok. A szobája ajtajából lépett ki.
-Képe össze volt karczolva, s azon kérdésre, hogy mi lelte, azt
-felelé, hogy a mint a nagy lármára ki akart tekinteni az ablakon,
-elfeledte, hogy a táblák be vannak téve, s az üvegen keresztül
-dugta a fejét.</p>
-<p>Nagy fejcsóválva sajnálák. Csak Katicza sejté az igazat; az éji
-leskelődő ő volt. Jól esett neki, gondolá magában.</p>
-<p>S most még tetejében az a bosszuság várt Szikszre, hogy a nagy
-rablólárma miatt neki magának kellett a kutató népsereggel együtt
-keresni a házban rejlő tolvajt; vitte maga elől a lámpást padlásra,
-pinczébe s magyaráztatta magának a leánynyal: hol volt? mi
-volt?</p>
-<p>Mindent tűvé tettek a házban, végtére is nem találván semmit,
-abban nyugodtak meg a kutatók, hogy bizonyosan kiugrott az ablakon
-a semmirekellő.</p>
-<p>Sziksz úr csak úgy szedte fel zsákszámra a megtisztelő czímeket,
-melyeket a gonosztevő rovására szemtől szembe mondogattak neki.</p>
-<p>Ez napságtól fogva kitelt Katiczának a becsülete Sziksz úr
-előtt; most ugyan össze ne kapjon Weimuthné asszonyommal többet,
-mert a multkoriért is meg talál lakolni.</p>
-<p>Volt a jámbor fürmendernek egy nagy legény fia, József. Az
-egyetlen egy fiut hagyták nőni, a míg felnőtt, s mikor jól
-megvállasodott, akkor jutott eszébe a szülőknek, hogy hát a fejével
-mit csináljanak? Alig tudott annyit, hogy a nevét leirhassa, s a
-pogányok nyelveit épen nem ismeré.</p>
-<p>Pedig Weimuth uram azt akará, hogy az ő fiából tudós ember
-legyen; vagy pap, vagy professor. Ő maga is az szeretett volna
-lenni, de szüléi szitásinasnak adták, úgy lett belőle szitásmester,
-úgy szerzett házat és úgy választatott meg fürmendernek. Nem
-gondolta meg a jámbor, hogy ha tudósnak nevelték volna, soha sem
-lett volna háza.</p>
-<p>József úrfi azonban mindent szeretett a világon, a mi
-<span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span> szeretetre méltó, csupán csak a könyveket
-nem, s nagy kérdés támadhat belőle, ha vajjon van-e azokon mit
-szeretni?</p>
-<p>Weimuth uramat mind e természeti betű-iszonya fiának nem veré le
-feltett szándékáról; gondolá, hogy József itthon nem akar tanulni,
-mert nem fél már a brassói professoroktól, hanem majd elküldi
-odább; menjen el Wittembergába, ott tölcsérrel töltik a tudományt
-az ifjak fejébe, majd ott megtanul sok mindent.</p>
-<p>A fiu tehát elküldetett akadémiákra, meg is tanult sok
-mindenfélét, megtanult pipázni hosszú száru pipából, megtanulta,
-hogy sörre bort lehet inni, de borra sört nem jó, megtanult
-birkózni, tülekedni, vagdalkozni s ökölharczokban ritkítá
-párját.</p>
-<p>E mellett nem mulasztá el minden évnegyedben szorgalmatosan
-tudósítani szülőit, hogy mennyi minden tanulni valója van egy
-wittembergi diáknak, s mennyi könyv kell ahoz és a könyvek milyen
-drágák! Tehát summa summarum küldjenek pénzt, mert különben nem
-megy a diákság.</p>
-<p>A jámbor Weimuth úr csak azon aggódott magában, hogy hová fogja
-majd mind azt a sok könyvet tenni, a mit a fia haza hoz? hisz annak
-magának egy külön szoba lesz szükséges.</p>
-<p>Egy napon tehát, miután József úrfi két esztendeig tanult minden
-jó tudományt, kap egy levelet Weimuth uram a wittembergai
-consistoriumtól. Ah, ez bizonyosan gratulatió! Felbontja és azt
-olvassa benne, hogy menjen izibe és vigye haza a fiát, mert az két
-esztendő alatt semmi épületes dolgot nem tanult, otthon még lehet
-belőle valami, ha egyéb nem, senator; itt pedig csak a rossz példát
-szaporítja.</p>
-<p>Elmult minden kedve Weimuth úrnak e levélolvasásra: az napon
-sírt az egész ház, Weimuth úr felmentette magát a választók
-sessiójából, s vásárolván egy nagy bikacséket, azt a kaputja alá
-gombolá, más nap mindjárt felült <span class="pagenum"><a name=
-"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> a vasútra – vagy mit mondok!
-– egy sószállító szekérre; az levitte Aradig, onnan tutajon
-leszállíták Szegedre, Szegedről heti vásárosokkal eljutott Bajára,
-onnan terhes gabonahajókkal felvontatták Pozsonyba, Pozsonyból
-azután alkalom adódván, gyapjuszállító szekérrel beviharzott egész
-Wittembergába.</p>
-<p>Dél levén az idő, még otthon találta Józsefet, kinek még akkor
-reggel volt, de milyen nagy volt elcsudálkozása, midőn az ő szép
-kis nyulánk fiacskája helyett, kit megverő szándékkal keresett, egy
-roppant köpczös, vállas ficzkót talált, kit az ember, még ha apja
-is, nem igen mer megverni.</p>
-<p>Az egész szoba oly füstfelleggel volt tele, mintha belül
-fűtenék, s a kéményt bedugta volna valaki, pedig csak egyetlen pipa
-okozá az egészet, melynek oly hosszú szára volt, hogy fidibussal
-nem érhette el az ember, hanem mint épen József cselekvék, le
-kellett húznia lábáról a nagy térdig érő csizmát, s lába ujjai közé
-csiptetve a fidibust, aként gyujtani rá.</p>
-<p>Ki irhatná le József örömét, midőn szeretett atyját szállásán
-elfogadhatá! oda rohant hozzá, megölelte, megcsókolta, leültette
-azon székre, melyen maga ült, mert a többinek el volt törve a lába,
-s kiáltozott a szolgájának, hogy hozzon bort, sört, pálinkát,
-hurkát és brugót az öregnek, mind ezeket a tárgyakat sajátságos,
-csak a diákok által használt neveken nevezve.</p>
-<p>Weimuth úr csak hallgatott; az egész úton annyi mindenféle
-válogatott prédikácziót, mosdatót, beköszöntőt, búcsúztatót,
-dorgálót, feddőt, hurítót, elátkozót és kitagadót gondolt ki
-magában, hogy most egy szó sem jutott belőle eszébe.</p>
-<p>Elvégre annyit tudott mégis mondani, összetéve kezeit
-kegyesen:</p>
-<p>– Hol van az a te drága könyvtárad, mely nekem annyi pénzbe
-került?</p>
-<p>– Ott, ott van, ott van mind! sietett József felelni, egy
-<span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> falba vágott fülkére mutatva, mely be
-volt húzva függönynyel, s másról kezde beszélni. Hát mit csinál a
-jó mámi? meg a kedves tante, meg a kis kutya, meg a kis kanári?</p>
-<p>Weimuth úr mégis csak tudni akarta, miféle könyvek lehetnek
-azok, a miket olyan drágán adnak s felkelt, hogy megnézze.</p>
-<p>– Ne nézze azt atyus, csupa diák és görög czímeik vannak, úgy
-sem fogja megérteni.</p>
-<p>De Weimuth úr csak kiváncsi maradt s félrehúzta a függönyt, hát
-mit látott a könyvtárban? Négy osztályra volt az osztva: a
-legfelsőbben állt és feküdt két eltörött nyaku palaczk, egy
-karimátlan ficzkósipka, egy dohányvágó kés és egy tüskés bot. A
-másodikban állott glédában tizenkét liqueurös üveg, két balkézre
-való szarvasbőrkeztyű és egy koppantó; harmadikban egy pár sörös
-korsó, csendes szomszédságában három-négy tuczat kártyának,
-melyeken sok viselés nyomai látszottak; a legalsóban végre négy pár
-irtóztató csizma, mikkel ágyúzni lehetett volna, egy pár korcsolya
-és egynéhány eltört vítőr.</p>
-<p>Weimuth úr azt hivé, hogy József el fog sülyedni szégyenében,
-midőn ő imposant arczczal felemelve a fátyolt, ezen lesujtó kérdést
-intézi hozzá:</p>
-<p>– Hát ez a te könyvtárad?</p>
-<p>– Az inasomé is közte van, felelé József, meg nem zavarodva.</p>
-<p>Weimuth úr erre a szóra dühbe akart jönni, de József nyakába
-esett és megölelte.</p>
-<p>– Lássa atyus, előre megmondtam, hogy ne küldjön engem ide, mert
-én belőlem nem lesz könyves ember. Én örömest leszek katona és jó
-katona, ha kell, mert van hozzá szivem is, bátorságom is, leszek
-akármiféle mesterember, mert szeretem a munkát, leszek földmíves,
-ások, kapálok, de tudós nem leszek, mert az nekem nem természetem;
-én nem tudok veszteg ülni, az én fejemben nem marad semmi tudomány;
-ha az egész világ tudós akar lenni, kiből telnék ki a földmíves és
-mesterember? pap <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span> csak egy kell egy faluba, de molnár élhet
-a mennyi elfér a vizen. Látja, még otthon megmondtam, hogy vegyen
-nekem egy malmot s hagyjon engem ott molnárnak lennem.</p>
-<p>Weimuth úr nem tudott mit felelni, fiának csakugyan igaza volt,
-megmondta még otthon, hogy ő belőle előbb lesz molnár, mint
-professor, s csak azt iparkodott bebizonyítani, hogy igazat
-mondott.</p>
-<p>A jó fürmender tehát kibéküle rendre a fiával, hisz a molnárság
-szintén köztiszteletben álló hivatal, s egy hat kerékre járó malmot
-igazgatni maga felér sok tudománynyal, s miután adót szed az egész
-környéktől, van benne egy neme a fensőbbségi jogok
-gyakorlatának.</p>
-<p>Megnyugvék tehát benne és még egy utolsó búcsúlakomán
-megvendégelve fia pajtásait, kik őt oly híven vezérlették minden
-jóra, s sorra járva a tudós professorokat s megköszönve a sok szép
-oktatást, miket fiára pazarolhattak volna, ha az a leczkéken
-megjelent volna, felpakolá őt könyvtárával együtt, s hasonló
-változatos uti rendben, mint ide jött, ismét visszatért vele
-Brassóba.</p>
-<p>Azt mindjárt eleinte még sem akarta ismerőseivel tudatni, hogy
-fiában minő új szándék keletkezett, hanem csak engedte őt egy
-darabig, mint tudományos férfiut nagy csizmákban, hosszú hajjal és
-hosszú pipával járni a világban; eljövendőnek hivén az időt, a
-mikor majdan nagy keserűséggel elmondandja, hogy fiát az irigység
-el fogja üldözni a tudományos pályáról, hogy a hazai tudósok
-cselszövényt kötöttek ellene, hogy a tudósnak nincs kenyere, hogy
-senki sem lehet próféta a hazájában, s hogy fiát elébb-utóbb arra
-fogják kényszeríteni az irigyek, miszerint kárba hagyja veszni
-annyi éveken át nagy álmatlansággal szerzett tudományos kincseit, s
-valami mesterség után nézzen.</p>
-<p>A jó emberek mindent elhittek.</p>
-<p>József úrfi ezalatt, mint tudós férfiu, határtalan hatalmat
-gyakorolván az atyai háznál, nagy figyelmébe fogadá <span class=
-"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> a háznál
-lakó, alárendelt szerepet viselő szépséget, Rozálit, s miután diák
-korában azt az egyet jól megtanulta, hogy a mi időt az ember szép
-hölgyekre veszteget, az nincs kárba veszve, elhatározá magában a
-szép leánynak élet-halálra udvarolni.</p>
-<p>Az első próba igen siralmasan ütött ki.</p>
-<p>Rozáli piros csizmája szárából egy fényesre köszörült kirakott
-nyelű kést vont elő s József úr szemei elé villogtatva, egész
-komolysággal mondá:</p>
-<p>– Tudja az úrfi: ilyen kést minden székely leány visel magával,
-ha tehát valaha eszébe jut valakit közülünk csúffá tenni, elébb
-kérje meg szépen, hogy vesse el magától ezt a kést, mert bizony
-mondom, hogy mi nem most tanultuk, hogyan kell magunkat ellenség
-ellen oltalmazni?</p>
-<p>A fiatal exdiák gondolatait nagyon megrendíté e szó; ilyeneket
-nem mondtak neki sem a zöldfánál, sem a csillagnál, sem az
-aranygombócznál, s más egyéb tiszteletreméltó helyeken, hol a
-szolgálattevő szépnem az összegyűlt fiatalságnak lelkesítő italokat
-árul. Ez kissé illendőbb fogalmakat kezde neki adni az asszonyok
-felől.</p>
-<p>Sokat járt-kelt azután ezzel a gondolattal, hogy egy szép leány,
-a kitől csókot kért, késdöfést igért, s az óta még szebbnek
-tartotta azt a leányt.</p>
-<p>Másnap ismét szerét ejtette közel furakodni hozzá.</p>
-<p>– Rózsám, szólt, de már sokkal szelidebb hangon hozzá:
-haragszol-e még rám?</p>
-<p>– Semmivel sem jobban és semmivel sem kevésbbé, mint tegnap,
-felelt a leány fel sem tekintve munkájából.</p>
-<p>– Hát akkor is fognál-e rám haragudni, ha feleségül
-vennélek?</p>
-<p>Rozáli végignézett a fiatalon; nem volt rút gyerek. Arcza
-férfias és eleven, szemei szép nagyok és kékek, hosszú szőke haja
-gazdag vetésként dült le vállaira, s valami szokatlan komoly
-szelidség ült ezúttal vonásain.</p>
-<p>A leány elfordítá arczát, mert érzé, hogy elpirult, s csak úgy
-halkan felelt vissza: <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span></p>
-<p>– A szép szóval sok madarat lehet fogni, jobb lesz az úrfinak,
-ha nem szól többet.</p>
-<p>– Hát haragszol rám, ha azt mondom, hogy elveszlek?</p>
-<p>– Nem hiszem el; az úrfi szüléi gazdag emberek, az én apám
-szegény, az úrfinak hosszú ruhás kisasszonyt kell majd elvenni, a
-kivel együtt mehet a templomba; szegény leánynak szegény emberek
-között a helye.</p>
-<p>– Jól van. Hát én is szegény ember leszek, szólt a fiu, s nem
-kérdezett tovább senkitől tanácsot, leveté czifra gunyáját, beállt
-egy patakmalomba molnárnak, jó távol Brassótól, s szüleinek minden
-hatalma sem volt elegendő, hogy őt újra visszacsalja Brassóba.</p>
-<p>Ez órától fogva semmit sem hallott felőle Rozáli, csak egyszer,
-hogy az apja meglátogatta Brassóban, azt mondá neki, hogy volt nála
-egy derék legény, a ki a patak vizén molnár s annak rendi szerint
-megkérte tőle Rozáli kezét, mihelyt szegődése idejét kitölti s
-Uzonba ismét visszatérhet.</p>
-<p>A leány elpirult, lesüté szemeit, mert a leirásból ráismert
-Józsefre, s azon tette miatt, hogy őt nem kerülgeté többet szép
-szavaival, hanem egyenesen apjától kérte meg, kezdé őt nagyon
-becsülni: csak becsülésnek vette magában ezt az érzést, pedig már
-ez több volt annál.</p>
-<p>Így közelgetett végéhez az esztendő. Szent Mihály napi vásárra
-volt a szegődési évnek vége. Az uzoni leányok jó kedvben voltak
-mindnyájan, csak néhány nap még és ők vissza fognak térni szülőik,
-bátyjaik, kedveseik hajlékába, azok felépültek már szépen, áldott
-aratást adott az esztendő, bősége és nagy ára volt mindennek.</p>
-<p>A vásár első napjai megkezdődtek, czifra nép tolongott Brassónak
-minden utczáján, az ország minden részéből összegyűltek vevők és
-árulók nagy számmal, a vásártér körül volt rakva deszkasátorokkal,
-mik egészen új utczákat látszottak formálni; ott ültek a görög
-pénzváltók fedetlen padjaik mellett, melyen úgy árulják az aranyat
-és ezüstöt, mint másutt a pattogatott kukoriczát; czigányasszonyok
-<span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> járkáltak alá s fel a bódék között tarka
-szalagokat s lovakra való rézboglárokat ajánlgatva fülsértő
-ékesszólással; az örmény kalmár jött, ment, lármázott sipító vevői
-között, szabva, vágva, hasogatva a tarka kétnyüstös szoknyának
-valókat; belekiáltott az országos zajba a csiki székely is, nagy
-méltósággal és leereszkedéssel árulva fakéregbe tömött turóját s
-szalmakalapjait, míg a szögleteken csendes phlegmával ült, lábait
-maga alá szedve, egy-egy dulcsászaáruló török, csendesen elnézve,
-mint lepi be a por meg a légy csalogatónak kitett csemegéit, miken
-elvásárolja a nyalakodó fáta a csizmára való pénzt, s nem is
-hederítve az átellenben pörlekedő székely kofára, ki csak azért
-szidta, hogy mind ő csalja ide a darázsokat az ő mézes kalácsaira,
-mik közül egy-egy akkora, mint valami czápa. Kívül a városon, a
-nagy marha-állást kolompoló csordák s oláhországi szilaj ménesek
-foglalják el, mik közül a vevők kivánságára egyet-egyet kifognak
-pányvával; a hosszú hárssétányon tarka keveréke a székely és oláh
-vásáros uraknak gyönyörködik a szilaj mulatságban, a sétány végében
-öreg dobot vernek, hol mázolt ponyva alatt nagy deszkasátorban
-olasz szemfényvesztő tánczoltat papiros-babákat s nyeldes égő
-csepűt s éles bicsakokat; túl e művész házi oltárán látszik egy
-hosszú idomtalan deszkabódé, mely a vásárra jött nép elfogadására
-van szánva, ott bort, pálinkát és méhsert mérnek, a hosszú
-keresztlábu asztalok nagyobb része úgy körül van ülve, hogy ember
-nem fér hozzá. Vidám székely menyecskékkel tarka a társaság, kik
-ide jöttek áldomást inni egy pár szerencsésen megvett csizmára,
-másutt oláh anyóka tánczol, sorba csókolva minden embert, a kit
-elől-utól talál. Egy szegletben pedig öt-hat oláhországi boér ül
-egy hosszú asztalnál s úgy viseli magát, hogy az asztal tulsó végét
-a jámbor vásárosok közül senki sem meri elfoglalni. Isznak
-veszettül és vagdalják a poharat a falhoz, néha elkezdenek
-torkaszakadtából bőgni valami trágár oláh dalt, melynek szerencsére
-nem lehet hallani a végit, <span class="pagenum"><a name="Page_73"
-id="Page_73">-73-</a></span> annyira ütik hozzá a tactust bottal és
-ököllel az asztalon.</p>
-<p>E közben egy pár fiatal szász molnárlegény vetődik a sátor alá s
-végigjárva rajta, miután nem találtak másutt üres asztalt, nagy
-hidegvérrel letelepedtek annak a tulsó végére, melynél a boérok
-ültek.</p>
-<p>Az egyikben Józsefet ismerjük meg. Minden diáki szin lekopott
-róla, jó békességes polgári arcza van abban a fehér sipkában a nagy
-ellenzővel, világoskék dolmánya a félvállára vetve. A boérok hangos
-tréfákkal gunyolják a hozzájuk vetődött atyafiakat. József, mintha
-nem is hallaná, szép csendesen megüli a maga helyét: a szász semmit
-sem veszteget örömest, még a szót sem.</p>
-<p>Egyszer valamelyik boérnak eszébe jut, hogy milyen tökéletes
-volna a mulatság, ha most itt egy kedvükre való leány volna.</p>
-<p>– Az legkevesebb, szól a hetyke legény, ha kiállok és egyet
-füttyentek, száz is jő utánam.</p>
-<p>– Jő ám olyan vén banya, a milyen ott dűlöng a pálinkás üveggel,
-de hozz székely leányt, ha kedvesek a szemeid.</p>
-<p>– Hát nem hozok? kiálta az ittas fiu lecsapva egy singnél
-magasabb süvegét az asztalra. Itt a markomban száz arany! kinek van
-kedve fogadni?</p>
-<p>József nem állhatta meg, hogy bele ne szóljon.</p>
-<p>– Jó lesz, ha vigyázasz magadra úrfi, mert késdöféseket
-kaphatsz.</p>
-<p>A boér megvetőleg tekinte rá s minden válasz helyett azt tette,
-hogy hátulról előre simította a molnárlegény haját, hogy az arczára
-omlott.</p>
-<p>József hidegvérrel visszahárította hajfürteit s még csak
-haragudni sem látszott.</p>
-<p>A boér pedig odavágta az asztalhoz a száz aranyat, melyhez egy
-másik szintén annyit vetett s állván a fogadás, az elsőbbi
-keresztűlfutott a sátoron, mintha megbódult volna, ujjongatva,
-hoppogatva a szemközt jövőkre. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span></p>
-<p>A többiek Józseffel együtt ott maradtak az asztalnál, csupán az,
-ki a fogadást tartotta, állt ki és utána nézett, hangos
-felkiáltásokkal tudósítva társait a dolog folyamatáról.</p>
-<p>– Ahán! ott áll egy leány a szökőkút mellett. Jova háta mögé
-lopózik. Mi a ménkő, nem veszi észre. Vigyázz hát! Ahon van ni,
-egyszerre átnyalábolta s lefogta mind a két kezét; a leány nem
-védheti magát. Nagy ördög ez a Jova. Már elvesztettem száz
-aranyomat. Enyje, csak ne fogadtam volna.</p>
-<p>Azzal nagy fejvakarva visszatért ő is az asztalhoz.</p>
-<p>Jova pedig nyalábra kapva a leányt, futott vele, mint a farkas a
-lopott báránynyal a sátor felé. A leány sikoltozott, a népek
-zúgolódtak, hogy az mégis csunyaság, így elrabolni ártatlan
-leányzót fényes nappal a vásár közepén, de kinek lett volna kedve
-azért beveretni a fejét?</p>
-<p>A boér bántatlanul jutott egész a sátorig. Egyet ugrott, egyet
-nyerített s ott volt pajtásai között, kik azon perczben iszonyú
-szetreászkát ittak a tiszteletére; a szegény leány hasztalan
-küzdött gyönge karjaival az izmos ölelés ellen.</p>
-<p>De Józsefben meghült a vér, a mint a leányt meglátta, kivel ily
-bántalmat tettek. Rozáli volt az, az ő szép, az ő kedves
-Rozálija.</p>
-<p>Az első pillanatban, mintha kővé lett volna merevülve, csak
-nézett maga elé, de a másikban olyat ütött iszonyú öklével a
-tölgyfaasztalra, hogy minden üveg táncznak indult rajta.</p>
-<p>– Donnerrrwetter!</p>
-<p>A boérok rábámultak.</p>
-<p>– Mi lelt sógor?</p>
-<p>– Kreuz-Donnerwetter! ordítá az s most már mind a két kézzel
-ütötte az asztalt. El kell bocsátani azt a leányt!</p>
-<p>– Ugyan úgy-e? gunyolódnak azok; s valjon miért?</p>
-<p>– Mert az a leány az én mátkám!</p>
-<p>– Hahaha! Kaczagának fel mindannyian. Annál jobb. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span>
-Ismertessük meg ezzel a paraszttal az első csók jogát. Mi földes
-urak vagyunk.</p>
-<p>Rozáli hirtelen félrekapta fejét, hogy a boér ajka csak
-hajfürteit érte.</p>
-<p>– Tyhű! ordíta fel erre, mint egy meglőtt medve, a fiatal szász
-s elhült benne minden keresztyéni és molnárlegényi türelem, eszébe
-jutott, hogy egy időben nem volt Wittembergában korcsma, a honnan ő
-ki ne hányta volna az embereket s azzal megkapta egy kézzel a nehéz
-tölgyfa asztalt s felfordítá azt minden rajta levővel együtt, s oda
-szorítá vele a falhoz a túlnan ülőket, s míg herculesi vállát neki
-vetve egyszerre öt embert préselt a két deszka közé, a másik
-kezével meg felkapta a háromlábú karosszéket a melyen ült s a mi
-kimaradt belőlük, fej, kéz, vagy hát, elkezdte rettenetesen törni,
-zúzni, társára bízva, hogy Rozálit szabadítsa ki s vigye egy
-szögletbe.</p>
-<p>Erre rögtön felfordult az egész békesség, az oláhok dühösen
-siettek társaik védelmére, másfelől a székelyek kaptak fejszére
-József mellett.</p>
-<p>– Ide mellém, a ki szeret! ide elém, a ki nem szeret! ordítá
-kipirult arczczal az ifju molnár, felkapva egy asztal tetejére,
-melyet a szögletbe állított, alája rejtve az elalélt Rozálit, hogy
-valami baj ne érje s onnan hajigált, a mi kezébe akadt, székeket,
-asztallábakat ostromlóira, végre egy hosszú lóczát kapott fel,
-azzal söpörte az előtte állókat.</p>
-<p>A viadal általános lőn: a dulakodók törték, vágták egymást,
-véres képekkel, széttépett ruhával futott el néha egy-egy a
-sátorból, a ki már megelégelte a mulatságot, végig ordítva az
-utczán, míg kívülről mindig többen tolakodtak a sátorba, s a kik
-már nem fértek be, odakinn kezdtek el tülekedni, senki sem tudott
-egyebet, mint csak annyit, hogy egy székely leányt meggyaláztak, a
-miért egy szász legény egy boért leütött, és ez tökéletesen elég
-volt, hogy az egész vásáros nép egymás hajába kapjon érte.</p>
-<p>Kinek keze, kinek feje volt már törve, csak József állt
-<span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> még az asztal közepén legyőzetlenűl, felé
-hajigált kancsók és palaczkok zápora között, a midőn a nagy lármára
-végtére megjelenik a huszonnégy alabárdosból álló városi őrség a
-viadal főhelyén s egy stentori hang felszólítja a polgárokat, hogy
-a rend és békesség embereinek engedve, rögtön hagyják el a
-verekedést.</p>
-<p>A vívó felek az ütlegektől meglehetősen ki voltak már jó anulva
-s megörültek a parancsolatnak, kölcsönösen kibontakozva egymás
-hajából; mire az alderman előállt és kérdezé, hogy mi okozta az
-istentelen háborúságot?</p>
-<p>Mondák neki, hogy ott egy szögletben összevesztek a boérok meg a
-szászok valami leányon.</p>
-<p>Az alderman odafordult, mindenki az asztalok alá bujt már, csak
-József állt még az asztal tetején.</p>
-<p>– Fogjátok el őket.</p>
-<p>– Gyertek no! sárga fejű angyalok! (az alabárdosok sárga süveget
-viseltek) kiálta József megemelintve a mások hátán félig összetört
-lóczát, ha azt akarjátok, hogy vörös fejetek legyen!</p>
-<p>Az alabárdosok nem akarták. Hiába tuszkolta őket előre az
-alderman, épen semmi kedvet sem éreztek József ajánlatát
-elfogadni.</p>
-<p>Ekkor a tömegen keresztültörve, előlépett egy öreg tisztes férfi
-és mondá:</p>
-<p>– Én elfogom őt!</p>
-<p>Maga a volt fürmender; József atyja.</p>
-<p>– Hát üss le engemet, szólt az öreg merészen odalépve fia elé.
-József kezéből kicsúszott a védeszköz, megadta magát, leszállt az
-asztalról s atyja lábaihoz borult.</p>
-<p>– Verjétek rá a bilincseket! mondá Weimuth, József engedte
-történni. Hát a kérdéses leány hol van?</p>
-<p>József oda mutatott, ott térdelt az imádkozva, tört asztalok- és
-székekből rakott mellvéd mögött.</p>
-<p>– Atyám! szólt József érzékenyen, csak arra kérlek, szolgáltass
-a leánynak igazságot.</p>
-<p>– Igazságot fog kapni, mondá Weimuth keserűen. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>Épen meszelés napja volt, a leányok nagy munkában. Pár nap mulva
-letelt már a szegődés ideje, tehát mindent tisztán kellett hagyni a
-háznál, hogy mikor elmennek, megemlegessék őket.</p>
-<p>A tegnapi verekedésről sok beszéd volt a városban, azt is
-mondták, hogy a nemes tanács nagy vizsgálatot rendelt el a baj
-okozói ellen, s hogy a többek között egy székely leány is el van
-fogva, a ki épen a viadal oka volt, de azt, hogy kicsoda? még nem
-tudta senki.</p>
-<p>Katicza még az nap este, mintha sejtene valamit, át akart szólni
-Weimuthék házához, hanem azt zárva találta s ismételt zörgetéseire
-sem nyitották ki az ajtót.</p>
-<p>Az éjszakát halálos aggodalmak között tölté s korán hajnalban
-felkelt már, megoltotta a meszet a dézsában, s kiállt az utczára
-meszelni, remélve, hogy ott majd több hírt hall.</p>
-<p>Hallott is nemsokára, mert a mint hajnali hat órai rorátéra
-harangoztak s a házak ajtai egyenkint ki kezdtek nyilni s
-mindenünnen előjöttek a szolgálók, dézsákkal és meszelőkkel, ime
-egy repedt harang zúgása kezd hallatszani a székesegyház tornyában,
-a melyet soha sem hallottak még eddig, s melynek szokatlan recsegő
-szava hirdeté, hogy ma valami rendkívüli eset fog történni a
-városban.</p>
-<p>Míg ez aggodalomszülő hangokra figyelnének, rövid, megszakgatott
-dobolás kezd közeledni az utczán felfelé, a városház felől s
-messziről nagy népcsoport tolakodik előrenyomulva; legelől egy
-csoport iskolasuhancz, két oldalt mindenféle vásári bámész
-söpredék, közepett tizenkét alabárdos, sarkig érő fakó frakkban,
-azok között járul fontos tekintélyes arczczal a syndicus, kezében
-összegöngyölgetett iráscsomó, utána egy megalázott leányalak,
-egyszerű sarkig érő ingben, mely mezitelen lábait eltakarja,
-összekötött kezeiben égő viaszgyertya, hosszú szőke haja lebontva
-termetén végig hullámzik, fején tollszárakból font csúfságos
-koszorú; nyakán hosszú szalmakötél, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> melynek végét a háta megett
-lépdelő porkoláb tartja, másik kezében hosszú nyírseprűt forgatva.
-Néhány székely leány sírva törekedik a meggyalázott leányhoz
-furakodni, de az alabárdosok visszataszigálják őket.</p>
-<p>Katicza sokáig nem hitt szemeinek: e meggyalázott leány Rozáli
-volt.</p>
-<p>Midőn a menet azon helyre ért, hol Weimuth és Sziksz házai
-álltak, ott megállapodott a syndicus, triumpháló arczczal kibontá
-az összegöngyölgetett irást és éles, rikácsoló hangon olvasá annak
-tartalmát.</p>
-<p>– Alólirt napon és esztendőben nemes Brassó városa
-törvényszékében itéltetett:</p>
-<p>«Miszerint ama gonosz életű leányzó, névszerint Dankos Rozália,
-ki fertelmes kicsapongásai által a város békés polgárainak fiait,
-nemkülönben a vásárt látogató érdemes vidéki urakat istentelen
-gerjedelmekre csábítván s köztük vérengző háborúságot gerjesztvén,
-nehogy a bűn büntetés nélkül maradjon s a gonosz példa a jámbor
-fiatalságot eltántorítsa; a megirt leányzó tehátlan e következendő
-büntetésekben elmarasztaltatik, úgymint:</p>
-<p>1-ször, bűnbánó ruhába öltöztetve, leeresztett hajjal,
-tollkoszorúval a fején és nyakában szalmakötéllel, kezeiben pedig
-égő viaszgyertyával a porkoláb által a város minden utczáin végig
-hordoztatik s itélete a syndicus által minden szegleten
-felolvastatik, mely idő alatt az úgynevezett repedt harang fog
-folyvást húzatni.</p>
-<p>2-szor. Haja tőből levágatván, mint a ki érdemetlen, hogy
-hajadonnak neveztessék, az éneklés végeig a templom-ajtóban fog
-térdenállva penitentiát tartani és ekklézsiát követni.</p>
-<p>3-szor. A város piaczán nyilvánosan pelengérre állíttatva, a
-porkoláb kezei által meg fog seprűztetni…»</p>
-<p>– Megállj ember! ordítá fel erre a tömeg közül egy hang. Mint a
-nőstény farkas, melynek fiait rabolják, rohant a népségen keresztűl
-Katicza; egy pár embert feltaszított, egy alabárdos fejéből
-kiütötte a sisakot s mielőtt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> megakadályozhatták volna, a
-syndicus előtt állt, maga elé plántálva a hosszú meszelőt; szemei
-szikráztak és fogai egymáshoz verődtek, mint egy felriasztott
-vadállaté.</p>
-<p>– Mit akartok? kérdé elfuladt hangon, maga sem tudva mit beszél.
-Délczeg keble magasan járt alá s fel. – Mit akartok?</p>
-<p>– De te mit akarsz? Förmedt reá a syndicus, hogy gátolod a
-törvény szolgáját a tanács itéletének kihirdetésében?</p>
-<p>– Hazudsz! nem a tanács itélete az, hanem a ti practikátok
-ketten a fürmenderrel, hogy máskép meg nem ronthattatok bennünket.
-A polgármester és a becsületes tanácsosok bizonyosan nem is tudnak
-erről semmit, jertek velem a polgármesterhez, ő bizonyosan nem fog
-ilyen istentelenséget megengedni a városban.</p>
-<p>– Ejnye te szemtelen asszonyi állat! kiálta Sziksz uram, elbízva
-magát tizenkét alabárdosában, mindjárt egyszeribe ide köttetlek eme
-másik becstelen személy mellé, és…</p>
-<p>Nem volt ideje bevégezni a mondást, mert erre a szóra a
-nekidühödt leány úgy nyomta a meszelő pamacsát a képéhez, hogy a
-milyen piros volt Sziksz uram arcza ez ideig, olyan fehér lett
-egyszerre, s szeme szája tele lett mészszel.</p>
-<p>E vakmerő tény egyszerre jeladás volt a körül álló népnek, mely
-rendesen a gyöngébb iránt szokott érzeni; a syndicus segítségére
-siető alabárdosok alig kaptak egy pár ütleget, elhajigálták
-dárdáikat s futottak a merre lehetett, őket nem azért tartotta a
-nemes város, hogy másokat üssenek, hanem hogy üttessenek mások
-által s ilyenformán nem vehetni tőlük rossz néven, ha ezen a
-hivatáson szerettek mentűl hamarább általesni.</p>
-<p>Katicza odaugrott Rozálihoz, ki aléltan omlott védője keblére. A
-szégyen, a fájdalom elvevé minden erejét, életjel nélkül rogyott
-össze.</p>
-<p>– Nézzétek, kiálta Katicza izmos vállára emelve az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> alélt
-leányt, kinek hátracsüggő fejéről a földet söpörték a sárga
-hajfürtök. Nézzétek! Így bánnak a szegény székely leányokkal; így
-gyalázzák meg a mi arczainkat! Gyertek ki mind! mind, valahol egy
-székely leány van Brassóban, ki ezekből a pestises házakból, ki
-ebből a Sodoma városból, a hol a hajadon leányokat így
-meggyalázzák. Elhagyjuk még ma e várost, ebben az órában, gyalázat
-és becstelenség arra a székely leányra, a ki itt akar maradni!</p>
-<p>A zaj, a kiáltás végigfutotta a várost; minden utczán dühödt
-leánycsoportok nyargaltak végig, kiáltozva: «ki Brassóból minden
-székely leány! itt hagyjuk a várost!» A láz ragadós volt, a rend
-felbomlott, senki sem birt velök többé; kinek mi volt a kezében,
-csapta a földhöz és futott ki az utczára, szénvonóval, piszkafával,
-vasvillával fegyverkezve; a város fegyveres ereje sokkal csekélyebb
-volt, mint hogy e sajátságos zendülést elfojthatta volna, s néhány
-óra mulva négy ezer, számszerint 4000 székely leány állt egy
-csoportban a vásártéren s onnan indultak meg rendes hadicsapatokban
-a város kapui felé, semmi kérés, semmi fenyegetés nem birt közülök
-egyet is ott tartóztatni. Rozálit egy hárságyra fektetve vitte
-középen hat leány vállaikra emelten, végig kiáltozva az utczán:
-«így ölték meg a mi testvérünket».</p>
-<p>Azon a napon a brassói asszonyságok magok főzhették meg az
-ebédet a tisztelt férjeiknek.</p>
-<p>Az ebéd még mind csak hagyján, de még hátra volt a fekete
-leves.</p>
-<p>Nem elég az, hogy haza mentek a székely leányok, de azt
-megigérték, hogy majd férfiakat küldenek maguk helyett.</p>
-<p>Rozáli esetének híre nagy hirtelen elterjedt az egész
-Háromszéken s fellázíta minden férfit. A székely nehezen kezd a
-haragba, de ha elkezdi, akkor aztán nehezen is végzi.</p>
-<p>Az elfutott leányoknak kinek-kinek apja, kedvese, testvérei
-voltak; apák, testvérek és szeretők mind vérig sértve <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> érzék
-magukat a Rozálin történt eset miatt; az uzoniak közül még a tíz
-esztendős gyermek is fegyvert fogott s pár nap mulva csak azt
-veszik észre Brassóban, hogy egy egész tábor közeledik Czenk felé s
-a mezőről elfutott munkások lelkendezve hozák hirűl, hogy a
-székelység jön tűzzel-vassal, zászló helyett egy póznára tűzve
-hozzák azt a tollkoszorút, mely Rozáli fejére volt téve, s arra
-esküsznek, hogy felgyújtják Brassót, lerontják a földig és bevetik
-sóval a helyét.</p>
-<p>Meghallá ezt a dolgot a polgármester, ki csak akkor érkezék meg
-Szebenből s az egész dologról épen semmit sem tudott, különben is
-igen derék becsületes és okos ember volt, s nagyon elszomorodék
-rajta.</p>
-<p>A lakosság igen meg volt rémülve. Bizonyára: a székelylyel nem
-jó tréfálni. Azonban megvigasztalá őket a polgármester s felajánlá
-magát, hogy ő maga személyesen ki fog a székelyek elé menni s
-elhárítja a városról a nagy veszedelmet.</p>
-<p>Felült tehát a szekerébe s Prázsmáron innen találván a
-székelységet, megállítá őket, mondván, hogy ő Brassó nevében jön
-hozzájuk.</p>
-<p>Eleinte hallgatni sem akartak rá, hanem azután, hogy elmondá,
-miszerint ő távol lévén, az egész esetnek nem tudója, összehívták
-az öregeket s ott az öreg Dankos András könyes szemekkel kezdé
-elmondani leánya esetét s szikrázó szemekkel fejezé azt be,
-mondván, hogy bosszút fog e gyalázatért állani s nemzetsége
-erejével eltörli Brassót a földszínéről.</p>
-<p>– Azt a bolondot ugyan ne tegyétek, jó barátim, szólt a
-polgármester, hol adjátok majd el a gabonát és a túrót, ha Brassó
-nem lesz? Inkább egyezzetek meg szépen. A polgárság nem vétett
-nektek, mert hisz jól bántak leányaitokkal. Lám az Isten
-megkegyelmezett volna öt igaz emberért Sodomának és Gomorának s ti
-öt hamis emberért elveszítenétek Brassót, mely annyi istenfélő és
-magyarszerető néppel van tele. Majd én vizsgálatot rendelek
-<span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> a tettesek ellen s a kik a tanács nevét e
-bántalomra bitorolták, bizonyára bünhödni fognak. Hogy pedig amaz
-ártatlan leányon történt gyalázat jóvá tétessék, ime én a
-következendőt rendelem: ugyanazon fiatal ember, a ki ő érte a
-verekedést kezdte, miután úgy is szerelmesek egymásba s különben is
-tisztességes ifju ember, a leány kezét is annak rendi szerint
-megkérte, tehát vegye el a leányt hitvestársul; a legény apja
-kötelezve levén az új házasoknak megvenni azt a malmot, melyben fia
-legénykedik; ama gyászos tollkoszorú helyett körítse rózsából font
-menyasszonykoszorú a hajadon homlokát; ugyanazon templomban, hol
-ekklézsiát kellett volna neki követnie, nagy orgonás ének mellett
-esküdtessék össze, a násznagyságot magamra vállalván, s hogy épen
-semmi gyalázat se maradjon emlékezetben, ugyanazon utczákon, a
-holott syndicus uram a leányt csúfosan végigvezette, én fogom őt
-menyasszonyi koszorúval fején saját szekeremen jobb felül ültetve
-végigvinni: nemes Brassó városa polgárai pedig az elfutott leányok
-hátramaradt bérének kifizetése mellett az illető lakadalmat saját
-költségükön fogják kitartani s erre kegyelmeteket mind öszveséggel
-általam szívesen meginvitálják.</p>
-<p>Erre tisztelendő Ábrahámfalvi uram is közbejárult s addig-addig
-csitították az atyafiakat, hogy az ostromból lakodalom lett; az
-ezernyi násznép a helyett, hogy leégette volna a házakat, azokba
-bekvártélyoztatott s a jámbor szász polgárok vére helyett ivék
-azoknak borából; Rozálit pedig menyasszony-koszorúval fején
-szállítá végig hintóján a derék polgármester, csak a templomajtóba
-tevé le, a holott vőlegénye karjai fogadták s nehány óra mulva mint
-férj és feleség tértenek ama sátorba, hol egy hét előtt József oly
-hősi harczot vívott mátkájáért, s a hol a székely atyafiak
-egymásnak elmutogatva a tört szék- és asztallábakat, melyeket
-József Rozáli védelmében mások hátaihoz vere, megválaszták őt
-ünnepélyesen – székelynek. <span class="pagenum"><a name="Page_83"
-id="Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>Ekként végződött a nagy zűrzavarnak indult esemény, melyben az a
-vigasztaló, hogy mindenki boldog lett. Weimuth és Sziksz uraimat a
-visszaélés miatt letették hivatalaikból olyanformán, hogy azután
-Weimuth lett a syndicus és Sziksz a fürmender.</p>
-<p>Csak Katicza, – később Dankos János boldog hitvestársa –
-emlegeté gyakran nagy örvendve, hogy legalább ő tőle kikapta Sziksz
-uram, a mire rászolgált.</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span></p>
-<h2>A KÉT SZÁSZ.</h2>
-<p class="center">(Történeti humoreszk.)</p>
-<p>Apafi Mihály uram idejében sokat járt a szász választófejedelem
-Erdélyországban; úgy látszott, hogy nagyon megszerette azt az
-eredeti, őssajátságú fajt, míg az erdélyi urak is megkedvelve a
-vidám és bátor, a mulatságra mindig kész s a legmerészebb
-kalandokra vállalkozó ifjút, kézről-kézre adták a fejedelmi
-vendéget; egész Erdélyben létele egy folytonos lakodalom volt, ma
-itt, holnap amott, mindenütt vendégszerető kis királyok, mindenütt
-deli hölgyek, mindenütt új kaland. E szilaj mulatozás közben udvari
-cselédsége úgy szerte maradozott tőle, hogy utoljára az ország
-minden részeiben lehete belőlök találni, csak nála senkit. A magyar
-urak cselédei elmarasztották a szász czimborákat, s ha a fejedelem
-valaha egy fullajtárt Kolozsvárról elküldött Felvinczre, az előbb
-bejárta Vásárhelyt és Dévát, míg oda eljutott, a hova küldve
-volt.</p>
-<p>Így történt egy ízben, hogy egy fullajtárja a szász fejedelemnek
-el lévén küldve Fehérvárra valami sürgetős levéllel, Enyeden
-összetalálkozott Toldalagiék lovászaival, azok leitatták,
-félkótyagosan nekiindúlt az útnak, az útban összejött Apor
-hajdúival, kik épen menyasszonyt vittek Solymosra; a lakodalmas nép
-elfogta a legényt, elvitte magával; Solymosról odább ment a násznép
-kárlátóba a vőlegény apjához Balázsfalvára; a fullajtárt oda is
-elvitték magukkal s miután ott egy kicsinyt kijózanodván,
-kérdezősködék: hogy merre menjen Fehérvárra? olyan szépen útba
-igazították, hogy este felé csakugyan eljutott Szebenbe.
-<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> Nem tévesztett el egyebet, csak azt, hogy
-nyugot helyett délnek tartott.</p>
-<p>Itt aztán megértve a városházán, hogy tíz mérfölddel van
-messzebb Fehérvártól, mint reggel volt, elkezde hathatósan
-káromkodni minden nyelven, szidta a szebenieket, mintha azok
-tévedtek volna el, nem ő, mire nézve jónak láttatott minél
-hamarábbi bekvártélyozása valami jó emberhez, ki a szászok közt
-legvendégszeretőbb volt.</p>
-<p>Az egy becsületes vargamester volt a bástyasoron, ki is
-megértvén, hogy a szász választófejedelem fullajtárja jön hozzá
-szállásra, igen megörüle, gondolván, milyen jól fog ő mulatni e
-messze földről jött rokonnal, ki vele azon egy nyelvet beszéli; és
-kiálla előre a kapuba, s föltevé zöld bársony sipkáját, hogy legyen
-mivel köszönnie az érdemes vendégnek.</p>
-<p>A fullajtár nem soká váratta magát, s miután a hellebárdos, a ki
-odáig vezette, rábizta őt gazdájára, összeölelkezett,
-összecsókolózott vele; a varga bevitte őt tiszta szobájába,
-leültette a lóczára, az inas lehúzta csizmáit és menten
-kifényesíté; a két szász ezalatt discursushoz látott.</p>
-<p>Előbb a fullajtár beszélt a vargának, azután a varga beszélt a
-fullajtárnak, s miután mind a ketten eleget beszéltek egymásnak,
-akkor jutottak arra a tudomásra, hogy egyik sem érti, a mit a másik
-beszél.</p>
-<p>– Der Duivel! kiálta fel János varga, lecsapva zöld bársony
-süvegét az asztalra, tud kend magyarul?</p>
-<p>– Hogy ne tudnék? esztendeje, hogy itt őgyelgek.</p>
-<p>– No hát beszéljünk magyarul, mert a mit németül szóltál, azt
-nem értem.</p>
-<p>Tehát beszéltek mindketten magyarul.</p>
-<p>És mivel tudvalevő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít,
-tehát hogy annál jobban megértsék egymást, előhozott János mester
-egy nagy veder jóféle bort, azt két kupával az asztalra tette, s
-nekifeküdtek mind a ketten.</p>
-<p>Mindkettő gyakorlott bajnok volt ilynemű harczokban;
-<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> folyt a beszélgetés oly fenhangon, mintha
-veszekedtek volna.</p>
-<p>– Hiszen kend is csak győzi, János mester, én is győzöm; szólott
-a fullajtár, de úgy még sem győzi senki, mint az én uram, az maga
-megiszik egy ülő helyében egy vederrel.</p>
-<p>– Megiszik Apafi Mihály uram kettővel, viszonzá a varga.</p>
-<p>– De nem megy ám ennek a fejébe.</p>
-<p>– Biz Apafi Mihály uram sem tölti azt oda.</p>
-<p>A fullajtár megdúzta az orrát, s elhallgatott. Jónak látta egy
-pohár borral növelni haragját, úgy kezdett megint a szóhoz.</p>
-<p>– Hallja kend, az én uramnak van egy akkora kárbunkulusa a
-gyűrűjében, mint egy dió.</p>
-<p>– Van Apafi Mihály uramnak hat, akkora, mint a fejem! kiálta
-villogó szemekkel a varga.</p>
-<p>A fullajtár fujni kezde dühében,… odakönyökölt a varga elébe, s
-félvállról intézve hozzá a szót, mondá:</p>
-<p>– Hallja kend,… az én uram olyan erős ember, hogy egy malomkövet
-fölvesz a vállára.</p>
-<p>– Elevenen? kérdé phlegmatice a varga, két könyökkel tehénkedve
-az asztalra.</p>
-<p>– Megveszett kend? Mit elevenen? A malomkövet?</p>
-<p>– No, mert Apafi Mihály uram fölveszi ám a vállára az eleven
-bivalyt!</p>
-<p>A fullajtár lecsapta az asztalra a kupát s ordított, a hogy
-kifért a torkán.</p>
-<p>– De azt mondom kendnek! hogy mikor az én uram megfogja így a
-kezében a nehéz ezüst kupát, úgy meg tudja azt szorítani, hogy
-össze-vissza horpad s kiömlik belőle a bor!</p>
-<p>– Azt Apafi Mihály uram is megcselekszi, csakhogy ő előbb
-kiiszsza belőle a bort.</p>
-<p>A fullajtár tökéletesen le volt gázolva, mérgében mit tehetett
-egyebet? kiitta a kupáját s megint teletöltötte. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
-<p>– Szállok kendnek, varga gazda, szólt a vargára köszöntve a
-poharat.</p>
-<p>– Állok elébe.</p>
-<p>– Az én uram, a választó herczeg egészségeért! kiálta,
-odanyujtva kupáját.</p>
-<p>A varga elvette, kiitta és mondá:</p>
-<p>– Isten éltesse sokáig.</p>
-<p>Ekkor a varga merítette meg a maga kupáját s a fullajtárra
-köszönté.</p>
-<p>– Ez meg az én uramért, Apafi Mihály fejedelemért!</p>
-<p>A fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.</p>
-<p>– Köszönöm, varga gazda, nekem már sok volt a bor.</p>
-<p>– Sok-e? De több lesz, ha a nyakad közé öntöm az egész vederrel!
-szólt a varga dühbe jövén.</p>
-<p>A fullajtár elkezdett nevetni, s csufondárosan faragta ujját a
-varga orra alatt.</p>
-<p>– Azt mondom öcsém, szólt a varga, hogy nyulj ehhez a kupához, s
-ne várd, hogy az nyuljon te hozzád, mert azt nem köszönöd meg.</p>
-<p>A fullajtár látva, hogy a varga haragszik, még erősebben
-hahotázott, s minden módon insultálta a dühöngőt. A varga mindig
-alantabb kezde beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor
-már közel van hozzá, hogy valakit főbe üssön.</p>
-<p>– Még egyszer kérdem tőled, édes öcsém, szólt a varga moderate,
-oly szeliden, mintha könyörögne, – iszol-e vagy sem? – s a mint
-erre a fullajtár még nagyobbat röhögött, úgy vágta hozzá a kupát,
-hogy az székestül hanyatt dőlt.</p>
-<p>Erre a fullajtár is dühbe jött, s kirántva széles vadászkését,
-nekirohant a vargának, vérben villogó szemekkel. De János mester
-sem volt rest, hanem előkapott egy fokos baltát a szegletből, s
-miután a vadászkést kiütötte ellene kezéből, neki esett a fokossal,
-s úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a két fenekű dobot, míg csak
-a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a
-lábáról, akkor <span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span> aztán szépen lefektette az ágyba, s
-reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.</p>
-<p>Reggelre kelvén az idő, a fullajtár is fölveté szemeit, s hát
-ime, a mint kezeit, lábait kezdené mozgatni, el nem tudja képzelni
-magában hogy mi lelhette őt? Semmi csontja sem volt helyén, a hova
-csak tapintott, mindenütt fájt valami részecskéje.</p>
-<p>– Ugyan mi bajom lehet nekem? kérdezősködött az ott levő
-inasoktól, úgy érzem magamat mintha valaki az éjjel álmomban
-szörnyen megdöngetett volna.</p>
-<p>– Azt ugyan jól álmodta kend, felelt neki az egyik inas, mert az
-éjjel bor mellett összekaptak kendtek a gazdámmal, mest’ram aztán
-kimángorlotta kegyelmedet, mint a szapúlt vásznat.</p>
-<p>A fullajtárnak ekkor jutott eszébe a múlt éji mulatság. Rögtön
-egész méltatlankodással fölvánszorgott fekhelyéről s ment panaszra
-Veterani tábornokhoz, a ki akkor legnagyobb úr volt Szebenben, igen
-derék vitéz úri ember, a magyarságnak nagy védelmezője vala és a jó
-tréfát sem utálta.</p>
-<p>Ehhez járult nagy sántikálva a fullajtár, elbeszélte, hogy őt a
-gazdája megveré, de elhallgatta, hogy miért? megmutogatta kék
-foltjait és nagy elégtételt óhajtott.</p>
-<p>A tábornok odahivatta a vargát, s szembesítve a peres feleket,
-elmondatá magának a dolgot, melyet is elejétől végig jól megértvén,
-nyula a zsebébe, s kivőn belőle egy tizes aranyat, azt adá a
-vargának, mondván:</p>
-<p>– Imhol kendnek, a miért ide fáradt. Kend pedig fullajtár uram,
-már megkapta a magáét, az a kendé marad. Egyébiránt jövendőre
-tanulja meg kend: hogy ha inni akar, igyék a többi fullajtárokért,
-vagy akár a Hofmesterért, de az azon felül való személyeknek
-egészségeérti ivást bizza kend külömb emberre… Kend is pedig
-vargamester, ha máskor szomjazik, igyék a varga czéhmesterért, a
-fejedelem egészségeért való italnak pedig hagyjon békét,… mert kend
-nélkül is eleget isznak azért!</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span></p>
-<h2>A NAGYENYEDI KÉT FŰZFA.</h2>
-<p class="center">Beszély.</p>
-<p>Felvincz és Enyed között egy kis bérczi patak vágja keresztül az
-utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A hid mellett két felől
-a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának
-historiai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s
-ivadékról ivadékra szállt a történet s maig is úgy emlékeznek arra,
-mintha csak a mi életünkben történt volna…</p>
-<p>… Épen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruczlaboncz
-világ legszebb divatjában vala; ma a kurucz, holnap a laboncz
-osztott törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik
-városvégén, a másik bejött a másikon.</p>
-<p>A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, a
-helyett hogy őket látogatják, inkább egymást keresnék fel; de ezek
-bölcs urak voltak és hallottak valamit azon strategiai fogásokról,
-miszerint az ellenséget az által is meg lehet verni, ha a környéket
-élelmi szereiből kipusztítják. Ők ezt vevék gyakorlatba.</p>
-<p>Mert mig a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi
-banderiumok, a szép daliás, farkasbőr-kaczagányos huszárok, a
-válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat
-harczoltak künn Magyarországon a birodalmi derék hadakkal, mik
-fényes, pánczélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalybőröket viselő
-daragonyosokból s czélbalövő muskétásokból állottak; addig
-szanaszét az országban őgyelgő kalandornép csavargott alá s föl,
-szemre <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span> főre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy
-maig is fenmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót
-nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kurucz, melyik a
-laboncz?</p>
-<p>Nagyobbrészint oly emberek, kiket magukat is elpusztított a
-háboru, s kétségbeesés, nyomor és boszúvágyból nem hagyott nekik
-más választást, mint kaszát, csákányt ragadni, s felcsapni
-kurucznak vagy laboncznak, a szerint a mint egyik vagy másik fél
-katonái pusztították el.</p>
-<p>Ezek azután falkánkint jártak városról városra, zsarolva,
-harácsolva, a hol engedékeny népre akadtak; gyújtogatva, a hol
-megharagudtak, s szétszaladva, a hol megijedtek. Nem is igen nagy
-szenvedélylyel folytatták a harczot, a vesztes fél rendesen átállt
-a győzteshez, úgy, hogy Cserey Mihály bizonyítása szerint akadt
-ember, a ki négyszer-ötször volt kurucz, ugyanannyiszor
-laboncz.</p>
-<p>Ezen sűrű változandósága a minéműségnek nagy akadályára lehetett
-a dicsőség után törekvésnek, mert ha valaki nagy hírt nevet
-szerzett magának, mindig attól tarthatott, hogy ha holnap
-véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
-megkegyelmez, csupán őtet akasztja fel, mint a kire legjobban feni
-a fogát.</p>
-<p>Úgy segítettek azonban magukon, hogy neveiket rendesen
-elváltoztatták, a mi legsűrűbben előfordult a labonczoknál, kik
-iparkodtak maguknak olyan neveket adni, a mit a bolond kurucz ki ne
-tudjon mondani, ha csak ki nem töri benne a nyelvét, többnyire
-elrontott német szavakat, a miket ők maguk sem értettek.</p>
-<p>A kurucz basák ellenben iparkodtak maguknak oláh neveket
-adni.</p>
-<p>Ez időben tehát legkegyetlenebb veszedelme volt Enyednek és a
-körülfekvő városoknak egyfelől Balika, a kuruczvezér, a ki lakott a
-Thorda-hasadék egyik barlangjában, melyet maig is Balika-várnak
-neveznek, és másfelől a mezőségen tanyázó két labonczfőnök, a kik
-közül az egyiknek <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> az a furcsa neve volt, hogy:
-«Trajtzigfritzig!» a másik pedig ily regényesen hangzott:
-«Bórembukk!»</p>
-<p>A milyenek voltak választott neveik, olyanok voltak azoknak
-viselői is, majd ügyetlen, majd kegyetlen, félig tréfás, félig
-véres alakok, kikről épen annyi nevetségest tudott regélni a
-közhír, mint a mennyi irtózatost, s neveikkel egyfelől a dajkák
-ijesztgették siró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csufolták
-egymást pajkosságból.</p>
-<p>Ezek a diákok, oh ezek a nagyenyedi diákok sajátságos fiuk
-voltak.</p>
-<p>A mint annyira vitte a kálvinista gyerek, hogy a lúdtollból
-kalamust tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy
-tarisznyát, az apja vett neki egypár fejelés csizmát, azzal elvitte
-Enyedre, letette a collegium udvarán, pofonüté, megáldotta s ott
-hagyta, rábizván, hogy legyen belőle pap, professor, királybiró,
-főkapitány vagy tanácsúr. Azontúl nem is volt rá gondja többet. A
-fiu megnőtt, megszakállosodott, megtömték, meghizlalták étellel és
-tudománnyal, elzárták hermetice minden világi kisértetektől, gondot
-viseltek testére, lelkére, felnevelték hitben és egészségben,
-csináltak belőle papot, professort, királybirót, főkapitányt, vagy
-tanácsurat, a mire esze és szerencséje volt, a nélkül, hogy
-apja-anyja törte volna rajta a fejét; a collegium volt nekik édes
-anyjuk.</p>
-<p>Öt-hatszáz fogadott fia volt a tisztes matronának, s több
-százezer forintra menő jövedelme ennyi szép fiu felnevelésére;
-legtudósabb professorai, kiket a külföld akademiái műveltek,
-világhirű könyvtára, s mindenféle beneficiumai, mik egyfelől a míg
-szorgalomra ösztönözék az ifjuságot, másfelől jó eleve hozzá
-szoktaták azon jótékony öntudathoz, miszerint bármi szűken, de
-saját érdemük után tanultak megélni.</p>
-<p>Vala pedig ezen idő szerint a nagyenyedi collegium
-rector-professora, nagytiszteletű tudós Tordai Szabó Gerzson uram,
-a tudományoknak nagy mivelője, rendkivül <span class=
-"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span>
-békeszerető férfiu és a jó erkölcsöknek fáradhatlan
-oltalmazója.</p>
-<p>Mert ha bevette magát iszonyú foliánsai közé, azokba annyira el
-tudott veszni, hogy gyakorta kénytelen volt a feleségétől
-megkérdezni, ha valjon ebédelt-e ő ma már, vagy sem? tanítványai
-előtt pedig akként szólott, mint egy oraculum. Csak a csendes
-békességes tudományokat kedvelé, mint a csillagászat és mechanica,
-nem szereté pedig a historiát, mint a mely, az ő szavaiként, nem
-tanit egyebet, mint azoknak neveit, a kik emberek agyonverésében
-tüntették ki magukat, s hősi tetteit énekli bűnös, vérengző,
-kegyetlen embereknek és hazudik véghetlen kiterjedésben, a helyett,
-hogy a jámborok, jótékony és bölcs elmék példájával javítanák az
-utóvilágot.</p>
-<p>Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző
-historiai személyek ellen, hogy tanítványai lelki üdvére képes volt
-a történetet meghamisítani, ráparancsolván a historiæ professorra,
-hogy Cleopatrát, Semiramist s más afféle szemtelen
-asszonyszemélyeket úgy fesse tanítványai előtt, mint rút, utálatos
-szörnyetegeket, a kikre gondolni is irtózat.</p>
-<p>És soha női alakra azoknak szemeiket nem volt szabad vetni,
-táncz, hegedűszó s más hívságos dolgok örökre száműzve valának e
-körből, még a templomban is, nehogy a leányokra kacsingathassanak,
-hátul valamennyi pad mögött volt a nagyobb diákok számára egy hely
-külön rekesztve, a holott faragott fenyőszálakon ültek, hogy így
-fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát. Mert
-kősziklára épült elve volt a nagytiszteletű úrnak, hogy fiatal
-embernek addig, míg meg nem házasodhatik, tehát míg iskoláit nem
-végezte és a míg nincs mit apritania a tejbe, nem szükséges
-fehérszemélyeket ismerni, és minden a mi addig történik, csak
-hivalkodás és nem vezet jóra.</p>
-<p>Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézet, a mit csak a
-közjó kedvéért kimondani lehet, s hogy e nézetnek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span>
-legkevesebb pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi
-diákok között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy
-az ember egyszer másszor női alakot ne lásson, s tizennégy éves
-korától huszig az ember minden asszonyt szépnek talál.</p>
-<p>Különösen nehezíté pedig Gerzson urnak nevelési maximáját azon
-körülmény, miszerint ő neki is volt egy leánya, az az egy pedig
-olyan szép volt, hogy ha az ember félesztendeig válogatott volna a
-városban, megint csak ő hozzá tért volna vissza.</p>
-<p>Valahány diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele; de
-hiába lett szerelmes, mert könnyebb egy elkárhozott léleknek a
-Styxen visszaszökni, mint volt egy diáknak husz lépésnyire juthatni
-Klárikához, – a hogy a szép leányt nevezték.</p>
-<p>Gerzson úrnak emeletes háza levén a collegium tövében, ő maga a
-földszinten lakott, leánya pedig az emeleten, és a lépcső rácsos
-ajtóval volt elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
-valami ifju ember a professor urat keresve tévedjen Klárika elé; a
-ki elé különben is hiába tévedt volna, mert a jó leányka oly
-istenfélő és diákfélő elvekben nevelkedett, hogy bizonyosan
-elszaladt volna előle.</p>
-<p>Nem is volt pedig minden bolond embernek bejárata a tudós
-professor úrhoz, hanem kipróbált egyéniségeknek megnyitá háza
-ajtaját.</p>
-<p>Ilyen két kipróbált egyéniség volt: humanissime Zetelaky József
-és humanissime Karassiay Áron.</p>
-<p>Az első szép, ártatlan, leányarczu, tizenhét éves ifju, Gerzson
-úr különös kegyencze, a kiről ezt hivé, hogy lelkét sokkal inkább
-bezárta a tudományok könyvei közé, mintha tömlöczbe, vagy
-spiritusba volna téve, örökké első eminens volt, mindenféle
-verseket írt akármely thémáról, neki mindegy volt; hexameter,
-pentameter, sapphicus, alcaicus, alexandrinus vagy anacreoni:
-magától értetődik, hogy ezek között szerelmes vers nem találtaték,
-hanem a <span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> télről, tavaszról, aratásról,
-villámlásról és tengeri zivatarról s más efféle erényes tárgyakról;
-e mellett görögül, diákul, zsidóul és francziául folyvást beszélt,
-a csillagokat az égen s a virágokat a földön szemenkint ismerte,
-chemiai és physikai experimentumoknál ő volt Gerzson úr segédje, s
-e mellett oly jámbor érzelmű ifju ember vala, hogy mikor a
-mythologiából azon istenasszonyt érdeklő paragraphust kellett
-felelnie, a ki kevés öltözetet szokott magán hordani, elpirult és
-lesütötte a szemeit.</p>
-<p>A másik, humanissime Karassiay egy kissé nehézfejű ember vala,
-hat esztendős tógás diák, igen hallgatag és csendesvérű ifju, a kit
-azért kedvele Gerzson úr, mert soha semmi ivásnál, verekedésnél az
-ő neve elő nem fordult, a miből nagy baj lett volna, ha előfordul,
-mert a humanissime oly karokkal és vállakkal volt megáldva a
-természettől, hogy ha azokat mások vesztére mozgásba akarta volna
-hozni, azok sokat beszélhettek volna róla. Ő azonban rettentő
-erejét csupán a fúrás-faragás békés mesterségeiben fárasztotta,
-készítve mindenféle physicai eszközöket a tanár úr számára, s
-csupán olyankor adva tanujelét karjai egyéb mozgásának, midőn a
-nagy vacatió alatt az ifjuság a nagyteremben mythologiai drámai
-előadásokat tartott, – természetesen férfiszemélyzettel,
-férfihallgatóság előtt, a midőn Karassiay játszá Herkulest,
-Zetelaky pedig Dejanirát, a midőn Józsefről senki sem mondta volna,
-hogy nem valósággal leány, Áront pedig csupa gyönyörűség volt nézni
-a Centaurusokkal való harczban, hogy vert egymaga harmincz pogány
-félistent a földhöz.</p>
-<p>Épen a közvizsgálatok közelgének, nagytiszteletű Tordai Szabó
-Gerzson uram rettenetes készületekkel volt természettani
-mutatványaihoz, mint lesz a vízből levegő? mint ragad össze a
-kiszivattyúzott két fél golyó a levegőnyomástól? hogy lehet a
-levegőt meggyujtani? s a villanygép alatt papiros embereket
-tánczoltatni? a mik akkor még mind csodaszámba mentek. E végett
-átadá a physicum museum kulcsait kiválasztottjainak, hogy ott
-működjenek <span class="pagenum"><a name="Page_95" id=
-"Page_95">-95-</a></span> nagy szorgalommal, és tapasztalá is, hogy
-a két jeles ifjú már korán reggel ott van a muzeumban s csak a késő
-estve választja el őket onnan. Dicséretes szorgalmatos ifjak, mondá
-Gerzson úr, vegyetek róla példát ti többiek, istentelen hivalkodó,
-csizmakoptató korhelyek, hogy legyetek olyanok mint ők.</p>
-<p>Lássuk tehát, mit mivelnek az ifjaink ott a physicum muzeumban?
-Ennek a muzeumnak van egy elsötétíthető ablaka, optikai kisérletek
-előhozatalára, és ez az ablak épen a nagytiszteletű úr udvarára
-nyilik; a mi két szorgalmas ifjunk nagy figyelemmel áll az ablak
-előtt, s épen egy roppant kerekes látcsövet alkalmazva az ablak
-gömbölyű nyilásába, azon keresztül látszik valamit nézni. Tán
-csillagot vizsgálnak? Igen, de akkor ne irányoznák lefelé a
-látcsövet.</p>
-<p>… Most épen József néz bele nagy áhitatosan… «Oh Istenem, milyen
-gyönyörű!» sóhajt, nem birva magával… Talán mégis csillag?… «Most
-épen egy rózsát szakit le, be szeretnék én az a rózsa lenni!» De ez
-már még sem csillag!</p>
-<p>A mi derék ifjaink azon ürügy alatt, hogy csillagokat
-vizsgálnak, naphosszant azzal foglalatoskodnak, hogy a szép
-Klárikát nézik távcsöveken keresztül; a míg Gerzson úr azt hiszi,
-hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők azzal mulatják magukat,
-hogy a kedves leánykát mindenüvé távcsővel kisérik, kertbe,
-szobába, konyhába és benne gyönyörködnek.</p>
-<p>A jó Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József
-egészen oda lett belé; nem bírt megválni a látcsőtől, s ha sokáig
-nem láthatá a leányt, nem evett, nem aludt, nem volt kedve
-semmihez, csak sóhajtozott és mindent elfelejtett a mit olvasott,
-sőt Gerzson úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem
-figyelt, akkor is a kis rózsalugasos kerten járt az esze, és a szép
-leánykán, a ki a nyílt rózsaleveleket kicsi kötényébe szedi piczi
-fehér kezeivel. <span class="pagenum"><a name="Page_96" id=
-"Page_96">-96-</a></span></p>
-<p>Az experimentumoknál is egyik ügyetlenséget a másikkal tetézte;
-tört, zúzott a mi a kezébe akadt, a phosphorral való kisérletekhez
-oxygen helyett hydrogent adott: majd meglőtte vele az egész
-classist.</p>
-<p>Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút? kutatott,
-fürkészett, – nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón
-végigkopogott, akkorra a muzeumban minden ismét a maga helyén volt,
-a telescopiumok ég felé fordítva, s munkában a görebek és
-légszivattyúk.</p>
-<p>József pedig folyvást növekedni érzé szive fájdalmait, a csalóka
-távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
-kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt meg, mikor körmeit az
-ablakba megüté, a min Áron kétakkorát nevetett.</p>
-<p>E kínjai közepett annyira vivé a gonosz kisértő a jámbor ifjut,
-hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani, szerelmes
-verset írt! A vers sapphicusokból állott és tele volt minden
-széppel, a mi a nap alatt terem. Midőn felolvasta Áronnak, ez
-megesküvék, hogy soha életében szebb versnek még csak hírét sem
-hallotta.</p>
-<p>Egy estve a holdvilágban elbámulva könyökölt a két ifjú a muzeum
-ablakában s beszélgetett egymás között:</p>
-<p>– Ha Klárika ezt a verset olvashatná, mondá Áron.</p>
-<p>– Hm! felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyű, mert
-nem volt még hét divatlap, a hol az ember kinyomathatta volna.)</p>
-<p>– Már ha én neked volnék, csak a kezébe juttatnám.</p>
-<p>– De hogyan?</p>
-<p>– Ledobnám innen a kertbe.</p>
-<p>– Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra esik s a
-nagytiszteletű úr kapja meg?</p>
-<p>Most Áronon volt a sor azt mondani, hogy «hm».</p>
-<p>– Úgy kellene azt, szólt sóhajtva József, szépen összehajtogatva
-elrejteni a nyiló rózsák közé, hogy a mint korán reggel kijő a
-rózsaleveleket megszedni, egyedül ő lelje meg és olvassa el.
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>– Hát hiszen az könnyű, felelt Áron. Innen az ablakból le lehet
-ereszkedni egy kötélen a kert faláig, onnan könnyű beugrani az
-ásott földbe, visszafelé meg aztán fel lehet kapaszkodni a bodzafán
-s a kötélen megint feljöhetni.</p>
-<p>– Mit gondolsz? szörnyedt el József, – én bocsátkozzam le
-kötélen a collegium ablakából? én mászszam át idegen kerítésen
-éjszaka?…</p>
-<p>Áron maga is megijedt e szóra.</p>
-<p>– Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt
-mondtam, hogy könnyű volna megtenni…</p>
-<p>József elhallgatott egy ideig.</p>
-<p>Egyszer csak megszólalt.</p>
-<p>– Nem tudsz itt valahol egy hosszú kötelet?</p>
-<p>– Tudok biz én, a régi csengetyűkötél itt van a padláson.</p>
-<p>– Hozd elő.</p>
-<p>Áron elment a kötélért, egy gerundiumból nyerget csinált a
-végén, melybe Józsefet beleültette s a kötelet az ablak keresztfája
-körül csavarítva, izmos tenyereivel belekapaszkodva, szép csendesen
-lebocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy perczig sem látszott azon
-aggódni, hogy ha társa kezéből kicsuszik a kötél, ő rögtön nyakát
-szegheti; ha volt a mitől rettegett, ez azon egy dolog lehete, hogy
-ha meg találja valaki látni.</p>
-<p>Senki sem látta meg. Átmászhatott a falon, elrejthette a verset
-a rózsák közé, s Áron markában újra fölemelkedék a kötélen a muzeum
-ablakáig szerencsésen; a két ifju csak akkor bámult el egymáson,
-hogy milyen bolondot cselekvének?</p>
-<p>Másnap nem is mertek egymásra nézni, annál kevésbbé a látcsőbe.
-Mint a ki valamely nagy gonosz gyilkos dolgot követett el, még a
-bűnös helyet is félve kerülték, s dobogó szívvel hallák reggel a
-nagytiszteletű úr csizmáit a folyosón végigkopogni.</p>
-<p>Belépett. Sem József, sem Áron nem mert rá felpillantani,
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> azt hivé mindegyik, hogy az orrukról le
-fogja olvasni az éjszakai merényletet.</p>
-<p>– Jőjjön egy szóra félre humanissime.</p>
-<p>Zetelaky inkább halott volt, mint élő. A világért rá nem nézett
-volna a tanárra, ki kegyetlen hallgatással tekinte rajta hosszasan
-végig.</p>
-<p>– Csak azt akartam mondani humanissime, szólt végre száraz
-hangon, hogy ha máskor verset akar hozni, ne a kerítésen jőjjön be
-vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta a tulipán-ágyakat.
-Különben nem rosz vers a mit írt, csakhogy egy helyen az adonicus
-sántit.</p>
-<p>S ezzel markába nyomta a kérdéses verset. József nem bánta
-volna, ha e perczben a collegium vele együtt elsülyed.</p>
-<p>Klárika megtalálta ugyan a kérdéses helyen a verset, de mint
-afféle jól nevelt leány, első kötelességének tartá az apjának
-denuncziálni, egyuttal az elgázolt tulipán-ágyakért is panaszt
-téve. Az öreg úr rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte
-József turpisságának. Többé sem experimentumokat nem bízott rá, sem
-a physicum muzeumba nem küldé dolgozni.</p>
-<p>Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént, hogy a tanuló
-ifjuság nem csupán azon dolgokról hallott, a mik könyvekben vannak
-megírva, hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történő
-eseményekről is, s épen nem iparkodék elrejtegetni rokon- és
-ellenszenveit, miket a kurucz-laboncz világban vagy egy, vagy más
-irányában érzett, sőt néha leczkék kezdete előtt, mikor
-két-háromszáz tanuló össze volt egy teremben gyülekezve, lehete
-olyforma hajlandóságokat is tapasztalni, mintha e tisztes testület,
-ha birokra kerülne a dolog, aligha lenne tétlen nézője a
-mulatságnak.</p>
-<p>Erre ugyan nemsokára kivánt alkalom is kinálkozék; egy napon
-Trajtzigfritzig és Bórembukk uraim ő kegyelmességeik beizenének a
-városba, hogy nekik száz darab vágómarhát, ötven mázsa szalonnát,
-ezer kenyeret és <span class="pagenum"><a name="Page_99" id=
-"Page_99">-99-</a></span> tizenkét bendő turót azonnal helybe
-küldjenek, borról sem feledkezvén meg, a mely ne legyen több, mint
-kétszáz akó. A jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak
-fogyatkozva élelmi szerekben, hogy csak végső megszorítás mellett
-birták összerakni a kivánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre
-raknák, megtudja a dolgot Balika, előjön a maga lyukából s elveszi
-tőlük az egész szállítmányt és elviszi a Torda hasadékába.</p>
-<p>A jó enyediek mit csináljanak most? Mondhatták ők
-Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen
-utána és vegye el tőle, a labonczvezér haragra gerjedetten
-felülteté a maga hadait s megesküvék, hogy porrá égeti Enyedet, s
-bor helyett a vérét iszsza meg az egész lakosságnak.</p>
-<p>A szegény nép nagyon megijedt a kegyetlen fenyegetőzésre; eleget
-tenni a legjobb akarat mellett sem lehetett. Trajtzigfritzig és
-csordája pedig már Marosujvár körül járt, s a hogy a közbeeső
-falukkal bánt, abból Enyed is elgondolhatta, mi vár reá?</p>
-<p>Ilyen inséges eset megszokott állapot vala már Enyeden, a
-lakosság a labonczok jöttének hírére hirtelen elhagyá házait, a mi
-féltője volt, azt elásta a pinczékbe, asztagok alá a földbe, az
-asszonyokat, gyermekeket, öregeket felküldték a hegyekbe az erdők
-közé, a hajadon leányokat begyűjték a reformatus templomba, maguk a
-fegyverfogható férfiak pedig helyet foglalának ugyanott a templom
-udvarán, mely, a mint most is látszik, erős, magas kőfallal volt
-bekerítve, s több rendbeli bástyatoronynyal ellátva, mely tornyokat
-a helybeli czéhek építteték: egyet a becsületes csizmadia czéh,
-mást a becsületes takács czéh, külön egyet a szűrszabó czéh, együtt
-a timár és varga czéh egy negyediket, ötödiket a gombkötők és
-aranyművesek, hatodik volt a kovácsok és lakatosoké. Itt tartattak
-a czéhládák s nagy veszedelem idején ide gyültek a czéhbeli
-mesterek legényeikkel együtt s ők képezék az Isten várának őrségét.
-<span class="pagenum"><a name="Page_100" id=
-"Page_100">-100-</a></span></p>
-<p>Átellenben állt a collegium, roppant háromemeletes négyszárnyú
-épület, melyben hétszáz diák tanyázott, egy egész hadsereg, ha arra
-került a sor.</p>
-<p>A mint a városon szétfutó hír eljutott a collegiumba is, lángot
-vetett a diákok szivében az ifju vér: «nem hagyjuk magunkat, nem
-hagyjuk a várost!» szóltak lelkesülten, s másnap reggel a chemiai
-leczkén azt vette észre nagytiszteletű Szabó Gerzson uram, hogy
-tanítványai kardokkal és kopjákkal felfegyverkezve jelennek meg a
-hallgató teremben, s hallani sem akarnak egyébről, mint hogy őket
-professoraik a labonczok ellen vezessék.</p>
-<p>No ez szép kivánság volt nagytiszteletű Szabó Gerzson úrtól,
-hogy ő valakit a háborúba vezessen!</p>
-<p>– Megbódultatok-e dilectissimi? szólt elszörnyedve a jó úr,
-menjetek, igyatok «purgantes pectora succos». Hát Ajáx vagyok-e én,
-avagy a megveszett Achilles, hogy engem harczba akarjatok vinni?
-avagy myrmidonokat neveltem-e én bennetek, hogy ily vérengző
-gondolatokat tápláltok magatokban? kiknek kezeiben könyv forgott,
-most kezeitekben dárda forog, kik csak énekelni tanultatok, im
-harczi ordításra ferdítitek ajkaitokat. Azért ruháztam én reátok
-annyi bölcseséget és tudományt, hogy bitangul elhulljatok barbár
-ellenség csapásai alatt, mint bármely tudatlan katona, a ki azért
-született, hogy meghaljon?</p>
-<p>E beszéd közben észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is
-valami fringiát takargat a togája alá, s iszonyúan ráförmedt:</p>
-<p>– Még kend is fegyvert visel, kend? (Mikor valakit per «kend»
-nevezett, már akkor nagyon haragudott.) Felbomlott a világ tisztes
-rende! Hát volt rá eset valaha, hogy poéták, a muzsák választottai,
-a szent berkek lakói, a Pieridák barátai fegyvert emelgettek volna
-kezeikben? – No, szóljon kend! kend nagy historicus, mondjon nekem
-erre esetet ha tud.</p>
-<p>A faggatott diák végre megszólalt:</p>
-<p>– Igen is volt rá eset: mikor Pán tanítványai botra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> kaptak
-a Helicont pusztító gallusok ellen s agyon verték őket.</p>
-<p>Gerzson úr hátra kapta a fejét e szóra, mert meg volt neki
-felelve. Ez még dühösebbé tevé.</p>
-<p>– És ha én megtiltom ti nektek, hogy fegyvert merjetek fogni,
-midőn a nemes város békés alkudozásokkal törekszik a veszedelmet
-elhárítani magáról! Kendnek pedig humanissime Zetelaky annyit
-mondok, hogy nem szükség minden kérdésre felelni. – Most pedig
-parancsolom ti nektek, hogy e perczben lerakjatok minden fegyvert
-kezeitekből, és a ki ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban
-kitiltatik e collegium küszöbéről, és soha annak ez életben tagja
-többé nem leend!… Clarissimi domini jurátusok, huzassák meg a
-repedt harangot!</p>
-<p>Ezt a repedt harangot olyankor volt szokás meghuzatni, midőn
-valaki a collegiumból ünnepélyesen kitiltatott.</p>
-<p>A rector szavait mély csend követé, melyet csak a repedt harang
-recsegő kongása szakgatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
-volna náluknál hatszorta nagyobb sereggel megküzdeni, professoruk
-szavára megjuhászkodva rakták le fegyvereiket mind, a repedt harang
-elhallgatott, a diákok helyeikre ültek, elővették könyveiket, a
-nagytiszteletű úr pedig vevé kézi könyvét és prælegált, mintha
-semmi sem történt volna, míg az órát nem csengették, akkor
-elbocsátá tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat pedig
-szekérre rakatá s elzáratá a templom alatti boltozatba, hogy még
-csak hozzájuk se lehessen férni.</p>
-<p>Éjszaka azonban a diákok magukhoz térve az ijedségből, melyet a
-rector szavai okoztak bennük, újra összebeszélének, s miután
-fegyvereik elszedettek, másnap korán reggel, a mint a kapuk
-megnyittattak, kimentek a Maros partjára, ott jó friss fűzfákat
-találván, azokról vágott magának kiki egy husángot, s azokat a toga
-alá rejtve, észrevétlenül beszállíták a collegiumba és elrejték a
-faraktárba szépen. Gondolák, hogy ez is jó fegyver, ha jó ember
-fogja a végit. <span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span></p>
-<p>Még az nap délben megjelent a város alatt Trajtzigfritzig
-háromezer főre menő laboncz népével; a nemes város a főbirót, a
-collegiumi testület a nagytiszteletű rector professort választá ki,
-hogy deputatioba menjenek eléje.</p>
-<p>Trajtzigfritzig lóháton ülve fogadta a küldöttséget; a többi
-sereg mind gyalog járt, kivéve három faágyút, melyeket bivalyok
-vontak. Nagyon gyanús kérdés volt azonban, ha vajjon el lehet-e
-ezen ágyúkat sütni, a nélkül, hogy az ember a körülállók életét
-veszélyeztesse? még egy negyedik ágyújok is volt rézből, melyet
-valamely csata alkalmával valamelyik fél beszegezett és ott
-hagyott, ők pedig kifúrták a szeget onnan, úgy, hogy most, ha
-elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó
-pedig benn maradt.</p>
-<p>Maga a had gyönyörű népség volt; igazán ráillett a válogatott
-czím, mert az ország minden népeiből volt az összeválogatva;
-magyar, oláh, belga, marodeur, rácz és oláh-czigány egy csoportban,
-egyik mezitláb és sisak a fején, másik a szűrin át kötötte derekára
-a kardot, némelyik nagy puskát czipelt, melynek nem volt már sem
-kulcsa, sem kereke, s mind valamennyi nyírott bajuszszal volt, hogy
-összekeveredés esetén mégis csak megkülönböztethessék egymást a
-hasonló elemekből szerkezett kuruczoktól, kik hosszú hajat s fülig
-kent bajuszt viseltek. A legnagyobb rész bocskorban járt, csupán
-azoknak jutott sarú, a kik valamely tisztségben voltak, azokra
-sarkantyú is volt ütve jobbára, de minthogy lovuk nem volt, az a
-sarkantyú nem szolgált egyébre, mint hogy legyen nekik miben
-elesni, ha futni akarnak.</p>
-<p>Ily armadiának volt vezére Trajtzigfritzig; de nagyon
-csalatkoznék, a ki azt hinné, hogy ő is hasonló volt rongyos
-seregéhez; lova legszebb angol mén volt, ő maga ezüst csillagos
-lánczszemből font pánczélinget viselt aranysujtásos meggyszín
-bársony dolmány felett, homlokát kecsegehátú rézsisak borítá, s
-pánczélpikkelyes keztyűkbe <span class="pagenum"><a name="Page_103"
-id="Page_103">-103-</a></span> dugott kezeit széles egyenes kardja
-markolatán nyugtatá.</p>
-<p>Széles, tunya képéből s nemtelen vonásaiból ugyan kirítt, hogy e
-pompához sem születése, sem érdemei nem juttaták, s a hány csojtár,
-a hány darab öltöny volt rajta, azon mind más név kezdő betűi
-voltak himezve, de ő azért elég méltóságot tulajdoníta magának, ha
-lovon ült, azokhoz a kik gyalog járnak, lenézőleg beszélhetni.</p>
-<p>Alvezére, Bórembukk, egy nagy trabális mészáros legény volt,
-szőretlen csontos pofával; ki egész ellenkezőleg nagy gondot
-látszott arra fordítani, hogy mentül piszkosabb lehessen.</p>
-<p>Bőrködmene csillogott a szennytől, s orczája bátran
-dicsekedhetett vele, hogy záporesőn kívül más vizet soha sem
-érzett.</p>
-<p>Minden fegyvere egy hatalmas taglóból állott, melylyel egy
-csapásra le birta félkézzel ütni a tulkot.</p>
-<p>Ez érdemes férfiak elé járula a két tagból álló küldöttség, nagy
-tisztelettel és kalaplevéve, s nagyobb megtisztelés okáért Gerzson
-úr egy igen szép diák peroratiót tartott a két vezér előtt.</p>
-<p>Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont ő reá; egyikük
-sem tudott egy szót is diákul, hanem azért mégis úgy tettek, mintha
-mindent értenének.</p>
-<p>– Értettem jól, a mit kend mondott – szólt a vezér – a mint
-észrevette, hogy Gerzson nem fog már többet beszélni, s
-leereszkedőleg vállára veregetett. Kinek híják kendet?</p>
-<p>– Én vagyok Tordai Szabó Gerzson, a nagytiszteletű collegium
-rector professora, társam ő kegyelme pedig nemzetes Tóth János
-uram, a nemes város főbirája.</p>
-<p>– Hát a csizmadia czéhmester hol maradt?</p>
-<p>– Az nem látta czélirányosnak közénk elegyedni.</p>
-<p>– No pedig annak is itt kellene lenni, mert háromezer csizmára
-van szüksége a seregnek, a minek három nap alatt elő kell
-teremtődni, különben esküszöm ősi kardomra <span class=
-"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span>
-(valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát eltörlök a
-föld szinéről!</p>
-<p>Ennél merészebb fogadást, úgy hiszem, senki sem tett még.</p>
-<p>Gerzson úr meghajtá fejét, s most a főbiró szólalt meg
-magyarul.</p>
-<p>– Majd tudtára adandjuk a becsületes czéhmesternek akaratodat
-méltóságos úr, és ő minden lehetségest el fog követni; kérünk
-azonban az egész város nevében, hogy érdemes hadaiddal légy kegyes
-a városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménynyel
-vagyunk is felőled, a buta népség annyira fél a fegyveres néptől,
-hogy közeledéstek hírére mind szétszaladának az erdőkbe, részint
-elzárkóztak a templomokba; úgy, hogy ha bejönnétek, sem találnátok
-egyebet üres házaknál, nekünk pedig lehetetlenné tennétek, hogy
-kivánságaitoknak megfelelhessünk, nem levén senki a kitől azokat
-behajtsuk.</p>
-<p>Trajtzigfritzig Bórembukk fülébe súgott valamit, s azzal rosszul
-rejtve ravasz mosolygását, így szóla:</p>
-<p>– Becsületes szolgák. Minthogy félvén és minthogy bolondok
-lévén, mink sem kivánván, hogy házaitokat üresen hagyván, abban
-senkit sem találván; tehát hazamenvén és megmondjátok a népnek,
-hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajőjjenek, és azután pediglen
-kiváltképen csakhogy épenséggel azonnal mingyárt itt a város
-mellett ezer lépésnyire sátort üssünk; ti pedig minden háznál
-gyertyát gyujtsatok, hogy lássuk, hogy mindnyájan otthon vagynak,
-különben pedig, ha egy vagy más, így vagy amúgy talál lenni, hát
-majd meglátjátok azt az egyet, hogy!</p>
-<p>Ilyen ékesen szólással tudtára adván a vezér a maga ultimatumát
-a küldöttségnek, visszabocsátá őket a városba, ő pedig a maga
-seregével mintegy ezer lépésnyire letelepedett a mezőn,
-buzakévékből csinálván kiki magának sátorokat.</p>
-<p>A visszatért küldöttség pedig tudtul adá a lakosságnak, hogy
-kiki menjen haza a maga lakásába, s éjszakára tegyen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span>
-gyertyát az ablakába, s a mi szegénységétől kitelik, hordja össze,
-hogy a laboncz urakat kielégíthessék vele.</p>
-<p>Úgy is történt, a czéhek szépen haza oszladoztak, az erdőre
-kimenekült asszonyok és vének visszahivattak, s késő estig nem
-szűnt meg az egész város sütni főzni az érdemes labonczok számára.
-Csupán a templomban elhelyezett ifju hajadonok nevében könyörgött
-azon kegyért a szép Klárika, hogy őket hagyják meg azon éjjel az
-Isten házának oltalma alatt, s e kérelmet a többi szüzek is
-támogatván, a nemes tanács és a professori kar végre
-beleegyezett.</p>
-<p>Szép holdvilágos éjszaka következék, csendes volt az egész
-vidék, a város előljárói nyugodtan aludtak menyezetes
-nyoszolyáikban, elgondolva, hogy mily bölcsen elháríták városuk
-felől a nagy veszélyt; háromszázötven szűz nyugodott Isten szent
-árnyéka alatt a templomban, a midőn Klárikának úgy tetszék álmában,
-mintha valami alak felköltené őt, hogy ne alugyék, hanem menjen fel
-a toronyba.</p>
-<p>Ő azon félálmosan felment a lépcsőkön, hol a szent ekklézsia
-ötvenkét mázsás harangja állott, s a mint kitekinte a torony magas
-ablakán a holdvilágos éjbe, úgy tetszék neki, mintha valami nagy
-sötét foltot látna lassan a város felé hömpölygeni, s nem sokára
-kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek sötét
-tömegéből kaszák és kopják vasai villognak elő a holdvilágban.</p>
-<p>Egyszerre világos lőn előtte minden: a labonczok csak azt
-várták, hogy a népség házaiban szétoszolva lefeküdjék, hogy orozva
-rajta üssenek… Klárika egy perczet sem akart veszteni, nem ment
-vissza a templomba, hogy társnéit felköltse, hanem hirtelen áthatva
-a mentő gondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang
-kötelébe, hogy azt meghúzva, jelt adjon az egész városnak.</p>
-<p>Gyönge volt a leány karja, de erőt adott neki a vész, fehér
-kezeivel a durva kötélbe fogózva meglóbálta a nehéz harangot,
-melyet máskor alig birt meghúzni két férfi, s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> mielőtt
-a csoport a várost elérhette volna, egyszerre megkondult a
-vészharang a város felett, s azon pillanatban talpon volt minden
-ember, s mintegy összebeszélésre az asszonyok és öregek ismét
-futottak ki az erdőkre, a férfiak a templom bástyái közé, úgy, hogy
-mire a labonczok a városba értek, ismét üresen találtak minden
-házat.</p>
-<p>Trajtzigfritzig nagy dühbe jött e kijátszatásra, s parancsot
-adott, hogy rögtön tizenkét helyen fel kell gyujtani a várost.</p>
-<p>De alig fogtak emberei e kárhozatos munkához, midőn olyan zápor
-kerekedett, hogy rögtön eloltott minden égést: a labonczvezér
-káromolt Istent és ördögöt e bosszuságért.</p>
-<p>Reggelre virradva ismét kijöttek eléje a nagytiszteletű rector
-és a városbiró. A vezér szólni sem engedte őket. Rájuk fogta, hogy
-mindnyájan csalárd, hazug kutyák, a kik rászedik a becsületes
-embereket, és erősen esküvék, hogy négy ágyújával porrá lövi az
-egész várost, a templomot és a collegiumot, kardélre hányatja a
-lakosokat s a hajadonokat kiosztja katonái közt, hacsak ő neki azt
-az egyet ki nem adják, a ki a harangot meghúzta.</p>
-<p>– Azon egy épen az én leányom, kegyelmes úr, felelt leverten
-Gerzson úr, de ha az ő élete árán megvásárolhatom városunk
-szabadulását, bizonyára átadom őt néked, csupán azon kegyelemért
-kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem szemeim az ő
-balsorsát meglátnák.</p>
-<p>– Azt megkapod! vigasztalá őt Trajtzigfritzig s e biztatással
-egyszerre elrendelé, hogy a csapatok minden oldalról tóduljanak a
-városba. Ő maga nagy büszkén lován ülve, kötőfékjét a főbiró kezébe
-adá s úgy vezetteté magát az utczán végig, míg Bórembukk a
-professor nyakába ült fel s nevetséges iszonyattal viteté magát a
-piaczig, sarkantyúival illetve a tisztességes ősz férfiu
-oldalait.</p>
-<p>A diákok mind ezt látták a collegiumból, mert a menet épen
-előttük állapodott meg; de be voltak zárva, a kapukulcsot maga
-Gerzson úr tette a zsebébe.</p>
-<p>Később azt is látniok kellett, mint adják ki a templom
-<span class="pagenum"><a name="Page_107" id=
-"Page_107">-107-</a></span> ajtaján a félholt leányzót, a rector
-leányát, Klárikát, s mint emelé azt nyergébe Trajtzigfritzig.</p>
-<p>De már ez mégis csak több volt, mint a mennyit diák szívvel el
-lehet viselni.</p>
-<p>– Megölöm az egész világot! ordítá Zetelaky magánkívül, megölöm
-egy magam valamennyit s hanyatt-homlok rohant le a lépcsőkön; utána
-Áron és utána a többiek mind; – egy percz alatt ki volt sarkából
-vetve a bezárt kapu s a másik perczben mint a bolygatott méhköpü
-raja, ömlött ki a diákság a templom körét elfoglalt
-labonczokra.</p>
-<p>Nem volt kezükben egyéb, mint fűzfadorongok, de a míg a
-labonczok kanóczos puskáit haszonvehetlenné tette a sűrű zápor, az
-ő kezeikben súlyossá tette a fustélyt a fellázadt harag. Egy percz
-alatt a falnak lett szorítva a laboncz sereg, s az első ordításra
-vérszemet kapott csizmadiák köveket kezdtek fejeikre hajigálni.</p>
-<p>A megszorult két vezér nem vette tréfára a dolgot, a mint
-meglátták, hogy labonczaik ugyancsak dülöngnek a di kok csapásai
-alatt, hátat fordítának a csatatérnek s iparkodtak a városból
-kifelé. Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe tett leánykát s vitte
-magával, szemeivel majd felfalva annak martalékul esett bájait,
-Bórembukk pedig galléron ragadá Gerzson urat s úgy hurczolta őt
-magával, roppant lábait futásnak eresztve.</p>
-<p>Az elmondott szónál rövidebb idő alatt szét volt verve a világ
-minden részei felé a laboncz sereg, alig harminczad magával futott
-Felvincz felé a két csapatvezér, nyomukban mindenütt egy csoport
-diák, felgyűrt ökleikben nyers fűzfadorongok, hosszú fekete tógáik
-öveikbe akasztva, nagy dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy angol
-paripa.</p>
-<p>Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött
-csapat, egy-egy párjára talált a futásban s elmaradt magára
-tülekedni, végre ketten maradtak egymásnak, elől Trajtzigfritzig és
-Bórembukk, sarkukban József és Áron. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> Az elsőbbek egyike lovon
-járt, másik hosszú lábaiban bizott, de a kettős teher alatt
-kifáradt a ló, s a mint az említett kis patakhoz értek, akkor
-látták, hogy ott nem lehet átmenni, mert a fellegszakadás árja
-elhordta a hidat, S a víz túlömlik a parton.</p>
-<p>– No laboncz! kiálta Áron utolérve az egyiket, itt a világ
-vége.</p>
-<p>Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté
-Gerzson úr gallérját s tenyerébe kapva a taglót, úgy odavágott
-Áronhoz, hogy ha félre nem ugrik, derekában vágja ketté; de
-visszavágott a diák a doronggal s úgy talált a laboncz körmére
-ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a laboncz
-vadállati dühvel ugrott neki puszta kézzel az ifjunak, s bár az
-olyat vágott a husánggal a fején keresztül, hogy meghajlott bele a
-bot, s a laboncz feje egyszerre czipóvá dagadt: mintha nem is neki
-szólt volna az, megkapá Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt
-abból csavarni; de Áron is jól megfogá azt két kézzel s ilyenformán
-nagyokat rántva egymáson, elhuzakodtak egy ideig, míg mind a kettő
-kifáradt, s akkor farkasszemet kezdtek nézni.</p>
-<p>– No diák, szólt fogcsikorgatva a laboncz, most akadtál
-emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem
-Bó–rem–bukk!</p>
-<p>– De annál még az én nevem is czifrább, felelt Áron, az én nevem
-pedig Ka–ras–siay!</p>
-<p>– Ka–ras–siay! kiálta fel elszörnyűködve a laboncz; no iszen hát
-akkor jaj neked is, nekem is; s azzal egyet rántott ellenfelén,
-mire mind a ketten úgy estek bele a magas partról a megáradt
-patakba, hogy mindkettőjük felett összecsapott a víz.</p>
-<p>Ez alatt József is utólérte Klárika rablóját; a lovag átlátva,
-hogy nincs menekülés, leszálla lováról s kihúzva a kardját, neki
-fordult Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett feléje.</p>
-<p>– Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyú! kiálta a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span>
-pelyhetlen állú ifjonczra, vagy kezed lábad vagdaljam el?</p>
-<p>Zetelaky nem felelt, csak megnyálazta tenyerét s közepen fogva a
-botot, merészen odalépett a vasba öltözött ijesztő arczu vezér
-elé.</p>
-<p>– Ejnye! nem mégy el innen? ordíta az magán kívül, s kardjával
-hozzá vágott szörnyen. De József kezében megpördült a husáng, s az
-egyik végével úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy pendült, a
-másikkal pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!</p>
-<p>Meglódult az agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csakúgy bámult
-szanaszét, mintha keresné, hogy honnan ütötték meg?</p>
-<p>Pedig nem kellett azt keresni, mert József most két kézre fogta
-a botot, s úgy vágta derékon ellenét, hogy az csak végig nyult a
-földön, a kard kiesett kezéből; meredt szemmel iparkodott még
-lováig vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy csak aléltan a
-lóhoz kötözött kedvesét akarja meggyilkolni, reárohant s lábával
-reá gázolva, egy végcsapással leüté.</p>
-<p>Csak ekkor tekinte szét társai után. Azok mind szétmaradoztak,
-csak egy a bokrokon fennakadt tóga szárnya mutatá, hogy oda alant
-is van valaki. Hirtelen oda futott, s a tógánál fogva kihuzá a
-vízbe esett Karassiayt. Még akkor is fogták egymást Bórembukkal,
-csakhogy a diák még élt, de a laboncz meg volt halva.</p>
-<p>Ekkor Gerzson úr segélyével fellocsolván Klárikát, magához
-téríték szép szavakkal ájultából, s akkor mind a négyen térden
-állva hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.</p>
-<p>Azon két fűzfadorongot pedig, melylyel a két ellenséget
-leverték, az esetnek emlékére letüzék a patak medrébe és Gerzson úr
-áldást monda azokra, mint szintén József szerelmére is, kinek nem
-kellett többé perspectiván keresztül néznie Klárikát, ha látni
-akarta.</p>
-<p>És ezen történetnek száz és ötven esztendeje immár, s
-<span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span> a két fűzfa folyvást zöldül a víz
-medrében. Hajdan a collegium kényelmes mulató lakot építtete e
-fűzfákhoz, hova kijártak szép nyári napokban a tanulók; elmondva
-egymásnak a regét a két fűzfáról s elénekelve, hogy: «Erős várunk
-nekünk az Isten!»</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span></p>
-<h2>KORONÁT SZERELEMÉRT.</h2>
-<h3>VIZKERESZT ÜNNEPE.</h3>
-<p>Még akkoriban nagy ritkaság volt Erdélyben az orgona, kivált a
-kálvinista templomok csaknem mindenütt nélkülözték ez Isten
-dicséretére rendeltetett hangszert, csupán Majosfalván volt egy,
-melyet Bethlen Gergely uram készíttetett Németországban, e kis
-mezőváros temploma számára. Bernard mester, az akkori leghiresebb
-orgonakészítő, megértve, hogy a megrendelt munka fejedelmi ivadék
-számára készült, nem restelé a fáradságot annak kiállításában,
-megcsinálván annak öreg sípját alabástromból, a pedal brugókat
-aranyozott vastag papirosból, s az előtéren álló fuvolasípokat
-valóságos öntött ezüstből, s felkészítvén azokat aranyozott
-rácsokkal és arabeszkekkel, a mint az akkoriban kegyes divat
-vala.</p>
-<p>Bethlen Gergely uramnak ugyan volt Küküllő-várban saját családi
-temploma, melyben a pompás orgona szépen elfért volna; hanem ő azt
-mondá, miszerint ő azt nem a maga, hanem az Isten dicsőségére
-szerzé, s ekként került a pompás hangműszer aranyozott és
-ezüstözött alkatrészeivel a kisded kálvinista szentegyházba, nem
-kis munkába kerülvén a helybeli lelkész, nagytiszteletű Gernyeszegi
-Menyhért uram ellenszegülésének legyőzése, ki is – saját szavaiként
-– átallotta a dudát behozni a templomba, s még nagyobb gondot adván
-az orgonának felállítása, melynek legnagyobb sípja tizenhat láb
-magas vala, úgy, hogy a tetejéről mind le kellett szedni az
-aranyozott czirádákat, ha azt akarta, hogy elférjen az alacsony
-imaházban. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span></p>
-<p>Bethlen Gergely uram azonban már most az orgonája kedvéért
-minden vasárnap eljárt a templomba, két szép hajadon leányával
-együtt; a két szép leány kedvéért pedig ugyancsak a környék
-fiatalsága választá ez imaházat buzgólkodása helyéül, úgy, hogy
-rövid idő alatt nem volt látogatottabb szentegyház Küküllő
-vármegyében a majosfalvinál, a holott is nagytiszteletű Gernyeszegi
-Menyhért uram vasárnaponkint az egybesereglett gyülekezetet együtt
-és egyenkint, kor-, nem- s rangkülönbség nélkül úgy megmosta, úgy
-megfeddé, úgy megdorgálá, hogy Ezaiás próféta sem tette jobban a
-maga idejében.</p>
-<p>Ezerhatszázkilenczven után írtak ötben, a midőn ez történt a
-majosfalvi szentegyházban, vízkeresztnek ünnepében.</p>
-<p>Bethlen Gergely uram tudniillik ekkor is szokása szerint
-alájövén Küküllő-várból kisebbik leányával Ilonkával, – a másikat,
-Katalint, az ifjú Kendefi Gáspár vitte az előtt két héttel Bodonba
-férjhez, – hátrahagyá szánkóját a jó úr a templom kerítése mellett,
-s betérvén a paphoz, a ki rendesen meg szokta őt várni, vele együtt
-mene a templomba, előre bocsátván a papot, s kezénél fogva vezetvén
-leányát, s akképen foglalva helyet a fényesre festett padon.</p>
-<p>A pap bejöttével megzendült az orgona, a hívek felálltak,
-felállva elénekeltek egy hosszú verset, azután leültek, hozzá
-fogtak a XXXVIII. zsoltárhoz, azt végeslen végig elénekelték, maga
-is pedig Bethlen Gergely uram oly buzgón, oly lelkiismeretesen
-énekelt a hívekkel együtt, hogy avagy csak egy sort is el nem
-mulaszta a zsoltárból, csupán csak az orgonista által minden vers
-után elkerített kacskaringós kikezdő czikornyák alatt akadván
-ideje, mellette ülő leányával zsörtölődni, ki előtt a kinyitott
-könyv most is a kezdő lapon volt. «Hát te mért nem énekelsz?» «Jaj
-így is meg vagyok fagyva, hát ha az a kis meleg is kimegy
-belőlem!»</p>
-<p>Bethlen Gergely uram oldalt vetette magát e szóra. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> Ilonka
-szokott neki olyan feleleteket adni, hogy övé maradt az utolsó szó,
-s mégis ő volt Gergely úr legkedvesebb leánya, mint ki a jó
-ötleteket – még saját rovására is – különösen szerette.</p>
-<p>Gergely úr mintegy negyvenöt éves lehetett ez idő szerint;
-kisded, zömök, kurtanyakú férfi vala, a fején levő sűrű haj egészen
-meg volt őszülve s rövid üstökre kanyarítva, homloka mindig le volt
-a szemére húzva, mintha mindig haragudnék, pedig nagyon is ritkán
-haragudott; szokása volt kurta bajuszát rángatni, ha valami nem
-volt ínye szerint, s ha valamit rosszalt, annak legvilágosabb jele
-volt az, hogy orrát megdúzva egyet mordult a torka fenekéből, s
-dolmánya zsinórjait egyik oldalról a másikra gombolá, a harag
-kitörése pedig csak egy perczig tartott nála, úgy, hogy ha akkor
-ült, a mikor megharagudott, mire fölkelt már megszégyenlé
-magát.</p>
-<p>Az ének elmult, következett a prédikáczió; nagytiszteletű
-Gernyeszegi Menyhért uram felment a kathedrába, a hívek sok köhögés
-után helyreverték magukat, s várták csendben a hirdetendő igét.</p>
-<p>Mint már tudjuk, a nagytiszteletű úr kemény dolgokat szokott a
-gyülekezet épülésére felhordani, a mai textus ilyen formán hangzott
-Ezsaiásból:</p>
-<p>«Ordíts kapu, kiálts város! mert eljön az Úrnak rettenetes
-napja!»</p>
-<p>Az emberek elkékültek, elhalaványultak, Bethlen Gergely uram
-nyuszt-prémes dókájába burkolózva, hátravette magát székében,
-mintegy előre érezve a zivatart, csupán Ilonka arcza volt nyugodt
-és ábrándozó; nagy, sötétkék szemei nem keresték a szónok élő
-márványarczát, az ablakon az esti nap búcsú alkonysugára sütött be,
-keblét egy önkénytelen sóhaj emelé, lelke túl volt a templomon, túl
-az égen, még ennél is közelebb az Istenhez, – ő szeretett.</p>
-<p>A pap ekként kezdé híveit megszólítani:</p>
-<p>– Gyilkosok, tettetők, csalók, hitszegők, istentagadók,
-hazaárulók! Miért jöttetek e szent helyre? <span class=
-"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span></p>
-<p>– Üm, dörmögé magában Bethlen úr, még mélyebben húzva magát
-dókájába.</p>
-<p>– Hogy mertek Isten színe előtt bűneitek sokaságával megjelenni?
-Nem féltek-e annak haragjától, kinek nevét szájatok kimondja?
-Széttekintek rajtatok és nem látom közöttetek azt az öt igaz
-embert, a ki ért megtartandja az Úr Szodomát és Gomorát. Mindenütt
-bűn, iszonyat, veszedelem. Látom a fiút, ki apja halála után
-sóhajt; látom az asszonyt, ki férjének szemben hizeleg és szemével
-másra tekint; látom az árvák megrontóit, kik testvéreik
-megnyomorításával szereznek maguknak veszendő kincseket.</p>
-<p>– Jól van, nagyon jól van, mormogá magában Gergely úr, szokás
-szerint nem állhatva, hogy bele ne szóljon a prédikáczióba.</p>
-<p>– Meg van vesztegetve a nép, a konkoly kikelt mindenütt s
-bevette magát a várakba, úgy mint a kalyibákba, míg a közönséges
-gonosztevő dénárokat rabol, addig ti főurak az országot
-fosztogatjátok; veszekedtek a hivatalokon s a közinségből
-gazdagultok; ime Vándor Ádám uram milyen bogláros mentében mutatja
-magát, pedig Isten ember tudja, hogy két kesely paripával jött be
-az országba. Ti magatok mentek rossz példával elő, megbüntetitek a
-gyilkost, a ki egyet megölt, s ti magatok háborút csináltok az
-országnak, mely nélkül ellehetett volna; jaj ti reátok! az özvegyek
-és árvák siralma az egekre száll föl ellenetek.</p>
-<p>– Üm, üm, dörmögé Gergely úr, bajuszát rángatva s fejét
-csóválva. Jól, jól van, pap uram. Jól van.</p>
-<p>– Behoztok törököt, tatárt, kuruczot, labanczot az országba, s
-míg az szerte pusztít, rontja a népet, égeti a falvakat, ti
-felveszitek magatokat váraitokba s onnan nézitek a romlást.</p>
-<p>– Üm. Ez rám szólt, mormogá Bethlen Gergely uram, üstökét
-borzolva.</p>
-<p>– Pedig hiába építettétek erős váraitokat, por és hamu
-<span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
-"Page_115">-115-</a></span> minden erősség, melyet az Úr lehellete
-megillet és menten leomlanak, de kősziklára épített ház az Istenben
-való bizodalom, az igaz hit! és ti e hitet is megvetitek,
-elhanyagoljátok, kicsúfoljátok. A hajdani buzgóság, az ősi
-önfeláldozás nem találtatik sehol. Cserélik, berélik a hitet, mint
-az új ruhát, ma rácz, holnap unitárius, holnapután török, ki mint
-hasznát látja. Ime Pünkösti László uram mily áhitatosan hallgatja
-az Isten szavait, pedig csak a mult héten igérte meg Apor István
-uramnak, hogy pápistává leszen, majd akkor ő is kap valami részt a
-testamentomban; ime László Mihályné asszonyom kiadta kezéből mind a
-két fiát Kolozsvárra, mintha itthon nem lett volna már nekik mit
-tanulni, s most ott a tisztelendő Jesoviták olvasóval és képes
-könyvekkel dugdossák a gyermekek zsebeit. Ime Mihács Mihók uram
-bolond fővel azt beszéli, hogy ő minden vallásból hisz valamit, a
-zsidóból a szombatot, a törökből a sok feleségtartást, pedig lészen
-ő neki egyformán része a poklokból minden vallás szerint; sőt még
-Henter Jónás uramat is itt kell látnom, a ki már két héttel ezelőtt
-convertált, hogy valami hivatalba promoveálódjék, s most is csak
-azért jelent meg az Isten házában, hogy itt Bethlen Gergely uram
-hajadon leányára bámészkodjék, pedig bizony mondom neki, hogy azt
-oltárhoz vezetni nem fogja.</p>
-<p>– Üm! mordula Gergely úr, oldalt vetve magát. Azt magam sem
-óhajtom.</p>
-<p>A pap menykövei ekképen hullottak jobbra-balra, a hívek
-megilletődve húzták le fejeiket, s ha valamelyiknek szólt a leczke,
-alig lelte helyét. Egyedűl Ilonka nem látszott érdekelve lenni a
-dorgáló szavak által; szemei, lelke, gondolatai messze-messze
-tétováztak, túl a szűk falakon, túl a hóval fedett mezőn, ott, hol
-az Isten közelében örök tavasza van a világnak, a szerelem
-reményében. Arcza angyali nyugalmát nem zavarták meg Gernyeszegi
-uram intései, sem Henter Jónás uram bámészkodása.</p>
-<p>– Jaj tinéktek, jaj Erdélyországnak! folytatá a pap;
-<span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span> eljön az Úr a maga ostorával és
-megostoroz benneteket; eljön a látogatás napja és el nem mulik.
-Avagy a bérczek nem a ti bűneitekért rendülnek-e meg álló
-helyeikben? a viharos menydörgés és villámverés nagy karácson
-reggelén nem az Isten intő szava volt-e hozzátok? A rettenetes
-áradások, mik falvakat söpörnek el helyeikről, a sáskajárás, mely
-minden zöldet letarol, nem azt jósolja-e, hogy el fogtok töröltetni
-e földnek színéről, és nevetek sem maradand ez országban? Jaj
-nektek, jaj tinéktek, kiket az unokák meg fognak átkozni, de
-százszorta jaj az unokáknak, kiket apáik rontanak meg! Én láttalak
-benneteket az utolsó fejedelem temetésén. Nem sírt közületek senki;
-többen összetették kezeiket s imádkoztak; az nem a megholt lelkeért
-történt, hálaimádság volt az az Istenhez, hogy őt magához
-vette.</p>
-<p>– Üm, ez nekem, ez nekem szól, dörmögé magában izzadva, és
-dókáját jobbról balra gombolva s üstökét sebesen körülkapargálva
-Bethlen Gergely uram.</p>
-<p>– Igaz, hogy gyönge ember volt a megboldogult, könnyelmű,
-részeges és ittas fővel sok bolondot mívelt; de a miénk volt, a
-miénk! és azért kár volt örvendeni az ő temetésén, mert bizony
-mondom néktek, hogy ez volt az utolsó fejedelemtemetés
-Erdélyországban és több fejedelmet nem fog Erdély eltemetni!</p>
-<p>– De már azt tagadom! kiálta fel elförmedve Bethlen Gergely
-uram, s lecsapta süvegét maga elé. Ahhoz kend nem ért, Gernyeszegi
-Menyhért uram!</p>
-<p>A pap magasra emelt fővel tekinte le a botránykoztatóra, s három
-újját fölemelve az ég felé, menydörgő szózattal kiálta le reá:</p>
-<p>– Itt Isten beszél!</p>
-<p>Bethlen Gergely uram már ekkor egészen magához tért, átlátva
-magaviselete helytelen voltát s lesimítva üstökét és mentéjét
-helyre rángatva, visszaült helyére:</p>
-<p>– Nagyon jól van, csak folytassa kegyelmed.</p>
-<p>A pap tehát még egyszer általánosan megdorgálva a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span>
-gyűlekezetet, végezetre jobbulást ajánlva neki, megvigasztalá a
-megilletődött népet a menyei bocsánat igéretével.</p>
-<p>– Tartsátok meg a hitet, és az bizony meg fog benneteket
-tartani; szeressétek a hazát és az bizonyára élni fog; tegyetek
-szent fogadást, hogy Isten és a hon előbb való lesz nálatok minden
-világi jónál, s e fogadással járuljatok az Úrnak asztalához, mert a
-ki e nélkül veszi el a szent jeleket, az halált eszik és kárhozatot
-iszik magának!</p>
-<p>A pap menydörgő szavai után újra megzendültek az orgona sípjai,
-az igazság után a költészet, s a hívek szép rendben járultak a
-szent kenyérrel és borral terített asztalhoz, melyre Bethlen uram
-leányai saját kezükkel hímzettek pompás vörös bársony takarót.
-Előbb a férfiak kerültek sorba, kardjaikat mind lerakva a
-templom-ajtóban; Gernyeszegi Menyhért uram olykor fejcsóválva húzta
-vissza a nyújtott serleget, midőn valaki balkézzel nyult hozzá, s
-velőkig ható mondatokat dörgött mindegyik fülébe; úgy látszék,
-mintha személy szerint mindenkinek legtitkosabb bűneit ismerné, s
-nem egy gonosztevő tért az igaz útra, átható szemeinek rettenetes
-tekintetétől.</p>
-<p>Midőn a férfiak közül a legutolsó is elhaladt, jöttek sorban a
-nők. Legelől egy pár éltesebb matróna, a helybeli nemes
-családokból, becsületes tornyos főkötőben s panyókán lógó prémes
-mentéikkel nagy ezüst kapcsokra; kezeikben aranyos metszésű énekes
-könyveik, azokba csiptetve egy-egy szál rozmaring. Most egy karcsú
-hajadon lépett az Úr asztala elé, kin az egész gyűlekezet szemei
-függöttek, Bethlen uram legszebbik leánya: Ilonka. Mennyi
-áhitattal, mely nemes ihlettséggel fogadá el az isteni vér
-jelképét! az Úr lelke lebegett arczulatán.</p>
-<p>– Az Úr hallgassa meg szíved fohászait, monda nyájasan a
-leánynak a lelkész, s egy pillanatra elolvadt arczának
-szigorúsága.</p>
-<p>Ilonka hosszan, mélyen fölfohászkodék a szent asztal
-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> előtt; sóhajában annyi névtelen érzelem
-vágya látszott kifejezve: derengő sejtelmek, mik még gondolattá nem
-voltak érlelve s melyekből olvasni csak azon nagy lélek képes, ki a
-csecsemő sírását is érti.</p>
-<p>Azon pillanatban, midőn Ilonka letevé a serleget, irtózatos
-zsivaj támadt a templomajtó előtt, rémült gyermekek és leányok
-rohantak be a templomba a rögtöni ijedtség érthetlen ordítozásával,
-s a padokon keresztül ugrálva, a karzat oszlopaira s az
-ablakrámákra kezdtek fölkapaszkodni.</p>
-<p>– Mi történik ott? kiálta a pap a lármát túlharsogó hangon, míg
-a templomajtónál levő leány- és gyermekcsoport mindig nagyobb
-zavarba kezde gomolyodni, s egyszer az egymás hegyén hátán hentergő
-tömeg közül egy roppant nagy medve szökött elő, idomtalan hánykodó
-ugrással futva egyenesen az Úr asztalához.</p>
-<p>– Jézus segíts! sikolta Ilonka összeijedve, s a rémülettől nem
-birt megmozdulni.</p>
-<p>A fenevad már csak néhány nyomnyira volt a leánytól, a
-csodajelenettől megrémült nép egészen megfeledkezett róla, midőn
-Bethlen Gergely uram hirtelenebben a kimondott szónál átugrott
-karospadján s a vadállatot ököllel fültövön ütve, a mint ez két
-lábra állt, megfogta két kézzel két fülét s azzal hanyatt vágva az
-állatot, birkózásba eredt vele.</p>
-<p>Ilonka, a mint apját a medvével viadalt kezdeni látta,
-elsárgult, szemei elfordultak s azzal összeroskadva, féltestével az
-ott álló padra hanyatlott.</p>
-<p>– Ne féljen kisasszonyom! rikácsolá ekkor háta mögött valami
-erőteljes női hang, s a megriadt néptömeg közül egy izmos székely
-leány vált ki, két könyökkel törve magának útat kisasszonyáig, s
-azzal odarohant Ilonkához, felkapta karjai közé mint egy ölbeli
-gyermeket s az orgonához rohant vele, melynek záros rekesze
-volt.</p>
-<p>– Egy kést adjatok! ordítá Bethlen Gergely, még folyvást egyedül
-küzdve a fenevaddal, s egyik térdével a földhöz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> nyomva
-annak füleit. Szaladjatok a kardomért, a templomajtóban maradt.</p>
-<p>– De az Isten házában nem fogunk vérengzeni! kiálta Gernyeszegi
-Menyhért uram, s azzal öltönyujjait felgyűrve, oda futott Bethlen
-Gergely mellé.</p>
-<p>– Ki kell dobni innen ezt az állatot s odakünn végezni vele.</p>
-<p>Ezzel ketten belecsimpeszkedtek a hivatlan vendég bundájába,
-füleibe, s elől húzva, hátul ütlegekkel nógatva kiczibálták azt a
-templomból, ott künn azután a magához tért népség végkép
-agyonverte.</p>
-<p>Ily csodaeset többször adta magát elő Erdélyben, hogy a medvék,
-miket télen különben sem ritkaság látni, fényes nappal befutottak a
-templomokba, ott meghunyászkodva bebujtak valami szögletbe, s
-minden ellentállás nélkül hagyták magukat agyonverni, a melyből
-azután a nép babonás hite csodadolgokat jövendölt, s a sors úgy
-akarta, hogy e jövendölések mind beteljesüljenek.</p>
-<p>A pap és Bethlen Gergely visszatértek a templomba. Gernyeszegi
-Menyhért azon módon, a mint volt, felgyűrt újjakkal, hasogatott
-ruhában, megállt a gyűlekezet között, magas termeténél fogva egy
-fővel kilátszott valamennyi közül.</p>
-<p>– Ime a fenevadak maguk is megjuhászodnak az Úrnak zsámolya
-előtt, szólt menydörgő hangon, így adandja az Úr kezeikbe az
-igazaknak minden ő ellenségeiket!</p>
-<p>A pap izmos karjait az égnek emelve, mint egy próféta állt az
-elámuló gyűlekezet előtt, s a megzendülő orgona zúgása mellett
-egetverő hangon harsogott föl az ének:</p>
-<p>«Az erős Isten uraknak ura!»</p>
-<p>Soha nagyobb buzgósággal nem énekelték e verset. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
-<h3>KÉSŐ LÁTOGATÓK.</h3>
-<p>A nap már leáldozóban volt, a fehér hóval fedett vidékre hideg
-barna ködök kezdtek leszállani. Küküllő-vár négy saroktornyának
-bádog födelein még ragyogott az alkony aranyvörös színe, s
-köröskörül a láthatár mintha egy hamvas lilaszín árnyéktól lenne
-már körítve, melynek szürke homályából ezüstös berkekként tűntek
-elő a távoli erdők zuzmarás fái. A hajlongó fákat egész csoport
-hollók foglalták el, rekedt károgással szállongva a légben, a
-hófuvatokban egy-egy ordas farkas ügetett szaglászva s meg-megállt
-üvölteni, vagy beléhentergett a hóba, mintha melege volna a
-hidegtől, a szürke levegőben a megfagyott köd pilléi libegtek.</p>
-<p>Az est félködében a távolból szán csörgése hallik, melyet
-el-elkap a hófuvatokat torlasztó hideg szél, s a Küküllő jegén egy
-szánt látunk tova sikamlani, három gyors havasalföldi paripától
-röpítve. A három paripa füstöl az izzadástól, a szánban két férfi
-ül, meleg farkasbundákba burkolózva, bajuszaikra jégcsapokat
-ragasztott a ráfagyott lehellet, minden hajszáluk fehér a dértől.
-Hátul a bakon egy csatlós pattogott hosszú karikás-ostorral, minden
-durranásra neki kapaszkodnak a lángvérű paripák, a szánka repülni
-látszik, a szilaj mének serénye és csótárja lobog, a szánka orrán
-reszket a kifaragott szerecsenfő. A szánban ülők beszélnek valamit
-egymással, a csörgés robogás közt elhangzik minden szó.</p>
-<p>A mint a Küküllő a kápolnánál félre kanyarodik, a megtorlott jég
-miatt kénytelen a szánka a magasabb partra kikapaszkodni s
-parthosszant folytatni útját. Azon pillanatban, hogy a lovak
-csörtetve vágtattak fel a partra, a szán háta mögött alig kétszáz
-lépésnyire két lovag jött poroszkálva, kiknek egyike, a mint a szán
-véletlenül felbukkant <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> előtte, hirtelen hátrarántotta paripája
-száját s vissza látszott hőkölni.</p>
-<p>– Álljunk meg egy pillanatra, Tamás, senkivel sem akarnék itt
-találkozni, szólt társához a lovag, s leugrott lováról, mintha
-nyergén igazítana valamit.</p>
-<p>A lovag nagyon ifjúnak látszott, arczán nyoma sem volt még a
-férfiszőrnek, de tekintetében volt valami korát megelőzött szomorú
-komolyság, melyet nem birt meghazudtolni életteljes arcza, most még
-a hidegtől is vérpirosra csípve. Karcsú, de izmos termetét sötétkék
-posztódolmány fedé, egyszerűen sujtásozva, félvállára lompos
-medve-kaczagány volt vetve, szíjas rézcsattokkal fűzve nyaka körül,
-fején egyszerű asztrakán-kalap, két kerecsen tollal, oldalán
-aczélkard, minden ékszer nélkül, csupán a büszke arab mén, melyen
-lovagolt, látszott némi uraságot árulni el nála.</p>
-<p>Kisérője egy vén szolga őszbe csavarodott csimbókos hajával,
-szigorú mentéjén csillog a sok évi viselés, s a kifordított
-báránybőr subávali érintkezés nyoma. Oldalán nagy rezestokú kard
-lóg, lova erdélyi telivér.</p>
-<p>– Nem is jó volna ezekkel találkoznunk, felele a vén szolga ura
-szavaira. Ez Bánfi Mihály uram, a lovairól ismerek rá, kinek
-urabátyját a megboldogult fejedelem egy czigány hóhérral nyakaztatá
-le.</p>
-<p>Az ifju búsan fölsóhajtott.</p>
-<p>– Ott voltál azon esetnél?</p>
-<p>– Bár ott lehettem volna. Most tán nem állna így a világ. Mikor
-a fejedelem aláirta a halálitéletet, Csáky László uram rögtön lóra
-ugrott s futtatott Bethlenbe, a hol Bánfi fogva volt feleségével; a
-fejedelemasszony megtudta a dolgot s fölrohant a fejedelemhez
-sikoltozva borult lábaihoz: «te átkozott ember! te átkozott ember,
-ne ontasd ki annak az ártatlannak vérét!» kiáltozá magán kívül s el
-nem bocsátá a fejedelem térdeit, míg az a kegyelmet ki nem adta az
-elitélt számára; mi rögtön lóra ültünk az étekfogóval, ez a
-kegyelmet hozta, én egy vég <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> bársonyt vittem arra az
-esetre, ha már későn érnénk, halotti takarónak; két ló dült ki
-alólunk Bethlen-várig, de bizony csak a halotti takaróra volt ottan
-szükség; azóta kétszer ütött bele a menykő a bethleni várba, az
-egyik tornyán ide is látszik, hogy kisebb mint a másik, s a hova
-Bánfi uram van eltemetve, minden tavaszszal megindul a vér a
-földből.</p>
-<p>– Kegyetlen ember volt a fejedelem ugy-e? kérdé bánatos
-hallgatás után az ifju.</p>
-<p>– Nem volt biz az. Én ismertem, mert gyermekkorától szolgáltam
-mellette; míg ifju volt, épen ily szelid, áldott lélek volt
-szegény, miként maga kegyelmed, szerette a tudományokat, vitéz
-volt, jószívű, jobbágyai úgy szerették mint édes apjokat, s
-felesége, a jó Anna asszony, – Isten nyugtassa meg – oly boldog
-volt vele, mint az angyalok az égben. Csak a hogy egyszer
-fejedelemmé lett körülvették a rossz tanácsadók, belekeverték az
-ivásba, ittas fővel mindenre rávették; ha gazdag emberre volt
-foguk, az ellen ligát csináltak s vagyonait maguk foglalták le,
-utoljára a fejedelemasszony elvette pecsétnyomó gyűrűjét, s
-valahányszor Mihály úr jó fővel öt-hat emberre halált mondott, ő
-meg rögtön kegyelmet irt nekik. Reggel aztán a szegény fejedelem
-meg is köszönte neki, hogy nem engedte az ártatlan vért
-kiontani.</p>
-<p>– Őrangyala volt, mégis elkárhozott.</p>
-<p>– Hát még azután, hogy a jó asszonyt magához vette az Isten, be
-nagy csapás volt rajtunk a jó úr! A sok jöttment sehonnai ember azt
-tette vele, a mit akart. Kifosztották az ő nevében a szegény
-köznépet, s kifosztották őt magát is utoljára, úgy, hogy vénségére
-megtébolyodott azon való aggódtában, hogy nem leszen neki mit enni.
-De mit beszélek én kegyelmednek erről, a mit százszorta jobban tud
-nálam.</p>
-<p>– Örömest hallom. Azok, a kik én körülem vannak, csak hazudni,
-hizelegni tudnak, mikor igazat akarok hallani, teveled beszélek.
-<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span></p>
-<p>– Szegény Apafi Mihály uram! szólt a szolga felsóhajtva, míg
-élt, be sokan siratták, mikor meghalt, bizony nem siratta
-senki.</p>
-<p>– Ez hát a fejedelmek sorsa.</p>
-<p>– Nem mennénk odább? nagyságos uram, szólt Tamás, másfelé
-térítve a beszédet, a szánka már jól elhaladt.</p>
-<p>– Ne nagyságolj engem, szólt szomorúan az ifju.</p>
-<p>– Hiszen most senki sem hallja.</p>
-<p>– Magam sem akarom hallani. Meg kell előznünk a szánban ülőket,
-ők a Küküllő parthosszát követik; ha mi neki vágtatunk torony
-irányában a várnak, előbb ott lehetünk mint ők. Értesítette leányod
-a kisasszonyt arról, hogy jövök?</p>
-<p>– Igenis, hanem a jó kisasszony sokáig nem akart beleegyezni,
-hogy egyedül szóljon kegyelmeddel, s utoljára is csak abban
-állapodott meg, hogy a nyugati toronyszobában kész lesz szólni
-kegyelmeddel, de csak igen rövid ideig.</p>
-<p>– Csupán három szót s aztán visszatérek.</p>
-<p>– Még az éjjel? ebben a hidegben?</p>
-<p>– Nem fázik az a ki szeret, jó öregem, te addig majd térj be a
-csapszékbe és melegülj.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Bethlen Gergely uram a templomban történtek után rendkívül jó
-kedvre kapott. Haza menvén, magával vitte a papot is, a ki a
-templomon kívül igen barátságos víg ember volt, s otthon nagy tüzet
-rakatott a kandallóban, s alig fért bőrében a jó kedvnek
-miatta.</p>
-<p>– Olyan szemet vetett kend rám onnan a szószékről,
-nagytiszteletű Gernyeszegi Menyhért uram, mintha a fejemhez akarta
-volna vágni a bibliát, szólott az öreg kötekedve a paphoz.</p>
-<p>– Akkor igazán csőstül kapta volna kegyelmed a tanítást,
-válaszolt a pap vidáman.</p>
-<p>A víg mulatozás közt belépett a terembe Ilonka, meglátszott
-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> rajta az előbbi ijedelem okozta
-sápadtság; kezében egy üvegcsét hozott, valami csodatevő
-balzsam-félével, melylyel egy könnyű karczolást jött bekenni, a mit
-atyja a medvéveli küzdelemben a jobb kezén kapott. Gergely úr föl
-sem vett egy olyan kis sebecskét, vadászaton különbet is szokott az
-ember kapni, hát még ütközetben, hanem azért édes mosolygással
-nézte, mint kötözgeti be sérült kezét az aggódó leány, ki
-zsámolyára térdelve, megcsókolá a sebesült kezet azután bekenve
-balzsammal, bekötözé s ismét megcsókolá.</p>
-<p>– Látod, látod, monda az öreg úr gyöngéd enyelgéssel, ezt se
-kellett volna kapnom, ha szeretőd volna. Ilyenkor annak kellett
-volna előállni védelmedre vén apád helyett. De hisz való is
-valamire ez a mai fiatalság, biz elnézték, mint vesződtünk mi
-ketten pap urammal a nagy birkózásban.</p>
-<p>– Milyen különös, szólt Ilonka elboruló arczczal, már másodszor
-akart a medve széttépni.</p>
-<p>– Másodszor? szólt Gergely megütődve, te erről nekem nem is
-szóltál, hol? mikor?</p>
-<p>Ilonka zavarba látszott jőni. Úgy tetszék, mintha megbánta volna
-már a kimondott szót, s örömest nem felelt volna atyja kérdésére,
-mely okvetlenül újabb kérdésekre adandott alkalmat.</p>
-<p>– Nos? miért hallgatsz? kérdé Gergely úr, maga felé fordítva
-leánya arczát, ki lángvörössé pirult s szemeit lesüté.</p>
-<p>– A múlt őszszel, szólt akadozó hangon a leány, hogy Almakeréken
-voltam a nagynénémnél, Magdussal eltévedtünk az erdőben. Már
-esteledett az idő, s mi mindig jobban belekeveredtünk a sűrűségbe,
-midőn egyszerre a távolból vadászkürt hangja üté meg füleinket;
-félelmünkben arra kezdénk tartani, midőn egyszer szemközt ránk a
-bokrok közől egy rút gubanczos vadállat tört elő, én meg azt
-hittem, hogy ördög, mert soha sem láttam ilyet elevenen s elkezdék
-ijedtemben sikoltozni. A fenevad észrevéve bennünket, felénk kezde
-csörtetni. «Fusson <span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> kisasszonyom! kiálta Magdus, én addig
-lefekszem, s míg velem bajlódik, kegyed megmenekül». Azzal ő leveté
-magát a földre, én azonban egy lépést sem tudtam odább tenni, hanem
-egy nagy odvas fa mellé húztam magamat s onnan néztem, mint ment
-oda a medve Magdushoz, tenyerével összetapogatta, arczát
-megszaglászta, s a mint látta, hogy nem mozdul, ott hagyta feküdni,
-s széttekintett morogva, mintha engemet keresne. A halál félelmei
-közt voltam. E pillanatban újra hallatszott a kürtszó, s a berek
-sűrűjéből egy ifju lovag robogott elő fekete paripán; én nem
-állhattam tovább, felsikolték, mire a lovag a neki ágaskodó medvét
-torkon ütve kelevézével, hanyatt dönté a sűrűbe, s azzal leszökve
-lováról, oda futott hozzám, ki szinte magamon kívül hevertem a
-füvön, s az odafutott Magdussal együtt felkarolva, egy közel
-patakhoz vitt, hol arczomat vízzel meglocsolva magamhoz térítének.
-Soha sem mertem ezt neked megmondani.</p>
-<p>– Üm; majd máskor is így bizlak én téged magadra. De hát tovább.
-Mi lett aztán belőle?</p>
-<p>Ilonka még jobban elpirult.</p>
-<p>– Hát miért nem mered tovább mondani? Tán biz egy csókot adtál a
-lovagnak, a miért életedet megmenté s azt szégyenled?</p>
-<p>– Oh nem atyám.</p>
-<p>– Pedig bizony megérdemlette volna. Tán nem volt valami
-szép?</p>
-<p>– Oh igen. Arcza, magatartása délczeg és nemes, szemei oly
-bátrak és mégis oly szelidek.</p>
-<p>– S te ráértél mind ezt észrevenni? De folytasd, hogy jöttél
-azután haza? No mért hallgatsz el? Gyere no, ülj ide mellém, nem
-mondom meg senkinek, a pap már aluszik, nekem elmondhatod, nos?</p>
-<p>Ilonka suttogva, meg-megakadva beszéde közepén, folytatá:</p>
-<p>– Alig birtam magamat lábaimon, a lovag paripáját ajánlá, fáradt
-voltam, kényteleníttetém rá fölülni, a lovag <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
-kantárnál fogva vezette a paripát. Hanem a paripa nagyon
-keményszájú volt, és az út nagyon bokros, a nyereg sem volt nő
-számára való, majd leestem róla.</p>
-<p>– Nos? nos? nos?</p>
-<p>– Hát a lovag utoljára kénytelen volt maga is felülni s engemet
-ölébe venni s úgy hozni hazáig.</p>
-<p>Ezt mondva, Ilonka apja keblére rejtő égő arczát, a ki erre
-jovialis kaczagásban tört ki.</p>
-<p>– Hahaha! hiszen te valóságosan szerelmes lettél bele. Hogy
-hívják a lovagot?</p>
-<p>– Nem tudom.</p>
-<p>– Lehetetlen. Nem kérdezted meg tőle?</p>
-<p>– Mertem is! hanem Magdus megtudta az apjától, hogy az ifju
-fejedelem udvaránál van.</p>
-<p>– Ahá. Tehát tudakozódtunk utána?</p>
-<p>– Azt is, hogy keresztnevén Mihálynak hívják.</p>
-<p>– No ugyan erről ráismerünk, hisz annyi a Mihály Erdélyben, mint
-a vadalma. De annyit legalább tudsz felőle, hogy magyar és
-nemes?</p>
-<p>– Nemes, de szegény.</p>
-<p>– No bizony. Hát hisz Kendefi Gáspár uram sem gazdag, mégis
-elvitte Katiczát; nem adom én a leányomat pénzért meg tevéért, mint
-a cserkesz, hanem szeretetért. Mai világban úgy sincs egyéb
-bizonyos birtoka az erdélyi magyar embernek a kardjánál.</p>
-<p>Ilonka szótlan örömmel csókolta össze atyját, elárulva öröme
-által, mennyire szeret, s azzal jó éjt kivánva az öregnek, látható
-felindulással hálószobájába távozott.</p>
-<p>Az öreg úr még nem volt álmos. – Hej pap uram, kiálta a kandalló
-mellett bólingató lelkészre, zabban a lovak!</p>
-<p>– Nem alszom, viszonzá a lelkész, csak nem akartam kegyelmeteket
-háborítani Istennek tetsző beszélgetésükben. Kend Bethlen Gergely
-uram valójában nem oly bolond ember, mint sok apa, ki rangot és
-gazdagságot keres leányai számára, boldog élet helyett.
-<span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>A pap még egy igen szép hosszú és épületes beszédet szándékozott
-e thema fölött tartani, melybe azonban bele sem foghatott, mert a
-várkapun ejtett döngetés vendégek érkeztét jelenté, s e zajra
-Bethlen uram számtalan kutyái mind előrohantak a pitvarból, akolból
-és konyhából, rettentő ugatást mívelve; a külső lármára a szobában
-alvó kedvencz agarak is elkezdtek csaholni, egy az ajtónak futott,
-farkát csóválva, másik első lábait az ablakra téve kezdett el
-üvölteni, a többi is, – volt legalább tizenkettő, – minden
-szegletben megszólalt, Gernyeszegi Menyhért uram nem győzte őket a
-sok «czoki»-val csitítani, s ha kettőt-hármat elhallgattatott, a
-negyedik akkor mordult el a zsölyeszék alatt.</p>
-<p>Végre hallatszott a kapu csikorgó kurrogása, a kutyák ismerő
-nyihogással futottak mind az ajtóhoz, az udvaron egy bevágtató szán
-csörgése hallék s azután férfias lépések a tornáczon, valaki a ház
-ura után kérdezősködött.</p>
-<p>– Ez Bethlen Miklós öcsém! kiálta fel Gergely úr, ismerem a
-hangjáról. Ezek már aztán Isten hozta vendégek, a kik ilyen időben
-jőnek látogatni.</p>
-<p>Az érkezők benyitottak a terembe, bundáikat oda künn lerakva; az
-egyik egy fiatal harmincz éves férfi lehetett, szembetünő családi
-hasonlattal Gergely úrhoz, a másik: Bánfi Mihály, valamivel
-idősebbnek látszék korai kopaszsága miatt, bár ő sem volt
-hajlottabb korú.</p>
-<p>Gergely úr összeölelé, csókolá vendégeit, Menyhért úr is kezet
-rázott velük, és az agarak is mind fölugráltak nyakukba, s rájok
-ágaskodtak nyomot hagyó czirógatással. – Hej, bort ide legények!
-kiálta ki Gergely úr cselédjeinek, több tüzet a kandallóba, nem
-aluszik itt az éjjel senki!</p>
-<p>A csatlósok rögtön megjelentek boros vedreikkel, előkészíték a
-nehéz ezüst billikomokat, a vendégeknek nem kelle sok kinálás.</p>
-<p>Akkor nem oly homeopathicus adagokban itták a bort, mint most,
-meszelykével, vizecskével, hanem veder számra, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> s
-azért, ha itt-ott jó kedve lett is az embernek, de még sem volt
-részeg.</p>
-<p>A borozás közben kisült, hogy Gernyeszegi Menyhért uram ott is
-megfelel magáért, de még Gergely úr sem hivott segítséget a maga
-veder borához, s a mi Bethlen Miklós uramat illeti, ő még Bánfi
-Mihály uram helyett is jónak látta inni, mint a ki bornemissza
-lévén, csak úgy hallgatott és mélázott a lármás társaságban.</p>
-<p>– Szóljon már kend is vagy egyet Bánfi uram, szólt Gergely úr,
-bele kapczáskodva a józan emberbe, mert biz azt hiszem, hogy nem
-tud magyarul.</p>
-<p>– Hát miről beszéljek? válaszolt az egykedvűen.</p>
-<p>– Miről? – Hát mondja el, hogy tetszik Küküllő-vára?</p>
-<p>– Bolond volt, a ki építette, mind a négy tornyához külön
-kijárás van, ha nem vigyáz az ember, tolvaj és ellenség könnyen
-hozzá férhet.</p>
-<p>– Sohse aggódjék kend, az én életemben egy ajtó sem volt azokból
-nyitva.</p>
-<p>– Kend, lehet, hogy nem járt be rajtok. De ki tudja, korhely
-cselédek nem szökdösnek-e rajtok ki s be, mikor éjjel a főkapu
-zárva van.</p>
-<p>– Legalább mi hogy jöttünk, a délkeleti torony ajtaját nyitva
-láttuk.</p>
-<p>– Az ördögbe! Hisz az a leányom szobáiba vezet.</p>
-<p>– Tán nem jól értette kegyelmed? A délkeleti tornyot mondtam.
-Mert a holdvilágnál a hogy jöttünk, mi azon az ajtón egy
-férfialakot láttunk belopózni, én még figyelmeztettem Miklós
-öcsémet reá, de ő azt felelte: valami kósza cseléd lehet.</p>
-<p>Bethlen Gergely arcza e szavak alatt elsáppadt, elsötétült, a
-kupát letette kezéből, székét eltolta az asztal mellől, s a nélkül,
-hogy egy szót szólna, a falra függesztett kardjához lépett s azt
-kihúzva, megindult az ajtó felé, melyen Ilonka eltávozott.</p>
-<p>– Mit akar kegyelmed? kiálta fel a pap felrugva székét
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> s eléje ugorva a baljóslatú arczú
-embernek. – Mit szándékozik kend mívelni?</p>
-<p>– Legyen kendnek esze, Gernyeszegi Menyhért uram, szólt
-nyugalmát hirtelen visszanyerve Bethlen Gergely, s engem se tartson
-bolondnak. Meglehet, zsiványnyal lesz dolgom, s csak nem mehetek az
-ellen zsoltárral.</p>
-<p>– Jó, de hátha többen lennének, én is elmegyek kegyelmeddel,
-hogy segélyére lehessek.</p>
-<p>– Igen, de az is meglehet, folytatá Gergely tompa hangon, mintha
-nem akarná, hogy hallják a mit mond, hogy a kit ott kapok, nem
-pénzemet, hanem becsületemet jött elrabolni, s akkor jobb, ha
-rajtam kívül más nem tudja. Azt elhiheti kend, hogy leányomat meg
-nem ölöm, egyért azért, mert asszonyt ölni nem szokásom, más meg
-az, hogy szeretem, ha szégyenemre válik is; de ha férfit kapok
-ottan, akkor!… akkor esküszöm a szent háromság egy Istenre,
-Gernyeszegi Menyhért uram, hogy ha hétszáz pap imádkozik is érte,
-és hétezer ördög őrzi is, minden haja szálát kétfelé hasítom!</p>
-<p>Ezt mondva a jó úr, félre tolta az útból a becsületes lelkészt,
-s a nehéz tölgyfaajtót olyan dühvel vágta be maga után, hogy minden
-asztal tánczolt bele.</p>
-<p>– Igyunk tovább nagytiszteletű uram, szólt Bethlen Miklós uram,
-ki az egész jelenet alatt meg sem mozdult a helyéről, majd elvégzi
-azt Gergely bátya, s ha szüksége lesz ránk, meghalljuk. Isten
-éltesse ifju Apafi Mihály uramat, a fejedelmet!</p>
-<p>A pap ivott a kimondott egészségért, a két úr keserűen
-mosolygott egymás szeme közé.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Az éji lovagok ezalatt kikerülve az előttük haladó szánt, mély
-hófuvatos árkokon s zuzmarás berkeken keresztül elvergődtek
-Küküllővár alá. A vár déloldali ablaka ki volt világítva a
-délkeleti torony ablakában két gyertya égett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span></p>
-<p>– Künn a jel! szólt András gazda urához.</p>
-<p>– Szálljunk le lovainkról, monda az ifju könnyedén leszökve
-paripájáról, s a kantár szárát szolgájának vetve. Te keresd föl a
-legközelebbi csapszéket. Ott melegedj föl. Egy óra múlva ismét itt
-légy.</p>
-<p>Az ifju lovag azzal a torony felé sietett. A várárok be volt
-fagyva, könnyen átmehetett rajta, ott egy palánkon kellett magát
-keresztülvetnie, s nehány pillanat mulva a toronyajtó előtt állt,
-miután annak kőlépcsői szét voltak hányva, a kiálló kőpárkányokon
-kapaszkodva föl annak erkélyeig.</p>
-<p>A távolból a szán csörgése hallatszott.</p>
-<p>– Hozta Isten ifju uram! szólt egy suttogó hang a belopózóhoz, s
-egy izmos némber, kiben Magdusra ismerünk, kézenfogva a lovagot,
-fölvezette őt azon szobáig, melyben a két gyertya égett.</p>
-<p>A szobában vígan pattogó kandallótűz vete élénk világot,
-kitüntetve azt a sok apró, kedves, semmi haszonra nem levő tárgyat,
-mikkel hölgyek fel szokták szobáikat ékesgetni, s mi azoknak olyan
-jól illik.</p>
-<p>– Jaj lovag úr, kezdé Magdus, már csak vegye el kisasszonyunkat,
-mert még a templomban sincs bátorságban kegyelmed nélkül.</p>
-<p>– Jót mondasz, jó Magdus, felelt a lovag mosolyogva, hanem
-kettőn áll a vásár.</p>
-<p>– De lovag úr, a hol az eladó is oly kész mint a vevő, hamar
-készen van ott az alku.</p>
-<p>A lovag jó kedvében egy aranyat nyomott a cseléd markába, az
-bosszúsan adta vissza.</p>
-<p>– Mit gondol kegyelmed? nekem egy aranyat? kegyelmed szegény
-ember, nem így kell vesztegetni a pénzt. Kelleni fog bizony
-menyegzőre, akkor is csak márjást a cselédnek, nem aranyat.</p>
-<p>– Úgy, igaz, dörmögé magában a lovag, hisz én szegény
-vagyok.</p>
-<p>E perczben fordult a kilincs, a lovag oda szökött az
-<span class="pagenum"><a name="Page_131" id=
-"Page_131">-131-</a></span> ajtóhoz s felrántva azt, Ilonkát látta
-maga előtt örömtől és boldogságtól üdvezült arczczal.</p>
-<p>A két szerelmes napok óta tanulgatá magában a szavakat, miket e
-találkozáson egymásnak mondani fog; épen azért egy szó sem jött
-ajkaikra, némán megölelték egymást, egy csók volt mind az, a mit
-egymásnak mondani tudtak.</p>
-<p>– Haragom van rád, szólt Ilonka, ki akarva fejleni Mihály
-karjaiból, – tudta, hogy nem fogja bocsátani, – te úgy jösz hozzám,
-mint a tolvaj, az ablakon keresztül, mikor az ajtó is nyitva áll
-előtted, titokban, midőn nyiltan is jöhetnél.</p>
-<p>– Nem jöhetnék Ilonka. Atyád bizonyosan megtiltaná.</p>
-<p>– Lásd, szólt Ilonka mondhatlan hamiskás mosolygással, én
-bátrabb vagyok tenálad. Te nem merted kezemet megkérni atyámtól; én
-megtettem helyetted és nem kaptam tagadó választ.</p>
-<p>A lovag egyszerre elkomorult.</p>
-<p>– Te elmondál neki mindent?</p>
-<p>– Találkozásunkat. A többit ő maga kitalálta; én mondám neki,
-hogy te szegény vagy, ő felkaczagott, megveregette arczomat,
-megcsókolt és azt mondta, hogy Kendefi is szegény, mégis neki adta
-nénémet.</p>
-<p>– Lásd azt nagyon rosszul tevéd, hogy titkunkat előtte
-felfedezted. A mit mondok, nem fogod érteni, de hinni fogod, hogy
-igaz. Sem atyád, sem rokonaid nem fognak tégedet nekem nőül adni,
-ha engem megismernek; okaik vannak rá, mikről sem ők nem tehetnek,
-sem én.</p>
-<p>– Nem értem, mi okaik lehetnek? Hogy szegény vagy, azt tudják
-már, ha családjaink ellenségek, én kibékítlek benneteket, ha más
-hiten vagy, majd megtérítlek én. Oh az én családom nem terem oly
-képtelen embereket, mint te gondolod. A Bethlenek jó szive
-mindenütt ismeretes, családi körünkben s az ország ügyeiben
-egyaránt.</p>
-<p>– Jól tudom. De van egy körülmény, melyet te nem ismersz, s mely
-korlátot emel szerelmem és szíved között. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> A
-Bethlenek az utolsó férfiig ellenezni fogják, hogy férjed lehessek,
-míg ha már az volnék, örömmel szorítanának karjaik közé.</p>
-<p>– Nem értelek. Nem értelek.</p>
-<p>– Ne is érts, csak higyj. Boldogságunk egyedül attól függ, hogy
-tudsz-e bennem eléggé bizni s tenni azt, a mire kérlek? A
-legközelebbi faluban értekeztem a lelkészszel, ki bennünket azon
-perczben összeadand, melyben előtte megjelenünk. Akarsz-e velem
-jőni?</p>
-<p>– Én szökve, atyám tudta nélkül?</p>
-<p>– De velem. Az én lovagbecsületem védpaizsa alatt. Esküdni nem
-szokásom, de szavamra mondom, hogy míg nőmmé leendsz, megőrzelek, s
-ha az lettél, megszerzem számodra mindenki becsülését és atyád
-áldását.</p>
-<p>Ilonka tétovázni, ingadozni kezdett. E pillanatban erőszakosan
-felszakasztaték az oldalajtó s a szerelmesek előtt Bethlen Gergely
-uram állott, meztelen karddal kezében.</p>
-<p>Ilonka nagyot sikoltva veté magát apja keblére s onnan lassan
-alácsúszva, annak lábaihoz omlott.</p>
-<p>Bethlen Gergely sok szóba kezdett, míg egyet ki tudott mondani.
-A lovag háttal állt a kandallónak s félkezével eltakarta
-arczát.</p>
-<p>– Suhancz! ordíta rá Gergely, kardja reszketett izmos kezében.
-Látom a te oldalodon is kard van. Húzd ki ilyen amolyan lélek fia,
-mert négy felé váglak.</p>
-<p>A lovag erre levette kezét arczáról s azt a tűz felé fordítva,
-méltóságteljes tekintettel nézett Bethlen szemeibe.</p>
-<p>Az öreg e pillanatra egyszerre átváltozott. A düh és meglepetés
-egy pillanatig küzdöttek arczán, egészen elkomorult, szemeit
-lesütötte, kardját a falnak támasztá s hüvelykujját övébe dugva,
-nagyokat mordult: Üm – igen – hm. – Azután mérgesen fordult Magdus
-felé: Vidd kisasszonyodat szobájába.</p>
-<p>Ilonka még jobban megrettenve atyja elkomorulásától, mint előbbi
-haragjától, átkarolta annak térdeit s reszketve könyörgött neki:
-<span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span></p>
-<p>– Hiszen te azt mondád, hogy nem fogsz arra haragudni, a kit
-szeretek, bárha szegény is.</p>
-<p>– Szegény? szólt az öreg úr metsző sarcasticus hangon. Az igaz,
-hogy elég szegény, nincs egyebe ennél a kis Erdélyországnál. Ő
-nagysága Apafi Mihály uram, a fejedelem.</p>
-<p>– Igen, az vagyok, szólt az ifju előlépve, s ha úgy akarod,
-leányod férje, kit fogadom, hogy boldoggá fogok tenni.</p>
-<p>– Oh atyám! szólt Ilonka örömrepesve csókolva atyja kezét.</p>
-<p>– Menj szobádba, viszonzá Gergely szigorú hangon. Itt nem rólad
-van szó többé, hanem Erdélyországról, s azzal karon fogva leányát,
-kivezette a teremből s azzal magukra zárta az ajtót.</p>
-<p>– Nagyságos uram, szólt Gergely visszatérve a fejedelemhez,
-sokat szeretnék kegyelmednek mondani, ha czudarság nem volna a
-magam házánál összeszidni a vendéget, bárha az ablakon jött is be!
-hanem annyit mégis megmondok kegyelmednek, hogy inkább hagyta volna
-kegyelmed leányomat összetépni a medvétől, mint hogy maga tépte
-össze. Mert hogy kegyelmed az én leányomat elvenni nem fogja, arra
-már aztán esküszöm.</p>
-<p>– Mi kifogásod van ellenem?</p>
-<p>– Ne méltóztassék tréfálni ez órában, nagyságos uram. Én vén
-ember vagyok, az eszem sem szállt még a lábam szárába. Vajmi jól
-tudja azt kegyelmed, hogy a kegyelmed fejedelemsége leendő
-házasságától függ. Nehány hónap mulva letelt a kegyelmed
-kiskoruságának ideje, s a számára kijelölt mátka, a Brandenburgi
-Márkio leánya azóta szintén felnőtt. Boldog lesz-e kegyelmed
-általa? az nem kérdés, de fejedelemmé lesz. Ha pedig egy ilyen
-magamforma nemes ember leányát veszi el kegyelmed, engemugyse az
-ágy alá vágta akkor kegyelmed a fejedelemsüveget.</p>
-<p>– Mit bánom én.</p>
-<p>– De bánom én és bánja az ország! Kegyelmed csak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_134" id="Page_134">-134-</a></span> egy
-ember, én is csak egy vagyok, mi élhetünk, halhatunk, a hogy
-Istennek tetszik, de most Erdély jövendőjéről van szó, s mi nem
-fogjuk tűrni, hogy a kegyelmed szerelmessége miatt elveszszen az
-ország. Ha kegyelmed most elveszti a fejedelemséget, soha sem lesz
-itt többet úr a magyar. Menjen innen kegyelmed Isten szent hírével
-s teljesítse azt, a mit az ország rendei határoztak. Ilonka
-kegyelmed neje nem leend. Leányom szive megszakadhat, az enyém vele
-szakadhat meg, de kegyelmed még sem fogja őt birni, mert
-Erdélyország sorsa előbbvaló. Kegyelmed meggyalázta házamat; –
-ellenségeim meg fogják tudni; – leányom hírneve oda lesz; de azért
-kegyelmed nem fogja őt nőül venni, mert Erdélyország sorsa több,
-mint az én becsületem… Kegyelmed apja sok jó magyar nemest
-lenyakaztatott, kegyelmed örökölte apja nevét, öröklendi apja
-vérszomját is; én tudom, hogy magam leszek az első, kinek fejét
-kegyelmed, ha fejedelemmé lesz, leütteti és azért mégis
-kényszeríteni fogom kegyelmedet, hogy fejedelme legyen Erdélynek,
-mert az én fejem semmi ott, hol Erdélyország sorsáról van a szó.
-Most Isten áldja meg nagyságodat.</p>
-<p>Ezt mondva Gergely úr, fejébe rántotta elülről hátulról kis
-veres sipkáját, s keserű elkomorodással fordult el az ifju
-fejedelemtől, ki némán, leverten, összefont karokkal bámult a
-kandalló hamvadó tüzébe, s egy szót sem birt viszonozni az ősz
-honfi feddő szavaira.</p>
-<p>– Még egyet uram, szólt Gergely visszafordulva az ajtóban. A mit
-mondtam, mind komoly, megmásolhatlan szó volt s én rajta leszek,
-hogy szavamat megtartsam; azért ha kegyelmed mint igaz nemes ember
-azt nem akarja, hogy leányomat ezentúl elzárva tartsam mint egy
-apáczát, lovagi kötelességének ismerje hozzá többet soha nem
-közelíteni.</p>
-<p>A fejedelem szomorúan távozott el a toronyból. Gergely magához
-vette az ajtók kulcsát s visszatért vendégeihez.</p>
-<p>– Csak igyanak kendtek, semmi baj sem volt, semmi, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> szólt
-közéjök lépve, jó kedvet erőltetve arczára, hogy szinte csikorgott
-bele minden vonása. Egy kis izé – aztán semmi egyéb; bolond tréfa,
-majd halálra nevettem magamat. Haha! Egy csatlósom furcsán járt
-Magdussal, hahaha az ördögbe.</p>
-<p>Hanem e nevetés közben úgy megszorítá az ezüst kupát, melyet
-kezébe fogott, hogy a két oldala összehorpadt s a bor kiömlött
-belőle. A vér elfutotta szemeit.</p>
-<p>– Ejh, milliom istennyila! kiálta falhoz vágva a serleget, nem
-megy már nekem a tettetés, hisz leolvashatják kendtek az arczomról,
-akármit beszélek, hogy meg vagyok gyalázva.</p>
-<p>– Mit? mi történt? kérdezék a vendégek.</p>
-<p>– Hát egy suhancz, valami siheder, még leányommal barátságot
-mert kötni, beszélt Gergely úr, ellobbant haragja után ismét
-magához térve, hogy új mesét mondjon vendégeinek. De kiadtam a
-ficzkónak az útat, jól járt, hogy ott nem vetettem le, a hol
-feljött, az ablakon.</p>
-<p>– De hát inkább kényszeríteni kellett volna, szólt közbe a pap,
-hogy ha hírbe hozta a leányt, tegye nejévé.</p>
-<p>– Majd én egy sehonnainak adom a leányomat, egy koldusnak, szólt
-tettetett pattogással Gergely úr, soha bizony.</p>
-<p>– Hisz az elébb egészen máskép beszélt kegyelmed ezen a helyen,
-feddőzék a pap, igen okosan mondá, hogy nem tekint vagyonra,
-születésre, csak leánya szeresse a kit választott.</p>
-<p>Gergely úr feje főtt a lelkész beszéde alatt, szemei karikát
-hánytak, szerencsére a serleget már eldobta, mert különben baj lett
-volna; még beszélt volna a lelkész, de Gergely úr egyszerre olyat
-csapott öklével az asztalra, mint a menydörgő mennykő, s
-felordított, a hogy kifért a torkán:</p>
-<p>– Az akkor volt! Én tudom mit beszélek! Hagyjon kend nekem
-békét. <span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span></p>
-<p>Erre fölkelt Bethlen Miklós s Gergely urat átölelve,
-visszaülteté székére, fülébe súgva:</p>
-<p>– Legyen kegyelmed nyugodt, mi mindent tudunk, a látogató a
-fejedelem volt.</p>
-<p>Gergely úr lankadtan esett székébe vissza, mint ki álomból
-ébredett föl.</p>
-<p>– De kiadtam neki az útat, dörmögé az őt értőknek.</p>
-<p>– Kegyelmed igaz hazafi, szólt Bánfi, megrázva a kezét az
-öregnek.</p>
-<p>– Ezt nem hagyjuk megtörténni soha, mondá szilárdul Bethlen
-Miklós, s a három férfi könyes szemekkel nézett össze, míg a pap
-sehogy sem tudta magának kimagyarázni, hogy micsoda nagy hazafiuság
-lehet abban, ha az ember nem adja a leányát annak, a kit
-szeret?</p>
-<h3>A TATÁROK.</h3>
-<p>Még nehány napig mulatának Bethlen vendégei Küküllővárban;
-ezalatt a családi tanácsban elhatározták, hogy minden kisértet
-elkerülése végett legjobb lesz Ilonkát addig, mig a fejedelmet
-elfelejti, Nagyváradra küldeni egyik rokonához; a minthogy egy
-reggelen meg is indult vele az egész atyafiság, szánkákra rakodva.
-Maga Gergely úr Gernyeszegi Menyhért urammal egy szánon, másikon
-Ilonka Magdussal, harmadikon Bethlen Miklós és Bánfi Mihály. Egész
-Bethlenig semmi bajuk sem történt, hanem ott már annyira behordta a
-szél az utakat hóval, hogy a legnagyobb erőlködés mellett sem
-hatolhattak tovább Szászvölgyénél, ott pedig teljes lehetetlenség
-volt a szoroson keresztül törniök, mielőtt a falusi népség a
-lapáttal útat hányandott a hótorlatokon s e miatt kénytelenek
-voltak ott éjszakázni a kis faluban.</p>
-<p>Szerencsére Magdus apja, András gazda, ott azon faluban lakott,
-s épen otthon tartózkodott, elkéredzve a fejedelemtől, s az ő
-házánál az úri vendégek legalább tűrhető éji tanyára találtak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span></p>
-<p>Ott elrendezték magukat, a ki hogy fért. A kocsisok az akolban,
-András és Magdus a konyhában, míg az urak a nagy lakó szobát
-foglalták el, Ilonkának egyedül engedve a kis benyilót menyezetes
-nyoszolyájával.</p>
-<p>Már jól behaladt az éjszakában az idő, az alvók különféle
-hangokon horkoltak, midőn egyszerre irtózatos ordítás hangzik szét
-a faluban, nyargaló paripák verik föl a csendet s az egyszerre
-kigyulladt tűz rémes világánál száz rémalak tünik elő, ordítva,
-gyors paripákon, idegen öltözetben.</p>
-<p>– A tatárok! a tatárok! hangzik a vészkiáltás a felriadt
-lakosság házaiból. A fekete, szegletesfejű, szélesszáju alakok,
-mintegy lovaikhoz nőve, benyargalnak az udvarokba, kanóczot vetnek
-a háztetőkre, kötélre fűzik a kirohanókat s lemészárolják az
-ellenállót. Asszonysírás, halálhörgés, káromkodás nőttön növő zajba
-vegyül, melyből kihallik olykor a félrevert harang
-vészkondulása.</p>
-<p>Bethlenék hirtelen talpra ugrottak; mire széttekintének, már a
-tatárok elfoglalták az ablakokat, a künn kapott cselédséget leverve
-lábairól, s a tornáczajtót kezdék döngetni.</p>
-<p>– Ehen van ni, kiálta fel a pap. Az Isten büntetése, a miért nem
-akarta kegyelmed leányát ahhoz adni, a kit szeret, hanem
-megszöktetni előle, most már a pogány veszi el.</p>
-<p>– Ne papoljon kend most nagytiszteletű Gernyeszegi Menyhért
-uram, hanem lásson egy fokos után s álljon velünk együtt az ajtóra,
-vagy menjen Ilonkát biztatni.</p>
-<p>A pap úgy tett, a hogy mondva volt: bement Ilonka szobájába, ki
-ijedtében fél ájultan hevert ágyán; egy vigyorgó tatár féltestével
-már bemászott az ablakon, de a kihez Menyhért uram úgy vágott egy
-karos széket, hogy menten visszaesett a honnan jött.</p>
-<p>Másfelől ez alatt három tatár már betörte a tornáczajtót, az
-egyik lovas bement a konyhába. Azt ugyan András gazda fokosával úgy
-főbe kollintá, hogy a lova <span class="pagenum"><a name="Page_138"
-id="Page_138">-138-</a></span> alá esett, de a másik kettő pányvát
-vetett az öreg legény nyakába s lerántva a földre, elkezdé annál
-fogva kifelé hurczolni.</p>
-<p>Magdus csak nézte ez ideig, mintha sóbálványnyá vált volna, a
-viadalt, de a mint látta, hogy az apját húzzák-vonják a földön,
-felsikoltott s egy fejszét kapva a szegletből elő, neki rohant az
-egyik tatárnak, s egy kegyetlen elbúsúlt csapással ketté hasította
-annak fejét. Az utolsó tatár aztán nem volt rest, hanem elszaladt a
-hős leány elől, ki visítozva hajította utána a véres fejszét.
-András gazda erre kivetette a pányvát nyakából, s fejére rántva
-hirtelen a levágott tatár csalmáját, s felkapva annak lovára,
-bekiálta az urakhoz: Csak védjék magokat kegyelmetek, én addig
-elfutok segítségért.</p>
-<p>– Eredj fiam Küküllőre, kiálta utána Gergely, vagy menj Bethlen
-várba, vagy a hol legközelebb találod az atyafiak banderiumát és
-mondd meg a kit ott találsz, hogy a ki leányomat megszabadítja,
-legyen bár akárki fia, kezével jutalmazom meg!</p>
-<p>András hallotta a biztatást, s erre a helyett, hogy Küküllőnek
-tartott volna, Balázsfalva felé fordította a ló száját, s a tatárok
-között szerencsésen keresztül nyargalva, kik csalmájáról társuknak
-tekinték, tova iramlott a faluból.</p>
-<p>Az urak ezalatt hirtelen elkészültek a védelemre; három
-lőfegyvernél nem volt több velük, de mindnyájának volt legalább
-kardja. A benyiló ablakát eltorlaszolták szekrényekkel s oda
-álliták a papot és Magdust, maguk ezalatt a lakszoba ajtaját és
-ablakait foglalva el. Néha tettek egy-egy lövést, midőn valamelyik
-tatár kanóczot készült vetni a födélre; a lövés után szétfutottak
-az ostromlók s ismét újak jöttek helyettük.</p>
-<p>Végre a tatárok az átelleni házakat gyujtották meg, hogy a láng
-átcsapjon a szomszéd födélre; a ház elé ültetett terebélyes hárs-
-és diófák egy ideig elfogták a zsarátnakot, de végre a házra
-lövöldözött égő nyilaktól csakugyan <span class="pagenum"><a name=
-"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> belekapott a tűz a
-háztetőbe, s egy percz alatt lángban állt az egész épület. A
-tatárok ujjongattak. A bent levők Istenre bizták lelküket. Történt
-azonban, hogy András gazda teheneket tartván, az előtti napon
-tengerikórókat vett meg egy oláhtól, melyeket azon havasan
-kiterítgetve a padláson, az égő háztető tüze nem birt a nedves
-kévéken keresztül a gerendákig terjedni, s ekként leégett az egész
-tető, a nélkül, hogy a házban levőknek csak egy hajszáluk is
-meggörbült volna. Ekkor a tűz világa mellett egy nagyképű
-tatármurza lovagolt elő, macskabajuszával, piszkos, de aranyos
-öltözete mutatta rajta a vezért; ez mérgesen ordított az
-ostromlókra, kik már sok holtat vesztettek s még közel sem
-juthattak az ostromlottakhoz. A murza fogott egy nagy vas
-buzogányt, s azzal ütögetve az ostromlók hátát, ekként buzdítá őket
-nagyobb vitézségre, mire a tatárok közelebb kezdtek nyomulni a
-házhoz, s csákányokkal kezdték annak falait bontogatni; már egy
-jókora nyilást törtek a benyiló falán, s miután az már közel volt a
-beomláshoz, Gernyeszegi uram kénytelenült Magdussal és Ilonkával a
-lakszobába vonulni.</p>
-<p>Ide szorultak össze mindnyájan. Bánfi Mihály egy kőütéstől
-eszméletlenül hevert a földön, Bethlen Miklós vállában egy nyil
-volt betörve, a fegyverek mind ki voltak lövöldözve, Gergely
-puskájában volt az utolsó töltés.</p>
-<p>– Ajánljuk lelkünket Istennek atyafiak, monda Gernyeszegi
-Menyhért s aztán védjük magunkat férfiak módjára, s ezzel egy rövid
-imádságot mondva el, melyet a többiek utána rebegtek, fölkapta
-Bánfi kardját s a másik két férfiuval kiállt a végharczra, középre
-fogva az elalélt Ilonkát s várva elhatározottan az ostromlókat,
-kiknek ütései sűrűen hangzottak ajtón és ablakon.</p>
-<p>Egyszerre a két ablak közötti fal leomlott, tág kilátást nyitva
-az ostromló csoportra: «Isten velünk!» kiáltának a védő férfiak,
-kardjaikat kimeresztve, a midőn e pillanatban egyszerre ismerős
-trombitaszó harsogott fel az ostromlók háta mögött, s a füst és
-láng közől egy háromszínű, <span class="pagenum"><a name="Page_140"
-id="Page_140">-140-</a></span> kék, sárga, veres zászló lobogója
-látszott közeledni.</p>
-<p>– Istené a dicsőség! jön a szabadulás! kiálta feléledt
-buzgalommal a pap, s a megriadt tatárok hirtelen visszafordulva, az
-újon érkezők elé tolultak.</p>
-<p>A csata rövid volt, nehány percz alatt keresztül törte magát a
-rendetlen csordán a kis segédcsapat, alig volt negyven-ötven ember,
-de mind jól felfegyverezve, s villogó kardjaik csapása alatt
-hullott a tatár, mint a tök.</p>
-<p>Elől egy délczeg lovag, leeresztett aczélsisakján két sastoll
-meredt föl; oly sebesen tört magának útat az ostromlott ház felé,
-hogy társai alig birtak nyomában maradni. Néha körülfogták, de ő
-jobbra-balra vágott s ismét tisztában volt.</p>
-<p>– Derék fiu vagy, akárki légy. Engem úgy segéljen, megérdemled
-leányomat, kiálta Gergely úr.</p>
-<p>– Ni, hogy villámlik a kard kezében! a hova vág, nem kell annak
-másik csapás. Nézz oda Ilonka, ha meglátod, lehetetlen, hogy belé
-ne szeress.</p>
-<p>Ilonka fölveté szemeit, s a mint meglátta a küzdő lovagot,
-mintha valami megdöbbentő sejtelem kapta volna meg szivét, két
-kezét keblére tette s térdenállva fölemelé szemeit az égre és
-sóhajtott és az ég meghallgatá a mit kivánt.</p>
-<p>A szabadító ezalatt egészen a ház elé jutott, s már szinte
-megmenté Bethlenéket, midőn az utcza tulsó feléről új csapattal
-jött rá: a murza.</p>
-<p>A nagyképű, macskabajuszú ember, szegletes fejével, villogó
-szemével és fogaival, vörös csalmájával, pokoli jelenetként
-száguldott elő fekete paripáján, az égő házak között. A lovag
-megállt előtte, s rövidre szedve kantárszárát, hátrahúzta paripája
-nyakát s fölágaskodott a kengyelben, kardját szeme elé tartva. Azon
-pillanatban, midőn a murza oda ért, s görbe sarlóalakú kardját az
-ifju fejének mérte, egyszerre lebukott ez lova nyakára s egy
-gömbölyű, alulról fölfelé intézett csapással oly mesterien
-<span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span> vágott a murzához, hogy annak ugyanazon
-pillanatban a kardja jobbra, a feje balra repült.</p>
-<p>Az oda érkezett tatárság ez eseten elrémülve, hirtelen
-megfordítá kantárszárát s ott hagyva a győzteseknek rabjait és
-martalékát, elfutott az éjszakában.</p>
-<p>– Jókor jöttünk-e? kiálta András gazda, nem gondolva leégett s
-szétrombolt házával, csak vendégeivel.</p>
-<p>– Erős várunk nekünk az Isten, szólt ünnepélyesen Gernyeszegi,
-letéve kezéből a kardot.</p>
-<p>A mentő lovag leszállt lováról s oda jött a megmentett
-csoporthoz.</p>
-<p>– Légy üdvöz derék lovag, szólt kezét nyujtva eléje Bethlen
-Gergely. Én Isten előtt ez órában szent fogadást tevék, hogy a ki
-meg fogja menteni leányomat, nem keresem családját, hitét,
-vagyonát, neki adom nőül. Azért akárki légy, ha még nőtlen vagy, s
-magad is úgy akarod, fogadd őt kebledre, s légy szeretve általa,
-úgy a hogy megérdemled.</p>
-<p>– Köszönöm, szólt a lovag elfojtódott hangon, és elfogadom, s
-azzal megfogva a gyöngéd hajadon kezét, oda vonta őt keblére.
-Ilonka, a mint a lovag keze az övét érinté, megtört erővel
-hanyatlott alá, ha a lovag karjaival át nem öleli, alélt termete a
-földre rogyott volna, alig eszmélt magáról többé. Nagytiszteletű
-Gernyeszegi Menyhért uram áhitattal rebegé, karjait kiterjesztve
-fölöttük: «az ég áldása legyen rajtatok».</p>
-<p>– Ámen! monda a lovag és sisakját leemelte fejéről.</p>
-<p>Mindenki ráismert egyszerre.</p>
-<p>A férfiak hátrarezzenve, Ilonka felsikoltva s karjait görcsös
-erővel kulcsolva az ifju nyaka körül, kiálták egyszerre:</p>
-<p>– Apafi Mihály!</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Nehány hónap mulva Balázsfalván tartotta a fejedelem menyegzőjét
-Bethlen Ilonkával. Jelen volt az ország színe, java, s annyi ember
-között egy sem volt, a ki szomorú ne <span class="pagenum"><a name=
-"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> lett volna, csupán az
-ifju pár volt boldog és vidám. A legközelebbi rokonok úgy jártak
-ott alá s fel, mint temetéskor a megszomorodott felek. A menyegzői
-pompából kirítt az arczok búja.</p>
-<p>Mikor a fejedelem szép menyasszonyával megkezdte a tánczot, a
-vendégek egy része fölállt tiszteletből, más része ülve maradt és
-duzzogott.</p>
-<p>– Miért nem tisztelik meg kegyelmetek a fejedelmet, hogy
-felállnának? szólt Apor István uram, akkori főkincstárnoka
-Erdélynek, az ülve maradtakhoz; mire egy közőlök, Sárosi János
-uram, daczosan visszaszólott:</p>
-<p>– Elugratta biz ő kegyelme a fejedelemséget!</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Apafi boldogul élt sokáig szép nejével, hanem Erdély csakugyan
-nem látott több fejedelem-temetést.</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span></p>
-<h2>A HARGITA.</h2>
-<p class="center">(Székely népmonda).</p>
-<p>A mint Maros-Vásárhelyről a szép tavaszi zöld tájon nyugat felé
-eltekintünk, a zöld lombos hegyek közül a kéklő távolban egy magas
-bércztömeget látunk kiemelkedni, melynek homloka most is fehér,
-befödve hóval, onnan csak a hő nyár szokta elűzni a telet.</p>
-<p>Ez a Hargita bércze.</p>
-<p>Napokig látszik emelkedni a feléje közeledő utas szemei előtt s
-Székely-Udvarhelyen túl elkezdődnek a rengetegek, melyek őt mint
-rémes ősanyát fogják körül.</p>
-<p>E bérczek, ez erdők között van legtöbb, legrégibb emléke a
-magyar nemzetnek, elpusztult várak az ormokon, néhol már csak a
-puszta ormok, miket az emlékezet még mindig váraknak nevez; a bércz
-és a nép szelleme még őrzi Buda emlékét, Attila testvéreét, s
-legkedvesebb nejének nevét viseli a Rika-bércz, már több mint
-ezernégyszáz esztendő óta.</p>
-<p>E messze korról már csak mondáink sincsenek; hagyjuk az óriást
-pihenni, kinek léptei megrendíték a földtekét, s vonuljunk vissza a
-közelebb eső korba, hová a népköltészet láthatóbb alakot
-rajzolt.</p>
-<p>Hol a Nagy-Mál bérczei kezdődnek a Hargita oldalában, egy mély
-völgytorokba beékelve fekszik egy roppant tekealakú bércz, fákkal,
-virágzó bokrokkal benőve mindenütt.</p>
-<p>Köröskörül egy óriási sziklafal emelkedik vele átellenben:
-egyenesre hasított bércz, fa és bokor nélkül, hegyesen <span class=
-"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> végződő
-csúcsokkal, mintha góth templomok tornyait rakták volna egymásra, e
-meredek kopár szirtfal mint egy szédületes bástya fogja ama szirtet
-körül, hozzájárulhatlanná téve azt. E szirtfalat nevezik, méltó
-néven, az Erős sziklának.</p>
-<p>E borzasztó magasból letekintve az átelleni szirt kopárabb
-részeire, itt-amott nagy ajtószerű nyilások tünnek fel azon, melyek
-mély sötét üregek lételét sejtetik. Ez üregekhez van a székely
-népnek legtöbb mondája csatolva.</p>
-<p>A völgyvágányban, melyet a két összeérő meredek bércz képez,
-vágtat keresztül egy sebes hegyi folyam, a Vargyas vize, néhol, a
-mint a völgy szélesebbre tágul, kőrisfákkal benőtt szigeteket
-képez, másutt összeszorul a két sziklafal közt, s tombolva,
-harsogva rohan végig a simára koptatott gránittömeg fölött, végre
-egészen útját állja a bércz, ott tajtékot turva rohan be a sziklák
-alá, ki tudja mely örvénybe? s a másik oldalon tör ismét elő,
-sárosan, zavarosan, ki tudja mily salaktól?</p>
-<p>Egyetlen hozzájárulható útja a Nagy-Mál barlangjainak e patak
-medre. Egy másik út, mely a bércz oldalában visz el, csak vakmerő
-istenkisértők számára való, az élet minden lépésnél omlatag fűves
-sziklákon, gindár kőfali növények gyökerein függ, miken szorosan a
-sziklára fekve lehet odáig hatolni, hol a patak buvó vize eltünik,
-s ott egy-egy korhadt fa, melyet a szél kidöntött, vezet át a tulsó
-bérczre.</p>
-<p>E bércz volt hajdan a székely nép mentsvára, és azon üregek,
-miknek nyilásait látjuk, messzeterjedő teremeik sorozatával a
-biztos lakás, a hol a szorongattatások napjaiban megvédte őket az
-Isten.</p>
-<p>Még most is legtisztábban imádják Istent, legjobban szeretik a
-hazát, a kik a Hargita bérczei közt laknak.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Sok van még a föld felett és a föld alatt, a miről a bölcsek
-semmit sem tudnak. <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span></p>
-<p>Gyakorta a pásztorok, kik az Erős alatt legeltetnek, késő
-holdvilágos éjszakákon, midőn elcsendesült minden, vad vijjongás
-hangjait hallják át a Nagy-Mál üregeiből.</p>
-<p>Ilyenkor a földi emberek tartanak ott mulatságot, kijönnek
-vígadni, ujjongatni a szép holdfényre, családjaikkal, apró
-gyermekeikkel, tágas körbe összefogóznak és elkezdenek tánczolni,
-fürödnek a sebes vízben s üldözik a pisztrángokat, felmásznak a
-nagy bükkfára s viaskodnak a mókusokkal, néha le is győzik őket,
-bukfenczet hánynak és czigánykereket a harmatos fűben, hajigálóznak
-a makkokkal, egymás nyakába ülve lovagolnak s hintálóznak a hajló
-kőrisfák ágain; közbe mintha ezüst csengetyű szólna.</p>
-<p>Egy kiáltás a tulsó bérczről, egy emberi hang nesze és rögtön
-elhallgat minden, vége a sikoltozásnak, az ezüst csengetyűszónak, a
-kicsiny fürgencz emberkék szétfutnak egyszerre, be a kőhasadékokba,
-le a sötét üregekbe, csak másnap látszanak meg lábnyomaik a nedves
-iszapban, mintha apró gyermekek jártak volna ott lábujjhegyen.</p>
-<p>Kik és mik ez apró lények, ezek a barlanglakó emberkék, kik
-kerülik a napvilágot és az emberi szemek tekintetét?</p>
-<p>Kik voltak az óriások, a kik az emberi nem lételét megelőzték,
-kiknek roppant karcsontjait mély föld alól ássák föl olykor s
-bámulnak rajtok? Kik elenyésztek mindazon őslakóival együtt a
-földnek, melyek egyidomúak voltak velök, az óriási emlősök, a
-rémnagyságú húsevő állatok, a milyenek ha most élnének, kiirthatnák
-az egész élő világot.</p>
-<p>Kik és mik voltak ezek? s mért vesztek el? helyet adva a kisebb
-emberi fajnak, mely az ő lételök alatt talán épen úgy rejtőzött
-barlangokban, üregekben, félve az óriások szavától s várva az időt,
-melyben majd azok kivesznek, talán épen így vigadtak elnémuló
-éjszakákon megjárhatlan barlangok közt, s így futottak széjjel, ha
-a roppant mastodon mérföldekre hangzó ordítása hallék, ha
-<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> a mammuth megszólalt, ha az ősvilági
-szarvorrú röfögve recsegtette a fákat, ha a Tritonok, a Gygászok
-egymással beszélni kezdettek, mély, mennydörgéshez hasonló
-hangon?…</p>
-<p>Ezek az apró emberek itt a föld alatt, a sziklák repedéseiben, a
-barlangok mély üregei közt mind azt hiszik, arra várnak, hogy majd
-egyszer az emberi faj is kivesz, miként elébb az óriások, háború,
-özönvíz, döghalál megirtják, megritkítják őket; kivesz közülök a
-szerelem, nem fognak nősülni többé, megromlanak, elpusztulnak, az
-utolsó is elhull, elhal, s ekkor övék lesz a világ, ekkor ők
-támadnak elő, kijönnek szikláik hasadékaiból, építenek ők is
-városokat, megigázzák a folyót, a tengert s lesznek örökös urai a
-földnek.</p>
-<p>Régen várnak már erre az időre.</p>
-<p>Ki-kijönnek hallgatózni: van-e még nesz a világban? hallik-e még
-a harangszó? tisztelik-e még az Istent, szeretik-e még egymást az
-emberek? s aztán ismét visszatérnek. Még várni kell, még várni
-kell! még száz évig, ezer évig. Még várni kell.</p>
-<p>Azalatt szorgalmasan gyűjtenek a jövő időkre: aranyat, ezüstöt,
-a mit a föld alatt találnak, elhullatott műszereket, miket az
-emberek elvesztettek, s ők éjjel összekerestek; a madarak tollait,
-miket azok a mezőn elhullattak, a bárányok gyapját, mely a tüskéken
-fennakadt; a tarlókról, vetésekről ellopkodják a gabonát s
-felhalmozzák azt földalatti üregeikben. Ilyenkor kemény harczaik
-szoktak esni a darvakkal, melyek szintén azon időben látogatják a
-mezőket. A földész gyakran reggelenkint el nem tudja gondolni,
-honnan hullottak a vércseppek garádja bokraira, de halottaikat,
-sebesülteiket soha sem hagyják hátra, hanem elviszik magukkal s
-eltemetik oda a mély, mély üregekbe, mik félig telve vannak már
-porladó csontokkal.</p>
-<p>Néha éjszakánként seregestül előtódulnak üregeikből, s nagy zaj
-és énekszó mellett járnak körül az erdőben, s ha ilyenkor emberszó
-hallik közel, nem futnak szét, hanem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> inkább felordítnak, hogy
-a közeledő megrettenve fordul vissza.</p>
-<p>A köznép borzadva gondol a törpék éjszakai búcsújárására, mert
-az rendesen közelgő országos vész jöttét szokta megjósolni. A mi
-nálunk csak alvó ösztön, a rossznak és jónak előérzete, az e
-rejtett lényeknél kifejlett tehetség; ők ott a sötétben megérzik,
-mikor jő közelgő földrengés, mikor döghalált lehellő szelek a föld
-népeire, mikor készülnek az árvizek s az éhhalált hozó aszály,
-mikor dübörög a föld közelgő százezrek lovai patkóinak alatta? Ők
-betekintnek a rejtett aknákba, hol a földalatti olvadt tűz folyik s
-honnan a mérges gőzök hevítve, szikkasztva emelkednek a föld
-felszínére, megbolondítva az emberek lelkeit, hogy egymás ellen
-támadjanak s önfajukat segítsenek irtani, e kis törpék ott a föld
-alatt úgy örülnek, úgy tapsolnak, úgy sikoltoznak: az emberek
-pusztulnak, vesznek; pusztulnak, vesznek! lemennek a földbe, itt
-hagyják az eget. Mert hisz az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem
-a föld legalsó fűszálainál; óh ezt a kis törpék olyan jól tudják.
-Ilyenkor nappal is elő mernek jőni, kiülnek a hegyek tetejére s kis
-piros szemeiket elárnyazva kezeikkel a szokatlan fény előtt, végig
-nézik kiváncsian a gyönyörű szép világot, a zöld erdőt, a tarka
-mezőket, a kék távolt, mely majd mind örökségül jut reájok, s
-olyanokat sikoltanak örömükben!</p>
-<p>Amott távol égő falvak füstje látszik, itt a síkon tomboló
-seregek ütköznek egymással, amott temetésre szól a harang, s hallik
-a kisérő gyászének. Az emberek pusztulnak, vesznek; pusztulnak,
-vesznek! Nem sokára megeszik egymást, a hogy az óriások tettek
-egymással. Eltávoznak az Istentől, megtagadják a szerelmet, mely
-őket eddig megtartotta, mely elszaporítá őket szerte, és most
-áruczikké fajul, mint más akármi fűszer, mely a vért ingerli;
-minden romlik, minden bomlik, rothad, porlad ország világ, szívben
-féreg, vérben méreg, a lelket elnyeli a lég, a testet visszakéri a
-föld, az ember mindig kevesebb lesz, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> csak a lég és föld leszen
-több, utoljára egy országban csak egy marad; az hogy fog majd
-csodálkozni, ha mindenütt, a merre bujdosik a világban, új népet
-lát erdőn, mezőn, a melyet ő nem ismer, de a mely őt jól ismeri,
-halálára régen számol, s utoljára ez az egy is lefekszik, mély
-folyók partja alá rejtve magát, hogy csontjaira ne találjanak. Épen
-mint az óriásokkal történt.</p>
-<p>A kis törpék úgy örülnek!</p>
-<hr class="tb" />
-<p>Az ezerkétszázadik esztendő után következő félszázadban nagy
-örömük leve a Nagy-Mál-barlangi kis törpéknek; hogy valahol nagy
-veszedelem van készülőben, azt a köznép éjszakai búcsújárásaikból
-bőségesen megtudta, mely alkalommal annyira ment a kis troglodythok
-merészsége, hogy egész a közel homoród-almási falu aljáig
-ellátogattak nagy csapatostul, mikor sötét éjszaka volt s a rájok
-uszított kutyákat kövekkel hajigálták meg. Nyilván eljöttek
-barlangjaikból, mert egész éjjel lehetett visító szavaikat hallani,
-s ha némely bátrabb férfiak kiindultak ellenök kézíjakkal, hogy
-majd megnyilazzák őket, mire odajutottak, honnan a lárma jött,
-semmit sem találtak, az apró éji alakok úgy el tudtak rejtőzni
-egyszerre, s a mint azok hátat fordítának, ismét rákezdék a
-rettentő süvöltést, úgy, hogy nem lehetett aludni miattok.</p>
-<p>Ezen években a nagy pusztító Dsingiszkán három millió embert
-kaszált le a földről, s halála történvén, három fia megosztá egymás
-között a világot, s mindenikre esvén ötszázezer harczos,
-elhatározák, hogy három felé megindulnak, és mennek odáig, a hol a
-világnak vége van és elpusztítanak mindent, a mi előttük áll,
-kiirtva gyermeket, aggot és férfit.</p>
-<p>A barlanglakó gnómok megtudták e dolgokat a buzaevő madaraktól,
-melyek seregestül vándoroltak el azon tájakról, miken ember nem élt
-és a sziklai keselyüktől, melyek eléje siettek a pusztító hadnak,
-ki számukra aratott az emberekben. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_149" id="Page_149">-149-</a></span></p>
-<p>A futó madarak után nem sokára jöttek a futó népek.</p>
-<p>A havasokon keresztül csapatonkint menekültek kunok, oroszok,
-lengyelek, oláhok, többnyire aggok és nők s árva gyermekek, mert a
-férfiak elhullottak már a csatamezőn s a Hargita viszhangjai egy
-rémkiáltást tanultak meg zengeni:</p>
-<p>– Jön a tatár!</p>
-<p>A tatárok! Félördögök, félemberek, vastag, szegletes fejeik,
-lapos orruk, kiálló csontos pofáik, kegyetlen, villogó, apró fekete
-szemeik, széles szájuk, szétálló hegyes fogakkal; bajuszuk,
-szakálluk, mint a hiuz sertéi; apró, kifáradhatlan lovaik keresztül
-hágnak a legmeredekebb bérczeken, átúsztatnak a megáradt folyón, ha
-erdőt találnak maguk előtt, azt levágják s mennek odább; ha
-találnak hadsereget, levágják, mennek odább; ha van előttük
-kerített város, betemetik árkait halottal, földdel egyenlővé
-teszik, mennek odább. Meg nem állítja őket semmi, sem a férfiak
-kardja, sem az asszonyok könye. A hol boldog nemzetek éltek, oly
-simára tapodják az egész országot, a milyen volt a teremtés
-harmadik napján.</p>
-<p>Hová fussunk? merre fussunk? Ellentállani ki volna erős? Kard
-nem fogja, nyil nem járja ezt a pokolbeli népet. Meg nem
-birkózhatik velök, a ki anyától született.</p>
-<p>Egyet gondola Ugron Ábrahám, Udvarhelyben a legvénebb férfi,
-első papja a székelyföldnek, azon módon őszszakállas, a hogy még a
-rhabonbánok voltak, kik csak két emberivadékkal elébb multak el.
-Mind karral, mind észszel nagy hatalmú volt a jó pap, sokakat
-megtéríte ékesszólásával az igaz hitre, megnyitván előttük a
-mennyországot, sokat pedig külde pokolra, levágván éles kardjával,
-kik a hit ellenségei voltak.</p>
-<p>Most kifőzve jól a tervet, a mely szivében fogamzott, kimene az
-erdőre s vágván ottan szép egyenes mogyorófa vesszőket, azokat
-megfaragta négyszegletüekre s minden oldalát tele metélte egyenes,
-keresztül kasul vágott vonásokkal, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> mintha volnának azok a
-nyomtatók és cséplők rovásai.</p>
-<p>Ezek az egyszerü vonalak voltak a régi magyarok betüi, mielőtt a
-latin betüket megismerték, még azon időkben a székely irástudók
-ilyformán közlötték egymással izeneteiket, felvésvén azokat
-mogyorófa vesszőkre, és papirosnak, tintának még akkor hire sem
-volt köztük.</p>
-<p>E vesszőket pedig elküldözé szerte a falvakban levő papokhoz, a
-melyekből azok a következő dolgot érték meg:</p>
-<p>Mindnyájan, kik csak élő emberek találkoznak a környékben,
-kerekedjenek fel minden marháikkal egyetemben s a mit birnak
-gabonában, azt hozzák el magukkal a nagy-máli barlangba, ott a hogy
-férnek, rejtsék el magukat az ellenség dühe elől, s várják el Isten
-hirével, míg a veszedelem keresztülfut fejük felett.</p>
-<p>Ő maga pedig hat bátor ifju legényt maga mellé vevén, fáklyákkal
-neki indult a földalatti üreget szemügyre veendő, ha vajjon elfér-e
-benne annyi tenger nép?</p>
-<p>A kik meghallák szándékát, fejet csóváltak rajta, a barlang
-szádában jártak néha kiváncsi pásztorok s ismerék annak
-terjedelmét: nem fér el abban csak egy falu népe sem.</p>
-<p>Ugron bizott az Istenben s e gondolatot tőle jöttnek hivé.</p>
-<hr class="tb" />
-<p>A kis törpék a nagy barlang teremében vigan voltak. Kezeikkel
-összefogózva nagy karéjt csináltak, körül tánczolva egy, a középre
-tett emberkoponyát, melyet valahonnan a temetőből loptak ide.</p>
-<p>Olykor megálltak a tánczban, feltartott orral szaglászva a
-barlang száján beható szellő után, mintha tetszenék nekik a
-halálszag, melyet az magával hozott.</p>
-<p>Rútak voltak egytől egyig; nagyon jól tevé a természet, hogy a
-sötétséget rendelé nekik lakhelyül, mert ha kijárnának a világba,
-terhes asszonyok képzelődése csodaszülöttekkel népesítené meg a
-földet. Karjaik hosszabbak <span class="pagenum"><a name="Page_151"
-id="Page_151">-151-</a></span> mint az embereké, csaknem térden
-alul érnek, fejeiken haj helyett csak apró sűrű moha van, melyből a
-férfikor idején hosszú fekete serték nőnek ki egyenesen felfelé, a
-vénségben aztán megőszülnek s mint egy fehér erdő állnak fejeiken,
-szájaik vége felfelé van huzva s füleik hegyesek mint a mókusé.
-Beszédjök nincs, de kezeik sebes járása gyorsabban beszél, mint a
-nyelv.</p>
-<p>Egy nagy fekete kövön ül az egyik vezér, a mindenikre vigyázó.
-Arcza sokkal szelidebb mint a többieké, van benne sok emberi vonás,
-csak szüntelen figyelő hegyes fülei mozgása teszi azt különössé, s
-a mi által kiválik társaitól, az egy czinoberpiros hajcsomó, mely
-feje tetejéből kinőtt, hasonló a caraibok fejdiszéhez; vagy mintha
-piros spanyol szakállt viselne ott, hegyével felfelé. Szemei nem
-oly fájó rózsaszinűek, mint a többieké, de ha a sötétség felé néz
-velök, zöldes fényben világítanak, mint a vadállaté, kezében vékony
-pálczát tart, melyre koronáskigyó bőre van húzva.</p>
-<p>Egyszerre hármas süvöltés hallik a barlang távol oduiból s
-minden lyukon, minden hasadékon százankint ugrálnak, bukfenczeznek
-elő az apró, három láb magas alakok, a nők beraggatták testeiket
-gyapjuval és madártollal, arczaik sokkal halaványabbak s fejükön
-puha kondor szőr nőtt, melybe kagylók vannak dugva. A vének hófehér
-haja hárssal van összeszorítva. Végre jő maga a fővezér, széles,
-keménycsontú alak, hosszú, mereven álló fülekkel. Egész feje le a
-szemöldökig sűrűn be van nőve haragos vörös arasznyi sörtével, mely
-szerteszét áll rajta; kifordult ajkai, vérpiros szemei dühödt
-tekintetet adnak arczának; hónaljától csipőjéig és a lábszárai
-végig kék pikkelyes kigyóbőrökkel vannak betekerve, tömpe orra
-kétfelé van hasítva; kezében egy emberi karcsontot emel, mely
-pálczául szolgál neki.</p>
-<p>A mint odvából kiugrott, nekirohant a fekete kövön ülő vezérnek
-s bár az elveté pálczáját, mérgesen belé harapott s a karcsonttal
-nyakszirten üté. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span></p>
-<p>Az nyögve, szűkölve borult lábaihoz. A szörnyfejedelem ráhágott
-nyakára s onnan lépett fel a fekete kőre, s miután leült, lábait
-nyaka közé szedte, úgy, hogy a két térde közé téve könyökeit,
-tenyerébe támasztá fejét.</p>
-<p>Az utóbb érkezők vad marakodás közt üldözék el a korábbiakat.
-Azok sikoltozva bujtak el lyukaikba s átengedék a később jötteknek
-a tért.</p>
-<p>Tehát az alvilági lények között is van pártszellem és
-meghasonlás.</p>
-<p>Az utóbb jöttek táncza vad, szilaj szökésekből állt, a milyen
-szokott lenni a vadállatok boszorkánytáncza, melyre szilaj jó kedv,
-vagy bőszülten keringő vér ingerli őket, hogy a falakra fel és le
-ugráljanak sikoltozva, agyarkodva. A törpe-király felállt a kövön s
-hajtotta őket maga körül, mintha egy roppant szérün nyomtatna apró
-gnómokkal.</p>
-<p>Fejük felett ezernyi ezer denevér csüggött le a falról, egy
-tömegbe kapaszkodva, mint egy óriási méhraj, vagy mint egy függő
-szőlőfürt.</p>
-<p>Egyszerre fáklyavilág támad a bejárás előtt. A gnómok veszett,
-bősz ordítása betölti a barlangot, azután elnémul minden; a belépő
-emberek nem vehetik észre, hová tünt el a földlakó csoport, mert
-vezérük, a mint a belépőket észre vette, a karcsontot felhajítá a
-csoportban függő denevérek közé s azok szétbomolva, mint szakadó
-felhő omlának most alá a bejövők fáklyáira, ruháikba, hajzatukba
-kapaszkodva apró éles körmeikkel, fogaikkal.</p>
-<p>A belépő férfiaknak gonosz tusát kell víni ez undok állatok
-ezreivel, melyek süvöltve rajongák őket körül, s utóbb is
-kénytelenek ez ádáz vijjongás elől visszavonulni.</p>
-<p>De Ugron Ábrahám nem az az ember, a ki meg hagyja magát zavarni.
-A szikla-odukban vad sólymok tanyáznak, embereit felküldi értök,
-hogy hozzák el a fiatalokat fészkeikből, s ekként mintegy tizet
-összeszedve, ismét visszamennek a barlangba.</p>
-<p>Itt eleresztenek egy sólymot, s a rajzó denevérsereg
-<span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> egyszerre ijedten tapad vissza a
-falhoz, s lassankint a nyilások közé elbuvik.</p>
-<p>Most módjukban van körültekinthetni. A nagy templomszerű üreg
-körül fekete falakat mutat, itt-ott sötét, keskeny nyilások
-látszanak, melyekben a fürkészők ragyogó drágaköveket s fénylő
-igaz-gyöngysorokat vélnek látni, s csak ha oda lépnek, látják, hogy
-semmi sincs ott. A leskelődő gnómok szemei és fogai voltak
-azok.</p>
-<p>– Nem férünk el itten, mondának a jó emberek Ugron Ábrahámhoz;
-de a tisztes öreg csak arra figyelt, melyik hasadékban bujnak el a
-denevérek a repkedő sólyom elől.</p>
-<p>A hova azok menekültek, ott nagy és tág üregnek kell lennie.
-Roppant vastag kődarab feküdt az útban, a férfiak vasrudakkal neki
-álltak, elmozdíták, elhengeríték, a kő kigördült a terem közepére,
-még utána is soká morgott az egész föld, mintha csupa üres volna
-alul.</p>
-<p>A kutatók előtt sötét üreg tátongott. Ki merne abba elől
-belépni? ki tudja, mi van ott belül? sirás, zokogás hangjai
-rémlenek át a hallgatáson. Ne féljetek, nincs ott semmi, csak a
-hímdenevérek nyivása hallszik, s csepegőkő peng a megnövesztett
-sziklán.</p>
-<p>Öreg Ugron Ábrahám maga vevé kezébe a fáklyát s kardját kihúzván
-merészen belépett az ismeretlen üregbe, melyben addig emberlábnyom
-nem látszott meg s elkiáltá magát erős, bizó hangon:</p>
-<p>– A kik vagytok e földalatti üregek lakói, bár jó avagy gonosz
-lelkek, az egy élő Istennek nevében felszólítlak titeket, hogy
-adjátok át nekünk e boltozatokat, hogy elfoglalván azokat, Istent
-dicsőíthessük tovább is, kinek neve légyen áldott a föld alatt,
-miként a föld felett.</p>
-<p>Erős szavai zúgva hangzottak el a földalatti üregekben, nem
-hallatszék semmi válasz, csupán mintha patkányok vernék össze
-fogaikat félelem és düh miatt.</p>
-<p>Ezzel egy nagy követ a másik kőre emelvén, monda Ugron
-Ábrahám:</p>
-<p>– Ez lészen itt az oltár. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p>
-<p>Tovább egy roppant kőtömeg állt, melyre hátulról fel lehete
-hágni; ez fog lenni a kathedra.</p>
-<p>Ez üregből nyilt ismét egy másik, onnan harmadik, negyedik,
-egész tizenöt számig mind nagy, tágas, boltozatos üregek. Ugron
-mindegyik teremben hátra hagyott egy fáklyavivőt, hogy ekként ismét
-visszataláljanak az üregből; az utolsónál már egyedül maradt.
-Elfoglalá valamennyit az üldözött nép nevében, meghatározván, hol
-fognak a nők, hol az ifjak hálni, hol fog tartatni az eleség, hol
-lesz a sütőkemencze, annak magas kéménye volt egész fel a
-napvilágig; a hordók számára magas száraz helyek, a hol az ivóvíz
-álljon, s ez meglevén, kirendelé az összegyűlt népet, hogy
-egyengessék el, homokkal meghordván a barlang talapját; lassankint
-begyülekezett a nép a környékből mind a völgybe, a nőket és
-gyermekeket mind elrejték a barlangba s azzal annak szádát annyira
-elfalazák, hogy csak egy kis ajtónyilás maradt rajta, s imitt-amott
-czélszerű lőrések.</p>
-<p>A férfiak helyet foglaltak a hegy alatt a víz tövében, hol egy
-kiálló szirthomlok nagy tágas padmalyt képez, melyet maig is Ugron
-üregének hínak, a vizen túl volt egy sziklákkal bekerített hely,
-oda hordták a harczi lovakat, azt maig is lovak csűrének
-hívják.</p>
-<p>Gabonát hordtak össze annyit, mennyi hetekig elég lehetett a
-menekvő népnek, az idő alatt reménylék, hogy elvonul az ellenség
-dühe s majd ismét előjöhetnek.</p>
-<p>Ez meglevén, elrontának minden utat, mely a Nagy-Mál felé vezet,
-elzárták roppant kövekkel a völgyeket, az erdők fáit félig
-bevagdalák, hogy majd ha elleneik utánok jőnek, egyszerre fejükre
-rontsák.</p>
-<p>Nem sok kincse volt a székelynek, a mit a tatártól féltsen.
-Arany, ezüst nem szokott ő nála nagy feleslegben lenni, de volt
-mégis olyan kincse, a miért méltó volt, hogy az öregek esze és az
-ifjak karja feszüljön: a szép hölgyek, a szép leányok.</p>
-<p>Annyi szép hölgy között legszebb volt Ugron Ábrahám <span class=
-"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> leánya,
-Zolna, de annnyi derék bajnok közől az ő veje is volt a
-legvitézebb: Csala vezér.</p>
-<p>Az a magas kőszál ottan, mely mint meredek szálfa áll ki a
-szakadékos hegyoldalból, Csala tornyának hivatik most, úgy látszik,
-mintha egy másikra volna dülve s arra támaszkodnék.</p>
-<p>Csak épen annyi idejük volt a székelyeknek, hogy elrejthették
-magukat, midőn az estenkint köröskörül vereslő ég hirdeté, hogy itt
-az ellen, a felgyujtott falvak lángja vereslik ott szerte az
-égen.</p>
-<p>Jő Kuli khán nagy csapattal, mikor az elejét megindítja, nincs
-az a hegy, a melyről belássa a végit.</p>
-<p>Felkutat a vérszomju had minden bokrot, minden erdőt s a hány
-szálfa van egy erdőn, mindenik alá jut egy tatár; bár az ágaira
-jutna! óhajtja magában a székely.</p>
-<p>Még a föld alól is előkeresik az embert, s nem hagynak békében
-senkit még a mocsárok közepén sem, onnan is előhúzzák, s midőn
-valamely várost kipusztítottak, halkan, csendesen odább mennek és
-éjszaka véletlenül visszatérnek ismét, ha nem jött-e valaki elő az
-életben maradottak közül?</p>
-<p>A hogy megesküvének a teheráni koponyapyramid előtt, mely
-kétszázezer fogoly hindu levágott fejéből rakatott, nem hagyni
-saját fajukon kívül élő lényt a földön, híven teljesíték
-fogadásukat: nem kimélték meg a csecsemőt sem.</p>
-<p>Mily nagy lőn tehát Kuli khán dühe, midőn megérkezvén Csikba,
-ottan nemcsak hogy embert nem talált, a kit meggyilkoljon, de még
-csak enni valót sem, melylyel seregét tarthassa. A bölcs székely
-népek mindent félre takarítottak előle szépen.</p>
-<p>Rajta, hajtóvadászatra az egész ország ellen! Százezer ember
-indult neki az erdőknek, felhányva minden zeget-zugot, a hová
-valaki elbújhatott vala, még az odvas fákat is megkopogatták, ha
-nem rejtőznek-e bennök? s el nem tudák gondolni, ég nyelte, föld
-nyelte-e el az egész csiki népet, hogy még nyomukra sem akadni?
-<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span></p>
-<p>Nem is találták volna őket meg soha, ha egy oláh gazdag jutalom
-fejében el nem árulta volna rejtekhelyüket; de meg is jutalmazá őt
-Khuli khán tatár fejedelmi módon, elég volt az neki holtig: tele
-tölteté olvasztott szurokkal a nyavalyást.</p>
-<p>Másnap meghallák a nagymáli rejtőzők a tatárcsorda harczi
-ordítását, mely a hegyeket ellepé.</p>
-<p>A székelyek hagyták őket közelebb jönni.</p>
-<p>Mikor aztán oda jutottak, a hol az erdők be voltak vágva,
-megdönték a szélső fákat, azok ráhullottak szomszédjaikra, egy
-percz alatt irtóztató ropogás támadt, az erdő összeomlott,
-eltemetve Kuli khánnak ezer meg ezer emberét.</p>
-<p>Kuli khán még embert sem látott, máris csatát vesztett. Több
-elhullott ötezernél a kutyafejű hősökből, kiket a szálfák ott
-nyomtak. Haragjában azt a pokoli dolgot mívelte, hogy köröskörül
-tizenkét oldalról meggyujtatá az erdőket s tán meztelenre égette
-volna a bérczeket, ha Isten meg nem hiusítja akaratját, oly esőt
-támasztva rögtön, mely eloltá a tüzeket s nedvessé tett minden
-lombot, hogy a tűz nem kapott bele a nagymál-hegyi erdőbe, csupán a
-körülfekvő bérczeket tarolta puszta kopárra.</p>
-<p>Tizenkét napig látták a barlangba menekült népek az irtóztató
-lángokat, mint egy áradó tengert mindig közelebb-közelebb jönni, az
-erdő minden vadai rémülettel összefutottak seregestül, mint egy
-szigetbe, a közbeszorult Hargitára s félve simultak az emberek
-lábaihoz; a menekvők rettegve várták a végitéletet, de Ugron
-Ábrahám biztatá őket, hogy egyfelől a Vargyas vize, másfelől az
-Erős bérczei gátat vetnek a terjedő tűznek, s ez idő alatt a
-férfiakkal lenyilaztatá az odafutó vadakat s húsaikat felfüstölve
-elrakatta a mély földalatti szellős üregekbe.</p>
-<p>Végre elcsillapult az égés, körül a szép zöld hegyek szép
-rózsaszinűeknek látszottak a hamvadó parázstól, azután tisztes
-szürkéknek, a hogy hamuvá lett a zsarátnak, végre sötétek, feketék
-lettek, midőn a legelső vihar <span class="pagenum"><a name=
-"Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> felkavarta a nyugvó
-szürke hamvakat s kimeredtek a fekete törzsökök. Mintha egy nagy
-gyász szemfödél lett volna végig húzva a tájon, melynek kellő
-közepében zöld szigetként emelkedett az óriási Hargita.</p>
-<p>Nem sokára a kopárfekete tájon látni lehete a tóduló
-tatárcsordák tömegeit. Minden oldalról meglepék a Hargitát s
-körülfogták a Nagy-Mál bérczet.</p>
-<p>A tatárok az Erős hegyről, a székelyek a Nagy-Málról lövöldöztek
-át egymáshoz nyilakkal; a nyilvesszőkre mindenféle mondások voltak
-faragva, melyekben egymással kihivásaikat, fenekedéseiket és
-szitkaikat közölgették.</p>
-<p>Megjelent a tulsó ormon s átlőtte nyilát Kuli khán.</p>
-<p>Sok bolond betü volt ráfaragva.</p>
-<p>– Gyertek által jó székelyek, és haljatok meg szépen egyszer,
-különben meghaltok kétszer.</p>
-<p>Ugron Ábrahám visszalőtt. Nyilára ez volt faragva:</p>
-<p>– Élünk sülttel, főttel, föld alatt, fa tetejében, mi
-az?<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7"
-class="fnanchor">7)</a></p>
-<p>Ismét a tatár lőtt. Ez volt a vesszőre irva:</p>
-<p>– Megéheztek, megszomjaztok, majd kijöttök.</p>
-<p>A székely vesszője átröpült:</p>
-<p>– Kenyerünk a földben, vizünk az égben, húsunk az erdőben,
-várhattok itten.</p>
-<p>Újra lőtt a tatár:</p>
-<p>– Égett fa kizöldül, puszta erdő felidül, mi még akkor is itt
-leszünk.</p>
-<p>S hogy fenyegetését hatályosabbá tegye, szemben a Nagy-Mállal, a
-honnan a székelyek épen ráláthattak, sok követ hordatott össze s
-egy nagy kápolnát építtetett ott, bele állítva az ősi bálványt,
-annak bizonyságául, hogy ott állandó lakása leend a tatárnemzetnek,
-mert kőépület a tatároknál csupán a bálvány számára épül, a nők
-bőrsátrak alatt alusznak, a férfiak lovaik hátán. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span></p>
-<p>A székelyek meg voltak szállva. Körül negyvenezer tatár,
-vérszomjú, irgalmatlan had, a Nagy-Málban négy-ötezer
-kenyérfogyasztó nép, kikből alig megy ezerre a fegyverfogó
-férfi.</p>
-<p>– Hová leszünk? zúgott a nép, ha kenyerünk, húsunk elfogy.
-Egymást kell végre megennünk. Jobb lenne a gyermekeket a
-kősziklához paskolni, a szűzeket, asszonyokat megöldösni, fák
-tövébe eltemetni, a véneknek leugrálni a szikláról, a férfiak
-rontanának azután az ellenségre s hullanának el viadal közt, kivont
-fegyverrel kezükben, ha úgy sem segít az Isten.</p>
-<p>De megfeddé a búsulókat Ugron.</p>
-<p>– Bolond valóban, a ki Istennek tanácsot akar adni. Jő tanács az
-égből, csak bízni kell benne. Ha a székelyek elesége fogy, biz a
-tatáré sem nő a kősziklákból. Itt kevés a kenyér hosszú időre, de
-kitart a makk, a szükségben az is eleség, víz van elég, és a víz
-tele pisztránggal, majd kövér gombák nőnek fel az erdőn Isten
-parancsolatjára, melyek hetekig eltartják élettel a népet; a
-behajtott marhák tejet, vajat, sajtot adnak s kövér legelőjük van a
-hegy tetején s a vizi szigetek közt; míg azok oda át mit esznek,
-mit isznak, ha Isten elzárja előlük a földet és eget? A föld
-korommal van fedve, ott évekig még csak fű sem terem, a tatár ugyan
-megél a nyers húsból és a lótejből is, de hogy vadat fogjon, tíz
-mérföldnyire kell neki menni, s lovát nincs hol legeltesse a
-leégett mezőn. Aztán majd eljön a székelyföldi gonosz szellem, a
-hideg mérges északi szél, a kegyetlen Nemere, mely a mint
-beszabadul a gyergyói havasok nyilásán, nyár derekán öles hóval
-borít el erdőt, mezőt, s ha el nem múlik három nap alatt, úgy
-betemet hóval egész városokat, hogy a lakosok a kéményen járnak
-házaikba s a toronyablakon a templomba. Mibe kerül az Urnak
-elszabadítani lánczairól ezt a mérges szellemet; s akkor a tatár
-mind rakásra fagy, mert a közelben fája sincs, a mivel
-fűtközzék.</p>
-<p>Ekként megnyugtatá a kétségbeesőket, s azok türelemmel
-<span class="pagenum"><a name="Page_159" id=
-"Page_159">-159-</a></span> megadák magukat sorsukba, kiki
-elvállalta a rábizott munkát.</p>
-<p>Csala vezér a férfiak élén elállta a védendő sziklatorkokat, az
-asszonyok a bárányok gyapját szőtték, fonták öltözetnek, egész
-halmaz sajtokat készítettek s azokat elrakták az üregekbe a többi
-étkek közé, egész kamarák telvén meg hússal, gabonával és
-sajttal.</p>
-<p>Egyszer, midőn Ugron Ábrahám vizsgálná az éléskamrát, ha az
-eltett eleség nem romlik-e? nagy borzalommal tapasztalá, hogy
-hátul, hova alig lehetne embernek beférni, egész üregek vannak ásva
-a gabonában s más élelemben; valaki meglopta azokat! De ki? Ember
-nem férhet be oda, minő más állat lakik itt?</p>
-<p>Senkinek sem szólt egy szót is, nehogy elrémítse a népet, hanem
-rögtön asszony őröket állíta a kamrába, kik vigyázzanak minden
-zörejre és be ne bocsássanak senkit; a férfiaknak az ellenség előtt
-volt dolguk.</p>
-<p>Másnap mind a két asszony halva találtatott az üregben,
-összezsugorodva feküdtek ott, mintha iszonyú kínok közt multak
-volna ki, és senki sem tudta, mi ölte meg őket?</p>
-<p>Harmadnap újra két asszony állt őrt és mind a kettő halállal
-vált meg a helyétől. És az eleség még jobban el volt fogyva.</p>
-<p>Negyednapra újra áldozatul esett mindkét őrálló nő.</p>
-<p>Ötödnap aztán senki sem merte többé felvállalni e hivatalt.</p>
-<p>Ekkor felajánlá magát Ugron Ábrahám egyetlen szép leánya, Zolna,
-hogy ő majd vigyázni fog az élelmi tárban, s megtudva apjától a
-titkot, hogy oda rejtett tolvajok járnak, elkérte Csala éles
-kardját és lámpáját s vizes korsóját magához véve, bement a
-veszélyes üregbe s ott elébb térden állva imádkozott, azután fogá a
-meztelen kardot kezébe s hátát a falnak vetve, egyenesen azon
-helyre nézett, hol az élelmi szerekben a hiány támadott és várta a
-tolvajokat; apja künn imádkozott az Istenhez, hogy leánya
-<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> élve térjen vissza, de még sem hívá ki
-őt s a leány nem bocsátá őt magával.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>A kis földalatti lények közt nagy zenebona volt ezalatt.</p>
-<p>Azon folyt a tanakodás, hogy a két egymást pusztító nép közül
-melyiknek fogják inkább pártját, melyiknek segítsenek pusztítani,
-melyik oltalmára egyesüljenek?</p>
-<p>Az egész törpe faj két pártra volt szakadva, az egyik vezére
-volt Mirák, a szelid képű főnök, azzal a karminpiros üstökkel, a
-másiké volt Alamák, a lánghajú zömök szörny.</p>
-<p>Az elsők azt akarták, hogy a székelyeknek kell pártját fogni, a
-kik velök egy üregben laknak, az utóbbiak pedig abban erősködtek,
-hogy épen azért kell őket minden módon megrontani, minek tolakodtak
-az ő puszta országukba; a vitából nagy marakodás lett, mely a
-Mirák-pártiak teljes legyőzetésével végződött; Alamák aludni
-parancsolá őket és maga hozzákezdett a munkához.</p>
-<p>Mert olyan csodás rende volt közöttük a természetnek, hogy az
-egész faj egyik része holdujságtól holdtöltéig aludt, mint a kő oly
-mereven, mialatt a másik ébren volt, s a mint amazok ébredtek,
-akkor meg ezek mentek aludni holdfogytáig. Alig volt nehány óra,
-melyben együtt voltak mindkét félről, ez idő volt fenhagyva a
-szeretet és gyűlölet munkáinak.</p>
-<p>A míg tehát Mirák aludt, Alamák és törpéi kiszaglászták az
-üreget, melybe a székelyek élelmi szerei voltak rejtve, s az apró
-szűk nyilásokon elkezdték azt széthordani; mire Ugron észrevette,
-már látható volt a fogyás.</p>
-<p>Ekkor jöttek az asszonyok őrt állani. A kis törpék látva a
-fáklyavilágnál virrasztó emberalakokat, felülről a kőhasadékokból
-mérges nedveket hullattak azoknak ivó korsajába, s a mint azok
-egyszer megszomjaztak, a halált ivák maguknak, s nem mondák el
-senkinek, kik járnak ott az üregben. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_161" id="Page_161">-161-</a></span></p>
-<p>Annyi áldozat után végre a szép Zolna volt oly erős szívvel,
-hogy vigyázni leszállt az üregbe. Épen ekkor tölt meg a hold, s
-Alamák és emberei lehuzódtak a mély hallgató üregekbe, előbocsátva
-testvéreiket, kik Mirák vezetése alatt felkeresék az élelmi tár
-üregét.</p>
-<p class="center">*</p>
-<p>A vigyázó leányka egy kutyát és egy kakast vitt magával a
-barlangba, hogy ha ő eltalálna is aludni, e két vigyázó állat
-lármája fölébreszsze, ha valami nesz történik. A kutya lefeküdt a
-földre, a kakas felült egy magas kőre, a leány fogta a kardot.</p>
-<p>Egyszer elkezd a leány valami melegséget érezni lábain, mintha
-alulról jövő gőzök emelkednének mindig feljebb, feljebb, testét
-valami kéjes csiklandó zsibongás kezdte elállni, mely később szíve
-verését lankasztá el s karjait erőtleníté. Majd az álmot érzé
-szempilláira nehezülni. Szólni, kiáltani akart, de nyelve kötve
-volt, kezét akarta megmozdítani, de nem birta többé, még látott,
-hallott, érzett és tudta, hogy el fog aludni és soha sem felébredni
-többet. A kutya mozdulatlan feküdt lábainál, ő is mellé rogyott
-ellankadtan.</p>
-<p>A gonosz törpék ott a föld alatt ama kénköves szeszt, minővel a
-torjai barlang tele van, földalatti nyilásokon idáig vezették, s
-rábocsátva az őrizőkre, azzal fojtották meg őket.</p>
-<p>A kénköves szesz nehezebb, mint az éltető lég, azért a föld
-szinén marad, s később beiszsza azt a föld, azért nem találták a
-reggel bejövő férfiak semmi nyomát a halálnak.</p>
-<p>A mint a leányka szédülten lerogyott, egyszerre minden lyukból,
-minden kő alól fürgencz apró alakok ugráltak elő, a kárörvendő
-törpék, kik az őrizetlen maradt eleséget lopni jöttek, s
-innen-onnan kukucskálva lesték régen, mikor fog a vigyázó
-összeroskadni.</p>
-<p>A mint azonban mindenünnen eléjöttek, a magasban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> ülő
-kakas elkezd hangosan kukorikolni; mert ezt nem ölte meg a nehéz
-lég, ülvén odafenn a magasban.</p>
-<p>A törpék meghallva e harczias kiáltást s megpillantván a vitéz
-állatot, mely veres sisakos taréjával, hosszú veres
-hús-szakállával, s lovagias sarkantyúival és felálló kardforma
-tollaival a farkán, szárnyait összeverve, hadat izenni látszott az
-egész törpe világnak, utczu nem vették tréfára a dolgot, hanem
-szaladtak szerte-széllyel, ki merre látott, egyedül maradt a
-vezérük, a kis karmazsin-üstökű törpe azzal az emberforma arczczal.
-Ez megállott a kakas előtt bátran és szembe is szállt volna azzal,
-készen levén azon esetben, ha félelmes ellensége által
-megtámadtatik, hősileg megküzdeni vele. De a kakas beérte azzal,
-hogy még kettőt kukorított s a törpék királya büszkén lépdelte
-végig a megnyert csatamezőt.</p>
-<p>Hát a mint odaért, a hol az alélt leányka feküdt a földön, csak
-elállt a bámulattól, piros szemei ragyogtak, mint a fénylő rubint;
-soha sem látott ő ily szépséget, ilyen arczot, ilyen keblet!</p>
-<p>Nem ő érzett először a törpe faj közül édes fájdalmakat sima
-képű fehér hölgy láttára. Egyszer epret szedő székely asszony
-csecsemőjét kosárba téve fára akasztotta, s míg ő odajárt málnát,
-szamóczát gyűjteni, a kis törpék odajöttek, megnézték a gyermeket,
-ellopták, elvitték magukkal, felnövelték a barlangban, ott a
-napvilágtalan helyeken az is oly törpe maradt, mint ők, a törpe
-király azután elvette feleségül, tőle született e nagyobbik fia, ez
-emberhez hasonló arczczal s e fajától elütő piros üstökkel
-homlokán. Az emberi alakot egyszer kicsalta a napfény az erdőre,
-ott vadászó székelyek elfogták, bevitték Homorod-Almásra, a pap
-gondviselése alá vette, embernek, kereszténynek nevelé, megtanítá
-világi ismeretekre; hanem a nőben azután is megmaradt ez a vágy az
-erdőkön, barlangokban bolyongás után, gyakran elszökött a
-Nagy-Málba s együtt mulatott a kis törpékkel, ráismert kis fiára, s
-megtanítá őt betüket faragni, minőkkel a székelyek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> éltek.
-Később elhalt a nő, a törpe király a maga nemzetéből házasodott
-újra, s attól születék a másik torzonborz fiú, sokkal dühösebb,
-sokkal vadabb, mint az öregebbik, bár ezt okosabbá és idegesebbé
-tette az emberi vérvegyület.</p>
-<p>A kis gnómkirály elbámulva és remegve állt a tündérszép hölgy
-előtt, a mennyivel szebb volt földi édes anyja a földalatti nőknél,
-annyival szebb volt ez még édes anyjánál is. S ez meghaljon?
-Letegyék őt is a rút, sötét földbe? Szép keblén járjanak keresztül
-azok az undok földalatti állatok, melyek a troglodythok éjszakáját
-osztják, s miket csak a sírásó kapája vet fel olykor a napfényre?
-Ne haljon meg. És e szép deli székely fiak, ezek a jámbor munkás
-emberek, kik szántanak, vetnek, abból élnek s nem hajtják az
-erdőket, mint a vad tatár, hogy a futó vadak vérét, húsát egyék,
-ezek se haljanak meg. Legyen az ő ügyük nyertes.</p>
-<p>Vevé Mirák a görbe kést, mely a szép leány kis piros saruja
-mellé volt dugva, és a rovásokról, mik a gabonagarmadákba voltak
-dugva, lefaragva a jegyeket, más betüket vágott azokra, minőkre
-anyja a földi leány tanítá meg, s azután e rovásokat oda tevé a
-leány ölébe.</p>
-<p>Társai azalatt hordták híven a gabonát, eleséget szerte-széllyel
-a lyukakon, s nem tudták, nem is törődtek vele, hogy vezérük mit
-faragcsál.</p>
-<p>Egy újabb hangos kakasszó ismét szétriasztá őket. Ekkor Mirák
-odahajolt a hölgyre, száját annak ajkára tevé s egy hosszú
-lélekzetvétellel kiszívá a mérges levegőt, mely a leány keblét
-elülte. A gnomnak nem ártott már az, ő szokva volt e légkörhöz.</p>
-<p>Azzal ő is eltünt a kőhasadékok között.</p>
-<p>Zolna felnyitá szemeit; mint ki kisértetnyomásos álomból ébred
-föl, érzé, hogy a megakadt vér e perczben kezd szivében lüktetni és
-nem tudá, hogy mit álmodott.</p>
-<p>Széttekinte: a kutya ott feküdt holtan lábainál és ő magasabban
-volt fektetve, mint hova önkényt leült, az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> élelem
-ismét meglopva s a rovások mind az ölébe rakva. Ki járt itt?</p>
-<p>Közelebbről nézé a rovásokat s ime azokra irás volt vésve; az
-egyik vesszőn:</p>
-<p>«Napvilági tündér! Körülötted idegen világ él, mely a föld alatt
-lakik. Mi vagyunk azok, a törpék. Ők gyűlölik a szép emberfajt,
-mert olyan szép, én szeretem, mert olyan szép. Te ne halj meg, légy
-soká szép.»</p>
-<p>A másikon:</p>
-<p>«Élelmeiteket elhordja a törpe faj messze innen a föld alá,
-menjetek a tizenkettedik üregbe: bal kéz felől áll egy nagy kő,
-hengerítsétek el onnan, mély aknába juttok, ott van együtt az
-orzott kincs, foglaljátok ismét vissza.»</p>
-<p>Harmadikon:</p>
-<p>«Hogyha vigyázni akartok jövő éjjel, más ne jőjjön, mert az
-meghal, jőjj te magad, és soha sem fogsz elveszni, de ne ülj oda,
-hol az eb fekszik, ülj oda, hova a kakas veszi magát: az eb
-oktalan, a kakas bölcs állat.»</p>
-<p>Zolna bámulva olvasá a rovásokat, s vivé rögtön Ugron
-Ábrahámhoz. Az öreg megérté a dolgot, s maga mellé véve Csala
-vezért, megemelék a követ a tizenkettedik üregben, s ime ott
-látszék a mély, soha nem bolygatott üreg, melynek sötét
-torkolatából mintha szikrázó kövek villognának fel a
-fáklyafénynél.</p>
-<p>A leány hozá a fáklyát, az ifju hozá a kardot, az öreg keresztet
-tartott. A fáklyát a sötét ellen, a kardot az élők ellen, a
-keresztet a rém ellen.</p>
-<p>Ki szálljon le? volt a kérdés.</p>
-<p>Az öreg erős hitű volt, harczolt sokszor rémmel, boszorkánynyal,
-de ki tudja, oda alant nem lakik-e erős fenevad, melynek izmos
-karral kell hányni ellent? Csala vezér vitéz dalia volt, harczban
-megfelelt tíz embernek s kopjával leverte a havasi medvét, de alant
-ki tudja, mely világ lakói élnek? fog-e rajtok az éles kard,
-járja-e őket a hegyes kopja? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
-<p>Csak a leánynak kellett lemenni. Neki szivében is egyenlő erő
-volt, mint karjában, s ha valakinek kedve tartaná a sírokból
-előjönni, hogy őt megrémítse, bizonyára még egyszer vissszaküldené
-azt oda, hogy nem kivánna többet feltámadni.</p>
-<p>Istennek ajánlá magát, derekát körülövedzé a hevederrel, s
-kezébe véve kardot és fáklyát, lebocsátkozék az üregbe. Ugron
-Ábrahám imádkozva térdepelt ott. Csala vezér lassan ereszté a
-kötelet.</p>
-<p>Fél óráig járt oda alant az üregben a leány, akkor megrántá újra
-a kötelet, s a két férfiu felvonta ismét.</p>
-<p>Csodákat látott ott alant.</p>
-<p>Ama mélységek ott alant szakaszonkint színbuzával, dióval, sóval
-vannak megtöltve, s a milyen garmadák vannak rakva gabonából, épen
-akkora halmokban áll egymásra hordva arany, ezüst, a Dárius kincsei
-azok, miket ezer meg ezer év előtt a futó király ide eldugott, s
-miket azóta minden nemzedék hiába keres, s miknek iszonytató
-nagysága példabeszéddé vált a nép között, hogy midőn sokat akarnak
-mondani, azt mondják: nem volna neki elég a Dárius kincse.</p>
-<p>E kincs ide van összehordva a kis troglodythok birtokában, majd
-ha elromlanak az emberek, s ők jöhetnek a föld felszinére, kelleni
-fog az ő nekik. Oh sok van a föld alatt, a mi támadatra vár; vagy
-ha egy szálas erdőt kivágnak, holott nem nőtt azelőtt egyéb mint
-sugár tölgy: honnan támad egyszerre elő annak a helyén a sok apró
-virág, tövis, bozót? ott leskelődtek azok is régóta a föld alatt, s
-várták, hogy a hatalmasabb növényzet kipusztuljon, s ők dughassák
-ki a napfényre fejeiket. Majd ha az emberek lassankint
-elpusztítottak a földről minden erőt, a vészek elpusztítottak
-lassankint minden embert, akkor lesz mulatságos világ; törpe erdők
-törpe lakosokkal.</p>
-<p>Zolna telemeríté kötényét színaranynyal és kövér buzával, melyet
-ott alant szedett fel, hogy kisérőinek megmutassa. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p>
-<p>Ugron Ábrahám megörvende mind a kettőnek. Senkinek sem szólt
-felőle semmit, csak egy nagy vasajtót veretett régi pléhekből
-össze, azt a nyilásra veré Csala vezér segítségével és az egész
-dologról hármukon kívül senki sem tudott meg semmit; csak annyiról
-értesült a nép, hogy az üldözöttek számára még a föld alatt is
-terem buza, még pedig kifogyhatlan.</p>
-<p>Ugyanazon üregen át leszállva, a hegyen keresztül zuhogó
-patakhoz lehete jutni, innen mindig friss vizet lehete támasztani a
-szomjazók számára, az eddigi bűzhödt esővíz helyett, a mit nagy
-sajtárokba szedtek.</p>
-<p>Az emberséges Kuli khán ezalatt csak várta, leste, mikor fognak
-a székelyek éhségtől elveszni és a közben saját tatárjai pusztultak
-nagy mennyiségben. Lovaik lelegelték már a mi körül mező maradt, s
-a messze földről hozott széna alig volt elég a vezér utolsó
-paripájának, mely egy egész ménesből megmaradt, erdei vadakért a
-távol gyergyói hegyeket kellett befuttatni. A jámbor Kuli khán nem
-bánta azt, ha fele elhullt is embereinek, a megmaradt fele is
-tízszer felülmulá a megszállott székelyek számát, s ha ez a
-megmaradt fele gombával élt is, az ő számára elég pisztrángot
-halásztak a Vargyas vizéből. Ez volt legkedvesebb eledele. Úgy
-megizlelte azt, hogy már csak azért is itt kivánt lakni a székely
-földön.</p>
-<p>Ezenközben sok ellenkezésük vala a székelyeknek a vad
-tatárokkal, hol ezek jöttek elő nagy sivalkodással s hajigáltak az
-Erős bérczről nagy köveket és lövöldöztek át nyilakat a Nagy-Mál
-tisztásain megjelenő férfiakra, hol meg amazok lopóztak ki a
-barlangból s éjszakának idején rajta ütöttek egy-egy folt tatárra,
-s mire azok észrevették magukat, felesen levágtak belőlük, s míg a
-többiek ellenük zúdultak, már ők ismét túl voltak a Vargyason, benn
-a «lovak csürében», s csak úgy mutogatták üldözőiknek pajtásaik
-fejeit, melyeket elhoztak magukkal.</p>
-<p>Csala vezér egy ilyen alkalommal egymaga tizenkét tatárt vert le
-szeges buzogánynyal, s a mint népét a víznek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span>
-szoríták, csak egy sekélyes hely volt azon, melyen keresztül
-lehetett menekülni, egy maga védte emberül egész hátráló csapatait,
-végre úgy állt bivalybőr pánczéljában a sok nyíl, mint valamely
-töviskes állaton a hegyes tüskék, utoljára maga a murza jött
-ellene, ki a tatároknál alvezéri hivatalt viselt, s szidta
-messziről Csala vezért ebnek és kutyának; megharagvék erre a vezér
-s úgy hajítá meg kopjával a murzát, hogy a mint az védelmül tartá
-maga elé a tizenkét bivalybőrből készült paizst, úgy ment a
-meglódított gerely keresztül paizson és murzán, s úgy jött ki a
-hátán hegyével, hogy ha még a háta mögött is lett volna egy másik
-paizs, meg egy másik murza, még azon is keresztül ment volna.</p>
-<p>Az üldöző tatárok megijedtek e tréfától, s hátramaradának
-szépen. Csala vezér pedig megtért embereivel békében a tágas
-Ugron-üregbe, hol őt az asszonyok fogadták nagy diadal-énekléssel,
-s megkoszorúzák cserfalombbal.</p>
-<p>Im e napnak örömére azt végzé az öreg Ugron, hogy legyen vígság
-az egész Nagy-Málon, s hogy a vígság ne legyen hiába, menyegzőt ült
-a vezér a szép Zolnával, bátor szittya amazonnal. Fenn a napfényen,
-a pázsiton terítének asztalokat, a körüllevő tatárok szeme láttára,
-kik éhen, szomjan néztek le rájok a körülfekvő hegyekről és nem
-tudtak közeledni sehol; csak úgy folyott szájukból az éhség nedve a
-sok sült és főtt láttára, mikkel gazdagon meg volt rakva minden
-asztal. Arany pohárból, ezüst tálból ettek, ittak. Ki tudja, honnan
-került mind az? Hej hogy fájt a tatár foga inkább az ételre,
-italra, mint az aranyra, ezüstre.</p>
-<p>A székelyek pedig vígan voltak. Ittak Ugronért, a vőlegényért, a
-menyasszonyért, az ellenség füle hallatára, utoljára ittak magáért
-Kuli khánért. A kaczaj áthallatszott hozzá, a mint sátorában ült és
-ivott savanyú lótejet.</p>
-<p>De ott alant a kőrepedések között hallatszott valami nyögés,
-fohászkodás az egész lakoma alatt. Valamikor odahajlott Csala vezér
-szép menyasszonyához, hogy arczára <span class="pagenum"><a name=
-"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> csókot ejtsen, mintha
-mindig felsikoltana valami lábaik alatt.</p>
-<p>Mirák volt az, a szegény szerelmes gnom, ki ott lenn a
-borzlyukakban hallgatózott, leskelődött s feljajdult, ha látta,
-mint érinti férfi ajka a szép hajadon orczáját. Meg kell e férfinak
-halni.</p>
-<p>Másnap Csala vezér beteg volt, nem nyulhatott sem ételhez, sem
-italhoz, mindentől úgy undorodott, nem volt neki édes még a
-menyasszony csókja sem. Csak a temetőben szeretett volna már
-lenni.</p>
-<p>A féltékeny Mirák mérges varangyot lopott éjszakai italába, s a
-derék lovag úgy elszáradt attól, hogy a kardot többé nem birta
-emelni.</p>
-<p>Ki vezesse most a népet a csatákon? ki ismeri úgy az ellenség
-fortélyait, az erdők menedékeit, mint ő? Kiben bízhatik a sereg? ő
-meg nem üli a lovat többé.</p>
-<p>– Menj te magad, Ugron Ábrahám! monda a roskatag bajnok. Hágj te
-magad kengyelembe, vesd magad lovam hátára, kösd fel éles
-pallosomat, kardom kivág minden bajból, lovam kihoz minden vészből.
-Én nem megyek több csatába. De felhágok ama magas kőszálra amott az
-Erős oldalában, honnan belátni a völgybe, s onnan ha észreveendem,
-hogy az ellenség nagy erővel jön reátok, tüzet gyujtok,
-meglátjátok.</p>
-<p>A vitézek elindultak; jó Ugron Ábrahám vezette őket Csala lován,
-Csala kardjával kezében; fenn a beteg hős a szirten kalapjával
-mutogatta, merre menjenek, merre ne menjenek, intő kiáltása messze
-hangzott el a völgybe.</p>
-<p>Míg ő fenn a kőszálon állt, alant a kártékony törpék megásták,
-kifurták a szikla alját, s a mint a hős kiáltozott alá, egyszerre
-meglódult a sziklatorony, s neki dülve a bérczfalnak, a lovagot
-lehajítá messze, száz ölnyi rémes magasból, le az éles kövek közé;
-a székely nők és leányok ott lelték meg tetemeit a vízparton
-elterülve, arczát a habok locsolták.</p>
-<p>Sírtak mindannyian, legjobban sírt a menyasszony, a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> zokogás
-hangja közé vegyült Mirák kaczagása a föld alatt. Most már nem
-fogja a lovag csókolni a leányt.</p>
-<p>Az Ugronnal eltávozott bajnokok meg csak haladtak, ők nem tudták
-Csala esetét; megütköztek a tatárokkal, a harczban egyre várták,
-mikor gyúl ki az intő tűz a kőszálon? Ezalatt körülfogta őket az
-ellen, s a jó székely fiak elhullottak a Nagy-Mál alatt, számra
-többen százötvennél. Harczolt soká Ugron Ábrahám, elhozá Csala
-pallosát, de nem hozá el Csala öklét, és elesett ő is elvégre, a
-paripa haza száguldott, de nem hozta el a rajta űlőt. Csak sokára,
-óra mulva jöttek egyenkint haza a székely daliák, fej nélkül
-valamennyien, a mint a vízbe hányt tetemeiket lassan hazaszállítá a
-barlangon átfolyó hullám, rájuk váró kedveseikhez.</p>
-<p>Ott kifogták őket mind a fenmaradt asszonyok, eltemették,
-megsiratták és szörnyű átkot esküdtek annak lelkére, testére, ki
-őket ily gyászba dönté.</p>
-<p>Mennyi árva, mennyi özvegy! De senkinek nem volt annyi gyásza,
-mint Zolnának, ki özvegy lett és árva egy napon; s nemcsak apját és
-férjét veszíté, hanem két vezérét a népnek!</p>
-<p>Most csak a boszún, csak az ártani-tudáson járt elméje. Az
-ellenséggel többé verekedni nem lehetett, mert a mi kevesen
-megmaradtak jó harczosok, azoknak sem volt vezére. És ő mégis
-boszút akart állni föld alatt és föld felett lakó ellenségen.</p>
-<p>Nagy kemenczékben, vermekben meszet égetett, oltatott, azután
-nagy köveket hordatott oda, hol a Vargyas vize ismét kiszakad a
-barlangból, mely alatt keresztülfolyik; ott berakatta a nyilást,
-bevakoltak, betömtek minden hasadékot földdel és oltatlan mészszel,
-levert faczölöpökkel elzárták a kifolyást, a gátat megerősíték
-vesszőköteggel, mohával, úgy, hogy a hegy alatt keresztülfolyó víz
-nem jöhetett ki sehol.</p>
-<p>A künn tanyázó tatárok csak bámultak egy ideig, mikor látták,
-hogy a patak vize elmarad, majd szomorkodni <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span>
-kezdének rajta, mikor rájuk jött a szomjuság s az eddig duzzadó
-hullám helyett most csak alig szivárgott egy kis csatornavíz a
-száradó mederben, annyi nyelvnek is kevés volt az, nem hogy annyi
-toroknak jutott volna, végre egészen kiszáradt a patak medre, s
-Kuli khánnak nem volt honnan pisztrángokat fogni többé.</p>
-<p>A szomjazó tatároknak nem volt mit tehetni egyéb, mint
-felkerülni a Homoród vizéhez s onnan hozni maguknak italt; pedig az
-ugyan messze van. Megitták a mocsárvizet, az égett fák odvaiban
-meggyűlt esőt, a lónyomok után maradt locsot, megették az égett
-tájon felsarjadzó áfonyát, medveszőlőt, zsidócseresznyét,
-papsajtot, ördögkenyeret, kigyóhagymát, macskakáposztát s más egyéb
-nem embernek való eledeleket, s úgy hullottak tőle rakásra, mint az
-őszi légy. A velük jött keselyüknek, hollóknak legalább nem kellett
-messze menni.</p>
-<p>Az elzárt Vargyas vize pedig ezalatt, nem törhetve ki rendes
-folyásán, meggyűlt a Nagy-Mál bércz alatt s a mint sehol sem talált
-rést, a hol kiszabadulhasson, megtölté az odvas bércz minden
-rejtett üregeit, a hol a föld alatti gnomok aludtak, kiönté őket
-biztos lyukaikból s éjjelenkint nagy zsongás-bongás volt hallható a
-barlang alatt. Zolna gondolá magában: Fürödtök most czudar rémek.
-Haljatok meg, fuljatok meg apámért, férjemért, annyi elhullt jó
-székely vitézért.</p>
-<p>A troglodythfaj rémülve látta, mint nő óráról órára a víz
-földalatti rejtekében, kiűzi őket legbiztosabb rejtekeikből,
-beleszivárog oduikba s űzi, szorítja őket mindig feljebb, feljebb.
-Kétségbeesve hurczolkodtak mindig a magasb odukba. A víz oda is
-utánuk ment, összehordott élelmüket kifoszták már a székelyek, a mi
-titkosabb helyekre volt dugva, azt megrontotta a víz; azon kellett
-gondolkozniok, hogy a barlangot elhagyják; felkeresték a titkos
-átjárásokat, mik a föld alatt elvezetnek, a hol azok megszakadtak,
-körmeikkel ásták odább, egész nap ástak, kapartak s egy éjjel,
-midőn egy közülök televény földet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> érve, fejét felüté a föld
-színére, ime, a hegyen túl fekvő tatár-tábor közepén lelék magukat.
-Avas sajtok, szárított hús és hal hevertek ott bőrökkel leterítve
-nagy halmazban; a törpék neki estek nagy éhesen s sötét éjjel, míg
-valamennyi őrszem aludt, mind elhordták a föld alá, szép csendesen,
-nesztelenül; mire a tatárok keresték reggel a messze földről
-összehordott eleséget, azt sehol sem, de a mezőben mindenütt
-borzhányás forma lyukakat leltek szerteszélylyel, s apró
-gyermeklábnyomokat.</p>
-<p>A míg a rablott eleségben tartott, addig csendesen meg voltak a
-törpék ott a föld alatt, hanem a mint elfogyott az, éjjel ismét
-előjöttek. Az éhség vakmerőkké tette őket; odalopóztak az alvó
-tatárokhoz, kikeresték tarisznyáikat, a mit találtak benne,
-elvitték, ha nem találtak semmit, megették magát a bőrtarisznyát,
-lerágták talpáról a sarut, elköltötték hámját, kantárszíjját,
-kikezdték ködmenét, bundáját, felfalták süvegét s a tatár mind
-aludt mélyen, nem vett észre semmit, csak mikor fölébredt, akkor
-csodálkozott el a maga állapotán.</p>
-<p>Lassankint aláfurták az egész mezőt a gnómok s olyan vakmerőkké
-lettek, hogy a mint egy éjjel Kuli khán fölébredt, ime az ágya
-előtt levő szarvasbőr mellett négy undok alakot lát ülni, a mint a
-bőrt a négy szegletén fogva szépen eszegetik és rángatják egymás
-szájából, az ötödik épen akkor itta ki a mécsből az olajt.</p>
-<p>Kuli khán ijedten ugrott föl medvebőréről, mire a kis gnómok
-egyszerre eltüntek jobbra-balra. A khán lármájára fáklyákkal
-előszaladó őrök azután öt borzlyukat fedeztek fel magában a vezér
-sátorában.</p>
-<p>E naptól kezdve minden éjjel lándzsás őrök vigyáztak körül a
-táborban, hangos kiáltással riogatva a csendben, hogy semmi rém elő
-ne merjen jönni.</p>
-<p>Harmadnapra a vad éhség kiűzte lyukaikból, menedékeikből a
-troglodythokat s az őrt állók nagy rémülve futottak Kuli khánhoz,
-hogy a földből egy százezernyi fekete rémcsapat támadt elő, mely a
-táboron keresztül huzódik <span class="pagenum"><a name="Page_172"
-id="Page_172">-172-</a></span> s az elszörnyedő tatárnép babonás
-rémülettel nézte, mint vonul végig a mezőn, a fekete kopár vidéken
-egy ismeretlen alakú rémtábor, szemei úgy világítanak az éjben.
-Senki sem merte őket bántani. Ez gonosz jel, hivék mindannyian. A
-rémek futása eltartott egész hajnalig. Elmentek termékenyebb táj
-felé.</p>
-<p>Szomjan, éhen ott maradtak a tatárok. Kuli khán serege szörnyen
-elpusztult már a megszállásban, a sereg zúgott és sürgeté, hogy
-vigye őket az éhhalál országából.</p>
-<p>Most egy próbát akart még tenni a khán: levitte embereit a
-völgybe, mely a Nagy-Mált körülveszi, hogy így majd megostromolja a
-barlangban rekedt népet, ott van étel és ital elég. Zolna meghallá
-a hegy tulsó oldalán zajgókat, mint készítenek lábtókat, a miken a
-barlang szádához felkapaszkodjanak s a mint ellepék a völgyet,
-fenyőgyantával és szurokkal bekenette a faczölöpökből vert gátat,
-mely a Vargyas kifolyását elzárta s akkor azt meggyújtatá.</p>
-<p>A gát egyre égett szépen, a gyantás tűz fellobogott, egyszerre
-elaludt az egész láng, a leégett czölöpöket ketté töré a meggyült
-víz iszonyú nyomása s menydörgő rohanással zúdult alá a sokáig
-fogva tartott ár a völgybe. Futott, a ki még futhatott, de a kit
-ott lepett a vízroham a mély völgyben, soha sem lovagolt még olyan
-sebesen az a tatár, mint a hogy e tajtékzó hullámparipa elvitte
-magával, Kuli khán is csak alig menekült fel a dombra. Emberei
-színét-javát a menydörgő felbőszült víz elhordta, elszórta
-szélylyel, megrakta medrét csontjaikkal, koponyáikkal,
-összemorzsolta őket a köveken. E napon több elveszett közülük, mint
-valamennyi harczban addig.</p>
-<p>Másnap reggel parancsot adott Zolna a nőknek, hogy készítsenek a
-megmaradt lisztből mind egy rettentő nagy pogácsát; akkorát, hogy
-tizenkét férfinak legyen rajta mit emelni.</p>
-<p>A belsejét tömjék meg hamuval, hogy csak kívül legyen tészta.
-Azután egy nagy tágas üreget, mely a barlang <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> száda
-mellett volt, befűttetett tövissel és iszalag kóróval.</p>
-<p>A túlnan szájtátó tatárok kérdezék, hogy mit mívelnek?</p>
-<p>– Pogácsát sütünk! kiálta át Zolna hangosan, a tegnapi éj
-emlékére. Arra előjött tizenkét férfi a nagy nehéz pogácsával, s
-azt fahengerekre téve, úgy gördíték be a paráholt kemenczébe,
-betámasztván azt nagy tapasztott kemenczetevővel.</p>
-<p>A tatárok elszörnyedtek. Mekkora pogácsa, ők az ostromlottak
-óriás-pogácsát sütnek s az ostromlók halnak éhen.</p>
-<p>Rögtön rajta ment az egész sereg Kuli khánra s nagy lármával
-követelé, hogy őket vigye e megszállás alól, mert azok odabenn
-rettenetes nagy pogácsát sütöttek, eltart nekik jövő nyárig, addig
-meg őket mind elveszti az éhenhalás.</p>
-<p>Kuli khán azt felelte, hogy «nem».</p>
-<p>Erre egy tatár úgy lőtte szívén keresztül, hogy csak egyet
-fordult, s a míg egyet fordult, ezer nyilat lőttek bele s midőn
-leesett a földre, minden tatár oda ment hozzá s ekként úgy tele
-lövöldözték nyillal, hogy utoljára nem maradt rajta hely, a hová
-még egy hegyével oda férjen.</p>
-<p>Akkor neki mentek a kápolnának, ledöntötték és eltakarodtak a
-vidékről, el az egész székelyföldről, lementek Nagy-Szeben felé,
-megismertetni a szász atyafiakkal a vendégszeretetet.</p>
-<p>A megszállt székelyek pedig előjöttek rejtekükből s hálákat
-adtak Istennek, hogy őket annyi csodával megszabadítá s senkinek
-sem volt szabad halottjait siratni, midőn megszabadult
-Székelyország.</p>
-<p>Haza mentek falvaikba s újra boldog, újra népes lett a vidék;
-égett erdő kinőtt újra, vesztett család megnőtt újra; özvegynek,
-árvának rendelt gondviselőt az Isten. – Áldja meg ezután is, a kik
-ottan laknak!</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span></p>
-<p>A kiöntött törpék aztán nagy lopózva ismét visszaszállingóztak a
-barlangba, hogy az emberi zaj elköltözött onnan; ott törvényt
-tartának egymás közt, hogy kik voltak az árulók, a kik felfedezték
-a föld felett lakóknak a rejtett kincsek helyét s megtudva, hogy az
-Mirák volt, őt társaival együtt legott felkonczolták.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Eddig szól a rege.</p>
-<p>Elmúlt már az régen-régen, hogy az a fa kiszáradt, melynek
-vesszejeire e történetet felvágták s Zsigmond király idejében
-megégették a vesszőket, hogy ne legyen nyoma a pogány hunnus
-írásnak.</p>
-<p>De azért megmaradt egynek másnak a regéje.</p>
-<p>Maig is Csala tornyának nevezik azt a szál bérczet, melyről a
-vezér lehullott; oldalvást mellette mutogatják az Ugron üregét és
-lovak csűrét, emlékeznek a székely nőre, ki roppant pogácsával
-ijesztette el a megszálló tatárokat.</p>
-<p>Kincskeresők maig is kutatják azt a nagy vasajtót, melyet Ugron
-Ábrahám készíttetett a Dárius kincsei fölé, s melyet leánya ismét
-elrejte, hogy a sok kincs meg ne rontsa, meg ne vesztegesse a
-székely nép jó erkölcsét. Egyszer rá is akadt már a vasajtóra egy
-fürkésző, de nem birta leverni nagy lakatjait s míg haza ment
-segítségért s mire vissza jött újra, úgy eltünt az előle ismét,
-hogy soha sem birt ráakadni.</p>
-<p>Ott áll még a kápolna a barlanggal szemben, a mit a tatárok
-építettek, itt akarva települni; ott látszik a barlang száda, most
-is félig elfalazva, lőrésekkel, ott a szónokszék, a hombár, a
-székely nők fekhelyei, miket emlékben tart a nép.</p>
-<p>A székely sok mesét tud e barlangról mondani s valahányban mind
-előjönnek a kis apró földi emberek, kik ott élnek, leskelődnek,
-bujkálnak a föld alatt, lábuk nyoma meglátszik ott a porondban s
-egy nagy halom most is <span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> apró csontokat mutat ott a negyedik
-üregben. Tán ezek ott Mirák és társainak csontjai? Néha úgy
-zörögnek, úgy vihognak ottan alant s a barlangon átfolyó víz mikor
-kijön, olyan sárga; mitől sárga?</p>
-<p>Várják-e még? várják-e most, hogy az emberi faj kivész, hogy
-egymást elpusztítja szépen s akkor rájuk marad a szép napsütötte
-világ???</p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span></p>
-<h2>A KALMÁR ÉS CSALÁDJA.</h2>
-<p>Ennek az elbeszélésnek is van egy kis Hübnere. Akkor iródott ez,
-a mikor még a szépirodalmi műveket is szigorú esztrengára fogta az
-osztrák censura.</p>
-<p>Ennek a bohóságnak ez volt a czíme: «A görög és családja».
-Szerzőt felidézték a rendőrségre.</p>
-<p>– Mi jutott az úrnak eszébe? Kifigurázni a ráczokat, a kik az
-osztrákoknak hűséges fegyvertársai voltak!</p>
-<p>– Hiszen kérem, az én alakom nem rácz, hanem görög.</p>
-<p>– No persze! A kutyánkat tegyük bolonddá! Ez a komikus alak nem
-maradhat görögnek. Ha azt akarja szerző hogy a munkája megjelenjen,
-írja azt czímnek: «Az örmény és családja».</p>
-<p>Az szabad volt. Az örmények nem voltak az osztrákok
-fegyvertársai.</p>
-<p>Mit tehettem? A honorárium már fel volt véve, el is volt költve.
-Huszonöt forint nagy pénz! Kikorrigáltam a görögöt örménynek. Biz
-ez judási cselekedet volt. De hát ha a Jézus személye megért 30
-ezüst pénzt, az örmény is taksálva volt 25-tel.</p>
-<p>Ily czímmel jelent meg az alábbi humoreszk.</p>
-<p>Ámde szerzőre is elkövetkezett a nemezis.</p>
-<p>Mikor a Heckenast-féle népszerű gyűjteményben új kiadásra került
-a sor ezzel a beszélylyel, ugyanabban az évben estek meg az
-országos képviselő-választások (anno boszniai honfoglalás). Mi
-egyszerre népszerűtlenekké lettünk. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> Én megbuktam a
-józsefvárosi volt kerületemben. Kivert belőle Szilágyi Dezső, az
-ellenzék vezérférfia. Tisza Kálmán azonban nem engedte, hogy
-kimaradjak a képviselőházból. Ő is megbukott a régi kerületében,
-Debreczenben (Baldácsy bácsi ellenében). De más három kerületben
-megválasztották. Két mandátumáról lemondott, s az egyiket, az
-erzsébetvárosit, nekem szánta. Ott föl is léptem. Az pedig tiszta
-örmény város. Én épen akkor rendeztem sajtó alá egy füzet munkámat.
-Megszólalt bennem a belső biró. «Ej! Hát te most magad is odamégy
-mandátumot kérni az örmény választókhoz? Előbb tarts penitencziát,
-a miben ellenük vétkeztél!»</p>
-<p>Néhány nap mulva ott volt nálam az erzsébetvárosi deputáczió,
-vezérszónoka maga a mult szeszszióbeli képviselő, régi jó
-barátom.</p>
-<p>– Hát megteszünk, az bizonyos, csak az a kérdés, hogy
-egyhangulag-e? Mert tudod, van oppoziczió is. Azt hozzák föl
-ellened, hogy te egyszer minket, örményeket, egy mesédben
-kifiguráztál, s ezért ellenjelöltet emlegetnek.</p>
-<p>Nekem épen az asztalomon volt a revizió-ív.</p>
-<p>– Igaz, hogy egy novellámnak azt a czímet adtam, hogy «Örmény és
-családja», de arra az osztrák censura kényszerített. Ime lássad, és
-vidd magaddal, itt van nyomtatásban, ki van korrigálva «Kalmár és
-családjá»-ra.</p>
-<p>Ez megnyugtatólag hatott, meg is választottak a derék jó
-örmények egyhangúlag képviselőjüknek.</p>
-<p>Igy lett a görögből örmény, az örményből kalmár s belőlem
-anabaptista.</p>
-<p>Most aztán logikai rendben az következnék, hogy visszaállítsam
-ez összes kiadásnál a legelső «görög» czímet, de attól ismét eltilt
-a «noblesse oblige» törvénye: oraviczai képviselő vagyok és a szent
-Száva-rend lovagja.</p>
-<p class="right"><i>J. M.</i> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span></p>
-<hr class="tb" />
-<p>Élt egyszer itt-amott egy szegény becsületes kalmár, a kit nem
-tudni, hogy híttak?</p>
-<p>Azért élt pedig «itt-amott», mert az a különös szokása volt,
-hogy minden esztendőben más-más világrészben érte valami nagy
-szerencsétlenség, melyet aztán egy nagy crida követett, s épen
-azért nem lehetett tudni, hogy voltaképen melyik az igazi neve?
-mert minden bukás után újra kikeresztelkedett, s az új országban új
-mesterséghez fogott, míg azt is valami új, válogatott és soha nem
-hallott sors csapása be nem fejezte.</p>
-<p>Törökországban levantei árúkkal kereskedett szegény, az egész
-kereskedő világ hitelezett neki, s ime egyszer kiüt a
-mameluklázadás, a keresztyéneket elkezdik öldösni, futott, a ki
-futhatott, ez a szegény kalmár egy csibukkal a kezében, s két
-gyerekkel a hátán jutott el Belgrádra.</p>
-<p>Itten – szegény – több atyafiak társaságában elkezdett
-marhakereskedést, s mikor felhajtotta a közös tulkokat Macedoniába,
-rajta estek az albániai zsiványok, mindenét elvették, egy szamara
-sem maradt, kivéve azokat, a kik pénzt kölcsönöztek neki.</p>
-<p>Innen is elpusztulva, betévelyedett a Bánátba, ott belefogott a
-buzakereskedésbe, eleinte sok pénze volt, hanem persze, hogy
-utoljára minden hajója vagy elsülyedt, vagy odafagyott, vagy
-megették az egerek.</p>
-<p>Sehol sem volt maradása, mindenbe belevesztett szegény,
-mindenütt húzták, vonták, megcsalták, meglopták, kirabolták, tűz,
-víz, jégeső, marhavész és földindulás ártott neki; el-elment rakott
-szekerekkel a vásárra, s visszajött szekér nélkül, tarisznyájában
-egy fél vereshagymával, melynek másik felével három napig élt az
-úton; a gonosz emberek Pesten a nagy tolongásban kivágták a
-bugyillárist a kaputja zsebéből, még a kaputot is úgy kellett
-<span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span> aztán viselnie, ablakkal az oldalán;
-otthon kiásták a háza oldalát, netto elvittek mindent, a mi csak
-megmozdítható volt, a pénztárnoka rendesen mindenütt megszökött a
-cassával, s hiába currentáltatta, soha sem akadt kézre; egy szóval,
-a mi csak fatum, az ő rajta mind megtörtént.</p>
-<p>Szegény ember! ily kifordított szerencse után képzelhetni
-kétségbeesését. Térdre esve könyörgött sűrű könyhullatások közt
-hitelezőinek, kereskedőtársainak, hogy üssék őt agyon, vagy
-akaszszák fel, neki úgy is jobb meghalni, mint azt látni, mint
-halnak meg éhen felesége, gyermekei? Bele is ugrott a Dunába, vagy
-pisztolyt fogott a szájába, sőt egyszer meg is bolondult s kifutott
-a nádasba; a jámbor hitelezők azután megszánva a szerencsétlent,
-nemcsak hogy agyon nem verték, sőt adtak neki enni, inni,
-kihalászták a Dunából, elvették kezéből a pisztolyt erővel,
-felkeresték a nádasban s esztendeig gyógyíttatták valami
-tébolydában közköltségen; felesége ezalatt félrevonula egy kis
-erdélyi városba, ott egy szegény kis czérnásboltot nyitott, melyben
-aztán a felgyógyult kalmár maga is megállapodék, nagy szegényül ott
-töltve élte napjait, a boltajtóban ülvén, fején egy kopott vörös
-sipka, lábán egy halzsíros bagaria, mely soha sem volt újabb, kaput
-helyett egy prémes bőr vala reá övezve, melyet oly formán vett
-magára, hogy két lyukat vágott rajta, melyen a két karját kidugta,
-s szíjjal keresztülköté derékban. Ily alakban ismerték őt legutóbbi
-időkben Gergucz név alatt. Azelőtt Dimitrinek nevezte magát.</p>
-<p>Ha valaki megszólítá, elébb egyet sóhajtott, úgy felelt rá, ne
-kérdezte legyen senki, hogy mint szolgál egészsége? mert arra
-rögtön sírva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett? mennyi
-szerencsétlenség érte? hogy nincs annyi pénze, a mennyivel a
-lábtyűjét kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené, rég
-felakasztotta volna magát s több efféle érzékeny dolgokat.</p>
-<p>A boltban maga árult, Boldizsár diákkal egyben, s ha
-<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span> jött vásáros, egy garas ára szatyingon
-három óráig elalkudott vele, megmagyarázva, hogy mennyibe kerül az,
-míg Egyiptomban megtermesztik, Smyrnában megszövik, Ázsiából ide
-szállítják, adó, vám, harminczad mennyi fordul érte! hát a gőzhajó
-taxa, a kövezetvám, az accisák, a procento, az agio, a tantiémek, a
-cselédbér, a boltárenda! Neki magának semmi sem marad, csak az
-Isten irgalmából teng, leng.</p>
-<p>Egyszer azonban egy marhakupecz, kinek szintén roppant pénzekkel
-maradt adósa, azt a fáradságot vette magának, hogy nyomról-nyomra
-utána járva, felkereste Gergucz gazdát legutóbbi telepén.</p>
-<p>Ott ült akkor is a boltajtóban, a csibuk a szájában volt, hanem
-dohány nem volt benne.</p>
-<p>A kupecz messziről megismerte s rákiáltott:</p>
-<p>– Jó napot Dimitri szomszéd!</p>
-<p>A kalmár nagy szemet csinált, s rendületlen ábrázattal felele a
-kupecznek:</p>
-<p>– Kit keresod te derik becsületes ember?</p>
-<p>– Téged hínak Dimitrinak, úgy-e?</p>
-<p>– Engem hínak Gerguczot.</p>
-<p>– Hát te nem az öcséd vagy, Dimitri?</p>
-<p>– Én a bátyám vagyok, Gergucz.</p>
-<p>– Ejnye milliom a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam
-azt a gézenguzt.</p>
-<p>– Jaj, bizony talán tigodet is megcsalta az a semmire való?</p>
-<p>– No meg engem, hogy akasztanák fel a neve napján.</p>
-<p>– Kivánum neki tiszta szivbul! Engem is kirabult a gyilkus, a
-tulvaj, elvitte minden pinzomet, aranyet, ezustot, bankuczédului.
-Hogy nyeljenek el neki a krukodélusok, ott, a hol vagyon, idegen
-országon.</p>
-<p>– Hát idegen országba szökött a semmirekellő?</p>
-<p>– Oda az istentelen haramia. Innen elfutott Girgácijába, ottan
-is felszedte a sok pinzt, futott odább Bulgárijába, Paplagonijába,
-Tótországijába; mind hiába! Mindenütt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span>
-megcsalta a sok derik, becsületes, szamár, bolond embereket. Azok
-már most keresik nagy bolond módra, hogy sütnék meg, a hol
-megkaphatják, mert ha koldus nem lennék mind a két lábamra, magam
-mennék neki, s elhoznám a bőrit, ha nincsen egyebe.</p>
-<p>– No azt már nem bántom, hiszen ha igazán szerencsétlenség érte,
-arról senki sem tehet. Ha csak a bőre maradt, azt viselje
-egészséggel.</p>
-<p>– De ne viselje. Ha bajája van, ő az okája. Ha spekulátul, mért
-nem kalkulátul? Ne mássz a fára, nem fulsz belája; ne menj a vízbe,
-le nem esol. Ezt régen megmondta a bölcs Kajabuc próféta, a miker
-még senki sem élt a földre.</p>
-<p>A kupecz átlátta, hogy becsületes emberrel van dolga, s addig
-engesztelé Gergucz gazdát, a megszökött Dimitri ellen való
-átkozódásokban kifogyhatlan férfiút, míg az hajlandó lőn maga
-magának megbocsátani, könyes szemekkel zokogván: hiszen hogy engem
-koldussá tett, azt csak megbocsátom neki, mert én neki is testvére
-voltam, meg az atyjának is, de hogy több ily becsületes embert is
-koldussá tett, mint kegyelmed, azt siralmas meggondolnom.</p>
-<p>– Mit, kiálta fel büszkén a kupecz. Engem ugyan nem tett
-koldussá. Maradt még nekem azért elég. Ne gondoljon kend engem oly
-szegénynek. Mit árul kend?</p>
-<p>– Czérnát meg tűt.</p>
-<p>– Adjon belőle száz forint árát. Nem vagyok én koldus.</p>
-<p>– Engedje meg, hadd csukuljalak meg a szájodat, a képet mellett,
-rebegé elérzékenyülten a gyöngéd szívű boltos. Mit adjak neked?
-Mivel szolgálhassak? Parancsuljál, ha ezer forintot ir is,
-odádum.</p>
-<p>– Nem kell nekem semmi. Itt a pamuk ára.</p>
-<p>– Nem eresztolek, míg valamit magadba nem vettél tülem. Mit
-eszol, mit iszol?</p>
-<p>– Adj hát egy pohár bort. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p>
-<p>– Te is olyat kirsz, a mi nincsen.</p>
-<p>– No hát hozass a csapszékből. Itt van tíz forint.</p>
-<p>– Szalagy de fátyu, fog ezt a tíz forintot (s oda ád neki 5
-garast), hozz a legdrágább borábul máslásbul, essentiásbul. Ne ez a
-poflé előre, hogy ne igyál belőle.</p>
-<p>A borért küldött fiú aztán tengerideig oda marad, a kupecz
-megúnja a várakozást, ott hagyja a tíz forintját, meg a száz
-forintját, meg az ezer forintját, vissza megy Hódmezővásárhelyre, s
-otthon elmondja, hogy milyen derék, becsületes testvére van annak a
-semmirekellő, országcsaló Dimitrinek.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Magát a becsületes embert ilyformán megismerve, mutassuk be
-annak tiszteletre méltó hozzátartozandóságait.</p>
-<p>Tőle magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak? mert ő soha sem
-tudott egy nevet is megtartani fejében, úgy, hogy mikor egyszer
-utazott valahova, tízszer megkérdezte a fuvarost: hogy is hínak
-tigodet?</p>
-<p>– Tóth Jánosnak, uram.</p>
-<p>– Jól van, Nagy Miska.</p>
-<p>A feleségét hítták Borbálának, a nagyobbik leányát Oliviának, a
-kisebbiket Minervának.</p>
-<p>Már most ha valaki előtt beszélt róluk: az egyiket nevezte
-Libuczkának, a másikat Minczuczkának, a feleségéről pláne nem
-hallatszott egyéb, mint az «ászuny!» kivételesen pedig: te áspis,
-te sárkány, te krukodélus! és más efféle gyöngéd
-megkülömböztetések; a nagyobbik leány hallatszott eként: te burzas!
-a kisebbik pedig: te arányus leányum! Ez volt a család
-kedvencze.</p>
-<p>Kiegészíté a családot Boldizsár diák, ki szintén maga sem tudta,
-mint jutott a «Birbucz» névhez? Ez volt a család bűnbakja.</p>
-<p>Akármi rossz történt a kapukon belől, azért neki kellett
-meglakolni, és ha semmi rossz nem történt, neki azért is meg
-kellett lakolni. A mit pedig korán reggeltől késő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> estig
-cselekedék, az minden levonás vagy beszámítás nélkül pernek és
-patvarnak vala tárgya.</p>
-<p>Ha korábban kelt, mint Gergucz, azért lőn mortificálva.</p>
-<p>– De huvá kelsz nikem hajnálba, reggelbe, éjfélbe? Nem
-fogádtalak én tigodet bakternek, sem kákasnak, hogy engemet
-felkukurikáluj!</p>
-<p>Ha későbben kelt mint Gergucz, megint az volt a veszedelem.</p>
-<p>– Te hét álvu! te lusta zürge, a nap a zurrodra süt és mégis
-álussz. Mirt nem szegődtél medvének, ott szundíthatnál egisz
-télen.</p>
-<p>Birbucz soha sem felelt, menteni sem próbálta magát, úgy tett,
-mintha nem is hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd
-abból állott is, hogy a hátához vágtak valamit.</p>
-<p>Délelőtt a boltot kellett őriznie. A kalmár félfüllel,
-félszemmel mindig rávigyázott, s szüntelen ususba tartá fölötte
-paterfamiliási hatalmát.</p>
-<p>Szegény diák azon korban volt már, mikor az ember
-el-elmosolyodik, ha fiatal asszonyi képet lát; ha tehát jöttek a
-vidéki leányasszonyok pamukért, halcsontért s Birbucz kezeit
-dörzsölve sietett szolgálatukra, Gergucz épen akkor fordult neki az
-ajtóból, nagy vastag szemöldeit, miket más bajuszként is
-megtiszteltetésül vehetne felhúzva homlokára.</p>
-<p>– Te náplupó! Ma sem süpürted ki a butyát! Majd aduk én tigodnek
-a hátadat.</p>
-<p>Ezzel aztán a szegény diák agyon volt ütve.</p>
-<p>Ha jött idegen, az előtt mulhatlanul be kellett mutattatnia,
-ilyformán:</p>
-<p>– Te nágy lu! Te ingyenilu! Miért tartalak én tigodet drága
-pinzen (soha? sem fizetett neki semmit). Miért neveltelek tigodet
-ekkurának? A sárbul, a szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka
-voltál, mint az ujom. Azuta én hizlállak, én ruházlak, én
-pinzellek, én uktátlak, mégis nem tudsz semmit. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span></p>
-<p>Ha kellett az idegennek valami áruczikk, volt futtatás.</p>
-<p>– Nyargulj! Hozz ábul a júbul. (Csak egyféle volt
-mindenből.)</p>
-<p>Ha az idegennek nem tetszett a portéka, jobbat kivánt:</p>
-<p>– Mit mondtam, te filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul hozz?
-ugorj egyszerre. Nem ábul, amábul! felsőbul. Hát ott van felsül, te
-szamár? extrafainbul. No lássa zur ezt a bulundot, nem ismeri az
-extrafaint. Pedig ha én elcsápum, az utczán hal meg.</p>
-<p>Ha a vevő drágállotta az árut:</p>
-<p>– Ne te Birbucz, honnan való ez a pámuk?</p>
-<p>Akármit mondott Birbucz, az csak az ő veszedelme volt.</p>
-<p>Ha azt mondta, hogy Amerikából, a kalmár véghetlenül lenézve,
-odább taszította könyökkel.</p>
-<p>– Te hugass! Tutsz is te! Ausztrálijábul. Az egész háju
-elsülyedt, a ki hozta, csak ez maradt meg.</p>
-<p>Asztalnál szüntelen szemére hányták a nagyon gazdaságos
-adagokban mért eledelt.</p>
-<p>A ház asszonya, ki különben viseletére hasonlított bármely
-szurtos szolgálóhoz, félig tűz, félig víz, tudniillik korom és
-csatak, hogy idegen emberek akárhányszor kérdezték tőle, ha itthon
-van-e a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni, hogy itthon, ha
-ellenkezőleg megsejté, hogy valaki iránta a tiszteletnek valami
-nemével viseltetik, azzal gorombaságát nem szűnt meg éreztetni.</p>
-<p>– De minek tartod ezt a torkos állatot? szólt egy nap úgy, mint
-másnap az ebédnek czímzett ételkóstolás felett, szavait Gerguczhoz
-intézve, s Birbuczra czélozva. Csak elnézem, ha hágy-e valamit
-abból a retekből? Bizony megevett maga egy egészet a pokolbélű.
-Mire hizlalod ezt a kenyérpusztítót? Mintha nem ellehetnél nála
-nélkül; akárhogy dolgozunk, semmire sem megyünk, csak a cseléd
-szájának keresünk.</p>
-<p>– Hágyd, ászuny, veté közbe Gergucz feltolva állát, mint valaki,
-a ki mindenét a szegények között osztotta ki. Az irgálum szip szu.
-<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span></p>
-<p>Birbucz hallgatott, megtörülte – szemeit, mert száját nem volt
-oka megtörülni s fölkelt az asztaltól, jóllakva egy egész
-retekkel.</p>
-<p>De ha két rossztól megszabadult, jutott a harmadikba, a
-legkisebbe, a leggonoszabba, az «arányus leányum» körmei közé.</p>
-<p>Ez a kis tizenkét éves angyal egész nap azon élesítette elméjét,
-mivel gyötörhesse a Birbucz diákot. Odasompolygott hozzá, nyakába
-kapaszkodott hízelegve, s mintha czirogatná, egész arczát
-bekormozta, akkor meg lármát ütött, hogy a Birbucz őtet meg akarja
-ijeszteni s Birbuczot meg is szidták, ki is nevették; vagy eldugta
-a kereskedőkönyveket s denunciálta a segédet, hogy nem dolgozik.
-Egyik delatio a másikat követte.</p>
-<p>– A Birbucz megint zsebibe dugta a kezeit.</p>
-<p>– A Birbucz valamit evett.</p>
-<p>– A Birbucznak pénz van a zsebében.</p>
-<p>– A Birbucz fütyölt. A Birbucz danolt, a Birbucz elejtett egy
-skatulyát.</p>
-<p>– A Birbucz azt mondta, hogy elmegy a háztól.</p>
-<p>– A Birbucz gorombáskodott, azt mondta, hogy elmenj te
-leány.</p>
-<p>E delatiók így folytak, különféle indorsátákat vonva maguk után;
-Birbucz diák nem léphetett, nem állhatott, nem köhinthetett, nem
-ásíthatott, hogy az menten föl ne lett volna jelentve, s bárha
-kezein soha egy fillér sem fordult meg, minden este ki kellett
-forgatni zsebeit a családtanács előtt annak bebizonyítására, hogy a
-cassát nem lopta meg, s ha akadt itt-ott egy-egy vörös pénz néha
-napján nála, azt hitelesen kellett igazolnia, hogy hol kapta, kitől
-kapta miért kapta és mire fogja fordítani?</p>
-<p>Ha Birbucz diák e kellemetes alkalmaztatást csupa keresztényi
-türelemből viselte volna több mint tizenkét esztendeig, bátran
-méltó volna csodálatunkra, mely csodálat azonban rögtön el fog
-enyészni, ha őt és a családnak egy még eddig be nem mutatott
-tagját, Oliviát, egy-egy <span class="pagenum"><a name="Page_186"
-id="Page_186">-186-</a></span> pillanatra találkozni látjuk; néha
-midőn egyik kimegy az ajtón, a másik bejön és szemeik véletlenül
-összetalálkozva, arczaik egyszerre elmosolyodnak, s azzal rögtön
-ismét elharapja mindkettő a mosolygást, mintha semmi sem történt
-volna. Ah az olyan apró titkolózás sokat megmagyaráz. Ha Birbucz
-diákot szidják, Olivia nem hallhatja, fölkel és kimegy a szobából,
-s ha Oliviát üldözik, Birbucz diák fülig elvörösödik, s a mi kezébe
-akad, jaj annak a skatulyának.</p>
-<p>Mert Olivia is a család elhanyagoltjaihoz tartozik, a mit abból
-is gyanítni lehet, hogy míg a kisebbik leány díszneve «arányus
-leányum», addig az övé «te burzas».</p>
-<p>E nevet szép természetes göndörségű fekete fürtei hozták a
-leányra, ki szégyenelve gúnynevét, hasztalan iparkodott azokat
-lesimítani, mindig hullámosan maradtak, mi őt majd kétségbe ejté.
-Ha tudta volna, hogy ez milyen széppé teszi. Ugy hiszem, hogy
-Birbucz diák későbben aligha fel nem világosítá e körülmény
-felől.</p>
-<p>Szép karcsú termete volt a leánynak, fél fejjel magasabb volt
-apjánál, anyjánál. Szegény, mennyit kellett neki ezért mindennap
-hallani.</p>
-<p>– De huvá nősz az égbe, te lájturja te! még kiütöd valami
-csillágnak a szemit a fejeddel. Nem győzlek ruhával. Nem mer senki
-elvenni, hogy így megnőttél. Nyakámon vesztél.</p>
-<p>Egy téli este szintén ott ült Birbucz diák a hideg boltban,
-körmeit szájánál melengetve, s egy rossz szalmaszéken hintálva
-magát; midőn Olivia észrevevé, hogy atyja egy perczre kifordult a
-boltból, hirtelen odasurrant mellé, s valami papirba tekert
-csomagot nagy titokban átadván neki, az mintegy előre történt
-összebeszélés értelmében vevé kalapját, s miután egy gombot nagy
-kínnal begombolt szűk nyári kabátján, előbb óvatosan széttekintve
-az ajtón, ha nem látja-e meg a gazda, vagy a Minczuczka? nagy
-sebtében elosontott, az alatt a leány őrizte a boltot. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>Vesztére szegénynek a gazda hamarább hazajött, mint a diák, s
-látva, hogy Birbucz nincs a helyén, se kérdett, se hallott, bezárta
-a boltot s megparancsolta, hogy senki ki ne merje azt nyitni a
-zörgetőnek; nagyobb biztosság okáért a kulcsot is zsebébe tette, s
-meleg szobájába távozva, leült vacsorálni.</p>
-<p>Olivia reszketve figyelt az ajtóra, melynek kilincsét nem sokára
-nyikorgatni kezdte kívülről valaki, a mit azonban abbahagyott,
-látva, hogy nem nyílik.</p>
-<p>– Hadd várjun, monda Gergucz. Hadd fázun. Hadd zürgásun, hadd
-reszkásun; mit jár másun? má most lásun.</p>
-<p>A zörgetés egyszer-kétszer szép szerényen ismétlődött;
-egyszerre, mint a mennydörgés, olyan rúgás esett az ajtóra, azután
-még egy, még kettő, és még tudja Isten hányszor kettő?</p>
-<p>– Ne úgy te! ordíta fel Gergucz. Berugod az ájtut.</p>
-<p>A dörgetés nem hogy megszűnt volna, sőt még újabb variatiókban
-kezdett ismétlődni, mintha valaki kívülről a hátát neki vetette
-volna az ajtónak, s egyszerre sarkával, öklével és könyökével
-produkálná rajta az öreg dobot.</p>
-<p>A kalmár magánkívűl jött dühében, felkapta a rőföt, futott ki a
-boltba, utána az asszony, utána a Minerva, s egyszerre trióban
-kezdék el a szidást.</p>
-<p>– Te Birbucz nem hallgatsz! betöröd az ájtut, kiütöm a fogad.
-Agyonütlek s aztán elkergetlek.</p>
-<p>A kívűl levőnek azonban úgy látszék, hogy tetszett az időtöltés,
-s most már taktusra kezdett el dobolni az ajtón, szájával egész
-törökmuzsikát hangoztatva mellé.</p>
-<p>A kalmár nem hitt kevesebbet, mint hogy Birbucz leitta magát
-valahol, s nehogy kivegye az ajtót a sarkából, beledugta a kulcsot
-a zárba.</p>
-<p>A zörgetés e hangra megszűnt, s az így támadt pausát jónak látta
-Gergucz gazda egy ilyen forma monologra felhasználni: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span></p>
-<p>– Te csavárgu! Hun csavárugsz? Kávésházban? borosházban?
-promenádán? Csizmát rontani, időt lopni, pénzt vesztegetni!
-Kártyuznyi, biliártyuznyi! te akasztófárahuznyi! Kirj szipen
-mindjárt, hogy ne haragudjak.</p>
-<p>A kérelem kicsinybe mult, hogy le nem törte a kilincset, akkorát
-ütött egy kővel az ajtóra.</p>
-<p>– Jaj te gyilkos, te haramja, azt gondolod, a pléh úgy terem,
-mint a gomba? Ne üss többet, majd én ütlek.</p>
-<p>E szavakkal kinyitá Gergucz az ajtót s majd elesett ijedtében,
-midőn azon Birbucz helyett egy termetes kocsisféle egyéniséget
-látott bebukni, ködmenben, csizmában, ki oly ügyesen mutatta be
-magát, hogy három lépéssel mind a három családtagnak ráhágott a
-lábára.</p>
-<p>– Keed árul kík czérnát? kérdé a jövevény rekedt hangon a
-meglepett boltostól.</p>
-<p>– Én hát – bolond; állj meg, ne hágj rám.</p>
-<p>– No hát adjon keend belüle egy meszelyt.</p>
-<p>– Meszelyt? A vak apád. Ennek meszelylyel mérik a fonalat. Eredj
-te ászuny, hozz neki meszelyt.</p>
-<p>Gergucz tehát teletömte a meszelyt czérnával, s nyujtá a
-kocsisnak.</p>
-<p>– Ne bolonduljon kee görög szomszéd, mert a fejihez vágom.
-Tudja, hogy nem ilyen «kík czérna» kell nekem.</p>
-<p>– Nem ilyen? A lelked látott jobbat. Hát milyen kell?</p>
-<p>– Hát nem érti? papramorgó kell.</p>
-<p>– Pápramurgu? szólt elmeresztve szemeit a boltos. Csoéto?
-Kutya?</p>
-<p>– Ejnye, hogy nem tud kee magyarul, nem kutya a, se nem czérna,
-hanem pálinka.</p>
-<p>– Uh! Bolondulj meg, ha még van eszed. Hát korcsma az én házam,
-vagy vendégfogádu? Eredj apádnak, mert kápom ezt a rőfet s meglülek
-véle.</p>
-<p>– Hát mért tart kee czérnásboltot, ha torkomba való czérna sincs
-benne? <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span></p>
-<p>– Czérna nincs, kötél van torkodnak! lármázott Gergucz,
-kituszkolva a kocsist a boltból s úgy bezárta utána az ajtót, hogy
-akarva sem tudta többet kinyitni.</p>
-<p>Annyi bizonyos, hogy Birbucz diáknak ezúttal alkalma leendett az
-utczán megvirradni, ha annyi esze nem lett volna, hogy a mint az
-első zörgetésre nem adatott válasz, a kerítésen mászott be, úgy,
-hogy mire a kalmár feleségével és kisasszonyával nagy lárma közt
-(mert ez a faj lassan beszélni nem képes) szobájába visszatért,
-Birbucz diákot ott látta a kályha mellett fideliter sütkérezni.</p>
-<p>– Hát te ürdögfátyu a kulcslyukon jöttél be?</p>
-<p>– Itthon vagyok én régen, felelt Birbucz, egy titkos pillanatot
-váltva Oliviával.</p>
-<p>– De ne támaszkudj a kályhának, mert kiégeted a ruhádut, vagy
-bedöntöd a hátudat a kályhával. Hol jársz még most is?</p>
-<p>– Ne haragudjál, édes atyus, veté magát közbe Olivia Az én
-kedvemért járt oda Boldizsár; ma neveestéje van az édes mamának,
-egy kis meglepetést akartunk neki szerezni.</p>
-<p>– Csoéto meglepátus? megint pápramurgu?</p>
-<p>Ezzel Birbucz diák egy skatulyát hozott elő s azt felnyitva,
-Olivia egy csinos izletes főkötőt vett elő abból, gyermekies
-érzékeny örömmel nyújtva azt anyjának.</p>
-<p>Gergucz ráordított a diákra.</p>
-<p>– Te gyilkus, hun vetted ezt? kit ültél meg érette?</p>
-<p>– Én vettem atyus, szólt a leány. Éjjel gyermekfőkötőket szoktam
-horgacsolni, azok árából vettem.</p>
-<p>– Az én czérnámból, te tulvaj!</p>
-<p>– A czérnát Boldizsár kapta ajándékba a pesti kereskedőtől.</p>
-<p>– De minek ez a rettenetes czifraság? szólt erre feleségének
-fordulva; kinek valu ez? grufninak, herczegninak, nem ilyen vin
-bolondninak, mit te vágyolsz. Tedd le, ne tedd fel. Ha meglátnának
-benne az utczán, még azt gondolnák, sok pénzed van s kiásnák érted
-a házat. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span></p>
-<p>Szó szót adott. Borbála asszonynak tetszett a főkötő, Gergucz
-gazdának pedig nem tetszett; az rögtön fel akarta tenni, s az
-utczára kiállani vele; emez pedig azt kivánta, hogy csak sátoros
-ünnepeken viselje, akkor is csak szobában, utoljára is fegyverre
-került a dolog, azaz hogy rőfre és seprűnyélre, melyből különös
-névnapi ajándékok származtak volna, ha Olivia gyöngéd szüléi közé
-nem veti magát, a miből az következett, hogy őt verték meg mind a
-ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva a maradékból Birbucz
-diáknak is, ki elég eszélytelen volt akkor ingerálni magát a perbe,
-mikor már az executio folyt.</p>
-<p>Míg tehát Olivia egy szögletbe kuporodva azt akarta mutatni,
-hogy nem sír, előjött az «arányus leányum» s felkapaszkodva szülei
-ölébe, miután azok által össze-vissza nyalatott, falatott és
-szorongattatott, kényes hizelgéssel nyafogá:</p>
-<p>– Ugy-e én jó vagyok?</p>
-<p>– Angyál vagy! te kis drágalátus leveli bika. Amarántus,
-tulipántus. Te mizeskalácsosbábu, te husvéti tarka birka. Nem
-adnálak a kétszáz forintért! nem adnálak – a háromszázért!</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Ilyen formán mult el egy pár esztendő. Libuczka már eladó leány
-volt, hanem ő róla mindamellett sem tudott senki semmit; ha
-kérdezték az atyjától, azt felelte rá: «Udben van, ulvás, apáczunak
-készul, egész nap ulvás». Voltak azonban, a kik azt gyaníták, hogy
-a leány a legszolgaibb munkákat végzi ez alatt, s szüléi oly
-szegényesen járatják, hogy nem mer idegenek szemei elé kerülni.</p>
-<p>Annál ragyogóbb volt Minerva kisasszony, mindig új ruhában,
-mindig új frizurával és új szeszélyekkel. Minden másodperczben
-kikukkantott az utczára negédes fejecskével s mindannyiszor ment
-azon valaki, kinek egy pukedli kellett.</p>
-<p>Többé nem tréfált Birbuczczal. Sokkal kisebb személy lőn előtte,
-mint hogy észrevehette volna, ha valamit akart <span class=
-"pagenum"><a name="Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> vele
-tudatni, elébb az apját kereste föl, attól izente meg neki.</p>
-<p>Gergucz el nem tudta vélni, mit jár annyi ifjú ember az ő
-boltjába, mintha tele volna a város szabólegénynyel, kik minden nap
-felvarrnak egy motring czérnát.</p>
-<p>Minczuczkának pedig mindegyikkel volt valami beszélni valója,
-maga Gergucz alig jutott hozzá, hogy megölelgesse s megcsókolgassa
-aranyos leányát, akkor is kikapott érte.</p>
-<p>– Eredj atyus, dohányszagú a szád. Eredj, megszúr a borzas
-szakállad; eredj, mind lenyalod a képemről a festéket.</p>
-<p>– Te gyémántus bábu.</p>
-<p>Különösen egy kis nyalka jurista szokott mindennap belépni a
-boltba. Rendesen egy gomb szakadt le keztyűjéről, azt kivánta
-felvarratni.</p>
-<p>– Minczuczka! varrd fel az orfit arra a gombra! kiálta Gergucz.
-(Az úrfi apja viczispán volt és falukkal birt.)</p>
-<p>– Mit csinál az orfi édes apja? szokta kérdezni Gergucz.
-Egészségesek az ökrük? az a huszonnégy ökür?</p>
-<p>– Harminczhat, igazítá helyre az úrfi.</p>
-<p>– Az a harminczhat ökür! szólt kezeit összecsapva a kalmár;
-mindenik háromszáz forint. Háromszázszor harminczhat – tízezer
-nyolczszáz forint! Áh jaj! bizony a maga apja derék ember úr. Hát a
-többi testvérjei, az orfiak, kisasszonyocskák? az a kétezer birka,
-mind olyan egészségesek, mint az orfi maga?</p>
-<p>– Nincs testvérem, magam vagyok, viszonzá az úrfi, nyakát
-tekergetve nagy büszkén kravatlijában. Birkánk pedig négyezer
-van.</p>
-<p>– Áh maga derik orfi. Minczuczka, meg ne szúrd a kezeit avval a
-tűvel.</p>
-<p>A kalmárnak tetszett az úrfi látogatása s ha ez olyankor talált
-érkezni, mikor Minerva nem volt a boltban, Gergucz ordítva dugta ki
-a fejét a hátulsó ajtón: <span class="pagenum"><a name="Page_192"
-id="Page_192">-192-</a></span></p>
-<p>– Kuldjétek be a kisásszunyt! mingyárt jön a kisásszuny.</p>
-<p>Saját maga is kisasszonynak nevezte a leányát.</p>
-<p>Egy reggelen, mielőtt a boltot kinyitották volna, Birbucz diák
-félreszólítja a boltost nagy titkolózással, azt igérve, hogy
-valamit mutat neki, csak jőjjön.</p>
-<p>– De mit mutathátodsz te nékem? szólt lenézőleg a kalmár, meg
-nem foghatva azon merészséget, hogy Birbucz diák mutathasson
-valamit, a mi érdemes legyen arra, hogy ő megnézze.</p>
-<p>De Birbucz vonta magával bundaszárnyánál fogva a kalmárt a
-pitvarszobába, mely mindig üres szokott lenni s következőleg most
-is az volt.</p>
-<p>– No mit mutatsz nékem abba az üres szobába?</p>
-<p>Birbucz semmit sem szólt, hanem odahúzta a kalmárt az ablakhoz s
-egy tökéletes lábnyomot mutatott neki az ablak hídján, a mely azon
-sárosan ott maradt, a mint valaki oda az utczáról felhágott.</p>
-<p>A kalmár felvonta szemöldeit s miután végig bámulta a species
-facti hiteles másolatát, nem mondott egyebet, mint:</p>
-<p>– Biz ez jul van.</p>
-<p>Azzal ment a boltba, s kezeit hátra téve, egész nap járkált fel
-s alá és egy szót sem szólt.</p>
-<p>Este szokottnál korábban becsukta a boltot s meghagyta
-Birbucznak, hogy akár kivel beszél, mindenkinek azt mondja, hogy
-semmit sem tud.</p>
-<p>Maga pedig lesbe állt a kerítés mellé, rávárva, hogy megcsípje a
-hivatlan látogatót.</p>
-<p>Az éjszaka oly sötét volt, a milyen csak lehetett kis városban,
-a hol még nem találták fel az utczai lámpásokat, s Gergucz gazdának
-minden törekvése mellett sem sikerült hat lépésnyire láthatni.</p>
-<p>Egyszerre azonban koczogást hall a háta mögött s közel maga
-mellett egy frakkos alakot érez elsurranni, ki az ablak előtt
-megáll, azt felnyitja s az egyik lábát felteszi rá. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span></p>
-<p>Gergucz gazda ilyen positurában ragadta meg a hivatlan látogató
-frakkjának mindkét szárnyát, kérdezve:</p>
-<p>– Hová oda orfi?</p>
-<p>Amaz is megijedt, s iparkodott arczát elrejteni a kalmár elől,
-ki a sötétben különben sem ismerhette őt meg, s comicus
-találékonysággal kérdé:</p>
-<p>– Hát nem szabad ide menni?</p>
-<p>– De hogy szabadna? Mit akarsz itten?</p>
-<p>– Keresztül akartam menni, azt gondoltam, hogy Durchhaus.</p>
-<p>– Az én házom Durchhaus! Az ablákun be, a kiminyon ki? Mutasd
-nekem zábrázatudat, hadd lássam, te vágyolsz-e bulund, vagy én?</p>
-<p>Az elfogott alak azonban ábrázat helyett az öklét mutatá meg
-Gergucznak, még pedig oly közel találta azt vinni a szemeihez, hogy
-az orra betörött miatta, s ő maga hanyatt esett a sárba. Az alak
-elszaladt.</p>
-<p>A feldöntött kalmár pedig felordítá az egész utczát, ott maradva
-a sárban fekve, hogy lássák mi történt vele, s föl nem hagyta magát
-addig emelni onnan, míg a publicum teljesen meg nem győződött esete
-felől, akkor is sántított kezére lábára s minden csontjaira
-jajgatott.</p>
-<p>Másnap a családi tanácsban előterjeszté Birbucz diák azon
-felfedezését, miszerint ő azalatt, míg az utczán az éji rabló az
-ablakot nyitogatta, a pitvarajtón egy fehérszemély alakot látott
-kilopózni, ki a zaj hallatára ismét kifutott onnan, ő ugyan
-gyanakodni sem tud, hogy ki lehetett az?</p>
-<p>Minczuczka fülig elpirult e szókra, s azt mondá újjait
-ropogtatva:</p>
-<p>– Én tudom ki volt, de nem mondom meg.</p>
-<p>– Paráncsulum, hogy megmund! kiáltá a kalmár.</p>
-<p>– Ha kéred sem mondom.</p>
-<p>– De ha szipen kérem.</p>
-<p>– Ha felfogadod, hogy nem szólsz neki egy szót sem róla, sem
-másnak meg nem mondod, sem nem bántod értte. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p>
-<p>– Fogádum, fogádum.</p>
-<p>– No hát megsúgom. Tartsd ide a füledet. A Libuczka volt.</p>
-<p>– A… No megállj, most nem bántum, de majd bántum máskor. Majd
-vigyázok rá. Megtürüm a csontját.</p>
-<p>E percztől fogva valahányszor nagyobbik leányát meglátta, mindig
-ököllel fenyegette, mondván:</p>
-<p>– No megállj!</p>
-<p>Az el nem tudta gondolni, hogy hová álljon és miért álljon?</p>
-<p>Egy éjjel Birbucz diák nagy sebesen felrángatja Gergucz gazdát
-az ágyából.</p>
-<p>– Megint itt van a gavallér. Ott vannak mind a ketten a
-pitvarszobában.</p>
-<p>A kalmár orrán száján esett ki az ágyából dühében, de míg ő
-papucsát, bundáját s karikás ostorát kereste, azalatt Birbucz diák
-egy furkós bottal már a pitvarszobában dolgozott.</p>
-<p>A kalmár ordítva rohant utána.</p>
-<p>– Üsd ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had szalágyun,
-mert nem tudod, hogy ki vágyun?</p>
-<p>Eszébe jutott, hogy hátha valami nevezetes ember lesz a kópé, s
-Birbucz diák a milyen bolond, még agyonüti.</p>
-<p>Birbucz csakugyan kivetette az ablakon a hivatlan vendéget, mire
-Gergucz odaért. A légyott személyzetének csak a másik fele maradt
-ott, a leányzó, ki bujni iparkodott valahova.</p>
-<p>– Fugd el! kiálta Gergucz dühösen. Fugd be a száját, ne
-kiáltson, s azzal kétrét fogva a karikást, elkezdé végig kenegetni
-az elfogott némbert, kire minden ütésnél kiálta: ne te Libuczka!
-semmirevaló Libuczka! nesze Libuczka!</p>
-<p>A bünhödő személy dühös vonaglással erőlködött magát Birbucz
-kezeiből kiszabadítani, de az izmos siheder, mint egy vaspánt, oly
-erővel tartá őt fogva egy kezével, míg a másikkal száját fogta be,
-nem törődve a karmolással <span class="pagenum"><a name="Page_195"
-id="Page_195">-195-</a></span> és tépéssel, melynek saját képe és
-haja volt kitéve.</p>
-<p>Mikor aztán a kalmár kifáradt a verésben, rekedt hangon
-hörgé:</p>
-<p>– Már most mars a háztul. Soha ne mond, hogy az én leányom
-voltál, Libuczka.</p>
-<p>E pillanatban gyertyavilág érkezett; a háznép elősietett a
-zajra, s a kalmár a legelső érkezőben Oliviát látta meg, míg a
-megvert egyéniségben, ki Birbucztól eleresztve, dühében és
-fájdalmában a földhöz vagdalta magát, az arányus leányumat ismeré
-fel.</p>
-<p>A kalmár sóbálványnyá változott bámulatában.</p>
-<p>Az ütlegeket oly adagokban szolgáltatá ki kedvencz leányának, a
-minőkben azok csak Oliviának lehettek szánva. A kényeztetett
-gyermek, kihez kemény tekintettel sem volt szabad nyulni, tarkótól
-talpig meg volt rakva keresztben hosszában, mindenféle színű
-vonásokkal, miknek fájdalma és szégyene egyiránt égető volt.</p>
-<p>– Már az megvan, monda végre a kalmár hülye biztatással. Erről
-bizony nem tehetek. Minek mondtad, hogy a Libuczka volt? Hát mit
-csinálhatuk én most?</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Azon városban, hol a kalmár lakott, hajdan sok görög és sok más
-czérnásboltos élt, de tudja Isten mi lelte őket, úgy kivesztek
-apródonkint, hogy utoljára csak egy compatriótája maradt még
-Gergucznak, egy igen vén ember, ki szintén boltos volt és
-mindenfélét árult, a mi szemnek, szájnak és ostornyélnek való
-volt.</p>
-<p>Utoljára ez is megúnta a sok ácsorgást ezen a földön, s egy szép
-éjszakán csendesen átszenderült azon boldogabb hazába, a hol örökké
-husvét van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
-szellemei egész nap nem tesznek egyebet, mint pénzt számlálnak.</p>
-<p>Az egész város csodálkozott és sajnálkozott e jó ember halálán,
-csupán Gergucz vette stoice a dolgot. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p>
-<p>– Na bizuny. Ez a sorsnak az ü rendeltetise. Meghalnak a
-boltosok is, mert ha soha se halnának, csak mindig születninek, a
-sok czirnásbult nem férne egymástul a földön.</p>
-<p>Igy szólt mások előtt, de keblében másképen érezett.</p>
-<p>Valami borongós sejtelem szállta meg szívét, hasonlatos ahoz,
-mint midőn a fél hizásban levő mangalicza egyszer csak elkezd nem
-enni, csak az ólat rágja, mintha érezné gyászos végét.</p>
-<p>Gergucz gazda sejteni kezdé, hogy most már rajta kívül több
-boltos nem hal meg a városban.</p>
-<p>E gondolat terhe vastag melancholiát hozott kedélyére. Leányaira
-nem ügyelt többé. Birbucz diáknak egész nap prédikácziókat tartott
-a boltban, s míg egy-egy vásárló fuvaros kiválasztott magának egy
-ostornyelet, az alatt Gergucz egész ünnepélyességgel elbúcsúztatta
-magát. Semmit sem evett és mindent eladott a boltból, utoljára csak
-úgy kongott másodmagával az üres boltban, hogy magát sem találta
-benne.</p>
-<p>Csakugyan a legközelebbi hosszú bőjt ágynak dönté a becsületes
-embert; oly színben volt, mintha nem csak ette volna az olajat,
-hanem festette volna is magát azzal. A hosszú bőjt egyszerű
-eledelei, melyet szigorúan meg szokott tartani, fölöslegessé tettek
-nála minden étvágyat, gyomra felmondotta a szolgálatot, s tagjai
-egyenkint nyugalmaztatásért folyamodtak.</p>
-<p>Gergucz soha életében sem élt orvossággal. Nem azért, mintha a
-bevételtől, hanem inkább mert a kiadástól irtózott.</p>
-<p>Homeopathicus úton hitte elűzhetni betegségét: a bőjt által
-okozott bajt koplalással. De még ez által sem birt erőhöz jönni.
-Végre látva, hogy a baj nagyobbodik, megtért az allopathiához,
-elővéve universalis házi gyógyszerét, mely fiatalabb korában, ha a
-csömör a hátába állt, annyiszor segített rajta, tudniillik egy
-meszely jó erős törkölypálinkát, borssal, gyömbérrel és
-szerecsendióval megfűszerezve. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p>
-<p>Ettől természetesen, hogy rögtön megütötte félig a guta.</p>
-<p>A háznép sikoltozva tördelte kezeit ágya körül, csupán
-Birbucznak volt annyi esze, hogy elfusson egy borbély után, eret
-vágatandó rajta.</p>
-<p>A borbély azonban megértve, hogy Gerguczhoz hívják, czélszerűnek
-látta addig meg sem mozdulni helyéből, míg előre ki nem fizetik a
-forintját. Birbucz diák tehát összekereste zsebeiből takarék
-garasait, s valahogy kifizetve a borbélyt, nyargalt vele a
-beteghez.</p>
-<p>Az semmit sem tudott magáról, csak miután eret vágtak rajta,
-tért magához, s természetesen első volt a borbély, a kit
-meglátott.</p>
-<p>– De minek híttátok ezt az embert? kiálta hebegve, ki fogja
-fizetni? Én nem.</p>
-<p>– Kifizettem én már, szólt Boldizsár.</p>
-<p>– Elig bolond voltál. Mennyit fizettél neki? Elig lett volna tíz
-garas. Tudom, hogy attál neki tizenkettőt.</p>
-<p>A borbély inté, hogy ne lármázzon, jobb lesz, hivasson egy papot
-és gyónjon meg, mert egy óra alatt meghal.</p>
-<p>– Dá te bulund! Add vissza pinzomet, Birbuczét, ha megháluk. Meg
-tudtam volna én hálni ingyen is. Majd én neked hálok meg
-pinzért.</p>
-<p>Erre azonban keresztyéni módon meggyónt, s miután a lelkész
-által figyelmeztetve lőn, hogy készüljön ama mennyei hitelező elé,
-kit sem cridával, sem hamis váltólevelekkel, sem eltagadással
-megcsalni nem lehet, bezáratta ajtóit, s családját ágya körül
-gyűjtve, miután minden idegent eltávolíta magától, még Birbucz
-diákot is, fölemelteté egy helyen a pallót ágya alatt, onnan a
-család összes erejével kihúzatott egy nehéz vasládát, s azt
-felnyittatá egy szüntelen nyakán függő kulcscsal.</p>
-<p>A láda színültig volt pénzzel.</p>
-<p>– Itt vágyun félmillió forint, arányban, ezüstben; kétszáz
-hatvanhét ezer nyolcz száz ötvenhárom forint, harmincz krajczár
-ezüstben, kétszáz harminczkét ezer egyszáz negyvenhét forint,
-harmincz krajczár arányban. Ezt én <span class="pagenum"><a name=
-"Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> kerestem nagy fáradsággal
-ötven esztendőn keresztül, s nem viszek el belőle semmit.</p>
-<p>– Jaj de sok pénz! kiálta fel Minerva a láda mellé guggolva. Ez
-a mienk lesz atyus ugy-e bár?</p>
-<p>– Lejányuk! monda a kalmár haldokló szóval. Kisászuny vagytok
-mind a ketten. Nem is tudtátuk, hogy ti kisászuny vagytok; én
-tudtam. Kihoz mentek ti firhoz, mondjatok nékem. Hadd tudjam meg,
-ha megháluk, ki fogja nekem mondani: uram átyum?</p>
-<p>Olivia szerényen lesüté szemeit, s felsóhajtva felelt:</p>
-<p>– Én azé leszek, a kit mindig becsültem, s ki tégedet szintén
-becsült és szeretett.</p>
-<p>– Nem ismerok olyan bolondut.</p>
-<p>– Boldizsárt.</p>
-<p>– Haj te Libuczka! megbolondultad magadat? Én hagyom nektek a
-félmilliót arányban, ezüstben, s te választod a koldust? Na ez szip
-van.</p>
-<p>– Én jó szivéért szeretem, s az többet ér nekem a világ minden
-kincseinél.</p>
-<p>– Na jul van. Gyere ide arányus leányum. Neked vágyun
-viczispányod fia.</p>
-<p>– Kell is nekem, monda kaczér hetykeséggel Minczuczka. Kapok én
-már főispánt is, grófot, bárót, herczeget, nem is egyet, hanem
-kettőt.</p>
-<p>– Arányus leányum! kiálta fel Gergucz. Jer, had üleljelek a
-nyakadba a kezemmel. Te vágy csak angyul. Drágalátus ruzsavirág!
-Herczegnek, kettőnek kell néked. Adj csukut orczájámra. No jul van.
-Ti meglesztek a magatokénak, én nem bánom. Te Libuczka, neked ju
-lesz Birbucz diák, neked hágyum ezt a czérnás bultut. Te pedig
-arányus leányum nagyságos ászunyra kiszulsz, te úrnak születtél,
-neked kell pinz, neked hágyum ez a fél milliót. Az ászunyt hágyom a
-kinek kell.</p>
-<p>E testamentomtétel után egy énekes könyvet kért magának Gergucz,
-nagyot ásított belőle és meghalt.</p>
-<p>A temetés napján Olivia beteg volt a fájdalom miatt;
-<span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span> a köny, mely szemeibe nem tudott jőni,
-szinte megfojtotta szivét, a diák sírt ő helyette is. Szegény
-Birbucznak oly vörös volt az orra a sok sírás miatt, mintha édes
-apjának tette volna.</p>
-<p>Minczuczka is tett annyi áldozatot ez ünnepély tiszteletére,
-hogy ez alkalommal pirosra nem festette ki magát, egyedül fehérre,
-s a gyászruhát csak kétszer verte a szabó fejéhez, a miért nem állt
-jól rajta.</p>
-<p>A népség megtudva, hogy viaszgyertyákat fognak osztani a
-temetésen, roppant sokaságban jelent meg a derék ember utolsó
-tisztességtételén, nem győzte csodálni a megszomorult felek
-pietását, kik nem kiméltek semmi áldozatot, mely ez ünnepély
-pompájához megkivántatott. A koporsó fekete bársonynyal volt
-bevonva s ezüst szegekkel kiverve, a szomszédvárosból hozattak
-kántorokat és zenekart, s a szekerektől kezdve a ministransokig
-teljes ornatusban lőn mindenki megrendelve.</p>
-<p>Az özvegy ugyan jobban szerette volna, ha mindez legkisebb zaj
-nélkül egyszerűen ment volna végbe, de Minczuczka akarta amúgy.</p>
-<p>– Mit gondol mama? Hogy mehetnék én egy fakó koporsó után, a mit
-gyalog emberek visznek? minden fáklya, minden muzsika nélkül?
-Bizonyosan ott lesz a viczispán fia is, meg tán Fügefi gróf is
-eljön. A szemem égne ki előttük.</p>
-<p>Minervának tagadhatlanul helyes tapintata volt e tárgyban, mert
-a mint a készülőt húzták, csakugyan megjelent a viczispán fia és
-Fügefi gróf, kit ugyan még nincs szerencsénk tisztelhetni, de majd
-lesz. Előbb csak messzire álltak, de miután meggyőződtek felőle,
-hogy a kiállítási pompa rangjokhoz illő, s minden compromissio
-nélkül megmutathatják magukat, keresztül furakodtak a népségen,
-szorosan a gyászoló népek közelében foglalva helyet.</p>
-<p>Az egyházfi menten odanyomott volna a kezükbe egy-egy
-viaszgyertyát, – a viczispán fia csak elvette, de Fügefi
-<span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
-"Page_200">-200-</a></span> gróf véleménye oda ment ki, hogy ő
-bizony nem faggyuzza vele össze a keztyűit, s nem fogadta el.</p>
-<p>Minerva felsikoltva kapott szivéhez. Az úrfi kötelességének
-tartá a rögtöni fájdalom okai felől tudakozódni.</p>
-<p>– Mindjárt elájulok.</p>
-<p>– Csak ide az én karomba.</p>
-<p>– Kicsoda az ott gyertya nélkül?</p>
-<p>– Az bizony Fügefi gróf.</p>
-<p>– Minő botrány! minő kigúnyolása a fájdalmas sziveknek.</p>
-<p>– Megmondom neki, hogy menjen innen.</p>
-<p>– Dehogy azt. Mondja neki, hogy jőjjön ide, hadd adok neki egy
-gyertyát.</p>
-<p>Már ez olyan szó volt, melynek föltétlen engedelmeskedni
-kellett. Fügefi gróf törte magát a vett parancs elé s őszinte
-kegyességgel fogadá el a gyászoló niobei alak kezeiből a pompás
-czirádákkal kékre, zöldre festett viaszgyertyát, melynél sem szebb,
-sem nagyobb más ember fiának nem jutott.</p>
-<p>Tiszteljétek azon érzelmeket, melyek a fájdalom ily magasztos
-pillanataiban keletkeznek a szivek mélyén s ily ünnepélyes tények
-megragadó jeleneteiben nyilatkoztatják ki magukat!</p>
-<p>A gróf az egész menet alkalmával szüntelen sarkában volt a
-gyászos szépségnek, nem egyszer taposva az úrfi tyukszemeire, ki
-szintén iparkodott annak nyomdokaiba léphetni.</p>
-<p>Olivia ezalatt hallgatva zokogott, Birbucz vállára borulva. A
-jelenlevő népség általánosan azon meggyőződésben élt, hogy Olivia a
-szebbik a megboldogult leányai közől, kit mind szerénysége, mind
-illendő magaviselete, őszinte fájdalma magasra helyeztek kisebbik
-testvére fölé; míg azonban a diákok énekeltek, az özvegy eltalálta
-beszélni titoktartás feltétele alatt valamelyik vigasztaló szomszéd
-asszonynak, hogy ez a gazember, a kiért most könyei hullanak, neki
-egy fillért sem hagyott, a nagyobbik <span class="pagenum"><a name=
-"Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> leányának is csak a
-czérnásboltot, a kisebbiknek pedig félmilliót. A miből az
-következett, hogy mire a temetőben ismét összegyűlt a sokaság,
-Oliviát nem tartotta többé senki szépnek, jónak és kegyesnek,
-ellenkezőleg Minerva kisasszony emelkedett magas fokára a
-becsülésnek, mindaz a mit tett, avagy elintéze, csodálatnak és
-helyeslésnek levén tárgya.</p>
-<p>E bátorító közvélemény benyomása alatt, ott a sír előtt
-háromszor ájult el a közrészvét által környezett hajadon. Kétszer
-az úrfi kapta el; akkor csakhamar felocsudott, míg végre harmadszor
-csakugyan sikerült a gróf karjai közé hanyatlani; s ezúttal aztán
-annyira erőt vett rajta a fájdalom, hogy Fügefi úr le sem tehette
-őt, míg csak kocsijáig nem vivé, s ott is aztán egészsége iránti
-aggodalomból kénytelen volt mellette helyet foglalni, s egész
-hazáig ápoló felügyelete alatt tartani.</p>
-<p>A népség kifogyhatlan volt részint a gazdag örökösnő őszinte
-fájdalmainak, részint a gróf emberszeretetének és minden
-előitéleteken felül emelkedett leereszkedésének méltányos és
-érdemszerinti bámulásában.</p>
-<p>Az úrfi gyalog sétálván haza a temetőből, épen akkorra ért a
-néhai kalmár háza elé, midőn Fügefi úr kilépett abból. Egy fehér
-rózsa, mi az imént Minerva hajába volt tüzve, most az ő
-gomblyukában díszlett. Ez köszönt neki, amaz nem fogadta el.
-Egyenesen benyitott Minerva szobájába, minden kopogtatás és
-lábtörlés nélkül. Az a tükör előtt állt és már nem volt
-halovány.</p>
-<p>Az úrfi durczás pathossal lépett mellé. Nem tudta, hol kezdje a
-szót. Minerva nevetve veté magát egy karszékbe, hajfürteit rendbe
-rezgetve.</p>
-<p>– Nos, miért jött?</p>
-<p>– Miért jöttem? szólt az úrfi, theatralis indulattal markolva
-üstökébe, miért jöttem? semmiért sem jöttem, csupán azért jöttem,
-hogy önnek, hogy kegyednek, hogy nagysádnak kijelentsem, hogy az én
-szivem meg van hidegülve ön iránt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p>
-<p>– Ezt sokkal jobban kijelenthette volna az által, ha épen nem
-jön ide.</p>
-<p>– Ön mondja ezt nekem? Kegyed üt ily hideg tőröket lázongó
-szivemnek keblébe?</p>
-<p>A leány félre fordult s köténye bojtjából szélmalmot csinálva,
-elkezdett dalolni.</p>
-<p>– Lallalalá lallalalá.</p>
-<p>– Ön a könnyelmű hidegvérűség északi polusának jégbércze, mely
-fölött a kegyetlenség északfényének hazug sugárai mosolyganak! de
-én a földrengés leszek, mely vulkánná gyujtja a jégtengerek
-közepett megfagyott rideg sziklabérczet pokoli tüzének hömpölygő
-lávarohamával.</p>
-<p>– Lallalalá lallalalá.</p>
-<p>– Kaczagj mosolygó kisértet, kaczagj, álmaimnak lábatlan
-ideálja, kiről azt hivém, oh balga én! hogy égi szárnyalása közt
-még a virágok hímporát sem szórják le égi talpai, s ime, alig
-lebbenté fel a viszályok zefirje álerényt hazudó palástját, meg
-kell látnom a szenvedélyek pokoli fertőjében besározott czipőit
-lelketlen szellemének.</p>
-<p>– Lallalalá lallalalá!…</p>
-<p>– De majdan sírni fogsz, ha a sötét bú fátyolát sorsod egére
-felvonja az égi boszúállás keze, s az egész világ csak egy sötétség
-leszen, hol a semmiség közepében csak egy szigetje lesz a
-nyugalomnak, csak egy virág fog nőni a szigetben. Az én borongós
-lelkem gondolatja lesz a sötétség, tudd meg ezt és a szigete a
-nyugalomnak az én kihamvadt érzelmeimnek sírja és e virág, e
-halvány liliom, mely a sírhalmon egyedül nyilik, halavány
-nefelejtse az emlékezetnek. Te kétségbeesve fogsz e sírhoz rohanni
-majd, hogy e virágot letépd halotti koszorúnak, de ekkor annak
-kebléből egy kigyó fogja kiemelni fejét, kigyója a
-lélek-mardosásnak, melynek szemeiből villámok fognak lövelni és e
-villámok harsogása azt dörgendi füleidbe:</p>
-<p>– Lallalala lallalalá lallalalá lallala! –</p>
-<p>– Minka! ide hallgass, vagy úgy megczibállak, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> soha se
-láttál olyat! kiálta fel az úrfi, egészen kihozva a textusból.</p>
-<p>– Három lépésre tőlem! viszonzá Minerva büszkén. Nem ismerjük
-egymást.</p>
-<p>Az úrfi hátra lépett, karjait összefonva mellén s megsemmisítő
-tekintetet vete a leányra.</p>
-<p>– Háládatlan anakonda, gyöngyeitől megfosztott maradványa egy
-csigahéjnak, melyből Syrének danája helyett csak tengerzúgás
-hallható; hát nem megmondtam, hogy elveszlek?</p>
-<p>– Jaj, maga még gyerek, még magának sokan parancsolnak. Még
-magának egy esztendeig iskolába kell járni, egyig patvaristának,
-másikig juratusnak lenni. Addig én megvénülök. Nem várhatok én
-magára. Aztán ne is hitesse el magával, hogy ez valami szerencse
-volna én nekem.</p>
-<p>– Mit? Tán bizony különb embert is kap nálam? Talán grófot
-is?</p>
-<p>– Épen azt.</p>
-<p>– Hahhahahha! kiálta fel homlokára ütve az ifju. Ti emberek, te
-összes emberiség! Hát nem őrültök-e meg e pillanatban? Te lángzó
-üstökös! nem jösz-e még kivetni e silány földet sarkaiból? Hát
-azért hordtam én magának czukerlit? Hát azért költöttem én minden
-zsebpénzemet kameliákra? Oh szörnyeteg asszonyi alakban.</p>
-<p>– Hagyja el, hát mikor én magát kisegítettem a bajból, hogy a
-szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbuczon vette meg az
-elsikkadt pénzt? oh hagyja el.</p>
-<p>– Hah! Ez több mint sok. Vajjon nem álom-e ez? kisértetnyomásos
-álom? Milyet estem az ablakon, mikor kidobtak miattad!</p>
-<p>– Hát engem, hogy elpáholtak ön miatt?</p>
-<p>– Ne szólj, szavaid mindegyike éles peneczilus, mely éltem
-fonalait metéli ketté. A csalódás skorpiói rágnak szivem fájának
-gyökerein. Én méheknek néztem őket, melyek mézet jöttek gyűjteni a
-virágokból, s ők skorpiók levének, melyek a gyökeret eszik meg. Hah
-leány, ha én <span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span> egyet-mást elmondok a kávéházban, pedig
-tudod, hogy én sokat elmondhatok, ki vagy végezve a világ
-előtt.</p>
-<p>– Világ! Ez a kis város, melyet holnap itt hagyok. Csak bátran.
-Az engem még érdekesebbé fog tenni. Nekem félmillióm van. A miért
-mást meggyaláznak, engem magasztalni fognak. Adieu kedves Othellom.
-El ne késsék ön a leczkéről.</p>
-<p>Az úrfi megsemmisülve rohant ki a szobából, ilyen monologot
-dörögve a bolton keresztül:</p>
-<p>– Omolj hát össze világ! oltsd ki fényedet nap, ti csillagok
-szakadjatok alá az égről. Rohanj elő enyészet vihara, szídd fel
-orrodba a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt részeire, hogy
-haljon meg ember és barom. Világ elementumai, ragadjatok egymás
-üstökébe, s irjátok fel egymás vérével a pusztaságos égbe, hogy
-elveszett a mindenség az emberek bűnei miatt, s ti fellegek
-szédüljetek le onnan a magasból, s adjatok helyet borongós
-lelkemnek, mely járjon egyedül az enyészet Palmyrájának sivatag
-romjai felett.</p>
-<p>Ezzel vágtatott a kávéházba s a legelső alaguerre partieban
-kilyukasztotta a billiardot.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Félév mulva a birodalmi fővárosban találjuk Minervát, mint
-egyikét azon ragyogó phœnomenonoknak, kiknek fogatairól és
-estélyeiről az ujságokban szokás beszélni.</p>
-<p>Borbála asszony ott hagyva Oliviát a czérnásboltban,
-természetesen félmilliomos leánya mellé csatlakozott, ki számára
-pompás hotelében delegált egy udvarszobát, a honnan a jó asszonynak
-fényes nappal nem volt szabad kijönni, sem pedig Minervát leányának
-szólítani mások jelenlétében, és így igen ritkán, miután Minerva
-soha sem volt egyedül.</p>
-<p>Egyszer végtére mégis megsejté Borbála, hogy Minervának
-nincsenek látogatói s rajta rontott. A jó asszony nem birva
-levetkőzni takarékossági elveit, mikbe belevénült, nem talált
-egyébre megbotránkozásnál a leányát környező pompában. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span></p>
-<p>– De te Minczuska! kicsoda az a nagyságos úri asszony, a ki te
-vagy? vagy-e te babyloniai királyné, hogy ilyen bolond vagy? Ha a
-te megbolundogult édes apád látna téged, hogy mundaná: jaj te
-leány, mit cselekszel! Minek neked az a nagy palota, ilyen nagy
-szoba, ilyen nagy ablakokkal, mennyi fa kell arra, hogy ez
-befüljön! Minek neked ez a sok czifra cseléd, én mindeniket egy
-herczegnek nézem. Semmi dolguk sincsen, legalább fonnának, vagy
-fosztanának tollat, de egész nap lebzselnek. Az a legény is ott a
-kapuban, abban a nagy bundában avval a nagy bottal, egész nap
-semmit sem csinál, csak az utczára néz. Egyszer el akartam küldeni
-vizért a Dunára, még azt sem tette meg. Hát az a sok vendég? mind
-ingyen kap az itt enni inni? Egy sem fizet semmit? Hát az a sok
-muzsika estétől reggelig, meg az a sok táncz! Ha a te szegény édes
-apád látna téged, de megcsóválná a fejét.</p>
-<p>Minerva végig hagyta őt beszélni, aztán felkaczagott:</p>
-<p>– Hagyja el jó mama, ez mind így divat. Igyék ebből a
-cognacból.</p>
-<p>A jó asszony azt gondolta, valami jó gyenge liqueurt fog inni, s
-majd megfult tőle.</p>
-<p>– Mit gondolsz te bolond, szólt nagy nehezen magához térve a
-köhögésből. Nem szoktam én inni vitriolt. Ez is divat? Hát grófod
-mit csinál? megkapta már a jószágát, a báró Juinszky-féle
-herczegséget?</p>
-<p>– Már meg. Csak kézhez kell venni.</p>
-<p>– A perköltségeket persze te fizetted?</p>
-<p>– Ez így divat mama.</p>
-<p>– De ha minden ember jószágának te fizeted a perköltségeket,
-majd magad jutsz crida alá.</p>
-<p>– Mindegy: az is divat.</p>
-<p>– Hát elvesz-e aztán a gróf?</p>
-<p>– Mihelyt a jószágot rendbe hozta.</p>
-<p>– Hát mi kell még hozzá?</p>
-<p>– A zálogos sommát kell elébb letenni.</p>
-<p>– Azt is te fizeted ki? <span class="pagenum"><a name="Page_206"
-id="Page_206">-206-</a></span></p>
-<p>– Természetesen.</p>
-<p>– Hát ha neked semmi sem marad utána?</p>
-<p>– Cridát mondok, s megint meggazdagszom.</p>
-<p>– Ész kell ahhoz, nem veszettség, monda Borbála asszony, s
-fejcsóválva hagyta el leányát.</p>
-<p>A vígalom, a divatos őrjöngések folytak ezentúl is, Borbála
-asszony csak nagy néha bukkant elő szegletszobájából, egy-egy azon
-menő kuktától megtudakozandó, hogy megjött-e már Fügefi gróf?</p>
-<p>– Még nem, lőn rá az örök felelet.</p>
-<p>Végre bátorságot vőn magának egy napon fölkeresni leánya
-pénztárnokát, s megkérdezni tőle, hogy hol fekszik a báró
-Juinszky-féle herczegség?</p>
-<p>Az nagy pápaszemeket meresztett a kérdezőre, s mogorva arczczal
-felelé, de példás rövidséggel:</p>
-<p>– A holdban.</p>
-<p>Borbála asszony szépen visszament felkeresni leányát. Nagy
-bámulatára igen könnyűnek találta ezúttal a hozzáférhetést. Sok
-gyanus képű és épen nem elegáns emberek között, kik koczogtatás
-nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül bocsáttaték.</p>
-<p>Minerva könnyelmű volt, mint mindig.</p>
-<p>– Tudom már, hová ment a grófod a jószágát kiváltani pénzeddel,
-monda neki Borbála. A holdba. Azért van oda olyan soká, csak várd.
-Hát ezek a vendégek kicsodák? Már megint vendégek, ugyan minek ezek
-a vendégek mindig?</p>
-<p>– Nem vendégek ezek mama, szólt Minerva felkaczagva. Csak
-executió.</p>
-<p>Borbálát majd megütötte a guta azon nyomban.</p>
-<p>– S nem ugrottál még a Dunába?</p>
-<p>– Dehogy ugrottam, hisz ez is divat.</p>
-<p>– Hát mit fogsz cselekedni most?</p>
-<p>– Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött az én pénzemmel,
-keresek magamnak másikat, a kinek pénzével majd én szököm meg.
-<span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span></p>
-<p>– Ez is divat?</p>
-<p>– Ez is.</p>
-<p>– No már olyan messze nem utazom veled.</p>
-<p class="center">* * *</p>
-<p>Évek mulva a czérnásbolt ajtajában egy jó husban levő férfiut
-látunk ülni, kinek térdén és nyakában egy pár piros pozsgás ivadék
-pajkoskodik. E férfiu, mint a nagy aranyos betűkből a czímeren
-megérthetjük, senki más, mint Boldizsár, – többé nem diák, hanem
-gazda.</p>
-<p>Arczának boldog kinézése mutatja, hogy Isten áldása bőven volt
-mind rajta, mind boltján, melynek minden fiókja, skatulyája tömve
-van a legszebb csehországi csipkékkel, legfinomabb keztyűkkel.</p>
-<p>A városban általános meggyőződés az, hogy Boldizsár nem árul
-rosszat és soha sem csal meg senkit, ezért mindenki tőle
-vásárol.</p>
-<p>Néha ki-kitéved egy elhízott asszonyi alak a fiukkal perlekedni,
-hogy menjenek be a szobába. Ez Borbála asszony, persze, hogy
-szavainak nincs foganatja. Később aztán előtünik egy szelidebb
-lény, egy boldog tekintetű mosolygó arczu nő, kis kék szalagos
-főkötőben hullámos hajfürtein, ez Olivia. A gyermekek örömrepesve
-futnak ölébe, atyjuk ölelését váltva fel az övével.</p>
-<p>Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál boldogabb család a
-világon.</p>
-<p>Még egy tagjáról beszélek a családnak, egy szegény elnyomorodott
-nőről, kiről senki sem tudja, honnan került oda, ki egy külön
-szobában van egész nap elzárkózva és senkivel sem óhajt találkozni.
-Kik egy perczre megpillanták, betegség rongálta arczán kora szépség
-s késő szégyen nyomait vélik föltalálni.</p>
-<p>Senki sem gyanítja, hogy a világkerülő lény, kinek éltét a
-rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei elől, – a
-boldog, az irigylett, – a szerencsétlen Minerva.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Székelyeknél
-férfiörökös nem létében fiúsított idősebb leányt hívtak így.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Mikor ez elbeszélés
-iródott, még akkor a tárogató síp nem volt felfedezve. Most már jól
-ismerjük.</p>
-<p class="right">J. M.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> E tánczot így irja
-le, több elmult ősszokásokkal együtt, a jó Apor Gergely egy még
-kiadatlan kéziratában, Methamorphosis Transilvaniæ. Jegyzetekkel
-kisérte Cserey Mihály.</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Még most sem
-hallottam az egész székelyföldön egyéb nemét a szitkozódásnak
-ennél, azzal a kis különbséggel, hogy most már fölöslegesnek
-tartatik a mentő «ne» igécske közbeszúrása.</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> A székely külön
-országnak veszi a maga hazáját, s Erdély többi részét vármegyéknek
-hívja.</p>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Hölgyek az
-ifjabbakat nem «hugom», hanem «öcsém» czímmel szokták nevezni.</p>
-<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
-"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> E talánymondat
-valóban még a tatárfutásból maradt s hihetőleg azt jelenti, hogy a
-menekvők barlangokban és fákra felmászva éltek.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_208" id=
-"Page_208">-208-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li>Petki Farkas leányai <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a></span></li>
-<li>Háromszéki leányok <span class="ralign"><a href=
-"#Page_43">43</a></span></li>
-<li>A két szász <span class="ralign"><a href=
-"#Page_84">84</a></span></li>
-<li>A nagyenyedi két fűzfa <span class="ralign"><a href=
-"#Page_89">89</a></span></li>
-<li>Koronát szerelemért <span class="ralign"><a href=
-"#Page_111">111</a></span></li>
-<li>A Hargita <span class="ralign"><a href=
-"#Page_143">143</a></span></li>
-<li>A kalmár és családja <span class="ralign"><a href=
-"#Page_176">176</a></span></li>
-</ul>
-<p class="center">FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="transnote">
-<h3>Javítások.</h3>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_1">1</a></td>
-<td>fogják, a a kik</td>
-<td>fogják, a kik</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_8">8</a></td>
-<td>kardja volt.</td>
-<td>kardja volt.»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_12">12</a></td>
-<td>szólt az espereres</td>
-<td>szólt az esperes</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td>
-<td>seprűztetni…</td>
-<td>seprűztetni…»</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_84">84</a></td>
-<td>szász fejedelem ek</td>
-<td>szász fejedelemnek</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_91">91</a></td>
-<td>fejelés czizmát</td>
-<td>fejelés csizmát</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_114">114</a></td>
-<td>magatokat váraito ba</td>
-<td>magatokat váraitokba</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
-<td>nem találtati</td>
-<td>nem találtatik</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_167">167</a></td>
-<td>megkoszorúzák cserfalombhal</td>
-<td>megkoszorúzák cserfalombbal</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>
-<td>Petki Farkas leányai 2</td>
-<td>Petki Farkas leányai 1</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>
-<td>A kalmár és családja 186</td>
-<td>A kalmár és családja 176</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-
-
-
-
-
-
-
-<pre>
-
-
-
-
-
-End of the Project Gutenberg EBook of Erdélyi képek, by Mór Jókai
-
-*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ERDÉLYI KÉPEK ***
-
-***** This file should be named 55588-h.htm or 55588-h.zip *****
-This and all associated files of various formats will be found in:
-        http://www.gutenberg.org/5/5/5/8/55588/
-
-Produced by Albert László from page images generously made
-available by the Google Books Library Project
-
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions
-will be renamed.
-
-Creating the works from public domain print editions means that no
-one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
-(and you!) can copy and distribute it in the United States without
-permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
-set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
-copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
-protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
-Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
-charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
-do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
-rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
-such as creation of derivative works, reports, performances and
-research.  They may be modified and printed and given away--you may do
-practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
-subject to the trademark license, especially commercial
-redistribution.
-
-
-
-*** START: FULL LICENSE ***
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
-Gutenberg-tm License (available with this file or online at
-http://gutenberg.org/license).
-
-
-Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
-electronic works
-
-1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
-all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
-If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
-Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
-terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
-entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-
-1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement.  See
-paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
-and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
-works.  See paragraph 1.E below.
-
-1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
-or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
-Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
-collection are in the public domain in the United States.  If an
-individual work is in the public domain in the United States and you are
-located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
-copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
-works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
-are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
-Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
-freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
-this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
-the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
-keeping this work in the same format with its attached full Project
-Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
-
-1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
-a constant state of change.  If you are outside the United States, check
-the laws of your country in addition to the terms of this agreement
-before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
-creating derivative works based on this work or any other Project
-Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
-the copyright status of any work in any country outside the United
-States.
-
-1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
-access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
-whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
-phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
-Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
-copied or distributed:
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
-almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
-re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
-with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
-
-1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
-from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
-posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
-and distributed to anyone in the United States without paying any fees
-or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
-with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
-work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
-through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
-Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
-1.E.9.
-
-1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
-terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
-to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
-permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
-
-1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
-word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
-distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
-"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
-posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
-you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
-copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
-request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
-form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
-License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
-that
-
-- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
-     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
-     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
-     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
-     must be paid within 60 days following each date on which you
-     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
-     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
-     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
-     address specified in Section 4, "Information about donations to
-     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
-
-- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-     License.  You must require such a user to return or
-     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
-     and discontinue all use of and all access to other copies of
-     Project Gutenberg-tm works.
-
-- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
-     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
-     of receipt of the work.
-
-- You comply with all other terms of this agreement for free
-     distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
-electronic work or group of works on different terms than are set
-forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
-both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
-Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
-Foundation as set forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
-collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
-works, and the medium on which they may be stored, may contain
-"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
-corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
-property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
-computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
-your equipment.
-
-1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from.  If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium with
-your written explanation.  The person or entity that provided you with
-the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
-refund.  If you received the work electronically, the person or entity
-providing it to you may choose to give you a second opportunity to
-receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
-is also defective, you may demand a refund in writing without further
-opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
-WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
-WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
-If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
-law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
-interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
-the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
-provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
-
-1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
-with this agreement, and any volunteers associated with the production,
-promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
-harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
-that arise directly or indirectly from any of the following which you do
-or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
-work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
-Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
-
-
-Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of computers
-including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
-because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
-people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
-To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
-and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
-
-
-Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
-Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
-http://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
-permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
-Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
-throughout numerous locations.  Its business office is located at
-809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
-business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
-information can be found at the Foundation's web site and official
-page at http://pglaf.org
-
-For additional contact information:
-     Dr. Gregory B. Newby
-     Chief Executive and Director
-     gbnewby@pglaf.org
-
-
-Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
-spread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements.  We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance.  To
-SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
-particular state visit http://pglaf.org
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
-methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations.
-To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
-
-
-Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
-works.
-
-Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
-concept of a library of electronic works that could be freely shared
-with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
-Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
-
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
-unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
-keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
-
-
-Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
-
-     http://www.gutenberg.org
-
-This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-
-
-</pre>
-
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-07 16:00:52 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-02-07 16:00:52 -0800
commit	da9281646ac5e411fd68e425aca721de8538b17b (patch)
tree	a92020a4853d2745333135bc0d35c86854b3dd03 /old/55588-h/55588-h.htm
parent	64cb841d7a404b0e55f104160e292cd90e9453b3 (diff)